9? jó GW A" x Tat FV NPUÖN / Ante . törd fi: LAN 1 s ML V j 41-án e e ő IZRgT a ; j A Hy kg ke T" k a 2 d dT 7 ti EVÉ ri ha 4 a Tv d A. pé . tg 4.57 zatot vő d , A EV Hot pid kj ME; pest F sé tot, Te MEN eh rt AMA j 18 VTN ú pt 10 grit f gar klf! ha tés ? sp jó tond ő) r99 ell TAZNÁNÉ KEL Y 4 sé 4 pinget 5 hazad os: ősi E a. e . ea 44 LÁZ e hat hej EC § zta 144697 er Vat 4 Ki tarizegi úr ET FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT SZORA 2 KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. A M. KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTIK PAPP KÁROLY dr. És VOGL VIKTOR dr. A TÁRSULAT TITKÁRAI. NEGYVENEGYEDIK (XLI.) KÖTET. 1911. ÖT TÁBLÁVAL ÉS HETVENKÉT SZÖVEGÁBRÁVAL. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN,) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON Dr. Kv. BAPP vxp Dr. V. VOGL SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT. EINUNDVIERZIGSTER BAND. 1911. MIT FÜNF TAFELN UND ZWEIUNDSIEBZIG TEXTILLUSTRATIONEN,. BUDAPEST: TATA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA." FIGENTUM DER UNG. GEOL, GESELLSCHAFT, § ves vot INŐXT SZE ad tözÁOTAJŐRÓ a , sötet tő Sas 28 ülj v..rudréki FEJEZ Tot Kék ATA s szi. egy mÉs 48 . ey zEzske Esált TÉNY ss APA TAT THAN IZESZT TÖRVE ÁTREA B Megea in HA £ 8 - : : s úr IKER ÜK EVE ál LDGAOR 914 Ti ka A ú Herpept veg 4 An! VAJON 22 34 VÉTBY LVA? ELLA Ta ga Aáretiv SIEGE TA . etáná öb. 8 93-pagkoz- 70 XxÖT EALEGAEKES bél hl sétált ev 7i. éd HAL Z eds A OS FTATNT ZAL IT ÁE d iötés d pi Ni S.zagá veetsge s 16 [I jós (AM E 474 TARTALOMJEGYZÉK. A) ÉRTEKEZÉSEK. Lap BALLENEGGER RÓBERT... . . A kecskeméti földrengés (a IV. táblával és a 48—50. CET Ü JE VEE ztette átal ese ze EE tn EmszT KÁLMÁN dr. .. .. Az ipolynyitrai időszakos szökőforrás (az 59— 61. ÁDTÁNALY az kás És Sy [a EmszT K.—RozLozsNIK P. A Medveshegység FEET KÖZE hez Je táblával és a 24—26. ábrával) — o — a 957 GLINKA K. D. dr... .. .. Mállási termények és talajok Bikszádfürdő fgyzisákűr Me zes ESLÁGEN Ra egész e talk le ts b) ! HORUSITZKY HENRIK ... ... A szegedi diluviális faunáról - -. — — mm mo 249 HORVÁTH BÉLA dr. .. .. A biharmegyei bauxitok kémiai alkatáról .. .. 254 KocH ANTAL dr. .. — — Új adalékok a Gryphaea Eszterházyi bj 2 sét sál és geológiai jelentőségéhez. .. 0. eb 42 — — — — Újabb földtani és őslénytani MEEZÁÜ E a Budai hegységben (a III. táblával) u mo mo 545 KocH NÁNDOR dr... .. .. Adatok a székesfőváros altalajának ismeretéhez 45 KoRmos TIvADAR dr. A polgárdi pliocén csontlelet (a 11—19. ábrával) . .. 48 —- — — — Egy új teknősfaj a magyarországi pleisztocénből (a JETÉSTADLÁN a YT SZE E see ize usás Edétéeb Szmt 420 — — — — — Adatok Nyitramegye pleisztocén Ft ÁJÁNTAKT ismere- téhez — - m— 735 — szei — — A püspökfürdői TA EET morsz jé heréje Enan vármegyében .. .. . 139 Lóczy Lasos dr. .. .. — A romániai Hetórstzatetálek és ennek ÖSSZBHABORTtÁSA az Erdélyrészi Medencével (a 27—38. ábrával) 386 Löw MÁRTroNx dr. .. . .. Pirit Boszniából (a 20—22. ábrával) MEG gei 65 — — — — — Nehány ritka ásvány a krassószörénymegyei Vaskő bányáiból (a 64—66. ábrával) as ss 140 MaAuRkIrz BÉLA dr... .. .. A Juc-pataki gabbro zeolit ásványai Krassó- ESZörÉny vármegyében (a 23-ik ábrával) kés s 08 NEUBAUER KONSTANTIN .. Adatok a szilikát olvadékok ismeretéhez észt 72 PaPP KÁROLY dr... .. -. Kálisókutatások hazánkban. Első közlemény... .. .. 1 — — — — A hunyadvármegyei Godinesd környékének mangán- telepei (a 43-47. ábrával) -. - - KEN zt NOT SCHAFARZIK FERENC dr.... Hazánk vasérckészletéről és a földigázról, Seláe Bosznia szénkincseiről .. elme ek 28 229 SCHMIDT KÁRoLY dr... .. Geológiai megfigyelések az erdélyrészi tVaakdöntarts let nehány pontjáról (az 1—10. ábrával) .. Mi 90 "TERZAGHI KÁROLY... . . Megjegyzések Buccari környékének tektonikájához (az at sa ee sz eggs eték eszála tet gg szeg egggg sát B 639 a IV TARTALOMJEGYZÉK. La VENDL ALADÁR. .. Alsó mediterránrétegek kibukkanása a főváros VII. ke- a Tületében " — Sz s s ésaz szttz — —— — — A Tarimmedence mulékénök Hoaatgánól KS VITÁLIS ISTVÁN dr. Adatok a balatonvidéki pliocén- és pleisztocénkorú képződmények sztratigrafiájához . . sa EZÉ "WACHNER HENRIK Adatok Segesvár környékének földtani EEG ÁNOs (az V. táblával és a 62—63. ábrával) - - — — .n 742 ZrmásYI KÁRorY .. . . A dognácskai négy Evangelistabánya piritjéről . 564 B) ROVID KÖZLEMÉNYEK. GAÁL ISTVÁN dr. . . . Válasz TÉGLÁS GÁBOR úr Helyreigazítás című CIKKÉKS sz sz lessz esztést eket szén, Jat Ezt ÉKET Löw MÁRToNw dr. .. .. . Bournonit Óradnáról : 67 SCHRÉTER ZOLTÁN dr. . . A Magyarhoni Földtani Társulat Hadrosda HEÖTG Be lása a Balaton környékére (az 56—58. ábrával) .. 652 TÉGLÁS GÁBOR . . . —. Helyreigazítás GAÁL ISTVÁN dr. úrnak az Ursus spe- laeus BLB. mancsára vonatkozólag... . . .. . 649 — — — — — Újabb őslénytani adalékok a Tiszahátról és a Dunán- KÁÍTÓL szekta gaz pe een fs, KÉS e ze eye Et E TELEGDI RorH LaJos Új feltárás a Duna altalajában Rudapesten . .. 426 VENDL ALADÁR — nm Két magyar ásvány kémiai elemzése... . — — — 70 — — — — A kecskeméti földrengés .. .. .. — — — — 596 C) ISMERTETESEK. FRANZENAU ÁGosrToN dr. Magyarországi kalcitokról. .. o sza LESTRÁ EBB KaADpIié OTTOKÁR dr. . .. A Balaton vidékének fosszilis else vltest za ZÁ KoRMmos TivapaáR dr. .. Adatok a somogymegyei Nagyberek faunisztikájához. . 762 — — — — Új adatok a balatonvidéki alsó pleisztocénrétegek geológiájához és faunájához.. .. — — — — — 768 VAapász M. ELEMÉR dr. ... Bakonyi triasz foraminiferák .. . . — -— -. 762 VITÁLIS ISTVÁN dr. . A balatonmelléki kecskekörmök és lelőbelyeik .. . 760 ZIMÁNYI KÁROLY dr. Pirit Sajóházáról .. — — sz zo száz ERTS E e áá ES ŐZ AGYÁTÉNOK azét ész ötlik ek erat ETSSt a TET D) IRODALOM. A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1910. évben . — . . — s 18 E) GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. Országos mozgalom a kissármási földigáz ügyében... .. — — -. -. — — 283 A Magyar Földrajzi Társaság közgyűlése .. .. — .. -. 297 A geológia halottai 1910-ben. Közli LászLó G. dr. E Egé e sz 298. Nemzetközi Vas- és Gépipari kiállítás Budapesten HEG ÁKEBOLÉNÉSÉSÉ FEE epe a Eg Elismerés a m. k. Földtani Intézet működéséről ST aga kn ES At A m. k. Földtani Intézet országos fölvételei ÖSS e netéeE ber data TE E 5824 MÜNNICH KÁLMÁN beszéde . . . LÉREZÉNT NN kb ell ge e TARTALOMJEGYZÉK. v Lap Bányászok közgyűlése .. .. .. VEGES lee ér Ez ALT A Magyar Földrajzi Társaság Fázrioreyülőte kes ast Sea eze set09a A fúrómérnökök és fúrótechnikusok XXV. nemzetközi TEGGGSege ls úe 0 "700 A m. k. Földtani Intézet 1912. évi költségvetése sztk kt ete /00 F) TÁRSULATI ÜGYEK. Közgyűlés 1911 februárius hó 8-án. Elnöki megnyitóbeszéd. Titkári jelentés. Pénztárvizsgáló-bizottság jelen- tése. Felhivás BöckH JÁwsos szobrának gyűjtésére DÉL ENO eláe étek AE t Ő Szakülések : I. 1910 dec. 7. TREIrz PÉTER a stockholmi agrogeológiai konferencia, ered- ményei. — KoRmos TIvapag: Új teknős a magyarországi pleisztocénből. — Löw MÁRToNx: Nagybányai miargirit. — Kaprió OTTOoKÁR: Az ujlóti Rbinoceros- koponya - .. asz át ék EE jee N KN a II. 1910 Hz 14. KOLOK Teste, TELE A polgárdi szubtrópikus oázis. — VENDL ALADÁR dr.: A Tarimmedence vidékének homokjai kesgj af zes 87 III. 1911 januárius 4. NoszxyY Jeső: A Mátra ÉNy-i oldalának piroxén- andezitjei. — SCHAFARZIK FERENC dr. elnök helyreigazító megjegyzése. — Kapió OTTOKÁR dr.: A Bükkhegység ősemberének egy újabb lakóhelye . .. sz 00 IV. 1911 jan. 25. HILLEBRAND JENŐ dr.: Az ősember csontjai a Bukk hegység Balla-barlangjában. — KaprIó OTTOKÁR dr. kiegészítő megjegyzései. — TöRÖK AURÉL dr.: A diluviális gyermek koponyájának fontossága. — KoRmos TrvapaR: A Balla-barlang faunája. — DicEnrY DEzső: A talaj mechanikai össze- tétele és vízkapacitása közötti kapcsolatról, vagyis a filloxéra-mentes talajokról. 92 V. 1911 március 1. KocH FERDINÁND dr.: A horvátországi Karszt- és a Velebithegység földtani viszonyai. — GAÁL ISTVÁN dr.: A magyarországi szarmata- kori képződmények taglalása. — SCHRÉTER ZOLTÁN dr. megjegyzése. — MAURITZ BÉLA dr.: A krassószörényvármegyei Jucpatak gabbrokőzetének zeolitásványai . 439 VI. 1911 áprílis 5. KocH AsTaL: Újabb földtani és őslénytani megfigye- lések a Budai Hegységben. — PÁvaY-VAJNa FERENC dr.: A Marosvölgy kialaku- EGEKET EE E KEZEKET ET E a Tee VA ls ága sss dlráb ÉS E ea Ka b maar szól VII. 1911 május 3. SCHAFARZIK FERENC dr.: Berzászka környékének geológiai viszonvai. — VIZER VitMos megjegyzése. — Lóczy LAaJos dr. hozzá- szólása. — STRÖMPL GÁBOR dr.: A visegrádi Dunaszoros kavicstelepei. — VENDL ALADÁR dr.: A Csepelsziget alluviális futóhomokjának ásványtani alkotása.. . 443 VIII. 1911 jun. 7. KoRMmos Tivapag dr.: 1. Toscanai pliocéncsontok. 2. Baranyavármegyei pregláciális fauna. — TELEGDI RorH KÁROLY dr. : a) Ujabb pliocéncsontlelet Ajnácskőn, b) Eger vidékének harmadkori rétegei. — PÁvAY- VAJNA FERENC dr.: A fényes kavicsokról .. .. ssal t z ada b F- IX. 1911 október 11. BALoGH MaARgGrr dr.: Tanulmányutam Afrika északi partvidékén. . . SCHAFARZIK FERENC dr.: A Bosman-kőszénbányák környéke Szerbiában. — AwDpREIrcs JÁNsos: A fúrómérnökök vándorgyűlésérőL. .. .. . 767 X. 1911 október 25. Báró Nopcsa FERExc dr. : Északalbánia tektonikája. — EmszT KÁLMÁN dr.: Az ipolynyitrai időszakos szökőforrás u. . 0. a. 270 VI TARTALOMEGYZÉK. Választmányi ülések. Lap I. 1910 december hó 7-én. . 48 Eat e? zdés S SSÉR II. c december a 14-én szakét ca Beátát zat ész ele el lE ST III. 1911 januárius KEZÉT ES LES ÉNEZ Mákos rég sast HR IV. c januárius kZOZÉN sző e Vas EE et gés aA Tee ese ész KZT V. a március € SILZÉT SZ E BEPSZSMLÉÉN EI , ele ep Sa VI. a április c 5-én FAS 184 ő EE e zés zheeéze s VII. , május ÉS ELT ERSTE S ES S E b szk az TE VIII. c junius c 7-én z et a at ELÉ ee AE ező gaz e NTNEREEN IX. c október x 11-én . tek KöLt SZELES ET L X. c október x 25-én € gr uis E Téá, ágak zs VÉ Bizottsági ülések. Jegyzőkönyv a Geológiai Szakszótárt előkészítő-bizottság 1910 dec. hó 10-iki üléséről SAE VERES AA SG TEÁS e MEG AzÁ ten e AT G) VEGYES KÖZLEMÉNYEK, A Magyarhoni Földtani Társulat tisztviselői, tiszteleti és választmányi tagjai, 224, 373, 537, 619. 717, 843 A Magyarhoni Földtani Társulat Szasó JózsEr emlékérmével kitüntetett munkái- nak jegyzéke... .. . s 225, 374, 538, 619, 718, 844 GÜLL ViLMos síremlékére kibocsátott EYÜTÖL sz Jiszix 228; 370/9407 (0225 ADOSSAG BöckH JÁNnos szobrára kibocsátott gyűjtőív.. .. .. .. 228, 376, 540, 622, 720, 846 KALECSINSZKY SÁNDOR halála... . 0. SEEM PE jeál gés lee TESZOKEESET UHLIG VIKTOR halála ELROND aA ál s 385 Szerkesztői üzenetek ts 226, 375, 539, 621, 719, 845 A Magyarhoni Földtani Társulat jea án alte le árjegyzéke 227, 381, 543, 623, 723, 849 A magyar királyi államvasutak menetrendje SZENN ez : — 725, 848 H) A BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYEI, HERMANN Orró: Előadás a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató-Bizott- ságának 1911 februárius 16-iki ülésén ka gs sees áss 105 HILLEBRAND JENő dr.: A répáshutai Ballabarlangban talált Syemekesontok (a 39—42. ábrával) 452 — — A Szeleta-barlangot kitöltő ségek Seolósiat Koránól (a 71—72. ábrával) 788 Kapió OTTOKÁR dr.: Jelentés az aggteleki Baradla-parlangban 1910-ben végzett rendszeres ásatásokról .. LE Sz 2 665 NyYÁRY ÁLBERT dr. báró: A FENE bartane jarertetése 662 PÁvAY-VAJNA FERENC dr. : Nehány újabb barlang ismertetése (a 67— 70. ábrával) 779 WATTENWYL LIPÓTNÉ báróné: Új barlang Fajnoráci közeég határában 113 Bizottsági ügyek ismertetése .. .. 113, 464 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. A) ABHANDLUNGEN. Seite BALLENEGGER, R. ... — -— Notices sur le tremblement de terre du 8 Juillet 1911 á Kecskemét (av. 1. pl. IV. et les figures 48—50) 669 Emszr, K. ... .. — .- — Die Springguelle bei Ipolynyitra (mit d. Fig. 59—61) 797 EMmszT-ROZLOZSNIK. . ... .. Beitrüge zur Kenntnis der Basaltgesteine des Medves- gebirges (mit Taf. I und Fig. 24—26). . - 343 GIONEA; K. D- — Die Verwitterungsprozesse und Böden in der Tiz bung des Kurortes Bikszád (mit Fig. 51—54).. .. 675 HoRusiTzkY, H. .. . .. Über die diluviale Fauna von Szeged .. .. .. 335 HoRvÁTH, B. .. .. .. .. Sur la composition chimigue des kagete du ösaztek HALA TAK As öz seg ázat EZ sás cö 341 KEGGEG AN zsé ét .. Neuere geologisehe und falan nta osi GE kaTe gen im Budaer Gebirge (m. d. Taf. III) u vu 0 - 597 KORMOS Te sérzór ség íz Der pliozáne Knochenfund bei Polgárdi (Fig. 11—19) 171 — — — — Une nouvelle espéce de tortue du pleistocéne Hon- e ggg S ART sel RAL ÉL TA [ SSE BSE a DENES gs et 2206 — — — — — Beitráge zur Kenntnis der ENSZ ETTETA des Komi- TALGBE NYA Ash get a Pss Aa sé sza zzéd , zak BUZ JÓÓ OZK sast ág szesz zés Über die Petroleumgebiete ERLGÖTG ő im Vergleich mit dem neogenen Becken Siebenbürgens (m. d. BTS ZAB zá stkő be kheet d ez záz mász ses á10 MAN S es d ata . Über einen Pyrit von Bosnien (Fig. 20—22 ál LA — — — — — Einige seltene Mineralien aus den Gruben von Vaskő COLE SAS B öz M at e dl VŐ 1 ő seg MaAunrrz, B... .. .. ... nm Die Zeolithe des Gabbro vom Juc- TEzdlnE bei Svinica VENSS AZA a Aedőtzég titi tee ts szk 193 NEUBAUER, 0... .. — mm —Daten zur Kenntnis TES Hiestsotaeizlosdason e ASZ Papp, K. .... . .. .. .. Kalisalzschürfungen in Ungarn (Erste Mitteilung) .. 131 — — — — — Report concerning the manganese deposit in Godi- nesd (Fig. 43—47) . : e szadi ze -. 604 SCHAFARZIK, Fr. .. .. .. Über die Tsa zn esett und das Erdgas in Tett sowie über die Kohlenschütze Bosniens .. .. 311 ScHMIDT, 0... .. .. — .. Geologische Notizen über einige Vorkommen von Braun- kohle in Siebenbürgen (m. d. Fig. 1—10) szesz A TERZAGHI, K. .. .. .. .. Bemerkungen zur Tektonik der Umgebung von Buccari éve rvedál a C etés sad jeéákásetgáástoet ye RSS — 684 VENDL, A. — — — — .. Über die Sande der Gegenden des Tarim Beckens 361 WACHNER, A... . - — Beitrige zur Geologie der Umgebung von Segesvár (mit Taf. V und Fig. 62—63) u .. . 6 4 ss aza 806 ZIMÁNYI, K. .. 2 mm mm Pyrit aus der Grube cVier Evangelisteny has To enÁGsÉa 616 VIII INHALT ERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS., B) KURZE MITTEILUNGEN. Seite TŐ AMS zs asz ző BOUTNONIt FON LÓNAÁNA I (zet hsz át As szaz sz! LAKTA RorH v. TELEGD, L. .. Bin neuer AufschluB im Untergrunde der Donau bei BÜdADBBb a zt Egesz kett ER et be én EABTETA SCHRÉTER, 27. .. .. .. —. Die Exkursion der Ungarischen Geologisechen Gesell- schaft in die Umgebung des Balatonsees (mit Fig. J0SD8] Sz e tketze sz . 699 — mm — Berichtigung betreffend d. v. Sr. v. GAÁL beschrie- benen Fundes einer Tatze von Ursus speleus Blb.. 695 Neuere paláontologisehe Beitráge vom Tiszahát und aus dem Gebiete jenseits der Donau Té NLG VENDL, A. — mm nm n. Analyse chimigue dune stilbite et dune chabasite TÉGLÁS, G. trouvées en Hongrie .. bé zs Nezz sé MRS RANÉEA C) REFERATE. ERANZENAU, A. .EŐber Kalzítotans Ungarn ez 29 on a A SRNEÉSAG UGADTÓ, OJAN MÉRT Die fossile Süugetierfauna der Umgebung des Balatonsees ... 2 patt [ KOZRE MÉ e e ÜLT KORMOS DE Sltsz kJ Zur Kenntnis der geologischen und faunistischen Ver- hültnisse des Nagyberek-Moores SA e eheti —— — — Neuere Beitrüge zur Geologie und Fauna der unteren Pleistozünschichten in der Umgebung des Balatonsees 817 Vapász, M. B... .. -. -. Foraminiferen aus der Trias des Bakonygebirges .. 817 ViráL1s, I... .. -— .. Die Ziegenklauen der Balatongegend und ihre Fundorte 817 ZAMÁNYA, AG szé sz esszé NENTÜV VONLÁDAJÓDÁZA AN FENT e TÉRT EVE EZT EA ENE D) LITERATUR. Repertorium der auf Ungarn bezügliechen geologischen Literatur im Jahre 1910.. 115 E) GEOLOGISCHE NEUIGKEITEN, Die V. Wanderversammlung der Ungarischen Geographischen Gesellschaft 704 XXV. internationale Wanderversammlung der Tiefbohringenieure und Bohrtechniker .. Hor sat o E ÉN ÖEN akt S 0 e d VELÍBÉS TF) GESELLSUHA FITSANGELEGENHEITEN. Mitteilungen aus den Fachsitzungen der Ungarischen Geologischen Gesellschaft. I. 7. Dezember 1910. P. Tgzirz: Über die im Sommer 1910 in Stockholm abgehaltene II. internationale Agrogeologenkonferenz. — TH. KoRmos: Eine neue Schildkrötenart aus dem SülBwasserkalke von Süttő. — M. Löw: Über Myar- girit von Nagybánya. — 0. Kapró: Ein Rhinocerosschüdel von Ujlót.. .. .. 206 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. IX Seite II. 4. Dezember 1910. TH. KoRmos: Über die pliozáne Wirbeltierfauna von Polgárdi. — A. VExpL: Über die Ergebnisse der mineralogischen Unter- suchungen an den Sandproben aus der Wüste Gobi . . u. sss III. 4. Jünner 1911. E. Noszkyv: Über die Eruptivgesteine des Mátra- gebirges. — Erklürung v. FR. ScCHAFARZIK. — 0. Kapió: Über die Gra- bungen in den Höhlen des Bükkgebirges. — TH. Kormos: Die Fauna der iPúskaporos-ELOhle sz sz E es esete ee ő té az 20209 IV. 25. Jáünner 1911. E. HILLEBRAND: Über den Fund von Urmenschen- knochen in der Ballahöhle des Bükkgebirges. — A. v. TöRÖK: Der anrüchige Schüdel von Nagysáp. — D. DicExry: Über den Zusammenhang zwischen der mechanischen Zusammensetzung und der Wasserkapazitüt des Bodens, d. i. über phylloxerafreie Böden. — M. Löw: Einige seltene Minerale (Szájbélyit) .. 210 V. 1. Márz 1911. F. KocH: Über die Geologie des Velebitgebirges und des kroatischen Karstes. — Sr. v. GAÁL : Die Frage der Horizontierung des Sarma- tikaums im Ungarn. — Z. SCHRÉTER: Bezweitlung der Richtigkeit der Horizon- SELÖSZHÉE SZ gate S tt MTE TENY EZZET I E ESET VET NRENEE ES MESÉS HEESSTNNRÉTON KE NENENÉN: 4 a) VI. 5. April 1911. A. Kocu: Über neue geologiseche und paláontologische Beobachtungen im Gebirge von Buda. — FR. v. PávaY-VaJsa: Über die Ge- schichte So ÜRESEK TBJ He ENTANOSTALS BZ les dzs ezel tizzütée, És ze iz tan OVO VII. 5. Mai 1911. FR. SCHAFARZIK: Das von weiland J. v. BöcKH aufge- nommene Kaztánblatt Berzászka. — G. STRÖMPL: Die Schotterablagerungen des mittelungarischen Abschnittes der Donau. — A. VEsxpL: Die Ergebnisse von mineralogischen Untersuchungen an den alluvialen Flugsanden der Csepel- Insel bei Budapest . . CVS T NB ető SZÉNNÉ e zeté AL6 VIII. 7. Juni 1911. Tn. Hgnáse TEtzé Knochenreste v. Toskana. — K. RorH v. TELEGD: Pliozüne Tierreste von Ajnácskő. — Die alttertiüren Bil- dungen der Umgebung von Eger. — FR. v. Pávav-Vagwa : Über die Experimente an Schotterkörnern .. CSle zza öáéőó ; zzz 106 IX. 11. Oktober 1911. Dr. MARGARETHE v. BALOGH: Über die Studienreise an die Nordküste Afrikas. — FR. SCHAFARZIK: Über die Umgebung der Bosman- Kohlengruben in Serbien.. .. LENE ez E ete NI ÉG ks 820 X. 25. Oktober 1911. FR. Ero v. INOROSAG Die tektonischen Verhalt- nisse von Nordalbanien. — K. Emszr: Die periodische Springguelle von Ipoly- nyitra.. . Aa a SES É ét Eza s Téma TES a sáe VA 207 G) VERSCHIEDENE MITLEILUNGEN. Funktionüáre der Ungar. Geologischen Gesellschaft 224, 373, 537, 619, 717, 843. Verzeichnis der mit der SzABó-Medaille der Ungarischen Geologischen Gesellschaft ausgezeichneten Arbeiten .. ma A2ZH5, 374, 538, 620, 718, 844. Zur gefölligen Kenntnisnahme .. . s 296, 375, 539, 621, 719, 845. Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Geol. Csselltehatt 227, 381, 543, 623, 723. Aufruf und Bitte. Öffentliche Ouittierung, für die Büste JOHANN BöCKHs von NAGYSÚR und W. GÜLL ÉLÉST EZÉ EZEN dés HÖS ALOL HO O22 1720 Traueranzeige über den Tod NSSÁNDSE, v. E NAtEnSEzE s und VIKTOR VETEGEB Ez sees kő s; Zrt 469. x INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. H) MITTEILUNGEN AUS DER HÖHLENFORSCHUNGS- KÖOMMISSION. JELBRATAN OO ae szles Vortrag, gehalten in der Sitzung der Kommission für Höhlenforschung der Ungarischen Geologischen Gesellschait am: 6. Beboz LYNN Ess teste a ítoset HILLEBRAND, E. . . . — Die diluvialen Knochenreste eines Kindes aus der Ballahöhle bei Répáshuta in Ungarn (mit Fig. 39—42) — s — — — Über das geologische Alter der Ablagerungen in der Szeletahöhle (mit d. Fig. 71—72) .. . . E KADIG, O- . mm Bericht über die in der Aggteleker Baradiaholió im Jahre 1910 vorgenommenen systematischen Aus- grabungen . .. EE VES káze ES Nyány, A. Baron... Besprechung der Höhle von Felfalu S legy NÖ E etes PÁvAaY-VAJNA, FR... .. ... Besprechung einiger neuerer Höhlen (m. d. Fig. 67—70) WariExwyL, L. Baronin Eine neue Höhle in der Gemarkung der Gemeinde HATAÓFAGI AKOTATTAG NYITÁST asz Na E. IKOXREHISSIODSAN S SÍRT EN NETEN ve za ko ák e S 222, 531, Seite 212 518 - 834 712 708 824 220 841 BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. (Alphabetisches Register.) Ami a német, francia vagy angol szövegre vonatkozik ( )-be van foglalva. Das auf den deutschen, französisehen oder englischen Text Bezügliche ist in ( ) gesetzt. I. SZEMÉLYNEVEK. (Personennamen.) Abel, 0. 548 (601) — Abzinger, Gy. 115 — Acker, V. 3 (133), 288 — Adámossy, F. 447 — Ágh, József 649 (695) — Alfréd, F. 298 — Andreetti G. 777 — Andreics, J. 578, 763, 771, 773 (818, 822) — Apáthy, S. 579, 582 — br. Apor, I. 284 — Aradi, V. 115 — Ascher, A. 224, 308, 373, 447, 467, 537, 617, 717, 776, 843 (535) — Atterberg, A. 115. Bajcsi, Ádám 652 (699) — Balás, J. 116 — Balkay, B. 578 — Ballenegger, R. 567, 596, 625, 846 (669) — Balogh államtitkár 448 — Balogh, J. 552, 560 (606, 612) — Balogh, Margit 768 (820) — Balogh szemlész 289 — Balló, R. 449, 450 — Barbier 753 — Barlay, József 103 — Bartels, W. 116 — Barthalus, Gyula 651, 698 — Batthyányi, L. 48, 49, 88 (171) — Bauer, Gy. 285, 552, 560 (606, 612) — Bánffy, Ernő gróf 284 — Bánffy, Miklós gróf 287 — Bánki, Dónát 237, 238 (321) — Bárczy, I. 583 — Bársony, I. 106 (213) — Bátor, Róbert 445 — Baur, E. 73 — Becke, F. 267 (355) — Bedő, Albert 628 — Behres 749 (814) — Beudaut F. §. 257, 258 (344) — Bencze, G. 116, Bene, G. 564 (616) — Bernáth, I. 258 (344) — Bernoulli, W. 772 — Bertrand, M. 415 (502) — Berzeviczy, Albert 287, 438, 567 — Berzeviczy, István 659 — Bethlen, István gróf 284, 287 — Bethlen, József gr. 284 — Beyrich 550 (602) — Béldy, Ákos gróf 284 — Bémer, László báró 659 — Bittner, A. 240, 241 (324, 328) — Björlykke, K. 0. 116 — Blake, W. 298 — Blankenhorn 36, 40 (166, 168) — Boer, F. 781 (826) — Boettger, 0. 299 — Bog- danovics 43 — Bogdánffy, Ö. 298 — Bohn, Mihály 86, 304, 307, 308 — Bolkay, I. 741 — Boue, A. 239 (324) — Boucher de Perthes 107 (215) — Böeckh, Hugo 296, 386, 400, 404, 406, 578 (470, 485, 490, 491) — Böckh, János 2, 3, 5, 6, 8, 27, 92, 109, 116, 225, 229, 237, 288, 302, 310, 374, 431, 443, 446, 447, 448, 449, 452, 538, 584, 585, 594, 620, 718, 775, 777, 844, 849 (132, 133, 136, 153, 216, 311, 320, 516, 518, 846) — Böhm, Ferenc 42, 43, 44, 286, 288, 289, 296, 386 (470) — Bra- nyicska, Gy. 736 (802) — Bravais 759 (815) — Bründlin, E. 41 (168) — Bruck, J. 846 — Brusina 429 — Buda, Ádám 649 (696) — Buda, Károly 649 (696) — Buday, Ernő 3, 284, 289 (133) — Budinszky, Károly 649 (495), 735 — Burián, István 239, 240 (323, 324) — Bursák, I. 546 (598). XII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Canfeld, I. 755 — Cantacuzen, Gy. 390 (474) — Capek 740 — Capellini, G. 393, 449, 788 (477) — Capitan 789 (835) — Cholnoky, Jenő 9, 10, 11, 116, 250, 285, 286, 287, 289, 290, 292, 297, 298, 302, 5379, 659, 661, 849 (138, 139, 336, 705) — Clessin 737 (805) — Coguand, H. 388, 393, 394, 769 (472, 477, 478, 821) — Cornu, F. 116 — Cossmann, M. 549, 550 (601) — Conrad 631 (674) — Cotta, Bernát 4, 5, 6, 7, 288, 584 (154, 135) — Czánt, H. 777 — Cziráky M. 230 (312). Dana 748 (812) — Darányi, Ignác 109, 224, 373, 537, 619, 717, 843 (216) — Da- róczy 630 — Darwin 660 — Dayka, Gábor 659 — Deperet, Ch. 56, 63, 64, 424 (120, 187, 188, 510, — Déchy, Mór 298 — Dicenty, Dezső 95, 116, 302 (211) — Diószegi, József 625 (669) — Doelter 72, 74, 75, 81, 52, 84 (197, 198, 202, 203, 204, 205) — Draghicenu 393 (4779. Emden, H. 11, 12, 13, 18 (139, 144, 145) — Emszt, Kálmán 117, 257, 266, 271, 451, 554, 556, 557, 560, 562, 563, 567, 729, 771, 846 (343, 354, 359, 606, 609, 610, 614, 615, 797, 822) — Engelhardt, H. 117, Engelstein, J. 4£7 — Erődi, K. 117 — Eszterházy, Miklós herceg 230, 304, 307 (312). Warbaky, I. 577, 578 — Farkas S. 578, 651 (698) — Frank, A. 765 (820) — Fehér, M. 578 — Fekete, Nagy Béla 284 — Feledy 774 — Feleki, B. 283 — Fenichel Samu, 593, 767 — Ferenc József I. 1, 239, 284, 296, 297 (131, 323) — Fermor, L. 756 —. Filtseh 40 (168) — Finicky Mihály 659 — Finger, Béla 774 — Finkey, J. 772 — Fischer-Colbrie, Ágost 100 — Fischer, H. 273 (361) — Fischer, P. 549 (601) — Fischer, S. 6, 15 (141) — Fodor, S. 593, 767 — Foetterle 393 (477) — Fougué 73, 74 (198) — Forgács, T. 772 — Förster, B. 409 (495) — Fraatz 755 — Fraipont, J. 299 — Franzenau, Ágost 117. 224, 373. Bol; 6019, ZAL ZDDBÁB (815) — Frankl, János 447 — Frech, Fr. 547 (600) — Friedel Ch. 73 (198) — Fuchs, E. 393 (477) — Furlani, M. 117. Gaál, I. 117, 302, 305, 440, 649, 734 (314, 696) — Gábor, Ignác 593, 767 — Gálffy, Ignác 92, 118, 449 (518) — Gaudry, A. 59 (183) — Gautier 257 (343) — Gavri- kov, N. 636 (680, 681) — Gáger, E. 578 — Gáspár, K. 118 — Gászner, B. 777 — Gedeon, Jenő 103 — Gerő, F. 771 (822) — Gerő, N. 118, 729 (797) — Gesell, S. 27, 447, 585 (155) — Glinka, K. D. 118, 631, 636 (675) — Glogoni-Andreics, F. 577 — Goldfuss 738 (804) — Goldschmidt 748 (813) — Golodai, Kornél 445 — Golubiatsinkoff 42 — Gorjanovié-Kramberger, K. 118 — Gorka, S. 579 — Gover- dovski, E. 633, 638 (677, 683) — Göbl, W. 238 (344) — Görgey, R. 69 (194) — Göttmann, K. 631 (675) — Grimmer 240 (325) — Grósz, L. 775 — Grund, V. 100, 643 (688) — Gulovics, T, 659 — Güll, Vilmos 118, 448, 449, 774, 777, 846, 549 — Győrffy, Árpád báró 304, 307, 308 — György, A. 578 — Gyulai, K. 115. Hajdu J. 651 (698) — Halaváts, Gyula 36, 40, 106, 107, 118, 249, 303, 304, 428, 429, 430, 431. 432, 434, 435, 567, 584, 585, 651, 743, (166, 168, 214, 336, 697, 807) — Halász, Gy. 298, 705 — Halle, A. S. 16 — Halmi, L. 772 — Haltenberger, M. 86 — Hankó, V. 119 — Hantken, M. 28, 94, 592, 778 (156, 210, 707) — Hartm. 651 (677) — Hatvany-Deutsech, Sándor báró 103 — Hauer, Fr. 36, 40, 112, 241 (166, 168, 220, 326) — Hautefeuille 73 (198) — Hauser, D. 755, 757, 788 (835) — Ha- vass, Rezső 298, 659 (705) — Hazai, S. 567 — Hedin Sven 272 (361) — Hegedüs, K. 594 — Heidt, Dániel 98 — Heltai, Ferenc 283, 284, 287, 290, 292, 447 — Herbing J. 772 — Herczegh, 5. 438 — Herman, Otto 92, 94, 105, 303, 452 (209, 212, 515) — Hermann, M. 119, 236 (320) — Hernya 390 (476) — Hidasi, Sándor 659 — Hiero- nymi, Károly 287 — Hillebrand, Jenő 92, 93, 94, 119, 303, 452, 466, 788 (209, 210, 518, 534, 834) — Hillebrand, W. F. 755 — Hilgard, E. W. 119 — Hilgendorf 63 (188) — Hochgesang 259 (346) — Hoernes, R. 108, 440, 441, 547 (215, 515, 599) — Hofmann, K. 420, 441, 545, 546, 584, 585, 656 (506, 515, 597, 598, 702) — Hoitsy BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XIII Pál 11 (139) — Holborn 82 (203) — Hoor-Tempis, M. 2863— Horusitzky, Henrik 113, 119, 224, 249, 302, 373, 464, 537, 567, 619, 717, 774, 843 (221, 335, 532) — Horváth B. 254, 567 (341) — Horváth, Gy. 388, 389, 390 (469, 473, 483) — Hor- váth, Miklós 652 (698) — Horvátovics, Ivan 86 — Hotz, W. 119 — Hunek, E. 119, 301 — Hunfalvy 778 — Hültl, J. 305. Illés, V. 119 — Ilosvay, L. 224, 306, 309, 310, 373, 447, 450, 537, 619, 717, 843 — Inczédy, Ádám báró 284 — Inkey, B. 249 (335) — Ivanov, D. 639 (683). Jablonszky 448 — Jaekel 63 (188) — Joakim 22 (148) — Johanny, F. 22 (148) — Jordán, K. 303, 451, 464 (532). Kacsóh, Pongrác dr. 596, 628 — Kada, Elek 628, 596 — Kadié, Ottokár 55, 62, 87, 91, 93, 94, 105, 109, 110, 111, 119, 302, 303, 451, 452, 454, 465, 466, 467, 468, 567, 662, 665, 761, 779 (180, 186, 206, 209, 210, 212, 217, 218, 219, 518, 519, 520, 532, 533, 534, 535, 536, 708, 712, 817, 824) — Kalamaznik, N. 304, 307, 308 — Kale- csinszky, Sándor 3, 8, 9, 12, 15, 17, 120, 224, 225, 288, 373, 385, 585, 590, 594, 619, 620, 774, 844 (133, 136, 137, 141, 144, 469) — Katona, J. 120 — Katzer F. 240, 241, 243, 299 (324, 325, 326, 328) — Kaufmann, K.299, 306 — Kaup, J. 59, (182) — Kazy 774 — Kállay, Béni 239, 240 (323, 324) — Kápolnai Pauer V. 775 — Kárpáti, Kelemen 652 (698) — Keilhack 444 (517) — Kemény, A. 284 — Ke- mény, G. 36 (164) — Kende, P. 295 — Ketner, E. 120 — Keszlerffy, János 651 (697) — Khuen-Héderváry, Károly, gróf 287, 296, 567 — Kilián, Fr. 849 — Kis- patic, M. 120 — Kiss, Károly 663 (709) — Kittl 241 (326) — Koch Antal 4, 5, 10, 14, 22, 24, 25, 26, 27, 28, 30, 32, 42, 43, 44, 70, 120, 224, 230, 258, 373, 404, 441, 451, 545, 619, 651, 717, 743, 843, 849 (134, 136, 139, 141, 148, 150, 151, 152, 154, 156, 158, 195, 312, 344, 491, 515, 597, 697, 807) — Koch, Gusztáv Adolf 288, 449 — Koch, F. 439, 440, 567 (514) — Koch, Nándor 45, 302 — Kocsis, János 447, 592 (707) — Kogutowicz, K. 298 — Kohn, Gy. 436, 437, 772 — Kopecky, J. 120 — Kormos, Tivadar 48, §7, 88, 91, 93, 94, 120, 252, 301, 420, 436, 446, 454, 567, 591, 592, 735, 739, 762, 846 (171, 206, 207, 209, 210, 338, 506, 519, 706, 802, 817) Kosnoff, P. 298 — Kovács, István 445 — Kőváry, L. 291 — Kövesligethy, R. 579 Knöpfler, Gy. 578 — Krauz 264 (351) — Krenner, J. S. 87, 224, 374, 450, 538, 564, 620, 718, 773, 844 (616) — Kreutz, F. 299 — Krizsán, M. 556 (609) — Kronemer, A. 551, 558, 563, 564 (604, 611, 615) Kubinyi, F.229, 258 (311, 344) — Kühn, H. 299. Lachmann 254, 255, 418 (241) — Lackner, A. 777 — Lacroix, A. 754 — Lahner, Gy. 777 — Laucsek, Gyula 651 (6938) — Lazarevics, Milorad 772 — László, A. 121 — László, Gábor 231, 298, 302, 451, 567, 653, 660, 846 (313, 700, 705) — Lázár, Vazul 121, 301, 846 — Lázár, Zoltán 578 — Legányi F. 591 (706) — Lenhossék, M. 454, 456 (520) — Lekky 773 — Lenkey, V. D. 122 — Leplae, E. 122 — Lewis, J. W. 758 — Liffa, Aurél 122, 260, 567 (346) — Litschauer, L. 577 — Littke, A. 103, 298 — Loczka, J. 565 (616) —- Lóczy, Lajos dr. 3, 4, 5, 9, 11, 13, 19, 48, 50, §9, 91, 92, 122, 231, 233, 235, 236, 237, 272, 285, 289, 297, 298, 301, 302, 303, 386, 432, 435, 440, 442, 444, 446, 450, 452, 464, 538, 566, 567, 576, 579, 583, 586, 589, 595, 596, 620, 625, 652, 653, 654, 655, 656, 657, 658, 659, 718, 763, 773, 844 (133, 134, 136, 137, 139, 146, 171, 174, 207, 208, 209, 313, 319, 320, 361, 470, 514, 515, 516, 517, 518, 531, 669, 699, 700, 701, 702, 703, 704,705, 818) — Lóczy, Lajos ifjú 445 — Louderback 754 — Lőrenthey, Imre dr. §7, 123, 225, 309, 310, 374, 420, 428, 429, 430, 431, 432, 433, 434, 435, 436, 451, 464, 538, 579, 587, 620, 718, 844 (206, 506, 531, 707) — Lőrinczy, Jenő 659 — Löw, M. 65, 67, 87, 96, 123, 301, 449, 450, 746, 748, 750, 760 (192, 206, 211, 811, 812, 814, 817) — Lugeon 416 (502) — Lukács, László 230, 237, 284, 257, 288, 296, 293, 296, 297, 438, 567 (311, 320) — Lüdecke, 0. 299 — Lydekker, R. 423 (509). XIV BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Mack, 0. 177 — Magasházy,L 772 — Magyar, Károly 6532 (699) — Majláth, Gusz- táv Károly dr. gróf 103 — Maros, J. 123, 231, 302, 566, 653, 816 (314, 700) — Martián, Julián 593, 767 — Marx és Mérei 436. 593, 768 — Mauritz, Béla dr. 68, 123, 225, 301, 302, 374, 441, 451, 5338, 579, 589, 620, 718, 746, 844 (193, 515, 844) — Mály, Sándor (kissármási) 2, 3,4, 5, 6, 11, 13, 237, 288, 296, 302, 303, 577 (132, 133, 134, 136, 139, 320) — Márton, Lajos 100, 465, 466, 666 (533, 534, 713) — Máthé, Lajos 85 — Malezer, G. 849 — Meunier, St. 73 (198) — Méhely, L. 60, 87, 299, 421, 422 (184, 206, 507, 508) — Michel-Léwy 74 (198) — Michwitz, A. 299 — Miller 759 (315) — Mjagkov 633, 636 (677, 681 — Mojsisovics, E. 240, 241, 547, (324, 326, 600) — Molnárffjy Géza 652 (698) — Morozevicz 73, 756 (198) — Mra- zec, L. 388, 399, 400, 401, 402, 404, 414, 416 (470, 484, 485, 486. 488, 490, 500, 502) — Mrász, Gábor 103 — Munteanu-Murgocsi 123, 416 (502) — Muraközy 285 — Müller Walter 445 — Müniech Kálmán 567, 563, 578, 666 (713). Nagy, B. 284 — Naumann 759 (5815) — Nehring, A.55, 60 (180, 184) — Nenadke- vics 751, 757 — Neubauer, K. 72, 123 (197)"—Neugeboren 746 (811) — Neumayr 423 — Nikora, Juon 552 (606) — Nopcsa, Ferenc dr. báró 36, 123, 584, 767, 770. 775 (166, 822] — Noszky, Jenő 90, 91, 123, 302, 567 (207, 208) — Noth, J. 765 (870) — Nuricsan 285 — Nyáry, Albert dr. báró 662 (708) — Nyáry. Jenő báró 466, 666, 667, 668 (534. 713, 714, 715). Obermaier 789 (835) — Ochsenius 14 (140) — Oebekke 36. 40 (166, 168) — Oelberg 306 — Oelhofer, Gyula 593, 768 — Oláh, János 736 (8302] — Oppenheim, P. 242 (327). Palkovits, József 590, 653 (700) — Palmer, Ch. 7152 — Palóczy 110 (218) — Pan- tocsek, J. 124 — Pantó, D. 846 — Papp, Károly 1, 19, 34, 92, 109, 110, 124, 224, 229 233, 236, 255, 259, 255, 289, 298, 299, 301, 446, 452, 466, 537, 551, 566, 577, 578, 579, 589, 591, 593, 595, 619, 653, 717, 767, 776, 843, 845 (131, 146, 162, 209, 216, 218. 311, 315, 319, 341, 344, 518, 534, 604, 700) — Paul, C. M. 238, 302, 393, 394 (344, 477, 478) — Pazár, J. 125, 285 — Pálfy, Mór dr. 36, 124, 225, 259, 269, 302, 374, 442, 444. 446, 451, 538, 566, 579, 589, 620, 653, 718, 844, 846 (166, 346, 338, 516, 517, 700) — Pávay-Vajna, Ferenc 49, 50, 88, 124, 259, 302, 305, 442, 465, 467, 584, 592, 593, 707, 779 (172, 173, 345, 346, 515, 533, 535, 707, 824) — Pázmándy 774 — Pázmány, András 651 (697) — Pekár, Gy. 593 — Perl és Kro- nemer 86 — Perl, L. 5531, 558, 563, 564 (604, 611, 615) —Perrin, F. 0. R. 299 — Peters, K. 424, 747 (511, 812] — Pethő, Gyula 49, 57, 58, 61, 225, 374, 538, 584, 585, 592, 620, 718, S44 (172, 151, 182, 156, 707) — Petrik, L. 125, 309, 310, 447 — Petrovits, L. 560 — Pécsi, Albert 125, 298, 660 (705) — Pfeifer, J. 125, 285, 286, 286 — Phillips 753 — Piétsch, L. 777 — Pilide, C. D. 391, 392, 393 (475, 477) — Pitter, Tivadar 846 — Platz, H. 772 — Plotényi, Géza 449 — Poech, F. 244 (329) Pohlig 62 (186) — Polak, Gaston 95 — Pommerantz, K. 445 — Pongrácz, Jenő 103 — Popeszku-Voitesti 416 (502) — Popovics, Sándor 3, 11, 13, 19, 399 (133, 139, 146, 484) — Posepny, F. 7, 406 (491, £49) — Posner 775 — Posewitz, T. 125, 567 — Prinz, Gy. 125. 661 (705) — Probstner, A. 578 — Prior, G. T. 753 — Pumpelly, R. 299 — Pursckke 423, 424, 425 (510, 511). Kaicevich 398 — Raisz, K. 666 (713) — Rajna, A. 777 — Rácz, K. 125 — Rákóczy 651 (697) — Reinhardt 416 (502) — Remenyik 551 (604) — Réthly, Antal 125, 301, 596. 625 (669) — Révész, Jenő 445 — Révész, Samu 445 — Richter, F. 246 1332) — Righi, A. 778 — Roger, O. 424 (510) — Roheim, N. 270 (359) — Roma- novszky, G. 42, 43, 44 — Romer, J. 449 — Rosenbusch, H. 271 (360) — Roska Márton 449 — Rozlozsnik, Pál 67, 126. 257, 566, S46 (192, 343) — Róna, Zs. 298 — Róth, S. 92 (209) — Rutot 94, 789 (210, 835). eREPT V BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ, XV Sacharov 635 (679) — Sas, Lóránd 445 — Sarasin 393 (477) — Sauer, György 445 — Savadovski 638 (683) — Savicky, J. 126, 442 (516) — Saxlehner, A. K. Ö. 103, 775 — Sándor, János 284, 286 — Sárombereki Nagy, F. 584 — Schaaf, Jakab 96, 304, 307, 308 — Schafarzik, Ferenc 45, 46, 47, 68, 70, 72, 88, 89, 91, 95, 126. 225, 229, 258, 259, 272, 283, 300, 301, 373, 385, 441, 442, 443, 444, 446, 447, 450, 464, 466, 537, 567, 577, 579, 585, 586, 589, 591, 592, 593, 594, 595, 619, 626, 717, 738, 764, 769, 776, 777, 843 (193, 195, 197, 207, 208, 311, 345, 346, 361, 372, 469, 515, 516, 517, 531, 534, 670, 805, 818, 821) — Scehaller, W. T. 752, 755 — Schardt, H. 416 (502) — Schiele, Frigyes 103 — Schmidt 789 (835) — Schmidt, Károly 20, 103 (147) — Schmidt, Sándor 100 — Schöppe, W. 126 — Schrauf, A. 747 (812) — Schréter, Zoltán 126, 302, 304, 440. 567, 652, 653, 846 (515, 699, 700j— Schrö- der, Gy. 777 — Schubert, R. L. 127 — Schucht, F. 127 — Schuller, R. 256 — Schumacher, F. 86 — Schuster 626 — Schürger, J. 773 — Schock, Lipót 98 — Scholtz, Pál K. 467 (535) — Schwalbe 94 (210) — Schwalm, A. 127 — Schweiger, J. K. 445 — Semsey Andor 49, 88, 98, 224, 230, 249, 302, 304, 307, 309, 373, 448. 537, 591, 595, 619, 658, 717, 775, 843 (172, 311, 335) — Serényi, Béla gróf 230, 287, 438, 567 (312, 660) — Siebenrock, F. 421, 422, 423, 425 (507, 505, 509, 512) — Siegmeth, K. 303, 451. 464, 466, 468, 666, 777 (532, 534, 536, 713) — Sigmund, A. 262 (349) — Sigmond E. 86, 127, 302 (206) Sigmond, L. 27 (154) — Simpson, E. 755 — Simonyi, Zsigmond 580, 581, 582, 586, 590, 595 — Sjögren, Hjalmár 232 (314, 315) — Sladeéek, R. 246 (332) — Smirnoff, W. P. 632 (676) — Smith, G. F. 753 — Soellner 264 (351) — Sokolow, W. D. 42, 43. 44 — Somodi 551 (604) — Soós 550, 737 (603, 804) — Spiegel, Adolf 100 — Stache 40, 112, 431, 440 (166, 168, 220, 514) — Staub, M. 505, 849 — Stefanescu, G. 447 — Ste- fani, C. 127 — Stefano, G. 423, 424 (510) — Steiger, Zs. 300, 306 — Steiner, L 298 — Stoliczka 43 — Strömpl, Gábor 127, 303, 443, 444, 451, 465, 660 (516, 517, 533, 705) — Suess, E. 5, 13, 36, 43, 44, 288, 778 (136, 164) — Sutulov, D. 633, 635 (677, 679) — Sümegi, Vilmos 287, 289, 291, 292, 295 — Süss, N. 436, 437 — Sven Hedin 89 (207) — Süveg, A. 558 (611). Szabó, József 9, 94, 229, 257, 258, 305, 385, 538, 546, 582, 583. 585, 586, 620, 718, 748, 778, 844, 849 (137, 210, 311, 344, 345, 469, 598, 813) — Szabó, Simon 659 — Szaffíka, Tihamér 100 — Szajnocha, S. 402, 414 (488, 500) — Szalay, L. 300 — Szamalovszky, Ödön 659 — Szapolyai, János 287 — Szádeczky, Gyula dr. 127, 255, 256, 259, 271, 285, 290, 302, 579, 749, 775 (341, 343, 345, 346, 359, 360, 814) — Szász, K. 296 — Szellemy, Géza 128, 631 (675) — Szemere 110 (218) — Sze- mere, Huba 447 — Szentiványi, A. 664 (710) — Szentkirályi, A. 286 — Szent- miklósy 663 (709) — Szentmiklóssy, Gábor 662 (708) — Széchenyi, Béla gróf 224, 373, 537, 619. 717, 843 — Székely, Ferenc 287, 438, 567 — Székely, Gy. 773 — Szilády, Károly dr. 625 (669) — Szilágyi, Gy. 557, 558, 562 (610, 612, 614) — Szinyei-Merse, Félix 287 — Szinyei-Merzse, Zsigmond 56, 128, 567, 584, 730, 731, 732, 733 (798, 799, 800, 801) — Szmrecsányi, Gy. 292, 296 — Szokol, Pál 622 (675) — Szombathy 789 (835) — Szterényi, J. 284 — Szontagh, Tamás dr. 92, 109, 128, 224, 229, 259, 298, 303, 310, 373, 444, 446, 448, 451, 452, 537, 566, 577, 579, 589, 594, 595, 619, 639, 653, 717, 769, 773, S43, 846 (209, 210, 312. 346, 517, 518, 684, 700, 821) — Szvacsina, Géza 284. "Taeger, Henrik 128, 567 — Tagányi 653 (700) — Teiszeyre, V. 401 (486) — Telegdi Róth, Károly 125, 592 (706) — Telegdi Róth, Lajos 9, 125, 225, 392, 374, 426, 535 566, 567, 577, 585, 591, 595, 620, 718, 844, 846 (137, 512) — Teleki, Pál gróf 295 660 (705) — Teleki, G. gróf 577, 578 — Teleszky, J. 567 — Terzaghi, Károly 639 (684) — Téglás, Gábor dr. 649, 650, 734, 735 (694, 697) — Thaly, F. 259 — XVI BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Thirring, G. 298 — Thóma, J. 445 — Thumann, H. 16, 18, 19 (145) — Tietze, E. 240, 393, 394 (374, 477, 478) — Till, A. 128 — Timkó, Imre 128, 567, 594, 631, 735, 774, 544 (675, 802) — Toborffy, Géza 98 — Toborffy, Z. 128, 301 — Tolnay, K. 237 (321) — Tóth, B. 299 — Tóth, Márton 663, 664 (709, 710) — Török, A. 94, 95, 106, 110 (210, 213, 218) — Trauth, F. 129 — Tranzl 96, 436 — Treitz, Péter 86, 87, 89, 129, 225, 231, 249, 250, 251, 272, 301, 302, 374, 437, 448, 538, 567, 579, 589, 620, 656, 718, 844 (206, 207, 313, 314, 336, 337, 361, 702) — Trenkó, Gy. 129 — Tuba, Gézáné 558 (611) — Túzson, J. 579. Uhlig, Viktor 225, 374, 385, 416, 538, 591, 594, 620, 718, 844 (469, 502) — Uhlya- rik, B. 65 (190) — Ujj, J. 129 — Unger, Béla 103. "Vadász, Mór Elemér 129, 302, 567, 762 (817) — Vargha, Gy. 465 (533) — Vargha, Zsigmond 449 — Vas, J. 666 (713) — Vágó, Lajos 447 — Városy, Gy. 306 — Vendl, Aladár 47, 70, 89, 129, 272, 301, 444, 567, 653 (195, 207, 361, 517, 700) — Vermes, J. 568 — Vitális, István dr. 130, 386, 428, 433, 760, 775 (470, 817) — Vizer, Vilmos 96, 443 (517) — Vnutskó, Ferenc 130, 296, 386 (470) — Vogl, Viktor 130, 224, 304, 307, 308, 373, 439, 440, 567, 619, 640, 641, 643, 646, 717, 843, 846 (514, 685, 687, 688, 692) — Vogt 73, 81, 84, 85 (202, 205) — Voigt 259 (346) — Votsch, Ottó 98. Waagen dr. 643, 644 (689) — Wachner, Henrik 130, 742, 744, 746 (806, 808, 810) Wahlner, Aladár 130, 296 — Walther, P. 757 — Washington, H. 300, 751 — Wattenwyl, L. 113 (221) — Weg, M. 773 — Weinschenk, E. 273 (367) — Weiss, A. 738 (805) — Weiss, M. 395 (480) — Weiss, T. 27, 306 (154) — Weithoffer, A. 59, (182) — Wekerle, Sándor 10, 235, 399 (138, 318, 484) — Wellisch, A. 773 — Wer- ner 755 — Weszelszky, Gyula 593, 768 — Wette, Gy. 291 — White, Ch, A. 300 — Winchell, H. 130 — Wiltshire, Th. 758 — Wodianer, A. 298 — Wolf 112, 249 (220, 325) — Wright, E. F. 751 — Wysogórski, J. 773. Zambonini, F. 750, 752, 753 — Zarándi-Knöpfler, Gy. 578 — Zemplén, G. 746 (844) Zepharovich, V. 749 (814) — Zichy, János gróf 230, 438, 660 (312) — Zichy, Gyula gróf dr. 86, 304, 307, 308 — Zielinszki, Szilárd 237 (321) — Zimányi, Károly dr. 130, 225, 302, 374, 538, 564, 622, 718, 750, 752, 754, 756, 760, 844 (616, 816) Zipser, A. 257 (343) — Zirke), F. 265, 271, 299 (353, 360) — Zittel, K. 550 (603) — Zsigmondy, Á. 87, 303, 443, 578 (517) — Zsigmondy, B. 304 — Zsig- mondy, V. 546, 765 (598, 819) — Zsivny, V. 130, 563 — Zwack, Ákos 98. II. HELYNEVEK. (Ortsnamen.) Afrika 768 (820) — Aggtelek 303, 465, 665, 668 (533, 712, 715, 716) — Aix 299 — Ajnácskő 258, 270, 271, 591. 592 (344, 345, 359, 707) — Aknaszlatina 300, 306 — Albánia 77I (8322) — Albertiírsa 626 (670) — Alföld 765 (819) — Algerie 768 (820) — Almás 12, 27 (154) — Almásel 522, 566 (606) — Almásszelistye 552, 566 (606) — Alsófüld 28 (155) — Alsóhámor 93 — Alsóörs 653, 654 (699) — Alsó-Provica 391 (475) — Alsórákos 12 — Alsószolecsva 437 — Anambaruniula 281 (387) — Alsóvadász 774 — Appony 737 (804) — Argyas 26, 27 (153, 154) — Arizona 298, 299 — Arsa 644 (689) — Aszófő 654, 656 (701, 702) — Atyha 12 — Atjik-kuduk 281 (370) — Avas 108 (215) — Avasfalu 632 (675). Ágasvár 91 (298). BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XVII Badacsony 655, 656, 658 (701, 702, 704) — Bagolyárok 783 (329) — Bajkoj 388, 393, 394, 399, 401, 403, 436 (472, 478, 483, 486, 487) — Bakarac 640, 612, 646 (686, 687, 692) — Bakovici 241 (376) — Balassagyarmat 414 — Balaton 652 (699) — Bklatonföldvár 653 (699) — Balatonfüred 654 (701) Balla barlang 93, 109 (209, 217) — Baltavár 49, 57, 58, 61, 62, S9, 652 (172, 181, 182, 185, 186, 287, 698) — Banjaluka 244, 246 (329, 232) — Banyika 24, 30 (151, 1-8) — Baranyi tanya 629 — Basel 32, 36, 41 (160, 164, 168, 171) — Batna 442, 637 (516, 681) — Bánffyhunyad 20, 409 (147, 495) — Bánpatak (696) — Bázna 256, 291 — Beji völgy 49 (170) — Belényes 566 — Bensen 69 (194) — Beregszász 437 —- Ber- zászka 413, 567 (516) — Besei patak 744 (808) — Beszterce 9, 406 (137, 491) — Betfia 739 — Betlér 749 (814) — Bécs 5, 72, 106, 108, 296, 297, 385, 584, 592, 594, 650, 652 — Bélabánya 777 — Biharfüred 566 — Bikszád 631, 632, 634, 636, 637, 638 (675, 676, 677, 680, 6852, 683) Bodajk 437 — Bogártelke 27 (154) — Bologna 449 (778) — Borszék 34, 36 (162, 164) — Bosman 769 (821) — Bosznia 239 (323) — Bousillant 56 (180) — Bögöt 652 (698) — Böhmisch Leipa 69 (194) — Brassó 286 — Brád 304 (571) — Brezova 112 (220) — Bréza 245 (330) — Bro- gyán 735 (802) — Buccari 567, 639, 640, 641, 646, 647, 648 (684, 686, 692, 693, 644) — Bucses 416 (504) Budapest 45, 46, 47, 48, 237, 266, 284, 298, 302, 303, 426, 427, 545, 5£6, 547, 626 (321, 354, 512, 513, 598, 670, 706) — Buda- újlak 304 — Bukarest 388, 389 (469, 473) — Bun 744 (808) — Bunic 647 (693) — Busztenári 399, 402 (433, 487) — Buzen 389 (472). Cajnica 240 (325) — Carlopago 647 (693) — Cegléd 249, 583, 596, 626 (335, 670) — Cemernica 241 (326) — Chambéry 299 — Cherso 643 (689) — Cirkvenica 640, 642 (68t, 688) — Cukali 771 (822) — Constantine 768 1821) — Cro-Magnon 463 (531) — Chapelle aux Saints 463 (530). Csobánka 651 (697) — Csongrád 651 (698) — Csongvra 286 — Csopak 654 (700). Dank 27 (154) — Daruvár 247 (332) — Dál 24, 30, 36 (151, 158, 166) — Dániel hegy 749 (844) — Debrecen 7, Déda 20, 34 (147, 162) — Désakna 17 (143) — Déva 442, 649 (516, 696) — Dévény 567 — Dicsőszentmárton 286, 290 — Diósd 437 — Diósgyőr 438, 571, 573, 574, 592 (707) — Disznajó 34 (162) — Ditró 301 — Djebel Edough 768 (821) — Doboj 245 (331) — Doftana 393, 396 (478, 480) — Dognácska 302, 564 (610) — Dol mali 642, 643 (687. 688) — Dol velik 642 (687) — Donja-Tuzla 240, 242, 245, 246 (324, 327, 331, 332) — Dorozsma 250 (337) — Draganeasza 358, 389, 390, 391, 392, 393 (472, 473, 474, 476, 477) — Drivenik 640, 641, 642, 643, 646, 647, 648 (685, 686, 687, 689, 692, 693, 694) — Dubnik 572 — Duku-barlang 786 (832) — Dunaalmás 421 (507) — Dunabogdány 70 (195) — Düsseldorf 230, 303 (313). Eger 591, 592, 651 (698) — Egeres 24, 25, 26, 27, 28 (147, 150, 151, 154, 155) — Eperjessóvár 404 (490) — Eppelsheim 652 (698) — Erdélyi Medence 5, 235, 284 (134, 318) — Erdőfalva 650 (696) — Eresztvény 259, 260, 265, 272 (346, 347, 353, 361) — Eszék 247 (332) — Esztergom 247 (333). Fajnoráci 112 (220) — Faluszemes 631 (674) — Fancsér oldal 431 — Farasina 647 (693) — Farkasmező 24, 32 (151, 160) — Farkasverem 780 — Fecskebarlang 782 (828) — Felfalu 662 (708) — Felsőbajom 291 — Felsőbánya 570 — Felsőboj 650 (696) -- Felsőfalu 632 (675) — Felsőrákos 12 — Fellegvár 22 (48) — Fer- gana 43 — Félegyháza 249 (335) — Fiume 439, 440, 639, 640, 643, 647 (514, 684, 689, 693) — Fonyód 62, 435 (181) — Forgácskút 21, 22, 24, 25, 27 (148, 149, 150, 152, 154) — Frankfurt 11, 299 — Freiberg 4, 5, 7 (134, 185) — Friedrichs- thal 69 (194) — Fruska-góra 844. Gachica 390 (474) — Galgócz 112 (220) — Galita 769 (521) — Galonya 34 (162) — Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. b XVIII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Galtberg 745 (810) — Garat 12 — Gardiska 247 (332) — Germada 648 (694) — Ghymes 737 (804) — Glatz 437 — Glód 650 (696) — Gobi 273, 281 (370) — Godinesd 551, 552, 553, 554, 555, 558, 559, 562, 563 (604, 606, 608, 610, 614, 615) — Gornivakuf 241 (326) — Göllniczbánya 571 — Görgény 9 (137) — Gör- gényszentimre 406 (491) — Gracanica 241 (326) — Graz 648 (695) — Gulács 656 (02) — Gura Draganecisi 393 (478). Gyalár 442, 759 (516, 816) — Gyalumáre 566 — Gyepes 12 — Gyergyótoplica 63 (164) — Gyertyámos 649 (695) — Gyulafehérvár 410 (495). Halle 299 — Hamburg 288 — Hambulog 241 (326) — Hámor 93, 452 (209, 518) — Helvécia-telep 626 (470) — Héviz 9, 12 (139) — Hidalmás 21, 24, 25, 410 (149, 151, 496) — Homoróddaróe 12 — Homoródszentpéter 12 — Homoródvárosfalva 12. Ispánmező 662 (708) — Ipolynyitra 729, 730, 732, 733, 771 (797, 798, 799, 801, 822) — Ivoir 645 (690) — Izavölgy 844. Jablanac 439, 647 (514, 693) — Jablonic 112 (220) — Jelinje 774 — Juraj 644 (689) — Juc patak 68 (193). Kabylia 769 (821) — Kakánj 245, 246 (330, 332) — Kakova 38 (167) — Kakova- szászcsór 40 (168) — Kalifornia 299 — Kalocsa 306, 626, 651 (670, 698) — Kalusz 5 (135) — Kampina 387, 388, 389, 390, 391, 392, 393, 394, 395, 396, 398, 399, 407, 413 (471, 472, 473, 474, 475, 477, 478, 479, 480, 483, 484, 493, 499) — Kandesti 410 (495) — Kapolcs 431, 432, 435 — Kaprióra 442, 786 (516, 831) — Kaposvár 247 (333) — Karaboghaz 10 (138) — Karakosun 278 (367) — Karancs 302 — Karácsonyfalva 12 — Karlopago 439 (514) — Karlsbad 306, 385, 594 (469) — Kassa 772 — Kecskemét 249, 596, 625, 626, 628, 631, 651 (335, 669, 670, 672, 674, 697) — Kecső 774 — Kemence 759 (816) — Keményfalva 12 — Ken- dermál 28 (156) — Kenese 429, 431, 435 — Kerekegyháza 626 (670) — Keszt- hely 772 Kécske 626 (670) — Kisbélic 736 (802) — Kiscell 304, 320, 652 (506, 698) — Kiseged 591, 592 (706) — Kisgyőr 592 (707) — Kiskeresztes 24 (151) — Kisküküllőkeményfalva 12 — Kisnyir 626, 6.8 (670, 674) — Kissármás 3, 2353, 236, 237, 238, 283, 284, 285, 287, 289, 290, 292, 296, 302, 419, 573, 578, 849 (133, 318, 319, 321, 322, 506, 849) — Kisterenye 437 — Kocsér 626 (670) — Kolibasi 393, 394 (478) — Kolozs 289 — Kolozsvár 10, 24, 259, 284, 286, 287, 189, 291, 295, 298, 373, 419, 582, 587, 650, 651, 772 (150, 345, 346, 495, 696, 697) — Ko- morzány 632 (675) — Kapolcs 787 (833) — Korlát 266, 269 (347, 358) — Korond 12 — Kórod 25 (151) — Kostej 299 — Kotoi 393 (478) — Kovászna 291 — Könczög 626 (670) — Körösbánya 285 — Kőhalom 2, 7, 9, 12 (132, 136, 137) — Kővágóörs 657 (703) — Krakkó 299, 414 (500) — Kreka 246 (332) — Krim 45 — Kudsir 438 — Kuzma 640, 641 (686) — Kvarnero 640, 644 (685, 686, 689). Lajosmizse 626 (670) — ILázi barlang 782 (828) — Leányfalu 431 — Lemberg 449 — Légrád 737 (804) — Liég 299 — Lika 639 (684), 643 (688) — Likér 558 (612) — Lippa 441 (516) — Lomány 36 (166) — Lop-nor 89 (207), 273 (361) — Losonc 729 (797), 771 (822) — Lövéte 12 — Lucsia 779 (824) — Lukarec 258 (345) — Lupora 24 (151). Macskamező 749 (844) — Magureni de szusz 388, 392 (472, 476) — Magureni de zsosz 394 (478) — Magyar-Egregy 24 (151) — Magyarsáros 291 — Magyaróvár 772 — Malacka 567 — Maros 4, 34 (135, 162) — Marosgombás 237 (321) — Marosillye 566 — Maroskövesd 34 (162) — Marosgorbó 237 (321) — Marosorosz- falu 34 (162) — Marospécs 286 — Marosszentgyörgy 237 (321), 286 — Maros- torda 9, 34 (137, 162) — Marosugra 237 (291, 572 (321) — Marosujvár 573 — Marosvásárhely 291 — Marosvécs 237 (321), 406 (491) — Martinshizza 640, 641 (685, 686) — Máda 650 (696) — Márcfalva 778 — Mármaros 414 (501) — BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XIX Mátra 90 (208) — Medgyes 237, 291 (321) — Melegszamos 20 (147) — Meléte 437 — Mencshely 431, 435, 436 — Merdita 771 (822) — Mezőradna 291 — Mező- sámsond 291 — Mezőség 226 (319), 238 (322) — Méra 24 (150) Milvány 24, 30 (151, 158) — Miskolc 92, 94, 105, 106, 107, 108, 109, 111, 231, 303, 452, 574, 583 (209, 213, 214, 216, 219, 313, 518) — Mirkvásár 9, 12 (137) — Mitrovica 247 (332) — Mocs 289 — Mohács 287 — Moldva 566 — Montana 750 (815) — Moreni 399 (483) — Mühlhausen 409 (494). Nagyalmás 24, 26, 28 (150, 153, 155) — Nagyág 305 — Nagybánya 87, 301, 578 (206) — Nagybáród 301 — Nagybátony 91 (208) — Nagykerek 440 (515), 762 (817) — Nagyeged 591, 592 — Nagyegregy 25 (151) — Nagykámond 652 (699) — Nagykikinda 304 — Nagykőrös 626 (670) — Nagyküküllő 10, 742 (138, 807) — Nagylak 237 (321), 286 — Nagymaros 444 (517) — Nagypatak 36 (164) — Nagysalgó 268 (456), 269 (357) — Nagysáp 94 (210) — Nagysármás 236, 400, 409 (319, 485, 494) — Nagyszeben 460, 412 (495, 500) — Nagyszombat 112 (220) — Nagyvárad 739 — Nagyvázsony 431, 432, 435, 4836 — Nanos 648 (694) — Neuengamme 288 — New-York 298 — Noszvaj 591 — Novii 92 (209), 240, 325, 439, 639, 640, 643, 647 (514, 684, 689, 693) — Novibazár 240 (325) — Novi Seher 65 (190) — Novo Alexandria 639 (684) — Nógrád 90, 304 (207). Nyiresfalva 438 — Nyitrazsámbokrét 735 (802). Oklánd 12 — Oláhköblös 28 (156) — Oláhlapád 783 (829) — Olovó 241 (326) — Oplentova 113 (221) — Ozljak 642 (687) — Óbudaújlak 420 (506) — Óradna 67 (192) — Óruzsin 92 (209). Öcs 431, 432, 435 — Ördöglyuk 774 — Öthalom 252 (339) Ösborsod 110 (217). Pakrac-Lipik 247 (332) — Pancsova 247 (332) — Parajd 10, 12, 17 (138, 143) — Paris 299 — Pávai-barlang 780 (825) — Pelsőcz 666 (713) — Perecsény 661 (105) — Pervicchio 644 (689) — Petend 431 — Petresd 551, 552, 562, 563 (604, 606, 614, 615) — Petrósz 255 (341) — Petrozsény 570, 574 — Pécs 301, 443, 570, 574 (517) — Pécsvárad 567, 844 — Pétervásár 567 — Pikermi 59, 652 (182, 698) — Pilisi barlang 781 (826) — Piski 442 (516) — Piszke 421 (507) — Pittsburg 289 — Pljesivica 648 (694) — Plojest 394, 399 (473, 483) — Pogányvár 258 (344) — Pojána 27, 389, 390, 391, 392, 567 (155, 473, 474, 475, 477) — Pojéni 399 (483) — Pokol lyuk 787 (833) — Polgárdi 48, 49, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 88, 89, 301, 786, 787 (171, 172, 173, 182, 184, 186, 187, 188, 207, 832, 833) — Popovo polje 241 (326) — Póla 643 (689) — Pöstyén 302 — Prahova 389, 390 (473, 474) — Prága 385, 594 (469) — Predeál 389 (473) — Primorskaja 639 (683) — Promontor 644 (689) — Provica 387, 388, 292, 393 (471, 476, 477) — Pula 431 — Puskaporos- barlang 91, 93, 454, 456 (209, 519, 520) — Pusztaszentmihály 21, 22, 24, 25, 26 (149, 150, 151, 153) — Pusztaszentlőrinc 302, 304, 437 — Putna 402 (488) — Puturosu 388, 390, 391, 393, 398 (472, 474, 475, 476, 478, 477) — Püspökfürdő 739 — Püspökladany 765 (719). KRagács 258 (344) — Rahó 567 — Rajec 239 (323) — Rákos 304 — Recsenyéd 12 — Reichenstein-bánya 746 (811) — Rekita 41 (171) — Reps 7 — Reval 299 — Répáshuta 93, 94, 109, 303, 452, 453, 458, 460, 461 (209, 217, 518, 519, 523, 524, 529) — Rézbánya 849 — Rimamurány 558 (611) — Rombarlang 779 (8324) — Rozsnyó 570 — Rousillon 63, 64, 424 (187, 188, 510) — Rudária 566 — Rusz- katő 438. Sajóháza 749 (814), 760 (816) — Sajóudvarhely 237, 286 (321) — Salgó 257 (344) — Salgótarján 247, 445, 558, 562, 594 (333, 359, 611, 614) — Sarajevo 240, 243, 24 (324, 329, 331) — Sághegy 759 (815) — Ság 652 (698) — Sármás 291 — Sáros 414 (501) — Sárrét 252 (339) — Sátoros 70, 71 (195) — Sehemnitz (849) — by XX BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Schnellersruhe 567 — §Sct. Cassian 547 (600) — Sebeshely 20, 36, 38, 40 (147, 164, 166, 168) — Segesdi patak 744 (808) — Segesvár 742, 743, 744 (806, 807, 808) — Selce 644 (689) — Selmecbánya (Schemnitz) 305, 447, 436, 568, 570, 777, 849 — Senjsko Bilo 648 (694) — Sinjako 241 (326) — Siófok 654 (699) — Skrljevo 641, 686 — Somlóújfalu 24 (151) — Somlyóhegy 739, 786 (832) — Somoskő 259, 268, 269, 257 (344, 346, 356, 357) — Somosújfalu 70, 257, 266 (195, 343, 354) — Somod 444 (517) —- Sonkolyos 254 (341) — Soroksár 426 (512) —- Sófalva 12 — Sólyomtelke 27 (154) — Sósmező 291, 402, 844 (488) — Sóvárad 12 — Sóvár 418 — Stassfurt 5, 10 (135, 138) — Stájerlak 658 (704) — Stock- holm 213, 231, 232, 233, 302, 303, 576 (313, 314, 315) — Süttő 87, 420, 421, 422 (206, 506, 507, 508) — Sv. Kuzma 642, 643 (687, 688). Szabadka 596 — Szalonna 24 (151) — Szarvaskő 302 — Szászcsór 39 (167) — Szászcsór sebeshely 36 (166) — Szászkabánya 566 — Szászrégen 9, 34, 226, 237, 406, 440, 572 )137, 162, 321, 491, 514) — Szászsebes 20, 36 (147, 164, 166) — Szászugra 9, 12 (137) — Szeben 286, 291 — Szeged 249, 250, 251, 252 (335, 336, 337, 338, 339) — Szegvár 651 (698) — Szejkefürdő 291 —- Szekulavölgy 34 (162) — Szelcsova 650 (696) — Szeleta-barlang 91, 93, 109, 788 (209, 217, 834) — Szentje 28 (156) — Szentbenedek 237, 286 (321) — Szentgyörgy 655 (701) — Szentlőrine 626 (670) — Szentmárton 12, 237 (321) — Szentmihály 30 (156) — Szentmihály- telke 24, 30 (151, 152, 158) — Szentpál 12 Szentpétervár 86 (206) — Szerda- hely 567 — Székelyudvarhely 12, 291 — Székelykeresztur 291 — Szigliget 658 (704) — Szilády-barlang 781 (827) — Sziszek 246 (332) — Szohodol 465, 566, 779 (533, 824) — Szokolyahuta 91, 304 (208) — Szolnok 249 (335) — Szombat- hely 652 (698) — Szováta 9, 12, 17, 520, 844 (137, 143) — Sztrigyszalacs 649 (696) — Szukováth 438 — Szurdokpüspöki 437 — Szurduk 24, 25, 27, 30, 32 (150, 151, 155, 158) — Szurduk-csokmány 24 (150), 30 (158). Tamásfalva 24 (150), 26, 27 (153, 154) — Tamásváralja 631 (675) — Tapolca 656 (702) — Tarim-medence 273 (361) — Tarlau 402 (488) — Tatabánya 247, 301, 421 (333, 507) — Tátra 844 —- Telega 399 (485) — Temesvár 442 (516) — Teschen 575 — Tihany 428, 430, 432, 655 (701) — Tiho 24, 26, 30, 32 (151, 153, 158, 158) — Tirgu zsiluluj 389 (472) — Tirol 645 (690) — Tiszaug 650 (697) — Tisza- falu 254 (341) — Tokod 759 (816) — Tomasesd 551 (604), 552, 555, 560, 561, 562, 563 (606, 608, 613, 614, 615) — Topánfalva 779 (824) — Toplica 34 (162) — Torda 17, 406, 573 (143, 491) — Tornaváralja 443 (517) — Törökbálint 548, 549, 550 (600, 601, 602, 603) — Törökvész 441, 545 (515, 597) — Transzkaukázia 639 (683) — Trencsénteplicz 445, 775 — Tsakva 637 (681) — Tura 651 (698) — Tuzla 246 (332). Udvarhely 9 (137) — Ugliev 244, 246 (329, 332) — Ujarad 442 (516) — Ujbánya 443 (517) — Ujfalu 12 — Újlót 87, 302 (206) — Újpest 651 (698) — Ungvár 659, 661 (704). Vajdahunyad 438, 571 — Vanyarcz 440 (514) — Vares 241 (326) — Vargyas 12 — Vaskóh 254 (341) — Vaskő 96 (211), 746, 747, 748, 749 (811, 812, 813, 814) — Vasvár 652 (698) — Vácz 444, 583, 596 — Válea lunga 391 (475) — Veglia 643, 644, 646 (689, 692) — Velebit 648 (694) — Velence 584 — Verbó 112 (220) — Verdnik 248 (344) — Veresmart 237 (321) — Verespatak 570, 571 -— Vernár 437 — Vértesszőllős 421 (507) — Vigánt 431 — Visegrád 444 (517) — Vizakna 10, 17, 415 (138, 143, 501) — Viski kő 632 (676) — Vlegyásza 139 — Vrajitoarea 397 (482) "Wels 288 — Wettelsheim 409 — Wien 5, 72, 106, 108, 584 (136, 197, 214, 216) — Wolfsgrube (825). BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXI Zabola 291 — Zalatna 772 — Zanoga 554, 555 (607, 608) — Zákány 737 (804) — Zám 449, 551, 552, 554, 558, 560, 563, 650 (516, 604, 606, 608, 612, 615, 696) — Zebe- gény 444 (517) — Zeleznik-hegy 749 (844) — Zengg 567, 639, 640 (684, 686) — Zenica 244, 246 (329, 330, 332) — Zepce 65 (190) — Zólyombrezó (438) — Zsák- falva 24 (151) — Zsiberk 9, 12 (137) — Zsibó 20, 24 (147, 150) —- Zsolnatarnó 760 (816) — Zsombor 12, 21, 22, 24, 25, 26, 29, 30 (149, 150, 151, 153, 155, 156) — Zutalokva 648 (694) — Zutor 25, 28 (151, 156). LIL. FÖLDTANI-, ÁSVÁNY-, KÖZET- ÉS TALAJNEVEK. (Geologische-, Mineral-, Gesteins- und Bodennamen.) Abrázió 587 — Acél 234, 437, 562 — Afanit 632 (676) — Agyag 4, 22, 24, 26, 34, 39, 42, 46, 47, 49, 50, 51, 54, 61, 88, 90, 95, 113, 236, 242, 245, 246, 249, 388, 391, 393, 342, 402, 406, 420, 427, 431, 436, 347, 454, 455, 591, 637, 644, 647, 652, 655, 656, 658, 668, 739, 743 — Agyagmárga 42, 244, 259, 642 — Agyagpala 39, 241 — Akermanit 750 — Akkát 587 — Aktinolith (Actinolith) 275, 276, 278, 279, 280, 282 (364, 365, 367, 368, 369, 371) — Alait 751 — Albit 263, 264 (350, 351) — Allochton szén (Allochton Kohle) 242 (327) — Alluvium 631, 675 — Aluminium 72, 73, 255, 256, 257, 267, 271 (198, 341, 342, 343, 355, 360) — Alveolinás mész (Alveolina-Kalk) 242, 587, 640 (327, 685) — Ametiszt 587 — Amfiból (Amphibol) 47, 257, 258, 259, 260, 262, 263, 264, 268, 269, 270, 272, 274, 275, 276, 277, 278, 279, 280, 281, 282, 283, 587 (344, 345, 347, 348, 350, 351, 356, 357, 359, 360, 361, 363, 364, 365, 366, 367, 368, 369, 370, 371, 372) — Amfibólandezit 46, 440 — Amfibólos nefelin bazanit 587 — Amfibólos trachit 632 (675) — Amorf kovasav 73 — Analcim 68 (193) — Andalúzit 279, 281, 284 (368, 370, 372) — Andezit 91, 271, 275, 411, 412, 552, 587, 632, 633, 637, 638 (208, 360, 364, 497, 498, 604, 676, 678, 681, 683 — Andezittufa (Andesittutf) 34, 282, 587 (164, 371, 587) — Ane- mousit 75l — Anglezit 587 — Anhidrit 241 (325) — Anionok 731 (800) — An- ortoklasz 265 (353) — Anorthit 587 — Antimonit 241 (326) — Anyalúg 4, 5 — Anyakőzet 638 — Apatit 47, 260, 264, 265, 269, 275, 276, 277, 278, 279, 280, 281, 282 (348, 552, 357, 363, 364, 365, 366, 367, 368, 369, 370, 371) — Arany 571 — Arizonit 752 — Arkóza (Arkose) 255 (341) — Artézi kút 764 (819) — Arzén 587 — Asche (153) — Aszfalt (Asphalt) 241, 396, 401, 406, 408, 587 (326, 481, 486, 491, 494) — Augit 73, 257, 258, 259, 260, 261, 262, 263, 264, 265, 267, 268, 269, 270, 272, 215, 276, 278, 279, 280, 282 (198, 344, 345, 346, 347, 348, 349, 350, 351, 352, 353, 355, 356, 357, 358, 359, 360, 364, 365, 367, 368, 369, 371, 677, 683) — Augit- andezit 634 (667) — Augitmikrolit 267, 269, 270 (355, 357, 359) — Augitporfirit 552 (604) — Autochton szén (Kohle) 242 (327) — Azbeszt 587 — Ázott lösz 250. Barbierit 752 — Barit 562, 587 (613) — Barnakő 554, 561, 563, 567 — Barnaszén 20, 25, 26, 32, 34, 36, 239, 244, 245, 247, 248 — Bassanit 752 — Bauxit 254, 255, 256, 257 (341, 342, 343) — Bazalt 254, 257, 258, 259, 264, 272, 552, 587, 655, 658 (344, 345, 316, 351, 359, 360, 604, 701, 704) — Bazaltbreccsia 658 (704) — Bazalt- tufa 592, 655, 656, 658 (704, 702) — Bazaltobszidián 258 (344) — Bazalttelér (Basaltdyke) 658 (704) — Bazanitoid 260, 266, 267, 268, 269, 270, 272 (347, 354, 355, 356, 358, 359, 360) Benzin — 419 (506) — Benzol 273 (361) — Beril 587 — Biotit 47, 260, 262, 263, 264, 2655, 267, 268, 269, 274, 275, 276, 277, 278, 279, 280, 281, 282, 632 (348, 349, 350, 351, 352, 355, 356, 357, 363, 364, 365, 366, 367, 368, 369, 370, 371, 676) — Biotitandezit 46 — Biotitamfibolandezit 37 — Biotitgneisz 47 — XXII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Bitumen 42, 237, 398, 401, 402 (320, 486, 488) — Bizmut 598 — Bleierz (326) — Bohrsehlamm (474) — Bournonit 67 (192) — Braunkohle (148, 151, 153, 160, 162, 166, 323, 334) -- Brochantit 746 (811) — Breccsa (Breccie) 90, 91, 440, 564, 587, 642, 643, 647, 656, 658 (208, 514, 616, 687, 688, 693, 702, 704) — Buchensteini mészkő (Buchensteiner Kalk) F54 (700) — Bytownit 274 (363). Campilli rétegek (Campillische Schichten) 654 (700) — Calcaire (341, 506, 507) — Cardiensand (207) — Cement 304, 587 — Chabasit 70, 71 (195, 196) — Chrom- eisenerz (326) — Cinóber 587 — Cinkérc 437, 587 — Cirkon I. Zirkon — Con- geriás agyag (Congerienführender Ton) 34, 36 (162, 164) — Corbulás homokkő (Corbulasandstein) 22, 90 (148, 207) — Coulée kavics 437 — Coziagneisz 416 (502) — Cukorhomok 437. Cseppkő 649, 664 — Csillám 279, 283 — Csillámos márga 430, 432, 435 — Csillá- mos homok 47. Dachsteini mész (Dachsteinkalk) 427, 441, 546, 547 (513, 598, 599) — Dacit 255 (341) — Dezinin 70 (195) — Diabáz (Diabas) 241, 411, 412, 587 (321, 497, 500) — Diabázporfirit 241 (325) — Diapir 401 (485) — Diaszpor 256 (343) — Diopszid 72, 73, 75, 76, 77, 78, 79, 80, 81, 84, 85, 282 (198, 199, 200, 201, 202, 204, 371) — Diorit 587 — Dioritporfirit 587 — Diluviális agyag (Diluvialer Ton) 408 (494) — Diszthén 47, 275, 277, 281, 282, 283 (364, 366, 370, 371, 372) — Dolomit 112, 241, 437, 441, 450, 545, 546, 654, 655 (220, 325, 437, 515, 597, 598, 700, 701) — Durch- nüBter LöB (336) — Durvamész 44. Eisen (316) — Eisenerz (311, 313, 314, 315, 316, 317, 318, 325, 326, 359, 849) — Eisenoxyd (153, 199, 344, 351, 356, 357) — Eisenkies (163) — Eisenokker (153) — Eisenvitriol (153) — Eleolitszienit 587 — Eocén márga (Eocenmergel) 640 (686) — Epidot 275, 276, 277, 278, 280, 281, 282, 301, 587 (364, 365, 366, 367, 369, 370, 371) — Erdgas (133, 311, 318, 320, 821, 322, 484, 486, 487, 488, 490, 495, 501, 820) — Erdöl (476, 481, 483, 484, 486, 488, 502, 505) — Erdpech (506) — Eruptiv- tömeg 658 (704) — Erz (190, 315, 317, 353) —- Estheriás márga (Estherienmergel) 654 (700). Édesvizi mészkő 63, 247, 421, 431, 432 — Ére 65, 232, 235, 255, 257, 265, 558, 559, 561. Feldspat (345, 346, 353, 362, 364, 365, 307, 368, 370, 372, 616) — Ferganit 753 — Fermorit 753 — Ferromangán 562, 563 (614) — Festlandlöb (337, 338) — Fer (341, 343, 359) — Fillit (Phyllit) 241, 587, 653, 654, 656 (325, 699, 702) — Flis 5387 — Fluorhidrogén 274 (363) — Foraminiferás agyag (Foraminiferentegel) 21 (149) — Foszfor 587 — Földigáz 3, 229, 235, 236, 237, 238, 239, 283, 284, 285, 286, 287, 288, 289, 290, 291, 292, 293, 296, 399, 401, 402, 404, 406, 409, 414, 536, 572, 573, 577, 587, 765 — Földikátrány 398 — Földolaj 391, 396, 399, 400, 401, 402, 408, 415, 419 — Földszurok 398 — Földpát 257, 258, 259, 265, 273, 275, 276, 278, 279, 281, 283, 437, 444, 564, 631, 633 — Futóhomok 95, 444, 626 — Fuchsin 279 (368) — Fúróiszap 390. Gabbro 68, 241, 441 (193, 326, 515) — Gageit 753 — Galenit 67 (192) — Gáz (Gas) 238, 242, 285, 286, 288, 292, 294, 295, 391, 406, 415, 480 (322, 327, 476, 485, 491, 501, 502) — Geodák (Geoden) 260 (348) — Gibbsit 256 (343) — Gipsz (Gypsz) 7, 14, 22, 26, 43, 44, 69, 77, 241, 390, 391, 392, 410, 583, 585, 587, 747 (140, 148, 153, 194, 325, 474, 475, 477, 496, 812) — Gipszes agyag (Gipsführender Ton) 393. (477) — Glas (200, 201, 202, 348, 349, 350, 351, 352, 353, 355, 357, 358, 359) — Glaukofán 277, 278, 587 (366, 367) — Glaukonitos homokkő (Glaukonitischer Sandstein) 30, 587, 591, 592 (158) — Glimmer (368, 372) — Globigerinás agyag 588 — Gneisz (GneiB8) 36, 38, 39, 41, 241, 255, 274, 588 (166, 167, 170, 171, 341, 363, 375) — Gosau márga (Gosaumergel) 38 (166) — Göthit 256, 748 (343, 813) — BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXIII Grafit 588 — Gránát 47, 275, 276, 277, 278, 279, 281, 282, 588 (364, 365, 366, 367, 368, 369, 370, 371) — Gránit 46, 47, 241, 274, 588 (325, 363) — Gránodiorit 552, 556, 558 (604, 608) — Gres (341) — Grauvakke 588. Hallerit 753 — Hamu 25, 26 — Hematit 256, 276, 282, 301, 437, 582 (343, 365, 371) — Hiacint 588 — Hialosziderit 269 (357) — Hidrogén 25 (153) — Hidro- szilikát 258 (345) — Hidroguarcit (Hidroguarzit) 90, 11 (208) — Hidroszkópos víz 25 (152) — Hipersztén (Hypersthen) 47, 279, 583, 558 (368) — Hiperszthénes andezit 632, 734 (676, 677) — Hippuritmész 588 — Homok 22, 24, 34, 38, 41, 44, 46, 47, 89, 95, 96, 236, 242, 243, 246, 272, 273, 274, 275, 276, 277, 278, 279, 280, 281, 282, 283, 301, 388, 3.0, 391, 392, 393, 396, 401, 402, 427, 437, 440, 441, 548, 549, 592, 593, 628, 629, 630, 640, 642, 656, 657, 658, 667 — Homokkő 22, 24, 32, 34, 38, 39, 40, 41, 42, 44, 87, 236, 241, 244, 255, 390, 391, 396, 401, 402, 410, 427, 592, 644, 654 — Hornstein (518) — Horszt 642 (687) — Humusz 47, 51, 93, 454, 667, 668 (176, 209, 519, 714, 715) — Hydrargillit 256 (343) — Hydromelano- thallit 753. Ilmenit 256, 258, 279 (343, 345, 368) — Iron (604, 606, 613, 614) — Iszap 4, 95, 646. Joaguinit 754 — Júramészkő (Jurakalkstein) 411, 412 (497, 500) — Jódmethylen 973. 276; 278, 281 (361, 365, 367, 370). Kagylósmész 241, 2535 — Kalcedon 92, 108, 452, 588 (209, 216, 518) — Kalcit 47, 69, 258, 274, 275, 276, 277, 278, 279, 280, 281, 282, 283, 450, 583, 588, 759 (194, 315, 363, 364, 365, 366, 367, 368, 369, 371, 372, 815) — Kainit 5, 15 (136, 142) — Kalkopirit (Chalkopyrit) 241, 563, 588 (326, 615) — Kalkspath (193, 599) — Kalk- stein (172; 173, 174, 176, 177, 178, 180, 211, 220, 326, 330, 331, 362, 476, 599, 706. 714, 715) — Kaolin 437 — Karbonát 260, 269 (348, 358) — Karbonpala (Karbon- schiefer) 440 (514) — Karnallit 15 (142) — Kationok 731 (800) — Kavics 24, 34, 46, 47, 48, 55, 91, 108, 304, 390, 410, 426, 427, 440, 442, 443, 444, 593, 652, 654, 655, 656, 657, 6538 — Káliföldpát 258 — Kalifeldspat (345) — Kálium só (Kalisalz) 0 OT 0: 9. TO 10 12.18, 4 155"16, 17, 1819, 2305 230. 2375 208, 288, 296, 303, 305, 399, 409, 414, 416, 418, 419, 572 (131, 132, 133, 134, 135, 136, 137, 138, 139, 140, 141, 142, 144, 145, 146, 318, 320, 321, 484, 494, 495, 500, 501, 504, 505) — Kárpáti homokkő (Karpathensandstein) 392, 402, 404, 411, 414, 557 (477, 488, 490, 497, 500) — Kátrány 391, 398, 402, 408, 419 — Kén 25, 26, 554 — Kénkovand 578 — Kieselguhr 437 — Kieselsüure (194, 355, 368) — Kiscelli agyag (Kleineeller Ton) 427 (513) — Klór 562, 582 — Klorit (Chlorit) 47, 256, 264, 275, 276, 277, 588 (343, 351, 374, 365, 390) — Klórkálium 2, 6, 7, 8, 12, 16 (133, 142) — Klórmagnézium 16 (143) — Klórnátrium 1, 8 (131) — Kobalt 588 — Kohle (148, 149, 150, 151, 153, 154, 155, 156, 158, 160, 162, 166, 167, 168, 169. 170, 171, 208, 311, 323, 328, 329, 330, 331, 332, 334, 359, 516, 517, 675, 701) — Kohlenhydraten (501, 502) — Kohlenwasserstoff (476) — Kokkolit 588 — Koksz 575 — Konglo- merát (Conglomeratum) 34, 38, 39, 43, 44, 91, 244, 245, 585, 586, 588, 654, 656, 657 (162, 166, 167, 208, 329, 330, 331, 700, 702, 703) — Konyhasó (Kochsalz) ?, 6, 7, 10, 12, 65, 69, 235 (135, 138, 190, 194, 318) — Konkréció 274 (362) — Korálosmész (Korallenkalk) 241 (325) — Korund 256, 259, 270, 271, 280, 263 (348, 346, 359, 360, 369, 372) — Kova 105, 106, 108, 437, 583 — Kovand 39 — Kova- sav 69, 73, 255, 256, 257, 267, 279 — Kőolaj 42, 43 — Kősó 1, 4, 5, 15, 16, 242, 260, 264, 400, 401, 408, 414 — Kőszén 238, 255, 299, 301, 572, 574 — Kreide (166, 167, 168, 170, 326, 514, 620) — Kréta 36, 38, 39, 41, 43, 241, 439, 450, 588, 640, 641, 642, 643, 646, 647 — Krinoideás mész (Krinoidenkalk) 241, 588 (325) — Kristályos pala (Kristalline Schiefer 416, 443, 564, 656, 657 (502, 513, 516, 616, 702, 703) — Krizolit 588 — Krizopráz 588 — Krómvasérc 241 (326) — XXIV BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Kupfererz (190, 366) — Kvarc (Ouarz) 46, 47, 55, 69, 70, 256, 258, 259, 270, 273, 274, 275, 276, 277, 278, 279, 280, 281, 283, 427, 437, 444, 564, 583, 585, 588, 653, 654, 656, 657, 667 (194, 195, 343, 544, 346, 359, 361, 362, 363, 364, 365, 366, 367, 368, 369, 371, 372, 513, 616, 699, 701, 702, 703, 714) — Kvarcdiorit 241 (325) — Kvarcos andezit (Ouarztrachit) 632 (676) — Kvarcit (Ouarzit) 47, 241, 276, 278, 281 (325, 365, 367, 370) — Kvarcos porfír (Ouarzporphyr) 47, 241, 588, 654, (325, 700). Labrador 259, 262, 264, 269 (345. 350, 351, 357) — Lajtamész 10, 242 — Lakkolit (Laccolith) 91 (208) — DLaterit 638, 639 (682, 683) — Lauge (143) — Láva 90, 91 (208, 209) — Lehm (335) — Leithakalk (207, 327) — Leucit 72, 73, 75, 76, 77, 73, 79, 80, 81, 84, 85, 269 (197, 198, 198, 200, 201, 202, 204, 357) — Leukoxzxén 588 — Lidit 588 — Lignit 22, 26, 34, 36, 39, 243, 245, 246, 410, 427 (148, 154, 162, 164, 167, 328, 331, 332, 496, 513) — Limmnokvarcit 588 — Limonit 256, 265, 437, 564, 565, 639 (343, 352, 616, 684) — Lithothamniumos mész (Lithothamnienkalk) 242 (327) — Lösz (LöB) 53, 249, 250, 251. 252, 302, 305, 426, 435, 588 (176, 335, 336, 337. 338, 339, 513) — Ludwigit 750 (815) — Lúg 16. Magnetit 234, 256, 257, 259, 260, 261, 262, 263, 264, 265, 267, 269, 270, 273, 275, 277, 278, 279, 281, 282, 438, 629, 634, 638 (317, 343, 344, 345, 346, 318, 349, 350, 551, 352, 355, 357, 358, 361, 364, 366, 367, 368, 370, 371, 674, 677, 683) — Mag- nézium só (Magnesiumsalz) 1, 4 (131, 135) — Malachit 588 — Mangánérc "Man- ganese metalic) 241, 437, 438, 551, 552, 553, 554, 556, 557, 558, 559, 560, 561, 562, 563, 56t, 588 (326, 604, 605, 606, 607, 608, 609, 610, 611, 612, 613, 614, 615) — Márga 4, 22, 34, 38, 42, 46, 47, 241, 242, 244, 402, 427, 431, 437, 545, 591, 641, 642, 643, 644, 646, 647, 648, 654 — Mediterrán 743 (807) — Melafír (Melaphyr) 241, 412, 552, 556, 558, 588 (326, 500, 604, 606, 608, 610) — Menilitpala (Menilit- schiefer) 402 (488) — Mergel (135, 148, 162, 164, 166, 326, 327, 328. 329, 330, 487, 513, 597) — Metalleisen (314) — Metángáz (Methangas) 236, 237, 285, 302, 588 (314, 320, 319, 321) — Methyljodid 276, 278, 281 (365, 267, 370) — Mezolit (Mesolith) 68, 69 (193, 194) — Mészkonkréció 244, 629 (330, 674) — Mészkő 42, 49, 50, 51, 53, 54, 55, 56, 95, 112, 241, 244, 245, 254, 391, 392, 420, 431, 432, 435, 436, 448, 455, 547, 554, 592, 640, 641, 644, 645, 646, 647, 654, 655, 657, 658, 662, 667, 668 Mészpát ŐS, 437, 547, 640 — Mészplátó (Kalkplateau) 255 (341) — Mésztufa 420, 422, 431, 432, 435, 649 — Miargirit 87, 301 (206) — Mikroklin 47, 274, 275, 276, 277, 278, 279, 280, 281, 282 (363, 364, 365, 366, 367, 368, 369, 370, 371) — Mikrolith 265, 269, 270 (352, 357, 358) — Miliolideás mész (Miliolide- kalk) 242 (327) — Minguétit 754 — Mocsárlösz 250, 251, 252 — Molybdosodalith 754 — Monobromnaftalin 279, 281 (368, 379) — Mosesit 755 — Muschelkalk 241 (326) — Muszkovit 47, 73, 275, 276, 277, 278, 279, 280, 281, 282, 588 (364, 365, 366, 367, 368, 369, 370, 371) — Mutterlauge (135). Nafta 42, 588 — Nátrium 69, 258, 267 (194, 345, 355) — Nátriumaluminoorthoszi- likát 255 (342) — Nátrolit 68 (193) — Nátronhidroszilikát 258 (345) — Nátriumsó (Natronsalz) 5 (135) — Nefelin (Nephelin) 259, 260, 261, 263, 264, 265, 267, 268, 270 (346, 347, 345, 350, 351, 352, 353, 355, 357, 359) — Neogén 742 (506) — Nitrogén 25 (153) — Nummulitmész (Nummulitenkalk) 242, 247, 545, 588, 640, 641 (327, 513, 597, 685, 686). Obszidián 259, 588, 791 (346, 837) — Olaj 391, 396 — Oligocén 243 (328) — Oli- goklasz 258, 275, 276, 281, 282, 555, 588 (345, 364, 365, 370, 371) — Olivin 257, 259, 260, 262, 263, 265, 268, 269, 270, 271, 279, 280 (344, 345, 346, 347, 348, 350, 353, 356, 357, 358, 359, 360, 368, 369) — Opál 572, 588 — Orthoklász 47, 72, 73, 75, 76, 77, 78, 81, 84, 274, 275, 276, 277, 278, 279, 280, 281, 282, 588, 632 (197, 198, BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXV 199, 200, 201, 202, 363, 364, 365, 366, 367, 368, 369, 370, 371, 676) — Ortofrag- minás mészkő 592 — Ortstein 635, 636, 637, 639 (680, 681, 684) — Oxigén 25 (153) — Ozokerit 394 (478) — Ólomtelér 241 (326) — ÖL (481, 475). Pakura 398 — Pala 32, 40, 390, 653, 654 — Palagonit 658 (704) — Paleolit 791, 793 (837, 839) — Pannoniai-pontusi agyag 34, 653, 654, 655, 656 (162, 699, 700, 701, 702) — Parafin 396 (480), 398 (483) — Pátvasére 438 — Pechkohle (167) — Peridotit 241 (326) — Perm 654 (701) — Petróleum 3, 235, 236, 242, 291, 386, 388, 359, 391, 392, 393, 394, 395, 396, 397, 398, 399, 400, 401, 402, 403, 404, 405, 406, 407, 408, 409, 411, 412, 414, 436, 572, 620 (133, 318, 320, 327, 469, 472, 475, 476, 477, 478, 479, 481, 482, 483, 484, 485, 486, 487, 488, 490, 491, 493, 494, 495, 497, 498, 501) — Pikotit 259, 260, 263 (345, 348, 350) — Pikrit 552, 589 (604) — Pilbarit 755 — Pirargirit 301 — Pirit (pyrit) 26, 39, 41, 65, 67, 66, 241, 272, 302, 563, 564, 565, 582, 589, 760 (153, 167, 170, 190, 192, 191, 326, 326, 615, 616, 617, 816) — Pirolúzit 437, 554, 561, 562, 564 (606, 613, 614, 616) — Piroxéu 46, 47, 77, 90, 91, 282, 589 (208, 207, 371) — Plagioklasz 47, 257, 259, 260, 261, 262, 263, 264, 265, 267, 268, 269, 270, 272, 274, 275, 276, 277, 278, 279, 280, 281, 282, 589, 634 (344, 345, 348, 349, 350, 351, 52, 355, 356, 357, 358, 361, 363, 364, 365, 366, 367, 368, 369, 370, 371, 677) — Plumosit 67 (192) — Polianit 563, 564 (615) — Pontusi 743 (807) — Porfir 552, 585, 589, 631, 653 (604, 675, 699) — Pszeudomorfoza 260 (347). OVuartz (363) ; I. kvarc — Ouarzitsehiefer (325). Réti mészkő 53 — Rézére 65, 241, 437, 552, 562 — Rhönit 260, 262, 2683, 264, 265, 269, 270, 272 (348, 349, 350, 351, 352, 357, 358, 361) — Risörit 755 — Riolittufa 20, 90, 255, 583, 589 (208, 341, 589) — Rubellán 258 (344) — Rubin 589 — Rudistamész (Rudistenkalk) 241 (326) — Rutil 280, 281, 283, 275, 276, 277, 278 (363, 364, 365, 366, 367, 369, 370, 372). Sagenit 274, 277 (363, 367) — Salétrom 238 — Salz (131, 133, 134, 135, 136, 138, 140, 141, 142, 144, 318, 327, 348, 352, 477, 480, 485, 486, 487, 488, 489, 490, 491, 492, 494, 496, 497, 498, 500, 501, 502, 504) — Salzsáure (348, 352, 353, 363, 368, 369) — Samsenit 755 — Sand (148, 150, 162, 207, 211, 319, 327, 328, 331, 361, 362, 363, 364, 365, 366, 367, 368, 369, 371, 472, 474, 475, 478, 480, 486, 487, 600, 601, 714, 707) — Sandstein (148, 150, 160, 162, 166, 167, 165, 170, 206, 319, 325, 329, 474, 475, 476, 481, 486, 488, 497, 513) — Sarmatische Kalkstein (472, 476, 702) — Schiefer (160, 168, 474) — Schlamm (135, 211) — Schlier-márga 90 (207) — Sehotter (162, 208, 216, 474, 495, 496, 513, 515, 416, 517, 707) — Schwefel (152, 153) — Schwefelwasserstoff (480) — BSilicigue (341, 342, 343) — Sitaparit 756 — Smaragd 589 — Sodée (342) — Só 3, 4, 7, 8, 10, 12, 14, 15, 16, 18, 34, 235, 242, 291, 300, 306, 392, 393, 396, 401, 402, 405, 403, 404, 406, 409, 411, 410, 412, 414, 415, 416, 418, 419 — Sósav 260, 264, 265, 274, 250, 279 — Spiegeleisen (614) — Spinell 276, 277, 278, 280, 281 (365, 366, 367, 369, 370) — Stabl (317, 316) — Springguelle (797) — Staurolit 47, 278, 279, 250, 281, 282, 283 (367, 368, 369, 370, 371, 372) — Steel (613) — Stellerit 756 — Stilbit 70 (195) — SumpflöB (337, 336, 338) — Sulphur 554 (606) — BüBwasserkalk (176, 329) — Sylvinit 15 (142). Szafir 589 — Szanidin E£89 — Szarmatamész 358, 392, 656 — Szarukő 427 — Szájbelyit 749 (814) — Szárazföldi lösz 251 — Szelenit 589 — Szenon 589, 640, 641 (685, 686) — Szeptáriás agyag 589 — Szericit 564, 589 (616) — Szerpentin 263, 268, 241 (350, 356, 326) — Szén 20, 21, 22, 24, 25, 26, 27, 28, 30, 32, 34, 36, 39, 40, 41, 90, 229, 239, 242, 243, 244, 245, 246, 248, 270, 443, 444, 631. 654 — Szén- hidrogén 391, 415 — Szfalerit 67, 589 (192) — Szferosziderit 22 (148) — Sziderit 234, 589 (317) — Szienit 448, 589 — Szikla 646 — Sziliciumdioxid 72, 73, 75 (197, XXVI BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 198, 199) — Szillimanith 283, 282 (371, 372) — Szirtes mészkő 552, 589 — Szin- vas 232 — Szóda 255 (342) — Szökőforrás 729. Tantal 757 — Teer (475) — Teichschlamm (338) — Terra rossza 739 — Te- traedrit 241 (326) — Thoulet-oldat (Thoulets-Lösung) 273 (361) — Titánvas (Titaneisen) 265 (352) — Tithon 241 (326) — Ton (135, 148, 150, 154, 162, 164, 168, 172, 174, 176, 177, 178, 186, 207, 211. 221, 328, 319, 331, 336, 472, 475, 476, 478, 477, 488, 492, 513, 520, 519, 715) — Tonschiefer (325, 330, 346) — Topáz 271, 589 (359) — Tóiszap 252 — Tőzeg 302 — Trachidolerii 272 (360) — Trachit 34, 411, 583, 585, 589, 631, 632 (162, 497, 675) — Trasz-puzzolánföld 437 — Triasz- mész (Triaskalk) 241 (326) — Tridentinus mész (Tridentinus-Kalk) 654 (700) — Trichit 269 (357) — Timföld 562 — Titánvas (Titaneisen) 263, 276, 278, 280, 252 (350, 365, 367, 369, 371) — Tufa (Tuff) 34, 36, 90, 91, 93, 420, 422, 552, 558, 589, 638 (162, 164, 208, 209, 506, 508, 606, 604, 610, 704) — Turanit 757 — Turmalin 274, 275, 276, 277, 278, 279, 280, 281, 282, 283, 589 (363, 364, 365, 366, 367, 349, 370, 371, 372) — Turonmész 640 (685) — Tükörvas 562, 563., Uhligit 757. Üveg 78, 79, 80, 81, 260, 261, 262, 263, 264, 265, 267, 268, 269, 270, 437. Vas 232, 233, 234, 256, 436, 437, 551, 552, 562, 570, 572, 573, 574. — Vas- csillám 438 — Vasére 229, 230, 231, 232, 2:3, 234, 235, 241, 255, 256, 271, 302, 436, 437, 438, 551, 552, 563, 572, 575. 576, 577 — Vaskéneg 26 — Vasmangán 563 — Vasokker 26 — Vasoxid 26, 72, 75, 256, 257, 264, 268, 269 — Vasvitriol 26 — Vályog 249, 629 — Vernadskyt 757 — Vizmut 589 — Vredenburgit 758 — Vulkáni tufa (Vulkanische Tuffe) 36, 34 (162, 164). "Wad 564 (615) — Wehrlit 302 — Wetterlingi mész (Wetterlinger Kalkstein) 112 (220) — Wiesenkalk (176) — Wiltshireit 758. Zeolit 68, 260, 265, 268. 441, 589 (198, 348, 352, 353, 256, 515) — Zirkon 47, 257, 258, 274, 275, 4.6, 277, 278, 279, 280, 281, 282 (344, 363, 364, 366, 365, 367, 368, 369, 370, 371) — Zoogénmészkő 592. IV. PALAFONTOLOGIAI NEVEK. (Paláontologiscehe Namen.) Aceratherium incisivum 61 (185) — Acteonellák 38 (166) — Acme cf. cedogyra Pal. 737 (804) — Anguis fragilis L. 740 — Antilope 652 (698) — Aplexa hypnorum L. 252 (338) — Aporrhais (Chenopus) speciosa Schloth sp. var. Marge- rini 549 (602) — Aporrhaide 550 (602) — Arca sp. 591 (706) — Arvicola terrestris 740, 785, (829) — Arrhoges 550 (602). Bison priscus 651 (697), 745 (810) — Bithynia ventricosa Gray 253 (340) — Bos primigenius 651 (698) — Bos priscus 651 (698) — Bos taurus 667 (715). Calamites 440 (514) — Calyptrea cf. striatella Nyst 591 (706) — Campylea bana- tica Partsch 734, 736 (303) — Canis familiaris 667, 740 (715) — Capra hircus 667 (715) — Capreolus 51 (176) — Capreolus caprea 62 (186) — Capreolus Lóczyi 62 (186) — Cardium aff. sguamusum Desh. 392 (476) — Carpolithes alatus 244 (330) — Carpolites valvatus 244 (329) — Carychium minimum Müller 253, 736 (339, 803) — Castor fiber L. 740, 741 — Cerathorhinus cf. Schleiermacheri 61 (185) — Cercopithecus sabeus Cuvier 57 (181) — Cerithium 28, 242 (156, 327) — Cerithium margaritaceum 22 (150), 585 — Cerithium plicatum 22 (150) — Cervus capreolus 667 (715) — Cervus elaphus L. 87, 421, 651, 667 (206, 507, 697, 715) — BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXVII Cervus Lóczyi 62 (186) — Cervus megaceros 651 (697) — Chama cf. vicentina F. 592 (706) — Chenopus speciosus 550 (602) — Chilotrema lapicida L. 736 (803) — Chondrula tridens forma elongata Müller 252 (338, 339) — Chondrula tridens 252 (339) 740 — Cinnamomum 849 — Clausilia sp. 736 (803) — Clausilia rugicollis R. 740 — Clemmys W. 421 (587) — Clemmys caspica 420 (507), 423, 424, 425, 426 (510, 511, 512) — Clemmnys caspica rivulata Val. 420, 423 (507, 509) — Clemmys Gaudryi Dep. 421, 423, 424, 426 (507, 510, 511, 512) — Clemmys guntiana R. 421, 424 (507, 510) — Clemmys Hamiltoni Gray 423 (509) — Clemmys hidaspica L. 423 (509) — CI. leprosa 423, 424, 426 (510, 511, 512) — Clemmys Méhelyi KoRmos 87, 422, 424, 425, 426 (206, 508, 511, 512) — Cl. paleindica Lyd. 423 (509) — CI. precaspica St. 421, 423, 424 (507, 510) — Cl. punjabiensis Lyd. 423 (509) — CI. pygolopha 424, 425, 426 (510. 511, 512) — Clemmys sarmatica P. 421, 424, 425 (507, 510, 511) — Cl. sivalensis 1h. 423 (509) — Cl. Theobaldi 423 (509) — Cl. tri- juga Sch. 423 (509) — CI. Watsoni Lyd. 423 (599) — Clypeaster Breunigi Laube 591 (706) — Cochlicopa lubrica Müll 253 (339) — Ccelopeltis Laurenti 63 (187) — Congeria 245, 585 (331) — Congeria Balatonica 428, 429, 430, 431, 433, 434, 435, 436 — Congeria Banatica 34 (162) — Congeria Brandenburgi Brus. 743 (807) — Congeria Neumayri 432, 435 — Congeria Partschi 242 (328) — Congeria rhomboidea Hörn. 392, 428, 429, 430, 431, 432, 434, 435 (476) — Congeria simplex Barbot 391, 392 (475, 476) — Congeria subglobosa 242 (328) — Congeria triangularis 428, 429. 430, 431, 433, 434, 435. 436 — Congeria ungula capre 656 (702) — Corbicula flu- minalis 763 — Corbula 21, 22, 24 (148, 151) — Coretus corneus L. 736 (804) — Crassatella 591 (706) — Crassatella curata D. 592 (707) — Cricetus sp. 59 (84) — Cricetus ecricetus L. 740, 784 (829) — Cricetulus pheus Pall. 740, 741 — Cristellaria gladius 427 (513) — Crocidura sp. 57 (181) — Crystallus (Vitrea) erystallinus Müller 252 (339) — Csúszómászók 740 — Cyclostoma elegans Müll. 737 (804) — Cyrena semistriata 22 (150). Dientomochilus 549 (602) — Dinotherium giganteum Kaup. 60 (185) — Dinotherium sp. 652 (698). — Discus rotundatus M. 736 (2803) — Doliehopithecus 57 (181) — Donax lucida 440 (515). Elephas antiguus 410 (495), 788 (834) — Elephas meridionalis 410 (495) — Elephas primigenius 94, 254, 649, 651. 652, 745. 788 (340, 696, 697, 698, 834) — Emlő- sök 740 — Emys orbicularis L. 420 (506, 507) — Emys pseudogeographica 425 (511) — Eguus 421 (507) — Eguus caballus 668 (715) — Eguus primigenius 735 — Ervilia Podolica Bichw. 392 (476) — Euconulus fulvus Müll. 252, 736 (339. 803) — Eulota fruticum M. 736 (803) — Evotomys hercynicus Mehl. 740 — Exogyra Ferganensis 42 — Exogyra galeata 42. Felis 59 (183) — Felis catus L. 740 — Ficula cf. priabonensis Opp. 592 (706) — Foraminifera 762 (817) — Fossarina cf. pusilla Gmel 737 (804) — Fossaria trun- catula 252 (330) — Foss. ventricosa 252 (338) — Fruticicola (Petasia) bidens Chemn. 252 (339) — Fruticicola (Trichia) terrena 252 (339) — Frut. (Trichiaj hispida Linné 252 (339) — Frut. sericea Drap. 736 (803). Gazella Blainv. 48, 51, 55 (171, 176, 178) — Gazella brevicornis 62 (187) — Ger- villeia 654 (700) — Glyptostrobus Europeus 244 (330) — Gryphea Brongniarti Bronn 591 (706) — Gryphea Eszterházyi Pávay 43, 44, 45, 410 (498) — Gryphea Romanovskii 42, 43, 44 — Gyraulus albus Müll. 737 (804) — Gyrorbis septem- gyratus Zgl. 736 (804). Halitherium 441, 548 (515, 600) — Halitherium Sehinzi Kaup. 548 (601) — Heli- codonta diodonta M. 740 — Helix Doderleini 426 — Helladotherium Duvernoyi 62 (187) — Hemicardium difficile M. 592 (700) — Hipparion 48 (171), 53, XXVIII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ, 55 (176, 178) — Hipparion gracile 61, 652 (186, 698) — Hippeutis riparius West, 252 (338) — Hippeutis complanatus L. 737 (804) — Homo aurignaciensis 463 (530, 531) — Homo diluvialis primigenius 94 (210) — Homo diluvialis sapiens 94 (210) — Homo Heidelbergensis 463 (5330) — Homo mousteriensis Hauseri 463 (530) — Homo primigenius 93, 454, 455, 459, 463 (520, 527, 530, 531) — Homo sapiens 93, 94, 454, 459, 463 (210, 520, 527, 531) — Hyena eximia R. et W. 57 (181) — Hyena hipparionum 652 (698) — Hydrobia longeva 763 — Hystrix primigenius W. 60 (184). Ictitherium, Wagn. 51 (176) — Icetitherium cf. hipparionum 57 (182) — Inocera- mus, Schmidti 38 (166). Kecskeköröm 780 (817) — Kriptogám 588. Lacerta 64 (188) — ILacerta ruscinensis 64 (188) — Lepus L. 60 (185) — Lepus europgus, Pall. 740 — Limnea (Fossaria) ventricosa 253 (339) — L. (F.) trun- catula 253 (339) — Limnea (Gulnaria) ovata 253 (339) — L. (G.) peregra 253 (239) — Limne (Limnophysa) Clessiniana "Hazay 253 (339) — L. (L.) corvus, Gmel. 253 (339) — L. (L.) diluviana 251, 252, 253 (338, 339) — L. (L.) fusca, Pfeiffer 253 (339) — L. (L.) palustris, M. 251, 252, 253, 736 (328, 339, 803) — L. (L.) septentrionalis 251. 252, 253 (338, 339) — L. (L.) transsylvanica 253 (339) — L. (L.) turricula 252, 253 (338, 339) — Limnocardium Syrmiense 34 (162) — Linaria 740 — Lithodomus hortensis V. d. R. 592 (707) — Lith. subli- thophagus dOrb. 592 (707) — Lucena elongata Clessin 251 (338) — L. oblonga Draparnaud 2531, 736 (803) — Lucina mutabilis, Lam. 592 (706). Machairodus cultridens, Cuvier 58, 652 (182, 698) — Mach. hungaricus 58 (182) — Mach. ogygius 59 (182) — Mach. Scblosseri, Kaup. 59 (152) — Mactra 242 (327) — Madarak 740 — Mammut 745 (810) — Mastodon Arvernensis, Croiz. 591 (706) — Mast. Pentelici G. 61 (185) — Megaceros giganteus 740, 741 — Megalodus 546 (599) —- Megalodus Ampezzanus, Hörn. 441, 546, 547 (515, 598, 599) — Mega- lodus Lóczyi, Hörn. 584 — Melanopsis 421 (507) — Mel. Vindobonensis 242 (328) — Mel. Martiniana 242 (328) — Meles taxus, Bod. 740 — Merula merula L. 740 — Mesopithecus Pentelici, Wagn. 57 (181) — Metaxytherium, Christ. 548 (600) — Monacha incarnata, M. 736 (803) — Muscardinus avellanarins 740 — Mus musculus, L. 740 — Mus sylvaticus, L. 740 — Mustela martes, L. 785 (829) — Myolagus, Hensel 60 (185) — Myoxus glis, L. 740, 785 (829). Nassa 440 (515) — Natica cepacea, Lamk. 592 (706) Natica sigaretina, Lam. 592 (706) — Natiria costata 654 (700) — Nautilus desertorum, Z. 769 (821) — Neomys fissidens, 740, 741 — Nerinea 38 (166) — Neritostoma Putris, Linné. 252 (338) — Ner. angusta, Hazay. 252 (338) — Ner. limnoide, Pic. 292 (338) — Nodosaria 427 (513). Ochotona sp. 740 — Ochotona pusillus 742 — Ophisaurus apus 63, 64 (188) — Ophisaurus Pannonicus 63 (188) — Ostrea aginensis 24 (150) — Ostrea Gingen- sis, Sehloth. 47, 48 — 0. Gigantica, S. 591 (706) — Ostrea Kokanensis, Sokol 42 — 0. Turkestanensis 42, 44 — Ovis aries 667 (715) Patula rotundata, M. 740 — Pecten Biarritzensis, D. 591 (706) — P. Bronni 591 (106) — P. Corneus, Sow. 591 (706) — Petasia bidens, Chemn. 252 (338) — Physa (Bulinus) fontinalis 253 (339) — Physa (Aplexa) hypnorum 253 (339) — Pinna sp. 591 (706) — Pinus transsylvanicus, Pax 743 (807) — Pisidium (Fos- sarina) fossarinum 253 (340) — P. (F.) obtusalis, Pfeiffer 253 (340) — Planorbis (Bathyomphalus) contortus, Lin. 253 (340) — Pl. (coretus) corneus, Lin. 253 (339) — Pl. (Gyraulus) glaber 253 (340) — Pl. (Gyrorbis) septemgyratus 253 (340) — PI. (G.) spirorbis, Lin. 253 (340) — Pl. (G.) vortex, L, 253 (340) — BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. KRIK Pl. (Hippeutis) riparius 253 (340) — Pl. (Tropidiscus) umbilicatus 253 (339) — Pl. (Segmentina) nitida, M. 253 (340) — Platygena asiatica 42, 44 — Pleuroto- maria 591 (706) — Pomatia 421 (507) — Pomatia cincta, Müll. 421 (507) — Polita pura, Ald. 736 1803) — Polita cellaria, M. 736 (803) — Propseudopus Fraasii 64 (188) — Prososthenia sepuleralis 763 — Pugnellus 549 (601) — Pulvinulina 427 (513) — Pupilla muscorum, Müller 253, 736 (339, 803) — Pygope diphya, Colonna 768 — Putorius ermineus, L. 740. KRana 64 (189) — Rana Méhelyi 740, 741 — Ranina Reussi, Wood. 592 (706) — Rhinoceros 48, 652 (171, 698) — Rhinoceros antiguitatis 87, 421 (206, 507) — Rh. etruscus, Falc. 591, 592 (706, 707) — Rh. Merckii 87, 302, 788 (206, 834) — Rh. tichorhinus 651 (698), 652, 788 (698, 834) — Rh. Sehleiermacheri 592 (707) — Rhinolophus ferrum eguinum 740 — Rimella 549 (602) — Robulina 427 (513) — Rostellaria sp. 591 (706) — Rostellaria goniophora, Bell. 592 (706). Schizaster vicinalis, Ag. 592 (706) — Sciuroides, Fors. 59 (183) —- Sorex 57 (181) — Sorex alpinus, Sch. 740 — §. araneus, L. 740 — Spalax, Güldenst. 60 (184) — Spalax Ehrenbergii, Güld. 60 (184) — Sphenodiscus Ismaelis, Fittel 769 (821) — Spondylus sp. 591 (706) — Spondylus Ruchi, Phil. 892 (706) — Steneofiber G. 59 (184) — Strombide 549, 550 (601, 602) — Strombopugnellus 550 (603) — Strombus 441, 549, 591 (515, 602, 706) — Strombus crassilabrum 550 (663) — Str. minimus, L. 550 (603) — Succinea (Amphibina) elegans, Risso 253 (339) — S. (A.) Pfefferi, Rossm. 233 (339) — §S. (Lucena) elongata, Clessin 253 (338) — Succinea (Lucena) oblonga 253 (339) — §. (Neritostoma) angusta, Hazay 253 (339) — §. (N.) limnoide, Picard 253 (339) — 5. (N.) putris, Lin. 253 (339) — Sus 48, 421 (171, 507) — Sus seropha 631, 667 (698, 715) — Sus erymanthius 61 (185). TVachea cf. vindobonensis, Fér. 736 (803), 740 — Talpa 57 (181) — Talpa euro- pea, L. 740, 785 (829) — Tapes 242 (377) — Tapes gregaria, Partsch 392 (476) — Telphusa fluviatilis 87, 420 (206, 506, 507) — Terebratula janitor, Pict. 768 — Testudo 51 (176), 64 (188) — Testudo Grxeca 420 (507) — Tetrao urogallus, L. 740. — Theodoxus Prevostianus 421 (507) — Tirolites 654 (700) — Torguilla frumentum, Drap. 736 (803) — Torguila variabilis, Dr. 740 — Trachy- ceras Aon 654 (700) — Tragocerus amaltheus 62 (186) — Trichia terrena, Cl. 251 (338) — Tropidina maecrostoma, Steenb. 251 (338) — Turdus iliacus, L. 740 — Turdus musicus, L. 740. Unio Wetzleri 429, 432, 433, 434, 435, 436 — Ursus arctos, L. 740 — Ursus spe- leus, Blb. 94, 734, 735, 740, 741, 649, 650, 651 (695, 696, 698). Vallonia tenuilabris, Braun 251 (338), 252 (339) — Valvata (Gyrorbis) cristata, Müller 253, 737 (340, 804) — Valvata (Tropidina) macrostoma, Steenb. 253 (340) — Valv. naticina, Mke. 426 (513) — Venus Aglaure, Brong. 592 (706) — Vertigo (Alza) antivertigo, Draparnaud 253 (339) — V. (A.) pygmea, Drap. 253 (338) — V. angustior 735 (803) — V. antivertigo, Drap. 706 (503) — Vipera 63 (187) — Vitrea erystallina, M. 736 (803) — Viverra sp., L. 58 (182) Vivipara Burgundina 432 — Vivipara contecta, Millet. 737 (804) — Viv. Fuchsii 432, 434, 435 — Vul- pes vulpes, L. 740. Zonitoides nitida, Müller 252 (338, 339). TÁBLÁK JEGYZÉKE. (Verzeichnis der Tafeln). Oldal (Seite) Tafel I. Tábla. A Medves-hegység bazaltos kőzetei .. — u mm — — — 257 (Die Basaltgesteine des Medvesgebirges) . .— — 0 u -— 0 9(343) z II. a Új teknős (Clemmys Méhelyi KoRmos) a magyarországi ple- TGZTORÉTÉÉLKSS lette ÖK ZET Ég élt s zsak zzz ERT (Une nouvelle espéce de KE (Clemmws Méhelyi KoRMos) dapleistoeéna HONeTOi8 (zh za za éz ala TSZ ESRNGI e SZEKÜL e ése 1a—c) Megalodus Ampezzanus HÖöRNES a felső triasz duce steimi mészkőből, Búda vidékéről... 4 zzz az sal szá tDd (Steinkern aus dem obertriadisehen Dachsteinkalke der Um- Sebung von: Buda) a szaz isz íés SNNEG EZER) 24—b) Strombopugnellus digitolabrum Tia felső oligocén homokból :atorokbálinttól tsz eazszev hee ezi MG ét, SEEK (N. sp. aus oberoligozánem Sandsteine von Törökbálint) . — (601) ta LV A kecskeméti földrengés öveinek térképe .. u mo — 0 um 625 (Les zőnes sismigues du tremblement de terre de Kecskemét) (669) a V. c Segesvár környékének földtani térképe u u. — o — 0 — 742) (Geologische Karte der Umgebung von Segesvár) .. .. .. (806 Fig. A SZÜVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. (Verzeichnis der Textfiguren). Otdal! cSeite) 1. ábra. Az Almásvölgy szénterületének rétegzésbeli sorozata .. .. .. 21] (Schichtenfolge im Kohlengebiet des Almás-Tales) .. .. .- (1491 2. "a Az Almásvölgy széntelepeinek térképe... — — -— — — mm 0928 (Karte der Kohlenflöze im Almásvölgy) m u — — (151) 3. a A zsombori Szentje völgy szénfeltárásának rajza ... azén ám AS (Flötzaufsechluss im Hintergrunde des Szentje-Tales bei Zsombor) (156) 4. — c Az Almásvölgy szénterületének átnézetes földtani szelvénye .. 29 (Geologisches Gesamtprofil durch das Kohlengebiet des Almás- TALOR: DEGARTHUSON ÉM Ettek evé a azoüli pzs zel, (157) 5. — . A kiskeresztesi szénbányatelep Szolnok-Doboka vármeg ETTEK 31 (Die Kohlengruben-Kolonie von Kiskeresztes im Komitat Szol- MET DODOKA) 4) set sz vsz ez E ee e e OV) 6. c A dédai szénterület ALTLELŐ És 5. özrálgéaye VESSE el tesi 35 (Grundriss und Profil des Kohlenreviers von Déda) — (163) 7. a A galonyai alsópontusi partszakadék, Déda mellett .. .. 37 (Der unterpontiscehe Hang bei Déda im Kom. Maros-Torda .. (165) 8. c A sebeshelyi felsőkrétakorú szénterület földtani térképe... 38 (Geologische Karte des Oberkretazischen Kohlengebietes von SEDARABELE Ve klete S e S SEAT te VV a áb te váll oszt CEZ 9. . A sebeshelyi Tölsöktétakorú Selene rólataza szelvényei .. 39 (Entwurf geologischer Profile durch das kohlenführende Gebiet von Sebeshely, bei Mühlbach) .. .. . ke er (169) 10. . . A Beji völgy szénkibúvásai Sebeshely menti kes öeen esz VEL 40 (Planskizze der Flözausbisse in Valea Beii. bei Mühlbach) .. (170) 11. . - A somlyóhegyi alsó mészkőbánya képe Polgárdin .. — -— 50 (Ansicht des unteren Kalksteinbruches in Polgárdi) .. — - (173) 12. : A somlyóhegyi alsó bánya képe, Polgárdin .. .. pe 5L (Ansicht des nnteren Kalksteinbruches in Polgárdi) .. 0 .-. 0 .. (174 13. . A polgárdi csontlelőhely vázlatos szelvénye.. .. Se 52 (Schematisches Profil des Knochenfundortes in POlSáeda Ki 7) 14. : A polgárdi alsóbánya képe délkelet felől. . — - - - 53 (Ansicht des unteren Kalksteinbruches von Polgárdi)... — .. (177) 15. . c A somlyóhegyi alsóbánya képe, Polgárdi mellett . -— -— 54 (Ansicht des unteren Kalksteinbruches von Polgárdi)... . 0 — (175) 16. . " A polgárdi kőbánya képe a munka befejezésekor .. .. 56 (Ansieht des Steinbruches von Polgárdi bei Beendigung der LSE EÉTÁR TNS SENNA e e et a e tg ee aa (179) SZENT A SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. Oldal (Seite) Fig. 17. ábra. Macherodus hungaricus n. f. Kormos, sets rajza — 58 ( a a €. )-Untetkiefer c cz sz EZ Elet VESZEK NP DAKLON aTraeilo Akanp:, hátulsó 1áb- ss za esz ak 61 ( ri a 0 JÉN GYÉÜBS 1 s te szk sé zzz A KER 19.50 a" TOphiszurús pádnonieus, n. 5 KROrmos, Z s mo zi z 63 ( a fi a JEE Ez pet SZET NOSE EN ret (189) KA ÜÉT 97Ka IBOSZOJAL PATIMINOZEÜST alak ba ee tnse sé Ess tsai [éz ez 65 (Pyrit von "Bosnien úm.Horm. Hexedosja szerez pa za zzz sz (4909 a 21. a Boszniai pirit, hexeder s okteder egyensúlyban. . u. 66 (Pyrit von Bosnien, in Form sind Hexeder und Okteder im Glerőhigowiet6) ék né szülsz es EL aszt aze "azrt, a sza TSAK a 22. — . Boszniai pirit pentagondodekeder -ilikijam SE esel ese 66 (Pyrit von Bosnien in Form Pentagondodekeder) .. .. .. . (191) c 23. c Natrolit mezolit tű a jucpataki gabbróból u u. . - 69 (Natrolith-Mesolith Nadel aus dem Gabbro vom Juc Bache) .. (194) 24. . Az eresztvényi kőbánya fényképe. .. BEÉÁlj sé 261 (Der Steinbruch von Eresztvény, nach Li VESE sss Iz BAN , 25. u A pbazanitoid oszlopos elválása a somoskői Várhegy északi oldalán 268 (Die süulenfőrmige Absonderung des Basanitoides an der Nord- lehne des Várhegy von Somoskő) o —. - — mm az me! sa1(356) x 26. s, A somoskői Várhegy fényképe .. -— — SES ET AES 270 (Der Várhegy von Somoskő. Photogr. eg attret jel zzz z ZBDR x 27. : Provica és Kampina környékének helyszínrajza.. u 0. 387 (Situationsplan der Umgebung v. Provitia und Campina).. .. (471) a 28. ax Boltozatos rétegállás Kampina mellett .. u. —. — ml — 391 (Eine kleine Wölbung neben Campina) .. . vm u — — (475) c 29. :. Kampina környékének geológiai szelvénye .. — mm — 394 (Geolog. Profil der Umgebung von Campina) . .. .-. .. .. (479) 30. — . Járgánnyal hajtott petróleumkút Vrajitoarea mellett .. 397 (Petroleumbrunnen mit Haspel getrieben, neben Vrajitoarea). (482) Ú031. ea Áttdotó szedő boltozatok sze et ee eke (Durchspiessende. Antiklinale) — — — mm — ma — 3: (480) c 32. , Petróleumkitörés a bajkoji sóstó partján... . 0 u. mo 0 403 (Eruptierende TrauzVsehe Petroleuambohrung in Ruminien bei Baicoi) Me pEt TÓ gent ZÁS See e c 33. — c Petróleumra való fúrás mege Claes zza - Csohoséáoy ee N ÉR 405 (Petroleumbohrung in Tyrgu-Ocna) .. .. zzz" S (ASAI 34. — . — Petróleumkitörés a Steaua Romana 65. sz. izátából Tévznuriaúa 407 ( Petroleumausoruch neben Campina ; aus der Bohrung No 65 d. Steaua-Romana Gesellschaft). u. u s -— (493) s 35. —. — A Keleti Kárpátok belső és külső ővének ézmménézára törképe 411 (Geomorphologisehe Karte der inneren und üusseren Zone der OSÍkanpakor) reg sz d ze öz EAST Ét IEEE EJT) 36. — . — Fúrótorony-erdő Prahova aagyélnen Tnrraéa ezetgis sé 413 (Wald von Bohrtürmen bei Campina im Distrikt Ector) -— (499) c 37. — . — Fúrótórony-erdő Bustenari mellett Prahova megyében .. .. 417 (Wald von Bohrtürmen bei Bustenari im Distrikt Prahova) .. (503) c 38. . Ajánlott aknák a sótestek megvizsgálására .. . zselés e 418 (Vorgeschlagene Schüchte zur Erschürfung der Salzstöcke) -— (505) Fig. A SZÖÜVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. XXXIII Oldal (Seite) 39. ábra. A répáshutai Balla-barlang szája... — - szgedü 2 453 (Eingang der Ballahöhle bei Répáshuta in ÚASaen) szaz ezíz (oz) 40. A répáshutai Balla-barlangban talált ősgyermek koponyájafelülről . 458 Der Schüdel des Urkindes aus der Ballahöhle bei Répáshuta in Ungarn. Ansicht von oben) . .. Est za ves Esso] 41. A répáshutai ősgyermek koponyája ója s otet 460 (Der Schüdel des Urkindes aus der Ballahöhle bei RÉPES HÉ Ansicht von der Seite) u u szntai zsrz 44. (525) 42. A répáshutai ősgyermek koponyája mell felől sénten e ze 461 (Der Schüdel des Urkindes aus der Ballahöhle bei Répáshuta. Ansicht von vorne) . .. Ae N gáz ez aes 43. A godinesdi mangántelepek Bal sztadajza EE RL zzz zó 553 (Plan topogr. of the manganese mine of Godinesd) — . - (605) 44. A zanogai mangánfészek alsó feltárása... .. k zó. 358 (Nests of manganese of Zanoga) . 0. szd ré 222 za u (007) 45. A Dsiu-bánya helyszínrajza és szelvénye 4áb a sz. 597 (Plan and section of the mine La-Dsiu) -. sa", (609) 46. A Dsiu mangánbánya Godinesden . . z atz Kéttez BA 4.559 (Outórop or mangenese őreés-0£, Dsiajs esz ke szvit (611) 47. A Petrovits-féle bánya Tomasesden. tk ezéza b ő sza ZT 661 (Deposit of Tomasesd) —. s see (613) 48. Rombadőlt ház a Gyík- SAV Kegskemélani ERO SEL BEST SES SNAt SSMÉ GY -7 4 (Atelier du cordonnier dans la rue du Lézard a Kecskemét) (671) 49. A Mária városban összedűlt házak romjai Kecskeméten .. .. 629 (Ruines d" une maison dans le guartier a Mária város; a Kecskemét) (672) 50. A zsinagóga elmozdult gömbe Kecskeméten .. .. .. .. 0... 630 (La synagogue a Kecskemét) . . . 5... Ein ke EE (673) 51. ACVIBRLKŐ AZCÁVASHOGYSÓS DON ez zen sz a ez sz sza ási Tsz , 682 (Die Ansicht des Avasgebirges) . 0 s el (676) 52. Az Avashegység andezitjének vékony csiszolata s eler zi 4638 (Dünnschliff aus dem Andesit des Avasgebirges).. .. .. . (678) 53. Az Avashegység andezitjének vékony csiszolata poláros fényben... 634 (Dünnsehliff des Andesites aus dem Avasgebirge in polarisiertem ÉTGNÉY Sás A CE ek (029) 54. Glinka tanár az Üsse lejtőjének ! fálszelvényők vizsgálja 637 (Prof. Glinka untersucht das Bodenprofil am Abhange des Avas- gebirges) FASZ té ZET ág ső (082) 55 A Buccari-öböl [terasz körei tözzánai Aral és tő zés 641 (Skizze des Lüngtales Fiume—Novi) .. .. -— — — -— mm (685) 56. A balatoni kirándulásra induló geológusok . Sá ES 653 :Die Geologen treten ihre Exkursion an den Plattensee an) . (700) 57 Kavicsterrasz az aszófői állomásnál - 0 . 0 2 0 2. — — — 655 (Schotterterrasse bei der Station Aszófő) .. a ES ESA) 58. A szigligeti Várhegy megmászása os Eket ege ee 657 (Besteigüba des SzgÉget) a e Ea vs ezk sz am 9 sz, a (703) 59. Az ipolynyitrai szökőforrás megfúrása ök eetten teszi vs 730 (Die Springguelle bei Ipolynyitra) .. . Kiszel csö (499) 60. Az ipolynyitrai szökőtorrás a szökés kezdetén ss 732 (Die Springguelle bei Ipolynyitra) .. . 5. - ES (799) Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. e XXXIV A SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. Oldal (Seite) Fig. 61. ábra. Az ípolynyitrai szökőforrás teljes szökésben... .. kes 733 (Die Springguelle bei Ipolynyitra) .. .. 0... sz EAT c 62. : A Segesdi-patak mellett húzott szelvény .. .. szgézsei 744 (Von der Ziegelfabrik im Segesdipataktal sigdbJ A bis zum Beseipatak gezogenes ONuerprofil) v . ola: (808) c 63. a A Búntól nyugatra fekvő tályagdombokon át Mort özelvétet 744 (Auerprofil durch die Tegelhügel westlieh von Bún) .. .. .. (808) c 64. c Brochantit Vaskőről .. B ét epét ézdtes 746 (Brochantit aus der Grube von Vaskő)... det er (811) c 65. — a Gipsz Vaskőről ESZÉT ERAT Ze vezet E 747 (GÉpEY yon eV ask ój8e ses ztt ző ladát Ek RÁ Ae rág k .-. (813) a 66. a Göthit Vaskőről .. ... ségét esdggetttsá flat gönaget ss 748 (Göthit von Vaskő) donna áltáső sel Iz EGON €. 67. "as A Pilisi-barlane Játóköpe ez va SE ot be 781 (Anstente des b MigersElőhke een e TE e ette áz ez aza 22 (828 a 68. a A Lázi-barlang hosszmetszete. .. ERRE NYET ÉL E 783 (Lángsschnitt der Lázer Höhle)... is ese ÉT fee c 69. a A Disznólyuk alaprajza tatás s Za de S 785 (Grundri8$ des Saúlóches) ".. — -. der szt zt SLNB c 70. . A Kaprióriai-barlang alaprajza .. ehes gsak tast EA 786 (GrundriB der Kaprióraer Höhle) .. és KEN zt azon VZENŰSEBŰ a 71. — c — Paleolit kőeszközök a Szeleta-barlangból kezi -keb fs 791 (Palüolithisehe Steingeráte aus der Szeletahöhle) .. .. m— (837) v 72 a — Paleolit kőeszközök a Szeleta-barlangból.. .. .. .. HO .. 793 (Palöolithische Steingerüte aus der Szeletahöhle) .. .. .. .. (839) Sajtóhibák. A 9. oldalon alulról számítva, a 2-ik sorban: :Lóczy LAaJos egyetemi tanár közbelépéss helyett : a a a a közbelépése értendő. Az 557. oldalon, a 45. ábra magyarázatában : (A Dsiu bánya helyszínrajza és fekvéses helyett : fi ( fi a x szelvénye értendő. Az 566. oldalon, a 3-ik kikezdésben : (A kombinációk négyfélék, ú. m. oktaéderek, diakiszdodekaéderek, . . , ural- kodása folytán hexaéderek, helyett oktaéderesek, cliakiszdodekaéderesek, hexaéderesek értendők. Az 589. oldalon a 9-ik sorban: cplató, plauteau (helyesen fönsík) helyett : c plateau ( fensík) értendő. A 653. oldalon, az 56. ábra magyarázatában : "Tagányi, helyett Tarányi értendő. A 749. oldalon az 5-ik sorban sSzirts helyett Szirk olvasandó. Druckfehlerberichtigung. Auf S. 700 ist unter der Fig. 56 statt "Tagányi, Tarányi; ete 703774 c fŰ c 58 — c — cBesteigung des Badacsony, Besleigung tes Várhegy bei Szigliget zu setzen. ex FÖLDTANI KÖZLÖNY XLI, KÖTET, 1911. JANUÁR—FEBRUÁR, 1—2. FÜZET. KÁLISÓ-KUTATÁSOK HAZÁNKBAN. Első közlemény. Ismerteti: PaPP KÁROLY dr. Bevezető. Ez év január hó 17-én szentesítette I. FERENcz JózsEr, Magyar- ország apostoli királya az 1911. évi VII. törvénycikket, amely a káliumsókról intézkedik. A törvénycikknek mindössze 11 paragra- fusa van, amelyek lényege abban foglalható össze, hogy az esetleg fel- találandó kálisó az államot fogja megilletni, azonban a kiaknázás jogát az állam másra is átruházhatja. A törvénycikk fontosabb intézkedései a következők : 1. §. A kösón (klórnatriumon) kívül a káliumsó k (kálium- és magnézium-sók s az azokkal előforduló más sók) is mind szilárd, mind oldott állapotban az állami sójövedék tárgyai, de a sójövedék- ről szóló 1868. évi XI. t.-c. és az 1875. évi L. t.-c. rendelkezései, vala- mint a sójövedékre vonatkozó egyéb jogszabályok a káliumsókra ki nem terjednek. 2. §. Azt a fennálló jogszabályt, amely szerint a kősó kutatásához és kiaknázásához az államnak sem kutatási engedélyre, sem bányaado- mányozásra szüksége nincs, a káliumsókra is alkalmazni kell. 3. §. A pénzügyminiszter a káliumsók kutatására és kiaknázására vonatkozó jogot, meghatározott területre és időtartamra a bányatörvény 7. és 8. §-ának alkalmazásával a hazai ipar és mezőgazdaság érdekei- nek kellő biztosítása mellett és különös figyelemmel arra, hogy a szük- ségelt káliumsót a fogyasztók minél előnyösebb módon és minél olcsób- ban szerezhessék meg, másra is átruházhatja. 5. §. Aki akár bányászati kutatás, akár bányaművelés közben, akár más módon káliumsóra bukkan, köteles erről a pénzügyi hatóságnak haladéktalanul jelentést tenni és a sótelepben minden munkát be: szüntetni. 8. §. E törvény hatálya a káliumsókat tartalmazó ásványvizekre ki nem terjed, de az ily vizekből káliumsót előállítani tilos. 9. §. A káliumsók hasznosításából eredő állami tiszta jövedelem Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 1 2 KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. 1099-a a mezőgazdasági érdekeltség javára fordítandó. E célból a föld- mivelésügyi minisztérium kezelésében külön alap szervezendő, amelybe a 1099-os járulékot minden üzleti év lezárása után be kell szállítani. Az alap rendeltetése: a mezőgazdasági érdekek előmozdítása, elsősorban azokon a vidékeken, ahol a káliumsók kiaknázása folyik. x Ebben a kivonatban körülbelül benne van az egész törvénycikk lényege. A törvény tehát megvan, az állam előre biztosította jogát a keresett kincsekre, most már csak azon törekedjünk, hogy a kálisót meg is találjuk hazánkban. A kálisókutatás kérdésével hazánkban tudvalevő- leg először Mány SánpoR miniszteri tanácsos, az állami bányászati főosztály főnöke foglalkozott behatóan és épen az ő kimemtő ismertetésére és javaslatara határozta el 1899-ben a m. kir. pénzügy- minisztérium, hogy állami ellenőrzés mellett megbízható vállalkozókkal mélyfúrásokat végeztet. A mélyfúrások pontjait geológiai alapon óhajtván kijelöltetni, a m. kir. pénzügyminisz- térium felhívta Böckgkn Jáwvosr, a földtani intézet boldogult igazgatóját, hogy hazánk délkeleti és keleti felvidékeit geológiailag tanulmányozza és tanulmányai alapján jelölje ki azokat a helyeket, ahol kálisóra remény lehet. Böckn Jásos azonban azt válaszolta, hogy hazánkban az eset- leges kálisó-telepek felkutatására nem annyira a geo- lógus, mint inkább a vegyész hivatott, mert a geológus a mélységben elfödött esetleges kálisótelephez hozzá nem férhet, ellenben a vegyész a sósforrások elemzése révén valamit mégis következtethet. Minthogy nyilt kérdés, vajjon van-e hazánkban kálisó, vagy sem, a leg- szükségesebb lépés annak kimutatása leend, hogy a sósforrások vizében van-e valahol számbavehető káliumklorid-tartalom. Ha van, úgy a káli- tartalom csak a mélységben fekvő kálisó-telepből juthatott oda. Ajánlja ezért Kőhalom vidékének a sósforrásait a vizsgálatokra, mert az egyik kőhalmi sósforrásban régebbi adatok szerint magas klórkáli-tartalom van. A kőhalmi sósforrásokat MÁny SáNxpoR miniszteri tanácsos Selmec- bányán megelemeztetve, azokban az elemzések számbavehető KCI-tar- talmat nem mutattak ki. A kutatások megkezdésére tehát a kőhalmi viszonyok semmiféle alapot sem nyújthattak. Ezért Mány SáwxpogR miniszteri tanácsos 1900-ban ismételten föl- veti azt az eszmét, vajjon a geológiai részletes vizsgálatok- tól nem lehetne-etöbb eredményt várni, mint a sós- források elemzéseiből? Böcgkn János azonban a kutatások megindítását újból csak a sós- források és kutak vizsgálatára alapította, tehát a vegyészek körébe utalta, KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. 3 minthogy szerinte a geológiai fölvételek hosszasabb tanulmányokat igényelnek. Erre azután MÁny SÁNDOR miniszteri tanácsos 1900-ban megbízta KALECSINSZKY SÁNDOR-t, a m. kir. földtani intézet fővegyészét, hogy a sósvizek gyűjtését és elemzését kezdje meg. Majd vizsgálatainak meg- könnyítése céljából KALEcsixszkv segítségére 1904-ben a földtani inté- zethez osztotta AcCKER VIKTOR bányamérnököt, és 1906-ban Bupax ERNŐ fémkohómérnököt. A hat évig tartó sósvízelemzések határozott eredményt ugyan nem mutattak ki, de igen jó szolgálatokat tettek később az Erdélyrészi Me- dencét tanulmányozó geológusoknak. A kémiai vizsgálatok hosszadalmassága mellett azonban nem sok remény volt a kálisótelepek fölfedezésére, ezért MÁny SÁNDOR minisz- teri tanácsos, Popovics SÁNDOR volt államtitkár hozzájárulásával, Lóczy LaJos egyetemi tanárhoz fordult véleményért. E közben a m. kir. pénzügyminiszterium elhatározta, hogy a petróleum után is maga vé- gezteti a fúrásokat, minthogy a magánfúrások eredményre nem vezet- tek. Ilyen körülmények között kérte fel a pénzügyminisztérium Lóczy tanárt véleményadásra. A felhívásra Lóczy Lasos, — függetlenül Böcgm János véleményétől, a miről tudomása sem volt, — 1907-ben azt aján- lotta, hogy geológiai alapon indítsa meg a kormány a kutatásokat s a geológiai vizsgálatok útán azonnal kezdjenek is a fúráshoz. Lóczy tanárnak határozott közbelépésére azután meg is kezdődtek úgy a geológiai vizsgálatok, mint a kutató fúrások, amelyeknek egyik eredménye a kissármási földigáznak tüneményes előtörése is. A hivatalos titok zára alatt csendben, de annál szívósabb kitartás- sal dolgoztak a kutatók s épen ezért eddigelé csak néhány beavatott szakember tudott a kutatások menetéről. Most azonban az állam magá- nak biztosítván nemcsak a káliumsókat, hanem a földigázt és a petró- leumot is, a titoktartásnak célja többé nem igen van. Sőt épen az állam érdeke, hogy minél több szakember szóljon a dologhoz. Előrebocsátom, hogy jelenleg Magyarországnak csak az erdélyi részeiben keresik a kálisót s igy főkép az erdélyi kutatásokkal fog- lalkozunk ezen ismertetésben is. A vitás anyagot főleg két pont körül forgathatjuk, nevezetesen: 1. van-e az Erdélyrészi medence mélységében káliumsó s ha van, 2. hol kutassuk azt először, a Medence szélein-e, vagy a közepén? Ezeket a kérdéseket fogom a következőkben megvilágítani. Mielőtt ezt tenném, előre bocsátom mindazt, ami eddig a kálisókutatások ügyé- ben hazánkban történt. A terjedelmes anyag tárgyalása előtt szabadjon a Földtani Közlöny szerkesztősége nevében e helyütt is igaz köszönetemet nyilvánítani a 1x 4 KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. nagyméltóságú m. k. pénzügyminisztériumnak és pedig különösen MÁLnYy SÁNDOR miniszteri tanácsos úr ő méltóságának, valamint Lóczy LaJos egyetemi tanár úrnak, mint a m. k. földtani intézet igazgatójának azért, hogy az adatok közlését megengedni szíveskedtek. I. RÉSZ. A magyarországi kálisókutatások története. Hazánk kálisó-kérdéséről már a múlt század hetvenes éveiben is több geológus nyilatkozott. Így Corra Begsár (1808—1879) hírneves freibergi tanár, a geológiai térképezés megalapítója, aki a Kárpátok ko- szorúját két izben is bejárta, azt hirdette, hogy a kálisó-telepeket a Nagy-Magyar-Alföld mélységében kell kutatni. KocH Anxran kolozsvári egyetemi tanár Erdély földalakulási történetének vázlataX című munkájának 56. oldalán a következő- ket írja: cMint említém, a sótelepek felett ismét agyagos és márgás rétegek terül- nek el, melyek a víznek elmosásától megvédték azokat s ezen rétegekben is még tengeri állatok nyomait találjuk. Ezen tény arra mutat, hogy a sónak egyes legmélyebb helyeken történt kiválása után, a magyarországi felsőhar- madkori tenger mindenesetre a Maros vonalán utat tört magának és újra elárasztotta Erdély belföldjét, a magával ragadott iszapot annak fenekére le- rakván, ez meggátlá ugyan a kősó legnagyobb tömegének isméti feloldását, de nem gátolhatta meg a sokkal könnyebben oldódó káli- és magnéziasóknak feloldását, melyek, ha ugyan kiestek már a beszáradt beltenger anyalúgjából, mindenesetre a kősó tetejében gyűltek meg. Így magyarázható ki, hogy miért nem sikerült Erdélyben a kősó fedűjében ezeket az iparra nézve oly fontos sókat feltalálni. E tekintetben tehát Corra BERwxárnak több év előtt kifejtett nézetét osztom, hogy t. i. a káli- és magnéziasók a magyar medencébe jutot- tak, de odáig nem megyek vele, hogy azokat az Alföld közepén, mélyen a még később leülepedett rétegek alatt keressem.os KocH AnTaAL ezt a véleményét később kissé módosította, amennyi- ben határozottabban nyilatkozik az erdélyrészi kálisókról. Ugyanis Er- délynek ásványokban való gazdagságáról (Kolozsvár 1881) című műve 93. oldalán a következőkép szól: cAzon terület, melyen belül a kősó bármely alakban előfordul, 450 négyszögmérföldnyi, de nem valószínű, hogy szakadatlan fordul elő ez alatt a sótelep. Ha mindazon helyeket, hol a kősó jelenléte magát ily módon el- árulja, belejegyezzük egy térképbe, azonnal meggyőződhetünk, hogy a kősó X A kolozsvári orvos-természettudományi társulatnak 1879 február 1-én és márc. 8-án tartott estélyein előadva. KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. 5 előfordulása főkép az Erdélyi Medence belső szegélyét követi. Kár, hogy Erdély kősógazdagságának ezen áldása nincsen tetőzve kálisóknak előfordulása által is, miként Galiciában Kalusznál és Poroszországban .Stassfurton. Az iparban felette értékes kálisók az említett helyeken a konyhasó, vagyis a nátriumsótelepek tetejében fordulnak elő és igen szép nyereséggel bányásztat- nak ki. Erdélyben az eddigi bányaműveletek által feltárt kősótelepek tetejében eddigelé nyomát sem kapták ezen értékes sóknak, miből az elhunyt híres freibergi geológ: Corra BERNÁT egy évtized előtt azt a következtetést vonta le és mondotta ki, hogy a kálisó, miután azon tengervízben, melyből Erdély óriási mennyiségű kősója kiesett, kétségtelenül jelen volt, az erdélyi beltenger beszáradásánál visszamaradt anyalúggal együtt a mélyebben fekvő Nagy Ma- gyar Medencébe lefolyt s ottan a Magyar Alföld nagyobb mélységében kere- sendő. Én azonban épen ilyen valószínűnek tartom azt a lehetőséget is, hogy az egykori beltenger anyalúgjának sói megvannak, de nem az Erdélyi Medence szélén, hol a korábban leülepedett kősó található, hanem valahol annak kö- zepe táján, föltéve — ami valószínű is — hogy a medencének legnagyobb mélysége itt volt valahol s a tenger beszáradásánál itt gyűlt meg a fenn- maradó anyalúg a könnyen oldható kálisókkal és itt száradt be végkép. Ha valamikor kálisókra kutatás foganatosíttatnék Erdélyben, mindenesetre az Erdélyi Medence középrészében kellene — szerény nézetem szerint — fúratá- sokat eszközölni. Kocn AwraLr tanárnak erre a fontos kijelentésére azonban csak- hamar a feledés fátyola borult; még ő maga sem szól többet a káli- sókról, sőt az Erdélyrészi Medence Harmadkori Képződ- ményeiről írott nagy monografiájában már egyáltalán nem említi ezt a kérdést. Lóczy LarJos egyetemi tanár 1890-ben Bécsben járván, megláto- gatta régi ismerősét, a nagyhírű SuEss EDE tanárt, az osztrák Tudomá- nyos Akadémia elnökét. A kiváló geológusok beható eszmecserét foly- tattak a kálisókérdésről is s a híneves bécsi tanár később is több ízben ajánlotta magyar kollegájának, hogy fúrjanak a magyar sóbányák vidé- kén kálisó után. Ez a kívánság azonban csak buzgó óhajtás maradt s a mult században mi sem történt a kálisókutatások körül. Hazánkban a kálisókutatást tulajdonkép Mány SáNpoR m. k. pénz- ügyminiszteri tanácsos, az állami bányászati ügyosztály főnöke kezdte meg az 1899 június hó 2-án fogalmazott miniszteri leirattal : 144,666/1899. szám. M. k. Pénzügy-Miniszter. Nagyságos BöckH János m. kir. miniszteri osztálytanácsos úrnak, a földtani íntézet igazgatójának, Budapest, Földmívelésügyi minisztérium. A hazai mezőgazdaságra és vegyi- iparra nézve felett fontos, hogy kálisó az országban szereztessék. Eddig, amint az Nagyságod előtt is ismeretes, e só után kutatások, illetve mélyfúrások, dacára annak, hogy a galiciai kaluszi sóbányaműnél évente mintegy 70,000 g darabos és őrölt kainiítet termelnek, aligha eszközöltettek. Miután országos 6 KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. érdeknek tartom, hogy ebben a kérdésben mielőbb bizonyosság szereztessék és minthogy azt csakis állami támogatás útján lehetne elérni, célom, hogy megbízható vállalkozókkal, állami ellenőrzés mellett, nagyob mélységre leható mélyfúrások eszközöltessenek. Minthogy e célra a költségvetésbe fölveendő összeget elfecsérelni nem kívánom, szükségesnek találom, hogy a mélyfúrások a ge0- lógiai viszonyok alapos tanulmányozásával kezdessenek meg, a fúrólyukak pedig az országban erre alkalmas pontokon mindaddig mélyíttessenek le, míg a mélyfúrás geológiai szempontból indokolt. Ismerve az ügy iránti érdeklődését, Nagyságodhoz, mint az ország geologiai viszonyai- nak alapos ismerőjéhez fordulok tehát és fölhívom, hogy ha tapasztalatai alap- ján indokoltnak tartja, a magyar északkeleti és délkeleti felföld lejtőin e célra alkalmas több pontnak kijelölése iránt, esetleg a helyszínén tegyen beható tanulmányokat és azután a geologiai alakulások alapján minden egyes fúrás helyének megjelölése mellett nyilatkozzék egyúttal az iránt is, hogy az illető helyen mily mélységben várható nézete szerint a kálisónak előjövetele. Buda- pest 1899 junius 2-án. Lukács s. k., Ebből a miniszteri leiratból tisztán kiviláglik, hogy az első úttörő lépést a kálisókutatások terén a m. k. pénzügyminisztérium végezte. Ezen miniszteri leirathoz tartozó előadói indokolásban MÁrY SÁNDOR miniszteri tanácsos kifejti, hogy eddig kálisóra fúrás nem történvén, Corra véleménye még beigazolásra vár. Minthogy továbbá FISCHER SAMU a magyarországi konyhasós vizek elemzéseiben a klóralkáliákat együtte- sen határozta meg, ezért ez elemzésekből nem sokat várhatunk, hanem a kérdést csak a mélyfúrásokkal tisztázhatjuk. Azonban a m. k. földtani intézet igazgatósága még korainak tar- totta a fúrások megindítását, sőt a geológiai vizsgálatoktól sem sokat várt, hanem a kálisókutatásokat tisztán a vegyészek vizsgálatai körébe ntalta. Az említett miniszteri leiratra ugyanis Böckn JÁwos, a m. kir. földtani intézet igazgatója a következő számnélküli jelentésben válaszolt: cNagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Uram! Excellenciád folyó évi június hó 2-án kelt 44,666. sz. nagybecsű felhivá- sával az iránt méltóztatott megbízni, miként, ha tapasztalataim alapján indo- koltnak tartanám a magyar északkeleti és délkeleti felföld lejtőin esetleg a helyszinén tegyek tanulmányokat a kálisónak hazánkban netalán való előfor- dulta felderítésének és kedvező esetben az ezekre való fúrások érdekében utal- ván a nagy fontosságra, mellyel ama körülmény bírna, ha a hazai mezőgazda- ságra és vegyiiparra nagy jelentőségű kálisók az országban találtatnának és kivánván, hogy minden egyes fúrás helye és szükséges mélysége kijelöltessék, Részemről mély köszönettel fogadom Excellenciádnak fent idézett kegyes soraiban irántam nyilvánuló bizalmát és habár teljes tudatában vagyok ama közgazdaságilag nagy fontosságnak, ha hazánkban kálisók technikailag figyel- met érdemlő mennyiségben tényleg találtatnának, mégis másrészt nem titkol- KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. hatom el, hogy véleményem szerint a kérdés tisztázása érdekében legalább a mai fennforgó viszonyok közt kevésbé a geológus, mint inkább első sorbana vegyész közbelépésére van szükség. Tekintve ép a kálisók könnyen oldhatóságát, nem várhatjuk, hogy ezek, úgy mint más sók p. o. konyhasó, gipsz stb. napfényre bukkanó előjövetelekben legyenek geologizálás révén kon- statálhatók, sőt ellenkezőleg, a kálisók megtartása egyáltalán csak igen ked- vező körülmények mellett képzelhető, midőn e sók a légbeliek behatása ellen alkalmas takarók által kellően megvédvék, e takarók azonban a kálisók esetle- ges jelenlétének közvetlen megfigyelését akadályozzák. A kérdés, vajjon hazánkban léteznek-e kálisó-előjövetelek, vagy nem, ez- időszerint még nyílt kérdés, de meg kell jegyeznem, hogy sőt azon területek- ről sem birunk kielégítő döntő adatokat kálisók jelenlétére, melyekre e kérdés- nél természetszerüleg elsőrendben irányíthatjuk figyelmünket, t. i. a konyha- sóban gazdag bányavidékeinkről, hol a sólerakodás fedőjében kellene ezekre gyanakodnunk, ily viszonyok mellett pedig e percben a kálisók esetleges fel- lépte kérdésének megoldásánál, még oly szorgos geológiai bejárásoktól sem várhatok gyakorlati eredményt. Ilyen tényállás mellett egyelőre fúrások foga- natosítását sem lehet ajánlani. Nem ismeretlen előttem ugyan B. v. Corra egykori freibergi tanár- nak a magyar kálisókat illető, az Alföldre irányuló hipotézise sem, de a kifejtett nézet épen csak hipotézis, de másrészt tény az, hogy az Alföld ártézi- kútjai mély fúrásainál több mint 800 méterre is lehatoltak (Debreczen) anélkül, hogy neogénbeli sótartalmú lerakódásra akadtak. A felvetett kérdés tisztázását véleményem szerint, mint mondám, tehát egyelőre kevésbé kell geologiai, mint inkább chemiai úton keresnünk. Ha nem remélhetünk a káli- sók jelenlétére útbaigazítást a földkéreg direkt megfigyelése révén, annál fon- tosabb a figyelmet ama vizekre irányítani, melyek a-föld belsejéből jövet azon anyagokkal terhelve jutnak napfényre, melyeket útjukban találtak és feloldottak és itt első sorban a sósforrások vizére kell irányítani figyelmünket. Különösen konyhasós területeink forrásai volnának netalán kálisó-tartalmukra nézve chemiai úton megvizsgálandók és így előkészítve a teret, talán akad útmutatás arra, hogy egy bizonyos, a chémiai vizsgálat következtében vizeiben nagyobb kálisótartalmat eláruló vidék azután geológiai vizsgálat alapján okadatoltan fúrás alá is vétessék. A magyar konyhasós vizek kisebb-nagyobb terjedelemben ugyan egyesek által chémiai irányban vizsgálat alá is vétettek, de itt speciális vizsgálat szükséges, különös tekintettel a kálisókra és ebben az irányban eddig még kevés történt. Midőn a fentebbit Excellenciád előtt teljes tisztelettel ki- fejezésre hozni bátorkodom, legyen szabad Nagyméltóságod becses figyelmét még, egy a jelen esetben esetleg különösen figyelmet érdemlő körülményre irányí- tani. PosEzpwny F. 1871. megismertetvén az erdélyi konyhasós területre vonat- kozó tanulmányainak II-ik részét, ennek 17. lapján (139.) Kőhalom (Reps) vi- dékéről (Nagyküküllő vm.) egy ottani sóskénforrás vizének chémiai analizisét közli H. Müller szerint, mely tetemesebb klorkáliumtartalomra vall (a sóvegyü- lék 100 részében klornatrium 80-867, klorkálium 12-65 százalék) úgy, hogy már Posepny a következőket jegyzi meg: cOffenbar ist, wenn die Analyse 8 KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. entsprechend richtig ist, hier das Mineralwasser mit einem Salinenkörper, und zwar wie der hohe Clorkalium Gehalt andeutet, mit einer kalisalzreichen Ab- lagerung in Berührung gekommen. Der Umstand nun, dass in der Náhe bei Garat Spuren alter Salzgewinnung vorkommen sollen, lüsst diese Gegend in Bezug auf die Auffindung von kalireichem Steinsalz hoffnungsvoll erscheinen.s Ezék szerint pedig véleményem oda irányul, miként ez útmutatást fel- használva intézkedés kellene aziránt, hogy a mondott vidék sósvizei mindenek- előtt vegyileg újból és pontosan elemeztessenek, hogy így, minden kételyt ki- zárólag állapíttassék meg az ottani kérdéses vizek vegyi összetétele, illetőleg kálisókban való mondott gazdagsága. Ha az újabb szorgos kémiai vizsgálat ez irányban kedvező eredményt nyújtana, csak akkor tartanám indokoltnak Kőhalom vidékének geológiai szem- pontból való bejárását, hogy így a fennforgó geológiai viszonyok és az esetle- ges fúrások és ezek helye iránt is tájékoztatás szereztessék. Mindezek után maradtam Excellenciádnak Budapesten, 1899. évi augusz- tus hó 24-én alázatos szolgája: BöcgkH János s. k. miniszteri osztálytanácsos, a m. kir. földtani-intézet igazgatója. Erre a javaslatra természetesen a magyar kincstár sem tehetett egyebet, minthogy a sósforrások vizeinek elemzésével kezdett foglalkozni. Hogy azonban Mány SáwxpoR miniszteri tanácsos még mindig nem mondott le a geológiai kutatásokról, legjobban bizonyítja az az átirat, amelyet a következő év elején a m. kir. földtani intézethez intézett. Ugyanis 1900 februárius hó 6-án a pénzügyminisztérium leküldi a m. kir. földtani intézethez a nagyküküllővármegyei Kőhalom sósvízforrá- sainak az elemzését azzal a kéréssel, hogy a Sósforrás szilárd anya- gában kimutatott 04069 klórkálium-tartalom elég tám- pontot nyujt-e a kutatásokra, avagy pedig a geológiai rfészletes felvétel nyujtana erre több reményt? Erre a leiratra 1900 március 12-én KaALEcsixszky SÁNpoR m. kir. fővegyész azt válaszolja, hogy a régi elemzések a kálisókutatások megkezdésére tám- pontot nem nyujtanak. Ha a kémikus laboratóriumában kedvező ered- ményt tudna felmutatni, csak akkor szólhatna a kérdéshez a fölvevő geológus s kijelölhetné azokat a pontokat, a hol a további kutatásokat meg lehetne kezdeni. KALzcsisszkY jelentéséhez csatlakozik BöckH JÁNOS földtani intézeti igazgató is, a ki 1900 július hó 22-én kelt felterjesztésben ismétli, hogy a geológiai fölvételekből eredményt egyelőre nem várhat. A pénzügyminisztérium erre 1900 aug. 6-án megbízza KALECSINSZKY SÁNDOR-t a Kőhalom vidékén levő sóskutak tanulmányozásával. Vizsgá- lataival kimutatta, hogy a magas kálitimsó tartalom a tizedes pont hibás helyéből támadt az irodalomban, és így bár korántsincs olyan mennyiségben ezekben a vizekben a klórkálium, mint azt a régebbi irodalom hirdeti, de több helyütt meg van a KCI, és pedig a sósvíz töménységével fordított viszonyban. Így KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. 9 fajsúly al KCI ARATO BOSGÉL e veze szász s se A LDD ET 36 002310 ( gyógyforrás SRE aan KOZOS ODO S Ü5V0 fű hidegsóskút . — -. . 1007 08994 6 0-00594 SZASZÚDDANSOSK ÚN tés aa za KÓBB 545940 — Zsiberk ( EÖREA Lessz VÜLB 1479 070369 Hévviz sbpes tot ére zeeegit ő Ljó PO08. OZ 40017 Mirkvásár — a ezet Ún 1198 29:6299 0-0279o Ezen fontos adatok alapján, a magas kincstár az 1901 nyarán KALECSINSZKY SÁNDOR fővegyészt a sósforrások rendszeres tanulmányo- zásával bízza meg. KALEcsisszkY ezen a nyáron főkép Marostorda és Udvarhely vármegyék sóstavait és sóskutjait tanulmányozza s a szovátai sóstavakon fölfedezi azt a nevezetes törvényt, hogy a sós- tavak a rajtuk levő édesvízréteg útján a nap sugárzó melegétől mele- gednek fel. Az 1902. év nyarán KanEcsixszky Maros-Torda vármegyében foly- tatja vizsgálatait, 1903 és 1904-ben azonban gyengélkedése miatt a helyszíni tanulmányok szünetelnek; 1905 és 1906-ban ismét folytatja a sósvizek gyüjtését főkép Szászrégen, Görgény és Besztercze vidékén. Bár KALECcsINSZKY SÁNDOR vizsgálatai a kálisókutatások terén nem is jártak a kivánt eredménnyel, de a tudományos irodalmat mérhetet- len kinccsel gazdagították. Tudvalevő, hogy 1898-ban TELEGDI RorH LaJos! már kimutatta, hogy a szovátai sóstavak meleg és forró vize nem termális eredetű. Ennek alapján később KanEcsixszky felismerte, hogy a tavak hőmérséklete a kémiai folyamatoktól független, és hogy a tavak vizének hőforrása a Nap, amely hősugarait a tóvíz alsó, sűrübb rétegeibe egy édesvízrétegen átbocsátja és a sóoldat a hősugarakat elnyelve magában fölhalmozza. KALECSINSZKY SÁNDOR vizsgálatait Köz- lönyünk harmincegyedik kötetében? közölte s tanulmányai a szakkörök- ben világszerte osztatlan elismerésben részesültek. Társulatunk pedig a jeles vegyészt, épen ezért a munkájáért, 1906-ban a Szasó Józser-emlék- éremmel tüntette ki. A kálisókutatásokban döntő fordulat 1907-ben állott be, amelyet Lóczy LasJos egyetemi tanár közbelépés okozott. De kívüle nagy érdeme van CHOLNOKY JENŐ kolozsvári egyetemi tanárnak is, aki az Erdélyi 1 Földtani Közlöny XXIX. köt. 1899, 41. oldal. 2 KALECSINSZKY SÁNDOR: A szovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hőakkumulátorokról. A meleg séstavak és hő akkumulátorok előállítá- sáról. A Földtani Közlöny 31. köt., 1901, 329—353. oldalain. 10 KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. Hirlap 1906 november 10. számában szellemes cikket írt az erdély- részi kálisókról. Miként minden újítónak, úgy neki is sok kellemetlen- sége volt e miatt. Az Erdélyi Múzeum-Egylet ülésén egyik tanártársa meg is támadta a vakmerő cikkért a jövevényt, aki csak nemrég szagolt be Erdélybe. CHorwsoky JEwxőnek ez a cikke, amely a magas pénzügyi kormány több előkelő tagjának, sőt magának WEKERLE SÁNDOR minisz- terelnöknek a figyelmét is felköltötte, megérdemli, hogy egész terjedelmé- ben ide iktassam : cBrdélyi Hirlap, 1906 november 10. I. évfolyam, 13. szám. Kálisóbányák Erdélyben. Irta CHorwsokx JExő, egyetemi tanár. Az Erdélyi Hirlap eredeti tárcája. Tudvalevő dolog, hogy az Erdélyi medencében a legutolsó tenger a pannoniai vagy pontusi kori tenger volt, amely az ősember fellépte előtt nem sokkal korábban száradt ki teljesen. Ez az utolsó maradványa volt annak a tengernek, amely az egész medencét elborította s egészen külön vált az ösz- szes többi tengertől. Hz az elválás volt az oka annak is, hogy lassanként össze- zsugorodott s végül egészen beszáradt. De mint minden tengernek, úgy ennek a. vize is sós volt. Bizonyára volt benne mindenféle só, mint a külföldön talált, ugyanilyen korú sólerakodások bizonyítják. Nemcsak konyhasó volt benne, hanem mindenféle egyéb só is, így a többek közt a rendkívül értékes kálisók is benne voltak, amelyekből ma Stassfurtban milliókat produkálnak. Itt volt ez a sóstenger, itt száradt be, itt rakta le tehát minden sóját. Az erdélyi kősó sokkal régibb korszakból származik, arról most nem beszélünk. A későbbi ten- gerek sóiról szólunk, amelyeknek itt kell lenni, amelyek feltétlenül lerakod- tak, amikor az utolsó tenger beszáradt. A sórétegeket bizonyára vastagon be- lepték a későbbi tavi és szárazföldi rétegek s ma néhány száz méter mélység- ben lehetnek. Nagyon valószinű, hogy nehány mély fúrással megtalálnák eze- ket a rétegeket valahol a Nagy-Küküllő és Vizakna között. De biz erre kel- lene nehány ezer forint. A parajdi sóbánya vezetői már több évtizede kutat- nak utána, de oly szegényes eszközökkel, hogy lehetetlen vele célt érni. A legnagyobb tudományos rejtélyek közé tartoznék, ha ezeket a sókat nem találnók meg. A tenger fokozatosan édesült ki, mutatva, hogy olyanforma viszonyai lehettek (minthogy lefolyástalan volt), mint a mai Kaspi tónak, amelynek a sója félreeső, a forró, száraz klimában sülő-félő öblökben rakódik le, különösen a Karaboghaz nevű öbölben, amely csak csekély nyilással köz- lekedik a nyilt Kaspi tóval. Ide folyton áramlik be a sósvíz s a nagy öbölben a víz elpárolog, a só pedig lerakódik. Ilyenforma viszonyok lehettek az Erdélyi medencében is; valamelyik völgyzúgban, akár a csiki, akár a gyergyói, bárca sági vagy szebeni medencében le kellett rakodnia, vagy pedig az utolsó ten- gerfolt fenekén találjuk meg, tehát a mondott helyen. Persze, hogy nem könnyű a felkeresése, mert olyan behatóan nem ismerjük Erdély geológiáját, hogy minden egyes tengerének a partvonalait megtudnók szerkeszteni. Ehhez hosszú évek és beható tanulmányozás kell még, a mitől messze vagyunk. A mióta KocH Awrar, a medence monografusa ezirányú tanulmányait abba hagyta, KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. TAT azóta az erdélyi medence geológiája árván maradt, mert a kolozsvári egyetem mostani érdemes geológus tanára a Bihar-Vlegyásza hegységet tűzte ki tanul- mányozása tárgyául, amelyre szintén nagyon ráfér a beható megismerés. Nagyon, de nagyon sok tennivaló van Magyarországon, különösen pedig Erdélyben. De az magától nem csinálódik meg, ahhoz nem elég aa főtéren ke- ringeni s a kormányt szidni. Bár CHorwxoxky JEnő dr. tulajdonkép mesterének: Lóczy LaJosnak eszméjét tolmácsolta ebben a cikkben, s bár kissé tévesen fogta is fel a dolgot, mégis elévülhetetlen érdeme, hogy a helyes irányba terelte a kálisó- kutatások kérdését, amikor a geológusok feladatául tüzte ki a vizsgála- tok megindítását. Végre-valahára dülőre kell vinni a kérdést, van-e vagy sem kálisó az Erdélyrészi medencében! Ezt pedig csak fúrásokkal lehet eldönteni. A pénzügyi kormány mindezt méltányolva, minthogy a m. kir. földtani intézettel sehogysem boldogult, véleményadásra felkérte Lóczy LaJos dr. egyetemi tanárt. A pénzügyminiszter megbizásából ugyanis MáÁLYy SÁspoR miniszteri tanácsos, mint az állami bányászati ügyosztály főnöke a következő levelet intézte Lóczy Lagoshoz, a tudomány egyete- men az egyetemes földrajz ny. r. tanárához : cMéltóságos Uram! Horrsy Pán országgyűlési képviselő úrnak érdeklő- dése folytán dr. Popovics államtitkár úr ő méltósága a Magyarországon vég- zendő kálisó kutatások tárgyában HEnyRrcnH EmDEwsx Frankfurt a. M. bejegyzett bankcég által tett ajánlat felől Méltóságod szakszerű véleményét megszerezni óhajtván: van szerencsém az ügy állására nézve a következőket nagybecsű tudo- mására hozni. Az ajánlat szerint a megegyezés alapjául szolgáló feltételek a követke- zők lennének : 1. Ha a fúrások azt mutatnák, hogy a feldolgozott területen fejtésre ér- demes kálisótelepek vannak, akkor nekem ill. a vállalkozó társulatnak jogá- ban van ezeket a kálisó-telepeket bányászni. A kifejtett anyag a vállalkozó tulajdona. Evvel szemben a vállalkozó tartozik a nyert anyag egy részét, vagy tonnánkint bizonyos megállapítandó összeget a m. kir. kincstárnak kifizetni. 2. Szükséghez képest több fúrólyuk lesz lemélyesztendő, még pedig oly mélységre, a milyenre az földtani tekintetből szükségesnek látszik. 3. Ha kitünnék, hogy a kérdéses területen semmilyen, vagy csak fejtésre érdemetlen kálisó-telepek vannak, akkor a m. kir. kincstár a vállalkozónak kárpótlást engedélyez. A kárpótlás nagysága minden egyes fúrólyuk mélysége szerint igazodik, s előre megállapítandó. 4. Mivel azonban észszerű üzemhez csak a legtökéletesebb és legujabb rendszerű gének használhatók, azért a dolog érdekében van, hogy a szükséges anyag onnan hozassék, a hol a legtökéletesebb kivitelben gyártják. Ezért a fúró- berendezések számára a magyar kormánytól beviteli-vámmentességet fogunk kérni. 5. Az ügy jelenlegi állása alapján nem látszik szüksége annak, hogy én 12 KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. óvadékot tegyek le. Ha azonban a m. kir. kormány ezt megkivánná, akkor kész vagyok ez irányban tárgyalásokba bocsátkozni. Az elvi megegyezés után ajánlattevő cég elküldené geológusát, hogy a helyi viszonyokat tanulmányozza és megállapítsa, vajjon a kérdéses területen a kálisóra való fúrások eredménynyel kecsegtetnek-e, vagy sem. A geológus szakszerű véleménye alapján bizonyos időközön belül vagy megkezdené a fúrást ajánlattevő, vagy pedig visszalép a vállalkozástól. Ha a fúrást megkezdi, akkor kizárólagos jogot igényel arra, hogy bizonyos területen (pl. Erdélyben) és bizonyos időközön belül kálisó kutatást s esetleg termelést egyedül ő végezhet. Áttérve most az eddig végzett munkálatokra, tisztelettel megemlítem, hogy a hazánkban netalán előforduló kálisó felkutatásával már az 1899. év óta foglalkozunk. Elsősorban geológiailag szándékoztunk a kutatást megkezdeni. A m. kir. Földtani Intézet ajánlatára, mint bevezető munkálat a sósforrások megvizsgálása van jelenleg folyamatban, amennyiben ha valamely sósforrás vizében a kálisó kimutatható, nagy a valószínűség, hogy az a mélységben levő kálisótelepek oldása által jutott abba. Eme vízgyűjtés és annak vegyelemzése még folyamatban van s hogy dr. KarEmcsrsszkY S. fővegyész e munkája megkönnyíttessék és az eredmény mielőbb tudomásunkra jusson, oldala mellé újabban egy okleveles fémkohó- mérnököt osztottunk be a kir. földtani intézethez. KarcEcsisszgY 1900-ban Kőhalom, Garat, Zsiberik, Szászugra, Hévíz és Mirkvásár környékét vizsgálta meg, hol a fentebbi sorrendben 0-005, 0-023, 0-036, 0-O17 és 0-02759/9 KCI tartalmat állapított meg az egyes elemzett vizekben. 1901-ben megvizsgálta Alsó-, Felsőrákos, Vargyas, Homoróddarócz, H.-Városfalva, H.-Szentpéter, Szentpál, Recsenyéd, Szentmárton, Abosfalva, Gyepes, Keményfalva, Zsombor, Ujfalu, Oklánd, Karácsonyfalva, Almás, Lövéte, Kisküllő-Keményfalva, Székelyudvarhely, Korond, Atyha, Parajd, Sóvárad és Szováta környékét. Az 1902—1903. években a vizsgálat dr. KarEcsixszkx fővegyész úr beteg- sége miatt szünetelt. A megvizsgált 55 sósforrás mindenike tartalmaz káliumkloridot 0-0059— 0831 grammig 100 cm? sósvízben. Utóbbi legmagasabb tartalommal a szovátai Sósbánya kis patak vize bír. A nevezett fővegyész úr kimutatta, hogy a klór- káliumtartalom független a klórnátriumtartalomtól s a legkülönfélébb viszo- nyokban fordul elő. Minthogy azonban a klórkáliumtartalom a konyhasóhoz viszonyítva csékély, eme helyeken a fúrást nem ajánlja. Az 1906. évben Besztercze-Naszódmegye és Sófalva területe volt a vizs- gálat tárgya. A vegyelemzések még folynak, azonban dr. KALEcsrsszkyY véleménye szerint előre is jelezhető, hogy eme területen nagyobb kálisótelepek lehetnek. Eszerint a vizsgálat máris némi eredménnyel járt, amennyiben legalább is tájékozásul szolgálhat, hogy mely vidék tétessék a geológiai tanulmány tár- gyává. Minthogy azonban a kálisóknak hazánkban netalán való előfordulásá- nak kérdése egyelőre kémiai útra van utalva, a véleményadásra felhívott m. kir. Földtani Intézet igazgatósága a HErmRicH EMDEN-cég ajánlatát a maga részéről semmiképen sem találja elfogadhatónak, mivel addig, ameddig a vegy- KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. 8 elemzés tekintetében kedvező eredményre nem jutunk, a megejtendő fúrások- nak hiányzik az alapja, az egészet csak vak, teljesen indokolatlan kisérletnek kellene tekinteni. Amidőn pedig ajánlattevő a 3. pont szerint negativ ered- ménnyel állami kárpótlást kér, ellenkező esetben pedig az 1. pont szerint a feltalált anyag mindenesetre főrészét magának követeli, sokkal inkább az állam érdekében fekvőnek tartja a kir. Földtani Intézet igazgatósága, hogy midőn majdan esetleg fúrások megtételére elérkeznék az idő, az állam ezeket maga végeztesse, de azután fenntartja magának teljes tulajdon- és így intézkedési jogát is a kedvező esetben felkutatott oly becses és értékes anyagra. Elősoroltak után, miután ismeretes, mily nagy szerepet játszanak a káli- sók úgy a mezőgazdaság, mint az ipar fejlesztése szempontjából, remélem, hogy hosszadalmasságomért elnézéssel lesz Méltóságod. Az ügy nagy hord- erejére való tekintetből felkérem, hogy a kérdéshez saját részéről is hozzá- szólni, nagyrabecsült szakvéleményét s amennyiben a fúrás mellett méltóztat- nék állást foglalni, lehetőség szerint a fúrás helyét is közölni méltóztassék. Kiváló tisztelettel vagyok Méltóságodnak Budapest, 1907 február hó 11-én kész híve, Mály Sándor s. k., miniszteri tanácsos.p Erre a határozott felhívásra Lóczy LaJsos élénk levelezést folytatott egy jeles németországi geológussal, aki neki a németországi kálisó- bányászkodásról hű információkkal szolgált. Majd elővette a magyar- országi sóbányavidékekről keszített jegyzeteit, s mindezt kibővítve a SuEss EpE bécsi geológussal régebben váltott eszmecseréivel, terjedelmes beadványt intézett a m. k. pénzügyminisztériumhoz. Lóczy LaJos tanárnak ez az alapvető szakvéleménye felöleli a jövő teljes programmját, s kiinduló pontja tulajdonképen a mai kutatásoknak. Lóczy Lajos szakvéleménye. Méltóságos Dr. Popovics SáwxpoR m. kir. pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak, Budapesten. Méltóságos Uram! Folyó évi február hó 11-én Méltóságod, MÁLYy SÁNDOR miniszteri tanácsos úr megtisztelő felszólítása útján, véleménye- met méltóztatott kivánni az iránt, hogy a Magyarországon végzendő kálisó-kutatások miképen indítassanak meg. Egyszersmind beavattattam a kutatás ügyének előzményeibe, az eddigi vizsgálatok eredményeibe és HEIN- RICH EMmDEN Frankfurt a/M-i bejegyzett cég ajánlatába. Miután az ügyet mindezek figyelembevételével, az idevágó geológiai irodalom és a magam tapasztalatainak egybevetésével áttanulmányoztam és ítéletemet ebben a kérdésben a megalkottam, szükségét láttam, hogy az északnémetországi kálisómívelés geológiai körülményeiről is biztos információkat szerezzek. Megkerestem a legilletékesebb egyének egyikét, egy németországi régi barátomat, aki bő útbaigazításokkal és bizalmas felvilágosításokkal szol- gált, amelyeket szerencsém lesz alább kivonatosan szószerint közölni. 14 KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. Igen nagy örömömre szolgált, hogy a németországi kálisóbányák kitünő ismerője az én elméleti felfogásomat és ítéletemet tökéletesen igazolta. Ezeket ennélfogva a németországi sok száz fúrásnak és a temérdek jövedelmező kálisóbányának 500—800 méternyi mélységű aknafeltárásai gyakorlati tapasztalatokkal támogatják. A hozzám intézett megtisztelő félszólításban általában a Magyarorszá- gon végzendő kálisókutatásokról volt szó. Nem tartom kizártnak, sőt ellen- kezőleg reménnyel tekintek arra, hogy a Nagy Magyar Medencében és annak túl a dunai, felsőmagyarországi, horvát-szlavonországi és bánáti öbleiben is lehetnek nagy mélységben fekvő kálisótelepek vagy egyéb értékes bánya- termékek. Az itten való kutatásokra azonban még nem vélem elérkezett- nek az időt; mert a Nagy Magyar Medencét összességében még vajmi kevéssé ismerjük; összefoglaló geológiai tanulmányozása még nem tör- tént. Egyelőre csak az Erdélyi harmadkori Medence kinálkozik nekünk a kálisótelepek kereséséhez. Ez a medence mindenfelől zárt, és csak nagyon kevés sikér közlekedő csatorna lehetett az elzáró fenékgátakon keresztül az erdélyi és a nagy magyarországi harmadkori eocén és neo- gén tengerek között. A medence rétegei a közéjük foglalt hatalmas só- testekkel és a tömérdek gipszréteggel tipusát adják egy elpárolgó víz teknőjének, amely azonban, a kövületeinek bizonysága szerint, a sósabb tengerrel összefüggésben állott. Az OcHsEwsius szerinti gát barre-elmélet az Erdélyi Medencét fogná legvilágosabb például említeni, ha ebben a kálisótelepek felfedeztetnének. Az Erdélyi Medence kerületén csaknem összefüggésben végigvonuló sótestek és sókibukkanások, valamint az ugyanott sűrűn mutakozó sósvizek,! amelyek között valamennyi rmeg- vizsgált 55 sósforrás tartalmaz káliumchloridot, 0-0059—0-831 grmnyit 100 cm? sósvízbenmvs, egyenesen ráutalnak arra, hogy a kálisókra való kutatás sürgős és úgyszólván kötelező államháztartási feladat. Azután meg az Erdélyi Medence elég tüzetesen van geológiai szempontból át- tanulmányozva és leírva dr. KocH AnTraL egyet. ny. rendes tanár úrtól.? E munka segélyével könnyebb feladat a geológusra a sórétegek helyzetét gyakorlati pontossággal kinyomozni. Az 1899. évtől végzett elemzések a káliumkloridot kimutatták a medence keleti szegélyén levő sósforrásokban. Az elemzések folytatását 1 Dr. FISCHER SAMmu: Magyarország konyhasós vizei. Megvizsgálta és leírta a Magyarhoni Földtani Társulat megbízásából; Földtani Közlöny. XVII. köt. 1887. 1—64. oldal, egy térképpel. 2 Dr. KocH AwraL: Az Erdélyrészi medence harmadkori képződményei. I. rész Palaeogén-csoport; A Magy. kir. Földt. Intézet évkönyve X. köt. 6. füzet. Budapest, 1894. 1—198. old. 4 táblával. Dr. KocH Anrar: II. rész. Neogén-csoport. Kiadta a Magyarhoni Földtani Társulat. Budapest, 1900. 1—330. oldal, 4 táblával és 50 szövegközti ábrával. KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. 15 és valamennyi sósvízre való kiterjesztését szükségesnek vélem, mert ezek az elemzések a sósrétegek helyzetét a kibukkanásokban felismerhetővé teszik. Az erdélyi sósvizek hőmérséklete, amennyire dr. FISCHER SAMÚ munkájából és KALECSINSZKY SÁDNOR m. kir. földtani intézeti fővegyész úr szíves közléseiből megitélhetem, nem állandó, hanem az évszakok sze- rint változó, tehát úgynevezett heterothermák. Az ilyen vizek csak fel- szini eredetű lefolyó vizekből táplálkozhatnak, vadozus felszíni, sőt több- nyire freatikus vagyis közönséges kútvizek, melyek a sót nem nagy mély- ségből oldják. ki A kálisók azonban mind szerfelett könnyen oldódnak a vízben és el sem lehet képzelni, hogy a völgyek talpa felett és közel ezek alatt a rétegekben megmaradhattak volna. Ennélfogva a kálisós for- rások csak végső maradványait szolgáltathatják az egykori összefüggő kálisótelepeknek. A medence peremén felhajló rétegekből, ha ugyan ott egyáltalá- ban valaha képződött kálisó, az régóta elpusztult, a keringő és lefolyó vizektől kioldatott. Összefüggő és szétterjedő kálisótelepre csak a me- dence középső részeiben lehet kilátás; ha ott a lehajló sósrétegek elég mélyen, 2—300 méternyire jutottak a rétegek teknős lehajlásában a fel- szín alá és a kioldástól megmenekültek. E felfogásom szerint a fúrások nem a medence peremén, hanem annak közepe felé történjenek. A káli- sós források nem szolgálhatnak útmutatással a furások helyének kijelö- lésénél, hanem csak a sósrétegek kibukkanását ismertetik meg pontosan. Ezen önállóan támadt nézetemet egy jeles németországi tekintély is megerősítette. Közléseit ide iktatom : cSajnos, az Északnémetalföld sótelepeiről nincsen értelmes és használ- ható irodalom. Ellenben aránylag igen alaposan vagyunk itt tájékoztatva a só előfordulásának összes módjai felől...v cVettem e hó 21-éről kelt szívélyes sorait és sietek kérdéseire Önnek a következőkkel felelni: A mi nagy kősótelepeink, amelyek a kálisótelepeket magukba zárják, a Zechstein-alakulatba tartoznak. Ezen utóbbiakat a mi paleozoi, középnémet hegységeink határolják körül, ame- lyek peremén a Zechstein-alakulat, mint valami körburkolat tűnik elő. A sók a széleken mindenütt elvannak pusztítva és kilugozva és pedig az eredetileg több mint 1000 méter vastagságú sótelepen a teljes kimosás övének szélessége 1 km., sőt helyenként még több. A kősóba betelepedett kálisok azonban egy ezeknél még szélesebb övben oldódtak ki. Kilugozásuk zónája 5 km-re tehető és valószínű, hogy 300 m-nél nem kisebb mélységben még megmaradtak. A kilugozási zónán köröskörül még a vízokozta átalakítás nyomait is találjuk. Így a karnalitok (KCI MgCIl 6H,O; keménység — 1—2, súly — 1-60), itt mindenütt kainittá (KCI MgSO,, 3H,O, mk, kem. — 2, súly — 2-5—3), vagy sylvinitté (KCI -- Na Cl) vannak átalakítva. Tovább a medence közepe felé azután ismét eredeti szerkezetüket és alakjukat veszik fel és mindenütt a síkban terjednek el, hacsak utólagos nagy 16 KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN, vetődések a víz behatolását nem okozták és ezáltal valami kilugozást vagy átváltozást nem idéztek elő. Középhegységeink körül, peremük mentén tömegesen találunk sósforrásokat, még ott is, ahol összefüggő, sík sótelepeket már nem találunk. Elmult idők rombolási munkáját fejezik be. Láthatja, hogy a viszo- nyok itt bizonyos analógiákat mutatnak az erdélyiekkel, azzal az egyetlen külömbséggel, hogy a mi nagy medencéink nem voltak eredetileg sóüstök, hanem hogy a nagy tengeröböl, melyben a só kivált csak a tercierkorban, a miocén ráncolódás következtében oszlott fel egyes medencékké. Ellenben Önnél Erdélyben a mai sótelep még megközelítőleg az eredeti képződési hely- nek felel meg. Persze itt is, mint nálunk a só a kifutó vége felől el van pusztítva és itt van a forrásuk régiója. Önt bizonyára érdekelheti, hogy a mi természetes sósforrásaink kálitartalma nem nagyobb, mint az önöké. Külömben bajos a kálisótartalomból a kálisók előfordulásának valószínűségére következ- tetéseket vonni, mivel tapasztalásunk szerint finoman eloszlott, avagy durvábban benőtt klórkáliumtömegek, anélkül, hogy bányászásra érdemesekké válnának, gyakran oszolnak el a kőzetrétegekben. Mindazonáltal az Ön vegyelmezési eredményeit nagyon figyelemreméltóknak találom. Mi a Zechsteinrétegek faciesbeli fejlődésének jelenségeiből, Középnémetország bizonyos részeiben a mi nagy sóüstünk egykori partszélét meglehetős biztonsággal tudjuk rekonstruálni. Itt most Ön számára megemlítésre méltó, hogy nekünk sehol ezekben a haj- danta partközeli részekben nincs kálisónk, bár a kősó letelepedett és még most is megvan. Itt nem annyira egy peremmenti utólagos kilugozásról van szó, hanem inkább a kálisoknak a partközeléből való primér, eredeti hiány- zásáról. Látja, hogy ezaz Ön magyarázatával, — amely szerint a gyanítható kálisók a medence közepén keresendők, nem pedig a part közelében, —teljesen megegyezik. Azt tartanám helyesnek, hogy nem egy birtokoscéget, hanem a kősó és kálisófúrásokban különösen jártas mérnök- és fúrócéget bíznának meg a feltárási kísérletekkel, még pedig úgy, hogy az egyméter fúrásmunka szerinti egységtétekről szerződést kötnének és hogy minden fáradságot és gondot fel- használjon, még egy részesedési hányadot is juttatnának neki. Semmikép sem akarok a magyar fúrási vállalatok munkaképessége ellen szólni, de ezen esetben mégis helyesebbnek találnám, legközelebb legalább egy oly céget választani, amely ezen a téren különös tapasztalatokkal bir. Még nálunk is, — dacára a sok száz fúrásnak, amelyet kálisó után végeztek, — egyaránt előfordul, hogy ezeket könnyű oldhatóságuk miatt túlfúrják anélkül, hogy észrevennék és anélkül, hogy a vegyelemzésre és megvizsgálásra szükséges fúrásmagot meg kapnák. Ezen esetekben még a gyémántfúrásoknál is, mihelyt a kősóba jönnek, tömény klórmagnézium-lugot kell öblítési lúgnak használni, hogy a magokat a feloldástól megóvják. Ezen munkálatok számára ajánlom a Thumann H., Halle A. 8. céget. Nem ismerek nálunk olyan céget, amely hasonló megbízhatósággal és ügyességgel végezné a fúrásokat, mint ép az említett.s Ezek előrebocsátása után az erdélyi medencét ajánlom kálisó- telepekre nézve kutatás alá venni. A fúrások helyét nem az elemzésekre A KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. 17 kell alapítani, hanem geológiai vizsgálatnak kell a fúrópontok kijelölését megelőznie. A vizsgálat feladata megállapítani, hogy a medence szélein különböző tengerszín feletti magasságban (Désaknán 300 m, Torda 450 m, Vízakna 400 m, Parajd 500 m, Szováta 500 m közelítőleg) kibukkanó sótelepek geologiai rétegei minő hajlással tartanak a medence közepe felé és milyen mélyre lehet hozzávetőleg becsülni ezen rétegek színtes elterjedését a medence közepén. Ezen vizsgálat a sósrétegek sztratigrafiai helyzetének megállapításá- ból indul ki és pedig köröskörül a harmadkori medence kerületén, hogy a faciesbeli különbség is kiderüljön az egyidős lerakódások különböző partmelléki helyein. Tisztelettel javaslom, kéressék fel a m. kir. Földtani Intézet igazgatósága egy geológus kiküldésére, aki az erdélyi harmadkori medencét a fentebbi elvek szemmel tartásával, de nyilt szemmel és elfogulatlan önálló itélettel beutazza és a medence alakulatát kinyomozza. E munkákra két havi időt elegendőnek hiszek, ha a ki- küldendő geológusnak a hozzá szükséges segedelem, nevezetesen a kor- látlan fuvarozás és a pénzügyőri közegek támogatása biztosíttatik. A geológus útközben egyszerű titrálással folyvást vizsgálná a vize- ket és kutakat, azok lúgos tartalmára nézve és a sóskutakból a szük- séges mennyiségű vizet pontos kémiai elemzés céljából felküldené a m. kir. Földtani Intézetbe, hogy ott KALECSINSZKY SÁNDOR fővegyész úr felügyelete alatt elemeztessenek. A vízgyűjtéshez a geológus mellé szükségesnek tartanám egy állami megbizható kiválogatott kohász-legény vagy laboráns kirendelését, aki a vízgyűjtés és elcsomagolás munkáját végezné és a geologus állandó laboránsa volna a kutatás tartamára. Az északnémetországi tapasztalatok, megerősítve az én deduktivus következtetéseimet, arra mutatnak, hogy az Erdélyi Medencében és csak a medence közepe felé 2—300 méternél nagyobb melységben várhatók összefüggő telepekben bányamiívelésre érdemes kálisótelepek. Az észak- németországi Alföld alatt 500—800 m mélyen van a kálisó, a honnét aknákon szállítják a drága terméket. Ahhoz van kötve a németországi tapasztalatok szerint a kálisó- telepek jelenléte az Erdélyi Medencében, hogy képződésük után elegendő mélyre (2—300 m) sülyedtek-e le a talaj felszíne alá a sókat bezáró rétegek és állandóan napjainkig olyan mélységben maradtak-e hogy a kiáztatástól és kimosástól védve voltak. Az első fúrások azokon a vonalakon eszközlendők, amelyeket a geologus a medence legmélyebb feneke tengelyeiül kijelölhet. Min- den esetre több fúrással kell a kutatást e kijelölés után megkezdeni még abban az esetben is, ha az első fúrás eredménytelen volna, avagy Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 2 18 KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. a medencét több részre osztottnak, megzavartnak konstatálnák a vizsgálat és a fúrás. Az első fúrás a legmélyebb helyen, avagy ott, a hol a sótelepek rétegét a felszín alatt legalább 250—300 m mélységben fekvőnek sikerült előre irányozni, kezdendő és legalább 800—1000 m mélységre számi- tandó. A többi fúrás mélységét az első kisérlet tapasztalatai fogják meg- szabni. Az elém terjesztett kérdések között a fúrások gazdasági része és a H. EmDpExw frankfurti (a/M.) bejegyzett bankcég ajánlata is szerepeltek. Az EmDEwx-cég monopolizálni kivánná a magyarországi kálisó kutatását, sőt ezek kiaknázását is. Bátorkodom a leghatározottabban a monopólium és a H. EMDEN- féle bankcég ajánlatának elfogadása ellen nyilatkozni. Teljesen hozzájárulok a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának azon javaslatához, hogy a kálisó-kutatási fúrásokat maga az állam végeztesse. Megdönthetetlen nézetem, hogy az államnak a kálisó-kutatást nem szabad kezéből kiengednie még abban az esetben és azzal a kilátással szemben sem, hogyha az Erdélyi Medence a kálisótelepekre nézve gyakor- latilag értéktelennek bizonyulna, mert hiszen a kutatás költségeit minden esetben az állam végezné. A siker esetében mérhetetlen értékkel növekednék az államkincstár vagyona és jövedelme. Ha pedig sikertelenek- nek bizonyulnának a fúrások, akkor bizonyos, hogy az alapító cég ezt a káros és veszélyes börzeüzérkedést még tovább folytatná évekig, a tőke- pénzeseink és népünk anyagi és erkölcsi kárára. Ismerem az Erdélyi Érceshegységben a 80-as években folyt arany- bánya-szédelgéseket, alkalmam volt szemlélni ott a helyszínén a nagy börzespekulánsok okozta kárt és erkölcsi romlást a középosztályban és a munkásnépben. Hozzájárult e bajhoz az a szégyen és rossz hírnév, amely érdemetlenül, az idegen bányaspekulánsok üzelmei következtében, a pénzüket elvesztő külföldiek között reánk esett. Félek, hogy az idegen- nek átengedett kálisó-kutatás a 80-as és 90-es évi állapotokat fogja elő- idézni. A felkutatott kálisótelepek közvetlen kiaknázásáról vagy bérbe- adásáról csak később határozzon az állam. A fúrások kivitelére a THumawns H. céget ajánlom, amelynek költségelőirányzatát átadni szerencsém volt. A fúró céggel való szerződés- ben az egységár szerinti megállapodást ajánlanám, a gyors munka ki- kötésével. Abban az esetben, hogyha a fúrások sikerrel járnának és mivelésre alkalmas kálisótelepek konstatáltatnának, annak értékéből bizonyos százalékot jutalomdíjként biztosítani lehetne a fúró cégnek. Azonban ezen jutalomdíj csak akkor válnék esedékessé, ha a kálisótelep KÁLISÓKUTATÁSOK HAZÁNKBAN. 19 aknával feltáratott és jövedelmező mivelése elkezdetett, vagy a bánya előnyösen bérbe adatott. A THuMANN H. cég, beszolgáltatott levele szerint, megbizatása esetében hajlandó geológus-mérnökét leküldeni a megfúrandó vidékre. Ezt az ajánlatot elfogadásra ajánlom és pedig olyanformán, hogy azzal a geologussal tekintse meg a vidéket, akire a medence tanulmányozása bizatott. A m. kir. Földtani Intézet tagjai közül dr. PaAPPp KÁRoLY urat, egy- kori tanítványomat, volt műegyetemi asszisztensemet ajánlom a medence tanulmányozására felkérendőnek. Dr. PaPP már dolgozott is a mult év folyamán a Mezőségen, nevezetesen a Mezőség vízhiányának orvos- lása ügyében. Abban az esetben, ha a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminiszterium javaslataimat figyelemre méltatva, dr. PaPP KáRony m. kir. geológus urat az Erdélyi Medence vizsgálatával a kálisó előfordulásokra nézve megbizná, junius havában én magam is lemennék a medencének keresztüljárására. Kiváló tisztelettel vagyok Budapesten, 1907 április 30-án, Méltó- ságodnak készséges hive Lóczy LaJos, egyetemi ny. r. tanár, a Magyar Földrajzi Társaság elnökes, x Lóczy Lasos tanárnak erre az előterjesztésére a m. k. pénzügy- minisztérium egy percig sem habozott, hanem azonnal elrendelte az Erdélyrészi Medence geológiai vizsgálatát, amint erről a következő ügy- irat tanuskodik : c46,771—1908. M. k. Pénzügyminiszter. Nagyságos Lóczi Lóczy LaJos dr. egyetemi ny. r. tanár úrnak, Budapest, VII., Izsó-utcza 6. Az erdélyi részben netán létező kálisótelepek felkutatása tárgyában tett nagyértékű előterjeszté- seért Nagyságodnak igaz köszönetemet fejezve ki, örömmel fogadom el amaz ajánlatát, hogy dr. Papp KánRoLyrt, kinek kiküldetése iránt a földmívelésügyi miniszter urat egyidejűleg felkértem, az Erdélyrészi Medencében végzendő geológiai felvételei alkalmával június hó folyamán meglátogatni szándékozik. Midőn ez utazás költségeinek viselésére vállalkozom, egyúttal felkérem Nagy- ságodat, hogy a fentnevezettet feladatának megoldásában tanácsaival támogatni szíveskedjék. Budapest, 1907 május 5. A pénzügyminisztérium vezetésével meg- bízott m. kir. miniszterelnök helyett: Popovics s. k. államtitkár., Ezzel azután meg is kezdődött az Erdélyrészi Medence rendszeres geológiai tanulmányozása, amelynek eredményeit Közlönyünk egyik ké- sőbbi számában fogjuk ismertetni. GEOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK AZ ERDÉLYRÉSZI BARNASZÉNTERÜLET NÉHÁNY PONTJÁRÓL. Írta: ScHMIDT KÁROLY dr. baseli egyetemi tanár. —. Az 1—10. ábrával. — Az elmult években több alkalommal megfordultam az Erdélyrészi Medence egyes helyein, hogy az ottani barnaszéntelepekről szakvéle- ményt mondjak. Minthogy ezen vizsgálataim alkalmával számos elmé- leti s gyakorlati megfigyelést végeztem, jónak látom ezeket a Föld- tani Közlöny hasábjain a magyar és a külföldi szakkörökkel is megismertetni. Ez alkalommal három vidékről szólok, úgymint A) a kolozsmegyei Almásvölgy, B) a Maros felső folyásán levő, Déda környéke, C) a Szászsebes és Sebeshely közti vidék barnaszéntelepeiről. A) A KOLOZSMEGYEI ALMÁSVÖLGY BARNASZÉNTELEPEI. I. Bevezetés. Kolozsvártól északnyugatra mintegy 40 km hosszban barnaszén- telepek vannak feltárva, és pedig Egeres és Bánffy-Hunyadtól a Sza- mos melletti Zsibóig. Az egeresi bányák déli részén feküsznek e terü- letnek, amely az erdélyi harmadkorú medence északnyugati részén van. A harmadkorú rétegek részben kristályos palákra települtek, amelyek északnyugaton a Meszes hegységben, délen a Melegszamos völgyében napfényre jönnek. A harmadkor bázisát az eocén képezi, amely 800 mé- ter vastagságban található a medence szélén. Dőlése 5—109 észak és kelet felé. Az Almás völgyében az eocénre oligocén- és miocénrétegek települnek, az oligocénrétegek vastagsága 400—500 m. A barnaszenek az oligocénben és a miocén alsó részében vannak. Nevezetes, hogy az Egeres és Zsibó közti barnaszenek az oligocénhez tartoznak, épugy mint GEOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK AZ ERDÉLYRÉSZI BARNASZÉNTERÜLETRŐL. ei D —— ss 5 kész ÉS Hidalmási s rétegek b o es na) 8 has Yy EGE ESZE ŐT ANN EVÜS OJ OLD EE FEET Kórodi rétegek Széntelep IV. zóna Puszta- szentmihályi rétegek Széntelep III. zóna Zsombori rétegek II. zóna Corbulás rétegek 2 Felső Oligocén (Aguitániai) emelet Széntelep ESESZSZIZZEIJ I. zóna EZZSZEZSEZZZEEG Forgácskúti rétegek ERTSETEK TA KOZZE ÖT ETTEK EBE ZEZCSEEZZEEE EE .. z FA 2 [a d EE Középső és alsó Uligopén . SES d 99m Felső Eocén 1. ábra. Az Almásvölgy szénterületének rétegzésbeli sorozata. 1:5000 mértékben. 21 22 SCHMIDT KÁROLY a Zsilyvölgyiek Hunyad megyében, míg a többi, szétszórt előfordulású többnyire lignitszerű szenek általában fiatalabb korúak. A következőkben a függelékben felsorolt irodalomra, továbbá azokra a tapasztalataimra támaszkodom, amelyeket 1906 őszén az Almásvölgybe tett kirándulás alkalmából szereztem. Rendelkezésemre állottak továbbá Joakim L. (1903) és Jorawnwy (1905) szakvéleményei is. II. A széntelepek geológiai áttekintése. a) A telepek sztratigrafiai helyzete és vastagsága. Az 1. ábra feltünteti az almásvölgyi széntelepek rétegsorrendjét l : 5000 léptékben. KocH ANTAL vizsgálatai szerint a felső eocéntől az alsó miocénig terjedő kb. 850 m vastag rétegsorozat van előttünk, amely, lényegileg agyagokból, márgákból és homokkőpadokból áll. A felső oligocén különösen ki van fejlődve (kb. 500 m) és négy részre tagolható, amelyek közül a legalsó és a két felső szenet tartalmazó szinttel fejező- dik be; azonkívül az alsó miocén (kb. 30 m) rétegei között is vannak vékony szénpadok. A felső oligocén emeletei a következőkép jellemezhetők : I. öv. Forgácskúti rétegek. Ezen rétegek vörös agyagok- ból és homokkőpadokból állanak, amelyek fent barna és sötétkékes- szürke agyagokba, továbbá szferoszideritet és gipszkristályokat tartalmazó szénpalákba mennek át. Itt három szénpad található, amelyek maximális összvastagsága 2 méter. A legvastagabb réteg vastagsága átlag 70 em. A homokokban és a szénpalákban gyakran találunk Cyrena semistriatát. II. öv. Fellegvári vagy corbulásrétegek. Ezen rétegek legalább 10 m vastag homokkőpaddal képződnek az I. öv szénpadjai fölött, amelyre leginkább vörös agyag következik közbetelepült homok- rétegekkel. A terület nyugati részében a hatalmas, úgynevezett corbulás- homokkőpad ezen öv bázisán márgás közzételepülések által megoszlik és az így elválasztott homokkőrétegek tömegesen tartalmaznak cor- bulomya héjakat. Ebben az övben széntelepek nincsenek. III. öv. Zsombori rétegek. Ezen rétegek vékony homokkő- padokkal váltakozó tarka agyagokból állanak, melyek lefelé épugy, mint a II. öv rétegei egy 10—15 m vastag homokkőpaddal, felfelé pedig gipszkristályokat tartalmazó szürkésbarna agyagokkal határoltatnak. Ezen felső rész 3—4 szénpadocskát tartalmaz, amelyek maximális össz- vastagsága 2-5 m. A legjelentősebb tiszta pad vastagsága legfeljebb 1 méter. A szénpadokat kisérő agyagok tele vannak a Cerithium marga- ritaceum, GC. plicatum és a Gyrena semistriata héjaival. IV. öv. Pusztaszentmihályi rétegek. Legalól ismét egy GEOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK AZ ERDÉLYRÉSZI BARNASZÉNTERÜLETRŐL. 23 1 HT o, ( / Izz Oő Ne , a. TT Vo/alocsa ű a TAÜSÉNN— ÁRakos 1498 ! BEL OÉYGN Me zbéászüN e ék Sdáni ú f MA ERHET 7 fédáhmiáző B HŐ et Vg 4 5 sz E AKÓ REZA Pá É 1 p ÖLÉG TAL ér 018 § 15 20 25 KATA zak o Kilometer. Szamos, Jt őzsvar Szaszfenes" MÉ. — zszdlő gzde 15a, 650 Eocén Oligocén — Miocén Szelvény- Réteg- Szén Tárna- b) (G irány dűlés kibúvás száj — Zárt kutat- mányok határa 2. ábra. Az Almásvölgy széntelepeinek térképe. 24 SCHMIDT KÁROLY 10—15 m vastag homokkő van, amelyre tarka agyagok következnek, közzételepült homokkőrétegekkel. Felül ezen övet egy kék agyag zárja be egyetlen egy szénpaddal, amelynek fedőjét egy osztrigás pad képezi Ostrea, aginensis héjjakkal. Ezen IV-ik öv rétegeinek letelepülésével a szénképződés még nem ért véget. A miocénkorú 30—40 m vastag kórodi rétegekben, melyek sárga homokkövekből és homokos márgákból állanak, finom lemezes szénpalák fordulnak elő többnyire 5 szénpadocskával, amelyek vastagsága azonban legfeljebb 30 em. Az oligocén IV. övének és a miocénkorú kórodi rétegeknek határa nem éles. b) A telepek kiterjedése. (A szóbanforgó széntelepek vázlatos térképét a 2. ábrán tüntettem föl.) I. öv. A forgácskúti széntelepek, amelyek legjobban Ege- restől északra vannak kifejlődve, kelet felé meglehetős gyorsan elvéko- nyodnak. Méránál, 10 km-nyire Kolozsvártól, már csak egy 10—20 cm vékony telep található, melynek azonban Kolozsvárnál már nyoma sin- csen. Nyugatra Tamásfalvánál és Nagyalmásnál találjuk őket felszínen. Még tovább nyugat felé, a forgácskúti rétegek ismét nem tartalmaznak szenet. Észak felé, a Meszes-vonulat keleti lejtőjén, a Szamos áttörésé- nél több helyt említenek szénnyomokat az I. zóna felső szintjéből. A szurduk-csokmányi országúton feltárt telepet és a Valea-kraici kibúvást szintén ide számítom. A KocnH által a zsibói országúton Tihó és Szur- duk között említett kibúvás szintén ehhez a szinthez tartozik. III. öv. A zsombori széntelepeket tipikus kifejlődésben magán Zsomborban láthatjuk. A legkeletibb ismert feltárása ennek a szénnek Szentmihálytelkénél van. Kolozsvárnál hiányzik az egész réteg- sorozat, épúgy mint a IV. öv, ilykép ott a kórodi rétegek transgressziv módon az I. öv corbulás rétegein feküsznek. Északon következő helyek- ről említik a széntelep kibúvásait: Magyar-Egregy, Somló-Ujfalu, Zsák- falva, a Dumbrava-hegy keleti lejtője, Tiho, Szurduk, Kiskeresztes és Szalonna. A Kiskeresztestől nyugatra a patak déli partján feltüntetett kibúvást szintén ehhez a szinthez számítom. IV. öv. A pusztaszentmihályi telepek. KocH A. szerint az ezen övhöz tartozó széntelep Hidalmás és Szentmihálytelke között maximálisan 32 cm vastagságban ismeretes. Nagyon valószínűleg ide tar- toznak : 1. A dáli telepek, 2. a Zsombor és Milvány közti telepek, 3. a Zsombortól északkeletre és Pusztaszentmihálytól nyugatra levő rétegek, 4. a banyikai rétegek. Északon a Lupora vagy farkasmezői rétegek is ideszámítandók. GEOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK AZ ERDÉLYRÉSZI BARNASZÉNTERÜLETRŐL. 25 Ellentétben KocH Anrarlal nemcsak egy jól kifejlett telepet talá- lunk a IV. övben, hanem majdnem mindenütt több telepet egymás fölött 60—80 cm maximális vastagságban. A 4. ábra a telepek kölcsönös helyzetét és eloszlását mutatja Ege- restől a Szamosmenti Szurdukig. Az észak és kelet felé dülő oligocén- rétegeket keletről nyugat felé Nagyegregyig terjedő miocén rétegek (kórodi rétegek, hidalmási rétegek stb.) fedik. Amíg nyugat felé a miocén és oligocén határától az oligocén kibúvik, addig kelet felé a miocén alá van rejtve. A szenet tartalmazó rétegek itt 200—300 m-nyire vannak a felszín alatt. A rétegek sekély dőlése következtében a dombos térszínen ugyan- azon telep sok helyt kibúvik. Az egyes kibúvások telepeinek azonosí- tása azonban nem egészen könnyű dolog. Általában minden egyes öv telepei annak délnyugati részében aránylag magasan vannak az oldala- kon, amíg az északi részben a völgyek fenekén találhatók. A III. öv kibuvásainak szélességét még fokozza a rétegeknek Zutor és Zsombor közötti csekély kidudorodása. A IV. öv a terület keleti szélén a miocén- takaró csapását követi. c) A szén minősége. A tiszta telepek anyaga, melyeket a kisérő szénpaláktól meg kell különböztetni, fényes fekete, tömeges, ritkábban leveles barnaszén, szurok- fényű szén. A közzétett elemzések szerint a következő össz tételt mutatják : I. öv. Forgácskúti rétegek. 1. Egeresi szén: Max. Min. Középérték E zzlrimejáses söre afosí ett 56849 433290 514 9 Ehdrögény s etes 450996 3419 3889 Özigénez ér ábks 16-0796 729 10959 NLHKOGET e et lék e 1309 0-77 99 0979 Higroszkópos víz... 135490 10-70 99 11699 TELEZÉTLÉL E Sat e 96379 116299 15919 Égethető kén . . . 8439 45899 5719 Káloriája — — 5604 4167 4970. A középértékek 9 elemzés átlagát tüntetik fel." 1 GRITTNER: Szénelemzések 1900, SCHWACKHÖFFER: Kohlen Oesterreich- Ungarns 1901, KocH A.: Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. I. k. 363. oldal. 26 SCHMIDT KÁROLY 2. Tamásfalvai (I.), argyasi (II.) és nagyalmási (III.) szén." 16 HÉ III. MAZ évet azek GATE le 0 48 46 EAT eze ár e e es zt s 11"1 64 Kaloriája .. .. .. .. — 4400—5090 5060 5000. A szén fizikai tulajdonságairól KocH ANnNraL a következőket írja : (A szén fénylő fekete, tömött barnaszén, mely a levegőn hamar apró szögletes darabokra hasadozik és szétomlik, tetemes pirit és gipsztarta- lommal, melyek a szénnek elválási lapjait hártyák és kérgek képében bevonják. A vaskéneg fölbomlásánál származó vasoxydhidrát a telepek kibúvását vörösbarnává, a fedő és fekürétegeket pedig élénkvörösre meg- festi. A telepekből a rétegdűlés irányában mindenütt vasvitriol tartalmú források fakadnak, melyekből sok vasokker ülepedik le., III. Zsombori rétegek.? IV. öv. Pusztaszentmihályi Zsombori szén. rétegek.? MZs et SZZEG DdNO Tihói szén. Hamu... . — 98—1079 Vesz ez esését ét LDT IKaloriájai S3000ZEAZOZTN (Ea ke es ee ST 0 IRÉM Áá ese za zése tése SOL Kaloriája —. - — — 4388 Fenti adatok az egeresi szenet illetőleg kellőképen tájékoztatnak bennünket. A szenet értékes barna szénnek kell nevezni, habár a magas kéntartalom meglehetősen hátrányos is. A zsombori rétegek szenei megfelelnek az egeresinek, amíg a tihói szén már inkább lignites ter- mészetű. III. Az egeresi bányaterület. Az Almás völgyében szénbányászat jelenleg csak Egeresen folyik. Amint a térképből tisztán látható, ezen területen csak az I. öv telepei- nek fejtéséről van szó. A rendesen hármas számban előforduló telepek közül azonban csak egy öhet tekintetbe és pedig a középső vagy a felső. KocH A. egy fejtésre érdemes telep vastagságát Tamásfalvától Bogártelkéig a csapás irányában 70 cm-nek adja meg. Azokon a helye- ken, ahol 1 méter vastaggá lesz, 3—4 vékony agyagközbetelepülés által 4—5 telepre oszlik. KocH a tiszta telepeket seholsem észlelte oly vas- 1 Jahrb. der k. k. geol. Reichsanstalt Wien, 1875. 166. old. 2 Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt in Wien, 1875. p. 161. 3 KALECSINSZKY: Ásványszenek. p. 271. GEOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK AZ ERDÉLYRÉSZI BARNASZÉNTERÜLETRŐL. 27 tagságban, hogy egy rendszeres bányaüzem költséges berendezéseivel jelenleg kifizetné magát. A szén bányászata már az ötvenes években kezdődött! kevés sikerrel űzött aknamivelés útján. Ilyen primitiv akna- míivelés folyt még 1883-ban Egeresnél (Andor- és Fortuna-akna), Ar- gyasnál (Elek-akna) és Danknál. Felhagyott aknák és kutatások nyomait találta Kocn 1883-ban Bogártelke és Sólyomtelke között, Forgácskútnál (Ferenc és József-aknák), N.-Petrinél, Tamásfalvánál, az Almási várrom közelében és Nagyalmásnál. Weiss TÁDÉ (Az erdélyrészi bányászat rövid ismerte- tése, 1891) szerint Egeresnél szabályszerű bányászat csak 1880-ban kez- dődött, midőn SiGMorp LaJos ezen terület egy részét birtokába vette, miután arra több zártkutatmányt jelentett volt be. Weiss T. szerint ezen széntelep helyzete igen kedvező és a szén könnyen értékesíthető, mert a területet a kolozsvár-nagyváradi vasút szeli át. KocH ANTAL sze- rint (1883) SiGmonp testvérek a szenet kolozsvári szeszfőzdéjükben hasz- nálták fel. 1882 óta? a Danktól dél felé csapó Dsalu Techii nyugati és keleti lejtőjén több kisebb tárót hajtottak, nevezetesen Argyasnál az Ákos-bányát, Egeresnél a Fortuna-bányát, a Szolcsan-bányát, továbbá a régi és az uj Istenáldás-bányákat a Pojána északi lejtőjén és végül az Andor-bányát a körtvélyesi háthoz közel. Weiss T. szerint annak az oka, hogy ezen bányászat fel nem lendülhetett, abban keresendő, hogy a széntelepeket tartalmazó területet több magánvállalkozó széjjeldarabolta és egyrészt az örökös viszálykodások, másrészt azonban tőkehiány is meg- akadályozták a fellendűlést. Böckm JÁNos és GESELL SÁNDOR a kolozs- vári SIGMOND testvérek által 1894-ben Argyas, Forgácskút, Dank, Bogár- telke és Egeres községekből álló területen kibányászott szén mennyiségét 11,350 tonnára becsülik. IV. A nagyalmást, zsombori és szurduki zártkutatmányok. A 2. ábrabeli térképen három terület van zártkutatmánnyokkal le- foglalva és feltüntetve: A, B és C, amelyek értékéről véleményt kellett mondanom. A szurduki terület (A) 240 zártkutatmánynak megfelelőleg 13,600 ha-t tesz ki, a zsombori (B) és a nagyalmási (C) 560 zártkutat- mány — 30,000 ha. I. A nagyalmási zártkutatmányok (0). Az előbb elmondottakból következik, hogy az itt található telepek mind az I. övhöz és az egeresi bányaterülethez tartoznak. A 2. áb- 1 KocH A.: Felvételi jelentés. Földtani Közlöny 1883. 2 Kocn: Az erdélyi medence harmadkorú képződményei. I. rész 1894. 28 SCHMIDT KÁROLY rán az 1 : 75,000-es geológiai térkép alapján három kibúvás helyét raj- zoltam be. Régi bányászat nyomai Nagyalmástól közvetlen nyugatra és az almási várrom közeléből ismeretesek. A nagyalmási terület az I. öv széntelepeinek nyugati kiékelődéséhez közel fekszik és így itt a szén- telepek kevésbbé vastagok, mint Egeresnél. Nagyalmásnál magánál két széntelepet észleltek, egy alsót, mely tisztátalan és 48 cm vastag és egy felsőt 21—31 em vastagságban. A várromnál és Alsófüldre vezető úton azonban csak egy 32—40 cm vastag telep van. II. A zsombori zártkutatmányok (B). Az itteni szénterület délnyugati része a zsombori rétegekhez (oli- gocén III. öv), északkeleti része pedig részben a IV. övhöz, részben a W E Cerithiumos rétegek Sárga homok és homokkő 3. ábra. A zsombori Szentje-völgy-fej szénfeltárása a Kendermáli patak medrében, a III. zónában. miocénhez (kórodi rétegek) tartozik. A III. öv következő helyeken van feltárva (délről észak felé): 1. Valea obirsi Oláhköblösnél: két telep, a felső 20—30 em, az alsó 50 em vastag. 2. Oláhköblöstől északra 380 mé- ternyire a tenger fölött egy alsó 80 cm-es és felette két 50 cm-es telep van Az 1: 75,000-es geológiai lapon itt egy táró van feltüntetve. 3. Z7u- tortól keletre, a zapogyei hegyhát északi oldalán 1 m vastag telep észlelhető. 4. Zsombortól délkeletre a dáli úton, a patak partján 269 mé- ternyire a tenger fölött: egy alsó 50 cm-es telep, e fölött egy 50 em-es és egy 1 m-es telep. 5. Zsombortól nyugatra, a völgy baloldalán a szesz- főzdénél három telep észlelhető, ezek alulról felfelé számítva 70 em, 20 cm és 20 cm vastagságban egymástól 1 m, illetve §2 m távolságban vannak. A közfekvetekben sok cerithium van. 6. A Szentje völgyében, Zsombortól nyugatra sok feltárás van részben összedőlt tárókkal. Itt négy telep észlelhető egymás fölött, melyek szelvényét Kocn közli HANTKEN után. Nagyon szépen feltárva láttam a szenet a Szentje-völgy- 29 GEOLÓGIAI MEGFIGYELÉSÉK AZ ERDÉLYRÉSZI BARNASZÉNTERÜLETRŐL, N dejezugzs mezeTeg9yTeg a jogezjüurry p 2 [---7- 7 "AÁUZAJTOZS IUBIPIOJ SOJOZAUJ? HOUGJOINIOZU9ZS ÁSIOASPRUITY ISÁSOMISZOTOH KW "BIGY Pp u9003rTO U9203ITO U9DOTTT 9810 9sdozos 8? 98TV ug0og E c II JosAsoydeje SOÁTYISIUJT ML) N 1u9geg-fueuos?) eUL0jezS SsajzsaJ9ysi 041 o2awseyzeg eyifueg . seuepíy hueayy /eg 94/97/ESEf 1n4s22640/ sa167: 30 SCHMIDT KÁROLY től Kendermál felé ÉNy irányban elágazó völgyben. A négy telepecske egymásfölé való települését a 3. ábra mutatja. A zsombori rétegek széntelepei Zsombornál eredeti kiterjedésük- ben mintegy 40 km?-nyi területen látszanak összefüggően előfordulni. Normális kifejlődés mellett 4 telep van egy 6—8 m vastag szelvényben, melyek a közül két alsó, egymástól 0-"5—1"5 m-nyire, mívelésre is érde- mes. A Szentje völgyének területén az alulról számított második telep 1 m vastagságot is elér, Zsombortól keletre rendszerint a legalsó telep a legvastagabb, szintén 1 m vastagságot érvén el. A IV. zóna feltárásai a következők : Ajánlatos a KocH A. által a szentmihályi rétegekhez (oligocén, IV. öv) számított telepet a felette fekvő, a korodi rétegekhez (miocén) tartozó, kisebb, rendesen csak szénpala gyanánt kifejlődött telepekkel egyesíteni, miután mindkettő együtt jelenik meg a feltárásokban. A következő helyeket említhetem: 1. Szentmihálytelkénél, a Topa hágó keleti lejtőjén, 325 m-nyire a tenger fölött egy 32 cm vastag telep (KocH A. szerint). 2. Dáltól 1 km-re keletre egy 80 cm-es telep. 3. Dál- tól nyugatra, 311 m-nyire a tenger fölött egy glauconitos homokkőpad alatt (miocén) kb. 10, főleg szénpalából álló telep észlelhető 0-2—1-5 m vastagságban egy kb. 30 m-es profilban. (V. ö. Kocn: Az erdélyrészi medence stb. II. kötet.) 4. Zsombor és Milvány között 2—3 telep egymás fölött 40—60 cm vastagságban. 5. Szentmihálytelkétől keletre, 400 m-re a tenger fölött három telep 50 cm—1 m vastagságban. 6. Banykánál tárókkal 1:50 m vastag szénpalákat tártak fel. Hangsúlyoznom kell, hogy a Zsombornál felsorolt szénelőfordulá- sok közül mindazok, melyek a IV. övhöz és a korodi rétegekhez tartoz- nak, a zártkutatmányokkal lefoglalt területen feküsznek, míg a III. övhöz tartozóak közül a legjelentősebbek, nevezetesen a szentjevölgyiek (3., 5. 6. sz.) azon kívül feküsznek. A zártkutatmányokkal lefoglalt területnek majdnem egész északkeleti fele szénmentes miocénen fekszik, amelynek feküjében az oligocén szén esetleg megtalálható. III. A szurduki zártkutatmányok (4). A szurduki aránylag keskeny sávban előforduló szénterület, melyet északról az eocén, délről a miocén határol, Kocn A. szerint az oligocén mind a három szenet tartalmazó horizontjához tartozik. Az egyes elő- fordulások beosztása azonban már nehezebb dolog. Úgy látszik mintha az oligocén vastagsága itt kisebb lenne. Én a következő beosztást foga- dom el: Az I. övhöz tartoznak: 1. A zsibói országúton levő kibúvás Tiho és Szurduk között. 2. A szurduk-csokmányi országúton, mintegy 2 km-re 31 MEGFIGYELÉSLK AZ ERDÉLYRÉSZI BARNASZÉNYERÜLETKŐL. GEOLÓGIAI "9rOJDATOJ "ID XATONYM davd "U9g9ÁSOUIIBA BHOGJOT-HYoutozg deleggÁUugguazs ISOZZSOJZOZAST[ V "BIG " [ej 32 - SCHMIDT KÁROLY Szurduktól egy 34 m hosszú, a talajvízbe fulladt táró van, mely egy majd- nem vízszíntes 1 méter vastag széntelepet ért el. A telepet egy 25 em-es közfekvet két félre osztja. 3. A Kraic-völgy északi lejtőjén szintén lát- ható egy szénkibúvás. Valószinűleg a II. övhöz tartoznak : 1. Tihótól nyugatra, a Dumbrava-hegy keleti lejtőjén KocH A. sze- rint egy gyenge telep van. 2. A kiskeresztesi völgy déli lejtőjén há- rom táróval egy mintegy másfél kilométernyi hosszban kibúvó körülbelül 1 m vastag telepet tártak fel. A középső táró 96 m hosszú. A telep gyengén délfelé dől és kissé ívelten meghajlott, fedőjét egy hatalmas homokkőlap képezi. A táróban és az oldalvágatokban az egészséges szén közfekvetek nélkül 1 m vastag. 3. Mintegy 500 méternyire délre az em- lített tárótól a kiskeresztesi völgy patakjának déli partján kissé dél felé dülő fehér homokkövek és szürke agyagos homokkövek vannak feltárva, melyek szintén egy széntelepet zárnak be, amely a kibúvásban erősen el van mállva. A kiskeresztesi bányatelep képét az 5. ábra mutatja. A IV. övhöz tartozik: 1. Farkasmezőnél a Valea Agrisiuluiban egy tárót hajtottak palás szénre. 2. A Tihotól délkeletre fekvő hegyoldalon jelenleg palásszenet fejtenek, mely kb. 60—80 em vastag tömör telepet képez. 3. A szalonai völgy jobb oldalán a Valea gruguitjének nevezett mellékvölgyben egy szabálytalan alakú, részben palás, homokkő között fekvő telep van feltárva 20—60 em vastagságban. Technikai jelentőséggel elsősorban a kiskeresztesi völgy déli lejtő- jén feltárt telep bir (III. öv). A fejtési viszonyok igen kedvezőek, a telep fedőjét szilárd homokkő képezi. Általában ki kell emelnem, hogy az összes itt felsorolt barnaszén- előfordulások, a telepek csekély vastagságánál fogva, csak lokális ki- nyerést engednek meg. A fejtés a jó kibúvások helyén minden nehézség nélkül táróval kezdhető meg és nem igényel nagy befektetéseket. A kutatások mai állásánál nem lehet megbízható adatokat megadni a zártkutatmányokkal lefoglalt területen levő fejthető szénmennyiségről. Ez csak egy részletes geológiai felvétel kapcsán volna eszközölhető, az egyes kibúvások pontos sztratigrafiai azonosításával. Minthogy azonban a szén vizszintes településben több helyütt kibúvik a völgyoldalakon, a" művelés kezdőpontjai természetszerűen megvannak adva és a táróművelés minden továbbiak nélkül meg- kezdhető. Kelt Baselben, 1907 január hó 9-én. GEOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK AZ ERDÉLYRÉSZI BARNASZÉNTERÜLETRŐL, 33 V. [rodalom. A szóban forgó vidékekről a következő munkákban találunk adatokat: HavER F. — SracHE G.: Geologie Siebenbürgens, Wien, 1863. 42., 402. , 459. stb. old. FörrTERLE F.: Die oligocánen Ablagerungen im Almástale in Siebenbür- gen. Verh. d. k. k. geol. R.-Anst. Wien, 1870. HANTEKEN M.: A magyar korona országainak széntelepei és szénbányá- szata. Budapest, 1878. Kocn A.: Jelentés a kolozsvári szegélyhegységben és környékén az 1882. évben végzett földtani részletes felvételről. Földtani Közlöny XIII. köt. 1883. 33. old. KocH A.: Kolozsvár környéke; Magyarázatok a magyar korona orszá- gainak részletes földtani térképéhez. Budapest, 1885. KocH A. és Horrmanws K.: Bánffyhunyad környéke; magyarázatok a ma- gyar szent korona országainak részletes földtani térképéhez. Budapest, 1889. KocH A.: Alparét környéke; magyarázatok a magyar szent korona or- szágainak részletes földtani térképéhez. Budapest, 1890. WEeErss T.: Az erdélyrészi bányászat rövid ismertetése. Földt. Int. Évk. IX. köt. Budapest, 1891. Kocn A.: Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. Budapest, 1894—1900. BöcgnH J. és GESELL S.: Magyarország értékesíthető ásványainak térképe 1 : 900,000. 1893. Böcxgn J. és GEsELL 8.: A magyar korona országai területén míiívelésben és feltárásban lévő nemesfém, érc, vaskő, ásványszén, kősó és egyéb értékesít- hető ásványok előfordulási helyei. A. magy. kir. Földt. Int. kiadványai. Buda- pest, 1896. SCHWACKHŐFER F. : Kohlen Oesterreich-Ungarns und preussisch Sehlesiens. Wien, 1896. KALECSINSZKY 5.: A magyar korona országainak ásványszenei, különös tekintettel chemiai összetételükre és gyakorlati fontosságukra (1 térképpel). A m. k. Föld. Int. kiadv. Budapest, 1903. HAUuER K. : Geologische Übersichtskarte v. Oesterreich-Ungarn Blatt Sieben- bürgen. A magyar szent korona országainak részletes földtani térképei (1 : 75,000). Kiadja a m. kir. Földt. Intézet. . Kolozsvár vidéke (18. öv. XXIX. r.) . Bánffy-Hunyad vidéke (18. öv. XXVIII. r.) . Zilah vidéke (17. öv. XXVIII. r.) . Hadad-Zsibó vidéke (16. öv. XXVIII. r.) . Gaura és Galgó vidéke (16. öv XXIX. r.) . Alparét vidéke (17. öv. XXIX. r.) Sor 5 We Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 3 34 SCHMIDT KÁROLY B) BARNASZÉNELŐFORDULÁS A MAROS MENTÉN DÉDA MELLETT, MAROSTORDA VÁRMEGYÉBEN. A Marós mentén Szászrégen felett, az erdélyi harmadkorú me- dence a csiki, vulkános, Keleterdélyi határhegységgel találkozik. Itt a következő formációkat találjuk kifejlődve az idősebbektől a fiatalabbakig : 1. Kék agyagok kagylóhéjakkal, felső mediterrán kék agyag (miocén). 9. Részben kövületes homokok és agyagok, szarmata és pontusi rétegek. 3. Trachit konglomerátok és tufák. 4. Congeriás agyagok és felső pon- tusi rétegek (pliocén). Amint a 6. ábrán vázolt szelvényből látható, Dédánál a sós agyag a fekü, amelyből Maros-oroszfalunál egy sóskút fakad. Kövüle- tek ismeretesek belőle a Dédától északra fekvő patákból és a Bisztra- völgy keleti lejtőjéről. A Maros völgyének nyugati partján, Szászrégen- től Bisztráig a sarmata-emelet homokkövei és homokos agyagjai vannak több helyütt föltárva, ezek fölött csekély vastagságban szürke márgák feküsznek, melyek a bennük előforduló kövületek alapján a pontusi emelethez tartoznak.! PaPP KáRoryY dr. Galonya puszta 480 m pontjá- nál a 109 ÉK dűlésű kékes palában Congeria Banatica és Limnocar- dium Syrmiense H. tehát alsó pontusi kagylókat talált. Galonyától kelet felé ezen rétegek vulkáni tufák alá merülnek. (7. ábra). A vulkános tufákat és konglomerátokat, tovább kelet felé a Toplicavölgy Szekula mellékvölgyében, a ditrói Nagypataknál, Borszéknél, stb. pontusi agya- gok fedik(?). Barnaszén és lignit a 2., 3. és 4. sz. rétegekből ismeretes, míg a sós agyagban nincsen szén. A szarmata-rétegek homokjai és agyagjai szenet Disznajó és Maroskövesdnél tartalmaznak. Különösen szembeötlőek a szénnyomok a maroskövesdi patak völgyében. Itt a me- redek parton a szarmatarétegek, melyeket diluvialis kavicsok födnek, többször át vannak metszve. Kissé kelet felé dűlő sárgásbarna homok- kövekből állanak, nagy kerek zárványokkal, továbbá szürke homokos agyagokból. Bennük ujnyi vastag szenes telepek és szénfoszlányok van- nak, továbbá ökölnyi nagyságú szép fényes fekete barnaszéndarabok, melyek valószinűleg elszenesedett, a rétegek keletkezésekor bemosott fadarabokból keletkeztek. Ilyen feltárást a kövesdi völgyben hármat találtam. Vékony széntelepek találhatók Galonyától északra alsópliocén kövületes márgákban. A márgák sekélyen északkelet felé dőlnek, hatal- mas andezittufa fedi őket. A tufában is található szén. A Bisztravölgy 1 Vesd össze KocH ANTAL: Az erdélyrészi medence stb. Neogén, 164. old. Papp K.: A m. kir. Földt. Int. évi jelentése 1907-ről. (245. oldal.) GEOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK AZ ERDÉLYRÉSZI BARNASZÉNTERÜLETRŐL. 35 KOZOZOT A g SZAT 09 N SZ IE 0. 5050. kzésés geeez estet sesotetet 11 K AKIAKALALSLASOÓ XA KLOPOSOS LIALJASLOKS COCA SLALIOSOS összegét pg 40 0ett b, KOGSIKKK 0 Deda — Biszíra Ti 2 8: 4. 5: Miocén kék — Szarmata Andezit Diluviális Szén agyag és pontusi tufa és kavics és foszlányok (sósagyag) homok és breccsa agyag kagylókkal agyag 3 6. ábra. A dédai szénterület alaprajza és szelvénye, 1: 100000 mértékben. 3x 36 . SCHMIDT KÁROLY hátterében a Donkapvölgyben egy kb. 25 cm vastag elnyomott szenes telepet láttam a tufában. Hasonló előfordulások ismeretesek a Galonya völgyből, továbbá a Ratosnya- és a Zebrakvölgyből. A megvizsgált területen kívül lignitelőfordulások ismeretesek a felsőpontusi rétegekből, amelyek a tufák fölött feküsznek? A Toplica- völgy Szekuli mellékvölgyében, Gyergyó-Toplicától északra a congeriás szürke agyagból egy 10 hüvely vastag telep ismeretes. Borszéknél egy 2:8 m vastag telepet fejtenek és a ditrói Nagypotokban szintén a con- geriás agyagokban egy hatalmas lignittelepet tártak föl. A fenti vizsgá- lat alapján teljes biztonsággal mondható, hogy a szarmata- és pontusi rétegekben, továbbá a vulkános tufában észlelt szénelőfordulások techni- kai jelentőséggel nem birnak és hogy a további feltárási munkálatok teljesen kilátásnélküliek. Megemlíthető még, hogy 1873-ban a felső Ma- ros-völgyből említett barnaszénelőfordulásokat Kemény G. báró megbizásá- ból Sruk D. is megvizsgálta (v. ö. Verhandl. d. k. k. geolog. Reichs- anstalt in Wien, 1873.), aki arra a meggyőződésre jutott, hogy ezek- nek az előfordulásoknak ipari célokra jelentőségük nincs. Kelt Baselben, 1908 május 2-án. C) FELSŐ KRÉTAKORÚ BARNASZENEK SEBESHELY KÖZSÉGBEN, SZÁSZSEBES MELLETT. Szászsebestől délre (22. öv XXIV. rov. 1 :75,000) kb. 15 km hossz- ban kelet-nyugati irányú krétaképződmények települtek keskeny sáv- ban a szászsebesi hegység gneiszére. Ez a krétaképződmény barnaszenet tartalmaz. Úgy az általános geológiai viszonyokról, mint a szénelőfordulásról legjobban tájékoztat HAUER és SraAcHE munkája Erdély geológiájáról. A szászsebesi krétakorú lerakodásokat 1899-ben OEBBECKE és BLANKEN- HORN ! is megvizsgálták. A szászcsór-sebeshelyi krétát továbbá Párry MónR írta le (Földt. Közl. 1901). Szászsebes környékének geologiai felvételéről HALAvÁTS GyuLna ír a m. kir. Földtani Intézet 1904. és 1905. évi évijelentésében, s végül Nopcsa FERENc báró? is ír a Sebesvölgy krétájáról. A sebeshelyi krétakorú rétegek a gneiszre diszkordansul települtek. A kréta és a gneisz közti határ, amely általánosságban kelet-nyugati irányba halad, Sebeshely közelében, egyrészt Lománynál, másrészt Dálnál 1 V. ö. a nagyszebeni Term. Tud. Társaság közleményeit, továbbá Zeitschr. d. deutschen geol. Gesellschaft. 1900. 2 A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve, XIV. kötet, 4. füzet, 1905. 37 GEOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK AZ ERDÉLYRÉSZI BARNASZÉNTERÜLETRŐL. "AT9J9ATOJ "Ap ATOHGYYM ddvd "U9GYÁSOUIIBA BPIOJT-SOABIA JJETI9UI BPIC TesS9sSÁSOY tsdsoIgyizoput 28 "yopeyezszaed tsnyuodosje ImXÁrojes V "BIgB "/ 38 SCHMIDT KÁROLY sajátságos módon dél felé előugrik. A krétarétegek csapása általában kelet-nyugati irányú, dőlésük 15—30"7 észak felé. Sok helyt azonban ezen település meg van zavarva, így Sebeshely alatt a Sebes jobbpart- ján a rétegek csapása észak-déli, dőlésük keleti irányú. A Val. Rekita lejtőjén, a völgy alsó részében a rétegek kelet felé dőlnek, tovább fel- jebb pedig délkelet felé. Medenceképződésre utaló nyomok nem lelhetők. A rétegek a krétakorszak felső szakaszába (turon és szenon) tartoznak. Pontos sztratigrafiai tagolás aligha lehetséges. A lerakodások legnagyobb- ő 60 6, "P.0, 90000 1000. 500 0. S 8 4 SZGGSASOS 02 4 ZS LONZKÁÉOOR CSÁSSESZASSSOER 09 OXLOSÍRÓ 492 2940; AG RSS Magyarázat: 1. gneisz; 2. kréta; 3. harmadkor; 4. szénkibúvások területe ; 5. uszadékszén; 6. a kövületes helyek; 7. a rétegek csapása és dűlése. 8. ábra. A sebeshelyi felsőkrétakorú szénterület földtani térképe ; 1 : 100,000 mértékben. részt littorális tengeri lerakodások (parti képződmények), amelyek 500 m vastagságban vannak feltárva. A felső kréta (turon) alsó része főleg ho- mokokból és konglomerátokból áll, amelyek felső részében (így a szász- csóri templom melletti árokban) két egymás felett fekvő kövületes pad van actaeonellákkal és nerineákkal. A felső részt (szenon) finom szem- cséjű homokkövek és márgák jellemzik, melyekben Inoceramus Schmidti található. A felső krétának ez a kiképződése az úgynevezett gosau" képződményekre jellegzetes. A krétakorú képződményeknek ezen uralkodó kiképződésével vele jár a kőzet könnyű elmállása és elhordása. A puha rétegekbe mély árkok vannak bevájva. A gneisz határa felé, így a Válea- GEOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK AZ ERDÉLYRÉSZI BARNASZÉNTERÜLETRŐL, 39 Beiibe a homokkövek és konglomerátok visszalépnek és egy inkább agyagos-palás horizont fejlődik ki. Szászcsórnál és Kakovánál ellenben a krétaformáció bázisát a gneisz fölött vörös homokkövek és konglomerá- tok képezik. A homokos és konglomerátos krétarétegek egyik legfeltünőbb jelensége azok széntartalma. A szén szurokszén és lignit. A rétegek közé betelepülve összefűzött széntelepecskék és foszlányok, sőt helyenként szénhomokkövek is láthatók. Amellett még fatörzsdarabkák is észlelhetők, N Mogfu A. Szászcsór S era Be völgy N SEL sast e jé e 48 LŐ TEVezeé sát S S IT jz 8 100m.tszf Z Z E zzz 158 Kréta Gsisz Uszadék Szén- Kövületes szén telep réteg Mértéke : 00 250500 1000 2000 sszáttsől 9. ábra. A sebeshelyi felsőkrétakorú széntelepek földtani szelvényei. amelyek a rétegzéshez viszonyítva szabálytalanul feküsznek. A szénzárvá- nyok mellett gyakran vesealakú homokkődarabok találhatók, amelyek kovanddal vannak impregnálva és általában a széndarabokban is bősé- gesen lelhetők piritzárványok. A homokos konglomerátos rétegekben soha sincs tulajdonképeni széntelep, telepszerű lerakodásokban a szén csak ott található, ahol a homokkövekben agyagos közfekvetek vannak. Amint a térképen látható, az ilyen hordalékszenet tartalmazó homokkövek nagyon el vannak terjedve. Általában a krétarétegek alsó részéhez tartoznak, azaz az acteonellás padok alatt és az agyagpalák vagy vörös homokkövek fölött feküsznek, amelyek a kréta bázisát képezik. A szénhomokkövek 40 SCHMIDT KÁROLY legfőbb elterjedési területe Kakova-Szászcsór valamint a Beii és Rekitai völgyek. Ezen szénnek nagyobb mértékű ipari felhasználása már eleve sem jöhet szóba. Miután OEBBECKE, BLANKENHORN és HALAVÁTS valószínűleg csak ezt az előfordulását látták a szénnek, érthető módon arra a követ- keztetésre jutottak, hogy a sebeshelyi előfordulásnak egyáltalán nincs gyakorlati jelentősége. Az 1900-ban a Val. Beiiben eszközölt fúrás ebben a széntartalmú homokkőben mozgott és nagyon kétségesnek látszik, hogy az 55 m mély fúrólyuk a palába ágyazott széntelepet elérte-e. 461 fi Homokko - SandsTein- ék 220 c kKulalas e churf- 035m. e 205 / Tervezett aktün, -Project. Sejfacht - / 20 1m 7ő Palás homokkó - Scbiefer mit Sandstein - , Szentelepkibuvas. - Kohlenflótzausbiss - 0 50 100 200 300 400 500 m. hsz —————— Ez ——————i 10. ábra. A Beji völgy szénkibuvásai Sebeshely mellett. HAUER és STACHE szerint Rekitánál (FinrscH közleménye után) a szén 1 lábnyi vastag telepben fordul elő közel 150 lépés hosszú kibúvá- son. Ez volna az első adat, amely szerint a sebeshelyi krétában valódi széntelep fordul elő. Tényleg alkalmam volt a Val. Beii hátterében szén- telepet szálban észlelni. Ez a hely azért is figyelemre méltó, mert itt egy beomlott akna van, amelyből állítólag 50 évvel ezelőtt szenet bá- nyásztak. A patak balpartján, közvetlenül a jobbparton levő régi akná- nál egy kb. 25 cm vastag telep kibúvása észlelhető és mintegy 50 mé- terrel feljebb egy kis kutató táró 2—3 egymásfölött fekvő kis telepet tárt föl. Északnyugat felől három egymással párhuzamos völgyecske tor- GEOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK AZ ERDÉLYRÉSZI BARNASZÉNTERÜLETRŐL. 41 kollik a Beii völgybe, amelyek alsó részében több 20, 35—100 em vastag homokos palába települt telepet észleltem, amelyek általában körülbelül 20" alatt észak és északnyugat felé dőlnek. A középső mellékvölgyben BRáNDriwx E. dr. (Basel) jelenlétében egy 2 méteres vájatot hajtottak a telepbe. A telep vastagsága 35 cm és összetétele tisztán fel volt ismer- hető. Főleg fekete szenes palából áll, melybe tömött szén települt 1—3 em vastagságban. A telep széntartalma mintegy !/5-nyi lehet. Általában a térképen feltüntetett többi telep hasonló összetételű lehet, aránylag leg- gazdagabbnak a patak partján a régi fejtőhely közelében levő kibúvás látszik, 1909 december havának elején a Beii völgy középső mellékvölgyé- ben a kutatás tovább folyt. A beküldött minták szerint a telep szene a 10 méter hosszú táróban egy közelítőleg homogén szénpala, amely szurokszénrétegeket tartalmaz. A szénpalában 946699 eléghető rész van. Nevezetes, hogy ezek a telepek, ellentétben a felettök fekvő homok- kőben levő hordalékszénnel, piritet egyáltalán nem tartalmaznak. Hang- súlyozva, hogy a vállalat jelenlegi állapota mellett az esetleges szén- nyerésre kizárólag csak a Beii völgy fentebb leírt telepei jöhetnek szóba, kutató munkálatok végzését ajánlhatom. A széntelepecskék ugyan a kibúvásnál még nem fejthetőek, de nincs kizárva, hogy befelé a hegy- ben azok gazdagabbak legyenek szénben, másrészt valószínűnek látszik, hogy a palás széntelepek feküjében még jobb telepek vannak. A régi fejtőhely helyzetéből ugyanis arra lehet következtetni, hogy itt nem a ma is látható telepet fejtették, hanem a szenet mélyebben fekvő tele- pekből nyerték. Az észlelt telepek további feltárása és esetleg mélyeb- ben fekvő telepek felkeresésére akna mélyesztendő a kréta mélyebb ré- tegein át egész a gneiszig. Ennek helyéül a patak felső részét ajánl- juk mintegy 70 m-nyire a fővölgytől. A kutató akna mintegy 100 m mély lenne. Geológiai szempontból fontos volna eldönteni, hogy a Beii-völgy- ben észlelt telepeket tartalmazó palás horizontnak van-e nagyobb elter- jedése a homokkő feküjében. Magában a Beii-völgyben a szenet tartal- mazó szint északkelet felé kiékül a gneisz fölött, délnyugat felé a fel- tárások hiányzanak. Ellenben nincs kizárva, hogy észak és kelet felé Rekita alatt ez a szint ismét elő ne jőjjön. Kelt Baselben, 1909 december havában. ÚJ ADALÉKOK A GRYPHAA ESZTERHÁZYI ELTERJEDÉSÉHEZ ÉS GEOLOGIAI JELENTŐSÉGÉHEZ. Közli: KocH AnraL dr., egyetemi tanár. S0KoLow W. D. a mult évben sAdalék Fergana vidékéhezs; címen igen érdekes tanulmányt közölt! ezen nevezetes hazai kövületünk ázsiai szereplé- séről. Ezt a közleményt ránk nézve is olyan fontosnak tartom, hogy sietek annak francia nyelvű Resumé-jét — mert az eredeti közlemény orosz nyelven van írva — magyar fordításban közzétenni. Sokorow tanulmányában amaz adato- kat revideálja, amelyek a cFerganien, emeletére vonatkoznak és azon anyagnak a feldolgozását nyujtja, melyet ezen emelet üledékei magukba zárnak. A cFHer- ganien, emelete, melyet 1878-ban először Romanovsxi G. D. állított föl, eléggé hatalmas (kb. 200 m vastag) rétegsorozatot jelöl, melyen belül három főszintet lehet fölülről lefelé megkülönböztetni. 1. Vörös, többé-kevésbbé agyagos már- gák; 2. többnyire zöldes márgák; 3. sárgás és szürkésfehér meszek, melyek színes márgák vékony rétegeiből kiválanak. Ezt a három szintet petrográfiai és paleontologiai alapon szorosabban lehet jellemezni, ha nem RoMaAwovskI már elavult munkálatait, hanem GOLUBIATSINKOFF, SOKoLow W. D. és mások újabbi dolgozatait vesszük alapúl. Ezek szerint a Fergana-emelet beosztása most a következő : 1. Tarka, többnyire bíborvörös, többé-kevésbbé agyagos márgák, me- lyekben a következő nagy ostrea-fajok találtatnak: Exogyra galeata Rom., Ex. Ferganensis Rom. 2. Többnyire zöldesbe hajló márgák, alsó részében tarka agyaggal és fehéres mészkővel helyettesítve. Jellemző kövületei: aj) a felső színtájban Platygena. asiatica Rom.; b) a középső fehéres mészkőből álló színtájban Ostrea Kokanensis Soxor. padokban összehalmozva; c) az alsó fehéres mész- kőből álló színtájban, mely bitumenes gázokat, kőolajat és kemény bitumene- ket zár magába: Gryphaea Eszterházyi PáÁvax. 3. Nagyon homokos agyag, mely az ostreapadok közt túlnyomó, naphta- és bitumenes gáztartalommal (fő bitumenes színtáj); aztán sárgás- és szürkés- fehér mészkő, vékony márgarétegekkel váltakozvs (a szorosabban vett Fergana- mészkő); végre zöldesbarna márgás homok, melynek alsó része egyenletesebb. Mindezekben a következő jellemző kövületek fordulnak elő: a) a felső padok- ban agyag közé zárva: Gryphaea Romanowskii J. Bönm (— Kaufmannii Roman.) ; b) a Fergana mészkőben: Gryph. Romanovskii J. Bönm. és Ostraca 1 Bull. de la Soc. Imper. des Naturalistes de Moscou. Année 1909. Nouv. Serie, Tome XXIII. 1910. p. 44—88. A GRYPHAA ESTERHÁZYI ELTERJEDÉSE ÉS GEOLÓGIAI JELENTŐSÉGE. 43 Turkestanensis RoMmax.; végre c) az alsó homokban: Ostrea Turkestanensis RoMax. A Fergana-emelet a Fergana-völgy északi és déli oldalán végig követ- hető, azt patkóalakúan körülvéve. Ugyanezen emeletbe tartozik több sziget- szerű kőolajelőfordulás is, melyeknek száma mai napig fölmegy tízre. Ez az emelet konkordánsul terül el a krétakorú üledékeken és konkórdáns településű tercier rétegek következnek felette is. Az emelet valóban különállónak vehető, mert olyan helyeken is található, hol a krétarétegek jelenlétére semmi sem enged következtetni. Ugyanez a függetlenség mutatkozik a gipsz- és konglo- meratumüledékek jelenlétében is, melyek a Fergana-emeletet a valódi kréta- üledékektől elválasztják s melyeknek vastagsága a Fergana emeletét többszö- rösen is fölülmulja. A Fergana-emelet tektonikai jelenségekben gazdag területen fordul élő. Különösen gyakoriak benne nagy redők, melyek a csapással megegyeznek, bonyolítva hasadékokkal és vetődésekkel, melyek szintén a csapás mentén húzódnak, de különböző más irányokban is vonulhatnak. Mindaz, amit mond- hatunk róla, azt bizonyítja, hogy a Fergana-emelet rétegtani jellemére vonat- kozó eddigi következtetések nagy fenntartással vehetők csak. A Fergana-emelet korára nézve megjegyzendő, hogy Romanovsxi G. D. professzor a felsőkréta senonien és danien emeletei közé beékelte azt. Roma- NOVSKI ezen nézete azonban nem volt eléggé megokolt. Mindamellett makacsul védelmezte e véleményét BoGgpanovics fölfedezése után is, melyet ez egy ostreafajra vonatkozó dolgozatában tett. Ez az ostreafaj igen közel áll a Gry- phaea Romanovskii Bönxm.-hez, egy a Fergana-emeletre jellemző fajhoz, melyet ő északi Perzsiában valódi eocén nummulitek közepette talált volt. Ez az ostreafaj azonban az alább nevezendő fajhoz az átmenetnek minden fokozatát feltünteti, amint azt maga RoMANovskKI is megjegyezte már, és voltaképen nem más, mint egy Gryphaea Esterházyi Páv., mely Erdélyben ugyanazokkal a nummaulitekkel együtt fordul elő, mint BoGpawoviIcs perzsiai ostreája, mi mel- lett sem ROMANOVSKI, sem BoGpawxovIcs nem ismerték még a szóban forgó er- délyi ostreafajt. SuEss E. volt az, ki BoGpawoviIcs adataira támaszkodva, meg- állapította a Gryphaea Esterházyi Páv. és a Gryph. Romanovskii BöHx. azo- nosságát és KocH Awnratrlal egyetértésben az ezen kövületet tartalmazó rétege- ket a középeocénbe helyezte. Ugyanő elválasztja a Fergana-emeletet a felső krétasortól és azt egy tengerből származtatja, amely Erdélyből keleti Perzsián keresztül Középázsiába, keleti Turkesztánba, sőt Khinába is húzódott (aminek fölvételét Srorrczka fölfedezései is megengedik). Ezen álláspontból tekintve, a középeocén kor a Fergana-emeletnek csak középső szintájára nézve — melyben a Gryphaea Esterházyi előfordul — volt biztosan megállapítva; ellenben alsó színtájára nézve korának kérdése nem volt még eldöntve ugyanakkor, mert Suzss E. munkálatának megjelenése után Bönm J. fenntartja még a Fergana-emelet két szintre való osztását, melyek közül az egyik a középeocénbe, a másik a senonienbe tartoznék. SoKkoLow vizsgálatai után azonban nem engedhető meg már, hogy a Fergana-emelet legalsó szintája krétakori legyen. Amint most ismeretes, ez utóbbinak alján 44 KOCH ANTAL homok található az Ostrea Turkestanensis-szel, mely a gipsz- és konglomera- tum-csoporton települ, mely csoport maga ismét a krétakori homokkőnek hatalmas összletén nyugszik. De az is előfordul, hogy a Fergana-emelet köz- vetlenül még jóval idősebb rétegeken nyugszik. Sokorownak alkalma volt ki- mutatni, hogy az Ostrea Turkestanensis Rom. rendesen kifejlett alsó héjai az átmenetnek minden fokozatát mutatják a szabálytalan formákhoz, melyek eddigelé egyedül viselték e nevet; hogy azok a tipusos Gryphea-formával bírnak és lényegesen nem térnek el a Gryphaea Romanovskii BöHnm. rendes alsó héjaitól. Másrészt azok az adatok, melyekhez ő a kizárólagos Fergana- emeletbe tartozó rétegek kutatása útján jutott, megengedték, hogy lépésről- lépésre kövesse azt a tág generikus összeköttetést, mely az említett faj és a Gryphaca Esterházyi PÁv. közt létezik. SvuEss E. az erdélyi Gryphaca Estler- házyi-t azonosította a ferganai Gryphaea Romanmovskii-val, de Sokorow, tekin- tetbe véve azokat a nagyon fontos különbségeket, amelyek ezen fajok távoli képviselői közt, valamint szintjük, tehát koruk közt is léteznek: előnyösebb- nek tartotta ezen két faj elkülönítését fenntartani, megengedve, hogy azok nem egyebek, mint egy és ugyanazon nemi láncnak két végső gyűrűszemei. Megállapítható volt tehát, hogy az említett három faj között tág, de kétségtelen viszony létezik. Ha most a következő három fontos tényre figye- lünk: 1-ször, hogy egyetlen egy valódi krétakori kövületforma sem található a Fergana-emelet rétegeiben; 2-szor, hogy az emeletre jellemző két faj, a Gryphaeca Romanovskii és Ostrea Turkestanensis a legnagyobb hasonlatossá- got mutatják a tercier fajokhoz ; és 3-szor, hogy a Fergana-emelet valóban egé- szen függetlenül látszik település tekintetében is a felső krétától: úgy csak az a következtetés marad fenn, hogy az egész Fergana-emelet har- madkori üledékekből van összetéve. A rétegtani viszonyok részleteire vonatkozólag keveset tudunk még. KocH A. munkája Erdélyről megengedi nekünk, hogy a Gryphaca Esterházyi szintjét párhuzamba helyezzük a párisi durvamész alsó részével, mely a közép- eocénbe tartozik, de a megelőző és a következő szintek megállapítására nincsen még elég adatunk. Reméljük azonban, hogy a részletesebb vizsgálatok a Fer- gana-emelet faunáját és különösen azok parányi szérvezeteit illetőleg bizonyí- tékokat szolgáltatunk majd határozottabb vélemény kimondásához is. Végezetűl érdekes följegyezni azt is, hogy a Gryphaca Romanovskii— Gr. Esterházyi generikus lánca minden szemének jelenléte a Fergana-emele- ten belül egyfelől és a tipikus első képviselő faj távolléte Perzsiában és Er- délyben igenmegengedhetőnek teszik azt a véleményt, hogy a Gryphaca Esterházyi ázsiai eredetű és hogy keletrőlnyugat- nak vándorolt. Továbbá egy a Fergana-emeletre igen jellemző faj — a Platygena asia- tica Rom. — eddigelé nem ismeretes tovább keletnek, mint orosz Turkesztán- ban; ámbár SvEss fölemlít egy példányt, igaz, hogy rosszúl megtartottat, mely ezen fajhoz nagyon hasonlít és a khinai Turkesztánban találtatott. Meg kéll azt is jegyeznünk, hogy Burópa, Észak-Afrika és Észak-Amerika alsókréta ostrea- faunájának ismerete arra a biztos meggyőződésre vezetett, hógy ez a fauna ADATOK A SZÉKESFŐVÁROS ALTALAJÁNAK ISMERETÉHEZ., 45 jellemében elüt Középázsia faunájától, Mindezen adatoknak összesége arra a következtetésre vezet minket, hogy a Fergana-emelet ostreafaunája összekötte- tésben áll egy keleti faunatartomány faunájával, mely függetlenül létezett, talán Ázsia ismeretlen földén, hogy a vándorlás keletről nyugat felé irányult, végre, hogy a Gryphaea Esterházyi elterjedése nyugat felé Erdélyig remény- lenünk engedi, hogy a közbeneső tartományokban (a Kaukázusban, Krimben például) a ferganai ostreák jelenségével azonost fogunk találni. De az eddigelé megállapított tények nagyon elégtelenek még arra, hogy azon fontos kérdések megoldására vezessenek, mi volt az oka ezen vándor- lásnak és vajjon azt a tercier tengernek általános kiszáradása, keletről nyugat felé haladva, idézte-e elő? Akármint legyen is, maga az a tény, hogy a Fergana-emelet rétegeiben egy gazdag, eredeti ostreafaunát fedeztek föl, amely az alatta elterülő krétakori üle- dékek faunájától annyira eltér: nekem (igen érdekesnek és méltónak látszott arra, hogy tanulmányozásába mélyedtem. Kelt Budapesten 1910 december 14-én. ADATOK A SZÉKESFŐVÁROS ALTALAJÁNAK ISMERETÉHEZ. Írta: Kocn NánpoRk dr.! SCHAFARZIK FERExc dr. műegyetemi tanár úr, a Földtani Társulat elnöke már évek óta fáradozik azon, hogy összegyűjtve Budapest altalajára vonatkozó adatokat, fővárosunk beépített területének geológiai viszonyaira fényt derítsen, ScHAFARZIK tanár úr kutatása már nem egy, tudományos szempontból értékes eredményre vezetett, így pl. a VIII. kerületi Illés-utcában és a IX. kerületi Telep-utcában az altalaj feltárásakor szép és gazdag felsőmediterrán kövület- anyagot sikerült összegyűjtenie. A tudományos szempont mellett rendkívül fontosak az altalajra vonatkozó adatgyűjtések gyakorlati, főleg építészeti szem- pontból. Milyen megbecsülhetetlen szolgálatot tenne a főváros területén tör- ténő építkezéseknél például, a főváros altalajának geológiai viszonyait feltűntető térkép, amely az építés vezetőit előre tájékoztatná arról, hogy az alapozásnál milyen anyaggal lesz dolguk és így számíthatnának az esetleg felmerülő nehéz- ségekre is. A főváros altalajára vonatkozó geológiai megfigyelések összegyűj- tése és esetleg térképen összefoglalása sok nehézségbe ütközik, hiszen ide- vágó adataink a multból nincsenek és a főváros fejlődésével egyidejűleg annak legnagyobb részén lehetetlenné váltak a vizsgálódások. Az építkezések és csa- tornázások nyujtanak egyedül módot arra, hogy az altalaj mibenlétét figye- 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1910 november hó 16án tartott szakülésén. 46 KOCH NÁNDOR lemmel kísérhessük. Hogy azonban a geológiai viszonyokról egységes képet nyerhessünk, sok adatra van szükség, tehát lehetőleg minden, a főváros terü- letén történő, az altalajt feltáró munkálatról tudomást kellene szerezni, hogy figyelemmel lehessen kísérni. Most, a mikor fővárosunk minden részében nagy- mérvű építkezés folyik és az építöőmunkálatokat szinte amerikai gyorsasággal bonyolítják le, bizony igen sok felhasználható adat kerüli el a figyelmet. A mult év őszén és ez év tavaszán a Belváros és a Lipótváros területén foly- tak nagyobbszabású építkezések. SCHAFARZIK tanár úr megbízásából figyelem- mel kísértem az alapozó munkálatokat és ahol lehetett, magam vizsgáltam meg az altalajt, ahol pedig az alapozó munka már nagyon előrehaladt, az építés vezetőitől igyekeztem fölvilágosító adatokat összegyűjteni. Ilyen módon sikerült a Belváros és a Lipótváros Duna felé eső részének altalajáról meg- lehetősen egységes képet nyerni. Megfigyeléseim területe az Irányi-utca és az Árpád-utca közé esik. Személyes megfigyelés alapján gyűjthettem adatokat az Irányi-utcában, a Városház-téren, a Kristóf-téren, a Wurm-utcában és az Árpád- utcában épült új házak alapozásánál. A Harris-bazár helyén épült ház terüle- tének kivételével, a feltárt altalajt a megfigyelt pontokon kavics alkotja, amelyet átlag 312 méter vastag homokréteg borít. A kavicsréteg mindenütt mogyoró, dió, sőt ökölnagyságú kavicsszemekből áll, amelyet legnagyobbrészt kvarcféleségek, de találtam gránit, biotitandezit, amfibólandezit és piroxén- andezit kavicsot is. A kavicsréteget a legtöbb helyen 1—1972 méter vastagság- ban tárták fel, egyedül a Wurm-utcában épülő hatalmas háztömb alapozásá- nál hatoltak mélyebbre, 312—47e méternyire a kavicsrétegbe. A kavicsréteg mély feltárásának az volt a következménye, hogy a tavasszal igen magas víz- állású Dunából nagy mennyiségben tört be a kavicson átszűrődött víz, amely hosszú időre megakasztotta a munkálatokat. Az építővállalkozóktól nyert föl- világosítások szerint kavicsot találtak a Váci-utca 17. számú ház, valamint az Arany János-utcában a mult év őszén épült több ház alapozásánál is. Kavics jelenlétét bizonyítják azok a kutak is, amelyek a Váci-utca több régi házának udvarán voltak és évtizedeken át kitűnő ivóvizet szolgáltattak. A József-téren Gundel József vendéglős házának udvarán még ma is áll egy állandóan igen jó ivóvizet adó kút. Mindezek az adatok azt bizonyítják, hogy a Belváros és a Lipótváros altalajában egy összefüggő, szintesen települő, a Duna folyásának irányával megegyező csapású kavicsréteg vonul végig, amely, mint a Wurm-utcai föltárásból kitűnik, meglehetősen vastag. A kavics petrografiai minősége arra vall, hogy a Duna hordaléka és hogy a kavicsréteg a Duna egykori medrét jelzi, vagyis egy Dunaterrasznak felel meg. Ennek a terrasznak magassága a mai meder fölött kb. 9 méterre tehető. Mint említettem, a völt Harris-bazár helyén épült bérház alapozásánál nem bukkantak kavicsrétegre, ami annál különösebb, mert ez a pont a kavics- réteg csapásirányába beleesik. Az alapozómunkánál 572 méternyire haladtak le a talajba, de a kb. 3 méter vastag homokréteg alatt nem kavics követke- zett, hanem erősen agyagos, márgás, homokos réteg, amelyet helyenkint vé- kony kavicsszalagok szakítottak meg. Ez a nedves állapotban sikamlós, elég ALSÓ MEDITERRÁN RÉTEGEK KIBUKKANÁSA A FŐVÁROSBAN. 47 könnyen gyúrható anyag át meg át van járva növényi gyökérrostok nyomai- val és helyenkint igen apró csigák héjának töredékét is észleltem benne. Nem lehetetlen, hogy a Harris-bazár helyén egykor süppedékes árterület volt, amely- ben meggyűlt a víz. Ebből ülepedhetett le a növénynyomokat tartalmazó agya- gos, márgás homok. Magas vízállásnál a Duna ismételten elöntötte ezt a mély területet és kavicsot hordott bele, amint ezt az egymás fölött föllépő vékony kavicsszalagok bizonyítják. . ALSÓ MEDITERRÁN RÉTEGEK KIBUKKANÁSA A FŐVÁROS VII. KERÜLETÉBEN, A TELEP-UTUÁ BAN. Írta: VENDL ALADÁR dr.! s A főváros VII. kerületében, közel a zuglói villamos vasut végállomá- sához, a Telep-utcában, főgyűjtőcsatorna ásása alkalmából még a mult hóban két vastag, alsó mediterránjellegű Ostrea gíngensis. ScHLormn. került a kir. József műegyetem ásvány-földtani intézetébe. SCHAFARZIK FERENC tanár úr még azon a napon kiküldött engem a csatornázás színhelyére, hogy ott az alsó mediterrán jelenlétéről meggyőződjem. Sajnos azonban, akkor már az ostreákat tartalmazó rétegeket nem talál- tam feltárva. Mert a csatorna készítése azon a vonalon már annyira előre- haladt, hogy a kiásott mély árkot — a csatorna lerakása után — már be is tömték; tömedékül természetesen a kiásott anyagot használták fel. Csak köz- vetlenűl az újonnan épült községi iskola előtt volt akkor egy körülbelül 55 m mély profil feltárva. A legfelső réteg — közvetlenűl az út testének kavicsolt rétege alatt — humuszos homok, körülbelül 175 m vastagságban. Ez alatt körülbelül 4 méter vastagságban kavicsot találtam, melyet két ízben — 50, illetőleg 70 em vastag — homokréteg szakított meg. E kavicsrétegek nem zsákos kifejlődésűek., A kavi- csok anyaga legnagyobbrészt kvarc és kvarcit; de van köztük: gránit, gránitos gneisz, muszkovitgneisz, biotitgneisz, piroxénandezit, biotit-amfibólandezit, am- fibolandezit, kvarcporfir is. A kavics között levő homokrétegek szemecskéi szögletesek, élesek. A felső homokréteg egy kis próbájában a kvarcon kívül a következő ásványokat találtam: muszkovit, biotit, részben barna, részben bronzsárga, részben zöldes árnyalatú lemezkékben ; kevés chlorit, kalcit, mikro - klin, orthoklasz, plagioklasz ; aránylag sok zöld amfibol; barna amfibol, grá- nát, hipersztén, disthen, staurolit, apatit, zirkon. E kavics és homokrétegekben kövületet nem találni. 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1910 november hó 16-án tartott szakülésén. 48 VENDL ALADÁR Azok a rétegek, melyekből az ostreák előkerültek, a munkavezető s a munkások vallomása alapján, 7—7!2a m mélyen voltak a felszíntől az épen most említett kavics és homok alatt, körülbelül az új iskola keleti sarka előtt. Az ostreák kavicsos homokban fordultak elő. E kavicsos homokréteg vizet tar- talmazott s e vizes kavicsos homokból igen sok Ostrea gingensis, BSOHLOTH.- példány és töredéket gyűjtöttek a munkások. Sajnos más kövület ez alkalommal az ostreákon kívül nem került nap- fényre, úgy hogy csak az Ostrea gingensis, ScHLorH.-ra kell támaszkodnunk. Figyelembe véve azonban, hogy ez Ostrea gingensis. SCHLorTH. példányai itt igen nagy számban kavicsos homokban fordulnak elő, tehát hasonló körülmények közt, mint a főváros más alsó mediterrán lelőhelyén; továbbá, hogy ez ostreákon nagyobb koptatottság, görgetés nyoma nem látszik, tehát nem bemosott kövületek: el kell fogadni már ily csekély adat alapján is, hogy a Telep-utca altalajában — aránylag csekély mélységben — az alsómedi- terrán rétegek megvannak. Egyébként a Telep-utca csatornázása még nem készült el teljesen s a további ásások alkalmával minden bizonnyal több adat fog előkerülni. A POLGÁRDI PLIOCÉN CSONTLELET., (Előzetes jelentés.) Irta: KoRmos TIvADAR dr.! (A 11—19. ábrával.) Az 1909. év telén Lóczy LaJos dr., a m. kir. Földtani Intézet igazgatója a fejérmegyei Polgárdiban jártakor az ujonnan megnyitott alsó uradalmi mészkőbányában ősemlősök csontmaradványaira bukkant. Minthogy a mutatóba elhozott csontok között több hipparion-fog is volt, amelyek pliocén-voltuk révén a leletet legnagyobb figyelmünkre érdemesítették, a m. kir. Földtani Intézet elhatározta, hogy Polgárdiban, a csontok előfordulása helyén, rend- szeres kutatásokat végeztet. Miután az erre való engedelmet a bányák tulajdo- nosa: BarrHyány DLasos gróf úr a legnagyobb készséggel és előzékenységgel megadta s támogatásáról biztosított, a kir. Földtani Intézet részéről nekem jutott a szerencse, hogy Polgárdiban próbaásatást végezzek. Evégből 1910 április hó 14-én a helyszinére utaztam. A Lóczrtól megjelölt helyen már oda- érkezésem napján több hipparion-, rhinoceros- és sus-fogat, nemkülönben két szép gazella-állkapcsot találtam s ezek a leletek arra indítottak, hogy tíz napot töltsek megfeszített gyűjtő és preparáló munka közt Polgárdiban. 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1910 december hó 14-én tartott szakülésén. A POLGÁRDI PLIOCÉN CSONTLELET. 49 Az ekkor gyűjtött s eléggé változatos anyagot a Magyarhoni Földtani Társulat mult évi május hó 4-én tartott szakülésén mutattam be.!. A nem várt jó eredményen felbuzdulva, felkértük SEMSEI SEMSEXx ANDOR dr. urat, a kir. Földtani Intézet tiszteletbeli igazgatóját, hogy a polgárdi csontok lelőhelyén nagyobbszabású ásatásokra adna költséget. Az ő megszokott, párat- lan nagylelkűsége és BarrnHyány Lasos gróf úr újból megnyilatkozó önzetlen tudományszeretete oda segítették a Földtani Intézetet, hogy vezetésem alatt 1910 október hó 11-től november 16-ig, tehát öt héten át végeztethetett ásatá- sokat. E munkálatok eredménye az első próbaásatásét természetesen sokszoro- san meghaladja, amennyiben a gyűjtött kisebb-nagyobb csontváz- részek és fogak száma a 8000-et megközelíti! A fajok száma is szépen szaporodott, amennyiben az áprilisban gyűjtött 30 fajjal szemközt most már mintegy 45 van a kezem között. Igen örvendetes módon gyarapodott újabban a polgárdi gyűjtemény különösen az apró gerinces állatok csontmaradványai révén, amelyekre első gyűjtésem alkalmával nem sok gondot fordítottam. Most ezeket a gyűjtésközben nehezen észrevehető apróságokat úgy gyűjtöttem, hogy az azokat magába záró szívós agyagból még a helyszínén mintegy 3 g-nyit iszapoltam. A finom szitákon iszapolt anyagból hosszas, szemrontó munka árán keresgéltem ki az apró gerincesállat-maradványokat, amelyekből ezen a réven gazdag sorozatok állnak rendelkezésemre. Az októberi és novemberi ásatások minden fárasztó és felelősséggel teljes munkájában osztozott velem PÁvAt VAJNA FERExc dr. tanárjelölt úr is, akinek ezért ezen a helyen is legjobb köszönete- met fejezem ki. A második ásatás anyagát a Magyarhoni Földtani Társulat mult évi december hó 14-én tartott szakülésén? mutattam be vetített képek kiséretében, ami különösen az apró csontok szemléltetésére igen célszerű mód- szernek bizonyult. Tekintettel arra, hogy a 20 fiókot megtöltő terjedelmes csont- gyűjtemény tüzetes feldolgozása több évet igényel, valamint arra, hogy ezzel az anyaggal együtt a néhai Pernő Gyurától Baltaváron gyűjtött csontok is közelebbi tanulmányozásra várnak, az alábbiakban a polgárdi pliocén-állattár- saság előfordulását és faunisztikus viszonyait előzetesen a főbb vonásokban vázolni szükségesnek tartom. A) A lelőhely leirása. A lelőhely a Polgárdi községtől NNE-re 226 m tengerszintfeletti magas- ságra emelkedő Somlyóhegy SW lábánál, az 1909. év folyamán megnyitott alsó mészkőbányában van. Ezen a helyen a mészipartelep vezetősége azzal a célzattal kezdte meg a bányászatot, hogy az innen NW-re, mintegy 30 méter- rel magasabban fekvő nagy mészkőbánya talpát ilyen módon átvágva, annak a fejtőszintjét mélyebbre helyezzék. A fejtés és feldolgozás alatt álló, közelebb- 1 V. ö. Jegyzőkönyv a m. F.T. 1910 május 4-én tartott szaküléséről. Földt. Közl. XL. köt. 376—377. 1. 2 V. ö. Jegyzőkönyv a m. F. T. 1910 dec. hó 14-én tartott szaküléséről. Földt. Közl. XLI. köt. 1—2. f. Földtani Közlöny XLI. köt, 1911. 4 50 D: KORMOS TIVADAR ről meg nem határozható korú régibb paleozóos mészkő tömöttebb vagy kristá- lyosabb szövetű, túlnyomó részben fehéres színű kőzet, melynek rétegei vál- tozó hajlással WNW-irányban dőlnek. A Somlyóhegy s a hozzá NE felé csat- lakozó 229 m magas Szárhegy rögszerű mészkőtömegét NW—SE és NE—SW irányú vetődések, törések járják át, amelyeknek a mentén helyenként igen jellegzetes dörzsbrecciák észlelhetők. A felső bánya NW sarkában a fejtési munkálatok egy meredeken lefelé haladó tölcsér száját tárták fel, amelybe a második ásatás idejében Pávar VaJwsa dr. leereszkedett és mélységét aneroiddal 40 m-ben állapította meg. Csontok nem voltak ebben az üregben találhatók. 11. ábra. A somlyóhegyi alsó mészkőbánya képe 1910 április hó 20-án. A felső bánya SE széle fele agyaggal és mészkőtörmelékkel kitöltött hatalmas dolina látható ; ebben sem akadtunk csontok nyomára. Mint már említettem, a csontok lelőhelye az ujonnan megnyitott alsó bányában van, melynek a képét a munka kezdetén (1910 április 20) a 11. ábra tünteti fel. A kép jobboldalán (a bánya NW oldalán) látható világosabb ré- szek a szálban álló paleozóos mészkövet mutatják, míg a sötétebb foltok a mészkő karsztos üregeit kitöltő agyagrétegeket. Utóbbiak a bánya kibontott részén folytatódtak s a tulsó oldalon találták csakhamar kiékelődő végződésü- ket. Minthogy a csontokra Lóczy ottjárta előtt senkisem figyelt, a kitakarított részből temérdek becses csontmaradványt hordtak ki az agyaggal együtt töltés- anyagnak. Egy-két feltünőbb darabot azonban mégis félretettek s ezek voltak azok, amelyeket Lóczy igazgató úr először magával hozott Budapestre. Mire a A POLGÁRDI PLIOCÉN CSONTLELET, 51 második ásatás ideje elkövetkezett, a bánya talpát már jóval mélyebbre vág- ták. Ebből az [időből való a 12. kép, mely a mészkő üregeit kitöltő agyag települését már világosabban tünteti fel. A bánya NW oldalának a NE sarká- ban kezdődnek az agyagközbetelepülések, melyek egy — felül nagy mészkő- tömbökkel elzárt — kis dolinából indulnak ki s a bánya szállító vágatában lefelé húzódnak. A telepedést a 13. ábrán mellékelt vázlatos szelvény érzé- kíti. A felületet borító, mészkőtörmelékkel vegyes humusztakaró alatt 2—3 m vastag, szálban álló mészkőréteg következik. Ez alatt koptatott mészkődarabok és mészhomok láthatók, mely utóbbi felül zöldesszürke, alul pedig rozsdavörös tömött, szívós agyagba megy át. 12. ábra. A somlyóhegyi alsó bánya képe 1910 november havában. Ez az agyagtömeg a mészkő üregeit helyenként tetemes vastagságban tölti ki, csontok azonban csak a felsőbb rétegekben — kb. 2—2:50 méter mély- ségig — fordulnak elő benne, s a legtöbb itt is a legfelső, zöldesszürke rétegben volt gyűjthető. A 14. kép az alsó bánya NW oldalát 1910 november hó elején, az ásatási munkálatok előrehaladt stádiumában tünteti fel, amikor a csontos rétegek javarészét s a felettük lévő mészkősziklákat már lefejtettük. Az ábrán ---tel jelölt helyen még elszórtan mutatkoztak a csontok, lejebb (a képen ettől a helytől balra) azonban már nyomuk sem volt. Legtöbb csont volt abban a rétegben (4.), amelyet a 15. ábrán ---tel jelöltem. Erre különösen a sok Gazella- és Capreolus-maradvány volt jellemző. Azonkívül a csontok kivált- képpen még három vékony rétegben fordultak elő, amelyek közül a legalsóból (1.) igen sok teknős-ecsont (Testudo), a felette levőből (2.) több Ietitherium áll- 45 D! KORMOS TIVADAR 52 SZE s j 5 774 9 Í ; j f b b, Vh. am E KP I NNNNA 1 gy VS S Ű ren Í : E 2 7 valt ja ML 13. ábra. A polgárdi csontlelőhely vázlatos szelvénye. Mérték kb. 1 : 340. 1—4 — csontos rétegek ; 5 — rágcsáló-réteg ; pm — paleozóos mészkő ; pah — pannoniai agyag és homok ; a — pliocén agyag; ! — lösz ; Ah — humusz. A POLGÁRDI PLIOCÉN CSONTLELET, 53 kapocs, a 3-ból pedig temérdek Hipparion fog és végtagcsont került elő. Ezek az állatok gyakoriságukkal eléggé jól jellemzik a szóban lévő négy réteget, mindamellett, hogy nem kizárólagosan csak egy-egy szintben találhatók. E cson- tos rétegek között is fordulnak elő csontmaradványok, de korántsem oly nagy mennyiségben, mint a rétegekben. Mindezeket a viszonyokat a 13. ábrán közölt vázlatos szelvény érzékíti, melyen az a pont is látható (5.), ahol az apró álla- tok csontmaradványait nagy tömegben találtuk. Attól a ponttól — ahol a csontok elmaradnak — lefelé alig 10 méterre a paleozóos mészkő, agyaggal kitöltött üregeivel együtt a térszin alá merül s ezen a ponton pannoniai korú- 14. ábra. A polgárdi alsó bánya képe délkelet felől nézve (a kötéltől jobbra eső mészkő- és agyagrétegeket lebontattam). nak látszó sárgás agyag- és csillámos homokrétegek telepednek rá, amelyek helyenkint márgagumókat — néhol egész rétegeket — tartalmaznak. Ebben az üledékben, amely néhány méterrel lejebb szintén lebukik, kövületnek nyo- mára sem akadtam. A szelvény rétegeinek a sorát (1. 13. ábra) pleisztocén-korú, homokos völgyi lősz zárja le, amelyben vízicsigák ( Planorbis marginatus MüLt.) héja és vékony mészkő-kavicsszalagok észlelhetők. A lösz vastagsága 5—6 mé- ter. A mészipartelep zúzóműve mellett ásott kútban, 4 m. mélységben mammut- agyartöredéket találtak benne, ami a pleisztoczén korát valószínűvé teszi. A síkon — mint pl. a BarrHyánY-parkban s a vasút és a park közt az országút SHa-oldalán a felületen édesvízi mészkődarabok hevernek, amelyeknek a telepü- lési viszonyait nem ismerem. Kövületek ezekben a darabokban nem találhatók s így nem lehetetlen, hogy egyszerű réti mészkővel van dolgunk, 54 D: KORMOS TIVADAR Már eddig is széleskörű vita tárgyául szolgált az a kérdés, hogy mikép- pen került az alább ismertetett, igen különböző életmódra valló állattársaság a somlyóhegyi paleozóos mészkő üregeibe ? Mindamellett, hogy e kérdés megoldása korántsem könnyű feladat, a magam ezidőszerinti felfogását rögzíteni kötelességem. Én azt hiszem, hogy tekintettel arra, miszerint a csontok szétszórtan és jobbárajrétegek- ben fordulnak elő, a víz munkájától e kérdés megítélésénél el nem tekinthe- tünk, annál kevésbbé, mert semmi kétségünk nem lehet az iránt, hogy az 15. ábra. A somlyóhegyi alsó bánya képe délkeletről nézve. (A legtöbb csont a 7--tel jelzett rétegben volt.) agyaggal kitöltött karsztos, barlangszerű üregeket a víz vájta ki. Ennek — minden egyébtől eltekintve — jó bizonyságát adja a 16. ábra, mely 1910. no- vember hó 15-én, a második ásatás befejezése után készült. Ezen a képen az agyag között szálban maradt mészkőtuskók jól láthatók. Utóbbiak az agyagtól megtisztított részletnek teljesen barlangfenékszerű külsőt kölcsönöznek s egy- úttal a felső sziklákkal való összefüggést is jelzik. Rendkívül fontos és szerencsés körülmény az, hogy az üregek már a pliocén-kor folyamán megteltek agyaggal s ennek folytán pleisztocén- vagy Hyláne holocén-korú hordalék nem kerülhetett beléjük. Minthogy ilyen módon edtségtelen, hogy az üregeket megtöltő agyagot víz rakta le, valószínű az is, hogy a csontokat is a víz hordta be azokba. A nyílás valahol a fentebb emlí- A POLGÁRDI PLIOCÉN CSONTLELET. 55 tett s a szelvényen d-vel jelölt kis dolina tájékán lehetett. Az üregbe került csontok súlyuknál fogva csakhamar megültek s ez lehet az oka annak, hogy a 14. ábrán 3--tel jelölt ponttól lefelé az agyagban csontok már nem találhatók. Nehezebben oldható meg az a kérdés, hogy — miután a csontok ily- képpen másodlagos pliocén helyen vannak: honnan kerültek azok az üregekbe? A Somlyóhegy felülete oly kicsiny, hogy azon egész Hipparion- méneseket és Gazella-falkákat még abban az esetben sem igen feltételezhetünk, ha feltesszük, hogy a pliocénben a Somlyóhegy és a Szárhegy felülete a mai- nál egységesebb volt. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy ezen a karsztos. üreges mészkőhalmon, mely a pliocén idejében kb. 65 méterrel emelkedett ki a polgárdi síkból, valami buja növénytenyészet soha sem lehett s így bajos elképzelni, hogy mi vonzott a Somlyóhegyre annyi és olyan különböző élet- viszonyokra valló állatot? En azt hiszem, hogy ez a fauna rendes viszonyok közt talán nem is tartózkodott állandóan a Somlyóhegy és Szárhegy magasla- tain, hanem csak bizonyos esetekben, mint pl. esetleges vízáradáskor, erdő- vagy nádégés alkalmával keresett ott menedéket. Ilyenkor az inség és a raga- dozók garázdálkodása temérdek állatot elpusztíthatott. Utóbbiról a csontok közt található megrágott és összeharapdált darabok! tanuskodnak. Hogy aztán az így elpusztult állatok csontjai az időszakos esőzések és külö- sen a szubtropikus éghajlat alatt gyakori felhőszakadások alkalmával tömege- sen kerülhettek — persze csakis mint aedisjecta membras, — a mészkő üre- geibe, az természetes. Távol áll tőlem, hogy ezt a magyarázatot minden tekintetben kielégítő- nek és végérvényesnek tartsam. Minthogy azonban ez a kérdés polgárdi ása- tásaim alatt és azóta is sokat foglalkoztatott, az én felfogásomat, mint . esz- mét, megörökítésre érdemesnek tartom. Másként áll a dolog az apró állatok csontmaradványainak a tömeges előfordulásával (1. 13. ábra 5.). Ezek, úgy településüket, mint jellegüket tekintve, rendkívül emlékeztetnek azokra a barlangi csontleletekre, amelyeket NEHRIwG ? és mások ragadozó madarak hulladékának tartanak. Az ilyen kiöklendezett csonthalmazok településénél jellemző, hogy azok fészkekben és nagy tömegben fordulnak elő s az apró csontok közt a zsákmányul ejtett madarak (különösen tyúkfélék) zúzógyomrából származó apró, fényes kvarckavicsok is vannak. Legutóbb Kapiéó OrrokáR barátommal a Bükkhegység két barlangjában gyűj- töttünk ilyen arágcsáló-rétegeks-ből apró csontokat, köztük igen sok fajdéit is s az apró, fényes kvarckavicsokat ott is megtaláltuk. Ugyanilyenek gyűjthetők a polgárdi — apró csontokat tartalmazó — agyag iszapolt maradékából is, ahol egy pusztai tyúkfélének a csontjait szintén megtaláltam. A mikrofauna elemei közt legközönségesebbek a kigyócsigolyák és a gyíkpikke- lyek, amelyek ezerszámra voltak gyűjthetők, továbbá pusztai nyulak, 1 cOssements rongésv, CROIzET et JOBERT: Recherches sur les ossements fossiles du Puy-de-Dome. p. 90. V. pl. 1. 2 A. NEHRING: Die kleineren Wirbeltiere vom Schweizersbild bei Schaff- hausen. Denkschr. d. Schweiz. Naturf. Gesellseh. Bd. XXXV. p. 42—43. 56 Dr: KORMOS TIVADAR cickányfélék, hörcsögök és egyéb apró állatok csontjai. Ez a társaság teljesen olyan jellegű, mint a fiatalabb üledékekben hasonló viszonyok közt előforduló fauna lenni szokott s ezen a réven bizvást állíhatom, hogy a polgárdi apró csontok felhalmozódása a somlyóhegyi mészkő üregeiben hajdan ott tanyázott ragadozó madaraknak tulajdonítható. Roussillont kivéve, ahonnan DEPÉRET! több, a polgárdiakhoz hasonló apró állatot ismertet, nem tudok olyan Pikermi-tipusú faunát, ahonnan szá- mottevő mikrofauna lenne ismeretes. Apró állatok a pliocénben egyáltalában ritkák, vagyis helyesebben ritkán gyűjthetők s ezért a polgárdi mikrofauna a 16. ábra. A bánya képe a munka befejezésekor. dliocén világirodalmában a legnagyobb figyelemre tarthat igényt, annál is in- kább, mert ezek az állatok a Magyar Birodalom területére nézve egytől egyig újak s a hazai pliocénkorú apró gerinces állatok életébe, állatföldrajzi és filogenetikus viszonyainkba az első betekintést engedik. B) Rendszertani rész. Az alábbiakban rendszertani sorrendben közlöm azokat a fajokat, ame- lyeket ezideig — legalább a nemet illetőleg — meghatároznom sikerült. 1 CH. DEPÉRET: Les animaux pliocénes du Roussillon. Mém. de la S0c. Geol. France. Pal. 3. A POLGÁRDI PLIOCÉN CSONTLELET. 57 I. Emlősök. Nem : Mesopithecus WagGw. 1. Mesopithecus pentelici Wan. A majmok közül Magyarország terüle- téről eddig csak ez a faj ismeretes, és pedig PerHő révén,! Baltavárról. Pol- gárdiban mindössze egy kitünő állapotban levő fogát találtuk, amely ugyan némi tekintetben a roussilloni Dolichopithecus-hoz közelebbállónak látszik, de egyelőre, kellő összehasonlító anyag híján, ide sorolom. A kir. Földtani Intézet gyűjteményében van a Keletafrikában élő Cercopithecus sabaeus Cuv. egy fiatal példányának a koponyája; ennek a felső utolsó zápfoga szintén igen hasonlít a polgárdi foghoz. Az előzetes vizsgálatok mindezek alapján arról győztek meg, hogy — ha a genus nem is bizonyos — ebben az esetben egy igazi cerkófmajommal van dolgunk. Figyelemreméltó, hogy a mai cerkóf- majmok erdei állatok, amelyek kiváltképen a folyók mentét keresik fel elő- szeretettel. Nem: Sorex L. 2. Sorex sp. Egy apró faj állkapocstöredékei eléggé gyakoriak. Nem : CGrocidura WaAGL. 3. CGrocidura sp. Erőteljes szabású, szép fehérfogú állkapcsok és egyéb csontvázrészek. Gyakori. Nem: Talpa L. 4. Talpa sp. Egy kistermetű vakondok jellegzetes felső-karcsontja és egy hiányos állkapocs (4 foggal) képviseli eddig a Talpa-nemet, amely az előbbi két fajjal és egy — még eddig a genust illetőleg is meghatározatlan dene- vérrel — együtt a magyarországi pliocénben teljesen új. Nem: Hyaena Zimu. 5. Hyaena eximia RorH et WaGw. Ez a ragadozó, amelynek a fentebb említett rágott csontok összeharapdálásában mindenesetre része volt, a polgárdi húsevők közt az lIetitherium-mal együtt a leggyakoribb s inkább az alsóbb (2—3.) rétegekben fordult elő. Baltavárról szintén ismeretes. Nem: lcetitherium WaAgGx. 6. Ietitherium cf. hipparionum GERv. Magyarországra nézve teljesen új. Több igen szép állkapocstöredék, egyes fogak és néhány végtagcsont képviselik. 1 PerHő Gy.: Baltavár ősemlőseiről. M. kir. föld. int. évi jelent. 1884-ről, "63—64. I. 58 Dr: KORMOS TIVADAR Nem: Viverra L. 7—8. Viverra sp. Két, nagyobb fajtól származó állkapocs s egy kisebb fajtól való állcsonttöredék került elő a cibetmacskák neméből. Mind a két faj közelebbi tanulmányozást igényel. Néhány, a menyétfélékre emlékeztető fog és égyéb, apróbb ragadozó-csontok és fogak még szintén meghatározatlanok. Az itt felsoroltakon kívül még kb. 2—3 faj várható a tüzetes tanulmányok során. Nem: Machaerodus Kaur. 9. Machaerodus cultridens Cuv. Ezt a nagy macskát, amelyet PETHŐ is említ Baltavárról,! a polgárdi gyűjteményben két jellegzetes fog és talán né- hány — közelebbi tanulmányozásra váró — csont képviseli. 10. Machaerodus hungaricus n. Ezt — a feltételesen újnak vett — fajt egy rendkívül érdekes alsó állkapocs képviseli (1. 7. á.), amelynek mind a két ága megvan, összesen négy, teljesen ép foggal. 17. ábra. Machaerodus hungaricus n. (t. n.) AGE 1; A POLGÁRDI PLIOCÉN CSONTLELET, 59 Az állkapocs bizonyos bélyegekben és különösen méreteit tekintve, a Kavur-tól 1832-ben ! leírt M. ogygius-ra emlékeztet, amelyet WErrHorER 1888-ban Pikermiből M. Schlosseri néven közölt.? A részletekben azonban és kiváltképen abban, hogy csak egy csökevényes metszőfog-medre van, a polgárdi Machae- rodus ettől és úgy hiszem, valamennyi ismert fajtól eltér s ezért egyelőre új fajhoz tartozónak minősítem. Rendkívül érdekes az az állkapocs azért is, mert valami állat össze- vissza rágta. A baloldali ágon a rágás a fogsor előtt és mögött a foggyökerek tövéig terjed, míg a jobboldali ág annyira lerágott, hogy az állcsontnak alig harmadrésze van meg. A tépőfog épségben megvan, de a többi fogak támasz- tékukat elvesztették és kihullottak. A jobboldali tépőfog előtt az állcsont külső részéből egy darab gyűjtés közben kitörött és elveszett. A szemfogak hiányoz- tak. Ez a lelet alapos tanulmányt igényel. Nem: Felis, L. 11—12. Felis sp. Az igazi macskaféléket egy kisebb és egy nagyobb faj egyes fogai képviselik. A kisebbik faj emlékeztet arra, amelyet Gaupgx nagy munkájában ? cguatriéme espéces néven említ. Nem: Sciuroides, FoRsYTH MAJoR. 13. Sciuroides sp. Hgy mókusféle rágcsáló baloldali alsó állkapocs- töredékét három szép foggal egyelőre idesorozom. A magyarországi pliocénből ezideig mókus nem ismeretes. Nem : Steneofiber, E. GEorFrF. 14. Steneofiber sp. Három zápfog (fiatal állattól) és néhány metszőfog töredéke képviseli a harmadszori hódféléket a polgárdi gyüjteményben. Nem : Mus, L. 15. Egy közelebbről még meg nem határozott egérféle állat több szép állkapocstöredéke. Nem : Cricetus, LAcÉP. 16. Cricetus sp. A. hörcsögféléket egy kisebb faj 30 állkapocstöredéke és egyéb csontok képviselik. 1 J. J. KaAup: Description dossements fossiles, etc. p. 21. pl. I. és II. 2 A. WEITHOFER: Beitr. z. Kenntn. der Fauna von Pikermi bei Athen. Mojs. Beitr. z. Pal. Öst.-Ung. VI. Bd. p. 233. pl. XI. 3 A. Gaupgy: Animaux fossiles et géologie de VAttigue. Pl. XVII. f. 9. 60 D: KORMOS TIVADAR Nem : Spalax, GÜLDENST. 17. Spalax (Microspalax?) sp. A polgárdi rágcsáló rétegből egy kisebb Spalax-faj állkapocstöredéke és mintegy 30 laza foga került elő, melyeknek a tanulmányozását MÉHELY LaJos dr. úr, a földi kutyák klasszikus monografiá- jának a szerzője, volt szíves elvállalni. Sajnos, a vizsgálati anyag igen fogya- tékos és nem igen sokat igér. Pedig ez a Spalax a legrégibb képviselője nemé- nek, mezt a pliocénből igazi Spalax ezideig sehonnan sem ismeretes. Ilyen módon valószínű, hogy a polgárdi faj a legősibb valamennyi Spalax között, sőt talán épen az a közös pliocén ős, amelytől az összes negyedkori fajok származ- tathatók. Igen érdekes, hogy fogazatát tekintve, a NEHRrwa-től Palesztinából és Dél-Syriából leírt Spalax Ehrenbergi-hez igen közelállónak látszik. Ez annyi- ban nevezetes, mert MéÉnEnLy ezta fajt tartja a ma élő Spalax-fajok legősibb alakjának, illetőleg törzsfajának.! Nem: Hystrix, L. 18. Hystrix cf. primigenia, WaGx. Tarajos sülfélék maradványai Magyar- országról ezideig nem ismeretesek. Polgárdiban hat zápfog és egy felső rágó- fog került elő, amelyeket nagy valószínűséggel ehhez a fajhoz sorozhatunk. Nem : Myolagus, HENSEL. 19. Myolagus sp. Az apró pusztai nyulak (Ochotona, Lrszx) harmadkori őse szintén teljesen új jelenség a magyarországl pliocénben. Polgárdiban a leg- gyakoribb rágcsáló-állat, amelynek közel 50 állkapocstöredékét és több száz egyéb részét (egyes fogazat, astragalusokat, calcaneusokat, stb.) gyűjtöttem. Lehetséges, hogy új fajjal van dolgunk. Nem: Lepus, L. 20. Lepus sp. Valódi nyulak a harmadkorban még igen ritkák. Pol- gárdiból két igen szép állkapocstöredék van előttem; az egyik baloldali alsó, négy foggal, a másik felső, három foggal. Ez a nyúl jóval kisebb annál, amelyet DEPÉRET Roussillonból Lepus sp. néven említ.? Nem: Dinotherium, KaAup. 21. Dinotherium giganteum, Kaur. Ettől a fajtól mindössze egy szép moláris fog került elő a tavaszi ásatás alkalmával. Ez a fog a második színt- ben fordult el. MÉHELy L.: A földi kutyák fajai. Budapest, 1909. 49. 1. I. h. p. 59. pl. VILI. f. 36—37. a 2 A POLGÁRDI PLIOCÉN CSONTLELET. 61 Nem : Mastodon, Cuv. 92. Mastodon Pentelici, Gaupny et LaRr. Ezt a — Baltavárról szintén ismeretes — fajt polgárdi gyűjtésemben ugyancsak egy fog képviseli. Ezen a fogon kívül azonban van még a gyűjteményemben egy egészen fiatal állat fogának a töredéke, amely alighanem egy másik, nagyobb Mastodon- fajtól származik. Nem: Aceratherium, Kaur. 23. Aceratherium incisivum, Kaur. Három összetartozó felső zápfog, számos különálló fog és nyolc remek agyar van a kezem közt, amelyek ettől a fajtól valók. Nem : Ceratorhinus, GRAY. 24. Ceratorhinus cf. Schleiermacheri, Kaur. Hgy egész fogsor, egy agyar és mintegy 60 laza fog legnagyobb való- színűséggel ettől az orrszarvútól származtatható. Nem : Hipparion, CHRISTOL. 25. Hipparion gracile, Kaurp. A nagyobb állatok közül ez a leggyakoribb. Egyes fogai és végtagcsontjai százával gyűjthetők; utóbbiak azonban nem mindig jó megtartásúak és rendkívül szétszórt állapotban fekszenek az agyagrétegek- ben. Minden rétegben gyakoriak a Hipparion-maradványok, legtöbb azonban mégis a 3. rétegből került elő, amelyben más úgyszólván alig volt található. Mindamellett, hogy összefüggő csontok alig találhatók, sikerült mégis egy jobb- oldali hátulsó láb combalatti részét félig-meddig összeállí- tanom. A szélső metatarsus-ok és a csökevényes paták saj- nos nem voltak hozzáilleszthetők. A 18. ábra ennek a Hip- parion-lábnak a képe. Nem: Sus, L. 26. Sus erymanthius, Rorm et WaGws. A pikermi- disznó, melynek Baltaváron igen szép csontmaradványait gyűjtötte ParHő, Polgárdiban is gyakori. Több állkapocstöre- dék, számos laza fog és különböző csontok kerültek elő a gyűjtéseinkből, melyek közelebbi tanulmányozást igényelnek, annál inkább, minthogy a fogak közt lényeges különbségek mutatkoznak. 18. ábra. Hipparion gra- cile, KaAur. Jobb- oldali hátulsó láb (t. n. 1/5). 62 D: KORMOS TIVADAR Nem : Capreolus, H. Smirn. 27. Capreolus Lóczyi, Pont. Ennek a fajnak, amelyet PoHLiG Kapié ba- rátom munkájában! nemrég Cervus (Axis) Lóczyi néven írt volt le, ezideig csupán néhány agancstöredéke volt ismeretesBaltavárról, Polgárdiból és Fonyód- ról. PorniG a fajt ezekre az agancsokra alapította s azt az Acis nemhez sorozta. Mult évi ásatásaim révén ennek a fajnak mintegy 20 állkapocstöredéke, közel 80 kisebb-nagyobb agancs részlete, számos laza foga és egyéb csontvázrészlete van a kir. Földtani Intézet gyűjteményében, amelyek köze- lebbi vizsgálatra várnak. Tekintettel arra, hogy a fogazat a Capreolus caprea, Gnax-étől alig különbözik, annyit már most is mondhatok, hogy ez a szarvas- féle aligha Axis, hanem igazi őz, amit agancsának a jellege különben is men- ten elárul. Nem : Helladotherium, Gaupny. 28. Helladotherium Duvernoyi, Gaupgr. A Baltavárról ismeretes nagy zsiráfnak Polgárdiban három astragalusát gyűjtöttem. Csodálatosképpen foga nem volt található. Nem: Gazella, BLAINüv. 29. Gazella brevicornis, WaGwx. A Hipparion-nal együtt leggyakoribb a nagyobb állatok között. Mintegy 100 állkapocstöredékét, körülbelül ugyan- annyi — sajnos többnyire" korrodált állapotban levő — szarvcsapot és igen sok egyéb csontváz-részét gyűjtöttem. A Capreolus Lóczyi-val együtt ez a faj is a 4. rétegben volt a leggyakoribb. Nem: Tragocerus, GAUDRY. 30. Tragocerus amaltheus, Rorm et WaGwx. Néhány állkapocstöredék, sok laza fog, két szarvcsaptöredék és több más csont képviseli ezt a fajt a pol- gárdi gyűjteményben. II. Madarak. 31. Egy pusztai tyúkféle madár metacarpusa és ulna-töredéke képviselik egyelőre a madarakat. Ezek a csontok, mint fentebb említettem, a rágcsáló- rétegből kerültek elő. Ugyanott volt még több kisebb madárcsont is, amelyek azonban közelebbi tanulmányozást igényelnek. . 1 Kapió O.: A Balaton vidékének fosszilis emlős maradványai. Balat. tud. tanulm. eredm. I. köt. 1. rész, pal. függ. 21—23. 1. V. és 6. tábla. A POLGÁRDI PLIOCÉN CSONTLELET. 63 III. Csúszómászók. Nem: Vipera, LAUR. 32. Vipera sp. Egy Vipera-féle kígyó méregfogaiból közel 200darabot gyűjtöttem Polgárdiban. Előkerült azonkívül egy nagyobb mérges kígyó (? Bitis) néhány állkapocs-töredéke a méregfogakkal, egy vagy két siklóféle kígyó áll- kapocsrészletei és csigolyái, valamint egy nagy pusztai kígyó (Coelopeltis ?) csigolyái. Utóbbiak hasonlók azokhoz, amelyeket DEPÉRET idézett munkájában ! Roussillonból Coelopeltes Laurenti néven ismertet. Nem : Ophisaurus, ErcEw. 33. Ophisaurus pannonicus n. Az Ophisaurus-nem pliocén képviselője f ezideig tudtommal nem ismeretes. HILGENDORF a steinheimi miocénból ír le 19. ábra. Ophisaurus pannonicus n. 1 — dentale, 2 — premaxilla, 3 — pterygoideum. egy páncélos gyíkot, amely az Adriai- és Földközi-tenger mellékén élő Ophi- saurus (Pscudopus) apus, Parc.-hoz közel áll. HitGEwxpoRF ezt a fajt, amely- nek jó karban levő maradványait JAEKEL professzor úr szíves értesítése szerint 1 I. h. XVIII. t. 4—9. ábrák. 64 D: KORMOS TIVADAR a berlini múzeumban őrzik, nem tudta az Ophisaurus-nemmel azonosítani és: Propseudopus Fraasiü néven írta azt le.! A Polgárdiban talált Anguida, amely a rágcsáló rétegben gyakorinak volt mondható, eddigi vizsgálataim szerint igazi Ophisaurus és mint az Ophisaurus apus, Parr. legvalószínűbb közvetlen őse, összekötő kapocsul szolgál utóbbi és a miocén Propseudopus között. Ez a hatalmas gyík, mely Polgárdiban annak idején két méternél nagyobbra nőhetett, a törzsfejlődési és állatföldrajzi vonatkozások révén a legnagyobb figyelemre és gondos tanulmányozásra tarthat igényt, annál is inkább, mert számos — jó karban levő — maradványa áll a vizsgálat rendelkezésére. A polgárdi Ophisaurus néhány koponyarészletét (dentale, praemawxilla, pterygoideum) a 19. ábrán mutatom be. A Dalmáciában ma élő Ophisaurus apus, Panc.-tól ez a faj sok tekin- tetben eltér s ezért egyelőre, feltételesen új fajnak tekintem. Nem : Lacerta, L. 34. Lacerta sp. Egy valódi Lacerta állkapocstöredékei képviselik a gyikoknak ezt a nemét polgárdi gyűjtésemben, amelylyel együtt egy másik, közelebbről meg nem határozott gyíikféle is előfordul a rágcsáló rétegben. A Lacerta sp. dentale-je révén arra a fajra emlékeztet, amelyet DEPÉRET Roussillonból Lacerta ruscinensis néven közöl? Nem: Testudo, L. 35. Testudo n. sp. Egy igen nagy szárazföldi teknős több száz páncél- csontját és néhány nagyobb páncélrészletet gyűjtöttem Polgárdiban, amelyek- nek a legnagyobb része az első rétegből származik. Egyelőre feltételesen újnak veszem ezt a fajt, melynek társaságában egy másik, közelebbi tanulmányozást igénylő teknős néhány csontlemeze is előkerült. IV. Békafélék. Nem: Rana, 1. 36. Rana sp. Egy nagyobb faj számos állkapocstöredéke. V. Halak. 37—39. Három eddig közelebbről meg nem határozott halfaj fogai, csigolyái és úszószárnytüskéi képviselik Polgárdiban a legalsóbbrendű gerin- cesek rendjét. 1 F. HILGENDORF: Die Steinheimer Gürtelechse Propseudopus Fraasti. Zeit- schriít d. deutsch. geolog. Ges. Bd. XXXVII. p. 358—378. T. XV. u. XVI. 2 I. h. p. 168—170. T. XVIII. F. 10—14. PIRIT BOSZNIÁBÓL. Irta: Löw MÁRrowx dr. (A 20—22. ábrával.) A megvizsgált pirit lelőhelye Novi-Seher, mely Zepcétől északra mint- egy 10. km-nyire fekszik. A kristályok szerpentinbe vannak beágyazva és 20. ábra. Boszniai pirit hexaeder alakban. ereket képeznek abban. Az anyagot UHLYARIK BéÉra úrtól kaptam, hogy azt főkép rézércekre vizsgáljam meg, de az ére tiszta pirit volt. A kristályok 1—3 mm nagyok és három tipusba sorolhatók, melyek egymásba átmeneteket képeznek. Az első tipusnál a hexaéder az uralkodó forma (20. ábra). A másodiknál a hexaéder és oktaéder egyensúlyban feljőd- tek ki (21. ábraj; a harmadikra pedig a (210) pentagondodekaéder jellemző (22. ábra). A hexaéder (100) és pentagondodekaéder e(210), ha mint uralkodó forma jelennek meg, jó lapokkal bírnak, de a lap széle akkor is a szokott, a jellemző éllel párhuzamos rostozottsággal bír. A rombtizenkettős (110) mint keskeny lap jelenik meg s reflexei néha 49-on belül is ingadoznak. A legfényesebb és legszebb reflexeket mindig az oktaéder (111) és a nagyon kicsi deltoid huszonnégyes (211) lapok adják. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 5 66 DI LÖW MÁRTON E a egy 21. ábra. Boszniai pirit, amelyen a hexaeder s oktaéder egyensúlyban fejlődött ki. 22. ábra. Boszniai pirit pentagondodekaeder alakban. A kristályformák meghatározására a következő mérések szolgáltak : Mért Számított 1 al 100 : 110 44951" 459 0" TR 10 SSL Btajóa 7 Az RIZS Mat 0 :m tik kk Vogezi ki 19926" 199281/9" (ogát) 210 : 100 26932" 26934" 1 Dana Min. 1892. XX. és 84. PIRIT BOSZNIÁBÓL. 67 Ezen formák mellett még az igen rostozott hexaéder és e (210) penta- gondodekaéder övben kevésbbé határozott reflexekből a következő pentagon- dodekaéderekre lehet következtetni : Mért Számított 100 : 10.1.0 5 59421/9! ő 100 : 610 9997 99278/5" ds 100 : 410 14930" 14" 21/4" 0-0 br 5 100 : 540 389321/2" 389391/2" 100 : 11.3.0 15919" 159151/9" eztet 100 : 920 Í2535 129318/4" Igen gyakran a hexaéder és az e(210) pentagondodekaéder közötti pentagondodekaéderek reflexei egy fényszalagot alkotnak. Budapest, 1911 jan. 6-án. " BOURNONIT ÓRADNÁRÓL. (Előzetes jelentés.) Az 1909. év nyarán tett kirándulásom alkalmával érdekes, az irodalom- ban épen csak megemlített ! Bournonit birtokába jutottam. Ezeken eddigelé goniometrikus vizsgálatokkal a következő formákat álla- pítottam meg : a 100 o 101 b 010 x 102 c 001 z 201 m 110 d. 4141 e 210 p 223 l 320 u 112 n 011 p 113 3 021 9221 Z 031 A kristályok két tipusba tartoznak. Az egyiknek kísérő ásványa főleg szfalerit és pyrit, a másiknak legömbölyödött, megmart felületű galenit és plumosit. A részletesebb feldolgozást a közel jövőben fogom közölni. Budapest 1911 február 6-án. Dr. Löw MÁRTox. 1 ROZLOZSNIK PÁL, Földt. Int. Évijelentése 1907-ről, 120. A JUC-PATAKI GABBRO ZEOLIT-ÁSVÁNYAI KRASSÓ-SZÖRÉNY VÁRMEGYÉBEN. Írta: Mavgirz BÉLA dr. — A 23-ik ábrával. — A 1910. év augusztus havában néhány napot igen tisztelt elnökünk SCHAFABZIK FERENC dr. műegyetemi tanár úr társaságában az Alduna közetei- nek és földtani viszonyainak tanulmányozására fordítottam. Többek között fel- kerestük a nevezetes juc-pataki gabbro-előfordulást is, amely jelenleg hatalmas kőbányában van feltárva. Maga a gabbro általában rendkívül üde állapotban látható. Helyenkint az üde kőzeten át repedések vonulnak keresztül, amelyek- nek mentén a kőzet fehér kéreggel van bevonva. A kérget többféle anyag alkotja. Közvetlen a kőzeten magán egyrészt mészpátkéreg ül, másrészt pedig analcimkristályokkal van bevonva. Az analcimek apró, legfeljebb e mm-nyi víztiszta ikozitetraéderek, amelyek sűrűn egymás mellett, egymásba mintegy belenőve ülnek. A repedések falának egyes bemélyedt helyein, kisebb üregek- ben az analcimra reátelepedve rendkívülj finom színtelen tűket látunk, amelyek valóságos pamacsokat alkotnak. A tűk hossza alig haladja meg az 1 mm-t, vastagságuk 10—20 u; lapjaik fényesek és jól tükröznek, a mikroskop alatt teljesen átlátszók, úgy, hogy egyrészt a goniométeres, másrészt az optikai és kémiai vizsgálaton teljesen alkalmasaknak bizonyultak. Az optikai vizsgálat mindjárt kimutatta, hogy minden egyes tű két zeolitból áll: a tűnek az alzatra odanött része nátrolit, a szabadon álló vége pedig mezolit.k A két zeolit között nincsen semmiféle szabályos határ. A tűke a prizmalapok (110) és a piramislapok határolják. A prizmalapok elég jólt tükröznek; a prizmaszög, amelyet 20 kristályon mértem meg 86—879, közép- értékben 86" 30" és így kissé eltér a nátrolit és mezolit prizmaszögétől (80? 309); az eltérés oka talán a kémiai összetételben van. A piramislapnak a prizmához való hajlásszöge jól megegyezik a mezolitéval : (110) : (111) — 649 40, bár e szög csakis a mikroskop segítségével volt mérhető. Az optikai viszonyok a következők : 1. nátrolitnál: a tengelysík párhuzamos (010)-lappal, a hegyes pozitiv szögfelező a c tengely. A törési együtthatókat csakis erős törésű folyadékokba A JUC-PATAKI GABBROZEOLIT ÁSVÁNYAI KRASSÓ-SZÖRÉNY VÁRMEGYÉBEN. 69 való beágyazással lehetett közelítőleg megállapítani: a—1478 és r— 17490, a kettős törés körülbelül a kvarcéval egyezik meg; 2. a mezolitnál a legjellemzőbb sajátság a rendkívül gyenge kettős törés, mert y — a — 070005, a vékony tűk ket- tős törését csakis a gipszlemez segítségével lehet felismerni. A törési együtthatók értéke (szintén erős törési folyadékokba való beágyazás útján megállapítva) 17505 körül vannak. A finom tűk sósavban gyorsan kocsonyásodnak, a be- száradáskor az oldatból konyhasókockák kristályosodnak ki, kevés kénsav hozzáadása után az oldatból gipszkristálykák válnak ki. Mindezen reakciók azt bizonyítják, hogy a tűk ko- vasavat, kalciumot és nátriumot tartalmaznak. Miután a nátrolit és mezolit között a határ szabálytalan, valószínű, hogy a nátrolit kristályosodása után ezek a kristályok éte- tésnek voltak kitéve és az alkalommal a nátrolitkristálykák terminális lapjai leoldódtak és az így csonkán maradt priz- mákra rakódott reá megint a mezolit. A leírt mezolit-nátrolit-összenövéshez hasonló képződ- ményeket GönGex! írt le Friedrichsthal lelőhelyről (Bensen 23.ábra. Natrolit- mezolit-tű a juc- pataki gabbróból. mellett, Böhmisch-Leipa közelében). A tűk itt kissé nagyobbak: 3—7 mm hosszúság mellett 0-1—0-2 mm vastagok ; a tűk odanött vége nátrolit, amelyre szabályos elhatárolással mezolit nőtt reá és erre szabálytalan határral újra nátrolit nőtt reá. A mezolitnak ez az első biztosan megállapított lelőhelye. Kelt Budapesten 1911. január havában; a kir. József-műegyeotem ásvány- földtani Intézetében. 1 R. GögGEx: Über Mesolith. Tschermaks Mineralogisch-petrographische Mit- teilungen. XXVIII. 77. KÉT MAGYAR ÁSVÁNY KÉMIAI ELEMZÉSE. Írta: VENDL ALADÁR dr.! Az elemzett ásványok egyike a Dunabogdány mellett levő Csódihegy alsó kincstári bányájából származó dezmin, melynek előfordulását s morfológiai viszonyait KocH AnTraL dr. ismertette; másika pediga Somosújfalu hatá- rában levő cSátoross; nevű kőbánya gránátos amfibol-andezitjének geodái- ban előforduló chabasit, melyet SCHAFARZIK FERENc dr. úr adott át elemzés végett, miért e helyütt is őszinte köszönetet mondok. A chabasitot az apró kvarckristálykáktól kiválogatás és Thoulet-oldattal való elkülönítéssel válasz- tottam el. A porrá tört anyagokat szobahőmérsékleten, levegőn szárítottam ; a vizet izzítási veszteség révén határoztam meg. A szokott módon végzett elemzések adatai a következők : Csódihegyi dezmin : IVag 08 A SKÉROSHAÉS Te úzpecs 0249 CG Iza AB BAT ézet LES ááé ts ÜLI be HTZOS OV ÁR ELETE f AGONNT TIE OSS ZETÉNEK AE ly omas SL ZENÉN E ze esteket yet á 9 ÍR Úr HO Ea eszes esztet "ÁDÁÓN Összesen .. .. 997496 Ez adatoknak az újabb felfogás értelmében kifejezett értékeit a követ- kező táblázatban foglaltam össze : Alkotórész 99 KERESE Kek ő dess jen Egyenértékek 99 Nyav e ea a E ÖsÁZ AN NO:007B I 0-59 E (EDE ekes MIRO] 0-2887- 1:2361 23-36! 100-00 VE kez EE este] 10) 0:9401 76-05 ear a nyom SZEZONT EGB: B8 12361 1"2361 100-00 ÖBÁSZOT s szeszt SOSOB vagy SZO EZT dog 55 12361! 100-00 É 3: 7228 301":17 ÖGySRO es hez ő e ESV ES 2:4867 ] Köze, TEEe] 19-17 j Összesen I 99:72 ] 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1910 november hó 16-án tartott szakülésén. KÉT MAGYAR ÁSVÁNY KÉMIAI ELEMZÉSE. 71 Ez adatok egyeznek az irodalomban közölt értékekkel. A sátorosi chabasit összetétele : IN Dzs EAT ESTERE 1trő e MEZ [ REG COMES B ZENE E Tb 25 15010. a CM b Elle FON Vet AT golt IGY HÉS HL, MNSZ UN S yom SAVE, Era zt stés ES ÁSÁZ TÜZET et RO al NEEE Ve ja nyerő HST szzán ts JEE LE ÉSZRTSONNEÁR SSEL Led YT JG ÜL ESA gé étel a VES SZT Összesen 995390 Vagyis : Alkotórész 99 VEYEz A JER At ehát Egyenértékek 99 i NEZZE ee NT T10£91 0-0394 (]) I 2-83 Tr ég selyés SAE 0-08 0:"0020 0-14 ÚGEE SM SG OSZTAZ Za 3846g 14 19-55 7 100500 J Mg EV zés nyom j j AD É 2 zza S ÜSKOSTT 170819.) 77:58 Tk özemst ESRÉ nyom j SZO — Ű 53-27 ! 173946 ] 13946 " ! 100-00 ÖRÉSEÜS ös EKE 7:70 ) I vagy ] j SZOLSE ST Sz 3299 ask öéeetl egeszen est] pucsttt EST S sz ze kéz 98"75 19039 1] 136:51 ELO ezette zt IH0a:3B Összesen ... . Ezek az eredmények egyezők az eddig leírt chabasitok kémiai össze- tételével. Kelt Budapesten 1910., a kir. József Műegyetem ásvány-földtani inté- zetében. ADATOK A SZILIKÁTOLVADÉKOK ISMERETÉHEZ. Irta: NEUBAUER KONSTANTIN dr. Az itt leírt kisérleteket 1909. év nyarán Bécsben végeztem a CoRNELIO DoELTER Yv CysrERrcÓH tanár úr vezetése alatt álló egyetemi ásványtani intézet- ben, ahová dr. SCHAFABRZIK FERENc bányatanácsos, műegyetemi tanár úr jóin- dulata és bizalma folytán kerültem a petrogenézis és a fizikokémiai minera- logia módszereinek tanulmányozására. Kedves kötelességemnek teszek eleget, midőn a fentnevezett uraknak e helyütt is őszinte hálámat és köszönetemet fejezem ki jóindulatú támogatásukért és fáradozásaikért. Az általam vizsgált szilikátolvadékok három szilikát kölcsönös oldatából állottak. A vizsgált szilikátok : KALSi,Og KALSi, 09 85. CaMgSi, 0, 3-15CaFeSi, 0, Ezek a szilikátok a természetben is gyakran előfordulnak s leucit, or- thoklasz és diopszid név alatt ismeretesek. Százalékos összetételük a következő : Az ásvány neve Képlete Al, 0 CaO FeO [90 Jn Gat ette s Orthoklasz .. Diopszid -. -— KALSiO, 55"12 KALSi: Oz 64:82 Ca (Mg, Fe) Si,O, ] 54"52 — e 16:87 434 [ 15-79 — Ezen ásványok különböző arányaiból készítettem olvadékokat s ezeket vizsgáltam. A készített olvadékokban arányaik a következők voltak : Diopszid / Orthoklasz Iaés IDb 15 IIa és IIb 25 IIIa és IIIb IVa és IVDb 25 60 15 Vaés Vb 15 70 15 S így a vizsgált olvadékok százalékos kémiai összetétele, az egyes ásvá- nyok százalékos összetételéből és az olvadékok arányaiból számítva : ADATOK A SZILIKÁTOLVADÉKOK ISMERETÉHEZ. Za Iaés Ib IIa és IIb IIIa és IIIb IVa és IVD Vaés Vb 6"34 3"95 15-45 10 77 (dazeai 11"68 15"21 9"47 7"91 17"74 11"05 5"76 Amint tehát a második táblázatból kitünik, az orthoklasz aránya ezen olvadékokban állandó volt, míg a leucit és diopszid kölcsönös viszonya válto- zott. Maguknak az egyes ásványoknak előállítására vonatkozó főbb adatokat az alábbiakban foglalom össze. Megjegyzendő azonban, hogy az illető ásványok előállítására igen gyakran oly módszereket alkalmaztak, melyek a természetben lefolyó keletkezési folyamatoknak nem felelnek meg. Leucitot először HAUTE- FEUILLE állított elő (Compt. Rend. 90. 1880) azáltal, hogy sziliciumdioxidot aluminiumoxid feleslegével kaliumvanadinátban huzamosan hevített. ST. MEUNTIER (Compt. Rend. 90. 1880) kicsiny leucitkristályokat kapott, midőn aluminium- oxidra vörösizzáson sziliciumehloridot engedett hatni. Fontosabb ezeknél FovovÉ és MicHEL-LÉwy eljárása (Compt. Rend. 77. 1878 és 90. 1880), akik leucitot az alkatrészeknek platinatégelyben való összeolvasztása útján állítottak elő. CH. és G. FRIEDEL káliumhidroxid és kovasav vizes oldatának muszkovitra való hatása által állították elő (Bull. Soc. Min. Fr. 13. 1890). Az orthoklasz előállítása idegen anyagok hozzáadása nélkül mindezideig nem sikerült. E. BAUR az orthoklaszt az amorf kovasav és káliumaluminát víztartalmú olvadékából állította elő. (Zeitschr. für phys. Chemie 42. 1903.) Az augit, melynek egyik változata a diopszid is, ezeknél jóval könnyebben állítható elő mesterséges úton. FovovÉ és MicHEL-LÉwy, továbbá DOoELTER és MongozEvicz sok esetben észlelték az augit képződését szilikátolvadékokban, míg Vor az augitnak a salakokban való keletkezését vizsgálta. Az általam végzett kisérleteknél felada- tul tűztem ki, megvizsgálni, hogy ezen három szilikát elegyének olvadékából mily vegyületek válnak ki, mi ezeknek kiválási sorrendje és mily mértékben mutatkozik fagyáspontcsökkenés. Ezekkel kapcsolatban azonban sikerült még más, elméleti szempontból is fontos megfigyeléseket tennem, így például a kristályosodási sebességre és a túlhűtés nagyságára vonatkozólag, mely meg- figyeléseket az illető kisérletek leírásánál fogom tárgyalni. Mielőtt azonban végzett kisérleteimnek tüzetes leírásába kezdenék, az ismétlések lehető elkerü- lése végett az általam használt vizsgálati módszereket fogom összefoglalva részletesebben tárgyalni. A szilikátolvadékok vizsgálatánál legfontosabb a szükséges magas hőfok elérése. Vor és MoRkozEevicz kisérleteiket üveggyári kemencékben végezték, de ezeket használva, a folyamatok nem igen figyelhetők meg s a hőmérséklet változtatása is hatáskörünkön kívül esik s nagy nehézségekbe ütközik a hőfok pontos meghatározása is, miután a kemence különböző helyein a hőfok is igen különböző. Részint, hogy az itt említett kisérleti nehézségeket és pontat- 74 NEUBAUER KONSTANTIN lanságokat elkerüljék s részint, hogy a kisérletek magában a laboratoriumban legyenek elvégezhetők, FovovÉ és MicHEL-LÉwy, majd DoELTER s ennek tanít- ványai s utánuk mások is a LEcLERc-FouRourGwnox-féle gázfütéses kemencét használták. E kettős falu kemence chamotte-ból van készítve s méretei oly kicsinyek, hogy bármely vasállványra felszerelhető. Közönséges fuvólángot használva, körülbelül 15007 C. magas hőmérsékletet állíthatunk elő. Nagy előnye ezen kemencének az is, hogy kezelése egyszerű, olvadékunk kisérlet közben minden tisztátalanságtól védve van s a hőfok könnyen szabályozható vagy hosszabb időn át állandósítható. Az elektromos ellenállási kemence sok tekintetben felette áll a LECLERc-FouRgurawon-féle kályhának, de mivel állandó és tartós használat közben hamar tönkremegy, elálltam ennek használatától s én is a LECLERC-FOURGUIGNON-féle kemencét használtam kisérleteim folyamán. Az olvadékok készítésére használt anyagok a lehető legtisztábbak voltak s mérés előtt kiszáríttattak, illetve, ha lehetséges volt, ki is izzíttattak, hogy nedvességöket teljesen elveszítsék. Meg kell jegyeznem, hogy a hibák kikerülése céljából a K,O, CaO, MgO és FeO helyett a megfelelő karbonátokat használtam, melyek á hevítés következtében dissociáció folytán széndioxidjukat elvesztet- ték. A karbonát alakjában lemért oxidok mennyiségét természetesen mindig átszámítottam. A használt vegyszereknek az egyes olvadékoknak megfelelő mennyiségét egyszázad százaléknyi pontossággal lemérve s finom szitákon való sokszoros átszitálással a lehető legjobban összeelegyítve Rosr-féle tégelybe téve a LEcLERc-FoukourGwox-féle kemencében fokozatosan felhevítettem és meg- ömlesztettem, olyképen, hogy a keveréknek teljes összeolvadása körülbelül három óráig tartott. A keverék először összezsugorodott, majd az egyes sze- mek egymáshoz tapadtak s végre anélkül, hogy az átmenet élesen megfigyel- hető lett volna, egységes olvadékká olvadtak össze. Eközben azonban a készí- tendő olvadéknak megfelelő összetételű elegyet kis platinakanálkával folytonosan utánatöltöttem, úgy, hogy az olvasztás teljes befejezése után a tégely körül- belül kétharmad résznyire volt megtöltve. Az olvadékok a tégelyt általában nem támadták meg, az elkészített olvadék a tégelyből többnyire kivehető volt vagy csak egyes helyeken tapadt hozzá. Amidőn a szilikátolvadék teljesen meg volt már olvadva s egységes oldatot képezett, mintegy két órán át még megolvasztva tartottam s eközben platinarudacskával gyakorta felkevertem, egyrészt, hogy teljes egészében egyenlő összetételű olvadékot nyerjek s másrészt, hogy elősegítsem a nagyon viskosus olvadékból nehezen szabaduló buborékok távozását. Két óra letelte után az olvadékot a hőfok lassú csökkentése által huszonnégy órán keresztül lehütöt- tem, olyképen azonban, hogy a kihülés az olvadáspont közelében volt leglas- súbb, hogy ezáltal is elősegítsem a kristályok kiválását, vagyis hogy a túl- hűtést lehetőleg csökkentsem, míg a teljes megszilárdulás után időkimélés szempontjából már jóval gyorsabban hűtöttem. Az így előállított szilikátolva- dékokból mindenekelőtt vékonycsiszolatokat készítettem s ezeknek mikroszkópi vizsgálata alapján meghatároztam az olvadékból kivált vegyületeket. Ezen mikroszkópi vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy az olvadékok készítésénél a lehűtés még mindig túlságosan gyorsan végeztetett s így a kivált kristályok igen ADATOK A SZILIKÁTOLVADÉKOK ISMERETÉHEZ. 75 kicsinyek és tökéletlenek voltak s ezenkívül az olvadék tetemes része üvegesen merevedett meg. Elhatároztam tehát, hogy az összes olvadékokat még lassúbb kihűtéssel fogom újra elkészíteni. Az olvadékok készítésének módja az előbb követett módszerrel teljesen megegyezett, a lehűtést azonban nem huszonnégy óra alatt, hanem harminckét óra alatt végeztem. Az így előállított olvadékok- ban kivált kristályok már alkalmasak voltak mikroszkópos vizsgálatokra s egy- úttal sokkal kevesebb volt bennök az üvegesen megmerevedő rész is. Az ol- vadékban levő üvegesen megmerevedett rész teljes kiküszöbölése lehetetlen volt, de különben is előre volt látható, hogy az orthoklasz, rendkívül kicsiny kristályosodási sebessége miatt, legnagyobbrészt üvegesen fog megmerevedni. Ily módon két sorozat szilikátolvadékra tettem szert, melyek a kémiai össze- tételre nézve teljesen megegyeztek s csak a lehűtés időtartamában különböz- nek. Hogy ezen két sorozat megfelelő tagjait egymástól megkülönböztessem, az elsőket cap, az utóbbiakat cb, betűvel jelöltem meg. A mikroszkópos vizsgálat elvégzése után a szilikátolvadékokból még egy második vékonycsiszolatot is készítettem, melyet az olvadás- és fagyáspont meg- határozására használtam fel. Ezen meghatározások a DoELTER-féle, elektromos ellenállási kemencével felszerelt, kristályosító mikroszkóp segítségével végez- tettek. A kisérletek végrehajtásának módját, valamint a használt készülékeket később fogom röviden leírni, miután az olvadáspontmeghatározások dolgoza- tomnak úgyis egyik különálló fejezetét fogják képezni s áttérek az egyes kisér- letek behatóbb tárgyalásába, megjegyzem azonban, hogy az egyes kisérletek leírásánál az cas és ab, sorozat megfelelő olvadékjait egymás után veszem sorra, míg valóságban csak az cas sorozat teljes elkészítése után kezdettem meg a cb, sorozat tagjainak előállítását. I. a) kisérlet. A készített olvadék összetétele: 70 leucit 3- 15 diopszid -- 15 orthoklasz, vagy ennek megfelelően : SZOL SALO, - LFEO " Ca0s MgO: KÖ 5649 — 19-09 — 0-65 — 3-80 2-37 —— 17-60 A keverék aránylag könnyen szikkadt össze, de csak nagyon nehezen olvadt meg teljesen s a LEcLERc-FovuRgurGwox-kályhával elérhető legmagasabb hőmérsékletnél is nehezen folyós maradt, olyannyira, hogy csak igen nehezen és tökéletlenül volt keverhető. Az olvadék nagy viskositásának okát a leucit nagy mennyiségében keresem, mely épúgy, mint az orthoklasz is, egyedül megolvasztva, igen viskozus olvadékokat szolgáltat, amint azt DoELrERnek! és tanítványainak vizsgálatai bizonyítják. A viskozitás befolyása szilikátolva- dékok vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül, mert jelentékeny túltelítést, túlhűtést okoz. Előrelátható volt ennélfogva, hogy az olvadék csak nehezen és tökéletlenül fog kikristályosodni. 1 Az erre vonatkozó irodalom össze van foglalva C. DoELTER: Physikalisch- chemische Mineralogie című könyvében. 76 NEUBAUER KONSTANTIN Az olvadék nagy viskozitása ellenére is megkezdődött a leucit és diop- szidkristályok kiválása, de a lehűtés nem volt elegendő lassú ahhoz, hogy a keletkező kristályok megnövekedjenek s így behatóbb mikroszkópos vizsgálat- nak legyenek alávethetők, I. b) kisérlet. Csak annyiban tért el az előbbi kisérlettől, hogy a lehűtés huszonnégy óra helyett harminckét órán keresztül végeztetett. Az olvadék előállításánál az összeolvasztás időtartamát csökkentettem s e helyett inkább teljes olvadásban tartottam hosszabb ideig. Ezáltal elértem azt, hogy az olvadék valamivel könnyebben folyó lett, viskozitása csökkent s így könnyebben és jobban volt keverhető is, ami által a buborékok is köny- nyebben távozhattak s így tömöttebb, kevésbbé likacsos olvadékot nyertem, mely azonban most már jobban tapadt a tégelyhez is s onnan a tégely eltö- rése nélkül eltávolítható nem volt. A mikroszkópos vizgálat eredményesebb volt, mint az előző kisérletnél. Az olvadék legnagyobb részében kristályosan merevedett meg. A leucit és diopszid képezik itt is a kivált ásványokat, míg az orthoklasz üvegesen mere- vedett meg. Az első kiválási terméket a leucit képezi, melynek apró, nyolc- szögletes vagy gyakran kerekded keresztmetszetű kristályai képezik az olvadék legnagyobb részét. Az olvadékomban kivált leucit zárványmentes s hiányzanak a leucitra jellemző ikerlemezek is, ezen hiányok azonban a természetes kőze- tekben előforduló kicsiny leucitoknál is általánosan észleltettek. Egyéb saját- ságai azonban, mint a törésmutató nagysága, a nyolcszögletes keresztmetszet stb. teljesen megegyeznek a természetes leucit sajátságaival. A második kivá- lási termék a diopszid, mely a leucit kristályok közt fennmaradó hézagokat tölti ki, de nem képez jól kifejlődött kristályokat, hanem már kicsiny meny- nyiségénél is csak a kristályok vázát volt képes felépíteni, melyeknek üregeit a legutoljára megmerevedő s kicsiny kristályosodási sebességénél fogva kikris- tályosodni nem tudó orthoklasz anyagából képződött üveg tölti meg. II. a) kisérlet. Ezen kisérlet olvadéka 60 súlyrész leucitból, 25 súlyrész diopszidból és 15 súlyrész orthoklaszból áll s így ennek megfelelően összetétele : SIÓ NALOZETEO NSOZOÉMGOT "KÓ 5643 — 1675 108 634 395 1545 Az olvadék, úgy mint az előbbi esetben is, nehezen folyós maradt, de mindazonáltal észrevehető volt, hogy viskozitása valamivel csekélyebb, aminek oka abban van, hogy ezen olvadék összetételében a diopszid már jóval nagyobb mennyiségben szerepel. A készített vékonycsiszolatnak megvizsgálása által kitünt, hogy ez eset- ben sem volt elegendő a huszonnégy óráig tartó kihülés arra, hogy mikrosz- ADATOK A SZILIKÁTOLVADÉKOK ISMERETÉHEZ. 71) kópos vizsgálatra alkalmas kristályok váljanak ki, de meg volt állapítható a kivált diopszid mennyiségének növekedése. II. b) kisérlet. Az ezen kisérlettel készített olvadék összetétele megegyezik a II. a) olva- dékával, csak a kihülés ideje volt nagyobb. A belőle készített csiszolatnak mikroszkópos megvizsgálása alkalmával rögtön feltüntek a szépen kifejlődött s nagy leucitkristályok, melyek az olva- déknak több mint felét teszik ki. A kristályok az eddigieknél jóval nagyobbak, többnyire nyolcszögletes keresztmetszetűek s szinte kivétel nélkül üvegzárvá- nyokat tartalmaznak, melyeknek alakja és elrendeződése szabálytalan. A gipsz- lemez segítségével ezenkívül egyes kristályokon még az ikerlemezesség is ész- lelhető, úgy, hogy ezen kristályok a természetes leucitoknak minden tekintet- ben jól megfelelnek. Megemlítendő, hogy ezen leucitokban oly gyakori zárványok mindig csak üvegből állanak s egy esetben sem találtam bennök kettősen fénytörő zárványt, holott leucitokban gyakoriak a különféle piroxéneknek s így a diopszidnak is zárványai. A diopszid ezúttal is a leucitkristályok közötti hézagokat tölti ki az üve- gesen megmerevedő orthoklasszal együtt. A kiválás sorrendje tehát ezen olva- déknál is: leucit, diopszid és orthoklasz-üveg. Feltünő, hogy ezen olvadéknál bizonyos fokú differenciálódás is észlel- hető, amennyiben az olvadék felső részében aránylag több s nagyobb leucit- kristály található, mint az olvadék alsó részében, sőt vannak egyes kisebb olyan részek is, melyekben a leucitok szorosan egymás mellé sorakoznak, úgy, hogy hézagok közöttük nem is maradnak. Az olvadék alsó részében a leucit- kristályok kisebbek s a köztük levő hézagokat tölti ki a diopszid s az arány- lag kevés üveg. III. a) kisérlet. A készített olvadék összetétele 42:5 súlyrész leucit -3- 42:5 súlyrész diop- szid -3- 15 súlyrész orthoklasz s kémiai összetétele százalékokban kifejezve : SZOL NKATROZ Ae FeRORK ONOS a MON, 20 56-32 — 12-67 —1-85 — 10-77 — 6-71 — 11-68 A keverék sokkal könnyebben olvadt meg, mint az előbbi kisérletek keveréke s viskoziítása is jóval kisebb volt. Ezen kisérlet végrehajtásánál a tégely megrepedt s az olvadék egyrésze kifolyt. Megszüntettem tehát a hevítést s a megrepedt tégelyt a még benne maradt olvadékkal együtt kivettem a ke- mencéből. Az olvadék ennek következtében üvegesen merevedett meg s ezen üveg átlátszó s világos zöldszínű. A kisérletet megismételve, halványan zöldes- sárga, tömött, csak kevéssé likacsos olvadékot nyertem, mely megolvadt álla- potban könnyen volt keverhető, megmeredve a tégely falához tapadt s abból kivehető nem volt. A tégelyt azonban ezen olvadék sem támadta meg s így annak anyagából sem vehetett fel. A mikroszkópos vizsgálat ezen olvadéknál 78 NEUBAUER KONSTANTIN is azt mutatta, hogy a kihülés túlságosan gyors volt ahhoz, hogy mérésekre alkalmas kristályok képződhessenek. III. b) kisérlet. Ezen kisérlet az előbbinek megismétlése. Az olvadék az előbbinél is sokkal tömöttebb s pórcsok csak elszórtan, itt-ott vannak benne. Az optikai vizsgálat alkalmával leucitot, diopszidot s üveget tudtam meghatározni. A leucit mennyisége ezen olvadékban jóval kisebb, mint az előző I. és IL kisérletekben, ami az olvadék összetételéből önként következik. A kristályok nagyságra és a kifejlődés jóságára nézve sem érik el az előbbi II. b) olvadékból kivált leucitkristályokat. Rendesen lekerekített keresztmet- szetűek s csak ritkán nyolcszögletesek. Az ikerlemezesség azonban ezen kris- tályok legtöbbjén is észlelhető volt. Fontos jelenség ezen olvadéknál, hogy bár a leucitok legnagyobb része csakis üvegzárványokat tartalmaz, találunk benne olyan leucitokat is, melyekben az üvegzárványok mellett diopszidzárványok is vannak. Feltünő ezúttal, hogy a csak üvegzárványokat tartalmazó leucitok felülete egy kissé korrodálva is van. Ezen feltünő jelenségek magyarázatát a következőkben vélem megadhatni. Jelen esetben az orthoklasz van az eutek- tikus elegyhez viszonyítva a legkisebb mennyiségben, mert a kivált ásványok között feltalálható nem volt. A leucit-diopszid eutektikumot tekintve pedig a leucit van túlsúlyban, amit bizonyítanak az először kivált és csak üvegzárvá- nyokat tarialmazó leucitkristályok. Amidőn azonban a leucitkristályok folyta- tólagos kiválása folytán a leucitdiopszid eutektikum eléretett, nem következett be a leucit és diopszid eutektikus elegyének kiválása, hanem az olvadék vis- kozitása következtében folytatódott a leucit kiválása, aminek hatására túlhütés, túltelítés állott be. Midőn ezen túltelítés végre megszünt, a most már túlsúly- ban lévő diopszid nagymennyiségű kiválása állott be s a gyors kiválás követ- keztében felszabaduló jelentékeny olvadási hő a leucitok felületét újra meg- olvasztotta, korrodálta. Midőn a diopszid kiválása által az eutektikum újra eléretett, beállt végre a leucit és diopszid együttes kiválása s így lehetséges volt, hogy a most kiváló leucitok a már régebben kivált diopszidkristálykákat magukba zárják s egyuttal megérthető az elsődleges kiválású s csak üvegzár- ványokat magukban foglaló leucitkristályok korrodált felülete is. Hogy ortho- klasz a kivált ásványok között nem volt feltalálható, az annak jele, hogy a leucit és diopszid esekély mennyisége az orthoklasszal együtt még a ternür eutektikum elérése előtt üvegesen merevedett meg. IV. a) kisérlet. A készített olvadék 25 súlyrész leucitból, 60 súlyrész diopszidból és 15 súlyrész orthoklaszból állott, mely elegynek megfelelő százalékos kémiai összetétel a következő : Si0, Ala 1. Fe CaO MgO KO 56-22 858 2:61 15-21 947 791 ADATOK A SZILIKÁVOLVADÉKOK ISMERETÉHEZ. 79 A keverék könnyen olvadt meg s eléggé hígfolyó olvadékot képezett. A lehütés alkalmával azonban a tégely elcsúszott s a kemencének egy sokkal alacsonyabb hőmérsékletű részébe esett. Az így bekövetkezett gyors kihülés következtében az olvadék üvegesen merevedett meg. A keletkezett üveg azon- ban nem volt átlátszó, mint a III. a) kisérletnél, hanem átlátszatlan. Feltünő azonban, hogy ezen üvegnél is észrevehetünk bizonyos fokú differenciálódást, amennyiben az üvegen sárga és kékes színű sávokat látunk váltakozva. Mivel ezen kisérlet csakis üveget eredményezett, az olvadék mikroszkópos vizsgálata teljesen felesleges volt. IV. D) kisérlet. A kisérlet anyagát ugyanolyan összetételű keverék szolgáltatta, mint az előző IV. a) kisérletnél. A nyert olvadék majdnem porusmentes, szürkészöld színű, melynek kristályos szerkezete szabad szemmel is jól látható. Ez az olvadék a tégelyből kivehető nem volt. Az olvadék szerkezete gyengén rostos s a rostok az olvadék felső részéből a tégely alja felé irányulnak. A mikroszkópiai vizsgálat szerint ezen olvadék megmerevedése is a leucit kiválásával kezdődött. A leucitkristályok kisebbek s sokkal gyérebben is talál- hatók, mint az előző olvadékokban. Üvegzárványokat elég gyakran találunk bennök, ámbár legnagyobb részük teljesen mentes zárványoktól. Keresztmet- szetük kerekded vagy szabálytalan s csak ritkán találunk nyolcszögletes kereszt- metszetű kristályokat. Keresztezett nikolok között vizsgálva, ezek is izotropok- nak mutatkoznak, tehát normális leucitokként viselkednek, azonban gipszlemez segélyével ezeken is észlelhetünk kettőstörést s az ikerlemezességet elég jól mutatják. A leucitok diopszidkristályokba vannak zárva, tehát a leucit kiválása után kezdődött csak meg a diopszid kiválása, melynek kristályai ez esetben sem fejlődtek ki jól, hanem többnyire csak vázszerűen képződtek ki s ennek üregeit tölti ki az utoljára megmerevedő üveg. A leucitokat magukban foglaló diopszidok rendesen nagyok, ezek mellett azonban találunk kisebb, jobban fej- lett diopszidkristályokat is, melyek leucitzárványokkal nem bírnak, hanem a leucitok mellett képződtek. Ebből is jól megítélhető, hogy a kiválás a követ- kező sorrendben ment végbe : E Az eutektikumhoz képest túlsúlyban levő leucit kiválása után a leucit és diopszid elegye vált ki mindaddig, míg végre az utolsó részlet a túlságosan növekedő viskozitás végett üvegesen merevedett meg. V. a) és b) kisérlet. Az a kisérlet végrehajtásánál a tégely megrepedt s csak így üveget szol- gáltatott, míg a második kisérlet jól sikerült s szépen kristályosodott olvadékot nyujtott. A készített olvadék összetétele: 15 súlyrész leucit, 70 súlyrész diop- szid és 15 súlyrész orthoklasz s az ennek megfelelő százalékos kémiai ösz- szetétel : ISO At5O0a. Fe0 CaO MgO K,O 56-16 625 3704 17-74. 11705 5776 80 NEUBAUER KONSTANTIN A nyert üveg sötét zöldesbarnaszínű s kisebb szilánkjai átlátszók. Ás- ványkiválásnak benne nyoma sincsen. A lassú kihüléssel nyert kristályos olvadék teljesen porusmentes, szürkés-zöldes színű s a kristályos szerkezet szabad szemmel is észlelhető. Megolvadt állapotban annyira híg volt, hogy a tégelyből kiönteni is lehetett. Az összes olvadékok között ennek volt legkisebb viskozitása s úgy mint az eddigi olvadékok is, ez sem támadta meg a tégely anyagát. Az olvadékból készített vékonycsiszolatnak mikroszkópos vizsgálata több szempontból igen fontos eredményeket szolgáltatott. A leucit, :mely az összes eddigi olvadékokban mint először kiváló vegyület szerepelt, ezen olvadékban csak igen gyéren lép fel. Határozottan csak a diopszid minősítendő az először kiváló elegyrésznek. Kristályai, melyek elérik az 5 mm nagyságot is, képezik az olvadéknak legnagyobb részét, míg a leucit csak szórványosan s kisebb diopszidkristályok társaságában fordul elő. Az eutektikus elegyhez viszonyítva tehát ezen olvadékban már a diopszid van túlsúlyban s így ez képezi az elő- ször kiváló elegyrészt, míg a leucit a diopsziddal együtt mint eutektikus elegy vált ki. A képződött üvegnek aránylag nagy mennyisége az eutektikus elegy kis mennyiségével szemben azt mutatja, hogy az olvadék nem sokkal az eutektikus elegy kiválása után teljesen megmerevedett. Megállapítható ennélfogva, hogy a leucit és diopszid közötti eutektikum a 60:25 és a 70:15 arányok között van, mindenesetre sokkal közelebb az előbbihez, mint az utóbbihoz, mert az V. b) kisérletben csak a diopszid legnagyobb részének kiválása után kezdődött meg az eutektikus elegy kiválása, míg a IV. b) kisérletnél már a leucitnak aránylag sokkal kisebb mennyiségű kiválása után állt be az eutektikum. A diopszid egyrésze, úgy mint az előző kisérleteknél is, csak vázszerűen kép- ződött ki s üregei üveg által vannak kitöltve, másrésze azonban jól kifejlődött kristályokat képez. Feltünő és igen fontos jelenség, hogy ezen jól kifejlett diopszidkristályok kivétel nélkül zonális szerkezetűek. A kristályok belső magja színtelen vagy igen gyengén zöldes színű s ezt mindinkább sötétebb sárga gyűrűk veszik körül, melyeknek kioltási iránya is eltér a belső magnak kiol- tási irányától. Ezen jelenség, mely a természeses diopszidoknál s sok más szilikátnál is észlelhető, csak úgy magyarázható, hogy a kezdetben keletkező belső része a kristályoknak kevesebb vastartalommal bír, mint a külső övek, vagyis, hogy a kristályok növekedése közben folyton nagyobb vastartalmú rétegek rakódtak le. A diopszidok zonális szerkezetéből következtetést vonhatunk ezen olva- déknak aránylag csekély túltelítettségére.! A kiválás folyamán ugyanis változni fog az olvadék összetétele s ennek következtében folytonosan változik a kiváló vegyület is, ha elegykristályokat vizsgálunk, mint jelen esetben, ahol a diopzid komponenseit a Ca MgSi, 0, és CalFe si, 0, isomorph vegyületek képezik. A kiváló elegyrészek összetételének folytonos változása következtében zonális szerkezetű kristályok keletkeznek, de ez csak akkor lehetséges. ha a viskositás következtében fellépő túltelítés nem nagy. Ellenkező esetben ugyanis meg van 1 J. H. L. Vosr: Tscherm. min.-petr. Mitt. XXIV. 483. ADATOK A SZILIKÁTOLVADÉKOK ISMERETÉHEZ. 81 akadályozva az egyensúlyi állapotnak gyors beállása és folytonos változása, s így hosszabb időn keresztül egyenlő összetételű kristályok fognak kiválni. Azon esetben, ha túltelítés nem lép fel az összetétel változása folytonos, s a zónák nincsenek elhatárolva, hanem egymásba folynak. Kisebb mértékű túltelítésnél pedig az összetétel szakaszonként változik s az egyes övek egy- mástól többé-kevésbbé el vannak határolva, mint jelen esetben. Ha áttekintjük a végzett kisérletek eredményeit, akkor mindenekelőtt feltűnik, hogy a kölcsönös oldatot képező három szilikát, a leucit, diopzid és orthoklasz közül az olvadékban kiválva csak az első kettő volt található, míg az orthoklasz egyetlen esetben sem észleltetett, hanem mindig üvegesen mere- vedett meg. Ennek oka csakis abban lehet, hogy az orthoklasz csekély mennyi- ségénél fogva — minden olvadék csak 1590 orthoklaszt tartalmazott — egyik olvadékban sem volt az eutektikus elegyhez túlsúlyban, s így az utóljára kiváló elegyrészt képezte. A leucit és diopzid folytatólagos kiválása folytán az olva- dék viskositása erősen növekedett, a túltelítés is folyton nagyobb lett, s végre az olvadéknak ezen részlete üveget képezett. Az orthoklasz viselkedése annál is inkább érthető, mert ösmeretes a kristályosodásra való csekély hajlama. A kísérletek legnagyobb részénél a kiválás sorrendje a következő volt: leucit, leucit és diopzid, s végül üveg, míg az V. a) és b) kísérleteknél a kivá- lási sorrend : diopzid, diopzid és leucit s vég;l üveg. Mindkét esetben sikerült a kiválási sorrendjét a fizikai kémia törvényeinek alapján megmagyarázni, s kimutatni, hogy a leucit és diopzid közötti eutektikum a 60 :25 és 70:15 ará- nyok között van, közelebb az első, mint a második arányhoz. Egy esetben (II. b) kísérlet) a kiválás sorrendje ez volt: leucit, diopzid, leucit és diopzid, s végül üveg. Ez a sorrend az első pillanatban feltűnő, de a túltelítés tekin- tetbe vételével ugyancsak ki volt magyarázható fizikai-kémiai alapon. Á vizs- gált olvadékokra nézve tehát minden esetben ki volt mutatható, hogy oldatok módjára viselkednek, s mindenben követik a fizikai-kémia törvényeit. Olvadáspont meghatározások. A szilikátolvadékok olvadáspontjainak meghatározására többféle eljárást is követnek, de mindegyikénél találunk kisebb-nagyobb hibaforrásokat. Voar (Die Silikatsehmelzlösungen II.) a kihülési görbe megállapításának segélyével határozza meg az olvadáspontot, de módszerének nagy hátránya, hogy az olvadék nem keverhető, s így annak hőmérséklete nem egyenletes az egész tömegben, másrészt az általa megkívánt 15—20 kg-nyi mennyiséggel dolgozni laboratoriumi kísérleteknél szinte lehetetlen. DoELTER C. az olvadáspont meghatározások módszereinek egész sorát dolgozta ki, melyek leírását összefoglalta aDie Untersuchungsmethoden bei Silikatschmelzens,, című értekezésében, legjobbnak azonban ő is az általa aján- lott optikai módszert tartja. A mérést ezen módszer szerint az általa szer- kesztett mikroskóppal végezzük, melynek asztalkájára elektromos kemence van vertikális állásban szerelve. A kísérlet folyamatait tehát ezen készülékkel foly- Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 6 82 NEUBAUER KONSTANTIN tonosan, jól figyelhetjük meg. A megolvasztandó szilikát kvarccsészébe helyez- tetik s platina háromlábra állítva kerül a kemencébe. Készülékének leírása a wieni akadémia közleményeiben jelent meg. Ezen módszer egységes szilikátvegyületek olvadáspontjának meghatáro- zására kétségtelenül a legpontosabb, s DoELTER is nagyszámú, általánosan elfogadott méréseit ennek segélyével végezte. Különböző összetételű szilikát- kristályok elegyének olvadáspontját azonban ezen módszerrel meghatározni nem lehet, annál kevésbé, mert ilyen nem is létezik. Különböző kristályok keverékének hevítésénél, először a legalacsonyabb olvadáspontú fog megolvadni, s egyuttal oldólag fog hatni a még meg nem olvadt kristályokra. Az olvadás tehát a legalacsonyabb olvadáspontú anyag olvadáspontján kezdődik, s befejez- tetik a legmagasabb olvadáspont elérése előtt. A kísérletek ezen nagy hibája következtében tagadja DoELTER, hogy szilikátolvadékoknál fagyáspontcsökkenés mutatkoznék s állítja azt, hogy az elegyek olvadáspontját a komponensek olvadáspontjainak középértéke adja meg.! Helyes eredményeket csakis akkor kaphatunk, ha nem az olvadás, hanem a fagyás tüneményeit vizsgáljuk. DoELTER és tanítványai is észlelték, hogy a kifagyás sokkal alacsonyabb hőmérsékleten történik, ezen jelenséget azonban teljesen a túlhűtés rovására magyarázták. Olvadáspont meghatározásaimnál én is a DoELTER-féle mikroszkópot használtam, s megfigyeltem úgy az olvadás, mint a kifagyás tüneményeit. A hőfokmérésre LE CHATELIER-féle pirométer szolgált, melynek adatait úgy kísérleteim előtt, mint után vegytiszta arany olvadáspontjának meghatározásával ellenőriztem s a két esetben az arany olvadáspontjául 10629 C-t találtam, ami HorzBoRn legújabb adatával (10639 C) egy foknyi különbséggel megegyezik, s így nem volt szükséges a pirométer adatainak redukálása. A hőmérséklet emelése ellenállás segélyével történt, oly- képen, hogy percenként átlag 109 C volt az emelkedés s az olvadás folyamat alatt csak 2—39. 1. kísérlet. A kísérlet anyagát a II. b) olvadék szolgáltatta. 12059 Az olvadék szélei legömbölyödnek. 12307 Egyes helyeken az olvadék cseppekké folyik össze. 12607 Mindinkább több és több csepp képződik. 12759 Legnagyobb részében folyékony. 12907 Az olvadék teljesen megolvadt. 1290—11707 A kihűlés folyamata. Az olvadék folyékony. 11709 A kiválás kezdete. 11607 A kiválás mindinkább folytatódik. 108097 Az olvadék teljesen megmerevedett, legnagyobb része üvegesen. A II. b) olvadék olvadása tehát megkezdődött 12059-on és befejeződött 12909-on. A kifagyás kezdete 117097 hőmérsékleten volt. 1 (Sitzungsber. d. k. Akad. d. Wiss. in Wien. Math.-naturw. KI. CXVIII. 1909. Az előbb említett értekezés ugyanitt CXV. kötet 1906.) ADATOK A SZILIKÁTOLVADÉKOK ISMERETÉHEZ. 83 2. kísérlet. Olvadáspont meghatározásra a III. b) olvadék használtatott. A kísérlet lefolyása a következő volt : 11959 Az olvadás megkezdődött. 12107 A csiszolat szélei meg vannak olvadva. 12309 Az olvadás mindinkább előrehalad. 12509 Egyes cseppek képződnek. 12607 Az olvadék legnagyobb része megolvadt. 12709" Minden meg van olvadva. 1270—11309 Kihűlés. Az olvadék folyékony. 11257 A kifagyás kezdete. 1125—10407 A kifagyás folyamata. 10407-on már az egész olvadék meg van meredve. Az olvadás tehát 11959-on kezdődött, s 12709-on fejeződött be. A kivá- lás kezdete 11259-on történt meg. 3. kísérlet. B kísérlet anyagát a IV. b) olvadék szolgáltatta, s főbb adatai a kö- vetkezők : 11907 Az olvadás kezdetét vette. 12109 A szélek meg vannak olvadva. 12307 Cseppek képződése. 12459 Az olvadék legnagyobb része megolvadt. 12559 Minden meg van olvadva. 1255—10909 A kihűlés alatt az olvadék folyékony marad. 10909 A kiválás kezdete. 3 1090—10159 A kiválás mindinkább növekedik; a kihűlés végén az olva- dék üvegesen merevedik meg. 10159 Az egész olvadék szilárd. Ezen kísérletnél tehát a IV. b) olvadék megolvadása 1190—12557 hő- mérsékleti határok között ment végbe, míg a kifagyás 10909-on kezdődött meg. A. kísérlet. Ezen kísérletnél az V. b) olvadék használtatott fel. 12059 A csiszolat a széleken kezd megolvadni. 12259 Egyes cseppek képződnek. 12359 Az olvadék legnagyobb része megolvadt. 12459 Az egész olvadék folyékony. 1245—11159 A kihűlés folyamata. 11159 A kiválás kezdete. Az ölvadékból diopszidkristályok kezdenek ki- válni, melyek oly gyorsan növekedtek, hogy célszerűnek látszott növekedésü- ket megmérni. 6r 84 NEUBAUER KONSTANTIN 1115—10857 A kihűlés ezen határok között 19 percig tartott, s az ezen időközben kivált diopszidtűk hosszúsága méretett meg mikrométer segélyével. 