18 ke ÓN Agg menetet érh kötgezéét e ekeeő ti A : teti rés btt, drb 361 4 tók, szelevéset, 5 4.11 ; §. 3 :Rőt 1 Hála! Fa tát jtszget atal tgttkát torte? vé feat izéljésis ; jatetésttttt TTÓLEMÉT tetlsse gent bábt inasa evezttsrő tur égy; knizt 401 jorséttbésl gal té ; kasza sat jttzek zt Mdtot etési ; sgeitk HE NNEZST ! jálpeti 1129 bes ögeréetét ETT JÉT s ef8t eerátsni tl terstst NENT várt TK 3 intő sativa pipázó Pe jrd ERGÉSEGNN MH] 91481 Ess jét ear ; X ? 4 kát] á KAVETG 1] 4 erat d úr ere KÉSÉT TÜLJŐ j49 ót f úzzártérát Tia zést kezttotsztő p 4 11 TV Ágbr 4 táp gát ápasáor ád PEGBBE elé sze ttáte fe. AY ét 1 ds 4 Jylestet e zákseat nt ege ztvetk ord zastosak merten melpyub 4 Te Hotátéxti részér COGELK ESZT tg trilse kegy so bát ajtepanes pe erez és s tő ki a t ? a ree att tú 0 rint f ; ; ták t escepávs bí dééy ő) ! szé ttán fi 3 ; SAR véGY ÉN ELÉG éabtsáb szbettbe tét Érett pa A 1 Pitt K Tale heépei 8. k ie Kiss ab prorát sa eat szttsezttt etette ge 1; tijton él tántakük tetszett Leves viet e ? ; s ; CZILAEEKTSSE AK 4 tg Báerérásé 6998 jisgével 3 ate szar, ús sé sena eadégr ai al vé peti 28 aaerépye, ej y 1 szánk eztetet tt gr k . . pó 4 peti pee j cg. : : ? mitt éve " jeg tám jetototá htsa etés al ; GKitt tése tat odrerozbetbet e b apó - s gi rggéb el 6 tt eutégt 4.5 a A j jei to 25 a ü drót atta ety 11 9 h3 übekttn érni vi A 1 14 ? k et te ll ja ron ey tdtALS. 5. Cr te ELtak / : ézttás vá ret ú ! Bound 858 AMWúÚU FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT SZE SAE SEB KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTIK PAPP KÁROLY dr. És VOGL VIKTOR dr. A TÁRSULAT TITKÁRAI. NEGYVENKETTEDIK (XIII.) KÖTET. 1912. TÍZ TÁBLÁVAL ÉS HATVANÖT SZÖVEGKÖZTI ÁBRÁVAL. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISOHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON Dr. Köv PAB UNDSDESVSVOG[ SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT. ZWEIUNDVIERZIGSTER BAND. 1912. MIT ZEHN TAFELN UND FÜNFUNDSECHZIG TEXTFIGUREN. BUDAPEST, 1912. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA." EIGENTUM DER UNG. GEOL, GESELLSCHA FT. TARTALOMJEGYZÉK. A) ÉRTEKEZÉSEK. BALOGH MARGIT dr, .. .. Tanulmányutam Afrika északi partvidékén (a 9—12. ADTÁVAL Et ete zel telező 1 ZEKE BERNOULLI WALTER... .. Geológiai vizsgálatok a kárpáti komoekösyben Zboró vidékén (az V—VI. táblával és a 37. ábrával) .. CZEK VALDEMÁR . . . A radioaktivitás és szerepe az újabbkori földrajz- - geológiai felfogásokban . .. E E NVEt . ERŐDI KÁLMÁN dr. .. .. Az erdélyi Mezőség határai (a 38. [ábrával Ea VETT GAÁL ISTVÁN dr. .. . . . Hunyad-Dobra környékének geológiai viszonyai (a 13. ÁDTÁYAL ESETEKET Se te e ZS sé ETVE GEDROIC KONSTANTIN . A felejelosazás MÓdszerol a szg gé GERŐ NÁNDOR . .. . .. Az ipolynyitrai időszakos szájkátozébi (ába (a 35—37. ÁJDTÁA Ke ear sat a a eze sk s ezé 4 ES Laczkó DEzső.. . . .. Az 1911 július §-iki földrengés Veszprémben (a 14. ÁDTÁVAL SE És aszt ző Kazi S éz 1 a ház Lóczy LaJos dr. .. . .. A kissármási gázkitörés (az I. táblával és az 1—8. ÁDEÁYAL eszt zá ÉSE Alföldünk artézi kútjai és az orán irúsik Körszelkönee vezése (a III. táblával és a 18—32. ábrával) Lóczy LaJos ifjú. .. .. A Villányi és Báni hegység geológiai viszonyai (a VII—VIII. táblával és a 45—50. ábrával) . . NorH GYULA... o — -— A magyarországi földigázról .. .. S -— — — — — Orange-River petroleum-telepei Dólafrikában (a 62— 63. ábrával) Cs Es es ORosz ENDRE. .... .-. Adatok a hód (Castor fiber 19 tazzi áliezjadádhaz fs X. táblával) . ZA été? E át PAPP KÁROLY dr. .. .. — A futásfalvi Pokolvólgy Köznyűke Háromszék vár- megyében (az 51—60. ábrával) -— — — — PÁLFY MóR dr. . . Az újvidéki próbafúrások (a 41—42. ábrával) .. .. PÁVAI VAJNA FERENC dr. Felső eocén kvarctrachit (riolit) tufa a budai Mátyás- hegyen (a 39. ábrával) . . éz S EREDETE ÁNDÁN ee sza zalai 4 Az 1911. évben észlelt földrengések Kezi THÉra ES zs TELEGDI RórH LaAJos A zborói mélyfúrások Sáros vármegyében (a IV. táb- IGVALKORSA DOZHÁDTÁNVAD a aze El area El ússz —- -— — — A teregovai földpát előfordulás Krassószörény vár- TÜSGYÉDONK ze ké eze Sa B Azaz TÉGLÁS GÁBOR .. .. .. .. Újabb őslénytani adatok ezét különféle KÉJES a ax IV TARTALOMEGYZÉK. La VENDL ALADÁR dr. Az andalúzit új előfordulása hazánkban (a 64. ábrával) 909 - ee — — Az eresztvényi bazalt ilmenitje.. Ze sz esz LAASAR VITÁLIS ISTVÁN dr... A peremartoni Scmlódomb pliocénkorú SÜJEETE és faunája zó al SAS sze 151 ZIMÁNYI KÁROLY dr. Uj alakok a piriten és az Cddze ismert összes AEEES (a 61. ábrával) ga Eg tegye ad AK E 724 B) EMLEKBESZEDEK, ILosvav LAJos dr. . .. . . KALECSISSZKY SÁNDOR emlékezete (a 34. ábrával) zSoge SCHAFARZIK FERENC dr. Elnöki megnyitóbeszéd és megemlékezés UHLIG VIKk- TORTÓLTA SZAT ADTÁNAa LSE e ESNE KET A ERt €) ROVID KÖZLEMÉNYEK. KocH ANTAL dr. negyvenéves tanári jubileuma (a 43—44. ábrával), írta Vapász FÖLRMÉR ÜTSZ Ata ER za kész zat Uza ző 00 KoRMos TIVADAR dr... .. Hazánkra vonatkozó két őslénytani név helyesbítése 382 TEuTSCH GYULA .. .. — A magyarbodzai ásatások akadályai . . 162 ERKITZÉBETER Pssszt Válaszsa porfelhők ügyében" cs — sz oz zi át TT. RórH LAJOS — A hontkemencei kövületek .. . 54 D) SMERTETESEK. BRUNHES-UÚHAIX de MARTONNE : Atlas photographigue des formes du relief terrestre 45 BRUN ÁLBERT .. . .. .-— Tanulmányok a vulkáni exhalációról .. .. .. 58x FEHÉR MANó .. .. .. . A kissármási gázkitörés elbírálása jogi szerupontból 570 Hanavárs GYULA -— — -—— A neogénkorú üledékek Budapest környékén című közleményem és birálata (válasz LŐRENTHEY IMRE Urnak ess se eg, foz ho Re ETT [ 1 INKEY BÉLA, — — — - PÁLFY MóR: Az Erdélyi Érchegység földtani viszo- nyairól szóló munkájának bírálata . — . —. 0 737 IKOGHKÁNTDAU a sz öss ez Fialékkönyv -—- — Es SET EK a de at Lasz Samu dr. — — -— Földrajzi Olvasókönyv 1 MG T MOL SSÉS ő TAEE Szt TAt Doczxkxa JÓzsSEF.. .. .. .. A nagybányai pirargirit kémiai elemzése. . 399 DLŐRENTHEY IMRE dr. .. Ujabb adatok Budapest környéke harmadidőszaki "AE dékeinek geológiájához . 0 .. .. za 571 PAPP KÁROLY dr. — — — A kissármási gázkitörés irodalma... -— -— u. — 44 - — — — Magyarország köszénkészlete zés TR PáLrY MónR dr. .. .... Válasz INKEvY úr megjegyzéseire (a 65. ábrával) sz ToBoRFrY GÉzA dr. .. . . A vaskői diopszidok kristálytani tekintetben .. 359 Touta FR. .. . .. .. ..— Paláontologische Mitteilungen aus den Sammlungen von Kronstadt in Siebenbürgen, ismerteti Vapász HILEMÉR ÜT. 2. — ő - 888 ZIMÁNYI KÁROLY dr. .. .. Ujabb adatok a KRGybANyA en tazat szetfdz ai is- TLÖZSÉGDOZ ez séről ei ze e tase Esés tézőg et [[ TARTALOMJEGYZÉK. y E) IRODALOM. Lap "TiIuxkó IMRE si A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1911. évben... 157 FT) GEOLOGIAI ESEMÉNYEK, A Földrajzi Társaság és a Bányászati Egyesület felhivása. Gyüjtés a Lóczy- alapra és négy kiváló magyar bányász szobrára 4 391 A XII. nemzetközi geológiai kongresszus 1913-ban, Kanadában .. k 920 D G) TÁRSULAT ÜGYEK. A Mayyarhoni Földtani Társulat LXII. közgyűlése 1912 február 7-én. 1. Elnöki megnyitóbeszéd s megemlékezés UHLIG VIKToRról dás AES 221 9. ILosvaY LAJos emlékbeszéde KALECSINSZEY SÁNDOR felett kn 232 3 Tiszteleti tagok választása, KRENNER JózsEF SÁNDOR, Lóczy LaJos dr., TELEGDI RórH LAJOS és PALLINI INKEY BÉLA tiszteleti tagokká választatnak 278 4. SzaBó JózsEFr-emlékérem kiadása PÁLrY MónR dr. választmányi tagnak 279 5. Titkári jelentés: PAPP KÁROLY dr.: GÜLL ViLMos síremléke, megemlé- kezés ÁDÁMOSI FERENC, PINKERT EDE, báró MEDNYÁNSZKEY DÉNES és KuwNcz PÉTER elhunyt tagokról ss 2 280 e: Pénztárvizsgáló bizottsát jelentése stee it See zs 7. Indítványok az új egyetemeken az ásványtani, földtani s őslénytani TESTS szétválasztása ügyében 999 8. Három új választmányi tag választása zat 995 Szakülések : I. 1911 nov. 8. a) Lóczy Lasos: A kissármási gázkitörés, b) KoRmos TivapaR dr. A pleisztocén ember lakóhelye a Karszt-hegységben.. . . .. 0 0 296 II. 1911 dec. 6. a) SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: Harmadkori és pleisztocén hév- források a Budai hegységben, b) WEszELszKY GyuLA dr.: A budapesti hévvizek radioaktivitásáról; c) VoGL VIKTOR dr.: Az adriai tengerpart eocén márgái 299 III. 1911 dec. 20. a) KoRmos TiIvapaR dr.: Gyüjtéseim Samos-szigetén, 8 a trinili Pithecanthropus rétegek, b) SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: A krassószörény- vármegyei Komárnik-barlang E s lesssz gató as 90 IV. 1912 jan. 3. a) TELEGDI Róza Tem ő A zborói mélyfúrásokról, b) ifjú Lóczy LaJos: A Villányi és Bánkiskőszegi hegységek geológiai viszo- nyairól. — - es kra SRE KEST 303 V. 1912 jan. . 94. c) Tree Gémes JA [Rt preglaciális fauna; b) PÁLFY MónR dr.: A medencék gyűrődéséről, tekintettel az Erdélyi Medence antikliná- lisaira, c) KoRmos TIvADAR dr.. A marosújvári sóbányászat.. .. . 573 VI. 1912 március 6. a) NorH Gyutna: A délafrikai Oranje- ÁRAK móló: leumtelepeiről és a magyarországi földigázról; b) WESZELSZKY GyuLA: A buda- pesti hévvizek radioaktivitásáról u 2 (37i VI TARTALOMJEGYZÉK. VII. 1912. áprílis 5. a) TRErrz PÉTER: A klima hatása a talajalakulásra Aradhegyalján ; b) TELEGDI RórH KÁRoLY: Eger vidékének felső oligocén rétegei ; c) Zrumásyri KÁRony dr.: Ásványtani közlemények s 12 KE VIII. 1912 ápr. 17. HARDER Pár dr.: Izland-sziget délkeleti részének Lap: arculata -— -. zt ss ze sz SZTN IX. 1912 május 51. a) ÍROEMOS Miv ADAR ém, A magyarországi [ UPrOSIAGIAÚB fauna származástani problémája ; b) Rózsa MIHÁLY dr.: Az oceáni sólerakodások periodikus rétegei ESÉS BET es ÉS En EE] se X. 1912 jun. 5. a) BaáAnLó REzső dr.: A dolomit képződésről; b) KuL- CSÁR KÁLMÁN dr.: Középső liasz a Gerecse-hegységben ... .. Ela FE Nt KO Választmányi ülések. I. 1911 november hó §-án (Tiszteleti tagajánlások) EZÉS 8 304 II. c december a 6-án (Választmányi ülések jegyzőkönyveinek fel- olvasása) 5 szesz M308 III. 1912 januárius c 3-án (A SzaABó-érem odaitélése PÁLFY NMÓRNAK) saj IV. c januárius c 24-én (Közgyűlés tárgyi sorrendjének megállapítása) 315 VENNE -mÁTCIÜS c 6-án (Irodai s postai költségek kérdésének tisz- tázása) KR E ree ot MJet) VI. c április x 17-én (SzaBó-alap tőkéjének gyarapítása) .-. .— 0 — 587 VII. c május c 1-én (Elnökválasztás a Barlangkutató Bizottságban) 590 VIII. c junius c 5-én (Rózsa MiHÁLY számára 4000 K ösztöndíj ki- eszközlése) .. .. -. tök zt SÉD9B A SzaBó JózsEFr emlékérem odaitélésére kiküldött bizott BÁR OZ ÁO TB AZ Ő Ik tÖN Gy év Se: iát ME e A s éa Ez ER H) A BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYEI, HILLEBRAND JENŐ dr.: A Balla- ETTE TÓ 1911. évben végzett ásatások ered- ményei (a IX. táblával), — — — Bá — 763 KoRmos TIvaADAR dr.: Az ősember első nyomai a a IKAróát; hogySG EDE (a II. , HÉlbe lával s a 15—17. ábrával) . .. SE ELM ezett ke KE 47 SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: A komárniki beriéns kialakulásának története — — — 928 SIEGMETH KÁROLY elnök halála. . — — — saj ge öezba Las aleo STRÖMPL GÁBOR dr.: Előzetes jelentés az 1911. év nyer az Abauj-Gömöri hez langvidéken végzett barlangkutatásokról . 0 . . alt UNE TSÉG VARGHA GyöRGY .dr.: A Propaszta-szurdok barlang eredete fa 40. ábrával) -. 455 A Barlangkutató Bizottság hivatalos jelentései. 1. Az 1911. évi február 6-iki ülés jegyzőkönyve... - — — — -— 3830 9. € a f a 24-iki a k LATE SzSz et AHA Bin Tél c április 29-iki a Cl viz ZAN EZ B AZZÁ BE 4. a j c" nov. 25-iki a k LELNE ÉLES . 333 5. a a c jelentés és az 1912. évi munkaterv. —: — sm 461 TARTALOMJEGYZÉK. 6. Az 1912. évi január 14-iki ülés jegyzőkönyve .. .. E Ész 7. a € c február 16-iki a k hag za Tot BE. 021e fi a fi 27-iki e Ül szd ZEN Te 954 a c [ április 20-iki c c Fleet ALSO ÉN 10. c ri a fi 26-iki a a Abe SERVE ]) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. A Magyarhoni Földtani Társulat tagjai 1912-ben .. .. EZ ge A Magyarhoni Földtani Társulat tisztviselői és a választmány tagjai az 1910— 1912. évi időközben -— — Éz. ME EZESAT ten 105, 212, 422, 486, A Magyarhoni Földtani Társulat részére tett alapítványok az 1850—1911. évek között .. ke End AEkltera kigeEeeáÜÉSE 2 EZ NETES A Magyarhoni Földtani Társulat csereviszonyosainak kimutatása Les A SzaBó-emlékéremmel kitüntetett munkák jegyzéke .. sz szen MO AK Felhivás és kérelem .. E engen AE AMEN zet HÚZZ 108, 216, Nyilvános Nyugtató. .. .. pet VET ; Sz sté ét e a 109, 917, Szerkesztői üzenetek .. .. .. ERERZTT a ga 107, 215, 518, 892, Társulati kiadványok árjegyzéke .. sas hee OLAT átala aan át to VII Lap 773 774 9532 933 935 487 590 507 510 424 519 490 988 664 INHALISVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS, A) ABHANDLUNGEN Seite BALOGH, M., v... — — — Meine Studienreise an die Nordküste Afrikas (Mit a. Fig. 9—12) s 3 een 68 BERNOULLI, W. . .. . — Geologische Untersuchungen in der karpatischen Sandsteinzone bei Zboró, Nordungarn (Mit den Tafeln V, VI und Fig. 37) . szk oi ES VEGAS CzEK, W... — — — — Die Radioaktivitát und ihre Bedeutung in den neueren geologisehen und geographischen Auffassungen .. 471 Exőpi, K. — — Die Grenzen der siebenbürgischen Mezőség (Mit. d LEK EZE te b Ni et ST e TELETNIÉSÉN zs a AG7 GAÁL, ST., V.- — am mm mm. Geologische Notizen von Hunyaddobra (Mit d. 1 TEJE 3) VEZE 1 TEN ENE ST SRI k - GEpROIz, K. . — m— — Arbeits-Methoden der chemischen Bodenanalyse die am landwirtschaftlichen chemischen Laboratorium an St. Petersbourg angenommen sind . . "5 604 GERŐ, F.. ... . .. . Die periodische Springguelle von Ipolynyitra im Win- ter (mit d. Fig. 35—37]).. — — sál rasa Ő BRT Laczkó, D... . .. — — Das Erdbeben von Veszprém am 8. Juli 1911 (Mit al TETT Ke 3 I ES ES EE VE EKET a 92 MÓGZE Ev ete ze Über ődie Gaseruption bei Kissármás (Mit. Taf. I ündSEge 18) szzge ez ls a zkt szeket 55 — — — — — Die artesischen . Brunnen des groBen Ungarischen Alföld und die Evidenzhaltung der artesischen Brunnen (Mit der Tafel III. und den Fig. 18—32) 179 Lóczy, L. v. jun... .. .. Die geologischen Verhültnisse der Villányer und Baner Gebirge (Mit den Tafeln VII—VIII, und HZ 4550) zs a Es et zta szál S E ez MEZ ÉTSI ÖVET Ner ére szg HÓ DOTÁAB Hrdgas Mm ANYAT Ma se ze eses NAT — — — - . TAKE zur Kenntnis des FEET KOTUNaa: im Orange-River Freistaat in Südafrika (Mit d. Fig. LSE d AES EROK OF EÁ Es ENÉTÉB ANNE et 942 ORosz, A... — m me mm Angaben über die Verbreitung des Bibers (GAStÖT fiber L.) in Ungarn (Mit d. Taf. X).. — 950 Papp, K.v. . .. — .. Die Umgebung des Pokoltal bei Futásfalva im Kori tat Háromszék (Mit d. Fig. 51—60) 808 PÁLFY, M. v.... — mm -n Die Probebohrungen in Ujvidék (Mit d. Fig. 41—42) 595 PÁvaI-VaJwsa, FR, .. .. Über ein Vorkommen von Ouarztrachyt (Rhyolith]j- Tuff am Mátyásberg bei Budapest (Mit d. Fig. 39) 474 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. IX Sett KELET EOK Se Áva (SS — Die in Ungarn im Jahre 1911 beobachteten Erd- boböny assa sé sze éz az 08 RorH v. TELEGD, LL... Die Tiefbohrungen auf Betalánna 8 Zboró im Komi- tate Sáros (Mit d. Tafel IV. und d. Fig. 36). .. 393 — — — — — Das Feldspatvorkommen bei Teregova im Komitate Krassoszörény (Südungarn) éz S Ezaá ebe — 954 TéGtÁS, G. — mm mm —Neuere palaeontologisehe Beitrüge aus sestdkíbülsmen Gegenden Ungarns SHE tét AZ 947 VENDL, Ala raz st NENGB ARAT Eott ál ltal aus Ungarn (Mit der Fig. 64) dass e Ann EE RSS Ste 13 11) Über das Titaneisen im Baralte von Eresztvény .. 9538 Zimányi, K. — .. .. -. -. Neue Formen am Pyrit und seine bisher bekannten sümtliche Formen (Mit d. Fig. 61) . — 538 B) GEDENKREDE. Inosvav, L. v. .. — -— .. Den Manen Alexander von Kalecsinszky"s (mit Portrait) 255 "SCHAFARZIK, FR. .. .. .— Eröffínungsvortrag und Erinnerung an VIKTOR UHLIG (mit Portrait) .. EAT ESZ Be Elé 245 C) KURZE MITTEILÜNGEN. Das vierzigjáhrige Dienstjubileum Professor ANxrox KocHs (Mit den Fig. 43— FAJ GYOTUNDESZ MÉ ELS MADÁSZSS, séhez ző d Et be 717 KoRkwmos, TH... — — .. Berichtigung zweier auf Ungarn bezügliehen ENE zore tolósíisókon tt Namen ee test tegyzestosa 27 serve het 418 D) REFERATE. FEHÉR, E. — — — — .. Beurteilung der Gaseruption bei Kissármás von juris- tisehem Gesichtepunkt 02 22 20 vm 656 ÍNKEY BE viszi 29 .. Anmerkungen zu dem Werke Die ace sddhem Ver: hültnisse und die Erzlagerstütten des siebenbür- gischen Erzgebirgess von Dr. M. v. PÁLFY sz telod! PÁLry, M. v. .. .. .. —. Erwiederung auf die Bemerkungen des Herrn v. INKEY (Mit d. Fig. 65) . 289 VESSEK el. 960 CERAB PSG RÉG Vai zs szt ses - Die Gaseruption bei ELSSÁSEN ÁS, Ekeer e NZk ES 1 LÉTVIE — — — — Die Steinkohlenvorráte Ungarns-. .. .. a — 0. 870 E) LITERATUR. Timkó, E. ... .————— Repertorium der auf Ungarn bezüglichen geologischen TLTGHALUT AT Je ÚN etet tt EL 151 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. EF) GEOLOGISCHE NEUIGKEITEN. Congrés Géologigue International XII-e session Canada 1913 sz G) GESELLSUHA FTSANGELEGENH ETT EN Seite selös Die LXII. Generalversammlúng der Ungarischen (Geologischen Gesellschaft SCHAFARZIK, FR. Eröffnungsvortrag — —. sz - Ansprache an die neuerwühlten Hihrenraits header s — — — — Ansprache anlüblich der Verleihung der JosEF von SZABÓ Medadllem S EE ; péz PAarPp, K. v. - — Gesellschaftsangelegenheiten — —-— — — — Mitteilungen aus den Fachsitzungen. I. 8. November 1911. a) L. v. Lóczy: Über d. Gasausbruch bei Kissár- más; b) TH. Kokgkmos: Über eine Wohnstütte des pleistozánen Menschen im Karst . Zn s eg EM Ke S s At AN EE II. 6. Dezember 1911. a) Dr. Z. ScHRÉTER: Über die Entwicklungsge- schichte der Thermen von Budapest b) J. WEszELszkY: D. geheimniBvollen Wármeerscheinungen der Thermen von Budapest, c) V. VosL: Über die eozü- nen Mergel des Ungarisch-Kroatischen Küstenlandes- .. .. s III. 20. Dezember 1911. a) TH. KoRmos: Geologische Beobachtnnsba ad paláontologische Aufsammlungen auf Samos; b) TH. Kogmos: Über das Al- ter der Pithecanthvopus (Kendeng) Schichten; c) Z. ScHRÉTER: Über die Höhlen von Komárnik. . Yes iges E al Izé 5 IV. 3. Jünner 1912. a) LD. RórH v. TELEGD: Über Tiefbohrungen von Zboró; b) L. v. Lóczy jun.: Über die Gebirge von Villány und Bán-Kiskőszeg V. 24. Jünner 1912. a) J. ÉHIK: Über die práglaziale Fauna von Brassó ; b) M. v. Pánrv: Über die Faltung der Becken, mit Rücksicht auf die Antiklinalen des Siebenbürgisehen Beckens; c) TH. KoRgmos: Über den Salzbergbau von Marosujvár ze kes VI. 6. Műrz 1912. a) Jurius NorH: Beitrag zur Inas des Eg ajleűzn vorkommens im Orange River Freistaat in Süd-Afrika; b) J. Norm: Über das Erdgas in Ungarn; c) J. WEszELszkY: Über die Radioaktivitüt der Thermen von Budapest zi SSE E a Nt BE VIE 3. April 1912: 7 P. IRErtz s "Über die Wirkung des Klimas auf die Bodenbildung im Aradhegyalja Gebirge ; b) K. RórH v. TELEGD: Über die ober- oligozánen Bildungen von Eger; c) K. Zimányi: Mineralogische Berichte .. VIII. 17. April 1912. PAUL HARDER: Forschungen auf Island . .. IX. 1. Mai 1912. a) TH. Kokmos: Über das Problem der Abstammung der práglazialen Fauna; b) M. Rózsa: Über die periodischen Schichten ozea- nischer Salzablagerungen. . EZÉ Ez ee a S eza E 243 256 257 szd 342 344 345 347 656 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPELEMENTS. H) MITTEILUNGEN AUS DER HÖHLENFORSCHUNGS- KÖMMISSION. HILLEBRAND, E... .. — .. Resultate der im Jahre 1911 in der Ballahöhle vor- genommenen Grabungen (Mit Taf. IX) .. KoRgwmos, TH. ...— — — — Die ersten Spuren des Urmenschen im Karstgebiete (Mit Taf. II und Fig. 15—17) 8 SCHRÉTER, J... . Entwicklungsgeschichte der Komárniker Höhle . .. STRÖMPL, G... - Vorláufiger Bericht über die im Sommer des Jahres 1911 im Höhlengebiet Abauj-Gömör vorgenomme- nen Höhlenforschungen BE ép E VARGHA, G. —m — — sm na Der" Höhlenursprung des Propasta TETNEMESEE (Mit d. Fig. 40) .. se Traueranzeige über den Tod KARL v. SIEGMETHS z viz ta Jahresbericht der Höhlenforschungskommission für 1911 Dienstliche Berichte der Höhlenforscehungskommission Amtliche Berichte der Höhlenforschungskommission .. 3 886, 1) VERSÜHIEDENE MITLEILUNGEN. Aufruf und Bitte .. 8 Eszi za EVOKTOSSO OS Funktionáre der Ungarischen Ezdleeednén GéreNechatt 105, 212, 422, 486, Öffentliche Ouittierungen .. a aes VEGRE ZA Stiftungen für die Ungarische EEG ete Gesellschaft sz Tausehverbindungen . . Verzeichnis der Mitglieder öles Dnszztrdhan Erealgzizakon Gesellschaft Verzeichnis der mit der Szabó-Medaille ausgezeichneten Arbeiten 214. Verzeichnis der Publikationen d. Ung. Geol. Ges. ESZT OSS 0, Zur gefüálligen Kenntnisnahme .. .. sz SZERT OK SNS DÜS 8925 XI Seite 876 519 890 420 507 510 487 424 664 988 BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. (Alphabetisches Register.) Ami a német, francia vagy angol szövegre vonatkozik ( )-be van foglalva. Das auf den deutschen, französisechen oder englisehen Text Bezügliche ist in ( ) gesetzt. ) 6 SZEMÉLYNEVEK, (Personennamen.) Abel, 0. 322 — Abonyi, S. 666 (778) - Adámossi, FE 286 (340) — Adda, K. 379, 528, 896, 908 (415, 603, 940, 954) — Allan 448, 450 Ampéere 450 — Andrea 670 (780) — Andreetti A. 285 (340) — Antal B. 325 (349) — br. Apor, G. 704 (816) — Arevalo 727 (841) — Arone, Gy. 26 (75) — Arrhenius 439 — Arthaber, G. 158 — Atwood, W. 46 — Ascher, A. 221, 288, 289, 291, 302, 331, 464, 465, 578, 557, 582, 593 (243, 356, 484) — Aujeszky, A 135 (203). Baján, J. 296 — Baján, M. 296 — Baján, T. 296 — Baits, Gy. 334 (359) — Balansa 19 — Pallenegger, R. 42, 158 282, 573, 575 (92) — Balló, L. 300 — Balló, R. 299, 575, 581, 582, 589, 592, 593 (663) — Balmat (258) — Balogh, M. 12, 251, 295, 296, 301, 302, 387, 573, 575, 577, 932 (68, 982) — Barlow, A. 920 (969) — Barta, S. 7 (62, 63) — Bertóky, J. 125, 148, 149, 150, 310 (203) — Bather, F. 158 — Bauer, Gy. 893 — Bánffy, F. báró 1, 2, 3, 6, 570 (56. 58, 655) — Bányai, J. 301 — Bárczy, J. 12 — Bárdossy, B. 296, Bátky, Zs. 387 — Becke, F. 228 (251) — Beck, R. 752 (868) — Bekey, I. Gy. 282, 332, 334, 463, 773, 774 (358, 360, 483, 886, 887) — Belitska, S. 572 — Bella, L. 932, 933 (982, 983) — Bencze, G. 696, 710, 711, 713, 716, 718, 722 (808, 8309, 823, 824, 826, 829, 830, 837) — Beniczky 571 — Benkő, F. 172, 704 (810) — Beguerell 430, 431, 448 — Berkó, J. 296, 302, 575 — Bernoulli, W. 367 (400) — Berzelius (622, 623) — Besson, P. 454 — Bethlen, A. 138 — Beudant 704 (816) — Bezdek, J. 387 — Birringuccio 729, 734 (843, 848) — Blanc 442 — Bleicher 17, 18, 20 — Blystwood, B. 445 — Bocskai, J. 704 (815) — Boeris 727, 729, 731, 732 (841, 843, 845, 846) — Boett- ger 26 (75) — Bohacsek, M. 666 (778) — Bohár, G. 666 (778) — Boldogh G. 936 (986) — Boltwood 435, 443 — Borbély, S. 903 (948) — Boule 770 (883) —, Böckh, H. 6, 8, 44, 158, 222, 273, 296, 297, 298, 314, 318, 321, 324, 575, 752, 893 896, 911 (61, 63, 94, 244, 336, 343, 660, S68, 937, 957) — Böekh, J. 151, 284, 286, 290, 294, 303, 306" 316, 319, 321, 322, 323, 381, 424, 586, 588, 591, 593 (340, 347, 401) — Böhm, F. 2, 3, 10, 44, 696, 710 (56, 58, 60, 65, 95, 808, 823) — Branden- burgi, Katalin 704 (816) — Braun, G. 46 — Brenndörfer J. 575 — Brester 453 — Prock, R. W. 920 (969) — Brooks 446 — Bruck, J. 582 — Brugger, 0. 303, 361, BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XIII 362, 363, 365 (347, 395, 396, 398, 398) — Brugnatelli 730, 731 (844, 845) Brun, A. 383, 384, 385, 386, 387 — Brunhes, J. 35, 46 — Brusina 155 — Brückner, E. 46, 770 (883) — Budai, E. 44, 696, 710 (95, 808, 823) Budinszky, K. 666, 932 (478, 483) — Bunsen, R. 235 (261) — Bumstedd 447 — Buttgenbach 734 (848) — Buxton 445 — Busz 731 (845) — Bryson, P. 575. €apellini, G. 222 (244) — Cathrein 731 (845) — Cayvan 565 (650) — Chaix, E. 45, 46 — Cholnoky, J. 1, 46, 135, 146, 281, 321, 331, 387, 461, 570, 571, 744 (55, 203, 208, 357, 481, 655, 656) — Clug, M. 437 — Coleman, A. 920 (969) — Cook 898 (943) — Coguand 14, 15, 18, 19, 20, 22, 23 (21, 72) — Cotta, B. 319 — Coulomb 446 — Credner, G. R. 125 (192) — Crooks 429, 451 — Csihacseff 13 307 — Cukor, F, 908 (954) — Curie 431, 433, 436, 437, 438, 443, 445, 449, 450, 454 (471) — Czek, V. 428 (471). Dahos, Gy. 7 (62) — Dalton, L. V.-897 (942) — Dana, J. D. 726, 727, 733 (840, S41, 847) — Danes, J. 46 — Daniel, J. 454 — Danielli, G. 46 — Darányi, J. 41, 235, 294 (91, 261) — Darwin, G. 440, 454 — Davis, W. M. 46 — Dechelette 767 (880) — Denis, F. C. 920 (969) — Desecloizeaux 319, 729, 730, 732, 733 (543, 844, 846, 847) Déchy, M. 295, 296, 321 — Dénes, Fr. 158 — Dicenty, D. 158, 281, 302, 321 — Diener, K. 158, 228 (252) — Dobolyi, J. 904 (949) — DOrbigny, A. 231 (255) — Dorn 433 — Dufrenoy 729 (843) — Dunikowsky, E. 381 (401) — Dunka, L. 158, 303, 363, 364, 380 (347, 395, 396, 397, 417) — Dupont 767 (880). Ebert 442, 447, 448, — Edvi, Illés 158 — Ehrmann 12 — Elberst 301 (346) — Elster 442, 445, 446, 447 — Emszt, K. 159, 162, 163, 166, 171, 172, 273, 281, 283, 995, 296, 303, 313, 317, 318, 319, 320, 323, 573, 589 (335, 337) — Engler, K. 159, 376, 381 (412, 401) — Entz, G. 666 (778) — Eötvös, L. br. 129, 135, 136, 140. 148, 149 (196, 203, 205, 210) — Epper, J. 46 — Erdélyi, N. 575 — Erlenmayer 541 (620) — Erődi, K. 303, 387, 425 (467) — Esterházy, M. hg. 284, 285 (340) — Eve 442 — Everding 581 (663) — Ewers 442 447 — Éhik, Gy. 303, 382, 574, 575, 582, 666, 932 (418, 656, 778, 982). Fabinyi, R. 718 (832) — Farkass, K. 135, 142, 143, 144, 148, 149 (203, 207. 210) — Fayler, G. 558 (642) Fábry, A. 296 — Fábry, I. 295 — Fehér, M. 570, 571, (655 656) — Feiler, A. 666 (778) — Ficheur 12 — Fichtel 704 (816) — Finger, B. 462 (481) — Fischer 14 — Flink 731, 732 (845, 846) — Frank, Ö. 135, 144 (203, 208) — Franzenau, A. 296, 318, 727, 729, 730, 732 (841, 843, 844, 847) — Frech, Fr. 159 — Freund, I. 575 — Fricke, H. 575 — Fritsche 18, 20 — Frohner, R. 299, 303, 575, 445, 593. Gaál, I. 25, 32, 159, 160, 173, 281, 283, 322, 666, 759 (74, 79, 778) — Gautier 577 (660) — Gavazzi, A. 160 — Gálffy, I. 762 (876) — Gáspár, I. 299, 303, 573 — Gászner, B. 284 — Gedeon, J. 331, 334 (354, 359) — Gedeon, A. 464 (483) — Gedroiz, K. 529 (604) — Geitel 442, 445, 446, 447, 453 — Geissler 451 (623, 624) — Gerlai, V. 575 — Gerő, N. 273 (335) — Gesell, S. 160, 286 — Gessner 729 (843) — Giesel 437, 443 — Girardin 46 — Glasner 555 (639) — Glinka, K. D. 160, 282 — Gockel 446 — Goldschmidt 318, 726, 732 (840, 846) — Goldstein 429, 430 — Golodai, K. 303 — Gorjanovics—Kramberger, K. 52, 160, 161, 322 (103) — Graf, I. 761 —Gregory 126 (193) Greinacher, H. 454 — Griesbach 228 (252) — Groth732, 753, 729 (843, 846, 847) — Gross B. 296 — Grósz, L. 290, 296, 299, 305, 373, 575, 582 — Gubányi, K. 126 (193) — Gustavson 540, 542 (619, 621) — Güll, V. 161, 173, 285, 287, 306, 321 (340, 341) — Gyárfás, Gy. 719 (833) — György, A. 196, 575 — Gyulai, K. 161. Hadik, J. gr. 282, 290, 334, 463, 464 (359, 483) — Hahn, 0. 434, 435 — Hajdú, L. XIV BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. n757 — Hajós, J. 296 — Halaváts, Gy. 122, 125, 126, 127, 129, 135, 138, 141, 143, 146, 151, 153, 161, 171, 237, 302, 322, 571, 573, 896, 904 (189, 192, 194, 195, 197, 203, 204, 208, 263, 347, 940, 950) — Hale 452 Hamar, M. 706 (819) — Hambloch, A. 909 (955) — Hankó, V. 718, 719, 720 (832, 834) — Hantken, M. 679 (780) — Harder, S. 579, 580 (662) — Hauer F. 226, 370. 380, 426 (249, 400 405, 468) — Haug 227 (250) — Hiuy 729, 730, 731. 732, 733, 734 (843, 844, 845, 846; 847, 848) — Hefty, Gy. 3831 (355) — Heierti 49 (99) — Hellinger, H. 575 — Helhacker 726, 727, 729, 731, 732, 733, 734 (840, 841, 843, 845, 846, 847, 848) — Helmholtz 439 — Herberston, A. 46 — Herbich, F. 697, 700 (809, 812) — Here- pey, K. 719, 904, 906 (833, 949, 952) — Hermann, M. 161, 222 (244) — Herman, 0. 161, 282, 322, 331, 387, 461, 462 (356, 480, 481) — Hertz 429, — Hessenberg 729 (845) — Hess v. Wichdorff 161 — Heuffel, S. 296 — Hilf, A. G66, 669 (778) — Hillebrand, J. 49, 161, 162, 281, 282, 296, 331, 461, 462, 7175, 763, 932 (99, 355. 480, 481, 888, 876, 983) — Himstedt 445 — Hintze, C. 726, 912 (840, 958) — Hochschild, F. 318 — Hoefer 306 —- Hoffmann, A. 445 Hofmann, G. 162 — Hofmann, K. 304, 673, 674, 675, 679, 681, 684, 685, 686, 687, 688, 689, 690, 695 (348, 782, 783, 790, 792, 795, 796, 797, 798, 799, 800, 801, 803) — Hotmeister 544 — Hohenegger, L. 223, 224 (246) — Holmes, A. 443, 444, 454 (473) — Honterus 904 (949) — Horusitzky, H. 162, 295, 296, 299, 303, 306, 307, 309, 312, 321, 332, 445, 454, 457, 462, 573, 575, 588, 590, 773, 775 (351, 476, 481, $86) — Horváth, L. 33 (82) — Horváth, B. 159, 162, 163, 172, 296, 582 — Hotz W. 367, 380 (400, 417) — Höfer, H. 381, 893 (937) — Hönseh, E. 162 — Hum- boldt 45 — Hunek, E. 162, 318 — Hunfalvy, J. 426 (468). Illés, V. 42, 163, 295, 299 (84) — Ilosvay, L. 159, 162, 163, 172, 222, 232, 277, 284, 991, 293, 294, 299, 300, 303, 310, 311, 313, 314, 317, 564, 702, 704 (245, 258, 339, 649, 815) — Inkey, B. 163, 278, 308, 737, 753, 913 (256, 257, 339, 851, 869, 960) — Inostranzeff 752 (869) — Issel 17 (71). Jacewski, L. 163, 283 — Jackson 731 (845) — Jaekel, 0. 163 — Jagues, B. 279 — Jeney, G. 666 (778) — Jeremejew 730 (844) — Johnstone, S. 430 — Joit-Cape- Town 898 (943) — Jordán, K. 282, 332, 464, 935 (358, 483, 986) — Jónás, Mé 5be Kacsóh, P. 39 (89) — Kadic, 0. 25, 26, 29, 30, 31, 32, 47, 163, 164, 166, 280, 281, 982, 283, 295, 301, 322, 332, 333, 457, 461, 462, 463, 464, 465, 573, 763, 766, 769, 771, 774, 928 (74, 75, 78, 79, 80, 81, 97, 358, 476, 480, 481, 482, 483, 484, 876, 878, 882. 885, 887, 978) — Kajlinger, M. 135, 141, 149 (203, 205, 210) — Kala- maznik, N. 132 (200) — Kalecsinszky, S. 132, 168, 222, 232, 233, 234, 235, 236, 238, 239, 240, 241, 242, 246, 277, 285, 290, 317, 424, 573 (199, 245, 258, 259, 260, 261, 262, 265, 266, 267, 268, 269, 270, 339) — Kalmár, J. 316 — Karlovszky, G. 585 — Katona, L. 164 — Katzer, F. 164 — Kálmán, K. 296 — Kelemen, J. 455 — Kelvin 440 — Kerpely A. 391, 392 — Kilian, W. 46 — Kimakovic 383 (419) — Király, A. 762 — Kiss, J. 678 (788) — Kispatics 318 — Kleinfeld, E. 318-- Kleinschmidt, K. 705 (818) — Knoppschen (622) — Koch, A. 25, 31, 164, 281, 292, 293, 295, 303, 308, 309, 313, 314, 317, 322, 456, 528, 572, 573, 575, 591, 592, 665, 667, 671, 701, 702, 706, 707, 758, 896 (74, 80, 474, 475, 603, 777, 779, 780, 814, 819, 820, 940) — Koch, F. 164, 281, 290 — Koch, G. A. 164 Koch, J. P. 580 (663) — Koch, N.1 64, 573, 666, 759 (778) — Koch R. 666 (778) — Koechlin, R. 318 — Kohn. Gy. 575 — Kolba, R. 164:— Konkoly-Thege, M, 41 (92) — Koós, J. 282, 290, 334, 464 (483) — Kormos, T. 47, 52, 153, 144, 157. 164, 165, 166, 281, 294, 295, 296, 298, 300, 301, 302, 303. 304, 310, 322, 383, 524, 573, 574, 575, 578, 581, 589, 666, 672, 680, 681, 759, 768, 769, 770, 775, 932 BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XV (97, 102, 344, 345, 346, 347, 345, 419, 598, 657, 658, 662, 663, 778, 781, 791, 792, 881, 882, 883, 884, 888. 982) — Kossalka, J. 296 — Kovách, A. 296, 575. 582 - Kovács, P. 316 — Kovács, Z. 454 — Kővári, M. 297, 426, 704 (468, 815) — Kőváry, E. 936 (986) — Kövesi, A. 44, 666 (94, 787) — Kövesligelhy, R. 42, 44, 296, 455 (62, 94) — Krausz, E. 573 — Kraus 727. 729, 730 (841, 843, 844) — Krenner, J. S. 278, 295, 296, 303, 306, 308, 318 (256, 339) — Krizsó, J. 318 Kronich, L. 170 — Kulcsár, K. 299, 303, 573, 552, 583, 666 (778) Kuncz, P. 286, 288 (340) — Kvassay, J. 135, 136, 144 (203). Laborde 437 (471) — Lacea 761 — DLacroix 727, 731 (541, 845) Laczkó, D. 42, 387 (92) — Lahner, Gy. 306 — Lambrecht, K. 636 (986) Lampe, F, 357 Lampel, R. 387 — Langevin 448 — Landgren 319 — Lapp, H. 285 — Lasz, S. 387, 388, 573 — László, G. 159, 166." 296, 299, 303, 313, 317, 321, 573, 666 László, E. D. 238 (266) — Lászlóffy, G. 310 Lázár, A. 29 (78) — Lázár, V. 166 — Legányi, F. 578 (661) — Lehotay, M. 666 (778) — Leidenfrost, Gy. 229, 303 — Lemberg 362 (395) Lenau 450 — Lenard, F. 242, 429, 451, 454 (270) Lengyel, B. 234, 237, 239, 284 (261, 265, 266) — Lenhossék, M. 573, 591, 592, 759, 768, 772, 774, 775, 932, 935 (876, 885, : 887, 982, 986) — Lenz, 0. 673, 684, 695 (782, 796, 783) — Le Roy 920 (969) Lewis 728 (842) — Lévy, J. 729, 734. (843, 848) — TLiebermann, L. 238 (265) — Liebig (622) — Liffa, A. 166, 295, 996, 299, 303, 307, 313, 318, 321, 573, 575, 589, 666, 727, 731, 733, 734 (778, 841, S492, 845, 847, 848) — Lindsey, G. 920 (969) — Linne 157 — Lisznyai, D. T. 135 (203) — Littke, A. 296 — Litschauer, L. 391, 392, 573, 575, 591 — DLocka, I. 166, 296, 320, 389, 577, 587 — Loges 544 (622) — Lorenzo, G. 46 — Lóczy, L. 1, 12, 36, 44, 45, 113, 135, 138, 140, 143, 144, 140, 149, 167, 278, 281, 282, 283, 284, 293, 294, 295, 296, 297, 301, 302, 303, 306, 307, 308, 309, 312, 322, 333, 387, 390, 462. 572, 581, 723, 758, 896 (55, 85, 95, 179, 203, 204, 205, 208, 210, 256, 239, 342, 346, 347, 359, 481, 663, 837, 870, 940) — ifj. Lóezy, L. jun. 301, 303, 304, 672, (348, 781) — Löblovitz, Zs. 286 — Lőrenthey, I. 151, 152, 153, 155, 15 167, 290, 291, 296, 299, 303, 304, 313, 315, 316, 317, 319, 322, 571, 572, 573, 57 584, 586, 589, 688, 695, 700, 701 (348, 783, 800, 812, 813) — Lőw, M. 167, 281, 3992, 298, 318, 390, 573, 575, 582, 589, 592, 593 — Ludvig 235, 718 (261, 832) — Lugeon, M. 46, 226, 227 (250) — Lukács, L. 281, 296, 298 — Lyons, H. 46. Mache 448 — Madarász, L. 296 — Maderspach, L. 167 — Majláth, G. K. gr. 984 — Marchaud 239 (266) — Margarie, E. 46 — Marinelli, 0. 46 — Marks, L. 666 (778) — Maros, I. 18, 296, 303, 318, 573, 575, 666 (778) Marsigli 678 (788) — Martonne, E. 46 — Martos, V. 168 Marzsó, L. 303, 296, 575 — Mattyasovszky, M. 135, 673, 682, 695 (203, 782, 793, 783) — Mauritz, B. 168, 281, 295, 296, 308, 309, 313, 317, 318, 666, 727, 728, 729, 730, 732, 733, 734, 759 (778, 841, 842, 843, 844, 846, 847, 848) — Maska 48, 49, 51, 52 (99, 100, 101, 102, 103) — Mayer 439, 582, 666 (778) — Maxwell 429 — Mály, S. 45, 296, 298, 723 (95, 837) — Mártonfi, L. 426 (468) — Márton, L. 330, 331, 775 (354, 355, 888) — Mátis, G. 696, 709, 710, 711, 713 (808, 822, 823, 825, 826) — Markó, J. 153 — Mednyánszky, D. br. 286, 288, 303, 313 (340, 347) — Melezer, G. 733 (847) — Mellinger, V. 126, 127 (193, 194) — Melville 319 — Mendelejev 452 Méhes, Gy. 168, 299, 303, 322, 666 (778) — Michnay, A. 575 — Mihók, O. 774, 932 (887, 982) — Mika, E. 666 (778) — Mikola, I. 455 — Mikó, F. 704 (816) — Mileh, A. 903 (949) — Millekker, R. 296 — Missányi, L. 666 (778) — Moesz, G. 382 (418) — Mohs 734 (848) — Moulin 450 — Moureaux 450 — Mrazec 303 (347, 659) — Muraközy, K. 168 — Mügge 729 (843). Nagy, I., 425 (464) — Nánássy, L. 666 (778) — Nehring 769, 770 (883, 884) XVI BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Neményi, G. 774 (857) Neugeboren 25 (74) Neubauer, K. 168 Nessler 559 (643, 644) Neumayr 224, 229, 230 (248, 252, 254) Newton 430 — Németh, J. 299 — Nicaise 20 — Niemandz, V. 382 (418) — Niewenglowski 430 — Noeggerath-Rath 670 (780) Nopcsa, F. br. 168, 281, 290, 322 — Nordenskjöld 726, 733 (840, 847) Noszky, J. 168, 281, 303, 387, 666, 759 (778) Noth, Gy. 381, 575, 576, 893, 897 (401, 660, 937, 942) — Noth, R. 575, 576, 893 (659, 937) Nuricsán, J. 666, 719 (778, 833) Nussbaum, F. 46 — Nyáry, A. br. 168, 282, 331, 332, 461, 462, 773, 932 (357, 480, 481, 886, 982) — Nyiry, J. 573. Obermaier 770 (883) Obrontscheff, A. 46 Odescalchi, L. hg. 762, 936 (876, 986) — Oelhoffer, H. 135, 143 (203, 210) — Olympiodorus (118 (185) Oppel 685 (796) — Oppenheim 301 Orbán, B. 382, 426 (418, 468) Ornstein, J. 126 (468) — Orosz, A. 904 (950) Ortmann, A. 230 (253) — Owen 433. Paccini 447 — Palkovits, J. 296, 303, 575 — Panicki 728, 732 (842, 846) — Pap, J. 169 — Pap, D. 169 Papp, K. dr. 1, 13, 45, 169, 221, 278, 279, 291, 292, 298; 299, 301, 303, 305, 308, 309, 314, 315, 322, 331, 387, 425, 462, 570, 573, 577, 584, 587, 590, 592, 592, 594, 696, 753, 774, 893, £96 (55, 96, 243, 339, 344, 343, 356, 467, 481, 655, 660, 808, 870, 887, 937) — Papp, S. 299, 718 (832) — Parks, W. A. 921 (970) — Parran 14 — Paul, K. M. 224. 361, 369, 670, 380 (248, 393, 403, 405) — Paulcke 574 (657) — Pazár, I. 169, 697, 893 (811) — Pálfy, M. 40, 131, 169, 171, 173, 278, 279, 283, 299, 301, 304, 310, 311, 313, 314, 317, 318, 320, 322, 323, 324, 333, 424, 521, 573, 574, 582, 666, 672, 674, 689, 690, 691, 692, 695, 737, 738, 740, 741, 742, 744, 745, 746, 747, 74S, 749, 750, 751, 759, 913, 936 (90, 199, 2537, 339, 348, 359, 595, 657, 778, 781, 782, 802, 803, 805, 783, 851, 852, 853, 854, 855, 856, 857, 859, 861, 862, 863, 864, S66, 967, 960, 986) — Pávay-Vajna, F. 169, 281, 282, 301, 332, 333, 455, 461, 462, 464, 573, 772 (357, 358, 474, 450, 481, 483, 485, 886) — Penck, A. 46, 770 (883) — Perin 429, 430 — Peters, K. 224 (246) — Pethő, Gy. 424, 596 (940) — Petőfi, Sándor 903 (949) — Petrik. L. 235, 290, 291, 313 (266) — Péch, A. 391, 392, 591 — Pécsi, A. 169, 296, 299 Pfaff 583 — Pfeiffer, I. 169, 296, 297, 298, 570 (344, 343, 656, 840) — Phillip 726. (840) — Pick (622) — Pigorini 767 (880) — Pinkert, E. 286 (340) — Pitter, T. 573, 575 — Plinius 729 (843) — Podek, F. 936 (987) — Pohlig 768 (852) — Polgár, Gy. 5852 — Polifka, K. 666 (778) — Pomel 17, 20 — Pommerantz, K. 575 — Pompeckj, F. F. 230 (253) — Pongrácz, J. 328, 331, 334, 464 (353, 354, 359, 483) — Ponorics 775 — Popescu-Voitesti, J. 322 — Popovici, H. 458 (477) — Posewitz, T. 170, 319, 322, 376, 573, 575 (412, 401) — Precht 437 — Prenosil, I. 936 (986) — Primics, Gy. 740, 741, 745 (840, 854, 555, 860) — Prinz, Gy. 170. 295, 666, 759 (772) — Przyborski, M. 170, 296. Eeuenstedt 729, 730 (543, 844). Rabot, Ch. 46 — Rakovszky, Gy. 135 (203) — Rammelsberg, C. F. 912 (959) — Ramsay 436, 445, 454 — Rayleigh 445 — Rákosi, D. 707 (820) — Regener, E. 454 — Reinach 767 (880) — Reithofer, K. 301, 573, 579 — Relkovics, D. 296 — Reuss 670 (780) — Réthly, A. 32, 35, 38, 41, 42, 170, 299, 666 (82, 85, 88, 91, 92, 778) — Richthofen, br. 739 (554) — Rigler, G. 240 (268) — Riedl, G. 666 (778) — Rine 451 — Ritter 45 — Rogers 733, 734, 898 (847, S48, 943) — Rollier 672 (781) — Rolland 22 — Rome de IIsle 731, 733 (845, 847) — Rose 730 (844) — Rosicky, V. 318, 728, 733 (S42, 847) — Roska, M. 306, 334, 774 (359, 887) — Róth, K. 170, 281, 299, 303, 575, 578, 666, 759 (661, 778) — Roth, L. 161, 170, 171, 237, 239, 278, 280, 295, 296, 299, 301, 303, 304, 306, 307, 308, 309, 361, 381, 575, 666, 896, 908, 931 (256, 257, 266, 263, 339, 341, 348, 393, 401, 778, 940, 954, 981) — Rothpletz 24 — Rowaldson 897 (942) — Rozlozsnik, P. 159. BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XVII 169, 171, 173, 303, 319, 320, 323, 573, 575 — Róna, Zs. 135, 387, 666 (203, 778) — Rózsa, M. 240, 581, 582, 583, 592, 593 (663) — Rózsay 571 — Röntgen 268, 429), 430, 432, 448, 449, 450 — Runge 437 — Russu 761 Rutherford 431, 432, 433. 435, 436, 437, 438, 439, 440, 444, 448, 454 — Rutter 770 (883). Saake 447 — Salopek, M. 171 — Samassa, J. 936 (987) — Samajloff 734 (848) — Sandor, F. 171 (605) — Sass, L. 575 — Saussure 279 (257) — Savicki, L. 171 — Savornin 12 (68) — Sawyer, A. R. 897 (943) — Saxlehner, G. K. Ö. 284 — Sár- váry, M. 296 — Schafarzik, F. 41, 171, 221, 237, 283, 281, 282, 293, 297, 302. 303, 304, 306, 308, 309, 318, 574, 575, 578, 580, 582, 583, 896, 911 (92, 243, 263, 343, 346, 347, 348, 661, 663, 940, 957) — Schaller 726, 728, 729, 833 (840, 842, 843, 847) — Schardt 226, 672 (250, 781) — Sehlüter 670 (780) — Schmidt, K. 172, 282, 321, 367, 380, 431, 761 (400, 417) — Scholtz, P. K. 282, 296, 330, 331, 332, 334, 461, 463, 465, 773, 774, 936 (354, 356, 358, 360, 480, 483, 485, 886, 887, 987) — Schrauf 670 (780) — Schreiner, 0. 558, 565, 566 (642, 651) — Sehréter, Z. 172, 281, 282, 299, 300, 301, 302, 303, 461, 573, 575, 582, 666, 759, 928 (344, 346, 347, 480, 778, 978) — Schröder, Gy, 301 — Sehur 383 (419) — Sehwalm, A. 172 — Scehweidler 4485 — Scott 729, 730 (843, 544) — Sebestyén, L. 666 (778) — Selenka 301 (346) — Semper 740, 741, 742, 750 (854, 855, 856, 860) — Semsey, A. 132, 235, 284, 290, 301, 313, 529, 572 (200, 261, 340, 605, 781) — Selényi, P. 455 — Serényi, G. E. 303 — Siegmeth, K. 252, 295, 332, 387, 457, 464, 588, 590, 591, 935 (357, 587, 476, 483, 986) — Sigmond, E. 172, 320, 321, 529 — Simpson 447 — Simonyi, Zs. 282 (339) — Sipőez, L. 235 (261) — Soddy 439, 454 — Somogyi, K. 666 (778) — Soror, M. 280 — Spiegler E. 172 — Sporzon, P. 172 - Statt, I. 322, 583 — Stanley-Lecky 921 (970) — Steinhausz, Gy. 295, 296, 299, 303, 573, 575, 932 (982) — Steiner, Sz. 318 — Stéger, P. 332, 464 (357, 483) — Stolicka 155 — Störner 451 — Strallen 12 — Strömpl, G. 38, 44, 281, 282, 296, 299, 325, 331, 332, 463, 573, 724 (88, 94, 349, 356, 357, 358, 482, 483) — Strue- ver, G. 724, 726, 727, 729, 730,. 731, 732, 733 (838, 840, 841, 843, 844, 845, 846 847, 848) — Strutt 438, 441, 442, 443, 444, 446 (473, 472) — Suess, E. 14, 16, 117, 222, 224, 228, 229, 670 (184, 245, 246, 249, 251, 253, 780) — Sugár, I. 7 (63) — Supka, G. 575 — Sven Hedin 582 — Szabó J. 31, 122, 124, 293, 589, 5393, 672, 677, 670, 681, 683, 695, 739, 750, 911 (80, 190, 191, 780, 782, 783, 787, 793, 854, 847, 957) — Szabó, Z. 666 (778) — Szaffka, G. 296, 299, 331, 332 (355, 356, 358) — Szajnocha 576, 900 (658, 945) — Szalay, I. 774 (887) — Szádeczky, Gy. 44, 172, 322, 911 (94, 957) — Szatmáry 318 — Szele, B. 762 — Szeőke, I. 299, 573 — Széchenyi, B. 307 — Székely, K. 454 — Szilády, Z. 172, 306, 334 (359) — Szilágyi, L. 47, 666 (97, 778) — Szilárd, B. 172, 454 — Szinyei-Merse, Zs. 159, 162, 163, 172, 296, 301, 303, 529, 530 (605) — Szilber, I. 666 (778) — Szlávy J. 117, 120, 121 (187) — Szontagh, T. 126, 135, 136, 142, 169, 171, 173, 221, 281, 282, 283, 284. 293, 294, 301, 303, 309, 310, 313, 314, 315, 316, 317, 322, 324, 462, 573, 575, 578, 583, 588, 592, 660, 669, 723, 896 (194, 203, 206, 207, 244. 339, 481, 661, 778, 837, 940) — Szterényi 895 (939) — Szuchányi, M. 4, 6 (60, 61) — Szücs, G. 4, 6, 7 (60, 62). Taeger, H. 321, 173 — Tahy, J. 135 (203) Tassonyi, E. 575 — Tarr, R. 46 Telbisz, I. 572 — Termier 227 (250) — Terzaghi, K. 282, 173 — Teutsch, Gy. 759, 762, 907 (953) — Téglás, G. 159, 173, 902, 907 (947, 953) — Thau, K. 234, 242 (261, 270) — Themák, E. 318 — Thomson 429, 438 — Thoroczkay, KI. 902 (948) — Till, A. 173, 304, 322, 673, 674, 685, 686, 689, 690, 695 (348, 782, 797. 798, 801, 802, 803, 783) — Timkó, I. 161, 173, 176, 295, 296, 299, 303, 321, 387 Tirts R. 773 (886) — Tissot 19 — Toborffy, G. 173, 296, 318, 389, 666, 721 (775, Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. b XVIII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 835) — Toborffy, Z. 296, 318 — Tomaska, P. 296 — Tomor, E. 575 — Topscher, S. 296 — Tóth, Gy. 173, 281, 321 — Toula 382, 388, 574 (418, 656, 657) — Traube 729 (843) — Travis 726, 727, 728, 731, 732, 733, 734 (840, 841, 842, 845, 846, 847, 848) — Treiber, G. 761 — Treitz, P. 161, 173, 177, 280, 283, 299, 301, 303, 308, 309, 311, 312, 1, 321, 455, 529, 530, 573, 575, 577, 578, 580 (474, 605, 660) Tschermak, G. 670 (780) — Tucan, F. 174 — Turina, J. 174 — Túzson, J: 3, 174. 322573 — (Eyxrxells 3. B. 921 (970) Uhlig, "V. 221, 5922, 223.12247225, 5226, 227, "228, 122951230, 231 239. 277, 285. 217 321, 367, 368, 369, 376, 380, 381, 424 (243, 245, 246, 247, 248, 249, 250, 251, 252. 254, 255, 256, 339, 400, 401, 403, 412, 413, 415) — Ujj, J. 321 — Urbán, B. 135, 148, 149 (203, 210). " Vadász, M. 26. 29, 174, 283, 295, 322, 389, 666, 671, 672, 690, 759 (75, 76, 78, 778, 780, 781, 802) — Vant Hoff 242, 581 (270, 663) — Vargha, Gy. 296, 303, 458, 573, 773 (477, 886) — Varley 429 — Vass, S. 426 (468) — Válya, M. 590. — Vámossy, Z. 135, 144 (203, 210) — Várna, V. 174 — Veitsch 565 (651) — Velani 17, 46 — Vendl, A. 174, 175, 281, 387, 573 — Verneau 771 (885) -— Veszprémi 7 (62) — Vetters, H. 321 — Vigh, Gy. 573, 582, 666, 668 (778) —- Vinassa de Regny, P. 175 — Vitális, I. 151, 175, 319 Vizer, V. 299, 573 — Vnucskó, F. Ta EESNORT Ve Ag KATA TERDTT S RBA SZESZ ALIOZIS EZAZ SZOÚ SZOT SSZOZ ZAB 462, 573, 575, 582, 666, 759 (243, 344, 345, 681, 778) — Vogt, H. 912 (959) Volkó, J. 575 — Volz 301 (346) — Vrba 729 (843). "Wachner, H. 175 — Wahlner, A. 755 (872) — Wackernagel 727 (841) — Walther, I. 175, 376, 377 (401, 402, 412, 414) — Warington (622, 624) Wartha, V. 237, 238 (265) Wattenvill, L. br. 175, 462 (481) — Websky 729, 730 (843, 844) Wegener, A. 452, 454 — Weinschenk, E. 318 — Weiss 157, 176 Wendl, M. 666 (778) Weszelszky, Gy. 176, 299, 300, 320, 296, 303, 575. 445, 576 (660) — Wheeler 447 — Wielcynszky, M. 176 Wiesner, A. 176 — Wihtlock, P. H. 726 (840) William-Innes 920 (969) — Willet-Miller 920 (969) — Wilson 440, 448, 449, 450 — Windisch, R. 176 — Wlachovszky, M. 176 — Wodetzky, J. 44 (91) — Woldrich 51, 52 (101, 102) — Wolff (622) — Woodmann (650) Wood- worth-Smit 898 (943) — Wulf 442 — Wurmb, J. 572. Yokohama, M. 46. Zemplén, Gy. 454 — Zepharovich 724, 726, 727, 731, 732 (838, 840, S41, 845, 846) — Ziegler, G. 239, 240 (266, 267) — Zimányi, K. 176, 296, 310, 313, 314, 318, 323, 324, 389, 390, 575, 578, 725, 729, 730, 731, 732, 733, 734 (339, 662, 843, S44, 845, 846, 847, 848) — Zincken 893 (937) — Zittel, K. 118 (185) — Zolnay, Ö. 135 (203) — Zsigmondy, A. 285, 295, 299, 305 — Zsigmondy, B. 120, 122, 127, 129, 135, 140, 144 (187, 189, 195, 197, 203, 207) — Zsigmondy, V. 117, 120, 121, 122, 124, 391, 392, 591, 673, 674, 679, 695, 896 (184, 187, 188, 190, 782. 784, 789, 783, 786, 940) — Zuber, R. 362, 370, 376, 381, 897 (395, 401, 402, 405, 412, 942). IL. HELYNEVEK. (Ortsnamen.) Abaujtorna 936 (987) — Abos 306 — Afrika 12, 16, 17, 24, 177 (68, 71, 73) — Aggtelek 327, 332, 387, 463, 465 (352, 358, 482, 486) — Ain Oudrer 12 — Ain Sadonna 12 — Ain Temouchent 17 — Ain Tolba 18 — Áj 329, 463 (354, 452) — BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ, XIX Ajfalueska 329, 463 (354, 482) Aknaszlatina 33 (82) — Alberta 926 (976) — Alberti 34, 35 (54, 85) — Alcsuth 121, 122 (185, 189) Alger 13, 14, 17 (68) — Algerie 22 (72) — Algyő 140 — Aliga 42 (94) Almad 319 — Almádi 42 (94) — Almás 743 (857) — Almásel 733 (847), 734 (848) — Alpár 37 (87) Alőr 426 (470) — Alsókubin 309 — Alsótök 426 (470) — Alsósajó 318, 319, 323, 324 — Amerika 176, 561 — Andrianó 301 (345) Andernach 909 (955) — Apatin 315 — Apsa 33 (83) — Aradhegyalja 577 (660) — Aranyos 425 (467) — Arnave 731 (845) — Arzeven 20 — Árpád 151 — Asien 24 (73) — Assghin 18 — Aszód 903 (949) — Athabesca 926 (976) — Ausztrália 126 (193) — Ázsia 24, 170 (73). Baasen (938) — Baden 300 (345) — Baden baden 445, 576 (660) — Bad-Gastein 445 — Baja 139, 521 (595) — Bajabirz 29 (781 — Balassagyarmat 309 — Bala- tonfőkajár 42 (94) — Balatonfüred 35 (55) — Ballabarlang 932 (983) — Balmaz- újváros 132 (200) — Baracspuszta 161 — Baranyavárpélmonostor 674 (783) — Barka 329 (353) — Baromlaka 170 — Bartfeld 380 (400) — Bartue 378 (415) — Barwinek 378 (413) — Basutoland (943) — Basutoország 898 — Batrina 29 (78) — Baumgarten §95 — Baunka 463 (482) — Báld 297 (342) — Bálványos- füred 718 (832) — Bán 304, 675, 683, 690 (348, 786, 794, 802) — Bánkisköszeg 304 (348) — Bártfa 373, 374 (408, 402) — Báta 676, 678 (787, 788) — Bátaszék 676 (787) — Bázel 367, 381 (400, 409) — Bázna 297, 893 (343) — Becherő 369, -371, 375 (404, 406, 411) — Belényes 36 (86) — Belsőázsia 174 — Beregszász 309. — Beremend 304, 309, 684, 691 (349, 795, 804) — Berezna 158 — Berlin 46, 170, 171, 172, 307 — Bern 46 — Bethlen 426 (468) — Beszterce 1, 305, 425, 426 (56, 467, 468) — Besztercebánya 305, 309, 310, 315 — Bécs 222, 223, 224, 226, 228, 242, 284, 286, 307, 313, 367, 382, 589, 670 — Besztercebánya 315 — Békéscsaba 141 — Bésancon 239 (260) — Bélabánya 725, 729, 730, 732 (839, 843, S44, 847) — Biala 377 (413) — Biharfüred 36 (86) — Bikszád 160, 282 — Bin- nenthal 729, 731 (843, 845) — Bingham 733, 734 (847, 848) — Biskra 23 (72) — Bisse 680, 689, 692 (791, 801, 804) — Blomfontain 901 (946) — Bobrka 379 4416) — Bodolya 682 (793) — Boglár 35 (85) — Bojabrz 30 — Bojcza 915, 740 (854, 962) — Bologna 222, 281 (244) — Bon 12, 14 — Bone 19 — Bonn 670 (680) — Borgóprund 426 (470) — Borhida 42 (94) — Borossebes 36 (56) 577 (661) — Borsod 461 (480) — Borzova 327 (351) — Botfalu 760 — Bougie 12 — Boukhalf 18 — Boryslaw 368 (404) — Bozsva 385 — Bozovics 33 (83) — Böckstein 731 (845) — Brassó 574, 177, 305, 309, 310, 383, 388, 729, 730, 731, 732, 733, 761, 762 (656, 419, 843, 844, 845, 846, 847) — Brennberg 753, 754 (870) — Brigetio 903 (949) — Britischcolumbia 926 (976) — Brusztura (170) — Buccari 173, 282, 300 (345) — Bucsum 169 — Budapest 34, 35, 38, 39, 41, 42, 45, 54, 115, 121, 123, 124, 132, 133, 135, 140, 151, 154, 158, 159, 160, 161, 162, 163, 164, 165, 166, 167. 168, 169, 170, 1715"172, 173, 174, 175, 176, 177 1925 991 222, 234, 285, 286, 293, 299, 305, 309, 310, 322, 330, 365, 380, 381, 383, 387, 428, 455, 456, 521, 529, 530, 571, 572, 759, 762 (80, 85, 88, 89, 91, 92, 96, 104, 181, 188, 189, 190, 200, 201, 203, 244, 260, 340, 344, 355, 398, 345, 401, 419, 470, 473, 475, 595, 604, 605, 660) — Bukarest 285 — Bukovac 298 (344) — Bustya- háza 309. Cambridge 46 — Canada (969) — Canadian-Northern 925 (974) — Canadian- Pacific 924 (973) — Cap Chenona 15 (69) — Cassel 454 — Centa 15 — Chamo- nix (257) — Chicago 46 — Chlapeci barlang 936 (987) — Cieskowice 380 (400) — Clocolan 901 (946) — Constantine 12, 13, 18, 20, 22, 23 (68, 71, 72) — Cornwall 731 732, 733, 734 (845) (846, 847, 848) — Csáklya 906 (952) — Cser- bel 163 — Cserisor 163 — Csernátony 707 (820) — Csikrét 325 (349) — Csik- br XX BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. szereda 305 Csobánka 936 (987) — Csóka 907 (953) — Csömör 571 — Czeg- léd 34, 35, 37, 285, 571 (84, 85, 87). Dachstein 306 — Darázs 676, 679 (787, 799) — Darócz 676 (787) — Dárda 284 Debrecen 35, 124, 141, 192, 660, 292, 309, 310 (84, 340) Debrőd 330, 463 (355, 183) — Deliblat 177 — Detrekőszentmiklós 286 (340) — Detrekőváralja 466 (486), 936 (986) — Dég 42 (94) Délafrika 897, 898, 901 — Désakna 256 — Dés 425, 426 (467, 468, 470) — Déva 30, 32, 160, 305, 309, 310, 578, 579, 906 (79, 84, 662, 953) — Dévényujfalu 286 (340) — Dicsőszentmárton 305 Diósgyőr 309 — Disznájó 426 (470) — Ditró 318 — Djebel Kahr 18 Djebel Santo 15 — Djidjelli 18 — Dobra 26, 29, 31, 32 (77, 81, 80 — Dognácska 176, 318, 725, 727, 730, 731, 732, 733, 734 (839, 841, 844, 845, 845, 846, 848) — Domán 753, 756 (870, 873) — Dombos 903 (948) Dorxabság 670 (778) — Drivenik 300 (345) — Dukla 379 (416), 368 (402) — Dunaadony 34 (83) — Dunaszekcső 677 (787), 678 (788) Dunaszentilona 33 (83) — Dunavecse 34 (84). Eger 578 (661) — Egyptom 118 (169) — Elba 732 (846) — Elisabethport 901 (946) — El Kantour 20 — Előpatak 697 (811) — El Rantour 19 (72) — Enying 42 (94) — Eperjes 309, 670 (780) Erdély 894 — Erdélyi Érchegység 915 — Eresztvény 911 (958) — Erie 925 (975) — Erősd 760 — Esztergom 35, 132, 300, 754, 755, 756 (85, 200, 345, 871, 872, 874) — Eted 903 (948) Európa 12, 13, 118, 168, 177 (184) — Érsekujvár 173 — Északafrika 12, 13, 15, 16, 17, 24 (68, 70, 73) — Északamerika 177, 126, 130, 547 (184, 193, 197, 628). Fajnoráci 462 (481) — Fazacsel 25, 30, 31 (74, 79, 80) — Fehértemplom 159 Feketebánya 732 (846) — Felfalu 168 Felsőbajom 893 (938) — Felső- kajánel 747 (863) — - Felsőkomarnik 378 (414, 415) — Felsőlapugy 25, 26 (74) — Felsőtök 426 (470) — Feltorja 699, 701, 709 (811, 813, 822) — Felvinc 902 (948) — Fernie 924 (974) — Firenze 46 — Fixburg 900 (945) — Florynka 377 (413) — Fogaras 309, 704 (816) — Fojnica 727, 732, 734 (841, 846, 848) — Frankfurt 26 — Freiburg 46 — Futásfalva 696, 697, 698, 699, 700, 706, 708, 710, 711, 715, 718, 722, 723 (808, 809, 810, 811, $12, 813, 819, 821, 823, 825, 827, 830, 836, 837) — Fuzsine 298 (344) Fülek 35 (84) — Fülögszállás 34 (84). Galga 173, Galgóc 162 — Galicia 576, 894 (658) — Gaud 46 — Gastein 300, 576 (345, 660) — Gáncs 426 (470) — Gánóc 122 (189) — Gáspár H. 160 — Gencs 463 (482), 326 (350) — Genéve 46, 383 — Gilpin 730 (844) — Godinesd 169 — Gomba 34 (83, 84, 85) 35 — Gorlice 368, 377, 380 (400, 402, 413) — Gotha 158 — Gödöllő 313 — Görgényszentimre 305 — Grand Trunk Pacific 925 (974) — Graz 162, 224 (246) — Greenwood 924 (9741 — Grenoble 46 — Grybow 368 (402), 380 (400) — Guelma 20, 22 — Gyalár 171 — Gyerőmonostor 38 (885) — Gyertyános 906 (952) — Győr 309, 310 — Gyula 35 (84) — Gyulafehérvár 1 (56) — Gyüd 674, 678 (784, 789). Hamburg 162 — Hága 41 (91) Hajdúnádudvar 145 — Haliburton 922 (971) — Halle 387 — Halmágy 903 (948) — Harkány 122 (189) — 678 (689) — Hámor 164, 166 — Hegyszentmárton (674 (783) — Heidelberg 235 (261), 242 (270) — Herceghalma 122 (189) — Hercegszőllős 676 (787) — Herkulesfürdő 115, 122 (181, 189) — Hévíz 903 (948) — Hitzing 313 — Hofmann 693 (806) — Holgya 31, 32 (81) — Homoródalmás 936 (987) — Hosszúpatak 903 (948) — Hódmezővásárhely 114, 122, 123, 124, 130, 143 (180, 189, 191, 192, 198) — Hu- nyaddobra 25 (74) — Huron 925 (975). Ikafalva 696, 700 709 (808, 813, 822) — Illyefalva 388 — Inárcs 34 (84) — Inns- bruck 589 — Ipolynyitra 159, 273, 274 (335, 336) — Irsa 34, 35 (84, 85) — Ischia 300 (345) — Ithaka 46 — Isztimér 35 (85) — Izsák 34 (84), 37 (87). BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXI eJablonca 328, 463 (352, 482) — Jaworyna 372 (407) — Jászapáti 903 (949) — Jászberény 903 (949) — Jászó 463 (483) — Jedlinka 372 (407), 376 (412) — Jólész 463 (482), 327 (351) — Jósvafő 328, 463 (352, 482) — Jukon 926 (976) — Jutas 42 (94). Kalocsa 34 (83) — Kalotaszeg 39 (89) — Kanada 920 — Kapolcs 153 — Kaposvár 35, 305 (84) — Karácsonyfalva 33 (82) — Karád 157 — Karczag 896 (940) — Karlsbad 229, 232 (252, 256) — Karlshütte 233 (245) — Karlsruhe 574 (6537) — Kassa 309, 310 — Katona 8 (63), 38 (88), 297 (342) — Katonatelep 34 (83) — Kádárta 42 (94) — Kecskemét 33, 34, 35, 36. 37, 38, 39, 40, 42, 138, 113 (83, S4, 85, 86, 87, 88, 89, 90, 92, 204, 209, 179, 6t0, 260, 337 158, 170, 234, 275) — Kecső 327, 463 (351, 352, 482) — Kenesefiók 155 — Kelebia 173 — Kerekegyháza 34, 37, 39, 138 (84, 86, 89, 204) — Kerekegárdony 328 )352) — Keszthely 149, 176, 321 (210) — Kéménd 681 (792) — Kézdivásárhely 723 (837) — Kingston 923 (972) — Királyhalma 309 — Kisfalu 327 (351) — Kisfalud 675 (786) — Kis- kevély 936 (987) — Kisköszeg 674, 676, 679, 683 (783, 786, 787, 790, 795) — Kis- kúnfélegyháza 34 (83, 84) — Kisnyir 37 (87) — Kisroskány 29 (77) — Kissajó 426 (470) — Kissármás 1, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 38, 39, 44, 45, 164, 169, 172, 175, 17605 ..296, 322, 387, 570, 5741, 896, 893. (55, 61, 63, 64, 65, 66, 67, 88, 89, 945953 96, 164, 169, 244, 342, 655, 656, 951, 937)7— Kisszedres 36 (86) — Kistótfalu 692 (804) — Kladno 729, 733 (843, 847) Klana 300 (345) — Klanjec 171 — Kla- nica 171 — Klimbowka 379 (416) — Kocsér 3t (84) — Kocs 166 — Kocz 896 (940) — Koháryszentlőrinc 34 (83) — Kolozsvár 1, 8, II, 41, 46, 293, 309, 310, 315, 425, 426, 428, 671, 718 (56, 64, 67, 91, 467, 468, 469, 470, 780, 832) — Komarnik 302, 379, 380, 461, 928 (346, 416, 380, 461, 480, 978) — Komárom 173 — Komjáti 328 (353) — Komlósa 373, 376, 371, 372, 374, 380 (411, 413, 407, 409, 410, 417) — Komlósa 902 (947) — Koppenhága 579 (662) — Kosavin 300 1345) — Kosinek 373 (408) — Kosmos 381 (481) — Kosna 171 — Kostej 26 (75) — Kotterbaeh 733, 729. 730, 732, 734 (848, 847, 843, 844, 846, 848) — Ko- vászna 696, 707 (808, 820) — Kósd 756 (874) — Kőbánya 140, 133 (201) — Kőhalom 170 — Köttse 157 — Kövend 286 (340) — Kövesd 689 (802) — Közép- afrika 118 (185) — Középeurópa 132 (199) — Krakó 900 (945), 381 (402) — Krapina 16, 161 — Krassova 908 (954) — Kristel 12 — Kronstadt 382 (418), 383 (419) — Krosno 379 (416) — Kuntapolca 326 (350) — Küküllővár 903 (948). Ladánybene 161 — Lajoskomárom 42 (94) — Lajosmizse 33 (83), 34, 38, 39, 138 (54, 87, 89, 204) — Langban 731, 732 (845, 846) — Lapugy 29, 30, 32, 75 (78, 79, 80, 81) — Lavcsuk 676 (757) — Leipzig 162, 173, 380, 381 (401) — ILekovra 379 (416) — Lemberg 381 (401), 381 (402) — Lemoenboom 898 (944) — Leth- bridge 924 (974) — Légrád 38 (88) — Liary 364, 379 (397, 416) — Libusza 379 (4l6) — Limanosza 234 (260) — Linz 306 — Lipinki 379 (416) — Lippa 313 — Lipcse 307 — Lippik 122 (189) — Liptószentmiklós 305 — Liptóújvár 309, 313 — Lisznyó 761 — [Loeben 306 — Lokve 47, 52, 298 (97, 102, 344) — London 46, 118 (185) — ILosone 273 (336), 274 (336) — Losio 277 (413) — Lugos 315 — Lőcse 305 — Lölling 731, 732 (845, 846) — Ludbreg 939 — Lunkaújfalu 902 (945). Machacham 898 (943) — Magyarád 577 (661) — Magyarbodza 759, 761 — Ma- gyarkapud 906 (952) — Maiss 676 (787) — Majláthfalva 35 (84) Maxgitsziget 122 (188) — Marokkó 22 — Maros 425 (467) — Marosdécse 902 (948) — Maros- lekencze 905 (951) — Maroskecze 165 — Marosugra 895 (939) Marosujvár 575, 165 (658) — Marosvásárhely 310, 305, 309, 425, 428 (467, 468) — Maronania 12 — Marrakes 18, 19, 20 — Marseille 12 — Maszárfalva 38 (88) — Málnás 718, 720 XXII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 721 (532, 834, 835) — Máramarossziget 33, 34, 309, 310 (82, 84) — Márefalva 222 (245) Máriagyűd 681, 670, (778, 792) — Mehadia 172 — Mehadika 908 (954) — Merivaux 734 (848) — Metidja 17 (70) — Mezőhegyes 996 (940) — Mezőföld 42 (94) — Mezőszentgyörgy 45 (96) — Mezőtúr 129 (197) — Méneskely 166 — Mén- telek 35 (85) — Midvay 924 (974) — Mihalesd 25 (74), 30 (79), 31 (80) — Miklós- telep 34, 35, 36, 37 (83, 84, 86) — Miklova 376 (412) — Mikova 379 (415, 416), 380 (417) — Mikóújfalu 720 (834) — Miliaáanah 17 (70) — Miskolcz 35, 309, 310, 169, 177 (84) — Mittelafrika 118 (185) — Montana 733 (847) — Mohács 676 (7861 — Molvicze 160 — Monteregian-Hills 922 (972) — Montreal 923 (972) — Merin "22 (972) — Moró 426 (470) — Mouzaia 12 — Munkács 457, 588, 510 (476) — Muszyna 380 (400) — Muso 731 (845) — München 223 (246) — Myslenicze 368 (4021 — Myslovitz 729 (843). Nagyág 738, 740, 741, 742, 746, 747, 7483, 749, 751, 751, 914 (852, 854, 855, §57, S61, 863, 865, S64, 868, 961) — Nagybárod 166 — Nagybánya 166, 167, 176, 313, 389, 390 — Nagybecskerek 147 (209) — Nagyberek 165 — Nagyenyed 305, 425. (467) — Nagyilva 171 — Nagykanizsa 38 (83) — Nagykáta 121 (188) — Nagy- kikinda 35 (54) — Nagykőrös 33 (83), 35 (85) — Nagy Magyar Alföld 113, 896 — Nagy- mányok 151 — Nagynyárad 676 (787) — Nagyrába 596 (940) — Nagysármás S, 38, 297, 575 (63, 88, 342, 657) — Nagyselyk 170 — Nagysurány 174 — Nagyszalonta 127 (195) — Nagyszeben 309, 310, 315 — Nagyszécsény 35 (85) — Nagyszombat 162 — Nagyugra (659) — Nagyvárad 35 (84),177, 305, 309, 310 (84) — Nagyvázsony 153 — Napoli 46 — Nádudvar §96 (940) — Nándor 906 (953) — Nebeur 12 — Nebo 901 (446) — Nefraz 12 — Nelson 924 (974) — Nemours 18 — New-Brunswick 921 (970) — New-Haven 447 — Niagara Iroguois 922 (971) — Niklova 370, 375, (405, 410) — Nordafrika 12, 13, 15, 16, 17, 24 (68, 70, 73) — Nordamerika 126, 130 (193, 197) — Nova Scotia 921 (970) — Novi 300 (345) — Nyéresháza 33 (52) — Nyirbakta 35 (84) — Nyiregyháza 147 (209) — Nyitrabánya 756 (873). Olaszliszka 385 — Ontario 920 (969) — Oran 18, 20, 22, 23 (72) — Orange River 596 (942) — Oravicza 33 (83) — Oraviczabánya 161, 171, — Ordubat 730 (844) — Ormándpuszta 35 (85) — Orsova 172,315 — Osiek 33 (82) — Ottawa 923, 927 (972, 977) — Oxford 46 — Ócsa 34 (84) — Ógyalla 41 (91) — Ókécske 34, 35 (83, 84, 85) — Ómoldova 159 — Ópécska 35 (84) — Óradna 167 — Őcs 15 — Ősi 42, 153 (94). Paladivka 372 (407) — Paloznak 42 (94) — Panyó 38 (88) — Papfalva 426 (470) — Paulis 571 (661) — Pawlovica 373 (408) — Pánk 25 (74), 26, 28, 29 (75, 77, 79) 30 — Páris 46, 118, 383 (185) — Peace River 926 (976) Pelsőcz 325, 326, 463. (349, 350, 482) — Petna 377 (414) — Petorka 730, 738 (844, 847) — Peremárton 151, 153. 156, 157 — Pesey 730 (844) — Peskő 936 (987) — Pest 117 (184) — Petersbourg 529 (604) — Petrozsény 756 (873) — Pécs 35, 151, 309, 310, 754 (54, 871) — Pétervárad 424, 528 (603) — Philippville 14, 18, 19, 20, 22 (68) — Pilis 34, 37 (54, 87) — Pilsno 380 (400) — Piszke 175 — Plesuva 33 (83) — Plombiers 445 — Podravina 160 — Polgárd 164, 165 — Ponikva 931 (981) — Porkura 727, 729, 730, 731, 732, 733 (841, 843, 844, 845, S46, 847) — Porohy (170) — Poroszló 754 (871) — Potamies 301 (345) — Potok 364 (396) — Pozsony 292, 309, 310. (340) — Pó delta 118, 124, 125, 130 (185, 192, 198) — Pöstyén 445, 454 — Praha 46 — Pribram 445, 729 (843) — Prince Rupest 926 (976) — Pusztacsán 428- (470) — Pusztakamarás 45 (96) — Pusztaszentimre 34 (84) — Pusztatapolcza 684, 691 (796, 804) — Püspökfürdő 165, 166 — Püspökladány 122, 123, 124, 130, 146, 896 (189, 191, 192, 198, 208, 940). BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXIII ANuebec 922 (971) — Oued el Areb 19 — Oued el Kantra 20 — Ouenza 12 — Ouensland 126 (193) — Ouina 49 (99). Kadulesd 929, 30 (78, 79) — Ras el Hadid 19 — Rákos 133 (201) — Rákosd 32 (81) — Rákosd 159, 322 — Rákosszentmihály 571 — Ránk (659, 939) Regettő 361, 362, 369, 371, 372, 373, 376, 380 (393, 394, 404, 405, 407, 409, 413, 417) — " Regietow 362 (394), — Resicza 753, 756 (870, 873) — Resiczabánya 928 (978) — Répáshuta 161, 331, 332 (355, 358) — Rézbánya 36 (86) — Ribicze 26, 29 (75, 78) — Rimaszombat 35, 305 (84) — Robogány 36 (86) — Rohonecz 163 — Rouina 12 — Ropa 374, 380 (413, 417) — Ropianka 368 (404) Ropika 378, 379 (415, 416) — Roskány 25 (74) — Rossland 924 (974) Ruda 847 (563) — Rudnik 162. Sajóháza 729 (843), 731, 733 (845, 747) — Salgótarján 273, 276, 754, 755, 757, 759 (335, 338, 871, 872, 874) — Samobor 171 — Sarajevo 174 — Sárkőszeg 306 - Sármás 297 (342) — Sátoraljaujhely 305, 232, 234 (260) — Scherschel 17 — Segesvár 175, 309, 903 (948) — Sekowa 364 (391), 378 (415) — Selmeczbánya 286, 340, 385, 392, 696, 710, 711, 713, 739 (808, 823, 824, 826, $54) — Siary 378 (415) Sieben- bürgen (963) — Siklós 304, 675, 676 (348, 785, 786) — Skeena River 926 (976) — Smilno 361, 375 (393, 410, 402) — Somodi 330 (355) — Sólyomkő 328, 426 (352, 470) — Stájerlak 753 (870) — Stephano 301 (345) Stockholm 158, 160, 163, 172, 173 — St. Petersbourg 46 — Stramberg 49 (99) — Strassburg 41 (91) Stuttgart 166, 174, 424 — Sudbury 922 (971) — Sudbury-Porecupin 926 (975) — Südafrika (942, 944, 947) — Süítő 165. Szabadka 141, 173 — Szabar 681 (792) — Szacsal 303, 576 (245, 658) — Sza- latna 274 (336) — Szalócz 463 (482) — Szalók 326 (350) — Szamosújvár 425, 426, 905 (467 468, 451) — Szarvaszó 33 (82), 83 — Szatymaz 126 (193) — Szádalmás 463 (353, 482) — Szádellő 329, 463 (354, 482) — Szádvárborsa 463 (482) — Szászkabánya 33, 35, 159 (83, 88) — Szászörményes 903 (948) — Szász- régen 175, 425, 426 (467, 468) — Szászsebes 315 — Szeged 122, 162, 126, 130, 142, 143, 285, 305, 309, 310 (190, 193, 198) — Szekeres 426 (470) — Szeklencze 33 (82) — Szelistye 28 (77) — Szempez 172 — Szemelnye 361, 362 (393, 394, 395) — Szentes 122, 123, 124, 140, 147 (189, 191, 192) — Szentimrepuszta 34 (83) — Szentpétervár 529, 580 (604), Szepsi 330, 463 (364, 483) — Szepsiszentgyörgy 761 762 — Szevrelhegy 915 (962) — Székelykeresztúr 903 (948) — Székelykocsárd 165 — Székelyudvarhely 315 — Szilas 328, 463 (353, 482) — Szilasbalhás 42 (94) — Szi- licze 326 (350) 463 (482) — Szinevér 158 — Szinérváralja 170 — Szlatvin (170) — Szmilnó 303 (347), 369, 370, 374 (404, 405, 407, 411) —- Szobráncz 576, 900 (658, 946) — Szohodol 902 (948) — Szolnok 34 (83), 754 (660, 871) — Szombathely 310 Szováta 239 (266), 242, 424, 267, 270) — Szőny 166 — Sztebnik 373 (408) — Sztre- gonya 30 — Szkkó 379 (415) — Szunyogpuszta 42 (94) — Szvinicza 164. Tab 157 — Tallós 172 — Talaborfalva 33 (82) — Tarcal 385 — Taródháza 753 (869) — Tata 35, 166 (85) — Tatabánya 300 (345) 307, 755, 756 (872, 874, 873) — Tapolca 774 (887) — Tatárszentgyörgy 161 — Tassermut 18 — Tállya 35 (84) — Tápió 173 — Tebesa 23 (72) — Tebeiga 12 — Teke 425, 426 (467, 468) — Tekerő 740 (855) — Tele 48 (99) — Temeskutas 161, 171 — Temesrékas 896 (940) — Temesszentandrás 37 (87) — Temesvár 41, 170, 305, 309, 310 (91) — Temoulga 12 — Teregova 908 (954) — Teniet al Hadd 20 — Tetuan 20 — Técső 33 (83) — Ténés 12, 15, 23 (69, 72) — Tisza 896 (941) — Tiszaugh 34 (84) — Tiszovica 908 (955) — Tiziouron 18 — Tlenczen 17 — Tokaj 385 — Tokyo 46 — Tolcsva 385 — Tomsk 46 — Topánfalva 306 — 425, 427, 902, 905, 906, (367, 470, 947, 951, 9352) — Tordaörményes 902, (948) — Tordos 906 (952) — Torja 696 (808) 699, 700, 702, 703, 704, 705, 707 (811, 812, 815, 816, 817, 818, 820) — Tornaszent- XXIV BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. andrás 329. 463 (353. 482) — Toronto 920 (969) — Toumiettes 19 — Tótfalu 689 (801 — )Tömörd 166 — Törökbeecse 907 (953) — Törpény 426 (470) — Traver- sella 730, 731, 732, 733, 734 (844, 845, 846, 847, 848) — Trencsén 305 — Trouga 19 — Tunis 12, 20, 22, 23 (68, 72) — Turony 689 (901) — Tusnád 696 (808) — Turócszentmárton 309, 310 — Túr 157 — Tübingen 761 — Tymback 368 (402). Ujkomárom 903 (949) — Ujlót 163 — Ujmoldova 38, 928 (88,978) — Ujradna 171 — Ujvidék 35, 305, 521, 528 529 (84, 595, 603, 604) — Ungvár 41. 310, 313, 234 576, 900 (91, 260, 658, 946) — Uzdiszentpéter 8, 297 (63, 342). Vadudobri 163 — Vajdahunyad 32, 744 (81, 887) — Valeamori 747 (863) — Val- gioie 729, 731. 732 (843. 845, 846) — Vancouver 926, 925 (973, 976) — Vares 164 — Vargalapos 896 (940) — Vausero 20 — Vaskóh 36 (86) — Vaskő 389, 173, 167 — Vác 332, 464 (357, 483) — Vágsellye 174 — Váralja 576, 900 (658, 946) — Városliget 122 (189) — Velence 118 (185) 909 (956) — Venezia 118, 125 (185) — Veresegyháza 170, 904, (949) — Verespatak 169, 739, 740,742, 743. 747 (853, 854, 857, 858, 863) — Versec 121, 122, 125, 126 (188, 189, 193) — Versend 681 (732) — Veszele 286 — Vesprém 35, 42, 43, 45, 313 (85, 94, 93, 92. 95) — Vécke 903 (948) — Vértessomlyó 753 (870) — Vigtelke 326 (350) — Villány 35, 173, 304, 322, 672, 674, 685 (84, 348. 781, 783, 796) — Visegrád 666 — Vizakna 161 — Vokány 680 (791) — Vojkóe (170) — Vörösmart 676, 679 (787 790). "Waldenstein 729, 731. 732. 733. 734 (843. 845, 846, 847, 848) — Wels 895 — Werns- dorf 224 (248) — Wesztfál 722 (836) — Wien (46, 158, 164, 165, 166, 167, 168, 245, 246, 248. 249, 252" 270, 340. 400, 401, 418, 424, 780, 818). Zabola 707 (820) — Zaccar 12 — Zagrab 41, 160, 161, 164, 171, 175 (91, 158) — Zalaapáti 155 — Zalatna 740, 743 (855, 857) — Zboró 303, 304, 361, 362, 363, 365, 367, 368, 269, 371, 373, 374, 376, 377, 378, 379, 380, 381 (347, 393, 394, 395, 396, 398, 400, 401, 402, 404, 405, 407. 408, 409, 410, 412, 413, 414, 416, 417) — Zernest 458 (477) — Zichyfalva 122, 143 (189) — Zilah 305 — Zirc 42 (94) — Zom- bor 35, 670, 521 (84, 778. 595) — Zsavnóca 315 — Zsömlye 753 (870) — Zúgó 297 (343) — Zürich 304 (345), III. FÖLDTANI-, ÁSVÁNY-, KŐZET- ÉS TALAJNEVEK. (Geologische-, Mineral-, Gesteins- und Bodennamen.) Agyag (Ton) 1, 2, 4, 5, 19, 21, 26, 28, 29, 30, 48, 116, 118, 120, 122, 124, 130, 131, "152, 153, 154, 155, 162, 169, 238, 298, 300, 301, 303, 361, 364, 366, 367, 368, 376, 377, 379, 380, 462, 522, 524, 525, 527, 528, 532, 547, 674, 675, 676, 679, 680, 681, 694, 700, 701, 763 (56, 58, 59, 60, 75, 76, 77, 78, 79, 98, 183, 186, 189, 190, 191, 197, 198, 265, 341, 344, 345, 347, 393, 394, 396, 398, 402, 403, 412, 413, 416, 417, 481, 596, 598, 600, 602, 603, 608, 785, 786, 790, 791, 792, 807, 813, 877) — Agyag- márga (Mergelton) 1, 6, 9, 13. 14, 15, 18, 20, 741 (55, 56, 61, 65, 68, 69, 71, 856) — Aktinium 433, 443 — Alaun 707 (820) — Albien 22 (72) — Albit 318, 384 — Alkáli 536 537, 549, 550, 551, 552, 553, 554, 555 (614, 615, 618, 630, 632, 634, 635, 636, 637, 638) — Alkohol 560 (640) — Allúvium 48, 118, 119, 120 (98, 185, 186) — Aluminium 162, 237, 429, 450, 532, 533, 534, 545, 546, 547, 568, 569 (264, 608, 610, 611, 626, 628, 653, 654) — Amfibólandezit 29, 318, 739, 740, 750, 751, 915 (77, 853, 854, 866, 867, 868, 963) — Ammoniak 22, 145, 146, 532, 533, 534, 535, 536, 538, 539, 540, 541, 542, 546, 557, 559, 260, 561. 562, 563. 564, 565, BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXV 569 (608, 609, 610, 611, 612, 613, 614, 617, 618, 619, 620, 621, 626, 641, 643, 644, 645, 646, 647, 649, 650, 654) — Amorf üveg 383 — Anagenit 19 — Andaluzit 15, 909 (70, 956) — Andezit 30, 31, 579, 701, 702, 705, 707, 722, 750, 751, 752, 900 (79, 80, 662, 814, S18, 822, 836, 866, 867, 869, 946) — Andezittufa 701, 702, 751 (813, 814, 868) — Anorthit 383, 922 (972) — Apatit 444, 923 (972) — Arany 172, 320, — Argon 445 — Arzén 300 — Aszfalt 303, 319, 322, 364, 365, 366, 381 (347, 397, 398, 401) — Augit 14, 19, 383, 384, 738, 750 (852, 866) — Azbeszt 560, 563, 922 (644, 645, 648, 971) Aziditüt 548. 549, 550 (629, 631) — Azói ker 13 (68, 69) — Ásványisó 549 (630). Babérc (Bohnerz) 681 (792) Banatit 319, 323 —- Barlangi agyag 48, 54, 928 (95, 104, 931) Barnaszén (Braunkohle) 169, 172, 300, 321, 753, 754, 755, 756 (172, 345, 870, 871, 872, 873) Barium 299, 431, 437, 449, 541, 542, 546, 550, 558, 567 (344, 621, 641, 640, 613, 652) 3azalt (Basalt) 17, 71, 151, 159, 171, 304, 318, 319, 579, 679, 739, 679, 900 (70, 71, 348, 662, 790, 794, 853, 946) Bazalt- breccia 304, 683, 744, 747, 751 (348, 793, 795, 859, 862, 868) — Benzingáz 363 (396) — Bikarbonat 549, 550, 551, 552, 553, 554, 555 (631, 632, 633, 635, 636, 637, 638) — Biotitos andezik 701, 751 (814, 867) — Bitúmen 900 (945) Blackal- kaliboden 557 (641) — Bleisuperoxyd (647) — Borax 582 — Bournonit 167 — Breccia 29, 744 (859) — Brómvíz (Bromwasser) 535, 710 (612, 823) — Briozoás márga (Bryozoenmergel) 175, 455, 456 (474, 475) — Bunterton (347, 404, 406, 407: 409) — Bureau of soils 547, 558 559 (628, 642). Carbonat 174 — Carehomokkő (Caresandstein 898 (943) —- Cenoman 22 (72) Centralgneiz 14 — Chiastolit 15 (70) — Chlorid 145, 146, 534, 535, 536, 537, 539, 540, 543, 548 556, 557, 564, 569 (609, 610, 611, 613, 614, 616, 617, 618, 619, 621, 623, 629, 640, 641, 649, 654) Chromsav (Chromsüure) 556, 567, 568 (622, 640, 652, 653) — Cink 534, 541, 565 (611, 620, 650) — Cinober 314, 323 — Cseppkő 47, 48, 54, 298, 306, 930 (97, 98, 104) — Csernozem 540 (630) — Csillám 13, 14, 15, 18, 31, 153, 273, 369, 378, 522, 690 (68, 69, 71, 80, 336, 404, 414, 596, 802) — Csontbreccsia 674 (785) — Coal resources (970) — Congeriás agyag (Congerien- ton) 121 (188). Dacit (Dazit) 426, 427, 738, 739, 740, 746, 748, 749, 750, 751, 915, 919 (469, 852, 554, 861, 862, 863, 864, SG6, 867, 963, 967) — Devon 18, 24 (73) — Dinatrium 561 (646) — Diphenylamin 544 — Diopsid 173, 389 — Disthen 8384 — Disulphophe- nolsar 563, 564 (648, 649) — Dolerit 17, 898 (70, 944) — Dolomit 15, 20, 42, 43, 116, 133, 174, 582, 583, 589, 688, 689, 692, 794 (93, 94, 183, 200, 800, 806, 802, 504, 805, 807) — Drávahomok (Drausand) 304 (348) 675 (785). Ecetsav (Essigsüure) 533, 534, 53cG, 546, 557, 564 (609, 610, 612, 626, 641, 650) - Eisen (68, 171, 607, 608, 610, 611, 626, 627, 628, 748, 653, 654, 655, 820, 870) Eleolitszienit 318 — Eocen 19, 23, 894 (72, 939) — Epidot 384, 790 (866) Erdalkalien (618, 632, 637) — Erdgas (55, 56, 164, 171, 184, 196, 199, 342, 343, 344, 395, 658, 660, 875, 937) — Erdmetall (636, 638, 639) — Erdöl (343, 394, 401, 937) — Erdgat (814, 864) — Erdteer (414) Erdwachs (414) — Ezüstklorid 533, 556, 557, 564 — Édesvízimészkő 156, 166 — Ére (Erz) 283, 308, 314, 737, 738, 744, 747, 748, 749, 752 (851, 852, 858, 863, 865, 868). Feketeföld 552, (634) — Fergussonit 443 — Ferrum 563, 700, 712 (611, 648, 823, 825) — Fémón 560 — Fémvás 13, — Fillit 14, 15, 18, 19 (69, 71, 72, 75) — Flis 16, 367 (70) — Flumorit 299 (344) — Fluorsav (Fluorsüure) 545, 546, 547, 568 (625, 628, 654) — Fonolit 17 -— Foszforsav (Phosphorsüure) 532, 533, 534, 535, 542, 544, 545, 546, 547, 561, 562, 566, 668, 569 (608, 609, 611, 613, 625, 626, 628, 629, 646, 650, 653, 654) Földfém 539 550, 552, 453, 554, 555 Földigáz 1, 2. 117, XXVI BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 128, 131, 158, 161, 162, 164, 171, 172, 174, 282, 9296, 297, 298, 321, 363, 576. 758. s93 Földolaj 297, 362 Földpát (Feldspat) 318, 384, 701, 749, 908, 923 (S14, 894, 954) Földviasz 164, 377 (414) Főldszurok 377 (414) Fődolomit 123: (189) — Friedelit 386. Gabbro 385 Gálma (Galmei) 15 (69) Gáz (Gas) 1, 2, 4, 6, 8, 9, 10, 11, 44, 45, 118, 134, 142. 144, 148, 149, 159, 163, 168, 169. 175, 176. 275. 297. 298. 303, 363. 364, 365, 377, 378, 380, 383, 385, 432, 530, 558, 570, 696, 702, 707, 715, 719, 720, (55, 56, 57, 58, 59, 60, 66, 64, 65, 67, 94, 95, 96, 172, 184, 902, 206, 207, 210; 337, 342, 343, 347, 396, 397, 398, 413, 415, 417, 605, 622, 642, 655, 656, 660, 808, $14., 815, 820, 829, 833, 834, 938) Geologiai kongresszus (Geological Congress) 920, 927 (969, 977) Gipsz (Gyps) 707, 900 (820, 946) Glaubersó 304 (348) Glauch 741, 746, (855, 862) Glaukonit 675, 690 (785, 802) Glimmer (68, 69, 71, 336, 414, 596, 802) Globigerinás agyag 740 (855) Gneisz (Gneis) 13, 14 15, 16, 18, 19 (68, 69, 70, 71) Grafit (Graphit) 18, 923 (71, 972) — Gránát 14, 15, 318 — Granit 13, 15, 16, 17, 19, 385, 443, 445, 693 (68, 69, 70, 71, 806) — Grün- stein (856, 865, 867, SG8, $69) — Gyémánt 160. Hauyn 384 Hauptdolomit (189) Helium 433, 435, 436. 443, 444 — Hematit 12, 318, 579, 681 (662, 702) Hidroglifás homokkő (Hieroglyphen-Sandstein) 364. 366. 369, 378, 379 (397, 399, 404, 414, 415) Higany 540, 559, Hidrogén 543 — Homok 28, 29, 30, 31, 48, 122, 194, 125, 154, 155, 175, 178, 387, 522. 594. 527, 528, 531, 536, 538, 547, 571, 578, 580, 674, 675, 687, 690, 700, 701 Homokkő 2 kal lll ee 19. 91, Teste 20k sz jsi , Úlan 116, 118, 226, 300, 303, 304, 362. 363, 364, 365, 366, 368, 369, 370, 371, 374, 375, 376, 378, 380, 459, 681, 652, 690, 699, 700, 700706. 715. -- (EKE ús; "978, 951) — Humusz 153, 443, 540, 542, 544, 545. 551. 558, 568, 704 (619, 621, 622, 623, 624, 654, 815) Hidroxid 551 (634). Techtiol 901 (946) — Ilmenit 911 (958) Iszap eg, "AS S2S LL Z2TSZOZÁNODAN 524, 528 Jonium 435 Jód 710, 711, 712 (823, 824, 825) — Júramész 20 Juvenilis víz 117 (184). Kagylómész 158, 687, 688, 692 Kalcedon 765 (878) — Kalcium 237, 554, 552, 583, 710, 712 (264, 637, 823, 825) Kalciteres homokkő 361 Kalium 532, 545, 5D8, 569, 710, 712 (608, 625, 642, 654, 823, $25) Kálisó 2, 168, 169, 239, 296, 581, 696, 896 — Kalisalz (56, 164, 266, 342, 615, 663, 808, 940) —- Kalicsillám (Kaliglimmer) 675 (785) — Kálilug (Kalilauge) 540 (619) — Káliumpermanganát 534, 558, 562 (611, 641, 647) — Káliumplatinaklorid 560 (644) — Karbonát 547, 551, 552, 554, 621 (617, 628, 633, 635, 637) — Kalk (68, 69, 70, 72, 77, 104, 183, 344, 346, 348, 403, 469, 479, 607 608, 609, 610, 612, 613, 614, 625, 626, 629, 640, 641, 651, 653, 654, 787, 790, 792, 795, 796, 798, 800, 801, 804, 820, 823, 867, 887) - Kalkopirit 236 (263) — Kaolin 744, 748, 752 (859, 864, 868) Karbon 16, 18, 20 (70) — Kárpáti homokkő 367, 376, 380, 697, 699, 700, 701, 702, 706, 707, 709, 711, 719, 720, 743, 747 — Karpathen-Sandstein (401, 412, 809, 911, 812, 513, 814, 819, 820, 822, 825, 833, 534, 858, 863) Karsztjelenség (Karstphünomene) 929 (979) — Karroo 897 (942) Kavicss0 SZT A5, LGA Z ELT S TS AZOSÁZAS 131, 302, 462, 522, 524, 525, 527, 528, 529, 578, 580, 700 — Kettedszénsavassó 5D1, 553 (632, 633) Kén 205 808, 865, 816 — Kénhidrogén 542 Kénsav 145 552, 534, 535, 543, 544, 549, 557, 558, 560, 568, 569 — Kieselsüure (264, 344, 562, 607, 616, 618, 618, 625, 626, 627, 628, 629, 630, 632, 634, 641, 646, 650, 651, 603, 655) — Királyvíz 531, 547, 557 — Kiscelli agyag (Kisceller To) 122 (188) — Klor 710, 712 (823, 825) — Klorid 750 (866) — Koihsalz (833, 834) — Kohle (78, 171, 201, 238, 265, 335, 336, 626, 642, 871, 873, 874, 875) — Kohlensüure (184, 606, BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXVII 690, 610, 617, 618, 619, 622, 628, 631, 632, 634, 639, 640) Kolloid 384, 548 Konglomerat 16, 18, 19, 20, 22, 29, 31, 400, 682, 697, 701, 738, 740, 744 (70, 77, 80, 345, 793, 811, 814, 852, 854, 859) Konyhasó 242, 387, 587, 719, 720 Korállmész 21 Koromszén 558 Kovand 752 Kovasav 237, 299, 537, 538, 939. Dol. DJ/, 509. 5060, 566. 569 KÖSZzénEL39 a 285 ZHZ 921 Kőolaj 893, 595 — Königswasser (607, 628, 641) Kreide (68, 70, 72, 347, 348, 413, 504) Kvéta 13, 16, 17, 22, 24, 168, 377, 388, 691 Kristályos pala 13, 18, 19, 24, 427, 4453, 459, 929 Kristallinische Schiefer (68, 71, 73. 469, 979) Kupfer (649) — Kupferoxyd (622, 623, 624) Kvarc 6, 13, 15, 48, 54, 456, 475, 750) Kvarcit 17, 18, 19 Kvarcpala 18 — Kvarcporfir 19, 740, 741 Kvarctvachit 455, 456, 738. Lagergranit (68) Lajtamész 26, 28, 29, 31, 427, 682, 683 — Lakmoid 541 (621) Lápföld 236-"— Láva 383, 384 — Leythakalk (74, 77, 78, 80, 795) Lencsés réteg 18 Leuchtgas (642) — TLiász 19, 20 Lignit 700, 754, 757 (813, 871, 874) Limonit 366 (398) Liparit 915 (963) — Lösz (Loess) 427, 522, 528, 674, 675, 678, 679, 680, 681, (469, 598, 603, 784,.785, 786, 789, 790, 791, 792) Lúg (Lauge) 548, 549, 550, 556, 557, 564 (629, 631, 639). Magnetit 14, 237 (264) — Magnézium 237, 532, 533, 535, 545, 546, 561, 562, 565 569, 7IO, 712, 752 (264, 608, 609, 613, 625, 626, 646, 647, 651, 653, 654, 655, 823, 825, 869) — Magúra homokkő 361, 368, 370, 371, 372, 373, 375, 376 — Magura- sandstein (393, 403, 405, 407, 408, 411) Malm-mészkő (Malm Kalkstein) 302 (346) — Malomkőtrachit 17 — Mangán 532, 534, 535, 545, 546, 562, 568, 569 (608, 6511, 612, 625, 626, 647, 648, 653, (655) —- Mangánvasére (Manganeisenerz) 681 (792) — Marialit 386 — Márga 1, 4, 5, 19, 20. 22, 23, 28, 31, 42, 43, 116, 283, 300, 301, 361, 368, 369, 371, 456, 681, 697 — Márvány 19, 20, 22 — Miotikum 894 (939) — Mediterran 682, 915 (793) Meionit 384 — Melafir (Melaphyr) 740, 747 (855, 863) — Menilitpala (Menilitsheiefer) 303, 361, 368, 370, 376, 377, 900 (347, 393, 402, 405, 412, 413, 945) — Mergel (56, 59, 60, 72, 76, 80, 183, 345, 393, 403, 404, 405, 474, 793, 802, $09) Metángáz (Methangas) 1, 39, 172, 222, 594 (55, 89, 244, 659, 938) — Methylorange 549, 550, 552, 553, 554, 555, 596 (631, 634, 636, 637, 638, 639) — Mész 12, 14, 16, 18, 20, 21, 22, 23, 54, 145, 286, 309, 368, 369, 427, 533, 536, 542, 545, 546, 548, 553, 557, 558, 565, 568, 569, 751 — Mészkő 13, 14. 14, 15. 17, 18, 19, 20, 22, 24, 116, 130, 153, 154, 171, 299, 302, 304, 459, 677, 678, 679, 681, 683, 685, 688, 689, 692, 697, 707, 710, 774 — Miocén (Miocán) 23, 25, 26, 29, 50, 31, 133 (72, 73, 74, 75, 78, 79, 80, 201) — Mocsár- föld 154,. 676 Mocsárgáz 44 — Molteno 898 (943) — Molybdénsav 532, 561. 562, 567 — Moorerde 236 (263) — Monopolium 895 (940) — Monazit 445 — Muschelkalk 687, 688, 692 (799, 800, 804) — Muszkovit (Muscovit) 368 (403) Margirit 167. Nafta 370, 378, 558, (406, 415, 642) — Naftilamin 564 (649) — Nátrium 533, 535, 532, 558, 553, 710, 712 (609, 613, 608, 642, 636, 650, 825, 823) — Nátronlug (Natronlauge) 541, 543, 564, 559, 567 (620, 621, 650, 615, 643, 609, 652) — Naturalgas (937, 939, 973) —- Natronkalk (622, 623, 624) — Neogen 25, 123, 167, 172 (74, 80, 189) — Neokom 16, 21, 22 (70 72) — Neon 445 — Nitrát 563, 56£ (648, 649, 650) — Nitrogén 540, 541, 542, 543, 544, 568 (619, 620, 621, 654) — Nummaulit mész 14, 22 (69). ÖObszidián 385 — Oil fields (973) — Olaj 362, 364, 369, 373, 376, 377, 378, 379, 380, 381, 576 — Oligocen 23, 894 (72, 939) — Oligoklasz 318 — Olivin 17, 318 — Ortoklasz 384 — Orbitoidás mész (Orbitoidkalk) 456 (474) — Ostreáshomok (Ostreensand) 31 (80) — Ólom 436, 443, 444, 562 — Ón 560 — Ordovician 923 XXVI BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 128, 131, 158, 161, 162, 164, 171, 172, 174, 282, 296, 297, 298, 321, 363, 576, 758. $s93 Földolaj 297, 362 Földpát (Feldspat) 318, 384, 701, 749, 908, 923 (514, 894, 954) Földviasz 164, 377 (414) Főldszurok 377 (414) Fődolomit 123- (189) — Friedelit 386. Gabbro 385 - . Gálma (Galmei) 15 (69) Gáz (Gas) 1, 2, 4, 6, 8, 9, 10, 11, 44, 45, 118, 134, 142, 144, 148, 149, 159, 163, 168, 169, 175, 176. 975; 297. 298. 303. "3885 364, 365, 377, 378, 380, 383, 385, 432, 530, 558, 570, 696, 702. 707. 715. 719. 720. (55, 56, 57, 58, 59, 60, 66, 64, 65, 67, 94, 95, 96, 172, 184, 902, 206, 207, 210, 337, 342, 343, 347, 396, 397, 398, 413, 415, 417, 605, 622, 642, 655, 656, 660, 808. $14, 815, 820, 829. 833. 834, 938) — Geologiai kongresszus (Geological Congress) 920, 927 (969, 977) Gipsz (Gyps) 707, 900 (820, 946) Glaubersó 304 (348) Glauch 741, 746, (855, 862) Glaukonit 675, 690 (785, 802) Glimmer (68, 69. 71, 336, 414, 596, 802) Globigerinás agyag 740 (855) Gneisz (Gneis) 13, 14 15, 16, 18, 19 (68, 69, 70, 71) Grafit (Graphit) 18, 923 (71, 972) Gránát 14, 15, 318 — Granit 13, 15, 16, 17, 19, 385, 443, 445. 693 (68.169. 7071/8056) Grün- stein (856, 865, 867, SÖ8, 869) Gyémánt 160. Hauyn 384 Hauptdolomit (189) Helium 433, 435, 436, 443, 444 — Hematit 12, 318, 579, 681 (662, 702) Hidroglifás homokkő (Hieroglyphen-Sandstein) 364. 366, 369, 378, 379 (397, 399, 404, 414, 415) Higany 540, 559, Hidrogén 543 — Homok 28, 29, 30, 31, 48, 122, 124, 125, 154, 155, 175, 178, 387, 522. 594 527, 528, 531, 536, 538, 547, 571, 578, 580, 674, 675, 687, 690, 700, 701 Homokkő 19, 21, 16, 17, 18, 20, 22, 24, 115, 116, 118, 226, 300, 303, 304, 362. 363. 364. 365, 366, 368, 369, 370, 371, 373, 374, 375, 376, 378, 380, 459, 681, 652, 690, 699, 700, 701. 706. 715 — Hoóhlen (98, 978. 981) Humusz 153, 443, 540, 542. 544, 545. 551, 558, 5608, 704 (619, 621, 622, 623, 624, 654, 815) Hidroxid 551 (634). Ichtiol 901 (946) — Ilmenit 911 (958) TISZA DET ELLNSZSA 9 72 E ZOYÁZAN 524, 528 Jonium 435 Jód 710, 711, 712 (823, 824, 825) — Júramész 20 — Juvenilis víz 117 (184). Kagylómész 158, 687, 688, 692 Kalcedon 765 (878) — Kalcium 237, 554, 552, 583, 710, 712 (264, 637, 823, 825) — Kalciteres homokkő 361 — Kalium 532, 545, 558, 569, 710, 712 (608, 625, 642, 654, 823, 825) — Kálisó 2, 168, 169, 239, 296, 581, 696, 896 — Kalisalz (56, 164, 266, 342, 615, 663, 808, 940) Kalicsillám (Kaliglimmer) 675 (785) Kálilug (Kalilauge) 540 (619) -— Káliumpermanganát 5734, 558, 562 (611, 641, 647) Káliumplatinaklorid 560 (644) -—- Karbonát 547, 551, 552, 554, 621 (617, 628, 633, 635, 637) — Kalk (68, 69, 70, 72, 77, 104, 183, 344, 346, 348, 403, 469, 479, 607 608, 609, 610, 612, 613, 614, 625, 626, 629, 640, 641, 651, 653, 654, 787, 790, 792, 795, 796, 798, 800, 801, 804, 820, 823, 867, 887) — Kalkopirit 236 (263) — Kaolin 744, 748, 752 (859, 864, 868) Karbon 16, 18, 20 (70) — Kárpáti homokkő 367, 376, 380, 697, 699, 700, 701, 702, 706, 707, 709, 711, 719, 720, 743, 747 — Karpathen-Sandstein (401, 412, 809, 911, 812, 813, 814, S19, 820, 822, 825, 833, 834, 858, 863) — Karsztjelenség (Karstphünomene) 929 (979) — Karroo 897 (942) — Kavics 30, 31, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 124, 131, 302, 462, 522, 524, 525, 527, 528, 529, 578, 580, 700 — Kettedszénsavassó 5o1, 553 (632, 633) Kén 205 808, 865, 816 — Kénhidrogén 542 Kénsav 145 552, 534, 535, 543, 544, 549, 557, 558, 560, 568, 569 — Kieselsüure (264, 344, 562, 607, 616, 618, 618, 625, 626, 627, 628, 629, 630, 632, 634, 641, 646, 650, 651, 603, 655) Kivályvíz 531, 547, 557 — Kiscelli agyag (Kisceller To) 122 (188) -— Klor 710, 712 (823, 825) — Klorid 750 (866) — Kolhsalz (833, 834) — Kohle (78, 171, 201, 238, 265, 335, 336. 626. 642. 871. 873, 874, 875) — Kohlensüure (184, 606, BETÜRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXVII 690, 610, 617, 618, 619, 622, 628, 631, 632, 634, 639, 640) Kolloid 384, 548 Konglomerat 16, 18, 19, 20, 22, 29, 31, 400, 682, 697, 701, 738, 740, 744 (70, 77, 80, 345, 793, 811, 814, 852, 854, 859) Konyhasó 242, 387, 587, 719, 720 Korállmész 21 — Koromszén 558 Kovand 752 Kovasav. 237, 299, 537, 538, 539, 5591, 557, 565, 5306, 5608, 569 Köszén 133, 281, 753, 921 Kőolaj 893, 895 — Königswasser (607, 628, 641) Kreide (68, 70, 72, 347, 348, 413, 804) Kvéta 13, 16, 17, 22, 24, 168, 377, 388, 691 Kristályos pala 13, 18, 19, 24, 427, 445, 459, 929 Kristallinische Sehiefer (68, 71, 73, 469, 979) Kupfer (649) — Kupferoxyd (622, 623, 624) Kvarc 6, 13, 15, 48, 54, 456, 475, 750) Kvarcit 17, 18, 19 Kvarcpala 18 — Kvarcporfir 19, 740, 741 Kvarctrachit 455, 456. 738. Lagergranit (68) — [Lajtamész 26, 28, 29, 31, 427, 682, 683 Lakmoid 541 (621) Lápföld 236 — Láva 383, 384 — Leythakalk (74, 77, 78, 80, 795) Lencsés réteg 18 — Leuchtgas (642) Liász 19, 20 Lignit 700, 754, 757 (813, 871, 874) Limonit 366 (398) Liparit 915 (963) Lösz (ILoess) 427, 522, 528. 674, 675, 678, 679, 680, 681, (469, 598, 603, 784,.785, 786, 789, 790, 791, 792) Lúg (Lauge) 548, 549, 550, 556, 557, 564 (629, 631, 639). Magnetit 14, 237 (264) — Magnézium 237, 532, 533, 535, 545, 546, 561, 562, 5657 569, 7IO, 712, 752 (264, 608, 609, 613, 625, 626, 646, 647, 651, 653, 654, 655, 823, 525, 869) — Magúra homokkő 361, 368, 370, 371, 372, 373, 375, 376 — Magura- sandstein (393, 403, 405, 407, 408, 411) — Malm-mészkő (Malm Kalkstein) 302 (346) — Malomköőtrachit 17 — Mangán 532, 534, 535, 545, 546, 562, 568, 569 (608, 611, 612, 625, 626, 647, 648, (653, 655) Mangánvasére (Manganeisenerz) 681 (792) — Marialit 386 — Márga 1, 4, 5, 19, 20. 22, 23, 28, 31, 42, 43, 116, 283, 300, 301, 361, 368, 369, 371, 456, 681, 697 — Márvány 19, 20, 22 Miáotikum 894 (939) — Mediterran 682, 915 (793) — Meionit 384 — Melafir (Melaphyr) 740, 747 (855, 863) — Menilitpala (Menilitshciefer) 303, 361, 368, 370, 376, 377, 900 (347, 393, 402, 405, 412, 413, 945) — Mergel (56, 59, 60, 72, 76, 80, 183, 345, 393, 403, 404, 405, 474, 793, 802, 809) — Metángáz (Methangas) 1, 39, 172, 222, 594 (55, 89, 244, 659, 938) — Methylorange 549, 550, 552, 553, 554, 555, 556 (631, 634, 636, 637, 638, 639) — Mész 12, 14, 16, 18, 20, 21, 22, 23, 54, 145, 286, 309, 368, 369, 427, 533, 536, 542, 545, 546, 548, 553, 557, 558, 565, 568, 569, 751 — MéSZkórt3 VAS T4 15. TT 18519 DOESA OZ NAG," 130/5153. ÁBA 171, 299302 304, 459, 677, 678, 679, 681, 683, 685, 688, 689, 692, 697, 707, 710, 774 — Miocén (Miocán) 23, 25, 26, 29, 50, 31, 133 (72, 73, 74, 75, 78, 79, 80, 201) — Mocsár- föld 154, 676 — Mocsárgáz 44 — Molteno 898 (943) — Molybdénsav 532, 56L. 562, 567 — Moorerde 236 (263) — Monopolium 895 (940) — Monazit 445 -— Muschelkalk 687, 688, 692 (799, 800, 804) — Muszkovit (Muscovit) 368 (403) Margirit 167. Nafta 370, 378, 558, (406, 415, 642) — Naftilamin 564 (649) — Nátrium 533, 535, 532, 558, 5583, 710, 712 (609, 613, 608, 642, 636, 650, 825, 823) Nátronlug (Natronlauge) 541, 543, 564, 559, 567 (620, 621, 650, 615, 643, 609, 652) — Naturalgas (937, 939, 973) —- Natronkalk (622, 623, 624) — Neogen 25, 123, 167, 172 (74, 80, 189) — Neokom 16, 21, 22 (70 72) — Neon 445 — Nitrát 563, 56£4 (648, 649, 650) — Nitrogén 540, 541, 542, 543, 544, 568 (619, 620, 621, 654) — Nummulit mész 14, 22 (69). Obszidián 385 — Oil fields (973) — Olaj 362, 364, 369, 373, 376, 377, 378, 379, 380, 381, 576 — Oligocen 23, 894 (72, 939) — Oligoklasz 318 — Olivin 17, 318 — Ortoklasz 384 — Orbitoidás mész (Orbitoidkalk) 456 (474) — Ostreáshomok (Ostreensand) 31 (80) — Ólom 436, 443, 444, 562 — Ón 560 — Ordovician 923 XXVIII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. (972) — Organische Sure (631, 632, 639, 642) — Osokerit S99 (945) — Oxálsav (Oxalsáure) 532, 534, 535, 557, 546, 561 (610, 612, 641, 626, 646) — Oxygen 543 544 — ÖL (395, 396, 397, 404, 409, 412, 413, 414, 415, 416, 417, 401, 658) — Ős- pala 18, 19. Pala 13, 14, 15, 17, 16, 18, 19, 20, 22, 297. 361, 362, 363, 364, 366, 333, 367, 368, 377, 378, 379, 699 — Paleogen 12- (189) — Paleogeografia 930 (980) — Paleolit 331 (356) — Paleozoikum 18 — Paraffin 565 (550) — Pechstein 683 (795) — Pegmatit 14 — Perm 16, 20, 22 (70) — Petróleum 282, 303, 319, 321, 322, 362, 363, 364, 365, 366, 367, 424, 376, 377. 379, 378, 446, 576, 558, 699, 706, 707, 711, 763, 896, 942 (343, 395, 396, 397, 398, 400, 393, 412, 413, 415, 401, 414, 473, 658, 659, 642, 812, 819, 820, 825, 877, 942, 937, 947) — Permangánsav 562, 563 (647, 648) — Phenol 550, 549, 551, 552, 555, 556, 564, 563 (631, 632, 633, 637, 638, 639, 648, 649) — Phosphorsüure (608, 609, 611, 613, 625, 626, 628, 629, 646, (652, 654) — Phyllit 15 (68, 29) — Platinaklorid 537, 536, 534, 558, 560, 561 (61b 614, 615, 642, 644, 645) —- Pleisztocén 31, 32, 51, 120, 123, 130, 165, 166 (80, 81" 102, 187, 191, 198) — Pliocén 23, 24, 32, 120, 123, 164, 165 (72, 81, 187, 191) — Polonium 431, 435, 437 — Porfir 20, 682 (793) Pontusi 121 (188) — Portland- cement 309 — Pyrargirit 166, 176, 389, 390 Pyrit 15, 167, 176, 306, 578, 7245 725, 726, 727, 728, 734, 748 (69, 398, 662, 838, 839, 840, 841, 842, 848, 864) — Pyrosmalit 386 — Pyroxen 14, 30, 31, 168, 740, 739, 751, 915 (79, 80, 854, 853, 867, 963). Ouarzit 17, 18, 19 (71, 72) — Ouarzschotter (104, 98. 71, 69, 346, 358) — Ouecksilher (620, 643). KRádium 167, 300, 431, 433, 435, 436, 437. 438, 440, 441, 442, 443, 445, 446, 447, 448, 449, 450, 451, 452, 453, 454 (345, 471, 452) — Recoáromész (Recoarokalk) 692 (804) — Redbeds 898 (943) Reguieniásmész 22 — Réz 300, 564 — Réz- gálic 542 — Rhodánkálium 531, 534, 563 (606, 611, 648) — Riolit 455, 739, 740, 741, 900 (474, 853, 834, 855, 946) — Riolittufa 455, 571 (475) — Rother Ton 303, 333 (347, 358, 394, 393, 409, 410, 411) — Rosolsav 542 — Rosolsáüre (621). Salétromsav 1453, 531, 532, 536, 546, 557, 561, 562, 563, 564, 565, 566, 567 — Sal- miak 561 (646) — Salpetersüure (608. 609. 614, 644, 626, 607, 646, 647, 641, 649, 648, 650, 649, 651) — Salz (184. 251, 266, 267, 347, 643, 646, 650, 658, 663, 786, 938) — Salzton (347, 348) — Salzsáure 606, 607, 608, 609, 612, 613, 610, 611, 616, 617, 626, 628, 633. 639, 641, 642, 644, 645. 652, 653) — Sand (80, 81, 74, 76, 77, 78, 79, 80, 98, 199, 198, 197, 191. 190, 189, 183, 182, 184, 186, 187, 394, 596, 598, 600, 602, 617, 661, 662, 799, 818) — Sandstein (70, 72, 182, 183, 185, 249, 345, 347, 395, 286, 397, 398, 399, 400, 401, 402, 403, 405, 409, 410, 411, 412, 413, 414, 415, 788, 792, 793, 802, 811, 812, 813, 819, 827) — Sechiefer (69, 71, 72, 70, 347, 3538, 402, 403, 343, 393. 394, 395, 397, 398, 413, 415, 479, 596, 811, 813) — Schlamm (65, 67, 186, 198, 343. 596, 598. 602) — Sehotter (77, 79, 81, 199, 198, 191, 183, 184, 186, 157, 346. 482, 602, 661, 662, 600, 601, 598, £96, 598, 601, 602, 603, 604, 813) — Schwefel (265, 696. SOS, 816, 815) — Sehwefelsüure (608, 611, 613, 619, 620. 625, 626, 627, 628, 629, 630, 633. 641, 640, 643, 624, 645. 644, 648, 649, 654, 653, 655, 542) — Senon 22 (72) — Septarienton 368 (402) — Silber- nitrat (609. 640) — Skapolit 386 — Slír (Sehlier) 915 (963) — Smilnói pala (Smilnoschiefer) 361 (393) — Soda 559 (643) — Só 118, 227, 239, 240, 304, 385, 386, 564, 575, 581, 592, 559, 561, 675, 676 — Sósagyag 303, 304 — Sósav 531, 932, 533, 539, 534, 536, 537, 538, 539, 540, 542, 546, 547, 551, 557, 558, 560, 568 -— Stalagmit 47 (97), 54 (104) Stalaktit 47 (98) Stanroklorid 560 BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXIX (644j — Steinkohle ($70, 875) — Stickstott (620, 621, 619) — Sulfuriklorid 162 Sulfonilsáure (649) — Sumpferde (786) — Süsswasserkalk (166, 165). Szén 29, 152, 162, 171, 238, 273, 274, 282, 307, 546, 544, 558, 754, 756, 757, 758, 759 — Szénsav (széndyoxid) 299, 117, 568, 567, 536, 531, 538, 535, 547, 539, 540, 547, 540, 550, 551, 549, 552, 553, 554, 555, 549, 552, 559, 545, 542, 543, 544, 556 Szilur I8, 24 (73) — Szeptária 368 (402) — Széktalaj 557 — Szferosziderit 223 (245) — Szienit 444 — Szóda (Soda) 533, 534, 539, 617, 538, 537, 559 (610, 609. 618, 617, 616, 643) — Szodalit 384 — Szulfanilsav 564 Szurokkő 683 — Szürke agyag 26. Talk (talcum) 13, 14, 15, 923 (68, 69, 972) — Tarkaagyag 362, 369, 371, 372, 373, 375, 378 — Tályog 31, 28 Tegel (74, 75, 76, 80) — Telepgranit 13 — Tellur 162 — Terrasz íterrasse) 931 (981) — Thorium 431, 434, 435, 443 (472, 473) 444, 446, 440 Timsó 707 — Titanit 384 — Titanmágnesvas 911, 912 Titaneisen (958) — Thionylehlorid 162 — Tithon 459 (478, 479) — Ton (98, 76, 77, 78, 198, 197, 191, 190, 189, 183, 186, 394, 3953, 396, 397, 398, 402, 399, 482, 344, 345, 403, 265, 411, 412, 413, 415, 416, 417, 600, 596, 598, 602, 603, 608, 786, 791, 798, 790, 785, 792, 813, 855, 856, 877 — Tonschiefer (68, 69, 71) — Tőzeg 166 Trachit 17, 427, 456, 900 (70, 71, 469, 475, 946) — Tremolit 384 — Triasz 19, 47, 169, 683, 686 (97, 793, 798) — Tropfstein (97, 104, 980) — Tufa (Tuffe) 301, 304, 455, 456, 744, 745, 746, 747 (345, 348, 474, 475, 859, 860, 862) — Turmalin 15 — Turon 22 (72) — Tűzkő 20. Uran 444, 443, 435 (472) — Urgoaptien 22 (72) — Urtonschieter (68, 70) — Üveg 384. Vandalizmus 930 (980) — Vas 12, 14, 145, 392, 531, 532, 533, 534, 545, 546, 547, 548, 563, 568, 569, 753 — Vasérec 12, 13,"14, 18, 19, 171, 176, 281, 282, 753 — Vassó 548, 563 — Vasokker 707 — Vízgőz 9, 117 — Vízrekesztő réteg 115, 120. 130 — Vörösagyag 15, 18, 333, 363, 368, 373, 374, 375, 740. ; "Wasserdampf (65, 184) — Wasserundurchlássige Schicht (181, 187, 185, 197) — Wernerit 386. Zanklodonta 848 (943) — Zinn 560 (644) — Zink 541, 564 (620, 6530) — Zinober 319, 324 — Zirkon 444 — Zöld agyag 363, 364 — Zöldkő 741, 750, 751, 752 Zsomboly 936 (987). IV. Palaeontológiai nevek. (Paláontologisohe Namen). Aceratherium 301 (345) — Actaeon semistriatus Fér. 27 (76) — Aegoceras sp. 231 (255) — Alactaga saliens 769 (883) — Ammonites 13, 20, 22, 23, 223, 322, 684, 685, 687 (246, 796, 797, 798) — Ancillaria glandiformis Lam. 28 (76) — Ancylus hungaricus Brus. 154, 156 — Anisocardia Campaniensis Cos. 655 (797) — Anodonta sp. 907 (953) — Anomya sp. 26 (75) — Anomya Burdigalen- sis Defr. 26 (75) — Arca sp. 29 — Arctomys marmotta Sehreib. 161 — Arietites sp. 231, 255 — Arvicola terrestris L. 769 (882) — Arvicola sp. 907 (953) — As- pidoceras sp. 229 (253), 230 (254) — Astarte triangularis Mont 26 (75) — Aste- rianus 22 — Atelodus sp. 301 (345) — Aturia aturi 274 (336) — Aucella sp. 229 (253). Belemnites sp. 13, 20, 22, 229 (253) — Belemnites Argovianus Mag. 686 (798) —— Belemnites ecalloviensis Opp 686 (798) — Belemnites Gallieroni Mag. 686 (798) — XXX BETŰRENDES TÁRGYMUTATO. Belemnites Lastatus Blainv. 685, 686 (797. 798) — Belemnites semicanaliculatus 22 — Belemnites Würtembergicus 686 (798) — Biber (950, 953) — Bithynia sp. 154, 155, 156, 524, 525, (600, 601) — Bithynia margaritula Fuchs 154, 155 — Bithynia podviensis Neum. 525 (600) — Bos sp. 765, 769 (878, 882) — Bos pris- cus 903 (949) — Bos primigenius 903 (948) — Bos taurus L. 905, 907 (9531, 953) — Bison priscus Ney 907 (953) — Brachiopoda 21, 27, (76) — Brissopsis Ottnangensis 274 (336) — Buchiceras Morreni Coguand 23 — Buccinum semi- striatum Brocc. 27 (76) Buccinum limatum Chemn. 27 (76) — Buccinum ser- raticosta Bronn 27 (76) — Buccinum Badense Partseh 28 (77) — Buccinum restitutianum Font 28 (79) — Bulla miliaris Broce 27, 30, (76, 79) — Bulla convoluta Brocc. 30 (79) — Bryozoum 27, 175 (76). Cadoceras 229 (253) — Camelopardalis sp. 301 (345) — Canis familiaris L. 905, 907 (9531, 953) — Canis Kronstadtensis 382 (418) — Canis Lupus L. 765, 769, 907 (878, 882, 953) Canis Petényii m. sp. 52, 165 (102) — Canis vulpes 907 (953) — Capra hirecus L. 907 (953) Capreolus capreolus L. 769 (882) — Car- dioceras sp. 229 (253) Cardium 771 (884) — Cardita scalaris Sow. 26 (75) — Cardita sp. 27 (75) — Carnineria 229 (253) — Carychium minimum Müll. 157, 155 — Cassidaria cingulifera Hörn, 29 (78) — Castor fiber L. 904, 907 (950, 953) — Cephalopoda 21, 22, 158, 159 — Ceratorhinus 301 (345) — Cerithium 300 (345) Cerithium pygmaeum Phil. 27 (76) Cerithium scabrum Olivi 27, 99 (76, 758) Cerithium Zeuschneri Pusch 27, 28 (76) — Cerithella sp. 27 (76) — Cerithiopsis sp. 27 (76) Cervus alces 903 (948) — Cervus capreolus L. 907 (953) — Cervus elaphus L. 907, 962 (948, 953) — Chalicotherium 301 (345) — Chara 154— Chenopus 578 (662) — Chondrites Fargioni Brongt 23 Cidaris sp. 27 (76) — Cidaris glandifera 21 Ciprinus carpio L. 907 (953) — Cllusilia sp. 524 (600) Clausilia pumila 524 (600) — Clementis Méhelyi n. sp. 165 — Coenothyris vulgaris Sehloth. 688 (800) — Collyrites Loryoli 21 — Columbella fallax Hörn. 27 (76) — Congeria balatonica Partsch 156, 155, 157, 152, 151 — Congeria triangularis 151, 156 — Congeria rhomboidea 151, 153, 156, 157 — Congeria Neumayri Brus. 153, 155 — Conus sp. 27, 28 (76. 77) — Conusantedi luvianus Brug. 28 (76) — Conus Dujardini Desch. 28 (76) — Corbula carinata Duj. 28 (76) — Corbula gibba Olivi 26 (75) — Corbula rovoluta Brocc. 26 (75) — Corbicula fluminalis Müll. 525 (601) — Crassatella sp. 28 (76) — Cricetus fÍru- "mentarius Pall. 905, 907 (951, 953) — Cricetus ericetus L. 769 (882) — Cricetu- lus phaeus 769 (883) — Crinoid 21 — Criotherium 301 (345) — Cypraea sp. 27 (716) — Cypraea Duclosiana Bast. 28 (77) — Cypricardia transylvanica Hörn. 26 (15) — Cyrena sp. 300 (345) — Cytherea 29. Dentalium sp. 26 (75) — Dentalium incurvum Ren. 27 (75) — Dentalium Jani Hörn. 27 (75) — Dentalium Michelotii Hörn. 28 (77) — Biscina sp. 688 (800) — Discoidea eylindrica Agassiz 22 — Dreissensia auricularis Fuchs 155 — Dreis- sensia serbica Brus. 152, 154, 155 — Dreissensiomya intermedia 154 — Dysaster granulosus Loryol 21. F.chinida 29 (78) — Elephas primigenius L. 902, 903 (947, 949) — Encrinus liliifor- mis Lam. 688 (799) — Encrinus gracilis Buch. 688 (800) — Encrinus granulosus Münst. 688 (799) — Encrinus sp. 689 (801) — Eozoon 923 (972) Eguus cabal- lus L. 769, 905, 907 (882, 951, 953) — Egnus primigerius 904 (949) Erato laevis Don. 27 (76) — Esox lucius 907 (953) — Eugeniacrinus caryophillatus Goldf. 684 (796) Evotomys glareolus Sehr. 769 (882) — Exogyra Wetzleri Boehm 684 (796). Wavia hemisphaerica Fromentel 697 (SII) — Favrella 231 (255) — Fefis spelaea BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXKI 765 (878) Felis sp. 301 (345) Fissurella elypaeata Grat. 27 (76) — Fora- minifera 18, 27, 29, 31, 174 (76, 78, 80) Fossilien (71) Fusus p. 28 (77). Gastropoda 30 (79) — Gazella sp. 301 (345) — Gervilleia socialis Schloth. 689 (801) Globigerina 915 (963) — Gryphaea Esterházyi 164. (Haploceras 230 (254) — Harpoceras sp. 231 (255) —- Hatchericeras sp. 231 (255) — Helcion extinctorius Coguand 20 — Helix sp. 155, 524, 525 (600) — Helix hor- tensis M. 907 (953) Helix lutescens Igl. 905 (951) — Helix subsenilis Grosse 23 Helix (Xerochila) striataformis Ször. 155 — Helladotherium 301 (346) — Hemisinus sp. 525 (601) — Hemisinus acicularis 524, 525 (600, 601) — Hemisi- nus Esperi Fer. 525 (600) — Hieroglyphen 379 (415) — Hildoceras sp. 231 (255) Hipparion sp. 301 (346) Hipparion gracile 301 Hipparion medi- terraneum Hensel 301 (345) — Hipparion minus Pavlow 301 (345) Hipponyx sulcata Brocc. 28 (76) — Hippurites sp. 13 — Hippurites organisans Desm. 22 — Holectypus depressus Leske 686 (798) — Hoplites 229 (253) Hoplites Castellanensis DArb. 697 (809) Hód 904, 907 — Hyaena sp. 301 (345) — Hydrobia syrmica Neum. 154 Hydrobia sp. 525 (601) — Hystrix 574 (656). Tctitherium sp. 301 (345) Idoceras sp. 231 (256) Inoceramus Cripsii Mantell 23 Inoceramus obliguus Morris et Licett 686 (797). IKorall 18, 21, 22, 26, 29 (71, 75, 78). ILagopus 771 (884) — Lagopus albus 765, 769 (S78, 882) — Lagopus alpinus 765 (878) — DLagopus mutus Montini 769 (882) Lagonis pusillus 769 (882) — Lamellibranchiata 30 (79) — Leda sp. 29 (78) — Leda nitida Broce 30 (78) Leda minuta Broce 30 (78) — Leda pellucida Phil. 26 (75) — Lepus 680 (791) — Lepus europaeus L. 769 (882) Lepus timidus L. 907 (953) — Lepus variabilis 769 (883) Leopardus pardus L. 51, 52 (100, 102) Leopardus uncia Sechreb 51 (100) Leopardus irbisoides 51, 52 (101, 102) Leptodon 301 (345) — Lima costata, Goldf. 689 (801) Lima obscura Sow. 686 (797) — Lymnaea sp. 154, 155, 156, 525 (601) Limnaea minima Hal. 155 Limno cardium sp. 155 — Limnocardium apertum, Münst. 155, 154 — Limnocardium decorum Fuchs sp. 155, 154 — Limnophysa truncatula Müll. 525 (600) Lingula sp. 304 (348) — Lingula Gomensis Parona 688 (500) — Lithoglyphus sp. 524 (600) — Lithogly- phus naticoides Fér. 525 (600) — Lithoceras sp. 231 (255) — Lithodomus sp. 27 (75) — ILucioperca sandra Cur. 907 (953) — Lytoceras sp. 230 (254). Macrocephalites sp. 2831 (255) — Mastodon sp. 301, 302 (345, 347) — Masapilites sp. 231 (255) — Melanella Holanri, Fér. 524, 525 (600, 601) — Melania sp. 525 (601) — Melanopsis decollata, Stol. 154, 155 — M. Entzi, Brus. 154, 155, 156 — M. spadata, Fuchs 154 — M. eylindrica, Stol. 154— M. oxyacantha Brus. 156 — Melanopsis premorsa, L. 156 — Meles 301 (345) — Mieromelania levis Fuchs 154, 155, 156 — Micromelania eylindrica Stol. 155 — Mieromelania Haidingeri Stol. 155 — Micromelania Schwabenaui 154, 155 — Microtus iuvalis 769 (853) — Microtus agrestis 769 (882) — Mierotus arvalis Pallas 769 (882) — Microtus ratti- ceps, Heys. et Blas 769 (882) — Miecrotus gregalis Pallas 769 (882) — Mitra Bel- lardii, Hörn. 27 (76) — Mitra reticosta 27 (76) — Molluscum 26, 31 (75, 80) — Monodonta mamilla, Andr. 28 (76) — Murex sp. 28 (77) — Murex brandaris Linné 23 — Myacites sp. 689 (801) — Myophoria sp. 688, 689 (800, 801) — Myophoria elegans, Goldf. 688 (500). .Natica helicina, Brocc. 28 (76) — Nautilus sp. 687 (799) — Nebradites sp. 231 (255) — Neritina sp. 525 (600), 524 — Neritina transversalis 525 (601) — Neri- tina radmanesti Fuchs 154, 156 — Nothosaurus sp. 688 (800) — Nouletiana XXXII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Dupny 155 — Nucula nucleus L. 26, 28 (75, 76) — Nummaulites complanata Lam. 23. Üchetoceras " sp. 229 (253) — Ochotona pusillus, Pallas 769 (852) — Olíva clavula Lamk. 27, 28 (75, 77) — Oppelia sp. 231, 229 (253, 255) — Ophiuride 689 (801) Orthoceras sp. 15, 18 (71) Orthis sp. 15 — Ostrea sp. 15, 22, 687 (799) — Ostrea Africana Lamk. 22 Ostrea cochlear Poli 29, 28 (76, 78) — Ostrea complicata Goldf. 688 (801) Ostrea dicehotoma Bayle 23 Ostrea dilata 680 (799) — Ostracoda 155, 154, 168 — Ovis sp. 680 (791) — Ovisaries L, 905, 907 (95154953). Palaeonyx 301 (345) — Palhyzna sp. 301 (345) — Paludina vivipara, L. 907 (953) — Paraboliceras sp. 230 (254) — Pcecten 29 (78) Pecten denudatus 274 (336) — Pecten demissus Phil. 685, 687 (797, 799) — Pecten discites, Sehl. 688 (800, 801) — Pecten disciformis, Schübl. 686 (797) — Pecten duodecimlamellatus Bronn. 30 (78) — P. prescabriusculus 571 P. sarmenticius, Goldf. 28 (76) — Pecten Thierry Comm. 687 (799) — Pectunculus sp. 29 — P. obovatus 571 — P. pilosus, L. 28, 30 (76, 78) — Pedicularis coronensis 383 (419) — Pentacrinus sp. 20 — Perisphinctes sp. 231, 685 (255, 797) — Perna subtilis, Sohn 686 (797) — Perna Soldanii, Desh. 26 (75) — Phasianella 22 — Pholadomya Escheri Ag. 685 (797) — Pholadomya numida, Cogn. 23 — Phyloceras 229, 230 (253, 254, 255) — Pinna suprajurensis Loriol 684 (796) — Pisidium sp. 155 — P. amnicum, Müll. 525 (600) P. Krambergeri Brus. 454, 155 — Pithecanthrophus 302 (346) — Planorbis sp. 155, 154 — P. Bakonicus Halav. 157, 156 — P. corneus DL. 524, 525, 907 (600, 601, 953) — P. cornu. Br. 156 — P. eyclostomus Brus.156— P. Lóczyi, Halav.157, 155, 156, 154 — P. marginatus, Drap. 524 (600) — P. micromphalus, Fuchs 156 — P. nitidus 157 — DP. spirorbis, L. 157, 524, 525 (600) P. subptycho- phorus, H. 156 — P. tenuistratus Lőr. 156, 154 — P. subptychophorus, Hal. 154 Pleurotoma Allionii Bell. 28 (77) — P. angusta, Jan. 27 (76) — P. Badensis, Hörn. 27, 30 (75, 79) — P. cataphracta Br. 28, 30 (79) — P. clathrata, Serr. 28 — P. resticosta, Bell 28 — Pleurotomaria cypraea dOrb 685 (797) Pleu- romya decurtata. Ag. 686 (797) — Poa coronensis 383 (419) — Potentilla coro- nensis 383 (419) — Prodamaliscus 301 (345) — Protragelaphus 301 (345) — Pro- toryx 301 (345) — Pseudomonotis echinata Sow. 686 (798) — Pteropoda 28 (76) Pulchellia 231 (255) — Pupa Berthe 155, 157 - Putorius ernimeus L. 769 (882) — Putorius juvalis L. 769 (882) — Pypoge diphya Colonna 13, 230 (254) — Pyramidella 27 (76) — Pyrgula hungarica 154 Pyrula condita 274 (336). Ouenstedtoceras 229 (253). KRana Mehelyi Bolkay 769 (882) Ranella 28 (77) Rangifer tarandus 765 (878), 769 (882) — Reguienia ammonia, Math. 684 (795) Retzia trigonella, Sehloth. 688, 689 (799, 801) — Rheophax 364, 366 (397, 399) — Rhinoceros sp. 163 — HR. Kronstadtensis 382 (418) — R. Merckii 903 (949) Rimula sp. 27 (76) -——- Ringicula buccinea Desh. 27, 78 (76) — Rhynchonella sp. 684 (795) R. Arolica, Opp. 685, 684 (796, 797) — R. decurtata Gir. 688 (799) — R. Grep- pini, Opp, 686 (798) — R. lacunosa 684 (796) — R. multicostata 388 — Rhyn- echonella tetredra dOrb. 20 — R. spinifrons Rothpletz 686 (798) KR. sparoi- costata 685 (796) — R. varians 687 (799). Samotherium 301 (345) — Schizaster Laubei 274 (336) — Segmentina nitida, Müll. 154, 156 — Simbirskites 230 (254) — Simoceras 230 (254) — Silurus glanis L. 907 (953) -— Solarium simplex Bronn 28 (76) — Solenonnya Doderleini May 30 (78) — Sorex araneus L. 769 1882) — Sorex minutus 769 (882) — Spalax BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXXIII grecus antiguus 905 (951) Spalax typhlus Pall. 907 (953) Spherium revi- colum Leach 524 (600) Sphárulites Blumenbachi 684 (795) — Spiriferina fragilis 688 (799, 800), — Sp. sparsicosta, Opp. 684 (796) — Sp. Mentzeli Dunk. 688 (700) Spondylus sp. 28 (76) — Strombus 28 (77) — Striatella striata 525 (601), Streblites sp. 231 (255) — Stephanoceras 231 (255) — Succinea oblonga 524 (600) — Sulcobuccinam Michelini Cog. 23 Sus serofa 905, 907 (951, 953) — Sus sp. 765 (878) — Styliola rectates 29, 30 (78, 79). Tabulata 175 — Talpa Europea. L. 769 (882) — Tellina sp. 29, 30 (78, 79) — Tel- lina Ottnangensis 274 (336) — Terebra sp. 27 (76) — Terebratula insignis Haas 686 (798) — T. Glossthyris nucleata Schl. 685 (797) — T. globata Ouenst. 686 (798) — T. Haasi 684, 655 (796, 797) — T. janitor, Pictet 13 — T. triangularis Lamk. 684 (795) Tetrao Tetrix 769 (882) Thecosmilia Toblery Koby 697 " (811) — Tragocerus 301 (346) — Trilobita 18. 15 (71) Trochus sp. 22 — Tro- ehus patulus, Brocc. 28 (76) — Turbo sp. 29 (78) — Turbonilla hemisyrnola Btte. 27 (76) — Turbonilla banatica ee 27 (76) — Turbonilla labellum Bon. 28 (77) — Turrilites costatus Lamk. 22 — Turrilites sp. 13 — Turritella Archi- medis Brongt 28 (76), 27 (75) — Turritella bicarinata Eichw. 28, 27 (75, 76) — Turritella subangulata Brocc. 28 (75), 27 (76) — Turritella turris Bast. 27, 29 (75, 78). Unio sp. 525 (601) — Unio Batavus, Lk. 905, 907 (951, 953) Unio Halavátsi Brus. 154 U. pictorum L. 907 (953) — U. Semseyi Halaváts 524, 525, 527 (600, 601, 602) — U. Wetzleri 151, 152, 153, 155, 156, 157 Ursus arctos, L. 51, 769 (100, 882) — Ursus speleus Rosenm. 51, 173, 765, 762, 774 (100, 878, s82, 588). Va setatik depressa, Daud. 27 (76) — Vaginella austriaca, Kittl 29 (78) — Valvata sp. 525 (600, 601) — V. balatonica, Rolle 155 — V. fiuviatilis Colli 525 (600), 524 (600) — V. macrostoma Stremf. 525 (600), 524 (600) — V. piscinalis, Müll. 525 (600) — V. simplex Fuchs 155 — V. variabilis Fuchs 156 —- Venus sp. 29 — Venus multilamellata Lamk. 23 Vermetus 26 (75), 28 (76, 77) — Vivi- para sp. 156, 525 (601, 600) — V. balatonica Neum. 156 — V. ecyrtomophora Brus. 155, 156, 157 — V. gracilis 157 — V. hungarica, Hazay 524 (600) V. kuürdensis, 155, 156, 157 — V. Lóezyi Halaváts 156, 157 — V. Neumayri MESA Pauli, Brus. 525 (601) V. Sadleri, Partsch 157, 154 — V. Semseyi Halaváts 157, 156 — V. simplex Fuchs 156 — V. Vukotinovici Frauenf. 525, 527 (600, 602) — V. elongata Drap. 525 (600) — Vola atava 231 (255) — Vul- pes vulpes 765 (878), 769 (882) — Vulpes lagospus 769 (883). VValdheimia angusta 688 (800) Waldheimia biappendiculata 687 (799) — W. orni- tocephala Lank. 687 (799) — W. vulgaris Schloth 688 (8300). Xerophila cereoflava coronensis 383 (419). Zonitoides nitidus Müller 524, 525 (600). Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. e TÁBLÁK JEGYZÉKE. (Verzeichnis der Tafeln). Oldat (Seite) Tafel — I. tábla. A kissármási Bolygórét helyszínrajza — — — — — — 1 (Situationsplan der Bolygó-Wiese bei Kissármás) szd jé (55) a II. c Az ősember első nyomai a Karszt hegységben .. . — -— 47 (Die ersten Spuren des Urmenschen im Karstgebiete) . (97) c MT (Alföldünksartézi ikútjamak térképe eles e za ES (Karte der artesisehen Brunnen Ungarns). . 0. a (79) c IV. a A zborói mélyfúrások Sáros vármegyében .. . E SOL (Die Tiefbohrungen auf Petroleum bei Zboró im KETTŐ HATOS) se ASZ S TREE NE EA S EEEN a RL) a V. c — Zboró vidékének geológiai tóskára só MEZ a ee oz NON (Geologiscehe Karte der Umgebung von Zboró) .. .. .. -. (400) c — VI. - Geológiai harántszelvények Zboró vidékéről... Ses ai DOT (Geologische Ouerprofile durch die Umgebung von Zboró) (400) a VII. c A Báni és Villányi hegység földtani térképe .. . -— — 672 (Geologische Karte des Baner und Villányer Gebirges) - .. (781) c VIII. a A Villányi hegység földtani szelvényei. — -— — — — 672 (Geologische Profile des Villányer Gebirges) .. — - 0 — (781) a IX. , A Balla barlang diluviális rétegeiből kikerült kőeszközök .. 763 (Gerüte aus der unteren diluvialen Schicht aus der Balla- honlej Esett SSE Ses Tate aa A (EN: fi X. c Hód TEA vérrzele TÖK ből ATA LT ö4 9 ALBIN E E ET s tet 904 (Biberreste aus Siebenbürgen).. 5. 0 e gk A SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. (Verzeichnis der Textfiguren). Oldal (Seite) ENZS GT ÁDTA AN KISBATMÁST SÁZKÚtVÍ910 júnias 27-ÉNI zzz e 8) (Der Gasbrunnen bei Kissármás am 27. Juni 1910). u. . (57) a 2 a A lángba borult rét Kissármáson 1911 október 29-én. . 4 (Die in ein Flammenmeer gehüllte Wiese bei Kissármás, am JJSKOKTO DG ALT S VESSEK ÉSÉRE Ste M ESA E MESA EE ÉS Tess (58) 3. a A földigáz kitöréséből támadt tölcsér a kissármási réten, a vasúttól északra Kt lk ez il Ez 5 (Gelegentlieh der Gaterantten Emiaeműlamor fenet auf éa; Wiese bei Kissármás, nördlieh von der Bisenbahnstrecke) (59) a 4. c A szélső keleti gázkitörés helye, a kissármási Bolygóréten .. 6 (Schauplatz der seitliehen, östlieh gelegenen Gaseruption auf der Bolygó-Wiese bei Kissármás) .. u. — - sea (61) a 5. a A kissármási főkitörésből 100 méter távolságra elröpült márga- darab, gyepbe sülyedve . . . ÉT gt AS 1 (Durch die Haupteruption bei Társ in eine Entfernung von 100 m. fortgeschleuderter Mergelblock, in den Rasen eingesunken) .. . EA kezik KENE (62) c 6. a A kissármási gázkitörés Eőlasnzoi vége, a vasattól délre, 1911 november 2-ám , — a SSE MESA ég Ae see 8 (Südwestliches Ende des GEFAHTÁNEE bei Kissármás síneliak von der Eisenbahnstrecke am 2. November 1911)... . . (63) w 7. a A IV. sz. földigázos tócsa táján keletkezett domborulat, a ki- SZÓTUGTNÁTOÁVAL S ASZ eze sa ege rea A a (In der Gegend des melhzmkelájzen Tümpels NT. 4. enstandene Wölbung mit dem herausgesehleuderten Mergel) .. 4. (64) a S. a A fölemelkedett rétszélen BöngM FERENc bányamérnök vezeté- sével dolgozó munkások, a kissármási hajdúháztól délre, AJ S noxorib erez áma seek ALKN at TES ZA esz 10 (Die am emporgehobenen Wiesenrand unter der Leitung des Bergingenieurs FR. Bönm arbeitenden Pionniere, südlich vom Feldhüterháuschen bei Kissármás).. .. cs ss gt (66) a 9. c Az arkái zóna leszakadása az algeri öbölben — .. . — - 16 (Der Abbruch der archaischen Zone in der Bucht von IN). (69) s 10. a Alger, háttérben a paleozóos zónával, a permi korú hegységgel 19 (Alger, im Hintergrund mit der paláozoischen Zone, dem per- mischen Gebirge) ési s see gkiztó (71) ex XXXVI 20. 22. ábra. A SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. Oldal (Seite) Oázis a Szahara határán KEN aze 21 (An der Grenze der Sahara) .. ek etelt Sze (72) A Szahara 16 sZ ee (Die Sahara) 4) (73) A Pánk és Fazacsel között elterülő vidék földtani szelvénye .. 27 (Geologisches Profil des zwischen Pánk u. Fazacsel gelegenen Gebietes) — .. ső 5 85 Se ez btlge (77) Az 1911 júl. 8-iki földrengés helyszínrajza Veszprémben .. . 43 (Situationsskizze über die Richtungen des Erdbebens vom 8. Juli 1911 bei Veszprém) 3 277 ss (93) A lokvei Bukovac barlang lejárata. . sz 49 (Eingang zur Bukovac-Höhle) ÉS (99) Feltört medvecsontok a lokvei barlangból sz E 50 (Aufgeschlagene Büörenknochen) ses eszi tez (101) Az ősember nyomai a Karszt-hegy ságen E ss 53 (Die Spuren des Urmenschen im Karstgebirge .. (103) Artézi kút lehetősége mélyebben fekvő természetes kifolyás esetében AZ HE lég E SES e sz E éz 1 (Die Möglichkeit von artesiscehen Bruanen im Falle eines tiefer liegenden natürlichen Ausfiusses 0 e szesz ! HAS Szabványos, hidrosztatikus artézi kutak TANA JSZElYÖNY Glatz AVAT (Bodenprofile von hydrostatischen artesischen Brunnen nach TOrTNAlon VAn tAS S Ún Dale eszes mean szem eztszi az! sza MIBB) Thalasszikus vagy limnikus artézi kutak talajszelvényei, ten- geri vagy tavi medencék peremén, vagy azok kitöltött sík- ETET szs kesztet E E] Ui Zs Uza esz AD (Natürliche Bodenprofile von thalassiscehen oder limnischen artesischen Brunnen am HRande von Meeres- oder Binnen- seebecken oder in deren ausgefüllten Ebenen).. . .. .. (185) Az Alföld pliocén-pleisztocén korú víztartó rétegeinek vázlatos SZOLVÉNYBE LES azztun ee, öltse s ZT ZA ET a eszzeez ZŐ (Schematisehes Profil der njlszée pleistozánen wasserführen- deéniSebiehten kdes AMtöLdj esta ss az zer se tiz (152) A budapesti artézi kút szelvénye a Városligettől a JA ÉS terjedő részlet kitüntetésével.. 0... 123 (Hypothetisches Profil des ÜrÉgveŰles von a Erekmasa zur Erklárung der juvenilen Thermen an den tief dringenden OPEÜNGAM) Mesa EZ izé etetni poszáta yt VE za (BOE A városligeti artézi kút Budapesten . -— — nm — —m — 124 (Der artesische Brunnen im Stadtwüldechen zu Budapest) .. (190) A imagyszalontatcartózi jKüt 2 eto eni szaz sét ENE zs EB (Der artesiscehe Brunnen von Nagyszalonta)... u - — .- (195) A. mezőtúri artézi kút, a Városháztéreni [2022 am a 129 (Der artesisehe Brunnen von Mezőtúr am Rathausplatz) .. (197) Artézi kúsfúrás a Delibláti homoksivatagon u. . mm — — 131 (Artesische Brunnenbohrung in der Sandwüste Deliblat auf dem Aararischen GutRosiana) 22! az aoő uz szaz szr (199) 36. 37. 38. 39. 40. 45. A SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE, XXXVII Oldal (Seite) . 27. ábra. Artézi kútfúrás a Hortobágyon, Balmazujváros határában, HOKNSOY ATOT DÍTTOKÁNN ES s SES zen im] áz ús "132 (Artesiscehe Brunnenbohrung im Hortobágy, in der Gemarkung von Balmazujváros auf dem Gute Dr. A. v. Semseys) .. (200) VErtSZMÜGÜLNTLT AS AV ELOLLODÁ GY ON ee e az től [187 (Artesische Bohrung im Hortobágy). — -. — — -— 0 .. (205) SD AT AKK VÁLSZIS ÉLNE LGA SAN Eszi ee öz ee d ez ob ni maz 139 (Bohrung des artesisehen Brunnens im Baja) .. — u 0 -— (206) A. szekszárdi fúrásból az artézi víz megindul — - — — — 143 (Aus der Bohrung in Szekszárd beginnt das artesische Wassser FRÜSZÜTOSOT SEN Me tá le e ir és sz áz (207) Ártózi KÜSTÜTÁB NYAUTÁT a el sz zt zó s s call az a (Artesische Brunnenbohrung in Nyitra) . — — — mm -— (208 A vágsellyei fúrásból az artézi víz megindul sed zzz 147 (Aus der Bohrung in Vágsellye beginnt das artesiscehe Wasser AUSZTULTAGON eteti zet SES me se (209) UHLIG VIKTOR (1857—1911) arcképe sé EDE 295 (BOTTERIL VOT VAK ÚHTG KT a Sze tk véső 4 (247) KALECSINSZKY SÁNDOR (1857—1911) arcképe . .. — . — 233 (Portrait von A. v. KALECSINSZKY) B (259) Az ipolynyitrai szökőforrás télen .. .. . a 273—275 (Die Springguelle von Ipolynyitra im Winter) .. .. .. (335—337) A zborói I. sz. mélyfúrás a fúrás megkezdésekor 1905 november havában — . sestteek, dessa) (Ansicht der Bohrung mis 1 NÖVETDET 1905) Sen sz (298) A naftatermőhelyek átnézetes térképe a magyar és gácsországi határvidékeken . 0. 5 ző gene SZEN SSEO7 0, (Übersichtskarte der Naphta- Faso im Ungarisch- HETÉLEE TTI Grenzgebiete) s sel éget ei sző (400) Az Erdélyi Mezőség vázlatos térképe S zt kessel, ze s AZT (Kartenskizze der siebenbürgisehen Mezőség) .. .. .. .. (469) Kvarctrachit(riolit)tufa a mátyáshegyi briozoumos márgában 455 (Ouarztrachyt-(Rhyolith)-Tuff im Bryozoenmergel des Mátyás- berg) -. sei kés es I A Propaszta-szurdok Kellő tELKÖDE a Úszől 2, s Kén kezte át 131 (Topographische Karte des Engpasses Propaszta) -. (479) Az ujvidéki próbafúrások helyszínrajza . .. szeti 0020 (Plan der Probebohrungen in Ujvidék) .. pi ESET zet (597) Az ujvidéki próbafúrások szelvénye .. -. sz egg (Profil der Probebohrungen in Ujvidék) .. szesz a 11099) KocH ANTAL arcképe 1912 tavaszán... -. at esz GODÓ VEOrtTaiti Von AÉTofesBOn ANTON IKodHj- iz — ez — — (779) KocH ANTAL negyvenéves tanári jubileumára tanítványaitól NYÚJLOLTADADEGKOSZOTÚ SS ékes i ész ses t zzz zar 670 (Das Prof. A. KocH von seinen gegenwürtigen Hörern über- reichte Embléme) . . s ei at280) A Villányi-hegység látóképe a BÖMSZHEEY 7 tetarjáol FEET SS 1073 (Ansicht des Villányer Gebirges von der Höhe des Mészhegy Detrachtatj esteket ee ázat éa Tb SES (784) XXXVIII A SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. Oldac (Seitep Fig. 46. ábra. A kisköszegi eruptív bazalttufát feltáró 4. sz. kőfejtő, 32 m-es lösztallaly a ene ES ai z NOM (hm eruptiven Basalttuff b81 Kiskőszeg ÖZÁNMÖSEEE Stein- bruch Nr. 4, mit 32 m. michtiger Lösswand) sg sz TE NÁKTELSSETA c 47. a A Harsányhegy keleti kőfejtője; csontbreccsia lelőhelye a közép malmkorú mészkő hasadékaiban.. vs zzz szent SESSKORÁTB (Der östliche Steinbruch am Berge Harsány; Fundstelle der Knochenbreccie in Spalten des Malm-Kalksteines) .. .. .. 1791) c 48. . Triaszkorú dolomitkőfejtő lösztakaróval, amelyben a vörös agyag- réteg is látszik 5.4 atz 4 EÁ ee kt ák Ses RO] (Steinbruch im 6 Triasdolomit mit EEEEGEü, in welcher die rote Tonschichte sichtbar ist) sz EZ kzzü E Az sz SES 49. c A Harsányhegy keleti fejtője. .. .. És é5(3 691 (Östlicher Steinbruch am Berge Harsány vsz SB 50. — a A villányi Mészhegy mészkőfejtője az argovien-oxfordien mászkős karros felületével... . a ajá zért ISZ (Steinbruch am Mészhegy Hó TATÓ mit Karrenoberflüche des argovisch-oxfordiscehen Kalkes) .. szt ezl kés, E (806) a 51. c A futásfalvi Pokolvölgy környékének ösolósiai törtépe Ez 698 (Geologische Karte der Umgebung des Pokolvölgy bei Futásfalva) (810) x 52. c Szelvény a Torja hágótól a Bálványos patakig . — . .. 700 (Profil vom Torja-Pass bis zum Bálványos Bach mit den Salz- guellen und Mofetten) , . . .. ES zzz I sz a(BŰBN c 53. c A Bálványosvár 1040 méteres omieiákáns dórayasattól nézve 702 (Der 1040 m hohe Andesitkegel der Burg Bálványos von SW. gesehen) sz nt éz EE za ez Aze ge SÁS c 54. a A torjai Büdösbarlang HAlálÉhozó mgálléee e3 eze 703- (Die todbringende Öffnung der Büdösbarlang bei Torja) .. .. (817) c 55. a Bálványosfüred látóképe. — .. - -. S yó Eb ze 706 (Ansicht von Bálványosfüred) zza ú EZÉS jos Me, aze ELOK c 56. — a A futásfalvi Pokolvölgy helyszínrajza — .. BEEE Ten 708 (Plan des Pokol völgy bei Futásfalva tf ze ae, zzz EST LOZANI c 57. a Az I. sz. főforrás a Pokolvölgy nyilásán. -— - Fagget: a 709- (Die sog. Hauptguelle No I. an der Mündung des Pokoltal) m— (822) c 58. a A futásfalvi Pokolvölgy déli nyilásának képe . .. —. 713. (Ansicht des südlichen Endes des Pokolvölgy bei Futásfalva .. (827) a 59. x A Fortyogó fürdők képe a futásfalvi Pokolvölgyben.. .. . 714 (Ansicht der Fortyogóbáder im Pokolvölgy bei Futásfalva.. .. (828) a 60. . A málnási Siculia artézi forrás Háromszék vármegyében .. 