105097 Az olvadék teljesen meg van szilárdulva. Az V. b) olvadék megolvadása tehát 12059 és 12459 között megy végbe, míg a kiválás 11159-on veszi kezdetét. x DoELTER C. az olvadékjaimban előforduló egyes szilikátok olvadáspontjait következőkép határozta meg : ! TETÉSE ee ATS TEARS S esz B TÉS fest. 13102 do pszta esse öt ts etez zi e 009 a OTTO TASZ A ven sze e 11909 Ha ezen olvadáspontok figyelembe vételével vizsgáljuk meg kísérleteim eredményeit, mindenekelőtt feltűnik, hogy az olvadás kezdete összes kísérle- teimnél körülbelül összeesik az orthoklasz olvadáspontjával, melynek olvadás- pontja a három ásvány között legalacsonyabb, míg az olvadás befejezésének hőfoka, többé-kevésbé tényleg e három olvadáspont középértékének felel meg. Ezen jelenségnek magyarázatát adtam a DoELTER-féle módszer méltatásánál, s így ezen eredmények korántsem tekinthetők annak bizonyítékául, hogy fagyás- pontcsökkenés szilikátolvadékoknál nem lép fel, hanem csakis előbbi feltevé- seim helyességét igazolják. Ha az olvadáspontok helyett a fagyáspontokat vizsgáljuk, rögtön szembe- tűnik, hogy az összes fagyáspontok alacsonyabbak, mint az egyes ásványok bármelyikének olvadáspontja s így kimondhatjuk, hogy kísérleteimnél fagyás- pontcsökkenés minden esetben észleltetett, mert semmi okunk sincs feltenni azt, hogy az alacsony fagyáspontot egyedül a túlhűtés okozta volna, ámbár bizonyára nagyobbította a fagyáspontcsökkenés adatait. A fagyáspontcsökkenés a IV. b) olvadéknál (3. kísérlet) volt legnagyobb s így ez is bizonyítja, hogy az eutektikumhoz ezen olvadék összetétele áll leg- közelebb. Külön kell méltatnom a 4. kísérlet lefolyását. Mint már a kísérlet le- írásánál is említettem a kiválás alkalmával keletkező diopszidkristályok növe- kedése oly feltűnően gyors volt, hogy indokolttá tette a kristályok növekedé- sének sebességét meghatározni. A tizenkilenc perc alatt növekedett kristályok nagysága 21 mérés adata szerint 0-19—0-39 mm volt s így a növekedés per- cenként 0701—0-02 mm volt kerekszámban, ami a DoELTER által megállapított értéknek épen tízszerese. A kísérletet DoELTER tanár úr kívánságára meg- ismételve ugyanazon eredményt kaptam. E kísérlet nem bizonyítja DoELTER adatainak helytelenségét, hanem csak azt, hogy kedvező körülmények kö- zött 10—20 mm-es augitkristályok nem 200, hanem már kb. 20 óra alatt is képződhetnek, amint azt már Vogr is sejtette. Támogatja ezen adatnak helyes- ségét az is, hogy IV. b) olvadékomban, melynek kihülési ideje mindössze csak 1 TSCHERMAKS min.-petrogr. Mitteilungen 1903. ADATOK A SZILIKÁTOLVADÉKOK ISMERETÉHEZ. 85 32 óra volt, s a diopzid kiválása ezen -iuőnek is csak egy részében történ- hetett, mégis találunk 5—6 mm hosszú diopzid szálakat. x Kísérleteimnek eredményei röviden összefoglalva a következők : Sikerült kimutatni a vizsgált olvadékokban a kiválási sorrendet, s be- bizonyítani, hogy az"minden esetben a fizikai-kémia törvényeinek megfelelő, még akkor is, ha látszólag azoktól erősen eltér. Megközelítőleg meg volt álla- pítható, úgy a kiválási sorrend, mint a fagyáspontcsökkenés alapján, a leucit- diopzid eutektikum. A diopzid kristályok zónás szerkezetéből az illető olvadék csekély túltelítettsége volt bebizonyítható s ez is. támogatja azen feltevésemet, hogy a fagyáspontcsökkenés nem hárítható teljesen a túlhűtés rovására, hanem a szilikátok kölcsönös oldatai, úgy mint minden más oldat is, fagyáspont- csökkenést mutatnak, amint azt Vogr is sokszor hangsúlyozza Die Silikat- sehmelzlösungen című munkájában. A diopzid kristályosodási sebességének méréséből pedig kitűnt, hogy ked- vező körülmények között a diopzid kristályok sokkal gyorsabb növekednek, mint azt általánosan hitték. Vizsgálataimnak végzése közben többször célszerűnek mutatkozott volna a kivált kristályok kémiai elemzése. Ez azonban két okból is teljesen lehe- tetlen volt, mert egyrészt a keletkezett kristályok kicsinysége miatt azokat szeparálni nem lehetett, s másrészt a bennök mindig található zárványok az elemzés adatait úgyis értéktelenekké tették volna. Kelt Budapesten, a kir. József-Műegyetem ásvány-földtani intézetében, 1910 december hó 1-én. TÁRSULATI ÜGYEK. A) A Magyarhoni Földtani Társulat szakülései. 1. Jegyzőkönyv az 1910 december hó 7-én tartott szakülésről. Az ülés helyisége a m. k. Földtani Intézet előadóterme ; kezdete d. u. 5 óra- kor. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Az ülésen megjelentek: ASCHER ANTAL, BALOGH MARGIT dr., BAUER GYULA, BÉKEY IMRE GÁBOR, BoRzA SÁNDOR, BRuck JózsEFr, EmMSZT KÁLMÁN dr., ERŐDI KÁL- MÁN dr., Gőz ILoNna dr., GÁásPÁR JÁNos dr., HILLEBRAND JENŐ, HORUSITZEY HENRIK, INKEY BÉLA, KApIó OTTOKÁR dr., KADIÓ OTTOKÁRNÉ, KoRMos TIVADAR dr., KRENNER JózsEF SÁNDOR dr., LÁSZLó GÁBOR dr., Lóczy LAJos dr., LŐRENTHEY IMRE dr., Lőw MÁRTON dr., MaAcHAN Orró, MARos IMRE, MAURITz BÉLA dr., PAPP KÁROLY dr., PANTÓ Dezső, PáLrY MóR dr., PÁvAY-VAJNA FERENC dr., PosEWITZ TIVADAR, SIEGMETH KÁROLY, STEINHAUSZ GYULA, STRÖMPL GABOR, SCHOLTZ PÁL KORNÉL, SZÉKÁNY BÉLA, SZONTAGH TAMÁS dr., SZINYEI-MERSE ZSIGMOND dr., TELEGDI ROTH KÁROLY, TELEGDI RorH LaJos, TOBORFFY ZOLTÁN, TREITZ PÉTER, VOGL VIKTOR dr., ZAMECSNIK KAROLA, ZSIGMONDY ÁRPÁD. Összesen 44-en. 86 E TÁRSULATI ÜGYEK. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri KApiIó OTTo- KÁR dr. és PáLnrY MóR dr. urakat. Majd felhívja az elsőtitkárt jelentésének előter- jesztésére. Erre PaAPP KÁROLY dr. elsőtitkár a következőket jelenti : -Tisztelt Szakülés! Van szerencsém jelenteni, hogy a f. évi november hó 16-án tartott választmányi ülés I. örökítő taggá választotta : 1. Gróf ZiIcgHyY GYuLA dr. pécsi megyéspüspök úr őméltóságát, ajánlotta "a titkárság. II, pártoló taggá : 19 . Bot MIHÁLY téglagyáros urat (Nagykikindáról), ajánlja dr. SCHAFARZIK FERENC elnök. III. rendes tagokká a következőket : . PERL és KRONEMER mangánbányavállalata Budapest, ajánlja a titkárság. Dr. HALTENBERGER MIHÁLY úr Budapest, ajánlja dr. ERŐDI KÁLMÁN r. t. . HoRvárovics IváN mérnök úr Budapest, ajánlja dr. HORVÁTH BÉLA r. t. MÁTHÉ LAJos bányamérnök Kolozsvár, aj. dr. SZENTPÉTERY ZSIGMOND r. t. Dr. SCHUMACHER F. bányageológus Gurabárza, aj. PÁLFY MóR dr. vál. tag. . SZINYEI-MERSE ZSIGMOND műegyetemi tanársegéd úr Budapest, ajánlja dr. EmszT KÁLMÁN r. tag. 9 ag 9 BY Kilépését bejelentette: GaGyr JEwő okl. középiskolai tanár, aki kilépését Bécsbe való költözésével indokolja. Végül tisztelettel jelentem, hogy társulatunk ez évbeli utolsó szakülését mához egy hétre, december hó 14-én szerdán délután tartja, ugyancsak ebben a helyiségben. Ezen a szakülésen KoRMos TIVADAR tag- társunk a polgárdi szubtrópikus oázis címen azt a gazdag pliocén csontgyűjteményt fogja bemutatni, amelyet az ősz folyamán a fejérvármegyei Polgárdin ásatott. Azonkívül VENDL ALADÁR dr. r. tag a Tarim-medence vidékének homokjairól jelen- tett be előadást., A titkári jelentést tudomásul vevén, az Elnök felkéri TREITZ PÉTER választ- mányi tagot, hogy a stockholmi agrogeológiai konferencia eredményeiről hirdetett előadását kezdje meg. TREITZ PÉTER m. kir. főgeológus erre lényegében a következőket adja elő : A mult évben Budapesten ülésezett nemzetközi konferencia az első volt ebben a kérdésben. Magyarországé az érdem, hogy ebben a szakban a mezőgazdaságra oly nagy fontosságú kérdésben a mozgalmat megindította. A II-ik konferencián a talaj- ismeret újabb irányú kutatásainak az eredményei jutottak érvényre, hasonló geológiai kifejlődéssel és azonos klimával biró országok szövetkeztek, hogy együttesen, egy- séges terv szerint fogják a talajismeret tudományos és praktikus, azaz gazdasági szempontból fontos kérdéseit munkába venni s a közös munka eredmenyeit 1914-ben Szt.-Pétervárott tartandó III-ik nemzetközi konferencia elé terjeszteni. Az északi országok, Finnország, Svédország és Norvégia, Dánia, Észak-Németország, Hollandia, Anglia szakférfiai megalakították az első bizottságot. A második klima zónaterüle- tébe tartozó országok Magyar-Horvátország, Cseh, Morvaország, Szilézia, Galicia Bukovina, Alsó-Ausztria, Románia, Szerbia és déli Oroszország . szakférfiaiból álló bizottság most van alakulóban. A kémiai szakosztály internacionális bizottságának elnökéül SIGMOND ELEK műegyetemi tanár, hazánkfia választatott meg. Előadó TÁRSULATI ÜGYEK. 87 ösmertette Svédország földjének geológiai alkatát s az ottani, valamint az észak- németországi termőföldek tipusait. Rámutatott arra a fontos tényre, hogy mennyire eltérő az északnémet és svéd klima a mienktől, hogy továbbá a nevezett országok termőföldének hasonmásait hazánkban csak a magas hegységben találjuk fel. A német vagy svéd mezőgazdaság nem szolgálhat nekünk például, hazánk aszályos klimája alatt más. úton, saját lábainkon állva, saját erőnkre támaszkodva kell a talajismeret mezőgazdaságot érdeklő kérdéseit megoldani, TREITZ PÉTER. választmányi tag emez előadását igen sok eredeti felvételű, vetített képpel illusztrálta, úgy hogy érdekes előadása mindvégig lebilincselte a hallgatóságot. BElőadásához hozzászólt ZSIGMONDY ÁRrpÁD rendes tag, kérdezvén az előadót, hogy a dinamitgyártáshoz szolgáló kovag milyen korú. TREITz PÉTER azt válaszolja, hogy az apró kovahéjakból, s főkép diatomáceákból álló kovag diluviális korú s fontos, mert benne teljes ember-csontvázat találtak. Elnök az előadónak igen tanulságos előadásáért köszönetet mondott. Majd felhívja KoRmos TIvaADAR dr, rendes tagot, hogy az Új teknős a magyarországi pleisztocénből, című előadását tartsa meg. Erre KoRmos TIVADAR dr. egy új teknősfajt mutatott be a süttői édesvízi mészkőből. Ez a mészkő a benne előforduló Rhinoceros amtiguitatis, Cervus elaphus s egyéb csontmarad- ványok alapján fiatal pleisztocénkorúnak ismeretes, azonban, mint legújabban ki- derült, a hideg éghajlatra valló állatokon kívül olyanok is fordulnak elő benne, amelyeknek a közeli rokonai napjainkban Európa délvidékén és Észak-Afrikában élnek. Ezek közé tartozik több csiga, továbbá a Telphusa fluviatilis nevű rák, amelyet LŐRENTHEY IMRE dr. fedezett fel és végül a bemutatott új teknős is, melyet előadó a legkiválóbb magyar zoológus: KkISAPsaI MéHELY LaJos dr. tiszteletére Clemmys Méhelyi-nek nevezett el. Ezekről a déli állatokról KoRMos dr. meggyőző érveléssel bizonyítja, hogy azok a süttői pleisztocén faunában a meleg éghajlatú (szubtropikus) pliocénkorból — nyilván a hévvízű források védelme alatt — fenn- maradt reliktumok, Elnök az előadónak köszönetet mond tanulságos előadásáért. Ezután Lőw MÁRroNs dr. rendes tag bemutatta azt a Nagybányáról származú miargiritet, amelyet KRENNER JózsEF SÁNDOR egyetemi tanár szerzett, s az előadó- nak bemutatásra s vizsgálatra átengedett. A szóban forgó tanulmány a Földtani Közlöny 1910. évfolyamának 11—12. füzetében már meg is jelent. Végül az Elnök felhívja soron kívül Kapió OTTOKÁR dr. rendes tagot, hogy a titkárságtól kapott engedély folytán előterjesztését tegye meg. KADpIó OTTOKÁR erre bemutatja azt a remek rinocerosz koponyát, amelyet Ujlóton másfél évvel ezelőtt találtak. A koponyát Kapió OTTOKÁR dr. felesége preparálta egy évi szor- galmas munkával, amiért is az Elnök köszönetet mond a jelenlevő úrnőnek. KApió OTTOKÁR előadja, hogy előzetes meghatározása szerint a koponya a Rhinoceros Merckii fajra utal s a homokkő, amelyből a becses maradvány előkerült, valószínű- leg pliocénkorú. Elnök üdvözli nemcsak az előadót s tudománykedvelő nejét, hanem a m. kir. földtani intézetet is, amelynek múzeuma ilyen becses paleontológiai lelethez jutott. Több tárgy nem lévén, Elnök az ülést félhét órakor berekeszti, s a jelenlevő választmányi tagokat rövid választmányi ülésre hívja össze. 2. Jegyzőkönyv az 1910 december hó 14-én tartott szakülésről. Az ülés a m. k. Földtani Intézet előadótermében délután 5 órakor kezdődött. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. Megjelentek : BALOGH MARGIT dr., BALLENEGGER RÓBERT, BAUER GYULA, BARTHA 88 TÁRSULATI ÜGYEK. százados, BÉKEY IMRE GÁBOR, BRucK JózsEF, EMsZT KÁLMÁN dr., GÖRGEY RUDOLF, Gőz ILONA, HALAVÁTS GYULA, KADIG OTTOKÁR dr., KADIG OTTOKÁRNÉ, KoRMmos TIvA- DAR dr., Lóczy LaJos dr., LIFFA AURÉL dr., Lőw MÁRTON dr., MACHAN OTTó, MARos IMRE, MARzsó LAJos, MÉHEs GYULA, NEUBAUER KONSTANTIN, PAPP KÁROLY, PÁLFY MóR dr., PITTER TIVADAR, PosEwIrz TIVADAR, PRIÓsz GyuLA dr., Panró DEzső, Roz- LOZSNIK PÁL, RóNAI Ákos, T. RorH LAJos, SÁROSI KÁROLY, SCHOLTZ PÁL KORNÉL, SZONTAGH TAMÁS dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., Timkó IMRE, TREITZ PÉTER, TOBORFFY ZOLTÁN dr., VARGHA GYÖRGY, VENDL ALADÁR, VOGL VIKTOR dr. Összesen 40-en. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri KADIÓ OTTOKÁR és VENDL ALADÁR rendes tagokat. Majd felhívja a titkárt jelentésének előterjesz- tésére. Elsőtitkár bejelenti a december hó 7-én választmányi ülésen megválasztott 1 örökítő és 6 rendes tagot s MAYER MÁRToNw szegedi áll. főgimnáziumi tanár kilépését. Majd felhívja KoRMmos TIvADAR dr. rendes tagot bejelentett előadása meg- kezdésére. KoRMmos TIVADAR dr. rA polgárdi szubtrópikus oáziss című tanul- mányát mutatta be. Előadó Barrnyány LaJos gróf polgárdi mészkőbányájában a tudomány nagynevű mecénása: SEMSEI SEMSEY ANDOR dr. főrend támogatásával ez őszön folytatta a tavasszal megkezdett ásatásokat, amelyek nem várt fényes ered- ménnyel jártak. A somlyóhegyi kristályos mészkő-rög déli peremén karsztos üregek vannak, melyek a pliocénkorban agyaggal teltek meg. Ezt az agyagot a szub- trópikus éghajlat alatt gyakori felhőszakadások rakták le a mondott üregekben s ugyanakkor a Somlyóhegyen elpusztult állatok csontjai is odakerültek. Ezekből előadó és PávaY-VAJNA FERENC dr. közel 8000 darabot gyűjtöttek, amelyek között majom, machairodus és más macskafélék, hiéna, cibetmacska, cickány, vakondok, pusztai nyúl, hörcsög, földi kutya, egér, hód, tarajos sül, mastodon, dinotherium, orrszarvú, gazella, őz, disznó, vadló, madár, gyik, kigyó, béka, teknős és halfélék csontmaradványai, összesen közel 50 faj fordulnak elő. Ez a — gazdagságára és változatosságára nézve Magyarországon eddig egyedül álló — lelet, melynek méltó vetélytársa csakis a franciaországi roussilloni lehet, immár kétségtelenné teszi azt, hogy a pliocén időszakban nálunk is, miként egész Huráziában és Afrikában, szubtrópikus éghajlat és növényzet uralkodott s a klimaövek mai kialakulása későbbi keletű. Nyilvánvaló az is, hogy Afrika abban az időben még teljesen össze- függött Délcurópával. Ez az összefüggés lehetővé tette azt, hogy a szubtrópikus, sőt trópikus eredésű állatok egész Európában elterjedhettek. Magyar-, Német-, Francia-, Olasz- és Görögországban, valamint Északafrikában akkor egymáshoz teljesen hasonló állatvilág élt. Később, a jégkorszak első lehelletére ez a meleget kedvelő állat-társaság délre húzódott és Északafrikában telepedett meg véglegesen. A visszavonulás azonban nem történt nyomtalanul, amennyiben Dalmáciában, Olasz-, Spanyol- és Franciaországban a pliocén állatvilágnak ma is nem egy visszamaradt tagja él. Miután Afrika később teljesen különvált, jobban mondva elszakadt Európá- tól, nemcsak az Európában kialakult hidegebb, csapadékosabb éghajlat, hanem a tenger is visszatartotta az afrikai állatvilágot az ismét északra való húzódástól. Azonban Afrikában is változtak a viszonyok s ezek hatása alatt az idők folyamán megváltozott az állatvilág is. A mai északafrikai állatok — jóllehet közeli rokon- ságban vannak velük — a pliocénkori európai állatoktól javarészben különböznek. Kétségtelen azonban, hogy előbbiek az utóbbiak közvetetlen leszármazottainak tekin- tendők. A tudomány nem lehet eléggé hálás BATTHYÁNY LAJos grófnak és SEMSEY ANpoRnak, amiért támogatásukkal ez a megbecsülhetetlen értékű gyűjtemény a m. kir. földtani intézet múzeumába került s így nemzeti kinccsé lett. KoRmos geológus előadásához többen hozzászóltak, SCHAFARZIK FERENC elnök TÁRSULATI ÜGYEK. 89 azzal a kérdéssel fordul az előadóhoz, hogy miképen magyarázható a különböző életmódra valló fauna együttes előfordulása ? Az elnök kérdésére az előadó megjegyzi, hogy a fauna voltaképen másod- lagos pliocén lelőhelyen van és víz útján került az üregekbe. Hogy honnan, azt most még nagyon bajos határozottan megmondani, annyi azonban bizonyos, hogy messziről nem hozta a víz a csontokat, mert koptatottság nem látszik rajtuk. Ezután szót kér Lóczy LaJsos választmányi tag s őszinte örömének ad ki- fejezést afelett, hogy körülbelül egy év alatt — ami attól az időtől, amikor ő a polgárdi csontok első hírét hozta, eltelt — ilyen hatalmas, rendezett gyűjtemény birtokába jutott a földtani intézet. Nem akar most még azzal a kérdéssel foglal- kozni, hogy miként keletkezett ez a lerakodás, valamint messzemenő következ- tetéseket sem óhajt abból vonni, csak megemlíti, hogy Baltaváron a polgárdihoz hasonló települési viszonyokat észlelt, azzal a különbséggel, hogy nem szikla- üregekben fordulnak elő a csontok. Baltaváron pleisztocén kavicsból emelkedik ki az a part, ahol útbevágás alkalmával a csontokat találták. Elnök köszönetet mondva KoRmos TIVADAR előadónak, felhívja VENDL ALA- DÁR dr. rendes tagot: a Tarim medence vidékének homokjairól hirdetett előadásá- nak megtartására. VENDL ALADÁR dr. elmondja, hogy megvizsgálta ineralógiai-petrografiai szem- pontból azt a — Lóczy Lasos tanár igazgató úrtól, illetőleg TRErIrz PÉTER főgeológus úrtól átadott — 10 homokpróbát, amelyet SvEN HEprwsx 1899, 1900 és 1901-ben Ázsiában a Tarim folyó mellett, a Takla-makák sivatagon, a Lop-nor vidékén és a Gobi sivatagon gyűjtött. E vizsgálatok eredményét mntatta be, amelyek minera- lógiai és a homokok eredete szempontjából több érdekes ásványt konstatáltak a homokban. A kristályos alaphegységek ásványai dominálnak e homokban és a kontakt metamorf és pneumatolitikus régiók jellemző ásványai is előfordulnak — mintegy akcesszóriumként — a legtöbb homokpróbában. VENDL dr. dolgozata a kir. József-műegyetem ásvány-földtani intézetében készült és az anyagot SCHAFARZIK FERENC tanár úr közbenjárására adta át az előadónak TREITZ PÉTER főgeológus úr. Maga az anyag Lóczy LaJos dr. tanár-igazgató úré volt. Az előadó dolgozata -egész terjedelmében meg fog jelenni Közlönyünk 1911. évi kötete 3—4. füzetében. Előadásához hozzászólott Lóczy LaJos választmányi tag. aki a belső ázsiai utazók nevében nagyon köszöni a nagyjelentőségű tanulmányt. Azok a homokok, amiket Lóczy tanulmányozott, autochton homokok, amiktől a Gobi homokjai merő- ben különböznek. A VENDL úrtól vizsgált homokok szögletes szeműek, míg amazok legömbölyített szemű, folyóbeli homokok düneképződményből. Több tárgy hiányában elnök az ülést 7 órakor berekeszti. 3. Jegyzőkönyv az 1911 januárius hó 4-én tartott szakülésről. Az ülés a kir. magyar Természettudományi Társulat előadótermében délután 5 órakor kezdődött. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. m. kir. bányatanácsos, műegyetemi tanár. Megjelentek: HERMANN Orró a Barlangkutató Bizottság tiszteleti tagja, KADI OTTOKÁRNÉ a Barlangkutató Bizottság külső tagja, TokaJI NaáGY BÉLA vendégek. Továbbá a következő tagok: ASCHER ANTAL pénztáros, DICENTY DEzső, FRAN- ZENAU ÁGOSTON dr., GáspPÁR JÁNOS dr., HILLEBRAND JENŐ dr., HORUSITZKY HENRIK, ILosvaY LaJos dr., JuGovrics LAJos dr., Kapi OTTOKÁR dr. a Barlangkutató Bizott- ság előadója, KoRmos TIVADAR dr., KRENNER JÓZSEF SÁNDOR .dr., LÁSZLÓ GÁBOR dr., DLEIDENFROST GYULA, LIFFA AURÉL dr., Lóczy LAJos dr., LŐRENTHEY IMRE dr., Lőw MÁRTowx dr., MAuRirz BÉLA dr., MÉHES GYULA dr., MURÁNYI NÁNDOR dr., NOSZKY 90 TÁRSULATI ÜGYEK. JENŐ, PÁLFY MóR dr., PANró DEzső, PAPP KÁRoLY dr., társulati elsőtitkár, PÁvAY- VAJNA FERENC dr., PINKERT EDE dr., PITTER TIVADAR, POLAK GASTON, ROZLOZSNIK.. PÁL, SCHAFARZIK . FERENC dr. társulati elnök, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SEIFERT KÁROLY, SIEGMETH KÁRoLY a Barlangkutató Bizottság elnöke, SzoNTAGH Tamás dr. társulati másodelnök, TELEGDI RorH KÁROLY dr., TELEGDI RorH LaJos, TOBORFFY GÉZA, TRBEITZ PÉTER, VARGHA GYÖRGY, VENDL ALADÁR dr., VoGL VIKTOR dr. társulati másodtitkár, ZIMÁNYI KÁROLY dr. Elnök az ülést megnyitván, felkéri az elsőtitkárt jelentésének beterjesztésére, PaPP K RoLY dr. elsőtitkár erre bejelenti a december hó 16-iki választmányi ülésen megválasztott hat tagnak a névsorát. p Elnök ezután felkéri Noszkv JENŐ késmárki tanárt, hogy cA Mátra ÉNy oldalának piroxénandezitjeirőls bejelentett előadását kezdje meg. Erre Noszxky JEnő r. tag a következőket adja elő: rA Mátra kitörési kőzetei az alsómediterrán rétegekre települnek, amelyek alatt a K-i Mátra aljában régibb márgás rétegek bukkannak fel, amelyek kora legvalószínűbben felsőoligocén. A felső- oligocén rétegekből néhány karbonkorú rög áll ki, amelyek a Bükk Ny-i nyúl- ványát alkotják. A Ny-i Mátrában pedig ellenkezőleg egy fiatalkorú öböl van, amely az alsómediterrán vége felé keletkezett, azonkívül a felsőmediterrán és. szarmata korok üledékei töltik ki, A Mátra tufái és breccsái a schliermárgákra települnek, őket pedig a lajta- mészkő borítja, tehát koruk pontosan meghatározott. A schliermárgák azonban. .K, ill. D felé egészen más faciest mutatnak mint Ny-on Nógrádban, ahol kövületeik alapján. az ottnangi sehlierrel jól párhuzamosíthatók. Itt t. i. mélyebb tengerre valló agyagos márgák alakjában jelentkeznek (szivacstűkkel), vagy pedig közel a partokhoz apró kardiumos és korbulás homok alakjában. A Mátra alaprétegeiben nevezetes a nagy hosszúságban feltárt szén, amely hasonlóan a nógrádi viszonyok- hoz, az alsó riolittufa-rétegre telepszik ; de felette a nógrádi fedőrétegek helyett csak a mélyebb vízi faciesnak megfelelő agyagos márgákat találjuk. A szén palás és gyenge minőségű, azonkívül is erősen dől a hegyek alá és a rétegzavarok is nagyon megnehezítik kiaknázását. A vulkánikus kitörés hatalmas tufa és breccsa-szórással és lávaömlésekkel járt. A piroxénandezit tufákkal keverten piroxénandezit lapilis riolittufák vannak nagy területeken, különösen a K Mátrában (de a nyugatiban is) és ezekre is felsőmediterrán-rélegek települnek. A legfiatalabbkorú riolitkitörés pedig a déli Mátrában jelentkezik, ahol a piroxénandeziteket töri át és ezeket lehet a bükki riolitkitörésekkel párhuzamosítani, amelyek tudvalevőleg szarmatakorúak. A láva- árak és tufatakarók az Alföld felé dőlnek és nagy területeket takarnak el. A kitörés egy nagyjából K—Ny irányú sorvulkáncsoportnak felel meg és ebből délfelé nyúló repedések mentén történt. De kisebb arányú repedések az É oldalon is vannak, amelyekbe szintén belenyomult a magma, de felszínre nem igen jutott, csak később tárta fel (és fogja részben feltárni) az erozió. Ezek a repedéseket kitöltő telérek és telérroncsok helyenkint festői vízszintes oszlopokból álló falakban jelentkeznek és épített falaknak nézték az archeológusok, akik különben még a XX. század elején is minden hegyen várakat sejtenek és mindent emberkézzel építettnek magyaráznak. A vulkánikus utóhatások helyenkint ércesedésben, továbbá kaolinosodásban és alunitosodásban jelentkeznek; nagyobb mértékűek voltak azonban a geyzirféle működések, amelyek nyomait a sokféle kovásodott kőzetben és hidrokvarcitok- ban észlelni. Végső nyilvánulásai a hajdan oly intenziv vulkanizmusnak jelenleg a szénsavas exhalációk, amelyeknek az elterjedt savanyúvizes források — csevicék — köszönik létüket. TÁRSULATI ÜGYEK. 91 Noszxky JENő előadásához szót kér Lóczy LaJos vál. tag. A szarmata konglo- merátok nagy kiterjedésben vannak Budapest messzebb eső vidékén is, így Szokolya- huta fölött. A Bakonyban megvan az alsómediterrán-kavics, Herenden pedig a mediterránnál fiatalabb kavics . fatörzsekkel. Egyéb kövület azonban nem igen van. Kérdést intéz az előadóhoz, hogy sikerült-e neki a kort kétségtelenül meghatározni. NoszxYy JENŐ erre kijelenti, hogy kövületek alapján nem sikerült neki a kort meg- állapítani. SCHAFARZIK FERENC dr. elnök ezekután a következőket mondja: aTeljes elis- merésemet fejezem ki Noszky JENő dr. előadó úr szorgalmas és igen részletes munkája fölött, csak a megfigyelt adatok egynémelyikének magyarázatához, illetve azoknak egymáshoz való kapcsolására vonatkozólag kivánnék az előadáshoz egy- néhány megjegyzést hozzáfűzni. Előadó a Nagybátonytól DK-re emelkedő és a kú- pokon fellépő tömzsszerű piroxénandezittesteket, amelyekből radiális irányban keskeny közettelérek indulnak ki, lak kolitnak tekintené, ami azonban az egész szóbanforgó Nagybátony körüli eruptivum fellépésével és petrografiai minő- ségével összhangzásba nem hozható. Igaz ugyan, hogy e nevezett kettős kúp anyaga tömör andezit, de a. tőle D-re emelkedő Ágasvár gerince már sűrűn tartalmazza ugyanazon kitörés lávaárait és tufáit, mint a magma effúziójánakjés exploziójának világos bizonyságait. Röviden az egész ismertetett terület egy egységes sztratovulkán roncsának felel meg, amelynek központi csatorna kitöltései éppen az előbb említett tömzsökben ismerhetők fel. Az Ágasvár Ny—K-i irányú gerincéle, a Mátra-csúcs nyugati hatalmas piroxénandezitkitörés köpenyének egyik szeletét képezi, mely az ő meredek belső (északi) és lankás külső (déli) oldalával a Vezuv Monte-Szommájára emlékeztet. Az Ágasvár több láva- és közbetelepedve több breccsástufarétegből áll. Nem kevesebb mint négy lávaárt és legalább öt tufaréteget volt nekem alkalmam egyik kirándu- lásomon láthatni, amelyek mindegyike körülbelül 15—30 m vastagságú. Ugyanilyen minőségben foghatta körül a központi krátert a vulkáni kúp köpenye É-ról, K-ről és Ny-ról is, csakhogy innen már lefoszlott az, az erózió romboló hatása következtében, egészen az alsómediterrán alaphegységig. Ebbe vájja be most a folyóvíz mai árokhálózatát, egyúttal feltárva azokat a pompás kőzettelé- reket (dykes), amelyek a vulkán központi részéből sugarasan kirajzanak. Ezeknek kőzete, úgy amint más vulkáni hegységekben is (Euganeák, Etna, Cserhát éstb.) legtöbbször horizontális oszlopokra vannak elválva. Végül afölött fejezem ki örömömet, hogy előadó a nagybátonyi piroxén- andezit erupciójának korát, megegyezően a Cserhátban tett megfigyelé- seimmel, szintén az alsó- és felsőmediterrán emeletek közé eső időbe helyezhette.s Elnök ezután felhívja KApió OTTOKÁR dr.-t, a Barlangkutató-Bizottság előadó- ját, hogy a Bükkhegység ősemberének egy újabb lakóhelye című előadását tartsa meg. KApió OTTOKÁR dr. azokról az ásatásokról számolt be, melyeket az elmúlt nyáron a Bükkhegység. barlangjaiban végzett. Kutatásai folytán a puskaporosi kő- fülkében a diluviális ősembernek kőszerszámjaira akadt, melyek a Szeleta-barlang- ban talált eszközökre emlékeztetnek. A nevezetes sziklaüreg rendszeres felásatását még ezen a nyáron a Barlangkutató-Bizottság fogja végezni. Elnök az igen érdekes előadásért köszönetet mond Kapié OTTOKÁR tagtársunk- nak, úgyis mint a Barlangkutató-Bizottság előadójának. Végül KoRMos TIVADAR dr. állami geológus a puskaporosi sziklafülkében talált 92 TÁRSULATI ÜGYEK. állatokról értekezett A fauna a Bükkhegységben hajdan létezett jeges pusztákra (tundra) utal, amelyeken a hámorvidéki ősemberrel együtt a magas északról lehú- zódott sarkvidéki állatok éltek. Ehhez hasonló faunát talált néhai Roth Samu az Ó-Ruzsini (Abauj m.) és Novii (Szepes m.) barlangokban. A Puskaporos e szerint nálunk ez ideig a legdélibb előfordulása a tundravidéki állatoknak, melyek közül több még ma is él Magyarországon, míg a legjeilemzőbbek ma már csak Északi Szibériában, az Ural vidékén és Északamerikában fordulnak elő. Több tárgy hiányában Elnök az ülést félhét órakor berekeszti. 4. Jegyzőkönyv az 1911 jan. 25-i szakülésről. Az ülés a kir. magy. tudomány-egyetem ásványtani intézetében, délután 5 órakor kezdődött. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr., műegyetemi tanár. Megjelentek: ANDREICS JÁNOS, ASCHER ANTAL, BÉKEY IMRE GÁBOR, BORZA SÁNDOR, BRYSON PIROSKA, BUDINSZKY KÁROLY, DicENTrY DEzső, ERŐDI KÁLMÁN, FINGER BÉLA, GÁSPÁR JÁNOS, HILLEBRAND JENŐ, HORUSITZKY HENRIK, ILosvaY Lagos, JuGovics LAJos, KApIó OTTOKÁR, KADpIió OTTOKÁRNé, KORMOS TIVADAR, KocH ANTAL, KocH NÁNDOR, KRENNER JÓZSEF SÁNDOR, KULCSÁR KÁLMÁN, LászLó GáBoR, LIFFA AuRÉL, Lóczy LaJos, Loczza JÓzsEF, LŐRENTHEY IMRE, Lőw MÁRToN, MARos IMRE, MAuRITZ BÉLA, MÉHES GYULA, MILLEK- KER REzső, PÁLrY MóR, PAPP KÁROLY, PÁvAY-VAJNA FERENC, PRZYBORSKI MóR, ROZLOZSNIK PÁL, SCHOLTZ PÁL KORNÉL, SIEGMETH KÁROLY Szőcs ANDOR, TIMKó IMRE, TOBORFFY ZOLTÁN, TREITZ PÉTER, SCHRÉTER ZOLTÁN, T. RorH KáÁRotLy, T. RorH LAJos, VENDL ALADÁR, VIGH GYULA, VOGL VIKTOR és ZSIGMONDY ÁRPÁD tagok. Továbbá: BALKAY IsTváN, BaáRTucz LAJos, BRÉDY Guszráv, BoRsos ISTVÁN, DRUCKER JENŐ, EHIK GYULA, GAMMER BÉLA, Göőz ILONKA, HAYT FERENC, HERMAN Orró, JuHÁSZ FERENC, LAMBRECK KÁLMÁN, LENHOSSÉK MiHáLY, Lósv JÓZSEF, PAIzs ÖDÖN, SÁGI BÉLA, SEEMAYER VILIBÁLD, K. Simó FERENC, STREDA REzső, TÖRÖK AURÉL vendégek. Összesen 70-en. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri KoRMos TIVADAR dr. és PÁLFY MóR dr. tagokat. Majd felhívja a titkárt jelentésének beter- jesztésére. Papp KÁROLY dr. első titkár bejelenti az az 1911 jan. 4-iki választmányi ülésen megválasztott tagokat s kihirdeti, hogy a társulat közgyűlését febr. hó 8-án fogja tartani a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében, Elnök a meghívón hirdetett sorrendtől eltérően, a tárgy fontos voltáná fogva, elsőnek HILLEBRAND JENőt kéri felelőadásának megtartására. HILLEBRAND JENŐ dr. antropológus (Az ősember csontjai a Bükk- hegység Balla-barlangjábans című előadásában elmondja, hogy 1891-ig Magyarországon a diluviális ember biztos nyoma még ismeretlen volt. Ebben az évben egy miskolci ház alapozásánál kalcedonból készült három szakócára buk- kantak rá. A lelet szerencsére HERMAN OTTÓ kezébe került, ki annak diluviális jellegét azonnal felismerte. Tudósaink nagy része kétségbe vonta ezeknek diluviális voltát, HERMAN Orró nem nyügodott addig, míg ezeknek diluviális korát be nem bizonyí- totta és újabb leletekkel azt meg nem erősítette. Az ő ösztönzésére indította meg a m. kir. Földtani Intézet a miskolevidéki diluviális rétegek kutatását, hivatalosan kiküldve PaPP KÁROLY dr. osztálygeológust, aki HERMAN Orrónak fényes elégtéte szolgáltatott. Majd megindította a barlangoknak rendszeres kutatását, amelyeknek költségeihez később a miskolci múzeum is példás áldozatkészséggel járult hozzá, így jutott biztos mederbe a magyarországi diluviális ember rendszeres kutatása. HERMAN Orrón kívül tehát még a Földtani Intézet vezető embereinek, néhai BöcEH JÁNos, Lóczy LaJos dr. és SZONTAGH Tamás dr. uraknak továbbá a miskolci múzeum igazgatójának, GÁLFFY IGwÁcnak köszönhetők-az elért eredmények. Az ásatások . TÁRSULATI ÜGYEK. 93 megkezdője és további vezetője KaApIó OTTOKÁR dr., aki egymásután kereste fel a miskolcvidéki barlangokat. Először a Hámor község felett levő Szeleta-barlangban akadt az ősembernek biztos nyomaira, az ú. n. paleolit kőszerszámokra. Később munkatársul HILLEBRAND JENő dr. antropológus is csatlakozott, aki Kapréó dr.-ral elváltva folytatta a Szeleta-barlang felásatását, közben próbaásatásokat végezve a még fel nem kutatott barlangokban. Így jutott el egyebek közt a Szeleta-barlangtól három óra járásnyira, annak délnyugati irányában fekvő répáshutai Balla-barlangba. Ez a barlang a Balla-bére lejtőjén a völgy fölött, 53 m magasságban, mészkősziklák között fekszik. A barlang kitöltése ez: felsőbb rétegei sötétbarna humuszból állanak, ezalatt következik egy világosabb szürkésbarna réteg, mely szintén alluviális, ez alatt egy laza világossárgás tufaréteg következik, mely az alluviumnak legmélyebb részét képviseli. Az ezután következő sárgás törmelékes rétegek az újabb kutatások alapján diluviálisnak bizonyultak. Jellemzi őket a bennük tömegesen előforduló arktikus rágcsáló fauna. E rétegben az 1909-ik év nyarán találta HILLEBRAND JENŐ dr. teljesen zavartalan állapotban, 1 m 30 cm-nyi mélységben, a szóban forgó gyermekcsontokat. Mivel kőszerszám, melyből a lelet korát pontosan meglehe tett volna határozni, eddig nem kerültki s mivel a nevezett rágcsálókon kívül más jellemzőbb csont alig került ki, a diluviális kor mellett főleg csak az agyagnak jellemző sárga színe látszott szólani. A következő évben 1910-ben KaApIó OTTOKÁR dr., aki próbaásatást végzett a Szeletával szemben fekvő Puskaporos odúban, ráakadt ugyan arra a rágcsáló faunára, amely szintén diluviálisnak látszó sárga agyagban volt s mely alatt közvetlenül ugyanilyen kinézésű földben a diluviális solutrei korra utaló babérlevélalakú kőszerszámokat talált. KoRmos TIvADAR dr., aki ebben az időben foglalkozott a rágcsálók tanulmányozásával, a Puskaporos említett fauná- ját diluviálisnak határozta meg. A puskaporosi fauna láttára HILLEBRAND JENŐ dr.- nak feltünt a Balla-barlangi anyaggal való hasonlósága s ebből a Balla-barlangi gyermekcsontok diluviális korára következtetett. A m. kir. Földtani Intézet igaz- gatósága erre megbízta KADpIó OTTOKÁR dr.-t és KoRMos TIVADAR dr.-t, hogy HILLE- BRAND JENŐ-vel a helyszínére menjenek, hogy az említett lelőhelyet együtt tanul- mányozzák. A kiküldetés teljes eredménnyel járt, a mennyiben a kiküldött Kapió dr. és KoRmos dr. megerősítették a lelet diluviális korát. Ezt a tényt HILLEBRAND JENŐ dr. szerint a következő körülmények bizonyítják : 1. A csontok teljesen bolygattatlan réteg- ben feküdtek, 2. maga a csontokat tartalmazó sárga törmelékes agyagréteg is a diluvium mellett szól. 3. a kisérő fauna diluviális kora, mely a gyermekcsontokat 30 em.-nyi vastagságban borította, 4. az a körülmény, hogy a KApIó OTTOKÁR dr.-tól talált puskaporosi rágcsáló fauna, mely a Balla-barlangival azonos diluviális kőszer- számokkal fordul elő. Ami magukat a gyermekcsontokat illeti, megállapítható, hogy ezek körülbelül egy év körüli gyermeknek a csontjai. A csontok típusa a mos- tani ember ingadozási körébe esik, vagyis Homo sapienssel van dolgunk, amint nem is lehet felső diluviális rétegekben alacsonyabb típusú embert, ú. n. Homo primigeniust várni. A gyermek egyébként sem szokta fajának jellegeit híven vissza- tükröztetni. Mindenesetre nagyon érdekes, hogy egy ilyen fiatal egyénnek csontjai kibírták a kövesedési folyamatot s nagyon valószínű, hogy e lelet még sokáig a fosszilis embernek legfiatalabbja fog maradni.) HILLEBRAND elhangzott előadására szót kér KApió OTTOKÁR dr. Elmondja, hogy 1909-ben HILLEBRANDdal Alsóhámorba ment folytatni a barlangkutatásokat. Ekkor híre jött, hogy Répáshuta környékén is van barlang. Erre HILLEBRAND Répáshutára sietett és a Balla-barlangban hét napig ásatott. KaApió dr. időközben Krassószörénymegyébe távozván, HILLEBRAND neki levelet írt, amelyben értesíti, hogy a Balla-barlangban gyermekcsontot talált. Maga Kapió is 94 TÁRSULATI ÜGYEK. látta a csontokra tapadt agyagot, ami teljesen megegyezett a többi barlang diluviális rétegzettségével. De a csontokról nem lehetett megállapítani, hogy diluviálisak-e vagy sem. Időközben KoRmos dr. foglalkozott a tundra-faunával, amelyet a puska- porosi kőfülkében találtak s ez diluviálisnak bizonyult. Elmentek ezután együttesen a mult év végén Répáshutára, megnézték a Balla-lyukat s kitünt, hogy ennek a rétegsorozata ugyanaz, mint a többi kiásott bükkbeli barlangoké. A tundrabeli fauna csontjai itt is megvoltak, a gyermekcsontvázzal együtt. Ugyanennek a faunának egyes tagjai nem abszolut fossziliák, de másutt ezt a faunát az Elephas primigenius s az Ursus spelaeus csontjai kiséretében az emberi eszközökkel együtt találták. Mindezeket egybevetve, kitünik, hogy a talált gyermekcsontváz kétségtelenül boly- gattatlan diluviális rétegekből származik. Ezen fölvilágosító magyarázat után szót kér TÖRÖK AURÉL dr. egyetemi tanár, az antropológiai intézet igazgatója. Örömét fejezi ki, hogy sikerült elérni azt a célt, amely ránk magyarokra már becsületkérdés volt. A Kárpátok külső vidékén köröskörül meg volt a diluviális ember nyoma, csak nálunk nem. Az 1891-ben a miskolci Bársony-féle ház alapozá- sakor talált emberi szerszámok s a most bemutatott gyermekcsontváz között szoros az összefüggés, mert ha HERMAN OTrró akkor meg nem találja a diluviális eszközö- ket, úgy talán ez a diluviális lelet sem volna most a Földtani Társulat asztalán. Nem mindennapi dolog, hogy ahol csontok vannak, ott legyen kőeszköz is, vagy fordítva. Azonban az évezredek folyamán mégis így szokott az lenni, mert ahol ma lakóhely van, ott holnap már temető is lehet. A talált gyermeki csont megmara- dása, tapintata igen hasonlít a környező diluviális csontokéhoz. A gyermeki koponya valódi kincse az antropológiának, különösen azért, mert állkapcsa is megvan. Ez az állkapocs más típus, mint a koponyatető. Az agykoponyán a sutura metopicának csak nyoma van, tehát a gyermek másféléves volt. Igen fontos ezen koponyának ellentétessége. Nevezetesen a Homo sapiens felemelkedő homloka s a torus orbitalis hiánya, az arc-sík és a homloksík nem egyenes vonala. Érdekes az állkapocs szárnya amely nem mutatja azt a bestiális típust, mint a maueri koponya. Nagyon érdeke- sek a combcsontok azért, mert semmi különbségük nincs a mai gyermek comb- csontjaitól. Fontos lesz a koponya belső falának a tanulmányozása, amelyből az értelmi fokozatra is lehetne következtetni. Üdvözli a nevezetes lelet feltalálása alkal- mából HERMAN OTTÓt, HILLEBRAND JENŐt és KADIG OTTOKÁRt. Ezután KoRmos TIVADAR mond felvilágosító megjegyzéseket a Balla-barlang faunájáról. Igen jellegző tundra-faunát talált itt, amely nemcsak a felső, hanem az alsó pleisztocénből is ösmeretes. Rénszarvas-, lagomys-, sarki róka- s pocokmarad- ványok vannak itt, amik közül kettő ma is él Magyarországon. Kétségtelen tehát, hogy arktikus ez a fauna, amely azonban a pleisztocénben Magyarországnál is délebbre húzódott. KoRmos TIVADAR felszólalása után újból TÖRÖK AURÉL kér: szót. A kiváló tudós előadja, hogy a diluviális ember kérdése mindjobban bonyo- lódik. ScCcHwaALBE óta Homo diluvialis sapienst és Homo diíluvialis primigeniust különböztetnek meg. Ruror szerint a galléi koponya a legrégibb, az itt bemutatott, ellenben fiatalabb valamennyinél. A legrégibb koponya volna a legállatiasabb a fej- lődés törvénye szerint, azonban a galléi koponya kivétel, mert ez nem neandertali, hanem fiatalabb spyi típus. A hirhedt nagysápi koponyát HANTKEN MIKSA típusos diluviális löszben találta, amely még SzaBó JózsEF szerint is bolygattatlan volt. Azonban később a koponyalelethelyen ásva, közvetetlen szomszédságában vas- csatot találtak. Kitünt tehát, hogy a nagysápi koponya nem bolygattatlan rétegben volt, hanem valószínűleg alluviális koponyának a betemetése folytán került oda. Ilyen bonyolódott volt a kérdés kezdetben Miskolcon is, ahol HERMAN OTTó a kő- TÁRSULATI ÜGYEK. 95 szakócákat alluviális talajból kapta s ezért TÖRÖK annak idején óva intette a vérmes reményű tudósokat a következtetésektől. Később azonban kitünt, hogy a BÁRsoNY-féle ház mellett ott van a diluvium s ime mostitt van a régóta keresett diluviális emberi csontváz is. A bemutatott koponyáról nem szabad azonban még végleges itéletet mondani, annyival is inkább, mert a csecsemő mindig magasabb típust mutat, mint a felnőtt. Ily módon ezen csecsemőcsont után még nem itélhetjük meg a mis- kolci diluviális idők felnőtt emberét. Újból üdvözli a szerencsés feltalálókat és a Magyarhoni Földtani Társulatot, amely ezt a ritka csontvázat a szakköröknek ez alkalommal bemutatta. SCHAFARZIK FERENC elnök mély köszönetét nyilvánítja az egybegyült közön- tégnek, s különösen az antropológia nagytudományú képviselőjének, TÖRÖK AURÉL sanár úrnak, aki mai felszólalásával mintegy szentesítette, hogy a bemutatott csont valóban diluviális lelet. Majd üdvözli az előadó HILLEBRAND JENŐ dr.-t is a nevezetes lelet feltalálása és bemutatása alkalmából. A hallott korszakos fontosságú előadások után az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után DicEnTrY Dezső m. k. szőlészeti és borászati felügyelő A talaj mechanikai összetétele és vízkapacitása közötti kapcsolat- ról, vagyis a filloxéramentes talajokról szabad előadást tartott. Kifej- tette, hogy a talaj vízkapacitása a finom mésztartalommal (agyag -- iszap -- leg- finomabb por) állandóan emelkedik. Ezen emelkedés azonban nem arányos, hanem felerészben emelkedő, felerészben pedig csökkenő haladványsor szerint igazodik. Ennek oka az, hogy úgy a finom mésznek, mint a durvább szemcséknek meg van ugyan a sajátos vízlekötő képességük, de ez nagy mértékben változik aszerint, hogy a talaj milyen mechanikai összetételű. A vízkapacitás finom mésszel kapcsolatos emelkedésének menete empirikus úton könnyen összeállítható, úgy hogy az ilyen táblázatból, ha ismerem a víz- kapacitás nagyságát, a finom mésztartalom, tehát a mechanikai összetétel (nagy vonásokban) leolvasható. A talaj víztartója és vízfoghatósága azonban nagyon különböző dolog ; amint a vízkapacitás a finom mésztartalommal nem arányosan emelkedik, úgy a párolgás intenzitása a durva mész emelkedésével nem arányosan csökken, az első, az arány szerinti menyiségnél mindig kevesebb, míg az utóbbi mindig nagyobb. Természetesen a párolgás intenzitásáról is szerkeszthető tabella, úgy hogy egyetlen adat (a térfogatszerinti vízkapacitás) alapján a gyakorlat számára elegendő pontossággal megmondhatom, hogy egyik talaj a másiknál mennyivel nedvesebb vagy szárazabb ter- mészetű. A vízkapacitásnak alapokául a talaj mechanikai szerkezetével kapcsolatos kapillaritást állítják fel. Minél nagyobb a kapillaritás, annál nagyobb a vízkapacitás, ez igaz, de csak a laboratoriumban, mert atermészetben a teljes víz- kapacitás érvényesülését a kötött talajoknál meggátolja a lassú vízátbocsájtás. Amennyi idő kellene a beivódáshoz, azalatt a felszínen megálló víz elpárolog, A természetben tehát a vízkapacitás akapillaritással nem arányos, sőt egy bizonyos fokon túl a vízkapacitást akadá- lyozza, hanem annál nagyobb, minél rövidebb idő alatt minéltöbb vizet képes felvenni és ideig-óráig megtartani. Legnagyobb vízkapa- citása tehát a természetben az igen finomszemű egyenle- tes rétegzésű homoknak, nalunk a diluviális futóhomok- nak van. 96 TÁRSULATI ÜGYEK, A vízkapacitásnak ezen sajátságos negativ érvényesülése oka némely talaj filloxéramentességének. Azok a homoktalajok, amelyek a talajtérfogatban még betöltetlen maradt üregeketigen rövid időalatt vizzel mind kitölthetik, mentesek a filloxérától. A vízben mintegy megfullad a filloxéra. A homok immunitása tehát a természetbeni vízkapacitással egyenes arány- ban áll. Minthogy pedig a természetbeni vízkapacitás a homoknál a laboratoriumi- val azonos (mindenütt azonnal megtelik vízzel, mielőtt még elpárologhatna valami), világosan következik, hogy a homok immunitását a laboratoriumban igen rövid útona térfogatszerinti vízkapacitás révén előre megállapíthatom. j DicExrYy DEzső előadónak igen fontos fejtegetéseit elnök megköszönve, felkéri Lőw MÁáRTroN dr.-t bejelentetett előadásának megtartására. Lőw MáÁRroNx dr. néhány ritka ásványt ismertet a krassószörényvár- megyei Vaskőbányáiból. Lőw dr.-nak igen érdekes előadásáért köszönetet mondva, az elnök az ülést estéli félnyolc órakor berekeszti. B) A Magyarhoni Földtani Társulat Választmányi ülései. 1. Jegyzőkönyv az 1910 december hó 7-én tartott választmányi ülésről. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. Jelen vannak: HORUSITZKY HENRIK, KRENNER JózsEr, Lóczy LAJOS dr., LŐREN- THEY IMRE dr., PÁLFY MóR dr., TREITzZ PÉTER, ZIMÁNYI KÁROLY dr. választmányi tagok, SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, VOGL VIKTOR dr. másodtitkár és ÁASUHER ANTAL pénztáros. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri LŐRENTHEY IMRE dr. és MaAuRirz BÉLA dr. választmányi tagokat. Majd felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. PAPPp KÁROLY dr. elsőtitkár erre a következőket jelenti : -Tisztelt Választmány! Az 1910 november hó 16-iki ülés óta I, Örökítő tagul óhajt belépni: 1. SCHAAF JAKAB téglagyáros úr Nagykikinda, aj. : SCHAFARZIK FERENC dr. elnök. IL. Rendes tagokká óhajtanak belépni: 1. Beregmegyei Kaolinművek és Kályhagyár Részvénytársa- ság Beregszász, ajánlja a titkárság. 2. Budapest Lipótvárosi Kaszinó Budapest, ajánlja a titkárság. 3. TRAuzL és TÁRsA Mélyfúró és Motorépítő Betéti Társaság Budapest. 4. TRAUZL u. Co. Commandit-Gesellsechaft für Tiefbohrtechnik u. Motorenbau Wien, mindakettőt ajánlja a titkárság. : POLAK GASTON bányamérnök Budapest, ajánlja: Lóczy LaAJsos dr. v. tag. 6. VIZER ViLmos a Magyar Általános Kőszénbánya R.-T. főmérnöke Budapest, ajánlja: BAUER GYULA r. tag. Kérem a nevezett urak, illetőleg testületek megválasztását., or TÁRSULATI ÜGYEK. 97 A választmány afelsoroltakat egyhangúlag megválasztja. Majd elsőtitkár a következőket terjeszti elő : cKilépését bejelentette : MAYER MÁRroN áll. főgimn. tanár Szeged. Tudomásul szolgál. Elsőtitkár folytatja: sSzámos tagtársunk kivánságára átírtam november hó 27-én a kir. magy. Természettudományi Társulat titkári hivatalának, kérve szaküléseink számára az ülésterem átengedését. Erre ILosvavY LaJos dr. elsőtitkár úr nov. hó 30-án 235. szám alatt szíves volt az Elnökséget értesíteni, hogy a dec. 21-iki választmányi ülésig is, saját felelősségére, már a dec. 7-iki szakülésre átengedi a termet. Minthogy azonban a mai szakülés egyik előadója előadását a földtani intézet előadóterméhez kötötte, azért kénytelen voltam az ülést ismét itt hirdetni. Engedélyt kértem azonban az 1911 jan. 4-iki szakülés, a febr. 8-iki közgyűlés és a március 1-i szakülés tartására a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében.; Tudomásul szolgál. Elsőtitkár a következőkép folytatja: Indítványom volna a mélyen tisztelt Választmányhoz. Nevezetesen az, hogy méltóztatnék a Barlangkutató Bizottság előadója számára 100 K tiszteletdíjat engedélyezni, abból a 400 koronányi összeg- ből, amelyet a f. évi febr. 10-iki közgyűlés a SzaBó-alapból a Barlangkutató Bizott- ság számára megszavazott. Ebből a 400 K-ból a Bizottság eddigelé 167 K 26 f-t adott ki s minthogy az idén ásatást már aligha végeznek, azért csakis irodai, illetőleg barlang-irodalmi dolgokra fordítják úgyis ezt az összeget. Méltányosnak találom, hogy mindenekelőtt a bizottság ügybuzgó előadóját: KADIó OTTOKÁR urat jutalmazza meg a választmány azért a sok irodai teendőért, amit az idei év folya- mán végzett; s ami pénz még marad, azt fordítsa a Bizottság a barlangkatalógus készítésre és egyéb irodalmi dolgok fedezésére. Az elhangzott indítványra SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök megjegyzi, hogy nem szükséges az, hogy a Barlangkutató Bizottság az idei évre megszavazott összeget fölhasználja, maradhat az a jövő évre is. Erre PaAPP KÁROLY dr. elsőtitkár azt válaszolja, hogy az az 500 korona, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia a Barlangkutató Bizottságnak adomá- nyozott ásatásokra, úgyis a jövő évre marad. A szóbanforgó tiszteletdíj pedig csak a multra szól az előadónak, s nem lehet precedens a jövőre nézve. Többek hozzászólása után az elnök határozatilag kimondja, hogy Kapió OTTOKÁR előadónak, az 1910. évben teljesített buzgó működése elismeréséül, a választ- mány 100 korona tiszteletdíjat szavaz meg. ASCHER ANTAL pénztáros jelenti, hogy az idei évben befolyt 869 K 76 fillér alapítói tagsági díjakból az alapszabályok szerint értékpapirosokat kell vásárolnia. Kéri a választmányt, hogy a forgó tőkéből kiegészíthesse ezt az összeget kereken 1000 koronára. Lóczy LAJos és az elsőtitkár hozzászólása után a választmány a pénztáros indítványát elfogadja. LŐRENTHEY IMRE előterjeszti, hogy bár ő már számos választmányi ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére ki volt küldve, még egy jegyzőkönyvet sem látott. Kéri a választmányt, hogy utasítsa a titkárságot a jegyzőkönyvek elkészítésére. PaPP KÁROLY elsőtitkár jelenti, hogy valamennyi jegyzőkönyv készen van, sőt ki is van a Közlöny hasábjain nyomatva. Az utolsó ülések jegyzőkönyveit azért nem küldhette hitelesítésre, mert ezeket jelenleg a nyomdában szedik. PárrYv MóR dr. megjegyzi, hogy nézete szerint fölösleges minden dolgot ki- nyomatni, elég volna a Közlönyben a legfontosabb dolgokat közölni kivonatosan, mert nem való minden ügy a közönség elé. Többek hozzászólása után a választmány utasítja a titkárságot a választ- mányi ülések jegyzőkönyveinek letisztázására. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911 7 98 TÁRSULATI ÜGYEK. PárnrY MóR dr. kérdezi, hogy. a FROHNER-NEUBAUER-féle pályázatok sorsa hogyan áll. Elnök kijelenti, hogy a pályázókat rövid úton felhívja pályázatuk beterjesztésére, Több tárgy nem lévén, az elnök a választmányi ülést esti 1/28 órakor berekeszti. 2. Jegyzőkönyv az 1910 december hó 14-én tartott választmányi ülésről. Az ülés helyisége a m. k. Földtani Intézet előadóterme. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. Jelen vannak: HORUSITZKY HENRIK, Lóczy LaJsos, MAURITZ BÉLA dr., PÁLFY MóR dr., TELEGDI RorH LAJos, TREITZ PÉTER választmányi tagok, SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, PaPF KÁRoLY dr. elsőtitkár, VoGL VIKTOR dr. másodtitkár. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri TELEGDI RorH LaJos és PÁLFY MóR dr. választmányi tagokat. Elnök felkéri az elsőtitkárt titkári jelentésének megtételére. Erre PaAPP KÁROLY dr. elsőtitkár a következőket jelenti : cTisztelt Választmány! Rendes tagokká való fölvételüket kérik a jövő év folyamára : 1. Pöstyén fürdői főbérlet igazgatósága Pöstyén, ajánlja: HoRu- SITZKY HENRIK vál. tag. 2. HEIDT DÁNIEL térképrajzoló Budapest, ajánlja: PiTTER TIVADAR r. tag. 3. ToBoRtrrY Géza tanárjelölt Budapest, ajánlja: PITTER TIVADAR r. tag. 4. ScHock LIPÓT térképrajzoló Budapest, ajánlja: PITTER TIVADAR Tr. tag. 5. VorscH Orró gyógyszerész Tatraug, ajánlja a titkárság. 6. Zwack Ákos bornagykereskedő Budapest, aj.: ERDŐS ZSIGMOND dr. r. tag. Kérem a nevezett urak megválasztatását.; A választmány a felsoroltakat egy- hangúlag a társulat rendes tagjaivá választja. Elsőtitkár a következőkép folytatja: Van szerencsém jelenteni, hogy SEMSEY ANDOR úr tiszteletbeli tagunk SCHMIDT KÁROLY és KoRmos TiIvaDAR munkáihoz való mellékletek költségére 650 koronát adományozott, f. évi dec. hó 6-án kelt szíves levele szerint a célból, hogy va füzet kiállítása a társulathoz méltó legyens. Az összeg FÁBRY ISTVÁN dr. ügyvéd úrtól már be is érkezett. Ezzel együtt SEMSEY AnwNpoRg úr őméltóságának ez évbeli adománya 2340 koronát tesz ki. Lóczy LaJsos indítványára Elnök kimondja, hogy SEMSEY ANDOR úr őméltó- ságának a választmány köszönetét fejezi ki azért a szíves támogatásáért, amellyel társulatunk tudományos törekvéseit istápolni szíves volt.; Ezután elsőtitkár jelentést tesz a forgótőke állásáról, amely a mai nappal zárva a következő : Bevétel : 1. Hátralékos tagsági díjakból . . .. ar eszel ltak 4321— IR 2. 1910. évi tagsági díjakból (hg. HETERHÁZY mének díjá- val együt) nez ezett eáte ea ttete lee se zs La szava 4 ÁDBBZ AN 31910. évi. eLőŐÜZETÉSBEKD ŐL E zet e e S ze ezé ő 5387—— a 4. Eladott kiadványokból .. . .. gt uit [BADOER 5. Egyéb bevétel (a 3000 K áll. SZÁN) TEST TE 65877"—— a frcBarlangkutató , BIZONBÁg ez Aze ERNE Se zal sz ás S AOOOZ a Összes bevétel. .. 13344—K TÁRSULATI ÜGYEK, 99 Kiadás : 1. Höldtani Közlöny. — — 0 -m d dsé és s ést /A2URÁIR. 2. Tisztviselők. . s esegazöítelá] zeósnáss 14007—— a elen okezrál ettel ezek Ae LT E hos entttésv szá NT 0105-—1e AL Szoló állo tátétert zi És det szt karát a 3007— a Dr BOSVALKOLUBÓ EE det asse Ea aan e áss zzz azzszt AB ZD 92 a 6. Irodai költség .. .. ebet 769-29 a 7. Vegyes (álapítványakhoz ESAFOLASSA AZT mg s 2 641380-20 4 8..Barlángkútató Bizottságoszal zó ev aswdawobd ga gá 288-97 c Összes kiadás... .. 12382-59 K Forgótőke bevétele .. .9 .. mm o 13344— K Ieyonyasar KIad ást zeze Mozes sine e 12382:59 a Marad készpénz... .. 961741 K Előrelátható kiadásaink az év folyamán 2260 korona. Várandó bevételeink a m. kir. Pénzügyminisztériumból 700 korona, a m. kir. Földmívelésügyi Minisz- teriumból 280 korona, Ha az alaptőke kamatjait s a mult évi pénzmaradványt 1500 koronára irányozzuk elő, úgy előreláthatólag 1000 korona körüli felesleggel fogjuk lezárni az idei évet. A társulat forgó tőkéjének ilyetén állása örvendetes tudomásul szolgál. Elsőtitkár jelentést tesz a több évi hátralékos tagokról, akik a következők : ANTAL MIKLÓS, CHOLNOKY JENŐ, KRiIzsó JOLÁN dr., MALÉTER LÁSZLÓ, Ősi JÁNOS, SzőTS ANDOR, ULICSNY KÁROLY, VÁRNAI ERNŐ, PANTOCSEK JÓZSEF, s a nagyváradi községi iskolai könyvtár. A választmány utasítja az elsőtitkárt, hogy még egyszer szólítsa fel a EK lékosokat fizetésre, s akik erre sem válaszolnak, azokat a társulat sorából törölje. Elsőtitkár ezzel kapcsolatban jelenti, hogy az említettek közül 5-öt törölt tagnak tekintve is, tagjaink száma jelenleg 490 és 60 előfizető. Az 1909. év végén tagjaink száma 390 volt, úgy hogy a tiszta szaporulat kereken 90. Ezzel a 490 taggal társulatunk meghaladja az 1886. évi legmagasabb 445 tagú állományt is 45 taggal. Elsőtitkár jelentést tesz a Franklin-Társulat nyomdai számláiról, amelyekben állandó a 2590 áremelkedési pótlék, csupán a m. kir. földtani intézet Évi Jelentései különlenyomatában számít 10909-ot. A választmány utasítja az elsőtitkárt, hogy a Franklin-Társulattól új költségvetést kérjen, amelyben félreismerhetetlen módon meg legyenek állapítva az egységárak. Több tárgy hiányában Elnök az ülést berekeszti. 3. Jegyzőkönyv az 1911 januárius hó 4-én tartott választmányi ülésről. Az ülés a kir. magyar Természettudományi Társulat üléstermében dél- után 1/27 órakor kezdődött. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr, Megjelentek : ILosvaY LAaJos dr., HORUSITZKY HENRIK, KRENNER JÓZSEF SÁNDOR; KocH AwraLt, Lóczy [Lagos dr., LŐRENTHEY IMRE dr., MAuRgrirz BÉLA dr., PÁLFY MóR dr., TREIrz PÉTER, TELEGDI RorH LaJos, ZIMÁNYI KÁROLY dr. választmányi tagok, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, VoGL VIKTOR dr. másodtitkár, ASCHER ANTAL pénztáros, SIEGMETH KÁROLY a Barlangkutató Bizottság elnöke és KApió OTTOKÁR dr. a Barlangkutató Bizottság előadója, 7x 100 TÁRSULATI ÜGYEK. Elnök üdvözölvén a megjelenteket, megnyitja az ülést és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri TELEGDI RorH LAJos és TREITZ PÉTER választmányi tagokat. Majd felhívja az elsőtitkárt titkári jelentésének megtételére. Erre PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár a következőket jelenti : eTisztelt Választmány! Az 1911. évre rendes tagokul óhajtanak belépni: 1. FISCHER-COLBRIE ÁGosr dr. megyéspüspök úr őméltósága Kassa, ajánlja a titkárság. . GRgunp V. utódai urak könyvnyomdai műintézete Budapest, aj. a titkárság. . MÁRToN LAJos archeológus úr Budapest, ajánlja: KApiIó OTTOKÁR dr. . SCHMIDT SÁNDOR bányafőmérnök úr Dorog, ajánlja a titkárság. . SPIEGEL ADOLF nyomdatulajdonos úr Budapest, ajánlja: KoRmos TIVADAR dr. rendes tag. 6. SZAFFKA TIHAMÁR műegyetemi hallgató úr Budapest, ajánlja: HORUSITZKY HENRIK vál. tag. Kérem a nevezett urak szíves megválasztatását., A választmány a felsorolt urakat egyhangúlag rendes tagokká választja. Elsőtitkár ezután jelenti, hogy az 1910 dec. 14-iki választmányi ülés óta a követ- kező fontosabb ügyiratok érkeztek : 1. A m. kir. pénzügyminiszterium mult év dec. 9-én kelt 135,395. számú át- iratával a társulat részére a sKálisókutatások hazánkban; című munkának a Földtani Közlönyben leendő közlésére 700 korona segélyt engedélyezett. Ennek a szíves engedélyezését MÁLY SÁNDOR m. kir. miniszteri tanácsos úr őméltóságának köszönhetjük. 2. A m. kir. Földtani Intézet igazgatósága olyan szíves volt, hogy a mult év dec. hó 15-én a kiadványok ügyében tartott tanácskozásra társulatunkat is meg- hívta, amelynek nevében SzonraGH TAMÁS másodelnök, VoGL VIKTOR dr. és én jelentünk meg. A tanácskozás eredménye a következő volt. A m. kir. Földtani Intézet társulatunknak engedélyez a jövőben: a) a m. k. Földt. Int. Évkönyveinek magyar részéből 540 ingyen példányt; b) a m. k. Földt. Int. Évkönyveinek német részéből 60 ingyen példányt; c) a m. k. Földt. Int. Népszerű kiadványaiból 600 ingyen példányt. Ezzel a megállapodással a m. kir. Földtani Intézet igazgatósága nagy szol- gálatokat tett társulatunknak, s így Lóczy LaAJos dr. igazgató úrnak előzékeny- ségeért a titkárság köszönetét nyilvánítom. Az Évi Jelentéseket sajnos ezentúl sem sikerült teljesen ingyen kapnunk, amennyiben a különlenyomási díjakat társulatunk viseli. 3. Ezzel kapcsolatban fölemlítem, hogy új Belépő nyilatkozatokat nyomattam magyar és német nyelven, amelyekben az intézettel történt megálla- podásunkat már ki is tüntettem. 4. Több tagtársunk kívánságára kérést intéztem a kir. magyar Természet- tudományi Társulathoz a terem átengedése ügyében, s erre mult év dec. 31-én IrosvaY LaJos dr. elsőtitkár úr őméltósága szíves volt értesíteni, hogy a választ- mányi ülés a jan. 4-iki szakülésre, a febr. 8-iki közgyűlésre és a márc. 1-i szak- ülésre a termet átengedte. Úgyszinte átengedte KRENNER JÓZSEF SÁNDOR vál. tag úr őméltósága is a tudomány-egyetem ásványtani termét az 1911 jan. 25-iki ülésre. Az 1—4. pont alatt felsorolt ügyek tudomásul szolgálnak. 5. SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök úr átír a választmányhoz, a BöcKH JÁNos-emlékserleg ügyében, amelyre a maga részéről 80 K-t, s családja részéről 30 K-t, összesen 110 K-t ajánlott fel, illetőleg fizetett le a titkári hivatalnak. SZONTAGH Tamás dr. úr beadványa a következőkép szól: OT Ha WED TÁRSULATI ÜGYEK. 101 ecMélyen tisztelt Választmány! Társulatunkhoz méltónak tartom azt, hogy nagyérdemű és kiváló vezérmunkásainak emlékét — ha szerényebb alakban is — de híven megőrizze. Egy éve lesz, hogy néhai BöckH János érdemes elnökünkről a közgyűlésen megemlékeztünk. Idejét látom mostan már, hogy emlékezetének fentartásával ismét foglalkozzunk. Ez okból bátorkodom azt indítványozni, hogy adakozások segítségével sze- rezzünk egy díszes serleget, amely mint BöckH JÁNos emlékserleg őriztessék. E serleggel egy a választmánytól felkért társulati tag minden közgyűlési vacsorán, egészen szabadon választott geológiai nevezetesebb eseményről vagy szak- társunkról emlékeznék meg. Kérem indítványomat a legközelebbi évi közgyűlésnek kegyes elfogadásra ajánlani. Egyúttal a gyűjtést 110 koronával megindítom. Budapest, 1911 jan. 4-én. Mély tiszteletem nyilvánításával vagyok a nagy- érdemű választmány alázatos szolgája: SZONTAGH Tamás a társulat alelnöke." SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök úr indítványára PÁLFY MóR dr. megjegyzi, hogy a tervbe vett Böckh János-serleg ünnepélyes hangulatot fog kelteni a közgyűlési vacsorán és ezért melegen pártolja az indítványt. Lóczy Lagos dr. választ- mányi tag szerint tiszteletreméltó az indítvány, amelyet magunkévá is tehetünk. A BöcKkH-serleg kapcsán bizonyára sok jó beszédet fogunk hallani, amelyek esetleg új eszméket is nyujtanak. KocH ANTAL dr. a serleg helyett inkább aranyérmet ajánl. ILosvav LaJos indítványozza ezek után, hogy a BöckH emlékalapra kezdje meg a társulat a gyűjtést, s az indítványttevő SzonraGH TAMÁS dr. másodelnök úrral tanácskozva, később döntsön az alap rendeltetéséről. Többek hozzászólása után elnök kimondja, hogy a választmány teljesen egyetért indít- ványozó másodelnök úrral BöckH János emlékének megörökítésében, azonban ezidőszerint a megörökítés módjára nézve nem dönt; hanem: a gyűjtés eredményétől teszi függővé BöckH JÁNnos emlékezetének megörökítését. A választ- mány megbízza az elnökséget, hogy ezt a .határozatot az indítványozó SZONTAGH Tamás dr. másodelnök úrral tudassa. Elnök felhívja SIEGMETH KÁROLYt, a Barlangkutató Bizottság elnökét, hogy múlt évi működésükről a Választmánynak tegyen jelentést. SIEGMETH KÁROLY elnök erre KApIó OTTOKÁR dr. előadóval karöltve részletesen ismerteti a Barlangkutató Bizottság működését, s előadásuk befejeztével átnyújtják a Választmánynak kinyomatott jelentésüket, amely a Barlangkutató Bizottság meg- alakulását és hét jegyzőkönyvét tartalmazza. A Választmány a Bizottság jelentését tudomásul veszi és a Bizottság elnökének, valamint az előadónak köszönetet mond buzgó működésükért. Erre SIEGMETH elnök és KApré előadó a Választmányból el- távoznak. Elsőtitkár jelenti, hogy a mai napon KoRMmos TivADAR dr. rendes tag indít- ványt nyújtott be a Választmánynak. Elnök elrendeli az indítvány felolvasását. Elsőtitkár a következőket olvassa : vA Magyarhoni Földtani Társulat tekintetes Választmányának Budapesten. Indítvány. Alulírott tisztelettel indítványozom, hogy : utasíttassék a Társulat Barlang- kutató Bizottsága, hogy kiegészítéséről az elkerülhetetlen szükséghez képest, csakis a társulati tagok sorából gondoskodjék. Indokolás: A Társulatnak nem célja, hogy a tisztán tudományos szerepre hivatott Barlangkutató Bizottság fiók-turista egye- sületté váljék. Budapesten, 1911 januárius hó 4-én. KoRMmos TIVADAR dr., m. kir. geológus, rendes tag.n 102 TÁRSULATI ÜGYEK. Az indítványnak kissé homályos értelmét elsőtitkár a következőkép magya- rázza meg : § A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottsága 1910 március 2-án tartott ülésében elhatározta, hogy abszolut szótöbbséggel rendes, külső és tiszteleti tagokat választ, ezt a határozatát már tett is követte, amennyiben számos rendes, külső és tiszteleti tagot választott az év folyamán. A bizottságnak ez a határozata igaz, hogy a Földtani Közlöny 1910. évfolyamának 221. oldalán meg is jelent, azon- ban ez a határozat még nem került a Választmány elé. Ezek után ILosvax LAJos dr. vál. tag kifejti, hogy egészen érthető ez a dolog, amin egyszerűen napirendre térhetünk. Elnök kimondja, hogy az ügy fölött a választmány vitát kezdeni nem óhajt, hanem napirendre tér. A választmányból Lóczy LAJOS és KRENNER JÓZSEF SÁNDOR vál. tagok távoznak. Elsőtitkár jelenti, hogy ugyancsak KoRmos TIvADAR dr. rendes tag a mai kelettel.egy másik indítványt is terjesztett a Választmány elé, amelyben két tisz- teleti tagot és egy levelezőt ajánl. A benyújtott ajánlathoz Papp KÁRoLY dr. elsőtitkár megjegyzi, hogy az alap- szabályok 13. §-a ekkép szól: eTiszteleti és levelező tagot, a választmány előterjesz- tése alapján a közgyűlés választ. Tiszteleti és levelező tagot a társulat tiszteleti, pártoló, örökítő és rendes tagjai ajánlhatnak. Ajánlatukat, az ajánlottak különös érdemeit felsorolván, november hó 1-ig az elnökséghez írásban kell benyújtani. Minthogy KoRmos TIvADAR ajánlatát 1911 jan. 4-én nyújtotta be, ezért a tisz- teleti tagajánlás tárgytalan. Elnök ezután határozatilag kimondja, hogy a benyújtott, tiszteleti tagokat ajánló beadvány alapszabályellenes időben, elkésve érkezvén, ez tárgytalan. Az ajánlott levelező, NEGRo LEó úr ügye, azonban a választmány elé terjeszt- hető, minthogy az alapszabályok 21. §-a szerint a Választmány levelező címet adhat mindazoknak, akik a Társulat céljait, gyűjtés, becsesebb adomány vagy egyéb jó szolgálat által elősegítették. A választmány ezután NEGRO LEó mészipartelepi intéző urat Polgárdiban egyhangúlag a társulat levelezőjévé választja. Elsőtitkár indítványozza, hogy a társulati pénztáros tiszteletdíját 300 K-ra emeljük. A választmány ehhez egyhangúlag hozzájárul. TELEGDI RorH LaJos meg- jegyezvén, hogy az elsőtitkár tiszteletdíja az 1887 május 4-iki vál. ülés határozata alapján 360 frt, a másodtitkáré 240 frt volt; ajánlja az elsőtitkár tiszteletdíjának 500 frtra való emelését. Papp KÁRoLY elsőtitkár köszönettel adózik az indítványért, de azt semmi körülmények között el nem fogadja. Elnök azután határozatilag ki- mondja, hogy a választmány a pénztáros tiszteletdíját 300 K-ra emeli, s ezt már februáriusban folyosítja. Elnök több tárgy hiányában az ülést félnyolc órakor berekeszti. 4. Jegyzőkönyv az 1911 januárius hó 25-én tartott választmányi ülésről. Az ülés estéli félnyolc órakor kezdődött a kir. magy. tudomány-egyetem ásványtani intézetének előadótermében. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. Jelen vannak: HORUSITZEY HENRIK, ILosvAY LAJOS dr. KocH ANTAL, PÁLFY MóR, TELEGDI RorH Lagos, TREITz PÉTER, ZIMÁNYI KÁROLY választmányi tagok, PAPP KÁRonYy dr. elsőtitkár, VoGL VIKTOR dr. másodtitkár és ASCHER ANTAL pénztáros. Elnök az ülést megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri HORÚSITZKY HENRIK és TREITZ PÉTER választmányi tagokat. TÁRSULATI ÜGYEK. 103 Maájd felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. PAaPP KÁROLY dr. a következőket jelenti : cIgen tisztelt Választmány! A f. évi januárius hó 4-én tartott választmányi ülés óta I. pártoló tagul jelentkezett : 1. Gróf MAJtÁTH GuszrÁv KÁROLY dr. erdélyi püspök úr őnagyméltósága, aki a szo- kásos kiadványokat egyszersmindenkorra a gyulafehérvári Batthyány-könyv- tárnak ajándékozza; ajánlja a titkárság. II. Örökítő tagokul óhajtanak belépni: 19 . SAXLEHNER ANDOR úr belga főkonzul, Budapest; ajánlja: SCHAFARZIK FERENC elnök. . BAXLEHNER ÖDÖN úr nagykereskedő, Budapest; ajánlja: SOCHAFARZIK FERENC elnök. . SAXLEHNER KÁLMÁN úr nagybirtokos, Budapest (1891 óta rendes tag); ajánlja: SCHAFARZIK FERENC elnök. jön 00 III. Rendes tagokul óhajtanak belépni: . Báró HATVANY-DEUTSCH SÁNDOR úr főrendiházi tag, Budapest, ajánlja a titkárság. 6. BARLAY JózsEF úr geológus-metallurgus, bányaigazgató, Szurdokpüspöki, ajánlja a titkárság. 7. GEDEON JENŐ úr földbirtokos, Szín, ajánlja a Barlangkutató Bizottság. 8. PonGRÁácz JEső úr földbirtokos, Komjáti, ajánlja a Barlangkutató Bizottság. 9. LITTKE AURÉL dr. úr állami pedagógiumi tanár, Budapest, aj.: TIMKó IMRE r:. tag. 10. MRÁsz GÁBOR úr m. kir. bányamérnök, Körmöcbánya, ajánlja a titkárság. 11. ScHMIDT KÁRoLY dr. úr egyetemi tanár, Basel, ajánlja a titkárság. 12. SCHIELE FRIGYES úr kémikus, vezérigazgató, Budapest, ajánlja : BARLAY JÓZSEF r. t. 13. Ifj. UNGER BÉLA úr okleveles mérnök, Budapest, aj.: SZINYEI-MERSE ZSIGMOND r.t. 53 Ot A választmány örömmel veszi tudomásul a szép számban jelentkezőket, s őket egyhangúlag a társulat pártoló, örökítő, illetőleg rendes tagjaivá választja. A beérkezett fontosabb ügyiratok a következők : 1. SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök úr levele, amelyben értesíti az Elnök urat, hogy családi ügyben Gödöllőre utazva, a mai ülésen részt nem vehet. 2. Ezzel kapcsolatban említhető SzorraGH TAMÁS dr. úrnak Kérelme és Fel- hivása, amelyet NAGYSÚRI Böckn János emlékének megörökítése céljából a Választ- mányhoz intéz. Eszerint BöckH JÁNos mellszobrára a gyűjtést a Magyarhoni Föld- tani Társulat venné kezébe, azonban belevonva hazai bányászatunk néhány kima- gasló férfiát is. A SzorvragGH Tamás dr. úrtól fogalmazott Felhivást a választmány egyhangúlag elfogadja s a gyűjtést megindítja. ILosvax LAJos dr. választmányi tag arra figyelmezteti a titkárságot, hogy ha a gyűjtés szélesebb körben indul meg, úgy erre belügyminiszteri engedély szüksé- ges s a számadásokról egy év múlva jelentést kell tenni a fővárosi polgármesternek. 3. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter úr 1910 dec. 31-én kelt 113.436 IX. B. számú átiratában értesíti az Elnökséget, hogy a Társulatnak 280 K 36 f segély engedélyezése iránti kérelmét fedezet hiányában teljesíthetőnek nem találta. Mint- hogy ez alkalommal már másodízben utasítottak el kérelmünkkel, arra kértem a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságát, hogy az Évi Jelentések különlenyomási díjára nézve bizonyos átalány-összegben egyezzünk meg. A régi mód szerint igen 104 TÁRSULATI ÜGYEK. nehéz a nyomda számláját ellenőrizni; ha pedig megtörténik az, hogy a"-Földtani Intézet más nyomdában nyomat, mint a Társulat, úgy a legnagyobb zavarok lesz- nek az elszámolásban. Ezért a Földtani Intézet igazgatósága elvben hajlandó volt hozzájárulni, hogy az Évi Jelentéseket a Társulat számára is kinyomatja s mi ezt az intézetnek és nem a nyomdának fizetjük meg. Kérem erre nézve a választmány szíves felhatalmazását. Elfogadják. 4. Jelentem továbbá-a mélyen tisztelt Választmánynak, hogy a m. kir. Föld- tani Intézet tekintetes Igazgatósága olyan kegyes volt, hogy Társulatunknak f. év május 1-től egy állandó helyiséget ingyenesen engedélyezett. Ily módon a Társulat összes holmiját s könyveit egy helyre rakhatom össze, amikor hozzákezdhetek a leltározáshoz is. Szabadjon e helyütt is Lóczy LaJos igazgató úrnak és SZONTAGH Tamás aligazgató úrnak szíves előzékenységükért a titkári hivatal mély köszönetét nyilvánítani. A köszönetnyilvánításhoz a választmány is hozzájárul. 4 5. Csereviszony kötését kéri az Egyiptomi Egyetem Cairóban, amely két évvel ezelőtt alakult. Elfogadják. 6. A kiadványok ingyenes engedélyezését kéri a Bethlen Gábor-kör Budapesten. Félárban engedélyezhető. 7. A február 8-iki közgyűlést előkészítő ügyek közül tisztelettel jelentem, hogy az 1910 jún. 1-iki bizottsági ülés javaslatára a mélyen tisztelt választmány a Szabó József-emlékalap 200 K-ás megbízását GAÁL ISTVÁN dr.-nak, míg a 400 K-ás nyilt pályázatot PávaAY-VAJNA FERENC dr.-nak itélte. Előlegül az előbbi 150 K-t, az utóbbi 250 K-t kapott. Minthogy azonban jelentést ez ideig egyik sem nyújtott be, a nekik szánt 200 K-t visszatartottuk, s ez a Szabó-alap idei kamatjait gyarapítja. Elnök jelenti, hogy NEUBAUER KONSTANTIN jelentését rövidesen be fogja nyújtani. PÁLFY MóR dr. indítványozza, hogy a választmány ezentúl záros határidőn. mondjuk egy éven belül, a SzaBó JózsEr-alapból a megbízottaktól, az előre kiadandó díj fejében jelentést követeljen és pedig irásbeli jelentést. Titkár jelenti, hogy a jövőben e szerint intézkedik. 8. Apénztárvizsgáló bizottság jelentését ILosvav LaJos dr., a kiküldött pénztárvizsgáló bizottság elnöke terjeszti elő. Jelenti, hogy 1911 jan. 22-én LŐRENTHEY IMRE és PETRIK LAJos urakkal a Társulat alaptőkéjét és forgótőkéjét, valamint az összes 1910. évi zárszámadásait átvizsgálván, a pénztárt rendben találta. A Társulat összes vagyona az 1910. év végén 47,926 korona 87 fillér; az 1910. évi bevétel 17,838 korona 53 fillér, amely az előirányzott bevételt 7973 korona 30 fillér- rel fölülmúlja. A forgótőke maradványa az év végén készpénzben 2130 K 11 fillér. Javasolja, hogy a választmány a pénztárnoknak a felmentést adja meg. A választ- mány ezt megadja s egyben utasítja a pénztárost, hogy a készpénzmaradványból 1000 koronát minél előbb az alaptőkéhez csatoljon. A választmány ezután az 1911. évi költségvetést állapítja meg és pedig 17,390 K 11 összegben, Egyéb tárgy híján az elnök az ülést estéli egynegyedkilene órakor berekeszti. KÖZLEMÉNYEK A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁBÓL. 1911. ÉVFOLYAM 1. FÜZET. SZERKESZTI : KADIÓ OTTOKÁR dr. ELŐADÓ, HERMAN OTTÓ ELŐADÁSA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁNAK 1911 FEBRUÁR 6-IKI ÜLÉSÉN, Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt gyűlés ! Az első szó, mely e helyen ajkamat elhagyja, nem lehet más, mint a hála és köszönet szava azért a megtiszteltetésért, hogy a csak az imént megalakult barlangkutató bizottság tiszteletbeli tagjává választott. Nagy megtiszteltetésnek veszem ezt attól a testülettől, amely ma még nem is megszokott irányokban, hazánkra nézve úttörően kivánja szolgálni az ősrégészet, így az ember eredetének tudományát. Másodszor kifejezem hálámat a barlangkutató bizottság t. elnökének, aki csekély személyemet itt, a gyűlés színe előtt üdvözlésre méltatta, amire nekem, mint egy- szerű embernek, tulajdonképpen igényem nincs. Legyen most már szabad mai előadásomnak tárgyára térni, amely iránt, jól tudom, a nagy várakozások meg vannak; azt pedig még jobban tudom, hogy sok tekintetben csalódni fognak azok, akik táplál- ják, mert nem személyes indulatosság, hanem a tudomány érdeke vezérel. Visszaszállok majdnem 20 évvel, amikor a kir. magy. Termé- szettudományi Társulat kebelében először léptem fel és bemutattam azokat a palgolith rkovav-tárgyakat, amelyek Miskolczon, 1 A szabadon megtartott előadást, amelyet LAMBRECHT KÁLMÁN gyakornokom sztenografált, némileg bővítettem s elláttam az irodalom kimutatásával is. Arról propter bonum pacis lemondtam, hogy az 1893-ban tudományos gyűléseken és tudományos irodalomban ellenem alkalmazott becsmérléseket megtoroljam. A végső alakulás úgy is teljes elégtételt szolgáltatott. 106 HERMAN OTTÓ néh. BáRsony János barátom Szinva vize melletti, az Avashegy lábá- nál épülő házának alapjából kerültek napfényre és amelyek — egynek kivételével — ajándékul nekem adattak." Ezek a xtűzkő szakóczákv reám határozott benyomást tettek, mert valósággal határozott tipusok. Sokszorosan vannak kiadva, tehát általánosan ismeretesek, ezért részle- tesen nem tárgyalom. Azonnal felismertem, hogy ezek anyag és alak szerint Pledlittáke A paleolith-kor t. 1. a Földnek az a korszaka, amelyben a mai tudo- mányos felfogás szerint az ember a Föld szinén fellépett. A palxolith kőeszközök így a legősibb szerszámok, mint akkor mondtuk: uwkovan- tárgyak. A gyűlés után legbizalmasabb barátaim, akiknek nézetét igen gyakran vettem igénybe, azt mondták nekem: welőadásod nagyon érde- kes volt, de a szakembereket nem győzted megv. Hát mi a kifogásuk? Az a réteg, a melyben a tárgyak találtattak, nem hangzik egybe avval, a mit a tudomány akkori álláspontja. ily leletekre nézve döntőnek már kimutatott. Reám nézve ez nem jelent- hetett mást, mint ennyit: cJó, tovább fogunk kutatni. A leletnek nagy körben híre futott. A bemutató értekezést és a képek egy részét közölte az wArcheologiai Értesítős is wA miskolczi palgolith leletv címe alatt (1893. I. füzet, 1—25. old.); TöRöKk AURÉL tanár ily cím alatt németül értekezett: wDer palxolithische Fund aus Miskolcz und die Frage des diluvialen Menschen in Ungarn.v? TÖRÖK el- fogadta a tárgyak paleolith jellegét, de kétséget táplált a réteg dolgában. Az vArheeologiai Értesítőv nyomán bő kivonatot és képeket kért a bécsi anthropologiai társulat, melynek folyóiratában az értekezés meg is jelent; címe ez: cDer paleolithische Fund von Miskolcz. Mit 4 Text-Illustrationen.s (Mittheilungen der Anthropologisehen Gesell- schaft in Wien. Bd. XXIII. (Der neuen Folge Bd. XIII.] 1893. pag. 77—682). Eddig felfogásomnak a palgolith jellegre nézve nem akadt illeté- kes fórum előtt illetékes ellenzője. De már az a körülmény, hogy az előkelő bécsi társulat átvette a közlést, szeget ütött bizonyos fejbe és felkeltette az ismeretes ccsak azért sem indulatot. S ha már ez fölkelt és van mód benne, a magyar ember nem adja ki itthon, hanem — hova is szaladna vele? hát Bécsbe! Annyival is inkább, mert a bécsi fórum nem emelt kifogást nézetem ellen. A támadás címe im ez: cJurius von HAanaváTrs: Zum paleolithiscehen Fund von Miskolcz.n (Mit- 1 Egészen pontosan véve a tárgyak 1891-ben kerültek napfényre, a bemuta- tás pedig 1893-ban ily czím alatt történt: HERMAN OTTó: A miskolczi tűzkő- szakócák. Természettudományi Közlöny, 1893. 284. füzet, p. 170—181. 2 Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn. Bd. III. 1893. Heft 1—3. p. 1—24. ELŐADÁSA A BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁG ÜLÉSÉN. 107 theilungen der Anthropologisehen Gesellschaft in Wien. Bd. XXIII. [Der neuen Folge Bd. XIII.] 1893. Sitzungsberichte No. 3—4 pag. ([92—93]). Lényege a támadásnak pedig az, hogy a lelet nem feküdt diluviális rétegben, mely a kor meghatározására döntő és ellentmond még a lelet pelrográfiai (?) jellege is. Ez a támadás szülte nálam azt az eltökélést, hogy elfogadtam a harcot; folytatom pedig addig, amíg teljes világosság nem lesz. Bukjék bármelyik fél, bukjék mind a kettő: ez mindkét esetben a tudomány érdeke. És ha ez áll, akkor a túdomány érdeke az is, hogy a bukó fél minél hamarább kompromittálja magát. A harc tehát kezdetét vette. Mindenekelőtt megállapítom, hogy amily tartózkodó volt a külföld, oly határozottan fordult ellenem itthon az illetékesek szakköre. Ez nem vád, csak konstatálás. Ekkor tökélte el magát a magyar támadó arra, hogy a helyszinére kiszállva, tüzetesen felveszi Miskolcz és környéke földtani viszonyait, ami tökéletesen korrekt elhatározás volt. A vizsgálat eredménye, értekezésbe foglalva, ily cím alatt jelent meg: HaAnavárs GYULA, xMiskolcz városa földtani viszonyaiv (Földtani Közlöny 1894. XXIV. p. 18—23). A végső eredmény álláspontomra nézve határozottan tagadó volt, amint ezt a szerző következő szavai világosan kifejezik: (A helyszínén tett mindezen tapasztalataim alapján tehát kimondhatom azt, hogy Miskolcz városa területén, a Szinva árterén csakis mostkorú üledék van s sem ezen üledék alatt, sem az Avashegy oldalában diluviumnak nyoma sincs. Ha volt, azt az erózió már rég eltávolította. Folytak más részről is nyomozások és fölvételek, a melyek mind az előbbivel egybehangzottak. A szakkörök így körülbelül azt az álláspon- tot foglalták el velem szemben, hogy elvégre is minek avatkozom én a palegolith, az ősember nyomainak kérdésébe, mikor engem mindaddig is más, sőt sok más térről ismertek!? E felfogással szemben nem boldo- gulhattam. Nem állott rendelkezésemre sem az idő, — mert azt rendes kötelességeim végzésére kellett fordítanom — sem a kutatáshoz föltét- lenül szükséges anyagi erő. De mindez nem keserített el! Példa volt előttem a multból, BoucHER de PERTHEs, a S5omme-völgy palgolithjének felfedezője, ki elsőnek tört utat az ősember kőszerszámainak és ezekben életviszonyainak felismeréséhez, kinek szembe kellett szállni úgyszólván az egész tudományos világgal, mely a tisztán látó embert szinte futó bolondnak bélyegezte. De kitartott és győzedelmét érte tndományos meggyőződésének. Telt, múlt az idő s az első publikációk óta — 1893 — egy évtized telt el, amely idő alatt csak ritkán jutottam el Miskolczra és a Bükkhegységbe. De változott a helyzet, amikor az évtized végén meg- 108 HERMAN OTTÓ jelent HoERNEs tanár kitünő műve: cDer diluviale Mensch in Europa; (Braunschweig 1903), mely a miskolczi leletet befogadta, képét is adta és megjegyezte, hogy a Magyarországból való valamennyi állítólagos palgolith-lelet között a miskolci komoly figyelmet érdemel. Ez is buzdított azután kitartásra és ha szűk keretben is, a kuta- tás és figyelés folytatására. Biztosra vettem, hogy előbb-utóbb felvető- dik oly bizonyíték, a mely elől az ellenvélemény nem térhet ki, mert az első lelet alakja határozottan palgolith volt és mind több jel bizonyí- tott a lelethely környezetének eredeti volta mellett; vagyis, hogy a lelet az Avas táján termett. És ez a bizonyíték meg is került! Igaz azonban, hogy csak tizen- két hosszú év mulva, ami azután azt is jelentette, hogy a tudomány olyan terén, az ősrégészetben, amelyen világrészünk legnagyobb, leg- műveltebb nemzetei nemes versenyben, szinte rohanva haladtak és haladnak s amidőn nekünk magyaroknak, minden percet felhasználva, azon kellett volna lennünk, hogy bár szűkebb téren is, de lépést tart- sunk: mi tizenkét éven át állottunk! Az okot kifejtettem. És azután: mi volt az a hatalom, az a csodaerő, mely a tizenkét évvel előbb megrekedt folyamatot újból megindította? Semmi más, mint a közvetlen tapasztalás erősségén alapuló, abból folyó igazság! Lássuk! tehát! Az Avashegy temetőjének kavicsos földjéből sírásás közben elő- került egy népiesen xnyílkóv-nek nevezett, kékesszürke akovav tárgy; mutatóújjnyi hosszú, majdnem kétújjnyi széles, hegyes, körülkörül éles, egészben pengeszerű. Alak szerint babérlevél forma, tehát a francia szak- emberek wa feuille de laurierv alakja. Anyaga kékesszürke kalcedon, amely félig-nemes kőzet az Avashegy rendszerében bőven előfordul. Miután ez a határozott jellegű prehisztorikus szerszámforma mindég a diluvium- ban fordul elő, így palgolith s a diluvialis ősember szerszáma; ennek rendén tisztán állott előttem, hogy Miskolc avashegyi temetőjének kavi- csos földje s az egész temető, a nyilkő bizonyítása szerint diluvium, tehát az, amelyet ellenfelem leghatározottabban tagadott s mely ezért tizenkét évre akasztotta meg azt a kutatást, mely hivatva volt volna tudományos törekvéseink egyik hézagát kitölteni. Itt az a nem közönséges eset is következett be, hogy nem a dilu- viális réteg felismerése bizonyította be a enyilkőv palaeolith voltát, hanem a palaeolith anyilkős bizonyította be a réteg diluviális jellegét. Minthogy e döntő lelet és a hozzá kapcsolódó körülmények közzététele, ismert okoknál fogva, itthon nem volt opportunus, közzétettem Bécsben, ily cím alatt: Zum Solutréen von Miskolczs (Mittheilungen der Anthropologisehen (resellschaft in Wien, Bd. XXXVI. Der dritten Folge VI, mit vier Abbild. im Texte, 1906). Ez így meg is volt okolva, mert 1893-ban Bécsben és ugyanabban a folyóiratban történt a támadás. ELŐADÁSA A BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁG ÜLÉSÉN. 109 A m. k. Földtani Intézet akkori igazgatója, BöckH JÁNos megérezte, hogy most már tenni kell és támogatva IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr. m. kir. bányatanácsos-főgeológus lelkes buzdításától avval a megokolással, hogy határozottan diluvialisnak mondtam a lelő- helyet, beadványt intézett DaRÁNYI IGwácz akkori földmív. miniszterhez, kérve Miskolez városa sztratigrafiai viszonyai felülvizsgálatának elrendelé- sét, amit a miniszter jóvá is hagyott (1906 aug. 31-én kelt 72.228/IV. A 2. rendelet) s a szükséges anyagi eszközöket is engedélyezte. BöckH igazgató a vizsgálat végrehajtásával, mint valóban leghiva- tottabbat, dr. PAPP KÁROLY geológust bízta meg. Minthogy pedig én, abból indulva ki, hogy Bükk-hegység barlangjai — amelyeket gyer- mekkorom óta ismertem és férfikoromban entomologiai tekintetben kutat- tam is — legkevésbbé voltak az eroziónak kitéve, tehát ott várható palaeolithikailag is a legnagyobb eredmény, megbízást nyert dr. KapIió OTTOKÁR geologus a barlangok kutatására, amelyhez irányadásom szerint hozzá is fogott, választván a tüzetes vizsgálatra a Bükk-hegységnek eddig ismert legnagyobb barlangját: a Szeletát, mely Hámor község- hez tartozik. Dr. Papp KÁRony, kinek az alapos és pártatlan vizsgálatért ezennel köszönetet mondok, azután az eredményt a következő dolgozatban tette közzé: cMiskolcz környékének geologiai viszonyai. Egy térképpel és 20 szövegábrával (M. kir. földt. int. évkönyvei, XVI. köt. 3. füz. pag. 91—134. 1907). Németül: cDie geologisehen Verháltnisse der Umgebung von Miskolcz. Mit4 Tafelny (Budapest 1907) A felülvizsgáló kutatás eredménye eszerint — új palaeolith-leletekkel megerősítve — az, hogy az én álláspontom volt a helyes s az ellene intézett támadás végleg megdőlt. Papp KÁRorY kimu- tatta, hogy az Avas-hegy temetője diluviummaradvány, tehát a nyilkő palaeolith jellegét igazolja; hogy ez a temető közvetlen közel fekszik az első lelet helyéhez (a Bársony házhoz); hogy ez a lelet feltétlenül pala- eolith s az erózió sodorta az alluvialis fekvésbe, mely tehát másodlagos volt, amiből következik, hogy támadóm a diluviumot nemismerte fel, hogy tehát a cZum Solutréeny stb. című értekezésemben kifejtett álláspont a helyes. PaAPP KÁROLY végső összegezését, a határozott ered- mény hatása alatt így végzi: sEzek után bízvást remélhetjük, hogy a rendszeres ásatások egyszerre csak a diluvialis ember csontjait is elő- hozzák a Bükk-hegység barlangjaiból., Úgy látszik, hogy ez a várakozás a legújabb répáshutai Balla- barlangbeli lelet embermaradványa képében már teljesült is. És ha ez a lelet a szigorú anthropologiai vizsgálat rendén beválik, a Bükk-hegység- hez füződő palaeolithkutatás meg lesz koronázva. Kapió OTTOKÁR dr., némely kisérlet után, végleg a Szeletát vá- 110 HERMAN OTTÓ lasztotta és rendszeres ásatást indítva, már rövid idő mulva beszámol- hatott a barlangi medve tömeges csontmaradványaival és a kiválóan szép enyiln és lándzsakövek stb. sorozataival. Az első beszámoló címe ez: cAdatok a Szinva-völgyi diluvialis ember kérdéséhezs (Földt. Köz- löny XXXVII. 1907. p. 333—345). Németül: cBeitráge zur Frage des diluvialen Menschen aus dem Szinvatales. (Földtani Közlöny, XXXVII. 1907. p. 381—395). Így lett a m. k. Földtani Intézetnek egy szép palaeolith-gyűjte- ménye és igy fordult, széles körből eredve, a tudományos világ figyelme Magyarország felé. És midőn az állam már megvonta az ásatásoktól a költséget, fel- támadt Ős-Borsod, a Panóczvak, SzemeRÉk megyéjének nemes lelkülete és meghozta az áldozatot — hazafias kötelességérzete, jó hire-neve és múzeuma érdekében. Messze mehetünk, mig az ú. n. cművelt kül- földv, az az nyugat felé is, míg ehhez fogható példát találunk ! PaPP KÁROLY és KaApIó OTTOKÁR geológusok jelentéseivel a Bükk- hegység palaeolith-kutatásának első korszaka befejezést nyerve, megfele- lően illusztrált, összefoglaló értekezést írtam, melynek címe im ez: cA borsodi Bükk ősembere. (Természettudományi Közlöny 1908, 470. füz. pag. 545—564) acDas Palaelolithicum des Bükk- gebirges in Ungarn. (Miskolcz. Szinvathal. Die Höhlen.) Mit 8 Tafeln und 19 Abbild. im Textes (Mittheilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien, Bd. XXXVIII. Dritte Folge Bd. VIII. 1908. p. 1—34.) Ez illő befejezés. Most már más irány felé fordulok, mert van mondani valóm. Nekem francia tudósok azt írják, hogy a mi palaeolith eredményeink azért értékesek, mert messze, félreeső pontról származnak. Ebből az hangzik ki, hogy ma, midőn már úgyszólván nincs is távol- ság, az Europa kellő közepén fekvő Magyarország a cművelt nyugatnak, még mindig félreeső. És mondjuk csak ki: a nyugat nem ismer, vagy ami még rosszabb: félre ismer bennünket. Ellenségeink gon- doskodnak róla. Hát igaz is, hogy sok olyannal tartozunk, amit csak mi nyujthatunk a civilizációnak s ami helyesen megismertetne. Mert hát sok nálunk ca tizenkét éves visszavetés!v Azért igaza van kitünő anthro- pologusunknak, TöRÖK AURÉL professzornak, ki a Földtani Társulat mult- kori ülésén, amelyen a répáshutai embermaradványok bemutatása tör- tént, körülbelől így szólt: wAz embermaradványok fölfedezésével Magyar- ország már régen tartozott a tudományos kulturának, és hogy most megtörtént: ez nagyszerű, világraszóló vívmányv. Minthogy pedig ezekben Francziaország van leginkább kifejlődve, tudjuk, hogy ezért végre komolyan fog Magyarország felé fordulni a figyelem. Ez az őskorból a jelenkorra szálló haszon, a melyre nekünk magyaroknak égető szükségünk van. ELŐADÁSA A BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁG ÜLÉSÉN, 111 Én ezen a gyűlésen komolyan kimondom, hogy irtóztató rossz hirünk van a külföldön, Érezzük mindnyájan és mindenben. Igaz, hogy ez ősi átok; mert őseink úgy nyomultak be egykoron a földrészbe, mint az idegen szálka a húsba — az a hús nem nyugszik — — — ma sem! De hiszén végeznem is kell! Én már megöregedtem s így nem igérhetem meg, hogy a barlang- kutató bizottságban munkásságot fogok kifejteni. Vissza kell vonulnom, hogy más téren bevégezzem azt, ami szoros kötelességem. A palaeolith- kutatás teréről könnyű szívvel indulhatok, mert: xadveniunt Juveness tehát xveteres emigrate Coloniv. Az ifjú, erőteljes nemzedék lépjen a rogyó vének helyére s a palaeolith kutatásánál használják fel Miskolcz és a borsódi Bükk-hegység tanúságait! Ne szorítkozzanak a pontra, hanem vegyék elő a környezetet, a viszonyokat is. Ne turkáljanak, ne piszkáljanak módszer és rendszer nélküi, hanem alkalmazzák azt, amit Kapió OTTOKÁR a Szeletában kimívelt és alkalmazott: négyszögekre osz- tottan rétegről-rétegre kell haladni, hogy minden tárgy fekvése rög- zíthető legyen. Mert különben a csak kifosztott barlang oecologiai tanuságai elnémulnak. A kutatás végcélja nem az egyoldalú, mesterséges és mesterkélt alakrendszerek alkotása, hanem az ősember fejlődésének és összes életviszonyainak megállapítása a természet alakulatainak meneté- ben. A kutató vessen számot az ősember összes szükségleteinek lénye- gével és vegye számba azt is, amit ezek mondanak neki. Ime az utolsó példa: A Szinvapatak hámori remek sziklaszurdo- kának egyik oldalán sziklaodú van, mely erkélyszerűen uralkodik a szurdok szorulatán. Arra kértem dr. Kapióot, kutatna abban az odú- ban, mert ott palaeolithnek kell lenni. A próbakutatás megtörtént és a palaeolith nyilkövek előkerültek, mire dr. Kapió azt mondja, hogy sejtelmem nem csalt. De engem nem sejtelem, hanem a logikai gondolkozás vezetett, mely így alakult: az ősember ilyen helyen első sorban vadász volt s mint ilyen szükségképpen elállotta a vad váltóit. Az a sziklaodú pedig pontosan ott áll a vadváltón; hozzá a hely olyan, hogy a szurdok szo- rosságánál fogva az ősember nyila, sőt kelevéze is elérhette a sik felé váltó vadat: ezért választotta az odút és azért kellett ott tárgyi nyomnak is lenni. — — — — Végezetül csak kéréseim vannak. Kérem a tisztelt elnök urat, adja át a bizottság egyetemének megválasztatásomért hálás köszönetemet és fogadja tőlem ugyanezt a tisztelt elnök úr maga is ! Induljanak a fiatalok és ha valaki: én kivánok nekik teljes sikert. S a midőn a sikerért küzdenek, gondoljanak a magyar tudományosság s benne édes magyar hazánk kulturális érdekére — jövendőjére, mert mind- nyájunknak, akik magyarok vagyunk, első sorban ezt kell szolgálnunk. ÚJ BARLANG FAJNORÁCI KÖZSÉG HATÁRÁBAN. Irta: WATTENwYL LIPÓTNÉ báróné. A nyitramegyei Verbó községtől északnyugatra, a Brezova felé vezető út mentén, körülbelül az út közepén, Verbótól s Brezovától is egyenes irányban 7—7 kilométernyire fekszik Fajnoráci kisközség. Ezen kis község keleti végén, az úttól északra alig 200 méternyire, meglehetős meredek szikla- falak emelkednek, amelyekben már távolról látható a barlang nyílása. A szikla- falak középső triasz korbeli mészkőből állanak s a ladin-emelethez tartoznak. A ladin-emelet, amely a ladinok törzsétől nyerte nevét, különösen a déli Alpesekben található, ahol a wettersteini mészkő és dolomit facie- sében van nagyon kifejlődve. A Kis-Kárpátokban ezen mészkövet wet - terlingi mészkőnek hívják s régebben még krétakorúnak tartották. HAvER, OTACHE és Worr wieni geologusok felvételei alapján az 1863. évben az 1:144,000 méretű, Nagyszombat és Galgócz környékéről szóló geolo- giai térképen ezen mészkő még krétakorúnak van lerajzolva. A szóban forgó környéken ezen wetterlingi mészkő- és dolomitvonulat Jablonicztól északkeleti irányban húzódik s valamivel a barlang felett, a magaslaton túl végződik. Tehát a barlang ezen vonulat majdnem északkeleti végén fek- szik. Közelben úgy északról, valamint délkeletről az eocémn-képletek települ- nek. Maga a barlang, amennyire ismeretes, azonban csakisa világosszürke pados elválású középtriasz korú mészkőben van. A barlang főbejárata jó nagy, mindenki szabadon beférhet. A főbejárat átellenében van egy kisebb fülke, amelynek folytatása azonban nincsen; itt csupán repedéseket találunk. Balról két folyosó vehető észre, amelyek össze- omlottak, úgy hogy mi van beljebb, azaz, hogy ezen folyosók merre huzód- nak, nem tudhatni. Jobbról azonban egy kis nyílás látható. Ezen nyílás meg- lehetős szűk, úgy hogy valamivel vastagabb ember hason csúszva sem igen férne bele; amint azonban ezen a szűk nyíláson keresztülcsúsztunk, következik körülbelül egy nyolc méter hosszú folyosó, amelyen mindenki kiegyenesedve végigmehet. Szélessége is egy méter. A folyosó végén ismét egy kis nyílás látható, ahonnan százával repülnek elő a denevérek, amelyek ismét egy alatta lévő másik aknaszerű lyukban eltünnek. Az aknaszerű szűk mélyedés körül- belül 10 méternyire halad lefelé. Elérve ezen aknalyuk fenekét, ismét csak egy kis vízszintes lyuk előtt állunk, amelyen keresztül még nehezebben lehet jutni. Itt már csak igen vékony dongájú ember csúszhat át. Mögötte követ- kezik egy kis fülke, ahol két ember kiegyenesedve egymás mellett szabadon elférhet. A fülke fenekén ismét egy lefelé vezető nyílás van, amelyet egy hatalmas kőszikla fed; hogy ez hová vezet, nem lehet tudni. Kisebb repe- dés az egész barlangban még nagyon sok van. Vízre a barlangban nem ÚJ BARLANG FAJNORÁCI KÖZSÉGNÉL. 113 akadni, de kisebb-nagyobb fokú nyirkosság a falakon mindenkor észlelhető. Agyag a barlang alján nem fordul elő; az egész csak kőszikla és törme- lék. Ez e barlang ezek szerint a fiatalabb barlangok közé tartozik, ahol a behatolt esővíz szélesebb folyosókon mechanikai munkáján kívül, a repedések- ben különösen még kémiailag is hat és oldja az anyakőzetet. A barlang to- vábbi kitöltése és esetleg cseppkövekkel való kidíszítése talán a jövő századok- nak lesz még csak a feladata. A nép itt ezt a barlangot Oplentova-nak hívja. x A természetbúvárlat körében a legfáradságosabbak közé a barlangkuta- tás tartozik. Jó turistának kell az illetőnek lenni és azonkívül a természet iránt általában kell, hogy bizonyos érzékkel is bírjon. WaArTENwyYL Lirórné báróné egyike azoknak, aki a családja körüli teendőkre fordított időn kívül egész életét a természetben való megfigyelésekre és kutatásokra fordítja. Ő fe- dezte fel a fenti barlangot is s maga azt bejárván, le is írta. Mivelhogy az Oplentova elnevezés majdnem kimondhatatlan s magában véve jelentő- sége sincsen, elhatároztam, hogy eme barlangot a felfedező keresztneve után Ida barlangnak nevezem el. HoRusIiTrzgY HENRIK. BIZOTTSÁGI ÜGYEK ISMERTETÉSE. Kivonat a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának 1910. évi december hó 16-án tartott ülésének jegyzőkönyvéből. Elnök: SIEGMETH KÁROLY. Előadó: Kaprió OTTOKÁR dr. Jelen van- nak: BÉKEY IMRE GÁBOR, Görz ELza, HORUSITZKY HENRIK, JORDÁN KÁROLY dr., KaApió OTTOKÁRNÉ, MÁRTows Lagos dr., PiTTER TIVADAR, STRÖMPL GÁBOR dr. és VARGHA GYÖRGY. Az elnök megnyitja az ülést és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri VARGHA GYÖRGY és BEKEY IMRE GÁBOR tagtársakat. 1. Az előadó felolvassa az 1910. évi november hó 15-én tartott ülés jegyzőkönyvének szövegét. HORUSITZKY HENRIK tagtárs és JORDÁN KÁROLY dr. alelnök hozzászólása, úgymint az elnök válasza után a Bizottság a fennebbi jegyzőkönyv szövegét tudomásul veszi. 2. Az előadó ismerteti a beérkezett leveleket. HERMAN Orró a kir. magyar. Ornithol. Központ igazgatója levélben meleg szavakkal meg- köszöni tiszteleti taggá való megválasztását. A tényben nagy megtiszteltetést, de. törekvéseinek igazolását is látja, örömmel kész annyit tenni, amennyi még telik A Bizottság céljait tudományos szempontból fontosnak találja, mert ez az egyedüli mód, amely útját állhatja a barlangok rendszertelen föltúrásának és kifosztásának. SCHAFARZIK FERENC dr. bányatanácsos, műegyet. tanár átiratban megköszöni tisz- teleti taggá való megválasztását. Lóczy LAJos dr. egyet. tanár, igazgató átiratban megköszöni tiszteleti taggá való megválasztását. A Bizottság nagy ügyét mindég szívén fogja viselni. SZONTAGH TAMÁS dr. kir. tanácsos, aligazgató meleg szavakkal Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 8 114 BIZOTTSÁGI ÜGYEK ISMERTETÉSE. megköszöni tiszteleti taggá való megválasztását. Kivánja, hogy a Bizottság műkö- dése hazánk és tudományunk hasznára, ismereteink öregbítésére szolgáljon. Mys- KOVSZKY EMIL bányafőfelügyelő értesíti a Bizottságot, hogy nagy elfoglaltsága miatt a Mecsek Hegység barlangjainak kutatását egyelőre nem vállalhatná, ha azonban a Bizottság valamelyik tagja ott kutatna, úgy az illetőt készséggel támogatja. A Bizottság az ismertetett levelek tartalmát tudomásul veszi. 3. Az előadó indítványt tesz a Bizottság alapitson a barlangokról és barlangvidékekről fénykép, fényképlemez és diapozitivok gyűjteményt. A Bizottság az indítványt elfogadja. 4. Az előadó bemutatja a mostanáig érkezett fényképeket, fényképlemezeket és diapozitivokat. A Bizottság az ajándékozóknak köszönetet szavaz. 5. VARGHA GYÖRGY tagtárs (A tengermelléki Norii barlang Horvátországbam című előadását tartotta meg. Előadó 1910. év nyarán látogatta meg a barlangot. Utóbbi a Sv. Lucija kápolnától vagy 1 km távolságban Novi felé, közvetlenül a novi-selcei országút mellett egy dolinában rejlik. A dolina keleti oldalán hasadékszerű nyílás vezet meredeken lefelé a barlang középső részébe, innen azután egy kis nyíláson át nagy terembe jutunk, melynek falait elég szép cseppkövek diszítik. A barlang szenon-mészkőben, a rétegek dülése irányában fejlődött ki. A nagy terem fenekét vastag guánó borítja, amely az itt tanyázó denevérektől származik. 6. HORUSITZKY HENRIK tagtárs a Kis Kárpátok néhány barlangját ismertette. Ezek a Verbó község határában levő Nagy kemence és Ida barlang, úgymintaJókőinagy- forrás Nyitra megyében. Továbbá a felsődiósi Komperek barlang, az alsódiósi Bagoly lyuk és végre a bazini búvópatak Pozsony megyében. Egyéb tárgy nem lévén az elnök az ülést berekeszti. Kivonat a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának 1911. évi január hó 3-án tartott ülésének jegyzőkönyvéből. Elnök: SIEGMETH KÁRorY. Előadó: Kapió OTTOKÁR dr. Jelen van- nak: HILLEBRAND JENő dr., KADIÓ OTTOKÁRNÉ, KoRMos TIVADAR dr., PávaYr V. FERENC dr., SCHOLTZ PÁL KORNÉL, SCHOLTZ PÁL KORNÉLNÉ és SZAFFKA TIHAMÉR. Az elnök megnyitja az ülést és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri HILLE- BRAND JENŐ dr. és SZAFFKA TIHAMÉR tagtársakat. 1. Az előadó felolvassa az 1910. évi december hó 16-án tartott ülés jegyző- könyvének szövegét, melyet a Bizottság hitelesít. 2. Az előadó bemutatja HER- MAN OTTÓ: Das Artefakt von Olonec und w as dazu gehörts című dolgozat külön lenyomatát, melyet szerző a Bizottságnak ajándékozott; továbbá a pozsogai Disznó lyuk fényképét, amelyet PávaY V. FERENC tagtárs a Bizottság- nax ajándékozott. A Bizottság az ajándékozóknak köszönetet szavaz. 3. Az előadó indítványt tesz a Bizottság terjessze ezentúl minden hitelesített jegyzőkönyvét a Magyarhoni Földtani Társulat választmánya elé, hogy az utóbbi a Bizottság ügyei- ről mindenkor pontosan tájékozva legyen. A Bizottság az indítványt elfogadja. 4. Az elnök jelenti, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat választmánya a Bizott- ság előadójának 100 kor. tiszteletdíjat szavazott. Örvendetes tudomásul szolgál. 5. Az elnök indítványt tesz a Bizottság küldjön ki két tagot, akik a pénztárt, a számlákat és az iratokat megvizsgálják. A Bizottság a fentiek megvizsgálására felkéri ScHoLrrz PÁL KORNÉL és PávaY V. FERENC tagtársakat. 6. Az előadó elő- terjeszti az 1910. évi jelentését, melyet a Bizottság tudomásul vesz. A jelentés szövege a aKözleményekben, fog megjelenni. 7. ScCHOLTZ PÁL KORNÉL tagtárs A pe s t- hidegkúti Remetehegyi barlang ismertetéses című előadását tartja meg. A Bizottság az előadást tetszéssel fogadta és elhatározta, hogy SCHOLTZ BIZOTTSÁGI ÜGYEK ISMERTETÉSE. 115 PÁL KoRNÉL tagtárs vezetése mellett a Remetehegyi barlangot meg fogja látogatni. Az előadás teljes terjedelmében a sKözleményekbenv fog megjelenni. 8. KaApIré OTTOKÁR dr. előadó A Puskaporosi kőfülkében végzett próba- ásatás eredményei; című előadását tartja meg. A Bizottság az előadást hozzászólás nélkül fogadta. Az előadás teljes terjedelmében a xcKözleményekbens, fog megjelenni. Egyéb tárgy nem lévén, elnök az ülést berekeszti. A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1910. évben. Repertorium der auf Ungarn bezüglichen geologischen Literatur im Jahre 1910. Ebben a jegyzékben mindazok a geológiai, paleontológiai, petro- grafiai, geomorfológiai, talajismereti, mineralógiai, ásványkémiai és bánya- geológiai munkák felsorolvák, a melyek a Magyar Korona országaira vonat- koznak, illetőleg amiket egyrészt magyar szerzők hazai és külföldi folyóira- tokba, másrészt külföldi szerzők hazai folyóiratokba írtak. Im dieses Repertorium wurden alle jene geologischen, palaontologischen, petrographischen, geomorphologischen, agrogeologisehen, —mineralogischen, mineralehemisehen und montangeologiscehen Arbeiten aufgenommen, die auf die Lánder der Ungarischen Krone Bezug haben, bezw. die einesteils aus der Feder ungarischer Autoren in ungarischen und auslündischen Zeitsechriften, andererseits von auslündisehen Autoren in ungarischen Zeitschriften erschie- nen sind. Abzinger, Gy.: A magyarországi opálbányászat. Jó szerencsét. III. évf. 14. sz. pag. 260. és 15. sz. pag. 277; 16. sz. pag. 297; 17. sz. pag. 316; 18. sz. pag. 335; 19. sz. pag. 358. Selmecbánya 1910. A kissármási gázkút. A. Bánya. III. évf. 40. sz. pag. 1. Budapest 1910. A kissármási földigázforrás. A Bánya. III. évf. 5. sz. pag. 4. Budapest 1910. A magyar geológiai irodalom repertóriuma az 1909. évben. Földt. Közl. LX. köt. pag. 39. Budapest 1910. A márványkülönlegességek. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. II. köt. pag. 236. Budapest 1910. Aradi, V.: A magyarországi földigázokról. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. I. köt. pag. 306. Budapest 1910. A stockholmi nemzetközi geológiai kongresszus. Wöldt. Közl. XL. köt. p. 195. Budapest 1910. Atterberg, A.: Az ásványos talajok alkotórészei; az agyagos talajok elem- zése, osztályozása és főtulajdonságai. Az I-ső nemzetk. agrog. ért. Mun- kálatai. pag. 279. Budapest 1910. Az első nemzetközi agrogeologiai értekezlet munkálatai. pag. 1—336. 2 tér- képpel és számos ábrával. Kiadja : A m. kir. Földtani Intézet. Budapest 1910. 8xr 116 Az 1910-IK ÉVI MÁGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. A im. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1908-ról. (9 ábrával a szöveg kö- zött.) Budapest 1910. Balás, J.: Gr. Wenckheim Frigyes borossebesi üradalmához tartozó vas- bányák. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. II. köt. pag. 144. Buda- pest 1910 Bartels, W.: Die Spatersenstem-Lagerstütten des Zipser Komitates in Ober- ungarn. Archiv für Lagerstáttenforschung. Heft 5. Berlin 1910. Bányászati, kohászati, alkalmazott mechanikai és gyakorlati geológiai nem- zetközi kongresszus Düsseldorfban. Földt. Közl. XL. köt. pag. 193. Buda- pest 1910. Bencze, G.: Észrevételek az agrogeologiai értekezleten megtartott tanácskozá- sok alkalmából. Az I-ső nemzetk. agrog. értek. Munkálatai. pag. 313. Buda- pest 1910. Björlykke, K. 0.: Norvégia talajviszonyai. Az I-ső nemzetk. agrog. értek. Munkálatai. pag. 107. Budapest 1910. Bosznia és Hercegovina bányászata és kohászata 1909-ben. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. II. köt. pag. 926. Budapest 1910. Böckh, J.F (Telegdi Róth L.): Néhány új és már ismert molluszkumfaj a Krassó-szörényi hegység alsó krétakorú lerakódásaiból. (Egy táblával és két ábrával.) Földt. Közl. XL. köt. pag. 609. Budapest 1910. g — (Telegdi Róth L.): Einige neue und bekannte Molluskenarten aus den unterkretazischen Ablagerungen des Krassószörényer (rebirges. Földt. Közl. XI. Bd. pag. 657. Budapest 1910. Cholnoky, J.: Az éghajlati zónákat jellemző talajnemek. Az I. nemzetk. agrog. értek. Munkálatai. pag. 159. Budapest 1910. — A posztglaciális klimaváltozásokról Magyarországon. Földt. Int. népsz. kiadv. II. köt. 3. füzet. pag. 53—56. Budapest 1910; Földt. Közl. XI. köt. pag. 69. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. — Über die postglazialén Klimaschwankungen. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 123 (Prot. Ausz.) Budapest 1910. — Les variations climatigues post-glaciaires en Hongrie. (Die Verönderun- gen des Klimas seit dem Maximum der letzten Eiszeit.) pag. 125. Stock- holm 1910. — Magyarország hegyeinek csoportosítása. Földr. Közl. XXXVIII. köt. pag. 128. Budapest 1910. Cornu, F.: A mai mállástan a kolloidchemia szempontjából. Az I-ső nemzetk. agrog. értek. Munkálatai. pag. 115. Budapest 1910, Das Berg- und Hüttenwesen in Bosnien und Herzegowinu im Jahre 1909. Österr. Zeitschr. für Berg- und Hüttenw. LVIII. Jhrg. No 37. pag. 528. Wien 1910. Dicenty, D.: Az ampelologiai térképezésről. Az I-ső nemzetk. agrog. értek. Munkálatai. pag. 249. Budapest 1910. —. A talaj tápsómennyiségének fiziológiai szerepléséről. Földt. Közl. XL. köt. pag. 208. (Társ. Jegyz.) Budapest 1910. — Übér die physiologische Rolle der Nührsalzmengen im Boden, sowie über Az 1910-Ik ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA, 117 die velativen Zahlen derselben. Földt. Közl. Bd. XL. pag. 295. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. Emszt, K.: A talajelemzések módszereiről. Az I-ső nemzetk, agrog. értek. Munkálatai. pag. 206. Budapest 1910. — és László, G.: Jelentés az 1908. évben eszközölt geológiai tőzeg- és láp- kutatásokról. Földt. Int. Évi Jelent. 1908-ról. pag. 187—203. Budapest 1910. Erődi, K.: A mezőségi tavak eredetéről. (Két ábrával.) Földt. Közl. XL. köt. pag. 336. Budapest 1910. — Über den Ursprung der Mezőséger Seen. (Mit zwei Figuren.) Földt. Közl. XI. Bd. pag. 416. Budapest 1910. Engelhardt, H.: Novi prilozi poznavanju fosilne tercijarne flore Bosne. Glasnik zemaljskog muzeja u Bosni i hercegovini XXII. pag. 141—172. Franzenau Ágoston: Középmiocén rétegeknek új előfordulásáról Budapest környékén, Rákospalotán. Földt, Közl. XL. köt. pag. 156. Budapest 1910. — Ein neues Vorkommen mittelmiozáner Schichten in der Umgebung von Budapest, in Rákospalota. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 253. Budapest 1910. — Über ein neues Vorkommen mittelmiozüner Schichten bei Rákospalota, naüchst Budapest. Zentralblatt für Mineralogie, Geologie und Palüontologie. No 2. pag. 45. Stuttgart 1910. Furlani, M.: Die Lemes-Schichten. Ein Beitrag zur Kenmtnis der Jura- formation in Mitteldalmatien. Jahrbuch der k. k. Geol. Reichsanstalt. LX. Bd. pag. 67. Wien 1910. Führer durch das Museum der kön. ung. (reolog. Reichsamstalt. Popul. Schriften der kön. ung. Geol. Reichsanstalt. I. Bd. pag. 1—347. Buda- pest 1910. Gaál, J.: Újabb adatok a Campylaea Banatica (PaRrscH., Rm.) pleisztocén- korú elterjedéséhez. WFöldt. Közl. XL. köt. pag. 166. Budapest 1910. — Neue Beitrüge zur Verbreitung vom Campylaea Banatica im Pleistozán. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 263. Budapest 1910. — Kövületes középmiocén Déva határában. (Egy ábrával.) Földt. Közl. XL. köt. pag. 163. Budapest 1910. — Fossilführendes Mittelmiozán in der Gemarkung von Déva. Földt. Közl. XI. Bd. pag. 261. Budapest 1910. — A Valvata antigua, Sow. a magyar faunábam. Földt. Közl. XI. köt. pag. 169. Budapest 1910. — Az Ipoly jobb partjának harmadkorú képződményei Ipolyság és Balassa- gyarmat között. Földt. Közl. XL. köt. pag. 376. (Társ. Jegyzők.) Buda- pest 1910. — Die Tertiürbildungen am rechten Ufer des Ipolyflusses zwischen Ipolyság und Balassagyarmat. Földt. Közl. Bd. XL. pag. 452. (Prot. Ausz.) Buda- pest 1910. — Harmadkorú szénnyomok az Osztrovszkyhegység déli lejtőjén. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. II. köt. pag. 283. Budapest 1910. — A Marosvólgy kialakulásának geologiai adataiból. Földr. Közl. XXXVIII k. pag. 334. Budapest 1910. i 118 Az 1910-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA, — Vorláufiger Bericht über die Süfwasser- und Landschneckenfauna aus den südungarischen sarmatischen Ablagerungen. (Mit 2 Textfiguren.) Zen- tralblatt für Mineralogie, Geologie und Paláontologie. No 13. pag. 400. Stuttgart 1910. — A gyertyánosi mésztufa pleisztocénkorú faanájáról. A hunyadm. tört. és rég. társulat évkönyve. XX. évf. 1—2. füz. 109 old. Budapest 1910. Gálffy, J.: A paleolith emberre vonatkozó miskolci kutatások. (Természettud. Közl. XLII. köt. pag. 822. (Jegyzők. kiv.) Budapest 1910. Gáspár, K.: Magyarország vasérckészlete. Természettud. Közl. XLII. k. p. 328. Budapest 1910. Geologische Übersichtskarte. von Bosnien und Herzegowina. II. Sechstelblatt : Tuzla. Wien 1910. Gerő, N.: A Salgótarjáni Köszénbánya Részvény-Társulat nógrádmegyei bá- nyászatának ismertetése. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. II. k. p. 672. Budapest 1910. Glinka, K. D.: Európai és ázsiai Oroszország talajzónái és talajtipusai. Az I-ső nemzetk. agrog. értek. Munkálatai. pag. 89. Budapest 1910. Gorjanovié-Kramberger, K.: Die Klimaschwankungen zur Zeit der Löf- bildung in Kroatien-Slavonien. Die Veründerungen des Klimas seit dem Maximum der letzten Biszeit. pag. 139. Stockholm 1910. — u. br. Steeb, Chr. Melkus, M.: Die geologischen und hydrographischen. Verhültnisse der Therme aStubicka Toplices in Kroatien und deren che- misch-physikalischen Eigenschaften. Jahrbuch der k. k. Geolog. Reichs- anstalt. DX. Bd. pag. 1. Wien 1910. Güll, V.: Agrogeologiai jegyzetek Baracspuszta, Ladánybene és Tatárszent- györgy vidékéről. Föld. Int. Évi jelent. 1908-ról. pag. 171—174. Buda- pest 1910. — Az agrogeologiai átnézeti és részletes térképek ábrázolási módszereiről. Az I-ső nemzetk. agrog.. értek. Munkálatai. pag. 197. Budapest 1910. Gyulai, K.: A bazaltkő és bányászata hazánkban. Bány. és Koh. Lapok, XIIII. évf. II. köt. pag. 11. Budapest 1910. — A nemes korund és válfajai. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. II. köt. pag. 90. Budapest 1910. — A türkiz, a lazurkő és malachit bányaszatáról. Bány. és Koh. Lapok. XIIII. évf. II. köt. pag. 288. Budapest 1910. — Az aluminium- és bauxittermelésről. Bány. és Koh. Lapok. XDLIII. évf. II. köt. pag. 294. Budapest 1910. — A földpátokról és rokonságukról. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. II. köt. pag. 296. Budapest 1910. Halaváts, Gy.: A neogénkorú üledékek Budapest környékén. (5 táblával.) Földt. Int. Évkönyve. XVII. köt. 2 (záró) füzet. Budapest 1910. — und L. Roth v. Telegd: Die Umgebung von Szászsebes. Blatt: Zone 22, Kol. XXIX (1: 75,000). Erlüut. z. geol. Spezialkarte d. Lüánd. d. ungar. Krone. — és T. Róth Lajos: Szászsebes környéke. 22. öv, XXIX. rov. (1:75,000). Az 1910-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA, 119 Magyarázatok a m. kor. országainak részletes földtani térképéhez. Buda- pest 1910. — Vizakna környékének földtani alkotása. Földt. Int. Évi Jelent. 1908-ról. pag. 71—80. Budapest 1910. — Das Alföld. Das Mittelgebirge ím Komitat Krassószörény. Die (Grebirgs- gruppe Szarkó Godján und Retyezát. Das Hochgebirge von Szászváros und Szeben. Die Fogaraser Alpen. Das Pojána-Ruszka Gebirge. Führer durch das Mus. der kön. ung. Geol. Reichsanst. pag. 109 —125. Budapest 1910. Hankó, V.: A szovátai melegvizű sóstavak hőmérsékletének ingadozása. Magyar Balneologiai Értesítő. III. évf. 6. sz. pag. 4. Budapest 1910. Hermann, M.: A földigáz az északamerikai Egyesült-Államokban. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. II. köt. pag. 475. Budapest 1910. Hilgard, E. W.: A ehemiai talajelemzések egységes módja. Az I-ső nemzetk. agrog. értek. Munkálatai. pag. 291. Budapest 1910. Hillebrand Jenő : Jelentés a Szeletebarlangban 1909. év nyarán végzett ása- tásokról. (5 ábrával.) Földt. Közl. XI. köt. pag. 645. Budapest 1910. — Bericht über die in der Höhle Szeleta im Sommer des Jahres 1909 durch- führten Ausgrabungen. (Mit fünf Abbildungen.) Földt. Közl. XL. Bd. pag. 681. Budapest 1910. Horusitzky. H.: Az agrogeologus külső munkája. Az I-ső nemzetk. agrog. értekez. Munkálatai. pag. 185. Budapest 1910. — A pöstyéni hévforrások radioaktivitásának eredetéről. Földt. Közl. XL. köt. pag. 538. Budapest 1910. — Über den Ursprung der Radioaktivitüt der Thermen von Pöstyén. (Mit 2 Fig.) Földt. Közl. XL. köt. pag. 578. Budapest 1910. — Jegyzetek Nagyszombat környékéről. Földt. Int. Évi Jelentése 1908-ról, pag. 131—140. Budapest 1910. — Kisérlet a pleisztocén korszak felosztására. Földt. Int. népsz. kiadv. II. köt. 3. füz. pag. 77—79. Budapest 1910. — Die agrogeologische Sammlung. Über die Löfsammlung. Führer durch das Mus. der königl. ung. Reichsanst. pag. 196—211. Budapest 1910. Hotz, W.: Die Magnetiterzlagerstütten von Vaspatak im Komitat Hunyad, Ungarn. Dissert. Basel. Hunek, E.: Két ásvány új hazai termőhelye. Földt. Közl. XL. köt. pag. 628. Budapest 1910. — Neuer ungarischer Fundort zweier Mineralien. Földt. Közl. XI. Bd. pag. 678. Budapest 1910. — Hematit és epidot Nadapról. Földt. Közl. XI. köt. pag. 378. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. — Über den Hámatit und Epidot von Nadap. Földt. Közl. Bd. XL. pag. 453. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. Illés, V.: A rohonci szigethegység bányageologiai viszonyai. Földt. Int. Évi Jelentése 1908-ról. pag. 129—130. Budapest 1910. Kadié, 0.: Vadudobri, Cserisor és Cserbel vidékének földtani viszonyai. Föld- tani Intézet Évi Jelentése 1908-ról. pag. 67—70. Budapest 1910. 120 Az 1910-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. — Sammlung der ungarischen Urwirbeltiere. Führer durch d. Mus. d. k. ung. Geol. Reichsanst. pag. 41—61. Budapest 1910. — A Balaton vidékének fosszilis emlősmaradványai. Különleny. a Balaton tudom. tanulm. eredm. c. mű I. köt. 1. részének paleontol. függelékéből. pag. 1—24. Budapest 1910. — A hámori ősember. Természettud. Közl. XLII. köt. pag. 822. (Jegyzők. kivonat.) Budapest 1910. — A heidelbergi ősember állkapcsa. Természettud. Közl. pótfüzetei. pag. 137. Budapest 1910. — A hámori ősember. Magy. Orv. és Termvizsg. miskolci vándorgyűlésének jegyzők. Miskolc 1910. Kalecsinszky, S.: Sammlung von feuerfesten Tonen, Farberden und anderen der Keramik dienenden Rohmaterialien. Führer durch das Mus. der kön. ung. geol. Reichsanst. pag. 226—231. Budapest 1910. Katona, L.: A természetes gáz k-letkezése és értékesítése. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. II. köt. pag. 522. Budapest 1910. Kerner, F.: Der geologische Bau des Küstengebietes von Mamdoer westlich von Trau. Verhandlung, der k.-k. geol. Reichsanstalt. Nr. 11, pag. 241. Wien 1910. Kispatié, M.: Bruchamphibolit aus Krudja in Kroatien. Centralblatt für Mi- neralogie, Geologie und Paláontologie. Nr. 5. pag. 153. Stuttgart 1910. — Bin Gabbrovorkommen zwischen Travnik und Bugojno in Bosnien. Tschermak"s Min. und Petrogr. Mitteil. Bd. XXIX. I. H. pag. 172—175. Wien 1910. Koch, Nándor: Adatok Budapest székesfőváros altalajának ismeretéhez. Földt. Közl. XL. k. pag. 638. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. — Über den Untergrund von Budapest. Földt. Közl. XI. Bd. pag. 679. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. — A biai felsőmediterrán rétegek faunája. Magyar Orv. és Természetvizsg. miskolczi vándorgyűlésének jegyzők. Miskolcz 1910. Kopecky, J.: A csehországi agronomiai térképmunkálatokról. Az I. nemzetk. agrogeologiai értek. munkálatai. pag. 203. Budapest 1910. Kormos, Tivadar: Succinaea Schuhmacheri, Andreae. és Limnophysa dilu- viana, ANDREAE. Magyarország pleisztocén faunájában. Földt. Közl. XI.. köt. pag. 170. Budapest 1910. — Succinea Schuhmacheri und Limnophysa diluviana in der pleistozünen Fauna Ungarns. Földt. Közl. XI. Bd. pag. 267. Budapest 1910. — Daudebardia (Libania) Langi Pfr. Magyarország pleisztocén faunájában. Földt. Közl. XL. köt. pag. 173. Budapest 1910. — Daudebardia (Libania) Langi d. pleistozünen Fauna. Földt. Közl. XI. Bd. 269. Budapest 1910. — Magyarország postglaciális klimaváltozásairól tárgyaló fejtegetések. Földt. Közl. XL. köt. pag. 69. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. — Über die Postglacialen Klimascehwankungen in Ungarn. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 124. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. az 1910-IK ÉvI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 121 — Az 1909. évi tatai úsatásokról. Földt. Közl. XI. köt. pag. 207. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. —. Über die Grabungen im Jahre 1909 in Tata. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 291. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. — A polgárdi pliocén. csontleletról. Wöldt. Közl. XI. köt. pag. 276. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. — Űber seine Grabungen bei Polgárdi. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 451. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. — Földtani jegyzetek Marosujvár, Székelykocsárd, Maroskece vidékéről. Földt. Int. Évijelentése 1908-ról. pag. 87—100. Budapest 1910. — A pleisztocén és postpleisztocén klimaváltozások bizonyítékai Magyarorszá- gon. Földt. Int. népsz. kiadv. II. köt. 3. füz. pag. 61—68. Buda- pest 1910. — Les preuves faunistigues des chamgements de climat de Vépogue pleisto- céne et postpleistocéne en Hongrie. Extrait des Postglaziale Klimaverán- derungen. pag. 129—134. Stockholm 1910. — Rezente Schnecken und Muscheln. Führer durch das Mus. der kgl. ungar. Geol. Reichsanst. pag. 220—225. Budapest 1910. — Uj adatok a balatonmelléki alsópleisztocén rétegek geologiájához és fauná- jához. A Balaton tud. tanulm. eredményei. I. köt. 1. r., pal. függ. pag. 1—50. Budapest 1910. — Neuere Beitrüge zur Geologie und Fauna der unteren Pleistozünschich- len in der Umgebung des Balatonseces. Result. der wissenschaftl. Erforsch. des Balatonsees. Paleont. Anhang. I. Bd. 1. T. pag. 1—53. Budapest 1910. — Ueber neuere wichtige Fundorte ungarischer Heliciden. Nachrichtsblatt d. deutsch. Malakozool. Gesellsch. 42. Jahrg. Heft III. pag. 115—120. — Adatok a somogymegyei Nagyberek geologiai és faunisztikai viszonyainak ismeretéhez. A Balaton tud. tanulm. eredményei. I. köt. 1. r., pal. függ. pag. 1—16. Budapest 1910. László, A.: A cinkércek teljes elemzései és a cink volumetrikus meghatáú- rozása az újabb gyakorlati módszerek figyelembevételével. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. pag. 156. Budapest 1910. László, G.: Sammlung der Pflanzenfossilien. Führer durch das Museum der kgl. ungar. Geol. Reichsanst. pag. 151—164. Budapest 1910. — Tőzegkutatás Svédországbam. Wöldt. Közl. XL. köt. pag. 637. (Társ. Jzk.) Budapest 1910. — Torflagern in Schweden. Wöldt. Közl. XL. Bd. pag. 679. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. — Torfe. Führer durch das Museum der kgl. ungar. Geol. Reichsanst. pag. 219—220. Budapest 1910. László, G. Emszt, K.: Jelentés az 1908. évben eszközölt geológiai tőzeg- és lápkutatásokról. Wöldt. Int. Évijelentése 1908-ról. pag. 187—203. Buda- pest 1910. Lázár, V.: A biharmegyei Nagybáród széntelepeinek geológiai viszonyai. Földt. Közl. XL. köt. pag. 209. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. 122 AZ 191U-IK ÉvI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. — Über die geologischen Verhültnisse der Kohlenflöze von Nagybáród. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 295. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. Lenkei, V. D.: A Balaton vizeinek meg altalajának rádium-, illetőleg rá- diumemanatiótartalma. Magyar Balneologiai Értesítő. III. évf. 5. sz. pag. 7.; 6. sz. pag. 1. Budapest 1910. gek E.: A belterjes mezőgazdaság különös követelményei a Keleteletuztsek irányában. Az I. nemzetk. agrogeol. értek. munkálatai; pag. 171. Buda- pest 1910. Liffa, A.: Földtani jegyzetek Tata és Szóny vidékéről. Földt. Int. Évijelentése 1908-ról. 141—150. old. Budapest 1910. — Montangeologische Sammlung. Führer durch das Museum der kgl. ungar. Geol. Reichsanst. pag. 252-—292. Budapest 1910. Lóczy, L.: A monacói oceanografiai múzeum. (Négy ábrával.) Földt. Közl. XL. köt. pag. 129. Budapest 1910. — Le Musée Océanographigue Monaco. (Avec guatre illustrations.) Földt. Közl XL. pag. 223. Budapest 1910. — A düsseldorfi kongresszus. Földt. Közl. XL. köt. pag. 485. Budapest 1910. — A stockholmi nemzetközi geologiai kongresszus. (Egy ábrával.) Földt. Közl. XI. köt. pag. 529. Budapest 1910. — Le Congrés géologigue international ü Stocxholm. (Avec une figure.) Földt. Közl. XL. pag. 571. Budapest 1910. — A Bakony földtani szerkezete. Földt. Közl. XL. köt. pag. 201, 205, 380. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. — K. v. Papp: Die im ungarischen Slaatsgebiele vorhandenen Eisenerzvor- rüte. Stockholm 1910. — Űber den geologischen Bau des Bakony. Földt. Közl. XI. Ba. pag. 289, 292. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. — Über die palüographie und 8 Tektonik der Balatongebirge. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 454. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. — Shackleton hadnagynak délsarki expediciójában az Erebus vulkánról gyűjtött kőzetek bemutatása és ismertetese. Földt. Közl. XL. köt. pag. 204. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. — Gesteinmuster vom Vulkan Erebus umd ein australischer Radiumerz. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 291. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. — A m. kir. Földtani Intézet idei fölvételeiről, különösen a horvátországi és fiumei új osztályról. Földt. Közl. XL. köt. pag- 378. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. — Über die diesjührigen Aufnahmen der kgl. ungar. Geologischen Reichs- anstalt und besonders über die neue Sektion für Kroatien und Fiume. Földt. Közl. XL: Bd. pag. 453. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. — Gruppierumg der Gebirg-, Hügel- und Flachlünder des ungarischen Rei- ches. Führer durch das Museum der kgl. ungar. Geol. Reichsanst. pag. 62—75. Budapest 1910. — Magyarország felső pleisztocén és holocén korszakának klimájáról. Népsz. kiadv. II. köt. III. füz. 69—76. old. Az 1910-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 123 — Sur le climax de Vepogue pleistocéne, recente et postpleistocéne holocene en Hongrie. Extrait de Klimaveránderungen ; Stockholm 1910. — A földtami intézetek és a bányászat. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. II. köt. pag. 485. Budapest 1910. Löőrenthey, J.: Bemerkungen zur Arbeit Dr. Karl Beutlers : Über Foramini- feren aus dem jungtertiüren (Gilobigerinenmergel von Bahna im District Mehedinti (rumünische Karpaten). Centralblatt für Mineralogie, Geologie und Palüontologie. Nr. 12. pag. 359. Stuttgart 1910. — Bemerkungen zu der Alttertiüren Foraminifauna Ungarns. Math. u. Naturwiss. Berichte auz Ungarn. XKVI. Bd. — Neuere Beitrüge zur (Geologie des Szaxlerlandes. Math. u. Naturwiss. Berichte aus Ungarn. XXVI. Bd. Löw, M.: Miargyrit Nagybányáról. (Egy ábrával.) Földt. Közl. XL. köt. pag. 624. Budapest 1910. — Miargyrit von Nagybánya. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 674. Budapest 1910. — A gyémánt átalakulása grafittá. Természett. Közl. pag. 913. Budapest 1910. M. kir. országos meteorologiai és földmágnességi intézet évkönyvei. XXXVIII. köt. 1907. és 1908. évf. Budapest 1910. Maros, I.: Két hét a Spitzbergákon. Földt. Közl. XL. köt. pag. 636. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. — Zwei Wochen auf den Spitzbergen. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 679. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. Mauritz, B.: Magyarországi kőzetalkotó ásványok. Földt. Közl. XL. köt. pag. 541. Budapest 1910. — Über einige Gesteinbildende Mineralien aus Ungarn. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 581. Budapest 1910. Munteanu-Murgoci, G.: Románia talajzónái. Az I. nemzetk. agrogeol. értek, munkálatai; pag. 301. Budapest 1910. Neubauer, K.: 1. Petrogenesis vizsgálati módszerei. 2. A magma kitörésének okai. Magyar Orv. és Természetvizs. miskolczi vándorgyűlésének jegyzők. Miskolcz 1910. Á Nopcsa, F. br.: Geológiai megfigyelések Herkülesfürdő körül. (Egy ábrával.) Földt. Közl. XL. köt. pag. 622. Budapest 1910. — Geologische Beobachtungen bei Herkulesfürdő. Földt. Közl. XI. Bd. pag. 671. Budapest 1910. — Bemerkungen zu Prof. Frech"s Publikation über die (reologie Albamiens. (Mit einer Textfigur.) Centralblatt für Mineralogie, Geologie und Paláon- tologie. Nr. 21. pag. 699. Stuttgart 1910. Noszky, J.: Jelentés az 1908. évben Gömör, Heves és Nógrád vármegyékben eszközölt részletes földtami fölvételről. Földt. Int. Evijelent. 1908-ról. pag. 123—126. Budapest 1910. — A nógrádmegyei Karancs és környékének (salgótarjáni szénterület egy része) sztratigrafiai és tektonikai viszonyai. Wöldt. Közl. XI. köt. pag. 68—69. (Jegyzők. kiv.) Budapest 1910. — Die stratigraphischen und tektonischen Verhültnisse des Berges Karancs 124 Az 1920-IK ÉvI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. und dessen Umgebung im Komitate Nógrád. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 123. (Prot. Auszug.) Budapest 1910. Pálfy, M.. A szarvaskói Wehrlittömzs. (Két ábrával.) Földt. Közl. XL. köt. pag. 480. Budapest 1910. — Der Wehrlitstock von Szarvaskő. (Mit zwei Figuren.) Földt. Közl. XL. Bd. pag. 518. Budapest 1910. i — Felvételi jelentés 1908-ról. Földt. Int. Évijelentése 1908-ról. pag. 127—128. Budapest 1910. — Das Bihargebirge und dessen Ausláufer. Das Réz- und Bükkgebirge. Das Meszesgebirge und die alttertiüren Gebiete. Das Siebenbürgische Becken. Die Gebirge von Homoród, Persány und Brassó. Die Ostkarpathen. Der NE-liche Karpathensandsteinzug. Das N-liche Sanmdsteingebiet der Karpa- then. Das N W-liche Sandsseingebiet der Karpathen. Das Hargitagebirge. Das Vihorlát-Gutin-Gebirge. Die Vulkamveiche von Eperjes-Tokaj. Die Hohe Tátra. Die Gebirge ÖOberungarns. Die Kleine Karpathen. Führer durch das Museum der kel. ung. Geol. Reichsanst. pag. 125—150. Buda- pest 1910. Pantocsek, J.: Uj bacillariák leirása. A pozsonyi orvos-természettud. egyes. közl. Uj folyam XIX. köt., az egész sorozat XXVIII. kötete. Pozsony 1909. -— Uj bacillariák leirása. Ugyanott új folyam XX. köt., az egész sorozat XXIX. kötete. Pozsony 1909. Papp, Károly: A kissármási gázkút Kolozs megyében. (Két táblával és hat ábrával.) Földt. Közl. XL. köt. pag. 305—336; Földt. Int. Évijelentése 1908-ról. pag. 175—186; Jó Szerencsét, IV. évf. 4. sz. pag. 49. — Source de méthane ü Kissármás GComitat de Kolozs. (Aves les planches I, II et les figures 10 a 15.) Földt. Közl. XI. pag. 387—415. Bpest 1910. -- L. v. Lóczy. Die im ungarischen Staatsgebiete vorhandenen KEisenerzvor- rüte. Sonderabdruck aus cThe Iron Ore Resources of the Worldo,. Stock- holm 1910. (Mit einer Tafel und 24 Textfiguren; pag. 1—121.) — A szlavoniai Daruvár hévvízű fürdő védőterülete. Földt. Int. népszerű kiadványai, II. köt. 2. füz. Budapest 1910. — Die Versteimmerungen des Kaukasus. Populáre Sehriften der kgl, ungar. Geol. Reichsanst. I. Bd. pag. 298—314. Budapest 1910. — Auslündisehe vergleichende Sammlungen. Führer durch das Museum der kgl. ungar. Geol. Reichsanst. pag. 293—338. Budapest 1910. Pávay-Vajna, F.: Oláhlapád környékének földtani viszonyai. (Tíz ábrával.) Höldt. Közl. XL. köt. pag. 340. Budapest 1910. — Die geologische Verhültnisse der Umgebung von Oláhlapád. (Mit zehn Figuren.) Földt. Közl. XL. Bd. pag. 420. Budapest 1910. — Az erdélyrészi medence löszfoltjairól. Wöldt. Közl. XL. köt. pag. 213. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. — Über die Lössflecken des Siebenbürgischen Beckens. Földt. Közl. XI. Bd. pag. 298. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. Pazár, I.: Az artézi kutak vízmennyiségének megcsappanása. Természettud, Közl. XIII. köt. 55. old. Budapest 1910. Az 1910-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 125 — Magyarország természetes methángázforrásai. Magyar orv. és term.-vizsg. miskolczi vándorgyűlésének jegyzők. Miskolcz 1910. Pécsi, A.: A legújabb mélyfúrás. Természettud. Közl. XLII. köt. 49. old. Budapest 1910. Petrik, L.: A magyarországi rhyolitkaolinok. Magyar Üveg- és Agyagujság. X. évf. 5. sz. pag. 2; 6. sz. pag. 2; 8. sz. pag. 4. Budapest 1910. Pfeifer, J.: A sármási gázforrás. Polytechnikai Szemle. XIV. évf. 14. sz. pag. 105. Budapest 1910. Posewitz, T.: A Branyiszkó-hegység délnyugati része Szlatvin és Vojkóc tájún. Földt. Int. Évvijelentése 1908-ról. pag. 38—47. Budapest 1910. — Die Umgebung von Gyertyánliget (Kabolapolána). Blatt: Zone 13, Kol. XXXI. (1 : 75,000.) Erlüuter. zur geol. Spezialkarte der Lünder der ungar. Krone. Budapest 1910. — Gyertyánliget (Kabolapolána) környéke. 13. öv, XXXI. rov. (1 : 75,000.) Magyarázatok a magyar korona országainak részletes földtani térképéhez. Budapest 1910. Prinz Gy. : Előzetes jelentés második középázsiai utazásomról. Math. és Term. Értesítő. XXVIII. köt. pag. 76—88. Budapest 1910. — Beitrüge zur Morphologie des Kuldschaer Nau-Scham. Mitt. d. k. k. geogr. Gesellseh. in Wien. Bd. 53. pag. 154—195. Wien 1910. — Ulazúsom a Tiensán déli hegyláncaiban Narin és Maral-basi között. Földr. Közl. XXXVIII. köt. pag. 253. Budapest 1910. — Vorláufiger Bericht über meine zweite mittelasiatische Reise 1909. Peter- manns Mitteilungen. 56. Bd. pag. 74. Gotha 1910. Rácz, K.: Über Erzlager in Siebenbürgen. Montan-Zeitung. XVII. Jahrg. Nr. 18. pag. 298. Graz 1910. — Repertorium der auf Ungarn bezüglichen geologiísehen Literatur im Jahre 1909. 39. Réthly, A.: Az 1810 januárius 14-iki móri földrengés. (Két ábrával.) Földt. Közl. XL. köt. pag. 133. Budapest 1910. — Das Erdbeben von Mór am 14. Januar 1810. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 227. Budapest 1910. — Az 1908 februárius 19-tki földrengés összefüggése a Lajta-hegység tekto- nmikájával. Földt. Közl. XL. köt. pag. 210. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. — Zusammenhang des Erdbebens vom 19. Feber 1908 mit der Tektonik des Leithagebirges. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 295. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. — Földrengés a Mehadicza völgyében. Természettud. Közl. XLII. köt. pag. 849. Budapest 1910. — Földrengési adatok egy versben. Természettud. Közl. XLII. köt. pag. 683. Budapest 1910. — A főldrengési obszervatoriumok hálózata földünkön. Természettud. Közl. Pótfüzetei pag. 48. Budapest 1910. T. Roth, K.: Köhalom környékének földtani viszonyai. Földt. Int. Bvijelent. 1908-ról. pag. 101—111. Budapest 1910. T. Roth. L.: Az erdélyrészi medence földtani alkotása Baromlaka, Nagy- 126 Az 1910-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. selyk és Veresegyháza környékén. Földt. Int. Évijelentése, pag. 81—86. Budapest 1910. — Das Leitha-Gebirge und seine Umgebumg. Auslüufer der Zentralalpen zwischen dem Vulka und Murtale. Das kleine Ungarische Neogenbecken. SW-licher Teil des Ungarischen Mittelgebirges. NE-licher Teil des unga- rischen Mittelgebirges. Das Somogy-Tolnaer Hügelland. Die Inselgebirge im Komitate Baranya. Sammlung aus den kroatischen (Grebirgen und dem ungarischen Litorale. Die Gebirge des E-lichen Kroatiens und Sla- voniens. Führer durch das Museum der kgl. ungyar. Geol. Reichsanstalt, pag. 76—108. Budapest 1910. Rozlozsnik, P.: Az Ujradna, Nagyilva és Kosna községek között elterülő hegyvidék földtani viszonyai. Földt. Int. Évijelentése 1908-ról. pag. 118— 123. Budapest 1910. Sawicki, L.: A vaskóhi karszt morfológiájának tényezői. Földr. Közlem. XXXVIII. köt. p. 282. Budapest 1910. — Morfológíai kérdések Erdélyben. Földr. Közl. XXXVIII. köt. p. 317. Buda- pest 1910. Schafarzik, F.: Gyalár környékének földtani viszonyái. Földt. Int. Évvijelent. 1908-ról. pag. 58—66. Budapest 1910. — Ujabb és kevésbbé ismeretes kőszénbányaterületek Krassó-Szörény vármegyé- ben. Földt, Közl. XL. köt. pag. 203. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. — Über neuere und weniger bekamnte Steinkohlengebiete im Komitate Krassó-Szörény. Földt. Közl, XL. Bd. pag. 289. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. — Néhány újabb lelőhelyű magyar ásványról. Földt. Közl. XI. köt. pag. 638. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. — Daten zur Kenntnis der Verbreitung von einigen Mineralien in Ungarn. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 679. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. — A Gömör-Szepesi Érchegység egyik legszélsőbb nyúlványáról. Természettud: Közl. XLII. pag. 821. (Jegyzők. kiv.) Budapest 1910. — Nógrád megyének egy új zeolith-lelőhelyéről. Természettud. Közl. XIII. köt. pag. 822. (Jegyzők. kiv.) Budapest 1910. Schöppe, W.: Über kontaktmetamorphe Eisen-Mangan-Lagerstütten am Ara- nyos-Flusse, Siebenbürgen. (Tafel I.) Zeitschr. für prakt. Geol. XVIII. Jahrg. H. 9. pag. 309. Budapest 1910. Schréter, Z.: Jelentés az orsovai és mehádia-örményesi neogénterületeken végzett földtani vizsgálatokról. Földt. Intézet Évijelentése 1908-ról. pag. 112—117. Budapest 1910. — A gánti timsósvízű kút a Vértesben. (Két ábrával.) Földt. Közl. XL. köt. pag. 179—184. Budapest 1910. — Der alaunhaltige Brunmen von Gánt im Vértesgebirge. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 277—281. Budapest 1910. — A Pest-Szentlőrinczen talált pliocén ősemlősmaradványokról. Földt. Közl. XL. köt. pag. 639. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1910. — Über einen reichen Mastodonfund. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 680. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. az 1910-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 127 — A Magyarhoni Földtani Társulat kirándulása 1910 május hó 26-ikán Nógrád és Szokolyahuta környékére. Földt. Közl. XI. köt. pag. 373. Budapest 1910. — A krvassó-szörényi árvizveszedelem. Wöldr. Közl. XXXVIII. évf. pag. 292. Budapest 1910. Schubert, R. J.: Noch einige Bemerkungen über das Tertiür und Ouartáür Dalmatiens. Verhandl. der k. k. geol. Reichsanstalt. Nr. 10. pag. 232. Wien 1910. — Die Entstehungsgeschichte der vier dalmatischen Filusstüler (Kerka, Zer- manja, Cetina und Narenta). Petermanns Mitteilungen. II. Halbband. I. Heft, pag. 10. Gotha 1910. Schucht, F.: Talajelemzési módszerek a kir. porosz országos geologiai inté- zetben. Az I. nemzetk. agrog. értek. munkálatai; pag. 180. Budapest 1910. Schwalm, A.: Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye természeti viszonyai. Magyar- ország Vármegyéi és Városai. I. köt. pag. 1—24. Budapest 1910. "Bigmond, E.: Felhivás egységes kémiai vizsgálati módszerek kidolgozása tár- gyában. Földt. Közl. XL. köt. pag. 211. Budapest 1910.; Jó Szerencsét. III. évf. 30. sz. p. 579. Selmeczbánya 1910. — Aufruf an alle, die sich mit chemischer Bodenuntersuchung befassen, mit der Absicht der 6 Vereinheitlichung der Bodenuntersuchungsmetho- den. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 297. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. — A talajelemzések jelentőségéről az agrogeológiai kutatások és talajtérképe- zés terén. Az I. nemzetk. agrogeol. értek. munkálatai; pag. 213. Buda- pest 1910. — Szikes talajok helyszíni fetvételekor használt talajvizsgálati eljárásokról. Az I. nemzetk. agrog. értek. munkálatai; pag. 239. Budapest 1910. — A trágyák hatásának tényezői. Magyar Chem. Folyóirat. XVI. köt. 1. füz. pag. 1; 2. füz. pag. 17; 3. füz. p. 33. Budapest 1910. — A II. nemzetközi agrogeológiai konferencia. Magyar Chem. Lapja. I. évf. 18—19. sz. pag. 129. Budapest 1910. — A talaj mésztartalmának meghatározása. Természettud. Közl. XLII. köt. pag. 543. Budapest 1910. Stefani, C.: Einige Mitteilungen über die Tertiür- umd Ouartárschichten Dalmatiens. Verhandl. der k. k. geol. HReichsanstalt. Nr. 10. pag. 230. Wien 1910. Strömpl, G.: Zemplénmegyei barlangok és sziklaoduk. (Két ábrával.) Földt. Közl. XI. köt. pag. 565. Budapest 1910. — Die Höhlen und Grotten des Komitates Zemplén. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 599. Budapest 1910. Í Szádeczky, Gy.: Adatok az erdélyi medence ÉNy-i részének tektonikájához. Földt. Közl. XL. köt. pag. 202. (Jegyzők. kiv.) Budapest 1910. — Beitrüge zur Tektonik de N W-lichen Teiles des Siebenbürgisehen Beckens. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 289. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. — Megjegyzések Sawicky Ludomir dr. aA Biharhegység eljegesedésének kérdé- séhez, című értekezésére. Földr. Közl. XXXVIII. köt. pag. 81. Budapest 1910. 128 Az 1910-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. — A holtak városáról, Messináról és környékéről. Természettud. Közl. XIII. köt. pag. 57. Budapest 1910. Szellemy, G.: Szatmár vármegye geologiája és bányászata. Magyarország Vármegyéi és Városai. pag. 4. Budapest 1910. Szinnyei-Merse, Zs.: A kolloidkémiáról általában. Vegyészeti Lapok. V. évf. 1. sz. pag. 6. Budapest 1910. Szontagh, T.: Nagysuri Böckh János élete és munkálkodása. (Arcképpel.) Földt. Közl. XL. köt. pag. 3—28. Budapest 1910. — Johann Böckh von Nagysur sein Leben und Wirken. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 89. Budapest 1910. — Igazgatósági jelentés. Földt. Int. Évi jelentése 1908-ról. pag. 7—38. Bpest 1910. — Das Palais der Reichsamstalt. Die Laboratorium der Reichsamstalt. Das geologischen Kartenarchiv. Die Bibliothek und der Vortragssaal der Reichs- amstalt. Das Museum der Reichsamstalt. Führer durch das Mus. d. königl. ung. geol. Reichsanstalt. pag. 20—40. Budapest 1910. — Stratigraphische und petrographische Sammlung des Ungarischen Reiches. Dynamogeologische Sammlung. Prahistorische Werkzeuge. Führer durch das Mus. der königl. ung. geol. Reichsanst. pag. 165—192. Budapest 1910. — Industriell verwertbare Gesteine. Die Bau- und Werkteine des Unga- rischen Reiches. Auslündische Bau- und. Werksteine. Schmuck- und Orna- mentsteine. Führer durch das Mus. der königl. geol. Reichsanst. pag. 231— 252. Budapest 1910. — Artesische Brunnenprofile und Sammlung von Bohrproben auf Wasser. Führer durch das Mus. der kön. ung. geol. Reichsanst. pag. 224—225. Budapest 1910. Taeger, H.: Vapász M. ELEMÉR dr. úr válasza megjegyzéseimre kritikai meg- világításban. Földt. Közl. XL. köt. pag. 178. Budapest 1910. — Die Entgegnung des Herrn M. E. Vapász auf meine Bemerkungen. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 275. Budapest 1910. Till, A.: Die Ammonitenfauna des Kelovai von Villány, Ungarn. Beitr. Palüont. Österreich-Ung. Bd. XXIII. pag. 175—199. Wien 1910. Timkó, I.: A Galga és Tápió közötti dombos-vidék. Földt. Int. Évi ely. 1908 ról. pag. 151—156. Budapest 1910. — Emlékbeszéd Güll Vilmos másodtitkár felett. Földtani Közlöny. XL. köt. pag. 29—35. Budapest 1910. — Gedenkrede über Wilhelm Güll. Földtani Közlöny. Bd. XL. pag. 113— 120. Budapest 1910. — Új pyrulatermőhely Budapest környékén. Földt. Közl. XL. köt. pag. 175— 176. Budapest 1910. Budapest 1910. — Bin neuer Fundort von Pyrula in der Umgebung von Budapest. Földt. Közl. Bd. XL. pag. 272. Budapest 1910. — Mit kell az agrogeologiai átnézetes és részletes térképeknek feltűntetniők ? Az I-ső nemzetk. agrog. értekezlet Munkálatai. pag. 193. Budapest 1910. Toborffy, Z.: A gánti timsósvizű kút ásványai. Földt. Közl. XL. köt. pag. 184. Budapest 1910. az 1910-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 129 — Die Minerale des alaunhaltigen Brunmens von (Gánt. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 282. Budapest 1910. — Magyarországi pyrargyritek kristálytami vizsgálata. Földt. Közl. XL. köt. pag. 360. Budapest 1910. — Krystallographische Figenschaften ungarischer Pyrargyrite. (Mit 8 Figu- ren.) Földt. Közl. XL. köt. pag. 420. Budapest 1910. Trauth, F.: Ein Beitrag zur Kenntnis des ostkarpathischen Grundgebirges. (Mit einer Tafel.) Mitt. d. geol. Gesellsch. in Wien. Bd. III. pag. 53—104, Wien 1910. Treitz, P.: Az agrogeologia feladatai. (Két táblával és két ábrával.) Földt. Közl. XI. köt. pag. 461. Budapest 1910. — Die Aufgaben der Agrogeologíie. (Mit zwei Tafeln und zwei Figuren.) Földt. Közl. Bd. XL. pag. 518. Budapest 1910. — A II. agrogeologiai konferencia Stockholmban. Földt. Közl. XL. köt. pag. 536. Budapest 1910. — La deuxiéme Gonférence agrogéologigue a Stockholm. Földt. Közl. XL. k. pag. 576. Budapest 1910. — Jelentés az 1908. évi nagyalföldi felvételról. Földt. Int. Évi jelentése 1908-ról. pag. 157—-170. Budapest 1910. — A negyedkori klimaváltozások agrogeologiai bizonyítékai. Föld. Int. népsz. kiadványai. II. köt. 3. füz. pag. 57—60. Budapest 1910. — Les sols et les changements du climat. (Die Veránderungen des Klimas seit dem Maximum der letzten Eiszeit.) pag. 135. Stockholm 1910. — Mi a mállás ? Az I-ső nemzetk. agrog. értek. Munkálatai. pag. 123. Bpest 1910. — A szólőtalajok physiologiai hatású mésztartalmának meghatározása. Az 1-ső nemzetk. agrog. értek. Munkálatai. pag. 263. Budapest 1910. — Ausgestaltung des Kulturbodens. Führer durch das Mus. der königl. ung. geol. Reichsanst. pag. 211—219. Budapest 1910. Trenkó, Gy.: A folyók elzátonyodásának és kanyargásának Lóczy-féle tör- vényei. Földr. Közl. XXXVIII. köt. pag. 389. Budapest 1910. Ujj, J.: A Körös árterületének talajviszonyai. Az I-ső nemzetk. agrog. értek. Munkálatai. pag. 233. Budapest 1910. Ungarns Berg- und Hüttenwesen 1908. Österr. Zeitseh. für Berg. u. Hüttenw. LVIII Jahrg. No 30. pag. 438; No 31. pag. 450. Wien 1910. Vadász, M. E.: Adatok a Magyar Középhegység dunáminmemi szigetrögeinek geologiájához. Földt. Közl. XL. köt. pag. 176. Budapest 1910. — Zur Geologie des Ungarischen Mittelgebirges. Wöldt. Közl. Bd. XI. p. 273. Budapest 1910. — Bakonyi triaszforaminiferák. A. Balaton Tud. Tanulm. Eredményei. I. köt. I. r. pal. függ. pag. 1—44. Budapest 1910. Vendl, A. : Az alsó mediterrán rétegek kibukkanmása a főváros VII. kerületében, a . Telep-utcában. Földt. Közl. XL. köt. pag. 639. (Társ. Jegyzkv.) Bpest 1910. — Két magyar ásvány kémiai elemzése. Földt. Közl. XL. köt. pag. 639. (Társ. . Jegyzők.) Budapest 1910. — Die chemische Analyse des Desmins vom Csódihegy und das (Ghabasits Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 9 130 Az 1910-IK ÉVI MAGYAR GROLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. aus dem Sátorosi Steinbrueh. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 680. (Prot. Ausz.) Budapest 1910. — A földrengés erősségének szabatos meghatározása. Termtud. Közl. XIII k. pag. 90. Budapest 1910. — Két hazai zeolith kémiai elemzésének eredménye. Termtud. Közl. XIII. k. pag. 822. (Jegyzők. kiv.) Budapest 1910. —. A homokok ásványtani vizsgálatáról. Termtud. Közl. XLII. köt. pag. 823. (Jegyzők. kiv.) Budapest 1910. Vitális, I.: Adatok a Rima- és Nagybalogpatak között fekvő terület földtami viszonyaihoz. Földt. Int. Évi jelentése 1908-ról. pag. 48—57. Budapest 1910. — A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik. A Balaton Tud. Tanulm. Eredményei. I. köt. I. r. pal. függ. pag. 1—34. Budapest 1910. Vnutskó, F.: A földgáz. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. II. köt. pag. 597. Budapest 1910. — Magyarország sóbányászatának statisztikája az 1909. évről. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. II. köt. pag. 923—925. Budapest 1910. Vogl, V.: Adatok a Cerithium vivarü, Oppenh. eocén előfordulásához. Földt, Közl. XL. köt. pag. 620. Budapest 1910. — Beitrüge zur Kenntnis der vertikalen Verbreitung von Cerithium vivarti, Oppenh. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 670. Budapest 1910. — A piszkei bryozoás márga faunája. A m. kir. Földt. Int. Évkönyve. XVIII. kötet. 3. füz. pag. 175—204. Budapest 1910. — Newuere Beitrüge zur Kenntnis der alttertiüren Nautiliden Ungarns. Zen- tralbl. für Mineralogie etc. No 21. pag. 707—710. Stuttgart 1910. Wachner, H.: Das siebenbürgische Erzgebirge. (Mit fünf Textfiguren und einer Karte.) Geographische Zeitschrift. Sonderabdruck. Bd. XVI. Heft 8. pag. 417. Leipzig 1910. Wablner, A.: Magyarország bánya- és kohóipara az 1909. évben. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. II. köt. pag. 737—922. Budapest 1910. Winchell, v. H.: Az ércek keletkezésének újabb elmélete. Jó Szerencsét. IV. évf. 12. sz. pag. 185. Selmecbánya 1910. Zimányi, K.: A rutil új előfordulása hazánkban. Földt. Közl. XL. kötet. pag. 185. Budapest 1910. — Bin neuer Fundort des Rutils in Ungarn. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 283. Budapest 1910. — Néhány adat a dognácskai pyrit kristálytani ismeretéhez. (Egy táblával.) Földt. Közl. XI. köt. pag. 550. Budapest 1910. — BEinige Beitrüge zur krystallographischen Kenntnis des Pyrites von Dog- nácska. Földt. Közl. XL. Bd. pag. 591. Budapest 1910. — Pyrit Sajóházáról. Math. és Természettud. Értesítő. XXVIII. köt. 2. füz. pag. 180. Budapest 1910. — Über den Pyrit von Sajóháza. Zeitschr. für. Kryst. und Min. XLVIII. Bd. III. H. pag. 230. Leipzig 1910. Zsivny, V.: Mangánérctelepek s a mangámércek techmikai felhasználása. Bány. és Koh. Lapok. XLIII. évf. I. köt. pag. 466. Budapest 1910. SUPPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY XLI, BAND, JANUAR—FEBRUAR 1911, 1—2. HEFT KALISALZSUHÜRFUNGEN IN UNGARN. Erste Mitteilung. Mitgeteilt von Dr. KARL v. Papp. Einleitung. Am 17. Januar dieses Jahres genehmigte Se. Majestüt, der apo- stolische König von Ungarn, Fgasz Joser I. den Gesetzartikel VII v. J. 1911, welcher über die Kaliumsalze verfügt. Der Gesetzartikel ent- hált im ganzen 11 Paragrafe, deren Wesen darin zusammenzufassen ist, dab das eventuell aufzufindende Kalisalz dem Staat zugehören wird, das Recht der Ausbeutung aber kann der Staat auch auf Andere übertra- gen. Die wichtigeren Anordnungen des Gesetzartikels sind die folgenden : § 1. AuBer dem Steinsalz (Chlornatrium) bilden auch die Ka- liumsalze (Kalium- und Magnesiumsalze und mit diesen zusammen vorkommende andere Salze) sowohl in festem, als gelöstem Zustande Gegenstünde des staatliehen Salzmonopols, doch er- strecken sich die vom Salzmonopol handelnden Verfügungen des Gesetz- artikels XI v. J. 1868 und des Gesetzartikels L v. J. 1875, sowie ander- weitige auf das Salzmonopol Bezug habende Rechtsnormen auf die Kaliumsalze nicht. § 2. Die zu Recht bestehende Verfügung, laut weleher zur Er- schürfung und Ausbeutung des Steinsalzes der Staat weder eine Schurf- bewilligung, noch bergbehördliche Verleihung benötigt, ist auch auf die Kaliumsalze anzuwenden. § 3. Der Finanzminister kann das auf die Erschürfung und berg- münnische Gewinnung der Kaliumsalze bezügliche Recht für ein fest- gesetztes Gebiet und bestimmte Zeitdauer, mit Anwendung der § 7 und 8 des Berggesetzes, bei gehöriger Sicherung der Interessen der heimi- schen Industrie und Landwirtschaft und mit besonderer Rücksicht darauf, dab die Konsumenten das benötigte Kaliumsalz auf je vorteilhaftere Weise und je billiger sich zu beschaffen in der Lage seien, auch auf Andere übertragen. gk 132 KALISALZSOHÜRFUNGEN IN UNGARN. § 5. Wer, ob nun wührend der bergmánnischen Schürfung oder bei bergmüánniseher Gewinnung, oder aber auf andere Weise auf Ka- liumsalz stöbt, ist verpílichtet, hierüber der Finanzbehörde ungesáumt Bericht zu erstatten und in der Salzablagerung jede Arbeit einzustellen. § 8. Die Wirksamkeit dieses Gesetzes erstreckt sich auf die Kalium- salze enthaltenden Mineralwásser nicht, doch ist es verboten, aus der- artigen Wássern Kaliumsalze herzustellen. § 9. 10 Prozente des aus der Verwertung der Kaliumsalze sich ergebenden staatliehen Reingewinnes sind zu (Gunsten der Landwirt- schafts-Interessenten zu verwenden. Zu diesem Behufe ist in der Verwaltung des Ackerbau-Ministeriums ein eigener Fond zu errichten, in welchen die 1099-ige Abgabe nach AbschluB eines jeden Gescháftsjahres abzu- führen ist. Bestimmung des Fondes ist: Vorschubleistung der landwirt- schaftlichen Interessen, in erster Reihe in jenen Gegenden, wo die bergmüánnische Gewinnung der Kaliumsalze erfolgt. x In diesem Auszug ist ungefáhr das Wesen des ganzen Gesetz- artikels enthalten. Das Gesetz ist also gegeben, der Staat sicherte sich vorher das Recht auf die gesuchten Schütze, jetzt ist es unsere Aufgabe uns zu bemühen, dab wir das Kalisalz in unserem Vaterlande auch finden. Mit der Frage der Schürfungen auf Kalisalz befasste sich be- kanntlieh eingehend zuerst der Chef der staatlichen montanistischen Hauptsektion, Ministerialrat ALEXANDER v. MÁry und auf seinen erschőp- fenden Vorschlag hin entschied sich im Jahre 1899 das kgl. ungarische Finanzministerium, durch verlübliehe Unternehmer unter staatlicher Kontrolle Tiefbohrungen auf Kalisalz vornehmen zu lassen, bezie- hungsweise diese Tiefbohrungen nach durchgeführtem Studium der geo- logischen Verhültnisse an geeigneten Punkten zu beginnen und so lange fortzusetzen, als die Bohrungen von geologisehem Gesichtspunkte aus gerechtfertigt erseheinen, Demzufolge forderte das Finanzministerium den verewigten verdienstvollen Direktor der geologischen Reichsanstalt, JOHANN BöckH v. NagysugR auf, er möge nach an Ort und Stelle (im siebenbürgisehen Becken) vorgenommenen lokalen Untersuchungen be- treffs Fixierung der Bohrpunkte und darüber sich áuBern, in welcher Tiefe an den betreffenden Stellen das Kalisalz-Vorkommen zu erwarten sei. JOHANN v. BöcxnH hieltin Hinsicht darauf, dab es noch eine offene Frage sei, ob in Ungarn Kalisalz vorhanden ist, nicht so sehr die Intervention des Geologen, als vielmehr jene des Chemikers für not- wendig, er empfahl also in erster Reihe, Analysen des Wassers der Salzguellen der Gegend von Kőhalom vornehmen zu lassen, da nach seiner Ansicht die Wahrscheinlichkeit groB sei, dab, wenn in dem Wasser KALISALZSCHÜRFUNGEN IN UNGARN. 133 irgend einer Ouelle das Kalisalz nachweisbar sei, dasselbe durch Lösung aus dem in der Tiefe befindlichen Kalisalzlager dahin gelangt §ei. Die in Selmecbánya durehgeführten Analysen wiesen aber in dem bei Kőhalom genommenen Salzwássern einen kaum nennenswerten KCIl-Gehalt nach. Da also das gewonnene Resultat zum Beginn der Schürfungen keinen genügenden Anhaltspunkt bot, so warf Ministerial- rat ALEXANDER v. MÁry die Idee auf, ob man nicht auf anderem Wege, namentlieh durch geologiscehe Detailaufnahmen oder durch Analysen der Salze aus den Salzgruben das vorgestreckte Ziel erreichen könne? JOHANN v. BöckH empfahl aber, obwohl er die Möglichkeit des Vorkommens der Kalisalz-Ablagerungen in Ungarn auch diesmal nicht in Abrede stellte, zur Fortsetzung der Untersuchungen die Feststellung des Kalisalzgehaltes der Salzguellen und Salzbruunen, da die Auffindung der Kalisalz-Depőts in der Tiefe ein langes Studium erfordern. Dr. ALEXANDER v. KALEcsiNsszxkv, Chefchemiker der geologischen Anstalt, nahm also die Aufsammlung und Analyse der Salzwásser in Angriff, dem dann zur Erleichterung der Arbeit und damit je eher ein Resultat erreicht werde, 1. J. 1906 der zur geologischen Anstalt ein- berufene Hütteningeneurs-Adjunkt ERNST BupaAr zugeteilt wurde. Die sechs Jahre hindureh fortgesetzten Salzwasser-Analysen er- gaben zwar kein positives Resultat, insoferne aber war die Untersuchung zweifellos doch nützlieh, als sie dem Geologen spüter bei Begehung des siebenbürgischen Beckens Orientierung bot. Da nach diesen Antezedenzien es voraussichtlieh war, dab auf chemischem Wege ein entsprechendes Resultat sobald nicht zu erreichen sei, die aubBerordentliche Wichtigkeit der Kalisalze aber es erfordert, dab die Untersuchungen und Schürfungen auf dieselben mit einer viel . gröbBeren Energie als bisher fortgesetzt werden, so erbat sieh Ministerial- rat ALEXANDER v. MÁny, mit Beistimmung des gewesenen Staatsekretárs AÁDLEXANDER Popovics, vom Universitáts-Professor Dr. LupwIiG v. Lóczy ein Gutachten darüber, wie die in Ungarn durchzuführenden Kalisalz- Schürfungen in Angriff zu nehmen seien ? Inzwischen wurde beschlossen, daf8, da die Privatbohrungen (auf Petroleum) nicht zum gewünschten Resultat führten, hinfort innérhalb des Rahmens des Budgets das Árar selbst Tiefbohrúngen durchführe. Auf die erfolgte Aufforderang hin empfahl Dr. L. v. Lóczy i. J. 1907, unabhángig vom Gutachten JoHANN v. BöckHs, wovon er keine Kenntnis hatte, die Inangriffnahme der Schurtbohrungen seitens der Regierung auf geologischer Grundlage. Auf Professor Lóczys sicheres, bestimmtes Auftreten hin wurden dann sowohl die geologischen Unter- suchungen, als auch die Schurfbohrungen begonnen, das Resultat dieses Vorgehens ist das phánomenale Hervorbrechen des Erdgases bei Kissármás. 134 KALISALZSOHÜRFUNGEN IN UNGARN. Die Schurfarbeiten gingen unter amtlichem Geheimnis in Stille, doch mit umso züherer Ausdauer vor sich und eben darum waren bis nun nur einige eingeweihte Fachleute über den Gang der Schürfungen orientiert. Jetzt aber, da der Staat nicht nur die Kaliumsalze, sondern auch das Erdgas und Petroleum mit Monopol dem Fiskus sicherte, hat das Geheimhalten keinen rechten Zweck mehr. Im Gegenteile liegt es gerade im Interesse des Staates, daB je mehr Fachleute zur Sache sprechen. Wir schicken voraus, dab gegenwártig nur in den siebenbürgischen Landesteilen Ungarns die Schürfungen auf Kalisalze in Gang sind, daher wir auch in dieser Publikation vornehmlich mit den siebenbürgischen Schürfungen uns befassen. Es handelt sich hierbei um zwei Fragen, namentlich 1. ist überhaupt in der Tiefe des Beckens der siebenbürgi- schen Landesteile Kaliumsalz vorhanden und wenn ja 2, wo muss das selbe gesucht werden, an den Ründern des Beckens oder in der Mitte desselben ? Diese Fragen werden wir im nachfolgenden beleuchten. Bevor wir aber dies tun, schicken wir alles das voraus, was bisher in der An- gelegenheit der Kalsalzschürfungen in Ungarn geschehen ist. Vor Besprechung des umfangreichen Materials sei es der Redak- tion des eFöldtani Közlönyv auch an dieser Stelle gestattet, aufrichtigen Dank zu sagen dem hohen kel. Finanzministerium und zwar insonder- heit dem Herrn Mimnisterialrat ALEXANDER v. Mány, sowie Herrn Univer- sitáts-Professor Dr. L. v. Lóczy, als Direktor der kel. ungar. Geologi- schen Reichsanstalt, welche Herren die Publikation der Daten zu ge- statten so liebenswürdig waren. 151 EMHB Geschichte der Kalisalzschürfiungen in Ungarn. Es ist allbekannt, daB sich in den siebziger Jahren des vergan- genen Jahrhunderts schon mehrere Geologen über die ungarische Kali- salzfrage üuBerten. So glaubte der berühmte Professor in Freiberg BERNHARD v. Corra (1808—1879), der Begründer der geologischen Karto- graphie, der den Kranz der Karpathen zweimal beging, dab man nach Kalisalzlagern in den Tiefen des Nagy Magyar Alföld forschen muB. Der Universitátsprofessor AxTron KocnH in Kolozsvár bebauptet auf Seite 56 seiner Arbeit: Erdély földalakulásitörténetének vázlata! folgendes : 1 Skizze der geologischen Geschichte Siebenbürgens, vorgetragen in der Versammlung der Árzte und Naturforscherin Kolozsvár am 1. Februar und 8. Márz d. J. 1879. KALISALZSOHÜRFUNGEN IN UNGARN. 135 cCWie ich bereits erwühnte, folgen über den Salzlagern wieder tonige, dann mergelige Schichten, durch welche erstere vor der Auslaugung beschützt wurden, auch finden wir in diesen Schichten noch Spuren von Seetieren. Diese Tatsache deutet darauf hin, dab das ungarische jungtertiüre Meer nach der in einzelnen tiefsten Stellen vor sich gegangenen Salzausscheidung sich jedenfalls der Maroslinie entlang einen Weg brach, das Innere von Sieben- bürgen wieder übersehwemmte und den mit sich gerissenen Sechlamm auf dessen Grund ablagerte, was zwar die Wiederauflösung der gröBeren Stein- salzmengen verhinderte, doch die Auflösung der viel leichter lösliehen Kali- und Magnesiasalze nicht verhindern konnte, die wenn sie schon aus der Mutterlauge des eingetrockneten Binnenmeeres ausgeschieden waren, allenfalls sich über dem Steinsalz ansammelten. Damit kann auch erklürt werden, warum man in Siebenbürgen im Hangenden des Steinsalzes die für die Industrie so wichtigen Salze nicht auffinden konnte. In dieser Beziehung teile ich also die vor mehreren Jahren dargelegte Ansicht BERNHARD v. Corras, wonach die Kali- und Magnesiasalze in das ungarische Becken geraten sind, doch gehe ich nicht so weit, diese in der Mitte des Alföld tief unter den spüter abgelagerten Schichten zu suchen., AwnTron KocH ünderte diese Ansicht spüter ab, indem er sich über die siebenbürgisehen Kalisalze deutlicher ausspricht. Er sagt námlich auf Seite 93 seines Werkes über den Mineralreiehtum Siebenbürgens : Erdélynek ásványokban való gazdagságáról folgendes: cDas Gebiet innerhalb welchem das Steinsalz in welcher Form immer vorkommt, betrügt 450] Meilen, doch ist es nicht wahrscheinlich, da8 das Salzlager auf diesem Areal zusammenhüngend auftritt. Stecken wir alle jene Stellen, wo das Steinsalz in solcher Weise seine Anwesenheit verrüt, auf einer Karte aus, so gewinnen wir sofort die Überzeugung, dab sich das Vorkommen des Steinsalzes hauptsáchlieh auf den inneren Rand des Siebenbürgisehen Beckens beschrünkt. Schade, da8B dieser Segen Siebenbürgens an Steinsalz nicht auch noch durch das Vorkommen von Kalisalzen vervollstándigt ist, wie bei Kalusz in Galizien und StaBfurt in PreuBen. Die industriell so wertvollen Kalisalze kommen an den genannten Punkten oberhalb der Steinsalz-, bezw. Natronsalzlagerstátten vor und werden mit sehr schönem Erfolg abgebaut. In Siebenbürgen jedoch wurde über den durch Bergbau aufgedeckten Salzlager- stütten keine Spur des wertvollen Kalisalzes gefunden, woraus dann der ver- storbene berühmte Geologe BERNHARD v. Corra in Freiberg vor einem Jahrzehnt jene Folgerung zog und auch aussprach, dab das Kalisalz, da es in dem See- wasser, aus dem sich die riesige Menge Steinsalz Siebenbürgens ausschied, unbedingt vorhanden war, mit der beim HEintrocknen des einstigen Sieben- bürgisehen Binnenmeeres entstandenen Mutterlauge zusammen in das tiefer gelegene GroBe Ungarische Becken abflobk und nun dort in gröberen Tiefen des Alföld zu suchen ist. Mir erscheint es jedoch ebenso wahrscheinlich, daB die Salze der Mutterlauge des einstigen Binnenmeeres vorhanden sind, doch nicht am Rande des Siebenbürgisehen Beckens, wo das früher abgelagerte 136 KALISALZSOCHÜRFUNGEN IN UNGARN. Steinsalz zu finden ist, sondern irgendwo gegen die Mitte zu, vorausgesetzt — wás ja wahrscheinlich ist — daB hier irgendwo die gröbte Tiefe war und daB sich die beim Hintrocken des Meeres zurückgebliebene Mutterlauge mit den leicht löslichen Kalisalzen hier ansammelte und endgültig eintrocknete. Wenn man einmal in Siebenbürgen Kalisalzforschungen unternehmen würde, so müBte man die Bohrungen — meiner bescheidenen Ansicht nach — unbedingt in dem mittleren Teil des Siebenbürgisehen Beckens niederteufen. Diese wichtige Aussage Prof. A. KocHs geriet jedoch alsbald in Vergessenheit, auch er selbst berührt die Kalisalze nicht wieder, ja in seiner im Jahre 1900 erschienenen grundlegenden Monographie: Az Erdélyrészi Medence harmadkori képződményei (Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landesteile) erwáhnt er die Kalisalzfrage überhaupt gar nicht. L. v. Lóczy wurde in den 90-er Jahren des verflossenen Jahrhun- derts von Prof. E. SuEss in Wien wiederholt aufmerksam gemacht auf die Frage der Kaliumsalze im Siebenbürgisehen Tertiárbecken und auf die hoffnungsvolle Schürfung auf diese Bodenschütze. Die Kalizalzsehürfungen wurden in Ungarn durch den Herrn Ministe- rialrat ALEXANDER von MÁny Chef der Bergbausektion, angeregt. Auf seinen Vorschlag hin sendete námlich das Finanzministerium am 6. Februar 1900 eine Analyse der Salzwasserguellen von Kőhalom, im Komitate Nagyküküllő, an die kel. ungar. geologische Reichsanstalt mit der Frage, ob der in der Salzwasserguelle ausgewiesene 0-40690 (im festen Zustand) Chlorkaliumgehalt einen genügenden Anhaltspunkt zu weiteren Forschungen biete, oder ob die geologisehen Aufnahmen in dieser Frage mehr AufschluG bieten werden. Auf die Zuschrift gab am 12. Márz 1900, kgl. ungar. Chefchemiker ALEXANDER KALEcsINSZKY, ein Gutachten ab, wonach die alten Analysen zum Beginn der Kalisalzforsehungen keinen Anhaltspunkt liefern können. Erst wenn der Chemiker in seinem Laboratorium ein günstiges Resultat aufzuweisen vermag, kann auch der aufnehmende Geologe sein Urteil abgeben und jene Punkte bezeichnen, wo man weitere Schürfungen in Angriff nehmen könnte. Dem Berichte Kauxcsisxszkys schlie8t sich auch der Direktor der Geologischen Anstalt JOHANN BöckH an, laut dessen Unterbreitung vom 22. Juli 1900 von den geologisehen Aufnahmen vorderhand kein Ergebnis zu erwarten ist. Das Finanzministerium betraut hierauf am 6. August 1900 ÁLEXANDER KALEcsSINSZKY mit dem Studium der in der Gegend von Kő- halom vorkommenden Salzwasserbrunnen. Das Ergebnis seiner Unter- suchungen ist, dab obzwar in diesen Wüssern das Chlorkalium in kei- ner so groben Menge vorkommt, wie dies die alte Literatur behauptet, so finden wir das KCI doch an mehreren Stellen und zwar im verkehr- ten Verhültnisse zur Konzentration des Salzwassers. Ho : KALISALZSOCHÜRFUNGEN IN UNGARN. 137 spez. Gew. NaCl KCIl Kőhalom, Salzbrunnen.. .. ei KA LT 17369 070239 4 Elsülgellame zés zés tte ÚrO2Ó 2:529 0-015 90 fi Kaltsalzbrunnen 9. OÜR 0-899 07005 99 Szászugra, Salzbrunnen . .. . 1055 75390 — Zsiberk a e S 400 1479 070369 Hévviz ( KM Eze 5008 170899 070179 Mirkvásár a de aAK MEKA 89 he 99:6299 0-027 99 Diese wichtigen Daten ALEXANDER KALECSINSZKYS veranlabten das hohe Árar zu weiteren Forschungen und es wurde der genannte Chef- chemiker auch im Sommer 1901 mit sistematischen Studien betraut. Bei dieser Gelegenheit studiert KaAnzcsrisszky hauptsáchlich die Salzseen und Salzbrunnen der Komitate Marostorda und Udvarhely und entdeckt ferner an den Salzseen von Szováta jenes interessante Gesetz, wonach die Salzseen mit Hilfe der oberen SübBwasserschicht durch die Strahlungs- wárme der Sonne erwármt werden. Im Sommer des Jahres 1902 werden die Untersuchungen fortgesetzt, im Jahre 1903 und 1904 unterbleiben jedoch die Lokalstudien wegen der Unpáfliechkeit Kanzosisszxkys ; in den Jahren 1905 und 1906 setzt er das Sammeln der Salzwasser, haupt- sáchlich in der Gegend von Szászrégen, Görgény und Beszterce fort. Obwohl die Untersuchungen A. v. Kanxcsixszxkys betrefis der Kali- salze nicht die erwünsehten Resultate ergaben, so bereicherten sie die Fachliteratur mit einem wertvollen Beitrag. Bekanntlich wies schon im Jahre 1998 L. RorH v. TELEGD?! nach, da8 das warme und heiBe Was- ser der Salzseen von Szováta nicht thermalen Ursprunges sei. Auf Grund dieses erkannte spüter KALECcSINSZKY,? dab die Temperatur der Salzseen unabhángig von chemischen Prozessen sei. Er stellte fest, daB diese Salzseen durch die Sonne erwármt werden, deren Strahlen durch eine SübBwassersechicht in die tieferen, dichteren Schichten des Sees eindringen, welche dieselben in sich anhüufen. Die Untersuchungen wurden im Bd. XXXI des Földtani Közlöny publiziert? und trugen dem Verfasser 1906 die SzaBó-Medaille ein. xx Ín der vom Ministerialrat ALEXANDER v. Mány im Jahre 1900 an- geregten Kalisalzfrage trat im Jahre 1907 eine entscheidende Wendung ein. Diese Wendung verursaechte Prof. DL. v. Lóczy; ein groBes Ver- 1 Földtani Közlöny. XXIX. Bd. (1899), S. 130. 2 KALECSINSZKY A.: Über die ungarischen warmen und heiBen Kochsalzseen als natürliche Wiürme-Accumulatoren, sowie über die Herstellung von warmen Salzseen und Würme-Accumulatoren. 138 KALISALZSCHÜRFUNGEN IN UNGARN. dienst an derselben hat jedoch auch Universitáts-Professor EUGEN v. CHOLNOKY in Kolozsvár, der in der Nummer vom 10. Nov. 1906 des Tagblattes Erdélyi Hirlap über die siebenbürgischen Kalisalze einen geistreichen Artikel schrieb. Wie ein jeder Reformator, so hatte auch er deswegen viele Unannehmlichkeiten. In einer Sitzung des Sieben- bürgischen Musealvereins griff ihn, den Ankömmling, der mit Sieben- bürgen noch gar nicht vertraut war, sogar einer seiner Professoren- kollegen wegen des kühnen Artikels an. Dieser Artikel E. v. CHOLNOKYS, der die Aufmerksamkeit mehrerer Mitglieder der hohen Finanzregierung, ja selbst die des Ministerprásidenten ALEXANDER WEKERLE erregte, verdient. es, dab ich ihn hier in seinem vollen Wortlaute anführe : cErdélyi Hirlap 10. November 1906. I. Jahrg. Nr. 13. Kalisalz-Bergwerke in Siebenbürgen. Von Univ. Prof. EuGEN v. CHorwoxr. Original-Feuilleton des Erdélyi Hirlap. ; Es ist bekannt, da8 das letzte Meer im Siebenbürgischen Becken das des pannonischen oder pontischen Zeitalters war, welches nicht lange vor dem Auftreten des Menschen vollstándig ausgetrocknet ist. Es war dies der letzte Rest jenes Meeres, welches das ganze Becken bedeckte und von allen anderen Meeren abgeschieden war. Diese Isoliertheit war auch der Grund, weshalb das Meer zusammenschrumpfíte und endliceh ganz eintrocknete. Wie jedes Meer- wasser, so war auch dieses salzig. Es enthielt sicher allerlei Salze, wie das die auslándisehen Salzablagerungen, aus demselben Zeitalter, bezeugen. Es ent- hielt nicht nur Kochsalz, sondern auch verschiedene andere Salze, so u. a. die so sehr wertvollen Kalisalze, an denen man heute in Stabfurt Millionen gewinnt. Dieses Meer war hier, hier trocknete es ein und hier lagerte es folg- lich alle seine Salze ab. Das siebenbürgiseche Steinsalz stammt aus einer viel ülteren Periode, darum sprechen wir garnicht davon. Wir werden von den Salzen des spüteren Meeres sprechen, die sich hier befinden műüssen, die sich hier unbedingt ablagerten, als das letzte Meer eintrocknete. Die Salzschichten wurden sicher von miáchtigen See- und Festlandablagerungen bedeckt und können heute schon mehrere hundert Meter tief liegen. Es ist sehr wahr- secheinlich, dab wir mit einigen Tiefbohrungen, irgendwo zwischen Nagyküküllő und Vizakna, auf diese Schichten stoBen würden. Doch würen zu diesem Zweck einige tausend Gulden nötig. Die Leiter des Salzbergwerkes in Parajd sehürfen schon seit einigen Jahren danach, doch mit so armseligen Mitteln, dab es unmöglich ist damit etwas zu erreichen. Es wáre eins der gröbten wissenschaftlichen Rütsel, wenn wir diese Salze nicht finden würden. Das Meer sübte langsam aus, was darauf hinweist, da8B seine Verhültnisse (da es unter keinem Einflub stand) áhnlich denen des Kaspisees waren, dessen Salz sich in abgelegenen, kleinen, im heissen trockenen Klima siedenden Buchten ab- lagert, hauptsáchhch aber in der Bucht Karaboghaz, die nur durch eine kleine Öffnung mit dem offenen Kaspisee kommuniziert. Das Salzwasser strömt hier fortwáhrend herein und verdunstet hier in der grossen Bucht, das Salz aber lagert sich ab. AÁhnlich műssen die Verháltnisse auch im Siebenbürgi- KALISALZSOHÜRFUNGEN IN UNGARN. 139 sehen Becken gewesen sein. In irgend einem Talwinkel, sei das jetzt das Becken von Csik, Gyergyó, Bárcaság oder Szeben, muBte es sich ablagern, oder aber finden wir es am Grunde des letzten Meerfleckes, also an der ge- nannten Stelle. Natürlich ist es recht schwierig dasselbe aufzufinden, da wir ja die Geologie Siebenbürgens noch nicht so eingehend kennen, dab wir die Strandlinien eines jeden Meeres bestimmen könnten. Dazu gehörten noch lange Jahre und eingehende Studien, von denen wir noch weit entfernt sind. Seit- dem Awron Kocs, der Monograph des Beckens, mit seinen diesbezüglichen Studien auflie8, ist die Geologie des Siebenbürgischen Beckens verwaist, da der jetzige verdienstvolle Professor der Geologie an der Universitát Kolozsvár sich das Bihar-Vlegyásza-Gebirge zum Ziel seiner Studien ausgesteckt hat, dem eine eingehende Erforschung ebenfalls sehr not tut. Es gibt noch sehr viel zu tun in Ungarn, speziell aber in Siebenbürgen. Es macht sich jedoch niechts von selbst und es genügt dazu nicht am Haupt- platz zu spazieren und auf die Regierung zu schimpfen.s Obzwar EUGEN v. CHOLNoKY, der eigentlich die Ideen seines Meisters L. v. Lóczy wiedergab, die Sache ein wenig irrtümlich auffabte, so ist es doch sein unvergüngliches Verdienst, dab er der Kalisalzfrage den richtigen Lauf gegeben hat, indem er deren Weiterentwickelung den Geologen zur Aufgabe machte. Man muB die Frage, ob es im Sieben- bürgisehen Becken Kalisalze gibt, endlich zur Entscheidung bringen. Die Finanzregierung sah dies auch ein und hat auf die Anregung von Herrn Paun v. Horrsy den Universitátsprofessor Dr. LupwIiG v. Lóczy um eine Meinungsabgabe ersucht, der dem Finanzministerium folgendes Gutachten unterbreitete : Das Fachgutachten Ludwig v. Lóczys. Hochwohlgeboren Herrn Dr. ALEXANDER Popovics, Staatssekretür im kel. ung. Finanzministerium. Budapest. Ew. Hochwohlgeboren! Am 11. Februar laufenden Jahres geruh- ten Euer Hochwohlgeboren durch die ehrende Aufforderung des Herrn Ministerialrates ALEXANDER MÁry meine Meinung darüber zu wünschen, wie die in Ungarn zu veranstaltenden Kalisalzforsehungen in Angriff zu nehmen würen. Ich wurde gleichzeitig in die Prámissen der Forschungs- angelegenheit und in die Ergebnisse der bisherigen Untersuchungen eingeweiht, sowie auch in das Angebot der registrierten Firma HEINRICH EmDEN Frankfurt a/M. Nachdem ich die Angelegenheit mit Beachtung all dieses, sowie mit Vergleichung der einschlügigen geologischen Lite- ratur und meiner eigenen Erfahrungen durchstudierte und mir mein Urteil in dieser Frage gebildet hatte, fand ich es für notwendig mir über die geologisehen Verhültnisse des norddeutscben Kalisalzbaues sichere Informationen zu verschaffen. Ich suchte also eine der kom- 140 KALISALZSCHÜRFUNGEN IN UNGARN. petentesten Personen, einen alten Freund in Deutschland auf, der mir mit weitgehenden Anleitungen und vertraulichen Aufklárungen diente, welche ich die Ehre haben werde weiter unten, im Auszug, wortgetreu mitzuteilen. Es diente mir zu groBer Freude, dab der ausgezeichnete Kenner der deutschen Kalisalzbergwerke meine hypothetische Auffassung und mein Urteil vollkommen rechtfertigte. Dieses wird also durch prak- tische Erfahrungen von vielhundert deutschen Bohrungen und die 500—800 m tiefen Grubenaufsehlüsse immenser eintráglieher Kalisalz- bergwerke unterstützt. In der an mich gerichteten, ehrenden Aufforderung handelte es sich im allgemeinen um die in Ungarn vorzunehmenden Kalisalz- forschungen. Ich halte es nicht für ausgeschlossen, ja ich hege im Gegenteil sogar Hoffnung, dab im groBen ungarischen Becken und dessen Buchten jenseits der Donau, sowie in Kroatien-Slavonien und im Banat, in grobBer Tiefe noch Kalisalzlager oder andere wertvolle Bergbauprodukte vorhanden sein können. Ich halte jedoch die Zeit zu den hier zu ver- anstaltenden Forschungen noch nicht für gekommen, denn wir kennen das groBe ungarische Becken in seiner Gesamtheit noch sehr wenig; ein zusammenfassendes geologisches Studium dieses (Gebietes steht noch aus. Vorláufig bietet sich uns nur das Tertiürbecken Siebenbürgens zur Schürfung auf Kalisalzlager dar. Dieses Becken war nach jeder Rich- tung geschlossen und es dürfte über den abschliebenden Grundwillen nur durch sehr wenige seichte Kanüle mit dem groBen ungarischen, tertiüren (eozünen und neogenen) Meere kommuniziert haben. Die Schich- ten des Beckens mit ihren zwischengelagerten michtigen Salzmassen und den immensen Gipsschichten, geben den Typus eines Beckens mit verdunstendem Wasser ab, welches jedoch auf Grund seiner Petrefakten mit dem salzigeren Meere in Verbindung stand. Die Barrentheorie OcHsExIus" würde das Siebenbürgische Becken als eklatantes Beispiel anführen, wenn wir darin Kalisalzlager finden würden. Die sich am Rande des Siebenbürgisehen Beckens fast zusammenhüángend entlang- ziehenden Salzkörper und Salzausbisse, sowie die sich ebendort oft zeigenden Salzwasser,! unter denen alle untersuchten 55 Salzguellen Kaliumchlorid, 0-0059—0-831 gr in 100 cm? Salzwasser enthalten, wei- sen direkt darauf hin, dab die Kalisalzforsehung eine dringende und sozusagen Pflichtaufgabe des Staatshaushaltes ist. Auch ist das Sieben- bürgisehe Becken von geologiscehem Standpunkte aus ziemlich eingehend 1 Dr. SAMUEL FISCHER: Die Salzguellen Ungarns. Im Auftrage der Unga- rischen Geologischen Gesellschaft untersucht und beschrieben von Dr. S. FISCHER. (Mit einer Karte.) Földtani Közlöny. XVII. Bad. 1887. 9—11. Heft. p. 450—528. KALISALZSCHÜRFUNGEN IN UNGARN. 141 studiert und beschrieben von Universitütsprofessor Dr. Awrown Kocx.! An der Hand dieser Arbeit ist es für den Geologen eine leichte Aufgabe die Lage der Salzschichten mit praktischer Genauigkeit zu bestimmen. Die vom Jahre 1899 an ausgeführten Analysen wiesen in den am E-Rande des Beckens gelegenen Salzguellen Kaliumchlorid nach. Ich . halte die Fortsetzung und Ausbreitung der Analysen auf alle Salzwasser für notwendig, weil diese Analysen die Lage der Salzschichten in den Ausbissen erkennbar machen. Die Temperatur der Salzwasser Siebenbürgens ist, soweit ich dies aus der Arbeit Dr. SaámuEn FiscHERsS und den freundlichen Mitteilungen des Chefechemikers der kgl. ung. geologisehen Anstalt ALEXANDER KALE- cCsSINSZKY beurteilen kann, nicht bestündig, sondern wechselt nach den Jahreszeiten und sind dies also sog. Heterothermen. Solche Wasser können sich nur mit von der Oberfláche stammenden ablaufenden Wássern nühren, sind also vadose Wösser, ja sogar meist freatische, d. h. gewöhnliche Brunnenwüsser, die das Salz aus keiner groBen Tiefe auflösen. Da die Kalisalze im Wasser aubGerordentlieh leicht lösliech sind, kann man" sich jedoch nicht vorstellen, dab diese in den Schichten nahe unter, oder unmittelbar ober der Talsohle erhalten wáren. Eben darum bieten die Kalisalzguellen nur die letzten Reste der einstigen zusammenhüngenden Kalisalzlager. Aus den am Rande des Beckens aufgebogenen Schichten ist das Kalisalz, wenn es sich dort überhaupt gebildet hat, schon lángst verschwunden, es wurde vom zirkulierenden und ablaufenden Wasser ausgelaugt. Auf ein zusammenhüángendes und ausgebreitetes Kalisalzlager kann man nur in der Mitte des Beckens Aussicht haben, wenn dort die beckenartig abgebogenen Schichten genügend tief, 200—300 m unter die Oberfláche geraten und so der Auslaugung ent- ronnen sind. Nach dieser meiner Auffassung sollen die Bohrungen nicht am Rande, sondern gegen die Mitte des Beckens vorgenommen wer- den. Die Kalisalzguellen können nicht als Wegweiser bei der Bestim- mung der Bohrstellen dienen, sondern sie geben uns nur das Zutage- treten der Salzschichten genau bekannt. Diese meine selbstündig entstandenen Anschauungen wurden durch eine ausgezeichnete Autoritát Deutschlands bekráftigt. Die Mitteilungen dieses Fachmannes lasse ich hier folgen : 1 Dr. ANToN KocH: Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgischen Landesteile. I. Teil. Palüogene Gruppe. Mitt. a. d. Jahrbuche d. kgl. ungar. geolo- gischen Anstalt. Budapest, 1894. Bd. X. Hett. 6. (Mit vier Tafeln.) Dr. AsTron Kocx: II. Teil. Neogene Gruppe. Herausgegeben von der Ungar- lindisehen Geologischen Gesellschaft. Budapest, 1900. (Mit vier Tafeln und 50 Ab- bildungen im Text.) 142 KALISALZSCHÜRFUNGEN IN UNGARN. B., den 19. Februar 1907. cLeider gibt es über die Salzlagerstátten des norddeutschen Tieflandes keine verstándige und brauchbare Literatur. Dagegen wissen wir hier verhüáltnismüáBig sehr genau Bescheid mit allen Salzvorkommeno. B, den 23. Februar 1907. eh empfing Ihre freundlichen Zeilen vom 21. d. M. und beeile mich Ihnen auf Ihre Fragen Folgendes zu erwidern: Unsere groBen Steinsalzlagerstátten, welche die Kalisalzlager einsehliessen, gehören bei uns der Zechsteinformation an. Diese letztere umsüumt unsere paláozoisehen mitteldeutsehen Gebirge, an deren Peripherie somit die Zech- steinformation als eine Ummantelung zutage tritt. Überall am Ausgehenden sind die Salze zerstört und ausgewachsen, und zwar ist der Gürtel der völ- ligen Auswaschung des ursprünglich sicher mehr als 1000 michtigen $Salz- lagers mindestens 1 km breit, gelegentlich auch breiter. Die im Steinsalz ein- gelagerten Kalisalze, als die leicht löslichsten FElemente sind aber in einem noch breiteren Gürtel ausgelaugt, als das Steinsalz. Man kann rechnen, dab die Breite ihrer Auslaugungszone mindestens 3 km ist, und daB sie nicht leicht in einer geringeren Tiefe, als zwischen 200 und 300 m erhalten sind. Ringsum an der Grenze der Auslaugungszone zeigen sie dann noch die Spuren einer Umwandlung durch Wasser. 80 sind überall hier die Karnalite (KCI . MgCl.6H.O.n. Hörte 1—2, Gew. — 1"60). in Kainit (KCl.MgSO,. 3H,O., Mk., H— 2, Gew. 2-5—3) oder Sylvinit (KCl 3- NCY umgewandelt. Weiter nach der Beckenmitte zu nehmen sie dann ihre ursprüngliche Beschaffenheit und Form an und sind hier allenthalben fláchenhaft verbreitet, soweit nicht nachtrágliche groBe Gebirgsbrüche ein Hindringen des Wassers und damit ein Auslaugen oder eine Umwandlung hervorgerufen haben. In der Auslaugungszone lüngs des Austreichens um unsere Mittelgebirge treten massen- hafte Soolguellen auf, selbst da, wo zusammenhüángende fláchenhafte Salz- lagerstátten nicht mehr vertreten sind. Sie vollenden das Zerstörungswerk früherer Zeiten. Sie sehen, da8 die Verhültnisse gewisse Analogien mit Sieben- bürgen aufweisen, mit dem einzigen Unterschiede, da8 unsere groBen Becken keine ursprünglichen Salzpfannen waren, sondern dab der groBe Meerbusen, in welchem das Salz zur Ausscheidung kam, erst in der Tertiárzeit durch die Miozáne Faltung in einzelne Becken zerlegt worden ist. Bei Ihnen in Siebenbürgen dagegen dürfte die heutige Salzniederlage noch annnöhernd demursprünglichen Bildungsraume ent- sprechen. Natürlich ist auch hier, wie bei uns das Salz an den Rüándern vom Ausgehenden her zerstört und hier ist die Region der Ouellen. Es dürfte Sie interessieren, dab unsere natürlichen Salzguellen allermeist auch keinen gröBberen Gehalt an Kali haben, wie die Ihri- gen. Immerhin ist es miBlich, aus dem Kaligehalt Rücksehlüsse auf die Wahr- scheinlichkeit des Vorhandenseins von Kalisalzen zu machen, da nach unse- rer Brfahrung fein verteilte oder auch gröber eingewachsene Chlorkalium- massen, ohne dab sie gewinnungswürdig werden, vielfach in den Steinsalz- sehichten verteilt sind. Immerhin halte ich Ihre Analysenergebnisse für sehr beachtenswert. Wir können aus gewissen Erscheinungen der faziellen Entwick- lung der Zechsteinschichten in gewissen Teilen Mitteldeutsehlands den ehe- KALISALZSCHÜRFUNGEN IN UNGARN, 143 maligen Uferrand unserer groBen Salzpfanne mit ziemlicher Genauigkeit rekonstruieren. Da ist es nun für Sie bemerkenswert, da8 wir allenthalben in diesen ehemals küstennahen Partien keinerlei Kalisalze haben, obwohl Stein- salz zur Ablagerung gekommen ist und auch heute noch vorhanden ist. Es handelt sich hier nicht etwa um eine nachtrágliche Auslaugungserscheinung lüngs des Ausstreichens, vielmehr um ein primüres ursprüngliches Fehlen der Kalisalze in der Nöhe der Küste. Sie sehen, da8 das mit Ihrer Vorstellung durchaus übereinstimmt, nach welchen diemutmaBlichen Kalisalze in der Beckenmittezu suchen sind und nichtin der Nöhe der Ufer. Ich wirde für richtig halten nicht eine Gründungsfirma, sondern eine speziell auf dem Gebiete der Salz- und Kalibohrungen vertraute Ingenieur- und Bohrfirma mit den Versuchen zur AufsechlieBung zu beauftragen, und zwar so, dab man mit ihr einen Vertrag machte bezüglich der Hinheitssátze pro Meter Bohrleistung und ihr, damit sie alle Mühe und Sorgfalt aufwendet, eine Beteiligungsguote als Prümie in Aussicht stellt. Ich will absolut nichts gegen die DLeistungsfáhigkeit der ungarischen Bohrunternehmer sagen, aber in diesem Falle, würde ich es für richtiger hal- ten, zunüchst wenigstens, eine Firma zu wühlen, die auf diesem Gebiete be- sondere Erfahrungen besirzt. Selbst in unserem Lande kommt es trotz dei vielen hundert Bohrungen, welche bereits bei uns auf Kalisalze ausgeführt sind, noch fortwáhrend vor, daB dieselben wegen ihrer leichten DLöslichkeit überbohrt werden, ohne bemerkt zu werden, und ohne da8 man die nötigen Bohrkerne für die chemisch-analytische Untersuchung erhült. Es muB auch beim Diamantbohren in diesen Füllen, sobald man in das Steinsalz kommt mit konzentrierter Chlormagnesiumlauge als Spüllauge gebohrt werden, um die Kerne vor Auflösung zu schützen. Nachdem ich dies vorausschickte, empfehle ich die Durehschürfung des siebenbürgisehen Beckens auf Kalisalz. Den Bohrpunkt dürfen nicht chemische Analysen bestimmen, sondern es müssen geologische Unter- suchungen der Aussteckung der Bohrpunkte vorangehen. Die Aufgabe dieser Untersuchung ist zu bestimmen, mit welcher Neigung die Schichten der in verschiedenen Meereshöhen (Désakna 300 m, Torda 440 m, Vizakna 400 m, Parajd 500 m, Szováta "500 m an- nöhernd) auftauchenden Salzlagerstátten nach der Mitte des Beckens ziehen und auf annáhernd wie viel man die Tiefe der Flichenausbrei- tung der Schichten in der Mitte des Beckens schützen darf. Diese Untersuchung geht von der Bestimmung der stratigraphischen Lage der Dalzschichten aus, und zwar rings um den Rand des tertiáren Beckens, damit an den verschiedenen Küstengebieten der gleichzeitigen Ablage- rungen auch die fazielle Verschiedenheit geklárt werde. Ich beantrage also achtungsvoll die Entsendung eines Geologen seitens der Direktion der kgl. ung. geol. Anstalt zu verordnen, der, mit Beachtung der obgenannten 144 KALISALZSOHÜRFUNGEN IN UNGARN. Prinzipien, doch gleichzeitig mit offenem Auge und unbefangenem, selb- stándigem Urteil das Becken bereist und seinen Bau erforscht. Für diese Arbeiten halte ich eine Zeit von zwei Monaten für genügend, wenn dem zu entsendenden Geologen die dazu nötige Hilfe, namentlich der unbeschránkte Transport und Unterstützung seitens der Finanzorgane gesichert wird. Unterwegs untersucht der Geologe fortwáhrend die Was- ser und Brunnen auf ihre Alkalinitát mittels einfacher Titrierung und sendet von den Soolguellen das nötige Ouantum Wasser zwecks genauer echemischer Analyse in die kgl. ungar. geologische Anstalt, damit sie dort unter Aufsicht des Chefehemikers ALEXANDER v. KALECSINSZKY ana- lysiert werden. Zur Wassersammlung würde ich die Entsendung eines auserwáhl- ten und zuverlássigen staatlichen Hüttenburschen oder Laboranten zur Hilfe des Geologen für nötig halten, der dann die Arbeit des Wasser- sammelns und Verpackens verrichten würde und der ein stündiger La- borant des Geologen wáhrend der Zeit der Forschung wöre. Die in Norddeutschland gewonnenen Erfahrungen weisen, meine deduktiven Folgerungen bestüátigend, darauf hin, dab auch im sieben- bürgischen Becken und gegen die Mitte des Beckens in eine Tiefe über 2—5300 m zusammenhüngende und zum Bergbau geeignete Kalisalzlager zu erhoffen sind. Unter der Tiefebene Norddeutschlands befindet sich das Kalisalz 500—800 m tief, von wo das teure Produkt durch Schüáchte heraufbe- fördert wird. Das Vorhandensein der Kalisalze ist nach den Erfahrungen in Nord- deutschland daran gebunden, ob die die Salze einschlieBenden Schich- ten nach ihrer Bildung genügend tief (200—300 m) unter die Oberfláche des Bodens gesunken und auch in dieser Tiefe verblieben sind und so gegen die Auslaugung und Auswaschung geschützt waren. Die ersten Bohrungen sind jenen Linien entlang vorzunehmen, . welche der Geologe als die Achsen des ültesten Meeres bezeichnen kann. Auf jeden Fall mu8B man nach der Aussteckung die Bohrung an mehre- ren ötellen in Angriff nehmen, auch dann, wenn die erste Bohrung ohne Ergebnis wáre, oder die Untersuchung und Bohrung das Becken in mehrere Teile gegliedert finden würde. Die erste Bohrung ist an der tiefsten Stelle oder dort, wo man die Schicht der Salzlager auf mindestens 250—300 m Tiefe vorausset- zen kann, zu beginnen und bis zu einer Tiefe von mindestens 800— 1000 m zu berechnen. Die Tiefen der weiteren Bohrungen werden durch die Erfahrungen des ersten Versuches bestimmt werden. Unter den mir vorgelegten Fragen figurierte auch das Offert der eingetragenen Bank- firma H. EmDEN, Frankfurt a/M. Die Firma EMDEN möchte die unga- KALISALZSOHÜRFUNGEN IN UNGARN. 145 rische Kalisalzforschung, ja auch die Ausbeutung monopolisieren. Ich nehme mir die Freiheit mich am entschiedensten gegen das Monopo- lium und das Offert der Bankfirma H. EmDEN zu üuBern. Ich schlieBe mich güánzlicnh dem Vorschlag der Direktion der kgl. ungar. geologiscehen Anstalt an, der Staat möge die Bohrungen selbst ausführen lassen. Es ist meine unumstöBliche Überzeugung, dab der Staat die Kali- salzforschung nicht aus den Hünden lassen darf, auch in dem Falle und der Aussicht nicht, wenn sich die Kalisalzlagerstütten des sieben- bürgisehen Beckens als praktiseh nicht verwendbar erweisen würden. Denn die Kosten der Schürfung würde ja in allen Füllen der Staat tragen. Im Falle eines Gelingens aber würde sich das direkte jöhr- licehe Einkommen der Schatzkammer um einen un- schüátzbaren Wert vergröBern. Wenn aber die Bohrungen sich als erfolglos erweisen würden, so ist es sicher, dab die gründende Firma den schüdlichen und gefáhrliechen Börsenwucher zum materiellen und moraliscben Schaden unserer Kapitalisten und unseres Volkes noch jahrelang weiter fortsetzen würde. Ich kenne die Goldgrubenschwindeleien der 80-er Jahre im Sieben- bürgisehen Erzgebirge und hatte Gelegenheit an Ort und Stelle den durch die Börsenspekulanten verursachten Schaden und moralischen Ruin der Mittelklasse und des Arbeitervolkes zu beobachten. Dann kam noch die Schande und der sehlechte Ruf, der uns wegen Machination frem- der Grubenspekulanten unverdient vor den ihr Geld verlierenden Frem- den traf. Ich fürchte, dab sich die Zustünde der 80-er und 90-er Jahre wiederholen würden, wenn wir die Schürfungen einer auslándischen Unternebmung überlassen würden. Zwecks unmittelbarer Ausbeute oder Verpachtung der erforschten Kalisalzlagerstütten möge der Staat erst spáter entsecheiden. Zur Ausführung der Bohrungen empfehle ich die Firma H. THumaNNn, deren Kostenüberschlag ich zu überreichen die Ehre hatte. Bei dem Kontrakt mit der Bohrfirma möchte ich ein Überein- kommen nach dem Einheitspreis mit Bedingung sehneller Arbeit emp- fehlen. Falls die Bohrungen mit Erfolg ablaufen sollten und man zum Bergbau geeignete Kalisalzlager konstatieren würde, so könnte man der Bohrfirma einen gewissen Prozentsatz als Prümie sichern. Doch diese Prámie wüáre nur dann füllig, wenn das Kalisalzlager schon durch einen Schacht aufgeschlossen ist und lohnend bebaut wird oder aber vorteil- haft verpachtet ist. Nach dem eingelieferten Brief der Firma H. THUMANN ist diese im Falle ihrer Betrauung geneigt ihren geologisehen Sachver- stándigen in das Gebiet der Bohrungen zu entsenden. Ich empfehle die Annahme dieses Vorschlages und zwar auf solche Weise, dab diesox Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 10 146 KALISALZSOHÜRFUNGEN IN UNGARN. im Verein mit jenem Geologen, der mit dem Studium des Beckens betraut wird, das Gebiet begeht. Unter den Mitgliedern der kel. ungar. Geologischen Anstalt emp- fehle ich Dr. KARL v. PaPP, meinen gewesenen Schüler und gewesenen Assistenten an der Polytechnischen Hochschule zum Studium des Beckens aufzufordern. Dr. v. Papp arbeitete schon im Dienste spezialer Fragen in der Mezőség, namentlich in der Angelegenheit der Abhilfe des Wasserman- gels in der Mezőség. Im Falle, daB das hohe kel. ungar. Finanzministerium meine Antráge seiner Aufmerksamkeit würdigen sollte und den kel. ungar. Geologen Dr. KARL v. Papp mit der Untersuchung des Siebenbürgi- schen Beckens auf Kalisalze betrauen würde, so würde auch ich im Monate Juni zur Durchguerung des Beckens hinunterreisen. Mit vorzüglicher Hochachtung, Budapest, am 30. April 1907. LupwigG v. [Lóczy ord. ö, Professor a. d. Universitüt, Prásident der Ung. Geogr. Gesellschaft. Nach dieser Unterbreitung Prof. L. v. Lóczys sáumte das Finanz- ministerium keinen Augenblieck, sondern ordnete unverzüglich die Unter- suchung des Siebenbürgisehen Beckens an, wie dies durch folgendes Aktenmstüeck bezeugt wird. cKgl. ungar. Finanzminister Zahl 46.771/1907. — Sr. Hochwohlgeboren Herrn Dr. LupwiG Lóczy v. Lócz, o. ö. Universitátsprofessor, Budapest, VIL., Izsó-utca 6. Für Ihre hochwe:te Unterbreitung betreffs der in Siebenbürgen allenfalls vorhandenen Kalisalzlage spreche ich Ew. Hochwohlgeboren meinen aufrichtigsten Dank aus und nehme Ihren Antrag, Dr. KaáRL v. Papp — um dessen Entsendung in das Siebenbürgiscehe Becken ich zu gleicher Zeit den Herrn Ackerbauminister ersuchte — im Monat Juni gelegentlien seiner geolo- gischen Aufnahmen besuchen zu wollen, freudigst an. Indem ich erkláre, die Kosten dieser Reise tragen zu wollen, ersuche ich Sie zugleich den Genannten in der Lösung seiner Aufgabe mit Ihren weisen Ratschlágen unterstützen zu wollen. Budapest, den 5. Mai 1907. Im Namen des mit der Leitung des Finanzministeriums betrauten kel. ungar. Ministerprásidenten Popovics m. p. Staatssekretür.o Damit begann die sistematische geologische Erforschung des Sieben- bürgischen Beckens, deren Resultate in einem spüteren Hefte des Föld- tani Közlöny besprochen werden sollen. GEOLOGISOHE NOTIZEN ÜBER EINIGE VORKOMMEN VON BRAUNKOHLE IN SIEBENBÜRGEN. Von Prof. Dr. C. ScHmipT, Basel. —- Mit den Figuren 1—10. — In den vergangenen Jahren besuchte ich des öfteren einzelne Punkte des Siebenbürgisehen Beckens, um über die dortigen Braun- kohlenvorkommnisse Gutachten abzugeben. Ich stellte diese Berichte dem Director der königl. ungar. geologisehen Reichsanstalt Herrn Dr. LupwiG v. Lóczy, zur Verfügung und bin ihm für deren Aufnahme im cFöldtani Közlönyv zu Dank verbunden. Herr Dr. K. v. ParPP hatte die Freundliehkeit zwei Photographieen nach eigenen Aufnahmen bei- zufügen. Meine Mitteilungen betreffen : A) Die Braunkohlen im Almástale bei Kolozsvár. B) Braunkohlen- vorkommnisse bei Déda a. Maros. () Braunkohlen der oberen Kreide in der Gemeinde Sebeshely bei Szászsebes. A) DIE BRAUNKOHLEN IM ALMÁSTALE BEI KOLOZSVÁR (STEBENBÜRGEN?). I. Emleitung. Nordwestlieh von Kolozsvár finden wir braunkohlenführende Ab- lagerungen aufgesecblossen auf ca. 40 km Lünge, zwischen Egeres und Bánfihunyad im Süden und Zsibó am Szamos im Norden. Die Gruben von Egeres liegen im südlichen Teile des Gebietes. Unser Gebiet gehört zum nordwestlichen Teil des siebenbürgischen Tertiárbeckens. Das Tertiár liegt z. T. auf altkristallinen Schiefern, die im NW im Meszesgebirge, im S im Tale der Warmen Szamos zutage treten. Die Basis des Tertiárs wird von Bozün gebildet, das in bis 800 m Michtigkeit in den rand- lichen Partien des Beckens auftritt. Die Schichten der Tertiárs fallen mit 5—10" gegen N und gegen E ein. Im Almástale wird das Hozün 10" 148 Dr: C. SCHMIDT von oligozünen und miozünen Schichten überlagert und zwar erreicht das Oligozán die Müchtigkeit von 400—500 m. Die Braunkohlen liegen im Oligozán und im untersten Miozán. Es ist bemerkenswert, dab die Braunkohlen zwischen Egeres und Zsibó zum Oligozán gehören, ebenso wie diejenigen des Zsilytales (Petrozsény) im Komitate Hunyad, wührend die übrigen, zerstreuten Vorkommnisse von meist lignitischen Kohlen in Siebenbürgen gröbBtenteils von jüngerem Alter sind. In den folgenden. Darstellungen stütze ich mich auf die hier an- gegebene Literatur, sowie auf eigene Wahrnehmungen gelegentlich eines Besuches des Almástales im Herbst 1906. AuBerdem standen mir Gutachten von L. Joakim (1903) und Fa. Jognanwy (1905) zur Verfügung. II. Geologische Übersicht der Kohlenschichten. a) Die stratigraphische Stellung und Máchtigkeit der Flötze. Fig. 1 gibt die Sehichtenfolge des kohlenführenden Tertiárs des Almástales i. M. 1 : 5000. Nach den Untersuchungen von A. Kocn haben wir ein vom oberen Bozán bis zum unteren Miozán sich erstreckendes, ca. 850 m michtiges Schichtsystem vor uns, das im Wesentlichen aus Tonen und Mergeln mit Sandsteinbünken besteht. Das obere Oligozán ist besonders máchtig entwickelt (ca. 500 m) und lábt sicb in vier Ab- teilungen Gliedern, wovon die unterste und die beiden oberen je mit einem kohlenführenden Horizont abschlieBen ; auBerdem sind die Schich- ten des untersten Miozün (ca. 30 m michtig) von schwachen Kohlen- flötzen durchsetzt. Die Stufen des oberen Oligozán charakterisieren sich wie folgt: I. Zone: Schichten von Forgácskut: Bestehen aus roten Tonen und Sandsteinlagen, die oben in braunen und dunkelbláulich- grauen Ton- und Kohlensehiefer mit Sphárosiderit und Gypskrystallen übergehen. Hier finden sich drei Kohlenflötze, deren maximale Gesamt- michtigkeit 2 m betrágt. Das müchtigste derselben besitzt eine mittlere Müchtigkeit von 70 cm. In den Sanden und Kohlenschiefern trifft man hüáufig Cyrena semistriata. II. Zone: Fellegraver od. Corbula-Schichten: Begin- nen mit mindestens 10 m müchtiger Sandsteinbank über den Kohlen- flötzen der I. Zone, worauf wieder meist roter Ton mit eingelagerten Sandschichten folgt. Im W-lichen Teil des Gebietes wird die michtige, s0g. Corbulasandsteinbank an der Basis dieser Zone durch mergelige Zwischenlagerungen geteilt und die getrennten Sandsteinschichten ent- halten dann massenhaft die Schalen mehbrerer Arten der Brackwasser- muschel Corbulomya. Kohlenflötze fehlen. GEOLOGISCHE NOTIZEN ÜBER EINIGE VORKOMMEN VON BRAUNKOHLE IN SIEBENBÜRGEN. 149 Schichten von Hidalmás Unter Miocaen Foraminiferentegel Koroderschichten Kohlenflötz Zone IV. Schichten VON P.- Szt.- Mihály KEEN s iz S Kollenflölz Sai Zone III. MRS r Tt Zsomborer 8 Scelichten oO S .5 doc d S Zone II. S Corbula S Schichten Kohlenflöt: Zone j E Forgácskuter Schichten M. u. U. Oligocaen Ober Eocaen j Fig. 1. Schiclttenfolge im Kohlengebiet des Almás-Tales. 1 : 5000. 150 Dr: C. SCHMIDT II. Zone: Schichten von Zsombor: Bestehen aus bunlen Tonen, wechselnd mit dünnen Sandsteinschichten, die nach Unten, wie Zone II, begrenzt sind durch eine 10—15 m miáchtige Sandsteinbank und nach oben, wie Zone I, durch graubraune Tone mit Gipskristallen. Diese oberste Partie enthült 3—4 Kohlenflötzehen mit einer maximalen Gesamtmüchtigkeit von 25 m und deren bedeutendstes reines Flötz höchstens 1 m michtig ist. Die begleitenden Tone der Flötze sind er- füllt von den Schalen von Cerithium margaritaceum, C. plicatum und Cyrena semistriata. IV. Zone: Schichten von Puszta-Szt.-Mihály: Zu un- terst liegt wieder 10—15 m 6 michtiger schotteriger Sandstein, auf wel- chem bunte Tone mit Sandsteinschichten ruhen. Oben wird diese Zone abgeschlossen durch blauen Tegel mit einem einzigen Kohlenflötze, das im Hangenden von einer Austernbank, gebildet aus den Schalen von Ostrea aginensis, begleitet ist. Mit der Ablagerung der IV. Zone des Oligozáns hatte die Kohlen- bildung noch nicht ihr definitives Ende erreicht. In den darauffolgenden ca. 30—40 m müchtigen Koroder Schichten des Miozáns, gebildet aus gelben, schotterigen Sandsteinen und műürben, sandigen Mergel- zwischenlagen, erscheinen feinblátterige Kohlenschiefer mit Kohlen- flötzehen, meist fünf an der Zabl, deren Möchtigkeit je höchstens 30 cm erreicht. Die Grenze zwischen Zone IV des Oligozáns und der Koroder- schichten des Miozáns ist an den flötzführenden Aufsehlüssen keine markante. b) Ausdehnung der Flötze. Zone I. Die Forgácskuter Kohlenflötze, am besten N-lich von Egeres entwickelt, nehmen nach E ziemlich rasch an Miüch- tigkeit ab. Bei Mera, ca. 10 km W-lich von Kolozsvár, ist nur noch ein Flötzehen von 10—20 cm Michtigkeit entwickelt und bei Kolozsvár selbst ist keine Spur mehr von ihm vorhanden. W-lieh sind sie bei Tamásfalva und bei N.-Almás mehrmals am Tage aufgeschlossen. Noch weiter W-lich sind die Forgácskuter Schichten wiederum flötzleer. Gegen N, am E-Abhang des Meszeszuges, beim Durchbruch der Szamos, wird mehrmaliges Auftreten von Kohlenspuren im obersten Horizont der Zone I erwáhnt. Ich rechne das Flötz mit dem ersoffenen Stollen an der StraBe von Szurduk nach Csokmány und ebenso den Kohlenausbib im Valea Kraic hierher. Auch ein von A. Kocn (Erláuterungen zu Blatt Alparét, S. 7) erwáhnter KohlenausbiBb neben der Zsibóer Komitats- strabe zwischen Tiho und Szurduk würde diesem Horizonte angehören. Zone III. Die Zsomborer Kohlenflötze haben ihre beste und typische Entwickelung bei Zsombor selbst. Von allen Horizonten GEOLOGISCHE NOTIZEN ÜBER EINIGE VORKOMMEN VON BRAUNKUHLE IN SIEBENBÜRGEN. 151 Almas-Balázs haza — Sebesváf GT ső § 4 hd § fesse MÉ. § TT eesz Bánffvhunvad — 60ldhnaai s£ ATTTTTTAITKN AP nmt TT NY N JRE ) tf E E. 78 BAN F 12 VA Ha án s a pőóresr te SEESÉ 11 e szísak Ezér ho o gr Kilometer, Szamos, Kolozsvár Szaszfenes" NN NVE SES EE E EZ EÉS ESZ NÁESEÉ NON 0810 Bocaen Oligocaen Miocaen Spur Fallen — Kohlen Stollen- ABC des Gesamt- der aus- munde Grenze der profiles Schicht bisse Freischurf- gebiete. Fig. 2. Karte der Kohlenflöze im Almásvölgy. 152 D: C. SCHMIDT ist es der am bestündigsten durchgreifende. Der E-liche, bekannte Auf- schluss dieser Kohle liegt bei Szt.-Mihálytelke. Bei Kolozsvár fehlt die ganze Schichtreihe, ebenso die Zone IV, so da8 die Koroder Schichten dort transgressiv direkt auf die Corbulaschichten der Zone I zu liegen kommen. Im N werden diese Kohlenflötze ausbeiBend angegeben bei Magy.-Egregy, Somró-Ujfalu, Zsákfalva, E-Abhang des Dumbrawaberges E-liceh Tihó, Szurduk, Kiskeresztes und Szalonna. Den auf der Karte eingetragenen Kohlenausbi$ W-lieh Kiskeresztes am 8-Ufer des Baches rechne ich ebenfalls zu diesem Horizont. Zone IV. Die Puszta-Szt.--Mihályer Flötze. Nach A. KocH ist das Kohlenflötz dieser Zone zwischen Hidalmás und $Szt.-Mihálytelke bekannt in einer Müchtigkeit von höchstens 32 em. Höchst wahrschein- lich gehören weiterhin dazu : 1. Die Flötze bei Dal, 2. die Flötze zwischen Zsombor und Milvány, 3. die Flötze NE-lich Zsombor, W-lich Puszta-Szt.-Mihály, 4. die Flötze bei Banyika. Im N sind diejenigen von Lupoca oder Farkasmező von Tihó hier einzuordnen. Im Gegensatz zu A. Kocn finden wir somit nicht nur ein gut entwickeltes Flötz in der Zone IV, sondern fast überall mehrere Flötz- chen übereinander von 60—80 cm maximalster Müáchtigkeit. Die gegenseitige Lage und Verteilung der Flötze auf der Strecke von Egeres nach dem SzamosfliubB bei Szurduk zeigt das Gesamtprofil Fig. 2. Die nach N und E einfallenden Oligozánsehichten werden von E her durch die W-wárts bis Magy.- EEgregy übergreifende Platte miozüner Schichten bedeeckt (Koroder Schichten, Schichten von Hidalmás etc.). Wahrend W-lien der Grenze von anstehendem Miozán und Oligozán das Oligozán zutage tritt, ist es H-liech davon unter Miozán verborgen. Die kohlenführenden Schiehten liegen hier 200—300 m unter der Ober- fláche. Zufolge des geringen Einfallens der Schichten finden wir in dem hügeligen Terrain zahlreiehe Ausbisse desselben Flötzes in ziemlich breiter Zone. Die Identifizierung der Flötze der einzelnen Ausbisse ist nicht ganz leicht. Im allgemeinen liegen die Flötze jeder Zone im SW-lichen Teil derselben relativ hoch an den Abhángen, im N-lichen Teil jeweilen im Grunde der Töüler. Die Breite des Anstreichens der Zone III ist noch gesteigert, durch eine kleine Aufwölbung der Schich- ten zwischen Zutor und Zsombor. Die Zone IV folgt am E-lichen Rande unseres Gebietes dem Anstreichen der miozánen Decke, unter die sie einföllt. c) Beschaffenheit der Kohlen. Die glönzend schwarze, dickbankige, seltener blüttrige Braunkohle der reinen Flötze, die von den sie begleitenden Kohlenschiefern unter- GEOLOGISCHE NOTIZEN ÜBER EINIGE VORKOMMEN VON BRAUNKOHLE IN SIEBENBÜRGEN, 153 schieden werden muB, kann man als Pechglanzkohle bezeichnen. Sie besitzt nach den publizierten Analysen folgende Zusammensetzung : Zone I. Forgácskuter Schichten. 1. Kohle von Egeres : Max. Min. Mittel IKOMSNAtOT Sk est HO DAY Z 32 gun 05ÁA OG Wasserstoff . . .. .. 4099 3419 3889 Háderstolte sas za 2 167079 EDES 109599. Steketotki sseztzeszs zat 43078 0779 09799 Hygroskop. Wasser. .. 135490 — 10-709 116994 Asche JÖZISE :20196"3796 117629 157919 Brennbarer Schwefel . 84390 4589 577190 Kalorien .. .. 5604 4167 . 4970 Berechnete Mittelwerte aus neun Analysen.!" 9. Kohle von Tamásfalva I," Argyas (ID und Nagyalmás (III. I. 108 ILL. WASH GE s szzsee seeek 47— 58 48 46 ARChog szósz zeatos ak a OSzÁ 92 141 64 Kalorien .. . 4400—5090 5060 5000 Über die physikalischen Eigenschaften.der Kohle beriehtet A. KocH (Tertiárbildungen, I. Teil): cEs ist eine glánzend schwarze diechte Braun- kohle, an der Luft sechnell in eckige Stücke zerfallend, mit bedeuten- dem Eisenkies- und Gipsgehalt, welche die Absonderungsfláchen mit dünnen Krusten überziehen. Das durch die Zersetzung des Hisenkieses entstehende HBisenoxydhydrat fárbt die Kohlenflötze an den Ausbissen rotbraun, die Hangend- und Liegend-Schichten aber intensiv rostrot. Überall sickern aus diesen Kohlenlagern eisenvitriolhültige Ouellen her- VOT 1901, aus welchen sich gelber Eisenocker reichlich ausscheidet., Zone III. Zsomborer Zone IV. Schichten von Schichten. Pusztaszentmihály." Kohle von Zsombor.? Kohle von Tihó. WASSGE ESSEN Z 3 HAM WABBSELzeepD ETT Agelieio See Ü SAO 79 Asehoewg ari Va479 Kalorien .. . 3000—4462 Sehwefel .. .. .. 7249 Kalorien . . 4388 1 GRITTNER, Kohlenanalysen 1900, ScCHWACKHÖFER, Kohlen Österreich-Ungarns A. Kocn, Tertiárbildungen. T. I. pag. 363. 2 Jahrb. d. k. k, geol. Reichsanstalt Wien, 1875, p. 166. 3 Jahrb. d. k. k. geol. Reiehsanstalt Wien, 1875, p. 161. 4 A. v. KALECSINSZKY, Mineralkohlen p. 277. 154 Dr: C. SCHMIDT Nach obigen Tabellen sind wir nur bezüglienh der Kohlen von Egeres in einigermassen befriedigender Weise orientiert. Dieselbe kann als eine wertvolle Braunkohle bezeichnet werden, wenn auch der hohe Schwefelgehalt recht nachteilig ist. Die Kohlen der Zsomborer Schichten dürften denjenigen von Egeres ungefáhr entsprechen, wáhrend die Kohle von Tiho schon mehr lignitisehen Charakter zeigt. III. Das Bergbaugebtet von Egeres. Im Álmástale findet Bergbau auf Kohle gegenwártig nur im Gebiet von Egeres statt. Wie aus der Karte (Fig. 2) deutlich hervorgeht, handelt es sich in diesem Gebiete nur um den Abbau der Flötze der Zone I. Von den meist in 3-Zahl auftretenden Flötzen kann es sich wiederum nur um eines handeln und zwar um das mittlere oder das obere. A. KocH gibt die mittlere Máchtigkeit der einen abbauwürdigen Kohle auf der Linie des Awusstreiehens von Tamásfalva bis Bogártelke zu 70 cm an. An Stellen, wo es bis 1 m máchtig wird, ist es durch 3—4 dünne Ton- zwischenschichten in 4—5 DLagen geteilt. Nirgends beobachtete KocH cdie reinen Kohlenflötze in solcher Michtigkeit, da8 ein ordentlicher Grubenbau mit kostspieligeren Einrichtungen sich gegenwártig rentieren würde., Der Abbau der Kohle begann bereits in den fünfziger Jahren durch mit wenig Erfolg betriebene Grubenbaue (vergl. A. KocH, Auf- nahmsbericht, Földtani Közlöny 1883). Solche primitive Grubenbaue wurden 1883 noch bei Egeres (Andor- und Fortunagrube), bei Argyas (Elek-Grube) und bei Dank betrieben. Spuren aufgelassener Gruben und Schürfungen sah KocnH 1883 zwischen Bogártelke und Solyomtelke, bei Forgácskut (Franz- und Josefgruben), bei N.-Petri, Tamásfalva, in der Nöáhe der Almáser Burgruine und bei Nagyalmás. Nach T. Weisz, der Siebenbürgische Bergbau 1891, begann bei Egeres der regelrechte Bergbau xerst im Jahre 1880, als LUDWIG SIGMOND einen Teil dieses Gebietes in Besitz nahm, da er darauf mehrere Frei- schürfe anmeldete., Nach T. Weisz ist die Lage dieses Kohlenlagers eine sehr günstige und die Kohle kann leicht verwertet werden, weil das Gebiet von der Kolozsvár-Nagyvárader Hisenbahn durehkreuzt wird, Nach A. KocH verwandten (1883) die Gebrüder SiGMonp die Kohle in ihrer Spiritusbrennerei in Kolozsvár. Seit dem Jahre 1882 werden zu- folge Kocn (in A. Kocn, Tertiárbildungen. I. Teil 1894) sowohl auf der W-lichen wie auf der B-lichen Lehne des E-lieh Dank nach 8 strei- ehenden Bergrückens Dealu Techii mehrere kleine Stollenbaue betrieben, von denen er angibt, bei Argyas die Ákosgrube, bei Egeres die Fortunu- grube, die Szolcsangrube (nahe zum Pojanarücken), ferner die Gruben cAlter Segen Gottesiv und xaNeuer Segen Gottes,, auf den N-lichen GEOLOGISCHE NOTIZEN ÜBER EINIGE VORKOMMEN VON BRAUNKOHLE IN SIEBENBÜRGEN. 155 Lehnen des Pojanarückens gelegen und endlich die Andorgrube nahe zum Körtvélyesrücken. aDer Grund, weshalb sich dieser Bergbau in gröbBerem Madbstabe bisher nicht entwickeln konntes, liegt nach T. Weisz darin, dab das Kohlenlager enthaltende Gebiet von mehreren Privat- unternehmern durch Okkupierungen zerstückelt wurde und einerseits fortwáhrende öStreitigkeiten, andererseits aber der Mangel an Kapital den Aufschwung hinderten.v Nach J. v. BöckH und ALEx. GESELL (Lager- stütten etc. 1898 S. 61) hat die Produktion, welche die Kolozsvárer Insassen Gebrüder SriGMonD auf dem Gebiete der Gemeinden Argyas, Forgácskut, Dank, Bogártelke und FEgeres im Jahre 1894 erzielten, 11350 Tonnen betragen. IV. Das Gebiet der Fretschürfe bei Nagyalmás, Zsombor und Szurduk. Auf der Karte sind drei Freischurfgebiete eingetragen: A, B, und C, über deren Wert ich ein Urteil abzugeben hatte. Das Freischurfgebiet bei Szurduk (A) umfabt 240 Freischürfe entsprechend 13,600 Hektaren, diejenigen von Zsombor (B) und Nagyalmás (C) 560 Freischürfe — 30,000 Hektaren. I. Freischurígebiet bei Nagyalmás (0). Wie aus den vorstehenden Darlegungen sich ergibt, gehören sümt- liche hier auftretenden Flötze zur Zone I und fallen in das Gebiet des Egereser Bergbaues. Auf Fig. 2 habe ich nach der geologischen Karte 1 : 75000 drei Stellen von Ausbissen eingetragen. Alte Grubenbaue wer- den erwáhnt unmittelbar W-lich von Nagyalmás und aus der Nöhe der Almáser Burgruine. Es liegt das Gebiet von Nagyalmás nahe dem W-lichen Auskeilen der Kohle von Zone I und somit ist die Kohle hier weniger müchtig als bei Egeres. Bei Nagyalmás selbst sind zwei Flötze konstatiert worden, ein unteres unreines von 48 em und ein oberes von 21—31 cm Michtigkeit, wáhrend bei der Burgruine und am Wege nach dem Alföld je nur ein Flötz von 32—40 cm Michtigkeit vorhanden ist. II. Freischurígebiet bei Zsombor (B). Die hier vorhandene Kohle gehört in einem SW-lichen Streifen zur Zone III des Oligozün (Zsomborer Schichten) in. einem NE-lichen teils zur Zone IV, teils zum Miozán (Koroder Schichten). Die Aufsehlüsse der Zone III sind folgende von Süden nach Norden. 156 Dr C. SCHMIDT 1. Valea Obirsi bei Oláhköblös: zwei Flötze, oberes 20—30 em unteres 50 cm michtig. 2. Nördlieh Oláhköblös, 380 m ü. d. M. ein unte- res Flötz 80 cm, ein zweites 50 em, darüber 50 cm michtig. Auf der geol. Karte 1 : 75000 ist hier ein Stollen verzeiehnet. 3. E-lieh von Zutor. N-Abhang des Bergrückens von Zapogye. Flötz von I! m Mách- tigkeit. 4. 5E-liceh Zsombor an der StraBe nach Dal, am Bachufer, 269 m ü. d. M. Ein unteres Flötz 50 em, ein zweites 50 em darüber, 1 m michtig. 5. W-lieh Zsombor auf der linken Talseite bei der Spiritus- rennerei. Drei Flötze von unten nach oben 70 em, 20 cm und 20 cm michtig in 1 m, beziehungsweise in !/2a m Abstand. Zwischenschichten reich an Cerithien. 6. Tal von Szentje W-lieh von Zsombor. Viele Auf- sehlüsse mit z. T. verfallenen Stollen. Es wurden hier vier Flötze über- einander beobachtet und ein entsprechendes Profil gibt A. Kocn? nach W E Cerithien- Schichten Sandstein und gelber Sand Fig. 3. Flötzaufschluss im Hintergrunde des Szentje-Tales bei Zsombor (Zone III), im Bachlauf nach Kendermál. M. v. HANTKEN (Tertiárbildungen I T. p. 372). Sehr schön aufgeschlos- sen fand ich den Kohlenhorizont des Szentjetales im Hintergrund eines nach Kendermal gegen NO hinunterführenden Tales. Fig. 3 zeigt die Aufeinanderlagerung der vier Flötzchen. Die Kohlenflötze der Zsomborer Schichten bei Zsombor scheinen tatsáchlich zusammenhángend in ihrer ursprünglichen horizontalen Aus- dehnung zu sein und zwar über ein Areal von ca. 40 km? sich zu er- strecken. Bei normaler Entwicklung sind vier Flötze vorhanden in einem 6—8 m michtigen Profil. Die beiden unteren Flötze, "2 m bis 172 m von einander entfernt, sind bauwürdig. Im Gebiet des Szentjegrabens ist das zweitunterste Flötz bis 1 m máchtig, E-lich Zsombor ist in der Regel das unterste, das müchtigere, ebenfalls ca. 1! m Máchtigkeit er- reichend. f Die Aufschlüsse der Zone IV sind folgende : Es empfiehlt sich das von A. KocnH dem Dach der Szentmihályer Schichten (Zone IV Oligozán) zugezáhlte eine Flötz mit den darüber- 157 GEOLOGISCHE NOTIZEN ÜBER EINIGE VORKOMMEN VON BRAUNKOHLE IN SIEBENBÜRGEN, "(mazzoloy) Sanguesnery Teg sejelsemmry sep jergosuejgo Sep yoxnp Igordjmesen segostáo[08D "pp "SIg gegnurgea g jeygorgoog p U98205STIO U9BIOSITO eszítgespunig ZOOO UOBIOTJAT s9194g0 TATA pun sun usyoog SAUITTBISLUT 2EZ ÚN SSE E E MAN ewihueg N 1u9geg-ÍUBUyos] — BUUOJEZS S39/ZSaJ9ySI O4I/ 9zawuseyzej S em— mm me eeeerzzpemzzzzi AA 6 [d [4 9 9! e e € k o :geysseey) yajJam eles ZETONCNY e AN f ESESZEESEZEZZBEBESESBEZEZESEREEE EE TEZZET 91977 Ez a SSSSMIi VI ZZOZZZ ZET EBTEBEZHES SE Sze ese § $. EZÉ SZZZZY SZO TTZZTn e ME ESSZÉT "ESSSSS SEZE I szaz LL. Stt zo 7 SE SZ — N. eyfveg semyepi huen Eg 94/37.esej Inys9e6JoJ sa167: y1Áueg 5 158 Dr C. SCHMIDT liegenden kleineren, hüáufig als Kohlenschiefer entwickelten Flötzchen der Koroder Schichten (Miozán) hier zu vereinigen, da dieselben jeweilen in gleiehen Aufschlüssen entblöst erscheinen. Wir erwáhnen folgende Punkte : 1. Bei Szentmihálytelke, am E-Abhang des Topahágó, 325 m ü. d. M. BHin Flötz von 32 em Dicke (nach A. Kocn). 2. Hin km E-lieh Dal. Ein Flötz von 80 cm Dicke. 3. W-lich Dal, 311 m ü. d. M.: Unter einer glaukonitisehen Sandsteinbank (Miozán) ca. 10 Flötze, vorzugsweise Kohlenschiefer, 0-2—1-5 m michtig, auf ca. 30 m michtiges Schicht- system verteilt (A. Kocs, Tertiárbildungen II. Seite 28). 4. Zwischen Zsombor und Milvan 2-3 Flötze übereinander 40—60 em michbhtig. 5. E-lich von Szentmihály, 400 m ü. d. M., drei Flötze, 50 em, 1 m mách- tig. 6. Bei Banyka im Par. Baicutia wurden mittelst Stollen Kohlen- schiefer, bis 1750 m michtig, angeschürft. Es mub betont werden, dab von den aufgezühlten Kohlenvorkomm- nissen bei Zsombor alle diejenigen, welche zur Zone IV und den Kor- roder Schichten gehören, im Freischurfgebiet liegen, wáhrend von den zur Zone III gehörenden die bedeutendsten, namentlich diejenigen von Val Szentje (Nr. 3, 5 und 6), ausserhalb des Freischurfgebietes sich be- finden. Beinahe die ganze NE-liche Hülfte des Freischurfgebietes liegt im Gebiet des kohlenfreien Miozáns, in dessen Liegenden die oligozáne Koble sich eventuell finden würde. III. Freischurígebiet bei Szurduk (A). 1 Die auf einen relativ sehmalen, zwischen Hozán im Norden und Miozán im Süden liegenden Streifen beschránkten Kohlen bei Szurduk gehören nach A. KocH ebenfalls allen drei kohlenführenden Horizonten des Oligozüns an. Die Zuteilung der einzelnen Ausbisse zu je einer der drei Zonen ist aber hier bedeutend schwieriger. Es scheint, als ob die Máchtigkeit des Oligozüáns hier geringer würde. Es soll folgende Zutei- lung der beobachteten Flötze zu den drei Horizonten (Zone I, III und IV) des Oligozáns angenommen werden : Zur Zone I sollen gehören : 1. Aus- bib an der Zsiboer Komitatsstrabe zwischen Tihó und Szurduk. 2. An der LandstrabBe Szurduk—Csokmány, 2 km ca. N-lich von Szurduk ist ein 34 m langer Stollen, der in Grundwasser ersoffen ist, gegraben. In demselben wurde ein fast horizontal liegendes, 1 m müchtiges Kohlen- flötz, das durch 25 cm Zwischenmittel in zwei Hálften geteilt ist, ange- troffen. 3. Am N-Abhang des Kraictales findet sich ebenfalls ein Kohlen- ausbib. Zur Zone III sind wahrscheinlich zu rechnen : 1. W-lich Tihó, am E-Abhang des Dumbravaberges, tritt nach A. KocH GEOLOGISCHE NOTIZEN ÜBER EINIGE VORKOMMEN VON BRAUNKOHLE IN SIEBENBÜRGEN. "A "HIG UO0A emgeajmy "egogorg-Joujozg gEzIUOH II SAJZSOJAHSTH UCOA 9ITTOTOJ[-UAGgNIZUOITON OIT 160 DI C. SCHMIDT ein schwaches Flötz auf. 2. Durch drei Stollen ist am S-Abhang des Tales von Kiskeresztes ein auf ca. 172 km Lánge ausbeiBendes, ca. 1 m müchtiges Flötz angehauen worden. Der mittlere der drei Stollen ist 96 m lang. Das Flötz fállt wenige Grade gegen S und ist flach wellig verbogen; es wird von einer máchtigen Sandsteinbank überlagert. Im Stollen und in den seitliechen Abbanörtern erreicht die gesunde Kohle, obne Zwischenmittel eine Müchtigkeit bis zu 1 m. 3. Zirka 500 m direkt 5-lich des genannten Stollens sind am §-Ufer des Baches von Kis- keresztes, flach, südfallande weiBe Sandsteine und graue tonige Sand- steine aufgeschlossen, die ebenfalls ein Kohlenflötz einschlieBen, das an seinem Ausgehenden stark verwittert ist. Zur Zone IV gehört : 1. Bei Farkasmező im Valea Agrisiului ist ein Stollen auf Schiefer- kohlen getrieben worden. 2. Am Berghang SE-lich von Tihó wird gegen- wártig Schieferkohle abgebaut. Dieselbe bildet ein annáhernd kompaktes 60—80 cm michtiges Flötz, dessen Ausbisse N-lich und §-lich des ca. 30 m langen Stollens am Berghang verfolgt worden sind. 3. Auf der rechten Seite des Tales von Szalona, in dem Valea Gruguitje genann- ten Seitentale ist ein unregelmáBiges, teilweise schiefriges, zwischen Sandstein liegendes Flötz, von 20—60 cm Mchtigkeit, aufgeschlossen. Von technischer Bedeutung ist jedenfalls in erster Linie das Flötz am 5-Abhang des Tales von Kiskeresztes (Zone IID. Die Abbauverhült- nisse sind hier im Ganzen sehr günstige, das Dach des Flötzes ist standfester Sandstein. x Im allgemeinen ist hervorzuheben, dab sümtliche der hier er- wáhnten Vorkommnisse von Braunkohlen, infolge der geringen Flötz- michtigkeiten nur lokale Ausbeutung gestatten. Der Abbau lüBt sich je an den Stellen der guten Ausbisse ohne irgendwelche Schwierigkeiten durch Stollenbau einleiten und wird keine grobBen Investitionen erfordern. Nach dem gegenwártigen Stande der Untersuchungen ist es nicht mög- lien irgendwie zuverlüssige Angaben über die Menge der in den Frei- schurfgebieten vorhandenen, abbaubaren Kohlenmenge zu gepen. Es wüáre das nur möglich auf Grund der genauen stratigraphischen Identifizie- rung jedes einzelnen Ausbisses und auf Grund der Verfolgung jedes einzelnen Vorkommens. über das ganze Gebiet mittelst einer ganz ge- nauen geologisehen Aufnahme. Da die Kohble ja aber in flacher Lagerung mancherorts an den Talhángen zutage tritt, sind die Angrifispunkte für den Abbau natur- gemüB gegeben und die Stollenbaue können ohne Weiteres in Angriff genommen werden. GEOLOGISCHE NOTIZEN ÜBER EINIGE VORKOMMEN VON BRAUNKOHLE IN SIEBENBÜRGEN. 161 V. Literatur. FR. v. HavER und G. STACHE: (Geologie Siebenbürgens. Wien 1863. S. 42, 402, 459 etc. F. FoErTERLE: .Die oligozünen Ablagerungen im Almástale in Sieben- bürgen. Verhandlungen der k. k. geol. Reichsanstalt 1870. Wien. MAx HANTEKEN: Die Kohlenflötze und der Kohlenbergbau in den Löndern der ungarischen Krone. Budapest 1878. S. 17 u. 292. A. Kocn: Bericht über die im Kolozsvárer Randgebirge und in dessen Nachbarschaft im Sommer 1882 ausgeführte geologische Spezlalaufnahme. Földtani Közlöny, 1883, Bd. XIII, 1—3. Heft, S. 117. A. Kocn: Erláuterung zur geologisehen Karte der Umgebung von Kolozs- vár 1 : 75000. Herausgegeben von der kel. ungar. geolog. Anstalt. Budapest 1885. A. KocH u. K. HoFFrMmanx : (Erláuterung zur geolog. Spezialkarte: Umge- bungen von Bánffy-Hunyad, 1 : 75000. Herausgegeb. v. d. kel. ungar. geol. Anstalt. Budapest 1889. j A. Kocn: Erlüuterung zur geolog. Karte: Umgebungen von Alparét, 1 : 75000. Herausgegeb. v. d. kel. ung. geol. Anstalt. Budapest 1890. T. WeErsz: Der Siebenbürgisehe Bergbau, Mitteilungen aus dem Jahrbuch der kel. ungar. geolog. Anstalt. IX. Bd. 1891. Ansron Kocn: Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbüréisehen Landesteile. I. Teil: paláogene Abteilung. 1894. II. Teil : neogene Abteilung 1900. Mitteilungen aus dem Jahrb. der königl. ungar. geol. Anstalt. JOHANN BŐCEH u. ALEX. GESELL : Lagerstüttenkarte von Ungarn 1 : 900000. 1898. JOHANN BöcgkH u. ArEx. GEsSELL: Lagerstütten von Edelmetallen, Erzen, Eisensteinen, Mineralkohlen, Steinsalz und anderen nutzbaren Mineralien. Publikation der kgl. ungar. geologiscehen Anstalt. Budapest 1898. FRANZ SCHWACKHÖFER: Die Kohlen Österreich-Ungarns und preussisch Schlesiens. Wien 1901. A. v. KALEcsrsszky : Die Mineralkohlen der Lönder der ungarischen Krone. Budapest 1903. S. 277. K. v. HavER: Geologisehe Übersichtskarte von Österreich-Ungarn. Blatt Siebenbürgen. Geologische Karten in 1 : 75000. Herausgegeb. v. d. kel. ung. geol. Anstalt. 1. Zone 18, Kol. 29 Umgebungen von Kolozsvár. 2. e BRG ZS c c Bánffy-Hunyad. Jat ESZÉT ege a a) zalai 4. a ába 28 a c . Hadad-Zsibó. 9... Eza Gk e eves 29 c c Gaura u. Galgó. 07 Ni, c 29 a c Alparét. Basel, den 9. Januar 1907. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1541. 11 162 D: C. SCHMIDT A) BRAUNKOHLENVORKOMMNISSE BEI DÉDA AM MAROS IN SIEBENBÜRGEN. Am Maros oberhalb Szászrégen grenzt das Siebenbürgische Tertiürbecken an das vulkanische Ostsiebenbürgische Grenzgebirge der Csik. Wir finden hier folgende Formationen vom Áltern zum Jüngern entwickelt : ; 1. Blaue Tone mit Zweischalern (Tegel. Salzton der oberen Mediterranstufe (Miozán). 2. Sande und Tone z. T. fossilfübrend, sarma- tische und pontische Schichten. 3. Trachytkonglomerate und Tuffe. 4. Tone mit Congerien, Oberpontische Scehiehten (Pliozán). Wie das geologiscehe Profil der Fig. 6 zeigt, bildet bei Déda der Salzton das Liegende. Bei Marosoroszfalu entspringt demselben noch ein Salzbrunnen. Fossilführend ist der Salzton aufgeschlossen in Bach- rissen N-lieh von Déda, ferner am E-liehen Gebünge des Bisztratales. Am W-lichen Steilbord des Marostales von Szászrégen bis Bisztra sind in mehrfachen Aufsehlüssen die Sandsteine und sandigen Tone der sarmatisechen Stufe aufgesehlossen, und darüber liegen wenig michtige graue Mergel, die nach ihrer Fossilführung der pontisechen Stufe! angehören. Dr. K. v. Papp traf in dem blüulichen, unter 107 gegen NE einfallenden Sehiefer nüchst der Kote 480 m bei Galonya- puszta Congeria banalica und Limnocardium syrmiense, also unter- pontische Fossilien. Bei Galonya tauchen dieselben ostwürts unter die vulkanisehen Tuffe. Die müchtigen vulkanisehen Tuffe und Konglomerate werden weiter ostwárts im Seitentale Szekula des Topliczatales, am Nagy- potok bei Ditró, bei Borszék ete. von pontisehen Tonen überlagert. Braunkohlen und Lignit sind in den Schichten 2, 3 und 4 nachgewiesen worden, wührend der Salzton frei von Kohlen ist. Die Sande und Tone der sarmatischen Sehichten enthalten Kohlen bei Disznajó und bei Maroskövesd. Im Tal des Baches von Maroskövesd sind die Kohlenspuren besonders aufföllig. Am Steilbord sind hier die sarmatischen Sehichten, überlagert von diluvialen Schottern, mehrfach angeschnitten. Sie bestehen aus flach ostwürts einfallenden gelbbraunen Sandsteinen, die groBe runde Knauer enthalten, ferner aus grauen san- digen Tonen und Letten. In denselben finden sich fingerdicke, kohlige Lagen und Kohlenschmitzehen, ferner faustgrobBe Stücke einer schönen 1 A. Kocn: Tertiürbildungen. Neogene Abt. pag. 201, ferner K. Papp: Jahres- ber. d. ung. Geol. Reichsanstalt für 1907. pag. 275, 278, 279. (GEOLOGISOHE NOTIZEN ÜBER BINIGE VORKOMMEN VON BRAUNKOHLE IN SIEBENBÜRGEN. 163 EZSENÉNSENN SE elsésttese S b, pevatatatab, 090205 haP PP A M-kövesd Deda Biszíra E ő B. Zs Blaue Tone Sande und Vulkanische Diluvium Kohlen- mit Muscheln Tone Tuffe reste (Salzton, (Sarmatiseh Miocaen) — undpontisch) Fig. 6. Grundriss und Profil des Kohlenreviers von Déda. Madstab 1 : 100,000. 2 1 ző 164 Dr C. SCHMIDT sehwarzglinzenden Braunkohle, die offenbar verkohlten, in den Letten, bei dessen Bildung eingesehwemmten Holzstücken ihre Entstehung ver- dankt. Derartige Aufschlüsse habe ich im Tale von Kövesd drei konsta- tiert. (Vergl. Fig. 6.) Dünne Flötzehen von Kohle fanden sich am Berghang N-lich ob Galonya bei Déda in fossilführenden Mergeln des Unterpliozán. Die Mergel fallen flach nach NE ein und werden von máchtigen Andesit- tuffen überlagert. Auch die Tuffschichten sind kohlenführend. Im Hintergrund des Bisztratales, im Donkaptale, beobachtete ich eine verdrückte kohlige Lage im Tuff von ca. 25 cm Müchtigkeit. Áhnliche Vorkommnisse sind im Val Galonya (Fig. 6), ferner im Tale Ratosnya und im Zebrak- tale bekannt geworden. AuBerhalb des speziellen Untersuchungsgebietes finden sich die Vorkommnisse von Lignit in den oberpontisechen Schichten, die über der Tuffmasse liegen. Im Seitentale Szekul des Topliczatales, N-lieh von Gyergyótoplicza, ist ein 10 Zoll michtiges Flözcben in grauen Letten mit Kongerien nachgewiesen worden. Bei Borszék wird ein 2-8 m michtiges Flöz abgebaut und im Nagypotok bei Ditró ist ebenfalls ein michtiges Lignitflöz in kongerienführenden Letten aufgeschlossen worden. Die vorliegende Untersuchung ergibt mit vollster Sicherheit das Resultat, dah die konstatierten Kohlenvorkommnisse in den sarmati- sechen und pontischen Schichten und im vulkanischen Tuff keinerlei technische Bedeutung haben und dab auch weitere AufschluBarbeiten irgendwelcher Art vollstándig aussichtslos sind. Es ist noch zu erwáhnen, dab im Jahre 1873 die genannten Braun- kohlenvorkommnisse an der oberen Maros, auf Veranlassung des Herrn Baron G. KEMmÉwY in Marosvásárhely, durch den Geoloyen G. STUR unter- sucht worden sind (vergl. Verhandlungen d. k. k. geolog. Reichsanstalt Nr. 11. 1873) und dab schon D. SruR zu dem Sehlusse kam, dab diese Vorkommnisse gewiB keine Bedeutung für industrielle Zwecke haben können. Basel, den 2. Mai 1908. C) DIE BRAUNKOHLEN DER OBEREN KREIDE IN DER GEMEINDE SEBESHELY BEI SZÁSZSEBES (MÜHLBACH. S-lieh von Mühlbach (Szászsebes) Blatt, Zone 22, Kol. XXIV der Karte 1 : 75000 findet sich auf ejner Lünge von ca. 15 km in EW-Rich- tung, in schmalen Streifen, die Kreideformation (Gosaubildung) -,GEOLOGISCHE NOTIZEN ÜBER KINIGE VORKOMMEN VON BRAUNKOHLE IN SIEBENBÜRGEN. 165 v. Papp. K. Fig. 7. Der unterpontische Hang mit dem Andesitbreccien-Gebirge bei Déda im Komitat Maros-Torda. Aufnahme von Dr. 166 D. C. SCHMIDT den Gneisen des Mühlbachgebirges aufgelagert. Diese Kreideformation enthült Braunkohle. Sowohl über die allgemeinen geologischen Verhültnisse, als auch über die Kohlenführung orientiert am besten das Werk von HAvER und SracHE: Die (Geologie Siebenbürgens 1863. (Vgl. p. 252—257). Die kohlenführenden Kreideablagerungen von Mübhlbach sind im Jahre 1899 von OEBBECKE und BLANKENHORN besucht worden." Die Kreide von Szászcsor—Sebeshely beschrieb ferner A. PÁLFFY (Földtani Közl. 1901. p. 114) und über die geologisehe Aufnahme der Umgebung von Szászsebes berichtet Jurius Hazavárs in den Jahres- berichten der kgl. ung. (Geolog. Anstalt für 1904 (p. 127—147) und für 1905 (p. 82—97). Baron FRasz Nopcsa bespricht die Kreide des Sebestales ebenfalls.? Die Kreideschichten beiderseits des Ortes Sebeshely sind dem Gneis diskordant an und aufgelagert. Die Grenze von Kreide und Gneis, die im Allgemeinen EW verlüuft, springt in der Náhe von Sebeshely, einerseits bei Lomány, anderseits bei Dal, in eigentümlieher Weise gegen S vor. (Vgl. Fig. 8.) Die Schichten der Kreide streichen im allge- meinen EW und fallen unter 15—3079 nach N. Von Ört zu Ort aber finden wir mannigfache Abweichungen von dieser Lagerung, so z. B. streichen die Schichten am rechten Mühlbachufer unterhalb Sebeshely von N nach S und fallen ostwürts. An den Hüngen von Val. Rekitei fallen die Schichten im unteren Teil des Tales gegen E, weiter aufwárts gegen SE. Es handelt sich um Absenkungen, Verwerfungen und Torsionen der in allgemeinen nach N einfallenden Schichttafel. Irgendwelche An- deutungen eines Muldenbaues in derselben, sind nicht vorhanden. (Fig. 9.) Die Kreide gehört zur oberen Abteilung dieser Formation : Turon und Senon, eine genaue stratigraphische Gliederung ist kaum möglich. Die Sedimente sind gröBtenteils litorale Meeresablagerungen (Strand- bildungen), die in einer Müchtigkeit von mindestens 500 m aufgeschlos- sen sind. Die untere Hülfte der oberen Kreide (Turon) besteht vorherr- schend aus Sanden und Konglomeraten, die in ihrem oberen Teile (z. B. im Graben NE-lich der Kirche von Szászcsor) zwei übereinander- liegende Fossilbánke mit Acteonellen und Nerineen führen. Die obere Hölfte (Senon) ist ausgezeichnet durch feinkörnige Sandsteine und Stein- mergel, in welchen Inoceramus Schmidti auch gefunden worden ist. Diese Ausbildung der oberen Kreide ist für die sogenannte Go sauu- formation charakteristisch. 1 Verhandl. u. Mitteil. d. Siebenbürg. Ver. für Natw. zu Hermannstadt, fer- ner: Zeitschrift der Deutschen Geologischen Gesellschaft 1900. (Márzsitzung). 2 Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ung. geolog. Anstalt. XIV. Bd. 4. Heft 1905. GEOLOGISCHE NOTIZEN ÜBER EINIGE VORKOMMEN VON BRAUNKOHLE IN SIEBENBÜRGEN. 167 Diese vorherrschende Ausbildung der Kreideschichten bedingt eine sehr leichte Verwitterung und Abtragung des Gesteines, tiefe Schluchten sind in das weiche sandige, schotterige Gestein eingegraben. Gegen die Gneisgrenze hin beobachten wir z. B. in Val. Beii, ein Zurüecktreten der Sandsteine und Konglomerate, es bildet sich ein mehr tonig-sehiefe- riger Horizont heraus; zwischen Szászcsor und Kakova hingegen wird die Basis der Kreideformation über dem Gneis gebildet durch rote Sandsteine und Konglomerate. jj SZET / 13 S-t d a AN S... Sze al] 9. k öevezeká, SOT ket WV ZSESSEZEÉOR JUZOKSN KAKOGIGSKOK f6. Sz SSKÖGS k 990000 [di 02020. x ÜK 00 Legende: 1. Gneiss; 2. Kreide; 3. Tertiár; 4. Gebiet der Kohlenflözausbisse ; 5. Sehwemmkohle; 6. Fossilpunkte; 7. Streichen und Fallen der Schichten. Fig 8. Geologische Karte des oberkretazischen Kohlengebietes von Sebeshely Magstab 1: 100,000. Fine der auffálligsten Erseheinungen eines Teiles der sandigen und konglomeratisehen Kreideschichten ist ihr Gehalt an Bruchstücken von Kohle. Die Kohle ist eine Pechkoble und Lignit. Zwischen den Schichten eingelagert finden sich zertrümmerte Lagen und Schmitzen von Koble, stellenweise entsteht sogar ein Kohlensandstein. Daneben beobachtet man Reste von Baumstücken, die meist ganz unregelmübBig zur Schichtung liegen. Neben den Binschlüssen von Kohle finden sich hüufig nierenförmige Knauer von Sandstein, der mit Bisenkies imprügniert ist, fast durchwegs ist auch, in den Kohlenstücken eingeschlossen, reich- lich Pyrit nachweisbar. In den sandig konglomeratisehen Schichten ent- 168 DI C. SCHMIDT wickelt sich niemals ein eigentliches Kohlenflöz, nur da, wo sich in den Sandsteinen selbst tonige Zwischenlager finden, kann sich die Kohle in denselben flözartig auf kurze Strecken anreichern. Wie Fig. 8 und Fig. 9 zeigen, sind die an dieser cSchwemmkohles reichen Sandsteine, weit verbreitet. Sie gehören im Wesentlichen dem unteren Teile des kretazischen Schichtkomplexes an, d. h. sie liegen unter den Actzeonellen- Bönken und über den Schiefertonen oder roten Sandsteinen, welche die Basis der Kreide über dem Gneis darstellen. Das hauptsáchliche Ver- breitungsgebiet der Kohlensandsteine sind Kakova—öSzászcsor, Val. Beii und Val. Rekitei. Von vorneherein föllt diese Kohle für technische Verwendung in irgendwelchem gröbBeren Mabstabe vollstándig aubBer Betracht. Da die Herren OEBBEKE, BLANKENHORN und HaAtnavárs offenbar allein diese Art des Vorkommens von Kohle kennen gelernt haben, sind sie begreiflicher- weise zu dem Schlusse gekommen, da8 das Vorkommen bei Sebeshely überhaupt von keiner praktiscehen Bedeutung sei. Die ums Jahr 1900 im vorderen Teil von Val. Beii ausgeführte Bohrung bewegte sich im Wesentlichen in diesem kohlenführenden Sandstein und es erscheint sehr fraglich, ob das 55 m tiefe Bohrloch in Schiefer eingebettete Flözkohle getroffen hat. Nach F. HaávER und G. SracHE (loc. cit. p. 253) findet sich bei Rekita gemüB den Mitteilungen von FrirrscH die Kohle in einem Flöz von ein Fub Michtigkeit auf eine Entfernung von nahe 150 Schritt ausbeiBend. Damit wáre der erste Hinweis auf das Vorhandensein ech- ter Flöze in der Kreide bei Sebeshely gegeben. Wir hatten nun tatsáchlieh Gelegenheit im Hintergrund der V al. Beii Kohlenflöze anstehend zu beobachten. Diese Stelle am N-Abhang von Val. Beii ist auBerdem beachtenswert, da sich hier ein eingestürzter Schacht findet, aus dem vor ca. 50 Jahren Kohle gefördert worden sein soll. Unsere Beobachtungen sind auf Fig. 10 zur Darstellung gebracht, wobei es sich nur um eine vorláufig orientierende Skizze handeln kann. Am linken Ufer des Baches unmittelbar bei der auf dem rechten Ufer gelegenen alten Ausbeutungsstelle, tritt ein ca. 25 m michtiges Flöz zu Tage und ca. 50 m bachaufwárts hat ein kleiner Schurf eben- falls 2—3 übereinander liegende kleine Flözchen freigelegt. Von NW her münden drei unter sich parallele Tálchen in die Val. Beii ein und im unteren Teile derselben beobachteten wir mehrere 20, 35 bis 100 em michtige in sandigen Schiefer eingelagerte Flözchen, die im allgemeinen ca. 207 gegen N und NW, d. h. bergeinwárts einfallen. In dem mittle- ren Seitentálchen wurde im Beisein von Herrn Dr. E. BRANDLIN (Basel) ein Anhau 2 m bergeinwárts im Flöz ausgeführt. Das angesechürfte GEOLOGISCHE NOTIZEN ÜBER EINIGE VORKOMMEN VON BRAUNKOHLE IN SIEBENBÜRGEN. 169 Flöz hat die Müchtigkeit von 35 em und seine Zusammensetzung lieB sich klar erkennen. Der Hauptsache nach besteht dasselbe aus schwar- zem kobligen Schiefer und zwischen den Schieferlagen stellen sich Lagen kompakter Kohle ein, deren Dicke zwischen wenigen Millimetern und 1—3 em sehwankt. Der Gesamtgehalt des Flözes an Kohle mag etwa 1/5 betragen. Im groBen und ganzen dürften die übrigen auf der Fig. 10 verzeichneten Flözechen in der Region der Ausbisse ühnliche Zusammen- N Mogfu A. Szászcsór 5 6 x tálak Be völgy N 9 3 völgy : f. Tervezettakna ész SZ Z7-2g IIL Womtszf Ke ént as $§Pk EG évő KERES ar Kreide Gneiss Kohle Kohle in Fossil- versehwemmt Flötzen horizont MaDstab : Leha aa ak, —— ————, [A 250 500 1000 2000 2500M Fig. 9. Entwurf geologischer Profile durch das kohlenführende Gebiet von Sebeshely bei Mühlbach (Szászsebes). Tervezett akna — Projekt. Schacht. setzung zeigen; relativ reich an Kohle scheint das am Bachrande bei der alten Ausbeutungsstelle anstehende Flöz zu sein. Bis Anfang Dez. 1909 sind die Schürfungen im mittleren Seiten- graben von Val. Beii Fig. 10 weitergeführt worden. Nach den uns ein- geschickten Proben ist die Kohle des Flözes in dem etwas über 10 m langen Stollen ein annáhernd homogener Konlenschiefer, der Lagen von Pechkohlen enthált. Der Gehalt an verbrennbarer Substanz der Kohlen- sehiefer betrügt: 94-66 9). Bemerkenswert ist es, dab die beobachteten Flözehen im Gegen- 170 D. C. SCHMIDT satz zur Sehwemmkohle des darüberliegenden Sandsteines fast ganz frei von Pyrit sind. Indem wir betonen, da8B nach dem gegenwártigen Stande der Unternehmung für eine eventuelle Gewinnung von Kohle einzig und Allein die besprochenen Flözchen von Val. Beii in Betracht kommen können, empfehlen wir die Ausführung von Schurfarbeiten. Die kohlen- führenden Flözchen sind zwar nach ihrer Beschaffenheit am AusbibB nicht ausbeutbar. Es ist aber einerseits nicht ausgeschlossen, dab die- Homokko - SanasTein- mi y 4) - / Cim V / 2 403 Palás homokko - Scbiefer mit Sandsstein - Gneisz -Gneiss- / $ Rel djiha -Atte Séhacht: 74 Szentelepkibuvas. - Kohlenflolzausbiss - 0 50 100 200 300 400 500m. f Z: sz f Fig. 10. Planskizze der. Flözausbisse in Valea Beii. selben bergeinwárts reicher an Kohle werden und anderseits erscheint es in gewissem Grade wahrecheinlich, dab im Liegenden der Schiefer- kohlenflöze sich noch weitere bessere Flöze finden werden. Die Lage der alten Au-beutungsstelle weist in der Tat darauf hin, dab hier nicht die heute sichtbaren Flözchen ausgebeutet worden sind, sondern dab vielmehr Kohle aus tiefer liegenden Flözen gewonnen worden ist. Sowohl behufs weiteren AufsehlieBens der konstatierten Flözchen als auch zam Zwecke des Auffindens von liegenden Flözen ist ein Schacht durch die tiefsten Lagen der Kreide bis auf den Gneis abzu- teufen. Wir schlagen hiefür eventuell vor eine Stelle im obersten BachriB ca. 70 m vom Hauptbach entfernt (Fig. 10). Diese Arbeit ist. GEOLOGISCHE NOTIZEN ÜBER EINIGE VORKOMMEN VON BRAUNKOHLE IN SIEBENBÜRGEN. 171 als AufschlubBarbeit zu betrachten; nach Profil III (Fig. 9) würe bei der Anlage des Schurfschachtes auf eine Tiefe bis ca. 100 m zu rechnen. In geologischer Hinsicht ist es von Wichtigkeit zu entscheiden, ob der in Val. Beii konstatierte flözführende Schieferhorizont eine gröbBere Verbreitung im Liegenden des Sandsteines hat. In Val. Beii selbst keilt gegen NE dieser kohlenführende Horizont über dem Gneis aus, gegen SW fehlen die Aufsehlüsse. Hingegen ist es nicht ausge- sechlossen, dab weiter nordwárts, EB-lieh unterhalb Rekita dieser Horizont wieder auftritt. Basel, Dezember 1909. DER PLIOZÁNE KNOGHENFUND BEI POLGÁRDI (Vorláufiger Bericht.) Von Dr. THEopoR KoRkmos.! — Mit d. Fig. 11—19. — Als der Direktor der königl. ungar. geologisehen Reichsanstalt, Dr. LUDwIG v. Lóczy im Winter des Jahres 1909 die Umgebung der Ortsechaft Polgárdi im Komitate Fejér besuchte, stieb erin dem neueröffneten, unteren herrschaft- lichen Kalksteinbruch auf Knochenreste von Ursüugetieren. Da unter den bei dieser Gelegenheit mitgebrachten Knochen auch mehrere Záhne von Hipparion sich befanden, welche ihrer pliocánen Natur zufolge den Fund als unserer besonderen Beachtung wert erwiesen, so beschlo8 die kel. ung. geologische Reichsanstalt, bei Polgárdi, am Fundorte der Knochen, systematische Forschun- gen durehzuführen. Nachdem der Besitzer der Steinbrüche, Graf LuDwIG Barrnyány, die hierzu erforderliehe Bewilligung mit der gröbten Bereitwillig- keit und Zuvorkommenheit erteilt und seine Unterstützung zugesichert hatte, wurde mir von Seiten der geologisehen Anstalt der ehrende Auftrag zuteil, bei Polgárdi Probenachgrabungen zu veranstalten. Zu diesem Zwecke begab ich mich am 14. April d. J. 1910 an Ort und Stelle. An dem von Lóczy bezeich- neten Orte fand ich schon am Tage meiner Ankunft mehrere Züáhne von Hepparion, Rhinoceros und Sus, sowie zwei schöne Kiefer von (Gazella, welche Funde mich dann veranlabten, bei forcierter Sammel- und Prüparier- arbeit zehn Tage in Polgárdi zu verbringen. Das damals gesammelte und recht 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 14. Dez. 1910. 172 D: THEODOR KORMOS abwechslungsvolle Material legte ich der Fachsitzung der ungarischen geolo- gischen Gesellschaft vom 4. Mai vorigen Jahres vor.! Von dem nicht erwarteten günstigen Erfolge angeeifert, baten wir den Honorár-Direktor der Anstalt, Herrn ANDOR v. SEMSEx, er möge an dem Fundorte bei Polgárdi möglichst umfassende Nachgrabungen ermöglichen. Die gewohnte, unvergleiehliehe Opferfreudigkeit unseres Honorár-Direktors und die neuerdings bewáhrte uneigennützige Vorschubleistung unserer diesbezüg- lichen Bestrebungen von Seiten des Herrn Grafen LupwIG BATTHYÁNY setzten die geologische Reichsanstalt in den Stand, unter meiner Leitung vom 11. Oktober bis 16. November 1910, also fünf Wochen hindurch, Nachgrabun- gen durchführen zu lassen. Das Resultat dieser Arbeiten übertrifft selbst- verstándlich vielfach jenes der ersten Versuchsnachgrabung, insofern die An- zahl der aufgesammelten kleineren und gröBeren Skelett-Teile und Zühne nahezu 8000 betrágt! Auch die Artenzahl vermehrte sich recht ansehn- lich, indem den im April gesammelten 30 Arten gegenüber jetzt ungefáhr 45 Arten sich in meinen Hünden befinden. Auf sehr erfreuliche Art nahm. neuestens die Sammlung von Polgárdi, namentlich die Knochenreste der klei- nen Wirbeltiere zu, denen ich bei meiner ersten Aufsammlung nicht viel Auf- merksamkeit zuwendete. Nun gewann ich diese beim Aufsammeln schwer wahr- nehmbaren kleinen Dinge auf die Art, dab ich aus dem sie einsehlieBenden zühen Tone noch an Ort und Stelle eine Menge von etwa 3 g aussehlámmte. Aus dem auf feinen Sieben geschlámmten Material suchte ich nach langer, das Auge anstrengender Arbeit die kleinen Wirbeltierreste heraus, von denen, mir nun Dank diesem Vorgehen, reiche Folgen zur Verfügung stehen. An allen ermüdenden und verantwortungsvollen Arbeiten der im Oktober und November durchgeführten Nachgrabungen nahm auch Lehramtskandidat Dr. FRANZ VaJwNa v. Páva teil, dem ich hiefür auch an dieser Stelle meinen besten Dank aus- spreche. Das Material der zweiten Nachgrabung zeigte ich mit Zuhilfenahme projektierter Bilderin der Fachsitzung der ung. geologiscehen Gesellschaft vom 14. Dezember des abgelaufenen Jahres vor,? welche vergröBerten Bilder na- mentlich zur Beaugenscheinigung der kleinen Knöchelechen als sehr zweck- müBige Prozedur sich erwiesen. In Hinsicht darauf, dab die eingehende Bear- beitung der 20 Laden erfüllenden ansehnlichen Sammlung mehrere Jahre be- ansprucht, sowie in Betracht genommen, daB mit diesem Material unter einem auch die von weiland Junius PerHő bei Baltavár gesammelten Knochen ein eingehenderes Studium erwarten, halte ich es für notwendig, im folgenden das Vorkommen und die faunistischen Verhültnisse der pliozánen Tiergesellschaft von Polgárdi vorláufig in den markanteren Zügen zu skizzieren. 1 Siehe: Protokoll d. ung. Geolog. Gesellsch. aus d. Fachsitzung am 4. Mai 1910. Földt. Közl. XL. Bd. S. 451—452. 2 Protokoll d. Fachsitzung d. ung. Geolog. Gesellsch. v. 14. Dezemb. 1910. Földt. Közl. XLI. Bd. Heft 1—2. DER PLIOZÁNN KNOCHENFUND BEI POLGÁRDI. 178 A) Beschreibung des Fundortes. Der Fundort befindet sich NNE-lich der Gemeinde Polgárdi, am SW-FuBe des bis 226 m abs. Höhe sich erhebenden Somlyóberges, in dem im Jahre 1909 eröffneten unteren Kalksteinbruche. An diesem Orte begann die Leitung der Kalkindustrieanlage den Steinbruch von dem Gesichtspunkte aus, um die Sohle des von hier nach NW, zirka 30 m höher gelegenen groBen Kalksteinbruches durchzuschlagen, das Abbauniveau desselben tiefer zu legen. Der im Abbau und Fig. 11. Ansicht des unteren Kalksteinbruches in Polgárdi am 20. April 1910. unter Bearbeitung stehende öülter-palüozoische Kalk ist ein vorwaltend licht- gefürbtes weiBliches Gestein von mehr dichter oder kristalliniseher Struktur, dessen Schichten unter wechselndem Finfallswinkel nach WNW einfallen. Die sehollenartige Kalkmasse des Somlyóberges und des nach NE sich ihm an- sehlieBenden 228 m hohen Szárberges wird von NW nach SE und von NE nach SW gerichteten Verwerfungen und Brüchen durchsetzt, lüngs deren stellenweise sehr charakteristische Reibungsbrekzien sich beobachten lassen. In der nordwestlicehen Ecke des oberen Steinbruches schlossen die Abbauarbeiten die Mündung eines sehr steil nach abwürts verlaufenden Trichters auf, in den sich wührend der zweiten Nachgrabungen Dr. Vaswsa v. Páva hinablie8 und dessen Tiefe er bei dieser Gelegenheit mit dem Aneroid mit 40 m festsetzte. Knochen fanden sich in dieser Höhlung nicht. Gegen den SE-Rand des oberen 174 Dt THEODOR KORMOS Steinbruches hin ist eine von Ton und Kalkschutt erfüllte müáchtige Doline sichtbar; auch in dieser fanden wir keine Knochenspuren. Wie schon erwáhnt, befindet sich der Fundort der Knochen in dem neu- eröffneten unteren Steinbruch, dessen Bild zu Beginn der Arbeit (20. April 1910) die Abbildung 11 darstellt. Die an der rechten Seite des Bildes (NW-Seite des Steinbruches) sichtbaren helleren Partien zeigen den anstehenden paláozoisehen Kalk, wührend die dunkleren Flecke, die die karstartigen Höhlungen des Kalkes erfüllenden Tonschichten verbildlichen. Die letzteren setzten in dem aufgeschlossenen Teile des Steinbruches fort und keilten sich an der jenseitigen Fig. 12. Ansicht des unteren Kalksteinbruches in Polgárdiim November 1910. Seite alsbald aus. Da vor Anwesenheit Lóczys niemand die Knochen beachtete, wurden aus dem ausgeráumten Teil mit dem Ton zusammen sehr viele wert- volle Knochenreste als Anfüllungsmaterial entfernt. Hinige auffallendere Stücke wurden aber doch bei Seite gelegt und diese waren jene, die Direktor Lóczy zuerst nach Budapest mit sich brachte. Als die Zeit der zweiten Nachgrabung eintrat, war die Sohle des Stein- bruches schon betrüchtlieh tiefer ausgehauen. Aus dieser Zeit stammt das Bild 12. welches die Lagerung des die Kalkhöhlungen ausfüllenden Tones schon deutlicher erkennen lübt. In der nordöstlichen Ecke der NW-Seite des Stein- bruches beginnen die Toneinlagerungen, die von einer — oben durch grobBe Kalkblöcke abgeschlossenen — kleinen Doline ausgehen und in dem Förder- schlage des Steinbruches sich nach abwárts ziehen. Die Lagerung veranschau- 175 DER PLIOZÁNE KNOCHENFUND BEI POLGÁRDI. -snumH — Yy !goT— 7 " myet (-uogjedg) -uejyor zougzond — p : emg toyosíiuouued 19 UazYoryos -uog, pun -pueg — ypd !utozsyiey TOTJOSTOZORTRÁ gt — uid: ggoryosze ja SB NI — G ! U9ZYOIT9g OpUoITNzU9UOTY — P—I "OPR:T V9 gEJSYBIN "IPAVÁTO UI sogzopunzuoydoUY sop IYOJd SAYJASTJEMOHOS "rer "sra - él i f ú6 5 LESZ s. ; Év SL § 97 Í déli IL NA (4 Gytjt Hő 7 176 D: THEODOR KORMOS licht das in Figur 13 beigelegte sehematische Profil. Unter der die Oberfláche bedeckenden, mit Kalkschutt vermengten Humusdecke folgt eine 2—3 m mich- tige, anstehende Kalkschicht. Unter dieser sieht man abgewetzte Kalkstücke und Kalksand, der oben grünlichgrau ist, nach abwürts aber in rostroten, kom- pakten, zühen Ton übergeht. Diese Tonmasse füllt die Kalkhöhlungen örtlich in betráchtlicher Máchtigkeit aus, Knochen finden sich indeB nur in den obe- ren Schichten bis zu ungefáhr 2—2:5 m Tiefe und auch hier kamen die meisten in der obersten grünlichgrauen Schicht vor. Figur 14 reproduziert die NW-Seite des unteren Steinbruches Anfang November 1910, in vorgesehrittenem Stadium der Nachgrabungen, als der gröbte Teil der knochenführenden Schichten und die darüber befindlichen Kalkfelsen bereits entfernt waren. An der auf dem Bilde mit 4 bezeichneten Stelle fanden sich noch hie und da Knochen, weiter abwárts aber (auf dem Bilde links von dieser Stelle) waren sie ganz versehwunden. Die meisten Knochen fanden sich in jener Schicht (4), welche ich in Figur 15 mit t bezeichnete. Für diese Schicht waren namentlich die vielen Gazella- und Capreolus-Reste bezeichnend. AuBerdem fanden sich die Knochen vorzüglich noch in drei dünnen Schichten, aus deren unterster (1) sehr viele Schildkröten-Knochen (Testudo), aus der darüber befindlichen (2) mehrere Kiefer von letilherium, aus der Schicht 3 aber massenhaft Zühne und End- gliedknochen von Hipparion hervorgingen. Diese Tiere charakterisieren durch ihre Hüáufigkeit die in Rede stehenden vier Schicbten genügend gut, trotzdem sie nicht ausschlie8lieh nur in je einem Niveau zu finden sind. Auch zwi- sehen diesen knochenführenden Schichten kommen Knochenreste vor, aber durchaus nicht in so groBer Menge, wie in den Schichten selbst. All diese Verháltnisse bringt das in Figur 13 mitgeteilte schematische Profil zum Ver- stándnis, auf welchem auch jener Punkt (5) zu sehen ist, wo wir die Knochen- reste der kleinen Tiere in groBer Masse antrafen. Von jenem Punkte an, wo die Knochen nicht mehr vorhanden sind. nach abwárts auf kaum 10 Meter verschwindet der paláozoische Kalk samt seinen tonerfüllten Höhlungen unter dem Oberfláchenniveau und an diesem Punkte lagern ihm gelbliche Ton- und glimmerige Sandschichten von an- seheinend pannonischem Alter auf, die stellenweise Mergelknollen — bisweilen in förmlichen Schichten — enthalten. In diesem Sedimente, das einige Meter weiter abwárts gleichfalls unter der Oberfláche untertaucht, fand ich keine Spur von Petrefakten. Die Reihenfolge der Schichten des Profils (s. Fig. 13) sehlie8t pleistozáner sandiger Tallöb ab, in dem man hie und da Gehüuse von Wasserschnecken (Plamnorbis marginatus Mürnn.) und dünne Bünder von Kalkschotter beobachtet. Die LöbBmöchtigkeit betrügt 5—6 Meter. In dem beim Ouetschwerk der Kalkindustrieanlage abgegrabenen Brunnen fand sich darin in 4 m Tiefe das Bruchstück eines Mammut-StoBzahnes, was das pleistozáne Alter dieser Bildung wahrscheinlich macht. Auf der BEbene, wie beispielsweise im BarrHyányschen Park und an der Südostseite der Landstrasse zwischen Hisenbahn und Park liegen an der Oberfláche Stücke von SüBwasserkalk umher, deren Lagerungsverhültnisse ich DER PLIOZÁNE KNOCHENFUND BEI POLGÁRDI. 177 nicht kenne. Versteinerungen finden sich in diesen Stücken nicht und so ist es nicht ausgeschlossen, daB wir es hier mit einfachem Wiesenkalk zu tun haben. Auch bisher wurde die Frage vielfach erörtert, auf welche Weise die im nachfolgenden besprochene, auf sehr verschiedene Lebensweise hindeutende Tiergesellsehaft in die Höhlungen des paláozoisehen Kalkes am Somlyóberg gelangte ? Obwohl die fLösung dieser Frage durchaus keine leichte Aufgabe ist, so ist es doch meine Pflicht meine momentane Anschauung über diesen Punkt auszusprechen. Ich denke, dab man in Hinsicht darauf, dab die Kno- Fig. 14. Ansicht des unteren Kalksteinbruches von Südost (die — rechts von dem Seile befindliehen — Kalkstein- und Lehmschichten sind hier bereits abgebaut.) chen verstreut und mehr schichtweise vorkommen, bei Beurteilung dieser Frage von der Arbeit des Wassers nicht absehen kann, umsoweniger, als wir nicht daran zweifeln können, dab die mit Ton erfüllten höhlenartigen Aushöhlungen vom Wasser ausgewaschen wurden. BHinen guten Beweis hiefür liefert — von allem anderen abgesehen — die Figur 16, welche am 15. Novem- ber 1910, nach Beendigung der zweiten Nachgrabung angefertigt wurde. Auf diesem Bilde entnimmt man gut die zwischen dem Ton anstehend verbliebenen Kalkblöcke. Die letzteren verleihen der vom Ton gereinigten Partie ganz das Ansehen eines Höhlengrundes und deuten zugleich auch den ehemaligen Zu- sammenhang mit den oberen Felsen an. Ungemein wichtig und ein glücklicher Umstand ist es, dab sich die Höh- Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 12 178 Dr THEODOR KORMOS lungen schon im Laufe der Pliozünzeit mit Ton erfüllten und demzufolge pleistozünes oder gar holozánes Material nicht in sie gelangen konnte. Da es hiemit zweifellos ist, da8B der die Höhlungen erfüllende Ton von Wasser abgesetzt wurde, ist auch das sehr wahrscheinlich, daB die Knochen gleichfalls vom Wasser in die Höhlungen getragen wurden. Die Öffnung mag sich irgendwo in der Gegend der oberwáhnten und im Profil mit d bezeichneten kleinen Doline befunden haben. Die in die Höhlung gelangten Knochen setzten sich ihrem Gewicht zufolge alsbald zu-Boden und dies mag der Grund dessen Fig. 15. Ansicht des unteren Kalksteinbruches von Südost; eine weitere Partie. (Die meisten Knochen fanden sich in der, mit 1 bezeichneten Schicht.) sein, dab von dem auf Figur 14 mit t bezeichneten Punkte nach abwürts im Tone Knochen sich nicht mehr finden. Schwerer zu lösen ist jene Frage, von wo die demnach auf sekundárer pliozáüner Lagerstütte befind- lichen Knochen in die Höhlungen gelangten? Die Oberfláche des Somlyó- berges ist so klein, da8B wir auf derselben ganze Herden und Trupps von Hipparion und Gazella auch in dem Falle nicht recht voraussetzen können, wenn wir annehmen, daB zur Pliozünzeit die Oberfláche des Somlyó- und Szárberges einheitliceher als heute war. In Betracht zu ziehen ist auch, dab auf diesem karstáhnlichen, von Höhlungen durchzogenen Kalksteinhügel, der sich zur Pliozánzeit um ca. 65 Meter über die Ebene von Polgárdi erhob, nie eine sehr reichliche Pflanzenvegetation sein konnte und so ist es schwer DER PLIOZÁNE KNOCHENFUND BEI POLGÁRDI. 179 sich vorzustellen, was so viele und auf so versechiedene Lebensweisen hin- deutende Tiere auf den Somlyóberg hingezogen habe? Ich glaube, dab diese Fauna unter normalen Verhültnissen sich vielleieht überhaupt nicht stándig auf den Höhen des Somlyó- und Szárberges aufhielt, sondern nur in gewissen Fállen, wie z. B. bei allfülligen Übersehwemmungen oder bei gelegentlichen Wald- und Rohrbránden, dort Zuflucht suchte. Bei solcher Gelegenheit konnte der Nahrungsmangel und die angerichtete Verheerung der Raubtiere unge- mein viele Tiere vernichtet haben. Von dieser Vernichtung legen ange- nagte und zusammengebissene Stücke Zeugenschaft ab,! die sich unter den Knochen finden. Fig. 16. Ansieht des Steinbruches bei Beendigung der Arbeit. DaB dann die Gebeine der so zu Grunde gegangenen Tiere bei Gelegen- heit der periodisehen Regengüsse und namentlich bei den im subtropischen Klima hüáufigen Wolkenbrüchen massenhaft — freilieh nur als edisjecta mernbras — in die Kalkhöhlungen gelangen konnten, ist nur natürlich. Es liegt mir ferne behaupten zu wollen, daf$ diese Erklárung eine in jeder Hin- sicht befriedigende und endgiltige sei. Nachdem aber wáhrend meiner Nach- grabungen bei Polgárdi und auch seither diese Frage mich vielfach bescháf- tigte, so halte ich meine Auffassung, als Idee, der Mitteilung für wert. Anders 1 cOssements rongéso, OROIZET ET JOBERT: Recherches sur les ossements fossiles du Puy-de-Dőme, p. 90. V. pl. 1. 124 180 D: THEODOR KORMOS verhált sich die Sache betreffs des massenhaften Vorkommens der Knochen- reste von kleinen Tieren (s. Fig. 13, 15). Diese erinnern, sowohl was ihre Lagerung, als auch ihren Typus betrifft, ungemein an jene Höhlen-Knochen- funde, welche NEHRIxG! und andere als Gerölle von Raubvögeln betrachten. Bei der DLagerung derartiger ausgespiener Knochenanháufungen ist charak- teristisch, da8B sich dieselben in Nestern und groBer Masse finden und dab sich unter den kleinen Knochen auch winzige, glünzende Ouarzkiesel befin- den, die aus dem Magen der erbeuteten Vögel (namentliceh der hühnerartigen) herstammen. Unlángst sammelten wir mit meinem Freunde OTTOKAR Kapió in zwei Höhlen des Bükkgebirges aus derartigen cNagerschichten, kleine Knochen, unter ihnen auch sehr viele solcehe von Lagopus und die kleinen glüönzenden Ouarzkiesel fanden wir auch dort vor. Ebensolche lassen sich auch aus dem Schlámmrückstand des, kleine Knochen führenden Tones bei Polgárdi aufsammeln und hier fand ich auch die Knochen eines Verwandten der Steppenhühner. Unter den Elementen der Mikrofauna sind die gewöhnlichsten die Schlangenwirbel und die Bidechsensehuppen, die zu Tausenden sich fanden, ferner die Knochen von Pfeifhasen, Spitzmaus-artigen Tieren, Hamstern und von anderen kleinen Tieren. Diese Gesellschaft ist genau von sol- chem Geprüge, wie die in jüngeren Sedimenten unter üáhnlichen Verháltnissen auftretende Fauna zu sein pflegt und auf Grund dessen kann ich mit Bestimmt- heit behaupten, daB die Anhüáufung der kleinen Knochen bei Polgárdi den in den Kalkhöhlungen des Somlyóberges einst gehausten Raubvögeln zuzu- schreiben ist. Mit Ausnahme von Roussillon, von wo DEPÉRET? mehrere, denen von Polgárdi ühnliche kleine Tiere bekannt macht, kenne ich keine derartige Fauna von Pikermi-Typus, wo eineins Gewicht fallende Mikrofauna publiziert worden würe. Kleine Tiere sind im Pliozán überhaupt selten, oder richtiger gesagt, sie lassen sich seltener sammeln und darum kann die Mikrofauna von Polgárdi in der pliozünen Weltliteratur auf die gröbBte Beachtung Anspruch erheben, umsomehr, als diese Tiere für das Gebiet des ungarischen Reiches durchaus neu sind und in das Leben, die tiergeographischen und phylogenetisehen Be- ziehungen der kleinen Wirbeltiere des heimischen Pliozán den ersten Binblick gestatten. B) Systematischer Teil. Im folgenden teile ich in systematischer Anordnung jene Arten mit, die es mir bisher — wenigstens generisceh — zu bestimmen gelang. 1 A. NEHRING: Die kleineren Wirbeltiere vom Schweizersbild bei Schaffhausen. Denkschr. d. Schweiz. Naturforsch. Gesellseh. Bd. XXXV. p. 42—43. 2 CH. DEPÉRET: Les animaux pliocénes du Roussillon. Mém. dé la Soc. geol. de France. Pal. 3. DER PLIOZÁNE KNOCHENFUND BEI POLGÁRDI. 181 I. Sáugetiere. Genus : Mesopithecus WagGx. 1. Mesopithecus Pentelici Wan. Von Affen ist auf dem Gebiete Ungarns bisher nur diese Art bekannt und zwar durch PexrHőó,! von Baltavár. Bei Polgárdi fanden wir insgesamt nur einen Zahn von vorzüglicher Erhaltung, der in einiger Hinsicht zwar dem Dolichopithecus von Roussillon nüher zu stehen scheint, den ich aber einstweilen, in Ermaneglung des nötigen Ver- gleichsmateriales, hierher záhle. In der diesbezügliehen Sammlung der königl. ungar. geologischen Anstalt befindet sich der Schüdel eines jungen Exemplares des in Ostafrika lebenden Cercopithecus sabaeus Cuv., der obere letzte Molar- zahn dieses gleicht dem Zahn von Polgárdi ebenfalls sehr. Die vorláufigen Untersuchungen überzeugten mich auf Grund des Gesagten, da8B, wenn das Genus auch nicht sicher ist, wir in diesem Falle es mit einer echten Meer- katze zu tun haben. Beachtenswert ist, dab die heutigen Cercopitheci im Wald lebende Tiere sind, die vornehmlich die Ufer der Flüsse mit Vorliebe aufsuchen. Genus: Sorex L. 2. Sorex sp. Die Kinnladenbruchstücke einer kleinen Art sind háufig genug. Genus : Crocidura WaAaAGL. 3. Crocidura sp. Kráftig entwickelte Unterkiefer mit schönen weiBen Záhnen und andere Skeletteile. Hüufig. Genus: Talpa L. 4. Talpa sp. Das charakteristisehe Oberarmbein und der mangelhafte Unterkiefer (mit 4 Záhnen) eines kleinen Maulwurfes vertritt bis jetzt das Gesehlecht Talpa, welches mit den beiden vorhergehenden Arten und einer, bisher auch betreffs des Genus noch unbestimmbaren Fledermaus zusammen im Pliozán Ungarns ganz neu ist. Genus: Hyaena Zrim. 5. Hyaena eximia RorH et WaGwx. Dieses Raubtier, welches am Zusammen- beiBen der oben erwáhnten benagten Knochen jedenfalls beteiligt war, ist unter den Fleischfressern bei Polgárdi mit dem [Ietitherium zusammen am háufigsten und fand sich mehr in den tieferen Schichten (2—3). Von Balta- vár ist es gleichfalls bekannt. 1 PerHő Gy.: Über d. fossilen Süugetier-Überreste v. Baltavár. Jahresber. d. kgl. ung. Anst. f. 1884, pag. 66. 182 D: THEODOR KORMOS Genus: letitherium WaAgGx. 6. letitherium cf. hippariomun GeERv. För. Ungarn ganz neu. Es ist durch mehrere sehr schöne Kieferbruchstücke, einzelne Zöhne und einige Éndgeliedknochen vertreten. Genus: Viverra L. 7—8. Viverra sp. Zwei von einer gröBeren Art herstammende Kiefer und das Kieferbeinbruchstück einer kleineren "Art vertreten das (Geschlecht der Zibetkatzen. Beide Arten erfordern ein eingehenderes Studium. FBinige an die Wieselartigen erinnernde Zühne und andere Knochen und Zühne kleinerer Raubtiere sind ebenfalls noch unbestimmt. AuBer den hier aufgezáhlten sind noch circa 2—3 im Laufe der eingehenden Bearbeitung zu erwarten. Genus: Machairodus Kaup. 9. Machairodus cultridens Cuv. Diese groBe Katzenart, welche auch PeErHő von Baltavár erwáhnt,! ist in der Sammlung von Polgárdi durch zwei charakteristische Záhne und vielleieht durch einige, eine nühere Bestimmung erwartende Knochen vertreten. 10. Machairodus hungaricus n. Diese bedingungsweise als neu. angenommene Art ist durch einen auBerordentlich interessanten Unterkiefer reprásentiert (s. Fig. 17), dessen beide Áste vorhanden sind, im ganzen mit vier, völlig unversehrten Zühnen. Der Kiefer erinnert durch gewisse Merkmale und namentlich seine Dimensionen in Betracht gezogen, an den von Kaup? im Jahre 1832 beschrie- benen M. ogygius, welchen WEIrrHoreR 1888 von Pikermi unter dem Namen M. Schlosseri ? verőffentlichte. In den Details aber und insbesondere dadurch, daB nur eine verkümmerte Schneidezahngrube vorhanden ist, weicht der Machai- rodus von Polgárdi von dieser und ich glaube, von sümtlichen bisher bekann- ten Arten ab, weshalb ich ihn vor der Hand als einer neuen Art angehö- rend gualifiziere. AuBergewöhnlich interessant ist dieser Kiefer auch darum, weil ihn irgend ein Tier stark benagte. Im linken Ast erstreckt sich die Benagung vor und hinter der Zahnreihe bis zam Grunde der Zahnwurzeln, wáhrend der rechtseitige Ast so abgenagt ist, dab kaum der dritte Teil des Kieferknochens vorhanden ist. Der ReiBzahn ist unversehrt erhalten, die übrigen Zöhne aber verloren ihre Stütze und fielen aus. Vor dem rechtseiti- gen ReiBzahn brach beim Aufsammeln ein Stück der áuBeren Partie der Kinn- lade aus und ging in Verlust. Die Eckzühne fehlten. Dieser Fund erfordert ein gründliches Studium. 1 Te. pp. 64. 2 J. J. KaAup: Description dossements fossiles etc. p. 21. pl. I und IL 3 A. WELTHOFER: Beitr. z. Kenntn. d. Fauna v. Pikermi bei Athen. Mojs. Z Beitr. z. Paláont. Öst.-Ung. VI. Bd. p. 233. pl. XI. DER PLIOZÁNE KNOCHENFUND BEI POLGÁRDI. 183 Ga 17. Machairodus hungaricus n. (N. Gr.) Fig. Genus: Felis L. 11--12. Felis sp. Die echten Katzen-artigen sind durch einzelne Züáhne einer kleineren und einer gröberen Art vertreten. Die kleinere Art gemahnt an jene, welche Gaupny! in seinem groBen Werke als e(uatriéme espéces erwaáhnt. Genus: Sciuroides FVoRsxrn MaJoRk. 13. Sciuroides sp. Das linksseitige untere Kieferbruchstück mit drei schönen Záhnen eines eichhörnehenartigen Nagers zühle ich einstweilen hier- her. Aus dem Pliozán Ungarns ist das BHichhörnchen bisher nicht bekannt. 1 A. Gaupgy : Animaux fossiles et géologie de VAttigue. Pl. XVII. f. 9. 184 Dr: THEODOR KORMOS Genus: Steneofiber E. GEorFr. 14. Steneofiber sp. Drei Backzáhne (von einem jungen Tiere) und die Bruchstücke einiger Schneidezáhne vertreten die tertiáren Biber-artigen in der Sammlung von Polgárdi. Genus: Mus L. 15. Mehrere schöne Kieferbruchstücke eines noch nicht náher bestimm- ten mausartigen Tieres. Genus: Gricetus LACcÉP. 16. Cricetus sp. Die hamsterartigen Tiere sind durch 30 Kieferbruchstücke und andere Knochen einer kleineren Art vertreten. i Genus: Spalax GÜLDENST. 17. Spalax (Microspalax?) sp. Aus der Nagersehicht von Polgárdi gingen das Kieferbruchstück und ungefáhr 30 lose Zühne einer kleineren Spalaxart hervor, deren Studium Herr Dr. LupwIiG v. MÉHELYy, der Verfasser der klassisehen Monographie der Blindmüuse, zu übernehmen so freundlich war. Das zu untersuchende Material ist leider sehr mangelhaft und verspricht niche viel. Dieser Spalax ist aber der ülteste Vertreter seines Gesechlechtes, denn aus dem Pliozán ist bis jetzt noch kein echter Spalaxz bekannt. Demnach ist es wahrscheinlich, da8 die Art von Polgárdi die ülteste unter süámtlichen Spalaxarten ist, ja vielleicht ist gerade diese Art der gemeinsame pliozáne Stammvater, von dem sich sümtliche guartüre Arten ableiten lassen. Sehr interessant ist, dab er, seine Bezahnung betrachtet, dem von NEHRING aus Palástina und Südsyrien beschriebenen Spaláx Ehrenbergi sehr nahe zu stehen scheint. Es ist das insofern von Bedeutung, weil MÉHELY diese Art für die ülteste Form, bezügliceh Stammform der heute le- benden Spalaxarten hült.! Genus: Hystrix L. 18. Hystrix cf. primigenia WaGx. Reste aus der Familie der Stachel- sehweine waren bisher aus Ungarn nicht bekannt. Bei Polgárdi fanden sich sechs Backzühne und ein oberer Schneidezahn, die mit groBer Wahrschein- lichkeit von dieser Art herstammen. 1 MénELnYy L.: A földi kutyák fajai. (Die Arten der Blindmüuse.) Budapest 1909. p. 49. s DER PLIOZÁNE KNOCHENFUND BEI POLGÁRDI, 185 Genus : Myolagus HENSEL. 19. Myolagus sp. Der tertiüre Stammvater der kleinen Pfeifhasen (O0cho- tona LIwsx) ist im Pliozán Ungarns gleichfalls eine ganz neue Erscheinung. Bei Polgárdi ist er das hüufigste Nagetier, von dem ich nahe an 50 Kiefer- bruchstücke und mehrere hundert andere Teile (einzelne Zühne, Astragali Calcanei etc.) sammelte. Es ist möglich, daB wir es mit einer neuen Art zu tun haben. Genus: Lejus L. 20. Lepus sp. Echte Hasen sind im Tertiár noch sehr selten. Von Pol- gárdi liegen mir zwei sehr schöne Kieferbruchstücke vor, das eine ist ein linksseitiges unteres mit vier Záhnen, das andere ein oberes mit drei Záhnen. Dieser Hase war betráchtlieh kleiner, als jener, den DEPÉRET von Roussillon als Lepus sp. erwühnt.! Genus: Dinotherium Kavur. 21. Dinotherium giganteum Kauvr. Von dieser Art fand sich insgesamt nur ein sehöner Molarzahn gelegentlich der Grabungen im Frühjahr. Dieser Zahn kam im zweiten Niveau vor. Genus: Mastodon Cuv. 22. Mastodon Pentelici Gaupgy et LAaRT. Diese von Baltavár gleichfalls bekannte Art ist in meiner Sammlung von Polgárdi ebenfalls durch einen Zahn reprásentiert. AuBer diesem Zahn befindet sich aber in meiner Sammlung noch das Bruchstück des Zahnes eines ganz jungen Tieres, welcher Zahn wahr- scheinliceh von einer an deren gröBeren Mastodon-Art herstammt. Genus: Aceratherium Kavur. 23. Aceratherium incisivum Kaur. Drei zusammengehörige obere Mahl- zühne, zahlreiche besonderstehende Záhne und acht prachtvolle Bekzühne be- finden sich in meinen Hünden, die nur von dieser Art herstámmen können. Genus : Geratorhinus GRAY. 24. Ceratorhinus cf. Schleiermacheri Kaur. Bine ganze Zahnreihe, ein FEckzahn und ungefáhr 60 lose Zühne lassen sich mit der gröRten Wahr- scheinlichkeit von diesem Nashorn ableiten. 4:1..e. p. 59. pl.. VII. 1. 36—37. 186 D: THEODOR KORMOS Genus : Hipparion CHRISTOL. 25. Hipparion gracile Kavur. Unter den gröBeren Tieren ist dieses das hüufigste. Hinzelne Záhne und Eindglied- knochen desselben lassen sich zu hunderten sammeln; die letzteren sind aber nicht immer gut erhalten und liegen stark verstreut in den Tonschichten. Hipparion-Reste sind in jeder Schicht háufig, die meisten lieferte aber doch die dritte Schicht, in der an- dere Reste sozusagen kaum zu finden waren. Trotzdem zu- sammenhüngende Knochen sich kaum finden, gelang es mir doch, die unter dem Schenkel befindliche Partie eines recht- seitigen HinterfuBes halb und halb zusammen zu stellen. Die áuBeren Metatarsi und die rudimentüren Hufe waren leider nicht anfügbar. Figur 18 gibt das Bild dieses Hip- parion-FuBes. Genus: Sus L. 26. Sus erymanthius Rorn et WaGx. Das Schwein von Pikermi, dessen sehr schön erhaltene Knochenreste PETHŐ bei Baltavár sammelte, ist bei Polgárdi ebenfalls hüáufig. Meine Aufsammlungen ergaben mehrere Kieferbruchstücke, zahlreiche lose Zühne und verschiedene Knochen, die ein eingehenderes Studium erfordern, umsomehr, als sich unter den Záhnen wesentliche Unterschiede zeigen. Fig. 18. Hipparion gra- cile, KaAup. Rech- ter HinterfuB 5150 225 ÖS Genus : Capreolus H. SMITH. 27. Capreolus Lóczyi Ponr. Bisher waren von dieser Art, die PonHrIG in der Arbeit meines Freundes Kaprió! unlüngst unter dem Namen Cervus (Axis) Lóczyi beschrieben hatte, lediglich einige Geweihbruchstücke von Balta- vár, Polgárdi und Fonyód bekannt. PonrriG gründete die Art auf diese Ge- weihe hin und zühlte sie (die Art) zum Genus Axis. Auf Grund meiner vorjáhrigen Nachgrabungen befinden sich in der diesbezügliehen Sammlung der kel. ungar. geologisehen Anstalt etwa 20 Kieferbruchstücke, nahezu 80 kleinere und gröBere Geweihreste, zahlreiche lose Záhne und andere Skeletteile dieser Art, die einer nüheren Untersuchung entgegensehen. In Hinsicht darauf, dab die Bezahnung von jener der Art Ca- preolus caprea Ggax sich kaum unterscheidet, kann ich soviel auch jetzt schon 1 0. Kapró. A Balaton vidékének fosszilis emlős maradványai. (Die fossile Süugetierfauna der Umgebung des Balatonsees.) Balat. tud. tanulm. eredményei. I. Ba. 1. Teil. Paleont. Anhang. S. 21—23. Taf. V-VI. DER PLIOZÁNE KNOCHENFUND BEI POLGÁRDI. 187 sagen, da8 dieses hirschartige Tier kaum zu Axis gehört, sondern ein echtes Reh ist, was übrigens auch der Charakter seines Geweihes sofort verrüt. Genus : Helladotherium Gaupny. 28. Helladotherium Duvernoyi Gaupgyr. Bei Polgárdi sammelte ich drei Astragali der von Baltavár bekannten groBen Giraffe. Sonderbarerweise war kein Zahn zu finden. Genus: (razella BLAINv. 29. Gazella brevicornis WaGw. Mit Hipparion zusammen unter den groBen Tieren am hüufigsten. Ich sammelte etwa 100 Kieferbruchstücke, ungefáhr ebensoviele — leider meist corrodierte — Hornzapfen und sehr viele andere Skeletteile. Mit Capreolus Lóczyi zusammen fand sich auch diese Art in der Schicht 4 am hüufigsten. Genus : Tragocerus GAUDRY. 30. Tragocerus amaltheus Rorn et WaGwn. Hinige Kieferbruchstücke, viele lose Záhne, zwei Bruchstücke von Hornzapfen und mehrere andere Knochen vertreten diese Art in der Sammlung von Polgárdi. II. Vögel. 31. Bin Metacarpus und das Ulnabruchstüeck eines Steppenhuhn-artigen Vogels vertreten einstweilen die Vögel. Diese Knochen stammen, wie ich oben erwühnte, aus der Nagerschicht her. Ebendort fanden sich noch mehrere kleinere Vogelknochen, die aber ein nüheres Studium beanspruchen. III. Reptilien. Genus: Vipera LAUuR. 32. Vipera sp. Von Giftzáhnen einer Viper-artigen Schlange sammelte ich bei Polgárdi nahezu 200 Stücke. AuBerdem fanden sich einige Kiefer- bruchstücke mit den Giftzáhnen einer gröBeren Giftschlange (? Bitís), Kiefer- teile und Wirbel von einer oder zwei Wasserschlangen-Arten, sowie die Wirbel einer groBen Sandnatter ( Coelopeltis ?). Die letzteren gleichen jenen, die DEPÉRET in seiner zitierten Arbeit! von BRoussillon unter dem Namen Coelopeltis Laurenti bekannt machte. 11. e. T. XVIII. fig. 4—9. 188 D: THEODOR KORMOS Genus : Ophisaurus Ercuw. 33. Ophisaurus pannonicus n. Ein pliozáüner Reprüsentant des Genus Ophisaurus war bisher meines Wissens nicht bekannt. HILGENDORF beschreibt aus dem Miozán von Steinheim eine Gürteleidechse, welche der Ophisaurus (Pseudopus) apus Paz. genannten, die am 6 Strande des adriatisehen und Mittelmeeres lebt, nahe steht. HreGExpogFr konnte diese Art, deren in gutem Stande befindliche Reste, nach freundlicher Mitteilung des Herrn Professors JAEKEL, im Berliner Museum aufbewahrt werden, nicht mit dem Genus Ophi- saurus identifizieren und besehrieb sie unter dem Namen Propseudopus Fraasii.? Der bei Polgárdi gefundene Anguide, der in der Nagerschicht als hüufig zu bezeichnen war, ist nach meinen bisherigen Untersuchungen ein echter Ophi- saurus und, als am wahrscheinlichsten unmittelbarer Vorgünger des Ophi- saurus apus Paunx., bildet er das verbindende Glied zwischen letzterem und dem miozünen Psopscudopus. Diese müchtige Echse, die bei Polgárdi zur damaligen Zeit mehr als zwei m Lünge erreicht haben konnte, darf auf Grund der Stammesentwicklungs- und tiergeographischen Beziehungen auf die gröBte Beachtung und ein sorgfáltiges Studium Anspruch erheben, umsomehr, als zahlreiche, in gutem Stande befindliche Reste derselben der Untersuchung zur Verfügung stehen. Hinige Schüdelteile (dentale, premaxilla, pterygoideum) des Ophisaurus von Polgárdi führe ich in Figur 19 vor. Von dem in Dalmatien heute lebenden Ophisaurus apus Parc. weicht diese Art in vieler Hinsicht ab und darum betrachte ich sie, einstweilen bedingungsweise, als neue Árt. Genus : Lacerla L. 34. Lacerla sp. Kieferbruchstücke einer echten Lacerta vertreten dieses Eidechsengesehlecht in meiner Sammlung von Polgárdi, mit welcher zusammen auch eine andere, nicht nüher bestimmte Fidechsenart in der Nagerschicht vorkommt. Lacerta sp. erinnert durch ihren Dentale an jene Art, welche DEPÉRET von Roussillon unter dem Namen Lacerta ruscinensis mitteilt.? Genus: Testudo L. 35. Testudo n. sp. Mehrere hunderte von Schildknochen und einige gröBere Schildteile einer sehr groBen Landschildkröte sammelte ich bei Pol- gárdi; der gröbBte Teil dieser Reste stammt aus der Schicht 1. Einstweilen betrachte ich diese Art bedingungsweise als neu; mit ihr zusammen fanden sich auch einige Knochenplatten einer Schildkröte, die noch ein nüheres Studium erfordern. 1 TF. HILGENDORF. Die Steinheimer Gürtelechse Propseudopus Fraasii. Zeit- schrift d. deutsch. geolog. Gesellseh. Bd. XXXVII. p. 358—378. T. XV. u. XVI. 2 1. ec. p. 168—170. T. XVIII. f. 10—14. DER PLIOZÁNE KNOCHENFUND BEI POLGÁRDI. 189 Fig. 19. Ophisaurus pannonicus n. (n. Gr.). 1 — dentale, 2 — premaxilla, 3 — pterygoideum. IV. Froschlurche. Genus: hana L. 36. Rana sp. Zahlreiche Kieferbruchstücke einer gröberen Art. V. Fische. 37—39. Záhne von drei bisher nicht nüher bestimmten Fischarten, ferner Wirbel und Flossen-Stacheln derselben reprásentieren bei Polgárdi die Ordnung der tiefststehenden Wirbeltiere. ÜBER EINEN PYRIT VON BOSNIEN. Von Dr. M. Löw. — Mit den Fig. 20—22. — Der Fundort des untersuchten Pyrits ist Novi-Seher, 10 km nördlich von Zepce. Die Kristalle sind in Serpentin eingebettet und bilden Adern in Fig. 20. Pyrit von Bosnien in Form Hexaeder. demselben. Das Material habe ich vom Herrn BÉLA UHLYABIK bekommen um das hauptsüchlieh auf Kupfererze zu untersuchen, es hat sich aber das Erz als reines Pyrit herausgestellt. Die Kristalle sind 1—3 mm groB und können in drei Typen eingereiht werden, welche ineinander Übergünge bilden. Bei dem ersten Typus ist der Hexaeder die dominierende Form (Fig. 20). Beim zweiten sind Hexaeder und Oktaeder im Gleichgewicht (Fig. 21); für dem dritten ist der Pentagon- dodekaeder e (210) charakterisierend (Fig. 22). Der Hexaeder und Pentagondodekaeder e (210) wenn sie dominierend sind treten mit guten Flöchen auf, sind aber auch dann am Rande nach der gewöhnlicher Weise, parallel mit dem charakteristisehen Kante gestreift. Der Rombendodekaeder (110) tritt mit schmalen Flöchen auf, seine Reflexe schwanken öfters zwischen 4". Die glünzendsten und schönsten Reflexe geben die Flöche des Oktaeders (111) und die sehr kleinen des Deltoidikositetraeders (211). ÜBER EINEN PYRIT VON BOSNIEN. 191 SETTTEEZ TIZEN jeez act ösés EÉsz ÉgB: kazal ász Fig. 21. Pyrit von Bosnien, in Form sind Hexaeder und Oktaeder im Gleichgewicht. Fig. 22. Pyrit von Bosnien in Form Pentagondodekaeder. Zur Bestimmung der Formen dienten die folgenden Messungen : Gemessen —— Berechnet LON! 100 : 110 44951" 459 0" VÜSZZ0 114 Ko vzgedlk úr a! do JO ÁDER 0-:Nn SEU e 9Vt 19996" 199281/9" gt 210 : 100 26932" 26934" 192 D: M. LÖW Neben diesen Formen kann man noch in der sehr gestreiften Zone des Hexaeders und des Pentagondodekaeders e (210) aus weniger bestimmte Reflexe auf die folgenden Pentagondodekaeder schlieBen : Gemessen Berechnet 100 : 10.1.0 taegzat 4 59491/9! [JARSsK: ) 100 : 610 927 99278/4" ÜZ 100 : 410 14930" 149 21/4" d :D 100 : 540 380321/2" 389391/2" 100 113.0 155097 1590151/9" Ürözdtet 100 : 920 12935 129318/4" Die Reflexe der Pentagondodekaeder zwischen dem Hexaeder und dem Pentagondodekaeder e (210) bilden háufig einen Lichtstreifen. BOURNONIT VON ÓRADNA, (Vorlüufige Mitteilung.) Gelegentlieh meines Ausfluges im Sommer des Jahres 1909 kam ich in den Besitz der interessanten Bournonite, welche in der Literatur nur erwühnt sind.! An diesen habe ich bisweilen mittels goniometriseher Untersuchungen die folgenden Formen bestimmt : a 100 0101 b 010 x 102 c 001 z 201 m 110 y aa e 210 p 223 l 320 u 112 n 011 p 113 3 021 g 221 3 031 Die Kristalle gehören zu zwei Typen. Die Begleitminerale des erstem Typus sind hauptsáchlich Sphalerit und Pyrit ; die des zweiten Typus abgerun- deter, corrodierter Galenit und Plumosit. Die eingehenderen Untersuchungsresultate folgen in nüchster Zeit. Budapest, den 6. Februar 1911. Dr. Magrix Löw. 1 ROZLOZSNIK PÁL, Földt Int. Évijelentése 1907-ről, 201. DIE ZEOLITHE DES GABBRO VOM JUC-BACHE BEI SZVINICA (KOM. KRASSÓ-SZÖRÉNY, UNGARN). — Mit Fig. 93. — Von Dr. BÉLa Mavunxirz.! Im Monate August 1910 besuchte ich in Begleitung unseres geehrten Prásidenten Prof. F. ScHAFARZIK die geologisch-petrographisceh berühmten Punkte an der Donau im Komitate Krassó-Szörény. Unter andern sammel- ten wir aus dem Gabbro des dJuc-Baches, wo das Gestein in einem groBen Steinbruche gut aufgeschlossen ist. Das Gestein ist vollstándig frisch. Stellen- weise ziehen sich durch das Gestein grölBere Spalten, die mit einer weiBen Kruste überzogen sind. Die Kruste besteht aus mehreren Mineralien. Direkt auf dem Gestein ist einerseits eine Kalkspatkruste aufgewachsen, anderseits ist es mit Analzimkristallen überzogen. Die Analzimkristalle sind kleine, höchstens 12 mm Diameter erreichende Ikositetraeder ; sie sitzen dicht neben- einander, meist sind sie ineinandergewachsen. An einigen vertieften Stellen der Kluftwánde, in kleinen Höhlungen sieht man auf dem Analzim auBer- ordentlich feine farblose Nadeln angewachsen, die kleine Büseheln formen. Die Nidelehen erreichen eine Löünge von höchstens 1 mm, sie sind aber nur 10—12 u dick. Die Flöchen sind glünzend und reflektieren sehr gut; unter dem Mikroskop sind die Kristalle vollstándig durchsichtig, somit be- wahren sie sich für die goniometrische, optiscehe und chemische Untersuchung vollstündig geeignet. Die optische Untersuchung zeigte sofort, daB ein jedes Nüdelehen aus zwei verschiedenen Zeolithen besteht; die untere Hülfte, mit der sie auf dem Untergrunde angewachsen sind, besteht aus Natrolith, die frei herausstehende obere Hülfte ist Mesolith. Zwischen den beiden Zeolithen ist keine regelmáBige Grenze. Die Nádelehen werden durch die Prismenfláchen (110) und die Pyra- midenfláchen begrenzt. Die Prismenflüchen reflektieren gut; der Prismen- winkel wurde an 20 Kristallen gemessen und ergab sich 86—-879, im Mittel- werte 86930", somit ist dieser Wert etwas abweichend von dem das Natrolith 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 1. Márz, 1911. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911 13 194 Dr: BÉLA MAURITZ und Mesolith (889307; die Ursache der Abweichung ist vielleicht in der abweichenden chemischen Zusammensetzung zu suchen. Die Neigung der Pyramidenfláchen zu Prismenfláchen stimmt gut mit der des Mesolith überein : (100) : (1119—64940", obzwar dieser Winkel nur mit Hülfe zt des Mikroskopes zu bestimmen war. Die optischen Verhültnisse sind die folgenden : j 1. Bei dem Natrolith: die Axenebene parallel der ; Fláche (010), die positive spitze Mittellinie ist die kristal- j ! lographische c Axe. Die Brechungsexponenten : wurden nur durch Hinbetten in stark brechende Flüssigkeiten bestimmt: a-—1478 und r—1490; die Doppelbrechung stimmt un- gefáhr mit der des Ouarz überein. j 2. Bei dem Mesolith ist die am meisten auffallende ] Higenschaft die auBerordentlieh schwache Doppelbrechung, weil 7—a — 0-0005 ; dieselbe ist an den dünnen Nadeln nur mit Hülfe der Gipsplatte erkennbar. Die Brechungsexponen- Fig. 23. Natrolith- ten haben die Werte ca. 17505; dieselben wurden auch nur Mesolith-Nadel mit Hülfe der stark brechenden FlüBigkeiten bestimmt. Die aus dem Gabbro feinen Nödelchen gelatinieren schnell mit Salzsáure, aus der vom Juc-Bache. Lösung kristallisieren bei dem Bintrocknen Kochsalzwürfeln. Wird der Lösung ein wenig Schwefelsáure zugegeben, dann kristallisieren Gipskristalle heraus. Alle diese Reaktionen bestátigen, daB die Nödelechen Kieselsüure, Kalk und Natron enthalten. Da die Grenze zwischen Natrolith und Mesolith sich vollstándig regellos zeigt, ist es sehr wahrschein- lich, da8 nach dem Kristallisieren des Natrolith die Kristalle einer Atzung ausgesetzt waren und bei dieser (Gtelegenheit die terminalen Flöchen der Natrolithnádelechen aufgelöst wurden und auf die geátzten Enden kristallisierte dann der Mesolith. Der hier besechriebenen Mesolith-Natrolith-Verwachsung ühnliche Bil- dungen beschrieb R. v. GöRGgy! von dem Fundorte Friedrichstal bei Bensen in der Náhe von Böhmisch-Leipa. Die Nödelchen sind hier gröBer: 3-7 mm lang und 0-1—0-2 mm dick; das an dem Untergrund angewachsene Ende besteht aus Natrolith, an dem mit kristallographiseh regelmáBiger Begrenzung Mesolith angewachsen ist und auf dem Mesolith ist wieder mit unregelmáBiger Begrenzung Natrolith angewachsen. Dieser Fundort ist der erste sicher bestimmte Mesolith-Fundort in Ungarn. Budapest, im Monate Januar 1911. Mineralog.-geol. Institut der tech- nischen Hochschule. 1 R. v. GöRGEY: Über Mesolith. Tschermaks Mineralogisch-petrographische Mitteilungen. XXVIII. 77. ANALYSE CHIMIOUE DUNE STILBITE ET DUNE CHABASITE TROUVÉES EN HONGRIE. Par: ALADÁR VENDL. Les deux minéraux analysés sont: 1. La stilbite (desmin) du Mont Csódi, des environs de Dunabogdány, décrite par M. A. Kocun; et 2. la cha- basie, dont les cristaux se trouvent dans les cavités de Vandésite d amphibole et a grenat de la carriére nommée cSátoross, prés de Somosujfalu (comitat Nógrád), étudiée par M. F. ScHAFARZzIK. Je dois exprimer ici mes remerciements á M. F. ScHAFARZIK gui m/a fait le plaisir de VanalySe en mettant cette cha- basie a ma disposition. La chabasie fut séparée des petits eristaux du guartz — gulelle ren- ferme — á Vaide de la ligueur de M. Thoulet. La guantité d"eau a été déter- minée par calcination. Voici les résultats trouvés djaprés les méthodes en usage ; Composition de la stilbite : EGE AN e o sze gő ző ef eze OSZÁS LOTTÓ ee tb, IZ Léz te OVE ta EPS AL REN HT a KK A AA EÁ evesek E EGEKTTE zak s vezztVOTV 4 TOl oteszzz te te babngza sespe data traces ELS SS éset E BZ TAT SOP A TA ALÓ E EN NR EBÉ At SS OS Tk e 997499 Ainsi : Constituants ] 99 Aeguival. en gr. reset ére] 99 des eguival. ya mesg ett áss 0"17 0:-0073 0:59 Úsz szerel vast 5":79 0"2887 1"2361 23"36 100"00 9: Ven ee SE 8"49 0-9401 76"05 OZ et leéetzés traces BAU Szi s ji 0888 12361 ! 100-00 BESTE KT ez 0":22 ou HOZ SB I 2855 1:2361 Crnet 9 ESZsez tet 37"55 2:4867 EL ÜN e zsét zzz az 19517 I — a Ű 99-72 ] J 1314 196 Composition de la chabasie : ÉS A BESE ET? UO Ve ALK EE (TAG Mao JAL HAZA EEG FAS E EBEÉ ZENE ése AZSÉBÉS ISAOS A EE E sees E ges ALADÁR VENDL ő 12299 4 Ez (01076 7-66 a traces 18-42 c traces AEK KON NT 22-32 c 995390 Constituanis ! 9 Aeguival. en gr. Aze pet statt 99 des eguival. ÜNK szet ss 0-91 "0394 "83 ÜK 0-08 0:0020 0-14 GŐ zzk ÉTE E D"4£. ] 072718 13946 1945 ; 100-C0 NVEG a ge traces re Vág 977 1"0819 77"58 Izz Me se traces VSZ ma, zi 53"27 1"3946 13946 100-00 BESZ Lee ee 7"70 ou SKONLS S laz 22 1:3946 ; I00£ODCA Et ; 3:2985 236:51 BEÓSZÜ ese 28-75 1:9039 136"51 ; HOZemi ezis Sz 4RB 2 J jeg ec ll édőszáet] j Budapest 1910. Institut min. nigues. et géol. de Vuniversité des sciences tech- DATEN ZUR KENNTNIS DER SILIKATSUHMELZLŐSUNGEN, Von Dr. C. NEUBAUER. Die hier besehriebenen Versuche habe ich im Sommer 1909 im mine- ralogischen Institute der Universitüt Wien angestellt, wo ich bei Herrn Prof. DoELTER physikalisch-ehemische Mineralogie und die Methoden der Petro- genese studiert habe im Auftrage meines Chefs Herrn Professors Dr. FRasz ScHAFARZIK. Es ist mir eine angenehme Pflicht beiden Herren meinen Dank auszusprechen, für ihre liebenswürdigen Unterstützungen, welche sie mir beim Ausführen meiner Arbeit zu teil kommen lieBen. Die untersuchten Silikatscehmelzlösüungen bestanden aus der gegenseitigen Lösung dreier Silikate. Die untersuchten Silikate sind : KAISi, O, , KAISi, Os , 85CaMgSi,0,3-15CaFeSi, Úg . Diese Silikate kommen auch als Minerale hüufig vor und sind unter den Namen Leuzit, Orthoklas und Diopsid bekannt. Die perzentuelle Zusammen- setzung dieser Silikate ist folgende : Name Formel Si0O, ! AL,O, ! Ga0 ] FeO ] MgO] KO Leuzit .. ... ... [/ KALS:,O, 55"12 ] 23"35 ] — — — 21:53 Orthoklas .. [/ KALSi Og 64":82 ] 18-31 — — — 16:87 Diopsid .. ... [[/da (Mg, Fe) Si.O,] 5452] — ] 225735] 434 [1579] — Die hergestellten und untersuchten Silikatsehmelzlösungen bestanden aus verschiedenen Mischungen dieser Mineralien. Ihre Verhültnisse in den versehiedenen Schmelzen waren folgende : Versuch Leuzit Diopsid ] Orthoklas Ia und Ib 70 15 j 15 ITa ama Tb 60 [7.257 [45 IIIa und IIIb 42:5 ] 42-5 15 IVa und IVb 25 60 ! 15 Va und VD 15 70 ! 15 Die, nach Angaben der obigen zwei Tabellen berechnete Zusammen- setzung der Schmelzen ist : 198 DI: C. NEUBAUER S30. UI ATTOL MNKZO CG0T HI EM NT ÉKSŐ [átt ESSSS Sb "Ia und Ib][ 56-49 19-09. [., 0-65 3:80 2:37 17:60 IIa und IIb] 56-43 16:75 105 6"34 3"95 15-45 IIIa und IIID [/ 56-32 12"67 1:85 10-77 6"71 11:68 IVa und IVb [/ 56-22 8:"58 DNG10 JI SS2 947 Tt Va und Vb]] 56-16 6:25 3"04 17"74 11-05 5"76 Wie es aus der zweiten Tabelle ersichtlich ist, ist das Verháltnis des Orthoklases in den Schmelzen bestündig dasselbe und nur das Verhültnis zwischen Leuzit und Diopsid veründert sich. Leuzit wurde zuerst von HAUTE- FEUILLE dargestellt (Compt. Rend. 90. 1880) durch Schmelzen der Kieselsáüre" mit einem Übersehusse von Aluminiumtrioxid in Kaliumvanadinat. ST. MEUNTIER erhielt kleine Leuzitkristalle durch Hinwirkung von Siliziumehlorid auf Aluminiumtrioxid bei Rotglut (Compt. Rend. 90. 1880). Durch Zusammen- sechmelzen der Bestandteile wurde Léuzit zuerst von Fovugué und MIicHEL-LÉwYy dargestellt (Ibid. 90. 1880). Die Ausscheidung des Leuzits aus Silikatschmelz- lösungen wurde von DoELTER und seinen Schülern beobachtet. Orthoklas wurde bisher ohne Zugabe fremder Agentien noch nicht dargestellt, auch wurde seine Ausscheidung aus künstlichen Silikatsehmelzen nicht beobachtet. Die Her- stellung des Diopsidcs auf künstliehnem Wege gelingt dagegen sehr leicht. Fovové und MicHEL-LÉwy, dann DoELTER, Vogr, Morozewrcz beobachteten in vielen Füllen das Ausscheiden des Diopsides aus Schmelzen. Bei meinen Untersuchungen habe ich mir zur Aufgabe gestellt festzustellen, welche Mine- ralien aus der Schmelze ausscheiden, dann die Ausscheidungsfolge und eine eventuelle Schmelzpunkterniedrigung. Hs ist mir aber auch gelungen einige weitere sehr wichtige Tatsacheén festzustellen, die ich beim Beschreiben der: betreffenden Versuche erwüáhnen werde. x Die beim Ausführen der Versuche, von mir benützte Methode will ich hier nicht eingehend besprechen, da die angewandte Methode die DoELrERsche war, die von ihm und seinen Schülern schon öfters besehriehen worden ist. Ich will nur ganz kurz bemerken, daB die geglühten, beziehungsweise gut getrockneten Agentien, in der entsprechenden Menge gut vermisecht in einem Gasofen von Leclerc-Fourguignon gesehmolzen wurden. In geschmolzenem Zustande wurde dann die Schmelze unter öfterem Umrühren durch zwei Stunden erhalten, wonach ich die Sechmelze langsam erstarren lie8b. Diese Abkühlung beanspruchte anfangs 24 Stunden, da aber die so erhaltenen Schmelzen sich als ungenügend kristallisiert erwiesen haben, wiederholte ich alle meine Versuche mit einer 32 stündigen Abkühlung. Die erhaltenen Schmelzen wurden dann unter dem Mikroskope untersucht. Die Bestimmun- gen der Schmelzpunkte, oder richtiger der Erstarrungspunkte geschahen mit DorurEgs Kristallisations-Mikroskop. i DATEN ZUR KENNTNIS DER SILIKATSOHMELZLÖSUNGEN. 199 Endlich will ich noch bemerken, dab ich bei der Beschreibung, die Schmelzen mit 24 stündiger Abkühlungsdauer mit cas, die mit 32 stündiger mit cbs bezeichnet habe. I. Versuch. Das angewandte Gemisch bestand aus 7090 Leuzit, 1590 Diopsid und 1590 Orthoklas, beziehungsweise aus einer dieser Zusammensetzung ent- sprechenden Mischung von Chemikalien. Die Zusammensetzung der Schmelze ist also : S10, Al, Os Fe0 CaO MgO KO 56-49 19-09 0-65 3-80 2-37 17-60 Die Schmelzen waren sehr viskos und erhielten im erstarrten Zustande sehr viele Poren. Schmelze cas bestand zum gröBten Teile aus Glas und erhielt nur kleine, nicht bestimmbare Mikrolithen, auBer einigen sehr kleinen Leuzit- kristallen. Die Schmelze cI. b; war dagegen besser kristallisiert. DLeuzit und Diopsid sind ausgesehieden. Das erste Ausscheidungsprodukt bildet Leuzit, dessen achteckige oder auch abgerundete Kristalle den gröBten Teil der Schmelze bilden. HBinschlüsse und Zwillingslamellen konnten nicht beobachtet werden. Der Diopsid, der das zweite Ausscheidungsprodukt ist, bildet keine vollstándig ausgebildete Kristalle. Die darin befindliechen Lücken sind mit Glas ausgefüllt, welehes zuletzt erstarrt ist, II. Versuch. Die Mischung bestand aus 6090 Leuzit, 25909 Augit und 1590 Orthoklas. Die Schmelzen waren ebenfalls sehr züáhflüssig, jedoch schon etwas weniger viskos. Die mikroskopische Untersuchung der Schmelze cb; bewies, da8 das erste Ausscheidungsprodukt wieder Leuzit ist, dessen schöne, gut ausgebildete und ziemlich groBe Kristalle meistens Glaseinschlüsse enthalten, und an welchen. mit Hilfe des Gipsblüttehens auch die Zwillingslamellen sichtbar sind. Der Diopsid und das Glas sind ganz ühnlich denen des I. Versuches. Bemerkenswert ist, dab bei dieser Schmelze auch Differentiation auftrat, indem in der oberen Hülfte der Schmelze mehr und gröBere Leuzitkristalle gefunden wurden als in der unteren: einzelne kleinere Partien bestehen sogar fast ausschlieBlich aus Leuzit. Diopsid daregen ist nur in der unteren Hülfte der Schmelze in gröberen Mengen vorhanden. Das Glas bildet sowohl in der leuzitreichen, als auch in der an Leuzitkristallen örmeren Hülfte nur einen kleinen Teil der Schmelze. 200 Dr: C. NEUBAUER III. Versuch. Die bei diesem Versuche angewendete Mischung entsprach für 42590 TLeuzit, 42:590 Diopsid und 1590 Orthoklas. Diese Mischung war schon viel leichter schmelzbar als die früheren und auch die Viskositát der Schmelze war bedeutend geringer. Beim Versuche cas zersprang zuerst der Tiegel, worauf ich natürlicen den Versuch unterbrechen muBte. Das so erhaltene Glas ist vollkommen durchsichtig und hellgrün gefárbt. Den Versuch wieder- holend erhielt ich eine etwas grünliche Schmelze, die ich im geschmolzenem Zustande leicht rühren konnte. Die mikroskopische Untersuchung ergab auch in diesem Falle ein negatives Resultat, indem sich die Schmelze für ungenü- gend kristallisiert erwies. Beim Wiederholen des Versuches mit lángerer Abkühlungsdauer erhielt ich eine dichte, ziemlich porenfreie Schmelze, welche, wie es sich bei der mikroskopischen Untersuchung zeigte, gut auskristallisiert war. Die Unter- suchung ergab Leuzit, Diopsid und Glas. Die Menge des ausgeschiedenen TDeuzits ist in dieser Schmelze schon betráchtlich geringer, als in den vor- her beschriebenen. Auch in der Gröbe und in Güte der Ausbildung bleiben die Leuzitkristalle denen des zweiten Versuches zurüeck. Der Durchschnitt dieser Leuzitkristalle ist meistens abgerundet und nur selten achteckig. Besonders bemerkenswert ist, dab neben den Leuzitkristallen, die Glasein- sehlüsse enthalten, auch solehe vorhanden sind, in denen neben Glas- einschlüssen auch Diopsideinsehlüsse gefunden wurden. Auffallend ist, dab die Oberfláche der Leuzitkristalle, welche nur Glaseinschlüsse enthalten, etwas korrodiert ist. Die Erklárung dieser interessanten Beobachtungen glaube ich in den Folgenden geben zu können. Im Verháltnis zum ternüren Eutektikum ist Orthoklas in geringster Menge vorhanden, da es auskristallisiert garnicht gefunden wurde. Das Butektikum Leuzit-Diopsid betrachtet ist wiederum LDeuzit im Überschusse, was die zuerst ausgeschiedene und nur Glaseinschlüsse enthaltende Leuzitkristalle beweisen. Als im Laufe der Leuzitausseheidung das Leuzit-Diopsid Butektikum erreieht war, folgte nicht die Ausscheidung des eutektisehen Gemisches von Leuzit und Diopsid, denm infolge der Viskositát fand eine Verzögeraung beim Hinstellen des Gleichgewichtes statt und die Leuzitausscheidung setzte sich fort. Dadurch entstand eine Über- sáttigung der Sehmelzlösung an Diopsid und als diese endlich aufgehoben wurde, schieden die jetzt im Überschusse vorhandenen Diopside aus. Die beim raschen Ausscheiden der Diopside freigewordene Schmelzwárme hat die Ober- fláche der schon vorhandenen Leuzitkristalle korrodiert. Als durch Ausscheiden des Diopsides das HEutektikum wieder erreicht wurde, folgte endlich die gemeinsame Ausscheidung von Leuzit und Diopsid. Die jetzt ausscheidenden TDeuzitkristalle konnten also Diopsidkristálchen einsechlieBen und damit sind die zwei verschiedenen Generationen des DLeuzits erklárlich, ebenso auch die korrodierte Oberfláche der DLeuzitkristalle erster Generation. Da8B unter den Ausscheidungen Orthoklas nicht aufgefunden wurde, zeigt, dab der Rest von DATEN ZUR KENNTNIS DER SILIKATSCHMELZLÖSUNGEN. 