721 (Die Artesische Ouelle Siculia in Málnás, Komitat Háromszék) (835) c 61. . A dognácskai Vinere-mare pirit kristályának alakja . .. 0 .. 0 72£ (Pyrit-Form von der Grube Vinere mare bei Dognácska) .. (838) x 62. s Repedések hálózata Lemoenboom petróleum vidékén, Dél- ATTTKÁDAT et ez e rész le klet eszet ee éz és OT] (Spaltennetz bei Lemoenboom in Südafrika). .. .. .. — (944) c 63. . Sziklák Lemoenboom mellett, Fixburgban, Orange-river dél- afrikai államban .. .. .. MEG té jet hasa sza ey La a Fig. a 64. 65. ábra. A SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE, XXXIX Oldal (Seite) (Felsen bei Lemoenboom, Distrikt Fixburg im Orange River- Stadt OUdatsikaija eze sa sam z sé A (945) Az andaluzitos sztomolitszerű KONtAKikőzot rálszátágezá 52-szeresen nagyitva —. o 35) PE ae hébe ÍV) (Mikrophotographie des szűkitzkthsemálee TESZ (957) A harmadkori erupciók korának vázlatos feltüntetése az Erdélyi Úrehegységben en LAS A BREKT AL ező Segit (Skizze zur Veranschauliechung des ülkosps der tertiüren ij tionen im siebenbürgisehen Erzgebirge) .. .. (963) FÖLDTANI KÖZLÖNY XLII. KÖTET, 1, FÜZET. 1912 JANUÁR. A KISSÁRMÁSI GÁZKITÖRÉS. Írta Lóezy LaJos dr.! — Az I. táblával és az 1—8. ábrával. — A földigáz elég hosszú pihenés után ismét hallatott magáról. Mintegy szemrehányásként mordult bele abba a lanyhaságba, amely két év óta használatlanul hagyta az erdélyi földigáz-kincset. A mult év október hónap 29-én vasárnap virradóra, éjfél utáni két óra tájt Kissármáson megnyilt a föld es több nyílásbéól erup- ciós erővel több ezer köbméter mennyiségű száraz, rögös agyagmárga és szétzúzott törmelék repült a levegőbe. Az explozió színhelye kicsiny vulkáni parazita-kráterekhez hasonlít. Metángáz röpítette ki az altalaj- ból a nagy földtömeget és a gáz meggyulladva hatalmas lánggal égett három napig. A jelenség széles környezetben érthető ijedelmet okozott és gyorsan szétterjedő híre országos érdeklődést keltett. A hírlapok hű- ségesen beszámoltak a katasztrofális explózióról; a szakférfiak is azon melegében nyilatkoztak róla; az elmélkedő fantáziának is alkalma volt a nyilvános megkeresés kényszere alatt az erupcióról és okairól nyilatkozni. Nevezetesen CHorNokY JENő és PaPP KÁRory a Buda- pesti Hírlap hasábjain közzétett cikkeikben a gázkitörést egyenesen a gázkút elzárásának tulajdonítják. November hó 1-jén, harmadnapra a gázkitörés után látogathattam meg a vész színhelyét. E napon, délben, még három méter magasságú lángokat láttam az egyik kráterből kicsapni. Erősen lokalizálva volt már ekkor a tűz; a gyulafehérvári utászszázad és a kirendelt közmunka foly- vást tűzifecskendővel locsolta a száraz agyagmárga törmeléket és szét- ázott vizes agyaggal tömögette a lángokat ontó repedéseket. Mire dél- után három órakor Kolozsvárra visszaindultam, véglegesen el volt oltva a tűz. Az explozió 9 vagy 10 kisebb-nagyobb krátert emelt a báró Bánfty- féle Bolygó réten, amelyet a beszterce-marosludasi helyiérdekű vasút- 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 november 8.-i szakülésén. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 1 2 D: LÓCZY LAJOS vonal közepén szel át (lásd az I. táblát) A legközelebbi nyilás körül- belül 350, a legmesszebbre eső 700 m-re esik keletre a II. számú elzárt gázkúttól, amelynek legcsekélyebb bántódása nem esett. Közvet- lenül az explozió után a gázkút manométere 28-2 atmoszféra nyo- mást mutatott. Ez a nyomás Bönm FERENc mérnök úrnak, a pénzügy- miniszteri kutató kirendeltség vezetőjének jelentése szerint, a július 31-iki leolvasáshoz képest, amikor a gázkút a sikerült tömítési munkálatok után elzáratott, nagyobbodott. A II. számú gázkút történetét! illetőleg itt legyen megemlítve, hogy ennak fúrását 1908 nov. 26-án kezdték meg, kálisóra kutatva. 22 méterben már jelentkezett földigáz, a mélység felé mindinkább erő- södve, 160 m mélységből 1909 januárius 12-én erupciós erővel tört elő, úgy, hogy a fúrást 1909 április 22-ig csak nagy akadályok között lehe- tett folytatni. A fúró munka 30179 m mélységben végződött. 1910. évi jún. 23-án próbálták a gázkutat elzárni, minthogy azonban az elzáró szerkezet a csövek fejére volt alkalmazva, a csőrakatok között felnyomuló gáz 22 m mélyben 350 méter távolságig a kúttól számos helyen 19 órával az elzárás után kitört, mire a zárószelepet újra kinyitották. A tökéletes elzárás 120 m mélységben 1911 július hó 31-én sikerült, a mikor a manometer 25 atmoszféra nyomást jelzett. 1909 április közepétől 1911 július hó végéig, tehát körülbelül 27 hónapig ontott a kút másodpercen- kint átlag 9 m"-nyi, egészben 650 milliónyi m? gázt. A Bolygórét idei gáztörései a vasútvonal két oldalán történtek. Észak- kelet felé 550 m távolságban a II. sz. gázkúttól, közvetlenül a vasút pályateste mellett, mintegy 7—8 m átmérőjű kerek, körkörösen behor- padó tölcsér támadt, amelynek környezetén a száraz, szürke agyag- márga darabok ritkásan fedték a szikkadt rétnek száraz fűvel ellepett síkját (3. ábra) Ebből a nyilásból legkevesebb kőanyag löketett ki. A besüppedő oldalakkal ellátott tölcsér alatt tömeghiánynak kell lenni a felső talaj alatt. Állítólag ebből a kráterből csapott fel a legelső láng, amely a száraz füvet nyugat felé jó darabra felpörkölte. A tölcsér helyét az I. táblabeli térképen a D betű jelzi. A gázkúttól 280—440 m-nyire, tehát csaknem az előbb említett horpadás és a gázkút közti távolságnak közepén, észak-déli általános irányban 3—5 m magas szabálytalan földtöltés keletkezett, amelynek közepén — körülbelül 80 em mély horpadásból — erősen lángolt meg- érkezésemkor a gáz. (Az I. táblán 4—6-vel jelezve). Ez a sánc, amely a báró BÁNFrYv-féle leégett hajdúháztól délre, a vasúti töltésen túl- 1 Jelentés az erdélyi medence földgázelőfordulásai körül eddig végzett ku- tató munkálatok eredményeiről I. rész. Kiadja a m. kir. pénzügyminisztérium 1911 februárius. A KISSÁRMÁSI GÁZKITÖRÉS. 3 terjedt, Bönm FERENxc úr előzetes tervvázlata szerint négy kráter- nyilásból kilökött föld tömegéből alakult. Az egyik, a legdélibb, a pályatestet roncsolta szét. Ezeket ottjártamig a locsolgató oltással már Fa Paz 1. ábra. A kissármási gázkút 1910 június hó 27-én. Papp KÁRoLY dr. fényképe. eltömték és elsímították. A legdélibb kráter erupciója a vasúti töltést a sínekkel csaknem egy méternyire fölemelte és oldalra is nyomta. Délkeletre a vaspályától a báró Báwrrx-féle sósfürdő hídja közelében északkelet-délnyugati irányban egy repedés mentén, amely a rét haraszt- jait fölszántotta, két nagyobb kráter (F) és egy kisebb nyilás támadt. 1x 4 D: LÓCZY LAJOS Ezeken kívül kissé távolabb kelet-délkeletre, a sósfürdőtől körülbelül 180 m-re, a gázkúttól 700 m távolságban még egy magános, száraz agyagmárgából felépített kerek kráter van, amelynek kiszabaduló gáza nem gyulladt meg, aminek köszönhetjük, hogy rajta oltási munka nem lévén szükséges, eredeti állapotában érintetlenül maradt (£. ábra). Valamennyi utóbb felsorolt kráter a kilökött száraz agyagrögök- ből halmozódott fel. A hajdúháztól délre nyúló 120 m hosszú, 25—30 m széles, szabálytalan körvonalú sánc négy kráternyílásból kiröpített anyag- nak egyesüléséből keletkezett. Az első hírvételek szerint Szűcs GERGELY hajdu lámpásától, en- nek a sáncnak északi végén gyulladt meg a gáz és pedig amikor ez 2. ábra. A lángba borult rét Kissármáson, 1911 október hónap 29-én. g 1 felijedve az exploziót közvetlenül megelőző dübörgésektől és talajingástól kifutott a házból és fellármázta a gázkút őrét Szucsányr MÁRroNx-t azzal, hogy alighanem baj van a gázkútnál. Visszatérve házához, látta a kiszórt portól elszürkülő levegőt, amikor azután meg is gyúlladt a kiszabadult gáz. Más adatok szerint az explozió megtörténte után gyújtott a hajdú világosságot, hogy meglássa mi történt és ekkor vetett lobot a nagy terjedelemben szétáradó gáz, amely őtet és családja tagjait, különösen feleségét, súlyos égési sebekkel sértette. Mindezen mozzanatok hiteles megállapítását a kirendeltség fogja intézni, onnét fogjuk a kitörések színhelyének pontos tervrajzát is megkapni. Az épülő vasúti töltéshez hasonló sánc száraz márgadarabokból állott, amelyek között vedernyi, sőt játékasztalnyi táblák is voltak. Ezek közül némelyik a szikkadt, azonban alul mégis nyirkos talajba 25—30 cm mélyen vágódott bele (5. ábra). Ebből a gázkitörés hatalmas röpítő A KISSÁRMÁSI GÁZKITÖRÉS, 5 erejére lehet következtetni; legalább is 30—40 m magasságra kellett nézetem szerint annak a vedernyi agyagrögnek a levegőbe szállnia, amely leestében olyan mélyen vágódott be a talajba. A kihányt föld- tömeg térfogatát BönHmM FERENc mérnök úr 9000 m-re becsüli 2-vel számítva ennek tömegsúlyái és átlag 5 méterre fölemelkedését, a 3. ábra. A földigáz kitöréséből támadt tölcsér a kissármási réten, a vasúttól északra, a D ponton. A kráter szélén Csia J. zalatnai bányafőmérnök áll. PÁLFY MóR dr. fölvétele 1911 november 2-án. levegőbe a térszín fölé, a 18,000 tonna súlyának kiemelésére 120 millió lóerő volt legalább szükséges; föltéve, hogy egy másodpercnyi idő alatt történt az egész. Mennyivel nagyobb erő volt szükséges a repedések és a kráternyilások kirobbantásához. Figyelemre méltó az is, hogy a ki- lökött agyag kelet felé jobban ellepte a nyilások környékét, mint azok nyugati szomszédságát. Ebből a nyilások útjait nyugat felé lehajlóknak [Aj Dr LÓCZY LAJOS vagyok hajlandó feltételezni. Nincs eldöntve, hogy hol és miként gyul- ladt meg a gáz. A hajdú házánál az ő lámpagyújtásától, avagy a pálya- test tövében levő beszakadt tölcsérnél (D ponton), a merre út és ösvény nincs. Ha beigazolódik, hogy a láng először ebből a magánosan álló. tölcsérből csapott ki, amely a járt gyalogutaktól is meglehetősen félre- esik, úgy a gáznak magameggyulladására lehet gondolni. A tölcsérből kidobott száraz agyagmárga darabok a szorosan mellette lévő vasúti 4. ábra. A szélső, keleti gázkitörés helye (E pont) a kissármási Bolygóréten. PÁLFY MóR dr. 1911 november 2-i fölvétele. sínekhez dörzsölődve, a bennük bőven levő kvarcszemecskék szikrát. csiholhattak az acélon. A kissármási gázkitörést kísérő és megelőző jelenségekről vegyes értékü megfigyelések vannak. A kirendeltség Böckn Hugó főbányataná- csos úr vezetésével gondosan gyűjtötte azokat. Pontosak a következő följegyzések. Szucsányri MÁRToN gázőr, hajnali két óra körül, okt. 29-én tompa morajt hallott, mintha vasúti kocsikat tologattak volna. Negyed- órára erősbödött a dübörgés, mire ijedten a gázkúthoz sietett. Ott min- dent rendben talált és leolvasva a manométert 28-2 atmoszférát jegyzett föl. Visszatérve lakására, látja, hogy Bánrrv báró hajdúja a gázkúttól északkeletre emelkedő földháton áll és onnét kiáltozik, hogy nála a ház közelében repedezik a föld ; kéri, hogy nyissa ki a gázkutat. Mire Szücs A KISSÁRMÁSI GÁZKITÖRÉS, 7 GERGELY visszament házához, óriási dörrenés hallatszik, ucsupa por és füstv a levegő. A gázkút őre ijedten a VESZPRÉMI-féle major felé futott, de amire odaérkezett, lángban látta a kitörés helyét. BARTA SÁNDOR, a gáz- kút második őre akkor jött ki házából, amikor már lángolt a robbanás színhelye. Ő is 282 atmoszférának olvasta le a manométer mutatóját. VESZPRÉMI főszolgabíró úrnak pusztagazdája a vasúti töltés melletti töl- csérből látta az első lángot, azután következett egy nagy robbanás, 5. ábra. A kissármási főkitörésből 100 méter távolságra elröpült márgadarab, a gyepbe sülyedve. Dr. PánrY MóR fényképe 1911 november 2-án. mire a vasútvonalat eltorzító kis kráterből is tűz csapott fel. DAHos GYÖRGY vasúti őr nagy dübörgésre ébredt föl, mint valami zuhanás tompa zajára. A Bolygó réten inogni látja a pályatestet; a vasúti töltés melletti tölcsér már lángol. A vasúti őr az országúton sietett a kissármási állomásra, és amikor a dombra érkezett, nagy robbanást hallott és erre világosság támadt. SuGÁR JÁNos kissármási lakos azt val- lotta, hogy az utolsó robbanás után kis szünet volt és csak azután bo- xult lángba minden. Ő 2—3 nappal előbb is hallott dübörgést. BARTA SÁNDOR nővére okt. 28-án délelőtt észrevette, hogy a gázkút melletti kuko- ricaföldön apró kupacok emelkedtek ki és hogy a víz fölfelé folyik az árokban. Ezt többen megfigyelték. Ezekből a bemondásokból az tűnik ki, mintha több, legalább há- 8 Dr: LÓCZY LAJOS rom egymást követő explozió lett volna, amelyek között a legutolsó volt a legerősebb. BöckH HuGcó úr adatokat szerzett a földrengési jelenségekről, amelyek október 26-ika és 28-ika között Nagysármáson, Katonán, Uzdiszent- péteren olyan erősek voltak, hogy az észlelő állami tanítók és család- tagjaik álmukból felriadtak; a butorok megmozdultak és moraj, zugás kisérte a rengést. A kolozsvári egyetemi földrengés jelző műszerek semmiféle rengést nem jegyeztek ezeken a napokon. 6. ábra. A kissármási gázkitörés délnyugati vége, a vasúttól délre, A ponton. PÁLFY Móng dr. 1911. nov. 2-i fényképe. Az állítólagos földrengési helyek 4—10 km. távolságban fekszenek a kitöréstől és olyan északnyugat-délkeleti irányban helyezkednek el, amely a kissármási Bolygó réten áthaladó antiklinálisba esik. A gázkút közelében ugyanis délnyugati dőlésirányokat ismerünk a völgyoldalak rétegein, mig a Bolygó réten támadt keleti krátereknél északkeleti réteghajlást figyeltünk meg két év előtt. A kissármási gázexploziókat és az ezektől támasztott krátereket nem szabad egyedül állóknak tekintenünk. Már közönséges kútásások- nál is többször tapasztalnak gázkitöréseket; még gyakoriabbak ezek a petróleum területeken, ahol fúrás közben a furólyukból vagy oldalról történő gázexploziók nem is olyan ritkák. A KISSÁRMÁSI GÁZKITÖRÉS. 9 Magát a petróleumot is gázok nyomják fel és szöktetik hatalmas oszlopokban a furókutakból a levegőbe. Az iszapvulkánokból is gáz nyomja fel lapos kúpokba a sarat. Néhol az iszapkúpokon nagy kőtus- kókat is láthatni. Nincs eldöntve, vajjon a lassan kifolyó iszappal ke- rűlnek-e ezek a felszínre, avagy időnkint paroxizmusba került gázexplo- ziók dobják ki az iszapvulkánok krátereiből a nagyobb, súlyos és ke- mény köveket. Az Erdélyi Medencében sok helyen találtak a nyáron a magyar kir. pénzügyminiszter úr megbizásából dolgozó urak egykori iszapvulkánok nyomaira. A hideg gázaktól táplált és működésbe hozott, 7. ábra. A IV. számú földigázos tócsa táján keletkezett domborulat, a kiszórt már- gával. A vasuttól B pont felé tekintve fényképezte PÁLFY MóR dr. 1911. nov. 2-án. imént leírt, rokonjelensegek csoportjába tartozik a kissármási gázrobba- nás. A hatalmas energia kifejtése azonban már a tulajdonképeni vulkáni erupciókra emlékeztet. Nincs ugyan a hideg gázt ontó sármási kráter- nyilásoknak semmi analógiájuk a valódi vulkánokkal, amelyekben forró gázok és túlhevitett vízgőz! a felhajtó erő. Mindazonáltal a Bolygó réten felhalmozódott száraz agyagrögök alkotta kráterek és a beszakadó 1 Ezt ugyan legújabban BRÜN genévei tudós a vulkánokról letagadja. 10 Dt LÓCZY LAJOS tölcsér a vulkánok részletjelenségeihez a kicsiny parazitikus kráterekhez és a fumarolás lyukakhoz (bocca) hasonlítanak. Még a Strombolit sem láttam 1907-ben erősebben működni, mint amilyen a kissármási erupció lehetett, amely egyszerre 9000 m? földtömeget lökött ki. Börnm FERENC mérnök úr október hó 30-án nyitotta ki a gázkút főszelepét ; előbb azonban leolvasta a manométert, amely 28-2 atmosz- féra nyomást mutatott, tehát az előbb feljegyezettnél nagyobbat. 8. ábra. A fölemelkedett rétszélen Bögm FERENC bányamérnök vezetésével dolgozó utászok. A kissármási hajdúháztól délre (; ponton. Fényképezte PÁLFY MóR dr. 1911 nov. 2.-án. Mikor a tűz eloltása után november 3-án a gázkutat ismét el- zárta, a kiáramlás sebességéből 12:060 m? mp. gázmennyiséget mért a júliusi 97995 m" ellenében. A gázkút gázmennyisége tehát a bolygóréti nagy robbanás után tetemesen növekedett. A gázkút körüli kicsiny gázkiömlések, amelyek a 132 m.-ben történt eltömés felett fekvő rétegekből a külső csőrakatok folytán a talajban mutatkoztak, szintén változatlanok maradtak. A kissármási gázkitörés okáról nem mondok véleményt, söt hang- súlyozom, hogy az előttünk fekvő nem is egészen egybehangzó adatok- ból korainak tartom a kitörés okáról pontos alapon szólani. A felmerült különböző okotadó nézetekről sem kivánok birálólag beszélni. A gázkút és a Bolygó rét meg nem repedezett közvetlen környékének fúrásokkal A KISSÁRMÁSI GÁZKITÖRÉS. 11 és kézi aknákkal leendő rendszeres vizsgálata van hivatva olyan ada- tok szolgáltatására, amelyek segélyével az altalaj szerkezetét, a föld- alatti gáztartók helyzetét és természetét megismerjük és ezek alapján az okokat is leszögezzük. Most a különböző felfogások a hipotézisek módszerével keresik az okot. A legelterjedtebb nézet természetesen a gázkút három hónapig tartó elzárásának tulajdonítja az okot, ehhez képest az explozió ma- gyarázatát a visszafojtott gáz felhalmozódásában keresi. Vajjon nem lehetne befolyást látni az elzárás ellenkezőjében, a 27 hónapig tartó nyitvaállásban, amely idő alatt 650 millió köbméternyi gáz szállt ki az altalajból. Ennek helyére nagyobb mélységből még nagyobb feszültségű gáz emelkedhetett föl, amelynek elegendő energiája volt a felszíni taka- rót összetörni. A Bolygó rét iszap sósfürdője és két további gázbubo- rékos gödre arra is rámutat, hogy itt előbb is sebzett helye volt a talajnak. A földrengéseket, mint tektonikus elmozdulásokat kísérő jelensége- ket is figyelembe vették az okok keresésében némelyek, különösen a gázkutatások körül olyan nagy buzgalommal és érdemekkel munkálkodó szakbeli férfiak. Ezen nézet tektónikus kéregmozgásoknak tudja be a gázexploziót. Miként az előbb felsorolt nézeteket, az utolsót is nagy kétséggel kell kísérni, nemcsak azért, mert a földrengésre vonatkozó adatok nagyon szűkek és szórványos helyekről valók, meg amiért a kolozsvári föld- rengési állomás semmit sem érzett a földrengésből; hanem azért is, mert a tektonikai változások és mozzanatok bebizonyítása még nincs előttünk. Az erupció kétségtelenül pontos okát megállapítani nem lesz könnyű dolog. Ismétlem, hogy egyik nézet mellett sem foglalok véleményemmel határozott állást, hanem a vizsgálatoktól várom azokat a motivumokat, amelyek talán megvilágítják a kissármási gázkitörés keletkezését. Két- ségtelenül bizonyítják a Bolygó réten látott jelenségek azt, hogy ott nagyobb mélységekben nagy nyomású gáz bőven van raktározva. Ez a bizonyosság megér annyit, mint amennyi kárt a gázkitörés okozott! TANULMÁNYUTAM AFRIKA ÉSZAKI PARTVIDÉKÉN. Írta BarogH MARGIT dr.! — A 9—12. ábrával. — Az 1911. év július havában abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Budapest székesfőváros tekintetes Tanácsának anyagi támogatásával eljutottam Afrikába. Marseille-ből indultam el az afrikai partok felé s Algerben, Algerie francia tartomány fővárosában, Észak-Afrikában szállottam partra. Ajánló leve- lem kettő is volt; az egyiket Lóczy LaJsos dr. egyetemi tanár úrtól, a magy. kir. földtani intézet igazgatójától, a másikat pedig BáRczyx Isrváwn úrtól, szé- kesfővárosunk polgármesterétől kaptam s így eljutottam oda, ahová akartam. Meglátogattam az algeri francia tudomány-egyetem gyönyörű pálma-kertben épült palotáját s az abban levő ásványtani-, földtani- és őslénytani intézetet. A földtani laboratórium vezetője, FIcHEUR egyetemi tanár úr, ekkor épen Európában tartózkodott, de a laboratóriumi munkák vezetője, SAVORNIN, igazi francia udvariassággal kalauzolt az elég gazdag múzeumban és a Rue Michelet-n, az egyetemmel átellenben levő földtani térképek készítésére berendezett inté- zetben, ahol a francia geológusok tüzetes földtani fölvételei alapján készülnek a pontos földtani térképek az összes észak-afrikai francia birtokokról : Tunisie, Constantine, Algerie és Oran tartományokról. Itt STRALLEN és EHRMANN urak működtek, mint munkatársak. Az algeri francia tudomány-egyetem földtani múzeumában elég gazdag ásványtani, kőzettani és paleontológiai gyűjtemény van együtt. Feltűnő sok a vasérc, amelyet az Atlas vidéke a Bon-foktól kezdve Marrokkóig igen bőségesen termel. Tunisie, Constantine, Algerie és Oran tar- tományok vasércekben igen gazdagok. Lelőhelyeik Oranban: Rar-el Maden, Beni Saf, Oran és Alger között : Kristel, Ténés, Temoulga, Rouina, Ain-Sadonna, Zaccar, Mouzaia, Ain-Oudrer; Bougie mellett: Timmerib, Beni-Felkai; Bougie közelében : Marouania, Meboudja ; El-M" Kinen, Tebeiga pedig Bon közelében ; Tunisieben : Ouenza, Bon Kadra, Djebel-Djerissa, Nefraz, Nebeur. Algerie egy- maga 1906-ban 850.000 tonna, 1907-ben 970.000 tonna és 1908-ban 943.000 tonna vasércet adott. Az összes lelőhelyek közül a legtöbb vasércet adja Beni Saf, Orantól délre. És pedig 1905-ben 328.512 tonna, 1906-ban 379.052 tonna, 1907-ben 419.346 tonna és 1908-ban 410.864 tonna vasércet adott. Az érc főkép vöröses barna hematit 5890 tiszta vastartalommal. A vasérctelep hozzásímul egy liaszkorú mészréteghez, amely viszont arkái rétegekre támaszkodik. Az ércet nagyrészt hajókon szállítják els eladják főképen Angliának és Németországnak, továbbá az Amerikai Egyesült Államoknak, de jut belőle Franciaországnak is. Ha az észak-afrikai francia tartományok vasérctermelését összehasonlít- juk Magyarország vasérctermelésével, akkor látjuk, hogy e tartományok meny- 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 október hónap 11.-i szakülésén. TANULMÁNYUTAM AFRIKA ÉSZAKI PARTVIDÉKÉN. 13 nyire felülmulják Magyarországot ebben a tekintetben. Hazánk 1909. évi vasérctermelése 1,965.481 tonna volt 14,526.294 kor. értékben. Magyarország összes föltárt és várható vasérckészletét Papp KÁáRoLry dr. 144 millió tonnára becsülte, ami a mai fogyasztást véve alapul 86 évre volna elegendő. Ebben van : Ez idő szerint még nem kohó- sítható, titán- stb.-vasére Föltárt ére Reménybeli ére Az ország meg- nevezése Vasérc ] Fémvas Vasérc Fémvas millió tonnákban Magyarország Algerie és Tunisie Am. Egy. Államok] 4257-8 ! 2304-6 ! 75105-3 ] 37222 Összehasonlításul a magyarországi vasérc átlagosan 4090 fémvastartalmú, az észak-afrikai vasérc 55—6090 fémvastartalmú, míg az Amerikai Egyesült Államok vasérce 5790 fémvastartalommal bir. Elég gazdag és érdekes a múzeum paleontologiai gyűjteménye is. A ju- rából kevesebb, de a krétából annál több ammonites, ostrea, belemnites, turrilites. hippurites stb. faj van képviselve, amelyek közül nem egy hazánkban is előfordul. Így pl. a Terebratula janitor Picrer (Pygope diphya CoLowNNa) a felső júra korból (malm) Hurópaszerte előfordul s hazánk felső-jurakorú mészkőszirtjeiben gyakori vezérkövület. Legtöbb kövület van a harmadkorból : egész termet töltenek meg a harmadkorú fosziliák az alsó-eocéntól kezdve föl- felé! A szebb példányokból kitünő fényképeket vesznek föl a franciák s így ismertetik azután mindenfelé. Tanulmányutamon alkalmam nyílott Alger környékének a földtani viszo- nyait tanulmányozni. Az algeri öböl maga beleesik az észak-afrikai felgyűrt Atlas-hegység arkáikus zónájába. Eltekintve az Atlas-hegység nyugati részétől, ez a zóna az afrikai szárazföldnek az északi, parti párkányára szorítkozik, kezdve a Djebel Edoughtól (Constantine francia tartomány, Észak-Afrika) egészen a Gibraltár szorosig s ebben a legrégibb korú kőzetek, az azoós érából, gneiszek, gránitgneiszek és a telepgránitok; a csillámpalák, talk- és ősrégi agyagpalák kristályos mészkőtelepekkel váltakoznak. Az algeri öbölből keletre és nyugatra két félsziget nyúlik a tengerbe, amelyek őskristályos kőzetek rögeit tartalmazzák. A keletin, a Cap Matifou-n, a régebbi palahegység vulkánikus kőzettel van fedve. OSIHACSEFF szerint ez a (ap Matifou palasziklákból áll, melyek részint tiszta kvarcba, részint kvarcos csil- lámpalákba és gneiszbe mennek át. A tulajdonképeni algeri masszivon, az öböl nyugati részén, a Bouzareán nyomozható egy sorozata a gránitos csillám- paláknak, amelyek közé egy hatalmas sötétkék mészkő van beékelve. Azon- kívűl gneiszszerű közbeékelődések és egyes elszigetelt eruptív gránitok is for- dulnak elő a palák belsejében. A Cap-Sidi-Ferrouch, az algeri massziv nyugati kiugró része rostos gránitokból és csillámpalákból áll. A régebbi kőzetek elhe- 14 Dr BALOGH MARGIT lyezkedése az algeri öbölben megvilágítja azt a tényt, hogy mi módon történt ennek a hatalmas arkái hegy-vonulatnak, zónának a leszakadása, amelynek ma egy része a tenger alá van sülyedve. Az algeri palatakarónak egy része, röge elsülyedt a mai algeri öböl helyén: tőle keletre és nyugatra két arkáikus rög maradt meg és nyúlik be a tengerbe: a Cap Matifou ésa Bouzarea. Hatalmas vetődéssel zökkenik le keleten a város feletti kiemelkedés egy része. A fenn- maradt fillit-rög meredek oldalát azonban a francia mérnökök a vasút-épí- téssel kapcsolatban elfalaztatták, amivel elfedték a rétegeket szemünk elől. Az arkái-övet, amelybe az algeri öböl is beleesik, főként az jellemzi, hogy ez ősrégi közetek azokon a kiugró félszigeteken vagy Capokon nyomozhatók nagyrészt, amelyek között a part mélyen beöblösödik. SvEss ezt a jelenséget úgy magyarázza," hogy ez öblök azon leszakadásokból származnak, amelyek folytán a kristályos zónának több része a mélybe leszakadt s így egyes üstök és rögök keletkeztek. FrscHER-nek azonban más véleménye van erről a part- fejlődéséről. Szerinte a régebbi kőzetek jobban tudtak ellentállani a tenger abráziós erejének, mint a puhább és fiatalabb korú kőzetek: innen e part- alakulat. Eltekintve a már előbb említett algeri öböl környékétől, az arkái zóna első gneisz tömege keletről nyugat felé haladva a Djebel Edough, Bone- tól nyugatra; délen a Fetzara-tó határolja ezt a gneisztömeget. PARRAN szerint a meredeken északfelé leszakadó kőzetekben négy fokozatot lehet megkülön- böztetni. A centralgneisz elliptikus tömege, amely pegmatit ereket tartalmaz, körülbelül 1000 m-es legmagasabb csúcsokat alkot. Palás gneiszek veszik körül, ez a második fokozat. Ebben egy piroxén kőzet lép föl, amely mészvas augitot és gránátot tartalmaz. Ezekre az előmagaslatokra támaszkodik északon har- madik fokozat gyanánt egy alacsony dombsor, gránitot tartalmazó csillámtalk- és agyagpalákból alárendelt padokkal, amelyek kristályos, durva szemcséjű mészkövet és vasércet tartalmaznak. Ez utóbbi, főképpen magnetit, mindannyi- szor mészkő réteg alatt mutatkozik lencseformájú beágyazásban, ahol egyúttal számos forrás is fakad. CoguaND és PaRRaAn az említett zöld eruptivkőzeteket, amelyek vasat és mész-lapot tartalmaznak, szoros összeköttetésbe hozzák a vasércpadok és mészpadok képződésével azzal a megjegyzéssel, hogy a vasércek jórészt a mész leüllepedése előtt, tehát a gneiszokkal egyidejüleg képződtek. A források utóbb gazdagították a vasérccel összeköttetésben levő mészlerakodá- sokat. A negyedik, tehát az utolsó alacsony fokozat réteges gneiszből áll. Az arkái kőzeteket tovább a Stora öböltől délre, Philippville-től nyugatra nyomozhatjuk, ahol gránit, talk- és agyagpalák találhatók. A következő tagja az arkái zónának a nagy kabyl gneisztömeg, Algerie-tartományban, Dél- Kabyliában. Ez a Djudjura masszívja, a Bougi-öböltől nyugatra, amely az őt kísérő régebbi palákkal együtt magában foglalja a Dellysnél torkolló Wadi (folyó) Sebaou-t. A Djudjura a leghatalmasabb hegycsoport az egész Északi- Atlasban. A parttól befelé egyre emelkedik, eléri az 1420 m-t is, de így is sokkal alacsonyabb, mint az őt délen körülvevő s rátámaszkodó mészkőből álló része a Djudjurának, amelynek hatalmasan felgyűrt csúcsai 1730—2517 m között váltakoznak. A kabyl gneisztömegre több helyen nummulit rétegek borul- nak, mégis három nagy csoportja szabadon van, amelyek közül a legdélibb, TANULMÁNYUTAM AFRIKA ÉSZAKI PARTVIDÉKÉN. 15 amelyhez régebbi palák is csatlakoznak, nyugatról keletre 54 km hosszúságban húzódik ; közepes szélessége 16 km Dellys felé s a tenger mellékén a harmad- kori üledékek teljesen betakarják. Teljesen izolált masszív északon a Djebel Bellona, amelyet a Sebaou folyó egy meredek szurdokban vág ketté. Itt egy pompás profil tárul föl: az összes üledékek alapja egy durva kékes gneisz- gránit, amely fölfelé gránitgneiszba és réteges sárgás gneiszba megy át. Ezután fillítek és talkpalák következnek s végül hatalmas csillámpalák, amelyek körülbelül 20 m vastag és piritkristályokban gazdag kristályos mésztelepet illesztenek maguk közé. A. következő része az arkái zónának a már leirt algeri öböl környéke. Innen tovább nyugatra az arkáikus zóna maradványait azokban az arkáikus közetekből felépített tengeralatti padokban nyomozhatjuk, amelyek a Cap Chenouá-n és Ténés-nél találhatók. A Mastaganem-öböl nyugati oldalán, az oráni partszegélyen gránit kőzetek bukkannak föl; különböző vörös palák és kvarchomokkő tömege alatt finoman gyűrődött selyemfényű agyagpalák, mészkőt és gálmát tartalmazó dolomitok helyezkedtek el. A régebbi kőzetek Orantól nyugatra a tengerparton több helyen föllelhetők; Nemourtól délre, Oudjda felé pedig egy hosszabb vonulatban követhetők egy antiklinálison. amely a marokkói határon átnyúlik. Itt is többnyire a palában egyes külön- álló granittömegek fordulnak elő, mint pl. Nedrománál, a Nemours-tól dél- keletre vezető úton, ahol is a granit szintén palával együtt mutatkozik, amely palákban chiastolit és andaluzit van. A hegység keleti részében teljesen hiá- nyoznak a régebbi kőzeteknek mélyen benyuló feltörései. Coouanp a marokkói területen óriási fáradsággal nyomozta az arkáikus zóna folytatását. A Nemourstól délre említett hegyráncok Tlemcentől nyugat- dél-nyugatra a szárazföld belsejében folytatódnak, míg egy része a régebbi kő- zeteknek követi a tengerpart vonalát, anélkül, hogy mélyebben nyomulna a szárazföldbe. Így Melillánál (Marokkó), a HRas-el-Deirtől nyugat felé a tenger- parton egy elég hosszú vonalban nyomozható a turmalint és gránátot vezető gneisz és a csillámpala. A Ras Torf vagy Cap Negro Tetuantól északra a nevét attól a sötétszínű, gránáttartalmú csillámpalától kapta, amelyből föl van építve s amelyet itt agyagpalák és fiatalabb gránitvonulatok kísérnek. Ezek a kőzetek alkotják a Ceuta előhegységét, amely a Djebel Mousától ágazik el s ezzel elérik e régebbi kőzetek a Gibraltárt. A szárazföldön befelé egy régi, üledékes hegység kíséri ezeket, amely Tetuantól kezdve a Rifen végig a tengerpart mentét követi s befelé egészen a fentebb említett régebbi rögökig terjed. Djaritznál, Tetuán fölött, Coguanp trilobita, orthoceras és orthis maradványokat talált. A hegység vonulatának az iránya itt általában a kelet-észak-kelet nyugat-dél- nyugatból az észak-dél irányba megy át. A felgyűrt Atlas-hegység arkáikus zónájának ismertetésével kapcsolatban felemlítem, hogy az észak-afrikai lánchegységben egymással párhuzamos zónák ismerhetők fel. Az első a vulkánikus zóna, amely nagyrészt szigetek formájá- ban emelkedik ki a tengerből; a keleten levő Galita szigetcsoportnál kezdődik és egyes szórványos részekben egészen a Melilla öbölben levő Djafaren szige- tekig követhető. A második a fent ismertetett arkái zóna, amely nagyrészt a tengerbe 16 D: BALOGH MARGIT nyúló félszigeteken követhető és főként töredékekben előforduló gneisz, gránit és régi palákból áll, Edoughtól a hosszú Ras-el-Deir-ig s követve a part görbületét egészen a Hercules oszlopáig terjed. Az egyes részek összefüggését a francia geológusok már régen fölismerték és találóan jellemezték. A palahegy- ség után a vörös, perminek vagy karbonnak tartott konglomerát vagy vörös homokkő következik s alkotja a harmadik zónát. Ezután következik a mere- deken magasra felgyűrödött mészhegység, amely rétegfelgyűrődés délfelé a Hodnáig, azután és azontúl egészen a Szaharáig terjed. SvEss szerint meg- ismétlődik délfelé fordítva Észak-Afrikában az Appenninek fölépülése. Az Appeninek külső peremének felgyűrt üledékes képződményei a Jóni- tenger alatt erősen nyugat felé fordulnak s az eocén és krétahegységnek foly- tatása Észak-Afrikában nyomozható. A Dakhela előhegység a Cap Bonnal 9. ábra. Az arkái zóna leszakadása az algeri öbölben. Szicilia irányában húzódik s nagyrészt neokomból és flisből van összetéve. Itt is, Afrikában, az Appenninekhez hasonlóan a kristályos kőzetek öve le van szakadva s csak nehány töredék mutatkozik belőle s a lánchegység a száraz- föld belsejében gyűrődött föl. Itt is vulkánikus kőzetek kísérik a leszakadások területét, amelyek itt, épen úgy, mint Itália nyugati partjain, nem hosszú vonalakban, hanem egyes üstökben követhetők, amint azt a régebbi kőzetekből álló előhegység övének töredékei jelölik. Az Atlas-hegység fölépülése az eddigi kutatások alapján nagyon bonyolult, Gibraltárnál észak felé fordul és Cap Ghiznél eléri az Atlanti óceán partjait. E rendszer folytatása a spanyol partokon a büti Cordillerákban nyomozható. De térjünk vissza az első vagyis vulkánikus övhöz. Az Atlas hegyrendszert jellemzi az erős felgyűrődés, amely a harmad- korban kezdődött. Körülbelül akkor kezdődhetett az arkáikus öv beszakadása is, amivel egyidejűleg fiatal vulkánikus tömegek léptek föl a törési vonal mindkét TANULMÁNYUTAM AFRIKA ÉSZAKI PARTVIDÉKÉN. 17 oldalán s amely folyamat valószínűleg a jelenkorban ért véget. E fiatalabb vulkánikus képződményeknek sorozata nem egyéb, mint a nagy észak-afrikai lánchegység első zónája a Földközi-tengertől számítva. A tengerből hellyel- közzel fiatalabb vulkánikus kőzetekből felépült szigetek bukkannak föl s kísérik az afrikai partokat, azonban egyes helyeken a vulkánikus kőzetek a száraz- földön is felbukkannak. Ha keletről nyugat felé haladunk, a fiatalabb vulkánikus kőzeteknek első nagyobb tömegét a Galita szigeten s az ezt kísérő kisebb szigeteken és zátonyokon találhatjuk meg. VEranr megkülönböztet Galita szigetén egy mere- deken elhelyezkedő sötét mészkő és palarögöt. Ezt leszámítva, az egész sziget trachitból és dolerithez hasonló kőzetekből áll. Kissé távolabb nyugat felé a fiatalabb vulkánikus képződmények foly- tatását az afrikai szárazföldön nyomozhatjuk. Ilyen a Kabylieben, Dellys tájékán levő bazalttömeg. Algertől s a Metidja síkjától nyugatra ezek a kőzetek még mélyebben nyomozhatók a szárazföld belsejében. Milianah kör- nyékén már három különálló övnek látszanak. Ezek közül az első vonulat a tengerparton húzódik Scherschel tájékán és más helyeken. A második vonulat a tengerparttól számított első krétakori lánchegységnek a déli párkányát képezi, míg a harmadik több mint 50 km hosszúságban a hatalmas Sra-Kebira nevű második krétakori hegylánc déli lábánál terül el PomEL szerint. A fiatalabb vulkánikus kőzetek Oránban is föllépnek és pedig trachitok és bazaltok. Ezek itt szorosabb összeköttetésben vannak fiatalabb, harmadkorú rétegekkel, sőt még a negyedkorú képződmények egy régibb részletével is. BLEICHER kimutatta, hogy a trachitok általában régibbek, mint a bazaltok. A kis Habibas sziget malomkő-trachitból áll. Nyugat felé, a Tafna folyó mindkét partján nagyobb bazalttömegek mutatkoznak. Oran és Tlemcen határán Ain-Temouchent közelében van egy bazalt- sziget: itt a bazalttömegek szárazföldi csigákat tartalmazó negyedkori kép- ződményeken helyezkednek el. Nemoursnál szintén bazalttömegek nyomoz- hatók, míg Nemourstól nyugatra a Djafaran szigetek trachitból és fonolit- ból állanak. A tengerparttól szintén nem messze levő Alboran szigetén egy fiatal üledékes rög meredeken van felállítva, amelyen egy olivintartalmú közet- réteg helyezkedett el. A régebbi paleozoikus üledékek a szilur és devon Afrika jelentékeny részét borították. Az Atlasban azonban nincsenek jelentékenyeb- ben kifejlődve, mint maguk az arkái kőzetek, amelyekkel szoros kapcsolat- ban vannak. Keletről nyugat felé haladva már a Galita szigetén is volnának állítóla- gos paleozós üledékek. E sziget nagyobb tömegében palákból, homokkőből, kvarcitból és sötét mészből épült fel, amely rétegeket a gránitnemű kő- zetek erupciói megzavartak és felállítottak. IssEL ezeket a rétegeket Sardinia szilur rétegeihez hasonlítja és a (Galita csoportot úgy tárgyalja, mintha Sardiniának folytatása lenne s nem egyéb, mint annak a régi kontinensnek a maradványa, amely a mai nyugati Földközi-tenger helyén állott és az Alp- Appennin-Atlas hegyláncolat kiemelkedésekor a harmadkorban a mélységbe Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 2 18 Dr BALOGH MARGIT sülyedt. A szárazföldön Constantin tartományban az őskristályos palák mellett sok agyagpala, grafit és kvarcpala fordul elő, amelyek paleozós képződmények- nek látszanak, amelyek azonban a gneiszoktól és csillámpaláktól nehezen különíthetők el. A Philippville és Djidjelli (Constantin tartomány) közötti arkáikus tömeghez kékesszürke, csillogó, finoman ráncolt palák csatlakoznak s ezek a Boukhalfai csillámpalákkal Tiziouzonnál (Kabylei) szoros kapcsolat- ban vannak. Oran tartományban is követhetők ezek az üledékek. Itt fillitjellegű, selyemfényű és különböző színű palák fordulnak elő. Rendesen sárgásvörösek vagy kékesszürkék. Ezek a palák gyakran lencseformájú mészkőrétegeket és kvarcot tartalmaznak. Néha tejfehér kvarcerek is fordulnak benne elő. Oran- nál, az Oroszlán-hegy tengerfelőli részén grafitpala is található. Főképen a Kap Lindess, Djebel Skouna, Ain Tolba, Kebira és Gar Roubannál nyomoz- hatók. Marokkóban paleozós kőzetek kísérik a Földközi-tenger part- vidékén húzódó arkáikus kőzeteket. Cogvanp két emeletet különböztetett itt meg. Az első emelet kvarckonglomerátumot és szürkés kvarcitot tartalmaz és körülbelül 200 m vastag. Erre helyezkedik el a második emelet és pedig selyemfényű palák és hatalmas sötét mész körülbelül 120 m vastagságban. Tetuan és Djaritz között a Cuitan völgyében Coouanp a sötétkék mészben sok kövületet talált és pedig különféle korallt, orthocerast és trilobitát. Marokkó középső részében, az Um-er-Rebia folyó környékén jelentéke- nyen fordulnak elő paleozós agyagpalák, kvarcitok és kristályos meszek ; Casa Blancat is elérik. Ugyanez található Marokkó és Magador között. A. Magas- Atlas főgerincén is több helyen kimutatható. A Wadi Sus és a Wadi Draa között az Anti-Atlas és a Djebel Bani láncai főképen paleozós rétegekből állanak. Míg Constantintól kezdve Ceutáig az Atlas északi részében az ős- paleozós rétegek, a silur és devon csupán az arkáikus kőzetek kisérőiként lépnek fel, addig Marokkó déli részén jobban vannak kifejlődve. BLEICHER a karbonkorú kőzeteknek egy zónáját nyomozta Oran tartományban. Részei a fővárostól Orantól keletre és nyugatra elterülő Djebel Kahr és Djebel Santo. Nemourstól nem messze Ain Tolbánál is található, bár nem nagy területen, hanem azért mégis tekintélyes tömegben. Az Oran közelé- ben levő Oroszlánhegy massziv előfokán, a Cap de TAiguille-en a karbonkorú rétegek a selyemfényű régi palákon diszkordánsan helyezkednek el. Ezek a rétegek konglomerátokból állanak, amelyek durva agyagos palás homokkövek- kel váltakoznak és tartalmaznak különféle kvarcit padokat, szürke mészköveket kvarctörmelékekkel, korallokat, krinoidákat és foraminiferák nyomait. FRITSCH szerint Marokkóban, a Magas-Atlasban az Urika völgyében nyomozhatók régebbi karbonkorú palák s benne mészpadok barna vasérccel. Maws szerint Marra- kestől délre, az Atlas északi platóján is nyomozható a karbon. Ennek a platónak a magvát szürke színű, merőlegesen felállított és nyugati csapással biró palák képezik. Ezen a magon egy vörös, fiatalabb homokkőtakaró helyez- kedik el. Assghinnál, Tasseremut fölött, a völgyben kibukkannak e palák a homokkőtakaró alól. Mulai Ibrahim szentélyétől keletre a palák 1500 m-nél is magasabb csúcsot alkotnak. Fzekhez hasonló palák még elszigetelve a TANULMÁNYUTAM AFRIKA ÉSZAKI PARTVIDÉKÉN, 19 marrakesi síkon Frougánál is vannak. BarLawssa botanikus páfrány-nyomokat talált Marrakeschtől délre a palákban. A permi éstriász rendszert is nyomozhatjuk az Atlas felgyűrt láncaiban, El Rantour környékén Constantin tartományban CogvanDp szerint fillitek, palák, homokkövek és márgák csoportja található, amelyet triászkorú- nak tarthatunk. Ezt nyomozhatjuk Toumiettes környékén, a Djebel Mousán, a Djebel Kseibán, a Djebel Safián, továbbá a Djebel Filfilah lábainál, sőt a, Djebel Edoughon is. Ezeken a rétegeken konkordánsan fekszik az alsó liász- korú, sötét, csaknem fekete mész, amely rendesen az illető hegy csúcsát alkotja. Így Sidi Cheikh-ben-Rohounál egy 400 m vastag rétegezést találhatni fillitből, fekete és szürke kvarcitból, anagenit, agyag, mészpala és márgából. 10. ábra. Alger, háttérben a paleozoós zónával a permi korú hegységgel. Philippvilletől keletre a Djebel Filfilahon ezeket a triászkorú rétegeket erősen megzavarták az eruptiv kőzetek. CoguaAND Szerint itt jurakorú márvány alatt márgák és vörös anagenitek helyezkednek, amelyben vörös vasérctelérek van- nak elég nagy számmal, továbbá gránit- és augitit-erek törik át. Bonenád, a Djebel Edough gneiszmasszivjára nyugaton kvarechomokkövek dőlnek, amelyek délen a Oued-el-Arebig, nyugaton pedig a Ras-el-Hadid vagy Cap de Ferig követhetők; kvarcporfirok törik át. Cogvuawnpal szemben Tissor Constantin tar- tomány triasznak tartott rétegeit részben a kristályos palahegységhez, részben az eocénhez számította. Algerie tartományban az őspaleozós palákat vöröses konglomerátok, vöröses homokkövek és márgák komplexusa övezi, amely a Kabyl hegység déli részén Azron-Tidjernél 150 m vastagságú s amelyet azonban liászmészkő takar be. Oran tartományban is szorosan hozzásimulnak e vörös konglomerátok és durva homokkövek az őspaleozós rétegekhez. Különböző módon helyezked- 9k 20 D:t BALOGH MARGIT nek el. Így pl. PomEn szerint Orantól délre, a Djebel Kaharon vagy Oroszlán- hegyen diszkordánsan feküsznek a régi mészpalákon. Marokkóban a tengerparton végighúzódó régebbi palaközeteket, hosszá- ban a Rif mentén, sőt még Tetuanon túl is kisérik e vörös homokkövek és konglomerátok. Körülbelül 200 m-re vehető e rétegek közepes vastagsága. Az említett vörös permi triászkorú rétegeknek megfelel Marokkó déli részén is egy hatalmas vonulata a vörös, kemény, kvarcitos homokköveknek, közbeékelt mész- és agyagpadokkal. Fgirscm ezt a Wansero faluról Wansero-homokkőnek nevezte el. Ebből van felépítve a marokkói Atlas előhegysége, az 1200 2500 m-es plató. Marrakestől délre terül el, az Atlas vonulatával párhuza- mosan elterülő teknőszerű alakulatban és diszkordánsan, részben régebbi kar- bonkorú palákon, részben porfiriteken helyezkedik el. A plató északi részé- ben, különösen ott, ahol meredeken végződik a síkság felé, a felső rétegeket különféle márgák és mészkövek borítják. Erre még tűzkögumók is helyez- kednek el. A jurakorú lerakodások, különösen a mész, jóval több anyagot szolgáltattak az Atlas hegység fölépítéséhez, mint az említett régebbi képződ- mények. Tunisie, Constantine és Algerie tartományokban még csak elszórtan fordulnak elő a jurakorú rétegek, különösen a tartományok középső részén. Oránban azonban már jóval nagyobb tömegben van a jura. Az Oran tar- tomány belsejében levő Saida hegység, mely a nagy Schott-regiótól északra terül el, egészen ebből van fölépülve, sőt még a marokkói határon is átnyúlik. Főképen a felső jura van kifejlődve az Atlasban. A Tell-Atlasban a liász mérsékelten van képviselve. Mind a három francia tartományban végig követhető, de csak szórványosan, egyes helyeken Guelmától és El-Kantourtól kezdve a Kis- és Nagy-Kabyl hegységben, a Chenona masszívján, az Onarensisen, Arzewen és Oranon keresztül a Djebel Amourig Tafnánál. Többnyire mész- és dolomittömegek, amelyek kevés kövü- letet tartalmaznak, ami megnehezíti az egyes emeletek megállapítását. Philipp- ville és Constantine között El Kantournál a Sidi-Cheikb-ben-Rohon és a Toumielte meredek csúcsai alsó liászkorú grafitmészből vannak. Különböző belemnites, ammonites és pentacrinusok lelőhelye ez. A Djebel Filfilahnon a mészkő az eruptívkőzetekkel való érintkezés által a karraraihoz hasonló márvánnyá alakult, miközben a fossziliák összes nyomai elpusztultak. Oued-el-Kantránál nyomozható a középliász ammonites nyomok- kal. Jurakorú rétegeket említ Nicarse a Djudjura ráncaiban, hol is a paleozós rétegek közt helyezkedett el. Még ismertebbek a jurakorú szürke mészpadok Ouarsenisnél, Teniet-el-Haddtól nyugatra. A Kef-Sidi-Amaron, a Grand Picen és a Sidi-Abd-el-Kaderon NicAIsE és CoguaANDp számos kövületet találtak. A közép- liászt jellemzi a Coguanp által gyűjtött Rhynchonella tetraedra DORBIGNY és a Helcion extinctorius COoguanp. Oran tartományban PoMmEL a liásznak mind a három fokozatát ki tudta mutatni fossziliák által, sőt a felső liász Oranban két emeletet is mutat, amint azt BLEIcHER kinyomozta. A középső jurának, a doggernek csekély kivétellel csupán csak a felső emelete, a callovien nyomozható az Atlasban. A felső TANULMÁNYUTAM AFRIKAI ÉSZAKI PARTVIDÉKÉN. 21 jurának vagy malmnak az emeletei jelentékenyen vannak elterjedve az Atlas- ban és pedig úgy a Tell-Atlasban, mint az ettől délre elterülő magas platók vidékén. Keleti Algerieben még csak egyes szigetei nyomozhatók, e tartomány nyugati részén azonban már összefüggőleg van kifejlődve s hatalmas hegy- láncot alkotnak, amely követi az Atlas felgyűrődésének az északkelet-dél- nyugati irányát, messzire nyúlik be Marokkóba s a Tell-Atlas és a magas platók között természetes határt képez. A Hodna és a Sahara között az oxfordi emelet már nem szerepel a cephalopodákkal, hanem a rétegeket korallok jellemzik. Bou Saadatól délre meredeken emelkedik ki a Leba Liamoun. Ez nem más, mint egy izolált juratöredék, melyet részben eltakarnak a krétakorú rétegek, részben vetődé- 11. ábra. Oázis a Szahara határán. sekkel csatlakoznak hozzája. A juraképződmények itt két emeletet alkotnak. Alul agyagos rétegek helyezkednek el, amelyek kövületeket nem tartalmaznak, homokkő és mészpadok közbeékelődéseivel. Ezután korallmész következik gaz- dag faunával ((Gidaris glandifera, Dysastev gramulosus, Gollyrites LoRxrorr) crinoidákkal és brachiopodák. Érdekes, hogy ezen a mészen diszkordánsan van elhelyezve a felső neokomkorú mész, ami mutatja, hogy a juraperiodus végén itten szárazföldi képződmény volt. A Nagy-Atlas ráncaiban Algerie és Oran tartományban hosszan nyo- mozhatók a krétakorú hegység ráncaiban a jurarétegek. A legjelentékenyebb tömege azonban a jurának az Atlas középső hegy- vonulatában található. Algerieban kezdődik még ez a rész, a Felső-Cheliff partjánál, a nagy Chott-ech-Cherguitól északra húzódik különböző nevek alatt, mint Nador, Saida, Daya-hegység, a marokkói határon túl. A hegyvonulat orani részében, nevezetesen Saida környékén, a jura összes ismert emeletei 29 rt D: BALOGH MARGIT kinyomozhatók. Az Atlas-hegység tömegének összetételében a legnagyobb részt. mégis a krétakorú rétegek adják. A kréta képviselve van a legalsóbb emelettől a legfelsőbbig. A francia geológusok szerint nyomozható itten a neocomien, urgonien, aptien, albien vagy gault, cenoman, turon és senon. A neocomien már ott kezdődik, ahol az Atlas északkelet felé $Sziciliába fordul át, vagyis a Cap Bonnál; Zaghouanon kesesztül folytatódik. De nemcsak Tunisieben nyo- mozható, hanem ki van fejlődve Algerieben és pedig a Tell-Atlasban, továbbá a magas platókon és a déli hegységben egészen a Sahara határáig. E külön- böző vidékeken különböző módon vannak a rétegsorozatok kifejlődve. Például a Cap Bon körül és Zaghouannál réteges, szürkésfekete márgát találunk mész- padokkal. Jellemző, hogy kevés benne a kövület. Erre a márgára szürke márványmésztakaró helyezkedik el, melyet már az urgonien emelethez számít- hatni. A Tell-Atlas neocomrétegeinek faunáját a cephalopodák jellemzik. A platókon inkább korallok és ostreák lépnek előtérbe. Ugyancsak a Tell- Atlasban, Phillippville, Constantine és Guelma között Coguawnp különböző belemniteseket, ammoniteseket, asterianusokat gyűjtött. Az urgó-apti emelet észak-keleti Tunisban tűnik föl először. RoLLtaxp szerint a neocomon elhelyezkedő szürke márvány, továbbá ehhez ha- sonló mészképződmények tartoznak ide Tunis észak-keleti részén. Egészen a. Djébel Recasig, Bon Kourninig nyomozhatjuk. A Djebel Recas-t alkotó mész- kőben ércerek vannak. Jellemző itt a brecciaképződmény. Tunis várostól nem messze, a Djebel Moktán a márgában Belemnites aff. semicanaliculatust talált HROLLAND. Észak-Algerie urgo-apti emeletét jellemzi, hogy nagy az eltérés az északi és a déli rész kifejlődése között. Északi Marokkóban sreguiéniá-k, ammonia-k, phasianell-ek, trochusok jellemzik az urgo-apti emelet mészkövét, amint meredeken helyezkednek el a Rif permikorú homokkövén s régi paláin. Erre aztán nummulit mészkő he- lyezkedik el. Az albien vagy gault szokatlan vastagságban, vagy 100—300 m- nyire fejlődött ki homokkőből, márgából és mészkőből, sőt konglomerátokból is. Nagy része van a Déli-Atlas orografiai kialakulásában és összefügg vele a vidék terméketlensége. Különböző módon van kifejlődve a Tell-Atlasban, a magas platókon és a déli hegységben. A eenoman emelet Algerieben van nagyon elterjedve. Nem ritkán 500 m vastagságban van kifejlődve ez a réteg és nagy hegytömegeket képez. Coguanp nagyon szép Ostrea Africana LAMARCK, Trigonia crenulata LAMARK, Turrilites costatus LAMARCK és Discoidea cylind- rica AGassiz példányokat gyűjtött ez emeletből. A turon aránylag kevéssé van elterjedve az Atlas-hegységben. Az északi parti hegységben csak szórványosan követhető, Oranban és Marokkóban is csak keveset van kifejlődve. Coguaxp Tebessa környékről ismerteti a turont. Három emeletre osztja s a cenoman Inoceramus márgára következnek: 1. Tömött mész, benne vöröses márvány-padok is szürke mészkő; 2. szürke márga ; 3. hatalmas mészpadok. Itt találta a jellemző dlippurites organisans DEsm.-t is, A szenon elterjedése jelentékeny Algerie és Constantine provinciák déli TANULMÁNYUTAM AFRIKA ÉSZAKI PARTVIDÉKÉN. 23 magas platóin, továbbá a tavak és a Szahara közötti részen. Közettanilag és paleontholgiailag nagyon egyhangú a kifejlődése, 400 m vastagságban mész és sötét márga. A faunájának a faciesei és ugyanazok. Coguanp három emeletet különböztet meg: szantonien (alsó emelet), campanien és dordonien. A szan- tonien emeletben találta Cocuanp az Ammonites (Buchiceras) Morreni CocuaNDp érdekes példányát és az Osírea dichotoma BaxrE-t. A campanienből való az Inocevramus Gripsi MANTELL. Az eocén és oligocén főképen az Atlas keleti részében van ki fejlődve, de Algerie nyugati részében már nem követhető. A kövületeket tar- talmazó eocénkorú lerakodásoknak három főzónáját különböztethetjük meg. Az első zóna .Algerieben a Cap Blancotól Ténés-ig terjed. A 2. zóna Tunis 12. ábra. A Szahara. közepe táján kezdődik s Tebessán át a Szaharáig, Biskra környékéig húzódik. A harmadik zónát Tunis keleti és déli részén jelölhetjük ki. Az alsóeocént jellemzi többek között a Ploladomya numida Coou. ésra Sulcobuccinum Michelini Cogu. A parisien is képviselve van Nummaulites complanata Lam. és más kövületekkel. Gyakori továbbá az oligocénban a Chondrites f. Targioni BRowGwIaRT., amely flis-fucoidea lenyomat Európában, sőt nálunk is gyakori. s A miocén Tunisban és Constantine-ban kevéssé jelentékeny, ellenben Algerieben és Oranban jobban van kifejlődve és kövületekben is gazdag. A pliocén-rétegek viszont már csak a partvidékre szorítkoznak, mert a tenger nagyon visszahúzódott. Tunisie keleti partjain, Algerie és Oranban követhető. Jellemzők a subappennin emeletből Venus multilamellata LAMAROK, Murex (Rhinacantha) brandaris LISNÉ, Helix subsensíilis CRossx és mások. Az utolsó geológiai időszak,a negyedkor is képviselve van az Atlasban 24 Dr: BALOGH MARGIT és pedig a tengeri képződmények főképen a part közelében, míg az édesvízi üledé- kek a folyó völgyekben járultak hozzá a mai domborzat teljes kialakulásához. Már most tekintetbe véve azt a körülményt, hogy az Atlas hegységben a geológiai fölépülés alapján zónákat különböztethetünk meg, állítjuk azt, hogy ez a lánchegység nem egyéb, mint egy része a nagy mediterrán felgyűrődött hegységnek és egészen más jellegű, mint az egyhangú afrikai kontinens, mert későbben csatlakozott az ősrégi afrikai szárazföldhöz. Azok a nagy mozgások, amelyek a föld kérgének mediterrán részét Afrika tábla-tömegére rátolták, ez a gyűrődés és kiemelkedés, kivéve a marrokkói hegyeket, egyre növekvő intenzitással a tercier kor elejétől a guaterner elejéig cartott. Tekintetbe véve azt a körülményt, hogy az Atlas legmagasabb láncai a Szahara szélén mint- egy összetorlódni látszanak s az északi részében, a Tell-Atlasban a láncok nem ilyen magasak és inkább távolabb állanak egymástól, elfogadható RorHPLETZ elmélete, mely szerint itt egy N S irányú tangencionalis erőt kell feltételez- nünk, mely a Szahara mai határán a legerősebben és leghosszabban működött. ami által itt a felgyűrődés erősebb lett, míg a régebben megszilárdult afrikai tábla ellent tudott állani a működő felgyűrő erőknek. A felgyűrődés kezdetén. tehát a harmadkorban kezdődhettek mega régi parti öv beszakadásai, amely alkalommal fiatal kitörési tömegek kerültek felszínre a törési vonal mindkét oldalán, amely folyamat valószinűleg a jelenlegi periodusban ért véget. Az el- sülyedt részeknek egyes tömegei utóbb újból kiemelkedtek, de ekkor már ha- talmas terciér-korú üledékekkel voltak borítva, amelyek azután, épen úgy, mint a jura és kréta hegységben lerakodott üledékek, a folytatólagos gyűrűdésekben részt vettek. Ezzel a tipusos felgyűrt lánchegységgel élénk ellen- tétet képez a tőle délre elterülő észak-afrikai sivatagok nagy táb- láj a, amely tulajdonképpen csak egy része az Arábián, Szirián és Mezopo- támián keresztűl húzódó, ázsiai táblának. A Vörös tengerből és Szuezi csa- tornától kezdve nyugaton az Atlanti óceánig, míg az Atlasztól és a Közép- tengertől délen egészen a Szudánig tart. Fölépítésében nem olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra látszik. Az alapja ennek is, mint az Atlast kivéve Afrika valamennyi részé- nek, egy ősrégi hegység kristályos palákból és ős eruptióközetekből, amelyek délen, továbbá a Nilustól keletre levő magasabb hegységben előbukkannak. Erre paleozós rétegek következnek, főképen a Szahara közepe táján és Senegal közelében : ezek szilur palák és devon homokkövek. Míg azonban az arkáikus kristályos palák gyűrődöttek, addig a paleozós rétegek vízszinte- sen helyezkednek el felettük, úgy hogy itt a felgyűrődés már a szilur idő előtt be volt fejezve. A triás és a jura időben itt egy hosszabb szá- razföldi periódus volt, míg a krétakorú tenger ismét nagy területeket borított be e táblán. A nyomai felismerhetők a homokkövekben s a mészkőben Dél- Algerieben, Tripolisban, a Nilus mellékén és egy keskeny vonalban az Atlanti partokon. Az eocénban tengeri lerakodásokból képződött alsó Egyptom ; a mi- océn és pliocén időkre esik a Barka felépülése, míg a belső hegyekben hatal- mas vulkánikus kitörések léptek föl. HUNYAD-DOBRA KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIAI VISZONYAI. 25 Ezek a vulkánikus kitörések szoros kapcsolatban vannak a terciér időben bekövetkezett tektonikai elmozdulásokkal, amelyek a vidék mai reliefjének az alapját vetették meg. Ugyanis sülyedések és beszakadások következtek be ez alkalommal, amelyek folytán az eddig egyhangú üledékes tábla változatos formákat nyert s a mai hegyek alakultak ki. Hosszanti repedések, kereszt-törések és üstszerű leszakadások következtében nagy kiterjedésű területek lesülyedtek, míg mások helyökben maradtak. Igy keletkeztek a nagy száraz, víztelen területek, míg az egyes mélyebb üstökben a víz összegyűlt: itt keletkeztek az oázisok. Némely helyen a felület rögökben törött össze, mint egy tó felső jégburka, máshelyen egyes részek a mai tenger nívója alá sülyedtek, mint a Barkától délre eső oázisok. Ezeket az elmozdulásokat azonban részben elfedték a negyedkori folyóhordalékok. Az elején, a pluviál időben, a vizek működése erősebb, utóbb szárazság állott be, mely már a mai időkre vonatkozik. HUNYAD-DOBRA KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIAI VISZONYAI. Írta GAÁL ISTVÁN dr. A 13. ábrával. — Hunyad-Dobra, vagy mint a legközelebbi jövőben magyarosan nevezni fogják : Jófő, a Maros alluviális árterének szélén a bal parton fekszik, úgy hogy a tőle D-re eső szomszédos kicsiny oláh falvak már a közép-miocén partvonalhoz közel, a közép-hegység (illetve itt Erdőhát) lábánál helyezkedtek el. Ezúttal Fazacsel, Mihalesd, Roskány és Pánk környékéről óhajtanék azok- ból a följegyzéseimből közölni, melyeket részben az 1907. év nyarán Kapié OTTOKÁR dr. geológus, tisztelt barátom társaságában, majd pedig 1909. év ta- vaszán a területen újból megfordulva gyűjtöttem. A fölsorolt helyek közűl kétségkívűl Pánk a legösmertebb a geológiai irodalomban. Ennek egyrészt az is lehet az oka, hogy Felső-Lapugy tőszomszédja, másfelől azonban faunájának gazdagsága és megtartási állapota is régen fölhívhatta reá a figyelmet. NEu- GEBOREN ! gyűjtött itt legelőször, sőt szinte mondhatjuk : legutoljára is. Az utána való irodalom fauna tekintetében újat nem mond, a lelőhelyeknek sem jár utána. KocH? is csak a NEUGEBOREN gyűjtötte adatokat ismétli munkájában. 1 Systematisehes Verzeichnis der bis jetzt in den Tegelsehichten von Pánk aufgefundenen Gasteropoden. (Verh. u. Mitt. d. Siebenb. Ver. f. Nat. XVI. köt.) U. az: Tabellarisches Verzeichnis der bis jetzt bei Pánk nüáchst Lapugy auf- gefundenen Miocen-Conchylien etc. (U. ott XX. köt.) 2 Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén-csoport. Budapest, 1900. 26 Dr: GAÁL ISTVÁN A szomszédos F.-Lapugy minden érdeklődést leköt és kielégít, s Pánk mind inkább elhanyagolódik. De itt mindjárt hozzá is tehetjük, hogy a régibb gyűjtésmódra való tekintettel nincs okunk ezt az elhanyagolást különösebben fölpanaszolni. Az irodalomban szereplő pánki miocén fauna legkiadósabb lelő- helye ugyanis a gör. kel. templomtól KDK-re eső szántóföld, melynek fölületén fordulnak elő a kövületek. Ezeket azonban nem tekinthetjük csupán a lajta- mészből kimállottaknak, — mint azt Kapic! is teszi, — mert ha csak kis részben is, de köztök vannak a szántóföldet K-ről szegélyező dombhát szürke homok- és agyagrétegeinek fajai is, amelyekből (magasabban feküdvén) a csapa- dék vizek szintén a szántóföldre? hozhatják a molluscum héjakat; Kapic OTTOKÁR ? 22 fajt sorol föl erről a lelőhelyről. Megjegyezhetem még, hogy az itt található kitűnő megtartású mollusceum héjakat ÁRONÉ GyökGy lelkész úr is. szorgalmasan gyűjti, s tudomásom szerint a Nemzeti Múzeum vásárolt is tőle. "Magam leginkább a pánki templomtól DNy-ra eső kisebb vízmosás (cParau Seitauluip) föltárásait tanulmányoztam. Az árok fejénél könnyen megállapít- ható, hogy az itteni közép-miocén a cDosu mares (763 m) fillitjével érint- kezik, jóllehet egy nem egészen jelentéktelen tömegű hordalék takaró (mint- egy 2000 lépés szélességben) az érintkező vonalat elfödi. A [3 h. irányú víz- mosás hegyes szögben metszi a komplexus csapásirányát, (4—16 h.). A föl- tárt legfelső réteg kék agyag, kitűnő megtartású kövületekkel. A legtöbb faj az iszapos fenéken élő apró csigákból való, melyekre nézve — legnagyobb sajná- latomra — én is csak megismételhetem Vapász! megjegyzését, hogy t. i. BoETTGER munkájából alig lehet a fajokat meghatározni. S miután BOoETTGER professzor halálával a könyvéhez való táblák megjelenését valószínűleg elejtett dolognak kell tekintenünk," a ránk nézve oly nagy fontosságú ábrákról más irányban kell gondoskodnunk. A legfelső rétegben gyűjtött fajok közül csak az alábbiakat határoztam meg eddig, s közlöm előzetesen: Anomya sp. (Burdigalensis DErnx.?), Gypri- cardia transsylvanica HöRw., Astarte triangularis Mowr., Perna sp (Soldanii DEsx.?); a héj egy vékony lemeze. Corbula gibba Orrvi, Corbula rovoluta Bnrocc,, Leda pellucida PHum,, Nucula nucleus DL., GCardita scalaris Sow., 1 A Maros bal partján Tisza, Dobra és Lapugy környékén elterülő hegyvidék geológiai viszonyai. (Földtani Int. évi jelent. 1906-ról.) 2 Itt jutnak hozzá a pánki oláhok is; valóban érdekes, hogy la Dentalium és Vermetus héjak alkalmas példányait — szivarka-szipkának használják. Csakugyan stílszerű dolog Lapugy és Pánk környékén! 3 I. m. p. 94—95. 4 A ribiczei felsőmediterrán korszaki korallpad faunájáról. (Földtani Közl. 1907) p. 379. 5 BOETTGER tanár úrral a mult év tavaszán alkalmam volt Frankfurtban személyesen értekeznem erről a tárgyról; beszélgetésünk folyamán arról győződtem meg, hogy a sZur Kenntnis d. Fauna d. mittelmiocánen Schichten von Kostej im Krassó-Szörényer Komitats című munkához nem is tervezett táblákat, miután — mint többször is mondotta — a fajok leírása oly pontos, hogy rajzok nélkül is meg- teszi a szolgálatot. HUNYAD-DOBRA KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIAI VISZONYAI. Cardita sp., Pecten cristatus var. mediterra- neus Gaar., Lithodomus sp. (igen apró faj). Dentalium Jani HöóRx., Dentaltum in- curvum REx. Turritella, bicarinata Bicuw., Turritella subangulata BRocc., Turritella turris Basr., Turritella Archimedis BRowc., Oliva clavula Lam., Pleurotoma Badensis R. HöRx., Pleuro- toma angusta JAanx., GCerithium Zeuschneri Puscn., Cerithium pymaeum Pnrw., Cerithium scabrum OLrvi., GCerithiopsis sp. sp., Cerithella sp., Buccinum serraticosta BRONNx., Buccinum semistriatum — BRocc., Buccinum limatum CHEMN., Gypraea sp., Mitra recticosta BELL., Mitra Bellardii HoóRx.. Columbella fallax R. HöRwx. et. Av., Terebra sp. (apró faj), Fu- sus? sp. (apró faj), Neritina cfr. Gratelou- pana FéR, Pyramidella sp. (atff. plicosa, BRONN.), Actaeon semistriatus FÉR, Ringi- cula buccinea DEsn., Fissurella clypaeata GRAT., ? Turbonilla hemisyrnola BTTra., ? Turbonilla banatica BrTra., (onus sp. juv.? Bulla. miliaris BRocc., Erato laevis Dox., Rimula sp., Natica helicina BRocc. juv. Vaginella depressa Daup. (tökéletes megtartásban). Ezeken kívül foraminiferák, bryozou- mok (Cellepora), brachiopoda, valamint Cida- ris tüskék nagy számban fordulnak elő. A közölt sorozat azonban szinte hihetet- lenül hibásan tükrözteti vissza a felsőagyag faunájának jellegét. Ennek egyik oka termé- szetesen abban keresendő, hogy az apró csi- gák jó része nincs fölsorolva, illetve meg- határozva, s ennek következtében tulságosan gyakoriaknak tűnnek föl a nagyobb fajok. Másrészt pedig az sem tűnik ki, hogy egyed szám tekintetében a turritellákon kívül csak ritkaság számba vehetők a nagyobb alakok, melyeknek egyébként is csak kicsiny töredékei, vagy fiatal példányai fordulnak itt elő. Ezzel a ténnyel kapcsolatban pedig helyénvalónak tartom megjegyezni, hogy ha ily tekintélyes sorozat is helytelenül tüntetheti föl a fauna valódi jellegét, mily gyakori lehet ez oly ese- z SEB MLS ek z Injmegdenj a §: fueysosfóey (3 MOTOOYO[ alsó szintje. épmiocén , 1. Homokos kék agyag, a köz 2. Lajtamész. 3. Kék homok (Ah) és barna agyag (a), a középmiocén felső szintje. 4. Piroxén andezit. 5. Felső miocénkorú homok. 13. ábra. A Pánk és Fazacsel között elterülő vidék földtani szelvénye. 28 Dr: GAÁL ISTVÁN tekben, amikor kevesebb, vagy talán csak 4—5 faj van fölsorolva! A tény tehát az, hogy a pánki cParau Seitauluis kék agyagában partközeli, de mély, iszapos fenék túlnyomóan apró fajokból álló faunája van képviselve. A kék agyag feküjében barna és szürke homokos, itt ott kavicsos agyagot vékonyabb márgás agyag padokkal, s egy V2 m-es sárga homokréteggel látunk települve. Rétegei 22 Ah. felé 159-al dűlnek. Ebből a komplexusból, melyet a szelvényen egységesnek tüntettem föl, mintegy 20 m-t látunk itt föltárva. Faunisztikai szempontból megjegyezhetem, hogy míg a márgás, agyagos padokban az előbb tárgyalt réteg apró fajait jórészt megtaláltam, (csak Ptero- podát nem) a homokos rétegekben a nagyobb fajok kitűnően megtartott héjai gyűjthetők. Belőlük a következőket sikerült eddig meghatároznom : Corbula carinata Dus., Ostrea cochlear Poxi., Spondylus sp., Pectun- culus pilosus L., Nucula nucleus 1UL., GCrassatella, sp. (Moravica, HöRx. ?), Pecten sarmenticius, GOLDE. Natica helicina BRocc., Solarium simplex BRowwx., Turritella Archi- medis BRonc., Turritella subangulata BnRocc., Turritella bicarinata Ercnw., Conus antediluvianus BRuG., Conus Dujavdini DEsn,, Cerithium Zeuschneri Puscn., XKMonodonta mamilla AwxpRzs.,! xHipponya sulcata BRocc. nov. var.,? Ancillaria glandiformis VLam., Ringicula buccinea DEsn., Trochus patulus Bnocc., Vermetus sp., Buccinum Badense PaRrscn., Buccinum restitutianum Fowxr., Oliva clavula Lam, Fusus an n. sp., Turbinella (Latirus) labellum Box. Pleurotoma Allionii BELgDpn., Pleurotoma recticosta BELDpL., Pleurotoma cataphracta BRocc., Pleurotoma clathrata SERR., Cypraea Duclosiana BAST., Dentalium sp. (Michelottii HőRx. ?). Ezeken kívül egy halcsigolya (?) töredékét gyűjtöttem ebben a föltárás- ban, míg a valamivel lejebb fekvő szántóföldön Strombus, GConus, Ranella, Murez, stb. fajok nagy héjai hevernek. Ez a föltárás úgy topografiai tekintetben, mint petrografiai és faunisztikai szempontból egyenes összefüggésbe hozható azzal a dombbal, mely a gör. kel. templomtól Dk-re fekszik. Kétségtelenné teszi ezt különben az a körülmény is, hogy látszólagos fekűjök egyaránt lajtamész, illetve ennek konglemeratumos faciese. Megfigyelhető ez mindkét helyen: az említett domb tövében, valamint a pánki völgyön lefelé (É-nak) menve az út mellett. Ez utóbbi irányban ha- ladva, ott, a hol a Pánkra vivő út Szelistye felé ágazik, agyagos kavicsréteget találunk, mely a legjobb megtartású s leggazdagabb makrofaunát szolgáltatja. Maga a lajtamész a visszavonuló, sekélyedő tenger üledékes képződménye, s ezen az alapon fiatalabbnak tekinthető, mint az előbb tárgyalt — topografiailag a fedüben fekvő — homokos agyag-rétegek. (I.. a mellékelt szelvényt a 13. ábrán.) 1 A $-gal jelzett fajok szíves meghatározásáért Vapász E. dr. tisztelt bará- tomnak mondok ezen a helyen is köszönetet. 2 Erre a fajra vonatkozólag VapáÁsz dr. úr a következőket írja: cA típussal nem azonos, viszont a piemonti medencéből leírt három változat egyikével sem egyezik meg, miért is új változat gyanánt is megáll. HUNYAD-DOBRA KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIAI VISZONYAI. 29 A lajtamész — durva homok és konglomerátum padokkal váltakozva — a völgyön lefelé haladva egészen Kis-Roskányig nyomozható a felületen. Több helyütt kőfejtésekkel van föltárva. FHaunájával ezúttal nem foglalkozom részle- tesebben, csak annyit jegyzek meg, hogy a kagylók (Pecten, Arca, Pectunculus, Venus, Cytherea, stb.) láthatók benne túlnyomóan, ellentétben a föntebb ös- mertetett fedű faunájával. A lajtamész fekűje K.-Roskány, illetve Dobra környékén közvetlenül meg nem figyelhető (az érintkező vonalat talán a piroxen- és amfibol-andezit agglo- meratum födi el). De mindenkép valószínű, hogy a mihalesdi vízmosásokban föltárt barna agyag és kék homok a lajtamésszel egyértékű képződmények, ami főkép a topografiai helyzetből következik. Kapic fölvételi jelentésében ! meg is említi ezeket az árkokat s az itteni miocén képződményeket a pánki agyagos-homokos üledékekkel azonosítja.? A mihalesdiek pedig egyidősek a lajtamésszel: sőt inkább fiatalabbak lehet- nének, de semmi esetre) sem idősebbek nála. De mintha Kapró dr. úrra is erősen hatott volna az a mind máig általános nézet, hogy ca felső mediterrán- korú lerakodások... itt is két szintből állanak és pedig a mélyebben fekvő kék homokos agyagból és a fölötte levő lajta-mészkőből.s ? Ebből t. i. igen könnyen az magyarázható ki. hogy ami kék agyag a közép-miocénben előfordúl, az sztratigrafiailag a lajtamész alá helyezendő. Terűletünkön pedig minden valószínűség amellett szól, hogy a lajta- mészkőis csak facies. A magam részéről tehát határozottan megerősít- hetem Vapász véleményét. Kaprié nem említi, hogy a Valea Marhaltului miocén rétegei szerves maradványokat is tartalmaznak. Nekem a föltárt legmélyebb rétegben, — kék homok — a következő fajokat sikerült gyüjtenem; Ostrea cochlear, Pont, Tellina sp. Turritella turris, Basr. (juv.) Cerithium scabrum Otnrvi, Gassi- daria (GGaleodea) cfr. cingulifera R. Högn, £ Av. x Turbo an nov. sp. Vagi- nella austriaca, KITTL. xx Styliola aff. recta LEs. Ezeken kivül apró Pecten, Leda, stb. kagyló, továbbá Echinida-töredékek s kitünő megtartású foramini- ferumok. Erre a rétegre nézve azonban még jellemzőbb a sok, szenesedett növényi törmelék, mely itt-ott vékony szénzsinórok ká tömörül." A 6t felé 87-al dűlő kék homok fedüjében igen szívós, márgás, barna, finom homokos agyag van föltárva, (mintegy 8 m vastagságban.) Meddőnek látszik, s csak többszöri hosszabb keresgélés után akadtam néhány kövület példányra. 1 A Maros bal partján Radulesd, Bajabirz és Batrina környékén elterülő hegy- vidék geológiai viszonyai. (Földt. Int. évi jelent. 1907-ről.) 2 Í. m. p. 66. a pánki és lapugyi üledékekkel azonositja. Ez utóbbiakat nem ösmerem, s így természetesen véleményt sem formálhatok ebben az irányban. 3 Kapié O.: A Maros bal partján Tisza, Dobra és Lapugy környékén . . . stb. p. 43. 4 Vapász: A ribiczei felső mediterrán korszaki korallpad stb. p. 372. 5 Néhai LÁZÁR ÁRPÁD nagybirtokos fúratott is szénre, természetesen ered- ménytelenül. Sajnos, hogy a fúrási adatoknak sem sikerült nyomára akadnom. 30 Dr GAÁL ISTVÁN Megjegyzem, hogy miután a fajok egy részének igen vékony a héja s kiszaba- dításuk rendszerint nem is sikerül, így csak igen hiányos példányokkal, eset- leg lenyomatokkal kell beérnünk. Ime a fajok : xx Solenormya Doderleini Max, Pecten duodecimlamellatus BRoxws, Leda sp. (nitida BRocc?), Leda sp. (minuta BRocc?), Pectunculus pilosus L. juv. xx Tellina? sp. Pleurotoma Badensis R. Hökx.) Pleurotoma cataphracta BRocc. Bulla cfr, miliaris BRocc. c Bulla efr. convoluta BRocc. Styliola aff. recta Les. (Külön is megjegyzem, hogy a fölsorolt lamellibranchiata és gastrapoda fajoknak csak 1—1 példányát gyüjtöttem, míg a Styliola, valamint a Tellina ? sp. aránylag gyakorinak mondhatók.) A mihalesdi pteropodás lerakodások tehát megérdemlik figyelmünket úgy sztratigrafiai, mint faunisztikai tekintetben s azt hiszem, hogy a lapugyi fauná- nak új és teljes földolgozása. illetve a hazai közép-miocénnek szintekre való tagozása ezeknek a rétegeknek részletes tanulmányozását szükségessé fogják tenni. Ez a megjegyzésem talán nem fog túlzásnak minősülni, ha meggondol- juk, hogy az innen gyüjtött alig 17—18 faj között 4 olyan akadt, ! amely eddig a lapugyi és pánki faunában nem volt ösmeretes. A pteropodás barna agyag közvetlen fedüjét nem sikerült kinyomoznom, mert a vízmosáson fölfelé (K-nek) a dombra haladva csak 100 m-rel magasab- ban bukkanunk szálban álló rétegre. Ez pedig meddő kavics és sárga homok. Erről ismét csak a magassági viszonyok egybevetésével deríthetünk ki annyit, hogy valószínüleg egyidős a fazacseli piroxén-andezit lepel fedüjével. Erről a piroxén-andezit előfordulásról egy ízben már megemlékeztem ugyan,? sőt az egyik föltárásnak szelvényét is közöltem, de miután előbbi közlésem alkal- mából a fedü és fekü korát illetőleg nem nyilatkoztam, újabb keletű vizsgá- lataim alapján akkori adataimat némileg kibővíthetem. A Fazacseltől NyDNy-ra eső domb (347 m) K-i és D-i lejtőit föltáró árkokban tünik föl szálban, valóságos telep formájában az az igen tömött, szí- vós, sötétszínű eruptivus kőzet, mely közelebbi vizsgálatnál biotitos piroxén- amdezítnek bizonyul. A kőzet nagyban oszlopokra hasadozik, alapjában mégis gömbhéjas szerkezetű. A mállott anyagban föltünnek ezek a gömbök s mint Kapré is megjegyzi; c... Radulesd határában a Plaiul Sztancsesdilor domb és környezete majdnem kizárólag fölhalmozott andezit-gömbökből áll." ? Abból, hogy az andezit-lepel kifelé lejtősödik, (közvetlen feküjével együtt,) arra követ- keztetek, hogy az erupció helye a domb közepe tája.t Az andezit feküje csil- 1 A X-tel jelölt fajok. 2 Hunyadvármegye részletes földtani fölvétele. (Hunyadm. Tört. és Rég. Társ. XVIII. évkönyve) Déva, 1908. p. 42—43. 3 A Maros bal partján Radulesd, Bojabirz stb. .. . p. 68. 4 Kapió dr. úgy látszik más eredményhez jutott, mert az itteni előfordulást illetőleg csak annyit mond, hogy szálban levő és gömbösen elvált andezitet Sztre- gonya, Fazacsel és Mihalesd vidékén ekisebb foltoks alakjában észlelt. Megjegyzem, hogy az ő mihalesdi cfolts-ját is fazacselinek tekintem, miután az említett domb Fazacsel határában van. HUNYAD-DOBRA KÖRNYÉKÉNEK GEOLÓGIAI VISZONYAI. 31 lámos kék homok, mely az érintkező fölületen erősen égetett. Összetételét tekintve a mihalesdi ostreás üledékkel lenne azonosnak mondható, hanem tel- jesen meddőnek találtam. (Még foraminiferák nyomaira sem akadtam benne.) Egyébként is kétségtelennek tartom, hogy ez a kék homok a mihalesdi kom- plexus fedüjébe esik. Nehezebb kérdés, hogy még egy szintbe helyezhető-e a lajtamészszel, vagy talán ennél is fiatalabb? Az elbírálásnál több közvetett, de egy közvetlen adatunk sincsen. A. völgyön (Valea Cseretului) alá, a fekü felé haladva a kék homokot összefüggőnek találjuk a kétségtelenül közép-miocén korúnak tekintett (bár szintén meddő) homokos kék agyaggal, mely minden valószínűség szerint egyenesen összefügg a Valea Marhaltului rétegeivel. Esze- rint tehát az andezit feküjét is közép-miocénnak tekinthetnők annyival inkább. mert a piroxén-andezitek kitörési idejét a szomszédos területeken a közép- miocénbe, (sőt leginkább az alsó- és közép-miocén határára) teszik. De hogyha viszont meggondoljuk, hogy a Csetrás neogén vulkános közeteinek vizsgálata is megdöntötte a SzaBó-féle kitörési sorrendet, magát a piroxén-andezitet nem igen tekinthetjük megbízható tájékoztatónak. Figyelembe kell továbbá vennünk Kocn vizsgálatainak eredményét is, mely szerint az ilyen kék homok teljes meddősége a közép-miocénkor ellen, illetve a szarmata, mellett szól.! Az elbiráláskor tekintetbe kell vennünk végül azt is, hogy a piroxén- andezit fedüjében is csillámos, kissé agyagos kék homokot (077 m vastagság- ban) találunk, mely a fekühöz teljesen hasonló, még meddőség tekintetében is. Erre 02 m durvább sárga homok, majd 0-3 m levelesen elváló homokos szürke tályog települt, átmenetesen és konkordánsan. Kövűletnek egyik réteg- ben sem akadtam nyomára. Pleisztocén-görgeteg zárja le a rétegsort. Ez a fedü-komplexus igen élénken emlékeztet arra, melyet KocH tanár ur Lapugyról, az andezit-agglomerat feküjéből így ír le: c. . . talán a konglomerat alján fekvő tályognak legfelső rétegei is szarmatakoriak, mert a hamuszürke, csillámos, vékony táblásan rétegzett tályogban semmi kövületet nem találtam, még iszapolás után sem, ami a mélyebben következő felső- mediterrani tályog legkisebb részletén sem tapasztalható,s (i. m. p. 86.) Mind- ezek alapján — amig megfelelő kövületek dönthetik el a kérdést — a faza- cseli andezit kitörést a közép- és felső-miocén határára teszem, amely ilyfor- mán élesen elválasztja a két képződményt. A fazacseli andezit-láva a Dobrától D. és DNy-a elterülő andezit-agglomeratum alsó-szarmata korát még valóbb- színűvé teszi, A fazacseli völgy alsó szakaszán az alsó szarmatánál fiatalabb, (mert bemosott szarmata molluscumok héjtöredékeit tartalmazza), de a pleisztocénnél okvetlenül idősebb sárga homok és homokos márga üledékek is előfordulnak. Kapié fölvételi jelentésében — talán csekély tömege miatt — nem említi.? Ugyanő azonban szíves volt a Holgya melletti ckötött vasas kavicsot és sárga homokot; nekem megmutatni, mely a Bega-völgyben észlelt pannoniai lera- 1 KocH: Az erdélyrészi medence . . . p. 170. 2 Szarmata képződményeknek csupán a környék magasabb: gerincein (Fata Rosa, 735 m.) előforduló kavicsokat tekinti. (Fölvét. jelent. 1907-ről. p. 67.) 32 D: GAÁL ISTVÁN kodásokkal szerinte petrografiailag teljesen azonos; s jelentésében is így említi meg.! Ennél a pontnál érdekes megjegyezni, hogy amily teljes joggal és való- színűséggel mondhatja Kaprié ezeket a meddő fiatal harmadkorú képződmé- nyeket pannoniaiaknak a Bega-völgyiek alapján, én ép oly joggal és valószínű- séggel közép-szarmata korúaknak mondhatom a Déva-Vajda-Hunyad környéki viszonyok alapján. A rákosdi szarmata legfelső tagja ugyanis petrografiailag teljesen azonosnak mondható a holgyaival. Igaz, hogy a Bega-völgyi pannoniai — ha csakugyan az ! — üledék tőszomszédja a holgyainak, mig Rákosdtól Dobra 25 km-nyire van, de az az egyébként sem jelentős távolság-különbség is elenyészik, ha a lapugyfazacseli alsó-szarmatára s az imént említett bizonytalan korú (egye- lőre középszarmatának tekintem !) fazacseli üledékre gondolunk s így a petrografiai hasonlóság megmagyarázható. Meg kell végül azt is jegyeznem, hogy miután a Sztrigy-völgyi szarmata öböl a mai Marosvölgyön át az Alföldi medencével nem függött össze,? illetve a félsós víz Ny-felé csak Déváig terjedt, a dobrai medencének tényleg a krassó-szörényivel kellett összefüggnie. A facseti és lapugyi medencéket elválasztó gerinc kialakulását azonban Kapié szerintem mégis tévesen helyezi a pliocén és pleisztocén közé, sokkal valóbbszínű, hogy az az alsó- és közép-szarmata határán keletkezett, mert erre az időpontra esik az általánosabb, lényeges változásokat okozó utolsó kéregmozgás Erdélyben. A pleisztocén a Jófő patak bal partján van némi, elmosódott terrasz- maradványokkal képviselve; egyébként pedig jelentéktelen nyomokat hagyott vidékünk geológiai történetében. Déván, 1911 május hó 28.-án. AZ 1911. ÉVBEN ÉSZLELT FÖLDRENGÉSEK HAZÁNKBAN. Írta RÉTHLY ANTAL. Hazánk földrengési tevékenysége az elmult 1911. évben felette nagy volt, nem annyira a gyakoriságot tekintve, mint inkább az egyik föld- rengés erősségét véve figyelembe. A kecskeméti földrengés számos utórengésé- vel hosszú ideig első helyen marad a hazai földrengések krónikájában, ha nem is azért, mert talán a legnagyszerűbb lett volna a hazánkban eddig észlelt földrengések között, hanem azért, mert olyan vidékre esett az epicentrális területe, amelyik felett egy népes és viruló magyar város épült. Alábbi föld- rengési jelentésben a nagy kecskeméti földrengésre csak igen röviden térek ki, arról egy külön tanulmányban óhajtok beszámolni, s csak eddigi előzetes föld- rengési jelentéseim kiegészítéseképen adom közre ezt a kronológiát. 1 A Maros bal partján Tisza, Dobra, stb. p. 96. 2 GAÁL I. : A Marosvölgy kialakulásának geológiai adataiból. (Földrajzi Köz- lem. XXXVIII. köt.) 1910. S Az 1911. ÉVBEN ÉSZLELT FÖLDRENGÉSEK HAZÁNKBAN. 33 1911 januárius 5. V9. a. m. 2" 537. Osiek horvátországi szerémségi városkában heves földrengést éreztek. A földrengésnek magyarországi rengési területe ismeretlen. 1911 februárius havában földrengés nem jutott tudomásomra. 1911 március 19. a. m. 0" 45" 1 1: 45" 9 94002 ( IV-VI. 2T0S Máramarosszigeten és közvetlen környékén többszöri földrengés volt érezhető szélzúgásszerű zajjal és dübörgéssel. A földrengés rengési területe — a vármegye Alispánjának szíves adatgyűjtése és HoRvárH LEó aknaszla- tinai észlelő szíves fáradozásából. összegyűlt anyag szerint — magába fog- lalja a Tisza völgyét Karácsonyfalvától Szeklenczéig, továbbá kiterjed a Talabor völgyén Talaborfalváig és a Taraczvölgyén fel Nyéresházáig. A föld- rengés különös említésre azért is méltó, mert több oly erős lökés jelentkezett, amelyek a lakókat felkeltették és egyes helyeken kisebb falrepedések is kelet- keztek. Az epicentrum Szarvaszó környékére tehető, mert az innen érke- zett jelentés szerint Szarvaszón számos volt az utórengés, s állítólag már 18.-án is lett volna egy intőlökés. A földrengés erőssége elérte az V—VI9-ot. Az utó- lökéseket főleg Técső és Apsa községek közötti területről jelentették. A sóbányák- ban se repedést vagy egyáltalán valamiféle nyomát a földrengésnek nem találták. 1911 március 25. p. m. 5" 00". (III-—-IV") Szarvaszón ismét gyen- gébb földrengés volt érezhető. 19117 május 31. a. m. 25 007 TIIIC, JESZOZÜVSS Egy ismert hazai rengési területena Krassószörénymegyei Érchegy- ség nyugati oldalán erősebb földrengés volt. Mint valószínű epicentrumot, a gyér megfigyelési agyag alapján Szászkabánya vidékét kell feltételeznem, u. i. itt két lökést figyeltek meg. A földrengés elég nagy területre terjedt el, u. i. északon Oravicza és délen Dunaszentilona azok a helyek, ahol a földren- gés még oly erős volt, hogy emberek is felébredtek. A Plesuvától keletre már csak Bozovicsról jelentik a földrengést. A tüneményt dübörgésszerű moraj is kísérte. A földrengés bizonnyal átterjedt Szerbiába is, de arról a területről nincs értesülésem. 1914 júnias ú5 as megős 409 VISs Kecskeméten és környékén közepes erősségű földrengés volt, amelyik eléggé jelentkezett még Lajosmizsén is és Nagykőrösön is érezhető volt. Délnek és keletnek nem terjedt a földrengés. A rövid tartamú rázkódást (1—3 mp.) kocsidörgésszerű moraj kísérte. 1911 június 18. p. m. 11" 307 III" és 1911 június 19. a. m. 3: 007 III". Kecskeméten a tornyon levő tűzőrség emberei földrengést éreztek. 1944 júnias19. (as era. A 2 EÉXST Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 3 34 RÉTHLY ANTAL Kecskemét környékén NW felé volt a földrengés epicentruma. A beér- kezett jelentések szerint ez a földrengés erősebb volt, mint az 1908. évi május 28.-i nagy kecskeméti rengés. A különleges adatgyűjtés nélkül megállapított rengési területet határoló izoszeiztát északon Budapesten és környé- kén, kelet felé Gombán, Szolnokon és Ókécskén, délkeletnek K o- háryszentlőrinezen és Kiskúnfélegyházán, délen Szent- imrepusztán (Csengöd) és Kalocsán húzhatjuk meg, míg nyugaton a Duna a határ. Fejérmegyei Dunaadonyban is érezhető volt a föld- rengés. Megjegyzendő, hogy az itt leírt rengési területen az erősség legalább oly nagy volt, hogy alvók felébredtek. Kecskeméten a földrengés következtében több kémény ledőlt és házfalak is megrepedeztek. Katonatelepen is fe- lette erős volt a tünemény. A földrengést egyidejű moraj kísérte. 1911 június 19. a. m. 6" 577 IV90—V". Közepes erősségű földrengés Kecskemét, Kerekegyháza és Izsák közötti területen. Földalatti moraj is volt. 19114" június 197p. ama 353 Vo A nap folyamán ez volt a negyedik rengés, amelynek aránylag szintén nagyobb rengési területe volt. Érezhető volt Pusztaszentimre, Czeg- léd és Kocsér között. A rengési terület középző vidékén van Kerek- egyháza és Kecskemét, ahol a földrengés a legerősebb volt. Egyide- jűleg morajt is észleltek. 1911 június 20. a. m. 2" 007 III0-—IV". Kecskeméten gyenge morajtól megelőzött földrengés, melyre egyesek fel- ébredtek. ÜgAetúnras ZO sp mass ts s enn Újabb tompazuhanásszerű földrengés Kecskeméten. (1911 június 21. A napilapokban megjelent máramarosszigeti földrengési hír álhírnek bizonyult). 1911 július 7. p. m. 11" IV9—V". A nagy kecskeméti földrengés előestéjén kisebb földrengést éreztek Kecskeméten, Tiszaughon Miklóstelepen, Fülöpszállás- Kerekegyházi tanyán és Dunavecsén. 1911 július 8. a. m. O" 35" III2—IV". Ókécsken, Tiszaughon, Fülöpszálláson és állítólag G o m- ban gyenge morajtól kísért földrengést észleltek. A. kecskeméti jelentések erről az előrengésről nem emlékeztek meg. T91 július tő as mas aan 2 EXSZOXISS A kecskeméti földrengési raj főrengése rendkívül erős hangtünemény kíséretében jelentkezett. Pusztító erővel bírt a földrengés Kecskeméten, továbbá a Nagykanizsa és Lajosmizse közötti területen. Kisebb károk történtek Alberti, Irsa, Czegléd, Gomba, Pilis, Ócsa, Izsák, Inárcs, Ókécske, Tiszaugh, Koháryszentlőrinöz és Kiskúnfélegyházát bezáró övön belül A rengési terület 26 vármegyére terjedt át, ezek: Pest, Bács-Bod- rog, Baranya, Tolna, Somogy, Zala, Veszprém, Fejér, Ko- Az 1911. ÉVBEN ÉSZLELT FÖLDRENGÉSEK HAZÁNKBAN. 35 márom, Esztergom, Hont, Nógrád, Heves, Gömör, Borsod, Zemplén, Jász-N-K-Sz, Szabolcs, Hajdú, Bihar, Békés, Csongrád, Csanád, Arad, Temes és Torontál. A földrengés epicentrumául a kecskeméti határban lévő Baranyi-tanyán keletkezett iszapvulkán tekintendő: 4 199 38" 29"9 469 55" 407 és 130 m magasság. A rengési terület nagysága 69.300 km?, a pleisztoszeizta öv (IX9—X") 400 km? A megrázott területet határoló izoszeizta a következő helyeken át vonható meg: Fülek, Rimaszombat, Miskolcz, Tállya, Nyir- bakta, Debreczen, Nagyvárad, Gyula, Ópécska, Majláth- falva, Nagykikinda, Újvidék, Zombor, Villány, Pécs, Ka- posvár, Ormándpuszta, Boglár, Balatonfüred, Veszprém, Isztimér, Tata, Esztergom és Nagyszécsény. A főbb pusztításokat érdekes északnyugat-délkelet irányú törésvonalak mentén figyelték meg. Kecskemét-Budapest irányában vonul az egyik, Ókécske, Nagykőrös és Irsa irányában a másik. Annak magyarázatát, hogy délkelet felé nem terjedt annyira a rengés pusztító hatása, az 1908. évi május 28.-i földrengés alkalmából megállapított délnyugat északkelet irányú mélyen fekvő törésvonalban találjuk, ezen a tájon sokkal nagyobb mélységben fekszik a megmozgott alaphegység és hatalmas üledékek erősen tompították a lökés eerejétv.1 1911 július 8. a. m. 3" 349" V"—VIS. Újabb közepes erősségű lökés erős morajjal. Ezt a lökést Kecskemét, Méntelek, Miklóstelep, Nagykőrös, Czegléd, Alberti, Irsa és Gomba községekből jelentették. Miklóstelepen a jelentésre azt írták, hogy napközben vagy 25-ször volt földrengési tünemény (lökés vagy moraj), míg a földmiíves-iskolából is 5—10 perces ismétlődéseket jelentettek. 1911 július 8. a. m. 5" 407 III9— IV". Méntelken újabb lökéseket éreztek, máshelyütt erről nincs em- lítés téve. 1911 július 8. a. m. 6" 487 VIS. Ismételt erősebb földrengés, melyet Kecskemét, Miklóstelep, Méntelek, Nagykőrös, Alberti és Irsa jelentettek. 1911 július 8. p. m. 122 47" III9—IV". Ménteleken közepes erősségű lökés. 91 Aa tást 9egp s har k gst e IBVISS Kecskeméten, valamint Nagykőrös és Miklóstelep között újabb erősebb, mély döbörgéstől kísért földrengés volt. 1911 július: 95. ms EE 007 TEK Kecskeméten egy gyengébb utólökés (Lóczy). 1 eTermészettudományi Közlöny; 1908 XL. RÉTHLY ANTAL: A kecskeméti föld- rengésről. Pag. 374—377. eTermészettudományi Közlönyv 1911 XLIII. RÉTHLY ANTAL : Adatok a kecske- méti földrengéshez. Pag. 644— 647. 3x 36 RÉTHLY ANTAL 1911 július 10. a, m. 1" 047 ]w a. m. 4" 007 az mr ob 7 mbe Ama 85305 Kecskeméten és Miklóstelepen mindinkább gyengülő utó- rengések (Lóczy). 1911. július 14 a. m: 1" 87 TIT2—TYet Kecskeméten mennydörgésszerű zajjal 1—2 mp.-nyi földrengés. E9V1 ágalatis il Hp s gmaz e LO aZ AVI Bihar vármegyében erősebb földrengés volt, amelynek epicen- trális területe a Fekete-Körös felső szakaszának főleg jobb parti vidéken volt. Ebben a pliocénkorú medencében a Béli és a Bihari hegyek között Kisszedres és Rézbánya vidékén (kisebb falrepedések) volt a föld- rengés a legerősebb. Biharfüreden 1020 m magasságban hasonlóképen erős volt a földrengés és a hegyeken is erősen észlelték. A rengési terület át- terjedt Kolozs vármegyébe, délen Vaskohnál a hegyeken nem terjedt túl, délnyugaton Borossebesen is gyengén észlelték, nyugaton B e- lényes és Robogány környéke adják a rengési terület szélét a beérke- zett önkéntes adatok szerint. 91 július a2 rami 100 2 ARYISS Újabb gyengébb földrengés Kisszedresen és Biharfüreden. 1911 július 12. a. m. 0" 237" III"—IV", Ó Kecskeméten 2—3 mp.-nyi földrengés kettős lökéssel és morajjal 1911 július 12. sa. m. 3" 157 RV. Erősebb földrengés Kecskeméten, helyenként vakolat hullott alá, kocsi- dübörgésszerű mély moraj, 1911 július 12. p. m. 9—12" között 1I—III", Kecskeméten kisebb-nagyobb időközökben földesuszamlásszerű hang igen gyenge rezgéssel. 1911 július 13. a. m. 0" 417 III"—IV", Kecskeméten könnyebb födrengés dörgésszerű morajjal. 1911 július 435 pa mac elő TET Kecskeméten könnyebb földrengés. 1911 július 14. a. m. 1" 307 a. m. Sh 022 ] EzEsz ől Kecskeméten könnyebb lökésszerű földrengés morajjal. 1911 júlttus 45 p.ma 115 10500 Kecskeméten könnyebb földrengés. 1911 július 16. a. m. 4" 307 ] II. Újabb gyengébb földrengések Kecskeméten. TA OTAUS a 79 a em, ah SZ hTEe ASS ZZSTZOSÁNYISS Újabb lökések Kecskeméten, a második Miklóstelepen is érezhető volt. Az 1911. ÉVBEN ÉSZLELT FÖLDRENGÉSEK HAZÁNKBAN. 37 1911 július 17. a. m. 5" 25" IV9-—V". slran Jets a UUTSA Újabb lökések. Az elsőt Kecskeméten és Kerekegyházán is érezték. Ijedelmet is okozott, újabb vakolathullás. 1911 július 18. a. m, 3" 487 III". Kecskeméten igen gyenge földrengés moraj nélkül. (1911 július 21. p. m. 2" ?". Földrengési álhír. Temesszentandráson a templom tornya ledőlt és földrengésnek tulajdonították, de tényleg nem az volt). TAN TÜUSSZ2S az ma slel3 as 45 TIS Kecskeméten erősbödő moraj igen gyenge remegéssel. TOLÜK US EZ pi Smas td 0 TET. Kecskeméten gyors apró rezgésből álló morajtól kísért földrengés. (1910 július 24. p. m. 45 55. Az alpári földrengési hír álhírnek bizonyult). 1911 július 26: a. m. 2" 327 TIT: Pilisen állítólag gyengébb földrengés volt, melyet többen éreztek. 1911 július 28, a. m. 1" 547" 10" IIIC. Kecskeméten gyengébb földrengés, földalatti morajjal. 1914 július 28. p. m. 9" 317 20" TII"— TVE. Erős moraj kíséretében közepes erősségű földrengés, amelyet K ecske- méten kívül még Miklóstelepen is megfigyeltek. (1911 július 30. a. m. 4" ?". Az ujságokban megjelent izsáki erős földrengésből szóló jelentés ál- hirnek bizonyult). 1911 augusztus 1. p. m. 11" 27 III". Kecskeméten rövid ideig tartó mély moraj, gyenge remegéssel. 1911 augusztus 2. p. m. 3" 00" II—IIIC. Kecskeméten igen gyenge utórengés, moraj nélkül. 1911 -áugusztus 18. a. m. 0" 1" II". a. m. 2" 37 I—II". Kecskeméten és Kisnyiren újabb kisebb földrengés gyenge morajjal, a második lökést csak Kisnyirről jelentették. 1911 augusztus 19. a. m. 5" 3" IIIC. Háromszék vármegyében a Bereczki havasokon lévő Musa fafűrész-telepen gyenge földrengést éreztek. Bővebb adatok hiányzanak. 1911 augusztus 22. p. m. 11" 00" III. Í Kecskeméten hosszantartó hullámzó szelíd rengés, állítólag C ze g- léden(?) is észlelték. Moraj nem volt. 1911 augusztus 24. p. m. 5" 207 III". Kecskeméten gyenge földrengés, 4—5 mp.-ig tartó erős földalatti morajjal. 1911 szeptember, 1. p. m.: 35.25 IVO. postas zás sün Ves Kecskeméten egy-egy, moraj nélküli, heves lökés. 38 RÉTHLY ANTAL 1911 szeptember 6. p. m. 8" 54" IV". Kecskeméten közepes erősségű földrengés, gyenge egyidejű morajjal, Lajosmizsén erősebben érezték, s ott erős dübörgésszerű zaj kísérte, 1911 szeptember 10. a. m. 0"? 1—2" IV9—V". as ma. 2 105. AL STOSKON át Maszárfalva beregvármegyei községben közepes erősségű földrengést éreztek, amelyre alvók is felébredtek s helyenként vakolat is le- hullott. A lökések háromszor ismétlődtek. A rengés igen kis területre szo- rítkozott. 1911 szeptember 16. a. m. 7" 157 V". Muraközén erős földalatti dübörgéssel két lökés volt érezhető. Légrádon elég erős volt. A földrengés epicentruma Horvátország- b a n keresendő. 1911 szeptember 23. a. m. 3" 007 IV". 1911 szeptember 26. p. m. 3" 57 V". Közepes erősségű földrengés Szászkabányán, (Krassó-Szörény vm.) ugyanazon a területen, " amelyen május 31-én is volt. Szászkabányán volt a földrengés legerősebb, az egész lakosság észlelte. A földrengést földalatti mennydörgésszerű zaj kísérte. Ú jmoldován délről jövő lökést figyeltek meg. Epicentrális terület Szerbiában volt. 1911 szeptember 27. a. m. 1" 307 III", Újmoldován újabb gyenge lökést éreztek. A budapesti Tudomány-Egyetemi Földrengési Obszer- vatórium által gyűjtött földrengési adatok szerint az év utolsó negyedében még 9 földrengéses nap volt. SrTRömMPL GÁBoR dr. úrnak cikkem nyomása ideje alatt kiadott jelentéséből! közlöm az alábbi adatokat: 1911 október 12. p. m. 10" 07 V". Temesvármegyei Panyó községben két lökésből álló morajtól kísért földrengés volt. 1911 október 18. p. m. 2" 0" IV9—-V", Kolozsvármegyei Gyerömonostor-ból (kalotaszegi medence) föld- rengést jelentettek. 1911 október 26. p. m. 8" 97 III"—IV". Kolozsvármegyei Nagysármás, Kissármás és Katona köz- ségekben földrengés volt érezhető. A rengési terület felette kicsiny. Az epi- centrum a kissármási antiklinális mellett van. 1911 október 28—29. Éjfélkor. (II9— III") Az október 26.-i rengés területén újabb földrengés volt. 1911 október 29. a. m. 2: 07." (IIIS—IV") 1 Bulletin macrosismigue. Service sismologigue de Hongrie. Obseratoire sis- mologigue de I Université de Budapest. 67 année 5 janvier — 26 septembre par RETHLY A. et 12 octobre — 17 novetnbre par STRÖMPL G. Az 1911. ÉVBEN ÉSZLELT PÖLDRENGÉSEK HAZÁNKBAN. 39 Ugyancsak Kissármáson újabb földrengés. Közvetlen megelőzte a kissármási metangáz robbanást. A kitöréssel összefüggő földrengés csak a szomszédos területen volt érezhető. A robbanás (kitörés) csak a közvetlen kör- nyékre szorítkozott. 1911 október 30. a; m. 11" 55" V"9. Kolozs és Tordaaranyos vármegyékben a Járavize és a Hideg- szamos mellékén földrengés volt. A rengési terület a kalotaszegi medencére terjedt ki. Az epicentrum a Gyalui-havasok és az erdélyi medence közti sülye- dési területen volt. 1911 november 16. p. m. 10" 307 II-—III". Budapesten egy magánosan álló ház harmadik emeletére gyengén ingó mozgást éreztek, ugyanekkor egy másik házban egy alvó csíz felriadt. Az egyidejű délnémetországi földrengés érezhetőségének bizonnyal ez volt a legkeletibb pontja. 1911 november 17. p. m. 4" 58" V9. A Vöröstoronyi-szorosban gyenge moraj kíséretében két lökés volt érezhető. Az epicentram valószinüleg az Olt-áttörésben volt, míg a rengési terület a Szeben folyócska völgyére is kiterjedt. December hónapban Magyarországon földrengés nem volt érezhető. Az elmult év földrengési tevékenysége ezek szerint, amint a fent közölt adatokból láthatjuk, hazánk több vidékén jelentkezett. Ezek között első helyen áll a kecskeméti földrengés gazdag utórajával. Az utórajra vonatkozólag, meg kell jegyeznem, hogy a megfigyelések főleg KacsóH PowGgRÁc dr. főreáliskolai igazgató úrtól valók. Számos adatot szolgáltatott az ottani Osztrák-Magyar bank két főtisztviselője, továbbá a cKeéskeméti Lap o ko-ban is sok hiteles adat jelent meg. Az utórengések elterjedésére vonatkozó adatok kissé hiányo- sak, de ez a legtöbb földrengési rajnál így van, u. i. a közönség nem vet figyelmet ezekre az utórengésekre, amelyeknek pedig gyakorlati szempontból ép a legnagyobb jelentőségük van. Merem hinni azonban, hogy a kecske- méti adatok eléggé hűen megadják az utórengések sorozatát, mert felette meg- bízható észlelésekről van szó. Nem mulaszthatom el, hogy természettudományi szempontból egy felette érdekes körülményre ne mutassak reá. KacsóHn igaz- gató úrnak több kutyája van, ezek között a legéberebbek a borzebek. A. föld- rengés rendszerint moraj előzésével állott be, a kutyák a morajra felriadtak s vonítani vagy ugatni kezdtek, az ébren alvó Kacsón igazgató úr is felébredt s rendszerint akkor jelentkezett a földrengés. Mindennek a lefolyása 1—2—3 mp. volt. Ezek a megfigyelések egyúttal némi fényt vetnek arra, hogy milyen gyenge utórengések lehettek azok, amelyeket az éjjeli órákban itt feljegyeztek. Mert a legtöbb esetben alig még egy-két ember érezte azokat. Az utórengések adatai is megerősítik a Kecskemét—Lajosmizse— Kerekegyháza közötti vidékre eső epicentrumot. Alföldünk északkeleti határát alkotó vulkáni hegysorok egyik törésvonal rendszerén igen élénken jelentkező földrengés volt. Az adatok itt a Tisza völgyére és egy-két kisebb mellékvölgyre szorítkoznak. Ezen a területen is néhány év óta több kisebb földrengés jelentkezett, de a közepes erősséget egyik 40 RÉTHLY ANTAL sem haladta meg. A jelentésekben említés van téve, hogy a gyakori földren- géseket a bányákban egyáltalán nem érezték meg. Egyik-másik ismert rengési terület is működött, ugyanis a Krassó- szörényvármegyei Érchegység is helye volt egy közepes erősségű rengésnek. Évek óta vannak itten ilyen kisebb szabású rengések, de egyik sem érte még el a VII?" erősséget és így kártevők nem is voltak. Erről a terü- letről való eddigi adataink szerint azonban egy erősebb kiváltódás lehetősége nagyon is megvan és valószínű is, hogy a felgyülemlett nagy feszültségek nem fognak ezekkel a kis. rengésekkel kiegyenlítődni, hanem egyszerre egy erősebb földrengésben fog a nyugalom helyreállani. A július 8.-i nagy kecskeméti földrengés intőlökésekkel kezdődött, mert már előző nap este, valamint éjfélkor több kisebb földrengési tünemény volt megfigyelhető. A nagy földrengést ebben az évben is egy közepes erős- ségű lökés előzte meg, vagy bárom héttel, épp úgy, miként három évvel ezelőtt, amikor két és fél hónappal előbb jelentkezett az első nagyobb területre kiter- jedő előrengés. A június 19.-i földrengés területre nézve egyezett az 1908. évi május 28.-i főrengés területével, tehát itt egy mindinkább fejlődő föld- rengési fészekkel állunk szemben. Júliusban, három nappal a kecskeméti ka- tasztrófa után újabb erősebb földrengés volt a Bihari hegyekben, amelyről sok érdekes adat érkezett be, közöttük PáLrrrv főgeológus úrtól is. Ez a terület ritkán ad szeizmikus tekintetben életjelt magáról, valószínű, hogy itt is kifejlődésben van a rengési fészek. A Brassó-Háromszéki medence gyakran színhelye kisebb, ritkábban nagyobb földrengéseknek. Három év óta itt nyugalom van. Augusztus 19.-én azonban a hegyekről jelentettek földrengést, s miután a medencében fekvő állomásaink erről nem adtak hírt, bizonnyal a szomszédos Romániában van a földrengés székhelye ésa Bereczki- hegység külső peremén, amelyen Musa is van, érezhető a földrengés. Néhány év óta ismételten kisebb földrengések jelentkeznek a beregmegyei Hát-heg y- ség nyugati peremén. A földrengések nem annyira erejükkel, mint inkább gyakoriságukkal tűnnek ki, kis területen sok az utólökések száma. Véleményem szerint, kis fészekmélységben működő egyensúlyi zavarok az okai ezeknek az időnként jelentkező kiváltódásoknak, amelyek nagyobb terüléten nem fognak elterjedni. Szeptember 16.-án a reggeli órákban Horvátországban volt újabb földrengés, amelynek hullámai elértek hazánkba is és a Muraközön több helyütt elég élénken volt érezhető. Az év utolsó három hónapjában észlelt földrengésekre külön nem térek ki, mert nem ismerem a teljes megfigyelési anyagot, ezért megelégszem a kronologikus felsorolással és utalok a budapesti Egyetemi Földrengési Obszer- vatorium francia nyelvű kiadványára. x Ma, amidőn a földrengési szolgálat a Meteorologiai Intézetben immár végleg megszűnik, szükségét éreztem. még a túlnyomó részt általam gyűjtött Az 1911. ÉVBEN ÉSZLELT FÖLDRENGÉSEK HAZÁNKBAN. 41 anyagnak rövid kivonatát a Magyarhoni Földtani Társulat Közlönyében közzé tenni, mint azon a helyen, ahonnan hazánk földrengési szolgálatának szer- vezése 1880-ban kiindult. A Meteorologiai Intézet azon idő alatt, hogy a Magyarhoni Földrengési Bizottság működését beszüntette a földrengési szolgálat terén a következőket tette. 1901-ben Ógyallán földrengési obszerva- toriumot létesített. Ugyanakkor keletkezett a Magyarhoni Földtani Társulat obszervatoriuma Budapesten. Ekkor kezdette meg az intézet a földrengési szol- gálatot dr. DARÁNYI IGwsác földmívelésügyi miniszter úr rendeletéből folyólag. Az intézet észlelői kellő nyomtatványokkal szereltettek fel. Éveken át egy tisztviselő a földrengési szolgálattal volt az év nagy részében elfoglalva. Kiadta az intézet az 1900—1907. évek földrengési megfigyeléseinek anyagát külön földrengési évkönyvekben, magyar és német nyelven.! 1906 óta rövid időkö- zökben az emberileg érzett földrengésekről magyar és francia nyelvű jelentést adott ki.? 1910. évig bezárólag, mert 1911 januárius elsejével a földrengési szol- gálat beszüntettetett. A vidéki állomások közül Temesvár és Zagreb, majd Kolozs- vár és Ungvár szereltettek fel földrengésjelzőműszerekkel. Részt vett az intézet az 1901. évi strassburgi, az 1907. évi hágai nemzetközi földrengési összejövetelen. A földrengési szolgálattal megbízott tisztviselő elkészítette a magyarországi földrengések katalogusát, amelyik a nemzetközi földrengési világtérkép elkészi- tésénél Strassburgban — kéziratban — már felhasználtatott és így ezen a tér- képen a hazai viszonyok a valóságnak megfelelően vétethettek fel. Hasonlóképen nagyrészt rendezte az illető tisztviselő, az általaa Magyarhoni Föld- tani Társulat Földrengési Bizottságának volt elnökétől, ScHa- FARZIK FERENC úrtól, társulatunk elnökétől átvett 1889—1899 évek földrengési anyagát és remélhetőleg egy-két éven belül ez az anyag is teljesen nyomdakész állapotban az illetékes köröknek rendelkezésére fog bocsáttatni. Midőn alulírott hivatalosan a földrengési szolgálat alul felmentetett — mert az Földmívelésügyi Minisztérium rendelkezésére az Egyetemi Földrengési Obszervatoriumnak utaltatott át — kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy hosszú éveken át a földrengés ügy iránt KoNkoLyY-THEGE MIKLós dr. úr, a meteo- rologiai intézet volt igazgatója a legnagyobb érdeklődéssel viseltetett. A föld- 1 A m. kir. földmívelésügyi miniszter fennhatósága alatt álló M. Kir. Orsz. Meteorologiai és Földmágnességi Intézet hivatalos kiadványai. : RÉTHLY ANTAL: Az 1900, 1901. és 1902. évi magyarországi földrengések. Die Erdbeben in Urgarn in den Jahren 19C0, 1961 und 1902 1 K. 913-XL. old. Buda- pest, 1909. 1903 1 k. 48. old. Bpest, 1906. . 1904 1 k. 60. old. Bpest, 1906. . 1905 1 k. 30. old. Bpest, 1906. 1906 1 k. 14473-CC. old. Bpest 1907. a. 1907 1. k. 463-XXXVIII. old. Bpest. 1908. Jelentés az 1906. évben Magyarországon észlelt földrengésekről. Avis macro- sisgue de Hongrie 1906. U. a. 1907, 1908, 1909. és 1910 RÉTELY ANTAL. széle EE A B Bp OP 42 LACZKÓ DEZSŐ rengési szolgálat szeptember hó végével átadatott KövESLIGETHY Rapó dr. egyetemi tanár úrnak és így október elsejétől az egyetemi intézet hatáskörébe tartozik a hazai földrengési szolgálat. Budapesten, 1912 január hó hó 27.-én. AZ 1911 JÚLIUS 8-I FÖLDRENGÉS VESZPRÉMBEN. Közli Laczkó DEzső. — A 14. ábrával. BALLENEGGER RóBERT és RéÉrHny Anrar urak a Földtani Közlöny hasáb- jain szakszerűen ismertették a múlt év július 8-án hazánkban dúló földren- gést, amely különösen Kecskeméten ! tett óriási károkat. Ez a hatalmas ren- gés július 8-ikán nálunk is jelentkezett s így jónak látom ebbeli megfigyelé- seimet a szakkörökkel megismertetni. A rengés 2 óra 2—3 perckor érte a várost. Két, alulról felfelé irányult lökést éreztek a legtöbb helyen, a melyet itt-ott elég erős, vízszintes s amellett NNE—SSW irányú riszálás vagy ringatás kisért. A mozgással helyenkint tompa dörej, másutt zúgás, vagy amint magukat az észlelők kifejezték: mély- séges sóhaj vala hallható. Mindez csak egynehány másodpercig tartott. Leg- erősebb volt a Rákóczi-téren és alatta a Buchim-utcában és a Jeruzsálemhegy keleti lejtőin, tehát a raibli dolomitokon és a közéjök szorult márgákon. A fődolomiton csak itt-ott s leginkább a törésvonalak mentén jelentkezett. Van pont, ahol az irány csaknem F— W-t, másutt csaknem N— S-t mutat. A legtöbb észlelet szerint a hullámzások egészben véve északról délnek irányultak. Állítólag percekig érezték az Illés-család lakásán. Veszprémen kívül erősebb volt a Balatonparton : Paloznakon (NW—SE), Almádiban, Aligán. Azután az egész veszprémi Mezőföldön (Tifőkajár, Ősi, Borhida, Enying, Dég, Lajoskomárom, Szunyogpuszta, Szilasbalhás). Vesz- prémtől északra: Jutason, Kádártán, Zircen (jól). Ennyi az, amit eddig összetudtam szedni a veszprémi földrengésről. Kelt Veszprémben 1912 január hónap 15-én. 1 BALLENEGGER RÓBERT: A kecskeméti földrengés. Földtani Közlöny 41. köt. 1911. évf. 625—631. oldalain. IRODALOM. A) A kissármási gázkitörés. A Bányászati és Kohászati Lapok 1912 január 15.-i számában dr. BöckH HuaGó, KövEsi ANTAL, dr. WopETzEY JózsErFr, dr. STRÖMPL GÁBOR és dr. KövEsLiGErHY Rapó urak rendkívül érdekes és magas szinvonalon álló értekezésekben számolnak be a kissármási Bolygórét gázkitöréséről, amely 1911 október 29-én olyan félelmetes erővel mutatta be a természet hatalmát. Valamenyi szerző egyértelmű- leg arra az eredményre jut, hogy a szóbanforgó gázkitörésnek semmi köze a kissármási gázkúthoz, hanem hogy ezt a kitörést földrengés okozta. Ugyanezt a véleményt vallja Száppczkv GyuLA dr. is, aki a Ter- mészettudományi Közlöny 1911. évi, 43. kötetének dec. 1-i számában legelőször fejtette ki tudományosan ezt a nézetet. Lóczy LaJos dr. Közlönyünk mai számában nem mond határozott véleményt a gázkitörés okáról, azonban az említett nagyértékű tanulmá- nyok hatása alatt újabban ő is inkább tektonikus erőknek tudja be ezt a szerencsétlen kitörést. Ezen kutatókkal szemben CHoLNoKY JENő dr. úgy szóval, mint írás- ban határozottan azt vallja, hogy a szóbanforgó kitörést a gázkút elzárása okozta s eme felfogását úgy tudom, hogy ép olyan tudományos módszerekkel iparkodik megmagyarázni, mint a föntebb említett kutatók. Amidőn a felfogások ilyetén állásáról, — a krónikás tollával a ke- zemben -, tudósítom a Földtani Közlöny tisztelt olvasóit, szabad legyen nekem is nehány megjegyzést fűznöm ehhez a dologhoz. Nem tudományos megokolást írok e helyütt, hanem csak impresz- sziómat közlöm, amiben hála istennek, még sohasem csalatkoztam. Amikor 1907 szeptember 6-án reggel megpillantottam a Bolygó- rétet, valami ellenállhatatlan erő húzott ezen hely felé, — amiről Börm FERENC és Bupav ERNő bányamérnök barátaim tanuskodhatnak, — úgy hogy már ekkor részletes térképet készítettem az összes sós s mocsár- gázas tócsákról. S amikor 1908 június hó 26-án a tudományos ellen- vetések dacára sem tágítottam ettől a réttől, a II. számú fúrást első- sorban is azon a helyen ajánlottam, ahol a mult évi szerencsétlen kitörés volt s csak a helyi viszonyok miatt mentünk továbbb, a szom- IRODALOM. j 45 szédos VESZPRÉMI-féle rétre. Ki kell emelnem, hogy Lóczy LAJos és MÁLY SÁNDOR urak érdeme, hogy eme javaslatomat helybenhagyva, a kissár- mási réten rendelték el a II. sz. mélyfúrást. Amidőn a gázkút első elzárásakor 1910 június hó 23-án a szomszédos réten kitört a gáz, a helyszinén részletes vizsgálatokat végeztem s javasoltam, hogy va Bolygó- rét s a vasút biztonsága szempontjából a gázkúttól KDK-i irányban 300 méternyire, a két patak találkozásán, biztosító fúrás mélyesztessék, s egyúttal jeleztem, hogy a gázlefojtás még sok veszedelmet okozhat, amiért is a gázelzáró készülék helyesebben gázelosztó készülékké vál- toztassék át. Ha a gázt elvezetik, semmi baj nem származhatik a kör- nyéken, de ha teljesen lefojtják, úgy nagy veszedelmek forrása lesz min- dig ez a kút. Akkor a gázkút csak 22 méterig volt tömítve s ebből a mélység- ből 19 óra mulva tört elő a lefojtott gáz. Most 120 méterig van tömítve a fúrás s ebből a mélységből a visszaszorított gáz a homokos rétegeken át a vetődési vonalakba 3 hónapon át szüremkezett, míg a kör- nyék rétegzésének egyensúlyát megbolygatva, a főhasadékon át egyszerre kitört. A gáztartó rétegek főfészkét már három évvel ezelőtt mintegy 2000 méter mélységre becsültem s ez a gáztarió vonulat a főhasadék mentén a medencében nagyobb távolságokra halad Pusztakamarás s Mezőszentgyörgy vidéke között. Az én véleményem tehát az, hogy épen a visszafojtott gáz kitörése okozta azt a kisebbszerű földrengést is, amelyet a tudós kutatók olyan pontosan kinyomoztak. Ajánlom ezért a magas kincstárnak, hogy a gázelzárásokkal óva- tos legyen, nehogy egy félév mulva ismét a levegőbe röpüljön a kis- sármási Bolygórét. Budapesten, 1912 január hónap 20-án. PaPPp KÁROLY. B) Atlas photographigue des formes du relief terrestre. (Documents morphologigues caractéristigues avec notices scientifigues. Publiés par J. BRUNHEs, E. CHarx, Emm. de MARTONNE. Genéve. 4"). Földünk felszínének különféle alakulataira RITTER és HUMBOLDT irányí- tották legelőször a tudomány figyelmét. Miután ilyenekről már a legrégibb időkben is mint csodálatra méltó tüneményekről megemlékeztek, közelfekvő volt, hogy előbb vagy utóbb az okoknak keresése is napirendre kerül. Annyi- val is inkább várható volt ez, mert épen a föld felszíni alakulatainak kérdése két nagyterjedelmű tudományágnak, a geografiának és geologiának mintegy érintkezési határán fekszik. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy a föld- felület fiziografiáját mindkét tudományág a legbehatóbban tanulmányozza és adatait egyaránt értékesíti. Csak egy példát említve, a geologiát bilincseiből felszabadító aktualizmus elmélete a föld fiziografiai megismerése nélkül soha- sem keletkezhetett volna. 46 IRODALOM. A IX. nemzetközi geografiai kongresszus óhajtásának eredményeképen megindult vállalatban, amely fönnebbi címen sorozatosan fog megjelenni, részt vesznek a geografia és a geologia mindazon tényezői, kik gazdag tapasztalatok alapján a képben és rövid szövegben bemutatandó geomorfologiai példákhoz a legtanulságosabbakat kiválogatni tudják. E nemzetközi bizottság tagjai: W. W. Arwoop (Chicago), G. BRauw (Berlin), Ep, BRÜCcKNER (Wien), J. BRUNHEs (Frei- burg), E. CHarx (Genéve), E. de CHotwxoxkY (Kolozsvár), J. Cogser (Gand), G. DaAxiELni (Firenze), J. DAnx§ (Praha), W. M. Davis (Cambridge, Mass.), J. Er- PER (Bern), P. GiRaRpix (Freiburg), A. J. HERBERTSOoN (Oxford), W. KILIAN (Grenoble), G. de LoREwszo (Napoli), M. LuGzowx (Lausanne), H. G. Lyoss (London), 0. MARINSNELLI (Firenze), Emm., de MARGARIE (Paris), Emm. de MAR- TONNE (Paris), F. NussBaum (Berne), W. A. OBRouTrcHEF (Tomsk), A. PEwck (Berlin), CH. RABor (Paris), J. de ScHoKkaLskY (St. Pétersbourg), R. S. TARR (Ithaka, N. Y.), CH. VéLars (Paris), M. Yokxovama (Tokyo). Minthogy köztük találjuk CHorwxokx JEnő dr. hazánkfiát is, remélhetjük, hogy Magyarországnak nehány páratlan geomorfologiai jelensége is helyet fog kapni a díszes műben. Amiként az a címben megemlített háromtagú végre- hajtó-bizottság tervezetéből látható, az atlasz rendkívül nagy körültekintésről tanúskodó terv szerint készül. Főbb vonásaiban a következő csoportokra oszlik : I. A mállás és nehézségi erő okozta alakulatok. II. A vízfolyások okozta elemi alakulatok. III. A vízfolyások okozta magasabb rendű alakulatok. IV. A kőzetek természetéből származó alakulatok. V. Változó geologiai szerkezetből származó alakulatok. VI. Az eljegesedés okozta alakulatok. VII. A szél okozta alakulatok. VIII. Tengerparti alakulatok. IX. Vulkáni alakulatok. Minden cso- porton belül még további alcsoportok is megvannak különböztetve úgy, hogy egyetlen geomorfologiai jelenség sem marad példa nélkül, sőt egyik-másik ismételve is bemutatásra kerül. Az eddig megjelent mutatványfüzet 8 képet közöl, a folyóvíz, a jég és a szél működésének nehány igazán remek példáját adva. A fénynyomással sok- szorosított fényképek a lehető legtökéletesebbek és habár épen kiválóságuknál fogva magyarázatra alig szorulnak, mindegyikhez még 2—3 oldalas szöveg is járul, térképvázlatokkal és geotektonikai szelvényekkel. És ha akármelyik képet vesszük is szemügyre, mindegyik annyi érdekes részletet ábrázol, hogy bizo- nyos, miszerint eldöntetlennek kell maradnia ama kérdésnek, vajjon a geo- grafus vagy geologus veszi-e majd nagyobb hasznát e munkának ? ISMEG Kikes KÖZLEMÉNYEK A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁ BÓL. 1912. ÉVFOLYAM 1. FÜZET. SZERKESZTI : KADIG OTTOKÁR dr. ELŐADÓ. AZ ŐSEMBER ELSŐ NYOMAI A KARSZT-HEGYSÉGBEN. Irta KoRmos TivapaR dr.! — A II. táblával és a 15—17. szövegközti ábrával. — Az országos geologiai felvételek alkalmával, 1911 julius havában dr. VoGr VixkroR kartársammal Modrus-Fiume megye területén, Lokve község közelében dolgoztam, amikor Szilágyi László kir. erdőmérnök egy barlangra tett bennün- ket figyelmessé, amely kedvező fekvésénél fogva kutatásra önként kínálkozott. Ez a barlang a liburni Karszt-hegység vonulatához tartozó Sleme-hegy (982 m) NW oldalában, ugyancsak ilyen irányban dülő triasz mészkő rétegek- ben, 864 m? tengerszint feletti magasságban fekszik. A barlang bejárata az or- szágút mellett, attól SE-ra van, közel a Sleme-alagút Lokve felé néző szájá- hoz. Nyílása észak felé tekint és igen kényelmes, tág. A barlang alaprajza nagyjában T alakot mutat, melynek hosszúra nyúlt szára — a barlangfolyosó — mintegy 45 méterre SSW irányban halad. Itt a barlang SW-re fordul és kb. újabb 9 m után egy keresztben fekvő csarnokba (a T alak feje) torkollik, amely 4—6 m széles és 20—22 m hosszú lehet. Ennek a csarnoknak a délkeleti végén kis mellékfülke nyílik, amelynek a közepét egy — a barlang tetejével és fenekével összenőtt hatalmas stalagmit- oszlop foglalja el. E körül az oszlop körül alig 2—3 m széles, szűk folyosó vezetett körül, amelyben csak meggörnyedve lehetett állni. A barlang elején cseppkőképződés nincs, hátul azonban fenekét cseppkőkéreg borítja s itt stalak- titok meg stalagmitok is vannak. 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 november 8-i szakűlésén. 2 Aneroid-mérés. 4s D: KORMOS TIVADAR Miután ez a barlang lakásra igen alkalmasnak látszott, magas fekvése a völgy felett pedig régi eredetre vallott, elhatároztuk, hogy a barlang két pontján próbaásatást végezünk. A szükséges előkészületeket megtéve, julius 25-én a barlang bejáratától 7 méter távolságban 3 m hosszú s 18 m széles gödröt ásattunk. Legfelül kő- törmelékes agyag mutatkozott, lefelé azonban a kövek mind nagyobbak lettek, úgy hogy egy méter mélységben már hatalmas sziklákkal kellett küzdenünk. Minthogy eközben mindössze két medve tej-szemfog, egy nyúlfog és néhány más csonttöredék (medvétől) került elő, az ásatást itt csakhamar abbahagyat- tuk s a barlang leghátulsó részébe vonultunk. Itt — a fentebb említett kis oldalfülkében, a stalagmit-oszlop és a fülke oldalfala alkotta szűk folyosóban ( kezdtük meg az ásást, miközben a kiásott anyagot — sajnos — hátrafelé kel- lett dobatnunk. Az ásatást ezen a helyen egy hétig folytattam, miközben a mellékfülke folyosójából, 5 m hosszú részlet felásása után a kereszt-csarnokba kiértünk. Ebben, amelyik itt 477 m szélesnek bizonyult, az ásatást még 3 méterre foly- tattuk NW felé, azután pedig a kutató munkálatokat egyelőre befejeztük. Az összes eddig felásott rész (a barlang elején készített próbagödörtől eltekintve) mintegy 28—30 m8?-nyi terület lehet. Az ásatással próbaképen 2:2 m mély- ségig jutottunk s eközben a következő szelvényt kaptuk: 1. legfelül . 5—10 em — alluvium (meszes barlang-sár) ; 2. alatta " 20—30 c cseppkökéreg ; 3. ez alatt 40—50 ua barna, nedves barlangi agyag ; CSEKE 90 c vörösbarna, száraz homok ; 5. legalul 60 cm-ig feltárt sárga kvarchomok. Minthogy a 4. és 5. homokrétegek teljesen meddőknek mutatkoztak, egyelőre eltekintettünk attól, hogy az ásatást fenékig folytassuk — annál is inkább, mert a kiásott anyag elhelyezésével sok nehézségünk volt. A felásott terület legnagyobb részében voltaképpen csak addig ásattunk, amig a 4. (vörös homok) réteghez jutottunk, úgy hogy a barlang fenékig való felásása a jövő feladata lesz. Amint a cseppkőkérget áttörtük s az agyagrétegben kezdtünk ásni, nagy számban kerültek elő a medvecsontok, még pedig nagyobb részük feltört állapotban (1. 16. ábra). A mellékfülke folyosójában a cseppkőkéreg alatt, kb. az agyagréteg közepe-táján tűzhely nyomokat találtunk, amelyekből néhány elszenesedett fenyőfa darabkát sikerült gyűjtenünk. A csontok között égett darabokat nem igen találtam, mindössze 2—3 töredék az, ami esetleg tűztől pörkölt lehet. Az ősember jelenlétének azonban csakhamar fontosabb bizonyítékai kerültek napvilágra, amidőn különböző, lukasztott medvecsontokat s egy remek, csontból készített lándzsahegyet találtunk. Utóbbit, valamint a sajátságos lukasztott csontok közül a két legérdekesebbet a 17. ábrán mutatom be. Maska, akinek e csontokat megtekintés végett Telő-be (Morvaország) el- küldöttem, azok egyikéről-másikáról, amelyeken az átütött lukkal szemben, a, csont másik oldalán is látható kisebb-nagyobb bemélyedés, olyképen nyilatkozott, AZ ŐSEMBER ELSŐ NYOMAI A KARSZT-HEGYSÉGBEN. 49 hogy azok talán ragadozóktól eredő harapások nyomainak tekintendők. Ha ez talán egyik vagy másik darabra nézve lehetséges volna is, a 17. ábrán bemutatott daraboknál azonban teljességgel kizártnak tekinthető, mert az át- lukasztás módja feltétlenül amellett szól, hogy az mesterséges. Ilyen átlukasz- tott csontokat Maska igazgató (9)uina-ból és Stramberg-ről ismer s azokat a moustéri ember művének tartja. HererLr! a Kesslerloch-ból közöl nagyon hasonlókat s azokat fütyülőknek tartja; nálunk pedig HILLEBRAND dr. talált egy ilyen darabot (rénszarvas-sarok- csont) a Balla-barlangban, mely, ha erősen belefújnak, éles fütyülő hangot ad. 15. ábra. A lokvei Bukovac barlang bejárata. HeEreExui szerint ezeket a lukakat az ősember részint ütötte, részint fúrta. Úgy látszik, a lokvei barlangból származó darabokon is mind a kétféle készítési mód megfigyelhető. Nagyon sajátságos a 17. ábra 3. rajzán feltüntetett medve- borda 3 egymás felett levő lukkal, melyek közül a középsővel szemben a csont másik oldalán is látható gyenge bemélyedés. Legbecsesebb mindenesetre a 17. ábra 1. rajzán bemutatott, szarvas- agancsból készült lándsahegy. Ez a darab 12:6 em hosszú, tőben 1-6 s a hol 1 J. HrIERtt : Das Kesslerloch bei Thaingen. (Neue Denksehriften der Sehwéizer. Naturf. Ges. Bd. XLIII. 1907. 176—77. 1. XIX. t. 1—4. ábra). Földtani Közlöny. XLII, köt. 1912. 4 50 D: KORMOS TIVADAR a legszélesebb: 2-8 em széles. Vastagsága 1 cm, alsó fele kissé homorú, felül ennek megfelelően domborodó s itt nyilván a vér kivezetésére szolgáló hosz- szanti árkot (cBlutrinnep) visel. Alapján élesszélű törés látható, két oldalszéle és hegye azonban fényesre simított. 16. ábra. Feltört medvecsontok a lokvei barlangoól. A feltört medvecsontok között több darabon ütések nyomai láthatók, sőt egy ulnán olyan bemélyedés van, mintha köfűrésszel eszközölték volna. Gyakoriak a barlangi medve szemfogából hasított szilánkok is. Sajátságos, hogy kőeszközt eddig nem találtunk. AZ ŐSEMBER ELSŐ NYOMAI A KARSZT-HEGYSÉGBEN. 51 A barlang faunája meglehetősen egyhangú. Az előrészben talált nyúlfog- tól eltekintve, a gyűjtött több száz csont túlnyomó része medvéktől származik. E medvecsontok legnagyobb része a barlangi medvétől (Ursus spelaeus RosENm). való, vannak azonban egyes darabok, nevezetesen szemfogak, amelyek a barna medvére (Ursus arctos L). vonatkoztathatók. Látjuk tehát, hogy ez a két faj a Karszt-hegységben is együtt élt. A medvecsontok között a csontváznak majdnem minden része képviselve van, egész koponyát azonban nem találtam, csak töredékeket. Azonban nemcsak a koponyákat, hanem az alsó állcsontokat is feltördöste az ősember, úgy hogy ép állkapcsot is csak egyet gyűjthettünk. Éppen olyan ritkák a feltöretlen nagy végtagcsontok is. A medvecsontok túlnyomó része kisebb-nagyobb bocsoktól való. A leg- kisebbet ezek közül az II. tábla 1. ábráján feltüntetett baloldali alsó állkapocs- töredék képviseli, melyben a még át nem tört, végleges 4. előzápfog, a c, pm és m, fogmedreinek a nyomai láthatók. Tejfogazattal, sajnos, egyetlen állkap- csot sem találtam eddig, csupán egy baloldali mandibula az, (II. t. 2. ábra), melyen a tej-szemfog medre még látható. Ez egyébként a legtökéletesebb barlangi-medvebocs állkapocs, amelyet ezideig Magyarország területéről isme- rek, amennyiben a még ki nem bujt végleges c, is és pm, fogakon kívül a cd, pm4y pma d, és pm, fogak alveolusai is megvannak rajta. A medvecsontok egyik-másik darabján ragadozóktól származó rágás-nyomok észlelhetők. A cson- tok egytől egyik sárgás-barna színűek. A barlangi és a barna medve maradványain kívül, mindössze 5 csontot ta- láltam, amelyek más emlősállattól valók. Ezekben Masra igazgató szíves köz- lése szerint, aki szokott szeretetreméltóságával sietett azokat kérésemre meg- határozni, teljes határozottsággal a párduc (Leopardus pardus L). maradványai ismerhetők fel. Maska e tárgyban hozzám intézett levelében megjegyzi, hogy a párducon kívül esetleg még az irbisz vagy.hópárduc (Leopardus uncia SCHREB.) jöhetne számításba, ez azonban kisebb állat, mint aminőre a lokvei párduc- csontok utalnak; jóllehet WorpgIrIcH hasonló nagyságú alsó-ausztriai marad- ványokat Leopardus irbisoides néven utóbbi faj alakkörébe utal.! A lokvei Bukovac barlangból előttem fekvő párduc-maradványok, melyek, noha a medve-csontokkal együtt kerültek napvilágra, utóbbiaktól sötétebb, szürkés-fekete színükkel is eltérnek, a következők : baloldali tibia distális vége (IL t. 3. ábra) ; jobboldali calcaneus (II. t. 4. ábra) ; . baloldali metacarpus, (IL t. 5. ábra) ; . metatarsusz (II t. 6. ábra) és . metatarsusz (IL t. 7. ábra). or pm wise Párducmaradványok a pleisztocénben általában igen ritkák. Én ilyene- ket először a csarnotai (Baranya m.) preglaciális csont-brecciában találtam s 1. N. WornpficH: Reste diluvialer Faunen und des Menschen aus dem "Waldviertel Niederőösterreichs. Denkschr. k. k. Akademie Wiss. Wien. Bd. 60. Taf. V. fig. 1—7. 