201 Deuzit und Diopsid mit dem gesammten Orthoklas zu Glas erstarrt ist, bevor noch das ternáre BHutektikum erreicht war. IV. Versuch. Das angewandte Gemisch bestand aus 2590 Leuzit, 6090 Diopsid und 1590 Orthoklas. Es war leicht in den Schmelzflu8 zu bringen und bildete eine ziemlich leichtflüssige Schmelze. Die Schmelze cacao glitt beim Abkühlen im unteren, kühleren Teile des Ofens, erstarrte daher rasch und bildete nur Glas. Dieses Glas ist aber undurchsichtig, nicht wie im vorigen Falle, wo das Glas vollkommen durchsichtig war. Auffallend ist, daB dieses Glas eine starke Differentiation zeigt, indem sich braune und grünlich-gelbe Streifen abwechseln. Die beim Versuch cbs erhaltene Schmelze ist dicht, von grünlich-grauer Farbe, und die kristallinisehe Struktur ist schon mit freiem Auge gut sichtbar. Wie es die mikroskopische Untersuchung ergab, begann auch bei dieser Schmelzlösung die Ausscheidung mit DLeuzit, dessen Kristalle aber kleiner und aueh weniger sind als in der vorigen Schmelze. In ihren mikroskopi- schen Higenschaften gleichen sie aber völlig denen, der bisher besprochenen Schmelzen. Die Leuzitkristalle sind in Diopside eingeschlossen, deren Ausscheidung also spáter begonnen hat. Es láBt sich auch in diesem Falle folgende Aus- seheidungsfolge mit Sicherheit bestimmen: Zuerst schied Leuzit aus, dann das eutektische Gemenge von Leuzit und Diopsid, bis endlich der letzte Rest der Schmelzlösung infolge der, sich fortwáhrend vergröbBeruden, Viskositüt glasig erstarrte. V. Versuch. Beim Ausführen des Versuches cas zersprang der Tiegel und lieferte daher nur Glas, wáhrend sich die Schmelze cb, als gut kristallisiert erwies. Die hergestellte Schmelzlösung bestand aus 1590 Leuzit, 7090 Diopsid und 1590 Orthoklas. Das erhaltene Glas ist grünlich-braun und in Splittern durch- sichtig. Die kristallisierte Sehmelze ist vollstándig porenfrei, von grünlich-grauer Farbe. In geschmolzenem Zustande war die Schmelzlösung sehr leichtflüssig. Die mikroskopische Untersuchung des daraus hergestellten Dünnschliffes ergab sehr wicbtige Resultate. Der Leuzit, der in allen bisherigen Schmelzen das erste Ausscheidungsprodukt bildete, kommt ziemlieh spürlich vor und der Diopsid ist entschieden zuerst ausgeschieden aus dieser Schmelzlösung. Die Kristalle des Diopsides erreichen eine GröBe von 5 mm. Im Vergleiche zum eutektisehen Gemenge ist also in dieser Lösung der Diopsid im Über- sehusse, wührend der Leuzit als eutektisehes Gemenge mit Diopsid zusammen ausschied. Daher sind alle Leuzitkristalle in (Gesellschaft kleinerer Diopside zu finden. Die groBe Menge des Glases, im Vergleiche mit der Menge des eutektiscehen Gemisches beweist, da8 bald nach Erreichen des Eutektikum die Schmelze glasig erstarrte. 202 Dr: C. NEUBAUER Es kann also festgestellt werden, da8$ das Eutektikum DLeuzit-Diopsid, bei Anwesenheit von 1590 Orthoklas, zwischen den Verhültnissen 60 : 25 und 70:15 liegt, jedenfalls náher zum ersteren als zum letzteren, da beim IV. Versuch nach Ausscheidung von wenig Leuzit das Eutektikum erreicht wurde, wührend bei der Schmelze V das Hutektikum erst nach Ausscheiden von ziemlich viel Diopsid erfolgte. Diopsid, der bisher nur in sehr unvollkommenen Kristallen auftrat, biidet in dieser Schmelze sehr gute Kristalle, die von ausgeprágter Zonal- struktur sind. Daraus können wir schlieBen, daB8 die Kristallisation schon bei einer relativ kleinen Übersüttigung anfing.! j Betrachten wir die Resultate der ausgeführten Untersuchungen, so füllt alsogleich auf, dab aus den Schmelzlösungen von Leuzit, Diopsid und Orthoklas nur die zwei ersten Silikate ausgeschieden sind, wáhrend Orthoklas in keinem Falle auskristallisiert vorgefunden wurde. Die Ursache dieser Tatsache suche ich darin, da8 der Orthoklas wegen seiner geringen Menge — jede Schmelz- lösung erhielt nur 1590 Orthoklas — im Vergleiche zum ternáren Hutektikum in kleinster Menge vorhanden war, und daher den zuletzt auskristallisieren- den Teil der Schmelze gebildet hatte, da seine Ausscheidung nur nach Erreichen des ternüren Hutektikums anfangen hütte können. Durch die fort- sechreitende Kristallisation des Leuzites und Diopsides vergrölerte sich fort- wáhrend die Viskositát und daher auch die Übersüttigung der Sechmelze, teils durch das Sinken der Temperatur, teils aber durch die gröbere Viskositát der orthoklasreicheren Sehmelzlösungen. Auf diese Weise erstarrte die Schmelz- lösung zu Glas bevor noch das ternüre Hutektikum erreicht wurde. Bei den ersten vier Versuchen war die Kristallisationsfolge: Leuzit, Deuzit und Diopsid, wáhrend der Rest zu Glas erstarrte. Beim fünften Ver- suche fing die Ausscheidung mit Diopsid an, worauf das eutektische Gemisch von Diopsid und Leuzit erfolgte, bis der Rest ebenfalls zu Glas erstarrt war. Daraus konnte die ungefáhre Lage des Leuzit-Diopsid Hutektikums festgestellt werden. Beim dritten Versuche wurde die Ausscheidungsfolge durch die Über- süttigung der Schmelzlösung etwas kompliziert, entspricht aber, ebenso wie alle anderen, den physikalisch-chemischen Gesetzen. Schmelzpunktbestimmungen. Bei meinen Versuchen habe ich DoELrrEgs bewáhrte optische Methode angewendet. Den von mir benützten Kristallisations-Mikroskop hat DOELTER in den Sitzungsber. d. k. Akad. d. Wiss. in Wien, math.-naturw. KI. CXVIII. 1909 beschrieben. DoELTER hat seine zahlreichen allgemein anerkannten Mineral-Schmelz- punktbestimmungen nach der optisehen Methode ausgeführt und gelangte zu sehr guten übereinstimmenden Resultaten. Anders verhült sich die Sache bei der Untersuchung von einem Gemische verschiedener Silikate, da diese einen 1 Vocr, J. H. L.: Tscherm. min.-petr. Mitt. XXIV. 483. DATEN ZUR KENNTNIS DER SILIKATSOHMELZLÖSUNGEN. 203 charakteristisehen Sehmelzpunkt garnicht besitzen können. Das Schmelzen des Gemisches fangt beim Schmelzpunkte des niedrigst sehmelzenden Minerals an, und wird beendet bevor noch der Schmelzpunkt des am sehwersten sehmelzenden Minerals erreicht wird, da die schon geschmolzenen Minerale lösend auf die noch ungesehmolzenen einwirken. Dadurch wird DOoELTERS Behauptung erklürlich, da8 der Schmelzpunkt einer Silikatsehmelzlösung das arithmetische Mittel der Sechmelzpunkte, der in der Sehmelzlösung teilnehmen- den Komponenten ist. Ebenso finde ich ganz natürlich, da8B die Bestimmun- gen auf diese Weise ausgeführt, keine Schmelzpunkterniedrigung aufweisen können. Zu richtigen Resultaten können wir nur dann gelangen, wenn nicht die beim Schmelzen, sondern die beim Erstarren auftretenden FErscheinungen geprüft werden. Auch DoELTER und seine Schüler haben beobachtet, dab die Kristallisation bei einer niedrigeren Temperatur anfangt als das Schmelzen. Zum Messen der Temperatur diente ein LE CHATELTrERSeher Pyrometer, dessen Angaben durch den Sechmelzpunkt des Goldes (10639 C. nach HOoLBoRN) kontrolliert wurden. Die Ánderung der Temperatur geschah mit einem Wider- stande auf der Weise, dab die Temperaturánderung ungefáhr 109 C. in der Minute betrug, in der Náhe des Schmelzpunktes sogar nur 27—39. 4. Versuch. Es wurde die Schmelze IIb angewendet : 12059 Die Kanten beginnen sich zu runden. 12309 Einzelne Teile flieBen tropfenartig zusammen. 12607 Es bilden sich mehr und mehr Tropfen. 12759 Der gröBte Teil ist geschmolzen. 12907 Alles vollkommen geschmolzen. 1290-—-11707 Abkühlung. 11709 Beginn der Kristallisation. 11609 Die Erstarrung sehreitet vor. 10807 Die ganze Schmelze ist erstarrt, gröbtenteils glasig. Das Schmelzen fing also bei 12059 an und war bei 12907 beendet. Die Kristallisation hatte bei 11707 ihren Anfang genommen. 2. Versuch. Bei diesem Versuche wurde der Schmelzpunkt der Schmelze IIIL bestimmt. Der Verlauf des Versuches war folgender : 11959 Beginn des Schmelzens. 121097 Die Kanten sind abgerundet. 12309 Das Schmelzen sehreitet vor, 12507 Tropfenbildung. 12609 Fast alles ist gesehmolzen. 12709 Alles ist gesehmolzen. 204 DZ C. NEUBAUER 127097—11307 Abkühlung. Die Schmelze ist ganz flüssig. 11259 Beginn der Ausscheidung. 11259— 10409 Verlauf der Ausscheidung. Bei 104097 C. ist schon alles erstarrt. Bei 11959 fing also das Scehmelzen an und war beendet bei 12709. Die Ausscheidung begann bei 11259 C. 3. Versuch. Es wurde die Schmelze IVbD angewendet : 11909 Beginn des Schmelzens. 12109 Die Kanten sind abgerundet. 12309 Tropfenbildung. 12459 Gröbtenteils gesehmolzen. 12559 Alles ist flüssig. 12559—-109097 Verlauf der Abkühlung. 10909 Beginn der Kristallisation. 10909—-101597 Verlauf der Kristallisation. Bin Teil der Schmelze er- starrt glasig. 10159 Alles ist fest. Bei diesem Versuche begann also das Schmelzen bei 11909 und war beendet bei 12559. Die Kristallisation begann bei 10907 C. 4. Versuch. Es wurde die Schmelze Vb angewendet : 12059 Die Kanten runden sich ab. 1225" Hinzelne Tropfen bilden sich. 12359 Fast alles ist gesehmolzen. 12459 Alles ist geschmolzen. 1245—11159 Abkühlung. 11159" Beginn der Kristallisation. Aus der Schmelze scheiden Diopsid- kristalle aus, die sehr rasch anwachsen. 11159—10852 Die Abkühlung in diesem Temperaturintervalle dauerte 19 Minuten. Die GröBe der in diesem Zeitraum sich bildenden Diopsidkristalle wurde mit einem Okularmikrometer gemessen. 10507 Die Schmelze ist ganz erstarrt. Das Schmelzen geschah also zwischen 12057 und 12459. Die Kristalli- sation hatte bei 11159 angefangen. x DoELTER hat die Schmelzpunkte der bei meinen Versuchen angewen- deten Mineralien folgend bestimmt (Tscherm. min.-petr. Mitt. 1903) : Leuzit 78 set Es 0 agáát to 440 ÍZ Diopsid ev LAZA VES SEEN 12559 Orthoklas .. HE st TOR s le Ez MUNJOS DATEN ZUR KENNTNIS DER SILIKATSCHMELZLÖSUNGEN. 205 Betrachten wir die Ergebnisse meiner Untersuchungen, mit Rücksicht auf DoELTrERs Bestimmungen, so föüllt vor allem auf, dab der Anfang des Schmelzens ungefáhr mit dem Schmelzpunkte des Orthoklases zusammenfüllt, wührend das Beenden des Vorganges, bei einer Temperatur vor sich geht, welche mehr oder weniger dem arithmetisehen Mittel der drei Schmelzpunkte entspricht. Diese Tatsache darf aber keineswegs als Grund dafür angesehen werden, daB bei Silikatsehmelzlösüungen keine Schmelzpunkterniedrigung auf- treten würde; die Erklárung dafür habe ich schon früher gegeben. Ich bemerke noch, dab ich den Schmelzpunkt des Orthoklases eigentlich garnicht in Betracht nehmen hütte können, da bei meinen Versuchen Orthoklas nicht auskristallisiert ist und nur Glas bildete, das Glas áber in physikalischem Sinne gar keinen Schmelzpunkt besitzt. leh habe dies auch nur darum getan, da ich vorausgesetzt habe, dab das Flüssigwerden des Orthoklasglases (nur durch Verminderung der Viskositát und nicht durch Sckmelzen) ungefáhr bei selber Temperatur vor sich geht als das Schmelzen. Nehmen wir aber anstatt des Scehmelzungsvorganges, die Kristallisation in Betracht, so bemerken wir allsogleich, dab ausnahmslos alle (Gefrierpunkte niedriger sind als die Sehmelzpunkte der Komponenten. Da es nicht voraus- zusetzen ist, dab die betráchtlicehe Hrniedrigung des Schmelzpunktes allein der Überkühlung zuzusehreiben ist (umsoweniger, da Versuch IV nur einen kleinen Überkühlungsbeweis geliefert hat), ist das ein neuer Beweis für die Schmelzpunktserniedrigung der Silikatschmelzlösüngen, was J. H. L. Vor und auch andere schon so oft ausgesprochen haben. Die Schmelzpunkterniedrigung ist bei der Sehmelze IVbD am bedeu- tendsten und dies beweist auch, dab die Schmelzlösung dem Eutektikum am nüchsten liegt. Beim Beschreiben des Versuches 4 wurde schon erwühnt, dab das Anwachsen der Diopsidkristalle auffallend rasch geschah und ich daher Messungen gemacht habe um die Kristallisationsgesehwindigkeit des Diopsides festzustellen. Die GröBe der in 19 Minuten auskristallisierten Diopside wurde an 21 Kristallen mit Hilfe des Okularmikrometers bestimmt und für 019 0-39 mm gefunden, das einer Kristallisationsgesehwindigkeit von 0-01- 0702 mm per Minute entspricht. Diese Kristallisationsgescehwindigkeit ist gerade die zehnfache der von DoELTER bestimmten. Dies beweist nicht die Unrichtigkeit Dozrregs Angaben, sondern nur, dab unter günstigen Ver- hültnissen Augitkristalle von 10-20 mm Lönge nicht in 200, sondern schon in ungefáhr 20 Stunden auskristallisieren können, was auch schon VogGr be- hauptet hat. Damit stimmt auch überein, da8 in der Schmelze IVb Diopsid- kristalle von 5- 6 mm Lönge ausgeschieden sind, obwohl die Kristallisation nur in einem Teile der 32 stüadigen Abkühlung stattgefunden haben kann. Budapest, 1910. Mineralog.-geolog. Institut der technisehen Hochschule. MITTEILUNGEN A, D. FACHSITZUNGEN DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 7. Dezember 1910. 1. P. TRErrz, berichtet über die im Sommer 1910 in Stockholm abgehaltene H.internat. Agrogeologenkonferenz. In derselben gelangten die Er- gebnisse der neueren Richtungen der Bodenuntersuchung zur Geltung und es ver- bündeten sich Lünder mit ühnliehem geologisehen Bau und gleichem Klima um die sowohl theoretisch, als auch praktisch, d. i. wirtschaftlich wichtigen Fragen der Bodenkunde nach einheitlichen Plánen anzufassen und die Resultate der gemein- samen Arbeit 1914 der III. Agrogeologenkonferenz in St.-Petersburg vorzulegen. Die Fachleute der nordisehen Lünder, Finnland, Schweden, Norwegen, Düönemark, Norddeutsehland, Niederlande, England stellen die erste Kommission dar. Die zweite, aus den Agrogeologen von Ungarn-Kroatien. Böhmen, Mühren, Schlesien, Galizien, Bukowina, Niederösterreich, Rumiünien, Serbien und SüdruBland bestehend, ist zur Zeit noch im 6 Entstehen begriffen. Zum Prüsidenten der internationalen Chemikersektion wurde Prof. A. v. "SIGMOND in Budapest erwühlt. Sodann bespricht Vortragender den geologisehen Bau von Sehweden und die schwedischen, sowie norddeutschen Náhrbodentypen. Er hebt hervor, dab das Klima von Norddeutsch- land und Sechweden von dem unseren bedeutend abweicht, daB sich ferner den norddeutsechen und schwedischen ühnliche Náhrböden bei uns nur im Hochgebirge finden. Die schwedische und deutsche Agrikultur kann uns keine Fingerzeige geben, in Ungarn muB man die für die Landwirtschaft wichtigen Fragen aus eigener Kraft, ganz selbstándig lösen. 2. TH. KoRmos legt eine neue Schildkrötenart aus dem SüB- wasserkalke von Süttő vor. Dieser Kalk ist auf Grund der darin vorkom- menden Reste von Rhinoceros antigvitatis, Cervus elaphus als jung-pleistozün be- kannt, doch kommen darin — wie sich jüngst zeigte — auBer Formen der külteren Klimazonen auch solche vor, deren nahe Verwandte heute im Süden Europas, sowie in Nordafrika leben. Hierher gehören mehrere Schnecken, ferner Telphusa, fluviatilis, welcher Krebs von I. LŐRENTHEY entdeckt wurde und schlieBlich die vorgelegte Schildkröte, die Vortragender zu Ehren des bedeutendsten Zoologen Ungarns L. v. MÉHELY Chlemmys Méhelyi benennt. Hierauf führt KoRMmos aus, daB die süd- lichen Formen des Kalkes von Süttő unter dem Schutze von Thermen aus dem subtropischen Pliozün zurüeckgebliebene Relikte sind. 3. M. Lőw spricht über Myargirit von Nagybánya. Siehe diese Zeit- sechrift, Bd. XL. Heft 11—12. 4. 0. KapIé sehlieBlich legt einen wunderbaren Rhinocerosschüdel von Ujlót vor. Es handelt sich wahrscheinlich um Rh. Mercki), der Rest gelangte aus Sand- stein zutage. MITTEILUNGEN A, D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 207 4. Dezember 1410. 1. TH. KoRmos sprach über die pliozüne Wirbeltierfauna von Polgárdi (Siehe dieses Heft S. 171—189). FR. SCHAFARZIK fragt, wie das gemeinsame Vorkommen der Formen mit ver- sechiedener Lebensweise zu erklüren ist. TH. KoRmos bemerkt hierauf, daB sich die Fauna eigentlich auf einem sekun- düren pliozánen Fundort befindet und durch Wasser in die Höhlungen gelangt ist. Woher, das lüBt sich heute noch schwer feststellen, soviel ist jedoch sicher, daB die Knochen nicht weit durch Wasser befördert wurden, da sich an ihnen keine Abgerolltheit zeigt. L. v. Lóczy gibt seiner aufrichtigen Freude darüber Ausdruck, daB die Reichs- anstalt wüihrend eines Jahres — seit der Zeit, wo Lóczy die erste Kunde von den Knochen brachte — in den Besitz einer so práchtigen, reichen, wohlgeordneten Sammlung gelangte. Es würe verfrüht sich jetzt mit der Frage befassen zu wollen, wie die in Rede stehende Ablagerung entstand, auch will er daraus keine weit- greifenden Schlüsse ziehen und erwühnt blo8, da8 er bei Baltavár áhnliche Ver- háltnisse beobachtete, mit dem Unterschiede jedoch, dab die Knochen dort nicht in Felsenhöhlungen vorkommen. Bei Baltavár erhebt sich die Böschung, in welcher sich beim Einschnitt eines Weges die Knochen fanden, aus pleistozánem Schotter. 2. A. VENDL berichtete über die Ergebnisse der mineralogisech-petrographi- sehen Untersuchungen an den von L. v. LóczYv, bezw. P. TRErrz erhaltenen 10 Sand- proben, welche SvEN HEpIN 1899, 1900 und 1901 in der Wüste Takla-makan, am Tarimflusse, in der Gegend von Lop-nor und in der Wüste Gobiin Asien sammelte. Er stellte in den Sanden mehrere Minerale fest, die einesteils mineralogisch, anderes- teils aber hinsichtliech der Herkunít der Sande interessant sind. In den Sanden herrschen die Minerale des Grundgebirges vor, sozusagen akzessorisech treten auBer- dem auch die für die Kontaktmetamorphen und pneumatolitisehen Regionen charak- teristischen Minerale auf. Die Arbeit wurde im mineralogiseh-geologischen Institut der techn. Hochschule in Budapest ausgeführt und erhielt Vortragender das Material durch Vermittlung des Herrn Prof. FR. SCHAFARZIK. Die Arbeit wird demnüchst in ihrem ganzen Umfange im Földtani Közlöny erscheinen. 4. Jünner 1911. E. Noszxky spricht über die Eruptivgesteine des Mátragebir- ges. Die Eruptivgesteinejdes Mátragebirges lagern den untermediterranen Schich- ten auf, unter denen am Fube des E-lichen Mátragebirges ültere mergelige Schich- ten zutage treten, die wahrscheinlich oberoligozün sind. Aus den oberoligozünen Schichten erheben sich einige karbonische Schollen, die den W-Auslüufer des Bükkgebirges bilden. Im W-lichen Mátragebirge wieder finden wir eine junge Bucht, welche zu Ende des unteren Mediterrans entstanden ist und durch ober- medíiterrane und sarmatische Schichten ausgefüllt erscheint. Die Tuffe und Breccien des Mátragebirges lagern auf Sehliermergeln und werden durch Leithakalke be- deckt, so daB ihr Alter genau zu bestimmen ist. Die Sehliermergel weisen jedoch gegen E, bezw. S eine ganz andere Fazies auf, als im W, im Komitat Nógrád, wo sie sich auf Grund ihrer Fossilien gut mit dem Sehlier von Ottnang parallelisieren lassen. Hier treten sie námlich in Form von tonigen, auf Tiefsee deutenden Mer- geln (mit Spongiennadeln), sowie von strandnahen Cardien- und Corbula-Sanden auf. In den Grundschichten des Mátragebirges ist die auf einer langen Strecke aufgeschlossene Kohle von Wichtigkeit, die ühnlich wie in Nógrád der unteren 208 MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. Rhyolithtuffsehicht auflagert. Darüber finden sich jedoch statt der Hangendschich- ten von Nógrád lediglich die der tieferen Fazies entsprechenden tonigen Mergel. Die Kohle ist schieferig und von minderer Oualitüt, auBerdem fállt sie steil gegen das Gebirge ein und wird der Abbau auch dureh Störungen sehr erschwert. Die Eruption sehritt mit einem michtigen Tuff- und Breccienregen, sowie DLavaergüssen einher. Vermengt mit den Pyroxenandesittuffen finden sich weit verbreitet Rhyolittuffe mit Pyroxenandesit-Lapilli, besonders im B-lichen (jedoch auch im W-lichen Mátragebirge und auch diese werden durch Obermediterran überlagert. Die jüngste Rhyolitheruption aber findet sich im §-lichen Mátragebirge, wo sie die Pyroxenandesite durchbricht und dieser Ausbruch kann mit den Rhyo- litheruptionen des Bükkgebirges parallelisiert werden, die bekanntlich sarmatisch sind. Die Lavaströme und Tuffdecken sind gegen das Alföld geneigt"und bedecken groBe Gebiete. Der Ausbruch entspricht im groBen Ganzen einer W—E-lieh gerich- teten Vulkanreihe und erfolgte an Spalten, die aus dieser Reihe gegen S streichen. Kleinere Klüfte gibt es jedoch auch an der N-Seite, in welehe das Magma eben- falls eindrang, jedoch nicht zutage drang, sondern erst spüter durch die Erosion aufgeschlossen wurde, Diese kluftausfüllenden Günge und Gangsreste treten stellen- weise in malerischen, aus wagerechten Süulen bestebenden Wünden empor, welche von den Archüologen als Mauern betrachtet worden sind. Die Archáologen vermuten übrigens auch heute im XX. Jahrhundert noch auf jedem Berge Burgen und deu- ten alles alles als Menschenwerk. Die postvulkanischen Wirkungen offenbaren sich stellenweise in Vererzungen, ferner Kaolinisierung und Alunitisierung; bedeutender waren jene geyserartigen Erscheinungen, deren Spuren in den mannigfaltigen ver- kieselten Gesteinen und Hydroguarziten erhalten sind. Die Schlu8Bakkorde der einst so bedeutenden vulkanischen Tütigkeit sind heute die Kohlensüureexhalationen, denen die verbreiteten Süáuerlinge (aCsevicen) ihr Dasein verdanken. L. v. Lóczy bemerkt, da8 sarmatische Konglomerate auch in der weiteren Umgebung von Budapest, so bei Szokolyahuta in gro8er Verbreitung auftreten. Im Bakony tritt der untermeditterane Schotter auf, bei Herend aber postmediterraner Schotter mit Hölzern. Sonstigie Fossilien finden sich kaum. Er fragt Vortragenden ob es ihm gelang, das Alter genau festzustellen. E. Noszxky erwidert, da8 ihm dies auf Grund von Fossilien nicht gelang. FR. SCHAFARZIK zollt Vortragenden für seine fleiBige und ausführliche Arbeit volle Anerkennung, nur möchte er der Erkláürung der beobachteten Daten, bezw. der Aneinanderknüpfung derselben einige Bemerkungen hinzufügen. Vortragender will die SE-licn von Nagybátony sich erhebenden und in Form von Kegeln auf- tretenden stockartigen Pyroxenandesitmassen, aus denen in radialer Richtung schmale Gesteinsgünge ausgehen als einen Lakolith auffassen, was jedoch mit dem Auftreten und der petrographischen Beschaffenheit des ganzen um Nagybátony auftretenden Eruptivum nicht in Einklang gebracht werden kann. Wohbl ist es wahr, dab der besagte Doppelkegel aus dichtem Andesit besteht, der Kamm des S-lich von diesen sich erhebenden Ágasvár jedoch weist bereits reich- lith Lavaströme und Tuffe derselben Eruption, as unverkennbare Zeugen der Effusion und Explosion des Magmas. Kurz, das ganze besprochene Gebiet entspricht dem Rest eines einheitlichen Stratovulkans, dessen zentrale Kraterausfüllüungen gerade in den vorerwáhnten Stöcken kenntlich sind. Der W—E-lich streichende Kamm des Ágasvár bildet einen Schnitt des műch- tigen W-lichen Pyroxenandesitausbruches der Mátraspitze, welche mit ihrem steilen inneren (N-lichen) Abhang und ihrer sanften áuBeren (S-lichen) Lehne an den Mte Somwmma des Vesuvios erinnert. Der Ágasvár besteht aus mehreren Lava- und MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 209 mehreren zwischengelagerten Tuffschichten. Er fand gelegentlich einer Exkursion nicht weniger als vier Lavaströme und zumindest fünf Tuffschich- ten, deren jede einzeln etwa 15—30 m michtig ist. In derselben Ausbildung dürfte der Mantel des Kegels den zentralen Krater auch im N, E und W umgeben haben, doch wurde derselbe hier durch die Erosion bereits bis auf das untermediterrane Grundgebirge abgetragen. Hier scehneiden nun die Flüsse ihre Bette ein und schlieBen dadurch jene prüchtigen Dykes auf, die aus dem zentralen Teile des Vulkans aus- strahlen. Das Gestein derselben ist ebenso wie in anderen vulkanisehen Gebirgen (Euganeen, AÁtna, Cserhát u. a.) meist in horizontale Süulen abgesondert. SchlieBlich gibt er seiner Freude darüber Ausdruck, da$ Vortragender das Alter des Pyroxenandesitausbruches, im Binklang mit den Beobachtungen im Cserhát, ebenfalls zwischen das untere undobere Mediterran stellen konnte. ü 0. Kapió berichtet über jene Grabungen, welche er im verflossenen Sommer in den Höhlen des Bükkgebirges veranstaltetes Im Laufe seiner Forschungen stieB er in der Puskaporosi-Höhle auf diluviale Artefakten, die an jene aus der Szeleta- höhle erinnern. Die Ausgrabung dieser Felsnische wird im kommenden Sommer durch die Höhlenforschungskommission besorgt werden. TH. KoRmos bespricht die Fauna der Puskaporosi-Höhle. Dieselbe verweist auf einstige Tundren im Bükkgebirge, auf welchen samt den Urmenschen vom N herabgezogene arktische Tiere lebten. Bine áhnliche Fauna fand weil. S. RorH in den Höhlen von Oruzsin und Novi. Die Puskaporosi-Höhle bezeichnet also gegen- wártig das S-liehste Vorkommen von Tundrentieren, von denen einzelne auch heute noch in Ungarn leben, wáhrend die charakteristisehesten nur mehr in N-Sibirien, im Uralgebiete und Nordamerika vorkommen. 25. Jünner 1911. E. HILLÉBRAND berichtet über den Fund vin Urmenschenknochen in der Balla-Höhle des Bükkgebirges. Die ersten Spuren des Ur- menschen in Ungarn fanden sich 1891 in Form von Artefakten bei Miskolcz, welche in die Hünde 0. HERMANs gelangten. Seither wurden die Höhlen der Umgebung von Miskolcz durchforscht, die eine reiche Fülle von Palüolithen, bisher jedoch keine Menschenknochen lieferten. Im Sommer 1909 sechloB sich Vortragender den Forschungen 0. KaApió an und machte Probegrabungen in den Höhlen in der Um- gebung der Szeletahöhle. So gelangte er in die Balla-Höhle, die bei der Ortschaft Répáshuta drei Stunden weit von der Szeletahöhle in 53 m Höhe über der Talsohle liegt. Die Ausfüllung der Höhle besteht zu oberst aus braunem Humus, worunter eine hellgelbe Tuffsechicht folgt, welche die tiefste Bildung des Alluviums darstellt. Die darunter folgenden gelblichen, steintrümmerigen Lagen erwiesen sich nach den neuesten Untersuchungen — auf Grund der darin vorkommenden Nagetier- fauna — als diluvial. In dieser Schicht fand Vortragender im Sommer 1909 in vollkommen ungestörter Lagerung in 1 m 30 em Tiefe Kinderknochen. Im folgen- den Sommer veranstaltete 0. Kapió in der gegenüber liegenden Puskaporosi-Höhle Grabungen, in welcher Höhle sich dieselbe Nagetierschicht fand, u. zw. in ebenfalls diluvial aussehendem gelben Tone, unter welchem aus einer ühnlichen Bildung Paláolithe von Solutréen-Tipus zutage gelangten. TH. KoRmos, der sich damals gerade mit Nagetieren befab8te, bestirnmte die Fauna der Puskaporosi-Höhle als diluvial. Vortragenden fiel hierauf die Áhnlichkeit dieser Fauna mit jener aus der Balla-Höhle auf und sechloB er hieraus auf das diluviale Alter der Kinderknochen. Vortragender besuchte hierauf in der Gesellschaft von O. Kapió und TH. KoRMmos Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 14 210 MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. die Balla-Höhle neuerdings. Die Exkursion war von vollem Erfolg gekrönt, indem auch 0. KaApió und TH. KoRmos das diluviale Alter der Schicht bestátigten. Hierauf deuten nach Vortragendem folgende Umstánde: 1. Die Knochen lagen in ganz ungestörter Schicht. 2. Auch die petrographische Beschaffenheit der knochenführen- den, gelben, steintrümmerigen Schicht spricht für Diluvium. 3. Das diluviale Alter der Begleitfauna, welche die Kinderknochen in 30 cm Michtigkeit bedeckte. 4. Der Umstand, dab die von 0. Kapió entdeckte Nagetierfauna der Puskaporosi-Höhle, welche mit jener aus der Balla-Höhle ident ist, mit Paláolithen zusammen vor- kommt. — Was die. Knochen selbst betrifft, so sind dies Knochen eines ungefáhr cin Jahr alten Kindes. Der Typus derselben entfállt in den Variationskreis des heutigen Menschen, d. i. wir haben es mit Homo sapiens zu tun, wie dies bei dem oberdiluvialen Alter der Schicht nicht anders zu erwarten war. Jedenfalls ist es interessant, da8 die Knoehen eines so jungen Individuums den Fossilisationsprozess aushielten. 0. Kapió bemerkt, da8B er das den Knochen angehaftete Material sah und dasselbe mit der diluvialen Schicht der Höhle übereinstimmend fand. Auch zeigte sich bei der spüteren Grabung entsechieden, da8 die Knochen in einer ungestörten Sehicht lagerten. A. Tökök drückt seine Freude darüber aus, dab es nunmehr gelang, das Ziel zu erreichen. Es ist keine alltügliche Frscheinung, daB sich dort, wo Steingerüte vorkommen, auch Knochen finden. Im Laufe der Jahrtausende pflegt sich dies jedoech immerhin so auszugestalten, da ja dort, wo heute ein Wohnort ist, morgen allen- falls eine Begrábnisstütte sein kann. Der vorliegende Schüdel ist ein wahrer Schatz der Anthropologie umsomehr, als auch der Unterkiefer erhalten ist. Dieser Unter- kiefer stellt einen anderen Typus dar, als die Schüdeldecke. Sehr wichtig sind die Gegensütze an dem Schüdel: die steil aufsteigende Stirn des Homo sapiens und das Fehlen des torus orbitalis, ferner der Umstand, daB die Stirnlinie und Gesichts- linie nicht gerade ist. Sehr interessant sind auch die Schenkelknochen, da sie von denen eines heutigen Kindes in nichts abweichen. Interessant ist ferner der Kinn- ladenflügel, welcher nicht jenen bestialen Typus aufweist, wie der Schüdel von Mawmer. Wichtig wird das Studium der Innenwandung des Schüdels sein, das das- selbe auch auf die Intelligenz Licht werfen dürfte. Tu. Kokgmos gibt über die von ihm untersuchte Fauna der Balla-Höhle Autf- klürung. Es ist eine Tundrenfauna wie sie nicht nur im cberen, sondern auch im unteren Pleistozün vorkommt. Er bestimmte Reste vom Renntier, Lagomys, Polar- fuchs und der Ratte, wovon zwei Arten auch heute noch leben. Die Fauna ist entschieden arktisch. ; A. TöRöKk legt noch dar, daB sich die Frage des diluvialen Menschen immer mehr verwickelt. Seit SCHWALBE unterscheidet man Homo diluvialis primigentus und Homo diluvialis sapiens. Nach Ruror ist der Schüdel von Gallé der ülteste, der hier vorgelegte aber ist jünger als alle anderen. Nach den Gesetzen der Pliylo- genie sollte der ülteste Schüdel die bestialsten Merkmale aufweisen, doch bildet der Schüdel von Gallé hierin eine Ausnahme, indem dieser nicht von Neandertaler, sondern von jüngerem Spyer Typus ist. — Der anrüchige Schüdel von Nagysáp wurde von M. v. HANTKEN in typischem diluvialen LöB gefunden, welcher auch nach J. v. SzaBó unberührt wahr. Diese Annahme erwies sich spüter als irrig, indem man in nüchster Náhe der Fundstelle des Schüdels im LöB eine Eisen- sehnall: fand. Nun haben wir aber doch diluviale menschliche Reste. Endgiltig darf der Schüdel noch nicht beurteilt werden, da ein Süuglingsschüdel stets einen etwas höheren Typus aufweist als ein erwachsener. MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 211 D. DicENTY spricht über den Zusammenhang zwischen der mechanischen Zusammensetzung und der Wasserkapazitüt des Bodens, d. i. über phylloxerafreie Böden. Er legt dar, da8 die Wasserkapazitát des Bodens mit dem Gehalt an feinen Teilen (Ton -4- Schlam -- fein- ster Staub) bestündig anwichst. Doch ist diese Zunahme nicht proportionell, son- dern richtet sich zur Hülfte nach einer zunehmenden, zur Hülfte aber nach einer abnehmenden Reihe. Der Grund hierfür liegt darin, dab zwar sowohl die feinen Teile, als auch die gröberen Körner ihre eigene wasserbindende Fühigkeit besitzen, diese jedoch in hohem MafBe beeinfluBt wird, je nach der mechanischen Zusammen- setzung des Bodens. Die Erhöhung der Wasserkapazitáüt mit den feinen Teilen kann auf empirischem Wege leicht zusammengestellt werden, so daB also aus einer solchen Tabelle, wenn die Grösse der Wasserkapazitát bekannt ist, die mechanische Zusammensetzung in ihren grossen Zügen abzulesen ist. Die Wasserkapaziítát und Kapillaritát ist jedoch etwas sehr verschiedenes. Sowie die Wasserkapazitüt mit dem Gehalt an feinen Teilen nicht proportionell zunimmt, so nimmt auch die Intensítüt der Verdunstung mit der Zunahme der groben Teile nicht proportionell ab, die erstexre.ist stets geringer, als sie verhültnismáBig sein sollte, die zweite immer höher. Natürlich kann auch über die Intensitát der Verdunstung eine Tabelle zu- sammengestellt werden, so dab eine einzige Date (die volummüBige Wasserkapa- zitüt) genügt, um mit für praktische Zwecke genügender Genauigkeit angeben zu können, um wie viel feuchterer Natur der eine Boden ist, als der andere. Als End- ursache der Wasserkapazitüt wird die mit der mechanischen Struktur zusammen- hüngende Kapillaritát angenommen. Je grölBer die Kapillaritüt ist, umso gröBer ist die Wasserkapazitát, dies ist wohl wahr; jedoch lediglich im Laboratorium, da in der Natur die vollstándige Entfaltung der Wasserkapazitüt durch die lang- same Wasserdurchlássigkeit verhindert wird. Whrend der Zeit, die zum Auf- saugen des Wassers nötig ist, verdunstet das an der Oberfláche stehen geblie- bene Wasser. In der Natur ist demnaech die Kapazitát und Kapillaritát nicht proportionell, ja letztere verhindert über einen gewissen Grad die Wasserkapazitá, sondern ist umso gröler in je kürzerer Zeit sie je mehr Wasser . aufnehmen und kürzere oder lüngere Zeit behalten kann. Die grölbte Wasserkapazitát besitzt also in der Natur der sehr feinkörnige, sehr gleichmübBig geschichtete Sand, bei uns der Flugsand. Diese negative Rolle der Wasserkapazitüt ist die Ursache der Phylloxerafreiheit einzelner Böden. Jene Sandböden, deren Porositüt in sehr kurzer Zeit mit Wasser günzlich ausgefüllt werden können, sind frei von der Phyl. loxera. Die Phylloxera ersüuft sozusagen im Wasser. Die Immunitüát des Bodens steht also in geradem Verhültnis zu der natürlichen Wasserkapazitát. Da aber die natürliche Wasserkapazitát bei Sanden mit der im Laboratorium gewonnenen ident ist (stets füllt er sich sofort mit Wasser an, bevor noch etwas verdunsten könnte), so folgt naturgemüb. daB die Immunitát im Laboratorium auf Grund der volum- gemüben Wasserkapazitát in sehr kurzer Zeit im vorhinein bestimmt werden kann. M. Löw legt einige seltene Minerale, darunter Szájbelyit aus den Bergwerken von Vaskő im Komitat Krassó-Szörény vor. 145 MITTEILUNGEN AUS DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. JAHRGANG 1911. -— HEFT 1. REDAKTEUR : Dr. OTTOKAR KADIÓ REFERENT. VORTRAG GEHALTEN IN DER SITZUNG DER KOMMISSION FÜR HÖHLENFORSUOHUNG DER UNGARISCHEN GEOLOGISUHEN GESELLSOHAFT AM 6. FEBER 1911, Von Orro HERMAN.! Hochgeehrter Herr Prásident! Geehrte Versammlung ! Meine ersten Worte an dieser Stelle können nur Worte des Dankes sein für jene Ehrung, die mir zuteil wurde, als mich die erst jüngst ins Leben gerufene Höhlenforschungskommission zu ihrem Ehrenmitelied erwáhlte. Ich rechne mir dies sehr hoch an von einer Korporation, welche in heute noch ungewohnten Richtungen, für Ungarn bahn- brechend, der Archüáologie zu dienen, den Ursprung des Menschen zu erforschen wünscht. In zweiter Reihe spreche ich auch dem geehrten Herrn Prásidenten der Höhlenforsehungskommission meinen besten Dank aus für die Begrübung meiner Wenigkeit hier vor dem Plenum der Versammlung und auf die ich, als schlichter Mann eigentlich gar keinen Anspruch habe. Es sei mir nun gestattet an den Gegenstand meines heutigen Vor- trages zu sehreiten, für den man — ich weib es wohl — grobe Erwar- tungen hegt. Diejenigen jedoch, die von meinem Vortrage so viel er- warten, werden sich ganz gewiss in mancher Beziehung táuschen, denn es leiten mich dabei keine persönlichen Motive, sondern lediglich das Interesse der Wissenschaft. 1 Teh habe diesen frei gehaltenen Vortrag, welchen mein Praktikant, K. LAM- BRECHT stenographierte, einigermaBen ergünzt und mit einem Literaturnachweise versehen. Biner Vergeltung aller im Jahre 15893 gegen mich in wissenschaftlichen Versammlungen und in der Literatur gebrauchten Invectiven, habe ich propter bonum pacis entsagt. Die endgiltige Ausgestaltung der Frage hat mir ja ohnehin völlige Genugtuung gewiühit. VORTRAG, GEHALTEN IN DER SITZUNG DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION. 213 Ich mubB fast 20 Jahre zurückgreifen, auf die Zeit, als ich in der kel. ungarischen Naturwissenschaftlichen Gesellschaft zum erstenmal auftrat und jene paláolithisehen Werkzeuge vorlegte, die in Miskolcz, bei der Fundamentierung des Hauses von weil. J. BÁRsony an der Szinva, am FuBe des Avashegy zum Vorschein kamen und die man mir, mit Ausnahme von einem zum Geschenke machte.! Die Steinbeile machten auf mich einen entschiedenen Hindruck, da sie wirklich entschiedene Typen darstellen. Sie wurden vielfach publiziert, sind also allgemein bekannt, so dab ich auf eine Besprechung derselben nicht weiter ein- gehen brauche. Ich erkannte sofort, da8 dies dem Material und der Form nach Palöolithe sind. Das Paláolithikum ist nümlich jenes Zeit- alter in der Geschichte der Erde, in welchem der Mensch nach der heutigen wissenschaftliehen Auffassung auf der Erde erschien. Die palüo- lithisehen Steinwerkzeuge sind demnach die ültesten Werkzeuge, wie wir sie damals nannten, xFeuersteind-Werkzeuge. Nach der Sitzung sagten mir meine besten Freunde, deren Ansichten ich sehr hüutfig in Anspruch nahm: xamein Vortrag wüáre zwar sehr interessant gewesen, doch hütte ich die Fachleute nicht überzeugt.;, Was haben sie denn einzuwenden? Die Schichte, in weleher sich die Gegenstánde fanden, stimmt nicht mit dem überein, was die Wissenschaft betreffs solcher Funde bereits für ausschlaggebend nachwies. Für mich hieB dies nichts anderes als cNun gut, ich werde weiter forschen.;, Die Kunde der Paláolithe verbreitete sich rasch. Mein Vortrag und ein Teil der Bilder wurde unter dem Titel cA miskolczi paleolith lelet im Archeológiai Értesítő abgedruckt (1893, Heft I, S. 1—25). Prof. A. TöRök aber be- sprach den Fund in deutscher Sprache unter dem Titel: cDer paláoli- thische Fund aus Miskolcz und die Frage des diluvialen Mensehen in Ungarny TöRök gab den paláolithiscehen Charakter der Gegenstüönde zu, hegte jedoch betreffs der Schichte Zweifel.? Die anthropologische Gesellschaft in Wien ersuchte mich um einen ersehöpfenden Auszug der im Archeológiai Értesítő erschienenen Arbeit, sowie um Bilder. Die Studie erschien sodann auch in der Zeitschrift dieser Gesellschaft, u. zw. unter dem Titel: Der paláolithisehe Fund von Miskolc; mit vier Textillustrationen (Mitteilungen der Anthropologisehen Gesellschaft in Wien. Bd. XXIII [Der neuen Folge Bd. XIIII 1893, S. 77— 82). 1 Ganz genau genommen kamen die Gegenstünde 1891 zum Vorschein, die Vorlage aber erfolgte 1893 unter dem Titel: HERMAN Orró: A miskolczi tüzkő- szakócák (— die Steinbeile von Miskolcz ; Természettudományi Közlöny 1893, Heft 284, S. 170—181). 2 Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn. Bd. III, Heft 1—3, S. 1—24. 1893. 214 OTTO HERMAN Bisher hatte meine Auffassung betreffs der paláolithiscehen Charak- ters vor dem kompetenten Forum keinen berufenen Gegner. Jedoch schon der Umstand, daB eine vornehme Wiener Gesellschaft meine Arbeit publizierte, gab gewissen Köpfen zu denken und lie8 darin das bekannte ejust niehtv Platz greifen. Und da sich nun dieses Trotz- gefühl erhob, wurde sofort auch publiziert und zwar nicht zuhause, sondern in Wien, umsomehr, als man in Wien meinen Ansichten keinen Widerspruch entgegensetzte. Der Titel des Angriffes ist folgender : Junius v. HaALavÁTS: Zum paláolithisehen Fund von Miskolcz (Mitteilun- gen der anthropologisehen Gesellschaft in Wien Bd. XXIII (Der neuen Folge. Bd. XIIII 1893. Sitzungsberichte Nr. 3—4. S. 92—93). Wesentlich heiBt es in diesem Angriff, dab der Fund nicht in diluvialer Schichte lag. die für die Altersbestimmung ausschlaggebend wáre, auberdem sollte auch der petrographische(?) Charakter des Fundes meiner Annahme widersprechen. Dieser Angriff rief bei mir den Entschlub hervor, den Kampf auf- zunehmen und denselben solange fortzusetzen, bis die Sache nicht voll- kommen geklürt sein wird. Welche Partei auch unterliege, oder ob auch beide fallen, es bleibt sich gleich, in jedem Falle liegt es im Inter- esse der Wissenschaft. Und wenn dies wahr ist, so stand es nicht minder im Interesse der Wissenschaft, daG sich die unterliegende Partei je früher kompromittiere. Der Kampf begann also. Vor allem muG ich feststellen, daB je zurückhaltender sich das Ausland mir gegenüber zeigte, umso entsehiedener nahmen die kompetenten Fachkreise des Inlandes Stellung gegen mich. Dies will keine Anklage sein, ich stelle die Tatsache blob fest. Zu dieser Zeit entsehlob sich mein Gegner zu einer genauen Aufnahme der Umgebung von Miskolcz, was ein völlig korrekter EntschluG war. Die Ergebnisse der Untersuchung erschienen als Abhandlung unter dem Titel: J. HaLavárs: Die geologischen Ver- háltnisse der Stadt Miskolcz, Földtani Közlöny Bd. XXIV, 1894. S. 88—92). Das Endergebnis war für meinen Standpunkt entschieden verneinend, wie dies aus folgenden Worten des Verfassers ganz klar hervorgeht: c-Auf Grund meiner eigenen Beobachtungen kann ich es daheraussprechen, dabimGebiete derStadt Miskolcz, im Inundationsgebiete der Szinva nur Sedimente der Jetztzeitvorkommen unddaB8 w eder unter diesen, noch an der Lehne des Ávas eine Spur des Diluviums vor- kommt. Existierte es dort, so hat es die Erosion lüngst von dort entfernt. Auch von anderer Seite wurden Untersuchungen angestellt, Auf- nahmen durchgeführt, doch stets gelangte man zu demselben Resultate. Die Fachkreise stellten sich solcherart mir gegenüber nach und VORTRAG, GEHALTEN IN DER SITZUNG DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION. 215 nach auf den Standpunkt: warum ich mich eigentlieh in die Fragen des Palüáolithikums, in die Forschung nach den Spuren des Urmenschen hineinmische, wo man mich doch bis dahin in anderen, ja in vielen anderen Wissenszweigen kannte! Dieser Auffassung gegenüber lieB sich meinerseits nichts zu machen. Ich hatte weder die Zeit — da ich diese der Erledigung meiner regel- miübBigen Pfliichten widmen muB8te — noch das unbedingt nötige Geld zur Durchführung der nötigen Untersuchungen. Alldies lieB mich jedoch nicht verzweifeln! Aus der Vergangenheit sehwebte mir aber als Beispiel BoOUCHER DE PERTHES vor, der Entdecker des Paláoliths aus dem Somme- tale, der den Steinwerkzeugen und damit der Kenntnis der Lebensum- stünde des Urmenschen als erster den Weg bahnte, dem sozusagen die ganze wissenschaftliche Welt gegenüber stand, von welcher dieser scharf- sinnige Mann fast für geistesschwach gezeichnet wurde. Er hielt jedoch stand und erlebte den Triumph seiner wissenschaftlichen Überzeugung. Die Zeit verging und seit den ersten Publikationen — 1893 — verstrich fast ein Jahrzehnt, wáhrend welcher Zeit ich nur selten nach Miskolcz und in das Bükkgebirge kam. Die Lage ünderte sich jedoch, als zu Ende des Jahrzehntes das vortreffliche Werk von Prof. HoERNEs: Der diluviale Mensch in Europa (Braunschweig 1903) erschien, weleches auch den Fund von Miskolcz berücksichtigte, eine Abbildung desselben brachte und in welchem der Verfasser bemerkte, dab unter den angeblichen paláolithisehen Funden Ungarns derjenige, welcher von Miskolez stammt, ernste Beachtung verdient. Dies eiferte mich zur Ausdauer und — wenn auch in engem Rahmen — zur Fortsetzung der HForschung an. Mit (GewibBheit nahm ich an, daB sich mir früher oder spüter solche Beweise bieten werden, vor denen die Gegenmeinung nicht ausweichen kann, da die Form des ersten Fundes entschieden palüolithiseh war und da sich immer mehr und mehr Beweise für die Originalitát der Umgebung des Fundortes ergaben, d. i. dafür, dab der Fund tatsüchlich aus der Umgebung des Avas stammt. Und dieser Beweis wurde in der Tat gefunden! Freilich erst nach zwölf langen Jahren, was zugleich bedeutet, daB wir auf einem solchen Gebiete der Wissenschaft, auf dem Gebiete der Paláoarchüáologie, auf welehem die gröbBten, gebildetesten Nationen unseres Kontinents in edlem Wetteifer fast im Sturme vordrangen und noch vordringen, und wo wir uns hütten bestreben sollen — wenn auch auf unserem engeren Gebiete — Schritt zu halten: zwölf Jahre hindurch still stan- den! Die Ursachen dieses Stillstandes habe ich angefübrt. Und dann: was war die Macht, was war jene Wunderkraft, welche die vor zwölf Jahren ins Stocken geratene Angelegenheit neuerlich in 216 OTTO HERMAN Schwung brachte? Nichts anderes, als die auf der Kraft der unmittel- baren Beobachtung fuBende, daraus folgende Wahrheit! Nun, se- hen wir! Aus dem schotterigen Boden des Friedhofes am Avashegy gelangte beim Grábergraben ein volkstümlieh als xsnyilkőv (— Pfeilstein) bezeich- netes, blaugraues Chalzedonwerkzeug zutage; dasselbe hat die Lünge eines Zeigefingers, ist fast zwei Finger breit, spitz, ringsum scharf, im ganzen genommen klingenförmig. Der Form nach ist es lorbeerblatt- förmig, entspricht also der Bezeichnung wa feuille de lauriers der fran- zösisehen Fachleute. Sein Material ist blüulichgrauer Chalzedon, welcher ein Halbedelstein ást und im System des Avasberges reichlieh vor- kommt. Da diese entschiedene práhistorische Werkzeugform stets nur im Diluvium vorkommt, also palüolithiseh, ein Werkzeug des diluvialen Urmenschen ist, war ich im reinen damit, daB der schotterige Boden des Friedhofes am Avashegy bei Miskolcz, also der ganze Friedhof nach dem Zeugnisse des Palüoliths diluvial ist, was von meinem Gegner eben am heftigsten bestritten wurde, wodurch diese Forschung, die berufen gewesen würe eine Lücke in unseren wissenschaftlichen Bestre- bungen auszufüllen, zwölf Jahre hindurch still stehen muBte. Hier traf auch der nicht gewöhnliche Fall ein, dab nicht das diluviale Alter der Schichte von dem Werkzeug nachwies, dab es ein Palüolith ist, sondern umgekehrt, das paláolithiscehe Werkzeug bestimmte den diluvialen Cha- rakter der Schichte. Da die Publikation dieses ausschlaggebenden Fundes und der sich daran knüpfenden Umstánde im Inlande aus bekannten Gründen nicht opportun erschien, publizierte ich denselben in Wien unter folgendem Titel: Zum Solutréen von Miskolczs (Mittei- lungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien, Bd. XXXVI, der dritten Folge Bd. VI mit vier Abbildungen im Texte 1906) Und dies war auch sonst begründet, da ja auch der Angriff in Wien, in dersel- ben Zeitschrift erfolgte. Der damalige Direktor der kel. ungar. geologischen Reichsanstalt weil. J. v. BöckH fühlte es, dab nun etwas getan werden mub und richtete — unterstützt dureh die Aneiferungen des Chef- geologen Bergrat TH. v. SzorragcH — mit der Begründung, dab ich den Fundort entschieden als diluvial bezeichnete, an den damaligen Ackerbauminister, I. v. DARÁNYI eine Eingabe, in welcher er um Anord- nung der Überprüfung der stratigraphischen Verhültnisse von Miskolcz ansuchte. Dies wurde u. d. Z. 72,228/IV.A.2 dato 31. August 1906 auch gestattet und auch die nötigen materiellen Hilfsmittel bewilligt. Direktor v. BöcgH betraute den Geologen Dr. K. v. Papp, als den berufensten, mit der Durchführung der Untersuchungen. Da ich aber, VORTRAG, GEHALTEN IN DER SITZUNG DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION. 217 davon ausgehend, dab die Höhlen des Bükkgebirges — die ich von Jugend auf kenne, und spáter, im Mannesalter in entomologisecher Hin- sicht durchforschte — der Erosionfam wenigstens ausgesetzt waren, dort also auch betreff der Palüolithe die besten Resultate zu erhoffen sind, erhielt Geologe Dr. 0. Kapió den Auftrag, die Höhlen der Umgebung zu erforsehen; unter meiner Anleitung schritt er auch an die Arbeit, indem er die gröBte bisher bekannte Höhle des Bükkgebirges, die zur Gemeinde Hámor gehörige Szeleta zum Gegenstand eines eingehen- den Studiums erwühlte. Dr. K. v. Papp, dem ich für seine gründliche und unbefangene Untersuchung hiermit Dank sage, publizierte sodann die Resultate in folgender Arbeit: Die geologisehen Verhültnisse der U m- gebung von Miskolcz) mit Taf. IV ; Mitt. a. d. Jahrb. d. kel. ungar. geol. Anstalt, Bd. XVI, Heft 3, S. 93—142. Diese Untersuchungen er- gaben, mit neuen Paláolithfunden unterstüzt, dab mein Standpunkt rich- tig war, womit die Gegenbehauptung endgiltig fiel. K. v. PAPP wies nach, dab der Friedhof am Avashegy diluvial ist, also den paláolithischen Charakter der Pfeilspitze bestátigt, dab dieser Friedhof in unmittelbarer Nüáhe des ersten Fundortes (des BÁRsonyschen Hauses) liegt; daB dieser Fund unbedingt ein Palüolith ist und durch Erosion in das Alluvium, also an sekundáre Lagerstütte, geschwemmt wurde, woraus folgt, dab mein Gegner das Diluvium nicht erkannte, daB also der in meiner cZum Solutréeny betitelten Arbeit verfochtene Standpunkt der richtige ist. K. v. Papp sechliebt sodann seine Zusammenfassung unter dem Bindrucke des bestimmten Resultates mit folgenden Worten: xes ist die Hoffínung vorhanden, da8 man bei den Nachgrabungen in den Höhlen des Bükkgebirges auch die Knochen des Urmenschen entdecken wird.) Diese Erwartung secheint sich in Form der neuesten Menschen- reste aus der Ballahöhle bei Répáshuta bereits erfüllt zu haben. Und wenn der Fund der strengen anthropologisehen Untersuchung standhilt, so erscheint die Forschung nach Paláolithen im Bükkgebirge gekrönt. Dr. 0. Kapió entsehloss sich nach einigen Versuchen endgiltig für die Szeletahöhle und konnte schon kurze Zeit nach Beginn der sistematischen Nachgrabungen massenhafte Knochenreste des Höhlen- báren und überaus schöne Serien von Pfeil- und Lanzenspitzen aufwei- sen. Der erste Bericht erschien unter dem Titel: cBeitrüge zur Frage des diluvialen Menschen aus dem Szinvatalev. (Földtani Közlöny Bd. XXXVII, 1907. S. 381—395). 50 erwarb die kgl. ungar. geologiscehe Reichsanstalt eine schöne Palüolithsammlung und so wendete sich die Auf- merksamkeit der wissenschaftlichen Welt eines aus wei- ten Kreisess Ungarn zu. Und als sich der Staat vor einer weiteren 218 OTTO HERMAN materiellen Unterstützung der Nachgrabungen verschlob, regte sich Bor- sod, das uralte Komitat der Geschlechter Paróczy, SZEMERE und brachte das Opfer aus patriotisehem Pflichtgefühl im Interesse seines guten Namens und seines Museums. Man kann weit gehen, auch weit nach dem gebildeten Westen, ehe man desgleichen antrifft. Nachdem der erste Abschnitt der Paláolithforschung im Bükkgebirge durch die Berichte der Geologen K. v. PaPP und 0. KApxó einen AbsechluB fand, faBte ich die Ergebnisse in entsprechend illustrierten Abhandlungen zusammen, deren Titel folgender ist: (A borsodi Bükk ősemberes (— Der Urmensch des Bükkgebirges im Komitate Borsod; Természet tudományi Közlöny 1908, Heft 470, 5. 545—564), cDas Paláolithi- kum des Bükkgebirges in Ungarn (Miskolcz, Szinvatal, die Höblen). Mit 8 Tafeln und 19 Abbildungen im Texte (Mitteilungen der anthropologisehen Gesellschaft in Wien, Bd. XXXVIII. Dritte Folge. Bad. VIII, 1908, S. 1—34. Dies war ein passender AbschluB. Nun will ich mich nach einer anderen Richtung wenden, da ich noch etwas zu sagen habe. Mir schrieben französisehe Forscher, dab unsere Ergebnisse betreffs der Palüolithe deshalb wertvoll sind, weil sie von einem weit ent- legenen Punkte stammen. Hieraus geht hervor, dab heute, wo es ja fast gar keine Entfernungen mehr giebt, das in Mitteleuropa gele- gene Ungarn dem gebildeten Westen noch immer weit entlegen ist. Und wir wollen es getrost aussprechen: der Westen kennt uns nicht, ja was noch sehlimmer ist: verkennt uns! Unsere Feinde sorgen dafür. Es ist freiliech wahr, wir schulden noch viel solches, was nur wir der Zivilisation liefern können und was uns richtig bekannt machen würde. Denn es gibt ja bei uns viel szwölfjührige Stillstünde.s Deshalb hatte Prof. A. Tögök sehr recht, als er neuliech in jener Sitzung der ungarischen Geologisehen Gesellschaft, in weleher die Menschenreste von Répáshuta vorgelegt wurden, etwa folgendes sagte: eMit der Ent- deckung von Menschenresten schuldete Ungarn der Kultur schon seit langer Zeit und es ist eine grobartige, weitgreifende Errungenschait, daB dies nun erfolgte., Da aber hierin Frankreich am weitesten vor- geschritten ist, kann man hoffen, daB sich die Aufmerksamkeit nun endlich ernstlieh nach Ungarn wenden wird. Dies ist ein uns aus der Urzeit überlieferter Nutzen, der uns dringend not tut. Ich behaupte hier ganz ernstlieh, da8B wir im Auslande einen er- sehreckend sehlechten Ruf haben. Wir fühlen dies alle und in jeder Beziehung. Freilich, ist dies ein uralter Fluch, denn unsere Vorfahren drangen einst in diesen Erdteil wie ein fremder Splitter in das Fleisch ; und das Fleisch beruhigt sich nieht — auch heute noch nicht! Doch ich mubB ja schlieBen! Ich bin schon alt, kann daher nicht versprechen, VORTRAG, GEHALTEN IN DER SITZUNG DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION, 219 dab ich mich in der Höhlenforsehungskommission betátigen werde. Ich mub mich zurüekziehen um auf anderem Gebiete zu vollenden, was meine strence Pflicht ist. Von dem Gebiete der Paláolithforschung kann ich leichten Herzens secheiden, denn : vadveniunt Juvenes, veteres emigrate Coloni.v Die junge, kraftstrotzende Generation möge an die Stelle der wankenden Greise treten und möge sie bei den weiteren paláolithisehen Forsehungen der Lehren von Miskolez und des Bükkgebirges eingedenk sein. Man darf sich nicht auf den Wundort beschránken, auch die Umgebung muB in Betracht gezogen werden. Wühlen und graben sie nicht ohne Methode, sondern wollen sie das anwenden, was 0. Kapió in der Szeletahöhle befolgte: man muB das auszugrabende Terrain in Ouadrate teilen und so von Sehichte zu Schichte ausheben, damit die Lage jedes einzelnen Objektes festgestellt werde. Sonst verstummen die ökologisehen Lehren der blob ausgeraubten Höblen. Das Endziel der Forschung darf nicht die Schaffung von einseiti- gen, künstlichen und gekünstelten Formsystemen, sondern die Fest- stellung der Entwicklung und sámtlicher Lebensumstánde des Urmenschen im Laufe der Entwicklung der Natur sein. Der Forscher möge immer auch auf das Wesen sümtlicher Bedürfnisse des Urmenschen bedacht sein und möge auch das in Betracht ziehen, was ihn diese lehren. Hier das letzte Beispiel: an einem Abhange der wunderbaren Schlucht des Szinvabaches bei Hámor befindet sich eine Nische, welche die Klamm der Schlucht erkerförmig beherrscht. Ieh ersuchte Dr. KaApró, er möge in dieser Nische nachforschen, da es dort Palüolithe geben mubB. Die Probeforschung erfolgte und die Paláolithe kamen zütage, worauf Dr. Kapió bemerkte: meine Ahnung habe mich nicht getüuscht. Mich leitete jedoch keine Ahnung, sondern logische Schlubfolge- rung, welche sich folgendermabBen gestaltete: der Urmensch war an einer solchen Stelle in erster Reihe Jáger und besetzte als solcher natur- gemüb den Wechsel des Wildes. Jene Felsnische aber befindet sich genau am Wildwechsel; übeidies ist es eine Stelle, wo der Pfeil, ja sogar der Speer des Urmenschen das Wild infolge der Enge der Scblucht unbe- dingt erreichen konnte: deshalb wühlte er diese Nische und deshalb mubte man dort handgreifliche Spuren finden. Sehlie8lieh habe ich nur noch Bitten. Ich bitte den geehrten Prüásidenten, dem Plenum der Kommission für meine Wahl meinen besten Dank übermitteln zu wollen und empfange auch der geehrte Herr Prásident selbst meinen Dank ! Die Jugend möge ans Werk gehen und wenn jemand, so bin ich es, der ihnmen vollen Erfolg wünscht. Und indem sie um den Erfolg 220 OTTO HERMAN kámpfen, mögen sie dem Interesse der ungarischen Wissenschaft und damit der Kultur Ungarns, dessen Zukunft eingedenk sein, da es unser — die wir Ungarn sind — Pflicht ist, in erster Reihe dieser zu dienen. (Übersetzt aus dem ungarischen Originaltext.) FINE NEUE HÖHLE IN DER GEMARKUNG DER GEMEINDE FAJNORÁCI. (KOM. NYITRA) Von: Frau Baronin LEoPorD WATTENWYL. Nordwestlich von der Gemeinde Verbó (Komitat Nyitra), entlang der Strabe nach Brezova, ungefáhr in der Mitte des Weges, von Verbó und Brezova in gerader Linie je 7 km entfernt befindet sich die Gemeinde Fajnoráci. Am östlichen Ende dieser kleinen Gemeinde, nördlich vom Wege kaum 200 m weit, ragen ziemlich steile Felsen empor, von welchen uns die Öffnung der Höhle schon von weitem entgegengühnt. Die Felswünde bestehen aus Kalkstein der mittleren Trias und gehören der ladiniscehen Stufe an. Die ladinische Stufe, deren Name von dem Stamm der Ladiner herstammt, ist besonders in den südlichen Alpen schön anzutreffen, wo sie in der Facies des Wettersteiner Kalkes und Dolomites besonders gut entwickelt ist. In den Kleinen Karpathen ist dieser Kalkstein unter dem Namen W ett er- linger Kalkstein bekannt und wurde noch neuerdings für kretazisch gehalten. Auf der im Jahre 1863 von den Wiener Geologen HAUER, STACHE und Worr aufgenommenen und im MadDdstabe 1 : 144,000 herausgegebenen geologiscehen Karte der Umgebung von Nagyszombat und Galgócz ist dieser Kalkstein noch als der Kreide angehörig ausgeschieden worden. Der Wetterlinger Kalkstein und Dolomitzug zieht in dieser Gegend von Jab- lonicz in nordöstlieher Richtung und endet oberhalb der Höhle an der An- höhe. Die Höhle befindet sich sonach fast am 6 nordöstlichen Ende dieses Zuges. In der Náhe nördlieh und südlich sind eozüne Bildungen entwickelt. Die Höhle selbst, soweit es bisher bekannt ist, befindet sich im hellgrauen bankigen mitteltriadischen Kalkstein. Der Haupteingang der Höhle ist ziemlich weit, so da8 jedermann beguem hineingehen kann. Gegenüber dem Hingang befindet sich eine kleine Nische ohne weitere Fortsetzung; man findet hier höchstens Spalten. Links erblicken wir zwei Gönge, welche jedoch eingestürtzt sind, so da8 man nicht ergründen kann ob und wie weit sie nach innen reichen. Rechts sehen wir indessen eine kleine Öffnung. Diese Öffnung ist ziemlieh eng, so daB eine etwas stürkere Person am Bauche rutsehend kaum durchkriechen könnte ; sobald wir aber diese enge Öffnung durehkrochen haben, folgt ein ungefáhr acht Meter langer Gang, welchen jedermann aufrecht gehend passieren kann, EINE NEUE HÖHLE IN DER GEMARKUNG DER GEMEINDE FAJNORÁCI. 921 Die Breite desselben betrügt ebenfalls ungefáhr einen Meter. Am Ende des Ganges befindet sich abermals eine kleine Öffnung, aus weleher hunderte von Fledermüusen herausfliegen und dann wieder in einem darunter befindlichen schachtförmigen Raume versehwinden. Diese schachtförmige enge Vertiefung ist ungefáhr 10 m tief. Den Boden dieses Abgrundes erreichend stehen wir wieder vor einem kleinen horizontalen Loch, in welches man moch viel sehwerer hineinkriechen kann. Dieses kann nur von einer sehr schlanken Person pas- siert werden. Hinter dem Loch befindet sich eine kleine Nische, in welcher zwei Personen beguem aufrecht stehen können. Am Boden der Nische er- blicken wir wieder eine nach abwürts führende Öffnung, welche von einem groBen Steinblock bedeckt ist. Wohin diese Öffnung führt, kann nicht ergrün- det werden. Kleinere Spalten sind in der ganzen Höhle zahlreich zu finden. Wasser ist in dieser Höhle nirgends zu sehen, obzwar die Wünde zu jeder Zeit mehr oder weniger feucht sind. Lehm kommt am Boden nicht vor; man findet hier bloB Felsen und Trümmerwerk. Diese Höhle gehört demzufolge zu den jüngeren Höhlen, bei welchen das Regenwasser auBer der mechanischen Wirkung in den gerüumigen Güngen, in den engeren Spalten auch noch chemisch, das (Gestein auflösend, wirkte. Die weitere Ausfüllung, sowie die Entwicklung von Tropfsteinbildungen in der Höhle ist vielleieht folgenden Jahrhunderten vorbehalten. Die Bevölkerung nennt diese Höhle Oplentova. x Im Bereiche der Naturforschung gehört auch die Erforschung der Höhlen zu den schwierigsten Aufgaben. Hs heisst ein guter Tourist zu sein und auBer- dem mub derjenige, der sich mit derartigen Forschungen abgeben will, im all- gemeinen einen gewissen Sinn für Natur besitzen. Frau Baronin LEoPoLD WATTENwYL gehört zu jenen, die ihr ganzes Leben hindurch auBer ihrer Tütig- keit im Kreise der Familie auch für die Beobachtung und Erforschung der Natur Zeit gefunden hat. Sie hat auch die oben erwühnte Höhle entdeckt, be- gangen und besehrieben. Indem der Name Oplentova fast unaussprechbar ist und auch für sich selbst keine Bedeutung hat, habe ich mich entsehlossen diese Höhle nach dem Taufnahmen der Entdeckerin IDAHöHLE zu benennen. HErsRrcH HORUSITZKY. KOMMISSIONSANGELEGENHEIT EN, Auszug aus dem Protokoll der Höhlenforschungskommission der Ungarischen Geologischen Gesellschait vom 16. Dezember 1910. Prüásident: KARL SIEGMETH. Referent: Dr. OrrokaR Kapiéó. An- wesend: BEMERICH GABRIEL BÉKEY, ELSE Görz, HEINRICH HoRusIrzxY, Dr. KARL JORDÁN, Frau OTTOKAR KaApró, Dr. LupDwIG MÁRTON, THEODOR PITTER, Dr. GABRIEL STRÖMPL und GEORG VARGHA. Prüásident eröffnet die Sitzung und ersucht die Mitglieder GEORG VARGHA und EMERICH GABRIEL BÉKEY zur Beglaubigung des Protokolls. 1. Referent verliest den Text des Protokolls vom 15. November 1910. Nach den Bemerkungen seitens des Mitgliedes HEINRICH HoRusITzKY und des Vizeprásiden- ten Dr. KARL JORDÁN, sowie der Antwort des Prüsidenten wird das obengenannte Pro- tokoll beglaubigt. 2. Referent bespricht die eingetroffene Korrespondenz. — OTTO HERMAN, Direktor der kgl. ung. Ornithologisehen Zentrale bedankt sich brieflich für die Wahl zum Ehrenmitglied. In der Tat sieht er groBe Auszeichnung, aber auch Rechtfertigung seiner Bestrebungen, er ist bereit mit Freude so viel zu tun, als noch möglich ist. Die Ziele der Kommission hült er aus wissenschaftlichem Stand- punkte aus für wichtig, denn dies ist die einzige Art, welehe dem Aufwühlen und der Plünderung der Höhlen den Weg versperrt. — Begrat, Professor Dr. FRANZ SCHAFARZIK bedankt sich in einer Zuschrift für die Wahl zum Ehrenmitglied. — Universitütsprofessor, Direktor Dr. LupwIG v. Lóczy bedankt sich in einer Zuschrift für die Wahl zum Ehrenmitglied. Es wird ihm das grof8e Ziel der Kommission immer am Herzen gelegen sein. — Kgl. Rat, Vizedirektor Dr. THOMAS SZONTAGH bedankt sich ebenfalls für die Wah] zum Ehrenmitglied. Er wünseht die Tátigkeit der Kommission möge zu Gunsten des Vaterlandes und der Wissenschaft, sowie zur Erweiterung unserer Kenntnisse dienen. — Berginspektor EMIL MYSKOwSZEY berichtet, dab er wegen zu gro8er Inanspruchnahme die Erforschung der Höhlen des Mecsekgebirges vorlüufig nicht unternehmen könnte, sollte jedoch Jemand von der Kommission dort arbeiten, so wird er denselben mit Freude unterstützen. — Die Kommission nimmt den Inhalt der mitgeteilten Briefe zur Kenntnis. 3. Refe- rent macht den Vorschlag die Kommission soll eine Sammlung von photogra- phischen Negativen und Diapositiven der einzelnen Höhlen und Höhlengebieten gründen. Der Vorschlag wird von der Kommission angenommen. 4. Referent legt die bisher eingetroffenen photographischen Aufnahmen, photographischen Ne- gative und Diapositive vor. 5. Mitglied GEoRG VARGHA hült seinen Vortrag Die Novihöhle am Meeresstrandein Kroatiens". Vortragender besuchte die Höhle im Sommer 1910. Letztere befindet sich von der Kapelle Sv. Lucija gegen Novi 1 km weit entfernt, unmittelbar neben der LandesstraBe Novi-Selce, in einer Doline verborgen. An der östlichen Seite der Doline führt eine spalten- förmige Öffnung steil herab in den mittleren Teil der Höhle, von da aus gelangt man durch eine kleine Öffnung in die groBe Halle, deren Wünde ziemlich schöne KOMMISSIONSANGELEGENHEITEN. 223 Tropfsteine sehmücken. Die Ausbildung der Höhle geschah im Senonkalkstein, in der Richtung der Schichtung. Den Boden der grolBen Halle bedeckt eine dicke Guanoablagerung, welche von den hier wohnenden Fledermüusen herstammt. 6. Mitglied HEINRICH HoRkusiTrzkY besprach einige Höhlen der Kleinen Karpathen. Es sind dies die Höhle Nagykemence und Idahöhle in der Gemarkung der Gemeinde Verbó, sowie die Höhle der Jókőer Ouelle, im Komitate Nyitra. Dann weiter de Komperekhöhle bei Felsődiós, die Höhle Bagoly lyuk bei Alsódiós und endliceh der Baziner HöhlenfluB im Komitate Pozsony. Nachdem nichts weiteres vorliegt sehlie8t der Prüsident die Sitzung. Auszug aus dem Protokoll der Höhlenforschungskommission der Ungarischen Geologischen Gesellschait vom 3. Januar 1911. Prüásident: KARL SIEGMETH. Referent: Dr. OTTOKAR KaApió. An- wesend: Dr. EUGEN HILLEBRAND, Frau OTTOKAR KADpió, Dr. THEODOR KoRmos, Dr. Fasz PÁvAY v. VAJNA, PAUL KORNEL ScCHOLTZ, Frau PAUL KORNEL SCHOLTZ und TIHAMÉR SZAFFKA. Prüsident eröffnet die Sitzung und ersucht die Mitglieder Dr. EUGEN HILLEBRAND und TIHAMÉR SzAPFKA zur Beglaubigung des Protokolls. 1. Referent verliest den Text des Protokolls vom 16. Dezember 1910 weleher seitens der Kommission beglaubigt wird. 2. Referent legt den von OTTo HERMAN der Kommission geschenkten Sonderabdruck Das Artefakt von Olonecund was dazu gehörts vor; dann eine photographische Aufnahme der Höhle Disznó lyuk bei Pozsoga, welehe das Mitglied FRANZ PÁvaY v. VAJNA der Kommission geschenkt hat. Die Kommission votiert den Spendern Dank. 3. Referent macht den Vorschlag, die Kommission soll von nun an jedes be- glaubigte Protokoll dem Ausschu8 der Ungarischen Geologisechen Gesellschaft vor- legen, damit letzterer von den Angelegenheiten der Kommission jederzeit infor- miert werden soll. Der Vorschlag wird von der Kommission angenommen. 4. Prüásident meldet, da8 der Ausschu8B der Ungarischen Geologischen Gesell- schaft dem Referenten der Kommission 100 K Honorar votiert hat. Es wird mit Freude zur Kenntnis genommen. 5. Prüsident macht den Vorschlag die Kom- mission möge zwei Mitglieder entsenden, die die Kassa, die Rechnungen und die Schriften prüfen sollen. Die Kommission ersucht zu diesem Zweck die Mitglieder PAUL KORNEL SCHOLTZ und FRANZ PÁvaY v. Vagwa. 6. Referent legt den Jahres- bericht für 1910 vor, welehen die Kommission zur Kenntnis nimmt. Der Bericht wird demniüchst in ganzen Umfange in den cMitteilungens erseheinen. 7. PAUL KORNEL ScHoLTz hült seinen Vortrag "Besprechung der Remetehegyhöhle bei Pesthidegkuts. Die Kommission nimmt den Vortrag mit Beifall zur Kenntnis und besehlie8t unter Führung des Mitgliedes PAUL KORNEL ScHoLrz die Remetehegy- höhle zu besuchen. Der Vortrag wird in ganzem Umfange in den cMitteilungen, erscheinen. 8. Referent Dr. OTTOKAR Kapió hült seinen Vortrag cxResultate der Versuchsgrabung in der Puskaporoser Felsnisehes. Die Kom- mission nimmt den Vortrag ohne Diskussion zur Kenntnis. Der Vortrag wird in ganzem Umfange in den aMitteilungens erscheinen. Nachdem nichts weiteres vorliegt schlie8t der Prüsident die Sitzung. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselői az 1910—1912. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISUHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia-Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök (Vizeprásident): IGLór SzowrracH Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : Papp KáRoLy dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár) : Vocr Vixrok dr., m. kir. II. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier) : AscHER AwTaL, műegyetemi gugstor. UT a A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Budapesten lakó tiszteletbeli tagok : (Un Budapest wohnhafle Ehrenmitglieder.) . SEMSEI SEMSEY ÁNDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DaRányYI IGwác dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter és országgyűlési képviselő. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI" BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, m. kir. koronaőr. KocH AwTAL dr., a tudomány-egyetemen a geopaleontológia ny. r. tanára, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. II. Választott tagok (Gewühlte Mitglieder.) . FRANZENAU ÁAGosron dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagja. HoRusirzgx HENRIK, m. kir. osztálygeológus. InosvaY Lasos dr., m. kir. udvari tanácsos, műegyetemi ny. r. tanár, ország- gyűlési képviselő és a kir. Természettudományi Társulat főtitkára. KALEcsINszkY SÁNDoR dr., m. kir. fővegyész, a M. T. Akadémia lev. tagja. . KRENNER J. SÁxpoRk dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. 225 6. Lóczi Lóczy LaJos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke. 7. LőRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. rk. tanár, a M. T. Akad. levelező tagja. . Mauxgirz BéÉLa dr., tud.-egyetemi magántanár. 8 9. Párrx Mónk dr., m. kir. főgeológus. 0. Telegdi Rorn Lasos, m. k. főbányatanácsos-főgeológus, a III. oszt. Vas- koronarend lovagja. 11. TRErrz PéÉrER, m. kir. főgeológus. 12. Zrmáwsyri KáRoLy dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia lev. tagja. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZABÓ JÓZSEF-EMLÉK- ÉRMÉVEL KITÜNTETETT MUNKÁINAK JEGYZÉKE. VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. 1900. 1903. 1906. 1909. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 15 Adatok az Izavölgy felső szakasza geológiai viszo- nyainak ismeretéhez, különös tekintettel az ottani petroleum tartalmú lerakodásokra. A háromszékmegyei Sósmező éskörnyékének geoló- giai viszonyai, különös tekintettel az ottani petro- leum tartalmú lerakodásokra. Mindkettőt írta BöckH János; megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének X. kötetében, Buda- pesten 1894 és 1895-ben. Die Geologie des Tátragebirges. I. Binleitung und stratigraphischer TeilIlI. Tektonik desTátragebirges. Írta dr. UHLIG VIKTOR; megjelent a Denkschriften der mathematisech- naturwissenschaftlichen Klasse der kaiserliehen Ákademie der Wissen- sehaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben, Wienben 1897 és 1900-ban. I. Aszovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Írta IKALECSINSZEY SÁNDOR ; megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ben. Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterw ardeiner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Írta dr. PerHő GyuLa; meg- jelent a Palegontographica LII. kötetében, Stuttgart, 1906-ban. 226 Szerkesztői üzenetek. A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1910 április hó 6-án tartott ülésén kimondotta, hogy nem szivesen látja azt, ha a szerző ugyanazt a munkáját, amely a Földtani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai Felkérem tehát a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy a választmány- nak ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kivánságaikat munkájuk benyuj- tásakor velem közölni sziveskedjenek. Ugyancsak a választmány f. évi május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, hogy ezentúl különlenyomatot csak a szerző határozott kivánságára készíttessek. A különlenyomatok költsége 50 példányonkint és ívenkint 5 korona; a feliratos boríték ára pedig külön térítendő meg. Egyebekben a társulat választmányának a régi határozatai érvényesek. Az írói díj 16 oldalas nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona, ismertetésért 50 korona. Az angol, francia vagy olasz nyelvű fordítást 50, s a német nyelvűt 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés határozata értelmében a két ívnél hosszabb munkának — természetesen csak a két íven fölül levő résznek — nyomdai költsége a szerző 120 K-t kitevő tisztelet díjából edezendő. Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerző úgy az eredeti kéz- iratot, inint a fordítást pontos kelettel lássa el. Végül felkérem a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy kézirataikat tiszta ív papiroson, s csak az egyik oldalra, olvashatóan írni vagy gépeltetni szives" kedjenek, úgy azonban, hogy azon a korrigálásokra is maradjon hely; ezt annyival s inkább ajánlom, minthogy a kefelevonaton ezentúl betoldást vagy mondatszer- kezeti javítást el nem fogadok. Kelt Budapesten, 1911 február hó 25-én. Papp Károly dr. elsőtitkár. Zur geil. Kennitnisnalhme. Der AusschuB sprach in der Sitzung am 6. April 1910 aus, dab er es nicht gerne sieht, wenn der Verf. eine Arbeit die im Földtani Közlöny ersechien, im selben Umfange auch in einer anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb die p. t. Mitarbeiter höfliehst ersucht, diesen Beschlu8 beachten zu wollen. Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgesprochenen Wunsch des Ver- assers verfertigt, u. zw. auf Kosten des Verfassers. Preis der Separatabdrücke 5 K 4 50 St. und pro Bogen. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünschten Titel- aufdruckes am Umschlage sind besonders zu vergüten. Das Honorar betrügt bei Originalarbeiten 60 K, bei Keferaten 50 K pro Bogen. Englische, französische oder italieniscehe Übersetzungen werden mit 50 K, deutsche mit 40 K pro Bogen honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogen umfassen, werden die Druckkosten des die zwei Bogen übersehreitenden Teiles aus dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in abzug gebracht. Budapest, den 25. Februar 1911. Dr. K. v. Papp erster Sekretár. FÖLDTANI KÖZLÖNY XLI, KÖTET, 1911, MÁRCIUS-ÁPRILIS, 3—4, FÜZET, HAZÁNK VASÉRCKÉSZLETÉRŐL ÉS A FÖLDIGÁZRÓL, VALAMINT BOSZNIA SZÉNKINCSEIRŐL. A Magyarhoni Földtani Társulat 1911. évi február hó 8. közgyűlésének elnöki megnyitó előadása. Tartotta: Dr. SCHAFARZIK FERENC. Bevezetés. — Társulati ügyek. Tisztelt közgyűlés ! A mai napon egy éve annak, hogy a Magyarhoni Földtani Társu- lat közgyűlésének határozata engemet az elnöki székbe emelt.:Egy soha nem várt kitüntetés ért ezzel engem, mert arról a díszes helyről van szó, melyet — nem említve a hála az Égnek még életben lévőket, — valamikor KuBINYI FERENC, SzaBó JózsEF és BöckH JÁnos elhunyt jeleseink foglaltak volt el. Nagy aggódva engedtem e hívó szózatnak, mert attól kellett tartanom, vajjon fog-e nekem, a társulat közkatonájának sikerülni társulatunkat olyan biztosan vezetni és előbbre vinni, mint ahogy azt kipróbált volt elnökeinktől már megszoktuk. És úgy érzem, aligha sike- rült volna e bizalomnak megfelelnem, sőt habozás nélkül kijelenthetem, hogy talán sehogysem, hogyha az igen tisztelt közgyűlés oly derék tiszttársakat nem rendelt volna mellém és oly kötességtudó választmányt nem bízott volna meg az ügyek legfőbb intézésével. Adminisztrativ szempontból különösen Papp KÁRory dr. I. titkár tett ki magáért, amennyiben példás ügybuzgósággal társulatunk előadási soro- zatát és tagjaink létszámát emelte, sőt fáradhatatlan utánjárással még társulatunk alaptőkéjét is gyarapította. Örömmel jelenthetem továbbá, hogy SzorxracH TAmás dr. másodelnökünk kipróbált vezetésével választ- mányunk egy hattagú bizottságot küldött ki, amely a geológiai mű- szavak helyes írása ügyének rendezését magára vállalta. Nagy feladat ez, mélyen tisztelt közgyűlés, mely ismételt tanácskozások révén, előbb szűkebb körben, majd azután szélesebb fórum előtt lesz csak megvalósítható. Fogadják mindezekért igen tisztelt tiszttársaim, mint pedig az igen tisztelt választmány is legjobb kartársi köszönetemet. Társulatunk elmult évi kimagaslóbb mozzanataira áttérve, min- Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 16 230 Dr SCHAFARZIK FERENC denekelőtt őszinte szomorodással tudatom, hogy nemes pártfogónkat, hg. EszTERHÁZY MikLós dr. úr Ő Főméltóságát mély családi gyász érte szeretett hitvese, született gróf Cziráky Margit és még zsenge korban lévő gyer- mekeinek pótolhatatlananyjakorai elhalálozása által. Egyúttal szives tudomására hozom a tisztelt közgyűlésnek, hogy a Magyar- honi Földtani Társulat mély részvétét Ő Hercegségének távirati úton fe- jeztem ki és felhívom egyszersmind a jelenlevőket: hogy adjunk gyászunk- nak most is kifejezést! (mire az elnök és az egybegyültek felállanak). Örömmel említem továbbá, hogy a mult évi közgyűlésünk nagy érdemű volt elnökünket: dr. KocH ANTAL egyetemi tanár urat egy- hangulag tiszteleti tagjai közé választotta. A díszoklevelet nyomban a közgyűlésen át is adhattuk dr. Kocn A. tanár úrnak, ün- nepelt szaktársunknak, aki ez alkalommal fogadta, hogy a Magyar- honi Földtani Társulatot céljai elérésében a jövőben is örömest támogatni fogja. Mély köszönetemet fejezem ki ezután e közgyűlés alkalmából is Zrcny János gróf m. kir. vallás és közoktatásügyi minisz- ter, SERÉNYI BÉLA gróf m. kir. földmívelésügyi miniszter és Luxács Lászró dr. magyar kir. pénzügyi miniszter urak Ő Excellenciáinak, azért hogy társulatunkat, — amely tudo- mányos és gyakorlati geológiai kérdésekkel egyaránt foglalkozik, — ismételve állami segélyben részesítették. Hálás köszönetünket fejezem ki továbbá hg. EszTERHÁZY MIKLós dr. úr Ő Főméltóságának azért a hagyományos kegyességeért, amely- lyel pártfogói adományának kiutalványozásával tár- sulatunk tudományos törekvéseit az elmult évben is támogatta. És végre meleg köszönetünket tolmácsolom §. SEMSEY ANDOR dr. úrnak, a Magyarhoni Földtani Társulattiszteletitagja és baráti jóakarójának, amiért társulatunk kiadványainak ter- jedelmesebb és díszesebb megjelentetését több ízben tetemesebb pénzadományokkal lehetővé tette. 115 Tudományos bel- és külföldi gyűlésekben és kongresszusokban való résztvétel, — és Magyarország vasérckészletéről. Társulatunknak az elmult évben meghivatás útján többször alkalma volt kül- és belföldi intézetekkel és társaságokkal érintkezésbe léphetni. Június havában (18—23.) Düsseldorfban ült össze az V. ne m- zetközi bányászati, kohászati, alkalmazott mechanikai és gyakorlati geológiai kongresszus. Ezen rendkívül látoga- HAZÁNK VASÉRCKÉSZLETÉRŐL ÉS A FÖLDIGÁZRÓL, VALAMINT BOSZNIA SZÉNKINCSEIRŐL. 231 tott összejövetelen mintegy 1762 szakember vett részt. Bányász és geológus körökből hazánkból is többen voltak tagjai, hivatalosan pedig Lóozy LaJos dr. úr, a m. kir. Földtani Intézet igazgatója, választmányi tagtársunk völt szíves a Magyarhoni Földtani Társulatot is képviselni. A kongresszus lefolyásá- ról és tanulságairól Lóczy L. közlönyünk hasábjain értesített bennün- ket és fogadja igen tisztelt tagtársunk ezen szíves ténykedéséért a tár- sulat legőszintébb köszönetét. Meghivást kaptunk méga Magyar Orvosok és Természet- tudósok Egyesületétől, amely 1910. évi vándorgyűlését augusz- tus 20—26-án Miskolczon tartotta és végre a Magyar Bányá- szati és Kohászati Egyesülettől, amelynek évi közgyűlését Budapestre hívták volt egybe szeptember 18—19-ére. A két utóbbi alkalommal én magam adtam át társulatunk üdvözletét és vettem részt a gyűléseken. Ezeknél még fokozottabb figyelemmel kísértük azonban a XI. sto c k- holmi nemzetközi geológiai kongresszus lefolyását, ame- lyen köszönetre méltó módon ugyancsak Lóczy LaJos dr. igen tisz- telt választimányitagtárs úr volt szíves társulatunkat képviselni. Kapcsolatos volt ezen kongresszussal még a II. A gr o- geológiai konferencia is, amely az 1908-ban Budapesten tartott I.-nek volt a folytatása. Ezen konferencián társulatunkat TREIrz PÉTER választmányi tagtárs úr képviselte. Összesen 17 tagtársunk vett aktiv részt a kongresszus tanácskozá- saiban s a kongresszus általános lefolyásáról Dr. Lóczy Lagos volt szíves bennünket egy külön cikk alakjában tájékoztatni, amely a mult évi szeptember —októberi füzetben jutott t. tagtársaink kezeihez. Hálára kötelezték társulatunkat továbbá TREmrrz PÉTER, LÁszLó GÁBOR dr. és MaRos IMRE igen tisztelt tagtársaink, hogy ismertető elő- adásaikkal, — előbbiek agrogeológiai irányúakkal, utóbbi pedig a Spitz- bergen-szigetekre tett kirándulásáról, őszi szaküléseinket megélénkítették. A stockholmi geológiai kongresszus elé terjesztett kérdések közül különösen kettő merült fel, mely széles körökben keltett érdeklődést. Ezek egyike a klima változása az utolsó elglecseresedés után, másika a földkerekség vasérckészlete és annak elosz- lása. Az előbbivel majd csak a kongresszusi kiadványokból fogunk tűzetesebben megismerkedhetni, az utóbbiról azonban már eddig is sze- rezhettünk tudomást, amennyiben ennek anyaga egy hatalmas nagy munka alakjában már készen kinyomatva került a kongresszus aszta- lára. Címe The Iron Ore Resources of the World két negyed- rét kötet 22 táblával, 142 ábrával és egy 43 folió térképlapot tartalmazó atlasszal. 168 232 D: SCHAFARZIK FERENC A vasérckészletek rohamos fogyásának ténye fölött az utóbbi években geológusok és bányászok egyre hangosabban kezdtek gondolkodni és elismerés és hála illeti meg a stockholmi XI. nemzet- közi geológiai kongresszus vezetőségét azért az elhatározásért, hogy ezt az egész emberiséget legközelebbről érdeklő veszedelmet konkrét szá- mokban kifejezve állította a világ szeme elé. Mint a diagnosztizáló orvos konstatálni kívánta a kongresszus, hogy van-e baj és ha van, mekkora az? Az említett nagy munkához SJÖGREN HJALMÁR stockholmi tanár írta az összefoglaló bevezető részt és ebből vesszük át az alábbi átnézetes kimutatást. A Föld vasérckészleteinek kimutatása millió tonnákban. IEZ ösze Feltárt érc EBET HERÁE ÖTZÉLTA özeek 199 dsg oljan Ez Fe KE ez áss ADA0BE 4733 41,024 ATNORIK AK ee sát NEG AT ET kés 9,855 5154 81,822 AZSLA atesett za ETEL 260 156 457 ASZtrália a eszét Mr tt BB 84 69 FÁLLTNÜSZE Nesze áa se S sz EE 125 75 54000 ? Összesen: 22408 10202 Minthogy SJÖGREN szerint a világ évi nyersvastermelése kereken 64 millió tonnát tesz ki (holott 1800-ban 0-8 millió és 1850-ben 4-8 mil- lió tonna volt) a termelésnek az eddigi tempóban való fokozódása mel- lett a ma feltárt vaséreckészletek alig 60 évre lesznek elégségesek. Legtöbb vasérccel rendelkeznek az Egyesült-Államok, továbbá Európában Anglia, Franciaország, Németország, Svédország, Spanyolország és csak messze utánuk következik, mint ezt a mellékelt táblázat mutatja, Magyarország. A világ vasérckészlete a stockholmi kongresszus adatai szerint. I. csoport. Millió tonnákban ére vas 1, Egyesült-Államok. u. u vm sz nm 4800 2300 JANewzBotndlamad s az zéy ez oles sz (3600 1900 SSZNEHLSKOTSZÁO Éz (e gzget ási! ező zza sz9000 1300 ATROTANOTADTSZÁÓ ME ize éz mem szi szi 9900 1100 DA ÁTNEM sza" szzy ezaz vesztés a Já ÉN 141) 900 6. Sv6dország az e Sosa ur 1200 700 Je ELNE DET LAN T ASS 0 stee eg ak szot 1300 500 II. csoport. Öö. ÖZÖSZÖTSZAGÁK SSE SAE igenlése a sze 180 387 Hú: S PANYOLOTSZÁS e ze lee ötkes ee e 711 349 10. Norvégia SOK ése zetése E SEGIT 124 HAZÁNK VASÉRCKÉSZLETÉRŐL ÉS A FÖLDIGÁZRÓL, VALAMINT BOSZNIA SZÉNKINCSEIRŐL. 233 11. Luxembourg . .. - seb B 270 90 AZZÁ ASZ KELNE e áz ALLE AK st és 5 151 90 13. Algir-Tunisz .. ss ; 125 15 TAZAEKOTOSOTSZÁE vas ml sánáe ö É a sss 000 45 III. csoport. töseBolgíümeea ti zkt see 2 25 tösélesakószerzle haló zak zás Tt 55 30 TAMAGYANOTSZÁ geza eb az sal szk zá 198 13 ÜSSRETORZT VA tet SÉG Tőr eaz ese] eszbe ÉS 22 — TESOTASZOTBZÁN S et end ee ete e, kém 7 A 6 3"3 ELERES NK St este aze eV és 16 0-8 Magyarország tehát vasércek dolgában alegszegé- nyebb országok egyike. E szegénységünkben Európában még csak Olaszország, Svájc és Románia mulnak fel bennünket. A mi vasérceink ismertetésével Lóczy LaJos dr. a m, kir. Föld- tani Intézet igazgatója és PaPP KÁROLY dr., a m. kir. Föld- tani Intézet osztálygeológusa léptek a stockholmi geológiai kongresszus elé és az ő ismertetéseikből megtudjuk, hogy az országban mintegy 33 millió tonna tényleg feltárt, 78 millió tonna reménybeli vasérc és azonkívül még mintegy 32 millió tonna vasat tartalmazó kőzet létezik. Ez utóbbiak azonban többnyire olyan szegényes anyagok, melyekből a mai kohósítási eljárás útján a vas elő nem állítható és amelyek majdan talán elektrolitikus módon lesznek értékesíthetők. Ezek a számok akár együttvéve is igen tisztelt közgyűlés olyan megdöbbentően kicsinyek, hogy csakis aggodalmakkal tele tekinthetünk a jövendőbe. Ha a két első csoport vasércei elfogynak, akkor vagy újabb módszerek sogítségével a harmadik csoportbeli szegényebb ércek feldolgozásához kell hozzálátnunk, vagy pedig, a mi valószínűbb, kénytelenek leszünk külföldről, Németországból és Ausztriából vagy esetleg tengerentúli vidékekről is vasszükségletünket fedezni. Ezzel azonban mai szép va s- bányászatunknak vége szakad és akkor vasiparunkkal függő viszonyba jutunk más államokkal szemben. Ezt a néhány évtized mulva bekövetkező nemzetgazdasági csapást, saj- nos, az országról elhárítani nem lehet, de bekövetkezésének időpontját, amennyire csak birjuk, kitolni lehetséges, sőt kötelességünk is. Néhány év, vagy esetleg egy évtized sok idő ebből a szempontból, mert ezalatt lényegesen megváltozhatnak a vaselőállítási viszonyok, ezalatt más ter- mészeti kincsekhez juthatunk. amik a beálló mostohább viszonyokat esetleg rekompenzálhatják. Észrevették ezt már más nemzetek is, még pedig olyanok, amelyek ezidőszerint még bővében vannak a vasércek- nek. Így megszabta például hír szerint Svédország a maga vasérc- 234 DI: SCHAFARZIK FERENC termelésének évi mennyiségét, ami által nagy nemzeti kincsük időelőtti csökkentésének elejét kívánja venni. Németország, Középeurópának ezen leghatalmasabb vasproducens országa pedig szintén fontolóra veszi eze- ket az újabb alakulásokat, melyeket a stockholmi kongresszus riadója maga után vont. Németország vas- és acélipara az utóbbi 40 év alatt olyan hatalmasan lendült fel, hogy ma e téren messzire megelőzi Angliát, amely régebben a világversenyben az első helyet foglalta el. vasére Anglia Egyesült-Államok Németország Franciaország vasérc Egyesült-Államok Németország Anglia Franciaország 1869-ben vas Anglia Egyesült-Államok Németország Franciaország 1909-ben vas Egyesült-Államok Németország Anglia Franciaország acél Anglia Németország Franciaország Egyesült-Allamok acél Egyesült-Államok Németország Anglia Franciaország Németország ércfelszivó képessége nőttön nő és magához vonzza a spanyol és a svéd magas százalékú érceket, sőt impor- tálja még a francia minette érceket is. Németországnak igen sok vas- érce van ugyan, de ezek nem mindig a legkifogástalanabbak és ez az oka annak, hogy amig csak lehet, szívesen veszik a jó külföldi magne- titot és a pörkölt szideriteket, amelyeknek földolgozása jövedelme- zőbb. Németország expanziv bányagazdasági és kereskedelmi tevékeny- sége kiterjed Afrikára, Spanyolországra, Franciaországra, Svédországra, Ausztriára és kiváló módon és mindenféleképen szemmel tartják a magyar ércelőfordulásainkat, nevezetesen a kitünő szepes-gömöri szideritjeinket is. Ha már általában igen ör- vendetes, ha valamely iparág fellendítése céljából a külföldi tőke felkeres bennünket, úgy mégis a jelen esetben különös óvatossággal kell fogad- nunk minden efféle vállalkozást, nehogy érceink, amelyeknek bővében egyáltalán nem vagyunk, a földből egyszerűen csak kifejtessenek és elszállíttassanak. Mert minden az ország határán kiszállí- tott vaggon vasérc megrövidíti vasbányászatunk amúgy sem hosszúnak igérkező életét és népünknek kereseti forrását. Ha bizonyos relációkban talán teljesen meg nem is akasztható a vasbánya-termékek kivitele, úgy az arra hivatott körök- nek legalább azt az álláspontot kellene érvényre juttatni, hogy vasércünk HAZÁNK VASÉRCKÉSZLETÉRŐL ÉS A FÖLDIGÁZRÓL, VALAMINT BOSZNIA SZÉNKINCSEIRŐL. 235 ne nyers, vagy esetleg csak pörkölt ére alakjában, hanem legalább nyersvas formájában lépje át az ország határát. És ebből a szempontból mi teljes egyértelműséggel üdvözöljük a magyar bányászati és kohászati testvéregyesületet és helye- seljük ezidei közgyűlésének ama határozatát, amely szerint a kormány figyelme a hazai vasbányászat és vasipar érdekében a magyar vasérckivitel megszorí- tására, illetve helyes szabályozására felhívassék. 1016 Az Erdélyi Medence földigáz kincse. Egy másik dolog, amely az utóbb lefolyt évben nemcsak a szak- köröket, hanem a nagyközönség intelligenciáját is élénken foglalkoz- tatta, a Kolozs megyében megfúrt földigáz. Idestova már két éve an- nak, hogy a Kissármáson 302 méter mélységben megfúrt gázforrás híre mihozzánk eljutott. Ezen párját ritkító felfedezés a mély fúrással kálisókeresésre serkentő magyar geoló- gus-géniusznak köszönhető. Geológus körökben már évtizedek óta az az általános vélemény vert gyökeret, hogy az Erdélyi Medencé- ben, sűrűn előforduló konyhasón kívül meg kell hogy legyenek azok a kisérő termékek is, amelyek másutt és különösen a Kárpátok külső ívén a sóval együtt szoktak fellépni. Egyesek a számos konyhasós forrás KCI tartalma, valamint e pompás medence körülzártsága alapján kál1- sókra következtetnek, mások pedig kisebb-nagyobb véleménykülönbség- gel a sok helyütt felbuggyanó éghető gázokból a petroleum jelen- létét is valószinűnek tartják. Elhunyt és élő tagtársaink már elég tekintélyes számban vizsgálgatták az Erdélyi Medence földjét, párhuzamba állítva az ott észlelteket a közeli Románia, Galicia, sőt még Német- ország egynémely vidékének viszonyaival is. De jártak e területeken ismé- telve külföldi szaktársak is, akik az Erdélyi Medence méhében rejlő kincsekre vonatkozólag szintén egyik vagy másik irányban biztatóan nyilatkoztak. Különösen a kálisó lehetséges előfordulásának kérdése volt az, mely az előző kormány miniszterelnöke és pénzügy- miniszterének, dr. WEKERLE SáspoR úr Ő Nagyméltóságának figyelmét oly annyira megragadta, hogy Lóczy LaJos dr., akkoriban egyetemi tanár úr mélyen tisztelt tagtársunk tervezetét magáévá tette és Erdélyben a fúrással való kutatást elrendelte. Ezzel a nagy horderejű elhatározással az Erdélyi Medence bányászati történetében egy új kor- szak nyilott meg. Mert a még 1870-ben a Zsily-völgyben ugyancsak a m. kir. pénzügyminiszterium intézkedése folytán történt 700 méteres mélyfúrástól eltekintve, bányászati fúrás Erdélyben, kivált annak köze- pén eddig még egyáltalán nem történt. A fúrás első pontjait Lóczy 236 Dr: SCHAFARZIK FERENC Lasos felülbirálásával igen tisztelt tagtársunk és érdemes I. titkárunk Papp KÁROLY dr. jelölte volt ki. Így történt, hogy Nagysármáson 627 mé- terig, majd Kissármáson a Bolygóréten 302 m-ig, azután ismét Nagy- sármáson, egyik mellékvölgyben 485795 m-ig hajtottak le kálisóra fúráso- kat, de sajnosan eredménytelenül, mert a három első fúrást technikai okokból és fúrási balesetekből kifolyólag még a kellő mélységek elérése előtt be kellett szüntetni. A harmadik fúrás közelében telepített III. A) jelű negyedik fúrással ez idő szerint pedig már 580 m mélységet értek el, de ezzel a fúrás befejezve még nincsen, mivel ezen a ponton legalább 800—1000 m-ig akarnak lejutni. A Mezőségen való mély fúrás- nak ugyanis sok akadálya van, mert a mezőségi rétegcsoport lágy, gyúrható, szappanosan síkos, könnyen összenyomódó agyagrétegein, majd ismét váratlanul egy-egy közbetelepedett éles homokból, vagy homokkőből álló kemény padon át függőleges irányban lejutni, a fúróeszközök gyors kopása és a fúrólyuk gyakori elferdülése miatt majdnem lehetetlen. Ezen fúrások mélyesztése közben esett meg, hogy Kissármáson a II. számú furólyukból már 120 méterben erős, lejebb azután még jobban növekedő gázmennyisé- gekre akadtak, amelyeknek rohamos feltódulása 302 m mélységben minden további lehatolást meghiúsított. Amikor erre a fúrót a 279 mm átmérőjű csőből kihúzták, mindenkinek ámulatára egyre tartott a bőséges gázömlés. Kezdetben rövidesen elmuló természetűnek gon- dolták, de a csodálkozás nőttön nőtt, mikor a gázkút heteken, sőt hó- napokon keresztül változatlan erővel naponta nem keve- sebb, mint 900000 köbméter metán gázt szolgáltatott, ami körülbelül 120000 lóerőnek felel meg. Ekkor komolyan vették a dolgot s a m. kir. pénzügyminisztérium örök áron meg is vette azt a telket, amelyen a fúrás eszközöltetett. Sőt az elmult év őszén a magyar törvényhozás állami monopóliummá tette nemcsak az országban még felkutatandó kálisót és petroleumot, hanem egyúttal a földigázt is. Időközben a m. kir. pénzügyminiszté- rium egy műszaki bizottságot küldött ki Amerikába a földigáz felhasználásának tanulmányozása végett. Pensylvániában ugyanis az ottani gázkutak már évtizedek óta adják a gázt, melyet a csövekben száz meg száz kilométerre elvezetve, külön- böző ipari és háztartási célokra használnak föl. E bizottság jelentése és különösen HERRMANN MIXgsA úr, selmeci bányászati főiskolai tanárnak a magyar bányászati és kohászati társulat ez idei köz- gyűlésén tartott előadása kimerítően tájékoztatta a szakközönséget a metángáz miként való felhasználhatóságáról.! A kincstár azonban 1 V. ö. HERRMANN MIKSA : A földgáz termelése, vezetése és értékesítése. Magy. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1911. évfolyam 6—7. sz. HAZÁNK VASÉRCKÉSZLETÉRŐL ÉS A FÖÜLDIGÁZRÓL, VALAMINT BOSZNIA SZÉNKINCSEIRŐL, 237 ennyiben nem állapodott meg, hanem még egy lépéssel tovább ment. TLuxács LÁszró m. kir. pénzügyminiszter úr ugyanis melegen pártolta és felkarolta Lóczy LaJos dr. földtani intézeti igazgató és MÁLY SÁNDOR m. kir. miniszteri tanácsos és osztályvezető urak abbeli javaslatát, mi- szerint az egész Erdélyi Medence geológiailag rendsze- resen megvizsgálandó, aminek következtében az elmult ősszel dr. BöckH Hucó főbányatanácsos és selmeci bányászati főiskolai tanár úr, igen tisztelt tagtársunk vezetése alatt a kuta- tás különösen a medence keleti felében tényleg meg is indult. BöcxkH HuGó dr. fáradozása már eddig is szép eredménnyel járt, amennyiben a sokfelé fellépő természetes gázemanációt tektonikai vonalakhoz kötöttnek ismerhette fel. Munkáját még ezentúl is folytatja, sőt az ügy érdeke megkivánná, hogy az eddigi lelkes munkások mint ekutató bizottsági permanen- ciában maradjanak, mert folytonosan tartó geológiai vizsgálato- kon alapuló tanácsadás nélkül nem képzelhető el a kálisó és a bitumenek bonyolódott kérdéseiben a biztos intézkedés lehetősége. Az erdélyi földi gáznak a hírére megmozdult, amint az előre vár- ható volt, atőke is és vállvetve bel- és külföldi bankok és pénzcsoportok készek az erdélyi földigáz kihasználásának koncesszióját átvenni, de úgy látszik, hogy az egyezség megkötéséhez előbb még több helyen való fúrással a gáznak általánosabb előfordulását óhajtják bizonyítani, hogy ezáltal a szerződéseket szélesebb alapon lehessen megkötni. Amellett, hogy Marosorbón 1500—2000 m-re készül a kincstár főleg a kálisó szempontjából egy furólyukat mélyeszteni, még egész sora a csekélyebb, mintegy 300 m mélységű fúrásoknak is van tervbe véve, még pedig kizárólag földi gázra, ú m. Marosugra, Marosszentgyörgy, Marosvécs (Szászrégen mellett) Szt. Benedek, Szt. Márton, Medgyes, Nagylak, Marosgombás, Veresmart és Sajó- udvarhely községek határában. E fúrások végrehajtására az állam két nagyobb 1200 méterig leszolgáló és 5 kisebb 300 méterig alkalmas furó garniturát szerzett be, mig az orbói mély fúrást egy furóvállalat által készítteti el. Látnivaló tehát, hogy egy széles alapra fektetett kutatási akcióról van szó, amelyhez minden magyar geológusnak legszebb reményei hozzáfűződnek. Amde mozognak már a tervező mérnökök is, fontolóra véve, vajjon hogyan lehetne ezen természetadta kincset legjobban és leg- célszerűbben értékesíteni. Három magyar mérnök, névszerint BÁNKI DONÁTH, ZIELINSKI SZILÁRD dr. urak, kir. József-műegyetemi taná- rok és TorsaY KoRNÉL úr, mérnök és r. t. igazgató nem kisebb gondo- latot vetettek föl, mint hogy a sármási gáz Budapestre fel- vezettessék és a fővárosban értékesíttessék. A sármási metán hivatva 238 Dr SCHAFARZIK FERENC volna ugyanis a pesti gázgyárak kőszénből előállított világító gázát he- lyettesíteni, aminek megvalósítása esetén sok porosz kőszénnek a be- hozatala meg volna takarítható. Messze vezetne, ha BÁNKI DoNÁTH, igen tisztelt kartársam szakvéleményét részletesen ismertetni akarnám, hanem szives engedelmével röviden csak azt sorolom fel, hogy Budapesten 1911-ben a napi gázszükséglet 300,000 köbméter. Egy 450 m hosszú és 260 mm belső átmérőjű csővezetéken 9 kompresszor állomással az ennek megfelelő évi 15775 millió köbméter gáz akadály nélkül felnyom- ható. Az összes befektetés 23 millió koronába kerülne, amely összeg a gáz eladási árát Budapesten 5 fillérrel véve alapul (holott a mai gázár kb. 17 fillér) már 10 év alatt nemcsak hogy teljesen visszatérülne, hanem azon felül évenként még szép osztalékot is hozna. Már ezen előzetes számítás is bizonyítja, hogy a gáznak Budapestre való fölhoza- tala nem tekinthető immár valami fantazmának, hanem ellenkező- leg egy megvalósításra nagyon is méltó eszmének. Még csak abban a tekintetben kivánnak a technikus körök felvilágosítást, vajjon a kissármási gázkút esete sporadikusnak veendő-e, avagy remél- hető hogy más pontokon hasonló módon lesz feltárható e gáz. Erre a feleletet az eddig működölt kutató bizottság okvetlenül a lehető legpontosabban fogja megadhatni; ennek mi elébe nem vághatunk és csak egész általánosságban saját tapasztalataim alapján kivánom meg- jegyezni, hogy az előbbi rentabilitásszámítás megkövetelte 10 év az erdélyi medence összes gázterületei által nemcsak ennyi időre, hanem bőven ennek többszörösére is biztosítottnak vehető. Az érintett nagyszabású terv beteljesedése azonban előreláthatólag még jó ideig fog elhuzódni, részint az elmaradhatatlan előzetes tárgya- lások miatt, részint pedig azért, mivel mégis csak egy hosszú vonalnak műszaki berendezéséről van szó. Addig azonban, hogy a kiömlő gáz továbbra is kárba ne vesszen, a Mezőség lokális szükségleteit lehetne kielégíteni és mindenekelőtt gyors elhatáro- zással egy modern salétromgyárat kellene felállítani, ha csak egyelőre kisérletképen is. Ennek nagy horderejét itt külön hangoztatnom fölösleges. A salétromnak levegőből való gyártása az energia olcsóságán fordul meg. Norvégiában és Tirolban a vizesések energiájá- nak felhasználásával gyártják a salétromot, nekünk pedig rendelkezésünkre áll a földből szabadon kiömlő gáz. Az erdélyi metán gáztermelésnél mindig fognak maradni olyan feleslegek, amelyek habár közvetve, talán mégis csak elég olcsón szolgáltatnák a salétrom-gyártáshoz szükséges energiát. Bocsánatot kérek, igen tisztelt közgyűlés, hogyha az erdélyi földi gáz kérdésével talán kissé hosszasabban foglalkoztam, mentse ki azon- ban belemelegedésemet az a rendkívüli, szinte lázasnak mondható érdek- HAZÁNK VASÉROKÉSZLETÉRŐL ÉS A FÖLDIGÁZRÓL, VALAMINT BOSZNIA SZÉNKINCSFIRŐL., 239 lődés, amellyel a geológus világ az erdélyi földigáz előfordulásának minden fázisát kiséri. ELT Bosznia szénkincseiről, Körülbelül másfél éve annak, hogy Ő Felsége I. FERENC JÓZSEF, ausztriai császár és Magyarország apostoli királya uralkodói jogát Boszniára és a Hercegovinára is ki- terjesztette. Hogy ez mekkora áldást hozott ezen két tartománynak, azt közülünk tán csak azok méltányolhatják kellőképen, akik ez orszá- gokat mintegy 33 évvel ezelőtt az okkupáció alkalmával láthatták. Már a katonai megszállás is szinte egy csapással vetett véget az akkoriban már nagyon elharapódzott anarchikus viszonyoknak. A hadsereggel együtt egyszersmind a kultura is bevonult ezen elhanyagolt országokba és az európai intézmények berendezése és felvirágoztatása körül igazi atyai gondoskodásával boldogult KárravY BéÉwsi, hosszú éveken át közös pénzügyminiszter, szerzett hervadhatatlan ér- demeket. Bosznia ma egy kulturország, amely rohamos emelkedésével Európában párja nélküli. Az 1909-iki bekebelezéssel ez a konszolidáció mintegy örök időkre állandósítva lett és ma az ország minden részén ugyanazzal a biztossággal folytatják lakói a mezőgazdaságot, az ipart és a bányászatot úgy, mint bárhol is másutt a kettős monarchia területén. Ahol pedig még tennivaló mutatkozik, ott rajeci BuRIÁN Isrváv báró, jelenlegi közös pénzügy- miniszter úr Ő Excellenciájának bölcs intézkedéseivel találkozunk, amelyek mind az ország további felvirágoztatását célozzák. Bennünket különösen a közös kormányzat alá tartozó új tarto - mányok bányászata és elsősorban szénbányászata ér- dekelhet. A nagyközönség zöme talán nem is tudja, hogy Boszniában széntelepek is vannak, amelyek alapján egész csöndben már virágzó bányák is keletkeztek. Fekete szene ugyan nincs az országnak, debarna- szénben Bosznia Európának leggazdagabb országai egyike. Az ország változatos geológiai képződményei során a terciér réteg- sorozat az, mely nagy kiterjedésű széntelepeket zár magába. 5 itt nyomban megjegyezhetjük, hogy a geológiai vi- szonyok ismertetése dolgában Bosznia-Hercegovina nem áll hátrább sok más régibb kulturállamnál. Hogy a bosnyák szénkincseket kellőképen méltányolhassuk, szükséges ugyanis egy rövid pillantást az ország geológiai ki- és átalakulására vetnünk. A legrégibb geológiai adatok, melyek Bosznia földjére vonatkoz- nak, BovéÉ AwmI-tól, a bécsi Akadémia egykori tudós elnökétől származ- nak. 1840-ben megjelent munkájának címe: La Turguie en Europe, 240 nt SCHAFARZIK FERENC amely németül is megjelent ezen a címen: Die europüáische Türkei, egy különösen régebben sokat forgatott alapvető munka. Az okkupációt köz- vetlenül követő évben (1879) egy-két cikkecske jelent meg egyes kombat- tans geológusoktóli; az ország első összefoglaló ismertetését pedig a Mossisovics E., Trerze BE. és BIrTNER A.-féle: Grundlinien der Geologie von Bosnien und der Herzegovina című munkában találjuk meg. 1898-ban kreálja azután KárraY B. miniszter a szarajevói geológiai intézetet és ehhez kinevezi dr. KATZER FRiGYES jeles geoló- gust. Dr. KarzER, a ki megelőzőleg Csehországban és Braziliában szer- zett bőséges geológiai tapasztalatokat, Boszniában is kiváló tevékeny- séget fejtett ki, s egyik főérdeme az, hogy azonnal hozzáfogott Bosznia átnézetes geológiai térképezéséhez. Kezdetben állása a bányahatóság kötelékébe tartozott, legújabban azonban BURIÁN ISTVÁN báró közös pénzügyminiszter önállósította és segédeket is osztott be melléje. KarzER fáradhatatlan szorgalmának köszönhető egyebek között az igen sikerült Geologischer Führer durch Bosnien und die Herzegovina című számos részlettérképpel ellátott munka, amely Szarajevóban 1903-ban látott napvilágot, valamint a Bosznia- Hercegovina hat hatodra felosztott területének kéthatod lapja 1 : 200.000 méretben, geológiailag kiszínezve. Az egyik lap Szarajevó környékét, a másik, mely csak néhány hónap előtt jelent meg, Dőnja-Tuzla környékét ábrázolja. Atnézetesnek nevezi szerző e művét, de tartozunk a nyilvánosságnak azzal a kijelentéssel, hogy a kicsiny méretből kifolyó határbeli hiányoktól eltekintve, térképezése olyan kimerítő, hogy e vidékek területének bármely részén is teljesen megbizhatók és a tényleges viszonyokkal összevágók a feltüntetett adatok. E mellett GRIMMER bányakapitánnyal együtt megveti a szarajevói múzeum ásvány-földtani osztályá- nak alapját is. KarzeR F. szerint Bosznia és Hercegovina együttes területén két régi középhegységet kell megkülönböztetnünk, amelyek egyike a Ny-i és DNy-i régi szerb hegységnek Drinán inneni része, míg a másik a középboszniai palahegység, mely Novinál a horvát határ mellett veszi kezdetét, hogy onnan DK-i irányban egészen a novibazári szandsák határáig (Cajnica) lehúzódjék. Ezen két régi hegységet köpenyszerűleg környezi a triasz, amely általánosságban úgy Boszniában, mint Hercegovinában minden következő fiatalabb képződménynek fekvőjét alkotja. ? Az archaikum Boszniában igen alárendelten van kifejlődve; 1 SCHAFARZIK FERENC, Diabáz Dobojról Boszniában. Földt. Közl. 1879. IX. köt. 393 old. és k. 1 színes nyom. táblával. HAZÁNK VASÉRCKÉSZLETÉRŐL ÉS A FÖLDIGÁZRÓL, VALAMINT BOSZNIA SZÉNKINCSEIRŐL. 241 mindössze csak bizonyos gránitok és gránitgneiszok számíthatók ide, amelyek B.-Kobasnál a Száva partján figyelhetők meg. A paleozoos palahegység főleg karbon és perm- korú szedimentumokból tevődik össze. Kétes devonkorú kvarcit- palák fölött csillámdús gneisz és csillámpalaszerű kvarcitos és fillites kőzetek képezik az alsóbb karbon rétegeket, amelyek fölött gazdag vasérc betelepüléseket tartalmazó tarka csillámos homokkövek és agyag- palák következnek. Ezt a rétegsorozatot borítják permkorú korallos és krinoidás mészkövek és dolomitok, meszes agyagpalák (gipsz és anhidrit betelepülésekkel), kisérve eruptiv kőzetektől, ú. m. kvarcporfirok- tól, kvarediorit, diabázporfirit és melafir-féleségektől. Ebben a paleozoos rétegcsoportban nemcsak dús vasércek, hanem rézércek (tetraedrit, Gornivakuf; kalkopirit, Sinjako), antimonit (Cemernica), arany- tartalmú pirit (Bakovici) is fordulnak elő, amiért már Mossisovics E. e vonulatot Bosznia érehegységének nevezte. A triasz legalsó tagja, a werfeni palák szoros összefüggésben vannak az alattuk levő permi lerakódásokkal, amelyekkel együtt e vidé- keken a vízduzzasztó horizontot szolgáltatják. Fölöttük ugyanis főképen meszes lerakódások következnek, amelyek sorában BITTNER, KITTL és KaATzeR az alpesi kagylómész, amelynek Han-Bulognál előforduló gazdag cephalopoda faunáját HAvER FERExc írta le, a ladini, a karni és a nori emeleteket ismerhették fel. Sok gazdag forrás, egyebek közt az Ilidzse melletti Boszna-forrás triasz-mészkőből fakad. A ladini emeletben külö- nösen Olovónál BITNER szerint eruptiv kőzetek, ú. m. diabázok, melafirok és szerpentinek fordulnak elő betelepülve. Triaszkorúak továbbá a gazdag varesi vasércek és említésre méltók a Cevljánovici mangán- ércek, valamint az olovói ólomtellérek is. A Jura rétegsorozatában eddigelé még csak egyes emeleteket ismerhettek föl és pedig a liászba és a malmba valókat. A tithon el- terjedése általános. Nevezetes, hogy a bosnyák szerpentin zóna kőzetei, ú. m. a gabbro, peridotit és szerpentin felső jurakőzetekkel álla- nak a legszorosabb kapcsolatban és hogy rendesen fedőjüket a tithon képezi. A kréta kifejlődése Boszniában más, mint a Hercegovinában. Míg ez utóbbi országrészben csak felső krétakorú rudistamészkövek fordulnak elő, addig Boszniában a kréta különböző emeletei nagyobb változatos- ságot mutatnak s itt, úgymint a szomszedos Szerbiában is, az alsó és felső kréta jól ismerhetők fel. É-i Boszniában a flyschben szerpenti- nek, krómvasérc és diabázféleségek fordulnak elő. (Gracanica mellett és az Usora-völgyben), a Hercegovinában pedig gyakori a krétameszekben az aszfalt előfordulása (Popovo polje). A Hercegovina elkarsztosodott térszíne főleg krétakorú meszekből áll. 242 D- SCHAFARZIK FERENC s Harmadkor. Bosznia-Hercegorinában az eocén nagy területeket foglal el és rétegei transzgredálnak a kréta rétegei fölött, Ny-on meszes, K-en homokos márga fáciessel lép föl. A Hercegovinában legalul Miliolidea- és Alveolina-meszekkel kezdődik, majd Nummulit-meszekkel folytatódik és legfelül homokos-márgás rétegekkel végződik a sorozat, amely OPPENHEIM PÁL szerint lényegében középeocénkorú. Boszniában a num- mulitos és lithothamniumos meszek főleg az Usora mentén és az alsó Spreca-völgyben fordulnak elő, különben pedig inkább flysehszerű kőzetek uralkodnak és ezekben gyakran láthatók tiszta, de vékony szén- zsinórok. Ezen emelet kőzeteiben a Majevica planina É-i oldalán pet- roleumnyomok, gáz- és sósforrások is figyeltettek meg. Felsőbb márgás retegei pedig már az oligocénbe vezetnek át. Kontinentális jellegű oligocén és miocén lerakó- dások. Mig a harmadkor első felében a transzgredáló tenger Hercegovinát egészen, Boszniának pedig tekintélyes reszeit el- borította, addig a második felében Bosznia talaja emelkedőben volt, aminek következtében a tenger visszahúzódott. Felszíne azonban csak kevéssé emelkedett a tenger nivója fölé s inkább alföldnek maradt meg, amelyet számos nagy édesvizi és brakkvizi tó foglalt el. Ezek- nek sekély mélységű medencéit szapropél töltötte fel, a partokon pedig gyökeret vert egy gazdag mocsári flóra, mely idővel a mindinkább feltöltődő tavakon elhatalmasodott. Így keletkeztek e terü- teteken allochton és autochton széntelepek. A mocsarak szénképződését egy csigafauna jellemzi, ahol pedig kissé szabadabb volt a víz, ott egy congeriás fauna csatlakozik mindenütt a szén- telepekhez. Az alsó mediterránnal a gyűrődéses hegyképződés időszaka köszöntött be és egyidejűleg ismét sülyedni kezdett Bosznia térszíne, minek következtében a nagy magyar Alföldet elfoglaló tenger újból előrenyomult. Ennek a fiatalabb miocén transgessziónak sósvizi üledékeivel, főleg lajta meszeivel különösen É-i Boszniában találkozunk, ahol ezeknek padjai erősebben gyűrődött régi harmadkori rétegek fölött diszkordans módon feküsznek. A tengernek ezen oszcillációja egyúttal a kősóképződés- nek is kedvezett, amely Dőnja-Tuzlánál az I. mediterránban tényleg ki is fejlődött. A II. mediterrán emelet fölött következnek azután rengeteg sok Cerithium, Tapes, Mactra stb. által jellemzett szarmatakorú le- rakódások. Dönja-Tuzlánál ez utóbbiak fölfelé fokozatosan mentek át azokba a több száz méter vastag agyag-, homok- és márgalerakódásokba, amelyek főleg congeriák (C. subglobosa, C. Partchi) és melanopszidák (M. vindo- bonesis, M. Martiniana) által jellemezve vannak és ennek folytán pan- HAZÁNK VASÉRCKÉSZLETÉRŐL ÉS A FÜLDIGÁZRÓL, VALAMINT BOSZNIA SZÉNKINCSEIRŐL. 243 noniai lerakódásoknak minősíthetők. Ezeknek középső réteg- csoportjában gazdag lignit-betelepülések fordulnak elő. Ez utóbbi lerakódások ma mintegy 600 méterig emelkednek föl a tenger színe fölé, amely emelkedés természetesen csak a pliocénlerakó- dások befejezése után következhetett be. Minthogy a diluvium lerakó- dásai e mozgás által érintve már nem lettek, KATzER ezen pozitiv kéreg- elmozdulást a pliocén vége és a negyedkor eleje közé eső időbe helyezi. Ezen legfiatalabb kéregemelkedés KarTzER szerint igen nagyfontosságú Bosznia és a Hercegovina mai orografiai kialakulására vonatkozólag. Általa jutott csak teljes kifejezésre az ú. n. dinári hegységrendszer, amely a reá jellemző ÉNy-DK-i rétegcsapással az egész országon uralkodik. Általa emeltettek Bosznia és a Hercego- vina főhegységei is a mai magasságukra, mialatt az Adria É-i medencerésze beszakadt, szóval akkor fejlődött ki Bosznia és a Hercego- vina mai orografiai arculata, és innentől kezdődik a negyed- és jelenkor erőteljes eróziója. Azóta Bosznia és a Hercegovina fel- színi viszonyaiban egész mostanig említésre méltó változások nem állottak be. Mily gazdag sorozata a képződményeknek és geológiai események- nek! Csakugyan ha mi Alföldünk geológiai kialakulását és fizikai viszo- nyait behatóan tanulmányozni akarjuk, akkor reánk nézve Bosznia geológiai viszonyainak ismerete valóban nélkülözhetetlen. Bosznia északibb része orofizikai szempontból semmi más, mint Alföldünknek D-i pereme. Áttérve most magukra a szénelőfordulásokra, mindenekelőtt kon- statálnunk kell, hogy míg az oligocén időben a szénképződés folyamata Bosznia legnagyobb részére vonatkozólag állott be, addig a pliocénben széntelepek csak az ország ÉK-i részében, és pedig csak kisebb területen keletkeztek. A kettő közül előbbi a fontosabbik. Az oligocén szén- képződményről találóan jegyzi meg KarzER F., hogy az a pliocén kéregemelkedés alkalmával eldaraboltatván, a hegység mai ráncteknőibe csak ekkor, tehát utólagosan került bele. Az eredetileg elég szintesen elterülő szénképződmény egyes foszlányai részint felgyűrődött rögök hátán magasra (1100 m-ig) emeltettek föl, másrészt pedig a ráncok teknőibe kerülvén, azokkal tetemesebb mélységekbe is jutottak. A pliocén emelkedés óta azután az erózió folyamata az, mely különösen a maga- sabbra került édesvizi lerakódások foszlányait pusztította. S mindez meg- magyarázza, hogy az oligocén-szén Boszniában miért található ma leg- inkább szaggatott ráncok teknőrészeiben. Legnagyobb az a 800 km? nagyságú teknőrész, mely Bosznia közepét foglalja el, s amely Zenicától Szarajevóig elhúzódik. Ezenkívül azonban még sok apróbb, mintegy 23 szénterület ismeretes, mely elszórtan majdnem az egész országon 244 DI: SCHAFARZIK FERENC végig fordul elő és ezek között fontosabbak a banjalukai előfordulás a Verbasz-völgyében és az uglievi, Janja mellett, közel a szerb határ- hoz. A zenica-szarajevói nagy medencében az édesvizi rétegek különböző fizikai viszonyok mellett jöttek létre. Az alsó rétegek mélyebb vizből rakódtak le, a középső sekély mocsárviziek és széntartalmúak, a felsők pedig ismét folyóvízből lerakódott homokkövek és konglomerátumok. Úgyszintén É-D-i irányban is mutathatók ki bizonyos fáciesbeli különb- ségek. Legszebben van feltárva az egész rétegsorozat Zenica körül, ahol Pozcn F.! udvari tanácsos úr tartalmas értekezése szerint a következő rétegsor állapítható meg : 1. Legalul mint alaphegység krétakorú mészkő fordul elő. 2. Márgás homokkő s konglomerátum és édesvizi mészkő, mint az édesvizi oligocén legalsó rétegcsoportja 50—100 m. 3. Legalsó (1-ső) fekvő telep, mely Zenicánál néhány méter vastagságú, masutt azonban silányabb. 4. Zöldes, homokos márga, kb. 250 m. 5. Középső (2-dik) fekvő telep, amely Zenicánál 8 m vastag. 6. Szürke márga, Uniókkal és Carpolithes valvatus-szal, kb. 200 m. 7. Felső (3-dik) fekvő telep, 12 m. 8. Homokos, agyagos márga, amely részben duzzadó, 35 m. 9. Főtelep, amely Zenicánál 95 m vastagságú. 10. Mészmárga, kissé homokos Carpolithes alatus-szal stb., egy- néhány vékony szénzsinórral, kb. 40 m. 11. Fedőtelep, Zenicánál 4 m vastagságú. 12. Vékony palás mészmárga Glyptostrobus europzus-szal, levél- lenyomatokkal és kagylóhéjakkal; kb. 200 m. 13. Homokos mész- és agyagmárga, kb. 300 m. 14. Legfelül "mészkonglomerátok, kövületdús márgapadokkal, kb. 600 m vastagságban. Az egész édesvizi lerakódás kb. 1700 m vastagságú. Eddigelé főleg csak a főtelepet bányászták, amelynek 9-5 m vastag testében a tiszta szén mintegy 7 m-t tesz ki, azonkívül fejtik még a 9-ik fekvő telepet, valamint a fedőtelepet is, amelyek mindegyikében 4—4 m tiszta szén kapható. A szén maga szép, tömör, fénylő s kagylós törésű barnaszén, 4500—5000 kalória hőfejlesztő képességgel és kb. 6—1099 hamuval. A széntelepek csoportja szabályosan dűl D-Ny. felé 189 alatt. ÉNy-DK-i hosszanti irányú törések azonban lépcsőzetesen 1 H. ö. F. PorcH: Mitteilungen über den Kohlenbergban in Bosnien. Oesterr. Ztsehr. f. Bg. u. Hüttenwesen. 1899. XLVII. k. 369 és k. old. 1 táblával. HAZÁNK VASÉRCKÉSZLETÉRŐL ÉS A FÖLDIGÁZRÓL, VALAMINT BOSZNIA SZÉNKINCSEIRŐL, 245 darabolják el az egész szénkepződményt. Míg a teknő K-i része lankásan dülő, addig a Ny-i meredek, keskeny és kihengerelt. A K-i szárny telepei a fejtéssel könnyen érhetők el, a medence nyugati részén ellenben bajo- sabban fognak majd hozzájuk férkőzhetni. A szén kibúvása a teknő K-i pereméhez közel egészen Szarajevó É-i tőszomszédságáig, kb. 80 km hosszúságban követhető és ezen a vonalon újabban nemcsak hogy kutatások, hanem újabb bányatelepítések is történtek. Itt azonban leginkább csak a főtelepen indult meg a bányász- kodás, mig a fedő- és fekvő telepek eddigelé még csak fogyatékosan vannak feltárva. Ezek az utóbbi években a Kákánj és Bréza mellett megnyitott szénbányák. Kákánj főtelepének szene az egész medencében legfeketébb és legfénylőbb; hőfejlesztési értéke is legnagyobb, t. i. 6000 kal. körüli, kivált mosott állapotban. Legkezdetlegesebb a 3-ik, vagyis a brézai bánya, amelynek szene hasonlít az előbbiekéhez. Ez a bánya kissé oldalt esik a vasuti fővonaltól, aminek folytán már az a terv is merült föl, vajjon nem volna-e célszerűbb a brézai mű felhagyásával közvet- lenül a fővonal mellett egy újabb bányát nyitni, ami nemcsak hogy lehetséges volna, hanem kivánatos is, főleg abból a szempontból, hogy Szarajevó főváros szénben és villamosságban való igényei jobban legye- nek kielégíthetők. Banjaluka elkülönült kis medencéjében egy alsó 2 m-es és egy felső 6 m-es barna széntelep ismeretes. Úgy itt, mint még Ugljeviken is létezik még egy-egy kisebb jelentőségű szénbánya. Ez utóbbiakat tekintetbe sem véve, már egymagában Bosznia főmedencéjében a barnaszén mennyisége oly nagy, hogy csakis több milliárd g szerint becsülhető és jelentősége még azáltal is fokozódik, hogy középvonala mentén végigvonul a szarajevó-bródi vasút. Bosznia másik nevezetes szénhorizontja a pannóniai rétegek emelete. E rétegek K-i Boszniában a felső Spreca-völgyben Döónja- Tuzlánál, vagyis a Dobojnál K-i irányban kiágazó vasúti vonal vég- állomása közelében egy kb. 600 m vastag komplexust alkotnak, amelynek középső csoportja hatalmas lignit-telepeket foglal magában. Ezen egészben véve ÉNy-DK-i teknő kítöltés a II. mediterrán kon- elomerát rétegein, illetve közvetlenül szarmatakorú mészkőpadokon nyugszik. Azokon felül a rétegsorozat alulról felfelé a következő : 1. Legalul alsó pannóniai Congeria-rétegek. 2. Fekvőtelep, kb. 10 m. 3. Szürke agyag. 4. Főtelep, 19 m. 5. Agyag. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 17 246 Dr SCHAFARZIK FERENC Viztartalmú homok. Első fedőtelep, kb. 18 m. Agyag. 9. 2-ik fedőtelep, kb. 103 m. OZ S Leszámítva az ezen vastag telepekben imitt-amott előforduló palás- részeket avagy pedig gyúlékony teleprészeket, a tiszta szén vastagsága 49 m.-t tesz ki. Tekintve most már, hogy a tuzlai szénmedence kb. 80 km? nagyságú, itt is minimális számítással a lignit mennyisége 1 milliárd g-nál többre becsülhető. Ami a szenet illeti, úgy az sokszor a fa szövetét eláruló barna lignit, amely könnyen elégethető, kevés hamu hátrahagyásával. Hőfejlesztő képessége 4000— 4500 kal. Tuzlától délre fekszik a régibb, Kreka nevű bánya, amellyel a főtelepet fejtik, a várostól nyugatra pedig az új Benjamin-bánya található, mely az első fedőtelepre lett telepítve. Megemlítésre méltó, hogy Boszniában a szén állami tulajdon, valamint hogy az összes bányák állami kezelésben vannak. Ezen a helyen nem mulaszthatom el még a külön- böző bányaüzemeknél kitünően működő bányászokról is megemlékezni, elsősorban RIcHTER FERExc b. h. főbányatanácsos és bányavezető Zenicán és SLADEÓEK RuporFr főbányatanácsos és bányaigazgató D.-Tuzlán, akik úgyszólván az első kapavágástól kezdve kitünő szakképzettségükkel e bányák kifejlődése körül nagy érdemeket szereztek. Bosznia eddigi széntermelése a következő táblázatból tűnik ki: Év Zenica Kakanj Bréza Ugljevik Banjaluka Kreka 1885. — — — — — 90.700 1886. 13.600 — — — — 162.400 1890. 68.800 — —— — — 522.200 1895. 623.300 — — — — 1,320.000 1898. 1,041.300 — — 18.900 — 1,609.800 1900. 1,635.300 — -— 33.900 ——- 2,185.600 1902. 1,398.200 400.300 —— 22.100 115.400 2,308.600 1905. 1,666.400 803.700 — 23.500 237.400 2,665.900 1907. 1,646.900 1,005.800 216.300 22.800 275.500 3,032.500 1910. 1,700.000 1,456.600 814.100 25.500 138.200 2,932.500 A fentebbiekben kimutatott mennyiségekből a tuzlai lignit főleg csak Boszniában talál alkalmazást különböző ipari (sófőzde, szóda- gyár) és házi célokra; kivitelre ebből csak kevés kerül. A Zenica- kakanji szén, mely különösen mosott állapotban az előbbinél na- gyobb értékű, ugyancsak Boszniában és Hercegovinában, részint azon- ban az anyaország délibb vidékein is talál vevőkre. Krekáról mindössze körülbelül csak 640 vaggon szállíttatott el via Brod a Száva vidékére, a közép-boszniaiból ellenben mintegy 10,600 vaggon ment Sziszek, HAZÁNK VASÉRCKÉSZLETÉRŐL ÉS A FÖLDIGÁZRÓL, VALAMINT BOSZNIA SZÉNKINCSEIRŐL. 247 Gardiska, Daruvár, Pakrac-Lipik, Eszék, Mitrovica és Pancsova váro- sokba, részben pedig a Bácskába, sőt még Kaposvárra is. E helye- ken főleg téglaégetésre, malom és cukorgyár üzemi célokra hasz- nálják. Összegezve most már ezek után a boszniai szénre vonatkozókat, különösen nemzetgazdászati szempontból, úgy annak jelentőségét röviden a következőkben foglalhatjuk össze: Bosznia barnaszén készlete óriási, akkora, hogy azt az új tarto- mányok pusztán csak saját szükségleteik fedezésére soha sem fogják teljesen igénybe vehetni. Boszniának tehát a szén egy igen becses kereskedelmi cikke, amelynek egy részét min- denkor eladni lesz hajlandó. Megjegyzendő, hogy eladasra jó- formán csak a jobb minőségű közép-boszniai szén alkalmas, amelynek tömegtermelés esetén átlagosan 5000 kalória a tüzelési értéke. A kivi- telre két fővonal kínálkozik ezen szén számára, az egyik per Metkovich a tengerpartra vezet, a másik via Bród—IEszék pedig a Magyar-Alföldre. A többi útirány aprólékos és alig jön számításba. Miután most már 5000 kalória körüli szénnel tengeren járó gőzhajókat fűteni nem lehet, csakis a másik vonalról lehet még szó, t. i. arról, amely Magyarországba visz. S hogy a közszükséglet is errefelé tereli a zenicai-kakanji szenet, azt világosan bizonyítja a múlt év, habár igen csekély, de azért mégis 10,600 vaggont kitevő szénszállítás a magyar korona országainak területere. És csakugyan, igen tisztelt közgyűlés, poziciójánál fogva a bosnyák szén nagy jelentőségű a Magyar-Alföld és peremi részeinek gazdasági fejlődésére nézve. Magyar- ország ipari és gazdasági fejlődése szempontjából köztudomás szerint főleg a barnaszén használatára van utalva és egy a térképre vetett futó- lagos pillantás is azt mutatja, hogy az Alföldet érdeklő nevezetesebb magyar szén előfordulások mind a periferián fekszenek, ú. m. délkeleten a Zsily-völgyi szénmedence, északon Salgótarján, nyugaton Esztergom vidéke és főleg Tatabánya, délen pedig ott van Közép-Bosznia nagy- szabású szénvidéke, amely igen hosszú időn át nemcsak Horvátország és Szlavónia területét, hanem a mi déli megyéinket is szénnel ellátni képes.! Igaz, hogy vannak Horvátországban is oligocénkorú szénterületek, 1 A délmagyarországi kőszénelőfordulásoktól, nevezetesen a szekuli, resiczai és aninai, az eibenthal-újbányai és végre a Pécs vidékiektől is ezen fejtegetéseink közben azért kell eltekintenünk, mivel ezen bányamíveletek majdnem egész terme- lése speciális célokra használtatik fel, u. m. a resiczai vasművek szükségleteihez, a beocsini cementgyárban és a dunagőzhajózási társaság hajóin, minélfogva a közön- ség széles rétegei ebből a szénből nem kaphatnak. 917 si 918 Dr: SCHAFARZIK FERENC valamint hogy ott van a szintén oligocénkorú és a magyar állam tulajdonát képező verdniki szén is. De míg Horvátország szénterületei távolról sem oly kiadók, mint a bosnyákországiak és azon- kívül a horvát szénbányászati viszonyok még fejletlenek is, addig más- reszt a már akcióképes magyar állami verdniki szénbánya egyedül szintén nem lesz képes a boszniai szénbehozatalt fölöslegessé tenni. A. verdniki szénbánya-üzemnek talán nexmn is lehet az a feladata, hogy az egész dél- vidéki szénfogyasztó közönséget magához vonzza, mivel az olyan erőlte- tett kiaknázás a csak nem régen megszerzett kincs mihamarábbi elfogyá- sát vonná maga után. Az Alföld peremén elhelyezkedő szénterületek koszorújában mintegy középen fekszik Verdnik. Poziciója tehát a lehető legkedvezőbb, amely abba a szerencsés hely- zetbe juttatja a magyar államot, hogy az Alföld ipari és gazdasági fellendítése érdekében a szénárakra sza- bályozó befolyást gyakorolhasson. A verdniki szénnel tehát nézetem szerint takarékosan kellene elbánnunk. Mindezek után a középboszniai jóminőségű barna szenet saját jól felfogott érdekünkben örömmel kellene Szlavónia és a déli megyéink piacán üdvözölni. És ennek az óhajnak igyekeznének a b. h. állami középboszniai szénművek eleget is tenni, de ennek ez idő szerint sajnos, csak részben felelhetnek meg, mivel a M. A. V. részéről egy a szokottnál magasabb szállítási tarifa útját állja. Pedig alighanem itt is beválna az a közmondás, hogy cmegtérül a vámon, ami elvész a révens. Más és gazdagabb formában, de még a szaporább vasúti szállítás révén is kerülne ismét vissza az a csekély összeg, amely ma magyar területen a bosnyák szén- szállítást megdrágítja." Befejezésül is: Nemzetgazdasági szempontból a gaz- dag boszniai szénelőfordulás nemtekinthető másnak, mint a Nagy-Magyar-Alföld egyik igen értékes szén- tartalékának. 1 Természetesen kívánatos volna másrészt, hogy az eddigi keskenyvágányú boszniai vasútat minél előbb a rendes nyomtávolságú váltaná fel, miáltal a szén szállítása könnyebben és bővebben volna eszközölhető. A SZEGEDI DILUVIÁLIS FAUNÁRÓL., Irta: HoRusirzgY HENRIK.! SEMSEI SEMSEY ÁwnDpoRk dr. szíves anyagi támogatásának köszönöm, hogy lösztanulmányaim alkalmával rövidebb időt a Nagy Magyar Alföldön is tölt- hettem. A több helyről gyűjtött fauna közül jelenleg csak a szegediről akarok megemlékezni, egyrészt a fauna érdekessége miatt, másrészt, hogy a szegedi lösz diluviális korát a fauna alapján is bebizonyítsam, amire egynéhány év előtt már az ott dolgozó geológusok figyelmét felhívni bátor voltam. Közismert dolog, hogy Szeged város alapját és közvetlen környékét Worr? bécsi geológus, valamint IsxeyY BÉLA? először átmosott, másodlagos lösznek vették. INvkexY BÉLA úr erről a következőket írja : a Wonr szerint azon lösznemű vályog, mellyel az Alföldön igen sok helyen a humuszos réteg alatt találkozunk, az eredeti löszből átrakás útján keletke- zett. Ilyen sárga, márgás vályogtalajt az Alföld legkülönbözőbb pontjain talál- tam, pl. Czegléden, Kecskeméten, Félegyházán, Szolnokon, Szegeden stb. Azt hiszem, hogy Wozrnak nézete helyes, amennyiben az alföldi lösznek leg- nagyobb része nem eredeti (szélhordta) üledék, hanem ennek módosított vál- fajai, vagyis ú. n. másodlagos lösz.s Valamivel tovább azonban, amidőn IskeY a módosítás okairól ír, többek között azt mondja, hogy chelyenként ezen lösz helyben maradva is, de állóvíz által huzamosabb ideig borítva, a belé került sóoldatok és legfinomabb iszaprészek által némi átalakulást szen- vedett, . Haravárst úr ezen képződményt löszszerű sárga agyagnak, majd sárga szívós agyagnak nevezi és alluviális folyóhordaléknak tartja, amely réteg Szegeden 12—15 méter vastag. A térképen is fehérnek (alluviumnak) hagyja Szegedet és közvetlen környékét. TRErrz PÉTER? úr már közelebb áll az igazsághoz, amidőn azt írja : 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1909 december hó 1-én tartott szakülésén. 2 Worr A. Geologisch-geographische Skizze der niederungarisehen Ebene. (Jahrb. d. k. k. geol. R.-Anst. Bd. XVII, Wien, 1867.) 3 INkEY BÉLA. Tájékozódás az Alföld földtani képződményeiben és talajviszo- nyaiban. (A m. kir. Földt. Int. 1892. Évijelentése, 1893.) 4 HATAVÁTS GyuLA. A szegedi két artézi kút (A m. kir. Földt. Int. Évkönyve, IX. köt., 5. füz. 1891.) és Az Alföld Duna-Tisza közötti részének földtani viszonyai. (A. m. kir. Földt. Int. Évkönyve, XI. köt., 3. füz. 1895.) 5 TREITZ PÉTER. Jelentés az 1893. évben végzett agronom-geologiai felvétel- ről (A m. kir. Földt. Int. 1893. Évijelentése, 1894.) és A Duna-Tisza közének agro- geologiai leirása. (Földt. Közl. XXXIII. köt. 7—9. füz. 1903.) 250 HORUSITZKY HENRIK amaga a város (Szeged) egy magas, ó-alluviális dombon feksziko, aminőnek a Földtani Közlönyben megjelent ismertetéséhez mellékelt térképen is a város környékét rajzolja. Időközben, midőn aa diluviális mocsárlöszről! először megemlékeztem, és megismervén a szegedi képződményt, annak diluviális voltát megállapítot- tam,? TgRmirz úr nézetemet elfogadván, ezentúl a szegedi löszt ő is diluviális- nak veszi.? Egyik jelentésében a szegedi lösz diluviális voltát meg is erő - síti, amidőn belőle egy mammuthagyartöredéket gyűjtenie sikerült." TRErrz úr, igaz, hogy ezen képződményt ártéri lösznek nevezi, de megjegyzem, hogy ez nem egyéb, mint mocsárlösz, mert állítása szerint keletkezési módozata a mocsárlöszével teljesen megegyezik." CHornorY JEső úr ezen képződmény fontosságára vonatkozólag úgy a keletkezési módozatra vonatkozólag, valamint ennek kora szempontjában velem teljesen egyetért, de a mocsárlösz elnevezés helyett ázott lösz elnevezést ajánl." Hálás köszönettel tartozom CHorwxoxkyx úrnak a szives figyelmeztetésért ; az cázotts, szó az illető kőzetre tényleg ráillik, átázott löszféleség a mo- csárlösz, amely ennek következtében némileg átalakult, átmetamorfizálódott, amidőn szénsavas nátronsókkal és mészszel átivódott, kötöttebb lett és a struk- turáját is többé-kevésbbé megváltoztatta. Tagadhatatlan, hogy az illető szó cázotto,, talán jobban mondva cátázottv, magában foglalja a mocsárlösz kelet- kezési okait s ha valaki a lösz fogalommal tisztában van s magyarul tud, úgy azonnal tudhatja, hogy miféle kőzet lehet az ázott lösz. Minthogy azonban az cázott, szót, mint maga CHOLwNokY mondja, a magyar ember mindenféle ter- ményre, anyagra alkalmazza, ami hozzájutott nedvesség következtében meg- változtatta fizikai szerkezetét, színét, összetételét, stb., mint pl. ázott széna, kender, kenyér, ruha stb., kérdem, használhatjuk-e az sázott, szót egy közetre vagy talajra is? nem furcsa-e kissé cázott löszs elnevezésről beszélni? Szeged város altalajának ezen rövid története után térjünk át magára a tárgyra. Ottlétem alkalmával három helyről gyűjtöttem : 1. a Dorozsma felé vezető út melletti gödrökből, ahol 50—80 cm feltalaj alatt a mocsárlösz fekszik ; 9. a szárazföldi diluviális löszből álló Öthalom felé vezető út mellett lévő gödrökből, ahol a feltalaj 40—60 cm vastag és az alatta lévő mocsárlösz már némi átmenetet képez a tavi üledékbe ; 1 HORUSITZKY H. A diluviális mocsárlöszről. (Földt. Közl. XXXIII. köt. 1903.) 2 HoRxusirzkY H. Előzetes jelentés a Nagy-ÁAlföld diluviális mocsárlöszéről. (Földt. Közl. XXXV. köt. 1905.) 3 TREirz P. Szeged és Kistelek vidéke. (Magyarázatok a magyar korona or- szágainak részl. agrogeol. térképéhez, 1905.) 4 TRxmirz P. Jelentés az 1905. évben végzett agrogeologiai felvételekről. (A m. kir. Földt. Int. 1905. Évijelentése, 1906.) 5 TRmrrz P. Jelentés az 1904. évben végzett agrogeologiai felvételekről. (A m. kir. Földt. Int. 1904. Évijelentése, 1905.) 6 Földrajzi Közlemények, XXXVII. köt. VI. füz. 278. old. 1909. A SZEGEDI DILUVIÁLIS FAUNÁRÓL. 251 3. a két vasuti sín közötti, a kálvária melletti téglagödörből. Az utóbbi lelőhely kétségtelen a legérdekesebb és leggazdagabb. Innen TRErrz PérER kollegám is gyűjtött s az anyagot nekem rendelkezésemre bocsátani szíves volt. Fogadja TgRErrz barátom e helyütt is ezért igaz köszönetemet. Vala- minő rétegzést itt nem igen venni észre; alulról felfelé lassú, fokozatos át- menet van, amint a levegőből leszállt porréteg lassan nőtt, azt mindig keve- sebb és időszakonként rövidebb ideig álló víz borította, amig a lösz a vízállásos területből teljesen ki nem emelkedett. Eszerint az alsó része valamivel kö- töttebb szürkés-kékesebb színű, tarkitva sárgás-vöröses foltokkal, felfelé pedig mindig világosabb, míg a felső része világossárgás. Az alsó tipusos mocsárlösz, a felső pedig szárazföldi lösz. A szárazföldi lösz azonban itt nagyon vékony, sőt helyenkint már teljesen hiányzik is. A kettő között pedig átmeneti féle- ségek vannak. A fauna is aszerint változik. Bár egyes speciesek mindenütt ugyanazok, miért is a táblázatban valamennyit összefoglaltam, de azok meny- nyisége már igen különböző. Az alsó részekben uralkodnak a vízi alakok nagy mennyiségben, középen már kevesebb a csiga, de azért még mindig sokkal több a vízi csiga benne, mint a szárazföldi, felül pedig a szárazföldiekből töb- bet találni, de azért a víziek is vannak még itt elszórtan. Az egész komplexusban általában a vízi csigák sokkal nagyobb mennyi- ségben fordulnak elő, mint a szárazföldi alakok, ami a tipusos mocsárlöszre (ázott lösz) jellemző. Aszerint, milyenek voltak a viszonyok, éltek ottan a nedvességet, majd a szárazságot kedvelő fajok. És mivelhogy többé-kevésbbé mindig nedves, vizes terület volt ott, a vízi fajok túlsúlyban vannak. Érde- kes, hogy a folyóvízi csigák közül egyet sem találtam, ami jele annak, hogy az csak vízállásos terület volt. Árterületről még nem igen akarok szólani, mert a löszkorszakban a Tisza folyónak ott még nem igen volt medre, amely- ből a víz kiáradhatott volna. A Tisza folyó csakis a löszkorszak után, vagyis az ó-alluviumban véste magának a löszbe a medrét, amikor a partokat mos- ván, áradásaikor legelőször a lazábban összeülepedett szárazföldi löszt vitte tovább. Ezért Szeged környékén szárazföldi löszt alig találunk, csak hirmondó- nak maradtak hátra egyes szárazföldi löszszigetek; alatta a mocsárlösz azon- ban mindenütt kibukkanik. Itt tehát a mocsárlösz a szárazföldi lösznél idő- sebb. A mocsárlösz a telecskai fensíki lösz alá huzódik. Mind a kettőt ugyan az új-diluviumba, azaz a löszkorszakba osztom, de mígaz itt levő mocsárlöszt az új-diluvium bázisára helye- zem, a szárazföldi löszt ennél valamivel fiatalabbnak ve- szem. Nézzük most már, hogy a csigafajokról összeállított táblázat mit mond. 14 családba tartozó 48 faj és változat közül több olyan faj van, amely vagy általában a diluviumra jellemző, vagy pedig csak a Nagy Magyar Alföldre nézve fontos. Mint kihalt alakok, amelyek minálunk jelenleg már nem élnek s így a diluviumra jellemzők a következők : Vallonia tenuilabris BRaus, Trichia terrena Cresssms, Lucena oblonga DnRap., var. elongata Crnessrs, Limnophysa palustris Mün., var. septentrionalis CrzEssrs, Limnophysa turricula HEnp, var. diluviana Awxpgusov, Tropidina ma- crostoma BTEENBACH. 252 HORUSITZKY HENRIK Továbbá az alluviumból még eddig ismeretlenek közül előkerültek : Chondrula tridens MüLr, forma elongata; Fossaria truncatula Müt., var. ventricosa Moo. T. Fontos a Nagy Magyar Alföldre nézve még a Petasia bidens CHEMNITZz, amely csiga jelenleg az erdőség felé huzódott vissza, miért is ott fosszilis. Ez elegendő bizonyíték, azt hiszem, hogy a szegedi altalajt diluviálisnak mondhassuk.! Megjegyzendő még, hogy T. terrena, L. septentrionalis és T. macrosloma nagy mennyiségben fordulnak elő; továbbá a V. tenuilabris és L. diluviana inkább régibb diluviumot jellemzik, bár az új-diluvium bázisán is még gyakoriak. A diluviumból Magyarországon eddig még ismeretlen fajok pedig, ame- lyek legelőször a szegedi mocsárlöszből kerültek elő, a következők: Zonitoi- des aitida MünnER, Neritostoma putris L., var. limnoidae PicaRp, Neritostoma putris L., var. angusta Hazax, Lymnophysa. palustris MüLnL., var. septentrio- nalis Cnessis, Limnophysa turricula HEnp, var. diluviana Awpgusov, Fossaria truncatula MüL., var. ventricosa Moa. T., Aplexa hypnorum Lrxwsé, Hippeutis ripartus WESTERLUND. Ezek közül a L. septentrionalis, L. diluviana és F. ventricosa csiga- fajokról már az utóbbi közleményemben teszek említést.? Végül még egy ostracoda-fajról kell megemlékeznem, amelyet bár Kormos T.? a fejérmegyei Sárrét tóiszapjából már említ, a löszből eddig szin- tén ismeretlen volt. Szeged Pegekeglná áá; Dorozsma[ 4 gál- ] Öthalom felé ve- Szegedi diluviális fauna felé — [várja mel-) zető út melletti vezető út [jetti tégla téglagödör melletti MEZ; T pie ödör z MET téglagödör "? felső alsó Vitrinide : Crystallus (Vitrea) erystallinus MÜLLER .. 1 Zonttoides nitida MÜLCGER 2. 2 c se a Naninida : Euconulus fulvus MÜLLER .. .. 2 6. u Helicide: (BP Vallonia tennilabris BRAUN .. 2 u sz me 3 Fruticicola (Petasia) bidens CHEMNITZ .. a (Trichia) hispida DINNÉ .. .. a a terrena CLESSIN .. Bulimide: 6 Chondrula tridens, MÜLLER form. elongata £D Magyarországon kihalt alakok; részint olyanok is lehetnek, a melyek az allu- viumból eddig még elő nem kerültek. 3- A nagy alföldre nézve fosszilis. 1 A diluviumból eddig ismeretlen fajok. 1 A mesterséges feltöltésről és a felső humuszos termőtalajról természetesen nem szólok, mert az magától értetődik, hogy az alluviális. 2 HORUSITZKY HENRIK. Újabb adatok a löszről és a diluviális faunáról. (Földt. Közl. XXXIX. köt. 135. old. 1909.) 3 KoRmos TIVADAR dr. A fejérmegyei Sárrét geologiai multja és jelenje. (A. Balaton tud. tanulmányozásának eredményeis című mű I. köt., 1. rész, 18. old. 1909.) A SZEGEDI DILUVIÁLIS FAUNÁRÓL. 253 Szeged Dorozsmai 4 Kál felé (várja mel- vezető út letti tégla- melletti Öthalom felé ve- zető út melletti téglagödör Szegedi diluviális fauna téglagödöri Cochlicopide : Gochlicopa (Zua) lubrica, MÜLLER.. .. 4 2 —- — Pupide : Pupilla muscorum, MÜLLER ... 2 mm vm —— 1 — — Vertigo (Alcea) antivertigo, DRAPARNAUD... — 1 — — a a — pygmcea DRAPARNAUD ... ... — 1 — — Succineide: Succinea (Neritostoma) putris, LINNÉ ... — sok 1 — ( k/ [/ [ var VT LENTTE GÉ LÁZ TS ATIRITÁNÉT es S ll) e ei és ée hb 1 — — ]s— 1 Succinea (Neritostoma) putris, LINNÉ var angústa, HAZAN o cz sz mise tat 1 - — 1 Succinea (Amphibina) Pfeifferi Rossm. - — sok -— 1 a a elegams, RISSo.. .. - 4 1 - a (Lucena) oblonga, DRAPARNAUD ... — 6 — Hz d) a (i a ( var. elongata CLESSIN 7 3 — — Auriculide Carychium minimum, MÜLLER .. .... — 1 —- — Limneide Limnea (Gulnaria) ovata, DRAPARNAUD.. — 2 — — fi a peregra, MÜLLER.. ..] — - 1 ál a (Limnophyjsa) palustris MÜLLERI — sok — 2 a ar (( a BOT LOPVUS; GMR É sz ea EE — 2 1 — l (Limnophysa) palustris, MÜLLER var. Clessiniana, HAZAY .... — — -—— 1 a (Limnophysa) palustris, MÜLLER var. fusca, PFEIFFER .. 4 — 2 2 168 u (Limnophysa) palustris, MÜLLER var. septentrionalis CLESSIN ... — sok — ——- c (Limnophysa) . turricula, HELD 1 6 — 1 ar e (( a var. trangylvanica, KIRNOK.. .. — sok 1 — 19 ( (Limnophysa) turricula, HELD ] var. diluviana, ANDRUSOV .. .. — 2 — - a (dossaria) truncatula, MÜLLER.. — — il Tan 18 a fi a a var. ventricosa, Mog TAND.. -— 1 — :[ — Phiside Physa (Bulinus) fontinalis, LINNÉ .. .. — 6 — — a (Aplexa) hypnorum, DLINNÉ .. ... - sok — — Planorbide Plamnorbis (Coretus) corneus, LINNÉ .. 2 4 -— 2 a (Tropidiscus) umbilicatus MüLL. — sok 2 u (Gyrorbis) vortex, LINNÉ.. 1 4 - — f a spirortis, LINNÉ.. 5 sok — szi fi a septemgyratus ZIEGL. 5 sok 1 1 l (Balhyomphalus) contortus, LIX. 6 sok 1 1 ( (Gyraulus) glaber, JEFFREYS — 1 — — 1 a (Hyppeutis) riparius, WESTERL. — 4 — se a (Segmentina) nitida, MÜLLER.. 1 — I — Bithynide Bithynia ventricosa, GRAY... 2. 1 sok 3 77 Valvatide B Valvata (Tropidina) macrostoma STEENB, 1 sok — — a (Gyrorbis) cristata, MÜLLER.. .. 1 sok — — Cyeladie Pisidium (Fossarina) fossarinum, CLESSIN — sok — — a a obtusalis PFEIFFER — 4 — 1 ORtrácddas "2 zzz KA aa e EE S SRRRMEE ha Ves 1 .— 1 ÉP Magyarországon kihalt alakok; részint olyanok is lehetnek, a melyek az allu- viumból eddig még elő nem kerültek. 1 A diluviumból eddig ismeretlen fajok. 254 HORUSITZKY HENRIK Az elsorolt fajok, amint látjuk, egy igen kevert társaság. Vannak köztük steppe-alakok, pl. Chondrula és Pupilla, azután oly fajok, amelyek nyirkos ré- teken, majd árnyékos területen szeretnek tartózkodni, mint Vitrea, Zonites, Vallonia, Trichia, Cochlicopa-fajok. Erdős, nedves helyeket jellemző fajok pedig Euconulums és Petasia. Időszakonként vízállásos területeket kedvelők pedig a Suwuccinea-félék. Az álló vizekben tartózkodó csigák közül képviselve vannak : Carychium, Limnophajsa-félék és Planorbis-fajok. Valamint szintén vízi alakok, de olyanok, amelyek már némi lassan mozgó vizekben szeretnek inkább tartózkodni, a következők: Gulnaria, Fossaria, Bithynia és Physa- nemhez tartozó fajok. Minthogy tehát steppe-, erdei- és vízi-csigákkal van itt dolgunk, amelyek közül egyesek inkább melegebb, mások ismét hidegebb klimát ked- velnek és összehasonlítva eme faunát a több helyről birtokomban levő össz- faunával, azt hiszem, hogy nem fogok tévedni, ha a Nagyalföldünkre nézve az új-diluvium elején mérsékelt klimát állítok, amely időszakban nedvesebb, majd szárazabb klima rövi- debb szakaszokban váltakozva uralkodott. Ugyancsak már itt is a steppékre vonatkozólag azt állíthatom, hogy a Nagyalföldön kifejezett steppék nem voltak, amint ezt eddig hittük, hanema Nagy Magyar Alföld alöszkorszakban kisebb- nagyobb ligetekből, közöttük vízállásos területekből vagy mocsarakból és ezekkel váltakozva legelőkből vagy rétek- ből állott. Miért is tiszta steppefaunát sehonnan sem ismerünk, hanem legtöbbnyire a csigák keverten fordulnak elő. Ily területeken tanyázott nagy mennyiségben az Elephas primigenius Brume. vagy a mammuth is, amely távolról sem az esetleges nagyobb (?) klimaváltozás következtében pusztult el, hanem csakis a geografiai viszonyok megváltoztatása folytán volt képtelen tovább megélni. A BIHARMEGYEI BAUXITOK KÉMIAI ALKATÁRÓL. Irta: HogvárÓ BÉLA dr. A m. kir. földtani intézet kémiai laboratóriumában általam megelem- zett bauxitok a Biharhegység nyugati, illetve a" Királyerdő északi lejtőjéről származnak, és pedig az 1—6. sorszámúak Vaskóh környékéről, a 7—16. sor- számúak a Sonkolyos állomástól délre Tizfalu határában lévő Kuku nevű hegy vidékéről. A bauxittelepeket tartalmazó hatalmas kiterjedésű és mezozoós mészkő- ből álló hegység északi határa DLacHMANN felvétele szerint! a Sebeskörös, 1 LACHMANN RICHARD: Neue ostungarische Bauxitkörper. Zeitschrift für Prak- tische Geologie, 1908; 353—362. oldalokon. A BIHARMEGYEI BAUXITOK KÉMIAI ALKATÁRÓL. 955 amelyen túl a Réz- és Biharhegység közötti harmadkorú rétegek következnek ; déli határát dacitok és riolitok, nyugati határát pedig a felső kréta arkózái és homokkövei képezik ; végül keleten a gneisztől egész a kagylós mészkőig tar- tozó sorozat határolja. Az érctelepek egy körülbelül 170 km? nagyságú mész- plató különböző helyein, de kizárólag a felső jurában, a malmban fordul- nak elő. LACHMANN ezen bauxittelepek éremennyiségét minimálisan 10 millió tonnára becsüli. Bauxittelepek a szóbanforgó területtől délfelé is van- nak. Időközben ugyanis alkalmam volt a petrószi Magúra Szákáról származó bauxitot is elemezni. Kapcsolatban ezzel megemlítem, "hogy Szápgczky Gyura: A Bihar- hegység aluminiumérceiről! 1905-ben írt alapvető tanulmányában az ércek mennyiségét számszerűen nem becsüli ugyan, de a telepeket olyan pontosan méretezi, hogy ennek alapján PaPP KÁRoLy dr. a Magyarország vas- érckészletéről szóló monografiában ? közelítő becslést végezhetett. Papp becslése szerint a Biharhegység aluminium érekészlete 3.400,000 ton- nára tehető. A megelemzett bauxitok túlnyomó része és pedig az 1—14. sorszámúak vörösbarna színűek (— vörös bauxit), a 15—16. sorszámúak szürke színűek (— fehér bauxit) voltak. Kovasav (5709) és aluminiumoxid (AI,0,) tartalmuk a következő volt: gáltovgele E) agyu Es MEYE AE ŐK 10090. /éHEzR BG TAN AZOLEESO: 36 Ld 180 TZEKOZOZANÉSSET2 BZJTÉOR92 13808 1E49ÁMHSBs39 ÚT ASS VEBSSAGE HE ANNA ZAN SS 58260 77]. 2323 ] 53-48. [4 dB2588 BSZ 87 70-32 [Ír 5öz36rNÍr TGNHENBASS 45251 Ezen bauxitok (kivéve a 15. és 16. sorszám alattit) aluminium gyár- tásra használhatók fel azért, mert kovasavtartalmuk 3909-on alul van. A kova- sav ugyanis az aluminiumgyártásnál nagyon káros alkatrész, mivel a szóda- ömlesztékben az aluminiummal egy komplex nátriumaluminoorthoszilikatot, valószinüleg NaAlSzjO, képlettel biró vegyületet képez, mely nem oldódik, és 1 SzápEczkY GYULA: A Biharhegység aluminiumérceiről. Földtani Közlöny 1905, 35. köt., 213—231. old. 2 L. v. Lóczy—K. v. Papp: Die im Ungarischen Staatsgebiete vorhandenen Eisenerzvorrüte. Sonderabdruck aus aThe Iron Ore Resources of the Worlds Stockholm, 1910. Pag. 231, 289. 256 D. HORVÁTH BÉLA így iparilag az aluminium egy része fel nem használható. Ezen képlet segé- lyével kiszámítható, hogy 100 súlyrész kovasav (SiO,) 84-74 súlyrész alu- miniumoxydot (Al,09), illetve 44-94 súlyrész színaluminiumot köt le, mely mennyiség azután fém-aluminiummá többé már föl nem dolgozható. A 15. sor- számú bauxit 12-3890-nyi kovasavja 5"5690 aluminiumot, tehát az összes szín- aluminium mennyiség 17-8590-át; a 16. sorszámú bauxit 5-5590-nyi kovasavja 24990 aluminiumot, tehát az összes színaluminium mennyiség 9-0190-át teszi iparilag értéktelenné. Magas kovasavtartalomnál tehát oly nagy mennyiség megy veszendőbe, hogy a gyártás rentabilitása érzékenyen csökkenne. Az 1—14. sorszámú bauxitok kovasavtartalma középértékben 175690, színaluminium- tartalmuk középértékben 26-6790. Ezen kovasavmennyiség 077090 aluminiumot, tehát az összes színaluminium mennyiségnek csak 2:6290-át teszi iparilag fel nem használhatóvá, oly kis mennyiséget tehát, mely az aluminiumgyártás üze- ménél megengedhető. Az 1. és 6. sorszámú vörös bauxit, és a 15. sorszámú fehér bauxit teljes kémiai elemzése a következő eredményeket adta : Alkotórész 4. sorszámú ]! 6. sorszámú / 15. sorszámú 90 vörös bauxit ! vörös bauxit / fehér bauxit Sz0, 1:52 1532 12:38 TO, 3":10 1"95 3:95 Al,0; 53"20 58-26 58-74 Fe, 0, 27:66 30-22 7:84 MgO nyom. 0:09 0-11 CaO 0-:20 — j 0:32 H,O 14:39 8:09 j 16:31 Összesen ] 100-0O7 ] 100-13 99:65 A kémiai elemzés adataiból látható, hogy a vörös bauxitnak kovasav- tartalma sokkal kisebb, vastartalma pedig sokkal nagyobb a fehér bauxiténál mely már a kétféle színben is magyarázatát találja. Mert a vörös színeződést a vörös bauxitnál a vasoxyd nagy mennyisége, a szürkés színeződést a fehér bauxitnál az alacsony vastartalom mellett a színtelen alkotórészek nagy mennyi- sége okozza. Aluminium-gyártásra a fennti elemzési eredmények alapján külö- nösen a vörös bauxitok használhatók fel. Szápsczgky mikroszkopos vizsgálatai szerint a bauxitokban a következő ásványok voltak meghatározhatók : 1. diaszpor Al,0,. H,O, gibbsit (hydrargil- lit) AI,0, . 3H,O és korund Al,O, az aluminium víztartalmú oxydjai, illetve oxydja: 2. vasércek: magnetit FeO. Fe,O9, hematit Fe,O,, gőthit Fe,O,, HO, himonit 2Fe,0,. 3H,O, ilmenit (Fe Ti),Og, ezekre vezethető vissza az ércek magas vastartalma, az ilmenitre a Ti0, tartalom; 3. kovasavas ásvá- nyok : kvarc SiO,, klorit (bázikus víztartalmú Mg- Al. szilikát), és fehér csillám A BIHARMEGYEI BAUXITOK KÉMIAI ALKATÁRÓL. 257 tisztátlanságképen, s leginkább csak az érctelepek szélein, ezekből ered. a kovasavtartalom. Tekintetbe véve a biharmegyei bauxittelepek fentebb említett nagyságát, és ezen bauxitoknak aluminiumgyártásra alkalmas voltát, úgy ezen tele- pek maguk nemcsak évtizedekre fedeznék Magyarország aluminium szükségletét, hanem kivitelre is igen nagy mennyiségű fémaluminium kerülhetne. Mert Francia- ország, amelynek aluminiumipara a legfejlettebb, és ame- lyik ezidő szerint az aluminiumgyártás terén úgy meny- nyiség, mint minőségtekintetében a világpiacon feltétle- nül első helyen áll, s egymagának aluminiumtermelése kétszertenagyobb mint Európa többi államaié együtt- véve, az 1910. évben Gavurmmg szerint csak 100000 tonnányi bauxitot dolgozhatott fel. Kelt Budapesten 1911 március hó 15-én. A MEDVES-HEGYSÉG BAZALTOS KŐZETEI Írták : RozLozsNIK PáL és EmszT KÁLMÁN dr. — Az I. táblával és a 24—26. ábrával. — A Medves-hegység bazaltjai kiváló szépségű oszlopos elválásuk révén Magyarország geológiai érdekességei közé tartoznak. Újabb időben, mint jó- minőségű kockakövek nagy ipari fontosságúak. Az irodalomban először ZirrsxR-nél! találkozunk velük, aki Somosúj- faluból hatoldalú oszlopokban elváló bazaltról tesz említést. Részletesebb leírásukat először Beupasr? közli Magyarország általa ismert többi bazalt- jainak leirásával együtt. Ennek a kiváló kutatónak vizsgálatai szerint a s0- moskői és salgói bazaltok a tömött bazaltokhoz tartoznak, de említést tesz salakszerű változatról is. Azt irja, hogy főtömegük, úgy látszik, hogy földpát, melyet egy hozzákevert fekete anyag — augit vagy vasoxid — feketére fest; a főtömegből fészekszerűen egész diónyi nagyságú földpátok, nagy amfibolok s olivin tűnnek ki, a kőzet porábanapró magnetit- szemek ismerhetők fel. Azonkívül fekete, üveges, igen kemény s fémfényű apró szemeket is észlelt s ezeket zirkon-nak véli. Egy félszázaddal későbben SzaBó dr.? foglalkozott részletesebben az ajnácskői bazalttal. A már BEu- 1 OHR. A. ZiPpsER: Versuch eines topographisch-mineralogischen Handbuches von Ungarn. 1817. p. 387. 2 F. S. BEupaxT: Voyage minéralogigue et geologigue en Hongrie pendant. Vannée 1818. Paris, 1822. tome III, az 577. laptól kezdve. 3 Szasó JózsEF: A pogányvári hegy Gömörben, mint bazaltkráter. Math. és Természettud. Közlemények. Budapest, III. 1865, p. 320. 2538 ROZLOZSNIK PÁL ÉS EMSZT KÁLMÁN DANT által leírt kiválásokon kívül észlelt még rubellánt és idegen Zzár- ványúl kvarcot is. Megvizsgált a bazaltban előforduló kétféle amorfnak látszó ásványt is, melyeknek egyikét bazaltobszidián-nak, a keményebbet pedig zirkon-nak tartja. Munkájában még a Medves-hegység 28 bazaltjának faj- súlymeghatározását is ott találjuk, amelyeket Kocn Awrar foganatosított." SZABÓ kezdeményezésére BERNÁTH J. a pogányvári és a ragácsi bazaltot meg is ele- mezte, de ezek az elemzések nem megbízhatók.? A bécsi földtani intézet részéről PauL? és GöBL eszközölték a szóban- forgó terület földtani térképezését; a bazalttal csak röviden foglalkoznak, anélkül, hogy új adatokat szolgáltatnának róla. Egy évvel rá KvBrwsyr F.,? a Magyarhoni Földtani Társulat érdemes első elnöke, írja le előfordulási viszo- nyaikat, különös tekintettel az oszlopos elválásra. Néhány újabb megfigyelést köszönünk ScCHAFARZIK dr.-nak." SCHAFARZIK a lukareci bazaltok vizsgálatánál azt találta, hogy az alapanyaguk lángkísérletnél feltűnően sok kálit mutat, amely alighanem a kőzet alapanyagában lévő kevés kali hidroszilikat-tól 7 származik, cmiként ezt más (nógrád megyei) bazaltoknál kimutatnom sikerült. E közetnek HCI-oldatában szinten sok nátrium, sok kálium s kevés kalcium látható.; Mikroszkópos vizsgálatnál a lukareci bazalt alapanyaga félig kristályos földpát vagy talán egyenesen föld- pátszerű (káli- és nátronhidroszilikátok) anyagból állónak bizonyult be. -B tekintetben hasonlít kőzetünk néhány nógrádmegyei bazalthoz, hol tulaj- donképeni amorf alapanyagot szintén nem észleltem.; További adatokat talá- lunk SzaBó geológiájában 8 részint saját, részint SCHAFARZIK vizsgálatai alapján. BE szerint a földpátzárványok részint káliföldpátok, részint pedig az oligoklaszhoz és az oligoklasz-andezin-hez tartoznak; a Medves laposán előforduló bazaltból, amfibol és augitzárványokon kívül ilmenitet is említ. Az ajnácskői Csontos árokból származó bazalthömpölynek részletes 1 A fajsúly 2448—3-490 között változik s középértékben 2:724. 2 A pogányvári bazaltban elemzése szerint pd. MgO — ny., Al, 0, — 3285 st. (BERNÁTH J.: A pogányvári bazaltsalak vizsgálata. A Magyarhoni Földtani Tár- sulat Munkálatai. III. köt. 102. oldalon). 3 C. M. PauL: Das Tertiárgebiet nördlich von Mátra in Nordungarn. Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt. 1866. XVI. p. 522. 4 W. GöBL: Geologische Aufnahme der Umgebung von Salgótarján. Verh. d. k. k. geol. Reichsanstalt. 1866. p. 113. 5 KUBINYI FERENC: A térbelédi és lázi bazaltcsoportozatok Nógrád megyében. A Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai. Budapest, 1867. III. köt. 11. oldalon. 6 SCHAFARZIK FERENC dr.: A Pojána-Ruszka környéke néhány eruptiv kőze- tének petrografiai tanulmányozásáról. Földtani Közlöny. 1882. XII. köt. 30. old. 7 Ez a magyarázat kétségtelenül SzaBó befolyására vezethető vissza, ki is az újmoldovai bazaltban hasonló anyagot th omsonit-nak magyarázott. (Szabó JózsEF: Újmoldova némely eruptiv kristályos kőzete. Földtani Közlöny. V. köt. 194. oldalon). Az újmoldovai bazalt leírását más alkalomra tartjuk fel ma- gunknak. S SzaBó Józser dr.: Geologia. Budapest, 1883. p. 299—302. A MEDGYES-HEGYSÉG BAZALTOS KÖZETEI. 259 mikroszkópos leírását SzápzczkY Gyura dr. közölte. A bazalthömpöly Pávax FELEK dr. gyűjtése révén került a kolozsvári egyetem gyűjteményébe. Szerinte a bazaltnak gesztenyebarna üvegbázisában mikrolithos képződ- ményeken és apró magnetiton kívül nagyobb. sokszor homokórás felépítésű augit, labradornak tartható plagioklasz s kisebb mennyiségben olivin észlel- hető. Azonkívül zárványszerű, határozatlan körvonalú, némelykor tisztátalan s átlátszatlan részletekről tesz említést, melyek közül egyesek augit, magnetit, elég sok barna pikotit és kevés földpátléc rendetlenül helyezkedett pici kép- ződményéből áll. cOlyan ásványcsoportosulás ez, a minőt korrodált amfibolok- ban szoktunk találni, A. barna sávokat alkotó zárványok azonban más termé- szetűek, tán agyagkőzetekből származnak, amelynek beolvadása adhatott alkal- mat a korund képződéséres (p. 251). A köőzet maga egy szürkéskék, 7 mm hosszú és 15—2 mm vastag korund-lemezt zár körül (Pávax szerint kék- obszidian és kvarczárványnyal), melyet vékony fekete kéreg von be. SzáDEozkY még megjegyzi, hogy van a kolozsvári egyetem kőzettani gyűj- teményében ugyancsak Pávax gyűjtéséből más, korundot nem tartalmazó bazalt is, amelyből a földpát majdnem teljesen hiányzik, amelynek alapanyaga csak- nem teljesen át van kristályosodva s amely kőzet lényegében nagyobb olivi- nekből és apró augit és magnetit-szemcsék alapanyagszerű kiképződéséből áll. Fz a kőzet — mely a rendelkezésemre álló anyagban nincsen képvi- selve — arra utalna, hogy a Medves hegységben egy limburgiítos facies is előfordul. BCHAFARZIK F. dr. cA magyar korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetéses ? című munkájában tömött bazaltok és amfi- bolos bazaltok néven tárgyalja kőzeteinket. A Magyarhoni Földtani Társulat 1905. évi kirándulása alkalmával a Somoskő-től DK-re fekvő ú. n. eresztvényi kőfejtőben gyűjtött kőzetpéldányt megvizsgálva arról győződtem meg, hogy ez nefelines ba- zanit.? Birtokomban azonban csak egyetlen egy bazanitpéldány volt. Hálás köszönettel tartozom tehát IGLÓI SzorvracH Tamás dr. kir. tanácsos úrnak, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatójának, ki az említett kirándulás alkalmával az intézet számára az összes általa gyűjtött kőzetanyagot nekem a vizsgálatra átengedte s ezekből a vizsgálat számára VorxGcr és HocHGEsanxG cégnél 13 csi- szolatot készíttetett. Szintúgy hálával tartozom PárrY Mór főgeológus úrnak, ki ezt a kis gyűjteményt a korláti kőfejtőben gyűjtött két kőzet példánynyal kiegészítette, fényképfelvételét közlésre átengedte és a mikrofotografiák elkészítésénél is segített. Papp KÁRoLrY dr. osztálygeológus úr a kokkolithosan bomlott bazanit 1 SzáprczkY GyuLA dr.: A magyarországi korundelőfordulásokról. Földtani Közlöny, XXIX. 1899. 249—251. oldalakon. 2 A m. kir. Földtani Intézet Kiadványai. Budapest, 1904. 176—196. oldalakon. 3 ROZLOZSNIK PÁL és EmszrT KÁLMÁX dr.: Előzetes jelentés a Medves-hegység (Nógrádm vm.) amphibolos nephelines bazanitjáról. Földtani Közlöny. XXXVIII. (1908.) 36. oldalon. 260 ROZLOZSNIK PÁL ÉS EMSZT KÁLMÁN fényképének elkészítésével, LIFFA ÁURÉL osztálygeológus úr pedig két fénykép- felvételének közlésre való szíves átengedésével kötelezett hálára. x Gyűjteményünk kőzetei részben nefelines bazanitok-nak részben pedig bazanitoidok-nak bizonyultak. Nefelines bazanit. Ehhez a tipushoz tartoznak az eresztvényi kőfejtőben gyűjtött összes példányok és a korláti kőfejtőből való egyik példány. A szürke vagy zöldesszürke kőzet főtömegében a nagyobb — egészen 20 mm-nyi nagyságot elérő — olivinkiválásokon, amfibol utáni pszeudomorfo- zákon és nagy augitegyéneken kívül rendes beágyazásul 1—2 mm-es olivin- és augitegyének észlelhetők. Az olivin üvegfényű, kagylóstörésű, sárgászöld szemekben tűnik elő; az olivines kiválások, hol szegletes határúak, hol lencse- alakúak s rendesen tiszta olivinből állanak, a kisebbekben augit is lelhető olivin mellett. Az amfibol utáni pszeudomorfozák egyenletes söté- tebb színükkel s gyenge selyemfényükkel ütnek el az alapanyagtól. Rendesen 5—12 mm nagyságú egyénekben jönnek elő, amelyek gyakran az amfibol osz- lopos alakját mutatják. Csiszolt felületen bizonyos állás mellett szürke fém- fényű csillogás észlelhető rajtuk. Í Az augit zöldesfekete vagy fekete s erős üvegfényű egyénekben lelhető. Az alapanyag tömöttnek látszik; csiszolt felületen azonban számos kb. 1 mm nagyságú fehérebb foltok jönnek elő, melyek a nefelinnek s az üvegnek felel- nek meg. Ez a szerkezet még jobban tűnik elő, ha a csiszolt felületet 5—10 percig hideg sósavval kezeljük, amikoris az üveg- és nefelintartalmú részletek kocsonyásan oldódnak s kiszárítva fehér színűek. A fehér alapban ilyenkor a kisebb augit beágyazások is felismerhetők s a kőzet szövete is igen jól tűnik ki. Gyakran észlelhetők 1—2 mm nagyságú geodák; a nagyobbak belül üre- gesek, a kisebbek teljesen kitöltöttek zeolithokkal és karbonátokkal. Az egyik kézi példány egyik oldala vékony fehéres színű mállási kéreggel van bevonva. A kőzet pora hideg sósavban kocsonyásan oldódik s a kocsonya kiszárítá- sánál benne számos köősókocka válik ki, mint az a nefelintartalmú közetek tulajdonsága. Mikroszkóp alatt nézve (M. a.) felépítésében a következő résztvevő ásvá- nyok ismerhetők fel: pikotit, apatit, magnetit, olivin, rezorbeált amfibol, augit, biotit, plagioklasz, rhőnit, nefelin és végül üveg. A kőzet szövete porfiros ; a már a szabad szemmel észrevehető ki- válásokon és beágyazásokon kívül a rendes beágyazások szemnagysága 0-15—0-8 mm ; nagyobb részük augit, kisebb részük olivin. Az alapanyag augit-ból, plagioklasz-ból, magnetit-ból, alá rendelten biotit-ból, továbbá nefelin-ből s üveg-ből tevődik össze. Az egyes ásványok elosztása egyenetlen; főleg a beágyazások körül többé- kevésbbé párhuzamos elrendezésű 0-04—0-1 mm hosszú plagioklasz-lécek tor- A MEDVES-HEGYSÉG BAZALTOS KŐZETEI. 261 lódnak össze, amelyekkel együtt 0-02—0-06 mm-es augit, magnetit s kevés, mezosztázisokban megjelenő üveg lelhető. Ezek az üvegben szegény részletek között azután nagyobb összefüggő kitöltések észlelhetők, amelyek vagy 0-3—08 mm nagyságú nefelinnel, vagy üveggel vannak kitöltve. Ezeknek a részleteknek felelnek meg a szabad szemmel csiszolt felületen feltűnő világos foltok. Úgy az üveg, mint a nefelin igen sok zárványt tartal- maz, még pedig a nefelinben inkább az augit gyűl össze, míg a plagio- 24. ábra. Az eresztvényi kőbánya (LIFFA AUREL dr. fényképe). klasz — bár szintén zárványa a nefelinnek — inkább a színtelen üvegbázisba szorúl. Nézzük most az egyes alkotórészek kifejődését. Az augit kőzetünk főalkotó része. A nagy beágyazások egyrésze erős szineződésű s csak a szélén észlelhető egy csaknem szintelen sáv, amelyre ibolyás szegély következik. Határozott és jól kifejlődött pleochroizmusa T7- ő violászöldes, a — sárgászöld; kioltódása nagy, nagyobb, mint a csak- nem színtelen augité, orientált metszetet azonban nem sikerült felfedeznem. A nagy beágyazások másik része csaknem színtelen; kioltódása cyr— 39", más esetben 42-59. Ezeket a beágyazásokat is ibolyás szegély szélezi. A főbe- ágyazásokat alkotó augit halvány ibolyás színű, szélük mélyebb ibolyás szí- neződésű. Diszperziós tüneményeket mutat, a diszperzió intenzitása a színe- ződés mélységével nő. Kioltódása cyr— 41"5—43-59, mig a szegély cr — 44— Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 18 262 ROZLOZSNIK PÁL ÉS EMSZT KÁLMÁN. 47-59 alatt oltódik ki. Az augitban, különösen nagyobb egyéneiben, itt- ott az először tárgyalt mély színeződésű augitnak néha szabályosan határolt, többnyire azonban korrodált határú magjai is észlelhetők. Gyakran mutat zónás szerkezetet, amikor különböző mély színeződésű övek váltakoznak egymással. Eléggé elterjedt továbbá a homokórás felépítés is, mely a diszperzió következtében különösen az optikai tengelyekre merőleges metsze- tekben jut érvényre. Egy orientált metszetben a következő kioltódásokat mér- tem. cy a magban 449, a piramis szerinti növési kúpban 469, a prizma sze- rintiben 529; homokórás felépítésű egyénekben általában a piramis szerinti növéskúpban a kioltódás cr— 45—47-59, a prizma szerintiben 47—5759. A kioltódások tehát követik azt a szabályszerűséget, amelyet Sramusp A. álla- pított meg.! Az alapanyag augitjai violás színűek, a színeződés erőssége körülbelül megfelel a beágyazások széleinek. Az augit ritkán ikres az (100) lap szerint. Többnyire köpcös oszlopokban jelenik meg, melyeken a rendes lapok észlel- hetők. A nagyobb beágyazások helyenként az (a) tengely irányban meg van- nak nyúlva. Az egyes egyének határai rendszerint idiomorfok és egységesek. A be- ágyazásokon azonkívül gyakrabban korrodált és romszerű határok is előfordulnak; utóbbi esetben a kristály határa nem egységes, hanem számos apróbb kristálykonturókból tevődik össze, mi mellett az augit mindenütt egy- értelmű orientálást mutat. Romszerű és korrodált határok egy és ugyanazon egyénen egyszerre is észlelhetők; a violás szegély úgy a korrodált, mint a romszerűen kifejlődött határokat híven követi. A korrodált határokon fellépő ibolyás szegély több magnetit és üvegzárványokat tartalmaz, mint a belső, s helyenként apróbb plagioklasz léceket is zár körül; néhol rá még egy vékony magnetitből s biotitból álló szegély is következik. Ezek a rohamosan történt növésre visszavezethető tünemények, abban az időpontban, amikor az alap- anyag kikristályosodása is megindult. Itt-ott az augitba korrozionális üregek is nyulnak, a határok ezekben az üregekben néha romszerűek, Az üregek ki- töltése néha uralkodóan a rhőnit nagyobb edényei vagy pedig rhőnitből, augitból, plagioklaszból s bomlásterményekből álló keverék, az augit helyen- ként egységesen orientált váz gyanánt fordul elő. Végül észlelhető még az augit szivacsos kiképződésben is; az így kifejlődött egyéneken csak a szél egységes, belseje egyértelműen orientált augitváz; mely magnetittól, plagioklasztól s apró biotitlemezektől is megvan szakítva. Hzek a képződmények részben még a rohamosan történt kiválásra vezethetők vissza, részben pedig talán már teljesen rezorbeált amfiboloknak fe- lelnek meg. A. beágyazásokat alkotó augit összegyűlve, ú. n. augitszem e- ket is. képez, amelyeknek belsejében gyakran olivin van. Hasonló augit- szemekké gyűl össze az alapanyag kisebb szemnagyságú augitja is. Az augit 1 A. SiGmusD: Die Basalte der Steiermark. Tschermaks Min. u. Petr. Mit- teilungen. 25. 1896. p. 370 A MEDVES-HEGYSÉG BAZALTOS KŐZETEI., 263 zárványai üveg, magnetit s itt-ott biotit-táblácskák is; széleit helyen- ként biotit szövi át, mely néha a homokórás felépítésű augitnak a prizma szerinti "növéskúpjának egy részét is elfoglalja. A nagy augitegyénekben néhány esetben opák titanvas pálcikákat is észleltem; egy egyénben több gömbölyű olivinszem is volt lelhető. Az olivin gyéren fordul elő nagy egyénekben, rendes szem nagysága 0-3—0-8 mm, de lesülyedt az alapanyag szemnagyságához is. Ritkán mutat teljesen automorf határokat, rendesen kor- rodált vagy legömbölyödött; a korrozionális üregekben helyenként nagyobb rhőnit-egyének lelhetők, Alig hiányzó zárványa apró világosbarna pikotitoktaederek. Szélén és repedések mentén vas vegyülettől megfestett barnás-zöldes szerpentinné válto- zott át. Ép eredeti amfibolt a megvizsgált csiszolatok egyikében sem találtam, az amfibol mindenütt teljes magmatikus rezorpciót szenvedett. A kisebb rezor- pciós képződmények határai megfelelnek az amfibol konturjainak, a nagyoknál többnyire szabálytalan lefutású. Összetételében részt vesznek bőséges rhönit és augit, változó mennyiségben plagioklasz, kevés nefelin s bomlástermények; rendesen egységes vékony augitszegély övezi őket, melyben. magnetit-zárványok is észlelhetők. Uralkodó rhönit mellett az egyes augitegyének szabálytalan elrendezésűek, néha — különösen kevesebb rhönittartalom mellett — az augit egységesen orientált vázt alkot. A rhőnit 0-704—0-15 mm hosszú lécalakú keresztmetszetei 609 alatt elrendezett rácsot alkotnak (1. az I. táblán a 2. számú mikrofotografiát). A na gyobb képződményekben ritkábban nagyobb olivin- és augit-egyének, vagy- pedig nagyobb legömbölyödött határú rhönitszemek (0-45—1 mm nagyok) is lelhetők (1. az I. táblán a 3. számú mikrofotografiát). A reszorpciós képződmények nyilván nem keletkeztek tisztán az amfibol diszociációja által, hanem alkotásukhoz az alapanyag is hozzá járult. Helyenként szélesebb augitszegélyen belül egy főleg plagioklaszt és augitot s kevés rhőnitet és biotitot tartalmazó öv következik, míg a belső mag a rendes összetételt mutatja fel. A plagioklasz itt szélesebb lécek- ben lelhető, a periklintörvény gyakoribb rajta, az albitlemezek itt-ott meg vannak hajlítva; összetétele labradornak felel meg. A magmatikus reszorpcio végső stádiumának tekinthetők azok az ibolyás augitegyének, amelyeknek csak magjában észlelhetők rhönitfelhalmozódások, az augit túlnyomó része teljesen egységes s a rendes üvegzárványokon kivül egyébb zárványokat nem tartalmaz. Maga a rhőnitnek jelölt ásvány többnyire lécalakú, többé-kevésbbé sza- bályosan határolt keresztmetszetekben lelhető. Nagyobb szemei szabálytalan határúak. Többnyire nem fémfényű és mély barna színnel áttetsző, nagyobb egyénei itt-ott zöldesbarnák is. Vékonyabb lécalakú egyénei gesztenyebarna vagy rozsdásbarna színnel többé-kevésbbé jól átlátszók s elég gyakran jól pleochroitosak is. Utóbbiakon interferens szín is észlelhető, rendesen azonban az interferens szín a nagyfokú abszorpció és szineződés folytán nem jut ér- vényre. Egy helyen erős ferde kioltódást is észleltem. A hasadás a nagyobb egyéneken csak repedések alakjában jut érvényre; a kisebb egyéneken egyes esetekben az amfibolok prizmás hasadását is kilehetett venni (a — világosabb 185 264 ROZLOZSNIK PÁL ÉS EMSZT KÁLMÁN barna, ő — sötétbarna, a fény csaknem teljes abszorpciójával). Határai xeno- morfok az augit és plagioklasz felé s benne helyenként augit- sőt plagiokles- zárványok is lelhetők (1. az I. táblán a 3. mikrofotografiát). Egy helyen párhuza- mosan orientálva összenő az augittal, illetve két oldalvást szegélyezi azt. Az egyes metszetek orientálása az ásvány kicsinységénél fogva nem volt lehetsé- ges; fent leírt tulajdonságai és előfordulási viszonyai révén azonban talán joggal azonosíthatjuk a rhőnittel. A KRanc-féle gyűjteményben lévő rhönvidéki bazal- tok amfboljainak reszorpciós termékének, amelyet SO0ELLNER rhönitnek hatá- rozótt meg,! ásványunk teljesen megfelel. Képződése a magmatikus reszorp- ció idejében indult meg, de ezentúl az augit és a plagioklasz képződését is túl- haladta. A biotit az alapanyagban fordul elő és pedig a magnetitot szegélyzi. Erős pleochroismusa: mély barna, csaknem szintelen sárgásbarna. Néha vashidroxidtól megfestett bomlás terménnyé (klorit?) változott el. A pla- gioklasz az összes csiszolatokban szintén csak az alapanyagban fordul elő. Hosszú lécalakú keresztmetszetein vékony albitlemezek, gyakran a karls- badi törvény s elvétve a periklin törvény is felismerhetők. Egyénei ural- kodóan egységesen oltódnak ki s csak ritkán észlelhető szélén egyenletesen eső zónás kioltódás. A nefelin és az üveg felé idiomorf végződést mutat. Szimmetriás kioltódásai 19—289 után itélve a labradorhoz tartozik. A nefe- tin rendszerint nagyobb 0-3—08 mm-es egyénekben fordul elő, melyek a többi alkatrészek számos egyéneit zárják körül. Zárványai főleg augit, magnett s számos hosszú apatittű, plagioklasz gyérebben észlelhető benne. Köpcös osz lopos kristályai az üveg felé idiomorf határokat mutatnak ; nagyobb üvegrész- letekben köröskörül automorf határú egyénei is előjönnek, melyek kétszer oly hosszúak, mint szélesek. Gyakran a nefelin egyedül képezi az alapot s akkor a szemcsés nefelin egyének közvetlenül érintkeznek egymással. Az (1010) sze- rinti hasadás jobban tünik ki rajta, a bázis szerint inkább elválásszerű repe- dések észlelhetők. A főtengelyhez közel merőleges metszeteken a párhuzamo- san eltolódó tengelykereszten negativ kettőstörése megállapítható. Ha a csiszo- latot hideg sósavval rövid ideig kezeljük (57), a szintelen üvegbázis teljesen kocsonyáson oldódik, míg a nefelin csak szélén s hasadása mentén lesz meg- támadva ; ilyenkor festéssel az üveg élesen elkülönül a nefelintől. Hosszabb étetés után a nefelin is teljesen oldódik kocsonyásan, míg a plagioklaszt a hideg sósav észrevehetően nem támadja meg. A kiszáradt kocsonyában számos apró kősókoczka válik ki, amelyek természetesen részben az üvegből is származnak. Bomlás terményül a nefelinben gyakrabban apró zeolithgömböcskék észlel- hetők. A szintelen üvegbázis valamivel kisebb mennyiségben van jelen, mint a nefelin s vele képezi az alapot. Összefüggőbb nagyobb részleteiben különösen sok plagioklasz- és apatitzárvány észlelhető. Mint már említve volt, igen köny- nyen oldódik kocsonyásan, tehát nátrondús nefelinitoidos üveg. A magnetit 1 SOELLNER Über Rhönit, ein neues ünigmatitáhnliches Mineral und über das Vorkommen und die Verbreitung desselben in basaltischen Gesteinen. Neues Jahrb. für Mineralogie. XXIV, 1907. Beilage-Band. p. 475—547. A MEDVES-HEGYSÉG BAZALTOS KŐZETEI. 265 elterjedt kisérő alkatrésze a kőzetnek. Teljesen opák s a szabályos rendszerre valló keresztmetszeteivel a csekélyebb mennyiségben önállóan előforduló rhönittől megkülönböztethető. A kőzet parából közönséges mágnessel bőségesen kihúzható. Az apatit hosszú tűi nagy mennyiségben lelhetők az üvegben s a nefelin- ben. A plagioklasz között lévő hézagokban gyakran limonittól megfestett világos- barna bomlástermény észlelhető, amely valószinűleg bomlott üvegnek felel meg. Az eresztvényi kőfejtők egyik példányában két tojásdad savanyú kiválás vehető észre; kisebbik átmérőjük 20 mm, a nagyobbik — az alak után itélve — a kisebbik kétszeresét érhette el. A kiválás széleit fehér sáv foglalja el, melyben augitszemek ismerhetők fel, főtömege világos szürkészöld s benne csak erősen fénylő zeolithegyének tünnek ki. M. a. a kiválás szegélyén az alap bomlás folytán zavaros üveg, melyben eredeti alkatrészül augit beágyazások, augit mikrolithok, magnetit, titán- vas, kevés biotit s valószinűleg rhönit mikrolithjai, bomlásterményül pedig zeolithnak geodái és összefüggőbb csoportjai foglalnak helyt. A főtömeget jel- lemzi az érc és a beágyazások csaknem teljes hiánya, csak néhány szerpen- tinesedett olivin s augit van jelen. Szövete szivacsszerű, a vázt augitnak sűrün felhalmozódott átlagban 0-02--006 mm hosszú mikrolithjai és földpátnak átlagban 04—0-8 mm hosszú egyénei alkotják. A kiválás belsejében a mikro- lithok zavarosak bomlottabbak. A váz üregeit zeolithok s zavaros üveg tölti ki. Vajjon a zeolithok csak üvegből vagy pedig nefelinből is fejlődtek ki, kér- déses marad. A földpát tanulmányozásánál ajánlatos az üveget s a zeolitkokat sósavval eltávolítani. Rendesen hosszú lécalakú metszetekben jelenik meg, uralkodó ikertörvénye a karlsbadi törvény, az egyes ikerfelekben helyenként észrevehető vékony lemezek az albit törvényre is utalnak. Wőzónája negativ, maga is optikailag negatív, tengelyszöge igen kicsiny. Egy közel ] a metszet kioltódása 82? (89). Ezen adatok amorthoklaszra utalnak. x Az eresztvényi kőfejtőből való másik példány a kokkolitos szét- hullást, ezt a nefelines bazanitok technikai felhasználását annyira gátló jelen- séget, igen szépen mutatja. A közeten számos fehér folt észlelhető, miáltal a kőzet fehérpettyes külsőt nyer (I. az 1. számú fotografiát az I. táblán.) A kőzetnek törése nem egyenletes, hanem 8 hepe-hupás, összetartása igen laza, úgy hogy kézzel is szétmorzsolható apróbb 1—4 mm-es darabokká. Csiszolt felületen a fehér pettyek repedésekkel állnak egymással összefüggés- hen. A kokkolitos széthullásra vonatkozó nézeteket igen részletesen foglalja össze ZIRKEL.! A mi esetünkben ez a jelenség minden nehézség nélkül visszavezethető egyrészt az alkotórészek egyenlőtlen elosztására, másrészt az üveg- és nefelin- dús részletek kisebb ellentálló képességére; ha ugyanis összehasonlítjuk a mál- lott kőzetet az éppel, azt látjuk, hogy a fehér pettyek megfelelnek a csiszolt 1 Dr. F. ZIRKEL: Lehrbuch der Petrographie, II. Auflage 1894. Band II p. 896. 266 ROZLOZSNIK PÁL ÉS ERNSZT KÁLMÁN üde kőzet világosabb színű foltjainak, tehát a nefelinben és üvegben dús rész- leteknek. A mállás közelebbi folyamatának követése azonban részletesebb hely- színi tanulmányokat igényelne, amiket azonban nem végezhettem. Maga az ép bazanit igen szilárd kőzet, mely a gyakorlatban is kitünően bevált; vastagtáblás elválásánál fogva kockakövek készítésére igen jól alkalmas. Szilárdságára nézve fényt derítenek következő adatok, melyek a m. kir. József- műegyetem műszaki mechanikai laboratoriumában készültek.! Összenyomó szilárdság kg em.8 fagyasz- nedves HÁ LersHel rendes állapotban TES Ezé va re felvevőj Faj- ú 15 BGSLSzA KG TiLváN súly maxi- ! átlag- ! mini- j mum j ban / mum átlagban Korláti kőfejtő .. .. 34461 3204-9 30268 2614:"812417"112725:71 0-5 12:904 Somosujfalusi kőfejtő 23934 2237-4 2096-0 1890"511816"8 2043:3] 045 [2:805 l A Budapesten 1892 évtől kezdődőleg megejtett próbák tanusága szerint a korláti bazanit kockaburkolatok készítésére és makadamutak kavicsolására is elsőrendű anyagnak bizonyult be.? Az eresztvényi kőfejtő üde bazanitjának vegyi összetétele dr. Emszr elemzése szerint a következő : Eredeti ) Molekularis Fématom elemzés ! százalékok százalékok SO, 44"66 48-49 Si 41-78 T: 0, 0:-29 0:23 Ti 0:20 ES 0-10 0:05 p 0:-09 Al,O, 16-04 10:29 Al 17":73 Fe,0, 437 -— Te 9:46 FeO 8"12 10:98 Mn 0-10 MWMnO 0-15 0-14 Mg 10-78 MgO 7:70 12:50 Ca 9:99 CaO 9:90 11"59 Na. 7"79 Na.O ) 4:28 4:52 K 2-08 K,O Üsse et 121 — -— HO eok koreai — — — Összesen] 99:51 ]/ 100-00 — — ] 100-00 1 A magyarországi bazaltkőbányák ismertetése. I. sorozat. A korláti bazalt- bánya. Irta KALMÁR DEzső, 1908. p. 8—9. A somosújfalusi kőfejtő kőzetének ada- tait — minthogy az anyagot nem ismerem — csak összehasonlítás kedvéért vettem be: 2 Részletesebben 1]. KALMÁR művében a 11—16. oldalakon. A MEDVES-HEGYSÉG BAZALTOS KŐZETEI. 267 A kiszámított Osanwx-féle állandók : pg 4 Ek SZARKA NEZTE zal 48:72 5"73 4"56 ] 30-65 2:8§ 952 15 0:657 7":9 TÁB71 I l l Az elemzés a kőzet bazanittermészetét igen jól adja vissza; nevezetesen a magas alkali (különösen natrium) és aluminiumtartalom az alacsony kovasav- tartalom mellett egyenesen nefelin jelenlétére utalnak. A következő táblázatok részletesen mutatják a Medves-hegységi bazanit Osanx-féle állandóinak és a fématómok viszonyát azokhoz az átlagos értékek- hez, amelyeket BEcgkE! a cseh középhegység tephrites sorbeli bazaltos köőze- teire és az andezites sor bazaltjaira állapított meg : Szines alkotórészekben Andezites sor 2:4 7 1 Medves hegység [12:812:2]115 10-66 3:6 4"1 2-3 EGÍTLLSB (BOS s lása ÜTSZ 3-4 4:0 2:6 Na3-K ia Andezites sor... .. 6-4 24-4 [495 50145 1752 sas a] 174 het Medves hegység... 9-87 ! 30-33 1 41-:87]1 36-3 91-83 I 2"79 12-08 EGÉR BRONZ té 8:6 34-1 E 20 tg ll b ts ll 9) 2397 6-6 1:8 Mint az a táblázatból kitűnik, a Medves-hegység bazanitja kémiailag igen jól simul hozzá a Cseh Középhegység bazaltos kőzeteihez; bőségesebb nefelin- tartalma pedig a (Na--K) összeg magasságában jut kifejezésre. A cBaw1rna-tól DK-re, a Nagy Rákos hegy tetejes felírású kőzet csak kevésben tér el a leírt kőzettől. Benne az ellentét beágyazás és az alapanyag között határozottabb, az alapanyag bőségesebben van jelen s a keskeny élesen határolt 0702—0-06 mm-es augitmikrolithok egyenletesen vannak elosztva. Az alapanyag itt is magnetitből, plagioklaszból, augitból, kevés biotitból, nefelin- ből s üvegből áll, az üveg mennyisége nagyobb, mint az előző kőzetekben. 1 F. BrckE: Die Eruptionsgebiete des böhmischen Mittelgebirges und der amerikanischen Anden (TsCHERMKS Min. u. Petr. Mitteilungen. XXII, 1903, p. 209). Az OsaANN-féle állandók közepes értékét BEcKE adataiból magam számítottam ki. 268 ROZLOZSNIK PÁL ÉS EMSZT KÁLMÁN A beágyazásokat alkotó augit szélén gyakran poikilitosan átnőtt biotit- tól. Az olivin szélén bomlás folytán sárgásbarna vasoxiddal megfestett szer- pentinné változott el. Bazanitoid. Ehhez a tipushoz tartoznak a cNagysalgó, a vár falva alatt lévő durva oszlopból; és csomoskő, a Várhegy E-ki oldaláról; jelzésű kőzetek. Beágyazásaik olivin, augit, ritkábban reszorbeált amfibol s gyakrabban erősen 25. ábra A bazanitoid oszlopos elválása a somoskői Várhegy északi oldalán (PárFry MóR dr. fényképe.) üvegesen fénylő plagioklasz is. A sötétszürke alapanyag tömött; a kőzet tex- turája vastaglemezes. A második lelőhely kőzetén több-nagyobb üreg észlelhető. amely zeolithokkal van bekérgezve. M. a. szövetük hipokristályosan porfiros. Az alapanyagban nefelin nem mutatható ki, az üveg sósavval kezelve nefelinítoid üvegnek mutatkozik. A két közet szövetileg egymástól lényegesen különbözik. A MEDVES-HEGYSÉG BAZALTOS KŐZETEI, 269 Az első kőzet (Nagysalgó) alapanyaga kitünően fluidalis. A színtelen üveg mennyisége többnyire igen alárendelt, csak helyenként bőségesebb s akkor sok apatit tűt zár körül. Az alapanyagban az üvegen kívül 0702—0-1 mm hosszú plagioklaszlécekből (labrador), violásbarna augit, magnetit, ritkán biotit s az alapanyag szemnagyságát elérő bomlott olivin észlelhető. Az alap- anyag augitja gyakrabban szemekké gyül össze. Főbeágyazása erősen korro- dált olivin, amely néha ikres (110) szerint. Vasoxid kiválása folytán szélén élénk veresesbarna, a kisebb szemek rendszerint teljesen elbomlottak (hialoszi- derit). Az augitbeágyazások violásbarnák s többnyire szivacsos szerkezetet mu- tatnak. A plagioklaszbeágyazások közül csak kettő került bele a csiszolatba. Ezenkívül még két nagyobb plagioklasz egyén lelhető, mely ikerlécességet nem mutat; benne sok az üvegzárvány, továbbá augit, biotit s rhőnitszerű mikro- lithok is; felépítése inhomogén, az egyik zónás szövetet mutat. Optikailag pozitív, további meghatározása a két metszetből nem lehetséges. Egyik olda- lán mind a két egyén egy nagyobb homogen ásványszemhez csatlakozik, melybe az alapanyag augitmikrolitjai idiomorful belenyulnak, s maga is körül zár augitmikrolitokat. Keresztezett nikolok között optikai anomáliákat mutat, melyek teljesen megfelelnek a leucit rácsos szerkezetének. Ezeknek a képződ- ményeknek biztosabb meghatározását csak nagyobb anyagon végzett vizsgá- latok vihetik keresztül. Gyéren lelhetők végül magnetitből s augitból álló pszeudomorfozák amfibol után. A második közetben (Somoskő) igen kevés a beágyazás, az alapanyag szövete interszertalis. Beágyazásai szerpentinesedett olivin, szivacsos felépítésű augit, s magne- titből s augitból álló pszeudomorfozák amfibol után. Egy pszeudomorfozában rhönit van magnetit helyett. A csiszolatba egy nagy plagioklasz egyén is belekerült; ikres az albit s periklin törvény szerint, optikailag pozitiv, a közel .L y metszet kioltódása 6-5", ami aránylag savanyú plagioklaszra mutatna. Széle felé széles zóna erősen zárványos, s mintegy át van vágva jól pleochroitos barna tücskékkel s üveggel. Az alapanyag szemnagysága 0-06—0-1 mm. A plagioklasz (labrador) nagyjában 609 alatt rendezkedik el, az augit köpcösebb egyénekben jelenik meg, belsejében igen gyakran sok magnetitot tartalmaz, s gyakran augit- szemekké gyül össze. Ide számítandók az olivin kisebb elszerpentinesedett sze- meit is. Az elég bőségesen jelenlévő üvegben sok opák trichit van. Egyes geodákban karbonátok észlelhetők. x A bazanitoid harmadik kifejlődését mutatja az a kézi példány, amelyet dr. Párrv főgeológus úr a korláti kőfejtő mellett gyüjtött. A közet teljesen hólyagos, benne 1—15 mm-es hosszúkás, nagyjában párhuzamosan elrendezett hólyag lelhető. M. a. beágyazás gyanánt elég sűrün olivin s augit tűnik elő. Az olivin erősen korrodált s rendszerint vékony élénk veresesbarna szegéllyel van ellátva (hyaloziderit). Az augit itt-ott ikres s gyakran homokórás felépítésű 270 ROZLOZSNIK PÁL ÉS EMSZT KÁLMÁN (c a piramis szerinti növéskúpban egy esetben 46-59, a prizma szerintiben 52:59, a keretben 599). Összegyülve szemeket képez, amelyeknek belseje he- lyenként olivin. Az alapanyag augitból, plagioklaszból, rhönitből, magne- titből s üvegből áll. A szépiabarna üvegbázis telve van vékony mikrolithok- kal, miáltal vastag csiszolatban csaknem átláthatlan. A vékony mikrolithok vékonyabb csiszolatban barna színnel áttetszők. A barna üveg szintén mutatja a nefelinitoidos üveg reakcióját, bár nem olyan jól, mint rendesen. Bomlott bazaníttoidnak felel meg továbbá azon telér kőzete, mely Salgótarján 26. ábra. A somoskői Várhegy. A régi vár falai egymásra rakott bazanitoid oszlopokból állanak. (LIFFA AUREL dr. fényképe.) mellett a bányában (KÁRoLr-akna kontaktján) a szenet elkokszosította. Benne kvarc-zárványok is lelhetők, melyek a rendes augitmikrolith-koszorúval van- nak körülvéve. Végül még egy érdekes kőzetről akarok megemlékezni, mely ROoHEIM NáTHÁN válalkozó ajándéka gyanánt került a Földtani Intézet gyüjteményébe. Lelőhelye Ajnácskő, Ragács-hegyoldali kőfejtő (Gömör m.). A kőzet alapanyaga rendes összetétel mellett közel holokristályos, üveg- és nefelinrészletek csak alárendelten észlelhetők. Beágyazásai augit, magmatikusan teljesen rezorbeált amfibol s elég gyéren megjelenő olivin. Ezen kőzet egy poligonálisan határolt 17 mm hosszú és 10 mm széles korund-csomót zár körül. A korundot a közet felé fekete hártya határolja, míg a mellékkőzet fehér hártyával érintkezik vele. Színe szép égkék, a széle felé itt-ott sötétzöld, részletek is észlelhetők. Törése kagylós, zsírosfényű; a topázt jól karcolja. A MEDVES-HEGYSÉG BAZALTOS KŐZETEI. 271 Töréssel a bázis szerint helyezkedett táblák nyerhetők, amelyek kissé gyöngyház- szerű fényt mutatnak; a mikroszkópban ezek a táblák egytengelyű tengelyképet szolgáltatnak, negatív kettőstöréssel. Vékony csiszolaton erős relifje magas fénytörésre mutat. Keresztezett nikolok között zónás felépítésű, az egyes zónák párhuzamosak a főtengelylyel s az interferes-szin különböző magasságában jutnak érvényre. A zónás felépítés a hordószerűen határolt magban nincsen meg. Kettőstörése alacsony, a fő- tengelyhez közel prallel vastagabb csiszolatban interferens színe csak egyes zónákban emelkedik fel az elsőrendű kékig. Színtelen, csak egy zóna mutat pleochorizmust: was égkék, ec — világos zöldeskék, w—e. Zárványai gáz- és folyadékzárványok s opák vasérc. A fekete hártya szintén opák vas(?Jjérenek bizonyult. Emszr dr. egy kisebb darabot (súlya 412 egr) a következő eredménnyel vizsgált meg : ATOT 89-56 Fc.O,— — 610 Si0, 4 TIO,— 542 101-08 Az elemzésben a ferro-vas a ferri-vastól nincsen elválasztva; az elem- zésre rendelkezésre álló anyag csekélysége miatt részletesebb és pontosabb eredmény nem volt elérhető. Mint azt a bevezetésben már felemlítettem, a korund előfordulását az ajnácskői bazaltban SzápEczky GyurA ismerte fel s szerinte az általa leírt korund a legnagyobb az eddig ismeretes magyarországi korundok között. Az új lelet a régit nagyságban tetemesen felülmulja. SzápEczky tanulmányában valószínűnek tartja, hogy az ajnácskői ko- rund — hazánk többi korundot tartalmazó kiválásaihoz hasonlóan — alumi- niumoxidban gazdag vegyületeknek magas hőfoknál való feloldódása és ebből ezeknek a lehülésnél való kikristályosodása útján képződött (I. c. 252. old.). ZIREEL F. a bazaltok korundjait eredeti, ú. n. őskiválás-nak tartja, amelyek a magmának szomszédos olvivinkiválások folytán beállott lokális aluminiumoxiddal való túltelítésének az eredményei.! c A mi korundunk mellékkőzete olivinben nem épen gazdag s benne — a minta 8 cm hosszú és 3-5 széles — olivincsomók nem észlelhetők ; ez persze nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy ilyenek a mellékkőzet többi, be nem küldött, részében elő ne forduljanak. A korundnak hasonló tipusú kőzetekben való gyakori előfordulása minden bizonnyal inkább magának a magmának összetételében rejlő okokra utal. x RosExBuscH H. azzal a célzattal, hogy az alkalisor kőzeteit a mészalkali- sor köőzeteitől már névben is megkülönböztessük, az andezitek s bazaltoknak 1 Dr. C. HISTZE: Handbuch der Mineralogie. Bd. I. Elífte Lieferung, p. 1751 után. 272 ROZLOZSNIK PÁL ÉS EMSZT KÁLMÁN alkalisorbeli képviselőiro az általa újból felkarolt trachidolerit nevet hozta javaslatba! s azon véleményének adott kifejezést, hogy a bazanitoidoknak, amfi- bolos bazaltoknak stb. jelölt közetek végleges helyüket alighanem a szűkebb érte- lemben vett trachidoleritoknál fogják nyerni (Mikros. Physiographie II. p. 1395). Egyelőre azonban még tanácsosabbnak látszik a jelenleg még megle- hetősen tág trachidolerit név helyett a szűkebben határolt bazanitoid nevet előnyben részesíteni, amiely névből a közetnek az alkali csoportba való tartozása is világosan kitűnik. Kelt Budapesten, 1909 május 10-én. Magyarázat az I. táblához. 1. Kokkolithosan mállott bazanit az eresztvényi kőfejtőből. A mállás foly- tán létrejött világos pettyek a fényképben igen jól kivehetők. Az egyenletesen sötétszürke egyének rezorbeált amfibolnak felelnek meg (pl. a kép felső részén két egyén és lent balra egy egyén). Az augit fekete és a fény visszaverődése folytán fehér foltos (a kép közepén és az alsó rész közepében). Figyelmes nézésnél fent jobbra ötszögesen határolt olivinkiválás is észrevehető, melyet a mellékkőzet részéről sötét sáv határol. 2. Magmatikusan rezorbeált amfiból mikrofotografiája az eresztvényi köfejtőből, a rhőnit-egyének csillagszerű elrendeződésével. 3. Magmatikusanm rezolbeált amfibol mikrofotografiája nagy szabálytalanul határolt rhőnitegyénekkel. Fent jobbra a rhőnitben plagioklaszzárvány észlelhető. A lent levő világos udvartól körülvett szem pirit. Az eresztvényi köfejtőből. A TARIM-MEDENCE VIDÉKÉNEK HOMOKJATRÓL. Irta: VENDL ALADÁR dr.? SCHAFARZIK FERENC dr. professzor úr szíves közbenjárására Lóczy LaJos dr. professzor-igazgató úr, illetőleg TRErrz PÉTER főgeológus úr átadta nekem azt a tiz homokpróbát, melyet HEDIN SvEN ázsiai útján 1899, 1900 és 1901-ben gyűjtött, hogy mineralogiai-petrografiai szempontból megvizsgáljam őket. Legyen szabad e helyütt is őszinte köszönetet mondanom jóindulatú bizalmukért. A megvizsgált homokokat HEpm SvEx a Tarim folyó mellékén, a 1 Elemente der Gesteinslehre 1898, továbbá Mikr. Physiographie. Bd. II. p. 1159. 2 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1910 december hó 14-én tartott szakülésén. A TARIM-MEDENCE VIDÉKÉNEK HOMOKJAIRÓL. 273 Taklamakán-sivatagon, a Lop-nor környékén és a Gobi- sivatagon gyűjtötte. A homokokat természetesen a szokott petrografiai módszerekkel tanulmányoztam. Mindenekelőtt igyekeztem a homokszemeket fajsúlyuk szerint részletekre különíteni: mindegyik homokpróbát Thoulet- oldattal három részre választottam szét, hogy a kvarcot a legkisebb faj- súlyú ásványokkal és a legnagyobb — háromnál nagyobb — fajsúlyú ásvá- nyokat lehetőleg különválasszam. A magnetitot a legnagyobb fajsúlyú részletből FiscCHER H. módszerével vontam ki. Az így elkülönített homokrészleteket az- után a mikroszkópos vizsgálat módszereivel tanulmányoztam. A Thoulet- oldattal szétválasztott homokrészleteket óraüvegen,gyorsanelpárolgó, ismert törésmutatójú folyadékban, többnyire benzolban, — az igen nagy fénytörésű ásványok. megfigyelésekor jodmethylenben, — vizsgáltam. Az illékony benzol, illetőleg jodmethylen elpárolgása után a beállított sze- mecske a mikroszkop asztalkáján szükség esetében könnyen izolálható a többi szemecskétől nedves végű, hegyes puhafapálcika segélyével s ily módon — ha szükséges — tovább vizsgálható tárgylemezen. Sok esetben célszerű volt a kö- zelebbről megvizsgálandó homokszemecskét szétzúzni, hogy az esetleges hasa- dást, az interferencia-színt stb. jobban meg lehessen figyelni, mint magán a gyakran igen erősen koptatott és simított szemecskén.! Igen sokszor szüksé- ges volt a kérdéses ásványszemecske törésmutatójának közelítő ismerete. E célra a SCHROEDER VAN DER KoLzx ajánlotta folyadékok közül összeválogatott, ismert törésmutatójú folyadékokat használtam. Segélyükkel a kérdéses sze- mecske közepes törésmutatóját a Becke-féle vonal észlelésével — leg- alább közelítőleg — megállapíthattam. Ezeken kívül a földpátok tanulmányo- zására a WEINSCHENK ? ajánlotta folyadékok közül még néhány Kahlbaum-féle preparatumot használtam fel. A többi optikai tulajdonságot is a szokott mó- don figyeltem meg. Igen gyakran azonban a szemecskék semmi jellemző hasadást, formát vagy más az orientációra alkalmas tulajdonságot nem mu- tatnak. Ép ezért igen sokszor kémiai, illetőleg mikrokémiai reakció szükséges az optikai úton nyert megfigyelések kiegészítésére. Ezek a petrografiában szo- kásos reakciók, melyekről doktori értekezésemben is megemlékeztem.? A meg- vizsgált homokminták mennyisége aránylag igen csekély volt, legfeljebb 8—10 em8, Ép ezért a fajsúly szerint való elkülönítéskor meg kellett elégednem három részre való szétválasztással. Természetes az is, hogy különösen a leg- nagyobb fajsúlyú, ritkább ásványfajokból e csekély homokmennyiségekből néha csak egy-két szemet sikerült meghatároznom. Ily csekély mennyiségekkel ter- mészetesen csak kvalitativ jellegű vizsgálat volt lehetséges. Az egyes homokminták vizsgálatának eredményét a következőkben fog- laltam röviden össze: 1 V. ö.: J. W. RErGERs : Über die mineralogische und chemische Zusammen- setzung der Dünensande Hollands etc. Neues Jahrb. f. Min. etc. 1895, I. pag. 32. 2 WEINSCHENK E.: Die gesteinsbildenden Mineralien. II. Aufl. Freiburg 1907, 216. lap. 3 VENDL A.: Adatok a Duna homokjának ásványtani ismeretéhez. Doktori értekezés. Budapest, 1910. 274 D: VENDL ALADÁR 1. számú homok; 1901 március 13-án, a régi Lop-nor medréből. Meglehetősen finom, egyenletesen porszerű és jóval nagyobb, szögletes szemekből álló homok; néhány nagyobb — egész 3—4 mm — fehér meszes konkréció- szerű törmelék is volt benne. Aránylag nagy- mennyiségű, háromnál nagyobb fajsúlyú ásványt tartalmaz. A meghatározott ásványok a következők :! A kvarc szemecskéinek legnagyobb része színtelen, átlátszó; de színes: rózsaszínű, szürkés és fekete — lidiai kőszerű — szemecs- kék is akadtak közöttük. Néhány színtelen kvarcszemben zirkont észleltem zárványként. A színtelen kvarcszemek optikailag egynemű viselkedésűek (grá- nit- és gneiszkvarc) ; a szürkés színűek között egy-két aggregátumként visel- kedő szem is volt (palákból származó kvarc). A homok erősen pezseg, ha sósavval leöntjük: a kalcit szemecskéi részben színtelenek, részben sárgás- barnás színűek; vagy egyforma színtonust mutatnak keresztezett nikolok kö- zött vagy foltos interferencia-színeket adnak; néhány kalcitszem ikerlemezes- séget árul el. A biotit lemezkéi barnák, ritkábban sárgás bronzszínűek vagy halványabb sárgák, néha úgyszólván teljesen zöldes színűek, azaz chlorito- sodottak; az egyik lemezkében sagenitot észleltem. Az amfibol- szemecskék a hasadást jelző vonalakkal párhuzamosan hosszúkásak, meglehe- tős szögletesek, legnagyobb részük zöld amfibol; e szemek erősen pleo- chroosak : c — sötét (kékes) zöld, ] c — világos zöldes sárga; c :c— 17—199.? Néhány szem barna amfibol c— barna, ] c — halványsárga, c:c— 15— 189 is megfigyelhető volt. Egy-két színtelen vagy legfeljebb igen halvány zöl- des színárnyalatú, nem pleochroos, aktinolith- szerű amfibolt is tartalmaz e homok; e szemeken a hasadást jelző vonalkákhoz viszonyított főzóna pozitiv, az extinkció : c :c — 14—169 ; fluorhidrogén gőze észrevehetően nem hatott e szemekre. Végül még egy amfibolszemre akadtam, melyre nézve c — égkék- színű, b—ibolyás rózsaszínű, közel a — színtelen igen gyenge sárga árnya- ilattal, a hasadás jól kivehető, a kioltás majdnem egyenes: c:0c— 49; a szemecske negativ optikai karakterű. Tehát e szemecske egy glaukofán- szerű amfibol volt. A plagioklász- szemecskék majdnem mind ikerleme- zesek; törésmutatóik alapján a savanyúbb tagok közé: oligoklász-labrador, sorolhatók ; az egyik szemecske törésmutatója bytownitra vall. A plagio- klászszemek száma már jóval kisebb, mint az előző ásványoké. A mikro- klin szemecskéi mind üdék, jellemző rácsos strukturájukról könnyen felismer- hetők. Egy-két szem jól hasadó orthoklász - szemecskét is megfigyeltem. A következő ásványokból már csak kevés szemet figyelhettem meg. Az egy-két turmalin- szem erősen pleochroos, e — halvány teasárga, w — sötét zöldesbarna. Apró, színtelen, erősen kettőstörő, optikailag pozitiv, nagy törés- mutatójú zirkon-szemecskék nem túlságos ritkák; némelyik zirkon kissé szürkéssárga színű volt. A. zirkon kémiai összetételét a Michel-Lévy-Bourgeois- 1 A sorrendet minden esetben úgy választottam meg, hogy a legnagyobb mennyiségben előforduló ásvány kerüljön a sor élére; a többiek fogyó sorrendben következnek, már amennyire természetesen megítélhető volt. 2 E számok csak közelítők, azaz csak az észlelt maximális kioltásokat jelzik. A TARIM-MEDENCE VIDÉKÉNEK HOMOKJAIRÓL. C7tai féle mikrokémiai reakcióval is ellenőriztem. Koptatott, de mégis jól kivehető zirkonkristálykákat a homokpróbában nem találtam. Apatit gömbölyű sze- mekben fordul elő, két szem sárgaszínű, Schönn-féle próbával erős Ti-reakciót adó rutilt is találtam, ezekre nézve e — sötétebb sárga, w — halványabb sárga. Néhány szem epidot is akadt, sárgászöld és igen halvány sárgás szí- nekkel pleochroosan; kioltásuk a hasadást jelző vonalkákhoz mérten egyenes, karakterük negativ, közepes törésmutatójuk 1770-nél nagyobb, kettős törésük nagy. Az egy-két magnetit-szemecske egyikén még az (111) koptatott formája is felismerhető volt. Néhány szem disthen is akadt; e szemek színtelenek, a két irányban való hasadás jól megfigyelhető: az egyik a szem hosszirányával parallel és erősebb vonalkákkal jelzett, a másik ez irányra közel 909-os s csak finom rostos vonalak jelzik; extinkció : c : c — 30—319 : negativ karakterűek, főzónájuk pozitiv; kettős törés gyenge. Végül egy-két sötét fűzöld színű augit-szemet is találtam pleochroizmus nélkül, c:c— 29—367. 5. számú homok, 1900 január 5-én, a Tjertjen-sivatag déli részéről. A homok kevéssé gömbölyített szemecskéi meglehetős egyenlő nagyok. A kvarc-szemek közt igen sok a sötétes színű lidiai köszerű sze- mecske; két szemben mozgó libellás (szénsavas?) zárványt, nehány más szem- ben zirkonzárványt figyeltem meg. Aránylag sok muszkovit- és biotit- lemezke van e homokban. A kalcit szemecskéi majdnem mind többé-kevésbbé gömbölydedek, igen sok szem ikerlemezességet mutat; aránylag csak kevés kalcitszem viselkedett aggregátumként. Sok mikroklin. kevesebb ortho- klász és plagioklász mutatható ki e homokban. A plagioklászok zöme a 2:651-nél kisebb fajsúlyú, tehát a savanyúbb tagok közül valók; iker- rovátkosak s legtöbbjük az ikerrovátkákhoz mérten 07 vagy csak néhány foknyi extinkciót mutat, vagyis az oligoklász, oligoklász-andesin körüli földpáttagokat képviselik, amit törésmutatóik is igazolnak, mennyiben kisebbek az anetholé- nál. Egyik-másik szem azonban az andesinnél jóval bázisosabb. Az amfibol szemeinek legtöbbje zöld amfibol, c— sötétzöld vagy sötét kékeszöld, 1] c— halvány zöldessárga pleochroizmussal, c:c— 16—189. Némelyik zöld amfibol szemecskében opak (magnetit?), a hasadást jelző vonalkákkal [] elhelye- zésű zárványok észlelhetők. Az aktinolith-szerű igen gyengén halvány- zöldes, nem pleochroos c:c— 14—17"9" extinkciót mutató amfibolok száma igen csekély. Néhány chlorit-lemezke is konstatálható volt. A következő ásványokból már sokkal kevesebb, gyakran csak egy-két szemet találtam: zirkon színtelen, koptatott kristályokban;: néhány gömbölyű, színtelen apatit-szemecske; halvány rózsaszínű, teljesen izotrop gránát-szemek; turmalin - szemek e — halvány teasárga, w — sötétbarna pleochroizmussal, egyik turmalin e — rózsaszínű, w — sötét zöldesbarna szine- ket mutatott; néhány sötét palackzöld színű, nem pleochroos augit- szem c:c— 38 —407; néhány magnetit-szem, kevés epidot halványcitrom- sárga—zöldessárga plechroizmussal, a hasadást jelző vonalkákhoz mért egye- nes kioltással; egy-két koptatott rutil-szemeeske, melyek roppant erős 276 D: VENDL ALADÁR fénytörők, kettős törésük igen nagy, cz — sötétebb barnássárga, w — világos barnássárga, Schönn-féle próbával erős T7--reakciót adtak. Néhány teljesen színtelen, izotrop, háromnál sokkalta nagyobb fajsúlyú s a jódmethylennél nagyobb törésmutatójú szemecske csak spinell lehetett. Egy szem igen erős fénytörésű, magasabb rendű fehér színt mutató színtelen és szürkéssárga szí- nekkel pleochroos, két optikai tengelyű, erős Ti-reakciót adó, pozitiv karak- terű titanitot sikerült még meghatároznom. 9. számú homok; 1899 december 27-én, Tjertjen siva- tag. Finom, apró, körülbelül egyenlő nagyságú, nem túlságosan gömbölyű szemekből álló homok. Ásványai: Kvarc színtelen szemekben és kvarcit szerű törmelékekben, de lidiai kőszerű és hematitpikkelyzárványokkal telt szemek is akadtak; egyik kvarc- szemecskében zirkon kristályzárvány volt felismerhető. Sok muszkovit, kevés biotit van e homokban ; egyik-másik biotitlemezke bronzsárga, mál- lásnak indult. Néhány lemezke chlorit is akadt. A kalcit szemecskéinek legtöbbje ikerlemezes. Amfibolok többfélék: c — sötét kékeszöld, ] c — halvány sárgászöld, kioltás a hasadást jelző vonalakhoz mérten 209-on alul van, c :c— 17—189 jellemű zöld amfibol dominál; ezenkívül aránylag sok a barna amfibol is, melyre nézve c — igen sötétbarna, ] c — világos sárgás- barna, a kioltás a legtöbb esetben 10 és 159 között változik; végül néhány szem színtelen, zöldes, nem pleochroos aktinolith szerű amfibol is akadt, melyek 14—169"-os kioltást mutattak. A földpátok száma aránylag kicsi: mikroklin; zavaros, ikerrovátkás plagioklászok, törésmutatóik alap- ján leginkább oligoklász-labradorszerű viselkedéssel és egy-két zavaros ort h o- klász volt megfigyelhető. Gömbölyű apatit-szemek sem ritkák; néhány szem sötétzöld színű, nem pleochroos, a hasadási vonalkákhoz képest erős, ferde kioltású, c : c — 38—4297 augitot is tartalmaz e homok ; egy-két augit- szemecske sok opak zárványt mutat, melyek c-vel közel párhuzamos elhelye- zésűek. Néhány szemecske teljesen izotrop, halvány rózsaszínű gránát is akadt. Aránylag sok a turmalin - szemecske, melyekre vonatkozólag w — sötét zöldesbarna, c — világos teabarna. Néhány halvány zöldes színű, a ha- sadást jelző vonalkákhoz képest egyenesen kioltó epidot- szem is észlelhető volt, melyek jól észlelhető pleochroizmust mutatnak : sárgászöld és igen halvány sárgás színekben. Végül egy-két szemecske rutil- töredék és egy szemecske halványszürkés szinű, teljesen izotrop spinell szemjét sikerült meghatá- roznom. 12. számú homok; 1899 december 7-én, Tus-algutseh, a Tarim jobb partján. E homok szemei gömbölyítettek, sőt a nagyobb kvarcszemek teljesen gömbölyűek. A szemek nagysága egymástól igen eltérő : egész finom, porszerű és egész durva, 075—0-6 mm nagyságú szemek is talál- hatók köztük. A meghatározott ásványok a következők: Bár a kvarc - szemecskék legtöbbje színtelen, igen sok sárgás-vörös, igen sok fekete interpoziciókkal telt A TARIM-MEDENCE VIDÉKÉNEK HOMOKJAIRÓL. 277 és néhány zöldes, ehloritzárványos szem is akadt közöttük. Az amfibol szemecskéinek legtöbbje c — sötét kékeszöld, ] c — halványzöld, c : c — 17— 2097 tulajdonságú zöld amfibol; sok szem azonban c — sötétbarna. ] c — világos zöldessárga és c:csG 17—189, tehát barna amfibol; sőt néhány szem egész színtelen vagy csak igen halvány zöldes árnyalatú, nem pleochroos amfibol is akadt 15—169-os extinkcióval. Aránylag sok mikroklin, keve- sebb plagioklász a savanyúbb tagok közül s néhány szem orthoklász volt felismerhető. A kalcit legtöbbje aggregátumszerűen viselkedett, de iker- lemezességet mutató szemek is akadtak. Kevés muszkovit-lemezke is van e homokban, az egyik lemezkében zirkonzárványt figyeltem meg. Néhány barnássárga mállott biotit-lemezke s egy-két chlorit-lemezke is akadt. A következő ásványokból már csak kevés — néha csak egy-két — sze- met találtam : Még aránylag elég sűrűn találhatók voltak a színtelen, gömbölyű apatit- szemek. Igen apró, koptatott, színtelen zirkon-kristálykák nem túlsá- gos ritkák. Néhány magnetit - szemecske és kevés szem turmalin is meg- figyelhető volt; az utóbbiak w — sötétbarna, e — halvány teasárga szinekkel; egy- két szem zöldessárga és színtelen szinekkel pleochroos, világos epid 9 t - szem is akadt. Néhány disthen - szem jól felismerhető volt, melyek nem pleochroo- sak, a kétféle hasadást jelző vonalkák jól kivehetők rajtuk, c:c— 30—319. Néhány erősen koptatott rutil-szemecske jól észlelhető pleochroizmust mu- tatott: e — sárgásbarna, w — sárga. Egy-két szem színtelen, teljesen izotrop spinell-szemet is észleltem. Két szem glaukofánféle amfibolt is talál- tam, c — sötét égkék, ] c —ibolyás rózsaszínű pleochroizmussal, a kioltás a hasadást jelző vonalkákhoz képest csak néhány 3—59-nyi, optikai karakterük negativ, főzóna pozitiv karakterű. Végül még halvány rózsaszínű, izotrop gránát- szemeket is észleltem. 13. számú homok; 1899 december 23-án, II. táborhely, Tjertjen-sivatag. Meglehetősen egyenlően finom, eléggé gömbölyített szemekből álló homok. A színtelen kvarc-szemeken kívül sok szürkés és fekete színű, inter- poziciókkal telt szemecske is megfigyelhető. Amfibol aránylag sok van a homokban. A legtöbb amfibol-szem zöld színű, c— sötét kékeszöld vagy sötétzöld, ] c — világos sárgászöld, c :c — 16—189" ; néhány amfibol-szemecske azonban c — sötét zöldesbarna, ] c — világos sárgásbarna és c :c— 17—189, tehát barna amfibolnak minősíthető, sőt egy-két szem egészen halvány zöldes színű, majdnem teljesen színtelen, nem pleochroos, 14—15" kioltást mutató amfibolt is tartalmaz e homok. Kalcit elég sok van e homokpróbá- ban, de csak kevés mutatott ikerlemezességet. A földpátok közül ismét — úgy látszik — a mikroklin dominál; sokkal kevesebb az orthoklászsa zavaros belsejű, ikerrovátkás plagioklász. Egyik szem mikroklinben igen erősen fénytörő, egyenesen kialvó zárványt (zirkon?) figyeltem meg. Musz- kovit-lemezkékből elég sok van e homokban; egynéhány lemezke biotit is akadt; egyik-másik biotit sárga színű; egyikben sagenit volt kivehető. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 19 278 D: VENDL ALADÁR Aránylag sok magnetit-szemecske van e homokban; némelyik szemen még az igen erősen lekoptatott (111), illetőleg (110) forma fel is ismerhető. Színtelen és szürkés színű zirkon-szemek sem ritkák, részben koptatott kristálykák, részben törmelékszemek alakjában. Néhány szem sötét fűzöld színű, nem pleochroos, erősen ferde kioltású augit-szem. c: c — 30—349". Kevés szem színtelen, gömbölyű apatit és néhány szem turmalin könnyen fel- ismerhető volt; az utóbbiakra nézve e — világos teasárga, w — sötétbarna. A következő ásványokból már csak egy-két szemet találtam: Az epidot jól kivehető pleochroizmust mutat: b citromsárga, 1! b— igen halvány- sárga, majd sötétebb citromsárga szinekben. Két szem igen halvány mézsárga, a jodmethylennél sokkalta nagyobb fénytörésű, roppant nagy kettőstörő, pozitiv karakterű titanit is észlelhető volt. Schönn-féle próbával erős Ti-re- akciót adtak; pleochroizmusuk kivehető volt mézsárga és színtelen árnyalatban. Egy kis, erősen koptatott. egyenesen kioltó rutil - kristályka is akadt, w — hal- ványsárga, e — sárga, kivehető pleochroizmussal. Egy-két szem igen halaványszínű gránátot is megfigyeltem. Néhány szemecske staurolit hot is tartalmaz e homok; e szemecskék az igen gyenge hasadási vonalkákhoz mért egyenes kioltásúak; aránylag gyenge a kettőstőrésük és a jodmethylennél csak vala- micskével nagyobb a közepes törésmutatójuk; pleochroizmusuk c — sárgás- barna, ] c — halványsárga. Végül két szemecske halvány szürkésszínű, telje- sen izotrop spinellt határoztam meg. 40. számú homok; 1900 április 1-én, XIX. táborhely, Lop- sivatag, Kara-Koschuntól északra. Gömbölyített, de azért nem túlságosan gömbölyű nemekből álló, egyenlően finom-, aprószemű homok. A kvarc és kvarcit-szerű szemeken kívül igen sok muszkovit és biotit — az utóbbi többnyire barnássárga, kissé mállott lemezkékben — mutatható ki. A kalcit szemecskéi részben ikerlemezességet mutatnak, részben homogén aggregátumként viselkednek. Amfibol ebben a homokban is nagy mennyiségben található. Legtöbb a zöld-amfibol: c— sötétzöld, vagy sötét kékeszöld, ]c— halvány sárgászöld, c:c17—209 jellemmel. De nehány szem barna amfibol: c— sötétbarna, ] c — világos sárgásbarna, c:c—14—189 és kevés igen halvány zöldes, egyáltalában nem, vagy csak igen gyengén pleochroos aktinolith-szerű amfibol is akadt, melyekre vonat- kozólag c:c— 14—179. Egy szem erősen pleochroos c — ultramarinkék, he — rózsaszínű, c:c— 3—49, kitünőn hasadó negatív karakterű glauko- fá n-viselkedésű amfibolt is találtam. A földpátok száma csekély: iker- rovátkás plagioklásZ2z-szemeket, nehány mikroklin és egy-két ort ho k- lás z-szemecskét határoztam meg. Turmalin elég gyakori: w — sötét kávé- barna, e — világos sárgásbarna pleochroizmussal. A zirkon részben töre- dékek, részben koptatott kristálykákban figyelhető meg; némelyik szemen a koptatott zirk o n-kristályka formája még kivehető. Az epidot szemek száma szintén csekély, halványzöld és igen halvány sárgászöld színekben pleochroo- sak. A kevés apatit-szem mind színtelen. Nehány rutil-szemecske e — sár- gásbarna, w — sárga színnel. Hgy-két sötétzöld színű augit, melyek a hasa- A TARIM-MEDENCE VIDÉKÉNEK HOMOKJAIRÓL. by) dást jelző vonalkákhoz képest 36—399 extinkciot mutatnak. Kevés magne- tit, nehány szem halavány rózsaszínű, teljesen izotrop gránát volt konstatál- ható. Egy két szem hipersztént is kimutattam; e hiperszténszemek igen erősen pleochroosak: c — sötétzöld, ] c— halvány teabarna, kioltásuk egyenes. A szemek a c tengellyel s természetesen a hasadást jelző vonalkákkal párhuza- mosan hosszúkásak. Két szemecske teljesen színtelen, gömbölyded olivin-szemet is találtam, melyek igen erős kettős törésük, monobromnaftalinénál nagyobb törésmutatójuk alapján és azon tulajdonságok alapján, hogy erős sósavban melegítve fuchsinnal jól festődő kocsonyás kovasavréteg válik ki rajtuk, köny- nyen felismerhetők voltak. Egy szemecske andaluzitot is megfigyeltem, mely elég erős pleochroizmust mutatott: a — rózsaszínű, ] a — színtelen, ket- tős törésének nagysága mérsékelt, közepes törésmutatója 1625 és 1658 között, negatív karakterű, kioltás a hasadást jelző igen finom vonalkákhoz képest egyenes. Egy szemecske staurolithot is észleltem, mely c sötétsárga, l]csigen halvány sárga, tehát erős pleochroizmust mutatott. Végül még egy szemet találtam, mely teljesen opak és fekete nem mágneses volt s igen erős Ti reakciót adott, úgy hogy csak ilmenit lehetett. 41. számú homok LXXIX.táborhely, 1900 november hó 12-én, a Tjimen tag északi lábánál, Észak-Tibet. E homok szemeinek nagysága igen különböző: egész finom, porszerű és durva — körül- belül egészen 044—0-5 mm nagyságig terjedő — szemek keveréke. A szemek gömbölyödöttök. A kvarcszemek csak részben színtelenek; igen sok a vörös színű kvarc is; fekete interpoziciókkal telt szemek is gyakoriak. Némelyik kvarc- szemben zirkon-zárvány észlelhető, egy másikban mozgó libellás folya- dékzárványt figyeltem meg. Egy-két kvarcszem biotittal összenőtten, egy másik szemecske orthoklásszal összenőtten fordul elő. A háromnál nagyobb fajsúlyú homokrészlet túlnyomó részben am fi b o 1-ból áll. Az amfibol- szemek legnagyobb része c — sötét kékeszöld, ]c — világos sárgászöld, c :c — 16—189 tulajdonságú zöld amfi bol. Nehány szem barna amfibolis konstatálható volt, melyekre nézve c — sötét zöldesbarna, ] c — világos barnás- sárga, c : c— 14—179. És igen kevés szem igen halvány zöldes, majdnem színtelen, nem pleochroos aktinolith-szerű amfibol is akadt 209-nál kisebb extink- cióval a hasadást jelző vonalkákhoz mérten. A kalcit szemjeinek legtöbbje aggregátumként viselkedik. A földpátok közül aránylag sok mikroklint tartalmaz e homok. Az orthoklászok aránylag üdék, tiszták s nem túl- ságos ritkák. Plagioklász már jóval kevesebb van e homokban ; szemecskéi elég tiszták, ikerlemezesek, az ikerrovátkákhoz mérten középértékben általában legtöbbször 2—39 extinkció volt észlelhető. A csillámok száma kevés; hatá- rozottan biotit van több; egyik-másik biotit-lemezke egészen zöldes. A muszkovit-lemezkék ritkábbak. A zirkont színtelen, koptatott kristály- kákban észleltem. A kevés apatit-szem mind színtelen és gömbölyödött. Az augit-szemecskék nem pleochroosak, zöld színűek s átlag 449-os extink- ciót mutatnak. Néhány szemecske teljesen izotrop, halvány rózsaszínű gr á- nátot, kevés turmalint w sötétbarna, e — halvány barnássárga pleo- 198 280 D: VENDL ALADÁR chroizmussal, egy-két szem mézsárga és sárgásbarna színekkel pleochroos titanit-szemecskét és nehány csaknem teljesen színtelen olivin-szemet is találtam. Egy-két szem epidotot is észleltem, melyek erős pleochroizmusuak : b— sárgászöld, 1]b6—igen halvány sárgászöld, vagy zöld. Egy szemecske erősen pleochroos staurolithot is meghatároztam, melyre vonatkozólag c — narancssárga, ]c— halványsárga. Végül még egy, aránylag erős pleo- chroizmust mutató egy optikai tengelyű, negatív karakterű, gyenge kettős- törésű szemet találtam, mely a majdnem teljesen színtelen és a halaványkék színnel pleochroos, fénytörése a jodmethylenénél nagyobb, úgy hogy e sze- mecske csak korund lehetett. 46.számú homok; 1900 március 19-én a Kuruk-Darja északi partján (a Kuruk-tagon) Rendkívül finom, lisztszerű, szögletes szemekből álló homok. Meghatározott ásványai: A kvarcszemek majdnem mind erősen szögletesek; legnagyobb részük színtelen; de sok interpoziciókkal telt szemecske is van közöttük. Az egyik kvarcszemben zirkon-zárványt észleltem. Igen sok biotit. vala- mivel talán kevesebb muszkovit-lemezke van e homokban. Amfibolok többfélék: sok zöld amfibol, c— sötét kékeszöld, ] c— halvány sárgás- zöld, c:c — 17—189 jellemmel; oly amfbolszemeket is tartalmaz e homok, melyek c— sötét zöldesbarna, ] c — világos zöldessárga, c: c — 16—189 tulaj- donságúak ; de egész halvány zöldes és színtelen, aktinolit h-szerű amfibol is meghatározható volt, 14— 179 extinkcióval. Kalcit-szemek elég gyakoriak. A földpátok közül a mikroklin, savanyúbb plagiaklászok ikerrovát- kákkal s nehány orthoklász egyaránt előfordul. Néhány szem majdnem színtelen, illetőleg kissé zöldes árnyalakú diopszíd-szerű a ugit-ot észleltem 39—429" extinkcióval; de kevés palackzöld színű augit is megfigyelhető volt c:c— 37—399 ektinkcióval. A turmalin-szemecskék száma igen kicsi, erős plechroizmussal : e — halvány teabarna, w — sötét barna ; a legtöbb turmalinban fekete opak interpoziciók voltak. Egyik turmalin egyik végén még a termi- nális rhombcederlapok is kivehetők voltak. Két turmalin-szemecske eltérő pleochroizmust mutatott : ce — rózsaszínű, w — sötét barna. Néhány sárgászöld epidot-szem ebben a homokban is előfordul, jól kivehető pleochroizmussal a sárgászöld és igen halvány sárga színekben ; némelyik epidotszem csak igen gyengén színezett, de a hasadáshoz mért egyenes kioltás, nagy törésmutató és az erős kettőstörés, valamint az izzítás után sósavval való kocsonyásodás útba igazít. Néhány színtelen zirkomn-szemecske, kevés színtelen, gömbölyű apatit, két kissé szürkés árnyalatba hajló izotrop spinell-szem és végül két szem gyantasárga színű gyengén pleochroos ec — gyantasárga, a halványabb gyantasárga rutil-szem zárja be a sort. 55.számú homok; 10 február 17-én; Dünék az Ettek- tarim ban. Meglehetősen gömbölyödött, apró szemekből álló homok. Aránylag nagy mennyiségű háromnál nagyobb fajsúlyú ásványt tartalmaz. A színtelen kvarcszemeken kívül sok vassal vörösre színezett és A TARIM-MEDENCE VIDÉKÉNEK HOMOKJAIRÓL 281 zavaros, szürkés-feketés kvarcitszem is megfigyelhető. Az amfibol legtöbbje ismét zöld amfibol: c — sötét kékeszöld, ] c— sárgászöld, az extinkció 209-nál kisebb. c :c — 16—199". Ezenkívül egy-két barna amfibol c — barna, hc— halványsárga, c:c— 12—179, nehány színtelen, vagy igen gyengén zöldes árnyalatú pleochroizmus nélküli 14—159-os extinkciót mutató akti- nolithszerű amfibol s végül egy szem c — ibolyaszínű, ] c sárgásbarna, c:c —11—129" amfibol is volt e homokban. Kalcit elég sűrűn fordul elő e homokban. Színtelen, gömbölyű apatitszemek is elég gyakoriak. A föld- pátok közül aránylag tiszta orthoklász, nehány szem mikroklin s kevés ikerrovátkás plagioklász egyaránt kimutatható. Némelyik plagiok- lász-szem az ikerrovátkákhoz mérten közel egyenesen olt ki; más szemek 10—129-os extinkciót mutattak s törésmutatóik alapján az oligoklásznál jóval bázizosabbak. Az egyik plagioklasz kissé sárgászöld (esetleg epidotizálódott?) volt. A csillámok közül a muszkovit gyakoribb, mint a biotit. A megnetit szemecskéi koptatottak, egyiken az (111) forma még legalább nyomokban fel- ismerhető volt. A zirkon ismét színtelen, koptatott, kristálykákban észlel- hető; a legtöbb zirkon parányi, keskeny tűalakú színtelen zárványokat tartal- maz. Az epidot-szemek száma kicsi s mind jól kivehető pleochroizmust mutatnak halvány sárgászöld és igen halványsárga színekben. Kevés szem rózsaszínű, belsejében teljesen tisztán átlátszó gránát is észlelhető volt, A turmalin szemecskéi w — sötét zöldesbarna, c— halvány sárgásbarna pleochroizmust mutattak. Néhány szem sötét kékeszöld, pleochroizmus nélküli augit, 32—369 extinkcióval is van e homokban. A kevés rutil szemecske sárgás színű, kivehető pleochroizmussal: ec — barnássárga, w — narancssárga; köztük egy térdalakú rutil-iker is volt. Egy két színtelen, az erősebb hasadási irányhoz képest 30—329 extinkciót mutató, nem pleochroos dis- t he n-szemecske is akadt; a két hasadást jelző kettős vonalkázottság jól ész- lelhető rajtuk, törésmutatójuk a jodmethylen és monobromnaftaliné között, főzóna pozitív jellegű. Érdekes, hogy a disthen-szemek többé-kévésbbé szög- letesek, ami talán a hasadásukkal hozható összefüggésbe. Egy-két szürkés árnyalatú izotrop spinell-szemet. is kimutattam. Két staurolith-sze- mecskét is találtam, melyek jól észlelhető pleochroizmut mutatnak c — sötét narancssárga, ]c— halvány sárga; egyiken igen gyenge hasadási vonalkák mutatkoztak, ezekhez mérten a kioltás egyenes; az egyik szemen a pozitív karakter megállapítható volt. Végül még két szem, belsejükben fekete interpozi- ciókat tartalmazó andaluzit-szemet sikerült meghatároznom : a — rózsaszínű, La— színtelen, kettőstörés nagysága mérsékelt, főzóna negatív, maga, a szemecske is negatív karakterű, extinkció a hasadást jelző vonalkákhoz mérve egyenes. 57. számú homok; 1901 január 30-án, Gobi- sivatag, Ana m- baruniula és Atjik-Kuduk közt. Gömbölyű, koptatott szemekből álló homok. A szemek átlag 0-1—0-2 mm nagyok. Aránylag nem nagy mennyiségű háromnál nagyobb fajsúlyú szemet tartalmaz. A színtelen, átlátszó kvarcszemeken kívül sok vörös és szürkés- fekete, sőt egészen fekete színű kvarcszem is konstatálható. Némely kvarcszem 282 D: VENDL ALADÁR hasmatit-pikkelykéket tartalmaz. Egyik szemben mozgó libellás folyadékzár- ványt, egy másikban zirkonzárványt figyeltem meg. Az amfibol szemecskéi több félék; legnagyobb részbe na zöld amfibolok közé tartoznak, melyek erősen pleochroosak: c — sötét kékeszöld, ] c— sárgászöld, c:c—14—179"; ezeken kívül elég sok oly amfbolt tartalmaz e homok, melyre nézve c — igen sötét barna, I c világos zöldesbarna, c :c— 17—19; nehány amfibolszem c — sötét zöld, ]c— halvány zöldessárga, c:c— 18—20? tulajdonságú, nehány más szemecske c— barna, ]c— világos barnássága, c:c— 10—149; de aránylag az oly aktinolith-szerű szemek is gyakoriak, melyek majdnem teljesen színtelenek, vagy csak gyengén zöldes árnyalatuak s az extinkciójuk 12—159" s csak a zöldes színárnyalatúak mutatnak némi pleochroizmust c — halvány- zöld. ]c— majdnem színtelen zöldes. Igen sok amfibol-szemecskében opak zárványok voltak észlelhetők. A kalcit szemecskéi többnyire színtelenek, ritkábban sárgásszínűek, részben ikerlemezesek, részben foltos interferencia- színeket adnak, azaz aggregátumként viselkednek. Magnetit igen erősen koptatott, csiszolt szemekben található. A plagioklász szemecskéi iker- rovátkásak ; némelyik plagioklász-szem az ikerrovátkákhoz képest közel egye- nesen olt ki; más szemeken 69-tól 209-ig terjedő kioltás volt mérhető. Törés- mutatóik alapján oligoklásztól andezin-labradorig terjedő tagok közé kell őket sorulnunk. Egyik-másik plagioklász-szem egészen zavaros, helyenként sötét, fekete áltlátszatlan interpoziciókkal. Kevés orthoklász, melyek aránylag üdék és egy-két mikroklin is megfigyelhető volt. Gömbölyű, színtelen apró apatit-szemek sem ritkák. Nehány palackzöld színű augit-szemecske, pleochroizmus nélkül is van e homokban; csak egyik-másik szem mutat igen gyenge pleochroizmust sötétebb zöld és ennél egy kissé halványabb zöld árnya- fatban; az extinkció 33—399. Egy-két szem igen halvány zöldes színű, majd- nem színtelen, diopszíd-szerű szemecske is észlelhető volt, melyek egyik szemecskéjén c:c — 43—449 extinkció volt mérhető. A piroxén szemecskéinek száma az amfboléhez képest azonban roppant csekély. A kevés epidot- szem sárgászöld színű, jól kivehető pleochroizmust mutat, mely b — sárgás- zöld, ]b— majd sötétebb sárgászöld, majd halvány zöldessárga. A hasadási vonalkákhoz képest egyenesen oltanak ki. Kevés erősen pleochroos turmalin ebben is előfordul; a pleochroizmusuk: w— sötét zöldesbarna, e — sárgás rózsaszínű. Kevés muszkovit-lemezke, majdnem mindegyik opak (magne- tit ?) zárvánnyal és egy-két bi otit-pikkelyecske is kimutatható volt. Néhány teljesen víztiszta átlátszó zirkon, koptatott oszlopocskák alakjában. Néhány szem staurolith jól kifejezett pleochroizmussal, c — sötétebb sárga, ] c — halványabb sárga jól felismerhető. Végül még egy-két szem halvány rózsa- színű izotrop gránátot, diszthent ec:c— 31—329, két szem magasabb rendű fehér színt mutató, halványsárga és majdnem teljesen színtelen árnya- latban pleochroos titánitot és egy szem szillimanitot határoztam meg. A szillimanit szemecskéje színtelen, parallel elhelyezésű, pamatszerű rostok összességéből áll. Fénytörése a monobromnaftalinénál nagyobb, kettős törése elég nagy; kioltása a hosszirányhoz képest egyenes, főzóna pozitív karakterű. A szemecske sűrűn tele van, opak rendkívül apró pontocskákkal. A TARIN-MEDENCE VIDÉKÉNEK HOMOKJAIRÓL. 283 Ha a megvizsgált tíz homokban meghatározott ásványokat összességükben vesszük szemügyre, azt tapasztaljuk, hogy a tanulmányozott homokok mind- egyikében a kristályos alaphegység jellemző ásványai uralkodnak. Nevezetesen a kvarcon kívül legnagyobb mennyiségben fordulnak elő az am- fibolok, még pedig a zöld amfibol- féleségek, a savanyúbb föld- pátok, továbbá a többnyire ikerlemezes kalcit-szemek és a legtöbb homokban a csillámok. Ezeken az ásványokon kívül azonban a kristályos alaphegységek más ásványai, sőt tipusos kontakt-metamorf és pneu- matolizisos eredetű jellemző ásványai — staurolith, rutil, disthen, andaluzit, szillimanit, korund, turmalin stb. — is résztvesznek kisebb-nagyobb mértékben egyik-másik homok alkotásában. Az egyes homokok nagyobb mennyiségének átvizsgálása természetesen tökéletesebb eredményre vezett volna. Hiszem azonban, hogy e — kevés mennyiségű — homokmintákból meghatározott ásványok is kétségtelenül azt bizonyítják, hogy e homokok ásványai túlnyomólag a kristá- lyos alaphegységekből származtak. x Igaz köszönettel tartozom Schafarzik Ferenc dr. műegyetemi tanár úrnak, kinek ajánlatára jutottam a vizsgálati anyaghoz s aki munkámat mind végig jóakaró érdeklődéssel kísérte. Budapest 1910 kir. József-műegyetem ásvány földtani intézete. GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. A) Országos mozgalom a kissármási földigáz ügyében. Alighogy elhangzott ScHAFARZIK FERENC dr. úrnak f. évi február 8-iki elnöki megnyitója, amelyben az erdélyrészi földigáz kérdésével is foglalkozott, csakhamar országos mozgalom indult meg a kissármási földigáz ügyében. Nevezetesen Budapest székesfőváros 1911 március 8-iki közgyűlésén FsrExr BÉLA dr. fölvetette a kérdést, hogy nem lesz-e felesleges az új köz- ponti gázgyár felépítése, ha Erdélyben olyan rengeteg mennyiségű természetes gáz van, mint amelyről a szakemberek komolyan beszélnek. HELTAI FEREnc dr., a budapesti gázművek igazgatója, azonnal megadta a választ, mondván, hogy ő már komolyan foglalkozott az erdélyi földigázzal, amely beláthatatlan perspektivát nyujt Magyarország egész iparára és közgaz- daságára. A. kissármási gázkútból 800,000—900,000 köbméter természetes gáz ömlik naponkint, tehát ötször annyi, mint amennyi Budapest világítására szükséges; s míg a budapesti gáz kalóriája csak 5200, addig a kissármási gáz 284 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 8200 kalóriát mutat. Az erdélyi földigáznak Budapestre való hozataláról azon- ban csak akkor lehet szó, ha legalább 50—60 fúrással konstatálják a gáz- vonulat elterjedését. A gáz árára vonatkozó számítások nagyon fantasztikusak, mert az öt fillérre számított ár még az önköltséget sem fedezné. Mert nem- csak a Kissármás— Budapest között levő vezetéket kellene kiépíteni, hanem a főváros összes csőhálózatát és égőit is át kellene alakítani. Ezért a szakértők- től hangoztatott 20—25 millió korona helyett a valóságban 50 millió korona befektetésről lenne szó. Mindezek dacára is a legnagyobb lelkesedéssel fogja a földigáz-kérdést a jövőben tanulmányozni. HELTAI FERENC ezen higgadt és böles kijelentéseire egyszerre felbuzdultak az erdélyrészi urak is, akik pedig eddigelé vajmi kevés érdeklődéssel kisérték a geológusok kutatásait. Most egyszerre összefogtak, hogy nem engedik elvezetni Erdélyből a földigázt. Az erdélyi földigáz-gyűlés. Az erdélyieket FEEETE NaGy BéÉLa, Kolozsvár helyettes polgármestere 1911 március hó 10-ére Kolozsvárott nagygyűlésre hívta össze, hogy tiltakozzanak a földigáznak Erdélyből való kivezetése ellen, s fejezzék ki kivánságukat aziránt, hogy a Kissármáson fölfedezett földigázzal Erdély elhanyagolt iparát fejlesszék ki. Bármilyen furcsaságok hangzottak is el ezen a nagygyűlésen, mégis meg kell emlékeznünk erről, mert nemes, hazafias föl- buzdulás szülte a tanácskozást. Kolozsvárott nagy érdeklődéssel várták az értekezlet lefolyását. Mintegy kétszázan jelentek meg a közgyűlési teremben. A város előkelőségei közül ott voltak br. KEMÉNY Áxos főispán, gr. BÉLpy ÁKos, br. APOR ISTVÁN, gr. BETHLEN Józszr, gy. Báwsrrx ERwő, br. IxczÉpY Ápám, FEgEwxcz Józser unitárius püspök és még sokan mások. Szvacsrva GÉzaA polgármester délelőtt féltizenegy órakor nyitotta meg az ülést. Köszönetet mondott azért, mert olyan szép számban jöttek el Budapest- ről és a szomszédos vármegyékből. Azt hiszi, hiba lett volna, ha a kérdést helyi ügynek tekintik. Erdély sohasem zárkózott el az országos érdekek elől, bár az anyaországban nem igen tapasztalt hasonló támogatást. Ismerteti a pénzügyminiszter álláspontját. Lukács Lászró azon a nézeten van, hogy a földigázzal előbb Erdély szükségleteit kell kielégíteni és csak azután lehet gondolni a további hasznosításra. Azután megalakult az értekezlet. Elnök lett gr. BÉLDY Ákos. A napirend előtt felszólal SÁxpokR János volt államtitkár. Nem kételkedik abban, hogy SzTERÉNYI felhatalmazást kapott a pénzügyminiszter álláspontjának ismertetésére, de meg kell jegyeznie — nehogy az értekezlet során félre- értések származzanak — hogy Lukács Lászró ezt az álláspontját már közölte több erdélyrészi képviselővel és érdekelttel is. Indítványozza, hogy az értekezlet szavazzon köszönetet a pénzügyminiszter nyilatkozatáért, amely megnyugtató, mert azt mutatja, hogy az illetékes körök is távol vannak az erdélyi érdekek megcsorbításától. Az indítványt általános élénk helyesléssel elfogadták. GEÓLOGIAI ESEMÉNYEK. 285 Szápeczky GyuLra egyetemi tanár fejtegeti ezután a metángáz keletkezését, hevitőerejét és értékét. Dr. HELrar FERExc, a budapesti gázművek vezérigazgatója szót kér, hogy helyreigazítsa SzápEczkY egy tévedését. SzápmczkY azt mondotta, hogy Kis- sármáson az elömlő gáz értékemeghaladjaaszázezer koronát. Nem szereti, hogy ilyen tévedés hangzik el az értekezleten. Az elömlő gáz értéke alig több négyezer koronánál, mert az üzleti érték köbméteren- kint mindössze fél fillér. Mihelyt ennél nagyobb számot veszünk alapul, beletévedünk a mese világába. SzápEczkY GyuLaA sajnálja, hogy egy számot is mondott az előadásában. A félfilléres számítás azonban mindenesetre koldusnak való érték. Dr. CHorwxoxkr JEvő egyetemi tanár a metánkutatás eredményeit vázolja. Bevezetőjében elmondja, hogy a sármási gázkitörés alkalmával Magyarországon olyan ismeretlen volt a földigáz, mint manapság a szoknyanadrág. Kiemeli azután az ő működését a földigáz felfedezésében.! Szem előtt tartva azt, hogy nem csupán a kissármási kútról van szó, hanem a további kiaknázások min- den lehetőségéről, a földigáz száznegyven vaggon kőszenet képvisel fütőértékben és a szolgáltatóképessége egy évalattnégyszáztizenhat millió köb- méter gáznak felel meg. Tekintve azt a tervet, hogy a földigázt innen elvigyék, Budapestnek nyolcvan millió köbméter kell és így az egész Alföldetis ezzellehetne világítaniésfüteni, azonkívül Erdély- nek is marad vagy hatvan millió köbméter. Erdélynek szüksége van az állami támogatásra. Indítványozza, hogy az értekezlet forduljon az államhoz és a pénzügyi kormányhoz, segítsen ennek a földikincsnek a kiaknázásában, hogy 1 Nem akarom CHOLNOKY tanár úr érdemeit kisebbíteni az erdélyrészi kuta- tások megindítása körül, sőt a Kálisókutatások hazánkban című ismer- tetésben érdemeit kellőképen ki is domborítottam, de ki kell jelentenem, hogy a kissármási földigáz felfedezéséhez CHOLNoKY tanár úrnak nem sok köze van. Hiszen CHOLNOKY tanár úr Kissármáson életében először akkor járt, amikor Lóczy tanár úr indítványára a pénzügyminisztérium leküldötte a kitörő gáz megvizsgálására. Ez pedig 1909 február 26-án volt. A kissármási gázforrás 1907. évi fölfedezésének történetét különben a Független Magyarország 1911 március 15-iki szá- mában a valóságnak megfelelően ismertettem. Ennyit az erdélyrészi földigázokról. Ami pedig a magyarországi földigázokat illeti, ezekről már PAZÁR ISTVÁN 1906-ban: A Magyar Alföld természetes gázgyárai címen összefoglaló leírást adott a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyének VII—VIII. füzeté- ben; BauER GyuLA pedig Körösbányai földigázok címen a Bányászati és Kohászati Lapok 1906 ápr. 15-iki számában úgy a welsi, mint a hazai földigázokról olyan kimerítő tanulmányt tett közzé, hogy ebben már mindaz benne van, amit az újabban megjelenő magyar cikkek innen is, onnan is összeböngész- nek. Az Alföld földigázainak elemzésével pedig MuRAKözY, NURICSÁN és különösen PFEIFER IGNÁC vegyészeink már évtizedek óta foglalkozva, számos becses közleményt írtak hazánk földigáz-kincséről. Mindezeket az Uránia 1911 áprilisi számának 161—172. oldalain: A földigáz jövője hazánkban címen részletesen fej- tegettem. PAPP KÁROLY dr. 286 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK, Erdély visszanyerhesse a fejedelmek korát és ha a gázt elvezetik, gondoskod- janak Erdély érdekeiről. Az indítványt nagy lelkesedéssel elfogadták. Bönm FERExc bányamérnök a földigáz értékéről beszélt. Igazat ad HeELramak, mert a kútgáz valódi értéke csakugyan nem több köbméterenkint egy fél fillérnél. Megvilágítja az egész gázkérdést. Szavai meglepetést is hoz- tak. Megállapítja, hogy még egyáltalán nem is kezdték meg a fúrásokat azokon a pontokon, amelyeken már rég meg kellett volna kezdeni. Elismeri, hogy megtörtént a fúrási pontok megjelölése és hogy ezek- ben megnyilvánul az államnak az a szándéka, hogy Erdély ipara hasz- nosodjon. De még nem történtek meg azok a fúrások, amelyek arra enged- nének következtetni, hogy milyen terjedelmű és mértékű a földigáz előfor- dulása. A programm az, hogy legközelebb tíz ponton fognak hozzá a fúráshoz és pedig: Marosujvárott, Szászrégenben, Marosszentgyörgyön, Szentbenedeken, Dicsőszentmártonban, Csongván, Marospécsett, Nagylakon, Sajóudvarhelyt és. Báznán. Bönm FERExc mérnök előadását szünet követte. Azután SZENTEIRÁLYI Ákos királyi tanácsos, közgazdasági előadó szólt hozzá a kérdéshez. Majd SÁNxDoR Jásos volt államtitkár hosszabb beszédben hazafias szavakkal jelentette ki, hogy hozzájárul a CHorwokY indítványához. HooR-TEmpis MóR műegyetemi magántanár műszaki szempontból világította meg a kérdést. ScHULLER REzső azt hangoztatta, hogy Brassó és Szeben mellett is végezzenek kútfúrásokat. PFEIFFER IGvác műegyetemi tanár indítványozza, hogy az értekezlet sürgesse meg a kormánynál a fúrások mielőbbi megkezdését. Tudni kell, hogy mennyi földigáz van, mert addig céltalan dolog belefogni az iparvállalatok létesítésébe. Ezután ismét dr. HELTAI FERENC szólalt föl. Gazdasági kérdéseket csak ceruzával a kezében szeret tárgyalni és nem megy el a fantazmagóriák útjára. CHorwxogY nem hivatott arra, hogy véleményt adjon a budapesti viszonyokról. A földigázt nagyon patriotisztikus hangon féltékeny témává teszik, hogy Erdély- ből elviszik a földigázt. Évek multával sem leszünk annyira bizonyosak, hogy távvezetékeket állíthassunk fel. Szó sem lehet arról, hogy Budapest 1914-ig távvezetéken gázt kapjon. Figyelmezteti az erdélyi érde- kelteket, hogy ha Budapest nem kap távvezetéken át gázt, akkor a közbe- eső városok sem kapnak, köztük Kolozsvár sem. (Általános élénk helyeslés.) Hz az igazság, ha kellemetlenül hangzik is. A földigáz nem- csak Erdély, hanem az .egész ország érdeke és ezért közös megoldással kell a kérdést elintézni. A királyi mérnök felszólalásából tudja, hogy a fúrásokat még el sem kezdték. Arra, hogy csak ezután fognak hozzá a munkához, Budapest még nem alapíthat semmit. Dr. HELrar FEREnc tiltakozott CHorwsokvnak a főváros adminisztrációjára vonatkozó kijelentései ellen. CHorwokx ugyanis azt állította, hogy Budapesten a gáz a főváros házi kezelésében drágul. CHorwxozgxnak ezen a téren személyes tapasztalatai nem lehetnek és így véleményt sem mondhat. Különben is fölös- leges az érdekeltek aggodalma, mert a dolgok mai állása mellett még hosszú évekre ki van zárva, hogy Budapest a földigázt igénybe vegye. Arra azonban felhívja az értekezlet figyelmét, hogy Kolozsvár sem kap földigázt, ha a, GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK, 287 budapesti távvezeték meg nem épül, mert Kolozsvár egymaga nem képes a vezeték megépítésére. Közös távvezetéknek kell felfogni az összes kutak ter- melését, mert csak ez az alkalmas mód a földigáz értékesítésére. Dr. gyóf BáwsrrY Mixzós szerint Kolozsvár városa a maga partikuláris érdekeit mindenkor alárendelte az ország érdekeinek. Amint azonban Erdély fejlődéséről van szó, Kolozsvár nem lehet árulója Erdély érdekeinek. Minden szempont azt parancsolja, hogy a földigázt Erdély elhanyagolt iparának és gazdaságának felvirágzására fordítsák. Ily irányban kell mindenkinek közre- működni, aki tud pénzzel, aki nem tud, munkával. A benyujtott javaslathoz hozzájárul. CHOLNOKY személyes kérdésben való felszólalása után az értekezlet a benyujtott indítványokat elfogadta. Az erdélyi gyűlésről a főváros küldöttsége március hó 11-én Kissármásra utazott, amely kiszállást neuxcsak hazánk és a külföld napilapjai, hanem a mozgó- szinházak fényképészei is megörökítették. A napilapok tudósítói följegyezték, hogy amikor a kissármási kút iszonyatos hangját meghallották, — látván a Mezőség nyomorúságos falvait, — HELTAI FERENc megjegyezte, hogy Erdély a szegénységén kívül még rövidlátó is. cEddig sohasem tudtam megérteni Mo- hácsot, de most mar megértem Szaponryai Jánost., A napilapok cikkeiből arról győződött meg a közönség, hogy Budapest és Kolozsvár összekülönböztek a földigázon. A. véleménykülönbség főkép HELTAI FERENC és CHOLNOKY JENŐ között volt, amiként ez CHorwokyY JEsőnek a Budapesti Hirlap 1911 március 14-iki számában irott vezércikkéből is kitünik. Az egész ország telve volt az erdély- részi urak panaszaival, amiknek SüÜüMEGI ViLMos országgyűlési képviselő az ország házában nyilvánosan is kifejezést adott. Sümegi Vilmos interpellációja. Kivonat az Országgyűlési Értesítő 1911. évi március 30-iki számából. a4130-ik országos ülés 1911 március 29-én, szerdán. A kormány részéről jelen vannak: Gróf KHuEwx-HÉDERvÁRY KÁROLY, Lukács Lászró, HIERONYMI KÁRoLY, gróf SERÉNYI BÉLA és SZÉKELY FERENC. Elnök: BERzEviIczY ÁLBERT. Következnek az interpellációk. SzZINYEI-MERSE FÉLIX jegyző: SÜMEGI VIinmos! SümEGI Virmos: T. képviselőház! Gróf BETHLEN IsTvÁN t. képviselőtár- sunk innen-onnan három esztendeje lesz, a mikor a székely szövetségek, szé- kely társaságok kongresszusa alkalmából felhívást intézett nemcsak az erdélyi részeken lakó magyarság vezetőihez, hanem az egész magyar uemzet intelli- genciájához, hogy legyenek figyelemmel az erdélyrészi viszonyok iránt, lássák meg azt a véghetetlen nagy veszedelmet, amelyet mi, ottlakók napról-napra tapasztalunk és észlelünk, mert ha ez a nemzedék nem fog segíteni ezeken a rettentő nagy, nemzetpusztító bajokon, amelyek mindinkább kiölik a magyar- ságot, gyengítik a székelységet, akkor elvész Erdély és Erdély elvesztével elvész Magyarország. Gróf BETHLEN Isrvásnak ezen szívből fakadt és igaz szavai, sajnos, 288 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. hiába hangzottak el. Alig-alig találjuk nyomát annak, hogy ennek a nagy nemzeti ügynek fontosságát felfognák ott, ahol erre leginkább szükség volna, és így, mint egész nemzetünk nagy históriája tanusítja, senki jóbarátunk e világon nincs, csak maga a hatalmas Isten. Ésaz, aki segített ben- nünket évszázadokon keresztül hogy ezta hazát magyar- nak megtarthattuk, az most-ss eljött Magyarországnak és az erdélyi részeknek segítségére. A magyarországi és a külföldi tudósok évtizedek óta foglalkoznak a káli- sók kutatásával. Corra BERNÁT, egy hírneves freibergi professzor már a 70-es évek elején irodalmilag foglalkozott a Magyarországon, különösen pedig a nagy magyar Alföldön várható kálisótelepekkel. Ennek nyomán egész irodalmi vita keletkezett, amelyben éppen Corra felfogásával szembeu sokan azt állították, hogy bár Magyarországon kálisó található, mégis nem a Magyar Alföldön, hanem — tudományos alapon kimutatták — az Erdélyi Medencében fogják azt feltalálni. T. képviselőház! A kálisó-kutatás kérdésével hazánkban az utolsó idő- ben leginkább Mány SÁnpom miniszteri tanácsos, az állami bányászati osztály főnöke foglalkozott behatóan, és épen az ő kimerítő ismertetése és javaslata alapján határozta el már 1899-ben a pénzügyminisztérium, hogy állami ellen- őrzés mellett megbizható vállalkozókkal mélyfurásokat végeztet. Ha jól tudom, s ha jól emlékszem, épen Lukács László pénzügyminiszter úr volt az, a ki az első rendeletet ez irányban kiadta. Megbízták akkoron ezen kutatások végrehajtásával Böcgn Jánost, a föld- tani intézet tudós igazgatóját, aki hosszabb tanulmányozás után azt mon- dotta, hogy a geológiai részletes vizsgálatoktól nem igen lehet eredményt várni, mint inkább a sósforrások elemzésétől, és aki a geológusokkal szemben a kutatást inkább vegyészekre kívánta bízni. Akkor a földtani intézet vegyészét, KALEcsisszky Sánponrt bízták meg. KKALECSINSZEY SÁNDOR, ACEER VIkTot, BösnM FERENc bányamérnök és Bupavx ERwő fémkohómérnök vezették ai munkát tisztán kémiai alapon. A kutatások folytak, de nem vezettek sehol sem kellő eredményre. És bár az egész külföldi szaksajtó foglalkozott a dologgal és maga Sumss EDE, a geológiai tudományoknok hírneves bécsi professzora szintén megírta, hogy ha valahol Európában, úgy elsősorban Magyarországon kell ilyen kálisóknak lenni ; s bár Kocu Guszráv Aporr bécsi tanár csodálkozását fejezte ki azon, hogy itt ú. n. éghető vagy természetes gázak, vagy, mint mi mondjuk: földi gázak vannak, mégis Amerikában, sőt Ausztriában is sokkal több történt ezen a téren a földigáznak, az égethető gáznak értékesíthetése és hasznosítása tárgyá- ban, mint épen Magyarországon. Mert meg kell jegyeznem, t. képviselőház, hogy az ismert, nagy észak- amerikai földigáz-telepektől eltekintve, Európában egyetlenegy hely van, még pedig Felső-Ausztria Wels nevű községében, ahol 25 év óta az épen előbb említett Kocn Guszráv AporF bécsi professzor útmutatásai révén földigázt kap- nak és ott már 25 év óta fűtenek, világítanak vele és iparilag is felhasznál- ják. Igaz ugyan, hogy újabb időben Hamburg külvárosában, Neuengammeben GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 289 is fedeztek fel ilyen földigáz-forrást, de ennek ereje meg sem közelíti a mienket, aminthogy általában a vegyészek állítása szerint, Így pl. dr. PFEIFFER műegyetemi tanár és CHorwoxkyY JEső kolozsvári tudós professzor állítása alap- ján, akik jelentést tettek a kissármási földigáz fizikai és kémiai elemzésének eredményéről, tudományos megállapítást nyert, hogy ilyen tiszta metántar- talmú földgáz, aminő Kissármáson van, a kerek világon sehol sem kapható. Elismerem, hogy az utolsó időben talán több történt, mint amennyiről sokan szemrehányólag megemlékeznek. Hiszen ne feledjük, hogy magában Amerikában is, ahol nagy gazdagság van és nagyon fejlett az ipar, már 110 esztendővel ezelőtt felfedezték a földi gázt s ennek dacára jóformán csak az utolsó 30 esztendő óta kultiválják és használják fel olyan intenziv módon az ipar fellendítése céljából, hogy ez óriási, mondhatni milliárdokra rúgó hasznot hajtott már Amerika lakosságának és Pensylvániában Pittsburg tájékán olyan ipart sikerült teremteni, amelyet a mi fogalmaink szerint szinte lehetet- lenség volna Magyarországon elképzelni. Ismétlem tehát, hogy nem akarok szemrehányást tenni, sőt magam koncedálom, aki nagyon alaposan érdeklőd- tem a dolgok iránt, hogy több történt, mint amennyit a szemrehányók és a gáncsoskodók mondanak, de szerény véleményem szerint, mégsem történt elegendő. A kálisókutatással kapcsolatban, amely mai napig sem vezetett ered- ményre, a hiteles leírásokból azt látom, hogy pl. a kissármási földigáz-kutat csak egy puszta véletlen juttatta a birtokunkba. T. i. Lóczy Lasos, a földtani intézet jeles igazgatója — mondhatom világhírű tudósunk — útbaigazítása és a minisztériumnak tett azon előterjesztése alapján, hogy épen ParPp KáRoLYt bízzák meg ezen geológiai kutatásokkal, Papp KáRorx két társával: BöHM FERExc kir. mérnökkel és Bupax Ekxő kohómérnökkel Kolozson tartózkodott kutatások céljából. Egyizben szekéren Mocsra ment ki Papp és szekerére fel- kéredzkedett egy BaLroGH nevű finánc is. Ez a finánc megtudván, hogy tulaj- donképen milyen nagy misszióval megbízott úrral utazik együtt, azt mondta neki, hogy cvan itt Erdélyben és különösen a Mezőségen sok olyan dolog, a minőt az úr keres, különösen Kissármás vidékén ott van a Bánffy-fürdő és az ottani sósvizek is elárulják, hogy amit az úr keres, az ott megvan. És Papp KáRory, a ki igen jeles szakíró és nagyon kiváló ember a maga szakmájában, nem nyugodott addig, míg oda el nem ment. Igaz, hogy később a minisztérium is teljes mértékben pártolta az eszmét úgy Lóczy Lasos, mint Papp KÁnRony előterjesztései alapján, és így jutott ő el Kissármásra, ahol több mint két esztendővel ezelőtt megtalálták a híres kissármási földi- gázforrást, amely tudvalevőleg mérhetetlen kincseket rejt magában. THany FEREsxc: De a levegőbe megy! SÜMEGI Virmos: Innen-onnan igenis már két esztendeje, hogy ez a mér- hetetlen kincset képviselő földigáz a levegőbe száll el. Nemrég, ezen hónap elején Kolozsvárra összehívtak egy ú. n. földigáz-értekezletet, de ezt a dolgot nem jól rendezték el. Azt az értekezletet bizony nagyon hevenyészve hívták össze s az kellőképen előkészítve nem volt, — bocsánatot kérek az illetékes tényezőktől, akik csinálták — hanem bizony ez nagyon elsietett, elhamarko- 290 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. dott dolog volt. Ennek dacára azonban méltóztassék elhinni, hogy az a földi- gáz-értekezlet nem érdemli meg, hogy annyira leszólják, mert ott összejött Erdély intelligenciája és az nem járja, hogy azt úgy leszólják, amint az bizo- nyos helyeken történt, mert hisz Erdélynek régibb, műveltebb társadalma van, mint Magyarországnak és ők egész komolyan tárgyalták a dolgokat és az én meggyőződésem szerint helyesen, még bizonyos féltékenységgel is. Az a két tudós professzor, aki ott előadást tartott, SzÁDEczEYxY és CHOL- NoKkYy, legjobb tudásukat vitték bele és CHorwoxkr, akinek nagy érdeme van abban, hogy a földigázat megkaptuk, charmeur módjára adta elő a dolgokat, tehát nem volt ok rá, hogy megtámadják, amint azt különösen egyik képviselő- társunk tette, akinek a tudását sokra becsülöm, de aki, mint edzett politikus és közéleti ember, tudhatná, hogy tréfás hang előfordul mindig, azt elvisel- hette volna és azért nem kellett volna onnét haraggal megválni. Különösen rosszúl esett az ott egybegyűlt erdélyi embereknek, amikor azt hitték, hogy az Isten csodát művelt és hogy Erdély aranykora állott vissza, amikor az egyik professzor azt mondja, hogy naponként 100.000 koronára teszi az elillant földigázt és utána HELTAI képviselőtársunk felkél és ráteríti a vizes lepedőt az egész értekezletre és azt mondja, hogy ne reménykedjenek az urak, mert az nem ér többet mint 4000 koronát. Minden társaságban a világon, ahol ilyen célból nagy reménységgel, lelkesedéssel összejön egy nagy és előkelő társaság és ha valaki nem megtizedeli, de meghuszonötödöli azt, amit egy másik tudós professzor állít, akkor az a társaság nem valami nagy rokonszenvvel hallgatja azt. Én módom és tehetségem szerint tanulmányoztam az amerikai viszo- nyokat, és úgy látom a kimutatásokból, hogy Amerikában a gáz köbméterét minimálisan fél és maximálisan 9 fillérrel számítják, tehát 18-szoros külön- bözet van. HELrar képviselő úr tehát a minimálisat vehette, az egyetemi pro- fesszor úr pedig a maximálisat. A középen lesz az igazság és semmiképen sem érdemli meg az erdélyi társadalom, hogy ilyen lekicsinyelő módon szólja- nak róla, amint azt némelyek tették. Erdély kulturális és gazdasági fellendülése az ország eminens nagy érdeke, azt nem lehet speciális erdélyi érdeknek minősíteni. Azt mindenki tudja. hogy micsoda veszedelem fenyeget ott bennünket évtizetek óta és hogy az erdélyi részeken mennyire terjed az oláhság. hogyan sajátítják ki a magyar földeket, hogyan pusztul a székelység, pedig hogyha a székelység kipusztul, akkor ebből nagy veszedelem háramlik az országra. A fakitermelés alapján ma még bizonyos vidékeken van pénz, de az örökké nem fog tartani, a pénz elfogy és az a félmillió székely munka és kenyér nélkül, pénz hiányában ki fog vándorolni Magyarországból. Tehát nekünk elsőrendű kötelességünk, hogy az erdélyrészi magyarságot és a székelységet tőlünk telhetőleg erősítsük, gyarapítsuk különösen azáltal, hogy ott ipart teremtsünk, (Helyeslés balfelől.) Nincs is ok a féltékenységre, mert hiszen úgy tudom, hogy bár a leg- különbözőbb vélemények vannak, de abban talán a legpesszimisztikusabbak is megegyeznek, hogy nemcsak a kissármási földigázból kapható ilyen nagy ener- gia, amely naponként 120.000 lóerőt tesz ki, hanem vannak úgynevezett földi- GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 291 gázvonulatok ; némelyek szerint kilenc is van, de én a legkishitűbb, de igen hozzáértő tudóstól tudom, hogy hármat a leghatározottabban meg lehet állapítani. Az egyik földgázvonulat Sármástól délkeleti irányban Mezősámsond, Mezőradna és Marosvásárhelyig tart, előttük pedig Marosugrán, ahol legközelebb fúrni is fognak. Magának ennek az egy földgázvonulatnak körülbelül 30—37 km. a hossza. Igaz, hogy szinte rossz helyen kapták a gázt, mert igen messze van a fő vasuti vonaltól; mert el lehet jutni Sármásra vasúton is, azonban Kolozsvárról kocsin öt óra, ha pedig vasúton megy az ember, hat és fél óra, aminthogy egyáltalában a régi időkben az erdélyrészie- ket és a Székelyföldet így látták el vasutakkal az akkori kormányok. A másik fővonulat Dicsőszentmárton és Medgyes közt van, hossza majd- nem 22 km., a szélessége pedig 8—10 km. Itt évszázadok óta bugyog fel a gáz és roppant érdekes, — ha nem untatom a t. képviselőházat — hogy egy régi irónk, Kőváry László cErdélyföld ritkaságais címen 60 esztendővel ezelőtt egy könyvet írt, amelyben a következőket írja (olvassa): cA XVII. század közepén itt forrás kezdett felbugyogni — t. i. a báznai vagy magyarul felső- bajomi vidéket irja le — mely magának mintegy öles átmérőjű felszint alkot, szélét sóanyaggal fehéríté be és maga körül ölnyire a tenyészetet kiölte. A forrás vize itt, ami kifolyt, mivel zavaros és íz nélküli volt, a figyelmet elkerülte. Pár évtized mulva, 1762-ben — tehát 240 esztendővel ezelőtt — itten pásztorok nádból tüzet élesztének, a forrás vize lángra kapott és égett, mígnem a vidék csodájára kezdett járnis. Leirja azután, hogy a lángja minő színű, hogy a szesz három lángra fellobogott. Erdély természeti ritkaságairól ő írt először ; érdemes megemlíteni. Észre- vette ezt egy Wette György nevű szebeni gyógyszerész is, aki a németországi folyóiratokkal közölte, a híre bejárta Porosz-Lengyelországot és jöttek is a szá- zad végén oda tudósok kutatni, sajnos, még eddig nem megfelelő eredmény- nyel és haszonnal. Magyarsáros határában az úgynevezett cZugós részleten a pásztorok már évszázadok óta sütik a kukoricát a gáz lángjánál, amely szaba- don felbugyog a rét oldalain. Érdekes, hogy ezen a vidéken mintegy ötven helyen bugyog fel a gáz 10—12 község határában. A harmadik földgázvonulat, ahol már nemcsak földigáz van, hanem petróleum is, ez egyrészt Székelyudvarhely, Szejke-fürdő és Székelykeresztur tájékán; másrészt Sósmező, Zabola, Kovászna vidékén, szóval a külső kárpáti zóna területén van ugyanolyan viszonyok közt, mint a kelet-galiciai és román petróleum-zóna. Tudósok kétségtelenűl megállapították, hogy itt töméntelen földigáz van, elkezdve Székelyudvarhely és Szejke tájékán le Sósmezőig ; még petróleumforrások is vannak. Tehát bizonyos az, hogy ha a mélyen t. kormány . . . (Zaj.) Ernwsök (csenget) : Csendet kérek ! SÜMEGI VILMosS : . . . s különösen a t. pénzügyminiszter úr kellő áldozat- tól vissza nem riadva, semmit sem kimélve, rászánná magát arra, hogy minél sürgősebben mindezek a földigázkutak feltárassanak és mindazok a kincsek, amelyek a föld méhében lakoznak, hasznosíttassanak és értékesíttessenek, oly mérhetlen kincs birtokába jutunk, hogy abban a pillanatban nem kell Heltai 292 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. t. képviselőtársanknak Cholnoky egyetemi professzor úrral viszályba keve rednie, azért, hogy felhozzák-e a gázt Budapestre, vagy ne. Mert van oly tudós ember, még pedig világszerte ismert nevű tudós aki azt állította előttem, hogy ha mindezeket a földigáz- vonulatokat fel fogják tárni, oly mérhetetlen mennyi- ségű nagy energiát kapunk, a mellyel összes vasutain- kat hajthatjuk, egész Magyarországon fűthetünk és vilá- gíthatunk és amellett még Európának annyit adhatunk el, hogy mérhetetlen kincsek birtokába jutunk. (Mozgás.) Látom, hogy t. képviselőtársaim mosolyogva fogadják ezt. (Ellentmondás.) Méltóztassék csak meghallgatni: összehasonlítva az amerikai tapasztalatokat, csak egy példát mondok. (Halljuk!) A 120.000 lóerő, amelyet Kissármáson kaptak 302 méter mélységben, olyan, — ez bebizonyosodott dolog, legalább a tudósok állítása szerint, amerikai tapasztalatok szerint bizonyos dolog — mondom, olyan, hogy ha 302 méter mélységben ennyi gázt kaptak, akkor ez a gázmennyiséget csak 302 méter szélességben, szóval sugáralakban szívja fel. SZMRECSÁNYI GyöRGY: Hiszen kész geológus! (Derültség.) SÜMEGI ViLnmos: Ha én egy ilyen nagyérdekű ügyet magamévá teszek, igyekezem megtanulni (Élénk helyeslés) és azt hiszem, ezért szemrehányás nem illet. (Általános helyeslés) Én, mint Székelyföld egyik képviselője, a mióta szerencsém van kerületemet és a székelységet képviselni, minden alkal- mat megragadok, nem a magam kedvéért, hanem nemzeti érdekből, hogy minden egyes érdeket kellően képviseljek. (Élénk helyeslés. Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk az interpellációt!) Látom, hogy ezeket a részleteket nem szívesen hallgatják. (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) A nagy ipari fejlődés rendjén, de egyáltalán a világ természetes rendjé- ből kifolyólag a melegtermelő anyagok, fütőanyagok, fa és szén, mindinkább kevesbednek világszerte, nemcsak Magyarországon és BHurópában, ezek helyett kell, hogy valami mást kapjunk és a tudomány megmutatja nekünk az utat a föld méhében és megmutatja a vizekben, onnan kell az anyagot, az energiát pótolni és meg vagyok róla győződve, hogy ha a t. pénzügyminiszter úr semmiképen sem idegenkedik ettől, ha feltárja és hasznosítja ezeket a ret- tentő nagy erőket, amelyekkel, amint ő is mondta, meg lesz oldva Magyar- ország gazdasági felszabadításának kérdése, akkor itt ipar és kereskedelem fog fejlődni, ennek révén a földmívelés is fejlődni fog és akkor Magyarország renaissance-korát fogjuk elérni és Erdély és a Székelyföld nem fog elpusztulni. (Helyeslés. ) Ennek reményében a következő interpellációt intézem a pénzügyminisz- ter úrhoz (olvassa) : Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz. 1. Szándékozik-e a pénzügyminiszter úr az erdélyi földigázvonulatok sürgős feltárása iránt intézkedni? 2. Minő intézkedéseket szándékozik tenni, hogy az erdélyi földigázfor- rások mielőbb fölhasználhatók legyenek és értékesíttessenek ? (Élénk helyeslés.) ELNÖK: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK, 293 A pénzügyminiszter úr kiván szólni. Luxács Lászró pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóz- tassék megengedni, hogy azonnal feleljek az interpellációra, amit talán indo- kol részben az a körülmény, hogy a dolog sürgős természetű, és másrészről az, hogy az adandó felvilágosítás után bizonyos mértékben talán csillapulni fog az az izgatottság, az a türelmetlenség, amely országszerte a közvélemény orgánumaiban is megnyilvánul. (Halljuk !) A kérdés az, vajjon a kormány nem követett-e el mulasztást a tekintet- ben, hogy nem elég gyorsasággal intézkedett e földigázkérdésnek kellő me- derbe hozatala tárgyában. Ne méltóztassék elfeledni, t. ház, hogy Magyarországon századok óta ismeretes volt a földigáz létezése. Amerikában, mint a t. interpelláló képviselő úr is említette, szintén igen hosszú ideig felhasználatlanul ömlött a levegőbe a gáz, tehát bennünket alig terhelhet mulasztás, főkép, midőn konstatálhatjuk, hogy nem több, mint két és fél hónapja, hogy törvényes alapon foglalkoz- hatunk ezzel a kérdéssel. Mert ennek a dolognak a kiindulási pontját mégis az az időpont képezi, midőn törvényes felhatalmazást kapott a kormány (Helyeslés.) arra, hogy ezen az alapon az akciót a földigáz feltárása, felhasz- nálása és értékesítése tekintetében megindíthassa. Az erre vonatkozó törvény folyó évi január 17-én lett szentesítve és kihirdetve, tehát valamivel több, mint két és fél hónappal ezelőtt kapta meg a kormány az erre vonatkozó felhatalmazásokat. De elismerem, hogy mulasztást követett volna el a kormány, ha a tör- vény létrejötte előtti időt is fel nem használta volna azon körben, amelyben törvény nélkül működhetett. Hogy ezt megtettük, hogy e tekintetben nem mulasztottunk semmit, ezt talán az a körülmény bizonyítja, hogy mindenek- előtt gondoskodtunk, törvényes alap hiányában is, annak a területnek a biz- tosításáról, melyet már kezdettől fogva gázterületnek tekinthettünk. E célból nem kevesebb mint 43.369 zárkutatmányt telepítettünk, és hogy ez milyen óriási munkával jár, azt szakértők méltányolni tudják. Azonkívül tanulmányo- zás végett kiküldtünk Amerikába négy szakértőt, — ez mind a törvény előtti időben történt — kiknek ottani tartózkodása három hónapot vett igénybe. Megindítottuk a területnek geológiai felvételét; a mult év junius havá- ban hat geológust küldtünk ki, kik folytonosan dolgoztak, dolgoznak ezidő- szerint is, és akiknek a munkáját a folyó évi junius végétől kezdve nyolc geológus fogja teljesíteni. Azután be kellett szerezni fúró-garniturákat, melye- ket a legtökéletesebb alakban Amerikában állítanak elő. Ennélfogya Ameriká- ból rendeltünk két garniturát és belföldön szereztünk be három garniturát. Az amerikai garniturákat 1910 október havában rendeltük meg, azok meg is érkeztek és most már használatban vannak. Gondoskodtunk arról, hogy az a nagy gázkiömlés elzárassék. E tekintetbén, amint méltóztatnak tudni, tör- tént egy kisérlet, mely azonban nem vezetett eredményre; most történik a második kísérlet, amely, remélem, erményre fog vezetni. Gondoskodni kellett továbbá arról, hogy azokat az elzáró készülékeket szintén beszerezzük és a pakkereket, melyek szintén az elzáró készülékhez tartoznak, melyeket Európá- Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 20 994 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. ban nem gyártanak, szintén Amerikából kellett megrendelni, Időközben el- készültek a fúrótornyok azon pontokon, hol a fúrást elrendeltük, ezek már fel vannak állítva. A fúrás öt ponton indult meg és meg vagyok győződve, hogy legalább ezen fúrások egy részén a jövő hónapban már teljes eredményt fogunk elérni. (Tetszés.) Mellékesen megjegyzem azt, hogy miután a törvény petróleumkutatásra is utasítja a kormányt, négy szakértőt küldtem ki Romániába, hogy az ottani geológiai viszonyokat, melyek meglehetős hasonlóságot tanusítanak a mi viszo- nyainkhoz tanulmányozzák, (Helyeslés.) hogy ez a része a dolognak is meg- induljon. Mint említettem, a folyó év nyarától kezdve nyolc geológus fogja tovább folytatni az erdélyi medence felkutatását, hogy minél több ponton állapítsuk meg a gáz létezését. Hogy nem indítom meg több ponton egyszerre a furást, az nem arra vezetendő vissza, mintha e tekintetben takarékoskodni akarnék a pénzeszközökben, hanem addig, amíg nem látunk tisztán abban a tekintet- ben, vajjon a források elzárhatók-e, sok ponton megfúrni a területet azzal a veszéllyel járna, hogy nem leszünk képesek az elzárást kellőleg eszközölni s igen nagymennyiségű gáz menne veszendőbe. (Ugy van! Ugy van !) A mi geológiai viszonyaink ugyanis nem azonosak az amerikai geológiai viszonyokkal, és miután nálunk a föld felsőbb rétegeiben fordulnak elő a gáztömegek és nincsenek olyan kompakt masszák által fedve, mint Ameriká- ban, nincs kizárva a lehetősége annak, hogy a megfúrt területen az elzárás nem sikerül teljesen, ami igen nagy veszedelmet foglalna magában a gáz takarékos felhasználása szempontjából. Mihelyt azonban meggyőződtünk arról, hogy az elzárás a szabályszerűen eszközölt fúrás után megtörténhetik és pedig teljes eredménnyel, semmiféle akadálya nem lesz annak, hogy mennél több ponton indítsuk meg a kutatást. (Általános helyeslés.) A mostani fúrások különösen abból a célból eszközöltetnek, hogy bebizo- nyosodjék az, amiről én magam bensőleg meg vagyok győződve, hogy igen rengeteg mennyiség áll rendelkezésünkre, ezt azonban technikai munkálkodá- sokkal ad oculos kell bebizonyítanunk, mert hiszen épen arra vezethető vissza a magánvállalkozásnak az a tartózkodása és óvakodása, amely eddig észlel- hető, hogy vannak ugyan ajánlataink a gáz felhasználása tekintetében, de a tárgyalások legjobb akaratunk mellett is lassan haladnak, mivel az emberek nincsenek meggyőződve először arról, hogy megvan-e a kellő mennyiségű gáz, mindaddig, amíg ez praktice be nem bizonyul, és másodszor arról, hogy vajjon milyen tartóssága van ennek a gáznak. Meg vagyok győződve, hogy mihelyt a fúrások által a gáz mennyiségére és tartósságára nézve nagyobb garanciákat nyerünk, gyorsabban fognak menni ezek a tranzakciók és mind a városok, mind az egyes ipari vállalkozók na- gyobb mértékben és gyorsabb tempóban fognak velünk megállapodást létesí- teni, mert hiszen kezdettől fogva nem úgy volt kontemplálva a dolog, hogy az államkincstár a saját rezsijére gyárakat vagy vállalatokat létesít- sen, hanem erre a magánvállalkozásnak kell jelentkeznie. (Általános helyes- lés.) Az állam el fogja hárítani útjából az akadályokat és teljes erejével fog GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 295 segítségül jönni, hogy vállalatok létesüljenek. (Élénk helyeslés a ház minden oldalán.) Ami a kolozsvári értekezletet illeti, amelyre én hivatalos befolyást nem gyakoroltam, efelett egyáltalában nem akarok disputálni. Egyet azonban konstatálhatok, és megnyugtathatom mind a t. képviselő urat, mind a t. kép- viselőházat, hogy azok a diszharmónikus hangok, amelyek ott megnyilatkoz- tak, egyáltalában nincsenek és nem lesznek befolyással a tekintetben, hogy vajjon a gáz elvezettessék-e a fővárosba, abban az esetben, ha az erdélyi érde- kek elsősorban teljes kielégítést nyernek, (Jélénk helyeslés) Ez nem annyira fővárosi érdek, mert hiszen a főváros abban a helyzet- ben van, hogy világítási szükségletét más módon is fedezheti. Ez felfogásom szerint országos érdek. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon) Mert ha sikerül egy nagy vezetékkel pl. a Mezőségtől Budapestig nagy fogyasztást biztosítani Budapest székesfővárosában, amely fogyasztás rentábilissá teszi az óriási nagy befektetést, mely a vezeték létesítésével jár, akkor meg van oldva, mondhatnám, az egész ország területére nézve a gáz kérdése, mert ebből a fővezetékből azután igen kevés költséggel lehet jobbra-balra kiágazási vezetéke- ket létesíteni, és mondhatnám, az egész ország területét gázzal ellátni. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) ú Azt hiszem, az elmondottakban igazoltam azt, hogy a kormányt mu- lasztás nem terheli. (Helyeslés.) hogy késedelem nem történt, sőt biztosít- hatom a t. képviselőházat, hogy azok a szakközegek, akik künn teljesítik a munkát, nemcsak megrovást nem érdemelnek, de emberfeletti munkájukért a legnagyobb elismerésre tarthatnak számot. (Ugy van! Ugy vam! Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a ház minden oldalán.) ErnwsöóKk : Az interpelláló képviselő úr kiván nyilatkozni. SÜMEGI Virmos: T. ház ! Méltóztassanak megengedni, hogy szemben azzal, amit a t. pénzügyminiszter úr mondani szíves volt, mindenekelőtt kijelentsem, hogy én sem közeget, sem kormányt mulasztással nem vádoltam, ez távolról sem volt szándékom, mert ez nem politikai kérdés, hanem országos, egyete- mes kérdés, mely pártokon felül és kívül áll, és amelyben minden magyar ember egyaránt egy véleményen kell, hogy legyen. Különös örömmel hallottam a t. miniszter úr végső szavait, hogy első sorban az erdélyi érdeket méltóztatik figyelembe venni. Ez rendkívül fontos, mert, habár mulasztással nem ís vádoltam a kormányzatot, sem a mostanit, sem az azelőttit, sem pedig azokat a közegeket, kik ott legjobb tudomásukkal közremunkálkodnak, — ez nem volt eszemágában sem — mégis annak az izgatottságnak kivántam kifejezést adni, mely az erdélyi részekben megvan. Természetes, hogy az erdélyi részben, hol anyagilag, gazdaságilag, kulturailag a legnagyobb szükség van, és épen ennek a fontosságát kívántam kidom- borítani — a nagymértékű féltékenység teljesen jogosult, , . KENDE PÉTER: Egyszóval, tudomásul veszi a választ. (Derültség.) SümEGI Vírmos: Valószínűleg nem ismeri t. képviselőtársam az erdélyi viszonyokat, sem pedig a hangulatot. Én azt hiszem, hogy igazán a legszeli- 20 296 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. debb, legkonciliánsabb módon adtam elő mondandóimat, (Igaz! Ugy vam !) de az erdélyi részekben bizonyos izgatottság volt, szemben bizonyos más han- gokkal, különösen abban az irányban, hogy elsősorban az erdélyi érdekek vétessenek figyelembe. (Flénk helyeslés.) Miután ezt a t. miniszter úr szintén kijelentette, én válaszát örömmel veszem tudomásul. (Élénk helyeslés és taps.) Erwöx: Kijelentem, hogy a t. ház az interpelláló képviselő úrral együtt a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul veszi. ((Helyeslés.) Ki következik? Szász KÁáRoLY jegyző: Szmrecsányi György! SzmREcsÁNYI György: T. ház! Miután én a kontinentális hajószállítási társaságok Poolja és a belügyminiszter úr között kötött szerződést oly mér- tékben akarom birálat tárgyává tenni, hogy azt egy interpelláció keretébe aligha szoríthatnám be, célszerűbbnek tartom, hogy erre nézve az alkalmat a most küszöbön álló belügyi költségvetés vitája során keressem és ezért kérem, méltóztassék megengedni, hogy kijelentsem, hogy az interpellációtól elállok. (Élénk helyeslés.) Ersök: Több tárgy nem lévén, az ülést bezárom. Kitüntetések a földigáz fölkutatása miatt. A Budapesti Közlöny f. é. 85. száma a következő királyi kitüntetéseket közli : 1. Személyem körüli miniszterium ideiglenes vezetésével megbízott ma- gyar miniszterelnököm előterjesztésére MÁáLy SáwpoR pénzügyminisztériumi miniszteri tanácsosnak és törvényes utódainak a földgázra és káliumsóra való kutatások körül szerzett érdemei elismeréséül a magyar nemességet kis- sármási előnévvel díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1911. évi már- cius hó 31-én. FERENcz JózsEr s. k., Gróf KHuENx-HÉDERVÁRY KÁROLY s. k. 2. Ő császári és apostoli királyi Felsége Bécsben 1911. évi március hó 31-én kelt legfelsőbb elhatározásával WAHLNER ALADÁR pénzügyminiszteri taná- csosnak az ásványolajfélékről és a földgázokról, valamint a káliumsókról szóló törvények előkészítése körül szerzett érdemei elismeréséül a Lipót-rend lovag- keresztjét díjmentesen, legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. Kelt Bécsben, 1911 évi március hó 31-én. Gróf KHuxwx-HÉDERvÁRY KÁROLY, LUKÁCS Lászzó. 3. Személyem körüli miniszterium ideiglenes vezetésével megbízott ma- gyar miniszterelnököm előterjesztésére a káliumsó és a földgázra való kutatá- sok és egyéb műszaki munkálatok körül kifejtett buzgó és sikeres szol- gálataik elismeréséül dr. NagysúgnI BőckH Hugó főbányatanácsosnak, a sel- meci bányászati és erdészeti főiskola rendes tanárának a III. osztályú vas- koronarendet díjmentesen, Bönm FEREwxc mérnöknek, a nagysármási kálisót kutató kirendeltség vezetőjének a koronás arany érdemkeresztet adományozom. Kelt Bécsben, 1911. évi március hó 31-én. FEuREwcz JózsEr, Gróf KHUEwN- HÉDERVÁRY KÁROLY. 4. Magyar pénzügyminiszterem előterjesztésére VNUTsSKkó FERENc bánya- tanácsosnak a káliumsó és földgázra való kutatások és mélyfúrások érdekében GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 297 kifejtett buzgó működése elismeréséül a főbányatanácsosi címet és jelleget díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1911. évi március hó 10-én. FERENCZ JózseEF s. k., Lukács Lászzró s. k. B) A Magyar Földrajzi Társaság közgyülése. Tudományos társulataink közül kevés tudott az utóbbi években annyira közönségünk lelkéhez férni, mint a Földrajzi Társaság. Népszerű előadásain mindig megtelt a Sándor-utcai régi képviselőház nagyterme, ahol változatos és gazdag, amellett tanulságos szórakozás várta a hallgatóságot. Szivesen is keres- ték föl a társaságot, amely ilyenformán állandó közönséget nevelt magának. Tudományos működését is a legnagyobb elismeréssel fogadták a szakemberek, úgy hogy a társaság élete eleddig harmonikus és biztató volt. Ebbe a harmoniába az idei közgyülés folyamán méla akkord vegyült. CHorwokY JEnő, a kolozsvári egyetem tanára, akinek hat évi főtitkári műkö- dése alatt lendült föl az addig csendes elvonultságban dolgozó társaság ügye, lemondott erről az állásáról. Lóczy LasJos pedig elnöki megnyitójában szomo- rúan állapította meg, hogy az egyetem földrajzi tanszéke és a társaság között nincs meg az az összhang, melynek a társaság a fölvirágzását, a földrajzi tudomány pedig a jelesen képzett fiatal tudósnemzedék egész gárdáját köszön- heti. Szóvá tette, hogy 1908 óta, amikor az egyetemi katedráról a Földtani Intézet igazgatójává nevezték ki, kétszer is fölajánlotta az egyetemi tanácsnak, hogy a két évig üresedésben volt tanszék teendőit ellátja, de a tanács válaszra sem méltatta. Ebben a nyomott kedvben folyt le a Magyar Földrajzi Társa- ság negyvenedik évi rendes közgyűlése 1911 március hó 30-án, délután az Akadémia heti üléstermében. Lóczy LasJos elnöki megnyitójában megemlé- kezett az elmult év nevezetesebb kutatásairól és utazásairól, majd egy oly változásról tett említést, amely az ő személyével függ össze. Eddig ugyanis tradició volt, hogy a társaság elnöke egyszersmind az egyetem földrajzi tan- székének is birtokosa. Mikor 1908-ban az egyetemtől megvált, hosszabb emlék- iratban búcsúzott el a bölcsészeti kartól és fölajánlotta, hogy szükség esetén előadást tart az egyetemen. Miután azóta ez év elejéig nem volt betöltve a földrajzi tanszék, 1910 november 4-én új előterjesztést tett a bölcsészeti kar- nak előadás tartására vonatkozóan. Erre az előterjesztésére, épúgy mint az elsőre még ma sem kapott választ, csak privát úton értesült, hogy a kar egy része az ő közreműködését nemcsak nem tartja kivánatosnak, hanem egyene- sen károsnak tekinti. Az egyetemen, így szólt azután, úgylátszik szakítottak az ő húszéves rendszerével és a polihisztor, enciklopedikus irány felé hajlanak. Mivel a társaság eddig az ő irányelveit követte s követi alkalmasint a jövőben is, az egyetemi tanszék és a társaság kapcsolatának régi hagyománya meg- szünt. Kárára vagy hasznára lesz-e ez a társaságnak, a jövő fogja megmutatni. Köszönetet mondott végül a maga és lelépő tiszttársai nevében a társaság támogatásáért az elmult három évben. 298 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. Azután a választmány előterjesztésére, a közgyülés a társaság alapszabá- lyait néhány ponttal módosította. CHorworY JEwxő főtitkár a társaság mult évi működéséről számolt be, Azután kijelentette, hogy nagymértékű "elfoglaltsága, továbbá ama nagy távol- ság miatt, mely Budapest és Kolozsvár között van, kénytelen főtitkári állásáról lemondani. Majd rezignáltan említette a fiatal, de őszhajú tudós, hogy hatévi főtitkári működése után elérte a társaság körül való tevékenysége csúcsát: attól fél, most már hanyatlás következik. Hogy ezt elkerülje, átadja helyét fiatalabb, agitációra képesebb erőnek. Hálásan emlékezett meg a tisztségétől szintén megváló DITTKE AURÉL titkárról, aki kevés beszédű, de annál gyorsabb és sikeresebb tevékenységű munkatársa volt. Búcsúzóul még egybefoglalta hat- éves működését, mely a társaság hatalmas föllendülésének ideje volt. Az alap- tőke 1893-ban mindössze 8500 koronát tett ki és csak lassan emelkedett 1904-ig 12,500 -koronára. Ekkor vette át a főtitkári tisztséget és ez idő óta 1910-ig a társaság alaptőkéje 30400 koronára emelkedett. A tagok száma 1901-ben 674 volt volt, 1910. év végén pedig több mint kétszerese, vagyis 1574. Végül köszönetet mondott eddigi bizalmukért a társaság tagjainak. Be- szédét percekig tartó éljenzés követte, melynek lecsillapulta után Havass Rezső indítványára kimondották, hogy a fáradhatatlan főtitkár érdemeit jegyzőkönyvben örökítik meg. Azután a bizottsági jelentésekre került a sor. A Balaton-bizottság tanul- mányait befejezte és most az eredmény publikálása folyik, ami leköti még mindig az állami szubvenciót. A Balaton-tanulmányok eredményének eddig mintegy fele jelent meg és máris egész könyvtárt tesz ki. A könyvtárvizsgáló- bizottság jelentését THrIRRrxG (Guszráv dr. terjesztette elő. Az alföldi bizottság, amely a mult évben alakult, már eredménnyel számolhatott be. Az alföldi törvényhatóságok mind hozzájárulásukkal támogatták munkáját, úgy hogy már meteorológiai tanulmányokat végezhetett és az Alföld különböző pontjain föld- rengésjelzőket állíthatott föl. A. pénztári jelentés és a költségvetési előirányzat tudomásul vétele után a választásokra került a sor. Megválasztotta a társaság tiszteletbeli tagokul: Kosworr PÉTERt és ALFRÉD FRrGyEs meklenburgi herceget. Elnök lett Lóczy LaJos, alelnökök: CHoLwoxYy JENő, DÉcyy Móg, Havass REzső, főtitkár TELET Pár gróf, választmányi tagok: BoGDÁNFFY Öpös, Harnász Gyuna, KoGurowIirz KÁROLY, LITTKE AURÉL, PAPP KÁROLY, PÉcsI ALBERT, RÓNA ZSIGMOND, STEINER LaJos, SZONTAGH TAMÁS, THIRRING GuszrTÁv és WODIANER ARTUR. Vége- zetül Lóczy Lajos mondott TELEKI Pár gróf nevében is köszönetet megválasz- tatásukért. (C) A geológia halottai 1910-ben. Közli: Lászró GÁBOR dr. 1. BLAKE, WILLIAM PHnIpPPps, az arizonai egyetemen a geológia nyugalma- zott tanára. Született New-Yorkban 1826. évi junius hó 1-én. Élete a lehető legváltozatosabb volt. Igy 1854-től 1856-ig mint mineralogus és geológus a GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 299 tervezett csendestengeri vasutvonal tanulmányozásánál működött közre, ekkor fordítja a tudósok figyelmét a nagy Kolorado-medencére, amely sivatag a ten- ger szinénél mélyebb fekvésű. 1860-ban Észak-Karolinában és (Georgiában bányakutatásokat végez, majd 1861-től 1863-ig a japán kormány megbizásából és PumpPEnny R. társaságában Japán bányászatát tanulmányozza. Ezután Ki- nában és Alaskán végzett kutatásokat és Kaliforniába visszatérve az akkor fellendült aranytermelés szakértője gyanánt nyert alkalmazást. 1864-ben a kaliforniai egyetem tanára és 30 évi tanítás után az arizonai bányászati fő- iskola igazgatójává lett. 1895-ben vonult vissza a közpályáról és 83 éves korában meghalt 1910 május 22-én. 9. BoETTGER OSZKÁR dr. paleontologus 1844-ben született s meghalt 1910-ben a Majna melletti Frankfurtban. Főkép a harmadkori kövületekkel foglalkozott és ilyeneket leírt Hessenből, Peruból és Franciaországból; legutóbb a krassó- szörénymegyei Kostej középmiocén rétegeinek faunáját dolgozta fel. BoETTGER neve ismeretes hazánkban is, különösen 1593 óta, amikor ugyanis Kostejről szóló nagy munkáját Papp KáRory a Földtani Közlönyben! ismertetvén, hírlapjaink heteken át vitatkoztak afölött, hogy megengedhető-e az, hogy gyönyörű kövületeinket idegen tudósok külföldi múzeumokba hurcolják. Beleszólt a vitába a többek között t TórH BÉLA a Pesti Hirlap Esti leveleiben és MéHEngy LaJsos, aki a Budapesti Hirlap hasábjain védelmébe vette a német tudóst. 3. FRarposr J. J. Józser dr., a liégei egyetemen a paleontologia tanára, meghalt 1910 március 22-én. 4. KAUFMANN KAMILL nyugalmazott bányakapitány (1832—1910), fiatalabb éveiben a magyar bányairodalom terén sikeresen működött. 1869-ben írta A gömörmegyei bányaipar viszonyai című alapvető munkáját. 5. KgEurz FÉLrx dr., a krakowi egyetemen az ásványtan nyugalmazott tanára, meghalt 1910 szeptember 22-én. Tanári pályáját Lembergben kezdte és ott ZIRKEL hírneves petrografus tanítványa és utódja lett. 6. Künn HENRIK kir. vasgyári főmérnök, a libetbányai vasgyár üzem- vezetője, született 1862-ben, meghalt 1910 március 13-án. 7. LüpEckE 0. dr., a hallei egyetemen az ásványtan tanára, született 1851-ben, meghalt 1910 szeptember 6-án. A Harz-hegység ásványait és kőze- teit tárgyaló nagy munkája 1896-ban jelent meg. 8. Micuwirz ÁGosros, Reval város mérnöke és ismert nevű paleontologus, meghalt 1910 április 20-án, életének 61-ik esztendejében. Legnevesebb mun- kája nyugati Oroszország felső-kambriumi Obolus- és Lingula-féléit ismerteti. 9. PERgrx F. 0. RaouLr, párisi bányakapitány, 1841-ben született. Mint végzett bányamérnök Chambéryben kezdte meg működését, hol főképen az Alpok kőszéngazdagságát tanulmányozta és amellett az aixi hévforrások védelmi munkálatait vezette. 1872-ben Párisba került és 1883-ban már a mansi bánya- kerület feje és főmérnöke. Negyvenkét évi szolgálat után nyugalomba vonult és meghalt 1910 május 22-én. 1 PaPP KÁROLY: BOETTGER 0. Kostej miocén-rétegeiről szóló munkájának ismertetése, a Földtani Közlöny XXXII. köt. 371—373. oldalain. 300 TÁRSULATI ÜGYEK. 10. STEIGER ZsiGmonp, az aknaszlatinai főbányahivatal főnöksegéde, szül. 1858-ban, meghalt 1910 április 20-án. Több szakszerű munkát írt a sóbánya- vidékekről s nagy érdeme van az aknaszlatinai sóbányák víztelenítése körül kifejtett védekező munkálatokban. 11. WHirE CH. ABIATHAR dr., geológus, meghalt Washingtonban 1910 junius 29-én, életének 84-ik évében. Mint a természetrajz tanára nyolc esztendeig működött Jova államban, amelynek geológiai megismertetése nagyobbára az ő nevéhez fűződik. Tagja volt az Egyesült-Államok geológiai testületének, a Smithsonian Institution és az Egyesült-Államok nemzeti múzeumának. Munkái közül kiemelendő Brazilia karbonkorú gerincteleneit tárgyaló műve. TÁRSULATI ÜGYEK. A Magyarhoni Földtani Társulat 1910. évi közgyűlése. Társulatunk 1910. évi közgyűlését 1911. év februárius hó 8-án d. u. 6—8 óra között tartotta a kir. magy. Természettudományi Társulat előadó- termében. Elnök: ScCHAFARZIK FEREnc dr. magyar királyi bányatanácsos, kir. József- műegyetemi ny. r. tanár. Megjelentek Szarax LászLó miniszteri tanácsos a cs. és kir. közös pénzügy- minisztérium képviseletében, azonkívül Rapos GuszTÁv, SÖPKÉZ SÁNDOR, TÖTÖSSY BÉLA és ZrznrsszgvY Szrrágp kir. József-műegyetemi tanárok, mint vendégek. Továbbá: ASCHER ANTAL, BAUER GYULA, CSEREx Aporr, DÉcny Món dr., DÉRER Mirány, DoRwxai BÉLA, Emszr KáLmáN dr., ERpős Virmos JózsEr, ERŐDI Kármán dr., Ggósz LaJos, HILLEBRAND JENő, ItLLÉs Vinmos, Irosvax LaJsos dr., Kapió OTTOKÁR dr., KocH AwraL dr., KocH Nánpok dr., KoRgMmos TIvADAR dr., KRENNER JÓZSEF SÁNDOR dr., LEIDENFROST Gwyura dr., LENGYEL BÉra dr., LIFFA AwuRÉL dr., Loczga JózseEr dr., Lóczy LaJos, LŐRENTHEY IMRE dr., Löw MÁRTON dr., MáRgrows LaJos dr., Maugirz Béna dr., MÉHES GYULA dr. NEUBAUER KONSTANTIN dr., Pár Géza dr., Pawsró Dezső, Papp KÁROLY, PÁvaY-VaJNaA FERExc dr., RÉTHLY ANTAL, ROZLOZSNIK PáL, SreGmerH KáRony, Ifjú ScHwuipr LaJos, BCHOLTZ PÁL KoRNÉL, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SrawxiczkY Lagos, TELEGDI RorH KÁROLY, TELEGDI Rorg Lasos, Tmuxó IMRE, TREITZ PÉTER, SPIEGL ADOLF, ÖTRÖMPL GÁBOR, VENDL ALADÁR, VIGH GYULA, VOoGL VIKTOR, ZSIGMONDY ÁRPÁD tagok, összesen 55-en. Elnök a megjelenteket üdvözölve, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri LIrra AURÉL dr. és Mavukgirz BÉLA dr. tagokat. SCHAFARZIK FERExc dr. elnöki megnyitó beszédét jelen füzet elején közöl- jük. Az elnöki megnyitót a közgyűlés élénk tetszésnyilvánítással tudomásul véve, elnök üdvözli a cs. és kir. közös pénzügyminisztérium képviseletében megjelent Szarax Lászró közös pénzügyminiszteri tanácsos urat. Majd felhívja az elsőtitkárt titkári jelentésének beterjesztésére. TÁRSULATI ÜGYE 301 Papp KÁRoLY dr. elsőtitkár erre a következő jelentést terjeszti elő : cTisztelt Közgyűlés ! Alapszabályaink 20-ik paragrafusa szerint a titkár egyik kötelessége az, hogy a közgyűlésen a társulat működéséről jelentést ter- jesszen elő. Ezen kötelességnek megfelelően van szerencsém társulatunk műkö- dését a következőkben ismertetni. Elsősorban a szellemi munkálkodásról adok számot, másodsorban az anyagi állapotokat tárgyalom, s végül néhány szót elhunyt tagtársaink emlékének fogok szentelni. I A Magyarhoni Földtani Társulat szellemi munkás- sága egyrészt a szakülésekben, másrészt a Földtani Közlönyben tükröződik vissza. Ezért mindenekelőtt szaküléseinkről, majd ezután közlönyünkről szólok, kiegészítve ezeket a bizottsági munkálkodások és a tudományos kirándulások ismertetésével. a) A szakülések általános sorozata a régi, kipróbált ösvénye- ken haladt a múlt esztendőben is, azzal a különbséggel, hogy a régebben szokásos hét szakülés helyett az 1910-ik polgári évben 12 szakülést rendez- tünk. Ezen a 12 szakülésen 23 előadó 36 előadást tartott. Üléseinken úgy az ásványtan és a kőzettan, mint a földtan és a talajismeret tudománya köréből egyaránt hallottunk eredeti kutatásokat és változatos ismertetéseket. A legtöbb előadást, számszerint hatot, Lóczy LaJos úr, választmányi tag tartotta. Ezek közül a Bakony földtani szerkezetéről közölt sorozatos előadásai- ban először hozta nyilvánosságra évtizedes kutatásait. Szabadjon e helyütt is a titkárság köszönetét nyilvánítani Lóczy LaJos választmányi tag úrnak azért, hogy sajtó alatt levő korszakos munkájából első ízben a Magyarhoni Földtani Társulat szakülésein adott ízelítőt a szakköröknek. Lóczy LaJos után legtöbb előadással KoRmos Tivapag rendes tag szerepel, aki két előadást a polgárdi pliocén csontleletről, s kettőt hazánk pleisztocén faunájáról tartott, s ezenkívül bemutatta az általa fölfedezett tatai paleolit-telep ősemberi eszközeit is. Kogmos tagtárs után VENDL ALADÁR rendes tag követke- zik, aki három előadást tartott. Ezek közül kiválik a Tarim-medence homokjairól szóló tanulmánya; VExpe tagtársunk Ázsia sivatag homokjait legelőször vizsgálta meg a tudományos kőzettan módszereivel. Ennek a tanul- mánynak rendkívüli becsét a sivatag-kutatók bizonyára mihamarább méltányolni fogják. SCHAFARZIK FERENC elnök úr a számos hozzászóláson kívül két önálló előadással gazdagította üléseink tárgysorozatát, bemutatva Krassószörény vármegyének néhányismeretlenkőszénbányaterületét. Két előadást tartott TRErrz PÉTER választmányi tag az agrogeológia felada- tairól, ismertetve újabb tudományos kutatásait, amelyekkel már is osztatlan elismerést aratott európaszerte a szakkörökben. RÉrHLyY AxraL tagtársunk két előadásában az 1810. évi móri földrengést, s az 1908 februáriusi lajta- vidéki földrengést ismertette. Egy-egy előadással szerepel a lajstromban 18 tagtársunk, és pedig 1. az ásványtan köréből: HuwEK Emir, aki a nadapi hematitot és epidotot ismertette, Lőw MáRrowx a nagybányai miargirit- ről, Maugirz BÉLA a ditrói kőzetalkotó ásványokról, ToBoRrrY ZOLTÁN pedig a hazai pirargiritekről értekezett; 2. a bányageológia köréből LázáR Vazur a biharmegyei Nagybáród széntelepeit; 3. a földtan köréből Gaár 302 TÁRSULATI ÜGYEK. Isrvás az Ipoly jobbpartjának harmadkori képződményeit, Noszgx JENxö a nógrádvármegyei Karancs környékét, Vapász ELEMÉR a Középhegység dunán- inneni szigetrögeit, Kocu NáwxpokR Rudapest altalajviszonyait, PÁvax- VAJNA FERENC Erdély lösz-foltjait, Szápmczey Gwyura az Erdélyrészi Medence ÉNy-i részének viszonyait ismertette; 4. az őslénytan köréből Kapió OrrokáR bemutatta az újlóti pliocénhomokkőben talált Rhinoceros Mercki koponyát, míg SCHRÉTER Zorrásx azokat a pliocénkorú ősemlős csontokat ismertette, amiket a puszta- szentlőrinci téglavetőben a mult tavasszal fedezett föl; 5. a talajismeret köréből Dicesry Dezső a talajtápsó mennyiségének fiziológiai szerepléséről és SriGMonp FELEK az egységes kémiai talajvizsgálati módszerekről értekezett; s végül 6. általános geológiai irányú, igen tanulságos előadást tartott CHorwxoxy JENő a magyarországi posztglaciális klimaváltozásokról, LÁSZLó GÁBOR a svédországi tőzegtelepekről és Manos IMRE a Spitzbergák rideg szigetvilágáról. b) Társulatunk szellemi működésének másik útjelzője: a Földtani Közlöny hat kettős füzetben, 45 ívnyi terjedelemben 6 táblá- val és 58 ábrával élénkítve jelent meg. Több mint 30 munkatárs írt bele különféle értekezést és rövid közleményt, amelyeknek tárgyát jórészt már az előadások sorozatában említettem. Akad azonban benne számos olyan értekezés is, amelyet szerzője elő nem adott. Ilyen például boldogult Böcgn János tisz- teleti tagunknak a Krassószörényi Hegység alsókrétafaunájáról írt tanulmánya, amelyet TELEGvI Rorn Lagos választmányi tagunk volt szíves megfésülve ki- egészíteni és egyuttal az ő finom és előkelő irályával a német nyelvre is át- ültetni ; ilyen továbbá Zimányi KáRoLY választmányi tagnak a dognácskai piri- tekről írt munkája, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia mult tavaszi ülésén terjesztett elő, s ezenkívül számos más értekezés is. Közleményeink sorában úgy elméleti mint gyakorlati irányú munkákat találunk. 1. Az előbbiek közül ki kell emelnem TREirz PérERnek az agrogeológia feladatairól írott tanulmányát, amelyben a szerző évtizedes buvárlatai alapján körvonalozza az agrogeológia célját és hogy úgy mondjam: megszabja ennek az új ágnak a helyzetét a tudományok fáján. Érdekes kérdést vet föl HoxusirzgY HENRIK a pöstyéni hévforrások radioaktivitásának eredetéről írott cikkében. Mindakét munka iránt széles körökben érdeklődés támadt. Mult évi közlönyünk egyik tudományos gyöngye MauRirz BéÉLának a magyarországi kőzetalkotó ásványokról szóló értekezése. Mindezeknek a munkáknak a kiadá- sára SEMSEY ANDOR úr, tiszteleti tagunk 2340 koronát engedélyezett. 2. A gy a- korJ]lati irányú közlemények közül ki kell emelnem Pázrx MóR választmányi tagnak a szarvaskői Wehrlit-tömzsről írt értekezését, amely nagyon időszerű volt, amennyiben a hasonló titántartalmú vasércekről a stockholmi geológiai kongresszuson is sok vita folyt. Közlönyünkben jelent meg előszöra kissármási gázkút leírása. Mélyen tisztelt elnökünk rész- letesen ismertette, hogy az erdélyrészi mélyfúrásokat Lóczy LaJos és MÁry Sáspog urak javaslata alapján a magyar kormány 1908 tavaszán megindította, s hogy a kissármási fúrás váratlan gázkitörésével még a legvérmesebb geológust is meglepte. Ez a gázkút rémítő erejével lefőzte Burópa összes fúrásait, sőt a kitörő metán harsogása ma már Északamerikában is viszhangot kelt. Az erdély- TÁRSULATI ÜGYEK. 303 részi fúrások eredményeiről a mult év őszéig csak egy-két szakember tudott, s a Földtani Közlöny hozta az első hiteles leírást ezekről. Annál nagyobb kö- szönettel tartozik tehát Közlönyünk szerkesztősége MÁáLy SÁáwpoR miniszteri tanácsos úrnak, mint az állami bányászat főnökének és Lóczy LaJos egyetemi tanár úrnak, mint a Földtani Intézet igazgatójának azért, hogy az első közlési engedélyt társulatunknak biztosították, sőt a magas pénzügyi kormány még anyagilag is támogatta a kálisókutatásokról szóló, sajtó alatt levő ismertetést. A Földtani Közlönyben egyébként a régi rovatok maradtak, kivéve a Budapest geológiájáról szóló, s nagyérdemű elődömtől indított rovatot, amely részben tárgyhiányból, de részben azért is megszünt, mert a főváros geológiájáról szóló közlemények egész jól megférnek a többiek között. Új rovatot nyitottam azonban a Geológiai Eseményeknek, amikben a mult év folyamán meglehetősen bővelkedtünk. Így a mult nyáron zajlottak le a düssel- dorfi és stockholmi geológiai kongresszusok, amikről Lóczy LAJos és ZSIGMONDY ÁnpáD tagtársaink voltak szívesek kimerítő ismertetést nyújtani tagjainknak. Állandó rovatot nyitottam továbbá a Barlangkutató Bizottság köz- leményeinek. c) Tudvalevő ugyanis, hogy Lóczy Lasos választmányi tag indítványára 1910 január 28-án társulatunk kebelében megalakulta Barlangkutató Bizottság, amit a mult évi február 10-iki közgyűlésünk szentesített is. A Barlangkutató Bizottság szerencsés csillag alatt született meg, mert mindjárt az első évben azzal kezdte működését, hogy a répáshutai Balla- barlangban föltalálta a diluviális ember csontvázát, amely után már évtizedek óta sóvárognak antropológusaink. A Barlangkutató Bizottság vezetői: SIEGMETH KáRorY elnök, JoRpáws KáRoLy társelnök és Kapró OTTOKÁR előadó urak nagy lelkesedéssel fogtak feladatukhoz. Több ülésen körvonalozták a bizottság teen- dőit, s számos külső tag részvételével megállapították a munka-tervezetet. Az elmult nyár folyamán a bizottság megkezdte az aggteleki Baradla-barlang rendszeres felásatását a Csontházban és a Pitvarban. Ezenkívül a m. k. Föld- tani Intézet és a Borsod-miskolci Múzeum támogatásával a Bükkhegység bar- jangjaiban is ásatott, amely barlangok fölfedezése tudvalevőleg HERMAN OTTÓ nevéhez fűződik. A bizottság közleményeit Kapió OTTOKÁR előadó úr szerkesz- tette nagy buzgalommal, s ezek között STRÖMPL GÁBOR a zemplénmegyei bar- langokat és sziklaodúkat, míg HILLEBRAND JENŐ a Szeleta-barlangban végzett ásatásait ismertette. A bizottsági működésekről szólva, fölemlítem, hogy a Geológiai Szakszótárt készítő bizottság is megalakult, sőt 1910 december hó 10-én SzorracH Tamás másodelnök úr elnöklete alatt ülést is tartott. Ezen az ülésen a bizottságnak mind a hat tagja egyértelmű megállapodásra jutott, s ily módon a várva várt földtani helyesírásnak ügye is megoldást nyert. A megállapodások elveit példákkal fölvilágosítva Közlönyünk legközelebb hozza. Ezen elvek szerint fog írni a jövőben a Földtani Közlöny, s a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának határozatából az intézet kiadvány-sorozata is. A m. kir. Földtani Intézet kiadványaiból a mult évben tagtársainknak az 1908. évi Jelentést, 12 íves vaskos füzetben, és Hanavárs Gyurának a Buda- 304 TÁRSULATI ÜGYEK. pest környéki neogénkorú üledékekről szóló monografiáját küldtük szét. Az utóbbi hét ív terjedelmű munka nemcsak sztratigrafiai szempontból, hanem azért is igen becses, mert a ZsrIGgmonpY BÉLa mélyesztette rákos-kőbányai furá- sok is kimerítően tárgyalvák benne. Haravárs Gyurának szóbanforgó tanul- mányát különben a Magyar Tudományos Akadémia 1906-ban a Rózsay-díjjal jutalmazta. Az említett műveket s a Földtani Közlönyt egybevetve, a mult év folyamán társulatunk összesen 6£ ívnyi nyomtatványt juttatott tagtársaink kezéhez. Ezzel kapcsolatban fölemlítem, hogy a m. k. Földtani Intézet igaz- gatóságával 1910 dec. 15-iki megállapodásunk alapján társulatunk tagjai ezen- túl a tagsági illetmény fejében a m. k. Földtani Intézet népszerű kiadványait is megkapják. dj) A Magyarhoni Földtani Társulat tudományos mun- kásságának fokozására Elnökünk a mult év folyamán három ki- rándulást is rendezett. Az elsőt 1910 május hó 26-án Nógrád és Szokolya- huta környékére vezette 12 tag részvételével. A kirándulás tanulságait SCHRÉTER Zorrás tagtársunk ismertette a Földtani Közlönyben. A második kirándulás október hó 8-án volt Pusztaszentlőrincre, a pleisztocénkorú kavicsokon mutat- kozó gyűrődések eredetének megvitatása céljából; a harmadik kirándulást november hó 12-én vezette mélyen tisztelt Elnökünk 16 résztvevővel a kiscelli terraszra és a budaújlaki cementbányába. II. Ezek után áttérek jelentésem második részére: társulatunk anyagi viszonyaink ismertetésére. Kezdem tagjaink létszámának a kimutatásával. Az 1910. polgári esztendőben 1 pártoló, 5 örökítő és 122 ren- des taggal szaporodott társulatunk. Ezzel szemben veszteségünk elhalálozás folytán 4, törlés által 5, kilépett 4, azaz összes veszteségünk 13; amiáltal a tiszta szaporulat a mult évben 115-re"rúg. Az 1909. év végén tagjaink összes száma 393 levén, a tiszta szaporulatot hozzávéve, az 1910. év végén tagjaink száma 508-ra emelkedett. Ezek szerint társulatunk hatvanéves fenn. állása óta elérte legmagasabb létszámát, amennyiben az 1886-ik évben 445-re rúgó tagszámot is 63-mal felülmúlja. Tagjaink nagymérvű szapo- rodását jórészben a Barlangkutató Bizottságnak köszönhetjük, amely bizottság révén nem kevesebb, mint 25 előkelő tag lépett be társulatunk kötelékébe ; köszönhetjük azonban lelkes tagjainknak általában, akik vállvetve iparkodtak a földtani tudományoknak minél több hívet szerezni. Pártoló tagjaink sorába lépett Bomnw Mináry nagykikindai tégla- gyáros úr, míg örökítő tagjainkká lettek: br. Györrrv ÁRrpáp brádi birtokos, KALAMAZNIK NÁNDOR budapesti fúróvállalkozó, ScHAAF JAKAB nagykikindai tégla- gyáros, VoGL VIEToR dr., m. k. geológus, titkártársam és gr. ZrcHy GyYuLa dr., pécsi megyéspüspök urak. A m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium társulatunkat a mult évben is segélyezte a szokásos 3000 korona országos segéllyel, valamint párt- fogónk: GAaLÁNTHAI EszTERHÁZY MIkLós úr őhercegsége a szokásos 840 korona pártfogói díjjal. Külön ki kell emelnem SEmsExY AwxpoR nagybirtokos úrnak, társulatunk tiszteleti tagjának 2340 koronányi segélyét, amelyet egyes munkák nyomtatási költségeire engedélyezni szíves volt. Azonkívül a m. kir. Pénzügy- TÁRSULATI ÜGYEK. 