4k 52 D. KORMOS TIVADAR azokat, noha a MAsxka igazgató gyűjteményében levő morvaországi párduc- maradványokkal szemben bizonyos eltéréseket mutattak, egyelőre szintén a Leopardus pardus alakkörébe utaltam.! Tekintettel arra, hogy ezidőszerint még nem áll kellő összehasonlító: anyag a rendelkezésünkre, a lokvei párduc-maradványokat — melyek egyéb- ként nagyság tekintetében WornpxrcH-nak a L. irbisoides-ről adott ábráival jól megegyeznek — egyelőre MAskxka-val szintén a Leopardus pardus-hoz sorozom. Úgy látszik, hogy a közép-európai pleisztocénben legalább is 3 különböző. párduc-fajta (race) fordul elő; ezeknek a pontos különválasztása azonban csak újabb szerencsés leletek és gazdag recens összehasonlító anyag segítségével lesz lehetséges. A lokvei párduc-maradványok méreteit (a csonka tibia-éin kivül) itt köz- löm és összehasonlításul mellékelem WonpgrcH méreteit is,? a megfelelő ausztriai darabokról. A méretek nagy megegyezése kilátásba helyezi azt, hogy bővebb. vizsgálati anyag alapján a lokvei párducot a L. irbisoides-szel közelebbi kap- csolatba hozhatjuk. Cal Fe Lokvei L. irbisoides juw. L. irbisotdes ad. es árotOTSÁT párduc : (Gudenus barl.) (EHichmaier barl.) Legnagyobb hosszúság — 60-70 mm 603 mm 6070 mm [ szélesség 2170 c 213 a s c magasság 220 c 2275 a 220N e Metatarsus, : Legnagyobb hosszúság — 90-5 mm 909 mm — Szélesség a csont közepén 80 c T4 ac — Metatarsus, : Legnagyobb hosszúság 992 mm " — — Szélesség a csont közepén 103 a — özés Metacarpus, : Legnagyobb hosszúság — 709 mm —- - Szélesség a csont közepén 6-6 a - 247 A rendelkezésemre álló paleontologiai és archeologiai anyag még nem elegendő arra, hogy a lokvei lelet korát pontosan meghatározhassuk. A csont- ipari tárgyak egyes analogiák révén talán inkább a pleisztocén időszak leg- fiatalabb emberi kulturájára : a magdalénienre utalnak. Úgy látom, hogy MASKa és GORJANOVIÓ-KRAMBERGER tanár urak, akik a leletet látták, szintén ezen a vé- leményen vannak. Tekintettel azonban arra, hogy a barlangi medve tömeges jelenléte a magdalénien-ben szokatlan volna, valamint arra, hogy simított, sőt csiszolt 1 KoRmos : Gamis (Cerdocyon) Petényüi n. sp. és egyéb érdekes leletek Baranya- megyéből. Földt. int. évk. XIX. köt. 4. füz. 159. 1. 6. tábla 1—13. ábra. 2 7. h. 589. I. AZ ŐSEMBER ELSŐ NYOMAI A KARSZT-HEGYSÉGBEN. 53 -esonteszközök újabban már az aurignaci, sőt részben a moustéri kultura- emeletek ipari tárgyai közül is előkerültek, éppenséggel nem lehetetlen, hogy 1. 3. 17. ábra. Az ősember nyomai a Karszt-hegységben. 1. Lándzsahegy szarvasaganesból. 2. Lukasztott medvecsont (fütyülő ?). 3. Három- szorosan lukasztott medveborda (?). Valamennyi ábra a természetes nagyságnál valamivel kisebb. (Az ábrázolt példányok a m. kir. földtani intézet gyüjtemében vannak.) itt a magdalénien-nél idősebb kultura-nyomokkal állunk szemben. Az eddig rendelkezésünkre álló anyag semmiesetre sem elegendő arra, hogy annak segítségével pontosabb kormeghatározást eszközöljünk s így a kor kérdésének 54 D: KORMOS TIVADAR az eldöntését arra az esetre kell fenntartanunk, ha gazdagabb vizsgálati anyag áll esetleg majd rendelkezésünkre. Ha már a barlang alakja és helyzete is amellett szólnak, hogy ezen valamikor egy karszti búvó-patak folyt keresztül, ezt a feltevést a barlangi agyag feküjében települt kvarchomok-rétegek kétségtelenné teszik. Minden- esetre érdekes lesz ennek a homoknak a közelebbi vizsgálata, különösen az ásvány-alkotó részeket illetőleg, melynek segítségével a homok eredete ta- lán kimutatható. Annyi már most is bizonyos, hogy e homokrétegek lerakodása után szárazabb időszak következett. A barlangon átfutó patak kiapadt és a barlang faláról lehulló mészporból és törmelékből barlangi agyagréteg kelet- kezett. Ebben az időben tanyázott itt — ha talán nem is állandóan — az em- ber s ide hordta zsákmányát, mindaddig, míg egy újabb, nedvesebb periodus őt a barlangból ki nem űzte. Utóbbi időszaknak a képződménye a cseppkőkéreg, mely az ősember nyomait magába záró agyagréteget napjainkig úgyszólván hermetikusan elzárva tartotta. Ekkor képződhetett a belső oldalfülke közepén az a cseppkőkéreggel összefüggő hatalmas stalagmit-oszlop is, mely annak nagy részét elzárta. Mielőtt a, cseppkőképződés megindult, ez a fülke nagyobb s védett helyzete folytán tar- tózkodásra rendkívül alkalmas lehetett. Ezt bizonyítja az is, hogy az ősember tűzhelyének nyomát itt találtuk meg. Nevezetes, hogy a barlang ma már ismét száraz, s a cseppkőképződés úgyszólván teljesen megszűnt. Aligha tévedek, ha azt állítom, hogy a barlang rétegeinek ilyetén sorrendje klimaváltozásokra utal. Remélhetőleg a további ásatások mindezeket a kérdéseket fel fogják deríteni. Budapesten, 1911. dec. hó 15-én. Kérdések. 1. Vannak-e Hontkemencéről a m. kir. földtani intézetben kövületek? 2. Mennyire becsűlika geológusok az azoikus képződmények vastagságát ? Feleletek. Tisztelendő SoRoRk F. M. tanárnőnek, Budapest. 1. A becses levelében felvetett kérdésekre van szerencsém a következők- ben válaszolni. Hontkemencéről vannak a földtani intézetben kövületek, éppen ezzel a lelőhelylyel azonban tüzetesebben az újabb időben nem foglalkozott senki. Meghatározásra alkalmas könyveket — már nagyságuk és súlyuknál fogva is — bajos volna küldeni, de kérjük a kemencei kövületek beküldését a Föld- tani Intézetbe, szívesen fogjuk azokat meghatározni és sértetlenül visszakül- deni. Vannak olyan művek (BőcgeH: Geológia; Papp: A Föld (Műveltség könyvtára IV. köt.) általános geológiája), amelyek kövületeket általában rajz- ban közölnek, de ezek a rajzok pontos meghatározásra nem alkalmasak. § 2. Az azói, vagy eozoi (primér) időszak képződményeinek vastagsága, ahol a felszínen és bányászati feltárásokból ismeretes, mint pl. Bajorországban, 8000 m. Az összes vastagságot 30,000 méterre becsűlik, de ez éppen csak appromaximatív becslés, a többi összes (fiatalabb) lerakódás vas- tagságára nézve szintén 30,000 m-t tételeznek fel, de ez szintén éppen csak hozzávetőleges becslés. Mert a föld kerekségén meglevő, igen változó vastag- ságú feltárásokból e lerakódások összes vastagságát pontosan meghatározni eddig nem sikerült. MEN RZNK [Ag EERTNEEL NET FÖLDTANI KÖZ ZLÖNY XLII. BAND, váz JÁNNER 1912 2 1 HEFT ÜBER DIE GASERUPTION BEL KISSÁRMÁS, Von Prof. DR. LupwiG von Lóczvy.! — Mit der Tafel I und den Figuren 1—8. — Das Erdgas lie8B nach einer ziemlich langen Ruhe wieder von sich hören. Es klang wie ein vorwurfsvolles Grollen wegen dem Lausinn, welcher die Erdgasschütze Siebenbürgens seit zwei Jahren unverwertet in die Lüfte entweichen lieB. Mor AS lee e des fallenden Sonntages am 29. Oktober 1911, öffnete sich gegen 2 Uhr Morgens bei Kissármás der Erdboden und es wurden durch mehrere Öffinungen viele tausende Kubikmeter von trocke- nen, scholligen Mergelton-Bruchstücken und Schutt aus dem Untergrund in die Lüfte gesehleudert. Der Schauplatz der FExplosion erinnerte an kleine, parasitisehe Vulkankrater. Die gewaltigen Erdmassen wurden durch Methangas aus dem Untergrund emporgeschleudert, das Gas ent- zündete sich und brannte drei Tage hindurch mit müchtiger Flamme. Diese Erscheinung verursachte in weitem Umkreis einen sehr begreif- lichen Schrecken, und ihre sich rasch verbreitende Nachricht erweckte im ganzen Lande lebhaftes Interesse. Die Zeitungen brachten getreue Referate über die katastrophale Explosion und auch Fachleute üuber- ten sich sofort darüber; die erwügende Phantasie hatte unter dem Zwang der seitens der Öffentlichkeit anstürmenden Fragen reichlich Gelegenheit sich über die Eruption und deren Ursachen auszusprechen. Prof. dr. EUGEN v. CHorwoxky und Sektionsgeolog dr. KARL v. Papp führ- ten die Gaseruption in ihren auf den Spalten des Tagblattes Budapesti Hirlap veröffentliehten Artikeln unmittelbar auf die Absperrung des Gasbrunnens zurück. Am 1. November, also am dritten Tag nach dem Gasausbruch 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 8. November 1911. 56 D: LUDWIG V. LÓCZY konnte ich den Schauplatz der Gefahr besichtigen. An diesem Tage sah ich mittags noch 3 Meter hohe Flammen aus einem Krater her- vorbrechen. Der Brand war damals schon stark lokalisiert; die Pionier- Kompagnie von Gyulafehérvár und die aus der Umgebung beigestellten Arbeitskrüfte waren ununterbrochen damit bescháftigt den trockenen Mergeltonschutt mittels Feuerpumpen zu bespritzen, und mit dem zer- weichten, nassen Brei die feuerspeienden Spalten zu verstopfen. Als ich nachmittags um 3 Uhr den Rückweg nach Kolozsvár antrat, war das Feuer endgültig gelöscht. Durch die Eruption wurden 9 oder 10 kleinere und grössere Krater auf der BARox BánrrYschen Bolygó Wiese, welche von der Vizinal- bahnstrecke Besztercze-Marosludas in der Mitte durchschnitten wird, aufgebaut. Die Entfernung der nüchstgelegenen Öffnung betrug ca. 350 m, diejenige der weitest gelegenen 700 m vom abgesperten Gasbrunnen No II, welch letzterer nicht im mindesten beschüdigt wurde. Unmit- telbar nach der Eruption zeigte das Manometer des Gasbrunnens einen Druck von 28-2 Athmospháren. Dieser Druck hatte sich, wie Ingenieur FRasz Bönm, der Leiter der Schürfungs-Expositur des Finanzmini- steriums berichtet, im Vergleich zum Wert, welcher am 31. Juli ab- gelesen wurde, — als es gelang den Brunnen abzusperren, — ge- steigert. Was die Geschichte des Gasbrunnens No. II betrifft, sei es hier erwáhnt," dab die Bohrung desselben am 26. November 1908 in An- griff genommen wurde, mit der Absicht nach Kalisalz zu sehürfen. Schon in einer Tiefe von 22 m zeigte sich Erdgas, welches nach ab- würts stets zunehmend am 12. Jánner 1909 aus einer Tiefe von 160 m mit explosiver Gewalt hervorbrach, so dab die weitere Bohrung mit den grössten Schwierigkeiten zu kámpfen hatte, bis zum 22. April 1909, als die Arbeiten in einer Tiefe von 30179 m eingestellt wurden. Am 23. Juni 1910 versuchte man den Gasbrunnen abzusperren, da jedoch der Verschlubapparat an den Köpfen der Röhren angebracht war, brach das zwischen den Röhrenlagen emporgedrüngte Gas 18 Stunden nach der Absperrung aus einer Tiefe von 22 m in einem Umkreis von 350 m vom Brunnen an vielen Stellen aus dem Boden hervor, worauf das VerschluB-Ventil wieder geöffnet werden musste. Die vollstándige VersechlieSung gelang am 31. Juli 1910 in einer Tiefe von 120 m, wo- nach das Manometer einen Druck von 28 Athmospháren anzeigte. Von 1 Bericht über die Resultate der bisher zur Erforschung der Erdgasvor- kommen des Siebenbürger Beckens vorgenommenen Untersuchungen. Herausgege- ben v. K. Ung. Finanzministerium, Budapest 1911. ÜBER DIE GASERUPTION BEI KISSÁRMÁS. z Mitte April 1909 bis Ende Juli 1910, also ca. 27 Monate hindurch blies der Brunnen in jeder Sekunde 9 m". wührend des ganzen Zeit- raumes also ca. 6530 m? Gas in die Lüfie. Die Gaseruptionen auf der Fig. 1. Der Gasbrunnen bei Kissármás am 27. Juni 1910. Phot. Dr.: KARL v. Papp. Bolygó-Wiese erfolgten an beiden Seiten der KEisenbahnlinie. In einer Entfernung von 550 m nordöstlich vom Gasbrunnen No. II öffnete sich unmittelbar neben dem Bahndamm ein runder, konzentrisch eingesun- kener Trichter von 7—8 m Durchmesser, um welchen herum die von dürrem Gras bedeeckte Oberfláche der trockenen Wiese spárlich mit 58 D:t LUDWIG V. LÓCZY Bruchstücken des grauen Mergeltons bestreut war. Aus dieser Öffnung wurde das wenigste Gesteinsmaterial herausgestobBen. Unterhalb dieses Trichters müssen die unter dem Oberboden gelegenen Schichten einen bedeutenden Verlust an Material erlitten haben. Angeblich schlug aus diesem Krater die erste Flammensüule hervor, durch welche das dürre Gras auf eine gute Strecke gegen Westen versengt wurde. Die Stelle des Trichters ist auf Tafel I durch den Buchstaben D bezeichnet. In einer Entfernung von 280—440 m vom Gasbrunnen, also bei- láufig im halben Abstand zwischen der vorhin erwáhnten KEinsenkung und dem Brunnen entstand ein im allgemeinen von Norden gegen Süden verlaufender, 3—5 m hoher, unregelmáBiger Erddamm, in dessen Fig. 2. Die in ein Flammenmeer gehüllte Wiese bei Kissármás, am 29. Oktober 15911. Mitte, aus einer ungefáhr 80 em tiefen EBinsenkung das Gas bei meiner An- kunft noch lebhaft brannte. (Auf Taf. I durch C bezeichnet.) Dieser Erd- wall, weleher sich südlienh vom abgebrannten Baron Báwrrxschen Feld- hüter-Hüuschen über den Bisenbahndamm hinaus erstreckte, wurde nach einer früheren Terrainskizze des Herrn F. Bönm (Fig. 1) von den Erd- massen gebildet, welche aus vier Kratern herausgeschleudert wurden, deren südliehster den Bisenbahndamm zerstört hatte. Diese Krater wur- den jedoch in der bis zu meinem Eintreffen verflossenen Zeit durch die oben beschriebenen Löschungsarbeiten verstopft und planiert. Die Erup- tion des südlichsten Kraters hatte den Bahndamm samt den Geleisen beinahe um 1 m emporgehoben und auch seitwárts gedrückt. Südöstlich von der Bahnstrecke, unweit der kleinen Kabine des Baron BáÁwrrrschen Salzbades entstanden in nordost-südwestlicher Richtung, — an einer Spalte entlang, welche den Oberboden der Wiese durchrissen hatte, — ÜBER DIE GASERUPTION BEI KISSÁRMÁS. 59 zwei gröbere Krater und eine kleinere Öffnung. Etwas weiter gegen Ost- Südost, ungefáhr 180 m vom Salzbad und 700 m vom Gasbrunnen ent- ferni bildete sich noch ein alleinstehender, aus trockenem Mergelton auf- gebauter, runder Krater, dessen hervorströmende Gasmengen sich nicht entzündet hatten. Diesem Umstand ist es zu verdanken, da8$ der Krater, Fig. 3. Gelegentlieh der Gaseruption entstandener Trichter auf der Wiese bei Kis- sármás, nördlich von der Eisenbahnstrecke, beim Punkt D. Am Rand des Trichters steht Oberbergingenieur J. CsIA aus Zalatna. Phot.: Dr. MoRirz v. PÁáLrY am 2. November 1911. an welchem keine Löschungsarbeiten nötig gewesen, in seinem ur- sprünglichen Zustand erhalten blieb. Die jetzt angeführten Krater ha- ben sich sümtlich aus den herausgesehleuderten, trockenen Mergelton- schollen aufgetürmt. Der vom Feldhüter-Háuschen gegen Süden sich dahinziehende, 120 m lange, 25—30 m breite, von unregelmábigen Umrissen begrenzte Wall entstand durch Vereinigung des Materials, 60 D:" LUDWIG V. LÓCZY welches durch die Öffnungen von vier Kratern herausgeworfen wurde. Laut den ersten Nachrichten wurde das Gas am nördlichen Ende die- ser Schanze von der Laterne des Feldhüters GREGoR Szücs in Brand gesteckt, als derselbe durch die unmittelbar vor der Explosion erfolg- ten, von donneráhnlichem Getöse begleiteten Bodenschwankungen auf- geschreckt aus seiner Wonung stürzte, um den Aufseher des Gasbrun- nens, MARTIN SzucsányI mit der Botschaft zu alarmieren, dab bei dem Brunnen etwas geschehen sein müsse. Nach seinem Hüuschen zurück- gekehrt sah er, wie die Luft durch den aufgewirbelten Staub getrübt wurde und gleich darauf das ausströmende (Gas aufflammte. Nach an- deren Angaben hatte der Feldhüter nach der Explosion ein Licht an- gezündet, um zu sehen, was geschehen sei, wodurch er dann das in grobem Umkreis verbreitete Gas in Brand steckte, durch dessen Flam- men er und die Mitglieder seiner Familie, besonders seine Frau sehwere Brandwunden erlitten hatten. Die authentiseche Feststellung all dieser Momente wird die Exposi- tur besorgen, von welcher wir auch eine genaue Karte über den Schau- platz der Explosionen zu erwarten haben. Der einem im Bau befind- lichen Eisenbahndamm nicht unáhnliche Wall bestand aus trockenen Mergelstücken, darunter einzelnen Tafeln von der Grösse eines Wasser- eimers, ja sogar eines Kindertisches. HBinzelne derselben hatten sich in den trockenen, in seinen tieferen Lagen jedoch einigermalen feuch- ten Wiesenboden bis zu einer Tiefe von 25—30 cm hineingebohit. Dieser Umstand lásst auf die gewaltige Kraft der Gaseruption schlieBen : jene Mergelscholle von der Grösse eines Wassereimers mubBte, meiner Ansicht nach, mindestens bis zu einer Höhe von 30—40 m in die Luft geflogen sein, um sich herabfallend so tief in den Boden hinein- keilen zu können. Der Umfang der herausgeschleuderten Erdmassen wurde von Herrn Ingenieur FRAxz Börnm auf 9000 m? geschátzt; wenn man nun das spezifische Gewicht derselben mit 2, die Erhebung des Ganzen über das Bodenniveau im Durchschnitt mit 5 m berechnet, so ergibt es sich, dab zur Hebung dieser 18.000 Tonnen zumindest 120 Millionen Pferdekráfte betütigt gewesen sein mubBten, vorausgesetzt, dab sich das ganze Ereignis binnen einer Sekunde abspielte. Um wie vieles grösser muBte nun noch jene Kraft gewesen sein, welche die Spalten und die Krateröfinungen erzeugt hatte. Merkwürdig ist es, da8 das herausgeschleu- derte Material die Umgebung der Öffnungen gegen Osten dichter bedeckt hatte, als die westliche Nachbarschaft derselben. Ich bin geneigt aus dieser Erscheinung darauf zu sehliessen, dass die Günge der Öffnungen ein gegen Westen gerichtetes Gefálle besitzen. Es ist nicht festgestellt, wo und wie das Gas entzündet wurde, ob dies beim Hüuschen des ÜBER DIE GASERUPTION BEI KISSÁRMÁS. 6t Feldhüters, durch das Anzünden seiner Lampe, —- oder aber bei dem am FuBe des Bahndammes entstandenen, eingestürzten Krater geschehen war (Punkt D), wo kein Weg oder Pfad vorbeiführt. Sollte es sich erweisen, daB die ersten Flammen aus diesem isoliert dastehenden Triehter herausschlugen, welcher selbst von den von FubBgüngern be- nützten Pfaden ziemlich abseits- gelegen ist, so kann man an eine Selbstzündung des Gases denken. Die aus dem Trichter herausgeschleu- derten trockenen Mergelstücke konnten mit den dicht vorbeilaufenden Fig. 4. Schauplatz der seitlichen, östlich gelegenen Gaseruption (Punkt E) auf der Bolygó-Wiese bei Kissármás. Aufnahme von Dr. Mokrrz v. PÁLFY am 2. November 1911. Eisenbahngeleisen in Reibung geraten, wobei durch die in ersteren reichlich vorhandenen Kvarzkörner dem Stahl Funken entlockt werden konnten. Über die Gaseruption bei Kissármás und die vorhergehenden und sie begleitenden Erscheinungen liegen Beobachtungen von sehr ver- sehiedenem Wert vor. Die Expositur hatte dieselben unter Leitung des Herrn Oberbergrates Huco v. BöcgH sorgfáltig gesammelt. Wichtig sind folgende Aufzeichnungen. Der Gasaufseher MARTIN SzucsÁNYI vernahm am 29. Oktober gegen 2 Uhr morgens ein dumpfes Rollen, als hütte man einen Bisenbahnzug rangiert. Nach einer Viertelstunde wurde das Getöse stárker, worauf er ersehrocken zum Gasbrunnen eilte, jedoch dortselbst 62 D: LUDWIG V. LÓCZY alles in Ordnung vorfand und das Manometer ablesend, den Wert von 282 Athmospáhren notierte. Zu seiner Wobnung zurückgekehrt er- blickte er den Feldhüter, welcher ihm auf dem nordöstlich vom Gas- brunnen gelegenen Hügel stehend zurief, dass sich bei ihm, in der Náhe seines Hauses der Erdboden spaltet, der Gasaufseher möge den Gasbrunnen öffnen. Als der Feldhüter GREGoR Szűcs zu seinem Hüus- chen zurückgelangte, ertönte eine furchtbare Detonation, die Luft füllte sich mit Staub und Rauch. Der Aufseher des Gasbrunnens lief geüngstigt Fig. 5. Durch die Haupteruption bei Kissármás in eine Entfernung von 100 m fortgeschleuderter Mergelblock, in den Rasen eingesunken. Phot. : Dr. MORITZ v. PÁLFY am 2. November 1911. nach dem VEszpRÉMIschen Meierhof; daselbst angelangt sah er den Schauplatz der Eruption in Flammen. Als ALEXANDER BARTA, der zweite Aufseher des Brunnens aus seiner Wohnung trat, stand der Schauplatz der Explosion schon in Flammen. Auch er las am Manometer einen Druck von 28-2 Athmospháren ab. Der Meier des Herrn Oberstuhl- richters VEszPRÉMI sah die ersten Flammen aus dem neben dem Bahn- damm entstandenen Trichter herausschlagen, hierauf erfolgte eine starke Explosion, wonach dann auch aus dem kleinen Krater, welcher die Bahnstrecke zerstört hatte, Flammen hervorbrachen. Der Bahnwichter GEoRG DoBos wurde durch ein dumpfes Getöse geweckt, — als wöre ÜBER DIE GASERUPTION BEI KISSÁRMÁS. 63 eine gewichtige Masse herabgestürzt. Er sah den Bahndamm auf der Bolygó-Wiese wanken; der Trichter neben der Strecke stand schon in Flammen. Der Bahnwichter eilte auf der Landstrasse der Station Kis- sármás zu, als er den Hügel erreichte, hörte er eine groBe Detonation worauf, es plötzlieh licht wurde. Der Kissármáser Insasse JOHANN SUGÁR erzühlte es sei nach der letzten Explosion eine kleine Pause eingetreten, und erst nachher sei alles in ein Flammenmeer gehüllt worden. Er hatte schon 2—3 Tage vorher ein Getöse vernommen. B —— Fig. 6. Südwestliches Ende des Gasausbruches bei Kissármás, südlich von der Eisenbahnstrecke, Punkt A. Phot.: Dr. MoRirrz v. PÁnrY am 2. November 1911. Die Schwester des zweiten Gasaufsehers ALEXANDER BARTA bemerkte am 28. Oktober vormittags, daB sich auf dem neben dem Gasbrunnen gelegenen Maisfeld kleine Erdhügelehen erhoben, und das Wasser im Graben aufwürts flob. Dies wurde auch von mehreren Anderen wahr- genommen. Diese Angaben scheinen darauf hinzuweisen, dab nach einander mehrere Explosionen stattgefunden hatten, von welchen die letzte die michtigste gewesen würe. Hucó v. BöckH verschaffte Auskünfte über Erdbeben-Erscheinun- gen, welche sich am 26. und 28. Oktober bei Nagysármás, Katona und Uzdiszentpéter mit solcher Vehemenz eingestellt hatten, dab die Beobachter (Staatliehe Lehrer und ihre Angehörigen) aus ihrem Schlaf aufgeschreckt 6t D: LUDVIG V. LÓCZY und Möbelstücke von der Stelle gerückt wurden. Das Erdbeben wurde von dumpfen Getöse und Brausen begleitet. Die Seismographen der Universitát Kolozsvar signalisierten an diesen Tagen keinerlei Erdbeben. Die angeblien vom Erdbeben heimgesuechten Stellen liegen in einer Entfernung von 4—10 Km von der Explosionsstelle, und reihen sich in einer nordwest—südöstliehen Richtung an einander, welche mit der sich über die Bolygó-Wiese dahinziehenden Antiklinale zusammenfüllt. In der Náhe des Gasbrunnens sind uns námlich aus den Flanken der Táler ——— a zize ss Fig. 7. In der Gegend des Methanhaltigen Tümpels No. 4 entstandene Wölbung, mit dem herausgeschleuderten Mergel. Von der Eisenbahnstrecke in der Richtung auf den Punkt B aufgenommen von Dr. MokRirz v. PÁLFY am 2. November 1911. südwestliche Einfallsrichtungen bekannt, wáhrend wir dort, wo die öst- liehen Krater der Bolygó-Wiese entstanden sind, vor zwei Jahren ein nordöstliehes Einfallen beobachtet hatten. Die Gasexplosionen von Kissármás und die dadureh hervorge- brachten Krater dürfen keineswegs als einzige in ihrer Art betrachtet werden. Schon beim Ausgraben gewöhnlicher Brunnen wurden wieder- holt Gaseruptionen beobachtet, noch viel hüufiger sind jedoch solche auf Petroleumgebieten, wo im Laufe der Bohrungen Gasexplosionen aus dem Bohrloch, oder seitwárts davon garnicht zu den Seltenheiten ÜBER DIE GASERUPIION BEI KISSÁRMÁS. 65 gehören. Das Erdöl selbst wird gleichfalls durch Gase aus der Tiefe heraufgepre8t und in müchtigen Süulen in die Lüfte getrieben. Auch bei den Schlamm-Vulkanen sind es Gase, welche den Sehlamm in die flachen Kegel emportreiben. Stellenweise sind auf den Schlammkegeln groBe Steinklötze sichtbar; es ist nicht entschieden ob dieselben durch den langsam ausströmenden Schlamm an die Oberflüche befördert, oder aber zeitweise im Paroxismus der Gasexplosionen aus den Kratern herausgesechleudert werden. Im Becken von Siebenbürgen entdeekten die Geologen, insbeson- dere die im Auftrag des Herrn Kgl. ung. Finanzministers diesen Som- mer daselbst arbeitenden Herrn an vielen Stellen die Spuren ehemali- ger Schlammvulkane. In die Reihe der soeben beschriebenen Erschei- nungen, welche dadurch mit einander verwandt sind, dab kalte Gase ihre gemeinsame Triebkraft darstellen, gehört auch die (Gasexplosion bei Kissármás, — der müchtige Aufwand an Energie jedoch, welcher dieselbe kennzeichnet, erinnert schon an die eigentliehen vulkanischen Eruptionen. Die kalte Gase auströmenden Krateröffínungen von Kissármás ha- ben zwar nichts mit den wirklichen Vulkanen gemein, bei welchen heiBe Gase und überhitzter Wasserdampf! als emportreibende Krüfte tátig sind, — trotzdem zeigen die Krater und eingesunkenen Trichter, welche sich auf der Bolygó-Wiese aus trockenen Mergelsechollen zu- sammensetzten, eine gewisse Áhnliehkeit mit Detailerscheinungen der Vulkane, namentlich mit kleinen parasitiscehen Kratern und Fumarola- Löchern (Bocca). — Ich habe übrigens am Stromboli im Jahre 1907 keine Tátigkeit beobachtet, welche ich für stürker erachten würde, als die Erup- tion bei Kissármás gewesen sein muB, welche auf einmal eine Erdmasse von 9000 m? ausgestoben hat. Herr Ingenieur FRANz Börnm öffínete am 30. Oktober das Hauptventil des Gasbrunnens, vorher jedoch hatte er das Manometer abgelesen, welches einen Druck von 282 Athmospha- ren zeigte, also einen grösseren, als vor drei Monaten. Bevor er nach der Löschung des Feuers, am 3. November den Gasbrunnen abermals ab- sperrte, berechnete er aus der Ausströmungsgeschwindigkeit eine Gas- menge von 12-06 m" pro Sekunde, im Gegensatz zu den im Monat Juli beobachteten 9-995 m". Das Gasguantum des Brunnens hatte also nach der groBen Explosion auf der Bolygó- Wiese betráchtlieh zugenom- men. Jene kleinen Gasausströmungen in der Umgebung des Brunnens, welche sich aus den Schichten oberhalb der in einer Tiefe von 130 m durehgeführten Abdichtung, durch die üuBeren Röhrenlagen Austritt 1 Dies wird zwar in allerneuester Zeit vom Genfer Gelehrten BRÜN bezüg- lich der Vulkane in Abrede gestellt. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 5 65 D:t LUDWIG V. LÓCZY verschaffen konnten, blieben egleichfalls unveründert. Über die Ursachen der Gaseruption von Kissármás will ich mich nicht üubBern, — ich betone sogar ausdrücklieh, dab es jetzt noch überhaupt zu früh ist darüber ein bestimmtes Urteil zu füllen, da die uns vorliegenden, nicht einmal güánzlich übereinstimmenden Angaben meiner Ansicht nach keine sichere Basis hiefür bieten. Auch die bezüglich der Ursachen aufgeworfenen verschiedenen Meinungen will ich hier keiner Kritik unterziehen. Fig. 8. Dic am emporgehobenen Wiesenrand unter der Leitung des Bergingenieurs FRANZ Bönm arbeitenden Pionniere. Südlieh vom Feldhüterhüuschen, am Punkt C aufgenommen von Dr. MoRkirz v. PÁLFY. Erst die mittels Bohrungen und Schüchte durechzuführende syste- matische Untersuchung der von den Spalten und Rissen verschonten unmittelbaren Umgebung des Brunnens und der Bolygó-Wiese wird uns solche Daten liefern, welche uns zu einer Vorstellung über den Aufbau des Untergrundes, und über die Lage und Beschaffenheit der unterir- dischen Gasbehülter verhelfen, worauf sich dann auch die Ursachen der Eruption feststellen lassen werden. Jetzt suchen die verschiedenen Auffassungen die Ursachen durch Hypothesen aufzukláren. Die meisten Anhünger besitzt natürlich jene Anschauung, welche diese Ursachen der drei Monaten andauernden Absperrung des Gasbrunnens zusehreibt, und dementsprechend die Explosion durch die Ansammlung der gewaltsam Földtani Közlöny XIII. kötet A kissármási Bolygórét helyszínrajza. — Situationsplan der Bolygó-Wiese bei Kissármás — MUDJZESSS INNIN MI n 7 I 4 I. Tábla. fi NYÜNTI ( Sz ae 4 ZT ZZ//NKÉSS MON S KLÁN S 7 —--zzz [ Szökő forrág — Aa Ge ASS ÖSS DILI ) AS azkut ) Nu HM. sz fúrás ; TS (IN — gi Báró Bánffy sósíürdője — Tt I ala B. 0— R- ET. Az 1911 október 29-én történt gázkitörések. e: "ze 2: A gázkút első elzárásakor, 1910 A báró Bántffy-féle rét mocsárgázas tócsái. június 27-én kitört földigázok. (Methangas ausströmende Tüm- pel auf der Baron Bánffy schen Wiese.) (Gelegentlieh der ersten Absper- m. k. térképrajzoló. (Am 29. Oktober 1911 erfolgte Gaseruptionen.) rung des Gasbrunnens, am 27. Juni Az 1911 október 29-i gázkitörést — Dr. PáAPP KÁROLYNAK 1907 szeptember 6-án fölvett és 1908 június 26-án, 1910 erfolgte Gaseruptionen. ) valamint 1910 június 27-én kiegészített térképére — a hivatalos adatok alapján rajzolta REITHOFER KÁROLY KARL REITHOFER.) (Im die von Dr. KARL v. PaPP am 6. September 1907 aufgenommene und am 26. Juni 1908, ferner am 27. Juni 1910 ergünzte Karte auf Grund offizieller Daten eingezeichmet vom kgl. ung. Kartographen ss sszueigoldat Lóczy LaJos dr.: A kissármási gázkitörés .. Dr. LupwiG von Lóczy: Über die Gaseruption bei Kissármás .. 0. NA ezt ÜBER DIE GASERUPTION BEXY KISSÁRMÁS. 67 zurückgehaltenen Gase zu erklüren sucht. Könnte man da nicht mit gleichem Recht dem Gegenteil der Absperrung: dem 27 Monate an- dauernden Offenstehen des Brunnens einen Einflub zumuten? Wührend dieser Zeit sind 650 Millionen Kubikmeter Gas aus dem Untergrund entwichen und es konnte sich an dessen Stelle aus gröleren Tiefen Gas von noch grölberer Spannkratt empordrüángen, welches über einen zur Durchbrechung der obertflüchliehen Decke hinreicehenden Energie vorrat verfügte. Das Schlamm-Salzbad, ferner zwei weitere, durch (Gas- blasen gekennzeichnete Tümpel der Bolygó-Wiese weisen darauf hin, dab wier hier eine wunde Stelle der Erdkruste vor uns haben. Auch als Begleiterscheinungen tektonischer Verschiebungen entstandene Erd- beben wurden auf der Suche nach den Ursachen in Erwüágung gezogen, besonders seitens jener [verdienstvollen Fachmánner, welche sich so/ eifrig und erfolgreich um die Erforschung dieser Gase bemühen. Diese Auf- fassung sechreibt die Gasexplosion tektonischen Bewegungen der Erdkruste zu. Gleich den früher erwáhnten muB auch die zuletztgenannte mit starkem Zweifel aufgenommen werden, nicht blob deshalb, weil die auf das Erdbeben bezüglichen Daten sehr spürlich sind und von wenigen verstreuten Punkten herstammen, — oder weil die. seismographische Station in Kolozsvár nichts von einem Erdbeben wahrgenommen hatte, — sondern auch darum, weil uns überhaupt noch keine Beweise für fek- tonische Vorgáünge und Momente vorliegen. Die über alle Zweifel er- habene, genaue Feststellung der Ursachen dieser Eruption wird keine leichte Aufgabe sein. Ich muB8 hier wiederholen, dab ich jetzt keine der erwáhnten Meinungen entschieden befürworten will, und erst von den weiteren Untersuchungen jene Motive erhotffe, welche vielleicht dazu geeignet sein werden das Zustandekommen der Gaseruption von Kissármás zu beleuchten. Eins beweisen jedoch die auf der Bolygó-Wiese beobachteten Er- seheinungen zweifellos: dab nümlieh dort in gröbBeren Tiefen, als die- jenige, in welcher der Gasbehülter des Brunnens gelegen ist, stark komprimierte Gase reichlich vorhanden sind. Diese Gewibheit ist ein reicher Ersatz für den Schaden, welchen die Gaseruption verursacht hat. px MEINE STUDTENREISE AN DIE NORDKÜSTE AFRIKAS, Von Dr. MARGARETHE v. BALOGH.! Mit d. Figuren 9—12. Mit Empfehlungssehreiben reichlich versehen, trat ich im Juli 1911 eine Studienreise an die Nordküste Afrikas an. Ich begab mich nach Alger, wo ich unter Leitung des Herrn SAvoRNIN das ziemlich reiche Museum be- sichtigte, welches auffallend reicn an Hümatit ist, wie denn auch Tunis, Algerien, Constantine und Oran sehr viel Kisenerz produzieren. In ÁAlgerien allein wurden 1906 an KBisenerz 850,000 Tonnen, 1908 aber 943,000 Tonnen abgebaut. Sehr reich ist auch das paliontologisehe Material der Sammlung und besonders aus der Kreide sind viel Formen vertreten. Die meisten For- men stammen jedoch aus dem Tertiár, vom unteren BHozün an aufwárts. Im Laufe meiner Studienreise hatte ich auch Gelegenheit, die geologi- schen Verhültnisse der Umgebung von Alger kennen zu lernen. Die Bucht von Alger selbst entfállt in die archaische Zone des aufgefalteten Atlasgebir- ges, welche sich abgesehen von dem westlichen Teile des Atlasgebirges an die Nordküste Afrikas beschrünkt. In dieser Zone wechseln die Gesteine der azoiscehen Ára, Gneisse, Granitgneisse, Lagergranite, dann Glimmerschiefer, Talk und Urtonschiefer mit kristallinischen Kalklagern ab. In diesen Gesteinen kommen isoliert eruptive Granite vor. Der westliche Vorsprung des Massivs. von Alger besteht aus faserigen Graniten und Glimmerschiefern. Aus dem Gebirge oberhalb der Stadt Alger brachte ich verwitterte, rötlichbraune Phyllite mit. Dieses Gebirge bricht im Osten an einer müchti- gen Verwerfung ab. Die archaischen Gesteine sind ferner südlich von der Storabucht, west- liceh von Phillipsville zu beobachten, wo Granit, Talk- und Tonschiefer an- zutreffen sind. Das folgende Glied der archaischen Zone ist das Granitmassiv des. groBen Kabyl. Dies ist das Djudjuramassiv westlich von der Bougiebucht. Das Djudjuramassiv ist die michtigste Gebirgsgruppe des nördlichen Atlas. Vom Meer an steigt es gegen das Innere des Festlandes stetig an, erreicht 1420 m Höhe, ist jedoch auch so noch viel niedriger als der sich ihm südliech anschmiegende aus Kalkstein bestehende Teil des Djudjura, dessen müchtig 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 11. Oktober 1911. MEINE STUDIENREISE AN DIE NORDKÜSTE AFRIKAS. 6 aufgefaltete Gipfel 1730—2517 m Höhe erreichen. Das Gneismassiv des Kabil erseheint mehrfach durch Nummulitschichten bedeckt, doch liegen drei groBe Partien frei zutage. Die südlichste derselben, welcher sich auch ültere Schiefer anschlieBen, zieht in 54 km Lünge von West nach Ost. Im Mittel ist dieselbe 16 km breit. Gegen Dellys zu und an der Küste wird sie günzlich von ter- tiüren Sedimenten bedeckt. Bin völlig isoliertes Massiv ist im Norden das Djebel Belloua, welches durch den Sebaou-FluB in einer steilen Schlucht durchschnitten wird. Hier tritt ein wunderbares Profil vor Augen: zu unterst befindet sich ein grober blüulicher Gneisgranit, welcher aufwaárts in Granit- gneiB und gelblichen, geschichteten Gneis übergeht. Hierüber folgen sodann Phyllite und Talkschiefer, sechlieBliceh aber michtige Glimmerschiefer, in die sich ein etwa 20 m müchtiges an Pyritkristallen reiches Kalksteinlager einfügt. Fig. 9. Der Abbruch der archaischen Zone in der Bucht von Alger. Die hierauf folgende Partie der archaischen Zone ist die Umgebung der bereits besehriebenen Bucht von Alger. W-lieh von hier lassen sich die Reste der archaischen Zone in jenen aus archaischen Gesteinen bestehenden unterseeisehen Bünken verfolgen, welche am Cap Chenoua und bei Tenes anzutreffen sind. An der W-Seite der Mastaganembucht, an der Küste von Oran treten Granitgesteine zutage; unter verschiedenen roten Schiefern und Ouarzsand- stein folgen fein gefültelte Tonschiefer von Seidenglanz, Kalkstein und Galmei führende Dolomite. Die ülteren Gesteine sind westlich von Oran an mehreren Punkten an der Küste anzutreffen. Gegen Oudjda zu aber sind sie in einem lingeren Zuge auf jener Antiklinale anzutreffen, welche über die Grenze von Marokko zieht. Auch hier kommen in den Schiefern einzelne isolierte Granit- massen vor, wie z. B. bei Nedroma an der südöstlich von Nemours führenden 70 Dr MARGARETHE V. BALOGH StraBe, wo der Granit ebenfalls in Gesellschaft der Sehiefer auftritt, welche Chiastolith und Andalusit führen. Im Anschlu6 an die Besprechung der archaischen Zone des aufgefalteten Atlasgebirges will ich erwáhnen, dab in dem Kettengebirge Nordafrikas parallele Zonen zu erkennen sind. Die erste derselbenisteine vulkanische Zone, welche sich gröBtenteils in der Form von Inseln aus dem Meer erhebt. Diese Zone beginnt im Osten bei der Inselgruppe Galita und ist in einzelnen verstreuten Partien bis zu den Djafareninseln in der Melillabucht zu verfolgen. Die zweite ist die oben beschriebene archaische Zone, welche sich gröltenteils über die ins Meer eingreifenden Halbinseln erstreckt und in der" Hauptsache aus Gneis, Granit und Ursechiefern besteht. Diese Zone zieht von Edough über Ras-el-Deir bis zu den Süulen Herkules. Auf diese Zone des Schiefergebirges folgen rote permische oder karbo- nisehe Konglomerate und Sandsteine, welche die dritte Zone bilden. Hierauf folgt das steil aufgerichtete Kalksteingebirge mit seinen hohen Gipfeln, welche Auffaltung sich südlieh bis Hodua und weiter bis zur Wüste Sahara erstreckt. In diesem ganzen Aufbau der nordafrikanischen Gebirge wiederholt sich das Bild der Apenninen, nur sind die Schichtenfolgen gegen Süden gewendet. Das Vorgebirge Dakhela zieht mit dem Cap Bonnal in der Rich- tung gegen Sizilien und ist gröbBtenteils aus Neokom und Flysch aufgebaut. Auch hier ist, áhnlich wie in den Apenninen die Zone der kristallinisehen Gesteine abgebrochen und es treten blo8 einige Schollen davon vor Augen. Das Kettengebirge hat sich im Innmeren des Festlandes aufgefaltet. Auch hier wird die Abbruchlinie von vulkanischen Gesteinen begleitet, welche in Nord- afrika ebenso wie an den Westküsten Italiens nicht in langen Zügen, sondern in einzelnen Partien zu beobachten sind. Der Aufbau des Atlasgebirges ist nach den bisherigen Untersuchungen sehr kompliziert. Bei Gibraltar wendet es sich gegen Norden und erreicht bei dem Cap Ghir den Atlantisehen Ozean. Das System setzt sich an den Küsten Spaniens in den Cordilleren fort. Wir wollen uns jedoch wieder der ersten, d. i. vulkanischen Zone zu- wenden. Das Atlasgebirge erscheint durch die heftige Auffaltung charakterisiert welche im Tertiür einsetzte. Zugleicnh begann der Abbruch der archaischen Zone und Hand in Hand damit das Hervorbrechen von vulkanischen Massen, welcher Prozess wahrscheinlich erst in cder Gegenwart beendet wurde. Die Folge dieser jungen vulkanischen Gesteine ist nichts anderes, als die erste Zone des nordafrikanischen Kettengebirges. Diese Zone enthült Eruptivgesteine von recht verschiedenem Typus. Die Insel Galita z. B. und die dieselbe begleitenden kleineren Bilande bestehen aus Trachyt und einem doleritisehen Gestein. Am Festlande wieder, bei Dellys finden sich Basaltmassen, die west- lich von der Metidjaebene noch weiter in das Festland cindringen. Bei Milianah erscheinen dieselben bereits als drei selbstündige Zonen, wovon die erste an der Küste entlang zieht, die zweite den Südrand der — von der Küste gerechnet — ersten kretazischen Gebirgskette bildet, wüáhrend sich die MEINE STUDIENREISE AN DIE NOKDKÜSTE AFRIKAS. 71 dritte Zone am Südfu8Be der miüchtigen zweiten (rebireskette erstreeckt. Auch in Oran treten junge vulkanisehe Gesteine auf u. zw. Trachyte und Basalte, die hier mit tertiáren Sehiechten, ja auch noch mit altguartüren Bildungen in Zusammenhang stehen. Áltere paláozoisehe Sedimente, Silur und Devon bedecken einen betrücht- lichen Teil Afrikas. Im Atlas jedoech sind sie nicht mehr ausgebildet als die archaisehen Gesteine. Schon auf der Insel Galita sollen angeblich paláozoische Bildungen ausgebildet sein. Diese Insel besteht in gröBerer Masse aus Schiefern, Sandstein, (uarzit und dunklem Kalkstein, welche Schichten gelegentlich der Truption eines granitartigen Gesteins gestört und aufgestellt worden sind. IssEL vereleieht diese Bildungen mit den Silurschiechten Sardiniens, und be- Fig. 10. Alger, im Hintergrund mit der paláozoisehen Zone, dem permisehen Gebirge. trachtet die Insel Galita als einen Rest jenes alten Kontinents, welcher sich einst an der Stelle des Mittellündisehen Meeres erhob und gelegentlieh der Auffaltung der Alpen-Apenninen-Atlas, im Tertiár abgesunken ist. Im der Provinz Constantine kommen neben den kristallinisehen Schiefern viel Ton- sehiefer, Graphit und Ouarzschiefer vor, die den Bindruck von paláozoisehen Jildungen machen, jedoch sehwer von den Gneissen und Glimmerschiefern zu trennen sind. Auch in der Provinz Oran kommen paláozoisehe Bildungen vor. Hier treten phyllitartige Scehiefer von Seidenglanz und verschiedener Farbe auf, die gewöhnlich gelbliehrot oder bláulichgrau sind. Auch in Marokko sind palüáozoische Sedimente müchtig ausgebildet. Hine höhere Stufe derselben nimmt hier ein dunkelblauer Kalk ein, in welchem Coguaxp viel Fossilien, Korallen, Trilobiten, Orthoceraten fand. In der Provinz Oran wurde auch eine Zone von Bildungen des Karbons 19 D: MARGARETHE V. BALOGH nachgewiesen. Es sind dies Konglomerate, welche mit groben, tonigen Sand- steinen abwechseln und verschiedene Ouarzitbünke enthalten. Auch Perm und Trias kommt in den aufgefalteten Ketten des Atlas vor. Nach Coguaxp kommt in der Provinz Constantine in der Umgebung von El Rantour ein Komplex von Phylliten, Schiefern, Sandsteinen und Mergeln vor, die als triadisch betrachtet werden können. Diesen Schichten lagert dunkler, fast schwarzer unterliassischer Kalk auf, welcher gewöhnlich die Gipfel der Berge bildet. Bildungen des Jura, besonders Kalkstein, nehmen am Aufbau des (Gebirges bereits in viel gröberem MagBRe teil. In Tunis, Con- stantine, Algerien kommen sie wohl nur sporadisch vor, besonders im mittleren Teil der Provinzen. In Oran jedoch ist der Jura bereits in viel gröBerem Fig. 11. An der Gyenze der Sahara. MaBe entwickelt. Das Saida-Gebirge im Inneren der Provinz, besteht günzlich aus Jurabildungen. Besonders der obere Jura ist im Atlas ausgebildet. Die weitaus gröBte Rolle am Aufbau unseres Gebirges kommt immerhin der Kreide zu, w ovon das Neokom, Urgo-Aptien, Gault. Cenoman, Turon und Senon nachzuweisen ist. Die Cenomanstufe ist nicht selten in 500 m Mich- tigkeit ausgebildet. Das Alttertiár— Hozán ebenso wie Oligozán — beschránkt sich vornehmlich auf den östlichen Teil des Atlasgebirges. Es sind drei Zonen von fossil- führendem Hozün nachzuweisen. Die erste Zone erstreckt sich in Algerien von Cap Blanco bis Tenes. Die zweite beginnt in der Mitte von Tunis und zieht über Tebessa bis zur Sahara in der Gegend von Biskra. Die dritte Zone ist im östlichen und südlichen Teile von Tunis auszuscheiden. Das Miozüán ist in Tanis und Constantine unbedeutend, in Algerien und Oran hingegen weiter verbreitet. Zur Zeit des Pliozüns hatte sich das Meer 9 MEINE STUDIENREISE AN DIE NORDKÜSTE AFRIKAS. bereits sehr weit zurückgezogen, so daB marines Pliozán nur noch an der Küste entwickelt ist. Auch marine Ouartárbildungen kommen an der Küste vor. In scharfem Gegensatz zu dem aus den im obigen aufgezühlten Bildun- gen aufgebauten Faltengebirge steht die müchtige Tafel der nordafrikanischen Wüsten, welche eigentlieh blo8b ein Teil der über Arabien, Syrien, Meso- potamien sich erstreckenden groBen asiatischen Tafel ist. Ihr Bau ist nicht so einfach, wie man im ersten Augenblick vermuten würde. Die Basis der- selben besteht, ebenso wo die sümtlichen Gebirge Afrikas, mit Ausnahme des Atlas aus kristalliniscehen Schiefern, welche im Süden, sowie in dem höheren Gebirge östlieh vom Nil zutage treten. Hierauf folgen paláozoische Bildungen, besonders in der Mitte der Sahara und in der Gegend des Senegal. Es sind Fig. 12. Die Sahara. dies silurische Schiefer und devonische Sandsteine. Wöührend jedoch die archaischen Gesteine gefaltet sind, lagern die paláozoisehen Bildungen hori- zontal, woraus folgt, dab die Auffaltung hier bereits zu Beginn des Silur beendet war. Waáhrend der Trias und dem Jura war das Gebiet Festland, in der Kreide aber trat eine Transgression des Meeres ein, welches nun wieder groBe Teile des Gebietes übersehwemmte. Auch im FEozün war das Gebiet vom Meer bedeckt. Im Tertiár traten Brüche, Absenkungen ein, denen das Gebiet sein heutiges, immerhin etwas wechselvolleres Aussehen verdankt. Infolge von Lüngs- brüchen, Absenkungen, Ouerbrüchen kamen ausgedehnte Gebiete tiefer zu liegen, wührend andere schollenartig hüngen blieben. Solcherart entstanden weite trockene Landstriche, wáhrend sich das Wasser in den tieferen Punkten ansammelte, so entstanden die Oasen. Die Unebenheiten des Gelüöndes wur- den spüter durch guartüre FluBanschwemmungen freilich gröBtenteils wieder ausgeglichen. G EOLOGISCH E NOTIZEN VON HUNYADDOBRA UND UMGEBUNG. Von Dr. Sr. v. GAÁL. Mit Fig. 13. Hunyad-Dobra liegt am linken Ufer des Maros, am Rande des Inunda- tionsgebietes, so daB die §-lich náchst gelegenen kleinen walachischen Dörfer ganz nahe an der mittelmiozánen Strandlinie, bezw. an dem FuBe des Mittel- gebirges (hier cErdőhát;, genannt) zu liegen kamen. Ich möchte diesmal einen Teil der sich auf die geologischen Verháltnisse der Umgebung von Fazacsel, Mihalesd, Roskány und Pánk beziehenden, und in der Gesellschaft meines verehrten Freundes, des Geologen Dr. 0. Kapié im Sommer 1907, und auch spüter selbstündig im Jahre 1909 gesammelten Daten veröffentlichen. Unter den aufgezühlten Orten ist gewib Pánk in der geologischen Literatur der bekannteste. Die Ursache dessen ist teils gewiB die Nachbar- schaft von Lapugy, teils aber seine reiche und vorzüglich erhaltene Fauna, welche zuerst, und sozusagen auch zuletzt von NEUCGEBORN ! aufgecsammelt und publiziert wurde. Die spütere Literatur, (so auch Kocn)? begnügt sich mit der Wiederholung der Angaben NEuGEBORENS, und forscht auch keinen andern Aufschlüssen in der Umgebung nach. Lapugy befriedigt und absorbiert jedes Interesse und Pánk wird allmáhlieh vernachlássigt. Wir können aber gleich hinzufügen, dab mit Bezug auf die ültere Sammelmethode diese Vernach- lássigung nicht besonders beklagt werden muB. Der Fundort der in der Literatur zitierten Pánker Miozánfauna liegt nümlich nach ESE von der gr. orient. Kirche, wo die Versteinerungen auf der Oberfláche des Ackerfeldes herumliegen. Wir können sie aber nieht als blob aus dem verwitterten Leithakalk herstammend betrachten, wie dies auch Kapié tat, sondern es gibt auch darunter — wenn auch nur in kleinerem Ma$e — solche Arten, die aus dem grauen Sand und Tegel des östlich gelegenen Hügels herrühren, 1 Systematisches Verzeichni8 der bis jetzt in den Tegelschichten von Pánk aufgefundenen Gasteropoden. (Verh. u. Mitt. d. Siebenb. Ver. f. Naturw. Bd. XVI.) Und auch: Tabellarisehes Verzeichni6 der bis jetzt bei Pánk nüchst Lapugy aufgefundenen Miozünconchylien etc. (Ebenda, Bd. XX.) 2 Das Terziárbecken der siebenbürgisehen Landesteile. II. Neogen. Buda- pest, 1900. , GEOLOGISCHE NOTIZEN VON HUNYADDOBRA UND UMGEBUNG. 42 denn die Niederschláge führen von dem höher liegenden Orte die Mollusken- sechalen auch herunter.! Von diesem Fundorte zühlt Kapic 22 Arten aut. Ich kann noch nebenbei bemerken, dab die hier vorkommenden, sehr gut erhaltenen Fossilien auch von Herrn G. ARosÉ, dem gr. orient. Seelsorger der (Gemeinde fleiBig gesammelt werden und meines Wissens wurde auch eine gröbere Sammlung für das ungar. Nationalmuseum angekautt. Ich studierte am meisten die Aufschlüsse des kleinen Seitentales (cParau Seitauluo), welches von der Pánker Kirche SW-lieh liegt. Am Kopfende des Tales ist leicht festzustellen, dab das hiesige Mittelmiozán sich mit den Phylliten des Dosu mare (763 m) berührt, obzwar diese Berührungslinie durch eine ziemlich ansehnliche Schuttdecke, die eine Breite von 2000 Scehritt besitzt, verdeekt wird. Der gegén 3 h streichende Graben schneidet das Streichen des Komplexes (4—16 h) in spitzem Winkel. Die oberste aufgeschlossene Schicht ist blauer Tegel, mit sehr gut erhaltenen Versteinerungen. Die vorkommenden Arten sind die eines schlam- migen Meeresgrundes: meist sehr klein. Diesbezüglieh muB ich aber zu meinem grölbten Bedauern hinzufügen, bezw. die Bemerkung Vapász ? wieder- holen, die Bestimmung der kleinen Arten sei auf Grund der Arbeit BOETTGERS sehr sehwierig, wenn nicht unmöglieh. Und da wir infolge Prof. BoETTGERS Ableben die zur Arbeit notwendigen Tafeln wahrscheinlich vermissen werden,? so. sollten wir bestrebt sein zu diesen uns so wichtigen Abbildungen auf anderem Wege zu gelangen. Aus der obersten Schicht bestimmte ich blo8 folgende Arten: Anomya sp. (Burdigalensis DEFx.?), Gypricardia transylvanica HöRx., Astarte triangularis Mowxr., Perna sp. (Saldamii DEsn.?) Ein Splitter der Schale. Corbula gibba Onrvi, (7. revoluta BRocc., Leda pellucida Pnrm., Nucula mucleus L., (jardila scalaris S0w., (7. sp., 2 Peclen erislatus var. mediterraneus GaáL, Lithodomus sp. (sehr kleine Arti. Dentalium Jami HöRx, D. incuwvum REwx. Turritella bicarinata Brcnw., T. subangulata BRocc., T. turris Basr., T. Archimedis BRowxG., Oliva clavula Dam, Pleurotoma Badensis R. Hönx., 1 Hier sammeln sie auch die Pánker Walachen ; es ist wirklich interessant, dab entsprechende Exemplare der Dentalium- und Vermetus-Arten als Zigaretten- spitzen benützt werden. Wahrlich stielgemá8 in der Umgebung von Lapugy und Pánk! 2 Über die obermediterrane Korallenbank von Ribicze. (Földt. Közl. 1907), pag. 421. 3 Vergangenes Frühjahr hatte ich Gelegenheit auch wegen dieses Themas persönlieh bei Herrn Prof. BOETTGER vorzusprechen; im Laufe unserer Diskussion muBte ich mich davon überzeugen, daB zur Arbeit, betitelt: sZur KenntniB der Fauna d. mittelmiozünen Schichten von Kostej im Krassószörényer Komitat, über- haupt keine Tafeln geplant wurden, da — wie er auch öfter betonte — die Be- schreibungen der Arten dermal8en genau sind, da8B sie auch ohne Abbildungen vollkommen dem Zwecke dienlieh sind. 76 D: ST. V. GAÁL Pl. angusta JAan., Cerithium Zeuschneri Puscn., C. pygmaeum Pwmurx., C. scab- rum Ozrvi, Cerithiopsis sp., Cerithella sp., Buccinum serraticosta BRONN., B. semistriatum BRocc., B. hmatum CHEMN., Gypraea sp., Mitra recticosta BELunL., M. Bellardii HóRxw., Columbella fallax R. HóRx. et Av., Terebra sp. (sehr kleine Art), Fusus? sp. (sehr kleine Art), Neritina efr. Gratelupana FÉR., Pyramidella sp. (aff. plicosa BRoww.), Actaeon semistriatus FÉR., Ringi- cula buccinea DEsn., Fissurella clypeata. GRar., ? Turbonilla hemisyrnola BTTG., ?7T. banatica BrrTa., Conus sp. juv., Bulla miliaris BRocc., Erato laevis Dox., Rimula sp., Natica helicina. BRocc. uv., Vaginella depressa Daup. (vollkom- men erhalten). AuBerdem kommen auch noch Foraminifera, Bryozoa (Cellepora) Bra- chiopoda und Stacheln von (Cidariden sehr hüáufig vor. Obige Serie aber gibt den Charakter dieses Tegels unglaublicherweise unwahr zurück. Der Grund dessen liegt einerseits darin, daB ein groBer Teil der winzigen Schnecken nicht angeführt, bezw. nicht bestimmt ist; daher zeigen sich die gröberen Arten als verhültnismáBig hüáufig. Andererseits aber stellt sich auch das Moment nicht in wirklicher Beleuchtung dar, daB die gröBeren Formen nur als Seltenheit vorkommen ; und noch dazu nur jugend- liche Exemplare, oder Fragmente der gröBeren Arten vorhanden sind. Ich möchte auch zu dieser Tatsache noch hinzufügen, da8B wenn auch so eine ansehnliche Zahl den wirklichen Charakter einer Fauna unrichtig darstellen kann, um wieviel mehr mag dies der Fall sein, wenn weniger, etwa nur 4—5 Arten erwáhnt werden. Im Liegenden des blauen Tegels finden wir braunen und grauen san- digen, hie und da schotterigen Ton, mit dünneren mergeligen Bünken und einer 0-5 m michtigen gelben Sandschicht. Die Schichten fallen gegen 22 h mit 159 ein. Wir sehen hier einen ca. 20 m miáchtigen Komplex vor uns aufgeschlossen. In faunistischer Beziehung muB ich noch erwáhnen, dab die aus dem Hangenden oben angeführten Arten in den Tonschichten von mir gröBtenteils wieder aufgefunden und gesammelt wurden (mit Ausnahme der Pteropoda), in den sandigeren Partien aber die gröBeren Formen — in vorzüglicher Erhaltung — vorkommen. Ich konnte bis jetzt folgende bestimmen : Corbula carinata Dus., Ostrea cochlear Poni, Spondylus sp., Pectun- culus pilosus L., Nucula nucleus L., Grassatella sp. (moravica HöRn.), Pecten sarmenticius GornpF., Natica helicina: BRocc., Solarium simplex BRONN., Turritella Archimedis BRona., T. subangulata BnRocc., T. bicarinata Ercnw., Conus antediluvianus Bgua., G. Dujardini DEsn., Cerithium Zeuschneri Poson., kMonodonta mamilla Awxpnz.,! xHipponyx sulcata BRocc. nov. var., Ancillaria glandiformis Lam., Ringicula buccinea DEsn., Trochus patulus BRocc., Ver- 1 Die mit $ bezeichneten Arten sind von meinem verehrten Freunde, Herrn Dr. E. VaApÁsSz bestimmt worden, wofür ich ihm auch hier meinen besten Dank ausspreche. , GEOLOGISCHE NOTIZEN VON HUNYADDOBRA UND UMGEBUNG. metus sp., Buccinum Badense PaRgrscn., B. restitutianum WFonr., Oliva clavula LAwm., Fu- sus ann. sp., Turbinella (Latirus) labellum Bowx., Pleurotoma Allionii BELL, Gypraea Duclosiana Basr., Dentalium sp. ( Michelottii HóRx. ?). AuBer diesen kam noch das Fragment eines Fischwirbels (?) vor; auf dem etwas niederer gelegenen Ackerfelde aber liegen Schalen von Strombus-, Conus-, Ranella-, Murex-, usw. Arten herum. Dieser Aufschlu8 kann sowohl in topo- graphischer, als auch in petrographiseher und faunistisceher Beziehung in einen direkten Zu- sammenhang mit dem Hügel bei der gr. orient. Kirche (SE) gebracht werden. Dies beleuchtet und beweist jener Umstand, dab das scheinbare Hangende der beiden Leitha- kalk ist. Wir können dies an beiden Stellen beobachten: sowohl am Abhang des fÍrüher erwáhnten Hügels, als auch im Pánker Tale abwárts (gegen N) schreitend, dicht am Wege, wo er nach Pánkszelistye abzweigt. Hier ist eine Schotterbank, mit sehr gut erhaltenen, zahireichen Fossilien zu sehen. Dieser Schot- ter lagert dem Leithakalk auf, gegen das Hangende aber geht er allmáhlieh in den früher besprochenen sandigen Ton über. Wir können uns aber auch bei der Kirche selbst überzeugen, da8 das Liegende des braunen, sandigen Tones Leithakalk ist. Dieser Kalkstein kann — mit groben Sand- und Konglomeratbánken wechsel- lagernd — im Tale abwürts bis Kisroskány auf der Oberflüche verfolgt werden. Er ist auch an mehreren Stellen in Steinbrüchen aufgeschlossen. Mit der Fauna desselben will ich mich diesmal nicht befassen, und erwáhne blo8, daB hier im Gegensatz zu dem des Hangenden, wo die Schnecken vorherrschen, Muscheln dominieren. Das Liegende des Leithakalkes kann in der Umgebung von Dobra nicht unmittelbar beobachtet werden, da die Berührungslinie durch das Pyroxen- andesitagglomerat verdeckt wird. Der braune s Abay am 5 /es2EZEN úg adig út ky S LT TEGIEN TK f; ÁUBHSOJSI HL. . . Innes d 2 e LU ts) (gi € S RMS ÉS atszF. Horizont des Sandiger blauer Ton, unterer Fazacsel gelegenen Gebietes. 1. mittleren Miozüns; 2. Leithakalk ;"3. Blauer Sand (h) und brauner Lehm (a), oberer Horizont des mittleren Miozáns ; 4. Pyroxen- Fig. 13. Geologisches Profil des zwischen Pánk und andesit ; 5, Obermiozáner (?) Sand, S DE STÉTEGAÁN Ton und blaue Sand der Mihalesder Gráben sind aber wahrscheinliech eleich- wertig mit dem Leithakalk. Dies folgt aus der topographischen Lage dieser Sedimente. Diese Gráben werden auch in dem Aufnahmsbericht 0. Kaprc ! erwühnt, die mittelmiozánen Schichten werden aber unrichtig mit den Pánker Sand- und Tonschichten, welche zweifellos ülter sind, als der Leithakalk, identifiziert. Ihn beeinflubte gewibB die bisherige Auffassung; und er sagt auch auf Grund deren: ces gibt in den Mediterranablagerungen auch hier zwei Horizonte, u. zw. der tiefer liegende aus blauem, sandigen Ton, der höhere aus Leithakalk bestehendo.? Im Gegensatz zu diesem geht aus den bis- herigen ganz klar hervor, dab wir über Horizonte unserer ungarischen Miozün- ablagerungen bis heute nicht sprechen können, denn der Leithakalk stellt nur ein Fazies dar. Ich kann daher des Herrn Vapász Meinung,? welche also eine Tatsache ausdrückt, auf das entschiedenste bekráftigen. Dr. Kapió erwühnt nicht, dab das Miozün der Valea Marhaltului Über- reste von Organismen führt. Mir gelang es aber in dem blauen Sande, der tiefsten aufgesehlossenen Schicht folgende Arten zu sammaeln : Ostrea coctlear Ponr, Tellina sp.. Tuvritella turris Basmr. (juv.), (eri- thiuum scabraun Onrvi., XGassidaria (Galeodea) efr. cingulifera BR. Hönsx. et Au, s Turbo an. n. sp., Vaginella austriaca Kirre., :cStyliola sp. (aft. recta LEs ). AuBerdem kleine Fragmente von f[dehiniden, dann, Pecten, Leda ete. -Schalen, sowie auch sehr gut erhaltene [oraminiferen. Für diese Schicht scheinen aber verkohlte Pflanzenreste und von diesen gebildete dünne Kohlenflötze$t noch viel mehr charak- teristiseh zu sein. Im Hangenden des blauen, beinahe horizontal lagernden Sandes ist ein sehr züher, mergelartiger, brauner, sandiger Ton (in einer Müchtigkeit von ungefáhr 8 m) aufgesehlossen. Er sehien fossilleer zu sein, es gelang mir aber nach lüngerem Suchen dennoch etliehe Fossilien zu erbeuten. Ich bemerke noch, dab nachdem die Schalen eines Teiles dieser Arten sehr dünn sind, ihre Befreiung nur unvollkommen gelingt, und wir uns mit mangelhaften Bxemplaren, eventuell Bindrücken begnügen műssen. Die Arten sind: s Solenomya Poderleini MaYy., Fectemn daodecimlamellatus BRONNw., Leda sp. (mitida BRocc.?), L. sp. (minuta BRocc.?), fPectuneulus pilosus DU. (juv.), 1 Die geolog. Verhültnisse der am linken Ufer des Maros, in der Umgebung von Radulesd, Bojabirz und Batrina gelegenen Gebirgsgegend. (Jahresber. d. kön. ung. Geol. R.-A. 1907.) 2 Kapié: Die geol. Verhültnisse der am linken Ufer des Maros in der Um- gebung von Tisza, Dobra und Lapugy gelegenen Gebirgsgegend. (Jahresb. d. kön. ung. (Geol. R.-A. 1906.) 3 Vapász: Über die obermediterrane Korallenbank von Ribicze, p. 424. 4 Der Grundbesitzer, weil. ÁRpáD LÁZÁR lie8 hier auch ein Bohrloch auf Kohlen abteufen; natürlich erfolglos. Ich konnte leider weder das Journal, noch sonstige Daten dieser Bohrung mehr auffinden, GEOLOGISCHE NOTIZEN VON HUNYADDOBRA UND UMGEBUNG, [s] s.XTellina ? sp., Fleurotoma Badensis R. Hönx., P. cataphracta Bnocc., Bulla efr. miliaris Bnocc., XB. efr. convolula BnRocc., 2cSlyliola (ati. recta LEs.). leh füge noch besonders hinzu, dab ich nur je ein Exemplar der auf- sezühlten Lamellibranchiaten und Gastropodenarten sammelte und nur Szyliola und Tellina? Schalen verháltnismáBig hüáufiger sind. Die Pteropodenablagerun- gen von Mihalesd verdienen also unsere Aufmerksamkeit, sowohl in strati- graphischer, als auch in faunistiseher Beziehung und ich bin der Meinung, dab die neue und gründliehe Bearbeitung der Lapugyer Fauna, bezw. die Gliederung des ungarischen Mittelmiozüáns die ausführliche Üntersuchung dieser Sehichten notwendig machen werden. Diese Bemerkung wird gewiB nicht als übertrieben gualifiziert werden, wenn wir bedenken, dab zwischen den von hier stammenden 17—18 Arten vier solehe gefunden wurden,! die in der Pánker und Lapugyer Fauna bis jetzt unbekannt waren. Das unmittelbare Hangende dieses braunen Pteropodentones konnte ich nicht erforschen, nachdem wir im (Graben aufwárts auf den Hügel steigend (gegen B) erst 100 m 6 höher wieder auf eine anstehende Schicht stoBen. Diese ist Schotter und gelber Sand, u. zw. fossilleer. Der letztere ist wahr- seheinlich gleich alt mit dem Hangenden des Fazacseler Pyroxenandesit. Obzwar ich dieses Vorkommen des Andesits einmal bereits beschrieb,? (und sogar ein Profil eines Aufschlusses veröffentlichte), jedoch in der früheren Publikation über das Alter dieser Eruption keine Meinung üuBerte, kann ich diesmal mit den Daten meiner neueren Forschungen die damaligen teilweise ergünzen. Im den Gráben, welche die H- und §S-Abhánge des von Fazacsel WSW-lich gelegenen Hügels aufschlieBen, erscheint in Form eines wirklichen Lagers, das sehr dichte, zühe, dunkel gefárbte Eruptivgestein anstehend, welehes sich bei nüherer Betrachtung als Biotitpyroxenandesit erweist. Das Gestein spaltet im groben ganzen in Prismen, es hat aber grundsátzlieh eine kugeljge Struktur. Im verwitterten Material fallen diese Kugeln auf, und wie auch Kapré bemerkt: elm der Gemarkung von Radulesd besteht der Hügel Plaiul Sztancsesdilor aus angehüáuften Andesitkugelnv.? Daraus, dab die Andesitdecke samt ihren unmittelbaren Hangenden sich nach auswárts abdacht, sechlieBe ich darauf, dab die Stelle der Eruption beilüufig die Mitte des Hügels sein könne.£ Das Liegende des Andesits ist blauer, glimmeriger Sand, der an der Berührungslinie stark verbrannt erscheint. 1 Die mit X bezeichmeten Arten. 2 GAÁL: Hunyadvármegye részletes földtani fölvétele. (Hunyadm. Tört. és Rég. Társ. XVIII. Évk.) Déva, 1908. p. 42—43. 3 Kapiós Aufnahmsbericht von Radulesd usw. 4 Es seheint Kapió zu einem anderen Resultat gelangt zu sein, da er be- treffend des hiesigen Vorkommnisses nur soviel sagt, er hütte anstehenden Andesit in der Umgebung von Fazacsel und Mihalesd nur xin einigen kleineren Fleckens wahrgenommen. leh will noch bemerken, da8 ich seinen Mihalesder xFlecken),, insoweit der erwáhnte Hügel sich in der Gemarkung von Fazacsel befindet, als FVazacseler betrachte. s0 D: ST. V. GAÁL Er kann, was seine Zusammensetzung anbelanet, mit dem Mihalesder Ostreen- sand identifiziert werden; ich fand ihn aber güánzlich fossilleer. (Nicht einmal Foraminiferen-Spuren sah ich in demselben.) Überhaupt erscheint es mir als zweifellos, da8 dieser blaue Sand ins Hangende des Mihalesder Komplexes hineinfállt. Schwieriger ist die Frage aber, ob diese Schicht noch mit dem Leitha- kalk in einen Horizont gestellt werden kann, oder aber jünger als dieser ist? Wir haben bei der Beurteilung wohl mehrere, aber keine unmittelbaren Beweise. Im Tale (Valea Cseretului) abwürts, gegen das Hangende zuschreitend, finden wir den blauen Sand mit dem als zweifelsohne für Mittelmiozüán auf- gefabten sandigen blauen Tegel zusammenhöüngend. Demnach könnten wir das Hangende des Andesits auch als Mittelmiozán betrachten, umsomehr, da man die Eruptionsperiode des Pyroxenandesits in den nachbarlichen Gebieten in das Mittelmiozán, (vielmehr an die Grenze des Unter- und Mittelmiozün) legt. Wenn wir aber bedenken, da8 sich auch bei der Untersuchung der neogenen Eruptivgesteine im Csetrásgebirge die SzaBósche Eruptionsfolge als irrig herausgestellt hat, können wir den Andesit selbst nicht als verlássliechen Wegweiser betrachten. Wir müssen anderseits auch die Ergebnisse der Unter- suchungen KocHs in Betracht nehmen, welche das Fehlen von Fossilien in solehem blauen Sande als einen Beweis gegen sein mittelmiozünes und für sein sarmatisches Alter darstellen.! Wir műssen bei der Beurteilung auch noch erwágen, daB auch im Hangenden des Andesits ein glimmeriger, ein wenig lehmiger blauer Sand (0-7 m michtig) vorkommt, üáhnlicn dem im Tiegenden sich befindlichen (auch günzlich fossilleer). Darauf folgt ein gröberer, gelber Sand (0-2 m), welcher in einem zerklüftet schieferigen, grauen Tegel (073 m) übergeht. Fossilien fand ich in keiner der Schichten. Es schlieBt den Komplex ein diluviales Gerölle ab. Dieser Komplex des Hangenden erinnert uns lebhaft an den des Lapugyer Andesitagglomerats, welehen wir bei KocH folgendermaben beschrieben finden : c... sind vielleicht auch die obersten Schichten des unter dem Konglomerat sich befindlichen Tegels sarmatischen Alters, denn ich fand in dem aschgrauen, glimmerigen, dünn geschichteten Tegel gar keine Fossilien, nicht einmal nach Schlámmung, was in kleinster Partie des tiefer liegenden obermediterranen Tegels nicht der Fall ist,. Bis diese Frage nicht durch entsprechende Fossilien entschieden wird, setze ich die Fazacseler Andesiteruption auf Grund all dessen an die Grenze des Mittel- und Obermiozáns, welche auf diese Weise die zwei Bildungen scharf von einander trennt. Die Andesitlava von Fazacsel macht das sarmatische Alter des SSW-lieh von Dobra sich erstreckenden Andesitagglomerats noch viel wahrscheinlicher. Im Fazacseler Talende kommen auch jüngere als untersarmatische (mit eingesehwemmten sarmatischen Molluskenscherben), aber unbedingt öültere Sand- und sandige Mergelablagerungen als das Pleistozán vor. Kapié erwühnt sie — gewiB ihrer geringen Entwicklung halber — in seinem Aufnahms- 1 Das Terziárbecken der siebenbürgischen Landesteile. II. Neogen. Buda- pest, 1900. GEOLOGISCHE NOTIZEN VON HUNYADDOBRA UND UMGEBUNG., 81 berichte nicht.! Herr Kaprié hatte aber die Güte mir auch den bindigen, eisenschüssigen Schotter und gelben Sand bei Holgya zu zeigen, welche er mit den in Begatal vorkommenden pannonischen Ablagerungen als petro- graphisch vollkommen ident behauptet. Er erwáhnt sie auch in seinem Auf- nahmsberichte dementsprechend. Es ist bei diesem Punkte interessant zu erwáhnen, dab wenn diese fossil- leeren jüngeren Tertiárablagerungen von Kaprió auf Grund der Analogie der- jenigen des Begatales mit Recht und Wahrscheinlichkeit als pannonisch bezeichnet wurden, mit demselben Recht und derselben Wahrscheinlichkeit — auf Grund der Analogie der Umgebung von Déva und Vajdahunyad — von mir in das Mittelsarmatikum gestellt werden können. Es ist námlich das oberste Glied des Rákosder Sarmatikum, petrographisch vollkommen mit demjenigen von Holgya ident. Es ist nicht strittig, dab die bis jetzt als pan- nonisch betrachteten Bildungen des Begatales sich im Nachbargebiet von Holgya befinden, Rákosd aber 25 km von Dobra entfernt liegt; es versehwindet aber dieser ohnehin unbedeutende Entfernungsunterschied, wenn wir das untere Sarmatikum von Lapugy-Fazacsel und die früher erwáhnte (vorláufig für Mittel- sarmatikum angesehene) Fazacseler Ablagerung ins Auge fassen, nachdem die petrographische Áhnlichkeit auf diese Art erklárlich ist. Ich muB8 endlich auch noch bemerken, dab das Dobraerbecken, insofern die Sztrigybucht mit dem sarmatischen Meere des Alföld durch das Marostal nicht verbunden war, bezw. das Brackwasser nach W nur bis Déva sich erstreckte, in der Tat mit dem Krsssószörényer in Verbindung gestanden haben muBte. Trotzdem stellt Kapiré die Entstehung des diese zwei Becken von einander trennenden Rückens irrig an die Grenze des Pliozáns und Pleistozáns. Est ist viel wahrschein- licher, dab sich dieser Rücken an der Grenze des Unter- und Mittelsarmati- sehen bildete, weil die letzten allgemeinen und bedeutendere Ánderungen verursachenden Krustenbewegungen in Siebenbürgen auf diesen Zeitpunkt ent- fallen. Das Pleistozán ist am linken Ufer des Jófőbaches durch wenige ver- waschene Terrassenreste vertreten; es hinterlie8 aber sonst nur unbedeutende Spuren in der geologischen Geschichte unseres Gebietes. Déva, am 28. Mai 1911. 1 Er faBt nur die auf höheren Rücken der Umgegend befindliehen Sehotter als Sarmatikum auf. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 6 DIE IN UNGARN IM JAHRE 1911 BEOBACETETEN ERDBEBEN. Von AwTror RÉTHLYy. Die Erdbebentátigkeit des Ker. Ungarn war in den Sommermonaten des vorigen Jahres ungemein intensiv, nicht so sehr hinsichtlich der Hüufig- keit der Erdbeben, als vielmehr wegen der Stüárke des einen Erdbebens. Das Erdbeben in Kecskemét steht mit seinen zahlreichen Nachbeben lange Zeit hindureh an erster Stelle in der Chronik der ungarischen Erdbeben der letzten Jahre, nicht vielleicht als ob es das groBartigste der in Ungarn beobachteten Erdbeben gewesen würe, sondern deshalb, weil sein epizentrales Gebiet auf die Umgebung einer bevölkerten, blühenden ungarischen Stadt entföllt. In meinem nachstehenden Bericht will ich das Erdbeben in Kecskemét nur kurz berühren, da ich demselben eine besondere Studie widmen will und deshalb teile ich diese Chronologie nur als Ergünzung meiner vorlüufigen Erdbeben- berichte mit. Am 5. Januar 1911. V" a. m. 2" 53" verspürte man in Osiek, einem kleinen Stádtehen Kroatiens ein heftiges Erdbeben. Das ungarische Schütter- gebiet dieses Erdbebens ist unbekannt. Im Monate Februar wurde mir kein Erdbeben mitgeteilt. Am 19. Márz 1911 a. m. 0" 45" 18 2 dáje 2500s 208 19— VIE wurde in Máramarossziget und dessen unmittelbarer Umgebung ein mehr- maliges Erdbeben verspürt, u. z. mit windgetöseartigem Brausen. Das Schüttergebiet des Erdbebens umfagt laut der vom Vizegespan des Komitates gesammelten Daten und des durch die freundlichen Bemühun- gen des Beobachters Lo HoRvárH in Aknaszlatina zusammengestellten Mate- riales —- das Tiszatal von Karácsonyfalva bis Szeklencze, ferner erstreckte es sich im Talabortale bis Talaborfalva und im Taraczktale hinauf bis Nyéregy- háza. Das Erdbeben verdient namentlich auch deshalb besonders erwáhnt zu werden, weil mehrere so heftige Stöbe vorkamen, durch welehe die Fin- wohner aufgeweckt wurden und an einigen Stellen kleinere Wandsprünge entstanden. Das Epizentrum kann in die Umgebung von Szarvaszó verlegt werden, denn nach den von dort eingelangten Berichten kamen in Szarvaszó zahlreiche Nachbeben vor und verspürte man angeblich schon am 18. einen Mahnsto8. Das Brdbeben erreichte eine Stürke von V29—VI?. Nachstöe mel- DIE IN UNGARN IM JAHRE 1911 BEOBACHTETEN ERDBEBEN. 83 dete man namentliech aus dem Gebiete zwischen den Gemeinden Técső und Apsa. In den Salzbergwerken fand man keine Sprünge und es war auch keine Spur des Erdbebens. Am 25. Márz 1911. p. m. 5" 007 III-IV" war in Szarvaszó abermals ein sehwücheres Erdbeben fühlbar. Ara aaa Man KIM SG ae asse (1005 ELS 3 40" ie war auf einem bekannten ungarischen Bebengebiete, auf der westlichen Lehne des Krassó-Szörényer Erzgebirgs ein stürkeres Erdbeben wahrzunehmen. Als wahrscheinliches Epizentrum kann auf Grund des spürlichen Beobachtungs- materials die Umgebung von Szászkabány a angenommen werden, hier ver- spürte man nüömlich zwei StöBe. Das Erdbeben erstreckte sich auf ein ziemlich groBes Gebiet, nümlich im Norden kann Oravicza und im Süden Dunaszent- ilona als derjenige Ort bezeichnet werden, wo das Erdbeben noch so intensiv war, daB Menschen aus dem Schlafe erwachten. Östliceh vom Plesuva wurde blob von Bozovics ein Erdbeben vermeldet. Die Erscheinung wurde durch ein unterirdisches rollendes Getöse begleitet. Das Erdbeben erstreckte sich wahrscheinlich auch nach Serbien, von dort langten jedoch keine Berichte ein. Am 1. Juni 1911. a. m. 6" 40" VO kam in Kecskemét und dessen Umgebung ein Erdbeben von mittlerer ötürke vor, welches man auch in Lajosmizse und Nagykőrös noch ziemlich verspürte. Nach Süden und Osten breitete sich das Erdbeben nicht aus. Die kurze Erschütterung (1—3 Sec) begleitete ein dem Wagenrasseln ühnliches Getöse. Am t8. Jani tap mes 30 TT nai ama 98 ún VOLT a enaeyő 2e KOVZETBES fühlte die Turm-Feuerwache in Kecskemét ein Erdbeben. Am 19, Juni 1911 a. m. 4" 217" IXo befand sich das Epizentrum in der Umgebung von Kecskemét gegen NW. Laut den eingelangten Berichten war dieses Erdbeben intensiver, als das am 28. Mai 1908 beobachtete grobe Erdbeben in Kecskemét. Die Grenz-Isoseiste des ohne besondere Datensammlungen festgesetzten Schüttergebietes kann im Norden in Budapest und seiner Umgebung, gegen Osten in Gomba, Szolnok und Ókécske, gegen Südost in Koháry-Szentlőrincez und Kiskúnfélegyháza, im Siden in Szentimrepuszta (Csengőd) und Kalocsa gezogen werden, wáhrend im Westen die Donau die Grenze bildet. Im Dunaadony (Komitat Fejér) war das Erdbeben ebenfalls fühlbar. Es muB bemerkt werden, dab auf dem hier angeführten Schüttergebiet das Erdbeben zumindest so intensiv war, daB die Schlafenden erwachten. In Kecskemét stürzten in Folge dieses Erdbebens mehrere Schornsteine herab und es barsten auch Hausmauern. In Katonatelep war die Erscheinung ebenfalls überaus intensiv. Das Erdbeben war zugleich von einem Getöse begleitet. 84 ANTON RÉTHLY Am! 19." duni 1911 a. ms (6 577 (429) war ein Erdbeben mittlerer Stürke auf dem Gebiete zwischen Kecskemét, Kerekegyháza und Izsák zu verspüren. Auch ein unterirdisches Getöse war wahrnehmbar. Am AI. Egan üt 9 pe mazsa 39 Ves Im Verlaufe des Tages war dies das vierte Beben, welches ebenfalls ein verháltniBmáBig gröBeres Schüttergebiet hatte; man verspürte es zwischen Pusztaszentimre, Czegléd und Kocsér. Im der Mitte des Schütter- gebietes befindet sich Kerekegyh áza und Kecskemét, wo das Erd- beben am intensivsten war. Zugleich vernahm man ein Getöse. Am 90. Juni 1911 a. m. 2: 00" IIT"—Ty". In Kecskemét ein Erdbeben mit vorhergehendem Getöse, auf wel- ches Einzelne erwachten. Ams20 Juni JA Tápsems als síe dns Ein neueres Erdbeben in Kecskemét mit dumpfem Getöse. (Am 21. Juni 1911, Die Nachrichten in den Tagesbláttern über ein Erbeben in Máramarossziget erwiesen sich als falsch.) Aa le Jt a9 sg ps mast as EnYEZSV se Man verspürte am Vorabend des groBen Erdbebens in Kecskemét ein kleineres Beben in Kecskemét, Tiszaug, Miklóstelep, Fülöp- szállás, Kerekegyháza-tanya und Dunavecse. Am 8. Juli 1911 a. m, 0 35" III—IV", nahm man in Okécske, Tiszaug, Fülöpszállás und angeblich in Gomba ein Erdbeben wahr. Die Kecskeméter Berichte machten von die- sem Vorbeben keine Erwáhnung. Amacsz du 19 as mas 25 22 TXEXO: Das Erdbeben in Kecskemét trat in Begleitung einer ungemein inten- siven Tonerscheinung auf. Von zerstörender Kraft war dieses Erdbeben in Kecskemét, ferner in dem Gebiete zwischen Nagykanizsa und Lajos- mizse. (Geringere Schüden kamen vor innerhalb des Zonengebietes von Alberti, Irsa, Czegléd, Gomba, Pilis, Ócsa, Izsák, Inárcs, Ókécske, Tiszaug, Koháryszentlőrincz und Kiskunfélegy- háza. Das Schüttergebiet erstreckte sich über folgende 26 Komitate: Pest, Bácsbodrog, Baranya, Tolna, Somogy, Zala, Veszprém, Fejér, Komárom, Esztergom, Hont, Nógrád, Heves, Gömör, Borsod, Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs, Hajdu, Bihar, Békés, Csongrád, Csanád, Arad, Temes und Torontál. Als Epizentrum des Erdbebens ist der Schlammvulkan zu betrachten, welcher auf der Baranyatanya in der Gemarkung von Kecskemét entstand : 4: 199 38" 29", Öst. v. Grw., p: 469 55" 40", Höhe 130 m. Die GröBe des Schüttergebietes betrügt cc. 69.300 km?, die Pleistoseisten- zone (IX9—X") 400 km?. Die Grenz-Isoseiste kann über folgende Ortschaften gezogen werden: Fülek, Rimaszombat, Miskolcz, Tállya, Nyir- bakta, Debreczen, Nagyvárad, Gyula, Ópécska, Majláth- falva, Nagykikinda, Ujvidék, Zombor, Villány, Pécs, Kapos- DIE IN UNGARN IM JAHRE 1911 BEOBACHTETEN ERDBEBEN. 85 vár, Ormándpuszta, Boglár, Balatonfüred, Veszprém, Isz- timér, Tata, Esztergom und Nagyszécsény. Die Hauptverheerungen nahm man lüngs der interessanten nordwest— südöstlichen Bruchlinien wahr. In der Richtung Kecskemét—Budapest zieht sich eine, in der Richtung Ókécske, Nagykőrös und Irsa die andere. Die Erklárung dessen, weshalb sich die verheerende Wirkung des Bebens nicht so sehr gegen Südost erstreckte, ergibt sich aus der tieflieggenden Bruchlinie südwest—nordöstlieher Richtung, welche anlüB8liceh des Erdbebens am 28. Mai 1908 festgesetzt wurde; in dieser Gegend liegt das erschütterte Grundgebirge viel tiefer und müchtige Sedimente stumpften die Kraft des StoBes ab.! Am 8. Juli 1911 a. m. 3" 347 V9— VI". Ein erneuerter StoB von mittlerer Stürke mit starkem Getöse. Diesen StoB meldete man von Kecskemét, Méntelek, Miklóstelep, Nagy- Kőrös, Czegléd, Alberti, Irsa und Gomba. Aus Miklóstelep wurde berichtet, dab wührend des Tages gegen 25-mal ein Sto8 oder Getöse gefühlt wurde, ebenso meldete man auch aus der Ackerbauschule Wieder- holungen der StöBe in 5—10 Minuten. Am 8. Juli 1911 a. m. 5" 407 III"9—IV." In Méntelek wurden neuerdings StöBe verspürt, von anderweitig wur- "den solche nicht gemeldet, Ám 8. July 1911" az am or át VIE. Wiederholtes kráftiges Erdbeben, welches von Kecskemét, Miklós- telep, Méntelek, Nagykőrös, Alberti und Irsa gemeldet wurde. Am 8. Juli 1911 p. m. 12" 47" III9— IV". Im Méntelek ein Sto8 von mittlerer Stárke. Am 9 Ji EE gpzemozi ge AGY mM Kecskemét, sowie zwischen Nagykőrös und Miklóstelep neuerdings ein stürkeres Erdbeben, begleitet von einem tiefen Rollen. Am: 95 Júl 191d9 pm ASSZO0SETTTSS In Kecskemét ein scehwácherer NachstoB. (Lóczy.) Am a tO0 du 1919 a.m 15 4 765 005 £: at Ali gt ok In Kecskemét und Miklóstelep allmáhlich abnehmende Nach- beben. (Lóczx.) Am 11. Juli 1911 a. m. 1" 87 II9—IV". In Kecskemét ein Erdbeben 1—2 Sec. mit donneráhnlichem Getöse. Am. 15-i 1940 nema OP SZERV: Im Komitat Bihar wurde ein starkeres Erdbeben verspürt, dessen Epi- . 1 ANTON RÉTHLY: Über das "Erdbeben in Kecskemét. Pag. 374—377. ANTON RérHLy: Daten zum Erdbeben in Kecskemét. Pag. 644— 647. (Természettudományi Közlöny. Bd. XL., bezw. XLIII 1908 und 1911.) (Ungarisch.) S6 ANTON RÉTHLY zentrum sich namentlieh in der rechtufrigen Umgebung des oberen Abschnit- tes der Fekete-Körös befand. In diesem Pliozünbecken zwischen den Béler und Biharer Bergen, in der Umgebung von Kisszedres und Réz- bánya war das Erdbeben am stürksten (kleinere Wandberstungen). In Biharfüred in einer Höhe von 1020 m war das Erdbeben ühnlich stark und auch in den Bergen bemerkbar. Das Schüttergebiet erstreckte sich ins Komitat Kolozs und reichte im Süden bei Vaskóh nicht über die Berge, im Südwesten in Borossebes war es ebenfalls schwach, im Westen be- zeichnet laut der eingesendeten freiwilligen Berichte Belényes und Robo- gány den üuBersten Rand des Schüttergebietes. [rare gene á en kb serek (za 18 Ein neueres schwüácheres: Erdbeben in Kisszedres und Bihar- füred. Ama 192. füli. 4914 ra. am 05237 TEISZTYE. Im Kecskemét ein 2—3" andauerndes Erdbeben mit doppeltem StoBe und Getöse. fogra 2 anni, Mel es tág eatt HE IDE Bin stürkeres Erdbeben in Kecskemét mit tiefem, wagenrollenartigem Getöse, stellenweise fiel Mörtel herab. Am 12. Juli 1911 p. m. zwischen 9" und 12: II9— III9, In Kecskemét in kleineren und gröBeren Pausen ein einer Erdiut- schung ühnlicher Ton mit sehr schwachem Beben. jára Ji 90 vas ma KO sál TSZ Yes In Kecskemét ein schwácheres Erdbeben mit donneráhnlichem Getöse. JAgog álzr AE AA gas aság olzt EDES Im Kecskemét ein sehwácheres Erdbeben. 7 h m Am 14. Juli 1911 a. m. b 307 1 TIT0 TVo. En sm eb 05] Im Kecskemét ein leichterer Sto8B mit Getöse. Ama toe ult e49N gp massal ds OS ae Im Kecskemét ein sehwácheres Erdbeben. Am 16..Juli 1911 am: 45-30" ! k pm. UL SAOT me Neuere schwüchere Erdbeben in Kecskemét. (Ama tsz sz lat 9 Sas assz ez e ITES ara AS AZÜRETNYs Neuere Stöbein Kecskemét, der zweite war auch in Miklóstelep füblbar. Ami 7. eat a911 sa am io 255 GW Ve. A. ma ZTE Neuere StöBe. Der erste wurde in Kecskemét und Kerekegy- háza verspürt und erregte Schrecken. Es kamen neuere Mörtelabfálle vor. Am 18. Juli 1911 a. m. 3" 487 IIIS. In Kecskemét ein sehr schwaches Beben ohne (Getöse. (Ama ai Jat 1910 p.s 21 ?es DIE IN UNGARN IM JAHRE 1911 BEOBACHTETEN ERDBEBEN. 87 Falsches Gerücht eines Erdbebens. In Temesszentandrás stürzte der Kirchturm ein, was man einem Erdbeben zuschrieb, tatsáchlich kam aber kei- nes Vor.) [san ANT Tess kama , 1 A Boz sága ASE In Kecskemét ein zunehmendes Getöse mit sehr schwachem Zittern. ÁR KA e ONE OTA ima Sela T ELS: In Kecskemét ein aus schnellem Zittern bestehendes Erdbeben. be- gleitet von einem (retöse. (Am: 24. Juli 1911 p. m. 4 5". Die Nachricht von dem Erdbeben in Alpár erwies sich als falsch.) Ama I26--JÜNVOLT ae ma 25 320 TT: In Pilis fand angeblich ein schwicheres Erdbeben statt, welches Mehrere verspürten. AM ZS Ne TS as mos LE 5ÁT ÖS ÉTTT ST Im Kecskemét ein sehwácheres Erdbeben mit unterirdisehem Getöse. Am 28. Juli 1911 p. m. 9" 317 20" III97—IV", In Begleitung eines starken Getöses ein Erdbeben mittlerer Stürke. welches man auBer Kecskemét auch nochin Miklóstelep beobachtete. (Am. 30. Juli 1911 a. m. 45 ?7a. Der in den Tagesbláttern über ein starkes Erdbeben in Izsák ersehienene Bericht erwies sich als unwahr.) Ama 1. August: BOE po gza dl5 ze KISS In Kecskemét kurze Zeit hindurch ein tiefes Getöse mit sehwaehem Zittern. Am 2. August 1911 p. m. 37 27 II-III. I Kecskemét ein sehr sehwaches Nachbeben ohne Getöse. Am US GAUsúst ALAN ZA SNS TOR ke es agm. 203 NNSSSTTS S Im Kecskemét und Kisnyír neuerdings ein scehwaches Erdbeben mit schwachem Getöse, der zweite Stob wurde nur von Kisnyír gemeldet. Am 19. August, 1911 a. m. 5" 37 IMI: Im Komitat Háromszék im Hochgebirge von Bereczk verspürte man in der Holzságe Musa ein schwaches Erdbeben. Nöhere Daten fehlen. Am 22. August 1911 p. m. 10" 00" III". Im Kecskemét ein langandauerndes, müáBiges, wellenförmiges Beben, welches angeblich auch in Czegléd (?) verspürt wurde. Ohne Getöse. Am 24. August 1911 p. m. 5" 205 MI. Im Kecskemét ein scehwaches Erdbeben mit einem 4—5 Sec. lang an- dauernden starken, unterirdischen Getöse. Am 1. September 1911 p. m. 3" ?" IV." jr 42 VS In Kecskemét je ein heftiger Sto8 ohne Getöse. Am 6. September 1911 p. m. 8" 54" IV". In Kecskemét ein Erdbeben mittlerer Stárke mit gleiehzeitigem sehwachem Getöse. In Lajosmizse wurde es stürker wahrgenommen und von einem starkem, rollenden Gerüusch begleitet. 88 ANTON RÉTHLY Am 10. September 1911 a. m. 0" 1—2" IV-V". Az mas ASS a. m. 8" vebizi In der Gemeinde Maszárfalva im Komitat Bereg wurde ein stür- keres Erdbeben wahrgenommen, auf welches die Schlafenden erwachten und stellenweise auch Mörtel herabfiel. Die StöBe wiederholten sich dreimal. Das Beben beschrünkte sich auf ein sehr kleines Gebiet. Am 16. September 1911 a. m. 7" 15" V" Im Muraköz wurden zwei Stösse mit starkem unterirdischen Getöse verspürt. Őn Légrád war es ziemlich stark. Das Epizentrum istin Kroatien zu suchen. Am 23. September 1911 a. m. 3" 00" IV". In Kecskemét ein ziemlich wahrnehmbares Erdbeben mit unter- irdiscehem Getöse. Am 26. September 1911 p. m. 3" 5" IV". Ein miáBiges Erdbeben in Szászkabánya Komitat Krassószörény auf demselben Gebiete, auf welchem es am 31. Mai erfolgte. Im Szászkabánya ein stürkeres Erdbeben, welches von sümtlichen Binwohnern wahrgenommen wurde. Die seismische Bewegung begleitete ein unterirdisehen Donnern. Im Ujmoldova wurde der StoB aus Süden ver- spürt. Das Epizentralgebret war in Serbien. Am 27. September 1911. a. m. 1" 307 III". Mm Ujmoldova abermals ein schwacher StoB. Nach den durch das Erdbeben-Observatorium der Buda- pester Universitüt gesammelten Berichten waren im letzten Viertel des verflossenen Jahres noch 9 Tage mit Erdbeben. Die hier angeführten weiteren Angaben übernehme ich aus dem wüáhrend der Drucklegung meines Artikels erschienenen Berichte des Herrn Dr. G. STRÖMPL.! Am ül2" Oktober 1918 p:nas KOSZ es In der Gemeinde Panyó (Kom. Temes) zwei durch Getöse begleitete Erdbebenstösse. Am 18. Oktober p. m. 2——" IV9—V". Aus Gyerőmonostor meldet ein Beobachter ein Erdbeben (Kom. Kolozs, Kalotaszeger Becken). Am 26. Oktober p. m. 81—95 III" IV", In den Gemeinden Nagysármás, Kissármás und Katona (Kom. Kolozs) war ein Erdbeben fühlbar. Das Schüttergebiet war üuBerst klein. Das Epizentrum befindet sich an der Kissármáser Anticlinale. Am 28—29. Oktober 1911 Mitternachts. (Stürke?) Ein neueres Erdbeben im Schüttergebiete des 26. Oktobers. Am 29. Oktober 1911. a. m. 27" (Stárke?) 1 Bulletin macrosismigue. Service sismologigue de Hongrie. Observatoire sis- mologigue de VUniversité du Budapest. 6. année: 5 janvier — 26 septembre par A. RÉrHnLy 12 octobre — 17 novembre par G. STRÖMPL. DIE IN UNGARN IM JAHRE 1911 BEOBACHTETEN ERDBEBEN. 89 Abermals ein Erdbebenin Kissármás, welches der Methangas-Erup- tion unmittelbar vorausging. Das mit dem Ausbruche verbundene Erdbeben war nur in der benachbarten Gegend fühlbar. Die Eruption beschránkte sich nur auf die unmittelbare Gegend. Amar 30 "Oktobára ma esse Ves In der Gegend des Jarasize und der Hideg-Szamos (Kom. Kolozs und Tordaaranyos) war ein Erdbeben. Das Schüttergebiet erstreckte sich auf das Kalotaszeger-Becken. Das Epizentrum war an der Grenze des Sen- kungsgebietes der Gyaluer-Alpen und des Siebenbürgischen Beckens. Am 16. November 1911. p. m. 10" 307 II"9—III". Im Budapest wurde am III-ten Stockwerke eines allein stehenden Hauses, eine wogende Bewegung wahrgenommen ; in einem anderem Hause erwachte plötzlich ein Zeisig. Das gleichzeitige süddeutsehe Erdbeben war nach Osten zu, gewiB nur hier noch zu bemerken. Am 17. November. p. m. 4! 587" V". Im Vöröstoronyer Pass waren zwei ErdbebenstöbBe fühlbar, die- selben wurden durch einem (Getöse begleitet. Das Epizentrum füllt vielleicht in dem Olt-Durchbruch und das Schüttergebiet umfaBt auch das Tal der Szeben. Im Februar und Dezember waren keine Erdbeben fühlbar. Die Erdbebentátigkeit des verflossenen Jahres machte sich, wie aus obigen Daten ersichtlich, in mehreren Gegenden Ungarns bemerkbar. Unter diesen steht an erster Stelle des Erdbeben von Kecskemét mit seinen reichen Nachbeben. Bezüglich der Nachbeben mu8 bemerkt werden, da8 die Beobach- tungen namentlich vom Herrn Oberrealschuldirektor Dr. P. Kacsón stammen. Zahlreiche Daten lieferten die dortigen zwei Oberbeamten der österreich- ungarischen Bank, auBerdem erschienen in den Tagesblüttern von Kecs- kemét viele authentische Angaben. Die Angaben über die Verbreitung der Nachbeben sind etwas mangelhaft, doch ist dies bei den meisten Erdbeben der Fall, das Publikum nümlich sehenkt diesen nicht genügend Aufmerksam- keit, obzwar dieselben praktiseh genommen gerade von gröBter Bedeutung sind. Ich glaube jedoch annehmen zu dürfen, da8 die Kecskeméter Angaben die Reihenfolge der Nachbeben hinreichend wahrheitsgetreu wiedergeben, da hier von überaus verlüBlichen Wahrnehmungen die Rede ist. Ich kann nicht umhin von naturwissenschaftlichem Standpunkte auf einem überaus interessan- ten Umstand hinzuweisen. Der Herr Direktor Kacsón besitzt mehrere Hunde, von welchen die Dachshunde die wachsamsten sind. Das Erdbeben begann gewöhnlich mit einem vorherigem Getöse, die Hunde erschraken über dieses Getöse und begannen zu heulen oder zu bellen, der leise schlafende Direktor KacsóóH erwachte hierauf und gewöhnlich zu dieser Zeit trat das Erdbeben auf. Alles dies verlief in 2—3 Sekunden. Diese Beobachtungen zeigen zugleich wie schwach diese Nachbeben gewesen sein mochten, welche zur Nachtszeit stattfanden. In den meisten Föllen wurden dieselben auBerdem von kaum ein-zwei Menschen verspürt. Die Angaben über die Nachbeben bestütigen ebenfalls, dab das Epizentrum zwischen den Gemeinden Kecskemét— Lajos- mizse— Kerekegyháza liegt. 90 ANTON RÉTHLY Auf dem einen Bruchliniensystem der vulkanischen Gebirgsreihen, welche die nordöstliehe Grenze unseres Alföld bilden, machte sich ein sehr heftiges Erdbeben bemerkbar. Die Daten beschránken sich hier auf das Tiszatal und einige Nebentüler desselben. Auch auf diesem Gebiete fanden seit einigen Jahren mehrere kleine Erdbeben statt, aber keines derselben überschritt die mittlere Stürke. In den Berichten wird erwühnt, daB die hüufigen Erdbeben in den Gruben überhaupt nicht wahrgenommen wurden. Auch ein zweites bekanntes Schüttergebiet war in Tátigkeit, námlich auch das Erzgebirge im Komitate Krassószörény war der Schauplatz eines mittel- miábBigen Bebens. Seit Jahren kommen hier solche kleinere Beben vor, doch erreichte keines derselben die Stürke von VIII?" und deshalb verursachten sie auch keinen Schaden. Laut den bisherigen Daten über dieses Gebiet ist die Möglichkeit eines stürkeren Bebens sehr gegeben und es ist sehr wahr- seheinlich, da8 die angesammelten Spannungen mit diesen kleinen Beben nicht ausgeglichen, sondern plötzliech in Gestalt eines stürkeren Erdbebens zur Ruhe gelangen werden. Das grobe Erdbeben in Kecskemét am 8. Juli begann mit MahnstöBen, denn bereits am Abend des vorherigen Tages als auch um Mitternacht konnten mehrere kleine Erdbebenerscheinungen wahrgenommen werden. Dem grobBen Erdbeben in diesem Jahre ging drei Wochen vorher ein StoB mittlerer Stárke voraus, ebenso wie vor drei Jahren, als das erste grobe Erdbeben zweleinhalb Monate früher eintrat. Das Erdbeben am 19. Juni stimmte hinsichtlich des Gebietes mit dem Gebiete des Erdbebens am 28. Mai 1908 überein, hier handelt es sich daher um ein allmáhlich zunehmendes Erdbebenzentrum. Im Monat Juli drei Tage nach der Katastrophe in Kecskemét fand in den Biharer Bergen neuerdings ein stürkeres Erdbeben statt, über welches viele interessante Daten eingingen, darunter auch vom Herrn Chefgeologen v. Párrv. Dieses Gebiet gab in seismischer Hinsicht selten ein Lebenszeichen von sich, wahrscheinlich bildet sich auch hier ein Schütterherd. Das Brassó—Háromszéker Becken ist háufig der Schauplatz von kleineren, seltener von gröberen Erdbeben. Seit drei Jahren befindet sich hier alles in Ruhe. Am 19. August jedoch wurde von den Bergen ein Erdbeben gemeldet und nachdem unsere in den Becken gelegenen Stationen dessen keine Erwáhnung taten, so kann sein Sitz mit Gewibheit nach Rumánien verlegt werden; auch auf dem üuBeren Saum des Bereczker Gebirges, wo Musa liegt, war das Erdbeben wahrzunehmen. Seit einigen Jahren sind zu wiederholten Malen auf dem westlichen Saume des Hát-Gebirges im Komitate Bereg kleinere Erdbeben wahrnehmbar. Diese Erdbeben fallen nicht so sehr wegen ihrer Heftigkeit, als vielmehr wegen ihres hüufigen Auftretens Puf, da hier auf kleineren (Gebieten zahlreiche Nachstöle vorkommen. Meiner Meinung nach sind die in kleinen Herdtiefen wirkenden Gleichgewichtsstörun- gen die Ursachen der zeitweise auftretenden Auslösungen, welche sich auf gröBere Gebiete nicht ausbreiten werden. Am 16. September in den Morgenstunden fand in Kroatien ein DIE IN UNGARN IM JAHRE 1911 BEOBACHTETEN ERDBEBEN. 91 neues Erdbeben statt, dessen Wellen sich auch nach Ungarn ausbreiteten und das im Muraköz an mehreren Orten ziemlich lebhaft fühlbar war. Die Erdbeben der letzten drei Monate bedürfen meinerseits keine beson- dere Besprechung, weil ich das ganze gesammelte Material nicht kenne und deshalb begnüge ich mit der Aufzáhlung derselben und verweise auf der Ver- öffentlichung des Budapester Seismologischen Observatoriums. x Heute, da der Erdbebendienst in der meteorologisehen Anstalt endgiltig eingestellt ist, sah ich mich genötigt den kurzen Auszug des noch meinerseits gesammelten Materiales in dieser Zeitschrift zu veröffentlichen, als an jener Stelle, von der: die Organisation des ungarischen Erdbebendienstes im Jahre 1880 ausging. Die Meteorologische Anstalt hat bis zu der Zeit, als sie die Tátigkeit der Ungarischen Erdbebenkommission einstellte, auf dem Ge- biete des Erdbebendienstes folgendes getan. Sie errichtete im Jahre 1901 in Ogyalla ein Observatorium für Erd- beben. Zu derselben Zeit entstand in Budapest das Observatorium der Ungari- schen Geologischen (iesellschaft. Damals begann die Anstalt den Erdbeben- dienst über Anordnung Sr. Exzellenz des Ackerbauministers IGwaz v. DARÁNYI Die Beobachter der Anstalt wurden mit den nötigen Drucksorten versehen. Jahre hindurch war ein Beamter wührend eines groBen Teiles des Jahres mit dem Erdbebendienst bescháftigt. Die Anstalt veröffentliehte das Material der Erdbebenbeobachtungen der Jahre 1900—1907 in einem besonderen Jahr- buch über Erdbeben in ungarischer und deutscher Sprache.! Sie verfaBte einen Bericht? über die seit 1906, durch Menschen verspürten Erdbeben, welcher in kurzen iIntervallen in ungariseher und französischer Sprache nur bis inklusive 1910 erschien, weil der Erdbebendienst mit dem 1. Jánner 1911 eingestellt wurde. Von den Hauptstationen wurde Temesvár, Zagreb, spüter Kolozsvár und Ungvár mit den nötigen Instrumenten versehen. Die Anstalt nahm Teil an den im Jahre 1901 in Strassburg und im Jahre 1907 in Haag abgehaltenen internationalen Hrdbebenkonferenzen. Der 1 Amtliche Veröffentlichung der dem kel. ung. Ackerbauministerium unter- stehenden Kgl. Ung. Reichsanstalt für Meteorologie und Erdmagnetismus. A. RéÉrHLy: Die Erdbeben in Ungarn in den Jahren 1900, 1901 u. 1902. 1. B. 91--XL. Seiten. Budapest, 1909. (Az 1900., 1901. és 1902. évi magyarországi föld- rengések.) 1903 1 B. 48. Seiten Budapest, 1906, 1904 d B. 60: fi a 1906, Dasselbe: $ 1905 1 B. 830 0 ca c 1906, 1906 1 B. 14473-CC. Seiten a 1907, 1907 1 B. 463-XXXVIII. c c 1908. 2 A. RÉrnty: Jelentés az 1906. évben Magyarországon észlelt földrengésekről. Avis macrosismigue de Hongrie 1906. Dasselbe in den Jahren: 1907, 1908, 1909 und 1910. 92 ANTON RÉTHLY mit dem Erdbebendienste betraute Beamte verfaBte den Katalog über die ungarischen Erdbeben, welcher bei der Herstellung der internationalen Erd- bebenweltkarte in StraBburg bereits handschriftlieh benützt wurde und somit auf diese Karte die ungarischen Verhültnisse bereits der Wahrheit entspre- chend aufgenommen werden konnten. Ebenso ordnete genannter Beamte das Material der Erdbeben vom Jahre 1889—1899, welches er von dem gewesenen Prásidenten der Erdbebenkommission der Ungarischen Geologischen Gesellschaft und dem jetzigen Prásidenten der (Gesellschaft Prof. Dr. FR. SCHAFARZIK über- nahm und welches Material voraussichtlieh in einigen Jahren vollkommen druckbereit den kompetenten Kreisen zur Verfügung gestellt werden wird. Nachdem Gefertigter vom Erdbebendienste amtlich enthoben wurde, weil dieser Dienst über Anordnung des Ackerbauministeriums dem Erdbebenobser- vatorium an der Universitát überwiesen wurde, hült er es für seine Pflicht zu erwáhnen, daB sich Herr Dr. NIKoLAus v. KoNKoLY-THEGE, der gewesene Direktor der meteorologisehen Anstalt lange Jahre hindurch für die Sache der Erd- beben auf das üuBerste interessierte. Der Erdbebendienst wurde mit Ende September dem Universitátsprofessor Herrn Dr. R. v. KövEsziGETHY übergeben und gehört somit ab 1. Oktober in den Wirkungskreis der Universitátsanstalt. Budapest, am 27. Jánner 1912. DAS ERDBEBEN VON VESZPRÉM AM 8. JULI 1911. Mitteilung von DESIDER Laczkó. — Mit der Fig. 14. — Die Herren ROBERT BALLENEGGER und Awrox RÉrHLY erörterten auf den Spalten des Földtani Közlöny fachgemáB jenes Erdbeben, welches am 8. Juli des verflossenen Jahres Ungarn heimsuchte, und besonders in Kecskemét ! ungeheuren Schaden verursachte. Dieses gewaltige BErdbeben lieB sich am 8. Juli auch bei uns wahr- nehmen und ich sehe mich veranlaBt meine diesbezügliehen Beobachtungen auch den Fachkreisen bekannt zu geben. Das Erdbeben erreichte um 2 Uhr 2—3 Minuten die Stadt; zumeist verspürte man zwei seitlich aufwürts gerichtete Stösse, welche hie und da von ziemlich kráftigen horizontalen Schwingungen in der Richtung NNEK—SSW begleitet wurden. Gleichzeitig mit den Bewegungen war stellenweise ein dumpfes Getöse, anderenorts ein Brausen, oder, wie sich die Beobachter aus- 1 ROBERT BALLENEGGER : Notices sur le tremblement de terre du 8 Juillet 1911 4 Kecskemét; Földtani Közlöny, Band 41, pag. 669. 94 DESIDER LACZKÓ drückten: ein tiefes Seufzen zu vernehmen. Das Ganze dauerte blo8 einige Sekunden. Am heftigsten waren die Bewegungen am Rákócziplatz, und unterhalb desselben in der Buchimgasse, ferner an den östlichen Lehnen des Jeruzsálem- hegy, also auf den raibler Dolomiten und den dazwischen geklemmten Mer- geln zu verspüren. Auf dem Hauptdolomit meldeten sich dieselben nur hie und da, zumeist lüngs der Bruchlinien. Es gibt Stellen, wo beinahe HF—W, und andere, wo fast N—S die Rich- tung der Bewegungen bezeichnete. Nach der Mehrzahl der Beobachtungen waren die Wellenbewegungen im Ganzen von Norden gegen Süden gerichtet. In der Wohnung der Familie IrnÉs war das Erdbeben angeblich mehrere Minuten hindurch zu verspüren. AubBer Veszprém wurden noch von den Ufern des Balatonsees, von Paloznak (NW—SBE), Almádi und Aliga stürkere Schwankungen gemeldet, ferner vom ganzen Veszprémer Mezőföld (Balatonfőkajár, Ősi, Borhida, Enying, Dég, Lajoskomárom. Szunyogpuszta, Szilasbalhás), desgleichen nördlich von Veszprém, in Jutas, Kádárta, Zircz (deutlich). Dies sind die Angaben, welche ich einstweilen über das Erdbeben in unserer Gegend sammeln konnte. Veszprém, am 15. August 1911. LITERATUR. Die Gaseruption bei Kissármás. Die Nummer vom 15. Jánner 1912 der Zeitschrift ."Bányá- szati és Kohászati Lapok) enthült die hochinteressanten und wertvollen Abhandlungen ! der Herrn Dr. Hugo v. BöckH, ANrosx Kövesi, Dr. JosEeF Wopemrzky, Dr. GABRIEL STRÖMPL und Dr. RADó KÖVESLIGETHY über die Gaseruption auf der Bolygó-Wiese bei Kissármás, durch welche sich am 29. Oktober 1911 die Macht der Naturkráfte in so ver- nichtender Weise geoffenbart hatte. Die genannten Autoren stimmen sümtlich in der Ansicht überein, dab die in Rede stehende Gaserup- tion nichts mit dem Gasbrunnen von Kissármás zu tun hatte, sondern durch ein Erdbeben verursacht wurde. Für diese Ansicht bekennt sich auch Herr Dr. Jurrus v. Szápgczkv, welcher dieselbe in dem am 1. De- zember 1911 ersehienenen Heft des 43. Bandes der Zeitschrift, aTer- mészettudományi Közlönyv als erster wissenschaftlieh erör- tert hatte. 1 Sümtliche Abhandlungen sind nur in ungarischer Sprache ersehienen. LITERATUR. 95 Herr Dr. LupwiG v. Lóczy üáuBert in der vorliegenden Nummer unseres cKözlönys kein bestimmtes Urteil über die Ursachen der Gaseruption, doch ist er unter der Wirkung der erwáhnten wertvollen Studien neuerdings geneigt diese unglüeckliche Eruption eher tektonischen Krüften zuzusehreiben. Diesen Forschern gegenüber üuBert sich Herr Dr. EUGEN v. CHOL- NOKY in Wort und Scehrift entschieden dahin, daB die in Rede stehende Eruption durch die Absperrung des Gasbrunnens verursacht wurde, und sucht bekanntlieh die Richtigkeit dieser seiner Auffassung durch ganz ühnliche wissenschaftliche Methoden klar zu legen, als die oben erwühnten Forscher. Indem ich nun die geehrten Leser des eYöldtani Közlöny über diesen Stand der Auffassungen mit der Feder des Historikers in der Hand bekannt mache, sei es mir gestattet auch meinerseits einige Bemerkungen daran zu knüpfen. Ich will an dieser Stelle keine wissenschaftliche Beweisführung niederlegen, sondern blos meine Impressionen mitteilen, welche mich gottlob noch nie getüuscht haben. Als ich am 6. September 1907 morgens die Bolygó-Wiese das erstemal erblickte, fühlte ich mich durch eine unwiederstehliche Kraft nach diesem Ort hingezogen, — meine Freunde, die Herrn Berginge- nieure FRASz Bönm und ERwsr BupavY können hiefür das ZeugniB ab- legen, — so, daB ich schon damals eine detaillierte Karte sümtlicher salzigen, und methanhaltigen Tümpel verfertigte. Am 26. Juni 1908 hielt ich trotz der wissenschaftliehen BEinwürfe beharrlich an dieser Wiese fest, und schlug für die Bohrung No II in erster Linie gerade jene Stelle vor, wo im verfiossenen Jahr die unglückliehe Eruption stattgefunden hatte. Nur dem Zwang der lokalen Verhültnisse nach- gebend gingen wir dann auf die benachbarte VEszPRÉMmI-sehe Wiese hinüber. Ich mub es hier hervorheben, da8 es ein: Verdienst der Herrn LupwiG v. Lóczy und ALEXANDER v. MÁLny ist, dab sie meinen Vorschlag billigten, und die Tiefbohrung No II auf der Wiese bei Kissármás ab- teufen lieben. Als gelegentlich der ersten Absperrung des Gasbrunnens, am 23. Juni 1910 das Gas auf der benachbarten Wiese hervorbrach, stellte ich an Ort und Stelle eingehende Untersuchungen an, und machte den Vorschlag, behufs Sicherung der Bolygó-Wiese und der Eisenbahnstrecke, in einer Entfernung von 300 m gegen ESE vom Gasbrunnen, beim Zusammentreffen der beiden Büche eine Sicherungs- Bohrung abzuteufen ; gleichzeitig machte ich darauf aufmerksam, dab die Absperrung der Gase noch viel Unheil verursachen kann, weshalb es viel zweckmáBiger wöáre, den Gasversehlub in einen Verteilungs- apparat umzuündern. Durch die Fortleitung der Gase droht der Um- 96 LITERATUR. gegend keinerlei Gefahr, durch eine vollstándige Absperrung wird jedoch der Brunnen in einen Ouell stütiger Gefahren verwandelt. Damals war der Brunnen blos bis zu einer Tiefe von 22 m ab- gedichtet, von wo das Gas nach Verlauf von 19 Stunden hervorbrach. Jetzt ist die Bohrung bis zum 120-ten Meter abgedichtet; aus dieser Tiefe wanderten nun die zurückgeprebten Gase durch die sandigen Schichten drei Monate hindurch nach den Bruchlinien, bis sie endlich das Gleichgewicht der Schichten in der ganzen Gegend umstürzend, plötzliceh hervorbrachen. Die Tiefe des Hauptkomplexes der gasführen- den Schichten hatte ich schon vor 3 Jahren auf ca. 2000 M. geschützt ; der gasführende Zug lübt sicn im Becken an der Hauptbruchlinie ent- lang, in der Richtung gegen Pusztakamarás und Mezőszentgyörgy auf gröbere Entfernungen verfolgen. Ich bin also der Ansicht, da8B gerade die Eruption der zurüecekgepreBten Gase jenes kleine Erdbeben hervor- gerufen hatte, dessen Verlauf von den gelehrten Forschern so genau verfolgt worden war. Ich würde also dem hohen Árar bei der Absperrung der Gase die gröbte Vorsicht anempfehlen, damit die Bolygó-Wiese bei Kissármás nach Verlauf eines halben Jahres nicht abermals in die Luft gesprengt werde. Budapest, am 20. Jánner 1912. KARL v. Papp. MITTEILUNGEN AUS DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. JAHRGANG 1912. — HEFT I. REDAKTEUR : Dr. OTTOKAR KADIÓ REFERENT. DIE ERSTEN SPUREN DES URMENSCHEN IM KROATISCHEN KARSTGEBIRGE. Von Dr. THEopoR KoRwmos! — Mit Tafel II. und Textfiguren 15—17. — Als ich mit meinem Kollegen Dr. ViIkroR VocL im Monat Juli 1911 in der Nöhe der Gemeinde Lokve (Komitat Modrus-Fiume) gelegentlich der geologischen Landesaufnahme gearbeitet habe, machte uns kel. Forstingenieur LADpISLAus v. SZILÁGYI auf eine Höhle aufmerksam, die schon ihrer günstigen Lage nach zur Erforschung geeignet erschien. Diese Höhle liegt am NW-lichen Abhang des zum liburnischen Karst- gebirgszuge gehörenden Slemeberges (982 m), 864 m hoch ü. d. M.,? in triadi- sehen Kalkschiechten mit demselben (NW-lichen) HBinfallen. Der Hingang zur Höhle befindet sich an der LandstraBe, von dieser SE-lich, nahe zu der gegen Lokve gerichteten Mündung des Slemetunnels. Die begueme, geráumige Öffnung ist gegen Norden gekehrt. Der Grundrib der Höhle ist im groBen ganzen T-förmig, dessen verlüngerter Stiel — der Höhlengang —- ungefáhr 45 m SSW-lieh verlauft. Hier wendet sich der Höhlengang nach SW und mündet nach einem Verlauf von 9 m in eine Ouerhalle (der Kopf des T), weleher 4—6 m breit und 20—22 m lang sein dürfte. Am $SE-lichen Hnde dieser Halle mündet eine kleine Nische, deren Mitte eine mit dem Plafond und dem Boden zusammengesehmolzene müchtige Stalagmitsüule einnimmt. Um diese Sáule führt ein kaum 2—3 m breiter, enger Gang, in welchem man nur gebeugt stehen kann. Im vorderen Teil der Höhle fehlen die Tropfstein- 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft am 8. November 1911. 2 Mit Aneroid gemessen. Földtani Közlöny. XL I. köt. 1912. di 98 DI THEODOR KORMOS bildungen, im 6 hinteren : Höhlenteil dagegen ist der Boden mit einer Sinter- kruste bedeckt und man findet hier auch Stalaktite und Stalagmite. Da diese Höhle zum Wohnen sehr geeignet erseheint und ihre hohe Lage über dem Tal auf ein grobBes Álter hinweist, faBten wir den EntschluB, in der Höhle auf zwei Stellen Versuchsgrabungen anzustellen. Nach den getroffenen nötigen Vorbereitungen lieBen wir am 25. Juli 7 m weit vom Höhleneingang eine 3 m lange und 18 m breite Grube aus- heben. Im dieser fanden wir zu oberst kalkschuttführenden Ton, abwürts nahmen die Steinstücke an Gröbe zu, so daB wir in einer Tiefe von 1 m schon michtige Steinblöcke: zu bewültigen hatten. Da hier blo8 zwei Milech- canine von Bören, ein Hasenzahn und einige andere Knochenfragmente (von Büren) vorkamen, lieBen wir hier die weiteren Grabungen einstelien und zogen in den hinteren Höhlenabschnitt. Hier haben wir in der erwáhnten kleinen seitlichen Nische in dem von der Stalagmitsáule und der Wand der Nische gebildeten engen Gang ebenfalls eine Grabung angefangen. mubBten jedoch das ausgegrabene Material — leider — nach rückwürts werfen lassen. An dieser Stelle lieben wir ungefáhr eine Woche lang graben, wobei wir nach der Ausgrabung eines 5 m langen Stückes aus dem Gang der Seiten- nische in die Ouerhalle geraten sind. Hier, wo sich diese 477 m breit erwies, haben wir die Grabung in NW-licher Richtung noch 3 m weit fortgesetzt und dann die Forschung vorlüufig eingestellt. Der ganze bisher ausgegrabene Teil (von der Versuchserube im vorderen Teil der Höhle abgesehen) belüuft sich ungefáhr auf 28—30 m?. Mit der Versuchsgrabung sind wir in eine Tiefe von 2-2 m gedrungen und haben dadurch folgendes Profil erhalten : 1. Zu oberst 5—10 cm ÁAlluvium (kalkiger Höhlenlehm) ; 9. darunter 90—30 c Sinterdecke; 3. unter dieser 40—50 c brauner, nasser Höhlenlehm ; 4. unter diesem 90 a rotbrauner, trockener Sand; 5. zu unterst bis auf 60 c aufgeschlossener, gelber Ouarzsand. Da die Sandsehichten 4. und 5. fossilleer waren, haben wir von tieferen Grabungen abgesehen, umsomehr, weil wir mit der Unterbringung des aus- gegrabenen Materials viel zu kámpfen hatten. Ím gröbten Teil der ausgegrabenen Partie sind wir eigentlieh nur bis zum 4. (roten Sand) geraten, so dab die Ausgrabung bis an den Boden die Aufgabe der Zukunft sein wird. Sobald wir die Sinterdecke durchbrochen und in der Tonschicht zu graben begannen, stieben wir auf eine grole Anzahl von Bárenknochen, welche gröbBtenteils aufgebrochen waren. (S. Fig. 16.) Im Gang der Nische unter der Sinterkruste, ungefáhr in der Mitte der Tonschieht haben wir Feuerherdspuren gefunden, worin einige Stücke von Fichtenholzkohle lagen. Angebrannte Knochen konnte ich nicht finden, immer- hin scheinen 2—3 Stücke vom Feuer angebrannt zu sein. Die Existenz des Urmenschen in dieser Höhle wurde aber bald durch wichtigere Funde bekundet. Es sind dies durchlöcherte Bárenknochen und eine etwas bearbeitete Lanzen- DIE ERSTEN SPUREN DES URMENSCHEN IM KROATISCHEN KARSTGEBIRGE. 99 spitze aus Hirschgeweih. Letztere, sowie die zwei interessantesten Stücke der eigentümliech durehlöcherten Knochen sind auf Fig. 17. bildlieh dargestellt. Über einige solche Knochen, bei denen sich gegenüber der durchbroche- nen Löcher an der entgegengesetzten Seite ebenfalls kleinere-gröbBere Kindrücke befinden, hat sich Maska, dem ich diese zur Ansieht nach Telé (Mühren) gesehickt habe, dahin geüuBert, daB - dies wahrseheinlieh Nagespuren von Raubtieren sind. Falls dies für das eine oder andere Stück auch zutrifft, secheint es für die auf Fig. 17 abgebildeten Stücke günzlich ausgesehlossen zu sein, denn die Art [des Durchschlages ist hier unzweifelhaft künstliech. Fig. 15. Eingang zur Bukovac-Höhle. Solche durchlőcherte Knochen kennt Direktor Masxa aus Ouina und Stramberg und stellt sie in das Moustérien. Herrexnr! erwáhnt ühnliche Knochen aus dem KeBlerloch und hült sie für Pfeifen; bei uns hat ein solches Stück Dr. HILLEBRAND in der Ballahöhle gefunden (Fersenbein von Renntier), welches heftig angeblasen einen scharfen Pfeifenton gibt. Nach HeEreRzr hat der Urmensech diese Löcher teils geschlagen, teils gebohrt. Es scheint, dab bei den Stücken aus der Höhle von Lokve beide 1 HxrEnur, J.: Das Kesslerloch bei Thaingen. (Neue Denksehriften der Sehwci- zer. Naturf. Ges. Bd. XLIII. 1907. §.: 176—177. T. XIX, Fig. 1—4.) 100 D: THEODOR KORMOS Zurichtungsweisen vertreten sind. Sehr eigentümlich ist die auf Fig. 17 (c) dargestellte Bürenrippe mit drei übereinander folgenden Löchern, wobei gegen- über dem mittleren auch an der anderen Seite des Knochens ein schwacher Eindruck zu sehen ist. Das wertvollste Stüek ist allerdings die auf Fig. 17 (u) abgebildete, aus Hirschgeweih verfertigte Lanzenspitze. Sie ist 126 cm lang, an der Basis 16 cm und an der breitesten Stelle 2-8 cm breit. Die Dicke betrügt 1 em. die untere Hülfte ist konkav, oben dementsprechend konvex, hier ist — wahrscheinlich zum Ableiten des Blutes — eine Blutrinne angebracht. An der Basis befindet sich ein scharfkantiger Bruch, die beiden Seitenründer und die Spitze sind jedoch geglüttet. Unter den aufgebrochenen Bürenknochen weisen mehrere Stücke Schlag- spuren auf, ja auf einer Ulna fand ich sogar eine derartige Vertiefung, als ob diese von einer Steinsüge herstammen würde. Sehr hüufig sind auch aus Büáreneckzühnen gespaltete Splitter. Es ist eigentümlieh, da8B wir bisher keine Steingerüte gefunden haben. Die Höhlenfauna ist ziemlich eintönig. Abgesehen von dem im vorderen Teil der Höhle gefundenen Hasenzahn, stammt der gröbte Teil der zahlreich gesammelten Knochen von Büren. Die meisten Bürenknochen gehören dem Höhlenbáren (Ursus spelaeus RosExm.) an, es gibt jedoch auch einzelne Stücke, namentlich Hckzáhne, welche sich auf den braunen Báren (Ursus arctos L..) beziehen. Wir sehen also, dab auch im Karstgebirge beide Arten zusammen- gelebt haben. Das Bárenskelett ist fast durch sümtliche Knochen vertreten. einen ganzen Schüdel jedoch haben wir nicht gefunden, blo8 Bruchstücke. Der Urmensch hat aber nicht nur die Schádel, sondern auch die Unterkiefer aufgebrochen, so dab wir blob einen einzígen vollstándigen Unterkiefer sam- meln konnten. Ebenso selten sind auch die unversehrt gebliebenen groBen Extremitátenknochen. Der gröbBte Teil der Bárenknochen stammt von kleineren-gröleren jugend- lichen Individuen. Das kleinste vertritt auf Taf. I, Fig. 1 ein linkseitiges Unterkieferfragment, bei welehem der noch nicht durchgebrochene definitive 4. Prámolar und die Stellen des C, Pm, und M, zu sehen sind. Mit Milehgebiss habe ich bisher keinen einzigen Unterkiefer gefunden, allein an einem link- seitigen Unterkieferast (Taf. I, Fig. 2) ist die Alveole des Milcheckzahnes noch zn sehen. Es ist dies übrigens der vollkommenste Unterkiefer eines derartig jugendlichen Höhlenbüáren, den ich aus Ungarn bisher kenne, indem auBer den noch nicht durehbrochenen definitiven C, I, und Pm, auch die Alveolen von Cd, Pm,, Pm,, D, und Pm, vorhanden sind. An einzelnen Stücken der Bárenknochen finden sich auch Nagespuren von Raubtieren. Diese Knochen besitzen durchgehends gelbliehbraune Farbe. AuBer den Überresten vom Höhlen- und braunen Büren habe ich nur fünf Knochen angetroffen, welche von einem anderen Süugetier herstammen. Nach einer freundlichen Mitteilung von Direktor Masra, der dieselben mit bekannter Liebenswürdigkeit bestimmt hat, rühren die Knochen vom Panther (Leopardus pardus LL.) her. Im einer briefliehen Mitteilung bemerkt Herr DIE ERSTEN SPUREN DES URMENSCHEN IM KROATISCHEN KARSTGEBIRGE, 101 Fig. 16. Aufgeschlagene Bárenknochen. (Die Figuren sind etwas verkleinert.) Dir. Masra, dab au8er dem 6 Panther vielleicht noch der Schneepanther (Leopardus uncia SCHREB.) in Frage kommen könnte, dies aber ein kleineres Tier sei, als jenes, auf welches die Pantherknochen von Lokve hinweisen ; obgleieh WorptrcH niederösterreichische Überreste von ühnlicher Grö8e unter dem Namen Leopardus irbisoides zum Formenkreis der letzteren Art stellt.! 1 Wonpkrcn, J. N.: Reste diluvialer Faunen und des Menschen aus dem Waldviertel Niederösterreichs. (Denksechr. k. k. Akademie d. Wiss. Wien. Bd. 60. Taf. V, Fig. 1—7.) 102 D: THEODOR KORMOS Die Pantherreste aus der Höhle bei Lokve, die-mit den Büárenknochen zusammen ans Tageslicht geraten sind und sich von den letzteren auch durch eine dunklere, dunkelgraue Farbe unterscheiden. sind die folgenden: distales Ende einer linkseitigen Tibia (Taf. I, Fig. 3); 2. rechtseitiger Calcaneus (Taf. I, Fig. 4) ; 3. linkseitiger Metacarpus, (Taf. I, Fig. 5); 4. Metatarsusa (I. Taf., Fig. 6) und 9, Metatarsus, (I. Taf., Fig. 7). Pantherreste sind aus dem Pleistozün. überhaupt sehr selten. Ich habe solehe bei uns zunáchst in der prüglazialen Knochenbrekzie von Csarnota (Kom. Baranya) nachgewiesen und diese, obwohl sie von den Pantherresten Máhrens aus der Sammlung des Herrn Direktors Masxka abweichen, vorlüufig ebenfalls in den Förmenkreis des Leopardus pardus eingereiht.! Mit Rücksicht daraut, dab mir gegenwártig das nötige Vergleichsmaterial nicht zur Verfügung steht, reihe ich die Pantherreste von Lokve — welche übrigens bezüglieh ihrer GröBe mit den von L. irbisozdes gegebenen Abbildun- gen WoxpkRrcHs gut übereinstimmen vorláufig mit Maska ebenfalls zu Leopardus pardussi 2 Es scheint, dab zur Zeit des Pleistozáns in Mitteleuropa wenigstens drei verschiedene Pantherrassen gehaust haben, deren genaue Trennung aber allein auf Grund úeuer elücklieher Funde und. reichem rezenten Vergleichs- material möglich sein wird. : d Ich gebe hier einige Dimensionen der Pantherreste von Lokve an (mit Ausnahme des Tibiafragmentes) und vergleiche dieselben mit jenen, welche WornpircH? von entsprechenden österreichisehen Stücken gegeben hat. Die egroPe Übereinstimmung macht es wahrscheinlich, das wir auf Grund: eines reicheren Untersuchungsmaterials den Panther von Lokve mit L. irbisoídes in nühere Beziehung "ringen werden können. Calcancus ss KSE TEL RKÉN ENNE) frggtzniatáttÁLJÓ Gröbte Lünge /. 60-70 mm 60-33 mm 6070 mm d" IBREMÉSE £ — — . 2IO a VISSZ - a CI SZETOÍAN AL EZ ZFÜN Be Doe DSE Metatarsus, Á Grökte Láönge . .. .. .. 905 mm 90-9 mm — mm Breite in der Mitte . 5 §0 a Tjdrzás a E 14 Metatarsus; GröBte Lünge 28 99:2 mm Sze mmi — mm Breite in der Mitte. .. 1083 a 2 zat SSE TÉ a Metacarpus, , Gröbte Lünge E pa 709. mm mm mm Breite in der Mitte.. .. : 6-6. a sel og (ss 1 KokRmos, Ta.: Canis (Cerdocyon) Petényü n. sp. und andere interessante Vunde aus dem Komitat Baranya (Jahrb. d. k. ungar. Geol. Reichsanst. Budapest. Bd! XIX, Heft 4.) ZET ÉSnS9 DIE ERSTEN SPUREN DES URMENSCHEN IM KROATISCHEN KARSTGEBIRGE. 103 2 15 3. Fig. 17. DieSpuren des Urmenschen im Karstgebirge. 1. — Lanzenspitze aus Hirschgeweih. 2. — Durchlöcherter Büárenknochen. (Pfeife ?) 3. — Dreifach durehlöcherte Büárenrippe. (?) Das mir zur Verfügung stehende palüontologisehe und archüáologische Material gestattet mir einstweilen nicht das Alter des Fundes von Lokve genau zu bestimmen. Auf Grund von Analogien weisen einzelne Gegenstünde der Knochenindustrie vielleicht noch am meisten auf die jüngste paláolitische Kulturstufe: auf das Magdalénien. Wie ich sehe, sind die Herren":Professoren MaskaA und GORJANOVIÓ-KRAMBERGER, die den Fund gesehen haben, ebenfalls dieser 104 Dr THEODOR KORMOS Meinung. Mit Rücksieht jedoch darauf, da8 das massenhafte Vorkommen des Höhlenbáren im Magdalénien ungewöhnlich würe und dab man geglültete, ja selbst polierte Knochengerüte neuerdings schon im Aarignacien und auch im Moustérien gefunden hat, ist es nicht unmöglich, daB wir hier es mit einer Kultur- stufe zu tun haben, welche ülter als das Magdalénien ist. Das zur Verfügung stehende Material reicht allerdings nicht hin zu einer genaueren Altersbestim- mung und so műüssen wir die Beantwortung dieser Frage für den Fall vorbe- halten, da8 wir zukünftig in den Besitz eines reichhaltigeren Materiales gelangen. x Wenn schon die Form und Lage der Höhle dafür spricht, dab durch dieselbe einst ein KKarstbach geflossen ist, so wird diese Annahme durch den Umstand unzweifelhaft bestütigt, daB im liegenden des Höhlenlehms Juarzsand abgesetzt wurde. Jedenfalls wird es lohmend sein, diesen Sand nüáher zu untersuchen, insbesondere dessen mineralogischen Charakter zu be- stimmen, wodurch möglieherweise auch dessen Herkunft zu ergründen sein wird. 50 viel ist auch jetzt schon sicher, dab nach der Ablagerung des Sandes eine trockene Periode eingetreten ist. Der durchströmende Bach ist bisweilen ausgetrocknet und aus dem herabfallenden Kalkmehl und Kalkschutt der Höhlenwánde hat sich Höhlenlehm gebildet. Zu gleicher Zeit lagerte hier wenn auch nicht bestündig — auch der Mensch und schleppte seine Beute hierher, bis ihn eine neuere feuchtere Periode aus der Höhle verjagt hat. In diese Periode füllt auch die Tropfsteinbildung, welche die Lehmschichten mit den Spuren des Urmenschen bis auf den heutigen Tag sozusagen herme- tisceh versehlossen hielt. Zur selben Zeit bildete sich wahrscheinlich auch jene, mit der Sinterkruste znusammenhüngende miüchtige Stalagmitsüule, welche die Mitte der Nebennische ausfüllt. Diese Nische war vor der Bildung des Tropf- steines gröber und ihrer geschützten Lage wegen zam Wohnen ganz besonders geeignet. Dies bestütigt auch der Umstand, daB wir die Spuren der Feuerherde gerade hier gefunden haben. Es ist bemerkenswert, daB die Höhle gegenwürtig wieder trocken ist und die Tropfsteinbildung sozusagen günzlich aufgehört hat. Vielleicht irre ich nicht, wenn ich behaupte. da8 eine derartige Reihenfolge der Höhlen- sehichten auf Klimaschwankungen zurückzuführen ist. Hoffentlieh werden weitere Grabungen alle diese Fragen ins rechte Licht stellen. Budapest, den 15. Dezember 1911. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt az 1910—1912. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia-Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök (Vizeprásident): IGLói SzonrragH Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : PAPP KáRonYy dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár): VoGgL Vixrokg dr., m. kir. II. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier) : AscHER Awrar, műegyetemi kvesztor. 1 A. választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Budapesten lakó tiszteletbeli tagok : (An Budapcst wohnhafte Ehrenmitglieder.) . SEMSEI SEMSEY ÁNDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. PUSZTASZENTGYŐRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGwÁc dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, a Magyar Gazdaszövetség elnöke és országgyűlési képviselő. . SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, nagybirtokos, m. kir. koronaőr. . KocH AwnraL dr., a tudomány-egyetemen a geopaleontológia ny. r. tanára, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. II. Választott tagok (Gewáühlte Milglieder.) . FRANZENAU AÁGosron dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagja. . HoRusirzkr HENRIK, m. kir. osztálygeológus. . ILosvav LaJsos dr., m. kir. udvari tanácsos, műegyetemi ny. Tr. tanár, ország- gyűlési képviselő és a kir. Természettudományi Társulat főtitkára. 106 4. KRENNER J. SÁNDoR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. 5. Lóczi Lóczy LaJsos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke; aromán királyi Koronarend. II. oszt. lovagja. 6. LÖRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. rk. tanár, a M. T. Akad. levelező tagja. 7. MauRirz BÉLA dr., tudomány- és műegyetemi magántanár. 8. Párrv Mór dr., m. kir. főgeológus. 9. Telegdi Rorm Lasos, m. k. főbányatanácsos-főgeológus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. 10. TRErrz PÉTER, m. kir. agro-főgeológus. 11. Timkó ImRE m. kir. osztálygeológus. 12. Zimányi KÁRony dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia lev. tagja. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZABÓ JÓZSBF-EMLÉK ÉRMÉVEL KITÜNTETETT MUNKÁINAK JEGYZÉKE. VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. 1900. Adatok az Izavölgy felső szakasza geológiai viszo- nyainak ismeretéhez, különös tekintettel az ottani petroleum tartalmú lerakodásokra. A háromszékmegyei Sósmező éskörnyékének geoló- giai viszonyai, különös tekintettel az ottani petro- leumtartalmú lerakodásokra. Mindkettőt írta BöckH János; megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének XI. és XII. kötetében, ú Budapesten 1894 és 1895-ben. 1903. Die Geologie des Tátragebirges. I. Einleitung und stratigraphischer TeilII. Tektonik des Tátragebirges. Írta dr. UHuria VIkToR; megjelent a Denkschriften der mathematisch- naturwissenschaftlichen Klasse der kaiserlicehen Akademie der Wissen- schaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben, Wienben 1897 és 1900-ban. 1906. I. Aszovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Írta Karzmcsmszky SánpoR; megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ben. 1909. Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterwardeiner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Írta dr. Permó Gyura; meg- jelent a Palxgontographica LII. kötetében, Stuttgart, 1906-ban. ; 107 Szerkesztői üzenetek. A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1910 április hó 6-án tartott ülésén kimondotta, hogy nem szivesen látja azt, ha a szerző ugyanazt a munkáját, amely a Földtani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai vagy külföldi szakfolyóiratban is kiadja. Felkérem tehát a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy a választmány- nak ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kivánságaikat munkájuk benyuj- tásakor velem közölni sziveskedjenek. Ugyancsak a választmány 1911. május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, hogy ezentúl különlenyomatot csak a szerző határozott kivánsúgára készíttessek. A különlenyomatok költsége 50 példányonkint és ívenkint 5 korona; a feliratos boríték ára pedig külön térítendő meg. Egyebekben a társulat választmányának a régi határozatai érvényesek. Az írói díj 16 oldalas nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona, ismertetésért 50 korona. Az angol, francia vagy olasz nyelvű fordítást 50, s a német nyelvűt 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés határozata értelmében a két ívnél hosszabb munkának — természetesen csak a két íven fölül levő résznek — nyomdai költsége a szerző 120 K-t kitevő tiszteletdíjából fedezendő. Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerző úgy az eredeti kéz- iratot, inint a fordítást pontos kelettel lássa el. Végül felkérem a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy kézirataikat tiszta ív papiroson, s csak az egyik oldalra, olvashatóan írni vagy gépeltetni szives- kedjenek, úgy azonban, hogy azon a korrigálásokra is maradjon hely; ezt annyival is inkább ajánlom, minthogy a kefelevonaton ezentúl betoldást vagy mondatszer- kezeti javítást el nem fogadok. Kelt Budapesten, 1912 január 30-án. j Papp Károly dr. elsőtitkár. Zur gefálligen Kenntnisnahme. Der AusschuB sprach in der Sitzung am 6. April 1910 aus, dab er es nicht gerne sieht, wenn der Verf. eine Arbeit die im Földtani Közlöny ersehien, in demselben Umfange auch in einer anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb die p. t. Mitarbeiter höflichst ersucht, diesen BeschluB beachten zu wollen. Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgesprochenen Wunsch des Ver- fassers verfertigt, u. zw. auf Kosten des Verfassers. Preis der Separatabdrücke 5 K á 50 St. und pro Bogen. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünsehten Titel- aufdruckes am Umschlage sind besonders zu vergüten. ; Das Honorar betrágt bei Originalarbeiten 60 K, für Referate 50 K pro Bogen. Englische, französische oder italienische Übersetzungen werden mit 50 K, deutsche mit 40 K pro Bogen honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogen umfassen, werden die Druckkosten des die zwei Bogen überschreitenden Teiles aus dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in Abzug gebracht. Budapest, den 30. Jünner 1912. Dr."K. v. Papp erster Sekretür. 108 pr Güll Vilmos síremlékére kibocsátott gyüjtőív. 25—1910. Magyarhoni Földtani Társulat 1910 februárius hó 10. Rövid, de küzdéssel teli életen át élvez- hette csak Güll Vilmos a becsülést és tiszteletet, amely kartársai, barátai és tisztelői részéről jutott neki osztályrészül. E tisztelet és elismerés jeléül társulatunk emléket óhajt állítani boldogult titkára sírjára, hogy jeltelenül ne enyésszen el tudományunk küzdő katonájának halópora. A kegyeletes célra ujabban a következő adományok érkeztek a titkári hivatal- hoz: Pitter Tivadar, Telegdi Roth Lajos 1—1 K. Kelt Budapesten, 1912 január hónap 30-án. a titkárság. Felhivás és kérelem! Másféléve elmúlt, hogy Nagysúri Böckh János, a magyar geológusok vezére és a magyar királyi Földtani Intézetnek 26 éven át nagyérdemű igazgatója örökre eltávozott körünkből. Böckh János tulajdonkép bányász volt, aki már fiatal korában belátván a földtannak a bányászatra való fontosságát, a rokon geológusi pályára lépett át. Negyven évi lankadatlan munkássága, nagy tudása és tehetsége a magyar földtani tudományokban korszakot alkot. Mert nemcsak hogy magasra fejlesztette a m. k. Földtani Intézetet, hanem hazánknak úgy a tudományos, mint a gyakorlati élet terén is kitünő munkása volt. Példás életében önzetlenségeért, kifogástalan jelleméért és jóságáért általános tiszteletben és szeretetben részesült. Mindezekért méltán meg- érdemli, hogy emlékét megörökitsük és hogy Böckh János mellszobra a magyar királyi Földtani Intézetet diszítse. Kérjük erre szives adományát. Az adományokat a Földtani Közlöny hasábjain nyilvánosan nyugtatjuk. Kelt Budapesten, a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 februárius hó 8-án tartott közgyűlése alkalmából. Aufruf und Bitte! Anderthalb Jahre sind verflossen, seit der Altmeister der ungarischen Geologen und 26 Jahre hindurech hochverdiente Direktor der kgl. ungar. Geologischen Anstalt, Johann Böckh de Nagysúr, für immer aus unserem Kreise schied. Johamn v. Böckh war eigentlich Bergmann, der schon in seiner Jugend die grosse Wichtigkeit des Einflusses der Geologie auf den Bergbau einsehend, die verwandte geologische Lauf- bahn betrat. Seine vierzigjührige unermüdete Tütigkeit, sein grosses Wissen und sein Talent bezeichnet in der ungarisehen geologischen Wissenschaft eine Zeitepoche. Denn nicht nur, dass er die heutige geologische Anstalt begründete, war er auch sowohl auf wissenschaftlichem, wie auch auf dem Gebiete des praktischen Lebens ein hervorragender Vorkümpfer unseres Vaterlandes. In seinem musterhaften Leben wurde ihm seiner Uneigennützigkeit, seines intakten Charakters und seiner Gut- herzigkeit zufolge, die allgemeine Hochachtung und Liebe zuteil, All diesem nach ist er vollauf dessen würdig, dass wir sein Andenken auf die Art verewigen, dass eine Büste Johann v. Böckhs die Rüumlichkeiten der kgl. ung. Geologischen Reichs- anstalt schmücke. Zu diesgem Zwecke bitten wir um Ihren freundlichen Beitritt. Peitrüge guittieren wir öffentlich in den Spalten des Földtani Közlöny. Gegeben zu Budapest aus der am 8. Februar 1911 abgehaltenen Generalver- sammlung der ungarischen geologischen Gesellschaft. A Magyarhoni Földtani Társulat elnöksége és választmánya nevében : Szontagh Tamás dr. Papp Károly dr. Schafarzik Ferenc dr. másodelnök. titkár. elnök Nyilvános nyugtató. (Öffentliche Ouittieruny.) Az 1911. év december hónap 1-je és 1912 január hónap 30-ika között a követ- kező tagsági, előfizetési- és oklevél-díjak érkeztek be a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalához : Zwischen dem 1. Dec. 1911 und 30. Jánner 1912 kamen dem Sekretariat der Ungarischen Geologischen Gesellschaft folgende Mitgliedsbeitráge, Abonnements- gelder und Diplomtaxen zu : A) Pártoló és örökítő tagsági díjat fizettek: Lóczy LaJsos dr. egyetemi tanár, a m. k. Földtani Intézet igazgatója Budapest 100 K; Österreichisehe Bohr- und Schurfgesellschaft in Wien 400 K. B) Rendes tagsági, előfizetési s oklevéldíjat fizettek: Angolkisasszonyok Intézete Budapest 10 K, Apátsági könyvtár Zire 10 K, Ág. ev. főgimnázium Nyiregy- háza 10 K, Állami felsőbb leányiskola Lőcse 10 K, Áll. főgimnázium Budapest I. ker. 9 K, Allami főgimnázium Budapest X. ker. Elnök-utca 9 K, Állami főgimnázium Budapest, III. "ker. 9 K, Áll. főreáliskola Budapest, II. ker. 9 K, Áll. főreáliskola Székelyudvarhely 9 K, Állami főreáliskola Debrecen 10 K, Állami gimnázium Bártfa 10 K, Állami polgári iskola Miskole 10 K, Állami tanítóképzőintézet Baja 9 K, ÁLL tanítónőképzőintézet Budapest, VI. ker. 9 K, Bányaigazgatóság ÖOtösbánya 10 K, Bátonyi Antal Pécel 14 K, Borza Sándor Balázsfalva 10 K, Bothár Samu dr. Besz- tercebánya 10 K, Böckh Hugó dr. Selmecbánya 20 K, Chesnais A. bányaigazgató Paris 20 K, Emszt Kálmán dr. Budapest 10 K, Endrey Elemér Ogyalla 10 K, Felső- magyarországi Bánya és Kohómű R.-T. Budapest 10 K, Frankl János Trencsén 10 K, Gallasy István dr. földbirtokos Bogács 14 K, Gübert C. Leipzig 14 K 10 f, Gerő Nándor Salgótarján 10 K, Haltenberger Mihály dr. Miskolc 10 K, Heinzelmann-féle vasgyár Hisnyoviz 10 K, Hoffer András dr. Székelyudvarhely 14 K, Huber Imre Kolozsvár 10 K, Hunyady Isíván dr. Mezőhegyes 10 K, Katzer F. Sarajevo 10 K, Katholikus főgimnázium Veszprém 10 K, Katholikus főgimnázium Székelyudvarhely 10 K, Katholikus főgimnázium Privigye 9 K, Kachelmann Farkas Selmecbánya 10 K, Kaláni Bánya és Kohó R.-T Pusztakalán 10 K, Kánya Vilmos Csallóközaranyos 10 K, Karczag István Keszthely 10 K, Kocsis János Miskole 10 K, Kuncz Péter Budapest 10 K, Lapp Henrik Mélyfúrási R.-T. Budapest 10 K, Lázár Vazul Verespatak 10 K, Legeza Viktor Budapest 10 K, Lexen Frigyes Brassó 10 K, ifj. Lóczy Lajos Zürich 10 K, Magyar Mezőgazdák Szövetkezete Budapest 10 K, Magyar Siemens és Schuckert- Művek Budapest 9 K, Marzsó Lajos Budapest 10 K, M. kir. áll. főgim- názium Budapest VI. ker. 9 K, M. kir. áll. főgimnázium Budapest X. ker., Füzér- utca 9 K, M. kir. áll. főgimnázium Jászberény 9 K, M. kir áll. főreáliskola Sopron 10 K, M. kir. Bányaigazgatóság Selmecbánya 10 K, M. kir. Bányaigazgatóság Nagy- bánya 7 K, M. kir. Főbányahivatal Marosújvár 10 K, M. kir. Főbányahivatal Zalatna 10 K, M. kir. Főbányahivatal Aknaszlatina 15 K, M. kir. Bánya- és Kohóhivatal Aranyida 10 K, M. kir. Bányahivatal Felsőbánya 10 K, M. kir. Bányahivatal Opál- bánya 10 K, M. kir. Bányahivatal Magurka 10 K, M. kir. Bánya- és Fémbeváltó- hivatal Abrudbánya 10 K, M. kir. Bányahivatal Hodrusbánya 10 K, M. kir. Bánya- kapitányság Budapest 10 K, M. kir. Bányakutató kirendeltség Kolozsvár 14 K, M. kir. Bányászati Főiskola Selmecbánya 20 K, M. kir. Bányaiskola Felsőbánya 10 K, M. kir. Erdőigazgatóság Kolozsvár 10 K, M. kir. Erdőigazgatóság Máramaros- sziget 10 K, M. kir. Főerdőhivatal Liptóújvár 14 K, M. kir. Főerdőhivatal Ungvár 10 K, M. kir. Főerdőhivatal Nagybánya 10 K, M. kir. Főerdőhivatal Lippa 10 K, 110 M. kir. Erdőhivatal Orsova 10 K, M. kir. Erdőhivatal Szászsebes 10 K, M. kir. Erdőhivatal Apatin 10 K, M. kir. Erdőhivatal Lőcse 14 K, M. kir. Erdőhivatal Zsarnóca 10 K, M. kir. Erdőhivatal Liptószentmiklós 14 K, M. kir. Erdőhivatal Marosvásárhely 14 K, M. kir. Erdőhivatal Bustyaháza 14 K, M. kir. Gazdasági Akadémia Debrecen 10 K, M. kir. Pénzverőhivatal Körmöcbánya 10 K, M. kir. Vas- gyári Hivatal Vajdahunyad 10 K, M. kir. Vas- és Acélgyár Diósgyőr 10 K, Mader- spach Livius Zólyom 10 K, Martián Julián százados Naszód 10 K, Müller Sándor Ozd 10 K, Nopcsa Ferenc báró dr. Ujarad 10 K, Noth Gyula Stawczany, Galicia 10 K, Nyáry Albert báró dr. Budapest 10 K, Pannonhalmi főkönyvtár Győrszent- márton 10 K, Papp János kegyestanítórendi kormánysegéd Budapest 10 K, Palkovics József nyug. altábornagy Budapest 10 K, Pazár István vízműigazgató Miskole 10 K, Pettenkoffer Sándor szőlészeti s borászati főfelügyelő Budafok 10 K, ifjú Pietsch Lajos szolgabíró Puj 14 K, Pongrácz Jenő Komjáti-Bódvaszilas 10 K, Profanter János Aknasugatag 10 K, Przyborski Mór Budapest 10 K, Reitzner Miksa Beszterce- bánya 10 K, Ref. főgimnázium Gyönk 10 KK, Ref. Kuun-kollégium Szászváros 10 K., Ref. főgimnázium Kecskemét 10 K, Ref. főgimnázium Kisújszállás 10 K, Ref. kol- légium Marosvásárhely 10 K, Ref. Wesselényi-kollégium Zilah 9 K, Roska Márton dr. Budapest 10 K, Salgótarjáni Köszénbánya R.-T. Budapest 8 s K, Salgótarjáni Köszén- bánya R.-T. Petrozsény 10 K, Seligmann K. dr. Coblenz 10 K, Singer és Wolfner Budapest 9 K, Schréter Zoltán dr. Budapest 10 K, Steinhausz Gyula Budapest 10 K, Szemere Huba Gomba 10 K, Szinger Bálint Nagymányok 10 K, Terzaghi K. Graz 14 K, Thóma József Egyek 14 K, Tulogdi János Kolozsvár 14 K, Városi Tanács Miskolc 10 K, Városi Tanács Nagykőrös 10 K, Városi Tanács Szabadka 10 K, Városi Tanács Selmecbánya 10 K, Veszprémi Antal főszolgabíró Nagysármás 10 K, Vértesi-Tóth Imre dr. Selmecbánya 10 K, Weszelszky Gyula dr. Budapest 10 K, Wysogórski János tudományos asszistens a geológiai intézetben Hamburg 14 K. Nyilvános nyugtató. NaGYsSURI BöcgH János mellszobrára 1911 december hónap 1-étől 1912 január hónap 31-éig a következő adományok érkeztek a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalához. Örfentliche Ouittierung. Für die Büste JorHaáANsxw BőcgHs v. Nagysuk sind vom 1. Dec. 1911 bis 31." Jánner 1912. die nachfolgenden Betrüge eingelangt: Sor- K szám Athozatal a Földtani Közlöny 41. kötete 11—12. füzetében kimutatott dol tetelítyégösszegébőlíni Lé sea kest b Sadszanz ast É DA9BOS 152. Lázár Vazul bány amérnök, Verespatak Es ELETERE ET ES 5— 153. Veszprémi Antal főszolgabíró, NagysSármás 7 —.— — sz me. szi — 5.— 154. Magyar Agrár- és Járadékbank R. segéBüdapest 2. Aze set éges 50.— 155. Részvénytársaság kőolajkutatásra, Budapest... zi sze ebe át AES 156. Természettudományi Társulat gyűjtése: Lengyel Béla dr. 10 K, Klein Gyula dr. 10 K, ni Géza dr. 5 K, Fröhlich Izidor dr. 5 K, Köves- ligethy Radó dr. 5 K, Szily Kálmán 5 A H. 0. 2 K, Andorko Kálmán 1 K. Összesen -. .. KÁMA eten Pr 157. Pesti Hazai Első Takarékpénztár 1911. évi "kamatja Sz SNS ák 9929 158. Tarányi Ferenc nagybirtokos, Csabrendek .. u — -—.z — — mm, 10— 159. Internationale Bohxgesellschaft Erkelenz, Rheinland ÉMZTa ESET ES), 58 76 . Összesen .. — 5817"63 azaz ötezernyolcszáztizenhét korona 63 fillér. Kelt Budapesten, 1912 január hó 31-én. Papp Károly dr. elsőtitkár. 111 A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak árjegyzéke. Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, VII. Stefántia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedesében, Budapesten IV., Váci-utca 832. sz. Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Geolog. Gesellschaft, Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der (Gesellschaft, Budapest, VII., Stefánta-út 14.; oder durch den Universitátsbuechhándler Friedrich Kiliáns Nach- folger, Budapest, IV., Váci-utca 32., zu beztehen. 1. Erster Bericht der geologischen Gesellschaft für Ungarn. 1852 .. 5kor.— fil. 2. Arbeiten der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... a A magyarhoni AZT Évet munkálatai. I. kötet. 1856 JElfogy ott—Vergriften. EGE! a a ( TTESKÖtOt 862 4 — a 4. a a a TEN ÉV: és "V. kötet 1867—1870. Kötetenként — pXOj (Band! SSE sz ss EK IZ KO KG MESE 5. Földtani Közlöny. 1—IV. ére 1871—1874. Kötetenként — — pro Band 15 r — a 6. a a V—IX. 1875—1879. Eltogyott— Vergriífen. 16 , a X. s. 1880. Kötetenként — Bxo; Bands ee sás a 8. c a J.A KET tet ió fú KAZBZ Ét MG Kay zes kt 9 fi a XT e TBBB Kötetenként ésbrol Band ESENTO azer 10. a a ELST 883 fi c zt 92 ez eéa le a a XIV. . 1884. Kötetenként — pro Band. SES Li AL IEÉK HÚ 19. fi a HAVE LOS e ri a 7 Ed ve tk ti 13. a fi XII.26 A886: a CEZ A arj EEEN (ZENEK tat ER 14. (i XVII-XXXVII.. 1887—1909.4 Ci sé EST Mu g S on 15. Földtani Értesítő I—III. x 1880—1883.4 k ELESEN! ZKT 16. A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak betűsoros tartalommutatója. — (General-Index sümtlicher Publj- kationen der Ungar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 3 a — : 17. Mutató a Földtani Közlöny XXIII-XXXII. kötetéhez. Dr. GASZRÓSY JELÖLI OZT EST e zzz 50 (mm EZ d 18. talár ájistétl zu den Binden XXIII—-XXXII des Földtani Közlöny. Dr. za OholnokyzL9ÜZ ea Este z ESZ de LB 19. A magyar korona országai földtani "viszonyainak rövid vázlata. Buda- DERLÁLOYZ a sza z zők ess VEEGSZONK 20. Gieologisel- -montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya TSAOZUNYARN VON Bt a Posepny elö zás zs ösze ee ezér s B et 21. Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén csoport. Dr. Koch Antal. 1900... 0. 2 3 a — a 22. Die Tertiürbildungen des Beckens der siebenbürgiselen Landesteile. II. Neogene Abt. Dr. Anton Koch. 1900... .. E 3 c — a 23. A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. "Koch Antal 1902 — a 60 : Geschichte der fünfzigjührigen Tütigkeit der. Ungar. Geologisehen Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902. . — a 60 s 24. A Cinnamomum nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub Móric. 1905... zt EKE str ZERO ait Die Gesehielite des Genus Cinnamomum. Mit 2 Karten und 26 Tafeln. Dr. Moritz Staub. 1905. -- — --- ESA AN ER ES ÜS Se 25. A selmeczi bányavidék éretelér- vonulatai. (Die Erzgünge von Sehemnitz und dessen Umgebung.) Szinezett nagy geologiai tér- kép. Szöveggel együtt. Geolog. mont. Karte in GroBformat . ... 10 a — s. 26. Néhai dr. Szabó József arcképe BES e cS 2 s G 27. Nagysúri Böckh János, Güll Vilmos és Melezer Gusztáv arcképei sa DES VIN 28. L. v. Lóczy—K.v. Papp: :Die im Ungarischen Staatsgebiete vorhan - denen Eisenerzvorrüte. (Sonderabdruck aus eThe Iron Ore Resources of the World, , Stockholm 1910.) Mit einer Tafel und 24 Textfigaren 15 c — a 29. A kissármási " gázkút Kolozsmegyében. Irta Papp Károly dr. Két táblával és hat ábrával Budapest 1910. szelei Oka Este 30. Source de méthane a Kissármás (Comitat de Kolozs), par Charles de Papp. Avec les planches I, II, et les figures 10 4 15. ..- ..-- 2 a — s C ös Magyarország geológiai térképe 1 : 1,000,000 mértékben magyar és német nyelvű magyarázó szöveggel együtt 22 koronáért kapható a Földtani Társulat titkári hivatalában (Budapest, VII., Stefánia-út 14), vagy Kiriáx FRIGYES utóda egyetemi könyvkereskedésében (Budapesten, IV., Váci utca: 32). Geologisehe Karte von Ungarn im MadBstabe von 1 : 1,900,000 ist mit ungarischem und deutschen erklürenden Texte bei dem Sekretariat der Ungarischen (xeologisehen (xesellsehaft (Budapest, VII, Stefanie-Strasse No 14), sowie bei der Univ. Buchhandlung FR. Kirrav"s Nachfolger (Budapest, IV., Váci utca No 32) zu beziehen. Preis 22 Kronen. Carte Géologigue de la Hongrie á Véchelle 1 : 1,000,000 avec texte explicatif en hongrois et allemand, en vente au secrétariat de la Société Geologigue de Hongrie (Budapest, VIL, Stefánia-út 14) ainsi gua la librairie univ. FR. Kitrian Succ. (Budapest, IV, Váci utca 32). Prix 22 couronnes. A II. TÁBLA MAGYARÁZATA. KoRmos TIVADAR dr.: Az. ősember első nyomai a Karszt hegységben set ZENE Ve ENE a Esze E OL RSZARA 1. Ursus spelaeus (?) RosENM. juv. Baloldali alsó állcsont töredék a pm,-mel. 2. k c c c Baloldali alsó állkapocs a Cd fogmedrével s amég ki nem bujt C, is, és pm, fogakkal. 3. Leopardus puardus L. Baloldali tibia distális vége. 4. a c c Jobboldali calcaneus. 5. fi c a Baloldali metacarpus;. 6. c c c Metatarsus;. 7 (i ( ( ( ge Valamennyi ábra természetes nagyságban. (Az ábrázolt példányok a m. kir. földtani intézet gyűjteményében vannak.) TAFELERKLÁRUNG ZU TAFEL II. Dr. TH. KoRmos: Die ersten Spuren des Urmenschen im TRY OSLO De Tt Asz tálesee éke eten E e s sza esze 1. Ursus spelaeus (?) RosEwxm. juv. Linkes Unterkieferfragment mit pm,. 25 a ( a ac Linker Unterkiefer mit der Alveole des Cd und mit. den noch nicht durchge- brochenen C, i., und pm;. 3. Leopardus pavrdus L. Distales Ende der linken Tibia. 4. k ( c Rechter Calcaneus. 9j c c x Linker Metacarpus,. 6. 4 a c Metatarsuso. 763 a c ar a És Sümtliche Figuren in natürlicher GröbBe. (Die abgebildeten Exemplare befinden sich in der Sammlung der kgl. ung. Geolo- gischen Reichsanstalt.) Földtani Közlöny XIII. kötet. II. Tábla. 6. pi KoRMmos TIVADAR dr.: Az ősember első nyomai a Karszt hegységben. Dr. THEoDoR KoRmos: Die ersten Spuren des Urmenschen im Karstgebiete. FÖLDTANI KÖZLÖNY 1912 FEBRUÁR. 2, FÜZET, XLII. KÖTET, ALFÖLDÜNK ARTÉZI KÚTJAI. Irta Lóczy Lagos dr. egyetemi tanár, a m. kir. földtani intézet igazgatója. — A III. táblával és a 18—-32. ábrával. — Az 1911 július hónap 8.-i kecskeméti földrengés után az alföldi értelmiségből sokan fölvetették előttem azt a kérdést: vajjon nem a sok artézi kút vízfogyasztása okozta-e a talaj beszakadásait, amelyek azután földrengést idéztek volna elő. Én ugyan bizonyítgattam, hogy a föld- rengés fészke több kilométer mélységben, tehát jóval mélyebben van, mint az artézi kutakat tápláló vízmedence, azonban a közvélemény mégis józan felfogást tanúsított, amikor a temérdek artézi kút oktalan víz- pazarlásában megsejtette a rendkívül káros s veszedelmes hatásokat. A geológusok valóban régóta rossz szemmel nézik az artézi kutak kor- látlan fúrását és ismételve hangsúlyozták úgy hivatalos, mint magán- szakértői kiszállásuk alkalmával, hogy takarékoskodni kellene a Nagy Magyar Alföld alatt raktározott vízzel. Mielőtt ez irányú fejtegetéseimet közölném, jónak látom, hogy ismertessem általában a Nagy Magyar Alföld artézi fúrásait. Ezt annál szívesebben teszem, mert már 1886-ban összefoglaló tanul- mányt irtam az artézi kutakról, amely tanulmányomat szerencsém van e helyütt bevezető gyanánt előrebocsátani. I. Az artézi kutakról." cHa mi: az Alföld gyermekei az Alpok közé, vagy Dél-Németország halmos vidékeire kerülünk, az első körülményt, ami figyelmünket fel- költi, a falvak és a tanyák mindig folyó kútjaiban találjuk. A paraszt- kutak a hegyes vidékeken és az alföldeken lényegesen különböznek egy- mástól. A hegyeken felületen folyó vizeket szokás egy épített vízgyűjtő kamarában felfogni és onnét csövekkel a mélyebben fekvő kutakhoz 1 Előadta az Országos Közegészségügyi Egyesület 1886. évi május hónapi ülésén. Földtani Közlöny. XLII. köt, 1912. 8 114 Dr: LÓCZY LAJOS vezetni; a síkságokon ellenben, ahol a felszín több mérföldnyi, sőt napi járónyi szélességben sem hord folyóvizet, a felső talajban elszivárgó vizet keresi fel a nép. Annyira átment ez a két víznyerő mód az illető térszínek lakóinak vérébe, hogy a sveici ember irtózik a kútásástól, még ahol megvolna is hozzá a lehetőség jó vizet nyerni a folyók árteréből, szive- sebben vezeti messzebbről a patakvizet udvarába, nem átalva az egész tél munkáját ráfordítani arra, hogy a több száz méternyi hosszaságú vezetékhez számos fenyőfatörzset fúrjon át hosszában. Az Alföld ma- gyarja viszont a vezetett víztől iszonyodik. Mikor H.-M.-Vásárhelyen a két első nyivános artézi kút elkészült, megtörtént az ajánlat, hogy vezet- tessék a víz a város több helyére; akadt vállalkozó is, aki saját költ- ségén akart a házak faláig nyilvános vezetéket állítani. A képviselő testület azonban nem fogadta el az ajánlatot: uwmár a mi népünk csak arra szokott, hogy hordóval, korsóval hordja a kútról a vizet; meg sem tudná becsülni az isten áldását, ha a maga házában csurgathatná a vizet, evvel az axiomával vágták elejét minden további argumentációnak. Hogy az artézi kutak ma oly nagy népszerűségnek örvendenek az alföldön, annak egyik jó oka bizonyosan abban rejlik, hogy lefelé mé- lyesztik, ássák azokat, hiszen a legtöbb magyarországi kútásónak az a hite, hogy vizet mindenütt lehet kapni, ha elég mélyen ássuk a kutat. Nem kell közelebbről bizonyítgatnom, miszerint a hegyi nép és az alföldi lakosok közönséges vizellátás módszere sem itt, sem ott nem felel meg az egészségügyi kívánalmaknak; a mindig csergedező kutak nyugaton a patakokból és a szivárgó vizekből táplálkoznak és nagy szá- razságban csupán a víztartó állott vizét szolgáltatják. A mi aknakútjaink pedig a talajvizet merítik. Egyikét másikát inkább festői motivum számára óhajtanám felhasz- nálva látni, mint az ivóvíz szolgáltatására. Mert kétségkívül emeli a tájkép élénkségét egy mindig folyó kút, a melynek medencéjében a galambok fürödnek és csövén a madarak versengenek, hogy a kifolyó frissebb vízből melyikük szürcsöljön előbb. Másfelől pedig az Alföldről alig lehetne tájképet festeni gémes kút, minél hosszabb kútostor és a körülötte delelő gulya nélkül. Az azonban bizonyos, miszerint itt is, ott is a kutak voltak a járványok terjesztői. A hegyek közt trágyázott szántóföldekről és kaszálókról, sikságokon pedig a sűrűn lakott helysé- gek beszennyezett talajából nyerik a közönséges kutak ártalmas alkat- részeiket. Ha vannak is jó vizűek köztük, ezek könnyen szennyeződnek; az egyszer romlott vízű kút többé jóra nem változik át. Egyszóval a közönséges kutak, melyek a szivárgott vízből (folyóból) és a talajvízből (földárjából) táplálkoznak, sem minőség, sem mennyiség tekintetében állandó vízszolgálattal nem dicsekedhetnek. Az egészségtan és a mű- szaki feltételek pedig nagyobb községek vízellátására, gyárak használa- ALFÖLDÜNK ARTÉZI KÚTJAI. 115 tára, öntözésekre stb. egyebeken kívül megkivánják a vízellátástól, hogy a víz állandó mennyiségű legyen alkatrészeiben és hőmérsékletében se igen változzék. E feltételeket legjobban a mélyebben járó vizek birják, amelyek távolabb eső gyűjtőtérségen szivárogtak el a vizettartó talajban és hosszabb utat téve meg egy vízhatlan fedő alatt, mely őket a talajvíz érint- kezésétől elzárja, valahol a víztartó réteg kibukkanásánál mint forrá- sok buggyannak a felszínre. Általában a mélyforrások állandó hőmér- séklettel birnak, mely az átfulott térség közepes évi léghőmérsékleténél nagyobb, vagy ezt megközelíti, amennyiben a víz útjában a 20—25 m mély neutrális-termikus szintnél mélyebbre nem sülyedt. Ismeretes dolog azonban, hogy még a nagy vízbőséggel feltörő termák is változásoknak vannak alávetve, a talajvíz és a szivárgó eső- Godar Duna N 18. ábra. Artézi kút lehetősége, mélyebben fekvő természetes kifolyás esetében. A vonalkázott rétegek vízrekesztő agyagos képződmények, míg a pontozott rész víztartó homok és kavics-telepet jelent. víz állása szerint hőmérsékletük és mennyiségük is nagy ingadozást tanusít. Elég jól bizonyítják ezt a budapesti hőforrások, vagy pedig a mehádiai Herkulesfürdő termái. Ha azonban a felszálló forrás jól van befoglalva és a talajvíztől mentesíteni lehet, állandó marad mennyiségében és tulajdonságaiban. Még tökéletesebben lehet ezt elérni azáltal, hogy ha a mélyen fekvő víztartót mesterségesen csapoljuk meg és a felette nyugvó talajtól víz- hatlan csövek segélyével elzárjuk. A mélyen járó vizek csak úgy, mint a felszinen folyók, vagy pe- dig a könnyebben hozzáférhető talajvíz, a gravitáció törvényét követik és a vízvezető talajban a legnagyobb esést követve, lefelé áramlanak, csakhogy összehasonlíthatlanul kisebb sebességgel, mint a folyóvíz. Az úgynevezett földalatti víztartók nem nyugvó víztömeget tartalmaznak, hanem lassú áramlású mindig megújuló földalatti vízfolyások ezek, amelyek csaknem kivétel nélkül valahol a felszínre is jutnak. Ha ez nem történnék, a nyugvó víz csakhamar annyi szilárd alkatrészt venne föl, hogy telítést érne el, kitöltené a víztartó kőzetek likacsait, réseit és azt vizet át nem bocsátóvá alakítaná át; elképzelhetjük, miszerint némely kovás és meszes cementű homokkő ilyen módon keletkezett laza homok- telepekből. Sk 116 Dr LÓCZY LAJOS Az olyan kutakat, amelyek mélyen folyó vizeket oly módon -nyit- nak meg, hogy a felettük nyugvó vizrekesztő takarót átfúrják, általában fúrt kutaknak nevezzük. A felszálló forrásoknál épúgy, mint az artézi kutaknál ugyan- azon geológiai és fizikai feltételeknek kell lenniök; vagyis a felszálló források és a pozitiv artézi kutak egyaránt hidrosztatikai nyomás alatt lévő vízek eredményei. A felszálló forrás, a pozitiv artézi kút, szökő kút keletkezésének az a feltétele, hogy a víz- hatlan rétegek közt mozgó víz a bezárt víztartó réteggel magasabb helyről gyüjtse a vizet és a kifolyás helyénél mélyebb nyilással, forrás- sal ne bírjon. Ha az utóbbi eset beáll, akkor szökő forrás közbeeső helyen nem lehetséges és pozitiv artézi kút sem sikerülhet, a fúrt kútban az elért víz nem emelkedik fel, de ellenkezőleg arra képes, hogy a kút átmérőjének arányában elnyelje a beömlő vizet a nélkül, hogy a víz szintje emelkednék. Az ilyen kutakat elnyelőknek vagy nega- tiv artézi kutaknak, fúrt kutaknak nevezzük. Negativ és elnyelő az artézi kút akkor is, ha a viztartórétegből a kútban felemelkedik a viz, de nem áll oly nyomás alatt, hogy a felszinen kifolyhatnék. Lényegét tekintve a gyakorlat szerint értelmezett ártézi- és az olyan fúrt kút között, amelyben a viz a víztartó rétegből fölemelkedik, azon- ban ki nem folyik: különbség nincs. Csak a furás helyének tengerszint feletti, illetőleg a víz hidrográfiai nyomás-magasságához való viszony- lagos magassága adja pozitiv és negativ jellegüket A pozitiv artézi kút lehetőségének feltételei: 1. Egy viztartóréteg (homok, kavics, mészkő, dolomit). 2. Ennek feküjében egy vizrekesztő réteg (agyag, márga, szilárd agyagos homokkő). 3. Ugyancsak egy víz- rekesztő réteg a fedűben. 4. A rétegek hajlott telepedése. 5. A viz- tartó rétegnek kellő szélességű kibukkanása a felületre. 6. Megfelelő eső- mennyiség. 7. A kút nyilásánál mélyebben fekvő kifolyásnak hiánya. Ez utóbbi a pozitiv artézi kútnak egyik főfeltétele; ha pedig a kút nyilásánál mélyebben fekszik a víztartó természetes folyása, a negativ artézi kút lehetősége áll be. Ezekből kitűnik, miszerint a hidraulikai törvények intézik első sorban a fúrással megnyitott források felszálló vagy elnyelő tulaj- donságát. Ugyanazon víztartóból a térszíni körülményekhez képest elnyelő vagy fölszálló, illetőleg egyszerűen kifolyó kútak támadhatnak. Az egyszerű hidraulikus törvényeket azonban a víz és a talaj közti súrlódás nagyon módosítja; mindeddig úgyszólván egé- szen hiányában vagyunk a talajban járó víz mozgása törvényeinek, csak annyit lehet biztosan kifejezni, hogy e törvények sokkal komplikál- tabbak lehetnek, mint a folyók mozgási törvényei, amelyeknek empi- ALFÖLDÜNK ARTÉZI KÚTJAL 117 rikus formulái különben szintén annyifélék, ahányan voltak, kik a tárggyal tüzetesen foglalkoztak. Azt azonban ZSIGMONDY VILMos-sal! határozottan kimondhatjuk, miszerint a fúrt és csövezett mesterséges nyiláson keresztül sokkal csekélyebb a víz súrlódása, mint termé- szetes útjain; ebből magyarázható ki az, hogy még ott is lehet felszálló víz, hol a víztartónak mélyebben fekvő kifolyása van (18. ábra). Ez a természetes kifolyás, ha csak elég távolságban van a kút nyilástól, elegendő nyomást hagy a víznek a csőben való felszállá- sára és azon való kiömlésére. A természetes kifolyás ugyanis nem tör- ténhetik oly gyorsan és akadálytalanul, mint a sima csövön keresztül. A kifakadások laza homok és kavicstalajban könnyen eliszapolódnak, bedugulnak. A talajvíz vagy a folyóbeli víz nyomása is ellensúlyozza a 19. ábra. Szabványos, hidrosztatikus artézi kutak talajszelvényei. a vízrekesztő, c kevésbbé vízrekesztő, b víztartó rétegek ; d alaphegység. A nyilak a víz hidrosztatikus, elméleti fölemelkedését jelentik ; -— kifolyó, — elnyelő artézi kút. nem foglalt, el nem zárt forrásoknak feltörő nyomását, ezért nem lehet csodálkozni, hogy a Duna mellett csőben felszálló források létezhetnek, amelyek olyan telepekből származnak, amelyek a Duna kavicsában a víz alatt egyesülnek.? ű Ezen általános tételek előrebocsátása után az artézi kutak me- dencéinek geológiai jellemzéséről szólok még röviden. Az artézi kutak 1 ZsiGmoxpY V.: Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül (szék- foglaló). Értekezések a természettudományok köréből. Pest. 1871. ZsiGmorpY V.: Emlékirat az Alföldön fúrandó artézi kút tárgyában. Szlávy József miniszterhez 1872 januárban intézve; a kút minimális mélysége 1509-re terveztetett ; költsége 3009 mélységre 3 év alatt 188.000 frt, egy csőrakattal. Öntözés és vízlevezetésre, 2 Az alatt a 26 év alatt, amely a Magyar Közegészségügyi Egyesületben tartott előadásom óta lefolyt, az ártézi kutak és a talajban mozgó vizek törvényeiről tete- mesen megbővült az irodalom különösen Északamerikában, azonban anélkül, hogy az ismereteket pontos és szigorú törvényekbe foglalták volna. Oly nézetek is fel- merültek a felszálló hévvizek természetére nézve, amelyek szerint a hévvizek közül némelyek mint juvenilis vizek, SuEss EDE bécsi tanár nyomán, a Föld mé- lyebb szféráiban rejtőzködő eredeti ősi vizettermelő tényezők szüleményei. Vizgőz, széndioxid, földigázok is fölhajthatják a vizet. 118 D: LÓCZY LAJOS tudvalevőleg Artois franciaországi grófságtól neveztetnek, ahol a XII. században Hurópában az első fúrások történtek, melyeken át fel- szálló forrásokhoz jutottak. Európán kívül azonban már régóta isme- retes volt a mélyen fekvő viíztartók ilyetén megcsapolása. Khinában emberemlékezet előtti időből valók Nyugati Szü-csuan sós- és gázkut- jai; víz dolgában a khínai nem finyás, a felszini vízzel könnyű szerével boldogul, minthogy hideg természetes vizet egyáltaljában nem iszik; szomjának oltására a forralt víz szolgál, melyet azon melegen fogyaszt, tea, vagy valami pótanyag hozzáadásával téve élvezhetővé az italt, sőt még a mosakodáshoz is forralt vizet használ. Érdekesebbek a Szahara keleti részének és a Lybiai sivatagnak artézi kútjai. ZITTEL KÁROLY szerint már az ó-korban ismerték az oazisok lakói, hogy miképen lehet a mélyen folyó vizet megcsapolni. Olym p i 0- dorus VI. századbeli író Alexandriában az oázisok ügyes kútfúróit dicséri. Dachel, Chargeh és Sziuah oázisok kizárólag artézi ku- takból nyerik a vizet. Az arabok 130—180 m mély kutakból nyerik a vizet, 30 —50 m mély aknát ásva le a krétabeli fehér homokkőig, a tőlük hager el moje-nek nevezett rétegig, mely a víztartó réteg fedőjét képezi, ez 100—130 m vastag, ezen át 4—8" átmérőjű fúrólyukat vésnek kötélfúrással. A hirtelen felszálló viz 26—387 C közt ingadozik és nagy bősége állandó marad. A vizgyűjtő az egiptomi Sudanban és Közép-Afrika nedves tájékain lehet, honnét a viz 15—20 szélességi fokon át 1600—2200 km utat tesz meg a föld alatt. A Páris mel- letti artézi kutak (Grenelle, Passy) a Londoni medence fúrt kútjai, amelyek különböző mélységből adnak felszálló vizet, hasonlóan mint a szaharaiak, olyan víztartókat csapolnak meg, melyek állandó vas- tagságú, elzáró vizhatlan rétegek közé foglalt, likacsos rétegben fek- szenek; ezeknél tehát az ártézi kutak jól ismert szkémájának általános elméleti esetei ismerhetők fel. Ezen esetektől ugyancsak különböznek más artézi kutak geológiai körülményei. A Po deltájának és Ve- lencének artézi kútjai alluviális rétegekből nyerik a vizet. Jáva északi parijain 1868-tól 1883-ig 42 artézi kutat fúrtak, melyek (58—200 m között) igen különböző mélységűek, vizük hőfoka átlag 377 körül jár. Surabaján Jáva szigeten, a tenger melletti mocsaras ártéren van egy 747 m mély kút, 587 C. hőfokú vizzel. A Mississippi, a Gangesz és a Jang-czekiang deltáján és lapályán is vannak artézi kutak, melyek felszálló vizet adnak. Mind e helyeken allúviumból ered az artézi víz. A Po deltájának fúrási szelvényei azt mutatták, miszerint az agyag, homok és kavicstelepekből felhalmozódott alluviumban az 1 Manapság német vállalkozó cégek Egiptomban sorozatos ártézi kutakból öntözés céljából termelik a vizet. ALFÖLDÜNK ARTÉZI KÚTJAI. 119 egymásra következő rétegek nem állandóak, hanem lencseszerűen vas- tagodnak vagy kiékülnek. A víztartó réteget az egymáshoz közel eső rétegek különböző mélységben érték el; az a tapasztalat is, hogy az alluviális rétegek általánosságban vizszintesen telepednek, megnehezíti itt az áttekintést. A 19. ábrán látható: keresztmetszet teljesen magyarázat nélkül hagy bennünket a lencseszerű telepek artézi vizének eredetére nézve. A hidrosztatikus megfejtést egy hosszmetszet adhatja. Amennyiben a folyók lerakodásait a felülről jövő vízáramlás szabályozza, azért a del- tában lévő anyagok vertikális elrendeződésében a víz esésének mentén fektetett metszet a tanulságos. Tudjuk, hogy a folyóvíz. amint völgyiteknőjében alágördül, általá- ban mindig kisebb esést és sebességet vesz fel; eredetében még követ, Hizfelület, vagy siksag mm vizrekesztő rétegek. ia 20. Thalasszikus vagy limnikus artézi kutak talajszelvényei, tengeri vagy tavi medencék peremén, vagy azok kitöltött síkságán. A medence közepén nincs fel- szökő víz; -- kifolyó, — elnyelő artézi kút. nagy kőtuskókat görget, ezt további útjában apróbb kaviccsá, homokká aprózza fel, alsó folyásában még a homokot sem mozdítja el többé fenekén, hanem csupán a finom iszapot szállítja tovább, árvizek után agyagos iszapot rakva le medrében. Az is ismeretes, hogy az olyan helyen, hol a folyó lerakja hordalékát és feltölti fenekét, az elszállított anyag: a kavics és a homok mindegyik nagyviz után más csatornában rakódik le, mert hiszen az előző árviz apadásakor a meder sulyos anyaggal telt meg, a melyet az ujra növekedő víz esetleg nem képes elhurcolni. A delták és a törmelékkupok bifurkáló vizfolyásain jól is- merjük ezt a jelenséget. Abban az esetben hogy ha a folyó deltarégiója, avagy siksági szétágozó törmelékkupja sülyedő medencében van és abban a feneket vagy a síkságot a folyó lerakodása lassú feltöltéssel kiegyen- lítve tartja, akkor mindinkább nagyobb mélységekbe kerülnek az imént jelzett bifurkáló kavicsmedrek, amelyek természetesen egymás felett keresztbe állhatnak. Ezek szerint a völgyekben túlnyomó a kavics és a homok ; ellenben a tenger, tó-fenék vagy a sikság belseje felé az iszap 120 DI: LÓCZY LAJOS és az agyag uralkodik. A folyó útjának nagy részén végig, a régi agyag és kavicsmedrek egymás mellett és egymás felett fekszenek, és fölülről lefelé ág módjára vesznek el a túlnyomó agyagtakaró alatt. Nyilvánvaló, hogy az ilyen kavicspad a folyó alsó reszének alluviu- mán vagy a deltán megfúrva, azt a vizet fogja a felszínre adni, me- lyet följebb a folyó mentén, ahol medrében még kavicsot görget, a fel- színről vesz magába. Még olyankor is, ha a vízvezető kavicspad a me- dence felszinén a fúrás helyénél mélyebb ponton búvik ki, megvan a lehetősége az artézi víznek, mely csekély magasságra a sikság fölé is emelkedhetik, minthogy a kavicsban lefolyó viz természetes útjában tetemesen nagyobb súrlódással küzd, mint a sima csövön felszálló. Még akkor is, ha a mindinkább vékonyodó kavicstelep az állóvizben a fenéken kibuvik, a kifolyási sebesség a növekedő súrlódás következtében olyan csekély lehet, hogy egy az állóviz tükrénél valamivel magasabb ponton 21. ábra. Az Alföld pliocén—pleisztocén-korú viztartó rétegeinek vázlatos szelvénye. Magyarázat : 1. Vizrekesztő agyagos rétegek, 2. homok és kavics lencsék, kitöltött folyammedrek keresztmetszetei, 3. kemény kőzetekból álló alaphegység. A nyilak a nagyobb mélységből eredő hipotetikus ú, n. juvenális vizek utját jelzik. megfúrt helyen, a sima csövön a megtakarított surlódással egyenértékű nyomással a víz a felületen kiömlik. (18. ábra.) Tekintsük most a hazánkban lévő artézi kutakat. Mindenki tudja, hogy ezeknek megteremtése kizárólag ZsIGmorxpY VILMmos érdeme és hogy ZsrcmorxpY BÉLA mérnök a fúrás technikáját a mi speciális geológiai viszonyainkra nézve rendkívüli tökélyre emelte, úgyannyira, hogy az Alföld altalajának felette komplikált viszonyai közben, az ő kezéből csakis sikerült artézi kutak kerülnek elő. Ez pedig nagy szó azok előtt, kiknek tudomásuk van Német- és Franciaország hírneves kút- fúróinak elég gyakori sikertelenségeiről. A Nagy Magyar Medencében létesíthető artézi kutakról jelenleg már több biztossággal lehet szólni, mint 15 év előtt, midőn ZsriGMoxpY Vilmos SzrávY JózsEF akkori föld- mivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek amaz ismeretes emlékiratát benyújtá, melyben a kormány figyelmét felhívta: hogy öntö- zési célokra és vízelnyelés eszközlésére az artézi kutak mily nagy fontossággal birhatnak az Alföld mezőgazdaságára; de hogy az ilyes ALFÖLDÜNK ARTÉZI KÚTJAI. 121 kutak létesítésénél tervszerűleg lehessen eljárni, ZsSIGMoNDY úr azt sür- gette mindenek felett, hogy egy nagyobb mélységű artézi kút mélyesz- tessék le a pontusi, vagy congériás agyag alatt előforduló víztartó réte- gekig, miáltal egyszersmind a negyedkori rétegekben levő viztartók is megismerhetők lennének felszálló, vagy elnyelő tulajdonságaikkal. ZsIG- MoNDY a kút minimális mélységét a meglevő adatok alapján 278 m-re (1509) becsülte és 570 (3007) méterre tervezve a kút mélységét, a fúrás költségét 188,000 frt-ra irányozta elő. Minthogy az akkori pénzügyi viszonyoknál fogva a zseniális szerzőnek nem volt reménye, hogy a terv hamarjában keresztülvitessék, a Földtani Közlönyben bocsátotta köz- tudomásra az emlékirat alapján! a magyar medence abiszikus hidrografiá- jára vonatkozó tapasztalatait és nézeteit. Tizenöt év óta 1886-ig az Alföld közepén 56 artézi kút létesült és jelenleg hat áll munkában, közel a befejezéshez és mi sem dicséri jobban a sikert, minthogy az annyira konzervativ magyar nép a legtöbb alföldi városban és községben jelenleg artézi kút után áhítozik. Szebb eredményt ennél nem kivánhatott ma- gának ZsriGmornpy, midőn emlékiratát megírta. S azon körülmény, hogy általában a fúrások a pontusi rétegeket (néhánynak kivetelével) mind- eddig nem érték el és az alföldi artézi kutakat a pontusi emelet felett magasabb víztartó táplálja, az elért siker dicsőségét legkevésbbé sem kisebbíti. Ami a Magyar Medence széleit illeti, az artézi kutak lehető- ségét illető bizonyosságokat ZsrcmonpnyY úr akadémiai székfoglalójában oly éleslátással és olyan világossággal írta körül, hegy ahhoz kétség nem férhet és minden hozzáadás felesleges. A sejtett pontusi vagy congeria rétegekbeli és alatti víztartó a medence peremén sok helyen konstatáltatott: Alcsuth, N.-Káta, Versecz kútjaiban. Mig Budapesten 1 ZSIGMONDY VILMOS: Emlékirat az Alföldön furandó artézi kút tárgyában. A Földtani Közlöny III. 1873. évfolyamának 20—37. oldalain. Közlönyünk büszke- sége ez az emlékirat, amelynek bevezető soraiban ZSIGMONDY VILMOS a következőket irja : cBzen értekezés nem volt a nyilvánosság elé szánva, miután az emlékirat formában készülvén, ezelőtt egy évvel a magyar kir. ipar- és kereskedelmi minisz- teriumnak nyújtatott be. Hazánk jelenlegi pénzügyi viszonyainál fogva tervem ke- resztülvitele hamarjában alig levén várható, célszerűnek tartottam azt a tisztelt társulatnak bemutatni. — nehogy az eszme, — ha a társulat azt helyesnek és üdvösnek elismerné, az akták között elporladozzon, hanem hazánk financiális viszo- nyainak jobbra fordultával — legyen az bár csak évtizedek lefolyta után — meg- testesittessék ! Budapest, 1873 jan §." Nevezetes, hogy a Szrávx JózsEF miniszterhez intézett emlékiratban ZSIGMONDY Virmos 1872 jan. 27-én azzal indokolja a próbafúrás szükségességét, hogy az alföldi talajvizek levezetésére szükséges leend elnyelő artézi ku- tak furása. A nagyeszű tudós ugyanis érveit az akkori viszonyokhoz alkal- mazza, amikor a túlságos nedves időjárás miatt az Alföldön mindenki az árvizek miatt panaszkodott. Szerkesztő. Dr LÓCZY LAJOS — 12 19 az oligocénkorú kisczelli agyag alatt terül el az a víztartó, mely a meg- levő adatok szerint naponkint kb. 68,630 köbméter hévizet ad (22— 73" C). A városligeti artézi kút fényesen igazota ZSIGMONDY VILMOS lángeszű következtetéseit. A medencének üledékes képződményekből álló lhalmos pere- mén: Margitsziget, Lippik, Alesuth, Harkány, Herczeg- halma, Városliget, Versecz, Ziechyfalva; a hegységek köze- pette Herkulesfürdő, Gánócz artézi kútjai vizetátnembocsátó tele- pek közé zárt szabványos, állandó vastagságú vízettartó rétegekből támad- nak. A földalatti víztartók általános, régen fölismert tipusa jellemzi a fúrószelvények által feltárt geológiai viszonyokat. Az Alföld artézi kútjai ellenben más jellemű rétegeket törnek át, mint amilyenek a medence szélein a felszálló vizet adták. Ha nincs is még az összes anyag feldolgozva, amelyet ZSIGMONDY Béna úr nagy gonddal összeállított és a magyar kir. Földtani Intézetnek tanulmányozás végett átadott, az ő szíves szóbeli közléseiből, valamint Hanavárs Gyura úr kiadás alatt lévő tanulmányaiból, amelyek adatait itt felemlíteni a szerző nagy előzékenységgel nekem megengedte, néhány oly bizonyosságot lehet az Alföld vizettartó altalajának összetételéről felismerni, amelyek világossá teszik azt, miszerint a medence közepén mások a felszálló vizet adó geológiai körülmények, mint a medence harmadkori peremén. Ha a két püspökladányi, a két hódmező- vásárhelyi fúrást egybevetjük, az utóbbiakat a szentesiekke!l összehasonlítjuk, a fúró által áttörött rétegekre nézve a következő ered- ményeket ismerhetjük fel. A fúró mindegyikben az agyag, homok és homokos agyag szapora váltakozásait tűzte át; feltünő jelenség, hogy Hódmezővásárhely két fúró- lyukja és Püspökladánynak egymástól csak 300 méterre eső két fúrószelvénye még egymás között sem mutat megegyezést. Az altalajnak e szelvényeiből szabályos rétegzést kibetűzni nem lehet. Az anyag ugyanazon szintben más természetű, a víznek lassú és gyors áramlása közben rako- dott le. A furószelvények alapján a szelvények ugyanolyan képet adnak, mint amilyent a folyók növekedő deltáinak vagy sülyedő törmelék- kupjainak belsejében lehet föltételeznünk. Az Alföld közepén a Tisza, Maros és a Körös egyesülő árterén egész 300 méterig az altalaj ugyan- olyan jellemű, mint a felső talaj, amelyet dr. SzaBó JózsEr tanár úr még az I861. évben megírt agronómiai tanulmányában, már csekély mélységben a felszín alatt, nagyon változónak talált. A szegedi király- biztosság által eszközölt fúrásokból is azt látjuk, miszerint Szege- den 40 méterig sem állandó természetű a talaj, hanem kék, barna agyag és sárga vagy szürke homoktelepek változó és egymás felé ki- ékülő halmazaiból áll. Az ilyen lerakodás pedig csakis nagy árvizekkel ALFÖLDÜNK ARTÉZI KÚTJAI. 123 bíró folyók eredménye lehet, amelyeknél a nagy és a kis vízállások közti külömbség tetemes. Ennek következtében a folyó zátonyokat épít, nagy kanyarulatokba fordul és magára hagyatva gyorsan változtatja helyét. A alföldi artézi fúrások, számszerint mintegy 30-an, egybehang- zólag azt hirdetik, miszerint az alföldi altalaj felépítése hasonló folyók eredménye, mint a jelenlegi kis esésű folyóké. Ha egy kereszt- és egy hosszszelvényben a fúrások eredményét szemügyre vesszük, azt lehet konstatálnunk, miszerint a fúrópontok megtörtént geológiai és paleontológiai tanulmányozása szerint a dilu- viumhoz számított lerakodások dél felé és az alföldi medence közepén vas- Mr ezÜtTE Gellérthegy Sashegy larosíigeti Hévizek aártezi kut 292. ábra. A budapesti artézi kút szelvénye, a Városligettől Sashegyig terjedő részlet kitüntetésével. A hipotetikus szelvény a juvenális hévvizek felszállását magyarázza a mélyre beható repedéseken. a paleogen és neogén rétegek, b triasz korú fődolomit. tagabbak. Püspökladányon körülbelül 100 m mélységben, Hódme z ő- vásárhely és Szentesen mintegy 210—220 m mélységben érte el a fúró a diluvium alsó határát, mely a benne talált szerves maradvá- nyok szerint csupán szárazföldi és folyóbeli vagy tócsabeli lerakodások- nak jellemezhető. Javarészében még a levantei emelet is, melyből Hódmezővásárhely, Szentes és Püspökladány artézi kút- jának vize jő, sekély vizekben leülepedett folyami és tavi lerakodásokból áll; sőt a püspökladányi kútban a levantei (?) emelet vízi maradványokkal telt rétegei alatt ismét a diluviumnak szárazföldi csigáit találták, úgy hogy a folyóbeli és sekély tóbeli üledékek már a levantei (vagy alsó pleisztocén) időben is hasonló viszonyok között keletkeztek, aminők a legújabb időig, a szabályozások megkezdéséig az Alföld sik részében uralkodtak. Egyszóval tehát az Alföld artézi kútjai nem egy egységes víztartó rétegből, hanem a pleisztocén és talán a legfelsőbb pliocén rétegek 124 D:t LÓCZY LAJOS különböző mélységben levő és a keresztszelvényben lencseszerűnek mutat- kozó homoktelepeiből nyerik vizüket. E lencseszerű telepek régi folyó- medreknek felelnek meg, fölfelé mindjobban kell hogy a felszínhez közeledjenek, hogy a bennük foglalt víznek hidrosztatikai nyomása legyen, az ilyen kavics-zsákok amennyiben agyaggal vannak körülvéve, végző- désük felé tökéletes viíztartók; fölfelé szükségkép magasabb helyen kell a homok, és kavicságynak a felszínre jutni, mint a kút nyilása. Abból, hogy a magyar medencében a folyami eredetű diluvium délen vastagabb mint észak felé, az tűnik ki, miszerint a medence déli részén nagyobb volt valamivel a medencének a harmadkor óta tartó lassú 23. ábra. A városligeti artézi kút Budapesten. Mélysége 970 méter. Fúrta ZSIGMONDY Vitmos 1868 nov. 16—1878 jan. 22. között. A kút naponkint 11,977 hektoliter 74 C9 hévvizet szolgáltat, amely kezdetben 13 méter magasra szökött a térszín fölé. lesülyedése, mint északon. KH sülyedésről már Szazsó 1854-ben szólt és igen sok azóta megismert geológiai bizonyosság, nevezetesen a Sszer- biai és szlavóniai hegységekből származó tapasztalatok is megerősí- tik azt a föltevést, miszerint az Alföldet délről egy hasadék szegélyzi. A kiemelkedő déli és délkeleti hegységek okozhatták azt a lassú duz- zasztást, mely a levantei időnek és a diluviumnak folyóin délen nagyobb lerakodást idézett elő, mint följebb északra. A medencefenék e lassú egyenlőtlen lesülyedése és a balkánvidéki hegység kiemelkedése közben kerültek azután a régi folyóágyak mé- lyebbre délen, mint északon, így borította be délen vastagon folyóhorda- lékkal, mig északon a felszínt érhetik. A Nagy Magyar Alföld későbbi artézi kútjait az előadottakkal vélem ezidőszerinti tudásomból 1 e g- jobban megmagyarázhatni. Püspökladány, Hódmező- vásárhely, Szentes, Debreczen fúrószelvényei teljes hason- másai a Pó deltája artézi kútjainak.s ALFÖLDÜNK ARTÉZI KÚTJAI. 125 Már 1886-ban, valamint később műegyetemi s egyetemi előadá- saimban is folyvást ráutaltam arra, hogy Alföldünk altalajában mennyire hasonló a homok- és agyagrétegek elhelyezkedése ahhoz, amelyet a Pó deltájában," Venezia közelében a sűrű fúrások föltártak. A fúrások közül a legmélyebb 177 méter mélységre hatol, s úgy ez, mint a többi fúrás azt mutatja, hogy a föltárt rétegek nem egységes, állandó rétegek, hanem minden egyes fúrásban különböző, önálló rétegsorozat jelentkezik. Csak két víztartó homokréteg megy át Velence körül valamennyi fúró- lyuk szelvényén, azonban nagyon különböző vastagságban, míg a többi homokos réteg mind lencseszerűen helyezkedik. Ha egyebet nem is, e hasonlóságot az Alföld altalajára kimond- hatjuk és a Magyaralföld víztartó rétegeit mint egy belföldi delta, vagy méginkább mint alásülyedő törmelékkúpok képződményeit tekinthetjük. II. Az alföldi fúrások vízcsökkenésének okai.? A közölt 1886. évi tanulmányom, bár azóta óriási lendületet vett az artézi kutak fúrása, lényegében még ma is elfogadható magyarázatot ad az artézi kutak víztartó rétegeinek helyzetéről s a vizek eredetéről. Ezen bevezető után áttérek tulajdonképeni tárgyamra: az alföldi fúrások víz- csökkenésének az ecsetelésére s ezek magyarázatára. Amiként említettem, a geológusok régóta rossz szemmel nézik az artézi kutak korlátlan szám- ban való fúrását és ismételve rámutattak hivatalos és magánszakértői kiszállásaik alkalmával, hogy takarékoskodni kellene az Alföld altalajá- ban raktározott kitünő vízzel. Különösen HALzavárs Gyura főbányataná- csos és főgeológus mutatott rá a nyilvánosság előtt? már 1894-ben, hogy az artézi kutak sokasága milyen káros a víznyerésre. A verseczi artézi kutak, amíg kis számmal voltak, bőven ömlöttek; minél jobban szapo- rodtak, annál kevesebb lett és kisebb magasságig szállt fel bennük a 1 CREDNER G. R.: Die Deltas. Petermanns Geographische Mitteilungen. Ergánzungsband 12, 1878, 56 Heft. Pag. 19. Taf. I. Fig. 9. Profil. 2 Előadta a magyar kir. földmívelésügyi miniszteriumban 1911. évi december hónap 20-án az artézi kutak törzskönyvezése tárgyában tartott értekezleten. 3 Az Alföld artézi kútjai. M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye XXVIII. köt. 125 D. LÓCZY LAJOS víz; 1894-ben, amikor 81 volt Verseczen az artézi kutak száma, a kifolyás megszünt és szivattyúsakká váltak az előbbi artézi kutak. A m. kir. államvasutak Szeged-Rókus állomásán 1888—89-ben 217 méter mélységű artézi kutat fúrtak, amely a pálya színe felett 8 m magasságban 24 óránkint 390 m? szabadon kifolyó vízmennyiséget adott; 1903-ban 7 m magasságban már csak 200 m? vízmennyiséget szolgáltatott a kút. Szatymázon az 1890. évben fúrt 21841 m mély ar- tézi kút 877 m magasságban a pálya színe felett 160 m? kifolyó víz- mennyiséget adott, 1903-ig ez 106 m-re csökkent.! A Szeged városban létesült sok artézi kútnak kell betudnunk ezt a vízcsökkenést. Nemcsak nálunk, hanem másutt, így Északamerikában és Ausztrá- liában is, tapasztalták az artézi kutak vízapadását. Északamerikában az U. St. Geol. Survey nagy gondot fordít a földalatti víztartókra és többrendbeli évi kiadványban, u. m. az Annual report, Irriga- tions paper, a Bulletin és a Water-Supply Paper című kiadványokban adnak közleményeket, amelyek statisztikai adatokkal bő- vitve kisérik figyelemmel az artézi kutakat. Centrális Ausztrália kifolyó artézi kútjait vizmennyiségükre nézve már régen ellenőrzés alá akarták vetni. Oueensland alsóháza 1891-ben törvényjavaslatot fogadott el, hogy azzal a nagy viízpazarlásnak elejét vegye a kifolyással bíró artézi kutaknál. A második kamara leszavazta a törvényt, azon az alapon, hogy az elszivárgó csapadék bőségesen pó- tolja a kifolyást, amiért is a törvényes intézkedések feleslegesek.? Hazánkban az artézi kutak száma igen nagy, legalább is 3000-re tehetjük az Alföldön vizet ontó kutakat. De sajnos, arról nincs pontos statisztikánk, hogy hány artézi kút van egyáltaljában Magyarországon és mennyi ezeknek kifolyó vízmennyisége. 1896-ban HALAVÁTS GYULA nagy fáradozással gyűjtötte össze az akkorig (1895) elkészült fúrások adatait és 1187-nek adta az artézi kutak és fúrt kutak számát, ehhez járult 59 vizét vesztett és 179 eredménytelen fúrás. Nagy buzgalommal gyűjti újabban dr. Szorracm Tamás, kir. tanácsos, a földtani intézet aligazgatója az artézi kútakra vonatkozó adatokat. A mellékelt térképen (III. tábla) a m. kir. földtani intézet tudomására került artézi fúrá- sok SzorraGH úrtól vannak megjelölve. Az eddigi adatok azonban nem tökéletesek, különösen a vízmennyiségekre nézve nem azok, mert még az artézi kutak eredeti vízmennyiségéről sincsenek teljesen meg- 1 MELLINGER VILmos: A m. kir. államvasutak vonalain fúrt artézi kutakról. eVasúti és Hajózási Hetilaps 1903. 2 GREGORY: The flowing wells of Central-Australia; Journal of the R. Geogr. Society. July 1911. XXXVIII. k. 38. old. GuBÁNYI K. : Ausztrália artézi kútjai; Földr. Közl. XXXV. köt. 1907. 316— 349. ola. ALFÖLDÜNK ARTÉZI KÚTJAI. 127 bízható adatok, még kevesebb pontos adatunk van vízmennyiségük ké- söbbi állapotáról. Nem tudjuk, hogy mennyi víz ömlik ki összesen naponkint artézi kútjainkból. De hogy a kiömlés tetemes lehet, azt a m. kir. államvasutak egyedül megbízható adataiból következtethetjük. MELLINGER Vinmos értékeit összegezve, kiderül, hogy a közel 200 magyar államvasúti artézi kút naponkint 6556 m? vizet szolgáltat. 24. ábra. A nagyszalontai artézi kút. Furta ZsrIGmonpYy BÉLA 1890-ben. Mélysége 248 méter. Kezdetben naponkint 4210 hektoliter 18 C? vizet szolgáltatott. Fény- képezte HaLavárs GyuLa 1593 április 16-án. Az Alföld némely helyén az artézi kút fúrása valóságos mánia. Mind- egyik nagy gazda udvarában akarja látni az artézi kutat, amelynek fölös vize azután felhasználás nélkül folyik le. A sűrűn egymásután fúrt kutak nemcsak a szomszédos régibb kutak vizét apasztják, hanem idővel nagy területeken a talajvíz színének alábbszállását okozhatják és ezzel a kli- mára, valamint a növényéletre is káros hatással lehetnek. Eltekintve az az artézi vizcsökkenés már általánosan érzett kárától és az érintett lehetőségektől, elengedhetetlen feladata a vizeink intézőségének, hogy az 198 D: LÓCZY LAJOS artézi kutak vizszolgálatát is rendszeresen figyelemmel kisérje. Az artézi kutakból felemelkedő víz nyomás alatt áll, mozgásban van és hőmennyi- séget hoz magával az altalajból; tehát energiát képvisel, amely felett, hogy el ne tékozolják, az államnak felügyeletet kell gyakorolnia. Ami- ként a felszíni lefolyó vizek állandó mérés alatt állanak, akként az artézi kutakból kifolyó vizeket is rendszeres megfigyelés alá kell venni. Törzskönyvezésük, időnkinti mérésük egyéb szempontból is kívánatos. Alföldünk altalajának természetéről a mélyfúrások adnak legköz- vetlenebb adatokat. Az artézi kutaknak vízszíne, vízmennyiségi és hő- mérsékleti ingadozásai hasonló fontosságúak a fizikai földrajz és az Al- föld természetének megismerése tekintetében, mint a levegő magas ré- gióinak meteorológiai vizsgálata. A vízjogról szóló 1885. évi XXIII. t.-cikk 15. §-a szól az artézi kutakról. Ez a pont azt mondja, hogy meglevőktől 100 méternél kisebb távolságban artézi kutakat létesíteni tiltva van. Az első bekezdés szerint pedig csak oly feltétel alatt szabad fúrások, galeriák, artézi kutak segélyével a vizet felszínre hozni, hogy ezáltal más vizeknek eddig tény- leg gyakorolt használata meg ne csökkenjen. A törvénycikk 12. §-a elrendeli, hogy ott, ahol vízben tartós szük- ség mutatkozik, a hatóság még a 10. §. szerint fennálló szabad rendel- kezési jogot is korlátozhatja. A vízjogról most egy módosított törvény- javaslat vár tárgyalásra és törvényerőre emeltetésre; ebben egyéb meg- szorítások is fölvannak véve az artézi kutak korlátlan furása elé; ne- vezetesen hatósági engedélyhez van a furás kötve. A vízjogról szóló törvény megadja tehát a lehetőséget az artézi kutak fúrásának korlátozására és ellenőrzésére. A módozatokat és körül- ményeket azonban, amelyek keretében ezi a korlátozást gyakorolhatja, csak akkor ismerheti meg a vízügyek intézősége, ha a hazai összes artézi kutak, különösen pedig az alföldiek, hitelesen törzskönyvezve lesznek, az összes reájuk vonatkozó adatok feljegyzésével, különösen a víz- mennyiség, minőség és hőmérséklet adataival. A második feladat a jövőbeni rendszeres felügyelet, amelynek föl- jegyzéseiből fog tulajdonképen kiderülni, hogy hol engedhető meg és hol tiltandó el új artézi kútnak fúrása. Ezekből a vizsgálatokból az is levonható lesz majd, hogy melyik artézi kút tartozik a gyógyvizekhez. Artézi kútjainknak egy tetemes része földigázzal együtt önti vizét. Az ásványolajfélékről és a földgázokról szóló 1911. évi VI. törvénycikk 5. §-a követeli a kútfúrás közben talált földigáz megjelenésének bejelenté- sét is és kötelezi a munka folytatásának haladéktalan megszüntetését addig, amig 15 nap lefolyása alatt a bányahatóság annak sorsáról intéz- kedik, végleg eltiltja, avagy továbbfolytatását nem kifogásolja. A kút- fúrásnak azonban a földigázrétegen legfeljebb csak áthatolnia szabad.. ALFÖLDÜNK ARTÉZI KÚTJAI. 1 Evvel a törvénnyel a bányajoghoz is közelebb került az artézi kutak fúrása. Magyarázó intézkedések kívánatosak ebben az irányban is. x Artézi kútjaink régiók szerinti sűrűbb csoportosulása azt sejteti, hogy Alföldünk mélységeiben a felszállásra törekvő vizek nem mindenütt vannak egyenlően raktározva. Ebből csak úgy lehet majd hasznos kö- 25. ábra. A mezőtúri artézi kút, a Városháztéren. Mélysége 442 méter. A kút kez- detben naponkint 1800 hektoliter 22 C" felszökő vizet szolgáltatott. Fúrta ZSIGMONDY BÉLA 1590-ben, fényképezte HALAVÁTS GYULA. vetkeztetéseket levonnunk, ha báró Börvös LOoRÁND gravimetrikus és mág- nességi méréseinek adataival is egybevetjük az artézi kutak szolgáltatta fizikai adatokat. Hogy tisztában legyünk azokkal a feladatokkal, amelyekkel a magyarországi artézi kutak körül foglalkoznunk kell, azok geológiai jel- legét szükséges 26 év alatt megbővült ismereteimből ismét körvonaloznom. Az elementáris tanítás a teknőszerű rétegelrendezést adja az artézi kutak lehetőségének általános feltételeként (19. ábra). A valóságban ez az ideális eset csak a legritkábban, helyi kicsiny medencékben áll elő. Földtani Kölöny. XLII. köt. 1912 9 130 . DI LÓCZY LAJOS A legtöbb artézi-vizes terület egykori nagy tengerek vagy tavak parti régióiban és nem azok közepén van. Angolország, Franciaország, Németalföld, Belgium tengermellékein és Északamerika keleti partján az artézi kútak az ősi Atlanti-oceán mezozoós és kenozoós partközeli rétegeiből hozzák fel a vizet. Az agyagos réte- gek közé foglalt víztartó homokkő, mészkő, homokrétegek ott állandó vastagságúak és lankás fekvésben vannak. Ezek a rétegek kivékonyodnak, majd megszünnek a hajdani víz- medence közepe felé. (20. ábra). A szárazulaton kibukkanó likacsos réte- gek azonban széles övben nyelik el a csapadék elszivárgó részét és a mélységbe állandóan több vizet adhatnak le, mint amennyi belőlük az artézi kutakból kivehető. Ezek a víztartó rétegek persze a hajdani ten- ger, vagyis a medence közepe felé megvékonyodva kiékelődnek, mert hiszen bizonyos távolságban a parttól az állóvízben, amely az áramláso- kat nélkülözi, durva agyag és homok nem ülepedik le többé, hanem csak vizet át nem bocsátó és le nem adó finom iszap és agyag. Ugyan- ilyen jellege van a nagy tóságok parti üledékeinek is. Ezek a thalasszikus és limnikus artézi vizek tehát csak a partokat. kisérik. A nagy medencék közepe, példa erre az erdélyrészi harmadkori medence, artézi kutakra nem kedvező. A nagy alföldek, folyami delták és siksági törmelék kúpok el- sülyedt lerakodásaiban fúrt artézi kútak az előbbiektől nagyon külön- böző telepekből nyerik vizüket. Általános tapasztalat ugyanis, hogy az ilyen területeken, amelyek altalaja folyójárta és folyóhordtaüledékek- ből áll, nem egyenközű lapok közé foglalt viíztartók, hanem lencsés vagy zsákos telepek tartalmazzák a felszínre igyekező vizet. FEzek- nél a víztartó rétegek nem állandó vastagságúak és nem emelkednek a medence vagy alföldek partjain túl a felszínre. Bennük a víz na- gyon csekély magassági különbség adta hidrosztatikus nyomás alatt állhat. A Pó deltáján ismerték fel először az artézi vizet adó altalaj len- csés viztartóit. A Magyar-Alföld fúrásai még szembetünőbben tárták elénkbe ezt az altalajtipust. (21. ábra). Püspökladány, Hódmezővásárhely, Szeged artézi kútjai közel egymáshoz 40—60 m-nyi mélységi különbözetben érték el a viztartó réteget. A legnevezetesebb emellett, hogy az a homok, amelyből az Alföld legtöbb artézi kútja vizét nyeri, az alsó pleisztocén (diluvium)- vagy már a pliocénkorú levantei emelet rétege, az Alföld pere- mén a felszínre nem kerül; sőt úgylátszik, hogy azt nagyon meg sem közelíti. "Mindenekelőtt konstatálnunk lehet, hogy ez a homok nem valami nagy állóvízben, hanem gyors áramlású folyómedrekben vagy ALFÖLDÜNK ARTÉZI KÚTJAI. 131 sikértavi deltákon rakodhatott le; mert hiszen tiszta éles homokból és kavicsból all, az pedig állandóan elég gyors mozgású folyóvíz üledéke. Alföldi artézi vizeink eredetére nézve az elszivárgási elmélet teljes biztossággal nem fogadható el. Azért sem, mert a levantei éles homok felett vastagon nyugszik vizet át nem eresztő agyag. Lehetetlenség egyedül a hidrosztatikus nyomásnak tulajdonítani a viznek felhajtását a levantei rétegekből, amelyek sehol az Alföld fel- szinére nem emelkednek. j De még abban az esetben sem nyernénk elegendő potenciális erőt a víz felhajtására, hogyha ezek a levantei rétegek az Alföld szélén 26. ábra. Artézi kútfúrás a Delibláti homoksivatagon, a Rosiana-nevű kincstári birtokon. PAZÁR ISTVÁN fölvétele. összeköttetésben volnának a mai patak- és folyómedrek kavicsával és homokjával. Az Alföld peremén a völgyek sziklafeneke 120 m-nél alig van valahol magasabban. Az Alföld közepén 150—200 km távolságban peremétől 90 m tengerszin feletti magasságban 10—12 m-re a talaj fel- színe fölé emelkedő artézi kútjaink vannak. Ilyen távolságra a 20 m magassági különbség hidrosztatikus nyomása a talajbani súrlódás követ- keztében régen elvesztette volna felhajtó erejét. Az alföldi artézi víz felszállását ezért nem pusztán a hidrosztatikus nyomásnak, hanem más erőknek kell tulajdonítanunk. Ilyenek lehetnek a víztartó rétegre ránehezedő felső földtömegek súlya, a földigázok feszítőereje és az alulról való felmelegedéssel járó kiterjedés, amely az artézi kútban magasabbra emeli a vizet a befolyás szinénél. Az utóbbi tényező, amelynek energiáját dr. Párnry MóR eszméje alapján néhai gk 132 Dr LÓCZY LAJOS. dr. KALECSINSZKY SÁNDOR kisérletileg is igazolta, még a földnyomás és gázfelhajtás elméleténél is valószínűbbnek látszik előttem. Az Alföld nagy hőmennyiséget rejt magában és altalaja melegebb, mint egyebütt Közép-Európában. Mert míg másutt általában 30—33 m a geotermikus gradiens, az alföldi artézi fúrások adta hőemelkedés a mély- ség felé I C" fokkal 16—22 m-nyi közökben történik. A budapesti város- ligeti artézi kút 12:6 m-es gradiense pedig a hőmérsékletnek növeke- dését Budapest alatt csaknem a működő vulkánok régióihoz hasonlítja. — 27. ábra. Artézi kútfúrás a Hortobágyon, Balmazújváros határában, SEMSEY ANDOR dr. birtokán. Fúrta KALAMAZNIK NÁNDOR. Fényképezte Trmkó IMRE 1910 július havában. Mi lehet ennek a rendesnél nagyobb gradiensnek fizikai oka? Or- ganikus testek bomlásának oxidációs melegleadása-e, nagyobb mélység- ből felemelkedő plutónikus vagy juvenilis meleg vizek szétterjedése, avagy csak a nálunk melegebb, mélyebb altalaj felmelegítő hatása? Talán még a radioaktivitás kalorikus befolyását sem szabad figyelmen kívül hagyni. Hazai artézi kútjaink kétségkívül nem egy kategóriába tartoznak, hanem háromfélék : 1. Rögösen összetöredezett hegységeinkben és azok peremén magas hőfokú ásványos vizek fakadnak és több artézi kúttal vannak megnyitva (22. ábra). Budapest és Esztergom forrásai és artézi kútjai ALFÖLDÜNK ARTÉZI KÚTJAI. 133 legalább 100,000 m? vizet szállítanak 24 óránkint a felszínre a dolomit- ból. Mélyen leérő repedések adják ezt a vizet, amelyeket bízvást juveni- liseknek mondhatunk, akár nagy mélységből , felszálló plutonikus vizek keveredtek el bennük az elszivárgó csapadékhányaddal, akár a Föld belsejének geotermikus vonalai közelítik meg magas értékekkel a felszínt és hevítik fel abnormisra a talajban keringő vizeket. Ezek a pluto- nikus vagy juvenitlis artézi vizek. 929. A második csoportba tartoznak azok az artézi kutak, amelyek thalasszikus miocén rétegekből nyerik vizüket. A Buda- pest balparti kisebb mélységű artézi kútak Kőbányán és Rákoson pél- dázzák ezeket. (20. ábra). Ezeket normálisaknak, hidroszta- tikus-oknak nevezhetjük. 3. A harmadik csoportot alkotják az alföldi artézi kutak, amelyeknek víztartó rétegei kimutathatólag a felszínre nem emelkednek és amelyek vízkifolyásának megértésében a hidrosztatikai törvények ben- nünket cserben hagynak. (21. ábra.) Ezeket egyelőre problemati k u- soknak vagy pneumatikusoknak nevezhetjük. Földnyomás, ter- mikus eredetű fajsúlyváltoztatás, gáznyomás és radioaktivus felmelegedés okozhatja bennük a víz felszállását. A lehetséges okok tüzetes vizsgálata tudományos kötelességünk és a sikeres tanulmányozástól nagyjelentőségű eredményeket várhatunk. Szükséges a széleskörű tanulmányozás azért is, mert az nemcsak hazánk altalajának természetét világítandja meg, ha- nem a gyakorlati életnek és a közérdeknek is nagy szolgálatokat fog tenni. Nagy nemzetgazdasági kincs van Alföldünk mélységeiben a bősé- ges vízben felhalmozva: amely eddig még csak csekély 300—-400 m átlagos mélységekből ömlik a felszínre, ennek nagy része is haszná- latlanul elfolyik. Bízvást remélhetjük, hogy nagyobb mélységekben még gazdagabban van a víz raktározva. A mélyebb fúrásoktól a vízen kívül egyebet is várhatunk az Alföldön. Nem lehetetlenség, hogy még kőszéntelepeket is megüt a fúró. Gondosan kell ezért figyelemmel kisér- nünk az ezutáni fúrások felhozott földpróbáit. Azok az intézkedések, amelyeket a kormány a mostani értekezlet tanácsadása alapján a meg- levő törvények keretén belül is remélhetőleg el fog rendelni, hivatva lesznek az artézi kutakban rejlő nemzetgazdasági kincseket az eddiginél jobban értékesíteni. III. Javaslatok a vízpazarlás meggátlására. Az érintett sokféle tekintetekből azonban alig hiszem, hogy már ma határozatokat lehetne formulázni az artézi kutak ügyében. Azt gon- dolom, legjobb lesz a különböző diszciplinák képviselőit felhívni, hogy az általános megbeszélés közben hallottak alapján óhajtásaikat külön- 134 Dr LÓCZY LAJOS külön szövegezzék és jelentéseiket azután egy szűkebb bizottság össze- gezze és terjessze a földmivelésügyi miniszter elé. Anélkül, hogy ezekre a jelentésekre hatást kívánnék gyakorolni, néhány pontban ide ikta- tom, hogy én miket tartok szükségesnek az artézi kutak ellenőrzésében. 1. Mindenekelőtt állítsa össze a m. kir. kultúrmérnöki hiva- tal a meglevő artézi kutak jegyzékét. Helyzet, mélység, víz- mennyiség, hőmérséklet és a jelenlegi vízkihasználás kisérje a jegy- zéket. 2. Kapcsolatbana hidrografiaistalajbeli meteorológiai följegyzésekkel az artézi kutak vízbősége és hőmér- séklete is megállapítandó időközökben vizsgáltassék. A vízmesterek feladata volna ezt rendszeresen végezni. 3. Az artézi kutak vize elemeztessék meg és pedig ugyanabban az állami kémiai laboratóriumban. Ennek a laboratórium- nak a feladathoz különösen jól kell fölszerelve lennie. A kémiai vizs- gálat legalább a lényeges alkatrészekre és gázokra nézve időnkint meg- ismételtessék. 4. Az ezutániartézi kútfúrások legyenek engedély- hez kötve. A tervek előzetes bemutatása után a fúrás menete is fel- ügyelet alatt álljon. A viznek hivatalos intézetben való teljes megelemez- tetése mindenesetre kötelező legyen. Üdvös volna szabályozni a fúrást abban is, hogy avatatlan kontárok a fúrástól eltilthatók legyenek. 5. Legyen az artézi kutaknak felszerelése olyan, hogy a felesle- ges víznek felhasználatlan lefolyása meggátoltassék és addig valamely helységben új artézi kút ne engedélyeztessék, amíg az ott már meglevő artézi kút fel nem használt vizet is ad. AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE. Lóczy LaJsos igazgató úr föntebb ismertetett tanulmányát a m. kir. föld- míiívelésügyi minisztériumban a mult év végén tartott értekezleten adta elő. Ennek az értekezletnek tárgya az volt, hogy hazánk artézi kútjainak törzs- könyvezése ügyében bizonyos megállapodásokhoz jusson. Az értekezleten BAR- róky JózsEF dr. államtitkár úr elnöklete alatt hazánk legkiválóbb szakemberei vettek részt s különböző irányú felszólalásaikkal valóban fontos kérdéseket világítottak meg. A rendkívül érdekes és tanulságos vitatkozást a következők- ben ismertetjük. Jegyzőkönyv az 1911. évi december hó 20 napján Buda- pestenaföldmívelésügyim.kir. minisztériumban az artézi kutak törzskönyvezése tárgyában tartott értekezletről. Jelen voltak: dr. BaRrókyY JózsEr államtitkár, mint az értekezlet elnöke; dr. Lóczy LaJos, egyet. nyr. tanár, a m. kir. Földtani Intézet igaz- gatója, mint az értekezlet előadója; dr. SzorracH Tamás, kir. tanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója; HAarnavárs GyuLAa, főbányatanácsos, főgeológus ; dr. báró Eörvös LóRÁNnDp, v. b. t. t., egyet. nyr. tanár; FARKASS KÁLMÁN, bel- ügyminiszteri tanácsos ; dr. FRANK Öpös, közegészségügyi főfelügyelő ; KÁJLINGER Minány, udvari tanácsos, a Magyar Mérnök- és Építészegylet elnöke; ZSIGMONDY BÉLA, mérnök; dr. Rósa ZsiGmownp, kir. tanácsos, a m. kir. orsz. meteorológiai és földmágnességi intézet aligazgatója; URBÁN BÉLA, m. kir. főbányabiztos ; dr. Vámossx ZoLTÁN, egyet. rk. tanár, az orsz. Balneologiai Egyesület főtitkára ; OELHOFFER HENRIK, forrástechnikus; dr. CHOLNOoKkY JENŐ, egyet. ny. r. tanár, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke; dr. Avuseszgx ALADÁR, állatorvosi főiskolai tanár; Kvassax JEwxő, földmívelésügyi miniszteri tanácsos, az Országos Víz- építési Igazgatóság vezetője; Lisznyai DAmó TIHAMÉR, földmívelésügyi miniszteri tanácsos; dr. RaKkovszgY GyóRGy, földmívelésügyi miniszteri tanácsos; dr. TAHY JAKAB, földmívelésügyi miniszteri o.-tanácsos; dr. MATTYyasovszkY MIKLós, egyet. m.-tanár, földmívelésügyi miniszteri o.-tanácsos; dr. ZOLNAY ÖDöN, földmívelés- ügyi miniszteri segédfogalmazó, mint az értekezlet jegyzője. BaRróxy Józser államtitkár, elnök: Üdvözlöm a megjelenteket s van szerencsém megnyitni az értekezletet, amelynek tárgyát, minthogy az a meg- hivókban közöltetett, fölösleges ismertetnem. Felkérem Lóczy tanár urat, hogy szíveskedjék megtartani előadását. Lóczy Lasos dr. előadja a föntebb közölt tanulmányt. BaRróxky JózsEr államtitkár, elnök: Köszönetet mondunk Lóczy Lasos dr. úr ő méltóságának e tartalmas előadásáért és kérném az értekezletet, hogy az ő méltósága által ajánlott mód szerint írásban, vagy pedig felszólalásokban méltóztassék véleményöket nyilvánítani. 136 AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE. Kvassay JEső miniszteri tanácsos: Én a kérdést azon szempontból vetenm fel, hogy itt két dolog van. Az egyik az, hogy jelenleg a törvényhozás előtt fekszik egy törvényjavaslat, a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. t.-c. kiegészíté- séről és módosításáról. Ez a törvényjavaslat úgy van a Ház előtt, hogy ez már a napokban bizottsági tárgyalás alá is kerűl és ennek következtében nemcsak valószínű, hanem kivánatos is, egyéb pontjaira való tekintettel, hogy törvényerőre emelkedjék. Azon tanulmány és azon szempontok, melyeket az előadó úr felvetett, e törvényjavaslatban már nem érvényesülhetnének szerin- tem, hanem csak az esetben, ha ezt a törvényjavaslatot emiatt levennék a napirendről és azután mikor e tanulmányok megtörténtek, újabban tárgyalnók. Én abból, amit az előadó úr előadott, azt vettem ki, hogy tulajdonképpen a mi törvényjavaslatunk, mely a Ház előtt fekszik, tökéletesen fedi azt a kiván- ságot, amelyet az előadó úr előadott. Ami továbbmenőleg szükségeltetik, azt a törvényjavaslat, de maga a törvény sem kontemplálhatja magában a tör- vényben, annak a törvény végrehajtó rendeletébe kell, hogy helye legyen. mert a törvény csak azt mondja ki, hogy artézi kúttal a vizet felszínre hozni csak előzetes hatósági engedély alapján szabad. Ezáltal az elv ki van mondva. Biztosítva van, hogy a hatósági engedélyezés alkalmával úgy a vizek külön- böző természete, mint azok a geológiai s mechanikai berendezések megvitattas- sanak és módosíttassanak, hogy ezeknek a nagyértékű vizeknek felhasználása el ne pocsékoltassék, más részről pedig hogy a meglevő vizeknek használata meg ne csökkentessék. És épen ezért 3 §-ban van az egész artézi víz kérdése tárgyalva, amelynek alapján nemcsak a jövőre vonatkozólag történt intézkedés, de, ami a törvényhozás előtt nem szokott sohasem szimpatikus. lenni, vissza- menőleg is történik intézkedés, amennyiben a 3. §-ban ki van mondva az. hogy nemcsak az ezentúl létesülő munkálatoknál kell az engedélyezésnél az említett szempontokra tekintettel lenni, hanem a már meglevő kutaknál is a törvény módot ad a hatóságoknak, hogy azokat szabályozza. Tehát ami ben- nünket elsősorban illet és amiről már ma kellene határozni az, hogy ez intéz- kedések, melyek a törvényjavaslatban foglaltatnak, megfelelnek-e annak a fel- fogásnak, amelyet az előadó úr előadott és amennyiben az értekezlet ezt magáévá teszi, hogy ezek a szempontok érvényesültek-e, mert a másik része a kérdésnek, hogy az engedélyezésnél micsoda szempontok legyenek a különböző vizeknél foganatosítva, ennek megállapítása annak az eljárásnak folyamata után fog azután létesülhetni, melyet az előadó úr itt felhozott. Arra való tekintettel, hogy a törvényjavaslat már törvényerőre emelkedhessék előbb is, az értekezletnek ki kellene mondani, hogy a maga részéről megnyugvással fogadja a törvényjavaslat intézkedéseit, igen vagy nem. Dr. SzorracH Tamás: Mi geológiai szempontból beleegyezhetünk abba, hogy a törvényjavaslatnak törvénnyé való megvalósítása meg ne akadályoz- tassék. Én is azt hiszem, hogy az utasítás keretében kellene és lehetne érvé- nyesíteni az előadó úr által említett fontos és életbevágó dolgokat. Emiatt kár volna a fontos törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedését meg- akadályozni. Báró Eörvös LógRásD: Azt a kitüntetést, hogy ide méltóztattak meg- ag AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE. 13 hívni, talán annak köszönhetem, hogy a legexaktabb tudománynak, a fizikának vagyok képviselője. Azt látom, hogy itt egész sora a kérdéseknek áll előttünk, melyek még nagyon a tisztázásra várnak és ebből a szempontból igen helyesnek találom azt a törvényjavaslatot, mely mintegy a várakozás állás- pontjára helyezkedve, csak általánosságban szabja meg a fúrások engedélyé- zésének föltételeit. Részletesebb megállapítások csak akkor lesznek lehetsé- 28. ábra. Artézi kútfúrás a Hortobágyon, Balmazújváros határában, SEMSEY ANDOR dr. birtokán. Fúrta KALAMAZNIK NÁNDOR. Fényképezte Trmkó IMRE 1910 július havában. gések, ha a kérdések tisztázásához közelebb jutottunk. Tudományos kutatá- tásokra van még szükságünk s ma itt alkalom kinálkozik arra, hogy az ilye- nekre vonatkozó kivánságainkat is kifejezzük. Az én sajátos, az Alföldön kormányunk bőkezű támogatásával folytatott kutatásaim érdekében, különösen kivánatosnak tartom az Alföld valamely pontján egy igazán mélyfúrásnak eszközlését, nemcsak 500—600 méterig, hanem amennyiben lehet, akár 2000 méterig. Egy ilyen fúrásnak célja köz- vetlenül nem a víz nyerése volna azon az egy helyen, hanem inkább azon 138 AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE. viszonyoknak felderítése, amelyek a viz előfordulására általánosságban vonat- koznak. Lóczy előadó úr világosan elénk állította a víz előfordulásának felté- teleit, Bizonyos azonban, hoyy a felülről leszivárgó vizet felfogó, vagy az azt alulról elzáró rétegek fekvése szoros összefüggésben van magának az alföldi medencének sziklás fenekével. Az én vizsgálataim leginkább ennek felismeré- sére vonatkoznak. Egy példával világosíthatom fel a dolgot. A mult nyár folyamán kutatásaimat a földrengés által különösen érde- kessé vált Kecskemét vidékére irányítottam. Valóban érdekes területre léptem. Kecskeméttől nyugatra nagy mélyedés fekszik, e mélye- dés szegélyezve van nyugáton Lajosmizse és Kerek- egyháza feléegy széles alapon emelkedő heggyel, keleten egy nagyobb platószerű emelkedéssel, délen egy keletről nyugatra húzódó sánccal. A nehézségi megfigyelésekkel együtt végzett mágneses megfigyelések kétségtelenül kimutatták ezenkívül azt is, hogy ez a nyugati plató mágneses hatású. Most dolgozom e földalatti vidék térképén, mely annak érdekes részle- teit fogja előtüntetmi. Iy módon az itt felhalmozott tömegek viszonyos el- oszlását illetőleg biztos és részletes felvilágosításokhoz fogunk jutni. De hiányos még az így felismert alakulatok abszolút mélységének ismerete. Csak a tény- leg elvégzett mélytúrás adhatna erről pontosabb felvilágosítást. Azt hiszem, érdemes volna ilyent végezni s nem kételkedem, hogy tudományunk ez úton való gyarapodása gyakorlati érdekeinknek is jelentős előmozdítására szolgálna. Hatzavárs Gyura: Anno 1892-ben történt. Békés vármegye egyik köz- gyűlésén azt a határozatot hozták: írjanak föl a földmívelésügyi miniszter úrhoz, hogy azonképen, amint a folyóvizek szabályozását állami úton végzik, ugyanigy az Alföld községeit különösen higienikus szempontból erősen érdeklő artézi kutakat a jövőben az állam hozza létre. Az akkori földmívelésügyi miniszter: Bethlen András gróf, mielőtt határozott erről, leküldte a békés- megyei föliratot a m. kir. földtani intézetnek, amikor is engem, aki már akkor sokat foglalkoztam az Alföld artézi kútjaival, ért az a megtiszteltetés, hogy az ügyről véleményt mondjak. Benyujtott véleményes jelentésemben mindenek- előtt elleneztem azt, hogy az állam a technikai kivitelt a kezébe vegye, meg- okolva ezt azzal, hogy ebben az esetben nem új dologról van szó, melyet az államnak kellene meghonosítani, hanem olyanról, mely már régi és nagyon is elfajult s az kivánatos, hogy helyes mederbe visszatereltessék. És ez lenne az állam föladata. Azon oknál fogva ugyanis, hogy már akkor boldog-boldogtalan, teljesen kvalifikátlan emberek fúrtak jól-rosszul, minden rendszer nélkül artézi kutakat, nemcsak hogy mértéken túl megcsapolták az altalajban lévő víztartó- kat s ezáltal a már létező kutak vízszolgáltatási képességet veszélyeztetik, de a vizet nagyon pocsékolják s visszaélnek az áldással. Ennek következtében az én nézetem akkoriban az volt, hogy — eltekintve az ügy technikai részétől, mely nem lehet az állam föladata — az állam az artézi kutak elfajult ügyét terelje helyes medrébe azáltal, hogy törvényhozásilag mondja ki az artézi kút- AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE. 139 fúrásnak bizonyos kvalifikációhoz való kötöttségét, másrészt pedig a fúrásnak engedelemhez való kötését, hogy ekkép a szertelen, tervnélküli furkálást s ezzel a víz pocskolását meg lehessen akadályozni. Nagy örömömre szolgál, bár csak húsz év mulva következett be, hogy a vízjogi törvénynek immár a törvény- hozás elé terjesztett módosító novellája az artézi kútfúrást hatósági engedély- 29. ábra. A bajai artézi kút fúrása. Az állami fúróberendezés előterében áll PAZzÁR IsrváN vezető gépészmérnök, jelenleg a miskolci vízművek igazgatója. hez köti. De hibáztatom azt, hogy nincs benne a kvalifikacionális rendelkezés. Minden iparosnak többé-kevésbé kvalifikált embernek kell lenni, csak az artézi kútfúrás az a bitang foglalkozás, melybe mindenki belékontárkodhatik ! A földmívelésügyi miniszter úrhoz intézett véleményes jelentésemet később aztán kissé módosítva és illusztrálva a Magyar Mérnök- és Építészegylet köz- lönye XXVIII. kötetében jelentettem meg, különösen kiemelve azt az óriási vízpocsékolást, mely már az 1892. évben megvolt. Mint elriasztó példát közöltem 140 AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE. a Lóczy L. egyet. tanár úrtól említett verseczit annak igazolásául, hogy az egy és ugyanazon víztartónak többszörös megcsapolása mennyire hat az idősebb artézi kutakra. Fölhoztam az algyői esetet, ahol az alsómajorban fúrt 115 m mély kút eleinte 20,160 liter vizet adott, mikor pedig egy kilo- méternyire tőle a felsőmajorban elkészült az ugyancsak 115 m mély kút, az első kút vizmennyisége egyszerre a felére apadt. Azóta ezirányú tapasztalatai- mat lényegesen öregbítettem és számos példát hozhatnék most föl, melyek azt bizonyítják, hogy mennyire visszaéltek az Alföldön az áldással azok, akik agyonfúrták az Alföldet. Ma vannak már városaink, ahol 30—40 az artézi kutak száma, pedig elég lenne, a lakosság vízszükségletét teljesen fedezné 4—5. Ezeknek a révén töménytelen víz pocsékolódik el, mert nem is használhatják föl azt a nagy víztömeget, mely az artézi kutakból kiömlik, hanem elfolyatják a közeli érbe. Hogy aztán mi az eredménye az ilyen sűrű fúrásoknak, fölhozom Szentes példáját. Itt ZsiGmorpy BÉLA mérnök 1885-ben fúrta meg az első artézi kutat, mely egyike volt a legsikerültebbnek az Alföldön. A fúrólyuk 313 m mély s belőle 354,240 liter víz ömlött ki naponként. Ma alig ád számbavehető vizet, mert körülötte egy négyzetkilométeren hat magán artézi kút van. Még egy példát szabad legyen elmondani. Budapest X. kerületében, Kőbányán azon az aránylag rövid vonalon, melyet északon a MÁV-nak deltabeli fúrott kútja. délen pedig a keramikai gyár határol, ma már nem kevesebb mint 24 kúttal van megcsapolva az altalajban lévő víztartó, miáltal a megengedett mértéken túl van igénybe véve. Világosan bizonyítja az a tapasztalati tény, hogy e fúrott kutakban abban az arányban, amint számuk növekedik, a víztükre sülyedt. mélyebb helyre esett, ami különösen a régibb kutaknál tetemes. Igy a Polgári serfőző 1892-ben készült I. kútjában 17-30 m-ről 37700 m-re, vagyis 1970 m-t ; a Részvényserfőző 1I-ső, 1894-ben készült kútjában 8-55 m-ről, 20-55 m-re, azaz 1200 m-t sülyedt stb. Az 1892. évben kimutattam, hogy az Alföld altala- jában lévő víztartók vize hidrosztatikai nyomásának 0 pontja 102 m-nyire volt a tenger színe felett, ma 4 m-rel mélyebbre sülyedt s ez elég ok arra. hogy teszem föl a karczagi artézi kút, amely elkészültekor a felszín felett egy méter magasságban bőven adott vizet, most egy méterrel a felszín alatt alig hogy csepeg. Bővizűek az Alföld altalajában lévő víztartók, de nem kimeríthetlenek. Arra már 20 év előtt fölhívtam a figyelmet, s óva intettem az érdekelteket a viízpocsékolástól, szavam azonban a pusztában elhaló szó volt. És most, amikor az Alföld artézi kútjainál a kalamitások már nagyok és erősen veszé- lyeztetve látjuk őket, még most a 12-ik órában is örömmel üdvözlöm azt az indítványt, melyet Lóczy előadó úr kifejtett és a magam részéről minden tekintetben hozzájárulok ahhoz. A mult hibáit, vétkeit már nem tudjuk helyre- hozni, de legalább a jövőre nézve tán megmentjük az Alföld higienikus viszo- nyait oly igen előnyösen megváltoztatta artézi vizet. Még csak egyre szabad legyen reflektálni. Hörvös LóRÁND báró ő nagy- méltósága nagyon is az én régi óhajomnak adott kifejezést akkor, amikor kivánatosnak mondja, hogy az Alföld valamelyik alkalmas pontján, teljesen csakis a tudományt szolgáló és minden gyakorlati iránytól eltekintő fúrólyukat AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE. 141 kellene bemélyeszteni és pedig — szerintem — legalább 2500 m mélységre. Az eddigi tanulmányok azt bizonyítják, hogy még a legmélyebb kútjaink is, mint a szabadkai 600 m s a debreczeni 837 m mély fúrás csak az ú. n. levantei emelet üledékét tárta föl, vagyis a terciérkorú rétegcsoportnak csak legfelsőbb rétegeit. Ha aztán ezeket az adatokat az Alföld közepe, teszem föl Békéscsaba tájára vonatkoztatjuk, akkor azt állíthatjuk, hogy a valószínűség bizonyos határai között az Alföld altalaját 1000 m mélységre már ismerjük. Kivánatos pedig nagyobb mélységre is megismerni és pedig a levantei emelet alatt lévő rétegeket is. Ép azért a magam részéről örömmel üdvözlöm az eszmét, mely bárcsak minél előbb megvalósulna. KástisGER MiHány: Az igen tisztelt előadó úr tulajdonkép három irány- ban vetett fel kérdést. Az első kérdés akadémikus jellegű. Azután pedig a gyakorlatba átmenőleg azt a kérdést fejtegette, hogy valójában itt volna-e az ideje annak, hogy a vizeket védjük és végre hogy a törvényjavaslati tervezet a vizek védelmének szempontjából kielégít-e. Ami az akadémikus előadást illeti, arra nem reflektálok, csak röviden jelzem, hogy hypothezisei még távol- ról sem tekinthetők megállapodottaknak. Attól a kijelentéstől kezdve, hogy cnegativ artézi kút, és hogy cmegszűnik artézi kútnak lenni, amikor a víz lemegy a felszín aláv egész végig hangoztathatók jogosultan ellentétes véle- mények. A magam tapasztalatai révén én is egészen más konzekvenciákra jutottam. A magam részéről teljesen hozzájárulok azonban mindahhoz, ami itt a jövőt illető tanulmányról felhozatott, akár mily irányban fognak azok eredményt adni, mert azok csak hasznára fognak válni a magyar tudásnak és amagyar gyakorlatnak. Hogy ezek az akadémikus dolgok a további kérdést nem molesztálják, az tiszta dolog, mert bármiként származzanak is a vizek, az az egy evidens, hogy az a médium, mely a vizet vezeti, a többé-kevésbbé finom szemcséjű réteg és tiszta dolog az is, hogy ez a vezetőréteg bizonyos maximumnál többet vezetni nem képes. Ennélfogva mindig be fog következ- hetni oly állapot, amidőn ily vezetőréteget túl igénybe véve, azontúl már nem képes többletet szolgáltatni. Ebben úgy hiszem mindannyian egyetértünk. Itt kezdődik a gyakorlati kérdés. Tény tehát, hogy akármilyen mélységben legyen a víz, annak bizonyos maximuma állhat csak rendelkezésre épp úgy, mint egy vízvezetéki cső, mely nem vezethet végtelenig vízmennyiséget. A ta- pasztalat azt mutatja, hogy ma már az alföldi artézi vizeknek igénybevétele sok helyen közel érte azon határt, melyen belül az eddig felfedezett artézi rétegek vizet vezetni képesek. Mutatják ezt a Harzavárs tanácsos úr által ismertetett jelenségek. Ezt találjuk a felső vizekben is. Tulajdonképen azt sze- retném és az lett volna jó az országra, ha egyáltalában felszálló vizet nem találunk, mert akkor nem lett volna pocsékolás és akkor az egészséges jó vizek maximumát fordíthattuk volna haszonra. Ha a kiömlő vizek apadnak, mikor a szomszédban kutak épülnek, az nem jelenti azt, hogy ott baj van, hanem azt, hogy az a víz, amit eddig elpazaroltak, az most megoszlik a többi közt. Abban van a baj, hogy folytonosan mélyebb és mélyebb nivóra száll a víz, mert a szivattyúzást bizonyos mélységen túl csak igen nehezen vihetjük keresztül a gyakorlatban. Micsoda drágaság és úgyszólván lehetetlen állapotok 142 AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE. állnak elő, ha a szivattyúaknát le kell vinni csak 30 méterig is? Arra tehát szükség van, hogy a vizek tekintetében intézkedés történjék. Ha tekintjük a rétegeket, melyek a vizet adják, azt találjuk, hogy az egyik helyen több vizet adnak, mint a másik helyen. Ismerünk igen bő vizeket, pl. a szegedieket. Tehát oly valami határt felállítani, hogy az egyik kút a másik kúttól például 300 m-re legyen, nem volna helyes, mert itt mindig a rétegegyednek és a viz hozamának megfelelően kell intézkedni és a kutak számát ehhez arányí- tani. Ha a törvényjavaslat erről csak általánosságban intézkedik, azt helyes- nek tartom. A törvényjavaslatot nem ismerem, s így rendelkezéseihez hozzá. nem szólhatok. Dr. SzovracH Tamás: Az új bányatörvény azon §-a, hogy minden gázt adó fúrást is be kell jelenteni és várni kell a bányakapitányság további intézkedésig, sok bajt fog okozni, mert gyakran fog az előfordulni, hogy a fúrás megszakításával nagy technikai zavar is áll majd be. A vízre való fúrá- soknál az előirt gázbejelentést és elintézést valamiképen meg kellene könnyí- teni és egyszerűsíteni, máskülönben ez igen kellemetlen és veszedelmes lehet a fúrások eredményes keresztülvitelére. Évenkint bizonyára száznál több kutat fúrnak. Majdnem mindegyikben mutatkozik gáz. Ha ezeket a m. k. bányakapitányságoknál mind be kell jelen- teni, úgy valószínű, hogy azok nem lesznek képesek a vizsgálatokat rövid időn belül elvégezni. A fúrásoknak hosszabb ideig kell majd szünetelni és -beállhat nak olyan nagy bajok, melyek folytonos perelés tárgyát fogják képezni. FaREAss KÁLMÁN: Az eddig felszólaló tag urak arra vetették a fősúlyt,. hogy az országban az artézi kutak fúrása túltengett. És úgy tüntették fel a dolgot, mintha országunk az artézi kútfúrás terén többet tett volna, mint amennyi szükséges, sőt már a káros mennyiséget is elérte. Erre nézve én főleg közegészségügyi szempontból kénytelen vagyok ellenkező álláspontot elfog- lalni. Azt állítom, hogy a fúrások száma az országban nemcsak hogy nem túlsok, hanem talán nagyon is kevés. A fúrások eloszlása az ország területén igaz, hogy nem egyenletes, de azok számát az egész ország területére nézve csekély- nek tartom. Tudjuk azt, hogy egész országrészek vannak, ahol a vízellátás vi- szonyai ma még siralmas állapotban vannak. Egész vármegyék vannak, ahol vajmi kevés történt. Hogy az országban van háromezer fúrás, korántsem jelenti, hogy megtettük a fúrás terén, amit lehet. Hanem jelenti, hogy ha az ország- ban a lakosság száma 18 millió, akkor 3 millióra tehető azon lakók száma, akik vízvezeték vagy artézi kutak segélyével a higienia mai állásához képest megfelelő vízzel vannak ellátva. Tehát 5/e rész még szűkölködik abban és ne mondjuk, hogy túl lőttünk a célon. Itt csak az a baj, hogy az artézi kút- fúrások elosztása nem egyenletes. És oly vidéken, ahol a fúrás csekély mély- ségű és nagy mennyiségű vizet lehet produkálni, a fúrás túltengett. De más vidéken a fúrások száma igen csekély, mert ott csak nagyobb mélységű fúrások- kal lehet eredményt elérni. Hogy bizonyos vidéken a, fúrások mennyisége túlten- gett. az magától fogja magát szabályozni, mert amint a felszökő vizadás meg- csökken, meg fog csökkeni a fúráskedv is. Nem helytelenítem azt a törekvést, hogy a fúrások mérsékeltessenek; csak az ellen szólalok fel, hogy ne áltassuk AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE, 143 magunkat azzal a hittel, hogy a fúrások terén már többet tettünk, mint kellene. Ellenkezőleg! Minden eszközt fel kellene használnunk, hogy ahol a vízszolgáltatás a szükséges mértéket el nem érte, ott a fúrást elő- mozdítsuk. Haravárs Gyura: FARKAss miniszteri tanácsos úrnak elmondott szavaira akarok reflektálni, amennyiben mindenekelőtt bizonyos tévedés van ebben a dologban. Lóczy tanár úr ugyanis az ő javaslatában, melyhez hozzájárulok, nem az egész országnak területét vette tekintetbe, hanem csakis az Alföldet. Az Alföldön pedig, hogy tényleg visszaéltek ezzel az áldással, az oly tény. 30. ábra. A. szekszárdi fúrásból az artézi-víz megindul. PAZÁR ISTVÁN fölvétele. melyet elvitatni ma nem lehet. Mert hogy minek kell Hódmezővásárhelyen 32 kút, nem értem. Az már túlzás. Ép így Szegeden, melynek 26 kútja van és Torontálmegye egyes községeiben pl. Zichyfalván, ahol 29 kút van, mikor elég lenne annak a 4000 lakosságú községnek két artézi kút. OELHOFER HENRIK: Mint a Balneológiai Egyesület kiküldöttje nagyon természetes, hogy nem szólhatok hozzá a felvetett fontos kérdésekhez más szempontból, mint amennyiben azok az ásványvíz forrásokat érintik. És e tekin- tetben a következőket vagyok bátor felhozni. Ha a fúrások által előidézett vizpazar- lás következtében ásványvízforrásoknak a léte veszélyeztetve volna, mindenesetre hozzájárulok, sőt nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a fúrások, ezek a víz- elvezetések szabályozás alá essenek. Mert az nem irrelevans, ha például egy 144 AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE. vidéknek ivóvízre van szüksége, hogy ott fúrásokat engedélyezzenek anélkül, hogy ez az engedélyezés bizonyos szabályokhoz ne legyen kötve, ha e fúrások esetleg veszélyeztetnék egy nagyon értékes ásványvíz vagy fürdőtelep rendel- kezésére álló vízmennyiségét. Zsigmosxpxy BÉLa: Engedjék meg, hogy én is hozzászóljak a kérdéshez és pedig abban a tekintetben, mint dr. SzorvragmH úr már említést tett arról, hogy gáz föllépése esetén köteles a fúrást végeztető 15 napig beszüntetni a fúrást, azaz mindaddig, míg a hatóság kiszáll és a szükséges intézkedést meg- tette. Tényleg úgy áll a dolog, hogy így teljesen tönkre lehet tenni minden fúrást, mert elégséges, ha egy-két napig a csövet nem mozgatjuk. A cső meg- szorul annyira, hogy azt többé se le, se felfelé mozdítani nem lehet. Ilyen csőrakat beépítése, nagyobb mélységbe építve, ezrekbe kerül. A további kárt az okozza, hogy egy nagyobb fúrás egész személyzetének vesztegelni kell. A 16 napi határidő elhibázott. A hatóság érdeke, hogy meggyőződést szerezzen arról, hogy vannak-e gázok vagy nem. Sürgönyi jelentésre az ország bármilyen pontjára 24 óra alatt ki lehet szállni, legfeljebb 48 óra alatt. Hosszabb időre nem lehet a határidőt megállapítani. Ez oly megsértése volna az egyéni érdekeknek, hogy hosszabb határidőt előírni nem lehet. Dr. VámossY Zorráx: Bocsánatot kérek, hogy mint nem szakértő felszóla- lok, de kötelességemet úgy fogom fel, hogy mindenkinek eszméjét szabadon kell nyilvánítani. Én a törvényjavaslat intézkedéseit csak a jövőre nézve szolgáló- nak tartom és a felszólalásokból sem hallottam olyat, ami a jelenleg fennálló artézi kutakra vonatkoztatható volna. Kérdem, hogy nem lehetne-e nekünk a meglevő vízpazarlást a betonozás mai technikája szerint megakadályozni? Aligha, mert 2000 m-nyire betonozni nem lehet. Nem lehet-e csappal el- zárni, hogy a felesleges viz a patakba ne folyjon? Nem lehet-e kötelezni a fúrókat arra, hogy a felesleges vizet visszavezessék a talajba, úgy hogy ez idővel a maga helyét ismét elfoglalja ? Dr. FRaNk Öpös: A belügyminiszterium szempontjából, melyet FARKASS tanácsos úrral együtt képviselek, nagy örömmel hallottam, hogy Magyarország altalajában rejlő víznek és a víz védelmének oly kiváló tudású szószólója van, mint Lóezxegyetemi tanár úr és hogy e kérdéshez oly kiváló illetékességű férfiak szólottak hozzá. Azt gondolom, hogy a kérdés gyakorlati részéhez tartva magamat, a ma előadottak csak újabb adatot szolgáltatnak ahhoz, amit az 1885. évi XXIII. t.-c. reviziója céljából elkészült tervezet megbeszé- lése alkalmával már hallottunk. Csakugyan indokolva van, hogy azt a vizet, amely Magyarország altalajában van, ami tehát a mi jólétünk egyik nagy- becsű feltétele, megvédelmezzük. Azt gondolom, hogy az a tervezet, amely az 1885. évi XXIII. t.-c. reviziójára készült, a legfontosabb szempontokat kellően érvényesíti, mert gondoskodik a vízmennyiség védelméről, a vízpazar- lás megszüntetéséről, a vízvezetékek, kútfők, kutak, források szennyezésének megóvásáról, nevezetesen pedig arról, hogy a fúrást hatósági engedelemhez köti. Engedjék meg, hogy épen ama kormányzati ág szempontjából, melynek képvi- seletében itt vagyok, kijelentsem, hogy csatlakozom ahhoz, amit Kvassax mi- niszteri tanácsos úr kifejezésre juttatott, hogy ama becses előadás és szintén becses AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE. 145 hozzászólások, amelyek itt elhangzottak, nem lehetnek akadályai annak, hogy ama novelláris javaslat a Ház asztalára törvényhozási elintézésre kerüljön. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy egy-két megjegyzéssel hozzászólhassak a kérdéshez. Örülnék, ha a mélyen tisztelt, tudós előadó úr által kitüzött szem- pontok, nemkülönben a később hozzászólók által kifejezésre jutott eszmék a dolog tudományos és gyakorlati érdekének szempontjából megvalósulnának. Itt egy dologra nézve kivánnék kissé részletesen nyilatkozni. T. i. arról, amit az előadó úr különben szintén kiemelt, t. i. a mélyfuratú kutak vize chemiai ja gi alkotásának kérdéséhez. — Nagyon 5 fontosnak találom nemcsak tudo- mányos, de egyúttal gyakorlati, ne- vezetesen egészségügyi szempontból, hogy a vizeket bizonyos állandóság- gal, bizonyos meghatározott idő- szakonkint vizsgálják. Egy nagyon érdekes eset kapcsán, t. i. Hajdu- nádudvaron fúrt kúttal kapcsolatban felmerült nálunk is az a kérdés, hogy vajjon az artézi kutak vizé- nek chemiai alkotása változik-e az idők folytán. A község — ott 325 m mélységű artézi kút vizéről volt szó — nem volt hajlandó e kút vizét felhasználni, az egészségre ártalmasnak is mondotta azért, mert kellemetlen ízű, kellemetlen szagú volt a viz. Chemiai alkotása tényleg olyan volt, hogy inkább közeledett bizonyos minerális víz összetételé- hez. Nekem is volt alkalmam sok 31. ábra. Artézi kútfúrás Nyitrán, a m. k. artézi kút vizét vizsgálni és épen közegészségügyi mérnöki osztály kézi fú- ebből kifolyólag kivánom megje- rójával. gyezni, hogy az artézi kutak vizében a mész mennyisége, legalább azokban, melyeket nekem volt alkalmam vizs- gálni, aránylag csekély, az alkaliák mennyisége azonban jelentékeny. Azért emelem ezt ki, hogy tisztázzam egy-két szóval az artézi kutak körül azt a sajátságos zavart, amely még szakkörökben is kisért, amikor az artézi kutak vizét higieniai szempontból appreciálni kell. Vannak bizonyos alkotórészek, amelyeket a gyakorlati higiene különös figyelemben részesít. Vizsgálja a szilárd alkotórészeket, vizsgálja az úgynevezett organikus anyagokat, a ehlort, az amoniákat, salétromos savat, meszet, kénsavat, vasat. Ha valamely vízben úgy- nevezett organikus anyagot, ammoniákot, salétromos savat talált, akkor ezután akárhány esetben nem törődik azzal, hogy az minő eredetű víz, hanem egy- szerűen egészségtelennek mondja. És az artézi kutak vizének vizsgálatában az Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 10 146 AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE. említett alkotó részek reakcióját eminens mértékben találjuk meg, de ebben a dologban mégis mindig azon az állásponton voltam, hogy itt a víz eredetét kell tekintetbe venni és mindig úgy biráltuk el, ha mi hozzánk került a kér- dés. Érdekel azonban itt, ahol annyira gyakorlati szempontok szerint kell itélni, még az a kérdés, hogy vajjon az artézi kutak vize idők folytán vál- tozik-e. Az értekezletnek jeles tagja, HAravárs Gyura úr — úgy emlékszem, hogy e kérdésben hozzáfordultam, mint kiváló szakemberhez — úgy nyilatko- zott, hogy idők folytán az artézi kút vizének sajátságos chemiai alkotása vál- tozhat. Évezredek óta ott stagnáló vizről van szó, melynek bizonyos alkotó részei, miután a víz szabad folyást nyert, idők folytán megcsökkentek. Érde- kelt a dolog azért, mert arra gondoltam, hátha talán az alkotó részek, amelye- ket a higiénikus oly gyanús szemmel néz, idők folytán megcsökkennének. Akkor Haravárs főgeológus tanácsos úr úgy nyilatkozott, hogy változhat. Nekem csak évekre vonatkozó adataim vannak. Ezen adatokból ezt a változást nem tapasz- taltam, mert 4—5 évre terjedő vizsgálataim folyamán változást ilyen artézi kút vizének chemiai alkotásában, ugyanazon metódusokkal dolgozva, nem tapasztaltam. Érdekesek voltak a magyar államvasutak vegyészeti intézetének rendelkezésemre bocsátott adatai. Ezek az adatok a püspökladányi vasúti állo- más vizére vonatkoznak, melynek már 10 esztendős története volt. Ez a viz sem változott összetételében. Az organikus anyagról akarnék még csak egy- két megjegyzést tenni. Lóczy tanár úr engem szinte megtévesztő határozott- sággal úgy nyilatkozott. hogy a tolnai kútban, mely 400 m mély, nincs organikus anyag. A kérdés az, mit értünk organikus anyag alatt. Ez nem egészen jól definiálható. Mi rendesen káliumhipermangánnal vizsgáljuk a vizet és ezen vizsgálat eredménye alapján szólunk u. n. organikus anyagokról. Én, aki a multban nagyon sok vizet vizsgáltam, minden artézi kútban nagyon jelen- tékeny úgynevezett organikus anyagot. jelentékeny mennyiségű echlort és ammo- niak nyomát mindig találtam. Dr. CHorsokY JEső: A Magyar Földrajzi Társaság alföldi bizottsága a magyar alföldi kutakat tanulmánya tárgyává tette. Az előttünk fekvő törvény- javaslat az artézi kutak fúrását engedélyhez köti. Ezt mindannyian örömmel üdvözöljük. A mi Alföldünk artézi vize legnagyobb kincsünk, amelyre vigyáz- nunk kell. Arra nézve, hogy mikép adassék meg az engedély az artézi kutak fúrására, azt hiszem, hogy a mi tudásunk jelenlegi állásában semmi biztos útmutatást nem adhatunk. Hosszú évekre terjedő tanulmányokra van szükség. Ezek keresztülvitele nagyon is lehetséges és a magyar Alföld esetleg alkalmas objektum arra, hogy az egész világra szóló eredményt érjünk el. A magyar alföldi artézi vizek tanulmánya nagyon fontos hazafias kötelesség és csak ennek alapján mondhatjuk meg a módozatokat, amelyek szerint a törvény- erőre lépett törvényjavaslat követelménye szerint a miniszterium az engedé- lyezés iránt intézkedést tehet. Azonban a tanulmányhoz organum is szükséges. Hogy az értekezletnek konkrét eredménye legyen, azt indítványozom, mondja ki az értekezlet azt, miszerint a törvényjavaslatot örömmel üdvözli, de egyszer- smind feltétlenül szükségesnek tartja, hogy azonnal meginduljon a magyar artézi víz tanulmányozása. E munkálatok bizassanak a földtani intézetre. Ennek köte- AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE. 147 lessége a magyar föld altalaját megismerni. Ezeknek a tanulmányoknak folytatá- sára azonban személyzet kell, tehát emeltessék fel ez akkép, hogy az artézi tanulmányok behatóan folytathatók legyenek. Jelenlegi ismereteink e tekintet- ben mint már hangoztatva volt, még nagyon megbizhatatlanok. Két igen kitünő tudósunk e téren már itt is egymással homlokegyenest ellenkező véle- ményt nyilvánított. Mindezekből látjuk, hogy a kémiai és analitikai vizsgála- tok eredménye még bizonytalan. Itt egyszóval semmit sem tudunk. Tehát a legfontosabb dolog a tanulmány. HWnnek első része a már most működésben levő artézi kutakra terjedne, a víz mennyiségének, kémiai összetételé- nek — meghatározására. — Azonban figyelemmel kell kísérnünk a mé- lyebb rétegek feltárását is. Megkí- sérlettem, hogy oly helyeken, ahol eddig nem sikerült artézi vizet nyerni, mélyebb fúrások eszközöl- tessenek. Ezen mélyfúrásokkal járó költség-befektetés nem lett volna elveszett, mert egyik városunk, amely mély fúrásra nem kapott vizet, siker esetén hajlandó lett volna a költséget megtéríteni. E vá- rossal, névszerint Nyiregyházával szerződésre léptem, mely szerint ha bármily mély fúrással vizet ka- punk, akkor ő az összes költségeket megtériti. E megfizetett összeggel azután mentem volna Nagybecske- rekre, ott szintén olyan megállapo- dásunk van, hogy ha igazán bő vizet szolgáltató kutat nyitok, a költséget 32. A vágsellyei fúrásból az artézi víz : ; i JAZÁR ISTVÁN fölvétele. megtéríti. Aztán mentem volna megindul. PAZÁR ISTVÁN fölvétele Kecskemétre. Meggyőződésem, hogy kellő mélységben mindenütt fognak az Alföldön artézi vizet találni. Ezt a meg- győződésemet főképpen azzal az érvvel tudom támogatni, hogy az Áltöld szé- lén mindenfelé melegforrások fakadnak, tehát igazi nagy mélységben minde- nütt kell melegviznek lennie. A városligeti artézi kút is melegforrást csapolt meg, amelynek vize körülbelül 2000 m mélységből jöhet, hőmérsékletéből követ- keztetve. Figyelembe kell venni az artézi kutak fúrásának korlátozásakor még egy más szempontot is. Teszem fel, ha most pl. Szentesen egy pár 100 m-nyi mély- ségben vizet nyerek, kérdés, van-e joga a vállalkozónak kijelenteni, hogy nem a 200, hanem a 800 m-ről eredő vizet akarja felhasználni. Kérdés, hogy ez utóbbi fogja-e zavarni az előbbit. Ezekre a kérdésekre a tudomány mai állása szerint választ adni nem lehet. Tehát feltétlenül szükséges az, hogy állandó nagy tanulmány induljon meg e téren. Ennélfogva feltétlenül szükséges, hogy 10" 148 AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE. állandó organuma legyen a kormánynak, amely kellő pénzzel és személyzet- tel felszerelve megoldhatná e kérdést, amelynek még egy más fontossága is van, nemcsak az, hogy a működésben levő vizek megapadását megakasszuk, hanem, hogy oly vidéken, amelyen nem sikerült eddig elég mennyiségben vizet kapni, azt biztosan megkapjuk. Mert egy város csekély anyagi erejével rizikós válla- latba nem mehet bele. Ha azonban a kormány közegének biztosítására vagy a végzett tanulmányok alapján megmondhatjuk, hogy körülbelül micsoda mély- ség az, ahol artézi vizet fog találni, akkor igen sok város bele mehet a dologba. Felszólalásomat azzal zárom, hogy örömmel üdvözöljük a törvényjavaslatot és méltóztassék indítványozni, hogy a földtani intézet bizassék meg a tudományos tanulmányok folytatásával, hogy az intézetnek kellő személyzet és javadalmazás bocsáttassék rendelkezésre és 2—3 igen mély fúrás létesíttessék esetleg olyan helyen, amelyet báró Eörvös LóRÁND tanulmányai alapján célszerűnek fog megjelölni. Dr. Barróxky JózsEr államtitkár, elnök: Egy pár szóval reflektálni kivá- nok az elhangzottakra. Az első, amit előre kell bocsátanom, FARKAss tanácsos úr megjegyzésével szemben az, hogy a földmívelésügyi minisztériumnak ezen akciója — amellyel az artézi kutak fúrását engedélyhez akarja kötni — nem akar közegészségügyellenes lenni. A másik, amit előre bocsátok, a képesítés kérdése. Ez talán a jelen törvényjavaslat keretébe nem tartozik. Erről az ipar- törvény reviziója alkalmával lehet gondoskodni. Ami a vízpazarlás kérdését illeti, a törvényjavaslat 3. §-a feljogosítja a kormányt arra, hogy ennek meg- szüntetésére a kúttulajdonost kötelezheti. Ezeknek a megjegyzéseknek előre- bocsátása után konstatálhatom, hogy úgy vettem ki, hogy az értekezlet hozzá- járul ahhoz, hogy a törvényjavaslat a mostani formájában tárgyalás alá bocsát- tassék és hogy vagy e törvényjavaslatban, vagy pedig valamely más úton- módon a gázbejelentés időhatárát valamely olyan formába hozzuk, mely a magánérdekeket nem sérti. URBÁN BéÉLa: Erre a kérdésre vonatkozólag az a nézetem, — hitelesen ugyan nem nyilatkozhatom a pénzügyminiszter úr képviseletében, mert előze- tesen erre nem gondolhattam, — de saját nézetem szerint itt különös törvényes intézkedésre szükség nincs, mert a törvény magában foglalja azon garanciákat, amelyek szerint jogtalan késedelmek elő nem állhatnak. 15 napot szab a tör- vény az állami bányászatot képviselő hivatalnak, melyen belül nyilatkozhatik, hogy be akarja-e szüntetni a kutatást, illetőleg mély fúrást. Ezen 15 nap maximum és erre szüksége van az államnak, mert jöhetnek elő olyan kutatások, illető- leg mély fúrások, melyek kevésbbé ismert geológiai területen létesíttettek. De ez nem azt jelenti, hogy az állam e 15 napot minden esetben igénybe fogja venni. Ő minden esetre igyekezni fog, és kell is neki, ez időt minél inkább kurtítani, erre őt sarkalni fogja az a körülmény is, hogy a kutatás. illetőleg a fúrás szünetelése következtében felmerült költségeket az állam a törvény szerint megtéríteni tartozik. Dr. BaRróxkr JózsEr államtitkár, elnök: Tehát az értekezlet hozzájárul ahhoz, hogy a törvényjavaslat menjen úgy. amint van és hogy ez a kérdés, a határidő kérdése, a két minisztérium között megbeszéltessék és meg fogjuk AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE. 149 próbálni egy megfelelő végrehajtási módot találni. Az maga, hogy a törvény- ben 15 nap van maximum gyanánt kiszabva, régi közigazgatási praxisom alatt nyert meggyőződésem szerint nem elég garancia, mert rendesen mindig a maximumot szokták igénybe venni. URBÁN BéÉra: Azt hiszem, ha az érdekeltség a pénzügyminisztériumhoz fordul előzőleg, úgy a minisztérinm sok esetben már előzőleg hozzá fog járulni a minden akadály nélkül való furatáshoz. Dr. BaRrókvr Józser államtitkár, elnök: Lehet, hogy ez lesz a módja annak, hogy a nehézségek elháríttassanak. KAJLINGER Minány: Midőn az elnök úr a rezümét úgy tette meg, hogy az értekezlet egyhangulag hozzájárult a törvényjavaslathoz, meg kell említe- nem, hogy én ezt a törvényjavaslatot nem olvastam és csak az itt ismertetett tartalom után járultam annak elveihez hozzá. Dr. BaRróxrr JózsEr államtitkár, elnök : Így is fogom fel, csak rosszul fejeztem ki magamat. Úgy gondolom, hogy méltóztatnak helyeselni azt, hogy az artézi kutak fúrása engedélyhez köttessék és a vízpazarlás törvény által korlátoltassék. A gázokra vonatkozólag pedig megpróbáljuk a pénzügyminisz- tériummal egy a felhangzott kivánalmak értelmében való megoldást létesíteni. Ezek után talán kimondhatom azt, hogy az értekezlet kivánatosnak jelzi, Eörvös LóRáÁND báró ő nagyméltóságának előadása után, hogy a kormányzat gondoskodjék legalább két 2500 m mélységű tudományos célra való fúrás léte- sítéséről. Az értekezletnek az a véleménye, hogy igenis szükséges és fontos, hogy a kormányzat az idevonatkozó tanulmányozást, az artézi kutak létesítését és a létesítettek állapotát állandó gondozás tárgyává tegye és e célból a sta- tisztika vezetéséről, a vegyelemzésről, a felügyeletről és ellenőrzésről és a gyógy- vizek figyelembevételéről gondoskodjék. Ami a kormányzat közigazgatási gon- doskodásának részleteit illeti, méltóztatnak talán megnyugodni abban, hogy az értekezlet csak általánosságban nyilatkozik, az pedig, hogy melyik intézet milyen költséggel bízassék meg, az állam feladata lesz. Ezekben bátorkodtam összefoglalni az értekezleten elhangzottakat. Dr. Lóczy Lasos előadó: Nagyon örvendtem, hogy szimpátiával találko- zott mindaz, amit elmondottam. Távolról sem merítettem ki az akadémikus részt és nem teszem ezt most sem, mert hisz ez egyáltalán ezzel az alka- lommal nem is volna lehetséges. Hanem egy-két dologra óhajtanék reflektálni. Tökéletesen hozzájárulok ahhoz, amit KAJLINGER úr méltóztatott kiemelni és amit szeretnék leszögezni, hogy amennyire csak lehetséges ne artézi kutakat, hanem szivattyuzásra berendezett kutakat csináljunk. Én is helyeslem FARKASS KÁLMÁN úrral az artézi kutak létesítését, de a kiömlő u. n. pozitiv artézi kutaktól félek. A negativ artézi kutakat, amelyekből a vizet szivattyuzással kell emelni, a vízpazarlás szempontjából nem tartom annyira veszélyeseknek. Az ugyanis, hogy a víz kifolyik-e vagy nem, az artézi kut általános fogalmát nem változtatja; például Keszthelyen 30 m-rel a Balaton fölött, van egy 1910-ben fúrt kut, amelyben a térszin alatt egy méter mélységben van a víz magassága, itt tehát negativ artézi kút van; de ha 20—25 méterrel távolabb, a lejtőn fúrtak volna, ott a víz kifolynék és ott pozitiv artézi kut lett volna. Tehát 150 AZ ARTÉZI KUTAK TÖRZSKÖNYVEZÉSE. azt óhajtom gyakorlati szempontból, hogy törekedjünk mindig tanácsolni az érdekelteknek, hogy ne kivánjanak kifolyó artézi kutat, hanem elégedjenek meg szivattyuzással vizet termelő kuttal. Oly nagy magasságra emelkedő artézi víz, hogy a községet mindig természetes nyomással lássuk el, nincs, tehát artézi kutak helyett legyenek inkább úgynevezett fúrt kutak mindenütt és lehetőleg kis számmal a köztudat szerint vett pozitiv artézi kutak. Dr. BaRróxky JózsEr államtitkár, elnök: Tehát ismételten hangsúlyoz- hatom azon gondolatot, hogy az értekezlet helyesli az artézi kutak előzetes engedélyhez való kötését. Még egy kérésem volna. A statisztikai vegyelemzés ellenőrzése és egyáltalán a törvényjavaslat törvényre emelkedése után kiadandó rendelet lesz az a tér, ahol e dolgokat szabályozni kell. Méltóztassanak meg- engedni, hogy remélhessük azon szerencsét, hogy ami a végrehajtási rendeleten túlmenőleg intézkedés lenne a tervezetbe foglalva, hogy azt közölhetjük az urakkal és tanácsukkal méltóztassanak bennünket támogatni. Hálásan meg- köszönöm a mélyen tisztelt uraknak, hogy szivesek voltak részt venni ez érte- kezleten. Nem használok cifra szavakat. Oly tudós férfiak vannak jelen, akik ismerik a föld belsejét és tudják, hogy ott a nemes érc salakkal vegyesen for- dul elő, ami annak értékét azonban nem csökkenti. Épúgy a fúrások között is igen sok értékes fúrás van országszerte, bár eme nemzeti kincset a számos selejtes és fölösleges fúrás kissé el is homályosítja. Meg vagyok győződve. hogy mai tanácskozásunk az artézi kutak fontos kérdését sok tekintetben megvilágította, s előbbre vitte. Köszönetemnek tehát csak keresetlen, egyszerű szavakban adok kifejezést. A PEREMARTONI SOMLÓDOMB PLIOGÉNKORÚ RÉTEGSORA ÉS FAUNÁJA. Irta VITÁLIS ISTVÁN dr. A hazai pontusi vagy pannoniai emelet két fáradhatatlan kutatója : HALAvÁTS GYULA és LÖRENTHEY IMRE dr. a balatonmelléki pontusi vagy panno- niai rétegekről és faunájokról írt monografikus jellegű munkáikban! a Bala- ton vidékének többféle rétegét, az ú. n. Congeria rhomboidea-szinttel egy- korúsították és egyfelől a Congeria triangularis és Congerta balatonica, másfelől az Unio Wetzleri tömeges föllépésével jellemzett rétegek közé helyezték. Minthogy engem mind e monografikus jellegű munkák, mind a régibb hazai irodalom ? áttanulmányozása arról győzött meg, hogy az ú. n. Congeria rhomboidea-szintnek sem a sztratigrafiai helyzete, sem a faunája nincs még kellően tisztázva, amely véleményemet a Földtani Társulat 1907. évi május havi szakülésén tartott előadásomban 3 nyilvánosan is kifejeztem, elhatároz- tam, hogy azokat a helyeket sorra fölkeresem, ahol, az eddigi szerzők kuta- tásai alapján, ennek a kérdésnek a megoldására némi remény mutatkozik. Elsősorban a tihanyi Fehérpartot kerestem volt föl. A Fehérpart alsó részének egyik fossziliás rétegét: az cunióss réteget ugyanis már HAaLraváTrs GyuLrA is chatárrétegö,-nek tekintette a Congeria rhom- boidea-szinthez, amelyben már észrevehető a víz kiédesedése.t Még határo- zottabban vont le ilyes következtetést LŐRENTHEY IMRE dr., amennyiben a Fehérpart alsó részében lelt három kövületes réteg faunájának fölsorolása után ezt írta: cAz Uniók fölfelé mindig gyakoriabbak lesznek, valamint a. 1 HALAvÁTS Gy.: A balatonmelléki pontusi koru rétegek faunája. A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei. I. k. 1. r. Paleont. függ. Bpest, 1902. LŐRENTHEY I. dr.: Adatok a balatonmelléki pannoniai korú rétegek faunájá- hoz és sztratigrafiai helyzetéhez. U. o. 1905. 2 Ezek közül legfontosabbak : HaLavÁTs Gy.: Őslénytani adatok Délmagyar- ország neogénkorú üledékei faunájának ismeretéhez. III. közl. A m. k. Földt. Int. Évk. X. k. Bpest 1892—94. 23. I. — LŐRENTHEY I.: A szegzárdi, nagymányoki és árpádi felsőpontusi lerakódások és faunájok. U. o. 65. I. — BöcxkH J.: Pécs városa környékének földtani és vizi viszonyai. Földt. Int. Évk. IV. k. 3 VITÁLIS ISTVÁN dr. : A balatonmelléki bazaltos kőzetek kora. Höldt. Közl. REKERVT 1ő 1064E 4 HALAVÁTS GYULA: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. 65. I. 152 D: VITÁLIS ISTVÁN Dreissensia serbica BRus. is. Fölfelé haladva mindinkább szaporodnak azok az alakok, melyek a felső Congeria rhomboidea-szintben lesznek uralkodóvás.! Ennek a két egymást támogató következtetésnek természetes logikai folyománya volt az a reményem, hogy a Fehérpart felső, még át nem kutatott s LŐRENTHEY IMRE dr. által csakis hágcsóval megközelithetőnek jelzett része lesz az a klasszikus hely, ahol ellehet majd esetleg dönteni a Congeria rhombo- idea-szint sztratigrafiai helyzetét. Remélhettem ezt annyival is inkább, mert hiszen LŐRENTHEY IMRE dr. balatonmelléki munkájának összefoglaló részében (a 179. lapon) egészen határozottan jelentette volt ki, chogy ebbe (t. i a Congeria rhomboidea)-szintbe tartozó, zsiros, bitumenes fekete agyag vagy szenes réteg van a tihanyi Fehérpart felső mereoek falában. Ilyen előzmények alapján kutattam át a tihanyi Fehérpartot alsó és felső részében egyaránt. A vizsgálat eredményét cA tihanyi Fehérpart pliocén- korú rétegsora és faunája; címen közöltem a Földtani Közlöny 1908. évi XXXVIII. kötetének 665 s következő lapjain. Ebben a cikkemben a Fehér- partról addig ismert három kövületes réteg helyett nyolc kövületes réteg faunáját soroltam föl s megfigyeléseim alapján kimutattam 1. hogy LÖRENTHEY IMRE dr. tévesen vette a Fehérpart felső részét a Congeria rhomboidea-szint- hez, amennyiben ez is a Congeria triangularis és GC. balatonica tömeges föllépésével jellemzett rétegcsoporthoz tartozik, minthogy a legfelső (VIII.) kövületes rétegben megint tömegesen fordul elő a Congeria balatonica és 2. hogy a Fehérpart középső mocsáragyagrétegeiben észlelhető faunamódosulás cnem magasabb (t. i. az ú. n. Congeria rhomboidea)-szintre utal, hanem csak facies-változásra : egy viszonylagosan édesebb vizű időszakaszra a pliocen- korszak azon elegyes vizű lerakódásain belűl, amelyet a Congeria triangularis és a Congeria balatonica tömeges föllépése jellemező. A Fehérpartról írt cikkem nyomában LŐRENTHEY IMRE dr.-tól is megjelent egy közlemény cA tihanyi Fehérpart pannoniai rétegeirőls címen, amelyben LŐRENTHEY IMRE dr. egyrészt újabb adatait közölte, amelyekkel — mint maga írta — nagyjából ugyanazon eredményekre jutott mint én, másrészt azonban olyan megjegyzéseket is utalt reám, amelyek vitatkozásra hívtak ki. Miután a vita során ? LÖRENTHEY IMRE dr. a Fehérpartról írt cikkemnek csaknem minden állítását elismerte több-keve- sebb határozottsággal, megjelölt munkatervera szerint folytatólag közrebocsá- tom most már az ú. n. Congeria rhomboidea-szint sztratigrafiai helyzetére vonatkozó, más lelőhelyeken tett, helyszíni megfigyeléseim eredményeit. Mint- hogy az eddigi szerzők szintezése szerint az u. n. Congeria rhomboidca-szint egyfelől a Congeria triangulavis és C. balatonica, másfelől meg az Unio Wetzleri tömeges föllépésével jellemzett rétegek között van, a balatonmellékéről ide vett rétegeknek is a Congeria triangularis és Congeria balatonmica töme- ges föllépésével jellemzett rétegcsoport a fekvője és az Unio Wetzleri tömeges 1 LŐRENTHEY IMRE dr.: Adatok a balatonmelléki pannoniai rétegek faunájá- hoz etc. 12. I. 2 V. ö. Földt. Közl. XXXVIII. k. 665. és 679. II., továbbá Földt. Közl. XXXIX. k. 363. és 368. 1., valamint Földt. Közl. LXI. k. 428. 1. A PEREMARTONI SOMLÓDOMB PLIOCÉNKORÚ RÉTEGSORA ÉS FAUNÁJA. 153 föllépésével jellemzett réteg a fedője, ha tényleg helyesek az előbbi szerzők állításai. Miután a tihanyi Fehérparton a fekvő felől vizsgáltam meg az ú. n. Congeria rhomboidea-szinthez vett rétegek sztratigrafiai helyzetét, most olyan föltárást kerestem, ahol meg a fedő felől lehet tanulmányozni ezt a viszonyt. Ilyen föltárásnak látszott, előzetes irodalmi adatok alapján, a peremartoni Somlódomb föltárása. Ebben a föltárásban ugyanis azon adatok szerint, a1ne- lyeket LÖRENTHEY IMRE dr. közölt balatonmelléki mnnkájában KoRMmos TIVADAR szelvényvázlata alapján, a fedőnek tekintett Unio Wetzleri-s réteg is és annak fekvője és fedője is föl van tárva. Világosan kitetszik ez az említett helyen közölt következő rétegsorból: 1. legalul kékes agyag kövületek nélkül; 2. erre csillámdús kvarchomok telepűl Unio Wetzlerivel s viszonylag igen gazdag, LőRENTHEY dr. szerint mintegy 16 fajt felölelő faunával; 3. e felett kövület- nélküli sárga agyag és 4. édesvízi mészkő következik; 5. legfelől pedig hu- musz van. E rétegsor szerint a peremartoni Somlódomb föltárásában nemcsak az Unio Wetzleri-s réteg van föltárva, hanem annak a fekvője és a "rfedője is. Igaz ugyan, hogy mind a fekvő, mind a fedő rétegek meddőeknek, kövület- nélkülieknek voltak jelezve, de viszont sztratigrafiailag igen fontosnak véltem azt a körülményt, hogy az Unio Wetzleris réteg fedőjében, a 3. és 4. réteg- ben olyan képződményt tételeztem fel, amely a balatonmelléki cédesvízi facieso-t képviselheti. Az xédesvízi facies, alatt a Nagyvázsony— Kapolcs— Öcs vidékén régóta ismert meszes homok és agyag, csillámos márga, porózus mésztufa, márgás mészkő és édesvízi mészkőképződéseket értjük, amelyeknek sztratigrafiai helyzetére nézve igen eltérők a nézetek. Az újabb szerzők közül Hanavárs az ú. n. Congeria rhomboidea-szinthez vette az egész képződményt LŐRENTHEY dr. a képződmény túlnyomóan nagyobb részét, az alsó részt, szin- tén oda vette, az édesvízi mészkövet pedig az Unio Wetzleri-s réteg száraz- födi faciesének tekintette. E nézeteknek azonban határozottan ellentmondott a peremartoni Somlódomb föltárásának föntebb idézett rétegsora s egyben megerősítette az én vizsgálataim eredményét, amelyet 1907-ben úgy fejeztem ki, hogy az cédesvízi facies, alsó része: a meszes homok és agyag az Öcsön lelt Congerta Neumayri alapján még pontusi, a középső része: a csillámos márga a Nagyvázsonyban lelt konvex viviparak alapján már levantei és a felső része: a porozus mésztufa, márgás mészkő és édesvízi mészkő pedig telepűlése és faunája alapján a diluvialis lösznél nem sokkal idősebb. Ime kétféle ok is indított arra, hogy magam is áttanulmányozzam a peremartoni Somlódomb föltárását. Megfigyeléseimet, amelyek egyrészt megerősítik KoRMmos TIVADAR dr. ada- tait, másrészt tetemesen bővítik ezen érdekes föltárásra vonatkozó ismereteinket, a következőkben bocsátom közre. x A peremartoni Somlódomb a veszprémvármegyei Peremarton községtől északkeletre emelkedik. A föltárás, amelyet KoRmos Tivapag fedezett fel MaRkó Jánossal együtt, az Ősi község felé vezető út keleti oldalán van a gémeskút, illetve a téglavető mellett. 154 Dr: VITÁLIS ISTVÁN A rétegsort, mindjárt az út mellett, sárgás agyagos homok (1.) kezdi meg mintegy l m vastagságban, felső részén a következő fossziliákkal : Dreissensta. serbica BRus. gyakori; Dreissensiomya (efr. intermedia) sp. töredékek ; Unio Halavátsi BRus. 3 példány; Limnocardium apertum Műn- STER sp. 6 példány; L. decorum Fvucnus sp. 5 példány; Melanopsis decollata Sror. gyakori; M. Entzi BRus. gyakori; M. gradata FucHs gyakori; M. (Lyr- caea) cylindrica STor. 2 példány ; Micromelania ? laevis FucHs sp. sok pél- dány ; Bithynia? margaritula FucHs 1 példány; Bithynia-fedők. Vivipara Sadleri. PaRrscH. sp. nagyon sok példány; V. fr. Semseyi Hanav.: V. fr. Lóczyi Hanav.; V. cfr. gracilis LŐRENT.; V. cfr. balatonica NEum.; V. KEur- densis LŐRENTHEY; V. cyrtomaphora BRus. E réteg főnevezetessége a nagy alakváltozatosságot mutató Vivipara Sadleri PaRrscn. sp. A típusos formáktól átmenetek vezetnek a zömök Vivi- para Semseyihez, a karcsú, lépcsőzetlen Vivipara gracilishez és Vivipara Lóczyihez, továbbá a lépcsős Vivipara balatonica, V. kurdensis és V. eyrto- maphorához is. A Vivipara kurdensis és V. cystomaphora tipusos példányok- ban is föllép. Erre a kövületes rétegre 10—12 cm vastag verhenyes, rozsdás homok- rétegecske (2) következik, s arra 20 em vastag barnás, meszes agyagos mo- csárréteg (3) telepűl a következő kövületekkel : Dreissensia serbica BRus. 4. péld. ; Limnocardium apertum MÜNSTER sp. gyakori; Limnocardium deczorum FucHs sp. gyakori; Planorbis (fefr. Cornuj) töredékek ; Ancylus hungaricus BRus. 1 p.; Melanopsis Entzi BRus. gyakori; Melanopsis gradata Fucus 1 p.; Micromelania ? laevis Fucns 6 p. ; Bithynia- fedők. Most 80 cm vastag sárgás, csillámos, márgás agyag következik (4), amelyből elég változatos fauna került elő, ú. m. : Dreissensia serbica BRus. gyakori; Unio sp. töredék; Limnocardium decorum FucHs sp. gyakori; Pisidium Krambergeri BRus. 3 p.; Lymnaea sp.; Planorbis (Segmentina) Lóczyi Hazav. (— Segmentina nitida Münt. teste KoRmos ! 1 p.; Planorbis (Gyraulus) tenuistriatus Löv. 1 p.; Planorbas subptychophorus Harav. 1 p.; Ancylus hungaricus BRus.; Melanopsis FEntzi Beus. gyakori; Hydrobia syrmica Neuum. 1 p.; Pyrgula hungarica LÖRENTH. 1 p.; Bithynia ? margaritula Fucus 1 p.; Bithynia fedők; Micromelania ? lacvis Fucns 1 p. gyakori ; Micromelania Schwabenaui Fucns sp.; Vivipara Sadleri PaRrscnH sp. gyakori; Vivipara cfr. eyrtomaphora BRus. gyakori; Ne- ritina (Clithon) radmanesti Fucns n. s. p.; Ostracodák, halcsontok, Chara termések. A Viviparak között sok a lépcsős járatú, amelyek mintegy összekötő láncszemeket alkotnak a WV. balatonica, kurdensis és cyrtomaphora fajok között. A Vivipara cyrtomaphora a következő kövületes rétegben túlsúlyra jut már. 1 KoRmos T. dr.: A mencshelyi édesvízi mészkő faunájáról. Budapest, AI S E A PEREMARTONI SUMLÓDOMB PLIOCÉNKORÚ RÉTEGSORA ÉS FAUNÁJA. 155 Az 5. réteg két méter vastag kékesszürke agyagos homok sok kövü- lettel, ú. m. : Congeria balatonica PaARrscH. nagyon sok péld.; Dreissensia serbica BRus. Dreissensia auricularis FucHsS var. simplexc Fucns; Limnocardium apertauum MüNxsr. sp. ; limnocardium decorum Fucus sp.; Pisidium Kram- bergeri BRus.; Planorbis sp. ind.; Melanopsis decollata $Sror. gyakori; M. (Lyrcaeca) eylindrica Sror. gyakori; Micromelamia? laevis FvucBs sp. ; M. Schwabenaui Fucuns sp.; M. Haidingeri $Sror. sp.; Bithyunia? margari- tula FucHs; Vivipara eyrtemaphora BRus. nagyon sok péld.; Valvata bala- tonica RoLrLE; Valvata simplex FucHs var. bicincta Fucns; Ostracoda. E réteg érdekessége, hogy nagy számban lép föl benne a Congeria ba- latonica PaRrscn, a Vivipara cyrtomaphora BRus. és a Melanopsis (Lyrcaca) eylindrica STOL. A Vivipara eyrtomaphora BRus. példányok igen változatosak. Egyesek karcsú termetökkel a Vivipara kurdensisre emlékeztetnek, mások zömökebbek s teljesen megegyeznek BRusrsa fonyódi példányaival. A Melanopsis (Lyrcaeca) ceylindrica BRus. példányai úgy, mint a fonyódi példányok, jóval nagyobbak. STrorrcka zalaapáti és BRusIsa kenese- siófoki példányainál. A 6. réteg alig 10 em vastag kékes homok, amelyre mintegy 30 cm vastag sárgás, csillámos márgás agyag (7.) telepűl. Nehány fossilia ebből a rétegből is előkerült, t. i. : Helix sp. töredékek. Planorbis (Segmentina) Lóczyi Hanav. (—S. nitida MüLLn.) 1 p. Bithynia fedők. A 7. rétegre következő 15 em vastag barna meszes agyagban is csak gyéren van fossilia. Ebben a rétegben Planorbis sp. töredékek, Bithynia fedők és Ostracodák vannak. A 8. réteg mintegy fél m vastag sárgás és kékes meszes agyagos homok, amelyből szintén csak nehány fossiliát gyűjtöttem, ú. m.: Helix (Xerophila) striataformis LöREsTHEx 1 p. Melanopsis Entzi BRus 3 p. Vivipava aff. NEumaxki 1 p. Vivipara ecyrtomaphora Bnrus. 1 p. A 9. réteg, mintegy 20 cm vastag durvább szemű, kissé összeálló szür- kés homok, viszonylag igen gazdag fossiliákban, különösen Unio Wetzleri Duxx. sp.-ekben. Ez az a réteg, amelyből LöREsTHExY dr. 16 fajt sorolt fel. Ezek csaknem mind megvannak az én gyűjtésemben is, sőt még nehány más faj is. A gyűjtött fajok a következők : Congeria Neumayri Bgus. ? 3 tör. péld., Dreissensia serbica BRus 5 p., Limnocardium sp. töredékek, Unio Wetzleri DANSx. sok példány, Pisidium sp. ind. 3 p., Helix (Xerochila) striataformis DLőR. 1 p., Pupa (Leucophilus) Nouletiana Durux 4 p,, Carychium minimun MüLnn. foss. (— Pupa Berthae HaLav. teste LŐRENTHEY 1) 3 p., Limnaca minima Hanav. 6 p., Limnaea (Gul- 1 LŐRENTHEY I. dr.: Adatok a balatonmelléki pannoniai korú rétegek fauná- jához etc. 90—92. I. 156 Dr: VITÁLIS ISTVÁN naria) sp. 2 p., Planorbis (Coretus) cornu BRowG. 3 p., Planorbis (Gyrorbis) bacomicus Harav. (— P. spirorbis L.) gyakori, Planorbis cyelostomus BRus. 2 p., Planorbis micromphalus FucHs, Planorbis (Segmentina) Lóczy Harzav. (— Seg- mentina nitida Münn.), Melanopsis praemorsa 1. sp., Melamopsis Fintzi BRus. gyakori, Melanopsis oxyacamtha BRus. 3 p., Micromelania ? laevis Fucus sp. l p.. Bilhyjnia fedő 12 p., Vivipara sp. töredék (ef. V. Fuchsi Neum.) 1 p., Valvata variabilis Fucns, V. simplex FucHs Neritina (ef. radmanesti Fucns) sp. töredékek. Az Unio Welzleri Dusk. tömeges föllépésével jellemzett réteg felett, fel a domb hátáig, leveles márgás agyag (10) következik, amelyre a dombtetőn édesvízi mészkő (11.) és legfelül márgagumós homok (12.) települ. Az itt közölt adatokból a következő sztratigrafiai eredmények vonhatók le: A peremartoni Somlódomb alsó része: az 1—8. számú réteg, a Congeria triangulavis és a (iongeria balatonica tömeges föllépésével jellemzett réteg- csoporthoz tartozik; a föltárás középső része: a 9. sz. réteg pedig az Unio Wetzleri tömeges föllépésével jellemzett réteghez, vagyis az 1—9. sz. rétegek a pontusi emelet képződményei. A 10. és 11. számú réteg az ú. n. xaédesvízi faciess-t képviseli s településénél fogva már postpontusi. Az ú. n. Congeria rhomboidea-szint, a föntiek tanúsága szerint, a pere- martoni Somló-domb föltárásában sincs meg, amennyiben az Unio Wetzleri-s réteg fekvőjében levő rétegcsoport faunája alapján, az Unio Wefzleri-s réteg fedőjében levő xédesvízi facieso pedig települése alapján nem egykorúsítható vele. A peremartoni Somló-domb föltárásának az alsó része t. i. az 1—8. sz. rétegcsoport korban közel áll a Fehérpart föltárásának a felső részéhez: mind a kettő a Congeria triangularis és a Congeria balatonica tömeges föllépésével jellemzett rétegcsoport felső részét képviseli. Mind a két helyen mocsárrétegek lépnek fel olyan alakokkal, amelyek viszonylagosan édesebb vizű faunára val- lanak. Ilyen alakok a következők : Plamorbis (Gyraulus) tenmistriatus LöR., Planorbis (Coretus) cormau BnowG., Planorbis ((Gyrorbis) baconicus Hanav. (— P. spirorbis L.), Planorbis subptychophorus Hanav., Plamorbis (Segmentina) Lóczy Haz. (— P. nitidus MüLL.), Ancylus hungaricus BRus., amelyek mind a két helyen előfordulnak. A peremartoni So0mló-domb föltárása annyiban érdekesebb a Fehérparti- nál, hogy itt a Congeria triangularis és (G. balatonica rétegcsoportnak ezen felső, édesebb vizű faciesére közvetlenül reátelepül az Unio Wetzleri tömeges föllépésével jellemzett réteg és erre még a postpontusi xédesvízi facieso is. Sztratigrafiai szempontból ez a legnagyobb nevezetessége a peremartoni Somló- domb föltárásának. 8i A peremartoni Somló-domb föltárása azonban palaeontologiai szempont- ból is felette érdekes. A Congeria triangularis és Congeria balatonica töme- ges föllépésével jellemzett rétegcsoportnak a Viviparák nagy változatossága kölcsönös különös fontosságot. Úgylátszik ugyanis, hogy a lépesőzetlen sima, Viviparák. ú. m. a Vivipara Semseyi HALav., a Vivipara gracilis ILÖRENT. és a Vivipara Lóczyi HAarav. oldalági, s a lépcsős, síma Viviparák közüla VWivi- para balatonica Nem. és a Vivipara kuvrdensis LÖRENT. közvetítésével a Vivi- A PEREMARTONI SOMLÓDOMB PLIOCÉNKORÚ RÉTEGSORA ÉS FAUNÁJA. 157 para eyrtomaphora BRus. felszálló rokonai a Vivipara Sadleri PaRTScH sp.- nek. A peremartoni Somló-domb föltárásának ezt az adatát más helyek adatai vannak hivatva megerősíteni. Az a tény viszont, hogy a Vivipara Sardleri-vel együtt lép fel a Vivipara cyrtomaphora-n kívül a Vivipava kavrdensis, sőt a Vivipara. Semseyi, a Vivipara Lóczyi és a Vivipara gracilisra. emlékeztető alakok is fellépnek és pedig a Congeria triangularis és GC. balatonica töme- ges föllépésével jellemzett rétegcsoporton belül, legalább is kétségessé teszik újabb szerzőknek azt a nézetét, hogy a Balaton déli partján, a Somogyi domb- " hátságon fekvő Köttse, Karád, Túr, Tab stb. Vivipara kawdensis, Vivipara Semseyi, Vivipara gracilis és Vivipara balatonica tartalmú rtegei a Congeria balatonica és triangularis szintjénél fiatalabbak, vagyis az ú. n. Congeria rhom- boideaszinthez tartoznak. Az Unio Wetzleri-s réteg fő palaeontologiai nevezetessége, hogy itt már a pontusi faunában sok olyan alak is jelentkezik, amely határozottan pleisztocén jellegű. Ilyen első sorban a Carychium minimum Münn. foss., amelyet HALA- várs Pupa Berthae néven új fajként írt volt le; KoRmos— Weiss szerint ez tipusos löszcsiga. Ilyen továbbá a Planorbis (Gyrorbis) Bakonicus Harzav. Ez a régibb irodalomban Planorbis spirorbis néven szerepelt s LÖRENTHEY is azt irja róla: celső tekintetre rendkívül hasonlít a Planorbis (Gyvorbus) spivorbis L.-hez... csakis részletes összehasonlítás után lehet e pannóniai és diluvialis alakot egymástól elkülöníteni, (i. m. 99—100 I.) KoRmos szerint HALAvÁTS Planorbis bakonikus-a tényleg azonos LINNE Planorbis spirorbis fajával. Ilyen diluviális jellegű alak még a Palanorbis (Segmentina) Lócsyi HALAv. is. Lö- RENTHEY azt Írja e fajról: aA sáfránykerti diluviumból való Plamorbis milidus példányokkal hasonlítva össze, látni, hogy a különbség nagyon csekély ...: Kormos itt sem lát különbséget s szerinte a pontusi Planorbis Lóczyi HALAv. azonos a diluvialis Planorbis (Segmentina) nitida Münn. fajjal. Kelt Selmeczbányán, 1911 szeptember hó 18-án. A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1911. évben. Repertorium der auf Ungarn bezüglichen geologischen Literatur im Jahre 1911, Ebben a jegyzékben mindazok a geológiai, paleontológiai, petro- grafiai, geomorfológiai, talajismereti, mineralógiai, ásványkémiai és bánya- geológiai munkák felsorolvák, melyek a Magyar Korona Országaira vonat- koznak, illetőleg amiket egyrészt magyar szerzők hazai és külföldi folyóira- tokban, másrészt külföldi szerzők hazai folyóiratokban írtak. Im dieses Repertorium wurden alle jene geologischen, palxzontologisechen, petrographischen, geomorphologisehen, agrogeologischen, mineralogischen und montangeologisehen Arbeiten aufgenommen, die auf die Lünder der Ungari- 158 Az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. sehen Krone Bezug haben, bezw. die einesteils aus der Feder ungarischer Autoren in ungarischen und auslündischen Zeitsehriften erschienen sind. Arthaber, G.: A déli Bakony werfeni rétegeiből és kagylómészéből származó új cephalopoda-faunájának reviziója. (2 tábl.) A Balaton tud. tanulmány. eredményei. pal. függ. III. köt. p. 1—26. Budapest 1911. Ballenegger, R.: A kecskeméti földrengés. (I tábla és 3 ábrával.) Földt. Közl. XII. köt. p. 625. Budapest 1911. — Notices sur le tremblement de terre a Kecskemét (avec pl. I et les fig. 3). Földt. Közl. XLI. köt.. p. 669. Budapest 1911. A Barlangkutató Bizottság 1910. évi jelentése. Földt. Közl. XLI. köt. p. 464. Budapest 1911. Bather, F. A.: Triassic Echinoderms of Bakony. (18 Taf. u. 63 Textabbild.). Result. der wissenschaftl. Erforschung des Balatonsees, pal. Abh. I. Bd. p. 1—228. Wien 1911. Berezna és Szinevér. Zóna 12. Rov. XXIX. Geológiai részletes térkép. 1 : 75,000. Budapest 1911. Berichte Jer geologisehen Komáission der Königreiehe Kroatien— Slavomten für das Jahr 1910 Zagrvab 1911. Böckh, H.: Az erdélyi medence földgázelófordulásainak geológiájáról. Bány. és Koh. Lapok. XLIV. évf. II. köt. p. 75. Budapest 1911. Catalogus in lilteras digestus librorum bibliothecae Instituti (Geologici hegni Hungariae indexgue tabularum geographicarum atgue imagiínum. p. 1—488. Budapest 1911. Catalogus arte conclusus bibliothecae Instituti (Geologici Regni Hungariae. p. 1—316. Budapest 1911. Dénes, Fr.: Beilrüge zur (Geologie des Zjargebirges in ÖOberungarn. Peter- manns Mitteilungen. 57. Jahrg. p. 268. Gotha 1911. Dicenty, D.: A talaj mechanikai összetétele és viízkapacitása közötti kap- csolatról. Földt. Közl. XLI. köt. p. 95. (Társ. Jegyzkv.) Budapest 1911. — Über den Zusammenhang zwischen der mechanischen Zusammensetzung und der Wasserkapazitüt des Bodens. Földt. Közl. Bd. XLI. p. 211. (Prot. Ausz.) Budapest 1911. — Über die physiologisehe Rolle der Náhrsalzmengen im Boden und die velativen Zahlen derselben. Verhandl. d. zweiten intern. Agrogeologen- konferenz. p. 178. Stockholm 1911. Diener, K.: Közlemények a déli Bakony triaszkorú rétegeiből származó újabb Cephalopoda-gyüjtésekről. (1 tábl.) A Balaton tud. tanulm. eredményei. pal. függ. III. köt. p. 1—22. Budapest 1911. — Újabb megfigyelések a déli Bakony kagylómész-cephalopodáin. (1 tábl.) A Balaton tud. tanulm. eredményei. pal. függ. III. köt. p. 23—31. Buda- pest 1911. Dunka de Sajó, W.: Aufgelassene Bohrungen in Ungarn. Ung. Mont. Industr. u. Handelztg. Nr. 15. XVII. Jahrg. p. 1. Budapest 1911. Edvi Illés, A.: Az erdélyi földgázok. (3 ábrával.) Magy. Mérn. és Építész- egylet Közl. XLV. köt. 35. sz. p. 441. Budapest 1911. Az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 159 Emszt, K.: Jelentés a m. kir. Földtani Intézet agrogceológiai osztálya chemiai laboratoriumának működéséről. Földt. Int. Évi jelentése 1909-ről. p. 235— 246. Budapest 1911. — Az ipolynyűrai időszakos szökőforrás. (3 ábrával.) Földt. Közl. XLI. köt. p. 729. Budapest 1911. — Die Springguelle bei Ipolynyitra. (3 Fig.) Földt. Közl. XLI. Bd. p. 797. Budapest 1911. — Magyarország nagyobb tőzegtelepei. Magy. Mérn. és EÉpítészegyl. Közl. XVLV. köt. 10. sz. p. 148. és 11. sz. p. 157. Budapest 1911. — Ilosvay, L., Szinnyei-Merse, Zs. és Horváth, B.: Balatonmelléki kőzetek, vizek, és gáz chemiai elemzése. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. I. köt. I. rész. Függelék. Budapest 1911. — Ilosvay, L., Szinnyei-Merse, Zs. és Horváth, B.: Chemische Analysen eimiger (Gesteine, Wüsser und eines Gascs aus der Balatonseeumgebung. Resultate der wissenschaftlichen Erforschung des Balatonsees. I. Bd. I. Teil. Anhang. Budapest 1911. — és László, G.: Jelentés az 1909. év folyamán eszközölt geológiai tőzeg- és lápkutatásokról. Földt. Int. Évi jelentése. p. 188—199. Budapest 1911. — u. László, G.: Bericht über geologisehe Torf- und Moorforschungen im Jahre 1908. Jahresb. d. königl. Ung. Geol. Reichsanst. für 1908. p. 207— 225. Budapest 1911. — és Rozlozsnik, P.: A Medveshegység bazaltos kőzetei. (I tábla és 2 ábrá- val.) Földt. Közl. XLI. köt. p. 257. Budapest 1911. — Beitrüge zur Kenmtnis der Basaltgesteine des Medvesgebirge. (Mit I Taf. u. 2 Fig.) Földt. Közl. XLI. Bd. p. 343. Budapest 1911. Engler, K.: A petroleum keletkezéséről. Természettud. Közl. XLIII. köt. 523. füz. p. 134. Budapest 1911. Fehértemplom— Szászkabánya és Ómoldova. Zóna 2627. Rov. XXV. Rész- letes geológiai térkép 1 : 75.000. Budapest 1911. Frech, Fr.: Új GCephalopodák a déli Bakony buehensteini, wengeni és raibli" rétegeiből. (II. tábl. és 18 ábr.) A Balaton tud. tanulm. eredményei pal. függ. III. köt. p. 1—11. Budapest 1911. -— Pótló jegyzetek a bakonyi triász-cephalopodáihoz és kagylóihoz. (30 ábr.) A Balaton tud. tanulm. eredményei pal. függ. p. 1—30. Budapest 1911. Gaál, J.: A magyar szarmata szintezésének kérdése. Földt. Közl. XLI. köt. p. 440. (Társ. Jegyzkv.) Budapest 1911. — Die Frage der Horizontierung der Sarmatikums in Ungarn. Földt. Közl. XII. Bd. p. 514. (Prot. Ausz.) Budapest 1911. — Válasz Téglás Gábor úrnak. Földtani Közlöny XLI. köt. p. 734. Buda- pest 1911. — Die sarmatische Gaslropodenfauna von Rákosd in Komilat Hunyad. (Mit 3 Taf. u. 20 Fig.) Mitteilung. aus d. Jahrb. d. k. Ung. Geol. Reichs- anstalt. XVIII. Bd. 1. Heft. p. 1—111. Budapest 1911. — Újabb adatok a zsilvölgyi rétegek elterjedéséhez. (1 táblával.) Annal. Mus. Nation. Hung. IX. köt. p. 297—308. Budapest 1911. 160 az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Gaál, J.: Neuere Betdrüge zur Verbreitung der Zsiltaler Schichten. (I Taf.) Ann. Mus. Nation. Hung. Vol. IX. p. 308—316. Budapest 1911. — Déva környékének földvajzi viszonyai a pleisztocén és ó-alluviális időkben. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társ. Évk. XXI. évf. 1. füz. p. 26. Déva 1911. Gáspár, K.: A braziliai gyémántok. Természettud. Közl. XLIII. köt. 537. füz. p. 732. Budapest 1911. Gavazzi, A.: lIzvjestaj o geografskoj sekciji Vijesti geol. provj. za Kralj. Horvts. Slav. za gov. 1910. pag. 43. Zagreb 1911. — Bericht über die geographische Section. Berichte der geol. Komission der Königr. Kroat. Slav. f. d. Jahr 1910. Zagreb 1911. Gesell, S.: Die Glanzperiode des Körmöczbanyáer Goldbergbaues im 14. Jahr- hundert. Ung. Mont. Industr. u. Handelsztg. Nr. 24. p. 3. XVII. Jahrg. Budapest 1911. Glinka, K. D.: Mállási termények és talajok Bikszád-fürdő környékén. (4 ábrával.) Földt. Közl. XLI. köt. p. 631. Budapest 1911. — Die Verwilterungsprozesse und 6 Böden in der Umgebung des Kurortes Bikszád. (Mit 4 Fig.) Budapest 1911. Gorjanovié-Kramberger, K.: Eine Klimazonenbodenkarte Kroatioen— Slavo- miens. Conférence agrogéologigue internat. II-e session. Stockholm 1911. - Rad. geoloskog provjerenstva Kraljevina Hrvatske-Slavonije (irod 1910. Vijesti geol. provj. za Kralj. Hrv. Slav. za god. 1910. pag. 8. Zagreb 1911. - Die Tátigkeit dev geologischen Komission der Königreiche Kroatien-Slavo- nien im Jahre 1910. Berichte der geol. Komission der Königr. Kroat. Slavon. f. d. Jahr 1910. pag. 8. Zagrab 1911. - Izojestaj iz prapornih prijedijela Slavonije. Vijesti geolog. provj. za Kralj. Hrv. Slav. za god. 1910. pag. 22. Zagreb 1911. — Aufnamsberiehte aus den Lössgebieten Slavomiens. Beriehte der geol. Komission der Königr. Kroat. Slav. f. d. Jahr 1910. pag. 22. Zagrab 1911. - Opazanja u plitlkom kru kod Generalskog stola u Hrvatskoj. Vijesti geol. provj. za Kralj. Horv. Slav. za god 1910. p. 22. Zagreb 1911. - Beobachtungen im Seiechten Karste bei Generalski stol in Kroatien. Be- richte der geol. Komission der Königr. Kroat. Slav. f. d. Jahr 1910. pag. 22. Zagrab 1911. — Dva falguvita (stvijelne cijevi) iz zívog pijeska kod Molvica u Podvawvini. Vijesti geol. provj. za Kralj. Hrv. Slav. za god. 1910. pag. 44. Zagrab 194 — Über zwei Fulgurite (Blizröhren) aus den Flugsanden von Molvice in der Podravina. Berichte der geol. Komission der Königr. Kroat. Slav. fd. Jahr. 1910. p. 44. Zagrab 1911. - 0 pitanju prisutnosti orsti Homo auriguacensis u Krapini. Vijesti geol. provj. za Kralj. Hrv. Slav. za god 1910. p. 46. Zagreb 1911. — Zur Frage der Exgistenz des Homo aurigumacensis in Krapina. Berichte der geol. Komission der Königr. Kroat. Slav. f. d. Jahr 1910. p. 46. Zagrab 1910. Az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 161 Gorjanovié-Kramberger K. : Arctomys marimotta, Schreib, iz Krapina. Vijesti geol. provj. za Kralj. Hrv. Slav. za god 1910. pag. 52. Zagreb 1911. - Arclomys marmot. Schreib aus Krapina. Berichte der geol. Komission der Königr. Kroat. Slav. f. d. Jahr 1910. pag. 52. Zagrab 1911. n. Güll, V.: Agrogeologisehe Notizen aus der Umgebung von Baracs- puszta, Ladánybene und Tatárszentgyörgy. Jahresb. d. königl. Ung. Geol. Reichsanst. für 1908. p. 190—193. Budapest 1911. — Treitz, P. és Timkó, I.: Felvételi jelentés 1909-ről. Földt. Int. Évi jelen- tése 1909-ről. p. 183—187. Budapest 1911. Gyulai, K.: Az urán- és thoriumtartalmú érctelepekről. Bány. és Koh. Lapok. XLIV. évf. 1. köt. p. 366. Budapest 1911. Halaváts, Gy.: Jelentés az 1909. év nyarám a krassószörényi Középhegység- ben végzett reambulációról. Földt. Int. Évi jelentése 1909-ről. p. 81— 82. Budapest 1911. — Der geologische Aufbau der Umgebung von Vizakna. Jahresb. d. königl. Ung. Geol. Reichsanst. für 1908. p. 77—87. Budapest 1911. -—— Die neogenen Sedimenten der Umgebung von Budapest. (Mit 5 Taf.) Mitteilung. aus d. Jahrb. d. k. Ung. Geol. Reichsanst. XVII. Bd. 2. Heft. p. 386. Budapest 1911. — A balalonmmelléki pontusi korú rétegek faunája. (3 tábla és 7 ábra) A Balaton tud. tanulm. eredm. IV. köt. függ. p. 1—74. Budapest 1911. — Die Fauna der pontischen Schichten in der Umgebung des Balatonsees. (Mit 3 Taf. und 7 Textabbild.) Result. der wissenschaftl. Brforsch. des Balatonsees. IV. Bd. Abh. p. 1—80. Wien 1911. — és T. Róth, L.: Temeskutas és Oravicabánya környéke. Magyarázatok a Magyar Kor. Orsz. részl. geol. térképéhez. p. 1—33. Budapest 1911. Herrman, M.: A földgáz termelése, vezetése és értékesítése. Magy. Mérn. és Építészegyl. Közl." XIV." köt. 6. sz. p. 77. "és 7."8z. p. 93. (13 ábrával.) Budapest 1911. Herman, 0.: Előadás a Barlangkutató Bizottság 1911 február 6-iki ülésén. Földt. Közl. XLI. köt. p. 105. Budapest 1911. — Vortvrag in d. Silzung d. Höhlenvorschungskommission. Földt. Közl. XLI. Bd. p. 212. Budapest 1911. Hess v. Wichdorff: Tie Blei-Zink Erzlagerstátte von Weitisberga im Süd- östlichen Thüringerwald. Ung. Mont. Industr. und Handelsztg. Nr. 19. XVII. Jahrg. p. 1. Budapest 1911. Hillebrand, J.: Az ősember csontjai a Bükkhegység Balla-barlangjában. Földt. Közl. XLI. köt. p. 92. (Társ. Jegyzkv.) Budapest 1911. — Urmenschenknochen in der Ballahöhle des Bükkgebirges. WFöldt. Közl. XLI. Bd. p. 209. (Prot. Ausz.) Budapest 1911. — A répáshutai Balla-barlangban talált gyermekcsontokról. (4 ábrával.) Földt. Közl. XLI. köt. p. 452. Budapest 1911. — Die diluvialen Knochenreste eines Kindes aus der Ballahöhle bei Répás- huta in Ungarn. (Mit 4 Fig.) Földtani Közlöny XLI. Bd. p. 518. Buda- pest 1911. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 11 162 Az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Hillebrand, J.: A Szeleta-barlangot kitöltő rétegek geológiai koráról. (2 ábrával.) Földt. Közl. XLI. köt. p. 788. Budapest 1911. — Über das geologische Alter der Ablagerungen in der Seletahöhle. (Mi 2 Fig.) Földr. Közl. XLI. Bd. p. 834. Budapest 1911. Hoffmann, G.: A földgáz és a szénbányák. A Bánya. IV. évf. 11. sz. p. 1. Budapest 1911. Horusitzky, H.: A szegedi diluviális faunávól. Földt. Közl. XLI. köt. p. 249. Budapest 1911. — Über die diluviale Fauna von Szeged. Földt. Közl. XLI. Bd. p. 335 Bpest 1911. — Barlangjaink újabb kincse. Természettud. Közl. ALIIIL köt. 537. füz. p. 716. Budapest 1911. — Agrogeológiai jegyzetek (ralgócz környékéről. Földt. Int. vi jelentése 1909-ről. p. 164—176. Budapest 1911. - Notizen aus der Umgebung von Nagyszombat. Jahresb. d. königl. Ung. Geol. Reichsanst. für 1908. p. 145—155. Budapest 1911. Horváth, B.: A biharmegyei bauxitok kémiai alkatáról. Wöldt. Közl. XLL köt. p. 254. Budapest 1911. — Sur la composition ehimigue des bausites du CGomilat de Bihar. Földt. Közl. Tom. XII. p. 341. Budapest 1911. — közlemények a m. kir. Földtani Intézet kémiai laboratoriumából. Földt. Int. Évijelentése 1909-ről. p. 222— 234. Budapest 1911. Újabb szénelemzési eredmények. Bány. és Koh. Lapok. XLIV. évf. II. köt. p. 227. Budapest 1911. Az aluminium nyersanyagai Magyarországon. Vegyészeti Lapok. VI. évf. p. 160. Budapest 1911. — Néhány újabban föltárt magyarországi agyagról és homokról. Vegyészeti Lapok. VI. évf. p. 255. Budapest 1911. — Adatok az agyagipar magyarországi nyersanyagainak kémitájához. Agyag- ipari ujság. III. évf. 14. sz. p. 3. és 15. sz. p. 1. Budapest 1911. . Tanulmányok a tellurról Í Sulfurylehlorid és thionylehlorid hatása a tellurra. Magyar Chemiai Folyóirat XVII. köt. p. 145. Budapest 1911. — Tanulmányok a tellurról I. Magyar Chemikusok Lapja. II. évf. p. 55. Budapest 1911. — Studien über das Telhw I. Zeitschrift für anorganische Chemie. Bd. 70. p. 408. Hamburg und Leipzig 1911. —- Emszt, K., Ilosvay, L. és Szinyei Merse, Zs.: Balatonmelléki kőzetek, vizek és gáz kémiai elemzése. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. I. köt. I. rész. függelék. Budapest 1911. — (Chemische Analysen einiger Gesteine, Wasser und eines (xasos aus der jalatonseeumgebung. Resultate der wissenschaftlichen FErforschung des Balatonsees. I. Bd. I. Teil. Abhang. Budapest 1911. Hönsch, E.: Neues Oueecksilberbergwerk in Ungarn. Montanzeitung. XVIII. Jahrg. Nr.".2. p. 20. Graz 1911. Hunek, E.: Wulfenit von Rudwik. (1 Taf.) Zeitsehr. f. Krist. u. Mineralogie. XLIX. Bad. I. Heft. p. 11. Leipzig 1911. Az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 165 Illés, V.: Die montangeologisehen Verhültnisse des Iselgebirges von Rohoncz. Jahresb. d. königi. Ung. (Geol. Reichsanst. für 1908. p. 142—-144. Buda- pest 1911. Ilosvay, L., Szinnyei-Merse, Zs., Horváth, B. és Emszt, K.: Balatonmelléki kőzelek, vizek és gáz kémiai elemzése. A Balaton tudományos tanul- mányozásának eredményei. I. köt. I. rész. függelék. Budapest 1911. — ("hemische Analysen emmiger (xresteimne, Wasser und eines (rascs aus der Balatonseeumgebung. Resultate der wissenschaftliehen Erforscehungen des Balatonsees. I. Bd. I. Teil. Anhang. Budapest 1911. Inkey, B.: De la nomenclature et la classification des espéces de sols. Ver- handl. d. zweiten intern. Agrogeologenkonferenz. p. 257. Stockholm 1911. Jaczewski, L.: A források fiziko-kémiai természetének vizsgálatához szükséges adatok kritikai áttekintése. (2 tábla.) Földt. Int. Evk. XIX. köt. 1 füz. p. 1—50. Budapest 1911. — Kritische Übersicht der Materiatien zur Erforschung der phwysisch-ehemi- sehen Natur der Wasserguellen. (Mit 2 Taf.) Mitteil. aus d. Jahrb. d. k. Ung. Geol. Reichsanst. XIX. Bd. 1 Heft. p. 1—54. Budapest 1911. Jahresbericht der königl. Ung. (reol. Reijehsamstalt für 1908. (Mit 9 Fig.) p. 1—246. Budapest 1911. Jahresbericht der Höhlenforscehungskomanission d. Ung. (reol. Ges. f. 1910. Földt. Közl XIII. Bd. p. 537. Budapest 1911. Jaekel, O.: Gerinces állatok maradványai a Bakony triászrétegeiből. (10 ábr.) A Balaton tud. tanulm. eredményei, pal. függ. III. köt. p. 1—22. Buda- pest 1911. — Placochelys placodonta a Bakony felső triászkorú rétegeiből. (10 tábla és 50 ábr.) A Balaton tud. tanulm. eredményei, pal. függ. III. köt. p. 1—88. Budapest 1911. Kadié, 0.: Jelentés az aggteleki Baradla-barlangban végzett ásatásokról. Földt. Közl. XLI. köt. p. 665. Budapest 1911. — Bericht über die in der Aggteleker Baradlahöhle vorgenommenen syste- matischen Ausgrabungen. Wöldt. Közl. XLI. Bd. p. 712. Budapest 1911. — A Bükkhegység ősemberének egy újabb lakóhelye. WFöldt. Közl. XLI. köt. p. 91. (Társ. Jegyzkv.) Budapest 1911. — Rhinoceros-koponya Ujlótról. Földt. Közl. XLI. köt. p. 87. (Társ. Jegyzkv.) Budapest 1911. — Rhinocerosschadel von l/jlót. Wöldt. Közl. XII. Bd. p. 206. (Prot. Ausz.) Budapest 1911. — A Runki-völgy földtani viszonyai Hunyadmegyében. Földt. Int. Évijelen- tése 1909-ről. p. 77—80. Budapest 1911. — Die geologische Verhültnisse der Umgebung von Vadudobri, Cserisor und Cserbel im Komitat Humyjad. Jahresb. d. königl. Ung. Geol. Reichsanst. für 1908. p. 72—76. Budapest 1911. — A Balaton vidékének fossilis emlősmaradványai. (6 tábla és 4 ábra.) A Balaton tud. tanulm. eredményei. IV. köt. pal. függ. p. 1—24. Buda- pest 1911. 118 164 Az 1911-IK ÉVI MAGYAR GROLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Kadié, 0.: Die fossile Süugetierfauna der Umgebung des Balatonsees. (Mit 6 Taf. u. 4 Fig.) Result. der wissenschaftl. Erforschung. des Balatonsees. IV. Bd. Pal. Abh. p. 1—26. Wien 1911. — és Kormos, T.: Die Felsnische Puskaporos bez Hámor im Komitat Bor- sod und ihre Fauna. (Mit 2 Taf. u. 8 Fig.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. k. Ung. Geol. Reichsanst. XIX. Bd. 3. Heft. p. 119—163. Budapest 1911. Katona, L.: A kissúármási földgáz értékesítéséről. Vegyészeti Lapok. VI. évf. 5. sz. p. 71. Budapest 1911. Katzer, F.: Prechit — ein Mangameisenerz von Vares in Bosnien. Österr. Zeitschr. f. Berg- und Hüttenwesen. LIX. Jahrgang Nr. 17. p. 229. Wien 1911. - Die Pisenerzlagerstütten Bosmiens und der Herzegowina. Berg- u. Hütten- miünnisches Jahrbuch. LIX. Bd. 1. Heft. p. 25—98. 2. Heft p. 180—194. Budapest 1911. Koch, A.: Új adatok a Gryphaea Esterházyi elterjedéséhez. Wöldt. Közl. XIII. köt. p. 42. Budapest 1911. — Újabb földtani és őslénytami megfigyelések a Budai Hegységben. (1 táblá- val.) Földt. Közl. XLI. köt. p. 545. Budapest 1911. — Neuere geologische und palaeonlhologische Beobachtungen in Budaer Gebirge. (Mit 1 Taf.) Földt. Közl. XLI. Bd. p. 597. Budapest 1911. Koch, F.: A horvátországi Karszt és a Velebit-hegység földtani viszonyai. Földt. Közl. XII. köt. p. 439. (Társ. Jegyzkv.) Budapest 1911. — Die Geologie des Velebitgebirges und des kroatischen Karstes. Földt. Közl. XLI. Bd. p. 514. (Prot. Ausz.) Budapest 1911. Prethodaui izvjestaj 0 rezullatiua novih geoloskih istrazivanja a hrvatskom krsn. Vijesti geol. proj. za Kralj. Hrv. za god. 1910. pag. 14. Zagreb 1911. — Vorláufiger Berteht über die bisher erztellen Resultate der geologisehen Neuaufnahme des kroatischen Karstgebietes. Berichte der geol. Komission d. Königr. Kroat. Slav. f. d. Jahr 1910. pag. 14. Zagrab 1911. Koch, G. A.: Zur Genesis der Versuchsbohrungen auf Kalisalze, Petroleum und Erdgase in Siebenbürgen. Ung. Mont. Industr. u. Handelsztg. Nr. 6. XVII. Jahrg. p. 1—5. Budapest 1911. Koch, N.: Adatok a székesfőváros altalajának ismeretéhez. Földt. Közl. XII. köt. p. 45. Budapest 1911. — Jelentés az 1909-ben a krassószörénymegyei Szvinica község környékén végzett őslénylami gyüjtésekről és rétegtani megfigyelésekről. Földt. Int. Tvvijelentése 1909-ről. p. 109—112. Budapest 1911. Kolba, R.: A Tfalajvíz folyásának meghatározása sózás útján. Magy. Chem. Lap. II. évf. 14—15. sz. p. 80. Budapest 1911. — A Galicziában földiviaszból kiásott ép ő ősorrszarvú tetem. Természettud. Közl. XLIII. köt. 542. füz. p. 889. Budapest 1911. Kormos, T.: A polgárdi pliocén csontlelet. (9 ábrával.) Földt. Közl. XII. köt. p. 48. Budapest 1911. — Der pliozüne Knochenfund bei Polgárdi. (Mit 9 Fig.) Földt. Közl. XII. Bd. p. 171. Budapest 1911. Az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA, 165 Kormos, T.: Új teknős a magyarországi pliocénből. Földt. Közl. XII. köt. p. 87. (Társ. Jgyzkv.) Budapest 1911. Eine neue Schildkrötenart aus dem ő Süswasserkalke von Süttő. Wöldt. Közl. XLI. Bd. p. 206. (Prot. Ausz.) Budapest 1911. A polgárdi szubtrópikus oázis. Földt. Közl. XLI. köt. p. 85. (Társ. Jegyzkv.) Budapest 1911. - Die pliozüne Wirbeltierfauna von Polgárdi. Földt. Közl. XLI. Bd. p. 207. (Prot. Ausz.) Budapest, 1911. A Bükkhegység puskaporosi sziklafűlkéjében talált állatokról. Földt. Közl. XIg. köt. pag. 91. (Társ. Jegyzkv.) Budapest 1911. - Die Fauna-der Puskaporosi-Höhle. Földt. Közl. Bd. XLI. p. 209. (Prot. Ausz.) Budapest 1911. Új teknős faj (Clemensis Mehelyi u. sp.) a hazai pleisztocénből (I. táblá- val.) Földt. Közl. XLI. köt. pag. 420. Budapest 1911. Une nowvelle espeéce de tortue (Cleminys Méhelyi u. sp.) du pletstocéne Hongrois. (Pl. II.) Földt. Közl. Tom. XLI. p. 506. Budapest 1911. - Adatok Nyitramegye pleisztocén faunájához. Wöldt. Közl. XLI. köt. pag. 735. Budapest 1911. Zur Kenmntnis der Pleistozünfauna d. Kom. Nyitra. Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 802. Budapest 1911. - A püspökfürdői Somlyóhegy pleistocén faunája. Wöldt. Közl. XLI. köt. pag. 739. Budapest 1911. - Geologische Notizen aus der (Gregend von Marosujvár, Székelykocsárd und Maroskece. Jahresb. d. königl. Ung. CGeol. Reichsanst. für 1908. pag. 95— 109. Budapest 1911. - Jelentés az 1909. év nyarán végzett geológiai munkálatokról. WFöldt. Int. Évijelentése 1909-ről pag. 101—108. Budapest 1911. Canis (Cerdocyonjá Petényii u. sp. és egyéb érdekes leletek Baranya me- gyéből. (2 táblával.) Földt. Int. Évk. XIX. köt. 4. füz. pag. 153—178. Camis (Cerdocyon) Petényti u. sp. und andere interessante Funde aus dem Komitat Baranya. (Mit II. Taf.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. k. Ung. Geol. Reichsanst. XIX. Bd. 4. Heft, pag. 167—196. Budapest 1911. - Uj adatok a balatonmelléki alsópleisztocén rétegek geologiájához. (2 tábla, 11 ábra.) A Balaton Tud. tanulm. eredményei IV. köt. pal. függ. pag. 1—50. Budapest 1911. Neuwere Beitrüge zur Gereogie und Fauna der unteren Pleistocánschich- ten in der Umgebung des Balatonsees. (Mit2 Taf. u. 11 Textabbild.) Result. der wissenschaftl. Erforsch. des Balatonsees. Abh. pag. 1—53. Wien 1911. Adatok a somogymegyei Nagyberek geologiai és faunisztikai viszonyainak. ismeretéhez. (1 térk. 6. ábra.) A Balaton tud. tanulm. eredményei. IV. k. pal. függ. 1—16. Budapest 1911. Zur Kenntnis der geologischen und faunistischen Verhültnisse des Nagy- berek Moores im Komitat Somogy. (Mit 1 Kartensk. u. 5 Textabbild.) Result. der wissenschaftl. Erforsch. des Balatonsees. IV. Bd. Abh. p. 1—16. Wien 1911. 166 Az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Kormos, T.: A fejérmegyei Sárrét geologiai multja és jelene. (2 tábla és 34 szövegábra.) A Balaton tud. tanulm. eredményei IV. köt. pal. függ. p. 1— 66. Budapest 1911. - Die geologiscehe Vergangenheit und Gegenwart des Sárrétbekens im Ko- mitat Fejér. (Mit 2. Taf. u. 34. Textabbild.) Result. der wissenschaftl. Erforschung des Balatonsees. IV. Bd. pal. Abh. pag. 1—72. Wien 1911. — A mencshelyi édesvízi mészkő fauwnájáról. A Balaton tud. tanulm. eredmé- nyei. IV. köt. pal. függ. pag. 1—12. Budapest 1911. Über die Fauna des Süswasserkalkes von Méneshely. (1 Textabbild.) Result. der wissenschaftl. Erforschung des Balatousees. IV. Bd. pal. Abh. pagal—12. Wien 1911. — A Dunántúl keleti vészének pleisztocénkorú puhatestű faunája. (5 ábra.) A Balaton tud. tanulm. eredményei. IV. köt. pal. függ. p. 1—30. Buda- pest 1911. — Die pleistocáne Molluskenfauna im Ostabschmitte des Gebieles jensetts der Donau. (Mit 5 Textabbild.) KResult. der wissenschaftl. Erforschung des Balatonsees. IV. Bd. pal. Abh. p. 1—30. Wien 1911. — Über eine arektische Süugetierfauna im Pleistocin Ungarns. Centralbl. f. Miner. Gel. u. Pal. No. 9. p. 300—303. Stuttgart 1911. — Die pleistocáne Fauna des Somlyóhegy bei; Püspökfürdő im Komitat Bihar (Ungarn). Centralbl. für Miner. Geol. und Paleont. No. 19. pag. 603— 607. Stuttgart 1911. Kadié, 0.: A hámorr Puskaporos pleisztocén faunája. (Egy táblával.) Földt. Int. Évk. XIX. köt. 3. füz. pag. 114—143. Budapest 1911. — Die Felsnisehe Puskaporos bei Hámor im Komitat Borsod und ihre Fauna. (Mit II. Taf. u. 8 Fig.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. k. Ung. Geol. Reichs- anst. XIX. Bd. 3. Heft, pag. 119—163. Budapest 1911. László, G.: A geológia halottai 1910-ben. Földt. Közl. XLI. köt. pag. 298, Budapest 1911. — és Emszt, K.: Jelentés az 1909. év folyamán eszközölt geológiai tőzeg- és lépkutatásról. Földt. Int. Évijelentése 1909-ről p. 189—199. Budapest 1911. — és Emszt, K.: Bericht über geologiscehe Torf- und Moorforschungen im Jahve 1908. Jahrb. der kel. ungar. Geol. Reichsanst. für 1908. pag. 207 — 225. Budapest 1911. Lázár, V.: Jelentés az 1900. év nyarán Nagybáród környékén eszközölt geo- logiai munkálatokról. Földt. Int. Évi jelentése 1909-ről. pag. 122—125. Budapest 1911. Liffa, Au. : Geologisehe Notizen aus der Umgebung von Tata und o Szóny. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1908. pag. 156—166. Bpest 1911. — Agrogeologiai jegyzelek Tömörd psz. és Kocs környékéről. Földt. Int. Éri- jelentése 1909-ről, pag. 177—182. Budapest 1911. Loczka, J.: A nagybányai pyrargirit kémiai elemzése. I. Annal. Mus. Nation. Hung. Vol. IX. pag. 318- 320. Budapest 1911. — Chemische Analyse des Pyravrgirites von Nagybánya. I. Annal. Mus. Na- ton. Hung. Vol. IX. pag. 320—323. Budapest 1911. Az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 167 Lóczy, L.: A romániai petroleumterület és az erdélyrészi medence. (11 ábrá- val.) WFöldt. Közl. XLI. köt. pag. 386. Budapest 1911. — Über die Petroleumgebiete Rumaniens im Vergleieh mit dem neogenen Becken Siebenbürgens. (Mit 11 Fig.). Wöldt. Közl. Bd. XLI. pag. 470. Budapest 1911. — Igazgatósági jelentés. Földt. Int. Évijelentése 1909-ről. pag. 7—36. Buda- pest 1911. Lőrenthey, I.: (abb adatok Budapest környéke harmadidőszaki üledékei- nek geológiájához. Math. és Természettud. Ért. XXIX. köt. 1. és 3. füzet. pag. 118. és pag, 515. Budapest 1911. — A dilhuwialis ember kérdése. Uránia. XII. Évf. 4. szám, pag. 152. Buda- pest 1911. —- Adatok a balatonmelléki pannoniai korú rétegek faunájához és sivatigra- fiai helyzetéhez. (3 tábla és 12 ábra,) A Balaton tud. tanulm. eredm. IV. köt. függ. p. 1—192. Budapest 1911. — Beürüge zur Fauna undostratigraphisehen Lage der pannontsehen Schich- ten in der Umgebung des Balatonseces. (Mit 3 Taf. u. 12 Textabbild.) Re- sult. der wissenschaftl. Erforsch. des Balatonsees. IV. Bd. pag. 1—216. Wien 1911. Lőw, M.: Pirit Boszniából. (7. ábrával.) Földt. Közl. XLI. köt. pag. 65. Buda- pest 1911. Über einen Pyrit von Bosnien. (Mit 2 Fig.) Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 190. Budapest 1911. Előleges jelentés az óradnai bournonitról. Földt. Közl. XLI. köt. pag. 67. Budapest 1910. — Vorlüufige Mitteilung von Bournonit. Völdt. Közl. XLI. Bd. pag. 192. Budapest 1911. — Myargirit Nagybányáról Földt. Közl. XII. köt. pag. 87. (Társ. Jegy- zökv.) Budapest 1911. - Myargirit von Nagybánya. WFöldt. Közl. XLI. Bd. pag. 206. (Prot. Ausz.) Budapest 1911. — Nehány ritka ásvány a krassószörényvármegyei Vaskő bányáiból. (3 áb- rával.) Földt. Közl. XLI. köt. pag. 742. Budapest 1911. — . Einige sellene Mineralien aus den (Grruben von Vaskó. (Mit 3 Fig.) Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 811. Budapest 1911. — A mercuriammoniumchlorid és methyljodid egymásrahatásakor keletkező termékek. Magy. Chem. Folyóirat. XVII. köt. 6. füz. p. 91. Budapest 1911. — A tengervíz aranytartalma. Természettud. Közl. XLIII. köt. 508. füz. pag. 763. Budapest 1911. —- A világ rádiumére fekhelyeiről. Természettud. Közl. XLIII. köt. 537. füz. pag. 731. Budapest 1911. — A magma víztartalma. Természettud. Közl. XLIII. köt. 539. és 794. pag. Budapest 1911. Maderspacb, L.: Ortud, ein alter Ouecksilberbergbam in Ungarn. Öster. Zeitsechr. für Berg- und Hüttenwesen. LIX. Jahrg. No. 3. p. 33. Wien 1911. 168 Az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Magyar kir. Földtani Intézet Évijelentése 1909-ről. pag. 1—252. Buda- pest 1911. - A magyar kir. Földtani Intézet könyvtárának betűrendes címjegyzéke. valamint térképeknek és rajzbeli ábrázolásoknak földrajzilag csoportsított jegyzéke. pag. 1—488. Budapest 1911. — A m. kir. Földtani Intézet Könyvtárának szakcsoporok szerioli címjegy- zéke. pag. 1—316. Budapest 1911. - A magyar földtani wodalom jegyzéke az 1910-ben. Wöldt. Közl. XII. köt. pag. 115. Budapest 1911. Martos, V: Az erdélyi gázkútfúrások TENKES újabb mozzanata. Magy. Mérn. és Építész Egyl. Közl. XIV. köt. 32. sz. pag. 416. Budapest 1911. Mauritz, B: A jucpataki gabbró zeolit ásványai. (1 ábrával.) Wöldt. Közl. XILI. köt. pag. 68. és Társ Jegyzkv. pag. 441. Budapest 1911. — Die Zeolithe des Gabbro vom Juc-Bache. (Mit 1 Fig.) Földt. Közl. XLL Bd. pag. 193. Budapest 1911. A káliumsókról. Természett. Közl. XLIII. köt. 2 és 3 (CII. és CIII.) Pót- füz. p. 126. Budapest 1911. A petroleum geologiai helyzete. (1 rajzzal.) Természettud. Közl. XLIIL köt. 521. füz. pag. 43. Budapest 1911. Méhes, Gy.: Bakonyi triaszkorú osztracodák. (4 tábla 12 ábra.) A Balaton tud. tan. eredményei pal. függ. III. köt. pag. 1—35. Budapest 1911. Muraközy, K.: Kalecsinszky Sándor. (Nekrolog.) Magy. Chem. Lap. II vf. 12—13. sz. pag. 67. Budapest 1911. Neubauer, K.: Adatok a szíilikátolvadékok ismeretéhez. Földt. Közl. XLI. köt. pag. 72. Budapest 1911. Daten zur Kenntnis der 0 Silikatschmelzlősuüungen. WFöldt. Közl. XLI. Bd. pag. 197. Budapest 1911. Br. Nopcsa, F.: A legsötétebb Európa ( Vándorlások Albániában, Észak-Albá- nia térképével.) Utazások könyvtára. 3. köt. pag. 1—63. Budapest 1911. — Zur Stratigraphie und Tektonik des Vilajets Skutari in Nordalbamien (Mit einer Übersichtskarte, 12 Taf. u. 7. Zinkotypien) Jahrb. d. k. k. (Geol. Reichsanst. LXI. Bd. 2. Heft. p. 229—284. Wien 1911. Noszky, J.: A Mátra ÉNy-i oldalának pyrosxsen-andezitjeiről. Földt. Közl. XLI. köt. pag. 90. (Társ. Jegyzők.) Budapest 1911. - Über die Eruptivgesteine des Mátragebirges. Földt. Közl. XII. Bd. p. 207. (Prot. Ausz.) Budapest 1911. — Jelentés a Maros és Fehér-Kőrös között levő krétaterületen eszközölt geolo- giai megfigyelésekről. Földt. Int. Tvijelentése 1909-ről. pag. 126—129. Budapest 1911. — Bericht über die im Jahre 1908 in den Komitaten (römör, Heves und Nógrád vorgenommenen geologisehen Detailaufnamen. Jahresb. d. königl- Ung. Geol. Reichsanst. für. 1908. pag. 135—139. Budapest 1911. Br Nyáry, A.: A felfalusi barlang ismertetése Wöldt. Közl. XLI. köt. pag. 662. Budapest 1911. — Besprechung dev Höhle von Felfalu. Földt. K. XLI. Bd. pag. 708. Bpest 1911. Az 1911-IK ÉVEL MAGYAR GEOLÓGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 169 Pap, D.: Jelentés az egyptomi öntözésekről. (31 képpel.) Vízügyi Közl. IL. Hvt. 5. füz. pag. 86—123. Budapest 1911. Pap, J.: Az agyag nemei. Természettud. Közl. XLIII. köt. 2 és 3 (CII. CIII.) Pótt. pag. 117. Budapest 1911. Papp, K.: Kálisó kutatások hazánkban. Wöldt. Közl. XLI. köt. pag. 1. Buda- pest 1911. — Kalisalzschürfungen in Ungarn. Földt. Közl. XLI. Bd. pap. 131. Buda- pest 1911. — A hunyadmegyei (Godinesd környékének mangántelepei. (2 ábrával.) Földt. Közl. XLI. köt. pag. 581. Budapest 1911. — Report Concerning the mangamese deposit in (zorlinesd. Wöldt. Közl. XLI. Bd. pag. 604. Budapest 1911. — A Fehér-Kőrös völgyében levő barnaszénmedence. Földt. Int. Évijelentése. 1909-ről. pag. 130—163. Budapest 1911. — Die Gasguelle bei Kissármás im Komitat Kolozs. Jahresb. der königl. Ung. Geol. Reichsanst. für 1908. pag. 194—206. Budapest 1911. — A földigáz jövője hazánkban. Uránia. XII. Ty liszet Tpág a ÜGVESTDS S. ábrával. Budapest 1911. — Hogyan fedeztem föl a kissúrmási földigáz-forrást ? Különlenyomat a Független Magyarország 1911 március 15-i számából, 1—17. old. Buda- pest 1911. : Trias-Korallen aus dem Bakony. (1 Taf. u. 4 Textabbild.) Result. der wissenschaftl. Erforschung. des Balatonsees. Pal. Abh. I. Bd. p. 1—23. Wien 1911. Pazár, I.: Miskolcz város vízművei, Magy. Mérn. és Epítészegyl. Közl. XLI. köt. 4. sz. p. 56. Budapest 1911. Pálfy, M.: Vercspatak és Bucsum környéke. Föld. Int. Évijelentése 1909-ről pag. 117—121. Budapest 1911. — Az Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és érctelepei. (13 táblával és 78 ábrával). Föld. Int. Évk. XVIII köt. 4. füz. pag. 1— 463. Budapest 1911. — Szontagh, T., és Rozlozsnik, P.: A Kodru-Moma mezozoos területe. Földt. Int. Évijelentése 1909-ről. pag. 113—117. Budapest 1911. — Aufnamsbericht vom Jahre 1908. Jahresb. d. königl. Ung. Geol. Reichs- anst. für 1908. pag. 140—141. Budapest 1911. Pávai Vajna, F.: Néhány újabb barlang. (4 ábrával.) Wöldt. Közl. XLI. köt. p. 779. Budapest 1911. — Besprechung einiger neuwerer Höhlen. (Mit 4 Fig.) Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 824. Budapest 1911. Pécsi, A.: A földrengések pusztításának mérséklése. (2 képpel.) Természett. Közl. XLIII. köt. 537. Budapest 1911. — A hegységek eredete. Természettud. Közl. XLIII. köt. 538. füz. pag. 762. Budapest 1911. Pfeiffer, J.: A kissármási gázkitörés. (4 ábrával.) Magy. Mérn. és Építészegyl. Közl. XLV. köt. 46. sz. pag. 571. Budapest 1911. 170 Az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Posewitz, T.: Jelentés az 1909. évi felvételről. Völd. Int. Dvijelentése 1909- ről. pag. 37. Budapest 1911. Der Südwestliche Teil des Branyiszkogebirges in der Gegend von Szlatvin und Vojkóc. Jahresb. d. königl. Ung. Geol. Reichsanst. für 1908. pag. 41—51. Budapest 1911. — Die Ungebung von Bruszlura und Porohw. Erlüuterungen d. Geol. Spezial- karte d. Lüánd. d. Ung. Krone. Budapest 1911. Prinz, Gy.: A tudományos földrajz feladatai. Természettud. Közl. XLIII. köt. 2 és 3 (CII. és CIII.) Pótfüz. pag. 108. Budapest 1911. — Ázsia szívében. (14. képpel.) Utazások könyvtára. 2. köt. pag. 1—78. Buda- pest 1911. Przyborsky, M.: Berg- und Hüttenwirtsehaft Ungarns und o seiner Neben- lünder 7. J. 1909. Zeitschr. für prekt. Geologie, XIX. Jahrg. Heft 7. pag. 137. Berlin 1911. Repertorium der auf Ungarn bezügliechen geologischen Literatur im Jahre 1910. Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 115. Budapest 1911. Réthly, A.: A /öldrengéstudomány ujabb haladása. Természettudományi Közlöny 1911. XLIII. 108—109. old. Budapest 1911. — Adatok a kecskeméti földrengéshez. Természettudományi Közlöny 1911. XLIII. 644—647. old. Budapest 1911. — A Taal-vulkán 1911 januárius 30-i kitörése. Földrajzi Közlemények 1911. XXXIX. 245—248. old. Budapest 1911. — A kecskeméti főldrengés. 1911 VII. 8. Földrajzi Közlemények 1911. XXXIX. köt. VIII. füz. Budapest 1911. — A földrengésekről. Az Időjárás 1911. XV. évf. VIII. füz. Budapest 1911. — Válasz Kronich Lénárd úr aMegjegyzések Réthly Antal: aA földrengé- sekróls szóló cikkéhezv. Az Időjárás 1911 XV. évf. 370—383. old. Buda- pest 1911. — A keletturkesztáni földrengésrőól. Természettudományi füzetek. Temesvár. 1911. XXXV. évf. 2—3. füzet. Budapest 1911. — A földrengéstan köréből. Természettudományi Füzetek. Temesvár 1911. XXXV. évf. 2—3. füzet. Budapest 1911. Roth K.: Jelentés a szatmármegyei Bükkhegységben és Szinérváralja kör- nyékén végzett geológiai reambulációról. Földt. Int. Évi jelentése 1909-ról. pag. 38—44. Budapest 1911. — (reologisehe Verhültnisse der Umgebung von Kőhalom. Jahresb. der königl. ung. geol. Reichsanst. für 1908. pag. 110—121. Budapest 1911. Roth L.: 7 feltárás a Duna altalajában Budapesten. Földt. Közl. XII. köt. pag. 426. Budapest 1911. — Ein neuer Aufschluss im Untergrunde der Donau bei Budapest. Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 512. Budapest 1911. — (reologischer Bau des Siebenbürgischen Beckens in der (rtegend von Baromlaka, Nagyselyk und Veresegyháza. Jahresb. d. kön. ung. geol. Reichsanst. für 1908. pag. 88—94. Budapest 1911. — (reologiai reambuláció a Krassó-Szörényi-hegység nyugati vészében uz AZ 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 171 1909. év nyarán. Földt. Int. Évijelentése 1909-ből, pag. 83—84. Buda- pest 1911. Roth L. és Halaváts Gy.: Temcskutas és Oravicabánya környéke. Magya- rázatok a Magyar Kor. Orsz. részl. geol. térképéhez. pag. 1—33. Buda- pest 1911. Rozlozsnik P.: Néhány adat a vriskultca—tomnateki szirtes mészkővonulat geologiájához. Földt. Int. Évijelentése 1909-ről, p. 45—54. Budapest 1911. — Die geologisehen Verháültnisse der (Grebirgsgegend zwischen den (iémeinden Ujradna, Nagyilva u. Kosna. Jahresbericht d. königl. Ung. Geol. Reichs- anst. für 1908. pag. 129—134. Budapest 1911. és Emszt K.: A Medves hegység bazaltos kőzetei (I tábla- és 2 ábrával). Földt. Közl. XLI. köt. pag. 257. Budapest 1911. Beitrüge zur Kenntnis der Basaltgesteine des Medvesgebivges (Mit I Taf u. 2 Fig.) Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 343. Budapest 1911. — Szontagh T. és Pálfy M.: A Kodru-Moma mezozóos területe. Földt. Int. Évijelentése 1909-ről. pag. 113—117. Budapest 1911. Salopek, M.: 0 triosu (Givegavrit-beijega kod Samobora i o vengenskim naslagama kod. Klamica. Vijesti geol. prev]j. za Kralj. Hrvat. Slav. za god. 1910. pag. 23. Zagreb 1911. — Über die Trias des Gyegauié-brijeg bei Samobor at. die. Wengener-Schich- ten bei Klanmjec. Berichte der geol. Komission der Königr. Kroat. Slav. f. d. Jahr 1910. pag. 23. Zagrab 1911. Sandor, F.: Izvjevsiaj o rada agrogeoloske sekeije. Vijesti geol. provj. za Kralj. Hrvat. Slav. za god. 1910. pag. 25— 35.. Zagreb 1911. - Bericht über die Tütigkeil der agrogeologisehen Section. Berichte der geol. Komission der Königr. Kroat. Slav. f. d. Jahr 1910. pag. 25— 33. Zagrab 1911. — Vijesti iz laboratorija agrogeoloske sekcije. Vijesti geol. provj. za Kralj. Hrvt. Slav. za god. 1910. pag. 54. Zagreb 1911. Mitleilungen aus dem Laboratorium der agrogeologisehen Sektion. Be- richte der geol. Komission der Königr. Kroat. Slav. f. d. Jahr 1910. pag. 54. Zagrab 1911. Sawicki, L.: Die eiszeitliche Vergletseherung des Orjen in Süddalmatien. Zeitschr. für Gletscherkunde. Bd. V. Heft 5. pag. 339. Berlin, 1911. Schafarzik F.: Hazánk vasérckészletéről és a földi gázról, valamint Boszniu szénkincseiról. Földt. Közl. XLI. köt. pag. 229. Budapest 1911. — Über die Bisenerzvorráte und das Erdgas in Ungarn, sowie über die Kohlenschátze Bosniens. Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 311. Budapest 1911. — Reambuláció a Déli Kárpátokban és a Kraszó-Szörényi Középhegységben 1909-ben. Földt. Int. Évijelentése. pag. 63—76. Budapest 1911. — Die geologischen Verhültmisse der Umgebung von (Gyalár. Jahresb. d. königl ung. geol. Reichsanst. für 1908. pag. 63—71. Budapest 1911. — Magyarország fontosabb, ásványi anyagokat és vizikincseket tartalmazó geologiai szintjeiről. Bány. és Koh. Lapok XLIV. évf. II. köt. pag. 683. Budapest 1911. 172 Az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Schmidt, K.: Naturgase und Erdöl in Siebenbürgen. Zeitschr. für prakt. Geologie. XIX. Jahrg. Heft 4. pag. 73. Berlin 1911. — Geologiai megfigyelések az erdélyrészi barnaszénterület néhány pontjáról. (10 ábrával). Földt. Közl. XLI. köt. pag. 20. Budapest 1911. - (Geologisehe Notizen über eimige Vorkommen von Braunkohle in Sieben- bürgen (mit 10 Fig.) Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 147. Budapest 1911. Schréter Z.: A [Földtam Társulat kirándulása a Balaton kövnyékére. (3 ábrával). Földt. Közl. XLI. köt. pag. 652. Budapest 1911. — Die Excursion d. Ung. (reol. (reslleschaft in die Ungebung des Balaton- secs (Mit 3 Fig.) Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 699. Budapest 1911. — Jelentés a krassószórényi neogénőblök területén végzett földtami vizsgála- tokról. Földt. Int. Évijelentése 1909-ről. pag. 85—100. Budapest 1911. — Bericht über die im Neogengebiete von Orsova und Mehádia-Kornya vorgenommenen geologiscehen Untersuchungen. Jahresb. d. königl. Ung. Geol. Reichsanst. für 1908. pag. 122—128. Budapest 1911. Schwalm A.: Nógrád vármegye természeti viszonyai. Magyarország Vár- megyéi és Városai. pag. 1—8. Budapest 1911. — Pestvármegye természeti viszonyai. Magyarország Városai és Vármegyéi. Budapest 1911. BSigmond, E.: Über die Grundfragen der Zubereitung der Bodenlősungen für die Chemische Analyse. Verhandl. der zweiten intern. Agrogeologen- konferenz. pag. 71. Stockholm 1911. Spiegler, E.: Das Naturgas unseres Oelgebietes und seine wirtschaftliche Bedeutung. Ung. Mont. Industr. u. Handelsztg. No 17. p. 1., No 83 p. 22. XVII. Jahrg. Budapest 1911. ifj. Sporzon P.: Aranymosás a Murában. A Bánya. IV. évf. 28. sz. p. 1. Budapest 1911. Szádeczky Gy.: Földgáz és petróleum az Erdélyi Medencében (9 képpel). Természettud. Közl. XLIII. köt. 522. füz. p. 82. Budapest 1911. — A szerves világ fejlődése és reánk maradt kincsei. Természettud. Közl. XLIII. köt. 541. füz. p. 833. Budapest 1911. — A kissármási metángáz kitörése és az Frdélyi Medencének régibb iszap- vulkánjai, fortyogói (10 képpel). Természettud. Közl. XLIII. köt. 543. füz. pag. 897. Budapest 1911. Szempcz és Tallós: Zona 13. Rov. XVII. Részletes agrogeologiai térkép (1: 75,000.). Budapest 1911. Szilády Z.: Benkő Ferenc, az első magyar mineralogus (arcképpel). Termé- szettud. Közl. XLIII. köt. 525. füz. pag. 256. Budapest 1911. Szilárd B.: Az önsugárzó anyagokat tartalmazó ásványos vizek eredele u (rautier-féle elmélet megvilágításában. Magy. Chem. Folyóirat XVII. évt. 1., 2. és 3. füz., pag. 10—13., 26—30, 40—43. Budapest 1911. Szinnyei-Merse Zs., Horváth B., Emszt K. és Ilosvay L.: Balatonmelléki kőzetek, vizek és gáz chemiai jelemzése. A Balaton tudományos tanulmá- nyozásának eredményei. I. köt. I. rész függelék. Budapest 1911. — Chemische Analysen einiger (resteine, Wüsser und eines (rases aus der az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 72 Balatonsee-Umgebung. Resultate der wissenschaftlichen Erforschung des Balatonsees. I. Bd. I. Teil. Anhang. Budapest 1911. Szontagh T.: Directionsbericht. Jahresb. d. königl. ung. Geol. Reichsanst. für 1908. p. 7—40. Budapest 1911. — Pálfy M. és Rozlozsnik, P.: A Kodru-Móma mezozóos területe. Földt. Int. Évijelentése 1909-ről. p. 113—117. Budapest 1911. Tseger H.: Adatok az északi Bakony geoloriájához. Földt. Int. Évijelent. 1909-ről. pag. 55—62. Budapest 1911. Téglás G.: Helyreigazítás (raál István dr.-nak az Ursus spelaeus mancsára vonatkozólag. Földtani Közlöny. XII. köt. p. 649. Budapest 1911. — Berichtigung betr. d. v. St. (aal beschriebenen Fundes einer Tatze von Ursus spelaeus. Blb. Földt. Közl. XLI. Bd. p. 695. Budapest 1911. — Ujabb őslénytani adalékok a Tiszahátról és a Dunántúlról. Földt. Közl. XLI. köt. pag. 649. Budapest 1911. — Neuere paláontologisehe Beitrüge von Tiszahát und aus tem CGiebiete jenseits der Dondu. Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 697. Budapest 1911. Terzaghi K.: Megjegyzések Buccari környékének tektonikájához (1 ábrával) Földt. Közl. XLI. köt. p. 639. Budapest 1911. — Bemerkungen zur Tektonik der Umgebung von Buccari. (Mit 1 Fig.) Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 684. Budapest 1911. Till, A.-: Die Ammonitenfauna des Kelloway von Villány. (Mit 8 Taf. u. 1 Textfig.) Beitr. zur Paláont. u. Geol. Bd. XXIV. Heft III. u. IV. p. 1—49. Wien u. Leipzig 1911. Timkó, I.: Das Hügelland zwischen der (Galga und dem Tápió. Jahresb. d. königl. ung. Geol. Reichsanst. für 1908. p. 167—173. Budapest 1911. Érsekujvár és Komárom vidéke. Magyaráz. a Magy. Kor. Orsz. részl. geol. térk. pag. 1—15. Budapest 1911. -— Treitz P. és n. Güll V.: /elvételi jelentés 1909-ről. Földt. Int. Évi- jelentése 1909-ről. pag. 183—187. Budapest 1911. Toborffy, G.: A vaskói diopsidok kristálytami és optikai tekintetben (1 táb- lával). Annal. Mus. Nation. Hung. IX. köt. p. 278—281. Budapest 1911. -- Les éléments erystallographigue et optigue des diopsides de Vaskó (Planche I.) Annal. Mus. Nat. Hung. IX. Vol. pag. 281—282. Budapest 1911. Tóth Gy.: 4 magyarországi ivóvizek chemiai elemzése. (1 térképpel.) Magy. kir. Földt. Int. Kiadv. p. 1—335. Budapest 1911. Treitz P.: A stockholmi agrogcologiai konferencia eredményei. Földt. Közl. XLI. köt. pag. 86. Társ. Jegyzők. Budapest 1911. — Über die im Sommer 1910 in Stockholm abgehaltene II. internat. Agro- geologenkonferenz. Földt. Közl. XLI. Bd. p. 256. (Prot. Ausz.) Buda- pest 1911. — Agrogeologisehe Beschreibung der Umgebung von Szabadka und Kelebta. Jahresb. d. königl. ung. Geol. Reichsanst. für 1908. pag. 174—189. Buda- pest, 1911. — Timkó, I. és n. Güll V.: Felvételi jelentés 1909-ről. Földt. Int. Évijelen- tése 1909-ről. pag. 183—187. Budapest 1911. 174 az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Tucan F.: Die Kalksteine u. Dolomite des kroatischen Karstgebietes. Ann. geologigues d. 1. peninsule balkanigue Bd. VI. Heft 2. S. 609—813. Bel- grad 1911. — (Gajit, ein neues Mineral. Centralbl. für Mineral. Geol. und Paleont. No 10. pag. 312. Stuttgart 1911. Die Öberflüchenformen bei Carbonat-gesteinen in Karstgegenden. (Mit 8 Fig.) Centralbl. für Mineral. Geol. und Paleont. No 11. pag. 343. Stutt- gart 1911. Turina, I.: Novo nalaziste ervenog Han Bulcskog Ptychitnog vapnenca kod Sarajeva. (5 táblával). Glasnik XXIII. köt. I. 1., 2. pag. 225—252. Sara- jevo 1911. Tuzson J.: Magyarország fejlődéstörténeti növényföldrajzának főbb vonásai (1 térképpel). Math. és Természettud. Ért. XXIX. köt. 1. füz. pag. 558. Budapest 1911. — A balatoni fossilis fák monografiája (2 szines tábla és 39 ábrával). A Ba- laton tud. tan. eredm. IV. köt. függ. pag. 1—56. Budapest 1911. — Monographie der fossilen Pflanzenreste der Balatonseegegend. (Mit 2 kol. Taf. u. 39 Textabbild.) Result. d. wissenschaftl. Erforsch. des Balatonseer. IV. Bd. Abh. pag. 1—64. Wien 1911. Vadász, M. E.: Őslénytani adatok Belső-Ázsiából (3 tábla és egy térképpel). Földt. Int. Évk. XIX. köt. 2. füz. pag. 1—105. Budapest 1911. — Paláontologische Studien aus Zentral-Asien. (Mit IV Taf.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. k. Ung. Geol. Reichsanst. XIX. Bd. 2. Heft. p. 57—115. Budapest 191I. — Die paláontologisehen und geologisehen Verhültmisse der ülteren Schollen am linken Donawufer. (Mit 1 Taf.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. k. Ung. Geol. Reichsanst. XVIII. Bd. 2. Heft. p. 115—193. Budapest, 1911. - Fetrefakten der Barréme-Stufe aus Erdély (Siebenbürgen). Centralbl. für Mineral, Geol. u. Paleont. No 6. p. 189. Stuttgart, 1911. — A déli Bakony jura-rétegei. (2 tábla, 34 ábra). A Balaton tud. tanulm. eredm., pal. függ. III köt. p. 1—82. Budapest 1911. — Triasforaminiferen aus dem Bakony. (Mit 2 Taf. u. 20 Fig.) Result. der wissenschaftl. Erforschung des Balatonsees; pal. Abh. I. Bd. p. 1—44. Wien 1911. Várna V.: A földgáz rokonanyagainak legujabb felfedezése az erdélyi me- dencében. A Bánya. IV. évf. 8. sz. p. 2. Budapest 1911. Vágsellye és Nagysurány. Zóna 13. Rov. XVIII. Részletes agrogeologiai tér- kép. Budapest 1911. Vendl A.: Alsó mediterrán rétegek a székesfőváros VII. kerületében. Földt. Közl. XLI. köt. p. 47. Budapest 1911. — Két magyar ásvány kémiai elemzése Földt. Közl. XLI. köt. pag. 70. Bu- dapest 1911. — Analyse chimigue dune stilbite et dun chabasite trouvérs en Hongr. Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 195. Budapest 1911. Az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 175 Vendl A.; A Tarim medence vidékének homokjairól. Földt. Közl. XLI. köt. pag. 89. (Társ. Jegyzők.) és p. 272. Budapest 1911. -— Über die Sande der Gegenden des Tarim-Beckens. Földt. Közl. XLI. Bad. pag. 207. (Prot. Ausz.) u. pag. 361. Budapest 1911. Vijesti gedoskoga provjerensíva . Hrvalsku . Slavonim za godinm 1910. Zagbrebu 1911. Vitális, I.: Adatok a balatonvidéki pliocénrétegek sztratigrafiájához. Földt. Közl. XLI. köt. pag. 428. Budapest 1911. — Breitrüge zur (xeologie des (iebtetes zwischen dem Rima und Nagybalog- bach. Jahrb. d. königl. ung. geol. Reichsanst. für 1908. p. 52—62. Buda- pest 1911. — A balatonvidéki kecskekörmök- és lelőhelyeik. (2 tábla és 7 ábra.) A Ba- laton Tud. Tanulm. Eredményei. IV. köt. függ. p. 1—36. Budapest 1911. — Die Ziegenklauen der Balatongegend und ihre Fumndorte. (Mit 2 Tet. u. 7. Textabbild.) Result. der wissensehbaftl. Erforsch. des Balatonsees. pag. 1—38. Wien 1911. Vinassa de Regny, P.: Tryias-Spongien aus dem Bakony. (Mit 2 Taf. und 20 Fig.) Resultate der wissenschaftl. Erforseh. des Balatonsees; pal. Abh. I. Bd. p. 1—22. Wien 1911. — Neue Schwümme, Tabulaten und Hydrozoen aus dem Bakony. (4 Tat. u. 1 Fig.) Result. der wissenschaftl. Erforsech. des Balatonsees; pal. Abh. I. Bd. p. 1—17. Wien 1911. — Trias-Tabulaten, Bryozoen und Hydrozoen aus dem Bakony. (Mit 2 Taf.) tesult. der wissenschaftl. Erforsch. des Balatonsees; pal. Abh. I. Bd. pag. 1—22. Wien 1911. Vnucskó F.: A szászrégeni gázforrás. Bány. és Koh. Lapok. XLIV. évf. I. köt. pag. 585. Budapest 1911. — A földgáz előfordulása és felhasználása Romániában. Bány. és Koh. Lapok. XLIV. évf. II. köt. pag. 32. Budapest 1911. — A kissármási földgázeruptio. Bány. és Koh. Lapok XLIV. évf. II. köt. Külön szám, p. 747 Budapest 1911. Vogl, V.: Die Fauna des sogenannten Bryozoenmergels von Piszke. Mitteil. aus dem Jahrb. d. k. ung. geol. Reichsanstalt. XVIII. Bd. 3. Heft. pag. 197—228. Budapest 1911. Wachner H.: Adatok Segesvár környékének földtani alkotásához. (1 tábla és 2 ábra.) Földt. Közl. XLI. köt. pag. 742. Budapest 1911. — Beitrüge zur Geologie der Umgebung von Segesvár. (MitI Taf. u. 2 Fig.) Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 806. Budapest 1911. Walther J.: A geológiai időszámítás. Természettud. Közl. XLIII. köt. 535. füz. pag. 625. Budapest 1911. Báró Wattenwill, L.-né: ÚUj barlang Nyitramegyében. Földt. Közl. XLI. köt. pag. 112. Budapest 1911. — Eine neue Höhle in d. Komitat Nyitra. Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 220. Budapest 1911. 176 az 1911-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Weszelszky Gy.: A keszthelyi hévviztó termékeinek echemiai — analysise. Math. és Természettud. Ért. XXIX. köt. 3. füz. p. 343. Magy. Chem. Folyóirat XVII. k., Balaton tud. tan. eredm. I. k. pag. 1—20. Buda- pest 1911. Chemische Untersuchung der Produkte des Hévízsees bei Keszthely. Kesult. der wissenschaftl. Erforsch. des Balatonsees. I. Bd. I. Teil. Abh. pag. 3—24. Budapest 1911. Weiss A.: A Balaton vidékének pleisztocénkorú csiga- és kagylófaunája. A Balaton tud. tanulm. eredményei. IV. köt. függ. pag. 1—36. Buda- pest 1911. — ie pleistozüne Conchylienfauna der Umgebung des Balatonsees. (Mit 5 Textabbild). Result. der wissenschaftl. Erforsch. des Balatonsees. IV. Bd. Abh. p. 138. Wien 1911. Wielczynsky, M.: Berichte über die amerikanische Natur- Gasindustrice. Ung. Montan-Industrie- u. Handelstg. No 16. XVIL Jahrg. p. 1. Buda- pest, 1911. Wiesner, A.: Adatok a kissármási gázkútról. Természettud. Közl. XLIIL köt. 542. füz. p. 887. Budapest 1911. Windisch R.: Jelentés a hévvizi vizsgálatokról. A Balaton tud. tanulm. eredm. I. köt. I. rész. függ. pag. 21—27. Budapest 1911. — Bericht über die Untersuchung am Hévízsee. Result. der wissenschaftil. Erforsch. des Balatonsees. I. Bd. I. Teil. Abh. p. 27—31. Budapest 1911. "Wlachovszky M.: Vasércelőfordulások a Vashegygyel szomszédos triasz- hegységben. A Bánya. IV. évf. 37. sz. pag. 1. Budapest 1911. Zimányi K.: A dognácskai Négy Evangelista bánya piritjéről. Földt. Közl. XII. köt. pag. 564. Budapest 1911. — Pyrit aus der Grube Vier Evangelisten bei Dognácska. Földt. Közl. XLI. Bd. pag. 616. Budapest 1911. — Ujabb adatok a nagybányai pyrargirit kristálytami ismeretéhez. (Öt ábrá- val.) Annal. Mus. Nation. Hung. IX. köt. pag. 251—258. Budapest 1911. — Neue Beitrüge zur krystallographischen Kenntnis des Pyrargyrites von Nagybánya (Mit 5 Fig.) Annal. Mus. Nation. Hung. Vol. IX. p. 259— 262. Budapest 1911. -— Uj ásványok. Földt. Közl. XLI. köt. pag. 750—758. Budapest 1911. Kelt Budapesten 1912 január 20-án. TIMKó IMRE. KÖZÉRDEKÜ LEVELEZÉS. Kérdések. A Földtami Társulat Tekintetes Titkárságának, Budapest. A mult év június hó 3-án a Pesti Hirlapban olvasva nagybecsű felhívását a porfelhők ügyében, én is beküldtem szerény megfigyeléseimet. Azzal a kéréssel fordulok a T. Titkársághoz, vajjon érkezett-e be több adat az 1911 május végi porhullásról, s vajjon milyen eredményekhez lehetett ezen adatokból jutni. Kiváló tisztelettel, Nagyvárad, 1912 január 30-án. HÉNE: Feleletek. Tekintetes H. F. úrnak, Nagyvárad. Az 1911. május végén észlelt porfelhő vonulásáról több megfigyelés érkezett be. Deliblát a nyugati, Brassó a keleti, Miskolc az északi határa azon terület- nek, melyen a porfelhőt megfigyelték. A Nagy Magyar Alföldről, kivéve az árokszállási adatot, nincs értesítés, mert ilyen porfelhő minden nyári zivatart megelőz, mely ott a homokterületen végig halad, s így megszokott jelenség lévén, ez a májusi porfelhő sem tűnt fel. A megfigyelt porfelhő délről jött s. nyilván a Szaharából eredt. A Földközi tenger partjain az afrikai származású porhullás a rendes meteorológiai jelenség. A por sokszor az Alpeseket is át- hágja s Európa északi részén hullik le, de csak akkor lesz láthatóvá, ha hóra hullik s azt megfesti. A porfelhő vonulásáról szóló adatokat most dolgozom föl s reménylem, hogy az adatokat a Földtani Közlönyben még a nyár folyamán le is Ír- hatom. Budapesten, 1912 február 20-án. TREITzZ PÉTER, m. k. agrofőgeológus. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 12 HAGYNI BY t Szá úN/ rt fő : a 1 V éa NI 8 A TARÍT ÉVIT JERKKAKZEK VEZE § gi Ai ? fi "les pre EE EZRET KÖLDTÁNT KÖ V4 LÖ NY XLI BAND. — FEBER 1912. A A HEFT. DIE ARTESISÜHEN BRUNNEN DES GROSSEN UNGARISCHEN ALFÖLD. Von Professor Dr. LupwIG v. Lóczy, Direktor der kgl. ungar. Geologischen Reichsanstalt. — Mit der Taf. III und den Figuren 18—32. — Nach dem, am S. Juli 1911 erfolgten heftigen Erdbeben zu Kecs- kemét traten mir viele Personen aus der Intelligenz des Alföld mit der Frage entgegen, ob der groBe Wasserverbrauch aus den vielen artesi- schen Brunnen des Alföld durch Einsturz des Bodens nicht Schuld an dem Erdbeben von Kecskemét trage. Vergebens legte ich dar, dab das Zentram des Erdbebens tief, mehrere Kilometer tiefer als die wasser- führenden Schichten zu suchen ist; es offenbarte sich die nüchterne Auffassung des Publikums, als es in der Wasserversehwendung der zahlreichen artesiscehen Brunnen des Alföld eine schüádliche Einwirkung vermutete. Unsere Geologen miBbilligen das unbeschránkte Niederteufen von artesiscehen Brunnen tatsáchlich bereits seit langem und wiesen in ihren verschiedenen Begutachtungen bereits zu wiederholten Malen dar- auf hin, dab mit dem im Untergrund des Alföld aufgespeicherten vor- trefflichen Wasser gespart werden sollte. Bevor ich meine diesbezüglichen A HEMMST E SÖT KESÉN zu Papier bráchte, erscheint es mir zweckmáBig, vor allem die artesisechen Bohrungen im grobBen ungarischen Alföld im allgemeinen zu besprechen. Und dies ist mir um so lieber, als ich bereits 1886 eine zusammenfassende Studie über die artesisehen Brunnen verfaBte, die ich mir erlaube hier als Einleitung folgen zu lassen. I. Über die artesisehen Brunnen.? cWenn wir, Kinder des Alföld, in die Alpen oder in die hügeligen Gebiete Süddeutsehlands gelangen, so fallen uns in erster Linie die 1 Vorgetragen in der Sitzung des Ung. Landesvereines für Hygiene im Mai 1886. 12£ 180 D: LUDVIG V. LÓCZY bestündig flieBenden Brunnen der Dörfer und Weiler auf. Bie Bauern- brunnen im Gebirge und im Tiefland unterscheiden sich wesentlich von einander. Im Gebirge pflegt man fliebende Tagwásser in einem Wasser- sammler aufzufangen und von dort in Röhren zu den tiefer gelegenen töhrenbrunnen zu leiten; in den Ebenen hingegen, wo es in meilen- weitem Umkreise, ja zuweilen ringsum mehrere Tagesmürsche weit kein fliebBendes Wasser an der Oberfláche gibt, wird das Grundwasser in Brun- nenschüchten aufgesucht. Diese beiden Methoden der Wassergewinnung sind der betreffenden Bevölkerung dermaben eingefleiseht, dab die Ge- birgsbewohner sich vor dem Graben eines Brunnens auch dort scheuen, wo die Mögliechkeit, Wasser aus dem Inundationsgebiet zu erhalten, vor- handen würe, und lieber von weiterher Bachwasser in ihre Höfe leiten, oft den ganzen Winter dazu verwendend, um zu der mehrere 100 m langen Leitung zahlreiche Fiehtenstámme durchzubohren. Der Bewohner des ungarischen Alföld hingegen streubt sich vor dem geleiteten Was- ser. Als in Hódmezővásárhely die ersten zwei artesischen Brunnen fertig wurden, stellte man den Antrag, das Wasser an mehrere Punkte der Stadt zu leiten; es fand sich ein Unternehmer, der sich bereit erklürte die Leitungen zu Selbstkosten herzustellen. Die Reprásentanz lehnte den Antrag ab mit der Bemerkung: cUnser Volk ist nun einmal daran gewöhnt, sich Wasser im Fab oder Krug vom Brunnen zu holen; es könnte sich den Gottessegen gar nicht schátzen, wenn es das Wasser im eigenen Hause rinnen lassen könnte.v Mit diesem Axiom wurde jede weitere Argumentation abgeschnitten. Dab sich die artesiscehen Brunnen im Alföld heute einer so groBen Volkstümliehkeit erfreuen, das hat seinen guten Grund teilweise gewib darin, dab dieselben abgeteuft, gegraben werden, sind doch die meisten ungarischen Brunnengráber der Ansicht, daG überall Wasser zu erhalten ist, nur mub man genügend tief dringen. Es braucht wohl keiner weiteren Beweise, da8 die volkstümliche Wasserversorgung, im Gebirge sowohl, als im Flachland den sanitáren Erfordernissen nicht immer entspricht. Die stündig rinnenden Brunnen werden aus Büchen und Sickerwüssern gespeist, in groBer Dürre aber liefern sie lediglich das stagnierende Wasser des Reservoirs. Unsere Schachtbrunnen aber schöpfen zumeist das Grundwasser in bewohnten Ortschaften neben Stallungen und WFökalgráben die mit der Zeit mit Krankheitstrágen mehr und mehr infiziert werden. Einen wie den anderen möchte ich lieber als malerisehes Motiv benützt sehen, denn zur Versorgung mit Trinkwasser. Unzweifelhaft werden die Reize einer Landschaft durch den stündig plütschernden Brunnen gehoben, in dessen Becken Tauben sich baden und an dessen KRohr Vögel wetteifern, welcher von ihnen früher von dem kühlen Trank DIE ARTESISCHEN BRUNNEN DES GROSSEN UNGARISCHEN ALFÖLD. 151 nippe. Im Alföld wieder könnte man keine Landschaft malen, ohne Ziehbrunnen mit langem aufwürts ragenden Arm, um den herum die ünderheerde ihre Mittagsruhe hült. Soviel ist jedoch gewib, da6 hier wie dort Epidemien durch Brunnen verbreitet werden. Im Gebirge er-. halten die Brunnen ihre schüdliehen Bestandteile von gedüngerten Ackern und Wiesen in der Ebene aber aus dem infizierten Boden dicht bevölkerter Landstriche. Wenn es auch unter diesen Brunnen solche mit gutem Wasser gibt, so können diese doch leicht verseucht werden, und ein Brunnen mit einmal verdorbenem Wasser, kann niemehr gutes Wasser liefern. Mit einem Wort, gewöhnliche Brunnen, die entweder durch Sickerwasser (aus Flüssen) oder aus dem Grundwasser gespeist werden, können weder betreffs der Ouantitüt, noch der Oualitát als be- stündig betraechtet werden. Die Hygiene und die technisehen Bedingun- gen aber erfordern von dem Wasser, dab es in seinen Bestandteilen bestándig sei und auch seine Temperatur sich nicht wesentlieh ündere. Godr Duna Fig. IS. Die Möglichkeit von artesischen Brunnen im Falle eines tiefer liegenden natürlichen Ausflusses. An dem Göder Ufer der Donau. Die schraffierten Teile deuten wasserdurechlássige, die punktierten Teile hingegen wasserführende Schichten an. Diese Bedingungen werden am besten dureh tiefer zirkulierende Wüsser erfüllt, welche auf einem entfernter gelegenen Sammelgebiet in den wasserführenden Schichten versickerten und nach einem lüngeren unter einer schützenden wasserundurchlássigen Schicht zurückgelegten Wege irgendwo, beim Zutagetreten der wasserführenden Schicht, als 0uellen an die Oberfliche gelangen. Im allgemeinen besitzen die Tiefguellen eine bestándige Temperatur, welche höher ist als die mittlere Jahres- temperatur des durchsickerten Gebietes oder diese annáhert, insofern das Wasser nicht unter den 20—25 m tiefen neutralen thermischen Horizont gesunken ist. Es ist jedoch bekannt, dab auch die wasserreichen Thermen Ver- ünderungen unterworfen sind, dab ihre Temperatur und Wassermenge je nach dem Stande des Grund- und des einsickernden Regenwassers bedeutend schwankt. Recht gut zeigen dies auch die Heibguellen von Budapest oder die Thermen von Herkulesfürdő. Wenn jedoch die auf- steigende Ouelle gut gefabBt ist und dieselbe vom Grundwasser isoliert werden kann, so bleibt sie in ihrem Wasserreichtum und ihren Eigen- 182 D:t LUDWIG V. LÓCZY sehaften konstant. Noch vollkommener ist dies zu erreichen, wenn man die tief liegende wasserführende Schicht künstlieh anzapft und durch eine dichte Verrohrung von den darüber liegenden wasserführenden Schichten isoliert. Die in der Tiefe zierkulierenden Wöüsser sind ebenso wie die fliebenden Tagwüsser oder das leichter zugüneliche Grundwasser den Gesetzen der Gravitation unterworfen, und folgen im wasserführenden Boden stets dem steilsten Gefölle, sie strömen nach abwürts, jedoch mit einer unvergleichlich geringeren Geschwindigkeit als in Büchen und Flüben. Die sogenannten unterirdiscehen Wasserbehülter führen keine ruhende Wassermasse, sondern langsam fliessende, sich stets erneuernde unterirdisehe Ströme, welche fast ohne Ausnahme irgendwo zutage tre- ten. Wenn letzteres nicht der Fall würe, so würde das stagnierende Wasser alsbald soviel feste Bestandteile aufnehmen, dab es gesüttigt würde, die Lücken, Poren des wasserführenden Gesteins mit ausscheiden- den Stoffen verdichten, und das Gestein zu einem wasserundurchlássigen verwandeln würde; es ist gewibB, dab einzelne durch Kieselsáure und Kalk verkittete Sandsteine auf diese Weise aus lockeren Sanden ent- standen sind. Solche Brunnen, durch welche tief zirkulierende Wasser mittels Durchbohrung der darüber lagernden undurchlássigen Schicht angezapfi werden, nennt man im allgemeinen gebohrten Brunnen. Bei aufsteigenden (Ouellen, sowie auch bei artesisechen Brun- nen müssen die nöámlichen geologischen und physikalischen Bedingun- gen gegeben sein; d. i. die aufsteigenden Ouellen und die positiven artesisehen Brunnen geben unter hydrostatischem Druck befindliches Wasser. Eine aufsteigende Ouelle und ein positiver arte- siseher Brunnen, d. h. ein Springbrunnen erfordert, dab sich das, zwischen undurchlássigen Schichten bewegende Wasser von einem höher gelegenen Punkte sammle, und tiefer als die AusfluB- stelle keinen AbífluB besitze. Wenn letzterer Fall eintritt, so ist an einer zwischenliegenden Stelle keine Springguelle und auch kein posi- tíver artesiseher Brunnen möglich, in manchem gebohrten Brunnen wird das erreichte Wasser nicht aufsteigen, ja es ist im Gegenteil mög- lich, dab der Brunnen im Verhültnis seines Durchmessers das hinein- flieBende Wasser verschluckt, ohne dab sein Wasserspiegel steigt. Solche Brunnen heiben Saugbrunnen oder negative artesische Brunnen. Negativ ist der artesische Brunnen auch dann, wenn das Wasser in der Verrohrung zwar aufsteiet, jedoch nicht unter solechem Druck steht, um auszuflieBen. Einen wesentlichen Unterschied gibt es zwischen den landlüufig sogenannten artesischen Brunnen und zwischen einem solchen gebohr- DIE ARTESISCHEN BRUNNEN DES GROSSEN UNGARISCHEN ALFÖLD. 183 ten Brunnen, in welehem das Wasser zwar aufsteigt, jedoch nicht aus- fliebt, nicht. Der positive oder negative Charakter eines artesischen Brunnens wird lediglieh dureh die relative Höhe des Bohrpunktes zur hydrogra- phischen Druckhöhe des Wassers bedingt. Die Bedingungen der Möglichkeit eines artesischen Brunnens sind : 1. Bine wasserführende Sehicht (Sand, Schotter, Kalkstein, Dolomit). 2. Im Liegenden dieser eine undurchlássige Schicht (Ton, Mergel, fester, toniger Sandstein). 3. Ebenfalls eine undurehlássige Schicht im Han- genden. 4. Geneigte Lagerung der Schichten. 5. Zutagetreten der wasser- führenden Schicht in einer genügenden Breite in grölBerer absoluter Höhe als die Bohrstelle. 6. Entsprechende Niederschlagsmenge. 7. Man- Z zza T Tt NI ÉG TG Fig. 19. Bodenprofile von hydrostatischen artesischen Brunnen nach normaler Auf- fassung. a Wasserundurchlássige, c weniger undurchlássige, b wasserführende Sechich- ten, d Grundgebirge. Die Pfeile zecigen den hydrostatischen Aufstieg des Wassers an. 4- positive, ausflieBende artesische Brunnen, — negative oder saugende artesische örunnen. gel an Ouellen unter dem Niveau des Brunnenausflusses. Diese letztere ist eine der Hauptbedingungen der positiven artesiseben Brunnen; wenn die wasserführende öSchicht tiefer als der BrunnenausfluB liegt, einen natürliehen AusflubB besitzt, tritt die Möglichkeit von negativen artesisehen Brunnen ein. Hieraus erhellt, dab es in erster Reihe die hydraulischen (Gesetze sind, die den positiven oder negativen Charakter des Brunnens be- dingen, aus einem und demselben Wasserbehülter können wir je nach den Terrainverhültnissen negative oder aufsteigende, bezw. ausfliebende Brunnen erhalten. Die einfachen hydraulischen Gesetze werden jedoch durch die Reibung im Bodens sehr beeintrüchtigt; es fehlt uns bis jetzt fast vollkommen die Kenntnis der Gesetze der Wasserzirkulation im Boden, nur soviel lábt sich mit Bestimmtheit sagen, da8 diese viel kom- plizierter sein dürften als die Bewegungsgegetze der Flüsse, deren empi- rische Formeln fast ebenso zahlreieh sind wie die Forscher, die sich mit diesem Thema eingehender befabt haben. 184 D: LUDWIG V. LÓCZY Mit W. v. Zsicmoxpy! kann man jedoch entschieden sagen, dab die Reibung des Wassers in künstlichen, verrohrten Bohrkanülen viel geringer ist als auf seinen natürlichen Wegen ; ? hieraus ist es zu erklü- ren, dab auch dort aufsteigendes Wasser möglieh ist, wo die wasser- führende Schicht einen tiefer liegenden Abflu6 besitzt. Dieser natür- liche Abílub lábt dem Wasser — wenn er genügend entfernt ist vom Bohrpunkte — genügend Druck, um im Rohr aufzusteigen und aus demselben auszuflieben. Der natürliche Abflu6 kann nüámlieh nicht so rasch und unbehindert erfolgen, wie durch das glatte Rohr. Der Aus- flub verschlámmt und verstopít sich in lockerem Sand- und Schotter- boden leicht. Auch der Druck des Grund- oder Flubwassers lühmt die aufsteigende Kraft der nicht gefabten, nicht isolierten Ouelle, des- halb ist es nicht verwunderlich, dab an dem linken Ufer der Donau oberhalb Budapest im Rohr aufsteigende Ouellen erbohrt wurden, die aus solchen Lagen stammen, welche tiefer im Donaubett ausbeiBen (Fig. 18). Dies vorausgesendet will ich jetzt noch in Kürze eine allgemeine Charakterisierung der Lagerungsverhültnisse der verschiedenen Becken geben, welche nach den hydrostatischen Gesetzen artesische Brunnen liefern können. Die artesischen Brunnen wurden bekanntlich nach der Grafschaft Artois in Frankreich benannt, wo im XII. Jahrhundert die ersten Bohrungen in Europa niedergeteuft wurden, durch welche man zu aufsteigenden 0uellen gelangte. Auberhalb Europa war eine solche Anzapfung von tiefliegenden Wasserbehültern schon viel früher bekannt. In China stammen die Salz- und Gasbrunnen vom westlichen Su-Tschuan aus Zeiten vor Menschengedenken. Betrefis des Wassers ist der Chinese nicht wáhleriseh, er kommt leicht mit Tagwasser aus, da er ja kaltes, natürliehes Wasser überhaupt nicht trinkt; denn zum Löschen des Durstes dient gekochtes Wasser, welches heiB als Thee oder mit Zugabe eines Ersatzes für diesen genossen wird. Auch zur Körperreinigung wird nur heibes Wasser gebraucht. 1 ZSIGMONDY V.: Tapasztalataim az artézi szökőkutak furása körül (— Meine Erfahrungen über die Bohrung von aufspringenden artesiscehen Brunnen; akad. Antrittsrede) Ért. a termtud. köréből Jg. 1871. Pest. 2 In den 26 Jahren die seit meinem obigen im Ungarischen Verein für Hygiene abgehaltenen Vortrag verstrichen sind, ist die Literatur der artesischen Brunnen und der Gesetze der Wasserzirkulation im Boden besonders in Nord- amerika betrüchtlich angewachsen, ohne da8 unsere Kenntnisse schon in genaue und strenge Gesetze gefaBt werden könnten. Auch neue Ansichten tauchten betreífs der Natur der aufsteigenden Thermen auf, von welchen einige, nach Prof. SuEss ju- venilen Ursprunges sind; d. heiBt von tief im Erdinneren sich bergenden wasser- erzeugenden Vaktoren entstammen. Wasserdampf, Kohlendioxyd, Erdgase können durch ihren Druck dem Aufsteigen von Wassern Vorschub leisten. 09 DIE ARTESISCHEN BRUNNEN DES GROSSEN UNGARISCOHEN ALFÖLD. 1 Interessanter sind die artesisehen Brunnen des östlichen Teiles der Sahara, der lybischen Wüste. Nach Zirren wubten die Oasen- bewohner schon im Altertum, wie man in dér Tiefe zirkulierendes Wasser anzapfen mub. Olympiodoros, ein alexandrinischer Schriftsteller am Ende des VI. Jahrhunderts preist die geschickten Brunnenbohrer der Oasen. Die Oasen Dachel, Chargeh und Siuah erhalten ihr Wasser aussehlieBlich aus artesisehen Brunnen. Die Araber erzeugen 130—180 m tiefen Brunnen; sie teufen einen 30—50 m tiefen Brunnenschacht bis zu der von ihnen sogenannten chager el mojev, einem weibBen kreta- zisehen Sandstein, welcher das Hangende der wasserführenden Schicht ist. Derselbe ist 100—130 m michtig und es wird von den Arabern mittels Seilbohrung ein 4—8" weites Bohrloch dureh denselben getrie- ben. Die Temperatur des jüh aufsteigenden Wassers betrágt 26—38" C, undurehláBige Schiechten Fig. 20. Natürliche Bodenprofile von thalassisehen oder limnischen artesischen Brunnen am Rande von Meeres- oder Binnenseebecken oder in deren ausgefüllten Ebenen. Im der Mitte des Beckens gibt es kein aufsteigendes Wasser. seine groPbe Menge bleibt bestándig. Das Wassersammelgebiet dürfte sich nach Zittels Auffassung in Sudan und im feuchten Mittelafrika befinden, von wo das Wasser durch 15—20 Breitegrade einen Weg von 1600— 2200 km unterirdiseh zurücklegt(?). Die artesisehen Brunnen in der Umgebung von Paris (Grenelle, Passy), die zahlreiehen Bohrungen des Londoner Beckens, welche aus verschiedener Tiefe aufsteigendes Wasser liefern, zapfen áhnlich, wie jene in der Sahara, Wasserbehülter an, welche sich in einem zwischen gleiechmábig müchtigen undurchlássigen Schich- ten lagernden porösen (Gestein befinden. In diesen sind also Fülle des theoretisehen, wohlbekannten Sehemas der artesischen Brunnen zu er- kennen (Fig. 19). Nicht wenig versechieden von diesen Föllen sind die geologischen Verháltnisse von anderen artesischen Brunnen. Die artesiscehen Brunnen des Po-Deltas bei Venedig erhalten ihr Wasser aus alluvialen Schichten. An der Nordküste der Insel Java wurden 1868—1883 42 artesische 186 D: LUDWIG V. LÓCZY Brunnen niedergeteutt, welche von sehr verschiedener (58—200 m) Tiefe sind; die Temperatur ihres Wassers betrügt etwa 379. In Surabaja, auf der Insel Java gibt es im Sumpfgebiet nahe am Meer einen 747 m tiefen Brunnen, dessen Wasser eine: Temperatur von 587 C besitzt. Auch im Delta und auf der KEbene des Mississippi, des Ganges und des Yang-tse-kiang gibt es artesisehe Brunnen mit aufsteigendem Wasser. An allen diesen Punkten kommt das Wasser aus dem Alluvium. Die Bohrprofile des Po-Deltas zeigten, dab die Schichten in dem aus Ton-, Sand- und Schotterlagern bestehenden Alluviums nicht bestündig sind, sondern bald linsenförmig sich verdieken, bald wieder auskeilen. Die wasserführende Schicht wurde in den nahe zu einander befindlichen Bohrungen in versechiedener Tiefe erreicht. Auch jene Erfahrung, dab die alluvialen Schichten im allgemeinen horizontal lagern, ersehwert die Erkenntnis. Der Durchschnitt in Fig. 21 láBt uns betreffs der Herkunft des artesisehen Wassers von linsenförmigen Lagen göánzlich ohne Erklárung. Es ist bekannt, dab das FlubBwasser, indem es talabwürts eilt, ein allmáhlich geringeres Gefálle und damit geringere Schnelligkeit annimmt : bei seinem Ursprung schiebt es Steine, ja Felsblöcke vor sich, diese werden im weiteren Verlauf des Wassers zu Schotter, Sand zerkleinert. im Unterlauf wird nicht einmal noch Sand am Grund bewegt, sondern blob der Schlamm wird weiter transportiert, und nach Hochwassern im Inundationsgebiet toniger Schlamm abgesetzt. Auch ist ferner bekannt, dab sich an Stellen, wo der FluB sein Sehwemmaterial absetzt und sein Bett erhöht, das transportierte Material, der Sehotter und der Sand nach jedem Hochwasser in anderen Rinnen absetzt. Beim Fallen des letzten Hochwassers wurde ja das Bett mit sehwerem Material angefüllt welches das neuerdings anwachsende Wasser allenfalls nicht ausfegen vermag. Diese Erscheinung ist an den gabelnden Wasserlüufen der Del- tas und Schuttkegel wohl bekannt. In dem Fall wenn sich die Delta- Region oder der verzweigende Schuttkegel des Flusses in einem im Sinken begriffenen Becken befindet, und der Flub den Grund oder die kEbene durch langsame Auffüllung ausgeglichen hült, gelangen die eben erwáhnten gabelnden Schotterbette, welche natürlich kreuz und guer übereinander liegen können, in allmáhlieh gröBere Tiefe. Demgemüb ist in Tálern Schotter und Sand vorwiegend, gegen das Meer-, Seeboden oder gegen das Innere der Ebene zu aber Schlamm und Ton. In einem grolen Teil des FluBlaufes liegen die alten Ton und Schotterlager des Alluviums neben- und übereinander, die Schotter- bette verlieren sich entlang der FluBlüufe von oben nach abwürts zweigartig unter den überwiegenden Tonablagerungen. Offenbar wird eine solche Schotterbank im unteren Teil eines FluBalluviums jenes DIE ARTESISCHEN BRUNNEN DES GROSSEN UNGARISCHEN ALFÖLD. 187 Wasser liefern, welches sie im oberen Lauf des Flusses wo dieser noch Schotter vor sich sechiebt von der Oberfláche aufgenommen hat. Die Möglichkeit eines artesischen Brunnens. in welchem das Wasser wenig über die Oberfláche steigt, ist auch dann noch vorhanden, wenn die wasserführende Schicht auf der Oberflüche in einem tieferliegendem Punkt unterhalb der Bohrstelle ausbeibt, nachdem die Reibung im Bo- den bedeutend gröbBer ist als im glattem Rohr und mit dem Unter- schiede der beziehungsweisen Kraft kann die grölbere Druckhöhe im Rohr entstehen. Selbst in solchen Föállen in welchen eine immer dünner werdende wasserführende Schicht am Boden eines stehenden Wassers (Meer oder See) ausstreicht kann am Ufer in geringer Höhe über der Wasserflüche aus dem verrohrten Bohrloeh Wasser ausflieben im Verháltnis zu der ersparten Reibungskraft (Fig. 189. Fig. 21. Schematisches Profil der pliozán-pleistozánen wasserführenden $Schichten des Alföld. Erklüárung: 1. Wasserundurehlássige, tonige Scehichten, Sand und 3 Schotterschichten, ausgefüllte FluBbette im Durchschnitt. 3. Aus hartem Gestein bestehendes Grundgebirge. Die Pfeile deuten die Wege des aus gröReren Tiefen aufsteigenden sog. juvenilen Wassers an. -- positive, — negative artesische Brunnen, ? erfolglose Bohrung. Wir wollen nun die in Ungarn existierenden zahlreichen artesischen Brunnen betrachten. Jedermann weib, dab die Entstehung dieser aus- sehlie8lieh ein Verdienst W. v. ZsiGmorpys ist, und dab Ing. B. v. ZsIGMONDY die Bohrtechnik aus dem Gesichtspunkte unserer speziel- len geologischen Verhültnisse auberordentlieh vervollkommnete, so sehr, dab er inmitten der überaus komplizierten Verhültnisse des Unter- grundes im Alföld stets nur gelungene artesiscehe Brunnen ausfühit. Dies will aber viel sagen, wie djes alle wissen, denen das hüufige Mibelüecken von Bohrungen in Deutsehland und Frankreich bekannt ist. Über die im groben ungarisehen Becken ausführbaren artesischen Brunnen lábt sich heute bereits mit viel gröberer Bestimmtheit reden, als vor 15 Jahren, wo W. v. ZsiGmorny dem damaligen Minister für Ackerbau, Industrie und Handel jenes denkwürdige Memorandum unter- breitete, in welchem die Regierung aufmerksam gemacht wurde, eine wie grobe Bedeutung die artesisehen Brunnen für die Bewüsserung 188 Dr: LUDWIG V. LÓCZY und Entwásserung und somit für die Landwirtschaft des Alföld erlan- gen können; um jedoch bei der Bohrung solcher Brunnen programm- mábig vorgehen zu können, drang ZsSIGMoNDY vor allem auf die Nieder- teufung eines Brunnens bis zu den wasserführenden Schichten unter dem pontischen oder Congerienton, womit zugleich auch die Wasserlieferung oder das Aufsagevermögen der Wasserbehülter in den guartüren Bil- dungen bekannt wurde. ZsiGmonpny schützte die minimale Tiefe des Brunnens auf Grund der vorhandenen Daten auf 278 m (150 "), projek- tierte jedoch eine Tiefe von 570 m (300") und voransechlagte hierfür an Bohrungskosten 188,000 fl. Da jedoch der geniale Verfasser in An- betracht der damaligen finanziellen Lage nicht hoffen konnte, dab die- ses Projekt bald durchgeführt werde, publizierte er das Memorandum und seine die abyssische Hydrographie des ungarischen Beckens betref- fenden Erfahrungen und Ansichten im Földtani Közlöny." Seit 15 Jah- ren bis 1886 entstanden in der Mitte des Alföld 56 artesische Brunnen, gegenwártig stehen, der Vollendung nahe sechs weitere in der Arbeit, und nichts spricht entschiedener für den Erfolg, als da6 das übrigens so konservative ungarische Volk sich fast in jeder Stadt und jeder Ge- meinde des Alföld nach artesischen Brunnen sehnt. Einen sechöneren Erfolg hütte sich ZsiGmoxny kaum wünschen können, als er sein Memo- randum verfabBte. Und der Umstand, dab die pontischen Bildungen durch die Bohrungen (mit Ausnahme einiger weniger) im allgemeinen nicht erreicht wurden, und dab die artesischen Brunnen des Alföld ihr Wasser aus Wasserbehültern, welche über den pontischen Schichten lie- gen, erhalten, sehmálert den Erfolg durchaus nicht. Was die Ránder des ungarischen Beckens betrifit, so umschrieb W. v. ZSIGMONDY in seiner akademischen Antrittsrede die Möglichkeit von artesisehen Brunnen hier mit solehem scharfen Blick und solch einer Klarheit, dab kein Zweifel darüber obwalten kann, und nichts hinzuzufügen ist. Die von W. v. ZSIGMONDY vermuteten wasserführenden Schichten in und unter den pontischen Bildungen wurden am Becken- rande an mehreren Punkten ebenfalls festgestellt, so in den Brunnen von Alcsut, Nagykáta, Versec. Bei Budapest liefert der Wasserbehülter unter dem unteroligozánen Kisceller Ton aus dem 970 m tiefen artesi- sehen Brunnen im Városliget (Stadtwüldchen) ferner aus dem artesi- sehen Brunnen der Margarethen-Insel und der zahlreichen Thermen der Haupt- und Residenzstadt nach den vorliegenden Daten eine tügliche Wassermenge von etwa 68,630 m? (23—73" 0). Am hügeligen Rande des Beckens entspringen die artesisehen Brunnen der Margitinsel, jene von 1 Földtani Közlöny III. Bd. 1873. Pag. 20—37. W. v. ZsIGmospY : Memoran- dura über die Bohrung von artesiscehen Brunnen (ungariseh). DIE ARTESISCHEN BRUNNEN DES GROSSEN UNGARISCHEN ALFÖLD. 189 Lipik, Alcsut, Harkány, Herceghalma, Városliget, Versec, Ziehyfalva, im. Gebirge aber jene von Herkulesfürdő, Gánóc aus normalen, gleichmáBig miüchtigen, zwischen undurchlássigen Schichten gelagerten Wasserbehül- tern. Die in den Bohrprofilen aufgeschlossenen geologischen Verhült- nisse werden durch den allgemeinen Typus der unterirdisehen Wasser- behülter charakterisiert (Fig. 19 und 20). Die artesischen Brunnen des Alföld hingegen vergueren Sehichten von anderem Charakter, als welche am Beckenrand aufsteigendes Wasser liefern (Fig. 21). Wenn auch das ganze Material noch nicht bearbeitet ist, so las- sen sich aus den von B. v. ZsIGMoNDY mit groBer Sorgfalt zusammen- gestellten und der kgl. ungar. geologisehen Reichsanstalt zur Bearbei- ék ETT TÓ Gellérthegy Sashegy larosíigett VEZEK artézi kut Fig. 22. Hypothetisehes Profil des Untergrundes von Budapest zur Erklárung der juvenilen Thermen an den tief dringenden Sprüngen. Erklürung: a Palüáogene und neogene Schichten, b Hauptdolomit. Városligeti artézi kút — Artesischer Brun- nen im Stadtwildehen zu Budapest. Hévizek — Thermen. tung übergebenen Bohrproben sowie aus der in Vorbereitung befindli- chen Studie J. Hanzavárs, dessen Daten mir Herr Hazavárs freundlichst überlieb, doch einige solche Tatsachen über die Zusammensetzung des. Untergrundes im Alföld feststellen, aus welehen offenbar wird, dab die geologischen Verhültnisse der wasserführenden Schichten in der Mitte des Beckens andere sind als am tertiüren Rande. Wenn man die beiden Bohrungen von Püspökladány mit den beiden von Hódmezővásárhely, die letzteren aber wieder mit jenen von Szentes vergleicht, so lübt sich betreffs der durch den Bohrer durchstochenen Schiechten folgendes feststellen. Der Bohrer durchdrang überall eine rasche Folge von Ton-, Sand- und sandigen Tonschichten; auffallend ist, dab die beiden Bohrlöcher von Hódmezővásárhely, sowie die blob 300 m von einander entfernten. Bohiprofile von Püspökladány auch untereinander nicht einmal in all- gemeinen Zügen eine Übereinstimmung aufweisen. Aus diesen Profilen 190 Dr: LUDWIG V. LÓCZY des Untergrundes lübt sich eine regelmüBige Lagerung nicht entziffern. Das Material ist in einem und demselben Horizont von jeweils an- derem Charakter, je nachdem es sich in rascher und langsamer strömen- dem Wasser absetzte. Die Lüngsprofile ergeben dasselbe Bild, welches im Inneren der zunehmenden Deltas oder der sinkenden Sehuttkegel der Flüsse angenommen werden kann. In der Mitte des Alföld, in dem sich vereinigenden Inundationsgebiet der Flüsse Tisza, Maros und Körös ist der Untergrund bis 300 m Tiefe von demselben Charakter wie die obersten Schiechten, welche nach einer bodenkundlichen Studie J. v. SZABÓS aus dem Jahr 1881 schon in geringer Tiefe unter der Oberflüche sehr wechselnd ist. Auch aus den Bohrungen, die das kel. Kommissariat in Fig. 23. Der artesische Brunnen im Stadtwüldechen zu Bpest. Tiefe 970 m. Abgebohrt von W. v. ZSIGMONDY 15. November 1868 — 22. Jüánner 1875. Der Brunnen liefert 3) táglich 11.977 hl Wasser von 74? C, welehes anfangs 13 m hoch über die Ober- 2 o fláche aufsprang. Szeged niederteufen lieB, zeigt sich, dab der Untergrund der Stadt Szeged bis 40 m Tiefe nicht bestündig ist, sondern aus einem wechseln- den Komplex von gegeneinander auskeilenden blauen, braunen Ton- und gelben oder grauen Sandlagen besteht. Hine solche Ablagerung kann aber nur das Ergebnis von Flüssen mit groBen Hochwassern sein; von solchen, bei denen der Unterschied zwischen hohem und niederen Wasserstand ein betrüáchtlicher ist. Demzufolge bildet der Flu8 Büánke, macht grobe Krümmungen und ündert — sich selbst über- lassen — rasch seinen DLauf. Die artesischen Bohrungen des Alföld, dreibig an der Zahl sprechen einstimmig dafür, dab der Aufbau des Untergrundes ühnlichen Flüssen mit geringem (Gefülle zuzusehreiben ist wie wir sie heute im Alföld sehen. Wenn man die Bohrergebnisse an der Hand eines (09uer- und DIE ARTESISCHEN BRUNNEN DES GROSSEN UNGARISCHEN ALFÖLD. 191 eines Lüngsprofils ins Auge faBt, so zeigt sich, da8 die geologiseh und palüontologiseh nachgewiesenen Diluvialsehiehten gegen 8 und in der Mitte des Beckens müchtiger sind. In Püspökladány wurde die untere Grenze des Diluviums in etwa 100 m Tiefe, in Hódmezővásárhely und Szentes in ungefáhr 210—220 m Tiefe erreicht; diese Bildung kann auf Grund der darin gefundenen organischen Reste nur als terrestrische fluviatile oder limnische Ablagerung betrachtet werden. Auch der gröbte Teil der levantinisehen Stufe, aus welcher das artesische Wasser der Brun- nen von Hódmezővásárhely, Szentes und Püspökladány entspringt, besteht aus fluviatilen und limnisechen Ablage- rungen, die sich in seichten Gewüssern absetzten; ja im Brunnen von Püspökladány fand man unter den mit Resten von Wasser- tieren angefüllten levantinischen Schichten wieder die terrestrischen Schnecken des Diluviums, woraus folet, dab die fluviatilen und seicht- limnischen Sedimente schon in der levantinischen oder unter-pleistozá- nen Periode unter ühnlichen Umstüánden entstanden sind, als welche bis zu den neuesten Zeiten, dem Beginn der Wasserregulierungsarbeiten in einem Teil des Alföld geherrscht haben. Mit einem Wort die artesischen Brunnen des Alföld erhalten ibr Wasser micht aus einer einheitlichen wasserführenden Schicht, sondern aus verschieden tief lagernden und im Ouerprofil linsenförmig erschei- nenden Sandlagen des Pleistozüns und des obersten Pliozáns. Diese linsen- förmigen Lagen entsprechen alten Flubbetten, die sich nach aufwürts allmáhlieh der Oberflüche náhern müssen, damit das in ihnen enthaltene Wasser den nötigen hydrostatischen Druck besitze ; solche Schottersácke sind, insofern sie mit Ton umgeben sind, gegen ihr Ende zu vollkommene Wasserbehülter; nach oben zu muB das Schotterbett notwendigsweise an einem höheren Punkt zutagetreten, als das Mundloch der Brunnen. Daraus, dab das fluviatile Pleistozán im Süden des ungarischen Beckens michtiger ist als gegen Norden, erhellt, dab das seit dem Tertiár andauernde langsame Sinken des Beckens im Süden intensiver war als im Norden. Über dieses Sinken sprach 1854 bereits J. v. SzaBó, und sehr viel seither erkannte geologische Tatsachen, namentlieh die in den serbischen und slavoniscehen Gebirgen gemachten Erfahrungen bekráftigen die Annahme, dab das Alföld im Süden von einer Spalte begrenzt wird. Die sich im Süden und Südosten erhebenden Gebirge dürften jene Stauung verursacht haben, welche in den levantinischen und diluvialen Flüssen im Süden einen reichlicheren Absatz von Senkmaterial ergab als im Norden. Wáaihrend diesem langsamen, ungleiehmübBigen Sinken des Beckens und der Erhebung der Balkan-Gebirge gelangten sodann die alten Flubbette im Süden tiefer als im Norden, so wurden die ülteren Sedi- 192 D: LUDWIG V., LÓCZY mente im Süden spüter durch michtige Anschwemmungen bedeckt, wührend sie im Norden zutage treten können. Ich glaube die artesischen Brunnen des eroBen ungarischen Alföld nach meinen jetzigen Kennt- nissen mit dem obengesagten am besten erklüren zu können. Die Bohr- profile von Püspökladány, Hódmezővásárhely, Szentes, Debrecen sind vollkommene EbenmaBe der artesischen Brunnen des Po-Deltas.! Wenn auch sonst nichts, so kann in dem durch Bohrungen erkannten Unter- grunde diese Áhnlichkeit jedenfalls festgestellt werden und wir können die wasserführenden Schichten als Bildungen eines binnenlündischen Deltas oder noch besser als sinkende Schuttkegel betrachten.s II. Dic Ursachen der Wasserabnahme der Bohrungen im Alföld.? Meine obige Studie aus dem Jahre 1886 gibt eine auch heute noch befriedigende Erklárung der Lagerung der wasserführenden Schich- ten von artesischen Brunnen, sowie der Herkunft ihres Wassers, obzwar die Bohrung von artesischen Brunnen seither einen riesigen Aufschwung genommen hat. Nach dieser Einleitung will ich mich meiner eigent- lichen Aufgabe zuwenden: der Schilderung der Wasserabnahme der artesisehen Brunnen, sowie der Erklárung derselben. Wie erwühnt, wird das unbeschrünkte Abteufen von artesiscehen Brunnen seitens der Geologen schon seit langem mibbilligt und zu wiederholten Malen wurde in amtlichen und privaten Fachgutachten darauf hingewiesen, dab mit dem im Untergrund des Alföld aufgespeicherten vorzüglichen Wasser gespart werden sollte. Besonders Chefgeolog Oberbergrat Jurrus Hanavárs betonte bereits 1894 vor der Öffentlichkeit, daB die groBe Anzahl von artesischen Brunnen schüdlich auf die Wasserversorgungs- 1 CREDNER G. R.: Die Deltas. Petermans Geographische Mitteilungen. Er- günzungsband 12, 1878. 56 Heft. Pag. 19. Taf. I. Fig. 9. 2 Vorgetragen in der Sitzung der am 20. Dez. 1911 in Budapest im kgl. Ung. Ackerbauministerium abgehaltenen Konferenz betreffs der Evidenzhaltung der ar- tesischen Brunnen. 3 M. Mérnök és Építészegylet Közlönye (— Mitteilungen des Vereins unga- rischer Ingenieure u. Architekten. Bd. XXVIII ; ungarisch). DIE ARTESISCHEN BRUNNEN DES GROSSEN UNGARISCHEN ALFÖLD. 193 verhültnisse einwirkt. Die artesischen Brunnen von Versec lieferten, solange ihre Zahl gering war, reichlich Wasser; je mehr jedoch ab- gebohrt wurden, um so weniger Wasser lieferten sie und in um so gerin- gere Höhe stieg das Wasser in ihnen. Im Jahre 1894, als es in Ver- sec SI artesiscehe Brunnen gab, hörte der AusfluB ganz auf und die ehemals artesisehen Brunnen wurden zu Pumpbrunnen. Auf der Station Szeged-Rókus der kgl. ungar. Staatsbahnen wurde im Jahr 1888—1889 ein 217 m tiefer artesischer Brunnen abgebohrt, welcher 8 m über dem Bahnkörper pro 24 Stunden 390 m? ausflieBen- den Wassers . lieferte. 1903 lieferte der Brunnen in 7 m Höhe blo6 200 m? Wasser. Der in Szatymaz im Jahre 1890 abgebohrte 218-41 m tiefe artesische Brunnen lieferte 877 m über dem Bisenbahnkörper 160 m? ausfliebendes Wasser; bis 1903 verminderte sich diese Menge auf 106 m8.! Diese Abnahme mubG den vielen in der Stadt Szeged abgebohrten artesisehen Brunnen zugeschrieben werden. Die Wasserabnahme der artesisehen Brunnen wurde nicht nur bei uns, sondern auch in Nord- amerika und Australien beobachtet. In Nordamerika widmet die U. S. Geol. Surv. den unterirdisehen Wasserbehültern groBe Aufmerksamkeit, und mehrere ihrer Publikationen so Annual report, Irrigations paper, Bulletin und Water-Supply-Paper, bringen Mitteilun- gen, welche die Wasserabgabe der artesisehen Brunnen statistiseh be- obachten. Die positiven artesisehen Brunnen Zentralaustraliens wollte man hinsichtliceh ihrer Wasserabgabe schon vor langem einer Kontrolle unterwerfen. Das Unterhaus von Oueensland nahm 1891 eine Gesetz- vorlage an, um der Wasserverscehwendung bei den artesisehen Brunnen eine Grenze zu setzen. Die zweite Kammer lehnte das Gesetz jedoch ab, u. zw. mit der Begründung, da8 das oberfláchliche Sickerwasser den AusfluB hinlüngliceh deekt, weshalb eine gesetzliehe Einmengung über- flüssig erscheint.? Die Zahl der artesischen Brunnen in Ungarn ist sehr groB, im Alföld können wir ihre Anzahl zumindest auf 3000 sehüátzen. Leider liegt uns jedoch keine genaue Statistik darüber vor, wie groB die An- zahl der artesisehen Brunnen in Ungarn ist und welche Menge aus 1 MELLINGER, W.: A m. kir. államvasutak vonalain fúrt artézi kutakról. Vasuti és Hajózási Hetilap. Jg. 1903. (— Über die an den Linien der kgl. ungar. Staatsbahn abgebohrten artesiscehen Brunnen. Wochenblatt für Eisenbahn- und Schiffahrtswesen ; ungarisch). 2 GREGORY: The flowing wells of Central Australia ; Journal of the R. geogr. Soc. July 1911. Bd. XXXVIII. S. 38. — GuBÁNYI, K.: Die artesiscehen Brunnen Australiens. Földrajzi Közlem. Abrégé Bd. XXXV, Heft 8, S. 131—133. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 13 194 Dr LUDWIG V. LÓCZY diesen ausflieGt. 1596 sammelte J. HaAnavárs die Daten der bis dahin (1895) fertiggestellten Bohrungen und stellte 1178 artesische- und Bohrbrunnen fest, wozu noch 59 Bohrungen, die ibr Wasser ver- loren, sowie 179 erfolglose Bohrungen hinzutreten. Neuerdings wer- den die auf die artesisehen Brunnen bezüglichen Daten von kel. Rat Dr. Tu. v. Szorracmn, Vizedirektor der kgl. ungar. geologischen Reichs- anstalt mit grobem Eifer gesammelt. Auf beiligender Karte (Fig. 24) erscheinen die der kgl. ungar. geologischen Reichsanstalt bekannt ge- wordenen artesischen Bohrungen nach Tn. v. Szorracm markiert. Diese Daten sind jedoch nicht komplett, und noch weniger sind sie betreffs der Wasserlieferung befriedigend. Nicht einmal über die ursprüngliche noch weniger aber über die spütere Wassermenge der artesiscehen Brun- nen liegen verlábBliche Daten vor. Wir wissen nicht wie viel Wasser insgesamt aus unseren artesischen Brunnen ausfliebt. Dab jedoch die- ser Ausflub betráchtlieh sein dürfte, ist aus den aussehliebBlieh verlüb- licehen Daten der kel. ungar. Staatsbahnen zu schlieBen. Wenn wir die Werte des Herrn Ingenieurs W. MELLINGER zusammenfassen, so zeigt sich, dab die nahezu 200 artesisehen Brunnen der Staatsbahnen tüglich 6556 m? Wasser liefern. In einigen Gegenden des Alföld ist das Bohren von artesischen Brunnen wahrhaftig eine Manie. Jeder groBe Bauernhofbesitzer will einen eigenen artesisehen Brunnen in seinem Hof haben, dessen über- flüssiges Wasser, sodann unverbraucht abfliebt. Die in rascher Auf- einanderfolge abgebohrten Brunnen vermindern nicht nur das Wasser der benachbarten Brunnen, sondern können mit der Zeit auf groben Gebieten auch das Sinken des Grundwassers verursachen, wodurch sie auch auf das Klima und die Vegetation von EBinflub sein können. Abgesehen von der bereits allgemein wahrgenommenen schüdliechen Abnahme des artesischen Wassers, upd den angedeuteten Möglichkeiten ist es eine unerlübliehe Pflicht der kompetenten Faktoren, die Wasserlieferung der artesisehen Brunnen bestündig im Auge zu behalten. Das in den artesiscehen Brunnen aufsteigende Wasser steht unter Druck, befindet sich in Bewegung und bringt eine Würmemenge aus dem Untergrund mit sich; es bedeutet also eine Energie, und der Staat hat die Pflicht darauf zu achten, dab mit derselben hausgehalten werde. 50 wie die fliebenden Tageswasser stündig gemessen werden, so mubB auch das aus den artesisehen Brunnen ausfliehende Wasser unter bestündige Aufsicht gezogen werden. Hine Verbuchung, eine zeitweise Messung derselben ist auch aus anderen Standpunkten erwünsceht. Über die Natur des Untergrundes unseres Alföld bieten zunüchst die Tiefbohrungen Aufklárung. Der Wasserstand der artesischen Brun- nen, die Schwankungen ihrer Wassermenge und ihrer Temperatur sind DIE ARTESISOCHEN BRUNNEN DES GROSSEN UNGARISCHEN ALFÖLD, 195 betrefis der Erkenntnis der physikalischen Geographie und der Natur des Alföld ebenso wichtig wie die meteorologisehe Beobachtung der hohen Luftschichten. Der § 15 des das Wasserrecht betreffenden Gesetzartikels XXIII vom Jahre 1885 bezieht sich auf die artesisehen Brunnen. Nach diesem Punkt ist es verboten weniger als 100 m entfernt von einem artesischen Fig. 24. Der artesische Brunnen von Nagyszalonta. Abgebohrt von B. v. ZSIGMONDY nm Jahre 1890. Tiefe 248 m. Anfangs lieferte er táglich 4210 hl Wasser von 189? C. Photographiert von J. HaALAvÁTS am 16. Apr. 1893. Brunnen neue artesische Brunnen abzubohren. Nach dem Satz 1. dieses Paragraphen aber ist es nur dann erlaubt Wasser mittels Bohrungen, Galerien, artesischen Brunnen zutage zu fördern, wenn hierdurch der bisherige tatsáchliehe Verbrauch von anderen Wüssern nicht geschmü- lert wird. Der § 12 des Gesetzartikels verordnet, da8 die Behörde dort, wo sich eine dauernde Not an Wasser fühlbar macht, auch das im § 10 gesicherte freie Verfügungsrecht einsehránken kann. 13x 196 D: LUDWIG V. LÓCZY Das Gesetz über das Wasserrecht lübt also eine Möglichkeit der EBinsehránkung und Kontrolle von artesischen Brunnen zu. Die Modali- táten und Umstánde, in deren Rahmen sich diese Binsehránkung be- wegen kann, wird aber die Leitung der Wasserangelegenheiten erst dann kennen lernen, wenn sámtliche Daten, besonders aber die die Wasser- menge, Oualitát und Temperatur aller unserer artesiscehen Brunnen be- treffenden vornehmlich aber jener im Alföld glaubwürdig verbucht sein werden. Die zweite Aufgabe ist die systematische Beaufsichtigung in der Zukunft, aus deren Notierungen sich zeigen wird, wo die Bohrung eines neuen artesischen Brunnens zulássig, wo aber eine solche zu verbieten ist. Aus diesen Untersuchungen wird ferner auch hervorgehen, welcher artesische Brunnen zu den Heilwássern gehört. Ein betráchtlicher Teil unserer artesiscehen Brunnen gibt mit seinem Wasser zugleich auch Erdgas. Der § 5 des Gesetzartikels VI vom Jahre 1911 erfordert aber die Anmeldung des Auftretens von Erd- gas wührend der Brunnenbohrung und verbietet die Fortsetzung der Bohrarbeit, solange, bis die Bergbehörde innerhalb 15 Tagen über das Schicksal derselben verfügt, die Fortsetzung endgiltig verbietet, oder aber die weitere Bohrung gestattet. Die Brunnenbohrung darf jedoch die Erdgasschicht höchstens durchdringen. Mit diesem Gesetz erscheint die Bohrung von artesiscehen Brunnen auch dem Berggesetz nühergebracht. In dieser Richtung sind noch erklürende Verfügungen erwünscht. Über das Wassergesetz erwartet ein modifizierter Gesetzentwurf seine Vorlage im Reichsrat und seine Erhebung zu Gesetzeskraft. In diesen sind auch anderweitige Binschránkungen der Bohrung von artesischen Brunnen aufgenommen; namentlieh wird die Bohrung an eine behörd- liche Bewilligung gebunden. Der Umstand, daB unsere artesisehen Brunnen regionenweise in dichteren Gruppen verteilt sind, lübt vermuten, dab die aufsteigfáhigen Wásser in den Tiefen des Alföld nicht überall gleichmábBig aufgespeichert sind. Hieraus werden sich nur in dem Valle nützliche Schlüsse ziehen lassen, wenn die durch die artesischen Brunnen gelieferten physikali- schen Daten auch mit den gravimetrisehen und magnetisehen Messun- gen Baron L. v. Eörvös verglichen werden. Um uns einen klaren Begriff über jene Aufgaben zu verschaffen, mit denen man sich betreffs der artesisehen Brunnen Ungarns zu be- fassen hat, wird es nötig sein, hier den geologischen Charakter der- selben auf Grund meiner seit 26 Jahren erworbenen Erfahrungen neuerdings zu skizzieren. Die elementare Lehre stellt als allgemeine Bedingung der Möglichkeit von artesiscbhen Brunnen die muldenförmige- Lagerung der Schichten. DIE ARTESISCHEN BRUNNEN DES GROSSEN UNGARISCHEN ALFÖLD. 197 In Wirklichkeit ist dieser ideale Fall höchst selten, nur in kleinen Becken gegeben (Fig. 19). Die meisten Gebiete mit artesisehem Wasser erstrecken sich in der Uferregion einstiger grober Meere oder Seen, und nicht in deren Mitte. Die artesiscehen Brunnen der Küstengebiete von England, Frankreich, Niederlande, Belgien, sowie der ÖOstküste von Nordamerika erhalten ihr Wasser aus den mesozoisehen und künozoi- sehen Schichten des früheren Atlantisehen Ozeans. Die zwischen tonige Fig. 25. Der artesische Brunnen von Mezőtur am Rathausplatz. Tiefe 442 m. Der Brunnen lieferte anfangs tüglich 1800 hl aufspringendes Wasser von 22" C. Ab- gebohrt von B. v. ZsiGmoxpy im Jahre 1890. Photographiert von J. HALAVvÁTS. Schichten eingelagerten wasserführenden Sandstein-, Kalkstein- und Sandschichten sind dort gleichmáBig michtig und sanft einfallend ge- lagert. Diese Schichten verjüngen sich und keilen schlieflieh gegen die Mitte des ehemaligen Beckens zu aus (Fig. 20). Die am Festlande zutage tretenden porösen Schichten versehlucken jedoch das versickernde Nieder- sehlagswasser in einer breiten Zone und geben gegen die Tiefe zu stets mehr Wasser ab, als aus ihnen durch die artesiscehen Brunnen entnom- men werden kann. Diese wasserführenden Schichten verjüngen sich na- türlieh gegen die Mitte des Beckens zu und keilen sehlieBlieh aus, da 198 D: LUDWIG V. LÓCZY sich ja im stehenden Gewüsser, fern vom Strande in Ermangelung von Strömungen kein grober Ton und Sand mehr ablagern kann, sondern le- diglich undurchlássiger feiner Scehlamm und Ton. Dieselbe Ausbildung tra- gen auch die litoralen Sedimente von ausgebreiteten Binnenseen zur Schau. Diese thalassischen und limnischen artesiscehen Brunnen begleiten also lediglich die Küsten. Die Mitte der groben Becken, wice dies das Beispiel des siebenbürgischen Beckens zeigt, ist den artesischen Brunnen nicht günstig. Die artesischen Brunnen der groBen Ebenen, Flubdeltas und Schuttkegel in den Flachlándern erhalten ihr Wasser aus Ablagerun- gen, die von den vorigen sehr verschieden sind. Es beruht nümlich auf allgemeiner Erfahrung, daB sich das an die Oberflüche trachtende Wasser in solchen Gebieten, deren Untergrund aus von Flüssen durch- zogenen und in Flüssen abgelagerten Bildungen besteht, nicht in Wasser- behültern findet, die zwischen parallel gelagerten undurehlássigen Schich- ten liegen, sondern in linsen- oder sackförmigen Lagern. Diese wasser- führenden Schichten sind nicht gleichmábig michtig und erheben sich über die Ründer des Beckens oder der Ebene hinaus nicht an die Oberfláche. In ihnen kann sich das Wasser unter einem durch sehr geringen Höhenunterschied verursachten hydrostatischen Druck befinden. Die linsenförmigen, artesisches Wasser liefernden Wasserbehülter des Untergrundes wurden zuerst im Po-Delta bekannt. Bei den Bohrungen im Ungarischen Alföld trat dieser Untergrundtypus noch klarer vor Augen (Fig. 21). Die artesischen Brunnen von Püspökladány, Hódmező- vásárhely, Szeged erreichten, so nahe sie auch zu einander liegen, ihre Wasserbehálter in Tiefen, die 40—60 m voneinander differieren. Das interessanteste ist dabei, dab jener Sand aus welchem die meisten arte- siscehen Brunnen des Alföld ihr Wasser erhalten, eine Schicht der pliozánen levantinischen Stufe am Rande des Beckens nirgends zutage tritt; ja dieser Sand scheint dem Beckenrand nicht einmal sehr nahe zu kommen. Vor allem kann festgestellt werden, dab sich dieser Sand in keinem groben stehenden Wasser absetzte, sondern in Betten von rasch strömenden Flüssen oder in seichten Binnenseedeltas; derselbe besteht námlich ausschlieőlich aus scharfen Sandkörnern und Klein- sehotter diese aber sind Sedimente von rasch strömenden Flüssen. Bei der Erklürung des Ursprunges des artesiscehen Wassers im Alföld lübt sich die Versickerungstheorie nicht mit völliger Sicherheit anwenden. Über dem levantiniscehen Sand lagert nümlich in bedeutender Müchtig- keit undurchlássiger Ton. Es ist unmöglich die Auftriebkraft des Was- sers aus den levantinischen Schicbten, welche im Alföld nirgends zutage treten, lediglich dem hydrostatisehen Drueck zuzusehreiben. Wir würden jedoch auch in dem Fall keine genügende potentiale DIE ARTESISCHEN BRUNNEN DES GROSSEN UNGARISCHEN ALFÜLD. 199 Energie zum Auftrieb des Wassers erhalten, wenn diese levantinisehen Schichten am Rande des Alföld mit dem Schotter und Sand der heuti- gen Bach- und FlubBbette in Verbindung stünden. Am Rande des Alföld befindet sieh der Felsboden der Tüler kaum höher als 120 m ü. d. M. In der Mitte des Alföld, 150—200 km vom Rande entfernt haben wir in 90 m Seehöhe artesiscehe Brunnen deren Wasser 10—12 m über die Oberflüche aufspringt. In einer solchen Entfernung würde der durch die Höhendifferenz von 20 m bedingte hydrostatische Druck infolge der Reibung im Boden löngst seine Kraft eingebübt haben. Der Aufstieg des artesiscehen Wassers im Alföld muB deshalb nebst dem hydrostatiscehen Druck auch anderen Krüften zugeschrieben Fig. 26. Artesische Brunnenbohrung in der Sandwüste Deliblat auf dem ürarischen Gut Rosiana. Photogr. v. St. v. PAZÁR. werden. Als solche kann einmal das Gewicht der der wasserführenden Schicht auflagernden oberen Erdmassen, dann die Spannkraft der Erd- gase, ferner die Hand in Hand mit der von unten kommenden Erwár- mung einherschreitende Volumzunahme gelten, welche das Wasser im artesischen Brunnen über das Niveau dcr Einsickerung erhebt. Letzterer Fall, welcher nach einer Idee M. v. PÁnFYys von weil. A. v. KALECSINSZEY auch experimentell nachgewiesen wurde, erscheint mir noch wahr- seheinlicher als die Theorie des Erddruckes und des Gasauftriebes. Das Alföld birgt eine grobe Wármemenge und der Untergrund ist hier wármer als sonst in Europa. Wüáhrend námlich der geothermische Gradient anderweitig in allgemeinen 30—32 m ist, erfolgt die Würme- zunahme hier um 17 C schon jeweils auf 16—22 m. 200 D: LUDWIG V. LÓCZY Der Gradient von 12:6 m des artesiscehen Brunnens im Városliget bei Budapest nühert die Würmezunahme im Untergrunde von Budapest fast sehon der Region der tütigen Vulkane. Was mag die Ursache dieses abnormal grobBen Gradienten sein? Vielleieht die Wármeabgabe bei der Zersetzung von organisehen Kör- pern, aus gröberer Tiefe aufsteigende warme Wáisser, oder lediglieh die erwármende Wirkung des bei uns tiefer gelegenen, wármeren Unter- grundes ? Vielleicht darf auch die kalorische Binwirkung der Radio- aktivitát nicht aubBer Acht gelassen werden. Fig. 27. Artesische Brunnenbohrung im Hortobágy, in der Gemarkung von Balmaz- ujváros auf dem Gute Dr. A. v. SEmsEYs. Abgebohrt von F. KALAMAZNIK. Photo- graphiert von E. Timkó im Juli 1910. Die artesischen Brunnen Ungarns gehören unzweifelhaft nicht in eine Kategorie, sondern es können drei Arten untersechieden werden : 1. In unseren schollenförmig zerbrochenen Gebirgen und an de- ren Kündern treten hoch temperierte mineraliseche Wüsser zutage, die auch in mehreren artesischen Brunnen angezapft sind (Fig. 22). Die Ouellen und artisehen Brunnen von Budapest und Esztergom liefern aus dem Dolomit 24 stündlieh mindestens 100.000 m? Wasser. Aus tief hinabreichenden Sprüngen dringt dieses Wasser empor, welches getrost als juvenil bezeiehnet werden kann; gleichviel, ob sieh nun aus groBer Tiefe aufsteigende plutonisehe Wáüsser mit versickerndem Niederschlags- DIE ARTESISCHEN BRUNNEN DES GROSSEN UNGARISCHEN ALFÖLD. 