305 minisztérium is 700 K-t engedélyezett a kálisókutatások közzétételére. A Bar- langkutató Bizottság számára a Magyar Nemzeti Múzeum archeológiai osztálya 500 K-t, a Magyar Tudományos Akadémia ugyancsak 500 K-t, s a Keleti Kárpátok Osztálya 200 K-t adományozott; míg a bizottság apróbb kiadásaira társulatunk engedélyezett 400 K-t a SzaBó-alapból. A Szazó JózsEr-alapból azonkívül 400 K-t fordítottunk tudományos kutatásokra, amikkel a választmány GaáL IsTvÁN és PávaY-VaJsa FERENC tag- társainkat bízta meg; az előbbi a délmagyarországi szarmata képződmények- nek, s az utóbbi az erdélyrészi lösz-tanulmányoknak a folytatását vállalta el. Társulatunk vagyoni viszonyairól a pénztárvizsgáló-bizottság jelentése ad számot, ehelyütt csupán mult évi gazdálkodásunk eredményeit vázolom. Az előirányzott 9865 kor. 23 fillér helyett 17,838 kor. 53 fillér bevételünk volt, amelyből az alaptőkének 1500 koronával való gyarapítása mellett, az idei év folyamára 2130 korona 11 fillér készpénzünk maradt. Idei költségvetésünket az állami költségvetés kinyomtatott füzeteinek tekintetbe vételével társulatunk választmánya olykép állította össze, hogy a m. k. Vallás- s Közoktatásügyi Miniszterium szokásos 3000 korona segélyén kívül (Állami költségvetés 1911-re, VI. füzete, részletezés 194. oldalán a 4. rovatban fölvéve) beállította a m. kir. Földmívelésügyi Minisztériumtól kegyesen előirányzott 4000 korona segélyt is (Állami költségvetés V. füzetének indokolása, 58. oldal), amelyet a nevezett minisztérium az alsófokú gaz- dasági szakoktatás és mezőgazdasági imeretek terjesz- tése című rovat rendkívüli kiadásai kczött a következőkép indokol: ca 7. Tova- ton a Magyar Földtani Társulatnak közhasznú tevékenységének előmozdítására 4000 K segélyt irányoztam elős. Reméljük, hogy a magyar törvényhozás az idei év folyamán talán megajándékozza a költségvetéssel hazánkat s ily módon társulatunk is elnyeri a várva várt segélyt. A bevételek egyébként reális szá- miítással tervezvék, s bizton remélem, hogy az idén is jóval meghaladjuk az előirányzatot. A kiadások tételei között a Földtani Közlönyre 10,000 koronát irányoztunk elő, minthogy a tagok előrelátható szaporodása miatt az idén már 900 példányban nyomtatjuk folyóiratunkat. Néhány más tétel is mutat némi emelkedést, ami a megszaporodott munkakörrel kapcsolatos. A Barlang- kutató Bizottság részére 1000 K-t szántunk. Mindezeken kívül rendes bevé- teleinkből 1000 koronával az alaptőkét óhajtjuk gyarapítani. Az elmondottakban anyagi viszonyainkat röviden vázolva, áttérek jelen- tésem harmadik részére. III. Az 1885. évi febriárius 4-iki közgyűlés SrauB Mónrc dr. indítványára kimondotta, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat évi közgyűléseinek napi- rendjébe fölveszi az elhunyt tagjairól való megemlékezést is. Ennek a, szomorú kötelességnek a következőkben teszek eleget. 1. Még az 1909. polgári év utolsó napjaiban hunyt ugyan el, de azért mégis meg kell hogy emlékezzem egyik régi buzgó tagtársunkról: HÜLTL Józser nyugalmazott miniszteri tanácsosról, aki társulatunknak 1878 óta ren- des tagja volt. A boldogult a nagyági királyi és társulati bányaműnek, majd a selmeci kincstári bányakerületnek volt az igazgatója. Nyugalomba vonulván, 306 TÁRSULATI ÜGYEK. Budapesten élt, s főkép éremgyűjtésekkel foglalkozott. Meghalt 1909 decem- ber hó 17-én Budapesten 78 éves korában. 2. KAUFMANN KAMILL nyugalmazott m. kir. bányakapitány, 1848—49-iki honvéd tüzérhadnagy s a budai evangelikus egyházközség gondnoka, 1910 október hó 22-én 79 éves korában elhunyt. Kavurmann fiatalabb éveiben az irodalom terén is sikeresen működött. Így 1869-ben megírta a Gömör - megyeiBányaipar viszonyaiésfölvirágzásának feltételei című 70 oldalas munkáját, amelyet a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók egri XIII. nagygyűlése 200 forintnyi jutalomra méltatott. A kiváló bányász társulatunknak 1866 óta rendes és 1890 óta örökítő tagja volt. 3. OELBERG Guszráv m. kir. bányakapitány 1910 március 17-én 67 éves korában Zalatnán elhalt. OELBERG lovag 1889-ben lépett a hírneves Weisz TÁápÉ örökébe és eredményes pályafutását az erdélyrészi bányászat kegyelettel őrzi. Társulatunknak 1867 óta rendes tagja volt. Megboldogult három régi tagtársunkon kívül a fiatalabb bányász-nem- zedék soraiból is kidőlt egy kiváló férfi : 4. STEIGER ZsrGmonp m. kir. bányafőmérnök, az aknaszlatinai főbánya- hivatal főnöksegéde, aki 1910 április hó 20-án 52 éves korában Karlsbadban hosszas betegeskedés után hunyt el. A jeles sóbányász, aki különösen az akna- szlatinai vízbetörés ellen hatalmas munkatervezetet készített, 1904 óta volt társulatunk rendes tagja. 5. Végül szálljon emlékezésünk Magyarország egyik legkiválóbb főpapja : VáRosxY Gyura kalocsai és bácsi érsek hamvai fölé, aki a mult év október hó 28-án 64 éves korában Kalocsán elhunyt. A nemes főpap 1909 óta örökítő tagunk volt. x Ezekben voltam szerencsés beszámolni a Magyarhoni Földtani Társulat 1910. évi működéséről és eseményeiről. Ez a beszámoló nem csupán titkári jelentés, hanem egyúttal az Alapszabályaink 27. §-a követelte választmányi beszámolás gyanánt is szolgálhat. Amidőn köszönetet mondok a Magyarhoni Földtani Társulat tekintetes választmányának, hogy 12 gyűlésében úgy az elnökséget, mint a titkári hivatalt támogatni szíves volt, kérem a mélyen tisztelt közgyűlést, hogy társulatunk működéséről szóló ezen jelentést tudo- másul venni szíveskedjék. A közgyűlés a titkári jelentést egyhangúlag tudomásul veszi. Elnök felkéri Inosvax LaJos dr. választmányi tagot, a pénztárvizsgáló- bizottság elnökét a bizottsági jelentés beterjesztésére. HEANGO GÁ ELET [6 OO ES . Eladott kiadványok 2. Egyéb bevételek .. TÁRSULATI ÜGYEK. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT PÉNZTÁRVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGÁNAK JELENTÉSE az 1911 januárius hó 22-én történt pénztárvizsgálatról. I. Forgó tőke. A) Bevétel. A. bevételek megjelölése . Pénztári áthozatal az 1909. évről .. .. . M. k. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium M. k. Pénzügyminisztérium segélye .. . Herceg Esterházy Miklós pártfogói díja .. Dr. Semsei Semsey Andor segélye. . Alaptőke kamatja .. .... IHorgól töke kamnatjai emez eszes SEN tsa Hátralékos tagsági díjak .. .. 1910. évi tagsági díjak .. .. 1910. évi előfizetések .. . 13. Bohn Mihály pártoló tagsági díja 8 d: 14. Báró Győrffy Árpád örökítő tags. díja .. 15. Kalamaznik Nándor c c eték 16. Schaaf Jakab c a (ASS 17. Vogl Viktor dr. ( a aid ás 18. Gróf Zichy Gyula dr. c c fd 19. Alaptőke kamataiból a törzsvagyonhoz .. .. . Dr. Szabó-alap kamataiból megbízásokra . . . A Barlangkutató Bizottság bevételei . . .. 9865 K Összesen .. 307 Előirányzat Tényleges bevétel az 1910. évre az 1910. évben 943 "K 23 Tf DASÁRZZ ET 3000 c — c 3000 c — c E ek 700 c — c 840 ( — c 840 c — a — 4 — 4 9340 c — c 1362 c — c 1364 c 80 c 50 c — c A2/EZÜS a 390 ( — ( 456 c — a 3000 (c — c 4136 c —( 550 ( — c 567 ( — 4 450 c — ( 609 c — c ADR EE 47 c — a En SEűl DONE ae — ( — ( 00" a Et — 4 — ( 200 c — a 4 esse 900 Se -—- ( 4—— e: 200 €4 — € SE TEEG 900 c — a E fs ZÉn e 13 c 42 c —. c — 4 400 a — c — 1600 c — 4 KESZ ZSZA KR JAEE 308 TÁRSULATI ÜGYEK. B) Kiadás. A. kiadások megjelölése mzttola erre Ő ZA TONZÉTETi 1. (Hőldtami Közlöny e éz Este estet ez (60500 AK ESHETSSZZ ÁK 2. M. k. Földtani Intézet 1908. évi Jelentése — 380 c — c 280 c 36 c 3. Tisztviselők tiszteletdíja .. . u u sm s s mm 1400 4 — c 1400 ac — c A: Tenok tisztelo tdttat EE ee a EV Ne een ae — 4 — ( 120 c — c 5." Szolgák jutalomdtja e esz sz zzz az 300 ese 300 ( — c 6. :PoStaköltső e zett esett e E e sz e ae ő SZOVA 738 c 41 c 7. Irodai s vegyes kiadások 2 . — 2. 550 a — xx 823 a 24 c 8. Előre nem látott kiadások . u. 0... 2 u me 65 u 23 a 210 c 20 c 9. Dr. Szabó-alap kamataiból mmezikúzáetttza MIK Stv. AO05 aa 10. Bohn Mihály pártoló díja a törzsvagyonhoz — a — c 500 c — a 11. Báró Győrffy Árpád örökítő tagsági díja a MÖSZEVÁSYOTÁNOZ NEEE ÉN ez se zés a BE sze AMLSWN—Ű 200 c — a 12. Kalamaznik Nándor ösáleltő tageás díja a TOSZSKEGYOMÁOZ e NEE elé SALT ÉS VE RT 200 a — c 13. Schaaf Jakab örök. tags. Ta a KESzsveonos — 4 — DO0CAS a 14. Vogl Viktor dr. örökítő tagsági díja a törzs- Vagyonhoz : ma 2 VÉ ARE — 4 — a 200 c — a 15. Gróf Zichy Gyula fo, Kt tagsági a B ÍLOLZSYAGYOTNOZ A EE ee e a El 200 c — c 16. Alaptőke: kamataiból a keze agyonhoz .. sze e 13 c 42 a 17. A Barlangkutató Bizottság kiadásai . .... — 4— c 1100 a — a 18. A forgó tőke maradványa mint egyenleg .. — a — a 2130 c I1 cx Összesen . . 9865 K 23 f 17838 K 531 II. A társulat vagyona az 1910. év végén. Az Osztrák-Magyar Banktól kiállított letét-elismervényekben és takarék - pénztári betétkönyvekben : 1. Alaptőke EIN SS eagla uz s365I0 JR ABO 2. Dr. SzaBó JózsEFr- smláteiam s, ZET EN 8400 a — m ma RA hb 3. Dr. SzaBó-emlékalap kamatja .. u - — 886 c 16 4. Forgó tőke maradványa .. erAn és 1307 edd Összesen 47926 c 87 c Kelt Budapesten 1910 december hó 31-én, ÁSCHER ÁNTAL pénztáros. Jegyzőkönyv. Mi alólirottak, mint a Magyarhoni Földtani Társulat 1910 februárius. hó 10-i közgyűlése, valamint választmánya részéről kiküldött pénztárvizsgálók a mai napon a pénztárban megjelenve, megbizatásunkban eljártunk, és a kö- vetkezőket jelentjük : Minekutána a pénztár vizsgálatára és a pénztár kezelésére szolgáló uta- TÁRSULATI ÜGYEK. 309 sításokból tájékozódtunk, az elszámoláshoz tartozó összes okmányokat egyen kint összehasonlítottuk a napló tételeivel és helyességükről meggyőződtünk. Az 1910. évi bevételek összege az előirányzott ösz- szeget 7973 K 30 fillérrel fölülmúlja. Ennek okai a következők : 1. hogy SEmsExY AwpoR dr. 2340 koronával segélyezte a társulatot; 2. 100 új tag tagsági- s oklevéldíja az 1910. évben nagyobbrészt befolyva 1136 korona többletet eredményezett; 3. a pártoló s örökítő tagok 1500 koronát fizettek be; 4. az eladott kiadványokból 159 koronával gyűlt be több, mint a mennyi az előirányzott összeg volt; 5. a Barlangkutató Bizottság részint a Szabó- alapból, részint különböző tudományos egyesületektől 1600 korona segítséget kapott; 6. a m. kir. Pénzügyminisztérium a káliumsókutatások közzétételére 700 koronát utalványozott s végül 7. egyéb apró, előre nem látott bevételek is voltak. A kiadások egyes tételei közül a Földtani Közlöny kiadása 2322 koronával túlhaladta az előirányzott összeget, még pedig azért, mert a tagok létszámának emelkedése következtében több pél- dányt kellett nyomatni; növekedett az irodai munkálatokra fordított kiadások összege is, ami a tagok nagyobb létszámával, s a megkétszereződött szak- ülések tartásával kapcsolatos; a Barlangkutató Bizottság is elő nem irányzott kiadásokat okozott, s végül a társulat alaptőkéje is 1500 koronával gyarapodott. A bevételeket s kiadásokat szembeállítva az 1910. év forgótőkéje 2130 K 11 fillér maradékkal záródott. Ezek után javasoljuk, hogy a választmány és a közgyülés a pénztár- noknak a felmentést adja meg, és buzgó szolgálataiért köszönetét nyilvánítsa. Kelt Budapesten 1911 januárius hó 22-én. Dr. ILosvax Lasros s. k., Dr. LŐRENTHEY IMRE s. k. és PETRIK LaJos s. k., mint a közgyülés részéről ki- küldött pénztárvizsgáló-bizottság tagjai. Költségvetés az 1911. évre. A) Bevétel. 1. Pénztári áthozattal az 1910. évről — -. . 2130 K Il 7 2. M. k. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium SEHÖLYE , me áz ad am zta ütt SSE ULVE Ez 3. M. k. Földmívelésügyi Minisztérium segélye 4000 ac — ua 4. . Magánosok ségélye "": ere TA KENETZAt ÉSÉRE SESENTSSSN E RL ÜNKNERE EZÉ 5. Herceg Esterházy Miklós pártfogói díja .. 840 a — c 6. Alaptóke kamata a sötet tat Beee E LZEA A Et St 7. Horgótóke. kanátjarz A at Ete Mt ét DUG Sá 8. Hátralékos tagsági díjak z a zu n 150 c — a 9. 191 évi tagsági Talk ees e éz kis 00. BT goa két tt e, 1054a 8, SIGNZELÉSS KE S etes teezá szeg oP ET 11. Kiadványok eladásából, 2 0n, 2 150 c .— a 12." Vegyes. DEYÉLE [Ek ett KS Nee ze et Bé, teza 30 c — ( 13. Dr. Szabó-alap kamataiból megbízásokra .. ZD dal áá szd 14. Barlangkutató Bizottság . .. .. a EU EZ SZET sz ze Ké Összesen 17390 K 11 f Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 21 310 TÁRSULATI ÜGYEK. B) Kiadás. 1. . Böldtani, Közlöny; —5. assa szi 4 10000 SÁKSSESTÉSB 2. M. k. Földtani Intézet 1909. évi söjeléntése 300 c — a 3. Elsőtitkár tiszteletdíja ENE El, hez uzéss DO a SZT 4. Másodtitkár c S A TREÉ SEBE Si a 480 c — a 5. Pénztáros c KEYS, ee ese ges eftsé 300 c — c 6. Irnok c sz ző ETEL NRTETÉÉS 180 c — e 7. Szolgák jutalomdíja .. .. B zet 400 c — a SZUPOSTAKOLTSBO ESTE AEK ET o a zöén a ken 4 ÖS 10017 a. 5 SIET JAT odanakta VAS KSS tte kezesás én södl es 900 c — c 10. Könyvtartó állyványokra .. 0 . u. 0... 200 c — a 11. Előre nem látható kiadások . 0 .. 0. FsJL KO) neg tall KE ag 12. Alaptőke gyarapítására .. .. Esti: TO00 ea E ERT 13. Dr. Szabó-alap kamataiból megíjüzdgkk s 100 SE 0 14. A Barlangkutató Bizottságnak ..0 0. 0. 1000 c — a Összesen 17390 ac Il e A közgyűlés a pénztárvizsgáló-bizottság jelentését, valamint az 1911. évi költségvetés tervezetét egyhangúlag tudomásul veszi. Elnök köszönetet mondva ILrosvax LaJos dr., LÖRENTHEY IMRE dr. és PETRIK LaJos dr. uraknak fáradságos munkájuk odaadó végzéseért, a jövőre is felkéri nevezett urakat a pénztárvizsgálat teljesítésére. Elsőtitkár jelenti, hogy IGLór Szorracn Tamás dr. másodelnök úr, akit családi körülményei távoltartanak a mai ülésről, a következő felhívást nyuj- totta be a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűléséhez : cFelhívás és kérelem! Másfél éve elmult, hogy NaGgysugr BöcgH JÁnos, a magyar geológusok vezére és a m. kir. Földtani Intézetnek 26 évig nagy- érdemű igazgatója, örökre eltávozott körünkből. Böcgn János tulajdonképen bányász volt, aki már fiatal korában belátván a földtannak a bányászatra való nagy fontosságát, a rokon geológusi pályára lépett át. Negyven évi lan- kadatlan munkássága, nagy tudása és tehetsége a magyar geológiai tudomány- ban korszakot alkot. Mert nemcsak, hogy magasra fejlesztette a mai Földtani Intézetet, hanem hazánknak úgy a tudományos, mint a gyakorlati élet terén is kitünő munkása volt. Példás életében, önzetlenségeért, kifogástalan jel- leméért és jóságáért, általános szeretetben és tiszteletben részesült. Mindezekért méltán megérdemli, hogy emlékét megörökítsük s hogy mellszobra a magyar királyi Földtani Intézetet diszítse. Kérjük erre szíves adományát ! A felolvasott felhívást a közgyűlés egyhangúlag magáévá teszi és elren- deli a gyűjtés megindítását, amelyet a Magyarhoni Földtani Tár - sulat 1911.évifebruárius hó 8-ántartott közgyűlése alkal- mából záradékkal és az elnök, másodelnök és elsőtitkár aláírásával lát el. Elnök megköszönvén a szép számban megjelent vendégek és tagok szíves érdeklődését társulatunk ügyei iránt, több tárgy hiányában a közgyűlést berekeszti. SUPPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY XLI. BAND, MÁRZ—APRIL 1911. 3-4 HBFT. ÜBER DIE EISENERZVORRÁTE UND DAS ERDGAS IN UNGARN. SOWIE ÜBER DIE KOHLENSCHÁTZE BOSNTIENS, Eröffnungsvortrag der am 8. Februar 1911 abgehaltenen Generalversammlung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft von Dr. FRANZ SOHAFARZIK, Prüásidenten der Gesellschaft. Einleitung — Gesellschaftsangelegenheiten. Geehrte Generalversammlung ! Heute ist es ein Jahr, dab die Generalversammlung der Ung. Geolo- gischen Gesellschaft mich zu ihrem Prásidenten erwühlte. Es bedeutet dies eine nie erhoffte Auszeichnung für meine Person, da es sich um die Besetzung eines Ehrenplatzes handelte, den, abgesehen von dem Dank dem Allmüchtigen am Leben befindlichen, einstens unsere bereits heimgegan- genen rühmlichst bekannten Altvorderen FRANZ v. KUBINYI, JOSEF v. SZABÓ und JOHANN v. BöckH eingenommen haben. Dem ehrenden Rufe folgte ich nicht so ganz ohne Besorgnis, da in mir Zweifel auftauchten, ob es mir, dem einfachen Mitgliede der Gesellschaft wohl gelingen wird, diese Gesellschaft so sicher zu führen und vorwárts zu geleiten, wie wir dies bisher von unseren erprobten früheren Vorstánden zu sehen gewohnt waren. Und es scheint mir, dab es mir sechwerlich, ja vielleicht auch garnicht gelungen wáre Ihrem Vertrauen zu entsprechen, wenn die sehr geehrte Generalversammlung mir nicht so tfüchtige Amtskollegen zur Seite gestellt hütte und für die oberste Leitung der Gesellschaftsangelegenheiten nicht durch die Wahl eines so pflicht- bewubSten Ausschusses, wie des gegenwürtigen, gesorgt hütte. In admi- nistrativer Hinsicht war es besonders Dr. KARL v. Papp, unser I. Sekre- tör, der durch seinen beispiellosen Eifer nicht nur für zahlreichere Vortragsabende gesorgt hat, sondern sich auch um die Zunahme unseres Mitgliederstandes und Stammkapitals bleibende Verdienste erwor- 914 312 Dr FRANZ SCHAFARZIK ben hat. Ferner kann ich mit Freuden vermelden, daB mir auch der Herr Viceprásident Dr. THoMAs v. SZoNTAGEH seine Unterstützung zuteil werden lieB, indem er die Leitung einer vom AusschuBe zum Behufe der Anlegung eines geologisehen facehmüánnischen un- garischen Wörterschatzes entsendeten sechsgliederigen Kom- mission übernommen hat. Auf die im abgelaufenen Jahre im Leben unserer Gesellschaft hervorragenderen Momente übergehend, teile ich mit dem Gefühle auf- richtiger Trauer mit, dab unseren edlen Protektor Hzg. Dr. NIKoLAUS ESTERHÁZY ein sehr schmerzliecher Verlust durch den Tod seiner Gattin, geb. Gráfin MaRciIr CzrRáky betroffen hat. Gleichzeitig bringe ich der geehrten Generalversammlung zur geneigten Kenntnis, daB ich im Namen der Ung. Geologisechen Gesellschaft unsere innige Teilnahme Sr. Durchlaucht in Form eines Telegrammes zum Ausdruck gebracht habe und hiermit fordere ich die geehrten Anwesenden auf, auch bei dieser Gelegenheit unserer Trauer durch Erheben von den Sitzen ersichtlich zum Ausdruck bringen zu wollen. (Der Vorsitzende und die Versammlung erheben sich von den Sitzen.) Mit Freude teile ich des weiteren mit, daB die vorjáhrige General- versammlung unseren hochverdienten gewesenen Prüsidenten, Universi- tátsprofessor Dr. Axrox Kocn, einstimmig zum Ehrenmitglied der Gesell- schaft erwáhlt hat. Wir waren in der angenehmen Lage, das Ehrendiplom noch im Verlaufe der Generalversammlung Herrn Prof. Dr. A. Kocn, unserem gefeierten Fachgenossen überreichen zu können, der bei dieser Gelegenheit gelobte, dab er die Ziele der Ung. Geologisehen Gesell- schaft auch in Zukunft tatkráftigst unterstützen werde. Hiermit ergreife ich die Gelegenheit auch aus dieser General- versammlung meinen tiefgefühlten Dank auszusprechen den Herren Gif. Jonawss Zicny, kgl. ung. Minister für Kultus und Unterricbt, Grf. BéLra SERÉNYI, kel. ung. Minister für Ackerbau, sowie Dr. LADISLAUS v. Lukács, kel. ung. Finanzminister dafür, daB sie unserer Gesellschaft, die sich mit wissenschaftlichen, sowie auch mit praktischen geologischen Fragen im gleichen MaBe bescháftigt, zu wiederholtemmale Unter- stützungen angedeihen lieBen. Unseren ehrerbietigen Dank spreche ich ferner aus seiner Durch- laucht Hzg. Dr. NIkoLraus ESTERHÁZY für seine gewissermaBen tradi- tionelle gütige Fürsorge, mit welcher er durch Anweisung seines Pro- tektoratsbeitrages unsere Gesellschaft in ihren wissenschaftlichen Be- strebungen auch im vorigen Jahre unterstützt hat. Und. endlieh verleihe ich meinem wármsten Danke auch noch Herrn Dr. ÁNDoR v. SEMSEY gegenüber Ausdruck, als dem Ehrenmitgliede der ung. Geologischen Gesellschaft und ihrem wohlwollenden Gönner, WISSENSCHAFTLICHE KONGRESSE UND ÜBER DIE EISENERZVORRÁTE IN UNGARN. 313 da er im Verlaufe des vorigen Jahres durch Zuwejsung von bedeuten- deren Spenden die umfangreichere und vornehmere Herausgabe unserer Publikationen ermöglichte. 16 Wissenschaftliche Zusammenkünfte und Kongresse im In- und Auslande und über Ungarns Eisenergvorrüáte. Infolge von verschiedenen Seiten erfolgten Einladungen hatte unsere Gesellschaft im verflossenen Jahre wiederholt Gelegenheit mit in- und auslündischen Korporationen und Gesellschaften in Berührung zu treten. Im Monate Juni tagte in Düsseldorf der V. internationale KongreB für Berg- und Hüttenwesen, für angewandte Mechanik und praktische Geologie. An dieser auberordent- lich stark besuchten Versammlung nahmen ungefáhr 1762 Fachleute teil, unter ihnen auch mehrere aus unseren bergmünnischen und Geologenkreisen. Offiziell hat uns daselbst Direktor der kel. ung. Geo- logisehen Reichsanstalt, Herr Dr. LupwIiG Lóczy vertreten und ebenso war er es, der uns über den Verlauf und die am Kongresse verhan- delten anregenden Fragen in unserer Fachzeitschrift, dem Földtani Közlöny, unterrichtete. Genehmige unser sehr geehrtes Mitglied für diese Vertretung den aufrichtigsten Dank unserer Gesellschaft. Auch kam uns eine Binladung von Seite des Ung. Árzte und Naturforscher-Vereines zu, welcher seine Wanderversammlung im Jahre 1910 zwischen den 13—26. August zu Miskolc abgehalten hat und endlich noch vom Ungarischen Berg- und Hütten- münnischen Vereine, der seine letzte Jahresversammlung in Buda- pest auf den 18—19. September angesetzt hatte. In diesen beiden letzteren Fállen war es mir selbst vergönnt an den erwühnten Ver- sammlungen teilzunehmen und dieselben im Namen unserer Gesell- schaft zu begrüBen. Mit noch weit gröBerem Interesse verfolgten wir den Verlauf des zu Stockholm abgehaltenen XI. internationalen Geolo- gischen Kongresses, auf dem wir durch unser sehr geehrtes AusschuBmitglied Dr. LupwIiIG v. Lóczy vertreten gewesen waren. Im Verbande mit diesem Kongreb tagte daselbst auch noch die II. agro- geologische Konferenz, welche die Fortsetzung von der im Jahre 1908 bei uns in Budapest abgehaltenen Konferenz war. Auf dieser Konferenz hatte unser geehrtes Ausschubmitglied, Herr PÉTER TREirz unsere Gesellschaft vertreten. Insgesamt hatten sich 17 unserer Mitglieder aktiv an den Beratungen des Kongresses beteiligt. Über dessen Ablauf und die daselbst behandelten Fragen hatte Dr. LuDpwIG v. Lóczy die Freundlichkeit uns in einem besonderen Artikel zu benach- 314 D: FRANZ SCHAFARZIK richtigen, weleher mit dem letzthin erschienenen September— Oktober Hefte des Földtani Közlöny unsern geehrten Mitgliedern bereits zu Handen gekommen ist. Zu Dank haben weiterhin unsere Gesellschaft verpfliehtet die sehr geehrten Mitglieder PETER TREITrz, Dr. GABRIEL Lászró und EmERicH MARos, dab sie mit ihren lehrreichen Referaten, die beiden ersteren in agrogeologischer Richtung, letzterer aber mit Hinsicht auf seine Beteiligung an der Spitzbergen-Excursion unsere Herbstsitzungen in anregender Weise belebten. Unter den dem GeologenkongreB zu Stockholm vorgelegten Fragen gab es besonders zwei, welche in weiteren Kreisen Aufmerksamkeit erweckten. Bine derselben betrifft die klimatischen Veründe- rungen seit der letzten groBen Vergletsecherung, die andere dagegen bezieht sich auf die Eisenerzvorrüáte der gan- zen Erde und deren Verteilung. Mit der ersteren werden wir in ausfübrlicherer Weise wohl erst aus den KongreB-Editionen Gele- genheit haben uns zu orientieren. Die letztere dagegen konnten wir jedoch auch schon bis jetzt vollinhaltlieh erfassen, da alles hierauf be- zügliehe Material bereits fertig gedruckt in einem máchtigen Werke auf dem Tische des Kongresses vorgelegen hat. Dieses monumentale Werk betitelt sich: The Iron Ore Resources of the World und besteht aus zwei voluminösen Bünden mit 22 Tafeln, 142 Abbildungen und einem 43 Folio Karten und Skizzen enthaltenden Atlas. Angesichts der in stetiger Abnahme begriffenen HEisenerzvorráte der Welt wurden letzterer Zeit in den Reihen der Geologen und Mon- tanisten immer mehr Stimmen laut und infolgedessen gebührt der Lei- tung des XI. internationalen Geologen-Kongresses zu Stockholm allge- meine Anerkennung für ihren EntsehluB, diese, die gesamte Menschheit nahe berührende Frage ohne Zaudern aufzurollen und durch konkrete Ziffern zu beleuchten. Wie der die Diagnose aufstellende Arzt, will auch der KongreB konstatieren, ob denn in dieser Richtung überhaupt eine Gefahr vorliegt und wenn ja, in welchem Umfange? Die zusammenfassende Einleitung zu diesem grobBen Ausweise hat HJALMAR SJÖGREN, Universitátsprofessor zu Stockholm geschrieben, aus der wir folgende übersichtliche Angaben entnehmen. Tabelle der Eisenerzvorráte der Welt in Millionen Tonnen. Erdteile Auífgeschlossen KETGNSÉGST AufzuschlieBendes MTODBI zzz ESZ 12032 4733 41,024 KEMROTTK AT text esz tsa 9,855 5154 81,822 INTEEZTTÉL B ÉGNE EERE ÁBAN 260 156 457 ES UHALTOT ts ez sze 136 84 69 iget Naa ét, relé és 125 75 54000 — ? Zusammen.. .. 22408 10,202 ÜBER DIE EISENERZVORRÁTE IN UNGARN. 315 Da nach SsögREN die Roheisenproduktion der Welt gegenwártig rund 64 Mill. T. betrágt (wohingegen sie 1800 blo8 0-8 Mill. und 1850 nur 48 Mill. T. ausmachte: so würden bei einer dem jetzigen Tempo entsprechenden Steigerung der EKisenerzeugung, die heute aufgeschlossenen Eisenerzvorrüte kaum für mehr als 60 Jahre ausreichen. Über die gröbte Menge an Eisenerzen verfügen die Vereinigten Staaten Nord-Amerikas, ferner in Europa England, Frankreich, Deutschland, Sehweden, Spanien und erst weit hinter diesen folgt, wie dies aus der beistehenden Tabelle ersichtlich ist, Ungarn. Die Eisenerzvorráte in den einzelnen Staaten, nach den Daten des Stockholmer Kongresses. I. Gruppe FeEAgááti terét 1. Vereinigte Staaten... .. — — — 4300 2300 ZENET LAT ESA) isz tag 3600 1900 3. Deutschland .. MET eat a 3800 1300 [ogisntgat ed retet Ezé e. 8-I NYASSKÉNNE ES NAPT 3300 1100 CL IST DEN ÉSÉ TT Sás elég dása sze esze 4900 900 6. Sehweden ESETE MA ÖNES 1200 700 25 GTOGBELGAROTOO? a, heszt éi ! á öszve 4! 1900 500 II. Gruppe 8. RuBland ADe ELEN E TAO ES sé 864 387 9. Spanien.. lg Szén ay rea EZT es TA 349 10. Norwegen Zone gk 367 124 E ta Ő jrbegzi nel aa th a e vesztét Zoe Ek (EE zsé gét 270 90 TÖR TEGSÓLANAt AAL S NR 151 90 13. Algier-Tunis Seal. IEEE hoo "kt 125 75 Mets c honan s téri) szzáti ás 100 45 III. Gruppe MS BEIS1B Zé tét éa 62 25 16. Mexiko BAdézzt a os été he 55 30 ÜZ NN SATM ez zza et ÉSA ee 33 13 18. BOSALOO read zi et Egész 29 — Ig: ITALIGN, a sa EZ ETT Et 6 38 90" SEAN me Sziget e ET ezel ai 15 0-8 Ungarn ist demnach eines der an Bisenerzen ürmsten Lönder und bezüglieh dieses Mangels folgen nach uns blo8 nur noch Italien, die Schweiz und Rumiünien. Die Beschreibung der ungarischen Eisenerze haben Dr. L. v. Lóczy, Direktor der kel. ung. Reichsanstalt und Dr. K. v. Parr, Sektionsgeologe derselben Anstalt abgefabt und dem Stockholmer Geologen-Kongreb vorgelegt und aus ihrem Operate ersehen wir, dab sich im Reiche der Ungarischen Krone ungefáhr 33 Mill. t. tatsáchlich aufge- 316 D: FRANZ SCHAFARZIK sehlossene, 78 Mill. t. anzuhoffende Eisenerze und auBerdem noch etwa 32 Mill. t. eisenhültige Gesteine vorfinden. Diese letzteren sind aber zumeist derartig magere Vorkom- men, aus denen das Eisen nach dem heute usuellen hüttemüánnischen Verfahren nicht gewonnen werden kann und die seinerzeit vielleicht bloB auf elektrolitisehem Wege verwendet werden können. Wir ersehen daher, sehr geehrte Generalversammlung, da8$ diese Zahlen selbst zu- sammengenommen, so überraschend gering sind, dab wir blo8 besorgnis- voll in die Zukunft zu blicken vermögen. Wenn das Eisenerz der beiden ersten Gruppen aufgezehrt sein wird, dann műüssen wir uns entweder zur Aufbereitung und Verhüttung der wenig verlockenden dritten Gruppe der eisenerzhültigen Gesteine beguemen, oder aber werden wir genötigt sein, was mir heute wahrscheinlicher erscheint, unseren Bedarf an Eisen aus Deutschland und Österreich, eventuell auch aus überseeischen Gegen- den her zu decken. Damit aber ist unserem heute schön blühenden Eisenerzbergbau das Lebenslicht ausgeblasen und wir geraten auch mit unserer Bisenindustrie in ein gewisses Abhaángigkeitsverhüáltnis anderen Staaten gegenüber. Diesen, leider, in einigen Dezennien eintretenden volkswirtschaftliehen Schlag steht zwar nicht in unserer Macht vom Lande abzuwenden, wohl aber kann man darauf bedacht sein, da8 dessen Eintreffen so weit als nur möglich hinausgeschoben werde. Hinige Jahre, eventuell ein Jahrzehent, bedeuten vom Standpunkte industrieller Ent- wicklung einen namhaften Zeitabschnitt, wührend dessen sich eventuell die Methoden der Eisenerzeugung ündern können. Auch könnte der Fall eintreten, dab man unterdessen andere Naturschátze zutage fördert, die das Land für die mittlerweile eingetretenen herberen wirtschaftlichen Ver- háltnisse zu rekompensieren geeignet sein werden. Den bevorstehenden Eintritt derartiger Verhültnisse haben breits auch andere Nationen erkannt und erfabBt und zwar solche, die im gegenwártigen Momente noch reichlich über Eisenerze verfügen. 50 limitierte z. B. Schweden nach in Fachzeit- schriften enthaltenen Nachrichten, die Menge der zu erzeugenden Hisen- erze, wodurch man daselbst einer vorzeitigen Erschöpfung dieses ihren nationalen Schatzes vorbeugen möchte. In Deutschland, diesem in Huropa michtigsten eisenproduzierenden Reiche, beginnt man ebenfalls die Folgen der nun einmal klargelegten Situation abzuwágen. Deutschlands Fisen- und Stahlindustrie hat in den letzten 40 Jahren einen so be- deutenden Aufschwung genommen, dab es heute auf diesem Gebiete England stark überflügelt, das bekanntermabBen seinerzeit den ersten Platz eingenommen hat. Die Verschiebung in der diesbezügliehen Rang- folge ist aus folgender Zusammenstellung ersichtlich. ÜBER DIE EISENERZVORRÁTE IN UNGARN. 317 1869 Eisenerze Eisen Stahl 1. England England England 2. Vereinigte Staaten Vereinigte Staaten Deutschland 3. Deutschland Deutschland Frankreich 4. Frankreich Frankreich Vereinigte Staaten 1909 Eisenerze Eisen Stahl 1. Vereinigte Staaten Vereinigte Staaten Vereinigte Staaten 2. Deutschland Deutschland Deutschland 3. England England England 4. Frankreich Frankreich Frankreich Deutschlands Vermögen, Eisenerze in grobem MafBe zu absorbieren, ist in stetem Wachstum begriffen. Deutschland bezieht hochperzentige Erze aus Spanien und Schweden und importiert sogar französische Minetteerze. Deutschland verfügt zwar selbst über sehr bedeutende FEisenerzmengen, jedoch sind diese nicht in allen Füllen einwandífrei, wodurch das allgemeine Bestreben in Deutschland: so lange nur mög- licb, gute ausláündische Magneteisensteine und geröstete Siderite aufzu- nehmen, als für den Hüttenbetrieb vorteilhafter, vollkommen verstünd- lich erscheint. Die expansive bergwirtschaftlicehe und kommerzielle Tátigkeit Deutschlands erstreckt sich bis nach Afrika, Spanien, Frankreich, Schweden und auf Österreich und richtet ihr Augenmerk ganz beson- ders auch auf die ungarischen Hisenerzvorkommen, namentlieh auf unsere ausgezeichneten Siderite in den Komitaten Szepes und Gömör. Wenn es auch im allgemeinen erfreulich ist, wenn uns auslündisches Kapital behufs Inaugurierung irgend eines Industriezweiges aufsucht, so mubB man im vorliegenden Falle einem solchen Bestreben doch mit einer gewissen Vorsicht entgegenkommen, damit nicht eventuell unsere Erze, von denen wir überhaupt nicht allzugrobe Menge besitzen, aus der Erde einfach blo$ herausgefördert und über die Grenze geschafft werden. Denn jeder über die Landesgrenze exportierte Waggon Eisenerz verkürzt das sowieso nicht lang anzunehmende Leben unserer Hisen- bergbauwirtschaft, sowie infolgedessen auch die Erwerbsguelle unseres Volkes. Wenn es auch nicht immer möglich sein wird in gewissen Rela- tionen die Ausfuhr von Eisenbergwerksprodukten günzlich hintanzu- halten, so sollten doch die dazu berufenen Kreise wenigstens den Stand- punkt vertreten, dab unsere guten EBisenerze nicht blob in rohem oder eventuell blob im gerösteten Zustande, sondern wenigstens in der Form von Roheisen ins Ausland gelangen mögen. Und von 318 DI: FRANZ SCHAFARZIK diesem Standpunkte aus begrüben wir in vollem Einvernehmen den BeschluB unseres Schwestervereines, der Ung. Berg- und Hütten- münnischen Gesellschaft, den sie anlábliech ihrer heurigen Generalversammlung an die Regierung zu richten beschlossen hat und welcher darin gipfelt, dab im Interesse des heimischen HBisenbergwesens und der Eisenindustrie die Exportierung ungarischer KEisenerze einge- schránkt, bezw. in richtiger Weise reguliert werde. JE Über das Erdgas im siebenbürgischen Becken. Hine andere Angelegenheit, die im abgelaufenen Jahre nicht blob die Fachgenossen, sondern auch weitere Kreise lebhaft bescháftigte, ist das im Komitate Kolos erbohrte Erdgas. Ez ist nun ungefáhr zwei Jahre her, da8 die Kunde von einer bei Kissármás in einer Tiefe von 302 m erbohrten Gasguelle zu uns gedrungen ist. Diese bei uns ohne gleichen dastehende Entdeckung ist dem Bestreben unga- rischer Geologen zu verdanken, welche zur Erschürfung von Kalisalzen durch Tieftbohrungen animierten. In Geologenkreisen hat schon seit Jahrzehnten die allgemeine Meinung Platz gegriffen, dab im sieben- bürgisehen Becken auBer dem sehr hüufig vorkommenden Steinsalze auch noch dessen übrige begleitende Produkte vorhanden sein műüssen, welche anderwárts und namentlich am üáuBeren Rande der Karpathen mit dem Steinsalze so enge miteinander verknüpít sind. Hinige fol- gerten auf Grund des K(/-Gehaltes zahlreicher Salzguellen, sowie auch in Betracht auf die ausgezeichnete beckenförmige Ausbildung dieses Landesteiles auf das Vorhandensein von Kalisalz, andere dagegen gaben mit mehr-weniger Meinungsverschiedenheit jener ihrer Ansicht Aus- druck, da8 die an vielen Stellen emporsteigenden Gase wahrscheinlich auch von Petroleummengen begleitet sein dürften. Von unseren Mit- gliedern hat schon bereits eine stattliehe Anzahl den Boden des sieben- bürgischen Beckens untersucht und diesbezügliech Vergleiche angestellt mit dem nahen Rumönien, (Gralizien, sowie auch noch mit gewissen Gegenden Deutschlands. Auch haben diese Gegenden zu wiederholtem Male auslün- dische Fachgenossen besucht, die ebenfalls mit Bezug auf die im Schosse des siebenbürgisehen Beckens verborgenen Naturschütze in einer oder der anderen Richtung sich ermunternd geáuBert haben. Besonders war es die Frage des möglichen Vorkommens von Kalisalzen, welche die Auf- merksamkeit des Ministerprásidenten und Finanzministers der vorher- gehenden Regierung, Se. Exzellenz ALEXANDER WEKERLE so sehr auf sich gelenkt hat, dab derselbe dem Vorschlag des damaligen Universitáts- professors Dr. LupwIrG v. Lóczy, unseres sehr geehrten Mitgliedes akzep- tiert und infolgedessen die Untersuchung Siebenbürgens durch Tief- ÜBER DAS ERDGAS IM SIEBENBÜRGISCHEN BECKEN. 319 bohrungen angeordnet hat. Durch diesen Entsehlub von so bedeutender Tragweite, eröffnete sich in der bergmánnischen Geschichte Siebenbürgens eine neue Ára. Denn auBer der noch im Jahre 1870 ebenfalls auf Ver- ordnung des kel. ung. Finanzministeriums ausgeführten 700 m betra- genden Tiefbohrung im Zsiltale, wurden in Siebenbürgen, besonders in dessen zentralem Teile absolut keinerlei Tietbohrungen unternommen. Die Punkte für die erste Bohrungen hatte mit der Zustimmung und Überprüfung Lupwia v. Lóczys unser sehr geehrtes Mitglied und verdienstvoller erster Sekretár Dr. KaáRL ParP angegeben. 80 geschah es, dab zu Nagysármás eine Bohrung bis auf 627 m, dann zu Kis- sármás auf der Bolygórét-Wiese bis 302 m, hierauf abermals zu Nagy- sármás in einem Seitentale bis 485795 m niedergebracht wurden ohne jedoch in bezug auf Kalisalz zu einem befriedigenden Resultate gefühit zu haben, da diese ersten drei Bohrungen aus technischen Gründen und wegen Bohrunfüllen nicht bis zu der notwendigen Tiefe herabgetrieben werden konnten. In der Nühe der dritten Bohrung wurde dann eine weitere, mit IIIA bezeichnete Bohrung angelegt, die bisnun eine Tiefe von 580 m erreicht hat. Doch kann auch diese Bohrung noch nicht als beendet bezeichnet werden, da man hier wenigstens eine Tiefe von 800—1000 m erreiehen will. Tiefbohrungen im Bereiche der Mezőség begegnen groBen Schwierigkeiten, da der Bohrer beim Durchteufen von den weichen, plastischen, seifenühnlich glitsehigen, bláhenden Tonschich- ten, dann wieder ganz unerwartet beim Durchfahren je einer zwischen- gelagerten Schichte von scharfem Sand oder Sandstein sehr háutig seine perpentikulüre Richtung verliert, wodureh das Schiefgehen des Bohr- loches geradezu unvermeidlich wird. Beim Abteufen dieser Bohrungen geschah es nun, dab zu Kissármás aus dem mit II bezeichneten Bohr- loch schon aus einer Tiefe von 120 m starke, weiter unten dann sich noch mehr steigernde Gasmengen emporströmten, deren stetige 2u- nahme schlieBlich in einer Tiefe von 302 m eruptionsartig auftrat und dadurch jedes weitere Niederdringen des Bohrers vereitelte. Als man hierauf den Bohrer aus dem 279 mm im Durchmesser besitzende Rohre herauszog, entströmte dem Borloche zu allgemeiner Verwunderung fort- wührend eine kolossale Gasmenge. Anfangs meinte man es blob mit einer ephemeren Erscheinung zu tun zu haben, das Erstaunen wuchs aber fort und fort, als dem Gasbrunnen durch Wochen, ja durch Monate hindurch in unveründerter Stürke töüglich nicht weniger als 900,000 Kubikmeter Methan entströmten, deren Energie ungefáhr 120,000 Pferdekrüften gleichkommt. Nun begann man die Sache ernst zu nehmen und das kel. ung. Finanzministerium fand es angezeigt, den Grund und Boden, auf dem sich das Bohrloch befand, anzukaufen. Im Herbste des vergangenen Jahres hat nun die ungarische Gesetzgebung nicht nur die 320 D! FRANZ SCHAFARZIK im Lande aufzufindenden Kalisalze und das Petroleum, sondern zugleich auch das Erdgas als Reichsmonopol erklürt. Inzwischen hat das kgl. ung. Finanzministerium eine Fach- kommission nach Amerika entsendet, um daselbst die Art und Weise der Verwendung des Erdgases zu studieren. In Pensylvanien námlich entströmt den dortigen Gasbrunnen schon seit Jahrzehenden Methan- gas, welches in Röhrenleitungen auf Hunderte von Kilometern Entfer- nung verschiedenen industriellen und Haushaltungszwecken zugeführt wird. Aus dem Berichte dieser Kommission, sowie ganz besonders aus dem im ungarischen Berg- und Hüttenmünnischen Vereine abgehaltenen Vortrage des Herrn Max HERRMANN,! Professor an der Montan-Hoch- schule zu Selmec (Schemnitz) erfahren wir in ausführlicher Weise, wie das Methangas am nutzbringendsten verwendet werden kann. Die Regierung beschránkte sich aber nicht bloB hierauf, sondern ging noch um einen Sehritt weiter. Der kel. ung. Finanzminister LADISLAUS v. Luxács genehmigte nüámlich die von den Herren Dr. LupwiIG v. Lóczy, dem Direktor der kel. ung. Geologischen Reichsanstalt und kgl. ung. Ministerialrat und Sektionsleiter ALEXANDER v. MÁLy unterbreiteten Vor- schláge, nach denen das ganze siebenbürgische Becken in regelmábiger Weise geologiseh zu durechforschen würe, zufolgedessen denn auch im vergangenen Herbste Herr Dr. Hugó v. BöuvgkH, kgl. ung. Oberbergrat und Professor an der Selmecer Montan-Hochschule, unser sehr geehrtes Mitgelied, mit der Leitung der geologischen Begehung des östlichen Teiles des Beckens betraut wurde. Die Bemühungen H. v. BöcgHs sind denn auch schon bisher von einem schönen Erfolg begleitet gewesen, da er imstande war den Nachweis erbringen zu können, dab die an verschiedenen Punkten zahlreich zutage tretenden Gasemanationen an gewisse tektonische Linien gebunden sind. Derselbe wird seine Unter- suchungen auch fernerhin fortsetzen, ja es würe im Interesse der Sache zu wünschen, dab die bisherigen in Verwendung gestan- denen Krüáfte auch zukünftig als Sehürfungs-Kom- mission in Permanenz vereinigt bleiben sollten, denn ohne eine fortwáhrend andauernde geologische Unter- suchung und Evidenzhaltung:der Erfahrungen ist die Möglichkeit einer sicheren Leitung der oft kompli- zierten Kalisalz- und Bitumenfrage einfach undenkbar. Nach dem Bekanntwerden des siebenbürgisehen Erdgasfundes kam auch, wie dies ja bereits auch im vorbinein zu erwarten war, das Kapital in Bewegung, und in- und auslándische Banken und Geldinstitute mach- 1 Vgl. Max HERRMANN: Über die Produktion, Leitung und Verwertung von Erdgasen. Magy. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1911. Heft 6—7. (Ungarisch.) ÜBER DAS ERDGAS IM SIEBENBÜRGISCHEN BECKEN. 321 ten sich erbötig, die Konzession der Erdgasausnützung zu übernehmen. Es scheint aber, dab man kompetenterseits vor AbschluB irgend eines bindenden Vertrages noch an einigen Stellen des Beckens Gase zu erschrotten geneigt ist, um dadurch die Angelegenheit auf eine breitere Basis stellen zu können. AuBer dab das kel. ung. Finanz-Árar bei Marosorbó namentlieh vom Standpunkte der Kalisalzforschung auf 1200-—1500 m abzubohren beabsichtigt, soll noch eine ganze Reihe von etwa 300 m tiefen Bohrungen niedergebracht werden und zwar aus- sehlieőlicen behufs Gasgewinnung, namentlienh bei Marosugra, Maros- szentgyörgy, Marosvécs (bei Szászrégen), Szentbenedek, Szentmárton, Medgyes, Nagylak, Marosgombás, Veresmart und bei Sajóudvarhely. Zur Abteufung dieser Bohrungen hat der Staat fünf kleinere, bis zu Tiefen von 300 m geeignete Bohrgarnituren angeschafft, wohingegen die Tief- bohrung von Orbó einer Bohrfirma zur Ausführung anvertraut werden soll. Es ist auch bereits aus diesen wenigen Mitteilungen ersichtlich, daB es sich hier um eine ausgedehnte Schürfungsaktion handelt, von der jeder ungarische Geologe aus vollem Herzen den besten Erfolg erhofft. Auch haben sich der Sache bereits die Techniker angenommen und Pláne entworfen, wie man wohl diesen von der Natur gebotenen Schatz am besten und zweckmáBigsten ausnützen könnte. Drei unga- rische Ingenieure, u. zw. die Herren Dowár BÁNKI, Dr. KONSTANTIN ZrEnISxskI, Professoren an der kel. technischen Josefi-Hochschule zu Budapest, sowie Herr KoRwxEL Torwav, Ingenieur und A.-G. Direktor haben keine geringere Idee aufgeworfen, als dab das Gas von Sár- más nach Budapest geleitet werden und in der Haupt- stadt Verwendung finden möge. Das Methangas von Sármás würe nümlich berufen, das heute aus Steinkohle erzeugte Leuchtgas zu ersetzen, wodurch viel preussische Kohle erspart werden würde. Es würde zu weit führen, wenn ich den Plan und die Berechnun- gen meines sehr verehrten Kollegen D. BáwxIi im Detail referieren wollte, sondern ich beschránke mich blo8 darauf, mit seiner gütigen Zustimmung zu erwühnen, dab der Bedarf an Gas in Budapest für das Jahr 1911 tágliche 300,000 Kbmtr. betrágt. Hine 450 m lange und 260 mm innere Lichte besitzende Röhrenleitung mit neun Kompressor- stationen würden genügen um jührlich die kollossale Menge von 187-5 Mill. Kbmtr. Gas heraufzupumpen. Die gesamten Investitionen betrügen 23 Mill. Kronen, welche Summe, den Verkaufspreis des Gases in Buda- pest mit 5 Heller angenommen (wohingegen derselbe heute ca 17 Heller betrügt), sehon nach zehn Jahren zurückfliessen und auBerdem jührlich noch reichliche Dividende ergeben würde. Schon diese vorláufige Be- rechnung zeigt, dab die Zuleitung des Gases nach Budapest heute nicht 322 DI FRANZ SCHAFARZIK mehr als ein Phantasma, sondern als eine gesunde und der Ausführung sehr werte Idee zu betrachten ist. BloB noch in einer Richtung wünschen die technischen Fachkreise eine Versicherung, nümlich ob der Gas- brunnen von Kissármás nicht etwa bloB als eine sporadische Erscheinung aufzufassen würe, oder aber auch noch an anderen Punkten des Landes ühnliche Aufsehlüsse zu erhoffen sind. Auf diese Frage wird wohl zweifel- los die bisher in Tátigkeit gestandene Schürfungskommission die prázie- seste Antwort erteilen können. Es kann auch nicht unsere Absicht sein einer MeinungsáuBerung ihrerseits vorzugreifen, doch sei mir gestattet ganz im allgemeinen, gestützt auf meine eigenen Erfahrungen zu be- merken, dab mir die von obiger Rentabilitátsberechnung geforderten zehn Jahre durch die Gesamtheit der Siebenbürger Gasterrains nicht nur in diesem AusmaBe, sondern reichlich auch auf das Mehrfache hin gesichert erscheint. Die Ausführung der erwáhnten groBzügigen Idee kann sich jedoch noch eine geraume Zeit hindurch verzögern, teils durch die unvermeid- lichen zablreichen Vorbesprechungen, teils aber zufolge der eine geraume Zeit erfordernden Kífektuierung der damit verbundenen technischen Ar- beiten selbst. Bis dahin könnte man aber, damit das ausströ- mende Gas nicht auch weiterhin ganz zwecklos dem Bodenentströme, mit der Befriedigung der Lokalinter- essen der Mezőség beginnen und mit raschem EntschluB an die Errichtung einer aus Luft Salpeter erzeugenden Fabrik herantreten, wenn auch nur um überhaupt einen ent- schiedenen Schritt nach vorwárts getan und ein Beispiel gegeben zu haben. Die groBe Wichtigkeit einer Salpeterfabrik für die Landwirt- schaft brauche ich hier nicht besonders zu betonen. Die Erzeugung von Salpeter aus Luft hüángt ganz besonders von einer billig erhültlichen Energie ab. In Norwegen und in Tyrol verwendet man die Energie der Wasserföálle zu diesem Zwecke, bei uns könnte man dazu das dem Boden entströmende Gas verwenden. Bei der Methanproduktion in Siebenbürgen werden sich gewibB stets derartige Gasüberschüsse ergeben, die wenn auch blob mittelbar, trotzdem doch in billiger Weise die zur Erzeugung von Salpeter benötigte Energie liefern würden. Entschuldigen Sie, verehrte Anwesende, wenn ich bei diesem Punkte vielleicht etwas lünger verweilt habe, und bitte ich dieses mein Vorgehen durch das ich möchte sagen beinahe fieberhafte Interesse ge- rechtfertigt annehmen zu wollen, mit welchem die ungarischen (Geolo- gen im allgemeinen selbst die geringste Phase des siebenbürgischen Erdgasvorkommens begleiten. ÜBER DIE KOHLENSCHÁTZE BOSNIENS. 323 1 OLTE Über die Kohlenschátze Bosniens. Ungefábr anderthalb Jahre sind es nun, dab SE. MaAJEsTAÁT FRANZ Joser I. Kaiservon Österreich und apost. König von Un- garn seine Souverünitütsrechte auch auf Bosnien und die Herzego- vina ausgedehnt hat. Welch groBe Wohltat dieser Entsehlu6b für diese zwei Provinzen bedeutete, dürften von uns blo8 jene richtig abzuschátzen im Stande sein, die diese Lüánder vor nahezu 33 Jahren anláblich der Okkupation zum erstenmale gesehen hatten. Hat doch die militárische Besetzung für sich allein wie mit einem Schlage den damals schon stark überhandgenommenen anarchischen Wirren ein Ende bereitet. Mit dem Heere hielt jedoch auch die Kultur in diese sehr zurückgebliebenen Lönder ihren Einzug und war es besonders weil. BENJAMIN KÁnLaY, der lange Jahre hindurch gewesene gemeinsame Finanzminister, dem mit wirklich vüterlicher Fürsorge die Binrichtung europáischer Institutionen am Herzen gelegen war, womit er sich um die kulturelle Hebung dieser Lánder unvergángliche Verdienste erworben hat. Bosnien ist heute ein Kulturland, dessen rapides Emporstreben in ganz Europa ohne Gleichen ist. Mit der 1909 erfolgten Einverleibung der beiden Provinzen wurde diese Konsolidation der Verhültnisse gewissermabBen für ewige Zeiten gesichert und heute sehen wir die Bewohner des Landes mit eben der- selben Ruhe ihren Geschüften nachgehen, wie nur irgendwo anderwürts im Bereiche Österreich Ungarns; wo es aber trotzdem noch etwas zu tun und zu verbessern gibt, dort treffen wir die weisen Bestrebungen und Anordnungen Sr. Exzellenz des gegenwürtigen gemeinsamen Finanz- ministers Herrn Br. STEPHAN BuRIAN v. RaJEc, die alle nur den einen Zweck verfolgen, das Land weiterer kultureller Entwicklung zuzuführen. Uns dürfte wohl in erster Linie der Bergbau und speziell der Kohlenbergbau der nun unter das Regime unserer gemein- samen Regierung gehörigen neuen Provinzen interessieren. Im grobBen Publikum hat man wohl nicht einmal eine Ahnung davon, dab in Bos- nien auch Kohlenablagerungen existieren, auf deren Basis so ganz im Stillen bereits müchtig aufblühende Bergwerke entstanden sind. Sehwarze Steinkohle gibt es im Lande zwar nicht, doch gehört Bosnien in bezug auf Braunkohle zu einem der reichsten Lünder Europas. In der abwechslungsreichen Serie der geologischen For- mationen des Landes ist es namentlich die tertiáre Schichtenfolge, die weit ausgedehnte Kohlenlager in sich schlieBt. Und sofort bei diesem Punkte mag erwáhnt werden, da8 Bosnien und die Herzegovina, was die Aufdeckung seiner geologischen Verhültnisse an- belangt, manchen anderen ülteren Kulturstaaten kaum nachsteht. Damit 324 Dr: FRANZ SCHAFARZIK wir den Kohlenschatz, den Bosnien besitzt, gehörig zu würdigen im Stande seien, ist es vor allem notwendig einen, wenn auch nur kurzen Blick auf die geologisehe Aus- und Umgestaltung seines Bodens zu werfen. Die ültesten geologiscehen Angaben, die sich auf Bosnien be- ziehen, stammen von Ami BovéÉ, dem einstigen gelehrten Prásidenten der Wiener Akademie der Wissenschaften. Sein im Jahre 1840 er- schienenes Werk betitelt sich: La Turguie en Europe, das spáter auch deutsch erschienen ist unter dem Titel: Die europáische Tü r- kei, ein besonders zu damaliger Zeit vielgelesenes Buch. Unmittelbar nach der Okkupation erschienen Fachartikel von einzelnen Geologen, die als Kombattanten an derselben beteiligt waren;! eine zusammenhüángende Übersicht der geologischen Beschaffenheit des Landes bietet aber erst E. Mossisovics, E. TiErzE und A. BITTNERs Werk: Grundlinien der Geologie von Bosnien und der Herzegovina, das im Jahre 1880 erschienen ist. 1898 errichtete dann Minister B. KÁLLAY in Sara- jevo ein geologisches Institut und ernannte zu demselben den tüchtigen Geologen Dr. FRIEDRICH KATZER. Derselbe, der vorher in Böhmen, sowie in Brasilien reichlich geologisehe Erfahrungen erworben hatte, ent- wickelte auch in Bosnien eine sehr hervorragende Tütigkeit. Eines seiner nicht genug zu schützenden Verdienste, daB er sofort die übersicht- liche geologisehe Kartierung Bosniens in Angriff genom- men hat. Anfangs gehörte seine Stellung in den Verband der bos- nischen Bergbehörde, jüngsthin aber trennte der gemeinsame Finanz- minister Br. STEPHAN v. BURIÁN seinen Wirkungskreis von derselben ab und teilte inm auch mehrere Hilfskráfte zu. Dem unermüdliehen FleibBe Dr. KarzERs verdanken wir unter vielem anderen den in seiner ganzen Anlage als sehr gelüungen zu bezeichnenden Geologischen Führer durch Bosnien und die Herzegovina, ein mit zahlreichen geologisch kolorierten Spezialkartenbeilagen ausgestattetes Werk, welches im Jahre 1903 in Sarajevo erschienen ist; ebenso stammen von ihm die bisher edierten zwei geologisehen Kartenblütter im MabGstabe 1 : 200,000, die zwei Sechstel des Landesareales umfassen. Auf dem einen Blatte gelangte die Umgebung von Sarajevo, auf dem anderen dagegen, das erst kürzlieh, vor einigen Monaten der Öffentlichkeit übergeben wurde, die Umgebung von Dőönja Tuzla zur geologischen Dar- stellung. Abgesehen von einzelnen bloB geringere Gebiete umfassenden Vorarbeiten vom bh. Bergkommissüár V. LIPOLD in den Gegenden von Konjica und Gjurgjevik, ferner des em. Assistenten der bh. geologischen Anstalt, Ing. W. Sgasv in der Gegend zwischen Modric und Lukavica 1 FRANZ SCHAFARZIK: Diabas von Doboj in Bosnien. Földtani Közlöny. Buda- pest 1879. Bd. IX. p. 439 u. ff. mit 1 ehromolith. Tf. ÜBER DIE KOHLENSCHÁTZE BOSNIENS. 325 und endlich auBer der Benützung des sehr wertvollen E. Kirrrschen Kartenblattes (I: 75,000) von Sarajevo hat Dr. KATZER das ganze übrige Gebiet selbst begangen und kartiert, eine Leistung, die in Anbetracht der verhültnismübig geringen dazu verwendbaren Zeit und der mitunter schwierigen Ortsverhültnisse als eine ganz respektable anerkannt wer- den muB. Dr. KarzER bezeichnet diese beiden Karten als Übersichisblátter, doch muB man gestehen, da8 abgesehen von den zufolge des kleinen MaGstabes sich schwierig gestaltenden Abgrenzungen, die Angabe der geologisehen Formationen eine derart ersehöpfende ist, daB sie wo immer auf dem Gebiete der beiden Blátter eine vollkommen verlübliehe und den Verháltnissen tatsáchlich entsprechende Handhabe zu weiteren Detailstudien bieten. AuBerdem war Dr. KATZER im Vereine mit J. GRIMMER, bh. Berg- hauptmann, eifrigst auch noch mit der Anlage der mineralogisch- geologisehen Sammlung des bh. Museums zu Sarajevo bescháftigt. Nach FR. KaArzER gibt es auf dem Gesamtgebiete Bosniens und der Herzegovina zwei alte Mittelgebirge, deren eines den diesseits der Drina liegenden Teil des ebenfalls alten W und SW serbischen Gebirges bildet, wáhrend das andere das mittelbosnische Schiefergebirge ist, welches bei Novi an der Save seinen Anfang nimmt, um sich also von der kroatischen Grenze an in 80-lieher Richtung bis tief hinunter in der Gegend von Cajnica an der türkischen Grenze hinzuziehen. Diese beiden alten Gebirgsstöcke werden mantelförmig von der Triasformation umgeben, die im allgemeinen sowohl in Bos- nien, als auch in der Herzegovina das Liegende aller weiteren jüngeren Ablagerungen bildet. Das Archaikum ist in Bosnien blob sehr untergeordnet ent- wickelt. Alles in allem genommen gehören hierher blob gewisse Gra- nite und GranitgneiBe, die bei B.-Kobas am rechten Saveufer zu Tage treten. Das paláozoische Schiefergebirge setzt sich besonders aus karbonischen und permischen Sedimenten zusammen. Gewisse zweifel- hafte devonische Ouarzitsehiefer liegen zu unterst, darüber folgt dann eine aus glimmerreichen GneibBen und guarzitisehen und phylli- tischen Glimmerschiefern bestehende karbonische Serie, die hierauf ihrer- seits von einem reiche Eisenerzeinlagerungen in sich bergenden Kom- plexe bunter, glimmeriger Sandsteine und Tonschiefer überdeckt wer- den. Hierauf folgen nun permische, Korallen und Krinoiden führende Kalke und Dolomite, kalkige Tonschiefer (mit Gips und Anhydrit- einlagerungen) in Begleitung von eruptiven Gesteinen, sowie Ouarz- porphyr, Ouarzdiorit, Diabasporphyrit und verschiedene Abarten von Földtani Közlöny XLI. köt, 1911. 22 326 DI: FRANZ SCHAFARZIK Melaphyr. In dieser paláozoischen Schichtengruppe gibt es nicht nur reiche Hisenerze, sondern auch Kupfererze, u. zw. Tetraédrit (Gorni Vakuf), Chalkopyrit (Sinjako), ferner Antimonit (Űemernica), goldführen- den Pyrit (Bakovici) etc., weshalb bereits E. v. Mossisovics diesen Zug als das bosnische Erzgebirge bezeichnet hat. Das unterste Glied der Trias, die Werfener Schiefer, stehen in engem Zusammenhange mit den sie unterlagernden permischen Ablage- rungen, mit welchen sie zusammen in hydrologischer Beziehung den Stauhorizont dieser Gegenden bilden. Über ihnen folgen námlich haupt- süchlich kalkige Ablagerungen, in deren Reihe BirTNER, KirrL und KarTzER den alpinen Muschelkalk, dessen bei Han Bulog vorkommende reiche Cephalopoden-Wauna FRANsz v. HAvER bearbeitet hatte, die ladi- nische, die karnische und die norische Stufe erkannt haben. Zablreiche ergiebige Ouellen, unter andern die Bosnaguelle bei Ilidse entspringen triadiscehen Kalken. In der Reihenfolge der ladinischen Stufe kommen besonders bei Olovo nach BITTNER eruptive Gesteine, u. zw. Diabase, Melaphyre und Serpentine eingelagert vor. Triadischen Alters sind auch die reichen Bisenerze von Vares und erwühnenswert sind ferner die Manganerze von Őevljánovió, ebenso wie die Bleierzgánge von Olovo. In der Schichtenreihe des Jura konnte man bis jetzt nur einzelne Stufen dieser Formation erkennen, u. zw. solche, die dem DLias und dem Malm angehörten. Das Auftreten der tithonischen Stufe ist all- gemein. Bemerkenswert ist, dab die Gesteine der bosnischen Ser- pentinzone, sowie Gabbro, Peridotit und Serpentin alle mit juras- sischen Schichtgesteinen im engsten Zusammenhange stehen, und dab sich in ihrem Hangenden gewöhnlich die tithonische Stufe nacbwei- sen lábt. Die Entwicklung der Kreide ist in Bosnien eine verschiedene, von der in der Herzegovina, Wührend in diesem letzteren Landesteile bloB die oberkretaziscehen Rudistenkalke vorkommen, sind in Bosnien die versehiedenen Stufen der Kreide bereits in gröberer Abwechslung ver- treten und hier, sowie im benachbarten Serbien kann sowohl die untere, als auch die obere Kreide recht wohl erkannt werden. In N.-Bosnien kommen im Flysch-Serpentin Chromeisenerze und Diabasabarten vor (namentlich bei Gracanica und im Usoratale), in der Herzegovina da- gegen erbliekt man in den Kreidekalken háufig Asphalt einlagerungen (Popovo polje). Die verkarstete Terrainoberflüche der Herzegovina besteht ebenfalls zumeist aus kretazischen Kalken. Tertiár. In Bosnien und in der Herzegovina okkupiert das Bozün grobe Gebiete und transgredieren seine Schichten hinweg über die Kreide- ablagerungen. Im Westen treten sie mit einer kalkigen, im Osten da- gegen mit einer sandig-mergeligen Fazies auf. In der Herzegovina be- ÜBER DIE KOHLENSCHÁTZE BOSNIENS, 327 ginnt diese Schiehtenserie zu unterst mit Milliolideen und Alveolinen- kalken. Hierauf kommen dann Nummaulitenkalke, und zu oberst schlieBt dann die ganze Reihenfolge mit sandig-mergeligen Schichten ab. Diese ganze Serie dürfte nach PAUL ÖPPENHEIM der Hauptsache nach mittel- eozünen Alters sein. In Bosnien treffen wir die Nummuliten und Litho- thamnienkalke hauptsüáchlich entlang der Usora und im unteren Spreca- tale an. Im Übrigen herrschen dagegen mehr flyschartige Gesteine vor, in denen man hin und wieder reine, jedoch sehr dünne Kohlenstreifen findet. In den Gesteinen dieser Stufe kommen ferner am Nordrande der Majevica planina Petroleumspuren, Gas und Salzguellen vor. Ihre obersten Mergelschiehten bilden schlie8lich bereits Übergünge zum Oligozán. Oligozün und Miozünablagerungen von kontinen- talen Charakter. Wáhrend in der ersten Hülfte des Tertiárs das transgredierende Meer die Herzegovina ganz, Bosnien dagegen zum gröbten Teil überflutet hatte, war wührend der zweiten Hlfte dieses Zeitabschnittes der Boden Bosniens in Erhebung begriffen, infolgedessen sich das Meer dann zurückgezogen hatte. Die Oberfláche des Landes erhob sich jedoch blob ganz wenig über das Niveau des Meeres und bildete infolgedessen ein Tiefland, auf dem sich zahlreiche groBe SübBwasserseen und Brackwassertümpel befanden. Diese seichten Becken wurden nun mit Sapropel aufgefüllt, wáhrend sich an ihren Ufern eine reichliche Sumpfvegetation einbürgerte, die jedoch auf den sich successive ausfüllenden Seen immer mehr an Terrain ge- wann. Auf diese Weise entstanden allochtone und autochtone Kohlenflötze. Die Kohlenablagerung dieser Sümpfe wird durch eine Schneckenfauna charakterisiert, wo jedoch die Wasserbedeckung eine etwas freiere war, dort trat überall eine Congerienfauna in Verbindung mit den Kohlenflötzen auf. Mit dem unteren Mediterrantratnunderzeitpunkt der sicehfaltenden Gebirgsbildung ein und gleichzeitig damit begann Bosniens Terrain zu sinken, infolgedessen das das ungarische Alföld okkupierende Meer aufs neue gegen Süden vordrang. Die §Salz- wasserablagerungen dieserjüngeren miozünen Transgression, namentlich die sogenannten Leythakalke treffen wir namentlich im nördliehen Bosnien an, woselbst deren Büánke über stürker gefaltete ültere, tertiüre Schichten diskordant aufgelagert sind. Durch diese Oszil- lazion des Meeres wurde zugleich auch die Bildung von Steinsalz be- günstigt, welches in der ersten mediterranen Zeit bei D.-Tuzla tatsách- lich auch zur Ausbildung gelangte. Über der II. Mediterranstufe folgen dann Ablagerungen von sarmatischem Alter, mit einer Unmasse von Cerithien, Tapes, Mactra und anderen. Bei D.-Tuzla übergehen diese letzteren gegen oben allmáhlig in 224 328 DI: FRANZ SCHAFARZIK jene mehrere hundert Meter miáchtige Ton-, Sand- und Mergelablage- rungen, die namentlich durch Congerien (C. subglobosa; G. Partschi und Melanopsiden, M. vindobonensis, M. Martiniana) charakterisiert sind und daher als pannonische Ablagérungen betrachtet wer- den können. In der mittleren Schichtenreihe dieser Ablagerung kommen nun reiche Ligniteinlagerungen vor. Diese letzteren Ablagerungen liegen heute ungefáhr 600 m hoch über dem Meere, welche Erhebung natürlich erst blob nach Beendigung der pliozánen Ablagerung statthaben konnte. Nachdem die diluvialen Ablagerungen durch diese erhebende Bewegung absolut nicht berübrt werden, versetzt KATZER diese positive Krustenbewegung zwi- schen den AbschiluBb der pliozánen und den Beginn der guartüren Zeit. Diese jüngste Krustenbewegung ist nach KATZER von gröbter Wichtigkeit für die orographische Ausgestaltung von Bos- nien und der Herzegovina. Durch sie erst gelangte das sogenannte dinarische Gebirgssystem zu seiner vollen Entwicklung, das mit seinem charakteristisehen NW—S50-lichen Schichtenstreichen im Bereiche des ganzen Landes dominiert. Durch sie wurden die Hauptgebirge Bosniens und der Herzegovina zu ihren heutigen Höhen emporgehoben, wáhrend dessen das nördliche Becken des Adriatiscehen Meeres niedergesunken ist; mit einem Worte erst in dieser Zeit entwickelte sich die heutige orographische Physiognomie Bosniens und der Herzegovina und von hier an datiert die tatkráftige Erosion des Ouartárs, sowie der Gegenwart. Seit dieser Zeit traten in den Ober- fláchenverhültnissen Bosniens und der Herzegovina keinerlei be- merkenswerte Veründerungen mehr ein. Welch eine reiche Serie von geologischen Formationen und Er- eignissén ! In der Tat, wenn wir die geologisehe Entwicklung und die physikalischen Verháltnisse unseres Alföldes eingehend studieren wollen, so ist für uns die Kenntnis der geologischen Verhültnisse Bosniens geradezu unentbehrlich. Der nördlichere Teil Bosniens ist in orophysikalischer Hinsicht nichts anderes, als die südliche Begrenzung unseres Alföldes. Nun auf die Kohlenvorkommen selbst übergehend, műüssen wir vor allem anderen konstatieren, dab wáhrend der Proze8 der Kohlen- bildung zur oligozánen Zeit über den gröBten Teil Bosniens Platz ge- griffen hat, anderenteils Kohlenlager im Pliozán bloBb im NO-Teile des Landes und auch hier nur auf einem beschránkteren Gebiete zur Aus- bildung gelangt sind. Vondiesenbeiden ist die ersterejeden- falls von gröberer Bedeutung. Von der oligozáünen Kohlen- bildung bemerkt FR. KATzER in zutreffender Weise, dab dieselbe anláb- lich der Pliozánkrustenerhebung zerstückelt und teilweise in die Falten- ÜBER DIE KOHLENSCHÁTZE BOSNIENS, 329 mulden des Gebirges hineingeprebt wurde, daher in diese Lagen blob nachtrüáglich gelangte. Die ursprünglich genügend horizontal abgelagerte Kohlenformation wurde in ihren einzelnen Partien teils auf dem Rücken der aufgefalteten Schollen bis 1100 m hoch emporgehoben, teils aber gelangte sie in einzelnen Partien in Faltenmulden und wurde dann mit denselben in bedeutendere Tiefen hinabgezogen. Seit der pliozánen positiven Bewegung ist es dann der ErosionsprozeB, welcher besonders die in die Höhe emporgeschobenen Sübwasserablagerungen zerstörte. Alle diese Vorgánge erkláren in unverkennbarer Weise, wes- halb die oligozáne Kohle in Bosnien zumeist bloB in zerstückelten, ein- gefalteten Becken anzutreffen ist. Das gröBte, etwa 800 m? besitzende Becken, das in der Mitte Bosniens liegt ist jenes, welches sichzwischen Zenica und Sarajevo ausdehnt. Auferdem egibt es aber noch eine ganze Anzahl kleinerer, etwa noch 23 Kohlenterrains, die über das ganze Land hin zerstreut vorkommen, unter welchen die wich- tigeren jenes von Banjaluka im Verbasztale und das von Uglje- vik an der Janja, nahe an der serbischen Grenze sind. In dem grobBen Becken von Zenica-Sarajevo gelangten Sübwasserablagerungen unter ver- schiedenen physikalischen Verhültnissen zur Ausbildung. Die untersten Scbichten haben sich aus einem tieferen Wasser abgelagert, die mitt- leren dagegen entstammen seichten Morásten und eben diese sind die Kohlenflötze führenden, die oberen dagegen sind sehlieBlieh fluviatil abgelagerte Sandsteine und Konglomerate. Ebenso können auch in N—5-licher Richtung gewisse fazielle Unterschiede bemerkt werden. Am vollkommensten ist die ganze Schichtenserie in der Gegend bei Zenica aufgeschlossen, wie wir dies speziell aus der gediegenen Abhandlung des Herrn Hofrates F. Pozcn ersehen können.! 1. Zu unterst tritt als Grundgebirge kretaziseher Kalkstein auf. 2. Mergeliger Sandstein und Konglomerate, sowie Sübwasserkalk- schichten, als die unterste Partie der oligozánen Sübwasserablagerungen. 50 —100 m. 3. Zu unterst (I-es) Liegendflöz, welches bei Zenica einige Meter michtig ist, anderwárts jedoch schwácher auftritt. 4. Grünlicher, sandiger Mergel, ca 250 m. 5. Mittleres (II-es) Liegendílöz, das bei Zenica 8m stark ist. 6. Grauer Mergel, mit Unionen und Garpolithes valvatus, ca 200 m. 7. Oberes (III-es) Liegendflöz, 172 m. 1 Vgl. F. Porcn: Mitteilungen über den Kohlenbergbau in Bosnien. Österr. Ztschr. f. Berg- u. Hüttenwesen. 1899. Bd. XLVII. p. 369 u. ff. mit 1 TA. 330 D. FRANZ SCHAFARZIK 8. Sandiger toniger Mergel, zum Teil bláhend, 35 m. 9. Hauptflöz, das bei Zenica 3-5 m erreicht. 10. Kalkmergel, etwas sandig mit CGarpolithes alatus u. a. mit einigen dünnen Kohlenschnürchen, ca 40 m. 11. Hangendflöz, das bei Zenica die Stárke von4m erreicht. 12. Dünn geschichteter Kalkmergel mit (rlyptostrobus europaeus mit Blátterabdrücken und Conchylienschalen ca 200 m. 13. Sandiger Kalk und Tonmergel, ca. 300 m. 14. Zu oberst Kalkkonglomerate und versteinerungsreiche Mergel- bánke, ca. 600 m. ] Der ganze KomplexdieserSübBwasserablagerungen hat eine ungefáöhre Máchtigkeit von 1700 m. Bisher baut man vorwiegend das Hauptflöz ab, welches bei einer Stárke von 9-5 m ungefáhr 7 m reine Kohle enthült. Stellenweise jedoch wurde aber auch das zweite Liegendflöz in Angriff genommen, sowie auch ferner das Hangendflöz, die beide 4—4 m reine Kohle besitzen. Die Kohle selbst ist eine schöne, dichte, glünzende und muschelig brechende Braunkohle von 4500—5000 Kalorien und ungefáhr 6—109 Aschengehalt. Die ganze Gruppe der Kohlenflöze fállt regelmáBig gegen SW zu unter 187 ein, jedoch wird ihr regelmáBiger Verlauf durch NW—50-liche Löngsbrüche gestört, wodurch treppenförmige Verwürfe entstehen, welche das ganze Kohlenbecken beherrschen. Whrend der östliche Flügel dieses Beckens ein müBiges Einfallen aufweist, ist der westliche steil aulgerichtet, sehmal und ausgewalzt. Die Flöze des öst- liechen Flügels können bergbaumáBig leicht in Angriff genommen wer- den, im westlichen Teile des Beckens dagegen wird es wohl schwieriger sein, dieselben zu erreichen. Das AusbeiBen der Kohle kann am östlichen Rande des Beckens ununterbrochen bis in die nördliche Nachbarschaft von Sarajevo ver- folgt werden, u. zw. in einer Lünge von ca. 80 km. Auf dieser ganzen Linie gibt es nicht nur eine betrüchtliche Anzahl von Scehürfungen, sondern es wurden daselbst in neuerer Zeit auch einige Bergwerke ent- richtet. An diesen Punkten jedoch wird gegenwürtig blob die Kohle des Hauptflözes gewonnen, wührend die Hangend und Liegendflöze bisher noch in unzulánglicher Weise aufgeschlossen worden sind. S0 sind dies die in den letzteren Jahren in Kakanj und bei Bréza eröffne- ten Kohlengruben. Die Kohle des Hauptflözes von Kakanj ist die schwárzeste und am meisten glünzende im ganzen Becken. Ihre Kalo- rien sind ebenfalls die höchsten, u. zw. 6000, besonders in gewasche- nem Zustande. Am auffülligsten befindet sich noch im Stadium des Beginnes die dritte Grube bei Bréza, deren Kohle jedoch im Übrigen ÜBER DIE KOHLENSCHÁTZE BOSNIENS. 331 der vorherigen gleicht. Diese letztere Kohlengrube liegt etwas ungünstig abseits von der Bisenbahnhauptlinie, weshalb auch schon der Plan auf- getaucht ist, ob es wohl nicht zweckmübiger würe, unter gleichzeitiger Auflassung dieses Werkes unmittelbar an der Bahn eine neue Kohlen- erube zu eröffínen, was nicht nur nicht unmöglieh würe, sondern vom Standpunkte der leichteren Versehung der Landeshauptstadt Sarajevo mit Kohle und elektriseher Energie geradezu wünschenswert erscheint. In den kleinen abgeschiedenen Becken von Banjaluka befindet sich ein unteres 2 m starkes und ein oberes 6 m miüchtiges Braun- kohlenflöz und gibt es hier, sowie schlieBlich auch in Ugljevik eben- falls noch je eine Kohlengrube von geringerer Bedeutung. Diese letzteren gar nicht in Betracht nehmend, sehen wir, dab das Hauptbecken von Bosnien allein eine solche Ouantitát von Braun- kohle enthült, welehe nach mehreren Milliarden Meterzentnern geschützt werden kann und dessen Bedeutung ferner noch dadurch gesteigert wird, dab dasselbe von der Haupteisenbahnlinie Sarajevo-Brod entlang durch- fahren wird. Ein zweiter bemerkenswerter Kohlenhorizont ist jener in den pannonischen Sehiechten. Diese Schichten bilden im östlichen Bosnien an der oberen Spreca bei Dönja-Tuzla, d. i. in der Umgebung der Endstation der bei Doboj nach Osten abzweigenden Bahnstrecke, einen ca. 600m müchtigen Komplex, welcher in seiner mittleren Schichten- gruppe müchtige Lignitflöze eingeschlossen enthált. Diese im all- gemeinen NW—S0-liche Beckenausfüllung lagert unmittelbar über den Konglomeratschichten der zweiten Mediterranstufe, resp. unmittelbar auf den sarmatischen Kalksteinbünken. Von unten nach oben ist ihre Schichten- reihe folgende: . zu unterst unterpannonische Kongerienschichten, . Liegendflöz ca. 10m, grauer Ton, . Eáüptttőz 9, Ton, . wasserführende Sandschichten, . erstes Hangendflöz, ca. 18 m, sons . zweites Hangendíflöz, ca. 1083 m. Weun man auch von diesen aulerordentlich miüchtigen Flötzen, die hier und da vorkommenden, schieferigen Zwischenlager und den im Liegenden befindlichen leicht entzündliehen Flözteil abrechnet, so be- trágt die Müchtigkeit der hier rein zu gewinnenden Kohle noch immer 42 m. In Anbetracht dessen, dab das Kohlenbecken bei Tuzla 80 Ouadrat- kilometer grob ist, kann man mit minimalster Berechnung auch hier ao o s we 19 a) 2 332 Dr: FRANZ SCHAFARZIK die Menge des Lignites auf mehr als eine Milliard Meterzentner schützen. Was diese Kohle anbelangt, so ist sie ein háufig noch Holzstruktur aufweisender brauner Lignit, der leicht entzündbar und verbrennbar ist, mit wenig Aschengehalt. Seine Kalorien betragen 4000—4500. Südlich von Tuzla liegt die ültere Kreka genannte. Grube, in welcher das Hauptflöz abgebaut wird, westlich dagegen von der Stadt befindet sich die neue Benjamingrube, in welcher die Kohle des ersten Hangend- flözes gewonnen wird. Es ist ferner noch zu erwáhnen, dab die Kohle in Bosnien Staatseigentum bildet, sowie dab sümtlicehe Kohlen- gruben sichinüárarischer Verwaltungbefinden. An dieser Stelle kann ich nicht umhin auch noch der, bei den verschiedenen Werken rühmlichst tátigen Bergbeamten, in erster Linie der Herren FRasz RicHTER, b. h. Oberbergrat und Werkvorstand zu Zenica und RUDOLF SLADEGEK, Oberbergrat und Direktor der Gruben bei D.-Tuzla, die sich sozusagen von der Freifahrung an bis zum heutigen Tage durch ihre hervorragenden Fachkenntnisse um die Entwicklung der ihnen unterstehenden Werke in hohem MaBe verdient gemacht haben. Bos- niens bisherige Kohlenproduktion ist aus folgender Tabelle ersichtlich: Jahr Zenica Kakanj Bréza Ugljevik Banjaluka Kreka 1885. — — — — —— 90.700 1886. 13.600 — — — — 162.400 1890. 68.800 — — — — 522.210 1895. 623.300 — — — — 1,320.000 1898. 1,041.300 — — 18.900 — 1,609.800 1900. 1,635.300 — — 33.900 — 2,185.600 1902. 1,398.260 400,300 — 22.100 115.400 2,308.600 1905. 1,666.400 803.700 — 23.500 237.4C0 2,665.900 1907. 1,646.900 1,005.800 216.300 22.800 275.500 3,032.500 1910. 1,700.000 1,456.600 814.100 25.500 138.200 2,932.500 Von den in dieser Zusammenstellung ausgewiesenen Ouantitáten fand der Lignit von Tuzla hauptsáchlich blob in Bosnien Verwendung, u. zw. zu verschiedenen industriellen Zwecken: im Salinenwerk, in der Sodafabrik, sowie zum Hausgebrauch. Exportiert wurde von dieser Oua- litát blob wenig. Die Zenica-Kakanjer Kohle dagegen, welche besonders in gewaschenem Zustande viel höher wertig ist, als die vorhergehende, wird nicht nur in Bosnien und in der Herzegovina, sondern teilweise auch in den südliehen Gegenden Ungarns abgesetzt. Wahrend von Kreka im ganzen blo$ 640 Waggon via Brod über die Save spediert wurden, sind im vergangenen Jahre von der mittelbosnisehen Kohle ungefáhr 10,600 Waggon nach Sisek, Gradiska, Daruvár, Pakrac-Lippik, Osiek (Esseg), Mitrovica und Pancsova, teilweise auch in die Bácska, ÜBER DIE KOHLENSCHÁTZE BOSNIENS. 333 ja sogar bis nach Kaposvár abgeliefert worden. An allen diesen ÖOrten wird die Kohle hauptsáchlich in Ziegel-, Mühl- und Zuckerfabriken verwendet. Von nationalökonomiscehem Standpunkte kann man die Wichtig- keit der bosnisehen Kohle kurz in Folgendem zusammenfassen : Bosniens Vorrat an Braunkohle ist ein enormer, u. zw. ein so bedeutender, dab die neuen Provinzen denselben für ihre eigenen Zwecke allein nie vollkommen werden ausnützen können. Die Kohle bildet daher für Bosnien einen sehr wertvollen kommerziel- len Artikel, deren gewissen Teil das Land stets bereit sein wird abzusetzen. Nun ist hierbei zu bemerken, dab zum Verkaufe blo8 die bessere mittelbosnische Kohle geeignet ist, deren Kalorien sich bei der Massenproduktion auf durchschnittlieh etwa 5000 stellen. Für den Export eignen sich besonders zwei Hauptwege, deren einer per Met- kovich zum Meere geht, wáhrend der andere via Brod— Osiek (Esseg) nach dem ungarischen Alfölde führt. Alle übrigen Relationen sind viel zu unbedeutend und können daher kaum in Rechnung gezogen wer- den. Nachdem man nun mit einer Kohle von ca. 5000 Kalorien 5ee- dampfev nicht beschicken kann, s0 bleibt nur noch die Kulti- vierung der anderen Linie übrig, u. zw. derjenigen, die nach Ungarn führt. Und daB auch das allgemeine Bedürfnis die Kohle von Zenica und Kakanj hierher zieht, geht ganz deutlich aus den vorjáhrigen Frachtsátzen nach den Löándern der ungarischen Krone hervor, die wenn sie auch unter den gegenwártigen Verhültnissen vorder- hand blob wenig, so immerhin doch 10,600 Waggon ausmachten. Und in der Tat, sehr geehrte Generalversammlung, kann mit Recht behauptet werden, dab die bosnischen Kohlenvorkommen zufolge ihrer Náhe von groBer Bedeutung für das ungarische Alföld und dessen Randgebiete sind. Ungarns industrielle und agrikulturelle Entwickelung ist, wie allgemein bekannt, hauptsách- lich auf die Verwendung von Braunkohlen angewiesen, und ein wenn auch flüchtig auf die Karte des Landes geworfener Blick lehrt uns, dab die bedeutenderen ungarisehen Kohlenvorkommen alle an der Peripherie des Alföldes situiert sind, so im Südosten das Kohlenbecken im Zsil- tale, im Norden das Kohlengebiet von Salgótarján, im Westen das Braunkoblenterrain von Esztergom und namentlich das von Tatabánya. Im Süden liegen nun die sehr ergiebigen Kohlenbecken Bosniens, deren Koblenschátze lange Zeit hindurch nicht nur Kroatien und $Slavonien, sondern namentlich auch die ungarischen südlicheren Komitate reich- lich mit Kohle zu versehen im stande sein werden." 1 Von den Steinkohlen, die in Südungarn, u. zw. in Szekul, Resicza und Anina, in Eibenthal-Ujbánya, sowie in der Umgebung von Pécs (Fünfkirchen) vor- 334 Dr FRANZ SCHAFARZIK Es ist zwar Tatsache, dab es oligozáne Kohlengebiete auch in Kroatien gibt, ebenso auch in Slavonien das ebenfalls oligozüáne und gegenwártig im Besitze des ungarischen Staates be- findliche Kohlenterrain von Vrdnik. Doch wührend die Kohlenfelder Kroatiens bei weitem nicht so ergiebig sind, wie die- jenigen von Bosnien und abgesehen davon, dab die kroatiscehen Kohlen- bergwerke im allgemeinen noch ziemlich unentwickelt sind, wird anderer- seits auch die zwar bereits aktionsfáhige, dem ungarischen Staate ge- hörige Vrdniker Kohlengrube allein ebenfalls nicht im stande sein, den Import von bosnischer Kohle überfüssig zu machen. Der Braunkohlen- betrieb von Vrdnik kann aber auch nicht die Aufgabe haben, die ge-. samte kohlenkonsumierende Bevölkerung Südungarns zu befriedigen, nachdem eine derartig forcierte Ausbeutung dieses kaum erst kürzlich erworbenen Objektes zu seiner je eher eintretenden Erschöpfung fübren műübte. Zwischen den am Rande des Alföldes kranzartig verteilten Kohlen- vorkommen liegt Vrdnik so ziemlich in der Mitte, seine Position ist daher die denkbar günstigste, wodureh der unga- rische Staat in eine derart opportune Lage versetzt wird, daB er eben im Interesse des kommerziellen und wirtschaftlichen Lebens in den Löndern der ungari- schen Krone die Kohlenpreise wohltüátig zubeeinflus- sen im stande sein wird. Mit der Kohle von Vrdnik sollten wir daher meiner Ansicht gemüb, in sparsamer Weise vorgehen. Nach allen dem sollte man die gute Oualitát der mittelbosnischen Kohle in unserem eigenen wohlverstandenen Interesse sowohl in Kroatien und Slavonien, als auch in unseren südlichen ungarischen Komitaten mit Freude be- grüben. Und diesem Wunsche bemühen sich denn auch die b. h. staat- lichen mittelbosnisehen Kohlenwerke Genüge zu leisten, doch sind sie leider nicht in der Lage demselben vollkommen entsprechen zu können, weil von Seite der ung. Staats- eisenbahn ein etwas höherer, als der gewöhnliche Frachtentarif dies erschwert. Es dürfte sich wohl auch hier das bekannte Sprichwort bewáhren: cVerlust bei der Führe, Gewinn am Schranken): Jene geringe Summe, die heute auf ungarisehem Gebiete die Ver- frachtung der bosnischen Kohle verteuert, kiüme gewiB in einer anderen kommen, kann bei diesen allgemeinen Betrachtungen wohl günzlieh abgesehen werden, da deren so ziemlich ganze Produktion blo8 gewissen speziellen Zwecken, wie den Bisenwerken in Resicza, der Zementfabrik in Beocsin und der Donau- dampfschifffahrtsgesellsehaft dient und daher für die breiten Schichten des platten Landes so gut, wie unerreichbar ist. ÜBER DIE KOHLENSCHÁTZE BOSNIENS. 335 und reichlicheren Form, vielleicht auch schon allein durch die sich steigernden Bisenbahntransporte dem Fiskus wieder zu Gute.! Zum Sehlusse nochmals reassumiert, ist derreichebosnische KohlenschatzvonnationalökonomisehemStandpunkte aus betrachtet nichts anderes, als gewissermaben eine sehr wertvolle Kohlenreserve des gyroBen ungarischen Alföldes. ÜBER DIE DILUVIALE FAUNA VON SZEGED. Von HEIrsRicH HORUSITZKY.? Der freundlichen Unterstützung des Herrn Dr. A. v. SEmspy habe ich es zu verdanken, daB ich wührend meiner LöBstudien kürzere Zeit auch im GroBen Ungarischen Alföld verbringen konnte. Unter anderen, von mehreren Punkten gesammelten Faunen möchte ich diesmal nur über jene von Szeged berichten, u. zw. einesteils, weil sie an und für sich interessant ist, anderer- seits aber weil sie das diluviale Alter des Lösses von Szeged bestimmt, worauf ich vor einigen Jahren die dort arbeitenden Geologen aufmerksam machte. Es ist eine allbekannte Tatsache, dab der Untergrund von Szeged und seiner unmittelbaren Umgebung von Worr? und von B. v. INKEY$ zuerst als umgeschwemmter, sekundürer LöB aufgefabt wurde. Isxex áuBerst sich hierüber folgendermaBen : cDer löB-artige Lehm hingegen, den wir im Alföld fast überall als Untergrund antrelfen, ist seiner (Worrs) Ansicht nach aus der Umlagerung des ursprüngliehen LöB entstanden. Dieser gelbliche mergelige Lehmboden, den ich in den versechiedensten Teilen der Ebene angetroffen und untersucht habe, stimmt mit LöB der Farbe und dem Kalkgehalte nach über- ein (S. 190). Nach allen diesen Anzeichen glaube ich mich der von Worr ausge- sprochenen Ansicht, wonach der grölte Teil des Lösses im Alföld modifiziertes, sekundáres LöbBmaterial darstelle, ansehlieben zu sollen., Betrefts der Ursachen dieser Veránderung des Lösses sagt er folgendes : cDie Ursache dieser Veründerung suche ich in wirklieher Umlagerung durch FiuBGlüufe. . . auch in der Wirkung, welche eine einfache Wasserbedeckung 1 Freilich würe es andererseits notwendig auch die bosnische sehmalspurige Eisenbahn selbst je eher zu einer Normalspurigen umzubauen, um auf diese Weise den Kohlentransport zu erleichtern und ausgiebiger zu gestalten. 2 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 1. Dezember 1909. 3 WoLrr H.: Geologisch-geographische Skizze der niederungar. Ebene. (Jahrb. d. k. k. geol. R.-A. Bd. XVII. 1867.) 4 B. v. INKEY: Zur Orientierung in den geologisehen und pedologisehen Verhiültn. d. ungar. Tiefebene ; Jahresber. d. kgl. ung. geol. R.-A. f. 1892. 5. 187—194. 336 HEINRICH HORUSITZKY in situ auf den LöB ausgeübt haben kann, indem sie demselben feines Schlemm- material und Salzlösungen zutührte.s Haravárs 1 bezeichnet diese Bildung als löBartigen Ton oder gelben zühen Ton und betrachtet sie als alluviale FiuBanschwemmung, die bei Szeged 19—15 m michtig ist. Auch auf der Karte scheidet er die Stadt Szeged und ihre unmittelbare Umgebung in weiBer Farbe, als Alluvium aus. P. Tgxrrz? nühert sich der Wahrheit schon mehr indem er schreibt, da8 die Stadt Szeged selbst auf einem altalluvialen Hügel liegt. In diesem Sinne scheidet er das Gebiet der Stadt auch auf der Karte aus. Als ich mich zuerst mit dem diluvialen Sumpflö8 befaBte? und das diluviale Alter der Bildung erkannte,t wurde meine Ansicht auch von Herrn TRerrz akzeptiert, der den LöB von Szeged von nun an ebenfalls als diluvial be- zeichnete.? In einem spüáteren Berichte bekráftigt er das diluviale Alter des Lösses noch besonders, indem er daraus ein Stosserfragment von Mammut aufzáhlt. Herr TeEirz bezeichnet diese Bildung wohl als Anschwemmung s- lö B, doch ist dies nichts anderes als SumpfílöB, da die Entstehung des- selben nacb ihm die nümliche ist, wie jene des Sumpflösses."? Herr E. v. CHorwoxx stimmt betreffs der Wichtigkeit dieser Bildung so- wohl hinsichtlich ihrer Entstehung als auch ihres Alters mit mir vollkommen überein ; statt der Bezeichnung cSumpflö8p bringt er jedoch die Benennung cdurchnáBter LöBo in Antrag.? Ich sehulde Herrn v. CHorwoxkYy für seine An- regung aufrichtigen Dank; die Bezeichnung edurchnábt, paBt tatsáchlich auf das betreffende Gestein, indem der SumpflöB tatsüchlieh durchnábt und dem- zufolge etwas metamorphisiert, d. i. mit kohlensauren Natronsalzen und Kalk durchtránkt, mehr bindig ist und auch die Struktur mehr oder weniger ver- öndert erscheint. Es ist nicht zu leugnen, daB diese Benennung auch die Entstehungsweise des Sumpflösses ausdrückt und wenn jemand mit dem Be- griffe des Lösses im reinen ist, so wird er sofort wissen wie der durchnübBte LöB beschaffen sein mag. Da jedoch der Ungar das Wort durchnübt (ázott) bei allerlei Produkten, deren Farbe, physikalische Struktur, Zusammensetzung, durch nachtrügliches Hinzutreten von Feuchtigkeit veründert wurde, z. B. : ázott széna (durchnüBtes Heu), ázott ruha (—durchnábte Bekleidung) usw. anwendet, dürfte es nicht ganz zutreffend sein, wenn man von durchnübtem LöB sprüche. Nach dieser kurzen Geschichte der Kenntnis des Untergrundes von 1 J. Haravárs: — Die zwei artesisehen Brunnen von Szeged (Mitt. a d. Jahrb. d. k. k. G. A. Bd. IX. Hft 5.) — Die geol. Verh. d. Alföld. Ibid. Bd. XI. 2 Pp. Vgxirz: Jahresbericht der kgl. ungar. geol. Anst. für 1893. — Ferner : 3 HoRkusiTzkY : Über den diluvialen SumpflöB ; Földt. Közl. Bd. XXXIII, 9.207 4 HoRUSITZKY: Vorl. Ber. üb. d. diluv. Sumpflö8 d. ungar" GroBen Alföld. Földt. Közl. Bd. XXXV. 8. 451. 5 Texirz: Die Umgebung v. Szeged und Kistelek (Erlüutg. z. geol. Spezial- karte d. Lünd. d. Ungar. Krone. 1905. 6 Tgeirz: Jahresber. d. kgl. ungar. geol. Reichsanst. f. 1905. 7 Tgxirz: Jahresber. d. kgl. ungar. geol. Reichsanst. f. 1904. S Földrajzi Közlemények 1909. ÜBER DIE DILUVIALE FAUNA VON SZEGED. 337 Szeged wollen wir uns unserer eigentliehen Aufgabe zuwenden. Gelegentlich meiner Exkursion nach Szeged sammelte ich an drei Punkten : 1. In den Gruben an der nakh Dorozsma führenden StraBe, wo unter dem 50—80 cm michtigen Oberboden SumpflöB lagert. 2. In den Gruben an der StraBe, die zu dem aus diluvialem Festlandlöb bestehenden Hügel Öthalom führt; hier weist der unter 40—60 cm michtigem Oberboden lagernde Sumpflö8 bereits gewisse Übergünge in Binnenseeablage- rungen aut. 3. In der Ziegelgerube nüchst der Kalvarie zwischen den beiden Eisen- bahngeleisen. Der letztere Fundort ist entschieden der interessanteste und reichste. Von hier sammelte auch P. Tezirz und war so freundlich mir sein Material zur Verfügung zu stellen, wofür ich inm auch an dieser Stelle meinen Dank ausspreche. Von einer Schichtung ist hier kaum etwas zu sehen, von unten nach oben zeigt sich ein allmáhlieher Übergang; sowie die Schicht des aus der Luft herabfallenden Staubes langsam müchtiger wurde, wurde sie durch immer weniger auf kürzere Zeit von Gewüssern bedeckt, bis sie sich sehlieblieh aus dem tümpeligen Gebiete endgiltig heraushob. Dem entsprechend ist die untere Partie etwas mehr bindig, von blöulichgrauer Farbe, mit gelbliehroten Flecken bestreut, wáhrend das Material nach aufwürts allmáhlich heller wird und zu oberst schlieBlieh hellgelb ist. Die untere Partie ist typischer SumpflöbB, die obere Festlandlö8b. Der Festlandlöb ist hier jedoch sehr wenig müchtig und fehlt stellenweise ganz; zwischen den beiden Typen aber gibt es Übergangs- arten. Auch die Fauna ündert sich dementsprechend. Obzwar einzelne Formen überall dieselben sind, weshalb sie in der beifolgenden Tabelle alle zusammen- gefabt erseheinen, ist ihre Anzahl bereits sehr verschieden. In der unteren Partie herrschen in groBer Menge Wasserformen vor, in den mittleren Partien gibt es bereits viel weniger Sehnecken, jedoch immer noch mehr Wasser- sehnecken als Landformen, zu oberst schlieBlieh finden sich bereits mehr Fest- landformen, obwohl auch Wasserschnecken auftreten. Im ganzen Komplex kommen überhaupt Wasserschnecken in viel gröle- rer Menge vor als Festlandformen, was für den typischen Sumpflöb (durch- nübten LöB) charakteristiseh ist. Je nach den Verháltnissen lebten Feuchtig- keit oder Trockenheit bevorzugende Formen in gröBerer Menge. Da das in Rede stehende Gebiet jedoch zumeist feucht war, herrschen Wasserschnecken vor. Interessant ist, daB sich keine einzige Art fand, die für FluBwasser cha- rakteristisch ist, was darauf hindeutet, da8 unser Gebiet stets wasserstándig war. Von einem Anschwemmungsgebiete will ich noch nicht sprechen, da die Tisza in der LöBperiode dort noch kaum ein Bett gehabt haben dürfte, aus welchem das Wasser ausgetreten würe. Die Tisza schnitt ihr Bett erst nach der LöBperiode, d. i. im Altalluvium in den LöB ein, als sie bei ihren Über- sehwemmungen vorerst den weniger konsistenten Festlandlö8 an ihren Ufern abwusch. Deshalb findet sich in der Umgebung von Szeged kaum ein Fest- landlöb, blo8 einige Inseln blieben davon zurück; der darunter lagernde 338 HEINRICH HORUSITZKY Sumpílöb tritt jedoch allenthalben zutage. Hier ist also der Sumpflöb ülter als der Festlandlöb. Der Sumpflöb zieht unter den LöB des Plateaus von Telecska. Ich rechne zwar beidezum Jungdiluvium, d. i. zur LöBperiode, wáhrend ich jedoceh den Sumpflö8 an die Basis des Jungdiluviums stelle, betrachte ich den Fest- landlöB als etwas jünger. Wir wollen nun untersuchen, was die beifolgende Tabelle besagt. Unter 48 zu 14 Familien gehörigen Arten und Varietáten gibt es mehrere solche, die entweder für das Diluvium im allgemeinen charakteristisch, oder aber lediglich für das groBe ungarische Alföld wichtig sind. Ansgestorbene Formen, die bei uns heute nicht mehr leben, sind die folgenden : Vallonia tenuilabris BRauws, Trichia terena Crnessix, Lucena oblonga DnRap. var. elongata Cxzessis, Limmophysa palustris MöLn. var. septentrionalis Cressis. Limmophysa turricula HEnp. var. diluviana AwspRgus., Tropidina macrostoma ÖTEENB. Von Arten, die aus dem Alluvium bisher noch unbekannt sind, gelang- ten zutage : Chondrula tridens Mörntz. form. elongata, Fossaria truncatula MÜLnn. var. ventricosa Mogc. T. Wichtig für das groBe ungarische Alföld ist ferner: Petasia bidens CHEMNx., welche Art sich heute gegen die Waldungen zurückgezogen hat, wes- halb sie im Alföld fossil ist. Ich glaube, dies ist genügend, um den Untergrund von Szeged als diluvial betrachten.! Es ist noch zu erwáhnen, dab Tr. terrena, L. septentrionalis und T. macrosltoma in groBer Menge vorkommen, ferner daB V. tenwilabris und L. diluviana, eher für das ültere Diluvium charakteristiseh sind, obzwar sie auch an der Basis des jüngeren Diluviums noch recht hüufig vorkommen. Arten, die aus dem Diluvium Ungarns bisher noch nicht bekannt waren und zuerst aus dem LöB von Szeged zutage gelangten, sind die folgenden : Zonitoides nitida Münn., Neritostoma putris 1. var. limnoidea PicaARp, Neritostoma putris L. var. angusta Hazax, Limnophysa palustris MÜLL. var. septentrionalis Cruessrs, Limnophysa turricula HExnp. var. diluviana ANDRUSS., Fossaria truncatula Münr. var. ventricosa Mo. T., Aplexa hypnorum L., Hippeutis riparius WESTERLUND. Hierunter wurde L. septentrionalis, L. diluwiana und F. ventricosa bereits in meiner letzten Publikation erwühnt.? SehlieBlieh muB noch eine Ostracodenart erwáhnt werden; eine solche erwáhnt zwar schon TH. KoRmos,? doch gelangte diese aus dem Teichschlamm 1 Von den künstlichen Auffüllungen und dem oberen humosen Ackerboden will ich natürlieh nicht sprechen, diese sind selbstredend alluvial. 2 H. Hokusirzxky: Neuere Beitráge z. Kenntnis des Lösses und der diluvialen Molluskenfauna. Földt. Közl. Bd. XXXIX. S. 195. 1909. 3 TH. KoRmos: Die geol. Vergangenheit und Gegenwart des Sárrétbeckens im Komitate Fejér (Result. d. wiss. Erf. d. Balatonsees I. Bd. I. Teil. Pal. Anhb. Budapest 1909). ÜBER DIE DILUVIALE FAUNA VON SZEGED. 339 des Sárrétbeckens zutage, wogegen eine solche Form aus dem LöB bisher unbekannt war. Diluviale Fauna von Szeged Vitrinide : Crystallus (Vitvrea) erystallinus MÜLLER .. 1 Zonitoides nitida MÜLLER . ... .. svi éz. Naninide : Euconulus fulvus MÜLLER .. .. .. he Helicide: ED Vallonia tennilabris BRAUN .. 2. 0... 2... - Frvuticicola (Petasia) bidens CHEMSITZ He a (Trichia) hispida LINNSÉ .. .. a a terrena . CLESSIN Bulimide : €5 Chondrula tridens, MÜLLER form. elongata Cochlicopide : Gochlicopa (Zua) lubrica, MÜLLER .. ... Pupida : PÜnlta MUSGOPUTN: MŰGTER ee szt zal sza sz Héríga (Alcea) antivertigo, DRAPARNAUD.. a pyugmcea DRAPARNAUD .. .. Succineide : Succinea (Neritostoma) putris, LINNÉ a er c ( var limnoidce, PICARD .... VE: sz 1 Succinea ( Neritostoma) putris, TLINNÉ var CN VST RELÁZ AY a ( zza d Succinea (Amphibina) Pfeifferi Rossum. a a elegans, RIsso .. c (Lucena) oblonga, DRAPARNAUD ... a a [/ a 2, var, elongata CLESSIN Auriculide Carychium minimum, MÜLLER Limneide Limnea (Gulnaria) ovata, DRAPARNAUD... a új peregra, MÜLLER... a (Limnophysa) palustris MÜLLER fi [(j ri a Var cOTUÜS; GŰMEÉE , sz szasz zi u (Limnophysa) palustris, MÜLLER var, Clessiniana, HAZAY .. ... c (Limmophwysa) palustris, MÜLLER var. fusca, PFEIFFER ... .. 18 c (Limnophysa) palustris, MÜLLER var. septentrionalis CLESSIN . fi (Limnophysa) . turricula, HELD ( er (t (( var. transylvamica, KIRNOK.. 19 a (Limnophysa) . tuvrricula, . HELD var. diluviana, ÁNDRUSOV a (Fossaria) truncatula, MÜLLER.. 1 e [i a a a var. ventricosa, Mog TAND. .. Phiside Physa (Bulinus) fontinalis, LINNÉ sé 1 a (Aplexa) hypnorum, LINSNÉ ... .. Planorbide Plamorbis (Coretus) corneus, LINNÉ.. .. a (Tropidiscus) umbilicatus MÜLL. 6 I Ungarn ausgestorbene Arten, oder solche, die bisher aus alluvialen Bildungen noch nicht zutage gelangt sind. 3- Für das Grosse Ungarische Alföld fossil. 1 Aus dem Diluvium bisher unbekanten Arten. Szeged Ziegelei- Grube an derStrassej nach Dorozsma Ziegelei-Grube an der Strasse zum Öthalom Ziegelei- Grube náchst der Kalvarie obere ! untere SES [Elle 5; l ! , ak 6 e! e viel — —— 4 -— zz viel 3 2 I ag] 340 HEINRICH HORUSITZKY Ziegelei- Ziegelei- Ziegelei-G rube Diluviale Fauna von Szeged Grube an Grabe ] an der Strasse nezélttnésE náchst der]. 2um Öthalom Dorozsmaki maris untere Planorbide Planorbis (Gyrorbis) vortex, LINNÉ.. .. ... fi a spirortis, LINNÉ.. .. ( ( septemgyratus ZIEGL. a (Bathyomphalus) contortus , LIS. c (Gyraulus) glaber, JEFFREYS il a (Hyppeutis) riparius, WESTERL. a (Segmentina) nitida, MÜLLER.. Bithynide Bithynia ventricosa, GRAY ... s ves me Valvatide 6 Valvata (Tropidina) macrostoma STEENB. a (Gyrorbis) cristata, MÜLLER.. .. Cyeladie Pisidium (Fossarina) fossarinum, CLESSIN ( a obtusalis PFEIFFER OBÍTAGOUA ES zet el, et zt ska 6 In Ungarn ausgestorbene Arten, oder solche, die bisher aus alluvialen Bildungen noch nicht zutage gelangt sind. 1 Aus dem Diluvium bisher unbekannte Arten. Die aufgezáhlten Arten bilden, wie zu sehen ist, eine sehr gemischte Gesellschaft. Es gibt darunter Steppenformen, wie z. B. Chondrula und Pupilla, dann Arten, die auf feuchten Wiesen oder schattigen Plátzen leben. wie Vitrea, Zonites, Vallonia, Trichia, GCochlicopa. Für schattige, waldige Gebiete charakteristiseh sind Euconulus und Petasia. Auf zeitweise mit Was- ser bedeckten Gebieten leben schlieBlich die Succinea-Arten. Von Schnecken, die in stehenden Gewássern vorkommen, sind vertreten : Carychium, Limno- physa und Planorbis. Ebenfalls Wasserschnecken sind die bereits einigermaBen fliebende Wásser bevorzugenden Gulnaria, Fossaria, Bithynia- und Physa- Arten. Da wir es nun hier mit Steppen-, Wald- und Wasserschnecken zu tun haben, worunter einzelne wármeres, andere wieder kühleres Klima bevorzugen, glaube ich nicht zu irren, wenn ich nach einem Vergleiche dieser Fauna mit anderen mir aus dem Alföld vorliegenden Gesamtfaunen für das Grobe AlföldzuBeginndesJdungdiluviumseingemüBigtes Klima mit abwechselnden kürzeren, mehr feuchten, dann wieder mehrtrockenen Perioden annehme. Betrefis der Steppenfrage aber kann ich schon hier behaupten, dab es im GroBen Alföldkeine ausgesprochenen Steppen gab, wie man bisher annahm, sondern dab es hier in der LöBperiode kleinere oder gröbere Auen, zwischen deden einige Sümpfe, dann wieder mit diesen abwechselnd Weiden, Wiesen gab. Deshalb fand man hier bisher keine reine Steppenfauna, sondern meist gemisehte Faunen. Auf solchen Gebieten hauste in groBer Menge Elephas primigenius BLuume., welcher keineswegs infolge einer Klimaünderung, sondern lediglich wegen der Verönderung der geographischen Verhültnisse ausstarb. SUR LA GOMPOSÍTION CHIMIOUEB DES BAUXITES DU COMITAT DE BIHAR par BÉLA DE HORVÁTH. Les échantillons de bauxite gue jjai analysés au laboratoire de Institut Géologigue de Hongrie proviennent de la partie nord-ouest des monts Bihar, notamment les échantillons nos 1 d 6 de la Commune de Vaskóh, et les nos 7 a 16 du mont Kuku situé sur le territoire de la Commune de Tizfalu au sud de la station de Sonkolyos. Au nord le territoire formé de calcaires mésosoigues et contenant des gítes de bauxite est limité selon la levée DE LAcHmawnwx! par le Sebeskörös, au delá duguel se trouvent les couches tertiaires des monts Réz et Bihar; au sud la limite est formée de dacites et de rhyolithes, tandis gujá lVouest on trouve des arcoses et des grés du crétacé supérieur ; enfin a Vest il est limité par toute une série de formation gui va du gneiss au calcaire coguillier. Les gisements de bauxite se trouvent en plusieurs endroits d un plateau de 170 km? exelusivement dans le jura supérieur, le malm. DLAcHMANN évalue la guantitó de bausite des monts Bihar plus de 10 millions de tonnes. Je mentionne encore gue M. GYULA SzÁDECzKkY? dans son étude sur les minérais dalumine des monts Bihar paru en 1905 ne donne pas dévaluation en chiffres de la guantité de ces minérais, mais il donne des mesures si exactes des gisements gue M. CHARLES DE Parp,? dans sa monographie sur les réserves de minérais de fer de la Hongrie a pu faire une évaulation approximative en se basant sur les données de M. SzáDEczkY. Selon M. pe ParpPplaguantité des minéraisdalumine des monts Bihar serait de 3.400,000 tonnes. La plupart des échantillons analysés sont dune couleur brune-rouge nos 1 4 14, bauxites rouges), les deux derniéres (nos 15 et 16) sont gris (bauxite grise). Leur teneur en acide silicigue (S:09) et en oxyde d/alumine (Al,0,) est la suivante : 1 RICHARD LACHMANN: Neue ostungarische Bauxitkörper. Zeitschrift für Praktische Geologie, 1908 ; pp. 353—362. 2 Dr. J. v. Szápeczky: Die Aluminiumerze des Bihargebirges. Földtani Köz- löny XXXV. pag. 247—267. 3 L. v. Lóczy—K. v. Papp: Die im ungarischen Staatsgebiete vorhandenen Eisenerzvorráte. Sonderabáruck aus .The Iron ore Resources of the World, Stock- holm, 1910. pp. 231, 289. . Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 23 342 BÉLA DE HORVÁTH Ma S(02 E NAON NN STORT TATgÓ, 99 99 09 09 1 1"52 ] 53-20 9 92-99 ! 57-89 4 va) 44:30 10 "42 AJ" ád 3 1:81 43:36 11 1:01 50-36 4 92-11 ! 41:25 12 9.07 ! 56-72 5 0-92 ! 38-42 3 1-49 ! 53-39 6 1:52 ] 58-26 14 1:12. ] 58-60 7 29-93 ] 53-43 15 ! 12-38 ] 58-74 SOS 5536 as lltékbszoi ] 521 Ces bauxites les nos 15 et 16 exceptés peuvent étre utilisés pour la fabrication de Valuminium, parce gue leur teneur en silice est inférieure á 390. La silice est pernicieuse dans la fabrication de Valuminium parce-gue dans la fusion sodée elle forme avec Valumine un composé complexe, de Vorthosilicate d"alumine-sodium ayant probablement la formule de Na, Al, SO ,, gui ne se dissont pas, ainsi une partie de Valumine se perd. Á Vaide de cette formule ou peut calculer gue 100 parties de silice se combinent a 84-74 parties doxyde d alumine on 449499 daluminium. Les 12:3890 de silice de la bauxite no 15 se combinent á 55690 daluminium, ce gui fait les 178590 de la teneur en aluminium du minérai; dans le cas ne 16 9-0190 de la teneur en alumi- nium sont rendus inutilisables par la silice. Une haute teneur en silice diminue donc considérablement le rendement de Vexploitation. La teneur en silice des bauxites n95 1 a 14 est en moyenne de 15690, leur teneur en aluminium est de 26-6790. Cette teneur en silice immobilise 0-7090 daluminium, ce gui fait 2:6290 de la teneur en aluminium total. Cette guantité est assez faible pour gujon puisse exploiter Valuminium avec profit. Je donne ici Vanalyse chimigue compléte des bauxites rouges nos 1 et 6 et de la bauxite grise no 15. Bauxite rouge Bauxite rouge No1 No 2 Bauxite grise Composants No 15 SZO; 1752 1:52 12:38 Ti 0, 3:10 1:95 3:95 Al, 05 53"20 58-26 ! 58-74 Fe, 0, 27:66 DOSZZA UNT BA Mg 0 traces 0-09 J 07-11 (16 14" 20 39 o —a (opi 100-13 SUR LA COMPOSITION CHIMIGUE DES BÁUXITES DU COMITAT DE BIHAR. 343 Les données de Vanalyse montrent gue dans les bauxites rouges il y a moins de silice et plus de fer gue dans les bauxites grises fait décelé déja par la couleur des minérais. La coloration rouge est causée par la haute teneur en fer, et la couleur grise par la silice. Pour la fabrication de 1lalumi- nium on peut surtout utiliser les bauxites rouges. M. SzápEczky a pu distinguer dans les bauxites les minéraux suivants : 1. Diaspore Al,O,, H,O, gibbsite (hydrargillite) AZ, 0, .3H,O, oxydes hydratés de Valuminium et le coryndon, Al,O9, son oxyde; 2. minérais du fer magné- tite FeO.Fe,O,, haematite Fe,O,, göthite Fe, 09. H,O, limonite 2Fe,0,.3H,O, illménite (Fe, Ti),Os9, ces minéraux expliguent la haute teneur en fer, et Vilménite la teneur en titane des bauxites; 3. minéraux silicés: guartz S20,, ehlorite (silicate basigue alumino-magnésien hydraté) et du mica blanc, comme impuretés et surtout sur les bords des gisements. Vu la guantité de bauxite gui se trouve dans les gisements des monts Bihar et gui est utilisable pour la fabrication de Valuminium, on voit gue ces gisements sufficent pour des dizaines dannés aux besoins daluminiumdela Hongrie, ,et guonpourrait méme exporter une grande guantité daluminium ou dobjets en aluminium. Or la France oü lindustrie de lValuminium est la plus développée et guioccupe le premier rang au pointde vuedelag uantitéet de lagualité des produits napu mettre en oeuvre en 1910, selon GaurIxEk, g ue 100,000 t o n- nes de bauxites. Budapest, le 15 mars 1911. BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES MEDVESGEBIRGES., Von Paur RozLozsNIK und Dr. KoroMmaNn EMmszr. — Mit Taf. I und Figuren 24—26. — Die Basalte des Medvesgebirges gehören infolge ihrer süulenförmigen Absonderungsformen, die von hervorragender Schönheit sind, zu den geologi- schen Merkwürdigkeiten Ungarns. In der letzteren Zeit spielen sie auch als Pflastersteine eine wichtige technische Rolle. Die ersten literarischen Angaben über dieses Gestein finden wir bei ZrrsER,! der von Somosújfalu Basalt in sechsseitigen Süulen erwáhnt. Die 1 CHR. A. ZIPsER: Versuch eines topographisch-mineralogisehen Handbuches von Ungarn. 1817. S. 387. 344 PAUL ROZLOZSNIK UND KOLOMAN EMSZT erste eingehendere Beschreibung veröffentlichte Beupanr! nebst der Beschrei- bung der ihm bekannten anderen Basalte Ungarns. Auf Grund der Unter- suchungen dieses ausgezeichneten Forschers gehören die Basalte von Somoskő und Salgó zu den dichten Basalten; er erwáhnt aber auch eine schlackige Varietát. Die Hauptmasse seheint nach ihm Plagioklas zu sein und dieselbe "wird von einem beigemengten schwarzen Mineral — Augit öder Eisenoxyd — schwarz gefárbt; aus der Hauptmasse heben sich nesterartig NubBgröBe errei- chende Individuen von Feldspat, groBbe Amphibole und Olivin hervor, in dem Pulver des Gesteines lassen sich kleine Magnetit-Körnehen erkennen. SchlieB- lich beobachtete Beupaxr noch schwarze, glasige, sehr harte und metallglán- zende winzige Körnchen, die er als Zirkon deutete. Hin halbes Jahrhundert darauf befabBte sich Dr. J. v. SzaBó ? eingehend mit dem Basalte von Ajnácskő. AuBer den bereits von BEupawTr beschrie- benen Ausscheidungen beobachtete er noch Rubellan und fremde Hinschlüsse von Ouarz. Ferner unterwarf er noch zwei im Basalt auftretende und amorph erscheinende HinschlüBe der Prüfung, deren einen er für Basaltobsidian, die hürteren dagegen für Zirkon hült. In seiner Abhandlung finden wir auch den spezifisehen Gewichtsbestimmungen von 28 Basalten, die von AnxTron Kocn? durchgeführt wurden. Auf die Veranlassung v. SzaBós analysierte J. BERNATH den Basalt von Pogányvár und jenen von Ragács, seine Analysen sind aber unzuverlássig ! Im Auftrage der Wiener k. k. geologiscehen Reichsanstalt unternahmen PauL5 und GöBL$ die geologiscehe Kartierung des in der Rede stehenden Gebietes; mit dem Basalt befassen sich die beiden Forscher, jedoch nnr kurz ohne neuere Beobachtungen zu liefern. Bin Jahr darauf beschreibt F. v. Kusmwvr,7 der verdienstvolle erste Prüsi- dent der Ungarischen Geologischen Gesellschaft dieses Basaltvorkommen, mit besonderer Berücksichtigung der süulenförmigen Absonderung. 1 F. S. BeEupanr: Voyage minéralogigue et géologigue en Hongrie pendant Vannée 1818. Paris, 1822, tome III, S. 577. 2 Dr. SzaBó JózsEr: A Pogányvári hegy Gömörben mint bazaltkráter. Math- és Természettud, Közlemények. Budapest, III, 1865, S. 320 (ungarisch). 3 Das spezifisehe Gewicht schwankt zwischen 2-448—3:490; im Mittelwert also 2:724. £ So weist z. B. die Analyse des Basaltes von Pogányvár folgende Daten auf: MgO — Sp., M.O, — 3:285 usw. (BeERwárH J.: A Pogányvári bazaltsalak vizsgálata. A Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai. III, S. 102). 5 C. M. Paur: Das Tertiürgebiet nördlich von Mátra in Nordungarn. Jahrb. d. k. k. Geol. Reichsanstalt. 1866, XVI, S. 522. 6 W. GöBL: Geologische Aufnahme der Umgebung von Salgótarján. Verh. d. k. k. Geol. Reichsanstalt. 1866, S. 113 (ungarisch). 7 KuBIwYI FERExC: A térbelédi és lázi bazaltcsoportozatok Nógrádmegyében. A Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai. Budapest, 1867, III, 8. 11 6 (un- garisch)! BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES MEDVESGEBIRGES, 345 Binige neue Beobachtungen haben wir Dr. F. ScCHAFARZIK ! zu verdan- ken. SCHAFARZIK gelangte bei der Untersuchung des Basaltes von Lukarecz zu dem Resultate, dab die Grundmasse in dem BuwxsEsxsehen Brenner auffallend intensive Kali-Reaktion zeigt, die höchst wahrscheinlich einem in der Grund- masse in geringer Menge vorhandenen Kaliumhydrosilikate? zuzusehreiben ist, ecwelche Erscheinung ich auch an Basalten anderer Fundorte (Komitat Nógrád) nachweisen konnte. Die Lösung dieser Gesteine in HCl zeigt gleich- falls viel Na, viel X und wenig Ca.;, Unter dem Mikroskop erwies sich die Grundmasse des Basaltes von Lukarecz als ein Gemenge von halbkristallinem Feldspat oder vielleicht direkt eine feldspatartige Substanz (Kali- und Natron- hydrosilikat). eDarin ühnelt unser Gestein einigen Basalten des Komitates Nógrád, in welchen ich eine eigentlieh amorphe Grundmasse gleichfalls nicht beobachten konnte.s Weitere Daten finden wir in dem Handbuch der Geologie von v. SzaABó ? auf Grund teils eigener Beobachtungen, teils nach Untersuchungen von SCHAFARZIK. Die Feldspateinsehlüsse erwiesen sich teils als Kalifeldspate, teils als Oligoklas und Oligoklas-Andesin: aus dem Basalte von cMedveslaposar wird auber Augit- und Amphiboleinschlüssen auch Erbsengrölbe erreichender Ilmenit erwáhnt. Die eingehende Beschreibung eines Basaltrollstückes aus dem Csontos- árok von Ajnácskő hat uns Dr. Jurius v. SzápEczkY ! gegeben. Das Basalt- rollstück gelangte aus der Sammlung von Dr. Azpxrus Pávaxin die Sammlung der Universitüt zu Kolozsvár. Nach v. SzápEczgY können in der kastanien- braunen Glasbasis des Basaltes, auBer mikrolithischen Bildungen und winzigen Magnetitkörnehen, gröBere Individuen von oft sanduhrförmig aufgebautem Augit, von wahrscheinlich dem Labrador angehörendem 6 Plagioklas und in geringerer Menge auch solche von Olivin beobachtet werden. AuBerdem er- wühnt SzápEczky einschluBartige, manchmal unreine und undurchsichtige Partien mit unbestimmten Konturen, worunter sich einige als feinkörniges regellos angeordnetes Aggregat von Augit, Magnetit, ziemlich viel braunem Pikotit und einigen Feldspatleisten erwiesen haben. cEs ist dies eine Mineral- gruppierung, wie man sie in korrodierten Amphibolen vorzufinden pflegt. Die 1 Dr. F. SCHAFARZIK : Über die petrographische Beschaffenheit einiger Eruptiv- gesteine der Umgebung der Pojana-Ruszka. Földtani Közlöny 1882, XII, S. 143. (Auszug des ungarischen Artikels. — Die hier zitierten Stellen sind in dem deutschen Auszug nicht vorhanden und sind daher aus dem ungarischen übersetzt worden.) 2 Dieser Erklárungsversuch ist zweifellos auf den Einflu8 von SzABó zurück- zuführen, der im Basalte von Újmoldova eine ühnliche Substanz als Thomsonit betrachtete (Dr. J. v. SzaBó: Újmoldova némely eruptiv kristályos kőzete. Földtani Közlöny, V, S. 194). Die Beschreibung des Basaltes von Újmoldova behalten wir uns für eine andere Gelegenheit vor. 3 Dr. SzaBó Józser : Geologia (ungarisch), Budapest 1883, S. 299—302. 4 Dr. Jurrus v. SZÁDECzZKY: Vom Vorkommen des Korunds in Ungarn. Föld- tani Közlöny. XXIX, 1899, S. 306. 346 PAUL ROZLOZSNIK UND KOLOMAN EMSZT braunen Streifen bildenden Hinsechlüsse, scheinen jedoch anderer Natur zu sein; vielleieht entstammen sie einem Tongestein, dessen Binschmelzung Gelegenheit zur Bildung des Korundes geben konntes (S. 308). Das Gestein umschlieBt eine graublaue, 7 mm lange und 15—2 mm dicke Platte von Korund (nach Pávax mit blauen Obsidian- und Ouarzeinsehlüssen), welche mit einer scehwarzen Kruste überzogen ist. SzápEczkY bemerkt noch, dab sich in der geologisehen Sammlung der Universitát zu Kolozsvár noch ein anderes, ebenfalls aus der Sammlung PÁvaxs stammendes keinen Korund führendes Basalthandstück befindet, das den Feld- spat nahezu günzlich entbehrt, eine nahezu völlig kristallinische Grundmasse besitzt und welches Gestein sich in der Hauptsache aus gröBeren Individuen von Olivin und aus einem grundmassenförmigen Gewebe winziger Körner von Augit und Magnetit zusammensetzt (S. 308). Dieses Gestein — welehesin der mir zur Verfügung stehenden Sammlung nicht vertreten ist — scheint auf das Vor- kommen einer limburgitischen Fazies innerhalb des Medvesgebirges hinzuweisen. SCHAFARZIK behandelt unsere Gesteine in seinem Werke als dichte Basalte und Amphibolbasalte.? Bei der Untersuchung eines gelegentlich der Exkursion der Ungarischen Geologischen Gesellschaft im Jahre 1905 SE-liceh von Somos kő, in dem Steinbruche von Eresztvény gesammelten Probestückes konnte ich mich davon überzeugen, dab das fragliche Gestein den Nephelmbasamiten angehört.? Im meinem Besitze befand sich aber nur ein einziges Basanithandstüek. Dem- zufolge bin ich dem Herrn kel. Rat, Dr. THomas v. SzorraGcH Vizedirektor der kel. ungar. Geologischen Reichsanstalt zu grobem Dank verpfliehtet, daB er mir das gesamte bei der erwühnten Exkursion für die ungaiische Geologische Reichsanstalt gesammelte Gesteinsmaterial behufs Untersuchung zur Verfügung stellte und aus demselben bei Firma Vorer und HocHGEsang 13 Dünnscehliffe anfertigen lieB. Desgleichen schulde ich Dank dem Herrn Chefgeologen Dr. MoRirrz v. Pázryv, der diese kleine Sammlung mit zwei aus dem Steinbruche von Korlát herstammenden Handstücken vervollstándigte, die Veröffentliehung einer seiner photographisehen Aufnahmen bereitwilligst gestattete und mich auch bei der Herstellung der Mikrophotographien unterstützte. Endlieh haben mich noch Herr Stationsgeolog Dr. Kan v. Papp durch die gütige Übernahme der Photographie des kokkolithiseh verwitterten Basanits und Herr Sektionsgeolog Dr. AvgEL Lurra durch die freundliche Überlasssung zweier photographischen Aufnahmen zur Publikation zu Dank verpflichtet. Die Handstücke unserer Sammlung haben sich teils als Nephelinbasanite, teils als Basanitoide erwiesen. 1 Publikationen der kgl. ungar. Reichsanstalt. Budapest, 1904, S. 176—196. 2 PAUL ROZLOZSNIK und Dr. KoLoMAN Emszr: Vorlüufiger Bericht über einen Amphibolnephelinbasanit des Medvesgebirges (Komitat Nógrád). Földtani Közlöny. XXXVIII (1908), S. 136. BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES MEDVESGEBIRGES. 347 Nephelinbasanit. Hierher gehören sümtliche in dem Steinbruche von Eresztvény ge- sammelte Handstücke und eines aus dem Steinbruch von Korlát. In der Hauptmasse des grauen oder grünlicherauen Gesteines lassen sich auBer den groBen — bis 20 mm GröBe erreiehenden — Olivinknollen, Amphibolpseudomorphosen und Augite, als normale Einsprenglinge 1—2 mm groBe Individuen von Olivin und Augit erkennen. Fig. 24. Der Steinbruch von Eresztvény (nach einer photogr. Aufnahmen von Dr. AUREL LIFFA.) Der Olivin erscheint in glasglánzenden, muscheligen Bruch aufweisenden gelblichgrünen Körnern; die Olivinknollen sind bald eckig, bald linsenförmig begrenzt und setzen sich meist rein aus Olivin zusammen, in den kleineren kann neben dem Olivin auch Augit beobachtet werden. Die Amphibolpseudomorphosen stechen von der Grundmasse durch ihre homogene dunklere Fürbung und durch matten Seidenschimmer ab. In der Regel finden sie sich in 5—12 mm groBen Individuen, die öfters die Süulen- form des Amphibols erkennen lassen. Auf geschliffener Oberfláche ist an ihnen bei einer gewissen Stellung grauer Metallschimmer zu beobachten. Der Augit ist grünlichsehwarz oder schwarz und besitzt einen starken Glasglanz. 348 PAUL ROZLOZSNIK UND KOLOMAN EMSZT Die Grundmasse ist dicht; auf gesechliffener Flüche aber kommen zahl- reiche hellere Flecken von ca. 1 mm GröBe zum Vorschein, die dem Nephelin und der Glasbasis entsprechen. Diese Struktur wird noch auffallender, wenn wir auf die geschliffene Fliche 5—10 Minuten lang kalte Salzsáure einwirken lassen, wobei die nephelin- und glashaltigen Partien gelatinieren und getrock- net weiB erscheinen. In dem weiBen Untergrund sind dann auch die kleineren Augiteinsprenglinge gut zu erkennen und die Struktur des Gesteines sehr gut zu studieren. Geoden von 1—2 mm GröBbe kommen oft vor; die gröBeren sind in ihrem Inneren hohl, die kleineren mit Zeolithen und Karbonaten vollstándig erfüllt. Die eine Seitenfláche des einen Handstückes ist mit einer dünnen weiBen Verwitterungsrinde bedeckt. Das Pulver des Gesteines gelatiniert in kalter Salzsáure und beim Ein- trocknen scheiden sich in der Lösung zahlreiche Salzwürfelchen aus, wie dies für nephelinführende Gesteine charakteristisch ist. U. d. M. können folgende Gemengteile beobachtet werden: Pikotit, Apatit, Magnetit, Olivin, resorbierter Amphibol, Augit, Biotit, Plagioklas, Rhönit, Nephelin und Glas. Das Gestein ist porphyrisch struiert ; auBer dem schon mit freiem Auge erkennbaren Ausscheidungen und Hinsprenglingen finden wir die norma- len Binsprenglinge von 0-15—0-8 mm KorngröBe; der gröbere Teil davon ist Augit, der kleinere Olivin. Die Grundmasse setzt sich aus Augit, Plagioklas, Magnetit, aus unter- geordnetem Biotit, ferner aus Nephelin und Glas zusammen. Die Verteilung der einzelnen Gemengteile ist eine sehr ungleichmáBige ; hauptsáchlich ringsum den Binsprenglingen stauen sich in mehr oder weniger paralleler Anordnung 0-704—0-1 mm lange Plagioklasleisten zusammen; daneben finden sich 0-(02— 0706 mm groBe Augitindividuen, Magnetit und spürliche Glasmesostasen. Zwischen diesen glasarmen Partien kommen gröBere zusammenhüngende Aus- füllungen vor, die entweder aus Nephelin von 0-3—0-8 mm KorngröBe oder aus Nephelin und Glas zusammengesetzt werden. Diesen Partien entsprechen die auf geschliffener Fliche dem freien Auge auffallenden helleren Flecken. Sowohl das Glas, als auch der Nephelin bergen zahlreiche Hinsehlüsse, und zwar reichert sich im Nephelin mehr der Augit an, wáhrend der Plagioklas — obzwar er auch im Nephelin Einschlüsse bildet — mehr die farblose Glasbasis bevorzugt. Betrachten wir nun die Ausbildung der einzelnen Gemengteile. Der Augit bildet den Hauptgemengteil des Gesteines. Hin Teil der groBen Einsprenglinge ist tief gefárbt und nur randlich ist eine nahezu farblose Zone zu beobachten, worauf ein violetter Saum folgt. Sein ausgesprochener und gut ausgebildeter Pleochroismus ist 7—ő violettgrünlich, a — gelblichgrün ; seine Auslöschungssehiefe ist groB, gröBer als jene des nahezu farblosen Augit, es gelang mir aber keinen orientierten Schnitt aufzufinden. Bin anderer Teil der groBen Binsprenglinge ist nahezu farblos ; cy — 399, in einem anderen BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES MEDVESGEBIRGES. 349 Falle 42:5". Auch letztere Hinsprenglinge werden von einem violetten Rande umsüumt. Der die Haupteinsprenglinge bildende Augit ist hellviolett, randlich tiefer violett gefürbt. An ihm lassen sich Dispensionserscheinungen beobachten, deren Intensiítüt mit der Tiefe der Fárbung zunimmt. Seine Auslösehungs- sehiefe ist cy—415—43"59, jene des Randes cy — 44—47"-5". In dem Augit, besonders in seinen gröbBeren Individuen, können hin und wieder auch Kerne des vorher behandelten tiefgefárbten Augites beobachtet werden, welche selte- ner regelmüáBig, meist korrodiert begrenzt sind. Er ist oft zonür aufgebaut, in welchem Falle verschieden intensitiv gefárbte Zonen miteinander abwechseln, Ziemlich verbreitet ist ferner der sanduhrförmige Aufbau, der infolge der Dispersion besonders in den senkrecht zu einer der optischen Achsen getroffenen Schnitten zur Geltung gelangt. An einem orientierten Schnitte wurde gemessen: cry —im Kern 449, in dem Anwachskegel der Pyramide 46", in jenem der Prismenzone 529; in sanduhrförmig aufgebauten Individuen ist die Auslöschungssehiefe im allgemeinen im Anwachskegel der Pyramide er — 45—47-59, in jenem der Prismenzone 47—57"-59. Die Auslösehungssechiefen folgen daher jener GesetzmüBigkeit, die von A. Sigmuwsp ! konstatiert worden ist. Der Augit der Grundmasse ist violett, die Intensitát der Fárbung ent- spricht ungefáhr jener des Randes der Binsprenglinge. Der Augit bildet selten Zwillinge nach (100). Er erscheint meist in ge- drungenen Süiulen, die von den normalen Flüchen begrenzt werden. Die gröBe- ren Einsprenglinge sind örtlich in der Richtung der Achse (a) gestreckt. Die einzelnen Individuen sind in der Regel idiomorph und einheitlich begrenzt. An den Einsprenglingen kommen aber auch korrodierte und rTuinenförmige Begrenzungen vor; in dem letzteren Falle ist die Kristall- grenze nicht einheitlich, sondern setzt sich aus zahlreichen kleineren Kristall- konturen zusammen, wobei der Augit überall gleichmáBig orientiert ist. Ruinen- förmige und korrodierte Begrenzung können beide auch auf ein und demsel- ben Individuum beobachtet werden ; der tiefviolette Saum folgt getreulich sowohl den korrodierten, als auch den ruinenförmigen Grenzen. Der den korrodierten Grenzen folgende Saum führt reichlichere Hinschlüsse von Magnetit und Glas, als das Innere und umschlieBt örtliceh auch kleinere Plagioklasleisten ; hin und wieder folgt auf ihn noch ein schmaler aus Magnetit und Biotit zusammen- gesetzter Saum. Diese Erscheinungen lassen sich auf ein rasch erfolgtes Wachs- tum zurückführen, in einem Zeitpunkte, als auch schon die Kristallisation der Grundmasse begonnen hatte. Hier und da ragen in die Augitindividuen korrosionale Binbuchtungen hinein, deren Begrenzungen manchmal ruinen- förmig ausgebildet sind. Die Ausfüllung der Binbuchtungen sind hier und da vorherrschend gröBere Körner des Rhönit, oder aber ein aus Rhönit, Augit, Plagioklas und aus Zersetzungsprodukten bestehendes Gemenge; der Augit bildet örtlich ein einheitlich orientiertes Gerüst. 1 A. SiGmusp: Die Basalte der Steiermark. Tschermaks Min. u. Petr. Mit- teilungen, 25, 1896, p. 370. 350 PAUL ROZLOZSNIK UND KOLOMAN EMSZT Sehliebliceh kann der Augit noch in sch wa mm förmiger Ausbildung beobachtet werden; in diesem Falle ist nur der Saum homogen, das Innere bildet ein einheitlich orientiertes Augitgerüst, das von Magnetit, Plagioklas und winzigen Biotittáfelehen durehlöchert wird. Diese Bildungen sind teilweise noch auf die rasche Ausbildung zurüekzuführen, teils aber entsprechen sie bereits vollstándig resorbierten Amphibolen. Die Augiteinsprenglinge bilden, sich zusammenhüufend, sogenannte Augitaugen, im Inneren findet sich oft Olivin. Áhnliche Augen bilden auch die Grundmassenaugite. In dem Augit lassen sich Binsprenglinge von Glas, Magnetit, hier und da auch solche von Biotit beobachten; der Biotit durchdringt auch örtlieh den Rand des Augits und ersetzt auch manchmal einen Teil der Anwachs- pyramide nach der Prismenfláche. In den groBen Augitindividuen konnten in einigen Fállen auch opake Titaneisenstábehen erkannt werden; in einem Individuum fanden sich mehrere rundliche Olivinkörnehen. Der Olivin findet sich spárlich in gröBeren Körnern, seine normale Korngröbe betrügt 0-3—08 mm, sie sinkt aber auch zur Korngröbe der Grundmasse hinab. Der Olivin besitzt selten vollkommen automorphe Kon- turen, meist ist er korrodiert oder abgerundet ; in korrosionalen Hinbuchtun- gen finden sich örtliceh gröBere Rhönitindividuen. Seine kaum fehlenden Hin- sehlüsse sind winzige hellbraune Pikotitoktaeder. Randlich und lüngs der Spaltrisse ist er in durch Bisenverbindungen gefárbten brüunlichgrünen Ser- pentin umgewandelt. Primürer Amphibol konnte in keinem der untersuchten Schliffe beobachtet werden, er hat überall vollstándige magmatische Resorption erlitten. Die Konturen der kleineren Resorptionsgebilde entsprechen der Am- phibolform, jene der gröberen Individuen verlaufen meist unregelmábBig. An seiner Zusammensetzung nehmen Teil : reichlicher Rhönit und Augit, Plagioklas in wechselnder Menge, etwas Nephelin und Zersetzungsprodukte; meist wer- den sie von einem einheitlichen schmalen Augitrand umsüumt, in welchem auch Magnetiteinsehlüsse vorkommen. Bei vorherrschendem Rhönit sind die einzelnen Augitindividuen unregelmáBig angeordnet, manchmal aber — beson- ders bei geringerer Rhönitführung —- bildet der Augit ein einheitlich orien- tiertes Gerüst. Die 0704—0-15 mm langen leistenförmigen Durchschnitte des Rhönit bilden ein unter 607 angeordnetes Gitter (s. Mikrophotographie 2). Im den gröberen Ageregaten können selten gröBere Individuen von Olivin oder Augit, oder aber auch gröbBere abgerundete Körner von Rhönit (0745—1 mm) beobachtet werden (s. Mikrophotographie 3). Die Resorptionsneuprodukte sind augenfüllig nicht allein durch die Dissotiation des Amphibol entstanden, bei ihrer Bildung hat auch die Grundmasse stofflich mitgewirkt. Örtlich findet sich innerhalb des Augitsaumes eine der Hauptsache nach aus Plagioklas und Augit bestehender und wenig Rhönit und Biotit führende Zone, wührend das Innere eine normale Zusammensetzung besitzt. Der Plagioklas tritt hier in breiteren Süulen auf, das Periklingesetz kommt öfterer vor, die Albitlamellen sind hier und da gebogen; die Zusammensetzung des Plagioklas entspricht dem Labrador. Als ein Endprodukt der magmatischen Resorption können jene violetten Augitindividuen betrachtet werden. die nur in ihrem Innern BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES MEDVESGEBIRGES, 351 Rhönitageregate führen, die Hauptmasse des Augits ist vollkommen einheitlich und biret auBer den normalen Glasinterpositionen keine andere HBinschlüsse. Der hier als Rhönit bezeichnete Gemengteil selbst erscheint meist in leistenförmigen, mehr oder weniger regelmübBig begrenzten Durchschnitten. Er besitzt zumeist keinen Metallglanz und wird tiefbraun durchscheinend; seine gröBeren Imdividuen sind manchmal grünlichbraun. Seine schmüleren leistenförmig begrenzten Individuen werden mit kastanien- oder rostbrauner Farbe mehr oder weniger gut durchsichtig und sind ziemlich oft gut pleo- chroitisch. Im letzteren Falle können auch Interferenzfarben beobachtet wer- den, in der Regel aber gelangen sie infolge der starken Absorption und Füár- bung nicht zur Geltung. In einem Falle konnte auch eine stark schiefe Auslöschung beobachtet werden. Die Spaltunr gelangt bei den gröbBeren Individuen nur in der Form von Sprüngen zur Geltung; bei den kleineren Individuen lie8 sich in einigen Füllen auch die prismatische Spaltbarkeit der Amphibole erkennen (a — hellerbraun, ő — dunkelbraun, mit nahezu voll- kommener Absorption des Dichtes). Die Grenzen des Rhönit sind gegenüber dem Augit und Plagioklas xenomorph, östlien kommen in ihm auch Hin- sehlüsse von Augit, ja sogar solche von Plagioklas vor (s. die Mikrophoto- graphie 3). An einer Stelle verwüchst der Rhönit parallel mit Augit, bez. umsüumt denselben von zwei Seiten. Die Orientierung der einzelnen Schnitte war wegen der Kleinheit des Minerals unmöglieh: auf Grund der beschriebenen Higenschaften kann es vielleieht mit Recht mit dem Rhönit identifiziert werden. Unser Mineral stimmt vollstándig mit den Resorptionsprodukten der im Basalt von Rhön vorhandenen Amphibole überein, die von SoELLNER! als Rhönit bestimmt worden sind und die ich in einer KRgaszschen Gesteinssammlung untersuchen konnte. Die Bildung des Rhönit nahm zur Zeit der magmatischen Resorption ihren Anfang, überdauerte jedoch auch noch die Bildung des Augit und Plagioklas. Der Biotit kommt nur in der Grundmasse vor und zwar als Umran- dung des Magnetit. Sein intensiver Pleochroismus schwanki zwischen tiefbraun und nahezu farblos gelblichbraun. Stellenweise ist er zu ein durch Hisen- hydroxyd gefárbtes Zersetzungsprodukt (Chlorit?) umgewandelt. Der Plagioklas tritt in allen Schliffen gleichfalls nur in der Grundmasse auf. An seinen leistenförmigen Ouerschnitten können schmale Albitlamellen, oft auch Zwillinge nach dem Karlsbader, vereinzelt auch solche nach dem Periklingesetz beobachtet werden. Er löscht vorherrsehend einheitlieh aus und nur selten ist randlich eine zonüre stetig fallende Auslöschung zu finden. Gegen den Nephelin und das Glas zu weist er idiomorphe Grenzen auf. Nach seinen symmetrischen Auslösehungssehiefen 19—289 zu urteilen gehört er dem Labrador an. Der 1 JT. SOELLNER: Über Rhönit, ein neues ünigmatitáhnliches Mineral und über das Vorkommen und die Verbreitung desselben in basaltischen Gesteinen. Neues Jahrb. für Mineralogie. XXIV, 1907. Beilage-Band. S. 475—547. 352 PAUL ROZLOZSNIK UND KOLOMAN EMSZT Nephelin erscheint in der Regel in 0-3—08 mm groBen Individuen, die zahlreiche Individuen der übrigen Gemengteile umschlieBen. Als Hinschlüsse finden sich hauptsáchlich Augit, Magnetit und zahlreiche lange Apatitnadeln ; Plagioklas ist seltener zu beobachten. Seine gedrungenen süulenförmigen Kris- talle sind gegen das Glas zu idiomorph begrenzt; in gröbBeren Glaspartien kommen auch ringsum idiomorph begrenzte Individuen vor, die zweimal so lang, als breit sind. Oft bildet Nephelin allein den Untergrund und in diesem Falle stehen seine körnigen Individuen in unmittelbarem Kontakt. Die Spalt- risse nach (1010) kommen besser zum Vorschein, nach der Basis können nur absonderungsartige Risse beobachtet werden. Auf nahezu senkrecht zur Haupt- achse getroffenen Schnitten konnte mit Hilfe des sich parallel versehiebenden Achsenkreuzes die negative Doppelbrechung konstatiert werden. Wenn wir den Schliff kurze Zeit (5 m) mit kalter Salzsáure behandeln, gelatiniert die farblose Glasbasis vollstündig, wührend der Nephelin nur randlich und lángs der Spaltrisse angegriffen wird; nach Tinktion kann in diesem Falle das Glas vom Nephelin gut unterschieden werden. Nach lüngerer Hinwirkung: von Salzsöure gelatiniert auch der Nephelin vollstándig, wáhrend der Plagioklas von der kalten Salzsáure nicht stürker angegriffen wird. In der ausgetrock- neten Gallerte secheiden sich zahlreiche winzige Kochsalzwürfelehen aus, die naturgemüB teilweise dem Glase entstammen. Als Zersetzungsprodukt können im Nephelin oft kleine Zeolithkügelechen beobachtet werden. Die farblose Glasbasis ist in etwas geringerer Menge, als der Nephelin vorhanden und bildet mit demselben den Untergrund. In ihren gröBeren zusammenhüngen- deren Partien finden sich hauptsüchlich viele Binschlüsse von Plagioklas und Apatit. Wie bereits erwáhnt wurde, gelatiniert sie leicht und ist daher ein natronreiches nephelinitoides Glas. Der Magnetit ist ein verbreiteter akzes- sorischer Gemengteil. Durch seine opaken und auf das reguláre Kristallsystem hinweisenden Durchschnitten kann er von dem in geringer Menge selbstándig auftretenden Rhönit unterschieden werden. Aus dem Pulver des Gesteines kann er mittels eines Magneten reichlich gewonnen werden. Der Apatit war in der Form langer Nadeln im Glase und Nephelin in groBer Menge zu konstatieren. In den Mesostasen zwischen dem Plagioklas findet sich oft ein durch Bisenhydroxyd hellbraun gefárbtes Zersetzungsprodukt, das zersetztem Glase entsprechen dügfte. In einem Probestücke des Steinbruches von Eresztvény kommen zwei eiförmige saure Ausscheidungen vor ; der kleinerer Durchmesser betrágt 20 mm, der gröBere scheint der Form nach das Doppelte erreicht zu haben. Den Rand der Ausscheidung nimmt ein weiBer Saum ein, worin Augitkörner zu beobachten sind; die Hauptmasse ist hell graugrün und lassen sich in ihr nur einige intensiv glünzende Zeolithindividuen erkennen. U. d. M. Den Rand der Ausscbeidung bildet durch Zersetzung getrübtes Glas, in welchem als primüre Gemengteile Augiteinsprenglinge, Augíitmikro- lithe, Magnetit, Titaneisen, etwas Biotit und wahrscheinlich Rhónitmikrolithe, als Zersetzungsprodukte aber Geoden und zusammenhüngendere Gruppen von BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES MEDVESGEBIRGES. 393 Zeolithen Platz nehmen. Die Hauptmasse wird charakterisiert durch das nahezu vollstündige Fehlen von Erz und Einsprenglingen, es kommen nur einige Binsprenglinge von serpentinisiertem Olivin und von Augit vor. Die Struktur ist schwammartig, wobei das Gerüst von dicht angesammelten und durchsehnittlieh 0-02—0-06 mm langen Augitmikrolithen und von durch- schnittlich 04—0-8 mm langen Feldspatindividuen gebildet wird. Im Innern der Ausscheidung sind die Augitmikrolithe getrübt. Die Maschen des Gerüstes werden von Zeolithen und von getrübtem Glase erfüllt. Ob sich der Zeolith nur auf Kosten des Glases oder aber auch aus Nephelin gebildet hat bleibt fraglich. Zum Studium des Feldspates empfiehlt es sich, das Glas und die Zeolithe mittels Salzsüure zu entfernen. Er erscheint dann in lang leisten- förmigen Durchschnitten, sein herrschendes Zwillingsgesetz ist das Karlsbader Gesetz, die innerhalb der einzelnen Zwillingshülften hin und wieder beobacht- baren schmalen Zwillingslamellen verweisen auch auf das Albitgesetz. Der optische Charakter der Hauptzone ist negativ, jener des Minerals gleichfalls negativ, sein Achsenwinkel sehr klein. An einem nahezu ] a orientierten Schliffe wurde gemessen die Auslösehungssehiefe 829 (89). Diese Daten lassen auf Anorthoklas sehlieBen. An einem anderen, aus dem Steinbruche von Eresztvény herstammenden Probestücke, ist die kokkolithische Verwit- terung, diese die technische Verwertung der Basanite so ungünstig beein flieBende Erscheinung sehr schön zu beobachten. Das Gestein zeigt zahlreiche weiBe Flecken, wodurch es ein weiBgetupfítes AuBere gewinnt (s. die Photo- graphie auf Tafel I.). Der Bruch des Gesteines ist nicht gleichmáBig, sondern höckerig, seine Verbandsfestigkeit eine üuBerst geringe, so dab es auch zwischen den Fingern in kleine, 1—4 mm groBe Stückehen zerbröckelt werden kann. Auf geschliffener Flöche sieht man, dab die weiBen Flecken durch Sprünge miteinander in Verbindung stehen. Die Ansichten über die kokkolithische Verwitterung sind bei ZIRKEL! sehr eingehend besprochen. In unserem Falle kann die Erscheinung ohne besondere Scbwierigkeit einesteils auf die ungleichmáBige Verteilung der Gemengteile, anderseits aber auf die geringere Widerstandsfáhigkeit der glas- und nephelinreicheren Partien zurückgeführt werden; wenn wir nümlieh das frische Gestein mit dem verwitterten vergleichen, so finden wir, dab die weibBen Tupfen den helleren Flecken des angeschliffenen frischen Gesteines, also den glas- und nephelinreicheren Partien entsprechen. Das Studium des nüheren Verlaufes der Verwitterung erheischt jedoch eingehende Untersuchun- gen an Ort und Stelle, wie sie mir nicht zur Verfügung stehen. Der Basanit selbst ist ein áuBerst festes Gestein, das sich auch technisch ausgezeichnet bewührt hat; infolge seiner dickplattigen Absonderung ist es zur Herstellung von Pflastersteinen sehr gut geeignet. Auf seine Druckfestigkeit werfen folgende Daten ein Licht. Die Proben wurden in dem technischmechanischen Laboratorium des kel. ungar. Joseph-Polytechnikums in Budapest ausgeführt : ? Dr. F. ZIRKEL: Lehrbuch der Petrographie. II. Auflage, 1894, Bd. II, p. 896. A magyarországi bazaltkőbányák ismertetése. I. sorozat. A korláti bazalt- 1 2 354 PAUL ROZLOZSNIK UND KOLOMAN EMSZT Druckfestigkeit kg em 2 bei úa2ai ] nach ÍS az wasser-; nach ) Ge- Faj az Fundort in normalem Zustande [ sattem, Ge- ) frieren [ rá 93 Zu- frieren , ausge- [9 SE stande trocknet] 2e [ 365 LEE ARATÁS ÚJ esz, 9. Max. ]) Mittel] Min. Mittelwerte E 2 Steinbruch von Korlát] 3446-1 3204-9 3026-8 c von Somosujfalu 3393-42237-4 2096-0 Auf Grund der in Budapest seit dem Jahre 1892 durchgeführten Proben erwies sich der Basanit von Korlát als Pflasterstein und auch als Schlágel- schotter für Makadamstra8Benbaue als ein erstklassiges Material.! Die chemische Zusammensetzung des frischen Basanites des Steinbruches von Eresztvény ist nach Analyse von Dr. Emszr die folgende : ! 2614-8 2417-1 27257 0:5 1890:5! 1816:8 2043:3] 0-45 Original ] Molekular- Mets. analyse prozente prozente Si0, 44-66 48-49 Si 41:78 TiO, 0:29 0:-23 Ti 0:20 POKOL 0:05 P 0:09 Al Oz 16-04 10:29 Al 17:73 Jesu 14537 — KEL N s 9546 FeO ] 8-2. [10-98 [Mn 0-10 MnO 0-15 0-14 Mg 10-78 MgO ) 7-70 12:50 Gaal OBOB CaO 9:90 11:59 Na 7:79 NazOT T4:o8 1! 9458 K 2:08 KEZD NM NESTS7S 1:21 — e (Elöd e lee öbálá — — — Summe 99-51.) 100-00 100-00 Daraus berechnen sich die Osanw-schen Konstanten : 4" 56 30-65 bánya. Írta KALMÁR Dezső, 1898. S. 8—9 (ungarisch). Die auf das Gestein des Steinbruches von Somosújfalu bezüglichen Daten sind — da mir das Material nicht bekannt ist — nur vergleichshalber angeführt. 1 Siehe eingehender im zitierten Werke von KALMÁR. 5. 11—16. BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES MEDVESGEBIRGES. 4599 In der Analyse gelangt die basanitisehe Natur des Gesteines sehr gut zum Ausdruck; namentlieh weist der hohe Gehalt an Alkalien (insbesonders an Natrium) und an Aluminium bei dem niedrigen Kieselsüuregehalte geradezu auf die Anwesenheit von Nephelin hin. Folgende Tabellen zeigen uns eingehend das Verhültnis der Osawxwschen Konstanten und der Metallatome des Basanites aus dem Medvesgebirge zu jenen Durchschnittswerten, die von Brcxm! für die Basaltgesteine der tephri- tisehen Reihe des Bömischen Mittelgebirges und für die Basalte der andesiti- schen Reihe festgestellt worden sind : Andesitische Reihe12:414"6113 [."99149"9 119"2 30-9 4-3 4:9 (67 Medvesgebirge — ..]2-812:2115 10-66142-O717"7340-2] 3-6 ! 41 2:03 jj Tephritische Reibe[2-312:0(15-70-64141"1 162 42-7] 3-4 40 ] 2-6 SZETA JENő si [AL ÍT--Fed] walk Mg Naj Ua7K Andesitische Reihe [ 69-2 6-4 ] 24-4 149:5] 33:3 ] 17-2 92 14 Medvesgebirge.. .] 59-2 9.87 1 30-33 Í 41-87/ 36:3 ! 21-83 7"79 ] 208 Tephritisehe Reihe [ 57-3 S$"6 ] 34"1 40-77] 35-6 23"7 020 "14 Aus den Tabellen erhellt, dab sich der Basanit des Medvesgebirges chemisch den Basaltgesteinen des Böhmischen Mittelgebirges sehr gut an- schmiegt; sein reichlicher Gehalt an Nephelin gelangt in dem höheren Werte der Metallatomgruppe (Na-t-K) zum Ausdruck. Das mit der Etiguette c$-lien von Barna, Gipfel des Nagyrákosberges, versehene CGestein unterscheidet sich nur wenig von dem beschriebenen (Ge- steine. In demselben ist der Unterschied zwischen den Hinsprenglingen und der Grundmasse viel ausgeprügter, die Grundmasse reichlicber zugegen und die sehmalen, scharf begrenzten, 0702—0-06 mm groBen Augitmikrolithe sind in ihr gleichmüBig verteilt. Die Grundmasse setzt sich gleichfalls aus Mag - netit, Plagioklas, Augit, etwas Biotit, Nephelin und Glas zu- sammen; das Glas ist in einer ansehnlicheren Menge vorhanden, als in den vorangehenden Gesteinen. 1 F. BEckE: Die Eruptionsgebiete des Böhmischen Mittelgebirges und der amerikanischen Anden (Tsehermaks Min. u. Petr. Mitteilungen, XXII, 1903, p. 209). Die Mittelwerte der Osaswsschen Konstanten habe ich nach den Daten von BECKE selbst berechnet. 356 PAUL ROZLOZSNIK UND KOLOMAN EMSZT Der Einsprenglinge bildende Augit ist randlich oft von Biotit poikili- tiseh durchwachsen. Der Olivin ist randlich zu gelbbraunen, durch Hisen- oxyd gefüörbten Serpentin zersetzt. Basanitoide. Diesem Typus angehörig, erwiesen sich die Gesteine mit den Etiguetten JE 3 g g Nagysalgó, aus den groben Basaltsáulen unter der Burgmauer;, und 4. Gátbopgs kötet eltett T0SYE ; i Fig. 25. Die süulenförmige Absonderung des Basanitoides an der Nordlehne des Várhegy von Somoskő. (Aufnahme von Dr. Mokirz v. PÁLFY.) -Somoskőóő, Nordlehne des Várhegy,. Einsprenglinge sind Olivin, Augit, seltener als resorbierte Hornblende und öfters als stark glasglánzender Plagio- klas. Die dunkelgraue Grundmasse ist dicht. Sie besitzen eine dickplattige Textur. In den einem Gesteine des zweiten Fundortes kommen mehrere grös- sere Hohlráume vor, die mit Zeolithen inkrustiert sind. U. d. M. Die Struktur der Gesteine ist hypokristallin-porphyriseh. In BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES MEDVESGEBIRGES. 357 der Grundmasse ist Nephelin nicht zu beobachten, die Glasbasis erwies sich bei Behandlung mit Salzsáure als nephelinitoides Glas. Die zwei Gesteine weichen in ihrer Struktur wesentlieh von einander ab. Das erste Gestein (Nagysalgó) besitzt eine ausgezeichnet fluidale Grund- masse. Die farblose G1 as basis ist meist untergeordnet, nur örtlich reichlicher zugegen und dann führt sie viel Apatitnadeln. Die Grundmasse setzt sich, auBer Glas, aus 0-02—0-1 mm langen Plagioklasleisten (Labrador), aus violettbraunem Augit, Magnetit, etwas Biotit und aus die KorngröBe der Grundmasse besitzenden zersetzten Olivinkörnern zusammen. Der Augit der Grundmasse hüuft sich oft zu Augen zusammen. Der Hauptein- sprengling ist stark korrodierter Olivin, der manchmal Zwillinge nach (110) bildet. Durch Ausscheidung von KEisenoxyd ist er randlich lebhaft rötliehbraun gefüárbt, die kleineren Körner sind in der Regel vollkommen zersetzt (Hyalo- siderit). Die A ugit-Einsprenglinge sind violettbraun und meist sehwamm- förmig aufgebaut. Von den Plagioklas-Hinsprenglingen gelangten nur zwei Mdividuen in den Schliff. AuBerdem finden sich noch zwei Plagioklasindivi- duen, die keine Zwillingslamellen aufweisen; sie bergen viel Glaseinsechlüsse, ferner solche von Augit, Biotit und rhönitartigen Mikrolithen; sie besitzen inhomogenen Aufbau, das eine Individuum Zonenstruktur. Ihr optischer Cha- rakter ist positiv, weitere Bestimmungen lassen die beiden Schnitte nicht zu. An einer Seite schlieBen sich beide Individuen an je ein gröBeres homogenes Mineral an, in welches die Augitmikrolithe idiomorph hineinragen und die selbst Augitmikrolithe einsechlieBen. Bei gekreuzten Nikols weisen sie optische Anomalien auf, die der Gitterlamellierung des Leuzit vollkommen entspre- chen. Eine sichere Bestimmung all dieser Bildungen wird sich nur aus einer auf reichlicheres Material sich stützenden Untersuchung ergeben. Endlich können spürlich aus Magnetit und Augit zusammengesetzte Pseudomorphosen nach Amphibol beobachtet werden. In dem zweiten Gesteine (Somoskő) finden wir nur wenige Binspreng- linge; die Grundmasse besitzt Intersertalstruktur. Als EBinsprenglinge finden sich serpentinisierter Olivin, skelettförmig aufgebauter Augit und Magnetit-Augitpseudomorphosen nach Amphibol. In einer Pseudomorphose wird der Magnetit durch Rhönit ersetzt. In den Schliff gelangte auch ein grobes Plagioklas-Individuum ; er bildet Zwillinge nach dem Albit- und Periklingesetz, ist optisch positiv, die Auslösehungssechiefe des nahezu I] 7 Schnittes 6-59, weleher Wert auf einen ziemlich sauren Plagioklas hinweisen würde. Gegen den Rand zu ist eine einschluBreiche Zone zu beobachten, die von braunen, gut pleochroitisehen Nüdelehen und von Glas wie zerfressen erscheint. Die Grundmasse besitzt eine Korngröbe von 0706—0-1 mm. Der Pla- gioklas (Labrador) ist im groBen ganzen unter 6097 angeordnet, der Augit erscheint in gedrungenen Individuen, in seinem Inneren biret er oft zahlreiche Magnetitkörnehen und hüuft sich oft zu Augen zusammen. Der Grundmasse sind auch die kleineren serpentinisierten Körner des Olivin zuzuweisen. Im der ziemlich reichlieh vorhandenen Glasbasis finden sich viel opake Trichite. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 24 358 PAUL ROZLOZSNIK UND KOLOMAN EMSZT Hinzelne Geoden werden von Karbonaten erfüllt. Hine dritte Ausbildung des Basanitoids weist jenes Handstück auf, das vom Herrn Chefgeologen Dr. MoRgirz v. PárryY im Steinbruche von Korlát gesammelt wurde. In dem schlackigen Gesteine sind zahlreiche, 1—15 mm groBe, lángliche und im groBen ganzen parallel angeordnete Blasen zu beobachten. Unter dem Mikroskop erkennen wir ziemlich reichliche Hinsprenglinge von Olivin und Augit. Der Olivin ist stark korrodiert und wird in der Fig. 26. Der Várhegy von Somoskő. Die Mauern der Burgruine bestehen aus auf- einander geschlichteten Basanitoidsáulen. (Aufnahme von Dr. AUREL LIFFA.) Regel von einem schmalen, intensiv rötliehbraunen Saum umgeben (Hyalo- siderit). Der Augit ist hin und wieder verzwillingt und zeigt oft sanduhr- förmigen Aufbau (die Auslöschungsschiefe cry erwies sich in einem Falle in dem Anwachskegel der Pyramide als 46-59, in jenem des Prisma 52:59, in dem Rahmen 599). Er hüuft sich auch zu Augen zusammen, im dessen Innern sich örtlich Olivin findet. Die Grundmasse setzt sich aus Augit, Plagio- klas, Rhönit, Magnetit und aus einer Glasbasis zusammen. Die sepiabraune Glasbasis ist von dünnen Mikrolithen erfüllt, wodurch sie in dickeren Sehliffe nahezu undurchsichtig wird. Die dünnen Mikrolithe werden im dünneren Schliff mit brauner Farbe durchscheinend. Das braune Glas zeigt gleichfalls die Reaktion der nephelinitoiden Glüser, wenn auch nicht so gut, wie es sonst der Fall ist. BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES MEDVESGEBIRGES. 3599 Zersetztem Basanitoid entspricht ferner das Gestein jenes Ganges, welcher bei Salgótarján in der Grube (Károlyschacht am Kontakte die Braunkohle in Koks umgewandelt hat. In demselben finden sich auch 0 uarz- einschlüsse, die von dem gewöhnlichen Augitmikrolithkranz umsüumt werden. x Schlie8lienh möge hier noch die Beschreibung eines interessanten (Ge- steines folgen, welches als ein (Geschenk des Herrn NATHAN RoHEIm in das Museum der kel. ungar. Geologisehen Reichsanstalt gelangt ist. Sein Fundort ist Ajnácskő, Steinbruch an der Lehne des Ragácsberges (Komitat Gömör). Die Grundmasse des Gesteines ist bei normaler Zusammensetzung nahezu holokristallin, Glas- und Nephelinpartien sind nur untergeordnet zugegen. Seine Binsprenglinge sind Augit, magmatisch völlig resorbierter Amphi- bol und recht spárlich auftretender Olivin. In dem Handstücke findet sich eine polygonal begrenzte, 16 mm lange und 10 mm breite Ausscheidung von Korund. Dieselbe wird gegen das Nebengestein zu von einer scehwarzen Kruste begrenzt, das Nebengestein weist gegen dieselbe zu eine weiBe Kruste auf. Seine Farbe ist sehön himmelblau, gegen den [Rand zu können auch stellenweise dunkelgrün gefürbte Partien beobachtet werden. Er besitzt muscheligen Bruch und Fettglanz und ritzt den Topas noch sehr deutlich. Durch Absprengen können nach der Basis Tafeln gewonnen werden, die einen etwas perlmutterartigen Glanz besitzen; unter dem Mikroskop lassen die Tafeln ein einachsiges Achsenbild erkennen mit optisch negativem Cha- rakter. Das starke Relief im Schliffe weist auf hohe Lichtbrechung hin. Zwi- schen gekreuzten Nikols kommt ein zonaler Aufbau zum Vorschein; die ein- zelnen Zonen sind parallel der Hauptachse und gelangen in der verschiedenen Höhe der Interferenzfarben zum Ausdruck. Der Zonenaufbau fehlt in dem tonnenförmig begrenzten Kern, Seine Doppelbrechung ist gering, in dem dicke- ren, nahezu parallel der Hauptachse getroffenen Schliffe steigt die Interferenz- farbe nur in einzelnen Zonen bis zu Blau erster Ordnung. Der Schliff ist farblos, nur eine Zone weist Pleochroismus auf: w — himmelblau, e — hell grünlichblau, v—e. Er führt Gas- und Flüssigkeitseinsehlüsse und auch solche von opakem Erz. Die schwarze Kruste erwies sich gleichfalls als opakes Eisenerz. Dr. Emszr gelangte durch die Analyse eines kleineren Kornes (412 eg) zu folgendem Resultat : Al,0z — 89-56, Fe,O, — 610, Si0, 3 TiO, — 542, Zus. 10108. Im der Analyse wurde das Ferroeisen von dem Ferrieisen nicht abge- sondert; infolge der geringen Menge des der Analyse zur Verfügung stehenden Materials konnte ein detaillierteres und genaueres Resultat nicht erreicht werden. Wie in der Einleitung erwáhnt, wurde das Vorkommen von Korund im Basalte von Ajnácskő von Jurrus v. Szápmczgy erkannt und nach diesem Autor ist der von ihm beschriebene Korund der gröbte von den bisher aus Ungarn 24 360 PAUL ROZLOZSNIK UND KOLOMAN EMSZT bekannten Korunden. Der neue Fund übertrifft den alten an GröBe bedeutend. Szápzczgy hült es in seiner Studie für wahrscheinlicb, daB sich der Korund von Ajnácskő — in üáhnlicher Weise, wie die übrigen korundführenden Aus- seheidungen in Ungarn — durch eine bei hoher Temperatur erfolgten Ein- schmelzung von aluminiumreichen Verbindungen und durch Auskristallisierung derselben bei der Erstarrung sich gebildet hat (I. c. S. 309). F. ZIRKEL hült die Korunde der Basalte für primüre, sog. Urausscheidungen, die bei Entstehung eines örtlichen Übersehusses von AI,O, durch die nachbarliche Ausscheidung von Olivinknollen entstanden sind.! Das Nebengestein des beschriebenen Korundes ist nicht gerade olivinreich und darin — das ganze Handstück ist 8 cm lang und 3-5 em breit — kön- nen keine Olivinknollen beobachtet werden ; freilich ist die Möglichkeit nicht ausgeschlossen, daB sich solche in den übrigen — nicht eingesandten — Teilen des Gesteines vorfinden. Jedenfalls scheint das háufige Vorkommen von Ko- rund in analogen Gesteinen mehr auf in der Zusammensetzung des Magmas selbst begründete Ursachen hinzuweisen. H. RosExguscH hat in der Absicht, die Gesteine der Alkalireihe auch in der Bezeichnung von den Gesteinen der Kalkalkalireihe zu unterscheiden, für die "Reprásentanten der Andesite—Basalte in der alkalischen Reihe den durch ihm wieder aufgefriscehten Namen Trachydolerit in Vorschlag ge- bracht? und gab jener Vermutung Ausdruck, daB die als Basanitoide, Amphi- bolbasalte usw. bezeichneten Gesteine ihre endgultige Stellung höchstwahr- scheinlich bei den Trachydoleriten im engeren Sinne finden werden (Mikr. Physiographie. 2. S. 1395). Einstweilen scheint es aber noch vorteilhafter, der derzeitig noch ziemlich vagen Bezeichnung Trachydolerit die enger be- grenzte Bezeichnung Basanitoid vorzuziehen, aus welchen Namen auch die Zugehörigkeit des Gesteines in die Alkalireihe deutlich hervorgeht. Budapest, am 10. Mai 1909. TAFELERKLÁRUNG. Tafel L 1. Kokkolithiseh verwitterter Basanit. Die durch Verwit- terung entstandenen hellen Tupfen gelangen in der Photographie sehr gut zum Ausdruck. Die gleichmáBig dunkelgrauen Individuen entsprechen resorbiertem Amphibol (z. B. oben im Bilde zwei und unten rechts ein Individuum). Der Augit ist sehwarz und infolge der Lichtreflexion weiBgefieckt (in der Mitte des Bildes und in der Mitte der unteren Hülfte). Bei aufmerksamer Besichtigung ist rechts oben eine fünfeckig begrenzte Olivinausscheidung zu beobachten; er begrenzt das Nebengestein in der Form eines dunklen Saumes. (Steinbruch bei Eresztvény.) 1 Nach Dr. C. HisTrzE: Handbuch der Mineralogie. Bd. I, elfte Lieferung, S. 1751 zitiert. 2 Elemente der Gesteinslehre. 1898. Ferner: Mikr. Physiographie. Bd. II, S. 1159. Magyarázat az I. táblához. Oldal HRozLozsNIKk—Emszr: A. Medveshegység bazaltos kőzetei. .. .. .. 257—272 1. ábra. Kokkolitosan mállott bazanit fényképe, ter- mészetes nagyságban. A sötétszürke közetben a mállás folytán keletkezett világos pettyek jól látszanak. 9. c — Bazanit vékonycsiszolatának mikrofotografiája. Látszik benne a magmatikusan rezorbeált amfbol, a rhönitegyé- nek csillagszerű elrendeződésével. 3. c — Bazanit vékonycsiszolatának mikrofotografiája. Látszik benne a magmatikusan rezorbeált amfibol, szabálytalan nagy rhönitekkel. A közet az eresztvényi köfejtőből való. Erklárung zu Tatfel 1. Seite Rozzozsvik—Emszr: Beitráge zur Kenntnis der Basaltgesteine des Medvesgebirges 2 u. ts 28361 Fig. 1. Kokkolitisch verwitterter Basanit. (Nat. GröBe.) Die durch Verwitterung entstandenen hellen Tupfen gelangen in der Photographie sehr gut zum Ausdruck. c 2. Magmatiseh resorbierter Amphibol mit sternförmiger Gruppierung der Rhönitindividuen (Mikrophotographie). c 3. Magmatiseh resorbierter Amphibol mit groben unregel- müBig begrenzten Rhönitindividuen (Mikrophotographie). Steinbruch von Eresztvény. t gk das ák di ír KN; nube b vast ÜL ZENG THAN 164 d" Földtani Közlöny XIII. köt, I. tábla. 2. 3 RozLozsN1Kk-EMszrT: A Medves-hegység bazaltos kőzetei (257—272. old.) Beitrüge zur Kenntnis der Basaltgesteine des Medvesgebirges (Pag. 343—361.) BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES MEDVESGEBIRGES. 361 2. Magmatisehresorbierter Amphibol mit steinförmiger Grup- pierung der Rhönitindividuen. (Steinbruch von Eresztvény.) 3. Magmatisch resorbierter Amphibol mit groBen unregel- miübig begrenzten Rhönitindividuen. Rechts oben ist im Rhönit ein Plagioklasein- sehlu8 zu beobachten. Das unten liegende, von einem helleren Hofe umgebene Korn ist Pyrit. (Steinbruch von Eresztvény.) ÜBER DIE SANDE DER GEGENDEN DES TARIM-BECKENS. Von Dr. ALADÁR VENDL. Herr Professor und Direktor der kel. ung. geologischen Reichsanstalt Dr. Lupwia v. Lóczy und Herr Chefgeologe PerER TRErrz übergaben mir, durch die liebenswürdige Vermittelung des Herrn Professors, Bergrats Dr. FRAwz ScHAFARZIKS die zehn Sandproben, welche SvEs HEDpIwx gelegentlieh seiner asiatisehen Forschungsreisen in den Jahren 1899, 1900 und 1901 gesammelt hat, um dieselben mineralogiseh-petrographisehem Standpunkte aus zu unter- suchen. Es sei mir gewáhrt auch an diesem Platze meinen innigsten Dank aus- zusprechen für das ehrende Vertrauen der genannten Herren. Die untersuchten Sande hat Sven HEpis im Gebiete des Tarim- flusses, in der Wüste Taklamakan, in der Gegend des Lop-Nors und in der Gobiwüste gesammelt. Die Sande wurden mit Hilfe der bekannten petrographischen Unter- suchungsmethoden untersucht. Vor allem habe ich mich bemüht die Sandkörner, nach ihrem spezi- fischen Gewichte in mehreren Partien zu sondern. Zu diesem Zwecke wurde jede Sandprobe mit Thoulets Lösung in drei Teile getrennt, auf die Weise, daB einerseits Ouarz und die leichtesten Gemengteile, andererseits diese Sand- körner, deren spezifisches Gewicht gröber als drei ist, abgesondert wurden. Den Magnetit habe ich nach H. FriscHERs Methode aus der Partie mit gröbtem spezifischen Gewichte abgesondert. Die so erhaltenen Teile des Sandes wurden dann nach den mikroskopischen Untersuchungsmethoden studiert. Die mit Thoulets Lösung separierten einzelnen Teile des Sandes habe ich auf Uhr- glüser mit einer rasch verflüchtigenden Flüssigkeit, deren Brechungs- exponent bekannt war, am hüufigsten mit Bensol —- bei Untersuchung stark liehtbrechender Mineralien mit Jodmethylen — übergossen und so untersucht. Nach dem Verflüchtigen des Bensols, bezw. des Jodmethylens, ist das am Tische des Mikroskops eingestellte Sandkörnehen im Notwendigkeitsfalle mit Hilfe eines Weichholzstabes, dessen Ende etwas nab gemacht wurde, leicht isolierbar, und kann dann auf einem Objektelase weiter untersueht werden. 362 D: ALADÁR VENDL In vielen Füllen war es auch notwendig, zwecks einer nüheren Untersuchung, das Körnchen zu zerdrücken, damit eine eventuell vorhandene Spaltbarkeit, die Interferenzfarben usw. besser bemerkbar werden, als auf dem oft sehr abgerundeten und abgeglütteten Sandkorn es möglich war." Sehr oft war auch die ungefáhre Bestimmung des Brechungsexponenten notwendig. Zu diesem Zwecke habe ich eine Serie Flüssigkeiten mit bekannter Lichtbrechung be- nützt, die aus der von SCHROEDER VAN DER KoLK empfohlenen Reihe ausgewühlt wurden. Mit deren Hilfe habe ich den mittleren Brechungsexponent der in Frage stehenden Sandkörner durch Beobachtung der Beckeschen Linie — wenigstens annühernd — bestimmen können. AuBer diesen habe ich zur Be- stimmung der Feldspate noch einige Kahlbaumsche Prüparate benützt, die von WEINSCHENK empfohlen wurden.? Auch die weiteren optischen Higen- schaften der vorhandenen Mineralien wurden nach den bekannten Methoden bestimmt. Sehr hüufig zeigten aber die Körner keine charakteristiscehe Spaltungs- form oder andere zur Orientierung notwendige Higenschaft. Es waren daher sehr oft chemische, bezw. mikrochemische Reaktionen notwendig zur Br- gönzung der auf optisehem Wege gemachten Beobachtungen. Die angewandten mikrochemischen Reaktionen habe ich in meiner Doktoratsdissertation aus- führlicher erwáhnt.? Die zur Verfügung stehende Menge der Sandproben war verháltnismáBig sehr gering, ich konnte námlich höchstens 8—10 em? ver- arbeiten. Deswegen konnte ich die einzelnen Sandproben nach ihrem spezie- fischen Gewichte nur in drei Partien teilen. Ebenso ist es leicht begreiflich, da8B von den selteneren Mineralien, die durchwegs zur sehwersten Partie ge- hören, oft nur ein-zwei Körner separiert und untersucht werden konnten. Natürliéh konnte bei einer so geringen Menge die Bestimmung der Minerale nur gualitativ sein. Die Ergebnisse der Untersuchungen der einzelnen Sande fasse ich in den folgenden kurz zusammen. Sandprobe Nr. I.; wurde am 13. Márz 1901 gesammelt, im alten Bette des Lop-Nors. Der Sand besteht aus ziemlich feinkörnigen, gleichmábBig staubartigen und aus gröberen eckigen Körnern auch einige gröbere — bis 3—4 mm grobe — weiBe, kalkige konkretionenartige Bruchstücke waren vor- handen. Der Sand enthült verháltnismáBig viele Mineralien, deren spezifisches Gewicht eröBer als drei ist. Die im Sande bestimmten Mineralien sind:t Ouarz, dessen Körner meistens farblos, durchsichtig sind; doch wurden auch fárbige: rosenfarbige, 1 J. W. RercERs: Über die mineralogisehe und echemische Zusammensetzung der Dünensande Hollands etc. Neues Jahrb. f. Min. etc. 1895. I. p. 31. 2 WEINSCHENK E.: Die gesteinbildenden Mineralien. II. Aufl. Freiburg 1907. pag. 216. 3 VENDL A.: Adatok a Duna homokjának ásványtani ismeretéhez. Disser- tation. Budapest 1910. £ Zuerst werden die in gröbter Menge vorhandene Mineralien erwáhnt. ÜBER DIE SANDE DER GEGENDEN DES TARIM-BECKENS. 363 graue und schwarze — dem Lydischen Stein ühnliche -—— Körner vorgefunden. Im einigen farblosen Ouarzkörnern konnte auch Zirkon als KEinschluB be- obachtet werden. Die farblosen Ouarzkörner sind optiseh alle einheitlieh (Gra- nit und Gneisguarz); unter den grauen Körnern waren auch einige, deren optiscehes Verhalten ageregatartig war (aus Schiefern stammende (Ouarze). Wurde der Sand mit Salzsáure behandelt, so war ein starkes Aufbrausen bemerkbar : Die Kalzitkörner sind teils farblos, teils aber auch von brüunlich- gelber Farbe. Bei gekreuzten Nikols zeigen sie eine hohe einheitliche Interferenz- farbe oder auch eine ungleichmüBige; bei einigen Kalzitkörnern war auch die Zwillingsstreifung bemerkbar. Die Blüttchen des Biotits sind braun, seltener auch bronzfarbig oder gelbliehbraun, hie und da sogar ganz grünlich, was auf Chloritisierung zurüeckzuführen ist. In einem Bláttehen wurde Sagenit konstatiert. Die Amphibolkörner sind, parallel den Spaltungsrichtungen lünglieh und ziemlich eckig; sie bestehen gröBtenteils aus gyünen Amphi- bolen, und sind stark pleochroistisch: c— dunkel (blüulieh) grün, ] c — licht grüngelb; c:c— 17—199.! Hinige Amphibole sind braun: c— braun 1] e — lichtgelb, c:c — 15—189. Auch einige farblose oder nur sehr hellgrün gefürbte aktinolithartige Amphibole sind in diesem Sande vorhanden. Bei diesen ist die, durch den Spaltungsricehtungen gegebene Hauptzone positiv, und die Extinktion c:c— 14—169. Fluorwasserstoffdümmpfe griffen diese Körner bemerkbar nicht an. Endlich wurde auch ein Amphibol gefunden für den c — himmelblau, b — violett-rosenfárbig und beinahe a — farblos ist, mit einem sehr hellen gelblichen Schimmer. Die Spaltbarkeit ist deutlieh, die Extinktion beinahe gerade; ec :c— 4"; optisceher Charakter des Amphibols negativ. Es ist dies also ein glaukophanartiger Amphibol. Die Plagioklase haben fast alle Zwillingsstreifang, und gehören nach ihren Brechungsexponenten zu den sauereren Gliedern : Oligoklas— Labrador. Ein Plagioklaskörnehen ist nach seiner Lichtbrechung Bytownit. Die Anzahl der Plagioklase ist in diesem Sande viel geringer, als die der bisher besprochenen Mineralien. Die Mikr 0- linkörner sind durchwegs frisch und sind durch die charakteristische Gitter- struktur leieht erkennbar. Auch einige gut spaltbare Orthoklase könnte ich beobachten. Nur wenige Körner wurden von folgenden Mineralien gefunden: Hin- zwei Körnchen des stark pleochroistisehen Turmalins, e — hell theegelb, w— dunkel grünlichbraun, dann kleine, farblose, stark doppelbrechende, optisch positive und stark liehtbrechende Zirkone; einige Zirkone waren etwas graugelb. Die chemisehe Zusammensetzung des Zirkons habe ich mit der mikrochemischen Reaktion von Michel-Lévy-Bourgeois kontrolliert. Ab- gerundete, aber doch noch erkennbare Zirkonkristalle habe ich in dieser Sand- probe nicht aufgefunden. AuBer diesen kommen noch vor: Apatit in ab- gerundeten Körnern, zwei Körner gelbe, mit Schönnscher Probe starke Titan- reaktion gebende Rutile, deren ce — dunkelgelb, w— hellgelb ist. Auch einige 1 Die Zahlen sind nur approximativ; d. h. sie bezeiehnen nur" die beobach- teten maximalen Auslösehungen. 364 DI ALADÁR VENDL Epidotkörner fanden sich vor; dieselben sind pleochroistisch und zeigen grüngelbe und lichtgelbe Farben. Die Auslöschung — zur Spaltungsrichtung gemessen — ist gerade, der optische Charakter negativ, der mittlere Brechungs- exponent gröbBer als 1770; die Doppelbrechung ist groB. Bei einem der wenigen Magnetite ist sogar die Oktaederform noch bemerkbar gewesen. Auch einige Disthenkörner sind vorhanden. Dieselben sind farblos und die Spaltbarkeit in zwei versehiedenen Richtungen ist gut bemerkbar: die eine Richtung ist parallel der Löngsrichtung der Körner, die andere ist fast rechtwinkelig dar- auf und ist nur durch feine faserartige Linien angedeutet; Extinktion c:c — 30—319; der optische Charakter des Minerals ist negativ, der der Hauptzone positiv; die Doppelbrechung ist klein. Zuletzt habe ich auch einige dunkel grasgrüne Augite gefunden, die nicht pleochroistisch waren ; c : c — 29—369. Sandprobe Nr.5. Wurdeam5. Januar 1900 im südlichen Teile der Tjertjen- Wüstegesammelt. Die etwas abgerundeten Körner des Sandes sind ziemlich groB. Unter den Ouarzkörnern sind sehr viele dunkel gefárbt, ühnlich dem Lydischen Steine. In zweien der Körner habe ich Flüssigkeitseinschlüsse mit Libellen, in einigen anderen Zirk on einschlüsse beobachtet. Verhültnis- möbBig viel Muskovit und Biotitbláttehen sind in dieser Sandprobe. Die Kalzitkörner sind fast alle abgerundet, sehr viele zeigen Zwillingsstrei- fung; verháltnismüBig wenige verhalten sich aggregatartig. In diesem Sande habe ich viel Mikroline, weniger Orthoklase und Plagioklase be- obachtet. Das spezifisehe Gewicht der Plagioklase ist gröBtenteils kleiner als 2:651, gehören also den sauren Gliedern der Reihe an. Sie sind zwillings- lamellar, und die Extinktion ist zu diesen gemessen bei den meisten 097 oder nur einige Grade, sind also Oligoklase und Oligoklasandesine, was auch die Brechungsexponenten beweisen, die kleiner als die des Anethols sind. Es sind aber auch einige weniger saure Feldspate vorhanden. Die Amphibole sind meistens grün : c — dunkelgrün oder dunkel blaugrün, ] c — hell grünlich- gelb; c:c— 16—189. In einigen Körnern des grünen Amphibols sind parallel den Spaltungsrichtungen undurchsichtige Binschlüsse (Magnetit?) bemerkbar. Die fAnzahl der aktinolithartigen, nur sehr hellgrün gefürbten, nicht pleochroistisehen Amphibole ist gering. Die Extinktion deren ist : c : c — 14—17". Chlorit wurde in mehreren Blüttehen beobachtet. Von den folgenden Mineralien waren schon viel weniger, öfters nur ein- zwei Körner vorhanden: Zirkone in farblosen, abgerundeten Kristallen; einige farblose Apatite; hell rosenfarbige, vollstándig isotrope Granate; pleochroistisehe Turmaline: e — hell teegrün, w — dunkelbraun. Bei einem Turmaline war ec — rosenfárbig, w — dunkel grünlichbraun. Auch einige dunkel grünlichbraune, nicht pleochroistisehe Augite mit der HExtinktion c :c — 38—409. konnte ich beobachten. Binige Magnetite, wenig Epidote, mit licht zitronengelben und grünliehgelben pleochroistiscehen Farben, mit gerader Auslöschung (zu den Spaltungsrichtungen gemessen) konnten beobachtet wer- den. Die becbachteten ein-zwei Körner des Rutils sind sehr stark licht- brechend und doppelbrechend; e —- dunkel braungelb, w— lieht braungelb; ÜBER DIE SANDE DER GEGENDEN DES TARIM-BECKENS. 365 mit Schönnscher Probe erhielt ich starke Titanreaktion. Einige beobachtete farblose, vollstündig isotrope Körner, deren speziefisches Gewicht gröBer, als drei war und die Lichtbrechung stüárker als die des Methylenjodids, konnten nur Spinelle sein. Auch gelang es mir ein sehr stark doppelbrechendes Körnchen zu bestimmen, das farblos, graugelb pleochroistiseh, optisch zwei- achsig und positiv war, und gab starke Titanreaktion. Dieses war also ein Titanitkörncechen, Sandprobe Nr. 9. In der Tjertjen- Wüste am 27. Dezem- ber 1899 gesammelt. Die Sandprobe besteht aus kleinen, ziemlich gleichgroBen Körnern, die nur wenig abgerundet sind. Die darin bestimmten Mineralien sind folgende: 0 uarz, dessen Körner meistens farblos, oder guarzitartige Bruch- stücke sind, doch kommen auch dem Lydischen Stein ühnliche, sogar auch an Hümatitsehuppen-Einsehlüssen reiche Körner vor. In einem Ouarze wurde auch ein Zirkonkristall als Hinsechluss beobachtet. In diesem Sande sind viele Muskovite, doch nur wenig Biotite. Einige Biotitbláttehen sind bronzgelb gefárbt, verwittert. Auch einige Chlorit bláttehen habe ich gefun- den. Die Kalzite besitzen gröBtenteils eine Zwillingsstreifung. Die A mp hi- bole sind verschieden ; es herrschen die mit c — dunkel blaugrün, ] c — licht- gelblichgrün, c:c—179—189 vor, doch sind auch die braunen Amphi- bole háufig, für welehe c— sehr dunkelbraun ]c— lichtbraun ist; die Extinction ist schief und betragt in den meisten Füllen 109—159. Auch einige farblos grünliche, nicht pleochroistische aktinolithartige Amphibole habe ich vorgefunden, deren Auslöschung 149—16" betrug. Die Anzahl der Feld- spate ist verhültnismáBig klein. Am hüufigsten waren noch Mikrokline vorhanden, doch konnte ich auch Plagioklase, die nach ihren Brechungs- exponenten zu Oligoklas Labrador gehören und ein-zwei trübe Orthoklase be- obachten. Dann kamen noch vor: abgerundete Apatite, einige Körner dunkelgrüne, nicht pleochroistisehe, zu den Spaltungsrichtungen schief aus- löschende, c :c— 389—429 Augite. Einige Augitkörner enthalten viele opake KEinschlüsse, die mit c beinahe parallel angeordnet sind. Als Granate habe ich einige lichtrosenfarbige, vollstándig isotrope Körner bestimmt. Turma- line sind verhültnismáBig viele vorhanden : w— dunkel grünliehbraun, e — licht- theebraun. Einige lichtgerüne Epidote mit gerader Auslöschung — zu den Spaltungsriehtungen gemessen — konnte ich bestimmen, die ein gut bemerk- bares Pleochroismus zeigten, in grünlichgelben und lichtgelben Farben. End- lich konnte ich auch ein-zwei Körner des Rutils und ein Körnchen voll- stündig isotropen Spinell beobachten. Sandprobe Nr. 12. Gesammelt am 7. Dezember 1899, in Tus-algutseh, am rechten Ufer des Tarims. Die Körner dieser Sandprobe sind abgerundet, die gröberen Ouarzkörner sind sogar ganz rund. Die GröBe der Körner ist sehr verschieden: es sind ganz feine staubartige und auch grobe, 05—0-6 mm grobe Körner vorhanden. Die in der Sandprobe bestimmten Mineralien sind folgende: Ouarz, dessen Körner meistens farblos sind, doch sind auch sehr viele gelblichrot 366 DI: ALADÁR VENDL und mit vielen schwarzen Interpositionen gefüllt. Einige sind grünliech und enthalten Chloriteinschlüsse. DieAmphibole sind meistens grün: c— dunkel blöulicherün ]c— hellgrün, c : c — 179—209" ; bei vielen ist aber c — dunkel- braun, lc— licht grünliehbraun und c:c— 179—189. Auch einige farblose, oder nur sehr hellerüne, nicht pleochroistisehe Amphibole sind vorhanden, mit einer Extinktion von 159—169. VerhültnismáBig viele Mikrokline, weniger saure Plagioklase und einige Orthoklase konnten bestimmt werden. Die Kalzite verhielten sich meistens aggregatartig, doch fand ich auch zwillingslamellare Kalzitkörner. In diesem Sande sind nur wenige M u s- k ovit bláttehen; in einem Bláttchen habe ich einen Zirk on einsehluss be- obachtet. Auch einige bráunlicehgelbe Biotite und ein-zwei Chlorit- bláttchen konnte ich beobachten. Von den folgenden Mineralien habe ich nur wenige, öfters nur ein-zwei Körner gefunden : Apatit wurde noch ziemlich hüufig beobachtet; auch sehr kleine, ab- gerundete und farblose Zirk on kristalle sind nicht selten. Hinige Magnetit- körner und Turmaline mit den Farben w — dunkelbraun, e — hell thee- gelb konnte ich bestimmen. Hin-zwei Epidote mit den pleochroistischen Farben: grünlichgelb, farblos sind auch vorhanden. Disthen war in einigen, nicht pleochroistiscehen, zweifache Spaltbarkeit zeigenden Körncehen, mit c:c— 309—319 sicher zu erkennen. Die Rutile waren ziemlich stark pleochroistiseh: e — gelblichbraun, w — gelb. Auch habe ich einige farblose, isotrope Körner des Spinells beobachtet. Zwei Körnechen eines glaukophan- artigen Amphibols konnten auch bestimmt werden: c — dunkel himmelblau, .1c— violettrosenfárbig; die Extinktion betrügt nur 32—59" ; optischer Charak- ter ist negativ. Auch isotrope, hell rosenfarbige Granate habe ich bestim- men können. Sandprobe Nr. 13. Gesammelt am 23. Dezember 1899, Lager III. Tjertjen-Wüste. Die Sandprobe besteht aus ziemlich gleicnhmáBig feinen, abgerundeten Körnern. AuBer den farblosen. 0 uarzkörnehen sind auch viele graue und sehwarze, mit Interpositionen gefüllte, vorhanden. Amphibol ist in dieser Sandprobe verhültnismáBig sehr hüufig. Die meisten Amphibole sind grün: c — dunkel bliulichgrün, oder dunkelgrün, ] c— licht gelbgrün, c :c— 169—189; einige Amphibole sind aber brann: c— dunkelgrünlichbraun, 1cec— hellbraun und c:c—179—189. Auch einige hellgrüne. fast farblose, nicht pleochroistisehe Amphibole mit c : c — 1497—159 kommen in diesem Sande vor. Auch Kalzite sind in diesem Sande hüáufig, doch nur wenige zeigen Zwillingsstreifung. Unter den Feldspaten herrseht wieder der Mikrolin vor; viel seltener sind die Orthoklase und die trübe, zwillingslamellare Plagioklase. In einem Mikrolinkörneben habe ich einen stark lichtbre- chenden, gerade auslösehenden Hinschluss (Zirkon?) beobachtet. Muskovit- bláttehen sind ziemlich hüufig in dieser Sandprobe, auch einige Biotite habe ich bemerkt, die hie und da gelb waren. In einem dieser Bláttchen ist ÜBER DIE SANDE DER GEGENDEN DES TARIM-BECKENS, 367 auch Sagenit vorhanden. Magnetite sind auch viele in diesem Sande, an manchem ist sogar noch die Kristallform des Oktaeders, beziehungsweise des Rhombdodekaeders bemerkbar. Auch farblose und graue Zirkone sind nicht selten, teils in abgerundeten Kristallen, teils in Bruchstücken. Einige dunkel saftgrüne, nicht pleochroistische Augite mit sehr schiefer Extinktion : c: c — 309—349, farblose, abgerundete Apatite und Turmaline mit e —licht teegrün, w — dunkelbraun, lieBen sich leicht bestimmen. Nur ein-zwei Körner wurden von folgenden Mineralien gefunden: E Dpi- dote mit gut bemerkbaren Pleochroismus: b — zitronengelb, ] 6 — sehr hell- gelb, oder auch dunkel zitronengelb. Zwei Körncehen lieht honiggelbe, viel stür- ker als Jodmethylen liehtbrechende, stark doppelbrechende, optiseh positive Titanite, deren Pleochroismus gut bemerkbar war (honiggelb und farblos). Mit der ScHöwssschen Probe erhielt ich eine starke Titanreaktion. Bin stark abgerundetes, gerade auslösehendes Rutilkristüllehen war auch vorhanden, für welches w — hellgelb, c — gelb ist. Auch einige sehr licht gefárbte Gr a- nate konnte ich beobachten. Staurolithe habe ich auch einige bestimmt. Die Spaltungslinien der Staurolithe sind sehr undeutlich, die Extinktion ist gerade, die Doppelbrechung ist sehwach, der Brechungsexponent ist nur etwas gröBer als der des Jódmethylens ; die Körner zeigen c — gelblichbraun, !]c— lichtgelbe pleochroistiscehe Farben. Zuletzt habe ich noch zwei Spinelle gefunden, die lichtgrau und vollstándig isotrop waren. Sandprobe Nr. 40. Wurdegesammelt am 1. April 1900. DLager XIX. LDop- Wüste, nördlich von Kara-Koschun. Die Sandprobe besteht aus nicht besonders abgerundeten, gleiehfeinen kleinen Körnern. AuBer dem Ouarz und guarzitartigen Körnern sind noch sehr viele Muskovite und Biotite vorhanden. Letztere sind meistens bráunlich- gelb und etwas verwittert. Die Kalzitkörner zeigen teilweise Zwillingsstrci- fung, teilweise sind sie homogene Aggregate. Amphibol ist auch in dieser Sandprobe in groBer Menge vorhanden. Die Amphibole sind meistens grün : c— dunkelgerün oder dunkel blaugrün, ]c— licht gelbgrün, c :c— 179—209. . Binige Amphibole sind braun: c— dunkelbraun, ]c— hell gelblichbraun, c:c —149—189. Es kommen aber auch sehr hellgrüne, nicht, oder nur sehr sehwach pleochroistisehe aktimnolithartige Amphibole vor, bei welchen e:c—149—17? ist. Auch habe ich einen stark pleochroistischen: c — ultra- marinblau, ]c— rosenrot, c:c— 39—49, gut spaltbaren, optisch negativen glaukophanartigen Amphibol gefunden. Die Anzahl der Feldspate ist gering: ich habe zwillingslamellare Plagioklase, einige Mikroline und ein-zwei Orthoklase bestimmt. Turmalin ist ziemlieh hüufig : w — dunkel kaffeebraun, ec — licht gelbbraun. Zirkone sind teils in Bruchstücken, teils in abgerundeten Kristallen vor- handen; hie und da ist die Kristallform noch erkennbar. Die Epidote sind hellgrün-lieht grüngelb pleochroistiseh und sind nur in geringer Anzahl vor- handen. Die wenigen Apatite sind alle farblos. Rutile habe ich einige beobachtet mit e — gelbliehbraun, w — gelber Farbe. Augite konnte ich auch 368 D: ALADÁR VENDL nur wenige bestimmen; sie sind dunkelgrün, die Extinktion ist 367—399. Magnetite und rosenfarbige, isotrope Granate kommen auch vor, eben- falls nur in geringer Menge. Hin-zwei Körnchen des Hypersthens mit starkem Pleochroismus konnte ich auch konstatieren; c— dunkelgrün, ] c — hell- braun; die Extinktion ist gerade. Die Hypersthene sind parallel der c-Achse lünglieh. Zwei farblose abgerundete Körner, mit starker Lichtbrechung (der Brechungsexponent ist gröBer, als der des Monobromnaphtalins), sehr starker Doppelbrechung, gaben mit konzentrierter Salzsáure gekocht eine mit Fuchsin gut farbbare Kieselsüure, erwiesen sich also als Olivine. Andalusit- körnehen habe ich eines gefunden. Dieses war ziemlich pleochroistiseh : a — rosenrot, ] a — farblos ; Doppelbrechung ist nur máBig gro8, der mittlere Brechungsexponent liegt zwischen 1"625 und 1-658, der optische Charakter ist negativ, die Extinktion — zu den sehr feinen Spaltungslinien gemessen — ist gerade. Auch Staurolith wurde nur in einem Körnchen beobachtet und zeigte ein starkes Pleochroismus: c — dunkelgelb, ] c — hellgelb. Endlich fand ich ein vollstándig opakes, nicht magnetisches, schwarzes Körnchen, welches eine starke Titanreaktion gab, also nur IIlmenit sein konnte. Sandprobe Nr. 41. Lager LXXIX; nördlicher FuB des Tjimen-tag in Nord-Tibet. 12. November 1900. Die GröBe der Körner dieser Sandprobe ist sehr verschieden. Der Sand ist ein Gemenge ganz feiner, staubartiger und grober — bis 0-4—0-5 mm groBer — Körner, die aber fast alle abgerundet sind. Die Ouarzkörner sind nur teilweise farblos; sehr viele sind rötlich gefürbt, oder mit schwarzen Interpositionen gefüllt. In manchem Ouarzkörn- chen sind Zirkoneinsehlüsse bemerkbar, in einem anderen habe ich einen Flüssigkeitseinsehluss mit Libelle beobachtet. Hinige (Ouarze sind mit Biotit zusammengewachsen, ein anderes Körnchen mit Orthoklas. Der schwerste Teil des Sandes, dessen spezifisehes Gewicht gröBer als drei ist, besteht hauptsüchlich aus Amphibol, deren gröbter Teil grüner Amphibol ist: c— dunkel blaugrün, ] c — licht gelbliehgrün c : c — 167—189. Doch konnte ich auch einige braune Amphibole konstatieren: c — dunkelgrünlich- braun, 1]c—licht braungelb, ec:c— 149—17". Aktinolithartige, sehr lichtgelbe, fast farblose, nicht pleochroistisehe Amphibole mit einer Extinktion, die kleiner als 207 ist (zu den Spaltungslinien gemessen), habe ich auch einige gefunden. Die Kalzite verhalten sich meistens aggregatartig. Unter den Feldspaten sind die Mikroline hüufig. Die Orthoklase sind frisch, rein und auch nicht selten. Viel seltener sind in diesem Sande die Plagio- klase, dessen Körner ziemlieh rein sind, eine Zwillingsstreifung besitzen und auf diese bezogen meistens eine Extinktion von 27—37" zeigen. Die Anzahl der Glimmer ist gering. Unter diesen kommt Biotit noch am háufigsten vor, von dessen Bláttehen mehrere ganz grün gefürbt sind. Seltener ist der Muskovit. Zirkon habe ich in der Form von abgerundeten Kristallen beobachtet. Die nur wenigen Apatite sind farblos und immer abgerundet. Die Augitkörner sind nicht pleochroistisch, grün gefürbt und haben eine Extinktion von etwa 449. Auch einige vollstándig isotrope, licht rosenfarbige ÜBER DIE SANDE DER GEGENDEN DES TARIM-BECKENS. 369 Granate, wenige Turmaline mit dem Pleochroismus w — dunkelbraun, e —licht braungelb, ein-zwei Körner honiggelb und braungelb pleochroistische Titanite und einige fast farblose Olivine habe ich in der Sandprobe gefunden. Hin-zwei Epidote konnte ich auch bestimmen; diese sind stark pleochroistisehn: b gelbliehgrün, 1] 6b— sehr licht gelbliehgrün, oder grün. Staurolithkörnehen wurde nur eins gefunden, bei diesem ist c — orange- gelb, ] c— hellgelb. Endlich habe ich noch ein einaxiges, optisch negatives, sehwach doppelbrechendes, farblos und lichtblau pleochroistisehes Körnchen gefunden, dessen Lichtbrechung stárker als die des Jodmethylens war, welches also nur Korund sein konnte. Sandprobe Nr. 46. Wurdeam 19. Márz 19090am nördlichen Ufer des Kuruk-Darja (lam Kuruk-tag) gesammelt. Der Sand besteht aus sehr feinen, mehlartigen eckigen Körnern. Die darin bestimmten Mineralien sind: Ouarz, dessen Körner fast alle eckig und meistens farblos sind; doch sind auch viele mit Interpositionen gefüllt. In einem Körnechen habe ich Zirkon als Binschlu8 beobachtet. In diesem Sande sind sehr viel Biotite und etwas weniger Muskovite vorhanden. Die Amphibole sind versehieden. Es kommen vor: grüner Amphibol mit c— dunkel blaugrün, ]c—licht gelblichgrün, c:cs— 177—1839; dann solehe mit dem Pleochroismus : c—dunkel grünliehbraun, ! c—lieht grüngelb, c : c—1697—189, und endliceh Aktinolithartige, lichtgrüne bis farblose Amphibole, mit einer Extinction von 149—179. Kalzitkörner sind in dieser Sandprobe ziemlich hüufig. Unter den Feldspaten kommen so Mikrokline, als saure, zwil- lingsgestreifte Plagioklase und einige Orthoklase vor. Binige farblose, oder etwas grünlieh gefürbte Diopsidartige Augite, mit einer Extinction von 399—429 sind selten. Auch einige flaschengrüne c :c— 379—397 aus- löschende Augite waren vorhanden. Die Anzahl der Turmalinkörner ist in dieser Sandprobe sehr klein. Dieselbe enthalten meistens schwarze Interpositionen und sind stark pleochroistisch: e — licht teebraun, w — dunkel- braun. Bin Turmalinkörnehen zeigte sogar auch die terminalen Rhomboeder- fláchen. Zwei Turmaline zeigten ein anderes Pleochroismus: e — rosenfarbig, w — dunkelbraun. Auch in diesem Sande kommen einige gelbliehgrüne Epidote vor, die alle gelberün und sehr hellgelb pleochroistiseh sind. Manche Epidote sind nur sehr schwach gefürbt, doch lieBen sich auch diese sicher bestimmen auf Grund der geraden Auslöschung, starker Lichtbrechung und Doppelbrechung und des Verhaltens gegen Salzsáure nach dem Glühen. Einige farblose Zirkone, abgerundete Apatite, zwei etwas grau gefürbte, isotrope Spinelle und zwei harzgelbe scehwach pleochroistische (e — harz- gelb, w — etwas lichter harzgelbb Rutile habe ich noch gefunden in dieser Sandprobe. SandprobeNr. 55. Dünenim Ettek-tarim, 17. Februar 1900. Dieser Sand besteht aus ziemlich abgerundeten kleinen Körnern, und enthült verhültnismáBig viele Mineralien, deren spezifiscehes Gewicht gröBer als drei ist. AuBer den farblosen Ouarzkörnern sind auch rötliche und grau- 370 DI! ALADÁR VENDL schwarze Ouarzitkörner vorhanden. Die Amphibole sind wieder meistens grün: c — dunkel blaugrün, ]c— gelbliehgrün; die Auslösehung betragt weniger als 20", c—c—169—199. Doch kommen auch braune Amphibole vor: c— braun, ] c — lichtgelb, und einige farblose, oder nur sehr lichtgrüne, nicht pleochroistisehe Aktinolithartige Amphibole, mit der Auslöschung von 149—159. Endlich habe ich auch ein Körnchen Amphibol gefunden mit c — violett, ] c—gelblichbraun, c : c—119—129. Kalzit ist in diesem Sande ziemlich hüufig, ebenso auch farblose, abgerundete Apatite. Unter den Feldspaten kommen klare Orthoklase, einige Mikroline und wenige zwillingslamellare Plagioklase vor. Manche Plagioklase zeigen zu den Zwillingslamellen eine fast gerade Auslöschung, andere aber lösehen erst bei 1097—129 aus, und sind nach ihren Brechungsexponenten basischer als der Oligoklas. Hin Plagioklaskörnehen war etwas gelblicehgrün gefürbt (Epidotisierung ?). Unter den Glimmern habe ich den Muskovit hüufiger beobachtet als den Biotit. Die Körner des Magnetits sind abgerundet, doch konnte ich an einem noch die Oktaederform erkennen. Die Zirkone sind farblos, abgerundet und enthalten meistens sehr kleine nadelförmige farblose Hinschlüsse. Die Anzahl der Epidote ist klein, und zeigen die hell-gelbliehgrüne und sehr lichtgelbe pleochroistisehe Farben. Einige rosen- farbige vollkommen durchsichtige Granate konnte ich auch bestimmen. Die Turmaline dieser Sandprobe sind stark pleochroistisch: w — dunkel grünlichbraun, e —licht gelblichbraun. Auch einige dunkel blaugrüne, nicht pleochroistisehe, bei 3297—369 auslösehende Augite sind in diesem Sande vorhanden. Die wenigen Rutile sind gelb gefárbt und besitzen ein bemerk- bares Pleochroismus: e — braungelb, w — orangengelb. Auch einen knieför- migen Rutilzwilling habe ich beobachtet. Hin-zwei, farblose, nicht pleochroisti- sche, zu der besseren Spaltungsrichtung 307—329 schiefe Extinction zeigende Disthenkörner konnte ich auch bestimmen. Die Spaltungslinien des Disthens sind in zwei Richtungen gut bemerkbar, der optische Charakter der Haupt- zone ist positiv. Die Disthenkörner sind mehr oder weniger eckig, was viel- leicht mit der Spaltbarkeit im Zusammenhange steht. Einige graue isotrope Spinelle sind auch vorhanden. Staurolithkörner habe ich zweie gefun- den, die ziemlich stark pleochroistiseh waren: c— dunkel orangengelb, 1c— lichtgelb; an einem dieser Körner konnte ich sehr schwache Spaltungs- linien beobachten und konnte mit Hilfe dieser eine gerade Extinction kon- statieren. Der optische Charakter dieser Körner ist positiv. Endlich habe ich noch zwei Körner, schwarze Interpositionen enthaltende Andalusite be- stimmt: a — rosenfarbig, ]a farblos, die Doppelbrechung ist müBbig, der optische Charakter des Minerals und der Hauptzone ist negativ, die Körner löschen zu den schwachen Spaltungslinien gemessen — gerade aus. Sandprobe Nr. 57. 30. Januar 1901; Gobi- Wüste,zwischen Anambaruni-Ula und Atjik-Kuduk. Diese Sandprobe besteht aus abgerundeten Körnern, die im Durch- schnitte 011—0-2 mm grob sind. Der Sand enthielt verhültnismábig wenig schwere Mineralien. ÜBER DIE SANDE DER GEGENDEN DES TARIM-BECKENS. Sy! AuBer den farblosen, durchsichtigen 0 u arzkörnern sind auch rötliche, grau-schwarze und schwarze Ouarzite vorhanden. Manches Körnchen enthált Hümatitschuppen, eines einen Zirkoneinsehluk8, ein anderes einen Flüssigkeitseinsehlub mit Libelle. Die Amphibole sind verschieden; meistens sind sie grüne, stark pleochroistisehe Amphibole: c— dunkel blaugrün, 1c— gelbliceh grün, c:cs 149—17"; doch kommen auch ziemlich . viele braune Amphibole vor: c— sehr dunkelbraun, ]c— licht bráunlich- gelb, c:c— 1097—149". Aktinolithartige, fast farblose, oder nur sehr sehwach grünlich gefárbte, bei 127—159 auslösehende Amphibole sind auch ziemlich hüufig. Bin sehr schwacher Pleochroismus ist nur bei den grünlich gefürbten bemerkbar: c— hellgrün, 1]c— fast farblos grünlich. In vielen Amphibolkörnern sind opake Binschlüsse vorhanden. Die Kalzite sind meistens farblos, seltener gelblich; sie zeigen teilweise eine Zwillingsstreifung, teilweise aber fleckige Interferenzfarben, verhalten sich also teils aggregatartig. Magnetit habe ich in stark abgerundeten Körnern gefunden. Die Plagio- klase sind zwillingslamellar; manche zeigen eine fast gerade Extinction, bei anderen betrügt die Auslöschung 69—209. Nach ihren Brechungsexponenten stehen diese Plagioklase zwischen Oligoklas und Andesin-Labrador. Manche Plagioklase sind trübe und enthalten stellenweise schwarze Interpositionen. Die Orthoklase sind frisch; ihre Anzahl ist ziemlich gering. Auch einige Mikroline könnte ich beobachten. Abgerundete, farblose, kleine Apatite sind nicht selten. Hinige flaschengrüne, nicht pleochroistische Augite sind auch vorhanden. Nur hie und da konnte ich an diesen ein sehr schwaches Pleochroismus beobachten mit den Farben grün und etwas hellgrün; die Extinction : 3372—389. EHinige Körner, sehr hellgrüne, fast farblose diopsid- artige Augite mit einer Auslöschung von 437—44". Doch ist die Anzahl der Pyroxene, im Verháltnis zu den Amphibolen sehr gering. Die wenigen vor- handenen gerade auslöscehenden Epidote sind gelbliehgrün und ziemliech stark pleochroistiseh: b — gelbliehgerün, ]b— dunkler, oder auch lichter gelblich- grün. Auch in dieser Sandprobe konnte ich einige, stark pleochroistische Turmaline beobachten: w ú dunkel grünlichbraun, e gelblich rosen- farbig. Einige Muskovite, die fast alle opake Einschlüsse enthielten (Magnetit?) und sehr wenige Biotite konnten auch nachgewiesen werden. Einige wasserhelle, farblose Zirkone sind in der Form von abgerundeten Söulen vorhanden. Die Staurolithe sind stark pleochroistisch: c—dunkel- gelb, ] c — lichtgelb. Einige hell rosenfarbige, isotrope Granate, Disthen- körner mit der Extinction c:c— 319— 329, zwei IKKörner, eine weiBe Farbe hörerer Ordnung zeigende Titanite und ein Körnchen Sillimanit wur- den auch nachgewiesen. Das Sillimanitkörnehen besteht aus farblosen paral- lelen Fasern. Die Lichtbrechung ist gröBer als die des Monobromnaphtalins, die Doppelbrechung ist auch ziemlich grobB; die Extinction ist gerade, der optische Charakter der Hauptzone ist positiv. Das Körnchen war mit schwarzen, undurchsichtigen Interpositionen gefüllt. x 372 Dr ALADÁR VENDL Betrachten wir die in den zehn Sandproben bestimmten Mineralien, so fállt es alsogleich auf, daB in jeder der untersuchten Sandproben die charakteristischen Mineralien deskristallinisehenGrund- gebirges vorherrsehen, Es kommen nömlich nach dem Ouarze in gröbter Menge die Amphibole vor, und zwar dies gyünen Amphibole, dann die sauren Feldspate und die — háufig zwillingslamellare — Kalzite. Im den meisten Sanden sind auch Glimmern hüufig. AuBer diesen Mineralien nehmen auch noch andere Mineralien der kristalliniscehen Grundgebirge, sogar auch tipiseh kontakt-metamorphe und pneumato- lytisehe Mineralien, wie Staurolith, Rutil, Disthen, Andalusit, Silli- manit, Korund, Turmalin usw. einen Teil in der Zusammensetzung der ein- zelnen Sande. Die Untersuchung einer gyröBeren Menge der Sande hátte natür- lich zu vollstündigerem Resultate geführt, doch glaube ich, daB auch die, aus. der zur Verfügung stehenden kleinen Menge bestimmten Mineralien den sicheren Beweis liefern, dab diese Sande vorwiegend aus dem kristallinischen Grundgebirge herstammen. Herrn Professor Dr. FRANSZ ScHAFARZIK bin ich besonders zam Danke verpflichtet, da ich durch seine gütige Vermittelung zu dem Untersuchungs- material gelangt bin und derselbe auch im Laufe der Untersuchungen meine Arbeit mit wohlwollendem Interesse begleitet hat. Budapest, den 14. Decz. 1910. Mineralogisech-geologisches Imstitut des. Josephs-Polytechnikums. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt az 1910—1912. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT, Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia-Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök (Vizeprásident): IGzrór Szonracm Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : Papp KÁRoLYy dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár) : Vocr Vixrok dr., m. kir. II. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier) : ÁSOHER ÁwTAL, műegyetemi gussstor. A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Budapesten lakó tiszteletbeli tagok : (4dn Budapest wohnhafte Ehrenmitglieder.) . SEMSEI SEMSEY ÁNDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI Ignác dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, a Magyar Gazdaszövetség elnöke és országgyűlési képviselő. . SÁRVÁRI és FELSÖVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, m. kir. koronaőr. . KocH AwraL dr., a tudomány-egyetemen a geopaleontológia ny. r. tanára, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. II. Választott tagok (Gewihlte Mitglieder.) . FgaszEsavu ÁGcosrows dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagja. HoRusirzkx HENRIK, m. kir. osztálygeológus. Irosvav Lasos dr., m. kir. udvari tanácsos, műegyetemi ny. r. tanár, ország- gyűlési képviselő és a kir. Természettudományi Társulat főtitkára. KALEcsINSzZKY SáNnpoRk dr., m. kir. fővegyész, a M. T. Akadémia lev. tagja. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 25 374 5. 6. KRENNER J. Sánpok dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. Dóczi Lóczy LaJos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke. LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. rk. tanár, a M. T. Akad. levelező tagja. . Mauxirz BÉLna dr., tud.-egyetemi magántanár. . Párrx Móx dr., m. kir. főgeológus. Telegdi Rorm Laros, m. k. főbányatanácsos-főgeológus, a III. oszt. Vas- koronarend lovagja. . TRErrz PÉTER, m. kir. főgeológus. . Zimányi KÁRoLY dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia lev. tagja. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZABÓ JÓZSEF-EMLÉK- ÉRMÉVEL KITÜNTETETT MUNKÁINAK JEGYZÉKE. VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN 1900. Adatok az Izavölgy felső szakasza geológiai viszo- nyainak ismeretéhez, különös tekintettel az ottani petroleumtartalmú lerakodásokra. A háromszékmegyei Sósmező éskörnyékének geoló- giai viszonyai, különös tekintettel az ottani petro- leum tartalmú lerakodásokra. Mindkettőt írta BöcgH János; megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. 1903. Die Geologie des Tátragebirges. I. Einleitung und stratigraphischer TeilII Tektonik desTátragebirges. Írta dr. UHLIG VIKTOR; megjelent a Denkschriften der mathematisch- naturwissenschaftlichen Klasse der kaiserliehen Akademie der Wissen- schaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben, Wienben 1897 és 1900-ban. 1906. I. Aszovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Irta KALEcsINszkY SÁNDOR; megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ben. 1909. Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterwardeiner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Írta dr. PerHő GyurA; meg- jelent a Palgzontographica LII. kötetében, Stuttgart, 1906-ban. 375 Szerkesztői üzenetek. A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1910 április hó 6-án tartott ülésén kimondotta, hogy nem szivesen látja azt, ha a szerző ugyanazt a munkáját, amely a Földtani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai vagy külföldi szakfolyóiratban is kiadja. Felkérem tehát a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy a választmány- nak ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kivánságaikat munkájuk benyuj- tásakor velem. közölni sziveskedjenek. Ugyancsak a választmány f. évi május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, hogy ezentúl különlenyomatot csak a szerző határozott kivánságára készíttessek, A különlenyomatok költsége 50 példányonkint és ívenkint 5 korona; a feliratos boríték ára pedig külön térítendő meg. Egyebekben a társulat választmányának a, régi határozatai érvényesek. Az írói díj 16 oldalas nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona, ismertetésért 50 korona. Az angol, francia vagy olasz nyelvű fordítást 50, s a német nyelvűt 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés határozata értelmében a két ívnél hosszabb munkának — természetesen csak a két íven fölül levő résznek — nyomdai költsége a szerző 120 K-t kitevő tiszteletdíjából fedezendő. Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerző úgy az eredeti kéz- iratot, inint a fordítást pontos kelettel lássa el. Végül felkérem a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy kézirataikat tiszta ív papiroson, 8 csak az egyik oldalra, olvashatóan írni vagy gépeltetni szives- kedjenek, úgy azonban, hogy azon a korrigálásokra is maradjon hely; ezt annyival is inkább ajánlom, minthogy a kefelevonaton ezentúl betoldást vagy mondatszer- kezeti javítást el nem fogadok. Kelt Budapesten, 1911 április hó 30-án. Papp Károly dr. elsőtitkár. Zur gell. Kenntnisnahme. Der AusschuB sprach in der Sitzung am 6. April 1910 aus, da8 er es nicht gerne sieht, wenn der Verf. eine Arbeit die im 6 Földtani Közlöny erschien, in demselben Umfange auch in einer anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb die Hon. Mitarbeiter höflichst ersucht, diesen Beschlu8 beachten zu wollen. Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgesproechenen Wunseh des Ver- fassers verfertigt, u. zw. auf Kosten des Verfassers. Preis der Separatabdrücke 5 K 4 50 St. und pro Bogen. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünsehten Titel- aufdruckes am Umsehlage sind besonders zu vergüten. Das Honorar betrügt bei Originalarbeiten 60 K, für Referate 50 K pro Bogen. Englische, französische oder italienisehe Übersetzungen werden mit 50 K, deutsche mit 40 K pro Bogen honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogen umfassen, werden die Druckkosten des die zwei Bogen übersehreitenden Teiles aus dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in Abzug gebracht. Budapest, den 30. April 1911. Dr. K. v. Papp erster Sekretür. 25 T Güll Vilmos síremlékére kibocsátott gyüjtőív. 25—1910. Magyarhoni Földtani Társulat 1910 februárius hó 10. Rövid, de küzdéssel teli életen át élvez- hette csak Güll Vilmos a becsülést és tiszteletet, amely kartársai, barátai és tisztelői részéről jutott neki osztályrészül. E tisztelet és elismerés jeléül társulatunk emléket óhajt állítani boldogult titkára sírjára, hogy jeltelenül ne enyésszen el tudományunk küzdő katonájának halópora. A kegyeletes célra ujabban a következő adomány érkeztek a titkári hivatalhoz : Czettler Jenő dr. földmívelésügyi miniszteri fogalmazó 10 K, Winkler János 5 K. Beérkezett összesen 365 korona, mely összeg a Magyar Tisztviselők Takarék- pénztára Részvénytársaság (Rákóczi-út 54. sz.) betétkönyvében van elhelyezve. Kelt Budapesten, 1911 április hó 30-án, a titkárság. Felhivás és kérelem! Másféléve elmúlt, hogy Nagysúri Böckh János, a magyar geológusok vezére és a magyar királyi Földtani Intézetnek 26 éven át nagyérdemű igazgatója örökre eltávozott körünkből. Böckh János tulajdonkép bányász volt, aki már fiatal korában belátván a földtannak a bányászatra való fontosságát, a rokon geológusi pályára lépett át. Negyven évi lankadatlan munkássága, nagy tudása és tehetsége a magyar földtani tudományokban korszakot alkot. Mert nemcsak hogy magasra fejlesztette a m. k. Földtani Intézetet, hanem hazánknak úgy a tudományos, mint a gyakorlati élet terén is kitünő munkása volt. Példás életében önzetlenségeért, kifogástalan jelleméért és jóságáért általános tiszteletben és szeretetben részesült. Mindezekért méltán meg- érdemli, hogy emlékét megörökítsük és hogy Böckh János mellszobra a magyar királyi Földtani Intézetet diszítse. Kérjük erre szives adományát. Az adományokat a Földtani Közlöny hasábjain nyilvánosan nyugtatjuk. Kelt Budapesten, a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 februárius hó 8-án tarto tt közgyűlése alkalmából. Aufruf und Bitte! Anderthalb Jahre sind verflossen, seit der Altmeister der ungarischen Geologen und 26 Jahre hindurch hochverdiente Direktor der kgl. ungar. Geologischen Anstalt, Johann Böckh de Nagysúr, für immer aus unserem Kreise schied. Johann v. Böckh war eigentlich Bergmann, der schon in seiner Jugend die grosse Wichtigkeit des Einflusses der Geologie auf den Bergbau einsehend, die verwandte geologische Lauf- bahn betrat. Seine vierzigjührige unermüdete Tütigkeit, sein grosses Wissen und sein Talent bezeichnet in der ungarischen geologiscehen Wissenschaft eine Zeitepoche. Denn nicht nur, dass er die heutige geologisehe Anstalt begründete, war er auch sowohl auf wissenschaftlichem, wie auch auf dem Gebiete des praktischen Lebens ein hervorragender Vorkümpfer unseres Vaterlandes. In seinem musterhaften Leben wurde ihm seiner Uneigennützigkeit, seines intakten Charakters und seiner Gut- herzigkeit zufolge, die allgemeine Hochachtung und Liebe zuteil. All diesem nach ist er vollauf dessen würdig, dass wir sein Andenken auf die Art verewigen, dass eine Büste Johann v. Böckhs die Ráumliehkeiten der kgl. ung. Geologischen Reichs- anstalt schmücke. Zu diesem Zwecke bitten wir um Ihren freundlichen Beitritt. Beitráge guittieren wir öffentlich in den Spalten des Földtani Közlöny. Gegeben zu Budapest aus der am 8. Februar 1911 abgehaltenen Generalver- sammlung der ungarischen geologischen Gesellschaft. A Magyarhoni Földtani Társulat elnöksége és választmánya nevében : Szontagh Tamás dr. Papp Károly dr. Schafarzik Ferenc dr. másodelnök. titkár. elnök Nyilvános nyugtató. NAGYSURI BöcgH Jáwos mellszobrára 1911. év február hó 8-a és április hó 30-a között a következő adományok érkeztek. Ölfentliche Ouittierung. Für die Büste Jogass BöckHis v. NaGysuR sind vom 8 Februar bis 30 April 1911 die nachfolgenden Betráge eingelangt: kor. fill. Acker Viktor m. k. bányamérnök, Ruszkatőó (Pojén) . .. els LtÉNÉS 5 lesi Ascher Antal műegyetemi kvesztor, Budapest .. u 0. 0. .. 5 — Ascher H. Fr. a Montan-Zeitung tulajdonosa, Graz . 0 .. . .. .. 10— Bethabet Gott repyebemmketamáss Vere esse tett se a el es lee 50— Állami vasgyárak központi igazgatósága, Budapest... .. .. u... .. .. 50 Ballenegger Róbert, Budapest . . . ERESZ TÓ szal sa 2-— Bányászati és Erdészeti Főiskola, FENNaszb ágya ebe szi (Fodor László, Vadas Jenő dr., Sobó Jenő, Barlay Béla, Kövesi tat Schelle Róbert, Szentiványi Gyula, Faller Károly, Herman Miksa, Kövesi Ferenc, Jankó Sándor, Muzsnay Géza, Krippel Móric, Walek Károly, Bolemann Géza, Farbaky Gyula, Réz Géza és Bencze Gergely tanárok hozzájárulásával) EM as És KDE L ET ze É SZH et 301 Barlay József geológus s bányászatot fs amzületkréreztát ő yes 107— Beutl Engelbert bányagondnok, Nadrág .. .. JA hd Ny DÖ Bergh Tivadar m. kir. bányatanácsos főfelügyelő, üde TEA REN TR. 14.— Bischitz Béla dr, a Bánya szerkesztője s tulajdonosa .. .. .. .. -. 50— Borsodi Bányatársulat, gyűjtése Rudabánya . 2 mu 0 u sz sz sa 12-— Bruck Albert aranybányatulajdonos, Budapest... .-. — -— u — 6 :— 10— Bruck József m. k. hivataltiszt, könyvtáros, Budapest .. 8 3— B. család, Budapest. .. tt ség e nbbsó százast ete Chorin Ferenc dr., a Salgótarjáni Tjzesthárya 1 út elnöke 2 a 1007— Chesnais A. bányatanácsos, Páris elhet ey sk á LEO Csiszár Lajos gyűjtése, Alknasúgatag aa uit s sa Na 3.— Czegléd. r.-t város . tánácsa (Gzeglátá MESA ávestt tek ae bab sz 1 20 Darányi Ignác dr v.shbairtad tést áttsalomamatáze ze tá él elsz 507— Emszt Kálmán dr. m. k. vegyész, Budapest .. .. Fe z jÖlkzé 204 — Esztergomi Székesegyházi Főkáptalan, Esztergom Ég 50-— Északmagyarországi Egyesített Köszénbánya és ipzeszülekté 119 tásasáei BUdaDOBÚT aa vsatVás s a NELÓ 11 0 s DOTE Felix J. dr. egyetemi tatlánó ELSLDzii vé tás E) gásetsg 8 SIR ANREVI LAB 10-10 Felsőmagyarországi Bánya és Kohómű R. T., TELGENES 3 100-— kor. fll Gáger Emil az Északmagy. Egy. Kőszénb. R. T. igazgatója . 107— Gáspár János m. kir. fővegyész, Budapest... . an gr 1 Gesell Sándor m. k. főbányatanácsos gyűjtése, Beszterezebánya Bs 30. Heinzelmann-féle Vasbányatársulat, Hisnyóvíz . 25— Hevesy Lajos udvari tanácsos, nagybirtokos és a MELŐ MAGY KED záTA Bánya és Kohómű R. T. vezérigazgatója, Budapest . MG ágte era Hoefer K. udvari tanácsos, főiskolai tanár, Leoben edes 90-— Hofman István, Henrik és Vilma, Budapest . . B ŐR, Ek SES GÉ Horváth Béla dr. m. k. vegyész, Budapest .. .. SÉBEN bg zt JEEZ Inkey Béla geológus és földbirtokos, Tarótháza ma 2 00 Institutul Geological Romaniei Bucuresti : (Popovici-Hátszeg dr.. Athanasiu Sava dr. és Mrazec Ludovic tanárok hozzájárulásával) — — -— . Ét; 25 deél e szad za TRABI Illés Vilmos m. k. drryadákalszmölk, Eintmást vé eőpI 10— Kadié Ottokár dr. k. geológus, Budapest zó 5 kés HE Kereskedelmi és Iparkamara, Brassó . : hr Ntó ést 20 — Kereskedelmi és Iparkamara, Sopron .. SEK E tte ee e e TTR S eni Kincstári kőbánya kezelőség, Visegrád 0. B si 10 —- Kilián Frigyes egyetemi könyvárus utóda, Budanesbi 8 as. sztk S LSE Koch Antal egyetemi tanár gyűjtése, Budapest (arám Té SAS s Kormos Tivadar dr. m. k. geológus, Budapest stk 9 Korláti Bazaltbánya R. T., Budapest 8 10— Laczkó Dezső kegyestanítórendi főgimnáziumi tanár, Veszprém. 5 Lapp Henrik-féle Magyar Mélyfúrási R. T., Budapest . 2 ma 1507— Latinák Gyula m. k. bányafőmérnök, Tiszolcz LYEN BAÉS 2 László Gábor dr. m. k. geológus, Budapest z ae ei 20 Leféber Ágoston vízműépítési vállalata, Budapest 8 1 K0— Leféber Lajos vízműépítési vállalkozó, Budapest ÉT se ara 0 Lóczy Lajos dr. egyetemi tanár, Budapest .. 3 ze 10-— Löblovitz Zsigmond papirkereskedő s yomdelajdonos Budapest — 10. Maderspach Livius m. k. bányatanácsos, Zólyom b MÉ: 10:— Magyar Általános Kőszénbánya R. T., Budapest . ... 3007— Magyar Bánya és Kohóipar Tanulmányi R. T., Budapest é 207— Magyar Földrajzi Intézet R. T., Budapest 1 s"60 Magyar Petróleum Ipar R. T., Budapest 20 Magyar Siemens-Schuckert művek Villamos R. T., Budanest sz 0. 50. M. k. bányaigazgatóság gyűjtése, Nagyág. . $ E M. k. ( ( Selmeczbánya 10555 M. k. bányahivatal ( Felsőbánya 340 ú 14 M. k. a ( Hodrusbánya . ütős M. k. ( ( Zalatna 3"— M. k. u ( Abrudbánya ös M. k. Gazdasági Akadémia tanáritestülete, Magyaróvár 1107— M. k. központi szőlészeti kisérleti állomás gyűjtése, Budapest JG-ESE 379 kor. fll. M. k. Pénzügyminisztérium XIV. bányászati ügyosztálya. (Probstner Alfréd, Bárdossy Antal, Remenyik Lajos, Vnutskó Ferenc, Knöpfler Gyula és Litschauer Lajos urak hozzájárulásával). -. M. k. Vasgyári Hivatal gyűjtése, Vajdahunyad ARG TZ BM ért KATE Mály Sándor m. kir. pénzügyminiszteri tanácsos, az állami bányá- szati főosztály főnöke, Budapest .. Maros Imre m. kir. geológus, Budapest Maros Imre m. kir. geológus gyűjtése : (Leopold Andor, Vágó Rezső és Weisskopf Adolf hozzájárulásával) .. .. Mednyánszky Dénes báró, Wien . . Müller Sándor, Ózd. ú Nagy Dezső udv. tanácsos, EGYET TANÁTI [Budapest Nagykőrös r. t. város tanácsa, Nagykőrös Nagymaros nagyközség, Hont vm. Naturhistorisches Landes Museum von Kürten, Klagenfurt . Neubauer Konstantin dr., Budapest .. Neuschwentner J. bányatanácsos, TESEMEEEZENÉ ET. Oberschlesische BHisenbahn Bedarfs A. G., Markusfalva Pantó Dezső m. k. bányamérnök, Verespatak Pálfy Mór dr, m. k. főgeológus, Budapest Papp János kegyestanítórendi kormánysegéd, THE Est Papp Károly dr. gyűjtése, Budapest Petraschek W. dr. geológus, Wien . Pitter Tivadar m. k. térképész, Budapest Popescu Voitesti dr. gyűjtése, Bucuresti (Saidel Teodor, Merut Vasile, Mucori dr., Demetrescu, Protescu, Rot- man dr., Cantunniari, Petroineu, V. Demetriu, Dulugey, Sava Athanasiu, Páscu K. dr. geológusok Kozzájárulásávaly a sze sea Jaz same szi sza ism a Posewitz Tivadar m. kir. főgeológus, Budapest f Rau Gottlob az Északmagy. Egy. Kőszénb. R. T. igazgatója Roth Flóris bányaigazgató Petrozsény Rozlozsnik Pál m. k. geológus, Budapest L Salgótarjáni Kőszénbánya R. T. bányaigazgatósága; TERGZÉ nye. Saxlehner András, a Hunyadi János keserűvízforrás tulajdonosa, Bpest Schafarzik Ferenc dr. műegyetemi tanár és neje, Budapest Schock Lipót m. k. térképrajzoló, Budapest . . Schmidt Lajos m. k. bányafömérnök, Budapest Schréter Zoltán dr. m. k. geológus, Budapest Somogyi Géza m. k. bányamérnök gyűjtése, Verdnik (a m. ks "bánya hivatal tisztviselői és a verdniki kaszinó hozzájárulásával) .. .. Spannbauer Rezső gyárfőnök főfelügyelő gyűjtése, Zólyombrezón . .. Stache Guido dr., a bécsi földtani intézet nyug. igazgatója, Wien... .. Stempel Gyula m. k. bányakapitány, Beszterczebánya . ter Suess Ede tanár, az Osztrák Tud. Akadémia elnöke, Wien SA oka 380 kor. fill. Szeged szab. kir. város tanácsa, Szeged ; HÓztág 25" — Szinyei-Merse Zsigmond dr. vegyész, Budapest... k saga ÉDES Szontagh Tamás dr. királyi tanácsos, Budapest . j 4 807-— Telegdi Roth Károly dr. m. k. geológus, Budapest DAY LE séa Netet Telegdi Roth Lajos m. k. főbányatanácsos, Budapest . kel 20 — Temesvár szab. kir. város tanácsa, Temesvár. LE lg . LAS ERTE Teschler György középiskolai igazgató, Körmöczbánya kő tajat; 10— Tietze E. dr. a bécsi földtani intézet igazgatója, Wien a EAN KEE Toula Ferenc dr. udvari tanácsos, műegyetemi tanár, Wien 10— Törek László gyűjtése, Rozsnyó . . d LSB 4. — Treitz Péter m. k. főgeológus, Budapest BEST HT Uhblig Viktor dr. egyetemi tanár, Wien .. .. . ke. 30 Vendl Aladár dr., Budapest .. 5 EGT. 3 Vogl Viktor dr. m. k. geológus, Budapest. PARA Slg A nzgbás 3 5 — Wittkowitzi Bánya-Társulat, Ötösbánya 4 R3 20-— Zujovic J. M. nyug. szerb. külügyminiszter, geol. tánán, (Belgrád. Ez UBS Zsigmondy Árpád gyűjtése (Alsteen L., Charledoi, Rokerburg P., Becker Alajos, Kachelmann Farkas, Steinhausz (Elme Stépán Miksa, Varga Lajos, Vizer Vilmos és Zöld Gáborjurak MOZZATATUáBAN a hai 22 sza Ve izek ET e öz ös 75"— összesen : 3085-80 azaz : háromezernyolcvanöt korona és 80 fillér. Kelt Budapesten, 1911 május hó 1-én. Dr. Papp Károly. titkár. FÖLDTANI KÖZLÖNY XLI, KÖTET, 1911 MÁJUS-—JUNIUS, 5—6, FÜZET, A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT szomorúan jelenti, hogy régi buzgó tagja Dr. KALECSINSZKY SÁNDOR magyar királyi fővegyész, a kolozsvári Ferenc-József tudomány egyetem tiszteletbeli doktora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, azonkívül számos tudományos egyesület alapító- és választ- mányi tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat Szabó-József emlékérmének tulajdonosa f. évi június hó 1-én, 54 éves korában, hosszas betegeskedés után elhunyt. A megboldogult temetése június hó 3-án dél- után volt a budai farkasréti temető halottas házá- ból. Temetésén társulatunk elnöksége és választ- mánya testületileg részt vett, ravatalára koszorút helyezett és sírjánál SCHAFARZIK FERENC dr. elnök búcsúbeszédet mondott. y Ugyancsak élete delén, 54 éves korában, f. évi junius hó 4-én Karlsbadban elhunyt IESUHEIG VIKTOR a bécsi egyetemen a geológia tanára, a Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagja és a Szabó. József emlékérem tulajdonosa. Temetése junius hó 7-én délután volt Prágában. ÁLDOTT LEGYEN EMLÉKÜK ! A ROMÁNIAI PETRÓLEUM-TERÜLET ÉS ENNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA AZ ERDÉLYRÉSZI MEDENCÉVET,., Irta: Lóczy LaJos dr. — A 27—38. ábrával. — Bevezető. Abból az alkalomból, hogy a m. kir. pénzügyminiszterium szá- mára 1911. évi április havában BöckH HuGó dr., Bögm FERENC, VITALIS IsTvÁN dr. és Vwuurskó FERENc urakkal a Kárpátok-aljának petróleum telepein Romániában helyszini vizsgálatokat végeztem, időszerűnek látom, hogy újabb megfigyeléseimmel együtt leközöljem az 1893. és 1896. években írt szakvéleményeimet is, amelyeket hazai vállalatok szá- mára adtam. Ekkortáji még semmiféle nagyobbszabású petróleumkút nem volt Romániában s idei utazásaimban megelégedéssel láttam, hogy ma Prahova és Buzeu megyékben a leggazdagabb petróleumot adó kutak azokon a vonulatokon vannak, amelyeket énfmár az 1893—1896. évek között kijelöltem. Ugyanis MRazzc LaJos bukaresti tanár úrnak, a román királyi geológiai intézet igazgatójának "szíves kalauzolásával az idén viszontláttam mindazokat a helyeket, amiket másfél évtizeddel ezelőtt két ízben bejártam s meggyőződtem, hogy a Kárpátok alján Prahova és Buzeu megyék területén hasonló rétegekben s ugyanolyan faciesű lerakó- dásokban van a petróleum, mint amely rétegek és lerakódások az Erdély- részi Medencében is megvannak. A következőkben az 1893. és 1896-ban adott szakvéleményeimet minden változtatás nélkül bocsátom közre; s ezekután közlöm újabb tapasztalataimat, amelyeket f. év április hó 8-a és 24-e között Romá- niában, illetőleg az Erdélyrészi Medencében szereztem. Ezen vizsgálataim alapján a romániai petróleum-terület rétegeit összehasonlítom az Erdély- részi Medence harmadkorú rétegeivel, s végezetül az Brdélyrészi Meden- cének s hegykörnyezetének geomorfológiai arculatáról fogok elmélkedni. "000001: T : 9H9I9TA "IAPSPJegUNIT8g HOSPINI MOHNL Z4 UVA-EGBI ezÍeIUTZSÁTOY] HOUJHPÁTIOY BUIÁTUL 89 BOTAOTA "BINY "76 a Ki ee AB § ue XX y Nu ) öz N n959ueg ps A 1 T 974 T T E BB BDUT7 98 7 3 MŰ 2 MÉ, 7 É/2S HEY na 6£5 ] Ü724 5 : mÉA 7 úg SL J2s9UVeDeIg BIND pé Fa d vmmnydlrntemineetvtytenynneen eseguPbBRIg . za pa kó Ando 62 UL9 o sor 9p ejmorg (0S fé NN ég 9 Mt ali TUL, 26 388 DI LÓCZY LAJOS I. RÉSZ. A Prahova-völgy petróleum-kútjai és a Provica de zsosz környékén látott nyomok. (1893 április hó 16-án Bukarestben kelt szakvéleményem.) HonrvárÓ Gyuna úr felszólítására 1893 április 14. és 15. napján a Provica folyó középső szakasza mentén előforduló petróleum-vidéket néztem meg. Miután a Kampina, Putorosu és Magureni de szusz közötti területet földtanilag futólagosan megvizsgáltam, a petró- leumot tartalmazó rétegek földtani helyzetéről világos képet nyertem, amelynek vázlatát a következőkben adom. A talált kövületek s a jól feltárt rétegek! települése után itélve a Provica-völgye a Szultanu- hegytől D-re redőzött harmadkori vidék. A felső krétarétegek felett a miocén sorozat, amelyet szarmatakorú mészkő és vastag homok- és agyag- rétegek képviselnek, három Ny—K-i csapású redőbe gyűrődött. E tetőalakú redők D-i szárnyai meredekebben dőlnek, mint az északiak, és a meredeken dőlő homok és agyagrétegek tartalmazzák a petróleumot. És pedig nyilvánvaló, hogy Kampina, Magureni és Bajkoj nincsenek ugyanabban a csapásirányban. Valószinűleg F. D r a- ganeasza és Putorosu sem esnek a Kampina-magureni (gura- draganeasi) kutak vonalába. A Prahova és Provica környéken tehát nagy petroleumterület terjed el, mely a galiciai petroleummezőknek semmi- ben sem marad mögötte. A Galiciában és a Kárpátok külső oldalán mindenütt (Moldvaország, Sósmező, Háromszék megyében) szerzett föld- tani tapasztalatok, amelyek szerint a. kárpáti petróleum mindig ott for- dul elő legnagyobb mennyiségben, ahol a rétegek tetőszerűen települnek (antiklinalist alkotnak), szemlélődéseim alapján itt is beigazolódtak. Ebből teljes bizonyossággal következik, hogy a petróleum nem csak a tőlem meglátogatott helyeken, valamint azokon a pontokon fordul elő, melye- ket a román kir. országos felvételek geologiai térképének XVI-ik lapján (27. ábra) tűntettem fel, hanem fúrásokkal a környéknek számos más pontján is megtalálható. A rétegek megzavart települése miatt egye- lőre nem lehet megállapítani, hogy hol várhatók a legkiadósabb fúrások. Csak igen alapos és részletes földtani felvétel szolgáltat- hatna adatot arra nézve, hogy a leggazdagabb telepek az ismert termé- szetes petróleumforrások közelében, vagy más távolabbeső pontokon is. találhatók-e. Egyébként Cogvanp H. értekezése (Sur les gites de pétrole de la Valachie stb. Bull. de la soc. geol. de France; 2. sorozat, XXIV. köt., 505. old. 1867), valamint a román geológiai bizottság évkönyvei A ROMÁNIAI PETROLEUM-TERÜLET ÉS AZ ERDÉLYRÉSZI MEDENCE. 389 (Annuaire du bureau géologigue) is eléggé bizonyítják, hogy a miocén rétegek az erdélyi alpesek egész déli lejtője mentén, Tirgu-Zsiluluitól Buzeuig sok helyütt petróleumot tartalmaznak. A bejártam petróleum-előfordulások bányászatának jövedelmezősé- géről nem nyilatkozhatom, mert erre nézve nincsenek adataim. Mind- azonáltal állíthatom, hogy tervszerű bányászkodás e vidéken eddigelé nem volt. A legtöbb munkálat sekély akna, és még a szép, bár szerin- tem nem alkalmas ponton elhelyezett draganeasai telepen is csak rablógazdálkodást üztek eddig. HoRvárH Gyura úr ama kérdésére, vaj- jon a szóban levő petróleumterületnek, csak kis részén is jó eredmények várhatók-e, legyen szabad megjegyeznem, hogy tekintettel arra a körül- ményre, hogy a gazdag, de kiterjedésében még ismeretlen petróleum- területet pontos földtani és bányászati vizsgálatokkal és ezeken alapuló drága mélyfúrásokkal (próbafúrásokkal) kellene kikutatni, határozottan ajánlanám, hogy a kutatások ne csak kisebb területre szorítkozzanak, mert az elégtelen feltárások miatt előre nem mondható meg, vajjon még közeleső, meg nem szerzett pontokon is nem lehetne-e jobb es több petróleumot tartalmazó rétegeket fetárni. Az itt közölt jegyzeteket helyszíni feljegyzéseim alapján állítottam össze. Részletes jelentésemet Budapestre való visszatérésem után az öÖsz- szes megszerezhető adatok bevonásával fogom megirni. II. RÉSZ. Kampina környékének petroleum zónái. (1893 május hó 1-én Budapesten kelt szakvéleményem.) Honrvárn Gyuza országgyűlési képviselő úr felszólítására az 1893. ev április havának közepén több napot tölték Romániában, a Prahova kerü- letben (zsudec) hogy a Kampina környékbeli petróleumkutak vidékét tanulmányozzam és geológiai tapasztalataim alapján az ottani petróleum- előfordulás felett veleményt mondjak. HoRvÁTH GyuLA képviselő úr társa- ságában Predeál felől érkeztem Kampinára és Bukarest felé utaztam haza. Kirándulásaim egész ideje alatt eső, illetőleg nagy havazás nehe- zítette megfigyeléseimet. Miután Kampina körül a Prahova balján a fürdőtelep közelében lévő kutakat (7), melyekből élénken folyt az olaj- merítés, meglátogattam, a városka és a fürdőtelep közti állítólag 223 m mélységű befejezetlen fúrást és a Doftana völgyében levő gazdag kutak- hoz vezető út középtáján leásott akna gorcát tekintettem meg. Azután Poiana helységen keresztül a Provica völgyébe és onnét a CANTACUZEN 390 D: LÓCZY LAJOS György herceg Draganeasa nevű petróleumfinomító telepére utaztunk. Draganeasáról a Krivovu-völgy északi elágazásában levő Puturosu hely- ség régi aszfaltgyűjtő aknáihoz látogattam el. Visszajövet Kampinához a Provica és Magureni de szusz közötti petróleumkutakat is útba- ejtettük a Gura-Draganeasi völgyszorulatban. Mind e helyek CaANTA- cuzesu herceg birtokán fekszenek s körülöttük a petróleumtermelés jelenleg szünetel. Megfigyeléseim, melyek alapján véleményemet formulázhatom, a következők : j A nagyesésű Doftana és a Prahova összefolyásában mintegy 60—70 m magasságban a folyók alluviuma felett egy háromszögletű sík- ság terül el; a tömösi hágó felől lefutó vizek régi (diluviális) terrásza ez. Kampina a terraszlapnak nyugati részén fekszik. (27. ábra.) A városka déli végén, néhány 100 méternyire a terrász nyugati peremétől egy fúrótorony (1) van, melyben állítólag 223 m-re fúrtak be anélkül, hogy meríthető petróleumra akadtak volna a fúrólyukban. A fúrószerszámok és a fúróakna azonban világosan tanusítja, hogy a fúró petroleumnyomokat ért útjában. Keletre vagy kelet-dél-keletre a furástól a Doftana melletti számos kútakna közelében egy másik elfödött aknához vezettek. Ennek csupán gorcát tekintettem meg. Mind a fúrótoronynál, amelynek helye Gachica nevet visel, mind pedig az elfödött akna körül a felhozott agyagban palásagyagot és sok gipszet láttam; a fúrótorony körül pedig a fúróiszap sókivirágzással volt bo- rítva. Délnyugatra a Gachica-fúrástól HERNYA földbirtokos kastélya és csinos fürdőintézete ép a terrasz peremén fekszik. A felfogott ásvány- vizek tőszomszédságában a 60 méternyi terraszfal egész magasságában, sőt még a Prahova kavicsmedrében is hét aknakút van; egy fúrást ott- étemkor is kezdettek. Sötétbarna színű petróleumot meritettek ezen aknából. A kutak feldúcolását szurokszerű anyaggal láttam bevonva. Ezen aknák körül több helyt láttam a terrász altalaját feltárva. A nem nagy, mindössze néhány méternyi vastagságú kavicstakaró alatt, mely a terrasz lapját elborítja, 20—309-kal délnek hajló agyagtelepekkel válta- kozó agyagos homok és laza homokkő képezik a kutak környékét. Dra- ganeasa felé utazva, Kampina vasúti állomása mellett, Pojána falunál hagytuk el a Prahova völgyét. Az állomással szemben a balparti terrasz különösen szépen van feltárva. Az agyag- és homokrétegek (laza ho- mokkő) a terrászfalban egy kis boltozatot képeznek (28. ábra). Poianától mintegy 200 m magasra kapaszkodik az út azon hegyhátra, mely a Prahova völgyét a vele egyközűleg futó Provica völgyétől elválasztja. Provica felé a nyugati ereszkedő valamivel kevesebb; Provica körül- belül 10—12 m-rel magasabb fekvésű, mint a Prahova völgye Kampiná- nál. A hegyháton átvezető út csúszó talajon visz át, sárgásszürke me- A ROMÁNIAI PETROLEUM-TERÜLET ÉS AZ ERDÉLYRÉSZI MEDENCE. 391 szes homokkővel és gipszdarabokkal ez út mellett több helyen találkoz- tam: Poiana felett Pritxoe szerint szarmata mészkő-kőfejtők vannak. A rétegdőlés lankásan déli. Alsó-Provica falutól tovább nyugotra tartva a következő nyugati hegyháton fekszik a Draganeasa petróleumbányatelep és finomító gyár. A hegyhát Puturosu és. Valea lunga helységek vizeit választja el a Provicától; e hegyhát a Tömösi és Tölcsvári hágók kö- zött fekvő La Omu 2500 m kulmináló csúcsról nyúlik le. És Provica Puturosu között a Szultanu csonkított kúpja alatt mély benyergelése van, a melyről a hegy délnek Draganeasa felé ismét fölemelkedik. Sűrű erdőségek borítják a hegyhát Puturosujfelőli oldalát, a hegyvidék észak- nak változatos képekben emelkedik a Bu- csecsre és a Fogarasi havasokra. N. Provica, Draganeasa és — Puturosu környékén délnek íhajló kemény, kövüle- tekben bővelkedő .homok és laza homok- követ, szürke és kékes agyagot és vékony 28 ábra. Boltozatos rétegállás mészkőlapokat láttam, az út mellett és Kampina mellett. Provica között egy helyen gipszpadokat is észrevettem. Északrafazonban Felső-Provicán túl a Szultanu oldalában északi réteghajlást szemléltem. A frissen hullott hó a rétegfejek vonalait élesen feltűntette. Draganeasa rendezett és jól felszerelt gyártelepe jelenleg teljesen szünetel. Finomítói és rezervoárjai most is imponálóan hatnak a láto- gatóra. Raktáraiban a fúrásokhoz, a fúrólyukak kicsövezéséhez és a petróleum vezetéséhez nagy mennyiségű anyag és szer van felhalmozva. Műhelyei is jól el vannak látva gépekkel és szerszámokkal. A telep a Provica és Prahova közötti hegyháton keresztül egy létező csővezeték- kel szolgáltathatja Kampina vasúti állomásra a kész olajat. Draganeasa mintegy 220 méternyire fekszik Kampina felett. Értesüléseim szerint körülötte az első fúrás 64 m-ből szolgáltatott petróleumot. Az egyik fúrásból a Sospiri nevűből 213 m mélységből magasra szökött a petró- leum és sokáig a patakban folyt le. A gyárhelyiségtől délre néhány száz m-nyire egy aszfaltos folt körül gázbugyogás van, ugyanitt lankásan délnek hajló homloktelepek között apró kagylókkal (Congeria simplex BaRBor) teli meszes lapok mutatkoznak. Nyugatfelé a völgyben leszálló út mellett. pedig agyag is látható. A gázbugyogás helyétől az út DNy-felé sűrű erdőségek között Puturosu helység felé száll alá. A völgybe jutva közvetlenül a helység felett elterülő tisztáson számos, legalább 30 kútakna és aszfaltforrás van, amelyek vizén földolaj és kát- rány úszik; ezekből a kátrányt kádakba szedik-és hordókban szállítják tova. A fadúcolással burkolt kutakon kívül a Draganeasára vezető oldal- árokban is számos helyen bugyóg föl a: földolaj és a gáz (szénhidrogén). 392 D. LÓCZY LAJOS Ezen árok lefolyó vizén szivárványszínekben játszik a vele leszivárgó petróleum. A Draganeasa körüli petróleumot tartalmazó rétegek az itt talált kövületek szerint (Congeria simplex BaRgBor, C. aff. rhomboidea Hönx., Cardium aff sgamusum DesH.) a pontusi emelethez tartoznak. Kampina felé visszatérőben a Provica völgyben még a Gura Dra- ganesti kutakhoz is ellátogattunk. Ezek a völgy megszorulásának jobb oldalán ott vannak, ahonnét már Magureni de szusz felső házait megpil- lanthatni. A lejtőn fölfelé több elhagyott akna van, melyek egyikében egy éjszaka alatt állítólag 150 veder (3000 kgr) petróleum gyűlt össze. Provica és Gura Draganesti közt a Draganeasa és Kampina közti cső- vezeték átvonulásának helye körül szarmata meszkőrétegek bukkannak fel a völgy fenekén és legalább 1 km hosszaságban kísérik a völgyet. A geológiai korukat a bennök levő kövületek (Tapes gregaria PARTSCH, Ervilia podolica Ercnw.) határozottan megállapítják. E mészkövek a völgy talpa fölé nem nagy magasságig terjednek, a fölöttük fekvő homok és laza agyagos homokkőtelepekkel együtt egy lapos boltozatot képez- nek, melynek déli 25—30" hajlású szárnyában vannak a legutóbb említett petróleumkutak. Észak felé Gura Draganesti és Provica közt ezen kis boltozat északi szárnya hirtelen egy szűk szinklinálison át ismét a déli hajlású telepedésbe megy át, melynek területére Draganeasa petróleum- telepei esnek. Ugy látszik, hogy a szarmata rétegekhez kötött réteg- gyűrődés, amelyet a völgy fenekén egy szinklinális és egy antiklinális rétegfekvésben felismertem, Draganeasa körül a hegyháton már nem mutatkozik, amennyiben ott csupán déli hajlású rétegzést figyeltem meg. Az azonban kétségtelen, hogy a Gura-Draganesti boltozat a kampinai terrászfalon láthatóval összefügg, valamint, hogy az itteni szarmata mészkő a Poiana fölötti kőfejtők szarmata rétegeivel azonos." Ezt meg- erősíti az a körülmény is, hogy a rétegek csapása a Provica völgyben és Kampina körül azonos, 19£—20"/2h között változik. A szarmata réte- gek feküjében Provica és Poiana közt gipsz is előfordul; valószínű, hogy ez az őt bezáró agyagrétegekkel együtt a sósagyaghoz tartozik, amelyet Pirin C. D.?, valamint Paur C. M.? is, már a mélyebb neogén- korú mediterrán emeletbe soroznak. Provicától északra a Szultanu hegy déli lejtőjén a felső-krétakorú kárpáthomokkőnek egy vékony szalagját is kijelöli a romániai átnézeti geologíai térkép XVI. lapja. Nevezetes, hogy a petróleum források és kutak azon antiklinális boltozat déli szár- 1 PinrnE C. D.: Über das Neogen-Becken nördliceh von Plojesci. Jahrb. der k. k. Geol. Reichsanstalt Wien, 1877. XXVII. 135. Il. 2 PinpE C. D. i. h. 132—133. 1. 3 PauL C. M. Verh. d. k. k. R. A. Wien, 1881. 93. 1. A ROMÁNIAI PETRÓLEUM-TERÜLET ÉS AZ ERDÉLYRÉSZI MEDENCE, 393 nyában fekszenek, mely a Szultanu hegytől délre Provica és Draganeasa körül nyujtja kelet-nyugati irányban Kampina felé tengelyét. Továbbá kiemelendő azon körülmény is, hogy a legbővebb és legjobb petróleumot szolgáltató kutak nem a völgy talpán, hanem a közbeeső Draganeasa hegyhát magaslatán voltak. Puturosu és Gura Draganeasa körül inkább kátrányos kutak vannak. Ha PauL, DRaGHICENU! és PItIDE nyomán a a doftana-telegai sótelepeket és az ezek csapásában tőlük nyugatra fekvő gipszes sós agyagot a mediterrán emeletbe tartozónak tekinthet- jük, úgy a Doftana, Kampina s Puturosu közti 19£—20h csapású anti- klinálisban a harmadkori, neogén rétegsorozatnak, mind a három eme- lete — mediterrán, szarmata pontusi — képviselve van. A petróleum kétségtelenül ezek legfelsőbbiíkében, a pontusi emeletben foglaltatik. E pontusi rétegek kevésbbé vannak megzavarva, mint a feküjökben levő szarmatamész és még inkább az ez alatti gipszes agyag. A Kampina körüli petróleumterületet más sok jeles geológus meg- látogatta. Ezek közül kiemelem a következő publikációkat: Cogvanp H. : Sur les gites de petrole de la Valachie. Bull. Soc. Geol. de France II. sér. t. XXIV. p. 5, et 552. ; CAPELLINI: Giacimenti petroleiferei di Valachia Mem. delVAcad. Bologna 1868 pag. 323.; FucHs E. et SARASIN: Notes sur les sources de petrole de Campina. Arch. bibl. Genf 1873; FoEr- TERLE: Über die Gegend zu Bukarest und der siebenbürg. Grenze. Verh. d. k. k. G. R. A. 1870., 209—210; Paun: Verh. d. k.k. G. R. A. 1881. p. 94—95; Trerze B.: Notizen über die Gegend zu Plojesci u. Campina. Jahrb. d. G. R. A. 1883. XXXIII. p. 380—395. Ezek közül CoguaAND, FOETTERLE, TrerzE és PauL munkáit vehet- tem figyelembe. Ezen kutatók közül egyik sem tanulmányozhatta a petróleumelőfordulás egész területét behatóan. Jegyzeteik konkrét geoló- giai adatokban épen nem bővelkedők és látogatásaik az egyes birtoko- sok területére szorítkoztak. Összefoglalva valamennyi adatot, ezekből kiviláglik, hogy Plojest- től É-ra a Déli-Kárpátok lejtőjén a neogén rétegek területén két petró- leumvonal van. Az első Baikoi, Kotoi és Kolibassi helyek kutjait fog- lalja magában, mindezek egy K—Ny-i csapásirányba esnek. II. Mintegy 10—12 km-re ezektől É-ra Doftana, Kampina, Gura Draganeasi, Dra- ganasea és Puturosu petroleumkútjai egy második, 18—20 km hosszú- ságú petróleumvonulatot jelölnek meg. Mindkét helyen a petróleum a neogén pontusi emelet homok, agyagos homok- és agyag-rétegei közt fordul elő. Kampinától délre utazva világosan láttam, hogy a Kampina- boltozat déli szárnya Magureni helység táján 69-os déli dőléssel végző- 1 DRAGHICENU: Erlüut. der geol. Übersiehtskarte d. Königr. Ruminien 1: 800,000 Jahrb. d. k. k. g. R. A. XL, 1890; 417. I. 394 DI LÓCZY LAJOS dik és a pontusi rétegek csakhamar 109-os északi dőlésben hajlanak fel. A legfelsőbb rétegek Coteni Parosi, illetőleg Magureni de zsosz táján ismét 24—40" déli dőlésben látszanak és a hegység déli peremét szol- gáltatják a Plojest körüli síkságon. Bzen déli dőlésű rétegek között fek- szik Baikoi és Kolibasi petróleum vonala. Tapasztalataimhoz hozzávéve Coguawp, Paur, Trerze stb. közleményeit, kétségtelennek tartom, hogy Kampina körül jövedelmező petróleumtermelésre ked- vező terület kínálkozik. Tekintve azt, hogy rendszeres és ösz- szefüggő geológiai megfigyelések e vidékről nincsenek, sőt az eddigi kút- fúrások és pelróleummerítések is annyira nélkülözik a tervszerűséget, hogy egyenesen rablóművelésnek mondhatók, a petróleum előfordulások 2 ri a ÉP slese Ve Cámpina 8 Ciob D Hernya kastélyés furdó 5 SSE MESSZE TV s40 29. ábra. Kampina-környékének geológiai szelvénye. becséről és kiterjedéséről exakt alapon nyilatkoznom nem lehet. A lát- szat azonban a legjobb reményekkel kecsegtet. Különösen kedvező körülménynek mutatkozik az, hogy Kampina körül, valamint TIzTzE leírásai szerint a Baikoi-Kolibassi vonalon is, az eddigi petróleumterme- lés antiklinális boltozatok közelében, és pedig ezeknek déli meredekebb szárnyában helyezkedik el. A PauL-tól! felismert és közlött szabály, melynél fogva Galiciában a petróleum és ozokerit előfordulása a réteg- boltozatokhoz van kötve, tehát itt is érvényesül. Ugyancsak PAuL tapasz- talatai szerint bízvást az ajánlható, hogy az ezutáni kutatások a mos- tani fúrások közelében az ezektől délre fekvő 500—1000 m-nyi távolságú területen folytattassanak. A kampinai fúrás sikertelenségét ezen utóbbi szabály elleni vétség magyarázza. (29. ábra.) Ezen fúrás ugyanis a fürdő melletti 139 m mély- ségú aknától északra esik és így az ezen aknában megütött 25—40" fok- kal délnek hajló petróleumréteget csak magasabb szintben érhette el. Erre utalnak a fúrás petróleum-nyomai. Nyilvánvaló, hogy a 223 m 1 PauL C. M.: Jahrb. G. R. A. 1881. XXXI. vol..138—139. p. A ROMÁNIAI PETROLEUM-TERÜLET ÉS AZ ERDÉLYRÉSZI MEDENCE. 395 mélységig lejutott fúrás további folytatása az aknával elért gazdag petró- leumtelepet többé nem érheti el. Kampina körül azon területet tartom alkalmasnak a petróleumfúrások sikerére, amely a Hernya-kastély és a doftanvölgyi petroleumkutak közötti egyenes vonaltól délre fekszik." Egy nagyobbszabású petroleumtermelés megalapításához ennek jövője érdekében azt ajánlhatom, hogy az egész szóbanforgó vidékről mindenekelőtt egy alapos és figyelmes geológiai fölvétel készüljön el, Egy ilyen munka alapján lehet csupán hozzávetőleges biztossággal a jóreménységű kutak helyét és mélységét meghatározni. III. RÉSZ. A Kampina mellett tervezett petróleum-fúrólyukak helyzetei és kilátásai. (A Magyar Petróleumtermelő és Finomító Részvénytársulatnak 1896 október 10-én adott szakvéleményem.) Az 1896 év október hó 6—9. között Wriss Mixsa dr. petróleumipar részvénytársasági tag és ügyvéd úr társaságában a részvénytársaság meg- bízásából Romániába utaztam, hogy véleményt mondjak egy tervezett új petróleumfúrás helyének reményteljes voltáról és hogy az ezutáni fúrások előreláthatólag legelőnyösebb helyeit kijelöljem a társaságnak területén. Az 1893. év tavaszán csak nagyon futólag járhattam be. a kampinai petróleumkutak környékét; az akkortájt bekövetkezett erős havazás a finomabb geológiai észlelést lehetetlenné tette. Minthogy a meglátható feltárásokból akkor csupán délre hajló rétegállásról szerezhettem tudo- mást és minthogy az I. számú fúrólyuk 213 m állítólagos mélységig eredménytelennek mutatkozott, a Hernya-féle területet ítéltem a doftanai és prahovai fúrókutak közt olyannak, amely megszerzésre alkalmas. Az akkori tapasztalatok szerint az I. számú fúrástól délre fekvő területet mondhattam a különben gazdagnak tartott kampinai petróleumterületen olyannak, melyen a biztos petróleumtermelést előreláthattam. Minthogy azonban ezen telkek a termelés számára már le voltak foglalva, a hoz- 1 Ezt a vonalat a 27. ábrán Kampina helységtől délkeletre, az I. és II.-vel jelzett furópontoktól délre levő dülőút jelzi, a fekete pontokkal jelzett furótornyok között. Itt van jelenleg a Steaua Romana társulat temérdek furótornya. A 29. ábra annyiban érdekes, mert a későbbi nagyszámú kutatások és furá- sok a szelvény helyességét teljesen; igazolták (L. Arbeiten der mit dem Studium der Petroleum Regionen betrauten Commission, Bukarest, 1904 Pag. 83.) 396 D: LÓCZY LAJOS zájuk legközelebb fekvő telkek — amelyek a Hernya-kastélytól kelet felé, a doftanai petróleumgyárhoz vezető kocsiúttól északra! fekszenek — kerültek a társaság birtokába. Hzt a területet mostani tapasztalataim alapján kitűnőnek mondhatom. Az említett útnak északi szélén készült el két év óta a II. számú fúrólyuk, mely állítólag három mélységi réteg- ből a 255., 313. és a 337. méterből adott kisebb mennyiségű olajat, miíg- nem a jelenlegi 342 méternyi fúrásvégről naponkint kétszer erős gáz- fejlődés kíséretében kiszökő, összesen másfél vaggon parafinos, de kén- hidrogéntól tiszta petróleumot szolgáltatott. A fúrási próbákat a 193 métertől a fúrás aljáig átnézve, meggyőződtem, hogy a megjelölt mély- ségekben többé-kevésbbé finom homokból szállott fel a petróleum. A fúrólyukat négy izben láttam kiömlő állapotban. Miután ez alkalom- mal a Doftana völgyét is meglátogattam a sóbányákig, a kampinai petróleumterület geológiai viszonyairól is pontos ismereteket szerez- hettem. Kampina környékén az említett kocsiút, amely a Hernya-féle kas- télytól a petróleumfinomító-gyárhoz vezet, jelöli meg körülbelül azt a gyakorlatilag nagyjelentőségű vonalat, mely a délre 28—307-al dülő harmadkori rétegeket az észak felé 387-os hajlású rétegektől elválasztja. Ezen keletnyugati irányba csapó vonal tehát egy boltozatos rétegállás (antiklinális) tengelye. Általános tapasztalás valamennyi petróleumterü- leten, hogy az antiklinális vonalak mentén szolgáltatnak a fúrások leg- kisebb viszonylagos mélységből legtöbb olajat. Azok a kismélységű kutak és fúrólyukak, melyek a fürdőtelep körül és a Doftana völgyében, meg e két telepet összekötő vonal mentén újabban készültek, szintén homok- padokból szolgáltatják az olajat. Ezek a homokrétegek a Doftana balján feltárt szakadásban kibukkannak és csekély mennyiségben kiszivárgó petróleum-, paraffin-, meg aszfalt-tartalommal bírnak. Ott, hol a gyalog- ösvény egy pallón a Doftana patakon átvezet, merev homokkőben észak- nak hajló homokrétegek alatt szintén petróleum szivárog elő. Mindezen természetes petróleumfeltárások és felszini előfordulások csekély jelentő- ségűek a II. számú fúrólyuk 342 m mélységéből felszálló forráshoz képest. Minden valószínűség szerint az ennél magasabban fekvő petró- leumtelepek lencsés impregnációk, melyek a harmadkori rétegek maga- sabb szintjeibe, a mélyen fekvő eredeti földolaj-telepekből szálltak fel. A II. fúrólyuk nagyon közel fekszik az antiklinális tengelyhez és biztos mutatóul szolgál arra nézve, hogy az említett kocsiút közelében mélyesztessenek le a többi tervezett fúrólyukak is. Ezen nézetem értelmében tökéletesen helyeslem, hogy a II. számú 1 A 27. ábrán Kampina alatt I., II. és a pontokkal jelzett fúrások között vivő NyYDNy—KÉK. irányú dülőút. "19391-euplog e gerteur veztvogrlexza 3ay-uinerosgod gozleg jeáuuesIer "exge 398 Dr LÓCZY LAJOS fúrólyuktól keletre mintegy 200 m távolságban az említett kocsiúttól északra 20 m-re fúrassék egy harmadik lyuk. Hgy másik pontot ezen tervezett fúrástól északra a társaság telkének északi határán jelöltem ki. A fúrást abból az okból ajánlom, hogy ezzel a területen lemélyeszthető kutak számáról és melységéről biztos adatok szereztessenek. Abban nin- csen kétségem különben, hogy a megszerzett teleknek akármelyik pontján jó sikerrel fog járni minden 350 m-nél mélyebb fúrás. De abból a körül- ményből, hogy Kampinán a II. sz. fúrólyuk 342 m mélységéből felszálló petróleum ugyanazon harmadkori neogénkorú homokban foglaltatik, mint a kismélységű és felszíni pelróleumforrások, azt vagyok hajlandó gyani- tani, hogy a paraffinban bővelkedő legmélyebb petróleumforrás sem az eredeti petróleumot szolgáltató rétegben van, hanem még nagyobb mély- ségben keresendő. Nagyon ajánlom ezért, hogy a tervezett két fúrólyuk olyan átmérőnél kezdessék meg, hogy legalább 600—700 m-nyire lehessen bennük a fúrást lemélyeszteni és magától érthetőnek tekintem, hogy a II. számú furólyuk, ha esetleg petróleumszolgálata megszűnik, avagy megfogy, azonnal tovább fúrassék. A fúrásra alkalmas területek gyarapítására a Doftana-völgynek mindkét oldalát az átkelő ösvény gyaloghídjától lefelé a balparti friss földesuszamlásig, valamint a Prahova balján, a fürdőépületek és a tár- saság irodája közti lejtőt ajánlom. Romániában ősidőktől fogva ismerik a földi kátrányt, amelyet sze- kereken még a mult század közepén is kocsikenőecsnekhordtak hozzánk s amfnek cpakuras, földszurok volt a neve; 1750-ben RarcevicH utazó emlékezik meg először a romániai chíg bitumenrő b. Úgy 1893-ban, mint 1896-ban a Valea lunga-völgyben, Puturosu falunál még láttam olyan kezdetleges kutakat, amelyekből a nép a kát- rányt lajtokba merítette. A kezdetleges petróleumkutakat járgánnyal látják el, amelyet állattal vontatnak. Ilyen járgánnyal hajtott petróleumkutat a 30. ábrán láthatunk Pojána vidékéről, Vrajitoarea mellől. IV. RÉSZ. A romániai petróleumterület. (A m. kir. pénzügyminisztérium részére 1911 május havában adott jelentésem.) A prahovamegyebeli petróleumvidéket régóta ismerem. Elsőízben 1893-ban, mint néhai HoRrvárm GyuLA országgyűlési képviselő. szakértője jártam Kampina környékéő. Akkortájt ott még csak kismélységű, kézzel kezelt aknákból birkabőr-tömlőkkel merítették a petróleumot. A napi A ROMÁNIAI PETROLEUM-TERÜLET ÉS AZ ERDÉLYRÉSZI MEDENCE. 399 termelés 5!/2 vaggon, az egész évre számítva 19,000 tonna volt. A petró- leumtermelésre alkalmas vonalakat már az akkori fogyatékos feltárásokból fölismertem és kijelöltem két antiklinálisi a Provica- és Doftanetz-völgyek között; azt, amelyen ma Kampina, Pojeni, Telega, Busztenari környékén száz meg száz fúrótorony emelkedik, valamint a Baikoi és Moreni közötti Plojesthez közelebb fekvőt is, amelyen jelenleg szintén bőven fizető fúrások adják a földolajat. 1896-ban másodízben jártam lenn szakértő- ként s a Petróleumipar Részvénytársaság megbízásából Kampinán új fúrások helyét jelöltem ki. Ekkor már régibb javaslataim szerint elhelye- zett két fúrás szolgáltatta a társaságnak a földolajat. Harmadízben 1900-ban egyetemi hallgatóimmal látogattam meg Kampinát, amikor már MRazgc kollégám fogadott. A. Magyar Kereskedelmi Bank bírta akkor Kampina leggazdagabb petróleumterületét és én gyönyörűséggel láttam, hogy pontosan a tőlem kijelöli keskeny antiklinális pásztán emelkednek azok a fúrótornyok, amelyek kútjai napjainkban is a legállandóbban szol- gáltatják a földolajat. 1907-ben a III. nemzetközi petróleumkongresszusnak MnRnazectől vezetett kirándulásán negyedízben látogattam meg Kampinát és távolabbi környékét. Az idei tavaszon pedig immár ötödiízben voltam Románia gazdag petróleumtermő vidékein. 1908-ban Kampinán a tőlem fölismert helyeken 234,860 tonna volt a termelés, tehát az egész romá- niai kőolaj-mennyiségnek, vagyis 1.150,254 tonnának valamivel több mint 2099-a. A romániai összes termelés 1896-ban még csak 80,000 tonna volt s ma már a galiciait is megközelíti. A) A romániai petróleumterület rétegeinek összehasonlítása az erdélyrészi medence neogénkorú rétegeivel Amikor WEKERLE SÁNDOR, a pénzügyminisztérium vezetésével meg- bízott miniszterelnök, illetőleg Popovics SÁNDOR államtitkár urak 1907-ben felszólítottak, hogy a káliumsók utáni kutatás módjára vonatkozólag javaslatot adjak be, kétízben: 1907 június és szeptember hónapban tájé- kozódás céljából beutaztam az Erdélyrészi Medencét. Mindjárt feltünt nekem, hogy a medence közepén nem olyan egyszerűen teknő módjára települtek a rétegek, amint azt az eddigi, különben lelkiismeretes leírá- sokból tudni véltük, hanem északnyugat-délkeleti redőkben, sőt asszi- metrikusan ferde antiklinálisokban helyezkednek el. 1907. évi június hó 29-én kelt jelentésemben szóltam már ezen megfigyelésemről, 1909. évi július hó 14-én kelt jelentésemben pedig a Medence közepén három antiklinális vonulatot jelöltem ki, amelyeken zártkutatmányi területek lefoglalását javasoltam földigáz- és petróleum- kutatások céljából. Azt is érintettem jelentésemben, hogy a medence nyugati peremén régebbről is ismerek több, sűrűbben álló antiklinális 400 Dr LÓCZY LAJOS vonulatot és hogy mindezekben nem ugyanegy antiklinális redőnek egységes folytonosságú végigterjedését látom, hanem megfigyeléseim alapján azt sejtem, hogy az antiklinális övek rövidebb, hosszabb, oly- kor dómszerűleg fölemelkedő redőkből állnak, amelyek egymás mellett kulisszák módjára helyezkednek el és szinklinális teknőkkel váltakoznak tengelyeik csapás irányában. Vagy másként mondva: az antiklinális boltozatok csapásirányban erősen hullámosak. BöckH Hucó dr. főiskolai tanár úr 1910. évi tanulmányaival! iga- zolta az antiklinálisokra vonatkozó megfigyeléseimet és kimutatta, hogy az Erdélyrészi Medencének Küküllő és Szamos közti részében még na- gyobb számmal vannak az antiklinális vonulatok, mint azt én orientáló utaimon sejtettem, továbbá fölismerni vélte, hogy a nagy folyóvölgyek közelében a vonulatok 5 formájú hajladozásokat is mutatnak. BöckH HuGóval 1910. évi október és november havában további fúrópontok kijelölése végett ismét beutazva a tőle és munkatársaitól a nyár folya- mán tüzetesebben bejárt területeket, nagy megelégedéssel tapasztaltam, hogy az antiklinálisok mentén mennyi természetes gázömlést találtak. Még nagyobb meglepetéssel szolgáltak a Böckm Húaó kollégámtól föl- fedezett meredek és zűrzavaros rélegállások, amelyekben hasonmását ismertem fel azoknak a sajátságos redőalakzatoknak, amelyekről MRAzEc szólt először, átdöfő redőknek (Plis diapirs; Durchspiessung) nevezve azokat. Romániában 1907-ben MRaAzrc vezetése mellett láttam őket elő- ször. Leírásuk azokban a nagyon becses tanulmányokban található meg, amelyeket MnRazgc a romániai kormány megbízásából 1903-ban és a következő években közzétett.? Ezekben a jelentésekben a romániai kárpát- alji neogén rétegek — amelyek régiója a kősótesteket és a földolaj- telepeket magában foglalja — jobban vannak megismertetve, mint vala- mennyi más európai petróleumvidékéi. Az átdöfő redőboltozatok olyan helyeken mutatkoznak, ahol az antiklinálisok a mélységben utóbb ható oldalnyomások következtében a lankásan hajló fedőrétegeket meredek rétegállással áttűzik, átbuknak, jóval fiatalabb rétegekkel kerülnek érint- kezésbe vagy izolált magvakként ülnek másnemű környezetben (a 31. ábra 1—3. rajzai). A nagysármási I. számú mélyfúrás rétegdőlései — 1 BöckH H.—Bönm F.: Az erdélyi medence földgázt tartalmazó antiklinálisai- ról. Kiadja a magyar királyi pénzügyminisztérium, Budapest. 1911. 2 Arbeiten der mit den Petroleum-Regionen betrauten Commission. Bukarest, 1904. 1—104. oldal. 1 : 1.000,000 mértékű térképpel. A román kormány 25,000 frankot szavazott meg ezen munka előtanulmányainak támogatására. — MRazxc : Über die Bildung des rumünischen Petroleum; Compte Rendu du Congrés International du pétrole. Troisieme session Bucarest, 1907. 80—134. oldal. — MRgazzc: Les gisements du pétrole: LIndustrie du Petrole en Roumanie. Bucarest, 1910. 1—74. oldal. Az utolsó közlemény nemsokára magyarul is meg fog jelenni. A ROMÁNIAI PETRÓLEUM-TERÜLET ÉS ENNEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA STB. 401 amelyek fent színesek, 500 m mélység felé 457 hajlásúakká növeked- tek — a MnRazec szerinti átdöfő redő jelenlétét sejtetik. Romániában MRazec tanulmányai szerint a xdiapirs redők szomszédságában vannak a gazdag petróleumtelepek és pedig ott, ahol a redők likacsos (homok, agyagos, márgás homokkő) rétegekre borulnak reá. Ilyen ráfekvése van a sótestet tartalmazó mediterrán (vagy mező- ségi) rétegcsoportnak a daciai (felső pontusi) és a levantéi emeletre, Bajkoi 31. ábra. Átdöfő redőboltozatok. 1—3. Az átdöfés keletkezésének magyarázata. 4. A romániai Bajkoi-petróleumbánya szelvénye ; — s. mediterrán sósagyag (mező- ségi rétegek) ; sz szarmaciai rétegek; p pontusi rétegek; d daciai (felső pontusi) ; l levantei rétegek. petróleumbányáiban (a 31. ábra 4. rajza). A mediterrán rétegeken keresztül fúrták meg ott a pliocén emeletek laza homokjában raktározott petróleumot. iomániában MRgazrc megvilágításai szerint a mediterránkorú sófor- mációban — amely az erdélyrészi és máramarosi sós agyaggal, illetőleg a mezőségi rétegekkel tökéletesen azonos és egyidős képződmény — van a bitumenek szülőhelye. Általános tapasztalat, hogy a kősó, aszfalt és a földi gázok szorosan egybetartozó képződmények azokon a területeken, ahol nagyobb mennyiségben termelik a földolajat. A romániai mediterrán rétegekben a mieinknél is nagyobb számmal vannak sótestek. MRAZEG és TEISZEYRE W.! 57 sótestet sorolnak fel a Kárpátok romániai aljáról. 1 Apergu géologigue s. 1]. formations saliféres et les gisements de sel en Roumanie: Moniteur des intérets petroliféres roumains 1902. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. A 27 402 Dr: LÓCZY LAJOS Újabban mindinkább valószínűvé válik, hogy a romániai, sőt talán a galiciai bitumenek származási helye a mediterrán sóformációban van és a só keletkezésével kapcsolatos. Maguk a sótömegek nem tartalmaznak ugyan petróleumot, hanem csak földi gázt és kátrányos kiválásokat, a sótesteket körülvevő sóagyagban azonban már széltében vannak földolaj- nyomok. Hzek azonban az agyagos kőzetekben nem gyűlhettek össze nagy tömegekbe; nincs is a mediterrán rétegekben sehol jövedelmező termelés. A mediterrán sósagyaggal a diapir redőkben érintkező fiatalabb homokok és márgás rétegek, amelyekbe a földolaj diffuzió és az össze- ráncolás következtében eredőhelyéről átvándorolt, bőven tartalmazzák a földolajat. Ott, ahol régibb rétegek: oligocén homokkövek jöttek a rá- tolódás következtében érintkezésbe a mediterrán sóformációval — mint Bustenari gazdag, azonban most már kimerülőben levő petróleumbányái- ban — ezek az idősebb rétegek tartalmazzák az átmigrált petróleumot; Bustenarin egy elszakadt oligocénmagból termelik. MRazzc [L. szerint azok a petróleumforrások, amelyek a kárpáti homokkőnek, vagyis a paleogén (eocén, oligocén) flisnek övében vannak, szintén a miocén réte- gekből erednek és a szélesen reájuk boruló idősebb likacsos rétegekbe átmigrált utólagos bitumen felhalmozódásokból fakadnak.. A galiciai petróleumtelepek természetét ez a felfogás egészen új világításba helyezi. A keletgaliciai fölöttébb zavaros telepedést MRazsc magyarázatával jobban megérthetni, mint az osztrák geológusok leirásai és különösen a lengyel SzaJvocHa! professzor nem régen megjelent közleménye alapján, mely ellene szól ugyan MRazxc felfogásának, azonban a tektonikai váz- latban hasonló képet ad ahhoz, melyet MRgazzc nyujtott a déli Moldvai Kárpátokról, Tarlan, Sósmező, Putna vidékéről. A Kárpátok alján végignyuló sóformációt tekintve a bitumenek termőhelyéül, ebben azért nem gyülhetett össze nagyobb tömegekben és fészkekben a földolaj, mert a kőzetek ebben a vastag rétegkomplexus- ban túlnyomóan agyagok. Ezért csak földi gázokban bővelkedik a só- formáció, földolaj ellenben, termelhető mennyiségben, nincs benne fel- halmozva. Nyomokban azonban széltében tartalmazza a földolajat és a kátrányt a sós agyag, sőt a sótestek körül valóságos burokban helyezked- nek el ezek a nyómok. (Ölhof, Aureole). A sósagyag feküjében lévő meni- lites kovás palák, mint bitument termők, szintén a sóformációhoz tar- toznak, ekként ez az oligocéntől kezdve a szarmáciai emeletig terjed, tehát a felső oligocént és a neogent foglalja magában. Mívelésre alkal- mas földolaj felhalmozódások a rátolódott takarókban és az átdöfő redők mellett vannak. A Kárpátok összegyürődésével járó tektonikai 1 Das Erdölvorkommen in Galicien im Lichte neuer Erfahrungen Petroleum VI. Jahrg. No. 10. Berlin—Wien 1911 3. old. A ROMÁNIAI PETRÓLEUM-TERÜLET ÉS AZ ERDÉLYRÉSZI MEDENCE. 403 mozgások idézték elő a petróleum migrációját az anyakőzetekből a mélyebb vagy fiatalabb, likacsosabb kőzetű rétegekbe. Ez az átvándor- lás ott nyilatkozott legerősebben, ahol a Kárpátok külső szegélyén egy 32. ábra. Petróleum kitörés a bajkoji sóstó partján. TRAuzL és TÁRSA bécs—budapesti cég rapid rendszerű fúrása. periferiális depresszió mellett a legfiatalabb gyürődések történtek. Ezek Romániában a Dimbovica és a Buzeu folyók között még a levantei réte- geket is redőkbe gyürték. Itt van a legtöbb sótest, a legtöbb diapir redő és egyszersmind a legjövedelmezőbb petróleumbányászkodás is. A ránc- vetés a galiciai petróleumrégióban is érintette a neogén rétegeket, azon- 97 404 Dr LÓCZY LAJOS ban úgylátszik nem olyan mértékben, mint a Kárpátok délkeleti sze- gélyén. A galiciai petróleumvidék a déli moldvaival rokon természetű. Nagyon figyelemreméltó az a bizonyosság, hogy Romániában és Galiciá- ban a petróleumrégiók a kárpáti gyűrűnek olyan szakaszaiban vannak, amelyekből a régi kristályos tömegek és a variszkusi rögök hiányoznak, továbbá figyelmet érdemel az is, hogy Magyarországon Eperjes-Sóvár vidékén és Máramarosban a Kárpátok belső szegélyén végignyuló neogén sóformáció a galiciaival szemközt terül el. Az erdélyrészi neogén- medence temérdek sótestével és sóskútjával mintegy közbeesik a két flis- régió közé; az erdélyrészi Érceshegység krétakorú kárpáti homokköve nyugatról és keletről a székelyföldi kréta és paleogénkorú kárpáti ho- mokkő fogják közbe a medence neogénjét. A felismert antiklinálisok elnyulásai BöcgH Hucó tanulmányai szerint a keleti és nyugati perem- hegység csapásirányait követik. A petróleum és földigáz kutatást ezen általános szemlélődések alapján kell folytatnunk. Követendő példával járt elől e tekintetben a román kormány, a midőn MnRazzc [L. professzornak egységes vizsgálatait lehetővé tette, aki alig öt év lefolyása alatt példanélküli mintaszerűség- gel ismertette a romániai petróleumrégiókat. Misem dicséri jobban ezt a kiváló geológiai munkát annál a körülménynél, hogy MRazrc munká- jának megkezdésétől 1904—1905-ig a romániai petroleumtermelés ösz- szesége 494.658 tonnáról 1,150,254 tonnára emelkedett. Sem a romániai, sem pedig az erdélyrészi neogén (miocén-pliocén) korú lerakodások rétegeit nem ismerjük még elég tüzetesen ahhoz, hogy véglegesen megállapított rétegpárhuzamosításairól ezidőszerint szó lehes- sen. Az Erdélyrészi Medencében az alsó neogénkorú — aguitaniai, kó- rodi, hidalmási, mezőségi (Schlier) — rétegek szintjeiről bővebb adataink vannak, mint a szarmáciai, pontusi és pliocén szintekről; az utóbbiak előfordulásáról még csak épen hogy biztos tudomásunk van, azonban elterjedésükről és a mélyebb neogénhez (mezőségi rétegekhez) való viszo- nyukról ismereteink még vajmi fogyatékosak. Romániában ellenkezőleg a sóformáció és ennek határairól van nagy bizonytalanság, míg a fiata- labb rétegek bőséges fossziliák alapján nagy részletességgel vannak szin- tezve, mint: szarmáciai, meociai, pontusi, daciai, levantei (kandesi) rétegek. Az Erdélyrészi Medencében eddig a neogénrétegeket szabályos teknőszerű, többnyire vizszintes fekvésűeknek tudtuk. Ilyeneknek irta le őket Kocn Axran dr. az ő jeles munkájában, amelyben az Erdélyrészi Medence harmadkori képződményeit tüzetesen ismertette. A sótömegek körül tapasztalt zavarodásokat KocH AwTan a tömegnagyobbodás okozta 1 Az Erdélyrészi Medencze harmadkori képződményei II. Neogén csoport, Budapest 1900. II. tábla. "T9g9A03 IEIHIZSOS BUHO-NSALT SVANJ OJBA taumeJoJjog "eggy "ge 406 D: LÓCZY LAJOS nyomásnak tulajdonította. Szabályosnak tanítottam én is 30 éven keresz- tül műegyetemi és egyetemi katedráimon az Erdélyrészi Medencét és a sótestek domszerű felduzzadásait PosePpwy nyomán irtam le, aki a só- formációnak felbukkanását a sóknak tulajdonította." Egyébként azonban Torda vidékéről olyan redőt ír le, amely mai felfogásunk szerint egy átdöfő és ferdére hajolt diapir redőnek tipusát mutatja, amelynek mere- deken álló diszlokációs vonala mellett égő gázok és petróleum, meg aszfaltnyomok is mutatkoznak. Szól a Szászrégen, Marosvécs, Görgény- szentimre és Besztercze közötti rétegzavartságról is. Most az én első megüűgyeléseim, még inkább pedig az 1910. évi nyáron BöckH HuGcó főiskolai tanár úrnak és társainak gondos mun- kájából tudjuk, hogy a Mezőségen tehát a Medence közepén is az anti- klinális vonulatok párvonalas rajokban nyulnak végig a neogén rétegek- ben. Az sem lehet többé kétséges, hogy nem a sótestek okozták ezeket; hanem a Kárpátok gyürődését követő pliocénkorú ráncolás emelte fel átdöfő, vagy dómszerű boltozatokban a sótesteket. Legföljebb a sótestek- ben és azok közvetlen szomszédságában a sósagyagban is látható khao- tiíkus gyűrődéseket lehet a sótesteknek tulajdonítani. Azonban ezeket sem a tömegszaporulat nyomásának, hanem a kioldott só helyébe nyomuló földes anyagnak kell betudni és annak, hogy a merev sótömegek körül, mint valami idegen test körül, amelyet a mélységből magukkal ragad- tak, a plasztikus agyagrétegek összevissza gyüredeznek. A sótestek azon- ban mindig messzire elnyuló antiklinális tengelyeken vannak. Az elmondottak nyilvánvalóvá teszik, hogy a romániai neogénrétegek a Tatros folyótól a Dimbovicáig a sótömegeknek és a leggazdagabb peiro- leum területeknek régiójában hasonló fácieskifejlődést mutatnak, mint az erdélyrészi medence sót és földigázokat bőven tartalmazó rétegkom- plexuma. Az Erdélyi Medence antiklinális gyüredezettsége is homológ természetű a romániaival. Miután úgyszólván mindenütt törvényszerű- séggel van a petróleum a földi gázhoz és a sóhoz kötve, el nem fojt- ható gondolat minden okoskodó főben az, hogy ha a szomszédos romá- niai hasonnemű rétegek között a só, a földigáz? és a földolaj olyan bő- 1 Studien aus dem Salinengebiet Siebenbürgens. Jahrbuch der k. k. Geol. Reichsanstalt. 17. köt. 502—5043. old. 2 A romániai petróleumterületeken a földigáz több helyen kiömlik, Draga- reasán Dumbovica mollékén, Kolibason, Kampinán, Bustenarin, Baikojon nagy gáz- rezervoárokat csapoltak meg petróleumfurás közben és a kisüvöltő gáz áramlása több helyen megakasztotta a továbbfúrást. Andéasin Ramnicu Sarat közelében örök tüzek .focuri nestinsesv vannak (Coucou-Stavastescu N.: Sur le gaze naturelle, III. Congrés international du pétrole C. R.). A Buzeu völgyében pedig nagy never zetességüek az 50 km hosszan egy antiklinális mentén elhelyezkedő földigáz táp- lálta fortyogók (ferbatori), iszapvulkánok (Paklele miki si mari). Amazok Berka az 34. ábra. Petróleum kitörés a Steaua Romana társulat 65. számú fúrásából 1905-ben, Kampina mellett. 408 D: LÓCZY LAJOS ven megvannak, miért nincs eddig az Erdélyrészi Medencében a són és a földigázon kivül a földolaj is számottevő mennyiségben konstatálva? Vajjon nem a természetes feltárások hiánya és viszonylagos ala- csonysága-e az oka annak, hogy olyan kevés, sőt a medence közepén semmi nyoma sincs a földolaj szivárgásoknak? Az Erdélyi Medencében 100—150, legföljebb 200 m magasak a gerincek és tetők a völgyek talpa felett és a széles talpú Szamos— Maros—Kisküküllő- és Oltvölgye vastagon van alluviummal, meg a lan- kás hegyoldalak diluviális agyaggal elfödve. Meg nem bolygatott altalaj aránylag nem sok helyen kerül szembe. Ilyen régen feltárt és a leg- ujabb geológiai időben allúviummal és szubaerikus lerakodásokkal újra eltakart altalajban a petróleum és kátrány oxidálódott és elpárolgott. Romániában a nagy eséssel lesjető folyók mindenütt mélyítik völ- gyeiket, a völgyekből meredek hegyoldalak emelkednek 200— 300 méter viszonylagos magasságú mellékgerincekig. Ujabbkori lerakódás alig ta- karja az erősen árkolt térszint, amelyen az élénk denudáció a friss altalajt igen sok helyen feltárja. A termeszetes feltárások tehát Romá- niában sokkal kedvezőbbek a petróleum kiszivárgásokra, mint az Erdély- részi Medencében. Ujabban fiatal harmadkori rétegekben raktározott petróleumtelepe- ket sok helyen jövedelmező mivelés alá vettek. Az Apenninek északi lejtőjén (Emiliában), északi Japán nyugati partvidékén (Echigo) a Kaukázusban, Hátsóindiában, Jáván stb. fiatal harmadkori rétegek közt földigáz és kősó társaságában, vagy legalább erősen sós víz kiséretében nyiltak meg a földolajforrások. Elméletileg ép olyan nagy valószinűséggel kell a petróleum jelenlétére, mint a káliumsókra következtetnünk az elzártnak ismert Erdélyrészi Meden- cében. A petróleum hiányát az elegendően likacsos kőzetek hiánya, vagy a régen bekövetkezett elmállás, elpárolgás okozhatja. A káliumsók hiá- nyát pedig a régen végbement kioldás és kiáztatás idézhette elő. Amíg mélyfúrásokkal a medence több helyen a neogénrétegek fekvő köőzetéig utóbbiak Policiori és Becsiu községek területén vannak (Teisseyre W. xDie Schlammvulkane von Berca Beciu; III. Congrés internat (du petrole Compte-rendu) Alkalmunk volt dr. Schulze geológus vezetése alatt Mrazec szives intézkedé- seivel a Buzeu völgybeli iszapvulkánokat meglátogatni. Alacsony nyergeken állító- lag meociai(?) rétegekből álló antiklinális boltozatokon vannak és kiterjedésükkel, valamint számukkal a sziciliai alakulásokkal versenyeznek, ha ugyan azokat felül nem mulják. Én csak a Kaltanizetta város környékén levő iszapvulkánokat láttam Sziciliában. Ezek a romániaiaknál jóval kisebbszerűek. Nagy meglepetéssel láttuk, hogy ugyanannak az antiklinálisnak magasabb nyergein, amelyen az iszapvulkánok vannak, Bercan és Beciun fúrótornyok emelkednek. Tehát a földigázok és a fold- olaj nem zárják ki egymást. A ROMÁNIAI PETROLEUM-TERÜLET ÉS AZ ERDÉLYRÉSZI MEDENCE. 409 át nem lesz fúrva, sem a petróleum, sem a kaliumsók hiányáról szólni nem lehet. Eddig úgyszólván semminemű itéletünk nem lehet a me- dence altalajáról. A két nagysármási fúrás (az I. sz. 627, a IIID) sz. 780 m mély) még a mediterránrétegek felső részét sem tüzte át és a sóformációba sem hatolt be. Hogy milyen arányúnak kell lennie a kuta- tásoknak, amelyektől eredményt várhatunk, azt a romániai és német- országi példák bizonyítják, ahol mégannyi sikertelen mélyfúrás sem lan- kasztja a kutatási kedvet, amig valamely hasznos földalatti termék megtalálására, a legkisebb elméleti valószínűség meg nem dől. Ime Felső-Elzászban 1904-től 1908-ig 100-nál több (köztük tíz a 100 m-nél mélyebb és kettő 1000 métert meghaladó) melyfúrást, végez- tek, amíg a káliumsótelepeket Mühlhausen közelében oligocénkorú- rétegek között meglelték. A szivós kitartásnak egy 1"/2 m-es és egy 5 m-es telep volt a jutalma," amelyet Wittelsheimnál 700 m mély aknával bányásznak. B) Szemlélődések és gondolatok az Erdélyrészi Medencének és hegykörnyezetének geomorfológiai arculatáról. Nem tartom felesleges kisérletnek azt, hogy az erdélyrészi neogén medencében felismert réteggyürődést a környező hegyvidékek geomor- fologiájával összevessem és az egész keletmagyarországi régiót egységes szempontból vizsgáljam. A káliumsó, petróleum és földigáz keresését mindenesetre nem annyira helyi tapasztalatokkal, mintsem szélesebb látókörből kell irányítanunk. Abból a bizonyosságból indulok ki, hogy az Erdélyrészi Medencé- ben és a Kárpátok külső délkeleti sarkán pliocénkorú réteggyűrődések vannak, amelyeknek antiklinális redői a Keleti Kárpátok és az Erdélyi Érchegység flisből álló ráncvetésével közel párhuzamosak. Ekként az egész Erdélyi Medence, az Érceshegység; és a Keleti Kárpátok flis-övével együtt ugyanabba a geoszinklinális régióba tartozik. Ebben a gyűrődések a cenoman kor végétől a pliocén idők végéig tar- tottak, azonban nem mindenütt egyszerre, amennyiben az Érceshegység- ben cenománkorú gyűrődés és posztkrétakorú vagy alsó eocénbeli rátoló- dás az autochton gosau rétegekre, jellemzi a tektonikai mozgásokat, amelyek után a középeocéntől kezdve a kolozsvár—bánffyhunyadi vidéken 1 FöRsTER B.: Ergebnisse der Untersuchung der Bohrproben aus Tiefbohrun- gen im Oligocán in Ober-Elsass ; Mitth. der geol. Landesanstalt von Elsass-Lothrin- gen. Bd. VII. Heft 1. 1909. 127—132. old. A mult hónapban a Mülhausen vidékén levő wittelsheimi Amália védnevű káliumsóbányát meglátogattam. Tapasztalataimat legközelebb ugyancsak a Földtani Közlönyben fogom közölni. 410 DI LÓCZY LAJOS Gyulafehérvárnál és Nagyszebentől délre szintes fekvésben maradtak a paleogén rétegek, mintegy másodrendű autochton telepedést képviselve a fiatal neogén gyűrődésekkel szemben. A. Keleti Kárpátokban a cenomantól kezdve délkelet felé való időbeli vándorlással a ráncvetési folyamat belülről kifelé a pliocénkor végéig tartott; így Kandesti halomvidékén még a pliocénkorú Elephas antiguust és HE. meridionálist tartalmazó kavics is résztvett a redőzésben. Mintha keleten a paleogén rétegkom- plexusok a hegyráncolódás következtében a neogénrétegekre rátolódtak volna. A tágasabb értelemben vett Biharhegység, a Pojana Ruszka és a Szeben—kudsiri hegység széles fensíkokban bővelkedő variszkusi hegy- tönkök, amelyekben a hegygyűrődés régen, már a mezozoikum közepén megszünt. Ezeket a hegytömegeket a felső kréta foszlányai szintes hely- zetben környezik. Az erdélyrészi paleogén rétegek is szintesen fekszenek a Bihar északi rögein és faciesük a nyugatmagyarországi paleogén réte- gekétől merőben különböző. A litoralis koralligén nummulitos mészkő, amely a túladunai röghegységekben olyan nagy elterjedesű, az erdély- részi hasonkorú lerakodásokból hiányzik. A felső paleogén (oligocén) rétegek homokkő- és gipsztelepei és a Gryphaea Eszterházyi osztrigának tömegesen található héjmaradványai mindinkább a messze keleten, a Tiensán és Fezghána hegyvidékekből ismert paleogén rétegekkel hozzák az erdélyieket nagyobb rokonságba, mintsem a túladunaiakkal. Mintha a paleogén idejében elválasztó gát lett volna az erdélyi és a nagy magyar medence tengervize között, amely a fauna közvetlen elkeve- redését is megakadályozta. A rétegek facieszbeli különbsége a neogén lerakódásokban is fennáll. Nagyon nevezetes jelenség, hogy az erdély- részi medence északi és északnyugati részeiben nagy elterjedésű paleogén és alsó neogén rétegek az alsó mediterránkorúaknak (burdigaliens) vett hidalmási rétegekig sokkal kevésbbé vannak redőzve és megzavarva, mint a medence közepét elfoglaló fiatalabb neogén rétegek. A sóformáció képződésével egyidejűleg Erdélyben nagyobb intenzitású sivatagbeli álla- potok uralkodhattak, amelyek hatása alatt a tengeri só a sikérvíz elpárol- gása közben kivált. A mediterránkorú sótelepek keletkezése után mély depresszió támadhatott, amelyben vízszint ingadozások közben az 5—600 m vastagságot kepviselő felső mediterrán, mezőségi és szarmáciai rétegek lerakódtak. Az eusztatikus vízszint-ingadozások a pliocén korig tartottak, mert száraz periodusoknak is nyoma van a gipsz- és lignit-telepekben, a törmelékkúpok természetével bíró kavicstelepekben és édesvizi közbetele- pedésekben. Nagyobbrészt azonban vízzel volt borítva a medence és fenekén a túlnyomó besülyedési ciklusok alatt 1000 m-nél vastagabb réteg alakult a neogén időben. Ilyen megújuló geoszinklinális hatásoknak tulajdonítható, hogy a vastag lágy neogén rétegek a posthumus gyűrő- dési folyamatok közben jobban megráncolódtak, mint a medence pere- 28 30 ús Ez: 7 f [8 j EZ f/ LSztomir Ax 34 li MTESZ ssel szlVadlen un L ! utes? 1 ii za 002 Ess b XVI Vg E S A Rtl etess sast 2 ESSE 29 ÖN HA ezta SS b A VEN SZ 35. ábra. A Keleti Kárpátok belső és külső övének geomorfológiai térképe. Magyarázat. A. Régibb (részben variszkuszi hegytönkök, és pedig: 1. tátravidéki; 2. má- ramaros—bukovinai—moldvai; 3. biharvidéki; 4. krassószörényi és déli kárpátok- beli; 5. dobrudsai hegytönkök.) B. Krétakorú kárpáti homokkő (flis), juramészkő-szirtekkel és diabázzal. C. Paleogén rétegek az Erdélyrészi Medencében. D. Paleogén rétegek Borsodban. E. Paleogén kárpáti homokkő (flis). F. Neogénkorú trachit- s andezit-vidékek. G. Neogénkorú, meg nem gyűrt rétegek a Nagy Magyar Medencében és Bukovina-Moldvában. H. Neogénkorú rétegek a mezőségi faciesben, az Erdélyrészi Medencében, Romániában és Galiciában. I. Sótestek zónái és petróleumkutak. K. Sótestek. L. Petróleumkutak. I. Keletgaliciai, II. Romániai petróleumterület. 412 bt LÓCZY LAJOS mének paleogénje. Volt-e az erdélyrészi harmadkori medencének közle- kedése a környező, vele egykorú tengerrészekkel? A paleogén lerakódások nyugatázsiai, Perzsia és a Tiensán felé nyiló vízközlekedésre utalnak. A neogén sósagyag és sótelepek Romániában, Keletgaliciában, a Kár- pátok belső, Sáros-, zemplén-, ung-, bereg-, máramarosmegyékbeli alján azonos képződmények, amelyek, ha sivatag periódusban keletkeztek, vizi kapcsolatot nem tételeznek föl. A felső mediterránkorú lerakódásoktól kezdve, a pliocénig ismét általános elterjedésű volt a Kárpátok két oldalán a vízzel való elborítás; volt-e azonban a fiatalabb mediterrán korban összeköttetés az Erdélyrészi medence és a Kárpátok külső oldalait csapkodó vizek között, ezt a kérdést még nem sikerült megoldani. Az erdélyrészi és a romániai, bukovinai, keletgaliciai, kárpátalji neogén között eddig nem sikerült összefüggést találni. Valószínűbb, hogy az Erdélyrészi medence és az északkeleti Kárpátok belső oldalának, Mára- marostól Sárosig terjedő neogén sóformációi között a Láposi hegyek között kapcsolat volt, amelyet később fiatalabbkorú tektonikai mozgások tettek fölismerhetetlenné. Azon körülmény, hogy a Kárpátok gyűrűjének csupán keleti felét kíséri a só- és petróleumformáció, a Nagy Magyar Medencében ellenben ennek nyoma nincs, azt a gondolatot kelti ben- nem, hogy az a gát, amely a paleogén korban a magyarországi és nyugateurópai eocéntengert az erdélyrészitől és turánitól elválasztotta, még a mediterrán korban is a mai Nagy Magyar Alföld nyirségi része táján magas térszín alakjában fennállott és csak a fiatalabb andezit vulkánosság megnyilatkozásával sülyedi alá. Vajjon nem kell-e ilyen fiatalabb földkéreg-mozgásoknak tulajdonítani a Kárpátok két oldalán elterülő azonos sóformációnak elkülönítését, ha nem is egész hosszában, de legalább csatornákon valószinűséggel föltételezhető egybefüggéséből. Az egyenlőtlen mérték hazánk keleti hegykoszorújának tektonikai kialakulásában ugyancsak szembetűnő. A Biharhegység, a Pojana-Ruszka és a Szeben-kudsiri hegység kiterjedt fennlapályaikkal, valamint szintes mezozoikum környezetükkel az öregség jellegét viselik morfológiájukban. Ezekkel szemben a Retyezát, a Fogarasi-havasok, a radnai és az északmoldvai havasok merész csúcsaikkal, mélyen csipkézett tarajukkal egészen más vonulattal emelkednek föl. Amazokat a középeurópai varisz- kusi tönkhegységekkel (Rumfgebirge), az utóbbiakat az Alpok kristályos hegyláncaival hasonlítjuk össze Legjobban szembeötlik a közöttük való nagy különbség, ha Nagyszeben vidékéről ugyanazon körképben szem- léljük a Szebeni-havasok sima, széles profilját, a vöröstoronyi szoros másik oldalán fölemelkedő fésűs tarajú FWogarasi-havasok merész kör- vonalaival. A fiatalság élénk tipusa van az utóbbin, a szebeni kristályos hegység nyugodt öregségével szemben. Az Érceshegység krétakorú flisöve a benne lévő diabász- és melafir-tömegekkel és kisebb-nagyobb júramész "9061 upurduey uagyÁSodt VAOUVIg OPIO-Áro1ojOANngT "agy 9e 414 Dr LÓCZY LAJOS szintjeivel még megfejtetlen problémaként terül el az erdélyrészi neogén medence nyugati peremén, a medencének délnyugati öblét a Hegyes- Drócsa és a Pojana-Ruszka hegységek közé kísérvén. Ennek a krétakorú flis övezetnek hasonmása messze keleten a bukovinai, északmoldvai és székelyföldi havasokban van; a krétakorú flis a Hargita délkeleti vég- ződése alatt leterjed a baróti, bodoki és homoród-udvarhelyi hegységekig és az Oltnak alrórákosi áttörésén túl, a persányi hegységben a brassói, tömösi, predeáli hegyekig nyomozható. Az Erdélyi Érceshegység és a Keleti Kárpátok belső flis övezete minden vonásukban azonos és homolog természetűek. A Bihar tömegét kísérő kárpáti homokkő-vonulat az erdély- részi neogén medence nyugati és nyugatdélnyugati hegyes peremét még a Keleti Kárpátokhoz tartozónak utalja. Ekként az erdélyi neogén me- dence olyaténként szerepel, mint a kárpáti láncolatok közötti depresszió kitöltése, amelyet délről és északról többé már nem a Kárpátok gyűrő- dési rendszerébe tartozó hegyalakulások határolnak. Hasonló helyzetük van a romániai neogén rétegeknek Buzeu- és Prahovamegyékben, ahol egy kárpátalji depresszióban foglalnak helyet, amelynek külső peremén a Dobrudsa variszkusi rögje foglal helyet. Ez az általános morfologiai kép, a romániai és erdélyrészi neogén öveket a közbeeső kárpáti homokkő (flis) láncolatokkal együtt, össze- tartozó geoszinklinális régióba foglalja egybe. Romániában ezt a régiót a petróleumbőség, nálunk a földi gázok gyakorisága jellemzi; a kősó mind a két helyen egyenlően nagy elterje- désű. Vajjon a káliumsók is megvannak-e a két neogén övben, az még nyilt kérdés. Romániában még nem keresték; az Erdélyrészi medencében is alig, hogy megkezdődött a kutatásuk. Az erdélyrészi és romániai kárpáti szakasztól a galiciai és észak- keletmagyarországi sem különbözik lényegben. A galiciai petróleum- és kősó-régió az osztrák geológusok, különösen SzaJwvocHa 5. krakói egye- temi professzor idézett legutolsó előadása szerint a romániaitól — amint azt MRazec jellemezte — nem különbözik. A máramaros-sárosi sót termő neogénről alig van geológiai adatunk. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi is tüzetes vizsgálat alá veendő és a galiciai oldal hasonkorú képződmé- nyeivel egybehasonlítandó. Északkeleti Kárpáljainkban sem szabad a reményt jövedelmező petróleumtermelésre még feladnunk. A kutatásnak azonban nem a részletekben, miként eddig történt, kell kimerülnie, hanem az egész nagy régióra ki kell terjeszkednie és az általános kép megvilágításával kell elkezdődnie. A magas pénzügyi kormánynak feladata, hogy Románia pél- dáját követve, a petróleum-, földigáz- és káliumsó- bányászat föllendülése érdekében nemcsak az Erdély- részi Medence, hanem az Északkeleti Kárpátok elméletileg re- A ROMÁNIAI PETRÓLEUM-TERÜLET ÉS AZ ERDÉLYRÉSZI MEDENCE. 415 ményteljes vidékeinek tüzetes bányageológiai tanulmányozását is elha- tározza. Ide iktatom azt a véleményt, amelyet MRAzEc professzor úr az Erdélyrészi medencében közösen megtett kirándulásaink hatása alatt velünk közölt : c1. Az önöktől kinyomozott és olyan nagy pontossággal megjelölt redőzési vonalak az erdélyrészi medencében, miként azt önök nagyon jól fölismerték, átdöfő (diapir) redők. 2. Ennek a jelenségnek intenzitása azok után, amiket láttam, tüzetesebb feltárási munká- latok hiányában, általában véve meghatározhatatlan; azonban néhány ponton elég nagynak látszik. 3. Miként önök igen helyesen fölismerték, a redőmagok, sőt gyakran maga az egész boltozat, át vannak buktatva, az elsők hozzá áttolódtak. Az átbuktatást az antiklinálisokat elválasztó szinklinálisok asszimetrikus volta (Marosvölgy) is sejteti. 4. Az önöktől fölismert nyugati áthajlás, illetőleg áttolódás, mint valami reflektált jelenség, vagy .Phenoméene dappels tekinthető, amit vagy az erdélyrészi medence nyugaton való sülyedése, avagy nyugat felől ható alsó nyomás idézett elő. 5. Valamennyi tőlem látott esetben a redők magját a sóformáció (mezőségi rétegek) szolgáltatja; kutatásaim szerint ez Romániában — és valószínűleg Galiciában is — a földolajnak fő termőközete (anyakőzet). A sótestek, mint afféle cidegen testekv, lágy mezőségi rétegkomplexusban ékek gyanánt szerepelnek. 6. Az én eddigi tapasztalataim szerint a tiszta sóból álló sótestek folyékony szénhidrá- tokat nem tartalmaznak, gázneműekben azonban bővelkedhetnek. Ellen- ben a tisztátalan sótelepek, különösen pedig azok, amelyekben a só inkább cementként van jelen, a földolajnak gyakran valódi anyakőzetein lehetnek. Ilyennek látszik előttem a vizaknai eset. A szürke sófácies, ha benne vastagabb sókiválások hiányoznak, rendesen gazdag gáznemű szén- hidrátokban, vagy pedig gyönge földolajnyomokat tartalmaz. 7. A mun- kába veendő kutatások kétfélék: a) Olyanok, amelyek a szóbanforgó vidékek tektonikáját az esetleges telepek szempontjából megvilágítsák és amelyekkel egyszersmind földolaj-nyomokat is keresni kell. b) Mélységi kutatások. Az első vizsgálati feladatokra a célhoz és körülményekhez mért, kézzel mélyesztett aknák és fúrások; a másodikhoz természetesen mélyfúrások alkalmazandók. 8. Akármilyen természetűek legyenek is a kutatások, ezek a sótestek alámerülésén és azoknak oldalain történjenek. Lehetőleg az áthajló és áttolódási oldalak választandók a kutatások helyéül. Ahol nagyobb mertékű áttolódások vannak, a mélykutatások a sótest peremét is áttűzhetik. Föl nem tárt boltozatokban és pedig ezek- nek legmagasabb pontjain is történhetnek esetleg fúrások, hogy a só- formációban magában is kutassák.v Újabb időben a tektonikai föltevések új irányba terelődtek. BERTRAND 416 D: LÓCZY LAJOS M., ScHaRpT H. LuGEown voltak az elsők, akik az Alpok tektonikáját nagy áttolódásokkal, messziről egymásra tolt fácieszekkel kezdték magya- rázni. Az áttolt rögtakarók teoriáját UHuic V.! alkalmazta a Kárpátokra. UHuiG a Kárpátok flis-régiójában két nagy áttolódási takarót, a szubbeszkidi és a beszkidi takarót jelölte meg. Az első a Szudétek autochton tömegére és a morva-galiciai neogénre nagy szélesség- ben ráborul, a második pedig a Szubbeszkid takarón ül. A Magas Tátra és a Kárpátok kristályos magjai a pienini és a magas meg a szubtátrai takarók következnek egymásra; végre a Magyar középhegység takarója, mint legifjabb, az utóbbiakat lepi el. A romániai geológusok MRAzEc éc MUNTEANU-MuRGoci a keleti és déli Kárpátokban UHLIG elméletével megegyezőleg szintén két takarót tételeznek föl a flis övben: a szubkárpáti oligocén-eocén takarót és ezen az uzi takarót, amelyre a Cozia gneisz takarója borulna reá. MRAZEC, PoPESZKU VOITEST, és REINHARDT elmélete szerint a Cozia gneisz nemcsak a Fogaras-hegység kristályos paláinak, hanem a Bucses körüli flisnek is takarója. Mgazzc? azt véli, hogy az erdélyi medence neogén rétegei a Cozia gneiszon ülnek. Nem itt van a helye, hogy ezeket a magasröptű elméleteket, ame- lyekkel romániai kollegáink a Kárpátok szövevényes szerkezetét magya- rázni törekednek, tüzetesen bírálgassuk. Az elméletek újak és bizonyos, hogy sok tévedés rejlik bennük ; mindazonáltal nagyon figyelemreméltók, mert új világításban vizsgálják hegyeink tektonikáját és bizonyára előbb vezetnek bennünket a valóság megismeréséhez, mint az eddigi tektonikai szemlélődések. A messzebbről jött takarók és áttolódások elmélete a gyakorlati geológiában gyümölcsöző volt. Fiatalabb képződményeknek idősebb réteg- csoportokkal, sőt kristályos tömegekkel való eltakarásának fölismerése Sziléziában, Galiciában és Romániában máris nem egy sikeres kutatás- hoz vezetett. Ezen elméletek hatása alatt tartom szükségesnek, hogy az Erdély- részi Medence neogén és paleogén rétegei az alaphegységig keresztül- fúrassanak, megtudandó, hogy mi van a medence rétegei alatt. A sóstestek és környékük khaotikus gyüredezettsége mindezideig nincs megfejtve, nemcsak az Erdélyrészi medencében, hanem másutt sem. Még az északnémetországi kálisótelepek tüzetesen ismert tektonikája sem adott teljesen elfogadható magyarázatot a sóban levő ráncolódások ere- detéről. Pedig gyakorlatilag is fontos az, hogy az Erdélyrészi medence 1 Über die Tektonik der Karpathen; Sitzungsberichte der Akad. der Wiss. in Wien, Math. naturw. Klasse Bd. CXVI. 1907. 873 (3), 982 (112). 2 Les gisements de pétrole, 79. oldal. "eggÁSouT BAOYtIg jol[ota taeuezsng 9pag Auozozjomg "exagy "ze Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 418 - DI LÓCZY LAJOS sótesteinek környékét tüzetes kutatásokkal megismerjük. A németországi permi-, és a felsőelszászi oligocénkorú kálisótelepek az erdélyrészi neogén medencéhez nagyon hasonló régiókban vannak. LACHMANN az észak- németországi sótömegek szerkezetéről legújabban írott cikkeiben? az általánosan elfogadott tektonikai magyarázatokkal szemben a sótestek felgyűrődésére ismét a kémiai-fizikai autoplasztikus eredet mellett érvel. C) Javaslatok. Az elmondottakban összefoglalt tapasztalatok és szemlélődések után a következő javaslatokat terjesztem a pénzügyminiszter úr elé az erdély- részi kutatásokra vonatkozólag : Miután beigazoltam, hogy az erdélyrészi, a romániai, valamint a máramarosi és sárosi neogén rétegek sót és petróleumot tartalmazó lerakódásokkal azonos jellegűek, komoly figyelmet érdemel a petróleum- EL SSÉRlÉT a; st 4 ht CBBZ Si Se 1 TMz OK Jt apon) eses ej Wa E DR )H ek e Ta EE 38. ábra. Ajánlott aknák a sótestek megvizsgálására. keresés ügye az Erdélyi Medencében és az Északkeleti Kárpátok alján. A kutatás előzetes geológiai vizsgálattal induljon meg és a káliumsó- keresés címe alatt történjék, amelyre Máramarostól Sárosmegyéig a Kár- pátok alján szintén van remény. A kutatásnak két irányban kellene folynia : 1. Az Erdélyrészi Medence közepén az eddigi terv szerint, vala- melyik szinklinális területén nagy mélységre számított fúrások szüksé- gesek, annak megismerésére, hogy milyen rétegek vesznek még részt a a mezőségi rétegeken kívül a medence kitöltésében. A káliumsók jelen- létének eldöntésére szolgálnának ezek a mélyfúrások. Ugyancsak ilyen mélyfúrásokat ajánlok az Északkeleti Kárpátok alján is, különösen rSóvár, környékén. Ezek a fúrások vésővel és magfúrásokkal történjenek. 1 Deutschlands Kalibergbau. Festschrift Z. X. Allg. Bergmannstage in Eisenach, Berlin 1907., és LACHMANN R.: Der Salzaufrieb. Geophysikalische Studien über den Bau der Salzmassen Norddeutsehlands. Sonderabruck a. d. Zeitschrift eKalis IV Jg. 1911. 2 LACHMANN : Monatsberichte der deutschen Geol. Gesellschaft 1910. Pag. 113—116. A ROMÁNIAI PETROLEUM-TERÜLET ÉS AZ ERDÉLYRÉSZI MEDENCE. 419 2. Az erdélyrészi sótestek kerületén kisebb aknákkal (40—50 m) és kézi fúrásokkal vizsgáltassék a sódómok köpenye. Az aknák az anti- klinális tengelyben és arra merőlegesen helyezendők el. 3. A fúrásokat és aknázást folyvást geológiai felügyelet alatt kell tartani. A kirendeltség mérnökei annyira el vannak halmozva igazgatási teendőkkel, hogy lehetetlenség nekik a kutatásokat rendszeresen figye- lemmel kísérni. Óhajtandó volna, hogy még egy fúrótechnikában járatos, geológiai képzettségű egyén alkalmaztatnék a kirendeltségen, akinek kizárólag a kutatás próbáinak vizsgálata és a fúrások geológiai adatai- nak számontartása volna a feladata. 4. A káliumsó, valamint a földolaj-telepek megfúrásánál nagy veszélye van annak, hogy vízzel teli réteget ér útjában a fúrás, amelyet el nem zárva, a további fúrásnál a káliumsó-telep kioldódik, azaz azt átfúrják, anélkül, hogy tudomást vennének a jelenlétéről. A víznek be- nyomulása a petróleumtelepek fölé pedig a már meglelt földolaj kiemel- kedését lehetetlenné teszi, vagyis az eredményt meghiusítja. A petróleum- kutatás a vízzel való elfullasztás veszélyével különösen Romániában nehezen küzd. Ezért is szeretik ott a fúrótornyokat a hegyoldalakra és a magas hegyekre helyezni, ahol a völgy talajvizei nem veszélyeztetik a fúrásokat. A vízelzárás kérdése nagy tapasztalású fúrótechnikus figyelmét igényli. Nagyon nyomatékosan ajánlom a pénzügyminiszter úrnak, hogy kérjen föl a fúrások irányításában tanácsadásra egy nagytapasztalású te- kintélyt. Látogatásának célja az volna, hogy megismerje az erdélyrészi medencének a fúrásokból előkerülő rétegpróbáit, a talajvíznek és a mé- lyebb viíztartóknak természetét és mozgását. 5. A jelentkező gázoknak nagyobb mennyiségben való elemzé- sét is szükségesnek tartom, annak nyomozására, hogy a gázok nem tartalmaznak-e benzin- vagy kátránynyomokat, amiből a petróleumra lehet reménykedni. A kissármási gázömlést is nagyobb tömegben a hely- színén kellene elemezni. Ennek a kihasználatlan kincsnek legyen meg legalább az a haszna, hogy a tudománynak szolgáljon adatokkal. A kis- sármási gázkutat el kellene látni a kiömlést, hőmérsékletet és levegő- nyomást regisztráló műszerekkel. 6. Javasolom továbbá a magas pénzügyminisztériumnak, hogy a következő évben a Kárpátok gyűrűjére és az Északkeleti Kárpátok aljára is terjessze ki a bányageológiai vizsgálatokat, hogy ott az újabb tapasz- talatok világossága mellett a petróleumkutatás újra megkezdődhessék. Ezen jelentéísem befejeztével még csak azt kivánom, vajha a tudo- mányos kutatások útmutatása mellett hazánk mielőbb kihasználhatná a Kárpátok kincseit: a földi gázt, petróleumot s a kálisót. Kelt Budapesten, 1911 május hó 12-én. 281 EGY ÚJ TEKNŐSFAJ (ULEMMYS MÉHELYI N. SP.) A MAGYARORSZÁGI PLEISZTOCÉNBŐL., Irta: KoRMmos TIvADAR dr. — A II. táblával. — A m. kir. Földtani Intézet gyűjteményében már évekkel ezelőtt lekötötte a figyelmemet egy igénytelennek látszó kis teknős-páncél, amely felírása sze- rint a csüttői diluviális mésztufábóls került elő. Minthogy a véletlen úgy akarta, hogy ebben az évben számos ősteknős-maradvány kerüljön a kezem közé, a süttői kövületet is közelebbi vizsgálat alá vettem. A tárgyhoz mellékelt eredeti cédula tanúsága szerint ez a példány a süttői (Esztergom m.) cSittelbrucho-ból származik s néhai HoFMaANN KÁROLY főgeológus révén, 1883-ban vétel útján került a Földtani Intézet gyűjteményébe. Különösebb érdekességet kölcsönzött a vizsgálatnak az a körülmény, hogy a magyarországi pleisztocénkorú mészkövekből — az óbuda-újlaki (kiscelli) fennsík mésztufájából származó s részben a Nemzeti Múzeumban, részben pedig a Földtani Intézet gyűjteményében látható Emys orbicularis L. páncélokon kívül — teknöősmaradvány ezideig nem ismeretes. LőRExTHEY IMRE 1896-ban a süttői édesvizi mészkőben egy délvidéki rákot talált.! Bz a rák a Telphusa fluviatilis LaTR., amelynek az ismeretes legészakibb előfordulása jelenleg Dalmáciában van. Ugyancsak Dalmáciában él egy mediterrán teknősfaj is: a Clemmys caspica rivulata Van.,? amely ezen- kívül csak Görögországban, a Ion-szigeteken, Törökországban, Kréta és Cyprus szigetén, Kisázsiában és Syriában fordul elő, míg a törzsalak (Clemmys cas- pica Gwm.) nyugati Perzsiából, Angorából és Mesopotámiából ismeretes.? Ismerve a Telphusa fluviatilis LATR. süttői előfordulását, közelállónak látszott annak a lehetősége, hogy a süttői teknősmaradvány, amely a Magyar- országban manapság is honos teknősöktől (Emys orbicularis L. és Testudo graeca L.) élesen eltér, valamely Clemmwys-fajtól származtatható. Minthogy ez- 1 LŐRENTHEY IMRE: Palgontologiai tanulmányok a harmadkorú rákok köré- ből. M. Tud. Akad. Math. és Term. Közl. XXVII. k. 2. sz. 126—137. 1. VIII. t. 7. á. 2 KoRmos TIvapAR: A pleisztocén és postpleisztocén klimaváltozások bizonyí- tékai Magyarországon. M. kir. Földt. Int. népsz. kiadv. II. köt. 3. füz. 66. 1. 1910. 3 F. SIEBENROCK: Synopsis der rezenten Schildkröten. Zool. Jahrbücher Suppl. 10. Heft 3. Jena 1909. p. 4£79— 480. EGY ÚJ TEKNŐSFAJ (CLEMMYS MÉHELYI N. SP.) A MAGYARORSZÁGI PLEISZTOCÉNBÓL. 421 ideig teknősökkel nem foglalkoztam s a magam itéletében nem bíztam, felkér- tem MéHnELY Lagos dr. nemzeti múzeumi igazgató-őr urat, a csúszómászók egyik legavatottabb ismerőjét, hogy legyen tanácsával segítségemre. Az ő szíves közvetítésével azután a kérdéses teknősmaradvány F. SIEBENROCK úrhoz, a wieni cs. kir. udvari múzeum őréhez került felülvizsgálás végett, aki 1910 februárius 19-én MÉHELY tanár úrhoz intézett levelében arról ekként nyilatkozik : cDas mir gesendete Fragment einer Schildkrötenschale aus dem Pleisto- zün Ungarns secheint mit ziemlicher Sicherheit einem Individuum der Gattung Clemmys WaGar. anzugehören und von einer noch unbeschriebenen Art zu stammen. Die zum Vergleiche in Betracht kommenden fossilen Arten wáren : Clemmys sarmatica PuRscHEE; Cl. Gaudryi DEPÉRET; Cl. precaspica DE STEFANO und Cl. guntiana ROGER.) A süttői édesvizi mészkőből más gerinces állatok csontjaiis kerültek elő. A kir. Földtani Intézet gyűjteményében ennek a mészkőnek az emlős-faunáját Rhinoceros antigwitatis BLMB., Cervus elaphus L.. Eguus sp. és Sus sp. kép- viselik, azaz egytől-egyig olyan fajok, melyek a fiatalabb pleisztocén-rétegekre jellemzők. A puhatestűek közül csak néhány csigafaj kőbelei fordulnak elő. Igen gyakori egy Melanopsis s egy kistermetű Pomatia, utóbbi minden valószínűség szerint az Adriai- és a Földközi-tenger mellékén élő P. cincta MürnLn. rokon- ságából. Ha ezt a sajátságos, kevert faunát figyelembe vesszük, azonnal szembe- ötlik a Clemmys, a Telphusa s a P. cincta alakkörébe tartozó, délvidéki jel- legű csiga idegenszerű helyzete a pleisztocén második felére jellemző gerinces állatok között. Ennek a kérdésnek a tanulmányozása igen érdekes eredményhez vezet. Tudjuk ugyanis, hogy a piszkei, süttői, dunaalmási édesvizi mészkövek annak a törésvonalnak a folytatásába esnek, amelynek mentén Tata és Dunaalmás környékén még ma is bugyognak fel meleg források. Vértesszőllős, Tata, Szomód stb. pleisztocénkorú forrásmészkövei mind ennek a törésmenti forrás- rendszernek tulajdoníthatók. Tudjuk azt is, hogy ezek a mészkövek, min d- amellett, hogy gerinces faunájuk és emberi kulturájuk (Tatánjszinténapleisztocénfiatalabbszakaszárajellemző, a puhatestűek sorában nevezetes reliktumfajokat tartalmaznak, amelyek- nek egyike (Theodoxus Prevostianus C. PrR.) a tatai angolkert langyos for- rásaiban ma is tömegesen él. Ismeretes az is, hogy ilyen ereliktu mo-ok, vagyis a harmadkorból fennmaradt fajok az ország területén sok helyütt ta- lálhatók.! . Mindezeket tudva, a Clemmys- és Telphusa-nemek együttes szereplése a süttői felső pleisztocénrétegekben engem nem lep meg, mert nyilvánvaló, hogy ezek a helyhez kötött állatok ott szintén reliktumok, amelyek akkor is, amidőn a nagyobb, helyüket könnyen változtató gerincesek, a pliocén időszak után beállott éghajlatváltozások hatása alatt már régen délre 1 Kokmos I. h. 422 Dr: KORMOS TIVADAR húzódtak, illetőleg elpusztultak, éltek egy ideig a süttői meleg források pocso- lyáiban. A fauna egyéb elemei kicserélődtek, de a teknős, a rák és a csiga itt kellett, hogy elpusztuljanak. Ez volna szerintem ennek a sa- játságos ténynek az egyedüli elfogadható és kézenfekvő magyarázata, amit az alábbiak csak megerősítenek. Mielőtt még tulajdonképpeni tárgyamra térnék, hálás köszönettel adózom F. SIEBENROCK urnak a süttői GClemmys vizsgálatáért és iránytadó, nagyra- becsült véleményeért. Fogadja legbensőbb köszönetemet MÉHELY Lasos dr. úr is és engedje meg, hogy az első magyar Clemmyst az ő tiszteletére, nevéről nevezzem el. Clemmys Méhelyi n. sp. Rajza a II. tábla, 1—7. ábráin. Megvan a háti páncél (carapax) hátulsó fele (II. t. 1. á.) majdnem teljesen és a hasi páncélból (plastron) a baloldali xiphisternum külső széle (II. t. 2—3. á.). Mindakét darab ugyanattól a (fiatal) példánytól származik. 1. A háti páncél. A carapax mérsékelten domborodó (II. t. 5. á.), hátul lekerekített s a marginális csontlemezek tájékán kissé homorú, ívelt. A pán- cél középvonalában erőteljes gerincél látható, mely a meglevő costális csont- lemezeken végig halad s az os pygale-n vész cl. A carapax meglevő részének méretei: 55 mm keresztben és 41 mm a gerincoszlop irányában. A supracaudale (s) szélesebb, mint magas, nagyjában ötszögidomú s a közepén, a gerincél folytatásaként, gyenge barázdát visel. Méretei : 10-6 : 6-6 mm A pygale (p) igen széles és alacsony, hatszögidomú; két hátulsó sarkát a szarupajzs benyomata választja el a csontlemez mellső részétől. Méretei : 2177 : 877 mm, a közepén 7-5 mm. A meglevő öt vertebrale (5—9.) közül (v) az utolsó (9.) trapez-alakú és szélesebb, mint amilyen hosszú. Méretei : a hosszabbik (hátulsó) oldal 14"4 mm, a rövidebbik 8-2 mm, a szélesség 7 mm. Az előtte való (8.) csontlemez tégla- idomú, méretei: 8-2:25 mm, az előtte fekvőé (7.) 8-5 : 55 mm s a követ- kezőé (6.) 8: 4 mm. Az 5. vertebrale elől megsérült, meglévő részének méretei : 8-8 : 42 mm. A costale-k (c) közül a két jobboldali hátulsó (7—8.) teljesen, a hatodik majdnem teljesen megvan. A három baloldali hátulsó (6—8.) közül kettő szintén ép, az elülső azonban megsérült. Mellfelé a baloldali ötödik costale-nek is megvan a belső része; ezt és a vele szomszédos 5. vertebrale-t a páncél hátulsó részétől 4 mm szélességben közberakódott mésztufa választja el, annak a jeléül, hogy a páncél ezen a részen még a bőrcsontok elmeszese- dése előtt szétesett. A három hátulsó costale méretei — az épebb baloldaliakon mérve — a következők: 24: 68, 20:683, 15 :13-6 mm. A costális csontok külső harmadán eléggé mély barázda jelzi a szarulemezek szélét, lefutásának EGY ÚJ TEKNŐSFAJ (CLEMMYS MÉHELYI N. SP.) A MAGYARORSZÁGI PLEISZTOCÉNBÓL, 423 főiránya a gerincvonalat hegyes szög alatt metszi. Jól észlelhető ez a jobbolda- lon (1. az 1. ábrát). Az utolsó costale mellső széle az utolsóelőtti vertebrale-nek megfelelően, duzzadt és kétoldalt igen jellemző, kifelé elkeskenyedő kiemelke- dést visel (I. a 4. ábrát. d). A marginale-k (m) közül a baloldalon a négy hátulsó (8—11.) majd- nem egészen, a jobboldalon a két hátulsó közel teljesen, a nyolcadik és a kilencedik pedig igen fogyatékos állapotban van meg. Méreteik (a baloldalon mérve): 11: 7, 13:8, 14 :9 és 145 : 95 mm. A marginális csontlemezeket a szarulemezek díszítésének megfelelően, belső harmadukon három, a marginális varrattal párvonalas gyenge barázda ékesíti. 2. A hasi páncél. A plastronból meglévő rész a baloldali xiphi- sternum külső széle. A hypoplastrontól elválasztó varrat az előttem lévő darabon (I. a 2—3. ábrát) teljesen ép s így megtudhatjuk, hogy a xiphi- sternum külső szélének a hosszúsága 27 mm volt. A hiányos részlet szélessége elül 93 mm hátul, a kiszögellés alatt pedig 7-5 mm. Az ó-világból a Clemmys-nemnek az irodalom révén 13 kihalt faját is- merem. Az összes élő fajok száma SIEBENROoCK synopsisa ! szerint mindössze 10 s ezek közül is négy amerikai. Azelőtt a Clemmys-nemet sokkal jobban szét- tagolták; PugRscHkE 1885-ben még 62 fajt említ.? Európában a már említett Clemmys caspica rivulata VaAr.-n kívül csak egy faj él; ez a Cl. leprosa ScHw., amely Spanyolország és Portugália déli részén fordul elő. A kihalt fajok közül nyolc és pedig CI. sivalensis (THxoe.), Cl. Theobaldi Lxo., Cl. punjabiensis Lyp., Cl. hidaspica Lyp., Cl. palaeindica Lyp., Cl. Ha- miltoni (GRax), Cl. trijuga (Scuw.)? és CI. Watsoni Lyp.£ Keletindia siwalik- rétegeiből ismeretes. Szebbnél-szebb példányok kerültek elő innen, de — LYDEEKER remek ábrái .után itélve — a süttői Clemmwys-től valamennyi távol áll és vele összefüggésbe nem hozható. pe STErano Északafrika pliocén- rétegeiből ismertet egy Clemmys-fajt, amelyet az Északafrikában is élő CI. leprosaval s a Cl. caspicaval hasonlít össze. Véleménye szerint ez a faj, ame- lyet Cl. precaspica néven vezet az irodalomba, közelébb áll a Cl. caspicahoz, mint a CI. leprosahoz.§ A CI. precaspica és a franciaországi Cl. (audryi 1 F. SIEBENROCK : I. h. 479—485. 1. 2 CO. A. PURSCHKE: Clemmys sarmatica n. sp. aus dem Tegel von Hernals be Wien. Denksechr. d. kais. Akad. d. Wiss. Wien; fünfzigster Bd. p. 185—192. pl. 1—4 (1855). 3 R. LYDEKKER: Siwalik and Narbada Chelonia. Ind. tertiary £ post-tert. Vertebr. Vol. III. p. 170—181. Pl. XX—XXI. Mem. Geol. Surv. of India (Calcutta, 1885). 4 R. LYDEKKER: On a new Emydine Chelonian from the Pliocene of India. Ouarterly Journ. of the Geol. Soc. of London. Vol. XLII. London, 1886. p. 540—541 PL XV. 5 G. DE SrEFANoO: La xOClemmys precaspicas De Stefano del pliocene di Mansourah in Africa. Bolletino della Societ. geolog. Ital. Vol. XXI. p. 278. pl. X. f. 1—2 (1902). 6 T. h. 283. 1. 424 D: KORMOS TIVADAR Der. szerinte a Clemmwys-nemnek olyan pliocéncsoportját képviselik, amelytől a cireammediterrán faunaterületen ma élő két Clemmys-faj (CI. caspica és Cl. leprosa) származtatható.1 Fejtegetését azzal,zárja le, hogy a Cl. precaspica a CI. caspica közvetlen pliocén őséül tekinthető, s végül azt is hozzáteszi, hogy feltehető, miszerint a Clemmys-nem elterjedésének a határa a pliocénben északabbra nyúlt, mint manapság.? Minthogy DE Sregrano faját csupán a leírás nyomán ismerem, az ehhez mellékelt két ábra (tav. X. f. 1—2) pedig annyira elmosódott, hogy jóformán az sem látszik: háti vagy hasi páncélt ábrázol-e, a Cl. precaspica és a Cl. caspica közötti rokonságról nem nyilatkozhatom. Hogy azonban a földrajzi elterjedés kérdésének a megitélésében DE SrEranonak igaza van, az alábbiak- ban látni fogjuk. Kor szerint egyik legősibb európai Clemmys az, amelyet PerExs ? 1869-ben Eibiswald felsőmiocénjéből Cl. pygolopha néven közölt, s amely a Cl. caspica-ra sok tekintetben emlékeztet. Ugyancsak a miocénból való a Cl. sarmatica PuRSCHEE is, melyet szerzője a wieni medence szarmata rétegeiből ismertet." Az utóbbi PugRscHEE szerint a kihalt fajok egyikével sem mutat közelebbi ro- konságot, de annál közelébb áll az élő Cl. caspica-hoz, mely utóbbi szerinte a Cl. sarmatica közvetetlen leszármazottja. Egy későbbi szerző: RocER, Cl. gun- tiana néven egy harmadik felsőmiocénkorú Clemmwyst ismertet a bajor-sváb felvidékről,? amely szerinte a Cl. pygolophaval s a Cl. sarmaticaval igen sok tekintetben megegyezik. Hogy ez mennyiben áll, az a fogyatékos ábrák mellett meg nem itélhető, azonban mindenesetre nevezetes, hogy ily módon három felsőmiocén- és egy pliocén faj került a Cl. caspicaval vonatkozásba. Az utolsó európai kihalt Clemmys-faj, amelyről tudomásom van, a délfranciaországi Roussillonból került elő s DEPÉRET révén Clemmys (Gaudryi DErP. néven sze- repel az irodalomban.7 Ezt a fajt DEgpÉRET a Cl. leprosa ScHw. pliocén ősének tartja: cIl est permis de considérer le Cl. Gaudryi comme la forme ancestrale de CI. leprosa actuelle.5S PugscHEKE Cl. sarmaticaja szabásának fővonásaiban némileg emlékeztet a süttői CI. Méhelyire, s jóllehet a hasonlatosság kellőképpen meg nem itélhető, mert amíg egyrészt a hernalsi páncélrészlet közel négyszer 1 ,Fa parte di un piccolo gruppo di Clemmys che ai nostri giorni 6 rap- presentato da due specie cireum mediterranee...) I. h. 284. 1. 2 (Vale a dire, delle Clemmys, a guanto sembra, nei tempi del pliocene: aveva un?" estensione geografica piu settentrionale di guella che ha ai nostri giorni., 3 PerERs: Zur Kenntnis d. Wirbeltierfauna v. Eibiswald. Die Schildkröten- reste. Denkschr. d. kais. Akad. d. Wiss. Wien, 1869. p. 120—122, T. II. f. 1—3. AT /h. 5 0. RoGER: Wirbeltierreste aus dem Obermiocün der bayerisch-sehwübischen Hochebene. IV. T. 35. Bericht d. Naturw. Ver. f. Sehwaben u. Neuburg (a. V.). Augsburg, 1902, p. 44—45. T. II. f. 1—3 u. III. 5—9. esT..h:52. 1 7 CH. DEPÉRET: Les animaux pliocönes du Roussillon. Memoires de la Soc. Geol. de France. Paléontologie. Mem. No. 3. Paris, p. 161—164, pl. XVII. f. 1—6 (1890). SZELES (salt HB EGY ÚJ TEKNŐSFAJ (CLEMMYS MÉHELYI N. SP.) A MAGYARORSZÁGI PLEISZTOCÉNBÓL. 425 akkora példánytól származik, mint a süttői, addig másrészt az utóbbiból éppen a carapax hátulsó fele maradt meg, holott a Cl. sarmatica éppen egy páncél mellső részén alapszik. Ami a Cl. sarmatica s a Cl. Méhelyi közötti hasonla- tosságot illeti, ez nem annyira egyes csontlemezek alakjának az egyezésében, mint inkább a páncél szabásában rejlik. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ilyen fogyatékos példányok mellett ez éppen csak arra elegendő, hogy a két faj közötti esetleges filogenetikus kapcsolatra utaljon. Egyébként amennyire ez a megfelelő vertebrális, costális és marginális bőrcsontokon, valamint a carapax domborodásán megitélhető, a CI. Méhelyi a Cl. sarmaticatól fajilag élesen el- tér. Utóbbinak a tojásdad alakja, csontlemezeinek formája, nemkülönben a nuchale-n s a két első vertebrale-n mutatkozó él mindamellett a Cl. caspicaval fennálló rokonságra utalnak. Közelebb áll a süttői faj az eibiswaldi CZ. pygolopha- hoz, melynek PErERs gyönyörű rajzát közli. Ez pedig — az egyes bőrcsontok alakját, a szarulemezek barázdáinak a lefutását s a carapax három élét te- kintve — annyira emlékeztet a CI. caspicara (1. a 6—7. á.), hogy én PURSCHKE- vel szemben nem a CI. sarmaticat, hanem ezt tartom a Cl. caspica közvetet- len miocén ősének. A CI. Méhelyi, mint mondottam, szabását tekintve közelebb áll a Cl. pygolophahoz, mint a Cl. sarmaticahoz, a részletekben azonban ettől is eltér. A főeltérést a pygale sa hozzá támaszkodó utolsó vertebrale (PETERS- nél cpropygale) mutatja. A Cl. caspicara jellemző két costális él, amely a Cl. pygolophan is tisztán látható s. amelynek a kifejlődése PErERs szerint! a Missisippi folyamvidékén élő Emys pseudogeographica Lres.-ra? emlékeztet, a CI. Méhelyin csak halvány nyomok alakjában látható. Hogy a páncél mellső részén megvolt-e ez a két él, természetesen nem tudható. Legközelebb áll a süttői faj a Cl. caspicahoz. A carapax alakja, domborodása (I. a 2—3. ábrát), valamint a costális és marginális bőrcsontok formája nagyon megegyezik. Leg- inkább elütnek egymástól a vertebrális csontelemek, amelyek a Cl. Méhelyin a gerinc irányában igen rövidek, keresztben pedig szétterpeszkedők, éppen ellenkezőleg, mint a Cl. caspicán. Hiányzik a Cl. caspicán az a jellegzetes duzzadás is, mely a CI. Méhelyin a 8. costale mellső szélén a gerincélre merő- legesen fut végig (1. 4. ábra, d). Amennyire megitélhető, a szarulemezek szé- lének a benyomata is más az utóbbinál, a marginális csontok pedig homorúb- bak, jobban íveltek. A meglevő xiphisternum-töredék is különbözik a hasonló nagyságú Cl. caspica xiphisternumától, amennyiben ennek a vastagsága mind- össze 2-3 mm, míg a CI. Méhelyiét 42 mm vastagnak mértem, ami ilyen kis példányoknál tetemes különbség. Ennek megfelel a xiphisternum nagysága is, mely az egyenlő nagyságú Cl. caspicán a 20, 16 és 1175 mm méreteket adja a CI. Méhelyi meglevő xiphisternum töredékének a méreteivel szemben. Látni- való, hogy az előbbié 7 mm-rel rövidebb, mint a Cl. Méhelyié és jóval zömö- kebb. Mindezek a különbségek teljes mértékben igazolják SIEBENROCK felfogását, aki a süttői Clemmyst új fajnak véli, de viszont a rokonvonások oly közel hozzák azt a Cl. caspicához s a Cl. pygolophához, hogy kétségtelennek tar- 2 Th. A2T 2 LEsuruR: North American Herpetology, p. 103. pl. XV. 426 Dr KORMOS TIVADAR tom, miszerint a három faj között szoros filogenetikus kapocs áll fenn. — Előttünk van tehát a CI. caspica legvalószínűbb miocén őse: a Cl. pygo- lopha s egy közbülső, minden valószínűség szerint pliocén eredetű, átmeneti alak: a CI. Méhelyi, mely közvetetlenül az élő Cl. caspicahoz vezet. Ezek szerint a CI. Méhelyi s a Cl. Gaudryi a ma Európában honos két Clemmwys-faj valószínű pliocénkorú őseiként tekinthetők, olyképpen, hogy a pyrenaeusi félszigeten élő CI. leprosa az északibb vidékről előkerült Cl. Gaudryi- tól, a Cl. caspica pedig a mai hazájánál szintén északibb pontról való CI. Méhelyi-tól származtatható. Kelt Budapesten, 1910 nov. 25-én. ÚJ FELTÁRÁS A DUNA ALTALAJÁBAN BUDAPESTEN. Irta: TELEGDI RorH Lagos. A soroksári Dunaág rendezési munkálatainak egyik nagyon fontos építménye lesz a 70 m? másodpercenkénti vízmennyiség bebocsátására szolgáló táplálózsilip. E zsilip a Duna balpartján, az összekötő vasúti hidtól 400 m-nyire D-re, a Duna fő- és soroksári ága közt lesz fel- építve, hol ez idő szerint elzárt állóvíz vagy tó van. Itt lesz — a mér- nökök tervezete szerint — a zsilip alap- vagy munkagödre a Duna sempontja alatt 8—10 m-nyire kiemelendő. Az említett munkálatok keresztülvitelére kiküldött kir. kirendeltség abból a célból, hogy az altalaj minőségéről a szükséges kellő tájékozást szerezze, f. é. március havában a tervezett zsilipgödör körül tíz kémlelőfúrást, hármat 12 m- nyire, hetet 18 m mélységig végeztetett. Két fúrás kivételével, hol legfelül salakfeltöltés volt átfúrandó, a feltöltés alatt, a többi fúrásnál pedig közvetlenül, sárga, finom-homokos, egynemű, löszféle meszes agyagra akadtak. E lösznemű anyag a Duna sempontja alatt 0-22—1"-41 m-ig tartott. Alatta kavics települ, melyet az egyik (2. számú) fúrásnál közvetlenül ütöttek meg, hol tehát a lösznemű anyag hiányzik. Az egyik (10. sz.) fúrás lösznemű agyagjából Valvata naticina MKE. került ki. E csigafaj a diluviumban is előfordul, de most is él s így ennek az egy előfordulásnak az alapján nem dönthető el, vajjon e lösznemű anyag diluviális vagy alluviális-e, az utóbbi azonban val ó- szinübb. A lösznemű anyag alatt települő kavics átlag 433 m vastag, a 2. sz. fúrásnál 728 m vastagságot ér el. E kavics apróbb és durvább, azaz ÚJ FELTÁRÁS A DUNA ALTALAJÁBAN BUDAPESTEN. 427 lencse- és mogyoró-, vagy dió-, és ezt meghaladó nagyságú, szemei és darabjai túlnyomóan kvarcból, kristályos palából, azután szarúkőből, ritkábban dáchstein- és nummulit-mészkőből vagy andezitból állanak és un10o-héjtöredékek fordulnak közte elő (1 és 2. sz. fúrás). A 2. sz. fúrás kavicslerakodásának felső részét, mely a lösznemű anyag niveaujának megfelel, alluviálisnak, mélyebb részét, mely a többi fúrásban feltárt kavicscsal egy szintben van, diluvialisnak tekintem. A kavics alatt valamennyi fúrásban — 478 m, illetve 57-62 m-től kezdve a Duna sempontja alatt — világosszürke, finom-homokos csillá- mos, márgás agyag következik, amelyben alárendelten homokos agyag- és kemény meszes homokkő-sávok vannak betelepedve. Ebben az agyag- ban uniók vagy congeriáktól eredő apró héjtöredékeket, valamint lignit- foszlánykákat találtam s ennek folytán e lerakodás minden valószinűség szerint pannoniaikorú. E rétegek folytatását K-felé Kőbányán találjuk, hol a téglavetőkben fel vannak tárva, D-felé pedig a gubacsi téglavető- ben jelentkezik. A 15-ik métertől kezdve le a 18-ik méterig azután egészen kom- pakt, szívós, világos kékesszürke márgás agyag jelenik meg, amely foraminiferáka-t (Gristellaria gladius, Robulina sp,, Pulvinutina sp., Nodosaria sp.) tartalmaz és mely a kiscelli agyagnak felel meg. E fúrások helyén tehát a Kőbányán fellépő idősebb neogén (szarmáciai és mediterránkorú) rétegek hiányzanak. Kelt Budapesten, 1911 május hó 15-én. ADATOK A BALATONVIDÉKI PLIOCÉN- ÉS PLEISZTOGÉNKORÚ KÉPZŐDMÉNYEK SZTRATIGRAFIÁJÁHOZ, — Viszontválaszként LŐRENTHEY IMRE dr. úr válaszára. — Irta: Viráris ISTvÁN dr. A Földtani Közlöny XXXVIII. (1908) kötetében A tihanyi Fehér- part pliocénkorú rétegsora és faunája címen cikket közöltem, amelyben a Tihanyi félszigetnek ezt az érdekes feltárását föld- és őslénytani tekintetben, új világításban tüntettem fel. Kutatásaim alapján ugyanis az addig ismert három kövületes réteg számát nyolcra emeltem s ezek alapján kimutat- tam, hogy a feltárás felső része, amelyet LÖRENTHEY dr. úr az ú. n. Congeria rhomboidea-szinthez tartozónak mondott balatoni munkájában, szintén a Con- geria triangularis és C. balatonica tömeges föllépésével jellemzett réteg- csoporthoz tartozik. Ez a cikkem arra késztette LŐRENTHEY dr. urat, hogy feleletként ő is közölte, cikkem után, a Fehérpartra vonatkozó újabb megfigyeléseit. Újabb adatainak elősorolása után azt írta LÖRENTHEY dr. úr: Vizsgálataim tehát a Fehérpart rétegsorát illetőleg — a 19. sz. réteg új voltától eltekintve — egyeznek ViráLis dr.-évals így azokat meg- erősítik. A természetvizsgálót aligha érheti nagyobb elismerés, mintha megfigye- léseit, adatait más, hivatott szakember a tényekkel egyezőknek nyilvánítja, megerősíti. LÖRENTHEY dr. úr 20 éve foglalkozik már a hazai pannoniai kor- szak képződményeivel, az ő fenti kijelentése tehát méltán szerzett nekem örömet. LÖRENTHEY dr. úr cikke azonban ezzel nem ért véget. LŐRENTHEY dr. úr téves megjegyzésekkel toldotta meg cikkét, amelyekre a Földtani Közlöny XXXIX. kötetében tettem meg helyreigazító észrevételeimet. Észrevételeimre LŐRENTHEY dr. úr cAdatok a magyarországi pannoniai képződmények sztrati- grafiájáhozs címen válaszolt a Földt. Közl. ugyanazon kötetében. Viszontválaszomat azzal kezdem, hogy röviden összefoglalom vitatkozá- sunk eddigi eredményeit. Mind az első, mind a második cikkében egész hatá- rozottan megerősítette LŐRENTHEY dr. úr, hogy 1. a Fehérpartról írt cik- kemben, a teljes rétegsort közölve, kiegészítettem HALAvÁTS és az ő előbbi adatait és beismerte, hogy 2. a Fehérpart felső részét tévesen mondta 1905-ben, balatoni munkájában, a Congeria rhomboidea-szinthez tartozónak. Máso- dik cikkében, bár kevéssé határozottan, szintén elismerte LÖRENTHEY dr. úr, hogy 3. a planorbisok szintjelző volta immár csakugyan nem tartható fenn és hogy 4. a Helix (Tacheocampylaea) Doderleini függőleges elterjedésére nézve BALATONVIDÉKI PLIOCÉN ÉS PLESZTOCEÉNKORÚ KÉPZŐDMÉNYEK SZTRATIGRAFIÁJA. 429 tényleg ellentmondás volt LŐRENTHEY dr. úr 1905. évi balatoni munkája és 1906. évi akadémiai székfoglaló értekezése között. Ugyancsak második cikké- ben elismerte DLőRENTHREY dr. úr azt is, hogy 5. az cÉszrevételeks, című cikkemmel egyidejűleg hozzáküldött Unio Wetzleri példányaim tényleg Unio Wetzleri-k ! és hogy 6. az Unio Wetzleri-faj tömeges föllépését tényleg a panno- niai emelet legfelsőbb rétegére mondtam már első cikkemben jellemzőnek. LöRENTHEY dr. úr ezen beismerései után már jóformán csak azok- nak a rétegeknek a sztratigrafiai helyzetére nézve tér el erősebben a nézetünk, amelyeket LöRENTHEY dr. úr balatoni munkájában a Congeria rhomboidea- szinthez vett.2 Úgy látom azonban, hogy LöREsTHEYr dr. úr ebben a tekintet- ben is engedett merev álláspontjából. Válasz-cikkében ugyanis balatoni munká- jának következő mondatát idézi : cMagyarország pannoniai képződményeinek sztrati- grafiai viszonyai még nincsenek végérvényesen tisztázva. Majdnem minden idevonatkozó értekezés egy lépéssel viszi előbbre erre vonat- kozó ismereteinket. 1909-ben ellenben válaszcikkében a fent idézett mondathoz már ezt fűzte 1905-ben írt balatoni munkájá- ban így folytatta ezt az előre bocsá- tot mondatot LŐRENTHEY dr. úr : LŐRENTHEY dr. úr : c Kevés tanulságosabb rétegsoro- zatot ismerünk, mint aminőt a Bala- ton mellékéről felsoroltam. Ha az ezek- ből levonható sztratigrafiai eredmé- nyekkel kiegészítjük eddigi ismeretein- ket, úgy elmondhatjuk, hogy a m a- gyarországi pannoniai eme- let egyesrétegeinekegymás- hoz való viszonyával tisztá- ban vagyunk. Különösen a pannoniai emelet felső részére vonat- kozóismereteink csakis helyi eltérések megismerésével gazdagodhatnak. -Csak ha monografikusan föllesz dolgozva Magyaror- szágegészpannoniaiképződ- ménye, akkorlehetmajd vég- érvényes itéletet kockáz- tatni, addig csak lelkiisme- retesen gyűjteni kellahelyi viszonyokra vonatkozó ada- tokat. A Cong. rthomboidea-szint végleges sorsáról semlehet egyelőre dönteni az eltérő véleményekkelszemben. Nin- csenek ugyanisáltalános ér- vényű bizonyítékaink NEv- MAYR, HALaváTS és BRusisa nézetei- velszemben. 1 Itt jegyzem meg, hogy az Unio Wetzleri néhány példányát Kenesén is megleltem azóta ugyancsak a Cong. triang. és C. balatonica tömeges föllépésével jellemzett rétegcsoport alsóbb részében. 2 Az ú. n. eUnióss réteg Cong. balatonica tartalmára nézve is csak csekély, viszonylagos eltérés van megfigyeléseink között s így ezt a kérdést is letárgyaltnak vehetjük. 430 Dr VITÁLIS ISTVÁN Ki ne venné észre LÖRENTHEY dr. úr 1905. és 1909. évi megnyilatkozásai között a változást; 1905-ben a Balaton mellékéről általa felsorolt réte- gek alapján a magyrországi pannoniai emelet egyes rétegeinek egymás- hoz való viszonyával tisztában vagyunk;! 1909-ben még a végérvényes itélet megkockáztatását is csak akkor lehet megtenni, ha Magyarország egész pannoniai képződménye fel lesz dolgozva monografikusan. 1905-ben az ő adatai után már csak helyi eltérésekkel gazdagodhat a felsőpannoniai emeletre vonatkozó ismeret, 1909-ben annak egyik szintjéről, a Congeria rhom- boidea-szintről, nem lehet egyelőre dönteni. Látni való tehát, hogy immár LöRENTHEY dr. úr is elismeri, hogy az ú. n. Congeria rhomboidea szinttel korántsem vagyunk egészen tisztában. Hogy a kérdés tisztázása nem könnyű, magam is tudom. Sőt teljesen osztom LÖREN- THEY dr. úr válaszcikkének azt az utasítását is, hogy e kérdés tisztázásához is lelkiismeretesen gyűjteni kell a helyi viszonyokra vonatkozó adatokat,. Hiszen épen a helyi viszonyokra vonatkozó adatok lelkiismeretes gyűjtése alapján mutathattam ki, 1. hogy azoknak a képződményeknek egy része, amelyeket LŐRENTHEY dr. úr a Congeria rhomboidea-szinthez tartozók- nak vett balatoni munkájában, a Congeria triangularis és C. balatonica tömeges föllépésével jellemzett rétegcsoportnak csak faciese (tihanyi Fehérpart felső része), 2. más része pedig, az a része t. i., amelyet LŐRENTHEY dr. úr válasz- cikkében wédesvizi rész; -nek nevez, már levantei (nagyvázsonyi csillámos márga. Az 1. pont alatt felemlített állításomat felesleges most már bizonyí- tanom, hiszen a tihanyi Fehérpart felső részéről LŐRENTHEYx dr. úr is elismerte újabb adatai alapján, hogy azt tévesen vette 1905-ben a congeria rhomboidea színt facieséhez, minthogy az tényleg a balatonicas-szint faciese. Ezen a tapasz- talati tényen tárgyi szempontból mitsem változtat az a körülmény, hogy LÖRENTHEY dr. urat a ckülső hasonlóság, tévesztette meg, vagy cbizo- nyos faunabeli jelleg; vagy rHALaAvÁáTs nyomas, vagy épen mind a három indok együttesen. Első cikkében aA tihanyi Fehérpart pannoniai rétegeiről?, a ckülső hasonlóságot, említette fel LŐPENTHEY dr. úr tévedésének mentségére. Erre én c Észrevételek etc.5 c. cikkemben azt jegyeztem meg, hogy a külső hasonlóság alapján könnyen tévedhetett LÖRENTHEY dr. úr, hiszen még azon az alapon is tévedt volna, ha az cunióss-réteggel kapcsolatosan tett, azt az állítását vette volna alapul, hogy ecfölfelé haladva mindinkább szaporodnak azok az alakok, melyek a felső Congeria rhomboidea jellemezte szintben lesznek uralkodóvás. LőRENrHEY dr. úr válaszcikkében ezen állításának eténys,-voltáról akar engem 1 S hogy valóban így vélekedett LŐRENTHEY dr. úr még 1906-ban is, kitűnik akadémiai székfoglaló értekezéséből, amelynek mindjárt az elején (a 3. kikezdésben) azt írta: cA legújabban, 19"5-ben megjelent sAdatok a balatonmelléki pannoniai korú rétegek faunájához és szíratigrafiai helyzetéhez, című munkámban 31 lelethely 69 rétegének faunúját ismertetem meg s egyúttal megállapítom a magyar- országi pannoniai képződményeknek sztratigrafiáját. Matb. és Természettud. Értesítő. XXIV. k. 298. I. BALATONVIDÉKI PLIOCÉN ÉS PLEISZTOCÉNKORÚ KÉPZŐDMÉNYEK SZTRATIGRAFIÁJA. 431 cmegnyugtatnis azáltal, hogy külön is fölsorolja w—c és d—j betűk alatt azokat az alakokat, amely utóbbiakról maga LÖRENTHEY dr. úr is azt írja, hogy azokat ceddig kizárólag a Congeria rhomboidea-szintbőls ismerte ! Ha azokra a rétegekre, amelyekből a LÖRENTHEY dr. úr által válaszcik- kében külön is felsorolt alakok előkerültek, Congeriu rhomboidea tartalmú réteg települne, helyes volna LőRENTHEY dr. úrnak az az értelmezése, hogy fölfelé haladva mindinkább szaporodnak azok az alakok, melyek a felső Con- geria rhomboidea szintben lesznek uralkodóvás, minthogy azonban a tapasz- talati tény az, hogy azokra a rétegekre, amelyek az d4—j alatt felsorolt édesvizűbb jellegű faunát tartalmazzák, megint csak olyan réteg követ- kezik a fedőbenis amely tele van Congeria balatonica- val. ennek a xcbizonyos faunabeli jellegnek, csakis az a helyes magyarázata, amelyet 1908-ban, első cikkem befejező részében következőképen fejeztem ki: ca Congeria triangularis és a C. balatonica tömeges fellépésével jellemzett ha- talmas rétegkomplexus felső részén belül észlelhető fauna módosulás a fön- tiek szerint nem magasabb (t. i. az ú. n. Congeria rhomboide-a) szintre utal, hanem csak facies változásra, t. i. egy viszonylagosan édesebb vizű idő- szakaszra a pliocénkorszak azon lerakódásain belül, amelyet a Congeria trian- gularis és C. balatonica tömeges föllépése jellemezs. cAz elegyes víznek ezen édesebb vizű időszakaszában természetesen a fauna is módosul a megváltozott természeti viszonyoknak megfelelően. Ehhez a magyarázatomhoz nines semmi hozzátenni valóm, legfeljebb örömömet jelezhetem a felett, hogy LŐRENTHEY dr. úr az 4—j alatt felsorolt alakokkal megerősítette idézett értelmezésemet, mert hiszen azok az alakok valóban viszonylagosan édesebb vízre vallanak s tényleg a Congeria triangu- laris és C. balatonica tömeges föllépésével jellemzett szinthez tartozó rétegekből kerültek elő. Hogy a LÖRENTHEY dr. úr által a Congeria rhomboidea-szinthez vett rétegek egy része, az a része t. i., a melyben az a— alatt felsorolt fauna lelte sírját, csak fáciese a Congeria triangularis és C. balatonica jellemezte rétegesoport- nak, a Fehérpartra vonatkozólag immár kétségtelen úgy, hogy áttérhetek ezek- után a 2. pont alatt említett azon képződményekre, amelyeket LŐRENTHEY dr. úr válaszcikkében védesvízi részs-nek nevez és amely szerinte szintén a Con- geria rhomboidea szinthez tartozik, szerintem pedig már levantei. Nagyvázsony, Leányfalu, Mencshely, Vigánt, Petend, Kapolcs, Pula és Öcs környékén régóta ismeretes egy meszes képződmény: meszes homok, agyag, márga, mésztufa, édesvízi mészkő, amelynek geológiai korára nézve nagyon eltérők a nézetek. STACHE és más régibb szerző (Böckn J.) a szerint a pontusi vagy pannóniai rétegek legmélyebb része, az újabb szerzők s köztük LŐREN- THEY dr. úr szerint is viszont a pontusi vagy pannóniai rétegek felsőbb részé- hez veendők, mint aédesvízi fácieso. Meg kell azonban mindjárt jegyeznem, hogy az védesvízi fácieso alatt közettanilag nem egészen ugyanazt értik a szerzők. Így a két legújabb szerző közül Haravárs 1. szenes rétegek közé fog- lalt agyagos és homokos rétegeket, (Kenese, Fancséroldal. Balatonfőkajár), 2. mésztufát és 3. édesvízi meszet ért, a Congeria rhomboidea szinthez vcít 432 Dr: VITÁLIS ISTVÁN cédesvizi fácieso alatt, LÖRENTHEY dr. úr ugyan nagyjában követi HALAVÁTS nyomát, de már az édesvizi mészkövet a Congeria rhomboidea-szintnél fiata- labbnak tartja s azt állítja róla mind balatoni munkájában, mind akad. szék- foglaló értekezésében, hogy ez az édesvizi mészkő az Unio Wetzleri-s réteg szárazföldi faciése. Ennek az állításnak a bizonyításával azonban mind a két munkájában adós maradt. Balatoni munkája első részének az az adata pedig, hogy a peremartoni édesvízi mészkő (a Somló-domb északnyugati oldalán) az Unio Wetzleris réteg fedőjében van, egyenesen ellentmond Lő- RENTHEY dr. úr azon állításának, mintha az édesvízi mészkő az Unio Wetzleri- szint szárazföldi faciese volna. Erre az ellentmondásra még 1907-ben felhívtam LŐRENTHEY dr. úr figyelmét, de eddigelé nem szüntette azt meg. Úgylátszik, megfeledkezett már erről. Feledékenységének lehet tulajdonítani azt is, hogy nem emlékezik már azokra az állításokra sem, amelyeket ugyancsak 1907-ben tettem a Föld. Társ. május 1. tartott szakülésen. Ezzel az alkalommal ugyanis, a jegyzőkönyv tanúsága szerint, kimu tattam az cédesvízi faciess-ről, hogy az chárom rétegcsoportra oszlik, helyenként lencsés-terraszás elhelyezkedésben, ú. m. 1. meszes homok és agyag (helyenként, pl. Tihanyban kövületes csillámos mészkővel, másutt, pl. Öecsön, a falu leg- alsó házánál, elszenesedett rétegekkel); ez a rétegcsoport a Congeria Neumayrialapján még a pannóniai rétegekhez tartozik; 2. csillámos márga convex viviparákkal (Vivipara Fuchsi és V. Burgundina), amely már levantei korú és 3. porózus mésztufa és édesvízi márgás mészkő meg mészkő (nagyvázsony—kapolcsi mészkőterület), amely települése és fau- nája alapján a diluvialis lösznél nem sokkal idősebb.! Ime ezeket állítottam az védesvízi faciess-ről még 1907 május hó 1-én. Ha LöRENTHEY dr. úr figyelembe vette volna idézett adataimat ami el- végre is irodalmi kötelesség, látta volna, hogy: 1. Öcsön én is ismerem a Congeria Neumayrit és hogy épen ezen az alapon az öcsi cédesvizi faciesp alsó részét én is pannóniai korúnak véltem még, és látta volna LŐRENTHEY dr. úr azt is, hogy 2. az általa ca Congeria rhomboidea-szint felső édesvízi részés-nek jelzett képződményt, amelyet én csillámos márgának ne- veztem, azért mondtam levanteinek, mert abban Nagyvázsonyban, e képződ- mény klasszikus kifejlődési területén, Vivipara Fuchsit és más konvex vivi- parákat leltem, Congeriát ellenben eddigelé senki sem lelt ott: se Lóczy, se HAaLaváTS, se LÖRENTHEY dr. úr, se én magam! Ezek alapján pedig ezt a csil- lámos márgát vagy LŐRENTHEY dr. úr jelölése szerint ca Congeria rhomboidea- szint fölső édesvizi részét — mai ismereteink alapján — azt hiszem, LöREN- THEY dr. úr maga is kénytelen lesz levanteinek ismerni el.? De ha esetleg 1 V. ö. Földt. Közlöny XXXVII. k. 157. Il. 2 A nagyvázsonyi Vivipara Fuchsi példányok közül LŐRÉNTHEY dr úrnak is adtam egy teljesen ép példányt. Lóczy tanár úr pedig 1905 óta maga is gyűjtötte Nagyvázsonyban az említettem convex viviparákat. 1907 óta egyébiránt a nagyvá- zsonyi édesvízi képződéseket, s gazdag faunájokat részletesebben is megismertettem már sA balatonvidéki bazaltoks c. munkámban. (156 s köv. I.) BALATONVIDÉKI PLIOCÉN ÉS PLESZTOCÉNKORÚ KÉPZŐDMÉNYEK SZTRATIGRAFIÁJA. 433 TLÖRENTHEY dr. úr nem ismeri el az cédesvízi fácieso-ről itt újra megemlített nézeteimet akár egészben, akár részleteiben, ám terjessze elő konkrétus adatait, bizonyító ellenérveit, arra azonban már most kérnem kell, hogy ne állítson föl alaptalan föltevéseket s igaztalan állításokat, mert hiszen kár az időért s e lapok hasábjain a helyért, amelyet az ilyen alaptalan föltevésekre és igaz- talan állításokra épített helytelen következtetések helyreigazítása vesz igénybe. A tihanyi Fehérpart pannóniai rétegeiről írt els ő cikkét azzal az alaptalan föltevéssel akarta LÖRENTHEY dr úr csattanósabbá tenni, mintha én az Unio Wetzleri tömeges föllépésével jellemzett réteget levanteinek taítanám, hogy azután ezen igaztalan föltevése alapján helytelen eljárással vádolhasson meg, pedig ha elolvasta volna figyelmesebben, hogy már e cikke előtt én is a pannóniai emelet legfelsőbb rétegére mondtam az Unio Wetzleri tömeges föllépését jellemzőnek, elkerülhette volna ezt az alaptalan föltevését s a reá épített falláciát. Ezt a helytelen föltevését cÉszrevételeim; -ben helyreigazítottam s kijelen- tettem újra, hogy eddigi megfigyeléseim alapján ecnincs semmi okom arra, hogy ne csatlakozzam ahhoz a felfogáshoz, hogy ez a szint a pannoniai eme- let legfölsőbb szintjes. LŐRENTHEY .dr. úr második cikkében tényleg elismeri, hogy: cigaz ugyan, hogy a pannoniai emelet legmagasabb szintjére mondja VITÁLIS dr. úr a Fehér partról írott munkájában (669. I.) az Unio! tömeges föllépését jel- lemzőnek,, de most meg épen ellenkezőleg azt akarja bebizonyítani LőRENTHEY dr. úr, hogy ehelytelen Viráris dr. úrnak amaz állítása, hogy az Unio Wetzleri tömeges föllépésével jellemzett szint a pannoniai emelet leg- fölső szintje !, LŐőRENTHEY dr. úr ezen álbizonyítását aligha lehet komolyan venni, Hiszen a komoly természetvizsgáló főfeladata az igazság kutatása és megálla- pítása, LŐRENTHEY dr. úr azonban válaszcikke 372. lapján nem az igazságot keresi, hanem merőben szofisztikus okoskodással azon mesterkedik, hogy azt a látszatot keltse, mintha neki volna igaza! Az igazság az, s ezt LŐRENTHEY dr. úr is nagyon jól tudja, hogy az Unio Wetzleri tömeges föllépésével jellemzett réteg — mai ismereteink szerint — a pannoniai emelet legfelső rétege. Az a bizonyítás tehát, amellyel LöRENxTHEY dr. úr azt akarja kimutatni, hogy ez az állítás helytelen — álkövetkeztetés, fallacia lehet csak. Az álkövetkeztetésnek azt az esetét alkalmazza LŐRENTHEY dr. úr, ame- lyet a szofisták okigaztalanságon: alaptalan föltevésen, igaztalan állításon építenek fel, t. i. az ú. n. fallacia falsi medii-t. LÖRENTHEY dr. úr az ő falla- ciáját azon az alaptalan föltevésén, illetve igaztalan állításán építette föl, mintha én a congeria trianguúlaris és balatonica színt faciese fölé húztam volna a pannoniai és a levantei határt. Ezt én soha, sehol sem tettem; sem szóval. sem irásban. De hiszen nem is tehettem, mihelyt kijelentettem, hogy én is az Unio Wetzleri tömeges 1 T. i. az Unio WETZLERI tömeges föllépését. Földtani Közlöny. XLI. köt 1911. 29 434 Dr: VITÁLIS ISTVÁN föllépésével jellemzett réteget tekintem a pannoniai emelet legmagasabb réte- gének. Hiszen aki csak valamelyest ért a pliocénkorszak rétegbeosztásához, tudja, hogy ily körülmények között én is csak az Unio Wetzleri tömeges föl- lépésével jellemzett réteg felett húzhatom meg a pannoniai és a levantei közti határt, nem pedig a Congeria triangularis és balatonica szint fáciese felett. Lehetetlen feltennem, hogy ezt épen LÖRENTHEY dr. úr ne tudná, aki 90 év óta foglalkozik már a pliocénkorszak képződményeivel! Hiszen, ha LŐRENTHEY dr. úr nem akarná egyenesen igaztalan állítása alapján helytelennek tűntetni fel azt, amit immár harmadszor jelentek ki, hogy az Unio Wetzleri tömeges föllépésével jellemzett réteget én is a panno- niai emelet legmagasabb rétegének tartom, ismétlem, ha szem előtt tartaná LőRExTHEY dr. úr azt, amit maga is igaznak hirdetett — nyomban eltűnnék szeme elől a káprázat s tisztán látná, amit maga is ír, hogy a Wetzleris réte- get én azon képződmények közé ékelem, amelyek egy részét (t. i. a Fehér part felső részét) ő" a Congeria rhomboidea-szintbe vett 1905-ben, én pedig a balatonicas szint faciesébe 1908-ban, és amely képződések más részét (t. i. a Vivipara Fuchsi és más convex viviparákat tartalmazó nagyvázsonyvidéki csillámos márgát) ő ugyancsak a Congeria rhomboideaszintbe sorolt, én pedig már levanteinek mondtam. LÖRENTHEY dr. úr azonban inkább az igazat jelenti ki helytelennek, csakhogy ezen az áron úgy tűntethesse fel a dolgot, mintha ellentét volna nézeteim között! pi Fel kell tennem, hogy LöRENTHEY dr. úr feledékenysége következtében nem tudott tisztába jönni a szóban forgó képződmények sztratigrafiai helyze- tére vonatkozó nézeteimmel. Valószinűleg elfelejtette LŐRENTHEY dr. úr, hogy, mint már fentebb említettem, a Földtani Társulat 1907 május 1-én tartott szakülésén részletesen kifejtettem az ú. n. congeria rhomboidea-szintre vonat- kozó nézetemet, még pedig épen az ő balatoni munkájával kapcsolatosan. Valószinűleg elfelejtette LöRENTHEY dr. úr ezen előadásom rövid kivonatát is elolvasni a szakülésről felvett jegyzőkönyvben, és, bármily különösnek tűnik is fel előttem, el kellett felejtenie azt is, hogy nem sokkal válaszcikke meg- írása előtt saját tanári szobájában élő szóval is megmondtam LÖRENTHEY dr. úrnak, sőt ceruzával le is jegyeztem részére pro memoriam, hogy az általa a congeriarhomboidea-szintbe osztott rétegeknek azt a részét tartom a balatonicás szint facies-ének, amely a Fehérpart felső részén van meg tipusos kifejlődés- ben és levanteinek meg azt a részt, amelynek Nagyvázsony a klasszikus kifej- lődési területe. LŐRENTHEY dr. úr, úgy látszik, mindezt elfelejtette ! A feledékenység következménye talán az is, hogy LŐRENTHEx dr. úr téves következtetésében összekeveri a saját nézetét, a HaLavárs-ét és az enyé- met. Hogy tehát a szóban forgó képződmények sztratigrafiai helyzetére vonat- kozó nézetekkel tisztában lehessen, a következő összehasonlító táblázatot álli- fottam össze : BALATONVIDÉKI PLIOGÉN ÉS PLESZTOCÉNKORÚ KÉPZŐDMÉNYEK SZTRATIGRAFIÁJA. 435 I. JLösz. j i a 8 Kvarcit. Tihany. Pulai domb. (-i 8 JÉdesvizi mészkő. Nagyvázsony- ) Dr. LŐRENTHnY szerint az TÜZLASÁS m 1.2 Mencshely. Kapolcs. Öcs (felső Unio Wetzleri-s szint SZELÚIT 3 ia terrasz). cszárazföldi facieses. todzöriak fa 18 Porozus mésztufa. Nagyvázsony- rhom- z Mencshely. Ocs (középső terrasz). boideás HEZ TB ee ae EE SOSETE szint felső 3 ) Csillámos márga Vivipara Fuchsi s DELHŐRENTÉSY? Szórtát a Ír édestizi a más convex viviparák kal; congeria Fi ; E SEA EVETT DE) sp. ismeretlen. Nagyvázsony kör- congeria — rhomboidea ; 2 nyókó ú szint rédesvizi faciese)v. fi . . .. ! Unio Wetzleri tömeges fellépésével dt ő ! jellemzett réteg. Felső-Zsid, (Öreg IDEZET AetetSs HALAyÁTS és Dr. LŐRENTHEY —] Lázhegy), Csócsahe DSE ES beosztása szerint is a pontusi vagy E; ésa EGs BERZÁTS doabi 895 pannoniai emelet legfelsőbb szintje. Sz NSt TE Dr. LŐRENTAEY 1905. évi balatoni mun- ENG ZS JÉdesvizi facies. A tihanyi kájában a cong. rhomboidea szinthez. [9 38 Fehér part felső része. vette, de 1908-ban már ő is ide s0- ols]Ez : rozta. pu] Bo BESlétss tores Per analogiam: Fonyód 4. sz. ] Ezt a réteget Dr. LŐRENTHEY a congeria A [op 28 a] réteg." rhomboidea-szinthez vette. ] a. CASE ENEK RAIZGNT 27 §9 Elegyesvizi facies. A tihanyi 17] 87 aj Fehér part alsó része. l ea an" ov z 12 27 , 1-1]8g"] Továbbá saját megfigyelé- I6 JE a seim szerint is a tihanyi ld]a2 Gödrös rétegeinek zöme, a 19218 a ]peremartoni Somló domb (8198 jalsó része, Kenese és Felső- j ő8 Jdaka rétegeinek a zöme. " Az öcsi Congeria Neumayri tartalmú szenes rétegekről s a velök egykorúnak látszó kenesei (Fancsér oldali) és balatonfőkajári szenes rétegekről csak annyi bizonyos, hogy pannoniaiak, de hogy az Unio Wetzleri réteggel egykorúak-e vagy a balatonicás szint édes vizi faciesé. LŐRENTHEY dr. úr most már válasz-cikkében a congeria rhomboidea-szint legfölső facieséről, illetőleg wa congeria rhomboidea szint fölső részéről beszél, vagyis, úgy látom, közeledik HaAravárs és Lóczy álláspontjához, akik szerint a nagyvázsony-öcsi édesvízi képződések valamivel fiatalabbak, mint a, kenesei Fancsér-oldal és Balatonfőkajár cszenes rétegektől felosztott homokos és agyagos rétegeiv. Ez is arra mutat, hogy LŐRENTHEY dr. úr ebben a tekin- tetben is enged álláspontjából, mert hiszen még 1905-ben balatoni munkájá- ban helytelenítette Harnavárs-nak azt az eljárását, hogy a nagyvázsonyi és öcsi édesvízi faciest fiatalabbnak vette valamivel a Fancséroldal és Balaton-" főkajár szenes rétegeinél, Lóczy érveivel szemben pedig hangsúlyozta, hogy nem látja be, miért ne volna egykorú ez a két képződés. Azt, hogy a nagyvázsonyi édesvízi képződést nem lehet az Unio Wetzleri törneges fellépésével jellemzett réteg fekvőjébe tenni, mint LÖRENTHEY dr. úr tette, hanem csakis a fedőjébe, ahogyan én vettem, annak legerősebb 292 436 Dt VITÁLIS ISTVÁN bizonyítéka épen az a szelvény, amelyet dr. KoRmos T. vázlata alapján TDLŐRENTHEY dr. úr közölt még 1905-ben balatoni munkájában a peremartoni Somlódombról; ezen szelvény szerint ugyanis az Unio Wetzleri-s réteg felett sárga agyag és erre édesvízi mészkő települ E rétegsorrend helyességéről magam is meggyőződtem a helyszinén, sőt azt ki is egészítettem, amennyiben megállapíthattam, hogy az Unio Wetzleris réteg alatt a cong. triangularis és balatonica rétegcsoportnak hat kövületes rétege van, amiről részletesebben más alkalommal szólok. Végül még csak azt jegyzem meg, hogy a napokban KoRMmos TIvADAR dr. úr arról értesített, hogy sajtó alatt levő munkájában, amely a Balatonmellék alsó pleisztocén rétegeit és faunáját tárgyalja, a nagyvázsony—mencs- helyi édesvízi mészkőről olyan eredményű vizsgálatokat közöl, amelyek az én felfogásomat cteljes mértékben fedik,. Kelt Selmecbányán, 1910 március 15-én. GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. A) Nemzetközi Vas- és Gépipari kiállítás Budapesten. F. évi május hónap 11-én nyitotta meg Józser királyi herceg a Nem- zetközi Vas- és Gépipari kiállítást a Városligeti Iparcsarnokban. Nagyjelentő- ségű esemény ez hazánk közgazdasági életében, amely esemény némi részben minket geológusokat is érdekel. Mellőzve a kiállítás ismertetését, e helyütt csupán a geológusokat érdeklő dolgokról emlékezünk meg. Ilyen kiállítások : a TRauzL-féle mélyfúró-gépek, továbbá MaRx és MÉREI, s a Süss-féle cégek tudományos műszerkiállítása, a Korw-féle bányatermékek, s végül a magyar kir. állami vasgyárak kiállításából a vajdahunyadi vasércek s vaskövek so- rozata. a) Tgauzr-féle mélyfúró és motorépítő betétitársaság (Wien IV/2. Heugasse 80.; Budapest IX., Lónyay-utca 22.) kiállította eredeti kanadai petróleum és földigáz fúrójának mintáját, 1:12 arányú teljes föl- szereléssel, amely mintegy másfél méter magas fúrótornyával igen izléses képet nyujtott a szemlélőnek. Ezzel a furóval a cég 1200 méter mélységig képes lehatolni és ezzel fúrta meg többek között Romániában a Bajkoji sóstó mellett levő gazdag petróleum-telepeket. Kiállította továbbá a Trauzl-féle egyetemleges rapid fúrókészüléket 1:10 arányú mintában; ezzel 800 méter mélységig lehet lehatolni. A két fúrótorony-mintán kívül számos fúrószer- szám diszítette az érdekes kiállítást. b) MaRx és Mérrrtudományos műszergyárának (Budapest, VI., Bulcsu-utca 7. sz.) kiállítása igen szép képet nyújt eme szépen fejlődő laboratóriumi ipargyárról, amely a fizikai és kémiai kisérleti eszközökön kívül főkép "nyomásmérőket (manométer), légürmérőket, hőmérőket és Röntgen- GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK, 437 berendezéseket állít elő. A gyárnak külön specialitása az elektromos szikra- indítók előállítása, amelyeket Ausztria-Magyarországban csupán ez a gyár készít. A kémikusokat érdekli főkép a laboratóriumi munkaasztalok gyártása teljes fölszereléssel, gáz-, víz-, villany-, nyomás- és szivás-vezetékekkel. Szép sikerrel működik a preciziós műszerek terén is. Figyelemreméltó jelenség, hogy ez a cég megszerkeszti a legkényesebb műszereket is, úgy hogy kémi- kusaink most már nem szorulnak mindenben a külföldre. Így ez a cég szer- kesztette és szállítja a TREirz PÉTER-féle areopiknométert, a talajban levő fiziológiai hatású mész meghatározásához; továbbá a talajnak széllel való szétválasztásához a szelelő-készüléket. Kivánatos volna, hogy a kémikus és talajvizsgálattal foglalkozó körök minél jobban felkarolnák ezt a minden izében magyar vállalatot, amelynek munkássága mindnyájunk figyelmét s rokonszenvét kiérdemli. c) Süss Náspok-félemechanikai műintézet (Budapest, I., Csörsz- utca 39.) különféle preciziós műszereket állított ki, a régóta ismert finom s pontos kivitelben. d) Kourws Gyura és fia bányatermék kiállítása (Budapest, VI., Teréz-körút 50.). Eredetiben bemutatta a vas- és acélöntvények számára szolgáló tűzálló-anyagokat. Az Ia számú tűzálló agyag-minta fehér kaolinos agyag (termőhelye kitüntetve nincs), magasfokú (Seeger 349) tűzálló agyag üveggyárak és acélöntődék részére. Ott láttuk továbbá a pestszentlőrinci coulee kavicsot s kavicsos homokot (rozsdaszinű borsónyi kavicsokkal) beton szármnára. A bodajki hófehér finom kovarcos cukor-homok magnak (Kerne) a vasöntődék számára és üveggyáraknak. A diósdi éles szemű kvarchomok Martin-kemencéknek, tömegnek (Masse) és vasöntődéknek magnak (Kerne). Bicskéről világos krémszinű kovarchomok és barnaszinű homok szintén tömeg- nek és magnak. Ia sz. fehér kovarckő nyers darabokban valószinűleg külföld- ről, vas-, acél- és üveggyárak számára. Ugyancsak külföldinek látszott a kovaföld (Kieselguhr) meleghőtartó elszigeteléshez. Ez az anyag tudomásunk szerint Hevesmegyében Szurdokpüspöki körül kitünő minőségben van, s ott a Magyar-Német-Kovaföld Részvénytársaság kutatja is. Ismeretlen lelőhelyű igen finom kaolin is látható a sorozatban; úgy véljük, hogy a beregszászi kaolinok ugyanily kitünő minőségűek. Ismeretlen lelőhelyű finom minőségű földpát is van ott porcellángyáraknak fényezésre. A fehér és vörös Ia mész- páton s örölt finom fehér dolomiton kívül márgaföldet is látunk kiállítva, továbbá Kisterenyéről való barnás agyagot, amelyből finom, vörös dísztéglát készítenek. Igen érdekes a trasz-puzzolán-föld nevű kékesfehér árnyalatú könnyű tajtkőszerű anyag is. Végül ércek zárják be a sorozatot. Gömörmegyé- ből 1296-os rézére; a szepesmegyei Glatzról 5090-os barna vasérc. Alsó- szolcsváról 42—4890 fémmangán tartalmú piroluzit, a gömörmegyei Meléte tájáról gálmai cinkére 2590 vastartalommal, ugyancsak Melétéről 5696-os barnavasérc (limonit). A gömörmegyei Vernárról 6090 vastartalmú fényes vasércet (hematitot) látunk. Nevezetes, hogy Komwn és TáRsa gyüjteményé- ben látjuk először ezt a jó magyar nevet: fényes vasérc a hematit jelölésére. 438 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. e) A magyar királyi állami vasgyárak központi igaz- gatósága (Budapest, X., kőbányai-út 21.) budapesti, diósgyőri, vajda- hunyadi, zólyombrezói és kudsiri telepeinek gyártmányait állította ki. Ezek közül bennünket közelebbről a vajdahunyadi m. kir. Vasgyár vas- ércei és vaskövei érdekelnek. A 67—87. sz. alatt közönséges barna vasérc, mangándús kékérc, világos és sötétszürke pátvasérc vannak kiállítva; igen érdekes volt a barna- és pátvasérc átmenete, továbbá a réteges barnavasérc a keleti feltárásokból; a veres szinű lugzott barna vasérc, az aranyosi mangános érc; a Szukováthy-táró rostos vascsilláma. a nyiresfalvai mágnesvasérc s végül a ruszkatői vaskövek. B) Elismerés a magyar királyi Földtani Intézet működéséről. A képviselőház máj. 2-iki ülésén HERczEGH SÁNDOR igen elismerő sza- vakkal nyilatkozott a m. kir. Földtani Intézetről, amiként ezt az aOrszág- gyülési Értesitő, 145. országos ülésének jegyzőkönyvében olvassuk. cÜlés 1911 május hó 2-án kedden, BERzEvrczy ALBERT elnöklete alatt; a kormány részéről jelen vannak: Lukács LászLó, gróf SERÉNYI BÉLA, gróf Zrcny JÁNos, SZÉKELY FERENC miniszterek. HExRczEG SánpoR: Földtani intézetünk támogatására a minisz- ter úr által beállított 10090-nyi költségtöbbletet szintén örömmel üdvözlöm, mert hiszen ez egy nagyon jól sikerült, nagy hord- erejű és jól bevált intézményünk. Ennél is az a kérésem, hogy méltóztassék minél népszerűbbé tenni, mert különösen igen nagy horderejű dolgot lehetne csinálni a künn működő kataszteri biztosokkal, a talajviszo- nyokról szóló munkálatokat összeszedve; grafikus módon minden község talaj- rétegmintákat összeállítva táblázatot készítsen, hogy tudja a polgárság azt, hogy mely növény termelésével miféle anyagait veszi ki a földnek és hogy az istállótrágyán kívül milyen műtrágyával pótolhatja a földnek ez elhasz- nált anyagait. Talán leghelyesebb volna, ha a vándortanítók vennék kezükbe az így összeállított grafikus kimutatásokat és ezek alapján magyaráznák meg a gazdaközönségnek, hogy mely növény termelésével miféle tápanyagot vesz ki a földből és milyen műtrágyával mikép pótolhatja azt többtermése érdeké- ben. Végül felhívom a miniszter úr figyelmét az artézi kutakra. Az artézi kutak kérdése az Alföld vidékein valóságos életkérdés. Ma az artézi kutak tekintetében a legtöbb helyen oly pocsékoló, rend- szertelen állapotok vannak, hogy már a községek igen súlyos megterbheltetésével felállított artézi kutaknak vízkiadó ereje is nagyon sok helyen csökken. Amíg azelőtt másfél méterre is fel- ugrott a földből kitörő víz, ma már 60—80—100,000 K költségbefektetés után mind lejebb és lejebb, négy-öt lépcsővel mélyebben kell ásni a földet és még így is folyton kevesebb és kevesebb vizet lehet kapni. Kivánatos volna tehát e nagy horderejű kérdésnek valamely praktikusabb rendszer és beosztás sze- rinti rendezése. A földtani intézet tanácsa alapján a földmívelésügyi minisz- GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 439 térium feladatai közé tartozna, hogy jó és bővizű kutakkal lássa el a vízben szegény vidékeket. Minthogy a kormány a földmivelésügyi miniszter úrnak különben nagy- szabású törekvéseit a költségvetésben kellően nem honorálja és nem támo- gatja és minthogy a legfontosabb tárcát a szükségnek megfelelően nem dotálja, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.)s TÁRSULATI ÜGYEK. 4) A Magyarhoni Földtani Társulat szakülései. 1. Jegyzőkönyv az 1911 március hó 1-én tartott szakülésről. Az ülés helyisége a kir. magy. Természettudományi Társulat előadó terme (Budapest, VIII. Eszterházy-utca 16.), kezdete délután 5 órakor. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. m. kir. bányatanácsos, műegyetemi tanár. Megjelentek : BAUER GYULA, BÉKEY IMRE GÁBOR, BRYSON PIROSKA, ERŐDI KÁL- MÁN dr., FINGER BÉLA, FRICKE HENRIK dr., HILLEBRAND JENŐ, HORUSITZKY HENRIK, ILosvav LaJos dr., KADpIó OTTOKÁR dr., KApIó OTTOKÁRné, KocH ANTAL dr., KocH FERDINAND dr., KocH NÁNDOR dr., KRENNER JÓZSEF SÁNDOR dr., KULCSÁR KÁLMÁN, Lóczy LAJos dr., LŐRENTHEY IMRE dr., PÁLFY MóR dr., Paxró DEzső, PaAPP KÁROLY dr., PÁvAY-VAJNA FERENC dr., POMMERANTZ KÁROLY, PRZYBORSKI MóR, TELEGDI RoTH KÁROLY dr., TELEGDI RorH LAJos, SIEGMETH KÁROLY, STREDA REzső dr., VARGHA GYÖRGY dr., VENDL ALADÁR dr., VIGH GYULA, VOGL VIKTOR, VIZER VILMOS, Zs8sIG- MONDY ÁRPÁD társulati tagok. Összesen 35-en. Elnök üdvözölvén a szép számban összegyült tagokat, felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. ParP KÁROLY dr. elsőtitkár bejelenti a f. évi jan. 25-én megválasztott 1 pár- toló, 3 örökítő és 10 rendes tag névsorát. Elnök felkéri KocH FERDINAND dr. zágrábi geológust, hogy: A horvát- országi Karszt és a Velebit-hegység földtani viszonyai című előadását tartsa meg. KocH FERDO zágrábi geológus és múzeumi kusztos német nyelven a horvát karsztban előforduló képződményeket tárgyalja s felsorolja az egyes kőzetek korát bizonyító kövületeket is. Kiemeli, hogy a legrégibb kőzet itt felső karbonkorú. A Velebit-hegység főtömege azonban triász, júra és krétakori kőzetekből épült fel, míg fiatalabb, harmadkori képződmények csak a tengerparton mutatkoznak. Az elő- adó előadását nagyszámú közetminta, fényképfelvétel és földtani szelvény bemuta- tásával élénkítette, s különös figyelmet fordított a terület gazdaságilag is fontos vízrajzára, valamint a hasznosítható kőzetekre. VOoGL VIKTOR az elhangzott előadással kapcsolatosan megjegyzi, hogy a ma- gyar-horvát tengerpart Fiume—Novi közötti részén a krétamészkövek némileg eltérnek a Karlopago—Jablanac vidékéről bemutatottaktól. Egyébként igen helyesnek tartja azt, hogy előadó mellőzi a eturons és cszenons megjelöléseket, egyrészt mert a talált kövületek alapján bajos határozott korra következtetni, másrészt pedig azért, mert még az sem bizonyos, vajjon a krétát itt jogosan ketté lehet-e választani. 440 TÁRSULATI ÜGYEK, Lóczy LaJos üdvözli az előadót, nem mint vendéget, hanem mint a Földtani Intézet belső munkatársát, aki ily minőségében járja be a Velebit-hegységet. Fel- emliti, hogy Fiumétól É-ra és ÉK-re a kréta fekvőjében hatalmas breccsakomp- lexus található, melyet STAcHE cjurás-nak jelölt. Ő ezt hajlandó volna charriage- breccsiának tekinteni, s kérdi előadót vajjon nem tapasztalt-e olyasmit. ami áttoló- dásra mutatna. Megjegyzi továbbá, hogy a fuzinci skarbonkorúv homokpalák nagyon emlékeztetnek a flyschre. KocH FERDO a feltett kérdésre megjegyzi, hogy töréseken, gyűrődéseken kívül semmiféle tektonikus jelenséget nem tapasztalt. VoGL VIKTOR a fuzinei homokpalákra vonatkozólag felemlíti, hogy bennük egy átnézetes kirándulás alkalmával GCalamites-re emlékeztető növénymaradványt találtak, ami mégis a karbonkor mellett szól. Elnök köszönetet mondva KocH FERDINAND úrnak előadásáért, felkéri GAÁL IsrTvÁáN dr. dévai főreáliskolai tanárt, hogy: A magyarországi szarmata- korú képződmények taglalása címen hirdetett előadását tartsa meg. GAÁL IsTvÁN megjegyzi, hogy ő nem taglalást, hanem tagozást jelentett be az elsőtitkárnak, ami szerinte nagy különbség. A magyar szarmata szin- tezésének kérdése címen azután fejtegeti, hogy a hunyadmegyei, Szász- Régen környéki, valamint vanyarczi (Nógrád m.) üledékek ösmeretéből teljes meg- győződést merített arra nézve, hogy a hazai szarmata képződményeket két szintre lehet tagolni, s ezek az orosz alsó — illetve középső — szarmatának felel- nek meg. Előadó szerint ugyanis az említett helyek mindegyikén kimutatható a két szint közötti diszkordancia, valamint a petrografiai és faunisztikai eltérés is. Az em- lített erdélyi helyeken ugyanis a középső szarmatában lép föl az amfibolos andezit kavics, fauna tekintetében pedig mindenütt határozott eltérés észlelhető. Hunyad- megyében a Donax lucida, míg Vanyarczon egy Nassa faj rögtönös és tömeges föllépése jelzi a középső szintet. Sz.-Régen környékére nézve némikép jellemző lehet a középső szint teljes meddősége, míg az alsóban a megszokott kövületek több ponton előfordulnak. Végül megjegyzi, hogy a magyar szarmata két szintjét palaeografiai szem- pontból is valószínűnek kellett tekintenünk, mert a tért veszítő szarmata félsósvíz K-felé húzódott vissza, s Így a wieni medence már az alsó szarmata végén szárazon maradt, míg a magyar medencében még a középső szint is kifejlődhetett, de a felső már csak Dél-Oroszországban hagyott nyomot. SCHRÉTER ZOLTÁN dr. az elhangzott előadásra megjegyzi, hogy neki — aki szintén foglalkozott a szarmata képződményekkel — az előadó tagozása iránt erős kételyei vannak. Ő maga mindenütt csak alsó szarmata képződményeket talált. Előadó koronatanúja, a Donax lucida nem az, aminek előadó határozta, főleg ha HÖöRNES munkájára támaszkodott. Lóczy LAJos dr. örömmel üdvözli az előadót, de nem helyeselheti, hogy a diszkordanciára veti a fősúlyt, mert ez nagyon is kétélű fegyver. Az egész erdély- részi medencében a pontusi és a schlier között konkordancia van. Helyenkint azonban a schlier felhajlik s áttűzi a pontusi rétegeket; ezt tapasztalhatjuk Szász- Régennél is. Az előadó legújabb publikációjában ábrázolt diszkordanciák sem meg- győzők. Lencsés betelepülésekkel van ott dolgunk, nem pedig diszkordanciával. Hogy bemosott csiga és kagylómaradványok nem mindig kopottak, arra példát is említ: a somogymegyei, Nagyberek nevű lápba csatornát épitettek, melybe a víz milliószámra mosta be az ép csigaházakat. GAÁL ISTVÁN dr. a felszólalásokra megjegyzi, hogy koronatanúja nem az em- TÁRSULATI ÜGYEK. 441 lített kagylófaj, hanem az egész fauna. A diszkordánciákat illetőleg pedig kijelenti, hogy egyes jellemző feltárásokról fényképet fog küldeni. SCHAFARZIK FERENC dr. hangoztatja, hogy nagy baj, hogy nincs új össze- foglaló munka, a meglévőek, így HöRNEs munkái is most már elavultak. Végül MaAukRrirz BÉLA dr. egyetemi magántanár, társulatunk választmányi tagja lépett a felolvasó asztalhoz, hogy bemutassa: A krassószörényvár- megye Juc-patak gabbrokőzetének zeolit-ásványairól írt tanulmányát. A szigorúan tudományos, nagybecsű tanulmány a Földtani Közlöny 1911. év folyamának mult számában (XLI. köt. 1—2 füzet 68—69 oldalon) teljes egészében már is megjelent. Egyéb tárgy hiányában elnök az ülést 7 órakor berekeszti. 2. Jegyzőkönyv az 1911 április hó 5-i szakülésről. A szerdán délután 5 órakor tartott szakülés a m. k. Földtani Intézet előadó- termében (Stefánia-út 14.) folyt le. z Elnök SCHAFARZIK FERENC dr. m. kir. bányatanácsos, műegyetemi tanár. Megjelentek: BAUER GYULA, BRuck JÓZSEF, EMszT KÁLMÁN dr., ERŐDI KÁL- MÁN dr.. GOLODAL KORNÉL, JUHÁSZ FERENC, KocH ANTAL dr., KocH NÁNDOR dr., LIFFA AURÉL dr., Lóczy LaJos dr., LŐRENTHEY IMRE dr., MARos IMRE, PÁLFY MóR dr., PAPP KÁROLY dr., PÁVAY-VAJNA FERENC, SIEGMETH KÁROLY, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., STEIN- HAUSZ GYULA, STRÖMPL GÁBOR, SONTAGH TAMÁS, TIMKó IMRE, TELEGDI-RÓTH KÁROLY dr., TOKAJI NAGY BÉLA dr., VARGHA GYÖRGY, VENDL ALADÁR dr., VIZER VILMos, VOGL VIKTOR dr., ZSIGMONDY ÁRPÁD. Összesen 29-en. Elnök az ülést megnyitván megemlékezik STEFANESCU GERGELY romániai geológusról, aki a f. év február hó 21-én Bukarestben elhunyt. STEFANEscu Románi- ának első nagyszabású geológusa volt, akinek a határos magyar-románhegység kikutatásában nagy érdemei vannak. Majd felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. PAPP KÁROLY dr. első- titkár bejelenti a f. évi március 1-i választmányi ülésen megválasztott 1 pártoló és 14 rendes tag névsorát. Elnök felkéri KocH AwraL dr. egyetemi tanárt, társulatunk tiszteletbeli tagját: Újabb földtani és őslénytani megfigyelések a Budai hegységben című előadásának megtartására. KocH ANTAL dr. egyet. tanár erre a következő mefigyeléseit terjeszti elő : 1. Idei első kirándulásán a Törökvészdülőben kiemelkedő sziklás ormot do- lomitból állónak találta, mi a m. kir. Földtani Intézet részletes geológiai térképén nincs megjelölve. Erre nézve tehát új a megfigyelés; de alapjában véve még sem az, mert boldogult. HOFMAN KÁROLY dr. eredeti fölvételi térképén már be van jegyezve ez az előfordulás. 2. Egy Buda vidékének dachsteinmeszéből származó szép nagy kagyló-kőbélt mutat be, melyet a Megalodus Ampezzanus n. f. HöRN. R.-nak az Ampezzo- völgyéből leírt új fajával azonosít. Az érdekes kövületnek pontos lelőhelye azonban nem ismeretes, mert építkezésre beszállított kőhalmazban 1909-ben a Gellérthegy alján találtatott. 3. Bemutat a Török-Bálintnál kibúvó felső-oligocén homokban talált két ritkább kövületet. Az egyik egy kihalt tengeri szirénnek, a Halitherium sp. ind.-nak a csaknem teljes bordája; a másik egy valószínüleg új, igen érdekes Strombus-faj. Az előadáshoz SCHAFARZIK FERENC elnök megjegyzi, hogy tudomása szerint 442 TÁRSULATI ÜGYEK. a m. k. Földtani Intézet az új reambuláció alapján a budapesti térképeket ki fogja adni. Erre a célra az elhangzott fontos adatok igen becsesek lesznek. A második előadó PÁvAaY-VAJNA FERENC dr. rendes tag volt, aki a Maros-völgy kialakulásának történetéről és a piski—lippai szakasz harmadkori és diluviális üle- dékek geológiájáról értekezett. Az előadó a Magyarhoni Földtani Társulat megbízásából a SzaBó JÓZSEF emlékalapból kapott 400 koronányi segéllyel tanulmányozta a Maros völgyét. Vizsgálatait még nem zárta le, de azért az eddigi adatok alapján is ki- mondhatja, hogy a Maros völgyének szakasza Piski és Lippa között eróziós, víz által kivájt völgy. A pliocén végén jobbra-balra lefutó patakok vágták át az Alföld és erdélyi medence közötti szorosokat s a Maros a negyedkor legelején kialakulva a pleisztozén első felében már terrászokat hagyva hátra, folyt keresztül a Déva, Zám, Kaprióra, Batma és Lippa közelében levő szorosokon. Az előadó ezzel, az újabb megfigyelőkkel szemben, Lóczy LaJsos-nak régi tapasztalatai mellett tör pálcát a Maros mentén mindenütt észlelhető holocén és felső meg alsó pleisztocén terrászok alapján. Alkalmazza több helyen Lóczy-nak a folyóvízmedrek kialakulá- sára vonatkozó törvényét és továbbmenőleg kiegészíti azt, példák alapján. , A Marosnak ennek a szakasza mentéről tipusos löszt és fényes sivatagi ka- vicsokat mutatott be több helyről, amelyek Erdély pliocén és pleisztocén korú száraz éghajlatára engednek következtetést. Az előadó kijelenti végül, hogy az Erdélyre most olyan nagy fontosságú mediterrán tengernek a Maros mentén nem volt csatlakozása az Alföld felé, mert üledékeinek Déva alatt, iódarabon nem akadt sehol sem a nyomára. Elnöklő ScCHAFARZIK tanár PÁvAY-VAJNaA FERENC előadóhoz kérdést intéz: vajjon mikép fügnek össze a kimutatott terraszok azzal a két nagy törmelékkúppal, amely egyrészt a Marostól délre, másrészt északra terül el, s csaknem a Tisza sík- ságáig húzódik. Erre a kérdésre PÁvAY-VAJNA FERENC nem felelhet, mert az említett törme- lékkúpokon még nem járt. Lóczy LaJos választmányi tag kér erre szót. Kijelenti, hogy neki PÁvAY-VAJNA tagtárs előadása jobban tetszett, mint a nemrég hállott SAvickYx-féle magyarázat, aki tévesen a pontusi időre tette a Maros kialakulását. A Maros törmelék kúpjait illetőleg, a lippai szoros granitjához hozzásimul egy éles terrasz, amely gyönyö- rűen kifejlődve egész Újaradig követhető. Több terrasz van itt egymás alatt, amelyek kavicstelenei Temesvárig húzódnak. Ha ezt terrasznak akarjuk föltüntetni, úgy óriási törmelékkúp gyanánt kell felfogni. A kavicstelepek anyagát patak medrek adják, s nem a Maros. Koruk talán a Belvedere kavicstelepeivel egykorú, mert bennük Mastodon-fogakat találtak. Egy másik törmelékkúp is van itt, mely ha úgy tetszik: a Maros déltája. Ajánlja az előadónak, hogy a Maros mellékvölgyeit is látogassa meg, mert itt igen érdekes dolgokat fog találni; pl. a Berzovai patak nem ott vágódott be, ahol a kavicsmeder volt, hanem mellette. PÁvAY-VAJNA FERENC igen köszöni a szíves útbaigazításokat, s ha lesz módja hozzá, a mellékvölgyeket is tanulmányozni fogja. SCHAFARZIK elnök fölemlíti, hogy a Pojána Ruszkában 500—600 m magas- ságban, Gyalár körül is vannak kavicsok, amiket pliocénnek tekint. Ajánlja ezen magasfekvésű kavics-telepeket is a figyelmébe, amelyek azért is igen érdekesek, mert látszólag sík területeket alkotnak, a valóságban azonban mégis lejtenek. Ezen kavicstelepek fölött van. az oláhok egyetlen kultúr-talaja. PáurY MóR dr. választmányi tag az Aranyi-hegy mögött több szintájban talált kavicstelepet egész 500—600 m magasságig; ezek valószínűleg pliocén kavicsok. TÁRSULATI ÜGYEK. 443 StRöMPL GÁBOR r. tag a felsőmagyarországi kavicstakaróról emlékezik meg, amelyet a Szilicei-plató alján és a Sajő terraszain ismer. Elnök úgy az előadónak, mint a felszólalóknak köszönetet mondva, a vitát bezárja s egyben az ülést is berekeszti. 3. Jegyzőkönyv az 1911 május hó 3-án tartott szakülésről. Az ülés helyisége: a m. kir. Földtani Intézet előadó terme. Kezdete délután 5 órakor. Elnök : SzorvragH TAMÁS dr. királyi tanácsos másodelnök. Megjelentek : BALOGH MARGIT dr., BUDINSZKY KÁROLY, DICENTY DEzsŐ, FRANKL JÁNOS, HILLEBRAND JENŐ dr., ILosvaY LAJos dR., KaApió OTTOKÁR dr., KocH NÁN- DOR dr., KoRmos TIVADAR dr., KRENNER JÓZSEF SÁNDOR dr., LÁSZLó GÁBOR dr., LIFFA AURÉL dr., Lóczy LaJos dr., Lőw MÁRToN dr., MAURITz BÉLA dr., NEUBAUER KoN- STANTIN dr., PáLrY MóR dr., PALkovirz JózsEF nyug. cs. és kir. altábornagy, PAPP KÁROLY, PÁvAY-VAJNA FERENC dr., PRINZ GYULA, SCHAFARZIK FERENC dr. elnök, ASCHER ANTAL pénztáros, SOCHOLTZ PÁL KORNÉL, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SIEGMETH KÁROLY, STRÖMPL GÁBOR dr., TELEGDI RorH LaAJos, TOBORFFY GÉZA, TREITZ PÉTER, TúzsoNn JÁnos dr.. VARGHA GYÖRGY, VENDL ALADÁR dr., VIZER VILMOS, VOGL VIKTOR, ZIMÁNYI KÁROLY dr., ZSIGMONDY ÁRPÁD. Összesen 38-an. Elnöklő másodelnök felhívja a titkárt jelentésének megtételére. PaPP KÁROLY dr. elsőtitkár bejelenti az április 5-én megválasztott 7 rendes tagot, valamint ÁpámossY FERExCc r. tag halálát. Másodelnök felkéri SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanárt a Földtani Társulat elnökét, hogy Berzászka környékének geológiai viszo- nyairól hirdetett előadását tartsa meg. SCHAFARZIK FERExC dr. bemutatja néhai BöckH János, a m. kir. Földtani Intézet volt nagyérdemű igazgatójának Berzászka vidékéről felvett térképlapját, amelyet saját bejárásai alapján több irányban új térképvázla- tokkal és szelvényekkel egészített ki. Krassó-Szörény megye ezen erősen összegyűrt területén kristályos palák felett karbon, permi, jura és kréta lerakódások helyez- kednek, amelyek közül nemcsak a jura legalsó szekciója: a liasz, hanem még a karbonformáció is széntartalmú. Különösen ez utóbbit mutatja ki az eddiginél nagyobb kiterjedésben. Mostanáig ugyanis csak Újbányán, egy szűk kis medencében ismertük az Alduna mentén a felső, vagyis produktív karbon széntelepeit, SCHAFARZIK újabb felvételei azonban ezen nemzetgazdászatilag fontos formációnak további, ÉNy-ra való elterjedését engedik feltételezni, még pedig mintegy 50—60 négyzetkilométernyi területen. A tektonikai viszonyokat illetőleg .a Krassószörényi-hegység ezen áttolódott részlete ablak-gyanánt fogható föl. Bemutatja azon szelvényeket, amelyeket a kozlai széntelepről keszített, s amelyek szerint ez a telep rendkívül bonyolódott gyűrődést szenvedett. Felhívja a jelenlevő bányászokat, nyilatkozzanak, hogy láttak-e valaha gyakorlati foglalkozásuk közben ilyen gyűrődött telepet. ZsriGMoNDY ÁRPÁD rendes tag megjegyzi, hogy sok hazai és külföldi szénte- leppel volt dolga, de ilyen sajátságosan összegyűrt széntelepet sehol sem látott. VIZER Vitmos rendes tag szerint Pécs vidékén Tolnaváralján vannak hasonló széntelepek, amiket Bányageológiai vázlatok Tolnából—Bara- nyából címen a Bányászati és Kohászati Lapok 1904. évi májusi számában is- 444 TÁRSULATI ÜGYEK. mertetett. Szerinte itt nemcsak gyűrődés van, hanem már eredetileg így képződött a szén. Váralján az egyes formációk helyenkint nagyon megvastagodnak, s minél vastagabb a szénformáció, annál zavartabb a telep. KEILHACK a Csehországi szén- előfordulásból ismertet ilyen körkörösen gyűrt telepet. Lóczy LaJos választmányi tag ilyen komplikáltan gyűrt telepet nem ismer, azonban némileg hasonló eset mutatkozik az abauj-tornamegyei Somodi oligocén széntelepén. Itt a szén a triasz alatt, meredeken áll. Igazat ad VIZER tagtársnak, hogy itt már az eredeti képződésnek is része van a meredeken bukó, s amellett körkörösen gyűrt széntelep létrehozásában. Innét lehetne magyarázni a helyenkint elvékonyodó, majd kihasasodó széntelep-részleteket is. A szén ugyanis a medence peremén, régi árok torkán, mint törmelékkúp rakódott le. Őszintén üdvözli ScHAFARZIK elnököt nagyon becses tanulmá- nyának előadásáért, amelyben először mutatja ki minden kétséget kizárólag a rátolódást a Krassószörényi hegy- ségben. Bánsági hegységeink szerkezetének megismerésében nagy szükségünk van a szerb viszonyok ismeretére is, s ezért sajnálja, hogy a magyar geológusuk a Duna jobbpartjának viszonyait oly kevéssé ismerik. SZONTAGH TAMÁS dr. elnöklő másodelnök köszönet mondva az előadónak, az elnöklést átadja SCHAFARZIK FERENC elnöknek. STRÖMPL GÁBOR dr. ra visegrádi Dunaszoros kaviestelepeis címen a Duna-völgy középmagyarországi szakaszának fiatalkori kavicslerakódásait tárgyalja. Szerinte e területen kétféle eredésű kavicslerakódás van. 40—50 m relativú magasságig a Duna mai szintje felett a Duna régebbi, egykor magasabban fekvő medrének folyóterraszokon nyugvó kavicsára akadunk. A magasabban az 50—]50 m-ig terjedők már nem a Duna hordaléka, hanem azé a sejtett vízfolyásé, amely a levantei korszakban a Cserháton át (Balassagyarmat és Vác között) zúdúlt le a Nagy-Alföldre. A Cserhátnak egykori medreit az előadó e nyár folyamán fogja kutatni. Előadásához hozzászól PÁLFY MóR dr. választmányi tag, megemlítve hogy ő a Zebegény és Nagymaros közötti hegynyakon látott deflációs kavicstelepet. VENDL ALADÁR dr. a Csepelsziget É-i része alluviális futóhomokjának ásvány - tani alkotását mutatja be. A meghatározott ásványfajok egy része — akár primér, akár szekundér úton — az Alpesekből, a többi a magyar hegységekből származik, nehány ásványfaj pedig egyaránt származhatott az Alpesekből is, meg a magyar hegységekből is. Szerző az egyes ásfányfajokat fajsúlyuk szerint nehéz oldatok és olvadékok segítségével hét részletbe koncentrálta, e részletek súlyát megmérve s a részletek kémiai összetételét megállapítva, a homok ásványtani alkotását nemcsak minőségileg, hanem mennyiségileg is jellemezte s több ásványfaj mennyiségét meg is állapította. Noha e kvantitatív vizsgálat sok ásványfajra nézve csak durván meg- közelítő, a talajok vázrészének tanulmányozásakor mindenesetre figyelemmel kísé- rendő: vajjon ilyenféle eljárásokkal nem lehetne-e a talajok vázrészének ásványait kvantitative is — legalább bizonyos megközelítéssel — jellemezni? A tanulmány a kir. József-Műegyetem ásvány-földtani intézetében készült s a Földtani Közlöny- ben teljes egészében meg fog jelenni VENDL ALADÁR dr. előadásához elnöklő SCHAFARZIK tanár melegen gratulál. Nem annyira a számbeli viszonyok fontosak itt, hogy a Csepel-sziget futóhomok- jában mennyi kvarcot, s mennyi földpátot állapított meg, hanem a módszer a be- cses, amellyel ilyen finom vizsgálatokat képes végezni. Lehét olyan eset, amikor igen fontos talajvizsgálatról leend szó, s ilyen esetben megbecsülhetetlen szolgálatot tehet VENDL tagtárs módszere. TÁRSULATI ÜGYEK. 445 Egyéb tárgy hiányában elnök az ülést 7 órakor berekeszti, s a jelenlevő vá- lasztmányi tagokat rövid választmányi ülésre hívja egybe. B) A Magyarhoni Földtani Társulat Választmányi ülései. 1. Jégyzőkönyv az 1911 március hó 1-én tartott választmányi ülésről. Az ülés a kir. magyar Természettudományi Társulat üléstermében esti 7 órakor kezdődött. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. Jelen vannak: HORUSITZKEY HENRIK, ILosvavY LAJos dr., KocH ANTAL, Lóczy Lajos dr., LŐRENTHEY IMRE dr., MAuRIrz BÉLA dr., PárrY MóR dr., TELEGDI RorH LaJsos, TREIrz PÉTER választmányi tagok, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, VOGL VIK- TOR dr., másodtitkár. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri KocH ANTAL dr. tiszteletbeli és TREIrz PÉTER választmányi tagot. Majd felhívja az elsőtitkárt jelentése beterjesztésére. PaAPP KÁROLY dr. elsőtitkár a következőket jelenti : .Tisztelt Választmányi ülés! Az 1911 jan. 25-iki választmányi ülés óta I. pártoló tagul jelentkezett : 1. A Magyar Gyógyfürdő Részvénytársaság Trencsénteplitz. Ajánja SZONTAGH TAMÁS dr., másodelnök. II. Rendes tagokul óhajtanak belépni a következő testületek és urak : 2. Magyar Bánya és Kohóipar Tanulmányi Részvény- társaság Bpest. Ajánlja a titkárság. 3. Magyar Mezőgazdák Szövetkezete Budapest. Ajánlja a titkárság. 4. BÁTOR RóBERT, bankhivatainok Budapest. Ajánlja BRYSON PIROSKA r. tag. 5. GOLODAI KORNÉL, a Magyar Általános Köszénbánya R. T. titkára. Ajánlja VIZER ViILnMmos r. tag. 6. Kovács Isrván, bányamérnök Salgótarján. Ajánlja GERŐ NÁNDOR r. tag. 7. Ifjú Lóczy LaJsos, egyetemi hallgató Zürich. Ajánlja Lóczy LaJsos, vál. tag. 8. MÜLLER WALTHER, mérnök Szurdokpüspöki. Ajánlja BARLAY JÓZSEF r, tag. 9. PoMMERANTZ KÁROLY, bányamérnök Budapest. Ajánlja a titkárság. 10. RÉvész Jenő, bányatulajdonos, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank cég- vezető titkára Budapest. Ajánlja BRuckK ALBERT r. tag. 11. Révész Samu, mérnök, államvasuti felügyelő Budapest. Ajánlja a tit- kárság. 12. Sas LóRÁND, Rákospalota. Ajánlja TIMKó IMRE, r. tag. 13. SAUER GYÖRGY, a Krupp-gyár magyarországi vezérképviselője Budapest. Ajánlja BRucK ÁLBERT r. tag. 14. SCHWEIGER IMRE AMBRUS, építési vállalkozó, Budapest. Ajánlja PÁLryY MóR választmányi tag. 15. THóma JózsEr, artézi kútfúró mester Egyek. Ajánlja a titkárság. A választmány a felsoroltakat megválasztja. 446 TÁRSULATI ÜGYEK. A folyó ügyek sorából jelenthetem, 1. hogy BöckH JÁNos szobrára kibocsátottuk a külföldre szóló gyüjtőíveket, amiket a világ minden tája felé csereviszonyos társulatainknak 250 helyre expe- diáltam. Már érkeznek is az adományok bőven, különösen Romániából és Ausztriá- ból. A hazánkba szóló gyüjtőivekre — dr. SzorvraGH TAMÁS másodelnök úr óhajá- hoz képest — a következő urak aláírását kértük, akik nagyobb összegek kiséreté- ben meg is adták erre az engedélyt: gróf TELEKI GÉza, DARÁNYI IGNÁC, SEMSEY ANDOR, dr. BiscHIrz BÉLA, BORBÉLY LaJos, id. CHORIN FERENC, FARBAKY ISTVÁN, HERMANN MIKSsA, HEvEsY LAJos, LITSCHAUER LAJos, MATYASOVSZKY JAKAB, MÁLY SÁNDOR, VEITH BÉLA, ZSIGMONDY ÁRPÁD, ZSIGMONDY BÉLA. A felsorolt urak neveit a választmányi tagokkal csoportosítva betűrendben fogjuk a gyüjtőív alá írni. Tudomásul szolgál. 2. A Barlangkutató Bizottság bemutatja 1911. évi munkaterve- zetét, amelyben ásatásokat terveznek az ország különböző vidékein, s erre a.célra több helyről pénzt kérnek. SCHAFARZIK elnök konstatálja, hogy a Bizottság igen sok munkát vállal magára, amihez azonban kevés a munkatárs, s még kevesebb a pénz. Azonban a társulat elnöksége mégis mindent megtesz, hogy a Bizottság szá- mára minél több anyagi eszközt teremtsen. Elsőtitkár jelenti, hogy a Barlangkutató Bizottság közleményeiből az előadó 100 magyar és 50 német különlenyomatot kér a társulattól. Kérdi a választmányt, hogy ez megadható-e? Lóczy LaJos választmányi tag ajánlja, hogy a bizottsággal fizettesse meg a társulat úgy a nyomtatási költséget, mint a különlenyomatok árát. Elsőtitkár megjegyzi, hogy ez kivihetetlen, mert a nyomdai számlákat olykép szétosztani, hogy azon a Barlangkutató Bizottság közleményei külön legyenek feltüntetve, csaknem lehetetlen. A különlenyomatokat ugyan meg lehetne fizettetni, azonban a 10 vagy 20 koronával társulatunk sokra nem megy, amikor a közlemé- nyek kinyomtatására úgyis százakat áldoz. Esetleg azonban bizonyos átalányt adhatna a Bizottság a nyomtatási költségekért. Többek hozzászólása után elnök határozatilag kimondja, hogy a Barlangkutató Bizottság közleményeit a Magyarhoni Földtani Társulat a jövőben is ingyen nyomatja, s ezenfelül a bizottság részére 100 magyar és 50 német különlenyomatot is engedélyez, azonban csak szakszerű közleményeket vehet föl a szerkesztő a rovatokba. Minthogy a jegyzőkönyvek közlése már magának az anyatársulatnak is nagy teher, azért a Barlangkutató Bizottságtól évenkint csak egyszer fogad el beszámoló s tömören fogalmazott jelentést a Közlöny számára, míg a bizottsági ülések apró-cseprő ügyeivel foglalkozó jegyzőkönyveit többé ki nem nyomatja. Többen fölvetik a kérdést a f. évi január hó 25-iki választmányi ülés határozatáról, amely KoRmos TIVADAR indítványa fölött napirendre tért. Kérdés, hogy a választmány a jövőben is engedélyezi-e a Barlangkutató Bizottságnak a sokféle tagválasztást ? PárryY MónR szerint egy bizottságnak nincs joga más tagokat, mint csak bizottsági tagokat választani, amely nézetéhez Lóczy LaAJos dr. is csatlakozik. Elnök a választmány kivánságára elrendeli a Barlangkutató Bizottság meg- alakulásakor hozott határozatok felolvasását. PAPp KÁnoLny titkár felolvassa a Földtani Közlöny 1910. évi XI. kötetének 85—86. oldalain foglalt Általános határozatokat, amiket már az 1910 febr. 10-iki közgyűlés is szentesített. (III, Általános határozatok. 1. A Bizottság tudományos eredményeit első- sorban a Magyarhoni Földtani Társulat szakülésein mutatja be, összes tevékeny- TÁRSULATI ÜGYEK. 447 ségéről pedig az év végén egy külön évi jelentésében a Magyarhoni Földtani Társulat választmányának számol be. 2. A Bizottság pénzét az anyaegyesület pénz- tárosa őrzi és kezeli. A kiutalványozás a Bizottság elnökének rendeletére történik, aki ezért viszont a választmánynak felelős. 3. A munkatervezet minden évre előre mutatandó be a Magyarhoni Földtani Társulat Választmányának, annyival is inkább, mivel a pénzszerzés közvetítését a Magyarhoni Földtani Társulat vállalja magára.) A felolvasott általános határozatot a választmány minden tagja helyesléssel fogadván, az elnök kimondja, hogy a Bizottság elnökét fel fogja kérni a választ- mány nevében arra, hogy a Barlangkutató Bizottságban az Általános hatá- rozmányokat mindenben betartani iparkodjék. Végül a választmány az Alapszabályok 21. §-a alapján az 1911. évre pénz- tárost választ és pedig egyhangúlag újból ASCHER ANTAL műegyetemi kvesztort; a pénztárvizsgáló bizottság tagjaiul pedig felkéri ILosvaY LAJos dr., LŐRENTHEY IMRE dr. és PETRIK LaAJos tagokat. Egyéb tárgy hiányában az elnök az ülést 8 órakor berekeszti. 2. Jegyzőkönyv az 1911 április hó 5-én tartott választmányi ülésről. Az ülés esti 7 órakor a m. kir. Földtani Intézet helyiségében volt. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. Megjelentek: SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, KocH ANTAL dr. tiszteletbeli tag, Lóczy LAJos, LŐRENTHEY IMRE, PÁLFY MóR választmányi tagok, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, VOGL VIKTOR dr. másodtitkár. Elnök az ülést megnyitja s a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri KocH ANTAL s PáLFY MóR urakat. Papp KÁROLY elsőtitkár jelenti, hogy a március 1-i választmányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek : 1. Nyugatmagyarországi Kőszénbánya Részvénytársa- ság bányaigazgatósága Széperdő (ezelőtt Handlova). Ajánlja GöRöG GÁBOR r. tag. 2. ENGELSTEIN JAKAB bányatulajdonos Riska, Körösbánya. Ajánlja a titkárság. 3. FRANKL JÁNos Budapest. Ajánlja a titkárság. 4. HELTAI FERENC dr. országgyűlési képviselő, a székesfővárosi gázművek igazgatója Budapest. Ajánlja a titkárság. 5. Kocsis JÁNos, nyug. m. kir. vasgyári szertárgondnok, Miskolc. Ajánlja SCHAFARZIK FERENC elnök. 6. SZEMERE HuBA, földbirtokos Gomba (Pest m.). Ajánlja SCHRÉTER ZOL- TÁN Tr. tag. 7. VáGó LAJos, délivasúti főmérnök Székesfehérvár. Ajánlja a titkárság. A választmány a nevezett vállalatot és urakat egyhangúlag a társulat ren- des tagjaivá választja. Ezzel szemben veszteségünk is van. Nevezetesen f. évi március hó 27-én a Bágyon melletti Kövenden elhúnyt ÁpámossY FERENC, m. kir. sóbányahivatali mér- nök, nyugalmazott pénztári ellenőr 74 éves korában. A megboldogult, aki BöckH JáÁwos-sal és GESELL SÁNDOR ral együtt látogatta a selmeci akadémiát, 1903 óta volt rendes tagunk. Szomorú tudomásul szolgál. SCHAFARZIK elnök megemlékezik STEFANEscU GERGELYnek, a román geológu- 448 TÁRSULATI ÜGYEK. sok nesztorának haláláról. A választmány a kiváló geológus halála fölött ért vesz- teséget román nyelvű részvétiratban fogja a román kir. geológiai intézetnek kifejezni. A beérkezett fontosabb ügyiratok a következők : 1. SEMSEY ANDOR úr tiszteletbeli tag TREIrTz PÉTER munkájának kiadására f. évi jan. 28-án 900 koronát engedélyezett. Szives adományáért jegyzőkönyvi köszönet. 2. A m. kir. vallás és közoktatásügyi minisztérium 1911. évi március 10-én kelt 26,037. számú átiratával a szokásos 3000 korona államsegélyt kiutalva, a következő záradékot fűzi ehhez : cErről a Tekintetes Elnökséget f. évi február hó 22-én 29/1911. sz. a. kelt beadványára hivatkozva oly hozzáadással értesítem, hogy a Társulatnak az álllam- segély felemelésére vonatkozó kérelmét megfontolás tárgyává teendem és elhatáro- zásomat annak idején közölni fogom a Társulattal. A miniszter helyett BALOGH, államtitkár.) Örvendetes tudomásul szolgál. 3. A GÜLL Virmos síremlékére kibocsátott gyüjtőíven begyűlt 350 korona, amely összeg a Magyar Tisztviselők Takarékpénztára Részvénytársaság betétkönyvében van elhelyezve. 4. NAGYSURI BöckH János mellszobrára úgy hazánkból, mint a külföldről szépen jönnek az adományok, eddigelé begyült 2439 K 80 t. készpénz, amely a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Baross-téri fiókjában van elhelyezve. SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök kiemeli a titkárság buzgalmát a gyüjtések körül. Egyúttal ajánlja, hogy boldogult GÜLL másodtitkárunk sírkövét békásmegyeri durva mészkőből rendeljük, amely block-szerű emlékkőbe fekete márvány vagy szienit táblát lehetne illeszteni. A sírkövet JABLONSZKY sírkőgyára jutányosan elkészítené. A választmány elrendeli, hogy a titkárság szerezze be az ajánlatot. SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök jelenti, hogy az elnöklete alatt működő geológiai szakszótárt készítő bizottság az általános elvekben megállapodott s ter- jedelmes javaslatot dolgozott ki. Az elsőtitkár kéri a m. kir. Földtani Intézet jelenlevő igazgatóját és aligaz- gatóját, hogy engedjék meg a jegyzőkönyvnek a m. kir. Földtani Intézet népszerű kiadványaiban való közlését, ahova ez a munka nagyon is beillene. A jelenlevő igazgató pártolja az eszmét, az aligazgató ellenzi, s e szerint a választmány uta- sítja az elsőtitkárt, hogy a jegyzőkönyvet csak a Földtani Közlönyben tegye közzé. Elsőtitkár jelenti, hogy TREirz PÉTER választmányi tagunknak a Földtani Közlöny 1910 jul—aug.-i számában megjelent: cAz agrogeológia feladatais (Die Aufgaben der Agrogeologie) című művét HALET F. belga geológus a xaSociete geologigue Belges folyóiratban francia nyelven egész terjedelmében leközölte, a következő címen : cF. HaALer. Ingenieur attaché an Service geologigue Analyse du rőle de Vagrogeologie, daprés le travail présenté an Congrés agrogeologigue de Stockholm par M. TREgrrz geologue en chef du Gouvernement hongrois.s (Bulletin de la Société Belge de Geologie et ect. ect. Bruxelles. Tome XXV. 1911.) A magyar agrogeológiára eme valóban kitüntető eseményt a választmány örvendetes tudomásul veszi. Egyéb tárgy hiányában az elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti. TÁRSULATI ÜGYEK. 449 3. Jegyzőkönyv az 1911 május hó 3-án tartott választmányi ülésről. Az ülés délután 7 (rakor kezdődik a m. k. Földtani Intézet előadótermében. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. Megjelentek : SZoNTAGH TAMÁS dr. másodelnök, ILosvaY LAJOS dr., KRENNER JózsEF SÁNDOR dr., Lóczy LaAJos dr., MAuRirz BÉLA, PÁLFY MóR dr., TREITZ PÉTER választmányi tagok, SIEGMETH KÁROLY, a Barlangkutató Bizottság elnöke, PAPP KÁRoLY dr. elsőtitkár, VoGL VIKTOR dr. másodtitkár és ASCHER ANTAL pénztáros. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri MAURITZ BÉLA dr. és TErIrz PÉTER választmányi tagokat. Majd felhívja az elsőtitkárt jelentéseinek megtételére. PaPP KÁROLY dr. elsőtitkár a következőket jelenti : cTisztelt választmányi ülés! Az 1911 április 5-iki ülés óta rendes tagokul jelentkeztek : 1. GÁLFFY IGNÁC, áll. felsőkereskedelmi iskolai igazg. Miskolc. Ajánlja KaApró OTTOKÁR dr., a Barlangkutató Bizottság előadója. 2. Roska MÁRrToN dr., egyetemi tanársegéd Kolozsvár. Ajánlja KADIc OTTo- KÁR dr., a Barlangkutató Bizottság előadója. 3. PLorÉnyI Géza, bányamérnök Sajószentpéter. Ajánlja BALLENEGGER Ró- BERT r. tag. 4. KocH GuszrTÁv ADotzr, főiskolai tanár Bécs. Ajánlja a titkárság. 5. VARGHA ZSIGMOND, bankhivatalnok Budapest. Ajánlja a titkárság. 6. Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége Budapest. Ajánlja a titkárság. A felsoroltakat a választmány egyhangúlag a társulat rendes tagjaivá választja. A folyóügyekre térve át, elsőtitkár a következőket jelenti : 1. A BöckH JÁNnos mellszobrára kibocsátott gyüjtőívekre úgy hazánkból, mint a külföldről szépen érkeznek az adományok. 1911 február 8 és április hó 30-a között beérkezett készpénzben 3085 K 80 fillér, amely összeg a Pesti Hazai Első- takarékpénztár Baross-téri fiókjában van elhelyezve. A mai napon RoMmER JENnő egyetemi tanártól, a lembergi Kopernikusz Egylet elnökétől érkezett magyar nyelvű átirattal egy lelkes adomány: aTisztelt Urak! Megkérés szerint küldjük az árt az oly tisztelt férfiú, mint JÁNos BöckKH 20 (husz) korona emlékére. Maradván Lemberg (Lwow) 1 Mai 1911 JENő RomER; Polskie Towarzystwo Przyrodnikow Imienia Kopernika we Lwowie.) A beérkezett adományokról a nyilvános nyugtatót Közlönyünk legközelebbi száma hozza. 2. GÜLL VILMOS síremlékére beérkezett 350 korona, amely a Magyar Tiszt- viselők Takarékpénztárában van elhelyezve. 3. Meghivó érkezett a görlitzi Naturforschende Gesellschaft elnökségétől az egyesület fönnállásának százéves fordulójára, amely 1911 október 8—10 között lesz. 4. Ugyancsak meghivó jött Bolognából CAPELLINI GIOVANNI geológiai tanár ötvenéves tanári jubileumára, amely f. évi június 12-én lesz. Capellini tanár 1886 óta társulatunknak is tiszteleti tagja. k Úgy az előbbi, mint az utóbbi helyre a választmány üdvözlő iratokat fog küldeni, 5. BaáLLó REzső dr. és Löw MÁRTows dr., társulatunk rendes tagjai, a SzaBó Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 30 450 TÁRSULATI ÜGYEK. JózsEr-alapból 600 K-át kérnek a dolomit-képződésről folytatott ki- sérleteik támogatására. Részletes tervezetüket 1911 április 24-én keltezték, s biztosítják a választmányt, hogy a megbízás elnyerése esetén mához egy évre jelentést terjesztenek elő kisérleteikről. Beadványuk a következőkép szól : (A Magyarhoni Földtani Társulat tekintetes választmányának. Budapest. Alulirottak azon tiszteletteljes kérelemmel fordulunk a tekintetes Választ- mányhoz, hogy a dolomitképződés tisztázására irányuló kisérleteink költségeinek fedezéséhez a Szabó József alap 1911. évi kamatjaiból 600 (hatszáz) koronával hozzá- járulni kegyeskedjék. Kérésünk támogatására felemlítjük, hogy a dolomitképződés, a lythogenesis egyik legérdekesebb és talán legtöbbet vizsgált problemája, amelyet az eddigi vizsgálatok nem oldottak meg, úgyhogy az irodalomban még ma is mint cDolomitráthsely szerepel. A kérdés megoldatlan volta szerény véleményünk szerint a rendszeres chemiai buvárkodás hiányában leli magyarázatát. Mindenekelőtt azon kérdést kell eldöntenünk, hogy chemiai szempontból mi a dolomit. A kérdést úgy értelmezve, hogy azok (CaMg) CO, kőzetekben, amelyek összetétele úgyszólván 0—10090 MgCO, között váltakozik az MgCO,, a kalcit illetve a dolomit kettőssó mellett mint külön phasis keverék rész gyanánt szerepel, vagy esetleg a CaCO, és MgCO, elegyeket képez. A másik a dolomit képződés kérdését egészen közelről érintő feladat, azon körülmények megállapítása, amelyek előfeltételét képezik a dolomit kettőssó és a nagyon is valószinű (CaMg) CO, elegykristályok képződésé- nek. Ez utóbbi egyensúlytani vizsgálatok támogatásához, kérjük az igen tisztelt Választmány erkölcsi és anyagi segélyét. Kérésünk megtételéhez a bátorságot nem csak abból merítettük, hogy egyikünk eddigi vizsgálatai is az egyensúlytan eme körébe tartoztak, hanem abból is, hogy a dolomit képződésre irányuló majd egy éven át folyó diffuziós előkísérleteink reményt nyujtanak a kérdés megoldására. A tekintetes Választmány jóindulatát kérve maradtunk Budapest 1911 ápri- lis hó 24-én teljes tisztelettel dr. BaáALLó Rezső tanár, dr. Lőw MÁRTON egyetemi tanársegéd. A beadott pályázatra ILosvaY LaJos dr. választmányi tag megjegyzi, hogy a dolomit képződésének felderítését igen fontos kérdésnek tartja, s minthogy BaLrLó REzső kémikus működését ismeri, a maga részéről ajánlja a megbízás kiadását. KRENNER JÓZSEF SÁNDOR vál. tag a másik pályázónak: Lőw MÁRronnak mű- ködéséről nyilatkozik. Megjegyzi, hogy a dolomit-képződés problémája sötét pont, amelyre a pályázók fényt akarnak deríteni. Ezért melegen ajánlja a megbízás kiadását. Lóczy Lasos választmányi tag sajnálja, hogy a társulat nem adhat több segélyt a kutatóknak ; pedig megérdemelnének több ezer koronát, hogy a kisérle- teket minél pontosabban s minél több anyagon végezhetnék. Figyelmezteti a pályá- zókat a balatonparti változatos dolomitokra. SCHAFARZIK FERENC elnök kifejti, hogy a dolomitképződés régi teóriái nem kielégítők. Így a többek között a krassó-szörénymegyei Istvánhegyen a kréta mészkő rétegeiben van két dolomit-pad, amelynek eredetét a régi teoriákkal semmikép sem lehet megmagyarázni. Ajánlja ezt a dolomit-padot a kutatók figyelmébe. A választmány a kért 600 K-t BarLó REzső és Lőw MÁRTON számára meg- szavazza, s felhatalmazza az elnökséget a Megbízó levél kiállítására. Elsőtitkár ajánlja, hogy az elnökség nevezetteknek a Megbizó levél aláírása alkalmával 400 K-t utaljon ki, s a fennmaradó 200 K-t az 1912. év tavaszán, TÁRSULATI ÜGYEK. 451 illetőleg munkájuk benyujtásakor adja át. Azonkívül felhivandók a pályázók, hogy megbízásuktól számítva egy év múlva kisérleteikről jelentést terjesszenek elő. A választmány ily módon határoz. 6. Elsőtitkár bemutatja a Barlangkutató Bizottságnak jegyzőkönyveit az 1911 febr. 24-iki és április 29-iki üléseiről. Az utóbbiban van a Bizottság 1911. évi munkaprogrammja, amely szerint a szépvölgyi Scholtz-barlang felmérésére JORDÁN KÁROLY dr. alelnök vállalkozott a saját költségén; a tornai-szilicei fensík barlang- jait STRÖMPL GABOR fogja kutatni; azonkívül SIEGMETH KÁROLY elnök s KapIió OTTOKÁR előadó fognak rendszeres ásatásokat vezetni a rendelkezésre álló költ- ségekhez képest hazánk különböző vidékein. SIEGMETH KÁROLY bizottsági elnök a bemutatott munkaprogrammot magya- rázó szavakkal kiséri, kifejtve, hogy a Barlangkutató Bizottság a jövő- ben szigorú szakszerűséggel iparkodik a Barlangok kikutatásában és tanulmányo- zásában eljárni. A Választmány SIEGMETH KÁROLY bizottsági elnök kijelentését egyhangú helyesléssel tudomásul veszi. 7. Elsőtitkár jelenti, hogy a SzaBó JózsEr nevét viselő emlékalapítvány Ügyrendjének 6—8. §-ai szerint a Szabó-érem kiadása az 1912. évi februáriusi közgyűlésen esedékes lesz, s e célra a 8. §. a) pontja szerint f. évi május hó közepéig héttagú bizottság küldendő ki. Elnök felkéri a választmányt, hogy a Szabó-érem odaitélésére kiküldendő bizottságba a jelölést ejtse meg. A választmány erre a bizottság tagjaiul a következő tagokat kéri fel: Elnök: 1. SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök. Bizottsági tagok: 2. KocH ANTAL dr., tiszteleti tag, a földtan, 3. LŐRENTHEY IMRE dr. választmányi tag az őslénytan, 4. MaAuRirz BÉLA dr., választmányi tag a kristály- és ásványtan, 5. PÁLFY MóR dr., választmányi tag a kőzettan és gyakorlati geológia, . Emszr KÁLMÁN dr., rendes tag az ásvány és töldtani kémia 7. LÁSZLÓ GÁBOR dr., rendes tag az agrogeológia körébe tartozó mun- kák megbirálására. o A választmány felkéri SzorvraGH TAMÁS dr. másodelnök urat, hogy a kijelölt urakkal, — amennyiben a megbízatást elvállalják — a bizottságot alakítsa meg, az esetleg nem vállalkozó urak helyett pedig más tagok kijelölése iránt a követ- kező választmányi ülésen tegyen javaslatot. Egyéb tárgy hiányában elnök az ülést 128 órakor berekeszti. 30£ KÖZLEMÉNYEK A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁBÓL. 1911. ÉVFOLYAM 2. FÜZET. SZERKESZTI : KADIÓ OTTOKÁR dr. ELŐADÓ. A RÉPÁSHUTAI BALLABARLANGBAN TALÁLT DILUVIÁLIS GYERMEKCSONTOK MARADVÁNYAI, Közli: HILLEBRAND JENő dr.! — A 39—42. ábrával. — Magyarországon 1891-ig a diluviális ember nyomai ismeretlenek voltak. Ebben az évben egy miskolczi ház alapozásánál rábukkantak három kalcedon- ból készült szakócára, a lelet szerencsére HERMAN Orró kezébe került, ki annak diluviális jellegét azonnal felismerte. Tudósaink nagyrésze kétségbe vonta ezt, de HERMaAN Orró nem nyugodott addig, míg azoknak diluviális voltát végleg be nem bizonyította s újabb leletekkel azt meg nem erősítette. Az ő ösztön- zésére indította meg a m. kir. Földtani Intézet a Miskolcz vidéki barlangok- nak rendszeres kutatását, melynek költségeihez később a Miskolczi Múzeum is példás áldozatkészséggel járult hozzá s a jövőre nézve is kilátásba helyezte további támogatását; így jutott biztos mederbe a magyarországi diluviális ember rendszeres kutatása. HERMAN Orró-n kívül tehát még a Földtani Intézet vezető embereinek néhai BöőkcH JÁános-nak, továbbá Lóczy LAJos és SZONTÁGH Tamás igazgató uraknak és a Miskolczi Múzeum lelkes igazgatójának GÁLFFY Igwác-nak köszönhetők az eddigi szép eredmények. Miskolcz vidékének geológiai viszonyait Papp KÁRoLY dr. osztálygeológus 1906-ban tisztázta végképen. Az ásatások megkezdője és további vezetője Kapió OTTOEÁR dr. barátom, aki egymásután kereste fel a Miskolcz vidéki barlangokat. Először a Hámor község határában levő Szeletabarlangban akadt az ősember biztos nyomaira, az ú. n. paleolit- kőszerszámokra. Később munkatársul e sorok írója is csatlakozott, aki Kapré OTTOKÁR dr.-ral felváltva folytatta a Szeletabarlang felásatását, közben próba- ásatásokat végezve a még fel nem kutatott barlangokban. Így jutottam el egye- 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 januárius hó 25-iki szakülésén. A RÉPÁSHUTAI BALLABARLANGBAN TALÁLT DILUVIÁLIS GYERMEKCSONTOK MARADVÁNYAI. 453 bek közt a Szeletabarlangtól három óra járásnyira, annak délnyugati irányá- ban fekvő répáshutai Ballabarlangba. 39. ábra. A répáshutai Ballabarlang szája. (Roskó P. fényképe után.) A Ballabére lejtőjén mészkősziklában van, 53 m-nyire a völgy felett s 543 m-nyire a tenger színe felett. Szép tágas nyílása északkeletifirányba néz. A barlang hossza körülbelül 30 m, átlagos szélessége 8 m-re tehető." Annak dacára, hogy két kürtője van, a barlangot kitöltő rétegekben" bemosásnak nyomai nem tapasztalhatók. A barlang kitöltésének legfelsőbb rétegei sötét- 454 D: HILLEBRAND JENŐ barna humuszból állanak; ez alatt következik egy szürkésbarna réteg, mely szintén alluviális s ez alatt egy laza világossárgás meszes agyagréteg követke- zik, amely a diluvium és alluvium határát képviselte. Hasonlóan van ez a Szeletabarlangban is, s így nagyon valószínű, hogy mindkettő ugyan abban a korban azonos klima behatása alatt képződött. Ezekben az eddig említett alluviális rétegekben récens csontokon és cserepeken kívül két retusnélküli kis penge került ki. Az ezután következő sárgás s erősen törmelékes agyag- rétegek az újabb kutatások alapján diluviálisnak bizonyultak. Jellemzi őket a bennük tömegesen előforduló rágcsáló fauna, amely manapság már csak arktikus vidékeken él. Ezek a rágcsálók kisebb-nagyobb fészkekben oly töme- gesen fordulnak elő, hogy az agyaggal valóságos csontbrecciát képeznek, s amelyeket ragadozó madarak vihettek be a barlangba. Diluviumra utalnak még az újabban talált rénszarvasmaradványok is. E rétegben találtam az 1909-ik év nyarán teljesen zavartalan sítusban 1 m 30 cm-nyi mélységben a szóban forgó gyermekcsontokat. Mivel kőszerszámokat, melyekből a lelet korát pon- tosan meglehetett volna határozni, nem találtam, s mivel az említett rágcsáló- kon kívül más jellemző csont alig akadt s a csontok nem látszottak határo- zottan fosszilisoknak, a diluviális kor mellett főleg csak az agyagnak jellemző sárgás színe látszott szóllani. A következő évben, 1910-ben, Kapré OTTOKÁR dr., aki próbaásatást végzett a Szeletával szemben fekvő Puskaporos odúban, rá- bukkant ugyanarra a rágcsáló faunára, amely szintén diluviálisnak látszó sárga agyagban volt, amely alatt közvetlenűl ugyanolyan kinézésű agyagban a diluviális solutrei korra utaló babérlevélalakú kőszerszámokra akadt KoRmos TrvapaR dr. barátom, aki ebben az időben foglalkozott a rágcsálók tanulmá- nyozásával, az említett puskaporosi faunát diluviálisnak határozta. A puska- porosi rágcsálófauna láttára azonnal feltünt nekem a ballabarlangival való hasonlóság s ebből a ballabarlangi gyermekcsontok diluviális korára következ- tettem, annál is inkább, mivel a Puskaporosban ugyan az a rágcsálófauna közvetlenül diluviális kőszerszámokat tartalmazó réteg felett fordult elő. A Föld- tani Intézet igazgatósága erre megbízta Kapriéó OTTOKÁR dr. és KoRmos TIVADAR dr. geológusokat, hogy velem: együtt a helyszínre menjenek és a lelőhelyet újból megtekintsük. A lelőhelynek együttes tanulmányozása ugyanazokat a strati- grafiai eredményeket szolgáltatta, mint azt az első próbagödör kiásatásánál megállapíthattam. A gyermekcsontoknak diluviális korát a következő körül- mények bizonyítják. 1. A csontok teljesen bolygatlan rétegben feküdtek. 2. Maga a törmelékes sárga agyagréteg is a diluvium mellett szól. 3. A kisérő-fauna diluviális korú, ez a jellemző sárga agyagban kezd fellépni, s a gyermek- csontokat 30 cm-nyi vastagságban borította. 4. A Kapré dr.-tól talált hasonló puskaporosi rágcsálófauna diluviális solutréi típusú kőszerszámokkal fordul elő. Ami magukat a gyermekcsontokat illeti, megállapítható, hogy ezek egy körülbelül egy éves gyermeknek a csontjai. A csontok típusa a mostani ember ingadozási körébe esik, vagyis Homo sapiens-szel van dolgunk, amint nem is lehet mai tudásunk szerint felső diluviális rétegekből alacsonyabb típusú embert, úgynevezett Homo primigenius-t várni. A csontokat LENHOSSÉK MIHÁLY tanár is látta, aki ezeket a maga részéről szintén a Homo sapiens-forma A RÉPÁSHUTAI BALLABARLANGBAN TALÁLT DILUVIÁLIS GYERMEKCSONTOK MARADVÁNYAI. 455 körébe tartozóknak jelentette ki s aki a gyermek korát egy évnél valamivel idősebbnek teszi. Különösen feltünt neki a koponyának rendkívül hosszú for- mája, annál is inkább, mivel a gyermekek általában rövidfejűek szoktak lenni. A hozzávetőlegesen kiszámított fejindex 72-nek adódott s eszerint a kifejezet- ten hosszúfejűek sorába tartozik. Ez bizonyítja, hogy a koponya egy tipikusan hosszúfejű rasszhoz tartozik. Hosszúfejűek a ma élő népek között általában az alsóbb rangúak, hosszúfejű a Homo primigenius-nak legtöbb képviselője és a felső diluviumnak úgynevezett Cro-Magnoni rassza. A csontvázból a koponyának legnagyobb része az alsó állkapoccsal, mind a két combcsont, mind a két felkarcsont, az alkarból egy singcsont és egy orsócsont, a gerincoszlopból két csigolyatest, egyébként még egy kulcscsont, egy lapockatöredék és öt bordatöredék maradt meg. Teljesen hiányzanak azok a csontok, amelyek a tulajdonképeni kezet és lábat alkotják és a medence, Mindenesetre nagyon érdekes, hogy egy ilyen fiatal egyén csontjai kibirták a kövesedési processust, s nagyon valószínű, hogy e lelet még sokáig a fosszilis embernek legfiatalabbja fog maradni. Ez a körülmény csak fokozza a lelet érdekességét, de hogy fiatal egyénnek csontjai is megkövesedhetnek, azt a Szeletabarlangból nagyobb számmal kikerült fiatal fosszilis medvecsontok is bizonyítják. Mindenféle félreértés elkerülése céljából kiemelem, hogy a próbagödröt ásó munkások állandóan felügyeletem alatt állottak s hogy a már említett rétegek egymásutánja a kiásott 2 m8-nyi területnek minden egyes pontján ugyanaz volt s hogy egymásután külön szedettem le a különböző szinű réte- geket. Miután a világosszürke meszes agyagot kiástuk és sor került a sárga diluviális agyagra, még 30 ecm-nyire kellett leásnunk míg a gyermekcsontokra akadtunk. Midőn a munkások a koponya nehány részletét s több végtag- csontot kiemelték, én épen nehány lépésnyire a gödörtől a barlang szájánál ellenőriztem a kihordott agyag kikeresését. A többi előkerült csontokat azon- ban már magam emeltem ki. Így sajnos, már meg volt zavarva a csontok- nak egymáshoz való pontos helyzete, de a csontokon helyenként észlelhető dendriteknek s különösen a koponya belsejében észlelhető fehér patina- foltoknak helyzetéből megállapíthattam, hogy ezeknek a csontoknak természe- tes helyzetükben kellett feküdniük. A koponya oldalt erősen el van torzítva a rétegek nyomásától, a halánték és pofacsontok közül pedig csak a baloldaliak mutatnak erős dendrites képződményeket. Épen így van ez az állkapocs bal- oldali ágán, a bal felkaron és combcsonton. Ebből azt következtetem, hogy a gyermek az egyik oldalán feküdt és pedig valószínűleg a baloldalán. Mivel a gyermek csontjai együtt voltak s mivel rágási nyomok nincsenek rajta s nagy- részük egészen ép, ez kizárja, hogy valami ragadozó állat vitte volna oda ; egy- ben kizárják ezek a körülmények a kannibalizmust is. Temetkezésnek nyomai, nevezetesen felállított kövek, ékszerek vagy más kőszerszámok mellékelése nem voltak észlelhetők, de azért még sem kizárt, mivel a diluviumban gyer- mekekkel valószínűleg nem igen szoktak volt tárgyakat eltemetni. A lelet geológiai korát illetőleg már kiemeltem, hogy ez a felső diluviumba helyezendő s szem előtt tartva, hogy ugyanaz a 456 D: HILLEBRAND JENŐ fauna a Puskaporosban solutréi típusú kőszerszámokkal fordul elő, nagyon közel járunk, ha a ballai leletet is a solutrei kor közelébe helyezzük. Egészen pontosat erre vonatkozólag csak akkor mondhatunk majd, hogyha ugyanabból a szintből kőszerszámok is fognak kikerülni. Erre vonatkozólag különben jogos reményeink vannak, mivel eddig a barlangnak alig egy huszad része van ki- ásva. Tűzhelyekre eddig a diluviális rétegekben nem akadtunk s hosszabb tartózkodásra nem is igen lehetett alkalmas e barlang ebben a hideg klimá- ban, mivel nyílása északkeleti irányba néz. A Ballabarlang közvetlen közelé- ben még három kisebb sziklaodú van, ahol ásatás esetén szintén remélhetjük, hogy az ősember nyomaira fogunk akadni. x Mialatt fennt közölt soraim sajtó alatt voltak, alkalmam volt az említett gyermekcsontokat közelebbről megvizsgálni s récens hasonlókorú európai gyer- mekek csontjaival behatóbban összehasonlítani. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit kivánom a következőkben nagy vonásokban ismertetni. Vizsgála- taimat a budapesti I. számú anatómiai intézetben végeztem, s kedves köteles- séget teljesítek, ha e helyen is hálás köszönetemet fejezem ki az Intézet igaz- gatójának LENHOSSÉK Mináry dr. tanár úrnak, ki intézetének anyagát a leg- nagyobb készséggel bocsátotta rendelkezésemre s aki vizsgálataimat állandó érdeklődéssel kisérve szíves útbaigazításaival is segített. Az említett gyermek csontjai kétségkívül mind egy egyénhez tartoznak s egy körülbelül 174 éves korú gyermeknek felelnek meg. Foglalkozzunk mindenekelőtt az agy- és arckoponyának sajátságaival, a négy különféle nézet- ből tekintve azokat. Fölülről nézve a koponyát, azonnal szembeötlik annak rendkívüli keskeny és hosszú formája, a falcsont halántéki részének és a halántékcsontnak erős lapossága, úgymint a falcsont dudorainak gyenge fej- lettsége. Mindezekkel a sajátságokkal lényegesen eltér a mai gyermekeknél található jellegektől; így pl. az ősgyermek koponyaindexét 70-4-nek találtam s így a típikusan hosszúfejüek sorába tartozik, addig a mai azonos korú gyer- mekek közepes indexét 85-nek találtam s így ezeket a típusos rövid- fejüekhez kell sorolnunk. Mivel a gyermek koponyája a megfelelő felnőtt- höz képest mindig rövidebbfejű szokott lenni, biztosra vehető, hogy az ősgyer- mek hosszúfejüsége idősebb korában még fokozódott volna s hogy így az ösgyermek által képviselt emberrassz a szélsőségesen hosszúfejüekhez kellett hogy tartozott légyen. Rendkívül feltünő, hogy míg az ősgyermek legkisebb homlokszélessége (772 cm) és legnagyobb falcsonti szélessége (112 em) egy körülbelül nyolc hónapos gyermek méreteinek felel meg, addig koponyájának legnagyobb hossza, melyet az inion mérőpontnak bizonytalan helyzete folytán a glabellalambda pont közt mértem 1579 em, amely méret sok rövidfejű fel- nőttől sem marad már nagyon távol. Mindezeknél a felsorolt sajátságoknál fogva, melyekben oly lényegesen eltér a mai gyermekektől, a koponya első látszatra inkább egy cen miniatures felnőtt koponyának látszik. Fölülről nézve feltünik még a homlokdúdoroknak rendesnél gyengébb fejlettsége, valamint a homlokcsontnak rendesnél nagyobb hossza, ami a koronavarratnak erős hátra- A RÉPÁSHUTAI RALLABARLANGBAN TALÁLT DILUVIÁLIS GYERMEKCSONTOK MARADVÁNYAI. 457 hajlásával jár együtt; ennek következtében a bregmapont a rendesnél hátrább esik, Az arcra vonatkozólag fontos felemlíteni, hogy felülről nézve a járom- csontnak szemgödri része látható, míg rendesen a homloktól elrejtett szokott lenni. Ez a körülmény összefügg a homlokdúdoroknak kisebb fejlettségével és a járomcsontnak előrehajlásával. Mivel az azonoskorú mai gyermekeknél a homlokfalcsonti kutacska rendesen nyitva van, s helyenként az ősgyermeknél is érintetlen kutacska széleket láthatni, különösen annak hátulsó részében, biztosra vehető, hogy a kutacska nem volt még egészen elcsontosodva; igaz, hogy hártyás része korához képest mindenesetre a rendesnél kisebb területre szorítkozott. A kutacska széleinek többi részei nem egészen épek, letördelve vagyis inkább lemállottnak látszanak; akárhogy történt is az, minden esetre régi keletű, mivel az illető csontrészletek a többivel azonos színeződést (pati- nát) mutatnak. Ha a koponyát oldalról nézve vizsgáljuk, úgy mindenekelőtt feltünik a homloknak rendesnél kisebb fejlettsége, hátulsó részében pedig a falcsontoknak hátrafelé való erős kifejlődése; míg rendesen a faldudorok után hirtelen hajlik le a falcsontok körvonala, addig az itteni lankásan lejt lefelé. Innen van az, hogy míg rendesen felső nézetből a lambdapont teljesen rej- tett, addig itten jól észlelhető. Érdekes különbséget tapasztalunk evvel kap- csolatban a mai és az ősgyermek koponyája között, ha a fülnyílás közepéből a fejtetőre merőleges vonalat húzunk. Ez a merőleges vonal a mai gyermekek- nél a bregmapont mögött metszi a fejtetőt, és az egész koponyát egy elülső és egy hátulsó körülbelül egyenlő részre osztja, az ősgyermeknél ellenben ez a merőleges vonal a bregmapont elé esik és olyképen osztja ketté a koponyát, hogy a hátulsó rész jóval nagyobbnak adódik. Ez mutatja, hogy az ősgyermek homlokcsontja és falcsontjai rendkívül erősen fejlődtek ki hátrafelé, amivel a koponya alapi része és halántékcsontja nem tartott lépést. Ezeket az észle- leteket a koponyán eszközölt mérések is megerősítik, míg például a glabella- fülnyílás távolsága mindkettőnél közel azonos (az ősgyermeknél valamivel nagyobb), addig a glabellalambda távolsága az ősgyermeknél 159 cm vagyis majdnem 2 cm-rel nagyobb a rendesnél. Amit tehát vesztett a koponya ür- tartalma a rendkívüli keskenységével, ezt rendkívüli hosszával ismét pótolta. Szemelőtt tartván pedig azt, hogy az ősgyermek fejkerülete (45 cm) 1—2 cm-rel felülmulja a rendes méretet s hogy a fej magassága, melyet az öreg lyuk hiánya folytán a fülnyílástól a bregmapontig mértem, beleesik a mai gyermek ingadozási szélességébe, biztosra vehető, hogy ürtartalma nem állott a mai átlagos alatt. Ami a részletekben való eltérést illeti, felemlítem, hogy az ék- csont nagy szárnyának legnagyobb szélessége az ősgyermeknél valamivel nagyobb a mai átlagosnál, hogy a halántékcsont csecsnyúlványa inkább fejlettebb a ren- desnél s hogy ezen nyúlvány és a fülnyílás közt, de valamivel magasabban fekvő kis dudor (spina supra meatum) szintén fejlettebb a rendesnél. Az arckoponyán feltünő a járomcsontoknak előrehajlása és az áll- kapocs-nak, melyet a lehető legnagyobb pontossággal állítottam be, kiállása amiből az egész arcnak prognatizmusára kell következtetni. Ez a progna- tizmus rendkívül érdekes, mivel tudjuk, hogy ez csak a felnőtteken szokta 40. ábra. A répáshutai Ballabarlangban talált ősgyermek koponyája felülről nézve. Természetes nagyságban. RÉPÁSHUTAI BALLABARLANGBAN TALÁLT DILUVIÁLIS GYERMEKCSONTOK MARADVÁNYAI, 459 elérni teljes fejlettségét s hogy a gyermekkorban csak nagyon gyengén szokott jelezve lenni Így van ez a ma élő alsóbb rangú prognát emberfajtáknál, de még az emberszabású majmoknál is. Ezek alapján biztosra vehető, hogy az ösgyermek meglehetős prognát emberfajtához tartozott. A járomcsonton szembe- tünik a processzus marginális hiánya, ami által az egész homloki nyúlvány nagyon megkeskenyedett. Fontos továbbá megemlíteni, hogy a járomcsont a rendesnél erősebben hajlik az arc síkjába. Elülről nézve a koponyát, mindenekelőtt feltünik annak kes- kenysége, amely a járomcsonti és homlokcsonti részre egyaránt kiterjed. Ezeket a viszonyokat a következő számadatok bizonyítják. A legkisebb homlokszéles- ség rendesen 8 em, az ősgyermeknél 772 cm; a legnagyobb arcszélesség a járom- csontoknál rendesen 7-8 cm, itten csak 7-3 cm. A szemüreg rendes fejlettségű szélesség és magasság is 290 cm ; rendesen a szélesség 1—2 mm-rel nagyobb szokott lenni. A szemüreg mélysége megfelel a mai átlagosnak, tehát a szem- üregnek ürtartalma is. A rendesnél nagyobb szemüreg ősi jelleg volna. Az ősgyermek tehát keskeny arcú volt aránylag kiálló pofacsontokkal. Valószinű, hogy ezek a jellegek a felnőttnél is megmaradtak. A szemüreg alakja a mai emberi típust mutatja. A szemgödörszélek fölött a szemöldökíveknek, melyek a Homo primigenius-nál a torus orbitalisok által vannak képviselve, a koponya fiatalsága miatt természetesen még nyomai sincsenek meg. Az ősgyermek orra a meglévő járomcsonti homloki nyúlványok helyzetéből következtetve a ren- desnél laposabb lehetett, amit ősi jellegnek kell tekinteni. Hátulról nézve a koponyát, ez a falcsontok lankás esése következtében nagyon emlékeztet a Homo primigenius-nak alakjára. Alulról figyelve meg a koponyát, szembeötlik az a körülmény, hogy a halántékcsontoknak állkapocsízárokjai (fossa eglenoidalis) aránylag nagyon elől feküsznek, valamint a sziklacsonti részletek is. Ebből kifolyólag a nyakszirtesontnak hiányzó öreg lyukjának is aránylag nagyon elől kellett feküdnie, ami a Homo sapiens-re jellemző, igaz, hogy felnött korában ez még hátrahúzódhatott volna. De mivel ugyanakkor a lambdapont a ren- desnél 2 cm-rel hátrább fekszik, tehát a csak kisrészben megmaradt nyak- szirtcsontnak igen fejlettnek kellett lennie. Visszatérve az állkapocs ízárokjaira, ki kell emelnem, hogy ezek egészen a járomnyúlványi részre húzódnak, és hogy ezek a rendesnél jóval ferdébben állnak a koponya medián síkjára. Alulról nézve feltünik még a koponyának erős eltorzulása; a baloldali rész gyengén van deformálva, de a jobb oldalnak alsó falcsonti és halántéki része oly erősen deformálódott, hogy a levált halántékpikkelyt ráhelyezve a koponyára, a két sziklacsont keresztezi egymást. A részletes eltérésekre vonatkozólag meg kell még említeni az ékcsont külső szárnyas lemezének rendesnél vaskosabb alakját. Ami a koponyacsontok belső felületeinek sajátságait illeti s különösen az azokon észlelhető egyenetlenségeket, melyeket az agyvelőtekervények le- nyomatainak kell tekintenünk, arra vonatkozólag csak nagyon röviden kivánok e helyen kitérni. Teszem ezt pedig azért, mivel e tekintetben a mai gyermek- koponyák is rendkívül nagy variálást mutatnak és csak igen nagy összehason- lító anyag alapján lehetne a részletes eltéréseknek fontosságát reálisan érté- kelni. Beérem tehát annak a ténynek a megemlítésével, hogy az agyvelő le- 41. ábra. A répáshutai Ballabarlangban talált ősgyermek koponyája oldalról nézve. Eredeti nagyságban. A RÉPÁSHUTAI BALLABARLANGBAN TALÁLT DILUVIÁLIS GYERMEKCSONTOK MARADVÁNYAI. 461 nyomatai az ősgyereknél általában gyengén vannak kifejlődve. Itt említem még fel, hogy a koponyacsontok a rendesnél vastagabbnak látszanak, ami az őskori emberre jellemző. A koponya varratai rendes típusuak; egyszerűbb varratok az ősi jellegekhez tartoznának. 42. ábra. A répáshutai Ballabarlangban talált ősgyermek koponyája elülről nézve. Természetes nagyságban. Ezek után az állkapocs sajátságainak tárgyalására térek át. Mindenek- előtt szembetünik rajta az állcsúcsnak gyenge kiformáltsága, ami karöltve jár az állcsúcs melletti mélyedéseknek (fosse mentales) sekély kifejlődésével és a tuberculum mentaléknak hiányával; a szimfízis szöge azonban beleesik a maiak ingadozási szélességébe. Az állkapocs magassága a szimfízisnél 2 em tesz s ez a rendesnél 2 mm-rel több; az első állandó moláris táján való vastagsága 173 em, 462 D: HILLEBRAND JENŐ a rendes átlagos 1"1 cm-rel szemben. Az állkapocs belső felületének kialaku- lása szintén eltérő vonásokat mutat. Míg rendesen a spina mentálistől fölfelé és lefelé szögben hajlik el az állkapocs belső felülete, addig ez itten jóformán egy sikban fekszik. Maga a spina mentális pedig alig tapintható érdesség által van képviselve és ez is egy nagyobb mélyedésben fekszik, míg rendesen a spina mentalis a belső felületnek legkiemelkedőbb részén jól tapintható, sőt jól észlelhető formában van kifejlődve. A linea mylohyoidea pedig a rendes- nél erősebben fejlett. Mindezek az eltérések az állkapocsnak ősi sajátságaihoz tartoznak, melyek egyenként még ma is előfordulnak egy-egy európai áll- kapcson, de amelyeket együttesen alig találnók már meg mai állkapcsokon. De ez nem is lényeges, mivel épen több ősi jellegnek együttes előfordulása adja meg valamely szervnek primitív típusát. Egyébként kiemelésre méltó még az, hogy a condylusok az állkapocs ágával rendesnél kisebb szöget képeznek, ami megfelel az állkapocs ízárokjainak már említett ferde helyzetének. Ami az állkapocs többi részét illeti, azok teljesen beleilleszkednek a mai állkapcsok bonctani viszonyaiba; ugyanaz áll a részben meglevő fogakra is. Miután nagy vonásokban megismerkedtünk az ősgyermek koponyájának sajátságaival, nehány szóval ki kell még térnem a csontváznak egyéb részeire is. Ezek közt a baloldali lapockán, a megmaradt két csigolyatesten (utolsó háti vagy első ágyéktájról), az öt bordatöredéken (a mellkas elülső, középső és hátulsó részéből), továbbá a singcsonton sem figyelhettem meg semmi lénye- ges eltérést. Az orsócsont és combcsont a rendesnél kisebb hajlásukkal tünnek ki; ezt azért fontos kiemelni, mivel az ősembernél ezek a csontok a maiak- nál általában erősebben hajlottak. A felkarcsonton lényeges eltéréseket állapít- hattam meg. Itt feltünik a felső proximális résznek erős lapítottsága és az, hogy ez a lapítottság a rendestől eltérően van kifejlődve. Míg a mai gyer- meknél, úgymint a felnőttnél is, oldalról nézve látjuk a felső részt legvéko- nyabbnak, addig az ősgyerek felkarja elülről nézve a legvékonyabb. Csak két nagyon fiatal, nehány hónapos gyermek felkarja mutatott ehhez átmenetet, de sem kialakulásuk, sem a lapítottság fokát illetőleg sem voltak az öősgyerekkel azonosíthatók. Míg a mai felkaron egy sekély széles barázda (sulcus inter- tubercularis) fut végig a felkar elülső felső részén, addig itten egy él fejlődött ki. A lapítottság fokát a következő számok fejezik ki. Felkar felső részének legnagyobb szélessége ősgyermeknél — 1-4 cm, legkisebb szélessége 079 em. Mai gyermeknél átlagban 1725—0-9 em. A kisebbik méret az ősgyermeknél elülről mérve, a mai gyermeknél pedig oldalról mérve adódott. Hogy ezek a viszonyok a felnőttnél hogy alakulhattak, arra vonatkozólag bizony merészség volna előre nyilatkozni, annál is inkább, mivel legalább tudtommal hasonló viszo- nyokat eddig az ősembernél nem észleltek még. Felemlítem még, hogy a fossa olecrani a rendesnél jobban van kifejlődve, amit szintén ősi jellegnek lehet tekinteni. Ez alkalommal nem akarván a csontoknak egész részletes leírását adni, a részletekre vonatkozó megfigyeléseimet ezzel bezárom. Nagyon fontos volna, hogy a megfelelő geológiai korból felnőtt egyén csontjait is kapjunk a további ásatásoknál, mivel sok eddig ismertetett jellegre vonatkozólag csak akkor dőlne el, vajon tényleg az illető emberfajra jellemző sajátságokkal állunk-e A RÉPÁSHUTAI BALLABARLANGBAN TALÁLT DILUVIÁLIS GYERMEKCSONTOK MARADVÁNYAI. 463 szemben, nem pedig talán csak egy régebbi ősnek az egyéni fejlődésben meg- ismételt jellegeivel, amelyek felnőtt korában ismét elenyésztek volna. Másrészt pedig egy-egy fontosabb bélyeg talán csak felnőtt korában fejlődött volna ki. Akárhogy álljon is a dolog, azt hiszem, hogy a megfelelő helyeken helyesen utaltam azokra a jellegekre, melyeket a felnőtteken is elvárhatunk s ezek alap- ján akarok a következőkben arra a kérdésre kitérni, hogy a ballabarlangi gyermek a diluviumban élt embereknek vajjon melyik fajtájához tartozhatott. Nagyjában talán öt típusba bele lehet szorítani az eddigi európai diluviális leleteket, melyeknek főbb képviselőit a tavalyi tanulmány- utamon alkalmam volt közelebbről tanulmányozni. Ezek a következők: 1. Az alsó diluviumbeli Homo Heidelbergensis. 2. A középső diluviumban talált Homo primigenius. 3. A középső dilauviumban talált Homo aurignaciensis. 4. A Grimaldi típus a középső diluviumból. 5. A felső diluviumban talált Cro- Magnoni typus. A Homo Heidelbergensis annyira primitivus, hogy ezt talán a típikus diluviális sorozatból egészen ki lehet hagyni, mint amelyik tulajdonképen a harmadkori embernek mutatja egyoldalúan differenciálódott típusát. Ezt antropoidszerű jellegein kívül az egész fogazatnak s különösen a bölcsesség fognak erős redukáltsága is bizonyítja. Jobban mondva e két tüneménynek együttes elő- fordulása zárja ki őt szerintem abból a sorozatból, amelyben visszafelé a mai ember közvetlen ősét kereshetjük. Hogy a ballabarlangi gyermek Homo primi- genius-szá nem fejlődhetett volna, azt az aránylag gyenge fejlettségű, de mégis meglevő állcsúcs, a magas és túlságosan hosszú fej és az aránylag erős fejlett- ségű csecsnyúlványok bizonyítják. A Homo primigenius csecsnyúlványai tudni- illik nagyon fejletlenek voltak. Ellene szól még az orsócsontnak és comb- csontnak kisfokú hajlottsága is. Igaz, hogy ez viszont talán csak a felnőtt Homo primigenius-nál fejlődött ki egészen. A koponyaüreg nagy köbtartalma nem döntő fontosságú, mivel az újabban talált két Homo primigenius-hoz tar- tozó koponya a Chapelle-aux-Saints-i és a Homo mousteriensis Hamseri a mai átlagosnál is nagyobb ürtartalmúak. Az ősgyerek tehát a Homo primigenius- hoz sem tartozhatott, habár igaz, hogy több arra emlékeztető sajátsága volt, amelyeket már az előzőkben kiemeltem. A. Cro-Magnoni fajtához való tarto- zása, (amely a felső diluvium uralkodó fajtája) ellen szól, a gyenge fejlettségü homlok és állcsúcs, a keskeny és prognát arc, mivel azt a szép nagy homlok, az erősen fejlett állcsúcs, úgymint a széles és egyenes arc jellemzik. A Gri- maldi fajtához közelíti a nagyon hosszú fej, a gyenge állcsúcs és a prognatiz- mus, amely azonban itt főleg csak az orralatti részre szorítkozik. Másrészt pedig a negroid Grimaldi fajtát a homlok előrehajlása, széles állkapocság és az orsó- és singcsont aránytalan hossza jellemzi, amely sajátságok az ősgyermek- nél hiányzanak. A Homo aurignaciensis-szel közös a hosszú keskeny fej, gyenge állcsúcs és a fejlett csecsnyúlvány. Csakhogy ennél a homlok fejlettebbnek és a prognatizmus kisebbnek látszik. Látjuk ezekből, hogy a ballabarlangi dilu- viális gyermeket nem igen lehet az eddig ismert diluviális fajták egyikébe se szigorúan besorozni s amelyik egyesíti magában a Homo primigenius, továbbá a Grimaldi és aurignacien típusnak jellegeit, amely utóbbiakat már a Homo sapiens-hez lehet sorozni. Legközelebb áll még a H. aurignaciensis típusához. 464 DI: HILLEBRAND JENŐ A tárgyalt lelet fiatalos volta, mint látjuk, nagyon megnehezíti ennek szigorú fajmeghatározását, de másrészt igen értékes adatokkal szolgál a dilu- viális fajtáknak egymáshoz való viszonyának tisztázásához, amelyeknek teljes értékét csak a meglevő leletekkel való részletes összehasonlítás, amelynek eddig még figyelmen kívül hagyott részletekre is ki kell majd terjednie, és esetleges újabb leletek fogják csak megadhatni. Értekezésem végére érve még köszönetet mondok Kapié OTTOKÁR-né úr- nőnek, aki a koponya összeállításánál és preparálásánál segédkezett. BIZOTTSÁGI ÜGYEK ISMERTETÉSE. A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának évi jelentése 1910-ről. A Magyarhoni Földtani Társulatnak 1910. évi januárius hó 5.én tartott választmányi ülésén Lóczy LaJos dr. egyet. tanár úr, a Földtani Intézet igazgatója azt az indítványt tette, hogy a hazai barlangok rendszeres kutatása érdekében a Társulat kebelében egy bizottság alakuljon. A Választmány ezt az indítványt el- fogadva felkérte SCHAFARZIK FERENC dr. alelnök és LŐRENTHEY IMRE dr. főtitkár urakat, hogy az érdeklődőkkel összeköttetésbe lépjenek. Az érdeklődő tagok ScHA- FARZIK FERENC dr. alelnök elnöklése alatt 1910. évi januárius hó 28-án tartott érte- kezletükön tényleg bizottsággá alakultak. A megalakult Magyarhoni Föld- tani Társulat Barlangkutató Bizottságának, elnöke SIEGMETH KÁRoLY máv. igazgatóhelyettes, alelnök JoRDpÁN KÁROLY dr. a Földr. Szám. Int. igazgatója, előadó pedig KaApió OTTOKÁR dr. állami geológus lett. Az újonnan szervezett bizottság 1910. évi munkaterve a következő pontozatok- ban állapíttatott meg. 1. Bibliografiai barlangkatalogus és barlangok térképének összeállítása és kiadása. 2. Tájékoztató előadások tartása és ismertető cikkek közre- bocsátása. 3. Valamelyik budavidéki kisebb barlangnak mintaszerű átkutatása. 4. Az asggteleki Baradlabarlang rendszeres kutatásának megkezdése. Az itt felsorolt teendők- höz szükséges költségek megszerzése iránt a Magyarhoni Földtani Társulat gon- doskodott. Hogy a Bizottság a magára vállalt feladatokból mennyit volt képes meg- valósítani, arról a következő jelentésemben lesz szerencsénk beszámolni. A Bizottság tevékenységének hű képét a sKözleményekbeny rendesen meg- jelenő jegyzőkönyvi kivonatok adják, úgy hogy jelentésünk csupán a főbb mozza- natok összegezésére szorítkozhat. 1. A magyar korona országai területén előforduló bar- langokismertetéseés abarlangok térképének összeállítása. A Bizottság megalakulva egyik főfeladatául a magyar korona országai területén előforduló barlangok összeállítását, a róluk szóló irodalom összeirását, valamint egy barlangtérkép megszerkesztését tűzte ki s erre a munkára SIEGMETH KÁROLY elnök és HORUSITZKY HENRIK tagtársat kérte fel. HORUSITZEY HENRIK tagtárs indítványára a Bizottság ezt az eredeti tervet kibővítette és elhatározta, hogy a barlangok egyszerű felsorolása helyett azok rövid ismertetését fogja közölni, még pedig személyi tapasztalatok alapján vagy legalább BIZOTTSÁGI ÜGYEK. 465 irodalmi adatok szerint. El lett határozva, hogy a barlangok kijelölése az 1 : 750,000 méretű térképen történjék, mely térképről azután sokszorosításra egy kisebb méretű (1: 1.000,000 vagy 1:900,000) másolat készítendő. Ott azután, ahol a barlangok nagyon sűrűn fordulnak elő, arról a vidékről a szövegben egy nagyobb méretű tér- képvázlat mellékelendő. Egyik-másik barlangleiráshoz még alaprajz és fénykép is csatolandó. E határozat értelmében a megbizottak munkához látva mindenekelőtt a hazai barlangok összeirását és az irodalom összeállítását végezték el. A barlan- gok vidékek szerint vannak csoportosítva, az irodalom pedig kronológiai sorrend- ben van összeállítva. Ez mind cédulakatalogus alakjában történt. Minden egyes bar- lang egy egy cédulát kapott, melyre a barlang neve és irodalma lett kiírva. Egy- szerűség végett az irodalom szövege helyett csak a cikkek számai vannak fel- tüntetve. A barlangok ismertetésénél főleg a következő adatok vétettek figyelembe : 1. a barlang neve és szinonimái; 2. fel lett tüntetve, hogy a barlang melyik 1:75,000 lapon és milyen név alatt található ; 3. pontosan le lett írva a barlang fekvése; a község (megye), hegyoldal, völgyrészlet és a többi topografiai adat fel- tüntetésével ; 4. ahol csak lehetett meg van nevezve azon kőzet is, amelyben a bar- lang képződött; 5. ezek után következik a barlang üregeinek rövid leirása ; 6. olyan barlangoknál, amelyekben ásatások történtek a kikerült prehistóriai, paleontologiai és anthropologiai anyag röviden meg ismertetve s végül 7. a barlang talaja is tekintetbe vétetett. Hogy az ilyen hosszadalmas munka elkészítése évekre el ne húzódjon, a Bizottság felkérte Tagtársait, hogy ezt a munkát megbizottakkal megosszák s min- denki, aki valamely barlangvidéket közelebbről ismer csekély tiszteletdíj mellett azon csoport ismertetésére válalkozzék. Örömmel jelenthetjük, hogy erre a munkára több lelkes tagtárs a legnagyobb készséggel válalkozott, úgy hogy az 1916 év végéig 230 barlang ismertetett meg. Eddig a következő hegyvidékek barlangjai készültek el: a Kis Kárpátok, a Magyar-Morva Határhegység, az Északkeleti Kárpátok, a Krassó-Szörény-Bánáti Középhegység, a Keleti Magyar Középhegység, a Duna bal- parti Magyar Középhegység, a Duna jobbparti Magyar Középhegység és a Délvidéki Szigethegység barlangjai, A barlangok ismertetésére mostanáig tiszteletdíjakra, tér- képekre és papirosra összesen 196 kor. 30 fill. ment fel, mely költségeket a Magyar- honi Földtani Társulat adományából fedeztük. 2. Tájékoztató előadások tartása és ismertető cikkek közrebocsátása. A Bizottság az ülések, előadások és ismertetések tárgyában külön határozatot hozott, melynek pontozatai a II. jegyzőkönyvben találhatók ; A bizottsági üléseken a következő előadások kerültek sorra: 1. PávaY-VaAJNa FEREvc: Nehány adat aszohodoli Lucsiabar- lang kérdéséhez. 2. KaApió OTrrokáR: Jelentés az aggtelekiBaradla- barlangban 1910-ben végzett ásatásokról. 3. MÁRTon LaJos: Az aggteleki Baradlabarlangban 1910-ben gyűjtött archeologiai anyag ismertetése. 4. VagGHA GyöggY: A tengermelléki Novii- barlang Horvátországban. A Bizottság ügyeinek és cikkeinek megismertetése a Magyarhoni Földtani Társulat Választmányának beleegyezésével PAPP KÁRoLY dr. főtitkár úr szives volt a Földtani Közlönyben állandó rovatot nyitni, melynek címe: "Közlemények a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságá- ból.s Eddig mindössze 4 füzet jelent meg, melyek a hivatalos jelentéseken, neve- zetesen jegyzőkönyvi kivonatokon kívül a következő cikkeket hozták: 1. STRÖMPL GáBoR: Zemplénmegyeibarlangok és sziklaoduk. 6 ábrával. (Föld- Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 31 466 BIZOTTSÁGI ÜGYEK. tani Közlöny, XL. köt., p. 565—570.) Budapest, 1910. 2. HILLEBRAND JEnő : Jelen- tés a Szeletabarlangban 1909. év nyarán végzett ásatásokról. 5 ábrával. (Földtani Közlöny, XL. köt., p. 645—655,) Budapest, 1910. A Közlemények kinyomatása és a tiszteletdíjak költségei 71 kor. 71 fil. tesz- nek ki, mely költségeket a Magyarhoni Földtani Társulat segélyéből fedeztük. 3. Valamelyik kisebb budavidékibarlangnak mintaszerű átkutatása A Bizottság külső kutatásait valamelyik budavidéki barlang át- kutatásával kivánta kezdeni, már azért is, hogy az összes budapesti tagok ezen részt vehessenek és ezen kutatások módszerei fölött valamely általános megállapo- dáshoz jussanak. A számos budavidéki barlang közül a szépvölgyi Secholtz- barlang választatott ilyen mintaszerű átkutatásra. Minthogy azonban e célra a kérelmezett pénzsegélyt mindeddíg nem kaptuk a kutatások abbamaradtak. 4. Az aggtelekiBaradlabarlang rendszeres kutatásának megkezdése. A Bizottság munkatervének utolsó pontjául a Baradlabar- lang átkutatása vétetett. Ebből a célból SIEGMETH KÁROLY elnök és KADIÓ OTTOKÁR dr. előadó 1910. évi április hó 18-án meglátogatták a Baradlát. Ebben a barlangban évek előtt báró NyáRYx JEwső végzett eredményes ásatásokat miért is úgy az elnök, mint az előadó is e barlang elülső részének felásatását a legmelegebben ajánlották. A Bizottság a Baradlabarlang felásatását magáévá téve az ásatások vezetésével KaAplió OTTOKÁR dr. előadót bízta meg, aki Aggteleken 1910. évi szeptember hó 5-től október 5-ig ásatott. Az ásatásokon még MÁRToN LAJos dr. múzeumi őr is részt- vett, akit a Magyar Nemzeti Múzeum Archeologiai Osztálya küldött ki. Az ásatá- sok eredményéről a fennt említett két kutató külön-külön jelentésben részletesen számolt be. E jelentések teljes terjedelmükben a Közleményekben fognak meg- jelenni. Az aggteleki Baradlabarlang 1910. évi kutatása összesen 680 kor. 96 fi. került, mely költségeket a Magyar Nemzeti Múzeum Archeologiai Osztályának és a Magyarországi Kárpátegyesület (K. K. 0.) adományaiból fedeztük. A Bizottságnak 1910-ben a tisztikar 3 tagján kívül 4 tiszteleti, 20 rendes és 11 külső, összesen 38 tagja volt. x Jelentésünk végsoraihoz érve kellemes kötelességünknek tartjuk, hogy mind azoknak, akik ebben az évben a Bizottság ügyeit bár milyen irányban elősegíteni sziveskedtek, köszönetet mondjunk. Hálás köszönettel tartozunk első sorban a Magyar- honi Földtani Társulat Választmányának jóindulatáért, amellyel bennünket minden alkalommal kitüntetni kegyeskedett. Különös köszönettel tartozunk a Földtani Tár- sulat elnökének, SCHAFARZIK FERENC dr. bányatanácsos, műegyet. tanár úrnak, aki a Bizottság megalakulás körül mulhatatlan érdemeket szerzett és azóta is ügyün- ket mindenkor pártfogolta. Külőnös köszönettel tartozunk a Földtani Társulat fő- titkárának PaPP KÁROLY dr. osztálygeológus úrnak is, aki messzemenő előzékeny- séggel eKözleményünks részére a Földtani Közlönyben helyet sziveskedett engedni, Köszönötet mondok továbbá a Földtani Intézet Igazgatóságának azért a nagy Szi- vességeért, hogy üléseink céljaira az intézeti előadótermet rendelkezésre bocsátotta. Hálás köszönettel tartozunk végre a Magyar Tudományos Akadémiának, a Nem- zeti Múzeum Archeologiai Osztályának és a Magyarországi Kárpátegyesületnek (K. K. 0.) az anyagi támogatását. KADiÓó OTTOKÁR dr., SIEGMETH KÁROLY, előadó. elnök. BIZOTTSÁGI ÜGYEK, 467 A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának vagyoni állása 1910-ben. Mélyen tisztelt Bizottság! Folyó évi január hú 3-án tartott bizottsági ülésen nyert vizsgálói megbizásnak alulirottak eleget tettünk és pedig folyó évi január hó 3-án KaApló OTTOKÁR dr. előadó úrnál levő számlákat vizsgáltuk meg, azután pedig folyó évi január 22-én AscHER ANTAL pénztáros úrnál a pénztárt vizsgáltuk meg s mind a két helyen az elszámolásokat a legnagyobb rendben találtuk. A végelszámolás a megvizsgáltak után a következő : Bevétel : 1. A Magyar Tudományos Akadémia adománya .. — u — mm — 500 E. — f. 2. A Magyarhoni Földtani Társulat adománya .. 3 bd alád 400 c — a 3. A Magyar Nemzeti Múzeum Archeologiai Osztályának adománya. 500 a — c 4. A Magyarországi SOR ARESTÉKÉSÉN (Keleti Kárpátok Osztálya) ado- mánya. -— VES BOE leb kele SEAN et tesz ORE A ÖLEZÉSÉT E 1600 K. — íf. Kiadás : 1. Az aggteleki Baradlabarlang kutatása . .. sal az zsét élkzs MOS0IRI096 B 2. A. akKözleményeks "KIadása 02 szam za us AL sr ei TA ZA a7A a 3. A katalogus összeállítása . zési pee 196 c 30 a 4. Irodai költségek és ÉREK Tülösej Ve Elza séf Dde a OB" 4 95. Tiszteleidíj aztalóadótála tessársz asz ér tés ee ezé ES E ee sza ke V100 ke 6. Jutalomdíjak gépirásért .. .. ee teat SBEN a 10 a — a 7. Jutalomdíjak kiszolgálásáért u .. .. ELETE kes szak DD éz 8 1100 K. — f" 8. Egyenleg mint vagyon, takarékkönyvi betétben elhelyezve... . 500 c — a Összesen -—. — 1600 K5— fő Ezen végelszámolást vagyunk bátrak bejelenteni és javasoljuk, hogy a mélyen tisztelt Bizottság Kaprió OTTOKÁR dr. előadó és ASCHER ANTAL pénztáros uraknak pontos, lelkiismeretes és fárasztó munkájukért jegyzőkönyi köszönetet szavazni, vala- mint a felmentvényt 1910 évre megadni méltóztassék. Ezennel vizsgálói megbizásunknak eleget téve, kérjük a mélyen tisztelt Bizott- ságot, hogy a felmentvényt részünkre is megadni kegyeskedjék. Budapest, 1911. évi február hó 1-én. PáÁvaY V. FERENC dr., SCHOLTZ PÁL KORNÉL, bizottsági tag. bizottsági tag. A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának munkaterve és költségvetése 1911-re. A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottsága az 1911. évben a következő teendőket tervezi: 1. A magyar korona országai területén előforduló barlangok ismertetése és egy barlangtérkép összeállítása. — 2. Valamelyik budavidéki barlang felásatása. — 317 468 BIZOTTSÁGI ÜGYEK. 3. A szépvölgyi Scholtzbarlang kutatása, és pedig: I. a barlang felfedezésének és történetének megirása, II, a barlang felmérése és végre III. a barlang geomorfo- logiai viszonyainak tanulmányozása. — 4. A budavidéki többi barlang kutatása. — 5. Az aggteleki Baradlabarlang kutatása, és pedig: I. a barlang elülső részének felásatása, II. a barlang geomorfologiai viszonyainak tanulmányozása. — 6. A szilicei fensiík barlangjainak kutatása. Az itt felsorolt teendők előreláthatólag a következő költségeket fogják igé- nyelni: 1. A katalogus és térkép összeállítása. ETTÉK É VA ÉREZ VLELN 4 KZOR EL A ALK 2... A. budavridéktbadlanetfelásatása 82. 972 ölt : SZAT EAN SA eres 500 a 3. A Selroltzbarlaág katatásar Mágnes sé Vele ea SEEN S a MERET TEN sár ő SSZTOS ESEK BTA 4. A budavidéki barlangok kutatása .. .. gepe ale fedjtet rez 300 a 5. A Baradlabarlang kutatása . . CÉLT ET GÉ YON EAT esE ETHAN 6. A szilicei fensík barlangjainak jedtatáta Só ngedrozzó 300 c 7. Tiszteletdíjak, diapozitivok és fényképek ZÉSZTtÁnET áznie ige (s előre nem látható költségek? "s ves éget e, SZT sé Jat át MYES V VEZET EZ ASZT ZT 0A Összesen .. — o 4000K. A szükséges költségek beszerzése a Földtani Társulat Választmánya a követ- kező tudományos intézményeknél és hatóságoknál fog lépéseket tenni: 1. Földtani Társulat... .. . ette KSÁ ÉG seek en TE es NET ÉNÉTE 2. Budapest Székesfőváros TManáosA NA A VEN ES vála ÉS 500 v 3. Bostuvátmégye ltöryénybatósága ezta ssz éz" 2 festés ZEVEZ VÁRSZ a JJ ÁR 4. Magyar: lüdományos Akadémia 2 vamésr ESME SZT EETá 500 a 5. Nemzeti Múzeum Régiségi Osztálya — 0 sz soha o Lz zzz 5004 6. Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya - - ER eber tt se Ész és F00 c 7. Gömör Vármegye. Törvényhatósága; vs szd sz Ea TESz ERR ; 3500 K. 1910. évi maradék .. .. 500 Összesen . 0 .. — 4000K. Kapió OTTOKÁR dr., SIEGMETH KÁROLY, előadó. elnök. SS RELEMENT. FÖLDTANI KÖZLÖNY XLI. BAND, MAI— JUNI 1911, 5—6. HEFT DIE UNGARISCHE GEOLOGISCHE GE- SELLSCHAFT berichtet traurigen Herzens, dass ein langjáhriges Mitglied Dr. ALEXANDER v. KALECSINSZKY Korrespondierendes Mitglied der Ungarischen Akademie der "Wissenschaften, gründendes- und AusschussMitglied zahl- reicher wissenschaftlicher Vereine, Besitzer der von der Unga- rischen Geologischen Gesellschaft dem Andenken Josef Szabó s gewidmeten Medaille am 1. Juni 1. Jahres vormittags im 55-ten Liebens- jahre seinem langen Siechtum erlegen ist. Das Begrábnis fand am 3. Juni aus dem L:eichen- hause des auf der ofner Wolfswiese gelegenen Friedhofes statt. Gleichfalls im Zenit des Mannesalters, im 54-ten Jahre seines Lebens, verschied am 4. Juni Il. J. in Karlsbad Dr. VIKTOR UHLIG o. ö. Professor d. Geologie an der Wiener Universitát, ord. Mitgiied d. Ung. Geologischen Gesellschaft und Inhaber der Josef Szabó-Medaille. Seine Bestattung fand am 7. Juni nachmittags in Prag statt. GESEGNET SEI IHR ANDENKEN! ÜBER DIE PETROLEUMGEBIETE RUMÁNIENS IM VERGLEICH MIT DEM NEOGENEN BECKEN SIEBENBÜRGENS, Von Dr. L. v. Lóczy. — Mit d. Fig. 27—38 — Einleitung. Im April 1911 bin ich in der Gesellschaft der Herren H. v. Böcxkn, Fa. Bönm, Sr. Vriráris und FR. Vwsurskó für das kel. ungar. Finanz- ministerium in Rumünien in den Petroleumlagern am FuBe der Kar- pathen Lokalstudien obgelegen und es erscheint mir aus diesem Anlass zeitgemáb, meine in den Jahren 1893 und 1896 für ungarische Unter- nehmungen abgegebenen Gutachten zu publizieren. Zu dieser Zeit gab es in Rumünien noch keinerlei bedeutendere Petroleumbrunnen und ich beobachtete heuer mit Befriedigung, daB sich die reichsten Petroleum- brunnen der Provinzen Prahova und Buzeu heute in jenen Zonen be- finden, die ich bereits zwischen den Jahren 1893—1896 als öhlführend bezeichnete. Unter der freundlichen Führung des Herrn Prof. L. Mnazre, Direktor der kel. rumánischen geologisehen Anstalt konnte ich heuer all jene Punkte wiedersehen, die ich vor anderthalb Jahrzehnten zwei- mal begangen habe, und überzeugte mich, da$ das Petroleum in den Distrikten Prahova und Buzeu, am FuB der Karpathen in denselben Schichten, in Ablagerungen von üáhnlicher Fázies vorkommen, wie solche Schichten und Ablagerungen auch im Siebenbürgisehen Becken vor- kommen. Ich besuchte das in Rede stehende Gebiet zum erstenmal im Frühjahr 1893, dann im Herbst 1896. Ich will meine damals abgége- benen Gutachten hier wortgetreu wiedergeben. I. TEIL. Notizen über die Petroleumbrunnen des Judet Prahova, Umgebung von Provitia de josu. (Gutachten abgefasst, in Bukarest am 16. April 1893.) Vom Herrn Jurrus v. HoRváTH aufgefordert, habe ich am 14— 15. April 1893 das Vorkommen von Petroleum am Mittellauf der Pro- "000001 : T : gé48SYEI "ueSuní og vosrJemep up JUT EGYI OIYEr mr "eurdure) pun eigtao1g "a Sungosuin xep uerdsuorgenyig "77 9 BDUITT 5981E ndo1g LL9 o / ( lllll 4444, ? ut ( Ké Tégy S org UÁUIBI 2 va e sor 99 ejmold s / esegupb5o1g . 41000£ íz t 5; ESZ ma h s Ny N E J9594e6eJg BInD úg 4 sss álén ll - d 195940g lb; 4 8 al ( 179 in 00907 uejns vsoF 0004 009 472 DI! L. V. LÓOZY vitia besichtigt. Nachdem ich die Gegend zwischen Cámpina, Putu- rosu und Magurei de susu einer flüchtigen geologiscehen Unter- suchung unterzogen habe, konnte ich mir jenes deutliche Bild über die geologische Lage der petroleumführenden Schichten entwerfen, welches auf der folgenden Seite skizziert ist. Nach den gefundenen Versteine- rungen und den gut aufgeschlossenen Schichtenstellungen zu urteilen ist das Provitiatal §-lieh vom Sultana-berg ein gefaltetes Tertiár- land. Über den Schichten der oberen Kreide ist die Miozünreihe, welche aus sarmatischen Kalkstein und müáchtigen Sand- und Tonlagen der pontischen Stufe besteht, in drei Falten gelegt, die W—E-lich streichen. Die §-Flügel dieser dachförmigen Faltenwürfe sind steiler geneigt, als die N-Flügel; in den steilgeneigten Sand- und Tonschichten befin- det sich das Petroleum. Und zwar ist es augenscheinlieh, daB Gám- pina, Magureni und Baicoiu nicht in derselben Streichrichtung lie- gen. Auch F. Draganeasa und Puturosu sind wahrscheinlich ver- sehieden von der Linie der Brunnen Cámpina-Magureni (Gura Draganesti. Es liegt daher ein groBes Petroleumterrain an der Prahova und Provitia, welches den Petroleumfeldern in Galizien eben- bürtig ist. Die geologischen Erfahrungen in Galizien und überall an der AuBenseite der Karpathen (Moldau, Sósmező in Siebenbürgen), denen gemüb das karpathische Petroleum am reichsten dort vorkommt, wo die Schichten dachförmig gestellt sind (in einer Antiklinale liegen), haben sich nach meiner Autopsie auch hier bewábhit. Ganz sicher folgt daraus, dab nicht nur an den von mir besich- tigten Punkten und an jenen, welche auf den Blöttern XVI usw. der geologischen Karte der kgl. rumüniscehen Landesaufnahme angegeben sind, sondern noch an unzáhligen anderen Stellen der Umgebung das Petroleum durch Bohrungen anzutreffen ist. Die gestörten Schichten- stellungen lassen es vorderhand nicht feststellen, wo die ergiebigsten Bohrungen zu erhoffen sind. Erst eine sehr genaue und detaillierte geologiscehe Begehung könnte zuverlássige Daten liefern, ob sich die reichsten Lager neben den jetzt bekannten natürlichen Petroleumguellen oder auch noch an anderen, entfernter gelegenen Punkten vorfinden. Übrigens auch die Abhandlung des Herrn H. Cogvanp (Sur les gites de pétrole de la Valachie usw. Bullet. d. 1. soc. geol. de France 2. sér., T. XXIV, S. 505, 1867), sowie die Jahrbücher der geologisehen Kom- mission von Rumünien (Annuaire du bureau géologigue) beweisen zur Genüge, dab die miozünen Scehiechten lüngs des ganzen Südabhanges der Transilvanischen Alpen von Targu-Jilului bis Buzeu an vielen Stel- len petroleumführend sind. Über die Rentabilitáüt der Ausbeutung der von mir gesehenen Petroleumvorkommen und Bohrlöcher kann ich ÜBER DIE PETROLEUMGEBIETE RUMÁANIENS UND SCHICGHTEN SIEBENBÜRGENS. 473 mich nicht aussprechen, da mir hierzu die Daten fehlen. Immerhin kann ich jedoch behaupten, dab eine planmáBige Ausbeutung in die- sem Gebiete bisher nicht stattfand. Die meisten Arbeiten sind seichte Schüchte und selbst in der sehönen, meiner Ansicht nach jedoch nicht am geeignetesten Punkte situierten Anlage Draganeasa ist bisher nur Raubbau getrieben worden. Über die Frage des Herrn J. v. HoRvÁTH, ob auch mit einem nur beschrünkten, bereits bekannten Teile des in Rede stehenden Petroleumgebiete gute Resultate erzielt werden könn- ten, erlaube ich mir die Bemerkung, daB in anbetracht dessen, da8 das wohl reiche, jedoch in seiner Ausdehnung noch unbekannte Petroleum- terrain erst durch genaue geologische und bergmánnische Untersuchun- gen und auf diesen beruhende kostspielige Tiefbohrungen (Probeboh- rungen) durehgeschürft werden müBte, würde ich entschieden abraten, die Ausbeutung blo8B auf ein beschrünktes Gebiet auszudehnen, da es infolge der ungenügenden Aufschlüsse nicht vorauszusehen ist, ob nicht selbst an naheliegenden, nicht erworbenen Stellen reichere und besse- res Petroleum führende Schichten aufgeschlossen werden könnten. Diese Notizen habe ich unmittelbar auf Grund meiner Aufzeiehnungen im Felde niedergesehrieben. Binen ausführlichen Berieht werde ich nach meiner Rückkehr nach Budapest mit Zuziehung aller eruierbaren Daten verfassen. HET ETTs Das Petroleum in der Umgebung von Cámpina, (Mein Gutachten, gegeben in Budapest am 1. Mai 1893.) Über Aufforderung des Herrn Reichstagsabgeordneten JULIUS v. HoR- várH verbrachte ich Mitte April 1893 mehrere Tage in Rumnien, im Distrikt (Judet) Prahova um die Petroleumbrunnen der Umgebung von Cámpina zu studieren und auf Grund meiner geologischen Erfahrungen ein Gutachten über das dortige Petroleumvorkommen abzugeben. In der Gesellschaft des Herrn J. v. HoRvárH gelangte ich über Predeal nach Cámpina und reiste über Bucuresti nachhause. Regen und Schnee er- sehwerte meine Beobachtungen wüáhrend der ganzen Dauer unserer Ex- kursion. Nachdem ich die Brunnen (7) um Cámpina herum am linken Ufer der Prahova nüchst der Badeanlage besuchte, aus denen lebhaft ÖL geschöpft wurde, besichtigte ich die unbeendigte, angeblich 223 m tiefe Bohrung zwischen der Stadt und der Badeanlage, sowie die Halde des Schachtes, welcher etwa in der Hülfte der zu den reichen Brunnen im Doftanatale führenden StraBe niedergeteuft wurde. Sodann reisten wir über die Ortschaft Poiana in das Tal der Provitia und von hier 474 D: L. V. LÓCZY zur Petroleumraffinerie Draganeasa des Fürsten GEoRG CANTACUZEN. Von Draganeasa aus besuchte ich die alten Asphaltsammelschachte der Ort- schaft Puturosu in einer N-lichen Abzweigung des Tales Krivovu. Die Rückreise nach Cámpina führte uns über die Petroleumbrunnen zwischen Provitia und Magureni de susu in der Talenge Gura Draganeasi. Alle diese Punkte liegen am Besitztum des Fürsten CawTracuzEx und steht die Petroleumgewinnung hier derzeit still. Die Beobachtungen, auf die sich mein Gutachten gründet, sind die folgenden : Am Zusammenfluss des reissenden Doftana und des Prahova, etwa 60—70 m über dem Alluvium der Flüsse erstreckt sich eine drei- eckige Ebene; dies ist die alte (diluviale) Terrasse der vom Passe von Tömös herabkommenden Gewüsser. Cámpina liegt im W-lichen Teile der Terrasse. Am §-lichen Ende des Stüdtehens, einige 100 m weit vom W-Rande der Terrasse befindet sich ein Bohbrturm (D, in welchem an- geblich 223 m tief gebohrt wurde, ohne im Bohrloch schöpfbares Pe- troleum anzutreffen. Die Bohrgeráte und der Bohrschacht zeigten jedoch deutlich da8B der Bohrer Ölspuren antraf. E-lich oder SSE-lich von der Bohrung wurde ich in der Náhe der zahlreichen Brunnenschachte bei Doftana zu einem anderen verdeckten Schacht geführt. Hier konnte ich blob die Halde besichtigen. Sowohl beim Bohrturme, dessen Stelle Gachitia genannt wird, als auch um den verdeckten Schacht herum sah ich in dem heraufgebrachten Material schieferigen Ton und viel Gips; um den Bohrturm herum aber war der Bohrschlamm mit Salz- effloreszenzen bedeckt. SW-lich von der Bohrung Gachitia liegt das SchloB und die hübsche Badeanstalt des Gutsbesitzers HERNYA gerade am Rande der Terrasse. In unmittelbarer Nachbarschaft der aufgefangenen Mineral- wüsser, in der ganzen Höhe der auf 60 m aufragenden Terrassenwand, ja sogar auch noch im Schotterbett der Prahova gibt es sieben Schacht- brunnen ; eine Bohrung wurde wáhrend meiner Anwesenheit begonnen. Aus diesem Schacht wurde dunkelbraunes Petroleum geschöpft. Die Zimmerung der Brunnen erschien mit einem pechartigem Material über- zogen. Um die Schüáchte herum sah ich den Untergrund an mehreren Punkten aufgeschlossen. Unter der insgesammt einige Meter michtigen Schotterdecke, welche die Terrasse bedeckt, folgt unter 20—30" gegen S einfallender, mit Tonlagen abwechselnder toniger Sand und lockerer Sandstein. Auf unserer Reise gegen Draganeasa verlieBen wir bei der Station Cámpina nüchst des Dorfes Poiana das Prahovatal. Besonders die Terrasse am linken Ufer gegenüber der Bisenbahnstation ist schön aufgeschlossen. Die Ton- und Sandschichten (Sand) bilden in der (Fig. 28) Terrassenwand eine kleine Wölbung, welche die gegen N fallenden Schichten von den §-lich lagernden trennt. Von Poiana steigt die ÜBER DIE PETROLEUMGEBIETE RUMÁNIENS UND SCHICHTEN SIEBENBÜRGENS. 475 Strabe etwa 200 m auf jenen Bergrücken hinan, welcher das Pra- hovatal von dem mit diesem parallel verlaufenden Provitiatal scheidet. Gegen Provitia betrügt der Abfall etwas weniger, indem Provitia un- gefáhr 10—12 m höher liegt, als das Prahovatal bei Cámpina. Die über den Bergrücken führende Stra8Be zieht über rutsehenden Boden. Mehr- fach traf ich an dieser StraBe gelbliehgrauen kalkigen Sandstein und Gipsstücke an. Oberhalb Poiana gibt es nach PiInxDE sarmatische Kalkstein- brüche. Das Schichtenfallen ist sanft nach S gerichtet. Am folgenden W-lichen Bergrücken, W-lich vom Dorfe Provitia de josu liegt die Petroleum- brunnenanlage und Raffinerie Draganeasa. Der Bergrücken scheidet die Gewüsser der Ortschaften Puturosu und Valea lunga von der Pro- vitia. Derselbe zieht von der zwischen dem PaB von Törcsvár und Tömös emporragenden, kulminierenden La Omu-Spitze (2500 m) herab, und weist zwischen Provitia und Puturosu, unterhalb des stumpfen Kegels Soltanu, einen tiefen Sattel auf, 8-lich von welchem der Berg- rücken gegen Draganeasa zu neuerdings ansteigt. Die gegen Puturosu blickende Lehne dieses Rückens ist mit dichten Waldungen bestanden, das Gebirge N. übergeht gegen Norden in abwechslungs- " reichen Bildern in das Hochgebirge von Fogaras und den Bucsecs. In der Umge- bung von Provitia, Draganeasa und Putu- Fig. 28. Eine kleine Wölbung rosu sah ich nach S einfallenden, harten, neben Cámpina. fossilreichen Sand und lockeren Sandstein, grauen und blüulichen Ton, sowie dünne Kalksteinplatten, an der Strabe und bei Provitia traf ich an einer Stelle auch Gipsbünke an. Im N jedoch, über Provitia de susu hinaus und an der Lehne des Soltanu beobachtete ich ein N-liches Hinfallen. Der frisch gefallene Schnee lie8 die Schichtenköpfe scharf hervortreten. Die gut ausgestattete und geordnete Fabriksanlage von Draganeasa steht zur Zeit vollkommen still. Die Raffinerien und Re- servoirs üben auf den Besucher auch jetzt noch einen imponierenden EBindruck aus. In den Magazinen ist viel Material zu den Bohrungen, der Auskleidung der Bohrlöcher und der Leitung des Öles aufgestappelt. Die Werkstátten sind mit Maschinen und Werkzeugen sehr gut ausgestattet. Die Anlage liefert durch eine Röhrenleitung über den Bergrücken zwi- schen Provitia und Prahova der Eisenbahnstation Cámpina fertiges ÖL. Draganeasa liegt etwa 220 m über Cámpina. Wie mir mitgeteilt wurde, lieferte die erste Bohrung in 64 m Tiefe Petroleum. Aus der einen Bohrung, namens Sospiri sprang das Petroleum aus 213 m Tiefe hoch auf, und flob lange Zeit im Bache ab. Einige hundert Meter 8-lich vom Fabriksgebüude tritt um eine asphaltige Partie herum Gas zutage, ebenda zeigen sich zwischen sanft nach S einfallenden Sandlagen mit kleinen 476 DI L. V. LÓCZY Muscheln (Congeria simplex BARB.) angefüllte kalkige Platten. Gegen W aber, an dem in das Tal führenden Weg tritt auch Ton auf. Von der Stelle, wo das Gas zutage tritt, zieht der Weg durch dichte Waldungen zur Ortschaft Puturosu hinab. Wo er in das Tal gelangt, befinden sich auf der Lichtung unmittelbar oberhalb der Ortschaft mindestens 30 Brunnenschachte und Asphaltguellen, auf deren Wasser Erdöl und Teer schwimmt; der Teer wird in Wannen geschöpft und ín Füssern weg- geführt. AuBer den mit Holzzimmerung versehenen Brunnen tritt das Erdöl und Gas (Kohlenwasserstoff) auch in den gegen Draganeasa füh- renden Nebengráben an zahlreichen Punkten zutage. Auf dem Wasser dieses Grabens spielt das abfliessende Petroleum in allen Farben des Regenbogens. Die petroleumführenden Schichten in der Umgebung von Draga- neasa gehören auf Grund der hier gefundenen Fossilien (Congeria simplex BagBor, C. aff. rhomboidea HöRrx., Cardium aff. sguamosum DEsn.) in die pontische Stufe. Am Rückweg nach Cámpina besuchte ich talabwárts im Provitia- tal auch die Brunnen von Gura Draganesti. Diese befinden sich an der rechten Seite der Talenge, dort, von wo man bereits die oberen Háuser von Magureni de susu erblickt. Aufwárts am Abhange gibt es mehrere verlassene Schachte; in einem derselben sammelten sich wáhrend einer Nacht angeblich 150 BEimer (3000 kgr) Petroleum an. Zwischen Provitia und Gura treten etwa dort, wo die Röhrenleitung Draganeasa-Cámpina vorbeizieht, an der Talsohle sarmatische Kalksteinschichten zutage, die das Tal auf einer Strecke von mindestens 1 km begleiten. Das geolo- gische Alter derselben erscheint durch ihre organisehen Einschlüsse (Tapes gregaria PaRrscm, JFrvilia podolica Hicnw.) genau bestimmt. Diese Kalksteine erstrecken sich nicht sehr hoch über die Talsohle, die- selben bilden mit den darüber folgenden Sand- und lockeren, tonigen Sandsteinlagen eine flache Antiklinale in deren südlichem, unter 25—30" einfallenden Schenkel sich die erwüáhnten Petroleumbrunnen befinden. Gegen N zu, zwischen Gura Draganesti und Provitia übergeht der N-liche Schenkel dieser kleinen Wölbung über eine enge Synklinale als- bald neuerdings in S-wáits geneigte Lagerung, und in diese Partie ent- fallen dia Petroleumlager von Draganeasa. Es scheint, dab sich die an die sarmatischen Schichten gebundene Sehichtenfaltung, die ich an der Talsohle in Form einer Synklinale und Antiklinale beobachtete, um Draganeasa herum, am Bergrücken bereits nicht mehr zeigt, in dem ich hier blob nach S fallende Sehiehten antraf. Soviel ist jedoch unzweifel- haft, dab die Wölbung von Gura Draganesti mit jener, die an der Ter- rassenwand von Cámpina zu beobachten ist, zusammenhüngt, ferner, daB der hiesige sarmatische Kalkstein mit dem in den Brüchen ober- ÜBER DIE PETROLEUMGEBIETE RUMÁNIENS UND SCHICHTEN SIEBENBÜRGENS. 477 halb Poiana gewonnenen ident ist." Hierauf deutet auch jener Umstand, daB das Schichtenstreichen im Provitiatale und um Cámpina herum ident ist, zwischen 19—20!/2h sehwankt. Im Liegenden der sarmatischen Schichten kommt zwischen Provitia und Poiana auch Gips vor, wahr- scheinlich gehört dieser sammt den ihn einschlieBenden Tonschiechten zum Salztone, welchen C. D. PinrpE,? sowie auch C. M. Paun? bereits in die tiefer neogene Mediterranstufe stellen. Auf Blatt XVI der rumá- nischen geologisehen Übersichtskarte erscheint an der §-Lehne des Soltanuberges, N-lieh von Proviiia auch ein sehmales Band von ober- kretazischen Karpathensandstein ausgeschieden. Es ist zu bemerken, dab die Petroleumguellen und -Brunnen am §-lichen Schenkel jener Anti- klinale liegen, deren Achse §-lieh vom Soltanuberge um Provitia und Draganeasa in E— W-lieher Richtung gegen Cámpina zieht. Hervor- zuheben ist ferner auch jener Umstand, daB die reichsten und das beste Petroleum liefernden Brunnen nicht an der Talsohle, sondern am zwischenliegenden Bergrücken von Draganeasa liegen. Zwischen Putu- rosu und Gura Draganeasa gibt es hauptsáchlieh nur Teerbrunnen. Wenn wir die Salzlager von Doftana, Telaga und die W-lich von diesen in ihrer Streichrichtung gelegenen gipsführenden Salztone nach PAUL, DRAGHICENU " und PirinE in das Mediterran stellen, so sind in der 19—20£ streichenden Antiklinale zwischen Doftana, Cámpina und Puturosu alle drei Stufen der neogenen Reihe: die mediterrane, sarmatische und pontische Stufe, ver- treten. Das Petroleum ist ohne Zweifel in der obersten, in der pon- tischen Stufe enthalten. Diese pontischen Scehichten sind weniger ge- stört, als der im Liegenden derselben befindliche sarmatische Kalk- stein und noch weniger, als der unter letzterem lagernde gipsfüh- rende Ton. Das Petroleumgebiet von Cámpina wurde bereits von vielen her- vorragenden Geologen besueht. Ich will blo8 die Publikationen folgen- der hervorheben: Cogvasp H.: Sur les dites de pétrole de la Valachie Bull. soc. geol. de France II. sér. t. XXIV. S. 5 und 505—552 ; CAPELLINI : Giacimenti petroleiferi di Valachia. Mem. del! Acad. Bologna 1868. : Fucns E. und SARAsIsA : Notes sur les sources de petrole de Cámpina. Arch. des sc. bibl. unio Genf. 1873.; FoETTERLE: Über die Gegend zw. Bukarest und der siebenbürg. Grenze. Verh. d. k. k. g. R.-A. 1870, 209—210 ; Paut : Verh. d. k. k. g. R.-A. 1881. S. 93—95; Tixzrze E.: Notizen üb. d. 1 PrniDpE C. D.: Über das Neogenbecken nördlich von Plojceci. Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt. Wien 1877. Bd. XXVII, S. 135. 2 0. D. PininE I. c. S. 132—133. 3 C. M. PauL: Verh. d. k. k. geol. R.-A. Wien 1881, 8. 93. 4 DRAGHICENU : Erlüuterung d. geol. Übersichtskarte d. Königreich Ruminien 1 : 800,000. Jahrb. d. k. k. g. R.-A. XL. Bd. (1890) S. 417. 478 DI L. V. LÓCZY Gegend zw. Plojesti und Cámpina. Jahrb. d. k. k. g. R.-A. 1883. XXXIII, 5. 380—396. Von diesen konnte ich die Arbeiten von CogvuaAND, FoETTERLE, TixrzE und PaAuL in betracht ziehen. Keiner dieser Forscher war in der Lage das ganze Petroleumgebiet eingehend zu studieren. Ihre Notizen sind an konkreten Daten keineswegs reich und ihre Begehungen be- schrüánkten sich auf die Gebiete einzelner Gutsbesitzer. Sámmtliche Daten zusammengefaBt zeigt sich, daB es N-lich von Plojesti an der Lehne der 5-lichen Karpathen, im Gebiete der neogenen Schichten zwei Petroleumzüge gibt. Der eine umfaBt die Brunnen von Baikoi, Kotoi und Kolibasi, die alle in eine E—W-liche Streichrich- tung entfallen. Etwa 10—12 km N-lieh von diesen bezeichnen die Petroleumbrunnen von Doftana, Cámpina, Gura Draganeasi, Draga- neasa und Puturosu einen zweiten Petroleumzug. In beiden Zonen kommt das Petroleum in den Sand-, tonigen Sand- und Tonschichten der pontisehen Stufe des Neogens vor. §-lieh von Cámpina zeigte es sich ganz deutlich, dab der §-liehe Flügel der Wölbung von Cámpina in der Gegend der Ortschaft Magureni mit einem Hinfallen von 6?" gegen § endet, und daB sich die pontischen Schichten alsbald unter 107 gegen N einfallend aufbiegen. Die obersten Schichten fallen in der Umgebung von Coteni Parosi, bezw. Magureni de josu wieder unter 25—40" gegen S und bilden auf der Ebene um Plojesti herum den Rand des Gebirges. Zwischen diesen nach S einfallenden Schichten liegt die Petroleumzone von Baikoi und Kolibasi. Zu meinen Beobachtungen noch die Publi- kationen von CoguaNp, Paur, TIzrzE usw. hinzugenommen, erscheint es mir unzweifelhaft, da8B sich in der Umgebung von Cámpina ein für Petroleumgewinnung günstiges Terrien bietet. In Anbetracht dessen, daB es über diese Gegend keine systematischen und zusammenhüángenden Studien gibt; ja dab auch die bisherigen Brunnenbohrungen und das Schöpfen des Öles ohne jedes System erfolgt sind, so daB sie geradezu als Raubbau betrachtet werden können, — ist es mir nicht mögliech mich über den Wert und die Ausdehnung des Petroleumvorkommens in ganz exakter Weise auszusprechen. Der Schein erweckt freilich die besten Hofinungen. Als besonders günstiger Umstand erscheint es, dab die bisherige Petroleumgewinnung um Cámpina herum und nach TIETZE auch in der Zone Baikoi-Kolibasi an die Náhe von Antiklinalen, u. zw. an den steileren S-lichen Flügel derselben gebunden ist. Die von PauL ! erkannte und mitgeteilte Regel, wonach das Vorkommen von Petroleum und Ozokerit in Galizien an Antiklinalen gebunden ist, hat also auch hier Giltigkeit. Ebenfalls auf Grund der Erfahrungen Paurs kann ge- 1 PauL : Jahrb. d. k. k. g. R.-A. 1881, Bd. XXXI, S. 138—139. ÜBER DIE PETROLEUMGEBIETE RUMÁNIENS UND SCHICHTEN SIEBENBÜRGENS. 479 trost empfohlen werden, die künftigen Schürfungen in der Nühe der jetzigen Bohrungen, auf dem Gebiete 500—1000 m §-lieh von diesen " fortzusetzen. Die Erfolglosigkeit der Bohrung von Cámpina erscheint durch den Verstob gegen diese Regel erklürt. (Fig. 29). Diese Bohrung wurde nüám- lich N-lich von dem 139 m tiefen Schachte nüchst des Bades plaziert, und konnte demnach die in diesem Schachte angeteuften, unter 25— 40" einfallenden Petroleum-Schichten nur in einem höheren Niveau erreichen. Hierauf deuten die Petroleumspuren der Bohrung. Es ist offenbar, das die bis auf 223 m niedergebrachte Bohrung bei einer weiteren Fortsetzung derselben das im Schachte aufgeschlossene reiche 7 ioba. B Sórest feet cámpina EB] D Hernya kastely es fürdő zs : s SSE I 440 5 Prahova völgye Fig. 29. Geolog. Profil der Umgebung von Campina. Petroleumlager nicht erreichen wird. Um Cámpina herum dürfte jenes Gebiet die meisten Aussichten für Bohrungen auf Petroleum bieten, welches 5-lich von der Verbindungslinie zwischen dem HERwyaschen Schlosse und den Petroleumbrunnen im Doftanatale liegt.! Im Interesse der Zukunft einer gröBer angelegten Petroleum- gewinnung empfehle ich vor allem das ganze in Rede stehende Gebiet sorgfáltig und gründlieh geologisch aufzunehmen. Erst auf Grund einer solchen Arbeit können die Bohrpunkte und deren Tiefe mit annáhern- der GewiBheit bestimmt werden. 1 Diese Linie wurde auf der beigefügten Kartenskizze bezeichnet; an dieser Linie befinden sich jetzt die zahlreichen Bohrtürme der Steaua Romana A.-G. Fig. 29. ist insofern interessant, als ihre Richtigkeit durch die spüteren Brunnengrabungen und Bohrungen erwiesen wurde. Vergl.: Arbeiten der mit dem Studium der Petroleumregionen betrauten Kommission. Bukarest 1904. S. 83. 480 DI! L. V. LÓCZY III. TEIL. Die Situierung und die Aussichten der projektierten Bohrungen auf Petroleum bei Cámpina. (Mein Gutachten, gegeben in Budapest, am 1. Okt. 1896.) Zwischen dem 6—9. Oktober des 1. J. reiste ich im Auftrage der Petroleumindustrie A.-G., und in der Gesellschaft des Aktionárs und Rechtsanwalts Herrn Dr. Max Weiss nach Rumünien, um über die Aussichten einer projektierten neuen Bohrung auf Petroleum mein Gut- achten abzugeben und auf dem Gebiet der Gesellschaft die günstigsten Punkte für weitere Bohrungen zu bestimmen. Im Frühjahr 1893 habe ich die Umgebung der Petroleumbrunnen in der Gegend von Cámpina blo8B sehr flüchtig begangen. Die damals . eingetretenen starken Schneefálle machten eine genauere geologische Untersuchung unmöglich. Da ich aus den damals vorhandenen Auf- sehlüssen blo8B ein §-liches Einfallen konstatieren konnte, und da das Bohrloch Nr. 1 bis zu 213 m angeblicher Tiefe ergebnislos blieb, er- schien mir das HERwyasche Gebiet zwischen den Bohrungen von Dof- tana und Prahova zum Ankauf wert. Nach den damaligen Erfahrungen konnte ich auf dem übrigens als reich betrachteten Gebiete von Cám- pina, das §-lieh von der Bohrung Nr. I gelegene Terrain als ein solches erklüren, auf welchem mir die Petroleumgewinnung gesichert erschien. Da jedoch diese Felder für den Abbau bereits beschlagnahmt gewesen zu sein scheinen, gelangten die diesen zunüchst gelegenen Felder, die sich E-lich vom HERwyaschen Schlosse, N-lich vom Fahrweg in die Petroleumfabrik von Doftana (Weg neben I, ID erstrecken, in den Be- sitz der Gesellschaft. Dieses Gebiet muB ich auf Grund meiner jetzigen Beobachtungen als vorzüglich betrachten. Am N-Saume des erwühnten Weges wurde seit zwei Jahren das Bohrloch Nr. II niedergeteuft, welches angeblich aus drei versehieden tiefen Schichten, nüámlich aus 255, 313 und 337 m eine geringere Menge ÖL lieferte, wáhrend es aus der gegen- würtigen Tiefe von 342 m töüglich zweimal unter starker (Gasentwicke- lung aufspringendes, paraffinhaltiges, jedoch sehwefelwasserstoft-freies ÖL in einer Menge von insgesamt 1!/2 Waggons liefert. Die HRevision der Bohrproben von 193 m bis zur Sohle der Bohrung belebrte mich dar- über, da$ das Petroleum in den angegebenen Tiefen aus mehr oder weniger feinem Sand emporstieg. Ich sah das Bohrloch viermal im Sta- dium der Öleruption. Da ich diesmal auch das Doftanatal bis zu den Salinen besuchte, verschaffte ich mir genaue Kenntnisse über die geolo- gischen Verhültnisse des Petroleumgebietes von Cámpina. In der Um- ÜBER DIE PETROLEUMGEBIETE RUMÁNIENS UND SCHICHTEN SIEBENBÜRGENS. 481 gebung von Cámpina bezeichnet beiláufig die vom HERNYyaAschen Schlob zur Petroleumraffinerie führende LandstraBe, jene vom praktischen Ge- sichtspunkt hochwichtige Linie, welche die unter 28—30" gegen Süden einfallenden tertiüren Schichten von den unter 387" nach Norden ge- neigten Schichten trennt. Diese in ost-westlieher Richtung streichende Linie stellt also die Achse eines gewölbten Scehichtenkomplexes (einer Antiklinale) dar. Es ist eine allgemeine Erfahrung, dab in sümtliehen Petroleum- gebieten, die in den Antiklinallinien gelegenen Bohrungen aus der ge- ringsten relativen Tiefe das meiste ÖL liefern. Jene Brunnen und Bohrungen von geringer Tiefe, welche in der Umgebung des Badeortes und im Doftanatal, ferner an der Verbindungs- linie dieser beiden Kolonien in neuerer Zeit hergestellt wurden, liefern das ÖL gleichfalls aus Sandbünken. Diese Sandschichten kommen am linken Ufer der Doftana in einem Aufschlu8 zum Vorschein, und sind durch einen Gehalt an Petroleum, Paraffin und Asphalt gekennzeichnet, welcher in geringen Mengen hervorsickert. Dort, wo der FuBweg mit einem Steg über die Doftana hinüber- führt, sickert aus einem spröden Sandstein unter nach Norden geneig- ten Sandschichten ebenfalls Petroleum hervor. Diese natürlichen Petroleum- aufschlüsse und oberfláchliehen Vorkommnisse besitzen alle nur eine geringe Bedeutung gegenüber der aus einer Tiefe von 342 m aus dem Bohrloch Nr. 2 emporsteigenden Ouelle. Aller Wahrscheinlichkeit nach stellen die über diesem Niveau befindlichen Petroleumlager linsenförmige Impregnationen dar, welche aus den tief gelegenen ursprünglichen Lager- stütten des Petroleums in die höheren Horizonte der tertiüren Schich- ten emporgestiegen sind. Das II-te Bohrloch ist sehr nahe zur Achse der Antiklinale gelegen, und liefert einen sicheren Fingerzeig dafür, daB auch die übrigen geplanten Bohrlöcher in der Náhe des erwáhnten Fahrweges abgeteuft werden sollten. Im Sinne dieser meiner Ansicht bin ich vollkommen einverstanden damit, dab in einer Entfernung von ca 200 m vom Bohrloch Nr. 2, und 20 m nördlieh vom erwáhnten Fahrweg ein drittes Bohrloch abgeteuft werde. Binen weiteren Punkt bezeichnete ich nördlieh von dieser geplanten Bohrung an der Nord- grenze des Grundstückes der Gesellschaft. Ich empfehle die Bohrung, um hiedurech über die Anzahl und Tiefe der Brunnen, welche in diesem Gebiet abgeteuft werden könnten, sichere Daten zu verschaffen. Übrigens hege ich keine Zweifel, dab an jedwelchem Punkt des genannten Grund- stückes jede über 351 m tiefe Bohrung erfolgreich sein wird. Der Um- stand jedoch, da8 das bei Cámpina aus einer Tiefe von 342 m dem Bohrloch Nr. 2 entströmende Petroleum in ebendenselben tertiáren (neogenen) Sanden enthalten ist, als die oberfláchlichen Ölguellen, und Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 32 Fig. 30. Petroleumbrunnen mit Haspel getrieben, neben Vrajitoarea, an der Poiana-Wiese. ÜBER DIE PETROLEUMGEBIETE RUMÁNIENS UND SCHICHTEN SIEBENBÜRGENS, 483 diejenigen von geringer Tiefe, erweckt in mir den Verdacht, dab selbst die paraffinreiche tiefste Petroleumguelle nicht aus der ursprünglichen Petroleum liefernden Schichte aufsteigt, sondern der Entstehungsort des Öles vielmehr noch tiefer zu suchen ist. Dementsprechend würde ich dringend anraten die zwei geplanten Bohrungen mit einem solchen Durchmesser zu beginnen, dab dieselben mindestens bis zu einer Tiefe von 600—700 m abgeteuft werden können, und erachte es für selbst- verstündlich, dab die Weiterbohrung des Bohrloches Nr. 2 sofort in Angriff genommen werde, wenn die Ölabgabe desselben eventuell auf- hören, oder sich stark vermindern sollte. Zur Erweiterung der für Bohrungen geeigneten Gebiete empfehle ich die Heranziehung der beiden Seiten des Doftanatales vom Steg des FuBweges abwürts bis zur frischen Erdrutschujg am linken Ufer, ferner des am linken Prahovaufer zwischen den Gebüuden des Badeortes und der Kanzlei der Gesellschaft gelegenen Abhanges. IV. TEIL. Über die Petroleumgebiete Rumüniens. (Gutacht, gegeben in Budapest, am 10. Mai 1911.) Das im Bezirk Prahova gelegene Petroleumgebiet kenne ich schon seit geraumer Zeit. Die erste Gelegenheit dazu bot sich mir bei einem Auftrag des Herrn Abgeordneten JuLrrus v. HoRvÁTH, indem ich als sein Experte die Gegend von Cámpina besuchte. Damals wurde das Erdöl dort nur aus seichten Schüchten, mittelst schafhüutenen Schlüuchen und Handbetrieb geschöpft. Die töügliche Produktion belief sich auf 51/2 Waggons, woraus eine Jahresproduktion von 19,000 Tonnen berech- net werden konnte. Bereits aus jenen geringen Aufschlüssen gelang es mir reichlichere Petroleumgewinnung versprechende Linien zu erkennen und ich bezeichnete auch gleichzeitig als solche zwei Antiklinalen, deren eine zwischen den Tülern Provitia und Doftanetz gelegen, bei Cámpina, Pojeni, Telega und Bustenari gegenwüártig hunderte von Petroleumbrun- nen speist; auf der anderen, nüher" zu Plojesti, zwischen Baicoi und Moreni verlaufenden Linie sind ebenfalls reichliche Petroleumbrunnen abgetüuft worden. Im Jahre 1896 besuchte ich die Gegend von Cámpina zum zweitenmal undzwar im Auftrage der Petroleumindustrie-Aktien- gesellschaft, um neuere Bohrpunkte festzustellen. In dieser Zeit beutete die Gesellschaft bereits" zwei solche Petroleumbrunnen aus, welche nach meinem früheren Gutachten angelegt wurden. Zum drittenmal besuchte ich Cámpina mit meinen Universitütssehülern, bei welcher Gelegenheit 32 484 DI: L. V. LÓCZY uns schon Herr Kollege L. MRazzc empfing. Das ergiebigste Petroleum- gebiet besab damals die Ungarische Industriebank und mit Freude erfuhr ich, da8 die reichliehsten und bestüándigsten Petroleumbrunnen genau auf der von mir festgestellten Linien erbohrt wurden. Bei einem, mit dem III. internationalen Petroleumkongress (1907) verbundenen Aus- flug, welehen Herr L. Mnrazzc leitete, gewann ich schon zum vierten- male Gelegenheit Cámpina und deren weitere Umgebung zu besuchen. Im Jahre 1908 war an den von mir begutachteten Bohrpunkten die Petroleumproduktion auf 234,860 Tonnen gestiegen, was einen Zuwachs von mehr als 209 0 des gesammten rumünischen Jahresertrages an Petroleum (1.150,254 T.) bedeutet. In 1896 war der Gesammtertrag bloB 80,000 Tonnen, gegenwürtig wetteifert er mit der Petroleumausbeute Galiziens. A) Vergleich der rumánischen petroleumführenden Schichten mit den neogenen Schichten Siebenbürgens. Als Herr Az. WEKERLE, mit der Leitung des Finanzministeriums betrauter Ministerprásident, sowie Herr Staatssekretár Ar. Popovics mich beauftragt hatten, ein Gutachten über das bei den bevorstehenden Kali- sehürfungen zu wühlende Verfahren einzureichen, bereiste ich zur eige- nen Orientierung in den Monaten Juni und September 1907 zweimal das siebenbürgische Becken. Bei diesen Gelegenheiten fiel es mir so- gleich auf, daB die Schichten in diesen zentralen Teilen Siebenbürgens auch nicht so gleichmáBig beckenförmig gelagert sind, wie wir es nach den bisherigen, sonst gewissenhaften Besehreibungen angenommen hat- ten; vielmehr liegen die Schichten in von SW nach SE streichenden Falten, ja sogár in asymmetrisch schiefen Antiklinalen. In einem, vom 29. Juni 1907 datierten Bericht gab ich bereits dieser meiner Erfahrung entsprechenden Ausdruck, in einem anderen, am 14. Juni 1909 erstat- teten Bericht aber bezeichnete ich auch jene drei Antiklinalenzüge des. zentralen Beckens, auf welchen ich zum Zweck der Erdgas- und Petroleumbohrungen Freischürfe zu sichern empfahl. In demselben Be- richt erwáhnte ich auch noch, dab mir in den westlichen Teilen des siebenbürgisehen Beckens schon seit lángerer Zeit -etliche nahe aneinan- der gereihte Antiklinalen bekannt seien und daB ich diese nicht als einen zusammenhüngenden Zug einer einzigen antiklinalen Falte betrachte, sondern auf Grund meiner Beobachtungen vermute, daB die Zonen der Antiklinalen aus kürzeren und lüngeren, stellenweise domförmig aufge- wölbten Falten zusammengesetzt seien, welche kulissenartig geordnet, im Streichen ihrer Löángsachsen mit synklinalen Tálern abwechseln. Mit anderen Worten: die antiklinalen Wölbungen sind in der Richtung ÜBER DIE PETROLEUMGEBIETE RUMÁNIENS UND SCHICHTEN SIEBENBÜRGENS. 485 ihres Streichens stark gewellt. Die Untersuchungen des Herrn Akademie- professors Dr. Hugo v. Böcgn bestátigten im Jahre 1910 meine, die Antiklinalen betreffende Beobachtungen. Er bewies auBerdem, dab in den von den FlüBen Küküllő und Szamos umgrenzten Teilen des sieben- bürgischen Beckens die Antiklinalen in noch gröBerer Zahl vorhanden seien, als wie ich sie im Laufe meiner Orientierungsreisen, wahrnehmen konnte und daB diese Züge im Bereich der groBen FluStáler S-förmige Krümmungen erleiden. Im Oktober und November des Jahres 1910 bereiste ich mit Herrn H. v. BöckH zum wiederholtenmale die von ihm und seinen Mitarbeitern durchforsehten Gebiete, wobei ich mit Genug- tuung erfuhr, dab entlang der Antiklinalen zahlreiche natürliche Gas- guellen entdeckt worden seien. Hs überraschten mich auch die von Herrn H. v. BöcgH nachgewiesenen steilen und verwickelten Schichten- folgen, in welchen ich das Gegenbild jener eigentümlichen Faltenbildung erkannte, welche Herr L. MRgazrc cDurechspieBungy (uplis diapirsv) ge- nannt hatte. Zum erstenmal sah ich solche in Ruamánien im Jahre 1907 wáhrend der von Herrn L. MRaAzrc geleiteten Exkursion und er selbst gab ihre Beschreibung in seinen wertvollen Abhandlungen, welche im Auftrage der rumünischen Regierung seit 1903 von ihm verfa8Bt und publiziert worden sind.! In diesen Abhandlungen sind die subkarpatischen neogenen $Schich- ten Rumüniens — deren Region die Salzflöze und Petroleumlager um- sehlieőt — besser dargestellt als jene aller anderen europáischen Petroleumgebiete. Die durchspieBenden Faltenwölbungen erscheinen an solchen Stellen, wo die Antiklinalen infolge nachtráglichen, in der Tiefe wirkenden Seitendruckes das sehwach geneigte Hangende mit steiler Schichtenstellung durchfahren, überkippen, oder als isolierte Schollen fremden Gebilden aufsitzen (Vergl. Fig. 31; 1—3). Die im I. Bohrloche zu Nagysármás beobachtete Schichtenlage — wo die oberen Schichten horizontal, in einer Tiefe von 500 m aber etwa um 45" geneigt ange- troffen worden sind — deutet auf die Gegenwart einer durchspieBenden Falte im Sinne des Herrn L. MRAzEc. In Ruminien befinden sich — nach Herrn MRAzrc"s Erfahrungen — 1 Arbeiten der mit dem Studium der Petroleumregionen betrauten Kommis- sion. Bukarost, 1904. Das Werk umfaBt 104 Seiten und eine Karte im MaaBstabe von 1: 1,000,000. Die rumünische Regierung bewilligte 25,000 Fr. zur Unterstützung der vorangehenden Forschungen. L. Mgazzc: Über die Bildung des rumünischen Petroleums. [Compte rend. du congr. internat. du pétrole. III. session. Bukarest, 1907, pag. 80—134.)] L. MRaAzEc: Les gisements du pétrole. L/industrie du pétrole en Roumanie. Bukarest, 1910. — Diese Abhandlung wird mit nüchstem auch in ungarischer Sprache erscheinen. 486 DI: L. V. LÓCZY die reichlichen Petroleumlager in der Nachbarschaft solcher durch- spieBender Falten undzwar dort, wo die Falten auf lockere Gesteins- arten (Sand, toniger und mergeliger Sandstein usw.) transgrediren. Infolge einer solchen Transgression kommen in den Petroleum- schüchten von Baicoi die mediterranen Schichten über den dacischen (ob. pontischen) und levantischen Schichten zu liegen (Fig. 31, 4), wo das in lockeren pliozánen Sanden eingeschlossene Petroleum unter me- diterranen Schichten erbohrt wurde. Nach Herrn L. MRazrc ist in Rumünien das Muttergestein des Bitumens in der mediterranen Salz- Fig. 31. DurchspieBende Antiklinale. S — mediterraner Salzton (mezőséger Schichten) ; sz — sarmatische ; p — pontische ; d — dacische (ob. pontische) Schichten ; l — levantische Schichten. formationen zu suchen, welche ihrerseits mit dem Salztone, bezw. den mezőséger Schichten in Siebenbürgen und Máramaros, gánzlich über- einstimmen. Es ist eine allgemeine Erfahrung, dab Steinsalz, Asphalt und Erdgase eng mit einander verbundene Gebilde solcher Regionen sind, wo Erdöl in gröberer Menge vorhanden ist. In den mediterranen Schichten Rumüniens sind die Salzflöze noch zahlreicher als bei uns. L. MgazEc und M. TErssEYRE! arwáhnen 57 Salzflöze des rumánischen Karpatenrandes. Neuerdings wird es immer wahrscheinlicher, dab die ru- 1 Apercu géologigue sur les formations salifőres et les gisements de sel en Roumanie. [Moniteur d. intérets pétrolifőres roumains. 1902.] ÜBER DIE PETROLEUMGEBIETE RUMÁNIENS UND SCHICHTEN SIEBENBÜRGENS. 487 minischen, vielleicht sogar auch die galizisehen Bitumina ihre Entstehung der mediterranen Salzformation verdanken und mit der Steinsalzbildung in engem Zusammenhange stehen. Die Salzflöze selbst enthalten zwar Fig. 32. Eruptierende TRauzLseche Petroleumbohrung in Rumünien bei Baicoi. kein Petroleum, sondern nur Erdgas und bituminöse Sekretionen, in dem die Salzflöze umhüllenden Salztone hingegen sind überall Spuren des Erdöls nachweisbar; dieses konnte sich jedoch in den tonigen Gesteinen nicht ansammeln, wesshalb aus mediterranen Sehichten nirgends Erdöl in ergiebiger Menge gewonnen werden kann. Wo der mediterrane Salz- ton in durchspieBenden Falten mit jüngeren Sanden und mergeligen 488 DI: L. V. LÓCZY Schichten in Berührung gerát, sammelt sich infolge der Diffusion und einer von der Faltung bedingten Migration in letzteren das Erdöl ganz betráchtlieh. Es wurde auch beobechtet, dab wo ültere Sedimente, z. B. oligozüner Sandstein, durch Überschiebung mit der mediterranen Salz- formation in Berührung tritt — wie in dem einst reichen, gegenwürtig teilweise erschöpíten Petroleumgebiete von Bustenari — diese ülteren Sedimente das transmigrierte Petroleum enthalten ; 80 wird es bei Buste- nari aus einer abgerissenen oligozánen Scholle gewonnen. Nach L. MRAZzEc sollen jene Petroleumlager, welche in der Zone des Karpatensandsteines oder des sog. palüogenen (eozánen und oligozánen) Flysches sich befin- den, ebenfalls aus den miozánen Schichten stammen und die Petroleum- guellen ihre Existenz solchen bituminösen Anháufungen verdanken, welche in die überschobenen ülteren, jedoch poröseren Schichten trans- migriert sind. Die Natur der galizischen Petroleumlager gewinnt durch diese Auffassung eine ganz neue Beleuchtung. Das Verstándnis der üuBerst verwickelten Lagerungsverhültnisse in Ostgalizien wird durch L. MRAZEcs Deutung um Vieles leichter, als durch die Beschreibungen der öster- reichischen Geologen, vorzüglieh die unlángst erschienene Abhandlung des polnischen Professors S. SzaJnocHa," welch letzterer zwar der Auf- fassung MRazEcs widerspricht, in seiner tektonischen Skizze aber ein ganz ühnliches Bild entwirft wie solches L. MRazEc über die südmol- dauischen Karpaten (Gegenden von Tarlan, Sósmező und Putna) kon- struiert hatte. In der am Karpatenrande entlang hinziehenden Salzformation — dem Entstehungsorte der Bitumina — konnte sich das Erdöl nicht in gröberen Lagern oder Nestern ansammeln, weil die Gesteine dieses miüchtigen Schichtenkomplexes überwiegend Tone sind. Darum ist die Salzformation nur an Erdgasen reich und entbehrt eine abbauwürdige Menge des Erdöls; hingegen sind Spuren des Erdöls und Bitumens im Salzton überall nachweisbar und im Umkreise der Salzflötze bilden diese Spuren sogar ganze Hüllen (Ölhof — Azreole). Der im Liegenden des Salztones befindliche kieselige Menilitschiefer gehört als Mutter- gestein der Bitumina ebenfalls zur Salzformation, welche demnach vom Oligozán bis zur sarmatisehen Stufe reicht, d. h. das Oberoligozán und das Neogen umfaBt. Abbauwürdige Erdöllager sind in den überschobenen Decken und neben den durchspieBenden Falten zu suchen. Die mit den karpatischen Faltenhebungen verbundene tektonische Bewegung hat die Migration des Petroleums aus den Muttergesteinen in tiefer gelegene 1 Das Erdölvorkommen in Galizien im Lichte neuer Erfahrungen. (Petroleum, Jahrg. VI, 1911. Nr. 10.] Berlin— Wien. 5 5 3. Petroleumbohrung in Tyrgu-Ocna. Fig. 3 490 DE.TéVSELŐOZY oder jüngere, mehr lockere Schichten verursacht. Am durchgreifendsten erfolgte diese Migration dort, wo am AuBenrand der Karpaten neben einer periferischen Depression die jüngsten Faltungen sich ereigneten. In Rumánien sind auf solche Weise zwischen den Flüssen Dimbovica. und Buazeu auch die levantischen Schichten stark in Falten gelegt wor- den; das ist die Region der zahlreichsten Salzflötze, der meisten durch- spieBenden Falten und zugleich der ausgiebigsten Petroleumproduktion. Die Faltenbildung berührte die neogenen Scehichten auch in der galizisehen Petroleumregion, jedoch scheinbar in geringerem MaaBe als. wie am südöstliehen Saume der Karpaten. Das galizische Petroleum- gebiet ist mit dem südmoldauischen vergleichbar. Sehr wichtig ist jener sichere Nachweis, dab in Rumünien und Galizien die Petroleumgebiete- in solchen Abschnitten des karpatischen Gebirgskranzes liegen, welchen altkrystalliniscehe Massen und variszische Horste günzlich fehlen. Nicht. weniger beachtenswert ist noch der Umstand, daB zwischen Eperjes— Sóvár und Máramaros in Ungarn die am inneren Karpatenrande ent- lang hinziehende neogene Salzformation sich der galizischen gegenüber- li egend erstreckt. Das neogene Becken Siebenbürgens nimmt mit seinen zahllosen Salzflötzen und Salzguellen etwa die mittlere Lage zwischen den beiden Flyschregionen ein; es ist im Westen von kretazischen Karpatensandsteinen des siebenbürgisehen Erzgebirges, im Osten von denselben Gebilden kretazischen und paláogenen Alters des Székely- landes eingeschlossen. Die Löángenausdehnung der im Becken nach- gewiesenen Antiklinalen folgt — nach Herrn H. v. BöcgHs Beobach- tungen — dem Streichen beiderseitiger Randgebirge. Die Petroleum- und Erdgasschürfungen müssen auf Grund dieser allgemeinen Betrachtungen fortgesetzt werden. In dieser Hinsicht gieng uns die rumánische Regierung mit lehrreichem Beispiel voran, als sie es Herrn Professor L. MRAZEc ermöglichte die rumünischen Petroleumgebiete binnen kaum 5 Jahren auf einheitliehnem Wege zu durehforschen und so eine juBerst muster- hafte monographische Schilderung dieser Regionen zu geben. Den hohen Wert dieser hervorragenden geologisehen Arbeit beweist jener Umstand am klarsten, daB seit dem Beginne Herrn MRazEcs Forschungen, d. i. seit 1900 bis 19904—1905 die Gesamtproduktion des ramünischen Erdöls sich von 494658 Tonnen zu einem Jahresertrage von 1.150,254 Tonnen emporgesehwungen hat. Bisher sind uns weder die rumünischen, noch die siebenbürgisehen neogenen (miozünen und pliozünen) Schichten eingehend genug bekannt, um von einer sicheren Schichtenparallele beider Gebiete sprechen zu können. 50 besitzen wir im siebenbürgisehen Becken über die agui- tanischen, koroder, hidalmáser und mezőséger (Schlier) Secbichten der neogenen Formation nühere Kenntnisse als über die sarmatischen, ÜBER DIE PETROLEUMGEBIETE RUMÁNIENS UND SCHICHTEN SIEBENBÜRGENS. 491 pontiscehen und pliozünen Stufen. Von letzteren wissen wir mit Sicher- heit eben nur so viel, dab sie vorhanden seien; ihre Verbreitung, sowie ihre Beziehungen zum tieferen Neogen (mezőséger Schichten) sind uns fast unbekannt. In Rumánien herrscht hingegen über dem Vorhendensein eben dieser Salzformation und der Grenzen groBe Ungewibheit, wáhrend die jüngeren, namentlich sarmatischen, meotischen, pontischen, dazischen und levantischen (Candes See) Schichten auf Grund zahlreicher Fossilien- . reste recht detailliert bekannt sind. Bisher betrachteten wir die neogene Formation Siebenbürgens als einen in regelmüáBiger Beckenform, meistens horizontal abgelagerten Schichtenkomplex. Als solchen beschrieb sie Dr. A. Kocn in seinem vorzüglichen, über die tertiüren Bildungen des siebenbürgischen Beckens handelnden Werke." Die im Umkreise der Salzílötze beobachteten Schichtenstörungen schrieb Herr A. KocH dem von gewissen Volumen- üánderungen bedingten Drucke zu. Im Laufe meiner über 30 Jahre lan- gen Tátigkeit an der Universitát und am Polytecnnikum hielt auch ich an der RegelmáBigkeit des siebenbürgisehen Beckens fest und deutete die domförmige Wölbung der Salzflötze im Sinne PosEPwYys, der das Auftauchen der Salzformation dem Salze selbst zuschrieb.? Dieser schil- derte jedoch auch schon den Typus einer durchspieBenden und schief- gebogenen Falte aus der Gegend von Torda, an deren steil aufgerichteter Dislokationslinie brennende Gase, sowie Petroleum- und Asphaltspuren sich zeigten. Die Schichtenstörungen zwischen Szászrégen, Marosvécs, Görgényszentimre und Beszterce entgiengen seiner Aufmerksamkeit eben- falls nicht. Jetzt műüssen wir aus meinen früheren Erfahrungen, noch mehr aber aus den sorgfüáltigen Beobachtungen des Herrn H. v. BöckH und seiner Mitarbeiter, dab auch im Mezőség, also im zentralen Teile des Beckens, die neogenen Schichten von parallelen Zügen antiklinaler Rücken durchzogen sind. Auch damit sind wir bereits im Klaren, dab die Antiklinalen ihr Entstehen nicht den Salzflötzen verdanken, sondern dab sie in Folge einer pliozáünen Faltung, welcher die Karpatenbildung vorangieng, zu durehspiebenden oder domförmigen Wölbungen empor- gehoben wurden. Dem Salze kann höchstens jene chaotische Wellen- struktur zugeschrieben werden, welche in den Salzflötzen und in deren unmittelbarer Hülle, dem Salztone zu beobachten ist. Jedoch auch diese Erscheinung beruht kaum auf einer Volumenánderung, sondern wahr- scheinlich einerseits auf den an Stelle der ausgelaugten Salze tretenden 1 Die tertiüren Bildungen des siebenbürgisehen Beckens. II. Neogene Gruppe. Budapest, 1900. 2 Studien aus dem Salinengebiete Siebenbürgens. [Jahrbuch der k. k. geol. R.-Anst. Bd. XVII. Wien, p. 502.] 492 DE EY: KÓÖZN erdigen Bestandteilen, amnderseits auf der Plastizitát der Tone, indem sie um den starren, aus der Tiefe sozusagen mitgerissenen Salzkern starke Fültelung erleiden muBten. Die Salzflötze selbst liegen aber immer auf langgestreckten, salzléhren Antiklinalen. Es erhellt aus diesen Auseinandersetzungen, dab die zwischen den Flüssen Frotus und Dim- bovica gelegenen neogenen Schichten Rumüniens — welche Region an Salz- und Petroleumlagern so reich ist — dieselben Faciesbildungen aufweisen als unser salz- und ergasführender Sehichtenkomplex im siebenbürgiscehen Becken; nebenbei ist die antiklinale Faltenbildung ebenfalls ein gemeinschaftlicher Charakterzug beider Gebiete. Wenn schon Petroleum, Erdgas und Salz nahezu überall in regelmáBigem Verbande anzutreffen sind und genannte Naturprodukte in gleichwerti- gen Scehichten des benachbarten Rumüniens so michtig vertreten sind, ! drüöngen sich dem spekulativen Geiste unwillkürlien die Fragen auf, warum neben dem Salze und dem Erdgase Siebenbürgens nicht auch das Erdöl in betráehtlieherer Menge nachgewiesen werden konnte und ob der Grund der spürlichen, im zentralen Becken sogar günzlich fehlenden Erdölspuren nicht im Mangel oder in der relativ niederen Lage der natürlichen Aufschlüsse zu suchen sei? Die Höhenrücken des siebenbürgischen Beckens erheben sich bloB um 100 bis 200 m über die Talsohlen; dabei sind die breiten FluB- niederungen der Szamos, Maros, Kisküküllő und Olt von michtigen Alluvionen, die sanft ansteigenden Hügel aber von ebenso miüchtigen 1 Binnen rumánischer Petroleumgebiete strömt das Erdgas an zahlreichen Stellen hervor. S0 wurden im Laufe der Petroleumschürfungen an der Dumbovica bei Draganeasa, dann bei Colibas, Cámpina, Bustenari und Baicoi groBe Gasreser- voire angezapít, wobei der hervorbrechende Gasstrom oft auch das weitere Bohren verhinderte. In Andeasi bei Ramnicu Saret sind ewige Feuer cfocuri nestinses bekannt. (Coucou-Stavastescu N.: Sur le gaz naturelle Compte rend. d. congr. inter- nat. du pétrole. III. session 1907.) Im Buzeutal sind au8erdem die Erdgasvulkane cferbatorin und Sehlammvulkane xFarlele mici et maris nennenswert, welche alle einer einzigen, 50 km langen antiklinalen Falte entspringen. Erstere befinden sich in der Umgebung von Berca, die letzteren bei Policiori und Beciu. (W. TEISSEYRE : Die Schlammvulkane von Berca u. Beciu (Loc. cit.]. Wir hatten durch Herrn MRAZEcs Gefálligkeit und unter der Leitung des Herrn Geologen Dr. ScHuLzE Gelegenheit gefunden, die Schlammvulkane des Buzeutales zu besuchen. Sie reihen sich auf der niederen Sattellinie einer Antiklinale, welche angeblich (?) aus meotischen Sehichten besteht. In Hinsicht ihrer Ausdehnung und Zahl wetteifern, . ja über- treffen sie sogar die sizilianischen sogenannten Malaculen. Ich kenne blo8 die Schlammvulkane der Stadt Caltanizetta in $Sizilien, welche um Vieles geringer sind als die genannten Ruminiens. Wir bemerkten mit groBer Überraschung, daB auf den höheren Sátteln derselben Antiklinale, weleher die Sehlammvulkane von Berca und Beciu entspringen, Bohrtürme stehen. Woraus erhellt, da8 Erdgas und Erdöl einander nicht ausschlieBen. Fig. 34. Petroleumausbruch im Jahre 1905, neben Cámpina; aus der Bohrung Nr. 65 d. Steaua Romana-Gesellsehaft. 494 DI: L. V. LÓCZY diluvialen Tonen bedeckt. Der Untergrund ist nur selten in ungestörter Lage anzutreffen. Aus einem solchen einst freigelegten, dann nur in der letzten geologiscehen Epoche von alluvialen und subaerisehen Sedi- menten neuerdings bedecktem Untergrunde muBten Petroleum und Asphalt teils oxydiert, teils verflüchtigt werden. In Ruminien vertiefen die mit starkem Gefálle dahineilenden Flüsse überall ihre Táler, an deren beiderseitigen Gehüngen bis zu einer relativen Höhe von 200—300 m hinansteigende steile Berglehnen entstehen. Jüngere Sedimente bedecken kaum das stark gefurchte Ter- rain, dessen in ungestörter Lage befindlieher Untergrund von der intensiven Denudation an zahlreichen Stellen bloBgelegt ist. Die natür- lichen Aufsehlüsse der rumünischen Landschaft begünstigen demnach das Hervorsickern des Petroleums um Vieles mehr, als jene des sieben- bürgisehen Beckens. Unlángst wurden in jungtertiáren Schichten recht ergiebige Petro- leumlager erschlossen. Am Nordabhange der Apenninen (Emilia), dann am westlichen Ufer Nordjapans (Echigo), im Kaukasus, in Hinterindien und auf Java entspringen die Erdölguellen ebenfalls jungtertiáren Schichten und zwar entweder mit Erdgas und Salz, oder mindestens mit stark salzhültigem Wasser vergesellschaftet. Theoretisen muB im geschlossenen Becken Siebenbürgens mit ebenso groBer Wahrscheinlichkeit auf Petroleum gefolgert werden wie auf Kalisalze. BHine Abwesenheit des Erdöls kann nur entweder dem Mangel an genügend lockeren Gesteinen, oder bereits vollzogenen Ver- witterungs- und Verflüchtigungsprozessen zugesechrieben werden. Die Kalisalze dürften wohl seit geraumer Zeit ausgelaugt worden sein. 80 lange aber das Becken an mehreren Stellen und bis zam Liegendgestein der neogenen Schichtenreihe mittelst Tiefbohrungen nicht aufgeschlossen ist, kann ein Fehlen des Petroleums und der Kalisalze nicht behauptet werden. Was den Untergrund des Beckens anbelangt, besitzen wir bisher sozusagen garkeine stichháltigen Kenntnisse. Die beiden Bohrlöcher bei Nagysármás (Nr. I — 627 m, Nr. III/b — 580 m tief) durechführen weder die obere Abteilung der mediterranen Schichtenreihe, noch erreich- ten sie die Salzformation. Von welchem Umfange solche Schürfungen sein müssen um erfolgreich sein zu können, beweisen die Beispiele Rumüniens und Deutschlands, wo noch so zahlreiche erfolglose Tief- bohrungen die Unternehmungslust nicht beeintráchtigen, solange nur die geringste theoretisehne Wahrscheinlicehkeit die Entdeckung eines nutzbaren unterirdiseben Produktes in Awussicht stellt. In Oberelsa6 wurden z. B. von 1904 bis 1908 mehr als 100 Tiefbohrungen bewerk- stelligt (wovon zehn Bohrlöcher über 700 m und zwei über 1000 m tief sind) bis dab die Kalisalzlager um Mühlhausen und Altkireh in ÜBER DIE PETROLEUMGEBIETE RUMÁNIENS UND SCHICHTEN SIEBENBÜRGENS. 495 oligozánen Schichten entdeckt werden konnten. Der Lohn dieser zehen Ausdauer war ein 1/e m und ein 5 m müchtiges Kalisalzlager." B) Betrachtungen und Gedanken über das geomorphologische Antlitz des siebenbürgisehen Beckens und seiner Randgebirge. Es dünkt mich der Versuch nicht überflüssig die Faltenbildungen des siebenbürgisehen neogenen Beckens mit der Geomorphologie seines umsehlieBenden Gebirgskranzes zu vergleichen und die ganze ostunga- riscehe Region aus einem einheitlichen Gesichtspunkte zu beleuchten. Die Kalisalz-, Petroleum- und Erdgasschürfungen műüssen allerdings mehr aus einem weiteren Gesichtskreise, als nach örtlichen Erfahrun- gen geleitet werden. Als Ausgangspunkt meiner Erörterungen diene jene festgestellte Tatsache, dab sowohl im siebenbürgisehen Becken, als auch im üubBeren südöstlichen Winkel der Karpaten pliozáne Schichtenfaltungen existieren, deren antiklinale Züge den Flyschfalten der Ostkarpaten und des siebenbürgisehen Erzgebirges parallel verlaufen. Demnach kann das ganze siebenbürgisehe Becken mitsammt den beiderseitigen Flyschzügen in eine einzige synklinale Region zusammengefa8Bt werden. In dieser Region erfolgten die Faltungen und zwar binnen einem Zeitraume, welcher vom Ausgange des Cenoman bis in die Oberpliozünzeit reichte. Diese tektonischen Störungen sind jedoch nicht überall gleichalterig, indem sie z. B. im Erzgebirge von cenomaner Faltung und postkreta- zischer oder untereozüner Überschiebung (auf autochtone Gosaugebilde) -eharakterisiert sind. Vom Mitteleozün angefangen aber behielten die palüogenen Schichten in den Umgebungen von Kolozsvár— Bánffyhunyad, Gyulafehérvár und südlieh von Nagyszeben ihre horizontale Lage bei, den jüngeren Faltungen gegenüber sozusagen eine sekundüre autochtone Lagerung bildend. Hingegen erfolgte die Faltenbildung in der Ostkar- paten, von innen nach auBen gerichtet und mit südöstlicher Zeitver- schiebung, vom Cenoman bis zum Sehlusse der Pliozánzeit; derart beteiligten sich bei der Faltung auch die Elephas antiguus und Elephas meridionalis enthaltenden pliozünen Schotter von Komani. Es scheint als ob im Osten, in Folge der Gebirgsfaltung, der ganze palüogene Schichtenkomplex auf die Neogenschichten übersehoben worden sei. Das Massiv des Bihargebirges im weiteren Sinne, dann jene des 1 B. FöRsTER: Ergebnisse der Untersuchung der Bohrproben aus Tiefbohrun- .gen im Oligozün in OberelsaB. (Mitt. d. geol. Landesanst. v. Elsa8-Lothr. Bd. VII. 1909, pag. 127.) 496 D! L. V. LÓCZY Pojana Ruszka und von Szeben-Kudsir sind an ausgedehnten Hoch- ebenen reiche variszische Rumpfgebirge, in welchen die Faltungen sich bereits im mittleren Mesozoikum ereignet hatten. Im Umkreise dieser Gebirgsmassive sind die Trümmer der oberen Kreide horizontal ge- lagert. Die siebenbürgischen palöogenen Sehichten ruhen auf den nörd- lichen Schollen des Bihargebirges ebenfalls in horizontaler Lage und ihre Fazies sind von solchen der westungarischen paláogenen Schichten wesentlieh versehieden. Der litoral-koralligene Nummulitenkalk, welcher in den transdanubialen Schollengebirgen so müáchtig entwickelt erscheint, fehlt den gleichalterigen siebenbürgisehen Sedimenten günzlich. Die Sandsteinbánke und Gipslager der oberen paláogenen (oligozánen) Schich- ten, sowie das massenhafte Auftreten der Austernspezies Gryphaed Eszterházyi weisen auf eine náhere Verwandtschaft der siebenbürgisechen und der im fernen Osten aus dem Tien-schan und Pamir bekannten paláogenen Schichten, als derjenigen Ost- und Westungarns. Hieraus kann angenommen werden, dab im Palüogen ein máchtiger Damm die Gewásser des siebenbürgischen und des groBen ungarischen Beckens von einander abgetrennt gehalten habe, auch das Ineinandergreifen beiderseitiger Faunen verhindernd. Dieser Faziesunterschied ist an den neogenen Ablagerungen ebenfalls erkennbar. Nicht minder auffallend ist der Umstand, daB die im nördliehen und nordwestlichen Teil des siebenbürgischen Beckens stark vertretenen paláogenen, sowie unteren neogenen Schichten bis auf die, zum unteren Mediterran (Burdigalien) gerechneten chidalmáserv Schichten bedeutend weniger gefaltet und disloziert zu sein scheinen, als die jüngeren, am Beckenrande abgela- gerten neogenen Sedimente. Gleichze:itig mit der Bildung der Salz- formation müssen die allgemeinen physikalischen Verhültnisse einen intensiven Wüstencharakter angenommen haben, unter deren Einflusse das Lagunengewásser verdunstet und das Meersalz ausgeschieden wer- den konnten. Nach dem Entstehen dieser mediterranen Salzlager er- eignete sich augenscheinlich eine starke Depression, wobei die 500— 600 m michtigen obermediterranen mezőséger und sarmatischen Schich- ten, unter Mitwirken eustatiseher Niveauveránderungen abgelagert wur- den. Solche Niveauveránderungen műüssen sich bis in das Pliozán wiederholt haben, da wir die Gips- und Lignitlager, die schuttkegel- artigen Schotterdecken und andere SübBwassersedimente als zweifellose Spuren trockener Perioden zu betrachten haben. GröBtenteils war aber das Becken vom Meere bedeckt, in dessen Tiefen sich, wüáhrend den überwiegenden Depressionsperioden, die mehr als 1000 m michtigen Sehichten der Neogenzeit ablagerten. Derlei wiederkehrenden geosynkli- nalen Phünomenen kann jene Tatsache zügeséhrieben werden, daB die máchtigen und dennoch plastischen Schichten des Neogens im Laufe Ni ta ZET ) v o kisene. sza Til; Hé S (4! ; X d CXVIII öt x 2 € eoosc AAA G Lé Sk Ű t00 798 Pool V j VAS f ze ONSNINNN E ESZ] [ne] SEGA III] ASS ZA E 0] [oo] 8 EZAZ ÓT (A ÉRVE , ig ET K L Fig. 35. Geomorphologische Karte der inneren und üuBeren Zone der Ostkarpaten. Erklárung. A) Áltere (teilweise varisker) Gebirgsstrunke, u. zw.: 1. Tátraer, 2. Mára- maros Bukovina-Moldauer, 3. Biharer, 4. Krassószörényer und südkarpatische, 5. Dobrudschaer Gebirgsstrunke. B) Kretazischer Karpatensandstein (Flysch) mit Jurakalksteinklippen und Diabasmassen. C) Palüogene Schichten im Siebenbürgischen Becken. D) Palüáogene Schichten in Borsod. E) Paláogener Karpatensandstein (Flysch). F) Neogene Trachyt- und Andesitgebiete. 3 G) Neogene, noch nicht gefaltete Sechichten im groBen ungarischen Becken und in der Bukowina und Moldau. H) Neogene Schichten in der Mezőséger Fazies im Siebenbürgisechen Becken, Ruminien und Galizien. 1) Salzkörperzonen und Petroleumbrunnen. K) Salzkörper. L) Petroleumbrunnen. I. Ostgalizisches. II. Rumünisches Petroleumgebiet. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 33 498 D: L. V. LÓCZY nachtröglicher Dislokationen eine viel durchgreifendere Faltung erlitten haben, als das Palöogen des Beckenrandes. Was die Verbindung des siebenbürgisehen tertiáren Meeres mit anderen gleichalterigen Meeren anbelangt, deuten einesteils die palüoge- nen Ablagerungen auf ein Übergreifen dieses Meeres bis in die westasia- tischen Gebiete Persiens und des Tien-schan ; anderenteils sind die neogenen Salztone und Salzflötze Rumüniens, Ostgaliziens, sowie des inneren Karpatenrandes in den Komitaten Sáros, Zemplén, Ung, Bereg und Máramaros ganz gleiehwertige Gebilde, welche — wenn sie in einer Wüstenperiode entstanden — keine Verbindung mit dem Tertiármeere Siebenbürgens voraussetzen. Vom oberen Mediterran bis zum Pliozán war die Meeresüberflutung an beiden Seiten der Karpaten wieder all- gemein; ob aber in der jüngeren Mediterranzeit das siebenbürgische Meerbecken mit dem Meere des üuBeren Karpatenrandes in Verbin- dung gestanden habe, ist uns bisher unbekannt. Ebenso wenig ist es gelungen einen Zusammenhang zwischen dem Neogen Siebenbürgens und solchem Rumániens, der Bukovina, Ostgaliziens und des Karpaten- randes nachzuweisen. Wahrscheinlieh mochte im Láposgebirge eine Ver- bindung der Salzformationen Siebenbürgens und des nordöstlichen, von Máramaros bis Sáros reichenden inneren Karpatenrandes bestehen, welche von jüngeren tektonisehen Bewegungen nachtrüglich zerstört wurde. Jener Umstand, dab die Salz- und Petroleumformation bloB der östlichen Hülfte des Karpatenzuges folgt, im groBen ungarischen Tief- lande aber ihre Spuren güánzliech fehlen, weckt in mir den Gedanken, dab der groBe Damm, welcher im Palüogen die eozünen (Gewisser Ungarns und Westeuropas von dem siebenbürgisehen und turanischen Meere abgeschlossen hielt, auch noch wührend der Mediterranzeit, im Nyirség genannten Teile des groBen ungarischen Tieflandes, als ein hoher Rücken bestanden haben könne und nur infolge der jüngeren andesi- tiscehen Vulkantátigkeit versunken sei. Ist ja doch auch jene Umwölzung, welche den einstigen, wenn auch nur partiellen Zusammenhang der beiderseitigen (inneren und üuBeren) karpatischen Salzformationen auf- hob, solchen Krustenbewegungen jüngeren Alters zuzusehreiben. Sehr bemerkenswert ist die UngleichmüBigkeit im tektonischen Aufbau unseres östlichen Gebirgskranzes. Die Gebirge Bihar, Pojana Ruszka und das von Szeben-Kudsir tragen mit ihren weiten Hoch- ebenen und der horizontal gelagerten mesozoisehen Umgebung den Stempel eines hohen Alters. Hingegen sind der Retyezát, die Alpen von Fogaras, Radna und der nördlichen Moldau, mit ihren schroffen Spitzen und tiefgezackten Kümmen von den erstgenannten ganz verschiedene Höhenzüge. Jene können mit den mitteleuropáischen varisziscehen Rumpf- gebirgen, letztere mit den kristallinen Ketten der schweizer Alpen ver- "BAOTJBIGg JALIJSTC TUI BUIÁMU?Y [94 TOUINYIUJOG TOA PIRM "98 "SIX 500 D: L. V. LÓCZY glichen werden. Dieser groBe Unterschied ist am schürfsten ins Auge fallend, wenn wir aus der Gegend von Nagyszeben in einem einzigen Rundbilde das flache und breite Profil der szebener Alpen mit den kühnen Umrissen der benachbarten Fogaraser Alpen betrachten. Ein lebhaft jugendliceher Typus der letzteren, im Gegensatze mit dem ruhi- gen Alter des kristallinen Szebener Gebirges ist ganz unláugbar. Der Flyschzug des siebenbürgisehen Erzgebirges liegt mitsammt seinen Diabas- und Melaphyrmassen, sowie eingelagerten Jurakalkbánken. gegen Süd- west in die vom Hegyes-Drocsa und Pojana Ruszka umgrenzte Bucht übergreifend, noch als ein ungelöstes Problem am Westrande des sieben- bürgisehen Neogenbeckens. Das Ebenbild dieses kretazischen Flysch- zuges ist in den Alpen der Bukovina, der nördlichen Moldau und des östlichen Székelylandes zu erkennen. Am südöstlichen Ende des Hargita- zuges umfaBt diese Formation die Gebirge von Barót, Bodok und Homoród: Udvarhely, kann aber jenseits des Alsórákoser Oltdurchbruches. bis in das Persánygebirge, dann in jene von Brassó, Tömös und Pre- deal verfolgt werden. Die Flyschzonen des siebenbürgisehen Erzgebirges. und der Ostkarpaten sind einander ganz öhnliche und homologe Ge- bilde. Der Karpatensandsteinzug des Biharmassivs verweist den west- lichen und westsüdwestlichsten gebirgigen Beckenrand Siebenbürgens zu den Ostkarpaten. Hieraus folgt, dab das siebenbürgische Neogen- becken, als eine solche Depression der Karpatenzüge zu betrachten sei, welche im Norden und Süden durch auberkarpatische Faltengebirge abgegrenzt ist. In áhnlicher Lage befinden sich die neogenen Schichten Ruminiens in den Bezirken Buzeu und Prahova, wo sie ebenfalls eine subkarpatische Depression ausfüllen, deren AuBenrande die variszische Scholle der Dobrudsa vorgelagert ist. Dieses allgemeine morphologische Bild fa8Bt die rumüániscehen und siebenbürgisehen neogenen Zonen, samt den zwischenliegenden Karpathensandstein-(Flysch-jJZügen in eine gemein- sehaftliche geogynklinale Region zusammen. Petroleumreichtum in Ru- mönien, Hüufigkelt der Erdgase in Siebenbürgen charakterisieren diese Region ; auBerdem ist die Verbreitung des Steinsalzes in beiden Ge- genden gleich gro8B. Ob in diesen neogenen Zonen auch Kalisalze vor- handen seien, bleibt eine offene Frage. In Ruminien ist auf solche bisher noch nicht geschürft worden und in Siebenbürgen hat ihre Schürfung eben nur begonnen. Der galizisch-nordwestunga"ische Kar- patenabschnitt ist vom rumánisch-siebenbürgisehen auch nicht wesent- lich verschieden. Die galizische Petroleum- und Salzregion ist nach den Schilderungen der österreichischen Geologen, besonders aber nach den obenerwáhnten neuesten Auseinandersetzungen des Herrn Universitáts- professors 8. SzaAJNocHA zu Krakau, der rumüniscehen und von Herrn L. MRazEc beschriebenen gleichwertigen Region unüáhnlich. Von dem ÜBER DIE PETROLEUMGEBIETE RUMÁNLENS UND SCHICHTEN SIEBENBÜRGENS. 501 salzführenden Neogen in Máramaros und Sáros besitzen wir nur un- genügende geologische Kenntnisse. Selbstverstándlieh muB auch dieses Gebiet einer eingehenden Durchforschung unterzogen und mit den eleichhalterigen Gebilden Galiziens verglichen werden. Wir dürfen die Hofinung einer ergiebigen Petroleumgewinnung in unseren nordöst- lichen Karpaten auch noch nicht aufgeben. Die Untersuchung sell sich aber nicht, wie es bisher geschah, in den Detaillen erschöpfen, sondern sie muB die ganze groBe Region umfassend, mit der Autf- klürung des allgemeinen Bildes beginnen. Die Aufgabe des hohen Finanzministeriums besteht diesbezüglieh darin, dem Beispiele Rumüniens zu folgen und sich im Interesse der Petroleum-, Erdgas- und Kalisalzproduktion zur eingehenden montan- geologisehen Untersuchung nieht nur des siebenbürgisehen Beckens, sondern auch der theoretisceh hofinungsreichen Gebiete der NE-lichen Karpaten zu entsehlieBen. Hier schalte ich jene Ansiechten ein, zu welchen Herr Professor L. Megazec unter den Eindrücken unserer gemeinschaftlichen sieben- bürgisehen Reisen gelangte und uns freundschaftlieh mitteilte: c1. Die von Ihnen im siebenbürgisehen Becken mit so groBer Genauigkeit nach- gewiesenen Faltungslinien sind, wie Sie es so richtig erkannten, durch- spieBende (diapire) Falten. 2. DielIntensitüt dieser Erschei- nung ist nach dem, was ich beobachten konnte, aus Mangel an zu- reichenden künstlichen Aufschlüssen, im Allgemeinen unbestimmbar ; jedoch secheint sie an einigen Stellen groB genug zu sein. 3. Wie Sie es sehr wohl bemerkten, sind die Faltenkerne, oft auch die ganzen Wölbungen überkippt, die ersteren noch dazu überschoben. Auf ein Überkippen deutet die Asymetrie der Synklinalen (Marostal), welche die Antiklinalen gegen einander abgrenzen. 4. Die von ihnen erkannte W-liche Überschiebung kann als eine Reflexerscheinung (phenomene d appel) angesehen werden, hervorgerufen entweder durch ein Sinken des W-lichen siebenbürgisehen Beckens, oder durch einen WE-lich wirkenden Druck in der Tiefe. 5. In allen von mir beobachteten Füllen bildete die Salzformation (mezőséger Schichten) den Kern der Falten; sie ist, laut meinen in Rumünien gemachten Erfahrungen und höchst- wahrscheinlich auch in Galizien, das Muttergestein des Erdöls. Die Salzflöze spielen als sfremde Körperv die Rolle der Keile im plastischen mezőséger öchichtenkomplex. 6. Nach meinen bisherigen Erfahrungen enthalten die aus reinem Salze bestehenden Flöze keine flüssigen Kohlen- hydrate, können aber von gasförmigen durchdrungen sein. Hingegen können unreine Salzflöze, besonders solche, in denen das Salz nur mehr als Zementmittel zugegen ist, oft ein echtes Muttergestein des Erdöls abgeben. Als ein derartiger Fall dünkt mir Vizakna mit seinen Salz- 502 DI! L. V. LÓCZY flözen. Die graue Salzformation ist, wenn ihr müchtigere Salzausschei- dungen fehlen, meistens reich an Kohlenhydraten, oder enthált schwache Spuren des Erdöls. 7. Die zu bewerkstelligenden Untersuchungen sind zweierlei Art: a) solche, welche die Tektonik der fraglichen Gebiete in Hinsicht auf eventuelle Lager aufklüren sollen, womit gleichzeitig die Petroleumspuren aufzusuchen wáren. b) Tiefschürfungen. Bei den Unter- suchungen erster Art sind dem Zwecke und den Verhültnissen angemes- sene Schüchte und Handbohrungen abzuteufen, bei solchen zweiter Art sind natürlich Tiefbohrungen unerlásslieh. 8. Von welcher Art die Schür- fungen auch seien, sie müssen auf den Untertauchungen und den Flanken der Salzflöze in Angriff genommen werden. Womögliech sollen die über- bogenen und die Überschiebungsflanken als Stellen der Schürfungen gewühlt werden. Bei gröberen Überschiebungen können die Tiefenschür- fungen auch den Saum des Salzflözes durchfahren. In unaufgeschlossenen Wölbungen und zwar an deren höchsten Punkten können ebenfalls Bohrun- gen abgeteuft werden, um auch in der Salzformation selbst zu schürfen.s Unlángst schlugen die tektonischen Theorien neue Wege ein. M. BERTRAND, H. ScHARDT und LUuGEor waren die Bahnbrecher der Neuerung, indem sie die Tektonik der Alpen mit groBen Überschiebun- gen und weit verschleppten Facies zu erkláüren begannen. Diese Theorie der überschobenen Schollendecken hat Herr V. UHLIG auf die Karpaten angewendet.! Er unterscheidet in der Flyschregion der Karpaten zwei groBe Überschiebungsdecken, die subbeskidische und die beskidische Decke. Erstere überdeckt in grobBer Breite den autochtonen Massiv der Sudeten und das Máhrisch-Galiziscehe Neogen, die zweite aber sitzt der subbeskidiscehen Decke auf. Auf den krystallinen Kernen der hohen Tátra und der Karpaten ruht die pienniniscehe Decke, dann jene der hoch- und subkarpatischen Zonen; die letzteren überlagert endlich die jüngste Decke des ungarischen Mittelgebirges. Die rumünischen Geolo- gen L. MRazzc und MUNTEANu-MuRgGoci nehmen, mit Herrn UHLIGS. Theorie übereinstimmend, in der Flyschzone der E-liehen und SE-lichen Karpaten ebenfalls zwei Becken an: die subkarpatische oligozán-eozáne Decke und darüber die uzische Decke, auf welcher sich die Cozia gneiB- Decke ausbreitet. Die Herren L. MRAzEc, PoPEscu VoITEST und REINHARDT behaupten, dab der Cozia gneiB nicht nur die krystallinen Sehiefer des Fogarasgebirges, sondern auch den Flysch des Bucecmassives bedecke. Herr L. Mgazrc nimmt an,? dab die neogenen Schichten des siebenbür- gischen Beckens auf dem Cozia gneib ruhen. 1 Über die Tektonik der Karpaten. [Sitzungsber. d. Akad. d. Wiss. in Wien. Matbh.-naturwiss. KI. Bd. CXVI. 1907. Pag. 873, 982.)] 2 Les gisements du pétrole. pag. 79. "BAOUBIGg IHIUJSICT I MIBUOJSNG T9g UOUUINJIJOGg UOA PIRM 4£ ATA 504 D: L. V. LÓCZY Hier ist nicht der geeignete Ort um die hohen Theorien, mit welechen unsere rumünischen Kollegen den verwickelten Bau der Kar- paten zu erklüren bemüht sind, einer eingehenden Kritik unterziehen zu wollen. Diese Theorien sind neu und daher nicht von allen Irrtümern frei; nichtsdestoweniger sind dieselben beachtenswert, weil sie die Tekto- nik unserer Gebirge aus neuen Gesichtspunkten untersuchen, uns sicher- lich früher zur Erkentnis der Wahrheit verhelfen werden, als die bis- herigen Tektonischen Spekulationen. Die Theorie der verschleppten Decken und der Überschiebungen erwies sich auch auf dem Gebiete der praktischen Geologie als fruchtbringend. Die Wahrnehmung einer Verdeckung jüngerer Gebilde durch ültere Schichtengruppen, ja sogar krystalline Massen führte in Sehlesien, Galizien und Rumünien bereits zu recht erfolgreichen Schürfungen. Unter dem EinfluB dieser Theorien halte ich es für unerlásslicb, dab die neogenen und palüogenen Schichten des siebenbürgischen Beckens bis zum Grundgebirge durchbohrt werden, um zu erfahren, was unter den genannten Schichten des Beckens liegt. C) Vorschláge. Nach den bisher kurz zusammengefaBten Erfahrungen und Betrach- tungen kann ich die siebenbürgiscehen Schürfungsarbeiten betreffend dem Herrn Finanzminister folgende Vorschlüge unterbreiten : Da ich Gelegenheit hatte zu beweisen, da$ die siebenbürgischen neogenen Schichten, dann solche der Komitate Máramaros und Sáros mit den salz- und petroleumführenden Sedimenten Rumüniens von gleichem Charakter sind, verdient die Petroleumschürfung im sieben- bürgischen Becken und am NE-licehen Karpatenrande ernst beachtet zu werden. Die Schürfung würe mit vorangehender geologiseher Forschung einzuleiten undzwar unter dem Titel der Kalisalzschürfung, auf welches am Karpatenrande ebenfalls gehofft werden kann. Der Verlauf dieser Schürfungen würe folgender : 1. Sind im zentralen Teile des siebenbürgischen Beckens nach dem bisherigen Plan, undzwar auf einem der BSynklinalenzüge Bohrungen von betráchtlichen Tiefen abzutáufen, wodurch aufgeklürt würde, wel- cherlei Sedimente auBer den mezőséger Schichten an der Ausfüllung des Beckens beteiligt sind. Diese Tiefbohrungen sollten über das Vor- handensein der Kalisalze entseheiden. Ebensolche Tiefbohrungen empfehle ich auch am NE-lichen Karpatenrande durehzuführen. Diese Bohrungen müssen mittelst MeiBel- und Kernbohrer geschehen. 2. Sind im Umkreise der siebenbürgisehen Salzstöcke die Hüllen der Salz-Dome mit kleineren, etwa 40—50 m tiefen Schüchten und ÚBER DIE PETROLEUMGEBIETE RUMÁNIENS UND SCHICHTEN SIEBENBÜRGENS. 505 Handbohrungen zu ersehlieBen. Die Schüchte sollen in der Antiklinalen- achse und auf letztere vertikal abgeteuft werden. 3. Bohrung und Schachtbau sollen unter bestündiger geologischer Aufsicht stehen. Die Ingenieure der Exposituren sind von den Betriebs- obliegenheiten dermaben in Anspruch genommen, daB ihnen die gsyste- matische Beaufsichtigung der Schürfungsarbeiten unmögliceh gemacht wird. Es würe zu wünschen, daB bei der Expositur noch ein, in der Bohrtechnik erfahrener und gleichzeitig geologisch gebildeter Fachmann angestellt werde, dessen aussehlieBliche Pflicht darin bestünde, die Bohr- proben zu untersuchen und die geologischen Daten der Schürfungen in Evidenz zu halten. 4. Kalisalz- und Petroleumsehürfungen sind bestüándig jener Gefabr ausgesetzt, dab wenn wasserführende Schichten durchfahren und diesel- ben nicht entsprechend abgesperrt werden, bei weiterem Bohren die Kalisalze aufgelöst und ohne ihre Gegenwart zu verraten, durchbohrt werden können. Das einbrechende Wasser kann aber auch den Petroleum- ségét SES left mg e TÉS asziit Fig. 38. Vorgesechlagene Schüchte zur Erschürfung der Salzstöcke. lagern verhüngnisvoll werden, indem es das Emporsteigen des Erdöls verhindert und auf diese Art den Erfolg beeintráchtigt. Die Schürfun- gen haben besonders in Rumünien schwer mit dem Ersüufen der Petroleumlager zu kümpfen, daher die Bohrungen dort mit Vorliebe auf hohen Bergen und Lehnen bewerkstelligt werden, wo sie den Gefahren des Grundwassers weniger ausgesetzt sind. Die Frage der Wasserabsper- rung erfordert die Aufsicht eines sehr erfahrenen Bohrtechnikers. Ganz nachdrücklieh empfehle ich deshalb dem Herrn Finanzminister sich zu den Bohrungen die Ratschlüge des Herrn Ingenieurs B. v. Zs. zu ver- schaffen. Die reichlichen Erfahrungen, was Brunnenbohrungen und die Behandlung des unterirdischen Wassers betrifft, haben Herrn B. v. Zs. den éuropáischen Ruf eines hervorragendsten Bohirtechnikers verschafft. Seine Ratschláge würden auch diesmal von höchstem Nutzen sein. Zu diesem Zwecke würe es aber erwünscht, dass Herr B. v. Zs. die gegen- wártig im Gang befindlichen Bohrungen aufsuche, um sich über die er- bohrten Schichtenfolgen, sowie über die Lage und Bewegung der Grund- wüsser an Ort und Stelle zu überzeugen. Auch halte ich es für nutz- bringend, wenn das Finanzministerium das Urteil einer so hervorragen- 506 D! L. V. LÓCZY den Kapazitát, wie sie Herr B. v. Zs. ist, über die technische Leitung der Bohrungen erfáhrt. 5. Unerlöássliech dünkt mir die Analyse gröbBerer Mengen der her- vorbrechenden Gase, um zu ermitteln, ob diese Gase nicht Spuren von Benzin oder Erdpech enthalten, woraus auf die Gegenwart des Petroleums zu sehlieBen würe. Das bei Kissármás hervorbrechende Gas sollte eben- falls in gröberer Menge und an Ort und Stelle analysiert werden ; hie- durch würde dieser bisher noch immer unausgenützte Schatz wenigstens der Wissenschaft gute Dienste leisten. Der Gasbrunnen von Kissármás sollte mit automatiseh registrierenden Instrumenten für Stromgeschwin- digkeit, Temperatur und Druck versehen werden. 6. Schlage ich dem Finanzministerium vor, dass im Laufe der nüchsten Jahre die montangeologisehen Untersuchungen sich auch auf den Gebirgskránz der Karpaten uná besonders auf den NE-lichen Karpatenrand erstrecken mögen, damit dort bei dem Liechte neuerer Erfahrungen die Petroleumschürfung wiederaufleben könne. Budapest, am 12. Mai 1911. UNE NOUVELLE ESPECE DE TORTUE (CLEMMYS MÉHELYI N. SP) DU PLEISTOCENE HONGROIS. Par Dr. TH. KoRmos. Pl. II. Dans la collection de VInstitut Géologigue de Hongrie une carapace de tortue, daspect insignifiant, provenant selon Vinseription du tuf calcaire pleisto- céne de Süttő a depuis guelgues années, éveillé mon attention. Comme par un jeu du hazard cette année jjai eu entre mes mains un grand nombre de fragments de tortues anciennes, jjai soumis á un examen attentif le fossile de Süttő. Selon Vétiguette originale cet exemplaire provient du cSittelbrucho de Süttő (comitat d"Esztergom), VInstitut géologigue Va acheté en 1883, par Vintermédiaire de feu CHARLES HOFMANN, géologue en chef. Lyexamen a été dautant plus intéressant gue jusgujá présent on ne connaissait pas de tortues provenant des calcaires pleistocénes de la Hongrie, exepté les carapaces d Emys orbicularis LU. provenant dutuf calcaire du plateau 0-Buda-Ujlak et gui se trouvent dans les collections du Musée National hongrois et de IInstitut géologigue, M. IMRE LŐRENTHEY a trouvé en 1896 dans le calcaire de Süttő une écrivisse méridionale.! Cest la Telphusa fluviatilis 1 Palaeontologiai tanulmányok a harmadkorú rákok köréből. M. tud. Ak. Matm. term.-tud. közl. T. XXVII. UNE NOUVELLE ESPÉCE DE TORTUE DU PLEISTOCÉNE HONGROIS. 507 Larg. dont la provenance la plus septentrionale est de nos jours en Dalmatie, oü vit aussi une espéce de tortue méditerranéenne, la Clemmys caspica rivu- lata Var. gue nest connue ailleurs gujen Greéce, dans les íles Ioniennes, en Turguie, en Candie, en Chypre, en Asie mineure et en Syrie, tandisgue la forme originale (Clemmys caspica Gw.) est connue en Perse orientale, en Angora et en Mésopotamie. Ayant appris Vexistence du Telphusa fluviatilis Lark. d Süttő, il ma paru probable, gue la tortue fossile sus-dite, gui différe fortement des tortues vivant actuellement en Hongrie (Emys orbicularis L. et Testudo graeca L.) peut étre dérivée djune espéce de Clemmys. Comme jusguici je ne métais pas occupé de tortues je me suis adressé dá M. LaJos DE MéÉHEny, custos en chef du Musée National, grand connaisseur en reptiles. Par son aimable intermédiaire le fossile en guestion a été envoyé pour revision á M. F. SreBExRock, Custos du musée imperial 4 Vienne, gui écrit dans sa lettre du 19 février 1910 a M. MÉHEtnYr : Le fragment d une carapace de tortue du pleistocéne hongrois gui m/a été envoyé parait avec une grande certitude avoir appartenu 4§ un individu du genre Clemmys WacLc. dune espéce non encore décrite. Les espéces fossiles auguelles on pourrait le comparer sont: la Clemmys sarmatica PURSCHKE, la CI. Gaudryi DEPÉRET, la CI. precaspica DE STEFANO et la Cl. guntiana ROGER. Dans le calcaire deau douce de Süttő, on a trouvé aussi des os: dautre ani- maux vertébrés. La faune de vertébrés de ce calcaire est representée dans la collection de Vinstitut Géologigue de la Hongrie par Rhinoceros antiguitatis Brme., Cervus elaphus L., Eguus sp. et Sus sp., c7est-a-dire par des espéces taractérisant Vépogue pleistocéne plus récente. Parmi les mollusgues, on ne trouve gue les moules internes de guelgues espéces de gastéropodes. Un Mela- nopsis et une petite Pomatia sont trés fréguents, cette derniére appartient probablement a lVespéce P. cincta Münr. vivant autour de la mer Adriatigue et de la Méditerrannée. En considérant cette faune mixte on sjapercoit tout- de-suite de la position singuliére de la Clemmys, de la Telphusa et du gasté- ropode djun type méditerranéen parmi les vertébrés caractérisant la seconde moitié de Vépogue pleistocéne. Létude de cette guestion donne des résultats trés intéressants. Nous savons gue les calcaires deau douce de Piszke—Süttő—Dunaalmás sont situés dans la prolongation de la faille, le long de laguelle il y a encore de nos jours des sources deau ehaude dans les environs de Tata. Les calcaires de Vépogue pleistocéne de Vértesszőllős, Tata, Szomód etc. sont originaires des sources de la díte faille. Nous savons aussi gue ces calcaires, guoigue leur faune de vertébrés et leur culture humaine (a Tata) soit caractéristigue de la seconde moitié de lépogue pleistocéne, contient parmis les mollusgues des espéces residuelles remarguables, dont Vune (le Theodoxus Prevostianus C. Pfr.) vit encore nombreux dans les sources deau tiéde du parc anglais a Tata. II est aussi connu guon trouve de telles relictes en beaucoup de localités de la Hongrie. Sachant tout cela, Vapparition simultanée des genres Clemmys et Telphusa dans les couches du pleistocéne supérieur 4 Süttő ne me surprend pas, puis 508 Dr: TH. KORMOS guil est evident gue ces animaux sédentaires y sont aussi des relictes, gui, lorsgue les vertébrés changeant aisément de place, se sont transportés plus au sud dá la suite des changements de climat survenus aprés la période pliocéne, ont encore vécu un certain temps dans les flagues des sources thermales de Süttő. Les autres éléments de la faune se sont échangés, mais la tortue, Vécrevisse et le gastéropode ont du périr ici. Voila, a mon avis la seule explication plausible de ces faits singuliers, corroborée encore par les faits rapportés plus bas. Avant de donner la description de la tortue en guestion gujil me soit permis d"exprimer mes remerciement a M. F. SIEBENROCE pour avoir examiné le Clemmys de Süttő; et je prie M. L. DE MÉHELyY de vouloir me permettre de donner son nom á la premiére Clemmys hongroise. Clemmys Méhelyi n. sp. PILLA UTAT, La partie postérieure de la carapace (Pl. I. fig. 1) et le bord extérieur du xiphisterne gauche du plastron sont les seules parties conservées (Pl. I. fig. 2 et 3). Les deux piéces proviennent du méme exemplaire (jeune). 1. La carapaco La carapace est moyennement convexe (Pl. I. fig. 5), la partie postérieure est arrondie avec une légére concavité dans la région des lamelles marginales. Au milieu de la carapace on observe une eréte saillante gui passe par les lamelles costales et se perd sur Pos pygale. Les dimensions des parties con- servées de la carapace sont de 55 mm en travers et 41 mm dans la direction de Vépine dorsale. La partie supracaudale (s) est plus large gue haute, dune forme Aa peu prés pentagonale, elle porte au milieu, comme prolongation de Varéte dorsale, un sillon peu margué. Ses dimensions sont de 10-6 : 666 mm. Da pygale (p) est trés large et basse, dtune forme hexagonale; ses deux coins postérieurs sont séparés par Vempreinte de Vécaille a corne de la partie antérieure de la lame d"os vertebrale. Ses dimensions sont de 2177 : 877 mm, au milieu 775 mm. Sur les cing vertebrales (5—9) la derniére (9) est trapezoide et plus large gue longue. Ses dimensions sont: le cöté postérieur 144 mm, le cőté court 872 mm, la largeur 7 mm. La vertébrale antérieure (8) est oblongue, ses dimensions sont de 8-2 :25 mm, celles de la vertébrale (7) sont 8-5: 8-5 mm et de la vertébrale (6) 8:4 mm. La 5e vertébrale est avariée, les dimensions de la partie conservée sont de 8-8 : 42 mm. Entre les costales (c), les deux costales postérieures de la partie droite (7—8) sont entiérement et la sixiéme costale est presgue entiérement conservée. Parmi les 3 costales postérieures de la partie gauche (6—8) deux sont entiéres, celle de Vavant est endommagée. Vers la poitrine, on trouve la partie intérieure de la 5e costale gauche ; celle-ci et la 5e vertebrale voisine sont séparées de la partie postérieure de la carapace par une bande de tuf calcaire de 4 mm, ce gui indigue guici la carapace s"est disjointe avant méme la calcification de la matiére cornue. UNE NOUVELLE ESPÉCE DE TORTUE DU PLEISTOCÉNE HONGROIS, 509 Les dimensions des trois costales postérieures (mesurées sur les costales gauches mieux conservées) sont les suivantes: 24 : 6-8, 20 : 6-3, 15 : 136 mm. Sur le tiers extérieur des os costaux un sillon profond indigue le bord des lamelles cornues, sa direction coupe la ligne dorsale sous un angle aigu, cest bien visible sur le cőté droit (fig. 1). Le bord antérieur de la derniére costale est, conformément a Vavant-derniére vertébrale, renflé et porte des deux cőtés des renflements fort caractéristigues, s"amincissant vers Vextérieure (fig. 4, d). Ouant aux marginales (m), les guatres derniéres (8—11) de la partie gauche et les deux derniéres de la partie droite sont presgue entiéres, la huitióme et la neuviéme sont fort détériorées. Leurs dimensions (au cőté gauche) sont les suivantes: 11: 7, 13:8, 14 :9 et 145 : 95 mm. Les lamelles marginales conformément a Vornementation des lamelles cornues sont ornées dans leur tiers intérieur de 3 petits sillons paralléles a la suture marginale. 2. Le plastron. La partie conservée du plastron est constitué par le bord extérieur du xiphisternum. La suture le séparant du hypoplastron est entiérement conservée sur la piéce gue jjai sous les yeux (fig. 2 et 3) et ainsi nous savons gue la longueur du bord extérieur du xiphisternum était de 27 mm. La largeur de la piéce détériorée est de 9-3 mm en arriére, et de 775 mm sous la saillie. Dans la littérature on trouve 183 espéces éteintes du genre Clemmys dans se vieux-monde. Le nombre de tous les espéces vivantes est de 10 selon le lynopsis de SIEBENROCK,! dont guatre sont de VAmérigue. Auparavant on différenciait beaucoup plus le genre Clemmys; PuRscHEzE? en cite encore 62 espéce en 1885. En Hurope, il ny a en dehors de la Clemmys caspica rivulata VAL., déjá mentionnée guune seule espéce vivante, Gest la CGI. leprosa Scnw., gui vit au sud de VEspagne et du Portugal. Parmi les espéces éteintes, huit sont connues des couches siwalik de VInde, ce sont les Gt. sivalensis (THEos.), Cl. Theobaldi ULyp., Cl. punja- biensis Lyp., Cl. hidaspica Lyp., CI. palaeindica Lyp., Cl. Hamiltoni (GnRayv), Cl. trijuga (Scnw.) ? et CI. Watsoni Lyp.£ De magnifigues exemplaires y ont été trouvés et — daprés les belles planches de LYDEEKKER — la Clemmys de Süttő ne peut pas leur étre comparé. 1 SIEBENROCK : I. c. pp. 479 a 485. 2 C. A. PURSCHKE: Clemmys sarmatica n. sp. aus dem Tegel von Hernals bei Wien. Denksehr. d. kais. Akad. Wiss. Wien, tome 50, pp. 185 a 192, pl. 144 (1885). 3 R. LYDEKKER: Siwalik and Narbada Chelonia. Ind. tertiary and post-tertiary Vertebr. Vol. III. pp. 170 a 181. Pl. XX a XXI. Mem. Geol. Surv. of India (Cal- cutta, 1885). 4 R. LYDEKKER: On a new Emydine Chelonian from the Pliocene of India. Ouart. Journ. of the Geol. Soc. of London. Vol. XLII. London, 1886, pp. 540 a 541. Pl. XV. 510 D: TH. KORMOS DE Srerano décrit une espéce de Clemmys? des couches pliocénes de VAfrigue du Nord, gulil compare á la Clemmys leprosa, vivant aussi en Afrigue, et a la Cl. caspica. Selon lui cette espéce, a laguelle il donne le nom de Cl. precaspica, est plus proche de la CI. caspica gu la Cl. leprosa ? avec lesguels, en y ajoutant la Cl. Gaudryi Der. de France, il forme un groupe pliocéne de Clemmys gui est représenté de nous jours par les deux espéces de Clemmys (Cl. caspica et Cl. leprosa) de la faune méditerranéenne.? II conclut encore gulon peut considérer la Cl. precaspica comme aieule pliocéne directe de la CI. caspica; enfin il ajoute, gujon peut admettre, gue la limite djextension de Vespéce Clemmys s étendait plus au nord a Vépogue pliocéne gue de nos jours.t Comme je ne connais lVespéce de DE STEFAxo gue daprés la description, les 2 figures du texte (pl. X. fig. 1 et 2) étant tellement indécises gujon peut a peine distinguer si Von a affaire a une carapace ou a un plastron, je ne puis me prononcer sur la guestion de parenté des Cl. precaspica et Cl. caspica. Mais nous verrons plus bas gue DE STEFANo a raison guant a la limite de Vextension géographigue. 5 3 Iune des plus anciennes Clemmys de 1VEurope est la Cl. pygolopha décrite par PErERs " en 1869 (miocéne supérieur de I Hibiswald) et gui rappelle sous beaucoup de rapports la Cl. caspica. La Cl. sarmatica PURSCHKE ő trouvée dans les couches sarmatiennes du bassin viennois date aussi du miocéne. Cette derniére ne présente de ressemblance selon PURSCHEE avec aucune des espéces éteintes, mais elle se rapproche beaucoup de la Cl. caspica vivante, gui selon lui descend directement de la Clemmys sarmatica. Plus tard Roger a fait connaitre sous le nom de CGI. guntiana 6 une troisiéme Clemmys du miocéne supérieur du plateau bavarois-souabe, gui ressemble beaucoup a la Cl. sarmatica." On né peut porter de jugement sur cette espéce, parce la représentation en est défectueuse, mais il est fort intéressant gujon ait ainsi placé 3 espéces du miocéne supérieur et 1 espéce du pliocéne en relation avec la Cl. caspica. La derniére espéce éteinte européenne de Clemmys dont j"aie connais- sance a été trouvée dans le HRoussillon et décrite par DEPÉRET sous le nom 1 G. DE STEFANO: La cClemmys precaspicas De Stefano del pliocene di Mansourah in Africa. Bolletino della Societa Geolog. Ital. Vol, XXI. p. 278. pl. X. (1902). £ hid. p. 285. 3 cFa parte di un piccolo gruppo di Clemmys che ai nostri giorni é rap- presentato da due specie cireummediterrannees. Ibid. p. 254. 4 cVale a dire, delle Clemmys, a guanto sembra, nei tempi del pliocene, aveva un extensione geografica piu settentrionale di guella che ha ai nostri giornis. 5 PErERgs: Zur Kenntnis d. Wirbeltierfauna v. Bibiswald. Die Schildkröten- reste. Denksch. Kais. Akad. Wiss. Wien. 1869. p. 120 a 122, pl. II. fig. 1 a 3. $ Tbid. 7 Tbid. p. 52. UNE NOUVELLE ESPÉCE DE TORTUE DU PLEISTOCÉNE HONGROIS, 511 de Clemmys Gaudryi DEp.! Selon lui cil est permis de considérer la CZ. Gaudryi comme la forme ancestrale de CI. leprosa actuelles.? La forme générale de la Cl. sarmatica de PuRscHKE nous rappelle la CI. Méhelyi de Süttő, guoiguon ne puisse suffisamment juger de la ressem- blance parce gue, dune part, la carapace de Hernals provient djun indívidu guatre fois aussi gros gue celui de Süttő, et gue, djautre part, cest justement la partie postérieure de la carapace de cette derniére gui est conservée, tandis gue la deseription de la Cl. sarmatica est basée sur la partie. antérieure d"une carapace. La ressemblance de la Cl. sarmatica et; de la Cl. Méhelyi se montre surtout dans la forme générale et non pas dans la correspondance de la forme des écailles. Mais il faut souligner gue chez de tels exemplaires incomplets cette ressemblance suffit A peine 4 indiguer une relation philogénétigue éven- tuelle entre les deux espéces. D"ailleurs, comme on le peut juger daprés les écailles vertébrales, costales et marginales et la convexité de la carapace la CI. Méhelyi et la CI. sarmatica différent nettement Vune de Vautre. Le contour ovale de cette derniére, la forme des écailles et Varréte sur le piéce nuchale et les deux premiéres piéces vertébrales indiguent sa parenté avec la (CI. caspica. I/espéce de Süttő est plus proche de la CI. pygolopha d"Bibiswald, dont on trouve un beau dessin dans Vouvrage de PErERs. Celle-ci — vu la forme de ses écailles, la direction de leurs traces et les trois arrétes de la carapace — nous rapelle tellement la CI. caspica (fig. 6 et 7) gue, contrairement 4 PURSCHRE, je la considére comme Vancétre immédial miocéne de la Cl. caspica. La forme générale de la CI. Méhelyi ressemble, comme je Vai déja mentionné, plutót 4 celle de la Cl. pygolopha guá celle de la Cl. sarmatica, mais elle en différe pour les détails. La principale différence sjobserve sur la pygale et la derniére piéce vertébrale (cpropygales de PETERS). Les deux traces costales caractérisant la Cl. caspica, gujon observe aussi bien sur la CI. pygolopha et dont le développement rappelle selon PETERS" VEmys pseudogcographica Les. vivant dans la région du Mississipi, ne s-ob- servent gulen faibles traces sur la CI. Méhelyi. Naturellement on ne peut pas savoir si ces deux traces existaient sur la partie antérieure de la carapace. Iyespéce de Süttő est la plus rapprochée de la Cl. caspica. La forme et la convexité de la carapace (fig. 2 et 3), la forme des écailles costales et marginales coincident. Les écailles vertébrales différent le plus; elles sont chez la CI. Méhelyi trés courtes dans la direction de Vépine dorsale, et élargies transversalement, contrairement a la Cl. caspica. Le renflement caractéristigue guon observe sur le bord intérieur de la huitiéme piéce costale parallélement A Vépine dorsale (fig. 4. d.) mangue aussi A la CI. caspica. II semble gue 1 CH. DEPÉRET: Les animaux pliocönes du Roussillon. Mémoires de la Soc. Geol. de France. Paléontologie. Mem. Nr. 3. Paris. pp. 161 4 164. pl. XVII. fig. 1 A 6. (1890). 2 Ibid. p. 163. 3 Tbid. p. 121. 4 LEsSUEUR: North American Herpetology, p. 103. pl. XV. 512 D: TH. KORMOS la trace des bords des écailles différe aussi; les écailles marginales de la CI. Méhelyi sont plus concaves, plus arguées. Le fragment existant du xiphi- sternum différe aussi du xiphisternum de la CGI. caspica de la méme grosseur, en tant gue son épaisseur est seulement de 2-3 mm, tandisgue jai trouvé 42 mm a la CI. Méhelyi, ce gui est une forte différence pour de si petits exemplaires. La grandeur du xiphisternum est correspondante; elle est de 20, 16 et 11755 mm pour la Cl. caspica de la méme grosseur. II est donc plus petits de 7 mm gue celui du CGI. Méhelyi et plus massif. Toutes ces différences autorisent M. SIEBENROCK 4 considérer la Clemmys de Süttő comme une nou- velle espéce; mais dautre part elle ressemble tant a la Cl. caspica et á la CI. pygolopha gue je tiens pour certain guil y a un lieu philogénétigue étroit entre ces trois espéces. Nous avons donc devant nous Vancestre probable de Vépogue miocéne de la Cl. caspica la Cl. pygolopha et une forme de transition, de lépogue pliocéne (selon toutes les probabilités), la GI. Méhelyi, gui nous méne á la Cl. caspica vivante. Ainsi nous pouvons considérer la Cl. Méhelyi et la Cl. Gaudryi comme les ancestres probables de lépogue pliocéne des deux espéces de Clemmys vivant en Europe; ainsi on peut faire descendre la Cl. leprosa vivant dans la péninsule ibérigue de la CGI. Gaudryi forme septentrionale, et la Cl. caspica de la Cl. Méhelyi, ayant aussi vécu plus au nord gue son descendant. Budapest le 25 novembre 1910. FIN NEUER AUFSCHLUSS IM UNTERGRÜNDE DER DONAU BEI BUDAPEST. Von L. RorH v. TELEGD. Von ganz besonderer Wichtigkeit bei den Regulierungsarbeiten des Soroksárer Donauarmes wird der Bau einer Speiseschleuse sein, die zum DurchlaB einer Wassermenge von 70 m? pro Sekunde dienen soll. Diese Schleuse wird am linken Ufer dem Donau, 400 m südlieh der Eisenbahnverbindungsbrüeke, zwischen den Hauptarm der Donau und dem Soroksárer Nebenarm erbaut werden, wo gegenwürtig ein ab- gesperrtes stehendes Wasser oder Teich sich befindet. Hier wird — nach dem Plane der Ingenieure — die Fundamentierungs- oder Arbeits- grube der Schleuse auf 8—10 m ünter dem Nullpunkt der Donau aus- zuheben sein. Die zur Durchführung der erwáhnten Arbeiten entsendete kgl. Expositur lieB, um über die Beschaffenheit des Untergrundes die nötige entsprechende Orientierung zu gewinnen, im Monate Márz des laufenden Jahres um die projektierte Schleusengrube herum zehn Probebohrungen oder Sondierungen, drei bis 12 m, sieben bis 18 m Tiefe ausführen. EIN NEUER AUFSCHLUSS IM UNTERGRUNDE DER DONAU BEI BUDAPEST. 513 Mit Ausnahme zweier Bohrungen, wo zu oberst die Schlacken- aufschüttung zu durchbohren war, stie8 der Bohrer unter dieser Auf- schüttung, bei den übrigen Bohrungen aber direkt, auf gelben, fein- sandigen, homogenen, löBartigen kalkigen Ton. Dieses löBartige Mate- rial hielt bis 07-22 und 141 m unter dem Nullpunkt der Donau an. Darunter lagert Schotter, der bei der einen Bohrung (Nr. 2) unmittel- bar angetroffen wurde, wo also das löBartige Material fehlt. In dem löBartigen Ton der einen Bohrung (10.) fand sich Valvata naticina MKE. Diese Schneckenart kommt auch im Diluvium vor, lebt aber auch jetzt und so lübt sich auf Grund dieses einen Vorkommens nicht entscheiden, ob dieses löBartige Material diluvial oder alluvial ist, das letztere rezente Alter ist aber wohl vahrscheinlicher. Der unter diesem löBartigen Material lagernde Schotter ist durch- sehnittlieh 433 m michtig, bei Bohrung 2 erreicht er 728 m Müchtig- keit. Dieser Schotter ist kleiner und derber, von der GröBe einer Linse und HaselnuB, oder von NuBgröbe und gröBer, seine Körner und Stücke bestehen vorwaltend aus Ouarz, kristallinen Schiefern, dann aus Horn- stein, seltener aus Dachstein- und Nummulitenkalk oder aus Andesit und es finden sich zwischen ihm (Bohrung 1 und 2) Schalenbruch- stücke von Unio sp. Die obere Partie der Schotterablagerung bei Boh- rung 2, welche dem Niveau des löbBartigen Materials entspricht, betrachte ich als alluvial, die tiefere Partie, welche sich mit dem Sehotter der übrigen Bohrungen in demselben Niveau befindet, halte ich für di- luvial. Unter dem Schotter folgt in sömtlichen Bohrungen — von 478 m, bezw. 562 m unter dem Nullpunkt der Donau an — lichtgrauer, fein- sandig-elimmeriger, mergeliger Ton, welehem untergeordnet sandige Ton- streifen und solche von hartem kalkigem Sandstein zwischengelagert sind. In den Bohrproben dieses Tones fand ich kleine, von Unionen oder Congerien herstammende Schalenbruchstücke, sowie Lignit- splitter und ist diese Ablagerung demnach aller Wahrscheinlichkeit nach von pannonisechem (pontischem) Alter. Die Fortsetzung dieser Schichten gegen Osten hin finden wir bei Kőbánya, wo sie in den Ziegeleien aufgeschlossen sind, nach Süden hin aber ersecheinen sie im Gubacser Ziegelschlage. Vom 15. Meter abwárts bis zum 18. Meter haben wir dann einen ganz kompakten, zühen, lichtbláulichgrauen mergeligen Ton vor uns, der Foraminiferen ((ristellaria gladius, Robulina sp., Pulvinulina sp., Nodosaria sp.) enthült und der dem Kleinzeller Ton entspricht. An der Stelle dieser Bohrungen fehlen also die bei Kőbánya auftreten- den ülteren Neogen- (sarmatischen nnd mediterranen) Schichten. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 34 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNGARISCHEN GEOLOGISUHEN GESELLSCHAFT. 1. Márz 1911. FERDO KocH aus Zagrab spricht über die Geologie des Velebitge- birges und des kroatischen Karstes. Nach einer kurzen Übersicht über die bisher im kroatischen Karste durchgeführten geologischen Untersuchungen be- spricht Vortragender alle dort vorkommenden HFormationen. Nebst der Schichten- gliederung werden auch die paláontologisehen Beweise angefübrt. Es wird hervor- gehoben, daB hier als ülteste Bildung Oberkarbon awuftritt, die HauptmaB8e bilden jedoch die Ablagerungen der Trias, Jura und Kreide. Tertiüre Bildungen sind ledigliceh im Küstengebiete entwickelt. Nach einer kurzen Darstellung der interes- santen hydrographischen Verháltnisse werden auch die nutzbaren Minerale ange- führt. Der Vortrag wird unter Vorweisung von Gesteinsmaterial, Photographien, Profilen und Karten beendet. VIKTOR VoGL bemerkt im AnschluB an den Vortrag, da8 die Kreidekalke des Küstenstriches Fiume—Novi von jenen des Gebietes Karlopago-Jablanac einiger- maBen abweichen. Im übrigen kann das Vorgehen des Vortragenden, daB er die Bezeichnungen rTurons und cSenoms vermeidet, nur gebilligt werden. Auf Grund der zutage gelangten Fossilien kann nüámlich schwerlich ein bestimmtes Alter fest- gestellt werden, und es steht wohl noch keineswegs ganz fest, ob die Kreide hier mit Recht so tiefgreifend geschieden werden darf. LuopwiG v. Lóczy begrübt Vortragenden nicht als Gast, sondern als internen Mitarbeiter der kgl. ungar geologisehen Reichsanstalt. der das Velebitgebirge in dieser Eigenschaft studiert. Er erwühnt, daB sich N-lieh und NE-lich von Fiume, im Liegenden der Kreide ein müchtiger Komplex von Breccien befindet, weleher von STACHE als aJuras ausgeschieden wurde. Lóczy wüáre geneigt diese Bildung als Charriagebreccie aufzufaBen, und fragt Vortragenden, ob er nicht Anzeichen einer Überschiebung antraf. Ferner erwühnt er, dab die Karbonschiefer von Fuzine lebhaft an den Flysch erinnern. FERDO KocH bemerkt, daB er auBer Brüchen und Verwerfungen keinerlei tektonische Erscheinungen beobachtete. VIKTOR VoGL erwábnt betreffs der Sandschiefer von Fuzine, daB8 sich darin gelegentlich einer Übersichtstour ein an Galamites erinnernder Pflanzenrest fand, so dab die Bildung dennoch karboniseh zu sein scbeint. STEFAN v. GAÁL behandeltdie Frage der Horizontierung der Sar- matikums in Ungarn. Aus der Kenntnis der Sedimente im Komitate Hunyad, jener von Szászrégen und Vanyarc (Kom. Nógrád) verschaffte er sich volle Gewiss- heit darüber, da8 die sarmatisehen Bildungen Ungarns in zwei Horizonte gegliedert werden können, die dem unteren, bezw. mittleren Sarmatikum Russlands entsprechen. Nach Vortragendem láBt sich nümlich zwischen den beiden Horizon- ten an den erwáhnten Punkten eine Diskordanz, sowie auch eine petrographische und faunistische Abweichung feststellen. An den erwáhnten siebenbürgischen MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 515 Punkten tritt nümlich im mittleren Sarmatiscehen Amphibolandesitschotter auf, betreff der Fauna aber ist überall eine entschiedene Abweichung zu beobachten. Im Komitat Hunyad wird der mittlere Horizont durch das plötzliehe und massen- hafte Auftreten von Donax lucida angedeutet, bei Vanyarc wieder zeigt sich im mittleren Horizont eine Nassa-Art ganz unvermittelt und in groBer Menge. Für den mittleren Horizont bei Szászrégen ist der vollstándige Mangel an Fossilien einigermaBen charakteristisch, wührend im unteren die gewohnten Formen mehr- fach auftreten. SchlieBlich erwáhnt er, dab die beiden Horizonte des Sarmatikums in Ungarn auch aus palüogeographisehen Standpunkte mit Wahrscheinlichkeit angenommen werden muBten, da sich daB zusammensehrumpfende sarmatische Brackwasser gegen E zurückzog, das Wiener Becken also schon zu Ende des unteren Sarmatikum trocken lag, wührend sich im Ungarischen Becken auch der mittlere Horizont absetzen konnte, der obere jedoch blo8 in Russland Spuren hinterlieB. ZOLTÁN SCHRÉTER bemerkt, da8 er die Richtigkeit der Horizontierung des Vortragenden stark bezweifelt. Er selbst traf stets nur untersarmatisehe Bildungen an. Der Kronzeuge des Vortragenden, Donax lucida ist nicht richtig bestimmt, umso- mehr als sich GAÁL bei der Bestimmung an das HöRNEs sche Werk hielt. LupwIG v. Lóczy begrü8bt Vortragenden mit Freude, doch kann er es nicht billigen, daB GAÁL auf die Diskordanz ein so groRes Gewicht legt; im ganzen Siebenbürgischen Becken herrscht zwischen dem Schlier und dem Pontischen Kon- kordanz. Stellenweise erscheint der Sehlier aufgebogen und durchbricht die ponti- sechen Schichten, wie dies auch bei Szászrégen zu beobachten ist. Auch in der neuesten Publikation des Vortragenden abgebildeten Diskordanzen sind nicht überzeugend. Man hat es dort mit linsenförmigen Einlagerungen, nicht aber mit Diskordanzen zutun. DaB eingeschwemmte Molluskenreste nicht unbedingt ab- gerollt sein müBen, das erscheint durch folgendes Beispiel erwiesen: durch das Nagyberek-Moor im Kom. Somogy wurde ein Kanal gegraben, in welehen Millionen von unversehrten Schneckengehüusen eingesehwemmt wurden. STEFAN v. GAÁL betont, daB sein sKronzeuges nicht die erwühnte Art, son- dern die Gesamtfauna ist. Betreffís der Diskordanzen aber verspricht er Photogra- phien von einigen charakteristiseben AufsehlüBen zu senden. Vorsitzender FRANZ SCHAFARZIK betont, dab es ein arges Übel ist, da8 wir kein modernes zusammenfaBendes Werk besitzen. Die Monographie von HÖRNES ist heute bereits veraltet. 5. April 1911. A. KocH berichtet über neue geologische und paláontologisehe Beobachtungen im Gebirge von Buda. Gelegentlich ciner Exkursion fand Vortragender im Riede Törökvész eine Klippe aus Dolomit bestehend, was auf der Karte der Reichsanstalt nicht verzeichnet ist. Auf der Originalkarte K. HoFrMANNS hirngegen ist dieses Vorkommen ausgeschieden. Sodann legt Vor- tragender einen Steinkern von Megalodus Ampezzanus R. HOoERw. vor, dessen genauer Fundort zwar unbekannt ist, der jedoch sicher aus dem Dachsteinkalk der Umgebung von Buda stammt. Sehlie8lich wird eine fast vollstündige Rippe einer Halitherium sp. ind., sowie eine sehr interessante, wahrscheinlich neue Strombus sp. aus dem oberen Oligozán von Törökbálint vorgelegt. Vorsitzender FR. SCHAFARZIK bemerkt, da8 diese Daten bei der projektire- ten Reambulation der Budapester Kartenblütter sehr wertvoll sein werden. FR. v. PávaY-VAJNA sprach über die Geschichte der Entstehung 345 516 MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. des Marostales, sowie über die Geologie der tertiáren und guartüren Bildungen des Abschnittes zwischen Piski und Lippa. Der Abschnitt des Marostales zwischen Piski und Lippa ist ein Erosionstal. Zu Ende des Pliozáns wurden die Engen zwischen dem siebenbürgischen und dem groBen ungarischen Becken von Büchen durchschnitten, und der Marosflu8 — zu Beginn des Ouartárs entstanden — durchflo8 in der ersten Hülfte des Pleistozáns die Püsse bei Déva, Zám, Kapriora, Batuca und Lippa schon Terrassen aufbauend. Vortragender spricht sich damit, im Gegensatze zu den neueren Beobachtern auf Grund der im Marostale überall vorhandenen holozünen und oberen, sowie unteren pleistozünen Terrassen für die alten Beobachtungen v. LóczY-s aus. Vortragender legt typischen Löss und glattpolierten Wüstenschotter vor, welcher sich an mehreren Punkten dieses Abschnittes vorfand, und welecher auf die klimatiscehen Verhültnisse Siebenbürgens im Holozáün und Pleistozün schlieBen lüBt. — SchlieBlieh erklürt Vortragender, da8 das mediterrane Meer lings des MarospaBes mit dem groBen ungarischen Becken nicht in Verbindung stehen konnte, da sich die Sedimente desselben unterhalb Déva auf einer groBen Strecke nicht fanden. L. v. LóczY erklürt, dab ihm der Vortrag v. PávaY-VAJNas besser gefiel, als die unlüngst vernommenen Darlegungen L. v. SAwIrckYy-s, der die Entstehung des MarosfliuBes irrtümlich in das Pontische versetzt. Dem Granit des Passes von Lippa schmiegt sich eine scharfe Terrasse an, die sich wunderschön ausgebildet bis Uj-Arad verfolgen lüBt. Es gibt hier mehrere Terrassen untereinander, deren Schotterlagen sich bis Temesvár dahinziehen. Dies mu8 als ein riesiger Schuttkegel aufgefaBt werden, dessen Material nicht der MarosfluB, sondern dessen Neben- büche liefern. Er dürfte wohl mit dem Belwedere-Schotter gleich alt sein, da sich darin Mastodon-Záhne fanden. Auch einen anderen Schüttkegel gibt es hier, man könnte sagen, das Delta des MarosfluBes. Er empfiehlt Vortragenden auch die Nebentüler der Maros zu besuchen, da dort viel interessantes zu sehen ist; der Berzova-Bach z. B. hat sich nicht in das Sehotterbett eingesehnitten, sondern daneben. FR. v. PÁvaY-VaJNA erklürt sich bereit, falls inm die nötigen Mittel zu Gebote stehen werden, auch die Nebentüler zu besichtigen. Vorsitzender FR. SCHAFARZIK bemerkt, daB es im Pojána-Ruszka Gebirge bei Gyalár in 500—600 m. Höhe ebenfalls Schotter gibt, die er als Pliozün betrachtet. Diese Schotter sind auch deshalb interessant, weil sie anscheinend ebene Flöchen bilden, in Wirklichkeit aber doch geneigt sind. Auf diesen Schotterlagen breitet sich der einzige Kulturboden der wallachischen Bevölkerung aus. M. v. PáurY fand hinter dem Aranyi-hegy bis zu 500—600 m. Höhe in mehreren Niveaus Sehotterlagen. Dieselben sind wahrscheinlich pliocün. G. STRÖMPL gedenkt der oberungarischen Scehotterdecken, die er am FuBe des Plateaus von Szilicze und an den Térrassen des Sajó-Flu8Bes kennt. 3. Mai 1911. 1. FR. SCHAFARZIK legt das von weil. J. v. BöckH aufgenommene Kartenblatt Berzászka vor, welehes er auf Grund seiner eigenen Begehungen mit mehrere neue Kartenskizzen und Profilen ergünzte. In diesem heftig gefalteten Teile des Komitates Krassó-Szörény lagern auf den kristallinischen Schiefern karbonische, permische, jurassische und kretazische Ablagerungen, unter denen nicht nur der Lias, sondern auch das Karbon kohlenführend.ist. Besonders letzteres wird in grölerer Ausdehnung nachgewiesen als bis jetzt bekannt war. Bisher waren die Kohlenflöze des oberen, d.i. produktiven Karbons blo8 in einem engen Becken MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 517 lüöngs der unteren Donau, bei Ujbánya bekannt, die Untersuchungen SCHAFARZIKS jedoch lassen eine weitere NW-liche Verbreituug dieser volkswirtschaftlich wichti- gen Formation vermuten, u. zw. auf einem Gebiete von etwa 50—60 Km.? Betreffs der tektonisehen Verhültnisse stellt Vortragender fest, da8 diese überschobene Partie des Krassó-Szörényer Gebirges als tektonischer Fenster aufzufassen ist. Im weiteren werden jene Profile vorgelegt, welche Vortragender durch das Kohlenflöz von Kozla konstruierte und nach welechen dieses Flöz áuBerst komplizierte Faltun- gen erlitten hat. A. v. ZSIGMONDY erklürt, er kenne viel Kohlenflöze, ein so eigenartig gefalte- tes Flöz sei inm jedoch bisher noch nicht vorgekommen. ; W. VIzER bemerkt, daB es im Gebiete von Pécs, bei Tolnaváralja áhnliche Flöze gibt, die er vor Jahren beschrieben hat. Hier hat man es wohl nicht ledig- lich mit Faltungen zu tun, sondern die Kohle dürfte sich schon ursprünglich in dieser Weise abgelagert haben. KEILHACK beschreibt solche ringsum gefaltete Kohlenflöze aus Böhmen. L. v. Lóczv gibt VIZER recht: an der heutigen Lagerung dieser Kohlenflöze trügt jedenfalls teilweise auch die ursprüngliche Entstehung der Kohlenflöze Schuld. Er begrübBt Prof. SCHAFARZIK als den ersten, der im Krassó-Szörényer Gebirge über allen Zweifel erhaben Überschiebungen festgestellt hat. Es ist recht Schade, daB die ungarischen Geologen die geologisehen Verhültnisse am serbischen Ufer der unteren Donau so wenig kennen, da die Kenntnis dieser bei der Deutung des Baues des Banater Gebirges von groBer Wichtigkeit würen. G. SregömPL bespricht die Sehotterablagerungen des mittel- ungarischen Abschnittes der Donau. Nach ihm gibt es hier Schotter von zweierlei Ursprung. In 40—50 m relativer Höhe finden sich Sehotter, die auf Terrassen der einst höher geflossenen Donau lagern. Die noch höher — in 50—150 m Höhe — befindlichen Schotter sind bereits Anschwemmungsmaterial jenes ange- nommenen ehemaligen FluBes, der seine Gewüsser über den Cserhát in das GroBe Ungarische Becken ergoB. A. VENDL legt die Ergebnisse von mineralogisehen Untersuchun- gen vor, die er an denalluvialen Flugsanden der Csepel-Insel bei Budapest ausführte. Die Studie wird im Földtani Közlöny demnichst voll- inhaltlich erscheinen. FR. SCHAFARZIK beglückwünscht Vortragenden zu seinen Ausführungen. Es sind nicht so sehr die vernommenen Zahlendaten wichtig, sondern vielmehr die Methode, mittels welcher Verfasser diese minutiösen Untersuchungen ausführen konnte. Es können Fülle eintreten, wo es sich um sehr wichtige Bodenuntersuchun- gen handeln wird und dabei kann die Methode VENDLs unschátzbare Dienste leisten. MITTEILUNGEN AUS DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAET. JAHRGANG 1911. -— HEFT 2. REDAKTEUR : Dr. OTTOKAR KADIG REFERENT. DIE DILUVIALEN KNOCHENRESTE EINES KINDES AUS DER BALLAHÖHLE BEI RÉPÁSHUTA IN UNGARN. Von Dr. HUGEN HILLEBRAND.! — Mit 4 Figuren — Bis zum Jahre 1891 waren die Spuren des diluvialen Menschen in Un- garn unbekannt. In diesem Jahre ist man wührend der Fundamentirung eines. Hauses in Miskolcz auf drei aus Calzedon zugerichtete Steinbeile gestoBen; der Fund ist glücklicherweise in die Hünde von Orro HERMAN gekommen, der den diluvialen Charakter derselben sofort erkannt hat. Ein groBer Teil unserer Gelehrten bezweifelte dies, Orro HERMAN ruhte jedoch so lange nicht, bis es inm nicht gelungen ist das diluviale Alter derselben zu beweisen und mit neuen Funden zu bekráftigen. Auf seine Aneiferung begann die kgl. ung. Geologische Anstalt mit der systematischen Erforschung der Höhlen um Mis- kolcz, zu denen spáter auch das Museum in Miskolcz mit lobenswerter Bereitwilligkeit beigetragen hat und auch in Zukunft noch beitragen wird; auf diese Weise ist die Erforschung des diluvialen Menschen in Ungarn ins richtige Geleise gekommen. Um die BErforscehung des oben erwáhnten Problems haben sich auBer Orro HERMAN auch die Leiter der Geologi- sehen Anstalt, die Direktoren weiland JoHANN v. BőcEH, THoMAS v. SZoNTAGH und LupwiG v. Lóczy, sowie der begeisterte Direktor des Museums in Miskolcz IGwacz v. GÁLFFY viele Verdienste erworben. Die geologisehen Verhültnisse der: Umgebung von Miskolcz studierte im Jahre 1906 Sektionsgeolog Dr. KARL. v. Papp, wáhrend die Erforschung der Höhlen im selben Jahr mein Freund Dr. OTTOKkAR Kapré begonnen und fortgesetzt hat. Er untersuchte mehrere Höhlen der Umgebung von Hámor und fand die sicheren Spuren des dilu- 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft; am 25. Jünner 1911. DIE DILUVIALEN KNOCHENRESTE EINES KINDES AUS DER BALLAHÖHLE BEI RÉPÁSHUTA. 519 vialen Menschen zunüchst in der Szeletahöhle in Form paláolithischer Stein- werkzeuge. Spüter gesellte sich als Mitarbeiter zu Dr. OrrokaR Kapió der Ver. fasser dieses Vorberichtes und arbeitete abwechselnd an seiner Seite teils in der Szeletahöhle, teils in den übrigen noch unerforsehten Höhlen des Bükk- gebirges. Unter solchen Verhültnissen bin ich auch in die von der Szeletahöhle drei Stunden weit südwestlich gelegene Ballahöhle bei Répáshuta gekommen- Die Ballahöhle befindet sich an der Lehne des Ballaberges in einem Kalksteinzuge 53 m hoch über dem Tale und 543 m hoch über dem Meere. Die gerüumige Öffnung ist dem Nordosten zugekehrt. Die Lünge der Höhle betrágt 30 m, die durechschnittliche Breite 8 m. Obzwar die Höhle zwei Schornsteine besitzt, kann mann in den Ablagerungen keine Spuren der Hin- waschung wahrnehmen. Die oberste Schichte der Höhlenausfüllung besteht aus dunkelbraunem Humus; unter diesem folgt eine ebenfalls rezente graubraune Schichte und unter dieser eine lose lichte, gelbe, kalkige Tonschicht, welche als Grenze zwischen Alluvium und Diluvium anzusehen ist. Áhnliche Verhült- nisse finden wir auch in der Szeletahöhle und es ist sehr wahrscheinlieh, dab beide Schichten in derselben Zeit unter ühnlichen klimatisehen Verhültnissen entstanden sind. Aus diesen erwühnten alluvialen Schiehten sind neben rezen- ten Knochen und Tonscherben zwei unretuschierte kleine Klingen ans Tages- licht gekommen. Die darunter folgende durch gelbgrauen Ton gebundene Schuttschichte hat sich infolge neuerer Untersuchungen als diluvial erwiesen. Diese Schichte, charakterisiert eine darinn vorkommende Nagetierfauna, die heutzutage nur noch in arktischen Gegenden lebt und in mehreren mitteleuro - páischen Fundstellen mit fossiler Fauna gefunden wurde. Diese Nagetierreste kommen in kleineren und gröbBeren Nestern stellenweise in solchen Mengen vor, dab sie mit jenem gelben Ton gewissermaf8en eine Knochenbreccie bilden ; diese müssen, wenigstens teilweise als Gewölle von Raubvögeln gedeutet wer- den. Auf das Diluvium weisen auch die hier gefundenen Renntierüberreste In dieser Schicht fand ich im Sommer des Jahres 1909 in ganz ungestörtem Situs 1730 m tief die in Rede stehenden Kindesknochen. Da ich Steinwerk- zeuge, die das Alter des Fundes genau bestimmen würden, bisher noch nicht gefunden habe und da auBer der erwáhnten Nagetiere andere charak- teristisehe Knochen noch nicht zum Vorschein gekommen sind und die Knochen selbst nicht ausgesprochen fossil ausgesehen haben, stand einstweilen neben dem diluvialen Alter jener Schicht fast allein das charakteristische Aus- sehen, besonders die gelbliehgraue Farbe. Im folgenden Jahre 1910, unternahm Dr. OTTOKAR Kaprió in der Puskaporoser Felsnische, vis 4 vis der Szeletahöhle, eine Probeausgrabung und stieb bei dieser Gelegenheit auf eine ühnliche Nagetierfauna, die in ühn- lichem gelbliehgrauem Ton eingeschlossen war. Unter dieser Schicht folgte eine diluviale Ablagerung mit palüolithiscehen Steinwerkzeugen, namentlich Dorbeerblattspitzen. Mein Freund Dr. THEopoR Konkmos, der sich inzwischen mit dem Studium der Mikromammalia zu befassen anfing, erkannte in der Puskaporoser Nagetierfauna eine arktische, für unsere Gegend eine diluviale Fauna. Sobald ich das Puskaporoser Material erblickte, ist mir sogleich die Áhn- 520 DI EUGEN HILLEBRAND lichkeit desselben mit der Mikrofauna aus der Ballahöhle aufgefallen, woraus ich auf das diluviale Alter der Knochen des Kindes aus der Ballahöhle gefol- gert habe, umso mehr, weil in der Puskaporoser Felsnische dieselbe Nagetier- schichte direkt der die diluvialen Steingerüte führenden Schichte aufliegt. Indes- sen beauftragte die Direktion der Geologischen Anstalt Dr. OTTOKAR Kapró und Dr. THEopoR KoRmos, sie mögen den Fundort mit mir aufsuchen und erneuert untersuchen. Diese gemeinsame Untersuchung hatte dieselben Resultate, die ich gelegentlieh der Probeausgrabung feststellte. Das diluviale Alter der Knochen beweisen folgende Tatsachen: 1. Die Knochen lagen in einer voll- stündig intakten Schicht. 2. Der gelbe kalkschuttschüssige Ton selbst ist dilu- vial. 37 Die Begleitfauna, die in jenem gelben Ton vorkommt, bedeckte die Kindesknochen in einer Michtigkeit von 30 em. 4. Die von Dr. Kapró in der Puskaporoser Felsnische gefundene Nagetierfauna kommt dort mit solutréen- artigen Steinwerkzeugen in derselben Schicht vor. 5. Die menschlichen Knochen weisen denselben Erhaltungszustand auf, wie dies die tierisehen Knochen zeigen. Bezüglich der kindlichen Knochen selbst kann bestimmt werden, dab sie von einem ungefáhr einjührigen Individuum herrühren. Bezüglieh des Typus kann bemerkt werden, da8 derselbe in die Variationssphüre des heutigen Menschen, also zur Spezies Homo sapiens gehört, was aus dem obersten Diluvium auch zu erwarten war. Die Knochen besiechtigte auch Professor Dr. MicHAEL LENHOSSÉK, der dieselben auch seinerseits zum Formenkreis des Homo sapiens angehörig erklürte und das Alter des Individuums etwas über einem Jahr feststellte. Es fiel inm besonders die auBerordentliche Lünge des Schádels auf, umsomehr, weil die Kinder im allgemeinen kurzköpfig zu sein pflegen. Laut einer vorláufigen Berechnung ergab sich der Schádelindex mit 72, so da8 derselbe zu den ausgesprochenen Langschüádeln gehört; ein Beweis, daB der Schüdel einer typischen langköpfigen Rasse angehört. Langköpfig sind unter den heute lebenden Völkern hauptsáchliech die niedersten Rassen, lang- köpfig sind auch die meisten Vertreter des Homo primigenius und die s. g. Ero-Magnonrasse aus dem oberen Diluvium. Vom Skelett sind vorhanden der gröbte Teil des Schüdels mit dem Unter- kiefer, beide Oberschenkelbeine, beide Oberarmbeine, vom Vorderarm eine Ellbogenröhre und eine Armspindel, von der Wirbelsöule zwei Wirbelkörper, das Bruchstück eines Schulterblattes und Wadenbeines und endlich fünf Rippen- fragmente. Es fehlen vollstándig jene Stücke, welche der eigentlicehen Hand und dem Fu8 angehören. Jedenfalls ist es sehr interessant, da8 die Knochen eines so jugendlichen Individuums dem FossilisationsprozeBe widerstehen konn- ten und es ist sehr wahrscheinlich, da8B dieser Fund noch lange unter den fossilen Menschenresten der jüngste bleiben wird. Dieser Umstand erhöht nur den Wert des Fundes und dab Skeletteile jugendlicher WFormen tatsüchlich fossilisieren können, beweisen die in der Szeletahöhle gefundenen zahlreichen fossilen Knochenreste jugendliceher Höhlenbáren. Um jedes MiBverstándnis auszuschliefen, muB ieh besonders betonen, dab die bei der Probeausgrabung bescháftigten Arbeiter bestándig unter meiner Aufsicht standen, da8 die Reihenfolge der erwáhnten Schichten im Bereich DIE DILUVIALEN KNOCHENRESTE EINES KINDES AUS DER BALLAHÖHLE BEI RÉPÁSHUTA, 521 Fig. 39. Eingang der Ballahöhle bei Répáshuta in Ungarn. Photogr. Aufnahme von P. RosKó. der ausgehobenen 2 m? überall dieselbe war und daB ich eine jede Schicht separat ausgehoben habe. Sobald wir den lichtgrauen kalkigen Ton ausgegra- ben hatten und auf den gelben diluvialen Ton gestoBen sind, muBten wir noch 30 cm tiefer graben, bis wir zu den Knochen jenes Kindes gekommen sind. Als die Arbeiter die ersten Stücke des Schüdels und einige Extremitüten- knochen aushuben, stand ich einige Schritte weit von der Grube in der Mün- 522 DI EUGEN HILLEBRAND dung der Höhle, wo ich das Aussuchen beaufsichtigte. Die übrigen Knochen habe ich selbst eigenhándig ausgehoben. Die Lage der einzelnen Knochen war somit gewissermabBen gestört, jedoch die an den Knochen stellenweise vorkommen- den Dendriten, besonders die im Inneren des Schádels ausgebildeten weiBen Patinaflecken beweisen, daB diese Knochen in natürlieher Lage waren. Der Schüdel ist seitlich infolge des Druckes der hangenden Schichten stark defor- miert, von den Scechlafenbeinen und Gesichtsknochen weisen nur die linkseiti- gen intensive Dendriten auf. Dasselbe sehen wir auch auf dem linken Ast des Unterkiefers, am linken Oberarmbein und am linken ÖOberschenkelbein. Aus diesem Umstande folgere ich, da8 das Kind seitlich lag und zwar wahrschein- lich an der linken Seite. Da die Knochen des Kindes zusammenhüngend ge- funden wurden, da man an ihnen keine Nagespuren sieht und da sie zum . gröbten Teil gut erhalten sind, halte ich es für ausgeschlossen, dab das Kind irgend welches Raubtier in die Höhle geschleppt hütte; auch ist der Fall eines Kannibalismus hier ausgesehlossen. Spuren von Bestattung, insbesondere aufgestellte Steine, Beigaben von Schmuck- oder Steinwerkzeugen konnte ich nicht konstatieren, obzwar eine solche doch nicht ausgeschlossen ist, da man im Diluvium höchstwahrscheinlich Kindesleiehen ohne Beigaben bestattete. Bezüglich des geologiscehen Alters habe ich schon oben bemerkt, da8 der Fund ins obere Diluvium gehört und wenn wir nun den Umstand vor Augen halten, da8 dieselbe Fauna in der Puskaporoser Felsnische mit solutréenartigen Steinwerkzeugen zusammen vorkommt, scheint es nicht unwahrscheinlieh zu sein, dab der Fund aus der Ballahöhle ebenfalls in die Náhe des Solutréen zu setzen ist. Ganz bestimmt werden wir dies erst dann ergründen können, wenn wir aus demselben Niveau auch Steinwerkzeuge bekommen. Dies dürfen wir umsomehr hoffen, weil bisher kaum der zwanzigste Teil der Höhle aus- gegraben wurde. Auf Feuerherde sind wir im diluvialen Abschnitt bisher noch nicht gestoben, auch konnte diese Höhle zur lángeren Bewohnung in jenem kalten Klima nicht geeignet gewesen sein, da ihre Öffnung dem Nordosten zugekehrt ist. In der unmittelbaren Náhe der Ballahöhle befinden sich noch drei kleinere Felsnischen, in welchen wir, falls sie erforseht werden, ebenfalls die Spuren des Urmenschen erwarten dürfen. x Wáibrend sich meine oben mitgeteilten Zeilen im Drucke befanden, wurde mir Gelegenheit geboten die erwáhnten Kindesknochen nüáher zu unter- suchen und mit rezenten europüisehen Kinderknochen desselben Alters ein- gehender zu vergleichen. Die Resultate dieser Untersuchungen gedenke ich hier nüáher zu besprechen. Meine Untersuchungen habe ich im I. Anatomi- sechen Imstitute in Budapest angestellt und halte es für meine angenehme Pflicht zu erwüáhnen, daB mir der Direktor dieses Institutes, Herr Professor Dr. MricHAEL LENHOSSÉK mit gröBter Bereitwilligkeit das "Vergleichsmaterial des Institutes zur Verfügung gestellt, meine Untersuchungen mit bestándigem Interesse verfolgt und mit freundlichen Hinweisungen unterstützt hat, wofür ich ihm an dieser Stelle meinen innigsten Dank ausspreche. Ungarn. in huta épás , 40. Der Schüdel des Urkindes aus der Ballahöhle bei R Fig. sicht von oben An 524 D: EUGEN HILLEBRAND Die Knochen des erwüáhnten Kindes gehören unzweifelhaft demselben Individuum an, dessen ÁAlter ungefáhr auf 144 Jahr zu setzen ist. Befassen wir uns zunüchst mit den Higenheiten des Schüdels und der Gesichtsknochen von den vier verschiedenen Ansichten aus betrachtet. Den Schüdel zuerst von oben prüfend, föllt sogleich dessen auBerordentlieh schmale und lange Form, die Flachheit der Schlüfenpartie der Seitenwandbeine und der Schlüfen- beine selbst, sowie auch die schwache Ausbildung der Scheitelhöckers ins Auge. Infolge all dieser Higentümlichkeiten unterscheidet sich unser Schüdel wesent- lich von allen entsprechenden Charakteren rezenter Kinderschüdel; so berech- nete ich z. B. den Schüdelindex beim Urkinde mit 70-4, womit derselbe zu den typischen Langschüádeln gehört, der Schádelindex bei gleichalterigen rezen- ten Kindern betrügt ungefáhr 85, dieselben gehören somit zu den typischen Kurzschüádeln. Da der Schüdel eines Kindes immer kürzer zu sein pflegt als beim entsprechenden Erwachsenen, kann als sicher angenommen werden, daB die Langschádeligkeit des Urkindes in höherem Alter sich noch gesteigert hátte und daB die durch das Urkind vertretene Menschenrasse den extremen Langschüádeln angehören muBte. Es ist besonders auffallend, da8 wáhrend die kleinste Stirnbreite (772 cm) und die gröBte Breite des Seitenwandbeins (11-72 em) des Urkindes den AusmaBen eines ungefáhr 8 Monate alten Kindes entspricht, betrágt die gröbte Lánge des Schüdels, welche ich wegen der unsicheren Stel- lung des IMionpunktes zwischen dem Glabella-Lambdapunkte gemessen habe, 159 cm, welche Dimension selbst von vielen erwachsenen Kurzschádeln nicht sehr ferne stehen. Infölge der hier angegebenen besonderen VerháltniBe, wodurch sich der in Rede stehende Schádel von den heutigen Kinderschüdeln so wesent- lich unterscheidet, scheint er auf den ersten Blick viel mehr ein cen miniature, erwachsener zu sein. Den Schüdel von oben betrachtend, fállt noch besonders die schwáchere Entwickelung der Stirnhügel, sowie die gröBere Lünge des Stirnbeines auf, was mit dem starken Zurückweichen der Kronennaht in Ver- bindung steht; dementsprechend rückt auch der Bregmapunkt etwas mehr nach rückwürts. Bezüglieh des Gesichtes sei erwühnt, dab von oben gesehen der Augenhöhlenteil des Jochbeins sichtbar ist, wáhrend gewöhnlich derselbe von der Stirn bedeckt zu sein pflegt. Dieses Verhültnis hüngt mit der minderen Entwickelung der Stirnhöcker, sowie mit der Vorneigung des Jochbeines zu- sammen. Da bei den gleichalterigen rezenten Kindern die Stirnfontanelle gewöhnlich offen ist und auch beim Urkind stellenweise unberührte Fonta- nellenründer zu finden sind, kann als sicher angenommen werden, dab wenig- stens im hinterem Teil die Fontanelle noch nicht ganz verknöchert gewesen war; es ist wahr, daB deren hüutiger Teil dem Alter entsprechend allerdings auf ein kleineres Gebiet beschránkt war, als dies gewöhnlich der Fall zu sein pflegt. Die übrigen Randteile der Fontanelle sind nicht ganz unversehrt ge- blieben, sie scheinen abgebrochen oder vielmehr verwittert zu sein; wie immer dies auch geschehen ist, es ist ursprünglich geschehen, denn die betreffenden Knochenteile zeigen mit den übrigen dieselbe Farbe (Patina). Wenn wir den Schüdel von der Seite betrachtend untersuchen, so füllt zunáchst die schwáchere Entwickelung der Stirn auf, im hinteren Teil vieder "ogtog J9p doA gyolsuy "úuxedun ur vzugsedoy 194 OIUgOUBIJed Jep sut sepuryxn sep [9pEU9g s9d IV "ALT 526 Dr: EUGEN HILLEBRAND die starke Entwickelung der rückwártigen Seitenwandpartien ; wáhrend gewöhn- lich die Seitenwandbeine hinter den Scheitelhöckern steil abfallen, biegen sie in unserem Fall sanft nach unten ab. Infolgedessen sieht man auch den Lambda- punkt von oben betrachtend ganz gut, wáhrend derselbe gewöhnlich vollstán- dig verborgen ist. Sehr interessante Abweichungen sehen wir zwischen den Schüádeln des rezenten Kindes und des Urkindes auch dann, wenn wir aus der Mitte des áuBeren Gehörganges eine Vertikale gegen den Scheitel ziehen. Diese Vertikale scheidet den Scheitel beim rezenten Kind hinter dem Bregma- punkt und teilt den Schüdel in eine ungefáhr gleichmáBige vordere und hin- tere Hülfte, beim Urkinde fállt die Vertikale im Gegenteil vor den Bregma- punkt und teilt den Schüdel dermabBen in zwei Háölften, da8B die hintere Hálfte sich viel gröBer ergibt. Man sieht, dab sich das Stirnbein und die Seitenwandbeine des Urkindes ganz betráchtlieh nach hinten entwickelt haben, womit die Basis und das Sechlafebein nicht Schritt hielt. Diese Beobachtungen bekraftigen auch die am Schüdel vorgenommenen Messungen, wáhrend z. B. die Entfernung Glabella-Gehörgang bei beiden fast dieselbe ist (beim Urkind ist sie etwas gröBer) ist die Entfernung Glabella-Lambda beim Urkind 159 em, also um fast 2 cm gröBer als gewöhnlich. Was also der Schádel an seinem Inhalt durch die auBerordentliche Schmalheit verloren, das hat er durch die auBerordentliche Löánge wieder gewonnen. Wenn wir nun vor Augen halten, dab der Kopfumfang des Urkindes (45 cm) mit 1—2 cm das gewöhnliche MaB übersteigt und da8 die Kopfhöhe (welche ich wegen fFehlen des Hinterhaupt- loches von dem üuBeren Gehörgang bis zum Bregmapunkt gemessen habe) in die Variationsbreite des heutigen Kindes föllt, kann als bestimmt angenom- men werden, dab der Schüdelinhalt nicht unter dem heutigen gestanden ist. Bezüglich der Unterschiede in den Details bemerke ich, da8 die gröBte Breite der groben Flügel des Keilbeines beim Urkinde etwas gröBer war als dies durchschnittlich bei rezenten Kindern zu sein pflegt, da8 weiter der Warzen- fortsatz des Schláfebeines besser entwickelt ist als gewöhnlich und daB der zwischen diesem Fortsatz und dem üáuBeren Gehörgang, jedoch etwas höher gelegene kleine Hügel (spina supra meatum) ebenfalls stürker entwickelt ist als gewöhnlich. Am Gesichtsschüdel fallen die vorstehenden dJochbögen und der vor- springende Unterkiefer auf (den ich möglichst genau eingestellt habe), woraus wir auf den Prognathismus des ganzen (Gesichtes schlieBen können. Dieser überraschende Prognathismus ist auBerordentlich interessant, denn wir wissen. daB derselbe nur bei Erwachsenen seine vollstándige Entwickelung zu errei- chen pflegt und daB er im Kindesalter meist nur schwach angedeutet erscheint. So pflegt dies bei den rezenten tiefer stehenden prognathen Menschenrassen, ja selbst auch bei den Menschenaffen zu sein. Auf Grund dessen kann als be- stimmt angenommen werden, da$ das Urkind einer auBerordentlich prognathen Menschenrasse angehören muBte. Am Jochbein fállt in die Augen der Mangel eines Processus marginalis, wodurch der ganze Stirnfortsatz sehr versehmülert erscheint. Bs soll weiter bemerkt werden, da8B das Jochbein stárker in die Gesichtsfláche föllt als dies gewöhnlich zu sein pflegt. DIE DILUVIALEN KNOCHENRESTE EINES KINDES AUS DER BALLAHÖHLE BEI RÉPÁSHUTA. 527 Den Schüdel von vorne betrachtend, föllt vor allem dessen Schmalheit auf, die sich auf die Gegend des Jochbeins und des Stirnbeins gleichfalls er- streeckt. Diese Verhültnisse bekráftigen auch folgende Zahlangaben : Die kleinste Stirnbreite pfílegt gewöhnlich 8 em zu sein, beim Urkinde 7-2 cm; die gröBte Gesichtsbreite im Bereiche der Jochbeine gewöhnlich 7—8 em, hier nur 773 cm. Die Breite und Höhe der Augenhöhlen ist normal und betrügt 2-9 em; die Breite pflegt gewöhnlich 1—2 mm gröbBer zu sein. Die Tiefe der Augenhöhlen entspricht dem heutigen durchschnittlichen MaB, gleichfalls verhált sich ebenso auch der Rauminhalt. Hine grölere Augenhöhle entspricht dem ursprünglichen Zustande. Das Urkind hatte sonach ein schmales Gesicht mit verhültnismáBig vorstehenden Backenknochen. Es ist wahrscheinlich, daB sich diese Charakter- züge auch bei den Erwachsenen aufrecht erhalten haben. Die Form der Augen- höhlen entspricht dem heute herrschenden Typus. Von den oberen Augen- brauenbogen (welche beim Homo primigenius den Oberaugenwülsten entspre- ehen) ist bei diesem jugendliehen Schádel natürlich noch keine Spur zu sehen. Die Nase des Urkindes war nach der Stellung des Stirnfortsatzes des Joch- beins urteilend flacher als gewöhnlich, was dem Urzustand entspricht. Der hintere Teil des Schüdels erinnert infolge des sanften Absteigens der Seiten- wandbeine an die Form des Homo primigenius. Den Schüdel von unten be- trachtend, föllt sofort in die Augen, dab am Schláfenbein die Gelenkeruben für den Unterkiefer (fossa glenoidalis) und auch die Felsenteile verhültnis- miüBig sehr nach vorne gerückt sind. Demzufolge muBte auch das dem Hinter- hauptbein fehlende Hinterhauptloch, wie beim Homo sapiens, ebenfalls vorne gelegen sein, obzwar dasselbe beim Erwachsenen zurückgezogen sein konnte. Da aber gleichzeitig der Lambdapunkt 2 em weiter nach rückwárts gerückt ist, mubBte auch das nur teilweise erhaltene Hinterhauptbein sehr gut ent- wickelt gewesen sein. Bezüglich der Gelenkgruben sei noch erwáhnt, daB sie sehr nach vorne gerückt sind und dem Jochbeinfortsatze aufliegen (was wahr- scheinlicenh mit dem Prognathismus zusammenhüngt) und daB sie auf die mediane Ebene des Schüdels viel schiefer gestellt sind, als das gewöhnlich der Fall ist. Von unten aus sieht man auch die Deformation des Schüdels; wih- rend die linke Partie nur sehwach deformiert ist, ist der untere Teil des rech- ten Seitenwandbeines und Sehlöfebeines derartig verbogen, da$ wenn wir den abgetrennten Sechuppenteil an seine Stelle einsetzen wollen, sich die beiden Felsenteile kreutzen. Als besondere Abweichung soll noch die dickere Ausbil- dung der üuBeren Flügeln am Keilbeine erwühnt werden. Die Besonderheiten an der inneren Schüdelfláche, insbesondere der hier befindlichen Unebenheiten, welche als Abdrücke des Gehirns angenommen wer- den müssen, wünsche ich an dieser Stelle nur ganz kurz zu berühren. In die- ser Beziehung sind selbst die Schüdeln rezenter Kinder aufBerordentlich eroBen Variationen ausgesetzt, so dab nur auf Grund eines sehr zahlreichen Ver- eleichsmaterials die Wichtigkeit der Detailabweichungen reell verwertet wer- den könnte. Ich begnüge mich mit der Feststellung der Tatsache, da8 die Gehirneindrücke beim Urkinde im allgemeinen sehr schwach entwickelt waren. An dieser Stelle bemerke ich weiter, dab die Schüdelknochen viel dicker 528 D: LUGEN HILLEKBRAND waren als gewöhnlich, was auf einen primitiven Zustand hindeutet. Die Náhte besitzen ihren gewöhnlichen Typus ; einfachere Nöáhte würden dem primitive- ren Zustand entsprechen. Nun gehe ich auf die Besprechung der Eigenheiten des Unterkie- fers über. Beim Unterkiefer fállt sofort die schwache Ausformung des Kinns ins Auge, was mit der seichten Ausbildung der Fossz mentales und mit dem Fehlen des Tubereulum mentale zusammenhüngt; der Symphysenwinkel fállt indessen in die Variationsbreite der rezenten Kinder. Die Höhe des Unter- kiefers im Bereiche der Symphyse betrügt 2 cm, dieselbe ist also um 2 mm gröBer als gewöhnlich; die Dicke unter dem ersten definitiven Backenzahn betrügt 13 em, gegenüber der gewöhnlichen Dicke von 171 em. Die Ausbil- dung der inneren Oberfláche des Unterkiefers ist ebenfalls versehieden. Wih- rend die innere Flöche des Unterkiefers im Bereiche der Spina mentalis nach oben und unten winkelig gebogen ist, ist dieselbe hier fast vollstándig flach. Die Spina mentalis selbstist . durch eine kaum merkbare Rauhigkeit in einer gröBeren Vertiefung angedeutet, obwohl sie gewöhnlich an der inneren Fláche auf einer erhöhten Stelle gut greifbar und deutlich zu sehen ist. Die Linea mylohyoidea ist viel stárker entwickelt als gewöhnlich. Sümtliche hier ange- führten Abweichungen des Unterkiefers sind primitive Merkmale, die einzeln auch noch heutzutage hie und da an europüisehen Unterkiefern vorkommen, welche jedoch gemeinsam an keinem rezenten Unterkiefer mehr zu erwarten sein dürften. Bemerkenswürdig ist es noch, daB die Gelenkköpfe mit dem Unterkieferast einen kleinen Winkel bilden, was mit der schon erwáhnten schiefen Stellung der Gelenkgruben zusammenhüngt. Alle übrigen Eigenheiten des Unterkiefers stimmen mit den entsprechenden anatomisehen Besonderhei- ten des modernen Unterkiefers vollstándig überein; dasselbe gilt auch für die Zahne. Nachdem wir in groBen Zügen mit den Eigenheiten des Schüádels be- kannt geworden sind, erlaube ich mir auch die übrigen Skelettreste des Urkin- des mit einigen Worten zu berühren. Von den einzelnen Skelettteilen habe ich am Schulterblatt (linkes), an den zwei erhaltenen Wirbelkörpern (letzter Rücken- und erster Lendenwirbel), den fünf Rippenfragmenten (aus der vorde- ren, mittleren und hinteren Partie), sowie an der Ellbogenröhre keine nennens- werten Unterschiede beobachtet. Die Armspindel und das Oberschenkelbein ist weniger gebogen als gewöhnlich ; es ist dies deswegen wichtig, weil beim Ur- menschen diese Knochen im allgemeinen viel mehr gebogen sind als dies beim rezenten Menschen der Fall ist. Am Oberarmknochen konnte ich wesentliche Unterschiede konstatieren. Was hier besonders in die Augen föllt, ist die starke Flachheit des oberen proximalen Teiles, weleher anders ausgebildet ist als dies gewöhnlich der Fall zu sein pflegt. Wáhrend beim rezenten Kind (aber auch beim Erwachsenen) der obere Teil von der Seite aus gesehen am dünnsten ist, ist der Oberarmknochen des Urkindes von vorne gesehen am dünnsten. Nur an zwei sehr jugendlichen (einige Monate alten) Oberarm- knochen habe ich Übergünge beobachtet, sie konnten aber weder in ihrer Ausbildung noch im Grade der Verflachung mit den Verhültnissen des Ur- DIE DILUVIALEN KNOCHENRESTE EINES KINDES AUS DER BALLAHÖHLE BEI RÉPÁSHUTA. 529 kindes identifiziert werden. Wáhrend am heutigen Oberarmknochen am vorde- ren oberen Teil eine seichte breite Furche (sulcus intertubercularis) verlüuft, finden wir hier eine Kante ausgebildet. Der Grad der Flachheit wird auch durch folgende Zahlen ausgedrückt. Die gröBte Breite des oberen Oberarm- Fig. 42. Der Schüdel des Urkindes aus der Ballahöhle bei Répáshuta in Ungarn. Ansicht von vorne. knochenteils — 174 cm, die kleinste Breite 079 cm. Beim rezenten Kinde im allgemeinen 1-25—0-9 cm. Das kleinere Ma8 wurde beim Urkinde von vorne, beim rezenten Kinde von der Seite gewonnen. Wie sich diese Verháltnisse bei Erwachsenen gestaltet hütten. diesbezüglich würe es sehr kühn in vor- hinein sich zu áuBern, um so mehr, weil áhnliche Verháltnisse, meines Wis- sens, bisher beim Urmensehen noch nicht beobachtet wurden. Ich bemerke Földtani Közlöny. XLI. köt, 1911. 35 530 D: EUGEN HILLEBRAND noch, da8B die Fossa olecrani besser entwickelt ist, was ebenfalls dem primiti- ven Zustand entspricht. Indem ich bei dieser Gelegenheit auf eine detailierte Beschreibung der Knochen nicht eingehen will, beschlieBe ich hiermit meine Beobachtungen. Es wöüre sehr wichtig, wenn wir gelegentlich der weiteren Ausgrabungen aus dem entsprechenden geologischen Zeitalter auch Knochen von Erwachsenen bekommen würden, da bezüglieh vieler bisher besprochener Charaktere erst dann entsechieden werden könnte, ob wir es mit für die be- treffende Menschenrasse tatsáchlich charakteristischen Higenheiten, oder nur mit in der individuellen Entwicklung wiederauftauchenden Charakteren eines ülteren Ahnens, die im erwachsenen ÁAlter wieder verschwinden, zu tun haben. Andersteils hütten sich manche Charaktere erst beim Erwachsenen herausbil- den können. Wie immer dies auch sein mag, glaube ich an den betreffenden Stellen richtig auf jene Charaktere hingedeutet zu haben, die wir auch beim Erwachsenen erwarten dürfen, und auf Grund dessen gedenke ich im folgenden jene Frage zu erörtern, welcher Rasse des diluvialen Menschen das Kind aus der Ballahöhle angehören konnte. Sömtliche bisher gefundene europüáische diluvialeMensechenfunde könnten wir vielleichtinfünf Typen einreihen, deren Vertreter ich wührend meiner vorjáhrigen Studienreise Gelegenheit hatte náher zu studieren. Hs sind dies die folgenden: 1. Homo Heidelbergensis aus dem untersten Diluvium. 2. Homo primigenius aus dem mittleren Diluvium. 3. Homo aurignaciensis Hauseri aus dem mittleren Dilu- vium. 4. Der Grimalditypus ebenfalls aus dem mittleren Diluvium. 5. Der Cro-Magnontypus aus dem oberen Diluvium. Der Homo Heidelbergensis ist dermaBen primitiv, da8 es angezeigt scheint denselben aus der Reihe typischer Diluvialmenschen ganz auszuschlieBen, da er sozusagen den einseitig differen- ziertesten Typus des Tertiármenschen aufweist. Den Beweis dafür liefert auBer den anthropoidartigen Charakterzügen auch noch die Reduktion des ganzen Gebisses, insbesondere des Weisheitszahnes. Genauer ausgedrückt, das Zusam- menvorkommen dieser beiden Erscheinungen schlieBt, meiner Ansicht nach, denselben aus jener Reihe aus, in welcher wir rücksehreitend den direkten Vorfahren des heutigen Menschen suchen. DaB sich das Kind aus der Balla- höhle nicht zu einem Homo primigenius weiter entwickelt hatte, beweisen das verhültnismáBig séhwach geformte, aber doch vorhandene Kinn, der hohe und überaus lange Schüdel (der Homo primigenius war nicht übertrieben langköpfig, umso weniger, weil infolge der mitgemessenen dicken Oberaugen- wülste auch die gewonnenen Schüdelindexe kleiner sind als dies in der Wirklichkeit ist) und die verháltnismáBig stark entwickelten Warzenfortsütze. Die Warzenfortsütze des Homo primigeniús waren nümlieh sehr schwach entwickelt. Gegen eine solche Annahme spricht ferner auch die geringe Biegung der Armspindel und des Oberschenkelbeines. Es ist wahr, dab dies vielleicht nur beim erwachsenen Homo primigenius derma8en entwickelt war. Der ansehnliche Schüdelinhalt ist von keiner besonderen Wichtigkeit, weil die Schüdel der " unlüngst entdeckten Überreste des Homo primigenius von Chapelle-aux Saint und "des Homo monsteriensis Hauseri mit ihrem Schüdel- inhalt selbst den heutigen Durchschnittsmenschen übertreffen. Das Urkind DIE DILUVIALEN KNOCHENRESTE EINES KINDES AUS DER BALLAHÖHLE BEI RÉPÁSHUTA. 531 konnte sonach dem Homo primigenius nicht angehören, obzwar es mehrere darauf erinnernde Higenheiten besaB, die ich schon besprochen habe. Gegen die Angehöőrigkeit zur Cro-Magnonrasse (welche als herrschende Rasse des obe- ren Diluviums angenommen wird) spricht die sehwache Entwicklung der Stirn und des Kinns, sowie das schmale prognathe Gesicht; wührend jene Rasse bekanntlich die schöne groBe Stirn, das stark entwickelte Kinn, sowie das breite und gerade Gesicht charakterisiert. Der Grimaldirasse nühert es sich durch den langen Kopf, das schmale Kinn und durch den Prognathismus, der sich jedoch bei der Grimaldirasse hauptsüchliech nur auf die untere Gesichts- partie erstreckt. Anderesteils charakterisiert die negroide Grimaldirasse die nach vorne geneigte Stirn, die breiten Unterkieferáste, sowie die verhültnis- miáBig sehr lange Armspindel und das Ellbogenbein, KEigenheiten, die dem Urkinde fehlen. Mit dem Homo aurignaciensis Hauseri ist gemein der lange, schmale Kopf, das schwache Kinn und der gut entwickelte Warzenfortsatz, Nur dab bei diesem die Stirn besser entwickelt und der Prognathismus kleiner erscheint. Wir" sehen, da8 das diluviale Kind aus der Ballahöhle genau zu keiner der bisher bekannten diluvialen Rassen eingereiht werden kann, am nüchsten steht es noch dem Aurignacientypus. Der hier behandelte Fund erschwert wegen seiner Jugendlichkeit die genaue Rassenbestimmung, anderesteils liefert er sehr interessante Beitrüge zur Klárung der Beziehungen zwischen den einzelnen diluvialen Rassen. Demselben wird. einen besonderen Wert erst eine genaue Vergleichung mit den vorhan- denen und den eventuell noch dazukommenden neuen Funden geben; wobei man auch die bisher unbeaechtet gebliebenen Details wird berücksiechtigen műüssen. Zum Sechluss meiner Abhandlung gekommen, sprüche ich meinen wüárm- sten Dank aus der Frau des Herrn Dr. Orrokagk Kapré für die freundliche Hilfe bei der Zusammenstellung und Práparierung der Überreste. KOMMISSIONSANGELEGENH EITEN. Jahresbericht der Höhlenforschungskommission der Ungarischen Geologischen Gesellschaft für 1910. Gelegentlieh der am 5. Januar 1910 gehaltenen AusschuBsitzung der Ungari- sehen Geologischen Gesellschaft machte Prof. Dr. LupwiG v. Lóczy, Direktor der kgl. ung. Geologischen Reichsanstalt den Vorschlag, es möchten sich alle jene Mit- glieder der Gesellschaft, die sich für die Höhlen besonders interessieren innerhalb der Gesellschaft zu einer Kommission vereinigen. Die AusschuBsitzung machte sich diesen Vorschlag zu eigen und ersuchte den Vizeprásidenten Herrn Dr. FRANZ SCHAFARZIK und den ersten Sekretür Herrn Dr. EMERICH LŐRENTHEY, sic möchítten sich mit den. Interessenten in Verbindung :setzen. Am 28. Januar wurde die Kon- stittierung "der Kommission in einer unter dem Vorsitz Dr. FRANZ SCHAFARZIKS" ab- 394 532 KOMMISSIONSANGELEGENHEITEN., gehaltenen Konferenz tatsáchlich ausgesprochen. Die solcherart konstituierte cHöhlenforschungskommission der Ungarischen Geologi- schen Gesellschafto wáhlte Herrn KARL SIEGMETH, Direktor der ung. Staats- bahn i. R. zum Prüsidenten, Herrn Dr. KARL JoRDÁN, Direktor der Erdbeben- berechnungsanstalt zum Viseprüsidenten und Herrn Dr. OTTOKAR KaAplió Staats- geologen zum Referenten, Die neu konstituierte Kommission stellte für das Jahr 1910 folgendes Arbeits- programm zusammen: 1. Zusammenstellung und Ausgabe eines bibliographischen Höblenkatalogs mit Karte. 2. Haltung von orientierenden Vortrügen und Ausgabe von Rezensionen. 3. Mustererforschung einer kleineren Höhle der Umgebung von Buda. 4. Beginn der systematischen Erforschung der Aggt:leker Baradlahöhle. Die Besorgung der Geldbeitráge hat die Ungarische Geologische Gesellsehaft übernom- men. Die Aufgabe des folgenden Berichtes wird es sein zu zeigen, wie weit es der Kommission gelungen ist das oben erwáhnte Arbeitsprogramm zu realisieren. Ein treues Bild der Tátigkeit der Kommission geben die regelmüBig erschei- nenden Protokollauszüge in den aMitteilungem , so da8 wir uns in diesem Berichte blo8 auf die Summierung der Hauptmomente beschránken können. 1. Besprechung der Höhlen der Lönder der Ungarischen Krone, sowie Zusammenstellung einer Höhlenkarte. Eine der Hauptaufgaben der Kommission bestand darin, die auf dem Gebiete der Lünder der Ungarischen Krone vorkommenden Höhlen in einem Katalog zusammenzustellen, die Literatur derselben zusammenzusechreiben und eine Höhlenkarte anzulegen. Zur Durchführung dieser Aufgabe wurde seitens der Kommission der Prüsident KARL SIEGMETH und ordentliches Mitglied HEINRICH HORUSITZKY erbeten. Auf Vorschlag des ordentlichen Mitgliedes HEINRICH HORUSITZKY erweiterte die Kommission ihren ursprünglichen Plan und beschloB statt einer einfachen Auf- zühlung der Höhlen, dieselben kurz zu besprechen und zwar nach persönlichen Erfahrungen oder wenigstens auf Grund von Literaturangaben. Es wurde weiter besehlossen, da8 die Höhlenkarte im MadBstabe 1 : 750,000 verfa8t werden soll; zur Vervielfáltigung soll jedoch eine Karte mit : kleineren MaBstabe (1 : 1,000.000 oder 1: 900,000) verwendet werden. Dort jedoch, wo die Höhlen sehr dicht vorkommen, werden von den betreffenden Höhlengebieten im Texte Karten mit gröBerem MaB- stabe beigelegt. Auch sollen einzelnen Höhlen Grundrisse und Abbildungen beigefügt werden. Im Sinne dieses Beschlusses haben die Betrauten vor allem die Zusammen- schreibung und die Zusammenstellung der Literatur in Angriff genommen. Die Höhlen wurden nach Gebieten gruppiert, wáhrend die Literatur in chronologischer Reihenfolge Zusammenstellung fand. Dies alles geschah in Form eines Zettelkatalo- ges. Eine jede Höhle bekam einen Zettel, auf welchem der Name und die Literatur der betreffenden Höhle aufgeschrieben wurde. Einfachheithalber wurde statt der Titeln blo8 deren Zahl aufgeschrieben. Bei der Besprechung der einzelnen Höhlen wurden hauptsüchlich folgende Angaben berücksichtigt: 1. Name und die Synonyme der Höhle; 2. es wurde an- gegeben, auf welchem Kartenblatte 1 : 75,000 die betreffende Höhle vorkommt und unter welchem Namen dieselbe auf der Karte eingezeichnet ist; 3. es wurde genau beschrieben die Lage der Höhle mit Angabe der Gemeinde (Komitat), der Berg- lehne, des Talabschnittes und den übrigen topographischen Angaben; 4. wo es nur möglich war, wurde auch das Gestein angegeben, in welchem die Höhle entstanden ist; nun folgt 5. eine kurze Beschreibung der Hohlrüume ; 6. bei solchen Höbhlen, in welchen Grabungen stattfanden, wurde auch das gefundene práhistorische, paláontologisehe und anthropologisehe Material kurz besprochen, und endlich 7. eg KOMMISSIONSANGELEGENHEITEN. 530 wurde auch die Beschaffenheit des Bodens der Höhle berücksichtigt. Damit sich diese mühsame Arbeit nicht jahrelang hinausziehe, ersuchte die Kommission ihre Mitglieder, sie möchten sich an dieser Arbeit beteiligen und jeder, der irgend- welches Höhlengebiet kennt, soll die Bearbeitung desselben übernehmen. Wir kön- nen mit Freude berichten, daB8B sich mehrere begeisterte Mitglieder mit gröBter Bereitwilligkeit an dieser Arbeit beteiligt haben, so da8 bis zam Ende des Jahres 1910 ungefáhr 230 Höhlen Besprechung fanden. Es wurden bisher die Höhlen fol- gender Gebiete erledigt: die Kleinen Karpathen, das Ungarisch-Mührische Grenz- gebirge, die Nordostkarpathen, das Banater Krassó-Szörényer Mittelgebirge, das Ostungarische Mittelgebirge, das Mittelgebirge entlang des linken Donauufers, das Mittelgebirge entlang des rechten Donauufers und das südliche Inselgebirge. Die Besprechungen, namentlich Honorarien, Karten und Papier haben bisher 196-30 K in Anspruch genommen; dieser Betrag wurde aus dem Beitrag der Ungarischen Geologischen Gesellschaft bestritten. 2. Haltung von orientierenden Vörtrágen und Ausgabe von Rezensionen. Die Kommission hat bezüglich der Sitzungen, Vortráge und Rezensionen einen besonderen Beschlu8 erbracht, dessen Punktationen im II. Protokollbericht zu finden sind. In den Sitzungen der Kommission sind folgende Vortrüge gehalten worden: 1. FRaANz VaJwa v. Pávax: Binige Beitrögezur Frage der Szohodoler Lucsiahöhle. 2. OrTokaR Kapió: Bericht über die im Jahre 1910 vorgenommenen Ausgrabungenin der Aggteleker Baradla- höhle. 3. LupwiG MÁRrorn: Das im Jahre 1910 inder Aggteleker Baradlahöhle gesammelte archüáológisehe Material. 4. GEoRG VARGHA: Die Novihöhle am Meeresstrandein Kroatien. Mit Zustimmung des AusschuBes der Ungarischen Geologischen (Gesellschaft hatte der erste Sekretür die Güte der Kommission für ihre Mitteilungen im Földtani Közlöny eine bestündige Rubrik unter dem Titel: Mitteilungen aus der Höhlenforschungskommissionder Ungarischen Geologischen Gesellschafts einzuráumen. Bisher sind zusammen vier Hefte erschienen, welche auBer den dienstliehen Berichten, namentlich den Frotokollberichten, die folgenden Aufsütze enthalten : 1. GABRIEL STRÖMPL: Die Höhlen und Grotten des Komitates Zemplén. Mit 6 Abbildungen. (Földtani Közlöny, Bd. XL, pag. 599—605.) Budapest, 1910. 2. EuGEN HILLEBRAND: Bericht über diein der Szeletahöhleim Sommer des Jahres 1909 durchgeführten Ausgrabungen. Mit 5 Abbild. (Földtani Közlöny, Bd. XL, pag. 681—692.) Budapest, 1910. Die Ausgabe der Mitteilungen und die Honorarien betrugen 71771 K ; diese Kosten wurden aus dem Beitrag der Ungarischen Geologischen Gesellschaft bestritten. 3. Mustererforschung einer kleineren Höhle der Umge- bung von Buda. Die Kommission wollte ihre auswártigen Forschungen mit der Erforschung irgendweleher kleineren Höhle der Umgebung von Buda begin- nen, hanptsüchlich deswegen, weil sich an einer derartigen Erforschung sümtliche in Budapest wohnenden Mitglieder beteiligen hátten können und weil sich infolge- dessen bezüglich der Methode der Erforschung ein allgemeiner Modus entwickeln hütte können. Von den zahlreichen Höhlen der Umgebung von Buda wurde zu einer solchen Mustererforschung die Szépvölgyer Scholtzhöhle erwühlt. Da jedoch der zu diesem Zweck angesuchte Geldbetrag noch immer nicht eingetroffen ist, muBte die Erforschung der obgenannten Höble unterbleiben. 4. Beginndersystematischen ErforschungderAggteleker 534 KOMMISSIONSANGELEGENHEITEN, Baradlahöhle. Der letzte Punkt des Arbeitsprogrammes ist die Erforschung der Baradlahöhle. In dieser Angelegenheit besuchte der Prüsident KARL SIEGMET nnd der Referent Dr. OTTOKAR Kapió den 18. April 1910 die Baradla. In dieser Höhle unternahm vor Jahren Baron EUGEN v. NYÁRY erfolgreiche Grabungen, aus welehem Grund so der Prüsident, wie auch der Referent die Ausgrabung des vorderen Teiles dieser Höhle aufs wármste empfohlen haben. Indem die Kommis- sion die Erforschung dieser Höhle sich zu eigen machte, betraute sie gleichzeitig mit der Führung der Grabungen den Referenten Dr. OTTOKAR KApIió, der in Aggtelek wührend des Jahres 1910 vom 5. September bis 5. Oktober gegraben hat. An den Ausgrabungen beteiligte sich auch Kustos Dr. LupwiG MÁRTON, der seitens der Archáologisehen Abteilung des Ungarischen Nationalmuseums entsendet wurde. Die Resultate der Ausgrabungen wurden von beiden oben erwáhnten Forschern in sepa- raten Berichten mitgeteilt. Diese Berichte werden im ganzen Umfange in den cMitteilungenvs erscheinen. Die Erforschung der Aggteleker Baradlahöhle kostete bisher 680-96 K, welche Summe aus den Beitrügen der Archüologischen Abteilung des Ungarischen Nationalmuseums und des Ungarischen Karpathenvereins (S. 0. K.) beglichen wurde. Die Kommission besa8 im Jahee 1910 auBer den 3 Beamten, 4 Ehren- mitglieder, 20 ordentliche und 11 auswürtige, zusammen 38 Mitglieder. x Zum Ende unseres Berichtes gekommen, halten wir es für unsere angenehme Pflicht, allen, die in diesem Jahr unsere Kommission in irgendwelcher Richtung unterstützt haben, unseren wármsten Dank zu üuBern. Wir danken in erster Reihe dem AusschuB der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft für die Gewogenheit, mit der sie uns bei jeder Gelegenheit ausgezeichnet hat. Besonderen Dank sehulden wir dem Prüásidenten der Geologisehen Gesellschaft, Herrn Bergrat Professor Dr. FRANZ SCHAFARZIK, der sich um die Konstituierung der Kommission unvergüng- liche Verdienste erworben und auch nachher unsere Angelegenheiten jederzeit be- fürwortet hat. Besonderen Dank schulden wir dem Ersten Sekretür der Geologischen Gesellschaft, Herrn Sektionsgeologen Dr. KARL v. Papp, der in liberalster Weise für unsere cMitteilungens im Földtani Közlöny Raum gegeben hat. Wir danken weiter der Direktion der Geologischen Reichsanstalt. für die freundliche Abtretung des Vortragssaales im Institute gelegentliceh unserer Sitzungen. Endlich danken wir ergebenst der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, der Archáologischen Ab- teilung des Ungarischen Nationalmuseums und dem Ungarischen Karpathenverein (5. 