2901 wasser vermisechen, oder ob die geothermischen Gradienten des Erdin- neren sich mit hohen Werten der Oberflüche nühern, und das im Boden zirkulierende Wasser abnorm erwármen. Solche heiben plutonische oder juvenile artesiscehe Wisser. 2. Zur zweiten Gruppe gehören jene artesisehen Brunnen die ihr Wasser aus thalassischen Miozünsehiehten erhalten. Beispiele hier- für sind die wenig tiefen artesischen Brunnen am linken Donauufer bei Kőbánya und Rákos nüchst Budapest (Fig. 19—20). Diese können als normale, hydrostatisehe artesiscehe Brunnen bezeichnet werden. 5. Die dritte Gruppe bilden jene artesischen Brunnen des Alföld, deren wasserführende Schiehten nachweisbar nirgends zutag: treten, und bei deren Erklárung uns die hydrostatischen Gesetze in Stich lassen (Fig. 21). Diese können einstweilen als problematische oder pneumatiseche artesisehe Brunnen zusammengefabt werden. Erddruck, die Veránderung des spezifisehen Gewichtes thermischen Ur- sprunges, oder Erwármung durch Radioaktivitát könnten als Ursache des Aufstieges des Wassers in Betracht gezogen werden. Die eingehende Untersuchung der möglichen Ursachen ist eine wissenschaftliche Pflicht und von dem Studium derselben sind hochwichtige Ergebnisse zu er- warten. Hine Untersuchung auf breiter Basis ist schon deshalb nötig, weil dies nicht nur die Kenntnis des Untergrundes von Ungarn fördern, sondern auch dem praktischen Leben und dem Gemeininteresse einen groben Dienst leisten wird. Das reichliehe Wasser im Untergrund des Alföld bildet einen groben volkswirtschaftlichen Schatz. Dasselbe tritt bisher blo8 aus durehsechnittliehen Tiefen von 300—400 m zutage und auch hiervon fliebt ein groBer Teil unverbraueht ab. Es ist zu er- hoffen, dab in gröberen Tiefen noch mehr Wasser aufgespeichert ist. Von tieferen Bohrungen sind im Alföld auch andere Schátze. zu er- hoffen. Es ist nicht unmöglich dab der Bohrer Kohlenflöze oder andere Mineralschátze aufschlieben wird. Die Bohrproben von künftigen Bohrun- gen müssen deshalb mit grobBer Sorgfalt untersuecht werden. Jene Ver- fügungen, die die Regierung auf den Rat der einberufenen Konferenz hoffentliceh auch im Rahmen der bereits vorhandenen (Gesetze treffen wird, werden berufen sein, die volkswirtsechaftliehen Schátze, welche wir in den artesischen Brunnen haben, besser zu verwerten. III. Vorsehláge zur Verhinderung der Wasserverselwendung. Er erscheint mir aus den vielen berührten Umstüánden kaum mög- lich, in der Angelegenheit der artesischen Brunnen schon heute Be- schlüsse formulieren zu können. Ich glaube es wird am besten sein 202 D: LUDWIG V. LÓCZY Vertreter der verschiedenen Disziplinen einzuladen, auf Grund des gelegentlich der allgemeinen Besprechung vernommenen ihre Wünsche zu Papier zu bringen, welche dann von einer engeren Kommission zu- sammengefalt und dem Ackerbauminister unterbreitet werden. Ohne auf diese Berichte einen Eintlu6 ausüben zu wollen, möchte ich hier in einige Punkte zusammengefabt folgen lassen, was mir bei der Kontrolle des artesisehen Brunnens als notwendig erscheint. 1. Vor allem möge das Kulturingenieuramt eine Liste der existierenden artesisehen Brunnen zusammenstellen. Daten über die Lage, Tiefe, Wassermenge, Temperatur und die gegen- wártige Ausnützung müssen diese Liste vervollstándigen. 2. Im Zusammenhang mit hydrographischen, und bo- denmeteorologisehen Aufzeichnungen ist in zu bestim- menden Zeitabschnitten auch der Wasserreichtum und die Temperatur der artesisehen Brunnen festzustellen. Dies sistematisch durchzuführen wüáre die Aufgabe der Wassermeister. 3. Das Wasser der artesisehen Brunnen möge ana- lysiert werden, u. z. in einem und demselben chemischen Labo- ratorium, welches für diese Aufgabe besonders gut ausgestattet sein mübBte. Die chemische Analyse ist zumindest betreffs der hauptsüch- liechsten Bestandteile und der Gase jáhrlieh zu wiederholen. 4. Die artesischen Brunnenbohrungen seien von nun an, an eine Erlaubnis gebunden. Nach vorgehender Vorlage des Projektes stehe auch der Gang der Bohrarbeiten unter Aufsicht. Die vollstándige Ana- lyse des Wassers in der kompetenten Anstalt sei für jeden Fall obli- gatorisch. Zu wünsechen würe es auch, uneingeweihten Stümpern die Durchführung von Bohrarbeiten zu verbieten. 5. Es sollen die artesischen Brunnen so adjustiert sein, dab der Abfílu8$ von unverbrauchtem Wasser verhindert wer- den könne; und solange in einer Ortschaft die bereits bestehenden Brunnen über den Verbrauch Wasser liefern, möge dort kein neuer artesischer Brunnen konzessioniert werden. Ca § EVIDENZHALTUNG DER ARTESISÜHEN BRUNNEN. Herr Direktor L. v. Lóczy trug seine obige Studie in einer am Ende des vergangenen Jahres im kel. ungar. Ackerbauministerium abgehaltenen Konferenz vor. Der Gegenstand dieser Konferenz war, betreffs der IEvidenz- haltung unserer artesisceher Brunnen ein gewisses Übereinkommen zu treffen. An der Konferenz nahmen unter dem Vorsitz des Staatssekretárs Dr. JosEF v. BaRróky die hervorragendsten Fachleute Ungarns teil und beleuchteten in ihren Reden wirklieh wichtige Fragen. Die überaus interessante und lehr- reiche Konferenz wollen wir im folgenden besprechen. Protokoll der am 20. Dezember 1911 in Budapest im kgl ungar. Aakerbauministerium abgehaltenen Kon- ferenz betrefis der Evidenzhaltung des artesisehen Brunnen. Anwesend : Staatssekretár JosEF v. BaRTókY als Vorsitzender; Prof. L. v. Lóczy, Direktor der geol. Reichsanstalt als Referent der Konferenz; Tn. v. SzorragH kel. Rat, Vizedirektor der geol. Reichsanstalt; Oberbergrat und Chefgeolog J. Haravárs; Geheimrat Br. DL. v. BEörvös, Univ. Prof.; K. v. FaRgass Ministerialrat im Ministerium für Inneres; E. FRANK Oberinspektor für Gemeinhygiene: M. KÁJtINGER, Prüsident des Vereins ungar. Ingenieure u. Architekten; B. v. ZsiGmonpy, Ingenieur; 5. Rowa, Vizedirektor der ungar. Landesanstalt f. Meteorologie u. Erdmagnetismus; B. URBÁN kel. ungar. Ober- bergkommissür ; Prof. Z. Vámossy, Sekretör des balneologisehen Landesvereins ; H. OELHOFFrER, Ouellentechniker; Prof. B. v. CHorwokyv, Vizeprásident der Ungar. Geogr. Gesellschaft; A. v. AvsEszkv, Prof. an der tierárzti. Hochschule ; E. v. Kvassax Ministerialrat im Ackerbauministerium, Leiter der Wasserbau- Direktion; T. Damó v. LiszsyavY Ministerialrat im Ackerbauminlsterium, G. v. RaxovszgY Ministerialrat im Ackerbauministerium; J. v. Tany Sektionsrat im Ackerbauministerium ; Prof. N. v. Marryasovszrx, Sektionsrat im Ackerbau- ministerium; E. v. Zorsay Ministerial-Vizekonzipist als Schriftführer der Konferenz. Nach dem im oben mitgeteilten Vortrag L. v. Lóczys ergreift das Wort B. v. Kvassay und führt aus, da8 die Modifikationen, die Prof. v. Lóczy vor- sehlögt nur dann bei dem vorliegenden Gesetzentwurf in Betracht gezogen werden könnten, wenn derselbe zurückgehalten, die Vorlage im Reichsrat ver- schoben würde. Dies wüáre jedoch in keiner Hinsicht erwünseht. Vortragender glaubt übrigens, da8B all den von Lóczy gewünschten Punkten neben dem Gesetz auf Verordnungswege Geltung verschafft werden könnte. BaRox L. v. Eörvös: Die Auszeichnung, dab ich hierher berufen wurde, habe ich vielleiceht dem Umstand zu verdanken, dab ich ein Vertreter der 2904 EVIDENZHALTUNG DER ARTESISCHEN BRUNNEN. exaktesten Wissenschatt, der Physik bin. Als Physiker stehe ich einer ganzen Gruppe von sehweren Fragen gegenüber, die noch der Lösung harren, eben deshalb heiBe ich die unterbreitete Gesetzvorlage, welche sich sozusagen auf den Standpunkt der Erwartung stellt und die Bedingungen der Brunnenbohr- konzessionen deshalb nur im allgemeinen festsetzt, gut. Detailliertere Über- cinkommen werden erst möglieh sein, wenn wir uns der Lösung der Fragen genühert haben. Wir haben noch wissenschaftliche Untersuchungen nötig und heute bietet sich uns die Gelegenheit, diesbezügliche Wünsche auszusprechen. Im Interesse meiner eigenen, mit reichlicher Unterstützung der Regie- rung in Gang befindlichen Studien erscheint es mir besonders wünsechenswert an irgend einem Punkt des Alföld eine wirklich — nicht 500—600 m. son- dern wenn möglich 2000 m. tiefe Bohrung niederzuteufen. Der Zweck einer solchen Bohrung würe nicht so sehr die Gewinnung von Wasser, son- dern vielmehr die Klárung jener Verhültnisse unter welchen das Wasser im allgemeinen vorkommt. Herr v. Lóczy hat uns die Bedingungen des Vorkommens von Wasser sehr klar dargelegt. Sicher ist jedoch, da8 die Lage der das von oben ein- sickernde Wasser auffangenden oder dasselbe nach unten zu abdichtenden Schichten inmnig mit dem felsigen Untergrund des Alföld zusammenhünegt. Meine Untersuchungen beziehen sich vornehmlieh auf diesen. Ich will die Sache mit einem Beispiel beleuchten. Im verflossenen S50m- mer wendete ich mich mit meinen Forschungen der durch die letzten Hrd- beben besonders interessant gewordenen Umgebung von Kecskemét zu. Ich betrat ein wirklich interessantes Gebiet, und konnte folgendes feststellen. In der Náhe von Kecskemét, W-lich davon befindet sich eine grobe Vertiefung, welche im W gegen Lajosmizse und Kerekegyháza zu von einem auf breiter Basis sich erhebenden Berg, im E durch eine plateauartige Erhöhung, im S durch eine E—W-lich streichende Barriére umsüumt ist. Die Hand in Hand mit den gravimetrisehen Forschungen ausgeführten magnetisehen Untersuchun- gen haben überdies gezeigt, dab dieses W-liche Plateau magnetiseh wirkt. Gegenwiürtig arbeite ich an der Karte dieses unterirdisehen Gelündes, die die interessanten Details desselben vor Augen führen wird. Solcherart werden wir betrefts der relativen Verteilung der hier angehüuften Massen zu sicheren und detaillierten Aufklürungen gelangen; mangelhaft bekannt ist je- doch noch die absolute Tiefe der Reliefformen, welche so festgestellt wurden. Lediglieh eine tatsáchlieh durchgeführte Tiefbohrung könnte hierüber genauere Autfklüörung geben. Ich glaube. es wüáre lohnend, eine solche Tiefbohrung auszuführen, und ich zweifle nicht daran, dab die Bereicherung der Wissenschaft auch unseren praktiscehen Interessen reichliche Früchte zeitigen würde. JT. v. Haravárs: Schon vor zwanzig Jahren drang Vortragender darauf, das Abbohren von artesisehen Brunmnen im Alföld möge eingesehrünkt wer- den: mit um so gröberer Freude begrübt er nun die Gesetzvorlage und muB nur bedauern, dab dieselbe keine Oualifikation von den Bohrmeistern fordert. Jeder Gewerbezweig ist an eine gewisse (9ualifikation gebunden, gerade nur EVIDENZHALTUNG DER ARTESISCHEN BRUNNEN. 205 von den Bohrmeistern wird keine solche gefordert. Er führt ferner mehrere Beispiele an, wie ungünstig die Wasserlieferung bereits vorhandener artesischer Brunnen durch Abteufung neuer Brunnen beeinflu8t werden kann. Die in der Vergangenheit begangenen Fehler können nicht mehr gut gemacht werden, doch lábt sieh das in hygieniseher Beziehung für das Alföld so segensreiche Fig. 28. Artesische Bohrung im Hortobágy, in der Gemarkung von Balmazujváros auf dem Gute Dr. A. v. SEMSEYs. Abgebohrt von F. KALAMAZNIK. Photographiert von E. Timkó im Juli 1910. Wasser noch retten. Br. Eörvös gab einem lüngstgehegten Wunsch des Vor- tragenden Ausdruck, als er aut die Niederteufung einer Tietftbohrung im Alföld drang, welche rein nur wissenschaftlichen Zwecken zu dienen hütte. Dieselbe müBte nach Vortragendem zumindest 2500 m. tief sein. M. KasLIxGER ist zwar nicht geneigt all die hypothetischen Ausführun- gen v. Lóczys ohne weiteres zu akzeptieren, soviel ist jedoch gewiB, dab die wasserführende Schicht über ein gewisses Maximum hinaus kein Wasser fassen kann. Es wird also stets der Fall eintreten, dab der . Wasserbehülter über- 206 KVIDENZHALTUNG DER ARTESISCHEN BRUNNEN, műbBig in Anspruch genommen kein Plus mehr liefern kann. Und hier be- ginnt die praktische Seite der Sache. Vortragender glaubt, daB der Fall wenn der AusflubB aus einem artesischen Brunnen nach dem Abteufen von neueren Bohrungen aufhört, in gewisser Beziehung günstig ist, da dadurch der Wasser- versehwendung Schranken gestellt sind. Freilich hat dies auch seine grobhen Fig. 29. Bohrung des artesischen Brunnens in Baja. Im Vordergrund der staat- lichen Bohreinrichtung steht der leiítende Maschineningenieur St. v. PAZÁR gegen- würtig Direktor der Wasserwerke in Miskolc. Schattenseiten, da ja das Pumpen des Wassers sehr kostspielig und über gewisse Tiefen hinaus praktisch undurehführbar ist. Deshalb schlie8t er sich der Gesetzvorlage im allgemeinen an. TH. v. SZorTaGH üubert Befürechtungen betreffs des vorgeschlagenen An- meldungszwanges-von Gas. Hs werden jührlich über hundert Brunnen abge- teuft und fast jede Bohrung liefert auch Gas. Wenm dies der Berghauptmann- sehaft jedesmal angemeldet werden muB, so wird sich eine Überbürdung dieser EVIDENZHALTUNG DER ARTESISCHEN BRUNNEN. 207 Behörde ergeben, die Berghauptmannschaft wird die Untersuchungen nicht rasch genug ausführen können, die Bohrarbeiten werden wührend dessen still stehen műssen, was jedenfalls groBe technische Ubel, allenfalls das Mi6- lingen der Bohrung nach sich rufen wird. K. v. FaRKass ist gegenüber den bisherigen Ausführungen der Ansicht. dab die bisherigen Bohrungen etwa 3000 an der Zahl dem Bedarfe an Wasser noch nicht genügen. Man kann höchstens sagen, dab die Bohrun- gen ungleich verteilt sind. Es gibt ganze Komitate, wo sehr wenig geschehen ist. Er ist zwar mit der Absicht, die Abbohrung von artesischen Brunnen Fig. 30. Aus der Bohrung in Szekszárd beginnt das artesische Wasser auszutreten. Photographiert von St. v. PAZÁR. einzuschrünken, einverstanden, doch glaubt er andererseits, dab dort, wo die Wasserversorgung das nötige Mab noch nicht erreicht hat, artesische Brunnen möglichst gefördert werden műüssen. B. v. ZsiGcmonpy schlie6t sich den Ausführungen TH. v. SZONTAGH an. und protestiert auf das entschiedenste gegen die beabsichtigte Verfügung, wo- nach der Bohrunternehmer im Falle von Gasaustritt verpflichtet würe die Arbeit auf 15 Tage einzustellen. Diese Verfügung würe ganz verfehlt; die töhren würden sich wüáhrend dieser Zeit einklemmen, und die Fortsetzung der Bohrung wüire unmöglich. Bin Termin von 48 Stunden würde voll- kommen hinreichen, da man ja in 24 Stunden jeden Punkt des Landes er- reichen kann. 908 EVIDENZHALTUNG DER ARTESISCHEN BRUNNEN. E. FRANK sehlieBt sich der Forderung L.v. Lóczys, das Wasser der ar- tesisehen Brunnen regelmüáBig in gewissen Zeitabstánden zu analysieren, voll- kommen an. Er hált dies für sehr wichtig. Er fand zwar bisher keine An- derung in der chemischen Zusammensetzung jener artesisehen Wasser die er selbst analysierte, auch die vom echemischen Institut der kgl. ungar. Staats- bahnen wáhrend 10 Jahren an dem Wasser des artesischen Brunnens von Püspökladány ausgeführten echemischen Analysen weisen keine Veründerungen in der Zusammensetzung dieses Wassers nach, dennoch ist es nach J. HALA- várs möglich, daB solche Veründerungen im Laufe der Zeiten wohl eintreten können. E. v. CHorsoxkr: Die zur Erforschung des Alföld entsendete Kommission der Ungar. Geographischen Ciesellsehaft machte auch die artesischen Brunnen des Alföld zum Gegenstand ihres Studiums. Die hier in Rede stehende (Ge- setzvorlage bindet die Bohrung von artesisehen Brunnen an eine FErlaubnis. Wir alle begrüBen dies mit Freude. Das artesische Wasser unseres Al- föld ist unser grölter Schatz, wel- chen wir hüten műüssen. Auf die Frage, wie die Brlaubnis zur Boh- rung zu geben ist, können wir, glaube ich, nach dem gegenwürtigen Stande unseres Wissens, keine Ant- wort geben. Wir haben langjáhrige Studien nötig. Die Ausführung der- selben ist durchaus möglich, und das ungarische Alföld ist allenfalls sehr geeignet dazu, um allgemein giltige Tatsachen festzustellen. Das Studium der artesisehen Brunnen des Alföld ist eine wichtige Pflicht und erst auf Grund dieses werden jene Modalitáten festgestellt werden können, nach welchen das Mini- sterium im Sinne der Gesetzeskraft erlangten Vorlage bei der Konzes- sionierung vorgehen kann. Zu die- sem Studium benötigen wir jedoch Fig. 21. Artesische Brunnenbohrung in auch ein Organ. Damit die Konfe- Nyitra mit dem Handbohrer der kel. renz ein konkretes Ergebnis auf- ungar. Sanitátsingenieurs-Sektion. weisen könne, schlage ich vor, die Konferenz möge als Besechlub aussprechen, da8 sie die Vorlage mit Freude begrükt jedoch zugleiech die sofortige Inangriffnahme des Studiums der artesiscehen Brunnen für un- bedingt nötig hült. Mit dieser Arbeit möge die (Geologische Reichsanstalt be- traut werden. Deren Pflicht ist es den Untergrund Ungarns zu erforschen. EVIDENZHALTUNG DER ARTESISCHEN BRUNNEN. 209 Zur Ausführung dieser Arbeiten braucht die Anstalt jedoch Personal, der Per- sonalstand möge also erhöht werden, damit die artesischen Brunnen ein- gehend studiert werden können. Unsere Kenntnisse sind in dieser Beziehung wie bereits erwühnt wurde noch sehr unverláőlieh. Zwei ausgezeichnete Gelehrte haben auf diesem Wissensfelde schon hier günzlich entgegengesetzte Meinungen geüuBert. Aus all diesem ist ersichtlieh, dab das IErgebnis der echemischen und analytisehen Untersuchungen noch ungewiB ist. Hier wissen wir mit einem Wort noch gar nichts. Vor allem ist also das Studium wichtig. Der erste Teil desselben würde sich auf die bereits vorhandenen artesischen Brunnen, auf die Bestimmung der Menge. der ehemischen Zusammensetzung des Wassers zu erstrecken haben. Auch dem Aufsehlu8B der tieferen Schichten müssen wir jedoch unsere Aufmerksamkeit sehenken. Ich machte den Versuch, an einem Punkt, wo es bisher nicht gelungen ist. Wasser zu erhalten tiefere Bohrungen abteufen zu lassen. Die Kosten, welche dieses Unternehmen erfor- dert hátte, wáren nicht verloren gegangen, da eine unserer Stüdte in welcher bisher kein Wasser erbohrt werden konnte, die Bohrkosten im 6 Falle eines Erfolges beglichen hütte. Mit dieses Stadt, mit Nyiregyháza schlob ich einen Kontrakt, nach welchem sie sich verpflichtet uns, falls wir in weleher Tiefe immer Wasser erhalten. sümtliche Kosten zu ver- güten. Mit dieser Summe hátte ich mich nach Nagybecskerek begeben, wo ich ebenfalls cin Übereinkommen habe, nach welchem mir die Stadt die Bohrkosten vergütet., wenn ich einen wirklich wasserreichen Brun- nen zu stande bringe. SchlieBlich hátte ich mich nach Kecskemét be- geben. Ich bin überzeugt. dab man in entsprechender Tiefe im Alföld überall Wasser antreffen wird. Dicse meine Uberzeugung kann ich vor- nehmlich damit unterstützen., dab am Rande des Alföld allenthal- Fig. 32. Aus der Bohrung in Vágsellye ben warme Ouellen aufsteigen, dab beginnt das artesisehe Wasser auszutreten. es also in wirklich eroBre Tiefe Photographie von St. v. PAZÁR. überall warmes Wasser geben mubB. Auch der artesische Brunnen im Városliget hat eine warme Ouelle ange- zapít, deren Wasser nach seiner Temperatur geurteilt aus etwa 2000 m. Tiefe emporsteigen dürfte. Bei Hinsehránkung der Bohrung von artesischen Brunnen muB auch noch ein anderer Gesichtspunkt in Betracht gezogen werden. Hat ein Unternehmer das Recht zu erklüren, daB er — wenn Völdtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 14 210 EVIDENZHALTUNG DER ARTESISCHEN BRUNNEN. er, sagen wir etwa in Szentes in einer Tiefe von einigen 100 m Was- ser erhült nicht das aus 200 m., sondern das aus 800 m. herrührende Wasser verwenden will? Hs ist die Frage. ob letzteres das erstere nicht un- günstig beeinflussen wird, All diese Fragen können nach dem heutigen Stande der Wissensechaft nicht beantwortet werden. lés ist also unbedinet nötig auf diesem Gebiet ein stándiges eingehendes Studium einzuleiten. Unumgiünglich nötig ist es ferner, dab die Regierung über ein stándiges Organ verfüge, wel- ches mit Geldmittel und Personal hinreichend ausgestattet an die Lösung dieser Frage schreiten könne, welche nicht nur aus dem Gerichtspunkte, der Abnahme des Wassers bereits existierender artesiseher Brunnen Schranken zu stellen, von Wichtigkeit ist, sondern auch betreffs der Wassergewinnung an solchen Punkten Fingerzeige geben könnte, wo dies bisher nicht in genü- gendem Mage gelungen ist. Eine Stadt kann sich mit ihren beschrünkten Mitteln nicht in eine so riskante Unternehmung einlassen. Wenn man jedoch auf Versicherung des Regierungsorganes oder auf Grund der ausgeführten Studien erkláren kann in etwa welcher Tiefe Wasser zu erhoffen ist, werden viel Stüdte auf die Sache eingehen können. leh sehlieBe damit. daB wir die Vorlage mit Freude begrüben, und bitte Sie vorzusehlagen. dab die geolo- gische Anstalt mit der Ausführung des Untersuchungen betraut ihr hinreichende Geldmittel und Personal zur Verfügung gestellt. ferner 2- 3 sehr tiefe Boh- rungen niedergeteuft werden. allenfalls an Punkten, die Baron Hötvös auf Grund seiner Studien als günstig vorsehlagen wird. HErsnicH OELHOFER als Delegierter des Balneoclogisehen Vereins üubert den Wunsch, dab Konzessionen von Bohrungen besonders an solchen Stellen in beschrünktem MaaB zu erteilen seien, wo sich Mineralguellen oder Bade- orte in der Náhe befinden. Dr. Zorrán Vámossy lenkt die Aufmerksamkeit auf die Hintanhaltung der Wasserversehwendung, wáhrend BÉra URBÁN die Ansicht vertritt, daBb bei der Anbohrung von Erdgas keine besonderen gesetzlichen Verfügungen von Nöten seien, da die Bergbehörde das 15 tügige Maximum umso weniger in Anspruch nehmen wird, als der Staat verpflichtet ist die durch die Unter- brechung der Bohrung entstandenen Unkosten zu refundieren. Vortragender, Dr. L. v. Lóczy: Es freut mich sehr, dab meine Erörte- rangen sympatisch aufgenommen wurden. Ich habe den akademisehen Teil der Frage bei weitem nicht erschöpít; bei der heutigen (relegenheit würe dies aach garnicht mögliech gewesen. Auch jetzt will ich mich bloB auf einige Reflexionen beschrönken. Ich bin mit der eben hervorgehobenen Ansieht des Herrn KaJtixGER vollkommen einverstanden, und möchte es auch meinerseits betonen, dab wir unser Bestreben dahin richten műssen, wo möglieh keine artesischen, sondern mit Pumpen betriebene Brunnen zu bohren. leh sehlieBe mich bezüglich der Herstellung artesisceher Brunnen Herrn KOLOMAN FAREASS an, vom Standpunkt der Wasserversehwendung fürchte ich jedoch die über- flieBenden, sogenannten positiven artesisehen Brunnen. Mit Rüecksicht auf den allgemeinen Begriff des artesiscehen Brunnens ist es eleichgiltig, ob das Was- ser überlüuft, oder nicht. In Keszthely wurde im Jahre 1910 30 m über dem EVIDENZHALTUNG DÉR ARTESISCHEN BRÚNNEN. 911 Balatonsee ein Brunnen gebohrt, dessen Wasserspiegl I m unter dem Boden- niveau zurückbleibt; hütte man denselben blob um ca. 20—25 m weiter am Abhang abgetüuft, würe ein positiver artesiseher Brunnen entstanden. In der Praxis sollte man es also stets versuchen die Interessenten dazu zu bewegen, dab sie vom überfliebenden artesisehen Brunnen abstehen, und sich mit einem für Pumpen-Betrieb eingeriechteten sog. gebohrten Brunnen begnügen mögen. Kin artesisehes Wasser, welches hoch genug emporsteigen würde um durch seinen natürliechen Druck ganze Gemeinden zu speisen, existiert ja ohnehin nieht, anstatt der (positiven) artesisehen Brunnen im gewöhnlichen Sinne des Wortes sollten also womöglieh überall negative artesische, oder kurzweg gebohrte Brunnen eingeriehtet werden, bei welehen die Gefahr der Wasserversehwendung eine viel geringere ist. Vorsitzender Staatssekretár Dr. JosEr BaRróxy: Ich darf es also wieder- holt betonen, dab die Konferenz den Gedanken billigt, die Bohrung artesi- seher Brunnen von einer voraus einzuholenden Erlaubnis abhüngig zu machen. Diese Verháltnisse werden in den nach der Bekráftigung des diesbezügliehen Gesetzentwurfes herauszugebenden Verordnungen ihre Regelung finden und ich hege die Hoffnung, da8B uns die Herren auch hierbei mit ihren Ratschlü- gen zur Seite stehen werden. SchlieBliceh sage ich den Herren aufrichtigen Dank für ihr Erscheinen und Mitwirken in dieser Konferenz. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt az 1910—1912. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia-Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök (Vizeprásident): IGzrói SzonrragH Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : Papp KÁRoLx dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár): VoGr Vixrokr dr., m. kir. II. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier) : AscHER Awxrar, műegyetemi kvesztor. A Barlangkutató Bizottság tisztviselői. Iunktionare der Höhlenforsehungskomanission. Elnök (Prásident) : SrzGmerH KáRonr, a Ferenc József-rend lovagja. Alelnök (Vizeprásident) : JoRpáw KÁROLY dr. Előadó (Referent) : Kapi OTTokÁR dr., m. kir. I. osztályú geológus. A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Budapesten lakó tiszteletbeli tagok : (In Budapest wohnhafte Ehrenmitglieder.) 1. Parrisri INkEY Béna földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 2. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DaRánYI IGwsÁc dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, a Magyar Gazdaszövetség elnöke és országgyűlési képviselő. 3. KocH ANTAL dr., a tudomány-egyetemen a föld- és őslénytan ny. r. tanára, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. 4. KRENNER J. SÁNDOR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. I 213 Lóczi Lóczy LaJos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke; a román királyi Koronarend II. oszt. lovagja. Telegdi Rorm LaJos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti főgeológus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. SEMSEI SEMSEY Anpok dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t.. főrendiházi tag, nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtami Társulat pár- toló tagja. II. - Választott tagok (G(ewiühlte Mitgtieder.) Emszr Kázmáx dr., m. k. osztálygeológus és vegyész. FRANZENAU ÁGosrows dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagja. HoRusirzgY HENRIK, m. kir. osztálygeológus. IrLosvav Lasos dr., m. kir. udvari tanácsos, műegyetemi ny. Tr. tanár, ország- gyűlési képviselő és a kir. magy. Természettudományi Társulat főtitkára. KoRmos Trvapakg dr., m. kir. I. osztályú geológus. Lrrra AvRÉL dr., műegyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus. DLŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. rk. tarár, a M. T. Akad. levelező tagja. Mavuxgirz BÉLA dr., tudomány- és műegyetemi magántanár. PárrY Mók dr., m. kir. főgeológus. Timkó ImRE, m. kir. osztálygeológus. TREirz PérER, m. kir. agro-főgeológus. Zimányi KáRoLyx dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia lev. tagja. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZABÓ JÓZSEF-EMLÉK ÉRMÉVEL KITÜNTETETT MUNKÁINAK JEGYZÉKE, VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. 1900. 1903. 1906. 1909. 1912. Adatok az Izavölgy felső szakasza geológiai viszo- nyainak ismeretéhez, különös tekintettel az ottani petroleum tartalmú lerakodásokra. A háromszékmegyei Sósmező éskörnyékének geoló- giai viszonyai, különös tekintettel az ottani petro- leumtartalmú lerakodásokra. Mindkettőt írta Böcgn János; megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. Die Geologie des Tátragebirges. I. Einleitung und stratigraphischer Teil HI. Tektonik des Tátragebirges. Írta dr. UnriG Vixrok; megjelent a Denkschriften der mathematisch- naturwissenschaftliehen Klasse der kaiserlichen Akademie der Wissen- sehaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben, Wienben 1897 és 1900-ban. I Aszovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Írta Kanpcsmszry Sáspor; megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ben. Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterwardeiner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Írta dr. PerHő Gyura; meg- jelent a Palzontographica LII. kötetében, Stuttgart, 1906-ban. Az Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és éretelérei. Írta PárrY Mór dr. Megjelent a m. k. Földtani Intézet Évkönyvének XVIII. kötetében, Budapesten. 1911-ben. Szerkesztői üzenetek. A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1910 április hó 6-án tartott ülésén kimondotta, hogy nem szivesen látja azt, ha a szerző ugyanazt a munkáját, amely a Földtani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai vagy külföldi szakfolyóiratban is kiadja. Felkérem tehát a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy a választmány- nak ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kivánságaikat munkájuk benyuj- tásakor velem közölni sziveskedjenek. Ugyancsak a választmány 1911. május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, hogy ezentúl különlenyomatot csak a szerző határozott kivánságára készíttessek. A különlenyomatok költsége 50 példányonkint és ívenkint 5 korona; a feliratos boríték ára pedig külön térítendő meg. Egyebekben a társulat választmányának a régi határozatai érvényesek. Az írói díj 16 oldalas nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona, ismertetésért 50 korona. Az angol, francia vagy olasz nyelvű fordítást 50, s a német nyelvűt 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés határozata értelmében a két ívnél hosszabb munkának — természetesen csak a két íven fölül levő résznek — nyomdai költsége a szerző 120 K-t kitevő tiszteletdíjából fedezendő. Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerző úgy az eredeti kéz- iratot, inint a fordítást pontos kelettel lássa el. A kéziratot vissza nem adjuk. Végül felkérem a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy kézirataikat tiszta ív papiroson, s csak az egyik oldalra, olvashatóan írni vagy gépeltetni szives- kedjenek, úgy azonban, hogy azon a korrigálásokra is maradjon hely; ezt annyival is inkább ajánlom, minthogy a kefelevonaton ezentúl betoldást vagy mondatszer- kezeti javítást el nem fogadok. Kelt Budapesten, 1912 február 20-án. Papp Károly dr. elsőtitkár. Zur gelülligen Kenntnisnahme. Der Ausschu8 sprach in der Sitzung am 6. April 1910 aus, dab er es nicht gerne sieht, wenn der Verf. eine Arbeit die im Földtani Közlöny erschien, in demselben Umfange auch in einer anderen Zeitsehrift publiziert. Es werden deshalb die p. t. Mitarbeiter höflichst ersucht, diesen BeschluB beachten zu wollen. Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgosprochenen Wunseh des Ver- fassers verfertigt, u. zw. auf Kosten des Verfassers. Preis der Separatabdrücke 5 K A 50 St. und pro Bogen. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünsehten Titel- aufdruckes am Umschlage sind besonders zu vergüten. Das Honorar betrügt bei Originalarbeiten 60 K, für Referate 50 K pro Bogen. Englische, französische oder italienisehe Übersetzungen werden mit 50 K, deutsche mit 40 K pro Bogen honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogen umfassen, werden die Druckkosten des die zwei Bogen übersehreitenden Teiles aus dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in Abzug gebracht. Manuskripte werden nicht zurückgegeben. Budapest, den 20. Feber 1912. Dr. K. v. Papp erster Sekretür. 216 Fr Güll Vilmos síremlékére kibocsátott gyüjtőív. 25—1910. Magyarhoni Földtani Társulat 1910 februárius hó 10. Rövid, de küzdéssel teli életen át élvez- hette csak Güll Vilmos a becsülést és tiszteletet, amely kartársai, barátai és tisztelői részéről jutott neki osztályrészül. B tisztelet és elismerés jeléül társulatunk emléket óhajt állítani boldogult titkára sírjára, hogy jeltelenül ne enyésszen el tudományunk küzdő katonájának halópora. A kegyeletes célra ujabban a következő adományok érkeztek a titkári hivatal- hoz: Pitter Tivadar, Telegdi Roth Lajos 1—1 K. Kelt Budapesten, 1912 február hónap 20-án. a titkárság. Felhivás és kérelem! Másféléve elmúlt, hogy Nagysúri Böckh János, a magyar geológusok vezére és a magyar királyi Földtani Intézetnek 26 éven át nagyérdemű igazgatója örökre eltávozott körünkből. Böckh János tulajdonkép bányász volt, aki már fiatal korában belátván a földtannak a bányászatra való fontosságát, a rokon geológusi pályára lépett át. Negyven évi lankadatlan munkássága, nagy tudása és tehetsége a magyar földtani tudományokban korszakot alkot. Mert nemcsak hogy magasra fejlesztette a m. k. Földtani Intézetet, hanem hazánknak úgy a tudományos, mint a gyakorlati élet terén is kitünő munkása volt. Példás életében önzetlenségeért, kifogástalan jelleméért és jóságáért általános tiszteletben és szeretetben részesült. Mindezekért méltán meg- érdemli, hogy emlékét megörökítsük és hogy Böckh János mellszobra a magyar királyi Földtani Intézetet diszítse. Kérjük erre szives adományát. Az adományokat a Földtani Közlöny hasábjain nyilvánosan nyugtatjuk. Kelt Budapesten, a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 februárius hó 8-án tartott közgyűlése alkalmából. Aufruf und Litte! Anderthalb Jahre sind verflossen, seit der Altmeister der ungarischen Geologen und 26 Jahre hindurech hochverdiente Direktor der kgl. ungar. Geologischen Anstalt, Johann Böckh de Nagysúr, für immer aus unserem Kreise schied. Johann v. Böckh war eigentlich Bergmann, der schon in seiner Jugend die grosse Wichtigkeit des Einflusses der Geologie auf den Bergbau einsehend, die verwandte geologische Lauf- balhm betrat. Seine vierzigjührige unermüdete Tütigkeit, sein grosses Wissen und sein Talent bezeicbmet in der ungarischen geologiscehen Wissenschaft eine Zeitepoche. Denn nieht nur, dass er die heutige geologische Anstalt begründete, war er auch sowohl auf wissenschaftliehem, wie auch auf dem Gebiete des praktischen Lebens ein hervorragender Vorkümpfer unseres Vaterlandes. In seinem musterhaften Leben wurde ihm seiner Uneigennützigkeit, seines intakten Charakters und seiner Gut- herzigkeit zufolge, die allgemeine Hochachtung und Liebe zuteil. All diesem nach ist er vollauf dessen würdig, dass wir sein Andenken auf die Art verewigen, dass eine Büste Johamn v. Böcklvs die Rüumliechkeiten der kgl. ung. Geologischen Reichs- anstalt sechmücke. Zu diesem Zwecke bitten wir um Ihren freundlichen Beitritt. Beitrüge guittieren wir öffentlich in den Spalten des Földtani Közlöny. Gegeben zu Budapest aus der am 8. Februar 1911 abgehaltenen Generalver- sammlung der ungarischen geologischen Gesellschaft. A Magyarhoni Földtami Társulat elnöksége és választmánya nevében : Szontagh Tamás dr. Papp Károly dr. Schafarzik Ferenc dr. másodelnök. titkár. elnök Nyilvános nyugtató. NaGysuRi BöckH János mellszobrára 1912 február hónap 1-étől 1912 február hónap 20-áig a következő adományok érkeztek a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalához. Örfentliche Ouiltierung. Für die Büste JouHawsws BöckHss v. NaGYsSuUR sind vom 1. Feber 1912 bis 20. Feber 1912. die nachfolgenden Betrüge eingelanget: Sor- K szám Áthozatal a Földtani Közlöny 42. kötete 11-ső füzetében kimutatott 1—159. tétel végösszegéből z LŐ sz EE ee ob? 160. Herceg Eszterházy Miklós dr. Kismarton .. -. — szé ps 100- TOLSSOTTÁt (Bazaltbánya XT Búdapost t eaz szei ssn sz ee za sag sza MÜ 162. Dr. Gaál István főreáliskolai tanár, Déva : e AA SE TES 2-— 157. Pesti Hazai Takarékpénztár 1911. évi kamatja, 145 K után .. -. — 2:31 Összesen .. .. 593194 azaz ötezerkilencszázharmincegy korona és 94 fillér. Kelt Budapesten, 1912 február hó 20-án. Papp Károly dr. elsőtitkár. Nyilvános nyugtató. (Öffentliehe Owiltieruny.) Az 1912. év február hónap 1-je és 1912 február hónap 20-ika között a követ- kező tagsági, előfizetési- és oklevél-díjak érkeztek be a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalához : Zwischen dem 1. Feber 1912 und 20. Feber 1912 kamen dem Sekretariat der Ungarischen Geologischen (Gesellschaft folgende Mitgliedsbeitráge, Abonnements- gelder und Diplomtaxen zu: Rendes tagsági, előfizetési s oklevéldíjat fizettek: Acker Viktor m. k. bányamérnök Ruszkatő, u. p. Kurtya 10 K, Antal Miklós gazdatiszt Celna 10 K 50 1., Ascher Antal Budapest 10 K, Balás Jenő bányamérnök Alsószalánk 10 K 50 1. jaumerth Károly bányaigazgató Petrozsény 10 K, Beregmegyei Kályhagyár és Kaolinművek Részvénytársulat Beregszász 10 K 50 f., Braun Gyula dr. Budapest 10 K, Cistercita r. kath. főgimnázium Baja 10 K, Csató János nyug. alispán Nagy- enyed 10 K 50 f, Farbaky István miniszteri tanácsos Selmecbánya 10 K 50 1., Főgimnázium Ujverbász 10 K, Fuchs Ármin Neszmély 10 K 50 f., Gáspár János dr. 218 tanár, m. k. fővegyész Budapest 10 K, Gedcon Jenő földbirtokos Szin 10 K, Gyurkovich József Veszprém 10 K 50 f., Henrich Viktor Petrozsény 10 K 50 f., Herbing J. dr. geológus Halle a. S. 10 K, Jahn Vilmos igazgató Nadrág 10 K 50 f., Kápolnai-Pauer Viktor m. k. bányamérnök Nagybánya 10 K 50 f., Kegyesrendi róm. kath. főgimnázium Budapest 10 K, Községi iskolai könyvtár Nagyvárad 10 K 50 f., Krizsó Jolán dr. tanárnő Máramarossziget 10 K 50 f., Laczkó Dezső kegyestanítórendi főgimnáziumi tanár Veszprém 10 K, M. k. áll. főgimnázium Dés 9 K, M. k. áll. főgimnázium Lugos 10 K, M. k áll. főgimnázium Munkács 10 K, M. k. állami főgimnázium Szekszárd 10 K, M. k. áll. főreáliskola Kassa 10 K, M. k. állami erdőhivatal Budapest 14 K, M. k. áll. erdőigazgatóság Besztercebánya 10 K, M. k. Gazdasági Akadémia Keszthely 10 K, M. k. Konkoly-Obszervatórium Ógyalla 10 K, M. k. Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet Budapest és Ógyalla 20 K, Mihók Ottó Budapest 10 K, Oelhofer H. Gy. Budapest 10 K, Pan- tocsek József dr. Pozsony 10 K 50 f., Pitter Tivadar Budapest 10 K, Róm. kath főgimnázium Gyulafehérvár 20 K, Schweiger Imre Ambrus Budapest 14 K, 50- mogyi Aladár tanitó Ujlót 10 K 50 f., Staff H. dr. egyetemi magántanár, geologus Berlin 10 K 50 f., Szathmáry László dr. Budapest 10 K, Szellemy László Felső- bánya 10 K 50 f., Taeger Henrik dr. egyetemi tanársegéd geológus Breslau 10 K 45 f., Teschler György dr. Körmöcbánya 10 K, Vaszary Mihály uradalmi jószágigazgató Esztergom 10 K 50 f., Veszprémmegyei Múzeum Veszprém 10 K, Wollmann Kázmér Mezőlaborc 10 K 50 f., Zsilinszky Endre dr. földbirtokos Békés- csaba 10 K 50 f., Zuber Rudolf egyetemi tanár geológus Lemberg 14 K. A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak árjegyzéke, Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani lársulat titkári hivatalában, Budapesten, VII. Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvikereskedesében, Budapesten IF., Váci-utca 32. sz. Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Geolog, Gesellschaft. Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der (Gesellschaft, Budapest, VII., Stefánia-út 14.; oder durch den Universttátsbuchhándler Friedrich Kiliáns Nach- folger, Budapest, IV., Váci-utca 32., zu beziehen. 1. Erster Bericht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. 1852 .. 5kor.— fll. 2. Arbeiten der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 15 c — a A magyarhoni földtani társulat munkálatai. I. kötet. 1856 Elfogy ott Vergriffen. 3. a a a a [ ET. kötet. 1863. Eset sz ca — a 4. a a a a CELSsz ba ésrövi kötet. 1867—1870. EG tatenltént — pro Band . - 10 c — e 5. Földtani Közlöny. 1—IV. évf. 1871—15874. Kötetenként — — pro Band 15 a— 6. ( ri V—IX. a 1875—1879. Elfogyott— Vergritfen. V/ő , . X..a 1880. Kötetenként — pro Band... .. ló a — e a a a Xs ag eat 881E c c SE Tg. Lieb 5 9 fi fi XII. . 1882. Kötetenként — pro Band sz 0 zat 10. c a XIII. a 1883. u c zés 12 a — a í1. a a XIV. . 1884. Kötetenként — pro Band see éhez ú 12. a a XV. e 1885. a a zz --- 6 (SzU 3. a a XVI. a 1886 a Gee eá sets eé a SERT S 1 14. a XVII-XXXVII.c 1887—1909.c c zés je 10 c — et 15. Földtani Értesítő I—III. u 1880—1883. k ESTE EK INET 16. A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi ÖSSZES kiadványainak betüsoros tartalommutatójai — (General-Índex sümtlieher Publij- kationen der Ungar. Geol. Gesellschatt von den Jahren 1852—1882) 3 a — : 17. Mutató a Földtani Közlöny XXIII—XXXII. kötetéhez. Dr. Cholnoky Jzatúa IRB EZÉS Bad szé vege út 18. ágyakon zu den Binden XXIII-XXXII des Földtani Közlöny. Dr Cholnoky. 1903. — .. ess őn z ű 19. JT magyar korona országai földtani viszonyainak Tövid vázlata. Buda- DOSLSTSON a EE ee ÉT ) GE EAN EG 20. Geologiseli- montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya in S. 0. SÜNGATNEYON LA SSROSBDNy MOLA e tet EZÉSE E 1 6 21. Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén csoport. Dr. Koch Antal. 1900. S 3 3. ( — a 22. Die Tertiürbildungen des Beckens der siebenbürgiselhen Landesteile, II. Neogene Abt. Dr. Anton Koch. 1900... SUB, ász 23. A Magyarhoni Föidtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902 — a 60 a Geschichte der fünfzigjührigen Tütigkeit der. Ungar. Geologisehen Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902. SzG (AN 0 24. A Cinnamomum nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub Móric. 1905... égés 10 a — s Die Geschichte des Genus Cinnamomum. Mit 2 Karten und 26 Tafeln. JT Mort ezhotaub: AL90D. Meat E ENE EL, adá, ZO eV 25. A selmeczi bányavidék éretelér-vonulatai. (Die. Erzgünge von Schemnitz und dessen Uingebung.) Szinezett nagy geologi: ni tér- kép. Szöveggel együtt. Geolog. mont. Karte in GroBformat . --- 10 s: — " 26. Néhai dr. Szabó József areképe 2 a — s 27. Nagysúri Böekh János. Güll Vilmos és Melezer Gusztáv arcképei ga DG Tee 28. L. v. Lóczy—K.v. Papp :Die im Ungarischen Staatsgebiete vorhan - denen Eisenerzvorrüte. (Sonderabd ruck aus e The Iron Ore Resources of the Worlds, Stockholm 1910.) Mit einer Tafel und 24 Textüigaren 15 c — a 29. A kissármási gázkút Kolozsmegyében. Irta Papp Károly dr. Két táblával és hat ábrával Budapest 1910. . S Za zz hét 30. Source de méthane a Kissármás (Comitat de Kolozs), par Charles de Papp. Avec les planches I, II, et les figures 10 a 15. ..- ... 2 s — " 220 Magyarország geológiai térképe 1 : 1,000,000 mértékben magyar és német nyelvű magyarázó szöveggel együtt 22 koronáért kapható a Földtami Társulat titkári hivatalában (Budapest, VII., Stefánia-út 14), vagy Kirxás FxrGyEs utóda egyetemi könyvkereskedésében (Budapesten, IV., Váci utca 32). Geologisehe Karle von Ungarn im Malstabe von 1 : 1,000,000 ist mit ungariscehem und deutschen erklürenden Texte bei dem Sekretariat der Ungarischen (Geologisehen Gesellschaft (Budapest, VII, Stefanie-Strasse No 14), sowie bei der Univ. Buchhandlung FR. Kirraws"s Nachfolger (Budapest, IV., Váci utca No 32) zu beziehen. Preis 22 Kronen. Carte Géöologiígue de la Hongrie a Véchelle 1 : 1,000,000 avec texte explicatif en hongrois et allemand, en vente au secrétariat de la Sociélé Geologigue de Hongrie (Budapest, VII, Stefánia-út 14) ainsi guá la librairie univ. FR. Kinias Succ. (Budapest, IV, Váci utca 32). Prix 22 couronnes. Földtani Közlöny XIII. kötet. II. Tábla. MIÓOZSTTATOR LOTS SÁNTÓLG ÜNK SÁT GOT KŰ b AN et ese ses ze osz E sz zzz akörül Dr. LupwiG von Lóozv: Die artesischen Brunnen des Ungarischen AJföld . EN, ie me S. 179 KUTJAINAK / TÉRKÉPE. ! Artézi kutak. [Artesische Brumenj fúrt kutak. (6edohrte Srunnen/ § emez Magyarország artézi kútjainak térképe. Szerkesztette IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr. . Karte der artesischen Brunnen Ungarns. Von Dr. THOMAS SZONTAGH v. IGLÓ. Magy Járadt Félix es Püspókfürdök S0mtf zabadka Szeged — Hm.kösárhely Szentes Szarvas — 6Gyoma Csefa u"2mt rt 83mt. d7mtf Womtf A Nagy Magyar Alföld átnézetes földtani szelvénye, az artézi kutakkal. Hatavárs Gyura adatai alapján szerkesztette PaPP KÁROLY dr. Magyarázat: 1. Ártéri, alluviális üledékek. 2. Diluviális agyag és lösz, lencseszerűen betelepedett homokrétegekkel, 3. Felső levantei korú homok és kavics lerakodások — artézi víztartók. 3a. Alsó levantei korú agyagos rétegek. 4. Pannoniai-pontusi agyag. 5. Krétakorú mészkő — alaphegység. Übersiehtliches geologisehes Profil des groBen ungarischen Alföld. Nach den Daten von J. Haravárs zusammengestellt von Dr. K. v. Papp. Erklárung: 1. Anschwemmungen, alluviale Sedimente. 2. Diluvialer Ton und LöB mit eingelagerten linsenfőrmigen Sandschichten. 3. Oberlevantinische Sand und Schotter-Ablagerungen : artesische Wasserbehálter. 8a. Unterlevantinische tonige Schichten. 4. Pannonischer (pontischer) Ton. 5. Kreidekalkstein — Grundgebirge. FÖLDTANI KÖZLÖNY s, XLII. KÖTET, 1912 MÁRCIUS, 3, FÜZET, ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉD ÉS MEGEMLÉKEZÉS UHLIG VIKTORRÓL. A Magyarhoni Földtani Társulat 1912 február 7-iki közgyűlésén előadta : SCHAFARZIK FERENC dr. Tisztelt Közgyűlés ! Társulatunk életében a mai nap a beszámolás napja! Lepergett egy esztendő: nem sok a társulat szempontjából és mégis azt látjuk, hogy a változó eseményeknek egész sorát iktatta be főkönyvünkbe a sors. Tis Társulati ügyek. A társulat előadási és bemutatási estjei, hála ügybuzgó főtitkárunk, dr. Papp KÁRorY úr és szaktársaink odaadó szorgalmának, örvendetesen gyarapodtak; folyóiratunk, a Földtani Közlöny pedig nagyobb ter- jedelemben jelent meg. Az egyre növekedő szerkesztői, valamint admi- nisztrativ teendők terhe főleg derék főtitkárunk és továbbá az őt segítő titkárunk: dr. VoGL VIKTOR úr vállaira nehezedett; a pénztárosi teendő- ket pedig ASCHER ANTAL pénztáros úr intézte el a tőle már megszokott pontossággal. Fogadják tiszttársaim üdvös munkásságukért ezen a helyen is a társulat nevében legőszintébb köszönetemet. De hálás köszönetet mondok ez alkalommal dr. Szorracn Tamás úrnak, igen tisztelt elnök- társamnak is, aki társulatunk belügyeinek intézésében szóval és tettel mindig a legkészségesebben mellém állott. Az elmult évben két oldalról részesültünk meghívásban. Az Or- szágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület volt az egyik, mely társulatunkat a Budapesten, május hó 25. és 26-án megtartott közgyűlésére meghívta. Ezen a választmány határozatából én magam jelentem meg és üdvözöltem az igen tisztelt testvéregyesületet 44-ik közgyűlése alkalmából. A napirendre kitűzött gazdag tárgysorozat- ból különösen az erdélyi gázelőfordulást említem meg, amelyről dr. BöcgH Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 15 uz 12 4 D- SCHAFARZIK FERENC HuGó, HERMANN MIXSA és mások tartottak szakszerű előadásokat. A kis- sármási kutat pedig, mely a metángázt egyre változatlan mennyiségben szolgáltatja, egy külön a helyszínére tett kirándulás keretében mutat- ták be. Meghivás érkezett továbbá a Magyarhoni Földtani Társulathoz a Nemzetközi Fúrómérnökök és Fúrótechnikusok részéről, akik XXV. vándorgyűlésüket október 15—18-ikán immár örvendetes módon harmadszor Budapesten tartották meg. E gyűlésen ugyancsak magam jelentem meg mint társaságunk képviselője, azon üdvözöltem a külföldről is szép számmal érkezetteket és egybegyülteket (Földtani Közlöny 1911. XLI. köt. 764. old.), majd pedig előadást is tartottam ezen a címen: Über die wichtigsten Mineralstoffe und Wasserschüátze bergenden geologisechen Horizonte in Unigarnp Alkalmunk volt továbbá üdvözlés formájában két hírneves geológus elé járulhatni, akiket különben is már évek hosszú sora óta, mint tisz- teleti tagtársainkat tisztelbetni szerencsések vagyunk. Az egyik CAPELLINI GiovaNNI, olasz állami szenátor, bolognai egyetemi tanár úr, akit eredménydús tanárkodásának 50-ik évfordulója alkalmával egy üdvözlő irattal kerestünk fel, amire nevezett július 27-éről való keltezéssel egy igen meleghangú köszönőlevélben válaszolt. (Völdtani Közlöny 1911. XLI. köt. 778. old.) A másik SvEss EpE úr, a bécsi egyetemen a geologiának volt nagyhírű tanára, a bécsi tudományos akadémia volt elnöke stb., az osztrák geologusok nesztora, akit társulatunk neveben augusztus havá- ban 80-ik születésnapja alkalmából nyári felveteli területemről távirati- lag üdvözöltem, amire az ünnepelt sopronmegyei Márcfalváról, rendes nyaralóhelyéről, augusztus 25-iki keltezéssel felette rokonszenves hangú sorokban fejezte ki köszönetét. (VVöldtani Közlöny 1911. XLI. köt. 778. old.) Azonban nincsen öröm üröm nélkül s így az előbbiekben felsorolt örvendetes események közé belevegyült két bús akkord is, mely ben- nünket szivünk mélyében a legfájdalmasabban érintett. Két kedves szak- társat és jóbarátot ragadott el társulatunk kebeléből a kérlelhetetlen halál, még pedig: KALECSINSZKY SÁNDOR dr.-t, a m. k. Földtani Intézet fővegyészét, társulatunknak 1882 óta rendes és 1902 óta örökítő, sok éven át pedig választmányi tagját és szorgalmas munkatársát, akiről még a mai közgyűlés során vegyész-szaktársunk, ILosvax Lagos dr. igen tisztelt választmányi tag úr fog bővebben megemlékezni és UHLIG 1 Megjelent az Organ des Vereines der Bohrtechniker, Wien 1911. XVIII. évf. 23. számában és egyidejűleg magyarul a Bányászati és Kohászati Lapok, Budapest, 1911. XLI. évf. 23. számában. tés e MEGEMLÉKEZÉS UHLIG VIKTORRÓL. 2 Vixrokt, a bécsi tud. egyetem geológiai tanárát, aki mint a Kárpátok lankadatlan kutatója velünk, magyar geológusokkal a legszorosabb össze- köttetésben állott. Az elköltözöttnek kiváló egyéniségéről, nagyszabású tehetségéről és működéséről következőkben emlékezem meg. 1 Emlékbeszéd. UHLIG VIKTOR 1857—1911 (az elhunyt arcképével.) A geológia bécsi égboltozatáról letünt az egyik legfényesebb csillag. A bécsiek magukénak vallották UHnrrG VIkrogkt és pedig teljes joggal ; munkálkodásának köre, irányunkban táplált meleg barátsága azonban annyira közel hozta a mi szivünkhöz is, hogy örömest ragadtuk meg a legelső kinálkozó alkalmat, hogy őt valami látható kötelékkel a mi tár- saságunkhoz is idefűzzük. Munkásságának kihatása Magyarország geoló- giájára oly megbecsülhetetlen, hogy senki tőlünk el nem vitathatja, hogy ha most is, az elvesztése fölötti fájdalomból mi is kivesszük a magunk részét. UHLIG VikroR a Kárpátok geologiáját és ennek során jórészt hazánk geológiáját mívelte és ez teszi őt előttünk felejthetetlenné és ez kötelez bennünket elköltözött szelleme iránt örök hálára. UnriG Vikromról méltóbban nem emlékezhetünk meg, mint úgy, hogy ha lankadatlan munkásságát — ha csak főbb vonásokban is — ismertetjük, mert műveiből tekint reánk halhatatlan szelleme. UnuiG Vikrok 1857 január 2-án született Karlshütte-Leskowetzen, Friedek mellett Osztrák-Sziléziában, ahol atyja kohófőnök volt.! Akkori- ban HOoHENEGGER LaJos vezette a főhercegi vasműveket Teschenben, ahová többi között Karlshütte is tartozott. HOHENEGGER volt az, aki a sziléziai alsókréta kevéssé feltünő szferoszideritjeit a bennük előforduló ammonit-leletek szolgáltatta horizontok szerint kutatta és fejtette. Nagyra becsülte a paleontologia útmutatását, de viszont a sziderit-bányászat is meghálálta e fáradozást azon párját ritkító gyűjteménnyel, mely HOHEN- EGGER halála után Münchenbe, a bajor állam híres paleontologiai gyűj- teményébe került, amelynek még ma is egyik büszkesége. UHrrG már 1 VRANZ E. SUESS: VIKTOR UHLIG. Bin Bild seiner wissenschaftlichen Tütigkeit. Gedüchnisrede, gehalten in der aulerordentliehen Versammlung der (Geol. Gesell- sechaft in Wien, am 7. Novemb. 1911. Mitteil. der Geol. Gesellseh. in Wien IV. Bd., 1911. Heft. 3. 449—482. old. UHLIG V. arezképével. 15" 224 DI: SCHAFARZIK FERENC mint gimnáziumi tanuló látta és figyelemmel kisérte ennek a gyűjte— ménynek fejlődését es hódító hatással voltak reá a HOHENEGGER-féle- tanulmányok is. 1874-ben a grázi egyetemre került, hol PETERS KÁROLY jeles tanártól, Szazó JózsErnek, a budapesti egyetemen egykori elődjétől tanult mineralogiát és geologiát. Majd azután SuEss EDE és NEUMAYR. MEccHioR tanítványa volt Bécsben, 1877 —1883-ig pedig utóbbinak asszisztense lett. Első önálló munkája NEuMAYR irányítása folytán a Kárpátokra vonatkozott: Beitráge zur Kenntnis der Jurafor- mation in den karpathischen Klippen, mely 1878-ban egy- szersmind doktori disszertációja gyanánt is szerepelt. Ebben kimutatja- a kárpáti szirtekben a kallovien-emeletet és megismerteti annak faunáját. A kárpáti szirtek további tanulmányozása közben feltünt azután UHLIG-— nak, hogy az ÉNy-i Kárpátok mediterrán faciesű lerakódásai a brünni középeurópai jurától különböznek, dacára annak, hogy attól alig 40 km-nyi távolságban feküsznek. NEumaYrR akkori tanítása szerint egy tengeri áramlás magyarázta volna meg azt az éles és hirtelen, minden átmenet. nélküli faunisztikus változást. 1882-ben és 1883-ban a Wernsdorfi rétegek faunáját és ekvivalenseit írja le nagy hozzáértéssel és ez oly munka, mely különösen a kárpáti barréme emeletet illetőleg örökbecsű marad. 1881-ben a paleontologia magántanárává habilitálta magát. 1883-tól kezdve pedig 10 éren át mint a bécsi Földtani Intézet tagja. működött, amikor kezdetben PauLr K. M. geologussal, később pedig: önállóan Galiciát és különösen a Kárpátokat beutazta és térképezte. Számos e területekre vonatkozó értekezései közül legértékesebbek azok, melyeket 1888-ban és 1890-ben a Pienninekről írt. Ő fedezte fel, hogy itt két fácies mutatkozik, még pedig a szaruköves és a kövületdús: fácies. A szirteket egy keskeny és hosszú mezozoós horsztnak tekinti, mely a tranzgredáló felsőkréta-tenger ostroma alatt sok apró részletre- darabolódott el. Egyúttal az eocénparti konglomerátokból arra a követ- keztetésre is jutott, hogy a kárpáti maghegységek körvonalai ebben az időben nem sokat különböztek a maiaktól. Megoldatlan kérdésnek maradt. azonban még akkoriban a különböző kárpáti fáciesek egymás tőszom- szédságában való fellépésének helyes értelmezése. 1891-ben a prágai német műegyetem ásvány-földtani tanszékére- neveztetett ki rendes tanárnak. 1895-ben revideálta, részben pedig újból írta a NEumavR-féle Erdgeschichte hatalmas ket kötetes munkát, amelynek már első kiadásában is a hasznosítható ásványokról szóló- résszel mint munkatárs szerepelt. Azonban prágai tanárkodásának éver közben mégis csak legtartósabban a Kárpátok problémái vonzották és. még inkább szentelhette magát e tanulmányoknak, amikor 1900-ban visszatért a bécsi egyetemre, ahol egy éven át egykori tanára és mestere tanszékét foglalta el, 1901-ben SvEss EDE visszavonulása után pedig: (ez 33. ábra. UHLIG VIKTOR arcképe. 226 D: SCHAFARZIK FERENC ezen tanszék ellátására, vagyis az általános geologia előadására vállal- kozott. 1897-ben és 1900-ban irta meg két fejezetben a Magas Tátra- hegységének geologiáját, mely széles tudományos körökben rendkívüli alaposságánál fogva nagy feltünést keltett. E kiváló nagy gonddal megírott művet a Magyarhoni Földtani Társulat 1903-ban a Szazsó Józser-érem odaitélése által tüntette ki. Ezenkívül foglalkozott a Nagyzúgói szigethegységgel, tanítványai által tanulmányoztatta a Kis- Kárpátokat és a Zsjár-hegységet, majd pedig ismét maga újból tér- képezte és ismertette a Wátra-Kriván maghegységet. Mindezekkel a tanul- mányaival, valamint még a számos más ponton is szerzett tapasztalatai- val UHLIG a Kárpátok szövevényes hegységének legalaposabb ismerő- jévé lett. Ennek következtében csakugyan ő volt leghivatottabb 1903-ban arra, hogy a IX. nemzetközi, Bécsben megtartott geologiai kongresszuson e hegységnek monografiáját előterjessze. A Bau und Bild der Kar- pathen című munkája jóformán semmi más, mint Felső-Magyarország geologiája és mondhatjuk, hogy ezen a magyar geologusok munkakörébe eddigelé még alig belevont rendkívül érdekes és fontos hegyvidékről HAUER FERENC geologiája (1872) óta nem kapott a szakközönség könyvet, mely hazánk e részére vonatkozólag annyira tájékoztató lett volna, mint épen a felsorolt önálló kutatásokon alapuló és kritikai érzéssel átnéze- tes és összefoglaló modorban írott mű. Nemcsak mesteri előadásban, hanem térképek és ábrák segítségével is illusztrálja UHriG Felső-Magyar- ország és az ország határán emelkedő Kárpátok tektonikai viszonyait. Az általa megrajzolt kép közepét a széles centrális zóna foglalja el, amelyben az izoláltan emelkedő maghegységeknek egy belső és egy külső zónáját különbözteti meg. Ennek déli szegélyén hatalmas triasz- meszek láthatók, északiján pedig a híres és a maga nemében páratlan szirtvonulat tünik fel, azontúl pedig következik a fis zónája. Mindezek- nek beható tanulmányozása alapján feltünő fáciesbeli különbségeket ismer fel. UHLiG. A maghegységekben, elsősorban a Magas-Tátrában a magastátrai és szubtátrai fáciest, a szirtek vonulatában a szaruköves és a kövületdús fáciest, a homokkő zónában pedig a beszkid- és a szub- beszkid-fácieseket különbözteti meg, amelyek legtöbbször szorosan egy máshoz simulva lépnek föl. Különböző mélységű tengerrészek lerakódásai- nak tekintette volt őket, és tangenciálisoknak, főleg É felől jövőknek azokat az erőket, melyek őket pikkelyes redőkké feltorlasztották. Az egész hegység kialakulásában pedig összesen öt fázisát mutatja ki a redőzés- nek. Ekkor még nem gondolta, hogy mindezen gondosan kifürkészett viszonyok nemsokára más megitélésben is részesülhetnek! Eközben ugyanis egyes régebbi, de kellően nem méltatott meg- figyelések és jelentések után ScHARDT és LUGEoN fejtették ki a nyugati MEGEMLEKEZÉS UHLIG VIKTORRÓL. z [69] ke] Alpesekre vonatkozólag nagyjelentőségű áttolódási elméletüket. 1903-ban azután a bécsi kongresszus alkalmával LUGzoN, TERMIER és HAUG a keleti Alpeseket szintén áttolódott takarókból állóknak deklarálták, sőt LuGEowx a kongresszust megelőző s UHLnra által vezetett kárpáti kirán- dulás során még a Magas-Tátrát, meg a szirtvonulatot is áttolódottak- nak itélte. UnrrG kezdeiben ez ellen szóval és írásban védekezett és a franciák érveléseit nem fogadta el. A reá következő időben azonban sokat foglalkozott e kérdéssel és behatóbban fontolóra vette a régi fel- fogás támasztékait, valamint az új tan érveléseit, aminek végre UHLIG Vixrorpnak konvertálása lőn az eredménye. Nyiltan és kizárólag az örök igazság érdekében csatlakozott most már ő is az új irányhoz és a régi- nél jobbnak ismervén föl az új felfogást, kijelentette annak jogosultsá- gát. 1907-ben a Kárpátck tektonikájáról írott értekezésében kifejti ezt az új nézetet a Kárpátokra való alkalmazásában, s mondható, hogy senki erre az adaptálásra alkalmasabb és hivatottabb nem lehetett, mint éppen maga Unurc, aki a Kárpátok alkotóelemeit a legaprólékosabb rész- letekig abban az időben a legjobban ismerte. A Kárpátok hosszú fél- íven elkanyarodó zónáit mindmegannyi messze D felől áttolódott ránc- nak ismeri föl, amely újabb felfogással a különböző fáciesek eddigelé szinte megmagyarázhatatlan tőszomszédsága avagy egymásra való helyez- kedése is a jobb megérthetés világításába jutott. Az áttolódás elméleté- nek a Kárpátjainkra való applikálhatása kivált a tőle behatóbban tanul- mányozott É-i részekre teljesen simán, az alapnak minden változtatása nélkül történhetett meg, — ami egyszersmind régebbi munkájának, tér- képészeti felvételeinek és leírásainak abszolút értékét bizonyította. A kü- lönböző képződmények zónai és fáciesei, valamint lokális tektonikájuk oly pontossággal voltak térképein feltüntetve, hogy az új nézet alkal- mazása szempontjából azon valamit javítani vagy újat keresni egyáltalá- ban nem volt szükséges. A bázis feltétlenül jó volt és ez az, ami a jó geologiai felvételnek mindenkoron főkritériuma leszen, t. i. legyen az jó még akkor is. ha a többé-kevésbbé spekulatív természetű tektonikai elméletek netán megváltoznának. Ez új felfogás világításában feltüntette most már UHLIG a galiciai miocén sóformációra ráboruló szubbeszkid- és beszkid takarókat, az ezekre ráfekvő szirtvonulat kettős takaróját, a szubtátrai és a magastátrai taka- rókat, a mérsékelt paizsszerű módon feldomborodó centrális részt (a maghegységek övét) és végre mint legfiatalabbat, a magyar Középhegység takaróját. Mindezek a zónák délről tolódtak át É felé, minek következ tében valamennyi a mostani helyén allochton. Az áttolódás két régibb fázisa a cenomán, illetve az eocén előtti időkbe esett, a főáttüremlés azonban az első és a második mediterrán-idő közé ékelődik bele, tehát abba az időbe esik, amelyben a galiciai sóformációt is nagy zavargások 228 D: SCHAFARZIK FERENC érték és amikor a belső területen a vulkánosság talán legnyomatékosab- ban megnyilvánult. Ez volna vázlatos fővonásokban UHLIG új felfogása a Kárpátok tektonikájáról, amellyel egyszersmind ezen hegységnek az Alpesekével való parallel módon történt kialakulását is bizonyította, amiáltal a nagy európai áttolódásról szóló elmélet maga is megerősödött és mélyebb gyö- kereket vert. A magyarországi hegységek tektonikai viszonyai azonban burkoltabbak, mint a nyugati Svájcban, ahol ezen elmélet megfogam- zott. Nálunk a centrális zóna csak igen kevéssé kiemelkedő, a kárpáti homokkőzóna többnyire kényelmetlenül túltengő, a magyar Középhegység- nél pedig jóformán semmi feltünőbb momentum nem ötlik szemünkbe, ami allochton-takaró mivoltát elárulná. De dacára annak, hogy az UHLIG rajzolta tektonikai kép, amint azt ő maga is beismeri, sok részletében még bizonytalan körvonalú, mégis bizvást állítható, hogy keretei meg fognak maradni és hogy ez a kérdés többé már nem fog lekerülni a napirendről. UHriGnak állásfoglalása az áttolódás fontos kérdése javára eldöntötte mintegy — amint SvEss FERENXc mondja — a pert az ellen- kezőkkel szemben. Már csak egyedül a Kárpátok tektonikai problémájával való fog- lalkozás elég feladat lett volna egy bármilyen más jeles geologusnak is, de UHuirG rendkívüli munkabírása és ambiciója szűknek találta ezeket a határokat. Miután ugyanis a vázolt irányban a Kárpátok tektonikáját megalapította és utóbb a modern irányelveknek megfelelőleg átdolgozta, reá vetette magát BEckm FRrGyEs tanártársa és néhány tanítványa támo- gatásával a keleti Alpesek tanulmányozására. Nevezetesen a Tauern- csoport mezozoós takaróinak észak felé, a Hochalmmasszivumon át a Grauwacke-zóna alá való merülését kutatta. Eközben felismerte UHLIG a központi tauerni takaró és a magastátrai szedimentumok között fenn- álló szoros rokonságot és egyúttal kinyomozta a tauerni takaró folyta- tását a szemeringi ablakon túl is, a Hainburg melletti Hundsheimi he- gyeken át a Kiskárpátok felé. És ez megint egy olyan adalék, mely bennünket a Kárpátok szempontjából közelebbről érdekelhet. A keleti Alpesek tektonikai képének azonban csak éppen az első ecsetvonásait vetette UHLIG a vászonra, — a mű bevégzésének lehetősége pedig már nem adatott meg neki. A Kárpátok és Alpesek paleofaunisztikus és tektonikai tanulmá- nyozásán kívül azonban messzebbre terjedő paleogeografiai kérdések is foglalkoztatták UHLIGot, nevezetesen ő volt az, aki a középhimalájai Spiti shales lerakódásai gazdag cepalopoda faunájának feldolgozá- sára vállalkozott, amelyet főleg DIENER és GRIEsSBAcH, a bécsi csász. tud. akadémia 1892-ben kiküldött geologusai gyüjtettek. A hatalmas fekete palakomplexus, mely a Himalájában a jurát képviseli, egy egészen saját- MEGEMLÉKEZÉS UHLIG VIKTORRÓL. 229 ságos, boreális alakokat is tartalmazó faunát mutat föl, amely ennél- fogva paleogeografiai szempontból sokat igérőnek látszott. E faunát tár- gyaló monografiája már 1903-ban indult meg a Paleontologia of India című folyóiratban, 1910-ben pedig megjelent a főrész. Karlsbadban még a halálos ágyán is foglalkozott UHnriG az ezen fauna tanulmányozásá- ból leszűrhető paleogeografiai következtetésekkel. Előtte ugyanis már egy- kori mestere, NeumarR M. is foglalkozott ezen témával, aki 1883-ban a jurában és krétában kialakult klima-zónákat jóformán mint első ismerte fel és kiterjedésük szerint vázolta. De bármilyen megkapó is volt e kép, mégis akadtak egyes kutatók, kik legalább a jurára vonatkozólag a kli- matikus differenciálódást nem látták eléggé bebizonyítottnak. És ebből a szempontból UHnrriG VIkroR nem eléggé méltányolható érdemet szerzett magának azzal, hogy mint erre leghivatottabb egyéniség, aki a jura- és krétafaunákat nemcsak Európában, hanem spiti-tanulmányai folytán a Himalájából is jól ismerte, erről kritikailag összefoglaló véleményt mondott. Életének utolsó értekezése tartalmazza e nagyfontosságú vázlatokat, amelyek cDie marinen Reiche des Jura und der Unterkreidev címén az általa oly nagy szeretettel alapított bécsi Geologiai Társaság cMitteilungenv című folyóiratának IV. köt. 3. füzetében néhány nap előtt a Suess F. kollégája és utódja által oly nagy melegséggel megírott nekrologjával, fájdalom, egyszerre látott napvilágot. A mezozói érában a klima határozottabban leginkább a jura vége felé és a kréta elején differenciálódott és UHLIG paleogeografiai térkép- vázlata is főképpen ennek az időnek viszonyait tünteti föl. Részei következők : I. A boreális és az északandeszi tenger birodalma. Ez egy északi Európát, Ázsiát és Amerikát magában foglaló nagy -cireumpoláros vízfelület, melynek egyik nyúlványa messze délre, Kali- forniába nyúlik le. Európában nyilt szomszédságban volt a mediterrán birodalom középeurópai részével. DK felé összeköttetésben állott a kauká- zusi régióval és a Himaláját elborító tengerrel. Kaliforniából valami közlekedés létezett a déli andeszi tenger birodalma felé; az Amur vidékén pedig a japáni tenger felé volt meg az összeköttetés. Közben különböző kontinensek adják meg ezen rengeteg nagyságú boreális ten- gernek határait. Ezen tengeri birodalom az abszolút belemnitek, más- részt pedig az aucellák dominiumának mondható. De mellettük típusos ammonitok is lépnek fel, így többi között a Gadoceras, (Juenstedtoceras és Cardioceras-nemek a jurában, a (rarnineria pedig a neokomban. Ezen ország déli szegélyrészeiben azonban, de különösen az északi Andeszek területén már az ekvatoriális formák is (Phylloceras, Ocheto- ceras, Oppelia, Aspidoceras, Hoplites stb.) keverednek e faunákhoz, 230 Dr SCHAFARZIK FERENC úgy hogy a boreális országot talán már ma is a tulajdonképeni boreális vagy holoartikus és a valamennyire mérsékeltebb észak-andeszi provin- ciára lehetne felosztani. II.A mediterrán-kaukázusi tenger birodalma. NEUMAYR az ú. n. mediterrán és középeurópai, vagyis az intra- és extraalpin me- zozói provinciákat különböztette meg. Újabbi kutatások (ORTMANN A., Pomprcxks J. F.) alapján azonban mindjobban kitűnt, hogy az utóbbi a geoszinklinálist képviselő mélyebb mediterrán tenger szélén, tehát már a kontinens tövében fellépett neritotrof szegélyrész üledékeit foglalja magában, hogy tehát ezen az alapon a fennálló különbségek inkább fáciesbelieknek, mintsem klimatikusoknak tekintendők. A középeurópai provinciának nincsenek oly jellemző bélyegei, mint akár a boreális, akár a mediterránénak s UHnnriG szerint a NeumayvR-féle középeurópai és a mediterrán provinciák a fejlődésnek egyetlenegy közös birodalommá fog- lalandók egybe, mely mint mediterrán-kaukázusi egészen a Himalája nyugati végéig terjed. Nagyjából tehát a régi Tethys az, amelynek nyu- gati részét mint mediterránt, keletijét mint kimmeria-kaukázusit, északi neritotrof szegélyeit pedig mint középeurópai és délorosz régióját külön- böztethetjük meg. A mediterrán-kaukázusi tenger birodalmára jellemzők a Phylloceras, Lytoceras, Simoceras ammonit és a Pygope brachiopoda genus formakörei stb., de számos benne a különböző fácies. III. A Himalájai tenger birodalma. Itt hasonlóképen a Tethysnek egy mély bathyalis és egy transzgressziókkal egybekötött neritotrof régióját lehet megkülönböztetni; ez utóbbi itt a mély tengeri régió déli szélén foglal helyet, tehát az elrendeződés épen ellenkező, mint a mediterrán-kaukázusi birodalomban. Északon a régi Angara kontinens képezte határát, nyugat felé pedig nyiltan a mediterrán-kaukázusi biro- dalom tengerével közlekedett. DNy felé kiágazik belőle azután az ethiopiai Földközi tenger, illetve az alsó neokomban a keletafrikai csatorna, DK felé pedig transzgredál e tenger a felső jurában Nyugatausztrália felé. Faunisztikus szempontból a Himalája, különösen a Spiti-lerakócda- sok faunája szorosan hozzá csatlakozik a mediterrán-kaukazusi biroda- lomhoz, amellyel sok tekintetben rokon. Számos ammonitgenusz (P/wllo- ceras, Lytoceras, Haploceras, Aspidoceras stb.) közös bennök, vagy egyenlő módon kifejlődve (Virgatosphinctes) vagy kölcsönösen alárendel- tebben előforduló. Sok genusz kizárólag csak a Himalájabeli jurában fordul elő (Simbirskites, Paraboliceras stb.), a belemnitek közül ural- kodik a B. (rerardi stb. Másrészt azonban feltünik a Himalájabeli felső jurában a Pygope diphya hiánya. A boreális faunával ellenben lazák a rokonság kapcsai, mindössze csak bizonyos északi tengeri awucellik lép- nek fel a jurában, a Simbirskites-nem pedig a neokomban. Ezek jelzik az északi bevándorlást. A himalájai Tethystől D-re a Saltrange-hegység- MEGEMLÉKEZÉS UHLIG VIKTORRÓL. 231 ben ajura már neritotrof-kifejlődésű, terrigén-lerakódásaiban sok bivalva- és gasteropoda-maradvánnyal, ellenben kevés ammonittal. IV. A japán jura birodalma. A boreális birodalom Keleti Szibériában az alsó Amurig tartott, ahonnan legalább időnként össze is függött a Japán-szigetek juratengerével. Ny-felé az Angara kontinenssel volt határos, délkeleti kiterjedése végre valószínű ugyan, de e tekintet- ben pozitiv adatokkal még nem rendelkezünk. A japán jura-faunák (Perisphintes, Oppelia stb.) inkább a déli Tethys állatkörével mutatnak fel rokonságot, mintsem a boreálissal. A japán tenger birodalma tehát inkább függvénye az ekvatoriális ővnek. A japán jura, amelybe édesvízi széntartalmú rétegek is belehelyezkednek, körülbelül ugyanolyan viszony- ban van a tőle délkeletre fellépett Pacifichoz, mint Európában a közép- európai régió a mediterrán bathyalis részéhez. V. A déli andeszi tenger birodalma Texastól terjed le egészen Patagoniáig. Észak felé mintegy 31"-nyira lépi túl az egyenlítőt, déli határai pedig egyelőre még ismeretlenek. Ezen tengernek szintén vannak sekély mélységű transzgressziós régiói és pedig Texasban, Pata- goniában és Délafrikában. A déli andeszi régió általában inkább neritotrof karakterű és benne az Artelites, Aegoceras, Hildoceras, Har- poceras, Stephamoceras, Macrocephalites stb. nemek, vagy azonosok a mediterrán-kaukázusi birodaloméivel, vagy hasonlók által vannak helyet- tesítve. A Phylloceras és Lithoceras génuszok ritkák, amiért több szerző e területeket középeurópai jellegűeknek tartotta, míg UHLIG e jelenséget itt is inkabb fáciesbeli eltérésnek veszi. Igen fontos a mediterran Tethys közvetlen összefüggése az Atlanti Oceánon keresztül a délandeszi ten- gerrel, amire bizonyos formák elterjedéséből következtetni lehetett, amit különben már Dp-ORBIGNY A. is észrevett: ilyen pl. a középliaszkorú Vola atava. Érdekes, hogy az észak-andeszi birodalom tengerével érint- kezve szintén egy bizonyos faunakicserélődés állott be, viszont hogy bevándoroltak még oda egyes himalájai tipusok 185. Mindazonáltal speciális faunisztikus jellegei is vannak a délandeszi jurának, főleg a Kimmeridgeben és a lLithonban, valamint még a Neokomban is (Maza- pilites, Idoceras, Nebradites, Streblites, Favrella, Hatchericeras, Pul- chellia. stb.), ami ezen állatéleti kerületnek önállóságát eléggé bizonyítja. Egészben véve tehát felismerhetők a jura és kréta tengeri világ- faunájában az elkülönítő, klimahatásokra visszavezethető jellegek, de másrészt kimutatható az is, hogy minden külön jelleg fennállása da- cára is, a juratengerek klimatikus birodalmai egymással érintkeztek és hogy faunáik többé-kevésbé keveredettek is. Vajjon milyen az Antar- tisznak a szerepe a jurában és a neokomban és kihatása a déli andeszi és ausztráliai tengerek faunáira, azt ez idő szerint megitélni még nem lehet. 32 Dr SCHAFARZIK FERENC Tisztelt közgyűlés! Láthatjuk már ebből a kis karcolatból is, hogy UHLIG ViIkrToR — aki alig haladta meg 54. életévét — mint paleonto- lógus, geológus és tektonikus igen sokoldalú és mély gondolkozású férfiu volt. Túlkorai, Karlsbadban, június 4-ikén bekövetkezett halála kétség- kivül nagy veszteséget jelent a geológia számára, de siratják egyúttal a kitünő tanár elhunytát nagyszámú tanítványai és fájlaljuk végre az el- költözöttet, Magyarország geológiájanak oszlopos művelőjét mi is, akik benne nemcsak a kiváló tudóst tiszteltük, hanem egyszersmind a mindig keresetlenül szives és rokonszenves jó barátot is szerettük! Áldozva a dicsőült fényes emlékének ezen rövid kegyeletes vissza- pillantással — ezután most már a Magyarhoni Földtani Társulat 1912. évi közgyűlését megnyitoltnak nyilvánítom. KALECSINSZKY SÁNDOR EMLÉKEZETE, (Arcképpel.) A Magyarhoni Földtani Társulat 1912 febr. 7-iki közgyűlésén előadta : ILosvaY LaJos dr. Ebben az ünnepélyes órában, amikor gondolatomat néhai tag- társunknak és barátunknak emlékezete foglalja le, akaratom ellenére is eszembe jut, hogy mégis sajátságos egy ország ez a Magyarország. Mig a bennszülött, és századok óta velünk együtt élő nemzetiségek hihetet- len lassan olvadnak bele a magyarságba, s ha beleolvadnak is, az első mellőzés, vagy sértett hiuság elégséges, hogy nézetet cserélve, tőlünk elidegenedjenek: addig sokan azok közül, akiket végzetük országunkba sodor, rövid időn meghonosodnak, véglegesen szakítanak származásuk hagyományaival, fenntartás nélkül magyarokká válnak és tántoríthatat- lan hívei lesznek a magyarság ügyének és kulturájának. Ilyen bevándorolt családból származott sasini és bresciani KALE- CSINSZEY SÁNDOR dr. is, aki oly őszintén vallotta e földről cbölesőd ez s majdan sírod is, mint bármely tősgyökeres magyar. És ő magyar vult; talán azért, mert Sátoraljaujhelyen ringott bölcsője, azon a vidéken, melyen a nemzeti törekvések oly könnyen hódítottak híveket a RÁkóczi-mozgalom idejében és azon a vidéken töltötte el ifjuságát, amelynek lakói a szabadság és a hazaszeretet erényének tiszteletében már régen egybeforrtak. 34. ábra. KALECSINSZKY SÁNDOR (1857—1911.) arcképe. 234 D- ILOSVAY LAJOS A lengyel nemzet, melyhez jogosan számíthatta volna magát, nem annyira jó, mint balszerencséjében vált testvérünkké. És bár mi nem nagyon vagyunk megelégedve helyzetünkkel, mégis az a szabadabb lélek- zelés, melyet a felső hatalom nem korlátoz úgy, miként Porosz-, Orosz-, vagy Osztrák-Lengyelországban, a hozzánk szakadt lengyelekkel elfelej- teti őseik honát, közállapotainkkal teljesen megbarátkoznak és igyekez- nek hálásak lenni azokért a jótéteményekért, amelyeket velünk egyenlő mértékben élveznek. Adataim nem elégségesek arra, hogy KALECSINSZKY SÁNDOR család- jának történetét a multban, messze kövessem. Atyja: IKALECSINSZKY VEnix került Magyarországba. A mult század ötvenes éveiben Sátoralja- újhelyen, a hatvanas években Ungvárott szolgált mint adópénztáros. Nyugdíjaztatása után 1872 táján Ungvárott a Népbank pénztárosának választották meg. KALECSINSZKEY FEnixnek négy gyermeke volt. Közülök három olyan korban hunyt el, amelyben még évtizedekre szóló tervet szokás készí- teni. Józser, aki idősebb volt, mint Sáwxpok, államvasuti osztályvezető mérnök volt Kecskeméten s mint ilyen hunyt el 1899-ben ; ifjabb fivére Dezső még 1878-ban egy hadgyakorlat megerőltető menetelésének lett áldozata Limanosza mellett és egy nála fiatalabb nővére: Juszrisa, TisTz Awnrarné, 1892-ben fejezte be boldogtalan életét. KALECSINSZKY SÁNDOR, aki 1857-ben, februárius 27-dikén született, középiskoláit az ungvári r. k. főgimnáziumban végezte el és ugyanott tette le az érettségi vizsgálatot. Egyetemi tanulmányait Budapesten mint tanárjelölt kezdette meg és fejezte be s itt szerezte meg a középiskolai tanári oklevelet is, dicséretes eredménnyel. Főtárgya a chemia volt, melléktárgyai a fizika és az ásványtan. Még élénken emlékszem arra a nyulánk, barna, mélatekintetű, félénken mozgó, de minden iránt melegen érdeklődő ifjúra, aki ernye- detlen szorgalommal látogatta az előadásokat, a laboratoriumot és pro- fesszorai méltónak itélték a szorgalmi díjra. 1878/9-ben és 1879/80-ban mint ösztöndíjas vegyésznövendék dol- gozott a laboratoriumban, miközben egyrészről a echemiai intézet igaz- gatójának : THAN KÁRovnY dr.-nak segített tudományos kutatásaiban, más- részről LENGYEL BÉra professzor előadásain végezte a tanársegéd teendőit. Mikor én 1880-ban külföldre távoztam, a megüresedett tanársegédi állást ő foglalta el. Tanársegédi minőségben három évet töltött a budapesti tudomány-egyetemen, hol két évig a gyakorlatokat vezette, egy évig pedig az előadásokon segédkezett. Igyekezetével, megbízhatóságával érde- melte ki főnőkének : THAN KÁRonY dr.-nak rokonszenvét és THannak nagy része volt abban, hogy mikor a Magy. Kir. Földtani Intézeten egy vegyészi állást szerveztek, ezt olyan erős ellenféllel szemben, mint KALECSINSZKY SÁNDOR EMLÉKEZETE. 235 amilyen Sipőcz LaJos dr., a bécsi tudomány-egyetemen LupwiG dr.-nak kedvelt tanársegédje volt, ő nyerte el. Mielőtt állását elfoglalta volna, ismereteinek kibővítése céljából egy félévet Heidelbergben, a chemiai elemzési módszerek nagy mesteré- nek: BuwssEN RóBERTnek vezetése alatt töltött el, valamint tanulmányozta Németország, Ausztria, Svájc és Olaszország amaz intézeteit, amelyekben már volt olyan ehemiai laboratorium, mint amilyenre a mi Földtani Intézetünknek 15 elodázhatatlanul szüksége volt, hogy tudományos mun- kálkodását akadálytalanul folytathassa. Ámde a Földtani Intézet laboratoriuma nem könnyen készült el. Minthogy magának az intézetnek sem volt állandó otthona, vele vándo- rolt a laboratorium is. Így történt, hogy KaLEcsisszky a laboratoriumot először 1884-ben rendezte be; három évvel később ismét laboratorium- berendezéssel foglalkozott és bár a Földtani Intézet bőkezű pártfogója : SEMSEY ANDOR dr. a laboratorium hiányait pótolni segített, a helyzetet nyugodalmassá ő sem varázsolhatta. Zavartalan munkához csak akkor foghatott, amikor a Wöldtani Intézet DARÁNYI IGwac földmivelésügyi miniszter idejében, mai palotájába bevonulhatott, melyben végre a chemiai laboratorium is alkalmas helyiségeket kapott. KarrcsixszkY SÁNDOR alaposan készült, fegyelmezett, becsvágyó férfiú volt, aki a szorgalmas munkás mintája lett. Nagy energiával látott hozzá, hogy azt az állást, amelyet mint szakember ő volt hivatva meg- alapítani, ne kényelmes, henyehivatalnak, hanem olyan intézménynek ismerjék meg, amelyrrek mind a tudomány, mind a gyakorlat terén fontos rendeltetése van. Erős érzéke a kötelesség teljesítése iránt, szaka- datlanul újabb meg újabb feladatok keresésére sarkalta és közel 30 évig bámulatraméltó szívóssággal dolgozott, noha már a mult század nyolc- vanas éveiben a figyelmes szemlélő észrevehette, hogy el van jegyezve a halállal. Nem tudom sejtette-e, hogy szervezetét olyan kór támadta meg, amely rombolásában feltartóztathatlan, de az bizonyos, hogy roppant óva- tosan élt: mesteri módon védekezett a rohamok ellen s bizonyára inkább az ő erdeme, mint orvosaié, hogy életének határát félszázadnál tovább tolhatta ki. Fájdalom, főleg utolsó évei már igazán nem voltak olyanok, amelyek hivatalos foglalkozásában sikert, magánéletében örömet hoztak volna; ezért mégsem zugolódott, sőt talán még remélte is, hogy sorsa jobbra fordul. Talán hitte is, hogy állapota legfeljebb kellemetlen, de nem végzetes és ha nyugalomba vonul, esetleg még részesülhet az élet örömeiben, melyekhez a jogot elég szenvedés árán váltotta meg. 1911 június 1-én gyötrelmeitől örökre megváltotta a halál. 236 Dr: ILOSVAY LAJOS Karzcsisszkynek minden munkáját jellemzi a szabatosság. Éles: megfigyelő, ügyes kisérletező és gyakorlati hivatásának különös figye- lemre méltatása mellett is, inkább elmélkedő természetű volt. Első önálló dolgozata: wA durranógáz sűrűségének meghatározásai arról tanuskodott, hogy finom fizikai mérésekhez van különös kedve s: később a fizikai részt fogja művelni. Valószerű, hogyha hajlamát követ- heti vala, irányt nem változtatott volna; így azonban ő is, mint rajta kívül akárhány, megalkudt a körülményekkel s olyan területre lépett, amelyen jövőjét biztosíthatja. Nem volt oka megbánni, hogy az ásvány- chemiai módszerekben szerzett jártasságot, mert a Földtani Intézet vegyészének első sorban az anorganikus anyagok vizsgálatában kell tel- jesen jártasnak lennie. És arról, hogy ilyenféle feladatokat jól meg- oldhat, rövid időn bebizonyította azokkal az elemzésekkel, amelyekben az alsótátrafüredi lápföld, a gölnicbányai chalkopyrit, egy szarvaskői amfibol és a rozsnyói vasas ásványos víz chemiai összetételéről adott számot. Nagy érdeme, hogy mindig pontosságra törekedett és hogy célját elérje, szívesen áldozott időt laboratóriumi eszközök javítására, kigon- dolására. Gázfejlesztője, mosópalackja, esengetőkészülékkel kapcsolatos: hőmérsékletszabályozója, levegőfujtatója, módosított voluminométerje, tiszta alkáli-fémhidroxid-oldat számára szerkesztett palackja és több más eszköze, mind arról tanuskodnak, hogy szakadatlanul azon törte fejét, hogy a jót még jobbal helyettesítse. Az elemző módszerek fejlődését figyelemmel kisérte; az újakat ki- próbálta, megismertette. Az elektromosság alkalmazását a mennyiségi chemiai elemzésben nálunk ő ismertette meg először. Általában élénk érdeklődéssel foglalkozott mind elméleti, mind gyakorlati feladatok tanul- mányozásával, még pedig mindig azt tartva szemmel, hogy mint a Föld- tani Intézetnek vegyésze, köteles hazánk földjének nevezetességeit: érté- kesíthető ásványait, kőzeteit, ásványos vizeit stb. úgy tanulmányozni, hogy az eredmények közelebb vigyenek az igazsághoz, de gazdasági fej- lődésünkhöz is adalékkal szolgáljanak. Ha nagyobb dolgozatait megjelenésük időrendjében akarom mél- tatni, első helyen a bánsági szerpentinekről közölt tanulmá- nyait kell említenem.! A szerpentinek vizsgálatával a M. T. Akadémia. c Természettudományi állandó bizottságav bízta meg. E vizsgálatnak kettős célja volt. Egyik inkább tudományos, t. i. biztosabb alapot kere- sett nemcsak a szerpentinek megkülönböztetésére, hanem osztályozására. is; másik inkább gyakorlati, t. i. megállapítani, hogy ipari alkalmazha- tóságuk és chemiai összetételük között van-e összefüggés. Munkájában 1 Bánsági szerpentinek tanulmányozása. Akad. Értesítő IX. k., 1898. KALECSINSZKY SÁNDOR EMLÉKEZETE. 237 segítette, hogy a vizsgálati anyagokat a m. kir. Földtani Intézet tagjai, nevezetesen TELEGDI RorH Lagos, SCHAFARZIK FERENC dr. és HALAVÁTS Gyura gyűjtötték, miből következik, hogy az egyes szerpentinek és ázbesztek lelőhelye és geologiai előfordulása minden kétségen felül áll. Vizsgálataival "megerősítette, hogy a szerpentinesedés a vízfölvétellel halad előre és a víz megkötése kétféle, mert a víznek egyik része vörös izzáskor, másik része csak fehér izzáskor távozik el. Tapasztalata sze- rint az eltávozó víz mindig lúgos hatású. A magnézium mennyiségének növekedése szintén a szerpentinesedés előhaladását jelzi, ellenben a kovasav az anyakőzetben nagyobb. Tapasztalata szerint a szerpentinek- ben magnetit is található s jól összehasonlítható adatok kaphatók, ha a vele egyenértékű vasat az elemzés adataiból levonjuk. Az aluminium- és a kalciumtartalom is csökken a szerpentinesedés alkalmával, de részben visszamaradnak s a bennmaradt rész származá- sukról tájékoztat. A szerpentinesedést az is jellemzi, hogy belőlük vízzel lúgos hatású oldat keletkezik, míg az anyakőzetből a víz semmit sem old ki. A szer- . pentinek fajsúlya kisebb, mint az anyakőzeté; ez a jelenség azzal kap- csolatos, hogy az eredeti kőzet térfogata a víz megkötése következtében növekedik, tehát fajsúlya csökken. Mire a kőzet eléri a szerpentin típusos összetételét, a kőzetben volt többi alkotóreszek a légköri víz, a szén- dioxid, magnézium-hidroxid-oldat hatására vagy egészen átalakulnak, vagy egészen eltávoznak. Gyakorlati tekintetben fontos, hogy a kevés kalciumot tartalmazó vagy kalciumtól mentes szerpentinek 1500 C"-on is változatlanok, tehát ezeket mint tüzet álló anyagokat jól lehet használni, de ha a kalcium, kalciumoxidra számítva, 390-nál nagyobb, akkor a szerpentinek és az ázbesztek 1500 C"-on már megolvadnak. Ha a kalcium mennyisége növe- kedik, az olvadáshőmérséklet csökken. KaALEcsisszkynek ez a vizsgálata értékes adatokat szolgáltatott a petrografusnak és a geologusnak egyaránt. Kár, hogy vizsgálatait nem terjesztette ki annak a kérdésnek eldöntésére is, hogy vajjon a típusos szerpentint részben bázisos, részben savanyú metaszilikátnak, avagy magnézium-dihidroorthoszilikátnak minősíthetjük-e? Ez olyan kérdés, amely még ma is megoldatlan. Az a cél, hogy Karzcsisszgky kutatásaival hazánk gazdasági érdekeit is szolgálni kivánja, kifejezésre jut a szerpentinekről közölt tanulmá- nyában is, de még inkább abban a munkájában, melyben a magyar korona országainak ásványszeneiről megállapított adatait közölte. KALE- csisszkynek ez a munkája a kir. magy. Természettudományi Társulat- nak 1892-ben kihirdetett 1000 forintos nyilt pályázata következtében készült. A pályadíjat a társulat WARTHA ViIwscE dr. és LENGYEL BÉLA dr. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 16 238 DL ILOSVAY LAJOS bizottsági tagok egybehangzó véleménye alapján KALEcsisszkYnek kiadta és vizsgálatainak eredményeit a m. kir. Földtani Intézet nyomatta ki 1901-ben." KaALcEcsixszgv különös tekintettel volt a szénfajták nedvességére, hamutartalmára, elégethető részére, az összes kén és az éghető kén mennyiségére és a fűtőképességre. A fűtőképességet 1894-től kezdve már a BERTHELOT-MAHLER-féle bombakálorimeterrel határozta meg. Munkájának becsét növeli, hogy az adatok feldolgozásakor fel- használta más szerzők adatait is; felsorolta Magyarország nevezetesebb ásványszéntelepeit geologiai koruk és lelőhelyük szerint; közölte bánya- vállalataink és bányatelepeink jegyzékét; összeállította a széntelepeinkre és szénbányászatunkra vonatkozó irodalmat és kiegészítette művét egy térképpel, amelyen a magyar korona országainak területén levő és meg- vizsgált szenek telepeit jegyezte fel. Bizonyos, hogy ilyenféle munka sohasem végleges; az elemzés adatai csak ama réteg szenének minőségéről tájékoztatnak, melyet a minta vételekor műveltek, de mégis értékes, mert tájékoztat arról, hogy hol van szenünk és a gyakorlat igényeit tekintve, tőle mit várhatunk, vagyis egy ilyen összefoglaló munka sokszor megment a próbálgatásnak költséges kellemetlenségeitől. Közgazdasági célt kivánt szolgálni azzal a munkájával is, amely- ben a magyar korona országainak agyagait ismerteti." Körülbelül ezer- féle agyagot vizsgált meg arra nézve, hogy magas hőmérsékleten miként viselkednek; közülök többre kiterjesztette a mechanikai és mennyiségi elemzési vizsgálatokat is. Erre a munkára valóban nagy szükség volt. Agyagipari vállalkozás csak ott ölthet nagyobb méreteket, ahol tudják, hogy hol, milyen célra alkalmas agyag található. Igaz, hogy ő előtte már WARTHA ViwxcE dr., LÁSZLó EDE DEzső, LIEBERMANN LEo dr., PETRIK Lasos is közöltek az agyagokról értékes adatokat, de nem annyit és nem oly kimerítő módon, mint ő. KaALEcsINszkYy közleményeiből bizonyossággal tudjuk, hogy hol van hazánkban olyan agyag, amely tüzet áll, amely porcellán- vagy kőedénygyártásra alkalmas; hol vannak fazekasárúk, tégla és fedőcserép készítésére alkalmas agyagaink és hol vannak olyan agyagféleségeink, amelyeket csak festőföldnek minősíthetünk. Ezek a vizsgálatok, amilyen rémségesen unalmasak, éppen annyira fontosak agyagiparunk fejlesztésének érdekében, és a m. kir. Földtani Intézet vezetősége éppen olyan érdemet szerzett magának azáltal, hogy 1 A magyar korona országainak ásványszenei stb. Budapest, 1901. 2 A magyar korona országainak megvizsgált agyagai. Egy átnézetes térkép- pel. Budapest, 1905. KALECSINSZKY SÁNDOR EMLÉKEZETE. 239 a hazai agyagféleségek vizsgálatára alkalmat adott, mint KALECSINSZKY, aki azt a rengeteg sok próbaégetést és agyagaink osztályozását végezte. KAnrcsisszkY érdemeit növelték itthon, nevének pedig tisztes helyet biztosítottak a külföldi irodalomban a szovátai sóstavakkal kapcsolatos megfigyelései és tanulmányai.! E tanulmányok azoknak a sósvízvizsgá- latoknak következményei, amelyeket 1900 óta Erdélyben, a m. kir. pénz- ügyminiszter úr megbizásából azért végzett, hogy esetleg utat találjon káliumsótelepekhez. Munkálatai közben meg kellett fordulnia Szovátán is, ahol a meleg sóstavak iránt is érdeklődnie kellett. LENGYEL BÉLA dr.,? aki a szovátai Illyés-tó vizét elemezte, e sós- tavak hőmérsékletének okával tüzetesen nem foglalkozott; kizártnak tartja, hogy a tó fenekén levő növényzet lassú égése kölcsönözné az oldat fölmelegítésére szükséges hőmennyiséget, de megengedi, hogy alulról fölfelé törő melegforrásoknak szerepük lehet a tavak vizének fölmelegítésében. TEreGDI Rorm LaJos? e véleményt nem hajlandó elfogadni; hatást tulajdonít az oxidációs folyamatokkal járó hőnek, de utal arra is, hogy ZIEGLER G., mikor MaRcHANDdal megállapította, hogy a Bésancon mel- lett létesített sósviztartókban a sósvíz legmagasabb hőmérséklete (62? 0) a víz színétől lefelé 1735 m mélységben van, azt következtette, hogy a sósvíz a hőt a Naptól kölcsönzi. ZIEGLER az oldat alsóbb rétegében ész- lelhető magasabb hőmérsékletet úgy értelmezte, hogy ott a hő azért halmozódik fel, mert vaz emelkedett hőmérsékleten létrejövő sószapo- rodás következtében a sóoldat egyes részecskéinek súlya gyarapodik és pedig annyira, hogy túlhaladja a hőemelkedés folytán előálló súly- csökkenést. Ennélfogva pedig megakadályozza a melegebb részeknek föl- felé nyomulásáto . Úgylátszik a ZIEGLER-féle föltevés megragadta KALECSINSZEY figyel- mét és belátta, hogy az nagyon alkalmas a szovátai sóstavakban a fel- színtől mélyebben fekvő réteg magasabb hőmérsékletének magyarázatára. Kanxcsisszkvnek elvitázhatatlan érdeme, hogy ő nem elégedett meg e föltevéssel, hanem rendszeresen végzett kisérletekkel is ellenőrizte jogo- sultságát. Ő tapasztalati adatokból vonta le következtetéseit, t. i. hogy a szovátai sóstavak középső rétegében észlelhető magasabb hőmérséklet- nek oka csakis a Nap; hogy akár természetes, akár mesterséges sóoldat hőmérséklete csak abban az esetben emelkedik a környezet hőmérsék- 1 A szovátai meleg és forró konyhasós tavak mint természeti hőakkumula- torok. Math. és Term. tud. Értesítő XIX. k. 5. f. 450. 1. 1901. 2 A szovátai Illyés (Medve) tó. Földtani Közlöny XXVIII. k. 232. 1. 3 A szovátai Illyés-tó és környéke geologiai szempontból. Földtani Közlöny XXIX. k. 43—44. I. 16" 240 br ILOSVAY LAJOS letének fölébe, ha a sóoldatot nem nagyon magas rétegben édesvíz vagy higított sóoldat borítja és végre, hogy ezek a sóstavak mint hőakkumu- latorok működnek. A jelenség okát is másként adja KALECcsiNszkY, mint ZIEGLER. Sze- rinte ugyanis mind a víz, mind a sóoldat a Napnak látható, különösen pedig a vörösen túli sugarait bizonyos mélységig elnyeli; tekintve, hogy a víznek, illetőleg a híg sóoldatnak fajhője nagyobb, mint a töményebb sóoldaté, a lennebb levő sóoldat hőmérséklete annál nagyobb lesz, men- nél töményebb a sóoldat a felette levő vízhez vagy híg sóoldathoz ké- pest. 5 minthogy hozzávetőleges számítás szerint a tó sósvizének hő- felvétele kilencszer nagyobb, mint a különböző okok miatt bekövetkező hővesztesége, természetes, hogy a töményebb sóoldat az elnyelt hő hatása következtében tetemesen fölmelegedhetik. Azokat a kisérleteket, amelyeket kezdetben csak nátriumchlorid- oldatokkal végezett, megismételte a szovátai sóstavak vizének chemiai összetételétől különböző korondi sósvizzel is, valamint magnézium- szulfát-, nátriumszulfát-, ammoniumcehlorid- és nátriumkarbonátoldatok- kal is. Az eredmények a nátriumchloridoldattal megállapított tapaszta- latok helyességét igazolták és megállapította azt is, hogy amiként a víz a sóoldatukkal szemben, éppen oly módon viselkedik az olaj, a kőolaj, ha a víz felületén úszik, mert ilyen berendezéskor a tiszta víz hőmér- séklete is nagyobb, mint a rajta uszó olajé, vagy kőolajé. KArrcsIxszkY magyarázatát a szakferfiak helyesnek ismerték el és nálunk különösen RIGLER GuszrÁv dr., a kolozsvári tudományegyetemen a közegészségtan tanára, bizonyító erejű kisérletekkel támogatta KALE- CSINSZKY felfogásának helyességét. Azóta tudtommal csak egy észrevétel hangzott el és pedig Rózsa MIiHÁny dr. székesfővárosi tanártól, mely másnemű tényezőknek is szerepet juttat az alsóbb rétegekben levő só- oldat hőmérsékletének növelésében; azonban Rózsa tanulmánya se meg nem dönti, se erejében nem gyöngíti KALEcsINSZKY értelmezését még akkor sem, ha a más tényezők okozta hőtermelés is számottevő hő- mérsékletemelkedést létesítene. A Nap hősugarainak hatása nyilvánvaló mindazokban az esetek- ben, amelyekben KALEcsixszkvY megkisérelte, hogy magyarázatának kisér- leti alapot találjon. Én csak a különféle sóoldatokkal végzett kisérleteit látom hiányosoknak. Ugyanis ha egyenértékű, vagy egyenlő molekula- számot tartalmazó oldatokkal dolgozik vala, esetleg kideríthette volna, hogy a molekulahő egyenlősége vagy különbözősége nyilatkozik-e meg a sóoldatok hőmérsékletének megváltozása alkalmával. Különben az elme- futtatások mellékesek; fő, hogy ő is egy szerencsés ihlettség következ- tében föltette, hogy a szovátai sóstavak azért melegednek fel, mert a KALECSINSZKY SÁNDOR EMLÉKEZETE. 241 Nap hősugarait elnyelik és a hőt magukba raktározzák, és föltevését saját és mások tapasztalatai igazolták. KALECSINSZKY megkisérelte, hogy az ártézi kutak működését új nézőpontból magyarázza. Szerinte egy hosszú vízoszlop alsó részének erős megmelegedése is a viz kiterjedésénél fogva előidézheti, hogy a felső hidegebb vízoszlop tetemes magasságba fölemelkedjék. Véleményé- nek igazolására kiserletet is eszelt ki, mely ha magyarázatát népszerűvé nem is tette, azt mindenesetre bizonyíthatta, hogy a képzelőtehetség szabadon csaponghat föltevések kigondolásában, főleg ha a való okot a helyszínén kutatni lehetetlen. A megboldogult kezdetben figyelemmel kisérte a földrengés tanul- mányozására megkezdett mozgalmakat és tagja volt a földrengéseket megfigyelő, valóban első magyarhoni bizottságnak, sőt az első földren- gést jelző készüléket is ő állította fel 1891-ben. KALECSINSZKY nemcsak a chemia, henem más ismeretek iránt 15 érdeklődött és több tudományos és közhasznú ismereteket terjesztő egye- sületet támogatott. A Magyarhoni Földtani Társulatnak 1889-ben, a Kárpát-Egyesület budapesti osztályának 1891-ben, a Magyar Turista-Egyesületnek 1892-ben lett választmányi tagja. Szeretettel ragaszkodott a Kir. magyar Természettudo- mányi Társulathoz, melynek 1879 óta rendes, 1901 óta örökítő és 1904-től választmányi tagja volt és míg egészsége engedte, nagy buz- galommal vett részt a társulat ügyeinek intézésében. Tagja volt eme társulat chemiai szakosztályának is és mind az összes, mind a szakosztályi üléseken gyakran tartott előadást. Rendkívül érdeklődött az egészségügy iránt és az Országos Közegészségi Egyesületben mint választmányi tag és a tech- nikai szakosztály titkárja tiszteletreméltó munkásságot fejtett ki. Egyike volt ama keveseknek, akik nemcsak szórakozásból, hanem ismereteik gyarapíiításának okából fotografálnak. Közreműködött a F o- tografiai Egyesület megalapításában, amelynek 1893 ban tit- kára volt. A Mathematikai és fizikai társulat, a Képzőművé- szeti-Társulat, az Országos Köztisztviselő-Egyesület szintén egy buzgó tagját vesztette el benne. Addig, amíg egészsége nem rendült meg, nagy kedvteléssel vett részt a kiállításokon. 1890-ben mint titkár rendezte az első nemzetközi fotografiai kiállítást, melyen aranyérmet nyert. 1891-ben az agyagipari kiállításon elismerésben részesült: a tan- ügyi kiállításon díszoklevéllel, az amateur-fotografiai kiállításon a Mária- Terézia aranyéremmel tüntették ki. 242 Dr ILOSVAY LAJOS 1896-ban a milleniumi kiállítás ügyében teljesített szolgálataiért megkapta a közreműködők érmét és a m. kir. földmívelésügyi miniszter köszönetét, mig az 1900-iki párisi kiállítás alkalmával legfelsőbb el- ismerésben részesült. Tudományos munkásságát az illetékes tudományos testületek is megjutalmazták: 1902-ben a M. Tud. Akadémia levelezőtagjainak sorába választotta; 1906-ban a Magyarhoni Földtani Társulat rA szovátai meleg és forró konyhasóstavakról, mint természetes hőaccumulatorokról ec. tanulmányáért a dr. SzaBó JózsEr-érem- mel tüntette ki; 1907-ben a kolozsvári Ferenc József tudományegyetem a bölcsészettudományok díszdoktorává avatta fel. A hivatalos elismeréseknél nem csekélyebb értékű az a tisztelet és becsülés sem, amelyben őt a hazai és a külföldi szakférfiak részesítet- ték. Különösen meg kell említenem, hogy van" T HorF kitüntető figyelmet tanusított iránta és Bécsben létekor felhívta őt találkozásra. Bizalmas viszonyban volt a tőlünk elszakadt, híres heidelbergi professzorral: LENÁRD FüLöpP-pel, akivel állandó levelezésben állott. KArrcsixszky gyöngéd barát, önfeláldozó rokon, hű tisztviselő és hazáját szerető polgár volt; ezek olyan tulajdonságok, amelyek ritka embert ékesítenek. Nem állíthatom, hogy az élet valami benső viszonyt esztett volna ki köztem és közötte, a véletlen mégis úgy akarta, hogy az a kapocs, amely hozzá fűzött, csak ma pattanjon szét. Harminckét évvel ezelőtt nekem kellett eltávoznom THAN mellől, hogy ő tanársegéd lehessen, tíz évvel ezelőtt én ajánlottam megválasztásra a M. T. Aka- démiának, hat évvel ezelőtt én ajánlottam a dr. SzaBó JózsEF-é re m- mel való kitüntetésre és ma nekem jutott a fájdalmas feladat, hogy emlékezetét fölelevenítsem. Ezt is megtettem. Ha van a földiek és az égiek között valami érintkezés, KALE- CSINSZKY szelleme meggyőződhetett, hogy ma is csak olyan voltam iránta, mint régen, — és szívből kívánom : legyen áldott emlékezete ! SUPPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY 53, HEFT, XLII. BAND, MARZ 1912, ERÖFENUNGSVORTRAG UND ERINNERÜNG AN VIKTOR UHLIG. Vortrag und Gedenkrede, gehalten in der am 7. Feber 1912 abgehaltenen General- D o o versammlung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft von Prof. Dr. FRANZ SCHAFARZIK Prüsidenten der Gesellschaft. Geehrte Generalversammlung ! Im Leben unserer Gesellschaft bedeutet das heutige Datum einen Tag der Rechenschaftserstattung! Wieder ist ein Jahr abgelaufen, — zwar ein geringer Zeitabschnitt für die zu langem Leben berufene Gesellschaft selbst, — trotzdem aber bemerken wir, da8 das über unsere Hiupter dahin wandelnde Scelicksal eine ganze Reihe von wechselnden Ereignissen in unser Hauptbuch eingetragen hat. IL Gesellsehaftsangelegenheiten. Vorerst auf die geschüftlichen Momente bezugnehmend, kann ich mit Befriedigung berichten, dab Vortrags- und Demonstrations- abende zufolge der Umsichtigkeit unseres unermüdlichen ersten Sekre- társ Herrn Dr. KARL Papp und des erfreulichen Eifers seitens der Fach- genossen, zahlreicher waren und unser Organ, der Földtani Közlöny dementsprechend umfangreicher geworden ist. Es ist das Verdienst, namentlich unseres ersten Sekretürs, Herrn Dr. KARL PapPr, sowie auch des ihm zur Seite stehenden zweiten Sekretürs, Herrn Dr. VIKToR VoctL, dab alle diese in steter Zunahme begriffenen Editions- und Administrations- agenden von den Genannten auch im verflossenen Jahre in glatter Weise erledigt worden sind. Die Geldgebahrung fiel auch - diesmal dem Vereins- kassierer, Herrn ANTowx ASCHER zu, der dieselbe mit der von ihm ge- 244 D: FRANZ SCHAFARZIK wohnten Genauigkeit gefübrt hat. Genehmigen alle die erwühnten Funktionáre auch bei dieser Gelegenheit für ihr hingebungsvolles Wal- ten im Namen unserer Gesellschaft meine würmste Anerkennung. Zu aufrichtigstem Danke fühle ich mich auch Herrn Dr. THoMAs v. SZoNTAGH, meinem sehr geehrten Kollegen im Prásidium gegenüber verpflichtet, der mich bei der Führung der Vereinsangelegenheiten mit Wort und Tat státs in bereitwilligster Weise unterstützt hat. Im vergangenen Jahre gelangten von zwei Seiten Einladungen an unsere Gesellschaft. Die eine bezog sich auf die am 25. und 26. Mai in der Hauptstadt abgehaltene 44. Jahresversammlung des Ungar. Berg- und Hüttenmünnischen Vereines: Magyar Bányászati és Kohá- szati Egyesület, an welcher ich persönlieh teilgenommen und wo- selbst ich die verehrte Schwestervereinigung im Namen der ung. Geo- logischen Gesellschaft begrübt habe. Von den zahlreichen, am Programm befindlichen Vortrágen erwáhne ich bloB die auf das Erdgas in Sieben- bürgen bezüglichen, abgehalten von Dr. HuGo v. BöckH, Max HERMAN und anderen, sowie noch, dab der in unverminderter Tátigkeit stehende Gasbrunnen von Kissármás nach der Versammlung den Gegenstand einer besonderen Exkursion bildete. Eine Einladung ging uns ferner zu vom Internationalen Verein der Bohringenieure und Bohrtechniker, die ihre XXV. Wanderversammlung am 15—18. Oktober diesmal bereits zum drittenmale in Budapest abgehalten hatten. An diesen Sitzungen habe ich selbst die Vertretung der ungar. Geologischen Gesellschaft über- nommen, indem ich die auch vom Auslande zahlreich erschienenen Teilnehmer begrübte (vide Földt. Közl. 1911. Bd. XLI. pag. 818.) und hierauf auch einen Vortrag hielt, unter dem Titel: cÜber die wichtigsten Mineralstoffe und Wasserschütze ber- genden geologisechen Horizonte in Ungarn.v! Ferner hatten wir die Ehre in der Form von Begrübungen mit zwei illustren Geologen in Berührung treten zu können, die wir übri- gens bereits seit einer langen Reihe von Jahren zu unseren sehr ge- sechátzten Ehrenmitgliedern zübhlen. GIOVANNI CAPELLINI, Senator des Königreichs Italien, Professor an der Universitát zu Bologna hat uns anlüflieh der 50. Jahreswende seiner so erfolgreichen Lehrtátigkeit Gelegenheit zu einer Begrülbungsadresse gegeben, für die derselbe uns in einem vom 27. Juli datierten Schreiben 1 Erschienen im Organ des Vereines der Bohrtechniker, Wien 1911. XVIII. Jg. 23. Nummer und gleichzeitig auch in der Zeitschrift: Bányászati és Kohászati Lapok, Budapest, 1911. XLI Nummer 23. ERINNERUNG AN VIKTOR UHLIG. 245 lebhafte und warme Worte des Dankes ausgesprochen hat (vide Földt. Közl. 1911. Bd. XLI. pag. 778). Andererseits nahm ich wührend meines Aufenthaltes auf meinem Aufnahmsterrain in Südungarn die Gelegenheit wahr, Herrn EDUARD SvEss, den hochberühmten Geologen und Nestor der geologischen Bestrebungen in Wien anlüblieh seines 80. Geburtsfestes telegraphisch zu beglückwünsehen, worauf uns von dem Gefeierten aus Márcfalva. bei Sopron, seinem Lieblingssommeraufenthalte in Ungarn, de dato 25. August sehr sympathische Dankeszeilen zuteil wurden. (vide Földt. Közl. 1911. XLI. Bd. pag. 778.) Wie es" jedoch im Leben ohne Leiden keine Freuden gibt, eben so sehwirrten in die Tonleiter der soeben angeführten erfreulicehen und herzerhebenden Ereignisse zwei schrille Akkorde hinein, die uns in der Tiefe unseres Herzens auf das sehmerzliechste berührten. Zwei aus- gezeichnete und uns befreundete Fachgenossen wurden im vergangenen Jahre vom Tode ereilt und zwar ALEXANDER v. KALEcsSINSZKY, kgl. ung. Chefehemiker der ung. Geologiscehen Anstalt zu Budapest, dessen im Verlaufe noch dieser Hauptversammlung unser sehr geehrtes AusschubB- mitglied Dr. LupwIiG v. Inosvax eingehender gedenken wird, sowie ferner Dr. VikroR UHurc, Professor der Geologie an der Universitáüt zu Wien, der als unermüdlicher Forscher in den Karpathen mit uns ungarischen Geologen in engem Verkehr gestanden hat. Es sei mir hiermit gestattet bewegten Herzens der hervorragenden Persönlichkeit und auBerordent- lichen Tátigkeit des Letzteren etwas eingehender zu gedenken. 10 Gedenkrede. ERINNERUNG AN VIKTOR UHLIG. (1857—1911.) (Mit Portrait.) Mit V. UHuiG ist vom Firmamente der Wiener Geologie ein glün- zender Stern niedergegangen. Die Wiener Schule betrachtete Ihn als den Ihrigen und zwar mit vollem Rechte ; der Wirkungskreis des Heim- gegangenen, die uns gegenüber hüáufig bekundete Wüárme seines offenen Gemütes hatte Ihn jedoch auch unserem Herzen so sehr nahe ge- rückt, dab wir mit Freuden die erste sich hierzu darbietende Gelegen- heit ergriffen haben, um Ihn auch durch siechtbare Bande mit der ungarischen Geologischen Gesellschaft zu verknüpfen. Der Binflub seiner wissenschaftlichen Tötigkeit auf die Geologie Ungarns ist derart schützens- wert, dab wir nicht umhin können, jetzt in diesem Momente an dem 246 D: FRANZ SCHAFARZIK ob seines Verlustes welthin erwaechten Schmerze auch unsererseits innigsten Anteil zu nehmen. V. Unuics Lieblingsfeld waren die Karpathen und zwar zum guten Teil ungariseher Boden und besonders dieser Um- stand lábt Ihn uns unvergeBlieh erscheinen und namentliech diese Ver- dienste sind es, die uns seinem (Geiste gegenüber zu stetem Danke verpfílichten. Würdiger könnten wir wohl kaum V. UHzrcs gedenken, als auf die Art, dab wir seine schier uneinsehránkbare Tátigkeit, wenn auch blob in ihren Hauptzügen uns bei dieser Gelegenheit nochmals in Erinnerung bringen, Denn aus seinen Werken offenbart sich uns sein unvergünglicher Geist. V. UnriG war am 2. Jánner 1857 zu Karlshütte-Leskowetz bei Friedek in Östr.-Schlesien geboren, wo sein Vater Hüttenverwalter war.? Damals führte die Oberleitung der erzherzogl. Bisenwerke in Teschen, wozu unter anderen auch Karlshütte gehörte, L. HOHENEGGER, der die wenig auffálligen Sphárosiderite in der sehlesisehen Unterkreide, auf Grund der in ihr befindliechen Ammoniten und der sich hieraus ergeben- den Horizonte erschürfen und abbauen lieb. HOHENEGGER legte groBes Ge- wicht auf diese paláontologisech-stratigraphischen Fingerzeige, — anderer- seits lohnte aber diesen Vorgang die dabei bewáhrte Umsicht mit jener unvergleichlichen Sammlung, die nach dem Tode ihres Eigentümers in den Besitz der Staatssammlungen des kel. bayerischen Staates in München übergegangen ist, deren einen Glanzpunkt sie auch gegen- würtig noch bildet. UrrxG hatte damals bereits als Gymnasialschüler Gelegenheit die sich fortwáhrend entwickelnde Sammlung kennen zu lernén, ebenso wie auch die HorrwxEGGERSehen Studien zu verfolgen, was auf seinen empfánglichen Geist von bestimmendem BinfluB gewesen ist. 1874 bezog er die Universitát Graz, woselbst er von dem ausgezeich- neten Professor KARL Pereks, der seinerzeit der Vorgánger JosEr SzaBós, an der Budapester Universitüt gewesen war, in das Studium der Mineralogie und Geologie eingeführt wurde. Hierauf besuchte er die Wiener Univer- sitát, wo er E. SvuEss" und M. NEeumaxRs Schüler, von 1877 an bis 1883 aber des letzteren Assistent gewesen ist. Seine erste selbstündige Arbeit bezog sich über NeumavRs Veranlassung auf die Karpathen und erschien unter dem Titel: cBeitrügezür KenntnisderJuraformation inden karpathischen Klippen, welche im Jahre 1878 zugleich seine Doktorats-Dissertation bildete. In dieser Schrift weist UHLIG das 1 Vgl. FRasz E. SuEss: VicroR UHLIG. Bin Bild seiner wissenschaftlichen Tátigkeit. Gedenkrede, gehalten in der auBerordentlichen Versammlung der Geol. Gesellschaft in Wien am 7. November 1911. Mitteil. der Geol. Gesellschaft in Wien. IV. Bd. 3. Heft. p. 448—482. Fig. 33. Portrait von V. UHLIG. 248 D: FRANZ SCHAFARZIK Vorkommen des Kallovien in den Klippen nach und besehreibt dessen Fauna. Im weiteren Verfolge der karpathischen Klippen fiel es ihm auf, dab die jurassiscehen Ablagerungen von mediterraner Wazies in den nordwestlichen Karpaten von jenen bei Brünn mit mitteleuropáischem Charakter entsechieden abweichen, trotzdem die Entfernung zwischen beiden Gebieten kaum nur etwa 46 km betrügt. Nach der damaligen Auffassung M. NeEumaygs war diese scharfe, unvermittelt auftretende faunistiscehe Verschiedenheit blo8 durch die Annahme einer Meeres- strömung zu erkláren, die die beiderseitigen Ablagerungen von einander getrennt hütte. 1882 und 1883 behandelt UHLiG mit bemerkenswerter Sicherheit die Fauna der Wernsdorfer Schichten und ihre Águivalente und lieferte damit eine Arbeit, die besonders für die kar- pathische Barréme-Stufe einen bleibenden Wert reprásentiert. 1881 habi- tilierte er sich zum Dozenten für Paláontologie und 1883 trat er in die k. k. Geol. Reichsanstalt ein, der er 10 Jahre hindurch angehörte. Anfangs bereiste und kartierte er mit Bergrat C. M. Paut, spáter dann selbstándig Galizien und Teile der Karpathen. Von diesen auf letztere Gebiete bezügliehen Arbeiten sind die aus den Jahren 1888 und 1890 über die Piennienen die interessantesten. Er war es, der es entdeckte, dab sich hier in dieser Zone zweierlei Fazies unter- scheiden lassen, nümlich die hornsteinführende und die ver- steinerungsreiche Fazies. Die Klippen selbst betrachtete er als einen schmalen, lang gestreckten Horst, welcher unter dem Anpralle des transgredierenden oberkretazischen Meeres zu vielen kleinen Partien zerstückelt wurde und gleichzeitig sprach er auf Grund der litoralen eozünen Konglomerate die Vermutung aus, dab die einstigen Umrisse der karpathinischen Kerngebirge von den heutigen nicht sehr versechieden sein mochten. Günzlieh ungelöst blieb dagegen damals noch die Frage der gegenwürtigen Beziehungen der zu einander in unmittelbarer Náhe auftauchenden verschiedenen karpathinischen Fazieszonen. Im Jahre 1891 wurde UHtrG zum ordentl. Professor für Minera- logie und Geologie an die deutsche technische Hochschule zu Prag er- nannt. Wáhrend seines dortigen Aufenthaltes besorgte er die zweite Auflage von NEumaYRs zweibündiger Erdgeschiechte, die erin vieler Hinsicht neu bearbeitete. Bei diesem Punkte muB ferner noch bemerkt werden, da8 UHnniG schon im Jahre 1887 zur ersten Auflage dieses Werkes unter dem Titel: Nutzbare Mineralien einen sehr gedie- genen Beitrag geliefert hat. Aber selbst wührend einer so starken In- anspruchnahme seiner Zeit waren es doch wieder nur die Probleme der Karpathen, die ihn mit fast magischer Gewalt anzogen und dieser Drang nach den Gebieten seiner ersten geologischen Tütigkeit steigerte sich nur noch, als er im Jahre 1900 Gelegenheit hatte an die Wiener ERINNERUNG AN VIKTOR UHLIG. 249 Universitüt zurückkehren zu können, woselbst er vorerst die Lehrkanzel seines einstigen Lehrers und Meisters für Paláontologie, ein kurzes Jahr darauf aber nach dem Rücktritte E. Suess von der Professur, dessen Lehrstull für allgemeine Geologie übernommen hat. In den Jahren 1897 und 1900 sehrieb er in zwei Teilen seine Arbeit über die Geologie der Hohen Tátra, mit welcher er in wissen- schaftlichen Kreisen berechtigtes Aufsehen erregte. Die ungarische Geologiscehe Gesellschaft zeichnete diese mit peinlichster Sorgfalt aus- geführte Monographie durch die Verleihung der JoseF vor SzaBó-Medaille aus. Schon vorher hatte er das Inselgebirge von Nagyzugó (Rauschenbach) studiert, durch seine Schüler lieb er hierauf die Kleinen Karpathen und das Zsjár-Gebirge aufnehmen, er selbst wendete sich schliebBlich der Neubegehung und dem tektonischen Studium des Fátra-Kriván Kerngebirges zu und so kam es, dab UHLiG auch noch durch weitere in anderen Teilen gesammelten Beobachtungen bereichert, sich bald zum gewiegtesten Kenner der Karpathen-Gebirge entwickelt hat. Daher war er auch wohl am berufensten im Jahre 1903 dem in Wien tagenden IX. Intern. Geologisechen Kongresse die zu- sammenfassende Monographie über dieses Gebirge vorzulegen. Sein dies- bezügliches Werk unter dem Titel Bau und Bild der Karpathen kann im Grunde genommen auch als die (Geologie des einigermabBen erweiterten Gebietes von Ober-Ungarn gelten. Und von diesem Gesichts- punkte aus ist dies eine derartig übersichtliehe Arbeit, wie sie über dieses, aus verschiedenen (Gründen bisher von der ung. Geologischen Reichsanstalt weniger bedachte, hochwichtige und interessante Terrain seit dem Erscheinen der Geologie FRANZ RITTER vor HaAvERs im Jahre 1872 nicht vorgelegen hat. In meisterhafter Schilderung, begleitet von zahl- reichen Abbildungen und Karten lieferte V. UHnnrG ein treffliches, kri- tiseh zusammenfassendes und auBerordentlich übersichtliches Bild über die Karpathen. In der Mitte desselben erblicken wir die breite zentrale Zone der Kerngebirge mit ihrem inneren und üuBeren Gürtel. An ihrem Südrande ziehen sich massige Triaskalke hin, am Nordrande dagegen stoben wir auf die berühmte und in unerreiehter Mannigfaltigkeit ent- "wickelte Klippenzone, hierauf folgt dann die Flysch-Zone. Auf Grund eingehendster Studien erkennt UHLIrG in diesen Zonen auffallende fazielle Verschiedenheiten. Im Bereiche der Kerngebirge scheidet er die hoch- und subtatrische Fazies, auf dem schmalen Bande der Klippenzone die hornsteinführende und die versteinerungsreiche, in der Sandsteinzone endlieh die beskidische und subbeskidische Fazies aus, alle in gedrüng- ter Anschmiegung an einander. Damals betrachtete sie UHLIG noch als die Sedimente von zwar benachbarten, jedoch verschieden tiefen Meeres- teilen. Tangential und namentlich von Norden her wirkend, dagegen 250 Dr: FRANZ SCHAFARZIK sollten die Kráfte gewesen sein, die ihren sehuppenförmigen Bau bedingten. In der ganzen Entwicklung unterschied endlich UHriG fünf Phasen. Wie bald sollte aber in der Beurteilung aller dieser so fein zise- lierten Details ein Umschwung eintreten ! Inzwischen haben nümlich, nachdem einige frűhere Laute und Bemerkungen unbeachtet verklungen waren, SCHARDT und LUGEOoN ihre für die Tektonik so hochbedeutende Theorie der Charriage entwickelt. Im Jahre 1903 haben hierauf anlüblich des Wiener Geologenkongresses LuGEox, TERMIER und HauG die Ost-Alpen ebenfalls als aus übersehobenen Decken aufgebaut. erklürt, ja LuGEzon hatte auch noch gelegentlich der von V. UHrIG vor dem KongreB abgehaltenen Karpathen-Exkursion die Hohe Tátra, sowie die Klippenzone ebenfalls für über- sehoben angesprochen. Anfangs war UHurc damit durchaus nicht einverstanden und verwahrte sich in Wort und Schrift gegen die Argumen- tation der Franzosen. In der darauffolgenden Zeit befaBte er sich jedoch inniglich mit dieser Frage und wog die Stützen der alten Auffassung gegenüber den Gründen der neuen Theorie sorgfáltigst ab, welcher in seiner Gedankenwelt geführte Kampf mit seiner rückhaltslosen Konver- tierung endete. Offenen Sinnes, überzeugungsvoll und aussehliefRlich im Interesse der angestrebten wahren Erkenntnis schlob sich nun UHLIG ebenfalls der neuen Richtung an und ráumte unumwunden der als bes- ser erkannten neuen Idee die Berechtigung ein. Im Jahre 1907 behan- delte UHLIG die Tektonik der Karpathen im Zeichen des Nappismus und man kann ruhig behaupten, daG wohl niemand geeigneter und berufener zur Durchführung dieser Adaption gewesen wöre, als eben UHuIG, da ihm zu jener Zeit die tektonischen Elemente der Karpathen am genau- esten bekannt waren. UHLIG erkannte in den in weitem Halbkreise sehwenkenden Zonen ebensoviele von Süden her überschobene Decken, wodurch ihre bisher so unverstündliehe Nachbarschaft oder Überlagerung in das Licht eines bedeutend klareren Verstündnisses gerückt worden ist. Die Annahme der Überschiebungstheorie auf unsere Karpathen ging besonders in den von ihm eingehender studierten nördlicheren Teilen ohne merkliche Schwierigkeiten, ganz glatt von statten, ein Umstand, welcher den absoluten Wert seiner früheren Arbeiten, in Wort und Karte glünzend dokumentiert. Die Zonen und Fazieslinien der verschie- denen Formationen, sowie auch deren Lokaltektonik waren eben so genau aufgenommen, daB es bei ihrer Umdeutung daran weder etwas zu ver- bessern, noch aber hinzuzufügen gab. Die kartographische Basis war entschieden gut und dieser Punkt ist es, welcher stets das Hauptkrite- rium einer guten geologisehen Aufnahme bilden wird, die Grundlage muB nüömlich auch dann noch gut brauchbar sein, wenn die mehr oder weniger spekulativen tektonischen Anschauungen sich etwa ündern sollten. ERINNERUNG AN VIKTOR UHLIG. 251 Im Lichte der neuen Auffassung schied nun UaLIiG die auf die miozüne galizische Salzformation überlagernden subbeskidisehen und beskidischen Decken aus, hierauf dann die ihrerseits aufgeschobenen subtatrischen und hochtatrischen Decken, ferner den nur flach schildförmig emporgewölbten zentralen Teil (die beiden Gürtel der Kerngebirge) und schblieBlich als die jüngste Decke der .ganzen Serie das Ungarische Mittelgebirge. Alle diese Zonen erscheinen als gegen Nord vorgeschoben, infolge dessen sümtlicnh an ihren gegenwürtigen Stellen als allochton zu betrachten sind. Die beiden ülteren Phasen der Überschiebung fallen in die vorcenomane, bezw. in die voreozüne Zeit, der Hauptschub aber erfolgte zur Zeit zwischen der ersten und zweiten Mediterranstufe, also in dem Momente, als auch die galiziscehe Salzformation grobe Störungen erlitten hat und andererseits am Innenrande die vulkanische Tátigkeit am nachdrücklichsten zum Ausdrucke gekommen ist. Dies ist in skizzenhaften Zügen die neue Auffassung UHriGs über die Tektonik der Karpathen, womit er aber zugleich auch die gleich- artige mit der Entwicklung der Alpen parallele Bildungsweise dieses Gebirges bewiesen hat. Dadurch hat aber auch die Lehre von der groBen europáischen Überschiebung selbst tiefere Wurzeln geschlagen und an Kraft bedeutend zugenommen. Die tektonischen Verháltnisse der unga- risehen Gebirge sind aber durchschnittlien mehr verdeckt und verhüllt, wie in der westlichen Schweiz, wo die Erkenntnis der Chariierung zuerst richtig erkannt worden ist. Bei uns ist die zentrale Zone nur wenig aufgewölbt; die Zone des karpathinischen Flysches dagegen zumeist in unbeguemer Weise von überwuchernder Breite; beim Ungarischen Mittel- gebirge sehlieőlieh springt kein auffallenderes Moment in die Augen, das seine allocehtone Natur verraten würde. Und trotzdem wird das nun von ihm entworfene Bild, wenn es auch in manchen seiner Details, wie es selbt UHLiG zugibt, noch unsicher ist, nicht wieder von der Oberfláche versehwinden. Die Hauptlinien sind nümlich miteinander bereits zu einem festen Rahmen verbunden. Mit der Stellungnahme UHLIiGs war — wie sich FRANZ SvEss ausspricht — der Kampf gegen die Überschiebungstheorie so gut wie beendigt. Schon die tektonischen Probleme der Karpathen für sich allein hátten voliauf hingereicht um einen wie immer tüchtigen Geologen dauernd zu befriedigen, für UHLIGs auBergewöhnliche Ambition und Arbeitskraft jedoch erweisen sich diese Schranken als zu enge. Nachdem er námlieh in der angedeuteten Weise die Tektonik der Karpathen der modernen Richtung entsprechend begründet hatte, wandte er sich im Vereine mit seinem Kollegen, Prof. FRIEDRICH BEcKkE und unterstützt von einer Anzahl seiner Schüler dem Studium der Ost-Alpen zu. Nament- lich waren es die mesozoischen Decken in der Tauerngruppe, deren 252 Dr: FRANZ SCHAFARZIK Untertauchen, über das Hochalmmassiv hinweg, unter die nördlich vorliegende Grauwackenzone hinab er verfolgte. Dabei erkannte UHLIG die auffallend nahe Verwandtschaft zwischen der Zentral-Tauerndecke und den hochtatrisehen Sedimenten und verfolgte er dann auch deren Fortsetzung über das Semeringer Fenster hinweg in den Hundsheimer 3ergen bei Hainburg bis in die Kleinen Karpathen. Es ist dies also wieder eine solche Date, die für unsere Karpathen-Geologie von beson- derem Interesse ist. Das tektonische Bild der Ostalpen hatte aber UHLIG erst blob in seinen ersten Strichen entwerfen können, die Fertigstellung desselben jedoch war ihm von einem herben Geschicke nicht mehr ver- gönnt gewesen. AubBer den paláofaunistisehen und tektonischen Studien in den Karpathen und den Alpen waren es aber auch noch weiter ausgreifende palüogeographische Fragen, die UHnnraG lebhaft bescháftigten. Namentlich war er es, der als trefflicher Jurakenner die Bearbeitung der reichen Cephalopodenfauna der Spizi shales im mittleren Himalaya übernahm, jener wundervollen Aufsammlungen, die im Auftrag der Wiener kais. Akademie der Wissenschaften von den Professoren C. DIENER und GRIESBACH effektuiert wurden, von denen sich ersterer blob die Bearbeitung der Trias vorbehalten hatte. Jener miáchtige schwarze Schieferkomplex, welcher im 6 Himalaya-Gebirge den Jura vertritt, ent- hált eine eigentümliche, mit borealen sowohl als auch mediterranen Formen untermischte Fauna, die in palüogeographiseher Hinsicht schon von allem Anfang an viel verheibBend erschien. Die diese Fauna behan- delnde Monographie begann schon im Jahre 1903 in der vornehmen Zeitschrift Palüáontologia of India zu erscheinen, der Hauptteil der Arbeit aber entfiel auf das Jahr 1910. Diese Arbeit war es, die UHLIG bis in die letzten Tagen seines Lebens bescháftigte und mit deren paláogeographischen Folgerungen er sich noch auf seinem Krankenlager befabte. Vor ihm hatte wohl bereits sein einstiger Meister B. NEUMAYR ein Augenmerk auf die Fragen gerichtet, indem er im Jahre 1883 als erster die Ausgestaltung der Klimazonen im Jura und in der Kreide erkannte und deren Ausdehnung besprach. Trotzdem aber, dab das von ihm gelieferte Bild so auBerordentlieh packend war, fanden sich doch Forscher, die wenigstens den Jura betreffend die klimatische Differen- ziation nicht für hinlánglich begründet betrachteten. Und eben deshalb hat sich V. UHnrG ein nicht genug zu würdigendes Verdienst damit erworben, dab er als einer der gewiegtesten Jura- und Kreidekenner in berufenster Weise sich an diese Frage heranmachte und darüber seine kritisceh zusammenfassende Meinung ausgesprochen hat. Die letzte Abhandlung seines Lebens bildeten eben diese hoch- wichtigen und interessanten Skizzen, die als cDie marinen Reiche ERINNERUNG AN VIKTOR UHLIG. 