0. K.) für die materielle Unterstützung. Dr. OTTOKAR KADpió, KARL SIEGMETH, Referent. Prásident. Stand des Vermögens der Höhlenforschungskommission der Ungarischen Geologischen Gesellschaft im Jahre 1900. Hochverehrte Kommission! In der am 3. Jánner l. J. gehaltenen Sitzung wurden wir Unterzeichneten mit der Prüfung der Kassa der Kommission betraut. Zunüchst besuchten wir am 3. Jünner 1. J. den Referenten, Herrn Dr. OTROKAR Kapró, bei dem wir die Rechnungen durechgesehen haben, nachher waren wir am 22. Jánner 1. J. beim Kassier, Herrn ANTON AscHER, um die Kassa zu revidieren, und fanden an beiden Stellen die Rechnungen in grölter Ordnung. KOMMISSIONSANGELEGENHEITEN. 535 Laut der vorgenommenen Prüfung lautet die Verrechnung folgendermadgen : Einnahme:: 1. Beitrag der Ungarischen Akademie der Wissenschaften . -— 500 K. — H. 2. Beitrag der Ungarischen Geologischen Gesellschaft .. . . 400 c — a 3. Beitrag der Archüologischen Abteilung des Ungarischen National- INÜAGTASÉSÉEES E sa sé átala 500 a — a 4. Beitrag des Ungarischen Karpathenvereins (5. 0. K.) .. .. . 200 c — c Zusammen . 6 .. 1600 K. — H. Ausgáabe : 1. Erforscehung der Aggteleker Baradlahöhle. 2 2. 0. 0. 680K. 96 H. 2. Áusgabe der cMIttelüungeny sz sm szá ma éz VŐLNSEK 087 íz VC 3. Zusammenstellung des Katalogos 0 0— set sz sze szerz amar 196 630 a 4. Kanzleibedürfnisse und kleinere Ausgaben.. . . 0. 21 a 03 a 5. HIOROTAT? dos ÉRBTSKE TIL BEANNTES Ste tet TVE Ea MIA AE ÉSI sze 0 E TO0700ZS e 6.. Belohnang! írt ADBGÉTEN en és NT ezett Eleg hsz zétt 10 a-— a 7. Belohnung für Bedienung .. .. .. . ERESSZ EZ E zTeza e EDÜNN EZ 1 1100 K. —, H: 8. Saldoabsehlu8B als Vermögen, im Sparkassenbuche aufgehoben .. 500 a — ax Zusammen .. . 1600 F. — H Wir erlauben uns diese Verrechnung der hochverehrten Kommission vor- zulegen und ersuchen, den beiden Herren Referenten Dr. OTTOKAR KApIó und Kassier ANTON AscHER für ihre freundliche, gewissenhatte und műühsame Arbeit proto- kollarisehen Dank votieren, sowie das Absolutorium für das Jahr 1910 erteilen zu wollen. Damit haben wir unserer Betrauung genügegeleistet und wir ersuchen die hochverehrte Kommission möge auch uns das Absolutorium gütigst erteilen. Budapest, den 1. Feber 1911. Dr. FRANZ PÁvAY v. VAJNA, PAUL KORNEL SCHOLTZ, Kommissionsmitglied. Kommissionsmitelied, Arbeitsprogramm und Kostenüberschlag der Höhlen- forschungskommission der Ungarischen Geologischen Gesellschait für 1911. Die Höhlenforscehungskommission der Ungarischen Geologischen Gesellschaft gedenkt im Jahre 1911 folgende Agenden zu verwirklichen : 1. Besprechung der Höhlen der Lünder der ungarischen Krone und Zusammen- stellung eines Höhlenkataloges. — 2. Ausgrabung irgendeiner Höhle der Umgebung von Buda. — 3. Erforscehung der Szépvölgyer Secholtzhöhle, und zwar: Ent- deckung und Geschichte der Höble, II. Vermessung der Höhle und endlich III. Studium der geomorphologisehen Verhültnisse der Höhle. — 4. Erforschuung der übrigen Höhlen der Umgebung von Buda. — 5. Erforschung der Aggteleker Baradla- höhle, und zwar: I. Ausgrabung des vorderen Teiles der Höhle, II. Studium der 536 KOMMISSIONSANGELEGENHEITEN. geomorphologischen Verhbültnisse der Höhle. — 6. Erforschung der Höhlen des Sziliceer Plateaus. Die hier angeführten Agenden werden voraussichtlich folgende Kosten in Anspruch nehmen : 1. Zusammenstellung des Höhlenkataloges .. ses oz et rat aes éz ZAN RE 2. Ausgrabung der Höhle in Buda KEZET Tés eszet eaz. ORE ÉT 500 a 3. Erforschung der Scholtzhöhle 2 szet Zengg ság te ÉRE ENE e ez 1 a 4. Eirforsettuna aderElőöhlen ően Stt ar ás etette de ém mmal ze 300 a 5. Erforschung der Baradlahöhle széf VELE VESE ÉT E . 2000 a 6. Erforschung der Szilicieer Höhlen.. .. . gezszge 300 a 7. Honorarien, Herstellnng von DS OMÉLVEN zerűl TEHgssenkéa Kanzlei- bedürfnisse und andere Ausgaben . .. eset rzés ő OAK Zusammen .. . 4000 K. Behufs Erwerbung von Geldbeitrágen wird der AusschuB der Geologischen Gesellschaft bei folgenden wissenschaftlichen Institutionen und Behörden einschreiten : 1. Geologische Gesellschaft .. Hl mee sza adria ONRÁSS 2. Magistrat der. Residenzstadt IENTEai ERNE HÉ ZT, SZENT 500 a 3. Behörde des Komitates Pest .. .. szg tsa, VMS ENE E Ea Le 4. Ungarische Wissenschaftliche Katonás 36 sssegáe gélljjag ésándeesó 500 a 5. Archáologische Abteilung des Ungarischen Nan atuusauTts ze Sze Tsz RÁTA 6. Ethnographische Abteilung des Ungarischen Nationalmuseums .. . 500 a 25" .BEHOTdS"HOB" ROMMALOSÉKONROT: SEEN NE e e Ge a ss zza e 0004 3500 K, Überrest von 1910 . . 500- Zusammen . . 4000K. Dr. OTTOKAR KapiIéó, KARL Vv. SIEGMETH, Referent., , Prásident. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselői az 1910—1912. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia-Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök (Vizeprásident): IGrór SzorxragH Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : Papp KáRony dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár) : VocL VIixrokR dr., m. kir. II. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier) : ASoHER ÁwnraL, műegyetemi gussstor. A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Budapesten lakó tiszteletbeli tagok : (In Budapest wohnhafte Ehrenmitglieder.) 1. SEMSEI SEMSEY ANDoR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. 2. PUSZTASZENTGYŐRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGnÁc dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, a Magyar Gazdaszövetség elnöke és országgyűlési képviselő. 3. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, m. kir. koronaőr. 4. KocH ANTAL dr., a tudomány-egyetemen a geopaleontológia ny. r. tanára, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. II. Választott tagok (Gewáhlte Mitglieder.) 1. FRANZENAU ÁGosron dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagja. 2. HoRusirzgx HENRIK, m. kir. osztálygeológus. 3. Inosvav LaJsos dr., m. kir. udvari tanácsos, műegyetemi ny. r. tanár, ország- gyűlési képviselő és a kir. Természettudományi Társulat főtitkára. 538 4. KRENNER J. SánpoRk dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. 5. Lóczi Lóczy LaJos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke; aromán királyi II. oszt. Koronarend lovagja. 6. LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. rk. tanár, a M. T. Akad. levelező tagja. 7. Maugirz BÉLA dr., tudomány- és műegyetemi magántanár. 8. Pánrx MóRg dr., m. kir. főgeólógus. 9. Telegdi RorH Lasos, m. k. főbányatanácsos-főgeológus, az osztrák császári ILI. oszt. Vaskoronarend lovagja. "- 10. TRErrz PÉTER, m. kir. főgeológus. 11. Timkó ImRE m. kir. osztálygeológus. j A 12. Zrmányr KáRony dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia lev. tagja. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZABÓ JÓZSEF-EMLÉK- ÉRMÉVEL. KITÜNTETETT MUNKÁINAK JEGYZÉKE, VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN : GESELLSCHAFT AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. 1900. Adatok az Izavölgy felső szakasza geológiai viszo- nyainak ismeretéhez, különös tekintettel az ottani petroleumtartalmú lerakodásokra. Aháromszékmegyei Sósmező éskörnyékének geoló- giai viszonyai, különös ftekintettel az ottani petro- leumtartalmú lerakodásokra. Mindkettőt írta Bőcgn János; megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. 1903. Die Geologie "des Tátragebirges. I. Einleitung und stratigraphischer TeillII. Tektonik desTátragebirges. Írta dr. Umtra Vixrok; megjelent a Denkschriften der mathematisch- naturwissenschaftlichen Klasse der kaiserliehen Ákademie der Wissen- schaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben, Wienben 1897 és 1900-ban. 1906. I. Aszovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Írta Kanzcsnyszkx SÁNDOR; megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ben. 1909. Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterw ardeiner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Írta dr. PerHő GYULA; meg- jelent a Palegontographica LII. kötetében, Stuttgart, 1906-ban. 539 Szerkesztői üzenetek. A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1910 április hó 6-án tartott ülésén kimondotta, hogy nem szivesen látja azt, ha a szerző ugyanazt a munkáját, amely a Földtani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai vagy külföldi szakfolyóiratban is kiadja. Felkérem tehát a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy a választmány- nak ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kivánságaikat munkájuk benyuj- tásakor velem közölni sziveskedjenek. Ugyancsak a választmány f. évi május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, hogy ezentúl különlenyomatot csak a szerző határozott kivánságára készíttessek. A különlenyomatok költsége 50 példányonkint és ívenkint 5 korona; a feliratos boríték ára pedig külön térítendő meg. Egyebekben a társulat választmányának a régi határozatai érvényesek. Az írói díj 16 oldalas nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona, ismertetésért 50 korona. Az angol, francia vagy olasz nyelvű fordítást 50, s a német nyelvűt 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés határozata értelmében a két ívnél hosszabb munkának — természetesen csak a két íven fölül levő résznek — nyomdai költsége a szerző 120 K-t kitevő tiszteletdíjából fedezendő. Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerző úgy az eredeti kéz- iratot, mint a fordítást pontos kelettel lássa el. Végül felkérem a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy kézirataikat tiszta ív papiroson, 8 csak az egyik oldalra, olvashatóan írni vagy gépeltetni szives- kedjenek, úgy azonban, hogy azon a korrigálásokra is maradjon hely; ezt annyival is inkább ajánlom, minthogy a kefelevonaton ezentúl betoldást vagy mondatszer- kezeti javítást el nem fogadok. Kelt Budapesten, 1911 június 20-án. Papp Károly dr. elsőtitkár. Zur geil. Kenntnisnahme. Der AusschuB sprach in der Sitzung am 6. April 1910 aus, daB er es nicht gerne sieht, wenn der Verf. eine Arbeit die im Földtani Közlöny erschien, in demselben Umfange auch in einer anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb die Hon. Mitarbeiter höflichst ersucht, diesen Beschlu8 beachten zu wollen. Separatabdrücke werden fortan nuür auf ausgesprochenen Wunsch des Ver- fassers verfertigt, u. zw. auf Kosten des Verfassers. Preis der Separatabdrücke 5 K 4 50 St. und pro Bogen. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünsechten Titel- aufdruckes am Umschlage sind besonders zu vergüten. Das Honorar betrügt bei Originalarbeiten 60 K, für Referate 50 K pro Bogen. Englische, französische oder italienische Übersetzüungen werden mit 50 K, deutsche mit 40 K pro Bogen honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogen umfassen, werden die Druckkosten des die zwei Bogen übersehreitenden Teiles aus dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in Abzug ZEJÖSZÓÁZ Budapest, den 20. Juni 1911. Dr. K. v. Papp erster Sekretür. jr Güll Vilmos síremlékére kibocsátott gyüjtőív. 25—1910. Magyarhoni Földtani Társulat 1910 februárius hó 10. Rövid, de küzdéssel teli életen át élvez- hette csak Güll Vilmos a becsülést és tiszteletet, amely kartársai, barátai és tisztelői részéről jutott neki osztályrészül. E tisztelet és elismerés jeléül társulatunk emléket óhajt állítani boldogult titkára sírjára, hogy jeltelenül ne enyésszen el tudományunk küzdő katonájának halópora. A kegyeletes célra ujabban a következő adomány érkeztek a titkári hivatalhoz : Dicenty Dezső m. k. szőlészeti és borászati felügyelő Budapest 10 K. Beérkezett összesen 365 korona, mely összeg a Magyar Tisztviselők Takarék- pénztára Részvénytársaság (Rákóczi-út 54. sz.) betétkönyvében van elhelyezve. Kelt Budapesten, 1911 június hó 20-án, a titkárság. Felhivás és kérelem! Másféléve elmúlt, hogy Nagysúri Böckh János, a magyar geológusok vezére és a magyar királyi Földtani Intézetnek 26 éven át nagyérdemű igazgatója örökre eltávozott körünkből. Böckh János tulajdonkép bányász volt, aki már fiatal korában belátván a földtannak a bányászatra való fontosságát, a rokon geológusi pályára lépett át. Negyven évi lankadatlan munkássága, nagy tudása és tehetsége a magyar földtani tudományokban korszakot alkot. Mert nemcsak hogy magasra fejlesztette a m. k. Földtani Intézetet, hanem hazánknak úgy a tudományos, mint a gyakorlati élet terén is kitünő munkása volt. Példás életében önzetlenségeért, kifogástalan jelleméért és jóságáért általános tiszteletben és szeretetben részesült. Mindezekért méltán meg- érdemli, hogy emlékét megörökítsük és hogy Böckh János mellszobra a magyar királyi Földtani Intézetet diszítse. Kérjük erre szives adományát. Az adományokat a, Földtani Közlöny hasábjain nyilvánosan nyugtatjuk. Kelt Budapesten, a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 februárius hó 8-án tartott közgyűlése alkalmából. Aufruf und Bitte! Anderthalb Jahre sind verflossen, seit der Altmeister der ungarischen Geologen und 26 Jahre hindurch hochverdiente Direktor der kgl. ungar. Geologischen Anstalt, Johann Böckh de Nagysúr, für immer aus unserem Kreise schied. Johamn v. Böckh war eigentlich Bergmann, der schon in seiner Jugend die grosse Wichtigkeit des Einflusses der Geologie auf den Bergbau einsehend, die verwandte geologische Lauf- bahn betrat. Seine vierzigjáhrige unermüdete Tütigkeit, sein grosses Wissen und sein Talent bezeichnet in der ungarischen geologisehen Wissenschaft eine Zeitepoche. Denn nicht nur, dass er die heutige geologische Anstalt begründete, war er auch sowohl auf wissenschaftlicehem, wie auch auf dem Gebiete des praktischen Lebens ein hervorragender Vorkümpfer unseres Vaterlandes. In seinem musterhaften Leben wurde ihm seiner Uneigennützigkeit, seines intakten Charakters und seiner Gut- herzigkeit zufolge, die allgemeine Hochachtung und Liebe zuteil. All diesem nach ist er vollauf dessen würdig, dass wir sein Andenken auf die Art verewigen, dass eine Büste Johann v. BöckWs die Rüumlichkeiten der kgl. ung. Geologischen Reichs- anstalt schmücke. Zu diesem Zwecke bitten wir um Ihren freundlichen Beitritt. Beitrüge guittieren wir öffentlich in den Spalten des Földtani Közlöny. Gegeben zu Budapest aus der am 8. Februar 1911 abgehaltenen Generalver- sammlung der ungarischen geologischen Gesellschaft. A Magyarhoni Földtani Társulat elnöksége és választmánya nevében : Szontagh Tamás dr. Papp Károly dr. Schafarzik Ferenc dr. másodelnök, titkár, elnök Nyilvános nyugtató. NaGysuRI BöcgH János mellszobrára 1911 május hó 1-je és június hó 20-ika Für Sor- szám 118. 149. 120. 121. 122. 123. 124. 125 126. 127. 128. 129, 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. között a következő adományok érkeztek. Ölfentliche Ouittierung. die Büste JorHANN BöcgkHs v. NagysuR sind vom 1. Mai bis 20. Juni 1911 die nachfolgenden Betrüge eingelangt: Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság gyűjtése: Társasági igazgatóság 396 K, Borbély Lajos műszaki vezérigazgató, Budapest RK Áthozatal (a F. K. 3—4. füzetében kimutatott) 1—117. tételből. .. 3085-80 Ifjú dr. Entz Géza műegyetemi magántanár Budapest .. .. a 2: — Romer Jenő egyetemi tanár, a Kopernikus-egylet elnöke Lemberg — — 20— Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület salgótarjáni osz- tályának gyűjtése: Gerő Nándor bányaigazgató Salgótarján 20 K, Jónásch Antal 10 K, Oláh Miklós Mátranovák 5 K, Tirher Ferenc Pálfalva 2 K, Wagner Rozsó Salgótarján 2 K, Molnár András, Hoch- hofer Ernő, Dsida József, Kovács István, Lővinger Károly, dr. Sorompó, Pantó Béla, Stöhr Jenő, Medzihradszky Ervin, Deák, Heinrich Henrik, Wabrosch Béla, Kuntyák Árpád, Kranesch, Kuteán, Shora, Mai János 1—1 K. Összesen .. 2 ELTE NN Áe EAN Et ae ae.) " DO Dr. Fischer Samu Nógrádverőce. DE ges SÉRE bót Asz e EE s 5.— Budapest Székesfőváros Tanácsa Budapest Se to év ez 200-—— Zsigmondy Béla mérnök, Budapest .. .. 100-—— Szab. osztrák-magyar államvasuttársaság gyűjtése : Veith Béla udvari tanácsos igazgató, Budapest 30 K, az aninai bányafelügyelőség tiszt- viselői: Hendrich Antal 10 K, Bene Géza 6 K, Knienider Nándor 5 K, Kresadlo József 1 K, Uttzás Virgil 1RS Hoffmann Mátyás 1 K, Szilágyi Jenő 1 K, Schellenberg Rikárd 3 K, Veszely József 1 K, Roth Teofil 1 K, Gellért Artur 2 K, Frics János p K, Chodora Károly 1 K, osztrák- magyar államv. -társaság igazgatósága 50 K. Összesen .. .. .. -—. 115.— ). Horusitzky Henrik m. kir. osztálygeológus, Budapest .. . 20"— Állami szénbányák központi igazgatóságának gyűjtése : Andreics János miniszteri tanácsos, igazgató 10 K, Vatyai Gyula 5 K, x.y. 1 K. Összesen .. ESETT ett rág [9 Dornyay Béla kegyestanítórendi főgimn. tanár, "Rózsahegy kő 2:— Farbaky István miniszteri tanácsos gyűjtése Selmecbánya: Farbaky István 10 K, Lázár Zoltán Budapest 10 K, Beck Károly 10 K, Hönsch Árpád 10 K. Összesen... Nyak nát tják 111 Kalamaznik Nándor és társa mélyfúróvállalat, Budapest — EN ea sás 40-— Junker Ágoston ev. gimnáziumi tanár, HReRzkercobágya KEZÉN NEE ET gl 5— Noth Gyula geológus, Barwinek, Galicia... .. ÉR a d zén 20-— Reiner Ignác bányavállalkozó Alváca, Hunyad .. .. 107"— Oelhofer H. Gy. vegyész és forrástechnikus gyűjtöívén : "Oelhofer H.. Gy. 10 K, Schultes Emil 20 K, Centrál-asztaltársaság 10 K, Édeskúty Jenő 20 K, Winter Adolf 10 K, Walser Ferenc 10 K, Saxlehner András 20 K. Összesen... .. — . 1007—— Kolozsvári m. k. Ferenc József tudomány-egyetem "matematikai és ter- mészettudományi kara, Kolozsvár... .. FÜGE Z BETÉR 35 Wallner Ignác dr. áll. főreáliskolai igazgató, Sopron 1"— 542 Sor- szám , 300 K, Gyürky Gyula bányaigazgató, Ózd 30 K, Klekner László Ózd 10 K, Eisele Gusztáv Óza 3 K, Liha Bertalan Ózd 2 K, Horitovszky Emil Salgóbánya 5 K, Lipositz Tivadar Vashegy 5 K, Horváth Géza Vas- hegy 3 K, Bender Ernő Rákosbánya 2 K, Krausz Nándor bánya- gondnok, Rozsnyóbánya 5 K, Buczkó Gábor. Rozsnyóbánya 10 K, Németh Zoltán Alsósajó 5 K, Ribényi István Luciabánya 5 K, Pánk József Alsószalánk 5 K, Holzmann Gusztáv 3 K, Rimpler Ernő 3 K, Balogh Imre 2 K, Rameshofer Béla Bánszállás (Center) 5 K, Manner Kálmán 3 K, Bortinyák István Járdánháza (Arló) 3 K, Weisz Károly Ózd 2 K, Kállay István 2 K, Ujágh Zsolt.2 K, Králik Samu 3 K, Auirin József Borsodnádasd 2 K, Faragó Gyula gyárigazgató, Borsod- nádasd 10 K, Jónásch Antal Salgótarján 15 K, Balhauser István Salgó- tarján 5 K, Torkóczy Samu Budapest 20 K, Manhalkó R. 10 K, Gerő F. 10 K, Bartal M. 10 K, Terény Lajos gyárigazgató, Zólyom 20 K, Gevning Herman 10 K, Fabini Henrik 5 K, Bur Rudolf Korompa 10 K, Podhradszky N. Korompa 4 K, Schinek E. 2 K, Ouirin Leó dr. Ózd 5 K, Biacz Nándor Ozd 3 K, Beller Jenő Óza 3 K, Alexy Dezső dr. Ózd 2 K, Ramagh Béla Ózd 5 K, Roickó F. Ozd 20 K Nehuda Jenő ÓOza, 10 K, Terjentik Miklós Ózd 5 K, Dombovszky Lázár 5 K. Összesen 1000-7— 137. Dr. Szontagh Tamásné gyűjtőívén: dr. Pálfy Mórné 20 K, dr. Emszt Kálmánné 20 K, dr. László Gáborné 20 K, dr. Szontagh Tamásné 20 K, özvegy Schmidt Sándorné 1 K, Bruck Józsefné 2 K, Winkler Jánosné UK Budapost- ÖSSZESEN zs sa (fs ál tiz dt szvisase MEN: 94— 138. Pozsony szab. kir. város közönsége, Pozsony u 0 — — sm —- 50— 139. Debrecen szab. kir. város tanácsa, Debrecen TK AT 3 Eg ENEK 140. Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának gyűjtése: Krenner József Sán- dor dr. osztályigazgató 10 K, Franzenau Ágoston dr. 10 K, Loczka József 2 K, Zimányi Károly dr. 5 IK. Összesen — ——. d Zo in! 27 Az 1—140. tétel végösszege ... .. 5058-80 azaz ötezerötvennyole korona és 80 fillér. Kelt Budapesten 1911 június hó 20-án. 3 Papp Károly dr. elsőtitkár. Nyilvános nyugtató. (Öffentliche Ouittierung.) Az 1911. év május hó 1-je és június hó 20-ika között a következő díjak érkeztek a Földtani Társulat titkári hivatalához : I. Pártfogói díjat fizetett: HERCEG ESTERHÁZY MIKLós úr hitbizo- mányi uradalma Kismarton, 840 K. 4 II. Rendestagsági, előfizetési és-oklevéldíjat fizettek: Állami főreáliskola V. ker. Budapest 10 K, Bene Géza bányafelügyelő Anina 10 K, Békey Imre Gábor Budapest 4 K, Buday Ernő Körmöcbánya 10 K, Budinszky Károly Rákosszentmihály 10 K, Czirbusz Géza dr. egyetemi tanár, Budapest -10 K, Dicenty Dezső Budapest 10 K, Dornyai Béla Liptórózsahegy 10 K, Egyetemi Föld- rajzi Intézet Budapest 10 K, Főgimnázium Rimaszombat 10 K, Görgey Rudolf dr. vegyész, Wien 10. K, Gyáriparosok Országos Szövetsége Budapest 14 K, Illyés Tibor Szovátafürdő 10 K, Jánk Sándor Rudabánya 10 K, Junger. Ágost főgimnáziumi tanár, Besztercebánya 10 K, Kadic Ottokár dr. - Budapest 10 RK, Kazay Endre, a Galenus vegyésze, Budapest 10 K, Kormos Tivadar dr. Budapest 10 K, Litschauer Lajos, a Bányászati s Koh. Egyesület titkára, Budapest. 10 K, Martián Julián nyug. honvédszázados, Naszód 14 K, Máté Lajos bányamérnök, Kolozsvár 14 K, Noszky Jenő Késmárk 10 K, Oelhofer H. Gy. Budapest 14 K, Pálfy Mór dr. Budapest 10 K, Plotényi. Géza bányamérnök, Sajószentpéter 14 K, Schaffer Antal Visegrád 10 RK, Treitz Péter Budapest 10 K, Vadász Mór. Elemér dr. Budapest 10 K Zsigmondy Árpád Budapest 10 K. 4 ; A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak árjegyzéke, Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, VII. Stefánta-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedesében, Budapesten IV., Váci-utca 32. sz. Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Geolog. Gesellschaft. Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der (Gesellschaft, Budapest, VII., Sitefánia-út 14.; oder durch den Universitátsbuchhándler Friedrich Kiliáns Nach- folger, Budapest, IV., Váci-utca 32., zu beziehen. 1. Erster Berieht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. 1852 ... 5 kor. — fil. 2. Arbeiten der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 15 c — - A magyarhoni OLAS társulat munkálatai. I. kötet. 1856 MORE ORE á áz ös ei G; 98 a a a [l 10 8 kötet. 1863. ESZ VÉ ű — a 4. a Ül III, IV. és V. kötet. 1867—1870. Kötetenként - SET ERG GREER EL GLTA EE AT DALT 9 Lal s TETOVA Ta Szt 5. Földtani Közlöny. 1—IV. évf. 1871—1874. Kötetenként — pro Band 15 c — a 6. a a V.-IX. c 1875—1879. Elfogyott— Vergriffen. vő c a X. : 1880. Kötetenként — pro Band... .. 15 a — - 8. . u XI. . 1881. (Hiányos — Defekt) -.. .-- vsz N 9 , . XII. : 1882. Kötetenként — pro Band aaz 0 we 10. . a XIII. , 1883. ( Hiányos — Defekt) ... --. 2 c — a 11. a a XIV. : 1884. Kötetenként— pro Band . .. 4 xx — : 12. űj u TRENT ZGÁSBŐS a ösztstb ES 6 a — a 13. a a XVI. a 1886. a G SSzs sa ze AZ e a 14. a XVII-XXXVII.. 1887—1909.4 € PL 10 c — ua 15. Földtani Értesítő I—III. : 1880—1883. EE NÉ HANK 180 szerelő. 16. A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes Kradványauák betüsoros tartalommutatója. — (General-Index süintliéher Publi- kationen der Ungar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) : 3 17. Mutató a Földtani Közlöny XXIII-XXXII. kötetéhez. Dr. Cholnoky Jenő. 1903. sees 5 d ha 18. Register zu den Binden XXIII-XXXII des Földtani Közlöny. . Dr. E. v. "Cholnoky. TI et sör s - 5 a — e 19. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda- DGHET OMT zet e ést alhat RON A 20. Geologiselh- -montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya in S. 0.-Ungarn von F. Posepny. 1874... ... 6 a — e 21. Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén csoport. Dr. Koch Antal. 1900... éz 3 22. Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landesteile. II. Neogene Abt. Dr. Anton Koch. 1900... .. ... SESZst lét VAL Jezezle 23. A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902 c 60 a Geschichte der fünfzigjáhrigen Tütigkeit der. Ungar. Geologisehen Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902. ét SZNEKAGÖGTE 24. A Cinnamomum nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub Móric. 1905. MESSÉ E MEN ze E ére 10 ac — ea Die Geschichte des Genus Cinnamomum, Mit 2 Karten und 26 Tafeln. Dr. Moritz Staub. 1905. ... --- ERSTE e ÜT a p.s 25. A selmeczi bányavidék éretelér-vonulatai. (Die Erzgünge von Schemnitz und dessen Umgebung.) Szinezett nagy geologiai tér- kép. szöveggel együtt. Gerolog mont. Karte in GroBformat . .. 10 26. Néhai dr. Szabó József arcképe És ZRZl 27. Nagysúri Böckh János, Güll Vilmos és Melezer Gusztáv arcképei SEN 28. L. v. Lóezy—Kk. v. Papp : Die im Ungarischen Staatsgebiete vorhan- denen Eisenerzvorráte. ( Sonderabdruck aus aThe Iron Ore Resources [AAA of the Worlds, Stockholm 1910.) Mit einer Tafel und 24 Texttizsaren 10 c — a 29. A kissármási gázkút Kolozsmegyében. Irta Papp Károly dr. Két táblával és hat ábrával Budapest 1910. ... 0 alt 30. Source de méthane a Kissármás sekesaktal de Kolozs), par Charles de Papp. Avec les planches I, II, et les figures 10 a 15. ..- 19 s I a Magyarország geológiai térképe 1 : 1,000,000 mértékben magyar és német nyelvű magyarázó szöveggel együtt 22 koronáért kapható a Földtani Társulat titkári hivatalában (Budapest, VII., Stefánia-út 14), vagy Kmián FRrgyEs utóda egyetemi könyvkereskedésében (Budapesten, LV., Váci utca 32). Geologische Karte von Ungarn im MadBstabe von 1 : 1,000,000 ist mit ungariscehem und deutschem erklürendem Texte bei dem Sekretariat der Ungarischen Geologischen Gesellschaft (Budapest, VII, Stefanie Strasse No 14), sowie bei der Univ. Buchhandlung FR. Kirraw"s Nachfolger (Budapest, IV, Váci utca No 32) zu beziehen. Preis 22 Kronen. Carte Géologigue de la Hongrie A Véchelle 1 : 1,000,000 avec texte explicatif en hongrois et allemand, en venté chez le secrétariat de la Société Géologigue de Hongrie (Budapest, VII., Stefánia-út 14) ainsi gue chez la librairie univ. FR. Kmian Succ. (Budapest, IV, Váci utca 32). Prix 22 couronnes. MAGYARÁZAT A II. TÁBLÁHOZ. Kormos Tivadar dr.: Egy új teknős-faj (Clemmys Méhelyi n. sp.) a magyarországi pleisztocénből. 1.) Clemmys Méhelyi n. sp. A háti páncél meglévő része. T. n. 2.) 3.) Ugyanaz. A baloldali xiphiplastron külső széle, kivülről és belülről nézve. T. n. 4.) Ugyanaz. A rekonstruált háti páncél képe hátulról nézve. T. n. 5.) Clemmys caspica Gm. Háti páncél képe hátulról nézve. T. n. 6.) Clemmys pygolopha PErERs. A három középső costális szarulemez benyomata. T. n. 1/1.87. (Peters nyomán.) 7.) Clemmys caspica Gm. A három középső costális szarulemez benyomata. T. n. 8.) Ugyanaz. Bal- és jobboldali xiphiplastron. T. n. PLANCHE II. D. Th. Kormos : Une nouvelle espéce de tortue (Clemmys Méhelyi) du pleistocéne hongrois. 1.) Clemmys Méhelyi n. sp. La carapace conservée. Grand. nat. 2. 3.) La méme. Partie extérieure du xiphiplastron gauche, vue de Vintérieur et de Vextérieur. 4.) La méme. La carapace reconstitue, vue den arriére. Grand. nat. 5.) Clemmys caspica Gm. Carapace vue den arriére. Grand. nat. 6.) Clemmys pygolopha PErERs. Empreinte des trois écailles costales médianes. 11-87 de la grand. nat. Daprés Peters. 7.) Clemmys caspica Gm. Empreinte des trois écailles costales médianes. Grand. nat. 8.) La méme. Xiphiplastron gauche et droite. Grand. nat. Kormos : Egy új teknösláj . Földtani Közlöny, XLI. köt. II.tábla . Ad nat del. 6.Toboríty lath. Grund V utódai Budapest ( ; KÉJ ú 4 4 ő Í § ki B í . ÜT A Í 47 Vag VALLANA ET ENG 91 tod, te 8 : je 9 1 b! [/ fú Tie s 00 My f rőt ú j ús $ , f TaZ ú I; A tá [4 s! d [AV J JV ELYON ATA t At Ú í p vi A Té. SB a Í £ T ! ! fi t "1 ! 4 d9 4 "Tea i Vg A JE 8 . s a (ue ; A tl 4. eves ! AGE "4 Do ú 1 ; PGY LAGE EN Égi [1 í ? 8 la DV/ A Vép d fi TIT a KERRB v fi Csá 9. KA j t kdA §) val tér a éri É d; k) Hi 4 04-i 4 . Fozdl . d FÖLDTANI KÖZLÖNY XLI, KÖTET, 1911 JULIUS—AUGUSZTUS, 7—8, FÜZET, ÚJABB FOLDTANI ÉS ŐSLÉNYTANI MEGFIGYELÉSEK A BUDAI HEGYSÉGBEN, . hta: Dr. KocH AwraL egyetemi tanár.Y — A III. táblával. — 1. Egy újból fölfedezett dolomitrög. Idei első földtani kirándulásomat, a m. kir. Földt. Intéz. részletes geológiai térképével a kezemben, a Rókushegyen át a Ferenczhegy K—Ny irányú gerincének nyugati végére tettem. Ezen határrésznek a neve Törökvész-dülő, s ennek közepe táján emelkedik egy kis sziklás hegy- orom, melynek nincsen ugyan még neve, de találóan elnevezhető c Török- vész ormáv-nak. Ezen oromról az alatta elterülő Pasarétre és Lipót- mezőre igen szép és szabad kilátás nyílik. Az említett geológiai térképen ez az orom felső eocén nummulit-mészkőnek van jelölve; de meglepe- tésemre itten hegységünknek alapkőzete, tipusos vörhenyes hasadékos szemcsés dolomit nyúlik ki kisebb-nagyobb sziklák formájában, úgy az oromnak tetején, mint annak oldalain is. Lépésekben kimérve a dolomit- kibúvás kiterjedését, azt találtam, hogy az egy kb. DDNy—ÉÉK irány- ban elnyúló, hosszas ellipszis alakban terjed, amelynek nagyobb át- mérője 100, kisebb átmérője 50 lépést teszen. Nem tudtam elhinni, hogy ez az elég tekintélyes dolomitrög, mely a Ferenczhegy gerincét alkotó felső eocén nummulit-mészkő és bryozoás- márga takaró alatt bizonyára folytatódik K-nek, boldogult dr. Hofmann Károlynak, 1868-ban a budai hegység részletes fölvevőjének, mindenre kiterjedő figyelmét kikerülte volna; inkább arra gondoltam, hogy az eredeti fölvételi térkép redukciójánál a térképrajzolónak kerülte el figyel- mét ez a kis dolomitfolt a térképen. És csakugyan, a m. kir. Földt. Intézet térképtárában megtekintvén bold. dr. Hormasw K. eredeti föl- vételi térképlapját, meggyőződtem, hogy a kérdéses dolomitrögnek meg- felelő, kb. 5 mm hosszú és 475 mm széles folt a maga helyén pontosan k Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1911. évi április hónap 5-én tartott szakülésén. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 36 546 DI: KOCH ANTAL föl van tüntetve. Rájöttem aztán, hogy föl van tüntetve ez a dolomitrög ZSIGMONDY ViLMosnak rA városligeti artézi kút Budapesten 18789 című munkájához mellékelt, 1 : 66,240 méretű geologiai térképen is, mely a dr. HormaNnw K.-féle eredeti fölvételnek pontos másolata. Ugyanezt a térképet egy évvel később dr. Szazó Józser tanár is mellékelte volt cBudapest geologiai tekintetben (A m. Orvos. Term. vizsg. 1879-iki vándorgyűlése munkálataibólns) című dolgozatához. Ezen tényeket fölelevenítve, csak annak a reménységnek adok még kifejezést, hogy Budapest környéke részletes geologiai térképének leendő új kiadásában a szóban forgó kis dolomitrög nem fog kimaradni; és azt a szerény óhajt is nyilvánítom, hogy az újból kiadandó részletes geológiai térkép valamivel nagyobb méretű legyen majd, mint a mostani, úgy, hogy a kisebb tért elfoglaló geológiai képződmények is elég fel- tünően és híven jelezhetők legyenek azon. 2. A Megalodus Ampezzanus n. f. Hörn. R. előfordulása Budapest vidékén. (Lásd a III. tábla 14—1c ábráit.) Bursák J. pedagógiumi hallgató két év előtt egy szép, közepes nagyságú Megalodus-kőbélt hozott volt Ferenc öcsémnek, pedagógiumi tanárnak, amelyet ő a Gellérthegy északi tövében, egy házépítéshez oda- szállított dachsteinmészkő-halomban talált volt, a nélkül, hogy megtudta volna, hogy Buda vidékének melyik dachsteinmészkő-bányájából hozták azt oda. Öcsém intézetemnek ajándékozta volt ezt az érdekes Megalodus- példányt, amelyet meghatározván, igyekeztem két nyáron át a Buda vidéki összes dachsteinmészkő-bányák fölkeresése és megvizsgálása után rájönni, hogy voltaképen melyikből kerülhetett ki ez az érdekes példány. Sajnos, hogy ez még mindig nem sikerült, mert sehol sem fedezhettem föl ezen fajnak a nyomát sem, ámbár a kőbél rózsaszínű meszéhez hasonló színű dachsteinmész-padokat, az uralkodó tejfehérek és sárgásfehérek között, majdnem minden nagyobb bányában találtam volt. Ennek dacára nagyon valószínűnek kell tartani, hogy ez az érdekes Megalodus-kőbél csakugyan valamelyik Buda vidéki dachsteinmészkő-bányából való, és a városba szállított mészkővel együtt szerencsés véletlenből került a Gellérthegy aljára, és ott egy érdeklődő egyén kezeügyébe. Példányunk egy közepes nagyságú Megalodus-kagylónak csaknem teljes és ép kőbele, melyen csak a búbok hegyei, és a homlokszegély vannak letöredezve. A hatalmas zárfogszerkezet kidúdorodó, vastag nyomai, a lunula közepén kitünően láthatók, habár a részletek kissé elmosódva vannak. A példánynak kőzete — mint már említém — rózsaszínű, tömör UJABB FÖLDTANI ÉS ŐSLÉNYTANI MEGFIGYELÉSEK A BUDAI HEGYSÉGBEN. 547 dachsteinmészkő, szálkás töréssel; de a kőbél felülete nagyobbrészt kristályodott mészpátnak vékony kérgével van bevonva, melyen: a mész- kőnek rózsaszíne áttetszik, de foltonként vasrozsdától vörösessárgára is van festve. A kőbél felületén gyengébb ütések, zúzódások nyomai ide- odavettetésre mutatnak. A példányt HöRNES Ruporr tanár wMáterialien zú einer Mono- graphie der Gattung Megalodusi! című tanulmánya alapján sikerült meghatároznom, és azt találtam, hogy az egy az Ampezzo völgyében fekvő Col de Fusconál, a dachsteinmészkő felső rétegeiből kikerült új fajjal, melyet Megalodus Ampezzanus n. f név alátt leírt, azonosítható. Az ábrák magyarázata a III. táblán : la ábra oldalról nézve, 1b a elülről fi tres he En Th h aj age Hörnesnek eredeti példánya csak egy félteknő kőbele volt, melyen azonban a fajt jellemző főjellegek jól láthatók. A mi teljes példányunk- nak méretei a következők : hossza a búboktól a héj homlokszéléig .. 16—17 cm, legnagyobb szélessége - o — — o — s LETEK legnagyobb VáBtagBágá cm az sz ma ke SENNA a linulamélyedés szélessége... . u. VES Ezzel a magyar Középhegység rhaetiai emeletéből eddigelé isme- retes Megalodus-fajoknak a száma egy érdekes új formával megszaporo- dott. Később Frech Fr. tanár? is foglalkozott ezen fajjal, melynek töké- letesebb példányait dr. Mojsisovics E. gyűjtéséből a wieni k. k." geol. Reichsanstalt-ból kapta. Ezen példány Sct. Cassianból, a Fannesalpe-ről való, és azért becsesebb az ampezzói eredetinél, mivel a héjak belseje 5 így a fogszerkezet, izombenyomatok is jól láthatók, a mit a büdai példányon is sajnosan nélkülözünk. 1 Denksehriften der k. Akad. d. Wiss. Math. Naturwissensch. Cl. Wien 1880. XLII. B. p: 124. Taf. VII. Fig. 4. 2 Neue Zweischaler und Brachiopoden aus der Bakonyer Trias. Resultate der wissensch. Erforschung des Balatonsees. I. B. 1. Theil. Budapest 1904. S. 123. Fig. 137 u. 138. 36t 548 A . DI KOCH ANTAL 3. Halitherium-borda a törökbálinti felső-oligocén- homokból. 1908-ban intézetem preparátora a törökbálinti ismeretes f. oligocén lelőhelyen (árok a falu nyug. szélén) egy nagy bordának töredékeit szedte volt ki a kövületes homokból. A töredékeket sikerült összeállítania és ragasztania, úgy hogy csaknem teljes, ép borda fekszik most előttünk; csak az ízületi vége van kissé letörve. A borda alakja, kerülékes metszete valamint tömör szerkezete nem enged kétséget fölmerülni, hogy az csak egy Halitherium-nak a bordája lehet. Mivel tudomásom szerint a felső- oligocén-rétegekből hazánk területén belül még nem került ki Halitherium- maradvány, ez az első előfordulás mindenesetre megérdemli a fölemlítést és a rövid megbeszélést. Halitherium-bordák és töredékek hazánk számos pontjáról és külön- böző korú rétegeiből ismeretesek már. Erdély területén gyakoriak a közép- eocén durva mészben, és a perforata-rétegekben is; aztán az alsó- és közép-oligocén-rétegekből is kikerültek töredékei. Ismeretesek továbbá a. budai (szépvölgyi) felső-eocén orbitoidmészkőből, a nógrádmegyei alsó- mediterránhomokkőből, végre a sóskúti szarmatamészkőből is. Ez utóbbi bordatöredékek azonban valószínűleg már nem a szorosan vett Hali- therium-, hanem az ifjabb Metaxytherium-genuszhoz tartozhatnak, A Törökbálintnál gyűjtött bordának a méretei a következők : A bordának hossza, a letört ízületi vég híján 44 em, az izületi vég töréslapja ellipszis alakú, amelynek nagyobb tengelye 45 cm, a. kisebbik ellenben 3 cm hosszú. A borda disztalis vége erősen begörbül és itten kissé ellaposodik és. kiszélesedik, úgy hogy a keresztmetszet ellipszisének tengelyei 57-20 és 310 cm méretekkel birnak. A vége aztán elkeskenyedik. I Csak egy borda alapján a fajnak meghatározása természetesen nem lehetséges, és így meg sem kisérlem azt, dacára annak, hogy dr. Abel 0. kitünő összefoglaló monografiája! fekszik előttem. Csak annyi mondható, hogy valószínűbb az oligocénrétegekben előforduló Halitherium Schinzi Kaup.-fajt, mint az ifjabb rétegekben egyebütt kimutatott Metaxytherium Christ.-genusznak valamelyik faját gyanítani benne. Ha esetleg egyszer fogak vagy a váznak egyéb csontjai is kikerülnek még a nevezett lelőhely homokjából: úgy a faj pontos meghatározásához biztosabban lehet majd hozzászólani. 1 Die Sirenen der mediterranen Tertiüárbildungen Österreichs. Abhandl. der- k. k. geol. Reichsanstalt. B. XIX. H. 2. Wien 1904. UJABB FÖLDTANI ÉS ŐSLÉNYTANI MEGFIGYELÉEEK A BUDAI HEGYSÉGBEN. 549 4. Egy új csiganem a törökbálinti felső-oligocén- homokból. (A III. tábla 2a—b. ábráin.) Ugyanazon a lelőhelyen és alkalomkor a szokott puhatestű marad- ványokon kívül, amelyek már többször fölsorolvák, kikerült a homokból egy közepes nagyságú, feltünően vastaghéjú csigafaj is, amelyet főjellegei alapján a Sötrombidae-családba kell sorozni. Újabban Cossmann M. foglalkozott behatóan a Strombidze-család kövült alakjainak jellemzésé- vel, nemekre, alnemekre és szekciókra való beosztásával. Ezen tanul- mány szem előtt tartásával megállapíthattam, hogy a törökbálinti csiga- ház az eddig fölállított Strombid nemek egyikével sem egyezik tökéle- tesen. Mindenesetre legközelebb esik a felső-krétarétegekben elterjedett Pugnellus (Conrad 1860) genuszhoz ; de ettől is több jellegben eltér. Ezen felső-krétakorú genusznak ismertető jelei Fischer P.? szerint a következők: cHéja fiatal korában orsódad, fejlett korában tojásdad. Ajka duzzadt karélyt képez, mely elül és hátul ki van vágva. A csatorna nyúlt és behajló. Tengelyi ajakszéle is vastag, duzzanatos és végig terjed a csiga pödrén (spira) föl a csúcsáig.) Ezek a jellemvonások a törökbálinti csigára is ráillenek ; de vannak ezenkívül még olyan bélyegek is, melyek a Strombidz-család más genuszaira is utalnak. Így mindenekelőtt a szárnnyá kiterjedő külső ajak, egy az utolsó csavarulat csomósorából kiinduló ujjalakú nyúlvány- nak a világos nyomával, ami a Strombus-genusz Dilatilabrum sub- genuszára, sőt a Dientomochilus (Digitilabrum) genuszra is emlékeztet. A spira kanyarulatainak elég sűrű harántbordái tekintetében csigánk a Rimella-genuszhoz hasonlít. Az utolsó kanyarulat nagybütykös csomó- sora sok Strombusnak az ismertető jele. Ezen csomók voltaképen egy bütykösen kinyuló nagyobb, és egy vele összeolvadó kisebb csomóból vannak összetéve, és a Spira felé lassanként átmennek a haránt- bordázatba. Emlékeztet továbbá ami csigánk az Aporrhais (Chenopus) speciosa Schloth. sp. var. Margerini nagy alakjára is, melyet Beyrich az északnémet oligocénből leírt és ábrázolt." Mivel a török- bálinti felső-oligocénhomokban is ki van mutatva a Chenopus spe- ciosus Schloth. sp. előfordulása, esetleg a kérdéses új nagy csigaforma abból leszármazhatott. De a részletes összehasonlításnál mégis annyi 1 Essais de Paléontologie comparée. 6 Livr. Paris 1904. p. 1—48. Pl. I—VII. 2 Manuel de Conchyologie. Paris 1887. p. 670. 3 Die Conchylien des norddeutsehen Tertiürgebirges. II-tes Stück. Zeitschr. der deutschen geolog. Gesellschaft. B. VI. 1854. p. 497. Taf. XI. Fig. 1, 2, 3 u. 6. 550 Dt KOCH ANTAL eltérést találunk a Beyrich leírta változat és a törökbálinti forma között, hogy megnyugvással nem lehet a kettőt azonosítani, annál kevésbbé, mert a tipusos Chenopus speciosus és a kérdéses nagy csigaforma között Törökbálintról semmi átmenet nem ismeretes. A. nevezett változat németországi példányain az utolsó csavarulaton egy 2-ik, sőt 3-ik csomósor, illetve gerincél is fut le az ajakszárnyig, aminek a törökbálinti csigán nyoma sem látszik ; valamint a Chenopus speciosus felületét borító sűrű és éles hosszrovatokból sem látható itt semmi; s végre maga a termet, s az ajakszárnyak vastagsága és duzzadt volta is nagyobb a törökbálinti csigán. Cossmann M. fentebb idézett művében (a 73. lapon) ezt a fajt az Aporrhaidae (H. d A. Adams) családnak a ChenoDpus-genuszá- hoz legközelebb álló Arrhoges (Gabb. 1868) genuszába sorolja már. Világos tehát mindezekből, hogy törökbálinti csigánk két családnak, a Strombidae- és az Aporrhaidae-nek a jellegeit egyesíti magá- ban; de túlnyomók mégis a Strombidae-családnak ismertető jelei. A Pugnellus-genuszhoz számítja Cossmann ZITTEL K.-nak a gosau- rétegekből leírt ötrombus crassilabrum faját is (1. a Grundzüge der Palüáontologie 1895, 345. lapján a 889-ik ábrát) mely vastag és kiterjedt külső és belső ajkai, hátsó széles kivágása és mellső görbült. csatornája révén a törökbálinti csigára is emlékeztet; de a héj felületi csomós díszítése tekintetében lényegesen eltér. Az élő Strombide közül, melyeket dr. Soós Lajos múz. segédőr úr szívességéből a Nemzeti Múzeum állattárában átnézhettem, egyetlen fajt találtam, amely némi tekintetben hasonlít a kövült alakunkhoz. Ez az Új-Guinea Finisterre vidékéről való kicsi Strombus minimus L., melynek szintén megvannak az elég vastag és kiterjedt duzzanatos ajkai, melyek közt a belső a spirának csaknem a hegyéig felfut, és a lassanként harántbordákká átmenő csomósora a csavarulatokon; de a külső ajak még sem annyira szárnyas és éppen nem ujjazott, úgy hogy ezeknél fogva a Strombus-genusztól nem választható el. Látható ezekből, hogy törökbálinti fosszilis csigánk jellegei leginkább a Pugnellus- és a Strombus-genuszokéi között ingadoznak; azonban úgy, hogy megnyugvással sem az egyik, sem a másik genuszba nem helyez- hetjük azt. Még kevésbbé foglalhatjuk bele a többi közeli rokon genuszok valamelyikébe. A felső-kréta Pugnellus-genusztól jóval ifjabb geologiai kora is elválasztja, és inkább az élő Strombushoz közelíti. Mindezekből kifolyólag legcélszerűbbnek látszik, ha Strombo- pugnellus összetett néven új genuszt állítok föl számára, és ennek jel- legeit a következőkben állapítom meg: cFejlett korban vastag héja tojásdad. Erősen kiterjedő, a széleken duzzadt külső és belső vastag ajkai, hátul széles, holdalakú kivágással, elől keskeny és rövid, befelé UJABB FÖLDTANI ÉS ŐSLÉNYTANI MEGFIGYELÉSEK A BUDAI HEGYSÉGBEN, 5 OT görbült csatornával birnak. Belső ajakszegélye a csiga pödrének a csúcsáig fölhúzódik. Az utolsó ecsavarulat csomósora a szárnyban ujjalakú nyújt- ványba megy által és ennek a széléig elnyúlik. A spira felülete elég sűrű harántbordákkal díszített. Ezen új genusznak egyedüli faját az ujjalakú nyújtványra tekin- tettel nevezve el, csigánknak neve lesz eszerint: ötrombopugnel- lus digitolabrum mihi. A III. táblán 2a ábra elülről nézve, a (() ( 2b (/ hátulról a A HUNYADVÁRMEGYEI GODINESD KÖRNYÉKÉNEK MANGÁNTELEPEIL, " Írta: Papp KÁROLY dr. — A 43—47. ábrával. — A Maros partján fekvő Zám községtől keletre Tomasesd, Godinesd és Petresd határában számos kisebb mangán- és vasérec-telep található, amely telepekre itt-ott már régóta bányászkodnak. Így Zám vidékén már a szabadság- harc idejében több kisebb vasbánya volt, amelyekből kitünő minőségű mangán- dús vasércet bányásztak. Később azonban feledésbe mentek ezek a bányák és csak a legújabb időben tárták fel ismét a vidék érceit. Azonban a zavaros bányajogi viszonyok miatt rendszeres bányászkodás nem fejlődhetett ki ezen a területen, míg végre az 1910. év nyarán sikerült PERL LIPÓT és KRONEMER ALBERT bányavállalkozóknak a terület nagy részét megszerezniök. A szóbanforgó bányaterület a zámi vasúti állomástól egy mértföldnyire kelet felé eső Godinesd határában van, de átnyúlik jó darabon a szomszédos Petresd határába is. A bányaterület nem kevesebb, mint 61 darab zártkutat- mányt és négy egyszerű bányamértékkel adományozott bányatelket foglal magában, tehát hatalmas kiterjedésű bányakomplexust alkot. A Godinesd határában levő Somopr-féle 13 zártkutatmányt és a REMENYIK-féle 9 zártkutat- mányt a marosillyei járás főszolgabírája 1910 augusztus 12-én kelt 3971. számú véghatározatával törölte, illetőleg a zártkutatmányi jegyek eltakaríttatását el- rendelte, úgy, hogy jelenleg a PERL és KRONEMER-féle mangánbányavállalat fej- lődését semmiféle idegen zártkutatmány nem gátolja. I. Geológiai viszonyok. A szóbanforgó vidék földtani alkotását részletesen tárgyaltam a magyar királyi Földtani Intézet 1902. Evijelentésében cZám vidékének földtani viszo- 552 A - -: DI PAPP" KÁROLY nyaio, illetőleg cDie geologiscehen Verhültnisse der Umgebung von Záms, című munkámban. A rendkívül változatos és sokféle kőzet között legjobban elterjedvék a melafir és augitporfirit és ezek tufái. Az ősrégi eruptív kőzetek erdőtlen, le- gömbölyödött hátú hegyeket alkotnak, amelyeknek szakadékos árkaiban mind- untalan előtűnik a barna vasérc és főkép a mangánérc. Mellőzve a számosabb fiatalabb eredetű eruptív kőzetet, csak azt említem föl, hogy a melafir- hegyekre a szirtes mészkő települ és úgy a melafirból, mint a festői mészkő- ből álló hegyeket egyaránt áttörték a pikrit, porfirit és granodiorit kőzetek. Fzek a fiatalabb eredetű vulkanikus kőzetek, továbbá az andezit- és bazalt- kitörések okozták a vidék gyakori ércesedését. Zám—Godinesd vidékének ércgazdagságáról már több szakvélemény is megemlékezik. Így 1910. tavaszán én magam is írtam egy szakvéleményt a m. kir. Földtani Intézet részéről (1910 május 12-én 280. sz. alatt keltezve) a Godinesd, Petresd és Tomasesd határában levő vas- és mangántelepekről. Később 1910 június hó 22-én keltezve BaávER Gyura bányamérnök adott ki- merítő szakvéleményt a godinesdi mangántelepekről. Nemsokára ezután 1910 augusztus hó 17-én BaLroGH IGwsÁác fővárosi magánmérnök írt szintén alapos jelentést a godinesdi mangán- és vasércelőfordulásról. Mindezen szakvélemények felölelik a vidék összes réz-, vas- és mangán- telepeinek ismertetését és szinte kimerítően tárgyalják a környék bánya- geológiáját is. Úgy, hogy ez alkalommal nem tartom szükségesnek sem a vidék geológiáját, sem a környék gyakori ércesedését jellemezni. Csupán annyit említek fel, hogy tíz év óta alkalmam volt Zám— Petris— Almásel és Almás-Szelisztye összes ércbányavidékeit személyesen tanulmányoz- nom és a többek között szinte szemem előtt s az én tanácsomra tárták fel Almásel gazdag rézéretelérét, amelyet 100 méter mélységben nem meg- gyöngülve, sőt vastagságban erősödve ütött meg a lemélyített akna. Ez a tény tehát megcáfolja azt az itt-ott felhangzó állítást, mintha a telérek ezen a vidéken a mélység felé általánosan kiékelődnének. Nem mindenhol ékelődnek azok ki, hanem gyakran tartanak úgy a csapás, mint a dűlés irányában, csak alaposan és szakértelemmel kell a feltárásokat végezni. Ezek előrebocsátásával tekintsünk szét Godinesd határának mangántelepein. II. A feltárások leírása. A) Merulujhegyi mangántelep. A legkeletibb mangántelep a zámi vasúti állomástól kelet felé 14 km-nyi távolságban van, a Meruluj-hegy magaslatán, 520 m tengerfeletti magasság- ban. A Meruluj-völgy felső szakaszán, NIkoRa Juow földjén két ponton is sike- rült magas százalékú mangánércet feltárni. Mindakét ponton sikerült konsta- tálni a telért, amelynek vastagsága 1 m és 1-5 m között váltakozik. A. melafir- tufát átszelő telérhasadék valószínűleg folytatódik a mélység felé is, erre utal az a körülmény, hogy legújabban a völgy oldalán is sikerült a mangánérceket megtalálni. A HUNYADVÁRMEGYEI GODINESD KÖRNYÉKÉNEK MANGÁNTELEPEI. nedű a "ezlexurzsálotg yadojozugsuem IPs9uIpos v vagy "ep ül SEL Efer sz(ninzsog szja ZÁ EZEKERT ÉT ; LES, efiveg Jjá( 50pI] DSAÜVYYV S A DsaUDÍOJ ) ) SAN SETÉT 554 DI: PAPP KÁROLY A Meruluj érce elsőrendű barnakő (pirolúzit), amelyben dr. EwmszT Kármán, a m. kir. Földtani Intézet vegyésze 1910 november 16-án kelt elem- zésével a következő alkatrészeket konstatálta : SZÜ. KOYASAV Esz eges Aszt 3G 0 Fe 0; vasoxid zs Ea 8 6707 a AL O,, aluminiumoxid .. . .. 0 439- . Mn0O, mangánoxid és oxidul . 74824 CaGOikalórushozüjai ( Sk sség 35 085: KON KÖGÖTNAE SZT e tést (dee 0-17 c HO, nedvesség .. £ sz DADA Összesen . - .- 199479 Az érc mangánoxidtartalmát fémmangánra számítva át, 579690 Mn adódik ki. B) A gorgánai, telepek. A godinesdi fővölgy talpán, a Gorgána-tető alatt, a mészkő határán több méter vastagságú telepet találunk, amelynek vastagságából a magas százalékú tiszta mangánércre átlag 1 m vastagság esik. Ezzel szemben a völgy északi lejtőjén 20 m mély tárna van hajtva körülbelül 450 m abszolut magasságban. A gorgánai feltárás a zámi vasúti állomástól 11 km-nyi távolságra esik. C) Koltoluluj és Meruluj közti telepek. A godinesdi barlanggal szemben, a 371 m magasságú pontnál, a fő- völgyből villaszerűen két mellékvölgy ágazik el, nevezetesen a Válea Koltoluluj és a Válea Meruluj. A mellékvölgyek közül a Válea Koltoluluj északnyugatnak és a Válea Meruluj északkeletnek tér el. Feltételezhetjük, hogy a két patak között nyomozható mangántelér az l km távolságú körben kimutatható lesz. Ha tekintetbe vesszük, hogy az 1 km hosszú vonulat végpontjain a Válea Koltoluluj és Válea Meruluj patakok tengerszínfeletti magassága 400 m, a hegygerincé 500 m, úgy a telepek füg- gőleges ércesedésére 100 m magassági köz esik. Azonban a telep átlagos le- míivelhető magasságát óvatosságból 50 m-nek számítom. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a kibúváson a 2 m vastagságú telérből legalább 1 m vastagság esik az értékesíthető tiszta érere és ha az érc köbméterét 40 métermázsával számítjuk, úgy becslésem szerint 1000 —- 503c40—2 millió, azaz szóval két millió métermázsa mangánércre van itt remény. D) Zanogai feltárás. A Meruluj bányától DNy felé, a 401. ponttal jelölt elágazás közelében van a Zanoga nevű árok. Ez a hely a godinesdi templomtól északkelet felé A HUNYADVÁRMEGYEI GODINESD KÖRNYÉKÉNEK MANGÁNTELEPEI. 55- 44. ábra. A zanogai mangánfészek alsó feltárása. 3 km-nyire és a zámi vasúti állomástól a tomasesdi hágón át vezető legrövi- debb hegyi úton jőve, 12 km-nyire fekszik. A zanogai feltárás a Godinesdtől északra levő Válea Meruluj fővölgyből nyíló Zanoga-árok partján van. Két tárnát láttam itt, az alsó és felső bányát, amelyek egymástól 60 m-nyi távolságban vannak, 30 m függőleges szint- különbséggel. 556 D! PAPP KÁROLY a) Az alsó tárna 410 m t. f. magasságban, tehát a völgytalp fölött mintegy 10 m magasan fekszik. A tárna 8 m hosszú és 2" 59" irányban, tehát északkelet felé halad. A tárna elején lencseszerű fészekben volt a mangán- ére, amelyet azonban már kifejtettek, beljebb az érc eltűnt és a vájat végén is csak csokoládészínű palás képződményt láttam. A tárnától nyugat felé lapos telérszerű képződményt láttam, amelyet a tárna szájától DNny felé 20 m-nyire egy gödörben is próbáltak fejteni, de anyaga tisztátalan mangánnak bizonyult. A melafirban haladó lapos telér a tárna száján belül mindjárt keresztezte a meredek, 7097 dűlésű telért és ezen a telérkereszteződésen volt az a kis fészek, amelyből mintegy 50 mm mangánt kifejtettek. b) A felső tárna az előbbitől 30 m-rel magasabban, ugyancsak ÉK felé van hajtva, hossza 10 m. A beomlott tárnát kitisztíttattam, azonban benne ércet nem leltem. A mangánérc a tárna szája előtt lévő kis aknában volt, ahol 359 lapos és 859 meredek dűlésű telérek találkoztak. Az aknából kifejtett érc helye ma be van tömve hulladékközettel, azonban úgy vélem, hogy a telér- kereszteződésen folytatódik az érc. A tárnában grandiorit-féle kőzetet láttam, tehát a tárna hajtása tovább teljesen feleslegesnek látszik, minthogy észak felé érecre remény nincs. A mangánérc zöme a tárna szája előtt levő gorctér alatt van. Magán a gorcon mintegy 10 métermázsa érckészletet láttam. A zanogai elszórt fészkek éremennyiségét mintegy 15,000 métermázsára becsülöm. A mangánércben dr. Emszr Kármán, a m. kir. Földtani Intézet vegyésze 396290 mangánoxidot talált, ami 30-6990 fémmangánnak felel meg, tehát másodosztályú érc. Egy másik elemzés 642690 Mn0O9-t mutatott ki, ami 415799 mangánnak felel meg, tehát elsőosztályú érenek minősíthető. A mangánfészkek elhelyezkedésének irányát magának a hegylejtőnek kelet- nyugati iránya adja, ahol a fészkek a déli dűlésű hegyoldalon sorakoznak. Ezért ajánlatos volna kelet felé a 2Zanoga-árok alá hajtani egy altárnát 5" irányban és pedig a Zanoga-hegy felé, kb. a Krizsán Mihály-féle csűrök alá. Az altárna az árok elején kezdődhetne, a mai alsó tárnától kissé nyu- gatra, ahol még elegendő gorctér állana rendelkezésre és mintegy 300 m-ig volna hajtandó a hegy alá, amelyet ily módon tetemes mélységig feltárna. E) A La Dsiu mangánbánya. A La Dsiu mangánbánya az előbbitől DNny felé 900 m távolságra van, a Válea Koltoluluj vagy Szkertanyeszkuluj nevű ároknak keleti oldalában, az 518 m magas Dsiu-hegy lejtőjén. A. bányának tengerfölötti magassága 450 m. A feltárás tulajdonkép egy nagy gödör, amelynek úgy a keleti, mint a nyu- gati falában igen szép mangántelér látszik. A telér 2 m vastag, melyből 1 m vastagságnál kissé több esik tiszta mangánra, a többi részlet azután melafir- kőzettel és kvarccal vegyes. A telér iránya délnyugat-északkeleti, pontosabban 4.59 és 70 fokkal ÉNy felé dűl. Ugyanez a telér DNy felé az árokban is ki- bukkanik, mintegy 30 méterrel mélyebb szintben. A helyes feltárás tehát az lenne, hogy a Válea Szkertanyeszkuluj felől, az említett árokból kellene tárnát hajtani 4"59 irányban, tehát DNy-ról ÉK A HUNYADVÁRMEGYEI GODINESD KÖRNYÉKÉNEK MANGÁNTELEPEI, DDA felé, mintegy 150 m hosszaságban s közben 30 m feltöréssel a telért feltárni. Ez az altárna azután megmutatja, hogy a telér a 30 méteres szintben érde- mes-e a művelésre. A tárnával előrehaladva azután több feltörést is lehetne készíteni. A feltárások tervezetét a 45. ábrán vázoltam. A La Dsiu bányá- Sodór Jelen. F egi ÖG EVT Se Jervezeti altarna, Szelveny. 45. ábra. A Dsiu-bánya helyszínrajza és fekvése. nak felszíni kibukkanásából vett ércben dr. Emszr KÁLMÁN, a m. kir. Földtani Intézet vegyésze 29-3296 mangánoxidot talált, ami 21-5199 fémmangánnak felel meg. Dr. SzitáGyr Gyura pedig a bánya belsejéből vett ércben 62-:1699 Mn0O9-t talált, ami 4890 mangántartalomnak felel meg. A jelenleg látható telérrészlet mintegy 60 m hosszú és mintegy 8 m függélyes magasságú. Vastagságát kereken 1 m-nek számítva, mintegy 480 köb- 558 Dr PAPP KÁROLY méter érc becsülhető. Ha a mangánérc egy köbméterét 25 d-val számítjuk, úgy 12,000 métermázsa ércmennyiség adódik ki. Ha azonban az ajánlott feltárást végrehajtják, úgy előreláthatólag ez a mennyiség megsokszorósodik. F) A Remény bányatelek mangánércei. Ez a más néven úgynevezett Bajlorpataki mangánfeltárás (Godinesd templomától ÉNYy felé 1 km távolságban van a Bajuluj 465 m magas tető alatt, a kelet felé levivő Pareu Bajlor árokban. A telérszakadékra hajtott tárna kb. 400 m t. f. magasságban van. A telér csapása 17" 109, tehát csaknem K-ről Ny-ra csap és 85 fokkal észak felé dűl. Maga a telér 15 m függélyes magasságban látszik, vastagsága 80 cm-től 1 méter 20 cm-ig váltakozik. A felsőbb részletben a telér anyaga csokoládészínű, mangánnal átitatott melafirtufa, mélyebben azonban tisztább mangán jelentkezik. A telért kelet felé egy gödör tárja fel. Nyugat felé pedig 100 m távolságra, mintegy 35 m-rel magasabban a hegylejtőn gödör van vájva, melyből jóminőségű mangánércet fejtettek. Erre kell tehát a feltárásnak irá- nyulni. A helyes feltárás irányának a mai tárnából 16" 109 felé kell haladnia. Ezt a bányatelket 1904 április 25-én 12,671. sz. alatt adományozták 180,465 m?, tehát négy egyszerű bányamértékű területtel özv. TuBa Gézáné szül. SüvEG AmárIa budapesti lakosnak mangánvaskőércre cRemény, védnéven. Az 1910 augusztus 10-én kelt gyulafehérvári törvényszéki 6528. számú végzés alapján azután PERL LIPÓT és KRONEMER ÁLBERT budapesti lakosok ne- vére kebeleztette be. A bajlorpataki Remény bányatelekből kitermelt anyagból a Rimamurány— Salgótarján Vasmű-Részvénytársaság 1907 február 6-án kelt 11,661. számú átirata szerint 250 métermázsa mangánércet 690-80 koronáért váltott be. A részletezés szerint a Zámról szállított mangánérc Likéren 35.079. sz. kocsiban 100 g 307290 Mn II. oszt. érc (alap 30—32907-9—12 fillér) a 170 — értéke 17000 K, a 172,706. sz. kocsiban 150 g 397299 Mn első osz- tályú ére (alap 43—4790 -- 10 f) levonás 42 alól a 370 K 555— levonva 2-283-103-1"50 — 34-20 520-80 Összesen 690-80 K. Ugyancsak a Remény védnevű bányatelekből származó magánércet dr. Szritágyi Gyura 1910 május hó 31-én kelt 18.379. számú értesítése szerint a következő eredménnyel elemzette meg : Savakban oldhatatlan anyag .. .. — .. 20409 Mn0O, mangánoxid . . VÉZLSEIZ 957 7220 c Fe,Og; vasoxid .. szasa 72041 összesen — 99-8099 A HUNYADVÁRMEGYEI GODINESD KÖRNYÉKÉNEK MANGÁNTELEPEI. 559 46. ábra. A Dsiu mangánbánya Godinesden. Ez körülbelül 5490 fémmangánnak felel meg. A Remény bányatelek remélhető éremennyiségét 150 m hosszaságban 5 m fejtési magassággal csak 1 m vastag telért véve alapul, 750 köbméterre becsülhetjük, amelynek súlyát 40 a-val számítva, 30,000 métermázsa mangán- ércet remélhetünk a bajlori Remény bányatelek teléréből. 560 DD: PAPP KÁROLY G) Orzanai telep. A Bojuluj fővölgy felső szakaszán, az Orzána dülőben egy szép kibúvás látszik. A föltárás 5 m hosszaságban 1 m vastag és jóminőségű első osztályú mangánércet mutat. A kvarcos telér tovább is folytatódik és itt 702—80 cm vastag mangán- kitöltést mutat. A föltárás magassága a tenger felett 450 m és távolsága a zámi vasúti állomástól 11 km. Az orzánai mangántelep 112 km-nyi távolságban van nyugat felé a Dsiu-bányától és 1100 méternyire észak felé a boji Remény-bányatelektől ; tehát mindenképen reményteljes helyen fekszik, H) Egyéb telepek. BaALoGH IGyác magánmérnök és BavER Gyura bányamérnök urak 1910. év nyarán végzett feltárásaikkal a vidéken mintegy hat helyen konstatáltak man- gánvasércet. Ha a hat új kibuváson a telérek hosszát czak 50 m-nek vesszük, mélységüket 10 m-rel és vastagságukat 1 m-rel számítjuk, úgy 50x-102-1:6— 3000 m? érere lehet még idővel remény. Ezen elszórt telérrészletek mangán- érceinek súlyát csak 25 g-val számítva, így is 75,000 mázsa mangánvasérc adódik -ki. ; Tomasesd község határában az előbbiekhez teljesen hasonló jellegű mangánércelőfordulás van, amelyet PETRovITS SÁNDOR zámi kereskedő kezdett feltárni. A tomasesdi völgykanyarulatból északra kiágazó Valea Taruluj száján a hegyoldal keleti lejtőjén van ez a mangánelőfordulás, a 359 m t. f. magas- ságú hegyfok alatt. A felső gödör tengerfölötti magassága 330 m. A völgy fölött mintegy 50 m magasságban fekvő felső gödör mangántelepet mutat, amely azonban tulajdonkép egy 5" irányban csapó telérrészletnek a kiszélese- dése. Az 1 m vastagságú telér ugyanis a hegylejtőn kalapszerűen terül el s ezt az elszélesedő mangánkalapot kezdték fejteni. Hogy azonban a telér bár kivékonyodva, de mégis folytatódik a mélység felé is, annak bizonysága a völgy felé eső gödör is, amely mintegy 40 m-rel mélyebben szintén mangán- ércet mutat. Sőt Jent a patakban is megvan a nyoma, mert itt sötétszínű, mangánban dús afanitos palák vannak. Hogy ez a tájék gazdag lehet mangán- ban, azt onnét is sejthetjük, mert a Taruluj-patak torkolatában a kavicsban sok mangángörgeteget találtam. A. mangánérc dr. EmszT KÁLMÁN elemzése sze- rint (1910 május 12-én 11/P. sz. alatt iktatva) 40-2190 fémmangánt tartalmaz. A PErxovirs-féle mangánfeltárásnak jelenleg látható ércemennyiségét 40 m magasságban 4 m hosszban és 1 m vastagságban 160 m?-re becsülhetjük. Ha egy köbméter érc súlyát 25 g-nak vesszük, úgy 4000 mm elsőrendű man- gánércet becsülhetünk itt. ; Helyes feltárással, úgy vélem, hogy még tetemesebb mennyiséget lehet itt konstatálni. A feltárásnak a Valea Taruluj párkányáról kell kiindulni, körülbelül arról a helyről, ahol az alsó gödör látszik. Innét 5" irányban, tehát A HUNYADVÁRMEGYEI GODINESD KÖRNYÉKÉNEK MANGÁNTELEPEI. 561 kelet felé mintegy 60 m hosszú tárna hajtandó ki a hegytető alá, a felső gödör alatt elhaladva. A tárnából feltörésekkel hatoljanak a telér alá, hogy ennek a mélységben való mibenlétéről meggyőződhessenek. 47. ábra. A Petrovits-féle bánya Tomasesden. HI. A mangánércek minősége. Az A, B, C, D, E, F, G, H pontok alatt felsorolt mangántelepek anyaga legnagyobbrészt elsőrendű barnakő, mineralógiai néven: piroluzit. Valamennyi telep barnaköve sötét acélszürke színű. Ott, ahol az érc a fölszinen kibukkanik, földes kinézésű és vádszerű kéreg vonja be. De a kérget eltávolítva, tiszta Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. § 37 562 Dr: PAPP KÁROLY barnakő van előttünk. A godinesd-tomasesdi mangánérc idegen anyagokból keveset tartalmaz. Szilikát, barit, réz és szulfid tartalma elenyészően csekély, úgy, hogy vas- és acélgyártáshoz igen alkalmas anyag. Másrészt a klór- és klórmészgyártás szempontjából is igen előnyös, mint- hogy a szabványos 6099-os Mn0,-tartalmat minden körülmények között kiadja s emellett karbonátokból és timföldből csak igen keveset tartalmaz. Igaz, hogy helyenkint vastartalma is elég magas, már pedig a vasoxid és vasoxidultar- talom a vegyi gyártás céljaihoz épen nem előnyös, de szerencsére az ércek viszonya olyan, hogy a vastartalmú mangánércet már az első pillanatra köny- nyen meg lehet ismerni s így a helyszínén el lehet különíteni a tiszta man- gánérctől. A kiválogatott vastartalmú mangánércet pedig annál nagyobb sikerrel lehet a tükörvas és ferromangángyártásra felhasználni. Miként emiítettem, a godinesd-tomasesdi és Petresd határában előforduló érc főkép barnakő, amelynek mangántartalma 40—6090 között váltakozik és ez a- piroluzit főkép szuperoxid alakban tartalmazza a mangánt. Az egyik gyengébb minőségű ércminta a Zanoga-bányából EmszT KÁL- MÁN dr. elemzése szerint 39-6290 mangánoxidot tartalmaz, ami 30-6990 fém- mangánnak felel meg, tehát II. osztályú érc. Egy másik zanogai minta meg- elemezve 642690 Mn0O,-t tartalmazott, ami megfelel 41-57 90 Tap KESkG tehát ez már I. osztályú érek minősíthető. SziráGYI Gyura dr. a La-Dsiu-bányából származó ércben 62:1690 Mn0,-t talált, ami szintén 4096-on felüli mangántartalomnak felel meg, tehát szintén I. osztályú érc. A bajlori Remény-bányatelek érceiben dr. SziráGyI Gyura 204099 sa- vakban oldhatatlan anyagot, 72090 vasoxidot és 712090 mangán szuperoxidot mutatott ki; tehát 5490 fémmangántartalom adódott ki a mintadarabból. De nagyban szállítvais, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű- Részvény-Társaság bizonylata szerint, 250 mm anyagból 100 mm 30-7299 Mn-tartalmú II. osztályú és 150 a 39729 a c 1 c mangánérc adódott ki. Az összes mangánércek koronája azonban az A) pont alatt ismertetett Meruluj- feltárás barnaköve, mely dr. Eumszr KÁLMÁN elemzése szerint 7-3690 kovasavat, 6-0790 vasoxidot, 4-3990 aluminiumoxidot, 0-8599 kalciumoxidot, 071790 ként, 5-8190 nedvességet és 74-8290 mangánszuperoxidot tartalmazott, amely utóbbi fémmangánra átszámítva, 579690 Mn-nak felel meg. Ha tekintetbe vesszük, hogy a mineralógiai barnakő (piroluzit) elméleti tisztaságában 63.290 mangánt tartalmaz, úgy beláthatjuk a csaknem 5899-os meruluji érc kiváló tisztaságát és jóságát. A felsorolt mangánércek anyaga legfőkép barnakő, vagyis a lágy man- gánérc. Ez minden mangánérc között a legjobb. Nem mindenütt tisztán van, hanem barna vasércek társaságában, ami azonban a könnyű szeparálás miatt nem hátrányos. A barnakő mellett egyéb mangánércek, nevezetesen manganit, A HUNYADVÁRMEGYEI GODINESD KÖRNYÉKÉNEK MANGÁNTELEPEI, 5631 polianit és földes mangánérc, az ú. n. vád is található egyik-másik telepben. Legnagyobbrészt azonban barnakő a főanyag. 4 A barnakő tudvalevőleg igen fontos ipari anyag,! és pedig nemcsak a mangánvegyületek előállítására, hanem oxigén készítésére; klór- és klórsavas sók készítésére is használatos. Használják továbbá az üveg- és emailfestészet- ben, a kelmefestészetben, a gyufa- és tüzijátékanyagok masszájához is. Mind- ezek között legfontosabb alkalmazása a klór gyártásában van, mert sósavval hevítve klórgázt fejleszt. Leghátrányosabbak a klórmész előállítására a szén- savas sók, amelyekből azonban a godinesdi mangánércek csak nyomokat tar- talmaznak. A mangántartalmú ércek legnagyobb szerepe azonban a vasmangán- ötvözetek előállításában van, mert tudvalevőleg jelenleg a mangántartalmú ércek 9/10 részét tükörvas és ferromangán előállítására használják. Az olyan vasérc, amelyben a mangán a vastartalom "/7 részét teszi ki, már egymagában is felhasználható ferromangán előállítására. Ilyen érc pedig Godinesden meg- lehetős sok van. IV. Összefoglalás. Az elmondottakból kiviláglik, hogy a PERL és KRONEMER-féle bányaválla- latnak a hunyadvármegyei Godinesd határában figyelemreméltó mangántelepei vannak. A vastartalmú ércek vonulata átnyúlik a szomszédos Petresd község határába is. A mangán és vasérceken kívül egyéb ércek, nevezetesen pirit és chalkopirit éretelérek is vannak a 61 zártkutatmánnyal lefoglalt területen, azonban ebben a leírásomban csupán a mangánércekkel foglalkoztam. A mangántelepek kibúvása eddigelé 12 ponton ismeretes, amiket az előbbeniekben részletesen ismertettem. Láttuk, hogy a zámi vasuti állomáshoz legközelebb van a bajlor-völgyi Remény-bánya s legtávolabb a meruluji man- gántelep; az előbbi kilenc, az utóbbi 14 km-nyire van a zámi vasuti állo- mástól. Meg kell említenem, hogy ezeken kívül jóval közelebb Zámhoz, Toma- sesden is igen szép mangántelep van feltárva a Valea Tarulujban. Ennek a feltárásnak mangánércét dr. Emszr KÁLMÁN m. k. vegyész vegyelemezve, benne 402190 fémmangánt mutatott ki. Ebből kitűnik, hogy a PERL és KRONEMER- féle bányaterülettől nyugat felé is lehet terjeszkedni. Az éremennyiség becslését illetőleg, összegezve az elmondottakat, a kö- vetkező kép áll elibünk : 1 ZsSIVNY VIKTOR: Mangánérctelepek és mangánércek technikai felhasználása. Bányászati és Kohászati Lapok 43. évf., 50. kötet, Budapest, 1910 január—junius ; a 466—499. oldalakon. 378 564 D: ZIMÁNYI KÁROLY Becsült mangánércmennyiség A—C) Meruluj s Koltuluj között . 0 .. .. .. 2.000,000 mm DD) Zamogai feltátásham SEMe zs szaja 15,000 a 87) da DS bányában det ee e ze 12,000 a F) Bojlor-völgyi Remény-bányatelekben 30,000 a G— H) Orszánai mangántelepből s a többi hat majlegálelkee ezt ezet ÉN AT ETA EET 15,000 a 4A—H) telepből összesen . .. 2.132,000 mm, azaz kétmilliószázharminckétezer métermázsa mangánércet remélhetünk. A mangánércek minőségét illetőleg láttuk, hogy az ércek zöme kitünő minőségű piroluzit, manganit és polianit, a tetőkön lágy mangánércek, itt-ott mangánfölddel (wad) és barnavasérccel vegyesen. A fémmangántartalom a leg- gyengébb ércben is 3090, de átlag 4090 körül van, sőt a Meruluj barna- kövében 5899-ig fölemelkedik a fémmangántartalom. Ezekből kitűnik, hogy a PERL és KRONEMER-féle bányavállalat területén vannak másodrendű ércek, de főkép elsőrendű 4090 mangántartalmú barnakövek uralkodnak, sőt helyenkint legelsőrendű 50—5890 mangántartalmú ércek is akadnak. Mindezek alapján a PERL és KRONNMER-féle mangánbányavállalat godi- nesdi telepeit a bányakutatásokra érdemes területnek tartom. Kelt Budapesten 1910 november hó 23-án. A DOGNÁCSKAI NÉGY EVANGELISTA-BÁNYA PIRITJÉRŐL. Irta: ZIMÁNYI KÁROLY dr. A következőben ismertetett piriteket 1904. év nyarán BENE GéÉza bánya- felügyelő úrral a cNégy Evangelistair jelenleg már nem művelt bányában gyűjtöttem a Nemzeti Múzeum ásvány-őslénytani osztálya részére. A kristályok goniométeres vizsgálatát pedig dr. KRENNER JózsEr egyetemi tanár úr szíves engedélyével a tudom. egyetem ásványtani intézetében végeztem. A Négy Evangelista-bánya a kis Rissova-patak balpartján körül- belül fél kilométer távolságra van a eVinere Mares-bányától A pirit egy aprószemű, nagyon kvarcos kristályos pala hasadékain ül, amelyeknek falát többnyire rozsdabarna limonit vonja be; a piritkristályok olykor egészen be- ágyazvák a limonitba. A kőzet már részben elváltozott, főelegyrésze a kvarc, jóval kevesebb földpát és kis pikkelyek alakjában szericit, ezeken kívül legalább a telérüreghez közel piriterecskék és szemecskék sűrűn láthatók. Ennek a kőzetnek tágasabb telérhasadékait egy meglehetősen elváltozott breccsa tölti ki, ezen is ülnek piritkristályok; ebben a breccsás telértöltelékben kvarekris- tályok töredékei, egy mállott földpát, limonit és pirit ismerhetők fel. A DOGNÁCSKAI NÉGY EVANGELISTA-BÁNYA PIRITJÉRŐL. 565 A pirit nem fordul elő oly mennyiségben, mint eVinere Marenv, kris- tályai sem oly nagyok, sem oly soklapúak, mint ott. A kicsi vagy középnagy (néhány mm-től 2 em-ig) szép kristályok fényesek, gyakran egy könnyen leválasztható vékony limonitkéreg, ritkábban egy erősen rárakódott, mintegy 192 mm vastag, borsósárga vagy világosbarna drúzáskéreg födi, amely utóbbi alatt sokszor még látható a vékony limonithártya, amely a piritkristályok síma lapjaihoz vagy egyenetlenségeihez szorosan odasímul. Ennek a bevonatnak sűrűen egymáshoz nőtt kristálykái nagyon rosszul fejlettek ki, itt-ott a telér- kitöltés kisebb üregének falán is láthatjuk. A fizikai és kémiai vizsgálat alap- ján ez az anyag vaskarbonát, amit DLoczka JózsEr igazgató-őr úr kérésemre oly szíves volt és minőlegesen megvizsgált; sok vas mellett még kevés Mn-, Ca- és Mg-t mutathatott ki. A cVinere Mare, bányából! a piritek kombinációja nagyon változatos, ellenben a eNégy Evangelistav-bánya kristályain kevés az alak és a kombi- nációk egyszerűek. Jól kifejlett alakok csak a következők : a(100), 0o(1113, e(210), s(321), t(421 Ezeken kívül s(321) lapjain mint oscilláló csíkokat többnyire komplikált jelű diakiszdodekaedereket láthatunk, ezekről még alább fogok szólani. Majdnem minden kristályon a keskeny lapok ismétlődéséből származó lépcsős felépítés látható, a lapelemek azonban símák és jól tükröznek ; csak ha az ismétlődések nagyon sűrűk és a rostozás előidézéséhez vicinális lapok is járulnak, a goniométeren egy sor közelfekvő, egymást részben fedő tükör- képet nyerünk. A legsímábbak e(f210), o(111) és a(100) lapjai, főképen ha kisebbek. 0(111) lapjai rostosak három irányban [o:s] élek szerint vagy ismét- lődnek s(321) lapjaival. Ha a(100) lapjai kicsik vagy keskenyek, kitünően tükröznek, ámbár többnyire [e :a) és [t: a] élek szerint három irányban rostosak; a lépcsősen felépült a(100) lapjait hosszúkás, szimmetriás hatszöges lemezek alkotják, amelyeknek keskeny oldalain e(210) és 14421) lapjai tükröznek. Az uralkodó hexaederlapok [a : c] élek irányában erősen barázdáltak. A pentagondodekaédernek lapjai tükörsímák, fényesek, a ritkább rovát- kokat a hexaeder fényes csikjai okozzák. s(321) fényes, nagy lapjai két irányban rostosak, t. i. [s :0] és (s :t) élekkel párhuzamosan, sokszor 1(421) és o(1l1l1) lapjaival váltakoznak. Lap- jain [321:421] övben fekvő szélesebb csíkok húzódnak végig, ezek egy sor tükörképet eredményeznek, amelyek közül azonban egyesek jól beállíthatók Ezeket a csíkalakú lapokat fellépésük és főképen ingadozó hajlásuk miatt a véglegesen megállapítottak közé nem számíthatom, a mérések után jeleik vol- nának : (18.10.5), (742), (10.6. 3), (16.10.5); ezek közül R(742) a wal- densteini és az ötösbányai (előbb Kotterbach) piriten már ismeretes. 1 Földtani Közlöny 1910. XL. köt. 550. 1. 566 D: ZIMÁNYI KÁROLY Mérés: Számítás: MO S(ASZTOS5D) S BÍSHO 31052 : (742) szad 40 32 34 SAO 652) se 3345 99 91 (SL AO a) — 85 46 34 57 (10.6.3) és R (742) alakokat hasonló fellépéssel s(321) lapjain a vinere marei piriten is megfigyeltem. 14421) lapjai rostosak [a :t] irányban vagy oscillálnak a(100) lapjaival; gyakran már kislapjai is sűrűn rostosak és gyönge a fényük. A kombinációk négyfélék, ú. m. oktaederek, diakiszdodeka- ederek s(321) uralkodása folytán! hexaederek és középkristályok, amelyeken o(111) és e(210), vagy 0(111) és s(321), vagy o(111), s(321) és e(210) egyensúlyban fejlettek ki. Az alakok megállapítására a következő mérések szolgáltak : Számítás: n Mérés : aze — (100)-(210) 26535 720533 BAT s s— A SIZE SOT UZ KESO 33 :(a2) Ss36 41 137 56 4l 57 Dem SZT 0) SI Ál (ezel bi leteit SSE : (921) 22 13 LOK NEZ $:.Szz.(321): Jaa) — 84 36 MSOSZÜ KE TESZT t-EZ(A20) : (a2gy s 51-42 1 BG e hog Budapest, 1911 március havában. GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. A) A m. k. Földtani Intézet országos fölvételei. A magyar királyi földtani intézet igazgatósága az országos geológiai föl- vételek sorrendjét az 1911. évi nyárra a következőkép állapította meg : AJ) A hegyvidéki geológiai fölvételek főkép a Bihar-hegy- ségben s a Krassó-szörényi hegyvidéken összpontosulnak. A Bihar-hegységben Belényes, Biharfüred és Szohodol környékén SzonraGcH Tamás dr. királyi taná- csos, intézeti aligazgató és PárryY Mór dr. főgeológus vezetésével MARos IMRE, RozLozsNIK PáL és TELEGDI RorH KÁRoLYy dr. geológusok dolgoznak. Az Erdély- részi Érceshegység nyugati nyúlványait Gyalumáre, Marosillye, Almásszelistye és Almásel határában Lóczy Lasos dr. egyetemi tanár, intézeti igazgató veze- tése mellett PAPP KÁRoLy dr. osztálygeológus fogja térképezni. A Krasszószörényi Hegységben egyrészt a Szászkabánya és Moldova, másrészt a Rudária és Ber- 1 Földtani Közlöny 1910. XL. köt. 551. 1. V. tábla, 1. ábra. GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK, 567 zászka közötti magas hegyvidéken TELEGpI RorH LaJos főbányatanácsos veze- tése alatt LIrra AuRÉL dr. osztálygeológus és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. geológus működnek. A Szebeni Havasok északi lejtőin, Pojána és Szerdahely vidékén Hanavárs Gyura főbányatanácsos folytatja régebben megkezdett fölvételeit, mig Máramaros vármegyében Rahó körül Posewirz Tivapag dr. főgeológus ream- bulálja a régebbi térképezéseket. A hegyvidéki fölvételek kiterjednek a horvát- országi Karszt hegységre is, ahol Buccari és Zengg vidékének az Adriára tekintő fennsíkjait Kaprics OTTOKÁR, KocH FERDO, KoRMmos TIVADAR és VOGL VIKTOR dr. geológusok térképezik. Az intézeti geológusokon kívül több külső munkatárs is dolgozik a m. k. földtani intézet részére. Nevezetesen SCHAFARZIK FERENC dr. kir. bányatanácsos és műegyetemi tanár a krassószörénymegyei Schnellersruhe vidékén, Vapász MóR ELEMÉR dr. egyetemi tanársegéd a Mecsek Hegységben Pécsvárad környé- kén, VENDL ALADÁR dr. műegyetemi tanársegéd a Velencei hegységben, TAEGER HENRIK dr. magángeológus a Bakonyban s végül Noszky JEső késmárki tanár a hevesmegyei Pétervásár környékén fognak kiegészítő tanulmányokat végezni. B)Az agrogeológiai fölvételek az idei nyáron csupán átnézetes fölvételekre szorítkoznak, azonban felölelik a Nagy Magyar Alföld jókora részét. Az egységes talajvizsgálati módszerek kipróbálása céljából TRErIrz PÉTER főgeoló- gus vezetésével Trmkó IMRE, LÁSZLÓ (GÁBOR és BALLENEGER RÓBERT geológusok működnek az Alföldnek a Maros és a Hármas-Kőrösök közé eső vidékén. Az agrogeológiai osztályban részletes fölvételt csupán HonRusrirzkY HENRIK m. kir. osztálygeológus végez, aki a Kis Magyar Alföldön folytatja régebben megkez- dett fölvételeit, majd a Morva völgyében, Dévény és Malacka vidékén végez részletes tanulmányokat. C) A földtani intézet vegyészei a kerámiai iparnak szolgáló nyersanyagok és festőföldek gyűjtésével foglalkoznak és ez irányban IEMmszT KáLMmáN dr. osztálygeológus és vegyész vezetésével HoRváTH BÉLA dr. vegyész És SZINYEI-MERSE ZSIGMOND vegyészmérnök hazánk különböző vidékein fognak téli laboratóriumi munkáikhoz anyagot gyűjteni. Az összes hegyvidéki és síksági fölvételeket Lóczy Lagos dr. egyetemi tanár, a m. kir. földtani intézet igazgatója személyesen fogja ellenőrizni. 5) Münnich Kálmán beszéde, A magyar képviselőház 1911 jún. 23-iki ülésén MüxwvxicH KÁLMÁN udvari tanácsos, ezidőszerint az egyetlen bányász képviselő, figyelemreméltó beszédet mondott hazánk bányászati ügyeiről. Az alapos s mélyreható szakbeszéd megérdemli, hogy a Földtani Közlöny hasábjain szószerint leközöljük, minthogy benne számos megszívlelni való eszme van a bányásznak, kohásznak, vegyésznek és geológusnak egyaránt. c184. országos ülés, 1911 jún. 23-án, pénteken d. e. Elnök : BERzEvIczY ALBERT. A kormány részéről jelen vannak: Gróf KHuEwx-HÉDERVÁRY KÁROLY, Luxács LászLó, gróf SERÉNYI BÉLA, SZÉKELY FERENC, Hazai Samu miniszterek és TELEszgY János államtitkár. 568 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. Elnök : Szólásra következik? Vermes Zoltán jegyző: Münnich Kálmán! MüwxwxicH Kármán: T. képviselőház! Az előttünk fekvő tárca költségveté- sének áttanulmányozásánál önkéntelenül is azt a benyomást nyerjük, hogy a mi igen t. pénzügyminiszter urunk, az ő szokott és elismert szakavatottságával és körültekintésével állította össze ezen tárca költségvetését és így igen nehéz azoknak egyes tételeire megjegyzést tenni, vagy azokhoz hozzászólani. Ha mégis hozzászólok, teszem ezt azért, hogy a gazdasági életünket legközelebb érintő egynéhány tételére hívjam fel az igen t. ház figyelmét. (Halljuk ! Hall- juk!) Ezek közé tartoznak különösen az államháztartásunkban folytatott azon iparágak, amelyek állami kezelésben lévén, egyrészt hivatva vannak iparunk tekintetében vezető és irányító szerepet játszani, más részben pedig hivatvák arra, hogy a magánvállalkozásokkal párhuzamosan működjenek. Ilyen ágnak kell, hogy elismerjük Magyarország bányászatát és kohászatát. Ha visszatekintünk a multra, még nem is olyan régen, a magyar bányá- szat és kohászat úgyszólván kizárólag állami kézben volt és azok az egyes kis bányaterületek és bányavidékek, ahol kisebb társulatok működtek, bányavállala- taikkal szintén teljesen függő helyzetben voltak az állami bányászattól és kohászattól. De épen az állami kezelésnek példaadása és a helyes gazdasági politika folytán ezek a magánvállalatok annyira fejlődtek, hogy ma bányászati iparunk sok téren már teljesen fölveheti a versenyt a külfölddel. Azonban azt észleljük, hogy bizony még nemrégiben ezen iparágakban az egyes vállalatok élére leginkább külföldi szakértőket állítottak és csak ezáltal vélték biztosítani vállalatuk prosperálását. Ezt hallva, önkéntelenül fölvetjük azt a kérdést, hogy hiszen ott van a mi selmeczi bányászati és kohászati főiskolánk, amely évszá- zadokon keresztül nemcsak Magyarországnak, hanem a külföldnek is nevelte a szakembereket. (Igaz! Úgy van!) Ez a főiskolánk tehát megvan és őszintén bevallhatom, hogy büszkeséggel tekinthetünk reá. Büszkék lehetünk tanári karára, amely mindig a mai kor magas színvonalán tartja magát. De tekin- tetbe kell venni, hogy 1867-ig ennek a főiskolának az előadási nyelve német volt. Tudjuk, hogy akkor sokkal több külföldi hallgatója volt, mint magyar. 1868-ban azonban egyszerre át kellett térni a magyar nyelvű előadásokra, ami bizony igen nehéz feladat volt. Akadtak akkor is szakférfiak, akik magukra vállalták ezt a feladatot és akik jól meg is oldották azt. De nehéz feladatuk volt, minthogy — ha meg is volt a szakértelmük akkor még hiányzott teljesen a szakirodalom. Ehhez idő kellett és ezen hosszú idő alatt értüuk el szakirodalmunkban odáig, ahol ma vagyunk. Örömmel közölhetem, hogy fő- iskolánknak működését és fejlődését a t. pénzügyminiszter úr mindig a szívén hordta. Az utolsó években történtek meg a szükséges építkezések, úgy hogy csak az utolsó években jött a főiskola abba a kellemes helyzetbe, hogy meg- felelő palotába lettek elhelyezve az előadói termek, a szükséges szertárak föl lettek szerelve és a laboratóriumok a mai kor követelményeinek és kívánal- mainak megfelelőleg rendeztettek be. Be kell vallanom — ismerve a részle- teket — hogy sok tanszéknek szertára még nincsen úgy fölszerelve, amint azt a mai kor megkövetelné, de hát e tekintetben is mutatkozik haladás. Hiszen a mostani költségvetésbe is e címen 29.000 korona van fölvéve, ami, ha nem GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 569 is sok, de mégis csak valami. Azonkívül új tanszékek, új tantermek építésére föl van véve 50,500 korona, mint utolsó és ötödik részlet. Bzáltal a mostani idők követelményei kielégítés tekintetében talán javulni fognak. De tudjuk, hogy az utolsó időben minden téren rohamos fejlődés állott be, különösen a tanügy terén. Főiskolánk is sok változáson ment át. A német korszakból átvett tanulmányi és vizsgarendszerről át kellett térnie az új magyar tanrendszerre és azt a legújabb kor igényei szerint kellett átalakítania. Éveken át folytak a kísérletek, míg végre a mai rendszer elfogadtatott. Ez abban áll, hogy a fiatal emberek négy évig tanulnak a főiskolán, azután pedig két évi gyakorlat megszerzésével leteszik az államvizsgát. A főiskola jelenleg nevel bányamérnököket, fémkohómérnököket és vaskohómérnököket. Itt akarom a t. pénzügyminiszter úr figyelmét felhívni arra, hogy e tekintetben a főiskola fejlesztése nagyon szükséges, mert jól tudjuk, hogy különösen az utolsó évtizedben minden téren, de főképen a bányászat és kohászat terén, milyen nagy befolyást gyakorol az elektrotechnika és a vegyészet. Ott például, ahol azelőtt a vaskohászatban vegyészre nem is volt szükség, ahol teljesen empirikusan tették a kísérleteket, ott ma a vegyészet elsőrendű szerepet játszik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hasonlóképen nem képzelek bánya- vagy kohóipart elektrotechnika nélkül, és itt felhívom a pénzügyminiszter úr figyel- mét arra, hogy bizony szükséges volna főiskolánkon két új tanszéket szervezni és pedig speciális bányaelektrotechnikai és bányavegyészeti tanszéket, mert a bányászat és kohászat olyan speciális tudomány, ahol egy vegyész csak akkor működhetik, ha nemcsak vegyész, hanem a bányászati és kohászati ismereteket is elsajátította. Egyáltalán ajánlanám a pénzügyminiszter úrnak a jelenlegi vizsgarendszer megváltoztatását. A főiskolán a fiatalemberek négy év alatt végezhetik az egyik szakot, legtöbbje még egy ötödik év alatt végzi a másik szakot mellékeson, de azután kénytelenek két évi gyakorlatba menni és csak akkor tehetnek államvizsgát. Ez próbaképen évek előtt vezettetett be, de a . külföldön ezt ma már megváltoztatták, mert más technikai intézeteknél is a hallgatók szakvizsgájukat, vagy nevezzük államvizsgának, akkor teszik le, ami- kor az elméleti tudományokat, illetőleg tanulmányokat befejezték. Azok a fiatal emberek nagynehezen jutnak valahova úgynevezett gyakorlatra ; rendesen belép- nek mint gyakornokok vagy magánüzemekhez, vagy az államhoz, de sokszor megtörténik, hogy egyáltalán nem kapnak helyet, úgy hogy a kormány kény- telen őket csupa jóindulatból saját üzemeinél gyakornoknak alkalmazni. De azon idő alatt, amíg ők gyakorlaton vannak, természetesen csakis azzal a munkakörrel foglalkozhatnak, amelybe őket beosztják. Hiszen valljuk meg őszintén, hogy az ilyen gyakornokok vagy irodába osztatnak be, vagy ha az üzembe is kerülnek, legfeljebb egy irányú üzemben alkalmaztatnak, úgy hogy nem nyerhetnek olyan gyakorlatot, aminő egy bányában tulajdonképen meg- követelhető. Ezért sokkal előnyösebbnek tartanám, ha az a fiatal ember, mi- előtt a főiskolára jönne, épen úgy, mint ahogy az a külföldön történik, egy évet gyakorlatban lenne kénytelen eltölteni. Ott legalább megismerné az egyes bányászati és kohászati intézményeket vagy legalább némi fogalmat nyerhetne ezekről és így sokkal jobban megérthetné és sokkal jobb eredménnyel hallgat- 570 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. hatná a szakelőadásokat. Ha szükségesnek mutatkoznék, ajánlanám a vizsga- rendszernek a műegyetemi vizsgarendszer mintájára való megváltoztatását, még abban az esetben is, ha a tanfolyam négyéves marad, úgy t. i., hogy az illető az előkészítő tantárgyak elvégzése után mindenekelőtt alapvizsgát vagy szigor- latot tenne és tanulmányainak elvégzésekor tenné le a szakvizsgát, amely a mai államvizsgát helyettesítené. Főiskolánkról beszélve, rá kell térnem a tanári kar helyzetére is. Ujból ki kell emelnem, hogy jelenlegi főiskolai tanári karunk teljes elismerést érde- mel, mert az intézetet tényleg a kor szinvonalán tartja fenn. De tudom azt is, hogy az igen t. miniszter úr az egyes tanszékek betöltése alkalmával sok- szor igen nehéz helyzetbe jut, ha megfelelő egyénekkel, megfelelő szakférfiakkal akarja ezen tanszékeket betölteni. Jelenleg a legtöbb esetben úgy történik a tanári állások betöltése, hogy olyan fiatal embereket, akik állami szolgálatban működtek és ott kitüntek, vagy segédtanári, vagy rendkívüli tanári minőségben áthívnak a főiskolára, meghagyván őket abban a fizetési osztályban, amelyben státusuk szerint vannak. Az ilyen fiatal emberek a főiskolán nevelődnek azután igazán tanárokká és szakférfiakká, mert hiszen csak ott van alkalmuk magukat továbbképezni. Sokkal előnyösebb volna azonban, ha úgy rendeznék ezt a kér- dést, hogy lehetséges legyen kész szakférfiakat megnyerni a tanításra és akkor önkéntelenül előtérbe lép az a kérdés, hogy nem volna-e célszerűbb a privát életben kitünt és irodalmi téren is működő elsőrangú szakférfiakat megnyerni a főiskola tanári karába, (Helyeslés a jobboldalon.) ami által azntán az a, hogy úgy mondjam, időleges tanulás megszünnék. Hogy ez mindezideig meg nem történt, annak nézetem szerint csak pénzügyi okai vannak, mert ilyen elsőrendű szakférfiakat természetesen nem lehet alacsony fizetési osztályba sorozással a tanításnak megnyerni. Minthogy e férfiak a privát életben is sokkal többet keresnek, jogos igényt formálnak arra, hogy ezt a jövedelmet ott is megkapják. Mindenesetre ajánlom a t. pénzügyminiszter úr figyelmébe ezt a kérdést és nézetem szerint módot kellene találni arra, hogy a jövőben főisko- lánkon kiemelkedő, elsőrangú privát szakemberek is nyerjenek alkalmazást. T. ház! Vannak főiskolánk mellett bányász-iskoláink. Ezek szolgáltatják az üzemnek a felvigyázókat és előmunkásokat. Ilyen bányaiskola jelenleg hat áll fenn az országban, és pedig Selmeczbányán 36 hallgatóval, azután ott van a felsőbányai bányaiskola 36 hallgatóval, a verespataki bányász-iskola 12 hallgatóval, a pécsi szénbánya-iskola 22 hallgatóval, a petrozsényi szén- bánya-iskola 24 hallgatóval, és Rozsnyón alakult az utolsó időben egy privát bányaiskola 14 hallgatóval, úgy hogy összesen ma évenként 144 hallgatója van ezen iskoláknak. Ha ezeket az iskolákat áttekintjük, látjuk, hogy a hat iskola közül van négy bányászati és két szénbányászati, csupán egy iskola van, a selmeczbányai iskola, amely fémkohászati altiszteket is nevel. De hiányzik itten egyik elsőrangú iparunk részére nevelőintézet, t. i. a vas- kohászat részére. Mert eddigelé egy bányaiskola sem nevelt altiszteket a vas- kohászat részére, pedig ez az ipar az, amely nálunk a bányászati téren leg- inkább kifejlődött és nyugodtan fölveheti már a külfölddel a versenyt. Ajánlom tehát az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmébe s tudom, hogy e tekintetben GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 571 már meg is történtek az előintézkedések, hogy talán az 1912. évi költségvetésbe venné fel egy ilyen új, vaskohászati altiszteket képző bányaiskolának szerve- zését. Ez az iskola természetesen csakis olyan helyen lehetséges, ahol a vasipar, illetőleg vaskohászat működésben van s e tekintetben ajánlanám Diósgyőrt, esetleg Vajdahunyadon is lehetne ilyen iskolát felállítani, mert hiszen kétféle irányban működnek ezek a gyárak. Szó volt egyszer arról is, hogy Gölnicz- bányán az ottani vasipari iskolával kapcsolatban vaskohászati altiszteket nevelő iskola létesíttessék. A bányászati téren kincstári kézben van a fémbányászat és a fémkohá- szat. Sajnos, évek óta tapasztaljuk és látjuk, hogy ezen fémbányászat fejlesztése ma már nem igen lehetséges. Tudjuk, hogy ezt a kormány mindig csak nagy áldozatokkal tartotta fenn azon okból, hogy az ottani vidék lakosságának meg- élhetését biztosítsa. A fémbányászatot, a rég fennálló fémbányákat nézetem szerint Magyarországon fejleszteni nem lehet, mert részben az ércek előfordu- lása a mélység felé rosszabbodott, másrészt pedig, mert az előállítási árak olyan magasra emelkedtek, hogy nem konkurrensképes ezeknek a fémeknek az előállítása. S itt a magam részéről igen helyeslem a pénzügyminiszter úr azon intézkedését, hugy most ezen bányaterületeken szakemberek által kidolgozott terv szerint csakis azon fémbányák tartatnak üzemben, amelyeknél még kilátás van arra, hogy új feltárások által kedvezőbb helyzetbe jöhetnek. De amellett nagyon ajánlanám a t. pénzügyminiszter úr figyelmébe, hogy kutatásokra, és pedig fémércek kutatására szintén legyen tekintettel. Mert tudjuk, hogy a kül- földön az ilyen kutatási kirendeltségek léteznek már régóta és igen jó ered- ménnyel működnek ; hiszen azoknak köszönheti Németország az ő nagy só-, szén- és kálisó-bányászatát. Hogy az állam hivatott a kutatásokra, azt legjob- ban bizonyítja az a legutóbbi eset, amikor éppen kincstári munkálatok tárták fel Erdélyben a földigázt, amelyre majd még külön visszatérek. A jelen költség- vetésben e címen 40,000 korona van fölvéve. Ez már az előbbi költségvetésben is meg volt, de sajnos, nem érvényesülhetett, mert 1910-re nem lévén költség- vetés, csak most fog érvényesülni, de ajánlom a t. pénzügyminiszter úr figyel- mébe, hogy e tekintetben talán a jövő költségvetésbe nagyobb összeget ve- gyen fel. A fémbányászatnál azonban van nekünk egy oly bányászatunk, még pedig az aranybányászat, amely nézetem szerint még jobb jövőnek nézhet elé. Példát mutatott a nagy erdélyi társulat Hunyadmegyében, a brádi Tizenkét apostol. társulat, amely külföldiek kezében van. Ez is egy egészen elhanyagolt bánya- komplexus volt, amelynek üzeme nem fizetett, a kicsinyes termelésnél, a kicsi társulatok egymás közt folytatott versenynél fogva. A nagy társaság egyesítette az egész komplexust és ma már virágzó vállalat. Azt hiszem Erdélyben, pl. Vöröspatakon, de másutt is vannak oly területek, ahol hivatva volna az állami kezelés, ott a kis bányatársulatokat valami szerződéses viszonyba kellene hozni, vagy ha szükséges, esetleg meg is lehetne vásárolni a bányákat, hogy ott nagyobb vállalatokat létesítsenek és meg vagyok róla győződve, hogy akkor az erdélyi aranytermelés ép úgy emelkednék, mint ahogy a brádi példa ezt mutatja. 572 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. A fémbányászatnál kénytelen vagyok a t. pénzügyminiszterhez egy ké- réssel fordúlni. Tudom ugyanis és igen helyeslem, hogy a t. pénzügyminiszter úr a jövő, 1912. évi költségvetés összeállítására kiadta a rendeletet és abban kijelentette, hogy a pénzügyi tisztviselők létszámviszonyainak rendezését be- fejezettnek tekinti, — én a magam részéről ezt szintén teljesen elismerem — de hozzáteszi, hogy legfeljebb ott lehet kivétel, ahol kiváló aránytalanság meg- szüntetéséről van szó. Én egy ilyen aránytalanságot látok a fémbányászati bánya- és kohótisztviselőknél. Ezeket ugyanis kicsit mostohán kezelik a vaskő- bányászat, a vasgyárak és az új kőszénbányászati tisztviselőkkel szemben és ajánlom a t. pénzügyminiszter úr figyelmébe, hogy a bajon valami módon segítsen. Van nekünk Magyarországon egy specialitásunk, ez az opálbányászat. Ilyen egész Magyarországon csak egy van Dubnikon, Sárosmegyében. Éveken át bérletben volt — a kincstár tulajdonát képezte — és a bérlők ott igen szép eredménnyel dolgoztak. Hiszen tudjuk, hogy az opál, mert ez a magyar nemes opál, amely nálunk létezik, híres volt az emész világon. A bérlet beszünteté- sével véletlenül a piacon a drágakövek tekintetében különféle változások tör- téntek s így nem akadt bérlő a bányára, úgy hogy a kincstár kénytelen volt saját kezelésében fenntartani és a termelést folytatni. Jelenleg körülbelül 44,000 karat opálkészlettel is bír. Természetesen egy kincstár nagyon nehézkes arra, hogy értékesítsen drágaköveket. Azt tartom, hogy ily üzemet csak privát társaság űzhet és azért ajánlom, hogy e bányát vagy adják újból bérbe, vagy pedig, ha lehetséges, adják el. Ugy tudom, hogy e tekintetben folynak is tár- gyalások. A petróleum, földigáz és kálisó tekintetében rövid akarok lenni, t. ház, hiszen e kérdés részleteit éppen a legutóbbi törvényjavasla: tárgyalása alkal- mával bőven kifejtették. E célra a mostani költségvetésben 150.000 korona van fölvéve. Őszintén bevallom, hogy ezt az összeget kissé csekélynek tartom, mert nézetem szerint a furatásokat, a kutatásokat a legnagyobb eréllyel tovább kell folytatnunk. Tudomásom van róla, hogy történtek már intézkedesek és hogy most is fúrás alatt van Marosugrán egy fúrlyuk, mely 220 méter mélységben volt május végén, tudom, hogy itt már három réteg gázt fúrtak meg és hogy közöttük van, mint a lapokban legutóbb olvastam, egy gázkitörés 20 atmosz- féra nyomással, ami igen szép eredmény; tudomásom van róla, hogy Szász- " régenben 414 méter mélységre van már a fúrlyuk, amely szintén két réteg gázt ért el és arról is tudomásom van, hogy a többi furatásokat szintén meg- kezdték, vagy részben meg fogják kezdeni, amint a szükséges gépek a hely- színére érkeznek és be lesznek rendezve. Nézetem szerint azonban azért csekély a költségvetésben fölvett összeg, mert nem lehet abból a tervbe vett alapos geológiai tanulmányok alapján szétosztott mély fúrlyukak mélyítését elvégezni, hiszen tudjuk, hogy mindig antiklinális irányba kell a földigázt és a petróleumot keresni, az antiklinális irány pedig a mélység felé változik és megtörténik, hogy a helyesen telepített irányban nem találjuk meg a földigázt. Szükségesnek tartom, hogy a mély és a nagyobb fúrlyukak körül kisebb GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 573 furatásokat is eszközöljenek, mert így sokkal könnyebben lehet eredményhez jutni, mindenek fölött azonban szükségesnek tartom, hogy megtörténjenek a szükséges lépések a földigáz értékesítése tekintetében. Tudjuk, hogy most is állandóan ömlik a levegőbe a kissármási fúrlyukon az értékes földigáz; nézetem szerint legalább a közelfekvő vidékeken lehetne ezt értékesíteni, mert ezáltal a helyi viszonyokon is segítenénk. Ott van a közelben a marosujvári gyár, amely a kiömlő gázt felhasználhatná, tudomásom szerint Tordán is létesül egy új gyár, de azon a vidéken egész Kolozsvárig el lehetne a földigázt vezetni. Nézetem szerint nem kell addig várnunk, amíg privát vállalkozás fog belefogni e nehéz feladat megoldásába, de az első kisebb- szerű vezetékeket magának a kincstárnak kellene fölépíteni, hogy így a közön- ség meggyőződést szerezzen a földigáz jóságáról és olcsóságáról, mert azután sokkal könnyebb lesz magánvállalkozást találni, mely a vezetékeket távolabbra is el fogja vinni. Az előttünk fekvő jelentésből kitünik, hogy az állami vasgyárakba 82.616.000 korona tőke van befektetve és ugyancsak ez a jelentés mutatja — az 1909. évről beszélek — hogy az üzleti eredmény 5.571,000 korona fölösleget mutat, tehát a tőke 6-7490-ot kamatozott. A beruházási és a forgótőke 153.408,000 korona és ha a fölösleget vesszük, 36390 kamat mutatkozik. Uj befektetésekre az állami vasgyáraknál az 1911. évre 4.203,500 korona van fölvéve. Állami vasgyárainkra mindnyájan büszkék lehetünk, mert ezek tényleg a mai kor magaslatán állanak. Én helyesnek tartom, hogy az állami vasgyárak szolgáltassák főkép az államvasutak szükségletét és hogy különösen azon anyagok termelésével foglalkozzanak, melyekre az államvasutaknak szük- ségük van. De nem tarthatnám megfelelőnek és célszerűnek, ha az állami vas- gyárak a nálunk teljesen kifejlett privát vasgyáraknak minden tekintetben konkurrenciát nyujtanának. Helyesebb, ha az állam éppen olyan ágakra for- dítja figyelmét, melyekkel a privát vasgyárak nem foglalkoznak és ott, hol a, privát vasgyárak nagy tőkékkel már be vannak rendezkedve és teljesen meg- felelnek, engedje át a szállítási teret nekik. Az állami vasgyárakra a jövőben nagy feladat vár. Tudjuk, hogy a leg- utóbbi delegácionális tárgyalások eredménye az, hogy a magyar ipar most már tényleg hivatva lesz a jövőben teljesen paritásos alapon a közös hadsereg és flotta szükségleteinek fedezéséhez hozzájárulni. (Ugy van! jobbfelől.) Magyar- országon tehát okvetlenül szükséges lesz egy ágyúgyárnak a fölszerelése. E tekin- tetben én teljesen megfelelőnek, sőt egyedüli megoldásnak találom, ha ezen ágyúgyár egy állami vasgyárban létesíttetik és erre a mi diósgyőri vasgyárunk van mintegy megteremtve. Természetesen sürgős lévén ezen ágyúk gyártása, nem lehetséges, hogy a gyár maga kezdje meg ezen gyártást a saját tapasz- talatai és próbái alapján, hanem okvetlenül szükséges, hogy a gyár valamelyik külföldi cégre támaszkodjék, hogy ennek tapasztalatai szerint rendezze be ezen ágyúgyárat és fejlessze azután saját hatáskörében. De nézetem szerint úgy a monarchiának, mint a közös hadseregnek és flottának elsőrangú érdeke, hogy ezen ágyúgyár ne jusson függő helyzetbe egy szomszédos gyártól, hanem teljesen önállóan működjék és hogy olykép rendez- 574 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. tessék be, hogy úgy az anyagot, mint a szerkezeteket maga állítsa elő. Ha azután monarchiánkban két ágyúgyár is lesz, hogy ezen két ágyúgyár között egy szellemi verseny keletkezhessék, ez csak úgy lehetséges, ha e két gyár, egymástól teljesen független. Csakis akkor fogja a közös hadsereg és flotta a kor találmányait és előnyeit az egyes ágyúgyáraktól nyerhetni, ha mindegyik külön fog működni. Mivel pedig ezeknek az ágyúknak a gyártása a legsürgő- sebb, mert hiszen tudjuk, hogy 1914-ben kell azokat a most építendő óriási hajókra szállítani, ajánlom a t. pénzügyminiszter úr figyelmébe, hogy ezen ügyet lehetőleg forszírozza, hogy képes legyen azután a diósgyőri vasgyár azon feladatának megfelelni, hogy kellő időben megtehesse a szükséges berendez- kedéseket avégből, hogy szállítását kellő időkre lebonyolíthassa. (Általános helyeslés.) A bányászat terén még egy új iparágunk van, egy új osztály, mint ahogy nevezhetem, vagyis a köszénbányászat. Ez az utolsó években lett be- rendezve. Az előbbi kormány éppen akkor, mikor a köszén terén a nagy bajok úgy az iparnál, mint a privát fűtésnél mutatkoztak, szükségesnek látta e tekin- tetben nagyobb akciót kezdeni. Én nem akarok annak taglalásába bocsátkozni, vajjon a mostani állami bányák megvétele helyes volt-e, és nem akarom birálni azokat a nagy összegeket, amelyek e célra fordíttattak, csak annyit akarok megjegyezni, hogy a magam részéről én sokkal előnyösebbnek és megfelelőbb- nek tartottam volna, ha az állam akkor nem már létező és már rég üzemben levő régi köszénbányákat vásárolt volna meg, hanem ha kutatások útján oly vidéken tárt volna fel új kőszénelőjöveteleket, amelyek rá vannak szorulva az olcsó köszénre és amelyeknek ma nincsen köszenük. (Úgy van! jobbfelől.) Mert azáltal, hogy ezeket a létező bányákat megvásárolta, ő azt a köszenet nem hozta közelebb ezen vidékekhez, hanem úgy maradt a viszony, amint volt. (Úgy van! jobbfelől.) Azonban, miután ezek a vételek megtörténtek és az utolsó években nagy tőkékkel a berendezések is megtörténtek, s ezek a bányák jelenleg a kincstár tulajdonában vannak, itt csak az az óhajom, hogy azok a szakférfiak, kik ezeket a bányákat vezetik, arra az útra térjenek, hogy ered- ményt mutassanak fel, mert nem elég a bányákat berendezni, hanem meg kell mutatni, hogy legalább normális termelési áron ezt a kőszenet Joskozzla is hozhatják. (Igaz ! Úgy van! jobbfelől) A magyar bányászatban elsőrangú szerepet játszik a bányahatóság szer- vezete. Az nálunk még régi, mondhatni elavult alapon áll. Jól tudjuk, hogy bányatörvényünk 1857. évből való. A szervezet azóta nem változott. Örömmel konstatálom, hogy a jelenlegi költségvetésben a t. pénzügyminiszter úr három új bányabiztosság felállítását tervbe vette (Helyeslés jobbfelől) és pedig a pécsit, a miskolcit és a petrozsényit, és ezáltal egy momentán szükségletet talán fedezett, de én azt úgy, amint az indokolás is mondja, csak előzetes intézkedésnek tartom, mert okvetlenül szükséges, hogy az egész bányahatóság más alapra fektettessék, hogy bányakapitányságaink szaporíttassanak és hogy a bányahatóságnak munkaköre is megváltozzék (Helyeslés), hogy t. i. a bánya- hatóságtól vegyük el a felmérési dolgokat s úgy, mint a külföldön mindenütt van, ú. n. hites mérnökök alkalmaztassanak. Jelenleg tényleg úgy van a dolog, GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 979; hogy az illető bányakapitány, bányabiztos ideje legnagyobb részében felmérési munkákat végez és a tényleges hatósági munkálatra alig van ideje. Azt hiszem, : hogy ennek végleges megoldása csak majd az új bányatörvény tárgyalásánál. lesz lehetséges. Egy fontos kérdésre akarok áttérni, mely nemcsak Magyarországon, .de . lása, vagy úgy is nevezhetném a vasérc kivitele. Vasiparunk az az iparág, mely leginkább van kifejlődve és amelyre büszkék lehetünk. Szükséges is tehát, hogy mindazokat az intézkedéseket megtegyük, amelyek annak biztosítására szükségesek. A. vasipar azonban csak ott lehetséges, hol a vastermelésre szük- séges két nyersanyag közül legalább az egyik megvan, a másik akkor esetleg a mai közlekedési viszonyok mellett távoli helyről is odafuvarozható. Ez a két nyersanyag: a vaskő és a koksz. De kettő közül nálunk Magyarországon — azt lehet mondani — csak az egyik van meg, t. i. a vaskő, mert a kokszot — egy-két helyet kivéve — még leginkább külföldről vagyunk kénytelenek be- hozni. A jelenlegi tömeges szállításoknál azonban igen nagy mennyiséget fogyasztanak a gyárak, azonkívül szintén nagy mennyiséget nyers és pörkölt állapotban szállítanak külföldre. Évekkel ezelőtt a mi vasbányaelőjöveteleinket nem becsülték meg kellő- leg. Akkoriban a létező vasgyárak vagyonukat a szép épületekbe, a szép gyá- rakba, a szép gépberendezésekbe fektették, ezekben lelték büszkeségüket, mert mindig az volt a nézet, hogy hisz a vaskő a földből jön, az van elég. Mikor pedig sok bányavidéken a fémbányászat különböző okokból megszünt, a ma- gyar vasipar nem volt képes az ott levő vaskőelőjöveteleket befogadni, vagyis megvásárolni. Itt történt azután, hogy külföldi vállalatok nagy tőkével jöttek az egyes vidékekre, ahol örömmel fogadták őket. Hiszen a régi kis bánya- társulatok éveken keresztül iparkodtak ezeket a becses vasköveket értékesíteni, de, sajnos, ez nem sikerült a belföldi társaságoknál, kénytelenek voltak tehát azokat külföldi társaságoknak eladni. Ezt az egész akciót akkor helyesnek ismerte el a kormány is és rendkívüli előnyökben, különféle tarifakedvezmé- nyekben részesítette a külföldi társulatokat. Ily módon, hogy csak a Sza- pességet hozzam fel, vásárolt ilyen vaskőbányákat a Wittkovici bányatársulat, az Oberschlesiscehe EBisenbahnbedarfs Aktien-Gesellschaft, az akkor Albrecht főherceg-féle teseheni gyár, amely jelenleg az Österreichische Berg- und Hüttenwerks Aktien-Gesellschaft, a Gleivici vasgyártársulat, de azonkívül akkor maga a kincstár is igen nagykiterjedésű vaskőelőfordulásokat adott el külföldi társulatoknak. Ezek a társulatok milliókat fektettek be ezen bányákba és ma rendszeres példás bányászatot űznek. Az utolsó hatósági kimutatás szerint 5—6000 mun- kást foglalkoztatnak, ezek a vidékek úgyszólván ezen bányák körül találnak megélhetést. Csak az a sajnos, hogy ezek a társulatok a vaskövet vagy nyers vagy pörkölt állapotban külföldre szállítják. Ma nemcsak nálunk, hanem a külföldön is megtesznek minden intézkedést, hogy a vaskő, mint az ország belső vagyona, lehetőleg belföldön dolgoztassék fel. Nézetem szerint itt is fel- adata a kormánynak intézkedni, hogy a jövőre biztosítsa a magyar fejlődő 576 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. vasipar számára a vaskövet. De miután ezek a vaskőelőjövetelek akkoriban kényszerhelyzet folytán jutottak ezen társaságok birtokába, amelyek milliókat fektettek be vállalataikba és ma is sok ezer munkásnak adnak megélhetést, nézetem szerint ezt az ügyet csak úgy lehet rendezni, hogy nem szabad a régi szerzett jogokat sérteni. Tudjuk, hogy e vállalatoknak az állam nagy tarifa- engedményeket és más előnyöket adott. Nézetem szerint lehet ezen úgy segíteni, hogy ezen vállalatok kellő megadóztatása mellett, ami okvetlenül szükséges, ne élvezzenek nagyobb előnyöket, mint aminőket itthoni gyáraink élveznek. (He- lyeslés a jobboldalon ) Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a vasérc különféle időben meg lett be- csülve, közölhetem a t. házzal, hogy 1906-ban a bányászati és kohászati egye- sület egy ilyen becslést eszközölt. Megjegyzem, hogy ilyen becslés természe- tesen igen nehéz dolog, mert tulajdonképen csak azt lehet megbecsülni, ami fel van tárva. A bányáknak egy-két havi művelése után azonban, az új feltárá- sok folytán, ez a mennyiség a háromszorosára is fölemelkedhetik. Mondom tehát 1906-ban 711,000.000 métermázsára tették a feltárt vaskő mennyiségét. A stock- holmi geológiai kongresszuson a magyar vasérc előfordulása 1.444,000.000-ra, egyezernégyszáznegyvennégy millióra állapíttatott meg dr. Lóczy földtani igaz- gató által. Tehát itt is már óriási különbséget látunk. Meg kell azonban emlí- tenem, hogy 324,300.000 métermázsa másodrangú szegényebb vaskövet is föl- vett, mint vaskővagyont, amit jelenleg még nehezen lehet a gyárakban érté- kesíteni. A középarányt kell tehát fölvenni és akkor körülbelül 1120 millió volna a vaskőmennyiség. Ha most azt vesszük, hogy Magyarországon évenként 16 millió mmázsa vaskő lesz termelve és feldolgozva, akkor ezen mennyiség kö- rülbelül 70 évre felelne meg. Hogy a t. háznak képet adjak arra nézve, hogy e tekintetben hogy állunk a külfölddel szemben, legyen szabad a következő ada- tokat felhoznom. Ugyanazon kongresszuson megállapították, hogy Észak-Ame- rikának vasköőmennyisége 916 220 millió métermázsa, Nagy-Britanniáé 390.000 millió, Németországé 53.059 millió, Fianciaországé 33.000 millió, Oroszországé 19.200 millió, Norvégiáé 19.120 millió, Svédországé 13.320 millió, Spanyol- országé 7110 millió, Ausztriáé 5730 millió és a mienk lenne 1120 millió. Mi tehát e tekintetben, sajnos, meglehetősen hátul állunk. Hogyha az 1909-iki hatósági kimutatásokat vesszük tekintetbe az egész évi termelést illetőleg, akkor az 19 millió volt és ebből, sajnos, körülbelül egyharmad külföldre ment nyers állapotban. T. i. 7,926.000. Ezek az adatok tehát azt bizonyítják, hogy itt okvetetlenül szükség van valami kormányintézkedésre, hogyha a magyar vas- ipar fennállását a jövőre biztosítani akarjuk. Nézetem szerint ez csak úgy lehetséges, hogy tekintetbe kell venni a jelenlegi külföldi társulatok szerzett jogait és ezeket bolygatni nem szabad. (Helyeslések.) Lehet intézkedéseket tenni úgy az adók, mint a tarifa terén, de ezeket a jogokat respektálni kell, mert ha ők jók voltak akkor, amikor ezen szegény bányavidékek nem birtak megmozdulni, amikor az egész lakosság ott ebből élt, akkor nem szabad most ellenük valami meg nem engedett fegyvert igénybe venni. Felhivtam az igen t. pénzügyminiszter úrnak a figyelmét erre a kér- désre, amely igen fontos és azt hiszem, hogy ennek a megoldása a jövőre GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 977 nézve az új bányatörvény tárgyalása alkalmával lesz a legegyszerűbben meg- oldható, amely okvetetlenül gondoskodni fog a jövő tekintetében. Csak valamit akarok még hozzátenni, azt, hogy ezen megoldásnál, nézetem szerint, figye- lembe kell venni a kisbányászok érdekét is, mert ritkán vagy talán sohasem a nagy társulatok kutatásai tárják fel az új, értékes ércelőjöveteleket, hanem a kisemberek s ezek viszik azután megalapozva a nagy társaságokhoz, amelyek kellő tőkével a feltárást eszközlik. Befejezésül még egy kérdést kell érintenem, és ez a bányatörvény kér- dése. Kérem a miniszter urat, hogy ezt a törvényt, amelyet a szakkörök le- tárgyaltak, amely annyi retortán ment keresztül, terjessze a ház elé. (Élénk helyeslés ) Valamikor nagy nehézségekbe ütközött volna e törvény előterjesz- tése, amikor még bizonyos kérdések, a kőszén dolga és a földbirtokok kér- dése stb. megoldatlanok voltak, de ma ezek a kérdések rendezve vannak és ma a bányatörvény létesítésénél egész másutt vannak a nehézségek : a munkás- kérdésnél, a bányatársládák rendes alapra való helyezésénél, mert a munkás- biztosító és balesetpénztár létesítése óta e kérdés megoldása sokkal nehezebb, mint lett volna azelőtt, a régi bányatársládák alapján. Én tehát azon kérést intézem a miniszter úrhoz, hogy a bányatörvényt mielőbb terjessze a ház elé. (Élénk helyeslés a jobboldalon. A. szónokot számosan üdvözlik.) C) Bányászok közgyűlése. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egye- sület f. év június hó 25-én tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Tudo- mányos Akadémia heti üléstermében. Az elnöki asztal körül ültek gróf TELEKI Géza v. b. t. t. elnök. GLOGONI Awpnmrcs János és FARBAKY IsrváÁN miniszteri tanácsos alelnökök, és LITSCHAUER LaJsos egyesületi t.tkár. A Magyarhoni Földtani Társulatot a közgyűlésen SCHAFARZIK FERENC dr. elnök képviselte. Jelen volt azonkívül Papp KáRory dr. elsőtitkár és TELEGDI tórn Lasos választmányi tag is, míg a m. kir. Földtani Intézet képviseletében IaLói SzosraGH Tamás dr. aligazgató jelent meg, több geológus kiséretében. Mintegy 30 különböző egyesület és intézmény küldött képviselőt, akiknek nevé- ben SzosracH Tamás királyi tanácsos üdvözölte a közgyűlést, hangsúlyozva, hogy manapság már a bányászok sem csupán a vakszerenesében bíznak, hanem alapos és komoly tanulmányokkal iparkodnak a nemzeti ügyet magasra fej- leszteni. A lendületes üdvözlet után a közgyűlés közfelkiáltással egyhangúlag tiszteleti taggá választja KISSsÁRMÁSI MÁLy Sáwpokt, az állami bányászat főnö- két. Majd LrrscunavER LaJos terjeszti elő alapos titkári jelentését, amelynek kapcsán megemlékezik az elmult év minden fontos bányászati eseményéről, a többek között a vasérckivitel meggátlása ügyében folytatott tanácskozásokról, s a földigázkutatásokról. Majd az egyesület vagyoni állását ismertette, amelyből kitűnt, hogy a hatalmas egyesület törzsvagyona alig 108000 korona, s évi be- vétele csupán 24000 korona. § A gróf TELEkI-pályadíj az idén szomorúan végződött, mert a beadott Földtani Közlöny . XLI. küt. 1911. 38 578 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. pályázat PROBSTNER ALFRÉD bírálata szerint a mértéket meg nem ütvén, a jel- igés levelet gróf TELEKI elnök mindjárt ott helyben elégette. Ezután ZSIGMONDY Ánxpáp ismertette az Országos Műszaki Tanács tervezetét, s kivánja, hogy ebbe a tanácsba legalább egy-egy bányamérnököt és kohómérnököt nevezzenek ki az V. és VI. fizetési osztályba, 5090 működési pótlékkal, s a kinevezés ügyében a pénzügyminisztériumot is hallgassák meg. A nagy körültekintéssel kidolgozott javaslatot általános helyesléssel fogadta a szép számban egybegyűlt szakközönség. Ezután elfogadták Nagybánya város meghivását az 1912. közgyűlésre, s az elnök kimondotta, hogy a kissármási gázkúthoz tervezett kirándulást is erre az időre halasztják. ZARÁNDI KNÖPFLER Gyura ismerteti az aranylopások korlá- tozása ügyében készülő törvénytervezetet, amelyről július hó 7-én Budapesten beható tanácskozás készül. Végül az elnök bejelenti a maga és tiszttársai lemondását, s hajlott ko- rára való tekintettel kéri, hogy őt ne is válasszák meg többé erre a felelősség- teljes állásra. MüNsxIcH KÁLMÁN udvari tanácsos és országgyűlési képviselő azon- ban kéri, hogy továbbra is maradjon őnagyméltósága a magyar bányászok vezére, amire az elnök megadja magát a közhangulat megnyilvánulásának. A választás eredménye a következő: Ilnök: gróf TELEKI Géza; alelnökök : AwDREIrcs János, FARBAKY IsTván és LÁZÁR ZoLrrTÁN; pénztáros: GÁGER EMIL; ügyész : BALKAY BÉLA dr. ; ellenőr : KNÖPFLER GyYuLA ; könyvtáros : GYÖRGY ÁLBERT. Azonkívül megválasztottak 12 helybeli és 12 vidéki választmányi tagot. .A vasárnapi közgyűlést hétfőn előadások követték, amelyek sorában BöckH Hucó dr. m. kir. főbányatanácsos a földigázokról tartott figyelemreméltó előadást, FEHÉR Manó dr. az új bányabíráskodásról. s FARKas János a kémn- kovand fölhasználásáról. TÁRSULATI ÜGYEK. A) Jegyzőkönyv a geológiai szakszótárt előkészítő bizottság 1910 dec. 10-i üléséről. Jelen vannak: SzorvragH Tamás dr. másodelnök elnöklete alatt, Lóczy DLaJos dr., Maugirz BÉLA dr., Párnry MóR dr., PAPP KÁROLY dr., SCHAFARZIK FERExc dr., TRErrz PÉTER, mint a Magyarhoni Föltani Társulat 1910 nov. 16-i választmányi ülésétől kiküldött bizottság tagjai. Elnöklő másodelnök üdvözölvén a megjelenteket, a jegyzőkönyv vezetésére felkéri Papp KÁRoLY dr. elsőtitkárt, s felhívja, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat választmányának megbízását olvassa fel. Papp KÁRoLnr felolvassa az 1910 november hó 16-án tartott választmányi ülésnek idevonatkozó határozatát, amely a következő : TÁRSULATI ÜGYEK. 579 cElsőtitkár a következőket jelenti : c) "Az 1909 nov. 5-i választmányi ülés elhatározta, hogy a Természettudo- mányi Mesterszótár szerkesztésére bizottságot alakít, s felszólítja a Magyar Föld- rajzi Társaságot, a Kir. Magy. Természettudományi Társulatot s az Erdélyi Múzeum- Egyletet, hogy a bizottságba két-két tagot küldjenek. Tisztelettel jelentem, hogy a Földrajzi Társaság ebben az ügyben CHOoLNoKkY JeEwő dr. főtitkárt és KÖVESLIGETHY Rapó dr. levelező tagot, a Természettudományi Társulat Túzson JÁNos dr. választ- mányi tagot és GORKA SÁNDOR dr. társulati titkárt, az Erdélyi Múzeum-Egyesület pedig ApáTrHY IsrváN dr.-t és SzáDEczkY GyuLna dr.-t küldötte ki., LŐRENTHEY IMRE dr. választmányi tag megjegyzi, hogy tudomása szerint a Magyar Nemzeti Múzeum is jelölt két tagot. Elsőtitkár erre azt válaszolja, hogy neki tudomása nincs erről; azonban óhajtja, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum is delegáljon lehetőleg egy zoológust és mineralógust a Mesterszótárt-készítő bizottságba. e célból fel fogja kérni a Múzeumot, ha a Választmány ezt eirendeli. Azonkívül felkérendőnek tartja a m. kir. Földtani Intézetet is két tag küldésére. Lóczy LaJos vál. tag, mint a m. k. Földtani Intézet igazgatója megjegyzi, hogy ő maga is szívesen részt vesz a szótártkészítő munká- latokban ; azonban célszerübbnek tartaná, ha előbb előkészítő munkálatokat végezne egy szűkebb bizottság. PáLrY MónR dr. választmányi tag ugyanezen a véleményen van, Már a mult évi tanácskozások alkalmával is az volt a cél, hogy csak geológiai szakszótárt ké- szítsen a bizottság ; ezért tehát fölöslegesnek tartja, hogy a bizottságba zoológuso- kat s botanikusokat is meghívjanak. Többek hozzászólása után a választmány akként határoz, hogy — mielőtt a Természettudományi Mesterszótárt-készítő bizottságot összehívná, — előbb előkészítő- bizottságot küld ki, hogy az ageológiai helyesírás eiveit megállapítsa. A bizottság elnökségével megbízza SZoNTaAGH TAMÁs dr. másodelnököt, s a bizott- ság tagjaiul kiküldi: 1. Lóczy LaJos, 2. MaAuRirz BÉLA, 3. PÁLFY MónR, 4. PAPP KÁROLY, 5. SCHAFARZIK FERENC, 6. TREITZ PÉTER urakat. A választmány felkéri a nevezett bizottságot, hogy munkálatait minél előbb kezdje meg, s erről véleményes jelentést tegyen a választmánynak. Több tárgy nem lévén, elnök a választmányi ülést este félkilenekor berekeszti.v Elnöklő másodelnök megállapítja, hogy a választmánytól kikül- dött bizottságnak mind a hat tagja megjelent, ami nagy öröm- mel tölti el, minthogy ily módon remény van arra, hogy már a mai ülésen egységes megállapodáshoz juthatunk. Bejelenti azután, hogy az elnökség már előkészítő munkálatokat is készített s felhívja Papp KáRory dr. bizottsági elő- adót, hogy ezt a munkálatot terjessze elő. Az előadó erre bemutatja a következő tervezetet : eTisztelt Bizottság! Hogy a Geológiaf Szakszótár készítésébe alaposan belefoghassunk, szükséges bizonyos általános elvekben megegyeznünk. Tudva- levő dolog, hogy a mai írásmód hosszú történeti fejlődés eredménye, amely sokféle író és tudós írásából fejlődött ki s épen ezért nem egységes. Hiába való törekvés tehát teljes következetességet kivánnunk a helyesírásban, mert az írást az élő nyelvérzék irányozza, amely évről-évre fejlődik, s gyakran a leg- ellentétesebb módokat mutatja egymás mellett. 381 580 TÁRSULATI ÜGYEK. Épen ezért mi se ragaszkodjunk valami általános régi sablonhoz, hanem olykép igyekezzünk magyarul írni, amiként manapság a legtöbb író és szak- ember ír. Hiába erőltetnénk például a Magyar Tudományos Akadémia klasz- szikus írásmódját, amikor manapság az élet egész más irányt követ. Épen a természetvizsgáló az, aki nem ragaszkodhatik az elavult formákhoz, hanem a fejlődés, haladás zászlaját lobogtatja a kezében. Ezért a helyesírásban se ma- radjunk el korunk fejlődésétől, hanem írjunk olyképen, amiként legjelesebb íróink s hirlapjaink írnak, s amiként a mai nemzedék iskoláinkban is tanulja a magyar helyesírást. A helyesírásnak általában két fajtája van, ú..m. 1. a kiejtés szerint vagy hangok szerint való (foné- tikus) írás és 2. a szóelemző vagyis az etimologikus írás. Az összes magyar nyelvtanok megegyeznek abban, hogy a magyar helyes- írás elsősorban a kiejtésből indul ki, mert az egyszerű, ragtalan töőszók hang- jait általában híven fejezi ki állandó jegyekkel. E mellett azonban nagy tért enged a szóelemzésnek is. A helyesírás szokás és adivat dolga; sígy bizonyos korok szerint változik. SrmonYI ZsiGmonp kimutatja, hogy hazánkban a c hangot eleinte c-vel írták, azután cz-vel, ch-val, tz-vel, a Magyar Tudományos Akadémia fennállása óta állandóan cz-vel írja. A mai hivatalos iskolai helyesírás ismét az egyszerű c-t alkalmazza. Az utolsó évtizedekben Európaszerte a helyesírás egyszerűsítésével foglal- koznak. Hazánkban a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1903-ban elren- delte az összes magyar iskolákban az egyszerűsített iskolai helyesírást, amely- nek 1909-ben megjelent bővített kiadását, Srmonyr Zsrcmoxp: Új Iskolai Helyesírását van szerencsém bemutatni. Az egyszerűsített iskolai helyesírásban négy fontosabb újítást találunk, ú. m. 1. a cz helyett az egyszerű c-t; 2. a val-vel ragos alakok rövidített írását, pl. kalapáccsal; 3. az aki, ami, ahogy, szóval a vonatkozó névmások egybeírását; 4. a jövevény szóknak kiterjedtebb magyaros írását. Úgy hiszem, hogy bizottságunk nyelvészeti feladatokkal nem óhajt fog- lalkozni, s így a három első pontról nincs mit vitatkoznunk. Hátra marad tehát a negyedik pont: az idegen szavak, SIMONYI-val szólva a jövevényszók írása. Az idegen szavak írása körül igen sokféle vélemény küzd egy- mással. Előre bocsátom, hogy a rég meghonosult szavakat mindenki magya- rosan Írja, például: paradicsom, zsold, rózsa. Csak arra nem tudunk meg- egyezni, hogy az újabb korban átvett szavak közül miket tartsunk meghono- sultaknak, s miket ideiglenesen befogadott vendégeknek. Vajjon tehát így írjuk-e filozófia, fizika, konkordáns és fillit, vagy philosophia, physika, con- cordáns és phyllit? Ezekre a kérdésekre minden lényeges pontban megfelel SIMONYI ZSIGMOND : a Helyes Magyarság című 1903-ban megjelent munkájában, amely- nek 98. oldalán ezeket írja : TÁRSULATI ÜGYEK. 581 (Az idegen szók írása sok és heves vita tárgya. Aki e dologban véle- ményt akar magának formálni, először is azt gondolja meg, hogy a rengeteg sok idegen szónak, amely irodalmunkat elárasztja, a felére sincs szükségünk. Aki minden szükség nélkül alkalmaz idegen szót, aki az orvoslást szanálásnak, a tervezést kontemplálásnak, az emlékiratot memorandumnak, a mozzanatot momentumnak, az emlékművet monumentumnak, a tehetséget talentumnak nevezi, aki a beszéd helyett szpicset mond, aki szán zsén beszél: az nem javítja és nem szépíti nyelvünket. Ellenben a művelődés szem- pontjából igen káros az idegen szók járványa, mert a megértést nagyon meg- nehezíti. Hiszen az olvasók nagy része diákul sem ért, hát még a sok francia angol, olasz kifejezést hogy értse meg? De viszont ha szükségünk van az idegen szókra, akkor ne nehezítsük meg az olvasó közönség dolgát a sokféle idegen írásmóddal, hanem írjunk a magyar olvasónak min- dent magyarosan: gimnázium, fillokszéra, telefon, kolera, kvóta, dele- gáció, ne pedig gymasium, phylloxera, telephon, cholera, guota, delegatio ! Persze e mellett a ritkábban előkerülőket, az idegen fogalmak, az idegen intézmények nevét írhatjuk eredeti alakjukban, de húzzuk alá és nyomassuk dűlt betűvel; hasonlókép az olyan műszókat, melyek csak szakmunkákban szükségesek s a nagy közönség elé úgysem kerülnek. A tulajonneveket is zavar elkerülése végett célszerű meghagyni eredeti alakjukban. De különben ne tá- laljuk az olvasó elé százféle nép írása módját, hanem írjunk a magyarnak magyarul és magyarán.) Ezen általános irányú bevezető után idézem ugyancsak SIMONYI ZsIG- Mmonp: Iskolai Helyesírásának legújabb kiadásából, a jeles nyelvész- nek egy közbeeső mérsékelt álláspontját (az 1909. évi kiadás 13. oldalán) : (Az idegen szóknak egy részét magyarosan, más részét az idegen Írás- mód szerint kell írni. (1.) 1. Magyarosan a) azokat, amelyek a nép nyelvében is közhaszná- latúak pl. fillokszera, finánc, doktor, b) azokat, amelyek az irodalomban köz- használatúak, pl. akadémia, múzeum, fizika. Ez utóbbiak közül a teljesen magyaros írástól csak azokban térünk el, amelyekben ch vagy x van; ezt a két idegen betűt megtartjuk, pl. technikus, monarchia, excpedició, c) a nem latin vagy görög betűkkel író népek nyelvéből való szavakat és a szláv és oláh szóknak eltérő betűjegyeit, pl, cár, khán, kalifa zsivió, szetreászka, cine, mintye. 2. Az idegen írásmód szerint írjuk: a) az idegen fogalmak, intézmények, szokások nevét; pl. renaissance, cercle; — a nem közkeletű tu- dományos és egyéb műszavakat, pl. praetor, guzstor, circulus vitiosus — c) minden idegen nyelvű idézetet, pl. conditio sine gua non, audiatur et altera pars., Ezzel a mérsékelt állásponttal szemben ugyancsak a nevezett tudós az említett munkájának 14. oldalán már ismét szélsőbb álláspontra helyezkedik, amikor a következőkép ír: cNem ügyelhetünk a magyar írásban arra, hogy a görög eredetű szót egyszer i-vel, másszor y-nal, egyszer t-vel, másszor th-val, egyszer k-val, másszor kh-val kellene írni. Azért legcélszerűbb, hogyha 582 TÁRSULATI ÜGYEK. magyarosan írjuk nemcsak a rég meghonosultakat: krónika, iskola, doktor, gimnázium, kollégium, hanem így írjuk az újabban átvetteket is: klór, fizika, litográfiia, sovinizmus, sablon. Mert a sokféle idegen nyelv helyesírását még legműveltebbjeink sem tudják biztosan s helyén kívül is y-okat és 1th-kat írnak. Az én véleményemnek az utóbb idézett szélső álláspont felelne meg legjobban, s ha már klórt és sovinizmust írok, úgy következetesen reneszánsz-t és kvesztor-t is kell használnom. (2.) Teljesen osztom Szazó JózsEr felfogását, aki a Magyar Tudományos Akadémiában már csaknem két évtizeddel ezelőtt kifejtette nézetét rAz ide- gen szók használás módjai című tanulmányában (Előadta a IIL osztály ülésén 1891 október hó 19-én). Csaknem teljesen a Szazó JózsEr-féle helyesírási alapon szerkesztettem 1909-ben a Földtani Intézet kiadásá- ban megjelent Múzeumi Vezetőt, amelyben körülbelül minden geológiai szó előfordul. Mielőtt a részletekbe mennék, még egy dolgot kell itt fölemlítenem. Kazrwsczy iskolája a latin eredetű szóknak nálunk meghonosult alakjai helyett a rövidebb németes, franciás formákat használta, pl. filozóf, pedagóg, geológ alakokat a filozófus, pedagógus és geológus helyett. Amik a németből, fran- ciából jöttek át a magyar nyelvbe, azok rövidített formában honosultak meg. Így a klór, pirit, továbbá az ív (us) képzős latin mellékneveknek rövidítése pozitív, negatív, relatív. Ezekről azt mondja Srxmownyr ZsiIGmonp: Helyes Magyarságának 96. oldalán, hogy xchiú és céltalan törekvés ezeket vissza- csavarni eredeti klasszikus alakjukra és azt mondani: klórum, piritész, pozi- tivus, negatívus. Mert épen ilyen jogon lehetne a meter metlrum, az ádvent adventus, az angyal pedig angelus, a püspök. episkopus és a pünkösd pen- tekoste ! Ebben azt hiszem, hogy az újabb kolozsvári természettudományi iskola, dioritis-porfiritis-féle szavaira is meg van a válasz. ArpárHy IsTváN túlzott klasszikus írásmódja sehogysem illik bele korunk egysze- rűsítő irányzatába.! Ha ezek után SrmonyrI Zsiamonp és SzaBó JózsEr helyesírásának elveit röviden összefoglaljuk, úgy a következő kép áll elénk : 1. A magyar írás 40 önálló betűje közűl közép á-val fejezi ki a magyar fonetika a francia en-t: ánkét (enguete) ; 2. a latin és görög szavak e, ce betűje már az egyszerűsítés miatt is e-vel írandó, így a latin s német Aetna helyett a magyarban az olaszos Etnát írjuk. Aesthetica szintén az olasz mintára esztetika lesz. A h:ematitot hema- titnak s ugyanígy az eocén, oligocén, miocén, pliocén szavakat az angol mintára egyszerű e-vel írjuk. Kirívó németesség a görög és latin eredetű szókban a német ü használata, pl. püdagogia, a helyes pedagógia helyett. 1 A mai magyar természettudományi műnyelv alapelveit behatóan fejtegeti Sziry KÁLMÁN a Természettudományi Közlöny XLII. kötetének 1910 május 1-i számában. Ezeket az alapelveket általában bizottságunk is elfogadja. TÁRSULATI ÜGYEK. 583 3. Az idegen szavak 4-ját í-re változtatjuk, pl. gyps helyett gipszet, trachyt helyett trachitot, typus helyett tipust írunk. 4. A francia au, eau hangzókat ó-val írjuk: büró, nivó, plaló. 5. A francia eu helyett ó-t írunk, likőr. 6. Ugyancsak a francia ou-t ú-val használjuk, a tour helyett tehát túr-t írjunk. 7. Az egyszerű c-t általánosan fogadjuk el a cz, vagy tz helyett. Ter- mészetesen Lóczy, BáRczyx stb. tulajdonnevekben meghagyjuk az eredeti régi írásmódot, sőt pl. a Révai-féle nagy lexikon még a helységnevekben is meghagyja a cz-t, így : Czegléd, Miskolcz, Vácz. Az idegen szavakban ellen- ben a c-t k-val írjuk, pl. akcentus. Hisz már a németek is széltében hasz- nálják a c helyett a k-t. Az ásványtani kalcit-ban meg van pl. a k is, c is, ahol már az írással jelezhetjük a kiejtést. A kémiai kalcium Ca szimbolumát természetesen senki sem bolygatja. 8. A ch betű a legkényesebb. Mert például az arab eredésű chemiát a norvég kémiának Írja, az olasz ch-val írja, de úgy ez, mint a spanyol ember k-nak hangoztatja. Egyformán helyes tehát akár chémia, akár kémia; követ- kezetesebb leend azonban a kémia írása. A trachit szót az olasz k-nak ejti ki, tehát a magyar is mondhatná trakit-nak, de elterjedtebb a trachit. SzaBó JózserF a ch meghagyása mellett van, annyival is inkább, mert a ch a régi magyar nevekben is megvan, pl. SZÉCHENYI, CHOLNOKY stb. 9. A görög ph-t írjuk f-fel, fonolit, porfiv, amorf. 10. A k-t általában használjuk a c helyett, kolléga, korál, továbbá g helyett a francia szavakban, pl. ánket, likőr. 11. A g betűt lehetőleg csak a személy, geografiai s paleontológiai nevek- ben hagyjuk meg, pl. Ouarnero, ellenben a többi idegen szóban kv-val írjuk : kvártély, kvarc, kvarcit, mert így jobban kvadrál a magyarnak. SzaBó JÓZSEF ugyan azt mondja, hogy hagyjuk meg a nemzetközi gu-t a kvarcban, mert a magyarban úgy is meg van a kova szó. Csakhogy sajnos a mai középiskolás fiúnak már önkénytelenül is kvarcra jár a tolla. 12. Az s szintén kényes betű, amelyet hol s-nek, hol sz-nek írnak az idegen eredetű szavakban; de sokkal magyarosabb a diszkrét, s minísz- ter féle szavakban az sz. 13. A t betű egyszerűen sokkal magyarosabb, mint t/-val; tehát hiper- sztén, riolit egyszerű t-vel írandó, épúgy, amiként Teréziát ma már senki sem írja Thercsiá-nak. 14. Az x betűre a geológiában meglehetős szükségünk van, azért hagyjuk meg, már azért is, mert sokkal egyszerűbb, mint a ksz, tehát legyen expedició és oxigén. 15. A z betűt itt-ott az s helyett írjuk, pl. a fizika szóban. 16. A zs betűt a francia g helyett a zsandár féle szavakban használjuk. 17. Az idegen tulajdonnevek írását illetőleg a latin betűkkel író népek tulajdonneveit változatlanul hagyjuk; az orosz, török, perzsa, arab, szóval a keleti neveket magyarosan írjuk, tehát nem TSCHERNY- scHEw, hanem CsSERNISEV. 584 TÁRSULATI ÜGYEK. A tulajdonneveket magyarosan a keresztnév hátratételével írjuk: GCorTra BERNÁT, HAvER FERExc. Egyes kiváló emberek neveit ugyan a magyar nyelv- szokás egészen az eredeti formában fogadta el, pl. LEOoNARDO pa Viwcri, de ezt a kivételes szokást nem lehet általánosítani. Helytelen tehát az az újabb szo- kás, hogy minden sveici hegymászónak keresztnevét az eredeti alakban írják. Amely keresztnevet magyarra fordítani nem tudunk, azt az eredeti formában tartjuk meg, de mindig a vezetéknév után tesszük. A tulajdonneveket mindig nagy kezdőbetűvel írjuk, tehát a nemesi elő-. neveket is. Helytelen újabb szokás a nemesi előnévnek kis betűvel való írása, mert SÁROMBEREKI NAGY FERENC ép olyan jellegű szó, mint akár PÁvaY-VAJNA FERENC vagy SZINYEI-MERSE ZSIGMOND. A magyar nyelv a személyek neveiben előre a legfontosabb nevet, s azután a kevésbbé fontosat teszi. Ezért a gróf, báró vagy dr. jelző is hátra jön. Ahol azonban több jelző összetorlódik, ott az öröklött jelzőt a név elé, s a szerzett jelzőt a név után tesszük. Tehát: báró Nopcsa FERENC dr. 18. A földrajzi tulajdonneveket az illető ország helyesírása szerint s így a magyar községeket is a Hivatalos Helységnévtár szerint írjuk. Azonban az ismertebb külföldi városok nevét magyarosan is írhatjuk, mert például a Budapesti Közlöny is állandóan Bécset és nem Wient használ. Magyar nyelven írt közleményünket úgy sem érti meg semmiféle náció, s ezért nagy baj nem származik abból, ha itt-ott Bécs vagy Velence van is a magyar szövegben, mert a német vagy francia fordítás úgy is a helyes földrajzi nevet fogja használni! (3.) 19. Csillagászati munkákban az égi testeket Föld, Nap, Fias- tyúk nagy betűvel szokás írni; ugyanilyen jogon a geológiai Föld, Kréta, Jura, Triász képződmények is nagy betűvel volnának írandók, sőt az ásvány s kőzet nevek is. Azonban az újabb szokás a kőzet s ásványneveket, sőt a geológiai képződmények nevét is kis betűvel Írja. 90. A kövületneveket mindig latinosan írjuk és pedig a nemi nevet mindenkor nagy kezdőbetűvel, míg a faji nevet kis betűvel. Csak akkor írjuk mind a két nevet nagy betűvel, ha a faji név személyről van elnevezve, pl. Megalodus Lóczyi HöRxEs. A kövületnév és a szerző neve közé vesszőt tenni teljesen fölösleges, mert ez nemcsak hogy zavart okoz, de a nyomdai költséget is drágítja. x Ezzel a tervezettel kapcsolatban előadó bemutatja a m. k. földtani inté- zetnek 1886. évi megállapodását, amely csaknem 20 esztendeig állandóan érvényben volt a m. k. földtani intézet kiadványaiban, s csak HALAVÁTS GYULÁ- nak a szerkesztéstől való visszalépésekor szűnt meg. Ez az érdekes megálla- podás a következőkép szól : Jegyzőkönyv. Felvétetett 1886 április hó 13-án a m. k. földtani inté- zetben tartott értekezleten. Jelen voltak: BöckH János m. k. osztálytanácsos, a m k. földtani intézet igazgatója; HOFMANN KÁROLY dr. m. k. főgeológ, PETHŐ GYULA dr. és HALAVÁTS GYULA m, k. segédgeológok. TÁRSULATI ÜGYEK. 585 Elnöklő osztálytanácsos úr megnyitván az értekezletet, konstatálja azon tényt, hogy a geológiai irodalomban eddig nincs egységes helyesírás s mert kívánatosnak tartja, hogy a m. k. földtani intézet kiadványaiban a helyesírás egységessé tétes- sék, az értekezlet ily irányú szabályok megállapítását tűzi ki. Ennek folytán beható, élénk eszmecsere után a következők határoztattak. A m. k. földtani intézet kiadványaiban a jövőben a következő helyesírási szabályok lesznek következetesen keresztül viendők : 1. A geológiai, petrografiai és mineralógiai műnevek álta lában kis kezdőbetűvel írandók (pl. júra, gránit, oligoklasz stb.); s csakis egyes, kivételes esetben, ha azt a szerző erősen kívánja, engedhető meg a nagy kezdőbetű. 2. A paleontológiai nevek, azon esetre, ha azok mint egyes egyedek nevei a szokásos kettős névvel, vagy a sp. jelzővel, akár csoportosítva jegyzékben vagy egyenként a szövegben fordulnak elő, mindenkor nagy kezdőbetűvel (pl. Cerithium margaritaceum, Gongerta sp.); ha azonban a szövegben, az elbe- szélés szoros tagjaiként, nemi vagy családi nevek gyanánt fordulnak elő, ezek kis betűvel irandók (pl. gaszteropodák, congeriák stb.) ; 3. A paleontológiai fajnevek a latinos ortografiával írandók. 4. Az idegen nyelvekből átvett műnevekben, azon esetre, ha azok személytől, tartománytól vagy helynévtől erednek, az illető név helyesírása szorosan betartandó (pl. Brochantit, aguitaniai emelet stb.) 5. Az átvett műnevek, amennyiben az előbbi pont alá nem esnek, kivétel nélkül kihangzás szerint irandók (pl. gipsz, kvarc, trachit, tektonika, paleontologia porfir, konglomerát, konkréció, brecscsia, triasz, eocén stb.) Jegyezte HALAVÁTS GYULA, Látta BöckH JÁNos, HOFMANN KÁROLY, PETHŐ GYULA, A m. k. Földtani Intézet 193—1886. sz. ügyirata. Ehhez a megállapodáshoz 1886 április hó 23-án hozzájárultak GESELL SÁNDOR, TELEGDI RórH LaJos (aki az 5. pontot nem egészen helyesli), KALECSINSZKY SÁNDOR (akinek az 1. és 5. ponttal nézeteltérése van) és SCHAFARZIK FERENC (aki az 1. és 5. pontnál némi változtatást Chajtana).s A bemutatott megállapodások az előadó szerint csaknem teljesen egyez- nek a tervezetben kifejtett elvekkel, s így a bizottság is elfogadhatja mind az öt pontot. A mműszavak megmagyarosításának kérdéséről az előadó föleleveníti Szasó JózsEr-nek 1861-ben tett nyilatkozatát, amelyet mérsékelt és bölcs irá- nyáért még ma is követhetünk. Szasó JózsEr! ugyanis az 1861 június 3-án tartott nyelvtudományi osztályülésben a következő akadémiai svéleménynyilatkozat, elfogadását ajánlotta : Kívánatos, hogy minden tudományok műszavai íÍtermino- lógia) a jelzendő tárgyak jelentését szabatosan kifejezőleg s a nyelv szabályai kellő tekintetbe vételével megmagyaríttassanak. Ellenben a tudományok terjeszthe- tősége érdekében nem kívánatos, hogy a tudományok műnevei (nomen- klatura, onomasztikon) általában megmagyaríttassanak.v 1 Magyarítás a Természettudományokban, s különösen annak gyakorlati jelen- tősége. Olvasta a M. Tudom. Akadémiában május 13. 1861. SzaBó JózsEF m. Akad. Lt. Hivatalos kiadás, Pest, 1861. 1—24. oldalú füzet. 586 TÁRSULATI ÜGYEK. SzaBó szerint (9. old.): a tudományt nem a szókért műveljük, a nyelv csak közlekedési eszköz levén, itt fődolog a tudomány saját érdeke, s kell hogy ez adja az irányt. Majd ezeket mondja (23. old.): A természetbúvár állása kettős: egyik nemzeti s honi, a másik összvilági Amannál fogva szent kötelessége a nemzeti s honi érdeket előmozdítani; emennél pedig bizonyos határon tul ő a tudomány egyetemes haladásának bajnoka, aki összvilági színvonalon áll. SzaBó JózsEF ezeket az elveket a következő mottóban foglalja össze: Motto: aMagyavítsuk a kifejezéstant (terminoló- giát), de ne legyünk túlzók a nevezéktanban (nomen- klaturában).s A nagy magyar geológusnak félszázaddal ezelőtt tett eme lelkes szavaival zárom javaslatomat, kívánva, hogy minél előbb egyöntetű megállapodáshoz jussunk a magyar geológiai helyesírásban.s Az előadott tervezettel kapcsolatban SzoxraGH Tamás dr. bizottsági elnök megemlíti, hogy SCHAFARZIK FERExc dr. úrral együtt már ő is résztvett egy termé szetrajzi szótár készítésében. Nevezetesen a Középiskolai Műszótárban pontról-pontra átnézte a természetrajzi szavak helyesírását. Ez a munka szintén SimowxvI elvei szerint készült. Lóczy Lasos az ügy tisztázása végett nehány kérdést vet föl. Az előadói tervezetben nincs szó a mellékneves képzőkről, hogyan írjuk pl. ezt: erupciós vagy eruptívus? OCHAFARZIK FERENC szerint sem az egyik, sem a másik nem helyes; hamem az előadó, illetőleg SrImowxyr ZsrGmonp felfogása szerint egyszerűen eruptív-nak kell írnunk. Lóczy Lasos kérdezi, hogyan írjuk ezeket: konglomcrálos vagy konglo- merátumos ; vulkános vagy vulkánikus; neptlumi vagy neptunikus; paleozoós vagy paleozóikus ? Az előadó szerint egyszerűsítő írásmódunk alapján, — minthogy a gyök- szók : konglomerát, vulkán, neptun és paleozóikum — ilyképen: konglome- rátos, vulkános vagy vulkáni, neptumi és paleozoós — képződmények. Lóczy Lasos felveti, hogy devon vagy devoni képződmény-e a helyes; szerinte: devomi, mert ha ladini-emeletről beszélünk, úgy következete- sen: devonmi és recoarói képződményekről kell szólanunk. Különben csak a nehézségekre akar ezzel a néhány kérdéssel célozni, a nélkül, hogy állást foglalna. SCHAFARZIK FERENC ajánlja, hogy egyezzünk meg az a, ch és g betűk írásmódjában is. Szerinte az a és ch bizonyos esetekben megmaradhat, mint önálló betű, azonban a g-t állandóan kv-val írjuk. Ezt a bizottság egyhangúan elfogadja. SZONTAGH TAMÁS elnök felteszi a kérdést, vajjon a bizottság általánosság- ban elfogadja-e az előadott tervezet elveit. A bizottság az előadott tervezetet általánosságban egyhangúlag elfogadja, s ennek alapján rátér a részletek megvitatására. TÁRSULATI ÜGYEK, 587 A Földtani Közlöny 39. kötetének tárgymutatójában igen sok: példát találunk a geológiai szavakra. Ez a tárgymutató annyival tanulságosabb cél- jainkra, mert LÖRENTHEY IMRE dr. főtitkár úr az akadémikus helyesírás szerint szerkesztvén a kötetet, a tárgymutató is ezt az írásmódot mutatja. Főkép az ásvány, köőzet- és a földtani nevek lajstroma tanulságos, amelyek közül az alábbi szavak kerülnek részletes megvitatás alá. A bizottságtól elfogadott írásmódot az első rovatban a dűlt (kurzív) betűk- kel írt szavak mutatják, míg a rendes (kurrent) szedésű szavak a régies, aka- démiai módon írvák, illetőleg a kolozsvári természetvizsgálók írásmódját tün- tetik föl. Abrázio, abrasio. Akadémia, accademia Akhát, achat, achates, Alpcsek, Alpok. (4.) Alveolinás mészkő, alveolina-mész. Ametiszt, amethyst, amethystos. Amfiból, amphibol, amphibolon. Amfibólos nefelin-bazanít, amphibol- nephelin-basanit. Amiánt, amiant, amiantus. Ammóniak, ammoniacum. Analóg, analogus. Andezit, andesit, andesitis. Andezit-breccsa, andesit breccia. Andesek, Andok. (5.) Anylezit, anglesit, anglesitis. Anhidrit, anhydrida. Anortit, anorthit. Antiklinális, anticlinale. Arzén, arsen. Aszfalt, asphalt, asphaltus. Azbeszt, asbest, asbestos. Barit, baryt (súlypát). Bazalt, basalt, basaltes. Bécsi medence, Wieni medence. Beril, beryll, berillus. Biotitos amfibol, biotiít-amphibol. Bórsawv, boriumsav. Breccsa, breccia, brekcsia, breccsia. Briozoás márga, bryoza-márga. Campilli rétegek, campilei rétegek (mert a helység : Campill). Cement, csementum. Ciklus, eyclus. Cink, tzink, zink, zincum. Cinóber, cinobrium, cinobriom. Cirkon, zirkon, circonium. Deflácio, deflatio. Delfin, delphin. Dendrit, dendritis. Diabáz, diabas, diabasis. Diasz, dyas. Diorit, dioritis. Diorit-porfirit, diorit-porphyrit, diori- tis-porphyritis. Diszkordams, discordans. Egirin, segirin. Ekvátor, :; eguator. Eieolit-szienit, elzeolith syenit. Iocén, eocsen. Epidot, epidoton. Ervóziós völgy, erosionalis völgy. "rupciós, eruptiós. Eruptív, eruptivus. Etna, Aetna. Eurázita, Burasia. Exrakt, exaktus. Fanerogám, phanerogám. Filtt, phyllit, phyllitis. Flis, fiysch (kárpáti homokkő). Foszfor, phosphor, phosphorus. Foszfát, phosphat. Földigáz, földgáz, mocsárgáz, metán. (Geografus, geograph. Geológus, geológ. Gipsz, gyps, gypsum. Glaukofán, glaucophan. Glaukonit, glauconit. 588 TÁRSULATI ÜGYEK. Gleccser, geletscher (jégár). Globigerinás . agyag, globigerina- tályag. Gneisz, gnájsz, gneiss, gneissum. Grajfit, graphit, graphitis. Gránát, granat, granatus. Gránit, granito. Granito-dioritos porfirit, granitodio- rites porphyrit. Grawakke, grauwacke. Gyálu, Dealu, Dsálu (a hegy oláh neve). Hiacint, hyacinthe, hyacinthus. Higroszkóp hygroskóp, hygroscopium Hidrogén, hydrogenium. Hidrografia, hydrographia. Hidrokémia, hydrochemia. Hipersztén, hypersthen. Hiperszténes augitos andezíittufa, hy- persthen-augit-andesittufa. Hippuritos mészkő, hippuritmész. Homogén, homogeneus. Induktív, inductiv, inductivus. Izoklinális, isoclinale. Izomorf, isomorph, isomorphus. Kalcédon, kaltzédon, chalcedon, chal- cedonius. Kalcit, calcit, calcitis (leghelyesebben : mészpát). Kalkopirit, chalkopyrit. Kambrium, cambrium. Karbon, carbon,, carbonium (kőszén- korszak). Karneol, carneol, carneolus. Karnici, karni, krajnai emelet. Kenozói kor, kainozoicum. Kémia, chemia. Klinométer, clinometer. Klorid, chlorid, chlorida. Klorit, chlorit, chloritis. Kobált, kobalt, cobaltum. Kokkolit, coccolith. Kongériáús-rétegek, Congeria-rétegek. Konglomerát, conglomeratum. Konkordámns, concordans. Konkrét, concret, concretus. Kontinens, continens. Korál, korall, corallium. Korrázió, corrasio. Korrekt, correctus. Kréta-korszak, creta, cretaceum. Krinoideás mészkő, crinoidea mész. Kriptogám, kryptogám, cryptogamius. Krizolit, chrysolith, ehrysolithos. Krizopráz, chrysopras, chrysoprasos. Krisztallografus, erystallograph. Króm, chróm, chromium. Kukurbéta, Cucurbata (hegytető neve). Kvarc, guartz, guarzum. Kvarcos porfir, guarzporphyr. Leukoxén, leucoxen. Lídit, Iydit. Limnokvarcit, limnoguagzit. Lösz, loess. Malachit, malachytis. Mangán, manganum. Melafívr, melaphyr. Metán, methan (földigáz). Mikroszkóp, mikroskóp, microscopium. Mineralógus, mineralóg. Miocén, miocs;en, miocán. Molibdén, molybdün, molybdena. Molasz, molasse. Muszkovit, muscovit. Múzeum, museum. Nafta, naphta. Negatív, negativus. Neolit, neolith. Nitrogén, nitrogenium. Norikumi, Noriai, Nori-emelet. Nummulitos mészkő (gyöke: mulit), nummuliteses mész. Obszidián, obsidian, obsidianus. Oligocén, oligocen, oligocán. Oligoklász, oligoklas, oligoklasis. Opál, opalus. Ortoklász, orthoklas, orthoklasis. Oxid, oxyd, oxyda. Oxigén, oxygenium. Paleolit, palseolith. num- TÁRSULATI ÜGYEK. 589 Szenon, senonien, emelet. Szeptáriás-agyag, Septaria-agyag. Szericit, sericit. Szfalerit, sphalerith. Sziderít, siderit (leghelyesebben : vas- pát). i Szienit, syenit. Szinklinális, synclinale. Szilur, silur. Szirtes mészkő, szirtmész. Szittya-emelet, scytha emelet. Szulfát, sulphat, sulphas. Tektónikus-völgy, tektonikai völgy. Terciér, tertiár (harmadkorszak). Terrasz (terasz), terrasse. Tipusos, typikus. Topáz, topas, topazius. Trachit, trachyt, trachytis. Transzgressztó, transgressio. Triasz, trias. Tufa, tuftf. Turmalin, taurmalinus. Vulkáni, vulkános, vulkánikus hatás. Vizmut (vagy bizmut), wismuthum. Zeolit, zeolith, zeolithus. Paleontológus, palseontolog. Paludinás-réteg, paludina-réteg. Feneplén, peneplain. Permi korszak, perm v. permiai korszak. Pikrit, picrit, picritis. Pirit, pívít, pyrit, pyritis. Piroxén, pyroxén, pyroxenon. Plagioklasz, plagioklas. Plató, plauteau (helyesen : fönsik). Pleisztocén, pleistocsen (dilúvium). Pliocén, pliocsen. Porfir, porphyr, porphyrites. Pozitív, positiv, positivus. Produktív, productiv, productivus. Raetia, Rhátia, Rátium. Riolit, rhyolith. Riotitbreccsa, rhyolithbreccia. Rubin, rubinus. Smaragd, smaragdus. Sotzkai rétegek, Sotzka-rétegek. Szafív, saphyr, saphyrus. Szanidin, sanidina. Szarmáciai szarmata (emelet). Szekréció, secretio. Szelenit, selenites. Az itt felsorolt szavak mintájára fogja a bizottság a Geológiai Szakszótárt kidolgozni. Az egyes szakok szavait, kifejezéseit a feldolgozó szakemberek röviden meg is magyarázzák, úgy hogy a tervbe vett szótár nemcsak a szavakat s kifejezéseket, hanem fogalmukat s rokonszavaikat is megmagyarázza. Az ily- módon kidolgozott helyesírás azután kötelező lesz a Magyar- honi Földtani Társulat összes irataiban, s a Földtani Közlönyben, azonkívül a m. k. Földtani Intézet összes kiadványaiban. (6.) Az egyes szakok kidolgozását a következőkép osztja fel a bizottság: 1. az ásványkémia, ásványtan és közetten körét MaAukRirz BÉLnA dr.; 2. a bánya- geológiát és a sztratigrafiát Párrx MóR dr.; 3. az általános földtant SCHAFARZIK FERExc dr.; 4. a hegyszerkezettant (tektonikát) Lóczy LaJos dr. ; 5. az őslénytant Papp KÁRoLY dr. ; 6. a talajtant és az agrogeológiát TRErrz PÉTER fogja kidolgozni. Az elnök megköszönve a bizottsági tagok szíves közreműködését, s a nagy munkához kitartó munkakedvet és sikert kivánva, az ülést berekeszti. Kelt Budapesten, 1910 december hó 10-én. Papp KÁROLY dr. a bizottság előadója. Lóczy LaJos dr. Mauxgirz BÉLA dr. TREITZ PÉTER SZONTAGH Tamás dr. a bizottság elnőke. PárrvY MónR dr. ÖCHAFARZIK FERENC dr. a geológiai szakszótárt készítő bizottság tagjai. 540 TÁRSULATI ÜGYEK. Kiegészítés. A szóbanforgó jegyzőkönyvet véleményezés végett bemutattuk SIMONYI Zsrgmonp dr. úrnak, a budapesti egyetemen a magyar nyelvtudomány ny. Tr. tanárának s a Magyar Nyelvőr szerkesztőjének, aki erre a következő levélben volt szives válaszolni: egen tisztelt Elsőtitkár Úr ! Nagyon köszönöm a szives bizalmat, s itt küldöm vissza a jegyzőkönyvet nehány megjegyzéssel. Örömmel üdvözlöm mind a szakszótárak tervét, amelyekre olyan égető szükség van (kár, hogy a rég készülő növényműszótár oly soká késik), mind pedig a helyesírásra vonatkozó megállapodásaikat. Ezekhez elejétől végéig hozzájárulhatok. Megjegyzéseim a következők : (1.) Az iskolai helyesírásban említett közbeeső, mérsékelt álláspont tulaj- donkép nem az én álláspontom, hanem a hivatalos helyesírás szószerinti szövege. A Közoktatási Tanács ebben nem akart annyira menni, mint én. (2.) Az utóbb idézett szélső álláspont tulajdonkép az én álláspontom is. (3.) Az ismertebb külföldi városok magyaros írásmódja nagyon helyes. (4, 5.) Alpok, Andok tudákos nyelvigazítás. Alpcsek a régi megszokott alak. Furcsa a Révai-lexikonban alpi gazdaság, alpi ibolya stb. e. h. alpesi. Olyan okoskodással hiba volna ez is: akták, noteszek, mert acta és notes már többes szám. S még nagyobb hiba volna Egyiptom és paradicsom, mert hisz Aegyptum és paradisum már tárgyeset a latinban; az alanyeset: Aegyptus, paradisus. (6.) Hogy a jövőben úgy a földtani társulat, mint a földtani intézet a bemutatott megállapodások szerint fog írni, azt nagyon helyeslem. Kiváló tisztelettel, Budapesten 1911 június hó 4-én, kész híve: SIMONYI ZSIGMOND.) B) Társulati jegyzőkönyvek. 1. Jegyzőkönyv az 1911 június 7-én tartott szakülésről. Az ülés a m. k. földtani intézet előadótermében délután 5 érakor kezdődik. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Jelen vannak: DIAMANT JENŐ és HALAvÁTS GyuLA vendégek. Azonkívül: ASCHER ANTAL, BALOGH MARGITKA dr., DicEwxry DEzső, ILLÉs ViILmos, LÁSZLó GÁBOR, MACHAN OITó, MARos IMRE, MÉHES GYULA dr., PALKovirs JózsEF. PaPP KÁROLY dr., PáLrrY MóR dr., PÁávAY-VAJNA FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SIEGMETH KÁROLY dr., STRÖMPL GÁBOR, SZONTAGH Tamás, TELEGDI RorH KÁROLY, TELEGDI RorH LAJos, TREITZ PÉTER, VIZER VILMmos, ZIMÁNYI KÁROLY dr. tagok. Elnök az ülést megnyitvánu megemlékezik a társulatot a napokban ért csapá- sokról. Nevezetesen f. évi június hó 1-én meghalt NALEcsiNszkY SÁNDOR m. kir. fővegyész Budapesten, s alig pár napra rá, június hó 4-én Karlsbadban UHLIG TÁRSULATI ÜGYEK. 591 VikToR bécsi egyetemi tanár. Mind a két férfi oszlopos tagja volt társulatunknak, mindkettő a SzABó-érem tulajdonosa, tehát a legmagasabb magyar geológiai kitün- tetés birtokosa. Sajátságos véletlen, hogy mindkét kiváló férfi 54 éves korában, rövid időközben követte egymást a sírba. Elnök felhívja az elsőtitkárt az új tagok bejelentésére, amire PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár névszerint felsorolja a f. évi május 3-iki választmányi ülésben megválasz- tott hat új tagot. Elnök üdvözli PaáPP KÁROLY dr. elsőtitkárt nemrég kapott ki- tüntetése alkalmából. Ezután elnök felkéri KoRmos TIvaADAR dr. rendes tagot, hogy a Toscanai pliocén-csontokról s a baranyavármegyei preglaciális faunáról bejelentett előadásait tartsa meg. Erre KoRMos TivaADAR dr. állami geológus hosszabb külföldi tanulmány- útjának egyik részletéről tartott beszámolót és a tőle Toscanában gyűjtött igen becses pliocén-csontmaradványokat mutatta be, amelyek semsei SEMSEY ANDOR dr. főrendiházi tag nagylelkűségéből a kir. földtani intézet gyűjteményét fogják gaz- dagítani. Ezután egy baranyamegyei preglaciális faunát ismertetett KoRmos dr., mely az angolországi Norfolk grófságban előforduló eforestbeds, faunájával egyidős és azzal származástani kapcsolatban van. Hz a fauna újabb bizonyíték arra nézve, hogy a pliocén és a pleisztocén időszak egymással fokozatos átmenetekkel össze- függnek s köztük éles határ nem vonható. Előadó a bemutatott csarnotai leletek kapcsán kiemeli, hogy az, amire a puhatestű fauna eddig nem adott felvilágosítást, most már a gerincesek segítségével megállapítható. KoRmos eddigi tanulmányai szerint ugyanis egy preglaciális, egy glaciális és egy posztglaciális idő- szak teljes biztossággal megkülönböztethető. SCHAFARZIK FERENC dr. elnök hozzászólásában örömét fejezi ki a felett, hogy előadónak sikerült a magyarországi pleisztocén időszakot három szakaszra tagozni. Minthogy erre előadónak fontos bizonyítékai is vannak, az ő tanulmányai nagy haladást jelentenek a hazai pleisztocén kor ismeretében. Ezután elnök felkéri TELEGDI RorH KÁRoLY dr-.t, hogy a) Újabb pliocén csont- lelet Ajnácskőn s b) Eger vidékének harmadkori rétegei című előadásait mutassa be. TELEGDI RorH KÁROLY dr. az ajnácskői Kővágógödörből kikerült (KoRMmos TIva- DAR dr. közelítő meghatározása szerint) Ahinoceros etrus us FALCON, alsó állkapcsát mutatta be a szakülésnek, valamint ugyancsak az ajnácskői csontos árkokból szár- mazó Mastodon arvensensis Cnorz. et JoB. fogat és egyéb csontokat s az Anodonta nov. sp. szép példányait; ismertette továbbá a leletek geológiai előfordulási körül- ményeit. Azután Eger vidékének ó-harmadkori képződményeivel foglalkozott, amelyek - ből LEGáNYI FRIGYES úr ajándéka folytán szép kövületanyag került a m. kir. föld- tani intézet birtokába. A képződmények DK-i, az alaphegység felé mind meredekebb dűléssel fölülről lefelé itt a következők: 1. alsó oligocén (kiscelli) agyag jellemző foraminifera faunával, az érseki téglavetőben; 2. alsó oligocén (budai) márga Pecten Bronni MaG.-el, sok halmaradvánnyal és növényi maradványokkal, a Kis- Eged aljában az út mellett; 3. a Kis- és Nagyeged mészköve és márgája, mely a Kisegeden 457 alatt DK-nek dülő júrakorú mészkövön fekszik. Ebből származik a kövületek legnagyobb része, a részletes helyszíni tanulmányok még hiányoznak. A budai márga alatt a Kisegeden, továbbá Noszvaj mellett glaukonitszemeket (apró nummuliteseket) tartalmazó márga van Clypeaster Breunigi LAUBE, Ostred gigantica SoL., Ostvrea (Gryphaea) Brongniarti BRONN, Pecten biarritzensis D ARCH., Pecten corneus Sow., Spondylus sp., Pinna sp., Arca sp., Grassatella sp., Pleuroto- maria sp., Calyptraea cf. striatella Nysr., Stromyus sp., Rostellaria sp., Ficula 592 TÁRSULATI ÜGYEK. ef. priabonensis OpPpH. fajokkal, melyek jórészt a budavidéki orthophragminás mészkő és a priabonai rétegek alakjaival közösek. Úgy látszik, a Kiseged e glau- konitos mészmárgája csak lokális fácies, mert a LEGÁNYI-féle kövületek között elő- fordulnak glaukonittól mentes mészkő anyagú Schizaster vicinalis AG., Spondylus Buchi Puru., Rostellaria goniophora BELzL., Ranina Reussi Woop.. kőbelek, — való- színűleg a Nagyegedről, hol a glaukonitos márga úgy látszik hiányzik, — melyek ugyancsak a budavidéki orthophragminás mészkő szintjét jelzik. Sőt a Chama cf. vicentina FucHs, Venus Aglaurae BRownG. sp. (egy a solymári hárshegyi homokkő- ből származó példánnyal azonos), Hemicardium difficile Micnr. aff., glaukonittól mentes mészkőanyagú kőmagok a vicensai Gomberto, Laverda és Sangonini rétegei- nek legjellemzőbb alakjai, tehát az alsó oligocén egyik fáciesét jelzik. Többnyire nummuliteseket is tartalmazó mészkőanyagú kőmagok: Natica caepacea LAxm., Natica sigaretina LAm., Lucina mutabilis Lam., Crassatella c/. curata DEsSH. min- den bizonnyal a mélyebb rétegekből, jellemző középső eocén alakok. A gazdag kövületanyagból fölemlítendő még két fúrókagyló, ú. m. a Lithodo- mus hortensis VIws. d. REG. kőmagja és Lithodomus sublithophagus DORB. aff. lenyomata sárgás zoogén mészkőben. Az egri vincellériskola kútjából glaukonitos homokkőben lévő gazdag és gyönyörű megtartású fauna került LŐRENTHEY tanár úr birtokába, ennek földolgozási jogát ő önmagának tartja fenn. Egyelőre semmit sem tudunk még e faunáról, de előadó valószínűnek tartja, hogy a nevezett elő- fordulás az Egeden lévő rétegsor valamelyik tagjának lokális fáciese. Kocsis JÁNOS (a Földt. Közl. XXI. és XXX. kötetében) az egervidékiektől legnagyobbrészt eltérő fácieseket mutatott ki Kisgyőr és Diósgyőr vidékén. A Bükk hegység déli oldalának paleogén képződményei tehát a budavidékiekhez való föltünő hasonlatosságuk és a fáciesek gazdag váltakozása miatt különösen érdekesek és előadónak legközelebb folytatandó részletes kutatásai előreláthatólag szép eredményeket fognak hozni. TELEGDI RorH KÁRoLY előadásához hozzászólott KoRMos TivapAR, aki hozzá- szólásában sajnálatának ad kifejezést azon, hogy az ajnácskői csontok legnagyobb része eddig Bécsbe került. Annál örvendetesebb ez a szép lelet, amelyet hozzászóló az arnóvölgyi Rhinoceros etruscus-szal azonosnak tart. A Rhinocerus Schleiermacheri régebbi típust képvisel és Ajnácskőn aligha fordul elő. A pannoniai és levantei emeletek szintezése a gerincesek segítségével sokkal biztosabban eszközölhető, mint a gerinctelenekkel. SCHAFARZIK FERENC elnök előadja, hogy néhány éve ő maga is járt Ajnács- kőn bold. PErHő Gyuzával, amikor is főleg a bazaltokat tanulmányozta, de egyszersmind a csontos árkokat is. Kiemeli, hogy a csontok nemcsak a legalsó homokrétegben vannak, hanem a bazalttufa közé telepedett homokrétegben is. Anodonta cserepeket tartalmazó homokot ő is ismert a magasabb rétegekből, való- színűnek tartja, hogy az előadó által bemutatott és Pávav ELEK gyűjtötte szép Anodonta példány is a homokból való és nem abból a tufarétegből, honnan előadó az ő példányait gyűjtötte, erre enged következtetni a kövületet kitöltő kőzetanyag. Az előadás második részére vonatkozólag megjegyezte, hogy a Bükk-hegység paleogén képződményeivel bold. HANTKEN MIKsA is foglalkozott, de munkája nem látott napvilágot. Később Kocsis JÁnos folytatta a dolgot, de az ő tevékenysége is megrekedt. Örül, hogy előadó ehhez a szép föladathoz fogott és különösen az oligocén képződmények taglalása és a budaiakkal való párhuzamosítása engednek szép eredményeket remélni. Elnök ezután felkéri PávAaY-VagJsa FEREwc dr.-t előadásának megtartá- sára. PÁvAY-VaJNa FERENC dr. a fényes kavicsokról igen érdekes szabad előadás- ban számol be. Az előadó kísérleti eredményeivel bizonyítja be, hogy a hazánkban TÁRSULATI ÜGYEK. 593 is nagyon sok helyen előforduló fényes kavicsok egy részének fényességét a széltől tovasodort homok idézte elő a pliocénben és pleisztocénben. Ugyancsak eredménye- sen kísérletezett arra vonatkozólag is, hogy a kőzetfelületekre hulló homok lapokat és éleket formálhat azokon. Fosszilis és recens madaraktól származó gyomorkavi- csokat mutat be, amelyek szintén fényesek a gyomorban lefolyó nagy súrlódás következtében. Végül a pleisztocénből származó fényes kavicsokon kívül még egész sorát mutatta föl a felső-krétából, mediterrán, szarmata és pannóniai emeletek üledékei- ből, amelyek egyrésze valószínűleg nem deflaciós kavics. Ezekre vonatkozó meg- figyeléseit és kisérleteit az előadó még nem fejezte be s fontos eredményeket vár a klimatológiai és fácies viszonyokat illetőleg. PáÁvaY-VAJNA FERENC dr. előadásához hozzászólt SCHAFARZIK FERENC elnök, aki a felrajzolt homokejtő készülékre vonatkozólag kérdést intézett az előadóhoz, hogy a homok hatásának erejét nem-e lehetne fokozni, s a természeti viszonyoknak megfelelőbbé tenni? Továbbá, ha az előadó tanulmányait még szándékozik foly- tatni ebben az irányban, tanulmányozásra felajánlja a József-műegyetem ásvány- kőzet gyűjteményében levő fényes zátonykőzet-darabokat. Ezeket PEKÁR GYULA ajándékozta a nevezett gyűjteménynek és a Nilus úgynevezett Ezerszigetének kata- raktjaiból valók. Az előadó megköszöni a felajánlott tárgyakat és megjegyzi, hogy a homok esését fokozni nem állott módjában, de majdnem fölösleges is, mert így állandóan sok homokot lehet a kőzetfelületekre hullatni s ez pótolja a természetben nagyobb erővel, de csak időnként és kevesebb mennyiségben hulló homok munkáját. 2. Jegyzőkönyv az 1911 június hó 7-iki választmányi ülésről. Az ülés a m. k, földtani intézet előadó termében estéli fél nyolc órakor kezdődött, Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Jelen vannak: ASCHER ANTAL, PaáPP KÁROLY, PÁLFY MóR, SZONTAGH Tamás, TELEGDI RorH LAJos, ITREITZ PÉTER, ZIMÁNYI KÁROLY. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére PÁLFY MóR dr. és TREITZ PÉTER választ- mányi tagokat felkérvén, felhívja az elsőtitkárt titkári jelentésének megtételére. PaPp KÁROLY dr. elsőtitkár a következőket jelenti: eTisztelt Választmány! Van szerencsém jelenteni, hogy az 1911 május 3-iki választmányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek : 1. GÁBOR IGNÁC nevelőintézeti tulajdonos Budapest, ajánlja a titkárság. 2. FENICHEL Samu vállalkozó Nagyenyed, ajánlja a titkárság. 3. FopoR SÁNDOR gyáros Budapest, ajánlja: SZoNTraGH TAMÁS dr. másodelnök. 4. ORLHOFER GYULA vegyész s forrástechnikus Budapest, ajánlja: SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök. . MARx és MÉREI műszergyárosok Budapest, ajánlja a titkárság. . MARTIÁN JULIÁN nyug. honvédszázados és gyáros Naszód, aj. a titkárság. 7. WESZELSZKY GYULA egyetemi tanársegéd Budapest, ajánlja: EMszT KÁL- MÁN dr. r. tag.v A felsorolt urakat a választmány egyhangúlag rendes tagoknak választja. Elnök jelenti, hogy ILosvaY LaJos dr. választmányi tag úr a mai ülésről kimentette magát. Tudomásul szolgál. SZONTAGH Tamás dr. másodelnök üdvözli PAPP KÁRoLYy dr. elsőtitkárt azon alkalomból, hogy Őfelsége őt a Ferenc József-rend lovagkeresztjével kitüntette. Elsőtitkár köszöni a szíves üdvözlést. Elnök szomorúan jelenti, hogy a napokban társulatunkat kétszeres vesz- 9 Or Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 39 594 TÁRSULATI ÜGYEK. teség érte KALECSINSZKY SÁNDOR dr. örökítő s választmányi tag és UHLIG VIKTOR dr. rendes tag elhalálozásával. 1. F. év június I-én 54 éves korában meghalt KALECSINSZKY SÁNDOR dr., tár- sulatunk választmányi tagja és a SzaBó JózsEr-emlékérem tulajdonosa. Társulatunk- nak 1882 óta rendes, 1902 óta örökítő tagja, azonkívül válaszimányi tagunk is volt. Haláláról választmányunk nevében gyászjelentést adtunk ki, amelyre számos részvétiratot kaptunk, többek között a Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T., az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat R.-T., az Eszter- gom-Szászvári Kőszénbánya R.-T., a Felesőmagyarországi Bánya- és Kohómű R.-T.- tól s HEGEDÜS KÁRoLY udvari tanácsostól, aki a m. k. állami felső ipariskola igaz- gatósága s tanári kara részvétét küldötte. Ravatalára választmányunk nevében koszorút helyeztünk a cSzabó-érem tulajdonosának, a Magyarhoni Földtani Társulat választmányav felirattal és sírjánál SCHAFARZIK FERENC dr. elnök maga mondott megindító gyászbeszédet. Bécsből kapjuk a következő megható részvétet: EDUARD SuEss. Wien II/2, Afrikanergasse 9. Telephon 17,713. 23. Juni, 1911. Hochgeehrte Herren ! Mit tiefem Bedauern habe ich die Nachricht von dem Hinscheiden Ihres ausgezeichneten Dr. S. KALEcsINSZKY erhalten. Seine Untersuchungen über warme Seen sichern ihm dauernd eine Stelle in der Geschichte unserer Wissenschaft. Die Sehrift ist zu wenig bekannt geworden. Wire ich nicht so alt, so würde ich Sie bitten, mich bei dieser traurigen Gelegenheit zur Publication (Republication) des wesentlichen Inhaltes zu bevollmüchtigen. Ich bin aber gar nicht mehr leistungs- áhig; so sollte wohl einer Ihrer Herren in Budapest dem Verblichenen in irgend einer deutschen oder französischen wiss. Zeitschrift diese letzte Ehre und zugleich der Wissenschaft einen Dienst erweisen. In vorzüglieher Hochachtung : SUEss.v Az Olasz Geológiai Társulat elnöksége a következő résztvétiratot intézte a választmányhoz : cRoma (Via S. Susanna 1.) VI. 20. 1911. II Presidente della Societa Geologica Italiana invia Vespressione della piü profonda condogiiánza." 2. Elhunyt továbbá UHLIG VIKTOR dr., a bécsi egyetemen a geológia tanára június hó 4-én Karlsbadban, ugyancsak 54 éves korában. Temetése épen a mai délután van Prágában. UHLIG tanár 1891 óta társulatunk rendes tagja s 1903 óta a SzaBó JózsEF-emlékérem tulajdonosa volt. UHLIG VIKTOR elparentálására a választmány a jövő évi közgyűlés alkalmá- ból SCHAFARZIK FERENC dr. elnököt kéri föl, aki ezt el is fogadja. 3. KALECSINSZKY választmányi tag halálával megüresedett 1 választmányi tagsági hely. Minthogy alapszabályaink 18. §-a szerint a társulat ügyeit a 12 vá- lasztmányi tag intézi, indítványozom, hogy régi gyakorlat szerint a csonkán maradt választmány pótlására méltóztassék behívni az 1912. év végéig, az 1010 febr. 10-iki közgyűlésen, a be nem jutott tagok közül legtöbb szavazatot nyert TIMKó IMRE r. tagot, aki (a Földtani Közlöny 1910. évi kötetének 67. oldalán közölt és hitele- sített jegyzőkönyv szerint) 21 szavazatot kapott. A választmány a megüresedett választmányi tagsági helyre Timkó IMRE m. k. osztálygeológust behívni elrendeli. 4. Böckm János szobrára a mai nappal bezárólag készpénzben begyűlt 3861 K 80 f, amely összeg a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Baross-téri fiókjában van elhelyezve. A szépen haladó gyűjtés örvendetes tudomásul szolgál. SZONTAGH Tamás dr. másodelnök, mint a gyűjtő-bizottság elnöke, a szépen beérkezett adományok láttára elérkezettnek hiszi az időt arra, hogy a szobor készí- téséhez hozzáfogjunk. A választmány szűkebbkörű bizottságot küld ki a szobor TÁRSULATI ÜGYEK. 595 ügyében s ennek elnökéül SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnököt, s tagjaiul SCHAFARZIK FERENC elnököt, TELEGDI RorH LAJos választmányi tagot s PAPP KÁROLY dr. első- titkárt küldi ki. A szobor-alap lehetőleg egészében a szoborra fordítandó, az eset- leges fölösleget azonban a földtani társulat vagyonához vagy valamely alapjához lehet csatolni. 5. SZONTAGH TAMÁS másodelnök jelenti, hogy a SzaABó-érem odaítélésére ki- küldött bizottságnak mind a hat tagja elfogadta a megbízást. Ezekután elsőtitkár a következőket jelenti : 6. A beérkezett ügyiratok közül van szerencsém benyujtani POSNER és FIA átiratát, amely szerint Magyarország geológiai térképéből 75 drbot talált s ezt darabonkint 4 K árban hajlandó átengedni. Az elnökség határozata alapján a szóbanforgó térképeket 300 K árban megvásároltam s darabját a magyarázó szöveg- gel együtt 22 K-ban állapítottam meg.;, Tudomásul szolgál. 7. u TREITZ PÉTER vál. tag úr kívánságára a nemrég május hó 28. és 30-ika között észlelt porfelhők ügyében a napilapokban felhívást intéztem a közönséghez s eddigelé 9 válasz érkezett. TRErrz PÉTER a porfelhők vonulásáról kimerítő tanul- mányt tervez. Általános örvendetes helyesléssel tudomásul szolgál. 8. "A geológiai szakszótárt előkészítő bizottság jegyző- könyvét kiszedetve, ezt a bizottsági elnök úr felhatalmazásával elküldtem SIMONYI ZSIGMOND egyetemi tanár úrnak, a Magyar Nyelvőr szerkesztőjének, aki számos megjegyzéssel kísérte a tanulmányt s a megállapodásokhoz elejétől végig minden- ben hozzájárult.; Örvendetes tudomásul szolgál. 9. A Magyar Gazdaszövetség jún. 21-iki kecskeméti nagygyűlésére a választmány a Társulat képviselőjéül TRerrz PÉTER választmányi tagot kéri fel, aki ezt el is fogadja. 10. A földtani társulat június 4—6-ika között, a pün- kösdi ünnepekben, Lóczy LaJos dr. úr vezetésével, sikerült kirán- dulást rendezett a Balaton vidékére. A kirándulás rendezéseért SZONTAGH Tamás dr. indítványára a választmány Lóczy Lasos választmányi tag úrnak jegyzőkönyvi köszönetet szavaz. Ugyancsak jegyzőkönyvi köszönettel adózik a választmány SEMSEY ANDOR dr. tiszteletbeli tag urnak a kirándulás anyagi támo- gatásáért. Több tárgy hiányában elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti s a választ- mányi tagoknak kellemes nyaralást kíván. 39. 596 TÁRSULATI ÜGYEK. A kecskeméti földrengés. Folyó évi július hó 8-án, szombaton hajnali 2 óra után hatalmas földrengés reszkettette meg a Duna-Tisza közét. Szabadkától csaknem Vácig minden község megérezte a rengést, amelynek legnagyobb ereje azonban Kecskemét és Cegléd között mutatkozott. Kecskeméten hajnali 2 óra 6 perckor három erős lökés rázta meg a földet, dübörgés és csattogás kiséretében. Több mint ezer ház megsérült s temérdek kémény ledűlt. Kecskemét büszkesége : a remek városháza is megrongálódott, s a benne levő múzeum is sok kárt szenvedett. KaApDA ELEK polgármester féltve őrzött kincsei: a prehisztorikus edények és urnák össze- vissza töredeztek. Tudvalevő, hogy Kecskemétet mintegy öt év óta gyakran megkeresi a földrengés. A július 8-iki rengés sem jött egészen váratlanul. Emlékezzünk csak vissza, hogy a június 21-iki kecskeméti nagy-gyűlésre készü- lődő gazdákat, már a mult hónapban, földrengéssel ijesztgették az anti-agrárius lapok. A Nagy-Magyar-Alföld sülyedése, amit Lóczy LaJos egyetemi előadásaiban húsz év óta hirdet, feltarióztathatlanul halad előre, s a tektonikus erők meg- megrázzák alföldünk peremét, jelezve, hogy a geológiai folyamatok nemcsak a multban történtek, hanem a jelenben is kérlelhetetlen következetességgel működnek ! A földrengés tüneményeinek s utóhatásainak tanulmányozására Lóczy Laros dr. egyetemi tanár, mint a m. kir. Földtani Intézet igazgatója, már harmadnap Kecskemétre utazott és Kapa ELEK polgármester, KAcsón PoNGRÁC tanár, BALLENEGGER RÓBERT és RÉTHLy AnraL támogatásával azon iparkodik, hogy a szomorúan nevezetes rengésről úgy geológiai, mint fizikai szempontból minél tökéletesebb képet nyujtson a tudománynak. Ezekről a vizsgálatokról Közlönyünk legközelebbi számában kimerítő ismertetést hozunk. SUPPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY JULI—AUGUST 1911, 7—8, HEFT XLI. BAND, NEUERE GEOLOGISUHE UND PALÁONTOLOGISUHE BEOBACAHTUNGEN IM BUDAER GEBIRGE. Von Prof. Dr. Awxrosx Kocn.! — Mit der Tafel III. — 1. Eine neu entdeckte Dolomitscholle. Meine erste diesjáhrige Exkursion machte ich mit der geol. Spezial- karte der kgl. ungar. geol. Anstalt in der Hand, über den Rochusberg an das westliche Ende des in 0—W Richtung streichenden Rückens des Franzensberges. Der Name dieser Gegend ist Törökvészdülő, und beilüufig in der Mitte derselben ragt eine kleine felsige Spitze empor, welche zwar keinen Namen noch trüágt, aber treffend aTörök- vészorma (— Spitze des Törökvész) genannt werden kann. Von dieser Spitze hat man auf die unter sich ausbreitende Pasarét (Paschah- wiese) und Lipótmező (Leopoldfeld) eine sechöne Aussicht. Auf der erwáhnten geol. Spezialkarte ist diese Spitze als obereozáner Num- mulitenkalk bezeichnet; zu meiner Überraschung aber ragt hier das Grundgestein unseres Gebirges, ein rötlicher, kurz klüftig-körniger, ty- pischer Dolomit in Form kleinerer und gröbBerer Felsklippen empor. Indem ich die Ausdehnung dieser Dolomitklippe in Schritten bemagBb, fand ich, daB selbe in einer, beilüufig in der Richtung von SS5W gegen NNO streichender Ellipsisform sich ausdehnt, deren gröbBerer Diameter 100, der kleinere 50 Schritte mibBt. Ich konnte nicht glauben, daG diese ziemlich auffallende Dolomit- scholle, welche unter der Nummulitenkalk- und Bryozoenmergeldecke des Franzensbergrückens sicherlieh weiter gegen 0 zu streiecht, den auf alles gerichteten Blick weil. Dr. KaRL Hormawws, der die Spezial- aufnahme des Ofner Gebirges im Jahre 1868 bewerkstelligte, entgangen 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft am 5. April, 1911. 598 DI: ANTON KOCH war; ich dachte eher daran, dab bei der Reduktion der Original- aufnahmskarte der Kartograph diesen kleinen Dolomitfleck in der Karte übersehen habe. Und wirklich überzeugte ich mich, indem ich in die Originalaufnahmskarte weil. Dr. KARL HoFrMANNS in der geol. Anstalt Einsicht nahm, daB ein der fraglichen Dolomitsecholle entsprechender, 5 mm langer und 2-5 mm breiter Fleck an entsprechender Stelle der Karte genau eingezeichnet ist. Ich kam spüter noch darauf, dab diese Dolomitscholle auch auf jener geologisehen Karte des Ofner Gebirges eingezeichnet sei, welche im Mafstab 1:66.240 der Arbeit WILH. ZsIG- monpys xcDer artesische Brunnen des Városliget in Budapest, 18789 bei- gelegt ist. Es ist diese Karte eine genaue Kopie der Originalaufnahme Dr. K. Hormanxws. Dieselbe Karte hatte dann ein Jahr spáter auch Prof. Dr. Joser SzaBó seiner blob in ungariseher Sprache erschienenen Be- schreibung der geologischen Verhültnisse von Budapest (in den A:rbeiten der Wanderversammlung der ungar. Árzte u. Naturforscher im Jahre 1879) beigegeben. j Nachdem ich diese Tatsachen hervorgehoben, gebe ich noch jener meiner Hofiínung Ausdruck, daB in einer neuen Ausgabe der geolo- gischen Spezialkarte der Umgebung von Budapest die in Rede stehende Dolomitscholle nicht mehr fehlen wird; und gebe ich auch meinem bescheidenen Wunsche Ausdruck, dab die aufs Neue zu edidierende geol. Spezialkarte in etwas gröberem MaDbstabe ausgeführt werde, wie die jetzige; so dab auch die einen kleineren Raum einnehmenden geolo- gischen Bildungen darauf genügend auffallend und genau verzeichnet werden können. 2. Vorkommen des Megalodus Ampezzanus n. f. R. Hönrx. in der Gegend von Budapest. (Siehe die Abbildung 1, a—c der Tafel III.) J. Buntsák Hörer des Pádagogiums brachte vor zwei Jahren einen schönen, mittelgroben Megalodussteinkern meinem Bruder FRANZ, Pro- fessor am Pádagogium, welchen derselbe am nördlichen FuBe des Gellért- berges, in einem Haufen Dachsteinkalkes, welcher für Bauzwecke hie- her gefrachtet wurde, gefunden hatte, ohne zu erfahren, aus welchem Dachsteinkalkbruche diese Steine hieher gebracbt wurden. Mein Bruder schenkte dieses interessante Megalodusexemplar meinem Institute, welches ich bestimmte und dessen Fundstelle ich in allen Dachsteinbrüchen der Umgebung von Budapest zwei Sommer hindurch vergebens nachgespürt habe. Ich konnte leider keine Spur dieser Art mehr auffinden, obgleich einzelne, dem Kalke dieses Fossils ihnlich rosarot gefürbte Dachstein- NEUERE GEOLOGISCHE UND PALÁONTOLOGISCHE BEOBACHTUNGEN IM BUDAER GEBIRGE. 599 kalkbünke, unter den vorherrschenden milchweifen und gelbliehweiBen Binken, in jedem grölBeren Dachsteinkalkbruche vorkommen. Trotzdem mubB ich es für höchstwahrseheinlieh halten, dab dieser interessante Megalodussteinkern wirklich aus irgend einem Dachsteinkalkbruche der Ofener Gegend stammt, und mit dem in die Stadt verfrachteten Bruch- steinen bis zum Gellértberge und dort in die Hönde eines daran Inter- esse findenden kam. Unser Exemplar ist ein beinahe vollstándiger, unversehrter Stein- kern einer mittelgroben Megalodusschale, an welchem nur die Spitzen der Buckeln und der Stirnrand verletzt sind. Die hervortretenden, dicken Spuren des müchtigen Schlolapparates sind inmitten der Lunula gut zu sehen; die Einzelnheiten sind jedoch verwischt. Das Gestein dieses Exemplares ist, wie schon erwáhnt wurde, ein rosaroter, dichter Dachsteinkalk mit splitterigen Bruch; die Oberfliche des Steinkernes ist aber zum gröbten Teil mit einer dünnen Kruste kristallisierten Kalkspates überzogen, durch welche die Rosafarbe des Kalkes hindurch blinkt. Fleckweise ist der Steinkern auch durch Hisen- oxydhydrat rötlichgelb gefárbt. Spuren von schwachen Anschlügen deu- ten darauf hin, dab der Steinkern hin- und hergeworfen wurde. Dieses Exemplar bestimmte ich nach der Monographie, betitelt cMaterialien zu einer, Monographie der Gattung Megaloduss,! und fand, dab es mit einer, aus dem Ampezzotal bei Col de Fuoco in den oberen Schichten des Dachsteinkalkes gefundener neuen Art, welche er unter den Namen Megalodus Ampezzanus n. f. beschrieb, übereinstimme. Erklárung der Figuren : Taf. III. Fig. 14) von der Seite gesehen. c 1b) von vorne gesehen. c 1c) von hinten gesehen. Das Originale .R. HöRwNEsS war nur der Steinkern einer halben Schale, an welchem jedoch die die Art kennzeichnenden Hauptmerkmale gut sichtbar sind. Die Mabe unseres vollstándigen Exemplares sind: Lünge von den Buckeln bis zum Stirnrand der Schale 16—17 em die gröbte; BEGíkó sei Sz ee za Len Ea 10 a die grölte Dicke.. .. Sa ő ke g da zá sás png 2 [j Breite der Lunulavertiefung .. .. sze fsgésááa, BERG 5) s 7 c Damit vermehrt sich nun die Zahl der aus der rhátischen Stufe des ungarischen Mittelgebirges bekannten Megalodusarten mit einer neuen, 1 Denksechriíten der k. Akad. d. Wiss. Math 0 Naturwiss. KI. Wien 1880. XEIT. Bdőp. 174. TAKLOVATS ÉRI SEKÁs 600 Dr ANTON KOCH interessanten Form. Spöüter beschüftigte sich auch Prof. FR. FREcn! mit dieser Art, deren vollstándigere Exemplare er, von Dr. E. v. Mo- sisovics gesammelt, in der k. k. geol. Reichsanstalt vorfand. Dieses Exemplar stammt von der Fennesalpe bei Set. Cassian, und ist deshalb wertvoller, als das Originalexemplar von Ampezzotal, weil das Innere der Schalen, und somit der Bau der SchloBzáhne und die Muskel- eindrücke gut sichtbar sind, was wir leider auch an dem Exemplar von Budapest vermissen. 3. Eine Halitheriumrippe aus dem oberoligozánen Sand von Törökbálint. Im Jahre 1908 hatte der Práparator meines Institutes an dem bekannten oberoligozánen Fundort bei Törökbálint (tiefer Graben am westlichen Rande des Dorfes), die Bruchstücke einer grobBen Rippe aus dem fossilführenden Sand herausgezogen. Es gelang ihm diese Bruch- stücke zusammenzufügen und zu verkitten, su dab wir nun eine bei- nahe vollstándige, unversehrte Rippe vor uns haben; nur das distale Ende ist etwas abgebrochen. Die Form dieser Rippe, deren elliptischer Ouersehnitt und dichte Beschaffenheit lábt keinen Zweifel aufkommen, daB es nur die Rippe eines Halitheriums sein könne. Da nach meinem Wissen aus Ungarns oberoligozánen Schichten noch keine Halitherium- reste bekannt sind, verdient dieses erste Vorkommen jedenfalls eine Erwáhnung und kurze Besprechung. Halitheriumrippen und deren Bruchstücke sind bereits von vielen Fundorten und aus verschiedenen Schichten unseres Vaterlandes be- kannt. In Siebenbürgen findet man sie hüufig im mitteleozünen Grob- kalke und auch in den Perforataschichten; auch aus den unter- und mitteloligozánen Schichten kamen Bruchstücke zum Vorschein. Bekannt sind solche ferner aus dem Budapester (Szépvölgy) obereozánen Orbi- toidenkalk, aus dem untermediterranen Sandstein des Nógráder Komi- tates; endlich auch aus dem sarmatiscehen Kalk von Sóskút. Die letz- teren Rippenbruchstücke gehören jedoch sehr wahrscheinlich nicht dem Halitherium sondern dem jüngeren Metaxytherium an. Die MaBe der bei Törökbálint gesammelten Rippe sind die fol- genden: Lünge der Rippe, ohne des abgebrochenen Endes 44 cm; Ouerschnitt des Gelenkendes ist elliptisch, dessen gröBerer Diameter 45 em, der kleinere 3 em. 1 Neue Zweischaler und Brachiopoden aus der Bakonyer Trias. Resultate der wissensch. Erforschung des Balatonsees. I. Bd. 1. Teil. Budapest 1904. S. 173. Fig. 137—138. NEUERE GEOLOGISCHE UND PALÁONTOLOGISOCHE BEOBACHTUNGEN IM BUDAER GEBIRGE. 601 Das distale Ende der Rippe ist stark einwárts gebogen und hier etwas abgeplattet und verbreitert, so dab die Diameter des ellip- tischen Durchschnittes 5720 und 310 em messen. Das Ende verengt sich dann. Nur einer Rippe nach die Art bestimmen zu wollen ist natürlich nicht zulássig, und will ich es auch nicht versuchen, trotzdem Prof. 0. ABELsS ausgezeiehnete Monographie der Sirenen! mir vorliegt. Nur so viel liebe sich sagen, dab man wahrscheinlicher die in den oligozánen Schichten verbreitete [alitherium Schinzi Kaup-Art, als eine in den jüngeren Schichten andersorten nachgewiesenen Metaxytherium-Art vor- liegen könne. Wenn vielleicht spüter noch - Záhne oder andere Skelet- teile dieser Sirene bei Törökbálint vorkommen sollten, so wird sich die Bestimmung der Ait sicher ergeben. 4. Eine neue Gasteropodengattung aus dem oberoligozánen Sande von Törökbálint. (S. Abbild. 2 a—b. der Tafel III.) An demselben Fundorte wurde auBer den gewohnten Mollusken- resten, welche schon öfters aufgezühlt wurden, im Sande ein mittel- groBes, auffallend dickschaliges Sehneckengehüuse gefunden, welche man ihren Hauptmerkmalen nach in die Familie der Strombide versetzen mubG. Neuestens bescháftigte sich M. CossMaNN eingehender mit den fossilen Formen der Strombide, diese in Gattungen, Untergattungen und Sektionen einteilend.? Diese Studie vor Augen haltend konnte ich konstatieren, dab die Schnecke von Törökbálint mit keiner der bisher auf- gestellten Gattungen der Fam Strombidxe vollkommen übereinstimmet. Jedenfalls steht dieselbe am nüchsten zu der in den oberkretazeischen Schichten verbreiteten Gattung Pugnellus (CoxRap 1861); aber auch von dieser weicht unsere Form betrüchtlich ab. Die Merkmale dieses Genus der Kreidebildungen sind nach P. FrscHER? die fülgenden: xcDie Schale ist im jungen Alter spindelförmig, in entwickeltem Alter ovoid. Die Lippen bilden einen aufgedunsenen Lappen, welcher vorne und hinten aus- geschnitten ist. Der Kanal ist verlüngert und ausgebogen. Auch der innere Lippenrand ist dick, aufgedunsen und zieht entlang der Spira bis zur Spitze hinauf. 1 Die Sirenen der mediterranen Tertiürbildungen Österreichs. Abhandl. der k. k. geol. Reichsanstalt. Bd. XIX. H. 2. Wien, 1904. 2 Essais de Paléontologie comparée. 6. Livraison. Paris 1904. p. 1—45. Pl. 1—VII. 3 Manuel de Conchologie. Paris 1887. p. 670. 602 Dr: ANTON KOCH Diese Charakteristik pabt auch auf die Schnecke von Törökbálint ; es finden sich jedoch an dieser auBerdem noch solche Merkmale, welche auf andere Gattungen der Strombide hinweisen. 50 vor allem Anderen auf der flügelartig ausgebreiteten AuBbBenlippe der letzten Windung, eine deutliche Spur einer fingerartigen Verlüngerung als Fortsetzung der Knotenreihe, welches Merkmal auf das Subgenus Dilatilabrum des Genus Strombus, aber auch auf das Genus Dientomochilus (Digitilabrum) er- innert. In Bezug auf die ziemlich dichten Ouerrippen der Spirawindun- gen ist unsere Schnecke dem Gen. Pumella öhnlieh. Die Reihe von groBen Knoten der letzten Windung ist ein Kennzeichen vieler Strom- biden. Diese Knoten sind eigentlich aus einem hervorragenderen groBen und aus einem damit vereinigten kleineren Knoten zusammengesetzt, und übergehen gegen die Spira zu allmáblig in die Ouerrippung. Es erinnert unsere Form ferner auch an die groBe Form des Aporrhais (Chenopus) speciosa ScHLorH. sp. var. Margerini, welche BEYvRIcH aus dem norddeutschen Oligozán beschrieben und abgebildet hat.! Weil auch in dem oberoligozánen Sand von Törökbálint das Vor- kommen des (Ghenopus speciosus ScCHLOTH. sp. nachgewiesen ist, könnte eventuell die neue groBe Schneckenform davon abgeleitet werden. Bei der spezielleren Vergleichung finden wir jedoch so viele Abweichungen zwischen der von BeygicH beschriebenen Varietát und der der Form von Törökbálint, dab man mit Beruhigung beide nicht vereinigen könnte, um so weniger, da zwischen dem typisehen CGhenopus speciosus und der neuen Form in Törökbálint noch keine Übergünge bekannt sind. An den Exemplaren aus Deutschland der genannten Varietát ziehen, auf dem letzten Umgang eine zweite, ja auch eine dritte Knotenreihe, oder Kiele bis zum Lippenrande, dergleiehen man an der neuen Form von Törökbálint keine Spur bemerkt; so auch nichts von den dichten und scharfen Lüngsfurchen, welche die Oberfláche des Ghenopus Speciosus bedecken. Endlich ist auch die GröBe, dann die Dicke und Aufgedun- senheit der Lippenflügel bedeutender bei der neuen Form von Török- bálint. M. CossMANN in seinem oben zitierten Werke (S. 73) reiht diese Art in die Familie Aporrhaidlae (H. et A. ADpams) Gattung Arrhoges (GaBB. 1868), welehe dem Gen. Chenopus am nüchsten steht. Es ist daraus klar, dab unsere Törökbálinter Form die Merkmale zweler Familien, der Strombidue und der ÁAporrhaidae in sich ver- einigt, die Merkmale der Fam. Strombidae sind dennoch hervorragender. Unter den heute noch lebenden Strombidae, welche mir im ungar. 1 Die Conchylien des norddeutsehen Tertiürgebirges. II-tes Stück. Zeitschr. d. deutsch. geol. Gesellsch. Bd. VI. 1854. p. 497. Taf. XI. Fig. 1, 2, 3 und 6. NEUERE GEOLOGISCHE UND PALÁONTOLOGISCHE BEOBACHTUNGEN IM BUDAER GEBIRGE. 603 Nationalmuseum Herr Dr. Lupw. Soós zu zeigen die Freundlichkeit hatte, fand ich eine einzige Art, welche in einiger Beziehung unserer fossilen Form ühnlieh ist. Es ist das die aus der Gegend von Finisterre d. Neu-Guinea stammende kleine Art Stírombus minimus L., welche die ziemlich dicken, aufgedunsenen Lippen ebenfalls aufweist, von welchen die innere beinahe bis zur Spitze der Spira hinaufzieht; und an den Windungen die allmáhlig in Ouerrippen übergehende Knoten- reihe. Die üubere Lippe ist jedoch nicht so stark flügelartig und be- sitzt keine Spur eines fingerartigen Fortsatzes; weshalb die Art jeden- falls dem Genus Sírombus angehört. Man ersieht aus allem dem, daB die Merkmale unseren fossiler Schneckenform von Törökbálint am meisten zwischen jenen der Genus Pugnellus und Strombus schwanken, so jedoch, dab man sie mit Be- ruhigung in keines der beiden Genus versetzen kann. Noch weniger lübt sie sich in die übrigen nahe verwandten Geschlechter versetzen. Von dem oberkretazeisehen Genus Pugnellus trennt es auch das be- deutend jüngere geologische Alter, und nühert es mehr dem lebenden Genus Sirombus. Nach all diesen Betrachtungen scheint es mir am zweckmissigsten, wenn ich unter dem zusammengesetzten Namen Strombopugnellus ein neues Genus für unsere Törökbálinter Form aufstelle und dessen Cha- fakteristik folgend formuliere: elm entwickelten Alter ist die dicke Schale ovoid. Stark ausgebreitete, an den Ründern aufgedunsene üuBere und innere Lippen, hinten mit breitem, mondförmigen Ouerschnitt, vorne mit schmalem und kurzen einwárts gekrümmten Kanal. Der innere Lippenrand zieht bis zur Spitze der Spira hinauf. Die Knotenreihe des letzten Umganges geht in den Flügel an einem fingerartigen Fortsatz über, welcher bis zu dem Rande zieht. Die Flüche der Spira ist mit ziemlich dichten Ouerrippen verziert. Die einzige Art dieses neuen Genus in Hinsicht auf den finger- artigen Fortsatz benennend, wáre nun der Name unserer Schneckenform : Sirombopugnellus digitolabrum mihi. Tafel III. Fig. 24) von vorne gesehen. c 24) c hinten gesehen. REPORT CONCERNING THE MANGANESE DEPOSIT IN GODINESD by CHARLES de Papp. On the east of the village of Zám, which lies by the river Maros, on the boundary of the villages of Tomasesd, Godinesd and Petresd, there are important manganese and iron deposits, where prospecting has already been done, on a smaller scale. At the time of the independence war, there existed at Zám some small mines which gave an excellent iron ore rich in manganese. But later on, they abandoned those mines and only now are people turning their attention towards them again. But guestions as to concessions which were not yet regulated, prevented regular working and only last year, in the summer, could Messrs. LEopPorD PERL and ÁLBERT KRONEMER acguire an extensive field. This field lies at the boudaries of Godinésd, about a mile east of the railway- station Zám, but it extends also into the territory of Petresd. This field comprises two parts: first: 345 hectares of land on which Messrs. PERL and KRONEMER have the exclusive right to prospect ; secondly : 213 hectares of total ownership (elaims). The right of prospecting, given first to Messrs. Somopr and REMENYIE, has been annuled by the tribunal of Marosillye the 12"of August 1910, by decree No. 3971. The development of the mine is thus not hindered by anybody. I. Geological conditions. I have discussed in: detail the geological structure of the mentioned territory in my report which appeared in the Annual of the Geological Insti- tute of Hungary in 1902, under the title eDie geologisehen Verhültnisse der Umgebung von Zámo. Among the various rocks which are found there, the most prominent are melaphyre, augitical porphyrite, and their tuffs. The eruptive rocks of ancient times form rounded and bald mountains. In the valleys, one finds everywhere outecrops of brown iron-stone and manganese. Leaving aside the later eruptive rocks, I mention only that on these mountains of melaphyre there occurs limestone which, just as the melaphyre, is crossed by pykrit and porphyrite. The later eruptions and the eruptions of andesite and basalt have caused the mineral riches of this region. Some reports have already been 605 REPORT CONCERNING THE MANGANESE DEPOSIT IN GODINESD. :psourpox) jo eurui sseuesueni egyy jo "agodoz ueid "ep 3Ia 4605 LYDISISÉN aal ( algeozsáraugy SET EE I FERT TESZ S S SAN psoupbog N) Az bse Szt PsVÜVYV AN 606 CHARLES PAPP made on the rich minerals of this region. As for instance, in the spring of last year I made a report on behalf of the geological Institute of Hungary (128 May 1910 No. 280), on the iron and manganese ores of Godinesd, Petresd and Tomasesd. Later on, the 228 June Mr. JurEs BavER, mining engineer, investigated the manganese deposits of Godinesd. Still later, 17" of August 1910, Mr. IGwace BazoGH, private engineer in Budapest, made a detailed report on the iron and manganese ores of Godinesd. ? Those reports contain a description of all the copper, iron and manga- nese ores ofsthat region and deseribe also in detail the geological conditions of it. It is therefore unnecessary for me to go again into further detail. I will mention only that. during the past ten years, I have had many opportunities to study the metal-bearing points of Zám, Petresd, Almásel and Almásszelistye, and that the rich copper bearing ore of Almásszelistye has been mined almost before my eyes, and under my directions. On sinking the shaft the sediment at 100 m was found to be much richer than at the surface. S0 the supposition, as to the lodes becoming less as one goes deeper, is here without foundation. The lodes do not decrease at the depth but con- tinue in the strike direction and in the depth. To find these lodes, one has only to direct the prospecting with the knowledge of the nature of the ground. Let us now study the manganese deposits of Godinesd. II. Description of the outcrops. A) The manganese deposits at Mountain Meruluj. The most eastern manganese deposit lies at 14 km east of the station Zám, on Mount Meruluj, at an altitude of 520 m above sea-level. On the upper part of the valley Meruluj (in the field of Juov NIxoka), has been found in two places rich manganese ores. In both places the existence of the lode has been proved, having a thickness varying from 1 to 150 m. The lode passes through tuffis of melaphyre and continues in the depths, which is proved by the fact that the same ore has been found at the bottom of the valley. The is first class pyrolusite. According to the assay of Mr. K. Emszr, assyer of the geological Institute, the ore contains: EÖLÜNELA MŰSRŐ St ze ztette ezt ati 0 ÚBB Al mire TATA YA ASE az 439 Oxide ot Iron Me OS E saéresz en eu ÜT Manganese oxides (Mn0—Mn0O,).. 7482 Tlimegozide sz 2 ee see zeuss ISS Magmnesia 2. gtéseéz d tek sz s Hz Buülphur (8) SSZEWt Ez ES Ez ÚN Water (HO) s ae SSl 58] The yield in metallic manganese is 57"96. REPORT CONCERNING THE MANGANESE DEPOSIT IN GODINESD. 607 Fig. 44. Nests of manganese of Zanoga. B) The deposits of Gorgana. At the bottom of the chief valley of Godinesd, underneath the summit Gorgana, and at the contact of the limstone, there occurs a lode some meters thick, of which one meter is very rich with ore. Opposite that point, on the northern slope of the valley, and at an GOS CHARLES PAPP altitude: of 450 m there has been driven a gallery of 20 m long. That deposit lies at 11 km from the railway-station Zám. C) Deposit between Koltoluluj and Meruluj. Opposite the grotto of Godinesd, at the altitude of 371 m above sea- level, thre is a erossing of two secondary valleys, those are Valea Koltoluluj and Valea Meruluj. The first one strikes northwest, the second one NE. Between the two streams there is an outerop of ore which, we think, can be followed at the length of one kilometer. Considering now that at the two ends of that outerop the two men- tioned streams flow at an altitude of 400 m and that the summit of the mountain is at 500 m we see, that there remains a working zone of 100 m high. Tho make it sure, we will consider only 50 m. The width of the lode at the outerop is 2 m with at least 1 m full ore. Admitting now 4 as specific weight we have here 1000 . 50. 4 — 200000 tons of ore. D) Outerop in the trench Zanoga. At the southwest of the Mine Meruluj, near the branching mark at the altitude of 401 m lies the trench Zanoga. That point is located at 3 km NE of the church of Godinesd and 12 km from the station Zám. The outerops occur in the trench Zanoga, which opens into the principal Valea Meruluj. Here I have seen two drifts, one above the other at a vertical distance of 30 m and a horizontal distance of 60 m. a) Thelower drift lies 410 m above sea level, that is 10 m above the bottom of the valley. Its length is 8 m and it strikes NE. At the be- ginning of the drift, the ore oceured in a nest, but that nest has been al- ready exhausted; further on, the ore disappears entirely, and leaves only a brown shale at its stead. Toward the west of the gallery, I saw a lode-like flat formation which they had tried to work. It was in a ditch 20 m SW from the opening of the gallery, but the stuff was mixed. This flat lode, which is set in melaphyre, has erossed the main lode (which has there a dip of 709), just by the gallery and there was the little nest just mentioned, which gave 5 tons of ore. b) The upper drift, 30 m above the first, strikes also NE, and is 10 m long. I had that fallen-in gallery cleared, but I did not find manga- nese in it. The ore was found in a little shaft before the opening of the drift, where two lodes with a dip of 359 and 859 crossed. The shaft is full of rubbish, but we may suppose that the ore will continue there, in the depth. In the gallery there is a dioritic rock, therefore it is useless to drive further, because towards the north we can have no hope to find manganese. The mass of ore will rather be found before the opening of the gallery and under the waste-heap. On the waste-heap itself there was about one ton of ore. REPORT CONCERNING THE MANGANESE DEPOSIT IN GODINESD, 609 I value the tonnage of ore contained in those nests to be about 1500 tons. The ore, after the assay of Mr. K. Emszr, contains 392690 of Mn0O, that is 30-69 of metalic manganese. It is a second class ore. In another sample there was 642690 of Mn0O,, or 41-57 of Mn that is a first-elass ore. KÉS Zelerndegz éz rez Alanrajz € HE Manganerc kibuvasokat jelent . Jervezeli altarna Szelveny f Fig. 45. Plan and section of the mine La Dsiu. The pockets of ore are in a range on the southern slope of the moun- tain, and it has the same strike as that mountain, that is EW. Therefore it would be advisable to drive a gallery underneath the trench Zanoga. That gallery should strike East underneath the mount Zanoga, towards the point where lie the barns of MIicHAEL KReizsás. One could commence the Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 40 610 CHARLES PAPP gallery at the beginning of the trench, at the western end of the lower drift, so as to leave enough space for a waste-heap. That gallery ought to be driven 300 m under the mountain, which could be thus prospected at a great depth. E) Mine MasDsiu The manganese mine of La Dsiu lies at 900 m SW from the former mine, on the eastern side of the trench Valea Koltojuluj, or Valea Szkerta- nyeszkuluj, on the slope of Mount Dsiu, 518 m high. The mine lies 540 m above sea-level, it is in reality only a great ditch, in which one can see, on the eastern and western walls, a nice manganese-bearing lode. That lode is 2 m thick of which 1 m is pure ore, and the other meter is ore mixed witb guartz and melaphyre. The lode strikes S5W—NE, more exactly 4" 59. Its dip is 707 NW. The same lode, towards the SW, crops out again in the trench about 30 m lover. A rational prospecting plan should thus be followed. In the Valea Szkertanyeszkuluj, there should be driven a gallery 150 m long and with a strike towards 4"59 that is, from SW to NE. One should also prospect the lode with a little rise of 30 m. That gallery would show us whether the lode is worth working at the level of 30 m. Along that level, one could put up some rises. (See plan Fig. 45.) I the ore of that outcrop, Mr. K. Emszr found 293290 Mn0O,, that is 215190 of Mn. Mr. Szizrágyi, in another sample, taken from the mine, found 62:1690 of Mn0O,, that is 4890 metalic manganese. The visible part of the lode is about 60 m long and 8 m high, verti- cally. If we take 1 meter for its width, the guantity of ore will be 480 m8, that is, with a specific weight of 2-5, a tonnage of 1200 tons of ore, yielding from 40 to 5090 of manganese. . After the prospecting work is finished, it is possible that the guantity will be greatly increased. F) The manganese ore of the Mine cHopes. This place, which is also called outerop of the Brook Bojlor, lies one kilometer NW of the church of Godinesd, under the mount Bojuluj which is 460 m high, and lies in the trench Pareubojlor which has an eastern direction. The gallery was driven at 400 m above sea-level. The lode strikes towards 17"109 that is about EW and dips 859 N. The lode is visible on a vertical height of 15 m. Its width varies from 08 to 12 m. The filling of the upper part of the lode is a brown melaphyre- tuff, impregnated with manganese. In the depth, the manganese becomes purer. Towards the east, the lode has been prospected by a trench; at 100 m W of that point, and about 30 m higher, there has been a trench dug which has given out manganese of good guality. It is therefore towards that point that one has to direct the pro- specting: REPORT CONCERNING THE MANGANESE DEPOSIT IN GODINESD. 611 Fig. 46. Outerop of manganese ores of Dsiu. That claim, of 180465 m?, has been conceded April 25£ 1904 under No. 12,671, to Mrs. Géza TuBa (widow) born AMELIE SüvEa. The claim has the name of cHopes (in hungarian cReménys,). By decree No. 6528, and dated August 1"t 1910, the Tribunal of Gyulafehérvár has transferred that concession to Messrs. LEoPorD PERL and ÁLBERT KRONEMER inhabitanis of Budapest. The society of the Smelting Works of Rimamurány— Salgótarján 40" 612 CHARLES PAPP. (Ltd), hais paid (document No. 11,661 Feb. 6, 1907) 690-$0 krowns for 25 tons of ore, taken from the mine cHopeo. According to that document, it has been sent from Zám to Likér: On the waggon n" 35,079, 10 tons of second-class ore, at 30-7090, on follo- wing basis: 30—329 3-9—12 heller, at 1", 7" — 170700 krown On the waggon n" 172,706, 15 tons of first-class ore at 39.729, on following basis: 43—4799--10 heller at 3 79" — 555"00 Deduction because less than 4390 : IISSTOKAÁAÓ 34-20 520-80 total paid, krowns —— 690-80 A sample taken from the mine cHopes contained, according to the assay of Mr. JurEs Szrrágyr (n" 18,379, May 3" 1910) : Imsolujble im acids szt ez 200 30 Egornzósíder (esta) tsz 720 c Bioxide of Manganese (Mn0O,) .. 7120 which corresponds to 5490 of metalic manganese. Considering the lode has having one meter width, 150 m length and 5 m heigth, that would give 750 m? of ore, tkat is, with a specific weigth of 4, a tonnage of 3000 tons of manganese ore. G) Deposit of Orzána. On the higher part of the valley Bojuluj, on the slope Orzána, one a nice outcrop of 5 m long and 1 m thick, containing first-celass ore. The guartz bearing lode continues still further and shows a filling of manganese 60 to 80 centimeter thick. The place is 450 m above sea level, and 11 km distant from the Station Zám. That deposit lies 1750 km westward Írom the mine La Dsiu, and 1110 m northward from the mine cHopev. Its location is very " favorable for working. E H) Other Deposits. M. Barnocn, private engineer and J. BavER, mining engineer, have in the summer of 1910, during their prospecting, discovered manganiferous Iron Ore in six different localities. Taking 50 m as length for those six outerops, 10 m as their depth, and 1 m as their width, that gives us 50.10 .1.6—3000 m? of ore, or, with a specific weigth of 2-5, a tonnage of 1500 tons. REPORT CONCERNIND THE MANGANESE DEPOSIT IN GODINESD. 613 Fig. 47. Deposit of Tomasesd. III. The Ouality of the Manganese Orcs. The stuff of the deposits A), B), C), D), E), F), G), H) is a pyrolusite of good guality; it has a stell-grey colour in all the deposits, but in the out- crops it has an earthy appearance and is overcovered with a ecrust. When that erust is taken off, one sees a very pure pyrolusite. The ore of Godinesd— Tomasesd contains very little foreign matter. Its yield in silicates, barite, copper and sulphur is very small, and it forms therefore an excellent mate- rial for the working of iron and steel. 614 CHARLES PAPP Furthermore, that ore is very adaptable to the proouction of chlorine and calcium chloride, as it always contains the reguired 6090 of Mn0O,, and as it does not contain any noxious aluminium carbonate. Occasionally the yield in iron is high, which is not desirable, but, luckily, the deposit is of such a nature that it is easy to distinguish the pure from the impure. Im picking out the iron-bearing ore, one would get an excellent material for the working of ferromanganese and spiegeleisen. As it has already been mentioned, the ore of Godinesd — Tomasesd — Petresd is a pyrolusite with 4090 to 5090 of Mn. The metal exists there under the form of MnO,. A sample of lower guality from the mine Zanoga con- tained, according to the essay of K. Emszr, 396290 of MnO,, tbat is 30-6990 metalic manganese. It is a second-clas ore. Another sample has given 62:26 Mn0O, — 41757 metalic Mn. That is a first-elass ore. In the mine cHopes,, Mr. J. Szirágyi has found : Insoluble in acids — 20906, Fc.O09,— 72090, Mn0, — 712090 (metalic Mn — 45999. But also wholesaling it, according to the testimony of the Smelting Works of Rimamurány— Salgótarján (Imtd) it has been sold: 10 tons second-elass ore with .. .. .. 307299 Mn 15 c first-elass € a fs É 397246 c The best ore of all is the pyrolusite yielded from the deposit of the valley Meruluj (described under A) which contains according to the essay of M. K. Emszr, 7390 of S-0,, 60790 of Fe.O,, 43990 of AlI,O,. 0-8590 of CaO, 01799 of Sulphur, 58190 of water, and 74-8290 of MnO,, that is 57-96 90 of metalic manganese. As the theoretically pure pyrolusite contains 63-290 of manganese, we can see how pure this ore is, in the valley of Meruluj. Enumerated deposits contain chiefly pyrolusite, that is to say a soft ore. It is the best of all manganese ores. It is not always pure, it is sometimes associated with limonite, but that does not matter much, because they can easily be separated. Besides the pyrolusite, in some deposits, there are also other manganese ores, such as manganite, polyanite and wad. But pyrolusite predominates. Pyrolusite is a very important mineral for industries. It is used, not only in the making of the combinations of manganese, but also in the making of oxigen, chlorine and chlorates. It is used also in the decoloration of glass and tinting it in violet, for decoloring enamel and dying stuff. It is also used in matches and fire-works. Of course, of all the enumerated uses, the one for chlorine is the most im- portant. In heating the ore with muriatic acid, it produces chlorine. In this respect the presence of carbonates in noxious, but the ores of Godinesd con- tain only some traces of it. The most important role played by manganese ores is in the making of iron and manganese alloys. About 9/10 of the manganese ores in the world are employed in making specular pig-iron and ferromanganese. An iron ore REPORT CONCERNÍNG THE MANGANESE DEPOSIT IN GODINESD. 615 in which the yield in manganese is the "/7 of the yield in iron can be used for the making of ferromanganese. Recapitulation. It appears from the above said conditions that the mines of Messrs. PERL and KRONEMER in Godinesd in the province of Hunyad, contain big deposits of manganese. The iron-bearing ores continue also under the territory of Petresd. Besides the iron and manganese ores, there are also in these mines lodes of pyrit and chalcopyrit; but in this report I have only described the manganese ores. Manganese outerops have been found in twelve places, and have been described in detail in the former pages. The mine cHopes in the valley Bojlor, is the nearest to the station Zám (9 km), and the deposit of the valley Meruluj is the furthest distant (14 km). We must also notice, besides the mentioned deposits, there has been discovered near Tomasesd in the Valea Toruluj, fine manganese deposits, nearer to Zám. The last mentioned ore contains according to the assay of M. K. Emszr, 402190 of metalic manganese. We thus see that it will be possible to extend westward from the mines of Messrs PERL and KRONEMER. As for the prospective ore-guantity, we find, if we put together the valuations above stated : A—C) Between Meruluj and Koltoluluj . — . 200,000 tons D) In Zánoga AN Náy sé LES SOEO Tsa 500 c E) meta sámane ta e Su es es zyssza az 200 A F) In the mine cHopes (valley Bojlor) 3.000 c (6—H) Deposits of Orsana and 6 others. . 0 — 7.500 a together .. .. 213,200 tons We can thus hope to produce two hundred thirteen thousand, two hundred tons-of manganecse ores. As for the guality of the ore, we have shown that the greatest part is an excellent pyrolusite, or manganite and polyanite. At the summit of the mountain we have soft ores mixed with earthy ores (wad) and limonite. The yield in metalie manganese is at least 3090; at an average it varies from 40 to 5090, and in the pyrolusite of the valley Meruluj it reaches 5890. In conclusion, there are second-class ores in the mines of Messrs" PERL and KROoNEMER, but the first-elass ores, with 40—5090 of manganese prevail and alternate also with those of 50—5890. Im basing myself on these facts I consider the mines of Méssrs. PERL. and KRONEMER in Godinesd as having the elements with which to found a mine on a large scale, and that mine will have a great future among the manganese works of Hungary. Budapest, November 23" 1910. PYRIT AUS DER GRUBE -VIER EVANGELISTEN" BEI DOGNÁCSKA von Dr. KARL ZIMÁNYI. Die im Folgenden beschriebenen Pyrite sammelte ich im Sommer des Jahres 1904 mit dem Herrn Berginspektor Géza BENE für die mineralogische Abteilung des ungarischen National-Museums in der c Vier Evangelisten; Grube, wo schon lange her nicht gearbeitet wird. Die goniometrische Untersuchung der Kristalle wurde mit der gütigen Erlaubnis des Herrn Prof. Dr. JosEF KRENNER im mineralogisehen Institut der Universitát ausgeführt. Die Grube liegt am linken Ufer des kleinen Rissova-Baches, etwa !/2 km entfernt von der cVinere Mare, Grube. Der Pyrit findet sich auf Klüften eines sehr guarzigen Kristallinen- sehiefers, deren Wönde gewöhnlich mit rostbraunem Limonit überzogen sind, in diesen sind die Pyritkristalle teils auch eingebettet. Das Gestein ist schon teilweise veründert, sein Hauptgemengteil ist Ouarz, mit viel weniger Feldspat und kleinen Serizitsehüppehen. In der Nühe der Klüfte ist das Gestein von feinen Pyritáderchen durehsetzt und mit Pyritkörnern impregniert. Die gröBeren Klüfte werden von einer sehr veránderten Breccie erfüllt, auf welcher eben- falls Pyritkristalle sitzen; die Breccie besteht aus Bruchstücken von Ouarz- kristallen, einem verwitterten Feldspat, Limonit und Pyrit. Das Vorkommen ist nicht so massenhaft wie auf cVinere Mares, die Kristalle sind kleiner und auch weniger flüchenreich, sie sind meistens von mittleren GröBe (von einigen Millimetern bis zu 2 em). Oft sind die Kristalle von einer dünnen, leicht ablösbaren Limonitrinde bedeckt, seltener von einer fest anhaftenden erbsengelben oder lichtbraunen, drusigen Rinde überzogen; unter letzterer findet man nicht selten ein sehr dünnes Limonithüutchen, welches sich an die glatten Flöchen oder deren Unebenheiten unmittelbar ansetzte. Die dicht und unregelmáBig aneinander gewachsenen, kaum unter- scheidbaren Kristüllchen dieses drusigen Überzuges, findet man auch an den Wáinden der kleineren Spalten und Löchern der Gangausfüllung. Nach der Untersuchung erwies sich dieses Mineral als Bisenkarbonat, welches auf mein Ersuchen der Dir. Kustos Herr JosEr Loczkga gualitativ untersuchte, er konnte neben viel Fe wenig Mn, Ca und Mg nachweisen. Die Pyritkristalle sind nicht von solcher mannigfaltiger Kombination wie die von cVinere Mare,.1 Als gut ausgebildete Formen wurden nur die fol- genden beobachtet : a £100X, o (1113. e (210), s (3213. t (4213. 1 Földtani Közlöny. 1910. XL. Bd. 591. p. PYRIT AUS DER GRUBE (VIER EVANGELISTEN? BEI DOGNÁCSKA. 617 Auher diesen kommen auf den Flüchen von s (321) oft oscillatorische Streifen vor, deren Indices, wenn bestimmbar, nicht einfach sind. Beinahe"an jedem Kristall sieht man den treppenförmigen Aufbau der glatten und gut spiegelnden Flöchenelemente; ist die Riefung der Flöchen fein und wird sie auch von vizinalen Streifechen hervorgerufen, dann erhült man ein bandförmiges Reflexbild von dicht aneinander gereihten Signal- bildern. Die glattesten Flüchen haben die Formen o (111), e (210) und a (100), hauptsüchlich wenn dieselben kleiner sind. Die Flöchen des Oktaéders sind nach drei Richtungen parallel den Kanten [o :s] gestreift oder alternieren mit s (321). Sind die Flichen von a (100) klein oder schmal, so spiegeln sie aus- gezeichnet, meistens sind sie nach drei Richtungen parallel den Kanten [e : a) und [€:a)] gestreift; beim treppenförmigen Aufbau lagern die löünglichen, symmetrischeh Sechsecke sehr zierlich übereinander, deren Seitenfláchen von e (210) und 7 (421) gebildet werden. Ist das Hexaéder vorwaltend, so sind seine Flichen grob gestreift. Wenn die Pentagendodekaöderflüchen gestreift sind, wird dies durch a (100) hervorgerufen, die kleinen oder scehmalen Flichen haben tadellos glatte Oberflüchen. Die groben Flichen von s (321) sind nach den Kanten [s : 0] und (s : €] gestreift, oft altermieren sie mit den Flüchen von t(421) und o(111). Nicht selten sieht man auf den groBen Flüchen in der Zone [321 : 421] liegende sehmale Streifen, welche bandförmige Reflexbilder liefern, in welchen einzelne sehürfere Stellen gut einstellbar sind; wegen den schwankenden Winkelwerten und meistens hohen Indices kann man diese Formen nicht als definitive be- trachten. Diese Dyakisdodekaéder würen : TÜSSTVB E ZOON SEB MGO 5 von welchen R (742) an dem Pyrit von Waldenstein und Ötösbánya (früher Kotterbach) bekannt sind; (10. 6.3) beobachtete ich in derselben Entwicke- lung auch an dem Pyrit von der cVinere Mare, Grube. t(421) hat parallel den Kanten [u : í(] geriefte Fláchen, welche oft sehon bei geringer GröBe nur sehwachen Glanz haben. Die Kombinationen sind meistens durch Vorwalten der Form s 3211 dyakisdodekaöédriseh,! die übrigen Kombinationstypen sind okta- ödrisch, hexaödrisech und Mittelkristalle, bei welchen o (111t und e (210), oder 0(111) und s(321), oder o(111), s (3213 und e(210t im Gleichgewichte entwickelt sind. Die gemessenen und berechneten Winkelwerte sind folgende : 1 Földtani Közlöny. 1910. XL. Bd. 591. p. V. Taf. 1. Fig. 618 KARL ZIMÁNYI Beobachtet a : e — (100) : (210) — 26935" SG : (421) — 29 13 "s : (321) — 36 41 2 SES SÉRE ee 29 13 23 21) 22 153 6 28 (EKZTTS a 11 — A ét. tt [[A2NY (AZ) S Budapest im Márz 1911. EA junk n Ű 1 3 6 6 1 1 Berechnet 26033" 29 12 54" 21 57 3 51 27 23 12 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselői az 1910—1912. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia-Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök (Vizeprásident): IGLór Szonragm Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : PAPpP KÁáRonY dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár) : VoGcr Vixrok dr., m. kir. II. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier) : AscHER AwTAL, műegyetemi guzestor. 19 A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Budapesten lakó tiszteletbeli tagok : (In Budapest wohnhafte Ehrenmitglieder.) . SEMSEI SEMSEY ANDoR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. . PUSZTASZENTGYŐRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGwÁc dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, a Magyar Gazdaszövetség elnöke és országgyűlési képviselő. . SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, m. kir. koronaőr. . KocH AwnTraL dr., a tudomány-egyetemen a geopaleontológia ny. r. tanára, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. II. Választott tagok (Gewühlte Mitglieder.) . FRANZENAU ÁGosron dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagja. HoRusirzkY HENRIK, m. kir. osztálygeológus. . Inosvav LaJos dr., m. kir. udvari tanácsos, műegyetemi ny. r. tanár, ország- gyűlési képviselő és a kir. Természettudományi Társulat főtitkára. 620 . KRENNER J. Sánpok dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. . Lóczi Lóczy LaJos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke; aromán királyi II. oszt. Koronarend lovagja. , . LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. rk. tarár, a M. T. Akad. levelező tagja. . Maugirz BéÉLa dr., tudomány- és műegyetemi magántanár. . Párrv Mór dr., m. kir. főgeológus. . Telegdi Rorn LaJsos, m. k. főbányatanácsos-főgeológus, az osztrák császári III. oszt. Vaskoronarend lovagja. . TgEirz PÉTER, m. kir. főgeológus. . Timkó IMRE m. kir. osztálygeológus. . Zimányi KÁRoLY dr.. nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia lev. tagja. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZABÓ JÓZSEF-EMLÉK- ÉRMÉVEL KITÜNTETETT MUNKÁINAK JEGYZÉKE. VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. 1900. Adatok az Izavölgy felső szakasza geológiai viszo- nyainak ismeretéhez, különös tekintettel az ottani petroleum tartalmú lerakodásokra. A háromszékmegyei Sósmező éskörnyékének geoló- giai viszonyai, különös ftekintettel az ottani petro- leum tartalmú lerakodásokra. Mindkettőt írta BőcEH János; megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. 1903. Die Geologie des Tátragebirges. I. Einleitung und stratigraphischer TeilII. Tektonik des Tátragebirges. Írta dr. UHLIG VIKTOR; megjelent a Denksehriften der mathematisch- naturwissenschaftlichen Klasse der kaiserlichen Akademie der Wissen- schaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben, Wienben 1897 és 1900-ban. 1906. I. Aszovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Írta KAnEcsrsszeY SánpoRk; megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ben. 1909. Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterwardeiner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Írta dr. PErHő GYULA; meg- jelent a Palxgontographica LII. kötetében, Stuttgart, 1906-ban. 621 Szerkesztői üzenetek. A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1910 április hó 6-án tartott ülésén kimondotta, hogy nem szivesen látja azt, ha a szerző ugyanazt a munkáját, amely a Földtani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai vagy külföldi szakfolyóiratban is kiadja. Felkérem tehát a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy a választmány- nak ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kivánságaikat munkájuk benyuj- tásakor velem közölni sziveskedjenek. Ugyancsak a választmány f. évi május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, hogy ezentúl különlenyomatot csak a szerző határozott kivánságára készíttessek. A különlenyomatok költsége 50 példányonkint és ívenkint 5 korona; a feliratos boríték ára pedig külön térítendő meg. Egyebekben a társulat választmányának a régi határozatai érvényesek. Az írói díj 16 oldalas nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona, ismertetésért 50 korona. Az angol, francia vagy olasz nyelvű fordítást 50, s a német nyelvűt 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés határozata értelmében a két ívnél hosszabb munkának — természetesen csak a két íven fölül levő résznek — nyomdai költsége a szerző 120 K-t kitevő tiszteletdíjából fedezendő. Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerző úgy az eredeti kéz- iratot, inint a fordítást pontos kelettel lássa el. Végül felkérem a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy kézirataikat tiszta ív papiroson, 8 csak az egyik oldalra, olvashatóan írni vagy gépeltetni szives- kedjenek, úgy azonban, hogy azon a korrigálásokra is maradjon hely; ezt annyival is inkább ajánlom, minthogy a kefelevonaton ezentúl betoldást vagy mondatszer- kezeti javítást el nem fogadok. Kelt Budapesten, 1911 július 20-án. Papp Károly dr. el-őtitkár. Zur geil. Kenntínisnahme. Der AusschuB sprach in der Sitzung am 6. April 1910 aus, dab er es nicht gerne sieht, wenn der Verf. eine Arbeit die im Földtani Közlöny erschien, in demselben Umfange auch in einer anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb die Hon. Mitarbeiter höfliehst ersucht, diesen BeschluB beachten zu wollen.! Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgesprochenen Wunsch des Ver- fassers verfertigt, u. zw. auf Kosten des Verfassers. Preis der Separatabdrücke 5 K 4 50 St. und pro Bogen. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünschten Titel- aufdruckes am Umschlage sind besonders zu vergüten. Das Honorar betrügt bei Originalarbeiten 60 K, für Referate 50 K pro Bogen. Englische, französische oder italienische Übersetzungen werden mit 50 K, deutsche mit 40 K pro Bogen honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogen umfassen, werden die Druckkosten des die zwei Bogen übersehreitenden Teiles aus dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in Abzug gebracht. Budapest, den 20. Juli 1911. Dr. K. v. Papp erster Sekretür. 622 T Güll Vilmos síremlékére kibocsátott gyüjtőív. 25—1910. Magyarhoni Földtani Társulat 1910 februárius hó 10. Rövid, de küzdéssel teli életen át élvez- hette csak Güll Vilmos a becsülést és tiszteletet, amely kartársai, barátai és tisztelői részéről jutott neki osztályrészül. E tisztelet és elismerés jeléül társulatunk emléket óhajt állítani boldogult titkára sírjára, hogy jeltelenül ne enyésszen el tudományunk küzdő katonájának halópora. A kegyeletes célra ujabban a következő adomány érkezett a titkári hivatalhoz : Noszky Jenő késmárki liceumi tanár 2 K. Beérkezett összesen 367 korona, mely összeg a Magyar Tisztviselők Takarék- pénztára Részvénytársaság (Rákóczi-út 54. sz.) betétkönyvében van elhelyezve. Kelt Budapesten, 1911 július hó 20-án, a titkárság. Felhivás és kérelem! Másféléve elmúlt, hogy Nagysúri Böckh János, a magyar geológusok vezére és a magyar királyi Földtani Intézetnek 26 éven át nagyérdemű igazgatója örökre eltávozott körünkből. Böckh János tulajdonkép bányász volt, aki már fiatal korában belátván a földtannak a bányászatra való fontosságát, a rokon geológusi pályára lépett át. Negyven évi lankadatlan munkássága, nagy tudása és tehetsége a magyar földtani tudományokban korszakot alkot. Mert nemcsak hogy magasra fejlesztette a m. k. Földtani Intézetet, hanem hazánknak úgy a tudományos, mint a gyakorlati élet terén is kitünő munkása volt. Példás életében önzetlenségeért, kifogástalan jelleméért és jóságáért általános tiszteletben és szeretetben részesült. Mindezekért méltán meg- érdemli, hogy emlékét megörökiítsük és hogy Böckh János mellszobra a magyar királyi Földtani Intézetet diszítse. Kérjük erre szives adományát. Az adományokat a Földtani Közlöny hasábjain nyilvánosan nyugtatjuk. Kelt Budapesten, a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 februárius hó 8-án tartott közgyűlése alkalmából. Aufruf und Bitte! Anderthalb Jahre sind verflossen, seit der Altmeister der ungarischen Geologen und 26 Jahre hindurch hochverdiente Direktor der kgl. ungar. Geologischen Anstalt, Johann Böckh de Nagysúr, für immer aus unserem Kreise schied. Johann v. Böckh war eigentlienh Bergmann, der schon in seiner Jugend die grosse Wichtigkeit des Einflusses der Geologie auf den Bergbau einsehend, die verwandte geologische Lauf- bahn betrat. Seine vierzigjührige unermüdete Tütigkeit, sein grosses Wissen und sein Talent bezeichnet in der ungarischen geologisehen Wissenschaft eine Zeitepoche. Denn nicht nur, dass er die heutige geologiscehe Anstalt begründete, war er auch sowohl auf wissenschaftliehem, wie auch auf dem Gebiete des praktisehen Lebens ein hervorragender Vorkümpfer unseres Vaterlandes. In seinem musterhaften Leben wurde ihm seiner Uneigennützigkeit, seines intakten Charakters und seiner Gut- herzigkeit zufolge, die allgemeine Hochachtung und Liebe zuteil. All diesem nach ist er vollauf dessen wiürdig, dass wir sein Andenken auf die Art verewigen, dass eine Büste Johamn v. Böckhs die Ráumliechkeiten der kgl. ung. Geologischen Reichs- anstalt schmücke. Zu diegem Zwecke bitten wir um Ihren freundlichen Beitritt. Beitrüge guittieren wir öffentlich in den Spalten des Földtani Közlöny. Gegeben zu Budapest aus der am 8. Februar 1911 abgehaltenen Generalver- sammlung der ungarischen geologischen Gesellschaft. A Magyarhoni Földtani Társulat elnöksége és választmánya nevében : Szontagh Tamás dr. Papp Károly dr. Schafarzik Ferenc dr. másodelnök. titkár. elnök 623 A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak árjegyzéke, Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani lársulat titkári hivatalában, Budapesten, VII. Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedesében, Budapesten IV., Váci-utca 32. sz. Verzeichnis der Publikationen der Ungar, Geolog. Gesellschaft. Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der (Gesellschaft, Budapest, VII., Siefánia-út 14.; oder durch den Universitátsbuehhándler Friedrich Kiliáns Nach- folger, Budapest, IV., Váci-utca 32., zu beziehen. 1. Erster Bericht der geologisehen Gesellsehaft für Ungarn. 1852 ... 5 kor. — fill- 2. Arbeiten der geologiséhen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 15 c — a A magyar ony túltAn társulat munkálatai. I. kötet. 1856 Elfogyott Vergriffen. d A ri a ET kötet. 18603.. c — a 4. a a TEL EV ég. Ve kötet. 1867—1870. Kötetenként - SEADYO BARI Ian esz css esse LV ÜB észt 5. Földtani Közlöny. 1—IV. évf. 1871—1874. Kötetenként — — pro Band 15 c — a 6. 4 a V--IX. c 1875—1879. Eltogyott— Vergriffen. Ú. , a X. . 1880. Kötetenként — pro Band... .. 15 vu — a 8. f 4 XI. . 1881. (Hiányos — Defekt) -.. .-- 0 ASZT 9 , a XII. : 1882. Kötetenként — pro Band ezet ko) ost ER 10. . a XIII. , 1883. ( Hiányos — Defekt) ... --. DA kt 11. u a XIV. s 1884. ve ált jégeleszá ki Band. .. 4 a — s 12. űj a XV. c 1885. Safe t 6 c — a 13. űj XVI. a 1886. ( KESZ kese lt ree Pr 2K ét a 14. a XVII. XXXVII.. 1887—1909.4 (j a SES 105 a a 15. Völdtami Értesítő 1—IKII. a 1880—1883.4 fi SEL esz ed a E 4 16. A Magyarhoni Földtani Társulat 1$52—1882. évi összes kiadványainak betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümtlieher Publi- kationen der Ungar. Geol. Gesellsciiaft von den Jahren 1852—1882) 3 17. Mutató a Földtani Közlöny XXIII-XXXII. kötetéhez. Dr. Cholnoky Jenő. 1903. ..-- szed E TÁ A a VAK EK 18. EGGIÉET zu den Binden XXIII-XXXII des Földtani Közlöny. Dr. E. Cholnoky. 19035 Z-S er s. Széki 5 19. (A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda- post: 189727" St esta ÖS ap e 0 ég 20. Geologiseli- -montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya in 5. 0.-Ungaros von 5 BoRopny.. 1874 ző s el a 6 a — a 21. Az erdélyrészi medence harmadkori képzödményei. II. Neogén csoport. Dr. Koch Antal. 1900. 0... 3 22. Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landesteile. II. Neogene Abt. Dr. Anton Koch. 1900... tött d 3 c — a 23. A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902 c 60 a Geschichte der fünfzigjührigen Tütigkeit der. Ungar. Geologisechen Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902. 0... ez --- — 4 60 , 24. A Cinnamomum nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub Móric. 1905... 220 ke k. 10 a — e Die Geselhiehte des Genus Cinnamomum, Mit 2 Karten und 26 Tafeln. Dr. Moritz Staub. 1905. ... --- ge keze se lá 6) ARK tölzzllál 25. A selmeezi bányavidék éretelér-vonulatai. (Die. Erzgünge von Schemnitz und dessen Umgebung.) Szinezett nagy geologiai tér- kép. Szöveggel együtt. Geolog. mont. Karte in GroRformat . ... 10 - 26. Néhai dr. Szabó József arcképe e sgjdbóó 2 S tú 27. Nagysúri Böckh János, Güll Vilmos és Melezer Gusztáv arcképei .. 2 — 28. L. v. Lóczy—k. v. Papp : Die im Ungarischen Staatsgebiete vorhan- denen Eisenerzvorrüte. (Sonderabdruck aus a The Iron Ore Resources of the Worlds, Stockholm 1910.) Mit einer Tafel und 24 Textfigaren 10 c — a 29. A kissármási gázkút Kolozsmegyében. Irta Papp Károly dr. Két táblával és hat ábrával Budapest 1910. .. .. .-. -.. --. ... 2 c — t 30. Source de méthane d Kíssármás (Comitat de Kolozs), par Charles de Papp. Avec les planches I, II, et les figures 10 A 15. ... .. 2 a — a 624 Magyarország geológiai térképe 1 : 1,000,000 mértékben magyar és német nyelvű magyarázó szöveggel együtt 22 koronáért kapható a Földtani Társulat titkári hivatalában (Budapest, VII., Stefánia-út 14), vagy Kmiás FRrgyEs utóda egyetemi könyvkereskedésében (Budapesten, IV., Váci utca 32). Geologisehe Karte von Ungarn im Madstabe von 1 : 1,000,000 ist mit ungarisehem und deutschem erklürendem Texte bei dem Sekretariat der Ungarischen Geologischen Gesellschaft (Budapest, VII, Stefanie Strasse No 14), sowie bei der Univ. Buchhandlung FR. Kiriaw-s Nachfolger (Budapest, IV, Váci utca No 32) zu beziehen. Preis 22 Kronen. Carte Géologigue de la Hongrie 4 Véchelle 1 : 1,000,000 avec texte explicatif en hongrois et allemand, en vente chez le secrétariat de la Société Géologigue de Hongrie (Budapest, VII, Stefánia-út 14) ainsi gue chez la librairie univ. FR. Kirias Succ. (Budapest. IV, Váci utca 32). Prix 22 couronnes. A magyar királyi államvasutak igazgatóságától azt az értesítést vettük, hogy a folyó évi május hó 1-től érvényes nyári menetrend tartama alatt a Budapest nyugoti p. u.-ról este 10 óra 15 p.-kor Báziásra, és Báziásról d. u. £ óra 28 p.-kor Budapest nyugoti p. u.-ra indított hálókocsi julius hó 1-től augusztus hó 31-ig bezárólag Jassenován át Oravicáig, illetve Oravicáról fog közlekedni. Menetrendvállozás a hőlak—nemsó—lednicrónai h. é. vasuton. A hőlak— nemsó —lednierónai h. é. vasuton az érdekeltség kivánságára a személyszállító vonatok ismét az előző, azaz folyó évi május hó 1-je előtt érvényben volt menetrend szerint fognak közlekedni. Ennek folytán a délutáni vonat Hőlak— Trencsénteplicről közvetlen csatlakozással a Budapest felől odaérkező gyorsvonathoz korábban, azaz már d. u. 12 óra 20 perckor indíttatik; a délelőtti venat ellenben Hőlak—Trencsén- teplieről későbben, vagyis d. e. 9 óra 12 perckor indul és így annak a Zsolna felől d. e. 9 óra 3 perekor oda érkező személyvonathoz lesz csatlakozása. Gyorsvonat megállítása Érd állomáson. A Bosznabródból éjjel 3 óra 18 p.-kor induló és Budapest keleti p. u.-ra délután 1 óra 40 perckor érkező gyorsvonat f. é. julius hó 1-től kezdve Érd állomáson délután 1 óra 1 perckor utasok fel- és leszállása céljából egy percnél rövidebb időre rendesen meg fog állíttatni. A magyar királyi államvasutak igazgatósága. hJ 4 ZA ki bj dé ENGÉNÉÁKŐ ze sz OJAD ANY vre tat A át mérni sem: p pa at an ja § kér" pv idej VÁLA NEgtajáret zzák a. ay briszuátszl (NEG LT KKÜNT a né fd tn NEGY eat i j san ante , ugy V 28 ú j 1) 6 2t rő a ú s veje vayazi üze Miséeg setnüt ast éa GÁ ab jó utas X xs atir A FK? neg A III. TÁBLA MAGYARÁZATA. Koch Antal dr. : Ujabb földtani és őslénytani megfigyelések a Budai hegységben. 1. a—c. ábrák. Megalodus Ampezzanus HÖöRNEs R. kőbele a felső-triasz dachsteini mészkőből, Buda vidékéről. 1a. oldalról, 1b. elülről, 1c. hátulról tekintve ; eredeti nagyságának felére kisebbítve. 2. a—b. ábrák. Strombopugnellus digiítolabrum n. sp. felső oligocén homokból Törökbálintról. 2a. elülről, 25. hátulról tekintve, természetes nagyságában. ERKLÁRUNG DER TAFEL III. Dr. Anton Koch : Neuere geologische und paldontologische Beobachtungen im Budaer Gebirge. Fig. 1. a—c. Megalodus Ampezzanus HÖRNES R. Steinkern aus dem obertriadischen Dachsteinkalke der Umgebung von Buda. la. seitwárts, 1b. von vorne, 1c. von hinten gesehen; auf die Hülfte der Originalgrösse verkleinert. Fig. 2. a—b. Strombopugnellus digitolabrum n. sp. aus oberoligozánem Sandsteine von Törökbálint. 2a. von vorne, 2b. von hinten gesehen, in Originalgrösse. Földtani Közlöny XIII. köt. III. tábla. FÖLDTANI KÖZLÖNY XLI. KÖTET, 1911 SZEPTEMBER—OKTÓBER. 9—10, FÜZET, A KRCSKEMÉTI FÖLDRENGÉS. Irta: BALLENEGGER RÓBERT. — A IV. táblával s a 48—50. ábrákkal. — Az 1911. év július hónap 8-án, hajnali két óra után hatalmas föld- rengés rázta meg a Nagy Magyar Alföldet. Főkép a Duna—Tisza közén jelentkezett az erős rengés, amely néhány pillanat alatt rémes puszti- tásokat idézett elő Kecskeméten. Ez a földrengés nem az első, amelyet Kecskeméten éreztek. Így három hettel azelőtt, június 21-én közepes erejű földrengés volt itt, amely néhány kéményt le is dobott. Három évvel ezelőtt, 1908 május 26-ikán is erős földrengést éreztek, amely károkat ií8 okozott. Régebbi időkből is ismeretes több földrengés. Így Rérnny AnTAL kézirati katalogusában fel van jegyezve 1561-ből (febr. 12— márc. 1-je közötti időből) egy katasztrofális földrengés. SZILÁDY KÁROLY dr. főlevéltáros úr szives közlése szerint a kecskeméti ferencrendi barátok házi történetében 1600 óta két földrengésről található följegyzés: 1783 április 22-ikén hajnalban ?/54-kor és 1810 január 14-én este és éjjel, a híres moóri földrengéssel egyidőben. Ez utóbbi földindulásról meg- emlékszik néhai DiószeGi Józser kecskeméti lakosnak a városi levéltár- ban őrzött naplója is, amelyben még három utalás található, nevezete- sen 1829 Judith éjjelén éjfélkor (jún. 25), 1865 jan. 19-én este 81/2 óra- kor és ugyanez év jan. 28-ikán 9 órakor. Ezen utóbbi rengések azon- ban nem okozhattak nagy pusztításokat, mert a városi tanács üléseinek jegyzőkönyvei, amelyek 1591-től megvannak, nem tesznek róluk említést. Az idei kecskeméti földrengés tanulmányozására Lóczy Lasos dr. egyetemi tanár úr, a m. kir. földtani intézet igazgatója, engemet küldött ki. Tapasztalataimról a következőkben számolok be. A legnagyobb pusztítások Kecskemét város területére esnek, a mel- lékelt térképen (IV. tábla) ez a terület az I. számú övvel van jelölve. Ebben az övben minden ház megsérült, sok összedőlt, vagy pedig oly nagy sérüléseket szenvedett, hogy újra kell építeni; ide tartozik Kecs- kemét város ÉNy-i resze, a Nagykőrösi-utcától számítva, a Mária város, a Talfája dülő, továbbá a Katona-telep. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 41 626 BALLENEGGER RÓBERT A második övben (a IV. táblán II. számmal jelölve) sok ház meg- sérült, oromfalak ledőltek, a legtöbb kémény összetört és ledőlt. Ebbe az övbe tartozik Kecskemét többi negyede, a Kisnyiri állomás, továbbá Nagykőrös városa. A harmadik övben (a IV. táblán III. számmal jelölve) a károk sokkal kevésbé jelentékenyek, egyes házak megrepedtek, néhány kémény ledőlt. Ide tartozik Kerekegyháza, Lajosmizse, Czegléd, Albertiirsa, és Kécske községek területe. Kocséren ScHUSTER őrnagy özvegyének háza erősen megrepedezett, s még néhány ház. A negyedik övben (a IV. táblán IV. számú jelzéssel) a földrengés károkat nem okozott, a lakosok közül sokan álmukból felébredtek, de nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget az eseménynek. Erre a terü- letre esik Kecskemét DNy-i határa, a Helvécia-telep, Köncsög, Városföldje, Szentlőrinecz. Egyáltalán igen nevezetes, hogy a legnagyobb károkat szenvedett terület mellett, minden átmenet nélkül találjuk azt a terüle- tet, ahol a földrengés még különösebb ijedelmet sem okozott. Ennek a nevezetes jelenségnek magyarázására fel kell tételeznünk, hogy részben a kecskemét— budapesti irányban, részben erre merőleges a kecskemét— kalocsai irányban hatalmas vetődések mélyebbre vetették az Alföld bázisát. Ezen vetődések keresztezésében fekszik maga Kecskemét, ahol ezen geotektonikai elrendeződés következtében a legnagyobb pusztításnak kellett létrejönnie. A talaj felső rétegei semmiféle felvilágosítást sem nyújtanak a tekto- nikai viszonyokról, mert mindent hatalmas vastagságban, 2-—25 m futó- homok fed. A városban az épületeken észlelt törések és egyéb károk a föld- rengés irányát illetőleg nem sok felvilágosítást nyújtanak, amennyiben a legkülönbözőbb irányú falakon ugyanazok a jelenségek voltak észlel- hetők. Erre nézve szintén nem használhatók a temetőkben mért sírkő- elfordulások és azok eldölési irányai sem, amennyiben általában a sírkövek a sírhantra dőltek, vagyis az ásott föld iránya felé. Csupán azt lehetett biztonsággal megállapítani, hogy a lökések fel- felé irányultak, amennyiben több helyütt, ahol a sírkő obeliszkje a talapzathoz egy vascsap segélyével volt beerősítve, az obeliszk le- esett, anélkül, hogy a vascsapon a legkisebb elhajlítást is észlelhettem volna. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy egy alulról felfelé irányuló lökés az obeliszket kihajította. A sírkövek elfordulásai úgy pozitiv, mint negativ irányban 5—259-ig terjedtek. Ezen elfordulásokat alulról felfelé irányuló lökés is előidézhette, aminek lehetőségét SCHAFARZIK Fr- RENC dr. úr bizonyította be először. A renges irányának meghatározására használbatónak csak a város DNy-i részében levő konzervgyár kéményének és annak közelében levő A KECSKEMÉTI FÖLDRENGÉS. 627 néhány egyedül álló egyszerű alaprajzú építményen észlelt elmozdulások voltak felhasználhatók. Ezek az elmozdulások mind ÉK—DNy-i irányúak. Az épületeket a földrengés a legkülönbözőbb módon rongálta meg. A vályogépületek, amelyekben az oldalfalak a főfalakhoz egyszerűen csak oda vannak támasztva, a rengésre szétnyiltak, a falak eldőltek. A ve- gyes anyagból p. o. vályog és égetett téglából épített falak, úgyszólván mind megsérültek, a nehezebb fajsúlyú tégla kiesett a falból. Nagy káro- kat okozott a kellőleg le nem horgonyzott tetőszék elmozdulása. Veszedel- mes építkezési elemeknek bizonyultak továbbá a boltivek, ezek a rengési 48. ábra. Rombadőlt ház (csizmadia műhely) a Gyík-utcában Kecskeméten. területen úgyszólván mind összetöredeztek és szétnyiltak. Az épületeknek a sarka különösen könnyen válik le. Általában véve az egyszerű alaprajzú épületek kevésbbé sérültek meg, mint az oldalszárnyakkal bírók, mert az oldalszárny más periodusban leng ki, mint a főépület, ennek követ- keztében elszakad tőle. A kémények igen könnyen törnek el, részben, mert külön lengési periódusuk van, részben, mert az elmozdult fedélszék elvágja őket. Ezen sérülések természetéből azt a következtetést lehet levonni, hogy a jövőben építendő házaknak általában egyszerűeknek, szilárdaknak kell lenniök, minden rész jól legyen összekötve, úgy hogy belső feszültségek az épületekben ne lépjenek föl, az egész olyan legyen, 415 628 BALLENEGGER RÓBERT mint hogyha egy kőből lenne építve. Nagy gondot kell fordítani a most létesítendő vízvezeték és csatornázás ügyére. Ugyanis a földrengéseket legtöbbnyire tűzvész követi, amelyet nem lehet oltani, mert a vízvezeték csövei eltörnek. Ezért a létesítendő vízvezeték úgy készítendő, hogy a földrengésnek ellenállhasson. Mindenek előtt fúrásokkal feltárandó az egész város altalaja. Ott, ahol a vizvezeték és a szenyvízlevezetés csa: tornái feltöltött területen, vagy régi mocsaras területen mennek keresz- tül, ott azok kitünő anyagból, pl. kovácsolt vasból vagy acélból készí- tendők és alkalmas távolságban mozgatható összekötő részekkel látandók el. Nagyon tanácsos továbbá ilyen területeken a csöveket vasbeton alag- utakban elhelyezni. Moga a földrengés többek összehangzó tanúsága szerint következő- kép zajlott le: Először erős földalatti dübörgést hallottak, erre közvet- lenül két lökés jött, a melyeknek időbeli lefolyását mintegy három másodpercre teszik. Utána megint csend lett. A földrengést követő két hétben a kecskemétiek számos utórengést éreztek, ezek azonban olyan gyöngék voltak, hogy nem mindenki vette észre őket, nevezetesen oly egyének, kik a katasztrofális rengést nem élték át, azok az utórengé- seket sem érezték. A felcsigázott idegrendszer a katasztrófát követő napokon a legkisebb zajra is felijedt, így a vonatok elhaladásakor okozta dübörgést is hajlandók voltak földrengési morajnak vélni. Eltekintve ezen igen érthető ideges félelemtől, bámulatos nyugodtságot tanusított a városi hatóság, élén KapA ELEK polgármesterrel és a polgárság is. A fejetlenségnek semmi nyoma, mindenki nyugodtan hozzálát a mentés és az újjáalakítás fáradságos munkájához. Érdekes körülmény, hogy bár a városban, úgy tudjuk, hogy nincs meg nem sérült ház, a lakosok közül senki sem pusztult el, sőt még súlyosabb sérüléseket sem szenvedett senki. A rengés időpontját illetőleg ellentétes és téves adatok kerültek forga- lomba. A toronyórák, amelyek 2h11 perckor álltak meg, rendesen 5—6 perccel siettek a zónaidőhöz képest. Ebből következtetve 2b 5 percre tették a rengés időpontját, holott a kalocsai obszervatórium Xh 2P 135ec időt ad meg. Közelebb jár a valósághoz a vasuton szolgálatot teljesítő tiszt- viselő, továbbá BEpő ALBERT jászkerekegyházai orvos által észlelt 2h 3 perenyi idő. Túlzott hírek kerültek a napilapokba a földrengés alkalmából ész- lelt fénytüneményekről, továbbá az állítólagos homokvulkánokról. A. föld- rengéskor az utcán járókelők, továbbá a tanyákról a városba igyekvő emberek Kecskemét fölött hatalmas fényt láttak. Ennek okát Kacsór PonGRÁc dr. főreáliskolai igazgató másnap a piaristák rendháza előtt két elszakadt villamosdrót alakjában megtalálta. Ugyanis a rendház egyik kéménye ráesett a villamos világítás vezetékére, azt eltépte és rövid- zárlatot okozott. A homokvulkánt Kecskeméttől ÉNy-ra a Kisnyiri dülő- A KECSKEMÉTI FÖLDRENGÉS. 629 ben észlelték. Itt ÉNy—DK-i irányban apró, legfeljebb 3 m magas homokhátak futnak. Feltalajuk gesztenyebarna homokos vályog. A homok- hátak között egy kis teknőben a BARANYI-tanyához tartozó szántón a föld- rengést követő reggelen világos kékesszürke, mintegy 25—30 liter ned- ves homokot találtak, amely mintegy 1772 m hosszú, "2 cm széles hasa- dékon ömlött ki a felszínre, ott színével élesen elütve a barnaszínű talajtól. A fantázia e homokkiömlést az előbb említett jelenséggel hozta 49. ábra. A Mária városban összedült házak romjai Kecskeméten. kapcsolatba. Kiderítendő, hogy milyen mélységből származott ez a homok, fúrást eszközöltem a helyszinén. A fúrólyuk profilja a következő : 0— 30 cm barna homokos vályog, 30—150 a sötétebb színű kötött homok, 150—170 u sárga, márgás homok apró mészkonkréciókkal, 170—250 c sárga finom homok, fekete magnetitszemecskékkel, 250—450 c finomszemű kék homok, vékony agyagos közbetelepülésekkel, 450—600 c durva kékesszürke kvarchomok, mely teljesen azonos a felszinre kiömlött homokkal, A talajvíz itt 5 m mélyen van. Ugyanezt a kékesszürke durvaszemű homokot megtaláltam több környékbeli kút ásásakor kiszórt anyag- 630 BALLENEGGER RÓBERT 50. ábra. A zsinagóga elmozdult gömbje Kecskeméten. ban is. A fúrólyukat több napig megfigyeltem, de gázfejlődésnek a nyomát sem észlelhettem. Összefoglalva tehát az elmondottakat, a rengés alkalmával itt egy kis hasadék támadt, amelyen keresztül a felnyomuló talajvíz kevés homokot hozott magával. Ez semminemű fénytüneménnyel nem járhatott. A hasadék a rengés után rövidesen bezárult. A talajvíz a rengés után több kútban felemelkedett és a magá- val hozott homokkal a kutat beiszapolta, de 24 óra multán a víz előbbi szintjére visszaszállott. A DaRóczy-ház egyik villájában egy szivattyús A KECSKEMÉTI FÖLDRENGÉS. 631 kútból a rengés után kevés lilaszínű víz jött ki. Ezt a vizet megvizsgálva, a szintelen vízben lilaszínű pelyheket észleltem, amelyek a mikroszkóp alatt alga-koloniáknak bizonyultak, hamujuk erős vasreakciót adott. A tünemény magyarázata tehát a következő: A vascső falán élő, vasat kedvelő algakoloniák a rengésre a cső faláról leváltak és a kútból elő- ször kiszivattyuzott vízzel kikerültek, a vizet lilaszínűre festve. Ezek voltak a június 8-ikai nagy rengés kisérő körülményei. A szeizmologiai obszervatoriumokban elhelyezett készülékek följegyzései- nek tanulmányozása fogja megadni ezen rengés állandóinak az értékét. Igen értékes adatokat fog tovabbá szolgáltatni a Nagy Magyar Alföld lassú sülyedési folyamatának és az Alföld altalajának ismeretéhez a leg- közelebb Kecskeméten felállítandó CowxRap-féle inga. Kelt Faluszemesen, 1911 szeptember 1-én. MÁLLÁSI TERMÉNYEK ÉS TALAJOK BIKSZÁD FÜRDŐ KÖRNYÉKÉN. Irta: GLINKA K. D. dr., novo-alexandriai tanár. . — Az 51—54. ábrával. — A kis Bikszád gyógyfürdő síkságon terül el, amelyet a Tisza egyik mellékfolyójának, a Túrnak vizei öntöznek. Északról, keletről és délről ezt a síkságot az Avas-hegység veszi körül, amelynek abszolut magassága 1200— 1300 m. Magának a fürdőnek a tenger szintje fölött való magassága 160 m. A Bikszád környékének geológiai viszonyairól szóló irodalom, amelyet a m. kir. "Földtani Intézet könyvtárából Timkó IMRE barátom szívességéből kaptam, nem gazdag. GóTTMANN K.! munkájában a műhöz mellékelt vázlatos térkép az Avas-hegységben Bikszádtól ÉÉK-i irányban porfirokat, DDNYy-i irányban pedig alluviumot tüntet föl. Trachitok ÉÉNYy-ra vannak, NyDNy-ra molassz van szénnel. A porfir szerző szerint a fémes tellérektől messzire, rendesen kemény és afanitszerű. A trachit csak egyetlenegy helyen, neveze- tesen Tomás Varaljától D-re képez külön hegycsoportot, másutt csak mint kisebbszerű kiömlés található. A trachit tömege kemény és nagyszemű, túl- súlyban tartalmaz nagy, üvegszerű földpátkristályokat. A trachit mindenütt porfirba megy át, gyakran ez utóbbihoz igen hasonló és mint ennek változata tekinthető. SZELLEMY Géza? dolgozatához csatolt térképen Bikszád közvetlen 1 GÖTTMANN: Berichte über die Mitteilungen von Freunden der Naturwissen- schaften in Wien. Bd. III. 1847. S. 1—13. 2 SZELLEMY GÉZA: A Vihorlat-Guttin trachithegység érctelepei. Bányászati és geologiai millenniumi kongresszus Budapest, 1896 szeptember 25. és 26-án. 632 DI: GLINKA K. D. környékén trachittufát, K és Ny felé (Avasfalu, Felsőfalu, Komorzány) pedig két trachitszigetet tüntet fel. A harmadik, a legkisebb sziget Bikszádtól DDNYy-ra van. A szerző leírásából következik, hogy a trachit szót a legtágabb értelmé- ben kell érteni; a SzokorL PÁL munkájából vett idézet mutatja, hogy a fent- nevezett hegyekben augitos és amfibolos trachit kvarc nélkül, biotit-trachit kvarccal és anélkül, orthoklasz kvarc-trachit, kvarcos trachit, kvarcos andezit, amfibol-augit-trachit és hipersztén-trachit találtatott, vagyis tehát az a cso- port, mely a trachitok és az andezitek között áll. Én nem foglalkoztam részletesen Bikszád petrografiájával, de az, amit 51. ábra. A Viskikő az Avas-hegységben. Bikszád falu környékén és ezen falu mögött, a bikszádi Viski kőhöz vezető út mentén és még feljebb észleltem a hegygerincig, amely már a Tisza völgye felé hajlik, arra mutat, hogy a fentnevezett úton nincsenek tipusos trachitok: a kőzetek az andezitcsoporthoz állnak közelebb. A vegyi elemzések, ! amelyek laboratóriumomban készültek, nem mon- danak ellent ezen következtetésnek. Az első elemzés (I.) a Tisza völgye felé hajló hegygerinc köőzeteire vonatkozik. A kőzet majdnem fekete, kemény, afanitszerű. A második elemzés (II.) anyaga Bikszád falu mögött található, tehát a hegylejtő alsóbb részeiből való. A harmadik elemzés (III.) azon kőzet- darabra vonatkozik, melyet mállási terményekből Bikszád faluban gyűjtöttem. 1 Az összes itt előforduló elemzéseket tanítványaim végezték asszisztensem- nek, SMIRNOFF W. P. úrnak felügyelete és személyes felügyeletem alatt. MÁLLÁSI TERMÉNYEK ÉS. TALAJOK BIKSZÁD FÜRDŐ KÖRNYÉKÉN. 633 A második próba majdnem szürke, a harmadik kissé zöldesszürke; mindkettő nagy földpátzárványokat tartalmaz. 52. ábra. Az Avas-hegység andezitjének vékony csiszolata (100-szorósan nagyítva). 10 int IIL Elemezte . Elemezte Elemezte SuruLrov D. Msaszov J. GOVERDOVSKI E. Izzítási veszteség — 074190 0-5490 21390 SO 2: zá SAS GB 60-64 c 57-62 c AT Oz — 1469 18-58 20-68 Fe, O, uz 802 a 426 c 371 a FeO . É 524 c 212 c 3787 ( Mn0O KSSLB KONSEKZT ZONE 0-76 c 1555 c CL OEK EZ 9747 c T39 650 c MOSZ ee e FDGON 157 c 134 c KO a e 2:05 c 2:64 c 162 c Na, 0 Téségééset veze 5 ali 232 c 135 c Összesen 100-3599. 100-7590 100-4409- Ezen elemzésekből tisztán látható, hogy az itteni effuziv kőzetek kémiai összetételükre nézve nagy különbségeket mutatnak. A megelemzett kőzetekből készült vékony csiszolatok azonban a mikro- szkóp alatt igen egyező képet adtak. Az alapot kis plagioklasz lemezkék alkotják, amelyeknek elhelyezkedése fluidális strukturára emlékeztet. Az augit 634 DI GLINKA K. D. ritkább és nincs olyan szabályos alakja, mint a plagioklasz kiválásoknak. A magnetit kis szemcsékben fordul elő, amelyeknek gyakran derékszögű kör- vonalai vannak. A nagy zárványok plagioklaszokból állnak és majdnem szín- telen augitokból. Ez utóbbiból a rhombos változatok észlelhetők. Ezen adatok, valamint a kémiai összetétel alapján kimondhatjuk, hogy Bikszád közvetlen környékének kőzetei részben augit-andeziteknek, részben hipersztén-andeziteknek tekintendők," A részletes petrografiai mázgzáleű nem feladatom és azért csupán a fel- sorolt adatokra szorítkozom. Bikszád fekvlése erősen öntözött síkságban köny- 53. ábra. Az Avas-hegység andezitjének vékony csiszolata poláros fényben. nyen lápképződésre vezetne, ha a víz levezetése nem volna oly tökéletes és ha az elpárolgás nem volna oly erős. Tudvalevő, hogy Bikszád 47" 50" északi szélesség alatt fekszik. Ez a két utóbbi körülmény okozza azt, hogy Bikszád környékén nincsenek lápok, bár a síkon gyakran észlelhetők nedves rétek. Egy részét a síkságnak most is hatalmas tölgyek borítják, me- lyek közül egyik-másik több száz éves, sőt vannak ezer évesek is a fürdő park- jában levő tölgyek között. A sok nedvesség, az erdő és a mezővegetáció hatá- sára a síkon tipusos podsoltalajok — és átmeneti talajok a tipusos podsoloktól a lápszerű talajok felé — fejlődnek ki. A podsoltalajok profiljai a bikszádi síkság mikroreliefje szerint különbözőek. A magasabban fekvő helyeken, melyeket leginkább szántanak, gyengén podsolosodott talajok vannak és a humuszréteg alatt fekvő rétegek szine határozottan sárga (az anyakőzet szine). A mélyebben MÁLLÁSI TERMÉNYEK ÉS TALAJOK BIKSZÁD FÜRDŐ KÖRNYÉKÉN. 635 fekvő helyeken tipusos podsolok észlelhetők, amelyeknél száraz állapotban az A, és A, szinteket alig lehet elkülöníteni. E két réteg szine majdnem fehér, gyengén szürke árnyalattal. Nedvesen a humuszos rétegek szürkék. Az A, réteg kissé sötétebb, mint A,. Az A szintek vastagsága (A, 1- A.) 40 cm-ig terjed- het; ! a B réteg sárgás szinű, egyes fehéres erekkel és foltokkal. A talajban sok ortsteinkonkréció van. A podsoltalajok fehéres szine, amint az különben ismeretes, nem szine- zett humuszanyagok jelenlétével függ össze; ez rögtön kitűnik, ha a talajt gyengén izzítjuk. Ekkor a talaj először sötétszürke, majdnem fekete lesz és a további izzításnál, amikor a humusz tökéletesen elég, lesz a próba vöröses- barna vagy sárgás színű. A podsolos talajoktól a lápos talajok felé való átme- netnél hatalmas sötétszürke humuszos réteg fejlődik ki, mely a szárításnál világosabb szinűvé válik. Sajnálatomra nem tudtam az itteni podsoltalajok strukturáját in situ megfigyelni, mert a talajok a sok esőzés következtében állandóan nedvesek voltak. A száraz talajpróbákon csak alig észrevehető poro- zitást lehetett észlelni és azt, hogy az A rétegnek nincs leveles strukturája. A tipusos podsol A rétegének vizes kivonata egészen színtelen, átlátszó ; benne 100 gr légszáraz talajra vonatkoztatva, következő alkatrészeket határoz- tuk meg : 2? Aciditás (gramm NaOH) — 00018, száraz maradék — 0-0395 gr (nyo- mokban Cl és S0,), izzítási veszteség — 070327 gr, izzítási maradék 0-0068 gr. Az átmeneti talaj vizes kivonata szintén szintelen és átlátszó, tartalmaz : Aciditás (gramm NaOH) — 00011, száraz maradék — 070866 gr, izzítási veszteség — 070763 gr, izzítási maradék — 070103. Mindkét vizes kivonat jellemző a podsoltalajokra ; savanyú kémhatásúak és bennük az izzítási veszteség sokkal nagyobb, mint az izzítási maradék. ? Az ortstein-konkréciók, amelyek különösen a mélyedésekben levő podsol- talajokban fordulnak elő, itt rengeteg mennyiségben találhatók. Nagyságuk különböző, de a nagyobbak gyakoriabbak. Alakjuk legtöbbnyire többé-kevésbbé legömbölyített ; ritkábban hengeres alakúakat is lehet látni, amelyek gyökerek körül rakódtak le. A. konkréciók összetétele a következő : 1 A betűvel jelöljük a talaj aluviális rétegeit, azaz azokat, melyekből valam kémiailag vagy mechanikailag kilúgoztatott; B betűvel jelöljük az illuviális réte- geket, azaz azokat, melyekbe valami bevitetett. 2 A vizes kivonatokat és azok elemzését SuruLov A. úr végezte. 3 Lásd SacHaRov: A talajoldatok stb. cikkét a Journal für experimentelle Landwirthschaft, IV. 1906. kötetében (orosz nyelven német összefoglalással). Itt meg kell említenem, hogy a vizes kivonatot, mely az aciditás meghatározására szolgált, addig főztük, amíg az 50 cem-ből csak 5 cem maradt. Ezt 1/1060 n. NaOH oldattal titráljuk fenolftaleinnal, mint indikátorral. Világos tehát, hogy az aciditást nem szénsav okozza, hanem organikus anyagok, melyek oldatba mennek át. Hogy itt valódi oldatokról vagy pseudooldatokról van-e szó, még nincs tisztázva. Ha az oldatot kevesebb ideig főztük, akkor az aciditás rendszerint nagyobb volt. Most foglalkozunk ezzel a kérdéssel részletesebben. 636 D. GLINKA K. D. I. II. GawRrxov N. Maszov J. két elemzésének elemzése középértéke szerint Izzítási veszteség . .. 64590 70290 SEA AAS NS etess ezer VELE 50-27 ZATGOIE SETA SA EZT 07 — TAL a átajok áss sz EZI — IVA a. A ES AR 1129 ERO szg ézk tzsza sérkés 1791 1-75 Mg ess za 4 a 10198 0-86 VEB dot er 113 131 Nag eh z S irb6 1-30 Összesen 101709 A fenti adatokból látható, hogy az ortstein vas- és mangan-oxidokban gazdag. Ez utóbbinak nagy mennyisége arra késztetett, hogy annak eredetét keressem és azt hiszem, hogy meg is találtam. Mielőtt erre rátérnék, meg kell említenem, hogy a bikszádi ortsteinok igen könnyen és gyorsan oldódnak sósavban, amikor nemcsak a vas és a mangán, hanem a tetemes mennyiségű aluminiumoxid is feloldódik. Az oldás úgy történt, hogy a porrá tört ortsteinra tömör HCI-t öntöttünk és az egészet forrásig hevítettük. A reakció erős klór- fejlődéssel jár. Amint a klórfejlődés gyengült, a folyadékhoz sok vizet öntöt- tünk és az egészet még néhány percig forraltuk, amíg az oldhatatlan maradék meg nem fehéredett. Az egész művelet körülbelül tíz percet vesz igénybe. Ilyen kezelésnek egy olyan ortsteint vetettünk alá, mely az I. alattival hasonló összetételű, de több Fe,0.,-at tartalmazott. Az eredmény a következő : ? Oldhatatlan izzított maradék 55-"5090, oldható rész: Mn0O — 12:169-, FezOs EATSBYOZASOS ST A390s A podsolból hasonló kezeléssel a következő mennyiségek oldódnak : Fe,0, 13790, AL,O, 38590. A podsol A rétegének és az ortstein összetételének egybevetésére a követ- kező adatok állnak rendelkezésünkre : Podsol 3 Ortstein Izzítási veszteség. 53090 674590 SZA zetett SZŐR 77-58 5159 ALA nez. sére l99 10-67 TES záatás Sá 288 14-49 MAO ÉZ Et ZET — 12-93 OR Dtp e epetdssen és 081 1791 AZ (GO see / VR 093 KÖZ Ve et 0-95 taj INASOZRAE BEL ATOT A 1706 Osszesen 100-86 101709 1 A vasnak egy része valószinűleg oxidul alakjában van jelen, de a jelenlevő organikus anyagok miatt nem lehet pontosan meghatározni. 2 MsaGzov J. elemzése szerint. 3 GAWRIKOV N. elemzése szerint. MÁLLÁSI TERMÉNYEK ÉS TALAJOK BIKSZÁD FÜRDŐ KÖRNYÉKÉN. 637 Már előbb említettem, hogy a bikszádi podsolok igen gazdagok ortstein- konkréciókban, ami arra késztetett, hogy a nagymennyiségű vas- és mangán- oxid eredetét keressem. Mindenekelőtt feltünt, hogy a bikszádi síkság agyag- jaiban, ahol azokat nem fedi tipusos podsol, igen gyakran kicsiny, sőt néha nagy zárványok találhatók, amelyek szintén agyagosak, de némileg tömöt- tebbek, mint maga az agyag. Ezen zárványok sok vas- és mangánoxidot tartalmaznak, amelyek mint kötőanyag szerepelnek. Miközben ezen zárványokat figyelmesen tanulmányoztam, arra a következtetésre jutottam, hogy ezek egy 54. ábra. GLINKA tanár az Avas-hegység lejtőjének talajszelvényét vizsgálja. régi mállási terméket képviselnek, amely másodlagos fekhelyén kissé elválto- zott. Miután a bikszádi síkság agyagjai oly hordalékokból keletkeztek, amelyek a szomszédos hegyoldalakról mosattak le, tanulmányoznom kellett ezen hegy- oldalakat. Az első kirándulásomon Bikszádtól északra már igen érdekes dol- gokat láttam. Magában a faluban és különösen a hegyoldal közelében meg- találtam az itteni andezitek vörös mállási terményét, amely kinézését és strukturáját illetőleg a Batum melletti Tschakwa vörös talajaira emlékeztetett, amelyeket néhány évvel azelőtt tanulmányoztam. Ez utóbbiak szintén andezitek mállásterményei. A vörös szín, a szabálytalanul fellépő barna szinű mangán- 638 Dr: GLINKA K. D. tartalmú foltok, az anyakőzet strukturájának a megmaradása mind arra mu- tatnak, hogy itt a lateritesoporthoz tartozó valódi vörös földekkel van dolgunk,! A vörös föld Bikszádon nem mindenütt található; részben elmosatik, rész- ben elfedi az új hordalék, részben pedig elváltoztatják a talajképző folyamatok. Azt lehetne hinni, hogy a hegyeknek csupán a lába volt vörös földdel fedve, mig a magasabban fekvő helyeken vörös föld nem volt. Ott is, ahol a mállási termékek fellelhetők, nem mindenütt őrizték meg puha agyagos minőségüket. Sok helyütt csak a kemény, vörös kérget találjuk meg, amely az anyakőzettel szorosan összefügg. Ez a kéreg ott, ahol megtaláltam, már nem mutatja a mangános barna foltokat, ami az elemzésből is kitűnik. Az elemzést SAwaADOWSEI úr végezte. H,O(105—1109-nál) — 10-8599, izzítási veszteség — 670290, Si0, — 55-0090, Al,0, — 19369, Fc.O, (3- Fe0) — 809, MnO — 0729, CaO — 6499, MgO — 34390, K,O — 0-52906, Na, 0 — 1728, összesen 100-919o. A higroszkopikusan és a kémiailag kötött víz mennyisége nagy, s ez a vörös talajokat létrehozó mállási tipusra igen jellemző; a vasoxid mennyi- sége is nagy, míg a bázisok relative kevéssé vannak kilugozva. Az aluminium- oxid- és kovasavtartalom nem nagyon különbözik az andezitekben foglalttól. Bikszád falu közvetlen közeléből gyűjtött, jobban elmállott próbák némileg eltérő összetételűek; ezek közül egyeseken nincsenek barna, mangános foltok, míg másokon ilyenek észlelhetők. Az előbbi kémiai összetétele a követ- kező (GowERDOWSKI E. elemzése) : HO (105—1107 C.-on) — 9"-8190, izzítási veszteség — 9-87, Si0, — 47:6590, Al,0, — 25:2390, Fe,O,— 12209, FeO— 1169, MnO— 12949, GGOSATOVO s MGO SATAN ERSTE 0IZDYo r"a,0 — 01590, — összesen 101309. A FeO részben a magnetithoz tartozik, amely a vörös talajokban kitünően megmarad. Ami a többi RO typusu oxidokat illeti, azt lehetne hinni, hogy ezek a rhombos augitból valók, amely nehezebben mállik, mint a plagio- klaszok. A másik vörös földnek, mely barna, mangános foltokat mutat, következő összetétele van (GowERDOwSKI EH. elemzése) : H,O (105—110? C.-on) — 116790, izzítási veszteség — 9-2390, Si0, — 484790 ; Al,0,, Fe2O0,, FeO együttesen — 384690; Mn0O — 1-269, MgO — 150909, CaO — 132, KO — 02999, Na,0 — 0727, összesen 100-8090. Látható, hogy e két féleség kémiai összetétele között a különbség nem nagy, a mangántartalmat is beleértve. A megfigyelések összevetése arról győz meg minket, hogy az itteni vörös talajok nem mostani mállástermények, mert a mostani klimatikus viszonyok ! Kétféle tipusát ismerjük a vörös földeknek: a sok esőjű szubtropikus területek vörös földjét (Laterit-csoport) és a szubtropikus félsiv a- tagokét. Ezen két csoport talajainak csak a színe hasonló; minden más jellem- vonásuk élesen elütő. A második csoport a tipusos laterittől aluminium-szegény- sége által különböztethető ineg. A MÁLLÁSI TERMÉNYEK ÉS TALAJOK BIKSZÁD FÜRDŐ KÖRNYÉKÉN. 639 a podsolképződésre vezetnek, amit nem csak a bikszádi síkságban, hanem a hegyoldalakon is észlelhetünk. Világos tehát, hogy a vörös földek régebbi, még pedig valószinűleg harmadkori mállási termékek, ! amelyeket a denudáció nagy mennyiségben elpusztított és a síkságra hordott. Itt ezeket a megváltozott körülmények átváltoztatják, miközben a vörös vasoxidhidrátok (Turiit-tipus) sárga hidráttá, vagyis limonit-tipussá változnak át. Egy része a vasoxidhidrá- toknak és a mangánoxidoknak a felső talajrétegekből kilugoztatott, ami a podsolképződésre jellemző és létre hozta az ortsteinkonkréciókat. Így támad fel az új élet a régi világ roncsain ! Kelt Novo-Alexandriában, 1911 március hó 31-én. MEGJEGYZÉSEK BUCCARI KÖRNYÉKÉNEK TEKTONIKÁJÁHOZ. Irta: TERZAGHI KÁROLY. — Az 55. ábrával. — Dr. SzovracH Tamás m. kir. bányatanácsos úrnak, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatójának szíves közvetítésével alkalmam volt VoGr VIKToR dr. geológus úr társaságában néhány napot a magyar-horvát tengerparton, Buccari környékén tektonikai tanulmányokkal tölteni. Vocr dr. úr azelőtt a Magyar Középhegységben dolgozott, én ellenben másfél évig geodéziai, földtani és hidrologiai munkálatokkal foglalkoztam a horvát Likában, főleg a Draga- völgyben és a Gacskopoljeban. Ezeknek a legújabb tapasztalatainknak eredménye az volt, hogy közöttünk, az együtt bejárt terület tektonikáját illetőleg, erős elvi ellentétek merültek fel s vitánk oly érdekessé vált, hogy Vogr dr. úr ösztönzésére elhatároztam, hogy a jelen esetre vonatkozó nézeteimet közre- bocsátom, még mielőtt likai részlettanulmányaim eredményét közölném. A Fiume és Zengg között elterülő partvidéknek hegyrajzilag egyik leg- érdekesebb jellemvonása az a tektonikus hosszanti völgy, mely egészen közel a parthoz, azzal párhuzamosan ÉNy—DK-i irányba csap.? Novinál a tenger alá merül, Fiume közelében ellenben ÉÉNy-nak fordul s néhány kilométernyi hosszúságban a Recsina szurdokával esik össze. A tengerparttal több haránt- 1 Tsmeretes, hogy a terciér mállási termények Európában gyakran a vörös földek, sőt magához a laterittipushoz tartoznak. Oroszországban harmadkoriak a batumvidéki vörös földek (Transkaukázia). Tanulmányoztam ezenkívül harmadkori vörös földeket ázsini Oroszország távol keleti tartományaiból (Primorskaja terület). Ezeket Iwawxow D. W. úr, szibériai munkatársam gyűjtötte, aki azokat jelenkoriak- nak tartotta. Ezen vörös földről szóló cikkem az orosz nyelvű cPedologias c. folyó- iratban fog megjelenni. 1 V. ö. a mellékelt térképvázlatot az 55. ábrán. 640 TERZAGHI KÁROLY völgy köti össze ezt a hosszanti völgyet; É-ról D-nek menve, ezek a rövid harántvölgyek a következők: a Recsina áttörése Fiume mellett, a martins- echizzai völgy (régi versenypálya), a buccarii öbölbejárat, a cirkvenicai öböl, a novii öböl. A völgy feneke két helyen a tenger szine alá sülyed, még pedig a bucecarii öbölben és a novii öbölben. A buccarii öböl, mely voltaképen tengertől elborított teknő, a xavallone di Buccaris révén függ össze a Kvarneróval. VoGLr dr. úr felvételi területe körülbelül Martinschizzától Drivenikig (Portoré és Cirkvenica között fele úton) terjedt. Területének tektonikája VoGgGL dr. urat igen behatóan foglalkoztatta s felvételi munkájának megkezdése után csak- hamar felismerte, hogy ez a hosszanti völgy mindenesetre mélyreható, részben szinte rejtélyes tektonikai zavaroknak köszönheti mai képét. A legfontosabb jelenségeket külön akarom itt kiemelni. VoGL dr. úr kimutatta, hogy a hegy- hátak a völgy két oldalán turon- és szenonmeszekből állnak, míg az oldalakon alveolinás- és nummulites meszek mutatkoznak; a völgy rendkívül termékeny, fenekét pedig többé-kevésbbé homokos, mindig meredeken dülő, gyakran fej- tetőn álló eocen márgák borítják. A völgy esése nem egységes, amennyiben több gát teknőkre tagolja, melyeknek vizét a harántvölgyek vezetik le. Az említett gátak nem márgából épülnek fel, mint az ember gondolná, hanem krétamészkőből, mely vagy szirtszerűen áttöri a márgát, mint a driveniki vár- hegy, vagy pedig pikkelyszerűen támaszkodik a völgyoldalhoz, mint a buccarii öböl DK-i végén, ahol ezt a krétarögöt keskeny márgapásztá választja el a DK-i oldaltól, a portoréi háttól. Ez az egyik. A másik döntő fontosságú tény a szenon- mészkő és nummulites mészkő kölcsönös helyzetére vonatkozik. A márgák ugyanis úgy az öböl ÉK-i partján (főleg Bakaractól 0-5 km-nyire É-ra az országút mentén), mint a DNy-i parton is (a buccarii cementgyár kőfejtőiben) mindenütt a szenonmészkő alatt fekszenek. Buccaritól D-re, a kostremai háton végre turonmészkő töri át a fiatalabb szenonmészkövet. Ha Dol-mali felől, tehát DK felől, az országúton igyekszünk Drivenik felé, akkor a Várhegy körülbelül 50 m viszonylagos magasságú, meredek, sziklás bérc alakjában mered elénk, amely a lapos, termékeny völgynek körül. belül közepe tájából emelkedik ki. Szelid márgás lejtők közvetítik az átmenetet a meredek sziklafalakból a sík völgyhöz. Nagyobb távolságból feltünt nekem az ÉK-i sziklás szakadék sajátságos függőleges, oszlopszerű tagoltsága, melyhez még néhány sziklatömb is járult. Ezek a sziklatömbök közelebbi vizsgálatnál durva breccsának bizonyultak, melyet vasas kötőanyag tart össze, s amelyben számos, mészpáttal kitöltött üreg mutatkozik. A völgy ÉK-i lejtője szabályos kifejlődésű, a márga és mészkő határvonala egyenes, a gerinc alatt néhány meredek, a völgygyel párhuzamos sziklalépcső mutatkozik. A délnyugati lejtőn ellenben feltünt, hogy a márga határa közvetlenül a Várheggyel szemben mélyebb volt s kétoldalt hirtelen felszökött. A. krétamészkő rétegzése mindkét lejtőn teljesen elmosódott. A Várhegy meredélyének függőleges, oszlopszerű elválása a Bakaractól K-re emelkedő szenonrögön is megismétlődik. Ez a rög a portoréi háttal ugyanazt az orografiai képet nyujtja, mint pl. a novii völgy Zengg felől nézve. A Buccaritól ÉNYy-ra húzódó sveti-kuzsmai haránthát, amely levegővonal- MEGJEGYZÉSEK BUCCARI KÖRNYÉKÉNEK TEKTONIKÁJÁHOZ. 641 ban körülbelül 172 km-nyire van a partvonaltól, ugyanazt a jelenséget mutatja, mint a driveniki várhegy, csakhogy erősebb mértékben. Buccaritól 0-7 km- nyire Ny-ra először is kulisszaszerű hegyhát nyúlik a völgybe, melyet aztán Sv. Kuzmánál nummulites- és krétamészkőből álló híd köt össze a völgy tulsó oldalával, Skrljevo tájékán. Míg a templomtól D-re, az út mellett márga van feltárva, addig a vasúti bevágásban szenonmészkövet találunk eleinte tiszta, később dolomitos kifejlődésben. hu e ky e z ÍZ ESsesztászztső FIU Eu e, EE E Zea ZZOOEOKZTET A SZESZ B ze ac ca KÖV 77 v regét N Mo 5 Kuzma zs tg íz GZ Duccari 55. ábra. A Buccari-öböl környékének térképe 1 : 250,000 mértékben. Kuzsmától a márga határa — s ezt különösen hangsúlyozom — majd- nem vízszintesen húzódik Martinschizzáig, míg a völgy hosszanti szelvénye eleinte meredek, majd lassankint gyengülő esést mutat. Egyetlenegy helyen keresztezi a völgyet még egy mészkőtorlasz, de ez gyengébb s kevésbbé zavarja a hosszanti szelvényt. Régebben egyszer alkalmam volt a márgát majdnem homokkőszerű kifejlődésben s igen meredek dőlésben megfigyelni a patak eróziós árkában. A martinschizzai harántárokban állítólag nincs márga. Végül legyen szabad még röviden leírni a buccarii öböl partján található Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 42 642 TERZAGHI KÁROLY két legfontosabb márgafeltárást is. A bakarac—buccarii országút 112 km-nyire északra Bakaractól nyugat felé fordul, megkerülvén az ott helytálló nummu- lites mészkövet. Az ez előtt levő teknőben a márga bukkan ki 459-os dőlésben a part felé. Azonban a márga csapása ezen a rövid 25 m-es darabon 309-al változik s padjai láthatólag el vannak zökkentve és nyomva. Ez a szabálytalanság még jobban szembetűnik a buccarii cementgyár fel- tárásaiban. A nagyobbik kőfejtőben 30 m magas, 709-kal lejtő fal van feltárva, melyen feltűnő összevisszaságban kék, homokos, aztán barna, agyagos márgák látszanak, a mészkő pedig hol a márga alatt, hol felette fekszik, hol pedig közé települ. A feltárás szélein ezenfelül a drivenikihez hasonló breccsia is mutatkozik. Egységes rétegzésnek nyoma sincs. Ettől a ponttól É-ra, valamivel lejebb újra márga és mészkő van egymás mellett feltárva, a gyártól délre levő kőfejtőben pedig márga és breccsia látható. Ezek a felsorolt jelenségek voltak vitánk legfőbb tárgyai s a következők- ben bátor leszek VoGgL dr. úr magyarázatára való ellenvetésemet kifejteni ; nem akarok ezzel dogmatikus ítéletet mondani, hanem inkább csak a kritikát kihívni. VocL dr, úr a driveniki, dol-malii, bakaraci és buccarii haránttorlaszokat rögöknek tekinti, melyek harántvetődések között fennakadtak. Azt a tényt pedig, hogy az eocén márgák a krétamészkő alatt fekszenek, átbukott redőzésre vezeti vissza, mely a buccarii cementgyár tájékán, a völgy mindkét oldalán átbukott redőzésbe megy át és a Sv. kuzsmai haránttorlasznál végét éri. És csakugyan a krétamészkő tenger felé dülő padjai az ozljaki magas országút mellett Dol velikitől 1 km-re K-re, ha nagyon elmosódottan is, de mégis foko- zatosan fejtetőre állnak, majd pedig ellenkező dülésbe mennek át. Az említett magyarázatnak azonban mégis a bakaraci és buccarii cementgyári márgafel- tárások a legerősebb támasztékai. Legelsősorban is feltünt nekem a jelentékenyebb harántvetődések hiánya, amelyeknek pedig kísérniök kellene a driveniki horsztképződést. Az ÉK-i lejtőn a márgahatár teljesen egyenes, a DNy-i lejtőn pedig a márga határa inkább lefelé törik, semmint hogy fennakadna. A csapásmenti vetődések az ÉK-i lejtő meredek falában jutnak kifejezésre, főként a cirkvenicai öböl hátterében. A gerincvonal ellenben meglehetősen vízszintes lefutású, pedig épen a gerinc- vonalnak kellene, hogy elárulja a haránttöréseket. A Senjsko-Bilo- és Velebit- hegységben, melyek tektonikailag nagyon hasonlítanak a szóban levő területhez, megfigyeltem, hogy haránttöréseket mindig a gerincvonalak lefutásában lehet felismerni. Ez mészkőhegységekben, ahol a felületi eroziónak a vegyi denudá- cióhoz képest a domborzati alakulások létrehozásánál rendesen igen alárendelt szerepe van, igen könnyen belátható. Vízszintes felületek évi letarolása ilyen hegységekben nem tehet ki többet, mint amennyi az illető területre megálla- pított csapadékmennyiségnek megfelel. Ennélfogva tektonikai zavarokból követ- kező egyenetlenségek gyakran igen jól megmaradnak. A driveniki Várheggyel szemben emelkedő két gerincen azonban ily egyénetlenségeknek semmi nyoma sincs. Azonkívül a földtani felvételek sem nyujtottak eddig semmi támasztó- pontot arra nézve, hogy itt haránttörésekkel van dolgunk. Minő joggal szabad tehát ezeknek a mészkőszigeteknek keletkezését harántvetődésekkel magyarázni ? MEGJEGYZÉSEK BUCCARI KÖRNYÉKÉNEK TEKTONIKÁJÁHOZ. 643 Másrészt az sem igen képzelhető, hogy itt a völgy talpán másodlagos redők képződtek, mert akkor miért fekszik a krétamészkő a völgyben lefelé és fölfelé is mélyen s miért meredekek a szirtnek ez irányokban tekintő lejtői? Már a Várhegy megpillantásánál s aztán később, amikor megmásztuk, az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy ez a hegy nem tektonikus képződmény, hanem térszini egyenetlenség, amely már a márgák leülepedése idején, talán sziklazátony alakjában megvolt, később újabb diszlokációkat szen- vedett s végül újra denudálódott. Ebben a meggyőződésemben még csak meg- erősítettek azok a breccsiák, melyeket a hegy lábánál megtaláltunk s melyek régi parti breccsiáknak tekinthetők. A VoGr dr. úrral szomszédos területen későbbi földtani munkálatok kimutatták, hogy a tengerpart azon pontján, amely a Várheggyel szemben fekszik, félsziget nyúlik a tengerbe, amelyet ÉNy és DK felől egy-egy márgasáv szegélyez. Hasonló megvastagodása annak a, hogy úgy mondjam, partmenti sáncnak, mely a szóban levő völgyet DNy felől kíséri, csap Dol-Malin át a fiumei öböl K-i széle felé. Ugyanezt tapasztalhatjuk Sv. Kuzmánál is. Ebben az irányban csapnak azok a rövid harántvölgyek is, amelyek hosszanti völgyünket a tengerparttal összekötik. Ezeknek a völgyeknek, valamint a torlaszoknak is csapásiránya párhuzamos azzal a hatalmas töréssel, mely Isztria K-i partját hozta létre, s amely az északisztriai Tschitsehenboden töréseit 709 alatt szeli. A Lika ascharungo-jában is (GRuxp: Karsthydro- graphie) két — bár hegyesebb szögben — találkozó csapás- és törésirány különböztethető meg, melyek nyilván két különböző irányú hegymozgásra vezethetők vissza és önként kínálkozik a feltevése annak, hogy ez a két hegy- mozgás korban is különbözik egymástól. Míg a mai tengerparttal párhuzamos törésvonalak a terület mai orografiájában még meglehetősen élesen kifejezésre jutnak, addig a másik — körülbelül a fiume—polai parttal párhuzamos — törésirány nyomai többé-kevésbbé elmosottak. Ennélfogva nézetem szerint az a hegymozgás az idősebb, amely a fiume—novii hosszanti völgy haránttagozott- ságát hozta létre. Ezzel a föltevésemmel látszólagos ellentmondásba kerülök az irodalom- ban (főleg Ggusp : Karsthydrographie-jában és WAAGEN : cBeitrüge zur Geologie der Insel Veglias-jában) található megfigyelésekkel. Ezek a szerzők egybe- hangzóan azt állítják, hogy a márgás képződmények sík alapon rakódtak le. GRuwDp az ő nézetét többek között az egykorú folyók esési viszonyaira alapítja. Hogy volnának ily simára tarolt felületen olyan meredek térszini alakulatok lehetségesek, amilyeneket én a driveniki Várhegy magyarázatára felvettem ? A márgazónáknak és márgahatároknak rendkívül szabályos lefutása a magyar- horvát tengerpart mentén kétségtelenül bizonyítja e felfogások helyességét. Az É-i Adria tengeri térképe a fent jelzett ellentmondást egészen új megvilágításba helyezi. A fiume—zenggi parttól DNy-ra egész sorát látjuk a hosszúra nyúlt szigeteknek, melyek kifejezett gerincvonalaikban és jellegzetes meredek partjaikkal tünnek ki. Közöttük azonban majdnem lapos fenekű, sekély tenger terül el, melynek mélysége csak helyenkint s igen szűk határok között ingadozik. A tengeri térkép a következő adatokat szolgáltatja : A. fiumei öbölben Veglia, Cherso és a szárazföld között a tenger mélysége 61 és 66 m 42r 644 TERZAGHI KÁROLY között ingadozik. A farasinai csatornában 61 m. A Kvarneró Arsától É-ra 50—53 m, Promontoretól É-ra pedig 49—53 m mély. A Kvarnerolo Cherso és Veglia között, a Cap promontorei délkörtől É-ra: középütt 96 m, délen és északon 80 m mély; a Cap promontorei délkörtől D-re 78—84 m-es mély- ségeket mértek. A Maltempo-csatorna 40—45 m mély teknő. Selcénél befűző- dést látunk, azon alul következik a Canale della Morlacca, mely 56 m mély. Ezután a tengerfenék lassankint sülyed, s Sv. Juraj és Pervicchio között 76 m mélységet ér el s így tovább. Ezekből tehát kitűnik, hogy itt a legélesebb morfologiai ellentétek találkoznak ; lapos síkságok, melyeket meredekebben eső csatornák kötnek össze, aztán megint éles hegygerincek. Hogy ez a sajátságos egymásmellettiség miként következik szükségképen a mészkőhegység természe- téből s a mészkőalakulatok képződésének mechanizmusából, azt másik (kéz- iratban már kész) munkámban részletesen fogom tárgyalni. Most csak azt akarom megállapítani, hogy ezek az ellentétek ma csakugyan megvannak. Ahhoz a föltevésemhez pedig, hogy hasonló hegyrajzi viszonyok — bár a mai erős tagozottság híjjával — már a márgás képződmények lerakódása idején és az utolsó hegymozgás előtt (amely a mai ÉNy—DK-i vonulatokat létre- hozta) is megvoltak, már gyűjtöttem bizonyítékokat. De WaaGEn dr. úrnak Veglia szigetére vonatkozó feljegyzései is nyujtanak erre nézve támasztó- pontokat. Míg ugyanis WaaGEw szerint a rétegek csapása általában rendkívül szabályos, addig a rétegzési viszonyok helyenkint a felismerhetetlenségig zava- rosak. Így pl. szerinte a Fiumara völgyének felépítése csuszamlások, vetődések és zökkenések folytán kinyomozhatatlan. A Besca völgyében pedig ugyancsak WAAGEN szerint látszólag zavartalan márga- és homokkőrétegeken meglehetősen vastag nummulites mészkőtábla nyugszik. WaaGEwx aztán hajlandó volt ezeket a kaotikusan megzavart részeket véletlen tüneményeknek tekinteni s a terület földtani felépítésének megrajzolásánál teljesen figyelmen kívül hagyta őket. Én ellenben éppen ezeket a pontokat tekintem jellemzőknek. Legyen szabad ezek után saját nézeteimet kifejtenem. Képzeljünk el olyan területet, mely hasonlít a mai kvarneróbeli szigetvilághoz, de annál kevésbbé tagolt. Álljon ez a terület hosszúra nyúlt, meredek partú szigetekből, elszórt zátonyokból, melyek között majdnem egyenletesen mély sekélytenger terül el; ebben a tengerben agyagos és meszes üledékek képződnek. Mi fog most már történni, ha ez a terület oly mozgásba jön, melynek iránya a szi- getek hosszanti tengelyével igen hegyes szöget zár be? Akármint vélekedünk is a törésnélküli gyűrődésről, annyi bizonyos, hogy a deformációs munka minimuma éppen úgy érvényes nyomás alatt levő hegy- ségrészekre, mint bármely rugalmas test alakváltozására. A feszültség mindig a lehető legkisebb munka árán egyenlítődik ki. És most gondoljuk meg, hogy mennyivel egyszerűbb a törés és áttolódás az átdőlt gyűrődéshez képest! Átdőlt redőzés pusztán mechanikai okokból csak olyan plasztikus tömegben képzelhető. el, melyet a kitérésben vertikálisan ható erők akadályoznak. ! Ez a két föltétel 1 Távolról sem akarom mondani, hogy szabályos, törés nélküli deformáció. valamely hegynyomásnak kitett terület legfelsőbb rétegeiben nem lehetséges. Ahol MEGJEGYZÉSEK BUCCARI KÖRNYÉKÉNEK TEKTONJKÁJÁHOZ. 645 megvan akkor, ha a földkéreg gyűrendő részét oly tömegek boritják, melyek- nek súlya túlhaladja a kőzet nyomószilárdságát. Ez esetben minden további nélkül elképzelhető a teljes szétrombolódás és átkristályosodás nélküli latens plasticitas. Máskülönben lokális töréseknek s áttolódásoknak kellene történni, ami mellett a kőzetkomplexumok a törési helyek között alig deformálódnak. ! A nyomás alatt nem álló mészhegységnek húzó szilárdsága meg elenyésző cse- kély, pedig a gyűrődés húzó feszültséget kíván. Lássuk most, hogyan áll ez a két feltétel a mi konkrét esetünkben. Ha a mészkő nyomószilárdságát közepesen 1000 kg/cm?, azaz 10000 T/m?-nek vesszük, úgy ez, 2-5 fajsúly mellett, egy 3500 m vastag hatalmas kőzettestnek felelne meg. Hogyan fejthetné ki ezt a terhelést meszes-agyagos parti kép- ződmény? Ez volna tehát az egyik föltétel. A másik elengedhetetlen föltétel a gyűrődő tömegek mély fekvésére vonatkozik, tekintettel az erőhatások lokalizá- lására. Tekintsünk el az elméleti földfelület görbületétől és képzeljünk el egy hegyvidéket hegygerincekkel, mélyedésekkel, árkokkal. A hegyvidék legmélyebb pontja lesz a legmagasabb nivófelületet, amelyben még horizontális gyűrőerő lehetséges. Ennél magasabban fekvő erőnek nem volna ellenállása. Pedig minden nyomást kifejtő test ellenállást kíván, amely ellenállásnak meglehetős mélyen kell feküdnie, úgy hogy azt a törekvését, hogy az erőhatásnak engedjen, az őt fedő tömegek súlya fogja fel (kompenzálja). A mi konkrét esetünkben : Hegygerinc egy sekélytengerben, ellenállásul csak a tengeröböl (-ág) s egy frissen rakódott, nem valami hatalmas, még alig megülepedett üledék. Én azt hiszem, ez kevés. Látjuk tehát, hogy a fekvő redők képződéséhez szükséges föltételek egyike sem volt meg. Erős tektonikus zavarok mutathatók ki s az erő, amely ezeket okozta, kell, hogy mélyen feküdjék a tagozott s részben fiatal üledé- kekkel fedett partvidék alatt. Keressük most ennek a mélyen fekvő erőnek a hatását a rétegek fölépítésére a földfelület közelében. Intenziv gyűrődés, húzószilárdság hiányában nem lehetséges. Ehelyett azonban hosszanti törések, melyek a nyomás irányára körülbelül merőlegesek, s melyeket a régibb, már meglevő s más lefutású zavarodások irányukból eltérítenek. A nyomás tovább hat, a hosszanti törések határolta rögöket kiemeli, úgy hogy a nyomás iránya egyszer törések és eltolódások következtek be, ott a nyomás többé nem oszlik el egyenletesen, hanem alkalmazkodik a préselt test rugalmasságához. Megeshetik tehát, hogy ez a nyomás helyenkint meghaladja a kőzet rugalmassági határát, a kőzet pedig ezeken a helyeken a környezet miatt nem tud kitérni, úgy hogy ilyetén- képen létrejönnek a deformáció feltételei. S ilyenkor aztán törés nélkül deformált kőzeteket találunk látszólag változatlan környezetben. Ilyen jelenségeket nemcsak a Karszt-hegységben figyeltem meg, hanem különösen szépen a Kitzbuhlerhorn vasas mészkőkonglomerátumain (Tirol), valamint a Maas-völgyben Ivoir mellett, Belgiumban. Ezek a jelenségek azonban nincsenek befolyással az illető terület tek- tonikai képére. 1 Ahol a mész kövületeket tartalmazott, azok épek voltak, pedig ha a mészkő intenziv redőzésnek lett volna alávetve, a kövületek a nyomás irányában kétség- telenül eltorzulnak, ami sehol sem fordult elő. 646 TERZAGHI KÁROLY felé dőlnek. A törési felületen csúszás és összetöredezés következik be, mert az uralkodó hegynyomás gyenge ahhoz, hogy sima törési felületeket adjon. A kőzet erősen repedezett s az egyes részek fogakként kapaszkodnak egymásba. (Másutt alkalmam lesz még e törések és a Karszt morfologiája közötti szoros kapcso- latról bővebben szólni.) A leülepedett fiatal márgák a hosszanti rögök közé ékelődnek s összenyomódnak. Körülbelül ezek történhetnek mérsékelt mély- ségben. Mi történik azonban a felületen? A hegyalakzatok kompromisszumai a kőzetszilárdságnak és a külső erőknek. Ha ily térszíni alakulatokat iszapos üledékek födnek be, akkor a külső tényezők kikapcsolódnak. Ha most már ezeket a jól megtartott meredek partokat, zátonyokat és hegyvonulatokat valami erő kiemeli helyükből, akkor feltétlenül jelentékeny egyensúlyi zavarok követ- keznek be. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a krétamészkő és az eocén, rész- ben még iszapos, részben márgás üledékek különböző szilárdságúak. A márga a diszlokáció idején még tabula rasa volt, többe-kevésbbé képlékeny, megrepe- dezett ott, ahol nyomást szenvedett s ahol tehette, kitért a nyomás elől. A nyomás irányát a felület közelében számos tényező befolyásolja, még pedig főként ott, ahol széles domborzati alakulatok vannak; oly kaotikus települési viszonyok tehát, amilyeneket a buccarii cementgyár fejtéseiben, továbbá Baka- racnál, Driveniknél és Veglia szigetén látunk, igen könnyen érthetők. Azonban kilátásunk van arra is, hogy nagy területeken szabályos településsel fogunk találkozni, ott t. i., ahol a meredek felületi formák okozta zavarok elesnek, tehát a hosszan elnyúló szigetek közötti vízszintes, széles mélyedésekben. A hegyrögök meredek kiemelkedése azonban a mélyen fekvő redőzési övek és a magasabb törési és eltolódási öv határán tömeghiányokat hozott létre. Ennek következtében a megzavart tömegek az erőhatás megszüntével lesülyedtek. Ezeknek a sülyedés következtében beállott vetődéseknek szüség- képen egészen más képük van, mint a rendesen ferdén dülő torlódási vetődé- seknek, mert keletkezésüknél fogva többé-kevésbbé függőlegesek. Az első kate- góriába tartozó töréseknél ugyanis tartós, nyugodt nyomás hatása érvényesül, míg a második kategóriába tartozó törések arra vezethetők vissza, hogy a közettömegek a szilárdság leküzdésével saját súlyuknál fogva törnek le. Ebbe a második kategóriába tartoznak alighanem az említett hosszúra nyúlt, majd- nem egyenes lefutású, meredek sziklafalak. Mért olyan ritka a töréseknek ez a faja az erősen gyűrt hegységekben, pl. a Központi Alpesekben, míg a Karszt- hegységre a Tschitscehenbodentől kezdve egészen Dalmáciáig úgyszólván jellem- zők? Csakis azért, mert a Központi Alpesek erősen gyűrtek. Aligha következett volna ott be az az intenziv gyűrődés, ha ezt a hegyláncot a legnagyobb hegy- nyomás idején nem födte volna be hatalmas takarója az üledékeknek, melyek maradványaival az É-i és D-i mészkőalpesekben találkozunk. E hatalmas üledék- réteg súlya nem engedte, hogy tömeghiányok álljanak be, úgy hogy a sülyedés is elmaradt. Ezek a tömeghiányok s velük a sülyedéssel járó törések termé- szetesen a hegynyomás okozta törésekkel körülbelül párhuzamosak. Hogy a nyomás irányában fellépő tömeghiányokat tehát a csapásirányra merőleges vetődések egész sorát vegyük fel — mint VoaL dr. úr kívánja — arra semmi kényszerítő okunk sincs. MEGJEGYZÉSEK BUCCARI KÖRNYÉKÉNEK TEKTONIKÁJÁHOZ. 647 Dedukció útján ilyeténképen ugyanarra az eredményre jutottam, mely a driveniki Várhegy első megpillantásánál egész önkéntelenül fölmerült bennem, t, i. arra, hogy Buccari területén sem fekvő redők, sem kettős redők nincse- nek, hanem hogy itt egyszerű törésekkel, áttolódásokkal és feltorlódásokkal van dolgunk, melyek azonban ott, ahol a márga lerakódása és a feltorlódás idején már meglevő hegyalakulatokon haladtak át, az eredetileg réteges töme- gek zűrzavaros összetöredezését vonták maguk után. A valóságban ezen a kör- nyéken a hosszanti völgy három mészkőtorlaszának egyikén sem kapunk biztos dőléseket, épp oly kevéssé, mint Farasina vidékén, dacára annak, hogy bejárá- sainknál éppen a dőlés- és csapásirányok kimutatására fordítottuk elsősorban figyelmünket. Még egy tényt szeretnék különösen hangoztatni, hogy a Fiume— Novi hosszanti völgy feltorlódási folyamatának folytonosságát kellően megvilá- gítsam s hogy bizonyítsam, hogy ez a folyamat egészen közel a felü- lethez, nem pedig nyomás alatt a mélységben követke- zett be. Carlopago mellett egy teknőben 40 m tengerfölötti magasságban szürke, szenes márgákat találtam, melyek tengeri kövületeket tartalmaznak s a levegőn szétesnek. Ezeket a márgákat sekély kutatóakna tárta fel. (E képződ- ményből néhány kövület most a m. kir. Földtani Intézetben van.) Jablanac mellett és a Draga völgyében ugyanebben a magasságban vasas breccsák mu- tatkoznak, melyek teljesen hasonlók a driveniki és buccarii breccsiákhoz, kb 109-kal a tenger felé dőlnek és parti képződményeknek tekintendők. E márgák és breccsiák tehát aránylag fiatal tengeri képződmények. Míg az idősebb, agya- gos és meszes üledékek a feltorlódási és préselési folyamatban még résztvettek, addig a magasabb szintekben a leülepedés zavartalanul folytatódott, miközben az egész terület lassan kiemelkedett a tengerből. Ha a tengerből kiemelkedett márgás képződmények nagyrészét nem mosta volna le az erózió és denudáció, akkor lassú átmenetet tapasztalhatnánk a legfiatalabb képződmények vízszintes és a régibb lerakódások meredek, söt függőleges települése között. Az eocén márgák keskeny, beékelt foltját találjuk egyébként a horvát felföld belsejében is, még pedig Buniétól ÉK-re, egy szurdokszerű völgyben. A márgasávot itt is, igaz, hogy átlós irányban, krétagerinc keresztezi. A. krétamészkő a márga- sáv mindkét oldalán DDNYy felé dől 45—559-os szög alatt. A települési viszo- nyok tehát világosan mutatják a fiume—novii völgy fentebb vázolt keletkezési történetét. Röviden összefoglalva a fentieket, elsősorban hangoztatni kívánom, hogy ezek egyelőre csak személyes, bár szorgos megfigyelésen alapuló nézeteim. Már az első karsztbeli vándorlásaim alkalmával, 1909 tavaszán beláttam, hogy a Központi Alpesek tektonikájáról való ismereteimet a Karszt-hegység szerkeze- tére nem alkalmazhatom. Még sokkal gyanakvóbb lettem, mikor a cservice géologigues mintaszerű térképei nyomán a belga Ardenneket jártam be. Most már a következőket állítom : a közösen bejárt terület összes diszlokációi a föld felszínén fekvő tömegekben mentek végbe, minélfogva átdőlt redőkről, főleg azonban kettős redőkről szó sem lehet. Ennek ellene szól úgy a megvizsgált feltárások szerkezete, mint a szilárdságelméleti megfontolás is. A tektonikai megfejtés csakis a következő tényezőkkel számolhat: törés, a rögök feltorló- 648 TERZAGHI KÁROLY. dása, lesülyedése és diszkordanczia az ő összes kísérő jelenségeivel, különös tekintettel a feltorlódás idején fennállott hegyrajzi viszonyokra. Szükséges egyes jól feltárt pontok alapos tanulmánya. E beható vizsgálatok alapján pontosan meg fogunk ismerkedni a Karszt tektonikájának jellemző vonásaival s fel fogjuk ismerni, hogy geologiai szelvények szerkesztésénél és a földtani térképezés magyarázatánál mely föltevések engedhetők meg és melyek nem. Elsősorban azonban azt hiszem, hogy oly zűrzavaros településű pontokat, mint a driveniki Várhegy és a buccarii márgabánya, különös gonddal kell térképezni. A föntebbiekkel kapcsolatban bátor leszek néhány szót szólni a dolinák képződéséről is, mivel ezt a tárgyat is érintettük, amikor Hreljin felől átszeltük a Karsztplatót. Én ugyanis a szelid lejtőjű Karsztvölgy és a dolina között semmi elvi különbséget nem látok, utóbbinál a völgyvonal egyszerűen csak egy mélységi pontban koncentrálódik. Tekintettel a mészkő áteresztő voltára, ez lehetséges és nem nagyon csodálatos. Ellenben rejtélyesnek tünt fel eddig a dolina és a völgy, valamint hosszúra nyúlt gerincek lejtőinek keletkezése, ha tekintetbe vesszük a mészkő sajátságait. Úgy a zZutalokvai uvala dolináinál, mint számos mészkőlánc oldalán nagyon állandónak találtam a maximális lejtési szöget. Ennek igazolására szolgáljanak a következő adatok : Senjsko Bilo .. .. .. .. 339 40" Germada (Krajna) .. .. 329 50" Velebit Kos$injnál 339 40" Nanos (Ubelskónál) .. 329 50" . Pljegivica Bihaé felé . 309 20" 944 ((BlanimánáD a. 2. 302201 A lejtésnek ez a szabályossága annyira szembeötlő, hogy kopár oldalakon valósággal meglepi az embert. Vaskos, szabálytalan sziklatömegek törnek le a lejtőről s ilyen képzeletbeli síkhoz mégis annyira alkalmazkodnak, hogy úgy látszik, mintha hajlott, kissé érdes síkra tekintenénk. Hogy lehetséges ily lapok keletkezése oly kőzetnél, amely (tiszta állapotban, ahogy nem ritkán fordul elő) a levegőn nem esik szét törmelékké, hanem amelyet kizárólag a reá eső csa- padékvizek bontanak el vegyi úton s amely adott esetben meredek, sőt áthajló szakadékok alakjában is megmarad? Ezzel a kérdéssel behatóan foglalkoztam. Benne látom a dolinakérdés magvát s úgy hiszem, hogy készülő részletes munkámban sikerülni fog ezt a kérdést vegyileg és fizikailag kétségtelenül megoldani. A lejtés keletkezése történetéből szükségszerűleg következik lefolyás- talan mélyedések létrejötte, amint azt említett munkámban részletesen ki fogom fejteni. Kelt Grazban, 1910 őszén. HELYREIGAZÍTÁS GAÁL ISTVÁN DR. , ÚJABB ADATOK A CAMPYLAA BANATICA (PARTSCH) R. M, PLEISZTOCÉNKORI ELTERJEDÉSÉHEZ" CÍMŰ KÖZLEMÉNY URSUS SPELJEUS BLB. MANCSÁRA VONATKOZÓLAG, Irta: TÉGLÁS GÁBOR. Gaár Isrván dr. tanár úr a Földtani Közlöny 1910. évfolyama 3—4. füzetének 168. lapján a hunyadmegyei Gyertyámos mellett művelt kőbányából előkerült pleisztocén emlőscsontok között egy medvemancsról is megemlékezik. Nehogy az irodalomban sokáig kísérthessen ez a lelet, amely egy kőfaragó- mester bemondásán alapszik, kötelességemnek ismerem annak mibenlétéről úgy az írót, mint a Földtani Közlöny olvasóit felvilágosítani. BuprwsszkxY KÁáRory bányamester, akitől Gaár I. közleménye tárgyait sze- rezte, az értékes leletek beszolgáltatásakor élő szóval referált arról az Ursus speleus L. lábfejről is, amelyet az újabb leletek előtt hat esztendővel nyolc koronáért a Hunyadmegyei Történelmi Régészeti Társulat akkori múzeum- igazgatójának állítólag beszolgáltatott. Minthogy 1903-ig én valék az a bizonyos múzeumigazgató s ennek az esztendőnek egyik tavaszi vasárnapján, mikor épen igazgatói irodámban foglalatoskodtam, egy bánpataki bányász, ÁGH JÓZSEF reáliskolai pedellus által egy csomó mésztufa- és cseppkőképződménnyel ked- veskedett, habár első tekintetre fölismertem a kollekció értéktelenségét és az akkori emberi kéznek jelzett friss cseppkőcsaposodásokat mégis elfogadva, az általam nem ismert bányász érdeklődése fokozásául pár korona jutalmat küldtem ki neki. Az egész gyűjteményt azonban azon melegében az ablakom alatt díszlett virágágyak szegélyzetébe szórattam szét. Gaár dr. úrnak, aki akkor már tanár vala Déván, nem is szóltam a dologról, eszembe sem jutván, hogy a cseppkőalakulás még Ursus spelcxus BLe. manccsá nőhesse ki magát, s ilyen kérdésekben illetékesnek alig tekinthető jámbor bányászunk bőbeszédűségére támaszkodva, még veszteség gyanánt rekla- málhassa valaki ezeket a nagyon közönséges cseppkövesedéseket. Hogy azonban a közönség fantáziája még műveltebb köreinkben is bőven terem ilyen múzeumi raritásokat, arra nézve GAÁL dr. úr a kezelésében levő iskolai szertárban is tanulságos példákat találhat. Egyik példánk mindjárt az az Elephas primigenius zápfog, amelyet a Bupa Ápám és KáRony által 1866 táján Sztrigyszacsalon kiásott állat maradványaiból sikerült a reáliskolának 1873-ban egy dévai ügyvédtől megszereznem. A. zápfog pár lemeze leválván, a szélső lemez újszerű formát mutatott; s a derék ügyvédet sehogy sem sikerült afelől meg- győzni, hogy nem kövesedett gyermekkézzel ajándékozta meg az iskolát. Sőt 650 TÉGLÁS GÁBOR minthogy az akkor meg a kezdet nehézségeivel küzdő iskola az ügyvéd jó- indulatának társadalmilag is nagy hasznát látta, valahányszor a buzgó ügyvéd látogatásával szerencséltette az iskolát, avagy idegeneket vezetett oda, magunk sem mulaszthattuk el a jó viszonyt a megkövesedett csoda felmutatásával élesztgetni. Így szerepelt évekig megkövesedett bárányfejként egy sajátságosan erezett mészkonkréció is, amelyet a Pujjal átellenben emelkedő Magura oldalán találtak; s minthogy az adományozó főszolgabiró gyakori láto- gatása alkalmával el nem mulasztotta ezt a csodát külön is megbámultatni, az ő tekintélyével szembehelyezkedni pedig nem lett volna tanácsos, ott, ahol a Sarmisegethusa legbecsesebb emlékei közé tartozó ásatási eredményeinktől is képes vala egy erősködő csoport a rómaiságot szavazattöbbséggel megtagadni abból az egyszerű okból, mert alig ásónyomnyira és nem méteres mélységben akadtunk azokra. Puszta bemondásra tehát még magasabb képzettségű embe- reknél sem szabad tudományos következtetést építeni s ha az értelmesen elő- adott néphiedelmeket követnők, úgy a kisbányai bányászok által oltárnak tar- tott cseppkövesedést is valóságnak kellene elfogadnunk s Máda—Erdőfalva, vagy Glód—Felsőboj közt és Zámon alul Szelcsovánál a hegyeken átnyúló barlang- folyosókat kellene beiktatnunk az irodalomba, mert azokat az illető vidék apraja- nagyja ilyenekül diktálja be minden tudakozódó idegennek. A medvemancsféle kövesedésekkel is ilyen óvatosságra vagyunk köte- lezve, miután ilyeneket egyáltalán nem produkál a természet s az oncsászai barlangból Kolozsvárott s a Sloupebarlangból Bécsben szemlélhető barlangi medve csontvázak alkatrészeit sem egymás mellett találták, hanem a víz- hordaléktól szétszórt és nagyon is különböző példányok darabjaiból s ugyan- csak lényeges pótlásokkal állították össze. A bánpataki Ursus speleus L. mancsa felett tehát ajánlatos egyszerűen napirendre térni, miután ilyenek tényleg még nem mutatkoztak sehol. Kelt Budapesten, 1911 július hó 17-én. ÚJABB ŐSLÉNYTANI ADALÉKOK A TISZAHÁTRÓL $ DUNÁNTÚLRÓL. Irta: TÉGLÁS GÁBOR dr. Az Alföld Ördögárkát és római sáncait, valamint a rómaiak dunántúli utait buvárolgatva több helyen alkalmam volt olyan őslénytani leleteket megfigyelni, amelyek a szakembe- reknek alig esnek útjába, s így kétszeres figyelmet érdemelnek. Ezeket kívá- nom az alábbiakban összefoglalni. I. A jásznagykunszolnokmegyei Tiszaug déli részén, a ÚJABB ŐSLÉNYTANI ADALÉKOK A TISZAHÁTRÓL S DUNÁNTÚLRÓL. 651 Tiszának a kecskeméti Szikra nevű határrészébe ütköző fordulójánál kialakult örvénye a partomlásokból kihulló ősállatcsontok valóságos gyűjtőmedencéje. Télen a csontok egy része a felszínre kerülő jégtáblákkal úszik, tovább vagy a halászok fenékvetőhálójával emelődik ki. Pázmány Awpnás, a helység derék jegyzője, a régiségekkel együtt az ősállatcsontokat is gondjai alá szokta venni, úgy hogy Haravárs Gyura már egy ízben jó aratást tehetett vala. Az én régé- szeti látogatásom alkalmával 1905 augusztus 14-én a következőket jegyezhetém föl: 1. Cervus megaceros HARTM. agancstöredékei; 2. Cervus elaphus L. kopo- nyája és agancsdarabjai; 3. Elephas primigenius zápfogai; 4. Bison priscus BR. koponyája szarvakkal. Ugyanabból a szikrai örvényből került ki az a gyönyörű Cervus megace- ros HaRTwm. koponyás agancspár, amelyet KEszLERFrx János, a tiszaughi Rákóczi- kastély jelenlegi tulajdonosa volt szíves megmutatni. Az 1900 tavaszán vontatta ki egy halász a súlyos zsákmányt, amely azonban hálóját szétrongálván, otthon nem bírta egyébként kárpótolni magát, minthogy a hatalmas agancsokon kezdte tűzgyujtóját aprítgatni. Amire KESZLERFFY úr tudomást szerezhetett a leletről, az egyik agancs a koponyájával együtt majdnem tönkrement. Most tehát csak az agancsövek tövközét mérhettük le: 0-23 m. Az ép agancs hossza 165 m. A szembogtól 043 m távolra ágazik ki. A második kiágazás 0-3 m-re következik. A rózsatő kerülete 0-3 m. A másik csonka agancs még nagyobb, mert rózsatője 0737 m kerületet mutat s első ága a rózsatőtől 048 m-re követ- kezik. Ha az oktalan halászmester el nem rongálja, úgy a kolozsvári egyetem és az erdélyi múzeumnak KocH AnTrAL által megszerzett híres csobánkai pél- dánya mellé állíthatnók. II. Csongrád. Az állami polgári fiúiskola Csongrádon meglepő gyűj- teménnyel rendelkezik. A felesszámú régiséggel együtt az őslénytani leletek túlnyomó részben FARKAS SÁNpoR gyógyszerész buzgalmát dicsérik. A leletek a Tisza szabályozásánál Csongrádtól Szegvárig kerültek elő. 1905 augusztusában a következőket jegyeztem föl: 1. Cervus megaceros HARTM. szép agancestöre- déke; 2. Cervus elaphus L. agancsdarabjai, állkapocstöredékei és végtagrész- letei; 3. Bos primigenius koponyarészletei; 4. Sus scrofa vaddisznókoponya agyar- és állkapocstöredékei. III Eger. BaRTHALrus GyuLa székesegyházi kanonok évek óta nagy szor- galommal gyűjti a Mátra s Bükk régiségeivel a Felső-Tisza, a Sajó, Hernád s Bodrog-torkolat őslénytani leleteit is. (Csinos gyűjteményéből a következőket említem föl: 1. Bos primigenius koponya a Bodrogból. Jobbfelőli szarva ép, balfelőli félig törött. 2. Elephas primigenius L. agyartöredéke a havasi Kis- köre határában a Tiszából. 3. Rhinoceros tichorhinus Cuv. koponyarészlete fogazatos állkapoccsal a Tiszából. 4. Bos priscus koponya az érseki múzeumban a Tiszából. 5. Elephas primigenius L. zápfogak a Tiszából. IV. A pestmegyei Tura ÉK-i szélén Haspu IsTváN a báró ScHoss- BERGER-féle uradalom akkori tevékeny intézője, aki most a kalocsai érsekség hajósi uradalmában működik, a Galga-völgy kiöntéséből berendezett tógazdaság föld- munkálatainál a löszben egy fiatal Ursus speleeus Brm. agyarát találta. V.ÚH pesten az erzsébet-utcai áll. elemi fiúiskola igazgatója : LAUCSEK 652 D: TÉGLÁS GÁBOR Gyura tanítványai valamelyikétől egy középkori Elephas primigenius L. záp- fogát kapta 1910-ben az iskolának ajándékba. VI. A vasmegyei Bögöte alig 20 kilométernyire van Baltavár amaz agyagtelepétől, amely a pannoniai emelet állatvilágának olyan gazdag tárháza, mint a németországi Eppelsheim és a görögországi Pikermi. Onnét kerültek elő tudniillik a mult század derekán a Dinotherium, Rhinoce- ros, Antílope, Hipparion fajtáival ezek ellenségeinek : a Machairodus cultridens és a Hyena hypparionum csontjai a bécsi császári múzeumba. Bögötén kívül két kilométernyire, HorvárH Mixzós birtokán, a Muzlai szőlőhegyre vezető dülőút mentén 1904-ben 5 m mélyen a lehordott kavics alatt előtünt kékes agyagba ágyazva a Rhinoceros tichorhinus alsó állkapcsára bukkantak a munkások. A nép szokásos hiszékenysége még ebben is kincset gyanítván, mire HoRváÁTH MIixLós odaérkezett, akkorára már szét is zúzták az értékes leletet, úgy hogy IKARPÁTI KELEMEN, a Vasmegyei Múzeum lelkes igazgatója, aki HoRgvárn értesítése következtében kisietett, már csak lenyomatát láthatta. Mé- rése szerint 1 m hosszú vala az. KÁRPÁTI KELEMEN amitfösszeszedhetett, azt a Vasmegyei Múzeumba, Szombathelyre szállította. Egy fogrészlete MOLNÁRFFY Géza főszolgabiróhoz került Vasvárra s egy töredéket HonvárH MIixLós tartott meg emlékül. VII. A vasmegyei Ságonm, a kiscelli MÁV. állomásáról jól látható ságh-hegyalji község határában BaJcsI Ápám uradalmi intéző egy Rhinoceros tichorchinus állkapocstöredéket talált. Ennek egy szép zápfogát 1910 júliusában HoRgvárH MIxrzós kíséretében a veszprémmegyei Nagykámondon MAGYAR KÁROLY országgyűlési képviselőnél láthattam. Egyelőre ennyivel járulhatok hozzá én is a Duna-Tisza medencéjének őslénytani adattárához. Budapesten, 1911 július hó 16-án. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT PÜNKÖSDI KIRÁNDULÁSA A BALATON KÖRNYÉKÉRE. Ismerteti: SCHRÉTER ZOLTÁN dr. — Az 56—58. ábrával. — A Magyarhoni Földtani Társulat az 1911 június hó 4-től 7-ig terjedő időben igen jól sikerült földtani kirándulást rendezett, amelyen a résztvevők érdeklődését a legérdekesebb földtani objektumok és jelenségek egész sorozata kötötte le úgyszólván állandóan. A kirándulást Lóczy Lagos dr., a m. kir. Földtani Intézet igazgatója, a Balaton vidékének alapos ismerője vezette s így a kirándulás állandó érdekessége mellett egyszersmind fölöttébb tanulságossá is vált. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT PŰNKÖSDI KIRÁNDULÁSA A BALATON KÖRNYÉKERE. 653 A kiránduláson résztvettek: SCHAFARZIK FERENc dr. elnök, SZONTÁGH Tamás dr. alelnök, Parkovics JózsEF ny. altábornagy, Lóczy Lasos dr, a m. kir. Földtani Intézet igazgatója, Pánry MógR dr. és TRErIrz PÉTER m. kir. fő- geológusok, PaPP KÁRoLY dr. m. kir. osztálygeológus, a Földtani Társulat főtitkára. ZSIGMONDY ÁRPÁD bányafőfelügyelő, Lászró GÁBoR dr., Magos IMRE és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. m. kir. geológusok, VENDL ALaDÁR műegyetemi tanársegéd. A kiránduló társaság 4-én reggel érkezett Alsóörsre. Sajnos, ekkorra megeredt az eső, amely azután egész nap állhatatos kísérőnk maradt. Az alsó- örsi állomáson konstatáltuk a vidék legrégibb köőzetének, a paleozoos korú Pálfy, Lóczy, Tagányi, Maros, Palkovics, Szontagh, László, Schréter, Papp, Vendl. 56. ábra. A balatoni kirándulásra induló geológusok. (TREIrz PÉTER fényképe.) fillitnek kibukkanását, amely feljebb Alsóörs községig terjed a szántóföldek altalajában. Az útmenti vízmosásban azután szálban föltárva is észleltük az erősen gyűrt fillitet, amely változó s többnyire meredek dűlésű, de a főráncolódás tengelye a NyDNy—KÉK-i irányban állapítható meg. A fillit közé vékonyabb kvarcerek és porfiroidok települnek helyenkint. Ez a kristályos palafolt azért is érdekes, mivel itt (s ezenkívül a Bakony- ban csak még egy-két ponton) annak az ősi kristályos palahegységnek egy kis fönnakadt röge bukkan napfényre, amely a korábbi, mediterrán előtti időben a mai Balaton helyén s attól délre húzódott. A balatonvidéki fúrásokból isme- retessé vált, hogy a fiatal harmadkori rétegek takarója alatt közvetlenül a kristályos pala alaphegység következik. Így Balatonföldváron a pannoniai (pon- 654 Dr SCHRÉTER ZOLTÁN tusi), szarmata, felső és alsó mediterrán emeletek rétegcsoportja alatt, Siófokon a pannoniai (pontusi) rétegek alatt ütötte meg a fúró a fillitet. A régebbi irodalom nem szól még a kristályos palának a Bakonyban való előfordulásáról. Alsóörsön észleltük, hogy a fillit lenyesett fölszínére a pannoniai (pontusi) emelet rétegei (agyag és kavics) települtek horizontálisan. Alsóörsről észak felé menve, csakhamar rájutottunk a perm szisz- témabeli vörös homokkövekre és konglomerátumokr a. Ezek tipusos terresztrikus képződmények. Gyéren fordulnak benne elő szárazföldi növények maradványai, jellemzők azonkívül a konglomerátumokra az azokban előforduló kvareporfirkavicsok. Ez a rétegcsoport közvetlenül a fillit fölött következik némi rétegzeti diszkordanciával s Alsóörsnél igen bővizű forrás fakad belőle, amely forrásnak vízfogó rétege a fillit. A réteg- dűlés keleti, kb. 459, majd északabbra változik a dűlés, amennyiben nyugati 959-os dűlést mérhetünk rajta. A homokkő számos ÉNy—DK-i és erre merő- leges töréssel, úgy látszik, erősen át van szeldelve. A homokkőnek keményebb, szilárdabb rétegeit észak felé egy nagy kőbányában fejtik s anyagát előnyösen felhasználják lépcsőfokoknak s egyéb tárgyak faragására. Innét Felsőörs felé haladva, rájutottunk a triasz szisztéma alsó seizi név alatt ismeretes rétegcsoportjaira, amelyek utunk mentén azonban kevésbbé jól voltak feltárva. Igen jó feltáráshoz jutottunk azon- ban Welsőörs északnyugati végén, ahol az alsó triasz werfeni pala komplexusába tartozó középső campilli márgákat volt alkalmunk tanulmányozni. Bőven gyűjtöttünk itt Tiroliteseket, Natiria costatat, (Ger- villeiat stb. A margákon NyÉNy-i 25—309-os dűlést észleltünk. Majd nyugat felé tartottunk, átszeltük a wengeni és a felsőörsi Worráshegy klasszikus kagylós ipen-buchensteini rétegeket és a tridentinusz-meszet fel- táró pontján megláttuk ezeknek egymásutánságát; majd átszeltük a triden- tinusz zóna lágy, világosszürke padjait és ennek a füredi mészkövet helyettesítő dolomitos fedőjét, amely ÉNy-ra 309-nyira dűl és a fődolomitba megy át. Odébb haladva, átmentünk a cassiani raibli rétegek területén, majd a felső triaszbeli fődolomithoz jutottunk. Azután Csopak felé haladva, a Trachycerus Aon tartalmú mészköveket, az estheriás már- gákats a fődolomitot érintettük, végül Csopak mellett újból ráakad- tunk a campilei, Tirolitest és Natiria costatat tartalmazó alsó triaszrétegekre. Ezután a vásúti vonal mentén Balatonfüredre mentünk, amely útvona- lunkon megtekintettünk a csopaki Bene-dülőn a perm képződményekben látható szép kis vetődéseket, amiket a vasúti bevágás tárt föl. Egy helyütt ész- leltük a perm rétegei közé települt vékony széncsíkot, más ponton pedig kétségkívül régi hévforrások tevékenységének eredménye gyanánt kvarc- kristálykákat (bipiramis ok) találtunk a kaolinosodott arkózás homok- kőben, amiket a vasútépítés alkalmával Lóczy LaJsos- fedezett volt föl. A második nap Balatonfüredről Aszófőre utaztunk. Itt mindenekelőtt a vasúti állomás mellett észleltünk érdekes geológiai viszonyokat. Tudniillik a horizontálisan fekvő pannoniai (pontusi) rétegek fölött egész szabály- talanul, kétségkívül egy régi eróziós térszínnek megfelelőleg, kavics terül el A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT PÜNKÖSDI KIRÁNDULÁSA A BALATON KÖRNYÉKÉRE. 655 1—2 m vastagságban. A kavicsok anyaga főképen a Bakonyból származó mezozoikus mészkő és dolomit, tehát egy innét lenyúlt pleisztocénkori törmelékkúppal van dolgunk. Ez a kavics Tihany felé vastagszik. Lóczy L. fölemlítette, hogy ott, ahol ezek a pleisztocén kavics törmelékkúpok az alaphegység lábánál levő lágy pannoniai rétegekre rátelepszenek, ott azokat megkímélte az erózió. Ugyanez az eset áll a bazalttufára és bazaltra vonatkozólag is. Mindenütt, ahol ezek az utóbbiak jelen vannak (Tihany, Ba- dacsony, Szentgyörgy) megvédték az alattuk levő pannoniai (pontusi) réteg- csoport magasabb rétegeit az elhordatástól, ellenben egyébütt többé-kevésbbé áldozatul esett ez a rétegcsoport az eróziónak. 57. ábra. Kavicsterrasz az aszófői állomásnál. (TREITz PÉTER fölvétele). Tihanyra menve, a félsziget nyakán fekete réti agyagot észlel- tünk. Igen érdekes a külső tavat lecsapoló, a 18-ik század végén a sziklába vágott mesterséges árok, amely nagyobbrészt a bazalttufába van bemé- lyesztve. Az árok közelében sok, a Bakony kőzeteivel azonos mészkő- és dolomit- kavics fordul elő, amelyek eredetéről a vélemények eltérők voltak. A. kirán- dulás egyes résztvevői olyan módon származtatták, hogy az nem volna egyéb, mint az imént leírt, a Bakonyból lenyúló törmelékkúp egy foszlánya, amelyre a bazalttufa rátelepült volna; tehát a bazalttufának s a bazalt- nak kitörése egészen fiatal korban, a pleisztocénben történt volna. Mások szerint a kavicsokat mesterségesen hordták oda, mivel a bazalt- tufának közvetlen rátelepülése nem látható világosan. Ismét mások szerint 656 Dr: SCHRÉTER ZOLTÁN az erupció alkalmával a bazalttufa ragadta volna föl ezeket a kavicsokat a szálban levő rétegekből a mélységből magával. Majd az apátsági templom felé haladva, az út mentén a változatos szer- kezetű bazalttufát és brecsát vizsgáltuk, amelyben zárványként előfordulnak : fillit, kristályos mészkő és szarmata mészkő darabjai. A tufa- rétegek közé települve, coccolithos szerkezetű bazaltlávát ismételten ész- leltünk. A bazaltnak eme több ponton való előfordulásából: arra következ- tethetünk, hogy számos kisebb vulkáni kitörés volt a szigeten. A tihanyi bazalttufa fölfelé átmegy helyenkint, nevezetesen a kolostor közelében, meszes-kovás üledékbe, ami már inkább a hévforrások tevékenységé- nek eredményéül tekintendő. Fölötte TREirz PÉrER tipusos renzinát talált. mint mállási terméket. Az apátsági templom közelében pedig alkalmunk volt gyönyörködni a régi hévforrások, valószinűleg geizirek pompás lerakódásaiban, a nagy pittoreszk sziklákat alkotó szivacsos-likacsos kovás üledékekben, amely posztvulkánikus tünemények valóban párjukat ritkítják. Ezután a kolostor mögött leereszkedtünk a Balaton partjára, ahol a bazalttufa alatt levő pannoniai (pontusi) agyagból a ckecske- körmök, Lóczytól fölfedezett lelőhelyéről gyűjtöttünk kövületeket. A tihanyi gyerekek az ebből kimosott, a balatonparti hullám verésétől koptatott kagylókat ássák a törmelékből, mert ezeknek a lekoptatott Congeria ungula caprac kagylóknak van kecskeköröm alakjuk. Végül visszamentünk Aszófőre, ahonnét Badacsony állomásra utaztunk. Innét még aznap délután folyamán megmásztuk a Badacsony bazaltplat ó- ját. Ez útunk alkalmával mindazokat a morfológiai jelenségeket észlelhettük, amiket már HOoFMANN KÁRoLnY leírt a balatonvidéki bazaltokról szóló munkájá- ban. Mindenekelőtt tapasztaltuk, hogy a hegy oldalának alsó lankás lejtője a pannoniai (pontusi) emelet homok- és agyagrétegeiből van fölépülve, amely a szőlőknek voltaképeni talaját szolgáltatja. E fölött fekszik a bazalt - takaró, amely minden oldalról roppant meredek, néhol függélyes falakkal, illetőleg szabályosan sorakozó oszlopokkal határolódik. Teteje egészen sik; helyenkint csekély mennyiségű fehér kvarchomok van jelen a bazalt fölött, ami kétségkívül alulról, a pannoniai rétegekből fölfujt homoknak minősítendő. Északkelet felé, ahol az erózió leginkább megtámadhatta a bazaltot s a mállás is legenergikusabban történt, nyitott kapuszerű völgy van, amelynek pompás sziklái elragadó tájképet nyujtanak. Tökéletesen ugyanez észlelhető a később fölemlítendő Szentgyörgy-hegyen is. A hegytetőn álló kereszt mellett jól észleltük a bazalt kokkolithos szerkezetét, ami a bazalt- láva tömegében itt több ponton is mutatkozik. A következő napon vonaton Gulács állomásig mentünk, majd innét gyalog a vasúti töltés mentén északnak, ahol a mult években létesített buda- pest—tapolczai vasút építésekor mélyesztett anyaggödröket vettük vizsgálat alá. Azt észlelhettük, hogy a vékony alluviális takaró alatt mindjárt a panno- niai (pontusi) emelet rétegei következnek és pedig konglomeratumok alakjában. Ha a közeli környéket is tekintetbe vesszük, úgy világossá válik, hogy itt apannoniai(pontusi) emelet legalsóbb (fekvőbb) rétegeivel A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT PÜNKÖSDI KIRÁNDULÁSA A BATATON KÖRNYÉKÉRE. 657 van dolgunk, amelyek a környéken közvetlenül a szarmáciai emelet mészköveire telepszenek. A durva kvarckavicsból összetevődött kőzet anyagát csakis az alsó, illetőleg a felső mediterrán emelet átmosott kavi- csainak minősíthetjük, tehát egykori törmelékkúp jellegű üledéknek tekinthet- jük. Egyébünmnét, pl. közvetlenül kristályos pala alaphegységből nem származ- 58. ábra. A Szigligeti Várhegy megmászása (TREITZ PÉTER fényképe). tatható, mert ebben az időben a délen végighúzódott alaphegység már a mélybe sülyedt volt. A konglomerát kavicsszemei kovasavas kötőanyaggal vannak igen szi- lárdan összecementezve. Erre nézve az a nézet vetődött fel, hogy a kavicsokat talán itten fölfakadt, kovasavat lerakó hévforrások cementezték össze. Lóczy L. megjegyezte, hogy a konglomerát csak lokálisan van mint ilyen kifejlődve, a legtöbb helyütt átmegy laza kavicsba és homokba. Néha a homok is szilárd kvarcithomokkővé áll össze, pl. Kővágóörs környékén. Legérdekesebbek azonban a kvarcos konglomerátum felületén észlelhető deflációs nyomok. A kemény kőzet egészen simára, sőt fényesre van Földtani Közlöny XLI. köt. 1911. 43 658 DI: SCHRÉTER ZOLTÁN súrolva; néhol jól kivehető éles kavicsokká (dreikanterekké) is csiszolódtak egyes darabjai. Kétségkívül ezekben a nyomokban a pleiszto- cén-korbeli (esetleg még a levantei emeletbe visszanyúló) sivatagos, vagy legalább is pusztai jellegű klimának, a szelek uralmának nyomait, bizo- nyítékait kell látnunk. Ismeretes, hogy a Dunántúl sok helyén, legközelebb pl. Tapolcza környékén a szarmáciai mészkőplató fölött rendkívül nagy számban lehet tipusos, ugyanilyenkorú éles kavicsokat lelni. A Szentgyörgy-hegy tövében a pannoniai emelet rétegeibe mé- lyesztett téglagyárat volt alkalmunk megtekinteni. A Szentgyörgy-hegy oldalán fölfelé ép úgy, mint a Badacsonyon váltakozva pannoniai agyag és homok telepszik, amely helyenkint vörhenyes, nyirokszerű agyaggal s feljebb bazalttörmelékes barna agyaggal van borítva. Fölérvea bazaltplató tövébe, alkalmunk volt ennek a tájképi szépségeiben is gyönyörködni. Itt is megvan a Badacsonynál már leírt skőkapus. A hatalmas oszlopok, amelyek eredetileg 5—7-szögletesek voltak, az idők folyamán a mállás következtében lassanként legömbölyödtek, elvesztették éleiket. Az oszlopok ezenkívül horizontális elválási lapokkal is tagozva vannak. Érdekes jelenség, hogy a horizontális elválási lapok mentén néha mázsányi oszlopdarabok eltolódást mutatnak. [Lóczy igaz- gató úr szerint ennek oka az oszlopok közé beszivárgott víz meg- fagyásában keresendő, amely kiterjedésével az egész oszloprészt odébb mozdította. A tetőn alkalmunk volt a likacsos, salakos bazaltot is konstatálni, amely valószinűleg a legfiatalabb, gázban bővelkedő erupciói termék volt. A hegy délnyugati részén Lóczy L. igazgató úr egy régebbi calderát lát, amelynek peremén (keleten) tört föl egy fiatalabb eruptivus tömeg. Igen érdekes a bazalttufa és breccsia elhelyeződése is; tudniillik a Szent- györgy-hegynek (valamint a többi bazalthegyeinknek is) uralkodólag a déli- délkeleti részén találjuk a tufát és breccsiát. Ennek a körülménynek magyarázatát Lóczy L. abban látja, hogy a vulkánok kitörésekor, tehát a pannoniai (pontusi) emelet végén, illetőleg alevantei emelet- ben is az északi, északnyugati szelek uralkodtak, amelyek a hamuhullást dél- kelet felé terelték. A Szentgyörgy-hegyen lévő bazalttufából pompás bombákat gyűjtöttünk, amelyek tipusos alakjukra nézve vetekednek a Vesuvioról származókkal. " Innét átmentünk még Szigliget régi várromkoronázta ormára. Ez nyugati, 459-os dülésű bazaltbreccsiából és tufából, részben palago- nitos tufából van fölépülve, amelyen egy bazalttelér is keresztül- hatol. Szigligetről Badacsonyba mentünk vissza. ahonnét még aznap Buda- pestre utaztunk. Ismertetésem befejezésével el nem mulaszthatom úgy a magam, mint a kirándulásban résztvevő társaim nevében is őszinte köszönetet mondani Lóczy Lasos dr. egyetemi tanár úrnak, társulatunk választmányi tagjának, a tanul- ságos kirándulás vezetéseért, valamint SEMmsex AnpogR dr. úr ő méltóságának, társulatunk tiszteletbeli tagjának azért, hogy a kirándulás költségeinek fedezé- séhez hozzájárulni szíveskedett. Kelt Stájerlakon, 1911 július hó 14-én. GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. A Magyar Földrajzi Társaság vándorgyűlése. A Magyar Földrajzi Társaság idei vándorgyűlését, immáron ötödizben a kies vidékű Ungvárott szept. 16—18-ika között tartotta Lóczy LaJos dr. egye- temi tanára, a m. k. Földtani Intézet igazgatója elnöklésével. A vándorgyűlés résztvevői az Ungmegyei Közmivelődési Egyesület ven- dégei voltak, amely szerény eszközeivel máris nagy kulturmunkát végzett a magyarosítás terén. Az egyesület buzgó alelnöke, Hrpasr SáwnpoR tanfelügyelő és Fmwcricxy Mrnány polgármester küldöttséggel várta a vasutnál a Földrajzi Társaság tagjait, a kiknek nevében Havass REzső alelnök mondott köszönetet. A szombati nap a város nevezetességeinek megtekintésével telt el. Megnézték az árpádkori várat, a hol SzaBó Simon teológiai vicerektor kalauzolta a vendé- geket. Elmentek BÉmER Lászró báró, volt nagyváradi római katolikus püspök emléktáblájához, aki törhetetlen magyarságáért az abszolutizmus idején több évi börtönt ült, a hol megvakult. Az emléktábla azt a házat díszíti, ahol a vak püspök élete végét töltötte. Azután az új gimnázium került sorra, mely előtt SzaMmovorszeY ÖDpös szobrászművész kitünően sikerült DAYEaA GÁBOR- szobra áll. Azután levonult az egész társaság a gimnázium pincéjébe, ahol a mo- dern tudományos megfigyelés nevezetes eszköze működik: a földrengést jelző készülék, melyről Lóczy Lagos elnök, a Wöldtani Intézet igazgatója kijelen- tette, hogy az egész országban a legpontosabban mutatta a kecskeméti föld- rengés grafikus képét. A kényes és nagy szakértelmet kivánó műszert GULovIcs TirvapaR gimnáziumi tanár kezeli, és pedig amint az eddigi eredmények iga- zolják, megbizható hozzáértéssel. A vasárnap eseményeinek gerince a nagygyűlés volt, mely a vármegye- ház nagytermében folyt le. Lóczy LaJos elnöki megnyitójában vázolta a társa- ság ezidei működését, különösen a balatoni kutatást, amelynek fölszabaduló költségét az alföldi kutatás munkájára fogják fordítani. Azután a vendéglátó Ungmegyei Közművelődési Egyesület nevében HIDASI SÁNDOR alelnök, a vármegye nevében LőgIvczx JENő alispán, a város nevében pedig BERzEviczv Isrván rendőrkapitány üdvözölte hosszabb beszédben a gyűlé- sen résztvevőket. Valamennyi szónok a Földrajzi Társaságot mint a magyar tudományos tevékenység törhetetlen munkását aposztrofálta. CHorwoxx JEnő az alföldi-bizottság jelentését terjesztette ezugján elő szí- nes és teljesen népszerű előadásban. Célja tulajdonképpen az volt, hogy a hall- 431 660 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. gatókat a Földrajzi Társaság eszméinek megnyerje. Elmondotta, hogy a nem- zeti eszme a tudománynak is nemhogy kerékkötője, a nemzetközi kapcsolat elrekesztője volna, de ellenkezően, a világszerte ismert tudósok mind hazájuk nemzeti karakterének bélyegét viselik magukon. Vázolta ezután a társaságnak az Alföld tudományos kikutatása terén elért eredményét, melyet jelentősen elősegített nemcsak a vármegyék anyagi, de még inkább erkölcsi támogatása. A főtitkári jelentést TELEKkI Pár gróf tette meg, e minőségében először. Teleki gróf eddigi működése is felköltötte a szakkörök figyelmét; mostani tö- mör beszéde, melyben a geológiai és az ugynevezett humanisztikus földrajz egymáshoz való viszonyát boncolgatta, ezt a jó véleményt megerősítette. Az új főtitkár agilitásához nagy reményt füz a társaság. Ezután táviratban üdvözölték Zrcyy János gróf közoktatásügyi és SERÉNYI BÉLA gróf földmivelésügyi minisztert. A következő három programmpontot szakkérdéseknek szentelték. Közülük közvetetlen előadásával LÁszLó GÁRoR, a Földtani Intézet geológusa keltett nagy hatást. Tárgya különösképpen érdekelte a helyi hallgatóságot, mert Ungmegye földjéről beszélt, amelynek megvizsgálására hosszabb időt szentelt. Ismertette a növényzetnek a talajra való hatását, majd az ebből keletkezett különböző humuszokat. Sorra vette ezután a megye változatos talaját, mindenikről el- mondván, milyen növény termelésére alkalmas. ÖSTRÖMPL GÁBOR, az egyetem földrengést megfigyelő állomásának asszisz- tense Ungmegye hegy- és vízrajzáról értekezett. Bevezetőjében a megye általá- nos térképi jellemzését adta. Beszélt ezután a Kárpátok hegyrendszeréről, az egykori vulkanikus hegyekről és a vizenyős talaj mellett fekvő régi futó- homokról. Pécsi ÁLBERT, az egyetem földrengést megfigyelő állomásának adjunktusa kezdett ezután bele előadásába. A hegy eredetének egészen új elméletét állí- totta benne föl, melynek emléke — ha az elmélet megállja a tudományos kri- tika próbáját — az ungvári vándorgyűléshez fog füződni. Az eddigi elmélet szerint a hegység a föld rétegeinek folytonos összehuzódásából keletkezett. A. belső. mag gyorsabban huzódott össze a külső kéregnél s a nehézségi erő folytán az utóbbi kénytelen volt ráilleszkedni az előbbenire, miközben ráncok keletkez- tek a külső kérgen. Ezek a ráncok képviselnék ez elmélet szerint a gyürt hegységeket. PÉcsi a hegyalkotó erők kiderítése céljából a föld öőstörténe- tét nyomozza. Darwin cambridgei egyetemi tanár kutatása már kiderítette, hogy a föld forgása a régebbi időkben jóval gyorsabb volt a mainál. A ten- gelyforgás lassudásának — következteti PÉcsr — az lett az eredménye, hogy a föld alakja mindinkább közeledett a gömbalak felé. A szilárd földkéreg ellen- állt az alakváltozásnak és az így előálló feszültség folytán törésvonalak kelet- keztek rajta, melyeknek elhelyezkedése nagyjában megegyezik a kisérleti uton előállított úgynevezett erőltetési vonalakkal. Az erőltetési vonalak a nyomás irányával nagyjában 459-os szöget zárnak be. A gyürődéseknek azonban csak egy bizonyos része magyarázható ezzel az elmélettel, míg a többi gyürődés, valamint a kontinensek és az óceáni medencék kialakulása, úgy látszik, a. régebben igen hatalmas tengerjáró-jelenségek következménye. GEOLOGIAI ESEMÉNYEK. 661 A nagygyűlés után bankett volt, melyen pohárköszöntőt mondottak : Lóczy LaJos elnök, Lögsczx JENxő alispán, ORszáG JENŐ városi főorvos, HIDASI SÁN- Dog tanfelügyelő, CHorwokY JEnő egyetemi tanár, SzaBÓó ENDRE minaji refor- mátus pap, BERzEviczy IsTváN rendőrkapitány, Paánkovics JózsEFr nyugalmazott altábornagy, Pap Jáwos agyagipariskolai igazgató, TELEKI PáL gróf főtitkár, Novák Endre és mások. A vándorgyűlést este hat órakor Pgmz Gyura egyetemi magántanárnak a vármegyeháza nagytermében tartott előadása követte. A hatalmas terem és karzata zsufolásig megtelt, legalább kétszerannyi közönség pedig künnrekedt. PRwmz a hallgatóságát, a Világtetején cimű előadásában, az ázsiai PAamIR-ral ismertette meg, melyet kétszer is megjárt. Előadását vetített képekkel kisérte, melyek során fölvonultatta előttünk a kirgizlakta vidék gyönyörű részleteit, elmondta az ott lakó emberek életmódját, az ottani föld tulajdonságait s azt a fáradságot, mellyel a rendszerint négyezer méter magas területen a földrajzi kutajás jár. Lelkes taps hangzott föl mindvégig érdekes előadása után. CHorwNoxkYy JENő szólalt föl azután, hogy az ungváriak lankadatlan érdeklő- dését és szives vendéglátását megköszönje. Rámutatott PRgmwz ázsiai útjának kiváló sikerére, melyet még fokozhatott volna, ha nem nehezedik rá is a ma- gyar kutatók örökös átka, a közhatóságok és a társadalom szükmarkusága. Mintegy délelőtti beszéde folytatásakép hangoztatta, hogy az ilyen kutatás iga- zán nemzetközi társaságba állítja bele a merész vállalkozót, aki azonban sikeré- vel nemzetének arat elsősorban dicsőséget, mert széles e világon azt kérdezi mindenki, melyik nemzetnek a fia a tudomány bajnoka. De hát ez — ugy- mond — pénzkérdés. Gazdag pedig csak úgy lesz ez az ország, ha a művelt- ség minél szélesebb rétegekben elterjed. A műveltség terjesztése érdekében jelent meg Ungvárott a Földrajzi Társaság s ezt a célt az ungváriak nemcsak megértették, nemcsak méltányolják. hanem, a mint látja, életszükségletükké avatták. Zajos éljenzés fogadta Cholnoky záróbeszédét, melynek hatása alatt moz- galom indult meg, hogy megalakítsák a Földrajzi Társaság első fiókját Ung- várott. Harmadnapon, szeptember 18-án a nevickei várromhoz és a perecsényi falepároló gyárhoz rendezett kirándulás fejezte be a sikerült vándorgyűlést. KÖZLEMÉNYEK A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁBÓL. 1911. ÉVFOLYAM 3. FÜZET. SZERKESZTI : KADIÓ OTTOKÁR dr. ELŐADÓ. A FELFALUSI BARLANG ISMERTETÉSE! Irta: Báró NyÁRY ALBERT dr. SO BÁY EÁ s hozzátartozik a kőbányai puszta, amely a szomszédos Ipánmező nevű kisközség határán terül el. A puszta nevét azon régóta használt kőbányától nyerte, amely a vidék építési szükségletét látja el. A hegyrészlet, amely a köveket szolgáltatja, tömör mészkőalakulat ; északi oldalának igen érdekes, festői hatása van, mert azt a benyomást kelti, minth óriási téglányalakú, szabályos kövekből emberi kezek rótták volna össze. A szűk völgyben a mult század elején SZENTMIKLÓsSY GÁBOR birtokos egy kisebb úri- lakot épített, amely mindössze néhány évtizedig állott fönn. Az 1813. év, amely Európaszerte mint szerfölött vízdús ismeretes, a felfalusi hegyekben is fel- duzzasztotta a vizeket s lerohantukban a rettegést azzal növelték, hogy egy- szerre olyan robaj támadt a hegyoldalban, mintha explozió történt volna. Még füst is szállott fel nyomában. A füst azonban később a kövek lemállása által fölvert porfellegnek bizonyult s az imént még tömör sziklafalon egy üreg táton- gott. A vizsgálat aztán kiderítette, hogy itt egy gondos, mésszel épitett fal omlott össze, amely egy barlang nyílását zárta el. Az üreg mintegy két öl mélységű és átmérőjű volt, s mivel a továbbvonulásnak semmi jelét sem mu- tatta, a tetszetős helyet, annak fontosságot nem tulajdonítva, a földesúr krumpligödörnek használta fel, ajtót csináltatva bejárása elé. 1820-ban a meglehetős távolságra dolgozó munkások a kőbánya fejtése alkalmával egy újabb nyílást fedeztek föl, amelyen átcsúszva, egy 3—4 láb magas üregbe jutottak. A vizsgálat ismét azt bizonyította, hogy a kimozdított 1 Előadva a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának 1911. évi február hó 24-én tartott ülésén. A FELFALUSI BARLANG ISMERTETÉSE. 663 köveket emberi kezek rakták úgy egymásra, hogy elfödjék a barlangbejárást. SZENTMIKLÓSSY néhány napi munka árán kibővítette a bejárást s megásatta az üreg talaját. Ezen alkalommal 5—6 láb mélységben 13 csontvázat találtak, amelyek félköralakban voltak ott eltemetve, ugyancsak kissé távolabb a fal mellett két gyermekcsontvázat. Miután azonban a remélt arany ékszerek hiány- zottak róluk, a megtalálás körülményeire senki sem vetett ügyet s a csontokat kihordva, a méhesben rakták egy rakásra. Ismeretes, hogy a tudatlan emberek a földből előkerülő csontokat mindig nagyobbaknak látja, mint aminők azok valóban s magánál nagyobb embernek tartja a halottat. Ezt a körülményt figyelembe kell venni ezen alkalommal is, midőn a szemtanuk elbeszélése után a talált csontok állítólagos óriás voltáról emlékezünk meg. A szájhagyomány szerint ezek a barlangban eltemetettek nyolc láb magas emberek voltak, felső lábszáruk olyan hosszú volt, mint egy mai ember egész lába s az állkapcsok közé belefért egy élő ember feje minden husostól. A. csontvázak állítólag egy nagy tűzhely maradványai körül feküdtek. 1823-ban egy litterátus ember, Kiss KáRoryY némi hozzáértéssel nézte meg a két üreget s arra a fölfedezésre jutott, hogy azok összefüggésben vannak egymással. A borospincének felhasznált második barlang falán lyukat vevén észre, midőn abba kezével belenyúlt, néhány burgonyát szedett ki a szűk nyílásból, ahová azokat a régebb idő óta ismert krumpliveremből patkányok vagy borzok túrták be a két üreget összekötő csatornán. Kiss KáRory írásba is foglalta észleleteit, de ez a kézirat csak akkor kerülvén kezembe, miután én a felfalusi barlangot megjártam, sajnos, annak hasznát nem vehettem. Az öreg úr csak- nem hatvan évvel kutatása után emlékezésből írta jegyzeteit s ezek talán nem is egészen pontosak. Érdekes azonban, hogy ő olyan nagy területet bejárt akkor, hogy elnevezéseket is ajánlott a barlang egyes részeire nézve. A barlang főbejárata, Őrterem, Zárt ágazat, Patkány-folyosó nyílása, Patkány-folyosó, Barlang oldalbejárata, Krumpliverem, Templomi folyosó nyílása, Templomi folyosó, Kis templom, Rejtélyek kulcsa, Rejtettek tárháza voltak előtte ismere- tesek. Tórm MÁRrown községi jegyző írásbeli emlékei szerint, ő mint 14 éves gyermek bejárta a Felfalusi barlangot. Előzőleg már akkor elhalt bátyja beszélte el, hogy ő nagy üregeket látott, amelyeket patakocska hasított keresztül. Tórm MÁRrown megjegyzi, hogy a barlangot nem a használat alatt álló boros- pince bejárásán át közelítette meg. Szerinte a bejárás oválalakú volt s kelet felől nyugatra hajló barlangba vezetett, amely befelé folyton tágult és magaso- dott s északnyugatra egy terembe torkollott, amelynek teteje denevérekkel volt borítva. A teremből két ágazat vezetett tovább; az egyik a már ismertetett azon terembe vezetett, amelyben a csontvázakat találták, s ezen nyílást emberi kéz művének tartotta, a másik folyosó pedig lépcsőzetesen a mélységbe vezetett. Lefelé haladtában néhány öl hosszúságban a folyosó annyira megszűkült, hogy csak hason csúszva lehetett tovább haladni, de egy terjedelmes üregbe jutott végül megint, amely ismét egy másik terembe nyílott. Újra szűk kapura talált, melyen át egy kerek terembe ért, amely fölé toronymagasságú kupola borult s alatta egy sajátságos galeriaalakú képződményt talált. Ezen kerek teremből egy tágasabb, természet alkotta csigalépcső vezetett fölfelé egy tágas üregbe, 664 Dr BÁRÓ NYÁRY ALBERT amelyet a kezében tartott gyertya nem tudott bevilágítani. Itt véget ért útja. mert valami félelmes zúgás visszatérésre ösztönözte, annál is inkább, mert egy denevér kiverte kezéből a gyertyát. Az üregekben sok és szép cseppkövet látott a fiú s ezekről a cseppkőképződésekről a másik kutató is megemlékezik. Végül beszámol még arról is TórH MÁáRrox, hogy a barlangban egy galambnagyságú (?) különös bőregeret sikerült elfognia s azt szokás szerint az ajtófélfára szö- gezte föl. A barlangokhoz közeli helyeken földmunka közben állítólag hét kunyhó maradványát szántották fel, amelyeket valószinűleg tűz pusztított el. Hzeknek azonban valószinűleg későbbi eredetére mutatnak azon vastárgyak, láncmarad- ványok, fejszék, fogók, amelyek a rögök közül előkerültek. kk Ezen leirások alapján a Felfalusi barlangot egy elsőrendű barlangnak. kell tartanunk, amely terjedelemre is kiváló iehet s remélhetőleg a benne való ásatás régészeti szempontból is bőven jutalmazná a fáradságot. Ennek a kuta- tásnak nem is volna szabad hosszabb időre elmaradni; nemcsak a tudomány szempontjából, hanem azért is, mivel a víz folyton iszapolja a barlangot, úgy hogy az elmult nyár folyamán tett ásatási kísérletem épen azért volt kevéssé kielégítő, mert magasra feltöltött talajjal kellett megbirkóznom. Ismétlem, a barlang régi ismert részeit tárgyaló két kézirat nem volt a kezemben akkor még, midőn a barlangot megtekinteni a kőbányai pusztára kocsiz- tam. A mostani tulajdonos, SZENTIVÁNYI ÁRPÁD képviselő úr a legnagyobb kész- :séggel állott rendelkezésre, de magáról a barlangról mit sem tudott mondani. A kirendelt munkások egy elég tágas bejáráshoz vezettek, amelyből egy erősen lefelé haladó sikátor vezet az üregekbe. A denevérekkel sűrűn teleaggatott nagytermet meg is találtam, de az iszap erősen feltöltötte a terem földjét s nem látszott olyan magasnak, mint azt TórH MÁRToN leírta. Jobbra-balra szét- ágazik a terem s míg a jobboldalnak folyosója egészen beiszapoltnak látszik, balfelé tovább lehet menni s egy igen terjedelmes terem kínálkozik a kutatásra. Egyelőre, újabb tereptanulmányozás nélkül, nem tudom megállapítani, hogy ez volt-e a 13 halott temetkezőhelye. Azt vélem azonban, hogy aligha, mert a munkások másutt említették a borospincét, amelyet én, nem tudva arról, hogy milyen körülmények között telt a barlang meg hordókkal valamikor, nem tar- tottam szükségesnek megtekinteni. A nagyterem boltozatos falait mindenütt zárva találtam, de kétségtelen, hogy beiszapolt folyosókat rejteget. Erre mu- tatnak az oldalkürtös képződmények, amelyek folyton előrefelé törnek, amint az oldalukhoz tapadt földrétegtől szabadulnak. Bővebb kutatást mellőzve, egyelőre arra szorítkoztam, hogy megállapítsam, vajjon őslakók által használt hely volt-e a barlang. Néhány emberrel ásatni kezdtem a talajt, nem rendszeresen, úgy hogy a letakarított földet mindjárt ki is hordattam volna. Az első ásónyomások már megadták kérdésemre a feleletet. Az iszapos talajból bőven került elő edénytöredék, bizonyítékául annak, hogy lakott területen vagyunk. Az edények, a barlangi leletek előfor- dulási viszonyaihoz hasonlóan, kisebb töredékekben kerülnek elő. Vannak A FELFALUSI BARLANG ISMERTETÉSE. 665 közöttük két ujjnyi vastag fenékdarabok, s nagy számmal találhatók viszont az ageteleki barlangban is lelt, bámulatosan változatos kardíszítésekkel telt vékony, iszapolt edénytöredékek, amelyek a szürke és fekete szín árnyalatait mutatják. Ezek az egyenes és csigavonalas ékítmények a száradó edény falába olyan rajzbiztossággal és ízléssel vannak bekarcolva, hogy az igazi művészi tökély hatását keltik. Vastagabb, durvább edény falát is diszítették párhuza mosan futó egyenes vonalakkal és az üresen maradt szalagba szurkált pon- tokkal. Egy másik edény cikk-cakkos ékítést mutat, míg egy edény különben vastag falát olyan mélyen vágta be a gölöncsér diszítőkése, hogy használat közben ezeken a vonalakon roppant össze az edény. Megtaláljuk a nagy fogó- bütykővel ellátott edénytipusokat is, s azt az egyszerű fazekat is, amelynek egyedüli dísze a perem rovátkolása. A fazekak mellett tál töredéke is meg- maradt. Nagyon sok durvább kivitelű cserép semmi diszítést nem mutat. Érdekes az edények között egy töredék, amelynek fala az agyag közé bőven gyúrt csillámtól nyer díszes és érdekes külsőt. A csontok, amelyek a cserepekkel együtt kerültek elő, meghatározva nincsenek, de valószinűnek látszik, hogy újabb eredetű kisebb barlanglakó állatok maradványai s az emberi használatnak semmi nyomát sem mutatja. Sajnos, egyelőre csak e kevés eredménnyel tudok beszámolni a Felfalusi barlangról. Rövidesen talán szerét ejthetem-e a további kutatásnak, amely azzal kecsegtet, hogy a világhírű s onnét nem messzire eső aggteleki barlang testvérét lehetne fölfedezni, amely, bár cseppkőképződésre azzal aligha vetekedhetik, de talán nagyon sok őskori kultúrmaradványt tárna napvilágra. JELENTÉS AZ. AGGTELEKI BARADLA-BARLANGBAN 1910-BEN VÉGZETT RENDSZERES ÁSATÁSOKRÓL. Irta: Kapró OTTOKÁR dr. A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bi- zottsága 1910-ben megalakulva, elsősorban az aggteleki Baradla-barlang rendszeres átkutatását tűzte ki feladatául. Ez a barlang hatalmas kiterjedésénél. pompás cseppkőképződéseinél és ősrégészeti tartalmánál fogva nem csak hazánk- ban, hanem az egész földön a természetnek egyik legkiválóbb nevezetessége. A Baradla-barlangról ma már nagy irodalom létezik s még sem mondhatjuk. hogy ez a barlang minden tekintetben teljesen át lenne kutatva. Ilyen kutatás időben és pénzben egyaránt nagy áldozatokat igényel; egy kutató magában ilyen sokoldalú feladatot mai nap, amikor a természettudomány minden ága annyira specializálódott, nem képes egymaga elvégezni; ilyen nagy feladat 1 Előadva a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságában. 666 D: KADIÓ UTTOKÁR lebonyolításához szervezett munka szükséges. Ép ezért indokolva volt, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat kebelében ilyen kutatásokra különböző szakmájú buvárok szervezkedjenek. A Baradla-barlang rendszeres átkutatását az ásatásokkal kezdtük, mert ezek előreláthatólag a legtöbb időt és a legtöbb költséget fogják igényelni. Minden egyébb kutatás, úgymint a barlang leírása, a geológiai felvételek, a topografiai és hidrografiai viszonyok vizsgálata az ásatásokkal párhuzamosan vagy később is végezhetők. E barlang rendszeres felásatására a Barlangkutató Bizottságának folyó évi április hó 26-án tartott bizottsági ülésen elfogadott határozata értelmében én kaptam megbízást. Feladatomhoz képest SrzGmerH KÁRoLY igazgató úrral folyó évi szeptember hó 5-én Aggtelekre utaztam és a Baradla-barlangban október hó 5-ig ásattam. Erre a célra a Magyar Nemzeti Múzeum Archeologiai Osz- tálya 500 K, a Magyar Kárpát-Egyesület (Keleti Kárpátok Osztálya) pedig 200 K-át adományozott. Összesen tehát 700 K állott rendelkezésemre. A. Magyar Nemzeti Múzeum föntebbi áldozatán kívül saját költségén MáRrown [Lasos dr. archeologus urat küldte ki, aki az ásatásoknál szíves utbaigazításaival segéd- kezett és a legnagyobb készséggel az archeologiai anyag feldolgozására vállal- kozott. Alig kell említenem, hogy az ilyen ásatásoknál a geologus és archeologus közreműködése milyen nagy előnnyel jár. Mielőtt tulajdonképeni ismerteté- semre áttérnék és ásatásaimról beszámolnék, legyen megengedve a barlangot néhány általános vonásban megismertetni. A barlang pontos leírása báró NyÁRY JEwxő nagy monografiájában és SIEGMETH KáÁRoLY ismertető dolgozataiban található. A Baradla-barlang Aggtelek község határában, Gömör és Kishont vármegye keleti szélén, Abauj-Torna vármegye közvetlen szomszédságában fekszik. A barlangnak tudvalevőleg két bejárata van. A. régi bejárat a községtől nyugatra, 1 km távolságra a Pelsőcz felé vezető országút mellett van. Bejáratát már messziről magas sziklafal és egy turistaház árulja el. Az új bejárat a községtől keletre, majdnem 3 km távolságban a Jósvafő felé vezető országút mellett egy széles dolina talpán nyílik. Ezt a bejáratot szintén két kis épület jelzi. A régi bejárat természetes úton, egy hatalmas litoklázis mentén lesülyedt mészkőrög folytán nyílt meg; az új bejárat ellenben mesterséges, ezt 1890. évben törték át. A barlang első felvételét Raxsz KeEREszrÉLyY 1801. és 1802. években végezte; ő a barlangot csak a Vaskapuig ismerte. 1829. évben Vas IumRE mérnök a barlangot újból fölmérte és ez alkalommal a barlang további részét fedezte föl egészen a Pokolig. A barlang legújabb felmérését 1885. és 1886. években MüwxsicH KáLMAN bányatanácsos végezte. A Baradla-barlangot elsősorban óriási kiterjedése és gazdag cseppkő- képződményei teszik nevezetessé. A barlang teljes hossza kb. 8-7 km, ebből a főágra 5-8 km, a mellékágakra pedig 29 km esik. A barlang egy folyó med- réhez hasonlít, mely kisebb-nagyobb kanyarulatokban először keleti irányban halad, ezután egy nagy kanyarulatban délkeletre, majd ismét keletre fordul; közel az új bejárat betorkolásához északra fordul s ezt az irányt egész végig, a Pokolig megtartja. Ezen a hosszú úton a barlang főága sok helyen hol összeszűkül, hol pedig kitágul és hatalmas termeket alkot. A főágon kívül a JELENTÉS AZ AGTTELEKI BARADLA-BARLANGBAN 1910-BEN VÉGZETT ÁSATÁSOKRÓL. 667 barlangnak több mellékága is van, a legtöbb a régi bejárat tájékán képződött. Itt találjuk a Rókalyuk és Denevérág nevű mellékfolyosókat, ezután a Büdöstói ágat a Paradicsommal; jóval tovább van az ú. n. Retekbarlang és ezután következik az új Áttörés mesterséges alagútja. Prehisztóriai ásatásokra nézve csakis a barlang elülső része, az ú. n. Pitvar, Folyosó és a Csontház, a mellékágak közül pedig a Denevérág végső szakasza fontos. A. régi bejárat nyílásán a barlangba menve, egy lejtős lejárás számos lépcsőin kell végighaladnunk, míg az aránylag alacsony, de széles Pitvarba jutunk. A Pitvarból egy szélesebb alacsony nyílás a barlang főágába, egy mellette levő keskeny folyosó, az ú. n. Temetkezesi folyosó a Csontházba vezet. A Csontház egyik fala mellett az Acheron-patak folyik. Ezeket a részeket magam is pontosan felmértem s méréseimből kitünt, hogy a nevezett barlang- részeket tulajdonképen csak egy, a boltozatról lehajló és a barlang kitöltésébe benyúló sziklarészlet választja el, vagyis az említett elkülönítettnek látszó bar- langrészek" egy összefüggő egységes nagy üreget alkotnak. Az itt vázolt barlangszakaszban báró Nyágx Jenő 1876. és 1877. években három izben, mindenkor csak néhány napig, de nagy aparátussal több szak- ember társaságában ásatott. Az ásatások főképen a Csontházra és a már több- ször említett barlangszakasz falmelletti részletekre terjedtek ki, ahonnan igen tekintélyes archeologiai, antropologiai és faunisztikai anyag került a kutatók birtokába és az ismert nagy monografia megírásához alapul szolgált. Báró Nyáry JEső sikeres kutatásai nyomán haladva, én is ezekben a részekben kezdtem meg ásatásaimat. Minthogy a megelőző ásatásokból vilá- gosan látni lehetett, hogy itt biztos eredményre számíthatok, a próbaásatást mellőztem s mindjárt a rendszeres felásatáshoz láttam hozzá. Ásatásaimat úgy végeztem, mint a Szeleta-barlangban. A felásandó területet először 10--10 méteres táblákra, ezeket azután 2-2 méteres négyszögekre osztottam. A táb- lákat nagy betükkel, a négyszögeket arab számokkal, a kiásott rétegeket pedig római számokkal jeleztem. Mindössze 12, egy sorban haladó négyszöget ásattam fel, úgy hogy végeredményképen egy 2 m széles és 24 m hosszú árkot ásattam ki, mely a Pitvart, a Folyosót és a Csontházat ÉNy—DK-i irányban szeli. Ezt az árkot végig 175 m mélységre ásattam, egyik négyszöget a Pitvarban azonban egész 4 m mélységre mélyítettem, anélkül, hogy a barlang fenekét elértük volna. Ez az árok a következő igen egyszerű szelvényt tárja fel: fönt átlag 1 m vastag alluviális humuszréteg, végig tűzhelymaradványokkal, alatta sárga agyag mészkőtörmelékkel; lefelé a mészkőtörmelékhez mindig sűrűbben kvarckavics és kvarcehomok vegyül, míg végre 4 m mélységben tiszta homokra akadtunk. Ebből a homokrétegből a gödörbe víz kezdett szivárogni, úgy hogy a további mélyitést be kellett szüntetni. A fekete tűzhelyes humuszban igen gazdag archeologiai, antropologiai és paleontologiai anyagot találtunk. A paleontologiai anyag recens háziemlősök maradványaiból áll és a csontok tördelt voltuknál és helyzetüknél fogva konyha- hulladéknak tekinthetők. A csontok eddigi meghatározásuk alapján a következő recens fajok legkülönbözőbb részeit találtuk : Canis familiaris, Cervus capreo- lus, Cervus elaphus, Capra hircus vagy Ovis artes, Bos taurus, Sus scroplhu, 668 D: KADIG OTTOKÁR Egyuus caballus és madárcsontok. A csontanyagnak legalább is 509-a emberi csont. Az emberi csontvázakat a Folyosóban találtuk alig 0-5 m mélységben. Egy-egy csontvázból csak egyes csontokat találtunk s ezeknek is jórésze már el volt málva. A koponyákból egyetlenegy teljes példányt sem találtunk, min- denütt csak fogyatékos töredékek kerültek ki. Az emberi csontok kiemelését a legnagyobb elővigyázattal végeztük s MÁáRrosx LaJos dr. barátommal arról győ- ződtünk meg, hogy ezek sem zsugorodott, sem kinyujtott, hanem össze-vissza- hányt helyzetben feküdtek. Érdekes, hogy az emberi csontok a többi emlős- csonttal együtt, szálban levő tűzhelyekben találtattak, melyek a felásott terület egész vonalán sehol sem voltak megbolygatva. Mindezekből az következik, hogy a szóbanforgó csontvázak nem voltak eltemetve, hanem más valamely úton kerültek a többi konyhahulladékkal a tűzhelyekbe. Nincs kizárva, hogy itt kannibálizmussal állunk szemben; ez a föltevés azonban még további bizonyí- tékra szorul. Jelentésem végére érve, még egy igen fontos kérdésről kell megemlékez- nem; egy kérdésről, mely tulajdonképen érthetővé teszi, hogy ezeket az archeologiai ásatásokat én mint geológus vezettem, ez az aggteleki diluviális ember kérdése. Báró Nyáry JEvő monografiájában számos helyen a diluviális emberről is megemlékezik, sőt ennek jelenlétét a Baradla-barlangban számos paleolitos köszerszámmal és megmunkált ősmedvecsontokkal is bizonyítja. Ebbeli kutatá- saim egyelőre a kiásott árokra vonatkoznak, ahol a következőket tapasztaltam. Az 155 m mélyre kiásott árok rétegsorozatában, mint említettem, a felső 1 m alluviális humuszból, az alatta levő 0-5 m mindenütt sárga agyagból és mész- kőtörmelékből áll. Ez a sárga mészkőtörmelékes agyag, úgymint a 4 m mély- ségre leásott gödör rétegei mindvégig teljesen meddők voltak, ezekben még csak ősmedvecsontokat sem találtam. Dacára annak, hogy itt mindeddig dilu- viális maradványokat nem találtam, ezeket a rétegeket petrografiai minősé- güknél fogva, diluviáliskorúaknak tekintem. Ha a diluviumban ebben a bar- langban az ember tényleg létezett volna, akkor maradványait is ezekben a rétegekben meg kellene találnunk. Az a körülmény azonban, hogy mostani ásatásaim alkalmával emberi maradványokat nem találtam, természetesen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy további kutatásaink, esetleg a barlang vala- melyik más részében, a diluviális ember nyomait még napszínre fogják hozni. Meg kell említenem, hogy a fent említett megmunkált medvecsontok a Denevér- ágból kerültek ki. Nincs tehát kizárva, hogy ezen mellékág kutatása alkalmával biztosabb nyomokra is fogunk akadni. Ebben az irányban a kutatásokat foly- tatni kellene. Kelt Aggteleken, 1911 szeptember hónap 10-én. 4 EELEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY XLI. BAND, SEPTEMBER—OKTOBER 1911, 9—10. HEFT NOTICES SUR LE TREMBLEMENT DE TERRE DU 8 JUILLET 1911 A KECSKEMÉT par ROBERT BALLENEGGER. Avec la planche IV et les figures 48—50. Le 8 juillet de cette année, a deux heures du matin, un tremble- ment de terre a secoué la Grande Plaine Hongroise, causant en guel- gues secondes de trés grands dommages dans la belle ville de Kecske- mét. Ce tremblement de terre n7est pas le premier gujlon ait ressenti ces derniers temps a Kecskemét; trois semaines auparavant, le 24 juin, il y avait eu un tremblement de terre de moyenne intensité. Le 18 mai 1908, un tremblement de terre avait aussi causé des dommages con- sidérables. On y avait déja éprouvé des cataclysme de ce genre a des épogues plus reculées. Ainsi, dans le catalogue manuscrit de M. A. RÉérnLny, on trouve mentionné un tremblement de terre épouvantable en 1561. M. CHARLES SzinápY, archiviste de la ville de Kecskemét a bien voulu me communiguer gue dans les Annales des P. P. Franciscains on trouve deux mentions de tremblements de terre depuis 1600: Vun le 22 avril 1783, le matin a 3b 85" (connu sous le nom de tremblement de terre de Moór), et Vautre le 14 janvier 1810, le soir et la nuit. Ce dernier tremblement de terre se trouve aussi mentionné dans les mémoires dun certain JosePH DiószEGI, conservés dans les archives de Kecske- mét. On y trouve mentionnées encore 3 secousses, notamment le 25 juin 1829, le 19 janvier 1565 le soir, et le 28 janvier de la méme année. Ces derniers tremblements de terre nont pas causé des dégáts sérieux, parce gue dans les procés-verbaux des séances de la municipalité con- servés depuis: 1591 on ne trouve aucune mention de ces accidents sis- migues. M. Louis pE Lóczy, directeur du Service géologigue de Hongrie ma délégué pour Vétude de ce tremblement de terre. Jai Vhonneur de rendre compte ici de mes observations. 670 ROBERT BALLENEGGER Gest le territoire de la ville de Kecskemét gui a été le plus éprouvé. Cette zöne est marguée de I sur la carte ci-jointe. Dans cette zöne toutes les maisons sont endommagées, un grand nombre se sont écroulées, ou ont tellement souffert yuil faudra les démolir. Cette zóne comprend la partie Nord-Ouest de la ville, a partir de la rue de Nagy-Kőrös, le guartier Máriaváros, puis les parties de la banlieue nommées Talfája dűlő et Katonatelep. Dans la II" zőne les dégáts sont toujours considérables ; les murs ont des lézardes et presgue toutes les eheminées se sont effondrées. Cette zőne comprend les autres guartiers de la ville, la gare de Kisnyir, Miklóstelep, puis la ville de Nagy-Kőrös. Dans la III zőne les dégats sont peu considérables. Ouelgues maisons seules ont souffert. Elle comprend les communes de Kerek- egyháza, Lajos-Mizse, Czegléd, Kécske. Dans la IV" zőne le tremblement de terre na pas causé de dom- mages, un grand nombre dhabitants se sont réveillés, mais nont pas eu peur. Cette zőne comprend la partie 5—0 de la banlieue, les guar- tiers appelés Helvetia, Köncsög, Városföldje, Szt. Lőrincz. Il est remarguable gue la zöne des plus grands dommages et celle ou le tremblement de terre na méme pas causé un efíroi général sont contigués. Pour JVexplieation de ce fait, il faut supposer deux failles, gui ont rejeté dans des profondeurs considérables les couches solides formant la base de Vancien bassin de ! Alföld. Dune de ces failles suit la direction Budapest-Kecskemét, Vautre va perpendiculairement, dans la direction Kecskemét-Kalocsa. La ville de Kecskemét se trouve au point de section de ces deux failles. Vétude du sol ne fournit aucun renseignement sur la nature de ces failles supposées. Tout est recouvert dune couche épaisse de sable mouvant. La direction et la nature des fissures des murs ne fournit aucune indication sur la direction des secousses sismigues, parce gujon observe les mémes lézardes a des murs situés dans toutes les directions pos- sibles. Les phénoménes de torsion observés sur les monuments funé- raires ne permettent non plus de tirer aucune indication a cet égard. En général les monuments se sont renversés sur la tombe, cest-á-dire gywils sont tombés dans la direction du sol remué. Le seul fait guon ait pu établir, cest gue les secousses ont été verticales. Ainsi en plu- sieurs endroits, Vobélisgue du monument funéraire, fixé sur son socle a Vaide dune barre de fer verticale, a été renversé sans gue la barre de fer ait été courbée. Une poussée de bas en haut peut seule donner Vexplication de ce fait. La torsion des obélisgues a été de 57 a 25" dans les deux sens. Des secousses verticales peuvent aussi causer de telles torsions, comme Va démontré M. F. ScCHAFARZIK. NOTICES SUR LE TREMBLEMENT DE TERRE DU § JUILLET 1911 A KECSKEMÉT. 671 Pour la détermination de la composante horizontale de la di- rection des secousses, je nai pu me servir gue des mensurations failes sur la cheminée de la fabrigue de conserves située dans la partie 5—0. de la ville et sur guelgues maisons dun plan simple. Ces dislocations ont toutes la direction NE—50. Les bátiments ont été endommagés de différentes maniöres. Les maison en pisé, ou les murs latéraux sont simplement adossés aux murs principaux, se sont ouvertes, les murs ont été renversés. Les murs faits de matériaux mixtes, p. ex. terre et brigue, ont tous été endom- Fig. 48. Atelier de cordonnier dans la rue du Lézard a Kecskemét. magés, les brigues sont sorties des murs. Lorsgue la toiture nétait pas solidement fixée aux murs, elle s"est disloguée et a défoncé toute la partie supérieure de la maison. Les voűütes nont pas du tout résisté aux secousses et se sont tous effondrés. En général, les construc- tions dun plan simple, ont mieux résisté gue les bátiments a ailes latérales, parce gue les ailes oscillérent dans une autre période gue le centre de la maison, Les cheminées se sont presgue toutes écroulées. Les angles de maisons se sont montrés peu résistants. A mon avis, les constructions futures devront étre solides, toutes leurs parties solidement liées les unes aux autres, de sorte gue la tension intérieure soit réduite 672 ROBERT BALLENEGGER au minimum. La construction devra, autant gue possible, se rapprocher du type monulitigue. II faudra aussi examiner soigneusement !emplace- ment des conduites d"eau et des égouts projetés. Dans ce but il faudra sonder le terrain et, la ou il nest pas suffisamment tassé, il faudra employer des conduites en acier avec des jointures flexibles. Voijci la description du tremblement de terre selon le récit dun grand nombre de personnes: on entendit dabord un fort bruit souter- rain, puis, au bout de guelgues secondes, il y eut deux secousses dune Fig. 49. Kuines dune maison dans le guartier cMária város; a Kecskemét. durée totale de 3 secondes. Aprés il se fit un silence complet. Dans la guinzaine gui suivit le cataclysme, les habitants de Kecskemét ont res- senti de nombreuses secousses, mais elles étaient si faibles gu elles nont pas été ressenties de tout le monde. Ainsi les personnes absentes le 8 juillet ne se sont pas apercues des secousses ultérieures. Les nerfs surexités étaient portés a assimiler a des bruits souter- rains un grand nombre dautres bruits tels gue celui gui est causé par les trains. Mais, cette crainte nerveuse á part, les autorités et les habi- tants de la ville ont fait preuve dun courage et dun sang froid exem- plaires. Toutes les maisons de la ville ont été endommagées, mais heu- NOTICES SUR LE TREMBLEMENT DE TERRE DU 8 JUILLET 1911 A KECSKEMÉT. 673 Fig. 50. La synagogue 4 Kecskemét. reusement le cataclysme na pas fait de victime, ni méme causé de blessures sérieuses. Les observations concernant le moment oü le cataclysme s7est produit manguent d eexactitude, les horloges de la ville ne montrant pas Vheure juste. L"observatoire de Kalocsa signale pour le commencement des secousgses 2h 9m 13sec. Les journaux ont apporté des nouvelles exagérées et fausses con- cernant une vive lumiére et une éruption de sable auton a observées. Au moment du tremblement de terre, des citadins et des campagnards se Földtan Közlöny. XLI. köt. 1911. 44 674 ROBERT BALLENEGGER rendant a un marché aux fruits gui se tient a 21 du matin ont vu une forte lumiére. Elle était causée par un court circuit survenu dans Véclairage élec- trigue dont les fils avaient été rompus par Veffondrement dune cheminée. . Léruption de sable a été observée au NO de la ville. Ici, entre des dunes de sable, dans un petit vallon, on a observé le matin envi- ron 25 a 30 litres de sable gris-bleuátre et humide, contrastant avec la couleur brune du sol. Le sable est arrivé a la surface par une crevasse de forme irréguliére, longue de 150 em et large ddun demi-centimétre. Le peuple a cherché Vexplication de la grande lumiére causée par le court-circuit dans cette petite éruption de sable. JTai fait exécuter un sondage pour voir de guelle profondeur ce sable venait. La succession des couches est la suivante: 0 a 30 em sol sablonneux brun 30—150 c sable argileux, trés foncé 150—170 c sable jaune avec des concrétions de carbonate de calcium 170—250 c sable fin jaune avec des granules de magnétite 250—450 a sable fin bleu avec des couches dargiles 450—600 ac sable gris-blenátre tout-a-fait identigue a celui guon a trouvé a la surface. La nappe phréatigue est a 5 metres du niveau du sol. Tai aussi retrouvé le méme sable sur la halde de plusieurs puits récemment ereusés. En resumé le tremblement de terre a occasionné en cet endroit une petite crevasse a travers laguelle Teau de la nappe phréatigue est montée á la surface, apportant du sable avec elle. Aprés le tremblement la crevasse s"est refermée. Une observation de plusieurs jours a démontré gwil ny avait pas de dégagement gazeux. Dans un grand nombre de puits, Veau s"est élevée au dessus du niveau normal, mais au bout de guelgues heures elle est redescendue a son niveau ordinaire. Dans un puits a pompe Veau puisée aprés le tremblement de terre avait une teinte violette. Cette couleur était causée par des microorganismes vivant sur la paroi du tub de fer et détachés par les Secousses. Tels sont les phénoménes gui ont accompagné le tremblement de terre du 8 juillet. Les données des appareils enregistreurs des obser- vatoires sismologigues fourniront les chiffres numérigues caractérisant les secousgses. Nous pouvons aussi attendre des résultats intéressants touchant les mouvements du sol de la grande plaine hongroise, en suite des observations gwon fera a Vaide du sismographe systéme CoNRAD guon est en train dinstaller a Kecskemét. Faluszemes, le 1 septembre 1911. DIE VERWITTERÜNGSERŐZESSE UND BÖDEN IN DER UMGEBUNG DES KURORTES BIKSZAD. Von Prof. Dr. K. D. Gumxa. — Mit Fig. 51—54. — Der kleine Kurort Bikszád liegt in einer Ebene, welche von den in den Tur-FluB, einen ZufluB der Tisza mündenden Büchen und FlüBchen be- wüssert wird. Von N, und S wird diese Ebene von dem Gebirge Avas umgeben, dessen absolute Höhe 1200—1300 m erreicht. Der Kurort selbst hat die Höhe von 160 m. Die Literatur über die geologischen Verhültnisse der Ungebungen von Bikszád, welche ich aus der Bibliothek der kgl. ungar. geolog. Anstalt, Dank der Liebenswürdigkeit meines Freundes Em. Timkó, bekommen konnte, ist nicht grob. In der Arbeit von K. Görrmanx! erscheinen auf der beigefüg- ten schematischen Karte im Gebirge Avas NNE-lieh von Bikszád Porphyre und nach SSW Alluvium ausgeschieden. Trachyte befinden sien NNW, nach W und SW aber Molassen mit Kohlen. Der Porphyr, ist wie Verfasser zeigt, weit von den Erzadern meist hart und afanitartig. Trackyt bildet nur an einer einzelnen Stelle, námlich nach 5 von Tamás-Váralja, eine abgesonderte Gebirgsgruppe, indem derselbe an anderen Stellen nur als kleiner Aus- lüufer vorhanden ist. Die Trachytmasse ist hart und grobkörnig, enthált im Überflub grob Kristalle von glasigem Feldspat. Der Trachyt übergeht überall in Porphyr, hüufig ist er dem letzteren sehr ühnliech und kann als eine Varietüt desselben betrachtet werden. Auf der der Arbeit von GÉza SZELLEMY? beigefügten Karte wird in der náchsten Umgebung von Bikszád ein Trachyt- tuff und nach E und W (Avasujfalu, Felsőfalu, Komorzán) zwei Inseln von Trachyt ausgeschieden. Die dritte, kleinste Insel befindet sich SSW-lieh von Bikszád. Aus der Beschreibung des Verfassers sieht man doch, da8 der Aus- druck eTrachyto, im weitesten Sinne zu verstehen ist und das von ihm aus der Arbeit von Dr. PauL SzokoL angeführte Zitat zeigt, daB in den er- wühnten Gebirgen Augit- und Hornblendetrachyt ohne Ouarz, Biotittrachyt 1 K. GöTTMANN : Berichte über die Mitteilungen von Freunden der Natur- wissenschaften in Wien. Bd. III, 1847, Herausgegeb. von W. Haidinger, S. 1—13. 2 GÉzA SZELLEMY: Die Erzlagerstütten des Vyhorlat-Guttintrachytgebirges. — Montanistiseher und geologiseher MilleniumskongreB. Budapest, 25. u. 26. Septem- ber 1896. 445 676 Dr: K. D. GLINKA mit und ohne Ouarz, Orthoklasguarztrachyt, Ouarztrachyt, Ouarzandesit, Amphibolaugittrachyt, Hypersthentrachyt, also die Gruppe, welche zwischen den Trachyten und Andesiten steht, angetroffen wurde. Ich bescháftigte mich nicht speziell mit der Petrographie von Bikszád, aber das, was ich in der Umgebung von Bikszád und hinter diesem Dorfe, auf dem Wege nach den xcBikszéder Steino und noch höher bis zum Ge- birgskamme, der gegen das Tiszatal abfállt, beobachten konnte, hat mich zum SchluB geführt, dab auf dem letztgenannten Wege keine typischen Tra- echyte existieren ; die Gesteine stehen nöher zur Andesitgruppe. Die chemischen Analysen, welche in meinem Laboratorium ausgeführt — Fig. 51. Die Ansicht des Avas-Gebirges. wurden,! stehen mit einer solchen SchluBfolgerung nicht in Widerspruch. Die erste Analyse (I) bezieht sich auf die Gesteine vom Gebirgskamme, der gegen das Tiszatal abfállt. Das Gestein ist fast schwarz, hart afanitartig. Die zweite (ID Analyse wurde an der Varietüt ausgeführt, welche hinter dem Dorfe Bikszád, nicht weit von letzterem sich befindet, also an niederen Teilen der Gebirgsgehünge vorkommt. Die dritte Analyse (III) bezieht sich auf das Ge- steinsstück, welches aus dem Verwitterungsprodukte im Dorfe Bikszád gesam- melt wurde. Die zweite Probe ist fast grau, die dritte etwas grünlichgrau; beide mit grobBen Hinsprenglingen (Ausscheidungen) von Feldspaten. Alle Analysen, welche in diesen Artikel sich befinden, wurden von meinen Schülern unter meiner und meines Herrn Assistenten W. P. SMIRNOFFS Leitung ausgeführt. DIE VERWITTERUNGSPROZESSE UND BÖDEN IN DER UMGEBUNG DES KURORTES BIKSZÁD. 677 18 1814 III. Analyse von Stud. Analyse von Stud. Analyse von Stud. D. SuruLow J. MIAGKOw E. GOWERDOWSKI Glühverlust ... .. u 0419 0-54.99 21399 SZOGES RA 92"9D a 60-64. c 57-62 c ATROS ÉSI TESLA a 18:58 c 20-68 c FÉGOSN ZS ta ORA 426 c 3 Za (Eve ÖJÉST ZÉLSREE ERVE a 212 a 387 c MIOTA LAN a ÖSÍTANO 0776 c d:55 c ÜGY. ét estet KORÁNT a 73914 6-50 c MOO Ca ZS e ELOD 157 c 134 c KJ0 BENE tát B 29-05 c 29-64 a 162 a Nag 1 E RHBTR 232 c 185 c Summe.. .. . 100359 100-7590 100-4490 Aus den gegebenen Analysen ist klar, dab die hiesigen ErguBgesteine einen merkbaren Unterschied in der chemischen Zusammensetzung zeigen. Die Schliffe der analysierten Gesteine zeigen jedoch u. d. M. ein sehr ühnliches Bild. Die Basis besteht hauptsüchlich aus den kleinen Leisten von Plagioklasen, deren Stellung an Fluidalstruktur erinnert. Augit ist in der Basis seltener und hat nicht so regelmáBige Formen, wie die Plagioklasausschei- dungen. Der Magnetit besteht aus kleinen Körnern, welche hüufig recht- winkelige Umrisse haben. Die groBen Binsprenglinge bestehen aus Plagioklasen und fast farblosen Augiten. Zwischen den letzteren sind die rhombische Varie- tüten zu beobachten. Diese Daten, wie auch die chemische Zusammensetzung führen uns zu der SchluBfolgerung, da8 die Gesteine der nüchsten Umgebung von Bikszád als Augitandesite, teils vielleicht als Hypersthenandesite zu betrachtem sind. Hine noch genauere petrographiscehe Untersuchung war nicht meine Aufgabe weshalb ich mich auf die angeführten Daten beschránken kann. Die Lage des Kurortes Bikszád in einer Ebene, welche sehr stark be- rieselt wird, könnte zur Moorbildung führen, wenn diese Ebene nicht so gut drainiert und wenn die starke Verdunstung nicht vorhanden würe (Bikszád liegt bei 479 50" n. Br.). Die beiden letzten Bedigungen haben das Fehlen von Mooren verursacht, obwohl auf der Ebene nicht selten feuchte Wiesen zu beobachten sind. Ein Teil der Ebene wird auch jetzt mit den kráftigen Hichen bedeckt, wovon einzelne einige hundert ja sogar tausend Jahre zühlen (im Park des Kurortes). Unter dem EinfluB der bedeutenden Anfeuchtung, Wald- und Wiesen- vegetation entwickeln sich auf der Ebene typische Podsolböden und Übergangs- böden vom typischen Podsol zu den anmoorigen Böden. Die Profile von Podsolböden sind verschiedenartig, je nach dem Mikro- relief der Bikszáder Ebene. Auf höher gelegenen Punkten, welche am meisten geackert werden, treten sehr sehwach podsolierte Böden auf und die Boden- schichten, die unter der Humusschicht liegen, sind sehr deutlich gelb (die 678 DI K. D. GLINKA. Farbe des Muttergesteines). An mehr niedrigen Stellen sind die typischen Podsole zu beobachten, bei welchen man in trockenem Zustande die Schichten A, und A, fast gar nicht unterscheiden kann. Die beiden Schichten sind fast weib mit einer schwachen grauen Farbenabtönung. In feuchtem Zustande erscheinen die Humusschichten grau und die Schicht A, ist etwas dünkler als die Schicht A,. Die Müchtigkeit der Schicht A (A, -- As) erreicht 40 em.! Die Schicht B ist gelblieh mit einzelnen weiBlichen Adern und Fleckchen. Der Boden ist reich an Ortsteinkonkretionen. Die weiBliche Farbe der Podsolböden steht, wie bekannt mit der An- Fig. 52. Dünnsehliff aus d. Andesit des Avas-Gebirges (100-fach vergröss). wesenheit der nicht gefárbten Humussubstanzen in Zusammenhang, was bei sechwachem Glühen ersichtlich ist. Der Boden wird dabei zuerst dunkelgrau, fast sehwarz, und nur bei weiterem (Glühen, wenn der Humus zerstört wird nimmt die Probe die rötliehbraune oder gelbe Farbe. In den Übergangsformen von Podsol zu den anmoorigen Böden, welche jedoch náher zu der ersten, als zu der zweiten Gruppe stehen, entwickelt sich eine sehr müchtige dunkelgraue Humusschicht, welche beim Trocknen eben- falls heller wird. Leider konnte ich die Struktur der hiesigen Podsolböden nicht in situ 1 Mit dem Buchstaben A bezeichnen wir die Eluvialschichten des Bodens, d. h. solche, woraus etwas chemisch oder mechanisch ausgelaugt wird, mit dem Buchstaben B Elluvialschichten, nümlich solche, welchen etwas zugeführt wurde. DIE VERWITTERUNGSPROZESSE UND BÖDEN IN DER UMGEBUNG DES KURORTES BIKSZÁD. 679 beobachten, da die Böden, Dank den tüglichen Regen, stets feucht und sogar naB waren. In trockenen Böden konnte man an der Schicht A nur schwache Porositát und keine Schieferstruktur beobachten. Die Probe des typischen Podsols gibt für die Schicht A einen ganz ungefárbten, durchsichtigen Wasserauszug, in welchem auf 100 gr des luft- trockenen Bodens bestimmt wurde : ! Aciditát (in Gramm 6 NaHO) 00018 gr; (trockener Rest — 070395 gr (enthült die Spuren von CZ und §S50,); Glühverlust — 0-0327 gr; Glührück- stand — 070068 gr. Fig. 53. Dünnsehliff des Andesites aus dem Avas-Gebirge in polarisiertem Licht. Der Wasserauszug aus dem Übergangsboden zu dem anmoorigen ist ebenfalls ungefárbt und durchsichtig; derselbe enthült: Aciditát (in Gramm NaHO) 00011 gr; trockener Rest 0-0866 gr; Glühverlust — 070763 gr; Glührückstand — 070103 gr. Die beiden Wasserauszüge sind sehr typisch für die Podsolböden: die- selben reagieren sauer, zeigen sehr scharfes Vorherrschen des Glühverlustes über den Glührückstand.? 1 Die Wasserauszüge und alle Bestimmungen in denselben wurden von Stud. A. SuTULow ausgeführt. 2 Siehe SaAcHaRow: Die Bodenlösungen ete. Journ. für experiment. Land- wirtsch. IV, 1906. (russisch mit deutsch. Résumé). Hier mu8 man erwühnen, daB die Probe des Wasserauszuges, welche zur Bestimmung der Aciditüt diente, so lange 680 Dr: K. D. GLINKA Die Ortsteinkonkretionen, welche in Podsolböden der Vertiefungen meist vorhanden sind, befinden sich hier in richtiger Menge. Die GröBe derselben ist verschieden, aber hüufiger beobachten wir grobe, als kleine Konkretionen. Die Form ist meist mehr oder weniger abgerundet ; seltener kann man zylind- rische Formen beobachten, welche um Wurzeln herum abgelagert werden. Die letzten Formen sind hüufiger in den Böden der Vertiefungen zu beobach- ten. Die Zusammensetzung der Konkretionen ist folgende : gs IL. Die Daten aus zwei — Die Daten aus der Analysen von Stud. — Anulyse von Stud. N. GAWRIKOW J. MJAGKOWw Glükverlüst vez ze 64500 77029 Sh 4 SEZEE ző zt LON 50-27 c ATLSTOLSZÉ SE Et lsz ő zo KGY — MESOSZSSÉ et else ŰZÖM — GOLD STB — 12934 1129 c GO Ez KER 1-91 a 1775 c NETES TE ez. v 093 c 0-86 a TE (G Eset áke áá B elte 113 c V3y a UNE Ő LÉRE É EE ES 1706 c 1730 a Summe .. . 101-70999 Aus den gegebenen Daten ist zu sehen, daB der Ortstein reich an Hisen- und Manganoxyden ist. Die groBe Ouantitát der letztgenannten Oxyde hat mich bewogen den Ursprung derselben zu suchen und ich glaube, dab ich denselben gefunden habe. Bevor ich über diese Sache sprechen würde, muB ich erwühnen, daB sich die Ortsteine von Bikszád sehr leicht und schnell mit HCl zerlegen, wobei nicht nur die ganze Menge von Hisen und Mangan, son- dern auch eine bedeutende Menge von Aluminiumoxyd in Lösung übergeht. Der Versuch wird so ausgeführt da8 zur Probe des Ortsteinpulvers starke HCI zugegossen wird und die ganze Masse bis zum Sieden erwürmt wird. Die Reaktion geht mit scharfer Chlorentwickelung vor sich. Wenn die Chlorent- wickelung abnahm wurde der Flüssigkeit in bedeutender Menge Wasser zuge- gossen und alles noch einige Minuten bei Sieden digeriert, bis der unlösliche Rückstand ganz wei8B war. Die ganze Operation braucht nicht mehr als zehn Minuten. gekocht wird, bis von 50 ccm nur 5 cem Flüssigkeit bleibt. Hierauf wird bei Anwesenheit von Phenolphtalein mit 1/1000 n. NaOH-Lösung titriert. Hieraus erhellt daB die Aciditát nicht mit Kohlensüure im Zusammenhang steht. Sie hüng mit den organischen Stoffen zusammen, welche in Lösung übergehen. Ob wir hier echte Lösungen oder Pseudolösungen vor uns haben, ist noch nicht ganz klar. Wenn man die Probe nicht so lange kocht, wie oben angegeben wurde ist die Aciditüt géwöhnlich gröbBer. Wir untersuchen jetzt diese Frage. 1 Es scheint, da8 sich ein Teil von Eisen im Zustande von Protoxyd be- findet, es ist jedoch bei der Anwesenheit von organischen Stoffen unmögliech die Ouantitát derselben genau zu bestimmen. DIE VERWITTERUNGSPROZESSE UND BÖDEN IN DER UMGEBUNG DES KURORTES PIKSZÁD. 681 Dieser Untersuchung wird die Probe von Ortstein, — der I-en Probe ühnlich, aber etwas reicher an Fe,0, — unterworfen; die Resultate waren folgende : ! Unlöslicher geglühter Rückstand — 555090. Löslicher Teil: MnO — 12:1699 ; Fe,Oz — 178890 ; Al,O, — 7139. Aus dem 6 Podsolboden geht bei solehen Bedingungen in Lösung über : Fe,0, — 13796 ; Al,O, — 38590. Zum Vergeleich der Zusammensetzung der Schicht A von Podsolboden mit derselben von Ortstein haben wir folgende Ziffern : Podsolbodeny? Ortstein Giühverlüst s zza 9309 64590 JOVAL se e E ez DIÓS 4 51-59 c HANS e elt an 499 € 10-67 c TNEGÜE Té SAE EL EL őa 288 c 14-49 c IVNCEANEAA ara ses Gee — 1293 c GO szá KÖZÜL ts 081 c 191 c Igaz an Aster áreák" 06ki 093 c TÁ z SANE Ee É És 0-95 c 113 c NE GÉG VE te e a TA 1706 c Summe .. .— 100:8690 .10170999 Weiter oben wurde bereits erwáhnt, dab die Podsole von Bikszád sehr reich an Ortsteinkonkretionen sind, was mich bewog den Ursprung der groBen Menge von Hisen- und Manganoxyd zu suchen. Zwerst fiel mir auf, dab sich in den Tonen der Bikszáder Ebene, wo diese Tone nicht mit den typiscehen Podsolen bedeckt sind, sehr hüufig kleine und zuweilen auch groBe Binschlüsse befinden, welche ebenfalls tonig, jedoch etwas kompakter, als die Tone selbst sind. Diese Hinschlüsse sind reiech an Eisen- und Manganoxyden, welche dieselben mehr oder weniger verkitten. Nachdem ich die letztgenannten Hinschlüsse aufmerksam untersuchte, gelangte ich zur Sehlubfolgerung dab dieselben einen alten Verwitterungsprodukt dar- stellen, welcher in sekundárer Lage etwas veründert wird. Da die Tone der Bikszáder Ebene aus den Anschwemmungen gebildet worden sind, welche von den naben Lehnen hinuntergebracht wurden, so mubBte ich unbedingt die nöchsten Gehünge studieren. Die erste Exkursion ins Gebirge hinter dem Dorf Bikszád (nach N) hat sehr interessante Sachen an den Tag gebracht. Im Dorfe selbst und besonders etwas nüher zum Berggehünge traf ich die roten Verwitterungsprodukte der hiesigen Andesite an, welche mich ihrem Habitus und allen Merkmalen ihrer Struktur nach an die Roterden von Tschakwa bei Batum, die ich vor einigen Jahren studiert habe, erinnerten. 1 Die Analyse wurde von Stud. J. MJAGKow ausgeführt. 2 Die Analyse wurde von Stud. N. GAWRIKow ausgeführt. 682 D: K. D. GLINKA Die letzteren sind ebenfalls Verwitterungsprodukte der Andesite. Die rote Farbe, die braunen Flecken von Manganverbindungen, welche sehr unregel- müBig verstreut sind, die Erhaltung der Struktur vom Muttergestein, alles spricht dafür, dab wir hier wirklich typische Roterde von der Lateritgruppe ! beobachten. Die Roterde von Bikszád findet sich nicht überall; dieselbe wurde teils abgeschwemmt, teils ist sie mit den neuen Anschwemmungen bedeckt, teils endlieh wurde sie durch die neuen Bodenbildungsprozesse ver- Fig. 54. Prof. GLINKA untersucht das Bodenprofil am Abhange des Avas-Gebirges. üándert. Man kann dabei glauben, dab nur die niederen Teile der Berggehünge mit Roterden bedeckt waren; auf den Höhen existierte Roterde nicht. Auch dort, wo die Verwitterungsprodukte vorhanden sind, haben dieselben die weiche tonige Beschaffenheit nicht immer bewahrt. Wir finden zuweilen 1 Wir kennen zwei Typen von Roterden: die Roterde der regenreichen sub- tropischen Gebiete (Lateritgruppe) und solche der subtropischen Halbwüstengebiete. Diese zwei Gruppen sind einander nur in der Farbe ühnlich; alle anderen Merk- male sind scharf verschieden. Die erste Gruppe unterscheidet sich von dem typi- schen Laterit durch Abwesenheit oder geringe Menge von Aluminiumhydroxyden. DIE VERWITTERUNGSPROZESSE UND BÖDEN IN DER UMGEBUNG DES KURORTES BIKSZÁD. 683 nur die harte rote Kruste, welche sich mit dem Muttergestein stark verbindet. Die Kruste, wo ich solche beobachten konnte, enthált fast gar nicht von den braunen Flecken von Manganverbindungen, was man aus den Daten der folgenden Analyse sehen kann. Die Analyse wurde von Sutd. SowapowskKI ausgeführt. HO bei 105—1109 C. — 10-8590 ; Glühverlust — 6-0290 ; SI0, — 550090; Al.0s — 193690; Fe.O9 (3 FeO) 870990; Mn0O0-0729; CaO — 6499 ; MgO — 3439 ; K,O — 0529 ; Na,0 — 12890 ; Summe 10091. Die Ouantitát des hygroscopischen und chemisch gebundenen Wassers ist sehr stark erhöht, was für den Roterdeverwitterungstypus sehr charak- teristisceh ist; die Bisenoxydmenge ist ebenfalls erhöht, die Basen werden jedoch verháltnismáBig sehwach ausgelaugt. Der Gehalt an Aluminiumoxyd und Kieselsüure weicht nicht viel von der Menge derselben Oxyde in Andesiten ab. Mehr verwitterte Massen, die aus der nüchsten Umgebung von Bikszád genommen wurden, sind etwas verschieden : einige derselben sind ohne braunen Flecken von Manganverbindungen, die anderen tragen solche Flecke. Die che- mische Zusammensetzung (Analyse von Stud. E. GowERDowsKI) der ersteren ist folgende : II,O bei 105—1109 C. — 9-8190 ; Glühverlust — 9-8790 ; S10, — 476599 ; Al, 0, — 252390; Be.0.— 122090; FeOZ 11699; MnO— 12490; Cao — 17090 ; MgO — 17749 ; K,O —0-369 ; Na,0O — 071590 ; Summe 101-3090. FeO gehört zum Teil dem Magnetit an welcher in Roterden sehr gut erhalten bleibt. Was die anderen RO-Oxyde anbetrifft, so ist anzunehmen daB dieselben dem rhombischen Augit angehören, welcher schwerer verwittert, als die Plagioklase. Die andere Probe von Roterde, welche Flecken von Manganverbindungen aufweist, hat folgende Zusammensetzung (Analyse von Stud. E. GowERDOWSKI). H,O bei 105—110? C. — 11-6799 ; Glühverlust — 92390 ; SZO, — 48479 ; Al,O,, TFe2Og FeO zusammen — 38469; MnO—1269; MgO— 1509; CaO — 1329 ; K,O — 0299 ; Na, 0 — 0279 ; Summe 100-8090. Es ist klar, da8 der Unterschied zwischen diesen. Varietáten nicht zu groB ist, auch was die Menge von Manganoxyd anbetrifft. Die Zusammenstellung der Beobachtungen überzeugt uns davon, daB8 die hiesigen Roterden nicht gegenwürtige Verwitterungsprodukte sind; denn die jetzigen klimatischen Bedingungen führen zu der Podsolbildung, welche man nicht nur auf der Bikszáder Ebene, sondern auch auf den Gehüngen be- obachten kann. Es ist klar, daB die Roterden alte, und wie ich glaube, tertiáre Verwitterungsprodukte sind,! welche in bedeutender Menge mit der 1 Es ist bekannt, da8 die tertiáre Verwitterungsprodukte in Europa sehr hüufig zu dem Roterdetypus, sogar Laterittypus gehören. In RuBland sind tertiár die Roterden der Umgebungen von Batum (Transkaukasien). Ich habe auch die Muster von tertiürer Roterde aus dem Fernen Osten des asiatischen RuBlands (Primorskajagebiet) studiert. Diese Proben hat einer von meinen sibirischen Mit- arbeitern D. W. Iwanow gefunden und als jetzige Verwitterungsprodukte anerkannt. Die Artikel über diese Roterde wird in der russischen Zeitschrift xPedologies er- scheinen. 684 DI: K. D. GLINKA Denudation zerstört und in die Ebene transportiert wurden. Dort werden dieselben unter ganz anderen Bedingungen transformiert, wobei" die roten Bisenoxydhydrate (Turjttypus) in gelbe Hydrate (Limonittypus) übergehen. Ein Teil der Hisenoxydhydrate und Manganoxyde wird aus den oberen Boden- schichten ausgelaugt, was für PGÁROREKKASRBB typisch ist, und bildet die Ort- steinkonkretionen. So ersteht auf den Tgtnatb der alten Welt wieder neues Leben! Nowo-Alexandria, den 31. Müárz 1911. BEMERKUNGEN ZUR TEKTONIK DER UMGEBUNG VON BUGCARI. Von KARL v. TERZAGHI. — Mit. Fig. 55. — Durch die liebenswürdige Vermittlung des Herrn Vizedirektors Bergrat Dr. v. SzorvraGH war es mir vergönnt, einige Tage hindurch die Umgebung von Buccari an der kroatisehen Küste in Gesellschaft des (Geologen Herrn Dr. VikroR Vocr zu begehen. Herr Dr. Voan hatte, bevor er die Aufnahms- arbeiten in Buccari begann, im Bakonyerwald gearbeitet. Ieh hingegen ver- brachte ein und einhalb Jahre, mit geodátischen, geologisehen und hydrologi- sehen Arbeiten beschaftigt, in der kroatischen Lika, vornehmlich im Dragatal und im Gackapolje. Hine Folge dieser unserer jüngsten Erfahrungen war, dab unsere Auffassungen der Tektonik des gemeinsam begangenen Gebietes in manchen prinzipiellen Punkten stark divergierten und die Debatte gestaltete sich zu einer so interessanten, daB ich mich, durch Herrn Dr. VoGaL hierzu angeregt, entsehloss, meine Ansichten über den vorliegenden Fall zu publizie- ren, bevor ich noch die Resultate meiner Likaner Detailstudien der Öffentlieh- keit übergebe. Hinen der charakteristisehen Züge im orographisehen Bild des Küsten gebietes Fiume—Zengg bildet ein tektonisches Lüngstal, weleches hart neben der Küste und parallel zu dieser in NW—SE Richtung streicht. Bei Novi taucht es unter den Meeresspiegel, bei Fiume hingegen schwenkt es nach NNW ab und koinzidiert einige Kilometer hindurch mit der Recinaschlucht. Verbunden ist das Tal mit der Meeresküste durch eine Reihe kurzer Ouertáler u. zw. von N nach S: Recinadurchbruch bei Fiume, Tal von Martinschizza (alte Rennbahn), Vallone di Buccari, Bucht von Cirkvenica, Bucht von Nori. BEMERKUNGEN ZUR TEKTONIK DER UMGEBUNG VON BUCCARI. 0685 An zwei Stellen sinkt die Talsohle unter den Meeresspiegel, u. zw. in der Bucht von Buccari und in der Bucht von Novi. Die Bucht von Buccari, gewissermaben eine inundierte Mulde, communiziert durch die oben erwáhnte Vallone di Buccari mit dem Ouarnero. Das Arbeitsgebiet des Herrn Dr. VoagL erstreckte sich etwa von Martinschizza bis Dervenik, in der halben Distanz Porto Ré— Cirkvenica. Die Tektonik seines Gebietes hat Herrn Dr. VocL intensiv be- MÉRTÉKE 5 Fig. 55. Skizze des Lüngstales Fiume-Novi. scháftigt und war er schon kurz nach Inangriffnahme seiner Arbeiten zur Erkenntnis gelangt, dab es sich hier um sehr tiefgreifende, zum Teile wirklich rátselhafte tektonisehe Störungen handeln muB, welchen das Löngstal seine Physiognomie verdankt. Ich will die wichtigsten Punkte hervorheben. Zunüchst das Lüngenprofil. Wáhrend die Höhenrücken zu beiden Seiten aus Kalken des Senon und Turon bestehen, wie Herr Dr. VoGgn konstatiert hat, finden sich an den Flanken Alveolinen- und Nummulitenkalke und der auBerordentlich fruchtbare Talgrund zeigt (eozüne) mehr oder weniger sandige, durchwegs 686 KARL V. TERZAGHI steil gestellte, oft saigere Mergel. Das Sohlengefálle ist kein einheitliches, sondern es wird zwischen den oben erwáhnten Ouertálern durch mehr oder weniger hohe Barriéren in Mulden geteilt, welche durch die Ouerrisse ent- wüssert werden. Diese Barriéren bestehen nun nicht, wie man wohl vermuten sollte, auch aus Mergeln, sondern aus Kreidekalk, welecher, wie in Dervenik, den Mergel riffartig durchbricht, oder, wie am 5H-Ende der Bucht von Buccari, die Form einer Rückfallkuppe annimmt, welche durch einen Mergelstreifen von der Südostflanke (Rücken von Porto Ré) getrennt ist. Das würe eines. Die zweite Tatsache von einschneidender Bedeutung bezieht sich auf die rela- tive Lage der Mergel und der Nummulitenkalke zum Senonkalk. Es ist nám- lich sowohl an der ganzen Nordostküste der Bucht (besonders 0-5 km N-lich von Bakarac an der Strasse) und an der Südwestküste (Steinbrüche der Buccareser Zementfabrik) zu erkennen, daB der Mergel die Kreidekalke unter- teuft. Endlich durchbricht auf der Höhe von Kostrena (Buccari S) der ültere Turonkalk das jüngere Senon. Der SchloBberg von Drivenik prásentiert sich, wenn man vod Dol mali in SE-licher Richtung der StraBe folgt, als müchtiger Felskopf von einigen fünfzig Metern relativer Höhe und steilen, felsigen Hüngen, etwa in der Mitte eines flachen, fruchtbaren Tales. Flachgebösehte Mergelhünge vermitteln den Übergang zur ebenen Talsohle. Aus grölberer Entfernung fiel mir die eigen- tümliche pfeilerartige Vertikalgliederung des felsigen NE Absturzes auf, an welchen sich noch einige rundliche Felsköpfe anlegten. Die Felsköpfe erwiesen sich bei náherer Betrachtung als grobe Brekzien von stark wechselnder Block- gröbe mit eisenschüssigem Bindemittel und zahlreichen, hellgelb versinterten Hohlráumen. Der NE-Hang des Tales war regelmáBig, die Grenze des Mergels gegen den Kalk ziemlich geradlinig, unter dem Kamm einige der Talrichtung parallel streichende felsige Steilstufen. Am SW-Hange war jedoch auffallend, da8 die Mergelgrenze unmittelbar dem SchloRberge gegenüber tiefer lag und zu beiden Seiten in einspringenden Winkeln hoch hinaufzog. An beiden Hün- gen war die Schichtung im Kreidekalk vollkommen verwischt. Das Bild von der vertikalen, pfeilerartigen Gliederung der Steilhünge des SchloBberges wiederholt sich auch an den Hüngen der Senonscholle Bakarac E. Die Scholle mit den Höhen von Porto Ré bietet orographisch denselben Anblick, wie etwa das Tal von Novi, von Zengg aus gesehen. In dem ÖOuerrücken von Sv. Kuzma, Buccari NW, 1-2 km Luftlinie vom HStrande entfernt, wiederholt sich im 6 Prinzipe dieselbe Erscheinung wie in Drivenik, jedoch in viel grölerem MafBgstabe. Zunüáchst schiebt sich 0-7 km W-lich von Buccari ein Bergrücken kulissenartig gegen die Tiefenlinie vor und bei Sv. Kuzma sehlágt sich dann eine Brücke von Kreide und von Num- mulitenkalk nach dem andern Hang bei Skrljevo. Wáhrend am Wege §-lieh von der Kirche die Mergel aufgeschlossen sind, sieht man im Hinschnitt der Eisenbahn zunüchst das Senon in reiner, spüter dann in dolomitiseher Aus- bildung bloBgelegt. Von Sv. Kuzma zieht die Mergelgrenze — und das möchte ich hier betonen — nahezu horizontal gegen Martinschizza, wáhrend das Lüngenprofil BEMERKUNGEN ZUR TEKTONIK DER UMGEBUNG VON BUCCARI. 687 des Tales die normale, steil ansetzende, allmühlich ausflacehende Form zeigt. Nur an einer Stelle wird das Tal von einer Kalkrippe geguert, welche jedoch keinen starken BinfluB auf das Lüngenprofil zu haben scheint. Ich hatte früher einmal Gelegenheit, die Mergel in fast sandsteinartiger Ausbildung im Erosions- graben des Baches, steil aufgerichtet, zu sehen. Im Ouergraben von Martin- schizza soll kein Mergel anstehen. Endlich will ich noch die beiden wichtigsten Mergelaufschlüsse an der Küste der Bucht von Buccari kurz charakterisieren. An der StraBe von Bakarac nach Buccari biegt die Küste an einem Punkte 175 km N-lieh von Bakarac nach W ab, die Strabe umgeht den dort anstehenden Nummaulitenkalk. In der Mulde vorher sieht man den Mergel, nach dem Lande zu unter etwa 459 einfallend, ausbeissen. Das Streichen jedoch variirt auf der kurzen Strecke von 25 m um Betráge von 309 und sind die Bünke sichtlich verschwenkt und verdrückt. ? Diese UneleichmáBigkeit tritt besonders klar zutage in den Aufsehlüssen hinter der Zementfabrik von Buccari. Im Hauptsteinbruche sieht man vor sich den ca. 30 m hohen, etwa unter 709 gebösehten AufsehluB, in welchem ein geradezu chaotisehes Durcheinander von blauen, sandigen. von braunen, toni- gen Mergel und von unter-, über- und zwischengelagerten Kalkriffen bloBgelegt ist. An den Ründern erkennt man obendrein eine Brekzie von öühnlicher Beschaffenheit, wie die beim Driveniker Berg besehriebene. Von einer einheit- lichen Schichtung ist keine Spur. N-lich von dieser Stelle, tiefer unten, sieht man wieder Mergel und Nummulitenkalk nebeneinander und im Aufsehlusse 8-liceh von der Fabrik erkennt man wieder Mergel und Brekzien gemischt. Die soeben angeführten Krsecheinungen bildeten den Hauptgegenstand unserer Debatten und will ich meine KEinwürfe gegen die Erklárungsversuche Herrn Dr. Vocrs zwaneglos wiedergeben, nicht etwa in der Absicht, ein dog- matisehes Urteil zu fállen, sondern im Gegenteile nur zu dem Zwecke, die gegnerische Kritik herauszufordern und anzuregen. Die Ouerrücken von Drivenik, Dol mali, Bakarac, Buccari, hielt Herr Dr. Vocr für Sehollen, welche zwischen Ouerbrüchen stehengeblieben sind. Das Unterteufen der Kreidekalke durch die (eozünen) Mergel hielt er jedoch f r die Folge einer überkippten Faltung, welche sich etwa in der Höhe der Buccareser Zementfabrik in eine Art überkippte Doppelfaltung verwandelt, um dann in dem Ouerrücken von Sv. Kuzma ihr Ende zu finden. Tatsüchlich lübt sich, wenn auch auBerordentlich unsicher, ein Übergehen des meerseitigen Einfallens der Kreidebünke an der HochstraBe von Ozljak 1 km B-lich von Dol veliki durch die saigere Lage in ein Einfallen nach dem Lande zu §-lich von Hreljin beobachten. Seine festeste Stütze sind freilich die Mergelaufsehlüsse bei Bakarac und hinter der Buccareser Zementfabrik. Was mir nun zunüchst auffiel, war der Mangel an nennenswerten Ouer- brüchen, welche doch die Horstbildung von Dervenik begleiten müBten. Der NE-Hang ist mit seiner horizontal verlaufenden Mergelgrenze völlig intakt und im SW-Hange bricht die Mergelgrenze sogar nach unten anstatt nach oben. Die Brüche parallel zur Streichrichtung des Tales stehen da als parallele 688 KARL V. TERZAGHI Mauern im NE-Hang, ganz besonders im Hintergrunde der Bucht von Cirkve- nica. Die Kammlinien hingegen verlaufen ziemlich horizontal und gerade der Verlauf dieser Kammlinien sollte die Ouerbrüche verraten. Ich habe in dem tektonisch áhnlich gebauten Senjsko-Bilo- und Velebitgebirgen die Beobachtung gemacht, dab sich Ouerbrüche meist im Verlaufe der Kammlinien erkennen lassen. Es ist dies im Kalkgebirge, wo die Oberfláchenerosion im Verhültnis zur chemischen Denudation bei der Schaffung der Reliefformen in der Regel eine ganz untergeordnete Rolle spielt, sehr leicht einzusehen. Die jáhrliche Abtragung horizontaler Flüchen kann nicht mehr und nicht weniger betragen, als das durch die chemische Lösungsfáhigkeit des jáhrlichen Niederschlags- guantums für den ganzen Landstrich festgesetzte Ma8B. Niveaudifferenzen, welche durch tektonische Verschiebungen im Gebirgskörper hervorgebracht werden, findet man daher háufig wohl konserviert. Auf den Kámmen zu beiden Seiten des Drivenik ist von solchen Niveaudifferenzen nichts zu bemerken. Aber auch die geologischen Aufnahmen haben bis dato keine Anhaltspunkte geliefert für die Annahme von Ouerbrüchen. Mit welehem Rechte darf man also diese Ouerbrüche zur Erklárung der Kalkinseln heranziehen? An eine sekundüre Faltenbildung im Kreidefelde des Talgrundes kann man ebenfalls sehwer den- ken, denn es drüngt sich sofort die Frage auf: warum ist der Kreidekalk talauf- und talabwárts tief gelegen und eben und die Abhánge des Riffes nach diesen Seiten hin steil? Schon beim ersten Anblicke des SchloBberges und spüter, als wir ihn bestiegen hatten, drüngte sich mir die Überzeugung auf, dab wir es nicht mit einem tektonischen Gebilde, sondern mit einer Oberfláchenform zu tun haben, welche schon wáhrend der Ablagerung des Mergels, etwa als Küstenriff, bestand und in die spüteren Dislokationen miteinbezogen wurde, um endlich wieder bloBgelegt zu werden. Bestárkt wurde ich in meiner Auffassung durch die Brekzien, welche sich an seinem Fufe fanden und welche sich als alte Strand- brekzien deuten lassen. Aus den spüteren geologisehen Arbeiten in der Nachbar- sektion Herrn Dr. Vocrs ging hervor, daB auf dem Küstenpunkte, welcher mit dem SchloBberge korrespondiert, eine Halbinsel sich in das Meer erstreckt, welche NW-lich und SW-lich von Mergeln flankiert wird. Hine áhnliche, fast möchte ich sagen, Verdickung des Küstenwalles, weleher unser Tal im SW begrenzt, streicht über Dol Mali und koinzidiert mit dem H-Rande des Golfes von Fiume. Eben dasselbe gilt von Sv. Kuzma. In derselben Richtung verlau- fen aber auch die kurzen Ouertáler, welehe unser tektonisches Löngstal mit der Küste verbinden. Die Streichrichtungen dieser Tüler ziehen ebenso wie die Streichrichtungen der Riegel parallel zu dem gewaltigen Steilbruche, welcher die Ostküste Istriens bildet und welcher die Abbrüche des Tsechitschenbodens unter einem Winkel von 70? sechneidet. Auch in der cScharung der Lika, (Ggunp : Karsthydrographie) lassen sich deutlich zwei unter einem, wenn auch spitzeren Winkel, sich sehneidende Streich- und Bruchrichtungen unterscheiden, welche offenbar auf zwei verschieden orientierte Gebirgssehübe zurückzuführen sind und es liegt die Annahme auf der Hand, diese Gebirgsschübe auch zeit- lich zu trennen. Wührend die Bruchlinien parallel zur heutigen Küste Fiume— BEMERKUNGEN ZUR TEKTONIK DER UMGEBUNG VON BUCCARI. 689 Zengg in der orographischen Gestaltung des Landes ziemlich deutliceh zum Ausdrucke kommen, sind die Spuren der zweiten, etwa in der Richtung der Küste Fiume—Pola verlaufenden mehr oder weniger verwischt. In die Epoche der ülteren der beiden Stauchungen würde ich die Entstehung der Oberfláchen- formen, welche die heutige Ouergliederung des Löngstales Fiume—Novi bewirk- ten, verlegen. Mit dieser Annahme verwickle ich mich scheinbar in einen Widerspruch mit den in der Literatur (insbesondere in GRuwnp, cKarsthydrographies und Dr. WaAAGEx: cBeitráge zur Geologie der Insel Veglia, ) niedergelegten Beobach- tungen. Die Autoren erklüren übereinstimmend, dab die Ablagerung der mer- geligen tertiüren Sedimente auf einem eingeebneten Boden stattgefunden habe ; GRguwp knüpít u. a. daran seine Betrachtungen-über die Gefállsverhültnisse der gleichaltrigen Flüsse. Wie würen auf einer solehen eingeebneten Flöche scharf aus dem Terrain ragende Reliefformen, wie ich sie bei der Erklárung des SchloBberges von Drivenik annehmen muBte, möglich? Der auBerordentlich regelmüBige Verlaufder Mergelzonen und Mergelgrenzen im kroatischen Küsten- gebiete weist zweifellos auf die Richtigkeit dieser Auffassungen hin. Die Seekarte der N-lichen Adria wirft nun auf den oben angedeuteten Widerspruch ein ganz neues Licht. Wir sehen SW-lich von der Küste Fiume— Zengg eine Gruppe von langgestreckten Inseln mit scharf ausgeprügten Kamm- linien und typischen Steilküsten. Zwischen ihnen jedoch breitet sich eine Flachsee mit nahezu horizontalem Boden und versehwindend geringen Tiefen- schwankungen in den einzelnen Meeresteilen. Die Seekarte liefert folgende Daten: Im Golf von Fiume, zwischen Veglia, Cherso und der Festlandküste, sehwankt die Meerestiefe zwischen 61 und 66 m. Im Kanal von Farasina : 61 m. Ouarnero N-liceh von Arsa : 50—53 m, N-lich von Promontore 49—53 m. Ouarnerolo zwischen Cherso und Veglia N-lich vom Parallelkreise des Cap Promontore : in der Mitte 96 m, im S und N 80 m. §-lich von Promontore parallel : 78—84 m. Canale Maltempo ist eine Mulde von 40—45 m Tiefe. Bei Selce sieht man eine Hinschnürung, dann folgt der Canale della Morlacca mit 56 m. Dann senkt sich der Meeresboden allmáhlich und erreicht zwischen Sv. Juraj und Pervicchio eine Tiefe von 76 m usw. Man sieht also, es stehen die denkbar schürfsten morphologisehen Gegensütze im Terrain hart neben- einander : gefüllose Ebenen, durch steilere Rinnen miteinander verbunden, und scharf ausgeprügte Bergrippen. Wie dieses merkwürdige Nebeneinander mit Notwendigkeit aus der Natur des Kalkgebirges und dem Mechanismus seiner Formenbildung hervorgeht, werde ich in einer Abhandlung (welche im Manu- skript bereits fertiggestellt ist), ausführlich darlegen. Hier will ich vorláufig nur die Tatsache konstatieren, da8 diese Gegensütze heute de facto bestehen. Da6 nun ühnliche orographische Verhültnisse, wenn auch ohne die heutige überaus reiche Gliederung, bereits zur Zeit der Ablagerung unserer mergeligen Sedimente und vor dem letzten Gebirgssehub, welchem die deutlich hervor- tretenden NW—SE Linien des heutigen Gebirgsgebildes ihre Entstehung ver- danken, bereits bestanden haben, für diese Annahme habe ich bereits Beweis- material gesammelt. Aber auch in den Aufzeichnungen Herrn Dr. WAAGENS Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 45 690 KARL V. TERZAGHI über die Geologie der Insel Veglia finden sich Anhaltspunkte für diese An- nahme. Wáhrend dieser Autor im allgemeinen den auBerordentlich regelmübi- gen Verlauf des Schichtstreichens hervorhebt, erwüáhnt er, dab an gewissen Stellen der Schichtenbau bis zur Unkenntlichkeit verwischt ist. S0 sagt er z. B. der Gebirgsbau im Tal der Fiumara sei cinfolge Abrutschungen, Verwerfungen und Verdrückungen unentwirrbar.; In der Umgebung des Bescatales lagert cauf seheinbar ungestörten Mergel- und Sandsteinschichten eine ziemlich müchtige Tafel von Nummulitenkalk., Es lag die Versuchung nahe, diese chaotischen Zerstörungen gewisser Partien als zufállige Erscheinungen zu deu- ten und im übrigen den geologisehen Bau des Landes durch diese zerstörten Streifen einfach hindurch zu konstruieren. Ich hingegen halte gerade diese Stellen für charakteristiseh. Hier sollen nun meine Betrachtungen einsetzen. Denken wir uns einen Landesteil von áhnlicher Beschaffenheit, wie das heutige, der kroatischen Küste vorgelagerte Inselgebiet, nur weniger reich gegliedert. Binzelne langgestreckte, scharf ausgeprügte Inseln mit Steilküsten, isolierte Riffe, zwischen ihnen eine Flachsee mit nahezu konstanter Tiefe, das Absetzen toniger und kalkiger Sedimente im besten Gange. Dieses Gebiet werde nun einem Gebirgssehub unterworfen, dessen Richtung mit der Lüngs- achse der Inseln einen sehr spitzen Winkel einschlie8t. Was wird geschehen? Man kann über bruchlose Faltung denken wie man will, jedenfalls gilt das Gesetz vom Minimum der Deformationsarbeit für gepreBte Gebirgsglieder ebenso wie für die Formüánderung eines jeden elastischen Körpers. Der Span- nungsausgleich erfolgt mit dem geringstmöglichen Arbeitsaufwand. Man denke nun: wie einfach ist die Berstung und Überschiebung im Vergleiche zur über- kippten Faltung! Die überkippte Faltung ist aus rein mechanischen Gründen nur denkbar in einer plastischen Masse, welche obendrein durch Vertikalkráfte am Ausweichen verhindert ist.!t Diese beiden Bedingungen sind gegeben, wenn der zu faltende Teil der Erdkruste durch Massen überlagert ist, deren Gewicht die Druckfestigkeit des Gesteines überschreitet. In diesem Falle láBt sich. eine latente Plastizitát, ohne eine vollstándige Zertrümmerung und Rekristallisation ohne weiteres begreifen. Sonst aber müssen lokale Berstungen und Überschié- 1 Damit sei absolut nicht geleugnet, dab regelrechte, bruchlose Deformation nicht auch in den obersten Gesteinsschichten eines dem Gebirgsdruck unterworfenen Gebietes auftreten könne. Wo einmal Bruch und Verschiebung stattgefunden haben, verteilt sich eine Pressung nicht mehr gleichmüBig, sondern entsprechend dem elastischen Verhalten des gepressten Körpers. Es kann also vorkommen, daB dieser Druck stellenweise die cStreckgrenzes des Gesteinsmateriales überschreitet und das Material dieser Stelle wird durch die Zugfestigkeit der Umgebung gehindert, aus- zuweichen: die Bedingungen zur Deformation sind vorhanden. Man hat dann das überraschende Bild eines bruchlos deformierten Gesteines inmitten einer scheinbar unveránderten Umgebung. Ich habe solche Erscheinungen nicht nur im Karst, sondern auch, und zwar besonders deutlich, in den eisenschüssigen Kalkkonglome- raten des Kitzbühlerhornes (Tirol) und im Maastal bei Yvoir (Belgien) beobachtet Doch sind diese Vorkommnisse ohne Einfliu8 auf das tektoniscehe Gesamtbild. BEMERKUNGEN ZUR TEKTONIK DER UMGEBUNG VON BUCCARI. 691 bungen vorwiegen, wobei die (Gesteinskomplexe zwischen diesen Bruchstellen nur unbedeutend deformiert werden.! Die Zugfestigkeit des unbelasteten Kalk- gebirges ist versehwindend klein und jede Faltung involviert Zugspannungen. Sehen wir nun nach, wie es mit den beiden Bedingungen in unserem konkreten Falle bestellt ist. Rechnen wir mit einer mittleren Druckfestigkeit des Kalkes von 1000 kg/cm? d. s. 10,000 T/m?, entspricht also bei einem an- genommenen spezifisehen Gewichte des Kalkes von 2-5 einer Überlagerung durch einen 3500 m michtigen Gesteinskörper. Wie konnte diese Belastung durch eine kalkig-tonige Strandbildung hervorgerufen werden? Das würe also die eine Bedingung. Die zweite unerlássliche Bedingung bezieht sich ebenfalls auf die Tiefenlage der zu faltenden Masse, jedoch im Hinblicke auf die Lokali- sierung der Kraftwirkungen. Sehen wir von der Krümmung der theoretischen Erdoberfláche ab und denken wir uns ein Gebirgsland mit Kámmen, Mulden und Grüben. Der tiefste Punkt dieses Gebirgslandes bezeichnet das höchste Niveau, in welchem noch eine faltende Horizontalkraft möglieh ist. Bine höher situierte Kraft hütte keinen Rückhalt. Jeder drückende Körper involviert ein Widerlager und zwar muB dieses Widerlager ziemlich tief liegen, so daB seine Tendenz, auszuweichen, durch das Gewicht der überlagernden Massen kompen- siert wird. In unserem konkreten Falle: Bergrücken in einer Flachsee, baben wir als Widerlager blob den Meeresarm und die frisceh abgelagerten, wenig michtigen, kaum noch verfestigten Sedimente. Ich denke, das ist zu wenig. Man sieht also, keine von den beiden Bedingungen zur Bildung liegen- der Falten ist erfüllt. Schwere tektonische Störungen sind konstatiert, die Kraft, welche diese Störungen zur Folge hatte, muB tief unter der geglieder- ten, zum Teile mit jungen Sedimenten überlagerten Küstenlandschaft ihren Sitz gehabt haben. Suchen wir nun die Wirkungen dieser tiefliegenden Kraft auf die Gestaltung des Schichtenbaues in der Nüöhe der Erdoberfláche zu deduzieren. Intensive Faltung kommt mangels Zugfestigkeit nicht zustande. Infolgedessen Löángsbrüche ungefáhr senkrecht zur Druékrichtung, vielfach abgelenkt durch die schon vorhandenen, ülteren, anders orientierten Disloka- tionen. Der Druck wirkt weiter, die Schollen zwischen den Lüngsbrüchen werden aufgerichtet, mit Binfallen gegen die Druckrichtung. An den Bruch- flüchen erfolgt. Sehleppung und Zerstörung, denn der herrschende Gebirgsdruck ist zu gering, um glatte Bruchfláchen zu erzwingen. Das Gestein ist stark geklüftet und die einzelnen Partien greifen wie Zühne ineinander. (Ich werde noch an anderer Stelle Gelegenheit nehmen, den innigen Zusammenhang dieser Brüche mit der Morphologie des Karstgebirges zu erörtern.) Die abge- lagerten jungen Mergel werden zwischen den Löüngsschollen eingekeilt und zerpresst. 50 etwa würen die Vorgüánge in möBiger Tiefe zu denken. Was gescbieht aber an der Oberfláche? Die Bergformen sind ein Kompromiss 1 Wo wir den Kalk fossilführend angetroffen haben, waren die Fossilien intakt. Wire das Kalkgestein tatsüchlieh einer intensiven Faltung unterworfen gewe- sen, so würen die Fossilien zweifellos nach der Streckrichtung verzerrt. Das war -aber nirgends der Fall. 451 692 KARL V. TARZAGHI zwischen der Gesteinsfestigkeit und den áuBeren Krüften. Durch Überlagerung von solchen Oberfláchenformen durch schlammige Sedimente sind die üuBeren Agentien ausgeschaltet. Wenn nun diese wohlkonservierten Steilküsten, Riffe und Bergzüge durch Aufrichtung aus ihrer natürliehen Lage gebracht werden, so sind bedeutende Gleichgewichtsstörungen unausweichlich. Vergessen wir nicht, dab Kreidekalk und eozüne, zum 6 Teile mergelige, zum Teile noch schlammige Sedimente sehr verschiedene Festigkeitseigenschaften haben. Der Mergel war zur Zeit der Aufrichtung noch ein unbeschriebenes Blatt, mehr oder weniger plastisch, klüftete sich, wie er eben gedrückt wurde, und wich aus, wo er konnte. Die Druckrichtung ist nahe der Erdoberfláche durch zahl- lose Faktoren beeinfluBt, besonders dorten, wo sich bereits Reliefformen befin- den, es sind also derartig chaotische Lagerungsverhültnisse, wie wir sie in den Brüchen der Buccareser Zementfabrik, ferner bei Bakarac, Drivenik und auf der Insel Veglia antreffen, sehr wohl begreiflieh. Aber auch weite Strecken mit regelmábBigster Lagerung haben wir zu erwarten, dort nümlich, wo die Störungen durch bestehende steile Oberfláchenformen wegfallen, in den weiten, gefállosen Senken zwischen den langgestreckten Inseln. Das steile Aufrichten der Gebirgsschollen bewirkte jedoch Massendefekte im Grenzgebiete zwischen den tieflieggenden Zonen der Faltungen und den höheren Regionen des Brechens und Verschiebens. Bin Setzen der gestörten Gebirgsmasse nach dem Aufhören des horizontalen Schubes war die natürliche Folge. Diese Setzungsbrüche műüssen ganz anders aussehen, als die meist schrág einfallenden Aufstauchungsbrüche, weil sie ihrer Entstehung nach mehr oder weniger senkrecht in die Tiefe ziehen. Es handelt sich námlich bei den Brüchen erster Kategorie um die Wirkung einer anhaltenden, ruhigen Pres- sung, wáhrend die Brüche zweiter Kategorie auf eine Überwindung der Festig- keit unter der Wirkung des: Higengewichtes zurückzuführen sind, auf ein cNachbrechen; im wahren Sinne des Wortes. Dieser zweiten Kategorie dürften die langgestreckten, nahezu geradlinig verlaufenden, prallen Felswünde ange- hören, welche ich weiter oben erwáhnt habe. Warum sind diese Bruchgattun- gen in einem Gebiete intensivster Gebirgsfaltung, etwa in unseren Zentral- alpen, so selten typisch ausgebildet, wáhrend sie unsere Karstgebirge, vom Tschitscehenboden angefangen bis nach Dalmatien geradezu charakterisieren? Eben weil die Zentralalpen ein Gebiet intensivster Faltung reprásentieren. Die intensive Faltung hütte dort wohl kaum stattgefunden, wenn sich diese Gebirgskette zur Zeit des maximalen Gebirgsdruckes nicht unter der Pressung jener gewaltigen Decke von Sedimenten befunden háütte, deren Reste uns in den N-lichen und §-lichen Kalkalpen entgegentreten. Diese gewaltige Belastung: hat eben die Entstehung von Massendefekten und mit ihr die Setzungen von vorneherein verhindert. Diese Massendefekte und mit ihnen die Setzungsbrüche werden selbstverstándlich ungefáhr parallel zu den Stauchungsbrüchen auf- treten. Zu Massendefekten in der Druckrichtung, also zu einer ganzen Serie von Setzungsbrüchen guer zur Hauptstreichrichtung des gestörten Gebirgsteiles, wie sie Herr Dr. VocL fordert, liegt kein zwingender Grund vor. Ich bin nun mit Hilfe meiner Deduktion zu demselben Resultate gekom- BEMERKUNGEN ZUR TEKTONIK DER UMGEBUNG VON BUCCARI. 693 men, welches sich mir, beim ersten Anblicke des SehloBberges von Drivenik, ganz unvermittelt aufgedrángt hat: dab wir es im Gebiete von Buccari weder mit liegenden Falten, noch mit Doppelfalten, sondern mit einfachen Stauchungs- brüchen, Übersechiebungen und Auüfrichtungen zu tun haben, welche jedoch dort, wo sie eine zur Zeit der Mergelanlagerung und Aufstauchung bereits vorhandene Bergform durchsetzen, eine chaotische Zertrümmerung des ur- sprünelieh geschichteten Gebirgskörpers notwendig zur Folge haben mubBten. De facto ist in der Umgebung von keiner einzigen der drei Kalkbarriéren des Lüngstales ein Streichen der Kalkschichten einwandfrei zu konstatieren, ebenso- wenig wiein der Umgebung von Farasina, trotzdem wir bei unserer Begehung gerade dem Streichen und HBinfallen unsere besondere Aufmerksamkeit gewid- met haben. Noch eine Tatsache möchte ich erwáhnen, um die Kontinuitát des an dem Lüngstale Fiume—Novi studierten Stauchungs- und Aufrichtungs- prozesses in das rechte Licht zu setzen und zu betonen, daB sich dieser ProzeBb ganz und gar in der Náühe der Erdoberfláche und nicht in der geprebten Tiefe abgespielt hat. In einer Mulde bei Carlopago an der kroatischen Küste, etwa 40 m über dem Meeresspiegel, fand ich graue Mergel, welche an der Luft zerfielen und marine Fossilien nebst dünnen Kohlen- sehmitzen führten. Die Mergel waren durch einen seichten Schurfschacht auf- geschlossen. (Binige von diesen Fossilien befinden sich gegenwürtig in der kel. ung. geol. Reichsanstalt.) Bei Jablanac und im Dragatal von Zengg, etwa 0-5 km landeinwárts, stehen in derselben Höhe eisenschüssige Brekzien an, welche ganz den Brekzien von Drivenik und Buccari gleichen, etwa unter 109 nach dem Meere zu einfallen und als Strandbildungen aufgefabt werden müs- sen. Wir sehen also in den Mergeln und Brekzien relativ junge marine Bil- dungen vor uns. Wührend die ülteren, tonig-kalkigen Ablagerungen bereits in den Stauchungs- und OuetscehungsprozeB einbezogen und deformiert wurden, dauerte in dem höheren Niveau die Sedimentation ruhig fort, wobei das ganze Gebiet allmáhlig aus dem Meere emporstieg. Man könnte also, wenn nicht ein grobBer Teil der aus dem Meeresbereiche emporgestiegenen Mergelbildungen durch Erosion und Denudation beseitigt worden wöre, allmáhlige Übergünge aus der horizontalen Lagerung der jüngsten Bildungen in die saigere oder windschiefe Lagerung der ülteren konstatieren. Bin schmaler, eingeklemmter Keil von eozünen Mergeln findet sich übrigens auch im Inneren des kroati- sehen Hochlandes und zwar in einem schluchtartigen Tal, NE-lich von Bunic. Auch dort wird der Mergelstreifen, allerdings diagonal, von einer Kreiderippe durchsetzt. Das FEinfallen der Kreidekalke erfolgtt zu beiden Seiten des Mergelstreifens nach dem SWS unter Winkeln von 45—559; der Schichtenbau lábt also deutlich die von mir für das Tal Fiume—Novi skizzierte Entstehungs- geschichte erkennen. Ich will nun meine oben angeführten Auffassungen kurz resümieren und betone bei dieser Gelegenheit nochmals, da8 es sich vorláufig nur um meine persönliche, wenn auch auf eifriger Beobachtung basierende Überzeugung handelt. Schon wáhrend der ersten Karstwandertage des Frühjahres 1909 wurde es mir klar, dab ich meine auf Beobachtungen in den zentralen Teilen unse- 694 KARL V. TERZAGHI rer Alpen gewonnenen Anschauungen über Gebirgstektonik auf die Tektonik des Karstgebirges nicht anwenden darf. Noch viel miBtrauischer wurde ich, als ich an der Hand der mustergültigen Karten und Profile der cService géologigues die belgisehen Ardennen beging. Ich behaupte nun wie folgt : Sümtliche Dislokationen im Karstgebirge des von uns begangenen Gebietes (Fiume—VNovi) vollzogen sich im unbelasteten Gebirgskörper und kann daher von regelrechten überkippten Falten, besonders aber von Doppelfalten, keine Rede sein. Gegen eine solche Annahme spricht ebensowohl die Beschaffenheit der von uns studierten Aufschlüsse, als auch die festigkeits-theoretiscehe Über- legung. Die tektonische Deutung darf nur mit folgenden Faktoren rechnen : Bruch, Aufrichtung der Schollen, Setzung und Diskordanz mit allen ihren Begleiterseheinungen, unter besonderer Berücksichtigung der orographischen Verháltnisse zur Zeit der Aufstauchung. Die eingehende Untersuchung mehre- rer gut aufgeschlossener Stellen ist notwendig. Durch dieses Detailstudium wird man das Charakteristische der Karsttektonik klar erfassen und man wird erkennen, welche Annahmen bei der Konstruktion von geologisehen Karst- profilen und bei der Deutung des geologischen Kartenbildes erlaubt sind und welche nicht. Insbesondere aber glaube ich, chaotisch zerstörte Stellen von der Art des SchloBberges Drivenik und des Mergelbruches Buccari besonders eingehender Kartierung empfehlen zu dürfen. AnschlieBend an obige Diskussion der Tektonik von Buccari will ich noch einiges hinzufügen über Dolinenbildung, nachdem wir auch dieses Thema berührten, als wir von Hreljin aus das Karstplateau guerten. Ich sehe nám- lich zwischen dem 6 Karsttal mit sanft gebösehten Hüngen und der Doline keinen prinzipiellen Unterschied. Bei der Doline erscheint die Tallinie einfach in einem Tiefenpunkt konzentriert. Es ist dies bei der Permeabilitát des Kalk- gebirges möglich und nicht weiter verwunderlieh. Rátselhaft war jedoch bis dato die Entstehung der Böschungen, ebensowohl bei der Doline, als auch beim Tal und beim langgestreckten Gebirgsrücken, wenn man die Higenschaf- ten des Kalkgesteines in Betracht zieht. Ich konstatierte sowohl bei den Böschungen der typischen Dolinen der Uvala von Zutalovka, als auch an den Gehüngen zahlreicher Kalkgebirgsketten eine auffallende Konstanz des Maximal- Böschungswinkels. Ich nenne im folgenden einige Zahlen : Senjsko Bizot az etet ENee kot 40 Gérmada "(Kradnya zolee tet 329450 Velebit bei Kossinj e SZÁL, Nanos (bei Ubelsko) . . .. .. 329 50" Pljesivica gegen Bihaé .. .. 309 20" Nanos (bei Planina) .. .. .. 309 20" Die RegelmáBigkeit dieser Böschungen ist so auBerordentlich, dab sie besonders an kahlen Karstgehüngen geradezu überrascht. Plumpe, unregel- mábBig begrenzte Felsformen brechen in gewaltiger Menge aus dem Hang hervor und ordnen sich trotzdem derart einer immateriellen Flüche unter, dab man aus weiter Ferne den Eindruck gewinnt, man sehe auf eine geneigte, etwas rauhe Ebene. Wie ist die Entstehung soleher Flöchen bei einem Gestein möglich, welches (in reinem Zustande, wie es sich ja nicht selten findet) an BEMERKUNGEN ZUR TEKTONIK DER UMGEBUNG VON BUCCARI. 695 der Luft nicht in Schutt zerfállt, sondern blo8 durch die lösende Wirkung des aufschlagenden meteorischen Wassers zerstört wird und gegebenenfalls in senkrechten Wáinden, sogar in Überhüngen stehen bleibt? Mit dieser Frage habe ich mich intensiv bescháftigt. In ihr sehe ich den Kern des Dolinen- problems und ich glaube diese Frage mit der in Vorbereitung befindlichen, ausführlichen Abhandlung physikalisch und chemisch einwandírei beantworten zu können. Aus der Entstehungsgeschichte der Böschung ergibt sich, wie ich dort darlegen werde, die FEntstehung abfluSloser Hohlformen im permeablen Gebirge mit zwingender Notwendigkeit von selbst. Graz im Herbst 1910. BERICHTIGUNG BETREFFEND DES VON DR. ST. V. GAÁL IN -NEUERE BEITRÁGE ZUR PLEISTOZÁNEN VER- BREITUNG VON CAMPYLACA BANATICA PARTSCHo BESCHRIEBENEN FUNDES EINER TATZE VON URSUS SPELEUS BLB. Von GABRIEL TÉGLÁS. Herr Dr. Sr. v. Gaár gedenkt bei der Vorlage von pleistozánen Süuge- tierknochen aus einem Steinbruche kaum einige hundert Meter NW-lich von Gyertyámos im Komitate Hunyad auch einer cBürentatzes.1 Damit dieser auf die Aussage eines Steinmetzmeisters gegründete Fund möglichst bald aus der Literatur verscehwinde, erlaube ich mir sowohl den Verfasser als auch die geneigten Leser dieser Zeitschrift über diese Angelegenheit aufzukláren. Grubenmeister KARL Bupmszkvx, von dem Verf. die Knochen erhielt. beschrieb ihm nömlieh auch jenen Ursus spelaeus L.-FuB genau, welehen sechs Jahre vor den neueren Funden der damalige Direktor des Hunyader Historischen und Archáologisehen Museums von ihm um acht Kronen an- gekauft haben soll. Nun war aber bis 1903 ich jener gewisse Museum-Direktor. An einem Sonntag im Frühling des erwühnten Jahres, als ich gerade in der Direktionskanzlei beschaáftigt war, verehrte mir ein Bergmann aus Bányapatak durch Vermittlung des Pedellen an der Realschule JosEr ÁaH eine Menge Kalktuff- und Tropfsteinbildungen. Obzwar ich die Wertlosigkeit dieser Kollek- tion sofort erkannte, und das damals als cMenschenhando bezeichnete Stück sich als ein ganz frisch abgebrochener Tropfstein erwies, erschien es mir nicht nötig meine ohnehin eng bemessene Zeit mit der Widerlegung der Behauptungen des Übersenders zu vergeuden. Um jedoch die Wachsamkeit des Bergmannes anzufachen übersendete ich ihm einige Kronen, wührend ich 1 Földtani Közlöny Bd. XI. 1910. Heft 3—4, pag. 265. 696 GABRIEL TÉGLÁS die Sammlung selbst sofort als Binfassung einiger Blumenbeete vor meinem Fenster verwendete. Herrn Dr. Sr. v. Gaár, der damals bereits Professor in Déva war tat ich von dem Funde nicht einmal Erwáhnung und es würe mir niemals eingefallen, dab die Tropfsteinbildung in Form einer Tatze von Ursus spelaeus BrB. noch Hinzug in die Literatur halten würde. Wie rege jedoch die Phantasie des Publikums auch in unseren gebil- deteren Kreisen ist, hierfür kann auch Herr v. GAÁL in der unter seiner Leitung stehenden Schulsammlung lehrreiche Beispiele finden. Bin solches stellt jener Stockzahn von Elephas primigenius BrB. dar, welcher samt an- deren von Apam und KARL Bepa bei Sztrigy ausgegrabenen Tierresten 1873 durch einen Dévaer Advokaten für die Realschule angeschafft wurde. Hinige Lamellen des Stockzahnes waren abgelöst, und die üuBerste Lamelle hatte die Gestalt eines Fingers, weshalb es sich der wackere Advokat nicht aus- reden lieB, dab er die Schule mit einer versteinerten Kinderhand beschenkt hat. Ja, da die Realschule, die damals noch mit groBen Schwierigkeiten zu kámpfen hatte, auf das Wohlwollen des Advokaten auch in gesellschaftlicher Beziehung sehr angewiesen war, so versüumten wir niemals, wenn der Herr Advokat uns mit einem Besuch beehrte oder gar Güste mitbrachte, das gute Verhültnis durch Vorführen des xversteinerten Wunders, zu befesti- gen. Als versteinerter Lammskopf wieder galt jahrelang eine eigentümlieh geaderte Kalksteinkonkretion von der Magura-Lehne gegenüber dem Puj, nachdem der Spender, der, Herr Oberstuhlrichter gelegentlieh seiner háufigen Besuche es nie versüumte dieses Wunder seiner besonderen Aufmerksamkeit zu würdigen und es ja damals keineswegs angezeigt gewesen würe sich seiner Autoritát zu widersetzen, dort, wo es vorkommen konnte, daB eine Gruppe mit Stimmenmehrheit feststellte, da8B unsere wertvollsten Altertümer aus Sarmisegethusa nicht römiseh seien, u. zw. aus dem einzigen Grunde, weil wir erwáhnten, dab diese Objekte nicht aus Metertiefe, sondern aus Spaten- tiefe zutage gelangt sind. Aus einem einfachen műündlichen Bericht darf man also auch dann keine wissenschaftlichen Sehlüsse ziehen, wenn derselbe von einem höher gebildeten Menschen geliefert wird. Bei solchen Sehlüssen aber, wie im Fall der Büárentatze muB besonders vorsichtig vorgegangen werden, da ja solche von der Natur überhaupt nieht produziert werden, und auch die Teile der aus der Oncsászahöhle in Kolozsvár, sowie aus der Slouperhöhle in Wien ausgestellten Höhlenberenskelette nicht in natürliehem Zusammenhang gefun- den worden sind, sondern aus den Teilen recht verschiedener Individuen zusammengestellt wurden. Über der Ursus spelaeus-Tatze von Bánpatak" müssen wir also ganz ruhig zur Tagesordnung übersehreiten, da solche in Wirklichkeit nicht existieren. NEUERE PALÁONTOLOGISOHE BEITRÁGE VOM TISZAHÁT UND AUS DEM GEBIETE JENSEITS DER DONAU. Von GABRIEL TÉGLÁS. Gelegentlich des Studiums des Ördögárok und der römischen Wáille im Alföld, sowie der Römerstraben im Gebiete jenseits der Donau machte ich mehrere palüontologisehe Funde, die der Aufmerksamkeit der Fachleute entgingen, jedoch jedenfalls beachtenswert sind. Diese Funde sollen im folgenden zusammengefabt werden. I. Tiszaug im südlichen Teile des Komitates Jásznagykunszolnok. Der bei der Windung der Tisza im Szikra genannten Hotterteil von Kecskemét entstandene Strudel ist ein wahrhaftiges Sammelbecken von fossilen Knochen, die sich aus den Uferbildungen herauslösen. Hin Teil derselben gelangt im Winter mit den aus dem Bett aufsteigenden Histafeln, oder in den Schlepp- netzen der Fischer zutage. ANDREAS Pázmány, der wackere Notár der Ortschaft nimmt die Knochen samt den archüologisehen Funden in seine Obhut, so dab Gy. Harzavárs gelegentlieh einmal eine schöne Sammlung antraf. Bei meinem archüáologisehen Besuch am 14. August 1905 notierte ich mir folgende Funde: 1. Cervus megaceros HARTM. Geweihefragmente ; 2. Cervus elaphus L. Schüdel, Geweihestücke; 3. Elephas primigenius Backenzühne; 4. Bison priscus Bos. Schüdel mit Hörnern. Aus demselben Strudel ging auch jener wunderschöne Cervus megaceros HaRrm.-Schüdel mit erhaltenen Geweihen hervor, welchen mir J. KESZLERFFY, der gegenwürtige Besitzer des Rákóczischlosses in Tiszaug zeigte. Diese schwere Beute wurde im Jahre 1900 durch einen Fischer aus dem Wasser gezogen, der sich für das Zerreisen seines Netzes nicht anders entschüdigen konnte. als daB er auf den máchtigen Geweihen sein Brennholz zu zerkleinern begann, Als Herr KeEszLERFFY von dem Funde Kenntnis erhielt, war das eine Geweihe samt dem Schüdel fast zugrunde gerichtet. Nun konnten wir also bloB die Entfernung zwischen den beiden Geweihen messen (0-23 m). Die Lánge des unversehrten Geweihes betrügt 1765 m. Dasselbe zweigt in 0-43 m Entfernung von der Rose aus. Die nüchste Abzweigung befindet sich in 0-3 m Entfernung. Der Umfang der Rose betrágt 0-3 m. Das zweite Geweihe war noch gröfer. da die Rose desselben 0-37 mim Umfang miBt und die erste Abzweigung 048 m oberhalb der Rose erfolgt. Wenn das Geweihe nicht beschüdigt wor- den würe, könnte es sich mit dem berühmten, durch Prof. A. KocH in den Besitz des Siebenbürgisehen Musealvereins gelangten Exemplars von Csobánka messen. 98 GABRIEL TÉGLÁS II. Csongrád. Die staatliche Bürgersehule verfügt über eine in jeder Beziehung überraschende Sammlung. Die palüontologisehen Funde verkünden samt den zahlreichen Altertümern gröBtenteils den Bifer des Apothekers A. FARKAS. Die Funde gelangten gelegentlich der Regulierung des Tiszaflusses zwischen Csongrád und Szegvár zutage. Ich notierte mir, ebenfalls im August 1905 folgende Funde: 1. Cervus megaceros HARTM.; ein schönes Geweihefragment ; 2. Cervus elaphus L.; Geweihefragment, Endgliedpartien, Kieferbruchstücke ; 3. Bos primigenius ; Schádelfragmente ; 4. Sus scrofa ; Schüdel, Kieferfragment mit StoBern. III. Eger. Kanonikus Gy. BaRrarus sammelt schon seit Jahren mit groBem BEifer samt Altertümern aus dem Mátra- und Bükkgebirge auch palá- ontologisehe Funde aus der Gegend des Oberlaufes der Tisza und dem Gebiete der Sajó-Hernád- und Bodrogmündung. Aus der hübsehen Sammlung erscheinen mir folgende Objekte er- wáhnenswert: 1. Bos primigenius-Schüdel aus dem Bodrogflusse. Das rechte Horn unversehrt, das linke nur halb erhalten; 2. Elephas primigenius L. StoBerfragment. Aus dem Tiszaflu8B nüchst Kisköre im Komitat Heves; 3. Rhinoceros tichorhinus Cuv. Schüdelfragment, mit Kiefer aus dem Tisza- flusse; 4. Bos priscus-Schüdel im erzbischöfliehen Museum aus der Tisza; 5. Elephas primigenius-Stockzáhne aus der Tisza. IV. Tura, am NE-Rande des Komitates Pest. Sr. Haspu der ehemalige Verwalter des Baron ScHossBERGERschen (Gutes, fand gelegentlieh von Erd- arbeiten Zühne eines jungen Exemplares von Ursus spelaeus BLuME. V. Ujpest, Der Direktor der staatl. Knabenvolksschule in der Erzsébet- utca, Gy. LANCSEK erhielt von einem seiner Zöglinge im Jahre 1900 einen Stockzahn von Elephas primigeníus zum Creschenk. VI. Bögöte im Komitat Vas liegt kaum 20 km weit von jenen Ton- schichten bei Baltavár, die eine ebenso reiche Fülle an pannonischen Tierresten führen wie Eppelsheim in Deutschland und Pikermi in Griechenland. Von hier gelangten nümlich in der Mitte des vorigen Jahr- hunderts samt Resten von Dinotherium, Rhinoceros, Antilopc, Hipparion Knochen von Machairodus cultridens und Hyaena hipparionum in das Wiener Hofmuseum. Zwei Kilometer auBerhalb von Bögöte fand man am Gute N. v. HogvárHs an dem auf den Miszla genannten Weinberg führenden Wege in dem blauen Tone unterhalb des zutage liegenden Schotters einen Unterkiefer von Rhinoceros tichorhinus. Als der Besitzer an der Fundstátte anlangte, hatten die Arbeiter den interessanten Fund bereits zertrümmert, so dab K. KáRpÁTHY, der herbeigerufene Direktor des Komitatsmuseums in Szombathely nur mehr den Bindruck antraf. Seinen Messungen nach war der Unterkiefer 1 m lang. Was sich zusammenklauben lieB, das brachte KÁRPÁTHY in das Museum zu Szombathely. Hin Zahnfragment gelangte zu G. v. MoLNÁRFY, Oberstuhlriehter in Vasvár, ein anderes Bruchstück aber behielt sich HoRvÁTH zum Andenken. VII. Ság im Komitat Vas. In der Ortschaft Ság am FuBe des schon von der Staatsbahnstation Kiscell sichtbaren Sághegy fand Gutsverwalter NEUERE PALÁAONTOLOGISCHE BEITRÁGE VON TISZAHÁT 699 ADpaM BaJcsi ein Kieferfragment von Rhinoceros tichorhinus. Binen schönen Stockzahn aus diesem Kiefer sah ich im Juli 1910 in Nagykamond (Komitat Veszprém) bei Reichstagsabgeordneten KARL MAGYAR. Dies ist es, womit ich die paliontologisehen Daten aus dem Becken der Donau und Tisza einstweilen bereichern kann. Budapest, den 16. Juli 1911. DIE EXKURSION DER UNGARISCHEN GEOLOGISUHEN GESELLSCHAFT IN DIR UMGEBUNG DES BALATONSEES. Mitgeteilt von Dr. ZOLTÁN SCHRÉTER. — Mit d. Fig. 56—58. — Die Ungarische Geologische Gesellschaft arrangierte zwischen dem 4. und 7. Juni 1911 eine sehr gelungene Exkursion, bei welcher die Aufmerksamkeit der Teilnehmer durch eine ganze Reihe der interessantesten geologischen Objekte und Erscheinungen sozusagen bestündig gefesselt wurde. Die Exkur- sion wurde durch L. v. Lóczy, diesen gründliehen Kenner der Umgebung des Balatonsees geleitet, so daB dieselbe überaus lehrreich war. Die Gesellschaft langte am 4. morgens in Alsóörs an. Leider regnete es und das sehlechte Wetter blieb den ganzen Tag über unser getreuer Begleiter. Im der Nühe der Hisenbahnstation Alsóörs wurde das ülteste Gestein des Gebietes, der palöozoisehe Phyllit festgestellt, welcher sich im Untergrunde der Ácker bis zur Ortschaft Alsóörs erstreckt. In dem StraBengraben ist der Phyllit auch aufgeschlossen und sieht man hier ein meist steiles Kinfalten nach verschiedenen Richtungen, der Hauptfáltelungsacense WSW—ENE ent- sprechend. Dem Phyllit sind dünnere Porphyroidlagen eingefügt. Diese kleine kristallinische Schieferpartie ist auch deshalb wichtig, weil sie eine kleine hüngengebliebene Scholle jenes alten kristallinisehen Schiefer- gebirges darstellt, welches sich in vormediterraner Zeit an der Stelle des Balatonsees und §8-lich davon erhob. Aus den Bohrungen in der Umgebung des Balatonsees wurde bekannt, daB unter der jungtertiüren Decke unmittelbar das kristallinische Grundgebirge folgt. So wurde der Phyllit bei Balaton- földvár unter der pannonischen, ober- und untermediterranen Schichtengruppe, bei Siófok aber unter den pannonischen (pontischen) Schichten angeteutft. Der ülteren Literatur ist über den kristallinisehen Schiefer des Bakonygebirges nichts bekannt. Bei Alsóörs wurde beobachtet, daB sich auf die abradierte Oberfláche des kristallinisehen Schiefers horizontale Schichten von pannonischem (pontischem) Ton und Schotter lagern. 700 ZOLTÁN SCHRÉTER N-lich von Alsóörs traf die Gesellschaft alsbald die rotén permisechen Sandsteine und Konglomerate an. Dies sind typische terrestrische Bildungen, mit Resten von Landpflanzen. Unter den Schotterkörnern finden sich im Konglomerat auch Rollstücke von Ouarzporphyr. Diese Bildun- gen folgen etwas diskordant unmittelbar über dem Phyllit. Der Sandstein seheint von zahlreicehen NW—SE-lichen Brüchen durchzogen zu sein. Weiter gegen Felsőörs gelangte die Gesellschaft in die Seiser Schich- ten, die jedoch hier weniger gut aufgeschlossen sind. Hin sehr guter Auf sehlu8 fand sich jedoch am NW-Ende von Felsőörs, wo die Campiler Pálfy, Lóczy, Tagányi, Maros, Palkovics, Szontagh, László, Schréter, Papp, Vendl. Fig. 56. Die Geologen treten ihre Exkursion an den Balatonsee an (Aufnahme von PETER TREITZ). Mergel zu studieren waren. Es wurden reichlich Tiroliten, Natiria costata. (rervilleia sp. gesammelt. Dann besuchten wir den Forráshegy bei Felsőörs mit seinen klassisehen Buchensteiner Schichten und Tridentinuskalk. Dann wurden die weichen hellgrauen Bönke, sowie das Hangende dieser, der den Füreder Kalk vertretende Dolomit durchguert. Dieser fállt gegen NW ein und übergeht in Hauptdolomit. Weiter wurde ein Gebiet mit Raibler-Cassianer Schich- ten besucht, dann gelangte die Gesellschaft in den Hauptdolomit. Gegen Csopak zu wurden die Schichten mit Trachyceras Aon, die Estherien- mergel, sowie der Hauptdolomit berührt, bei Csopak schlie8lieh wieder Campiler Schichten mit Tirolites und Natiria costata angetroffen. DIE EXKURSION DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 701 Hierauf begab sich die (Gesellschaft lüngs der Hisenbahnlinie nach Balatonfüred, unterwegs wurden in einem Eisenbahneinschnitt schöne kleine Verwerfungen im Permischen beobachtet, anderweitig wieder sahen wir den dünnen Kohlenstreifen im Perm, dann wieder Ouarzkristalle als unzweifelhafte Anzeichen früherer heiBer ONuellen. Tags darauf reisten wir von Balatonfüred nach Aszófő. Hier erstreckt sich nüchst der Bisenbahnstation auf einem unebenem pannonischen Gelünde Schotter in 1—2 m Michtigkeit. Das Material des Schotters besteht vornehm- lich aus den mesozoischen Kalksteinen und Dolomiten; man hat es alsó mit Fig. 57. Schotterterrasse bei der Station Aszófő. einem vorgeschobenen Schuttkegel zu tun. Wie Prof. v. Lóczy erklárte, wurden die weichen pannonischen Schichten überall dort, wo sie von diesen pleistozü- nen Schuttkegeln bedeeckt wurden sind, vor der Erosion geschützt. Dasselbe ist auch bei einer Bedeckung durch Basalt und Basalttuff (Tihany, Badacsony, Szentgyörgy) der Fall. Anderweitig fielen die pannonisehen Schichten der Erosion in mehr oder weniger grobem MaBe zum Opfer. Bei Tihany wurde sehwarzer Wiesenton beobachtet. Sehr inte- ressant ist der Ende des XVIII. Jahrhunderts in den Felsen eingehauene Graben, durch welchen der üuBere See abgeleitet wird. Zum gröBten Teil zieht dieser Graben durch Basalttuff. In der náhe des Grabens kommt viel Schotter vor, dessen. Material aus den Kalksteinen und Dolomiten des Bakonygebirges stammt und über dessen Ursprung die Meinungen sehr auseinandergehen. 702 DI ZOLTÁN SCHRÉTER Einzelne Teilnehmer an der Exkursion waren geneigt anzunehmen, dab man es hier lediglieh mit einem Reste des vorerwáhnten Schuttkegels zu tun hat, welchen der Basalttuff überlagert ; der Ausbruch des Basaltes und Basalt- tuff würe demnach im Pleistozün erfolgt. Andere wieder nahmen an, daB der Schotter künstliech hierhergeschafft wurde, da die Überlagerung des- selben dureh den Basalttuff nicht genau zu beobachten ist. Wieder andere vermuteten, dab der Schotter gelegentlich der Eruption durch den Basalttuff aus der Tiefe mitgerissen wurde. Gegen die Kirche der Abtei zu wurde die mannigfaltige Struktur des Basalttuffes und der Brekzie beobachtet, in denen als HinschluB Stücke von Phyllit, kristallinisehnem Kalk und sarmatischem Kalk vorkommen. Zwischen die Tuffschichten eingelagert wurde mehrfach Basaltlava von coccolithischer Struktur angetroffen. Hieraus kann darauf geschlossen wurden, da8B auf der Halbinsel mehrere kleinere Vulkane tátig waren. Die Tuffe über- gehen nach oben zu stellenweise in kalkig-kieselig e Thermenbildungen- Über diesen fand P. Tgzrrz typisehen Rendsinaoberboden. Nüchst der Kirche zeigen sich Felsen von kieseligen Sedimenten als pittoreske Zeugen der einstigen groBartigen postvulkanischen Tátigkeit. Hierauf begab sich die Gesellschaft, hinter dem Kloster an das Seeufer, wo aus dem pannonischem (pontischem) Tone unter dem Basalt- tuff Congeria ungula caprae gesammelt wurde. Die Schalen dieser Bivalve werden -- wenn sie vom Seewasser abgerollt sind — von den Dorfkindern als versteinerte Ziegenklauen aufgesammelt. SchlieBlich kehrten wir nach Aszófő zurück, von wo wir nach Badacsony reisten. Von hier bestiegen wir noch am Nachmittag des selben Tages das Basaltplateau des Badacsony- berges. Bei dieser Exkursion konnten wir all jene morphologiscehen Erchei- nungen beobachten, die bereits K. HorMaANN in seiner Arbeit über die Basalte der Balatongegend beschrieben hat. Vor allem sahen wir, daB die sanfte untere Partie der Lehne aus pannonischen Sand- und Tonschichten aufgebaut ist. Hierauf ruht die Basaltdecke, die von allen Seiten überaus steil ist, zu: weilen durch senkrechte Wiünde, bezw. regelmáBig aneinander gereihte Süulen begrenzt wird. Oben ist der Berg ganz eben ; stellenweise findet sich in gerin- ger Menge weiBer Ouarzsand auf dem Basalt, der ohne Zweifel aus den pannonischen Schichten heraufgeweht wurde. Gegen NE, wo die Erosion am wirksamsten tütig sein und auch die Verwitterung energiseh eingreifen konnte, findet sich ein offenes torartiges Tal, dessen práchtige Felsen ein ent- zückendes Bild liefern. Ganz dasselbe zeigte sich spáter auch am Szentgyörgy- berg. Bei dem Kreuze oben am Berge konnte die coccolithische Struktur des Basaltes deutliceh beobachtet werden, die sich hier übrigens an mehreren Punkten zeigt. Am nüchsten Tage reisten wir bis zur Station Gulács, von hier begaben wir uns stets lángs der Bisenbahnstrecke nach N, wo der Bau der Eisenbahn- linie nach Tapolca in den letzten Jahren Ton aufschloss. Es zeigte sich hier, daB unter einer dünnen alluvialen Decke unmittelbar pannonische (pontische) Bildungen, u. zw. Konglomeratscehichten folgen. Dies sind die tiefsten DIE EXKURSION DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFI. 703 Schichten der pannonischen Stufe, unter denen unmittelbar sarmatische Bildungen folgen. Die groben pannonisehen Schotter können lediglich als umgeschwemmte ober- bezw. untermediterrane Sehotter aufgefabt werden. Die Schotterkörner des Konglomerates sind durch eine sandige Binde- substanz sehr fest verkittet. Doch ist dies nach Lóczy nur lokal der Fall; meist Fig. 58. Besteigung des Badacsony. übergeht das Konglomerat in lockeren Schotter und Sand. Zuweilen verfestigt sich auch der Sand zu harten Ouarzsandstein; so z. B. bei Kővágóörs. Am interessantesten sind jedoch die an der Oberpüche des Ouarzsand- steines wahrnehmbaren Deflationsspuren. Das harte Gestein ist ganz glatt, ja glünzend poliert; einzelne Stücke wurden zu deutlich unterscheidbaren Dreikantern geschliffen. Hierin sind unzweifelhaft Spuren des pleistozánen (allenfalls noch in die levantinische Stufe zurückreichenden) Wüsten- oder zumindest Steppenklimas zu erkennen. Dreikanter sind im Gebiete jenseits der Donau überhaupt an sehr vielen Punkten zu finden. 704 D: ZOLTÁN SCHRÉTER Am FuBe des Szentgyörgyberges wurde die in die pannonischen Schich- ten gegrabene Ziegeleigrube besichtigt. An der Lehne des Szentgyörgyberges lagert ebenso wie am Badacsony nach aufwürts abwechselnd pannonischer Ton und Sand, welcher stellenweise durch rötlichen nyirokartigen Ton, anderweitig wieder mit basalttrümmerführendem braunen Ton bedeckt ist. Am FuBe des Basaltplateaus ist das vom Badacsony beschriebene Steintor ebenfalls vorhanden. Die müchtigen Süáulen, die ursprünglich fünf- oder sechs- eckig waren, wurden mit der Zeit infolge der Verwitterung rund, auBerdem sind sie auch durch horizontale Absonderungsfláchen gegliedert. Interessant ist, dab einzelne Süulen an diesen Flöchen horizontal verschoben sind; dies erklárt Prof. Lóczy, durch Erfrieren des in diesen Flöchen eingesickerten Wassers. Sehr interessant ist die Lage der Basalttuffe und Brekzien; diese finden sich sowohl am Szentgyörgyberg als auch auf allen anderen Basalt- ergen dieses Gebietes im §-lichen, SE-lichen Teile des Berges. Lóczy führt dies darauf zurück, da8B zur Zeit des Ausbruches der Vulkane, also am Ende der pannonischen (pontischen) Stufe die vorherrschende Windrichtung eben- falls N-lich, NW-lich war, die Asche also nach S, SE geweht wurde. Am Szent- györgyhegy sammelten wir aus dem Tuff práchtige Bomben. Von hier wurde noch der von einer alten Ruine gekrönte Szigliget besucht, wo der Basalttuff durch einen Basaltgang durchkreuzt erscheint, dann kehrten wir nach Badacsony und von hier nach Budapest zurück. Stájerlak, den 14. Juli 1911. GEOLOGISCHE NEUIGKEITEN. Die V. Wanderversammlung der Ungar. Geographischen Gesellschaft. Vom 16-ten bis 18-ten September hielt die Ungarische Geographische Gesellschaft ihre diesjáhrige Wanderversammlung in Ungvár ab. Der Zweck der Wanderversammlungen ist jedesmal ein zweifacher u. zw. einesteils zur allgemei- neren Verbreitung wissenschaftlicher Errungenschaften, anderesteils zur För- derung des unmittelbaren Gedankenaustausches und persönlicher Verbindun- dungen. Die Ungarische Geographische Gesellschaft erntete mit ihren wieder- holten Wanderversammlungen in den letzten fünf Jahren bereits nahmhafte Erfolge; mit ihrem ersten Zwecke vollbringt sie eine wahre nationale Mission, mit dem zweiten bereichert sie die geographische Wissenschaft selbst. Damit noch nicht zufrieden, trachtet die Gesellschaft ein allgemeines Interesse für ihre gelegentlichen Arbeiten zu wecken, wobei die Zahl ihrer Mitarbeiter und Gönner jedesmal zunimmt, was wiederum die Erledigung so groBer Arbeiten, wie die wissenschaftlicehe Durchforschung des Balaton, neuerdings auch des Alföld, ihr ermöglichen. Auch diesmal erwies sich die Ansicht als richtig, da8 die ungarische Nation auch auf wissenschaftlichen Gebieten über groBe geistige GEOLOGISCHE NEUIGKEITEN 705 Kráfte verfügt zu deren Auslösen die Institution der Wanderversammlungen am erfolgreichsten beitrágt. Die Binwohnerschaft von Ungvár und an ihrer Spitze der gastfreundliche Kulturverein des Komitates Ung weihten den Zeitraum der Wanderversamm- lung zu Festtagen, die von weit und breit zuströmenden Mitelieder mit gröbBter Aufmerksamkeit und Zuvorkommenheit behandelnd. Schon zum Empfang er- sehien die Intelligenz der Stadt und des Komitates um die unter der Leitung des Prásidenten L. v. Lóczy, Prof. a. d. Univ., der Vizeprásidenten R. v. HAvaAss kel. Rath E. v. CHorwnokx Prof. a. d. Univ., des Sekretürs Grafen P. TELEKI und des Vizesekretürs D. Harász eintreffenden Mitglieder aufs innigste zu bewill- kommen. Noch am selben Tage.besichtigte die Wanderversammlung im Keller- raume des Gimnasiums den Seismographen, welcher als ein wichtiger Knoten- punkt dem Netze unserer Observatorien unlángst eingeschaltet werden konnte. Sonntag vormittags am 17. September, wurde die Festsitzung im grobBen Saale des Komitatsgebüudes abgehalten. In seiner Eröffnungsrede wies Prásident L. v. Lóczy auf die Wirksamkeit der Ungarischen Geographischen Gesellschaft hin, berührte die bald abgesehlossene Durchforschung des Balaton und den Beginn einer wissenschaftliehen Monographie des Alföld. Den hier- nach dargebotenen BegrüBungen seitens der Behörden folgte die Ansprache E. v. CHornoxxs, die Ziele und die Wirksamkeit des Komités zur Erforschung des Alföld in populárer Weise charakterisierend. Den Sekretárbericht verlas Grat P. TELEkI, wobei er auch Gelegenheit fand die neuesten Leitprinzipien der Geographie klarzulegen. Jetzt kamen drei fachmüáBige Vortráge an die Reihe. Als erster sprach G. v. Lásztó von den Bodenarten des Komitates Ung. Nach einer kurzen Übersicht der Bildung und den Veründerungen der Böden folgte die Beschrei- bung der im Komitate und besonders im Umkreise der Stadt zu beobachten- den Bodenarten. Den zfveiten Vortrag hielt Dr. G. SrgRőmPL über oro- und hydrographische Verhültnisse des Komitates. Im DLaufe einer eingehenden Schildernng der Oberfláchengestaltung der Karpathen erklürte Vortragender auch den tektonischen Bau des inneren jungvulkanischen, des üuBeren jungsedi- mentáren und des mittleren mesozoisehen (Gebirgszuges. Den letzten Vortrag hielt Dr. A. Pécsi über die neueste Ansicht die Bildung der Faltengebirge betreffend. Es vergliceh die nach Abkühlung und Schrumpfung der Erdkruste entstandenen Bruchlinien mit solchen, welche mittelst Druck, bezw. Zug an Versuchskörpern wahrgenommen werden können. Nach der Festsitzung gab der Kulturverein ein Bankett, bei welcher Gelegenheit die gegenseitige BegrübBung der Güste und Gastgeber sich wieder- holte. Noch am selben Nachmittag hielt Dr. J. Pgisz seinen Vortrag über das Hochplateau Pamir, welche (Gegend er zweimal besucht und geographisch durchforscht hat. Mit einigen SchluBworten BH. v. CHorwnoxkyYs endete dieser Abend. Am folgenden Tage, den 18. September, machte die Wanderversamm- lung einen lehrreichen Ausflug nach Perecseny in die Holzdestillirfabrik, dann zur malerischen Ruine bei Nevicke. 17 Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 46 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNGARISCHEN GEOLOGISUHEN GESELLSCHAFT. 7. Juni 1911. Vorsitzender Prof. Dr. FR. SCHAFARZIK gedenkt mit tiefer Betrübnis des Ablebens von Dr. A. v. KALECSINSZKY und Dr. V. UHLIG, die einander, beide im Alter von 54 Jahren, in den Tod folgten. TH. KoRmos legt die von ihnm in Toskana gesammelten pliozánen Knochen- reste vor, und bespricht sodann eine práglaziale Fauna aus dem Komitat Baranya, welche mit der . Forestbed-Fauna Norfolks gleichalt, und mit derselben in phylo- genetischem Zusammenhang steht. Diese Fauna zeigt, da8B das Pliozün ganz all- mihlich in das Pleistozán übergeht. Auch konnte auf Grund dieser Fauna mit völliger Sicherheit einmeprüglaziale, eine glazialeundeinepostglaziale Periode nachgewiesen werden. Vorsitzender drüekt seine Freude darüber aus, daB es Vortragenden gelang, das Pleistozán ganz einwandífrei in drei Teile zu gliedern. K. RorH v. TELEGD legt bei Ajnácskő zutage gelangte pliozüne Tierreste vor. In der Grube Kővágógödör bei Ajnácskő gelangte jüngst ein Unterkiefer von Rhinoceros etruscus FALcoN. (nach der vorláufigen Bestimmung von TH. KoRMos), dann Záhne von Mastodon arvernensis CRorz. et JOB. sowie andere Knochen, ferner schön erhaltene Exemplare von Anodonta n. sp. zutage. Sodann bespricht er die alttertiáren Bildungen der Umgebung von Eger. Hier kommen mit SE-lichem gegen das Grundgebirge zu immer steiler werdenden Einfallen folgende Bildungen vor: 1. zu oberst unteroligozűner (Kisceller) Tegel mit charakteristischer Fauna in der Grube der erzbisechőflichen Zigelei; darunter 2. unteroligozáner Budaer Mergel mit Pecten Bronmi MAx., viel Fisch- und Pflanzen- resten am FuBe des Kiseged an der StraBe, zu unterst schlieBlich 3. der Kalkstein und Mergel des Kiseged, welcher auf Jurakalk lagert. Aus dieser Bildung stammot der gröBte Teil der Fauna. Unter dem Budaer Mergel findet sich am Kiseged ferner bei Noszvoj Glau- konitkörner (winzige Nummuliten) führender Mergel mit Clypeaster Breunigi LAUBE, Ostrea gigamtica SOoL., Ostrea (Gryphaea) Brongniarti BRoNN, Pecten biarritzensis DARkcn., Pecten corneus Sow., Spondylus sp., Pinna sp., Arca sp., Grassatella sp., Pleurotomaria sp., Calyptrea cfr. striatella Nysr., Strombus sp., Rostellaria sp., Fiícula cfr. priabonensis OPPH., welche Formen gröBtenteils mit den Arten des Orthophragminenkalkes der Umgebung von Budapest und der Priabonaschichten ident sind. Dieser glaukonitisehe Mergel scheint blo8 eine lokale Fazies zu sein, da in der Kollektion, die der Reichsanstalt als Geschenk des Herrn FR. LEGÁNYI zukam, glaukonitfreie Kalksteinkerne von Schizaster vicinalis AG., Spondylus Buchi Pniz., Rostellaria goniophora BELL., KRanina Reussi Woop. vorkommen, die eben- falls auf den Horizont des Orthophragminenkalkes verweisen. Ja Chama cf. vicen- tina FucHs, Venus Aglaurae BRowG. sp., Hemicardium aff. difficile Micnr., ebenfalls aus glaukonitfreiem Kalkstein bestehende Steinkerne, sind die charakteristisehesten Formen der Schichten von Gomberte, Laverda und Sangonini, bezeichnen also eine Fazies des unteren Oligozüns. Steinkerne aus imeist auch Nummuliten führendem Kalkstein sind: Natica caepacea LAm., Natica sigaretina LAM., Lucina mutabilis MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNGARISCHEN GEOLOG. GESELLSOHAFT. 707 LAam., Cragssatella cfr. curata DEsH., die jedenfalls aus tieferen Schiechten stammen und charakteristisehe mitteleozüne Formen sind. Aus dem reichen Fossilienmaterial sind noch zwei Bohrmuscheln, Lithodomus hortensís VIN. d. R., und L. sublithophagus DORB. aff.: aus gelbliehem zoogenen Kalkstein zu erwühnen. Prof. LŐRENTHEY erhielt aus dem Brunnen der Winzerschule in Eger eine wundersehöne Fauna aus glaukonitisehem Sand, deren Bearbeitung er sich vorbehült. Dies dürfte eine lokale Fazies einer der Bildungen des Eged sein, J. Kocsis wies bei Kisgyőr und Diósgyőr Fazies nach (Földt. Közl. Bd. XXI, XXX), die von denen aus der Umgebung von Eger gröBtenteils abweichen. Die palüogenen Bildungen an der $-Lehne des Bükkgebirges sind also überaus interessant und verspricht sich Vortragender von weiteren Untersuchungen schöne Resultate. TH. KoRmos bemerkt, da8B er den Unterkiefer von Ajnácskő als Rhinoceros etruscus bestimmte. Rh. Schleiermacheri ist ein ülterer Typus und kommt bei Ajnácskő kaum vor. Die Horizontierung der pannonischen und levantinisehen Stufe lüBt sieh mit Hilfe von Wirbeltierresten viel sicherer durchführen als auf Grund von Wirbellosen. Vorsitzender berichtet, da8B er vor Jahren in Gesellschaft von weil. J. PETHŐ, Ajnácskő ebenfalls besuchte. Damals studierte er vornehmlieh die Basalte, doch besichtigte er auch die Knochen-Fundorte. Er hebt hervor, da8 die Knochen nicht blo8 in der tiefsten Sandsehicht, sondern auch in der zwischen dem Tuff lagernden Sandschicht auftreten. Anodonten-Sande kennt auch er aus den höheren Niveaus und nimmt an, da8 das vom Vortragenden vorgelegte und von weil. ALEX. PÁvAY gesammelte Exemplar ebenfalls aus dem Sand und nicht aus dem Tuff stammt, aus welchem Vortragender seine Exemplare sammelte. Hierauf deutet das die Schale ausfüllende Gesteinsmaterial. BetrefÍs des zweiten Teiles des Vortrages bemerkt er, dab sich auch HANTKEN mit dem Palüogen des Bükkgebirges befaBte, hierüber jedoch nichts publizierte. Auch die Tütigkeit J. Kocsis auf diesem Gebiete geriet ins Stocken. Es ist erfreulich, da8 Vortragender nun an die Lösung dieser sehönen Aufgabe schritt. Besonders die Gliederung der oligozünen Bildungen und ihre Parallelisierung mit den Ablagerungen der Umgebung von Budapest lassen schöne Ergebnisse erhoffen. FR. v. PávaY-VagNsa berichtet über seine Experimente, die er an Schotter- körner anstellte, und mittels welchen er nachwies, da8 der gröbte Teil der polierten Schotterkörner Ungarns durch gewehten Sand geschliffen wurde (u. zw. im Pliozán und Pleistozán). Auch stellte er Versuche an, um nachzuweisen, da8 der herab- fallende Sand an Gesteinsfláchen Kanten auszuarbeiten vermag. SchlieB8lich legte er eine ganze Folge von glünzenden Schotterkörnern aus der oberen Kreide, dem Mediterran dem Sarmatisehen und Pannonischen vor, die gröBtenteils wohl nicht durch Deflation bearbeitet worden sind. Hierüber sind seine Untersuchungen noch nicht abgeschlossen. Vorsitzender fragt, ob es nicht möglich würe einige Modifikationen an der experimentellen Binrichtung vorzunehmen, um die Kraft des herabfallenden Sandes zu erhőhen. Auch stellt er Vortragenden eine Sammlung von glinzendem Riffgestein des min.-geol. Institutes der technischen Hochschule zur Verfügung. Diese stammen aus den Nilkatarakten der sog. Tausend-Inseln und sind ein Geschenk von J. PEKÁR. FR. v. PávaY-Vagsa dankt für das angebotene Material. Es war ihm nicht mögliech, die Kraft des Sandfalles zu steigern, doch ist dies ja auch fast überflüssig. Bei der gegenwürtigen Binrichtung ist es möglich, bestündig viel Sand auf das Gestein fallen zu lassen, wodurch die grölbere Kraft des in der Natur nur zeitweise und in geringerer Menge herabfallenden Sandes ausgeglichen wird. 46" MITTEILUNGEN AUS DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAEFT. JAHRGANG 1911. — HEFT 3. REDAKTEUR : Dr. OTTOKAR KADIÓ REFERENT. BESPRECHUNG DER HÖHLE VON FELFALU. Von Baron Dr. AÁLBERT NyáÁnYy. Die Kleingemeinde Felfalu liegt am Rande des Tornaljaer Bezirkes im Komitate Gömör, wohin auch die Kőbányaer Puszta gehört, die sich jedoch in der Gemarkung der Kleingemeinde Ipánmező befindet. Die Puszta bekam ihren Namen von jenem Steinbruch, der seit ültesten Zeiten her dieser Gegend das Baumaterial liefert. Die Gebirgspartie, die das Steinmaterial enthált, ist aus dichtem Kalk- stein gebildet; der nördliche Abhang ist sehr interessant, malerisch und macht den Eindruck, als ob hier Menschenhünde michtige, regelmüáBige Steinblöcke zusammengetragen hütten. Im engen Tal hat am Ende des vergangenen Jahr- hunderts GABRIEL SZENTMIELÓSSY ein kleineres Villengebüude gebaut, welches bloB einige Jahrzehnte erhalten blieb. Im Jahre 1813, das in ganz Europa als sehr wasserreich bekannt war, sind auch die Gewüsser des Gebirges um Felfalu angeschwollen und haben beim Herablaufen den Schrecken der Menschen auch noch dadurch gesteigert, dab am Bergabhange ein Getöse, áhnlich einer Explosion, zu hören war. An derselben Stelle entstieg auch eine BRauchwolke. Es hat sich spüter herausgestellt, da8B jener Rauch eigentlich Staub war, der infolge Zusammensturz einer verwitterten Felsenwand ent- standen ist und an der Stelle, wo noch bevor der feste Felsen stand, gühnte nun die Öffnung eines Hohlraumes. Spüter hat es sich herausgestellt, dab hier eine sorgfáltig mit Kalk gebaute Mauer zusammengestürzt ist, welche die Öffnung einer Höhle zu sechlieBen berufen war. Der Höhlenraum hatte eine Tiefe und Breite von ungefáhr zwei Klaftern; da eine Fortsetzung nicht 1 Vorgetragen in der Sitzung der Höhlenforscehungskommission der Unga- rischen Geologischen Gesellschaft vom 24. Februar 1911. BESPRECHUNG DER HÖHLE VON FELFALU. 709 bemerkbar war, verwendete der Grundherr den anmutigen Ort, ohne seine Wichtigkeit zu vermuten, als Kartoffelgrube und lie8 den Bingang mit einer Tür versperren. Im Jahre 1820 haben Arbeiter etwas weiter gelegentlieh der Arbeit im Steinbruche eine neue Öffnung entdeeckt, welche in einen 3—4 FuB hohen Raum führte. Infolge weiterer Untersuchungen hat es sich herausgestellt, dab die entfernten Steinblöcke von Menschenhand dermaBen aufeinander gelegt worden sind, damit der Bingang zur Höhle verschlossen bleiben soll. SzZENT- MIKLÓSSY lieB nach mehrtügiger Arbeit den Hingan" erweitern und den Boden der Höhle aufgraben. Bei dieser Gelegenheit stieb man in einer Tiefe von 5—6 FuB auf 13 Skelette, die dort im Halbkreis begraben waren, etwas weiter neben der Wand lagen zwei Kinderskelette, da aber an denselben der gehoffte Goldschmuck fehlte, hat man dem Fund keine besondere Beachtung geschenkt ; die Knochen wurden zusammengeklaubt und im Bienenhaus auf einen Haufen gelegt. Es ist bekannt, dab ungelehrte Leute die aus der Erde gegrabenen Knochen für gröbBer halten als sie tatsáchlich sind und die Toten immer für gröBere Menschen halten, als sich selbst. Dieser Umstand muB auch bei dieser Gelegenheit berücksichtigt werden, weil die Augenzeugen der gefundenen Knochen auch in diesem Fall angeblich von Riesen gesprochen haben. Der mündlichen Tradition nach waren die in der Höhle begrabenen Menschen S FuB hoch, ihre Oberschenkelknochen waren wenigstens so lang, wie der ganze FuB eines heutigen Menschen, auch konnte zwischen die Kiefer der Kopf eines lebenden Menschen hineingehen. Die Skelette lagen angeblich um einen Feuerherdüberrest herum. Im Jahre 1823 untersuchte die zwei Hohlráume mit gewisser Sach- kenntnis ein Literat, Namens KaRL Kiss und kam bei dieser Gelegenheit zur Überzeugung, da8 dieselben zusammenhüngen. An der Wand der zweiten, als Weinkeller benützten Höhle erblickte er ein kleines Loch und als er mit der Hand hineingriff, holte er einige Kartoffeln aus der engen Öffnung, wohin diese aus der bekannten Kartoffelgrube in ülteren Zeiten durch einen beide Hohlráume verbindenden Kanal Ratten oder Dachse geschleppt haben. Diese Beobachtungen hat Kiss auch beschrieben, die Handschrift habe ich indessen erst dann zur Hand bekommen, als ich die Höhle von Felfalu auch selbst schon begangen hatte, so dab ich von dessen Inhalt leider keinen Gebrauch machen konnte. Der alte Herr hat nach fast sechzig Jahren aus Erinnerungen seine Notizen niedergesehrieben, so daB diese vielleieht nicht einmal ganz genau sein werden. Es ist indessen interessant, dab er damals so ein groBes Gebiet begangen hat, denn er hat für einzelne Höhlenteile auch Benennungen empfohlen. Dieselben lauten folgendermaBen, wie Haupteingang zur Höhle, Wachhalle, Gesechlossener Höhlengang, Mündung des Rattenganges, Ratten- gang, Seiteneingang zur Höhle, Kartoffelgrube, Mündung des Tempelganges, Tempelgang, Kleiner Tempel. Rütselschlüssel und Fundort der Verborgenen. Der Gemeindenotár MaARrry Tóry hat nach seinen schriftliehen Anmerkungen in seinem 14. Lebensjahr ebenfalls die Höhle von Felfalu begangen. Sein damals schon verstorbener Bruder erzühlte ihm vorher, da8 er groBe Hohl- 710 BARON DI ALBERT NYÁRY röume gesehen habe, welche ein kleiner Bach durehrieselte. MARTIN TórH bemerkte, da8B er die Höhle nicht durch den Eingang in den Weinkeller be- treten hat. Nach ihm soll der Hingang oval gewesen sein und führte in eine von Osten nach Westen sich erstreckende Höhle, welche nach innen immer breiter und höher wird und gegen Nordwest mit einer Halle endete, deren Plafond voll mit Fledermüusen behüngt war. Aus der Halle führten zwei Áste weiter, der eine führte in die schon erwáhnte Halle, wo die Skelette begraben waren, der andere Ast führte treppenförmig in die Tiefe. Nach abwarts stei- gend verengte sich der Gang einige Klafter weit, so dab man hier nur am Bauch kriechend fortkommen konnte, und dann ist man wieder in einen ge- ráumigeren Raum gekommen, der wieder in eine weitere Halle führte. Von hier aus seinen Weg fortsetzend ist er abermals zu einem engen Tor und durch dieses in eine runde Halle gelangt, welche nach oben in eine turm- hohe Kuppel endete, unter welcher eine ganz eigentümliche galerieartige Bil- dung sich befand. Aus dieser runden Halle führte eine begueme natürliche Spiraltreppe aufwürts in einen ausgedehnten Raum, der mit der Kerze nicht vollstándig beleuchtet werden konnte. Hier endete sein Weg, weil ihn ein furchterregendes Gerüusch zur Rückkehr gedrüángt hat, umsomehr, weil ihm eine Fledermaus die Kerze aus der Hand geschlagen hat. In den einzelnen Hallen sah der Knabe viele schöne Tropfsteinbildungen, von welchen auch der andere Forscher Erwáhnung macht. MaRgris TórH bemerkt endlich, dab er in der Höhle eine eigentümliche Fledermaus von der GröBe einer Taube (?) ge- fangen, und diese nach gewohnter Sitte an den Türstock genagelt hat. In der Náhe der Höhlen ist man angeblich wáhrend des Feldbaues auf Überreste zweier Hütten gestoben, welche höchstwahrscheinlich dem Feuer erlegen sind. Deren spüteres Alter beweisen jene Bisengeráte, wie Kettenstücke, Hacken und Zangen, welche beim Ackern ans Tageslicht gekommen sind. x Auf Grund dieser Beschreibungen müssen wir die Höhle von Felfalu für eine Höhle ersten Ranges betrachten, die schon bezüglich ihrer Geráumig- keit práchtig zu sein scheint, aber wahrscheinlich auch urgeschichtlich, nach eventuellen Grabungen, sich als sehr wichtig erweisen wird. Deren Erforschung dürfte aber nicht lange zögern, weil das darinnen rieselnde Wasser die Höhle immer mehr verschlámmt, infolgedessen waren auch meine im vergangenen Sommer angestellten Grabungsversuche weniger befriedigend, weil ich mit einer hochangesehwemmten Decke zu kümpfen hatte. Ich wiederhole, die Höhlenteile besehreibenden zwei Handschriften habe ich damals. als ich auf die Kőbányaer Puszta behufs Besichtigung der Höhle gefahren bin, noch nicht gekannt. Der gegenwürtige Besitzer, Herr Landtags- abgeordneter ÁgpáD SzEnrIványi ist mir mit gröbter Bereitwilligkeit an die Hand gegangen bezüglieh der Höhle wuBte er aber keine náheren Aufschlüsse zu geben. Die bestellten Arbeiter führten mich zu einem ziemlich weiten Hin- gang, welcher durch einen stark abwüárts gehenden engen Gang in die Hohl- BESPRECHUNG DER HÖHLE YON FELFALU. 71 rüume führt. Die groBe, dicht mit Fledermüusen behüngte Halle habe ich tat- süchlich gefunden, der Schlamm hat hier indessen den Boden aufgesehüttet, so daB ich dieselbe nicht so hoch gefunden habe, wie dies MaRrix Tórnm o be- sehrieben hat. Nach rechts und links verzweigt sich die Halle und wührend der rechtsseitige Gang ganz versehlümmt erscheint, kann man nach links wei- ter gehen, und man kommt in eine für Grabungen geeignete gerüumige Halle. Binstweilen, ohne weitere Situationsorientierungen, bin ich nicht in der Lage festzustellen, ob dies der Bestattungsort jener 13 Skelette war. Ich glaube, daB dies kaum der Fall sein wird, weil die Arbeiter auf einer anderen Stelle den Weinkeller erwühnt haben, den ich, weil ich nicht gewuBt habe, unter welchen Verhültnissen die Höhle einst mit Füssern gefüllt worden ist, auch nicht besucht habe. Die kuppelförmigen Winde der groBen Halle habe ich überall versehlossen gefunden, es ist aber unzweifelhaft, da8 dieselbe ver- sehlümmte Gönge verborgen hült. Auf diesen Umstand weisen auch die Seiten- nischen, die fortwáhrend nach vorne stoBen, indem sie sich von den an ihren Seiten anhaftenden Erdschichten zu befreien suchen. Abgesehen von eingehenderen Forschungen, habe ich mich vorláufig mit der Feststellung begnügt, ob diese Höhle von Ureinwohnern bewohnt war oder nicht. Ich begann mit einigen Arbeitern den Boden aufzugraben, nicht systematisch, so da8B auch die herausgehobene Erde nicht hinausgetragen worden ist. Sechon die ersten Spatenstiche beantworteten meine Frage. Aus dem verschlimmten Boden kamen zahlreiche Gefálscherben zum Vorschein als Beweis, da8 wir uns auf bewohntem Boden befinden. Die Tongefübe kom- men meist in Form von Scherben ans Tageslicht, wie dies schon bei Höhlen- faunden zu sein pflegt. Man findet unter denselben zweifingerdicke Basisstücke, sowie auch dünne, aus gesehlimmtem Ton verfertigte und in grauen und sehwarzen Nuancen vertretene, in staunenswerten Variationen sehön verzierte, der Aggteleker Tonindustrie áhnliche Gefálstücke. Die geradlinigen und spiral- förmigen Verzierungen sind in die Wünde des trocknenden Tongeschirrs mit solcher Sicherheit und Geschmack eingeritzt worden, da8B sie den Bindruck einer warhaft künstleriscehen Vollkommenheit auf den Beschauer machen. Die Winde dickerer, geröberer Gefübe wurden ebenfalls mit geraden, parallel verlaufenden DLinien verziert, manchmal hat man in die Zwiscbenráume auch Punkte hineingestichelt. Hin anderes GefáB weist zickzackförmige Zeichnung auf, wührend bei einem ziemlich dicken Gefáb die Hand des Urmenschen die Linien dermabBen tief in die Wand eingeritzt hat, daB dasselbe entlang derselben infolge des Gebrauches gesprungen ist. Wir finden hier auch mit groben Handhaben versehene Gefübtypen vertreten, sowie auch jenes einfache GefábB, dessen einzige Verzierung die Kerbung des Randes ist. Zwischen dem Tongesechirr sind auch Schüsselstücke vertreten. Sehr viele gröber ausgeführte Scherben zeigen überhaupt keine Verzierung. Interessant ist endlich ein Scherbenstück, dessen Wünde durch in den Ton gekneteten Glimmer prüch- tiges Aussehen erlangen. Die Knochen, die "mit den Tonscherben zusammen gefunden worden sind, sind leider noch nicht bestimmt, es ist aber fast sicher, dab sie von 712 BARON DI: ALBERT NYÁRY kleineren rezenten höhlenbewohnenden Tieren stammen und zeigen keine Spur der menschlichen Bearbeitung. Vorláufig kann ich leider nur über diese wenigen Resultate der Erfor- sehung der Höhle von Felfalu berichten. Vielleicht wird mir bald die Möglich- keit gegeben werden, da8 ich die Grabungen fortsetze, welche es zu ver- sprechen scheinen, dab wir in dieser Höhle die Schwester der nicht weit sich befindenden weltberühmten Aggteleker Höhle entdecken werden, welche betreffs Tropfsteinbildungen diese kaum übertreffen, aber immerhin vielleicht wert- volle urgeschichtliche Kulturreste aus Tagesliceht bringen wird. BERICHT ÜBER DIE IN DER AGGTELEKER BARADLAHÖHLE IM JAHRE 1910 VORGENOMMENEN SYSTEMATISCHEN AUSGRABUNGEN." Von Dr. OTTOKAR Kapró. Die Höhlenforschungskommission der Ungarischen Geologischen (Gesell- sschaft stellte sich nach ihrer Konstituierung im Jahre 1910 zunüchst die systematische Erforschung der Aggteleker Baradlahöhle zur Aufgabe. Diese Höhle gehört ihrer müchtigen Ausdehnung, prüchtigen Tropfsteinbildungen und ihrem urgeschichtlichen Inhalte nach zu den berühmtesten Naturobjekten nicht nur unseres Vaterlandes, sondern der ganzen Erde. Die Baradlahöhle besitzt heute eine ansehnliche Literatur, ohne daB wir behaupten könnten, daB diese Höhle in jeder Beziehung vollstándig erforscht sei. Eine derartige Forschung beansprucht in Zeit und Geld groBe Opfer; ein einzelner Forscher würe heutzutage, bei der groBen Spezialisierung der einzelnen Zweige der Naturwissenschaft, nicht im Stande, einer derartigen vielseitigen Aufgabe Folge zu leisten. Die Erledigung einer solchen groBen Aufgabe erfordert organisierte Arbeit. Eben deswegen war es begründet, daB sich innerhalb der Ungarischen Geologischen Gesellschaft zur Erledigung solcher Aufgaben verschiedene $pe- zialisten vereinigen. Die systematische Erforschung der Baradlahöhle haben wir mit den Ausgrabungen begonnen, weil diesé voraussichtlienh den gröBten Zeitaufwand und die meisten Mittel in Anspruch nehmen werden. Jede übrige Forschung, so die Beschreibung der Höhlenrüume, die geologisehen Aufnahmen, die topo- graphischen und hydrographischen Untersuchungen können mit den Grabun- gen parallel oder auch spüter in Angriff genommen werden. 1 Vorgetragen in der Sitzung der Höhlenforschungskommission der ungari- schen Geologischen Gesellschaft. ÜBER DIE AGGTELEKER BARADLAHÖHLE. 713 Mit der systematischen Ausgrabung dieser Höhle wurde laut des Be- schlusses der Höhlenforschungskommission vom 26-ten April laufenden Jahres ich betraut. Im Sinne dieser Betrauung bin ich am 5-ten September laufen- den Jahres mit Herrn Direktor KARL SIEGMETH nach Aggtelek gereist und habe in der Baradlahöhle bis 5-ten Oktober gegraben. Zu diesem Zweck hat die Archüologisehe Abteilung des Ungarischen Nationalmuseums 500 K und der Ungarische Karpathenverein (Sektion f. Östliche Karpathen) 200 K bei- getragen. Sonach stand mir eine Summe von 700 K zur Verfügung. Das Ungarische Nationalmuseum entsandte überdies auf eigene Kosten Herrn Archüologen Dr. LupwiG v. MÁRron, der mich bei den Ausgrabungen freund- lichst mit Anweisungen unterstützt und mit gröBter Bereitwilligkeit die Bearbeitung des archüologisehen Materials übernommen hat. Ich brauche kaum zu erwühnen wie vorteilhaft das Zusammenwirken eines Geologen und Archáologen bei solchen Ausgrabungen ist. Bevor ich auf die eigentliche Auf- gabe meines Aufsatzes, auf den Bericht der Grabungen übergehe, soll es mir gestattet sein die Höhle in einigen allgemeinen Zügen kurz zu besprechen. Die genaue Beschreibung derselben befindet sich in der groben Monographie von Baron EvGEsx NyáRrx und in den Arbeiten von KARL SIEGMETH. Die Baradlahöhle befindet sich in der Gemarkung der Gemeinde Agetelek, am östliehen Rande des Komitates Gömör-Kishont und in der un- mittelbaren Nachbarschaft des Komitates Abauj-Torna. Die Höhle besitzt be- kanntlich zwei Bingünge. Der alte Hingang befindet sich westliceh von der Gemeinde 1 km entfernt an der Pelsőczer LandstraBe. Der Eingang wird schon von weitem durch hohe Felswánde und ein Touristenhaus markiert. Der neue Bingang liegt von der Gemeinde nach Osten fast 3 km entfernt neben der LandstraBe nach Jósvafő am Grunde einer weiten Doline. Diesen Bingang markieren ebenfalls zwei kleine Gebüáude. Der alte Hingang ist auf nat rlichem Wege, infolge Senkung einer Kalksteinscholle entlang einer müch- tigen Lithoklase entstanden; der neue Hingang wurde hingegen künstlieh im Jahre 1890 durchbrochen. Die erste Aufnahme der Höhle wurde in den Jahren 1801 und 1802 vom Kgisriax Rarsz durchgeführt; er kannte die Höhle blo8B bis zum eisernen Tor. Im Jahre 1829 wurde die Höhle von neuem seitens des Ingenieurs EMmERIcH Vas vermessen, bei welcher Gelegenheit er den übrigen Höhlenteil bis zur Hölle entdeekt hat. Die neuesten Vermessun- gen der Höhle stammen vom Bergrat Koromax MünnicH aus den Jahren 1885 und 1886. Die Baradlahöhle ist in erster Reihe durch die kolossale Ausbreitung ihrer Hohlrüume und die reichen Tropfsteinbildungen berühmt geworden. Die Gesamtlünge der Höhle betrügt ungefáhr 8-7 km, wovon auf den Haupt- gang 5-8 km, auf die Nebengünge 29 km kommt. Die Höhle ist dem Verlauf eines FluBbeckens ühnlich, der in kleineren-gröberen Windungen zunáchst gegen Osten geht, dann in einer groBen Windung sich nach Südosten wen- det und abermals gegen Osten zieht; nahe zur Mündung des neuen Hinganges wendet sich der Verlauf nach Norden und behült diese Richtung bis zum Ende der Höhle. Auf dieser langen Strecke verengt sich stellenweise der 714 D: OTTOKÁR KADIÓ Hauptgang, an anderen Stellen erweitert er sich, müchtige Hohlráume bil- dend. AuBer dem Hauptgang besitzt die Höhle auch mehrere Nebengánge, wovon sich die meisten in der Nühe des alten BEinganges gebildet haben. Hier finden wir die als Fuchsloch und Fledermausgang. bezeichneten Neben- günge, dann den Büdöstóer Gang mit dem Paradies; viel weiter befindet sich die s. g. Rettighöhle und endlich folgt der künstlich durchbrochene Tunnel des neuen Hinganges. Für práhistoriscehe Grabungen ist blo8 der vordere Teil der Höhle, der s. g. Vorhof, Gang und das Beinhaus, von den Nebengángen nur der End- abschnitt des Fledermausganges wichtig. Beim alten FEingang in die Höhle hineingehend műüssen wir zunáchst zahlreiche Treppen eines steilen Abganges passieren, bis wir den verháltnismáBig niedern aber breiten Vorhof betreten. Aus dem Vorhof führt eine niedere breitere Öffnung in den Hauptgang der Höhle, daneben ein enger Gang, der s. g. Bestattungsgang, in das Beinhaus. Entlang der einen Wand im Beinhaus fliebt der Acheronbach. Diese Höhlen- teile habe ich auch selbst genau vermessen und es hat sich herausgestellt, dab die erwáhnten Höhlenteile blob eine vom Plafond herabhángende und in die Höhlenausfüllung hineinragende Felspartie trennt, daB also jene scheinbar separierten Höhlenráume tatsüchlich einen einheitliehen groBen Hohlraum bilden. In diesem Höhlenabschnitt hat Baron EuGEx Nyáry in den Jahren 1876 und 1877 dreimal, ein jedesmal nur einige Tage lang, aber mit groBem Apparat, in (Gesellschaft mehrerer Fachleute Grabungen geführt. Die Gra- bungen erstreckten sich háuptsüchlieh auf das Beinhaus und auf die Wandteile des schon öfters erwáhnten Höhlenraumes, wo ein ansehnliches archáologisches, anthropologisehes und faunistisches Material gefunden worden ist, welches die Grundlagen zur bekannten groBen Monographie geliefert hat. Die erfolgreichen Forschungen von Baron EuGEnx NyágY vor Augen hal- tend habe ich meine Grabungen ebenfalls in diesen Teilen begonnen. Da aus den vorangehenden Grabungen deutlich zu sehen war, daB ich hier auf sichere Resultate rechnen kann, habe ich die Versuchsgrabungen unterlassen und gleich mit den systematischen Ausgrabungen begonnen. Die Grabungen habe ich in derselben Art geführt wie in der Szeletahöhle. Das zum Ausgraben bestimmte Gebiet habe ich zunáchst in 10Xx10 m grobe Tafeln und diese sodann in 2-2 m groBe Ouadrate eingeteilt. Die Tafeln habe ich mit groBen Buchstaben, die Ouadrate mit arabischen und die ausgehobenen Schichten mit romischen Ziffern bezeichnet. Diesmal ist es mir gelungen zusammen 12 in einer Reihe stehende Ouadrate auszugraben, so daB ich im Endresultat einen 2 m breiten und 24 m langen Graben ausgehoben habe, der den Vorhof, den Gang und das Beinhaus in der Richtung NW—SO schneidet. Dieser Graben wurde durchgehends 1"5 m tief ausgehoben, ausnahmsweise lieB ich ein Ouadrat im Vorhof bis auf die Tiefe von 4 m graben ohne daB wir den Boden der Höhle erreicht haben. Dieser Graben zeigt folgendes sehr einfaches Profil: oben befindet sich eine durchschnittlieh 1 m müchtige alluviale Humus- sehicht durchgehends aus Feuerherdüberresten bestehend, darunter kalkschutt- ÜBER DIE AGGTELEKER BARADLAHÖHLE. 715 führender gelber Ton; nach abwárts gesellt sieh zum Kalkschutt immer mehr Ouarzkies und Ouarzsand, in der Tiefe von 4 m finden wir reinen Sand. Aus dieser Sandschicht begann in die Grube Wasser einzusickern, so dab das weitere Graben nach abwárts eingestellt werden mudbte. In der sehwarzen Humusschicht fanden wir ein sehr reiches archáolo- gisches, anthropologisehes und paláontologisches Material. Das paláontologische Material besteht aus Überresten rezenter Haussüugetiere und da die Knochen hauptsüchlich aufgebrochen und in Feuerherden gefunden worden sind, können sie für Küchenabfálle gehalten werden. Nach der bisherigen Bestimmung sind die versehiedensten Knochen folgender rezenter Arten gefunden worden : Canis familiaris, Cervus capreolus, Cervus elaphus, Capra hircus oder Ovis ar1cs, Bos taurus, Sus seropha, Eguus caballus und Vogelknochen. Vom Knochen- material gehören wenigstens 5090 dem Menschen an. Die Menschenknochen wur- den im Gang gefunden, kaum 0-5 m tief gelegen. Von einzelnen Skeletten haben wir nur einzelne Knochen angetroffen, deren gröbBter Teil meist verwittert war. Von Schüdeln fanden wir kein einziges vollstándiges Exemplar, alles war gebrochen und schlecht erhalten. Das HEinsammeln der menschlichen Knochen haben wir mit grölbter Sorgfallt durechgeführt und konnten uns mit Dr. Lupwric MÁáRron überzeugen, daB die Skelette weder in hockender noch in liegender Lage, sondern ordnungslos bunt durcheinander lagen. Es ist interessant, daB die menschliehen Knochen mit den übrigen Süugetierknochen in anstehenden Feuerherden angetroffen sind, welche durechgehends ungestört waren. Aus alle dem folgt, dab die gefundenen Skelette nicht begraben, son- dern auf irgend eine andere Weise mit den übrigen Küchenabfállen in die Feuerherde geraten sind. Es ist nicht ausgesehlossen, daB wir es hier mit Kannibalismus zu tun haben; diese Annahme erfordert jedoch weitere Beweise. Zum Ende meines Berichtes angekommen, muB ich noch einer sehr wichtigen Frage gedenken; einer Frage, die es eigentlich begreiflicn machen wird, warum diese archáologisehen Grabungen ich als Geolog geführt habe; es ist dies die Frage nach dem diluvialen Menschen von Aggtelek. Baron EuGEN Nyárkx erwüáhnt in seiner Monographie an zahlreichen Stellen auch die Existenz des diluvialen Menschen und beweist seine An- wesenheit in der Baradlahöhle mit zahlreichen paláolithisehen Steingeráten und bearbeiteten Höhlenbárenknochen. Meine bisherigen Forschungen erstrecken sich bloB auf den ausgegrabenen Graben, wo ich folgendes beobachtet habe. Die Schiechtenreihe des 1"5 m tief ausgehobenen Grabens besteht, wie erwáhnt, aus einer oberen 1 m máchtigen alluvialen Humusschicht und einer unteren kalkschuttführenden gelben Tonschicht. Dieser gelbe, Kalkschutt enthaltende Ton, sowie auch die übrigen Schichten der 4 m tief ausgegrabenen Grube waren durchgehend vollstándig steril, in diesen fand ich nicht tinmal Höhlen- bürenknochen. Trotzdem ich hier bisher noch keine diluvialen Überreste ge- funden habe, halte ich diese Schichten schon ihrem petrographischen Charakter nach für diluvial. Falls der Mensch im Diluvium in dieser Höhle tatsáchlig gelebt hütte, dann müBten wir in diesen Schichten auch seine Überreste fin- 716 Dr OTTOKAR KADIÓ den. Der Umstand aber, da8 ich diesmal keine menschlichen Überreste ge- funden habe, sehlie8t nicht die Möglichkeit aus, dab gelegentlich weiterer Forschungen, vielleiceht in einem anderen Höhlenabschnitt, die Spuren des diluvialen Menschen noch ans Tageslicht bringen werden. Ich muB betonen, daB die oben erwáhnten bearbeiteten Büárenknochen aus dem Fledermausgang stammen. Es ist sonach nicht ausgeschlossen, da8 wir gelegentlich der Erfor- schung dieses Nebenganges auch auf sichere Spuren stoBen werden. Die Unter- suchungen mübten in dieser Richtung fortgesetzt werden. Aggtelek den 10 Sept. 1911. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselői az 1910—1912. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia-Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök (Vizeprásident): IGróri SzorxragH Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : Papp KÁRony dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár) : Vor Vixrog dr., m. kir. II. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier) : AscHER AwraL, műegyetemi gussstor. 19 A. választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Budapesten lakó tiszteletbeli tagok : (In Budapest wohmnhafte Ehrenmitgtieder.) . SEMSEI SEMSEY ANDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. PUSZTASZENTGYÖŐRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI Ignác dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, a Magyar Gazdaszövetség elnöke és országgyűlési képviselő. . SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, m. kir. koronaőór. . KocH AwraL dr., a tudomány-egyetemen a geopaleontológia ny. r. tanára, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. II. Választott tagok (Gewühlte Mitglieder.) . FRANZENAU ÁGosron dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagja. HoRusirzkY HENRIK, m. kir. osztálygeológus. . InosvavY Lasos dr., m. kir. udvari tanácsos, műegyetemi ny. r. tanár, ország- gyűlési képviselő és a kir. Természettudományi Társulat főtitkára. 718 . KRENNER J. SÁnpok dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. . Lóczi Lóczy LaJos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke; aromán királyi II. oszt. Koronarend lovagja. . LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. rk. tanár, a M. T. Akad. levelező tagja. . Mauxirz BéÉrza dr., tudomány- és műegyetemi magántanár. . Párrv Móg dr., m. kir. főgeológus. . Telegdi Born Lasos, m. k. főbányatanácsos-főgeológus, az osztrák császári III. oszt. Vaskoronarend lovagja. . TREirz PéÉrER, m. kir. agro-főgeológus. . Timkó IMRE m. kir. osztálygeológus. . Zimányi KÁRorYy dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia lev. tagja. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZABÓ JÓZSEF-EMLÉK- ÉRMÉVEL KITÜNTETETT MUNKÁINAK JEGYZÉKE. VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. 1900. Adatok az Izavölgy felső szakasza geológiai viszo- nyainak ismeretéhez, különös tekintettel az ottani petroleumtartalmú lerakodásokra. A háromszékmegyei Sósmező éskörnyékének geoló- giai viszonyai, különös rttekintettel az ottani petro- leumtartalmú lerakodásokra. Mindkettőt írta BöcgH JÁnos; megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. 1903. Die Geologie des Tátragebirges. I. BEBinleitung und stratigraphischer TeilII. Tektonik desTátragebirges. Írta dr. Umria Vixrog; megjelent a Denkschriften der mathematisch- naturwissenschaftliehen Klasse der kaiserlichen Akademie der Wissen- schaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben, Wienben 1897 és 1900-ban. 1906. I. Aszovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Irta KALEcsINszeY SÁNDOR; megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ben. 1909. Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterwardeiner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Írta dr. PerHő Gyura; meg- jelent a Palxzontographica LII. kötetében, Stuttgart, 1906-ban. mú Szerkesztői üzenetek. A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1910 április hó 6-án tartott ülésén kimondotta, hogy nem szivesen látja azt, ha a szerző ugyanazt a munkáját, amely a Földtani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai vagy külföldi szakfolyóiratban is kiadja. Felkérem tehát a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy a. választmány- nak ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kivánságaikat munkájuk benyuj- tásakor velem közölni sziveskedjenek. Ugyancsak a választmány f. évi május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, hogy ezentúl különlenyomatot csak a szerző határozott kivánságára készíttessek. A különlenyomatok költsége 50 példányonkint és ívenkint 5 korona; a feliratos boríték ára pedig külön térítendő meg. Egyebekben a társulat választmányának a régi határozatai érvényesek. Az írói díj 16 oldalas nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona, ismertetésért 50 korona. Az angol, francia vagy olasz nyelvű fordítást 50, s a német nyelvűt 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés határozata értelmében a két ívnél hosszabb munkának — természetesen csak a két íven fölül levő résznek — nyomdai költsége a szerző 120 K-t kitevő tiszteletdíjából fedezendő. Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerző úgy az eredeti kéz- iratot, Inint a fordítást pontos kelettel lássa el. Végül felkérem a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy kézirataikat tiszta ív papiroson, s csak az egyik oldalra, olvashatóan írni vagy gépeltetni szives- kedjenek, úgy azonban, hogy azon a korrigálásokra is maradjon hely; ezt annyival is inkább ajánlom, minthogy a kefelevonaton ezentúl betoldást vagy mondatszer- kezeti javítást el nem fogadok. Kelt Budapesten, 1911 szeptember 30-án. Papp Károly dr. elsőtitkár. Zur geil. Kenntnisnahme. Der AusschuB sprach in der Sitzung am 6. April 1910 aus, daB er es nicht gerne sieht, wenn der Verf. eine Arbeit die im Földtani Közlöny erschien, in demselben Umfange auch in einer anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb die p. t. Mitarbeiter höflichst ersucht, diesen Besehlu8 beachten zu wollen.]l Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgesprochenen Wunsch des Ver- fassers verfertigt, u. zw. auf Kosten des Verfassers. Preis der Separatabdrücke 5 K 4 50 St. und pro Bogen. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünsechten Titel- aufdruckes am Umschlage sind besonders zu vergüten. Das Honorar betrügt bei Originalarbeiten 60 K, für Referate 50 K pro Bogen. Englische, französische oder italienische Übersetzungen werden mit 50 K, deutsche mit 40 K pro Bogen honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogen umfassen, werden die Druckkosten des die zwei Bogen übersehreitenden Teiles aus dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in Abzug gebracht. Budapest, den 30. September 1911. Dr. K. v. Papp erster Sekretür. 720 T Güll Vilmos síremlékére kibocsátott gyüjtőív. 25—1910. Magyarhoni Földtani Társulat 1910 februárius hó 10. Rövid, de küzdéssel teli életen át élvez- hette csak Güll Vilmos a becsülést és tiszteletet, amely kartársai, barátai és tisztelői részéről jutott neki osztályrészül. E tisztelet és elismerés jeléül társulatunk emléket óhajt állítani boldogult titkára sírjára, hogy jeltelenül ne enyésszen el tudományunk küzdő katonájának halópora. A kegyeletes célra ujabban a következő adomány érkezett a titkári hivatalhoz : Noszky Jenő késmárki liceumi tanár 2 K. Beérkezett összesen 367 korona, mely összeg a Magyar Tisztviselők Takarék- pénztára Részvénytársaság (Rákóczi-út 54. sz.) betétkönyvében van elhelyezve. Kelt Budapesten, 1911 szeptember hó 30-án. a. titkárság. Felhivás és kérelem! Másféléve elmúlt, hogy Nagysúri Böckh János, a magyar geológusok vezére és a magyar királyi Földtani Intézetnek 26 éven át nagyérdemű igazgatója örökre eltávozott körünkből. Böckh János tulajdonkép bányász volt, aki már fiatal korában belátván a földtannak a bányászatra való fontosságát, a rokon geológusi pályára lépett át. Negyven évi lankadatlan munkássága, nagy tudása és tehetsége a magyar földtani tudományokban korszakot alkot. Mert nemcsak hogy magasra fejlesztette a m. k. Földtani Intézetet, hanem hazánknak úgy a tudományos, mint a gyakorlati élet terén is kitünő munkása volt. Példás életében önzetlenségeért, kifogástalan jelleméért és jóságáért általános tiszteletben és szeretetben részesült. Mindezekért méltán meg- érdemli, hogy emlékét megörökítsük és hogy Böckh János mellszobra a magyar királyi Földtani Intézetet diszítse. Kérjük erre szives adományát. Az adományokat a Földtani Közlöny hasábjain nyilvánosan nyugtatjuk. Kelt Budapesten, a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 februárius hó 8-án tartott közgyűlése alkalmából, Aufruf und bitte! Anderthalb Jahre sind verflossen, seit der Altmeister der ungarischen Geologen und 26 Jahre hindurch hochverdiente Direktor der kgl. ungar. Geologischen Anstalt, Johann Böckh de Nagysúr, für immer aus unserem Kreise schied. Johann v. Böckh war eigentlieh Bergmann, der schon in seiner Jugend die grosse Wichtigkeit des Einflusses der Geologie auf den Bergbau einsehend, die verwandte geologische Lauf- bahn betrat. Seine vierzigjührige unermüdete Tütigkeit, sein grosses Wissen und sein Talent bezeichnet in der ungarischen geologiscehen Wissenschaft eine Zeitepoche. Denn nicht nur, dass er die heutige geologische Anstalt begründete, war er auch sowohl auf wissenschaftlichem, wie auch auf dem Gebiete des praktischen Lebens ein hervorragender Vorkümpfer unseres Vaterlandes. In seinem musterhaften Leben wurde ihm seiner Uneigennützigkeit, seines intakten Charakters und seiner Gut- herzigkeit zufolge, die allgemeine Hochachtung und Liebe zuteil. All diesem nach ist er vollauf dessen wirdig, dass wir sein Andenken auf die Art verewigen, dass eine Büste Johann v. Böckh"s die Ráumliehkeiten der kgl. ung. Geologischen Reichs- anstalt schmücke. Zu diesem Zwecke bitten wir um Ihren freundlichen Beitritt. Beitrüge guittieren wir öffentlich in den Spalten des Földtani Közlöny. Gegeben zu Budapest aus der am 8. Februar 1911 abgehaltenen Generalver- sammlung der ungarischen geologischen Gesellschaft. A Magyarhoni Földtani Társulat elnöksége és választmánya nevében : Szontagh Tamás dr. Papp Károly dr. Schafarzik Ferenc dr. másodelnök. titkár. elnök Nyilvános nyugtató. NaGysuRI BőcxH János mellszobrára 1911 június hónap 20-ikától szeptember hónap 30-áig a következő adományok érkeztek a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalához. Ölfentliche Ouittierung. Für die Büste Joganws Bőcgrs v. NaGysuR sind vom 20. Juni bis 30. September 1911. die nachfolgenden Betrüge eingelangt: Sor- szám K Áthozatal a Földtani Közlöny 41. kötete 5—6. füzetének 542. oldalán kimutatott 1—140. tétel végösszege OT AMLÁELTN SEN az MARE E éz az 5058-B0 141. M. k. kőszénbányahivatal gyűjtése Komlón . .. EE cse es 36-78 142. Kápolnai Pauer Viktor m. k. bányamérnök Nagybánya szdha és 10-— 143. Dr. A Vitális István főgimnáziumi tanár gyűjtése Selmecbányán : Városy József 2 K, Suha Bertalan 2 K, Fazék Gyula Iloba 30 K, Schmidt György, T. L., Jakóby, Grillusz Jenő, Gebhard Ferenc, Némethy Gy., dr. Maller, B. HE Gebe Lajos, Tóth Ede, Rozlozsnik, Angyal Miksa, Patsch Ferenc, Maruschka József, Regula Ede, Stekovits Sebő, Kreffy Mátyás, Niertil Béla, Schalát Géza, Fleischer Kálmán, Róth Kálmán, Szomner János 1—1 K, Halász András, Harmos Árpád 9—9 K, dr. Herczegh József 5 K, Herczegh István 5 K, Lencsó Vilmos 10K, AES OVAKKTS ZER ATOZ ÜT ERS OSSZÖSBTLE 8 st ELESEN (e Iz zza." 1007— 144. Dr. semsei Semsey Andor főrendiházi tag, nagybirtokos, Budapest . — 100— 145. Dr. Szádeczky Gyula egyetemi tanár és rektor, Kolozsvár... .. .. .. 20— 146. Kir. József-műegyetem tanácsa Budapest - u 0. sze 25"— Az 1—146. tétel TÖHOTEEEJ — mm 5350"-58 azaz ötezerháromszázötven korona és 58 fillér. Kelt Budapesten 1911 szeptember hónap 30-án. Papp Károly dr. elsőtitkár. Nyilvános nyugtató. (Öffentliche Ouittierung.) Az 1911. év június hónap 20-ika és szeptember hónap 30-ika között a követ- kező tagsági, előfizetési- és oklevél-díjak érkeztek be a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalához : Zwischen dem 20. Juni und 30. September 1911 kamen dem Sekretariat der Ungarischen Geologischen (Gesellschaft folgende Mitgliedsbeitrüge, Abonnements- gelder und Diplomtaxen zu : Ballenegger Róbert Budapest 10 K, Beocsini Cementgyár Unio-részvénytársa- ság Budapest 10 K, Bernoulli W. dr. Basel 14 K, Borsodi Bányatársulat Rudabánya 10 K, Bradofka Frigyes Felsőbánya 10 K, Emszt Kálmán dr. Budapest 10 K, Ertl Ludwig Sternberg 10 K, Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya- és Iparvállalat- részvénytársulat bányagondnoksága Mizsérfa, u. p. Kisterenye 10 K, Fenichel Simon Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 47 722 Nagyenyed 14 K, Fodor Sándor dr. Budapest 15 K, Herbing dr. Nagysármás 14 K, Hillebrand Jenő Sopron 10 K, Hoernes Rudolf Graz 10 K, Magy. kir. állami főreál- iskola Debrecen 10 K, Magy. k. állami tanítóképzőintézet Baja 10 K, M. k. bánya- hivatal Felsőbánya 10 K, M. k. bánya- és kohóhiívatal Kapnikbánya 10 K, M. k. bányakapitányság Igló 10 K, M. k. bányakapitányság Zágráb 10 K, M. k. felső leányiskola Lőcse 10 K, M. k. főbányahivatal Aknaszlatina, Rónaszék, Sugatak 15 K, M. k. gazdasági akadémia Keszthely 4 K, M. k. gazdasági tanítóképzőintézet Komárom 10 K, M. k. gyakorló főgimnázium Budapest 10 K, M. k. Kónkoly-alapítványi asztro- fizikai obszervatórium Ógyalla 10 K, M. k. központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet Budapest 10 K, M. k. országos chémiai intézet Budapest 14 K, M. k. polgáriiskola Abrudbánya 10 K, Negro Leo Polgárdi 10 K, Obersehlesische Bisenbahnbedarfs A.-G. bányagondnoksága Márkusfalva 10 K, Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület salgótarjáni osztálya 10 K, Platz Hubert m. k. fúrómérnök Kolozsvár 14 K, ref. főgimnázium Miskolc 10 K, Schwarz Adolf bánya- vállalkozó Esztergom 10 K, Sz. k. Városi Tanács Esztergom 10 K, Szentpétery Zsigmond dr. Kolozsvár 10 K, Szinyei-Merse Zsigmond Budapest 10 K, Téglás Gábor áll. főigazgató Budapest 10 K, Wick Gyula bányafőmérnök Szomolnokhuta 10 K. A 725 Magyarhoni - Földtani Társulat kiadványainak árjegyzéke. Megrendelhetók a Magyarhoni Földtani lársulat titkári hivatalában, Budapesten, VII. Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedesében, Budapesten IV., Váci-utca 32. sz. Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Geolog, Gesellschaft, Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der (Gesellschaft, Budapest, VII., Stefánia-út 14.; oder durch den Universitátsbuchhándler Friedrich Kiliáns Nach- folger, Budapest, IV., Váci-utca 32., zu beziehen. . Erster Bericht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. 1852 .. 5kor.— fi). 2. Arbeiten der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... — 15 c — e A singyátkesÉRMELSSE társulat munkálatai. I. kötet. 1856 MEZElE S ZTE a ÖS et 3. a a u II. kötet. 1863. eze zzz — a £. a fi III.,, IV. és V. kötet. 1867—1870. Kötetenként . — pro Band .. 0... de LÜS es 5 JOT Közlöny. I—IV. évf. 1871—1874. Kötetenként — pro Banda út t zt 6. a V--IX. a 1875—1879. Elfogyott— Vergriffen. Ta , . X, . 1880. Kötetenként —- pro Band... .. 15 x — : 8 a a XI. a 1881. (Hiányos — Defekt) --- --- Da szú 9 . a XII. . 1882. Kötetenként — pro Band Ea UNT ETET e 10. a a XIII. . 1883. / Hiányos — Defekt) --- --- PINE tet ti . Ű XIV. , 1884. YVETTE Band raktak át JB " Ül 12. , a KOVá 2 1885. ze [yet TM EZER 13. a [j XVI. a 1886. a KÖSSZ ES ösze ét La WEST A 14. . XVII-XXXVII.. 1887—1909.a GESÉr zs mELZE 10 a — - 15. Földtani Értesítő I—III. , 1880—1883.4 a EZ 1 SENE SEt . 16. A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak betiisoros tartalommutatójai. — (General-Index sümtlieher Publi- kationen der Ungar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 3 a — : 17. Mutató a Földtani Közlöny XXIII-XXXII. kötetéhez. Dr. Cholnoky Jenő. 1903. ... 5 a — a 18. bnártkbes zu den Bünden XXIII—-XXXII des Földtani Közlöny. . Dr. E. . Cholnoky. 903846 3587 e étet s EZREK DEGEN 19. fi magyar korona országai földtani "viszonyainak rövid vázlata. Buda- Dógb VAS ee a dé DEZE 20. Geologiseli- -montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya iu S. 0.-Ungarn von F. Posepny. 1874... .-. 2455 3 6 ac — a 21. Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. TE: Neogén csoport. Dr. Koch Antal. 1900... És : 3 a — a 22. Die Tertiürbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landesteile. II. Neogene Abt. Dr. Anton Koch, 1900... és 3 "e — 1 23. A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története, Dr. Koch Antal 1902 — c 60 a (ilesehiehte der fünfzigjührigen Tütigkeit der. Ungar. Geologisehen Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902. — a 60 , 24. A Cinnamomum nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub Móric. 1905... ész s. Gd0eegi E— d Die Geschichte des Genus Cinnamomum, Mit 2 Karten und 26 Tafeln. DF. MEGEL Ezé föltette EVE et MRRSTTENES 1 ez SANTA EZT Met Ü a 25. A selmeeczi bányavidék éretelér-vonulatai. (Die Erzgünge von Selhemnitz uud dessen Uingebung.) Szinezett nagy geologiai tér- kép. szöveggel együtt. Gvolog. mont. Karte in GroBformat . .-. 10 s — : 26. Néhai dr. Szabó József arcképe Ms 4 2 a — , 27. Nagysúri Böckh János, Güll Vilmos és Melezer Gusztáv arcképei Se 2 TEST A 28. L. v. Lóczy—K. v. Papp: Die im Ungarischen Staatsgebiete vorhan- denen Eisenerzvorrüte. (Sonderabdruck aus a The Iron Ore Resources of the Worlds, Stockholm 1910.) Mit einer Tafel und 24 Textfigaren 10 c — a . A kissármási gázkút Kolozsmegyében. Irta Papp Károly dr. Két táblával és hat ábrával Budapest 1910. Bé vilderáyszet 30. Source de méthane a Kissármás (Comitat de Kolozs), par Charles 19 m l de Papp. Avec les planches I, II, et les figures 10 a 15. ... 0... 475 Magyarország geológiai térképe 1 : 1,000,000 mértékben magyar és német nyelvű magyarázó szöveggel együtt 22 koronáért kapható a Földtani Társulat titkári hivatalában (Budapest, VII., Stefánia-út 14), vagy Kmzán FarGYEs utóda egyetemi könyvkereskedésében (Budapesten, IV., Váci utca 32). Geologische Karte von Ungarn im Madstabe von 1 : 1,000,000 ist mit ungarisehem und deutschen erklürenden Texte bei dem Sekretariat der Ungarischen (Geologischen Gesellschaft (Budapest, VII, Stefanie Strasse No 14), sowie bei der Univ. Buchhandlung FR. Kririaw"s Nachfolger (Budapest, IV, Váci utca No 32) zu beziehen. Preis 22 Kronen. Carte Géologigue de la Hongrie a Véchelle 1 : 1,900,000 lavec texte explicatif en hongrois et allemand, en vente au secrétariat de a Société Géologigue de Hongrie (Budapest, VII., Stefánia-út 14) ainsi gua la librairie univ. FR. Kmnizan Succ. (Budapest, IV, Váci utca 32). Prix 22 couronnes. A magyar királyi államvasutak téli menetrendje 1911—1912-re. A magy. kiír. államvasutak vonalain és az általuk kezelt magánvasutakon folyó évi október hó 1-én a téli menetrend sokat tartalmazza. A budapesi keleti p. u,—bruck-királyhidai vonalon. A Budapest keleti p.-u.-ról reggel 7 óra 25 p.-kor Győr, Fehring-felé induló gyorsvonat Torbágyon nem fog megállani. Köőérberek megállóhelyen a személy- szállító vonatok megállása megszüntettetik. A szabadka—bátaszéki vonalon egy új, alternativ módon közlekedő, személyvonatpár helyeztetik forga- lomba, mely november hó 1-től február hó 14-ig Bátaszékről reggel 6 óra 50 p.-kor fog indulni és Szabadkára d. e. 8 óra 31 p.-kor fog érkezni, ill. Szabadkáról d. u. 4 óra 47 p.-kor fog indulni és Báta- székre este 6 óra 30 p.-kor fog érkezni. A február hó 153-től október hó 31-ig terjedő időszakban azon- ban az említett vonat Bátaszékről d. e. 8 óra 2 p.-kor fog indulni és Szabadkára d. e. 9 óra 35 p.-kor fog érkezni, ill. Szabadkáról este 6 óra 21 p.-kor fog indulni és Bátaszékre este 8 óra 5 g -kor fog érkezni. A budapest keleti p. u.—ruttkai vonalon. A Buda- pest keleti p. u.-ról d. u. 2 óra 20 p.-kor induló, Péczelig közlekedő helyi személyvonat forgalma ki- terjesztetik. Hatvanig, ahová d. u. 4 óra 27 p.-kor fog érkezni. A Budapest keleti p. u.-ról d. u. 2 óra 30 p.-kor induló, jelenleg Hatvanig közlekedő helyi személyvonat csak Péczelig fog közlekedni. Az aszód—balassagyarmat—losonczi vonalon. Az Aszódról jelenleg 9 óra 16 p.-kor Losoncz felé induló vegyesvonat Aszódról csak 9 óra 48 p.-kor fog in- dulni s így Aszódon csatlakozik a Budapest keleti p. u.-ról d. e. 8 óra 10 p.-kor Hatvan felé induló személyvonathoz. A sátoraljaujhely — legenye—alsómihály — kassai vonalon. A Sátoraljaujhelyről jelenleg este 7 óra 35 p.-kor Kassára érkező személyvonat már este 7 óra 2 p.-kor fog Kassára érkezni, mi által ott csatla- kozást nyer a Kassáról este 7 óra 10 p.-kor Poprád— Felka felé induló gyorsvonathoz. A püspökladány— köőrösmezői vonalon, A Buda- pest, ill. Püspökladány felől Kőrösmezőre jelenleg 8 óra 37 p.-kor este érkező vonat már 7 óra 42 p.-kor este fog Kőrösmezőre érkezni és ott csatlakozást nyer az osztrák államvasutak vonatához Stanislau felé. A debreczen—nagyléta—vértesi vonalon. A Debre- czenből jelenleg d. e. 9 óra 10 p.-kor induló és Nagyléta—Vértesre d. e. 10 óra 45 p.-kor érkező vegyesvonat Debreczenből már reggel 7 óra 4 p.-kor fog indulni és Nagyléta—Vértesre d. e. 8 óra 29 p.-kor fog érkezni. A debreczen—csap—sianki vonalon. Nyíregy- háza—Csap között egy új személyvonatpár helyez- tetik forgalomba. Nyíregyházáról indul este 8 óra 56 p.-kor, Csapra érkezik éjjel 11 óra 6 p.-kor ; Csap- ról indul d. u. 1 óra 40 p.-kor, Nyíregyházára érke- zik 4 órakor d. u. Az előbbi Nyíregyházán Budapest felől, az utóbbi Szerencs felé nyer csatlakozást. A Csapról jelenleg reggel 3 óra 35 p.-kor induló személyszállító tehervonat személyvonattá minősít- tetik át és Csapról reggel 4 óra 30 p.-kor fog indulni. A máramarosszíiget— aknaszlatinai vonalon. — A Máramarosszigetről d. u. 3 óra 40 p.-kor induló és oda d. u. 4 óra 39 p.-kor visszaérkező vegyes- vonat megszüntettetik. A szatmár-németi felsőbányai vonalon. A Felső- lépett életbe, mely a nyári menetrenddel szemben a következő lényegesebb változá- bányáról este 7 óra 20 p.-kor induló, Nagybányára este 7 óra 50 p.-kor érkező vegyesvonat megszün- tettetik. A nagyvárad—szeged—rókusi vonalon. A Nagy- váradról d. u. 1 óra 13 p.-kor induló, Békéscsabáig közlekedő motorosvonat forgalma Orosházáig terjesz- tetik ki. Az alvincz—nagyszebemi vonalon. A Nagyszeben- ből Koncza felé d. u. 12 óra 25 p.-kor induló es a Koncza felől Nagyszebenbe este 9 óra 50 p.-kor érkező vegyesvonat megszüntettetik. A székelyhid—szilágysomlyói vonalon. Berettyó- széplak— Szilágysomlyó között egy új vegyesvonatpár helyeztetik forgalomba. Indul Berettyószéplakról reg- gel 6 órakor, érkezik Szilágysomlyóra reggel 7 óra 5 p.-kor, indul Szilágysomlyóról este 7 óra 30 p.-kor, érkezik Berettyószéplakra este 8 óra 40 p.-kor. A székelykocsárd— marosujvári vonalon. A Maros- ujvárról éjjel 10 óra 25 p.-kor induló és oda éjjel 11 óra 22 p.-kor visszaérkező vegyesvonat meg- szüntettetik. A budapest nyugoti p. udvar—marcheggi vonalon az alábbi változások lépnek életbe : A Rákospalota-Újpestről Budapestre reggel 3 óra 51 p.-kor érkező vonat megszünik, a Párkány-Náná- ról Budapestre d. e. 8 óra 45 p.-kor érkező vonat csak Nagymarostól közlekedik, a Budapestről d. e. 11 óra 35 p-kor Nagymarosra induló és onnan d. u. 5 óra 45 p.-kor Budapestre érkező vasár- és ünnep- napi vonat megszünik, a Budapestről d. u. 5 óra 20 p.-kor Szobra induló vonat csak Nagymarosig, a Budapestről este 8 óra 10 p.-kor Párkánynanára induló vonat csak Váczig, a Nagymarosról éjjel 10 óra 25 p.-kor Budapestre érkező vonat csak Vácztól közle- kedik. Az Érsekujvárról éjjel 11 óra 50 p.-kor Buda- dapestre érkező vonat, végül a Pozsonyból este 8 óra 25 p.-kor Marchegig Wien felé induló vasár- és ünnep- napi vonat megszünik. A Budapestről jelenleg este 9 óra 45 p.-kor Rákospalota-Ujpestre induló és onnan Budapestre éjjel 10 óra 50 p.-kor visszaérkező helyi vonat forgalma Dunakeszi-Alagig kiterjesztetik, E vonat a téli menet- rendben Budapestről este 10 órakor indul és Duna- keszi-Alagról Budapestre éjjel 11 óra 25 p.-kor érkezik. A galánta—zsolnai vonalon Galánta-Szered között egy új személy- ill. vegyesvonat helyeztetik forga- lomba, Galántáról indul reggel 6 óra 53 p.-kor, Szeredre érkezik reggel 7 óra 20 p.-kor; Szeredről indul d. e. 8 óra 20 p.-kor, Galántára érkezik 8 óra 47 p.-kor d. e. A Trencsénből Zsolna felé reggel 6 óra 35 p.-kor induló személyvonat már Pöstyén- től kezdve fog közlekedni, a honnan reggel 5 óra 10 p.-kor fog indulni. A pöstyén-verbői vonalon az esti vasár- és ünnepnapi vonatpár megszüntettetik. é hőlax—trencsénteplicz — trencsénteplicz-fűrdői vonalon a Trencsénteplicz fürdőről éjjel 1 óra 11 p.-kor, reggel 4 óra 42 p.-kor, d. u. 5 óra 29 p.-kor és éjjel 10 óra 18 p.-kor induló, valamint az oda éjjel 3 óra 5 p.-kor, d. u. 2 órakor este 8 óra 40 p.-kor és éjjel 11 óra 55 p.-kor érkező motorosvonatok megszün- tettetnek. ag 19 05 A vácz—ipolysági vonalon a Váczról Ipolyságra d. e. 9 óra 57 p.-kor induló és az Ipolyságról Váczra este 9 óra 13 p.-kor érkező vasár- és ünnepnapi vonatpár megszüntettetik. Az érsekujvár—németprónai vonalon a Nagy- bélicztől Nyitráig személyszállítással közlekedő dél- utáni tehervonat csak Nagytapolcsánytól Nyitráig fog személyszállítással közlekedni. A czegléd—kupai—kovácsmajori vonalon a Csemő- ről Czeglédre este 8 óra 55 p.-kor érkező motorosvonat október 31-én megszüntettetik, a Czeglédről Csemőre este 6 óra 51 p.-kor induló motorosvonat" november 1-től április 30-ig csak Czeglédtől Gerjéig fog közle- kedni. A Gerjétől Czeglédre este 8 óra 12 p.-kor érkező motorosvonat november 1-én ismét forgalomba helyeztetik. A budapest nyugoti p, udvar—orsovai vonalon a Budapestről Czeglédre d. e. 11 óra 55 p.-kor induló és a Czeglédről Budapestre este 9 óra 20 p.-kor ér- kező vasár- és ünnepnapi, továbbá a Kiskunfélegy- házáról Szegedre reggel 5 óra 37 p.-kor érkező és a Szegedről Kiskunfélegyházára este 7 óra 30 p.-kor induló személyvonat megszüntettetik. Az Orsováról jelenleg este 7 óra 10 p-kor induló, Budapestre reggel 6 óra 30 p.-kor érkező express- vonat Orsováról csak este § óra 20 p.-kor fog indulni, az érkezés Budapestre a jelenlegi marad, a Buda- pestről éjjel 11 óra 30 p.-kor induló, Verciorovára jelenleg 10 óra 45 p.-kor érkező expressvonat — a budapesti indulás változatlanul hagyása mellett —- Verciorovára már d. e. 9 óra 40 p.-kor fog érkezni. A szabadka—óbecsei vonalon az Óbecséről jelen- leg reggel 7 óra 26 p.-kor induló, Szabadkára d. e. 11 óra 4 p.-kor érkező személyvonat Óbecséről reg- gel § óra 50 p.-kor. fog indulni és Szabadkára d. u. 12 óra 28 p.-kor fog érkezni. A Szabadkáról jelenleg d. e. 11 43 p.-kor induló, Óbecsére d. u. 3 óra 23 Pp--kor érkező személyvonat Szabadkáról este 7 óra 10 p.-kor fog indulni és Óbecsére este 10 óra 35 p.-kor fog érkezni. A sárbogárd —szekszárd—bátaszéki vonalon Báta- széktől Sárbogárdig egy uj személyvonat helyeztetik forgalomba, mely alternativ módon fog közlekedni, és pedig november 1-től február 14-ig Bátaszékről éjjel 2 óra 20 p.-kor fog indulni és Sárbogárdra reggel 5 óra 28 p.-kor fog érkezni, a hol csatlakozni fog a Budapest keleti p. udvarra reggel 8 órakor ér- kező fiumei gyorsvonathoz; február 15-től október 31-ig pedig Bátaszékről reggel 4 óra 20 p -kor fog indulni és Sárbogárdra reggel 7 óra 30 perckor fog érkezp;, a hol csatlakozni fog a Budapest keleti p. udvarra d. e. 9 óra 35 p.-kor érkező fiumei gyors- vonathoz. Az ellenirányban szintén egy uj személy- vonat helyeztetik forgalomba, indul Sárbogárdról d. e. 9 órakor, érkezik Bátaszékre d. u. 12 óra 46 p.-kor. E vonat Sárbogárdon csatlakozik a Budapest keleti p. udvarról reggel 7 órakor induló fiumei gyorsvonathoz. A Sárbogárdról jelenleg reggel 5 óra 55 p.-kor induló, Bátaszékre d. e. 9 óra 5 p.-kor érkező sze- mélyvonat, menetrendének korábbra fektetése mellett, szintén alternativ módon fog közlekedni és pedig november 1-től február 14-ig Sárbogárdról reggel 3 óra 20 p.-kor fog indulni és Bátaszékre reggel 6 óra 23 p.-kor fog érkezni; február 15-től október 31-ig pedig Sárbogárdról reggel 4 óra 30 p.-kor fog indulni és Bátaszékre reggel 7 óra 36 p.-kor fog érkezni. E vonat Bátaszéken csatlakozni fog a szabadka—bátaszéki vonalon forgalomba helyezett, ugyancsak alternativ módon közlekedő, uj személy- vonathoz. A budapest—fiumei vonalon a Skradtól Fiuméig közlekedett vasár- és ünnepnapi kirándulóvonat meg- szüntettetik. A temesvár—józsefvároszbuzíiásfürdői vonaion a. Buziásfürdőről d. e. 11 óra 18 p.-kor és este 7 óra 25 p.-kor Temesvárra induló, valamint a Temesvár- ról d. u. 3 óra 15 p.-kor Buziásfürdőre induló sze- mélyvonat megszüntettetik. A Buziásfürdőről Temes- vár— Józsefvárosra este 6 óra 50 p.-kor érkező sze- mélyvonat ismét forgalomba helyeztetlik. ő Az újdombóvár— bosznabródi vonalon Pécstől Új- dombóvárig egy uj gyorsvonat helyeztetik forgalomba, indul Pécsről d. u. 4 óra 25 p.-kor, érkezik Újdombó- várra este 6 órakor, ott csatlakozik a Budapestre este 9 óra 35 p.-kor érkező fiumei gyorsvonathoz. Az Új- dombóvárról jelenleg reggel 4 óra 40 p.-kor induló személyszállító tehervonat személyvonattá minősit- tetik át és Ujdombóvárról reggel 5 óra 52 p.-kor fog indulni és Pécsre reggel7óra 45 p.-kor fog érkezni. A bátaszék—újdombóvári vonalon a vonatok me- nete gyorsittatik. Az Ujdombóvárról . jelenleg reggel 4 óra 35 p.-kor induló, Bátaszékre reggel 7 óra 31 p.-kor érkező személyvonat alternativ módon fog közlekedni és pedig november 1-től február 14-ig Újdombóvárról reggel 4 óra 32 p.-kor fog indulni és Bátaszékre reggel 6 óra 29 p.-kor fog érkezni, február 15-től október 31-ig Ujdombóvárról reggel 6 óra 10 p.-kor fog indulni és Bátaszékre reggel 7 óra 57 p.-kor fog érkezni. A Bátaszékről jelen - leg este 10 óra 13 p.-kor induló Ujdombóvárra éjjel 1 óra 22 p.-kor érkező személyvonat ugyancsak alternativ módon fog közlekedni, és pedig : november 1-től február 14-ig Bátaszékről este 7 óra 7 p.-kor fog indulni és Ujdombóvárra este 9 éra 7 p.-kor fog érkezni, február 15-től október 31-ig pedig Bátaszék- ről este 8 óra 50 p.-kor fog indulni és Ujdombóvárra éjjel 10 óra 50 p-kor fog érkezni. Az Ujdombóvár- ról jelenleg d. e. 10 óra 38 p.-kor induló, Bátaszékre d. u. 2 óra 4 p.-kor érkező személyvonat Ujdombó- várról d. e. 10 óra 39 p.-kor fog indulni és Báta- székre d. u. 12 óra 47 p.-kor fog érkezni. Az Új- dombóvárról jelenleg d. u. 2 óra 30 p.-kor induló Bátaszékre este 6 órakor érkező személyszállító teher- vonat Ujdombóvárról d. u. 2 óra 13 p.-kor fog in- dulni és Bátaszékre d. u. 3 óra 52 p.-kor for érkezni. A Bátaszékről jelenleg délelőtt 10 órakor induló Új- dombóvárra d. u. 1 óra 30 p.-kor érkező személy- szállító tehervonat Bátaszékről d. e. 11 óra 29 p.-kor fog indulni és Ujdombóvárra d. u. 1 óra 46 p.-kor fog érkezni. E vonalon ezenkivül egy uj személy- vonatpár helyeztetik forgalomba, Bátaszékről indul reggel 7 óra 58 p.-kor, Ujdombóvárra érkezik d. e. 9 óra 57 p.-kor, Ujdombóvárról indul este 6 éra 30 p.-kor, Bátaszékre érkezik este 8 óra 26 p.-kor. A győr—fehringi vonalon a Győrből Szombat- helyre este 8 óra 15 p.-kor induló gyorsvonat Vépen este 10 óra 25 p.-kor rendesen meg fog állani. A pozsony-ujváros—szombathelyi vonalon a Po- zsony-Ujvárosról jelenleg reggel £ óra 46 p.-kor in- duló Szombathelyre d. e. 11 óra 20 p.-kor érkező személyvonat a pozsony-ujvárosi indulás változat- lanul hagyása mellett, Szombathelyre korábban, vagyis már d. e. 10 óra 30 p.-kor fog érkezni. A sopron—kőszeg—szombathelyi vonalon egy u személyvonatpár helyeztetik forgalomba. Indul Sop- ronból reggel 7 óra 35 p.-kor, érkezik Szombathelyre d. e. 11 óra 30 p.-kor; indul Szombathelyről d. u. 12 óra 45 p.-kor, érkezik Sopronba d. u. 4 óra 35 p.-kor. Ezzel kapcsolatban a már meglévő vonatok menetrende is kisebb-nagyobb változást szenved. A székesfehérvár—paksi vonalon a Székesfehér- várra jelenleg reggel 7 óra 56 p.-kor érkező vonat, a paksi indulás változatlanul hagyása mellett, Székes- fehérvárra már reggel 6 óra 40 p.-kor fog érkezni, az Adony-Pusztaszabolcsról jélenleg d. u. 4 óra 40 p.:kor induló, Székesfehérvárra este 6 óra 6 p.-kor érkező vonat Adony-Pusztaszabolcsról, a Paks felől oda este 8 óra 2 p.-kor érkező vonat folytatásaként, este 8 óra 35 p.-kor fog indulni és Székesfehérvárra este 9 óra 34 p.-kor fog érkezni. Az adony-pusztaszabolcsZ—itapolczai vonalon a Tapolczáról jelenleg d. e. 8 óra 17 p.-kor induló, Börgöndre d. u. 12 óra 5 p.-kor érkező személyvonat Tapolczáról csak d. e. 9 óra 23 p.-kor fog indulni és Börgöndre d. u. 1 óra 9 p.-kor fog érkezni. E vonat forgalma kiterjesztetik Börgöndtől Adony-Puszta- szabolcsig, a hová d. u. 1 óra 47 p.-kor fog érkezni. A Börgöndtről jelenleg d. u. 12 óra 44 p.-kor induló, Tapolczára d. u. 4 óra 51 p.-kor érkező személy- vonat már Adony-Pusztaszabolcsról fog közlekedni, a honnan d. u. 12 öra 35 p.-kor fog indulni és Tapolczára d. u. 5 óra 6 p.-kor fog érkezni. A czelldömölk—csáktornyai vonalon a Czelldömölk- ről Ukkra d. e. 10 óra 14 p.-kor induló személy- vonat Zalaegerszegig hosszabbíttatik meg, ahova d. u. 1 óra 20 p.-kor fog megerkezni. Az Ukkról Czelldömölkre d. u. 5 óra 16 p.-kor érkező vonat már Zalaegerszegtől kezdve közlekedik, a honnan d. u. 1 óra 38 p.-kor fog indulni. A Zala- egerszegről jelenleg reggel 4 óra 21 p.-kor induló, Czelldömölkre d. e. 7 óra 37 p.-kor érkező személy- vonat Zalaegerszegről reggel 5 óra 50 p.-kor fog indulni és Czelldömölkre d. e. 9 óra 3 p.-kor fog érkezni. Az ukk—balatonszentgyörgyi vonalon Ukk—Sümeg között egy új vegyesvonatpár helyeztetik forgalomba, Ukkról indul reggel 6 óra 15 p.-kor, Sümegre érkezik reggel 6 óra 45 p.-kor; Sümegről indul reggel 7 óra- kor, Ukkra érkezik reggel 7 óra 27 p.-kor. Az Ukk- rói jelenleg reggel 6 óra 30 p.-kor induló, Keszt- helyre d. e. 9 óra 32 p.-kor vegyesvonat Ukkról reggel 7 óra 46 p.-kor fog indulni és Keszthelyre d. e. 10 óra 47 p.-kor fog érkezni. A tűrje—balatonszentgyörgyi vonalon a Balaton- szentgyörgyről jelenleg éjjel 3 óra 19 p.-kor induló, Türjére reggel 5 óra 35 p.-kor érkező vegyesvonat Balatonszentgyörgyről reggel 4 óra 34 p.-kor fog indulni és Türjére reggel 6 óra 50 p.-kor fog érkezni. A zágráb—csáktornyai vonalon egy új személy- vonatpár helyeztetik forgalmba, Zágrábból indul d. e. 10 óra 49 p.-kor, Csáktornyára érkezik d. u. 4 óra 5 p.-kor Csáktornyáról indul d. e. 11 óra 43 p.-kor, Zágrábba érkezik d. u. 5 óra 10 p.-kor. A Varasdról d. u. 3 óra 5 p.-kor induló, Csáktornyára d. u. 3 óra 31 p.-kor érkező vegyesvonat megszüntettetik. A gombosi dunahid megnyitása napján az alább felsorolt vonalokon a következő menetrendváltozások lépnek életbe: Budapest keleti p. u.—Bosznabród között, Sza- badka Dálján át, a jelenlegi összeköttetés helyett egy új közvetlen gyorsvonatpár helyeztetik forgalomba. Az új gyorsvonat indul Budapestről d. u. 2 óra 45 p.-kor, Bosznabródra érkezik este 10 óra 45 p.-kor. Ellenirányban Bosznabródról indul a jelenlegi reggeli 3 óra 18 p. helyett, reggel 3 óra 50 p.-kor és Buda- pestre érkezik d. u. 12 óra 15 p.-kor. Ezen uj gyosvonat menettartama Budapest— Bosznabród között a jelenlegivel szemben 1 óra 7 p.-cel, illetve 1 óra 17 p.-cel rövidebb lesz. 727 Az Ujvidékről reggel 4 óra 23 p.-kor induló és Budapestre d. u. 12 óra 40 p.-kor érkező személy- vonat Szabadkától Kunszentmiklós-Tassig megszün- tettetik, a helyett a Kunszentmiklós-Tassról Buda- pestre reggel 7 óra 25 p.-kor érkező személyvonat Indiától kiindulólag fog közlekedni a honnan éjjel 10 óra 31 p.-kor fog indulni. A Budapest k. p. u.-ról jelenleg este 6 óra 5 P.-kor induló és csak Topolyáig közlekedő személy- vonat Budapest k. p. u.-ról este 8 órakor fog iudulni és Indiáig fog közlekedni, a hova reggel 5 óra 22 p.-kor fog érkezni, E vonatpár forgalma annak idején Belgrádig fog kiterjesztetni, ha a szerb, bolgár és török vasutak a kilátásba helyezett csatlakozó vonatot forgalomba helyezik. India—Belgrád között egy uj gyorsvonatpár he- lyeztetik forgalomba, illetőleg a jelenleg Zágráb— India között közlekedő gyorsvonatpár forgalma ki- terjesztetik Belgrádig. Az uj vonat Belgrádból reggel 5 óra 15 p.-kor indul. Indiára reggel 6 óra 26 p.-kor érkezik. Ellenirányban Indiáról éjjel 10 óra 4 p.-kor indul és Belgrádba éjjel 11 óra 9 p.-kor érkezik. A Budapest k. p. u.-ról d. u. 3 óra 20 p.-kor Belgrádba induló gyorsvonat megállása Kunszent- miklós-Tasson, Fülöpszálláson és Ópazuán megszün- tettetik. E helyett jelzett állomásokon az uj gyors- vonatok fognak megállani. Az Indiáról este 9 óra 32 p.-kor induló Ujvidékre éjjel 11 óra 4 p.-kor érkező tehervonatnál a személy- szállítás megszünik. A Fülópszállásról jelenleg d. u. 5 óra 1 p.-kor Kecskemét felé induló vegyesvonat Fülöpszállásról d. u. 4 óra 43 p.-kor fog indulni és ott az uj, Buda- pestről d. u. 2 óra 45 p.-kor induló gyorsvonathoz fog csatlakozni. Ugyanezen gyorsvonathoz nyer csat- lakozást a Kiskőrösről Kalocsa felé jelenleg d. u. 5 óra 30 p..kor, az uj menetrend szerint d. u. 5 óra 13 p.-kor induló, valamint a Kiskunhalasról Regő- czére jelenleg este 6 óra 17 p.-kor, az uj menetrend szerint d. u. 5 óra 35 p.-kor induló személyvonat is. , A Szabadkáról jelenleg d. u. 3 óra 22 p.-kor Ujgombosra induló személyvonat szabadkáról d. u. 2 óra 15 p.-kor fog indulni és Ujgombosra este 7 óra- kor fog érkezni. Az Újpalánkáról jelenleg d. u. 5 óra 33 p.-kor Bácsordasra induló vegyesvonat Ujpalánká- ról d. u. 5 óra 16 p.-kor fog indulni és Bácsordason át Ujgombosig fog közlekedni, a hová este 7 óra 40 p.-kor érkezik. A Bácsordasról jelenleg este 7 óra 40 p.-kor Újpalánkára induló vegyesvonat Újgombosról fog közlekedni és onnan este 8 óra 24 p.-kor fog indulni és Újpalánkára éjjel 10 óra 14 p.-kor fog érkezni. E vonat ÚUjgomboson csatlakozást nyer Budapest felől az új Bosznabródi gyorsvonathoz, valamint a Bosznabród felől jövő személyvonathoz. A Bosznabródról Újdombovárra jelenleg d. e. 10 óra 2 p.-kor érkező gyorsvonat csak Eszéktől, az Újdombóvárról Bosznabródra jelenleg este 6 óra 15 p.-kor induló gyorsvonat csak Eszékig fog közlekedni. Budapest, 1911 szeptember havában. Az Igazgatóság rat taártabór e rö; , s Jírt 9"! tat ; j fh MET s § ate, ANG fek rÉntésa dett ZAN 1 részt , te anok KÍBÁTŐ ( er ass arró HAli data Ft végy et GT s (et Le ap igy keet Új i c a 0. vol orstánk kötgepisáétú : nak no Ar tálubnk adt. mér apyülló 4 tttájnosy [lot GÉ miliő: és B iregzztümn zi vga di md í ka, szor őlmsödítdosteugot tát néheár ót 1 41 n§ szi egi , btk mot, 08 ér VA apósa Even Lét FAN ülfs pot han MesÁt —ag A n [/ 1 . A ; en ű d) j dő 4 I . d VÉ CA vé y fi fh ee 16 HAt Frélná er § k WA dá: pal k pm ( ! IX 4 7 4 vi . A ( tt försá ? k tj , a 1 ) erv tajan áá ft ta a) FL etű 44 két F e? ké tú: 8 öyyár ben kzegráp egyk elelem etre tá nzésg B v had ngamjegk amik áss tt a . 4 4. 23 ; § §- 4 AN § 1 . jé Ni h 9. e. 1? , § h 7 tútbét ő y tnih sat ETT ? rdrnira ty tetegetatrődi ér jo arádái ETL e SZ e rtl. tels 4? pt KER árva 9 seg tát röl töb Kerntgoztathas trévatadeamt de a 0 NA e tele ag E Ön 7 04 ve rédíarob 61 för orktuktod::a ALA ! a 45 Hl af a égés / yek rét Fr 410 Új 9apEA Htv vev agpaj [9 ni. tói 4 § y pH Me Új he h k s tt 1 2 BE. fi Ni jea HE ATA BAL Áeésa fr B.M 4 -aékezéé e ! sű 4 A s É Éz A pattírál t Á sú 123 Tati oee ús. 920 Y éb MétvElt ő , , rriá áh tüvattizsini tés Miotnéi Ta ve mtks in § fi af úg ént TÓK ág ÁAVal 4 NY i pálpoál lú nk A CML tA d FUYaN 1 ed Th tú LK G A BG GAP out SALT 4 ú 4 xv § LV ESte pidíeg ri Gr KG has TAPS LEGI Pet zt há 4 ( 9 1) í Fogd ya t Acid 25 ts Í je 4.y 4) ús i a hi K ÉS ű kk-ág Ai vágturáta kő há k) 6 § ri ft A k by köp anét ; ú "gy UGBETA JA5 Ms LÉT s Kr ET EZTE E 1 SY at 6 f c - sovisnata kakatágidá, dir 4 Al § " ez ne ki ott d dé LELETET veg ők Khulr ] A IV. TÁBLA MAGYARÁZATA. BALLENEGGER RóBERT: A kecskeméti földrengés. (625. oldal.) A földrengési övek jelentése : I. Pleisztoszeiszta öv, a legjobban megrázott terület, általános pusztulással. II. Nagy károk, sok kémény összedül. III. Kevés kár, néhány kémény leesik. IV. Kár nincs, de a földrengést mindenki érzi. ROBERT BALLENEGGER : Notices sur le tremblement de terre du 8 juillet 1911 a Kecskemét. (Pag. 669.) Explication des zőnes sismigues : I. Plistosiste. II. Grands dégáts, presgue toutes les cheminées sont effondrées. III. Peu de dégáts, guelgues eheminées effondrées. IV. Point de dégáts, les secousses sont ressenties par tout le monde. Földtani Közlöny. XII. köt. IV. tábla. ú (9 Atársz Gyorgy e sak kore Mt BAN . A. kecskeméti földrengés öveinek térképe. Les zónes sismigues du tremblement de terre de Kecskemét. FÖLDTANI KÖZLÖNY XLI, KÖTET, 1911 NOVEMBER—DECEMBER. 11-12. FÜZET, AZ IPOLYNYITRAL IDŐSZAKOS SZÖKŐFORRÁS. Írta EmszT KALMÁN dr.! —- Az 59—61. ábrával. — A véletlen számos kinccsel gazdagította már az emberiséget s ilyen véletlen volt az ipolynyitrai időszakos szökőforrás felfedezése is. A Salgó- tarjáni Köszénbánya Részvénytársaság ugyanis Losonc környékén több fúrást akart eszközölni kőszénre való kutatás céljából, s a társulat szakmérnökei az egyik fúrás helyét Ipolynyitra község mellett jelölték ki. A fúrást az 1911. év tavaszán kezdték meg. A fúró az egész idő alatt teljesen egynemű rétegen hatolt keresztül,? t. i. a nógrádi kőszén- medence jellemző fedőközetén, az ú. n. schlier-rétegen. Ezen réteg a nógrádi szénmedencében az eddigi tapasztalások szerint maximálisan 200—300 m vastagságú ; az ipolynyitrai fúrásnál azonban feltünően vastag- nak mutatkozott. mert a fúró még 520 m mélységben is folytonosan ebben a rétegben haladt. Az 520 m-nél a fúrást váratlan tünemény akasz- totta meg ; ugyanis időszakos heves vízkitörések jelentkeztek, a melyek később a fúrás folytatását is úgyszólván lehetetlenné tették. A szökőforrás kitörései nem oly pontos periodusúak, mint a ránk- füredi e(Crejzirs szökései; egyes kitörések 5—6 percnyi időközben követik egymást, azonban nem ritkán pár órai szünet is beáll; a szökések időtartama 3—4 perc. A kitörést mindig erős gázkiömlés előzi meg, amely a csőben levő vizet állandó forrásban tartja. Majd erősen fel- pezseg a víz, s felemelkedik egészen a cső szájáig és már-már kitörni látszik, midőn ismét a mélységbe bukik alá, hogy bár másodperc mulva a legnagyobb erővel törjön fel. A kiömlő gázt oly módon fogtuk fel, hogy a cső végére U alakú vörösrézecsövet erősítettünk, melynek a fúró- csőbe nyúló vége tölcsérszerűen kiszélesedett, a másik végére pedig kaucsukcsövet húztunk, melyen keresztül a gázt a kitörések alkalmával pár méterre elvezettük, s víz alatt üvegedényben gyűjtöttük össze. 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 október 25-iki ülésén. 2 GERŐ NÁNDOR bányaigazgató: Időszaki forrás, a cBányav 1911 jún. 25-iki számában. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 48 730 Dr: EMSZT KÁLMÁN 59. ábra. Az ipolynyitrai szökőforrás megfúrása, 520 m körül. SZINYEI MERSE ZsIG- MOND fényképe 1911 július havában. L Az ily módon összegyűjtött gázt SZINYEI MERSE ZsIGMoND kollégám. vizsgálta meg és megállapította, hogy az teljesen tiszta szénsav. A víztömeg, melyet a gáz az egyes kitörések alkalmával feldob, néha egészen különös alakot mutat, úgy hogy valóságos látványosság- számba mehet. A szökőforrás vizéből vett mintát a szokásos módon megelemez- tem és pedig a következő eredménnyel : Kationok Anionok -d z a o a 3 a AZ IPOLYNYITRAI IDŐSZAKOS SZÖKŐFORRÁS. 1000 gr vízben van : Szabad szénsav 150 em". A meghatározott alkotórészeket a szokásos módon sókká Luhi Margitviz JR S 109 13955-er 9 4 (TE sak, zek 2:6210 a ÜGY EE EN 072003 a MG Te E VZSBB 4 Kei SERT 070025 a LES set 170029 a JE S NEZ: a HGOSszsssis 773136 a EAST 200343 a összesen . . 115566 gr Ipolynyitrai; Czigelkai eGejzirs /Lajos-forrás ) Az alkotórészek egyenérték- százalékai golkat ] viz aa a /o 10095 10095 Bikszádi ! Málnási i Mária-forrás Egyenérték százalékok 80-80 69:15 1000 gr vízben van: NaHCO, - NaJ . . NAGY esz KHGO:— Ga (HCOJ 2 MA (EGO a Fe(HCOJ, JELSL LÉ: összesen 71938 gr 070014 a 16539 a 0-8098 a 15342 a 070081 a 070343 a SZÍTHJOG-ET szerkesztve. 78 D: EMSZT KÁLMÁN 60. ábra. Az ipolynyitrai szökőforrás a szökés kezdetén. SZINYEI MERSE ZSIGMOND fényképe 1911 július havában. A víz fajsúlya 10053, hőmérséke 22:4 C", s ugyanakkor a levegőé 27 C" volt. Feltünő, hogy a víz kevés szabad szénsavat tartalmaz, holott a kitöréseket is ez a gáz okozza. Ennek a magyarázata az lehet, hogy a víz a kitörések alkalmával úgyszólván szétporlik a levegőben, s így nagy felületre szétoszolva tetemes szénsav-veszteség áll elő, úgy hogy a gyüjtött víz már aránylag csekély mennyiséget tartalmaz belőle. AZ IPOLYNYITRAI IDŐSZAKOS SZÖKŐFORRÁS. 733 61. ábra. Az ipolynyitrai szökőforrás teljes szökésben. SZINYEI MERSE ZSIGMOND felvétele 1911 július havában. A víz, amint mondják, teljesen tiszta és átlátszó volt kezdetben, de a kecskeméti földrengés óta állandóan nagy mennyiségű homokszerű iszapot hoz ki magával, mely a vízben könnyen leüllepedik. Ize kissé sós, lúgos. 734 D: GAÁL ISTVÁN Összehasonlítva a hasonló kémiai jellegű vizekkel, azt találjuk, hogy az ipolynyitrai időszakos szökőforrás vize a lúgos bikarbonátos vizek közé sorozható, sőt e sorozatban a legjobbak között foglalhat helyet, mint elsőrangú gyógyvíz. Sajnos azonban az időszakos szökőforrásra már kimondták a halálos ítéletet, mert a Salgótarjáni Köszénbánya Részvénytársaság a csöveket ki akarja huzatni és a fúrólyukat betömetni. Pedig gondos, szakszerű kezelés mellett a forrásból nyerhető gyógyvizet előnyösen lehetne értékesíteni. A természeti szépségek iránt érdeklődőket mindenesetre sajnálattal töltheti el ennek az érdekes tüneménynek az elpusztulása. VÁLASZ TÉGLÁS GÁBOR ÚRNAK , HELYREIGAZÍTÁS STB. CÍMŰ CIKKERE. Írta GAÁL IsTvÁN dr. A Földtani Közlöny XLI. kötete 649—650. lapjain TéÉGrás GÁBOR úr szóvá teszi a gyertyánosi mésztufa faunájáról írt cikkemet, illetve az ebben fölemlített Ursus spelacus L. mancsot. S hogyha TÉGrás úr megmaradt volna az egyszerű fölvilágosításnál, természetesen nem vesztegetnék szót ebben a dologban ; így azonban kénytelen vagyok néhány észrevételt tenni. Az cÚjabb adatok a Campylaca banatica (Panrscm) Rm. pleisztocén korú elterjedéséhez; című közleményemben az inkriminált részlet ez: xA teljesség kedvéért talán fölsorolható egy Ursus spalaeus L. teljes mellső lábfeje is, melyet csak leírás után említek ily néven.s Jegyzetben pedig megemlítettem, hogy egy értelmes kőfaragómester rajza alapján veszem föl ezt a fajt a soro- zatba, kiemelvén, hogy miután a barlangi medve szemfogai szinte gyakoriak- nak mondhatók ezen a vidéken, xe faj alig hiányozhatik a gyertyánosi tufábóls Az gondolom, elég világos ebből, hogy 1. a barlangi medve mancsát magam sem tekintettem konkrét adat- nak, (mert hiszen teljesen laikus ember rajzáról volt csak szó) ; 2. a faj gyertyánosi előfordulásának valószínűségére nem csupán a mancs rajza alapján következtettem; egyébként pedig 3. az Ursus spelaeus-ra különösebb súlyt nem is kellett helyeznem. Mind ezek után pedig meg kell vallanom, hogy egyáltalán nem értem, mit igazít helyre TÉGLás úr cHelyreigazításs-a? Mert hiszen a szóban forgó leletről adott fölvilágosítás sem egészében, sőt legkisebb részletében sem iga- zítja helyre a gyertyánosi faunáról írt cikkem adatait. Igaz ugyan, hogy a medve mancsról nyújtott fölvilágosítás meggyöngíti az Ursus spelaeus gyertyá- nosi előfordulásának valószínűségét, de miután eddig is csak valószínűségről VÁLASZ TÉGLÁS GÁBOR HELYREIGAZÍTÁS STB. CÍMŰ CIKKÉRE. 735 volt szó, lényegében csak ez lett kisebb; de még mindég megmaradhat — valószínűségnek ! Ennél többet pedig akkor sem akartam. Sajnálattal kell továbbá megjegyeznem, hogy TÉGLás úr stilusát nem találom világosnak. Így pl. nem értem eléggé jól következő mondatát : caPuszta bemondásra tehát még magasabb képzettségű embereknél sem szabad tudomá- nyos következtetést építeni..." Vagy talán az Ursus spalaeus faj jelenléte valószínűségének hangoztatását kell itt etudományos következtetéss-en érte- nem? De még zavarosabb a következő: cA medvemancs-féle kövesedésekkel is ilyen óvatosságra vagyunk kötelezve, miután ilyeneket egyáltalán nem pro- dukál a természet...) Hogyan állíthatja azt bárki is, hogy egy medve lábfeje nem fordúlhat elő mésztufába zárva, vagy akár más módon is? Ezt a két mondatot egyébként azért is idéztem, hogy mennyire túllépte TéÉGrás úr a chelyreigazításo határait, amikor engem — ha jól értettem — a ctudományos következtetésekv építésénél óvatosságra int. TÉGLÁS úr maga Írja magáról, hogy egy mészkő-konkréciót évekig mutogatott, mint megkövesedett bárányfejet, miután nem mert szembehelyezkedni az adományozó főszolgabíró - val. Hát én ezt az óvatosságot nem értem, de annyit kiérzek, hogy tudomá- nyos irányú kitanításokat TéGrás úrtól el nem fogadhatok. A többek közt már azért sem, mert a kezelésében volt történelmi és régészeti múzeumban egy mammut -zápfog néhány lemezére akadtam, melyekre sajátkezűleg ezt a meghatározást írta; aEguus primigenius,. (Persze azt nem tudhatom, hogy ezt a meghatározást is nem valami okos óvatosság tanácsolta-e ?) Legvégül még csak a cHelyreigazításo két adatát kívánom helyreigazí- tani. Az egyik, hogy BuprmsszeYx KáRorY nem bányamester, hanem munkás tagtársunk s fővárosi tanár, és nem is tőle vettem a csontokat, hanem ő volt szíves előzetesen meghatározni, illetve meghatározásaimat revideálni. (A bánya- előmunkást BosERo RavxmuwxDp-nak hívják, akit eddig névről nem is említettem.) A második pedig, hogy Tésrás úr bánpataki Ursus spelaeus mancsáról elmélkedik, holott én gyertyánosiról tettem említést. Déva, 1911 október 24. ADATOK NYITRAMEGYE PLEISZTOCÉN FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ. Irta Kormos Trvapakg dr. Timkó ImRE m. kir. osztálygeológus úr az 1909. év folyamán a Nyitra- zsámbokrét közelében fekvő Kis-Bélic és Brogyán községek határából pleisztocén édesvízi mészkőből rendkívül érdekes puhatestű-faunát gyűjtött, amely az ő szívességéből feldolgozás végett hozzám került. Kis-Bélic Nyitrazsámbokréttól keletre alig három kilométer távolságban 736 Dr KORMOS TIVADAR fekszik az országút mentén. A falu felett, ettől keletre emelkedő 217 méteres magaslat alján van OLám Jáwvos és Banyrcska GyöRGyY mészkőbányája. Ebben a bányában Timkó a következő szelvényt jegyezte fel: legfelül 07-30 m sötétbarna. agyagos vályog, alatta 0.60 m sárga, homokos agyag, 310 m vörös agyag, 1700 m kékeszöld agyag vörös agyagfoltokkal, 0-20 m szürke, mállott, morzsás mészkő, 0720 m kékeszöld agyag vörös agyagfoltokkal, 100 m mállott, mor- zsás mészkő s végül legalul 200 m mélységig feltárt kemény, üde édesvízi mészkő temérdek csigával. Innen való az alább elsorolandó fauna javarésze. Némi anyagot szolgál- tattak ezenkívül a Kis-Bélictól délre a Nyitra folyó balpartján emelkedő 283 m magas Sztopa-hegy északi és északnyugati lejtői Brogyán község közelében, ahol az édesvízi mészkőben kevésbbé jó feltárások vannak. Ezen a két ponton kívül Zsámbokrét körül még számos édesvízi-mészkőfolt van, így többek közt a Zsámbokréttől északra eső Nedasóc határában, ahol a 253 m és 228 m-rel jelzett magassági pontok közé eső háton 8 méterre feltárt pizolitos édesvízi mészkő látható, amelyben állítólag csontokat is találtak. Minthogy a gyűjtött fauna javarésze Kis-Bélieről való s ez a brogyáni anyaggal együtt, külön megjelölés nélkül került hozzám, addig is — míg ezeket a nevezetes pontokat esetleg személyes tapasztalatok nyomán behatóan ismertethetem — az egész faunát összefoglalva, együtt közlöm. Előre kell bocsátanom azt is, hogy a Timkótól gyűjtött fauna kizárólag kőbelekből áll, amelyeknek legnagyobb részét a hozott mészkődarabok szét- verése által, nagy fáradsággal tudtam csak kiszabadítani. Mindazonáltal, hogy héjas példányok teljesen hiányoznak, a kőbelek jó állapota lehetővé tette úgy- szólván valamennyi faj pontos meghatározását, még a legapróbbakét is. Egyes helix-fajokon, így nevezetesen a tacheákon és a campylgeákon, ahol feltehető volt, hogy a ház külső alakja s a héj belső felülete között — mely utóbbi a kőbél alakját megszabni hivatott — különbségek vannak, a pontos meghatározást olyan módon tettem lehetővé, hogy az összehasonlításra szánt friss, héjas példányokat belülről olajjal kikenve, gipszpéppel öntöttem ki s ennek megszáradása után a csigaházak héját óvatosan leválasztottam. Ilyen módon azután mesterséges úton a kőbelek hű mását nyertem, amelyeknek segítségével a meghatározás sokkal könnyebben ment. Ezt a módszert hasonló esetekben mindenkinek ajánlhatom. A kisbélici és brogyáni fauna, vizsgálataim szerint a következő fajokat tartalmazza (a X-gal jelöltek újak a magyarországi pleisztocénben) : 1. Vitrea crystallina Münrn., 2. Euconulus fulvus Münn., 3. Polita crl- laria Münn., 4. Polita pura Azp., 5. Discus rotundatus MünL., 6. Eulota fru- ticum MüLL., 7. Fvuticicola sericea DnRap., 8. Monacha incarnata MütLt., 9. Campylaea banatica (PaRrscy) Rossm., 310. Chilotrema lapicida L.., 11. Tachea cf. vindobonensis FÉR, 12. Torguilla frumentum DRae., 13. Pu- pilla muscorum L., 14. Vertigo antivertigo Dnap., 15. Vertigo angustior JEFFR., 16. Clausilia sp. (töredékek), 17. Lucena oblonga DRar., 18. Lucena oblonga agonostoma K., 19. Carychium minimum Münn., 20. Lymnophysa palustris MüLn., 21. Coretus corneus L., 22. Gyrorbis septemgyratus ZGr., 23. Hippcu- ADATOK NYITRAMEGYE PLEISZTOCÉN FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ, 737 tis complanatus L., 24. Gyraulus albus Münn., 25. Vivipara contecta MILLET, 26. Valvata cristata Müni., 27. Gyelostoma elegans Münr., £28. Acme cf. vedogyra PALADILHE, 29. Fossarina cf. pusilla GMEtL. A változatos, szép fauna főérdekessége a Campylaea banatica, Chilotvema lapicida, Cyeclostoma elegans és az Acme cf. voedogyra jelenléte. A C. banatica-t csak nemrég mutattam ki Magyarország pleisztocén faunájából,! s ez alkalommal utaltam arra, hogy miután ez a faj a thüringiai pleisztocénből ismeretes (7. canthensis BEYR.-rel azonos, lehetetlen, hogy mai elterjedési köre és németországi pleisztocén előfordulása között valaminő kap- csolat ne lenne. Az, hogy ez a klasszikus faj most a nyitramegyei pleisztocén- ből is előkerült, feltevésemet teljes mértékben igazolja és joggal enged arra következtetnünk, hogy a (. banatica fosszilis alakja Magyarország északnyugati részén idővel még több helyről előkerülhet. A GC. banatica nyitramegyei előfordulását még érdekesebbé teszi a (/y- clostoma elegans MüLgnr. és a Chilotrema lapicida L. jelenléte. A magyar birodalom pleisztocén faunájában mind a kettő új, sőt az utóbbinak élő alakja sincs hazánkból biztosan kimutatva. Soós szerint? a Ch. lapicida. ccsaknem egész Európából ismeretes, de hogy nálunk előfordul-e, nem bizonyos. LÁNG Apponyról és Ghymesről, SrEsz pedig Selmecről említi, ott azonban rajtuk kívül senkisem találta. A Nemzeti Múzeum gyűjteményében négy példány van belőle cHungaria, jelzéssel, de hogy ezek valóban magyarországiak-e, az fölötte kétséges.s Annyi most már bizonyos, hogy ez a faj — ha talán ma már nem is él nálunk — a pleisztocén korszak idején még honos volt a magyar fauna- területen. Ez a tény annál érdekesebb, ha tekintetbe vesszük, hogy a Ch. la- picida és a Gyelostoma elegans Thüringia területén, tehát ott, ahol a pleisz- tocénben még a GC. banatica is honos volt, ma is együtt él.? A Ch. lapicida jó leírása Soós fentebb említett munkájában megtalál- - ható s ezért azt, a Gyclostoma elegans-éval együtt — melyet mindenki ismer — mellőzöm. Feljegyzésre méltónak tartom azonban azt a körülményt, hogy a C. ele- gans a magyar birodalom területén voltaképpen csak Horvátországban él, ahonnan, vagy talán Stájerországból — mint legújabban kiderült — Somogy- megye legdélnyugatibb részére, Zákány és Légrád vidékére is eljutott. Azt jól sejtette CLEssis,7 hogy ez a faj Horvátország legészakibb részein is előfordul, de azt, hogy a bánsági részeken is élne — mint ugyancsak CLESSIN véli — nem tartom valószínűnek. 1 Campylaea banatica (PARrscH) Rossm. és Melanella Holandri FÉR. a Magyar Birodalom pleisztocén faunájában. Földt. Közl. XXXIX. köt. 3—4. füz. 2 Magyarország Helicidái. Állatt. Közlem. III. köt. 3. füz. 179. 1. 5 Gorpruss: Die Binnenmollusken Mitteldeutschlands. Leipzig, 1900. p. 239. és 122. 4 S. CLESSIN: Die Molluskenfauna Oesterreich-Ungarns und der Schweiz. Nürnberg, 1887. 588—989. I. 738 Dr KORMOS TIVADAR Weiss a Balaton mellékéről említi ezt a fajt,! ahol tényleg előfordul, sőt Tihany és Kisapáti környékén igen gyakori, csakhogy — mint arról személyesen meggyőződtem — ott ma már nem él s a gyűjtött és még gyűjthető pél- dányok fosszilisak vagy legalább is subfosszilisak. SCHAFARZIK FERENC szerint? Esztergom-megyében ca sátorkői pusztától délnyugatra a patak mentében vagy 1 méternyi vastagságban turfás a homoktalaj s itt tényleg még a legutóbbi időkig mocsarak voltak, amelyekben buja növényzet díszlett. Nevezetes lelőhely ezen turfás réteg egyszersmind a eyclostoma-ra nézve, mely itt egyéb gasteropodákon kívül roppant mennyiségben található.; Ez a subfosszilis és kétségen kívül szintén holocén előfordulás azért igen érdekes, mert a C. elegans itt is, épen úgy, mint a Balaton partján, mocsaras területen élt, ami — tudva azt, hogy ez a faj jellemző karszti alak — ismert életmódjával éles ellentétben van. Tovább így folytatja ScCHAFARZIK: cKülönösen érdekes a Gyclostoma elegans előfordulása ezen a helyen, minthogy ezen faj a malakozoologok szerint Ma- gyarországon csak még a Fertő mellett, továbbá a Fruska Gorában és Erdély- ben él.; A Fertő-tó környékének faunáját, sajnos, még nem ismerem s így — ámbár a hazai szakirodalomban ennek egyebütt semmi nyoma nincs — lehet- séges, sőt valószínű, hogy ott tényleg él, vagy legalább is élt. Ami ellenben a C. elegams fruskagorai és erdélyi előfordulását illeti, arra nézve saját tapasz- talatom és irodalmi adatok nyomán is bizvást állíthatom, hogy ott ez a faj nem fordul elő. Az erdélyi részekből eddig cyclostoma tudtommal egyáltalában nem ismeretes, de ha onnan ennek a nemnek a képviselője valamikor elő- kerülne, az nem igen lehetne más, mint a Mehádiáról és a Fruskagórából ismeretes (C. costulatum ZGn. Magam — úgy látszik, téves információ alapján — Visegrádról említet- tem egy ízben? a GC. elegans-t. Azóta ott jártam s miután a legszorgosabb keresés mellett sem tudtam ráakadni, ettől az adattól el kell tekintenünk. Ami végezetül az Acme cf. oedogyra PALADILHE nyitrai pleisztocén elő- fordulását illeti, erre nézve be kell vallanom, hogy e faj meghatározását, mi- után egyelőre csak két köőbélről van szó s az Acme-fajoknál a rendszertani megkülönböztetés tisztán a héj sajátságain alapszik, nem tartom véglegesnek. Az A. perpusilla és A. oedogyra-fajokkal történt összehasonlítás után a nyitrai Acme-példányokat egyelőre az utóbbi fajhoz sorozom, annál is inkább, mert az A perpusilla csakis Mehádiáról ismeretes s így a nyitramegyei kőbelek inkább az A. ocdogyra-hoz sorozhatók, amely az erdélyi részek területén eléggé gyakori s ennélfogva — nagyobb elterjedtsége és a GC. banatica-val való ana- logiája révén — nyitramegyei pleisztocén előfordulása valószínűbb, mint az A. perpusilla-é. 1 WEIrss ARTHUR dr.: Pótlék a Balaton-tóban és környékén élő puhatestűek- nek felsorolásához. Balaton tud. tanulm. eredm. II. köt. Pótlék az első részhez. 1903. 2 SCHAFARZIK FERENC : Jelentés az 1883. év nyarán a Pilis-hegységben eszközölt földtani részletes felvételről. M. kir. földt. int. évi jelentése 1883-ról. 113—114. lap. 3 Beitráge zur Molluskenfauna des kroatischen Karstes. Nachrichtsblatt d. deutschen Malacozool. Gesellsch. Heft 3. 1906. 151—152. lap. ADATOK NYITRAMEGYE PLEISZTOCÉN FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ. 739 A Timkó gyűjtötte fauna, mint látjuk, máris nevezetes zoogeografiai ta- nuságokat szolgáltatott s ezért figyelmünkre a jövőben is teljes mértékben igényt tarthat. Remélem, hogy annak idején a nyitramegyei pleisztocén mész- kövek faunájával behatóbban foglalkozhatom s hiszem, hogy e vidék faunája a pleisztocén korra vonatkozó ismereteinket sok tekintetben fogja még gyarapítani. Budapesten 1909 november 1-én. A PÜSPÖKFÜRDŐL SOMLYÓHEGY PLEISZTOCÉN FAUNÁJA BIHARVÁRMEGYÉBEN. Írta KoRMmos TIVADAR dr. A Nagyvárad melletti Püspökfürdőtől délkeletre 343 m magas, alsó- krétakorú mészkőből álló magaslat emelkedik. Ennek a hegynek (Somlyóhegy) a tetejéhez közel, a Betfia felé néző délnyugati oldalon, mészkőbányák vannak, amelyekben a fejtési munkálatok már régebben egy majdnem függőleges irány- ban lefelé nyíló barlang-tölcsért tártak fel. A barlang kettős nyílása fölött az üregnek valamikor folytatása lehetett. Ebben az irányban a mészkő fejtésekor barlangkitöltésre akadtak, amelynek egy része, mint hasznavehetetlen anyag, a mészkő lebányászása után is ottmaradt. Ez a hajdani barlangkitöltés mészkőtörmelékkel vegyes vörös agyagból (terra rossa) áll. A mészkőtörmelék legtöbb helyütt brecciává tömörült és ennek hézagait porhanyó meszes agyag tölti ki. A vörös agyagban és a brec- ciában nagyobb állatok maradványai, a szűkebb — szürkés, meszes agyaggal kitöltött — hézagokban pedig többnyire apró csontok fordulnak elő. Ezt a feltárást első ízben 1904-ben látogattam meg, amikor a Magyar- honi Földtani Társulat megbízásából a Püspökfürdő hévvízi faunájának geolo- giai múltját kutattam. Ez alkalommal azonban a somlyóhegyi előfordulásra kellő figyelmet nem fordíthattam s a rövid ott-tartózkodásom alatt gyűjtött néhány csontot, melyek között egy barlangi medve és egy hód-fog is volt, a Püspökfürdőről szóló részletes tanulmányomban ! csak futólag említettem. Azóta mindig szándékomban volt ennek a helynek a felkeresése, de ez — egyéb teendőim miatt — sokáig nem volt lehetséges. Az 1910. év őszén végre, az országos geologiai felvételek után alkalmam nyílt a püspökfürdői Somlyó- hegyet újból meglátogatni. Ezúttal három napot fordíthattam a gyűjtésre s ez alatt gazdag vizsgálati anyagra tettem szert, amelyet most, a már régebben gyűjtöttekkel együtt az alábbiak során óhajtok röviden ismertetni. Az első ízben gyűjtött tárgyak a budapesti egyetemi őslénytani intézetének 1 A Püspökfürdő hévvízi faunájának eredete. Földt. Közl. 1905. XXX. köt. 740 D. KORMOS TIVADAR gyűjteményében vannak. Köszönet illeti mélyen tisztelt mesteremet, dr. KocH Anran egyetemi tanár urat, aki tanulmányaim céljára gyűjteményének egész anyagát rendelkezésemre bocsátotta. A püspökfürdői Somlyóhegyen felfedezett faunát az alábbi fajok kép- viselik : I. Emlősök : 1. Rhinolophus ferrum eguinum SCHREBER., 2. Sorex araneus L., 3. Sorex alpinus Scnrsz., 4. Neomys fissidens (PEr.) Korm., 5. Talpa europaea L., 6. Ur- sus arctos 1., 7. Ursus spelaeus RosEwm., 8. Meles tarus BODDAERT., 9. Puto- rius (Arctogale) ermineus L., 10. Canis familiaris palustris Rörmm., 11. Vulpes vulpes L., 12. Felis catus L., 13. Castor fiber L., 14. Myoxus glis L., 15. Muscardinus avellanarius L., 16. Mus sylvaticus L., 17. Mus musculus L., 18. Cricetus ericetus L., 19. Cricetulus phacus Parnnas, 20. Evotomnys hercynicus MEnurs, 21. Arvicola terrestris (L.) Savi, 22. Ochotona (sp. ?), 23. Lepus europacus PALzas, 24. Megaceros giganteus BLUMENB. Ezeken kívül két denevér- és egy cickányfaj még meghatározatlanok. II. Madarak : ! 1. xLinaria sp. (1 metacarpus), 2. Turdus iliacus L. (1 ulna, 1 tarso- metarsus), 3. Turdus musicus L. (1 humerus-töredék), 4. Merula merula (L.) (1 tarsometat., 1 humerus), 5. Tetrao urogallus LU. 2? (1 csigolya). III. Csúszómászók : 1. Auguis fragilis L., 2. Meghatározatlan kigyóállkapocs-töredék. IV. Kétéltűek : 1. Rana Méhelyi BoLKgaYy. V. Csigák: 1. Patula (Discus) rotundata Mütcr., 2. Helicodonta ((Gronostoma) dio- donta Műünnr., 3. Tachea vindobonensis FÉR, 4. Chondrula tridens MütLn., 5. Torguilla variabíilis DRap., 6. Clausilia (Idyla) rugicollis Rosswm. Ha ennek az érdekes faunának a jelentőségét mérlegeljük, mindenek- előtt szembetűnik, hogy a felsorolt emlősfajok legnagyobb része (17) Magyar- országon ma is él. Ugyanígy vagyunk az összes madarakkal és a csúszómászók- kal is, nemkülönben a csigákkal, egynek kivételével (Torguilla variabilis DnRap.). Azok közül az emlősök közül, melyek napjainkban hazánkban már 1 A madárcsontok meghatározását CAPEK W. úrnak köszönhetem, Oslavanban (Morvaország). A PÜSPÖKFÜRDŐI SOMLYÓHEGY PLEISZTOCÉN FAUNÁJA BIHARVÁRMEGYÉBEN. 741 nem élnek, három (Neomys fissidens, Ursus spelaeus, Megaceros giganteus) már a geologiai jelenkor (holocén) előtt kihalt, míg kettő (Castor fiber, Canis familiaris palustris) még a történeti időkben itt élt. Végül két faj (Cricetulus phaeus, Cechotona sp.), amelyeket gyűjteményemben csupán 1—1 darab (1 áll- kapocstöredék és 1 fog) képvisel, ma csupán Oroszország délkeleti részén és Ázsiában él. A kétéltűeket képviselő Rana Méhelyi, melyet Borxgax legutóbb a hámori Puskaporos faunájából írt le! s mely azonkívül az óruzsini és novi barlangok- ból is előkerült, faunnánknak ma már szintén nem tagja. A kihalt fajok közül legérdekesebb a pliocén eredetű Neomys fissidens, amelyet PETÉNYI SALAMON a mult század közepén Beremenden (Baranya vár- megyében) fedezett fel. Ezt a fajt én legutóbb a baranyamegyei Csarnótán preglaciális csontbreccsiában szintén megtaláltam. Csodálatosképen a püspök- fürdői Somlyóhegyről szintén előkerült a N. fissidens és pedig 3 teljesen ép és 9 töredékes alsó állkapocs képében. Ezek az állkapcsok a baranyamegyeiek- nél valamivel kisebbek és minthogy a beremendi és a csarnótai fauna a somlyóhegyinél jóval idősebb, nyilvánvaló, hogy a biharmegyei példányokat a megváltozott viszonyokhoz alakult, visszafejlődésben és kiveszőben lévő pliocén reliktumoknak kell tekintenünk. Ezt a kérdést egyik legutóbbi tanulmányomban ? behatóbban fejtegettem s Így ezen a helyen csupán annak a megállapítására szorítkozom, hogy ime még a magasfejlettségű emlősállatok között is akadnak olyanok, ame- lyek régmúlt idők maradványaként és megváltozott állat- társaságban idegenszerű helyet foglalnak el samelyekkel minden esetben külön-külön számolnunk kell. A többi kihalt faj közül érdekes még a Canis familiaris palustris jelen- léte is, melynek meghatározását Maska KáRoLry főreáliskolai igazgató úrnak (Telében) köszönöm. Ezt a kutya-fajt, amelynek a Somlyóhegyen egy felső tépőfogát és egy ujjpercét találtam, leginkább a cölöpépítmények faunája közt találják s ezért a pleisztocénben való megjelenése itt némileg váratlan volt. A többi, gyéren képviselt maradvány, mely kihalt állatoktól származik, nem sokat mond. Legfeljebb az érdekes, hogy a barna medve itt is együtt fordul -elő a barlangi medvével. A hód, amelynek mindössze egy fogát találtam első gyűjtésem alkalmával,? bizonyára a Püspökfürdő forrásainak lefolyásában tanyázott a pleisztocénben és ragadozók zsákmányaként juthatott fel a Somlyóhegyre. A faunában szereplő két keleti állat (Ochotona sp.. Cricetulus phaeus) valószínűleg a posztglaciális steppe reliktuma a Püspökfürdő környékén. Az egyikre (Crivetulus) nézve ez a feltevés mindenesetre megállhat, a másikról 1 BorKAY ISTVÁN: A Rana fusca pleisztocénkori őse. Földt. int. évk. XIX. köt. 3. füz. I. táblával és 2—8. sz. r. 2 Canis (Cerdocyonj Petényiü n. és egyéb érdekes leletek Baranyamegyéből. Földt. int. évk. XIX. köt. 4. füz. 2 táblával. 3 L. i. h. 2. tábla, 8a—8b. ábra. 742 Dr: KORMOS TIVADAR (Ochotona) azonban, melynek mindössze egy fogát találtam, nem tudható, hogy az 0. pusillus-szal vagy 0. hyperboreus-szal van-e dolgunk? Az első esetben steppei, a másikban tundrai reliktumról lehetne szó. Ezek a maradványok azonban annyira elenyésznek a tömegesen elő- forduló, nálunk ma is élő állatok csontjaihoz képest, hogy a fauna jellegének a megítélésénél szóba sem jöhetnek. Tekintettel erre, valamint arra a körülményre, hogy a fauna túlnyomó. részben határozottan erdei jellegű, a somlyóhegyi lelet korát a legnagyobb valószínűség szerint a pleisztocén időszak legvégére helyezhetjük. Ez a kor már egybeesik NEHRING amókus-korával,, vagyis a posztglaciális erdők fel- lépésével, Budapesten, 1911 június hó 2-án. ADATOK SEGESVÁR KÖRNYÉKÉNEK FÖLDTANI ALKOTÁSÁHOZ. — Az V. táblával és a 62—63. ábrával. — Írta WAcHNER HENRIK. Segesvár vidékének földtani alkotásban neogén, diluviális és ártéri üle- dékek vesznek részt. I. Neogén üledékek. Az ifjabb harmadkorú rétegeknek petrografiailag egymástól jól külön- böző két csoportját találjuk, nevezetesen azoknak uralkodóan homokos és agya- gos kiképződését. A) Uralkodóan homokos rétegek. A Nagyküküllő széles völgye Segesváron alul és felül a határt jelzi a két képződmény közt. A Küküllőtől északra kékes és sárgásszürke agyagpalák alkotják a dombvidéket, míg délre uralkodóan homokkőből épült hegyhátak emelkednek. A város területén a homokos üledék átcsap a Küküllő jobboldalára is, alkotván a cSiechenerdő, nevű határrészt. A: homokkő, ámbár porhanyó, e folyó eroziós munkájának annyira ellenállt, hogy a völgy itt könnyen védhető, alig 600 m széles szo- rossá szűkül, mig Segesváron alul Dánosnál és azon felül Fehéregyházánál szélessége meghaladja a két kilométert. Ezen a körülményen alapszik Segesvár városának sztratégiai jelentősége. A homokos lerakódások a város közelében mélyen bevágott árkokban (Schuster-Gehsteigárok a Küküllő jobb, Schleifen-, Hassel- és Schofisárok annak bal oldalán) kb. 70 m magas, helyenként merő- leges sziklafalakban jól fel vannak tárva. Ezen feltárásokra vonatkozik az, ADATOK SEGESVÁR KÖRNYÉKÉNEK FÖLDTANI ALKOTÁSAIHOZ. 743 amit KocH AnTraL alapvető munkájában! Segesvár környékének geologiá- járól ír. Öt év óta átjárván a területet, sikerült nekem a cSchustergraben, nevű árokban a homokos képződményből eredő kagylóhéjat találnom, melyet HALAVÁTS Gyura főgeologus úr Congeria Brandenburgi BnRusrIwsa fajnak határozott meg. Kötelességemnek tartom Haravárs GyuLra főbányatanácsos úrnak önzetlen szíves- ségeért e helyen is köszönetet mondani. Egy másik kövület, amelyet Höőng gimn. tanár úr a Sehleifenárokban a homokkövek alsó szintjében talált, kagylólenyo- matnak töredéke. Ámbár annak meghatározása a szisztematikai fontos részek hiánya miatt, sajnos, lehetetlenné válik, népszerű munkájában ? Avicula sp.-nek mondja. Szóbeli közlése szerint ezen nézetét nem tartja többé fenn. A Con- geria Brandenburgi előfordulása amellett szól, hogy a homokos rétegösszlet, amelyet Kocn szarmatakorúnak tart, a középpontusi korszakban telepedett. Az alsó szintet alkotó barnaszénlencséket — Pinus transylvanicus Pax jól megtartott tobozaival — tartalmazó agyagrétegek eszerint alsópontusi rétegek volnának. Felsőmediterrán? koruk azért is valószínűtlen, mivel a dacittuffák, melyek másutt a mezőségi rétegek kíséretében rendesen találtatnak, vidékün- kön hiányzanak. A homokos rétegek petrografiai viszonyait illetve KocH ada- tait még azon megfigyelésemmel bővíthetem, hogy közbetelepülve 0-1—2 m vastag agyagos-meszes kötőanyagú konglomerátrétegek is fordulnak helyenként elő (Seifen-, Schuster-, Hattertárok), továbbá a Kulterbreitere vezető út mély bevágásában egy 3 em vastag andezittuffa-betelepülés. B) Agyagos rétegek. A Küküllőtől északra fekvő dombvidéket a Siechenerdő kivételével kékes vagy sárgásbarna agyagnak kb. 2 em vastag szabályos rétegei alkotják, melyek Segesvár területének déli részében is fel- lépnek a cSchaserfeld;, és cWolkendorfergrundo, nevű határrészeken. Ezen agyagos képződményre teljesen ráillik az, amit Kocn! a pontusi tályagról ir, hogy tudniillik vizet mohón szi magába és azzal felületesen péppé válik, mely a legkisebb lejtésű felületen lefelé indul. A Segesvár területének északi részét képező dombvidék, magába foglalván a Wench, Santesfeld, Reissel, Klossel, Hirschel nevű határrészeket, tetőtől talpig ezen tályagból áll. Tanulságos a Küküllő mellékfolyóinak a tályagba vájt völgyeinek harántmetszetét össze- hasonlítani a homokos rétegekből jövőkével. A homokköves területen (62. ábra) a patakok meredek falú szakadékok- ban folynak, lapos hegyhátak választják el az egyes árkokat egymástól. A tiszta agyagos rétegek területén a völgyek lapos, széles, gyakran mocsaras meden- céket képeznek (63. ábra). A hegyoldalak alsóbb részükben lankásak, de fel jebb hirtelen meredek, éles gerincekké válnak, melyeken gyakran alig fér el 1 Kocn: Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. II. Neogen cso- port. Budapest, 1900. 169. oldal. 2 HEINRICH HÖHR: Geologische Streifzüge in der Umgebung von Schüss- burg. 1910. 3 Kocn: I. m. 74—75. oldal. 4 I. m. 181. oldal. 744 WACHNER HENRIK az ösvény. A területet még nem ismerő geologus első tekintetre azt hinné, hogy a hegyek felső része más kőzetből áll, mint az alsó, pedig a kőzet fent és lent egy és ugyanaz. E formák keletkezését úgy magyarázom, hogy fönt a föld, hamarább kiszáradván, csak gyér növényzettel bír, mely nem bírja a tályag mállásából származó agyagot visszatartani. úgy hogy az lecsúszik és alantabb lerakódik. Az ilyen katlanszerű meredek gerincek által egymástól elvált völgyek Akrescdubrette EBB égő 525 tesenbreite S2öm Jee Serfen arok. Besez palak angheltarok 62. ábra. A Segesdi-patak melletti téglagyártól nyugat felé a Besei-patakig homokköves területen húzott szelvény. Hosszúsági mérték 1:25,000. Magassági mérték 1 : 10,000. különben nemcsak Segesvár vidékén fordulnak elő, hanem az 1 :25,000 katonai térképen kísérhetjük ezeket mint tipusos domborzati alakot a Nagyküküllőtől egészen a Szamosig. A Mezőség az ilyen egyhangú, unalmas, rendetlenül egy- másba ékelődött völgykatlanok valóságos labirintusa. A Segesvártól délre fekvő ENyE sg DKK z Na Sa s ÉSÉÉS S MS S 3 s ás SE IS S 500 s 8 §j 500 $ FS § 5 400 ha b. S S 63. ábra. A Búntól nyugatra fekvő tályagdombokon ÉNyÉ—KDK irányban húzott szelvény. Magassági mérték 1:10,000. Hosszúsági mérték 1 : 26,000. agyagterület az cUngefug, tanya közelében más morfologiai viszonyokat mutat. Homokkőrétegek képezvén itt a tályag feküjét, gyakoriak a hegycsuszamlá- sok, óriási vakondtúrás módjára emelkedik itt sűrűn egymás mellett sok csu- szamlási domb 40 m relativ magasságra. Ami a települési viszonyokat illeti, a homokos és az agyagos rétegösszlet túlnyomóan északnyugat felé dől, kb. 59-nyi szöggel. A csapás iránya nagy- jában tehát északkeleti. De kisebb eltérések is fordulnak elő. ADATOK SEGESVÁR KÖRNYÉKÉNEK FÖLDTANI ALKOTÁSÁHOZ, 74 II. Kavicsteraszok. Segesvár területén a Nagyküküllő völgye mentén három teraszt külön- böztethetünk meg. A felső a várostól délnyugatra a Breite hegyvonulat fensik- szerű, lapos hátát alkotja 510 m tengerszínfölötti és 160 m relativ magasság- ban. A fensik szélén többhelyütt apró feltárásokban 2—3 m vastag kavics- üledéket látunk, melyre kb. 1 m vastag sárga agyag telepedett. A kavics uralkodóan kemény kvarcdús homokkőből, kvarcból, tömött, szürke mészkőből és kristályos palákból (különösen amfibolpalák) áll. Ezen terasz egyes foszlá- nyokban az Eichrücken és Siechenerdő magaslatokon is megfelelő magasságban kimutatható. A második terasz 460 m abszolut és 110 m relativ magasságban a pályáudvartól északra meredeken emelkedő hegyoldalt koronázza, szintúgy a Küküllő déli partján a csárga hegyö,-et (az 1 :25,000 térképen tévesen Henne- bergnek nevezve), hol a kilátó-torony áll. Apróbb foszlányait a Breite-fensíktól a Steilau-tornyocska felé leereszkedő lejtőn és a várostól délre a gyümölcsösök fölött találjuk. Anyaga ugyanaz, mint a felső teraszé. Az alsó terasz 40 m-rel a mostani völgy talpa fölött alkotja a Burgstadl, Wietenberg, Steilau, Kreuz- berg, a felváros és a Galtberg külváros plató-it. Legjobban fel van tárva a Steilau-on fekvő kavicsbányában a vasuti híd közelében. Ott 2 m vastag, laza, kavicslencséket tartalmazó, sárga agyag alatt 2 m mélyre átlag ökölnagyságú kavics van feltárva, amelynek anyaga kvarcdús homokkő, csillámpala és szürke, tömött mészkő, de ezeken kívül kis keresés után csaknem mindig andezitet is lehet találni benne. Az alsó terasz diluviális korát bizonyítja a Galtberg kavicsában talált Elephas primigenius agyara és zápfoga.! A Kreuzberg kavicsából ered azon remek Bison priscus-csontváz, mely a nagyszebeni muzeum büszkeségét képezi. Kocn állítása, melyet HóHR? is elfogad, hogy tudniillik se teraszok kavicsában a Hargita andezitjeinek a nyomát sem léhet találni és csupán a déli (Fogarasi) havasok kristályos paláinak a törmelékét, ? és az abból vont következtetései a diluviumkorú vízrendszerre nem állhatnak fönn többé. A felső és középső terasz koráról biztosat nem tudunk, mert szerves zárványok ezekben eddig nem találtattak. A. középsőt a diluvium első szaka- szába, a felsőt pedig a legifjabb pliocénkorba soroznám. Mivel már a felső teraszban vannak mészkövek, melyek nagyon hasonlítanak a Persányi-hegység és a Keleti Kárpátok juramészköveihez, a Fogarasi havasokban pedig ilyenek nem fordulnak elő, valószínűnek tartom, hogy már a harmadkor végén keletről nyugat felé irányult főfolyó jelezte a mostani Küküllő völgyét, ami nem zárja ki azt, hogy a déli Kárpátokból jövő mellékfolyók is ideömlöttek, úgy jöhettek az amfibolpalák és kvarcok a kavicsba. Az alsó terasz idejében az Olt mos- tani rendszere a Vöröstorony-szorossal bizonyosan már létezett, mert az Olt 1 HöHR: I. m. 33. oldal. 2 I. m. 27. oldal. 1 3 KocH: I. m. 325. oldal. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 49 746 WACHNER HENRIK mentén a Vöröstornyon végig egészen az oláhországi Alföldig előfordulnak teraszok, amelyek diluviális kora mammutagyarlelet ! által ki van mutatva. Kelt Segesvárt, 1910. évi december 30.-án. NÉHÁNY RITKA ÁSVÁNY A KRASSÓSZÖRÉNYMEGYEI VASKÓ BÁNYÁIBÓL. A 64— 66. ábrával. Írta: Löw MÁRToN dr. Az 1909. év tavaszán dr. Maugirz BÉLA és dr. ZEMPLÉN GÉza urak tár- saságában megtekintettem a krassószörénymegyei híres kontakt ércteléreket, illetve éretömzsöket. Ebből az alkalomból több érdekes ásványelőfordulásra találtam. A következőkben ezeken az ásványokon végzett vizsgálataimról óhajtok értekezni. I. Brochantit a Reichenstein bányából. Ez a bázikus rézszulfát vaskos hematit felületét kristályos kéreg alakjá- ban borítja be s helyenként sugarasan elhelyezkedő 2—3 mm hosszú, a c tengely szerint megnyúlt oszlopokat is alkot. té A kristályokon a következő formákat határoztam meg. w b 010 ij m 110 Ala mir b] UK 120 , j esdb2 j 97" 021 j A kombinációt a 64. ábra tünteti fel. A prizmaöv lapjai a c tengely irányában kissé rostozottak. A mért szög- j értékek a következők : L pe i mért számított 2 64. ábra. Broch- b.m—G010.110— 527177 52916" antit Vaskőről. b.r —010.120—7— 329497 32953" 1 NEUGEBOREN: Bemerkungen über die Fundstütte eines Elephanten-Stoss- zahnes. Verhandlungen und Mitteilungen des siebenbürgischen Vereins für Natur- wissenschaften. III. 1852. 59. oldak 2 Dawa: Min. 6. kiadás. 925 (1892). NÉHÁNY RITKA ÁSVÁNY A KRASSÓSZÖRÉNYMEGYEI VASKŰ BÁNYÁIBÓL. 747 r (120) mellett még fellépnek szomszédos (vicinális) lapok 1—29-nyi elhajlással. A brachidoma-övet két kristályon mértem a következő ered- ménnyel : 1 esnek 9. kr. szám. beül s 012 E NIE9 NETTO PDAN SZ OSÜSYY 74948" b.e—010.012 104940" 105955" 103"4144 105950" b?" Z010.021 139945" 134915" Ezen mérési adatok, különösen a 2. számú kristálynál az egyhajlású szimétria mellett szólnának,! de az optikai vizsgálat ezt teljesen megcáfolja. A kristályok b (010) szerint kitünően hasadnak, a prizma m (110) szerint kissé. Ezen hasadási lemezeken a kioltás egyenes és a kilépő meglehetős tompa szöget alkotó optikai tengelyek I. szögfelezője merőlegesen áll rajta. A tengely- kép maga is tökéletes rombos szimétriát mutat. A zöld kéreg alkotásában brochantiton kívül még sugaras szerkezetű, selyemfényű malachit is részt vesz. A brochantit ebből a malachitból képződött kénsavtartalmú oldatok behatására, amit tökéletes pszeudomorfozák bizonyítanak. Ugyanis a malachitnak sugaras, rostos, selyemfényű kévéi külső végükön a külső rostosnak látszó alak meg- tartásával teljesen átalakultak egy irány (b(010)) szerint kitünően hasadó, feketés zöld, hideg sósavban pezsgéssel nem oldódó brochantittá. Vaskő hazánkban a brochantit hetedik lelőhelye. A többi előfordulásokat PErERs K.? (Rézbánya) és ScHRAur A.? (Rézbánya, Oravica, Ujmoldova, Rusz- kica, Szászkabánya, Illoba) tanulmányozták. II. Gipsz a Reichenstein bányából. Gipsz mindenütt keletkezik, ahol szulfidásványok kalcit, illetve "mészkő jelenlétében elmállanak. Ilyen eredetű az 1/1 itteni gipsz is, mely okkeres limonit üregeiben 1 em hosszú oszlopokat is alkot vagy pedig a vaskos magnetit repe- déseiben sugaras, lapos, csillagszerű kristályhalmazokban fordul elő. Az oszlopok a c tengely szerint vannak megnyúlva s a m Im következő formák kombinációja (65. ábra): b — (010) m (110) Vt) 65. ábra. Gipsz Vaskőről. 1 A. SCHRAUF : Sitzb. Akad. Wien 67 (1) 275, (1873). 2 K. Perexs : Sitzb. Akad. Wien 44 (1) (1861). 3 loc. cit. 4 Dana: Min. 6..kiad. 1892. p. 933. 49r 748 D: LÖW MÁRTON A formák megállapítására szolgáló mérések eredménye: mért számított m.maG 110. 110 — 68923" — 68230" 1.V —111.111— 352497 — 36919" b.m —010.110—55"45 55045 III. Göthit a Reichenstein bányából. SzaBó J.! már említi Vaskő ásványainak felsorolásánál a göthitet a. Terézia külfejtésből cGöthit calciton, Therézia közép külmívelets. A Reichen- stein bányából még egészen ismeretlen. ÉTÉ KET Itt a vesésded felületű hematitot a sűrűn egymás hegeli mellett álló rendkívül apró, fekete, tűszerű kristályok egészen beborítják. A kristályok 1/2—1 mm hosszúak és 0-1—0-2 mm szélesek s a következő formák kombiná- ciója: ? (66. ábra.) / h, d (210) Í SA EZEN m (110) TZA(a20) b (010) az egészet egy a w (413)? piramishoz közel álló t (36.8.27) piramis zárja be egy brachidomával, melyet: 66. Ábra azonban közelebbről nem sikerült meghatároznom. Göthit Vaskőről. A mért szögértékek a következők : mért számított b. t 010. 420 285407a0289335/4 b... mm 0105 110 47537" 0 CATS2Ó b..d. sc(0105210. G5FIS MISS 20 d. d 210. 2105 4902101549090 mért számított w-ra számított Phase USE a ga NEZI 1 49934" — 49922729" 48958/22" As d4956 s, a 8 Ess O91!EON el §-409 144 t:t—386.8.27:36.§.27— 9 15916 1592152 17915"34 Mikroszkóp alatt vizsgálva, sok b lap szerinti hasadási lemez vörös színnel átlátszó, egyenes kioltású, Na fényben az optikai tengelysik párhuza- mos c (001) lappal és b tengely a hegyes szögfelező. Ez a göthit, mint említettem, hematiton van, így mindenesetre ennél 1 SzaBó JózsEF: Moravica-Vaskő eruptiv kőzetei. Földt. Közl. 6. 125. 1876. 2 DANA : Min. 6. kiad. 1892. p. 247. 3 V. GOLDSCHMIDT: A. L. PARsowns Zeitschr. f. Kryst. 47. 238 (1910). NÉHÁNY RITKA ÁSVÁNY A KRASSÓSZÖRÉNYMEGYEI VASKŐ BÁNYÁIBÓL, 749 később keletkezett. Keletkezése lehet a hematitképződés befejező folyamata is. Erre utal az is, hogy a göthit és hematit között az átmenetet sugaras szerke- zetű ásvány, valószínűleg hidrohematit közvetíti. Hazánkban göthit ismeretes a következő lelőhelyekről: 1. Betlér ! limo- niton, 2. Zeleznik-hegy? Szirt mellett limoniton, 3. Sajóháza? limoniton, 4. a Biharhegység ? aluminiumérceiben, 5. Erdélyben Macskamező ? és 6. Vaskő hematiton. IV. Szájbélyit a Dániel hegyről. A Vaskőn gyűjtött anyagomban van egynéhány ludwigit-stufa is, Ez egy magnézium-vasborát. Kristálytani ismerete még nagyon gyér adatokból áll. Mindig csak szálas finom rostokat alkot. Az egyik kézi példányon a ludwigit mészkővel volt határos (rendesen magnetittel érintkezik). Abban a hitben, hogy a mészkőbe esetleg belenyúlnak a ludwigitnak szabad végekkel kifejlődött kristályai, azt híg sósavval eltávolítottam. Ekkor azonban egy fehér, rendkívül finom tűkből álló ásvány maradt vissza a ludwigiten és magnetiten. Ennek az ásványnak mikroszkóppal ludwigittől mentesnek talált tűi a lángot zöld szinűre (Bor) festették, miközben megolvadtak. Sósav a tárgylemezen még for- ralva sem támadta meg ; kénsav forraláskor tökéletesen. feloldotta s beszárításkor egyenes kioltású kis oszlopok váltak ki, melyek ráleheléskor a párától töké- letesen feloldódtak. Ez az oldat igen erős magnéziumreakciót adott. Vékony üvegecsőben hevítve viztartalom mutatható ki." Ezt a vizet azonban csak ma- gasabb hőmérsékleten veszti el, mivel az 500 C"9-ra (antimonit olvadásfokáig) hevített tűk optikailag változatlanok maradnak. Mindezek alapján ez egy bázisos magnézium-borátnak bizonyúlt. Ezek a tulajdonságok mind megegyez- nek a szájbélyittel, melyet PErExs " írt le Rézbányáról 1861-ben és melyet azóta még seholsem észleltek. Mivel azonban a szálybélyitnek optikai tulajdonságai nincsenek még megállapítva, és az én anyagom egy mennyiségi elemzés elvég- zéséhez nagyon kevés volna, szükséges volt az eredeti rézbányai szájbélyitet is megvizsgálnom. Az ehhez szükséges anyagot dr. KRENNER JózsEr egyetemi tanár és múzeumi osztályigazgató úr szívességéből meg is kaptam a Nemzeti Múzeum anyagából, miért e helyen is legyen szabad köszönetemet nyilváníta- nom. Ennek segélyével az identifikálás már könnyen ment. Most már kitünt, hogy úgy a rézbányai, mint a vaskői szájbélyit egyenes kioltású és optikailag negativ. Amit PErERs a tűknek ferde irányban való elválásáról közöl, azt nem észleltem, hanem mind a két anyagon a szétpamatolódás, tehát a hosszirányban ZEPHAROVICH V.: Min. Lex. I. 345 (1859). ZEPHAROVICH V.: Min. Lex. II. 258 (1873). SzÁDECZKY GYULA: Földt. Közl. 35, 223 (1905). H. BEHRENS : Anleitung zur mikrochemisechen Analyse. 1895, 43. H. BEHRENS : Anleitung zur mikrochemischen Analyse. 1895, 142. PETERgs: Ber. Akad. Wien. 44 (1), 145 (1861). GR 9 au 750 DI: LÖW MÁRTON való elválás mellett, még egy erre merőleges hasadást tapasztaltam, miáltal a tűk gyenge nyomás esetén parallelogramomkra esnek szét. Végül megállapítottam a szájbélyit két fénytörési együtthatóját a be- ágyazási módszerrel : 0 65 e — 159, miből a kettőstörés nagysága — a — ec — 006 Képződésére vonatkozólag a következőket tapasztaltam. 1. A szájbélyit mindig csak üregek és repedések falán alkot bevonatokat. 2. A ludwigil felü- letén a mészkő leoldása után láthatóvá válnak limonit pszeudomorfozák lud- wigit után. Mind a két észlelés amellett szól, hogy a szájbélyit másodlagosan alakult a ludwigit elmálásából s ezt a folyamatot követte a még hátralevő üre- gek mésszel való. kitöltése. Valószínű, hogy szájbélyittel van dolgunk a Montanában! (Egyesült- Államok, Észak-Amerika) előforduló ludwigit mellett W. T. ScHALLERtől emlí- tett szálas, másodlagos ásványban. Budapest, 1911 május 15-én. Tud. egyetemi ásvány-kőzettani intézet. ISMERTETÉS. ÚJ ÁSVÁNYOK. Ismerteti ZIMÁNYI KÁROLY dr. A következőkben azokat az új ásványokat és válfajokat ismertetem betű- rendben, amelyeket legnagyobbrészt a mult évben leírtak és Dana Ep. S. 1909-ben megjelent: Second Appendix to the Sixth Edition of Danas System of Mineralogy? című munkájában még nem vett fel. A közölt sorozatban hiányok is lesznek, amennyiben csak azt a szakirodalmat használtam fel, amely kezeimhez jutott. Későbbi részletesebb vizsgálatok után a felsorolt fajok közül egyiket-másikat talán törölni vagy a válfajokhoz kell sorozni. Akermanit. (FER. ZAMBONINI: Mineralogla Vesuviana. Napoli, 1910. 255—257. 1.). FREpA G. 1883-ban egy szilikátnak elemzését közölte a Monte Somma bombáiból, amelyről azonban nem döntötte el, vajjon egy új ásvány, vagy pedig csak a monticellitnak egy válfaja-e. A szerző az eredeti példányokat ujra 1 Zeitschr. f. Kryst. 48, 545 (1911). ÚJ ÁSVÁNYOK. 751 megvizsgálta és az ásványt is megelemezte; a régi és az új elemzés nagyon jól egyezik és mind a kettő elég jól Vocr-nak ákermanit elemzésével, ame- lyet eddig csak mint kohóterméketzismertünk némely Ca 0 és Mgo tartalmú bázisos salakból. Az ákermanit összetételét R", Si, 0419 képlet fejezi ki, amely- ben R"—Ca és Mg. Előfordul a Mt. Somma egyes mészkőbombáiban, réztar- talmú diopsiddal együtt. Jól kifejlett kristályai nincsenek, de a mikroszkopos és optikai vizsgálatoknál a négyzetes rendszert, hasadást, gyönge pozitiv kettős- törést és sárga fényre a tör. együtthatót w— 1.6332 lehetett megállapítani, amik mind megegyeznek a műterméken nyertekkel. Az ásvány fajsúlya 312. Alait. K. NEwvapkEwró. (Bullet. Acad. Sci. St. Pétersbourg 1909. Ser. VI. 3. 185. oroszul; refer. Neues Jahrb. f. Mineral. etc. 1910. 1. 193.). Az alait — V, 0..H, 0 — a vanadátok bomlásterméke ; sötét vérvörös, selyemfényű és mohaszerű halmazokban található a durvaszemű mészkő és malachit üregeiben, főképen az érctelepek felső szintjeiben turanittal (lsd. ott) együtt. Mind a két ásványt Andishantól délre (Kel. Turkestán) az Alai felföld előhegyeiben a Tjuja-Majun ércbányáiban találták. Anemousit. (Hawx. S. WasHisGron and FREp. Hua. Warcmr; A Feld- spar from Linosa and the Existence of Soda Anorthite (Carnegieite). Americ. Journ. of Sci. 1910. IV. Ser. 29. 52—70.). A megelemzett és részletesen leírt háromhajlású földpát szabad kristályai a Monte Rosso vulkán krátere körül kaersutittal együtt találhatók Linosa szi- getén, Tunis partjaitól keletre. A kristályok mérésre nem alkalmasak, az albit és periklin törvény szerint polysynthetikus ikrek, hasadásuk megegyező a plagioklasokéval; a keménység valamivel kisebb, mint 6, a fajsúly 2:692—2:693, illetőleg ha leszámítjuk a magnetit zárványokat, 2:684. Az optikailag pozitiv földpát fénytörési együtthatói és a számított optikai tengelyszög Na-lángnál : az G55A9; 8 15587; y— 456342 V— 825 AS Az optikai sajátságok alapján ez a plagioklas egy nátriumdúsabb Ab, Ang összetételű andesin volna, míg a fajsúlyából Ab. An, összetételű labradoritra következtethetünk. A gondosan kiválasztott anyag elemzése Nas 0. 2 Ca 0. 3 Al, 0,. 9 Si 0, vagy az egyszerűbb (4 Na,, § Ca) Al, Si; 0419 képletre vezet- hető vissza. Összehasonlítva a labradorit (Ab, An.) és az andesin (Ab, An,) képletével: plagioklasz Linosáról — Na, 0. 2 Ca 0. 3 Al, 0,. 9 Si 0, ; lab- radorit (Ab, An.) — Na, 0. 2 CaO. 3 Al, 09. 10 Si 09; andesin (Ab An.) — — 38 Na, 0. 4 Ca 0. 7 Al, 0,. 22 Si 0,. Eltekintve a csekély magnetit zár- ványtól, a plagioklas teljesen homogen volt. A szerzők kémiai és mineralógiai fejtegetéseik után arra az eredményre jutnak, hogy ez a plagioklas az albit, az anorthit és a nátriumanorthit és isomorph keveréke 8:10:1 arányban; a földpátot a sziget régi görög neve után anemousit-nak nevezték el. A Na-anorthit Na, 0. Al, 09. 2 Si 0, a Ca-anorthitnak megfelelő orthosilikát mit ásvány eddig nem ismeretes, de mesterségesen előállítható. A szerzők a cCarnegie Institution of Washington, tudom. intézetben végezték 752 D: ZIMÁNYI KÁROLY vizsgálataikat, s ezt a mesterséges földpátot az intézet alapítójának tiszteletére Carnegieit-nek nevezték el. Arizonit. (Cu. ParmeR: Arizonite, Ferric Metatitanate. Americ. Journ. of Sci. 1909. IV. Ser. 28. 353.). Ez a titanát Hackberry (Arizona) vasúti állomástól délkeletre egy peg- matit-telérben fordult elő gadolinittel. Az ásvány átlátszatlan és a gadolinithez hasonló szabálytalan szemekben található. Egy rosszul kifejlett kristálytöredé- ken nyert közelítő mérésekből ítélve az egyhajlású rendszerbe tartoznék. Ke- ménysége 5—6, fajsúlya 425, nem hasad, törése félig kagylós ; félig fémfényű és sötét acélszürke. A legvékonyabb szilánkjai a mikroszkóp alatt sötét vörö- sek, erős" fény- és középerős kettőstöréssel, gyönge pleochroismussal. Sósavban részben, koncentrált kénsavban teljesen szétbomlik. Százalékos összetétele He SOSOTOSNRE OSZ 3808" TTL 0, 5826 E, 0. Ü10 921 STORLS E KELL? 1109-nál — 1702 ; oldhatlan Ti0O,— 0756 oldhatlan; Si 0,— 102; összesen: 100-12 99 ; ennek megfelelő tapasztalati képlet Fe, 0, 3 Ti 0, vagyis Fe, Ti, 09. Barbierit. (W. T. ScHarLER: Barbierite, a monoclinic S0da- Feldspar. Americ. Journ. of Sci. 1910. IV. Ser. 30. 358 és franciául Bul- letin de la Soc. Franc. da la Minéralogie 1910. 33. 320—321.). Az egyhajlású káliumföldpát Si, 09 Al K tudvalevően több-kevesebb nátriumot is tartalmaz, mint analog összetételű isomorph vegyületet, amelyet azonban eddig mint tiszta Na-orthoklaszt nem ismerünk. Ujabban Barbier Ph. és Prost A.) több egyhajlású földpátot elemeztek, amelyek feltűnő sok Na-t tartalmaztak, a legtöbbet a kragerői (Norvégország), amelyben csak 1-5 90 K,O van. BARBIER? több orthoklas és mikroklin gondos spektroskopos elem- zésével kimutatta, hogy az orthoklasok csekély mennyiségben mindig Li-t vagy Rb-t, sokszor mind a kettőt egyszerre tartalmazzák, ellenben a mikrolinok soha. A szerző ajánlja, hogy a Na-orthoklasokat, amelyekhez a kragerői föld- pátot sorolhatjuk, BARBIER lyoni egyetemi tanár után nevezzék el. Bassanit. (FEr. ZamBosrsi: Mineralogia Vesuviana. 1910. 327—328. 1.). A Vesuv bombái közt, amelyeket 1996-ban kivetett, némelyek üregeiben 1 cm nagy fehér, átlátszatlan kristályok voltak, alakjuk megegyezett a gipsz közönséges kristályaival. A. közelebbi vizsgálatból kitűnt, hogy a hőbehatások következtében vizet vesztettek a gipszkristályok; amit az elemzés is kétségte- lenné tett. A kristályok optikailag homogenek, kioltásuk egyenes, kettős töré- sük gyöngébb, mint az anhydrité, nemkülönben a fajsúlyuk is kisebb 2:69—2-76. Néhány napig vízbe téve változatlan marad, de vörös izzásra hevítve anhydritté változik. Hosszabb ideig levegőn állva, lassanként vizet vesz fel. A szerző az ásványt BassanI Fe. tanár tiszteletére nevezte el. 1 Bullet. Soc. Chim. 1908. 3. 894. 2 Bullet. Soc. Franc. minéral. 1908. 31. 152. ÚJ ÁSVÁNYOK. 158 Ferganit. (J. Anrirrow. Gorny Journal. 1908. 84. 259 oroszul. Refer. Neues Jahrb. für Mineral etc. 1909. 2. 38.). Az ásvány Andisántól délkeletre fekvő Fergana területén (orosz Közép- Ázsia, turkesztáni kormányzóság) újabban feltárt urán-ércbányákban fordul elő. A pikkelyes halmazok, világos kénsárgák; összetételük (VO), U,.3-6 H, 0 uránvanadátnak felel meg, még kevés lithiumot is tartalmaznak ; fajsúlya 3-31. radioaktivitása nagyobb, mint az uranoxydé. A viaszfényű lemezkék egy irány- ban nagyon jól hasíthatók, keménységük 2; a fény- és kettőstörés gyönge, az optikai tengelyszög nagy. Fermorit. (G. F. H. Smirn and G. T. PgroR: On a new arsenate and phosphate of lime and strontia from the Indian man- ganese deposits. Nature 1910. 83. 513. és Geologic. Magazine 1910. V. Dec. 7. 381.). Az ásvány kémiai összetételére közel áll az arzéntartalmú apatithoz, rosszul kifejlett kristályai fizikai tekintetben ugyancsak az apatittal egyeznek. Kimerítőbb leírást és elemzést a szerzők eddig még nem közöltek. Az ásvány nevét Fermor után nyerte, aki az indiai Geol. Survey geológusa. Gageit. (Al. P. Pninrms: Gageite, a New Mineral. from Franklin, New Jersey. Americ. Journal of Sci. 1910. IV. Ser. 30. 283—284.). ; A szintelen és üvegfényű tűalakú kristálykák leucophceniciten zinkit, willemit és calcit kíséretében fordulnak elő, nem ritkán sugarasan csoporto- sulva. Hevítve vizet vesztenek, bronzszínűek és. átlátszatlanok lesznek. Százalé- kos összetételük: SZO, — 2471; MnO — 5019; Z7n0—876; MyO—1191 ; H, 0 — (443) ; összesen: 100-00. A fémeket AR betűvel jelölve a képlet (RO); (Si 0.)a 1? H, 0. A csekély mennyiségű anyag miatt a vizet csak a különb- ségből lehetett meghatározni. Nevét az ásvány GaGE R. B. után kapta, aki a vizsgálat anyagát gyűjtötte. Hallerit. (Pn. BagsixtR: Sur un nouveau mica du groupe paragonite. Comptes Rend. 1908. 146. 1220—1221.). Ezüstfehér, gyöngyfényű Li-tartalmú válfaja egy paragonitnak, amely Mesvres mellett (arrond. Autun, Franciaország) egy pegmatitban fordul elő ; Na, 0 7-63 90, Li, 0 172690. A csillámot HALLER Az. a Sorbonne tanára tiszteletére nevezte el a szerző. Hydromelanothallit. (FER. ZAmBonrsr: Mineralogia Vesuviana. Napoli 1910. 57—58. 1.). A Vezuvió némely lávájának üregeiben vékony és egyszerű fénytörésű lemezkékből álló smaragd vagy sárgászöld halmazok és bevonatok vannak. Az ásvány összetételét Cu Cl,. Cu 0.2 H, 0. képlet fejezi ki. Hevítve. megbar- nul, de kihűléskor a levegőn ismét visszanyeri színét. A víz csak részben oldja, de higított savakban egészen oldódik. 754 D: ZIMÁNYI KÁROLY Joaguinit. (G. D. LovupERBaAcKx: Benitoite, its paragenesis and mode of occurence. Bulletin of the Depart. of Geology. University of California. 1909. 5. 376—379.). Az ásvány lelethelye a San Benito folyó forrásvidéke (San Benito. County, Calif.), ahol a benitoitot! is találták. Mézsárga vagy világosbarna apró kristálykái nathrolithba és neptunitba nőttek. A töredékek színe, erős fény — (nagyobb, mint 1"73) és kettőstörése hasonló a titanitéhoz, de az apró kristálykák a mérések alapján rhombosak d: b:é— 2-844:1:0-919; nem jól hasadnak c (001) szerint, ezen kívül a mikroszkóp alatt a (100) és b (010X hasadási irányok is láthatók, amelyekkel párhuzamos a kioltás. Az optikai tengelyek síkja b (010), a pozitív, hegyes bissectrix merőleges a véglapra; pleochroismus észrevehető. Keménység 5-5, fajsúly 3-85—3"-9. Hevítve kevés vizet veszt, elég könnyen barna üveggé olvad; meleg sósav vagy salétromsav nem támadják meg. Kevés anyag miatt csak a minőleges elemzést lehetett végezni, amikor sok SiO., Ca, Ti és kevés Fe volt kimutatható. Az ásvány lelethelye, a Joaguin hegygerinc után kapta nevét. Minguétit. (A. Lacgorx: Sur un minéral nouveau des mi- nes defer des environ de Segré. Bullet. de la Soc. Franc. de Miné- ral. 1910. 33. 270—273.). A biotithoz hasonló ásvány, zöldes-fekete, lemezes-pikkelyes halmazok- ban fordul elő Minguet bányában Segré mellett (Départ. Maine et Soire). Csak legvékonyabb pikkelyei átlátszók, egy optikai tengelyűek és negatívok, erős pleochroismussal. A lángban fekete, mágneses üveggé olvad. Fajsúlya 2-86. Százalékos összetételétől 17570,.4Fe,0,.8FeO, K,O.8H,O képlet következik; a vasoxidnak egy részét az aluminiumoxid helyettesíti ; a vasoxidulét pedig MgO. LacRgorx az új ásványt a stilpnomelan és lepidomelan közbeeső tagjának tekinti. Molybdosodalith. (FER. ZamBonrsi: Mineralogia Vesuviana. Napoli, 1910. 214—217. 1.), FREpaA G. már 1878-ban kimutatta, hogy a Monte Somma zöld sodalitja kevesebb klórt, de ezen kívül még el nem hanyagolható mennyiségben molyb- dent (2:5—2-9 99 MoO,) tartalmaz. A szerző újból és még kimerítőbben vizs- gálta ezt a zöld sodalithot és jellegző kémiai összetétele alapján nevezte el, az elemzésekből a következő képletet állapította meg : 3 Na, (Al, CD Al, (Si 0)a: Na, (Al, Na, MoO,) Al, (SiOJs. 20NaALSIO, Fajsúlya 2-36—2:39, fénytörése a sárga fénynél n — 174905, tehát mind a kettő valamivel magasabb, mint a fehér vagy színtelen sodalithnál. 1 A benitoitot 1907-ben LOUDERBACK írta le először (U. ott 1907. 5. No 9. 149—153.), fenn idézett dolgozatában pedig kimerítően ismerteti. Az ásvány össze- tételére nézve barium-titano szilikát BaTiSi,0,, szép szafir-kék kristályai a hatszö- ges rendszer ditrigonalis-bipiramidális csoportjába tartoznak. ÚJ ÁSVÁNYOK. 750 Mosesit. (F. A. CawFiEnp, W. F. HILLEBRAND, and W. T. ScHALLER : Mosesite, aNew Mercury Mineralírom Terlingua, Texas. Americ. Journ. of Sci. 1910. IV. Ser. 30. 202—208.). Az ásvány lelethelye Terlingua (Brewster County, Texas), és Moses Alf. J. a columbiai egyetemen az ásványtan tanárának tiszteletére nevezték el. Világossárga, oktaéderes kristálykák legnagyobbrészt spinell ikrek és calciton ülnek, gyémánt fényűek és többnyire átlátszók, a világosság a színükre hatás- talan; keménységük valamivel nagyobb, mint a kalcité. Kémiai összetétele köze- lítőleg ugyanaz, mint a kleinité, t. i. egy higany ammonium klorid, körülbelül 599 Cl és 3590 SO, tartalommal. A kleinittől nemcsak kristályalakra, de viselkedésében a spectroskopos vizsgálatnál és sósav irányában is különbségek mutatkoztak. A kristálykák rosszul hasadnak az oktaéder szerint, kettőstörésüek, csak 1869-nál lesznek isotropok, lehülés után csak hosszabb idő mulva lesznek ismét kettősen törők. Pilbarit. (Epw. Srimesorv: A new mineral from the Pilbara Gold ields, W. A. Chemical News 1910. 102. 283—284.) Ezt az új ásványt Wodgina közelében a Pilbara aranyterületeken talál- ták Ny.-Ausztráliában, a tantal érctelepeken; a pegmatit-telér fő tömege albit és kvarc helyenkint lepidolithtal, a kisérő ásványok orthoklas, manganotanta- lit és kassiterit. A. világossárga, okkeres külsejű ásvány borsó- vagy diónagy- ságú tömegekben fordul elő, csak 1 milliméternél vékonyabb darabkái vala- mennyire átlátszók. A pilbarit amorf és erősen radioaktiv; keménysége 2:5—3, fajsúlya 4-4—47. Összetételére nézve víztartalmú uran, thorium és ólomsilikát helium nyomokkal, tehát közel áll a thorogummit és mackints- shithoz: az elemzés szerint az ásvány egy tonnája 07075 g rádiumot tartal- mazna. A fő alkotórészek százalékos mennyisége UO, 27709 99, TRO 31-34 9, PbO 17-26 90, SiO, 12-72 99, H,O 77699, ezekből a pilbarit tapasztalati kémiai képletre PbO. UO,. TNO, . 2 5i0,. 2 H.O 4 2 H,O. A pilbarit sósavban köny- nyen oldódik és kénsavban szétbomlik. Risörit. (0. HavszeR: Risörit ein neues Mineral. Zeitschr. für anorg. Chemie 1908. 60. 230—236.) Ez az yttrium niobát-titanát pegmatitban fordul elő Risörön dél Norvég- országban. Az ásvány amorph, üveges külsejű csillámhoz hasonló fénnyel, színe sárgásbarna; fajsúlya 4179, keménysége 53. Nem olvad, hevítéskor vizet veszt, fénye eltűnik és színe világosabb lesz. Savak nem támadják meg. Nagyon bonyolult kémiai összetételére nézve legközelebb áll a fergussonithoz, lényeges alkotórészei niob-, tantal- és titánsav, yttrium-ceriumföldek, továbbá kalcium- és ferrooxid, víz, továbbá ezeken kívül kevés urán, ólom és helium. Samsonit. (WERNER und Fgaarz: Samsonit, ein manganhal- tiges Silbermineral von St. Andreasberg im Harz. Central- blatt für Mineralogie, etc. 1910. 331—336.) Az ásvány St.-Andreasbergen a Samson-bánya hasonló nevű telérén for- 756 Dr ZIMÁNYI KÁROLY dult elő. Az acélfekete (áteső fényben. sötétvörös) egyhajlású kristálykák emlé- keztetnek a miargyritre, likacsos kvarcon ültek pyrargyrittel, pyrolusittal és fiatalabb képződésű apophyllittal. A. kémiai összetétele — csak a lényeges alkotórészeket felsorolva — után égy neutralis ezüst sulfantimonit, amelyben egy atom ezüstöt az eguivalens mennyiségű mangan helyettesít, képlete Sb.S,4Ag, Mn vagy Sb959.2Agas.MnS talált : számított : Ad a za lk ER ÉÉKE ESŐ 90 46-61 ISS MAL AR MS ÉRE TNS E 26-33 26-71 ÉVÜK éle ász eálbezéslkás BB 594 IS esz tb A SAEAB TE ál e NOEL et 20-45 20-74 9859 100-00 Kristályméréseket a szerzők nem közölnek. Sitaparit. (L. L. FERmot: Three New Manganese bearing Minerals ete. — Records of the geolog. Survey of India. 1909. 37. 207—211.) Az ásvány Sitapáron (Chnidwára distr.) fordul elő Közép-Indiában, más mangánásványokkal. Sötét bronzszínű, fémfényű és gyöngén mágneses, karca fekete; elég jól hasad az o(111) szerint, keménysége körülbelül 7. Fajsúlya kissé változó t. i. 493—5-09 közt áll. A hozzá keveredett anyagokat levonva valószínű képlete: 9 Mn.09. 4 Fe509. Mn0O,. 3 CaO. Ugyanitt előfordulnak, mint társásványok a hollandit, braunit, manganchlorit és egy még közelebbről nem ismert arsenat. Stellerit. (J. Mokozewrcz: Über Stellerit, ein neueszZeolith- mineral Bulletin de VAcad. des Sci. de Cracovie. 1909. 344— 359.) Ez a zeolith diabáztufában fordul elő a Komandor szigeteken (Bering tenger), a nevét a szigetek felfedezője STELLER G. W. után adta a szerző ; kisérő ásványok analcim, desmin és calcit. A b(010) szerint táblás kristá- lyok világos rózsaszínűek vagy fehérek, a szimmetriásan kifejlett átnőtt des- minikrekhez basonlók, de rhombosak. A közelítő mérésekből á:b:6—098: 1:0-76 tengelyarány vezethető le. A hasadás nagyon jó b 0103, szerint, de még észrevehető a (100) és c (001) szerint is; a fő hasadási lapon a lemezkék kioltása egyenes, az"ikerösszenövésnek nyoma, sincs. Az optikai tengelyek síkja párhuzamos b-(010) lappal, a negativ hegyes bissectrix pedig párhuzamos é ten- gellyel. A stellerit fajsúlya 2:124, keménysége 33—4. A desmin kettőstörése gyöngébb, de középtörési együtthatója erősebb, mint a stellerité. Kémiai össze- tételére nézve legközelebb áll a desminhez és stilbithez (heulandit), mint ez a következő összehasonlításból látható : stellerit IME OL ATISZOL ELET KGST asz b és TÜLESÉE Ca Al Si 01 17H,O ilbatesazi teni getto hag SIRO e HELŐ ÚJ ÁSVÁNYOK. 757 Tantal. (P. WaLrHER: A New Mineralfrom a Goldwashing Localityinthe Ural Mountains. Nature 1909. 81. 335. W. Jonw : Native Tantalum. Nature 1910. 83. 398.) Az Ural- és az Altai hegység arany mosásaiból csaknem egyszerre ki- mutatták a termés tantalt. Szürkés sárga kristályos por illetőleg homok alak- jában fordul elő; a kristálykák nagysága mintegy 071 mm és szabályosak. Az Ural hegységből való tantal homok 98-5 99 tantalt 1-5 90 niobiumot és 0-001 mangant tartalmaz, míg az Altai hegységből való közepesen 98—99 90 tantalt 00095 aranyat, de sem niobiumot, sem mangant nem tartalmaz. E termés elem keménysége 6—7, fajsúlya pedig 11-2. Turanit. (K. Nevapkevió: Bullet. Acad. St. Pétersbourg. 1909. Ser. VI. 3. 185. Oroszul; refer. Neues Jahrb. f. Mineral. etc. 1910. 1. 193.) A turanit egy víztartalmú réz vanadat — V.O..5Cu.0O.2HJO — az alaittal együtt fordul elő; színe olajzöld, tömör, szivacsos vagy sugaras-rostos halmazokat és vesealakú, kérges bevonatokat alkot a mészkő üregeiben. Mind a két ásványnak részletes elemzését és leírását a szerző későbbre igéri. Ubhligit. (D. HavseR: ÜberdieKeilhausit-ZirkelitGruppe und ein neues, dieser angehörige Mineral. Zeitschrift f. anorg. Chemie 1909. 63. 340—343.) UHLra bécsi egyetemen a geológia tanára afrikai útján a Magad tó part- járól egy erősen metamorphizált kőzetet gyűjtött, ebben fordul elő az új ásvány. A fekete kristályok élénk fényű oktaéderek, alárendelten a hexaéder kombi- nációi, egyszerűek vagy táblás spinellikrek. Rosszul hasad (1004 szerint, törése kagylós. Keménysége 5—6, karca barnás szürke. A százalékos összetételből ((Zr, Ti) Os Ca I (Ti, AL) OAI képletet állapította meg a szerző; az uhligitet oly Al-tartalmú zirkelitnek tekinti, amelyben több a TiO, mint ZrO,, míg a thorium és vas egészen hiányzik. Kristályai és ikrei is hasonlók a zirkelitéhez. Vernadskyt. (FER. ZamBosIsI: MineralogiaVesuvana Napoli 1910. 337—339.) Ez az új bázisos réz sulfát a dolerofanitból keletkezik a Vesuv forma- roláiban. A rendkívül apró kristálykák kettősen törők, igen szép fűzöld hal- mazokban találhatók; keménység 33, fajsúlya valamivel magasabb, mint a methylenjodidé. Elemzése 4C€u0.350,.5H,O képletre vezet, amely mint bázisos szulfát 3Cu5SO, . (6u0) H, 1-4 H,O alakban írható. A dolerofanitból a vízgőz és kénsav hatása alatt magyarázható a képződése: 2CuS0,-4HSO,--4H.O—3CuSO, . Cu(OH),-44H,O . A szerző az ásványt VERNADsSKx WLAap. orosz mineralogus után nevezte el. 758 D: ZIMÁNYI KÁROLY Vredenburgit. (L. L. FeERmot: Three New Manganesebea- ring Minerals: etc. Records of the geol. Survey of India. 1908—1909. 37. 200— 207.) Szerző ezt az új ásványt Elő-Indiának két mangánére telepén találta, ú. m. Beldongrin (Nagpur distr. Közép-India) és Garividin (Vizagapatam dist. Mad- ras). Az ásvány kristályos és hasítható, acél szürke egy kissé bronzsárga ; gyön- gén fémfényű; karca barnás fekete, keménysége 6-5. Legfeltünőbb sajátsága, hogy erősen mágneses és a durvább szemű (Garividiről) határozottan poláros, kevésbbé az a tömöttebb (Beldongriról). A fajsúlya 4774—4"84. A. piramisos hasa- dás után a vredenburgit vagy a szabályos vagy a négyzetes rendszerbe kris- tályodik. Kémiai analizise 3Mn,0,.2Fe,O, képletre vezet. Az ásvány elnevezé- sét VREDENBURG E. geológus és tanár után nyerte. Wiltshireit. (W. J. Lewis: Wiltshireite, anew Mineral. Philosophie. Magazine 1910. 20. 474—475. és Zeitschrift f. Krystallogr. etc. 1910. 48. 514—516.) Az új ásvány a bimenthali szemcsés dolomit egy üregében, sartorittal együtt fordult elő; anyaghiány miatt kémiai elemzést végezni egyelőre nem lehetett, azonban nagyon valószinűen egy ólomsulfarsenittel van dolgunk. A párhuzamosan összenőtt kristálykák többnyire ólomszürkék, de a kis vég- lapok ónfehérek. Az oszlopos kristálykák igen soklapuak, egyhajlásuak. üsbséz 587 070 8 — 10097 44 Leírója az ásványt WIiLTSHIRE TH. a mineralogia tanára tiszteletére ne- vezte el. Kelt Budapesten, 1911 május havában. IRODALOM. 1. FRAszENaU ÁGosrorn. Magyarországi Kálcitokról. (Matematikai és Természettudományi Értesítő XXVII, 241—254. 1909. Egy táblával — Über Calcite aus Ungarn. Zeitsehr. f. Krystall. 1909. 46. 454 — mit Taf. IX: —) Szerző két ismert és három új lelőhelyről a következő tipusokat és for- mákat állapítja meg : 1. Sághegyi kálcit. Ez andezit hasadékaiban fordúl elő s rája telepedik, mint újabb képződ- mény a chabasit. I.tipus sárgás színű 4—S§ IL "tipus víztiszta 1—3 mm hosszú, 15—2 mm széles kris- mm hosszú ésés 1 mm széles kris- tályok a következő formákkal : ! tályok a BRAVAIS NAUMANN MILLER (6.5.IT.1) — 3 R11 (605) (SSZÉTO ÉET ER at SET(RÓ) (4071) ESR BIT) (0231) éig fd SD) (1011) ÁR (100) (1011) ER (100) (0231) Ma RE 1ím) (ÖLÉSE RNS 1605) . formákkal. 2. Gyalári kálcit 1—2 mm nagyságú kristályokat alkot, me- lyeken a (0112) — 12 R (100) és (0354) 940 (773) romboéder egyensúlyban van kifejlődve. 3. Tokodi kálcit, 3 mm széles kristályok 224 m mélységből (eocén), szürkés-sárgás a (0112) EEÜGEÉR (110) (0551) EBA (223) (8081) HANG (17.7.7) formák kombinációját mutatják. 4. Kemencei kálcit (Hont megye) lajtamészkőből való. TRÉ Náttá our és TESZ D ND TUSS (0881) S48B.R (335) (2131) SRA (201) (0231) RÖCYÁT (111) (1011) dő zi (100) (1010) 00 R (2TT) (0112) SEAT; 4 2 (TO) (2131) ESVE: 3 (2091. A két utóbbi alak kizárja egymást ugyanazon kristályon. 1 A formákat mindig csökkenőleg sorolom fel. 760 IRODALOM. 5. Zsolnatarnói kálcit (Trencsén megye) homokkőben képződött és (0221) SZER (111) (0112) — 12 R romboedernek kombinációja. Löw MÁRToNn dr. 2. Zimányi KáRorv. Pyrit Sajóházáról. Mathematikai és Természet- tudományi Értesítő. XXVIII. 2. p. 180. 1910. (Két táblával). Szerző a sajóházai Rimamurány-Salgótarján vasmű részvénytársaságnak Károlybánya nevű bányájából való 2—15 mm nagyságú pirit-kristályokon a következő formákat figyelte meg : a (100) 2 (532) o (111) s"(321) e (210) . Kü (14.9.4) e (10.3.0) D (852) XO (730) ij (741) n (211) (821) Az új formák megállapítására szolgáló mért és számított szögértékek : Mérés n Számítás Ök agg ca B0) EVE ROS Z0 405 239 1155" BFOE BÚT EI — 689 46721" OV SES (dá) 40937" 2 409 42"11" de ADA) (AJ SZA ZBT 12 249 2358" an 5 : (100) — 3590 1 3597" 33" ÜT EZ EMKE 1 589 1642" SZE hits : (001) ES SZOS32 2 TO 729 TT As — : (532) — . 5945 5 59 4042" 2 (2532) 30 1 362 2011" d sz : (325) — 40937" 1 409 4150" Különösen érdekes ezeken a piriteken az 2 (532) diakisdodekader gya- korisága. Szerző ikreket nem észlelt. A jól kifejlett kristályok öregszemű szideriten ülnek. Az egyszerűbbek a bánya VI. szintjéről, a többlapúak a VII. színt déli fejtéséről valók. Szerző még több vicinális lapról emlékezik meg a rostozottság, a facet- táltság és a lapok elgörbülésének vizsgálatánál. Löw MÁRToNn dr. 3. Viránis Isrván dr. : A balatonvidéki kecskekörmök és lelő- helyeik. Balaton tud. tanulm. eredm. I. köt. 1. rész. paleont. függ. 1—35. lap. (Külön leny.) Két táblával és 7 szövegközti ábrával. (Budapest, 1910). Kimerítő történeti bevezetés után, melyben a kecskekörmök eredetére vonatkozó kutatások ismertetését olvashatjuk, a szerző tüzetesen ismerteti a kt A $-gal jelöltek új formák. IRODALOM. 