2953 des Jura und der Unterkreides betitelt in den Mitteilungen (IV. Bd. 3. Heft) der von ihm mit so vieler Hingebung gegründeten Geologischen Gesellschaft in Wien vor einigen Tagen, leider mit dem über ihn mit wohlthuender Würme von seinem Kollegen und Nachiolger FRasxz E. SuEss abgefabten Nekrologe gleichzeitig in Druck erschienen ist. In der mesozoischen Ára maehten sich klimatische Untersehiede deutlieher erst gegen das Ende der Jura-Periode und zu Anfang der Kreide bemerkbar und UHzLras palüogeographische Kartenskizze bezieht sich ebenfalls hauptsáchlich auf diese Zeitabschnitte. Die einzelnen Klimabezirke können nach UHrra folgendermabBen gegliedert werden. I. Das boreal-nordandinisehe Reich. Es ist dies ein grobes, die nördlichen Teile von Huropa, Asien und Amerika bedeckendes zirkumpolares Meer, dessen eine Ausbuchtung bis tief nach Kalifornien herabreicht. In Europa bestand eine offene nachbarliche Verbindung mit dem mitteleuropáischen Teile des mediterranen Reiches, gegen SE flob es mit dessen kaukasischer Region, sowie ferner mit dem Himalaya- meere zusammen. Von Kalifornien aus existierte ferner auch eine Ver- bindung zwischen diesem und dem südandinisehen Reich; von der Amur-Gegend aus aber ein gewisser Zusammenhang mit dem japanischen Meere. Im übrigen waren die Konturen dieses auBerordentlieh groBen borealen Seekreises durch die verschiedenen dazwischen gelagerten Kontinente bedingt. Die boreale See kann als das Dominium der abso- luten Belemnmiten, sowie der Awucellen bezeichnet werden, doch sind neben ihnen auch noch gewisse Ammoniten-Genera bezeichnend, sowie Cadoceras, (uenstedtoceras, Cardioceras im Jura und (Garnieria im Neokom. In den südlichen Randgebieten dieses Reiches, namentlieh im nordandinen Gebiete treten aber auch verschiedene üguatoriale Formen auf (Phylloceras, Ochetoceras, ÖOppelia, Aspidoceras, Hoplites ete.) die sich zu den borealen Bestánden hinzumischen, infolge dessen man viel- leicht selbst sehon heute berechtigt ist das in Rede stehende Reich in zwei Provinzen: die eigentliche holoarktische und in eine etwas gemübBig- tere nordandinische aufzuteilen. II. Das mediterran-kaukasische Reich. NEumaxR hatte bereits seinerzeit die mediterrane und mitteleuropáische, oder die intra und extra alpinen mesozoischen Provinzen unterschieden. Neuere Unter- suchungen (A. ORTMANN, J. F. PomrPEcxs) haben aber gezeigt, dab diese letzteren Gebiete am Rande des die Geosynklinale bedeutenden mediterranen Meeres, also zugleich in der Náhe der Kontinente, bereits neritinische Ablagerungen aufweisen, weshalb sie eigentlieh eher faziell als von einander klimatologiseh verschieden zu betrachten sind. Die Charaktere der mitteleuropáischen Provinz sind nicht so scharf, wie Földtani Kölöny. XLII. köt. 1912. 17 254 D!" FRANZ SCHAFARZIK diejenigen sowohl der borealen, als auch der mediterranen Gebiete und deshalb ist Neumayxes mitteleuropáische Provinz mit den mediterranen als ein einziges zusammengehöriges Reich der Entwicklung zu vereini- gen, das sich östlienh bis an das Westende des Himalaya-Gebietes erstreckt. Ím grobBen ganzen ist es daher die frühere Tethys, deren westliche Region als mediterraner, die östliche dagegen als kimmeria- kaukasischer Teil, ihren beiden nördlichen neritinisehen Randgebiete aber als mitteleuropáisehe, bezw. südrussische Teile unterschieden werden können. Für das mediterran-kaukasische Reich sind besonders wichtig die Gattungen Phylloceras, DLytoceras, Simoceras, sowie auch das 3rachiopoden-Genus Pygope; doch gibt es hier zahlreiche fazielle Ab- üinderungen. III. Das himalayische Reich. Hier können in analoger Weise eine tiefgründige bathyale Region der Tethys, sowie eine mit Transgressionen verbundene neritiscehe unterschieden werden. Diese letztere ist ebenfalls am Rande der Tiefsee gelegen, jedoch an deren Südrand, daher in entgegengesetzter Anordnung, wie im früher erwáhnten mediterran-kaukasischen Reiche. Nördlich war es vom alten Angara- Kontinente begrenzt, im Westen dagegen war die Verbindung gegen das Reich des mediterran-kaukasisehen Meeres zu offen. Nach SW erstreckte sich schlauchförmig das áthvyopische Mittelmeer, bezw. im unteren Neokom die ostafrikanische StrabBe herab; gegen SE aber befand sich das ober- jurassisehe Meer gegen Australien hin in weitausgreifender Transgression. In faunistiseher Beziehung sehlieben sich die Himalaya-Faunen, insbesondere diejenigen der Spiti-Ablagerungen unmittelbar an die Lebewelt des mediterran-kaukasisehen Reiches an, mit weleher sie in mancher Hinsicht verwandtsehaftliche Beziehungen aufweisen. Zahlreiche Ammo- niten-Genera (Phylloceras, Lytoceras, Aspidoceras u. a.) kommen beider- seits vor, entweder in gleicher Entwicklung ( Virgatosphinctes) oder aber in gegenseitiger Unterordnung. Viele Ammoniten-Gesechlechter finden sich ausschlieBlich bloBb im Himalaya-Jura (Szmbirskites, Paraboliceras u. a.) von den Belemniten namentlieh B. (rerardi u. a. Andererseits ist es auffüllig, dab die im mediterranen oberen Jura so háufige Pygope diphya im Himalaya fehlt. Mit der borealen Fauna dagegen sind die verwandtschaftlichen Bande bedeutend geringer und besechrünken sich dieselben besonders auf gewisse nordische Awucellen im Jura und das Genus Simbirskites im Neokom. Sie bezeugen aber dennoch eine gewisse Einwanderung von Norden her. Südlich von der himalayischen Tethys befinden sich bereits im Saltrange-Gebirge neritinische, terrigene Ablagerungen mit zahlreichen Bivalven und Gasteropoden, dagegen blob wenig Ammoniten. ERINNERUNG AN VIKTOR UHLIG. 255 IV. Der japanische Jura. Das boreale Jura-Reich hatte im östlichen Sibirien eine Ausdehnung bis zum Unterlaufe des Amur, von wo aus es wenigstens zeitweilig mit dem Jurameere der japanischen Inseln in Verbindung stand. Westlich wurde es vom Angara-Kontinente begrenzt, gegen SE dagegen dehnte es sich wahrscheinlich gegen den Pacific zu aus, doch fehlen in dieser Hinsicht positive Beweise. Die japanisehen Faunen stehen mit manchen ihrer Formen (Peri- sphinctes, Oppelia u. a.) mit der Tierwelt der südlichen Tethys in engerer Verwandtschaft, als wie mit der borealen. Das japanische Jurameer kann daher eher als eine Dependenz des üáguatorialen Gürtels betrachtet wer- den. Der japanische Jura, in dem sich zahlreiche Sübwasserablagerungen mit Kohlenflözen eingeschaltet vortfinden, steht ungefáhr in demselben Verháltnis zu dem von ihm SE-lieh gelegenen pacifischen Becken, wie in Europa die mitteleuropáisehe Provinz zum bathyalen Teile des medi- terranen hReiches. V. Das südandine Reich, welches sich auf der westlichen Hemispháre von Texas an bis tief herab nach Patagonien erstreckte. Gegen N dehnte es sich etwa 319 über den Águator hinaus, seine Süd- grenze jedoch gegen die Antarktis zu ist heute noch unbekannt. Auch dieses Meer besab seichtere, mit Transgression in Verbindung gestan- dene Regionen und zwar in Texas, in Patagonien und Südafrika. Die südandine Region war überhaupt mehr von neritischem Charakter. Im südandinen Reiche kommen die Gattungen Arietites, Aegoceras, Hildo- ceras, Harpoceras, Stephamoceras, Macrocephalitesz u. a. Ammoniten- Gattungen vor, u. zw. entweder in gleicher oder ühnlicher Forment- wicklung wie im mediterran-kaukasiscehen Reiche. Die Gattungen Plujllo- ceras und Lytioceras dagegen sind rar, weshalb der Charakter dieser Ablagerungen von manchen Autoren als mitteleuropáiseh angesprocben wurde, wohingegen nun UHLIG diesen Umstand eher als einen auf faziellen Unterschieden beruhenden betrachtet. Von grober Wichtigkeit ist der unmittelbare Zusammenhang der mediterranen Tethys durch Vermittlung des atlantisehen Ozeanes mit dem südandinen Meere, worauf aus der Verbreitung gewisser Formen gefolgert werden kann, worauf übrigens bereits A. DORBIGNY hingewiesen hat. Hine derartige Form ist z. B. im mittleren Lias die Vola atava. Es ist interessant, dab in der Berührungszone zwischen dem süd- und nordandinen Meere ein gewisser Faunenaustausch stattgefunden hat, ja dab ins südandine Reich sogar auch gewisse himalayische Formen eingewandert sind. Trotz alldem aber besitzt das Jurameer des südandinen Reiches so sehr auch seine eigenen faunistiscehen Charaktere, namentlich im Kimmeridge und im Tithon und fortsetzungsweigse auch noch im Neokom (Mazapilites, Idoceras, Nebra- dítes, Streblites, Favrella, Hatchericeras, Pulchellia u. a.), dab sie 17x 256 D: FRANZ SCHAFARZIK diesem Kreise marinen Tierlebens seine geographische Selbstündigkeit zur Genüge sichern. Im ganzen genommen sind also die unterscheidenden, auf klima- tiscehe Binwirkungen zurückzuführenden Charaktere zwischen den Faunen der versechiedenen Jura- und Kreidemeere unverkennbar, trotz aller Unterschiedlichkeiten aber kann andererseits auch festgestellt werden, dab die versechiedenen klimatischen Reiche der Jurameere miteinander in Verbindung standen, sowie dab an diesen Berührungspunkten auch ein gewisser Austausch der Faunen stattgefunden hat. Welche Rolle endlich die Antarktis zur Jura- und Kreidezeit ge- spielt haben mag und welchen Einflub dieselbe auf die Faunen der südandinen und australischen See ausgeübt hat, entzieht sich gegen- wartig noch der Betrachtung. Geehrte Generalversammlung! Selbst aus dieser nur flüchtig ent- worfenen Skizze ersehen wir, dab V. UHurG als Palüáontologe, Geologe und gleicherweise als Tektoniker ein aubBerordentlich vielseitig gebildeter und tiefdenkender Mann gewesen ist. Sein nur allzu früh erfolgtes Ab- leben zu Karlsbad am 4. Juni in einem ÁAlter von etwas über 54 Jahren bedeutet einen nur schwer zu ersetzenden Verlust für die geologische Wissenschaft überhaupt. Es betrauert ibn aber auch noch die grobe Schaar seiner nöheren Kollegen und seiner Schüler, die in ihm einen bewáhrten Freund und einen auBerordentlieh tüchtigen Lehrer verloren haben, und ebenso bedauern auch wir schmerzerfüllten Herzens diesen herben Verlust, weil in ihm einer der wackersten Kámpen der geolo- gischen Forschung in Ungarn gefallen ist, ein Mann, den wir nicht nur stets als hervorragenden Gelehrten hochschátzten und verehrten, son- dern den wir in hüufigem persönlichen Verkehr seines ungezwungen herzlichen und einfachen gewinnenden Wesens halber als einen uns zugetanen guten Freund wirklich recht liebgewonnen hatten! Nach diesem, dem unvergesslichen Andenken des Verblichenen ge- widmeten wehmutsvollen Rückblicke . . . erklüre ich die Hauptversammlung 1912 der ungarisehen Geolo- gischen Gesellschaft hiermit für eröffnet! JÜnÉ Ansprache an die neuerwáhlten Ehvenmitgtlieder. Meine hochverehrten Herren! Die heutige Generalversammlung der ung. Geologischen Gesell- schaft hat Sie, meine Herren: BÉLA v. INKEv, Dr. JosEr A. KRENNER. Dr. LupwiG v. Lóczy und LupwiG Rorm v. TELEGD einstimmig in die Reihe ihrer Ehrenmitglieder erwübhlt ! Die Ehrenmitgliedschaft ist die höchste Auszeichnung, welche die- ERINNERUNG AN VIKTOR UHLIG. 257 Generalversammlung der ungar. Geologischen Gesell- sehaft in souveráner Weise zu verleihen in der Lage ist, deren Wert noch ganz besonders dadureh erhöbt wird, dab unsere Gesellschaft selten dieses ihr Recht auszuüben pflegt. Im diesem Falle aber fühlte sich die ungar. Geologische Gesell- schaft direkt veranlabBt, alle Ihre bisher erworbenen Verdienste, die uns Allen sehr wohl bekannt sind, ebenso wie Ihre unermüdliche Tátigkeit im Dienste der Wissenschaft auch offen anzuerkennen und dies durch die Zuerkennung der Ehrenmitgliedschaft gewissermabBen auch weithin sichtbar zum Ausdruck zu bringen. Indem ich Ihnen daher, meine sehr geehrten Herren, infolge des BeschluBes der soeben tagenden Generalversammlung die Ehrendiplome hiermit zu überreichen die Ehre habe, verleihe ich auch meinerseits meiner tiefsten Hochachtung und meinen ergebensten Glückwünschen Ausdruck, indem ich Sie zugleich bitte, Ihre in hohem MafBe wertvolle und führende Tátigkeit auch in Zukunft der Sache der geologischen, bezw. mineralo- gischen Erforschung unseres Vaterlandes unentwegt zuwenden zu wollen. (Lebhafte Zustimmung, worauf die von den Erwáhnten anwesenden B. v. INkEevx und L. Rorn v. TELEGD ihren Dank persönlieh ausgesprochen haben.) 10V8 Ansprache anlábtlich der Verleihung der Josef v. Szabó-Medaille. Hochgeehrter Fachgenosse, Dr. M. v. PánrY! Lieber Freund! Mit Freuden beehre ich mich Dir hiermit zu verkünden, dab der AusschuB der ung. Geologischen Gesellschaft nach ein- -dringlich gepflogenen Beratungen Deine Arbeit, die über das sieben- bürgisehe Erzgebirge handelt, mit der in diesem Jahre fálligen aJoseF v. SzaBóv-Medaille zu dekorieren beschlossen hat. Es ist dies -eine derartig sehöne und erhebende Anerkennung, die zufolge der stren- gen Normen der xcJ. v. SzaBós-Medaille nur wenigen Fachgenossen zu- fallen kann. Mit Deiner monographischen Arbeit aber hast Du Dich dieser Auszeichnung würdig erwiesen, weil dadureh unsere Kenntnisse von den zaubervollen Erzgángen tatsüchlieh um einen tüchtigen Sehritt vorwárts gediehen sind! Ich erinnere mich in diesem feierliehen Momente an jenes ein- fache und doch so beredte Bildnis, das auf dem Hauptplatze des kleinen Ortes Chamonix aufgestellt ist. Vor uns erhebt sich ein Felsblock, auf dem zwei Münner stehen, die soeben hinaufgeklommen sind. Der eine mit den verklürten Zügen ist HonRacE BENOIT DE SaussukRE, der seinen entzückten Blick auf die weibBe, 958 D: FRANZ SCHAFARZIK sechneebedeckte Mont Blanc-Spitze richtet; neben ihm erblieken wir Jacoums BaLmar, den berühmten Alpenführer, der mit lohender Dienst- befliessenheit in den Mienen seinem Herrn die Linie zeigt, auf der sie sicher hinauf gelangen werden . . . In Anwendung dieses (Gleichnisses auf unseren Fall personifiziert die Hauptgestalt SaAussuREs unser Vaterland Ungarn, sehnsüchtig und erwartungsvoll zu jener Höhe emporschauend, wohin es noch hinauf- gelangen mub, . . . BAnmar —- unsere Gesellschaft, oder vielmehr die Gesamtheit der sich mit Wissenschaften bescháftigenden im allgemeinen, die der Nation den Weg zum Wohle und Gedeihen andeutet, . . . der Felsen aber, von dem aus wir wieder einen Schritt vorwárts tun werden können, — ist Dein Werk!... ein sicherer Basispunkt auf dem langen und mühevollen Wege der kulturel- len Entwiecklung, der den Ausgangspunkt zu künfti gen Forschungen abzugeben berufen ist. Das Verdienst endliech, diesen Felsen geschaffen zu haben, aber gebührt Deiner Person!... (Überreichung der Medaille unter lebhaftem Applaus an den (ie- nannten, der für diese Ehrung seinem tiefgefühlten Danke Ausdruck verlieh.) DEN MANEN ALEXANDER V. KALEGSINSZKY S. (Mit Portrait.) Gedáchtnisrede, in der am 7. Februar 1912 abgehaltenen Generalversammilung der ungarischen Geologischen Gesellschaft gehalten von Dr. LupwIG von ILOSvAY. I dieser feierliehen Stunde, da das Seingedenken meine Gedanken auf unseren verewigten Kollegen und Freund konzeníriert, drángt sich mir selbst gegen meinen Willen die Idee auf, dab dieses Ungarn doch ein eigentümliches Land ist. Wührend die eingeborenen und seit Jahr- hunderten mit uns zusammen lebenden Nationalitüten unglaublich lang- sam mit dem Ungarntum versehmolzen und selbst wenn dies geschieht, die erste Beiseitesetzung oder verletzte Kitelkeit hinreicht, um ihre An- sicht ándernd, sie uns zu entfremden, sehen wir, dab viele Jener, die ihr Geschick in unser Land brachte, in kurzer Zeit einheimisch wer- den, die Traditionen ihrer Abstammung endgiltig aufgeben, ohne Vor- Fig. 34. Portrait von A. v. INALECSINSZKY (1857—1911.) 260 D: LUDWIG V. ILOSVAY behalt zu Ungarn werden und den Institutionen und der Kultur des Ungarntums in unverbrüchlicher Treue anhüngen. Hiner solchen eingewanderten Familie entstammte auch Dr. ALEXANDER KALECSINSZKY DE SASIN ET BRESCIAN, der ebenso aufrichtig sich die Worte des Dichters zu eigen machte cDieser Boden ist deine Wiege und auch dein Grabo, wie welch echter Ungar immer. Und er war ein Ungar. Vielleicht darum, weil seine Wiege in Sátoraljaújhely stand, in jener Gegend, wo die nationalen Bestrebungen zur Zeit der Rákóczi-Bewegung so leicht Anhánger gewannen, und er seine Jugendzeit also in jener Gegend verbrachbte, deren Bewohner in Hochhaltung der Freiheits- und Vaterlandsliebe schon lüngst versehmolzen waren. Die polnische Nation, zu der er sich rechtlich hütte rechnen können, wurde nicht so sehr zu guten Zeiten, als vielmehr in ihrem MiBgeschick zu unserer Brudernation. Und obwohl wir mit unserer Lage nicht über- möbBig befriedigt sind, so bringt doch jenes freiere Aufatmen, welches die höhere Macht nicht so beschránkt, wie in PreuBisch-, Russisch- oder Österreichisch-Polen, das Vaterland ihrer Ahnen den bei uns angesie- delten Polen in Vergessenheit, sie befreunden sich vollstündig mit unseren öftfentlichen Verháltnissen und bemühen sich dankbar zu sein für jene Wobltaten, die sie mit uns in gleiechem MaBe genieBen. Meine Daten sind nicht hinreichend, um die Geschichte der Familie ALEXANDER v. KAnLEcsSINSZKYS in die Vergangenheit weit verfolgen zu können. Sein Vater, FELIrIx v. KanEcsrsszkv, gelangte nach Ungarn. In den fünfziger Jahren des verflossenen Jahrkundertes diente er als Steuer- einnehmer in Sátoraljaújhely, in den sechziger Jahren in Ungvár. Nach seiner Pensionierung, um das Jahr 1872 herum, wühlte ihn die Volks- bank in Ungvár zu ihrem Kassier. FEnIx v. KazmcsixszkY hatte vier Kinder. Drei dieser starben in einem Alter, in dem man seine Plüne noch auf Jahrzehnte hinaus zu machen pflegt. JosEr, der ülter war als ALEXANDER, war sektionsleitender Ingenieur bei der Staatsbahn in Kecskemét und starb als solcher im Jahre 1899, sein jüngerer Bruder, DEsIDERIus, wurde noch im Jahre 1878 bei Limanosva das Opfer einer anstrengenden Marschtour bei den Kriegsübungen und eine jüngere Sehwester, JusrrsE, verehel. ANTow Tiszz, beschlob im Jahre 1892 ihr trauriges Dasein. ALEXANDER v. KALECcsINszKY, der am 27. Februar 1857 geboren wurde, absolvierte seine Mittelsehulen am röm. kath. Obergymnasium in Ungvár, wo er auch die Maturitátsprüfung ablegte. Seine Universitüts- studien begann und vollendete er als Professurkanditat in Budapest und hier erwarb er sich auch das Diplom eines Mittelsehulprofessors mit lobenswertem Resultat. Sein Hauptgegenstand war die Chemie, Neben- gegenstünde Physik und Mineralogie. Ich erinnere mich noch lebhaft DEN MANEN ALEXANDER V. KALECSINSZKYS. 261 jenes schlanken, brünetten, schwermütig blickenden, scheu sich bewe- genden, aber für alles sich warm interessierenden jungen Mannes, der mit unermüdetem Flei8 die Vorlesungen und das Laboratorium besuchte und den seine Professoren als für das Prüámium des FleiBes würdig befanden. In den Jahren 1878/9 und 187980 arbeitete er als stipendierter Chemikereléve im [Laboratorium, wobei er einerseits dem Direktor der chemischen Anstalt, Dr. Kagn v. THawx bei seinen wissenschaftlichen Forschungen behilflieh war, andererseits bei den Vorlesungen des Pro- fessors Dr. Béna v. LENGYEL die Agenden des ÁAssistenten versah. Als ich im Jahre 1880 mich in das Ausland begab, nahm er die erledigte Assistentenstelle ein. In der Higenschaft als Assistent verbrachte er drei Jahre an der Budapester Universitát, wo er zwei Jahre hindurch die Übungen leitete, ein Jahr aber bei den Vorlesungen assistierte. Durch sein Streben und seine VerlüBliehkeit erwarb er sich die Gunst seines Chefs, Dr. KaRL v. THAN und THaw haltte einen groBen Anteil daran, daB, als bei der kel. ungar. Geologischen Anstalt eine Chemikerstelle kreiert wurde, einem so starken Mitkonkurrenten gegenüber, wie es Dr. Lupwia Sipőcz, der Lieblingsassistent Dr. Lupwrcs an der Wiener Universitüt war, KALECSINSZKY diese Stelle erhielt. Bevor er seine Stellung einnahm, verbrachte er behufs Erweite- rung seiner Kenntnisse ein halbes Jahr in Heidelberg unter der Leitung ROBERT BuwxsExs, des groben Meisters der chemisch-analytischen Metho- den, und studierte jene Anstalten Deutschlands, Österreichs, der Sehweiz und Italiens, in denen bereits ein derartiges chemisches Laboratorium bestand, wie es auch unsere (Geologische Anstalt unaufschiebbar benö- tiete, um ihre wissenschaftliche Tátigkeit ungehindert fortsetzen zu können. Das Laboratorium der Geologischen Anstalt wurde aber nicht sobald perfekt. Da die Anstalt selbst noch kein bleibendes Heim besaB, wan- derte auch das Laboratorium mit ihr. S0 geschah es, dab KALECSINSZEY das Laboratorium zuerst i. J. 1884 einrichtete. Drei Jahre spüter befaBte er sich wieder mit der Einrichtung des Laboratoriums und obwohl der opferbereite Protektor der Geologischen Anstalt, Dr. ÁNDREAS v. SEMSEY die Müngel des Laboratoriums zu ergünzen half, konnte die Situation auch er nicht zu einev stabilen gestalten. Der ungestörten Arbeit konnte KALECcsINSZEY sich erst dann widmen, als die Geologische Anstalt, zur Zeit des Ackerbauministers IGwvaz v. DARÁNYI, ihr heutiges Palais beziehen konnte, in welchem dann endlich auch das chemische Laboratorium geeignete Lokalitáten bekam. ALEXANDER v. KALECSINSZKY war ein gründliech vorbereiteter, logisch denkender, ehrgeiziger Mann, der das Muster eines fleibBigen Arbeiters 262 D: LUDWIG V. ILOSVAY wurde. Mit grober Energie war er daran zu beweisen, dab die Stellung, die als Fachmann zu begründen er berufen war, nicht als beguemes Amt, sondern als solche Institution erkannt werde, deren sowohl in wissenschafilhbeher Hinsiecht, als auch auf praktischem Gebiete wichtige Aufgaben harren. Sein reges Gefühl für die Pflichterfüllung spornte ihn unausgesetzt zum Aufsuchen immer neuerer Aufgaben an und nahezu 30 Jahre lang arbeitete er mit staunenswerter Ausdauer, obschon der aufmerksame Beobachter bereits in den achtziger Jahren des verflossenen Jahrhundertes wahrnehmen konnte, dab er ein Todeskandidat war. Ich weiG nicht, ob er es ahnte, dab sein Organismus von einer Krankheit befallen sei, die in ihrer Zerstörung unaufhaltbar ist, soviel aber ist gewib, dab er ungemein vorsichtig lebte. In musterhafter Weise schützte er sich gegen die Anfölle und sicherlich ist es mehr sein Ver- dienst, als das seiner Árzte, dab er die Grenze seines Lebens um mehr als ein halbes Jahrhundert hinausschieben konnte. Namentlieh seine letzten Jahre waren leider schon wirklich nicht mehr derartige, dab sie ihm in seiner amtliehen Bescháftigung Erfolg, im 6 Privatleben Freude hátten bringen können. Darum aber lehnte er sich doch nicht auf, ja vielleicht hoffte er noch, dab sein Geschick sich zum besseren wende. Vielleicht auch war er in dem Glauben befangen, dab sein Zustand höchstens unangenehm-lástig, nicht aber letal sei und dab, wenn er sich in den Ruhestand zurückziehe, er eventuell noch der Lebensfreuden teilhaftig werden könne, zu denen das Recht er sich um den Preis so vielen Leidens erworben hatte. Am 1. Juni 1911 erlöste ihn für immer der Tod von seinen (ualen. Alle Arbeiten KaLzcsrsszkys charakterisiert die Prázisítát. Er war ein scharfer Beobachter, geschickter Experimenteur und auch bei beson- derer Inachtnahme seines praktischen Berufes, doch mehr nachsinnender, meditierender Natur. Seine erste selbstándinge Arbeit: Die Bestimmung der Dichte des Knallgases bezeugte, dab er eine besondere Vorliebe für feine physika- lisehne Messungen habe und dab er spüter den physikalischen Teil kul- tivieren werde. Es ist wahrscheinlich, dab wenn er seiner Neigung hütte folgen können, er auch die Richtung nicht geündert hütte, so aber rech- nete auch er, wie aulber ihm so viele andere, mit den Umstüánden und betrat ein Gebiet, auf dem er seine Zukunft sichern konnte. Er hatte keinen Grund es zu bedauern, in den mineral-ehemischen Verfahren sich Gewandtheit anzueignen, weil ja doch der Chemiker der Geolo- gischen Anstalt in erster Linie mit der Untersuchung der anorganischen Substanzen vollkommen vertiaut sein mub. Und dab er derartige Auf- gaben gut zu lösen verstand, bewies er in kurzer Zeit durch jene DEN MANEN ALEXANDER V. KALECSINSZKY S. 263 Analysen, in denen er über die chemische Zusammensetzung der Alsó- tátrafüreder Moorerde, des Chalkopyrites von Gölnicbánya, eines Szarvas- kőer Amphibols und des eisenhültigen Mineralwassers von Kozsnyó referierte. Bin grobBes Verdienst war es, dab er immer auf Genauigkeit hin strebte, und um dieses Ziel zu erreichen, opferte er gerne Zeit zur Ver- besserung und zum Erdenken der Hilfsmittel des Laboratoriums. Sein Gasentwickler, seine Waschflasche, sein mit Signalapparat versehener Tbermoregulator, sein Luftbláser, der modifizierte Voluminometer, die für reine Alkalimetall-Hydroxyd- Lösung konstruierte Flasche und mehrere andere Hilfsmittel beweisen sámtlich, dab er unausgesetzt darüber nach- dachte, wie er das gute durch noch besseres ersetzen könne. Die Ent- wicklung der analytisehen Methoden verfolgte er mit Aufmerksamkeit, die n-uen Methoden erprobte er und publizierte sie. Die Anwendung der Elektrizitát bei der guantitativen chemischen Analyse machte er bei uns zuerst bekannt. Überhaupt befabBte er sich mit lebhaftem Interesse mit dem Studium sowohl theoretischer, als praktischer Aufgaben, und zwar immer sich vor Augen haltend, dab er als Chemiker der Geolo- gischen Anstalt verpflichtet sei, die namhaften Vorkommnisse unseres vaterlándischen Bodens : dessen verwertbare Mineralien, Gesteine, Mineral- wüsser usw. so zu studieren, dab die Resultate uns der Wahrheit náher bringen, unter einem aber auch als Beitrag zur wirtschaítliehen Ent- wicklung dienen mögen. Wenn ich seine erölberen Arbeiten der Zeit ih es Erscheimens nach würdigen will, so habe ich an erster Stelle seine Studien über die Krassó-Szörényer (Banater) Serpentine zu erwáhbnen.! Mit der Untersuchung der Serpentine betraute ihn das stündige naturwissenschaftliche Komitee der ungarisehen Akademie der Wissen- sehaften. Diese Untersuchune hatte einen doppelten Zweck. Der eine war mehr wissenschaftlicher Natur, indem er nicht nur zur Unterschei- dung, sondern auch zur Klassifizierung der Serpentine eine sichere Grundlage suchte, der andere war mehr praktischer Natur, er sollte námlich festsetzen. ob zwischen der industriellen Verwendbarkeit und der chemischen Zusammensetzung der Serpentine ein Zusammenhang besteht Als Hilfe bei seiner Arbeit diente es Kazzcsisxszky, dab das Mate- rial zur Untersuchung die Mitglieder der kel. ungar. Geologischen Anstalt: L. RorH v. TELEGD, Dr. FRANZ SCHAFARZIK und JuLrus HALAVÁTS sammelten, woraus folgt, dat der WFundort der einzelnen Serpentine 1 Bánsági szerpentinek tanulmányozása. (Studium der Banater Serpentine.) Akad. Ertesítő IX. köt. 264 Dr: LUDWIG V. ILOSVAY und Asbeste und das geologischne Vorkommen derselben über jeden Zweifel erhaben ist. Durch seine Untersuchungen bekráftigte er es, dab die Serpentinisierung mit der Wasseraufnahme vorschreitet und dab das Gebundensein des Wassers zweierlei ist, denn ein Teil des Wassers ver- flüchtigt sich bei Rotglühhitze, der andere Teil erst beim WeibBglühen. Seiner gemachten Erfahrung nach ist das sich verflüchtigende Wasser stets von alkalischer Wirkung. Die Zunahme der Menge des Magnesiums bezeichnet ebenfalls das Vorschreiten der Serpentinisierung, die Kiesel- süure hingegen nimmt im Muttergesteine zu. Seiner Erfahrung nach findet sich in den Serpentinen auch Magnetit und sind gute ver- gleichende Daten zu erhalten, wenn man das mit ihm gleichwertige Eisen von den Daten der Analyse in Abzug bringt. Auch der Aluminium- und Kalziumgehalt verringert sich bei der Serpentinisierung, zum Teil aber bleiben diese Bestandteile zurück und der verbliebene Teil gibt Orientierung über ihre Herkunft. Die Serpen- tinisierung charakterisiert auch das, dab aus diesen Bestandteilen mit Wasser eine Lösung von alkalischer Wirkung hervorgeht, wáhrend aus dem Muttergestein das Wasser nichts löst. Das spezifiscehe Gewicht der Serpentine ist kleiner als jenes des Muttergesteines. Diese Erscheinung hángt damit zusammen, daG das Volumen des Originalgesteines der Bindung des Wassers zufolge zunimmt, sein spezifisches Gewicht also sich vermindert. Bis das Gestein die typische Zusammensetzung des Serpentins erreicht, wandte sich die im Gestein vorhanden gewesenen übrigen Bestandteile infolge der Einwirkung des atmosphárisehen Was- sers, des Kohlendioxydes und der Magnesiumhydroxyd-Lösung entweder ganz um, oder sie versehwinden ganz. In praktischer Hinsicht wichtig ist es, dab die wenig Kalzium enthaltenden oder kalziumfreien Serpentine auch bei 15007 C. unveründert bleiben, daher diese als feuerfeste Mate- rialien gut verwendbar sind, wenn aber das Kalzium, auf Kalziumoxyd umgerechnet, mehr als 390 betrágt, dann scbmelzen die Serpentine und Asbeste bei 15007 C. Wenn der Kalziumgehalt zunimmt, nimmt die Schmelztemperatur ab. Diese Untersuchung Karnecsisxszkvs lieferten dem Petrografen und Geologen wertvolle Daten. Es ist schade, dab er seine Untersuchungen nicht auch auf die Entscheidung der Frage ausdehnte, ob wir den typischen Serpentin zum Teil als basisches, zum Teil als saures Meta- silikat, oder als Magnesium-Dihydroorthosilikat zu bezeichnen haben? És isi dies eine Frage, die auch heute noch ungelöst ist. Das Ziel, demnach KaALEcsixszky mit seinen Untersuchungen auch den wirtschaftlichen Interessen unseres Vaterlandes zu dienen wünschte, kommt auch in seiner Studie über die Serpentine zum Ausdruck, noch viel mehr aber in der Arbeit, in welcher er die festgestellten Daten DEN MANEN ALEXANDER V. KALECSINSZKYS. 265 über die Mineralkoblen der Lünder der ungarischen Krone mitteilte. Diese Arbeit KaLEcsisszkys kam zufolge eines von der königl. ungar. naturwissenschaftlichen Gesellschaft i. J. 1892 mit 1000 Gulden aus- geschriebenen offenen Wettbewerbes zustande. Der Preis wurde auf Grund des übereinstimmenden Urteiles der Fachkommissionsmitelieder der Gesellschaft: Dr. V. WaRiHaA und Dr. BÉLA v. LENGYEL KALECSINSZKY Zu- gesprochen, die Resultate seiner Untersuchungen aber gab i. J. 1901 die königl. ungarische geologische Anstalt heraus.! KALECSINSZEY war mit besonderem Bedacht auf die Feuchtigkeit, den Aschengehalt, die verbrennbaren Teile, den gesamten Schwefel und die Menge des brennbaren Sehwefels, sowie auf die Heizkraft der Kohlensorten. Die Heizfáhigkeit bestimmte er vom Jahre 1894 an schon mit dem BERTHELoTr— MAHLERSChen Bombenkalorimeter. Es erhöht den Wert seiner Arbeit, dab er bei Aufarbeitung der Daten auch die Daten anderer Autoren benützte. Er züblt die namhafteren Mineralkohlenflöze Ungarns nach ihrem geologischen Alter und nach Fundorten auf, teilt das Verzeichnis unserer Bergbauuntersuchungen und Grubenfelder mit, stellt die auf unsere Kohlenflöze und den Kohlenbergbau bezügliehe Literatur zusammen und ergünzte seine Arbeit mit einer Karte, auf welcher er die Flöze der auf dem Gebiete der Lánder der ungarischen Krone vorkommenden und untersuchten Kohlen ersichtlich machte. Es ist sicher, daB eine derartige Arbeit nie endgiltig ist; die Daten der Analyse orientieren nur über die Oualitát der Kohle jener Schichte, die beim Entnehmen des Kohlenmusters abgebaut wurde, sind aber doch wertvoll, weil sie uns darüber aufklüren, wo wir Kohle haben und was wir, die Ansprüche der Praxis in Betracht gezogen, von der- selben zu erwarten haben, oder — mit anderen Worten — eine der- artige zusammenfassende Arbeit bewahrt oft vor den kostspieligen Unannehmlichkeiten erfolgloser Versuche. Hinem nationalökonomisehen Zweck wollte er auch mit jener sei- ner Arbeit dienen, in welcher er die Tone der Lünder der ungarischen Krone bekannt machte.? Ungefáhr tausenderlei Tone untersuchte er in der Richtung, wie sich dieselben in hohen Temperaturen verhalten, auf mehrere derselben dehnte er auch die mechanischen und guantitativ- analytischen Untersuchungen aus. Diese Arbeit war fürwahr ein grobBes Bedürfnis. Eine tonindustrielle Unternehmung kann nur dort gröBeren Umfang annehmen, wo man weib, wo und zu welchem Zweck geeigne- ter Ton zu finden ist. Es ist wahr, dab sehon vor inm Dr. V. WARTHA. 1 Die Mineralkohlen der Lánder der ungarischen Krone ete. Budapest, 1901. 2 Die untersuchten Tone der Lünder der ungarischen Krone. Mit einer Über- sichtskarte. Budapest, 1905. 266 Dr LUDWIG V. ILOSVAY E. D. LÁszLó, Dr. LEo v. LIEBERMANN und LuDwIG PETRIK wertvolle Daten über die Tone publiziert hatten, doch nicht so viele und nicht in so erschöpfender Weise, wie er. Aus KALECSINSZKYS Mitteilungen wissen wir mit Bestimmtheit, wo sich in Ungarn feuerfester Ton vorfndet, oder ein Material, weleches zur Porzellan- oder Steingutfabrikation ge- eignet ist, wo man zur Töpferwaaren-, Ziegel- und Dachziegelerzeugung geeignete Tone finden kann und wo wir solehe Tonarten zu suchen haben, die wir nur als Farberden bezeiehnen können. Diese Unter- suchungen, so furchtbar langweilig dieselben sind, ebenso wiehtig sind sie im Interesse der Entwicklung unserer Tonindustrie und die Leitung der königl. ungar. geologisehen Anstalt erwarb sich ein ebenso groBes Verdienst dadurech, dab sie die Untersuchung der heimischen Tonarten anregte, wie KALEcsisszky, der die ungemein vielen Brennversuche und die Klassifikation unserer Tone durchführte. Die Verdienste KALEcsISszkYs erhöhten im Inlande, seinem Namen aber sicherten einen achtungsvollen Platz in der auslándischen Literatur seine mit den Salzteichen bei Szováta im Zusammenhang stehenden Beobachtungen und Studien.! Diese Studien sind ein Ausflub jener Salzwasseruntersuchungen, die er seit 1900 in den siebenbürgisehen TDandesteilen, von dem königl. ungar. Finanzminister betraut, vollführte, um zu Kaliumsalzlagern eventuell den Weg zu finden. Bei seinen Begehungen mubBte er sich aucb nach Szováta begeben, wo er sich auch für die warmen Salzteiche zu interessieren hatte. Dr. BÉLA v. LENGYEL," der das Wasser des Ilyés-Teiches in Szováta analysierte, befabBte sich mit der Ursache der Würmetemperatur der Salzteiche nicht eingehend. Er hült es für ausgeschlossen, dab ein lang- sames Verbrennen des am Grunde des Teiches befindliehen Pflanzen- wuchses die zur Erwármung der Lösung notwendige Würmemenge ab- geben könne, gibl aber zu, dab von unten heraufbrechenden warmen Ouellen bei der Erwármung des Wassers der Teiche eine Rolle zufal- len könne. LupwiG RorH v. TELEGD ? akzeptiert diese Ansicht nicht ; er schreibt der mi den Oxydationsprozessen verbundenen Würmeentwicklung einen EinfuB zu, weist aber auch darauf hin, dab G ZIEGLER, als er mit MARCHAND feststellte, dab in den bei Besancon hergestellten Salzwasser- 1 A szovátai meleg és forró konyhasós tavak mint természetes hőaccumula- torok. (Die warmen und heissen Salzteiche bei Szováta als natürliche Würmeaccu- mulatoren). Math. és Term.-tud. Értesítő. XIX. Bd. 5. Heft p. 450. 1901. 2 Der Ilyés- (Báren-) See bei Szováta. Földtani Közlöny XXVIII. Bd. 1898. p. 280. 3 Der Ilyés-Teich bei Szováta und seine Umgebung von geologisehem Gesichtspunkte. Földtani Közlöny. XXIX. Bd. 1899. p. 130. DEN MANEN ALEXANDER V. KALECSINSZKY S. 267 beháltern der höchste Temperaturgrad (627 C.) des Salzwassers vom Wasserspiegel nach abwárts in 1735 m Tiefe sich befindet, darauf fol- gerte, dab das Salzwasser die Würme der.Sonne verdankt. ZIEGLER er- klürte die in der tieferen Schicht der Lösung wahrnehmbare höhere Temperatur auf die Art, da dort die Würme sich darum accumulire, weil cinfolge der bei der erhöhten Temperatur zustandekommenden Salzanreicherung das Gewicht der einzelnen Teilchen der Salzlösung zunimmt und zwar in dem Male, dab es die der Wüármezunahme zu- folge eintretende (Gewichtsverminderuneg übertrifft. Demzufolge aber wird das Hinaufdrángen der wármeren Teile verhindert.s, Diese Annahme ZItGLERS seheint KALECSINSZKYS Aufmerksamkeit erregt zu haben und er sah ein, dab dieselbe zur Erklürung der höheren Temperatur der unter dem Wasserspiegel gelegenen tieferen Sehicht sehr geeignet ist. Ein unbestreitbares Verdienst KALECSINSZKYS ist es, dab er mit dieser Erklárung allein sich nieht begnügte, sondern dab er mit systematisch durchgeführten Versuchen ihre Berechtigung auch kontrollierte. Er leitete seine Folgerungen aus Erfahrungsdaten ab, dab nömlich die Ursache der in der mittleren Schicht der Szovátaer Salz- teiche beobachtbaren höheren Temperatur nur die Sonne sei, daB die Temperatur einer gleichviel ob natürlichen, oder künstlichen Salzlösung nur in dem Falle die Temperatur der Umgebung übertreffe, wenn die Salzlösung von SübBwasser oder einer verdünnten Salzlösung bedeckt wird und endlich, dab diese Salzteiche als Waármeaccumulatoren wirken. Auch die Ursache der Erscheinung erklürt KALECSINSZEY anders, als ZIEGLER. Nach ihm nömlich absorbiert sowohl das Wasser, als auch die Salzlösung die sichtbaren, namentlieh aber die ultraroten Strahlen der Sonne bis zu einer gewissen Tiefe. Im Betracht gezogen, daB die spezifisehe Würme des Wassers, beziehungsweise der verdünnten Salz- lösung gröBer ist, als jene der konzentrierten Salzlösung, wird die Temperatur der tiefer befindliehen Salzlösung umso höher sein, je kon- zentrierter die Salzlösung dem darüber befindliehen Wasser oder der verdünnten Salzlösung gegenüber ist. Und da nach seiner approximativen Berechnung die Würmeauf- nahme des Salzwassers, des Teiches neunmal gröbBer ist, als der aus versechiedenen Ursachen eintretende Wármeverlust, so ist es natürlich, daB die konzentrierte Salzlösung, der absorbierten Wármeeinwirkung zufolge, sich betráchtlieh erwármen kann. Jene Versuche, die er anfánglich nur mit Natriumchloridlősungen durchführte, wiederholte er auch mit dem von der ehemischen Zusammen- setzung des Wassers der Szovátaer Salzteiche verschiedenen Salzwasser von Korond, sowie auch mit Magnesiumsulfat-, Natrinmsulfat-, Ammonium- ehlorid- und Natriumkarbonatlösungen. Die Resultate bestütigten die 268 Dr: LUDWIG V. ILOSVAY Richtigkeit der mit der Natriumchloridlösung gewonnenen Erfahrungen, Er setzte auch das fest, dab, wie das Wasser den Salzlösungen gegen- über, in derselben Weise sich auch das ÖL das Steinöl verhült, wenn es an der Oberfláche des Wassers sehwimmt, denn auch bei einer der- artigen Anordnung ist die Temperatur des reinen Wassers eine höhere, als jener des auf ihm scbwimmenden Öles oder Steinöles. Die Erkláürung KaLzEcsisszkrs erkannten die Fachleute als richtig an und bei uns unterstützte namentlich Dr. Gusrav RBIiIGLER, Professor der öffentliehen Gesundheitslehre an der Universitüt zu Kolozsvár, durch Versuche mit überzeugender Kraft die Richtigkeit der Auffassung KALEcsIsszkys. Seither ist meines Wissens nur eine Bemerkung, und- zwar vom Budapester Professor Dr. MIcHAEL Rózsa gemacht worden, der bei der Zunahme der Temperatur der Salzlösung in den tieferen Schichten auch anderen Agentien eine Rolle zukommen lüBt. Rózsas Studie aber entkráftet weder, noch sehwüácht sie in ihrer Über- zeugungskraft die Erklárung Karmcsisszgvs, selbst in dem Falle nicht, wenn auch die von anderen Binflüben hervorgerufene Wármeentwicklung eine berücksichtigungswerte Temperaturerhöhung zustande brüchte. Die Einwirkung der Wármestrahlen der Sonne ist in alljenen Füllen evident, in denen KALEcsisszgY Versuche anstellte, um für seine Erklürung eine Basis zu finden. Ich betrachte nur seine mit den verschiedenen Salz- lösungen durchgeführten Versuche als lückenhaft. Wenn er nümlich mit gleichwertigen oder gleiche Molekulzahlen enthaltenden Lösungen gear- beitet hátte, hütte er es eventuell klarlegen können, ob bei Ánderung der Temperatur der Salzlösungen die Gleichheit oder Verschiedenheit der Molekulwárme sich üuBert. Das Aufwerfen von Ideen ist hier übri- gens nebensüchlich, die Hauptsache ist, dab auch er infolge einer glück- lichen Inspiration annahm, dab die Szovátaer Salzteiche darum sich erwürmen, weil sie die Wármestrahlen der Sonne absorbieren und die Wárme in sich deponieren, welche Annahme seine eigenen und Erfahrun- gen Anderer bekráftigen. KaLnEcsixszkY versuchte die Aktion der artesisehen Brunnen von einem neuen Gesichtspunkte aus zu erklüren. Nach ihm kann auch die starke Erwármung des unteren Teiles einer langen Wassersüule, infolge der Ausdehnung des Wassers, es hervorrufen, daB die obere kültere Wassersüule zu betráchtlicher Höhe sich erhebe. Zur Bestárkung seiner Meinung ersann er auch einen Versuch, der, wenn er seine Erklüárung auch nicht populár machte, jedenfalls beweisen konnte, dab in dem Erdenken von Annahmen sein Vorstellungsvermögen sich frei herum bewegte, namentlich in Fállen, wo es unmöglieh ist die wahre Ursache an Ort und Stelle zu ergründen. Der Verewigte verfolgte im Anfang mit Aufmerksamkeit die auf DEN MANEN ALEXANDER V. KALECSINSZKY S. 269 dem (Grebiete des Erdbebenstudiums begonnene Bewegung und war Mit- glied der die Erdbeben beobachtenden, tatsüchlich ersten ungarischen Kommission, ja auch dem ersten erdbebenavisierenden Apparat stellte i. J. 1891 er auf. KaAnxcsixszky interessierte sich nicht nur für Chemie, sondern auch für andere Wissenszweige und unterstützte die meisten Vereine, deren Aufgabe die Verbreitung wissenschaftlicher und gemeinnützlieher Kenntnisse: ist. Im Jahre 1889 wurde er Ausschubmitgelied der ungarischen geologi- schen Gesellschaft, 1891 der Budapester Sektion des Karpathenvereines, 1892 des ungarischen Turistenvereines. Mit Liebe hing er an der kel. ungar. Naturwissenschaftlichen Gesellschaft, deren seit 1879 ordentliches, seit 1901 gründendes und seit 1904 Ausschufmitelied er war; solange seine Gesundheit es ge- stattete, nahm er an der Verhandlung der Gesellschaftsangelegenheiten mit grobem Eifer teil. Er war auch Mitelied der chemischen Fach- sektion der Gesellschaft und hielt sowohl in den Gesamt-, als auch in den Fachsektionssitzungen hüufg Vortráge. Ganz besonders interessierte er sich für die Angelegenheiten der Gesundheitspílege und entwickelte in dem Landessanitütsverein, als Ausschubmitalied und Sexretár der technischen Fachsektion eine be- achtenswerte Tátigkeit. Er war einer jener Wenigen, die nicht nur zur Zerstreuung, son- dern um ihre Kenntnisse zu erweitern, photographieren. Er wirkte bei Gründung des photographischen Vereines mit, dessen Sekretár er im Jahre 1893 war. Die Mathematische und Physikalische Gesellschaft, die Gesellschatt für Bildende Künste und der Landesbeamtenverein verlor in ihm gleich- falls ein eifriges Mitglied. Solange sein Gesundheitszustand es gestattete, nahm er mit grober Vorliebe an den Ausstellungen teil. Im Jahre 1890 brachte er als Sekretür die erste internationale photographische Aus- stellung zustande, auf welcher er die goldene Medaille erhielt. Im Jahre 1891 wurde ihm bei der Tonindustrie-Ausstellung die Anerkennung zuteil: auf der Lehrmittel-Ausstellung wurde er mit dem Ehrendiplom, auf der amateurphotographiscehen Ausstellung mit der goldenen Maria Theresia-Medaille ausgezeichnet. Vür die in Angelegenheit der Millenniums-Ausstellung i. J. 1896 vollführten Dienste erhielt er die Mitwirkungsmedaille und den Dank des kel. ungar. Ackerbauministers, wührend er bei Gelegenheit der Pariser Ausstellung i. J. 1900 der allerhöchsten Anerkennung teilhaftig wurde. Scine wissenschaftliehe Tátigkeit fand auch seitens der kompeten- Földtani Közlöny. XCII. köt. 1912. 18 270 br LUDWIG V. ILOSVAY ten wissenschaftlichen Norporationen ihre Anerkennung und Belohnung. So wáhlte ihn i. J. 1902 die ungarische Akademie der Wissenschaften zum korrespondierenden Mitelied, 1906 zeichnete ihn die ungarische Geo- logische Gesellschaft für seine Studie cÜber die warmen und heiBen Salzteiche in Szováta, als natürliche Würmeaccaumulatoreni mit der JosEpPH SzaBó-Medaille aus. 1907 promovierte ihn die Franz Josefs- Universiítát in Kolozsvár zum Ihrendokior der Philosophie. Von nicht minderem Werte, als die offiziellen Anerkennungen, war auch die Achtung und Wertschátzung, die ihm von Seite der heimischen und auslündischen Fachmünner zuteil wurde. Besonders mub ich er- wáhnen, dab Van r Horr eine auszeichnende Brachtung ihm gegenüber bewies und dab er 3hn bei Gelegenheit seiner Anwesenheit in Wien zur Begegnung daselbst aufforderte. In freundschaftlichem Verhültnisse war er mit dem im Ausland angesiedelten, berühmten Heidelberger Professor PHinirr LENÁRD, mit dem er in stündigem schriftliehem Verkehr stand. KALECSINSZKY war ein trauter Freund, aufopfernder Verwandter, getreuer Beamter und sein Vaterland liebender Bürger; es sind das Bigenschaften, die einen seltenen Menschen zieren. Ich kann nicht be- haupten, dab das Leben gerade ein intimes Verhültnis zwischen ihm und mir ausgebildet hütte, der Zufall wollte es doch so, dab das Band, welches mich an ihn knüpfte, erst heute sich löse. Vor 32 Jahren mubte ich THaw verlassen, damit er Assistent werden könne, vor zehn Jahren empfabl ich ihn der ungar. Akademie" der Wissenschaften zur Wabl, vor sechs Jahren empfahl ich ihn zur Auszeicbnung mit der SzaBó- Medaille und heute ward mir die schmerzliche Aufgabe, sein Andenken aufzufrisehen. Auch das habe ich getan. Wenn es irgend einen Kontakt zwischen dem Irdischen und dem Jenseits gibt, konnte sich KALECSINSZKYS Geist überzeugen, dab ich auch heute ihm gegenüber derselbe war, wie früher, aus dem Grunde des Herzens aber rufe ich: Gesegnet sei sein Angedenken ! 271 A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak árjegyzéke. Megrendelhetők a Magyarhoni köldtani lársulat titkári hivatalában, Budapesten, VII. Stefánta-út 14. sz., vagy Kilián Irigyes utóda egyetemi könyvirereskedesében, Budapesten IV., Váci-utca"32. sz. Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Geolog, Gesellschaft, Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der (aesellschaft, Budapest, VII., Siefánia-út 14.; oder durch den Universitátsbnehhandler Friedrich Kiliáns Nach- folger, Budapest, IV., Váci-utca 32., zu beziehen. 1. Erster Bericht der geologisehen (Gesellsehaft für Ungarn. 1552 .. 5kor.— ll. 2. Arbeiten der geologiséhen Gesellsehaft für Ungarn. I. Bd. 1556... 5 S A magyarhoni földtani társulat munkálatai. I. kötet. 1856 Elfogyott— Vergritffen. 3. a a a a u ISS Rötek 8035 E zzz 15 d — a ús a a fi a EGES z AV és V. kötet. 1867—1870. Kötetenként — pro Band . £ Z 10 c — e 5. Földtani Közlöny. 1—IV. évf. 1871—15974. Kötetenként — pro BADd Aga e 6. a u V—-—IX. a 1875—1879. Elftogyott—Vergritfen. 78 , a X. . 1880. Kötetenként — pro Band... .. Il5 a — e 8. ri a pedi err e kstey Í c EA 2 TANA Se 9 , . XLES tn ELSSZ: jiotáten ként Sör o Band Stodsa (OAK ZT fore Tt . same ron eEE f c 3£. VÖ ESG j Új IA a a XIV. . 1884. Köletenként — pro Band Se AN ANGOLT 12. a a XV. c 1885. a ű va sz Be a 13. a a XVI. a 1886. a ezés eze AD at 14. fi XVII-XXXVII.. 1887—1909.x c TOK EC Te 15. Földtani Értesítő I—III. s 1880—1883.x fi ITS TETT 16. A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak betüsoros tartalommutatója. — (General-Index siürtlieher Publi- kationen der Uugar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 3 a — s 17. Mutató a Földtani Közlöny XXIII-—XXXII. kötetéhez. Dr. Cholnoky Jonas 1903 E E D. 04 — a 18. Register zu den Binden XXIII-XXXII des Földtani Közlöny. . Dr. E. v. Cholnoky. 1903. -. EZEK alta ek — Ét 19. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda- PESEVÉSS ZT Vette Ég széles LEE ea 20e 20. Geologiseli- montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya in S. O.- Ungarn von HF. Posepny. 1874. éget elte EE OK- Sze si NB 21. Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén csoport. Dr. Koch Antal. 1900. kh erő 29. Die Tertiürbildungen des Beckens der siebenbür, giselen Landesteile. II. Neögene Abt. Dr. Anton Koch. 1900... 0 ezt BE ÖNÉ tk 23. A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902 — a 60 e Geselhiehte der fünfzigjülhrigen Tütigkeit der. Ungar. Geologisechen Gesellsehaft. Dr. Anton koch 1902. £ S ga ő0e 24. A Cinnamomum nem története. 2 térképpel ( és 26 táblával. Dr. Staub Móric. 1905.. éz gs se 10 c — ea Die Geschichte des Genus Cinnamonuun. Mit 2 Karten und 26 Tafeln. JOTAM orsz jotambe 1905 Ez ettstá Ete ESR NET GÁSZÁE I (0 VAN SEK 25. A selmeczi bányavidék éretelér-vonulatai. (Die Erzgünge von Schemnitz und dessen Uimgebung.) Szinezett nagy geologini tér- kép. Szöveggel együtt. Geolog. mont. Karte in Grolformat e. 24 10 a Et 26. Néhai dr. Szabó József arcképe GAS MEGGY e 9 a — a 27. Nagysúri Böckh János, Güll Vilmos és ; Melezer Gusztáv arcképei... 2 c — a 28. L. v. Lócezy—K.v. Papp : Die im Ungarischen Staatsgebiete vorhan - denen Eisenerzvorráte. (Sonderabdruck aus a The Iron Ore Resources of the Worlds, Stockholm 1910.) Mit einer Tafel und 24 Textögaren 15 a — a 29. A kissármási gázkút Kolozsmegyében. Irta Papp Károly dr. Két táblával és hat ábrával Budapest 1910. . ee LG AN ÁT 30. Source de méthane a Kissármás (Comitat de Kolozs), par Charles de Papp. Avec les planches I, II, et les figures 10 a 15. ..- .-- 2 e — e 18 Magyarország geológiai térképe 1 : 1,000,000 mértékben magyar és német nyelvű magyarázó szöveggel együtt 22 koronáért kapható a Földtami Társulat titkári hivatalában (Budapest, VII., Stefánia-út 14), vagy Kiriás FRrGyEs utóda egyetemi könyvkereskedésében (Budapesten, IV., Váci utca 32). Geologisehe Kartc von Ungarn im MaBstabe von 1 : 1,000,000 ist mit ungarischem und deutschen erklürenden Texte bei dem Sekretariat der Ungarischen (Geologisehen (iesellsehaft (Budapest, VII, Stefanie-Strasse No 14), sowie bei der Univ. Buchhandlung FR. Kiriass Nachfolger (Budapest, IV., Váci utca No 32) zu beziehen. Preis 22 Kronen. Carle Géologigue de la Hongrie a Véchelle 1 : 1,090,000 avec texte explicatif en hongrois et allemand, en vente au secrétariat de la Société Geologigue de Hongrie (Budapest, VII, Stefánia-út 14) ainsi gud la librairie univ. FR. Kiriaw Succ. (Budapest, IV, Váci utca 32). Prix 22 couronnes. FÖLDTANI KÖZLÖNY XLII. KÖTET, 1912 ÁPRILIS, 4, FÜZET, AZ IPOLYNYITRAI IDŐSZAKOS SZÖKŐFORRÁS TÉLEN. Irta: GERŐ NÁNDOR bányaigazgató. — A 35—37. ábrával. — A Földtani Közlöny 41. kötetének 729—734. oldalain EmszT KÁLMÁN dr. úr részletesen leírta az ipolynyitrai időszakos szökő- forrást a fúrás tartama alatt. Ezen leirás kiegeszítéseül közlöm ez alka- lommal azt a csodálatos természeti tüneményt, amelyet ez a szökőforrás a télen mutatott. A Salgótarjáni Köszénbánya Részvénytársulat évek óta kutatja Salgótarján környékének széntelepeit. Az 1910. évben Dr. Böckn Hucó főbányatanácsos úr felhívta figyelmemet a Losonc kör- nyékbeli medencére. Ajánlatára vele együtt bejártam a vidéket és egyet- 35. ábra. Az ipolnyitrai szökőforrás télen. A forrástól 30 méterre levő fát jégcsapok kérgezik be, 1912 január 14-én délután. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 19 274 GERŐ NÁNDOR értőleg megállapítottuk, hogy a szóban forgó medence geológiailag azo- nos koru a tarjáni medencével. Minthogy a meglevő feltárások min- denüt a mediterránba tartozó slir réteget mutatták, kénytelenek voltunk a furólyukakat ezen magas fedőrétegbe telepíteni. Az I. sz. furólyukat a Losonctól északkeletre fekvő Szalatnán mélyítettük, ennek mélysége 350 m volt és két vékonyabb széneret harántolt fel. A furólyukat, miután az a csillámpala-alapkőzetbe jutott, beszüntettük. éz 44 í hi i § ; j Í 1 i 36. ábra. Az ipolnyitrai szőkőforrás télen. A lehulló vizcsöppek 10 m. magas jégheggyé tömörültek, 1912 jan. 14-én. A. második furólyuk helyéül az Ipoly völgyében fekvő ipolynyitrai lapost választottuk és pedig azért, mivel földrajzi fekvése is előnyös, továbbá a közelben több feltárás van, amelyben a mediterrán slír-jére jellemző kövületek: Tellina ottnangensis, Pyrula condita, Aturia aturi, Schizaster Laubei (nyomok), Brissopsis olttnamgensis, Pecten denudatus stb. előfordulnak. Számításunk szerint a furólyuknak körül- belül 400—500 méter mélységben kellett volna megütnie a szenet A fúrást 1911 január hó 20-án kezdettük meg. A furó mindvégig ugyan- azon talajban haladt s így mikor már az 500 méter felé dolgozott, tisztában voltunk, hogy egy, a vidékünkön abnormális helyen fúrunk. AZ IPOLYNYITRAI IDŐSZAKOS SZÖKŐFORRÁS TÉLEN. 275 Feltevésünk helyessége beigazolódott, amikor 1911 május hó 6-án az 516 m-ben egy gázkitöréssel kisért időszakos szökővízforrás jelentkezett. Ennek leírását közölte dr. Emszr Kármán a Földtani Köz- löny 1911. évi november—decemberi számában s így azzal bővebben foglalkozni nem is fogok. A víz eleinte teljesen tiszta és átlátszó volt, de a kecskeméti föld- rengés óta állandóan kis mennyiségű iszapot hoz ki magával. A kitöré- 37. ábra. Az ipolynyitrai szökőforrás télen. A jégcsapok a fa ágait letörik, 1912 január 31-én. sek 5—6 perces időszakossága májustól novemberig tartott, azóta a kitörések oly sűrűek (másodpercenkint 3), hogy a felületes szemlélő állandóan szökő artézi forrásnak tekinti. Utóbbi időben a feltörő víz- oszlop elérte a 40 méteres magasságot is. A furótornyot leszereltük és így a vizoszlop minden oldalról látható, úgy, hogy ezen geológiai jelenség a legszebb természeti tünemények közé sorolható. A. legszebb azonban télen, amikor a lehulló vízcseppek a földre esve, megfagynak és egy jéghegyet képeznek, melynek magassága tartós hidegnél elérte a 14—15 méter magasságot is. Ajánlatomra a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvény- 19k 276 GERŐ NÁNDOR Társulat a földbirtokot, a melyen a furólyuk van, megvette; úgy hogy jelenleg ez a társulat tulajdonában van. A furócsövezetet teljes egészében benthagytuk, ami által a forrás jövőjét biztosítottuk. Jelenleg a zord időjárás akadályozza a további munkálatokat, de a tavasz beálltával a forrás körül egy betonmedencét építünk, amelybe a felszökő vizet fel fogjuk fogni. A további feladatunk a forrás értéke- sítése lesz, minthogy az eddig végzett analízisek szerint a kiszökő víz lúgos bikarbonátos tartalmánál fogva igen értékes gyógyhatású. A szökőforrás 1912 január havában, a szigorú hideg beálltával gyönyörű látványosságot mutatott, amelynek csodájára a környékről csak úgy zarándokoltak a látogatók. Az 1912 január 14-i vasárnapon, a nagy hideg beállta után négy nappal, készítettük a mellékelt fényképe- ket. A víz, finom sugarakban szétomolva, a nap fényétől gyönyörű szi- várványszinekben ragyogott. Mire a vízcseppek a földre értek, meg is fagytak és gyönyörű jégcsapokká és jégtömeggé tömörültek. Az egyik irányban a szél erősebb levén, 10 m magas jéghegygyé fagyasztotta a lezuhanó vizet. A forrással szemben, 30 m távolságra vannak a kertek, egy nagy fával. A finom vízcsöppek odaszállva megfagytak s január végén az ágakat helyenként le is törték. A tartós hidegben hetekig jártak csodájára a tüneményes termé- szeti jelenségnek. Kelt Salgótarjánban, 1912 február 12-én. TÁRSULATI ÜGYEK. A) A Magyarhoni Földtani Társulat hatvankettedik közgyűlése. A Magyarhoni Földtani Társulat hatvankettedik közgyűlését I912február hónap 7-én, szerdán délután 6 órakor tartotta a kir. magy. Természettudo- mányi Társulat előadótermében, a következő napirenddel: 1. Elnöki megnyitó és megemlékezés UHLIG VIKTOR geológusról, a Kárpátok kutatójáról. 2. ILosvax Lasos dr. választmányi tag emlékbeszéde KALECSINSZKY SÁNDOR felett. 3. Tiszte- leti tagok választása. 4. A Szazsó JózsEF emlékérem kiadása. 5. Titkári jelentés. 6. A pénztárvizsgáló-bizottság jelentése. 7. Esetleges indítványok. 8. Három választmányi tag választása az 1912. évre. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. m. kir. bányatanácsos, műegyetemi tanár. Megjelentek: Bgysow IRMA, KALECSINSZEY ZOLTÁN dr., KRÉcsy BÉLA dr., VáRó BÉLra vendégek. Továbbá: ASCHER ANTAL, BALLENEGGER RÓBERT, BaáALLó REzső dr., BALOGH MaRGir dr., BEKExY IMRE GáBoR, BRaun Gyura dr., BRyYsowx PIRoska, DéÉcHy MóR dr., DÉRER Minány, ÉmxK Gwyura, Emszr Kárnmán dr., ERÖDI KÁLMÁN dr., FRANZENAU ÁGosron dr., GásPÁR János, HILLEBRAND JENŐ dr., HORUSITZKY HENRIK, ILosvav LaJos dr., INEExY BÉLA, Kapró OTTOKÁR dr., KocH ANTAL dr., KocH NÁNDOR dr., KoRgmos TIvapaáR dr., KuLcsáR Kázrmás, Lászró GÁBoR dr., LIFFa AURÉL dr., LÖRENTHEY IMRE dr., Löw MÁRTowx dr., MÁGócsI-DIETz SÁNDOR dr., MaARos IMRE, MavuRirz BÉLA dr., MÉHES Gyura dr., PaALzkovics JÓZSEF, PÁLFY MónR dr., PaPP KÁRoLY dr., PÁvarI-VAJNa FERENC dr., PITTER TIVADAR, POSEWITZ TirvapaR, BEITHOFER KÁROLY, RÉTHLY ANTAL, ROZLOZSNIK PÁL, Sass LÓRÁNT, SCHAFARZIK FERENC dr., ScHRÉTER ZOLTÁN dr., SIGMOND ELEH dr., STRÖMPL GÁBOR dr., SZÉKELY GYÖRGY, SZINYEI-MERSE ZSIGMOND, SZONTAGH TAMÁS dr., TELEGDI RorH Lagos, Timkó IMRE, ToBORFFY GÉZA, TOBORFFY ZOLTÁN dr., TREITZ PÉTER, Túzsosn János, VENDL ALADÁR dr., ViGH GyuLa, VoGL VIKTOR dr., WEszEcszgvY Gyura dr., s ZIMÁNYI KÁRorY tagok. Összesen 63-an. Elnök bemutatván a mult közgyűlés hitelesített jegyzőkönyvét, a mai közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri MARospÉcsEI DÉcnY MóR dr. és MáGócsi Drixrz SáspokR urakat, a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagjait. 1. Elnök megtartja a Wöldtani Közlöny 3. füzete 221—232. oldalain közölt megnyitóbeszédet és megemlékezést UHLIG VIKrorról, a Magyarhoni Föld- tani Társulat rendes tagjáról s a SzaBó-emlékérem tulajdonosáról. 2. Majd ILosvax LaJos dr. választmányi tag emlékbeszédet mond KaALE- CSINSZEY SÁNDOR felett. Az emlékbeszédet Közlönyünk 3. füzete a 232—242. oldalakon egész terjedelmében hozza. 278 TÁRSULATI ÜGYEK. 3. A napirend harmadik pontja a tiszteleti tagok választása. Elnök elrendeli a választmányi határozat felolvasását. Papp KÁRoLY dr. elsőtitkár felolvassa az 1911 nov. 8-iki választmányi ülés jegyzőkönyvéből az idevágó részletet, amely a következőkép hangzik: cElnök határozatilag kimondja, hogy a választmány egyhangulag javasolja, hogy az 1912. évi februáriusi közgyűlés 1. KRENNER JózsEF SáwpoR dr. tudományegyetemi ny. r. tanár s nemzeti múzeumi osztályigazgató, 2. Lóczi Lóczy LasJos dr. tudományegyetemi ny. Tr. tanár s m. kir. földtani intézeti igazgató, 3. TELEGDI RorH Lagos m. kir. fő- bányatanácsos és földtani intézeti főgeológus, és 4. PALLINI INKEY BÉLA föld- birtokos urakat a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagjaivá válassza. A közgyűlés a választmány ajánlatát elfogadva, a felsorolt négy urat egyhangulag a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagjaivá választja. A megválasztott tiszteleti tagok közül jelenlevő TEreEGpi RorH LaJos és Isxgy Béna uraknak a tiszteleti tagságról szóló okleveleket az elnök nyomban átadja a következő üdvözlő beszéd kiséretében : cMélyen tisztelt uraim ! Igen tisztelt tiszteleti tagtárs urak! A Magyar- honi Földtani Társulat mai közgyűlése egyhangulag megválasz- totta önöket tiszteleti tagokká! A tiszteleti tagság a legnagyobb kitün- tetés, melyet a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlése szuverén módon ki- oszthat és ezen kitüntetés értékét emeli még az a körülmény is, hogy Társulatunk ezen jogával csak ritkán szokott élni. Ez esetben azonban egye- nesen szükségét érezte Társulatunk, hogy a multakban szerzett bokros tudo- mányos érdemeiket, amelyek előttünk közismertek, valamint lankadatlan mun- kásságukat is nyiltan elismerje és ezt a tiszteleti tagság megitélése által mintegy látható módon kifejezésre is juttassa. Midőn tehát a mai közgyűlés határozatából önöknek, mélyen tisztelt tagtársaim, a tiszteleti tagsági okleve- leket átnyújtani szerencsém van, teszem ezt mély hódolattal és szerencsekivá- nataimmal kapcsolatosan, kérve önöket, hogy nagybecsű és irányító munkásságukkal a magyar geológia, illetve mineralógia ügyét a jövőben is támogatni kegyeskedjenek.s SCHAFARZIK FERENC dr. elnök emez üdvözlő szavait általános éljenzés követi. Az üdvözölt tiszteleti tagok nevében Ixxex BéÉra köszöni meg a közgyű- lésnek s az elnöknek a kitüntető megválasztatást. 4. A napirend negyedik tárgya a Szasó Józspr-emlékérem kiadása. Elnök elrendeli a választmány erre vonatkozó határozatának felolvasását. Elsőtitkár jelenti, hogy a SzaBó-alapítvány ügyrendjének 7. §-ában a g) pont szerint ca választmány a SzaBó-emlékérem odaitélésére kiküldött bizott- ság jelentését a saját döntő véleményével megtoldva, a közgyűlés elé terjeszti, amely az előterjesztést tudomásul véve, az érmet kiadja. Ezen rendelkezés alapján felolvassa az 1912. évi január hó 83-án tartott választmányi ülés jegyző- könyvéből az ide vonatkozó részt, amely a következőkép hangzik: aElnök határozatilag kimondja, hogy a választmány bejelenti az 1912. évi februáriusi közgyűlésnek, hogy az ötödik ciklusban a Szasó-emlékérmet egyhangulag PárrY Mógrc Erdélyrészi Érchegységről szóló mun- kájának itéli., TÁRSULATI ÜGYEK. 279 Elnök erre a jelenlevő szerzőhöz a következő beszédet intézi: uMélyen tisztelt tagtársam, dr. PárnrY MóR! Kedves barátom ! Örömmel tudatom Veled, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat választmánya beható eszmecsere után a Te munkádat, mely az Erdélyi Érehegységről szól, az idén esedékes Szazó JózsEr-éremmel kitüntetni óhajtotta. Ez egy oly szép és lélekemelő elismerés, mely a SzaBó JózsEr-emlékérem szigorú sza- bályzata miatt csak kevés szaktársnak juthat osztályrészül. De műveddel dere- kasan rá is szolgáltál e kitüntetésre, mert a bűvös érces telérekről való tudá- sunkat egy hatalmas lépéssel vitted előbbre! Emlékezetedbe idézem ez ünnepies pillanatban azt az egyszerű, de felette megkapó képet, mely Chamonix piacán látható. Előttünk egy szikla, azon két alak, amint éppen fölérkezett ; az egyik, átszellemült arccal, HoRacE BENOIT DE SAUSSURE, amint rajongó tekin- tetét a Mont-Blanc hófedte fehér csúcsára szegezi; mellette JAGUES BALMAT, a híres vezető, aki igyekezettől izzó arccal magyarázza és mutatja urának azt a vonalat, amelyen föl fognak majd juthatni . . . Elfogadva e hasonlatot, a mi esetünkben SaussuRE főalakja hazánk, Magyarország, mely vágyakozva tekint előre, föl azon magasságokba, ahová neki följutnia kell... Baármar a mi Társulatunk, általában a tudo- mányokat művelőknek összessége, amely megmutatja a nemzetnek a boldo- gulás útját... A szikla pedig, ahonnan ismét egy lépéssel előbbre fogunk léphetni, a Te munkád!... a művelődés hosszú és nehéz útján egy biztos bázispont, mely jövendőtanulmányok alapjául fog majd szolgálni A dicsőség végre, hogy ezt a sziklát megépítetted, azonban a Tiedb Elnök eme beszéde után, a közgyűlés élénk éljenzése közben, átadja PÁLFY MöR dr. m. kir. főgeológusnak, a Magyarhoni Földtani Társulat választmányi tagjának a SzaBó-érmet. Az ékszertokba foglalt s szabványos 120 gr. súlyú ezüstérem, mellső oldalán SzZENTMIKLósI Szasó Józser 1822—1894 körirattal s domborművű arcképpel, és hátsó lapján a következő felirattal van ellátva : A Magyarhoni Földtani Társulat Dr. PánryY MóR úrnak 1912. PárrY Mór dr. megköszöni a Földtani Társulat elnökének, közgyűlésének és a választmánynak a kitüntetést, hangsúlyozva, hogy ez a becses érem buz- dításul fog neki szolgálni a jövőben, hogy bérceink kutatását ezentúl még na- gyobb buzgalommal folytassa. Élénk éljenzés kiséri eme szavakat is. 5. A napirend ötödik pontja a titkári jelentés. Elnök felhivja az elsőtitkárt jelentésének beterjesztésére. Erre Papp KáRony dr. elsőtitkár a következő jelentést olvassa fel: eTisztelt Közgyűlés ! Alapszabályaink 27. §-a azt mondja, hogy a Magyarhoni Földtani Tár- sulat évenkénti közgyűlésén a választmány a társulat szellemi működéséről és 280 TÁRSULATI ÜGYEK. anyagi állásáról beszámoltat. Eme rendelkezés értelmében a következő jelentést van szerencsém a tisztelt Közgyűlés elé terjeszteni. Mult évi jelentésemet azzal kezdtem, hogy társulatunk szellemi munkás- sága egyrészt szaküléseinkben, másrészt a Földtani Közlönyben tükröződik vissza. Mint kezdő titkár azonban megfelejtkeztem arról, hogy ezt a tükröt nemcsak kétfelé, hanem háromfelé is lehet fordítani. Fordítsunk tehát egyet a tükrön és pillantsunk bele társulatunk irattárába. A 150 darab ügyirat a hazánkból és a külföldről érkező levelezést tar- talmazza, s érdekes képet nyujt arról, hogy a közönség mi mindent kérdez a földtani társulattól. Szomorúan jelentem, hogy tisztán tudományos kérdést csak egy tagunk intézett a társulathoz, s ez is hölgy volt; nevezetesen tisztelendő BOROR MÁRIA, az Angolkisasszonyok természetrajzi tanárnője, aki a földkéreg vastagságáról kért megbízható adatokat. A választ TELEGDI Born LasJos úr választmányi-, ma már tiszteleti tagunk volt szíves megadni, amiért neki e helyütt is köszönetet mondok. Még egy tudományos kérdést rejteget ugyan irat- tárunk, de ez már társulatunktól indult ki a nagyközönséghez. Ugyanis TRErTz PÉTER választmányi tagtársunk kivánságára a mult év május hónapjának végén, az akkortájt észlelt porfelhők ügyében felhívást bocsátottam ki a közönséghez, s mondhatom, hogy annyi válasz érkezett, hogy ezekből TRErirz PÉTER úr össze- foglaló tanulmányt irhatott. Irattárunk többi száma csupa gyakorlati kérdést tartalmaz, artézi kutak- ról, bányákról, érc- és széntelepekről. Ezek többnyire olyan magánjellegű kér- dések, amikre a választ nem igen közölhetnénk még akkor sem, ha rovatunk volna a kérdésekre és feleletekre. Be kell vallanom, hogy igen tisztelt szerkesztőtársam: Kapré OTTOKÁR úr a tudomány szempontjából sokkal kedvezőbb helyzetben van. Mert a Barlang- kutató Bizottság irattárában csak úgy hemzsegnek a tudományos kérdések. Ez a bizottság rövid kétéves fennállása alatt valóban hézagpótló testületté nőtte ki magát. Ha kutatom az okát, hogy honnét ez a tüneményes fejlődés, honnét ez a népszerűség, csakhamar megtalálom abban, hogy ez a bizottság azt a részt ragadta ki anyatársulatunk testéből, amely rész mindannyiunk előtt legbecse- sebb, t. i. az ember eredetének a kérdését. Legyünk csak őszinték. A Barlang- kutató Bizottság térképezheti a barlangokat, leírhatja cseppköveit, bogarait és denevéreit, — mindez aligha vonzaná annyira a bizottságba a tagokat, mint hogy ha felásatja a barlangot és ott megtalálja a százezredek kulturájának a tamuit: az ősember eszközeit. Az ősemberi eszközök és csontok mellett a bar- langi medve csontjai csak arra valók, hogy ezekből a barlangkutató még von- zóbban kiszínezhesse az ősember küzdelmét a diluviális vadakkal. Egyszóval a Barlangkutató Bizottság működése tudományos öncél, amely amellett, hogy igen érdekfeszítő, egyúttal mentes minden önző salaktól és a barlang felásatásától kezdve az utolsó csontdarab leírásáig a tudomány kereté- ben mozog. Sajnos, a geológus nem mondhatja ezt magáról. Mert az agrogeológustól nem a talajelemzés módszereit kérdezi a gazda, hanem azt, hogy alkalmas-e földje a dohány- vagy dinnyetermelésre. A hidrogeologustól senki sem kér- TÁRSULATI ÜGYEK. 951 "dezi, hogy freatikus vagy juvenilis eredetű-e a víz, hanem azt mindenki el- várja, hogy megjövendölje: lesz-e vagy sem a fúrásban felszökő víz. A tőke- pénzes sem kiváncsi arra, hogy miféle tektonikus erők működtek a harmad- korban, de elvárja a bányageológustól, hogy határozott véleményt mondjon arra, van-e remény vagy sem köőszénre. A tulajdonképeni geológusra pedig, aki a mészkőhegyek ormain kopácsolja a kövületeket, nemcsak az oláh paraszt, de az erdélyi nemes is azt mondja, hogy ez az úr csak aféle száraz geológus. Ilyenféle gondolatok ébrednek bennem, amikor irattárunkban lapozgatom a beérkezett leveleket. Nemcsak a hazai, de a külföldi kérdezősködések is csupa gyakorlati dolgokról szólnak. És mintha a nagy nemzetközi geológiai kon- gresszusok is megéreznék századunk eme kivánságait. Ha visszapillantunk az első kongresszusra, azt látjuk, hogy az 1881. évi bolognai kongresszus főtárgya a geológiai időbeosztás és a helyes geopaleontológiai elnevezések megállapítása volt, s ime harmadéve a svédországi kongresszus már a világ vasérckészletéről tanácskozott, s a jövő évi kanadai kongresszus főtárgya a földkerekség köőszén- készletének a megállapítása leend. A gyakorlati kérdések elől tehát ma már ki nem térhetünk, mert ha semmibe sem vesszük az élet kivánságait, úgy könnyen megtörténhetik, hogy megrokkant őrnagyok és hisztérikus asszonyok fűzfavesszővel ütik ki kezünk- ből a kalapácsot és fúrót. De nem forgatom tovább ezt a tükröt, hanem visszatérek az alapsza bályaink 20. §-ában kijelölt útra. AjTársulatunk az elmult polgári esztendőben 11 szak- ülést tartott, amiken 21 előadó 28-féle tárgyról értekezett. Legtöbb elő- adást, számszerint négyet tartott KoRmos TivapaR dr. tagtársunk; 2—2 elő- adással szerepelnek ScHAFARZIK FERENC dr. elnök, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., TELEGDI RorH KáÁRoLy és Pávar-VaJsa FERExc urak; 1—1 előadással BaLoGH MARGIT dr., DicEwsryY DEzső, Emszr KáLmáNn dr., GaAáL Isrván dr., HILLEBRAND JEwső dr., Kaprió ATTOKÁR dr., KocH ANTAL dr.. KocH FERDINÁND dr., Lóczy LaJros dr., Löw MáÁRrowx dr., Maugirz BÉLA dr., báró Nopcsa FEREwxc dr., Noszkr JEnő, STRÖMPL GÁBOR dr., VENDL ALADÁR dr. és VoGL VIkKToR dr. tagtársaink. Vala- mennyi társulatunknak régebbről ismert előadója, kivéve BazoGcH MARGIT dr. kisasszonyt, aki az északafrikai partokon végzett tanulmányairól első ízben adott elő társulatunkban, amelynek 61 éves fennállása óta első ízben csendült meg a női hang ez alkalommal szakülésünkön. Igen népes volt a január 25-iki ülés, amelyen Kapió OTTOKÁR és HILLEBRAND JEsxő a Balla-barlangban talált ős- gyermeket ismertették és a november 8-iki szakülés, amelyen Lóczy LaJos dr. a hirhedt kissármási gázkitörést mutatta be szóval és képekben. Ezen az utóbbi ülésen Lukács Lászró miniszter úrral együtt a m. kir. pénzügyminisztérium több előkelő tisztviselőjét is ott láttuk tagtársaink sorában. Bizottságaink közül mindenekelőtt a Barlangkutató Bizottság működéséről kell megemlékeznem. Eme bizottság belső munkásságában a bizottsági-, szakszerű- és népszerű előadások egymást követik. Már maga az öt bizottsági ülés bátran beillik szakülésnek is, mert ezeken CHorwxozYx JEwxö, 282 TÁRSULATI ÜGYEK. HERMAN Orró, báró NyYÁRY ÁLBERT dr., KaApié OTTOKÁR, PÁvaY-VAJNA FERENC és ScHorrz Pár KoRwsÉL urak szpeleológiai kérdésekről valóságos előadásokat tar- tottak. A szakülések sorozatát HILLEBRAND JENő, Kapió OTTOKÁR és SCHRÉTER ZOLTÁN gazdagítják előadásaikkal, míg SIEGMETH KáRonrY bizottsági elnök a gömör-szepesi barlangvidéket mutatja be népszerűen, nem kevesebb, mint 140 vetített képpel. A bizottság összesen 12 előadással gazdagította a barlangkuta- tások tudományát, és el kell ismernem, hogy bár a bizottságnak csak 42 tagja van, egyik-másik előadása népesebb volt, mint magáé az anyatársulaté. Külső munkássága a barlangásatásokban összpontosul. Az aggteleki Baradla Pitvará- ban, s a gömörmegyei kecsői barlangokban Kapiéó OTTOKÁR dr. vezette az ása- tásokat, a vecsembiki barlangokat JoRpáÁN KÁROLY, BEKEx IMRE GÁBOR és SCHOLTZ PáL KoRwsÉL urak kutatták föl, gróf Hapix Jáwsos úr támogatásával. A szilice- tornai fennsíkokon STRÖMPL (ráBoR dr. nem kevesebb, mint 77 barlangot járt be. A Barlangkutató Bizottságot a mult évben a Magyar Tudományos Aka- démia, a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya, gróf HADIkK János és Koós JózsEF nagybirtokos urak tetemes összegekkel támogatták, amely szívessé- gükért a bizottság nevében e helyütt is őszinte köszönetet mondok. Társulatunk másik bizottsága: a Geológiai Szakszótárt készítő Bizottság SzorxraGH Tamás dr. másodelnök úr elnöklete alatt hét taggal működik. A bizottság a geológiai szavak helyesírásáról már határozott, s meg- állapodásait külön füzetben közölte is. Ezt a jegyzőkönyvet véleményezés végett bemutattuk SrmowYI ZsiGmoxp dr. egyetemi tanár úrnak, a Magyar Nyelvőr szerkesztőjének, aki a bizottság megállapodásaihoz elejétől végig hozzájárult és örömmel üdvözölte a szakszótár tervezetét. A bizottság erre kimondotta, hogy ez a helyesírás kötelező leend a Magyarhoni Földtani Társulat összes iratai- ban és a Földtani Közlönyben. Örömmel jelenthetem továbbá, hogy a m. kir. földtani intézet igazgatósága is elrendelte, hogy az 1412. évtől kezdve az intézet összes hivatalos irataiban és kiadványaiban ezt a helyesírást használják. Kiadványainkra áttérve, mindenekelőtt a Földtani Közlönyről kell beszá- molnom. Közlönyünkből az 1911. évben a 41. kötet jelent meg 55 íven, öt táblamelléklettel és 72 ábrával, helyesebben mondva 144 ábrával, minthogy a magyar és idegennyelvű szövegben ugyanaz az ábra kétszer van meg. A 28 ér- tekezés 20 szerzőnek a tollából ered s valamennyi eredeti dolgozat. A fordí- tások között egy bányageológiai értekezés angol, három francia nyelvű, s a többi német fordítás. A német részt VoGr Vikrok titkártársam, s a francia részt BALLENEGGER RÓBERT geológus kollégám szerkesztette. A szerzők között nehány idegen tudós is van, így (GLINKA novo-alexandriai tanár, aki Bikszád környékének talajviszonyairól írt egy eredeti tanulmányt, továbbá SCHMIDT Kánrony bázeli egyetemi tanár, aki az erdélyrészi barnaszénterületről írt egy becses dolgozatot és TERzaAGHI KÁRoLY grazi mérnök, aki Buccari környékének tektonikájáról elmélkedik. Értekezéseink közül egyik-másik a külföldi folyó- iratok figyelmét is felkeltette, nevezetesen a lenyomatásra engedélyt kértek DCHAFARZIK FERENC úrnak mult évi elnöki megnyitójáról, amelyben hazánk vasérckészletéről, a földigázról és Bosznia szénkincseiről értekezik, azután Lóczy LaJos úrnak a romániai petróleum- s az erdélyi földigáz-területről, s TÁRSULATI ÜGYEK. 983 végül Emszr Kármán dr.-nak az ipolynyitrai időszakos szököforrásról írt érte- kezéseikről. Ezzel kapcsolatban fölemlítem, hogy TRErrz PÉTER úrnak Közlö- nyünk harmadévi számában megjelent Az agrogeológia feladatai című értekezését eddigelé német, francia s orosz nyelvre fordították le. A Barlangkutató Bizottság közleményeit teljesen KaAprc OTTOKÁR dr. bizott- sági előadó úr szerkesztette az ő ismert pontosságával és lelkes ügybuzgalmával. Tagsági illetményeink másik részét — a m. kir. földtani intézet igazgatóságának páratlan szíves jóvoltából — a m. kir. Földtani Intézet Év- könyvei és Évi Jelentései alkotják. Az 1911. évben szétküldöttük a XVIII. kö tetet, amelynek részei: 1. GaáL Isrván: A hunyadmegyei Rákosd szarmatakorú csigafaunája ; 2. VApász ELEMÉR: A Duna balparti idősebb rögök őslénytani és földtani viszonyai; 3. VoGL ViIkrToR: A piszkei bryozoás márga faunája, és 4. Pánry MóR: cAz erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és ére- telérei, című hatalmas monografiája, amely utóbbi munkának illusztris szerzője a mai közgyűlésen épen ezért kapta meg a SzaBó-érmet. A kötet terjedelme 30 ív, 12 tábla, illetőleg térképmelléklettel. Bolti ára 15 korona 50 fillér. Azon- kívül elküldöttük a XIX. kötet két füzetét, nevezetesen 1. JACZEWSKEI LEONÁRD szentpétervári tanárnak a források fiziko-kémiai vizsgálatáról írt tanulmányát, valamint 2. VApász ELEMÉR munkáját: Őslénytani adatok belső Ázsiában. A két munka § ívre terjed 4 K 50 f értékben. A mult évben expediáltuk tagjaink- nak a m. kir. földtani intézet 1909. Évi Jelentését 16 ív terjedelemben és öt korona értékben. Tagjaink tehát a 10 korona tagsági díj fejében 35 korona értékű kiadványt kaptak. Külföldi tagjainknak a németnyelvű kiadványokból a XVII. kötet 2. füzetét, a XVIII. kötet 1—3. és a XIX. kötet 1— 3. füzetét expediáltuk, az 1908. évi jelentéssel együtt. Ha rátekintünk erre a vaskos négy kötetre, amikből a három vékonyabb kötet a m. kir. földtani intézet igazgatóságának jóvoltából jutott tagtársaink kezébe, azt hiszem, hogy a tisztelt Közgyűlés helyeslésével találkozom, ha nyilvánosan is köszönetet mondok a m. kir. földtani intézet nagytekintetű igazgatóságának és pedig úgy Lóczy LaJos dr. igazgató, mint SzorraGH TAMÁs dr. aligazgató úrnak azon szívességükért, hogy ezen kiadványokat díjtalanul enged- ték át tagtársainknak. Pedig, ha meggondoljuk, hogy tagtársaink két év alatt csaknem 300-zal szaporodtak, beláthatjuk, hogy az intézet költségvetését már maga ez a többnyomat is tetemes összegekkel terhelte. Régi megállapodások alapján a m. kir. földtani intézet tagtársainknak épen a legköltségesebb s legtudományosabb kiadványokat juttatja, ellenben a gyakorlati jellegű kiadványokat tagjaink nem kapják. Így pl. a mult évben jelent meg németül SCHAFARZIK FERENC elnök úrnak: Magyarország kő- bányáiról írt monografiája, amelyhez fogható munkája egy európai állam- nak sincs, ugyancsak tavaly jelent meg TórH Gyura úrnak: A magyar- országi ivóvizek kémiai elemzése című munkája, s most van készülőben SzorracH Tamás úrnak: A magyarországi artézi kutak- ról szóló nagy monografiája, — s mindeme becses műveket tagjaink csakis bolti áron szerezhetik meg. Szabadjon remélnünk, hogy talán majd módot fog találni a m. kir. földtani intézet nagytekintetű igazgatósága, hogy eme szer- 284 TÁRSULATI ÜGYEK. fölött fontos kiadványokat valami úton-módon társulatunk tagjai kedvezményes árban kaphassák meg. B) Jelentésem második részében társulatunk anyagi viszo- nyairól kell hogy számot adjak. Kezdem tagjaink számával. A mai napon tár- sulatunknak van 1 pártfogója és 12 tiszteleti tagja, 16 pártoló és 41 örökítő tagja, továbbá egyénekben 371, intézményekben 184 rendes tagja, 35 külföldi és 15 levelezőtagja, azaz összesen 675 tagja. Ezenkívül 60 előfizető, 200 bel- és külföldi csereviszonyos és 15 hirlap, illetőleg állami intézmény kapja Köz- lönyünket, úgy hogy a Földtani Közlöny ez évi első számát a jövó héten 950 példányban menesztem a szélrózsa minden irányában. Tekintve, hogy a könyvesboltok számára, s tartalékban legalább is 50 példányt kell számíta- nunk, azért az idei év folyamára 1000 példányra kötöttük a szerződést a Franklin-Társulat nyomdájával. Társulatunk anyagi viszonyai a mult évben elég szépen fejlődtek. Bevéte- lünk az előirányzatnál csaknem 6000 koronával volt több, s ily módon lehetővé vált, hogy az alaptőkét 3150 koronával gyarapíthattuk; készpénzünk pedig 2900 koronán felül maradván, a föntebbi 6000 korona teljes egészében társu- latunk javára maradt. Ezt az eredményt részben a rendes bevételek emelke- désének, de főkép a rendkívüli bevételeknek tulajdoníthatjuk. Így SEMSEY ANDOR dr. tiszteleti tagunk több mint 1200 koronával segélyezte társulatunkat, azonkívül gróf MasrárH KáRoLry Guszráv dr. erdélyi püspök, SAXLEHNER ÁNDOR belga főkonzul, SAXLEHNER KÁLMÁN, SAXLEHNER Öpöx, Lóczy Lagos, GÁSZNER BÉLA kir. közjegyző urak, továbbá a Trencsénteplici Magyar Gyógyfürdő R.-T., a Schaumburg-Lippe hercegi uradalom Dárdán, s az Osztrák fúró és kutató- vállalat Bécsben tetemes összegekkel emelték alaptókénket. A rendes bevételek sorában herceg EsTERHÁZzY MiIiEzrós dr. úr a szokásos 540 korona pártfogó díjjal, a VALLÁS- s KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTER Úr 3000 koronával, s a FÖLDMÍVELÉSÜGYI MINISZTER Úr 4000 koronával segélyezték tár- sulatunkat. Amidőn ezeket jelentem, el nem mulaszthatom mély köszönetemet nyil- vánítani a fölemlített intézményeknek és lelkes uraknak, akik társulatunkat támogatták. Nagy köszönettel tartozunk ezen kívül Lóczy Lasos dr. úrnak, mint a m. kir. földtani intézet igazgatójának és SzorracH Tamás dr. aligazgató úr- nak, hogy társulatunknak hajlékot adni szíveskedtek, továbbá LENGYEL BÉLA dr. úrnak, mint a kir. magy. Természettudományi Társulat elnöké- nek és ILosvax Lagos dr. úrnak, mint eme társulat főtitkárának azért, hogy szaküléseink és közgyűlésünk számára ezt a díszes termet átengedni kegyeskedtek. Meg kell emlékeznem e helyütt a boldogult Böckn János tiszteleti tagunk szobrára indított gyüjtésről is. Mult évi közgyűlésünk tudvalevőleg IGrór SzorracH Tamás dr. másodelnök úr indítványát magáévá tevén, elhatá- rozta, hogy BöcgH Jáwxosnak szobrot óhajt emelni és erre gyüjtést indít. Tisz- telettel jelentem, hogy a gyüjtés sikeres volt, s rövid egy év leforgása alatt 5927 korona készpénz gyűlt össze, sőt az aláírt, de még be nem fizetett összegekkel együtt a gyüjtés máris meghaladja a 6000 koronát. TÁRSULATI ÜGYEK. 2855 Lehetetlen volna e helyütt a több ezer adakozó nevét fölsorolnom, különben is az összes adományokat a Földtani Közlöny hasábjain nyugtattuk, — de mégis kiemelem, hogy nagyobb összegekkel járultak a gyüjtéshez társulatunk pártfogója: herceg EsTERHÁZY MixLós dr. úr, az esztergomi főszékesegyházi káp- talan, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R.-T., a Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómű R.-T., a Magyar Általános Köszénbánya R.-T., a Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T., az Osztrák-Magyar Államvasút-Társaság úgy vezérigazgatóik, mint alkalmazottaik részéről; a Köőolajkutatásra alakult Részvény-Társulat, a Magyar Agrár- és Járadékbank, a Zsigmondy s Kalamaznik-féle fúróvállalatok, Budapest székesfőváros tanácsa, az összes nagy magyar városok Szegedtől kezdve Ceglédig. Továbbá a budapesti és kolozsvári egyetemek tanácsa, az egyetemi föld- és őslénytani intézet, a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtára és a kir. Magyar Természettudományi Társulat szintén tetemes összegeket gyüj- töttek a kegyeletes célra. A külföldi nagy vállalatok is szépen küldöttek, így az erkelenzi nagy fúrócég, a LaPP HENRIK-féle mélyfúró vállalat s a ZSIGMONDY ÁRgráp képviselte bécsi fúrótársulat; továbbá a bécsi és nagyobb osztrák város- beli geológusok és tanárok, a bukaresti geológusok mind tetemes összegekkel járultak a gyüjtéshez. Látva a gyüjtésnek emez impozáns eredményét, biztató sugár csillan meg a Magyarhoni Földtani Társulat fölött, amikor egy munkás tagjának ilyen megbecsültetésben van része. Boldogult másodtitkárunk: GÜLrL Virmos síremlékére csak szűkebb kör- ben gyüjtöttünk, s a 400 koronás síremléket már föl is állítottuk 1911. évi november hó 1-én a rákoskeresztúri temetőben. A síremléket karsztmárvány- ból (Pucischi márvány) ANDREETTI ÁANzELM budapesti kőfaragóüzlete készítette. A rétegzetesen faragott emlék mellső részén domborművösen faragott mocsári tölgy látszik, amelynek egy ága simára csiszolt táblát övez. A táblán a követ- kező felírás olvasható : GÜLL VILMOS MAGY. KIR. GEOLÓGUS 1876—1909 EMLÉKÉNEK KÖZADAKOZÁSBÓL EMELTE A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 1911 A díszes sírkő hangulatos és stílszerű voltával — a Duna-Tisza közén kutató agrogeológus környezetét jelképező alföldi tölggyel — úgy a boldogult özvegyét, mint a szaktársakat nagyon meghatotta. A GüLL Virmos emlékére gyűjtött összeg fölöslegét, illetőleg még be nem folyt részleteit — választmányunk rendelkezése szerint — valamelyik alapunk- hoz fogjuk csatolni. Szálljon végül emlékezetünk elhunyt tagtársaink felé. KALECSINSZEY SÁNDOR és UHLIG VikroR tagtársainkról méltó megemléke- 286 TÁRSULATI ÜGYEK. zéseket hallva, mindössze négy elhunyt tagtársunk emlékezetének áldozzunk nehány percet. 1. A mult év március 27-én a tordaaranyosvármegyei Kövenden 73 éves korában meghalt ÁDÁMOSI FERENC nyugalmazott sóbányahivatali mérnök. A bol- dogult iskolatársa volt BőcHH Jánosnak és GESELL SÁNpoRnak s szép remények- kel kezdte bányamérnöki pályáját. Azonban egyidőre elméje elborulván, kigyó- gyulása után csak alacsonyabb szolgálatra alkalmazhatták a désaknai sóbánya- hivatalnál. A mult év elején nyugalomba vonult s szülőfalujában telepedett le, azonban a halál csakhamar megváltotta a sokat hányatott élettől. Társulatunk- nak 1903 óta volt tagja. 2. A mult év július 27-én 28 éves korában hunyt el PIszERT EDE buda- pesti állami főgimnáziumi tanár, akinek szépen induló pályáját derékban törte ketté a sors keze. A megboldogult a királyi József-műegyetem ásványtani inté- zetében sikeresen dolgozott, s itt írta a Bulzai hegycsoport eruptív kőzeteinek ismertetése című tanulmányát, amely a Földtani Közlöny 37. (1907. évi) kötetében jelent meg. Társulatunknak 1906 óta volt tagja. Két régi tagunk dölt még ki az élők soraiból, és pedig. 3. Báró MEpwyáNsszkY DÉNEs, az utolsó magyar bányagróf, társulatunk- nak 1851 óta, tehát kerek 60 esztendőn át tagja, aki a mult év december hó 98-án Bécsben 82 éves korában hunyt el. Legöregebb tagtársunk a mednyei és medgyesi MEpwyÁNSZzEY bárói családból származott s 1830 november 19-én a nyitramegyei Veszelén született. 1867-ben selmeci bányagróf lett, amely állás 1869-ben megszünvén, a város közfelkiáltással országgyűlési képviselőjévé válasz- totta, amely kitüntető állását négy ciklusban viselte. Őfelsége 1871-ben a Szent- István-rend kiskeresztjével tüntette ki. Később Trencsén megye főispánja lett. majd ez állásáról lemondván, Bécsbe költözött s élete fogytáig itt élt. A magyar viszonyok iránt azonban mindig érdeklődött és 1896-ban nagybecsű könyvtárát a budapesti Hörvös-kollégiumnak adományozta. Első munkája az Új Nemzeti Múzeumban 1851-ben jelent meg: Föld- tani séta hazánk nehány érdekes vidékén címmel. Ugyanebben az évben belépett a Magyarhoni Földtani Társulatba, s az 1851 július 15-iki szakülésen felolvasta: Jegyzetek nehány hazai kövületlelőhely- ről írt értekezését, amely később a Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatainak II. kötetében meg is jelent. Előadásában a Dévényújfalu és Detrekőszentmiklós határában talált kövületeket sorolja fel és szakszerűen ismerteti a herceg PÁLFFY- féle uradalomban levő barlangot. MEpwyáwsszky bárót a Magyar Tudományos Akadémia 1865 dec. 10-én levelezőtagjának választotta, s az Akadémia kiadásá- ban 1871-ben jelent meg főmunkája : cA. mész geológiai és technikai jelentősége hazánkban. Később számos bányászati s archeológiai munkát is írt. Miként említettem, társulatunknak 1851 óta rendes és 1904 óta örökítő tagja volt. 4. Tegnap délután tették a budai farkasréti temetőben örök nyugalomra Kuwscz PÉTER nyugalmazott kereskedelmi miniszteri osztálytanácsost, a III. oszt. vaskorona-rend lovagját, aki társulatunknak 1868 óta rendes tagja volt, s min- denkor büszkén viselte ezt a címet. A megboldogult állandóan érdeklődött tár- sulatunk ügyei iránt s Közlönyünk egyik legbuzgóbb olvasója volt élete végeig. 38. álra. GÜLL VILMOS siremléke a rákoskeresztúri temetőben. 288 TÁRSULATI ÜGYEK. Mindkét régi tagtársunk a társulati ügyekben a pontosság és a rend mintaképe volt. Igy báró MEpwnyáwsszky DÉnxEs halála előtt két hónappal saját- kezűleg írt levélben jelentette be lakásváltozását és KuNcz PÉTER ez év január hó 10-én sajátkezűleg írt utalványon küldte be tagsági díját. Megható látvány, hogy a 58 éves aggastyán reszkető vonásaival miként tesz eleget társulati köte- lezettségének. Példát vehetne róluk a fiatalság ! Ezekben voltam szerencsés a Magyarhoni Földtani Társulat 1911. évi működéséről beszámolni és amidőn a Társulat Tekintetes Választ- mányának köszönetet mondok, hogy II ülésében a titkárságot támo- gatni szíves volt, kérem a mélyen tisztelt Közgyűlést, hogy titkári jelentésemet tudomásul venni méltóztassék. A közgyűlés a titkári jelentést tudomásul veszi. 6. A napirend hatodik tárgyaa Pénztárvizsgáló Bizottság jelentése. ASCHER ANTAL pénztáros beterjeszti a Pénztárvizsgáló Bizottság nevében a követ- kező jelentést : A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT PÉNZTÁRVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGÁNAK JELENTÉSE az 1912 januárius hónap 21-én történt vizsgálatról. I. Forgó tőke. A) Bevétel. Előirányzat Tényleges bevétel A bevételek megjelölése az 1911. évre az 1911. évben 1. Pénztári áthozatal az 1910. évről . . - .. 2130 KIÍLf 2130KI1f 2. M. k. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 3000 c —c — 3000 a — c 3. M. k. Földmívelésügyi Minisztérium .. .. . 4000 4 —c 4000 c — a 4. Magánosok segélye (Semsey Andor, Nopcsa Ferenc báró). . 3 160 c —ac 1291 c — a 5. Herceg Esterházy Miklós pártfogói ja mm 840 u — a 840 a — a 6. Alaáptőke "karmnaitja Az se sztk sets ag MA30580—— e SARGA TERHOTSÓ TÓK otkondaik ata testet kt e ÉRE ÉS 50 c — a 997 erő sszülkse 8. Hiátralékos,tagsági (díjak az ee eza SOT 434 c 30 a 9-L9N A évi TAGSÁGÁT AK Et SéSlE —— mm mm 4000 c — c 4249 c — ca 10. 4911. évi előfizetési díjak 2 sm nen 450 a — 576 c — a 11. Eladott kiadványok as 26 esz sssee 50 va —-e 601 c — a 12. Vegyes bevételek eset ÜTNE 2 c — a 13. Dr. Szabó-alap kamataiból "megbízásokra — 500 (4 — a GO0 as e 14. Barlangkutató Bizottság — az. — ma 500 d — a 1800 €— a 15. Alaptőke kamataiból a törzsvagyonhoz . . .. — 4 — a 9 c 50 € 16. Gróf Majláth Károly Gusztáv dr. épTÉSi püspök pártoló tagsági díja u.az Z— Wa 400 c — a 17. Saxlehner Andor örökítő tagsági díja AV só — (a 200 a — a 18. Saxlehner Kálmán ca a c kere [ Ég SE a O00NaS a 19. Saxlehner Ödön a fi 2— 5 200 c — a 20. Magyar Gyógyfürdő R.-T. Trencsén, párti díja — 4 — 4 400 a — a 21. Schaumburg Lippe hercegi uradalom Dárda — c — c 200 4 — a 22. Gászner Béla kir. közjegyző Budapest ok- levélmegváltási díja az alaptőkéhez . . — c — c 50 c — c 23. Lóczy Lajos dr. egyet t. örökítő tagsági díja. — c — a 100 c — a 24. Österreichische Bohr- und Schurfgesellschaft in Wien pártoló tagsági díja sás EU Mi 400 c — c Összesen — 17390 IR EZSZON ERTS T0 2 TÁRSULATI ÜGYEK. B) Kiadás. 289 A kiadások megjelölése EStébeáatvzt MESS ERR 1. Földtani Közlöny.. .. . 1000K—f 9116 K 36 f 2. M. k. Földtani Intézet 1909. évi Jelentése — 300 a — c 300 c — c 3. Elsőtitkár tiszteletdíja 2. —.-- — ee ERZO 8 — et 7920 c — a 4. Másodtitkár c elegy ge Szt TETEL ME 480 c — c 5. Pénztáros ( éa e 300 c — ( 300 ( — c 6. Irnok ( En VÉG szal Gy ZZG 175 a — a TENOSZOTS ÁK TT ÜLGALOTAOL TT ENÉES ő Ze ee ete 400 c — a 390 c — c SEPOSLAKOLLS GON ÖN EKÁE RE Et AE LO Ket 100955 7 1457 c 74 c ÖS Hrodartkiadásoks éa ege éz He mezt sel 225-9005 4045 854 c 15 c 10. Könyvtartó állványokra 9-8 900 c — c 182 c — 4 11. Vegyes kiadások ... SES LOSE ehes, E10537442 9970 12. Alaptőke kamataiból a törzsvagyonhoz És —- ( — (4 9 c 50 ( 13. Fez ES eSz élbzjeó a a forgó tőkéből 1000 c — c — 1000 c — a 14. a befolyt alapítvá- ÜRGKBÓLS ő. Fémeő Egye SSZEG 0 SZN 15. A. Dr. Szabó- -alap kamataiból megbízásokra 500 ( — a 00 e— e 16. A Barlangkutató Bizottság kiadásai . .. .. 1000 c— c 1600 a — a 17. A forgó töke maradványa mint egyenleg is — a — a 2912 c 404 Összesen .. .. 17390 K 11 f 23301 K 101 sításokból tájékozódtunk, II. A társulat vagyona az 1911. . Alaptőke si Sze Dr. SzaBó JÓZSEF- emlékalap Dr. SzaBó-emlékalap kamatja A forgó tőke maradványa 5 g19 év végén. JOSH K OB g a gés SZÓVOMEES Te 83 OLD. a BG ps DA ET ÁD EE Összesen 51786 K 21 f Kelt Budapesten 1911 december hó 31-én, — Jegyzőkönyv. ÁSCHER ÁNTAL pénztáros. Mi, alólírottak, mint a Magyarhoni Földtani Társulat 1910 febr. 8-i köz- gyűlése, valamint választmánya részéről kiküldött pénztárvizsgálók, a mai napon a pénztárban megjelenve, megbizatásunkban eljártunk és a következőket jelentjük : Minekutána a pénztár vizsgálatára és a pénztár kezelésére szolgáló uta- az elszámoláshoz tartozó okmányokat egyenkint összehasonlítottuk a napló tételeivel és helyességükről meggyőződtünk. 18 pg 19 A Társulat vagyona az Osztrák-Magyar Banktól kiállított letét- 239802 1KI99 E elismervényekben és takarékpénztári betétkönyvekben Dr. SzaBó JózsEr-emlékalap. . .. .. A Dr. SzaBó-alap kamatja . A forgó tőke maradványa Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 8400 c — a 615 c 86 c 9912 c 409 Összés VAGYOL e 51786 K 21 f 20 290 TÁRSULATI ÜGYEK. Az 1911. évi bevételek összege az előirányzatot 5910 K 99 fillérrel fölülmulja. Ennek okai a következők: 1. hogy SEMSEr ANDOR dr. 1260 K-val segélyezte a Társulatot, s ezenkívül báró Nopcsa FERExc dr. és GRósz LaJos is hozzájárultak adományaikkal a magánsegélyek gyarapításá- hoz; 2. az alaptőke s forgótőke kamatja 138 K 19 fillérrel multa fölül az előirányzott összeget; 3. a tagsági s előfizetési díjakból 659 K 30 fillérrel több folyt be, mint amennyi előirányozva volt; 4. a kiadványok eladásából 451 K többlet mutatkozik; 5. a Barlangkutató-Bizottság a Magyar Tudományos Akadémiától, a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályától, továbbá gróf Hapix János és Koós JózsEFr zsárnói földbirtokos adományaiból 1300 korona segélyben részesült; s végül 6. hogy az örökítő és pártoló tagok 2150 K-val gyarapították bevételeinket. A kiadások egyes tételei szigorúan az előirányzat keretében maradnak, sőt a Földtani Közlöny s az irodai kiadások költségeiben tetemes megtakarítást is látunk. Túlkiadás egyedül a postaköltsé- gekben mutatkozik, nevezetesen 357 K 74 fillér, aminek oka abban keresendő. hogy a t BöcgH János szobrára megindított országos gyűjtés tetemes kiadáso- kat okozott a Társulatnak. Minthogy pedig a gyűjtést célzó ügykezelés csaknem elválaszthatatlan a Társulat egyéb levelezésétől, azért ez a gyűjtés az irodai kiadásokon kívül főkép a postaköltségeket emelte. Reméljük azonban, hogy ez a költség a BöcxH-alapból idővel a Társulatnak megtérül. Az előre nem látott, helyesebben mondva: vegyes kiadások tétele 743-84 K-val mulja fölül az elő- irányzatot, azonban ebben az összegben benne van a Barlangkutató-Bizottság- nak nyújtott 500 K segély is, amelyet a közgyűlés az említett bizottságnak megszavazott. A 11. tétel alatti 105395 K vegyes kiadást a föntebbi 500 K-án kívül a következő nagyobb tételek képezik: 1. 300 K a 75 drb. sPosner-féle Magyarország geológiai térképer vásárlásáért, amelynek jövedelmező hatása már is mutatkozik, de főképen a jövő év folyamán fog erősen nyilvánulni; 2. 50 K KocH FERDOo zágrábi geológus utiköltsége a Társulatunkban tartott előadásra; 3. 3295 K a SzaABó-érem veretésére; 4. 60 K a Földtani Közlöny régi köteteinek visszavásárlására ; 5. oklevelek készítéseért 50 K ; 6. KALECSINSZEY SáwpoR boldogult tagtársunk koszorújára 25 K, s végül több apró, előre nem látott kiadás. A Barlangkutató-Bizottság 600 K-val költött többet az előirány- zatnál, azonban túlköltekezésére bőséges fedezete volt. Végül a begyűlt alapít- ványokból Társulatunk alaptőkéjét 2150 K-val gyarapítottuk. Szembeállítva a bevételeket a kiadásokkal, az 1911. év forgótőkéje 291240 K maradékkal záródott. Ezek után javasoljuk, hogy a választmány és a közgyűlés a pénztárnok- nak a felmentést adja meg, s buzgó szolgálataiért köszönetét nyilvánítsa. Kelt Budapesten, 1912 januárius hónap 21-én. Dr. Irosvax Lagos, LöRENTHEY IMRE és PErkRIk LaJos, mint a közgyűlés és a választmány részé- ről kiküldött pénztárvizsgáló bizottság tagjai. TÁRSULATI ÜGYEK. Költségvetés az 1912. évre. A) Bevétel. 291 1. Pénztári áthozatal az 1911. évről 2912 K 40 f 2. M. k. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 3000 c — a 3. M. k. Földmívelésügyi Minisztérium .. 4000 c — a 4. Magánosok segélye 100 c — c 5. Herceg Esterházy Miklós pártfogói díja . 840 c — 4 6. Alaptőke kamatja Mt ETT LAR TV ÉGE apo AS TSODY köz Vie 7. Forgótőke kamatja .. szegyet 100 c — c 8. Hátralékos tagsági díjak tégy hr 3008 "e "Sv 9. 1912. évi tagsági CIA Kt SZER Aze SET ér DO00K. av TO ue ús előtzotésék "a 97 al zt 430 c — a 11. Kiadványok eladásából c 4 80100 kegy MEZZMÉK 12. Vegyes bevételek . .. 21 TE 604 13. Dr. Szabó-alap kamataiból megbízásokra sa A00 e 14. Barlangkutató Bizottság... .. u. 0 vm 700 c — ca Özög 19500 K f B) Kiadás. 1. Földtani Közlöny. .. EST2O00NÉRSSZÉS ft 9. M. k. Földtani Intézet kiadványaiért És Á005 ea 3. Elsőtitkár tiszteletdíja 60 2 mo 720. c — ia 4. Másodtitkár a ELög e e KÁLS ÁE ENE 5. Pénztáros c úafe /83 J00 MEM 6. Irnok a és isó É 180 4§ — a 7. Szolgák jutalomdíja .. PA kés 400 c — ua 8. Postaköltség KENE E Ea AT Tá at IDDONKU Este 9. Irodai kiadások .. EU EL HEHHN . : TOO ácia Szzlt TOsiKönyvtártejlesztéste s 2 zzz ag 200 c — 4 ts Vegyes kiádásoks-si 1 — sz si he SVEÁSSOZON easy te 12. Alaptőke gyarapítására esagárek 1000 a — a 13. Dr. Szabó-alap kamataiból megbízásokra 4000-as aa 14. Barlangkutató Bizottsága — 0 — moz I 700" c — Osszesen 19500 K — f Kelt Budapesten, 1912 január hónap 24-én. ÁSCHER ÁNTAL ParPp KÁROLY dr. pénztáros. elsőtitkár. Többek hozzászólása után a beterjesztett számadásokat a közgyűlés vál- tozatlanul elfogadja, s a pénztárnoknak — buzgó szolgálatai elismerése mel- lett — a felmentvényt megadja. Elnök a pénztárvizsgáló bizottság tagjainak, névszerint: ILosvax LaJos dr., LŐRENTHEY IMRE dr.. s PETRIK LaAJos uraknak fáradságos s lelkiismeretes mun- kájukért a társulat nevében mély köszönetet mond, s egyben felkéri a nevezett urakat, hogy eme tisztséget a jövőben is szíveskedjenek elvállalni. Az 1912. évi költségvetés előirányzatához LŐRENTHEY IMRE dr. választ- 20r 292 TÁRSULATI ÜGYEK. mányi tag megjegyzi, hogy a B) kiadások rovatában 10. pont alatt szereplő könyvtárfejesztés tétele fölösleges, minthogy az 1912 január. 24-iki választmányi ülés a könyvtár alapításába nem egyezett bele. KocH AwratL tiszteleti tag szintén helyteleníti ezen tételt, s ajánlja, kogy a könyvtárfejlesztés címén 200 koronára fölvett összeg a vegyes kiadások közé illesztessék be. Papp KÁnroLry dr. elsőtitkár megjegyzi, hogy alapszabályaink 4. §-a azt mondja, hogy a, Magyarhoni Földtani Társulat jelentékenyebb eszközei: a) gyű- lések, b) kiadványok, c) könyvtár stb., a 17. és 20. §-ok pedig egyenesen a titkár kötelességévé teszik, hogy gondot viseljen a könyvekre, térképekre s folyó- iratokra, s ezekről jegyzéket vezessen. A valóságban ugyan a társulatnak könyvtára nincs. A szóbanforgó 200 korona azonban nem is rendszeres könyvtár- fejlesztésre vonatkozik, hanem inkább a meglevő igen becses, s nagyértékű sorozatos munkák bekötésére és kiegészítésére. A titkár eme felvilágosítása után ez a tétel is tudomásul szolgál. A 13. pont alatt szereplő dr. SzaABó-alap 400 koronás tétele Löw MÁRToN dr. és társának folyamatban levő pályamunkájuk utolsó részlete gyanánt szolgál, úgy hogy tulajdonkép az idén a SzaABó-alapból pályadíjat a közgyűlés nem tűz ki. 7. A napirend 7. pontja az esetleges indítványokról szól. Elnök jelenti, hogy a közgyűlésre két indítvány is érkezett, mindkettő írásban beadva. Elrendeli az indítványok felolvasását. Az elsőtitkár erre a következőket olvassa : A) dndítvány. Abból az alkalomból, hogy a törvénybozás a pozsonyi és a debreceni tudományegyetemek létesítését elhatározta és ezeket a főisko- lákat bölcsészettudományi, illetőleg mathematikai-természettudományi karokkal ellátni kivánta, időszerűnek tartom a következő indítvánnyal lépni a Magyar- honi Földtani Társulat közgyűlése elé : cJáruljon a Magyarhoni Földtani Társulat, mint olyan erkölcsi testület, amely immár több mint egy félszázad óta sikerrel ápolja a hazai földtani tudo- mányt és az ásványtant is, a Nagyméltóságú m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr elé azzal a kéréssel, hogy az új egyetemi tanszékek szervezése alkalmával a földtan és őslénytannak, valamint az ásványtannak és kőzettan- nak külön két-két tanszék közötti megosztását a pozsonyi és a debreceni egye- temen elrendelje. Indítványomat aligha kell a Magyarhoni Földtani Társulat mélyen tisz- telt Közgyűlése előtt megokolnom. A Társulatot tudományos tekintélye feljogo- sítja, hogy szavát hangoztassa a tőle képviselt tudományszakok főiskolai műve- lése ügyében. Mindnyájunk előtt pedig egyértelmű tudat az, hogy napjainkban az ásványtan és kőzettan a földtantól és őslénytantól annyira különvált disz- ciplina, és pedig ezen tudományszakok magas fejlettsége következtében, hogy ezt a két tanszakot manapság már egyetlen tanár a főiskolai követelmények- nek megfelelően el nem láthatja. Különösen lehetetlen volna ez fiatal tanárok- nak, akiknek egész tudományos munkáját megbénítaná és nekik a tudomány továbbfejlesztését lehetetlenné tenné, ha az ásványtant, kőzettant és a földtant az őslénytannal együtt volnának kötelezve tanítani. A tanítás színvonala aligha emelkednék túl a középiskolai vagy szakiskolai nivón és sem az ásványtan, TÁRSULATI ÜGYEK. 293 sem a földtan öregebb mívelői nem nagy reményekkel volnának eltelve új egyetemeinknek e tanszakokbeli tudomány fejlesztése felől. Indítványom elfoga- dása esetén kérem a mélyen tisztelt Közgyűlést, : intézzen feliratot a Nagy- méltóságú Vallás- és Közoktatásügyi m. kir. Miniszter Úrhoz és nyomós okokkal kísért emlékiratban kérje, hogy a szervezendő új egyetemeken az ásványtannak és a földtannak külön tanszékeket állítson fel. Kelt Budapesten, 1912. évi február hó 3-án.. Lóczy LaJos dr. s. k., választmányi tag. Az elhangzott indítványhoz szót kér KocH AwraL dr. tiszteleti tag. El- mondja, hogy már kolozsvári egyetemi rektor korában sürgette az ásványtan és a földtan szétválasztását a magyar egyetemeken. Fölszólalásának meg is lett az az eredménye, hogy bár a kolozsvári egyetemen nem is, de a budapesti egye- temen szétválasztották az ásványtani tanszéktől a föld- és őslénytani tanszéket. SzorraGcH Tamás dr. másodelnök megjegyzi, hogy a budapesti egyetemen SzABó JózsEr tanár is sürgette rektor korában tanszékének szétválasztását, amely szétválasztás azután meg is történt. InosvavY Lasos dr. választmányi tag véleménye szerint az indítvány el- fogadható, mert tudomása szerint a felsőoktatási egyesület ezidőszerint úgy is foglalkozik a tanszékek kérdésével. A vallás- és közoktatásügyi miniszter emez egyesület véleményét minden esetben ki fogja kérni, s talán követni is, ameny- nyire a viszonyok ezt megengedik. A földtani társulatnak indítványát is minden- esetre jó néven fogja venni a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, s azért az indítvány benyújtását pártolja. SCHAFARZIK FERENC dr. elnök a maga részéről is fontosnak tartja a kér- dést, amelyet világszerte napirenden tartanak. Az a tény, hogy a mineralógia és geológia manapság már nem adható elő ugyanegy, bármily jeles egyén által is, ez külföldön általánosan elismert s úgyszólván túlhaladott álláspont. A. geoló- giát ma már oly fontos tudománynak ismerik, hogy Németországban a közép- iskolákban, bár a mineralógiával együtt, de igen terjedelmesen tanítják, s a tanári vizsgálatokon önálló tárgy gyanánt kivánják. Ezidőszerint már európa- szerte azt vitatják, hogy még a geológiát s paleontológiát sem lehet üdvösen műveltetni s tanítani, ha az egy és ugyanazon egyén kezében van. Mert lehe- tetlenség, hogy valaki az általános, történeti geológiát, morfológiát, glacioló- giát, a vulkánosságot s a gyakorlati geológiát egyenlő mértékben uralja, vagy hogy az őslénytanban a vezérkövületek fontosságát, a gerinctelenek s gerin- cesek országát, a filogenetikai és paleobotanikai tudományokat egyformán kezelje. Ezen az alapon különösen Észak-Amerikában s Hurópa fővárosai közül Bécsben már méltatják is a kivánalmakat. Mert pl. Észak-Amerikában az angolok lakta területen 16 tanszéke van az elkülönített paleontológiának. Bécs- ben pedig a tudornányegyetemen két mineralógiai s három geológiai tanszéken kívül még három paleontológiai rendes tanár működik. Mindezen viszonyokat szem előtt tartva, kivánatos, hogy a budapesti tudományegyetemen, mint első főiskolánkon a földtan elkülöníttessék az őslénytantól, a többi főiskolákon pedig legalább az ásványtan a földtantól. SCHAFARZIK FERENC elnök eme beható fejtegetése után a közgyűlés ki- 994 TÁRSULATI ÜGYEK. mondja, hogy Lóczy LaJos indítványa kellőképen megindokolt felirattal a Nagy- méltóságú Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úrhoz fölterjesztessék. B) A második indítvány a következőkép hangzik: Tekintettel arra, hogy a Magyarországon napvilágra kerülő őslénytani leletek közül még ma is igen sok külföldre és különösen Ausztriába vándorol, s részben avatatlan és illetéktelen kezekbe jut, indítványozom, hogy a Magyarhoni Földtani Tár- sulat, mint erre egyedül hivatott erkölcsi testület, intézzen feliratot a magyar országgyűlés képviselőházához a következő pontok törvénybeiktatása tárgyában : I. Mondja ki a törvényhozás, hogy külföldiek Magyarországon őslénytani gyüjtés céljából önálló ásatásokat vagy egyáltalában nem, vagy pedig rendkívüli esetek- ben csakis belügyminiszteri engedéllyel végezhetnek ; utóbbi esetben azonban a m. kir. földtani intézet az engedély megadhatása felől mindenkor megkérde- zendő. 2. Miniszteri engedély nélkül ásató külföldiek a közigazgatási vagy rendőrhatóságok útján az országból rövid úton kiutasítandók. 3. Mondja ki a törvényhozás, hogy őslénytani leletek kivitele Magyarországról, ha csak nem belügyminiszteri engedéllyel, vagy állami intézet útján, tudatos célból történik, tilos és pénzbírsággal büntetendő. 4. Mondja ki a törvényhozás, hogy belföldi magánosok és hatósági közegek birtokába jutott őslénytani leletek minden eset- ben valamelyik megfelelő állami múzeumba beszolgáltatandók. 5. Mondja ki a törvényhozás, hogy mivel ilyen tárgyak magánosokra nézve értékkel egyáltalá- ban nem bírnak, a találó a leletet átvevő múzeumot esupán esetleges kész- kiadásainak a megtérítésére kötelezheti. Kelt Budapesten, 1912. évi február hó 7-én. Kormos Tivapak dr. s. k. rendes tag.) Az elhangzott indítványhoz szót kér ILosvax Lasos dr. választmányi tag. Kormos dr. indítványa bizonyos dolgokban túllő a célon, s ilyen formában semmi szín alatt sem ajánlja elfogadását. Az 1. pontban említett véleményező hatóság a m. kir. földtani intézet lenne, már pedig ezen állami intézmény kívánságainak eldöntése nem a Magyarhoni Földtani Társulatra tartozik. Helye- sebb lenne azért a m. kir. földtani intézetnek megtenni a lépéseket az ős- lénytani tárgyak kiviteli eltiltásának ügyében, s ezt esetleg miniszteri rende- lettel is lehetne szabályozni. Szorxracn Tamás dr. másodelnök, mint a m. kir. földtani intézet aligaz- gatója kijelenti, hogy DaRányr IGyác úr első miniszterségének idejében maga őexcellenciája szólította föl a m. kir. földtani intézet igazgatóságát, hogy az ős- lénytani leletek kivitelének megakadályozása ügyében bizonyos javaslatokat tegyen. Boldogult Böcgn János igazgató adott is be bizonyos javaslatot, azon- ban azóta mi sem történt ebben az ügyben. KoRmos tagtársunk indítványában igen fontos s megszívlelni való kérdéseket vetett fel, azonban ajánlja, hogy ezen kérdéseket előbb a választmány pontról-pontra meghányja-vesse, s csak azután lépjen föl konkrét javaslatokkal. SCHAFARZIK FERENC elnök a maga részéről is fontosnak tartja a kérdést, de a beterjesztett indítvány szövegét ily merev módon mégsem terjeszthetjük a parlament elé. A régészeti s antropológiai leletek megvédését talán még előbb keresztül lehetne vinni, minthogy ezekre nézve egyes európai államokban máris. TÁRSULATI ÜGYEK. 995 vannak intézkedések. Azonban a geológiai s paleontológiai tárgyak kiviteli tilalma esetleg kétélű fegyver lehetne ránk nézve is más államokkal szemben. Különben is Ausztriával szemben a tilalom szinte keresztülvihetetlen, hiszen a monarchia két állama között nincs vámsorompó, s így a két államfél között teljesen szabad a kereskedelem, még az értékes arany-, ezüst- stb. leletek köré- ben is. KoRmos Tivapak dr. személyesen is több példával iparkodik megvilágí- tani indítványának okait, s jóhiszeműségét. Többek hozzászólása után elnök kimondja, hogy a beterjesztett második indítvány, amely Kogmos Tivapag rendes tagtól származik, s mely az őslény- tani tárgyak megvédését célozza — véleményezés végett a Magyarhoni Föld- tani Társulat választmánya elé utaltassék, amely fölkéretik, hogy a jövő évi közgyűlésig erről véleményt mondva, határozott javaslatokat tegyen az 1913. évi közgyűlésnek. S. A napirend nyolcadik pontja három új választmányi tag választására vonatkozik. Elsőtitkár jelenti, hogy a mai napon tiszteleti tagokká megválasztott három választmányi tag, névszerint: KRENNER JózsEF SáspoR, Lóczy [Lagos és TELEGDI RorH LaJos helyébe három új választmányi tag választása ajánlatos, hogy az alapszabályaink 18. §-ában követelt 12 választmányi tag teljes szám- ban meglegyen. Régebbi szokások szerint megtörtént az is, hogy egyes választ- mányi tagokat olykép egészítettek ki, hogy a tisztujító közgyűlésen legtöbb szavazatot nyert jelöltet hívták be a választmányba, azonban az 1912 január 24-iki választmányi ülés olykép határozott, hogy a mai közgyűlésen a három választmányi tag választás útján kerüljön bele az 1912. év folyamára a választ- mányba. Elmök erre elrendeli a szavazást három választmányi tagsági hely betöl- tésére az 1912. év folyamára, a szavazatszedő bizottság elnökéül felkérvén HoRgusirzkY HENRIK vál. tag urat, s a bizottság jegyzőivé MaukRirz BÉLA dr. és Timkó IMRE vál. tag urakat. A. szavazás az alapszabályaink 23. és 27. §-ai köve- telte módon, t. i. titkosan és általános szótöbbséggel megtörténvén, HORUSITZKY HENRIK szavazatszedő bizottsági elnök jelenti, hogy a jelen közgyűlés az 1912. év folyamára választmányi tagokul megválasztotta: 1. Hmszr KÁLMÁN dr. rendes tagot 24 szavazattal, 2. LIrra AuRÉL dr. rendes tagot 21 szavazattal és 3. KoRMos Trvapakg dr. rendes tagot 16 szavazattal Azonkívül a következő urak kaptak még szavazatokat : MAROSDÉCSEI DÉcHY MóR dr. 12, VaApász M. ELEMÉR dr. 12, Lásztó GáBoR dr. 11, Pgrsz Gyura dr. 11, SIEGMETH KÁRoLy 9, ILLÉS Virmos 5, STEINHAusz Gyura 4, Kapié OTTOKÁR dr. 3, Túzson Jáwos dr. 3, ZSIGMONDY ÁRPÁD 3 és BarocH MaRGirxa.dr. 1 szavazatot Elnök végül megköszönvén a társulati tagoknak a mai közgyűlés iránt tanusított rendkívüli érdeklődését, a gyűlést esti 8 órakor berekeszti. 296 TÁRSULATI ÜGYEK. B) Szakülések. 1. Jegyzőkönyv az 1911 november 8-iki szakülésről: Az ülés dél- után 5 órakor a m. k. Földtani Intézet előadótermében kezdődött. r. tanár. Megjelentek: BAJÁN JÁNOSNÉ, BAJÁN MiIczI, BAJÁN TILDA, BÁRDOSSY ANTAL, BERKÓ JózsEF dr., dr. FÁBRY ISTVÁNNÉ, FÁBRY ALIsSz, GRoss BENő, HAJós JÓZSEFNÉ, KÁLMÁN KÁROLY, KosSSALKA JÁNOS dr., LIFFA AURÉLNÉ, Lóczy LAJOSNÉ, KISSÁRMÁSI MÁLY SÁNDOR, PFEIFFER IGNÁC, RELKOVICS DAVORKA, SÁRVÁRY MARGIT, SZINYEI- MERSE MIiczrT, SZAFFKA GÉZA, TOMASKA PÁL és TOPSCHER SAMU vendégek. Továbbá: BALoGH MARGIT dr., BöckH HuGó dr., DÉcny MónR dr., EMSZT KÁL- MÁN, FRANZENAU ÁGosron, GRósz LAJOS, GYÖRGY ALBERT, HEUFFEL SÁNDOR, HILLE- BRAND JENő, HORUSITZKY HENRIK, HORVÁTH BÉLA, KocH ANTAL, KoRMos TIVADAR, KRENNER JÓZSEF, KövESLIGETHY RADpó, LÁSZLó GÁBOR, LIFFA AURÉL, LITTKE AURÉL, TDoczka JózsEF, Lóczy LaJos, LŐRENTHEY IMRE, LÖBLOVITZ ZSIGMOND, LUKÁCS LÁSZLÓ, MaApaRgÁsz LÁászLó, MARos IMRE, MARzsó LaJos, MAURITZ BÉLA, MILLEKKER REzsSŐ, MODRAI Kovács ANTAL, PALKovITs JózsEF nyug. cs. és k. altábornagy, PAPP KÁROLY, PÉcsI ALBERT, PRZYBORSKI MÓR, ROZLOZSNIK PÁL, SCHOLTZ PÁL KORNÉL, STEINHAUSZ GYULA, STRÖMPL GÁBOR, SZINYEI-MERSE ZSIGMOND, TELEGDI RorH LAJOs, TIMKóÓ IMRE, TOBORFFY GÉZA, TOBORFFY ZOLTÁN, VARGHA GYÖRGY, VOGL VIKTOR, WESZELSZKY GYULA és ZIMÁNYI KÁROLY dr. társulati tagok. Elnök az ülést megnyitván, üdvözli Lukács LászLó m. k. pénzügyminiszter urat, társulatunk illusztris tagját, valamint MÁLY SÁNDOR miniszteri tanácsos urat, az állami bányászati főosztály főnökét, hogy megjelenésükkel a Földtani Társulat szakülését megtisztelték. Majd felkéri Lóczy LAJos dr. választmányi tagot, hogy A kissármási gázkitörésről hirdetett előadását tartsa meg. a) Lóczy LaJos dr. ezután szabad előadásban, vetített képek bemutatásával, tár- gyalja az 1911 október 29-iki földigáz kitörést. Az előadó mindenekelőtt nagy rész- letességgel ismertette a kálisókutatás közben feltört gáz számára fúrott kútberen- dezést és elmondotta, hogy a második számú kút mintegy 270 méter mélysége szolgáltatja a legtöbb földigázt, oly mennyiségben, hogy félelmetes bömbölése tíz kilométerre is elhallatszott. Ez év júliusának 31-én azonban elhallgatott a környék népe által már szinte megszokott moraj, mert a gázkutat úgy 130 méter mélység- ben betömték, hogy a gáz ne fogyjon naponta 912,000 köbméterrel haszontalanul. Amikor a földigáz felrobbant, előadó az elsők között a helyszínére sietett és jól megvizsgálta az exploziónak a környező terepre gyakorolt hatását. A robbanás foly- tán 9—10 kisebb kráter képződött az elzárt kúttól 350—700 méter távolságban. A kráterek két fővonala északdéli és északkelet-délnyugati irányú. A szemtanuk azt állítják, hogy az erupció okozta mélyedésekből magasra röpködtek ki a kövek és a törmelékdarabok. Ebből és ama körülményből, hogy a visszazuhanó pala- darabok mintegy 30 centiméter mélyre furódtak vissza a földbe, azt következteti, hogy a sármási erupció alkalmával, tisztán a kihányt körülbelül 8—9000 köbméter mennyiségű földtömegből matematikai alapon kiszámítva, mintegy tízmillió lóerős mozgató energia működött közre. Előadó, aki a Stromboli, az Etna, a Vezuv számos kitörését a saját tapasz- talatából ismeri, kénytelen kijelenteni, hogy azt a sármási kitörést bizony valóságos vulkáni erejű energia hozta létre s nem aféle kisebbszerű földmozgás okozta. Mindamellett mégsem szabad elhamarkodott következtetéseket vonni az erupció Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. m. k. bányatanácsos, műegyetemi ny. TÁRSULATI ÜGYEK. 997 igazi okára vonatkozólag. Ez idő szerint még igen beható vizsgálatok szükségesek. A robbanás tektonikus eredetét nem szabad azzal bizonyítani, hogy a mellette levő régi gázkút 28 atmoszféra nyomása nem változott meg az erupció után, mert hiszen erre számos példát találunk a romániai, egymástól körülbelül 30 méter tör- vényszabta távolságra felállított petroleumkutak esetében, melyek egymás nyomását szintén nem befolyásolják. Azt sem szabad azonban állítani, hogy a robbanás a bolygóréti, második szármmú gázkút elzárása következtében jött létre. A robbanást megelőző, környékbeli tünemények sok gondolkozásra adnak okot. Nem szabad kizárólag a sármási gázkúthoz kötni okoskodásainkat, hanem a tektonikus gázerup- ciókra is ügyelnünk kell, hiszen a kitörés előtt már három nappal Nagysármáson és Katonán, tehát 10 kilométernyire a földigázrobbanás helyétől északra földrengést és erős földalatti morajt észleltek. Az erupcióval egy időben pedig Uzdiszentpéteren és Báldon hallottak távoli dübörgést és éreztek rezgést, tehát szintén nagy távol" ságra az explozió helyétől. LóczY szerint a gáz földalatti útja igen szövevényes lehet, semmiesetre sem szabályos rétegeken halad át, hanem gyűrődötteken. Előadó szerint a kidobott kőanyag kráterekből kelet felé való repüléséből azt következtethetjük, hogy a kráterek csatornái ferdék és nyugat felé lehajlanak. A földolajkitörések és az iszap- vulkánok kiszórásai a legközelebbi rokonai a mostani jelenségnek. Meggyőződése az, hogy a kitörés oka nem lappang nagyon mélyen a föld alatt, a nagy erővel, magasra kidobott paladarabok bizonyítják ezt. Fontos következtetést kell levonni ebből a földigázkitörésből: azt a következtetést, hogy még több a Mezőség bensejé- ben lappangó földigáz mennyisége, mint az eddigiek alapján hinni lehetett. Lóczy szerint fölösleges tovább kutatni az erdélyi vidékeket földigázok után, hiszen Sár- más körül is van bőven. Sőt több van, mint azelőtt. A robbanás előtt mintegy 560—900,000 köbméter gázt szolgáltatott a kút, most pedig a gázmennyisége egy millió köbméterre emelkedett naponta. Rendkívül örvendetes dolog ez, annál saj- nálatosabb azonban — az előadó szinte resteli kimondani — hogy a nagy ter- mészeti kincs kiaknázását a kincstár hosszú három éven át mindezideig még csak meg sem kisérelte. Szinte érthetetlen a kormány lanyhasaga a sármási gázkincs felhasználása körül. Az elhangzott előadásra SCHAFARZIK FERENC elnök megjegyzi, hogy meg- elégedéssel hallotta, hogy az előadó az Erdélyi Medence tektonikai szerkezetét tel- jesen megokoltnak látja, ami annyiban is megnyugtató, mert az utóbbi napokban bizonyos oldalról ezt erősen tagadták. Magának az elnöknek. is alkalma volt a közelmultban a Földtani Társulat kirándulása alkalmával erről meggyőződni. Ezek után bizton állíthatja. hogy a gáz feltörési vonalai az Erdélyi Meden- cében csakugyan tektonikai vonalakkal esnek egybe. Különben köszönetet mond a Társulat nevében Lóczy LAJos úrnak igen érdekes előadásáért. Ezután szót kér NAGYSÚRI BöckH HuGó m. k. főbányatanácsos, az erdélyrészi kutatások vezetője. Dr. BöckH HuGó fölemlíti, hogy Lóczy igazgató úr őt aposztro- fálta az előadásában, tehát neki is szólnia kell. Lóczy oly szépen, érdekesen és oly kimerítően adta elő a gázkitörés lefolyását, hogy ő nem tehet hozzá semmit. Arról akar beszélni, hogy miképen lehet megállapítani a gázkitörés okát. Az eddigiekből megállapítható, hogy a gázkitörést földrengés előzte meg és követte és hogy a robbanás alatt és után a gázkút manométerje nem változott. Ismeretes dolog, hogy olyan helyeken, ahol sok a földigáz, az sokszor magától tör ki. Hiszen KővÁáRY tanúsága szerint Báznán is magától ömlött ki a gáz. Így volt ez a Zúgónál is. Ezenfelül Erdélyben ma is számos működő iszapvulkán van. Közelfekvő a gondolat, hogy a kissármási kitörés is tektonikus eredetű kitörés. Ezzel szemben PFEIFFER 298 TÁRSULATI ÜGYEK. tanár a következőképen képzeli el a dolgot. Ő feltételezi, hogy a gázkútban átfúrt rétegek egyenletesen emelkednek a kitörés helye felé. Már most a 130 m-ben van elhelyezve a pakker. A pakker alatti kisebb nyomású gázt tartalmazó rétegekbe bejutott a kút fenekéről jövő nagyobb nyomású gáz. Három hónapig tartott, míg a kitörés helyén a nyomás elérte azt a fokot, hogy a vékonyabb fedő el nem bírta és ekkor történt a robbanás. Valószínű, hogy a gáztartórétegek nem így települnek. Ezenfelül az első robbanás helyén már ellentett a dőlés, mint a gázkútban. Meg kell állapítani a pontos szelvényt és számításokat kell eszközölni, hogy 28 atmo- szfera nyomás elegendő volt-e a robbanás előidézésére. Ezután szót kér PFEIFFER IGNÁC dr. műegyetemi tanár, vendég. Dr. PFEIFFER IGwsÁc szerint az a körülmény, hogy a manométer nem változott, még nem szól a mellett, hogy a kút és a gázkitörés között összefüggés nincs. Ha hónapok kellet- tek ahhoz, hogy a kútban visszafojtott gáz a rétegeken át a kitörés helyéig szivá- rogjon, úgy nem lehet várni, hogy pár nap alatt a manométer mutassa a kitörés hatását a gázkútnál. Dr. BöckH HuGó tanár PFEIFFER felszólalására megjegyzi, hogy az esetben, ha a kutatások azt eredményezik, hogy a profil nem olyan, mint azt PFEIFFER feltételezi, úgy következtetései is megdőlnek. PFEIFFER IGNAC ismét szót kér és vázolja azt a szelvényt, amelyet lényegében PAPP KÁROLY ezelőtt 2 évvel szerkesztett. Ezen a szelvényen iparkodik azután megmagyarázni, hogy a homokos rétegeken át miként hatolt a gáz át a kitörés helyére. BöckH HuGó tanár szerint azonban ez a szelvény nem olyan egyszerű, mint a felszólaló rajzolja, hanem az I. és II. fúrás között erősen gyűrődött rétegek vannak, amely gyűrődés valószínű- leg a gázkitörés felé is továbbterjed, esetleg a lefelé hirtelen leeső rétegzés maggal is el van reteszelve. PFEIFFER szerint, ha a kút és a gázkitörés között nem olyan lankás rétegek vannak, mint a PaPpP-féle szelvényen, hanem gyűrődött rétegek, úgy még több idő kell ahhoz, hogy a földigáz a kúttól a kitörés helyéig jusson vagy viszont. Végül PFEIFFER tanár megvédelmezi a m. k. pénzügyminisztérium álláspontját, amért ez késlekedik a gáz kihasználásával. Az természetes, hogy a kormány nem adhatja vállalkozóknak addig a gázkutat, míg a mennyiséget nem garantálhatja a részükre. Elnök a vitát berekesztvén, a szakülést 5 percre felfüggeszti s ezalatt LUKÁCS LászLró miniszter úr, KISSÁRMÁSI MÁLY SÁNDOR tanácsossal és kiséretével eltávozik. b) Elnök szünet után felkéri KoRMmos TIVADAR dr. rendes tagot, aki a pleisztocén ember egyik lakóhelyét ismertette a Karszthegységben. Az őskori telep nyomai egy barlangból kerültek a napvilágra, mely Fuzine és Lokve között, a Bukovaci alagút nyílása fölött, kb. 880 m tengerszíntfeletti magasságban tekszik s amelyet a mult nyáron VoGL VIKTORral együtt fedezett fel. A barlang legbelső részében, a fenéket 20—30 cm vastagságban borító cseppkőkéreg alatt barna agyag- réteg van, amelyből barlangi-medve csontok társaságában tűzhelynyomok, égett csont- és fadarabok, néhány sajátságosan átlukasztott csont és egy csontból készült lándsa-hegy kerültek elő. A legtöbb medvecsont egészen fiatal állatoktól való, jeléül annak, hogy ezeket az ősember könnyebben ejthette zsákmányul, mint a meglett állatokat. Igen becses több apró barlangi-medve állkapocs embrionális tejfogazattal, amelyek nagy ritkaság számba mennek s a Magyar Birodalom terü- letéről az elsők. A barlangi medvén kívül egy másik, kisebb medvefaj, továbbá farkas, róka, ló, nyúl és egy kérődző néhány csontja gazdagítja a faunát. A velős csontok legnagyobb része hasított, úgyszintén az állkapcsok és a koponyák is. Utóbbiakat a karszti ősember a velő miatt apró darabokra törte. A települési viszonyok alapján valószínű — s a csontból készült lándsa-hegy is arra utal — hogy ez a lelet a pleisztocénkor végéről, a posztglaciális időszakból való, ami ebben az TÁRSULATI ÜGYEK. 