761 (Gongeria ungula caprae MűüssrT. eddig ismeretes lelőhelyeit és rendszertani helyét. A legklasszikusabb ezek közül Tihany, ahonman Viráris nem kevesebb, mint 16 kövületes réteget tud kimutatni a bazalttufa alatt. A másik lelőhely Fűzfő a Balaton legészakibb öblében, amelyet KoRmos Trvapag fedezett fel elő- ször, az irodalomban új. A harmadik, utolsó lelőhely a Somlyóhegy keleti lába, ahonnan a C. ung. caprae már régebben ismeretes. VITÁLIS meggyőző érve- léssel bizonyítja, hogy mind a három lelőhely C. ung. caprae-i eltérnek egy- mástól s ennek folytán megkülönböztetésük indokolt. Amíg tehát a tihanyi Congeria, mint xcigazi kecskekörömo, megtartja régi nevét, addig szerző a fűzfői formát var. Lőrentheyi a somlyóhegyit pedig var. Halavátsi néven vezeti be az irodalomba. Szerinte a Congeria ungula caprae a fűzfői válfajtól származtatható. Ha ez tényleg így van, akkor talán az utóbbit illetné meg inkább a törzsalak rangja s a C. ung. caprae-t lehetne válfajnak tekintenünk. Az ér- dekes tanulmány, mely a pannóniai emelet irodalmát örvendetes módon gazda- gítja, igen szép rajzokkal ékes, amelyeknek elkészítése ZsirvaY János ügyes- ségét dícséri. KoRmos dr. 4. Kapró OTTOKÁR dr.: A Balaton vidékének fosszilis emlős maradványai. Bal. tud. tan. eredm. I. köt. 1 rész, pal. függ. 1—24. 1. (Külön lenyomat.) Hat táblával és négy szövegközti ábrával. Szerző ebben a dolgozatában a Balaton környékén ezideig nem nagyon bőven talált fosszilis emlős maradványokat ismerteti. Huszonegy lelőhelyről 16 fajt sorol fel, ami a balatoni kutatások hosszú időtartamát tekintve, arány- lag igen kevés. Egy szép mastodon fogon (M. longirostris Kaurp.) kívül, mely Keszthelyről való, érdekesek a városhídvégi elefánt és orrszarvú-maradványok, melyek azelőtt KE. meridionalis és Rh. Mercki néven voltak nálunk ismere- tesek. SCHROEDER H. Berlinben most kimutatta ezekről, hogy az E. An- tiguus és Rh. elruscus fajokhoz tartoznak s ennek folytán most jelentőségük is más. Említést érdemelnek a, leletek sorából a Polgárdi, Fonyód és Karád közsé- gek határából való (/ervus-agancstöredékek, melyeket Kapré, PorLriG bonni tanár cin litteriso leírásában közöl. PoHrra ezt a szarvast a PErHő GyuLá-tól Baltaváron gyűjtöttekkel együtt az Axis nembe sorozza s Axis Lóczy-nak ne- vezi. Az újabb polgárdi gyűjtések kiderítették, hogy ez az Axis voltaképpen valódi őz (Capreolus). Igen érdekes még néhány Machairodus-fog és egyéb csontmaradványok Urkútról, valamint egy Hipparion-csikó koponyája a két felső fogsorral a csingervölgyi Bódé pannóniai homokkövéből. Az urkúti leletek nagyobb figyelemre tartanak igényt, mert — mint arról ujabbn autopsziából meggyőződtem — az itteni fauna egyrésze egyidős a legújabban híressé vált polgárdi faunával. Kár, hogy a csontok gyűjtés közben összekeveredtek s így szerző a Machairodus cultridens társaságában — nyilván saját hibáján kívül — hhinoceros etruscus-t, Eguus caballus-t és Bos taurus-t említ. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a fauna összemosott, holott a valóságban legalább két különböző lelőhelyről van szó. A földtani intézet múzeumában fölállított zalaegerszegi mammut-csontváz leírása is ebben a munkában szerepel első ízben. KoRmos dr. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 50 762 IRODALOM. Vapász M. ELEMÉR dr. Bakonyi triász foraminiferák. Bal. tud. tan. eredm. I. köt. 1 rész, pal. függ. 1—43. 1. (Különlenyomat.) Két táblával és 20 szövegábrával (Budapest, 1910). A szerző saját szavai szerint ebben a munkájában cnem annyira fau- nisztikai célokat óhajt szolgálni, mint inkább a foraminiferák időbeli elterje- désére vonatkozó ismereteinkben mutatkozó hézagokat kitölteniv. Ennek a fel- adatnak Vapász dr. derekasan meg is felelt. Munkájában először a triász- foraminiferák eddigi irodalmát ismerteti, majd az egyes lelőhelyeket (§), ahonnan a Balaton mellékén triászidőszakbeli foraminiferák kerültek elő. Azután áttér a leíró részre, melyben BRapy rendszere után halad. A faji ha- tárokat igen helyesen kiterjeszti s inkább egész alaksorokat összefoglaló afajo- kat, ismertet, semhogy széttagoljon. A többé-kevésbé gyenge ábráktól kisért rendszertani leírás során megtudjuk, hogy a Balaton mellékéről hat családba és 25 nembe tartozó 65 triaszforaminifera-faj került elő, amelyekkel a triasz- ból eddig ismert összes fajok száma 118-ra emelkedik. A balatonfelvidéki fauna jellegét a lagenidae-családba tartozó fajok gyakorisága adja meg, míg a liászbeli alakokkal való kapcsolatot a frondicularia nem szolgáltatja. A ro- talidae és nummulimdae családok viszont a harmadidőszaki foraminiferákkal hozzák a faunát vonatkozásba. Nevezetes eredménye Vapász tanulmányának az, hogy 2 pelagikus fajon kívül valamennyi balatonmelléki foraminifera benthos-alak s így afauna sekély-tengeri jelleget mutat. Érdekes az is, hogy az összes eddig ismeretes triaszforaminiferák közül 4390 ma is él és csak 2990 olyan, amelyeket csakis triászkorú rétegekből ismerünk. A táb- lák egyik-másik ábrája csinos, a legtöbb azonban sok kívánni valót hagy hátra. Vapász dr. ez újabb munkája is örvendetes módon gazdagítja a balaton- melléki triász-rétegek páratlannak igérkező irodalmát. Kormos dr. 6. KoRmos TrivapaRk dr. Adatok a somogymegyei Nagyberek geologiai és faunisztikai viszonyainak ismeretéhez. Bal. tud. tan. eredm. I. köt. 1. rész. pal. függ. 1—16. lapon; hat szövegközti ábrával. (Különlenyomat.) Budapest, 1910. A Balaton déli partján, Boglár és Balatonkeresztúr közt elterülő nagy lápterület (Nagyberek) nyugati felében legújabban végzett lecsapoló munkálatok szolgáltattak alkalmat a szerzőnek arra, hogy ennek a lápnak a keletkezésével és faunájával foglalkozzék. A geológiai viszonyok és a molluszkumok segítsé- gével KoRmos-nak sikerült megállapítania, hogy a Nagyberek altalajában levő homokrétegek jobbára Ny-K irányú, szélfútta dűnék, melyeknek eredete talán a levantei korban keresendő. A dűnesorok közötti mélyedések később lápfölddel és tözeggel töltődtek be, amelyeket a Balaton hajdani magas víz- állásai azután homokkal borították el. A Nagyberek faunájának eredete a pleisztocénnél fiatalabb, vagyis már a holocénben gyökerezik. JÁ 7. Kormos Tivapak dr. Új adatok a balatonmelléki alsó- pleisztocén rétegek geologiájához és faunájához. 1— 50. lapon, IRODALOM, 763 két táblával és 11 szöveközti ábrával. Bal. tud. tan. eredm. I. köt. 1 rész, pal. függ. (Különlenyomat.) Budapest, 1910. Ez a dolgozat főként WErss ARrHugR dr. hasonló tárgyú tanulmányának a reviziója. A siófoki és városhídvégi alsó-pleisztocén rétegekről van benne szó, amelyekben szerző több pliocén reliktumfajt (Hydrobia longaeva, Prosos- thenia sepuleralis, Corbicula fluminalis stb.) mutat ki s ezeknek a segítségé- vel most már négy főcsoportra osztja a magyarországi posztpliocén puhatestű faunát. Az első főcsoportba olyan pliocén eredetű, termofil fajok tartoz- nak, amelyek a pleisztocénben még éltek itt, de a holocénbe már nem mentek át. A második főcsoport azokat a pliocén eredésű fajokat tartalmazza, melyek a holocénbe átmentek és ma is élnek. A harmadik főcsoport a termofób fajokat foglalja magába, míg a negyedikbe a történelmi időkben bevándorolt xeroterm fajok tartoznak. A fauna alapján szerző véglegesen megállapí- tottnak véli azt, hogy a Balaton az alsó-pleisztocén időszak elején már létezett. A munkához mellékelt razjok nem kielégítők. A II. táblán a klasszikus Teodoxzus Prevostianus első színes ábrázolását látjuk. Ennek a táblának a technikai előállítása valóban kifogástalan, a színek frissek, üdék, a nyomás rendkívül tiszta. Kár, hogy a rajzok oly kevéssé plasztikusak. Ez a kivitel jobb rajzokat érdemelt volna. horáa GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. A) A ftúrómérnökök és fúrótechnikusok XXV. nemzet- közi vándorgyűlése. Ez év október hó 15. és 18-ika között volt Budapesten a fúrómérnökök és fúrótechnikusok XXV. jubileumi vándorgyűlése ZAERINGER W. igazgató és AwDREics Jáwos miniszteri tanácsos elnöklete alatt. Díszelnöke is volt a ván- dorgyűlésnek Lóczy LaJos dr., egyetemi tanár, földtani intézeti igazgató úr sze- mélyében, akit az elmult évi brüsszeli vándorgyűlés emelt erre a tisztségre. Az ülések igen népesek voltak s különösen az elsőn geologusokat is közelről érdeklő előadások hangzottak el. Az első ülés megnyitása után AwnpREIcs János szólt a mélyfúrás több elméleti és gyakorlati kérdéséről. A mélyfúrás ma már túlesett az összes gyer- mekbetegségeken, ezért minden tekintetben kiérdemli az állami hatóságok figyelmét. Első sorban is nagyobb figyelemmel kellene lenni a mélyfúrások eredményére s minden államnak intézetet kellene felállítania, mely a fúrási anyagokat őrizné; nagyon fontos volna továbbá az is, hogy a fúrótechnikának irodalmat teremtsünk, hogy a mélyfúrás minden terén szerzett tapasztalatok papirra vetve, közkinccsé váljanak. Ezen a téren még nagyon kevés történt. A mélyfúró mérnökök és a személyzet céltudatosabb kiképzése végett a mű- 5Ox 764 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. egyetemen fakultást, a bányaiskolákon pedig szintén külön szakot kellene létesíteni s egyáltalában legfőbb ideje, hogy a mélyfúró technikát önálló szak- nak tekintsük. Lóczy LaJos dr., a vándorgyűlés diszelnöke Magyarország hasz nosítható ásványairól tartott ezután előadást. A mélyfúrási tech- nika és a földtan között szoros kapcsolat van s mélyfúrási vállalkozásnak geologus megkérdezése nélkül sohasem volna szabad munkába fognia. Minden mélyfúrási munkának a rétegtanra kell támaszkodnia s nagyon fontos reá nézve az illető megfúrandó terület tektonikája is. Magyarország az alpesi tektonikai régióba tartozik. Az országot észak- nyugaton, északon, északkeleten, keleten és délkeleten a Kárpátok gyűrt lánca veszi körül, mely nyugaton az Alpesekhez kapcsolódik, délen pedig a Balkán- hegyláncba folytatódik. Ez a hatalmas láncolat és a magyarországi középhegy- ségek három nagyobb medencét fognak körül, nevezetesen a Nagy és Kis Magyar Alföldet, továbbá az Erdélyrészi Medencét. Míg a Nagy és Kis Magyar Alföld altalajában csak vetődéseket lehet megállapítani, addig az erdélyrészi medencében újabban redőzöttséget találtak, mely a földigáz után való kutatás- nál bizonyult fontosnak. Mint az Erdélyrészi Medencében, úgy a másik két medencében is valószinűleg nagy kincsek hevernek még parlagon. Ezeknek kikutatásánál nagyon fontosak lesznek azok a geodétikai vizsgálatok, melyeket Eörvös báró folytat az Alföldön. HCHAFARZIK FERExc dr., a Földtani Társulat elnöke a következő beszéddel üdvözölte a fúrómérnökök és fúrótechnikusok XXV. vándorgyűlését : cHochgeehrter Herr Prásident! Hochansehnliche Versammlung ! Gestatten Sie, verehrte Herren, da8 ich Sie am Tage der Eröffnung der XXV. internationalen Bohringenieur- und Bohrtechniker-Versammlung zu Budapest, der Haupt- und Residenzstadt des Königreiches Ungarn als Delegierter der kgl. ung. Technischen Josefs-Hochschule zu Budapest, sowie auch im Namen der Ung. Geo- logischen Gesellschaft, auf das wármste begrüBRe. Es ist bereits das zweitemal, daB ihre Wahl auf die ungarische Hauptstadt gefallen ist und zwar sind es nun 15 Jahre, dab wir Sie im Rahmen unserer Millenniums-Feierlichkeiten und Ausstellung bei uns zu empfangen die Ehre hatten. Damals hatten Sie gesehen, wie eine einzige Frage, námlich das Verlangen nach gesundem Trinkwasser, im ungarischen Alföld cine kolossale Bohrtütigkeit zur Entfaltung gebracht hat, heute dagegen werden Sie die Wahrnehmung machen können, da8 die Erschürfung der Tiefen unseres Vaterlandes mittels des Bohrers sich auch noch auf andere Gebiete erstreckt. Es ist dies speziell das Gebiet des Bergmannes, der im SchoBe der Erde Erze, Kohle, Erdöl und Erdgas teils bereits entdeckt hat, teils aber im Begriffe ist, noch derartige Vorkommen zu ersehlieBen. Und dieses ist, meine Herren, zugleich auch das Terrain, auf dem Geologe, Berg- mann und Bohrtechniker, Münner von technischem und theoretischem Wissen einan- der begegnen und sich gegenseitig die Hiünde reichen, um mit vereinten Kráften zu sicherem Ziele zu gelangen. In diesem Lande nun, das sich soeben anschickt, ganze Serien von Tiefbohr- schürfungen vornehmen zu lassen, seien Sie daher, meine verehrten Herren Bohr- ingenieure und Bohrtechniker, herzliehst willkommen und gestatten Sie, daB ich GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 765 Ihnen zu Ihren Arbeiten gelegentlich Ihrer bevorstehenden Sitzungen auch meiner- seits den besten Erfolg wünsche.s Ezután ScHAFARZIK FERENC dr. megtartotta előadását.! A bevezetésben átnézetét adja Magyarország földtani viszonyainak, röviden felsorolja a Magyar- országon előforduló képződményeket s felemlíti az egyes képződményekben előforduló hasznosítható telepeket. Hzután áttér hazánk víztartó rétegeinek ismertetésére s első sorban is a Nagy Magyar Alföld vízviszonyairól szól. Fél századdal ezelőtt az Alföldön nagyon rossz ivóvíz volt. A kutakban diluviális rétegekből való, felszín alatt maradó víz volt. 1868-ban indult meg az ártézi kutak fúrása, ebben az évben ZsrGmowxpy Vinmos Püspökladányban végzett fúrást, melyből metángáz tódult ki. Ezt a fúrást aztán mind nagyobb számban követ- ték a kútfúrások s ma már alig van az Alföldnek valamirevaló helysége, melynek ártézi kútja ne volna. A víz a diluviális rétegek alatt következő levantei képződ- ményekből szökik fel. Újabb időben, az ártézi kutak elszaporodásával, a víz fel- szökő ereje csökken, ami intő jel arra nézve, hogy a további fúrást lehetőleg korlátozni kell. Az Alföld vízviszonyainak tárgyalása után SCHAFARZIK FERENC áttér Magyarország más vidékeinek megismertetésére. Felsorolja, hogy pl. Pécs vizét a miocén rétegekből nyeri, a margitszigeti hévvíz óterciér képződményekből fakad, a herkulesfürdői Szapáry-forrás víztartója liászkorú rétegekben, sőt talán a kristályos palákban van. Végül a városligeti 976 m mély ártézi kútról szól. Előadását szép hasonlattal fejezi be, melyben hazánkat nagy kastélyhoz hasonlítja. A kastély egyik helyisége nagy kincseket rejteget, de ajtaja zárva s a kincs- keresők — a mélyfúrók — tanácstalanul állnak a zárt ajtó előtt. Megjelenik azonban a geologus, kezében a kulcs és a zár kipattan. Október 16-án még FAauck ADALBERT és Norm Gyura tartottak elő- adásokat. A következő napon a Mélyfúró Egyesület tartotta XVII. rendes évi köz- gyűlését. Majd október 18-án a társaság Erdély földigáz vidékére rándult ki. Vogn V. dr. B) A m. kir. földtani intézet 1912. évi költségvetése. Az állami költségvetés V. füzete szerint, a Földmívelési Minisztérium fennhatósága alá tartozó m. kir. földtani intézet büdséje a jövő 1912. évben tete- mes újításokat s emelkedéseket mutat. Az Indokolás 104. oldalán a követke- zőket olvassuk: cAz intézet igazgatójának állását az V. fizetési osztályban vettem föl s kizárólag a mostani igazgató személyéhez kötöttem, mert világ- szerte elismert tudományos hírneve s az intézetnél kifejtett eredményes mun- kássága által erre az előléptetésre bő érdemeket szerzett. Fizetési többlet itt 2000 K volna, ez azonban leapad azáltal, hogy az igazgató korpótléka ennek folytán 2000 K-val csökken; 2000 K-t kellett előirányoznom az aligazgató 1 Magyarország fontosabb ásványi anyagokat és vízkincseket tartalmazó geológiai szintjeiről. (Megjelent a Bányászati és Kohászati Lapok 1911 dec. 1-i számának 683—691. oldalain). 766 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK, lakpénzére, mert az általa élvezett természetbeni lakás fizetési osztályának nem felel meg. Az intézet fokozatos fejlődése, a geologiai felvételek, a folyton gya- rapodó kutatások stb. indokolttá tette, hogy a felszaporodott munka elvégzé- sére az intézet tisztviselőinek számát egy X. fizetési osztályú geológusi és egy műszaki altiszti állással szaporítsam. Nevezetes személyi újítás a költségvetésben az, hogy a miniszter az intézet igazgatósága javaslatára a fővegyészi és a segédvegyészi állást főgeo- lógusi, illetőleg II. osztályú geológusi állássá szervezte át. Ezentúl tehát meg- szűnik a m. kir. földtani intézetben a vegyészi cím. Igaz, hogy ez az újítás kissé idegenszerű, mert megtörténhetik, hogy geológusokká kinevez a miniszter ezentúl olyan vegyészeket is, akik geológiát soha életükben nem hallgattak; azonban a vegyészek fokozatos haladása a létszám keretében ezáltal biztosítva lesz, ami eddig nem volt meg, mert a vegyészek a geológusok státusán kívül estek. A m. kir. földtani intézet személyzete az 1912. évben a következő képet mutatja: 1 V. fizetési osztályú igazgató egyetemi tanár, 1 VI. f. o. aligazgató, 1 VI. f. o. főgeológus, 5 VII, f. o. főgeológus, 5 VIII. f. o. osztálygeológus, 4 IX. f. o. I. osztályú geológus, 1 IX. f. o. térképész, 7 X. f. o. II. osztályú geológus, 1 IX. f, o. segédhivatali igazgató, 1 XI. f. o. könyvtárnok, 1. XI. f. o. preparátor, 1 XI. f. o. rajzoló, 1 műszaki altiszt, 1 kapus, 2 laboráns, 1 gépész és 6 szolga. A m. kir. földtani intézetben tehát összesen 40 kinevezett személy van, akiknek évi járandósága 164.725 koronára rúg. Ezenkívül ter mészetesen még több ki nem nevezett segédszemély is működik az intézetben, így 2 rajzoló, 1 gépíró, 1 szobrász, 1 háziszolga, stb., akiknek napidíjaival s jutalmaival együtt a m. kir. földtani intézet rendes kiadásaiban a személyi járandóságok végső összege 172,065 K-ra rúg. A rendes kiadások ro- vatában a dologi kiadások csaknem 20000 K emelkedést mutatnak, úgyhogy a dologi kiadások tétele az 1912. évben 107,300 K-val szerepel. Csökkennek azonban a rendkívüli kiadások, a mennyiben a DARÁNYI IGwác volt minisz- tertől monografikus munkák kiadására fölvett 100000 K harmadik részlete, vagyis 33,000 K a jövőben megszünik. Ilymódon az átmeneti kiadásokban csökkenés mutatkozik. Különben az átmeneti kiadásokban a hazai érctelepek tanulmányozására 10,000K s az intézeti palota átjavítására ugyancsak 10,000 K van fölvéve. Egybevetve a rendes és rendkívüli kiadásokat, a költségvetés összességé- ben mégis emelkedés mutatkozik, mert az 1911. évben megállapított 328,507 K-val szemben az 1912. évben 344365 K-ra rúg a m. kir. földtani intézet összes költségvetése. Ha visszapillantunk az 1869. évre, amikor a m. kir. földtani intézetnek költségvetésileg megállapított évi dotációja a kilenc személy számára mindössze 24000 forint volt. míg jelenleg a 45 tagból álló személyzet csaknem három- százötvenezer koronát igényel, valóban azt kell mondanunk, hogy beteljesedett ZSIGMONDY Vrirmos mondása, mert a földtani intézet a szsenge csemetéből tere- bélyes fáváv növekedett. 188816 TÁRSULATI ÜGYEK. I. Szakülések. 1. Jegyzőkönyv az 1911 október hónap 11-én tartott szakülésről. Az ülés a m. k. földtani intézet előadótermében délután 5 órakor kezdődött. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi ny. r. tanár. Megjelentek: ANDREICS ANTÓNIA, dr. CENNER JENŐNÉ, DOBOSFFY FERENCNÉ, FRIVALSZKY PAULA, GÁSZNER BÉLA, özv. HECKANASTNÉ, KARAY IDA, KARAY TERÉZ, KossALKA János dr., dr. KossALKaA JÁNOSNÉ, KRÉcsY BÉLA dr., dr. Kovács ELEMÉRNÉ, MÁRY GYULÁNÉ, özv. NASZLUHÁCZ LAJOSNÉ, PELL ANNA, PELL MARISKA dr., RELKov1CS DAVORKA, RELKOVICS NÉDA dr., ZOMBORY PÁL, ZOMBORY IDA dr., ZoOMBORY SZERÉNA, VIGYÁZÓ ERZSIKE, VIGYÁZÓ ISTVÁNNÉ szül. BALOGH AMÁLIA vendégek. Továbbá: GLOGONI ANDREICS JÁNOS, ÁSCHER ANTAL, BALLENEGGER RÓBERT, BALOGH MARGIT dr., ERŐDI KÁLMÁN dr., KocH ANTAL dr., KocH NÁNDOR dr., KRENNER JÓZSEF SÁNDOR dr., LIFFA AURÉL dr., Lóczy LAJos dr., LŐRENTHEY IMRE dr., Lőw MÁRTON dr., MARos Imre, MARzsó LAJOS, MÉHES GYULA dr., NEUBAUER KONSTANTIN dr., PALKOVvICS JÓZSEF, PÁLFY MóR dr., Pawxró DEzső, PAPP KÁROLY, PITTER TIVADAR, PoSEwITZ TIVADAR dr., PRZYBORSKY MóR, RÉTHLY ANTAL, ROZLOZSNIK PÁL, STEINHAUSZ GYULA, SZINYEI-MERSE ZSIGMOND, SZONTAGH TAMÁS dr., TELEGDI RorH LAJos, TELEGDI RorH KÁRoLy dr., TIMKó IMRE, TOBORFFY GÉZA, VARGHA GYÖRGY dr., VENDL ALADÁR dr., VOGL VIKTOR dr., ZIMÁNYI KÁROLY dr. és ZSIGMONDY ÁRPÁD társulati tagok. Elnök az ülést megnyitja és üdvözli a szép számban megjelent vendégeket és társulati tagokat. Majd felhívja az elsőtitkárt titkári jelentésének megtételére. PaPP KÁROLY dr. elsőtitkár erre a következőket terjeszti elő: xTisztelt Szak- ülés! Örvendetes hírrel kezdhetem titkári jelentésemet. Ugyanis a m. kir. földtani intézet igazgatósága elhatározta, hogy ezentúl az intézet könyvtárát a nagyközön- ségnek is megnyitja, egyelőre hetenkint kétszer, csütörtökön és szombaton délután 4 és 6 óra között. A gazdag szakkönyvtár ily módon társulatunk mélyen tisztelt tagjainak is hozzáférhetővé válik. Amidőn a m. k. földtani intézet tekintetes igaz- gatóságának ezen bölcs intézkedéseért e helyütt is köszönetet mondok, csupán azt óhajtom, hogy mélyen tisztelt tagtársaink minél számosabban keressék fel a geológiai tudományok eme gazdag tárházát. Tisztelettel jelentem továbbá, hogy társulatunk mához két hétre, október hó 25-én ismét ülést tart, amelyen báró Nopcsa FERENc dr. Észak-Albánia tektonikájáról fog értekezni vetített képek kiséretében. A szokásos bejelentésekre áttérve, vam szerencsém jelenteni, hogy a f. évi június 7-iki választmányi ülés társulatunk rendes tagjaivá választotta a következő urakat : 1. FENICHEL SIMON bányavállalkozó Nagyenyed, ajánlotta a titkárság. 2. FoDoOR SÁNDOR gyáros Budapest, ajánlotta SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök. 3. GÁBOR IGNÁC nevelőintézeti tulajdonos Budapest, ajánlotta a titkárság. 4. MARTIÁN JULIÁN nyug. honvédszázados és gyáros Naszód, ajánlotta a titkárság. 768 TÁRSULATI ÜGYEK. 5. MARX és MÉREI műszergyárosok Budapest, ajánlotta a titkárság. 6. OELHOFER GYULA vegyész és forrástechnikus Budapest, ajánlotta SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök. 7. WESZELSZKY GYULA egyetemi tanársegéd Budapest, ajánlotta EMszT KÁL- MÁN dr. r. tag. Ezekben voltam szerencsés titkári jelentésemet megtenni. Elnök felkéri BALoGH MARGIT dr. rendes tagot: Tanulmányutam Afrika északi partvidékén címen hirdetett előadásának megtartására. BALOGH MARGIT dr. előadja, hogy f. év július havában az afrikai partok felé Marseilleből indult el s Algerbén, Algerie francia tartomány fővárosában, Észak- Afrikában szállott partra. Itt először is fölkereste az algeri francia tudományegyetem remek pálmakertben épült palotáját s az abban levő földtani és ásványtani inté- zetet. A földtani laboratórium vezetője, FiCHEUR egyetemi tanár akkor épen Európá- ban tartózkodott, de a laboratórium vezetője, SAVORNIN igazi francia udvariassággal kalauzolta az előadót az elég gazdag földtani és őslénytani múzeumban és a föld- tani térképek készítésére berendezett intézetben, ahol a tüzetes földtani felvételek alapján készülnek a pontos földtani térképek Észak-Afrikáról. Itten STRALLEN és EHRMANN urak szorgalmatoskodtak, mint munkatársak. Az algeri tudományegyetem földtani múzeumában elég tartalmas ásványtani, kőzettani és őslénytani gyűjtemény van együtt. A kőzettani gyűjteményben képviselve vannak az északafrikai zónák valamennyien, kezdve az archaikus kőzetektől végig fölfelé. A gyűjteményben fel- tünő sok volt a vasérc és pedig a vörösesbarna hematit, amelyet Algerie és Tunisie bőségesen termel. A vidék a Bon-foktól egészen Marokkóig nagyon gazdag vasércek- ben. Algerie egymaga 1906-ban 850,000 tonna, 1907-ben 970,000 tonna és 1908-ban 943,000 tonna és pedig kitünő vasércet termelt. — Elég gazdag és érdekes a múzeum őslénytani gyűjteménye. Észak-Afrika különböző vidékeiről a jurából kevesebb, de a krétából annál több Ammonites, Ostrea, Belemnites, Turrilites, Hippurites stb. fajok vannak képviselve, melyek közül nem egy hazánkban is előfordul. Így pl. a Terebratula jamilor Pictet (— Pygope diphya Colonna) a felső-jurából (malm) Európa- szerte is előfordul s hazánk felső-jurakorú mészkőszirtjeiben gyakori vezérkövület. Legtöbb kövület van a harmadkorból: egy egész termet töltenek meg a terciérkorú fossziliák az alsó-eocéntól kezdve fölfelé. Ezenkívül az előadó Alger környékén a földtani viszonyokat tanulmányozta. Az algeri környék maga beleesik az északafrikai archaikus zónába. Eltekintve az Atlas nyugati részétől, ez a zóna az afrikai szárazföldnek az északi parti párkányára szorítkozik, kezdve a Djebel Edoughtól (Constantine francia tartomány, Észak-Afrika) egészen a Hercules oszlopáig. Az algeri öböltől keletre és nyugatra két félsziget nyúlik a tengerbe, amelyek őskristályos kőzetek rétegeit tartalmazzák. A keleti fél- szigeten, a Cap Matifoun, a régebbi palahegység vulkánikus kőzettel van fedve. A tulaj- donképeni algeri masszivon, az öböl nyugati részén, a Bouzareán tapasztalható egy sorozata a gránitot vezető csillámpaláknak, talk és agyagpaláknak ; egyes elszigetelt eruptiv gránitok is fordulnak elő a palák belsejében. Az algeri massziv nyugati ki- ugró része, a Cap-Sidi-Ferrouch, rostos gránitokból és csillámpalákból áll. Az Alger város fölött közvetlenül kiemelkedő hegyekből hozta az előadó a bemutatott vöröses- barnás mállott filliteket, amelyek elmállott kőzete vörösre festi az összes utakat, amelyek e sajátságos vad vidéken keresztülvezetnek. Hatalmas vetődéssel zökkenik le keleten a város feletti kiemelkedés egy része. Az említett archaikus zóna különben a második az északafrikai felgyűrődések zónái között. Az első zóna ezek között a fiatalabb vulkánikus képződmények egy sorozata, melyek hellyel-közzel a tengerből mint szigetek bukkannak fel az észak- TÁRSULATI ÜGYEK. 769 afrikai partok közelében, de egyes helyeken az afrikai szárazföldön is követhetők. E vulkánikus képződmények része az afrikai szárazföldtől nem messze, a Földközi- tengerben levő Galita-sziget s az ezt kisérő zátonyok és kisebb szigetek. Továbbá az afrikai szárazföldön, Kabyliában, Dellys tájékán is egy bazalttömegre bukkanunk, míg a Metidja síkjától nyugatra e kőzetek még mélyebbre nyomulnak az afrikai szárazföldbe. Milinah környékén már három különálló zónának látszanak. A következő része a hegységnek egy sötétvörös konglomerát vagy vörös homokkő, amelyben fossziliákat tartalmazó rétegek vannak. Ez előfordul Constantine tartomány északi részében a palák felett és a mezozós mészhegység alatt és más helyeken még övezi a régebbi palakőzetek övét, zónáját. E fölött a vörösszínű zóna fölött helyezkedik el a magas mészköőhegység. Hatalmas gyűrődések által épült fel ez a hegylánc, amelyet kétfelé választ a Hodna síkja és egy sorozata a Schottok- nak (sós tavaknak). Fölépülésében nagy része van a juraképződményeknek, de főképen kréta- és eocénképződményekből épült föl. Van egy keresztben fekvő összeköttetés a Bou Saada környékén, amely átvezet a Sebcháktól (sós mocsarak) délre fekvő hegy- ségbe, amely a főhegység csapásait mutatja s keresztbe sülyedt. Oran tartomány- ban, a marokkói határon levő Figuigtól egészen a Laghouatig, ahol ezt a hegységet Djebel Amournak nevezik, ez a hegység meredeken, egyenes vonalban, északkeleti csapással végződik a mérhetetlen Szaharánál. Megismétlődik délfelé fordulva Észak- Afrikában az Apenninek fölépülése. Ez a vidék Dél-Európával függ össze és épen nem afrikai jellegű. Déli határa az Ued-Draa folyó ágya Marokkóban ; e vonal foly- tatása kelet felé az Oued-Djeddi és a Schottok depressziója. Ettől a vonaltól délre terül el a laposan fekvő Szaharának táblaszerű vidéke. Marokko déli részén az Atlas- hegységben a hegyképződés valószínűleg már a paleozós periódusban kezdődött meg és a terciér időben, amikor északon és keleten az Atlasz-hegység első gyűrődései megkezdődtek, nagy vonásokban e rész már készen állott. Az előadó a jura-kréta és harmadkorú rétegeknek felgyűrődésével és elterje- désével kapcsolatban bemutatta a híres CoguAND-gyűjtemény eredeti darabjait, kö- zöttük több értékes kövületet, amelyekről eredeti genuszmeghatározások történtek. Valamennyi északafrikai kövület, köztük kettő a Lybiai sivatagból: egy Nautilus desertorum Zittel s egy Ammonites (Sphenodiscus) Ismeelis Zittel. Végre bemutatta a Sahara homokját Biskra tájékáról, amely tiszta, finom, vörös színű kvarcszemecs- kékből áll. BALOGH MARGIT dr. szabad előadásához elnöklő ScCHAFARZIK FERENC dr. leg- jobb szerencsekivánatait fejezi ki. Társulatunk hatvanéves fennállása óta — úgymond — amai napon hangzott fel az első női hang szak- ülésünkön, s a tisztelt kartársnő nem is hazai, hanem mindjárt afrikai tanul- mányútjával lepte meg a magyar geológusokat. Afrika északi partvidékén tudtom- mal SzaBó JózsEF óta magyar geológus nem járt, s így a nyolcvanas évek óta nem is hallottunk emez érdekes vidékről saját tapasztalatokon nyugvó előadást. Annál nagyobb örömmel köszöntöm ez alkalommal az első magyar geoló- gusnőt: BALoGH MARGIT dr. kisasszony őnagyságát, hogy rendkívül érdekes és vonzó előadásával társulatunkat szerencséltetni szíves volt.) Elnöklő SCHAFARZIK FERENC dr. eme kijelentéseit általános élénk helyeslés követi úgy a vendégek, mint a tagtársak sorából. Az elnöki széket IGLóI SZoNTAGH TAMÁS dr. királyi tanácsos, másodelnök fog- lalja el. Elnöklő másodelnök felkéri SCHAFARZIK FERENC dr. urat: A Bosman- kőszénbányák környéke Szerbiában címen hirdetett előadásának megtartására. 770 TÁRSULATI ÜGYEK. SCHAFARZIK FERENC dr. a krassószörényi Drenkovával szemközt a Duna jobb partján, Szerbiában fekvő hegységet ismerteti, amely Dobra község határához tar- tozik és ahol a Bosman nevű kőszénbányák vannak. Az e hegységben szereplő képződmények a gneisz, az alsó- vagy meddő karbon, a széntartalmú liasz, a dogger, titon és neokom mészkövek. Az ottani liasz szénképződmény, habár közvetlen folytatása a magyar kozlabányainak, mégis ennél szélesebb kiterjedésű, úgy hogy kellőképen feltárva, idővel nagyobb arányú bányászat fejlődésére is nyújt reményt a mostani- nál. Maga a környező hegység ugyanazon tektonikai tipushoz tartozik, mint a magyar parton levő, amennyiben szintén K-felé áttolódott ráncokból épül fel. Elnöklő másodelnök SCHAFARZIK FERENC dr. úrnak nagyjelentőségű előadá- sáért köszönetet mond ; annyival érdekesebb volt emez előadás, mert az előadó úr kimutatta a magyar s szerb partok között a szoros kapcsolatot. A szakülés befejezése előtt szót kér GLOGONI ANDREIcs JÁNos m. k. pénzügy- miniszteri tanácsos, az állami központi szénbányászati osztály igazgatója és meg- hívja a Magyarhoni Földtani Társulat tisztelt tagjait a fúrómérnökök és fúrótech- nikusok XXV. nemzetközi vándorgyűlésére, amelynek megnyitó előadása október hó 16-án délelőtt 9 órakor lesz a Magyar Mérnök- és Építész-Egyesület palotájában. A vándorgyűlés díszelnöke Lóczy LaJsos dr. igazgató úr őméltósága ; elnöke pedig a felszólaló, s mindketten előadást is tartanak a gyűlésen. Azonkívül SCHAFARZIK FERENC dr. elnök úr is jelentett be érdekesnek igérkező előadást a magyarországi artézi kutakról. ANDREICS úr meghivását a társulat köszönettel véve, több tárgy hiányában elnök az ülést 7 órakor berekeszti. 2. Jegyzőkönyv az 1911 október 25-iki szakülésről. A gyűlés a m. k. földtani intézet előadótermében d. u. 5 órakor kezdődött. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. m. k. bányatanácsos, műegyetemi ny. r. tanár. Jelen vannak: ANDREICS ANTÓNIA k. a., ANDREICcs JÁNOS, BALOGH MARGIT dr. k. a., BALLENEGGER RÓBERT, EMszT KÁLMÁN dr., ERDŐDI KÁLMÁN dr., FRANZENAU ÁGOST ÚT GERŐ NÁNDOR, HORUSITZKY HENRIK, ILosvaY LAaJos dr., INKEY BÉLA, Koty GYULA, KŐRÖSI LáÁszLó dr., LÁSZLó GÁBOR dr., Loczka JózsEF dr., Lóczy LAJos dr., LŐRENTHEY IMRE dr., Löw MÁRTON dr., MARos IMRE dr., MaRzsó LaAJos dr., NoPcsa FERENC báró dr., PAPP KÁROLY, PárrFY MónR dr., PALKovics JózsEF nyug. cs. és kir. altábornagy, PITTER TIVADAR, PosEwIrz TIVADAR dr., REINL SÁNDOR, RELKOovIcs DusÁN cs. és kir. száza- dos, RÉTHLY ANTAL, SCHOLTZ PÁL IKORNÉL, STEINHAUSZ GYULA, STRÖMPL GÁBOR, SZINYEI-MERSE ZSIGMOND dr., TELEGDI RorH LAJos, TELEGDI ROTH KÁROLY dr., TREITZ PÉTER, VARGHA GYÖRGY dr., VIGH GVULA, VOGL VIKTOR dr. Elnök üdvözölvén a megjelenteket, az ülést megnyitja s felhivja az elsőtitkárt titkári jelentésének megtételére. PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár bejelenti az 1911 októ- ber 11-iki választmányi ülésén megválasztott 24 rendes tagot, s a PINKERT EDE r. tag elhalálozása folytán támadt veszteséget. Elnök felkéri báró Nopcsa FERENC dr. rendes tagot az Észak-Albánia tektonikájáról hirdetett előadásának megtartására. Báró Nopcsa FERENC dr. előadja, hogy Észak-Albánia kopársága folytán tek- tonikai megfigyelésekre rendkívül alkalmas vidék. Oly tüneményeket, amelyeket más helyen a növénytakaró folytán csak gyanítani lehet, itten az erdőség hiánya folytán nemcsak hogy látni lehet, de egész tisztán le is fényképezhetjük. Albánia tektonikájának bemutatása a földtani társaságban ennek folytán azért történik, mert vannak itten sokan, akik a charriage hipotézist még mindig gyanakodó szemmel nézik. Tszak-Albániában három sztratigrafiailag és tektonikailag különböző egységet TÁRSULATI ÜGYEK. zígőn különböztethetünk meg, ú. m. 1. az Északalbániai havasokat, 2.a Cukali hegységet és 3. a Merdita eruptiv vidéket. Az Északalbániai havasban a mezozoikumnak javarésze mészkőfaciesben van kifejlődve, a Cukalit mély tengeri üledékek jellemzik, a Merditában sok mezozoikus eruptiv anyagot találunk. Tektonikai szempontból a gyürődött Cukali egy a nem gyürődött Északalbániai havasok mészkövülete alatt látható ablakot képez; Merdita eruptiv tömzse pedig az Északalbániai havasok mészkövére át van tolva. Mindeme hegymozgás a középső eocén után keletkezett és mindegyik áttolt egység aljában az össze-vissza gyürődött, sok helyen más régibb palával összevegyített, helyenkint kihengerelt, helyenkint össze- torzsolt eocénpala látható. Az eocén tektonikailag átváltozott faciesét előadó gjani palának nevezi. Előadó adatait számos klasszikus fotografiával bizonyítja és előadását azzal végzi, hogy mindazokról megemlékezik, akik neki munkájában segítettek, mint például KRAL ÁGOST cs. és kir. osztrák-magyar főkonzulról, a cs. és kir. konzulátus egyéb hivatalnokairól és last not least az úgynevezett albániai wvadokról. Báró Nopcsa FERENC előadásához hozzászólt Lóczy Lagos dr. választmányi" tag. Üdvözölte az előadót, aki kényelmét és nyugalmát föláldozva, ily nehezen hozzáférhető vidék kikutatásával szerzett a geologiának s magának is érdemeket. Nagy elismeréssel szól báró Nopcsa szakszerű megfigyeléseiről, s kérdezi, vajjon a kapcsolatot a magyar délvidéki hegység s a Balkán között sikerült-e kikutatnia ? Báró Nopcsa FERENC a föltett kérdésre hosszasabban válaszol és iparkodik a gordiusi csomót megfejteni. Válaszának befejezése után SCHAFARZIK FERENC dr. elnök köszönetet mond az előadónak. Azonban megjegyzi, hogy a szóbanforgó áttolódási elméletet a magyar geológusok már régóta éber figyelemmel kisérik, különösen a Krassó-Szörényi hegységben. A magyar geológusok is konstatálták az áttolódást, azonban nem olyan világos körülmények között, mint az előadó, mert épen Magyarországnak az ily megfigye- lésekre alkalmas területét sűrű erdőség födi, ahol a geológiai viszonyok nem oly áttekinthetők, mint Albániában. A. második előadó EmszT KÁLMÁN dr. m. kir. vegyész volt, aki az ipolynyitrai időszakos forrást ismertette vetített képek kiséretében. EmszT KÁLMÁN dr. rendes tag az ipolynyitrai időszakos szökőforrásról elmon- dotta, hogy a Salgótarjáni Köőszénbányarészvénytársaság Losonc környékén több fúrás mélyítését határozta el, amely fúrások egyike az ipolynyitrai volt. A fúrás igen gyorsan haladt, mert a fúró teljesen egynemű réteget szelt át, a nógrádi köszénmedence jellemző fedőkőözetét, az ú. n. schlier-réteget, amidőn 520 m mélység ben az időszakos szökőforrás akadályozta a további fúrást. A vizet nagymennyiségű széndioxíd dobja fel, úgy hogy a kitöréseknél a víz a 25 m-es fúrótorony tetejét is csapdossa. A környékbeli szegényebb népek gyógyító- erőt tulajdonítanak a forrásnak, s ott a kifolyásnál aláfekszenek a vízsugárnak. A víz kémiai alkatát tekintve, a lúgos bikarbonat vizek közé sorozható, amelyek között, mint amilyen a Luhi Margit, a Bikszádi, a Málnási Mária-forrás, tekintélyes helyet foglal el. EmszT KÁLMÁN előadása végén megjegyzi, hogy az ipolynyitrai időszakos for- rásra a halálos itélet ki van mondva, mert a csöveket nemsokára felszedik. ANDRrICS János r.tag kéri a jelenlevő GERŐ NÁNDOR bányaigazgatót, hogy ha lehet, a csöveket hagyják bent a fúrásban, mert a magyar geológiai tudomány szempontjából nagyon fontos volna, hogy ez a természeti ritkaság fennmaradjon. 772 TÁRSULATI ÜGYEK. GERŐ NÁNDOR r. tag megjegyzi, hogy ez a kérelem aligha teljesíthető, mert a földtulajdonossal nem lehet megegyezni. Ez az egyszerű ember ugyanis képzelő- désében elkapatva, milliókat sejt néhány hold földje alatt. Elnök a szomorúan hangzó válasz után belátja, hogy a fúrás fenntartása csakugyan nem lehetséges, s egyéb tárgy hiányában az ülést estéli fél nyolc órakor berekeszti. II. Választmányi ülések. 1. Jegyzőkönyv az 1911 október 11-iki választmányi ülésről. Az ülés helyisége a m. k. földtani intézet előadóterme, ideje estéli 7 óra. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. m. k. bányatanácsos, műegyetemi tanár. Jelen vannak: IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, HORUSITZKY HENRIK, KocH ANTAL, LŐRENTHEY IMRE, KRENNER JÓZSEF SÁNDOR dr., Lóczy LaJos dr., PÁLFY MóR dr., TELEGDI RorH LAJOs, TIMKó IMRE, ZIMÁNYI KÁROLY dr. választmányi tagok, PaPP KÁROLY dr. elsőtitkár, VOGL VIKTOR másodtitkár, ASCHER ANTAL pénztáros. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri HORUSITZEY HENRIK és PÁLFY MóR dr. választmányi tagokat. Majd felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. Papp KÁROLY dr. elsőtitkár erre a következő jelentést terjeszti elő : cTisztelt Választmány! Van szerencsém jelenteni, hogy az 1911 június 7-iki választmányi ülés óta a következő testületek és urak jelentkeztek rendes tagokul : 1. M. kir. Mezőgazdasági Múzeum Budapest, ajánlja a m. k. föld- mívelésügyi minisztérium. 2. M. kir. központi szőlészeti kisérleti állomás és ampe- lologiai intézet Budapest, ajánlja a m. k. földmívelésügyi minisztérium. 3. Országos m. k. chemiaiintézet és központi vegykisér- leti állomás Budapest, ajánlja a m. kir. földmívelésügyi minisztérium. 4. M. k. Gazdasági Akadémia Magyaróvár, ajánlja a m. k. földmívelés- ügyi minisztérium. a 5. M. k. Gazdasági Akadémia Kassa, ajánlja a m. k. földmívelésügyi minisztérium. 6. M. Gazdasági Akadémia Keszthely, ajánlja a m. k. földmíiívelés- ügyi minisztérium. 7. M.k. Gazdasági Akadémia Kolozsvár (1890 óta előfizető), ajánlja a m. k. földmívelésügyi minisztérium. 8. M.k. Gazdasági tanítóképzőintézet Komárom, ajánlja a m. k. földmívelésügyi minisztérium. 9. M. k. Főbányahivatal Zalatna (1905 óta előfizető), ajánlja dr. Lóczy LaJos vál. tag. 10. BERNOULLI WALTER dr. geológus Basel, ajánlja SCHMIDT KÁROLY r. tag. 11. FINkEY JózsEF bányamérnök Drenkova, ajánlja SCHAFARZIK FERENC elnök 12. FoRGÁcs TIVADAR dr. ügyvéd Szamosujvár, ajánlja PITTER TIVADAR r. t. 13. HaLmi LEON mérnök, bányaigazgató Soborsin, ajánlja TIMKó IMRE v. t. 14. HEBBING JÁNos dr. geológus Halle, ajánlja GAÁL ISTVÁN r. t. 15. Kouw GYULA és fia bányatulajdonosok Budapest, ajánlja a titkárság. 16. LAZAREvVIÓ MILORAD bányamérnök Wien, ajánlja SCHAFARZIK FERENC elnök. 17. MaGasHázY LászLó cs. és kir. tüzérfőhadnagy Budapest, ajánlja HORVÁTH BÉLA dr. r. t. 18. PLarz HUBERT fúrómérnök Kolozsvár, ajánlja BöHM FERENC r. t. TÁRSULATI ÜGYEK. 773 19. SCHÜRGER JÁNos dr. gazdasági akad. tanár Kassa, ajánlja TImkó Imre v. t. 20. SZÉKELY GYÖRGY bányavállalkozó Maglód, ajánlja POoLLÁK LIPÓT r. t. 21. WELLISCH ALFRÉD dr. bányaigazgató Brassó, ajánlja a titkárság. 22. WEG MIkgsa könyvkereskedő Leipzig, ajánlja a titkárság. 23. WysoGóRsKI JÁNos geologiai assistens Hamburg, ajánlja a titkárság. A felsoroltakat a választmány egyhangulag rendes tagokká választja. PapPP KÁRoLY dr. elsőtitkár ezután következőkép folytatja : Szomorúan jelentem továbbá, hogy PINKERT EDE dr. budapesti állami fő- gimnáziumi tanár 1911 július hó 27-én 28 éves korában Budapesten elhunyt. A. meg- boldogult 1907 óta rendes tagunk volt.; Szomorú tudomásul szolgál. Elsőtitkár jelenti, hogy GtLoGowsI ANDREIcs JÁNos miniszteri tanácsos, a Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagja azzal a kérelemmel járul a választmány elé, hogy a Mélyfúrók Magyar Egyesülete címen alakuló társulatot támogatni szíveskedjék. Ez az egyesület most van alakulóban, s arról van szó, hogy mint a Mérnök- s Építész-Egyesület vagy a Bányászati s Kohászati Egylet, esetleg a Magyarhoni Földtani Társulat fiókja gyanánt alakuljon meg. SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök megjegyzi, hogy ez a különböző jellegű férfiakból alakult társaság inkább a Bányászati s Kohászati Egyesület kebelébe illik, mint amely az elméletet s gyakorlatot legjobban össze tudja egyeztetni. KRENNER JÓZSEF SÁNDOR szerint pedig inkább a Magyar Mérnök- s Építész- Egyesület kebelébe illenék, mint amely hatalmas társulatnak már saját otthona is van. Lóczv LaJsos dr. választmányi tag szerint a kérdés megfontolandó, mert neki ez az egyesület jobban tetszik, mint a Barlangkutató Bizottság, amely újabban egé- szen a prehisztória karjaiba vetette magát. Jó lenne, ha a Magyarhoni Földtani Tár- sulat kissé beleszólhatna a magyarországi fúrások irányításába. Az elhangzott felszólalások nyomán az elnök kimondja, hogy a Mélyfúrók Magyar Egyesülete felől akkor határoz, ha valamiféle határozott megkeresés érkezik a nevezett alakuló társulattól, A beérkezett fontosabb ügyiratok a következők : 1. A m.k. földmívelésügyi miniszter úr 1911 jún. 10-én 57338/VIII—1. szám alatt kelt rendelete a m. k. közp. szőlészeti kisérleti állomás és ampelológiai intézet igazgatóságához. (A. Magyarhoni Földtani Társulatnak hozzám intézett kérelmére utasítom az igazgatóságot, hogy az intézet lépjen be a nevezett társulat rendes tagjainak sorába, megengedvén, hogy az évi 10 korona tagsági díjat az intézet költségadományából fedezhesse. Felvilágosításokkal nevezett társulat titkári hivatala készséggel szolgál. A belépés megtörténtéről hozzám jelentés teendő. A szőlészeti és borászati felügye- lőknek, valamint a vincellériskolai igazgatóknak a társulat tagjai sorába való be- lépését, a közérdek szempontjából nem tartom szükségesnek. Budapest, 1911. évi június hó 10-én. A miniszter megbizásából: LEKKY miniszteri osztálytanácsos.s Örvendetes tudomásul szolgál. 2. 1911 június 26. A m. k. Földmívelésügyi minisztérium három új tag be- lépését rendeli el. (M. k. földmívelésügyi miniszter 43230. IX. 2. 1911. F. évi március hó 18-án 42. eln. szám alatt kelt kérelmére értesítem a t. Társulatot, hogy az Országos Chemiai Intézetnek, az Országos Meteorologiai és Földmágnességi Intézetnek, végül a Mezőgazdasági Múzeumnak a Társulat rendes tagjai sorába való belépését egy- idejűleg elrendeltem. Budapest, 1911 június 26-án. A miniszter helyett: Kazy államtitkár., Örvendetes tudomásul szolgál, megjegyezve, hogy az Országos Meteoro- logiai Intézet már tag. 774 TÁRSULATI ÜGYEK. 3. 1911 augusztus 5. M. k. földmívelésügyi miniszter 43220. IX. 1. F. évi március hó 18-án 42. eln. szám alatt kelt kérelmére értesítem a t. Társulatot, hogy az öt gazdasági akadémiának, valamint a komáromi gazdasági tanítóképző és a kecskeméti gazdasági tanítónőképző intézetnek a társulat rendes tagjai sorába való belépését egyidejűleg elrendeltem. A földmívesiskoláknak a társulat tagjai sorába való belépését nem tartom szükségesnek. Budapest, 1911. augusztus 5. A miniszter helyett: Kazv államtitkár.) 4. A m. kir. földmiívelésügyi miniszter 1911. évi június hó 20-án, 11004. IX. 1. szám alatt kelt és a budapesti m. k. IX. ker. állampénztárhoz intézett utalvány- rendeletének másolata. (A Magyarhoni Földtani Társulatnak a folyó évre 4000 K, azaz négyezer korona államsegélyt engedélyezvén, utasítom az állampénztárt, hogy ezen összeget nevezett társulat igazgatóságának bélyegköteles nyugtájára fizesse ki és tárcám rAlsófokú gazdasági szakoktatási című alnaplójában számolja el kiadásban. A minister helyett : Kazy s. k. államtitkár. A másolat hiteléül: Pázmáwnpy s hiv. főigazgató.r Örvendetes tudomásul szolgál. 5. 11004. IX. I. sz. M. k. földmívelésügyi miniszter. A Magyarhoni Földtani Tár- sulat Elnökségének Budapest. A folyó év február 22-én 25. szám alatt kelt felter- jesztésére tudomásul kiadom azzal, hogy a Barlangkutató Bizottsági segélyezése iránti kérelmét, fedezet hiányában, teljesíthetőnek nem találtam. Budapest, 1911 június 20. A miniszter helyett: Kazyv államtitkár. Szomorú tudomásul szolgál. 6. A múzeumok és könyvtárak országos tanácsa társulatunkat is meghívta az október 7—8-iki nagyváradi közgyűlésre; az elnökség a társulat képviseletére HoRusITZKY HENRIK választmányi tagot kérte fel, aki oly szíves volt, hogy a kép- viseletet el is vállalta. 7. A tornaljai kir. járásbíróság f. évi szeptember 18-iki B/291/3. szám alatt megkereste társulatunkat, hogy az OLÁH JózsEF és társai elleni bűnügyben sértet- tekként szereplő Kaprió OTTOKÁR és FINGER BÉLA tanár címeit tudassuk. A neve- zettek ugyanis társulatunk megbizásából f. évi júliusban a Kecső község határában levő Ördöglyuk nevű barlangot kutatták. Azonnal tudattam FELEDY járásbiróval, hogy szeptember végén Kapié dr. Jelinjében (Modrus-Fiume vm.) és FINGER BÉLA az abaújmegyei Alsóvadászon tartózkodtak (1911 szept. 21-én kelt 100. sz. ügyirat). Tudomásul szolgál. S. TIMKó IMRE úr, r. tag értesíti az elnök urat, hogy a KALECSINSZKY SÁNDOR dr, elhalálozásával megüresedett választmányi tagságot hálás köszönettel elfogadja. Timkó tagtársunkat ugyanis a f. évi június 7-iki választmányi ülés hívta meg a megüresedett választmányi tagságra (75. 1911. sz. ügyirat). A megjelent Timkó IMRE választmányi tag úr a behívást szóval is megköszöni. 9. Elsőtitkár jelenti, hogy a GÜLL VIiLmos síremlékére begyült összeg a kama- tokkal együtt megközelíti a 400 koronát, s az özvegy nevében kéri a társulatot, hogy a síremléket lehetőleg november hó 1-ére állítsák fel. A választmány a sír- emlék felállitása ügyében kiküldi SCHAFARZIK FERENC elnököt, PAPP KÁROLY dr. fő- titkárt és Timkó IMRE választmányi tagot. 10. Elsőtitkár jelentést tesz a BöckH-szoborra való gyűjtés eredményéről : TÁRSULATI ÜGYEK. 775 kor. fil. Az 1—140 tétel összege, mint áthozatal .. u. — — 6 -— 5058-80 141. KÁPOLNAI PAUER VIKTOR Nagybánya o mo — 0 me 10"— 142. M. k. köszénbányahivatal Komló cs stk! —i szasz 3678 143. Virácis Isrvás dr. gyűjtése Selmecbánya mu 0 u 0 vm 1007— 144. SEMSEY ANDOR dr. főrendiházi tag Budapest .. .. .. 100— 145. SzÁDEczkY GYULA dr. egyetemi rektor Kolozsvár .. 20-"— 146. Kir. JózsEF-műegyetem Tanácsa Budapest .. -— -- 25— Az 1—146. tétel összege - .. — 535058 A gyüjtés szép eredménye örvendetes tudomásul szolgál. 11. Elsőtitkár jelentést tesz a forgó vagyon állásáról. (A. Magyarhoni Földtani Társulat 1911. évi forgó vagyonának állása 1911 október hó 10-én. Bevétel. kor. fil. A) Hátrálékos tagsági díjak mo — 0 wa 2 elne NE a 424-30 B) 1911.-évi tagsági díjak, ESTERHÁZY mazagéve] együt élés szea eű 4,5007— CRS LOTS E ÉTÉ SLŐ EZ ON ÉNEKES izét zés tá vam a seg ZAL EE ÉREZ ze öz 5 a KDAT ETDKE Kaya ral SA tás Vig tl EA SSE EZRET let e S AZ EE 167— PF) Államsegélyek (földmívelésügyi, vallás- és közokt. minisztérium)... .. — 7,000-— F) Magánsegélyek (SEMSEY ANDOR, Nopcsa F. báró, GRósz LaJos) .. .. 931-— (G) Alapítványok (MaJszrárH gr., három SAXLEHNER testvér, Trencsénteplitz) 14007— H) Egyéb bevétel, a SzABó-alapból . . szal vetése: MS EZ). esze ZAK X0ÜZSS I) Barlangkutató Bizottság mult évi maradványa .. . A 5007— Összesen .. . 16,070-30 Kiadás. kor. fill. A) Földtani Közlöny maa SZET SSE zet 7 100001 B) Tisztviselők (I. titkár, mi titkár, Pédztásosjóó ál IZEK ZSAt (tesz 1,3007— ján eto esakátásegzts ász égsz RNS te o ej ten özzréat ESERNÉTA 145"— DESSZÖTG ÁRT eret ee va SBS en vszeg EE 330-—— I POStAköltsóz at ÉT a EA La az NEZTEK 00A0IS3 FI" ITÓOdAI KJAUÁB a PANNA OZ én ze a zt 2 a embe 285 60595 (r) Alapítványok a KÖZE ETA kieTHT sar ep att hee esete Ji st 1,400-"— II) Vegyes (SzABó-alapból Löw M., P.-Vajna, Ezt TETVÁN; BOSNAKI Gazsi térképvásárlás, könyvtartó állványok) c — — — — mm mo ma 122595 1). Barlangkutató Bizottságnak az me ráz tte ese éz sz S86-68 Összesen .. -. 13,54654 A bevételek közül 1) rovatban a Barlangkutató Bizottság 500 K-ja a mult évi 2130 K 11 f készpénzmaradványból vétetett el, úgy hogy a valóságos forgó- tőke bevétel 1911-ben eddig 15,570 K 30 f. Ha ehhez hozzáadjuk a mult évi 2130 K II f készpénzmaradványt, továbbá az 1500 K körül várható kamatokat, úgy idei bevételünk 19,200 K 41 f-re becsülhető, ami a költségvetésünkben fölvett 17,390 K II f előirányzatot már is fölülmúlja. 776 TÁRSULATI ÜGYEK. A kiadások legnagyobbrészt jóval alul fognak maradni az előirányzatban fölvett összegnél, csupán az E) rovatban a postaköltségek fogják fölülmúlni az elő- irányzatot az év végéig néhány száz koronával, s azonkívül a Barlangkutató Bizott- ság kiadásai múlják már is fölül 336 K 68 f-rel a bevételüket. Végeredményben azonban előreláthatólag néhány ezer korona fölösleggel zár- hatjuk le az idén is költségvetésünket. kor. fil. ÖSSZERTÉS ZÜBAKELOL E Mese ve LOUTOSÚ TROT LZÉ est tálon A sze S 13,546-54 Marad. -—. 252376. készpénz, amelyből 2000 K a Pesti Hazai Takarékpénztárban van gyümölcsözően el- helyezve és 523 K 76 f készpénzben a forgó kiadás fedezésére a titkári hivatal- ban őriztetik. Kelt Budapesten, 1911 október hó 10-én. PaAPP KÁROLY dr. elsőtitkár., Tudomásul szolgál. Ezután ASCHER ANTAL társulati pénztáros jelenti a Társulat vagyoni állását 1911 október hó 10-én. Ez a következő : kor. fill. 1. Adaptóke a) értékpapírokban — - — — 22 an. sz 6) — ima HUMÜ[ DÖNKÉSZADEEZDSEL "e etet SKZ SZE EZT 795 Összesen... -— 6 39.10795 9. Dr. SzaABó-emlékalap a) értékpapirokban — .. u 0 — 0 8,4007— h) készpénzkameat sz! ea egezaén éneas 447:86 b Összesen. 8,847-86 3. Forgó tökera) az ajatátsulató aa yt e ZETT a Ae SES ÜSS b) a Barlangkutató Bizottságé — — — — - 500-— Összesen. .. — 1,887-14 4. Előleg okmányban, forgó tőke a) Barlangkutató Bizottság 500-— b) SzaBó-emlékalap kamat... — 600-— Összesen... 1100"— Budapesten, 1911 október hó 10-én. ASCHER ANTAL pénztáros. A fönti adatok tudomásul szolgálnak. Több tárgy hiányában az elnök az ülést estéli 8 órakor berekeszti. A tagok ülés után társasvacsorára gyülekeznek a Baross-téri HAcKk-féle ven- déglő külön termében, ahol SzonraGH Tamás dr. másodelnök és Lóczy Lagos dr. választmányi tag felköszöntőkben ünneplik BALoGH MARGIT dr. kisasszonyt, társula- tunk első hölgy előadóját. 2. Jegyzőkönyv az 1911 október hó 25-én tartott választmányi ülésről. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. m. kir. bányatanácsos, műegyetemi ny. r. tanár. Az ülés a m. k. földtani intézet előadótermében d. u. 71/2 órakor kezdődik. Jelen vannak : FRANZENAU ÁGOSTON dr., HORUSITZEY HENRIK, ILosvAY LaJos dr., Lóczy LaJos dr., LŐRENTHEY IMRE, PÁLFY MóR dr., TELEGDI RorH LaJos, TREITZ PÉTER választmányi tagok, PaPP KÁROLY dr. elsőtitkár, VOGL VIKTOR dr. másodtitkár, ASCHER ANTAL pénztáros. TÁRSULATI ÜGYEK. 777 Elnök az ülést megnyitván, a választmányi gyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri FRANZENAU ÁGOSTON és HORUSITZKY HENRIK választmányi tagokat. Ezután felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár erre a következőket terjeszti elő : Igen tisztelt Választmány! Tisztelettel jelentem, hogy a f. évi október hó 11-iki választmányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek : 1. M.k. központi erdészeti kisérleti állomás Selmecbányán, ajánlja a m. k. földmívelésügyi miniszterium. 2. GÁSZNER BÉLA kir. közjegyző Budapest, ajánlja a titkárság. 3. MAck OTrró gipszgyáros Ludwigsburg, Württemberg, ajánlja T. RorH LaJos v. t. 4. Ifjú Piérscg LaAsos szolgabiró Puj, ajánlja a titkárság. 5. RAJNA ANTAL cement-technikus Köpcsény, ajánlja a titkárság. 6. SCHRÖDER GYULA kémikus Budapcst, ajánlja EmszT KÁLMÁN dr. r. tag. Kérem a nevezett uraknak rendes tagokká való megválasztatását.) A választmány a felsoroltakat egyhangulag a Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagjaivá választja. Elsőtitkár a következőkép folytatja : 1. A folyó ügyek sorából jelenthetem, hogy a m. k. földmívelésügyi miniszter úr f. évi 113,857. I. A. 2. sz. magas rendeletével a m. k. központi erdészeti kisérleti állomásnak megengedte, hogy társulatunk rendes tagjai sorába beléphessen. kor. All. 2. 1 BöckH JÁNos szobrára a mult választmányi ülésen bejelentett összeghez, 1—146. tétel alatt... -. .. o — SZAZZSZDODB 147. tétel alatt adakozott LACKNER ( ANAS föérnök Bi átas zi 5— 148. tétel alatt Selmec és Bélabánya sz. k. város tanácsa o . 50-— tENÁLAZTOSSZOBVÉYÉTÉR HLÁHANS ES etés ét Két ab tá 5405-58 3. GÜLL ViLmos síremlékére beérkezett kamatokkal együtt 408 K 15 f. A sír- követ 400 korona árban ANDREETTI GÉzA sírkőraktárában megvásároltuk pucischi- márványból, a következő felirattal: GÜLL VILMos m. k. geologus 1876—1909 emléké- nek. Közadakozásból emelte a Magyarhoni Földtani Társulat. 4. LAHNER GYÖRGY osztrák államvasúti főfelügyelő Linz előadást óhajt tar- tani a barlangtanról s a dachsteini jégbarlangról. Czáwsr H. cs. és kir. százados úr (Szondy-u. 100. sz.) közvetítette Lóczy igazgató úr útján s szerinte tiszteletdíjra igényt nem tartana, csupán a tényleges kiadások megtérítését kéri. A választmány nem tartja szükségesnek LAHNER meghivását, azonban SIEGMETH KÁRoLY urat, a Barlangkutató Bizottság elnökét felhatalmazza, hogy vele tár- gyalhasson. 5. HORUSITZKEY HENRIK vál. tag úr oly szíves volt, hogy társulatunkat a Múzeumok s Könyvtárak Országos Szövetségének október 7—8-iki nagyváradi köz- gyűlésén képviselte, amiért neki köszönettel tartozunk. 6. A mélyfúró mérnökök október 15—17-iki nemzetközi kongresszusán társu- latunkat SCHAFARZIK FERENC dr. elnök úr személyesen képviselte, s üdvözlésén kívül nagyobb előadással szerepelt a kongresszuson. 7. Elsőtitkár a következőket jelenti : (A mélyen tisztelt választmány szíves figyelmébe ajánlom alapszabályaink 13. §-át, amely szerint tiszteleti és levelező tagok ajánlására a határidő november elseje. Az ajánlatot, az ajánlottak különös érdemeit felsorolván, november hó 1-ig az elnökséghez írásban kell benyújtani.) A választmány a bejelentést tudomásul veszi. Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 51 778 TÁRSULATI ÜGYEK. 8. Elnök jelenti, hogy CAPELLINI GIOVANNI bolognai tanár, társulatunk tiszte- leti tagjának üdvözlését, az ünneplő bizottság a következő levélben köszönte meg : a) cComitato per le Onoranze a GIOVANNI CAPELLINI Bologna. Bologna, 14 Giugno 1911. Illmo Signor Direttore de la Société Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, Ungheria. Illmo Signore! Il Comitato, vivamente grato alla S. V. Illma per la parte presa alle onoranze tributate al senatore Professor GIOVANNI CAPELLINI nella ricorrenza del cinguantesimo anno del Suo insegnamento, porge le espressioni piü vive di ringraziamento e di riconoscenza. Con rispettoso osseguio Il Presi- dente: AUGUSTO RIGHI.) Maga CAPELLINI tanár pedig a következő levelet intézte a földtani társulat elnökségéhez : b) cBologne 27 juin 1911. Á Monsieur le Professeur Dr. FR. SCHAFARZIK Président de la Société Géologigue Hongroise Budapest. Trés honoré Collégue. Bien de remerciments pour les félicitations gue Vous avez eu Vamabilité de madresser de la part de la Société Géologigue de la Hongrie, 4 Voccasion de ma cinguan- tieéme année d eenseignement dans Vuniversité de Bologne. Je suis trés sensible aux appréciations bienveillantes des géologues Hongrois par mon oeuvre semiseculaire pour le progrés de la Géologie et de VArchéologie préhistorigue. Je noublierai jamais davoir été, tout d abord, aidé et encouragé par SZABÓ, HUNFALVY, HANTKEN et, plus tard, pour touts, les autres cher collégues de la Société A laguelle jai Phonneur dappartenir depuis un guart de siécle. Je vous prie, Mon- sieur le Président, de vouloire vous rendre interpréte de mes sentiments de vive reconnaissance pour vos illustres collégues et veuillez agréer Vassurance de ma plus profonde considération et haute éstime. Prof. G. CAPELLINI.) 9. Elnök jelenti, hogy EpuvARD SuEss, társulatunk tiszteleti tagja, a 80 éves születése alkalmából hozzá intézett üdvözlésre, a következőkép válaszolt : cMárcfalva 27. Aug. 1911. Hochgeehrter Herr ! Ich bitte meinen herzliehsten Dank für den Glückwunsch aussprechen zu dürfen, den Sie die Güte hatten als Prüsident der Ungarischen Geologischen Gesellschaft im Namen dieser Gesellschaft an meinem 80. Geburtstage an mich zu richten. Möge diese treffliche Gesell- schaft, welcher von der Natur eine so herrliche Aufgabe gestellt ist, zur Ehre und zum Vorteile Ihres schönen Landes gedeihen. In ausgezeiehneter Hochachtung, geehrter Herr Prásident Ihr sehr verbun- dener SUESS.) A fölsorolt iratokat a társulati irattárban meg fogjuk őrizni. Egyéb tárgy hiányában elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti. KÖZLEMÉNYEK A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁBÓL. 1911. ÉVFOLYAM 4. FÜZET. SZERKESZTI : KADIÓ OTTOKÁR dr. ELŐADÓ. NÉHÁNY ÚJABB BARLANG ISMERTETÉSE. — A 67—70. ábrával. — Írta PávarI-VaJwa FERENC dr. Mint a hazai barlangokat ismertető munka egyik írója, az eddig leírt vagy ismertetett barlangok irodalmát áttekinthettem s így néhány olyan kisebb- nagyobb barlangra és hasonló természetű sziklaüregre akadtam, amelyeket ott nem találtam meg, de magam ismerem vagy legalább is tudomásom van róluk. Addig is, amíg ezek a helyek rendszeres tanulmány tárgyaivá lesznek, kivá- natosnak tartottam, hogy eddigi tapasztalataim alapján ismertessem őket. 1. A Szohodoli rókalyukak. I. Guraszohodol községrész határában a Lucsia és Topánfalvi alsó bar- langot magában rejtő ePetrilors sziklafal Topánfalva felé néző oldalán, szoro- san a sziklafal tövében kis, eltömött nyílásra akadtam 1905-ben, amely egy 4 m magas és 2 m széles üregbe vezetett, ez DK-re lankásan emelkedve, lassan erősen elszűkült, annyira, hogy csak körülbelül 15 m-nyire haladhattam előre a nedves, vízlevezető csatornán. IL A Lucsia felett Ny-ra az utolsó dolina alatt a sziklafal. felső részében is van egy kisebb, törmelékes talajú, szintén eltömött nyílású szikla- üreg. Guraszohodol mokány lakóssága szokta az ilyen szűknyílású üregeket elzárni kövekkel, hogy a rókák ne telepedhessenek meg bennük. 2. Rom barlang. Az Erdélyi Érchegység Igen-patakjának forrásainál, a Jézertől D-re, a tó lefolyása feletti nyugati sziklában hatalmas esűrszerű üreg van, amely csak 519 780 D: PÁVAI-VAJNA FERENC annyira mélyed befelé, hogy hatalmas szája, belső részleteit is gyéren megvilá- gítja. Fenekét hatalmas mészkőtuskók borítják, tehát ez az üreg sem egyéb, mint egy nagyobb beomlott barlang romja, amiért reáillőnek tartom a cRom- barlango nevet. 3. Kalcit-üreg. A gyönyörű remetei szoros Tarkő felőli, vagyis baloldalán, a szoros K-i bejárata és a sziklakapu felett levő Csató barlangtól kevéssel ÉNy-ra az ösvény felett két nagy barlangüreg tátong egymás mellett, amelyek közül a magasab- ban fekvő már csak egy beomlott barlang előcsarnoka, amelynek úgy a falait, mint a fenekén heverő hatalmas tömböket kalcitkristályok borítják. Az utóbbi körülményre való tekintettel ezt a helyet 1907 nyarán cKalcit-üregs-nek ne- veztem el. Az üreg jobb- és baloldalán egy-egy magas fülke van; az utóbbiban a felületen és a meszes, törmelékes, vörös agyagban fossilisnak látszó csontok is vannak. 4. Pávai-barlang. A Kalcitüregnél valamivel alacsonyabban egy másik barlang három- szögletű szája ásít le a völgybe, amelybe a pásztorok kis kőfalat emeltek s egyúttal pásztortüzeikkel a mennyezetet erősen be is kormozták. Megnyúlt, nagy előcsarnokának végében, majdnem 3 m magasan ugyancsak az előbbiek- hez hasonló magas fülke van, ahol megint kérődzőknek és madaraknak a csontjait lehet találni. E mögött a fülke mögött szűk nyíláson át egy változó irányú csatornába ereszkedhetünk le, amely több helyen jól fölmagasodik, de a vége előtt annyira alacsonnyá lesz, hogy csak hason csúszva lehet átver- gődni rajta egy tágasabb üregbe, ahonnan megint 3 m-nyire alászállhatunk. Efölött a mélyedés fölött jobbra kiugró párkány van, amelyen előrehaladva, most már zárt kürtőbe jutunk. Ez lefelé szintén az előbbi mélyedésbe torkol- lik. Itt a barlang végén sok tiszta terra rossat találtam. Recens megtartású kérődző csontok a barlangnak ebben a második, csatornaszerű részében is vannak. Amíg 1907 nyarán a barlang addig ismeretlen belső részeivel vesződ- tem, volt tanulótársam és barátom, NaáGy KáRory unalmában a cPávai-barlango fölírással lepett meg. 5. Farkas-verem. Ott, ahol a remetei szoros felett az ösvény az előbb leírt barlangok felé letér, a Tarkő gerincétől jobbra mindjárt egy függélyes, de már jól feltelt töbört találunk, amelybe rúdon vagy kötélen lehet csak lemenni. Azt hiszem, találóbb nevet nem lehetne adni neki, mint ez. 6. Pilisi barlang. Remete község határában (Alsófehér megye), attól a kereszttől balra, amelyiknél a megyei út a Pilis-csúcs Ny-i oldalára kanyarodik, a Remetei szoros felé le, néhány szaggatott sziklából álló gerinc húzódik D-re. Az első NÉHÁNY ÚJABB BARLANG ISMERTETÉSE. 781 szikla nagy függőleges repedése mellett pipaalakban egy kisebb barlang nyílik, szintén repedés mentén. A barlang befelé lejt s évről-évre szűkül újabb be- omlások miatt. A végén levő szűk, részint fölfelé irányuló csatorna előtt, a nedves kőtörmelék közül került elő egy új vak bogár, az Anophthalmus Szi- dádyi Csrxi, amikor 1905-ben Szrmápvy Zorrán dr., volt tanárommal ezt a kis 67. ábra. A Pilisi barlang látképe. BóÉR FARKAS felvétele után. barlangot átkutattuk. A barlang előtt és tovább a sziklák tövében sok pre- hisztorikus cserép hever, jeléül annak, hogy itt már réges-régen megtelepedett az ember. 7. Szilády-barlang. A torockói medencébe vezető Kököz nevű sziklaszoros Ny-i oldalán, a híddal szemben, a szántónak használt tisztáson fölül az erdőből sziklafal emel- kedik ki, amelyben DDNYy-i irányban 50 m-es barlang van elrejtve, hasonlóan a hosszúkői aZúgó barlango-hoz. Kanyargós menete bár helyenkint eléggé föl- magasodik, jelentékenyebben sehol sem tágul ki s benne ma is víz csörgedez, amely a csatorna járható végén túl kis medencékben gyűlik meg ; ez a körül- mény adott okot arra, hogy a bemerészkedő környékbeli oláhság tavat képzel- jen el a barlang végében. Amikor 1905-ben ezt a tanulságos kis barlangot átkutattam, egy Anophthalmus Sziládyi-ra emlékeztető vak bogarat és néhány kérődzőcsontot vittem innen a nagyenyedi kollégium gyűjteményébe, a barlan- got magát pedig akkori tanáromról, dr. Szinápy ZoLTÁN úrról neveztem el. 782 Dr PÁVAI-VAJNA FERENC 82, IKSZ STÁB ASAlYa Te A Kököz Nyírmező felőli végén, még mindig annak Ny-i oldalán, alulról a második sziklarész felső harmadában, a fönt levő szántóföldekről egy másik de kisebb üreget közelíthetünk meg. Ez egy, mondhatni, a kialakulása kezdetén félbenmaradt barlang, amely épen ezért nagyon nevezetes. Voltaképen ez is elszűkülő szűk csatorna, amelynek keresztmetszete egy kalapos gombára emlékeztet. Vagyis az először itt mozgó víz — talán réteg mentén, már nem emlékezem pontosan — lencseátmetszetű üreget mosott ki magának, majd az eddigi üreg közepe táján hirtelen bevágta medrecskéjét 25—30 cm szélesen, de helyenként 1 m-nél is mélyebben, mindaddig, amíg bevezető útjai el nem zárultak. Nem lehetetlen. hogy egy már megvolt vagy újonnan keletkezett finom függőleges repedés szabta meg a víz munkájának irányát, de az bizonyosnak látszik, hogy itt csak csörgedező vízről lehet szó, amely hátráló erozióval véste ki medrét. Befelé mintegy 30 m-nyire kúsztam be, de egy méternél sehol sem szélesedik ki jobban. Néhány csontot ebből is vittem az enyedi múzeumba. 9. Kőközi sziklaüreg. Így nevezhetjük azt az útról is látható kisebb, repedésszerű nyílást, amelyik a Gyertyánosi barlangtól pár lépéssel DK-re látszik hasonló magas- ságban, de kevésbbé megközelíthető helyen. Az egész nem egyéb, mint egy dolinacsatorna kitágult feneke. Ugyanebben a sziklafalban fenn még több át nem kutatott üreg feketéllik le a völgybe. 10. Fecske barlang. (Pestyerea kornyi.) A Kőköz K-i oldalán, szemben a Gyertyánosi barlanggal, hatalmas sziklaeresz alatt tágas üreg van, amely K-re emelkedve, folytatódik mintegy 20—25 m-nyire. Itt több zárt melléküreget is találhatunk. Az eresz DNy-i vége felé alacsony nyíláson 2 m magas és 3 m széles kermmenceszerű nedves. sziklaüregbe juthatunk. Prehisztorikus maradványok itt is fordulnak elő. A sziklaeresz alatt egész csapat fecske szokott fészkelni, nevezzük ezt a helyet tehát Fecskebarlangnak. 11. Lázi barlang. Oláhlapád határában, a Lázi-patak jobbpartján, a vízesés fölött, az első oldalvölgyben, a melafir és lajtamészkő határán kisterjedelmű, de a barlangok kialakulását illetőleg nagyon érdekes üreg van. Alig 0-8 m magas és 1-5 m széles nyílásán állandóan kevés víz csörge- dez kifelé s kis mohos medencében gyűlik meg, épen a küszöbön. Befelé csak csúszva haladhatunk előre, a némileg emelkedő mészkérges bevezető csatornán, amely szélességben kissé tágul, de magassága 0-3 m-re is leapad. A víz itt baloldalt csörgedez kis mélyedésben. Nyolc m-es csúszás után az üreg kissé NÉHÁNY ÚJABB BARLANG IRMERTETÉSE. 783 balra fordul, mintegy 2 m-re fölmagasodik; ennek a kis kerek kiöblösödésnek a fenekét víztükör lepi el, középen egy nagyobb sziklatömbbel. Ide megint kalapos gomba átmetszetű csatorna vezeti le a vizet kis eséseken és gübbenő- kön keresztül, gyönyörűen mutatva az erozió hátrálását. Hz a szűk, csavargós csatorna, amelyben 6 m-re tudtam csak előrehaladni, a lajtamészkő itt legalsó, echinodermatás réteglapjai mentén kezdett kialakulni legalább másfél méter szélességben, de azután a víz mintegy összpontosítva kimosó erejét, az eddigi széles üreg közepe táján és a baloldal felől hátráló erózióval mélyen bevágta Reza sak zá DA Ez ZLLNIZNÉSÉS IAN V iz EGE 68. ábra. A Lázi barlang hosszmetszete. Mérték: 6 mm— 1 m. Magyarázat : I — lajtamészkő, II — melafir. medrét, olyan szűken, hogy az ember lába sem fér el benne, de majdnem 1 m mélyen. Szép példája ez a barlangüregek keletkezésének. csak a vize kell, hogy meggyarapodjék, vagy viszonylag puhább talajhoz kell érnie, mindjárt kitágul a medre és a támasz nélkül maradt kőzetdarabok alázuhanmak s egyik kiöblö- södés a másik után áll elő. 12. A Bagolyárok köőfülkéi. Az oláhlapádi patak tanulságosan szép eróziós mellékágában, a Bagoly- árokban ugyancsak melafir és lajtamészkő határán három kőöfülkét hozott létre az erózió azáltal, hogy a kemény lajtamészkőpadok alól a mállott melafirt vagy a felsőnél a porózusabb lajtamészkövet kimosta. I. Az első a patak jobboldalán van, mintegy 10 m-re a patak színe felett, 4 m széles és 8 m hosszú, DK-i végében kisebb zárt üreggel. Az eleje 2 m magasságot is elér. Talaja helyi képződmény, a melafir és lajtamészkő porladéka, amelyen belül az imént említett üregben és azelőtt részben törme- lékes mésztufával takarva, sok apró állati csont feküdt. Minden valószínűséggel mint ragadozó madarak zsákmánya kerültek ide, ha nem is a pleisztocénben, mert hiszen eddig arra jellemző nincsen közöttük, de mindenesetre a bekér- gező és elfedő mésztufára való tekintettel, amelynek képződésére itt a feltételek most nincsenek meg, a holocén első felére tehetjük ezeknek a csontoknak a korát. 784 PÁVAI-VAJNA FERENC Az innen kikerült maradványok úgy nagyjából meghatározva a követ- kezők : Cricetus ericetus L., Myoxus glis L., Arvicola terrestris L., Lepus sp.?, Talpa europaea 1U., és Mustella martes L. Ezeken kívül kisebb ragadozó, kérődző, madár, gyík, kígyó, hal és békacsontok. A meghatározásokat dr. KoR- mos TrIvapaáR geologus úrnak köszönhetem. II. A második köfülke valamivel fennebb a patak két esése között foglal helyet. A patak félkörben mosta itt ki a mállott melafirt a lajtamészkő alól, különösen baloldalt s így most mintegy 6 m magasból esik alá a félkörű fülke közepetáján, hogy néhány méternyi út után még egyszer alábukjék, most már a melafir legalább 10 m-es sziklafalán. Ez az előbbinél jóval nagyobb ki- terjedésű fülke már helyzeténél fogva is világosan láthatóan fiatalabb az előb- binél s állati maradványokat sem találtam eddig benne. III. A harmadik köőfülke mintegy 100—150 lépéssel fennebb a patak harmadik esésétől K-re van annak balpartjában, ahol 2—3 m mélyen, hosszan elnyúlik. Kialakulása még ma is tart, amennyiben ha a víz kissé megdagad, egész terjedelmében kimossa. Ez a három kőfülke világos bizonyítéka annak, hogy hátráló eróziós patakvölgyön fölfelé az egymásután következő fülkék időrendben is egyik a másik után sorakoznak. Amíg az első alatt ma a patak 10 m mélyen halad el, addig a másodiknak már csak bizonyos részeit érinti, a harmadikat pedig egészében kisöpri. 13. Oláhlapádi dolinák. Az oláhlapádi cDumbravav nevű legelőn tizenhét kisebb-nagyobb dolina sorakozik három különböző irányú sorban. Kettő a cCasa de piatras nevű sziklaeresz felett egyesül, mert azalatt bugyog ki a törmelék alul az a víz, amely a két felső dolinasorban időnkint eltűnik. A harmadik sor vize a Ba- golyárok cFantana Zméuluis nevű forrásánál kerül valószínűleg a fölszínre. Az itt levő dolinák sokszor 8—10 m mély és néhánynál jóval szélesebb töl- csérjében nagy esőzések után egész kis patakok tűnnek el, de sajnos, ezek törmeléke mindig annyira eltömi a levezető csatornákat, hogy behatolni még sohasem tudtam 2—3 m-nél beljebb. Pedig itt okvetetlenül kell lenni a mély- ben, ha nem is nagyon tág üregű, de mindenesetre nagy kiterjedésű csatorna- hálózatnak, amely, tekintettel arra, hogy aránylag fiatal, lajtamészkőről van szó, valószínűleg most van kialakulóban, mint É-ra a Lázi barlang s így csak sajnálni lehet. hogy mesterségesen nincs feltárva, mert bízvást remélhetjük, hogy ily helyen fontos adatokat nyerhetnénk a földalatti víziutak kialakulására vonatkozólag. 14. Aranyi sziklaüreg. A Maros völgyében levő híres Aranyi hegy Piski felőli oldalán a felső laza andezitrétegek alatt 4 m széles s ugyanolyan hosszú, de nem több, mint 1 m magas kenyérsütő kemencére emlékeztető sziklaüreg van. Felette kis víz- mosás nyoma látszik s így első megtekintésre valószínűnek tűnik fel, hogy a víz hozta létre, kimosva onnan rendre a szétporló laza andezitet. Bár kis- NÉHÁNY ÚJABB BARLANG ISMERTETÉSE. 785 terjedelmű ez az üreg, vulkáni kőzetben van s így mint nem mindennapi jelenség megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. 15. Disznó lyuk. (Gaura skrafi.) A Maros balpartján jóval lejebb, az iltyói vasuti állomás- sal szemben meredek mészköfal van, amelyben messziről látható tág barlangnyílás sötétlik. Sajnos, a barlang ürege sokkal kisebb méretű, mint azt a hatalmas nyí- lás után gondolnók. Egész jár- ható hossza nem több 30 m-nél. Nem egyéb, mint egy régi csa- vargós, végén elszűkülő, keskeny vízi út, amelynek magassága sok- kal nagyobb a szélességénél, je- léül annak, hogy az itt mozgott víz kifelé lejtő szűk medrét épen nagyobb esése miatt rohamosan 69. ábra. A Disznó lyuk alaprajza. mélyítette. Mérték : 25 mm — 1 m. 16. Barlangocska. (Pestyeruca.) Poszoga határában a Gaura serofi barlangon felül a legközelebbi szikla- részben, az út felett 10—15 m magasban egy kisebb alacsony üreg nyílik. Bevezető csatornája mintegy 8 m hosszú, de csak 2 m széles. Bz a csatorna benn két ágra szakad. A baloldali körülbelül megint 8 m hosszú és zárt üreg, míg a jobboldaliban csak 7 m-re lehet előrehaladni, mert elszűkül. Ez lefelé lejt abba az irányba, ahol az út mellett közvetlenül egy forrás van. Az üreg talaja kvarc, kavicsos, sáros agyag, jeléül annak, hogy felülről, valószínűleg dolinákon át, ma is víz ömlik be ide, lehetséges, hogy épen az a viz, amely a finom repedéseken és törmelékeken át megtisztulva, az említett forrást táp- lálja. A nyílás magasságából ítélve, ez az üreg a pleisztocén vége felé kép- zödhetett. 17. Kapriorai barlang. Kapriora faluban, a bővízű forrás mellett, a Maros balpartján Pozso- gától idáig tartó mészkőfalban mintegy 2 m magas és 2-5 m széles barlang- nyílást találunk. Az első, 16 m hosszú része átlag 2 m széles s 6 m-t befelé haladva, jobbra kanyarodik s ebben az irányban mintegy 10 m-nyire terjed. Itt kiöblösödik kissé. A kiöblösödés előtt balra szűk nyíláson egy oldalfülkébe világíthatunk be, de így csak mintegy 4 m-nyit láthattam belőle. A. kiöblösö- 786 Dr: PÁVAI-VAJNA FERENC désből balra két elszűkülő csatornát lehet követni pár méterre, jobbra pedig 1, sőt 0-5 m-re is keskenyedő, elég magas csatornán, kétszeri kanyarodással 18 m-re haladhatunk előre a külső sziklafallal majdnem párhuzamosan. Ennek az üregnek a végén 4—5 m mély töbör van, ahová már nem ereszkedhettem be s így a barlang további folytatásáról sem tudok. A barlang talaját egy, a kiöblösödésben 2 m-es tiszta denevérguano borítja. A kiöblösödött rész előtti szakaszból állítólag három vagonnal szállítottak el s így legalább egyannyi még mindig van benne. A barlangban ma is megszámlálhatatlan mennyiségű denevér tanyázik, amelyeknek faunisztikus tanulmányozása érdemesnek igér- kezik. Ennek a barlangnak marosfeletti nyílásmagassága arra enged következ- tetést, hogy a víz itt a Maros felső pleisztocén terasz nivójára ömlött ki, tehát az üregesedés erre az időre esik. 18. Kapriorai csontüreg. Ugyancsak Kapriorán a cNyukules nerű kőbányában — a szemtanúk állí- tása szerint — eltömődött üregre akadtak, amelyből hatalmas fogak és állkap- csok kerültek ki. 70. ábra. A Kapriorai barlang alaprajza. Mérték 3 mm — 1 m. 19. Duku barlang. A kapriorai c Valea fundacás nevű patak mentén bemondás szerint megint van egy kisebb mély barlang, ahol állítólag a régi rablóvilágban Duku nevű rabló tanyázott. 20. Somlyóhegyi bányatöbör. Polgárdi fejérmegyei község határában levő kőipartelep bányájának ÉNy-i sarkában fejtés közben egy majdnem függőleges töbört tártak fel, amelybe 1910 őszén 40 m mélységig ereszkedtem le. Nyílása ma körülbelül 2 m át- mérőjű s a csatorna maga mindjárt kissé kitágul, É-ra kis padkát formálva. Innen a bejáratnál szűkebb hosszú résen jutunk a töbörnek mintegy 10 m NÉHÁNY ÚJABB BARLANG ISMERTETÉSE, 787 átmérőjű kiöblösödésébe, amely annak legtágabb része s eredetét annak köszön- heti, hogy a minden oldalról itt összefutó keskeny oldaljáratok által kimosott, különben is összetöredezett mészkőrögök bezuhantak s egyúttal a csatorna szűk alját majdnem egészen elzárták. Innen már csak a fal mentén kirobban- tott egyik rög helyén juthattam le a töbör második felébe, amelyikbe még két repedésszerű, járhatatlan oldalágacska torkollik s amely átlag 2 m átmérőjű, egészen függélyes kémény. Alját bezuhant törmelék borítja, míg ennek alapját megint valami nagyobb, megszorult szikladarabnak gondolom, mert az egykori víz útja itt az össze-visszatört márvány rétegei mentén mélyre lenyúlhatott. 21. Polgárdi barlang. A polgárdi barlang ma már csak volt. A kőipartelep kis bányájában mondhatni, egészen lefejtették. Nagyon régi barlangüreg lehetett ez, amely már a pliocén végén egészen eltömődött azzal a szürkésvörös anyaggal, amely egy párját ritkító gazdagságú pliocén gerinces állatvilág maradványait őrizte meg.1 A mai kis bánya ÉNy-i falában tágas betömött dolina van föltárva, amelynek elágazó csatornája a mélybe hatolt, míg a bánya üregén keresztül, majdnem ÉD-i irányban az egész bányán át, a felülettől 5—6 m mélyen víz- szintes csatorna nyúlt el. A tulajdonképeni barlang csak akkor tömödött el, amikor a mély dolina elágazó csatornáját a sötétvörös agyag egy színig dugta el. A dolinán ezután beömlő víz, úgy látszik, végigfolyt a barlangon s telehordta azt a csontokat magábazáró agyaggal. A dolina tölcsérjét meg beomlott hatalmas sziklatömbök s mészkő homokos törmeléke töltötte ki. Ennek a barlangnak a környékén még sok kisebb-nagyobb víznyelő töbör és dolina volt, amelyek ma mind színültig el vannak tömődve. Az innen kiásott maradványok : Mesopi- thecus, Sorex, Crocidura, Talpa, Hyaena, Ichtitherium, Viverra, Machaerodus, Felix, Sciuroides, Steneofiber, Mus, Cricetus. Spalax, Hystrix, Myologus, Lepus, Dinotherium, Mastodon, Aceratherium, Ceratorhinas, Hipparion, Sus, Capreo- lus, Helladotherium, Gazella, Trogocerus, Madavak, Vipera, Ophiosaurus, Lacerta, Testudo, Rana és Halak csontjai. 22. Pokoli lyuk. Még mindig a Dunántúl, Kopolcs község és a falu alatti Máros-kút között, a patak jobboldalán, a bazalt takaró peremén, azzal párvonalosan elég tágas barlangüreget találunk, az úgynevezett Pokol lyukat. Háromszögletes nyílása mintegy 4 m széles és magas. Ürege a szájától mintegy 10 m távolság- ban elágazik s itt trapezalakú a metszete. A baloldali ága rövid, míg a jobb- oldali hosszabb is lehet, de végig nem mehettem raja az itt meggyűlt víztől s így csak körülbelül 15 m hosszúságban ismerem. Alját durva bazalttörmelék borítja. Hogy utólagosan alakult-e ki a bazaltban ez a barlang, vagy az egy- máson átfolyó lávaárok közötti zúg volt eredetileg, azt az idő rövidsége miatt nem tudtam megállapítani. 1 KoRmos T. A polgárdi pliocén csontlelet. Földt. Közl. 1911. A SZELETA-BARLANGOT KITÖLTŐ RÉTEGEK GEOLÓGIAI KORÁRÓL. Közli HILLEBRAND JENő dr. — A 71—72. ábrával. — A következőkben külföldi tanulmányutamon szerzett tapasztalataim és szakemberektől nyert vélemények alapján a Szeleta barlang kultúrrétegeinek korára kivánok kiterjeszkedni. Ismeretes, hogy a negyedkor beosztása az állatfajok és részben az emberi kőszerszámok eltérő formáira van alapítva. Ezelőtt a fauna különbözősége játszotta a fontosabb szerepet, de újabban, hogy mindinkább gyarapodnak az egész kultúrfokozatokat feltüntető lelőhelyek, kitünt, hogy a fauna különböző- sége távolról sem oly alkalmas az őskornak részletesebb felosztására, mint a kőszerszámoknak különféle típusai. Míg például a rénszarvas, melyet régebben a magdalénienre tartottak jellemzőnek, a mousteri kortól a magdalénien felső emeletéig egyaránt előfordul, Közép- és Nyugat-BHurópában arheologiai alapon ezt a kort kilenc elég élesen elkülönülő emeletre lehet osztani. Szóval a negyed- korban az emberi szellem termékei, a kőszerszámok helyettesítik a vezérkövü- leteket. A negyedkornak nagyobb vonásokban való beosztásánál azonban a faunának ezentúl is fontos szerep fog jutni. Így például az Elephas anmtiguus és a Rhinoceros Merckii általában a mousteri kor és az előtti időkre jellemzők ; addig az Elephas primigenius és a Rhinoceros tichorhinus a fiatalabb korok- ban fordulnak elő egészen a felső magdalénienig. A Szeleta-barlangban eddig sem FElephas-, sem Rhinoceros-maradványt nem találtunk s mivel a nagy mennyiségben talált barlangi medvének nagy a függélyes elterjedése a kultúr- rétegek korának meghatározásánál döntő szerepe az arheologiai anyagnak jutott. Kapróz OTTOERÁR dr. geologus barátom szives volt a szeletai anyagból 18 darab kőszerszámot külföldi utam tartamára reám bízni. Én ezt az anyagot a wieni, tübingeni, bruxellesi és parisi szakembereknek bemutattam, de mind- annyian kevésnek mondták az elvitt anyagot annak pontos kormeghatározására. Annyit azonban egyöntetűen meg tudtak állapítani, hogy a felső rétegekből kikerült kőszerszámok az alsó solutrei korba, az alsóbb rétegbeliek pedig való- színűleg az aurignacienbe tartoznak. Ennek az aurignacien iparnak a helye sok ideig vitás volt, de ma egynehány buvár kivételével! a solutreinál 1 HAUSER ezt az ipart a solutreinál fiatalabbnak veszi. (La Micogue 1906—7, pag. 26.) A SZELET-BARLANGOT KITÖLTŐ RÉTEGEK GEOLÓGIAI KORÁRÓL. 789 régibbnek veszik s ezt ma már kétségen kívül állónak kell tekinteni, amit a szeletai viszonyok is megerősítenek. A szerzők régebben presolutrén-nek nevezték s ma már három elég jól elkülöníthető emeletre osztják. Az előbb említett szakemberek névszerint RuToT, OBERMAIER, CAPITAN, SCHMIDT és SZOM- BATHY voltak. BREvIL apát az anyag két darabját mousteri típusnak mondta. Öt hónapig tartó tanulmányutamon alkalmam volt a nevezetesebb német, belga és francia paleolitgyűjteményeket behatóan tanulmányozni s a fősúlyt az emeletet jelző típusokra fektettem. Ezen tapasztalataim alapján hozzáfogtam Kapré OTTOKÁR dr. barátommal a szeletai arheologiai anyagnak szintek szerint való rendezéséhez. Ezen tanulmányok eredményét akarom a következőkben röviden összefoglalni. A diluviális rétegekben lefelé ásva, a legfiatalabb tűzhelyek, amelyekre bukkantunk, a babérlevélalakú lándsahegyeknek nagy mennyiségét tartalmaz- ták. Hzek a babérlevélalakú paleolitok a nyugati országokban a solutrei kor alsó emeletének képezik vezérlő alakjait. A Szeleta barlangban ezekkel együtt csak néhány más atipikus vakaró, kaparó és retusnélküli penge fordult elő. A nyugati felsősolutrei emeletre jellemző cpointe a cran,-ok a Szeletában nem fordulnak elő, éppen ,úgy hiányzanak a felsőbb rétegekben a magdalénienre jellemző kő- és csonttípusok. Szóval a Szeleta barlangnak legfiatalabb diluviális ipartípusa az alsósolutrei babérlevélalak. A típikus babérleveleken kívül még olyanokat találtunk, melyeknek egyik oldala sima s a másiknak is csak a szélei vannak kidolgozva. Ezek az igazi babérleveleknek úgynevezett eprototypjei,.! Mivel a legfelsőbb rétegekben nem voltak már tűzhelyek sem, feltehetjük, hogy az ember a magdalénien-korban már nem kereste fel a barlangot. A solutrei kultúrrétegeket lokális jellegű vörös barlangi agyag képviseli, több helyütt tűz- helyekkel, melyek kevés kivétellel az első szintre szorítkoznak. E kultúrrétegek alatt oly rétegek és tűzhelyek következnek, melyeknek iparát az aurignacien korba kell besoroznunk. Úgy látszik, hogy ennek a kornak mindhárom emelete itt képviselve van, s így feltehető, hogy ebben a korban megszakítás nélkül tartózkodott (az ember a barlangban, vagy legalább is annak közelében. Ez utóbbit azért említem, mivel az alsó aurignacien típusú ipart tartalmazó rétegeket bemosottaknak tekintem.? Mint már említettem, a Szeleta barlangban az aurignacien mind három emeletére jellemző típusok fordulnak elő, de mivel sem a barlangot kitöltő anyag minősége, sem a bezárt fauna egyhangúsága, nem engedi a megfelelő rétegeknek pontos taglalását, a különböző tipusoktól képezett határok sem oly élesek, mint például ScHminr R. R. dr. által kikuta- tott württembergi Sirgenstein barlang esetében. Mi tudniillik mesterséges szin- tek szerint voltunk kénytelenek ásni, míg ScHmipr az azonos kinézésű és hasonló faunát tartalmazó rétegeket külön-külön ásathatta. Az egészen részle- tes korbeosztás csak ez utóbbi módszerrel lehetséges, mert csak az azonos faunájú és egyúttal azonos külsejű talajt lehet szigorúan egykorúnak venni, mivel mindkettő szorosan csatlakozik a kisebb klímaváltozásokhoz is. Szeren- csére a Szeleta barlang legalsó rétegei ha nem is mutatnak faunisztikai különb- - Talán csak atípikus babér levélalakok. Lásd előbbi szeletai jelentést, pag. 52. 19 790 Dr: HILLEBRAND JENŐ. ségeket, de külsejükre nézve élesen eltérnek s ez a körülmény, mint később látni fogjuk, fontos utbaigazítónak bizonyult. Lássuk ezek után közelebbről az alsósolutrei tűzhelyek alatt következő aurignacienkorú rétegeket. Kisebb tűzhelyek ezekben a rétegekben is előfordul- nak, de csak a IV-ik szintig, mely alatt többé tűzhely nem fordul elő. Min- denekelőtt megtaláljuk ezekben a rétegekben az aurignacien típusú pengéket. Fzeket a solutrei pengéktől elsősorban az különbözteti meg, hogy széleik köröskörül retusozva vannak, mig a solutreiek épszélűek s legfeljebb hasz- nálattól eredő csorbákat mutatnak, másodsorban, hogy maguk a retusok sokkal mélyebbek és sűrűbbek, mint a solutrei korban használtak. Mint a felső aurignacienre jellemző alakok az I. és II-ik szintben a cpoint de la Gra- vettes típusú kőszerszámok fordulnak elő. Ezek kis hegyben végződő penge- alakú kések párhuzamosan futó élekkel; az egyik él éles, ez a késnek vágó része, a másik él merőleges retusokkal van letompítva. Ez az úgynevezett védőretus valószínűleg a mutatóujj ráhelyezésére szolgált. Ha ezeknek a kések- nek ilyen módon való használatát elfogadjuk, akkor különösen a nagyon kicsi pengéknél nagy valószínűséggel feltehetjük, hogy ezek valamibe bele voltak foglalva, mert csak így érhető el az, hogy a mutatóujjat nagyobb nyomás ki- fejtése céljából a letompitott élre helyezhetjük. Ezen típuson kívül mint a felső aurignacient jellemző alakok közül a II—V-ik szintig nehány úgynevezett aburin busgués is fordul elő, melyet talán ívelt árvésőnek lehetne ne- vezni. Ezeket az ősember valószínűleg vésésre használta s ezekkel készülhettek a különböző barlangok falán vagy pedig a kölönböző emlősök csontján felfede- zett művészi vésések. Mint a középső aurignacienre jellemző alakokat, melyek a Szeletában a III—VI-ik szintig előfordulnak, kiemelendők a egratoir Tartés nevű típus, a németek Hochkratzers-jei vagy cKielkratzer,- jei, melyek azonban sokkal primitivebbek mint a nyugati lelőhelyek hasonló típusai. De ezek a szeletai magas vakarók szintén feltüntetik vakarásra szol- gáló szélükön a nyugatiakra jellemző legyezőszerű retusokat. Hogy egyébként egyszerűbbek, az talán az anyagnak silányabb voltán múlik. Az alsó aurig- nacien vezérlő alakjaa cpointe de Chatelperron tipusú kés, melynek egyik éle ívelt alakban van letompítva, eddig nem került még ki a Szeleta- barlang rétegeiből. De hogy ezek a kultúrrétegek itt is képviselve vannak, azt mutatják a mousteri típusokra emlékeztető kőszerszámoknak gyakori előfor- dulása. Innen van az a már említett két kőszerszám is, melyet BREuIL apát mousterinek mondott. Mielőtt még ezekről szólnék, megemlítem, hogy mind- három aurignacien-emeletben nagyobb számban találtuk az úgynevezett cra- cloir á encoches típusú kőeszközöket, vagyis kaparókat, melyeknek egyik- másik éle mély retusozott csorbát mutat intenzív kaparás céljából. Mint érde- kes körülményt felemlítem még, hogy a második szintből egy kis vakaró került ki, mely minden tekintetben annak a vakarónak felel meg, melyet OBERMAIER legújabb munkájában ! cKleiner Kratzer mit verengter Nase, néven írt le és amely szintén az aurignacienkorból való. 1 OBERMAIER, H.: Die Aurignacienstation von Krems. (Jahrbuch für Alter- tumskunde. Bd. III. 1909.) A SZELETA-BARLANGOT KITÖLTŐ RÉTEGEK GEOLÓGIAI KORÁRÓL. 791 71. ábra. Paleolit kőeszközök a Szeleta barlangból. 1. Csökevényes szakóca ; 2. Ivelt árvéső ; 3. Csökevényes szakóca; 4. Penge töredék; 5. fBabérlevél alakú lándzsahegy; 6. Magas vakaró; 7. Csökevényes szakóca ; 8. Vakaró obszidiánból. 792 DI: HILLEBRAND JENŐ Visszatérve az alsó aurignacien rétegekre, mindenek előtt az úgynevezett cdegenerált coup de poings-okkal vagyis a csökevényes szakócákkal kell foglalkoznom. A tulajdonképeni szakócák virágkora a chelli és acheuli korba esik és ezen alakjukban fegyver gyanánt használhatták elsősorban. A fiatalabb acheulben már nagyon ellaposodtak s már sok minden másra is használhatták. A mousteri korban elcsenevésznek és ebben a kicsi zömök alakjukban már alig szolgálhattak fegyvernek vagy szerszámnak, már csak ha- gyományból megtartott typusok voltak és talán csak szimbólumnak használták. Az aurignacienben ezek az alakok általában kivesznek s addig csak két helyen találták aurignacienkorú rétegekben is. Annál érdekesebb, hogy a Szeletában ezek a csenevész szakócák nagy mennyiségben egészen a felső aurignacient tar- talmazó rétegekig is előfordulnak s oly annyira variálnak, hogy néha csak az összes áthidaló tipusok beiktatásával sikerül szakócza voltukat biztosan meg- állapítani. Csak egy jelleg van, mely egymagában is sokszor útbaigazítja az embert és ez a széleknek zeg-zugos befutása, ami az aránylag vastag eszkö- zöknek kétoldali megdolgozásától ered. Ezek a! nagy variációt mutató dege- nerált szakócák sem fegyvernek sem szerszámnak sem szolgálhattak, máskor azonban széleiknek kidolgozása értelmében vakarónak vagy kaparónak hasz- nálhatták. Hzek a szakócák tehát úgy [viselkednek, mint a kihalófélben levő szervek, végtelenül variálnak s hogy fennmaradásukat biztosítsák, sokszor mű- ködést voltak kénytelenek változtatni. A Szeleta barlangban talált babérlevelek és csökevényes szakócáknak nagy száma és sokfélesége ezt a lelőhelyet Hurópa egyik legérdekesebbjei közé emeli. De különösen érdekes az, hogy a szeletai anyagban ezeket a tipusokat áthidaló alakok is előfordulnak úgy, hogy egy-két esetben alig tudtuk eldön- teni, vajjon babérlevéllel vagy csökevényes szakócával van-e dolgunk. Másrészt nagyon érdekes, hogy egy-két babérlevélalakú hegy a mélyebb aurignacienbe, viszont egy-két csökevényes szakóca a magasabb aurignacienbe megy át. Mind- ezek után nagyon valószínű, hogy a solutrei babérlevelek a csökevényes sza- kóczákból fejlődtek ki. OBERMAIER, a paleolitok egyik legjobb ismerője, tagadja ugyan ezt a lehetőséget, de az a körülmény, hogy Ő egy szeletai aurignacien rétegből kikerült csükevényes szakócát, mint durván kidolgozott babérlevelet határozott meg, fényesen bizonyítja ennek a két tipusnak közeli rokonságát. A szakócának tulajdonképen csak el kell laposodnia, hogy a durva babérlevél- tipus létre jöjjön. És így azután valószínüleg nem is véletlenség, hogy éppen a Szeletában van annyi szép babérlevél és csökevényes szakóca s hogy éppen itt mennek fel ezek a szakócák egészen a solutréi rétegekig. Érdekes jelenség volna mindenesetre, hogy a [szakócák, melyek eredetileg marokban tartott fegyverek voltak, a mousteri és aurignacien [korban elcsenevésznek, hogy a solutrei korban ismét dárda- vagy lándzsahegyekké izmosodjanak. Részemről ezt a lehetőséget nagyon valószínűnek tartom a fentebb elmondottak alapján. Ezt a nézetet Kaprió OTTOKÁR dr. barátom is osztja. Az aurignacien tipusú kő- szerszámok az eddigi kutatások szerint a barnás agyagig látszanak lenyúlni, míg magából a barna agyagból eddig csak mousteri tipusú alakok kerültek napfényre, amiért is ezeknek a rétegeknek mousteri kora nagyon valószínűnek A SZELETA-BARLANGOT KITÖLIŐ RÉTEGEK GEOLÓGIAI KORÁRÓL. 793 72. ábra. Paleolit kőeszközök a Szeleta-barlangból. 1. Csökevényes szakóca; 2. Pengeszerű vakaró; 3. Csökevényes szakóca; 4. Penge- szerű Ívelt árvéső; 5. Babérlevél alakú hegy; 6. cPointe de la Gravettes ; 7. Csö- kevényes szakóca; 8. Penge jobboldali furóheggyel ; 9, Csökevényes szakóca. Földtani Közlöny. XLI. küt. 1911 794 Dr HILLEBRAND JENŐ látszik. Itt is uralkodnak a csökevényes szakócák, de itt még nem csenevésztek el annyira, mint a fiatalabb aurignacien rétegekben és rendesen megtartották még szimmetrikus formájukat. A. mousteri tipusokat különben néhány primitív vakaró, kétoldali kaparó és primitív fúrók képviselik. Mig más lelőhelyeknél sokszor a csontszerszámoknak különböző tipusaiis fontos kormeghatározókként szerepelnek, addig a Szeleta aurignacien rétegeiben tsak pengeszerűen szét- pattintott szemfogakat két szarvas újjpercből készített sípot találtunk, melyek- nek kormeghatározó értékük nincsen. Az aurignacienre különösen a epoincon ü tétes és a apointe d Aurignaes jellemzőek, Az első csont ár, melynek egyik végét a csont epifizise képezi, az utóbbi egy hatalmas csonttű, melynek alsó része szélességben van behasítva. Mindkettő hiányzik eddig a Szeletából. A már említett körülmények, továbbá az, hogy a Szeletában a mousteri kor és az aurignacien kor mindhárom emelete és az alsó soultrei emelet egymásra telepszik, ezt a lelőhelyet Európa legérdekesebbjei közé sorozza és ha Kapró OrTrozáR dr. sok ábrával és részletes leírásokkal ellátott monografiája meg fog jelenni, a külföldi szakemberek meg fognak róla győződni, hogy felcsigázott érdeklődésük, melylyel a Szeleta barlang felásatásának minden mozzanatát kí- sérték, amit külföldi utamon is szerencsém volt tapasztalháatni, indokolva volt. Jelentés a Szeletabarlangban 1910-ben végzett rendszeres : ásatásokról. Mint a tavalyi ásatások költségeit úgy az ideieket is a miskolci múzeum fedezte; a rendelkezésemre bocsátott összeg 700 kor. volt. Az ez évi ásatások- nak célja a főfolyosó középső és hátulsó részének további felásatása volt. Egy havi munka. után, melyet átlag 8 emberrel egyszerre csak egy helyen ásva folytattam, sikerült az említett részeknek V. és VI. szintjét kiásatni. Az V. szint általában itt is vörös barlangi agyagból áll, a VI-ikat többhelyütt már barnás agyag képviseli. Ezt azért emelem ki, mivel az előcsarnokban még csak a IX-ik szintben bukkantunk erre a barna agyagra. Ezt a körülményt a barlang fenekén erős emelkedése magyarázza meg. Naponta egy-két órát az előcsarnokban is ásattam és helyenként már k. b. 8 m mélységig jutottunk a barlang fenekét borító foszfortartalmú agyagban anélkül, hogy az előcsarnok közepében magát a feneket elértük volna. Eddig sem a barna sem a foszforos agyagban sem lehetett az embernek biztos nyomait megállapítani; az idén mindkettőre nézve bebizonyult, hogy képződésükkor az ember már felkereste a barlangot. A barna agyagban sikerült számos faszéndarabot és paleolitos kőszerszámot találni; a foszforos agyagnak legmélyebb részéből pedig egy jókora, emberi munkát határozottan el nem áruló kalcedondarab került ki. Azonkívül ugyanabban a rétegben egy kis faszéndarabot találtam. Mivel a foszforos agyagot multkori fejtegetéseim szerint! tisztán lokális képződmény- 1 Jelentés a Szeleta-barlangban 1909. év nyarán végzett ásatásokról. (Föld- tani Közlöny XL. (1910) pag. 651.) A SZELETA-BARLANGOT KITÜLTŐ RÉTEGEK GEOLÓGIAI KORÁRÓL. 795 nek kell tartani, s mivel az említett kalcedon darab a legkisebb koptatottságot sem árulja el, azt csak emberi kéz juttathatta oda. Alakjánál fogva a csontok széttörésénél üllőnek szolgálhatott. Így tehát bebizonyult, hogy az ősember tanúja volt az egész rétegkomplexum képződésének. Mivel az említett foszfo- ros agyagban szögletes mészkőtörmeléken kívül koptatást fel nem mutató ős- medvecsontok is vannak, biztosra vehető, hogy a barlangnak ebben az időben már meg volt a völgybe néző főnyílása, amelyen át a medve és az ember bejár- hatott. Ugyanakkor a barlang mellékfolyosója és főfolyosójának hátulsó része aligha volt kialakulva s ezért nem is találjuk meg ezekben a részekben a foszforos agyagot. Itt a kitöltés a barna agyaggal indul meg, amely az elő- csarnokban a foszforos agyagra telepszik. Mindezek a tények az idei ásatások eredményét nagyon érdekessé teszik s kívánatos volna, hogy a foszforos agyag- ban tipikus kőszerszámokat is találjunk, melyektől elvárhatnók, hogy az eddig találtaknál ősibb tipust tüntetnének fel, szem előtt tartva ennek az agyagnak speciális sajátságait, amelyek eltérő éghajlati viszonyokra is engednek következtetni. Az idei ásatások folytán ismét sok medvecsont és 37 paleolit szakóca került ki; ez ugyan nem nagy szám, de viszont legnagyobb részük tökéletes és jellemző. ur red ! dzéjtés ELL É ű 4 ? i a ú A ü e 7 A v. Év adi VÁDrá eza E, 3 / teája fra ha j A 3 Nag ság b BPUFELEME NT FÖLDTANI KÖZLÖNY XLI. BAND, LEN ESZSEBE DEZEMBER 1911. 11— B HEFT DIE SPRINGOUELLE BEI IPOLYNYITRA, Von Dr. KoLoMmaN Emszr.! — Mit den Fig. 59—61. — Durch den Zufall wurden schon etliche Schátze der Welt zu Teil, und auf solche Art entdeeckte man auch die Springguelle in Ipoly- nyitra. Die Salgótarjáner Steinkohlenwerk Aktiengesellschaft hatte nám- lich die Absieht in der Umgebung von Losoncz mehrere Bohrungen auf Kohle abzuteufen und die Stelle einer Bohrung war durch die Ingenieure der Gesellschaft neben Ipolynyitra bezeichnet. Die Bohrung wurde im Frühjahr 1911 begonnen; der Bohrer durchstreichte wáhrend der ganzen Zeit eine homogene Schichte,? nám- lich das Hangende des Nógráder Steinkohlenbeckens, die sogenannte Schlierbank. Diese Bank erwies sich bisher als höchstens 200—300 m dick, bei dieser Bohrung jedoch zeigte sie eine viel gröbere Máchtigkeit, da sich der Bohrer in 520 m Tiefe noch immer in derselben Schichte bewegte, als plötzlieh die Bohrung durch ein unverhofítes Phünomen, d. h. durch heftige periodische Wassereruptionen unterbrochen wurde, welche dann spüter die Fortsetzung der Bohrung unmöglieh machten. Die Eruption der Springguelle sind nicht so regelmübig, wie die des Geysirs in Ránkfüred; gewöhnlich verstreichen 5—6 Minuten zwi- schen zwei Ausbrüchen, nicht selten sogar einige Stunden; die Dauer der Eruption betrügt 3—4 Minuten. Unmittelbar vor dem Ausbruch bemerken wir eine starke (Gasexhalation, durch welche das im Rohre befindliehe Wasser in stütem Sieden gehalten wird. Bald braust das Wasser stark auf, steigt bis zur Mündung der Bohrpfeife hinauf, es hat den Anschein als wollte es sogleich ausbrechen, doch versehwindet es 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 25. Oktober 1911. 2 GERŐ NÁNDOR: Időszaki forrás, a Bányai Budapest, 1911 jun. 25. 798 Dr KOLOMAN EMSZT Fig. 59. Die Springguelle bei Ipolynyitra. Tiefe 520 m. Phot. SIGISMUND MERSE von SZINYE. wieder, um gleich darauf mit enormer Heftigkeit emporgesehláudert zu werden. Das ausströmende Gas wurde von uns aufgefangen. An der Mün- dung der Bohipfeife befestigten wir ein kupfernes Hosenrohr, dessen eines Ende trichterförmig war; auf das andere Ende des Rohres kam ein Gummischlauch, durch welchen wir das Gas in einiger Entfernung unter Wasser in ein gelüsernes Gefálb brachten. DIE SPRINGOUELLE BEI IPOLYNYITRA. 799 63 ÉN izt dette E át in LA Fig. 60. Die Springguelle bei Ipolynyitra. Aufnahme von SIGISMUND MERSE von SZINYE. Das so gesammelte Gas wurde von meinem Kollegen SIGISMUND MERSE von SZINYE untersucht, und festgestellt, dab das Gas aus reinem Kohlendioxyd besteht. Die Wassersüule aus dem Rohre hinaufgeschlüudert besitzt oft eine bizarre Form, welche wirklich den Namen einer Sehenswürdigkeit verdient. Das aus der Springguelle gesammelte Wasser wurde von mir chemisch analysiert und zwar mit folgendem Resultat : 800 Kationen Dr KOLOMAN EMSZT 1000 gy Wasser enthalten : RSS Na Ca Mg" Me jé 8 J Anionen HCO! 3 va "ir SI0, Summe . 01255 gr 26210 a 072003 u 02553 u 070025 a 170029 a 070012 a ZZT30 Kt 070343 u 115566 gy Freie Kohlensáure 150 em8. Die Aeguivalente der in 99-ten 29:17.99 76-88 a 674 a TÜZES ... KOFOGYE TOMEG 0707 a 80-80 c O-É2a Bestandteile 10099 I "GY: Vr KE JA a IC: TAB a A md omen al HT IUI IV N Ete ása Luher FRZTAgA elle Czigelkaer / Bikszáder Málnáser Margitguelle finds et Lajosguelle Wasser ] Máriaguelle die Aeguivalente der Bestandteile in 99-ten — — — Na! 57 79"96 76-88 95"03 96-08 90-64 TREE ez 1:84 DA 1"62 — 1:26 The 0:83 —- 0:23 0-29 0-06 Ca" 2 14"92 14:15 1"01 2:94 5"19 ION 2 LÉ AS — — 0"01 0-04 — MEG S e BAEÉS 1"83 19"01 2:00 0-54 2:-41 VK sát sa arő 0"62 00-06 0:09 0"01 0"40 Mn" — — — 0-04 AV" . öeÜs 2 — ez z 0-10 5 VE ezsazé se 3"31 19"01 27"94 33-61 31-68 145 SEREGE sé — 0"07 — 0-02 0-:02 JEE ÉGNE ese is, ése ök 0:26 — 0-19 - 0-78 ER ELS ee EKET set 3"16 —- 2:61 4"06 — TEO ak ezt esetet — — — 0-04 — HOCO,! ZS se 93-27 80:80 69"15 61:26 67-52 Die Bestandteile als Salze: 1000 gy Wasser enthalten : JGHAKELŐ ES NaJ JAKDIk E KHCO, Ca (HCO),) 19 Mg(HCO,), — Fe(HCO)), H.SIO, Summe 71938 gr 070014 a 16539 ( 32 0.8098 a 15342 a 070081 a 070343 c 115566 gr DIE SPRINGOUELLE BEI IPOLYNYITRA, 501 Fig. 61. Die Springguelle bei Ipolynyitra. Phot. SIGISNMUND MERSE von SZINYE. Das spezifische Gewicht des Wassers betrügt 170053; die Tem- peratur war 224" C, wührend die der Luft 2779 C hatte. Auffallend ist der geringe Gehalt des Wassers an Kohlensüure, da doch die Eruption $02 DI KOLOMAN EMSZT durch dieses Gas bewerkstelligt wird. Die Erklárung dieser Erscheinung dürfte darin zu fnden sein, dab das Wasser wáhrend des Ausbruches sozusagen zerstáubt wird und so wegen der stark vergröBerten Ober- fláche erhebliche Mengen an Kohlensüure verliert; deshalb befindet sich wenig freie Kohlensáure in der gesammelten Wasserprobe. Anfangs war das Wasser angeblich vollstándig klar und durchsichtig, seit dem Erd- beben in Kecskemét aber mischt sich demselben ein sandiger Schlamm bei, welcher sich rasch absetzt. Das Wasser schmeckt etwas salzig und alkalisch. Im Vergleich mit Mineralwássern von ünlicher ehemischer Kon- siitution finden wir, dab das Wasser der Ipolynyitraer Springguelle zu den alkalischen bicarbonathaltigen Wassern und zwar als vorzüg- liches Heilwasser zu den besten dieser Art gehört. Leider wurde über die Springguelle schon das Todesurteil ausgesprochen, indem die oben- genannte Aktiengesellschaft im Begriff steht die Rohre zu heben und das Bohrloch zu verschütten, wo hingegen die Ouelle bei sachverstán- diger Leitung als Heilwasser reichliceh ausgenützt werden könnte. Bei Naturfreunden wird das Verschwinden dieser interessanten Erscheinung ohne Zweifel lebhaftes Bedauern erwecken. BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLEISTOZÁNFAUNA DES KOMITATES NYITRA Von Dr. THEopoR Konwmos. Her EmERrcH Timkó, kel. ung. Sektionsgeologe sammelte im Verlaufe des Jahres 1909 aus der Gemarkung der Gemeinden Kis-Bélic und Brogyán in der Náhe von Nyitrazsámbokrét aus pleistozánem SüBwasserkalk eine sehr interessante Mollusken-Fauna, welche durch seine Zuvorkommenheit mir zur Bearbeitung zukam. ; Kis-Bélic liegt östlich von Nyitrazsámbokrét kaum drei Kilometer ent- fernt lángs der LandstraBe. Oberhalb des Dorfes, von diesem östlich befindet sich am FuBe einer Anhöhe von 217 m der Kalksteinbruch der Herren JoHANN OLÁH und GEoRG Banyicska. In diesem Steinbruche stellte Timkó folgendes Profil fest : Obenan 030 m 6 dunkelbrauner, toniger Lehm, unter diesem 00-60 m gelber, sandiger Ton, 310 m roter Ton, 1700 m bláulichgrüner Ton mit roten Tonflecken, 0-20 m grauer, verwitterter, bröckeliger Kalkstein, 0-20 m blüulich- grüner Ton mit roten Tonflecken, 100 m verwitterter, bröckeliger Kalkstein, BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLEISTOZÁNFAUNA DES KOMITATES NYITRA. 803 bis zu einer Tiefe von 200 aufgeschlossener, harter, frischer Sülwasserkalk- stein mit zahlreichen Schnecken. Von hier stammt der grösste Teil der unten angeführten Fauna. Hiniges Material wurde noch an den nördlichen und nordwestliehen Lehnen des Sztopa-Berges (283 m) in der Náhe von Brogyán gesammelt, welcher sich südlieh von Kis-Bélic am linken Ufer der Nyitra erhebt und wo im SüB- wasserkalk weniger gute Aufschlüsse zu finden sind. AuBer diesen zwei Punkten sind in der Umgebung von Zsámbokrét noch zahlreiche SübBwasserkalkpartien zu finden, unter anderen in der Ge- markung von Nedasóc, nördlich von Zsámbokrét, wo auf dem Bergrücken zwischen den Höhepunkten 253 und 228 m ein 8 m tief aufgeschlossener piso- lithiseher Sülgwasserkalk zu finden ist, in welchem angeblich auch Knochen vorkommen. Da der gröBte Teil der gesammelten Fauna von Kis-Bélic stammt und diese samt dem Brogyáner Material ohne besondere Bezeichnung zu mir gelangt ist, so teile ich die ganze Fauna —- bis ich nicht über diese bedeut- samen Punkte auf Grund persönlieh gesammelten Erfahrungen eingehend berichten kann — zusammengefasst mit. Ich muB betonen, da8 die von Timkó gesammelte Fauna ausschliess- lich aus Steinkernen besteht, deren gröbten Teil ich nur durch Zertrümmern der mitgebrachten Kalksteine bloslegen konnte. Ungeachtet dessen, da8 be- sehalte Hxemplare günzlich fehlen, ermöglichte der gute Zustand der Stein- kerne die genaue Bestimmung sozusagen sümtlicher Arten, ja sogar der kleinsten Formen. Bei einzelnen Helixc-Arten, namentlich bei den Tacheen u. Campylaen, bei welchen vorauszusetzen war, dab zwischen der üuBeren Form des Gehüu- ses und der inneren Flöche der Schale — durch welch" letzteren die Form Steinkernes bedingt ist — Unterschiede bestehen, ermöglichte ich die genaue Bestimmung derart, daB ich zum Vergleich zugezogene frische, beschalte Exemplare von Innen mit ÖL ausstrich, dann mit Gips ausgob und nach dem Trocknen desselben die Schale vorsiehtig loslöste. Auf diese Weise erhielt ich auf künstliehem Weg eine getreue Kopie der Steinkerne, mittelst welcher die Bestimmung viel leichter von statten ging. Diese Methode kann ich in ühnlichen Füllen Jedermann empfehlen. Die Fauna von Kis-Bélie und Brogyán enthült auf Grund meiner Un- tersuchungen folgende Arten (die mit X bezeichneten Arten sind im ungarischen Pleistozán neu) : 1. Vitrea erystallina Münr., 2. Euconulus fulvus Münn., 3. Polila cel- laria MüLnn., 4. Polita pura Azp., 5. Discus rotundatus Münn., 6. Eulola fruticum Münr., 7. Fruticicola sericea DRAp,, 8. Monacha incarnata, MÜLL., 9. Campylaea banatica. (PaARrscH) Rossm., 10. kChilotrema lapicida L., 11. Ta- chea cf. vindobonensis FéR., 12. Torguilla frumentum DnRae., 13. Pupilla muscorum L., 14. Vertigo amtivertigo DRap., 15. Vertigo angustior JEFFR., 16. Clausilia sp. (Fragmente), 17. Lucena. oblonga DRar., 18. Lucena oblonga agonostoma K., 19. Carychium minimum Münr., 20. Limnophysa palustris 804 D: THEODOR KORMOS Münt,, 21. Coretus corneus L., 22. Gyrorbis seplemgyratus ZGu., 23. Hippeu- tis complanatus L., 24. Gyraulus albus Münr., 25. Vivipara contecta. MILLET, 26. Valvata cristata Münr., 27. Cyclostoma elegans MÜLL., 328. Acme cf. 0edo- gyra PaALADILHE, 29. Fossarina cf. pusilla GwMEL. Von gröbtem Interesse ist es, dab in dieser mannigfaltigen Fauna auch die Arten Campylaea banatica, Chilotrema lapicida, Gyelostoma elegans und Acme cf. oedogyra vorhanden sind. C. banatica wies ich erst vor kurzem aus der pleistozánen Fauna Un- garns nach und zeigte hierbei, daB es, da diese Art mit der aus dem Thüringer Pleistozán bekannten €C. canthensis BEYR. identisch ist, unmöglich sei, dab zwischen ihrem heutigen Verbreitungsgebiete und dem Vorkommen im deut- schen Pleistozün kein Zusammenhang bestehe.! Der Umstand, daB diese klas- sische Art sich nunmehr auch im Pleistozün des Komitates Nyitra vorfand. bestátigt in vollem MaBe meine Annahme und lásst mit Recht folgern, da6 die fossile Form von C. banatica im nordwestlichen Teile Ungarns mit der Zeit noch an mehreren Orten anzutreffen sein wird. Das Vorkommen von GC. banatica im Komitat Nyitra gewinnt durch das Vorhandensein von GCyclostoma elegans Mönr. und Chilolrema lapicida L. noch an Interesse. Beide sind in der pleistozánen Fauna Ungarns neu, ja sogar auch die lebende Form der letzteren ist in Ungarn nicht mit Bestimmt- heit nachgewiesen. Nach Sóos? ist Ch. lapicida fast aus ganz Huropa bekannt, dab sie aber auch bei uns vorkommt, ist nicht bestimmt. LánG erwáhnt sie aus Ap- pony und Ghymes, SrEsz hingegen aus Selmec. Doch wurde diese Art dort seither von niemanden vorgefunden. In der Sammlung des Ungar. National- museums befinden sich vier BExemplare mit der Bezeichnung cHungarias, ob dieselben aber wirklich aus Ungarn stammen, ist überaus zweifel- haft. Soviel kann nunmehr mit GewiBheit angenommen werden, dab diese Art — wenn sie heute bei uns auch nicht mehr lebt — im Pleistozán auf dem Faunagebiet Ungarns heimisch war. Diese Tatsache erscheint umso interessanter, wenn wier in Betracht ziehen, daB Ch. lapicida und Gyeclo- stoma elegans in Thüringen,? also dort, wo im Pleistozán sogar C. banatica heimisch war, auch heute nocehzusammen leben. Hine gute Beschreibung von Ch. lapicida finden wir in dem oben er- wühnten Aufsatz von Sóos, weshalb ich von einer Beschreibung dieser Art, sowie der von Gyelostoma elegans — welche Art allbekannt ist — ab- sehen will. Es ist jedenfalls bemerkenswert, dab GC. elegans in Ungarn heute eigent- 1 Campylaea banatica (PARTsScH) Rossm. u. Melanella Holandri FÉR. im Pleistozán Uungarns. (Földt. Közl. Bd. XXXIX. pag. 204.) 2 Magyarország Helicidái. Állatt. Közlem. Bad. III. Heft. 3. S. 179. 3 GoLrpFUSS: Die Binnenmollusken Mitteldeutschlands. Leipzig 1900. p. 239 und 122. BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLEISTOZÁNFAUNA DES KOMITATES NYITRA. 805 lich nur mehr in Kroatien lebt und daB sie von dort, vielleieht auch aus Steiermark, wie neuerdings festgestellt wurde, auch nach Zákány und Légrád, ; dem südwestlichsten Teile des Komitates Somogy gelangte. ÜLEsSSIs ! setzte ganz richtig voraus, da8 diese Art auch in den nördlichsten Teilen Kroatiens vor- kommt, daB sie jedoch auch im Banat leben sollte — wie dies CLESSIN ver- mutete — halte ich für unwahrscheinlich. Weiss erwühnt diese Art auch aus der Umgebung des Balatonsees,? wo sie tatsüchlich vorkommt und hier und da sogar sehr hüufig ist, doch ist sie auch dort — wie ich mich persönliech überzeugte — heute nicht mehr lebend anzutreffen und sind die gesammelten und etwa noch vorfind- baren EHxemplare fossil oder wenigstens subfossil. Nach Prof. FR. SCHAFARZIK ? ist der Sandboden im Komitat Esztergom, südwestlieh von der Puszta Sátorkő, lüngs des Baches in zirka 1 m Michtig- keit torfig und befanden sich hier noch bis zur letzten Zeit Sümpfe, in wel- chem sich eine reiche Pflanzenvegetation vorfand. Diese Torfschicht ist zugleieh ein bedeutender Fundort von Cyelostomen, welche hier auBer anderen GasteropodeninauBerordentlich grober Menge vorkommen. Dieses subfossile und zweifelsohne holozáne Vorkommen ist des- halb sehr interessant, weil C. elegans auch hier, ebenso wie am Ufer des Balaton auf sumpfigen Gebieten lebte, was — da diese Art eine charakteri- stische Karstform ist — mit der bekannten Lebensweise derselben in scharfem Kontrast steht. Ferner, so setzt ScHAFARZIK fort, ist das Vorkommen von GCyelostoma. elegans auf diesem Punkte auch deshalb besonders interessant, weil diese Gattung nach den Malakozoologen in Ungarn nur noch am Fertősee, ferner in der Fruska Gora und in Siebenbürgen lebt. Die Fauna der Umgebung des Fertősees ist mir leider noch nicht bekannt und somit ist es — obwohl sich in der ungarischen Fachliteratur darüber nichts vorfindet — möglich, ja sogar wahrscheinlich, daB8 dieselbe dort tatsáchliceh lebt oder wenigstens einst lebte. Bezüglieh des Vorkommens von C. elegans in der Fruska Gora und Siebenbürgen, kann ich sowohl aus eigener Erfahrung, als auch auf Grund literariseher Daten mit Bestimmtheit behaupten, dab diese Art dort nicht vorkommt. Aus Siebenbürgen ist bisher Gyclostoma meines Wissens überhaupt nicht bekannt, sollte jedoch jemals ein Vertreter dieser Gattung dort vorkommen, so könnte dies kaum eine andere Art sein, als die aus Mehádia und der Fruska. Gora bekannte C. costulatum Zen. Ich selbst erwáhnte C. elegans — wahrscheinlich infolge irrtümlicher 18. CLESSIN: Die Molluskenfauna Österreich-Ungarns und der Schweiz. Nürnberg, 1887. Fol. 588—589. 2 ARTHUR WEIss: Anhang zur Aufzühlung der im Balatonsee und seiner Umgebung lebenden Mollusken. Result. d. wissensech. Erforschung des Balatonsees. II. Bd. I. Teil. 1903. 3 FRANZ SCHAFARZIK : Geologische Aufnahme des Pilisgebirges und der beiden .Wachtberges bei Gran. Jahresbericht der kgl. ung. geolog. Anstalt von 1883. pag. 131. 806 DI THEODOR KOIRMUS Information — aus Visegrád.! Seither hielt ich mich dort oft auf und da ich diese Art trotz meines eifrigsten Nachforschens nicht vorfinden konnte, so müssen wir von diesem Vorkommen Abstand nehmen. Was sehliesslieh das Vorkommen von Acme cf. oedogyra PALADILHE im Nyitraer Pleistozán anbelangt, so muB ich gestehen, da8 die Bestimmung dieser Art nicht als endgültig betrachtet werden kann, weil es sich vorláuüg nur um zwei Steinkerne handelt und sich die Unterscheidung bei den Acme- Arten rein nur auf die Bigenheiten der Schale gründet. Nach dem Vergleich mit A. perpusilla und A. oedogyra muB ich die Acme-Exemplare aus Nyitra vorláufig zur letzteren Art stellen, umsomehr, als A. perpusilla nur aus Mehádia bekannt ist ünd die Steinkerne aus dem Komitat Nyitra somit eher zu A. oedogyra gestellt werden können, welche in Siebenbürgen recht hüufig ist. Somit ist das pleistozene Vorkommen von A. vedogyra im Komitat Nyitra, zufolge ihrer gröberen Ausbreitung und der Analogie mit G. banatica wahr- scheinlicher. als das von A. perpusilla. Die von Timkó gesammelte Fauna lieferte, wie zu ersehen ist, bereits gewisse zoogeographische Resultate und somit verdienen diese Fundorte auch künftig unsere Aufmerksamkeit in vollem MaBb. Ich hoffe mich mit der Fauna der pleistozánen Kalksteine aus dem Komitat Nyitra seinerzeit eingehender befassen zu können und glaube, dab die Fauna dieses Gebietes unsere Kennt- nisse über das Pleistozán noch in vieler Hinsicht ergánzen wird. Budapest den 1. Nov. 1909. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DER UMGEBUNG VON SEGESVÁR. — Mit Tat V and Pig. 62—63. — Von HEINRICH WACHNER. Am geologisehen Aufbau des Gebietes von Segesvár im Komitat Nagy- küküllő beteiligen sich neogene, diluviale und alluviale Sedimente. 1. Neogene Sedimente. Wir können nach der petrographischen Ausbildung in unserem Gebiete zwei Gruppen jungtertiáürer Sedimente von einander untersecheiden, nümlich eine vorherrschend sandige und eine tonige Fazies. A) Vorherrschend sandige Schichten. Das breite Tal der 1 Beitráge zur Molluskenfauna des kroatischen Karstes. Nachriechtsblatt der deutschen Malakozool. Gesellschaft. Heft 3. 1906. pag. 151—152. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DER UMGEBUNG VON SEGESVÁR. 807 Nagyküküllő bezeichmet oberhalb und unterhalb von Segesvar die Grenze der beiden Bildungen. Nördlich der Küküllő wird das Hügelland von blaugrauen oder gelblichen Tonschiefer gebildet, wáhrend südlich davon aus Sandsteinen mit untergeordneten tonigen Einlagerungen zusammengesetzte Bergrücken sich erheben. Auf dem Gebiet der Stadt Segesvár greift die sandige Fazies auch auf das rechte Küküllőufer über und bildet den Siechenwald genannten Teil der stüdtischen Gemarkung. Obwohl der Sandstein sehr mürbe ist, setzte er der erodierenden Tátig- keit des Flusses einen bedeutenden Widerstand entgegen, infolgedessen sehrumpfít das Tal hier auf 600 m Breite zusammen, wührend unterhalb Se- gesvár bei Dános und oberhalb der Stadt bei Fehéregyháza die Talbreite 2 km übersteigt. Auf diesem Umstand beruht die strategische Bedeutung der Stadt Segesvár. Die sandigen Ablagerungen in der Náhe von Segesvár sind durch tief eingeschnittene Gráben (Schuster- und Gehsteiggraben am rechten, Schlei- fen-, Hassel- und Schofisgraben am linken Küküllőufer) in etwa 70 m hohen, fast senkrechten Felswünden bloBgelegt. Auf diese Aufschlüsse bezieht sich, was KocnH in seiner grundlegenden Arbeit! über die geologisehen Verhültnisse der Umgebung von Segesvár schreibt. Da ich das Gebiet seit fünf Jahren begehe, ist es mir gelungen in der sandigen HFazies des Schustergrabens eine Muschelschale zu finden, welche Herr Chefgeologe J. v. Hazavárs als Congeria Brandenburgi BRusIwsa be- stimmte. Ich fühle mich verpílichtet Herrn Oberbergrat v. Haravárs für seine selbstlose Gefülligkeit auch an dieser Stelle Dank zu sagen. Bine zweite Versteinerung auf unserm (Gebiete hat Herr Gymn.-Prof. HönrR im Schleifengraben im Mergel des unteren Sandsteinhorizontes gefunden, das Bruchstück eines Muschelabdrueckes. Trotzdem die zur Bestimmung not- wendigen systematisch wichtigen Teile fehlen, erklárt Höhr in seiner Arbeit,? das Fragment für Awicula sp. Nach einer mündlichen Mitteilung hült er indes diese Ansieht nicht mehr aufrecht. Das Vorkommen von Congeria Branden- burgi spricht dafür. dab der Sandsteinkomplex, den KocHn für sarmatisech er- klárt, in die mittelpontisehe ötufe einzureihen ist. Die den unteren Horizont bildenden tonigen Schichten mit Braunkohlennestern und den wohlerhaltenen Zapfen von Pinus transilvanicus Pax, die KocH an einer anderen Stelle seines Werkes ? für obermediterran hült, würen demnach unterpontiseh. Deren ober- mediterranes Alter ist auch deshalb nicht wahrscheinlieh, weil Dazittufflagen, die an anderen Orten in Begleitung der Schichten der zweiten Mediterranstufe regelmáBig vorkommen, in unserm Gebiet vollstándig fehlen. Bezüglich der petrographisehen Zusammensetzung der Schichten, kann 1 Koca: Die Tertiüárbildungen des Beckens der siebenbürgischen Landesteile. II. Neogene Abt, 1900. p. 186. 2 HönkR: Gecologische Streifzüge in dem Gebiete von Schüssburg, in der sFestsehrift den süchsischen Vereinen anlüsslich ihrer Tagung in Schüssburg, über- reicht vom Festausschuss, Sehüssburg 1910. p. 45. $/dexp.. 83. ROS HEINRICH WACHNER ich die Angaben KocHs noch durch die Beobachtung erweitern, da8 stellen- weise 01—2 m michtige Hinlagerungen von Konglomeraten mit tonig-kalki- gem Bindemittel vorkommen (Seifengraben, Schustergraben, Hattertgraben), weiterhin im tiefen Hinschnitt des auf die Kulterbreite führenden Hohlweges eine 3 cm dicke Andesittufflage. B) Tonige Schichten. Das nördlich der Küküllő liegende Hügel- ] :§ .Akreschbreite s2őm Wiesenbrerte 300 7. Setfen aroh. Fig. 62. Von der Ziegelfabrik im Segesdipataktal westlich bis zum Beseipatak gezogenes Ouer-Profil. Löngenmadstab 1 :25,000. "Höhenmadstab L : 10,000. land wird mit Ausnahme des Siechenwaldes von blüulichen oder gelblich- braunen, gleichmáBigen etwa 2 cm dicken Tegelschichten aufgebaut, welche auch im südlichen Teil des Segesvárer Gebietes, im Schaserfeld und Wolken- dorfergrund vorkommen. Von diesen tonigen Sedimenten lübt sich dasselbe ENyE a DKK A9B s G ÉS § ős Sa § IS § Ez ; KESLSB NE S S 500 sg 58 § 500 $ 5 S 400 Ma Fig. 63. Ouerprofil durch die Tegelhügel westlich von Bún. Lüángenmadstab 1 :25,000. Höhenmadstab 1 : 10,000. sagen, was KocH über die pontischen Tegel schreibt, da8 sie nümlich begierig Wasser aufsaugen und dadurch oberfláchlich in eine breiige Masse verwandelt werden, welche selbst bei der geringsten Neigung der Schichten sich abwürts bewegt. Das den nördlichen Teil des Segesvárer Gebietes bildende Hügelland, die Hattertteile Wench, Santesfeld, Reissel, Klossel und Hirschel umfassend, besteht von einigen unbedeutenden Sandlinsen abgesehen, aussehlieBlich aus BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DER UMGEBUNG VON SEGESVÁR. 809 diesen Tegelschichten. Lehrreich ist der Vergleich eines Talprofils . durch diese Tegelhügel, mit einem solechen durch den sandigen Schichtenkomplex. Im Sandsteingebiet flie8en die Büche in engen, sechluchtartigen Tülern, flache Bergrücken trennen die einzelnen Grüben von einander. In dem nur aus Tegelschichten aufgebauten Gebiet nördlich von Segesvár bilden die Táler flache, breite Becken, deren Grund oft sumpfig ist. Die unten ganz sanft an steigenden Lehnen werden in ihren oberen Teilen zu 459 steilen, scharfen Graten, auf welchen oft kaum ein FuBpfad Raum hat. Bin Geologe, welcher das Gebiet noch nicht kennt, würde auf den ersten Blick elauben, da8 das Gestein des oberen Teiles der Hügel von dem des unteren versechieden sei. Die Entstehung dieser Formen wird wohl dadurech veranlabBt, daB der auf den Höhen rasch austroceknende Boden nur eine lockere Pflanzendecke trüágt, welche den aus der Verwitterung des Tegels entstehenden Lehmboden nicht festzuhalten vermag, so dab dieser abrutscht und weiter unten zur Ablagerung gelangt. Solche kesselförmige, durch scharfe Grate ge- trennte Talböden kommen übrigens nicht nur in der Umgebung von Segesvár vor. Wir können sie auf den Militárkarten 1 :25,000 als typische Gelündeform von der Nagyküküllő über die Táler der Kisküküllő und Maros bis zum Sza- mos verfolgen. Die Landschaft der Mezőség ist ein Labyrinth solcher eintöni- ger, abwechslungsloser, wirr in einander geschalteter Talkessel. Im Tegelgebiet südlich von Segesvár, in der Nühe des Weilers cUngefugo herrschen andere morphologiseche Verhültnisse vor. Auf den Sandsteinschichten, welche hier das Liegende bilden, kommen die Tegelmassen ins Rutschen, zahlreiche Rutschungshügel, bis zu 40 m relativer Höhe, erheben sich gleich riesigen Maulwurfshügel in ziemlich dichter Anordnung und verleihen der an und für sich sehr sanft ansteigenden Lehne ein unruhiges, bewegtes Aus- sehen. Was die Lagerungsverháltnisse sowohl des sandsteinartigen, als auch des. tonigen Schichtkomplexes anbelangt, habe ich dureh zahlreiche Messun- gen festgestellt, da8 die SW—NE-Streichrichtung vorherrsecht und die Schich- ten im groBen ganzen ziemlich flach (59) nach NW einfallen. Doch kommen zuweilen auch Abweichungen vor. II. Schotterterrassen. Im Gebiet von Segesvár können wir die Nagyküküllő entlang drei Ter- rassen unterscheiden. Die oberste, 510 m über dem Meeresspiegel, 160 m über dem gegen- würtigen Talboden bildet den flachen Bergrücken der Breite südwestlich von der Stadt. Am Rande der Hochflche tritt an mehreren Stellen in kleineren Auf- schlüssen ein 2—3 m 6 michtiges Schotterlager zu Tage, welches oben von einer etwa 1 m dicken, gelben Lehmlage überdeekt wird. Die Gerölle bestehen vorherrsehend aus hartem Sandstein, verschiedenen Ouarzarten, dichtem, grauen Kalkstein und krystallinen Schiefer (besonders Amphibolschiefer). Im Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 53 810 HEINRICH WACHNER einzelnen Fetzen von entsprechender Höhenlage kann die Terrasse auch am BEichrücken und Siechenwald nachgewiesen werden. Die zweite Terrasse in 460 mó absoluter und 110 m relativer Höhe krönt die nördlieh vom Bahnhof steil ansteigende Berglehne, ebenso den gel- ben Berg (auf der 1:25,000 Karte fálschlich Henneberg genannt). Kleinere Fetzen sind an der vom Breiteplateau zum Steilautürmehen sich senkenden Lehne und über den Baumgürten südlich der Stadt wahrnehmbar. Das Mate- rial gleicht dem der oberen Terrasse. Die untere Terrasse 40 m über dem Talboden bildet die Plateaus des Burgstadl, Wietenberg, Steilau, Kreuzberg, obere Stadt und Galtbergvorstadt. Am besten ist sie aufgeschlossen durch die Steilaukiesgrube in der Nüáhe der Hisenbahnbrücke. Dort sehen wir zu oberst eine 2 m michtige Lage von lockerem, gelbem Lehm mit eingelagerten Kieslinsen, nach unten folgt 2 m tief aufgeschlossen ein Schotterlager von durchschnittlieh faustgroBen Elemen- ten. Deren Material besteht aus guarzreiehem Sandstein, Glimmersehiefer, Amphibolschiefer, grauem, dichten Kalkstein und Ouarz, wie bei den übrigen Terrassen. Aber auBerdem sind, wenn wir unser Augenmerk darauf richten, stets auch Andesitgerölle zu finden. Das diluviale Alter der unteren Terrasse wird durch einen am Galtberg gefundenen Mammutsto8- und Backenzahn! entschieden. Aus dem Kreuz- bergsechotter stammt jenes práchtige Bison priscus-Skelett, welches den Stolz des Nagyszebener naturhistorisehen Museums bildet. Die von Kocn aufgestellte und von HömnR? geteilte Behauptung, daB nömlich diese Diluvialterrasse keine Spur von Andesitgeröllen enthült, sondern nur Trümmergesteine der Südkarpathen, kann nicht mehr aufrecht gehalten werden, damit werden auch die daraus gezogenen Schlüsse bezüglich des dilu- vialen Flu8netzes hinfállig. Über das Alter der mittleren und oberen Terrasse wissen wir nichts Bestimmtes, da organische Binschlüsse darin noch nicht gefunden wurden. Trotzdem möchte ich die mittlere dem ülteren Diluvium, die obere der jüngsten Pliozünzeit zurechnen. Da schon in der oberen Terrasse dichte Kalke vorkommen, welche den Jurakalken des Persányer Gebirges und der Ostkarpathen sehr ühnlich sind, dagegen aus dem Fogaraser Gebirge nicht bekannt sind, halte ich es für wahrscheinlich, da8 schon am Ausgang der Tertiárzeit ein von Ost nach Westen fliebender Hauptflu8 das gegenwártige Nagyküküllőtal bezeichnete. Da- mit ist nicht ausgesehlossen, daB auch aus den Südkarpathen kommende Nebenflüsse hierher einmündeten, so können die Amphibolschiefer und Ouarze in das Schotterlager gelangt sein. Zur Zeit der unteren Terrasse war der OltfluB in seiner gegenwürtigen Form gewiB schon vorhanden,. samt dem Durchbruchstal des Vöröstorony- BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DER UMGEBUNG VON SEGESVÁR. 811 szoros, denn Diluvialterrassen mit MammutstoBzáhnen! begleiten den Flu6 den PaB entlang bis in die rumánische Tiefebene. Segesvár, den 30. Dezember 1910. EINIGE SELTENE MINERALIEN AUS DEN GRUBEN VON VASKÓ (KOMITAT KRASSOSZORÉNY). — Mit Fig. 64—66. — Von Dr. MaRrix Lőw. Im Frühjahr 1999 besichtigte ich in Gesellschaft der Herren Dr. BÉLA Mavxgirz und Dr. Géza ZEMPLÉN die berühmten Kontaktlagerstátten im Komitat Krassószörény. Bei dieser Gelegenheit fand ich mehrere interessante Mineralienvorkommnisse. Im folgenden möchte ich über die Untersuchung dieser Mineralien sprechen. I. Brochantit aus der Grube Reichenstein. Dieses basische, schwefelsaure Kupfer bedeckt als eine kristalline Kruste den derben Hümatit und formt stellenweise radial angeordnete, nach der Achse c verlüngerte Süulen. § An den Kristallen wurden folgende Formen bestimmt : Ta j j b. 010 m 110 i r 120 mi" e 012 ? 021 Fig. 64 stellt die Kombination dar. Die Flöchen der Prismenzone sind in der Richtung der Achse c etwas gestreift. Die gemessenen Winkelwerte sind die folgenden : Gemessen Berechnet?2 Fig. 64. Brochantit banan 010110 3217 59016 aus der Grube von br: 010 120 — 32549" 320953" Vaskő. 1 NEUGEBOREN: Bemerkungen über die Fundstátte eines Elephanten-StoB- zahnes. Verhandlungen und Mitteilungen des sieb. Vereines f. Naturwissenschaften. III. 1852. p. 59. 2 DANA : Min. 6. Aufl. 925 (1892). 812 D: MARTIN LŐW. Neben (120) tritt noch eine vizinale Flüche mit einer Ablenkung von 1—992 auf. Die Brachydomenzone habe ich an zwei Kristallen mit folgendem Resultat gemessen : Kr. Nr. 1 Kr. Nr. 2 Berechnet SZ NDS egyy égy MGDA, 769183/5" 74948" b . ev"— 010 , 012 104940" 105955", . 1039311/4" 105950" b? — 010, 021 139943" 134915" Diese Messungsresultate, besonders jene beim Kr. Nr. 2 würden für monokline Symmetrie! sprechen, die optische Untersuchung hingegen wider- spricht dieser Annahme vollstándig. Die Kristalle spalten in der Richtung b (010) vollkommen nach der Prisma m (110) aber gut. Auf den Spaltungs- bláttern ist eine gerade Auslösehung und der senkrecht austretende spitze Bisektrix zu beobachten. Das Achsenbild zeigt auch eine rhombische Symmetrie. In der Bildung der grünen Kruste beteiligt sich auBer dem Brochantit noch ein radialfaseriger seidenglünzender Malachit. Der Brochantit hat sich aus diesem Malachit durch Hinwirkung von schwefelsüurehültigen Lösungen gebildet. Dies beweisen die vollstándigen Pseudomorphosen. Die Büscheln des seidenglünzenden radialfaserigen Malachits sind nümlieh an ihren üubBeren Enden mit Beibehaltung der üuBeren faserig aussehenden Form in Brochantit umgewandelt, welches nach einer Richtung b (010) vollkommen spaltbar, von schwaárzlich-grüner Farbe ist und das sich in kaller Salzsáure nicht unter Brausen löst. Vaskő ist somit der siebente Fundort von Brochantit in Ungarn. Die übrigen Vorkommnisse haben PErExs ? (Rézbánya) und ScHRaur? (Rézbánya, Oravica, Ujmoldova, Ruszkica, Illoba, Szászkabánya) beschrieben. II. Gyps aus der Grube Reichenstein. Gyps bildet sich überall, wo Sulfidmineralien in Anwesenheit von Kalk- stein verwittern. So einen Ursprung hat auch der hiesige Gyps, welcher in den Hohlráumen eines ockerigen Limonits 1 cm lange Süulen bildet, oder in den Klüften des derben Magnetits in radialen, flachen, sternáhnlichen Gebil- den vorkommt. Die Sáulen sind nach der Achse c verlángert und bestehen aus den fol- genden Formen:t (Fig. 65.) A. ScHRAuF : Sitzb. Akad. Wien, 67 (1), 273, (1873). K. PETERS: Sitzb. Akad. Wien, 44 (1), 1861. Doc. cit. DawAa : Min. 6. Aufi. 1892 p. 933. B GR EINIGE SELTENE MINERALIEN AUS DEN GRUBEN VON VASKŐ (KOMITAT KRASSÓSZÖRÉNY). 813 b — (010) m (110) 4 A (aaa) Das Ergebnis der Messungen zur Bestimmung der Formen : Vasas TÉT Üa0L0 ST SBDRZAK II Gemessen Berechnet NYERS ÚT ETOB 23 68930" 36912" DOS dD AZT Fig. 65. Gyps von Vaskő. III. Göthit aus der Grube Reichenstein. Schon J. Szasó! erwühnt den Göthit aus dem Theresien-Tagbau bei einer Aufzáhlung der Mineralien von Vaskó. Aus der Grube Reichenstein ist es noch ganz unbekannt. Hier umhüllen die dicht nebeneinander stehenden sehr kleinen, nadelförmigen Kristalle den nierenförmigen 7 ( / / / Hümatit günzlich. Die Kristalle sind 12—1 mm lang, TT 0-1—0-2 mm breit und bilden folgende Kombination:2 — /! (Fig. 3.) d (210) m (110) Z (120) b — (010) Das ganze wird von einer Pyramide t (36.8.27) abgeschlossen, welche der Pyramide w (413)? sehr nahe steht; auBerdem ist noch ein Brachydoma vorhanden, welehes jedoch nicht bestimmbar war. Die gemessenen Winkelwerte : Ún Del CLT Ez dont aaz 10 . 3018SYSEZT Fig. 66. Göthit von Vaskő. Gemessen Berechnet Bis tezi0t ős 12017 28940" 2893383/4" OTTO SALO" 479371 47926" 010": 210/5 65918" 65990" 910 . 210 — 49291" 49990" Gemessen auf u berechnet 49934." 49992199"" 48958/929"" 97 1. 14956" nori 17215"34"" ib 30 . 97 336058 1 SzaBó J.: Földt. Közl. 2 Dana: Min. 6. Aufi. p. 3 DS A5oTG 6, 125, (1876). 247 (1892). 3 V. GoLDSCHMIDT, A. L. PARSONs. Zeitschr. f. Kryst. 47, 238 (1910). 814 DI: MARTIN LŐW. Unter dem Mikroskop sind die Spaltungslamellen nach b (010) in roter Farbe durchsichtig, gerade Auslöschung. In Na-Licht ist die optische Achsen- ebene parallel c (001) und die Achse b ist der spitze Bisektrix. Dieser Göthit ist, wie erwühnt, auf Hámatit aufgewachsen, demnach ist er spüter entstanden Seine Bildung kann auch die letzte Phase der Hámatitbildung sein. Darauf weist auch, da8B zwischen Göthit und Hümatit eine Schicht von einem strah- ligen Mineral, wahrscheinlich Hydrohámatit den Übergang bildet. In Ungarn ist Göthit von folgenden Fundorten bekannt: 1. Betlér! auf Limonit; 2. Berg Zeleznik bei Szirk auf Limonit ; ? 3. Sajóháza auf Limonit ; ? 4. Bihargebirge in Aluminiumerzen ; ? 5. Macskamező und 6. Vaskő auf Hümatit. IV. Szájbélyit vom Berg Daniel. In dem bei Vaskő gesammelten Material sind einige Ludwigit-Stufen. Dies ist .ecin Magnesiumeisenborat. Seine kristallographiscehe Kenntnis be- steht aus noch sehr mangelhaften Daten, Es bildet immer nur faserige Ge- bilde. An einer Stufe war der Ludwigit angrenzend an Kalkstein (gewöhnlich berührt er sich mit Magnetit). In der Meinung, da$ im Kalkstein Ludwigit- kristalle mit endlicher Ausbildung hineinragen, habe ich den Kalkstein mit verdünnter Salzsáure entfernt. Da blieb aber ein weiBes, aus sehr feinen Nadeln bestehendes Mineral auf dem Ludwigit und Magnetit zurück. Feine Nadeln dieses Minerals, welche mittels Mikroskop geprütft, als ludwigitfrei gefunden worden sind, fárben die Flamme grün (Bor), wobei sie sehmelzen. Salzsüure greift sie auch siedend nicht merklich an; kochende Schwefelsüure löst sie vollstándig. Beim Eintrocknen sind gerade auslösehende Sáulen ausgeschieden, welche beim Anhauchen vollstándig in Lösung gingen. Diese Lösung gab eine starke Magnesiumreaktion.: In dünnem Glasrohr er- hitzt, ist Wasser nachweisbar.? Dieses Wasser scheidet sich erst bei höherer Temperatur ab, denn die auf 500 C" (Scnmelzpunkt des Antimonits) erhitzten Nadeln bleiben optisch unveründert. Nach dem vorhergehenden erwies sich die Substanz als ein basisches Magnesiumborat. Diese Bigenschaften stimmen alle mit dem Szájbélyit, welehes von PrrERsS bei Rézbánya entdeckt wurde und welches man seitdem noch nirgends beobachtet hat. Weil aber die optischen Eigenschaften des Szájbélyits noch nicht bestimmt sind und mein Material zur Durchführung einer guantitativen Analyse nicht hinreichend ist, war es notwendig, den Szájbélyit von Rézbánya auch zu untersuchen. Das Material zu dieser Untersuchung bekam ich vom Herrn Prof. Dr. JosEF KRENNER aus der Sammlung des National-Museums, weshalb es mir auch hier gestattet sei, V. ZEPHAROVIOH : Min. Lex. I. 345 (1859). V. ZEPHAROVICH : Min. Lex. II. 258 (1873). SzápEczkY Gy.: Földt. Közl. 35, 223 (1903). H. BEHRENS : Anleitung zur mikrochemischen Analyse. 1895 p. 43. H. BEHRENS : Anleitung zur mikrochemischen Analyse. 1895 p. 142. PETERS: Ber. Akad. Wien, 44 (1), 145 (1861). b GB e s a EINIGE SELTENE MINERALIEN AUS DEN GRUBEN VON VASKŐ (KOMITAT KRASSÓSZÖRÉNY). 815 meinen besten Dank auszusprechen. Mittels dieses Materials ging die Identi- fikation schon sehr leicht von statten. Der Szájbélyit von Rézbánya, ebenso wie jener von Vaskő, hat gerade Auslöschung und ist optisch negativ. Was PerERs über die schiefe Spaltung der Nadeln berichtet, konnte ich nicht beobachten, vielmehr ist an beiden Materialien auBer dem Zerfall nach der Lüngsrichtung eine Spaltung darauf senkrecht zu beobachten, weshalb die Nadeln auf scehwachem Druck in Parallelogramme zerfallen. Endlich habe ich die Brechungsexponente des Szájbélyits mittels der Einbettungsmethode bestimmt. w- 165 ec — 159 daraus ist die Doppelbrechung 4—e c 006 Über die Entstehung des Szájbélyits habe ich folgendes beobachtet: 1. Der Szájbélyit bildet stets nur Überzüge auf Kluftwünden oder in Höhlun- gen. 2. Auf der Oberfliche des Ludwigits werden nach dem Entfernen des Kalksteins Limonitpseudomorphosen nach Ludwigit sichtbar. Nach den obigen zwei Beobachtungen entsteht der Szájbélyit sekundár durch Verwitterung des Ludwigits. Dieser Vorgang wurde durch die Kalkbildung beendigt. Wahrscheinlich haben wir es auch bei dem sekundáren Mineral, welches in Montana W. T. ScHALLER ! am Ludwigit beobaehtete, mit Szájbélyit zu tun. Budapest, den 15. Mai 1911. Mineralogisch-petrographisches Institut der Universitát. LITERATUR. 1. Dr. A. Fgaszesau: Magyarországi Kalcitokról. Mathematikai és Természettudományi Ertesítő. XXVII. 241—254. 1909. (Egy táblával). — Über Kalzite aus Ungarn. Zeitsehr. f. Krystall. 1909. 46. 454 (mit Taf. IX). Verfasser bestimmt von zwei bekannten und drei bisher unbekannten Fundorten folgende Typen und Formen. 1. Kalzit von Sághhegy. Dieser kommt in Spalten des Andesits vor und ist von Chabasit als jüngere Bildung bedeckt. Typus I. Gelbgefárbte 4—8 mm lange, — Typus II. Wasserklare 1—3 mm. lange, 15—2 mm breite Kristalle mit den 1 mm breite Kristalle mit folgenden folgenden Formen:? Formen : BRAVAIS NAUMANN — MILER (6.5.11.1) --R11 (605) ISZ SLO 1) ER TB ETt807) (4021) 3-4 R (311) (0221) -9R (111) (1011) HR (100) (1011) HR (100) (0221) —2R (112) (0.557 ES) -3-R11 (605) 1 Zeitschr. f. Kryst. 48, 545 (1911). 2 Die Formen werden immer mit abnehmender GröRBe aufgezühlt. 816 LITERATUR. 2. Kalzit von Gyalár bildet 1—2 mm groBe Kristalle, an welchen die Rhomboeder (0112) —1/e R (1 und (0334) —8/4 R (772) in Gleichgewicht ausgebildet ist. 3. Kalzit von Tokod, 3 mm breite Kristalle aus einer Tiefe von 224 m (KBozán), graulichgelb und zeigen die Kombination der Formen (0172) JR (110) (0451) EKET ns (223) (8081) ESERÉRSENÜS TéT) 4. Kalzit von Kemencze (Komitat Hont) stammt aus Leithakalk. Typus L Typus IL (OSSÚ LU SRI (335) (2131) 3-R3 (201) (0231) —2R (1171) (ALOM ESR (100) (1010) — coR (211) (ödTot EU RE010) (2131) 3-R3 (201) Die zwei letzten Formen schlieBen sich an einem und denselben Kristall gegenseitig aus. 5. Kalzit von Zsolnatarnó (Komitat Trencsén) hat sich im Sandstein gebildet und zeigt die zwei Rhomboeder (0221) Sto (111) (0112) — 1/2R (110) Dr. M. Lőw. 2. K. Zimányi: Pyrit von Sajóháza. Mathematikai és Természet- tudományi Értesítő. XXVIII. 2. 180. 1910. (Mit 2 Tafelm.) Verfasser beobachtete an den 2—15 mm egroBen Pyrit Kristallen von der cKárolybánya,-Grube der Rimamurány-Salgótarjáner BHisenwerk-Aktiengesell- schaft die folgenden Formen : a — (100) 0 iL(5B2) 074 EAN s (321) e (210) kü (14.9.4) ES0. 320) d. (852) HOL a(z30) 1] (741) Has 2 (821) Die zur Bestimmung der neuen Formen dienenden gemessenen und be- rechneten Winkelwerte : 1 Die mit $ bezeicehneten Formen sind neu. LITERATUR. 817 Gemessen n Berechnet CEO BŐ Es 00 s 2AS2D TS EEZ3S SI : 0" — CG sei E — 6894621" 05 :(111) szf093Zlv es DI AOSADT A Troi s Oda yy Éz 23 Na S2ASDZ BBI a — :(1009—359.0/ 1 359 7733" SES NOV 4. SALE neke De LOTZ Hasa S (DOL EZOSOD SATSS2YT 28 eh : (432) — 59437 5 594042" : :" — : (253) — 269197 1 36020/11" DSE : (325) — 400837" 1 40941"50" Besonders auffallend ist an diesem Pyrit das hüufige Vorkommen des Diakisdodekaeders 2 (532). Verfasser hat Zwillinge nicht beobachtet. Die gut ausgebildeten Kristalle sitzen auf grobkörnigem Siderit. Die einfacheren stammen von der VI. Stufe der Grube, die mehrfláchigen von dem südliehen Abbau der VII. Stufe. Verfasser erwáhnt noch mehrere vizinale Flichen bei der Untersuchung der Streifung der Facettierung und der Verbiegung der Fláchen. Dr. M. Löw. 3. Dr. I. Virázis: A Balatonvidéki kecskekörmök és lelő- helyeik. (Die Ziegenklauen der Balatongegend und ihre Fundorte.) 4. Dr. 0. Kapró : A Balaton vidékének fosszilis emlősmarad- ványai. (Die fossile Süugetierfauna der Umgebung des Balatonsees.,) 5. Dr. M. E. VaApász: Bakonyi triász foraminiferák. (Foramini- feren aus der Trias des Bakonygebirges.) 6. Dr. TH. Kogmos: Adatok a Somogymegyei Nagyberek geologiai és faunisztikai viszonyainak ismeretéhez. (Zur Kennt- nis der geologisehen und faunistisehen Verhültnisse des Nagyberek-Moores im Komitat Somogy.) 7. Dr. Ty. Kogmos: Uj adatok a Balatonmelléki aisó pleisz- tocén rétegek geologiájához és faunájához (Neuere Beitrüge zur Geologie und Fauna der unteren Pleistozünschichten in der Umgebung des Balatonsees.) Die unter "3, 4, 6, 7 angeführten Arbeiten sind im Band IV des paláon- tologisehen Anhanges der Resultate der wissenschaftliehen Erforschung des Balatonsees enthalten, wührend die Arbeit Vapász" (5.) im ersten Bande des erwáhnten Werkes erschienen ist. GEOLOGISCHE NEUIGKEITEN. XXV. internationale Wanderversammlung der Tieibohr- ingenieure und Bohrtechniker. Zwischen dem 15. und 18. Oktober dieses Jahres wurde in Budapest die XXV. Wanderversammlung der Tiefbohringenieure und Tiefbohrtechniker unter dem Vorsitz W. ZAERINGERS und J. AwpREIrcs" abgehalten. Ehrenprásident der Wanderversammlung war Prof. Dr. L. v. Lóczy. Die Ungarische Geologische Gesellschaft wurde durch ihren Prásidenten Prof. Dr. FR. ScCHAFARZIK vertre- ten, der folgende BegrüBungsadresse verlas : cHochgeehrter Herr Prásident! Hochansehnliche Versammlung ! Gestatten Sie verehrte Herren, daB ich Sie am Tage der Eröffinung der XXV. internationalen Bohringenieur- und Bohrtechnikerversammlung zu Budapest, der Haupt- und Residenzstadt des Königreiches Ungarn als Delegierter der kgl. ung. Technischen Josefs-Hochschule zu Budapest, sowie auch im Namen der ung. geologischen Gesellschaft auf das wármste begrüfBe. Es ist bereits das zweitemal, dab Ihre Wahl auf die ungarische Hauptstadt gefallen ist, und zwar sind es nun 15 Jahre, daB wir sie im Rahmen unserer Millenniumsfeierliehkeiten und Ausstellung bei uns zu empfangen die Ehre hatten. Damals hatten Sie gesehen, wie eine einzige Frage, nümlich das Verlangen nach gesundem Trinkwasser im ungarischen Alföld eine kolossale Bohrtütigkeit zur Entfaltung gebracht hat, heute dagegen werden Sie die Wahrnehmung machen können, daB die Erschürfung der Tiefen unseres Vaterlandes mittels des Bohrers sieh auch noch auf andere Gebiete erstreckt. Es ist dies speziell das Gebiet des Bergmannes, der im SchoBe der Erde Erze, Kohle, Erdöl und Erdgas teils bereits entdeckt hat, teils aber im Begriffe ist noch derartige Vorkommen zu ersehlieBen. Und dieses ist, meine Herren, zugleich auch das Terrain, auf dem Geologe, Berg- mann und Bohrtechniker, Müönner von technischem und theoretisehem Wissen ein- ander begegnen und sich gegenseitig die Hünde reichen, um mit vereinten Krüften zu sicherem Ziele zu gelangen. In diesem Lande nun, das sich soeben anschickt, ganze Serien von Tiefbohr- sehürfungen vornehmen zu lassen, seien sie daher meine verehrten Herren Bohr- ingenieure und Bohrtechniker herzlichst willkommen und gestatten Sie, da8 ich Ihnen zu Ihren Arbeiten gelegentlieh Ihrer bevorstehenden Sitzungen auch meiner- seits den besten Erfolg wünsche.) Nach Eröffnung der ersten Sitzung am 16. Oktober sprach J. ANDREIcs über mehrere theoretiscehe und praktische Fragen der Tiefbohrtechnik. Die Tiefbohrtechnik hat heute bereits sümtliche Kinderkrankheiten überstanden, weshalb sie seitens der Staatsbehörden volle Beachtung verdient. In erster GEOLOGISCHE NEUIGKEITEN. 819 Reihe sollte auf die Bohrresultate gröberes Gewicht gelegt werden, und jeder Staat sollte eine Anstalt errichten, welche die Bohrproben aufbewahrte; von erober Wichtigkeit würe ferner die Schaffung einer Tiefbohrliteratur, in welcher sümtliche Erfahrungen auf dem Gebiete der Tiefbohrtechnik Platz fánden zum Nutzen der Nachwelt. In dieser Hinsicht geschah bisher sehr wenig. Zur zielbewuBteren Heranbildung von Tiefbohringenieuren und Tiefbohr- personal sollte an den technischen Hochschulen eine kleine Fakultát, an den Bergschulen aber ebenfalls ein besonderes Fach errichtet werden, überhaupt würe es an der Zeit die Tiefbohrtechnik endlich als selbstándiges Fach zu betrachten. L. v. Lóczy betont in seinem Vortrag über die nutzbaren Lagerstátten Ungarns vor allem, welch inniger Zusammenhang zwischen der Tiefbohr- technik und der Geologie besteht. Hine Tiefbohrarbeit sollte niemals vor Be- fragen eines Geologen begonnen werden. Jede solche Arbeit hat sich auf die Stratigraphie zu stützen und auch die Tektonik ist für sie von groBer Wich- tigkeit. Ungarn gehört in die alpine-tektonische Region. Das Land wird von den Karpathen in einem Halbkreise umsüumt, welche Gebirgskette sich im W an die Alpen anschlieBt, im S dagegen in die Balkankette fortsetzt. Dieser műchtige Gebirgskranz und die ungarischen Mittelgebirge umsüumen drei gröBere Becken, nümlich das grobe und kleine ungarische Alföld, sowie das siebenbürgische Becken. Wührend man im Untergrunde der beiden ersteren ledigliceh Verwerfungen nachweisen kann, fand man im siebenbürgischen Becken neuerdings Faltungen, die sich bei dem Forschen nach Erdgas als wichtig erwiesen. Wie im siebenbürgisehen Becken, so liegen wahrscheinlich auch im groBen und kleinen ungarischen Alföld noch groBe Schátze brach. Bei der Erforschung derselben werden besonders jene geodütischen Unter- suchungen von groBer Wichtigkeit sein, die Baron v. Eörvös im grobBen Al- föld ausführte. Hierauf ergreift Prof. Dr. FRAsz SCHAFARZIK das Wort und spricht über wasserführende Schichten Ungarns. In der Binleitung wird eine Übersicht der geologiscehen Verhültnisse Ungarns geliefert, in Kürze sümtliche in Ungarn nachgewiesenen Bildungen und die in diesen vorkommenden nutzbaren Lager- stütten aufgezühlt. Hierauf wendet sich Vortragender seiner eigentlichen Aut- gabe der Besprechung von Ungarns wasserführenden Schichten zu. Es folgt in erster Reihe eine Beschreibung der Wasserverhültnisse des Alföld. Ehemals trank die Bevölkerung dieses DLandesteiles schlechtes Grundwasser aus dilu- vialen Schichten. Im Jahre 1868 begann W. v. ZsiGmonpy artesische Brunnen abzubohren, u. zw. den ersten in Püspökladány, welcher Erdgas lieferte. Hieraut folgten dann Brunnenbohrungen in stets gröberer Menge und heute gibt es im Alföld keine gröBere Ortschaft, die nicht ihren artesischen Brunnen hütte. Das Wasser springt aus den levantiniscehen Schichten empor. In neucrer Zeit nimmt die aufspringende Kraft und die Leistungsfáhigkeit der Brunnen — mit Zunahme der Bohrungen — in besorgniserregender Weise ab, was die Behörden zur Binschránkung von weiteren Bohrbewilligungen bewegen sollte. 820 GEOLOGISCHE NEUIGKEITEN, Hierauf werden andere Gebiete Ungarns besprochen. Pécs erhült sein Wasser aus miozáünen Bildungen, die Therme auf der Margitinsel in Budapest ent- springt aus alttertiáren Schichten, die Szapáryguelle in Herkulesfürdő aber wird aus dem Lias, ja vielleicht sogar aus den kristallinisehen Schiefern ge- speist. Sodann befaBt sich ScHAFARZIK noch mit dem 976 m tiefen artesischen Brunnen im Budapester Városliget und sechliebt den Vortrag mit einem schö- nen Vergleich der auf das Zusammenwirken von Tiefbohrtechnik und Geologie hinweist. Ungarn ist ein groBes SchloB, in dessen einem (Gemach reiche Schátze verborgen sind. Die Tür zu diesem Gemach ist jedoch fest verwahrt und ratlos stehen die Schützesuchenden — die Tiefbohrleute — davor. Da erscheint die Geologie mit dem Schlüssel in der Hand und die Tür öffnet sich. Am 16. Oktober sprachen noch ADALBERT Favuck und JuLrus Norn. Am folgenden Tag hielt der Verein der Tiefbohrtechniker seine XVII. Generalversammlung ab, am 18. Oktober aber begab sich die Gesellschaft in das siebenbürgische Erdgasgebiet. V. VoGt. MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNGARISCHEN GEOLOGISUHEN GESELLSUHAET. 11. Oktober 1911. 1. Frl. Dr. MARGARETHE v. BALoGH berichtet über ihre Studienreise an die Nordküste Afrikas. In Alger besuchte sie das geologiscehe und minera logische Institut der Universitát und dessen ziemlich reiche mineralogische, petro- graphische und paliontologiscehe Sammlung. In der petrographisehen Sammlung sind sümtliche Zonen Nordafrikas vertreten, und besonders reich ist die Sammlung an Himatit, wovon Algerien im Jahre 1908 943,000 Tonnen produzierte. — Die Umgebung von Alger entfállt in die archaische Zone Nordafrikas. Abgesehen vom W-lichen Teile des Atlas beschrünkt sich diese Zone auf die Nordküste des Kon- tinents vom Djebel Edough bis zu den Süulen Herkules. E-lich und W-lieh von der Bucht von Alger greifen zwei Halbinseln in das Meer hinein, die aus kristalli- nischen Urgesteinen bestehen. Auf der E-lichen Halbinsel, dem Cap Matifou ist das ültere Schiefergebirge durch ein vulkanisches Gestein bedeckt. Im eigentlichen Massiv von Alger, im W-liehen Teile der Bucht auf der Bouzarea ist eine Serie von Glimmerschiefern, Talk- und Tonschiefern zu beobachten; im Inneren der Schiefer kommen auch einzelne isolierte Granite vor. Der W-liche Vorsprung des Massivs von Alger, das Cap Sidi-Ferrouch besteht aus faserigen Graniten und Glimmerschiefern. Vortragende brachte aus den Bergen unmittelbar oberhalb der Stadt rötlich-braune verwitterte Phyllite mit, deren Verwitterungsprodukt sümtliche StraBen dieser wilden Gegend rot fárbt. Ein Teil der Höhen hinter der Stadt ist im E durch eine műchtige Verwerfung abgeschnitten. Die erwáhnte archaische Zone ist übrigens die zweite der nordafrikanischen Auffaltungszonen. Die erste Zone besteht aus einer Serie von jüngeren vulkanischen Bildungen, welche in der Nühe der Küste stellenweise als Inseln aus dem Meer emportauchen, stellenweise jedoch auch am afrikanischen Kontinent zu verfolgen ( 2 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNGARISCHEN GEOLOG. GESELLSCHAFT. 821 sind. Ein Teil dieser vulkanischen Bildungen ist die Galita-Insel im Mittellündisehen Meer nicht weit vom Festlande, ferner die diese Insel begleitenden Riffe und klei- neren Inseln. Ferner stoben wir auch am Festlande in Kabylien, in der Gegend von Dellys auf eine Basaltmasse, wührend diese Gesteine W-lieh von der KEbene Melidja noch tiefer in den Kontinent eindringen. In der Umgebung von Milinah erscheinen sie bereits als drei selbstándige Zonen. Der folgende Teil des Gebirges ist ein dunkelrotes Konglomerat oder ein roter Sandstein, in welchem fossilführende Schichten vorkommen. Dieser kommt im N-lichen Teil der Provinz Constantine über den Schiefern und unter dem meso- zoischen Kalkgebirge vor, an anderen Punkten aber umsüumt derselbe die Zone der ülteren Schiefer. Über dieser roten Zone erhebt sich das hohe Kalksteingebirge. Dieses Gebirge ist máchtig aufgefaltet, dasselbe erscheint durch die Ebene Hodna und eine Serie von Salzseen geteilt. Am Aufbau nehmen in groBem MaBe Jura- bildungen teil, grölBtenteils besteht es jedoch aus Kreide und Eozün. Es gibt auch ein gueres Verbindungsglied in der Umgebung von Bou Saada, welches zu dem 5§-lich von den Sebchas (Salzsümpfen) gelegenen Gebirge hinüberführt, das die Streich- richtung des Hauptgebirges zeigt, und guer abgesunken ist. In der Provinz Oran von Figuig bis zam Langhouat wo das Gebirge Djebel Amour genannt wird — endet dieses Gebirge gegen die Sahara zu in einer geraden Linie mit NE-lichem Streichen, steil. In Nordafrika wiederholt sich der Bau der Apenninen gegen 5 gewendet. Dieses Gebiet hüngt mit S-Europa zusammen und ist durchaus nicht afrikanischen Charakters. Seine §-liche Grenze ist das Bett des Ued-Draa-Flusses in Marokko ; die E-liche Fortsetzung dieser Linie ist die Depression des Oud-Djeddi und der Schott-s (Salzseen) $-lich von dieser Linie erstreckt sich die Tafel der Sahara. Im §-lichen Teil von Marokko begann die Gebirgsbildung wahrscheinlich schon im Paláozoikum, im Tertiür aber, als im N und E die ersten Faltungen des Atlasgebirges begannen, stand dasselbe in seinen groBen Zügen bereits fertig. Vortragende legte im AnschluB an ihren Vortrag einzelne Originale der Coguanpschen Sammlung vor. Es sind durchwegs nordafrikanische Fossilien, zwei davon stammen aus der lybischen Wüste: ein Nautilus desertorum ZITT. und ein Ammonites (Sphaenodiscus) Ismaelis Zirr. Schlie8lich wurde Sand der Sahara aus der Gegend von Biskra, ein reiner, fein körniger, aus roten Guarzkörnern bestehen- der Sand vorgelegt. Vorsitzender Prof. FR. SCHAFARZIK bemerkt mit Freude, daB seit dem 60-jáhri- gen Bestande der Gesellschaft heute zum erstenmal eine weibliche Stimme in der Facbsitzung erklungen ist. Seit den Achtzigerjahren, wo J. v. SzaBó Afrika besuchte, hörten wir keinen einzigen, auf persönlichen Beobachtungen basierenden Vortrag über diesen Erdteil. FR. SCHAFARZIK spricht über die Umgebung der Bosman-Kohlen- gruben in Serbien. Dieses Gebiet liegt am rechten Donauufer gegenüber von Drenkova und gehört zu der Gemarkung von Dobra. Die Bildungen dieses Gebirges sind der GneiB, das untere, flötzleere Karbon, der kohlenführende Lias, fer- ner die Kalksteine des Dogger, Tithon und Neokom. Die dortige liassische Stein- kohlenbildung ist, obzwar sie eine unmittelbare Fortsetzung jener von Kozlabánya in Ungari darstellt, doch breiter als letztere, so da8 sie gehörig aufgeschlossen, mit der Zeit auch einen gröfBer angelegten Abbau erhoffen lüBt. Das umgebende Gebirge gehört zu demselben tektonischen Typus, wie das Gebirge auf der unga- rischen Seite, d. i. es besteht ebenfalls aus E-würts übersehobenen Falten. 822 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNGARISCHEN GEOLOG. GESELLSCHAFT. 25. Oktober 1911. FR. Baron v. Nopcsa bespricht die tektonischen Verhültnisse von Nordalbanien. Dieses Gebiet ist infolge seiner Kahlheit zu tektonischen Beobachtungen besonders geeignet. Erscheinungen, die anderweitig durch die Pflanzendecke verdeckt, nur vermutet werden können, treten hier nicht nur ganz deutlich vor Augen, sondern können sogar photographiert werden. Vortragender führt die Tektonik Albaniens der Geologischen Gesellsehaft aus dem Grunde vor, weil es hier noch solche gibt, die gegen die Charriage-Hypothese noch immer miBR- trauisch sind. In Nordalbanien sind drei stratigraphische und tektonische FEinheiten zu unterscheiden: 1. das nordalbanische Hochgebirge, 2. das Zukali- Gebirge und 3. das eruptive Gebiet der Merdita. In dem nordalbanischen Hochgebirge ist der gröBte Teil des Mesozoikums als Kalksteinfazies ausgebildet, das Zukali-Gebirge erscheint durch Tiefseesedimente fcharakterisiert, in der Merdita aber findet sich viel mesozoisches Eruptivmaterial. In tektonischer Beziehung bildet das gefaltete Zukali-Gebirge ein unter den Kalken des nicht gefalteten nordalbanischen Hochgebirges zutage tretendes Fenster. Der eruptive Stock der Merdita aber ist auf den Kalkstein des nord- albanischen Hochgebirges überschoben. Sámtliche Dislokationen traten nach dem Mitteleozün ein und an der Basis jeder übersehobenen Einheit ist der heftig ge- altete, vielfach mit ülteren Schiefern zusammengeknetete, stellenweise dünngewalkte, anderweitig wieder verbröckelte Eozünschiefer anzutreffen. Diese tektonisch ver- ünderte Fazies des BHozüán nennt Vortragender Gjaner-Schiefer. Vortragender weist die Richtigkeit seiner Beobachtungen mit zahlreichen klassisehen Photographien nach und gedenkt all jener, die ihm bei seiner Arbeit behilflieh waren, so dem k. u. k. Generalkonsul A. KRaL, den übrigen Beamten des k. u. k. Konsulates, und last not least den sogenannten albanesisehen cWildens. L. v. Lóczy begrübt den Vortragenden, der seine Ruhe und Beguemlichkeit opfernd der Geologie und sich mit der Durchforschung eines so schwer zugüng- lichen Gebietes Verdienste errang. Er spricht den Beobachtungen Nopcsas seine gröbBte Anerkennung aus und frügt ob Baron v. Nopcsa einen Zusammenhang zwischen dem Südungarischen Gebirge und Albanien beobachten konnte. FR. Baron v. NopcsA erhebt sich zu einer lingeren Beantwortung der Frage und trachtet den gordischen Knoten zu lösen. Vorsitzender FR. SCHAFARZIK spricht dem 6 Vortragenden seinen Dank aus. Jedoch bemerkt er, da8B die Geologen Ungarns der Überschiebungs-Theorie schon seit langem volle Aufmerksamkeit sehenken, besonders im Krassó-Szörenyer Gebirge. Auch die ungarischen Geologen haben Übersechiebungen nachgewiesen, freilieh nicht unter so günstigen Verhültnissen wie Vortragender, da gerade die für solche Be- obachtungen geeigneten Gebiete mit dichten Waldungen bestanden sind, wo die geologischen Verhültnisse nicht so übersichtlich sind, wie in Albanien. K. EmszrführtdieperiodiseheSpringguellevonIpolynyitra in Wort und Bild vor. Die Salgótarjáner Steinkohlen-Bergbau A.-G. lie8 in der Umgebung von Losonc mehrere Bohrungen niederteufen, davon eine "bei Ipoly- nyitra. Die Bohrung ging flott von statten, da der Bohrer sich stets in gleich- miüBigem Gestein, dem charakteristisehen Hangendgestein des Nógráder Kohlen- beckens, dem sogenannten Sehlier bewegte, bis in 520 m Tiefe die periodische Springguelle das weitere Vovdringen unmögliech machte. Das Wasser wird durch reichliche Kohlensüure emporgetrieben, so daB das Wasser bei den Eruptionen MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNGARISCHEN GEOLOG. GESELLSCHAFT. 823 sogar das Dach des 25 m hohen Bohrturmes erreicht. Das üármerc Volk der Um- gebung schreibt dem Wasser Heilkraft zu und legt sich bei den Eruptionen unter den Strahl. In chemischer Beziehung ist das Wasser zu den alkalisehen Bikarbonat- Wáissern zu stellen, unter denen (z. B. Luher Margit-Ouelle, Bikszáder Wasser, Mál- náser Mária-Ouelle) dasselbe eine ansehnliche Stelle einnimmt. DLeider ist über dieser Ouelle das Todesurteil erklungen, die Rohre sollen demnüchst herausgezogen werden. J. v. ANDREICS ersucht den anwesenden Direktor F. GERő, die Rohre möglichst im Bohrloch zu lassen, da es sehr wichtig würe, daB diese seltene Naturerscheinung erhalten bleibe. F. GERŐ erwidert, daB dies kaum möglich sein werde, da mit dem Grund- eigentümer kein Abkommen zu schlieBen ist. Dieser einfache Mann vermutet nun Millionen unter seinem Boden. MITTEILUNGEN AUS DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAET. JAHRGANG 1911. — HEFT 4. REDAKTEUR : Dr. OTTOKAR KADIÓ REFERENT. BESPRECHUNG EINIGER NEUERER HÖHLEN. Von Dr. FRawsz v. PÁvAI-VaJwa. — Mit den Figuren 67—70. — Als Mitarbeiter der Sammlung von Besprechungen heimischer Höhlen habe ich Gelegenheit gehabt die Literatur der bisher beschriebenen oder be- sprochenen Höhlen durchzusehen und fand, daB eine Anzahl von kleineren- gröberen Höhlen und áhnlichen Bildungen unseres Landes, die ich kenne, dort nicht zu finden sind. Bis alle diese Lokalitáten einer systematischen Er- forschung unterzogen werden, halte ich es für erwünscht, diese auf Grund eigener Erfabrungen zu besprechen, 1. Die Szohodoler Fuchslöcher. I. In der Gemarkung der Gemeinde Guraszohodol auf jener Seite der die [Lucsiahöhle und die untere Topánfalvaer Höhle bergenden Felswand, welche der Gemeinde Topánfalva zugekehrt ist, dicht an der Basis der Fels- wand bin ich im Jahre 1905 auf eine kleine verschüttete Öffnung gestoBen, welche in eine 4 m hohe und 2 m breite Höhlung führte, die sich gegen 50 allmáhlich ansteigend bald verengt, so sehr, daB ich im nassen wasserabführen- den Kanal ungefáhr nur 15 m weit eindringen konnte. II. W-.lich oberhalb der Lucsia unter der letzten Doline im oberen Teil der Felswand befindet sich ebenfalls eine kleinere verstopfte und mit Schutt gefüllte Höhlung. Die Bevölkerung von Guraszohodol pflegt solche Löcher mit Steinen zu verstopfen, um das Nisten der Füchse zu verhindern. 2. Trümmerhöhle. Bei den Ouellen des Igenbaches im Siebenbürgischen Erzgebirge, S-lich von Jezer im W-lichen Felsen oberhalb des Seeabflusses befindet sich eine BESPRECHUNG EINIGER NEUERER HÖHLEN. 825 michtige scheuerartige Höhlung, die nur so weit einwárts reicht, daB die inneren Teile durch das groBe Portal noch schwach beleuchtet sind. Den Boden bedecken máchtige Kalksteinblöcke, es sind dies Trümmer einer gröBe- ren eingestürzten Höhle, weshalb ich die Bezeichnung cTrümmerhöhles für passend halte. 3. Kalzithöhle. Auf der linken Seite der wunderschönen Sehlucht Remete, von Tarkő kommend am 0-lichen BHingang der Schlucht und von der oberhalb des Schluchteinganges sich befindenden Csatóhöhle ein wenig NW-lich oberhalb des FuBweges gühnen nebeneinander zwei grobe Höhlungen, von denen die höher liegende nur noch eine Vorhalle einer eingestürzten Höhle ist, deren Winde und die am Boden liegenden abgestürzten máchtigen Steinblöcke von Kalzitkristallen bedeckt sind. Dieser Umstand gab mir Veranlassung diese Höhle im Sommer des Jahrés 1907 als cKalzithöhles zu benennen. Auf der rechten und linken Seite der Höhle sehen wir je eine hohe Nische; in letz- terer habe ich auf der Oberfláche und im kalkschuttführenden roten Ton seheinbar fossile Knochen gefunden. 4. Pávaihöhle. Etwas weiter unter der Kalzithöhle gáhnt die dreieckige Mündung einer anderen Höhle ins Tal hinab. in welcher die Hirten eine kleine Wand aus Stein erhoben und durch Feuer den Plafond stark beru8t haben. Am Ende der grobBen langen Vorhalle, fast 3 m hoch befindet sich ühnlich, wie bei den vorigen Höhlen eine hohe Nische, in welcher ebenfalls Knochenreste von Wiederkáuern und Vögeln zu finden sind. Hinter dieser Nische kann man durch eine enge Öffnung in einen Kanal gelangen, der öfters seine Richtung wechselt und stellenweise ziemlich hoch wird, vor dem Ende sich aber der- mabBen erniedrigt, dab man nur am Bauche kriechend in einen geráumigeren Raum gelangen und von da aus wieder 3 m weiter herabsteigen kann. Rechts oberhalb dieser Vertiefung erblicken wir einen Vorsprung, der nun in einen ge- sehlossenen Kamin führt. Dieser mündet nach unten ebenfalls in die frühere Vertiefung. Hier am Ende der Höhle habe ich eine müchtige Ablagerung von reiner Terrarossa angetroffen. Rezent aussehende Knochen von Wiederküáuern fand ich auch in diesem zweiten kanalförmigen Höhlenabschnitt. Wáhrend ich im Sommer des Jahres 1907 mit der Erforschung des inneren, bis dann noch unbekannten Höhlenabschnittes beschüftigt war, überraschte mich mein ge- wesener Kollege und Freund KaáRL NaGy mit der Aufschrift cPávaihöhles. 5. Wolfsgrube. Dort, wo der FuBweg oberhalb der Remeteschlucht zu den bekannten Höhlen abbiegt, rechts vom Tarkőer Gebirgsrücken, befindet sich eine senk- rechte, aber schon ziemlich ausgefüllte Doline, in welche man nur mittels Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911. 54 826 D! FRANZ PÁVAI-VAJNA. Strickleiter herabsteigen kann. Ich glaube einen treffenderen Namen, als der obige, könnte man dieser Höhle kaum geben. 6. Piliser Höhle. In der Gemarkung der Gemeinde Remete (Komitat Alsófehér), links von jenem Kreuz, bei welehem die Komitatsstrabe gegen die W-liche Lehnte der Piliser Spitze abbiegt, abwárts nach der Remetesehlucht zieht sich ein aus einigen zerrissenen Felsen bestehender Bergrücken nach S. Neben den senk- Fig. 67. Ansicht der Piliser Höhle. Nach einer Aufnahme von WOLFGANG BóER. rechten Spalten des ersten Felsen erblicken wir in Form einer Pfeife die Öff- nung einer kleineren Höhle, ebenfalls entlang einer Spalte. Die Höhle füllt nach innen ab und wird von Jahr zu Jahr durch neue Schuttausfüllungen immer mehr verengt. Im Endabschnitt der Höhle von dem engen schrüg auf- würts gehenden Kanal haben wir im Jahre 1905 mit meinem gewesenen Pro- fessor Dr. Zorrás Szrnápy zwischen dem nassen Kalksteinschutt eine neue blinde Küferart gesammelt, die den Namen Anophtalmus Sziládyi Csixi erhalten hat. Vor der Höhle und weiter unten unter den Felsen liegen zahlreiche prü- historische Tonscherben herum, ein Zeichen. dab hier schon seit ültesten Zeiten her auch der Mensch gehaus hat. Ív aj 19 7 BESPRECHUNG EINIGER NEUERER HÖHLEN. 7. Sziládyhöhle. An der W-lichen Seite der in das Toroczkóer Becken führenden Fels- kluft namens Kőköz, vis-á-vis der Brücke, oberhalb des Ackerfeldes sehen wir aus dem Wald eine Felswand emporragen, in welcher SSW-liehen eine 50 m lange Höhle verborgen ist, ühnlich wie die Hosszúkőer Zúgóhöhle. Obzwar sich der mehrfach gewundene Gang dieser Höhle stellenweise ziemlich hoch erhebt, erreicht derselbe niemals eine betráchtliche Höhe, nur selten rieselt auch noch heute Wasser, das sich im hinteren Teil des begéöhbaren Ganges in meh- reren kleineren Becken ansammelt; dieser Umstand gab der hiesigen walachi- sehen Bevölkerung Veranlassung zur Annahme, daB sich im Inneren der Höhle ein See befinde. Als ich im Jahre 1905 diese lehrreiche kleine Höhle durchforscht habe, fand ich daselbst eine dem Anophtalmus Sziládyi áhnliche Káferart und einige Wiederkünerknochen, welche ich dem Museum in Nagy- enyed geschenkt habe, die Höhle selbst habe ich nach meinem damaligen Professor Dr. ZoLTÁN Szrirápy benannt. 8. Kleine Höhle. An der W-lichen Seite des dem Nyírmező zugekehrten Köőközende, im oberen Drittel der, von unten gerechnet, zweiten Felspartie können wir von den oberen Ackerfeldern kommend eine dritte kleinere Höhle erreichen. Es ist dies eine am Anfang ihrer Bildung unterbrochene Höhle, welche eben des- wegen interessant ist. Die Höbhle besteht aus einem nach hinten sich allmáhlich verengenden Kanal, dessen Ouerschnitt auf die Form eines Hutpilzes erinnert. Das fliessende Wasser hat, wahrscheinlich entlang einer Spalte, zunüchst einen linsenförmi- gen Hohlraum ausgewaschen, inmitten dessen sich der hier rieselnde Bach, nachher ein ungefáühr 25—30 cm breites und stellenweise mehr als 1 m tiefes Becken erodiert hat, so lange bis sich seine abführenden Wege nicht ver- stopft haben. Es ist nicht unmögliech, da8 der Weg des Wassers durch irgend welche gewesene oder neu entstandene feine Spalten bedingt wurde, es scheint aber sicher zu sein, daB es sics hier nur um rieselndes Wasser handeln kann, das infolge rücksehreitender Erosion sein Becken ausgewaschen hat. Binwürts konnte ich ungefáhr 30 m weit eindringen, es wird aber nirgends breiter als 1 m. Hinige Knochen habe ich auch aus dieser Höhle für das Museum in Nagyenyed geholt. 9. Kőközer Felsloch. Mit diesem Namen habe ich jenes kleine spaltförmige Felsloch bezeich- net, welches auch vom Weg aus zu sehen ist und von der Gyertyánoser Höhle einige Schritte nach S0 in selber Hőhe erscheint, aber viel weniger zugang- lich ist. Es ist dies nichts anderes als eine Doline, deren Grund sich lünglich erweitert hat. In derselben W-licehen Felswand sieht man aus dem Tal noch mehrere bisher unerforsehte Löcher. 898 DI: FRANZ PÁVAI-VAJNA 10. Schwalbenhöhle (Pestyerea kornyi). Am 0-lichen Abhang des Kőköz, vis-á-vis der Gyertyánoser Höhle, unter einem michtigen Vorsprung befindet sich eine geráumige Höhle, die sich nachO erhebend ungefáhr 20—25 m weit erstreckt. In derselben finden wir auch mehrere geschlossene Hohlráume. Gegen dem SW-lichen Ende des Vorsprunges gelangen wir durch eine niedere Öffnung in ein 2 m hohes und 3 m breites kaminförmiges feuchtes Felsloch. Prühistorische Überreste kommen auch hier vor. Unter dem Vorsprung pflegt eine ganze Schar von Schwalben zu nisten, wir wollen sonach diese Stelle als Schwalbenhöhle bezeichnen. 11. Lázer Höhle. In der Gemarkung von Oláhlapád, an dem rechten Ufer des Lázer- baches, oberhalb des Wasserfalles, im ersten Nebental, an der Grenze des Melaphyrs und Leithakalkes befindet sich ein kleiner, aber in der Entwicke- lung der Höhlen sehr interessanter Hohlraum, Aus der kaunm 88 m hohen und 1-5 m breiten Mündung rieselt be- stándig Wasser, welches sich an der Sehwelle in einem kleinen mit Moos be- FT ER E HA taste b FVs ENNE életén ő Fig. 68. Lüngssehnitt durch die Lázer Höhle. MaGstab: 6 mm. Erklörung : I — Leithakalk, II — Melaphyr. wachsenen Becken ansammelt. Hinwürts kann man nur kriechend ein- dringen in den schwach ansteigenden mit Kalktuff besetzten Kanal, der nach innen etwas breiter wird, dessen Höhe aber bis auf 0-3 m herabfállt. Das Wasser rieselt hier links in einer kleinen Vertiefung. Nach 8 m langem Kriechen biegt der Kanal etwas nach links ab und erhöht sich bis auf 2 m; der Boden dieser kleinen Erweiterung wird von einem Wasserspiegel bedeckt mit einem gröBeren Felsblock in der Mitte. Hieher wird das Wasser durch einen am (Oerschnitt hutpilzáhnlichen Kanal nach mehreren kleineren Kas- kaden geleitet, in schönster Weise die retrograde Erosion zeigend. Dieser enge Kanal, in welchen ich blo8 6 m weit eindringen konnte, ist hier entlang der un- tersten Schichtflichen des Echniodermaten führenden Leithakalkes in einer Breite von 1-5 m entstanden, dann aber konzentriert sich die erodierende BESPRECHUNG EINIGER NEUERER HÖHLEN. 829 Kraft des Wassers in der Mitte des breiten Hohlraumes und hat sich "infolge retrograder Erosion 1 m tief dermaBen eng eingesechnitten, dab in die Spalte nicht einmal ein mensehlicher FuB hineingesteckt werden kann. Es ist dies ein schönes Beispiel für die Entstehung von Höhlen, ein reichlicherer WasserzufluB oder eine AÁnderung in der Hürte der Gesteins- schicht veranlaBt sogleich die Verengung oder Verbreitung des Beckens, die ohne Stütze gebliebenen Steinblöcke stürzen nach und veranlassen die Bil- dung von Hohlráumen. 12. Die Felsniscehen des Bagolyárok. Im lehrreichen Erosionsgraben Bagolyárok, einem Nebenzweig des Oláh- lapáder Baches, ebenfalls an der Grenze von Leithakalk und Melaphyr hat die Erosion dadurch drei Felsnischen zur Bildung gebracht, da8 der unter dem hürteren Leithakalk sich befindlicehe verwitterte Melaphyr, oder der weichere poröse Leithakalk vom Wasser unterwaschen wurde. I. Die erste Felsnische befindet sich an der rechten Seite des Baches, ungefáhr 10 m hoch über dem Becken. Dieselbe ist 4 m breit und 8 m lang mit einem kleineren geschlossenen Hohlraum im $0-lichen Ende. Der vordere Teil ist stellenweise 2 m hoch. Der Boden ist eine lokale Bildung, aus der Ver- witterung des Melaphyrs und Leithakalkes entstanden, in dessen Ablagerungen, namentlich im früher erwáhnten hinteren Hohlraum, teilweise durch schuttigen Kalktuff bedeckt zahlreiche Knochenreste kleiner Tiere vorkommen. Dieselben sind höchstwahrscheinlieh als Beute von Raubvögeln hieher gebracht worden, ihrem Alter nach gehören sie, wenn auch nicht ins Pleistozán, aber mit Rück- sicht auf die Sinterdecke, welche die Knochen bedeckt und deren Bildung nicht der Gegenwart angehören kann, setze ich die Überreste ungefáhr in die erste Hülfte des Holozáns. Die hier gefundenen Knochen stammen nach einer vorláufigen Bestimmung von folgenden Tierarten: Gricetus cricetus L., Myoxus gtis L., Arvicola ter- restvis L., Lepus sp., Talpa europacea LG. und Mustellas martes L. AuBer diesen: Kleineres Raubtier, Wiederküuer, Vögel, BHidechsen, Frosch und Fisch- knochen. Die Bestimmung verdanke ich Herrn Geologen Dr. THEODOR KoRmos. II. Die zweite Felsnische befindet sich im Bache etwas höher, zwischen den beiden Wasserfállen. Der Bach hat hier halbkreisförmig den verwitterten Melaphyr unter dem Leithakalk ausgewaschen, besonders an der linken Seite, und so föllt es nun 6 m hoch in der Mitte der halbkreisförmigen Nische, um nach einige Meter langem Weg auf der wenigstens 10 m hohen Melaphyr- wand abermals zu untertauchen. Diese viel geráumigere Felsnische ist auch schon ihrer Lage nach viel jünger, als die erste und enthült auch keine Tierreste. IIL Die dritte Felsnische befindet sich an der linken Uferpartie des Baches ungefáhr 100—150 Schritte weit vom dritten Wasserfall aufwárts und gegen O, sie erstreckt sich hier 2—3 m lang ins Innere. Ihre Entwickelung hált auch heute an, indem das Wasser bei Anschwellungen auch noch heute den Hohlraum in seiner ganzen Ausdehnung auswüscht. 830 Dr FRANZ PÁVAI-VAJNA Diese drei Felsnischen sind eklatante Beveise, dab bei einem retrograd erodierenden Bach im Tal aufwárts die nacheinander folgenden Felsnischen sich auch zeitlieh nacheinander ordnen. Waáhrend der Bach unter der ersten 10 m tief dahinflieBt, berührt er die andere Nische nur teilweise und die dritte wáscht er ganz aus. 13. Die Oláhlapáder Dolinen. Auf dem Gebiete der Oláhlapáder Weide cDumbravás reihen sich in drei verschiedenen Richtungen siebzehn verschieden groBe Dolinen. aneinander. Zwei davon voreinigen sich ober dem Felsvorsprung cCasa de piatras, denn unter diesem guellt unter den Steinstrümmern jenes Wasser, welches in den beiden oberen Dolinenreihen zeitweise versehwindet. Das Wasser der dritten Reihe kommt wahrscheinlich bei der Ouelle cFántána Ernéuluis des Bagoly- árok zum Vorschein. In den 8—10 m tiefen und bei einigen noch viel brei- teren Trichternder hier befindliehen Dolinen verschwinden nach anhalten- dem Regen selbst kleine Büche, das Bachgerölle verstopft jedoch ein jedesmal dermaBen die abführenden Kanüle, dab ich nie mehr als 2—3 m tief endringen konnte. Allerdings muB hier in der Tiefe, wenn auch nicht gerade ein gerüumiges, so doch ein sehr ausgebreitetes Kanalsystem bestehen, welches sich, insoferne es sich hier um einen verhültnismáBig jungen Leithakalk handelt, wahr- scheinlich gerade jetzt in Entwickelung befindet, wie im N die Lázerhöhle und so ist nur zu bedauern, dab es nicht künstlich aufgeschlossen ist, den wir dürfen hoffen, da8B wir auf solchen Stellen bezüglieh der Entfaltung von unterirdisehen Wasserlüufen zu wichtigen Aufsehlüssen kommen würden. 14. Aranyer Felsloch. An jener Lehne des im 6 Marostale stehenden berühmten Aranyiberges, welche gegen Piski zugekehrt ist, befindet sich unter den oberen losen Andesit- sehichten ein 4 m breites und ebenso langes, aber nicht mehr als 1 m hohes, einem Backofen ühnliches Felsloch. Oberhalb dessen sieht man die Spuren eines kleinen Wasserrisses und so ist es auf dem ersten Blick mehr als wahr- seheinlich, da8 es vom Wasser gebildet wurde, indem es die losen verwitter- ten Steinstücke allmáhlich weggeschwemmt hat. Obzwar dies nur eine unansehnliche Höhle ist, befindet sie sich doch in vulkanischem (Gestein und verdient es eben deshalb, dab wir uns mit ihr befassen. 15. Sauloch (Gaura scrofi). Am linken Ufer der Maros vis-á-vis der Iltyóer Bahnstation erhebt sich eine steile Kalksteinwand, in welcher schon von weitem die weite Öffnung einer Höhle ins Auge fállt. Leider ist der Hohlraum dieser Höhle viel kleiner, als dies nach der miüchtigen Mündung zu erwarten würe. Die ganze gangbare BESPRECHUNG EINIGER NEUERER HÖHLEN. 831 TLünge betrügt nicht mehr als 30 m. Es ist dies ein gekrümmter am Ende verengter sehmaler Wasserweg, dessen Höhe viel gröber als die Breite ist, ein Zeichen, daB8 das hier strömende Wasser das nach auswürts abfal- lende Becken gerade infolge des gröleren Falles reiBend vertieft hat. 16. Hölchen (Pesteruca). In der Gemarkung der Ge- meinde Pozsoga oberhalb der Gaura serofi in der náchsten Felspartie 10—15 m hoch über dem Fahrweg befindet sich eine kleinere niedrige Höhlung. Der einwártsführende Kanal ist unge- fáhr 8 m lang, aber nur 2 m breit. Dieser Kanal ZENLETTNELTA Fig. 69. Grundri8B des Sauloches. Inneren auf zwei Aste. Der link- Mábstab SöS nme ze seitige Ast ist wieder 8 m lang und endet blind, wührend man im rechtseitigen Ast nur 7 m weit eindringen kann. Er lüáuft ab in der Richtung wo unmittelbar neben dem Weg eine Ouelle entspringt. Den Boden bedeeckt guarzkieseliger Ton, ein Zeichen, dab von oben, wahrscheinlienh durch Dolinen, auch heute noch Wasser in die Höble einsickert, vielleicht gerade jenes Wasser, welches durch feine Sprünge und Schutt gereinigt, die erwáhnte Ouelle verorgt. Nach der Höhe der Öffnung urteilend, ist diese Höhlung gegen das Ende des Pleistozán entstanden. 17. Kaprioraer Höble. In der von Pozsoga herüberziehenden Kalkwand am linken Marosufer befindet sich in der Gemarkung der Gemeinde Kapriora über der wasser- reichen Ouelle eine ungefáhr 2 m hohe und 2-5 m breite Höhlenmündung. Der erste 16 m lange und 2 m breite Teil biegt beim sechsten Meter nach rechts und verlüuft in dieser Richtung 10 m weit. Hier erweitert er sich ein wenig. Vor der Erweiterung links können wir durch eine enge Öffnung in eine seit- liche Nische hineinleuchten, hier konnte ich ungefáhr 4 m weit hineinsehen. Von der Erweiterung links kann man zwei sich verengende Spalten einige Meter weit verfolgen, wührend rechts ein zweimal gekrümmter 1—0-5 m enger, ziemlich hoher Kanal 18 m weit mit der áuBeren Felswand fast parallel ver- laufend ins Innere führt. Am Ende dieser Höhlung bin ich auf eine 4—5 m tiefe Vertiefung gestobBen, in welche ich mich nicht hinunterlassen konnte, so dab die Fortsetzung der Höhle unerforseht geblieben ist. Den Boden bedeckt in der Erweiterung eine 2 m starke Schicht Fledermausguano. Aus dem 832 Dr: FRANZ PÁVAI-VAJNA Höhlenraum vor der Erweiterung hat man angeblieh drei Waggon voll Guano weggeführt und es scheint wenigstens noch so viel in der Höhle zu sein. In der Höhle lagert auch heute noch eine unzáhlbare Menge von Fleder- müusen, deren faunistisches Studium lohnend würe. Die Höhe der dem Maros- tale zugewendeten Höhlenmündung lüBt folgern, dab sich das Wasser hier auf das oberpleistozáne Terrassenniveau der Maros ergossen hat, dab also auch die Höhlenbildung in diese Periode fállt. 18. Kaprioraer Knochenloch. Ebenfalls in Kapriora im Steinbruche Nyukule sind die Arbeiter — nach Aussage von Augenzeugen — auf einen verstopíten Hohlraum gestoBen, in welchem miüchtige Zühne und Unterkiefer gefunden worden sind. ( , ; ! I INN Fig. 70. GrundriB des Kaprioraer Knochenloches. MaBstab : 3? mm — 1 mm. 19. Duku-Höhle. Es wird behauptet, daB es entlang des Kaprioraer Valea fundaca-Baches ebenfalls eine kleinere tiefe Höhle gábe, in welcher angeblich einst der Rüuber- hauptmann Duku gelagert hat. 90. Somlyóhegyer Grubenhöhle. In der Gemarkung der Gemeinde Polgárdi (Komitat Fejér) bat man in der NW-lichen Ecke des dortigen Steinbruches, wührend des Abbaues einen fast vertikalen natürliehen Schacht aufgeschlossen, in welchem ich im Herbst des Jahres 1910 40 m tief herabgestiegen bin. Die Öffnung hat heute einen Durchmesser von ungeführ 2 m und der Kanal erweitert sich ein wenig gleich oben, gegen N einen kleinen Vorsprung bildend. Von hier aus kommt man durch eine lange enge Spalte in eine Erweiterung von ungefahr 10 m Durch- messer, es ist dies der weiteste Raum der Höhle, der seine Entstehung dem Umstande verdankt, dab mehrere enge Nebengünge hier zusammentreffen, da- BESPRECHUNG EINIGER NEUERER HÖHLEN. 833 selbst sind auBerdem zahlreiche zusammengebrochene Steintrümmer herab- gestürzt und haben den engen Grund des Kanals nach unten fast ganz ver- stopft. Von hier aus konnte ich nur nach Sprengung eines Steinblockes ent- lang der Kanalwand in den zweiten Abschnitt der Höhle, in welchen noch zwei spaltförmige ungehbare Seitengünge münden, es ist dies ein durchschnitt- liceh 2 m weiter senkrechter Kamin. Seinen Boden bedeckt abgestürzter Kalk. steinschutt, der von unten aus wahrscheinlich von irgend einem eingezwángten gröbBeren Steinblock gehalten wird, denn auch das Wasser mubte einst durch diese Trümmerschicht in die Tiefe flieBen. 21. Höhle von Polgárdi. Die Höhle von Polgárdi gehört heute nur noch der Vergangenheit. Die Industrieanlage hat den kleinen Steinbruch fast vollstándig abgebaut. Es mubBte dies eine sehr alte Höhle gewesen sein, die am Ende des Pliozáns mit jenem grauroten Ton ausgefüllt wurde, welcher die Überreste einer selten reichen und mannigfaltigen Wirbeltierfauna in sich birgt.! In der NW-liehen Fels- wand des kleinen Steinbruches ist eine weite ausgefüllte Doline aufgeschlossen, deren verzweigender Kanal in die Tiefe führte, wáhrend sich fast durch den ganzen Steinbruch in fast NS-licher Richtung von der Oberfláche gerechnet 5—6 m tief ein horizontaler Kanal erstreckte. Die eigentliche Höhle ist erst dann ausgefüllt worden, als der dunkelrote Ton den verzweigenden Kanal der tiefen Doline gánzlieh verstopfít hat. Das in die Doline einströmende Wasser hat, wie es scheint, auch den knochenführenden Ton in die Höhle geschwemmt. Der Trichter der Doline wurde dann spüter mit Kalksteinblöcken und sandi- gem Kalksteinschutt ausgefüllt. In der Náhe dieser Höhle findet man mehrere kleinere-gröbere Sauglöcher und Dolinen, die heute güánzlich ausgefüllt und verstopít sind. Die hier gesammelten Knochen gehören folgenden Gattungen : Mesopithecus, Sorex, GCrocidura, Talpa, Hyaena, Ichtitherium, Viverra, Machaerodus, Felis, Sciuroides, Steneofiber, Mus, Cricetus, Spalax, Hystrix, Myologus, Lepus Dinotherium, Mastodon, Aceratherium, Ceratorhinus, Hip- parton, Sus, Capreolus, Helladotherium, Gazella, Tragocerus, Vögel, Vipera, Ophiosaurus, Lacerta, Testudo, Rana und Fische. 99. Höllenloch. Jenseits der Donau zwischen der Gemeinde Kopolcs und unter dem Dorfe stehenden Mázosbrunnen, an der rechten Seite des Baches, am Rande der Basaltdecke und mit dieser parallel finden wir eine geráumige Höhle, das sog. Höllenloch. Die dreieckige Mündung ist ungefáhr 4 m 6 breit und ebenso hoch. Ihr Hohlraum verzweigt sich 10 m weit von der Mündung und hier ist der Durchschnitt trapezförmig. Der linkseitige Ast ist kurz, der rechtseitige düríte lánger sein; das Ende habe ich wegen dem dort angesammelten Wasser 1 KoRmos TH.: Der pliozáne Knochenfund von Polgárdi. (Földt. Közl. 1911.) 834 DI FRANZ PÁVAI-VAJNA, nicht erreichen können, so weit ich aber hineinsehen konnte, ist der Ast un- gefáhr 15 m lang. Den Boden bedeckt grober Basaltschutt. Ob die Höhle nachtráglieh im Basalt oder ursprünglich zwischen den übereinander flieBen- den Lavaströmen entstanden ist, habe ich wegen der Kürze der Zeit, die mir zur Verfügung stand, nicht mehr ergründen können. ÜBER DAS GEOLOGISOHE ALTER DER ABLAGERUNGEN IN DER SZELETAHUHLE. Von Dr. EuGEN HILLEBRAND. - Mit den Figuren 71—72. — Im folgenden gedenke ich über das Álter der Ablagerungen in der Szeletahöhle zu berichten, wobei ich einesteils die auf meiner Studienreise ins Ausland gewonnenen Erfahrungen, anderesteils die Ansichten der Fach- minner mitteilen werde. i Es ist bekannt, daB die Einteilung des Ouartárs auf Grund der Form- verschiedenheit der Tierarten und teils der menschlichen Steinartefakte geschieht. Früher hat die Verschiedenheit der Fauna die wichtigere Rolle gespielt, in der neueren Zeit aber, da sich die Fundorte von vollstándigen Kulturreihen stets mehren, hat es sich herausgestellt, da8 die Verschiedenheit der Fauna für die speziellere Einteilung der Urzeit weit nicht so geeignet ist, wie die verschiedenen Typen der Steingerüte. Waáhrend zum Beispiel das Renntier, welches früher für das Magdalénien als charakteristiseh gehalten wurde, in Mittel- und Westeuropa vom Moustérien angefangen bis zur oberen Stufe des Magdalé- nien gleichmábBig vorkommt, kann man auf archüologiseher Grundlage diesen Zeitabschnitt in neun verschiedene, ziemlich scharf abgegrenzte Stufen einteilen. Mit einem Wort im Ouartár vertreten die Produkte des mensehlichen Geistes, die Steinartefakte, die Leitfossilien. Bei der Binteilung des Ouartárs in groBen Zügen wird die Fauna übrigens auch weiterhin eine wichtige Rolle spielen. So ist z. B. Elephas amtiguus und Rhinoceros Merckit überhaupt für das Mousté- rien und für die Zeit vor diesem charakteristiseh ; wáhrend Elephas primigenius und Rhinoceros tichorhinus in den jüngeren Zeitabschnitten vorkommen und bis zum oberen Magdalénien dauern. In der Szeletahöhle sind bisher Überreste weder von Elephas, noch von Rhinoceros gefunden worden und da die verti- kale Verbreitung der zahlreichen Höhlenbárenüberreste sehr groB ist, gewinnt das archáologisehe Material bei der Altersbestimmung der Kulturschichten eine entsecheidende Rolle. Mein Freund, Geolog Dr. OTTOKAR Kapi war so gütig und hat mir vom Szeletamaterial 18 Stück Steinartefakte auf die Studienreise ins Ausland an- ÜBER DAS GEOLOGISCHE ALTER DER ABLAGERUNGEN IN DER SZELETAHÖHLE. 835 vertraut. Ich habe dieses Material in Wien, Tübingen, Bruxelles und Paris den Fachmünnern vorgelegt, alle haben aber das mitgenommene Material für geringfügig erklürt, um daraus das Alter genau bestimmen zu können. Immer- hin konnten alle übereinstimmend konstatieren, dab die aus den oberen Schichten stammenden Steingerüte dem unteren Solutréen und jene aus den tieferen Schichten wahrscheinliceh dem Aurignacien angehören. Die Stellung der Aurignacienindustrie war eine Zeit lang strittig, heute aber halten die meisten Forscher, mit einigen Ausnahmen! diese Industrie für ülter als das Solutréen, was heute schon ganz gesichert ist und auch die Verháltnisse in der Szeletahöhle bestátigen diese Auffassung. Man hat früher diese Industrie als Prásolutréen bezeichnet und heute wird dieselbe in drei gut unterscheid- bare Stufen eingeteilt. Die früher erwáhnten Fachmüánner sind namenttlich: RuTroT, ÖOBERMAIER, CAPITAN, SCHMIDT und SzoMmBarHy. Abbé BREeurr hat im vor- gelegten Material auch zwei Moustérientypen gefunden. Gelegentlich meiner fünfmonatlichen Studienreise hatte ich Gelegenheit die wichtigeren deutschen, belgisehen und französischen Paláolithsammilungen eingehend zu studieren, wobei ich den Schwerpunkt auf die die Stufen cha- rakterisierenden Typen gelegt habe. Auf Grund der erworbenen Erfahrungen habe ich dann mit meinem Freund Dr. OTTOKAR Kapré auch das Ordnen des archáologischen Materials aus der Szeletahöhle nach einzelnen Stufen durch- geführt. Die Resultate dieser Untersuchungen möchte ich im folgenden kurz zusammenfassen. In den diluvialen Schichten abwárts grabend sind wir zunüchst auf Fenerherde gestoben, welche zahlreiche Lorbeerblatispitzen enthielten. Diese lorbeerblattförmigen Paláolithe sind im Westen die Leitformen der unteren Stufe des Solutréen. In der Szeletahöhle begleiten die Lorbeerblattspitzen nur wenige atypische Schaber, Kratzer und unretuschierte Klingen. Die obere Stufe des westlichen Solutréen so sehr charakterisierende xapointe a cran;- artige Gerüte kommen in der Szeleta nicht vor, ebenso fehlen in den oberen Sehichten Stein und Beintypen des Magdalénien. Mit einem Wort, der jüngste diluviale Industrietypus der Szeletahöhle ist die Lorbeerblattspitze des unteren Solutréen. AubBer den typischen Lorbeerblattspiítzen haben wir auch noch solche gefunden, deren eine Flöche glatt und die andere Flöche nur an den Ründern bearbeitet ist. Es sind dies die sog. aPrototypeno der echten Lorbeer- blatspitzen.? Indem in den obersten Schichten auch selbst Feuerherde nicht mehr vorkamen, können wir annehmen, daB der Mensch im Magdalénien die Höhle nicht mehr aufgesucht hat. Die Kulturschichten des Solutréen vertritt lokaler roter Höhlenlehm, an mehreren Stellen Feuerherde enthaltend, welche sich mit wenig Ausnahmen auf das erste Niveau besehránken. Unter diesen Kultur- sehichten folgen nun Schichten und Feuerherde, deren Industrie ins Aurig- nacien eingereiht werden muB. Es scheint, daB alle drei Stufen dieser Kultur- 1 HaAusER hült diese Industrie für jünger als das Solutréen. (La Micogue 1906—7, pag. 26.) 2 Vielleicht nur atypisehe Lorbeerblattspitzen. 836 D: EUGEN HILLEBRAND epoche hier vertreten sind und es ist wahrscheinlich, daB sich der Mensch in dieser Epoche ununterbrochen in der Höhle oder wenigstens in ihrer Náhe aufgehalten hat. Letzteren Umstand erwáhne ich deswegen, weil ich die Schich- ten der Industrie des unteren Aurignacien für eingesehwemmt halte.! Wie erwühnt, kommen in der Szeletahöhle die Steingeráttypen aller drei Stufen des Aurignacien vor, da aber weder die petrographische Beschaffenheit der Höbhlenausfüllung, noch der paláontologiscehe Charakter der eingesehlossenen Fauna eine genaue speziellere Gliederung der entsprechenden Schichten zu- lált, ist auch die Grenze der einzelnen Typen nicht so scharf wie z. B. dies bei der von Dr. R. R. ScHmipT erforschten Sirgensteinhöhle in Württem- berg der Fall ist. Wir waren nümlich gezwungen künstliche Niveaus auszu- graben, wáhrend ScHmiorT identisch aussehende und áhnliche Fauna enthaltende Schichten separat ausgraben konnte. Die detaillierte Zeiteinteilung kann nur nach letzter Methode genau durchgeführt werden, weil streng genommen nur die identisehe Fauna und der identiseh aussehende Boden als gleichalterig angenommen werden darf, da Beides mit den klimatischen Ánderungen innig zusammenhüngt. Zum Glück unterscheiden sich die untersten Schichten in der Szeletahöhle von einander ziemlieh wesentlich, wenn auch nicht faunistisch, so doch ihrem üuBeren Aussehen nach und dieser Umstand hat sich, wie wir spüter sehen werden, als Wegweiser erwiesen. Wir wollen nun zunüehst die unter den Feuerherden des unteren Solutréen sich befindende Aurignacienschichten náher in Betracht ziehen. Kleinere Feuerherde kommen auch in diesen Schichten vor, aber nur bis zum IV. Niveau, unter welchem bisher kein Feuerherd mehr gefunden worden ist. Vor allem finden wir in diesen Sehiechten die Aurignacienklingen. Letztere unterscheiden sich von den Solutréenklingen erstens dadurch, da8 ihre Ründer rundherum retuschiert sind, wáhrend die Solutréenklingen scharfrandig sind und höchstens nur Abnützungsspuren aufweisen, zweitens die Retuschen selbst sind viel tiefer und dichter angebracht, als dies im Solutréen zu sein pflegt. Im I. und II. Niveau kommt der Typus cPointe dela Gravettes vor, Steingerüte, welche für das obere Aurignacien charakteristiseh sind. Es sind dies kleine mit Spitze endende klingenförmige Messer mit parallelen Kanten ; die eine Kante ist scharf, das ist die Schneide des Messers, die andere Kante ist mit senkrechten Retuschen abgestumpft. Diese sog. Schutzretuschen dien- ten wahrscheinlich für den Ansatz des Zeigefingers. Wenn wir einen derartigen Gebrauch dieser Messer annehmen, dann können wir wenigstens bei den ganz kleinen Klingen voraussetzen, da6 diese in etwas eingefabt waren, denn nur so konnte erreicht werden, da8 der Zeigefinger auf die abgestumpfíte Kante wegen Ausübung eines kráftigeren Druckes gelegt werden konnte. AuBer diesem Typus kommen im II— V. Niveau einige sog. cBurin busgués vor, ebenfalls für das obere Aurignacien charakteristiseh. Diese Geráte hat der Urmensch warscheinlich für Gravierungen verwendet, die Einritzungen auf den Wünden vieler Höhlen und die Kunstwerke auf tierisehen Knochen wurden gewibB 1 Siehe den früheren Szeletabericht, pag. 52. ÜBER DAS GEOLOGISCHE ALTER DER ABLAGERUNGEN IN DER SZELETAHÖHLE. 837 Fig. 71. Palüolithische Steingerüte aus der Szeletahöhle. 1. Degenerierter Faustkeil. 2. Bogenstichel. 3. Degenerierter Faustkeil. 4. Klingenfragment. 5. Lorbeerblatt- spitze. 6. Hochkratzer. 7. Degenerierter Faustkeil. 8. Kratzer aus Obsidian. 838 D: EUGEN HILLEBRAND mittels diesen Werkzeugen ausgeführt. Im III—VI. Niveau kommen Gerüte vor, welche das mittlere Aurignacien charakterisieren, es sind dies sog. .Gratoir Tartés, die cHochkratzers, oder cKielkratzer, der deutschen Forscher, die aber hier viel primitiver sind als die ühnlichen Typen der westlichen Fundplütze. Die Hochkratzer aus der Szeletahöhle weisen eben- falls auf ihrem zum Kratzen bestimmten Rand jene fecherförmige Anordnung der Retuschen auf. Ihre EBinfachheit stimmt vielleicht mit dem sehlechteren Material überein. Die für das untere Aurignacien so wichtige Leitform, das sog. -Pointe de Chatelperons-Messer, dessen eine Kante bogenförmig ab- gestumpft ist, wurde in den Ablagerungen der Szeletahöhle bisher noch nicht gefunden. DaB aber diese Kulturschichten auch hier vertreten sind, beweist das hüufige Vorkommen von moustérienühnlichen Steingeráten. Aus diesen Schichten stammen auch jene zwei Stücke, welche Abbé BREvrL als dem Moustérien angehörig bestimmt hat. Ich mu8 noch erwüáhnen, daB in allen drei Stufen des Aurignacien in gröBerer Zahl auch sog. cRacloir á en- coches oder Scehaber, an deren einzelnen Kanten tiefe retuschierte Aus- kerbungen angebracht worden sind und zum intensiven Schaben verwendet wurden. Interessant ist weiter ein kleiner Kratzer aus dem II. Niveau, der in jeder Beziehung jenem Kratzer entspricht, welchen OBERMAIER in seiner neue- sten Arbeit! unter dem Namen cKleiner Kratzer mit verengter Nases besechreibt und welcher ebenfalls aus dem Aurignacien stammet. Auf die Besprechung der Schichten des unteren Aurignacien zurück- kommend, müssen wir uns vorerst mit den s. g. cdegenerierten Coup de poing, oder cFaustkeilens beschüftigen. Die Blütezeit der eigentli- chen Faustkeile fállt ins Chellén und Acheul und wurden dieselben in dieser Epoche in erster Reihe als Waffe benützt. Im jüngeren Acheul verflachen sie sich allmáhlich und wurden für verschiedene Zwecke gebraucht. Im Moustérien dege- neriert der Faustkeil günzlich, und konnte in seiner kleinen plumpen Form kaum mehr als Waffe oder Werkzeug benützt werden, sie waren vielmehr aus der Tradition erhaltene Typen und dienten wahrscheinlich nur als Symbol. Im Aurignacien verschwinden diese Formen fast allgemein und wurden bisher nur an zweien Fundstellen auch im Aurignacien gefunden.? Umso interessanter ist es, dab diese degenerierten Faustkeile in der Szeletahöhle in groBer Zabl durch das ganze Aurignacien verbreitet sind und dermaBen variieren, dab ihr Faustkeilcharakter nur durch Einschaltung von Verbindungsformen sicher fest- zustellen ist. Nur ein Merkmal ist es, das auf ihre Faustkeilnatur hinweist,. und das ist das zick-zackförmige Verlaufen der Seitenkanten, was infolge der doppelseitigen Flichenbearbeitung der meist ziemlich dicken Steinknollen ent- steht. Diese grobe Variationen aufweisenden degenerierten Faustkeile konnten weder als Waffe, noch als Werkzeug verwendet werden, anderseits hat man ihre Ründer zu Kratzern oder Schabern ausgearbeitet. Mit diesen Faustkeilen 1 OBERMAIER, H.: Die Aurignacienstation von Krems. (Jahrbuch für Altertums- kunde. Bd. III. 1909.) 2 Nach Ruror auch in einigen belgisehen Höhlen. ÜBER DAS GEOLOGISCHE ALTER DER ABLAGERUNGEN IN DER SZELETAHÖHLE. 839 Fig. 72. Paláolithische Steingerüte aus der Szeletahöhle. 1. Degenerierter Faustkeil. 2. Kleiner Klingenkratzer. 3. Degenerierter Faustkeil. 4. Klingenstichel. 5. Lorbeerblattspitze. 6. Pointe de la Gravette. 7. Degenerierter . Faustkeil. 8. Klinge mit rechtseitiger Bohrerspitze. 9. Degenerierter Faustkeil. 840 D: EUGEN HILLEBRAND rIst es ühnlich wie mit den im Aussterben begriffenen Organen, sie fangen an unendlich zu variieren und damit sie ihre Existenz nicht verlieren, sind sie öfters gezwungen Funktionen zu wechseln. Das reiche Auftreten von Lorbeerblattspitzen und verschiedenen degene- rierten Faustkeilen erhebt die Szeletahöhle auf den Rang einer der interes- santesten Fundstellen in Huropa. Es ist hier aber ganz besonders interessant, daB im Szeletamaterial auch überbrückende Formen vorkommen, so dab wir in einzelnen Föllen kaum zu entscheiden wuBten, ob das eine oder andere Stück eine Lorbeerblattspitze oder ein degenerierter Faustkeil sei. Dann ist es interessant, daB einzelne Lorbeerblattspitzen ins tiefere Aurignacien und einzelne degenerierte Faustkeile ins höhere Aurignacien übergehen. Nach all dem scheint es sehr wahrscheinlich zu sein, daB sich die Lorbeerblattspitzen des Solutréen aus den degenerierten Faustkeilen entwickelt haben. OBERMAIER. einer der besten Kenner von palüolithischen Steinwerkzeugen, verneint zwar diese Möglichkeit, der Umstand aber, dab er einen degenerierten Faustkeil aus der Aurignacienschicht der Szeletahöhle für eine roh bearbeitete Lorbeer- blattspitze bestimmt hat, beweist glünzend die nahe Verwandtschaft beider Typen. Der Faustkeil braucht sich eigentlich nur zu verflachen, damit eine roh zugerichtete Lorbeerblattspitze daraus entstehe. Und so ist es vielleicht gar kein Zufall, dab in der Szeleta so viele schöne Lorbeerblattspitzen und degenerierte Faustkeile vorkommen und dab gerade hier die Faustkeile bis an die Solutréenschichten reichen. Es würe jedenfalls eine interessante Erschei- nung, dab die Faustkeile, welche ursprünglich in der Faust gehaltene Waffen waren, im Moustérien und Aurignacien degenerieren und sich im Solutréen wieder zu Lanzenspitzen entwickeln. Auf Grund der oberen Auseinanderlegun- gen halte ich meinerseits diese Möglichkeit für sehr wahrscheinlich. Diese Ansicht teilt auch mein Freund, Dr. OTrTokaR Kapió. Die Steingeráte des Aurignacien scheinen nach den bisherigen Forschungen bis zum braunen Ton herabzureichen, wührend aus dem braunen Ton selbst bisher nur Typen des Moustérien ans Tageslicht geraten sind, weshalb das Moustérienalter dieser Schichten als sehr wahrscheinlich erscheint. Auch hier dominieren die dege- nerierten Faustkeile, sie sind aber noch nicht derartig rückgebildet, wie im jüngeren Aurignacien und haben meist auch ihre symmetrische Form noch erhalten. Das Moustérien ist übrigens durch einige primitive Schaber, Doppel- kratzer und primitive Bohrer vertreten. Wahrend bei anderen Lokalitáten vielfach auch verschiedenartig bearbeitete Knochen bei der Altersbestim- mung wichtige Rolle spielen, haben wir in den Aurignacienschichten der Szeletahöhle nur einige klingenförmig zugerichtete Eckzühne und zwei aus Hirschphallangen verfertigte Pfeifen gefunden, welche bei der Altersbestimmung ohne jeden Wert sind. Für das Aurignacien sind ganz besonders die sog. :Poincon á tétes und c.Pointe dAurignacs charakteristiseh. Das erste ist ein Knochenpfriemen, dessen oberes Ende von der Epiphyse des Knochens gebildet wird, letzteres ist eine müchtige Knochennadel, deren unte- res Ende der Breite nach gespaltet ist. Beide fehlen bisher aus der Szeleta- höhle. Die erwáhnten Umstünde sowie das Vorhandensein des Moustérien, ÜBER DAS GEOLOGISCHE ALTER DER ABLAGERÜNGEN IN DER SZELETAHÖHLE. — 941 aller drei Stufen des Aurignacien und des unteren Solutréen reihen die Szeletahöhle zu den interessantesten Lokalitáten Huropas und wenn die mit vielen Abbildungen und genauer Beschreibung ausgestattete Monographie von Dr. OrTOkAR Kapié erscheinen wird, werden sich die Fachmünner des Aus- landes überzeugen, dab ihr gespanntes Interesse. mit welchem sie die Szeleta- forschung begleitet haben, was ich auch auf meiner Studienreise erfahren habe, begründet war. Beriecht über die im Jahre 1910 ín der Szeletahöhle vorgenommenen systematisehen Grabungen. Ebenso wie im vorigen Jahr hat auch heuer die Grabungskosten das Museum in Miskole getragen; die verfügbare Summe hat 700 K ausgemacht. Das Ziel der Grabungen war im mittleren und hinteren Teil des Hauptganges weiter zu graben. Nach einmonatlicher Arbeit, welche ich mit acht Arbeitern, auf einmal nur an einer Stelle grabend, durchgeführt habe, ist es mir gelun- gen in den erwühnten Höhlenabsehnitten das V. und VI. Niveau auszuheben. Das V. Niveau besteht auch hier im allgemeinen aus rotem Höhlenlehm, im VI-ten tritt stellenweise schon brauner Ton auf. Ich betone das deswegen, weil wir in der Vorhalle auf diesen braunen Ton erst im IX-ten Niveau ge- stolen sind Diesen Umstand erklürt das starke Ansteigen des Höhlenbodens. In der Vorhalle lie8 ich ebenfalls tüglich einige Stunden lang graben und wir sind hier stellenweise bis auf 8 m Tiefe in den bodenbedeckenden braunen phosphorheltigen Ton gedrungen, ohne dab wir in der Vorhalle den Boden der Höhle erreicht hütten. Bisher konnten wir weder im braunen, noch im phosphorhaltigen Ton sichere Spuren der mensehlichen Tötigkeit nach- weisen ; heuer ist es uns gelungen festzustellen, dab der Mensch wáhrend der Ablagerung beider Schichtenkomplexe die Höhle schon aufgesucht hat. Im braunen Ton haben wir mehrere Holzkohlenstücke und einige paláolithische Steingerüte gefunden; aus der tiefsten Schicht des phosphorhaltigen Tones ist ein ziemlich grobBes Chalzedonstüeck ohne sichere Spuren mensehliecher Bearbeitung ans Tageslicht geraten. AuBerdem fand ich in derselben Schicht ein kleines Stückehen von Holzkohle. Da man den phosphorhaltigen Ton nach meinen letzten Auseinanderlegungen ! für eine rein lokale Bildung neh- men muB und da das gefundene Chalzedonstück nicht die geringste Abrollung aufweist, muBte dasselbe nur von Menschenhand in die Höhle geraten sein. Der Form nach konnte das Stück bei dem Aufbrechen der Knochen als Ambob gedient haben. Somit ist es erwiesen, daB der Mensch Augenzeuge der Bildung des gesamten Schichtenkomplexes war. Indem im erwühnten phosphor- haltigen Ton auBer eckigem Kalksteinsehutt auch unabgerollte Knochen des Höhlenbáren vorgefunden worden sind, kann man mit Sicherheit annehmen, dab der dem Tal zugekehrte Haupteingang der Höhle zu dieser Zeit schon 1 Bericht über die im Sommer des Jahres 1909 in der Szeletahöhle vorge- nommenen Grabungen. (Földtani Közlöny Bd. XL (1910), pag. 681.) Földtani Közlöny. XLI. köt. 1911 55 842 b: ÉUGEN HILLEBRAND vorhanden war, durch welehen Höhlenbár und Urmensch hinein- und heraus- gegangen sind. Zur selben Zeit war der Seitengang und der hintere Teil des Hauptganges der Höhle kaum ausgebildet, deswegen finden wir in diesen Höhlenabschnitten auch nicht den phosphorhaltigen Ton. Die Ablagerung beginnt hier mit dem braunen Ton, der in der Vorhalle auf dem phosphor- haltigen Ton lagert. Alle diese Tatsachen verleihen den diesjührigen Aus- grabungen besonderes Interesse und es würe zu wünschen, dab wir im phosphor- haltígen Ton auch typische Steinwerkzeuge finden, von denen man erwarten dürfte, daB dieselben einen viel ülteren Typus aufweisen werden, als die bisher gefandenen, vor Augen haltend die speziellen Higenschaften dieses Tones, welche gleichzeitig auch abweichende klimatische Verhültnisse folgern lassen. Gelegentlieh der diesjáhrigen Grabungen sind wieder zahlreiche Höhlen- bárenknochen und 37 Stück Palüolithe ans Tageslicht geraten; es ist dies zwar eine geringe Zahl, die meisten Stücke sind jedoch vollstándig und cha- rakteristiseh. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt az 1910—1912. évi időközben. FUNKTIONÁRBE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir, bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia-Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök ( Vizeprásident): IGrór SzonragH Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányajanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : Papp KÁRonY dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár) : Vocr Vixkrot dr., m. kir. II. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier) : AscHEn ANTAL, műegyetemi kvesztor. 3 A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Budapesten lakó tiszteletbeli tagok : (In Budapcst wohnhafte Ehrenmitglieder.) . DEMSEI SEMSEY ÁANDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI Danzányri IGwác dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, a Magyar Gazdaszövetség elnöke és országgyűlési képviselő. BÁRVÁRI és FELSÖVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, nagybirtokos, m. kir. koronaőr. . KocH AwraL dr., a tudomány-egyetemen a, goopaleontológia ny. r. tanára, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. II. Választott tagok f(G(ewahlte Milglieder.) . VgANSZENAU AGosros dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagja. HoRusirzky HENRIK, m. kir. osztálygeológus. . ILosvavY LaJsos dr., m. kir. udvari tanácsos, műegyetemi ny. r. tanár, ország- gyűlési képviselő és a kir. Természettudományi Társulat főtitkára. 55" 844 4. KRENNER J. SÁnpoR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. . Lóczi Lóczy LaJsos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke; a román királyi Koronarend II. oszt. lovagja. 6. LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. rk. tarár, a M. T. Akad. levelező tagja. 7. MaAuxirz BéÉLza dr., tudomány- és műegyetemi magántanár. 8. Párrv MóRg dr., m. kir. főgeológus. 9. Telegdi Rorm LaJos, m. k. főbányatanácsos-főgeológus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. 10. TRErrz PéÉrER, m. kir. agro-főgeológus. 11. Timkó IMRE m. kir. osztálygeológus. 12. Zimányi KÁRoLY dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia lev. tagja. OT A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZABÓ JÓZSEF-EMLÉK ÉRMÉVEL KITÜNTETETT MUNKÁINAK JEGYZÉKT. VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. 1900. Adatok az Izavölgy felső szakasza geológiai viszo- nyainak ismeretéhez, különös tekintettel az ottani petroleumtartalmú lerakodásokra. A háromszékmegyei Sósmező éskörnyékének geoló- giai viszonyai; különös tekintettel az ottani petro- leum tartalmú lerakodásokra. Mindkettőt írta BöcgH János; megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. 1903. Die Geologie des Tátragebirges. I. Einleitung und stratigraphischer TeilII. Tektonik des Tátragebirges. Írta dr. UmtriG Vixrogk; megjelent a Denkschriften der mathematisch- naturwissenschaftlichen Klasse der kaiserlicehen Akademie der Wissen- schaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben, Wienben 1897 és 1900-ban. 1906. I. Aszovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hőakkumulátorokról, II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Írta KazrgcsmszkY SáspoRm; megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ben. 1909. Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterwardeiner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Írta dr. PErHő GYULA; meg- jelent a Palxzontographica LII. kötetében, Stuttgart, 1906-ban. 845 Szerkesztői üzenetek. A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1910 április hó 6-án tartott ülésén kimondotta, hogy nem szivesen látja azt, ha a szerző ugyanazt a munkáját, amely a Földtani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai vagy külföldi szakfolyóiratban is kiadja. Felkérem tehát a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy a választmány- nak ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kivánságaikat munkájuk benyuj- tásakor velem közölni sziveskedjenek. Ugyancsak a választmány f. évi május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, hogy ezentúl különlenyomatot csak a szerző határozott kivánságára készíttessek. A különlenyomatok költsége 50 példányonkint és ívenkint 5 korona; a feliratos boríték ára pedig külön térítendő meg. Egyebekben a társulat választmányának a régi határozatai érvényesek. Az írói díj 16 oldalas nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona, ismertetésért 50 korona. Az angol, francia vagy olasz nyelvű fordítást 50, s a német nyelvűt 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés határozata értelmében a két ívnél hosszabb munkának — természetesen csak a két íven fölül levő résznek — nyomdai költsége a szerző 120 K-t kitevő tiszteletdíjából fedezendő. Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerző úgy az eredeti kéz- iratot, mint a fordítást pontos kelettel lássa el. Végül felkérem a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy kézirataikat tiszta ív papiroson, s csak az egyik oldalra, olvashatóan írni vagy gépeltetni szives- kedjenek, úgy azonban, hogy azon a korrigálásokra is maradjon hely; ezt annyival is inkább ajánlom, minthogy a kefelevonaton ezentúl betoldást vagy mondatszer- kezeti javítást el nem fogadok. Kelt Budapesten, 1911 november 30-án. Papp Károly dr. elsőtitkár. Zur gelülligen Kenntnisnahme. Der AusschuB sprach in der Sitzung am 6. April 1910 aus, daB er es nicht gerne sieht, wenn der Verf. eine Arbeit die im Földtani Közlöny erschien, in demselben Umfange auch in einer anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb die p. t. Mitarbeiter höflichst ersucht, diesen Besehlu8 beachten zu wollen. Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgesprochenen Wunsch des Ver- fassers verfertigt, u. zw. auf Kosten des Verfassers. Prcis der Separatabdrücke 5 K 4 50 St. und pro Bogen. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünsehten Titel- aufdruckes am Umschlage sind besonders zu vergüten. Das Honorar betrügt bei Originalarbeiten 60 K, für Referate 50 K pro Bogen. Englische, französisehe oder italienische Übersetzungen werden mit 50 K, deutsche mit 40 K pro Bogen honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogen umfassen, werden die Druckkosten des die zwei Bogen übersehreitenden Teiles aus dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in Abzug gebracht. Budapest, den 30. November 1911. Dr. K. v. Papp erster Sekretár. 546 TF Güll Vilmos síremlékére kibocsátott gyüjtőív. 25—1910. Magyarhoni Földtani Társulat 1910 februárius hó 10. Rövid, de küzdéssel teli életen át élvez- hette csak Güll Vilmos a becsülést és tiszteletet, amely kartársai, barátai és tisztelői részéről jutott neki osztályrészül. E tisztelet és elismerés jeléül társulatunk emléket óhajt állítani boldogult titkára sírjára, hogy jeltelenül ne enyésszen el tudományunk küzdő katonájának halópora. A kegyeletes célra ujabban a következő adományok érkeztek a titkári hivatal- hoz: dr. László (rábor, Maros Imre, Vogl Viktor, Kormos Tivadar, dr. Szontagh Tamás, Kozfozsnik Pál 2. 2 K; Bruck József, Lázár Vazul, Pantó Dezső, Pálfy Mór, Emszt Kálmán, Sclwéter Zoltán, Ballenegger Róbert, Pitter Tivadar, Telegdi hoth Lajos 1—1 K. Kelt Budapesten, 1911 november hó 30-án. a titkárság. Felhivás és kérelem! Másféléve elmúlt, hogy Nagysúri Böckh János, a magyar geológusok vezére és a magyar királyi Földtani Intézetnek 26 éven át nagyérdemű igazgatója örökre eltávozott körünkből. Böckh János tulajdonkép bányász volt, aki már fiatal korában belátván a földtannak a bányászatra való fontosságát, a rokon geológusi pályára lépett át. Negyven évi lankadatlan munkássága, nagy tudása és tehetsége a magyar földtani tudományokban korszakot alkot. Mert nemcsak hogy magasra fejlesztette a m. k. Völdtani Intézetet, hanem hazánknak úgy a tudományos, mint a gyakorlati élet terén is kitünő munkása volt. Példás életében önzetlenségeért, kifogástalan jelleméért és jóságáért általános tiszteletben (s szeretetben részesült. Mindezekért méltán meg- érdemli, hogy emlékét megörökítsük és hogy Böckh János mellszobra a magyar királyi Földtani Intézetet diszítse. Kérjük erre szives adományát. Az adományokat a Földtani Közlöny hasábjain nyilvánosan nyugtatjuk. Kelt Budapesten, a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 februárius hó 8-án tartott közgyűlése alkalmából. Auífíruf und Bitte! Anderthalb Jahre sind verflossen, seit der Altmeister der ungarischen Geologen und 26 Jahre hindureh hochverdiente Direktor der kel. ungar. Geologischen Anstalt, Johann Böckh de Nagysúr, für immer aus unserem Kreise schied. Johann v. Böckh war eigentlich Bergmann, der schon in seiner Jugend die grosse Wichtigkeit des Einflusses der Geologie auf den Bergbau einsehend, die verwandte geologisehe Lauf- balim betrat. Seine vierzigjührige uner:nüdete Tütigkeit, sein grosses Wissen und sein Talent bezeicbnet in der ungarischen geologisehen Wissenschaft eine Zeitepoche. Denn nicht nur, dass er die heutige geologiscehe Anstalt begründete, war er auch sowohl auf wissenschaftlichem, wie auch auf dem Gebiete des praktischen Lebens cin hervorragender Vorkümpfer unseres Vaterlandes. In seinem musterhaften Leben wurde ihm seiner Uneigennützigkeit, seines intakten Charakters und seiner Gut- herzigkeit zufolge, die allgemeine Hochachtung und Liebe zuteil. All diesem nach ist er vollauf dessen würdig, dass wir sein Andenken auf die Art verewigen, dass eine Büste Johann v. Böcklvs die Rüumliehkeiten der kgl. ung. Geologischen Reichs- anstalt schmücke. Zu dierem Zwecke bitten wir um Ihren freundlichen Beitritt. Beitrüge guittieren wir öffentlich in den Spalten des Földtani Közlöny. Gegeben zu Budapest aus der am 8. Februar 1911 abgehaltenen Generalver- sammlung der ungarischen geologischen Gesellschaft. A Magyarhoni Földtani Társulat elnöksége és választmánya nevében : Szontagh Tamás dr. Papp Károly dr. Schafarzik Ferenc dr. másodelnök. titkár, elnök Nyilvános nyugtató. NaGYsuRI BöckHn JÁNsos mellszobrára 1911 szeptember hónap 30-ikától november hónap 30-áig a következő adományok érkeztek a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalához. Örfentliehe Ouittierung. Für die Büste Jornrawnwa Böcxivs v. Nagysuk sind vom 30. Sept. bis 30. November 1911. die nachfolgenden Betrüge eingelanet: o (el (el b 5or- 78 szám K Athozatal a Földtani Közlöny 41. kötete 9—10. füzetének 721. oldalán kimutatott 1—146. tétel végösszegéből — u 0 sz se. vm ám vm — 535058 147. Lackner Antal bányafőómérnök, TSA OTA N ezető est se IN PA ég Fesz 148. Selmee- és KN ALH sz. k. város tanácsa u mm SÉT ÉSE MEZ esz S DÜJ S 149. Böhm Ferenc m. k. bányamérnök gyüjtése, TOTOZÉNÁNS EEG te 165. — 150. Halaváts Gyula m. "E főbányatanácsos, Budapest u. el naziálvégti ÓZ tod eMattyasovszáky Jakab igyüjtéső, PÉCS zs si aa Mel aszt váló a ön 65" — Az 1—IB1. tétel végösszege .. .. 5496-58 azaz ötezernégyszázkilenevenhat korona 58 fillér. Kelt Budapesten 1911 november hónap 50-án. Papp Károly dr elsőtitkár, Nyilvános nyugtató. (Öffenttiche Juiltteruny.) Az 1911. év október hónap 1-je és november hónap 30-ika között a követ- kező tagsági, előfizetési- és oklevél-díjak érkeztek be a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalához : Zwischen dem 1. Okt. und 30. November 1911 kamen dem Sekretariat der Ungarischen Geologischen Gesellschaft folgende Mitgliedsbeitráge, Abonnements- gelder und Diplomtaxen zu : A) Örökítő tagsági díjat fizettek: ScHaumBuRG LIPPE herceg dárdai uradalmai- nak igazgatósága 200 K ; AE levélmegváltás fejében GÁSZNER BÉLA királyi közjegyző Budapest 50 K. B) Rendes tagsági-, oklevél- s előfizetési díjakat fizettek: Állami felső kercs- kedelmi iskola Miskolc 10 K, áll. főreáliskola Déva 10 K, áll. polgári fiúiskola Szigetúár 10 K, Beutl Engelbert Nadrág 10 K, Bibel János Budapest 10 K, Böhm Ferenc Kolozsvár 10 K, Chesnais A. geologist- chinist Paris 20 K, Czegléd város tanácsa 10 K, Dávid Izidor Felsővisó 34, Tel Drenkovai kőszénbánya 10 K, Erdős Lipót Naszálos 10 K, Evang. Liceum Késmárk 10 K, Farkasfalvy Kornél Temesvár 10 K, Felsőmagyarországi INÁkóezi -múzeum Kassa 10 K, Ferenc József Tudomány- egyetem Földrajzi Intézete Kolozsvár 20 K, Finkey József Drenkova 14 K, Forster Elek Gyulakeszi 10 K, Gászuer Béla Budapest 10 K, Geolog. Inst. d. Universitit Wien 10 K, Glos Arthur Csíz 10 K, Gyürky Gyula Őzd 10 K, "Halmi Léon Soborsin 14 K, Hollaki Imre Haró Marossolymos 10 K, Hunek Emil Szatmárnémeti 10 K, SAS báró Inkey Imre Rasinja 10 K, Jex Simon Tatabánya 10 K, Joós István Diósgyőr 10 K, Id. Joós Lajos Erzsébetbánya 10 K, Kahn Gusztáv a Mattoni-cég képviseleté- ben Budapest 10 K, Koch Gusztáv Adolf dr. főiskolai tanár, Wien 14 K, Kohn Gyula és fia Budapest 14 K, Kontinentale Tiefbohrgesellschaft Halle a. S. 10 K, Kovách Imre Salgótarján 14 K, Klekner László Menyháza 10 K, Krausz Nándor Rozsnyó 10 K, Lackner Antal Oradna 10 K, Lazarevié Milorad Wien 14 K, Leopold Andor Budapest 10 K, Loczka József dr. Budapest 10 K, Löffler Dénes Kőrösbánya 10 K, M. k. bányakapitányság Oravicabánya 10 K, M. k. bánya- és kohóhivatal Erzsébetbánya 10 K, M. k. főbányahivatal Zalatna 4 K, M. k. gazdasági akadémia Kassa 14 K, M. k. gazdasági akadémia növénytermelési tanszéke Magyaróvár 10 K, M. k. kőszénbányahív atal Komló 10 K, M. k. kőszénbányahivatal Petrozsény 10 K, M. k. köszénbányahivatal Verdnik 9-SS K, M. k. mezőgazdasági múzeum Budapest 14 K, Mack Ottó gipszgyáros, Ludwigsburg 14 K, Magasházy László cs. és k. tüzér- főhadnagy, Budapest 14 K, Mátyás Lajos IEgercsehi 10 K, Marx és Mérei műszer- gyárosok Budapest 14 K, Mazalán Pál Selmecbánya 10 K, Miskole város tanácsa 10 K, Modrai Kovách Antal 10 K, Mossóczy Sándor Marosujvár 10 K, Nagy Imre Mocsa 20 K, Obicsán Lázár Belgrád 10 K, Országos meteorológiai intézet Budapest és Ógyalla 20 K, Österreichische Berg- und Hüttenwerk- Gesellschaft Teschen 10 K, Paszlavszky József Budapest 10 K, Pelachy Ferenc bányahivatali főnök Abrudbánya 10 K, Péchy Péter Avasfelsőfalu 10 K, Pollák Lipót Budapest 10 K, Pongrácz Jenő Komjáti Bódvaszilas 14 K, Rajna A. Antal cement-tecehnikus Köpcsény 15 K, Reitzner Miksa Körmöcbánya 10 K, Református főgimnázium Gyönk 10 K, Réz Géza 10 R, Richter Aladár dr. Kolozsvár 10 K, Ruzitska Béla dr. Kolozsvár 10 K, Schmidt Károly dr. egyetemi tanár Basel 10 K, Schultes Ágost szinyelipóci Salvator-forrás 10 K, Schumazher Fr. Brál—Gnrabárza 10 K, Schurger János tanár Kassa 14 K, Schreiner János Veszprém 10 K, Sikora Gyula Pécs 10 K, Starna Sándor Hodrus- bánya 10 K, Székely György Meglód 10 K, Szovátafürdő igazgatósága 10 K, Themák Ede tanár Temesvár 10 K, Tiles János Tatabánya 10 K, Tusnádfürdő igazgatósága 10 K, Ujj János Kisjenő 10 K, Vargha Zsigmond dr. Budapest 14 K, Válya Miklós dr. Budapest 10 K, Veress József Selmecbánya 10 K, Veszprémvármegyei Gazdasági Tgylet 10 K, Villani Frigyes báró Fiume 10 K, Weg Miksa Leipzig 14 K, Wellisch A. dr. Brassó 14 K. A magyar királyi államvasutak igazgatósága 259128/F. II. szám alatt a követ- kező hirdetményt teszi közzé: A 4718. sz. vonat forgalomba helyezése a kisszénás— kondorosi vonalon. A kisszénás—kondorosi vonalon f. évi november hó 1-től kezdve hetenkint háromszor és pedig: vasárnapon, kedden és pénteken a 4718. sz. vegyes- vonat fog forgalomba helyeztetni, mely Kisszénásról este 7 óra 45 perckor indul és Kondorosra este S órakor érkezik. Budapest, 1911 október 12-én. Az igazgatóság. 849 A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak árjegyzéke. Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, VII. Stefánta-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedesében, Budapesten IV., Váci-utca 32. sz. Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Geolog, Gesellschaft. Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der (Gesellschaft, Budapest, VII., Stefánta-út 14.; oder durch den Universitátsbuchhándler Friedrich Kiliáns Nach- folger, Budapest, IV., Váci-utca 32., zu beztehen. 1. Erster Bericht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. 1852 .. 5kor.— fll 2. Arbeiten der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856. 15 c — ea A pi EyAn lok f öjdesat társulat munkálatai. I. kötet. 1856 EoRézÉlNEEÉ ÉtE grilken GYAG a G ELÉ kötet ÚSBZE ET ee Z 4. a a TEN EWe és Vi kötet. 1867—1870. Kötetenként : — IDŐ, BANO, c s Szt HÜ TASKS 5. Földtani Közlöny. 1—IV. vö 1871—1874. Kötetenként — pro ) Band 15 s — a 6. fi a V--IX. 1875—1879. Elfogyott— Vergriffen. 7. . u X. , 1880. Kötetenként szelbző Band... --- 15 u — e 8. a (i erat 1881 c EL ZE 15 u -— 4 9 . a XII. . 1882. Kötetenként — pro. Band SEEN VONZ EEG] 10. a a XIII. c 1883. c sar ete 12 a — a la a a XIV. c 1884. Kötetenként ss nrő, Bánd. — 4 c 4 12. (/ a XV. c 1885. a na. SB IIa 67 a a 13. a ri XVI.-a 1886. a LUNS ee e TI VEL TÁST 14. a XVII-XXXVII.. 1887—1909.4 ae et 10 a — a 15. AV ekze Értesítő I—III. a 1880—1883.x szei ST et 16. A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes ENE ze betűsoros tartalommutatója. — (General-Index sümtlicher Publi- kationen der Ungar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 3 a — : 17. Mutató a Földtani Közlöny XXIII-XXXII. kötetéhez. Dr. Cholnoky Jenő. 1903. ... 4 a B 4 -—at 18. Register zu den Bünden XXIII—XXXII des Földtani Közlöny. Dr. E. y. Gholnoky. 19034 ss b a — a 19. A magyar korona országai földtani "viszonyainak rövid vázlata. Buda- DOBSZISZZ at Se Ta zó é20TA 20. Geologiseli- -montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya in S. 0.-Ungarn von F. Posepny. 1874... .-. --- OL KASE SAt 21. Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén csoport. Dr. Koch Antal. 1900. . .. CTR stét 22. Die Tertiürbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landesteile. II. Neogene Abt. Dr. Anton Koch. 1900... 0... sag új 23. A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története, Dr. Koch Antal 1902 — a 60 a Geschichte der fünfzigjáhrigen Tütigkeit der. Ungar. Geologischen Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902. Csék — a 60 , 24. A Cinnamomum nem története, 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub Móric. 1905. Azé --- 10 a — e Die Geschichte des Genus Cinnamomum. Mit 2 Karten und 26 Tafeln. Dr. Moritz Staub. 1905. c. ... s Tisée E DRÉPe TT ORE RA 25. A selmeczi bányavidék . éretelér-vonulatai. (Die Erzgünge von Schemnitz und dessen Umgebung.) Szinezett nagy geologiai tér- kép. Szöveggel együtt. Geolog. mont. Karte in GroRformat . .. 10 a — s: 26. Néhai dr. Szabó József arcképe - a a aZ 27. Nagysúri Böeckh János, (Güll Tilos és Melezer Gusztáv arcképei .. 2 c — a 28. L. v. Lóczy—K.v. Papp :Die im Ungarischen Staatsgebiete vorhan - denen Eisenerzvorrüte. (Sonderabdruck aus a The Iron Ore Resources of the Worlds , Stockholm 1910.) Mit einer Tafel und 24 Textfigaren 10 : — a 29: A kissármási gázkút Kolozsmegyében. Irta Papp Károly dr. Két táblával és hat ábrával Budapest 1910. .. KET 2 6. St 30. Source de méthane A Kissármás (Comitat de Kolozs), p. par Charles de Papp. Avec les planches I, II, et les figures 10 á 15. ... --- 2 : — ! Fözdtani Kölöny. XLI. köt. 1911. ada 850 Magyarország geológiai térképe 1 : 1,000,000 mértékben magyar és német nyelvű magyarázó szöveggel együtt 22 koronáért kapható a Földtani Társulat titkári hivatalában (Budapest, VII., Stefánia-út 14), vagy Kimián FRirgYEs utóda egyetemi könyvkereskedésében (Budapesten, IV., Váci utca 32). Geologisehe Karte von Ungarn im Magstabe von 1 : 1,000,000 ist mit ungarisehem und deutschen erklürenden Texte bei dem Sekretariat der Ungarischen Geologischen Gesellschaft (Budapest, VII, Stefanie-Strasse No 14), sowie bei der Univ. Buchhandlung FR. Krirraw s Nachfolger (Budapest, IV, Váci utca No 32) zu beziehen. Preis 22 Kronen. Carte Géologigue de la Hongrie a a Véchelle 1: 1,000,000 avec texte explicatif en hongrois et allemand, en vente au secrétariat de a Société Géologigue de Hongrie (Budapest, VIL, Stefánia-út 14) ainsi gua la librairie univ. FR. Kirian Succ. (Budapest, IV, Váci utca 32). Prix 22 couronnes. AZ V. TÁBLA MAGYARÁZATA. WACHNER HENRIK: Adatok Segesvár környékének földtani SALE OTÉNÁTS TAK IN OSÉZ SE EE ee iz b Tsz sz 2! a TA oldal 1. Pannoniai-pontusi korú homokos rétegek. 9. ri fi cx agyagos rétegek. 3. Pliocén korú, felső kavicsterasz. 4. Diluviális-pleisztocénkorú középső kavicsterasz. 5. c a alsó kavicsterasz. 6. Alluviális tőzeges lápterület. 7. Árterületi üledék. ERKLÁRUNG ZUR TAFEL V. HEINRICH WACHNER: Beitrüge zur Geologie der Umgebung ILONA KEZEKET SAV ZÁNÓ ező SEL esz tlzzét reá, nye zi ztést eza ég, E BEK BÜN 1. Pannonisch-pontische sandige Schichten. 2 c c tonige Schichten. 53. Pliozáne, obere Schotterterrasse. 4. Diluviale (pleistozáne), mittlere Schotterterrasse. 5. c fi untere Schotterterrasse. 6. Alluviales - Torfmoor-Gebiet. 7. Inundations-Sedimente. 3 AL ÖT LL a ETTMZÁÁT lése átt a aaz EL Ca M a z p úi e egye V. Tábla. Földtani Közlöny XIII. kötet. 2 S ő HEINRICH WACHNER: Geologische Karte der Umgebung von Segesvár. Ww. £ ACHNER HENRIK: Segesvár környékének földtani térképe, 0 AROCADEMV T sikatak e 45 mm 1 XLI. KÖTET. 1911 JANUÁR - FEBRUÁR. 12. FÜZET. gy: c fán d dl a át VOYOK Cl Ty J Áá "1 FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTIK PAPP KÁROLY dr. és VOGL VIKTOR dr. A TÁRSULAT TITKÁRAI. BUDAPEST, 1911 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLHKICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. KEDIGIRRT . VON PDTEK:-YSPAXPPJUND, Dr. V.. VOGL SEKRETÁRE DER GESELLSOHAPT, BUDAPEST, 1911, EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stefánia-út 14. szám alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő. Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu verseben: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. , Földi né Közlöny JA Jolydirat Ja ; délen és őslénytani megismertetésére sa fö. Játani § Bv esztésér e. Jtegjelenik kélhavonkéni nyolc ívnyi tartalomama . A Magyarhoni Földtani Jársulat rendes tagjai 10 K évi d Jejében hbapják. Előfizetési ára egész évre 10 K. ü ? 5 . A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 143 fvi 9 küldendők be. TARTALOM : Értekezések. PaPP KÁRoLYy dr.: Kálisókutatások hazánkban... --. --- --- --- --- --. 22 e SCHMIDT KÁRoLYy dr.: Geológiai megfigyelések az erdélyrészi harnaszéntorülátű ét néhány pontjáról (az 1—10. ábrával) 2 --- --- e csatl at Ő e . KocH ANTAL dr.: Uj adatok a Gryphaea Esterházyi AltorjeNÉSÉNEé zzz ző E z KocH NÁNDpoR dr.: Adatok a székesfőváros altalajának ismeretéhez 2. --- 0 : ve VENDL ALADÁR dr.: Alsómediterrán rétegek a főváros VII. kerületében . 2. 47 / Ms KoRwmos TIvADAR dr.: A polgárdi pliocén csontlelet (a 11—19. ábrával) .-- ..- 48 4 Löw MÁRTON dr.: Pirit Boszniából (a 20—22. ábrával) --- --- --- --- 2 0! all Löw MÁRroN dr.: Előleges jelentés az óradnai bournonitról.- -.- --- --2 -. 6 9-1 MaAwuRkITrz BÉLA dr.: A jucpataki gabbro zeolit ásványai (a 23. ábrával)... .-- ! hé VENDL ALADÁR dr.: Két magyar ásvány kémiai elemzése 0. 0... --- —-. -— 7 ; NEUBAUER KONSTANTIN: Adatok a szilikátolvadékok ismeretéhez ... .. .— 79 SEAT AT ügyek. £ / A Magyarhoni Földtani Társulat választmányi úléssi a Cl (/ A Barlangkutató Bizottság Közleményei. HERMAN Orró előadása a Barlangkutató Bizottság 1911 február 6-iki ülésén ... BÁRó WATTENwWYL LIPÓTNÉ: Uj barlang Nyitramegyében ... .. -. A Barlangkutató Bizottság jegyzőkönyvei.-. --. ---2 --- 0-- 0-2. 0.2... ha A A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1910. évben (Repertorium der auf Ungarn bezüglichen geologischen Literatur im Jahre 1910) . INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS: Abhandlungen. Selte Dr. K. v. Papp:. Kalisalzschürfungen in Ungarn 2. cc. 22. 1.20... 229 SEMZTNÓ Dr. C. Sonmipr : Geologisehe Notizen über einige Vorkommen von Braunkohle 7 00set in Siebenbürgen (Mit den Figuren 1—10) o. 0... 0. 0. -- 22 " LAT HNNBB TH. KoRgmos: Der pliozüne Knochenfund bei Polgárdi (Mit d. Fig. 11—19). KEREBNSÉS Vr M. Löw: Über einen Pgrit von Bosnien (Mit den Figuren 20—22) .. ... ... 190 M. Löw: Vorláufige Mitteilung von Bournonit 2... 2-0... c. 0. -. -— 192. Dr. B. Mauxkrrz: Die Zeolithe des Gabbro vom Juc-Bache Mit His, 23. Sz s ZANA A. VENpL : Analyse chimigue d une etilbite et dtün chabasite trouvées en Hongrie ; " C. NEUBAUER: Daten zur Kenntnis der Silikatschmelzlösungen .. Mitteilungen aus den Fachsitzungen, .. Mitteilungen aus der Höhlenforschungskommission. 0. HERMAN: Vortrag in d. Sitzung d. Höhlenforscehungskomission ...- FRAU BARONIN WATTENWYLL: Bine neue Höhle in d. Komitat Nyitra --- Kommissionsangelegenheiten., Felhívás és kérelem! Aufruf und Bitte... Í vA tagsági dij minden év első negyedében fizetendő. Ha valámely tag évi díját az Í első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai közvetítés utján szedi be, a mely esetben a. postai költséget a hátralékos tag fizeti." NYILVÁNOS NYUGTATÓ. (Öffentliche Ouittierung.) BA: Magyarhoni Földtani Társulat titkárságához 1910 november hó 25-étől 911 február hó 15-ig a következő díjak érkeztek be: . — TI. Pártoló és örökítő tagsági díjat fizettek: Bohn Mihály téglagyáros agykikinda 500 K; Gróf Majláth Gusztáv Károly dr. erdélyi püspök Gyulafehér- 400 K; Saxlehner Andor belga főkonzul Budapest 200 K; Saxlehner Kálmán vkereskedő Budapest 200 K; Saxlehner Ödön nagybirtokos Budapest 200 K—; haaf Jakab téglagyáros Nagykikinda 200 K. 7 "—— II. Rendes tagsági, előfizetési és oklevéldíjat fizettek : Acker Viktor, . Pojén-Kurtya 10 K; Ág. ev, főgimnázium, Nyiregyháza 10 K; Állami agyagipar- szakiskola, Ungvár 10 K; Áll. felsőkereskedelmi iskola, Miskolcz 10 K; Áll. polgári iskolai tanítóképző intézet, Budapest 10 K ; Andreics János, Budapest 10 K ; Angol- kisasszonyok intézete, Budapest 10 K; Antal Miklós, Celna-Magyarigen 10 K 50 í; pátsági könyvtár, Zirc 10 K; Ascher Antal, Budapest 10 K; Balogh Margit, Buda- pest 10 K ; Bányaigazgatóság, Ötösbánya 10. K ; Barlay József, Szurdokpüspöki, 14 K ; . Bauer Gyula, Budapest 10 K; Bauer Mór, Budapest 10 K ; Baumerth Károly, Felső- bánya 10 K 50 f; Bedő Albert, Budapest 10 K; Beregmegyei Kaolin művek és Kályhagyár r. t. Beregszász 14 K 60 f; Berényi Sándor, Budapest 10 K; Bischitz Béla, Budapest 10 K; Blum Bruno, Budapest 107K; "Bothár Samu Besztercebánya 10K; Braun Gyula Budapest 10 K ; Czegléd város 10 K; Chesnais A. Páris 10 K 40 f; Cholnoky Jenő, Kolozsvár 10 K 50 f; Csató János, Nagyenyed 10 K 50 f; Deutsch — Zsigmond és tsa Budapest 9 K; Dérer Mihály Budapest 10 K; Egyetemi ásványt. . intézet, Kolozsvár 10 K; Emszt Kálmán, Budapest 10 K; Eötvös Loránd báró, Buda- pest 10 K; Erdős Zsigmond, Budapest 10 K; Erőss Lajos Budapest 10 K ; Erzsébet "" — nőiskola, Budapest 10 K; Ev. ref. főgimnázium, Kisujszállás 10 K; Farbaky István, . — Selmecbánya 10 K; Farkasfalyvi Kornél, Temesvár 10 K; Feldpacher Antal, Buda- pest 10 K; Felsőmagyarországi Bánya és Kohó r. t, Budapest 10 K; Fillinger Károly, . —— Budápest 10 K ; Fischer-Colbrie Ágost, Kassa 14 K; Frohner Román, Budapest 10 K ; Boz: Gáspár János, Budapest 10 K; Gedeon Jenő, Szin 14 K; Geologisches Institut der § . Universitüt in Wien 20 K; Gerő Nándor Salgótarján 10 K; Graenzenstein Béla, " Budapest 10 K; Grund V. utódai, Budapest 14 K; György Albert, Budapest 10 K ; . Hamberger József, Teplitz-Schönau 10 K; Hangos Géza, Budapest 10 K; Heinzel- Be: . — mann J. vasbányatársulat, Hisnyóviz 10 K; Henrich Viktor, Petrozsény 10 K 50 f; — — Heuffel Sándor, Budapest 10 K; Hillebrand Jenő, Budapest 10 K; Hofimann József MEge Lipót 14 K; Horusitzky Henrik, Budapest 10 K; Horvátovics Iván, Budapest 14 K ; 1 ség Horvatovics Iván, Budapest 10 K; Horváth Béla, Budapest 10 K; Hüttl Ernő, — — Budapest 10 K; Illés Vilmos, Budapest 8 K ; Jahn Vilmos, Nadrág 10 K ; Jánk Sándor . "Rudabánya 10 K; Jugovics Lajos, Budapest 14 K; IKachelmann Farkas, Selmecz- . . bánya 10 K; Kádas Jenő, Budapest 10 K; Kahn Gusztáv, Budapest 10 K; Kaláni — — Bánya és Kohó r.t. Pusztakalán 10 K; Kántor Tamás, Budapest 10 K; Kánya . — Vilmos, Csallóközaranyos 14 K; Karcag István, Keszthely 10 K; Katholikus főgim- . — názium, Veszprém 10 K; Katzer Frigyes, Sarajevo 10 K; Kegyestanítórendi főgim- — názium, Budapest 10 K; Kilián Frigyes utóda, Bndapest 10 K; Klein Gyula Buda- pest 10 K; Klösz Pál, Budapest 10 K; Kontinentale Tiefbohrgesellschaft Halle. a. S. Br? 14 K ; Kossuch János, Budapest 10 K; Kövesligethy Radó, Budapest 10 K ; Községi — —— iskola, Nágyvárad 10 K 50 f; Krausz Béla, Budapest 10 K; .Krenner J. Sándor, he Budapest 10 K ; Krizsó Jolán, Máramarossziget 10 K. 50 f; Kultsár Kálmán Buda- BÉG . — pest 143-10 K; Kuncz Péter Budapest 10 K; Lackner Antal Óradna 10 K; Lapp SES: Henrik f. mélyfúróvállalat Budapest .10 K ; - Lasz. Samu, . Budapest 10 K; László . " Gábor, Budapest 10 K ; Lázár Vazul, Verespatak 10 K; Legeza Viktor, Budapest 10 K . 70; Leidenfrost Gyula, Budapest 10 K; Lengyel Béla, Budapest 10 K; Lenk Jenő, . —— Sopron10K; Lexen Frigyes, Brassó 10 K ; Litschauer Lajos, Selmeczbánya 10 K 50 f; ————— Locka József, Budapest 10 K; Lóczy Lajos, Budapest 10 K; Lóczy Lajos ifj. Zürich ts SZER T 29.v ég ; KZédÉ a bt é- v, BELE ÁZLÉTEK OLT YSN fa 10 K; Löblovitz Zsigmond, Budapest 10 K; Machan Oító, Budapest 10 K spach Livius, Zólyom 10 K; Magyar-Siemens:Selmekert-Művek 10 Ki; ! gimnázium, Bártfa 10 K; M. k. áll. főgimnázum Dés 10 K; M. k. áll. I. ker. názium, Budapest 9 K; M. kir. áll. II. ker. főgimnázium, Budapest 9 K; M. VI. ker. főgimnázium, Budapest 9 K; M. kir. áll. X. ker. főgimnázium, Budapest 9 M. kir. áll. X. ker. (tisztviselőtelepi) főgimnásium, Budapest 10 K; M. k. áll. főg zium, Jászberény 9 K3-9 K; M. k. áll. főgimnázium, Kaposvár 10 K; M. k. í názium, Lugos 10 K;" M. kir. áll. főgimnázium. Szekszárd 10 K; M. k. főgin zium, Szamosujvár 20 K; M. k. áll. gimnázium, Zombor 10 K; M. k. áll, 1 főreáliskola, Budapest 9 K ; M. kir. áll. főreáliskola, Kassa 10 K; M. kir. főres Nagyvárad 10 K; M. k. áll. főreáliskola, Sopron 10 K; M. kir. áll. főreálisk Székelyudvarhely 9 K; M. k. áll. tanítónőképző intézet, Pozsony, 10 K: M. kir. polg. fiúiskola, Miskolcz 10 K; M. kir. államvasuti vas- és aczélgyár, Diósgyőr 10 M. Kir. Bány. és Erd. Főiskola, 20 K; M. k. Bánya és Fémbeváltó hivatal, Abri bánya 10 K; M. k. bányaigazgatóság, Selmeczbánya 10 K; M. k. bányaigazgatósi Nagybánya 10 K; M. k. bányaiskola, : Felsőbánya 10 K; "M. k. bánya és kohóhi tal, Aranyidka 10 K; M. k. Bányahbivatal, Hodrusbánya 9 K. 88 f; M. k. Bány. vatal, Magurka 10 K; M. k. Bányahivatal, Körmöczbánya-10 K; M. k. Bányahivai Opálbánya, Eperjes.10 K; M. k. Bányahivatal, Selueczbánya 10 K; M. k. Bánya: kapitányság, Budapest 10 K; M. k. Főbányahivatal, Zalatna 10 K; M. k. Főbán; hivatal Akna-szlatina 15 K; M. k. Főbányahivatal, Marosújvár 10 K; M. k. gazda; sági akadémia, Keszthely 10 K; M. k. gazdasági akadémia Kolozsvár 10 K; M. gazdasági akadémia, Pallag 9 K; M. k. technológiai iparmúzeum, Budapest 10 M. k. vas8- és acélgyár, Vajdahunyad 10 K : " Mamusich Bódog, Szabadka 10 K 30£; " Mándi György, Felsőszászberek 10 K 50 f; Martiny István, Nagybánya 10 Ki; Maros 0" Imre, Budapest 10 K; Márton Lajos, Budapest 10 K; Mayer Márton, Szeged 10 KI E Monostori könyvtár, Pannonbalma 10 K ; Mossóczy Sándor, Marosújvár 10 K; Murakö Károly, Budapest 10 K; Müller Sándor, Ózd 10 K; Nadrági Vasipar Társs Nadrág 10 K; Nagy Dezső udv. tan. Budapest 10 K; Nagykőrös r. t. v. 101 Br. Nopcsa Ferenc, Ujarad 10 K; Noth Gyula, Smigrod-Miscora 10 K 60 f; Obicsán Lázár, Karácsonliget 10 K; Orosz Endre, Apahida 14 K; Palkovics József, Budapest 10 K; Pantocsek József, Pozsony 20 K 70 f; Pantó. Dezső, Budapest 14 K; Pantó Dezső, Budapest 10 K ; Papp János, Budapest 10 K ; Paszlavszky József, egesi 10 K; . Pávay Vajna Ferenc, Budapest 14-K; Pazár István, Miskolcz 10 K; Perl és Kronemer " Budapest 10 K; Pettenkoffer Sándor, Budafok 20 K; Pécsi Albert Budapest 10 1 GY Plöcki Antal, Budapest 10 K; Posewitz Tivadar, Budapest 10 K;. Pollák Lipót, . Budapest 10 K 50 f; Pöstyén fürdő igazgatósága 14 K; Prinz Gyula Budapest 10.K§ Profanter János, Aknasugatag 10 K; Prziborsky Mór, Budapest 10 K; Ket. főgim- názium, Karczag 10 K; Ref. főgimnázium, Kecskemét 10 K; Ref. kollegium, Maáros- 7 vásárhely 10 K; Ref. Kuun kollegium, Szászváros 10 K ; Reiner Ignác, Temesvár 10 K;" Reinl Sándor, Budapest 10 K; Reinl Sándor, Budapest 10 K; Réz Géza, Selmecz: bánya 10 K; Riegel Vilmos, Brennberg 10 K; Rombauer Emil, Budapest 10 Ki; . R. k. főgimnázium, Baja 10 K; R. k. gimnázium, Privigye 10 K; Rozlozsnik Pál Budapest 10 K; Salgótarjáni Köszénbánya r. t. Petrozsény 10 K; Schiele Frigyes, Budapest 14 K; Schmidt Sándor, Dorog 14 K; Sehreter Zoltán, Budapest 10 K; él Sehultes Emil Salvator-forrás vállalata, Budapest 10 K; Schumacher F. Gurabárza jos 14 K; Schuster Henrik, Arad 20 K; Schwalm Amadé, Budapest 10 K; Schwartz 7 Adolf, Esztergom 10 K; Seifert Károly, Budapest 10 K; Seligmann Gusztáv, Cob- ag lenz 10 K; Serény Gyula Ferdinánd, Budapest 10 K; Siegmeth Károly, Budapest be 10 K ; Starna Sándor, Alsóhámor 10 K 50 f; Strasser Vilmos, Budapest 10 K ; Strömpl dés; Gábor, Budapest 10 K ; Szafíka Tihamér, Budapest 14 K; Szatbmáry László, Budai , kél pest 10 K ; Szellemy László, Felsőbánya 10 K 50 f; Szinger Bálint Nagyimányok 10 Kp" "7 Szinyei-Merse Zsigmond, Budapest 10 K; Szőcs Andor, Budapest 10 K 50 f; N Telegdi Roth Károly, Budapest 10 K; Telegdi Roth Lajos, Budapest 10 K ; Tenk László, Budapest 10 K; Téry Ödön, Budapest 10 K; Tiles János, Tatabánya 10 K; Toborffy Zoltán, Budapest 10 K; Trauzl és Tsa Mélyfuró Társulat, Budapest és vá Wien 28 K; Ulicsny Károly, Arad 10 K; Úlicsny Károly, Arad 10 K 50 £; Urikán a Zsilvölgyi Kőöszénbánya r. t., Lupény 10 K; Vágó Rezső, Budapest .14 K; Válya a Miklós, Budapest 10 K; Vargha György Budapest 10 K; Várnai Ernő, Kassa 10 K; b, Vaszary Gyula, Lándor 10 K; Vaszary Mihály, Esztergomi 10 K; Veress József, Ra Selmeczbánya 10 K; Vértesi Tóth Imre, Selmeczbánya 10 K; Vigh Gyula, Budapest i 24 K; Vizer Vilmos, Budapest 14 K; Votsch Otto, Tatrang 14 K; Wachner Henrik, kg Segesvár 24 K; Wágner Jenő, Budapest 10 K; Wartha" Vince, Budapést 10 K; Wattenwyl Lipót báró, Bori 20 K; Winkler Lajos, Budapest 10 K; Zichy Tivadar gróf, Budapest 10 K; Zsivny Viktor, Budapest 10 K. FRANKLÍN-TÁRSULAT . NYOMDÁJA, ZKT ek ÉR a A ÉLA SZÁL SL GAL E e e MS OGÁADÉMY ce 4, XLI. KÖTET. 1911. MÁRCIUS—ÁPRILIS. 3—4, FÜZET. . FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT i KIADJA I A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. A M, KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTIK PAPP KÁROLY dr. és VOGL VIKTOR dr. A TÁRSULAT TITKÁRAI. BUDAPEST, 1911 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN,) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLKICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOG.SCHEN REICHSANSTALT. KEDIGIERT VON I Dr. K. v. PAPP uwp Dr. V. VOGL SEKRETÁRE DER GESELLSOHAFT, BUDAPEST, 1911]. KIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHKEN GESELLSCIIAFT, A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stefánia-út 14. szám alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő. Alle die Ungarigche Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu versehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 44. bd a A , Pöldlani Közlöny" hari folyóirai Magyarország földtani, ásványtani és öslénytani megismertelésére s a fölálani ismeretek terjesztésére. Megjelenik kélhavonkéni nyolc évnyi tartalommat. A Magyarhoni Földtani Zársulat rendes tagjai 10 K évi díj Jejéten kapják. Elófizetési ára egész évre 10 K. A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendők be. I Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára : aA tagsági dij minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját az első negyedben be nem fizette, a társulat az illető összeget a legrövidebb postai közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti. TARTALOM: 9 Értekezések. Lap 8 88 SCHAFARZIK FERENC dr.: Hazánk vasérckészletéről és a földi-gázról, valamint Boszrúa szén kincsbírőkese ezet Eezzttétá ki esz te EE EÜ en eza Ata RESEÉ E HORUSITZKY HENRIK: A szegedi TLNTÁLiS faunáról -.. sze ztelt mesz izágátétet HoRvÁTH BÉLA dr.: A biharmegyei bauxitok kémiai Kikaláról ESSKESTÉOK KE Bé LIZ B ROZLOZSNIK-EMmszT dr.: A Medves hegység bazaltos kőzetei. (Az I. táblával és a 4 § 2A- DB ADYÁVAL E ENE EE áe e SEB IZÉ ESséz te OLAT ee AE ZTE SÉNSS VENDL ALADÁR dr. : A söze: átÉtZa vidékének homokjairól . 0 272. Geológiai események. A) Országos mozgalom a kissármási földigáz ügyében .. ... --.- .-. ... ...283 ; B) A Magyar. Földrajzi Társaság közgyűlése. ... --. -- .-2 --- -.- ..- 297 ú C) A geológia halottai 1910-ben. Közli: LÁSZLó GÁBOR dr. ..: --. ..- ... ... 298 Társulati ügyek. A. Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlése (2 00... -— 2. 2... 4... 800 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS : Seite L- FRANZ SCHAFARZIK: Über die Eisenerzvorrüte und das Erdgas in Ungarn, sowie über die Kohlenschütze Bosniens. 0 A sazati átal al ÉL Elég ÖSSÁRTATTÓT HEINRICH HORUSITZKY: Über die diluviale HátLna von SZGEeA ESEN ES egy At SEA 33 BELA de HORVÁTH : Sur la composition chimigue des bauxites du Comitat de Bihar 341 P. RozLozsNIK-K. EMmszr: Beitráge zur Kenntnis der Basaltgesteine des Medves- gébirgés. (Mit Tat uud-Higuren 24SI6) zet ete ee EZEKEN ÁLADAR VENDL: Über die Sande der Gegenden des Tarim Beckens.. ... .. 361 A Földtani Társulat tisztviselői (Funktionüre der Ung. Geol. Gesellsch.) ... .-- 373 E Helhivás és. Kérelem. (Anfraf und (Bitte). 22 ves ee Nezd aes EST Nyilvános Nyugtató (Öffentliche Ouittierung). ... --. 22 0. 2 2... 877 a Sőt zt NYILVÁNOS NYUGTATÓ. (Ötfentliche Ouittierung.) Az 1911. év február hó 16. és április hó 30-ika között a következő díjak érkeztek a titkári hivatalhoz : I. Pártoló tagsági díjat fizetett a Magyar Gyógyfürdő Részvénytársulat, Trencsénteplicz 400 K. II. Rendes tagsági, előfizetési és oklevéldíjat fizettek : Állami főgiran., Munkács 10 K; Állami főgimn., Szentes 10 K ; Állami főreáliskola (Bulyovszky utca), Budapest 10 K ; Állami tanítónőképző intézet, VI. ker. Felső- Erdősor u. Budapest 9 K ; Babes Kornél, Budapest 10 K; Balkay Béla dr., Budapest 10 K; Balló Rezső dr., Budapest 10 K; Békey Imre Gábor, Budapest 10 K ; Bélaváry Kornél, Budapest 10 K ; Bruck Albert, Budapest 10 K; Brössler Gyula, Budapest 10 K; gróf Csáky-Vasgyár R. T., Budapest 10 K; Egercsehi Kőszénbánya R. T., Budapest 10 K; Egyetemi föld- és őslénytani intézet, Budapest 10 K ; Egyetemi Természetrajzi Szövetség, Budapest 10 K ; Erdős Lajos, Budapest 10 K; Erődi Kálmán dr., Budapest 10 K; Esztergom-Szász- vári Kőöőszénbánya R. T., Budapest 10 K; Finger Béla, Budapest 10 K; Frankl János, Budapest 14 K ; Franzenau Ágoston dr., Budapest 10 K ; Fricke Henrik, Budapest 10 K ; Fuchs Tivadar, Wien 10 K ; Gálffy Ignác felsőkereskedelmi iskolai igazgató, Miskolc10 K ; Gesell Sándor, Besztercebánya 10 K 10 fill; Görög Gábor, Budapest 10 K; Grosz Lajos, Budapest 10 K; György Albert, Budapest 10 K ; Haltenberger M. dr., Budapast 10 K ; Hoitsy Pál, Budapest 10 K; Hoffmann József Lipót, Budapest 10 K; Hulyák Valér, Eperjes 10 K ; Hunyadi István, Mezőhegyes 10 K ; Jávorszky József, Petrozsény 10 K ; Jordán Károly dr., Budapest 10 K; Jugovics Lajos, Budapest 10 K; IKádas Jenő, Budapest 10. K; Kerényi Hugó, Budapest 10 K; Kiss József, bányamérnök, Buda- gl 10 K; Koch Nándor, Budapest 10 K ; Kocsis János szertárgondnok, Miskolc 14 K ; ogutowicz Bároly dr., Budapest 10 K; Kossutányi Tamás dr., Budapest 10 K ; Kürti Gyula, Rózsahegy 10 K; Laczkó Dezső kegyestanítórendi főgymn. tanár, Veszprém 10 K; Láng Mihály dr., Budapest 10 K; Leféber Lajos, Budapest 10 K; Leidenfrost Gyula, Budapest 10 K ; Lendl Adolf dr., Budapest 10 K ; Lengyel Géza dr., Budapest 10 K; Lipótvárosi Kaszinó, Budapest 1910. és 1911. évekre 24 K; Littke Aurél dr., Budapest 14 K; Lobmayer J. F., Budapest 10 K; Löw Márton dr., Budapest 10 K; Lukács László dr., Budapest 10 K; Madarassy-Beck Gyula báró, Budapest 10 K; Magyar Általános Kőöszénbánya R. T., Budapest 10 K; Magyar Bánya- és Iparvállalati központi iroda, Budapest 10 K; Magyar Bánya- és Kohóipar Tanulmányi R. T., Budapest 14 K; Magyar Földrajzi intézet R. T., Budapest 10 K ; Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, Budapest 14 K; Magyar Petroleum-ipar R. T., Budapest 10 K; Meisels Samu, Budapest 10 K; Méhes Gyula dr., Budapest 10 K ; Mrász Gábor, Körmöcbánya 14 K; Mrazec L., Bucarest 10 K; Muntyán Izidor kir. bányabiztos, Besztercebánya 10 K ; Müller Walter, Szurdok jjüspöki 14 K ; Műegyetemi ásvány-földtani intézet, Budapest 10 K; Nagy László, Budapest 10 K; Nemzeti Kaszinó, Budapest 10 K; Neubauer Konstantin dr., Budapest 10 K; Niaguúl Miklós, Temesszlatina 10 K; Nopcsa Ferenc dr. báró geológus, nagybirtokos, Ujarad 10 K; Nyugatmagyarországi Köőszénbánya R. T., Budapest 14 K; Országos Kaszinó, Buda- pest 10 K; Papp Simon dr., Kolozsvár 10 K; Perl és Kronemer Bányavállalata, ; Budapest 10 K; Petrik Lajos, Budapest 10 K; Petrovits András, Budapest 10 K Podek Ferenc, Brassó 10 K; Polak Gaston, bányamérnök, Budapest 24 K ; Pommerantz K. bányamérnök, Budapest 14.K ; Premontrei főgimu. tanári könyvtár, Nagyvárad 10 K ; Révész Samu M. A. V. felügyelő. Budapest 14 K; Rom. kath. főgimn., Brassó 9 K; Róm. kath. főgimin., Kézdívásárhely 10 K; Salgótarjáni Köszénbánya R. T., Buda- est 10 K; Sass Lóránt Rákospalota 14 K; Sauer György, Budapest I4 K ; Schmidt ajos, Budapest 10 K; Scholtz Pál Kornél, Budapest 10 K; Schuller Alajos, Buda- pest 10 K; Schwarz Ignác, Budapest 10 K; Sigmond Elek, Budapest 10 K; Spiegel Adolf, Budapest 14 K; Steinhausz Gyula, Budapest 10 K ; Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszenígyörgy 10 K ; Szemere Huba földbirtokos, Gomba 15 K ; Feschler György, Körmöcbánya 10 K ; Téri Ödön dr., Budapest 10 K ; Thirring Gusztáv, Budapest 10 K ; Túzson János dr., Budapest 10 K; Tweraser Károly, Karánsebes 10 K; Ulicsny Károly, Csálatelep Arad 10 K; Vágó Lajos főmérnök, Székesfehérvár 14 K; Vargha György, Budapest 10 K; Vendl Aladár dr., Budapest I0 K; Veszprémvármegyei Múzeum, Veszprém 10 K; Vízer Vilmos, Budapest 10 K; Volkó János tanár, Abrud- bánya 10 K; Wiegner Gusztáv, Budapest 10 K. Háló-, étkező- és buffet-kocsik közlekedése a magyar királyi államvasutak vonalain ín f: ; 1911 május hó 1-től kezdve. v8 Hálókocsik Érkezik A hálókocsi pótjegyek árak hová ; 2388 honnan vonalrész Wienbe regg.] 723 Budupést keleti p. a regg.] 625 Wirabe TegE 555 Budapest nyugoti p. u. — regg.] 740 Sekesvárra de Budapest nyugoli p. a. rerg. Vredoalra reg] 633 Hakarosiba de. ( Badapest kéleti p. a. —— éjjel ] 1050 Wienből éjjel ( 1020 udapest nyugoti p. a. — éjjel [/ 930 Wieuból Budapest nyugoti p. a. esbb Segeavárról d.u. Budapest keleti p. a.— Wien Bruck-Királybidka át Budapest nyugoti p. u— Wien Marcbeggén át Budapest nyagoti p. a.— Segesvár Bodapest keleti p. a—Wien vagy viszont Budapest nyugoti p.— Wien vagy tiszont Budapest keleti p. u—Bukarest4) —] Budapest kelti p-m du] 200] 604 Arad, Piski, Prededlon dt [ . —Brassó 4 (i a — a —Arid a Budai keleü p. u—fiski vi Arad Bukareát [da viszont zi 4 —Prededl e d Budapest keleti p. a. d.u.] 125 Piskire Budapest keleti p. u. esel 940 Bndapest keleti p.va.—Piski (saját) Piskiről doc [421 Budapest keleti p.m réRE] 546 Verciorovára éjjel [ 200 Eulepest nyugoti p. a—Bukazest Budapest nyuzoti p.a. d a.) 240 Bukarestbe d. a. Tamésrár—Verciororán át Bukarestről d.u. ] 450 Budapest ayagoti p. a d.a Verciorováról éjel [393] Buda i Gjel oly] nyogoti p.m fijel [1016 Báziásra Bodapast nyugoli p. u.—Báziás Báziásról Uudapesi keleű p. Fiuméből ese Budapest keleti p. iuméból Budapest keleti p. u. éjjel Zagrábból r Budopest nyugoti p. 0. regg. Viuméba de Umdapést keleti p. a. e 31 Ld Budapest keleii p. u.—Fiumo Vidomborár—Zágrábon át Budapost keleti p. u.—Fiüme Ujdombovár—Zágrábon át Itegyes) Budapost kele p. u.—Zagráb Ujdombováron át (saját) Badápest keleti p. a.— Poprád-Felka 2) Kassin Út (vegyes) Bod: keleti p. iume vagy viszont 70. sZ — Zágráb vé a Zágrbb—Fiumo vagy viszont 7] Hudapést keleti p. u rezg.] 650 Poprád-Felkára Budapest keleti p. a.—Poprád-Folka vagy viszónt a § a —kassa c a Hodapost keleti p. a. 1egz. HNudapest keletű p.a. Budapest keleti p. u.—Tátra-Lomnicz 3) Kassáról Kassán át (rogyes) Tátra- Luomuiczról Kassáról Tétra-Lamniezra Nudapéat keleti p. a—Tátra-Lomnicz vagy viszont Hudopest keleti p. a regg-] 700 Budai ú p. a.—Dertin viszont hits váli s sr máb át eggi a zt 4 —Üderberg vagy viszont Badapest keleti p. n—Berlin vagy viszónt j a a —Breslau € a a Budapest nyogoti p. u. Berlinbe Bcázpest nyagoti p. u.—Borlin Berlinből Budapest nyugoti p.a d.e Konstantinápolyból Budapest kelet p. a. Berliube Budapest keleti p. u Koastantísápoly— Berlin c E a —üÜderbeg c € Borliaból —Bolgrád (d Budapest kelet p. u du Konstantinápolyba új —Konstanút b; a Budapest keleti p.a—Rattka Odarbergen át Indul honnan órakor [/ számu vonattal Bodapest k.p.u.— Bedapcst k. p. u.-ról d. u Brack-Kírályhidán át [ Wieavól ae. 1 ion ( Budapa:tk p. 4.-ról d. e. Wiouból du.115 Wienbe ess (9833 Hudapcst gy. para d. a (140 mi reemezsélrezzg] Uudapesi uy.p.u-ra ese Wienbe Budapest oy. p. u.— Kolozs" Kolozsvár Brassó Budapest ny. p. a.— Budapest 4. p. u.-ta d.u. (1 40 A PEZZTT TÉS Satareljanyhetyre d a 9237 f [ udapest k-p. nera este [ BŐG] T HET Budapest k. p. 1— Zimony Budapest A. p. ú.-ra d. U. s, hilákocatt csak L vagy II. ost. menetjegyakkel bíró utssok által megfeielő pótjegy váltése mellett ( 3) Brassón túlra csak I. oszi monctjegyekket rahető igénybe. a1 Ó Az éikező- és balot-koczik éiksző termeit L vagy IL oszt meneliegygyel bíró utazók réhetik igénybe, ( 2) Bezárólag janius hó 16-ig és októbér bó 15-től. K külön illeték fizetére nélkől. 0 74 A beflét-kocsikban lavő ölőbelyekkel bíró különszakaszok azonbzn csak L osztályra érrényos mosei- ( 9) Detárólag szeptember hó 30-ig és junics hó 15.45. ; jegyekkel, illetro menelígazolrányoákal bíró utasok által használt etók. ACADEMY CF SZIL Her 8, 1911. MÁJUS—JÚNIUS. 5—6, FÜZRT., FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A M, KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTIK PAPP KÁROLY dr. és VOGL VIKTOR dr. A TÁRSULAT TITKÁRAI. BUDAPEST, 1911. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSOHAFT ZUGLEIOCH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON Dr. K. v. PAPP usp Dr. V. VOGL SEKRETÁRE DER GESELLSOHAFT, BUDAPEST, 1911, EIGENTUM DER UNGARISOHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOCHAFT. A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stefánia-út 14. szám alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő, Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender . Adresse zu versehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. BEAT hi) ; Közlöny. havi j fotyóír ; májra dsársá bók Megjelenik téihavonkéni észbe lej tartato A Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagjai 10 K évi di Jejéten kapják. Elő őjizetési ára egész évre JOK. A díjak a Kársulat titkárságának (Budapest, VIL, Stétániaüt 14.) küldendők be. ; ea "EZÉR 3 TARTALOM: Gyászjelentés KALECSINSZKY SÁNDOR és UHLIG VIKTOR halálától szesz ez tSsl : Értekezések. Lóczy LaJos dr: A romániai petroleumterület és az . erdélyrészi HagdénES (a 27—38. GDEGYAL nez EE ÁGR ete aa tet izet! ki SISZZÉROZ be zt OB 8 ij KoRmos TivADAR dr: Uj teknős faj (Clemmys Méhelyi : n. A J a hazai SZÜSÉGÖTÉL 3. (az Mr táblávaljos set sz bzs egeket Ee ztás LÉRE ÉLETE 420 ja £ TELEGDI RorH LaJos: Uj feltárás a Duna altalajában Tzésás átadó SEL ges ez veszé UR Viráris IsTÁN dr: Adatok a balatonvidéki pliocénrétegek sztratigrafiájához . -... 428 a s Geológiai események. : A) Nemzetközi vas- és gépipari kiállítás Budapesten... 0 --- --- --— --- 486 B) Elismerés a m. k. Földtani Intézet működéséről -. --— --. -2- --. -- 4838 t ! Társulati ügyek. j § A) A Földtani Társulat szakülései (1911 márc 1., ápr.-5., és május hó 3-án) ..- 439 EK ő B) A Földtani Társulat választmányi ülései (1911 márc 1., apr. 5. és május hó ssel vá XB :20a éti ; A Barlangkutató Bizottság "Közleményei. 7 HILLEBRAND JENő dr: A répáshutai Balla-barlangban talált égelszákszatőél : (679942, rábrávalj 14 szegte Mela atz sz esta E NEE Nt R 452 A Barlangkutató Bizottság 1910. évi jelentése —--- ső ME álS put dések 464 ja £ 1 s Spalken. ÉEYASZNÉSÁT (Egg A7SZB ZT ZS LÖSZ ET zo AZTÁG jjzseet SEAT 470 tő sg . TH. KoRmos : Une nouvelle espéce de.tortue éjbe iMáhelyés sp.) du pleistocéne 28 j ; ) Eldnerőis (Pls. IV zzz öszes ke Hg lév zs BEEE RE EZ 5 rt L. Rorn v. PELEGD : Ein neuer Aufschluss im ri Untárgrúűs der Donau bei Búdapest 512 Mitteilungen a, d. Fachsitzungen d. Ung. Geol. Ges. (1. Mürz, 5. Apr., 3 Mai) 514 py E. HILLEBRAND: Die diluvialen Knochenreste eines Kindes aus der Ballahöhle bei Répáshuta in Ungarn (Mit 4 Figuren)-- --- --- --- ász ezé té 518 His Jahresberiecht der Höhlenforscehungskommission d. Ung. Geol. Ce TS1910) 2 581 5 kk A Földtani Társulat tisztviselői (Funktionüre der Ung. Geol. Gesellsehg ... --- 587 Szerkesztői üzenetek (Zur gefl. Kenntnisnahme) -.. -2. 222 0. -— 0-2 539 Felhivás és Kérelem (Aníruf und Bitte) a vess 22. 12ET cz AA te STEAK ESNE Nyilvános Nyugtató (Öffentliche Ouittierüng) 0.2 -.2 —- -- —- — ... BA ett . Ervényes 1911 május hó 1-tlől. , királyi államvasutak. els [2101 wogsayzsg [9 mossozsg ]" ÍNKÍ) [/ OTOR wosusoszsg ] 2 IIIA] 8001 egesosífig [5 LelzG tTOT moga1zs ga [ZS (64 EI 9007 frodyugauvisnogi! geza" (SZOL Árodyuguszsuozr a xdxo ató "pezdrog 706 SBOIVUIÁJUN 997 ezpyáAdorgyuuxs H 08L jsoxwyng "svizyg posozg i 90£ gsad( ag -ezorvdsonyy 497 mersrúvig 980Ivyug 702 SIVd "O9TAL STI urrog "emosz 80FT uodo128 1 ráta Berv-azsaxyand EST gupN-ÁLY [1yd ii BEI eyizyg 98Aa4Yüg 8] 01 eszjaso[vr] ] velszg sad(g-szorvdsonyu ZOBA euyN-Áupxzpa úr ag vuosz "kmoszog zoujozs "peid9za uio3193zeg 9890 "p9t83z0 SOJYUIÁSON pelsezo SURN-ÁUYAIYA asd g-vzorsdsonyii PvelHozg CICIGICg CI0309 HI OVDIDIOODDDO sodfg-ezorsdsozya gozg Asodrg -egormdsonya kemoyooy -oszzmsólu VE velBezo spizyá 98ozozag egagivp T91 At moszozzsag headf-ezorsdsoxyy vupN-Áayaryd 98sv1g esszéi] "momgg-ryuzwzg f/ wosinzsgy oza zs! -WIOZS s9 ugpiozs UON9 UOPULK (9 "MIPAHAIZOR HOÁCUAPSRA 59 NIX -ugii "aoyojson sn(gu uoyodeudeuun 89 apssowu9 g, f- SPIZE1] "940510 Áerveizsogeu u 144 gvgmozsízeg ura "eujosz dmoysogy oszmusofv] vdígeszoredsogyy wogrozsg 19ajozs "posozs 7924 apalnyosag sydíg-gomdsogen [ "aX3 1918 "azs. 1908 7 orousorgyi ] . pp 385 Mb-IE MEDB " JOJOPAN JA EZSES])-epüg ESBIJNPTUL YOJEUOL 10091 6007 PYAIZOK uoreg tappog uoput (g "yipoyarzog vogodeu -ZOH 199 moj? deudauun §9 -apSBA (9 "y1pogorzog gy aogmondozs Zergayzog 191-GT, / snígm uoyodeudouun $9 -ApsPA (a "HIPOYOIZOA uoyodeudouun S9 :4psBA XPS (e "AIPOHOIZOA 191-ST 00/6T 9TTT 90TT J 6 0216 9016 1998 azs 10818 . 4 [/ 5, n 199 s 1904 1969 919 ! -APSP4 (u! 9iIr p; ) .JO9jTT(z08L n GEJTT(yyeT hp 1099 69 091 VIT 1017 Ládi GIL 80L 89 FOTI zOPT 909 80 6099 991 8019 i SIL 49 7gI A vonatok érkezése Budapest nyugoti p. u.-ra. E Ő ál EgeSOST Id wogzazsg UESESÁTSE uosaszsg wosuoizsy "AgYPANJAPLZSEST Tpa(gyosarT nojat tetakésb "epuszs 0 uopToT [// IASoTToJ, tsodíg-egogudsonyy Tom frivésk soroutáguN zogA tgtsOsrTd Nojsrnwzg "ayaszojoy "uogozsádgy ossvag vurosz furrzog 301v-pzsogyund 1sodíj-woredsogyy vurosz "arrog ugrog "orai sorguAduN ayagyzészg [/ tead(g-gyopvdsogny mogIeszsg soreumájug podozg "p-ayasoma], tsodígy-ezogedsogyy aszuusofur Sá agent] 189d(g-ejojdso: regákikukett wmojiozzsg sad (rmorvdsoxggy HomgN-iyugezg "rpASZOTOY SJA9IT ugyAt "srrya syizya "4s0vug wodrazsg uossazsg "uoRaazsg -epng 9S9Z9YAI9 HOJPUOA V "Yajzog voyodgudouun 59 -1e5ex (g "AIPOZOJZOY 191-ET snípu aoyodeudauuu 59 -IRSEA ( "1203 31-0y adozs 3ervapzag [01-GT sulpun noyodeudauun s9 -IpSeA (z "UOJEGULOZS s9 U0Y mIansI "agngy uapurwn yizagag (; "uodenJesea 59 uayajuga uppaozs "ugppog uspurur gizogagy ; g69d()-vyogudsogyy 09/TTe9r ejupjen OTTTGTT poZozs OPOTATL veod(y-eojudsogyy wosranzsg (uosza fenjoszfuraog podozg Zejy-izsoyeung tURN-ÁUYYIyg VAYJÁZO 9 ue eUPW-ÁUP Jeg ZARA ezusole 9onoyeeg uossotzsa U91A4 "seg jós ösizeaneál. Joárzesoryuigyy] "avsszojog gsorgyny perdozg tugy-Áugyapg sereg gsareyag eujosz "utdog ] soreuáseg [zs 1989 somyag "du unysuoy adva 1089 Pprispog "dyuyaejsoy Ussorron 979 5099 poraz "youozs] a 1029 esziusolerg moguazsg potzozj vordozg Zejy-izsoyeung vé amikó : 8 s 8 szuz) Bukarest, Arad ujvidék Berlin, Ruttka tszszj Debreczen, Nyvárat szv.] Hatvan Bród, Eszék, Décs a ]Matvan "a ! Bicske 314 6120 5130 51301. a 6/2571 gyv.) Katika, Poprád-Félka [1 10 Szombathely, Wien 51451. a ] Brassó, Arad 1 Konstantinápoly, Bród 61407 szv. ) Wien, Graz, Sopron, Újvidék, Bród 5145] a ] Sófia, Bród, Belgrad 1 Sátoraljaújhely 64457 gyv.] Kassa, Csorba teknő rád Fe 51551 a (Torbágy 1 Wien, Sopron 6551 szv.] Kassa, Csorba Gödöllő, 61007 a ! Péczel 1 Bukarest, Arad 71001 ev Finme, Torino, Roma Fehring, Graz tis 61051 c ] Komárom 1 London, Paris, Wien 599- Pécs, Vinkorcze Arad, Bukarest mi 151 a ] Stanislau, Msziget[ 1901 (1 Sarajevo, Bród 1051 € ] Arad, Brassó Wien, tett A 251 a ] Wien 1801 12 Graz, Fehring 71107 u ] Belgrad, Sofia TEgENK SK kot szi 80 irását Kassa, 325 [2 Hatvan 7120 Stryj, Lemberg, TElskörös 8 iz Máramarossziget (11501 [2 Lemberg , Kassa § fiWáramarossziget Péczel - 0 a ( Fiume 327 ]4 Péczel 71251 a Éreieet Graz, EK a jfeet JELE Hú a részás 1; 329 ; ele i bar r 5 őr 7 Csullb 2407. ! Szolnok Z psz 10 5 rás Fehrín HE 6 Wien, Graz 7 töke. Sofia, 980. tod ZROZHET ák va HE a ] Brassó, Kolozsvár]! 507 mt szv. pH kRegtől Debreczer Bród 5 cc] Knmszentmiklós-Tass [1 421 ] 655) vv. ) Szerencs 8 Arad, Brassó 320 c pi 301 a ! Gödöllő 907 (7120) szv. ( Sofia, Belgrad, Pród a Palatonfüred, Tapolcza § 99 wv. a Hú a Este 607 3 a ukarárt atai És Mankács, Lawoczne jivss § a. a] Bicske 305 (73571 a ] Berlin, Ruttka 8 § Kolozsvár, Brassó a VExŐ ELSE TETÉ ses 90 gyv.] Roma, Triest, Pinme 25 [7451 Hak Het, 2 8 BA SEgÉ Bród 6110] szv. ! Miskoloz s szv. Cég Kassa Té9 Bi k etette ej ell z Ruttka, Berlin .., [Győr, Sopron, vv. ! Paks 1e, ,k 3 $ fMáramarossziget, 615 es. fözazbatken lyen - szv.] Bukarest, Kolozsvár 147051 8/20/ a] Stanislan, Mszigej 8 1 Stanislan 520 szv. [ Gödöllő a ] Hatvan 3297 8851. a] Gödöllő 2 § 540. . ) Szolnok o yi 9 18451 a ] Wien, Graz z Wien, Sopron 555 a )Ruttka, Berlin 4 a [ Győr Csorba. K z ; ; Bicske 605) . ] Szabadka, Topolya 26) c ] Berlin, Rnttka [1507 HE KSE ÁKSSE Vale ossz é 314a21200/ c ] Gödöllő 615 tagról Fiume, N gyv.] Fiume, Tapolcza 27 1 8 Páczal, § £ 897. (Roma, Napoli o szv.] Szabadka 331]9 0 4 ha FELTÉ ; e 8 a SAE SzH mű gyv. IrKGTÓZÉSS Szom- 589 HEJ kek Triest "Szákesfhárrár És "tbathely, S : , 8 7 6401 s ( Hatvan ő s Kileg Miskol 9PFOR 100119 957 gyv. ] Róma, Fiume f. ri 6 a] Künszentmiklós-Tass o 23 10451 a ! Bicske 603] 9851 "a ]! Brassó, Arad fu a 6 a ] Nagykáta, Szolnok j 915 1945! szv. ] Kiskőrös új 0 ] 7 a ] Bicske má ] 605 11251 gyv] Arad resen EákET b 3 S a) Juni ő 7 a] Msziget, Stanislau o § - — 403 950] gyv.] L ú a sziget ; ) Junius 45-től bezárólag szeptemb. 7 a ] Györ, Triest ge 1) Vasár- és Ünnepnapokon május [[ 905 a ] Sofia, Belgrad fzi 15-ig közlekedik. 7. Hatvan a 15-től bezárólag szeptember 10-ig [11303 a ] Graz, Triest e 2) Vasár- és ünnepnapokon május 7140 gyv. ] Zágráb, Fiume 2 közlekedik. 333 szv, [ Gödöllő eg 15-től bezárólag szeptember 10-ig 8007 szv. ) Kassa, tévé ulssz s )?) Junius 15-től bezárólag szeptem-[/ 517 a ] Nagykáta az közlekedik. boss éra ber 15-ig közlekedik. 1503 gyv. ] Csorba, Kassa 7 3) Nagykátától Szolnokig csak szom- 7 el (5) Csak hétfőn közlekedik. Vinkovcze, Pécs, 5: baton közlekedik varslpása H£907 199]. SZY. rapolcza . 8. a e §) Csak szombaton közlekedik. a Árad, Tirossó Eg z 57 25a911 051 a ] Bicske E 17 fgaáon Cnösba A vonatok érkezése destá 5 a segit Barbi 2 a Belgrad, Sofia Budapest-Józsefvárosra. 111198707250/ gye.) Tapolca, Balatonfáre iz A vonatok indulása SZT ÁÁ netes — rő Elek lk veze já áj Szombathely, Wien 5113 ) sze.) Tápiósüly-Tápiósáp ő z fiudaposlósselvágasról E szrtégg ette É 518. 500 a ft VÁLA 8 kesz téB szv. ] Arad, Debreczen 811 Hut a] Gödöllő b 330 [7105] szv. Gödöllő TYez JSASAn PEZTÓDOS no 917 1 617! "a ] Kimszentmiklós-Tass ved ahi z LT azt tk 6 KOBE SZZt ESET E NÉ E 48 ; 46 st 4 KGNÜ BR sgt tÉs jr apeh gyet eténáj a , SRÉTÉGAGKÁSTB RORDEMY OF SZETT Bi ; XLI. KÖTET. 1911. TÚLIU3—AUGUSZTUS. 7—8, FÜZET. FÖLDTANI KÖZLÖNY. ; HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. i i EGYSZERSMIND a A M, KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTIK PAPP KÁROLY dr. és VOGL VIKTOR dr. A TÁRSULAT TITKÁRAI. BUDAPEST, 1911. i A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA, FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISOHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT i i ZUGLEIOH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 9 REDIGIERT VON Dr. K. v. PAPP uwxp Dr. V. VOGL SEKRETÁRE DER GESELLSOHAPT. BUDAPEST, 1911. EIGENTUM DER UNGARISOHEN GEOLOGISOHEN GESELLSOHAFT, A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Steflánia-út 14. szám alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő. Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bíttet man mit folgender Adresse zu versehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. ész tra TIL rakdátá ést EA VERT E ZET EA VELEM ÉV MG HE KGORKkbméti TÖLÜTONZÓN s tán E a LE ke eset es geeéz ék tes § E". e § té dolzásrt bt Megjelenik dése nyolc ívny 4 válását Földtani Társulat rendes Szebb x A díjak a Társulat HÁKÁLAK ÁAK désésé VII, küldendők be. " TARTALOM: Értekezések. ParP KÁRonYy dr.: A KŐSZEG ZSKOS SrzenapH környékének, man te (a 43—47. ábrával). --- --2 --- --- MEL ele zal ZéhMÉ JE ege. ZrmÁNYI KÁRony dr.: A dognácskai Négy Evangelista bánya ppistkj ásó 8 Geológiai ezése jö A) A m. k. Földtani Intézet országos fölvételei. 0-2 02 022 222 02 0 9) Münnich. Kálmán. beszédő; szasz és e Az és ös et ökee ese e C) Bányászok közgyűlése ... ... .-- .-- -.- —- st Lee É Jé Társulati ügyek. A) Jegyzőkönyv a Geológiai szakszótárt előkészítő izntkő 1910 dec. 10-iki üléséről 6 578. B) Jegyzőkönyv az 1911 jún. 7-iki szak- és" választmányi TÓHEŐL S sr e t Gelizés (Mit der Tatot ELDA Site te set seek été tást a C. Papp: Report Concerning the manganese deposit in Godinesd ... -. K. Zimányi: Pyrit aus der Grube Vier Evangelisten bei Gt 7 az x A Földtani Társulat tisztviselői (Funktionüre der ie Geol. Gesellseh . Szerkesztői üzenetek (Zur gefl. Kenntnisnahme) -.. 0-2. 00. 2-2. —— Felhivás és Kérelem (Anfruf und Bitte) --. --- --- --- wogsoizsg mosiazsg moszazsg Ab moge a uosuozsg ] "azs 1009 3 Ah uogsozsg wogiozs ag )-epng TSEJNDPUL HOJLUOA V apafnyosig 9219 fires ba -gjogudsoggy [ -azs [9TI9 űj jaj ég pet) 10 hod i eg o a he) 3 4. 3 £rodyuruvzsuog szi isrárigi ? OEJTTI (sz0L "A pPoxoIzog uoeg si frodyuguvzsuog -UIOZS S9 úppisozs "uoji9y uopary ( JOJEUOA V Ej "pezseg (150 TTI (5206 "YIPAH3]JZOH TOdEPUJESPA S9 U7 19 §i 09121 9d S SOIUUIÁÍUN - a 9 ugye 0y uoyodeudeuun 59 -Jese ho] N odtt gyr [7994 "ugygoinso nappox nopet (g "a1pexe také — -aze JOGOT] 0zL "HIPexoTZOg uoyodeu : snígu uoyodeudauun ize JA A£3 IGTOTI 902 1 79m9y mor deudeuun s9 -JeSRA (e Fi IgasomoIT, "1203 91-0y "1dozs gerorez; AIPSPA (, $ eg TETÉSE AREA 1488 086 kő (3-0 segmodozs 3 1PONOIZOA ka teodíy-szorydsogyy snígu. uoyodeudanug 9 ayesk (z c suya, "uo i ejgapzag 101- ; ft ; 5 E. arrreg tauosz 5; he b snígur uoyodeudonun úg. AtzŐÉ té 5 0 701491159 tagot sepaetsrst ( F ETL löláje v ( tzetéda Ea ezé s : AZ 7 KESZTET 38 088 bég uoyodeudsuun sg Tsa. KE (si - ZOgA fuppuozs tróppaz eds else ( 7 KEZOYTSBAZ] SZÓ NOB GET -gipoyojzox va eggyosrd [7 mu miza (z syizyg " 33 : 09 191-gI € OT GET jú . [ee §) öeztaáoléT, 908 snfeu uoyodeudeuun S9 -IeseA (r 5 ius örrárúj 6 tó s90díg vonata p 09TT 897 7 , 982 zá kre tanto 6 podszs [3 keotTei 5 : 08 L 2 Bury-rzsoysung 6 veedígomgendsonya jJ SZOT 18 u1031 : ! az urog "euosz "Ároszog "148 rate ] sed k fnoszngéosgéavarg 4 066 íros E [ somozs porgozo [/ : 1949 6 H a8szg a 026 hoz 5 ké ére; zseaee " 1099 B (5 ét ÉTt ségi delő pl D.káás ezi § u OAKON ís e elnND HOTYGA (2. JóoÍGT] orr és jére 8 SDENTÁGYUA n 19yg zs : J0te so tr [71 JEGET ost z varsosrrra B fett valy s-ha att 9 HERK £ 13 Éz (EE zet] : átm] [RESZRE Ti [enyem : 5 , JO tsedípeszoredsogyy 1099 "YEzYE . 1991 [aj aza (0219 ] PT [sodíg-ezogudsoxy ET alealís 2: 5; maják § s hg : ( Jeg 144 gé Ain 91 g heg SEN OVB [ 097 X-§ SYIZYA "94OSI0 [ "a48 8 VOLA "seg [5 Gye : Ta) : 01 mogioyisa háját sa [/eedlgrsplndsogya [.7azs J0ej esdígesgoladrogyy ] vazs gZZ zl E henamonnent] : pit sznvéba] 2 elet] 2] Szász e HB MI san bek 7-7 ri 19m9xpo9y ssszob] . 096 KETÉSVGT, 8] Gr s ayal(gaesig [zza Hi j; 2 a 0 felésáb 840810 8] 802 Mb) taodíp-ezoredsonyy 31 Hi ; s) a eryeizsoyeung 8! ggy mofzozzem sereg 9sereyug F z tory gegmozsígeg FéllEséga -d sorsuásen I eujosz "ur B S aie "enjosz O Í podozg "r-ayasomoj, ii zet 9 eg EAT ÓÚ eye gége zkbt ő orousoog] SAKROT es] trodíp-morydso vaggedya úly É zi o SuyN-Ányrrya fgrsvug "punyalót 4] 909 a dd Vastl fevagyng dynyueysnoy [-azdxo 108 ej e ksagztk é o pmexsooy pydjog "dyuguwjanoy 125 T10E- a Daogeg arxeg "ogy 70 ÉT se klete] § lake esel s ls z S jouógsoog osztmso bal -TRNATÉTTLT biz vztszhetat háta y Je tá Szál egz . §i 18 vodíg-egorudsoxyy teod[g-vzorudsogyy el fed , [Rea N-xyagezg , 0 1] , . 9 s sz SANTA röl aTET vagy; Ervényes 1911 május hó. 23 Mé Magyar királyi államvasutak. . Rattka, Poprád-Folka . ! Wien, Graz, Sopron .] Kassa, Csorba .! Kassa, Csorba Finme, Torino, Roms ""Nécs, Viukoreze k.] Arad, Brassó Belgrad, Sofia, Bród 8 Arad, Brassó a! Balatonfűred, Tapolcza a ] Munkács, lawmoczne Kolozsvár, Brassó Pács, Eszék, Bród Ruttka, Berlin f Máramarossziget, 1Stanislau 1) Junius 15-től bezárólag szeptemb. 15-ig közlekedik, 2) Vasár- és ünnepnapokon május 15-től bezárólag szeptember 10-ig 3) Nagykátától Szolnokig csak szom- baton közlekedik. §) Csak szombaton közlekedik. DODO mi b "a CO GO COBIGIBIGILIBI er " (IRoma, Napoli . ] Kolozsvár, Brassó "Sátoraljaújhely, Lemberg, Kossa , ) Kiskörös Péczeli Hatvan Bicske Szolnok yv. ] Tapolcza, Sarajevo ! Buttka, Berlin ETERESEj zek Péczel Hatvan Kanszentmiklós-Tass Nagykáta, Szolnok Bicske Msziget, Stanislau fh tt d MISI A SISAMISICIÉS eh SRI OIGNYN GITT tasssts tt esszz 8 ÚNGZESSS a Ban ) CDDTOLD GO 000020 05 e n ba A vonatok érkezése Budapest keleti:p. u.-ra. SEET vv. ) Berlin, Ruuka s ] Bród, Eszék, Pécs Brassó, Arad ófia, Bród, Belgrad Tor! Pét Komárom Wien Fel Kassa, Máramarossziget Fiume Gödöllő Csorba, Kassa Graz, Fehring Brassó, Kolozsvár Kunszentmiklós-Tasz Gödöllő Hatvan Bicske "1 Roma, Triost, Fiume Csorba, Kasse / Paks Bukarest, Kolozsvár Hatvan Győr Berlin, Ruttka ama zmmeo iEáRaRmammman pi sa v.) Fiume, Tapolcza He Szabadka v VETERÁN Szom- "Nbathely, Sopron 20 szv.] Miskolcz a ] Bicske 605 (11 25] gyv.] Arad 11) Vasár- és ünnepnapokon május 15-től bezárólag szeptember 10-ig ber 15-ig közlekedik. . 3) Csak hétfőn közlekedik. A vonatok érkezése Budapest-Józseívárosra. Délelőtt. 401 szr.] Tápiósüly-Tápió 00! a [Ni káta e öllő HO IG 7 c] fumszentmiktétettsr gsg a Stanislau, Msziget neag§ aa ta s . a bi pi eetdaet tti: 55272 9 3 TUNDODDDI — mm kem jent jó me TO TB a B) mm SESHYSEM 188 si ba TAG YSSZSZNÁSAZA sa amazaáaeceianmm Ca TELT 38 8 . . honnan Gödöllő Bukarest, Arad ujvidék . ) Berlin, Ruttka Konstantinápoly, Bród Sátoraljaájbely Wien, Sopron . Bukarest, Arad London, Paris, Wien Sarajevo, Bród Graz, Fehring Hatvan . ] Lemberg , Kassa j Péczel Gödöllő Győr ien, Graz . ] Brassó, Debreczen Szerencs Sofia, Belgrad, Bród Bukarest, Arad Berlin, Ruttka Bicske Lawoczne, Msziget Fiume, Bród, Pécs Stanislau, Msziget Gödöllő Wien, Graz Csorba, Kassa Bicske Péczeli Berlin, Ruttka Triest, Székesfehérvár Róma, Fiume . ! Lemberg, Msziget Sofia, Belgrad Graz, Triest Gödöllő Nagykáta .! Csorba, Kassa ÍTanolesa Pécs, Tapolcza Bicske Hatvan Tapolcza, Balatonfüred 4 £. aj . XLI. KÖTET, 1911. SZEPTEMBER—OKTÓBER. 9—10. FÜZET. FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT 7-Aj I KIADJA :! , A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND Í A M, KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS. KÖZLÖNYE, SZERKESZTIK by. PAPP KÁROLY dr. ís VOGL VIKTOR dr. A TÁRSULAT TITKÁRAI. BUDAPEST, 1911. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISGCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSOHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISOHEN REIOCHSANSTALT. BEDIGIRRT VON Dr. K. v. RAPP uwxp Dr. V. VOGL SEKRETPTÁRE DUR GESELLSOHAFT, 1 BUDAPEST, 1911, EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOHAFT. A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatata Budapesten VII. ker., Stefánia-úl 14. szám alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mt folgender Adresse zü versehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII, Stefánia-út 14. TÁSA és gyár ds ST ÁÁLLZGYÉBA sa a földtani ag TEA § A Magyarhoni Földtani ZJársulat rendes tagjai 10 K évi ág Jejéten kapják. Előfizetési ára egész évre 10 K. A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út are rök 4 küldendők be. hét; TARTALOM : ú Értekezések. terjesztésére. Megjelenik kélhavonkéni nyolc ívnyi tartatommat. BALLENEGGER RÓBERT: A iköcskermőli földrengés (a IV. táblával és a 48—50. ábrákkal) 625 A ző. GLmwkga K. D. dr.: Mállási termények és talajok Bikszád fürdő környékén (Est 51—54. ábrával) --- --- ELÉ Vo kSzát TS ELNYOT I TERZAGHI KÁROLY: Megjegyzések Buccari környékének tektonikájához (az 88. ábrával)- c --- sti AP Zeaölz e haat ze TÉGLÁS GÁBOR : Helyreigazítás Gaál István dr.-nak az Ursus spelaeus mancsára vonatkózólag , .-. --- SE sás sz UA GZTONTS TÉGLÁS GÁBOR: Ujabb őslénytani adalékok a Tiszahátról s a Dunántúlról ... 650 SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: A Földtani Társulat kirándulása a Balaton környékére ? (82 IKGEDB. JADrával) s eső sees ee tea yt Aden kezes Esz áá SES EKEÉ Geológiai események. 1 A Magyar Földrajzi Társaság Vándorgyűlése 0 ... 0 -— --- --- --- --. 6597 A Barlangkutató Bizottság Közleményei. BáRó Nyágy ALBERT dr.: A felfalusi barlang ismertetése ... ..- TETÉSE St ee KADpiIó OTTOKÁR dr. : Jelentés az aggteleki Baradlabarlangban végzett ásatásokról 665. INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS : Seite BALLENEGGER R.: Notices sur le tremblement de terre 4 Kecskemét (avec pl. LV: et les ápurós 48—DOJw Ká ESs éli SSE lets SEHANSÁSN egz Gumxka K. D. dr.: Die Verwitterungsprozesse und Böden in der Umgebung " des Kurortes Bikszád (Fig. 51—54) --. .-. --- BEs zer zza, o szesri OKÁN TERzaAGHI K, dr.: Bemerkungen zur Tektonik der Umgebung von Buccari (Fig. 55) 684 TéGLÁS G.: Berichtigung betr. d. v. St. Gaál beschriebenen Fundes einer Tatze von ÜTsSüs spelaeus Blb. ... SSág ső) és ISS .TáGLÁS G.: Neuere palüontologische Beitrüge von Tiszahát und aus dem Gebiete jenseits der Donau.. ... zérő ESNEM EGZ ÉNZÁS E AT ÉJT ES Se ez e VT SCHEÉTER Z. dr. : Die Exkursion a. Ung. Geol. Ges. in die Umgebung des Balatonsees (Mit ig. 56—58.) ESÉSE NAENN ME MERNE TR ESETET KOSER NI ÉR TÁLYÁ SES NEL A epe Geologische Nenigkeiten. Die V-te Wanderversammlung der Ung. Geographischen Gesellschaft. ... .-- 704 "7. Mitteilungen aus den Fachsitzungen der Ung. Geologischen Gesellschaft ... 706 7 Mitteilangen aus der Höhlenforschungskommission. : BaRowx A. NyáRgY: Besprechung der Höhle von Felfalu... .-- --. --- --- .-- 708 Kapió O. dr.: Bericht über die in d. Aggteleker Baradlahöhle vorgenommenen gyestematisohen Ausgrabungen ; 52 (Sz Ezz e set szan MEZ tá ESÉSE ÁRÉSÉA kk A Földtani Társulat tisztviselői (Funktionüre der Ung. Geol. Gesellschaft)... --. 717 Szerkesztői üzenetek (Zur gefl. Kenntnisnahme) ... .... ... --- --- --- :-- 719 Felhivás és Kérelem (Aníruf und Bitte) 2-2 ns zo szz eke lá s ES Nyilvános Nyugtató (Öffentliche Ouittierung) --. --- --- --- -- --- -- T2I - moga] d . mogiazs ag]? ! VIGO IA I8I6 [TOT 8 wogziazsg [9 ; EgeSoSíTLJ 1218 [(SSTOT urogaazsg 7. IFNOTI 1007 k egesosíííj [9 wogumzsg 9? FEB] T001 woszajzsg 0718! 6007 uodsaazsg [DP 2] £007 aj mogueo1zsg [ Azs [gi IzI! 9007 wogsorzsg [/TAZS 009] 7007 mosiazsg [/Azs gizi 2007 mozis [/A7S leeig 1007 "JOJOPANHEZSESD-epNYg ESRIJNPUI HOJVUOA V "AgOPANJHEZSPS)-epng 9SIZIHAI HOIRUOA V 3 Ervényes 1911 október hó 1-től. yi államvasutak. : éro; r királ Árodyajjyaszsuog "soruzng sorguágeN Árodgupuszeuoy fpezálog szpTÁSoIgjunye TH feorenug evizgg (posozg " 8ury-Izsoyeun d mersruejg 3serexng SLIYd "TIM urxeg "eurosz mosi9zzeg Z3erv-jzsoxyuud ZOYA syizya gexezüg eszjuisoflurT D9tBezo nssd(g-ezorsdsorga EuyN-ÁUpuIpdg mr19g "eujosz "Ámoszog Houozg "per3ozo moszogze 48009 "DEI39z9 BOzvUIÁZEN Pelfezo tupN-ÁUYH 194 Asod(g-egorsdsoryg PPISozo sodfg-szorsdsozya gozg temoxsooy "osznusolv PPISezo syizya 98orexug 988vIg IPASZOTOT "geg -rpungwzg Sad Tara vaesosi rra Bery-izsogsund 4sodtn-szojsdsozyy 7 A vonatok indulása Budapest nyugoti p. u.-ról. 109 "AIPOYAJZOY úo1eg WIOZS S9 UEPIAZS "UOJI9Y UOPULY (1 "HIPAXO]ZOY VOdEUJPSRA S U9Y91 -ugd "ugyo1onsI Ta ppag U9pPUN (; "gipeyorzog uogodeu zome 1092 deudouun 59 -4psex (z "HIPOYO[ZON 31-7y "Aou Sergapzog noyodeudauun Sg -ARSRA HPST (j ! TOTAL] 2 J009T lomoggyogfoszrmsolrg] 2 JGTÍTT 9, GOTT n. 06 ! .. 1026 mossaizsg [9 1906 soseuádey [5 19p8 segesursey ]/ . ákeltt SZH selzeg "840810 ] "a A3 I9TIB Zejy-izsogeung ] "azs 1908 tory gegmozsíáey [5 19912 ar[dog seujosz [s 1902 ozomsosoy [] . orsuug frrmtántj CÉH apnezeg "erreg "mor Meet F01 ooysoag oszmásofeg 989 ] 5099 todígg erojedrogyy 029] 991 wogiazsg 0T9 goujozgs "pezozs 0p9 £9 , 1939 919 z "ATS HEE] rkezése Budapest nyugoti p. u.-ra. z T A vonatok fery-izsazvunda ] "azs IGZIT ueim sets) "axdsa GOTT $ap3380 "UOpPHUOTT (980 1937 sem: újat A , eg 4800 , JO$OT k ZzogA ) AZ8 [dőj0T nejsmugg gyaszogog plan evez) "1996 vujosz furrrog ) "aá3 gp S3erv-izsogsund , 198 FELEZEÜSÉT 3 g "ggroxs09 0 toszozzeg [ "aza 1gg tort [ "A£3 190 tuyN-Áupziya 09 02 egvsosínig geodíg-ezorydsorgy TIYASÁTIO TT gyIZYA [AZA UTOIM a T3IM SYIZPA "VAOSIO [7 ggodíg-ezoredsogey [428 vutosz "urrreg ) "448 uzog "ao ] "aza a SOIVUIÁSBEN . " , Tpa(nzesig "ZSZSA9 teod(y-ezoredsogyy mosIezzsg soruuáseN podozg "p-ayasomoj, oszyusofurT díj KÉN Hi 1804 eggojudsogy vesetáslostált mo8zozzsz god (-szorsdsoggy HoTi9N-rIyuzezg gsod(g-ezogedsogey [3 JOATTE9I "yojzog 31-gr sagmason Jel -o1pzeg uoyodeudouun 52 -Apseg (g "uogegulozs s9 ugy 9401059 "ugyigy uapuru Yizoyag (s "TOdRUJESPA S9 UZI "meprezs "usppog vaputu xIzaxag (z elügjeg [5 ÍGTTTSIT pozozg[ "o JOPOTSITL geodíregorvdsogyy [2 OZOTT wodsazsg ] "Azs 1996 IgOTT Ánoszog eujoszíutagg [2 JOVIB [TOFT pogazs [ "at3 1026 190L£ gerv-izsoyemng 9 JOTI6 (69 soiemájeg ! ns I9P8 [651 vegyídojgjnyety [7 1988 eugX-Áupyaeg [9 1008 zogal s 1992 eztmsofeg genya [09 -wogsazsg 2 99 vor seg] 2 092 vedígemjatsdtonet "azs 19814 ge sseékeetstá KA hi "wiszojoy georyyag baj LN [41 sössztanieű hp íja syizeg jsaeyag [9 I9TL . eujosz arngg] 9 9 soreurágeN [7 9 gsormyng "dyugmezsuoy rraxdxo 1089 pyadjog "dvunnezsmog Vor 97 9 oz) "youjozs 9 uz oszimsofer 19 am adhsefttá elen heat MEN EB 10 2 jr katest, Arad TET ESETT es szétesése] sms EDES S meeeg mál Ess ESETE S SA TERET ) ) s i 9199 szv. ] Hatvan rt) ) 314 112180 ; vág (10. ÍL2I8BI s ] Szombathek ; jákrys bisa Berlin, Ruttka A :ő ly, Wien 45 Brassó, Árad A réá 2150. a ] Újvidék, Bróa 51451. a! Sófia, Br Konstantinápoly, Bród 3 8 HE e [santa jojdd, ziiea soekátd p szv, a s jó Fiame, Torino, Roma 111304 ( 1407 gyv. Fehring, Graz : 600 Péczel TeNt kat z BYV-.Ítécs, Vinkorcze 2007. [ Arud, Bukarest s 61051. a. [ Komárom 1 London, Paris Ni Ara e ese aes Potla Ti 6115 Stanislau, Msziget! 1901 gprlrség a edbkeg 3 ti 5 ká 2165 ( Sz K HASA 3 16129 Wien GAY Brőd ; a elgrad; Sofia Lemberg, Kassa s 98 : 4801 Graz, Fehring ; Stryj, Lemberg, 2 Kiskörös — 6181 j mberg, Kassa, [825 Hatvan 763 ús Máramarossziget 2 EZÉ Ea 650 a kette szaz Let gyv. [/hemberg; Kassa est ; Fehring, Graz 2 segera ume 327 szv. ! Péczel asa9 1802 j Trieste , ti Bicske eza 6507 a ] Gödöllő 329 jödö ! ESARE a ] Gödöllő -d 312 rödöllő 2155 gyv. Falalbeá Sarajevo kt Z [d 7 Erö teszőáéi 45 6 Győr md 908 Kelgrad, Sofia, 3 s] Ruttka, Berlin s 7120 3 ZF ÍTETÁSEK k gy frviens Graz ta Bród g j BólgeadéKadstakáj, -2 7155 a rassó, Kolozsvár[) 507 szv. ] Brassó, Debreczen D 608 a] Arad, Brassó nápoly d c! Kamszentmiklós-Tass 421 vv. ! Szerencs íze 406 GEYNNKÁG S TANtA HEH a ESZE na Új c ] Gödöllő 907 szv. ) Sofia, Belgrad, Bród É az 508 u] Kolozsvár, Brassó 425. . ( Gödöllő - 7 b c ( Bicsko Sat § f Bukarest, Arad ú Z ]1906 a. Tapolcza, Eszék, Bród 650 gyv. ] Arad, Tövis es SI001 gy Bicske 305 a ] Berlin, Ruttka Z es 306 [1 Ruttka, Berlin 5110 szv. ! Miskolcz re Heh dó Roma, Triest, Fiame 25 a ] Bicske E ez [1706 1. fMáramarossziget, 51157 gyv. tözarobakók Élen a BLA BEN: be Ó? Kassa ti a. ] Lawoczne,Msziget iz F p tStanislau s , . É a Fiume, Bród, Pécs a wn 2 1920 gyv.] Wien Sat 810 joe AAJKAA Szolnok d láal sz] akorcst; Kálozerár 11705. §) fogj: cegntial átt Msziget £ hari 24 111 557 szv.] Bicske 51565] a ] Ruttka, Berlin" o 8451 c ] Hatvan 91845] (a ] Wien, Graz 7 ha si 4 605) s ] Szabadka, Topolya VÉ HE 4 RAN a 1507 Csorba, Kassa z 61161 gyv. /( Zágráb, Fiume, (201 a ] Berlin, Ruttka 27 Bicske Fe " Roma, Napoli N . Fiume, T 331 é pi z 615 og ESÉS Brassó [5] 913 966 felen LÉPNI 303 önét, Ruttka ki a ] Hatvan mú 5 110 05 gyv. Keresi Szom- 29 Triest, Székesfehérvár ge: a.) Kanszentmiklós-Tass b "409 110 20! szv Mises lét té É pok vm s ő dirggáta, Szolnok 23 110451 s ] Bicske 908 j ka úislag; jei SZET Nigykálákszal elter st ss erat] za e zvülkaksa ssal 40 Ha fénye lltákörös Nugykátától S i 64 § gör, Triest A — ] 403 1955/ gy Mszi o hátán közlekedik fokig ösektásen 7365 a HEÉGa gi "zo 11) Fiuméról Adony-Pusztaszabolcsig ő HI egy ERNTGY tg s sa 740 ; eg y ig] 905 I000/ "a ] Sofia, Belgrad 2) Csak bezárólag, október Bisis és fog s fázzála Klara z esek erte EMM] 31-ig és 111303 (1010. a ] Graz, Triest es) ebruár 45-től közlekedik. - 4] Pócs, A s LK OSKBTTAT ele e . ] Gödöllő Ca adákikotbaton közlkélk 840 vgpenel [ 7 9) Csak hétfőn közlekedik. 517 a) s egti 51 4 ] Szolnok 1503 gyv.] Csorba, Kassa 915 : Györ, Graz j j 533 1907 Sze írni Pécs, 1000 c (Kassa, Csorba SAR PGB 1005]. a ] Péczel A vonatok érkezé 1838 : [dreeetyaate Budapest. Józseívárosra 7g iurne, Napoli ő elvarosra. És vonatok indulása 1060: FEKETE VÉ, Délelőtt. ! udapest -Józselvárosról: 1110 vv. ] Ruttka, Berlin ka 2] Hit szy. Tápiósüly-Tápiósáp g után. szv. ] Arad, Debreczen 3 u ] Nagykáta ti — 422 (1135 vv. ] Kas Hi EGtT ; 3507 7ÍM5] szv. [Gödöllő 38, Szerencs 311 151501 a ) Gödöllő j (16 917 leli? a! Knnszentmiklós-Tass Ax Cs S Ed 1e-ő FÖLD TANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA ÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND : A M, KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTIK PAPP KÁROLY dr. és VOGL VIKTOR dr. A TÁRSULAT TITKÁRAI. (A XLI, KÖTET TARTALOMJEGYZÉKÉVEL.) BUDAPEST, 1911. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) REDIGIERT VOX DES BEVA BB ÜSD DE VVOGL z SEKRETÁRE DER GESELLSOHAFT, (BEILIEGEND DAS INHALTSVERZEICHNIS DES XLI, BANDES.) BUDAPEST 1911. i 1. Eősébe " KIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. det Fenét Tisz ARRNTMÁLNET NI ZRSNBMÉKOt ÖYNOTÓ ANENYáÉ S a noe ese fee mez teeatsetse latsz sáevi eldáneénllazdta salgyteezare szea trvetrerat rea aeltszétó Fö dtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., S(efánta-út 14. szám . alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő. (Gesellschaft betreffenden Sendungen . bittet man mit folgende oni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánla-út 14. E 7 v2b A S pöldtáni köllönzáe za jészárHá s ERZEL Jötdtai ásványtani és őslénytani megismerlelésére s a Jöldtani is terjesztésére. Megjelenik kéihavonkéni nyolc ívnyi tartalor A Magyarhoni Földtani Zársulat rendes tagjai 10 K si : fejében kapják. Flőfizetési ára egész évre 10 K. A dijak a Társulat titkárságának (Budapest, VII. $tefánia-út 14.) küldendök be. ÉS Ét RL SÉRT ESEL SA RE lt ESR e zdálee ész A SI TARTALOM: Értekezések. EmszT KÁLMÁN dr.: Az ipolynyitrai időszakos szököőforrás (az 59—61. its éé 729 54 GaáL IsTvÁN dr.: Válasz TÉGLÁS GÁBOR úrnak .-. -. - 734 KokRmos TivapaR dr.: Adatok Nyitramegye pleisztocén faunájához... --. --- 78 KoRmos TrvaApAR dr.: A püspökfürdői Somlyóhegy pleisztocén faunája --- --- 739. . WACHNER HENRIK : Adatok Segesvár környékönék földtani alkotásához (az V. táblá- Sal 68. a 2— 60. FAbDrávaly sek Ae atz ta Lőw MÁRTON dr. : Néhány ritka ásvány a krassó- -szörénymegyei V Vaskő "bányáiból Vá NG4— 00 ADIVÁNYAL) a VESZ e ezé Mosel esz Ismertetések. 7 tál , AA jó ZAMÁNYI KÁROLY dr.: Új ásványok EAN E na EE NYET NRANZENAU ÁGOSTON: Magyarországi kalcitokról 2. 22 2 — ZIMÁNYI: KÁROLY dr.: Pirit Sajóházárób 2-2 0.2 222022 lt VITÁLIS ISTVÁN : A. balatonvidéki kecskekörmök -2- "c. 02-22 s. EAT KaADpié OTTOKÁR dr.: A Balaton vidékének fosszilis emlősmaradványai.-.. -.. Vapász ELEMÉR dr.: Bakonyi triász; foraminiferák 322 2-2 o. 222 20535 KoRmos TIVADAR dr.: A somogymegyei Nagyberek geológiája ... ..- --- KORMOR TIVADAR dr.: A balatonmelléki alsó pleisztocén rétegekről .. 0... Geológiai események. A) A fúrómérnökök és fúrótechnikusok XXV. vándorgyűlése 9. ---. 0... B) A m. kir. földtani intézet 1912. évi költségvetése... --- 2 222 1-2 22 Társulati ügyek. Szakülési jegyzőkönyv az 1911 okt. 11-i és okt. 25-i ülésről .. .. ... Választmányi ülési jegyzőkönyv az okt. 11-i és okt. 25-i ülésről .. .. -- A Barlangkutató Bizottság közleményei. PávAI VaAJNA FERENC dr.: Néhány újabb barlang (a 67—70. ábrával)--. --. --- 779 HILLEBRAND JENŐ dr.: A Szeleta barlangot kitöltő rétegek geológiai koráról 9 0" (64.71-— 72. ÁDráVáljoz ize see ág ezető seSB A meet ses e S . INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS : Seite Emszr K.: Die Springguelle bei Ipolynyitra (Fig. 59—61.) — --- .-- -.- -- se. b; Kokgmos TH.: Zur Kenntnis der Pleistozánfauna d. Kom. Nyitra... -. 0. t WACHNER H.: Beitrüge zur Geologie der Umgebung von SG (Mit Taf. V. und Fig.62—63.) --- 2-2 Ede AE b zt Löw M: Einige seltene Mineralien aus den Gruben von Vaskó. (Mit. Fig. GAZOS zzz át ése E SEEETD SEAT Za TI ez a eso FRANZENAU A.: Über Kalzite aus Ungarn ESZE ENE ELESETT JÉ SL ZIMÁNYI K.: Pyrit YON SÁJÓhÁZ asz: — et eze ése ző kek szálát SSE Geologische Neddekettes t XXV. internationale Wanderversammlung der Tiefbohringenienre 0. .. 0... 818 / Mitteilungen aus den Fachsitzungen. "e RRR 11. Oktober 1911., 25. Oktober. 1914. 05" S üzen eze 22 TS s ESEN ÁRRRR Mitteilungen aus der Höhlenforschungskommission. fh Pávari Vagsa FR.: Besprechung einiger nenuerer " Höhlen (Fig. 67—70.) --- -.- 824 é-bR HILLEBRAND E.: Über das geologische ÁAlter der Ablagerungen in der Szeletahöhle 95 (Fig. 71—72.)..2ő ovit kás ete za eat ze e SES SE ső SS ú ax öt A Földtani Társulat tisztviselői (Funktionáre der Ung. Geol. Gesellschaft)... ..- 848 8 Szerkesztői üzenetek (Zur gefülligen Kenntnisnahme).-- --- --- --. .-. -—. "845 Esé Felhivás és Kérelem (Anfruf und Bitte) : 2-2 se. asz sat za FEET AN SAANÉR SRNNNNNN bé Nyilvános Nyugtató (Öffentliche Ouittierung]) --- —-- -— 2— 2 .2IL. BAT ai anán AD e. ka Úi Hz az 1 103191 Sz uogue1zsa ) hasz. woszoazsg 4 Í cz egesosítg [or ! I ; ky mogue1zsg [7 Zs d; e z 10219 s f 1049 pANJJBZSES ELT BÉNBÉK a ef 0 mosegzs, k tai D-epng es ÉS ah aze al 7 9 ser 12-02 1 J S Árodyuyat ? SSEjüpUu I j HVSKÉTST gen táp. ; 616, 1109 S ÁásEnte sázákő T I JOJUOA V sazsg 9 1218 1(seT0s j j zs őrartett tb fÍeggortex údodV-at 1) moguogzsg AZS kie 6007 EGT lzb 3 éc Pa ak az fodsupawsnog ki "9g9panjsezs efa HiRSESZGÜSE Sp jle réz td tegnai kek Sz 1 va1wyag " Letdttanétési E € E SI9Z9HJAI 100? jé s ás. lakéntül poozg ZENET STT TŐ festi YOJPUOA 4 har TV-Izsagsund [ : "y1pa 9 uppdazs "uojigy úg j ! vV 1702 ek tsruwgg as0xexng AZA ke, FAPIZOR vol GuTét g uapurgy (4 eg ei zefeeeeS "443 9d "UgYOJJONSI üAHON U9y01 az St S] g söze oveg mo Ten T da rettdst zi -onyróg vogodetdonag so sigseg jr -zaagyun ., "HIPOYOIZOY uun sa -. a a : u s9-i al ci. KEY] MEN 5 KLAÉ a ER "on HALAKAT ( een ágy raer j slárat -g1Jojnsa azek ÖK felett: (e e edksmbbéj ási , Metszet tése -ARSBA 25 ( szd goze morva] [annájes T SSE [ag Klatdegéss ása NIZ0317 (s késés (er 1 380 gon pugzs " s9 u z P918oz; , zi IASATIA, 10xj90JT1] TOT ppugzs "uappo 9 ugyaai S vörátony a hp TD)" OOTT pox vapuru xizosíg ( sáld ÉuyN-k üvé é ; sz . 1 ETL Izoag (r 6 KEENSAL SZET "azg ee s j fái (mb JonIozg Voröoz JA a mereng ayuszotoy zi tsodíyeezogdsoggy [2 i 1 c 110319: 70 . neyozsÁse 081 , eju gc gez! VS90 " ABE — ú3 NESSESEŐ ALAK KSE z 79 A PPLÁSZO e] na vsak enzeg [7 vad pegazs [9 fsz IVULÁSBN 5 (5) -szgogsund (gevogydsogyy pe Kel Rtálsté ." v Ez; begrazékől ) Ámoszo, KNÓBLGTzSET 3 mondat [: 98 TÚL irszgászetnt 2 tett res sz siouogzsa Jaytsd je , it , si hú . § mer ny gy a gú 01 0, 058 [udtő bart desk HETE rúd Z [TE devon [2 Jot ed gálán 8 s. mene] : — sodfg- j ig "ur 6 09r fodíg- a vildorgyanyst É renj fe E aázté , gt Moguasa Hg PIT Set Kjt altásyálá] erbkinea 5 6 ej s pezsi , 898 jő tsziszts] EUKRMÜL sz 5 PART sed e "ák ayizya figozezatt FÖBÉa -azs 10818 o syizyg eret rájgekjáól z zd ftelttbbs gat. 11 591zes8I "eaos10 IL 2 tsodígj- 0 kágoyzrtsta 93 Éz 7 24 TOL Feszt aSáttt kö JOT ] 802 ra vedi gojaogey "aza radíyasjojodrogyy . 10 ; El § eszme ga ZT PEJATKEÉÉS váz Hál [S mjzzmnán pl vi z SuyN- kkg3j Hg "eujos; 4] 701 § Jos [7281 1y4s2O[D g ; gzése e gyetáete jú ZÉNTő " 1902] son ge odtgestagadsogyi B jzboee 543 0£ gssganvzsi 333 98801 ront ég "aAs 1001 ! 909 és hoo sozvoátus jeled Kér TŐ Hl bag) TR: áztat lg mt pogeg éstngg far [7 5dxa 53 7g atatinas gra gsoryyag ar : béla sk abzmot NYET mogog eszmol asogav099 [ 20T S pelpstsés Eg trekes ; , 97 [[ teodíg-eyordi fej" 98 zo fsadfg- ési KONRULÁÍEN, m "991 a vojzdsogey 9 ] 8099 (mad ps vojydsogey 2 denyni novi jével seek Sort úábásyyozi 099 § kétszer hizset "gun nen er LzS podozs haki df ásgogudsogyg j H2m9N-rymg szó "aza sogguáSeg [/ HOST s. As g té Jóna r - Háta (4ORT Magyar királyi államvasutak. 6 20 a ] Bicske 314 61251 4 v.] Rattka, Poprád-Folka I 10 61407. szv. ! Wien, Graz, Sopron 914 Kassa, Csorba Kassa, Csorba 61451 gyv. 61551 s7v. 2 2 1 1 , [(Finme, Torino, Roma [1 604 ú § Pécs, Vinkovczo 4 ]3 a Arad, Brassó 404 19 u 906 x ] Belgrad, Sofia Sarajoro (916. 1 220 sz. Stryj, Lemberg, 318 12 402 7 JiMáramarossziget ks ő 1302 u Áretett Graz, esta 1 312. szé. Gödöllő eg ak 7. ( Belgrad, Sofia, 304 13 908 ! ". Vinkoveze 904 18 608.) 81007. ! arad, Brassó 406 181107 c) Munkács, Lawoszno bt A 508 1 81207 4 ] Kolozsvár, Brassó AE 4 1906 81257 v ] Tapolcza, Eszék, Bród. (606 306 (87857 c J Ruttka, Berlin 410 17061 8155: fMáramarossziget, 6 zi 71." (IStanislau 324 2.920, gyv.] Wien, Sopron 5149) 24 111551 szv.] Bicske 1) Nogykátától Szolnokig csak szom - baton közlekedik. 2) Csak február 15-től közlekedik, 3) Csak szombaton közlekedik. ———— I] 912 A vonatok indulása Szombathely, Wien Újvidék, Sarajevo ( Kassa, Poprád Fcika ) Gödöllő Fehring, Graz Nrad, Bukarest Wién, Paris MlAt SOT KAcók Lersbei g, Kassa Kiskörüs Hatvan Péczel Bicske Szolnok Szabadka, Sorajevo Tapoloza, Eszex Ruttka, Lerlin "Zombor, Belgrad, NKonstantínápoly ] Paks ! Komárom Gödöllő Arad, Tövis Miskoloz Győr, Sopron, "Szombathely, W szv. ) Gödöllő Nagykáta, Szolnok Ruttká, Berlin .. if Zágráb, Fiume, " (IRoma, Napoli Kolozsvár, Brassó Péczel Hutvan Kunszentmiklós-Tass Nagykáta, Szolnok Bicske Msziget, Staníslau Győr, Triest Hatvan Zúgráb, Fiume Kassa, Csorba India, Sarajevo Pécs, Bród Gödöllő Szolnok Győr, Graz Arad, Brassó Kassa, Csorba Péczel 9 Bród, Pelgrad, S01 Fiume, Napoli Kassa, Lemberg Szombathely, Wien Budapest-Józsefvárosról 501 a] Délután. 1125] szv. 1185 vv. Ruttka, Berlin Arad, Debreczen Kassa, Szerencs ezése Budapest keleti p. u.-ra. Iz ér A vonatok 614 1230 Bród, Eszék Pécslh 919 11245 Brassó, AraC 1 80111250 Sófia, Brót, Celgrad [9083 1 100 Torbágy 401 11105 Péczel 721110 Komárorn 601112 Stanislaa. Msziget 1 1130 Wien 1901 ! 1140 éz Kassa, 1 1801 ! 210 Máramarossziget [/ 325 ! 2145 Fiume 1501 1230 6 Gödölú 327 1420 ri Csorba, Kassa 329 15125 7 Graz, Fehring 15 1625 ij Brassó, Kolozsvár 3] 6/dó 428] Sarajovó, Indi Il. 507 1640 317. [7I30l e] Gödöllő 421 1 6155 319 1 7140 a ] Hatvan 907 ] 720 21 1 71451 c ] Bicske 607 ! 7/25 1003. 1 81007 gyv.! Roma, Triest, Finmo (305 (75 15091 81151 szv.] Csorba, Kassa 25 (7145 1021 820 vv. ! Paks 405 $00 515 1 81891 szv. ) Bakarest, Kolozsvár 11009.) §/057 321! RIdö! a ] Hatvan 1705.) 820 18 (920 a [Győr 9 1845 307 1 9251 a ] Berlin, Ruttka 1507 / $/50 100599 357 gyv.! Fiame, Tapolcza 27 1900 913 19.551 szv.] Szabadka 908 kan 3 E ove [/Bruck-K., Szom- A) pén 5 140. 057 SY". hathely, Sopron 29 (928 409 ín szv. Hlzáelet 1001 (946 23 49 c 1cske j . 605 41.25 gyy ] Arad ee 985 KA As Alles — I 9151 945 1) Fiuméről Adony-Pusrtaszabolcsig [408 955 csak február 15-től közlekedik. [ 905 [11000 ?) Csak hétfőn közlekedik, 1303 11010 333 (10.25 517 [1035 16508 11050 1907 (1055 A vonatok érkezése Budapest-Józsefvárosra. Délelőtt. 5112) [szv. ! Táptósüly-Tápiósáp 513 311 917.] Künszeutmiklós-Tass 1261 hi 157 gy v. ) Sarajevo, Szabadk n N s l Gödöllő Bukarest, Arad Kimszentmiklós-Tass Berlin, Ruttka Eszék, Pécs Graz, Fehring Hatvan Lemberg , Kassa Péczel Gödöllő Győr Wien, Graz Brassó, Debreczen Szerencs Sofia, Belgrad, D. Bukarest, Arad Berlin, hutika Bicske Lawoczne Msziget Fiume, L Stanislau, Msziget Wien, Graz Csorba, Kassa Bicske, Péczel Berlin, Nuttka Triost, Székesfehérvár Róma, Fiume, Pécs Brassó, Arad, Stanislau Kiskőrös Lemberg, Msziget Solia, Sarajevo Graz, Triest Gödöllő Nagykála Csorba, Kassa Vinkoveze, Pécs, ÍTano sza Földtan MAR2 9! NOV10 AMNH LIBRARY KÍNÁLNI 1001