299 esetben az őskőkorszak beosztása szerint körülbelül a magdaléniennek felel- het meg. Elnök az előadónak köszönetet mondva, egyéb tárgy hiányában a szakülést 7 órakor berekeszti, 2. Jegyzőkönyv az 1911 december 6-iki szakülésrőól. A Magyar- honi Földtani Társulat az 1911 december 6-iki szerda délutánján 5 órakor a királyi magyar Természettudományi Társulat üléstermében szakülést tartott. Elnök : TELEGDI RorH LaJos választmányi tag. Megjelentek : NÉMETH JózSEF, PaPP SAMU dr., SZEŐKE IMRE dr. vendégek. "Vovábbá: ASCHER ANTAL, BALLó REzső, FROHNER ROMÁN dr., GÁSPÁR JÁNOS dr., GRósz LaJos, HORUSITZKY HENRIK, ILosvaY LaAJos dr., ILLÉS VILMOS, KULCSÁR KÁL- MÁN, LÁSZLó GÁBOR dr., LEIDENFROST GYULA, LIFFA ÁAURÉL dr., LŐRENTHEY IMRE dr., Löw MÁRTON dr., MÉHEs GYULA dr., PáLFY Móg dr., PAPP KÁROLY, PÉCSI ALBERT dr., RÉTHLY ANTAL, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., STEINHAUSZ GYULA, STRÖMPL GÁBOR, SZAFFKA TIHAMÉR, TELEGDI RorH KÁROLY dr., TIMKó IMRE, TREITZ PÉTER, VIZER VILMOS, VOGL VIKTOR dr., WESZELSZEY GYULA dr. ZSIGMONDY ÁRPÁD tagok. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére feikéri PáLry MónR dr. és TREITz PÉTER választmányi tagokat. Majd felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár bejelenti az október 25-iki és a november §-iki választmányi ülésen megválasztott tagokat és pedig az alapszabályok 12. $-a szerint megkivánt bejelentést együttesen, minthogy a november §-iki szakülés gyors meg- nyitása miatt nem volt ideje akkor, az október 25-iki választmányi ülésen meg- választott tagokat bejelenteni. Elnök ezután felkéri SCHRÉTER ZOLTÁN dr. rendes tagot, hogy: A buda- pesti hévforrások földtani fejlődéstörténetéről hirdetett elő- adását tartsa meg. a) Dr. SCHRÉTER ZOLTÁN elmondja, hogy a mai budapesti hévforrások vegyes jellegű thermák, amelyek eredetileg juvenilisek, de fölszállásuk közben több-kevesebb vadozus víz keveredik hozzájuk. Mai üledékük főleg szénsavas mész. Azt óhajtja igazolni, hogy a hévforrás tevékenysége már a régebbi geológiai multban, neve- zetesen a harmadkor vége felé kezdődött. Az alsó mediterrán emelettől kezdődőleg a levantei emelet végéig főleg kovasavat, fluoritot és baritot lerakó, magas hőfokú, részben talán geízirszerű hőforrások működtek a budai hegyekben, amire a fenn- maradt üledékek utalnak. A pleisztocénben nagykiterjedésű mésztufa platókat és kisebb kúpokat raktak le a hévforrások, a mai hévvizeink közvetlen elődei. Azt a következtetést vonja a tapasztaltakból, hogy a hévforrások oldva tartalmazott anyagának mennyisége és hőfoka a legrégibb időktől maig csökkent s kétségkívül a jövőben is csökkenni fog. A hévforrásokban oldva tartalmazott s azoktól lerakott anyag minősége is változott a geológiai idők folyamán. Dr. SCHRÉTER ZOLTÁN jelezte, hogy eme tanulmánya már sajtó alatt van, amely legközelebb a m. k. földtani intézet Évkönyve XIX. kötetének 5. füzete gyanánt meg is fog jelenni: Harmadkori és pleisztocén hévforrások tevékenységének nyomai a Budai hegyekben címen. b) Alig hangzott el az előadó utolsó szava, felállott dr. WESZELSZKY GYULA, a m. kir. tudományegyetem II. számú kémiai intézetének igazgatóhelyettese és ad- junktusa s kijelentette, hogy végre elérkezettnek látja az időt nyilvánosságra hozni, épen a budai gyógyforrások meleg-problémájának tárgyalása alkalmából, három évi idevágó kutatásainak eredményét: miszerint a budai melegvizű gyógyforrások titok- zatosnak látszó és sokat vitatott hőjelenségének egyesegyedüli oka az, hogy Bud a- 300 TÁRSULATI ÜGYEK. pest alatt hatalmas rádiumréteg terül el. Ez a rádiumtelep kölcsönzi a budapesti hőforrásoknak azt az eddig megmagyarázhatatlan melegséget, amely a Gellérthegy körül elterülőknél körülbelül 40 fokot, az újlakiaknál 60 fokot, az artézi forrásnál pedig 70 fokot ér el, nemkülönben pedig oly csodálatos, messze idegenben is híres gyógyhatással ruházza fel a budapesti hévforrásokat. Dr. WE- SZELSZKY úgy találta, hogy a budai hévforrások 5—6-szor oly rádiumdúsak, mint a külföldi leghirhedtebb rádiumtartalmú forrásvizek és velük csakis a gasteini, badeni és az Ischia szigetén levő vizek vehetik fel a versenyt. Hogy csak egy példát említsen, a saját vizsgálata szerint a Rudasfürdő vize oly rádiumdús, hogy minden 10 litere 35 milligramm rádiumot tartalmaz. A Budapest alatt nagy mélység- ben sejtett rádiumtelepek legalább is a Csillaghegyig nyulnak el. Dr. WESZELSZEY úgy találta, hogy az esztergomi vizek már semminemű rádiumot nem tartalmaz- nak, a tatabányaiak pedig igen keveset, de azt is főleg a barnaszéntömegek közelé- ben. Vizsgálatai szerint a budai hévforrások majd mindenik esetben rézzel vannak vegyülve, néha még arzénnel is, ami szintén még jobban bizonyítja azt, hogy a Budapestünk alatt elterülő rádiumércréteg igen nagy kiterjedésű tömegén hatolnak át a budai forrásvizek. Hogy mekkora mélységben rejtőzik a főváros és környéke alatta rádiumtelep és mily tömegű lehet, arról ez idő szerint még nem adhat fel- világosítást, miután az eddig, évek hosszú során át összegyüjtött rengeteg számú adata még nincs feldolgozva. Reméli azonban, hogy pár hónapon belül ezen első, rövid bejelentését, melyet ez alkalomból. csak pár szóval óhajtott tenni, részletesebb ismertetéssel megtoldva immár nyilvánosságra fogja hozhatni. A rendkívüli meglepetéssel és érdeklődéssel végighallgatott előadás után zajos ovációban részesítette a nagyszámban egybegyült szakemberek társasága a kitünő tudóst. Dr. SCHRÉTER ZOLTÁN előadásához hozzászólott még ILosvax LaJos dr. és BaLLó REzső is, mindketten egyaránt hangsúlyozva eme kutatások fontosságát. Elnök a vitát bezárva, köszönetet mondott az előadónak, hogy érdekes elő- adásával ily fontos problémát pendített meg. c) A következő előadást VoGL VIKTOR dr. társulatunk másodtitkára tartotta, aki nyári geológiai kutatásainak eredményeiről, az Adriai tengerpartieocén márgáiról szólt. A magyar-horvát tengerparton ezek a Dalmáciából már rész- letesebben ismeretes képződmények: főként márgák aztán homokkövek, konglo- merátumok, agyagok, leginkább csak arra a hosszanti tektonikus völgyre szorít- koznak, mely az isztriai Klanatól ÉK-i, majd KÉK-i irányban Noviig terjed. Ennek a völgynek Buccari és Novi közötti szakasza Vinodol néven ismeretes. A Vino- dolból Kosavin környékéről már régebben ismeretes szép fauna, melynek alapján a kosavini rétegek az olaszországi ronca-rétegekkel mutatkoznak azonosaknak. Az 1910. évi nyári felvételek alkalmával azonban IKoRmos TIvaáDAR dr.-ral sikerült másutt is gyüjteni, így főleg Drivenik táján gyűlt össze szép fauna, mely a kosavinitól nagyon eltér. Míg a kosavini faunában cyrenák, cerithiumok uralkod- nak, addig Driveniknél sok echinodermata-maradvány, rákrészletek mutatkoznak a főleg kagylókból álló puhatestű fauna mellett. A driveniki fauna nem a roncai rétegekre utal, hanem az ugyancsak észak-olaszországi san-giovanni ilarionei réte- gekre, épp úgy mint a dalmáciai márga-faunák. Úgy a kosavini, mint a driveniki fauna középső eocén. Hogy közelebbről mily viszonyban vannak, azt nem oly könnyű eldönteni, mert a települési viszonyokból nem lehet megitélni, az említett két olaszországi képződmény helyzete pedig szintén nincs még kellőképen tisz- tázva. Előadó valószínűnek tartja, hogy a kosavini és driveniki képződmény és éppúgy a san-giovanni ilarionei és roncai rétegek egyazon tenger faciesei. Az TÁRSULATI ÜGYEK. 301 olaszországi képződményeket illetőleg egy időben már OPPENHEIM is ezen a nézeten volt, de később újból eltért tőle. VOGL VIKTOR előadása szintén nagy tetszésben részesült az egybegyült szak- férfiak körében s Elnök köszönetet mondva az előadónak, estéli 7 órakor az ülést bezárta. 3. Jegyzőkönyv az 1911 december hónap 20-iki szakülésről. Az ülés a m. k. Földtani Intézet előadótermében délután 5 órakor kezdődött. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi ny. r. tanár. Megjelentek : BALOGH MARGIT dr., BÁNYAI JÁNOS, KADpIÓ OTTOKÁR dr., KORMOS TivADAR dr., Lóczy Lagos dr., ifjú Lóczy LaAJos, MARzsó LAJos, PAPP KÁROLY dr., PÁLFY MóR dr., PÁvAY-VAJNA FERENC dr., : REITHOFER KÁROLY, ROZLOZSNIK PÁL, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SCHRÖDER GYULA, SZINYEI-MERSE ZSIGMOND, SZONTAGH TAMÁS dr. TELEGDI RorH LAJos, TREITZ PÉTER. Elnök az ülést megnyitván, felkéri KoRMos TIVADAR dr. rendes tagot, hogy : a) GGyüjtéseim Samos szigetén; bb atrinili Pithecanthropus rétegekről címen hirdetett előadását kezdje meg. KoRMmos TiIvaADAR előadásának kezdetén köszönetet mond SEMSEY ANDOR dr. nagybirtokos úrnak, társulatunk tiszteleti tagjának, amiért előadót külföldi utazásá- ban tetemes anyagi támogatásban részesítette. KoRMos TIvADAR dr. első előadásában a Samos szigetén az 1911. év tavaszán eszközölt geológiai megfigyeléseiről és őslénytani gyüjtéseiről tartott beszámolót. Samoson a mitylini völgyet felső miocénkorú meszes agyag és agyagos tufarétegek töltik ki, amelyekbe a Mitylini patak ma mélyen bevágódott. Ezek a rétegek min- denütt tartalmaznak csontokat, jobb feltárásokban azonban csak Potamiaes, Stephanó és különösen Andrianó környékén láthatók. Utóbbi a leggazdagabb lelőhely is, ahol különösen antilop-félék maradványai nagy számban találhatók. Leggyakoribbak a Hipparion mediterraneum HENSEL csontjai és koponyái, melyek mellett antilop- félék (Palaeoryx, Protoryax, Tragocerus, Tragoreas, Prodamatliscus, Protragelaphus, Gazella stb.), zsiráfok (Camelopardalis, Samotherium, Helladotherium), orrszarvú- félék (Aceratherium, Atelodus, Ceratorhinus), egy juh-féle ((Griotherium), ragadozók (Palhyaena, letitherium, Hyaena, Irelis, Meles stb.), mastodon, leptodon, chalico- therium stb. fordulnak elő. A Hipparion mediterraneum-on kívül, mely a pikermi és magyarországi H. gracile-vel közeli rokonságban van, egy igen apró ló-féle: a H. minus PavLow csontmaradványai is eléggé gyakoriak. Előadó azonkívül az athéni egyetem paleontologiai gyüjteményében igen szép madártojásokat is látott Samos szigetéről, melyek mindamellett, hogy miocénkorúak és részben még az eredeti kőzetben vannak, olyan frissek, hogy még eredeti színük is látható. A samosi fauna egyébként inkább a perzsiai (Maragha) és a chinai Hipparion-faunákhoz áll közelebb, mint az európaiakhoz. Utóbbiakkal mindössze egy-két faj (Helladotherium, Tragocerus) közös. Előadó Samos szigetéről mintegy 15 állatfaj maradványait hozta magával a m. kir. földtani intézet részére, melyeknek az elszállítása — minthogy Samoson a csontokra kiviteli tilalom van — nagy nehézséggel járt. Második előadásában KoRmos dr. abból az alkalomból, hogy közvetítésével a kir. földtani intézet a második Selenka expedició gyüjtéseiből származó kisebb trinili (Jáva) csontgyüjtemény birtokába jutott, a Pithecanthropus-rétegek (Kendeng- rétegek) koráról értekezett. Újabban négy expedició (VoLz, ELBERT, SELENKA I—II.) járt Jáva szigetén a trinili rétegek korának a megállapítása végett, melyek a gyüjtött anyag s gazdag megfigyeléseik alapján kivétel nélkül e rétegek pleisztocén- kora mellett döntöttek. 302 TÁRSULATI ÜGYEK. KoRMmos TIvADAR dr. előadásához SCHAFARZIK FERENC dr. elnök őszinte sze- rencsekívánatait fejezi ki, különösen azért, hogy a már oly sokszor tanulmányozott Samos-szigeten gyüjtéseiben új fajt is sikerült találnia. Majd Lóczv LaJos dr. választmányi tag kér szót s elmondja, hogy keletázsiai utazása alkalmával nem messze járt a Pithecanthropus lelőhelyéhez s itt egy nagy terraszt vizsgált meg, amelyet 8—10 m vastagságban látott feltárva. A felső réte- gekben csigákat s pénzeket talált, továbbá egy nagy tridacna kagylóból faragott karperecet. Ez a terrasz magasan volt a tenger színe fölött és szép rétegzése mellett is igen fiatalkorú képet nyujtott. Sajnos, hogy a gyüjtött anyag a tengeri szállítás alatt valahol elkallódott. Szintén üdvözli KoRmos dr. tagtársunkat tanulságos magyarázataiért és szép előadásáért. c) A második előadó SCHRÉTER ZOLTÁN dr. volt, aki a krassószörény- vármegyei Komárnikibarlangról értekezett. Dr. SCHRÉTER ZOLTÁN elmondotta, hogy a szóbanforgó barlang szája a komár- niki erdőőri ház fölött, Ny-ra 459-nyira dülő szaruköves malm mészkőben van s nagyjából délre, a csapás mentén húzódik a barlang. Elágazó s még jórészt be nem járt mellékfolyosók torkollanak a főfolyosóba. Igen szép cseppkőképződmények díszítik a barlang falait, stalaktitok, stalagmitok, összeforrott oszlopok és főleg függönyszerű képződmények alakjában. A barlangban állati csontokat vagy emberi szerszámokat eddigelé nem leltek. Az előadó megemlékezett az egész mezozoikus mészkővonulat kialakulásáról néhány szóval s kiemelte a hegyvidék peneplain jel- legét. A pleisztocénben a mélyebbre vágódott, de a maihoz képest elég magas eroziós völgyfenekek magasságát pontosan jelzik a Komárnik közelében lévő Ponikva patak régi terraszai, amelyek 3— 5, illetve 10—20 m-rel vannak magasabban a mai patakszintnél. A pleisztocénben ezeknek a terraszoknak tanusága szerint a Ponikva-patak a nyugat felé irányuló s ma száraz völgyön folyt le a komárniki völgybe. Időközben valószínűleg alkalmas repedést lelt a mezozoikus mészkő töme- gében, ahová elszivárgott s lassankint a mai barlangot vájta ki; tehát a pleisztocén valamivel későbbi szakában a mai barlangon keresztül folyhatott a Ponikva vize a komarniki fővölgybe, amit igazol a barlangban található kvarchomok és kavics. Az allúviumban az erozió mélyebbre szállásával a ma egy üregben eltünő Ponikva a repedezett mészkőhegység megfelelő hasadékaiban a barlang nivójáról mélyebben, rejtett úton folyik át a hegy alatt a komárniki völgybe. A korábbi útvonala a pataknak, a hegyoldalon nyíló barlangjárat tehát szárazra került. SCHRÉTER ZOLTÁN dr. előadásához SCHAFARZIK dr. elnök azt a kérdést fűzi, hogy nem került-e ki valamiféle eszköz vagy kövület a barlangból, mert ő a Bohu- barlangban, a Stirniken barlangi medvefogakra akadt, amelyek a főldtani intézet múzeumában láthatók. SCHRÉTER dr. azt válaszolja, hogy a barlangban mitsem talált. Kormos TrivaApAR dr. elmondja, hogy Oravica mellett a Pauleászka-barlangban hatalmas koponyát talált cseppkővel bekérgezve, amit mastodonnak vélt, de később kitünt, hogy ez közönséges recens ökörfej. Azonkívül egy bekérgezett barnamedve csontvázra bukkant, amely alatt vasnyilat talált s erről HALAaAvÁTS GYULA meg- állapította, hogy ez XIIE. századbeli készítmény. Egyéb tárgy nem lévén, elnök az ülést esti !/27 órakor berekeszti. 4. Jegyzőkönyv az 1912 január 3-iki szakülésről. Az ülés helyisége a királyi magyar Természettudományi Társulat ülésterme, kezdete délután 5 óra. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. m. k. bányatanácsos, műegyetemi ny. r. tanár. Megjelentek: ASCHER ANTAL, BALOGH MARGIT dr., BERKó JÓZSEF, DICENTY TÁRSULATI ÜGYEK. 303 Dezső, EMmszT KÁLMÁN, ÉHIK GYULA, ERŐDI KÁLMÁN dr., FROHNER ROMÁN, GÁSPÁR JÁNOS, GOLODAI KORNÉL, GRóÓsZ LAJOS, HORUSITZKY HENRIK, ILosvaY LAJos, KocH ANTAL, KORMOS TIVADAR, KRENNER J. SÁNDOR, KuLcSÁR KÁLMÁN, LÁSZLó GÁBOR, LEIDENFROST GYULA, LIFFA AURÉL, LóczY LaJos, ifjú Lóczy LAJOS, LŐRENTHEY IMRE, MARzsó Lasos, MAkgos IMRE, MÉHES GYULA, NoszkY JENŐ, PALKOvICS JÓZSEF, PAPP KÁROLY, PáLFY MóR, PÁvAY-VaJNA FERENC, PosEwITZ TIVADAR, PRINZ GYULA, REIT- HOFER KÁROLY, ROZLOZSNIK PÁL, SERÉNYI-GOTTHARD EGON, SCHRÉTER ZOLTÁN, STEIN- HAUSZ GYULA, SZINYEI-MERSE ZSIGMOND, SZONTAGH TAMÁS, TELEGDI RorH [LaJos. TELEGDI RorA KÁROLY, TIMKó IMRE, TREITZ PÉTER, VARGHA GYÖRGY, VENDL ALADÁR, VOGL VIKTOR és WESZELSZKY GYULA. Elnök az ülést megnyitván, felhívja PaPP KÁRoLY dr. elsőtitkárt, hogy jelen- tését terjessze elő. Az elsőtitkár bejelenti az 1911 dec. 6-án megválasztott 2 örökítő és 36 ren- des tagot, továbbá báró MEpwyáNszkY DÉwxEsnek, társulatunk legrégibb tagjának halálát. Elnök ezután felkéri TELEGDI RorH LAaJos választmányi tagot, hogy bejelen- tett előadását tartsa meg. a) TELEGDI RorH LaJos: A zborói mélyfúrások című szabad előadásá- ban a Zborón (Sáros m.) petróleumra mélyesztett két kutató fúrásról értekezett- A fúrások (elsők e területen) a Zboró és Szmilnó közt fekvő Rakovcc-patak jobb oldalán a menilit-palák alatt települő eocénkorú tarkapalás agyagban indultak meg. Mindkét fúrást egy svájci tőkés, BRUGGER OTTÓ végeztette. Az I. sz. fúrás állami szubvenció mellett, a II. sz. szubvenció nélkül folyt. Az I. fúrást 1905 november hó 25-én kezdték meg és tarka (vörös, kékesszínű és zöldes) palásagyagon, amely közé ismételten kemény, 1—3 m vastag homokkő volt betelepedve, hatoltak át egészen 1200 m mélységig, amely mélységben a fúrás 1908 április 30-án végét érte, minthogy e mélységig az állami támogatás biztosítva volt. A 260 m-től kezdve gázok szünet nélkül mutatkoztak, 390 m-nél gázkitörés volt. Az első olajnyomok 840 m-nél jelentkeztek, onnantól kezdve egészen a fúrás végéig az olajnyomok és gázok folyton mutatkoztak, sőt 1175 m mélységben az olajnyomokat erős benzin- gázok kísérték. A II. sz. fúrásnál, mely az I-től D-ra az árok mentén volt telepítve, már 80 m mélységben mutatkoztak gyenge olajnyomok, melyek azután 110 m-től kezdve, gázok mellett folytonosan voltak észlelhetők. 430 m-nél gázkitörés állott be; 615 m-nél oly szép olajnyoranok mutatkoztak, hogy próbaképen szivattyúzták. Gázok mellett szép olajnyomok, aszfalt és sósvíz 770—860 m mélységben mutat- koztak. Erős gázok és olajnyomok 910—920 m közt jelentkeztek ; 960 m-ből másod- szor sósvizet kaptak. Olajnyomok és gázok a fúrás fenekéig (1110 m) voltak jelen. E fúrás az utóbbi mélységben érte végét, de olyan állapotban van, hogy bármikor tovább folytatható. TELEGDI RorH LAaJos bemutatta azt a két szelvényt, amelyet SAJÓI DUNKA LászLó fúrómérnök szerkesztett. Az elhangzott előadáshoz SCHAFARZIK FERENC elnök mégjegyzéseket fűz. Úgy látja, hogy az egész összlet eocén. Sajnálja, hogy a fúrás közben sem a rétegek dűlését, sem a hőmérsékletet nem mérték, amely utóbbi a geotermikus grádiens megállapítása szempontjából igen üdvös lett volna. TELEGDI RorH LAJos előadásából is kitűnik, hogy milyen nehézségekkel küzd a petróleumkutatás; annál örven- detesebben hangzik az a hír, hogy legújabban Szacsalon tényleg megfúrták a petróleumot azon régi kutatás közelében, amelyet BöcgkH JÁwos 1896-ban kijelölt. Lóczvy LAJos figyelmét legjobban megragadta az előadótól említett sós víz. MRazEc ugyanis UHLIG után a Kárpátok flis-tömegét a mediterrán sósagyagra 304 TÁRSULATI ÜGYEK. rátolódottnak tekinti. Vajjon itt Zborón nem ezzel a miocén sósagyaggal van-e dolgunk, vagy ez csak a galiciai geológusok kréta homokköveinek a sója? TELEGDI RorH LaJsos azt válaszolja, hogy az egész eocén rétegcsoportban jelentkezik a sós agyag és a mélyebb rétegekben erősebb sótartalom is található helyenkint. Szerinte normális telepedéssel van dolgunk, a fúrás eocénrétegekben mozgott s alatta mindenesetre a kréta homokkő fog következni. Elnök a vitát bezárva, felkéri ifjú Lóczy LAaJos r. tagot előadásának megkezdésére. b) Ifjú Lóczy LaJos zürichi műegyetemi hallgató a Villány és Bán- Kiskőszegi hegységekről tartott szabadon előadást. Először is a két hegység geomorfológiai viszonyait ismertette. A. Dráva valamikor a pleisztocén- korban a Tenkes- és Harsányhegy déli oldalait mosta és a Bán-Kiskőszegi domb- vidék északi oldalát nyeste alá s a Dunával Kiskőszegnél egyesült. Az előadó ezt a drávahomok Siklós melletti előjöveteleivel, a Harsányhegy alatti glaubersókivirág- zásokkal és a mostani magassági viszonyokkal igazolja. A két hegységet sztrati- grafiailag triasz, jura, s krétakorú mészkövek, mediterrán homokköves és diluviális lösz építi fel. A Bán-Kiskőszegi hegységben több helyütt: így Bán mellett, majd Kiskőszegnél a mediterrán rétegeket bazalt és bazaltbreccia és tufaerupciók törik keresztül. Ifjú Lóczy svájci felfogás szerint a tektonikát egyenlő fontosságú- nak tartja a sztratigrafiai tanulmánnyal s így mivel a vidék sztratigrafiáját néhai HOoFFrmaw kiváló főgeológusunk már 1874-ben nagyjában feldolgozta; a legtöbb tanulmányt és eddigi főtanulmányát a tektonikára fordította s ezirányú vizsgálatai- nak eredményeit ismerteti. A Villányi hegységet a Villány-Pécsihegység közti hegyvidék mediterrán előtti beszakadása okozhatta, ez billentette ki kulisszaszerűen annak láncolatát. Az így keletkezett hegyvonulatot egy későbbi fiatalabb pliocénkorú, a hegységtől délkeletre eső besülyedés összepréselte, aminek nyomát az előadó a hegység tanul- mányozásánál mindenütt tapasztalta. Az előadó a föntebb ismertetett régi Dráva folyásmedrét is a tektonikus jellegű behorpadásnak tulajdonítja. Ifjú Lóczy LAJos előadásához PÁLFY MóR dr. megjegyzi, hogy évekkel ezelőtt ő is járt a villányi kőbányában s ott egy vetődést is észlelt, amelyet fényképben is bemutat. Ismerteti ezután a TILL geológussal való vitáját. Megemlíti, hogy LŐRENTHEY IMRE választmányi tag már 1908-ban talált ott lingulákat. Majd KoRmos TivapaR dr. rendes tag szólal föl és ismerteti a beremendi fauna újabb leleteit. Végül SCHAFARZIK FERENC dr. elnök üdvözli a fiatal előadót : ifjú Lóczy LAJos tagtársunkat és kívánja, hogy nagynevű atyjához méltóan iparkodjék ő is a geológiát szeretni és művelni. Egyéb tárgy hiányában az elnök az ülést estéli félhét órakor berekeszti. C) Választmányi ülések. 1. Jegyzőkönyv az 1911 november hónap 8-án tartott ülésről. Az ülés helyisége a m. k. Földtani Intézet előadóterme, kezdete estéli 7 óra. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi ny. r. tanár. Megjelentek: KocH ANTAL tiszteletbeli tag, IRANZENAU ÁGOSTON dr., HORU- SITZEY HENRIK, LŐRENTHEY IMRE dr., MAuURITZ BÉLA dr., TIMKó IMRE és ZIMÁNYI KÁROLY dr. választmányi tagok, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, VOGL VIKTOR dr. másod- titkár és ASCHER ANTAL pénztáros, Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri MAURITZ BÉLA dr. és ZIMÁNYI KÁROLY dr. urakat. TARSULATI ÜGYEK. 305 Majd felhívja az elsőtitkárt titkári jelentésének megtételére. PAPP KÁROLY dr. elsőtiítkár a következő jelentést terjeszti elő : . Tisztelt Választmány! A f. évi október hónap 25-iki ülés óta I. pártoló tagul jelentkezett : 1. Österreichische Bohr- und Schurfgesellschaft Wien magyarországi képviselete, ajánlja ZSIGMONDY ÁRPÁD nyug. bányafőfelügyelő, társ. rendes tag. II. rendes tagokul jelentkeztek a következő testületek és urak : 11115 12. 13. 14. 15. 16. 17 18. 495 290. 21 22. 23. miniszter úr. 24 PÉTER vál. tag. 27 28 30 des tagjaivá választja. Mme ik állami . állami . állami . állami r. állami z. állami z. állami . állami c, állami k. állami k. állami M. k. k k állami . állami . állami Mk; állami . állami k a Ma Ló k k állami . állami k. erdőigazgatóság Beszterce, aj. a m. k. földmívelésügyi miniszter úr. M. k. k. állami c. állami erdőhivatal Beszterce, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Rimaszombat, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Temesvár, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Ujvidék, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Nagyvárad, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Besztercebánya, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Zilah, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Trencsén, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Csíkszereda, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Kaposvár, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Nagyenyed, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Déva, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Sátoraljaújhely, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Brassó, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Liptószentmiklós, aj. a m. k. földmív, miniszter úr. erdőhivatal Dicsőszentmárton, aj. a m. k. földmminiszter úr. erdőhivatal Lőcse, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Szeged, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Budapest, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. erdőhivatal Marosvásárhely, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. . erdőőri szakiskola Görgényszentimre, aj. a m. k. földmívelésügyi Gazdasági tanítónőképzőintézet Kecskemét, ajánlja a m. k. földmívelés- ügyi miniszter úr. 25. Tapolczai Barlangbizottság, ajánlja Lóczy LaJos vál. tag. 26. GEDROIZ KONSTANTIN agrikultur kémikus Szentpétervár, ajánlja TREITZ . TERZAGHI KÁROLY mérnök Graz, ajánlja VOGL VIKTOR II. titkár. . MAZzALÁN PáL bányamérnökjelölt Selmecbánya, aj. PAPP SIMON r. tag. 29. SZENTIVÁNYI LAJOS vármegyei aljegyző Déva, ajánlja a titkárság. 30. BárownYI ANTAL államvasúti ellenőr Pécel, aj. TOBORFFY GÉzA r. tag. 31. TakÁTs LÁSZzLó községi segédjegyző Pécel, aj. ToBoRFrrYv GÉza r. tag. Kérem a nevezett urak és testületek megválasztását.: A választmány a felsoroltakat egyhangúlag a társulat pártoló, illetőleg ren- A folyó ügyek sorából Elnök jelenti, hogy : 1. aMagyar Tudományos Akadémia a Barlangkutató Bizottság- Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 21 306 TÁRSULATI ÜGYEK. nak ez évben is 500 K segélyt adományozott. A választmány a szíves adományért a Magyar Tudományos Akadémiának jegyzőkönyvi köszönetet mond. 2. Szirápy ZOLTÁN dr. és Roska MÁRgTroNw dr. a topánfalvi Lucsia-barlang fel- ásatására 500 K segélyt kér. Minthogy ebben a kérdésben a Barlangkutató Bizottság Iletékes, a választmány a kérvényt kiadja a Bizottságnak. 3. Dr. HAsxs HOEFER Loebenből 1911 március 13-iki kelettel a következőket írja: eVerehrter Herr Kollege: Mit ganz besonderer Genugtuung habe ich die Einladung gelesen zu einer Bueste unserer unvergesslichen, in jeder Hinsicht aus- gezeichneten Freundes BoEckH beizutragen. Ich komme dieser Aufforderung vom Herzen gern nach, durch die Binsendung eines bescheidenen Beitrages an das Sekretariat Ihrer verdienstreichen (Gesellschaft. Es draengt mich Ihnen als Praesi- dent meinen waermsten Dank dafuer auszusprechen, dass Sie sich an die Spitze einer Vereinigung stellten, welche eine grosse Ehrenschuld an den verdienstvollsten ungarischen Kollegen abzutragen hat, der sich nicht blos um die Geologie seines Vaterlandes, sondern auch um die Geologie überhaupt unvergessbare Verdienste erwarb. So verdanken wir Alpengeologen ihm die erste richtige Deutung des Grödener Sandsteins und damit der Grenze zwischen Paláozoikum und Mesozoikum. Doch kann es heute nicht meine Aufgabe sein, all die Wechselwirkungen der For- sehungen BoEckHs zwischen der Geologie Ungarns und Oesterreichs zu erlaeutern, ich muesste ja eine umfangreiche Abhandlung sehreiben. Mit BoEckH verband mich eine herzliche Jugendfreundschaft und ein aehnlieher Lebensweg, der auch durch vielfache Uebereinstimmung in unserem Denken und Streben zum Ausdruck kam. Freund BöckH ist und bleibt mir unvergesslich! Mit der Versicherung vollendeter Hochachtung verbindet die herzliehsten Grusse Ihr sehr ergebener Dr. HANS HOEFER." A felolvasott levél örök emlékül irattárba kerül. 4. GÜLL VILMos boldogult geológus özvegye megköszöni a férjének állított sírkövet, a mely díszes és hangulatos kivitelével őt nagyon meghatotta. 5. Az elsőtitkár jelenti, hogy Sáros vármegye alispánja hosszabb átiratban válaszol a Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának kérelmére s értesíti ezt, hogy a sároskőszegi vagy abosi cseppkőbarlang elzárása ügyében a szükséges intéz- kedéseket megtette. 6. HoRusITzgY HENRIK vál. tag előterjeszti, hogy LAHNER GyöRGY linzi Ober- revidens ajánlkozik a Földtani Társulatban előadás tartására a Dachsteini jégbar- langról s csupán utiköltségeinek megtérítését kéri. Az 5. és 6. pont alatt felsorolt ügyiratokat a választmány a Barlangkutató Bizottsághoz utalja. 7. Elnök jelenti, hogy hozzá november hó 1-ig a tiszteleti tagajánlások ügyé- ben a következő beadványok érkeztek : a) "Nagyságos dr. SCHAFARZIK FERENC műegyetemi ny. r. tanár úrnak, mint a Magyarhoni Földtani Társulat elnökének Budapest. Nagyságos Elnök Úr! Mi alulirottak, mint a Magyarhoni Földtani Társulat tagjai, alapszabályaink 13. §-a alapján a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagjaivá ajánljuk: 1. KRENNER JózsEF SÁNDOR dr. tud. egyetemi ny. r. tanár s nemzeti múzeumi osztályigazgató ; 9. Lóczi Lóczy LAaJos dr. tud. egyetemi ny. r. tanár és m. k. földtani intézeti igazgató ; 3. TELEGDI RorH LaJos m. k. főbányatanácsos-főgeológus urakat, a Magyar- honi Földtani Társulat választmányi tagjait. Az alapszabályaink követelte indokolást a következőkben van szerencsénk megtenni : 1. KRENNER JÓZSEF SÁNDOR az ásványtan terén nemcsak hazánkban, hanem TÁRSULATI ÜGYEK. 307 Magyarország határain túl is elismert szaktekintély. 1864 óta mintegy 50 kisebb és 15 nagyobb munkával gazdagította az ásványtani irodalmat. Érdemeinek elisme- réséül hazánk első tudományos fóruma: a Magyar Tudományos Akadémia már 1874-ben levelező s 1885-ben rendes tagjává választotta. 1866 óta szolgálja a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárát, amelyet — az elhanyagolt kis gyüjteményből — a tudomány színvonalán álló s az ország méltóságának megfelelő hatalmas gyüj- teménnyé fejlesztett. Eme hervadhatatlan érdemén kívül a főiskolai oktatásügyben is kiváló szerepe van, mert 1870-től a kir. József-műegyetemen és 1894 óta a buda- pesti kir. magy. tudomány-egyetemen tanítja a kőzet- és ásványtant. A Magyarhoni Földtani Társulatnak 1864 óta rendes és 1874 óta választmányi tagja, aki évtizedek óta buzgón támogatja a társulatnak úgy anyagi, mint szellemi ügyeit. 2. Lóczi Lóczy LaJsos dr., a földrajzi és a földtani tudományok minden ágában a legelső tudósok között foglal helyet. 1875 óta mintegy hetven kisebb és tíz nagyobb munkát írt. Tudományos érdemeinek elismeréséül a Magyar Tud. Akadémia 1888-ban levelező s 1901-ben rendes tagjává választotta, azonkívül a lipcsei, bécsi, berni és berlini földrajzi társulatok már régóta tiszteleti tagjaik közé sorozták. A francia tudományos akadémia 1900-ban Lóczy Lasgosnak kelet- ázsiai geológiai és paleontológiai munkájáért a 3000 frankos CsSIHACSEFF-díjat itélte oda. Az 1877—1880. évek között gróf SzÉcHENYI BéÉLÁval tett utazása világszerte ismertté tette nevét a tudományos földrajz és a földtan terén. De nemcsak külföldi utazásaival, hanem hazánk hegységeinek tanulmányozásával: is hervadhatatlan érdemeket szerzett, különösen 1875—1878 között a Hegyes-Drócsa geológiai föl- vételével s 1890—1900 között a Balatonvidék geológiai s tektonikai kikutatásával. Azonkívül 1886 óta mint műegyetemi s 1889 óta mint egyetemi tanár egész nem- zedékeket nevelt föl a geografia s geológia szeretetében s 1908 óta mint a m. k. földtani intézet igazgatója, hazánk eme régi intézményét hatalmas léptekkel fejleszti előre. A Magyarhoni Földtani Társulatnak 1874 óta rendes s 1880 óta választmányi tagja; 1898—1901 között pedig mint főtitkár működött társula- tunkban; 3. TELEGDI RorH LaJos a gyakorlati földtan egyik első harcosa. Mint a ma. k. földtani intézetnek fölvevő geológusa 1870 óta szakadatlanul a legnagyobb szorgalommal dolgozik hazánk bérceinek kikutatásán és geológiai térképei pon- tosságukkal s izlésükkel valóban mintául szolgálhatnak valamennyi magyar geoló- gusnak. Munkálkodásában alaptalan elméletekkel nem sokat törődött, de annál biztosabb kézzel kutatta föl hegységeink rejtett kincseit. Nevéhez fűzódik a tata- bányai hatalmas széntelepek fölfedezése, amellyel milliókat érő vagyont tárt föl hazánk gazdasági életének. Tudományos munkái kisebb arányúak, de annál becse- sebbek a gyakorlati geológiának ; számuk mintegy nyolcvanra tehető. Társulatunk- nak 1870 óta rendes és 1877 óta választmányi tagja; 1873—1876 között mint másodtitkár és 1901—1903 között mint elnök buzgón szolgálta társulatunk ügyeit s általában úgy szaküléseink, mint választmányi üléseink egyik legszorgalmasabb munkása. A föntebbiekben kifejtettük az ajánlott urak érdemeit általában, úgy a tudomány, mint különösen a Magyarhoni Földtani Társulat fejlesztése körül s ezekután tisztelettel kérjük a nagyságos Elnök urat, hogy javaslatunkat a Magyar- honi Földtani Társulat tekintetes választmánya elé terjeszteni méltóztassék, hogy a felsorolt urak tiszteleti tagsága felett már az 1912. évi februári közgyűlés hatá- rozhasson. Kiváló tiszteletünk nyilvánításával vagyunk nagyságos Elnök úrnak Budapesten, 1911 október 28-án készséges szolgái: HORUSITZKY HENRIK m. kir. osztálygeológus, választmányi tag; dr. LIFFA AURÉL műegyetemi m. tanár, m. kir. 21r 308 TÁRSULATI ÜGYEK. osztálygeológus, rendes tag; dr. MauRrrz BÉLA egyetemi és műegyetemi magán- tanár, választmányi tag.) b) Nagyságos Elnök Úr! Alapszabályaink 13. §-a alapján van szerencsém a társulat tiszteleti tagjává ajánlani PALLINI INKEY BÉLA földbirtokos urat, a Föld- tani Társulat örökítő tagját. Az alapszabályainkban követelt indokolást van szeren- csém a következőkben kifejteni: INKEY BÉLA a geológia terén külföldön is elismert szaktekintély; 1875 óta mintegy 45 kisebb és 5 nagyobb munkával gyarapította a geológiai irodalmat. Tudományos érdemeinek elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1887-ben levelező tagjának választötta, munkásságát kezdetben a hegyi geológiának szentelte s az Erdélyi Érceshegység éretelepeiről értékes szakmun- kákat írt. Majd 1891-ben a földmívelésügyi miniszterium meghívására a létesítendő agrogeológiai osztály szervezését vállalta el s ez év november havában főgeológus lett. Ez időtől fogva a síikföldi felvételekben alapvető munkásságot fejtett ki. Az 1897. évben az agrogeológiai átnézetes felvételek tárgyában memorandumot dolgozott ki, amelynek el nem fogadása miatt megvált állásától. Az 1909. évben Budapesten tartott I. nemzetközi agrogeológiai konferencia teljes elégtételt szolgáltatott neki, amennyiben a memorandumban foglalt tervezetet magáévá tette s az átnézetes felvételeknek elkészítését agrogeológiai munkásságunk legsürgősebb feladatául tűzte ki. INKEY BÉLA urat pedig a konferencia főtitkárjának egyhangúlag meg- választotta. A m. kir. földtani intézet igazgatósága e határozatot magáévá tette s 1911-ben az átnézetes felvétel elkészítését elrendelte. INKEY BÉLA társulatunknalk 1874 óta rendes, 1897 óta örökítő tagja; 1877—1881 között pedig mint főtitkár buzgó munkásságot fejtett ki társulatunk fejlesztése körül. INKEY BÉLÁt szaktudásán kívül előkelő társadalmi állása és magas műveltsége egyaránt méltóvá teszik arra, hogy társulatunk tiszteleti tagjainak díszes sorában helyet foglaljon. Mindezek után kérem nagyságos Elnök urat, hogy ezen ajánlatomat a Földtani Társulat választmánya elé terjeszteni kegyeskedjék. Budapest, 1911 október hó 28-án. Kiváló tisztelettel TRErIrz PÉTER m. kir. agro-főgeológus, választmányi tag. A felolvasott ajánlatokra elsőtitkár megjegyzi, hogy azok az alapszabályaink 13. §-a követelte kellékek szerint és a kellő időben érkezve be, a mai választmányi ülésen tárgyalhatók. KocH ANTAL tiszteleti tag melegen pártolja valamennyi ajánlott tag meg- választását, minthogy mindannyian úgy a tudomány, mint a Földtani Társulat fejlesztése körül hervadhatatlan érdemeket szereztek. Többek hozzászólása után Elnök határozatilag kimondja, hogy a választmány egyhangúlag javasolja, hogy az 1912. évi februáriusi közgyűlés: 1. KRENNER JózsEF SÁNDOR dr. tud. egyetemi ny. r. tanár s nemzeti múzeumi osztályigazgató ; 2. Lóczi Lóczy Lascs dr. tud. egyetemi ny. r. tanár s m. k. földtani intézeti igazgató; 3. TELEGDI RorH LaJos m. k. főbányatanácsos-főgeológus és 4. PALLINI INKEY BÉLA földbirtokos urakat, a Magyar- honi Földtani Társulat választmányi, illetőleg örökítő tagjait a Magyarhoni Föld- tani Társulat tiszteleti tagjaivá válassza. Több tárgy hiányában Elnök az ülést estéli S órakor berekeszti. " Kelt Budapesten, 1911 november hónap 8-án. Jegyezte: dr. PAPP KÁROLY elsőtitkár. Látta: SCHAFAERZIK FERENC elnök. 2. Jegyzőkönyv az 1911 december hónap 6-án tartott választ- mányi ülésről. Az ülés helyisége a kir. magyar Természettudományi Társulat előadóterme, Budapesten, VIII. kerület, Eszterházy-utca 16. szám alatt. Megjelentek : ILosvav Lagos dr., HORUSITZKEY HENRIK, LŐRENTHEY IMRE dr., PÁLFY MóR dr., TELEGDI RorH LaJos, TREITZ PÉTER és TImxkó IMRE választmányi TÁRSULATI ÜGYEK. 309 tagok, továbbá PaáPP KÁROLY dr. elsőtitkár, VOGL VIKTOR dr. másodtitkár és ASCHER ANTAL pénztáros. ParP KÁRoLYy dr. elsőtitkár jelenti, hogy a mai választmányi ülésen sem az elnök, sem a másodelnök úr nem jelenhetett meg s ezért a mai ülés elnökéül fel- kéri a jelenlevő legidősebb választmányi tagot: TELEGDI RorH LaJos urat, aki az elnöklést elvállalja. Elnöklő TELEGDI RorH Lasos megállapítván, hogy a választmányi tagok határozatképes számban vannak, az ülést megnyitja s a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri HORUSITZKY HENRIK és TREITZ PÉTER urakat. Majd felhívja az elsőtitkárt, hogy titkári jelentését terjessze elő. PAPP KÁROLY első titkár erre a következőket jelenti: xIlgen tisztelt. Választmány! A mai ülésről "kimentette magát ScCHAFARZIK FERENC dr. elnök úr, aki MAURITZ 3ÉLA dr. választmányi tagtársunk esküvőjén van, SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök úr, aki hivatalos úton Diósgyőrött tartózkodik, KocH ANTAL dr. tiszteleti tag, aki tanári vizsgálaton van elfoglalva és Lóczy LAJos dr. választmányi tag, aki a Föld- rajzi Társulat estélyén elnököl." Tudomásul szolgál. A november 8-iki választmányi ülés óta I. örökítő tagokul jelentkeztek : 1. Lóczy LaJos dr. egyetemi tanár, társulatunk választmányi tagja, ajánlja a titkárság. 2. SCHAUMBURG-LIPPE herceg beremendi portlandcement és mészművei Bere- mend, ajánlja dr. PÁLFY Món vál. tag. HM. rendestagokul jelentkeztek: 3. M. k. erdőigazgatóság Máramarossziget, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. 4. M. k. főerdőhivatal Liptóújvár, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. 5. M. k. állami erdőhivatal Maramarossziget, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. 6. M. k. állami erdőhiívatal Segesvár, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. 7. M. k. állami erdőhivatal Eperjes, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. 8. M. k. állami erdőhivatal Alsókubin, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. 9. M. k. állami erdőhivatal Bustyaháza, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. k. állami erdőhivatal Balassagyarmat, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. 11. M. k. állami erdőhivatal Pécs, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. 12. M. k. állami erdőhivatal Fogaras, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. 13. M. k. állami erdőhivatal Kolozsvár, aj. a m. k. foldmív. miniszter úr. 14. M. k. állami erdőhivatal Beregszász, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. 15. M. k. erdőőri szakiskola Királyhalmán, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. 16—535. Királyi erdőfelűgyelőségek: Budapest, Pozsony, Turócszentmárton, Besztercebánya, Miskolc, Kassa, Ungvár, Máramarossziget, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Brassó, Nagyszeben, Déva, Temesvár, Szeged, Pécs, Szombathely, Győr; valamennyit ajánlja a m. k. földmívelésügyi miniszter úr. 36. TuLoGpiI JÁNOos tanárjelölt Kolozsvár, ajánlja KocH ANTAL tiszt. tag. 37. MiHók Orró banktisztviselő Budapest, ajánlja BÉKEY IMRE GÁBOR xr. t. 38. ReEpL Guszráv m, k. áll. polgári iskolai igazgató Tapolcza, ajánlja Lóczy LaJsos vál. tag. Kérem a nevezett urak, illetőleg testületek megválasztását., TELEGDI RorH LAJos elnök kimondja, hogy a választmány a felsorolt 38 tagot egyhangúlag a földtani társulat örökítő, illetőleg rendes tagjai közé választja. Elsőtitkár jelenti, hogy a folyó ügyek sorából a mult választmányi ülés óta a következő fontosabb ügyiratok érkeztek az elnökséghez : 310 TÁRSULATI ÜGYEK. 1. sMagyar királyi Földmívelésügyi Miniszter. 114,280. szám. I. A. 1. 1911. Felkérem a tisztelt Társulatot, hogy a 20 kir. erdőfelügyelőséget 1912. év január hó 1-től kezdődőleg vegye fel a társulat rendes tagjai sorába. Az évi 10—10, összesen 200 korona tagsági díjat a társulat előzetesen beküldendő nyugtájára minden év elején egy összegben fogom a társulat pénztárába beutalni. A kir. erdőfelügyelőségek székhelye a következő: 1. Budapest, 2. Pozsony, 3. Turóczszentmárton, 4. Besztercebánya, 5. Miskolc, 6. Kassa, 7. Ungvár, 8. Mára- marossziget, 9. Debreczen, 10. Nagyvárad, 11. Kolozsvár, 12. Marosvásárhely, 13. Brassó, 14. Nagyszeben, 15. Déva. 16. Temesvár, 17. Szeged, 18. Pécs, 19. Szom- bathely, 20. Győr. Budapest, 1911. évi november hó 3-án. A miniszter helyett: 3ARTÓKY államtitkár. 2. Magyar királyi Földmíiívelésügyi Miniszter. 115,344. szám. I. A. 1. Folyó évi ad 42—911. szám alatt hozzám intézett beadványára értesítem a tisztelt Tár- sulatot, hogy a 20 kir. erdőfelügyelőségnek a társulat rendes tagjai sorába történt felvételét tudomásul veszem s egyúttal kérem, hogy a felvételről szóló oklevelek kiállítását szíveskedjék mellőzni. Budapest, 1911. évi november hó 23-án. A minisz- ter rendeletéből LÁSZLóFFY GÁBOR miniszteri tanácsos. A Magyarhoni Földtani Tár- sulatnak Budapest. A felolvasott ügyiratok örvendetes tudomásul szolgálnak. Elsőtitkár folytatja : 3. cBARTÓKY JózsEF m. k. földmívelésügyi miniszteri államtitkár urat f. évi november hó 22-én Ő császári és apostoli királyi Felsége a Ferenc József- rend csillagos középkeresztjéve-l kitüntetvén, őt a társulat részéről üdvözöltük (128—1911), amelyre november hó 24-én ezt a választ kaptuk: Föld- tani Társulatnak Budapest. A szíves megemlékezést hálásan köszöni BARTÓKY JÓZSEF." Tudomásul szolgál. 4. A SzaBó-érem odaitélésére kiküldött bizottság elnöke a következő átiratot intézte a tisztelt Választmányhoz: A Magyarhoni Földtani Társulat Tekintetes Választmányának Budapesten. Tekintetes Választmány! A SzaBó JÓZSEF-érem oda- itélését javasoló biráló bizottság f. évi november hó 25-én tartott értekezlete úgy határozott, hogy dr. PÁLFY MóR bizottsági tagnak tudományos irodalmi működése szintén bírálat tárgyául tekintendő. Ennek következtében dr. PárrY MóR úr a SzaBó JózsEFr-emlékalapítvány §. §-ának f) jelű bekezdése értelmében a bizottsági tagságról lemondott és helyébe a bizottság dr. ZImáÁNnyI KÁROLY választmányi tag urat jelölte. Kérve a tek. Választmányt, hogy ezen változást jóváhagyólag tudo- másul vegye, maradtam teljes tisztelettel Budapesten, 1911 dec. 6-án SZONTAGH Tamás alelnök, a SzaBó JózsEF-érembizottság elnöke. A felolvasott átiratban jelzett változást a választmány egyhangúlag elfogadja. 5. A Geológiai Szakszótárt készítő bizottság SZONTAGH Tamás dr. elnöklete alatt serényen működik. Legutóbb november hónap 25-én ülé- sezett, amelyen a bizottság elhatározta, hogy sa jegyzőkönyvek vezetésére be fogja hívni dr. KoRmos TIVADAR rendes tagot;,. Elnök kérdésére: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? ILosvaY Lagos dr. választmányi tag megjegyzi, hogy a bizottság legjobban tudja, hogy kire van szüksége s természetesnek találja, hogy a választ- mány a jelölést tudomásul vegye. Elnök kimondja, hogy a szakszótár-bizottság jelentését a választmány jóvá- hagyja. 6. Elsőtitkár jelenti, hogy a Barlangkutató Bizottságtól f. é. dec. 5-iki kelet- tel a következő átirat érkezett: Tekintetes Választmány! A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottsága f. évi november hó 25-én, a nyári szünet után TÁRSULATI ÜGYEK. 311 először ülésezve, mély tisztelettel és köszönettel vette, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat tekintetes Választmánya a Bizottságnak az 1911. évre 500 korona költséget megszavazni méltóztatott. A tekintetes Választmánynak ezen szíves adományát hálásan megköszönve és a Bizottság ügyeit továbbra is kegyes jóindulatába ajánlva, maradtunk mély tisztelettel STEGMETH KÁROLY elnök, KAprIó OTTOKÁR dr. előadó. A beérkezett jelentéssel kapcsolatban elsőtitkár kérdezi, vajjon a jövő év folyamára a Barlangkutató Bizottságnak adjon-e a társulat segélyt vagy sem? LŐRENTHEY IMRE dr. javaslatára a választmány erről később fog határozni. A fel- olvasott átiratot különben a választmány egyhangúlag tudomásul veszi. Elsőtitkár ezután kivonatosan ismerteti a Barlangkutató Bizottság 1911 április 29-iki és november 25-iki üléseinek jegyzőkönyvét. Az utóbbiban a követ- kező határozatok vannak: x1. A Bizottság ezentúl a Társulat tagjai közül csakis bizottsági tagokat választ. Az eddig megválasztott rendes tagok szintén ezt a címet kapják. 2. Az eddig megválasztott tiszteleti és külső tagok továbbra is ebben a minőségben maradnak, ezentúl azonban a Bizottság nem választ többé ilyen tagokat. 3. A Bizottság jegyzőkönyveit a választmány határozata szerint, a földtani társulat nem fogja többé kinyomatni. Az előadó megjegyzi, hogy a kivonatos jegyzőkönyvek kinyomatása a központ s a vidéki tagtársak állandó kapcsolata céljából elkerül- hetetlenül szükséges s reménye van, hogy a jegyzőkönyvek tömör összefoglalása a társulati év végén, illetőleg a következő év elején meg fog jelenni. A felolvasott bizottsági határozatokra PáLrryY MóR dr. megjegyzi, hogy a Barlangkutató Bizottságnak nincs joga a választmány határozatát birálni. Különben a bizottsági tagválasztások s egyéb apró-cseprő ügyek kinyomatását fölöslegesnek tartja. ILosvax Lasos v. t. ajánlja, hogy a Bizottságnak állami szubvenciót ipar- kodjék a társulat szerezni. TREITzZ PÉTER v. t. megjegyzi, hogy ajánlatos volna a Barlangkutatóknak az Alföldi Bizottsághoz fordulni segélyért. A felhangzott kivánalmakra elsőtitkár jelenti, hogy a Barlangkutató Bizott- ságnak állami segélyt több ízben kért a társulat, de eddig sikertelenül. Az Alföldi Bizottsághoz pedig szerinte hiában fordulunk, mert maguknak sincs állandó bevé- telük s az Alföldi Bizottság a tudományos eredményeket csakis az állami intézmé- nyek közreműködésével mutathatja fel. TREITZ PÉTER v. t. tiltakozik az ellen, mintha a m. k. földtani intézet agro- geológiai osztálya bárminemű közös munkálkodásban volna az Alföldi Bizottsággal. Pár évvel ezelőtt ugyan volt arról szó, hogy az agrogeológusok az Alföldi Bizott- ságnak is dolgozzanak, de ez a kapcsolat több okból ma már teljesen megszünt. Elnök a vitát berekesztve, kimondja, hogy a Barlangkutató Bizottság támo- gatásának ügyét a választmány legközelebbi ülésén fogja tárgyalni, amikor az anyatársulat idei vagyoni állásáról biztosabb képünk lesz. 7. PÁLFY MóR dr. v. t. azt a kívánalmát terjeszti elő a titkársághoz, hogy ez a választmányi ülések jegyzőkönyveit gyorsabban készítse el. A tavaszi ülések jegyzőkönyveit ugyanis csak novemberben kapta kézhez hitelesítés végett. Elsőtitkár megjegyzi, hogy a jegyzőkönyveket munkakímélés miatt egyenesen a nyomdába adta s a kinyomatott szöveget ívpapirosokra beragasztva terjesztette a hitelesítők elé. PárrY MóR dr. v. t. szerint ez helytelen eljárás, mert a már kinyomatott jegyzőkönyveket helyesbíteni nehéz dolog. Különben is utal az 1910 dec. 7-iki választmányi ülés határozatára, amely utasítja a titkárságot a választmányi ülések jegyzőkönyveinek a letisztázására s a Közlönyben való kivonatos közlésére. PárrY MónkR vál. tag fölszólalását helyesli LŐRENTHEY IMRE vál. tag is, aki szintén nagyobb gyorsaságot vár a jegyzőkönyvek elkészítése körül. A társulat 312 TÁRSULATI ÜGYEK. működése a jegyzőkönyvekben tükröződik vissza s így elvárhatjuk, hogy ezek pon- tosan készüljenek. HORUSITZKY HENRIK vál. tag a bonyodalmak elkerülése végett azt ajánlja, hogy a mult ülések jegyzőkönyvét a titkár a következő ülésen mindig olvassa fel. Elnök a vitát berekesztve felteszi a kérdést: vajjon kívánja-e a választmány, hogy a régi szokásoknak megfelelően, a mult ülés jegyzőkönyvét a titkár mindig felolvassa a következő ülésen ? Többek hozzászólása után elnök határozatilag kimondja, hogy a jövőben a választmányi ülések jegyzőkönyvét atitkár a következő ülésen felfogja olvasni, hogy így a mult ülés eseményeiről az ott esetleg meg nem jelent választmányi tagok is értesülhessenek s hogy a mult ülés jegyző- könyvének hitelességéhez esetleg a választmányi tagok még egyszer hozzászól- hassanak. Több tárgy hiányában elnök az ülést estéli S órakor berekeszti. Kelt Budapesten, 1911 december hó 6-án. Jegyezte: PAPP KÁROLY elsőtitkár. Látta: TELEGDI RorH LaJos elnöklő vál. tag. vAzzal a megjegyzéssel hitelesítjük, hogy a 6. oldalon említett tiltakozás nem hűen van kifejezve, mert TREITZ PÉTER választmányi tag úr nem a közös munkál- kodás ellen tiltakozott, hanem az ellen az általánosan elterjedt nézet ellen, mint- hogyha az agrogeológiai osztály a Nagy-Alföldi Bizottság részére dolgoznék. Továbbá az utóbb említett kapcsolat nem több okból, hanem kizárólag a pénzhiány miatt szünt meg. TREITZ PÉTER, HORUSITZKY HENRIK választmányi tagok. 3. Jegyzőkönyv az 1912 január 3-án tartott választmányi ülésről. Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután 7 órakor kezdődik. Elnök SCHAFARZIK FERERC dr. kir. bányatanácsos, műegyetemi ny. r. tanár. Megjelentek : ILosvax Lagos dr., HORUSITZKY HENRIK, KocH ANTAL, KRENNER JózsEF SánpoR, Lóczy LAJos dr.. LŐRENTHEY IMRE dr., MAURITZ BÉLA dr., TIMKÓ IMRE, . TELEGDI RorH Lagos, TREITZ PÉTER választmányi tagok, LÁSZLó GÁBOR dr. rendes tag, SZONTAGH Tamás másodelnök, PaPP KÁROLY dr. elsőtitkár, VOGL VIKTOR másodtitkár, ASCHER ANTAL pénztárnok. Elnök üdvözölvén a megjelenteket, az ülést megnyitja és bejelenti, hogy a mai ülésre LÁSZLó GÁBORt, mint a SzABó-érembizottság előadóját meghívta. Tudo- másul szolgál. Majd felhívja PaPP KÁROLY dr. elsőtitkárt, a mult választmányi ülés jegyző- könyvének felolvasására. Az elsőtitkár erre felolvassa az 1911 dec. 6-iki ülés jegyzőkönyvét. Elnök kérdésére, hogy van-e valakinek a felolvasott jegyzőkönyvre észrevétele, TREITZ PÉTER választmányi tag megjegyzi, hogy az ő felszólalása nem hűen van kifejezve, mert felszólaló nem az Alföldi Bizottsággal való közös munkálkodás ellen tiltakozott, hanem az ellen az általánosan elterjedt nézet ellen, minthogyha a m. k. földtani intézet agrogeológiai osztálya a Nagy-Alföldi Bizottság részére dolgoznék. Továbbá az utóbb említett kapcsolat nem több okból, hanem kizárólag a pénzhiány miatt szünt meg. Elnök elrendeli ily értelemben a jegyzőkönyv helyesbítését. Elnök a hitelesítés kérdését fölvetvén, Lóczy LaJos dr. indítványára a választmány olykép határoz, hogy a felolvasott jegyzőkönyvet hitelesíteni teljesen felesleges dolog, hanem elegendő erre az elnök s a titkár láttamozása, illetőleg aláírása. Elnök felhívja az elsőtitkárt titkári jelentésének megtételére. Erre az elsőtitkár a következőket jelenti: elgen tisztelt Választmány! Tisz- TÁRSULATI ÜGYEK. 313 telettel jelentem, hogy a mult év december 6-iki választmányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek : 1. M. k. főerdőhivatal Ungvár, ajánlja a m. k. földmivelésügyi miniszter úr. 2. M. k. főerdőhivatal Nagybánya, aj. a m. k. földmívelésügyi miniszter úr. 3. M. k. főerdőhivatal Lippa, ajánlja a m. k. földmívelésügyi miniszter úr. 4. M. k. állami erdőhivatal Veszprém, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. 5. M. k. állami erdőhivatal Gödöllő, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. 6. M. k. erdőőri szakiskola Liptóújvár, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. 7. A horvátországi erdészeti akadémia talajtani intézete Zágráb, aj. TREITZ PÉTER vál. tag. 8. M. k. bányakutató kirendeltség Kolozsvár, ajánlja Böttm FERENC r. tag. 9. GABERT KÁROLY dr. bányageológus Leipzig, aj. SCHAFARZIK FERENC elnök. 10. LENHOSSÉK MIHÁLY dr. udvari tanácsos, egyetemi tanár, ajánlja a Barlang- kutató Bizottság. 11. MILLEKKER ReEzső dr. középiskolai tanár Budapest, ajánlja REITHOFER KÁROLY r. tag. A választmány a felsoroltakat a társulat rendes tagjaivá választja. cSzomorúan jelentem továbbá, hogy báró MEpwyÁNSZKY DÉNKS, az utolsó magyar bányagróf, tár- sulatunk legidősebb tagja a mult év december 28-án Bécs külvárosában Hitzingben meghalt. A megboldogult 1851 óta rendes s 1904 örökítő tagunk volts. Szomorú tudomásul szolgál. Az elhunyt érdemeit a közgyűlésen a titkári jelentés bővebben méltatja. A folyó ügyek sorából jelenthetem, hogy : 1. SEMSEY ANDOR dr. úr tiszteletbeli tagunk mult év november 15-én 360 K segélyt engedélyezett a nyomdai költségekre, s a folyó év újévén 80 korona újévi jutalmat a társulati szolgák s levélhordók számára. A választmány SEMSEY ANDOR dr. tiszteleti tag úrnak köszönetet mond a szíves adományért. 2. ILosvavY LaJos dr. úr választmányi tag, a kir. magy. Természettudományi Társulat főtitkára olyan szíves volt, hogy a nagy termet úgy a mai ülés, mint a februáriusi közgyűlés számára átengedte. A választmány a terem átengedéseért ILosvay LaJos dr. úr őméltóságának köszönetet mond. 3. A pénztárvizsgáló bizottság tagjait ILosvav LAJos dr., LŐRENTHEY IMRE dr, és PETRIX LAaJos urakat kéri az elnökség, hogy még e hó folyamán, a közgyűlést előkészítő választmányi ülés előtt, tehát jan. 31-ike előtt szíveskednének a pénztári számadásokat átvizsgálni. A bizottság a választmány kérésére jan. 21-én vasárnap d. e. fogja a vizsgálatot megtartani. 4. A SzABÓó-érem odaitélésére az 1911 május 3-iki választmányi ülés a követ- kező bizottságot küldte ki. Elnök: SzonraGH Tamás dr. Bizottsági tagok: 2. KocH ANTAL tiszteleti tag a földtanra; 3. LŐRENTHEY IMRE vál. tag az őslénytanra; 4. MaAuRIrz BÉLA választmányi tag a kristály- s ásványtanra; 5. PÁLFY MóR dr. választmányi tag a kőzettan s gyakorlati geológiára; 6. EMszT KÁRoLY r. tag az ásvány s földtani kémiára; 7. LÁSZLó GÁBOR r. tag az agrogeológia körébe tartozó munkálatokra. SZONTAGH Tamás dr. bizottsági elnök jelenti, hogy a fölsorolt bizottsági tagok közül 1911 november hónap 25-én PáLrrY MóR dr. lemondott s helyébe a bizottság ZIMÁNYI KÁROLY dr. vál. tagot jelölte, amely jelölést a választmány 1911 decem- ber 6-iki ülése jóvá is hagyta. Minthogy azonban a bizottság ZIMÁNYI KÁROLY dr. tagtársat meg nem kérdezte s a jelölést ZIMÁNYI úr el nem fogadta, azért a bizott- ság elnöke — a választmány utólagos jóváhagyása reményében — az ásványtani munkák megbírálására LIFFA AURÉL dr. rendes tagot kérte fel, míg MAuRITZ 314 TÁRSULATI ÜGYEK.) 3ÉLA dr. vál. tagnak, az eredeti kijelöléstől eltérően, a kőzettani és gyakorlati geológiai mnnkák bírálata jutott. A választmány a szóbanforgó változást tudomásul veszi. SZONTAGH TAMÁS dr. bizottsági elnök ezután jelenti, hogy a SzABó-érem odaitélésére kiküldött bizottság 1912 január 31-iki ülésén végleges határozatot nem 6 hozott, hanem csak hármas jelölést végzett, nevezetesen: 1. PáLrY MóR: Az Erdélyrészi Érceshe gy- ség bányáinak földtani viszonyai és éretelérei; 2. BöckH Hucó: Geológiai tankönyve és 3. ZIMÁNYI KÁRorYy: Alsósajói cinóberről szóló munkáit terjeszti elő a választmánynak végleges döntésre. Elnök kérdésére, hogy a szóbanforgó munkák egyenlő súlyúak-e vagy a sor- rend egyúttal első-, másod- s harmadsorban ajánlást jelent-e, SZONTAGH dr. bizott- sági elnök kijelenti, hogy igenis a bizottság is elsősorban PÁLFY MóR munkáját — mint két helyről is ajánlott művet — véleményezi elsősorban kitüntetendőnek. Papp dr. elsőtitkár megjegyzi, hogy a régi szokás szerint a bizottságnak határozott ajánlást kellett volna a választmány elé terjeszteni s felolvassa az Ügy- rend ide vonatkozó paragrafusait, amelyekből azonban a választmány semmiféle ha tározott intézkedést nem bír erre vonatkozóan kiolvasni. SZONTAGH dr. bizottsági elnök felhivja LÁszLó GÁBOR dr. bizottsági előadót, hogy a bizottságnak 1912 január 3-iki ülésén fölvett. jegyzőkönyvét olvassa fel. Ez megtörténvén, elnök felkéri a választmány tagjait, hogy a kifejtett jelöléshez szól- janak hozzá. ILosvavY LaJos dr. választmányi tag kifejti, hogy bármennyire mél- tányolja is BöckH HuGó Geológiájának horderejét, mégis ki kell jelentenie, hogy a SzaBó-ügyrend a tankönyvek kitüntetését eleve kizárja, minthogy a 7. §. önálló kutatásokat tartalmazó műveket kíván. A dr. ZrmÁNYI-féle munka eredetije pedig 1906 január 1-je előtt jelent meg, tehát a megbírálandó ciklusból kiesik; a bírálat- ban kiemelt német fordítás pedig — amely a megbírálandó évkörön belül jelent meg — nem tekinthető eredeti munkának. Ezért nézete szerint a másod- s har- madsorban ajánlott munkák az érem odaitélésekor szóba nem jöhetnek. A felhozott érvelés előtt KocH ANTAL dr. tiszteleti tag is meghajlik s kijelenti, hogy bár ő mint tanárember BöckH Hucó Geológiáját tartja az 1906—1911. évkör legkiemelkedőbb munkájának, mégis ILosvav úr őméltóságának indokai alapján belátja, hogy BöckH Hucó Geológiája a kitüntetésnél a második helyre szorul. Minthogy a SzABó-érem odaitélésére kiküldött bizottság formálisan három munkát ajánlott a kitüntetésre, elnök leghelyesebbnek látja azt, hogy a választ- mány tagjai szavazással döntsenek a kitüntetendő munkáról. Ezért felkéri a választ- mány tagjait, hogy akik az elsősorban ajánlott Párry MóRnak az Erdélyrészi Ére- hegységről szóló munkáját tartják a kitüntetésre méltónak, nyujtsák fel a jobb kezüket. A feltett kérdésre valamennyi választmányi tag felemeli a jobb kezét. Elnök erre határozatilag kimondja, hogy a választmány nevében bejelenti az 1912. évi februáriusi közgyűlésnek, hogy az ötödik ciklusban a társulat a SzABó-érmet egyhangúlag PárrY MógR Az Erdélyrészi Érehegységről szóló mun- kájának itéli. Elnök ezekután kifejti, hogy a SzaABó-érem odaitélésekor két különböző irányú munkakör küzd egymással, nevezetesen főkép egyrészt az ásványtan-, másrészt a földtan köré csoportosuló tudományág. Tudományos szempontból nem igen lehet mondani, hogy egyik kör súlyosabb volna a másiknál s mégis úgy látja, hogy mindig a geológia diadalmaskodik a mineralógia fölött. Ezért talán meg kellene fontolni, hogy nem volna-e lehetséges, hogy az egyik turnusban a kémia-minera- lógiai s a másik turnusban a geo-paleontológiai munkák kerülnének sorra. Az elhangzott kijelentésre LŐRENTHEY IMRE vál. tag megjegyzi, hogy érzi a TÁRSULATI ÜGYEK, 315 mondottak fontosságát, de úgy véli, hogy ez a kétfelé való osztás csak rosszab- bítaná a helyzetet. Mert megtörténhetnék, hogy abban a ciklusban, amidőn a, mineralógia kerülne sorra, épen egy kitünő paleontológiai mű akadhat, amely e szerint az éremtől elesnék és egy esetleg kisebb súlyú mineralógiai munka kapná az érmet és viszont. Az elnök látván a megoszló véleményt, ajánlja, hogy a most összehívott bizottságot kérjük fel, hogy ezt az ügyet tanulmányozza és az 1913. évi közgyűlésig bizonyos módozatokat ajánljon a SzABó-ügyrend kiegészítésére. PaPP KÁROLY dr. elsőtitkár ajánlja a bizottság figyelmébe, hogy az esetleg beosztandó tudománycsoportoknál az agrogeológiáról se felejtkezzenek el, mert például az elmult ciklusban is volt egy fontos agrogeológiai munka, és pedig TREITZ PÉTERnek : Az agrogeológia feladatairól írott tanulmánya, amely a külföldön osztatlan elismerésben- részesült. Elnök a vitát berekesztvén, kimondja, hogy a választmány felkéri a SZONTAGH Tamás dr. elnöklete alatt működő bizottságot, hogy a SzABó-ügyrend módosításáról tanácskozzék s esetleges megállapodásairól véleményes jelentést terjesszen a választ- mány, illetőleg a jövő évi közgyűlés elé. Több tárgy hiányában Elnök az ülést háromnegyed nyolc órakor berekeszti. Kelt Budapesten, 1912 januárius hó 3-án. Jegyezte: PaPP KÁROLY dr. elsőtitkár. 4. Jegyzőkönyv az 1912 január hó 24-én tartott választmányi ülésről. : Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. kir. bányatanácsos, műegyetemi tanár. Jelen vannak: SZzoNTAGH TAMÁS dr. alelnök, KocH ANTAL dr. tiszteleti tag, LŐRENTHEY IMRE dr., MAuRITZ BÉLA dr., PÁLFY MóR dr., TIMKó IMRE, TREITZ PÉTER vál. tagok, VOGL VIKTOR dr. másodtitkár, ASCHER ANTAL pénztáros. Elnök az ülést megnyitja s bemutatja Papp KÁRoLY dr. elsőtitkár levelét, amelyben családi ügyben való távolmaradását jelenti be. Felszólítja a másodtitkárt, hogy a mult ülés jegyzőkönyvét olvassa fel. Másodtitkár felolvassa a mult ülés jegyzőkönyvét, melyet a választmány megjegyzés nélkül tudomásul vesz. Ezután bejelenti, hogy az utolsó, f. hó 3-án tartott választmányi ülés óta a következő testületek és urak kérték felvételüket a tagok sorába : ú 1. M. k. erdőigazgatóság Kolozsvár, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. 2. M. k. erdőigazgatóság Lugos, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. 3. M. k. erdőigazgatóság Besztercebánya, aj. a m. k. földmív. miniszter úr. 4. M. k. erdőhivatal Zsarnóca, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. 5. M. k. erdőhivatal Apatin, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. 6. M. k. erdőhivatal Szászsebes, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. 7. M. k. erdőhivatal Orsova, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. 8. M. k. erdőhivatal Székelyudvarhely, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. 9. M. k. erdőhivatal Nagyszeben, ajánlja a m. k. földmív. miniszter úr. 10. Magnezit Ipar Részvénytársulat Budapest, ajánlja a titkárság. II. BELLA LaJos ny. főreáliskolai tanár Budapest, aj. a Barlangkut. Bizottság. 12. BEzDEK JózsEF dr. tanár Budapest, ajánlja REITHOFER KÁROLY r. tag. 13. HOFFER ANDRÁS ref. kollegiumi tanár Székelyudvarhely, ajánlja SZILÁDY ZOLTÁN r. tag. 14. LIER F. C. okl. bányamérnök Brassó, ajánlja WELLISCH A. r. tag. 15. PLoEM V. H. okl. bányamérnök Brassó, ajánlja WELLISCH A. r. tag. 16. Rózsa MIHÁLY dr. tanár Budapest, ajánlja a titkárság. 316 TÁRSULATI ÜGYEK. 17. ZUBER RuDpoLnF egyet. tanár Lemberg, ajánlja T. RorH Lagos vál. tag. A választmány a felsoroltakat rendes tagokká megválasztja. Másodtitkár a folyó ügyek sorából tovább jelenti, hogy KALMÁR JÁNos és K. Kovács PÁL beküldték a társulatnak mutatóba bold. BöckH Jáwsosnak mell- szobrát, amelyet esetleg megvételre is ajánlanak 600 K-ért, illetve bronzba öntve 1200 koronáért. A választmány a nevezettek ajánlatát nem fogadja el, nem kívánja a már kiküldött bizottság ténykedését más irányba terelni, annál kevésbbé, mert a fiatal művészeket BöckH János szobrának készítésével senki sem bízta meg. Másodtitkár ennek kapcsán jelenti, hogy bold. BöckH Jáwsos szobrára az 1911 november hó 30-án kimutatott összeghez adakoztak : IS A Itt ev E SESLp aját rpg ss JGJO DOS 152. LázÁR VAzuL bányamérnök Verespatak .. eses 5— 4 153. VESZPRÉMY ANTAL főszolgabíró Nagysármás 5— 4 154. Magyar Agrár és Járadékbank BUdADOST El ezt etes 50— ua 155. Készvénytársaság kőolajkutatásra Budapest zs zó vaz, J00-——KK 156. Természettudományi Társulat gyüjtése et 43— 4 157. Pesti Hazai Takarékpénztár kamatja (1911). . 99-29 c Összes gyüjtés — 574887 K, azaz ötezerhétszáznegyvennyolc korona és 87 fillér. Ez az eredmény örvendetes tudomásul van. Másodtitkár ezután előterjeszti a pénztárvizsgáló bizottság kinyomtatott jelentését. LŐRENTHEY IMRE kifogásolja azt, hogy több tétel, különösen a posta, de az irodai és vegyes tétel is tulságos nagy. SZONTAGH TAMÁS másodelnök tudomása szerint abban, hogy a postai tétel oly nagy, része van a BöcEH-szobor gyüjtésével járó nagy levelezésnek. Nézete szerint a szobor-bizottságnak ezt az összeget meg kellene térítenie. Elnök szerint az ilynemű — postai, irodai — kiadásoknak növekedése kedvező jel s az ily kiadást nem kell sajnálni. A társulat gyarapszik, halad, tehát a postaköltségek is növekednek. A titkári ügykör annyira megnövekedett, hogy leg- közelebb talán harmadik segéderő megadása elől sem fog elzárkózhatni a választmány. A választmány ezt tájékoztató tudomásul veszi. LŐRENTHEY IMRE szerint a postai kiadások nagysága semminő arányban sincs a Társulattal. A Természettudományi Társulat, melynek 9000 tagja van, alig költ többet postára és irodára. SZONTAGH Tamás másodelnök szerint ez azért van, mert a társulat nagyon sokat expediál. A jövő ülésen javaslatot fog benyujtani, hogy a titkárság a földtani intézet kiadványait ne küldje el mindenkinek, hanem csak oly jelentkezőknek, kik a postai költségeket megtérítik. Elnök az ügyet a javaslat beérkezéséig függőben tartja. Másodtitkár ezután az 1912. évi költségvetést terjeszti elő. A költség- vetést általánosságban elfogadva, többek hozzászólása után a választmány kimondja, hogy a Barlangkutató Bizottságnak ez idő szerint nem óhajtja megadni a kért 500 koronát, mert bevételei elegendők ; ez nem zárja ki azt, hogy következő évben ne adjuk meg. LŐRENTHEY IMRE és mások felszólalására a választmány azt is kimondja a bemutatott költségvetés kapcsán, hogy könyvtár alapításába nem egyezik bele, az erre a célra szánt 200 korona maradjon xelőre nem látottak, fedezésére. TÁRSULATI ÜGYEK. 317 Másodtitkár most a Barlangkutató Bizottság egyik jegyzőkönyvét mutatja be s felolvassa a Bizottság 1912-iki munkaprogrammját és költségvetését. E pontnál SzorvraGH TAMÁS másodelnök kifogásolja, hogy a bizottság a bar- langok leírását közölni szándékozik. Ennek az lesz a következménye, hogy sok barlangot avatatlanok fognak felkeresni és kizsákmányolni, ami nem célja a bizott- ságnak. A választmány ezt a kifogást magáévá teszi. Másodtitkár a február 7-iki közgyűlésre a következő sorrendet terjeszti elő: 1. Elnöki megnyitó; megemlékezés UHLIG VIKToRról. 2. ILosvax LAJos emlék- beszéde KALECSINSZKY SÁáNDOoRról. 3. Tiszteleti tagok választása. 4. SzaABó-emlékérem kiadása. 5. Titkári jelentés. 6. Pénztárvizsgáló bizottság jelentése. 7. Esetleges indít- ványok. 8. A tiszteleti tagok választásával megfogyatkozott választmány kiegészítése, szokás szerint, három a mult választó közgyűlésen legtöbb szavazatot nyert, de meg nem választott jelölt behívásával. A választmány az első—hetedik pont alatt foglaltakat elfogadja, a nyolcadik pontot ellenben LŐRENTHEY, PÁLFY és mások felszólalása után, olykép változtatja meg, hogy a választmányban megüresedő három hely választással töltendő be. Másodtitkár végül felolvassa LŐRENTHEY IMRE beadványát, melyben az újonnan alakuló, vezetése alatt álló egyetemi őslénytani intézet számára a Földtani Közlöny I—XXXI. kötetéből egy-egy példányt kér díjtalanul. A választmány ezt az ügyet az elsőtitkárhoz utasítja azzal az utasítással, hogy lehetőség szerint teljesítse LŐRENTHEY IMRE egyet. tanár kérését. Elnök egyéb tárgy híján az ülést 1/.9 órakor berekeszti. Kelt Budapesten, 1912 jan. 24-én. Jegyezte : VoOGL VIKTOR dr. másodtitkár. D) Bizottsági ülések. JEGYZŐKÖNYV A SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉREM ODAÍTÉLÉSÉRE KIKÜLDÖTT BIZOTTSÁG ÜLÉSÉRŐL. Az ülés 1912 januárius hó 2-án d. u. 5 órakor a tud. egyetem geo- paleontológiai intézetében folyt le. Elnök : IGróri SzorvracH Tamás dr. királyi tanácsos, a Magyarhoni Föld- tani Társulat másodelnöke. Megjelentek : KocH Awran dr. tiszteleti tag, LÖRENTHEY IMRE dr., MAURITZ BÉLA dr. választmányi tagok, LIFFA AURÉL dr., EmszT KÁLMÁN dr., LÁszLó GÁBOR dr. rendes tagok. Elnöklő másodelnök üdvözölvén a megjelenteket, a jegyzőkönyv vezeté- sére fölkéri LÁszLró (GÁáBoR dr. bizottsági tagot. Majd előadja, hogy a Magyar- honi Földtani Társulat 1911 május 3-i választmányi ülése a Szabó-érem oda- ítélésére a következő bizottságot küldte ki: 1. Szorragm Tamás dr. másodelnök elnöklete alatt, 2. KocH AwxraL tiszteleti tagot a földtani, 3. LÖRENTHEY IMRE vál. tagot az őslénytani, 4. Maugirz BÉLA vál. tagot a kristály-ásványtani, 5. PárryY Mór dr. vál. tagot a kőzettani s gyakorlati geológiai, 6. Imszr Kármán dr. r. tagot az ásvány-földtani kémiai és 7. Lászró GáÁBoR dr. r. tagot az agrogeológiai munkák birálatára. A bizottság tagjai közül azonban 1911 november hónap 25-én PÁLFY 318 TÁRSULATI ÜGYEK. MóR dr. lemondott, s helyébe a bizottság Zrmányri KáRony dr. választmányi tagot jelölte, amely jelölést a választmány 1911 dec. 6-i ülése jóvá is hagyta. Mint- hogy azonban a bizottság Zrmányi dr. tagtársat meg nem kérdezte, később pedig ZrmánYyi Károly dr. a jelölést el nem fogadta, azért a bizottság elnöke — a vá- lasztmány utólagos jóváhagyása reményében — az ásványtani munkák meg- bírálására Lxrra AuRÉL dr. rendes tagot kérte fel, míg Mavukirz Béna dr.-nak az eredeti jelöléstől eltérően a kőzettani s gyakorlati geológiai munkák birá- lata jutott. FElnöklő másodelnök mindezeket megállapítván, felkéri a bizottság tagjait, hogy kimerítő jelentéseiket terjesszék elő. Erre a bizottság tagjai a következő véleményes jelentésekben számolnak be az ásvány-földtani irodalmi termékek birálatáról : I. Az ásványtan és kristálytan köréből az 1906 január hó 1-től 1911 jún. hó 30-ig terjedő évkörben összesen 60 szakdolgozat jelent meg ; ezek közül 48-nak magyar, 3-nak horvát és 8-nak külföldi a szerzője, 1-et pedig külföldi és magyar szerző közösen írtak. A dolgozatok e tekintélyes száma a szerzők nagyfokú munkásságáról tesz tanúságot. Tárgyukat tekintve: 44 munka kizárólag magyar lelőhelyű, 9 pedig külföldi ásványt ír le, míg hét mesterségesen előállított ásványokat, ill. preparatumokat ismertet. Ezen munkák hat belföldi és öt külföldi tudományos folyóiratban jelentek meg. Szerzőik sze- rint a következőképen oszlanak meg: Zrumányri KáRony dr. 11, Maugirz BEna dr. 7, TOBORFFY ZOLTÁN dr. 6, Löw MÁRTow dr. 5, KRENNER JózsEF SÁNDOR dr. 3, Kisparics MiJÁT 3, FRANZENAU AGosrows dr. BőceH Hucó dr. és EMmszT KÁLMÁN, WEINSCHENK H., KLEINFELD E., HuwsER E., SzarHmágy 2—2, Knkizsó JOLÁN, SCHA- FARZIK FERENC, STEINER Sz., THEMAK EDE, ToBoRrrY Géza, MAaRos IMRE, HocH- scHID F., KozcHuI$x R., RosrckY V., DITTLER H., GOLDSCHMIDT és MAURITZ BÉLA 1—1 dolgozattal szerepelnek. Valamennyi munka önálló vizsgálatok alapján készült és igen sok becses adattal gazdagítja az irodalmat, miért is mindenikük külön-külön beható méltatásra érdemes. Mint! legkiválóbb, a következő három emelkedik ki: 1. KLEmFErD ERxsr Studien am Bisenglanz von Dognácskas, című munkája, amelynek szerzője 78, részben a strass- burgi egyetem, részbén Seligmann tulajdonát képező dognácskai hematitot vizsgált meg. Összesen 40 alakot határozott meg rajtuk, amelyek közül 13 a hematitra új. Igen részletesen ismerteti az egyszerű és iker kristályokat, azok kombinációit, sőt lapjaiknak alaki, nagysági s felületi szerkezetét is. Jóllehet e munka a dognácskai hematit kristálytani viszonyait helyenként a terjengősséggel határos kimerítőséggel ismerteti, mégsem nyujtja 7 tábláján a megvizsgált anyagnak olyan perspektivás ábráját, amely e híres lelőhely hematitjának jel- lemző megjelenési formáját velünk megismertetné. 2. Mavugirrz BÉra cMagyar- országi közetalkotó ásványoks című munkáját, melynek szerzője a ditrói eleolitszienit földpátjait, eleolitjét, amfibolját, továbbá a sajókazai albitot, a szokolyahutai gránátot, végre a medvesi bazalt olivin-augit- és oligoklasz zár- ványait nolgozza fel kémiai nézőpontból, hogy azután az így talált eredmé- nyeket kristályoptikai úton kiegészítse s ellenőrizze. 3. Zrmáwyr KaRory: cÜber den Zinnober von Alsósajó und die Liechtbrechung des TÁRSULATI ÜGYEK. 319 Zinnobers von Almaden.5s Szerzője a régibb és újabb irodalomban kevésbbé ismert, sőt alig említett alsósajói cSzt.-Háromságs, nevű bányából származó cinóbert dolgozza fel, ismertetvén annak előfordulási viszonyait és ásványkíséretét. Összesen 16 kristályt mért meg, melyek közül 9 iker. Rajtuk 36 formát állapított meg, melyek közül 6 a cinóberre új. Kristálytani ismer- tetése során kiemeli, hogy a pozitív sorban 26, a negatív sorban 6 remboédert figyelt meg, melyek közül 9 eddig csak az almadeni anyagon volt ismeretes. A kristálytanilag megvizsgált anyagot optikai nézőpontból is megvizsgálta, amire különösen az késztette, hogy Desclaiseaux óta Melville és Landgren kivé- telével a cinóberrel ily irányban még nem foglalkoztak. A szerző ezen vizs- gálatai arról számolnak be, hogy az egyszerű kristályok túlnyomóan balra forgatók, míg az ikrek mindenikén az Airy-féle sporálok figyelhetők meg. Leg- főbb eredménye azonban e vizsgálatoknak az, hogy a Li és H vörös vonalára a cinóbernek főfénytörési együtthatóit megállapították, ezáltal a cinóbernek eddig ismert optikai adatait kibővítve. Végül a formák pozitív és negativ vol- tának felismerésére szerző még étetési kísérleteket is végzett. Ha tekintetbe vesszük mind ezen kísérletek folytán megállapított nagybecsű adatokat, amelyek DEs Crnarsmaux óta a vizsgálat tárgyát alig képezték s amelyek ennek folytán a szerző e munkájában jutnak a világirodalomba, e művet (a SzaBó JÓZSEF emlékéremmel való megjutalmazásra a legérdemesebbnek kell tekintenünk. II. A kőzettan és gyakorlati geológia körében 62 szerzőnek 116 tanulmánya és kisebb közleménye volt az elmult hat esztendőnek idevágó szakirodalmi terméke és ha e sorozatot áttekintjük, valóban nehéz annak a megállapítása, hogy melyik munkának vannak a legnagyobb érdemei elméleti vagy gyakorlati nézőpontból. Köztük vannak ugyanis néhai Böőcrn Jáwxos-nak CA petroleumra való kutatások állása a magyar szt. ko- rona országaiban, PosEwirz TivapaR cPetroleum és aszfalt Magyarországons és PárrY MóR Az erdélyi érchegység bá- nyáinak földtani viszonyai és éreteléreis című munkái, amelyek gyakorlati nézőpontból hézagpótlók ; de elméleti becsben versenyre kelnek velük RozLozsNIK PÁL (A Nagybihar metamorf kőzeteirőlv, RozLozswnix P. és Emszr K.cAdatok a Krassó Szörény megye banatitjaihoz és végül ViIrÁLIs IsTvÁN cA balatonvidéki bazaltokról írt művei. Mégis ezek közül is különösen két munka emelendő ki, amelyek új adatok, lelkiismeretes munka és új eszmék folytán első sorban érdemesek arra, hogy kitüntetésben részesüljenek. Ezek: 1. RozLozsNIK PÁL és Emszr Kármáv cAdatok Krassó-Szörény vármegye banatitjainak petrografiai és chemiai ismere- téhez;. E munkának becse különösen abban rejlik, hogy a banatit fogalmát úgy kőzettani, mint kémiai nézőpontból teljesen tisztázza. A banatit nevének szerzője Corra B. volt, aki a nevet úgy választotta, hogy a fogalomhoz inkább geológiai-sztratigrafiai jellemvonásokat, nem pedig kőzetteni és kémiai ismertető- jeleket kapcsolt. Szerzők kimutatták, hogy a banatit elnevezés tulajdonképen fölösleges és azok a kőzetek, amelyeket banatit névvel jelölünk, tulajdonképen 3920 TÁRSULATI ÜGYEK. más kőzettipus alá sorolandók. A tudomány fejlődése és a fogalmak tisztázódása nézőpontjából rendkívül fontos a fölösleges elnevezések törlése, amennyiben ezek nagyon megnehezítik az áttekintés és a szogorúan tudományos rendszerezést. 9. Párry Móg Az erdélyrészi Érehegység bányáinak föld- tani viszonyai és ércteléreis című munkájában kritikai alapon tár- gyalja a nevezett hegységről megjelent közleményeket és egyúttal évek hosszú sora óta folytatott felvételei alapján egészen új képét adja az erdélyi Érchegy- ségnek és az abban ismeretes teléreknek. Legfontosabb eredményei a követ- kezők. Kimutatja, hogy az érctelérek a vulkáni csatornák szélén haladnak; ha két csatorna a felszínen összeolvad, akkor a telérek a két csatorna között fog- lalnak helyet. Ritkán találhatók a telérek egy igen erős tektonikai vonal mentén távol a vulkáni csatornától. A telérek maguk a kőzetben nem a kihülés folytán keletkezett repedéseket, hanem tektonikai vonalakat jeleznek és tektonikai okokból keletkeztek: aranyat csakis ott tartalmaznak, ahol eruptiv közet is van a közvetlen közelben. Az érctelérek keletkezése után tektonikai zavarok nem következtek többé az erdélyi Érchegységben. Szerző ezek "után tisztázza az ú. n. székek v. tömzsök fogalmát; végül rátér a gyakorlati nézőpontból rendkívül fontos kérdések megoldására, t.i. az aranytartalom eloszlására. Arany csakis abban a telérben, ill. a telérnek csak abban a részében van felhalmo- zódva, amely a csatorna szélén, vagy ahhoz közel van. A csatorna belsejében. vagy pedig távolabb a csatornától a telérek aranytartalma elszegényedik. A csa- torna mélysége felé, valamint annak szűkülésénél az aranytartalomi csökken. Számos helyen a telérnek a felszínre kibuvó része aranyban szegény, míg bel- jebb a telér gazdagabb. A mellékkőzetnek az aranytartalomra nincsen számba- vehető hatása; az aranytartalom eloszlása a laterális szekreciót kizárja, azt csakis a mélységből jövő posztvulkáni jelenségek hozhatták fel. Úgy RozrozsviKx—EMmszT, mint PárrY munkája oly számos adattal és gondolattal gyarapítja a tudományt és mindkét munka annyi gonddal, lelki- ismerettel és fáradsággal készült, hogy mindkettő a legnagyobb mértékben megérdemelné a kitüntetést. III. Az ásvány-földtani kémiai szakcsoport a letelt évközben is sok és igen figyelemre méltó munkával szerepelt, amelyek közül kiemelendők Doczka JózsEr munkái, ki a magyar ásványkémiai irodalmat már évtizedek óta a legbecsesebb adatokkal gazdagítja. Az ő rendkívüli pontossággal végre- hajtott vizsgálatai ilyeneknek mindenkoron példái lehetnek. A tanulmányok nemcsak a hazai tudományos folyóiratokban, hanem a legjelesebb külföldi szaklapokban is megjelennek, s ilyen kiváló munkásságnak köszönhetjük, hogy a magyar ásványkémiai irodalomnak hazánk határain túl is híre van. SIGMOND ELEK a hazai szikes talajok kémiájának legalaposabb ismerője és tanulmányo- zója s ez irányú munkálatai már kötetekre terjednek. A hazai szikes talajok keletkezését s azok javítását célzó kísérleteinek nemcsak tudományos, hanem nagy nemzetgazdasági fontosságuk is van. — WEszELszkv Gyura radioaktivitási munkálatai igen nagy fontosságúak az ásvány-földtani kémiában. Az általa szerkesztett elektroszkóppal a helyszínen könnyen végezhetők a radioaktivitást kiderítő kísérletek. E készülékével végezte cA keszthelyi hévvízű tó termékei- TÁRSULATI ÜGYEK. 321 nek kémiai vizsgálatáról, című munkájában közölt meglepő tanulmányait. Ezekben megállapítja az iszap kémiai alkatát, meghatározza radioaktivitásának fokát, egyszersmint három különböző testet állít elő, amelyeknek kémiai tulajdon- ságai az eddig ismert testek egyikével sem hasonlíthatók össze. Nagybecsű vizs- gálatok ezek, amelyek ezidőszerint még folyamatban vannak. — Igen érdemes munkát végzett még TórH GYULA cA magyarországi ivóvizek kémiai elemzése, című művének összeállításával, az ország minden részéből származó vizek elemzésével a hidrogeologiának nagy szolgálatot téve. IV. Az agrogeológia és talajismeret körébe tartozó művek elbírálásánál különbséget kell tenni egyrészt a tulajdonképeni geológiai és más- részt a szorosabb értelemben vett talajismereti művek közt. Az előbbi csoportba tartozó munkásság utolsó hat évi eredményei majdnem kizárólagosan azon jelentésekbe foglalva találhatók, amelyeket a magy. kir. Földtani Intézet éven- kint kiadni szokott.. Hat szerzőnek 19 műve jöhet tehát itt számba, ú. m. HoRusirzkY HENRIK 5, TImkó IMRE 4, TRErIrz PÉTER 4, néhai GÜLL Vinmos 4. Durra AugÉL 1 és Lászró GáBoR 1 műve. Ezek, bár sok új adatot közölnek hazánk legkülönbözőbb részeinek leíró geológiáját illetőleg, de a megszokott ismertető színvonalon fölül nem emelkednek. A szorosabb értelemben vett talajtani munkásság már több érdekes kérdést domborított ki. Szerzőik : TREIrz PÉTER 7, TIMKó IMRE 3, SIGMOND ELEK, HoRusirzkY HENRIK. CHOLNOKY JENŐ és Us- J. 1—1 tanulmánnyal, míg különösen a talajtani munkamóddal és tér- képezéssel DricExryY DEzső, néhai GÜLL Virmos, HoRusirzkY HENRIK és TREITZ PÉTER egy-egy értekezése foglalkozott. Mindezek közül kiemelendő TREIrz PÉTER tanulmánya, aki cAz agrogeológia feladatai; címen egy kerek elő- adás keretébe foglalta mindazt, ami a talajismeret terén a tudományt mai napig foglalkoztatta, rámutatva egyszersmind azon hiányokra is, amelyeknek pót- lása a jövő feladatai közé tartozik. Különösen ezen talajismereti kérdések vol- nának olyanok, amelyekben a tudományra nézve új és eredeti dolgokat vár- hatnánk; de tulajdonítsuk e segédtudomány még kellően meg nem szilárdult, fiatal voltának, hogy e téren is örvendetes számban gyarapodó hazai művek még az eredetiségnek, vagy a minden bírálatot kiálló készültségnek híjján vannak. Minthogy pedig ezen követelmények lényeges feltételei a SzaBó JózsEr-emlék- -éremmel való kitüntetésnek, erre a fent érintett művek egyike sem ajánlható. V. Az általános geológia, sztratigrafia, tektonika és hidrogeológia terén az 1906—1911. évi időközben mintegy 100 magyar és 12 külföldi szerzőtől közel 350 olyan szakdolgozat jelent meg, amelyek a magyar birodalom geológiájára voatkoznak. Az idegen szerzők művei közül kiválnak: néhai ULtIG VIkToR Kárpát-tanulmányai, VETTERS H.-nek a Zjár és Mala magura geológiáját tárgyaló műve, TAEGER HENRIK-nek a Vértesben végzett kutatásai és ScHmipT KÁRony tanulmánya az erdélyrészi barnaszénterületekről. Hazai szerzőinknek művei közül figyelemre legméltóbbak: BöőckH Hucó cGeológias című tankönyve és vAz erdélyi medence földgázt tartalmazó antiklinálisairóls, című jelentése; néhai BöckH János cA petroleumra való kutatások állása a magyar a szt. korona országaibany; DécyyY Móg cKkaukazusi utazásaim tüu- Földtani Közlöny. XLI. köt. 1912. 22 322 TÁRSULATI ÜGYEK. dományos eredményeis ; Haravárs Gyura vA neogénkorú üle- dékek Budapest környékéns; Lóczy LasJos scA romániai pet- roleumterület és ennek összehasonlítása az erdélyrészi medencével, ; LÖRENTHEY IMRE cBudapest pannoniai és levantei korú rétegeinek faunájav; PárrY MóR cAz erdélyrészi Ér c- hegység bányáinak földtani viszonyai és éreteléren; Papp KÁROLY cA kissármási gázkút Kolozs megyében ; PosewiTrz TIVADAR (A petroleum és aszfalt Magyarországon; SZÁDECZEY Gyura cA Biharhegység középső részének kőzettani és tek- tonikai viszonyairól; SzorvraGH Tamás cA hontvármegyei Búr- patak völgyének ásványos forrásair. A felsorolt irodalmi ter- mékek közül a legkiválóbbaknak tekinthetők: BöckH Hucó tanárnak földtani nagy tankönyve, mely a hazai viszonyoknak különös tekintetbe vételével és abból vett bő példáknak felsorolásával, önálló, rendszeres feldolgozásával annyira kiváló, hogy a földtan tudományának hazánkban való fejlesztésére és elterjedésére kétségtelenül nagy hatást gyakorol. Párrv MóR-nak caz erdélyrészi Érehe gység-ről írt nagy mono- grafiája az új észleleteknek és megfigyeléseknek bősége, a felfogásnak eredeti- sége, a kidolgozás rendszeres módja és a hazai bányászatra is nagy fontosságú eredmények tekintetében fölülmúlja mindazokat a szorosan szakszerű geológiai munkákat, melyek a lefolyt hat év alatt megjelentek. Mindkét munka a Szasó Józser-éremmel való kitüntetésre ajánlható. VI. Őslénytan A hazai paleontologiai ismeretek gyarapodását az elmult hat esztendős évközben 16 szerzőnek köszönjük, kik 31 kisebb-nagyobb terjedelmű tanulmányt közöltek, nagyrészt magyarországi származású anya- gokól. A szerzők és közleményeik száma a következő: ABEL OTHENIO, GAÁL Isrván 1—-1, GoRJANOVIÓ-KRAMBERGER K. 2, HERMANN Orro, Kapió OTTOKÁR, KocH NáwxpoR 1—1, KoögRmos T. 5, LöRENTHEY I. 2, MÉHEs Gyura, Nopcsa F. báró, PorPEscu-VorrEsri Juon, Srarr János, Tin A. 1—1, Tuzsown János 2, Vapász M. E. 5, VocL VIkrok 3 művel. BHzek közül a következők érdemelnek külön megemlítést: Nopcsa F. bárónak Zur Kenntniss des Genus Streptopondylus című tanulmánya, amely tulajdonképen kiegészítő része a szerző korábban megjelent szauriusztanulmányainak, de épen olyan szakavatottsággal és körültekintéssel készült, mint amazok. Vapász E. M. ammonittanulmányai, amelyek a m. kir. földtani intézet kiadványaiban és a Földtani Közlönyben jelentek meg, oly alapos munkásságnak eredményei, amelyek ezen állatcsalád ismeretét értékes adatokkal gyarapítják. Tirr A. "Neues Material zur Ammonitenfauna des Kellovai von Villány, idegen szerző műve ugyan, de hazánkat tárgyánál fogva a leg- közelebbről érdekli. GAÁL Isrván cA hunyadmegyei Rákosd szár- mátkorú csigafaunájas című műve valóságos forrásmunkája ezen Or- szágszerte tanulmányozott képződménynek. Noha még nem egy munkát kel- lene felsorolni, amelyek a hazai paleontológia fejlődését előmozdították, a Szasó Józser éremmel való megjutalmazásra egyik sem ajánlható. x TÁRSULATI ÜGYEK. 323 A felolvasott bírálatokért elnöklő másodelnök köszönetet mondva a bizottsági tagoknak, konstatálja, hogy a megbírált művekkel az 1906 jan. 1-je és 1911 június 30-ika között megjelent munkák számottevő része ki van merítve. Bemutatja azután a SZENTMIKLÓSI SzaBó JÓZSEF nevét viselő emlé k- alapítvány ügyrendjét, amelyet az 1911. év május haváig történt módosításokkal s fontosabb határozatokkal kiegészítve csak nemrég adott ki a társulat titkársága. Ezen ügyrend 8. §. a—j) pontjai alapján felkéri a bizottsági tagokat, hogy összegezzék bírálataik eredményét s jelöljék meg ama műveket, amelye- ket a SzaBó-éremmel való kitüntetésre méltónak találnak. Erre a bizottsági tagok előadják, hogy I. az ásványtan s kris- tálytan köréből Zimányi KáRoryrnak az alsósajói cinóberről írt műve, II. a kőzettan s gyakorlati geológia köréből Párrv Mógnak az Erdélyrészi Érehegységet tárgyaló és RoztLozsNIK Pár s Emszr Kármánnak a krassószörényi banatitokról szóló művei ájánlhatók kitüntetésre; "III. az ásványföldtani kémia körében nincs kitüntetésre érdemes munka. IV. ugyszinte nincs az agrogeológia s talajismeret körében sem; V. az általános geológia köréből BökH Hucónak földtani nagy tankönyve és PárryY Móngnak az Erdélyrészi Érehegység- rőlszóló műve ajánlhatók a kitüntetésre, s végül VI. az ős- lénytan körében nincs kitüntetésre érdemes munka. Az elmondottak alapján elnök összegezi a bizottsági tagoknak szótöbb- séggel hozott határozatát s kimondja, hogy a bizottság végleges határozatot hozni nem óhajt, hanem a Földtani Társulat választmányához csupán véle- ményes jelentését terjeszti elő, amely a következőkép hangzik: Tekintetes Választmány! A néhai dr. Szazó JózsEF nevét viselő emlék- éremnek immáron 5-ik ízben történő kiadása tárgyában alulírt és alapszabály- szerűleg megbízott biráló, ill. javasoló bizottság f. é. január hó 2-án tartott értekezletén a hat szakcsoportra osztott idevágó irodalomban alapos szemlét tartott és szigorú birálatokat készített. Ezek a bírálatok elsősorban azt az ör- vendetes tényt szögezik le, miszerint alma materünknek, a valamennyiünket összekötő geologiának dicsőségét hirdető épületén — noha az elmult évkör leforgása alatt súlyos veszteségeink is voltak — ismét nagyobb számú munka- erő szorgoskodott, s hogy ez az újabb munkálkodás nemcsak hogy nem ma- radt el a megelőzőtől, hanem valóságos nagy haladásnak nevezhető. De tovább is következtethetünk, mert a geológiát érintő szellemi termékeinket a külföld- nek ugyanilyen természetű eredményeivel összehasonlítva kétségtelenné lesz, hogy ha más országokban a geológiát és segédtudományait míivelő szellemi termékek, azok területeinek arányában, számbelileg túlszárnyalnak is, minőség dolgában semmiesetre sem maradtunk mögöttük. Magyarország geológiája szi lárd alapokon nyugszik, lelkiismeretes munkások építik tovább és ezek közt nem egy olyan munkása is volt, akiknek sikerült az épületnek díszt és egy- úttal nemzeti jelleget is kölcsönözni. A fönnebbi bírálatokból kitűnik, hogy az elmult hat esztendős évkör- 924 324 TÁRSULATI ÜGYEK. ben több olyan munka is van, amely a SzaBó JózsEF emlékéremmel való ki- tüntetésre érdemes. Ezért az alulírt bizottság úgy határozott, hogy három munkát ajánl a kitüntetésre, amelyek közül a tek. Választmány alapszabály- szerűen kijelöli a Szasó JózseEFr éremmel kitüntetendőt. E művek pedig a kö- vetkezők: 1. Az erdélyrészi Érehegység bányáinak föld- tani viszonyai és érctelérei. Írta: dr. Pánry Mók. Ezen nagyszabású monografiát, amely a m. kir. földtani intézet Évkönyvének XVIII. kötetében jelent meg, két bíráló is ajánlotta kitüntetésre, mert —- a bírálók szavait idézve caz új megfigyeléseknek bősége, a felfogásnak eredetisége a kidol- gozás rendszeres módja és nagy fontossága hazai bányászatunk nézőpontjából, az önállóan készült és eredeti, tisztán magyar vonatkozású geológiai művek közt az első sorba helyezik. 2. cGeologia. Tankönyv főiskolai hallgatók számára. Írta: dr. Böckn Hucó. Megjelent Selmecbányán az I. kötet 1903-ban, a II. kötet 1909-ben. Ez a tankönyv a hazai geológiai viszonyoknak különös tekintetbe vételével és azokból vett bő példáknak fel- sorolásával, azonkívül szép kiállításával is annyira kiváló, hogy a földtan tudományának hazánkban való fejlesztésére és elterjedésére kétségtelenül kí- váló hatással lesz. 3. Über den Zinnober von Alsósajó und die TLiechtbrechung des Zinnobers von Almaden. Írta: dr. Zrmányr KÁáRonrr. Meg- jelent a cZeitsehrift f. Krystallographies XLI. kötetében 1906-ban. A szerző ebben olyan értékes adatokkal gazdagította ásvány- és kristálytanmi ismere- teinket, hogy még egyéb nagybecsű irodalmi munkásságára való tekintet nél- kül is ezen műve a kitüntetést teljes mértékben kiérdemelte. Ezen sorrendben ajánljuk tehát a Tekintetes Választmánynak, hogy a Szazó Józser emlékérmet a felsorolt művek közül a legméltóbbnak odaitélni méltóztassék. Kelt Budapesten 1912. év január 2-án. Dr. SzornracH Tamás a bizottság elnöke; KocH AwNTAL dr., LÖRENTHEY IMRE dr., MaAvuRgrrz BÉLA dr., Turra AURÉL dr., Emszr KáLrmás dr. s Lászró GÁáBoR dr. a bizottság tagjai, Kiegészítés. Az 1912 január hó 3-án tartott választmányi ülés, a jegyzőkönyv tanu- sága szerint, a következőkép dóntött: cMinthogy a SzaáBó-érem odaitélé- sére kiküldött bizottság formálisan három munkát ajánlott a kitüntetésre, Elnök leghelyesebbnek látja azt, hogy a választmány tagjai szavazással döntsenek a kitünte- tendő munkáról. Ezért felkéri a választmány tagjait, hogy akik az első- sorban ajánlott Dr. Párry Mógnak az FErdélyrészi Érehegységről szóló mun- káját tartják a kitüntetésre méltónak, nyujtsák fel a jobb kezüket. A feltett kérdésre valamennyi választmányi tag felemeli a jobb kezét. Elnök erre hatá- rozatilag kimondja, hogy a választmány nevében bejelenti az 1912. évi februá- riusi közgyűlésnek, hogy a társulat az ötödik ciklusban a SzaBó-érmet egy- hangúlag Párrx Móric: Erdélyrészi Érehegységről szóló munkájánakitéli. KÖZLEMÉNYEK A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁBÓL. 1912. ÉVFOLYAM 2. FÜZET. SZERKESZTI : KADIGÓ OTTOKÁR dr. ELŐADÓ. ELŐZETES JELENTÉS AZ 19II. ÉV NYARÁN AZ ABAUJ- GÖMÖRI BARLANGVIDÉKEN VÉGZETT BARLANG KUTATÁSOKRÓL." Közli: STRÖMPL GÁBOR dr. Július hó második felében és augusztus hó elején a Magyarhoni Föld- tani Társulat Barlangkutató Bizottságának megbízásából végzett helyszíni ku- tatásaim eredményeit a barlangok számára és előfordulási he- lyeire vonatkozólag röviden az alábbiakban foglalhatom össze. I. A Felsőci-fennsíkon lévő barlangok jegyzéke. (A Nagy-hegy barlangjai.) Pelsőc város határában (Gömör megye). Csikréti-lyukak. 1. A Csík- rét NE sarkában. Odvas barlang, most már beomlott boltozattal. (Vázlatrajza jegyzőfüzetemben). — 2. CSíkréttől K-re, az erdei út mentén. Kettős zsom- boly, amelynek azonban csak az északi kürtője szabad, a déli vak. (Váz- latrajz.) — 3. Keletnek az Ibolya-bére felé még egy zsomboly. — 4. Kis- lucska-hegy E oldalában szintén egy zsomboly. — 5. Gyökér-lyuk, vagy Szűk- bányája a Hás-bére északi tövében. Közethasadékok mentén támadt kettős nyi- lású szűk sziklaüreg. A lejuthatást most már omladék akadályozza meg. (Vázlatrajz.) — 6. Két-völgy kútjától SE-re, Antal Bálint rétjének a szélén, me- neteles lejáratú odú a Bonnyék-lyuk (— rabló-lyuk). — 7. Két-völgytől N-nak, Bartus Pulen Samu rétje mellett a 6.-nál kisebb odu van. — 8. A páskaházai závoz ? fejénél levő Tisztás-töbör N töbrében a bozót között a Gezű-lyuk odva. 1 A Magyar Tudományos Akadémia e. i. 300 koronás segélyéből fedezett költségekkel. 2 A fennsíkra vezető szerpentinás utak. Ahol tetőt érnek, ott a szávoz-fős. 326 STRÖMPL GÁBOR DI: Gezű — hosszúfarkú, az egérhez hasonlító állat (cickány?). — 9. A Nagy- hegyi-puszta Pince nevű zsombolya. Beomlott köőtörmelékkel eldugott: zsom- boly. Hozzáférhető hűvös üreg, amelyet a puszta lakói nyáron pincének hasz- nálnak. Innen neve. (Vázlatrajz.) 10. Közel hozzá, egy szűkebb nyilású szakadékos zsomboly. Csak kötelekkel járható. — 11. Szalánka. A fensík közepén. Dejárata beszakadásos; kőtömbökkel van eltorlaszolva. Alja alkalmasint zsom- boly. (Vázlatrajz.) 12. Macska-lyuk. A. Farkási-puszta és Vígtelke község közti út mellett a Zsór-tető melletti (W oldal) töbrök egyikében van. Hasadék mentén képződött szűk, szintes járat. Üdítő forrásvize miatt gyakran felkeresik. (Váz- latrajz.) 13. Csengő-lyuk. A Gömöri-rét (térképen rossz helyütt áll a név) közelében. A fennsík legnagyobb, legtípusosabb zsombolya. Vagy 100 m mély. Járhatatlan. 14. A Szilaska-forrás melletti sziklaüreg, töbör oldalában lévő hasadékos odú. Hűvös. A havat soká őrzi. (Vázlatrajz). — 15. A Nyerges (hármas tető) középső ormán zsomboly. A hegy a plató nyugati peremén Kuntapolca község felett emelkedik, a Nagyhegyi pusztától északnyugatra. Gencs község határában. 16. A Gencsi-kő sziklái között van a Bony- nyék-lhyjuk (a tót zbujnikból — rabló) vagy Zsivány-lyuk. Bejárata szűk, ben- nebb a barlang tágul. Szalók község határában 17. a Leontina-barlang. Közel a völgy tal- pához, a kis Bikk-tető (602 m) SE nek ágazó és I-nek hajló bordájánál. Szemközt Gombaszög vasuti állomással. A nép (rombaszógi-barlang néven is- meri csak. (A katonai térkép Ludmilla-Höhle neve téves). — Alacsony bejá- ratú, de befelé hirtelen hatalmas teremmé hasasodó tekintélyes barlang. Több oldalfülkével. A Sajó régebbi szintjében, mit a szádát szelő folyóterrasz igazol. Újpleisztocén korú barlang, melyet alkalmasint a Sajóba ömlő bővizű források vize mosott ki. Ma már teljesen száraz. (Vázlatrajz). -—— 18. Pelsőc határában de már a Szilicei-fnensík oldalában, a Sajó balpartján Ujhámor telep felett van 50—60 m-nyire a völgyfenék fölött, a Závoz-oldalban a Bartók-Ilyuk. A három üreg (kettő összefügg) régi beomlott boltozatos barlangnak a legbelső ágai. It. A Szilicet-fennsíkon lévő b trlangok jegyzéke. Szilice község határában. 19. Szilicei-jégbarlang v. Ledmice. A Led- nice-bére N oldalában tátongó hatalmas odú, mely zsák módjára meredeken mélyed a száda feletti sziklafalba. Hasadék mentén a leszivárgó vizek által kimosott boltozatos odú. Ma csak belsőbb része látható, a külső rész táton- góbb ürege felett a hatalmas boltozat romjaiban, óriási kötömbökkel, a száda előtti laposabb térségen hever. Több összefutó járata az alant eltömödött foly- tatására utal. Innen az a léghuzat is, mely a legalantabb fekvő jégcsapokat megolvasztja. Zsákszerű jégbarlang, mely jegét az északnak néző szádnak kö- szönheti. ( Vázlatrajz.) 20. Ikri-zsomboly. A 456 m-es tető S oldalában, a Mély-völgy felett. L alakú szájjal. Tipusos zsomboly. Csak kötéllel ereszked- hetni belsejébe. (Vázlatrajz.) 21. Szilicei-cseppkőbarlang. A. község északi ha- tárában a Krasznahorka-hosszúrét felé vezető út mentén a Kerek-bikk tető közelében. Szűknyilású, bennebb tágas, szintes fekvésű barlang. Szép csepegő- ELŐZETES JELENTÉS Az 1911. ÉV NYARÁN AZ ABAUJGÖMÖRI BARLANGVIDÉKEN STB. 327 kövekkel; sok lezuhant sziklatömbbel, melyeket a cseppkővesedés folyamata vastagon kérgezett be. A csepegés a barlang belső részében most is erős. ( Váz- latrajz.) — 22. Nem messze tőle a Nagy-zsomboly. Ezt a pelsőci Csengő- lyukhoz mondják hasonlónak. — 23. Sás-bikk (607 m) erdejében kisebb zsom- boly. — 24. A Tiszta-bikk legelő mellett barlang, melyben kincs után kutat- tak. 25. Borz-ljuk már a határ nyugati részében. Kisfalu felé a Nagyréten két, nemrég keletkezett ravaszlyuk. Jólész község határában. 26. A szilicei Nagy-zsomboly közelében két kisebb zsomboly. — 27. Leánykő völgyre néző sziklafalaiban két szikla odu. - 28. Nagymálnáspart nyugati végén a Peres-tetőn a Macska-lyuk nevű odu.- 29. Mellette a , Bikkfa-tetőn szintén egy. Szádvárborsa (Borzova) község határában. 30. Vöröskő-lyuk a Vö- rös-kő vak lápájának végződésénél, a tető déli oldalában. A régi boltozatos odunak, ma már csak keskeny, de a hasadék mentén magasra hatoló ága látható. Ezt összefüggőnek tartják a Lednicével, ezt azonban a litoklázisok itteni lefutása kizárja. ( Vázlatrajz). — 31. Vöröskői ravaszlyuk benőtt és be- hányt. Hogy a vakvölgy vize a Gombaszögi nagy forrásnál buggyan újra ki, az valószínű. 32. Csengő-lyuk. A Vereskő déli oldalában. Mély zsomboly. — 33. Ortovány-lyuk az Ösztön-hegytől nyugatra, az Ortovány-hegy északi olda- lán. Boltozatos üreg, pinceszerű gádorral. — 34. Kis-lednice a Törökkapu- hegy nyugati oldalában fekvő zsomboly. 35. Padocska-lyuk a Bagyizőr- tető (nem Bagyi-egyérv t.) nyugati oldalán. — 36. Szarvasól-lyuk a Hara- gistya erdőség keleti részén lévő sziklaodu. — 37. A Szemerke északi oldalá- ban ravaszlyuk, ahova a Korotnoki-malom patakja és a falusi patak fut le, ha vize nagy. A búvó víz Kecsőnél fakad ki ujra. (Vázlatrajz.) — 38. A Kecső felé vezető út mentén a Babos-völgyben ravaszlyuk. A Mittyeszke patakának levezetője. —- 39. Feneketlen-lednice a Liba-tető nyugati oldalában. Hasadé- kok kereszteződésénél támadt impozáns zsomboly. Tágas szádja megközelít- hető, gádora, mely szakadékos, már nem az. Feneketlennek tartják. Teljesen ismeretlen. ( Vázlatrajz.) Kecső község határában. 40. Ördög-lyuk a község határának SW sar- kában. Járható üreg. A 410 m-es tetőn. 41. Róka-lyuk mellette. A katonai térkép azonos neve tehát téves helynév. Nem lápára, hanem az üregre vonat- kozik. — 42. Domica-lyuk zsombolya a Gyöngyit-tetőn. — 43. A Biüdöstó mel- lett, a régi Csárdával szemközt, hegytövében bozót között ravaszlyuk. A tavi lápa vize ide folyik le. A Szilicei-fennsík déli leszakadása mentén a ravaszlyukaknak egész so- rozata van. Még a kecsei határba esik az a 44. ravaszlyuk, amelyik a Gyön- gyit-tető déli talpánál a megyeiút 341 m-es részleténél van. Ide a térképnek Rókalyuk-kal jelölt lápája vezeti le vizeit. — 45. Odább keletnek már a Po- ronya-tető ereszkedőinél van a kecsei harmadik víznyelő. Hasadék mentén tá- madt üreg; mint az előbbi kettő, melyek vizeiket alkalmasint a Baradla patak- jába vezetik. Aggtelek község határában. 46. A Csernei-tó lápája szintén ravasz- lyukba torkollik, amelynek rejtett kicsi ürege, az úttest mellett, bozót között 328 STRÖMPL GÁBOR D: van. — A 47. Kis-baraltka víznyelője a Baradla tető ereszkedőiben van, közel a Baradla nyilásához. — 48. A Baradla mellett a turista-háztól keletre szintén van egy ravaszlyuk, ahova a Bagoly-vágás és Fekete-tó nevű dülők lápái. fut- nak össze. Egykor a Baradla lejárata ravaszlyuk volt, de az erózió bázis sülye- désével jelenleg a fenti ravaszlyukak nyelik el a Szilicei-fennsík déli peremén hullámzó dombság lápáinak vizeit. — 49. HRavasz-lyuk a községtől keletre a Szólő-hegy talpánál lévő víznyelő. Lápa végződésben van. Jósvafő község határában. 50. Kerekgárdony nyugati oldalában (a Kerekgaráton név a Lófej-völgy balik tetőjére vonatkozik. A Hegyes-hegytől [400 m] északra esik) repedés mentén támadt odvas barlang, tágas zsákszerű üreg. Magasan a völgy felett. (Vázlatrajz.) — 51. A Rét-oldalban járható odu. A Jósva-patak balján fekszik, közel a szinpetri határhoz. 52. Az András- galyán a Kuriszlán nevű erdőben szakadékos mély zsomboly. A Farkas-lyuk név csak helynév, nem sziklaüregre vonatkozik. Jabloncza község határában (Abauj-Torna megye.) 53. A kisfalui erdészlak melletti Sólyomkő várromjai alatt a szédítő magas sziklafal oldalá- ban hatalmas boltozatos üreg. Odvas barlang, mely két egymást keresztező repedés mentén fejlődött ki. III. A Szilasi-fensíkon lévő barlangok jegyzéke. (Abauj-torna vármegye.) Szádalmás község határában. 54. Barát-zsomboly "PoxGggácz JENő föld- birtokos úr vázlatai szerint Derenki-zsomboly néven ismerjük) a határ déli szélén közel a hármas községi határhoz. Szakadékos, típusos zsomboly £— D irányú hasadék mentén. — 55. Csont-barlang, az előbbitől keletre az 555 m-es tető mellett. (PowxGRácz 9. számú zsombolya.) Szilas község határában. — 56. Szabó-pallagi-zsomboly. Kettős le- járattal. A fensíki határút 510 m-es pontjánál. — 57. Vecsembükki-zsomboly a Vecsembükk (601 m) északi tövében. (Ponagácz 5. sz. zsombolya.) — 58. Még az 1., 2. és 3. számú zsombolyt is felkerestük. Fekvésük feltüntetését nem tar- tom azonban egészen helyesnek, amennyiben a szokatlanul nehéz és a tájéko- zódást igen megnehezítő térszin miatt az ! : 75,000-es mértékű katonai térkép kicsinek bizonyult. Gondos tanulmányokra, a zsombolyok földalatti összefüggé- sének nyomozására ide 1 :25,000-es mértékű térképekre lesz szükség. A 4., 6.. 7. és 8. számú zsombolyt nem láttam. A Szilasi-fennsík zsombolyai alakjukra, szerkezetükre nézve megegyeznek egymással. Akna módjára mélyülő keskeny üregek, amelyeknek alsó végződését még nem ismerjük. A barlangok e különös típusát az itteni rétegtelepülés és főleg a litoklázisok sajátos szerkezete szabja meg. Szerkezetükről majd rész- letes jelentésemben szólok. A számozott zsombolyok egy része már Komjáti község határába esik. A tornai Alsó-hegy tájékára. A fensíkon még több zsomboly is van, amelyeket azonban csak közsé- genkint és uradalmankint lehetne összeírni. Ide tartoznak a beomlott zsom- bolyok is, azok az eltömődött üregek, amelyekből egynéhányat a velünk járt ELŐZETES JELENTÉS Az 1911. ÉV NYARÁN AZ ABAUJGÖMÖRI BARLANGVIDÉKEN STB. 329 szilasi kerülő mutatott meg. A zsombolyok, a barlangok e sajátos típusának tanulmányozása speleologiai tekintetben érdekes tanulmányokat igér. Tornaszentandrás község határában. 59. Az Osztramos (Extramos vagy Ostromos. 380 m) hegy északi lejtőjén találtam egy már csak romjaiban található odvas barlangot. Mintegy 100 m-nyire van a Bodva-folyó fölött. Eg magasságban fekszik a Cserehát dombságának pliocén térszinével, miért is a barlang régi. Belseje omladék. Felásása kivánatos lenne. (Vázlatrajz.) Nem messze ettől, a hegy ÉNy-i hajlatában közelebb a hegy talpához sziklaüreg van. Mesterséges vájás, amellyel alkalmasint vasérc után kutattak. 1V. A Tornui-fensíkon lévő barlangok jegyzéke. Barka község határában (Gömörmegye). 60. Ördög-lyuk tágas szádájú zsombolya a Felsőhegy 823-as tetője mellett a megyei határnál fekszik. A barkai Felső-hegyen a 61. Hó-lyuk. A Nagy-Hallókő (nem Hollókő 881 m) tetején lévő napvilágos K—É irányú hasadék. A havat egész nyáron át meg- őrzi. Szélei be-beomladoznak, miért sikátora egyre rövidül. (Vázlatrajz.) — 62. A Barkai vagy Hallókói-jégbarlang. A jégbarlangok sajátos típusa. Igazi hasadék barlang erős, zúgó légvonattal. (Innen a Hallókő neve.) Két egymás fölött lévő szádja északnak néz. Jegét a közeli Hólyuk leszivárgó hólevének köszöni. A sziklarepedéseken leszüremkedő hóvizet a hasadékok erős légvonata fagyasztja jéggé. A hasadék hegycsúszamlás eredménye. Lefutása egyenes. Keresztjáratait a haránthasadékok adják. A hasadékba szorult leomlott szikla- darabok a sikátort két szintre osztják. Nehezen ugyan, de mindkét szintje járható. (Vázlatrajz) — 63. A Barkai-cseppkóbarlang (helyi nevét a Marci- bjukat már nem igen használják) a Hallókő alatti patak forrásánál a Sejb- kútnál van. A Sejb-domb keleti oldalában. Lejárata szűk, folyosója keskeny, de már járhatóbb sikátor, mely régi földalatti patak medre volt. Bennebb teremmé tágul, mely tele van csepegőkövekkel. Szintes kiterjedésű barlang a Sejb-kút forrásvizének egykori munkája. (Vázlatrajz.) — 64. Sűülyedés nevű ravaszlyuk a Pótlók nevű réten van, lápavégződésben. Vize a nyugatra eső Langa-oldal bővízű forrásánál buvik ki a hegy alól. — 65. A Mateszkő nevű bérc oldalában keskeny, hosszú üreg. A Sűlyedés lápájától északra esik. Szádelő község határában (Abauj-Torna m.). 66. Szádelői-kő (602 m) DNy-i oldalában odvas barlang. — 67. Szádelői völgy baloldali sziklái között tátongó üregek. Sas-lyuk, Juhász-lyjuk. A barlangi eredetű völgy egykori nagyobb barlangjának maradványai. 68. Cukorsüveg sziklatornyának derekánál keskeny sziklafolyosó. Á j község határában. 69. Az ájivölgyi Ördöghíd előtt a patak jobb partjának sziklái között két kicsi odú. ( Vázlatrajz.) Fennebb még egy. — 70. Az Ördöghídi szurdokban a patak jobbján az út felett hasadékos odú. Ezek az odvak a szádelőiekhez hasonlóan a barlangi eredetű völgy egykori nagyobb barlangjának a maradványai. Ájfalucska község határában. Az áji platón 71. a Falucskai barlang a Gredovi-vrch mellett. — 72. A Dzira az Áji-rét közelében. — 73. A Krulova- 330 STRÖMPL GÁBOR D: bánya nevű üreg a Szarvashegy gerincének folytatásába esik, hol a vasércre való kutatások ma is folynak. A fenti barlang (?) alkalmasint valami régi kutató táró maradványa lesz. Szepsi község határában 74. A Bodva folyó jobb partján a Tintás-lyuk. Kétnyilású odvas barlang. Nem messze tőle ravaszlyukszerű bejárattal egy tága- sabb barlang. (Vázlatrajzok.) A szepsi erdőkerülő távolléte miatt a közeli barlangokat nem tudtam fel- keresni. Utólagosan a kerülő (Sztáronczky József) írásban a következő barlan- gokról adott hírt: 75. A jászói prépostság erdejében nagy cseppkőbarlang. — 76. A jászói réten a Feneketlen-kút. 17. Debrőd község határában az Ilona-forrás nagy barlangja. Az iro- dalom még Somodi község határából is említ egynéhány barlangot, amelyek- ről alig tudunk valamit. A községenként való helyszini kérdezősködéssel még szaporíthatnók a barlangok számát, mert magamnak sok olyan üregről tettek említést, amikről az illetők keveset tudtak, de az általuk megnevezettek többet tudtak volna. Idő és költségek hiányában a megnevezetteket nem tudtam mind felkeresni. Annál kevésbbé a megemlített barlangokat. Összeírásom nem adja meg az abauj- gömöri barlangvidék összes "barlangjainak számát és fekvőhelyét. Korántsem. Magam vagyok a legjobban meggyőződve arról, hogy jelentésem csak adatokat szolgáltat hazánk leggazdagabb barlangvidékének megismeréséhez. Jelen soraim- mal csak felsoroltam a felkeresett és megtudakolt barlangokat. Soraim célja még nem tanulmány, csak katalóguskiegészítés, a tanulmányt, a barlangok típusaira és eredetére vonakozó kutatásaimat a részletesebb beszámolómba szánom. Budapest, 1912 január 11-én. A M. F. T. BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁNAK HIVATALOS JELENTÉSEI. Kivonat a M. F. T. Barlangkutató Bizottságának 4911. évi február hó 6-án tartott ülésének jegyzőkönyveből. Elnök: SIEGMETH KÁRoLrY. Előadó: Kapió OTTOKÁR dr. Jelen van- nak: BEKEY IMRE GÁBOR, CSÖRGEY Tirus, DERREY Lagos, DORNYAY BÉLA, FINGER BÉLA, GORSICZKY SÁNDOR, GRESCHIK JENŐ dr., HÁMORI MIHÁLY, HERMANN OTTÓ, HILLEBRAND JENŐ dr., Kapió OTTOKÁRNÉ, KERÉKGYÁRTÓ ELEK dr., KERÉKGYÁRTÓ ELEKNÉ, KoRmos TIVADAR dr., LAMBRECHT KÁLMÁN, LáSZLó GÁBOR dr., LósY JÓZSEF, Lóczy LaJsos dr., MAJER IsTvÁN, MÁRTows Lajos dr., MEzEY LaJos dr., báró NYÁRY ALBERT dr., PÁvAI VAJNA FERENC dr., PARLAGI BÉLA, SCHENK JAKAB, SCHRÉTER ZOL- TÁN dr., SCHOLTZ PÁL KORNÉL és SZAFFKA TIHAMÉR. Az elnök megnyitja az ülést és a jegyzőköny hitelesítésére felkéri MÁRTON LaJos dr. és ScHoLrz PÁL KoRwNÉL tagtársakat. Az ülésen a következő fontosabb ügyek kerültek tárgyalás alá: 1. Az előadó felolvassa az 1911. évi január hó 3-án tartott ülés jegyzőkönyvét, melyet a Bizottság hozzászólás nélkül hitelesít. — 2. Az A M. F. T. BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁNAK HIVATALOS JELENTÉSEI. 331 előadó jelenti, hogy PoxGgácz JEwxő, komjáti nagybirtokos, GEDEON JENŐ szini nagybirtokos, MÁRTowx Lasos dr. múzeumi őr és SZAFFKA TIHAMÉR műegyetemi hallgató külső tagok a Földtani Társulatba léptek s ezzel a Bizottságnak rendes tagjai lettek. Örvendetes tudomásul szolgál. — 3. Az elnök ajánlására a Bizottság HerrYv GyYuLaA urat külső tagnak választotta. — 4. Az előadó jelenti, hogy HILLE- BRAND JENŐ dr. rendes tag a répáshutai Balla-barlangban próbaásatást végzett s ez alkalommal diluviális gerincesekkel együtt egy gyermek csontvázmaradványaira akadt. Erről a leletről HILLEBRAND dr. 1911. évi január hó 25-én a Földtani Tár- sulat szakülésén rAz ősember csontjai a Bükk-hegység Balla-bar- langjábans cím alatt előadást tartott. Az előadás szövege a xKözlemények,-ben teljes terjedelmében jelent meg.1 Örvendetes tudomásul szolgál. — 5. Az előadó előterjeszti az 1911. évi munkatervet és költségvetést, melyet a Bizottság elfogad és az elnök indítványára az előadónak 1911-re 100 K tiszteletdíjat szavaz. A munka- terv és a költségvetés szövege teljes terjedelemben a cKözleményeks-ben jelent meg. — 6. ScHorrz PÁL KORNÉL rendes tag a vizsgálóbizottság nevében jelenti, hogy a pénztárt és a számlákat megvizsgálta és azokat a legnagyobb rendben találta, mire a Bizottság az előadónak és a pénztárosnak, úgymint a kiküldött vizsgálóbizottság tagjainak is kifejtett munkájukért köszönetet szavaz és megadja nekik 1910-re a felmentvényt. — 7. HERMAN OTTÓ tiszteleti tag megtartja rA bor - sodi paleolit ügyes című előadását, melyet a Bizottság lelkesedéssel fogad. Az értékes előadás szövege teljes terjedelmében a cKözlemények,-ben jelent meg.? Egyéb tárgy nem lévén, elnök az ülést berekeszti. Kivonat a M. F. T. Barlangkutató Bizottságának 1911. évi február hó 24-én tartott ülésének jegyzőkönyvéből. Elnök: JORDÁN KÁROLY dr. Előadó: KapIé OTTOKÁR dr. Jelen van- nak: BEKEY IMRE GÁBOR, CHOLNOKY JENŐ dr., FINGER BÉLA, HILLEBRAND JENŐ dr., KaDpIió OTTOKÁRNÉ, báró NYÁRY ÁLBERT dr., PAPP KÁROLY dr., PÁVAI VAJNA FERENC dr., PITTER TIVADAR, SCHOLTZ PÁL KORNÉL, S(RÖMPL GÁBOR dr., SZAFFKA TIHAMÉR, SZON- TAGH TAMAS dr. és TIMKó IMRE. Az elnök megnyitja az ülést és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri STRÖMPL GÁBOR dr. és SZAFFKA TIHAMÉR tagtársakat. Az ülésen a következők kerültek tár- gyalás alá: 1. Az előadó felolvassa az 1911. évi február 6-án tartott ülés jegyző- könyvének szövegét, melyet a Bizottság hitelesít. — 2. Az előadó jelenti, hogy a s Közleményeks-ből ezentúl 100 magyar és 50 német különlenyomatot juttat az anyaegyesület főtitkára a Bizottságnak. Ez a körülmény lehetővé teszi, hogy a : Közleményekset ezentúl nemcsak a külső tagok, hanem a Bizottság minden tagja meg fogja kapni. A különlenyomatok ezentúl számozott címlappal fognak meg- jelenni. Örvendetes tudomásul szolgál. — 3. Az elnök ajánlására a Bizottság PAPP KÁROLY dr. osztálygeológus urat, a Földtani Társulat főtitkárát és ASCHER ANTAL műegyet. kvestor urat, a Földtani Társulat pénztárosát rendes tagoknak választja. — 4. CHOLNOKY JENŐ dr. egyet, tanár, a Bizottság vendége megtartja: vAz Alföldre nyiló barlangok kutatásának jelentőségérőls című előadását, melyet a Bizottság lelkesedéssel fogad. — 5. Báró NYÁRY ALBERT dr. rendes tag megtartja: rA Felfalusi barlang ismertetés es című előadását. CHOLNOKY JENő dr. az előadáshoz hozzászólva megjegyzi, hogy a hallottak és a bemutatott 1 Közlemények a M. F. T. Barlangkutató Bizottságából. 1911. évf. 2. füzet. 2 Ugyanaz. 1911 évf. 1. füzet. 332 A M. F. T. BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁNAK HIVATALOS JELENTÉSEI anyag után itélve e barlang kutatása igen érdekesnek igérkezik. A fődolog, hogy az ilyen ásatások szakszerűen, rétegről rétegre és archeologus jelenlétében történ- jenek. Báró NYÁRY ALBERT dr. a hozzászólásra felelve megjegyzi, hogy őt első- sorban maga a lelet érdekli s köszönettel venné, ha valakivel szövetkezve, anyagi támogatás mellett, az egész barlangot ki tudná ásatni. A Bizottság az érdekes elő- adást tetszéssel fogadja, szövege teljes terjedelmében a Közlemények, -ben jelent meg.1 — 6. PÁvAI VAJNA FERENC dr. rendes tag megtartja: Néhány irodal- munkban még eddig nem szereplő barlang ismertetéses című előadását. STRÖMPL GÁBOR dr. megjegyzi, hogy a barlangok elnevezésénél elsősor- ban a nép által használt neveket kellene tekintetbe venni és nagyobb pontossággal használni. PÁvAI VaAJNA FERENC dr. azt válaszolja, hogy csak olyan barlangokat nevezett el, melyeknek egyáltalában nem volt nevük. Jelen előadása csupán ideigle- nes ismertetés. A Bizottság az előadást tetszéssel fogadja, az előadás szövege a Közlemények, -ben jelent meg.? Egyéb tárgy nem lévén, elnök az ülést berekeszti. Kivonat a M. F. T. Barlangkutató Bizottságának 1911. évi április hó 29-én tartott ülésének jegyzőkönyvéből. Elnök: SIEGMETH KÁROLY. Előadó: KApió OTTOKÁR dr.Jelen vannak : ASCHER ANTAL, HERMAN OTTÓ, HILLEBRAND JENŐ dr., FINGER BÉLA, PÁvAI VAJNA FERENC dr., SCHOLTZ PÁL KORNÉL, SCHOLTZ PÁL KORNÉLNÉ és SZEKRÉNYESSY GÉZA. Az elnök megnyitja az ülést és a jegyzőköny hitelesítésére felkéri SCHOLTZ PÁL KORNÉL és PÁVAI VAJNA FERENC dr. tagtársakat. Az ülésen a következő fontosabb ügyek kerültek tárgyalás alá: 1. Az előadó felolvassa az 1911. évi február hó 24-én tartott ülés jegyzőkönyvét, melyet a Bizott- ság hitelesít. — 2. A Bizottság az előadó indítványára elhatározza, hogy a Föld- tani Intézet tagjaihoz felhívást meneszt, melyben felkéri a geológus urakat, hogy nyári felvételeik alkalmával a barlangok iránt is tekintettel legyenek és hogy a geológus urak a Bizottságba meghivassanak. — 3. Az előadó jelenti, hogy STÉGER PÁL százados úrtól értesítés érkezett, mely szerint Vácz mellett köfejtés közben üregre akadtak. A Bizottság felkéri PávAr VaAJSa FERENC dr. tagtársat, hogy a szóban levő üreget megvizsgálja. — 4. Az előadó benyújtja az 1911. évi munka- felosztás tervezetét, melyet a Bizottság változatlanul elfogad. E tervezet szerint a Bizottság a következő tagtársakat bízta meg munkával. A barlangkatalogus össze- állításával továbbra is SIEGMETH KÁROLY elnököt és HORUSITZKY HENRIK tagtársat kérte fel. Valamelyik budavidéki barlang felásatására KaADpIió OTTOKÁR dr. előadó nyert megbizást. A Pálvölgyi barlang kutatásának történetét SCHOLrz PÁL KORNÉL fogja megírni, a barlang felmérését pedig JORDÁN KÁROLY dr. alelnök, SZAFFKA TIHAMÉR és STRÖMPL GÁBOR dr. tagtársak fogják végezni. A barlang geomorfologiai viszonyainak tanulmányozására ugyancsak STRÖMPL GÁBOR dr. szívesen vállalkozott. Az aggteleki Baradla-barlang felásatásának folytatását a Bizottság egyelőre függő- ben véli tartani, míg erre a célra a kérelmezett pénzösszeg beérkezik. A barlang geomorfologiai tanulmányozásával STRÖMPL GÁBOR dr. tagtársat bízta meg a Bizott- ság. A szilicei, szilasi, pelsőci és tornai fensík barlangjainak bejárására és térké- pezésére ugyancsak STRÖMPL GÁBOR dr. vállalkozott. Ezeken kívül JORDÁN KÁROLY dr. alelnök készséggel vállalkozott, hogy saját költségére SCHOLTZ PÁL KORNÉL és BEKEY IMRE GÁBOR tagtársakkal a Vecsembükki zsombólyokat és a többi komjáti bar- 1 Közlemények a M. F. T. Barlangkutató Bizottságából. 1911. évf. 3. füzet. 2 Közlemények a M. F. T. Barlangkutató Bizottságából. 1911. évf. 4. füzet. A M. F. T. BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁNAK HIVATALOS JELENTÉSEI. 333 langot átkutassa. — 5. Kapió OTTOKÁR dr. előadó megtartja: vrA répáshutai Balla-barlangban végzett ásatások eredményeis című előadását. Pávar Vajva FERENC dr. az előadáshoz hozzászólva, a következőkre tér ki. A bar- lang fenekén levő vörös agyag, pala- és kvarckavics előfordulását az egykori vizek odahordásának tulajdonítja. A rénszarvas, madár és rágcsálók fauna diluviális korát nem tartja véglegesen bebizonyítottnak, mivel abban egy abszolut fosszilis faj sincs képviselve. KaApró OTTOKÁR dr. előadó válaszolva, felemlíti, hogy a kvarc- kavicsnak a barlangba történt bemosása tényleg a legtermészetesebbnek látszik, erre a körülményre már maga is gondolt; ezt a feltevést azonban a régebben fel- vett geológiai térkép nem igazolja, mely szerint a Balla-patak felső folyásában kizárólag mészkőterületről hozza a kavicsot. A. fauna diluviális voltát előadó biz- tosra veszi, mivel. ez a fauna a hasonló morvaországi és würtembergi diluviálisnak elismert faunával, az abszolut fosszilis fajok kivételével, teljesen egyezik. Előadó kizártnak tartja, hogy a rénszarvas és kortársai Magyarországon a jelenkor elején éltek volna és reméli, hogy a Balla-barlang teljes kitakarítása esetén abszolut fosszilis fajok is napfényre kerülnek. Egyéb tárgy nem lévén, elnök az ülést berekeszti. Kivonat a M. F. T. Barlangkutató Bizottságának 1911. évi november hó 25-én tartott ülésének jegyzőkönyvéből. Elnök: SIEGMETH KÁRoLY. Előadó: Kapió OTTOKÁR dr.Jelen vannak: BALOGH MARGIT dr., BEKEY IMRE GÁBOR, HILLEBRAND JENŐ dr., HORUSITZKY HENRIK, Lóczy Lasos dr., MaGasHÁázY LÁSZLó, MIHóK OTTó, PÁLFY MóR dr., SCHOLTZ PÁL KORNÉL, SCHOLTZ PÁL KORNÉLNÉ és SIEGMETH LAJos dr. Az elnök megnyitja az ülést és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri SCHOLTZ PÁL KORNÉL és BEKEY IMRE GÁBOR tagtársakat. Az ülésen a következő fontosabb tárgyak kerültek napirendre: 1. Az előadó felolvassa az 1911. évi április hó 29-én tartott ülés jegyzőkönyvét, melyet a Bizott- ság elfogad és hitelesít. — 2. Az előadó megállapítja, hogy a M. Földtani Társulat választmánya ismételve a Bizottság tagságával foglalkozott, mely alkalommal több választmányi tag kifogásolta, hogy a Bizottság tiszteleti és külső tagokat választott. Lóczy LaJos dr. és PÁLFY MógR választmányi tagok szerint a Bizottság csakis egyféle tagokat választhat és pedig bizottsági tagokat a M. Földtani Tár- sulat tagjai közül Bár ebben a kérdésben a választmány végleges döntést nem hozott, előadó a bizottsági tagválasztás ügyének tisztázását óhajtva, a következőket indítványozza: A Bizottság a választmányban felmerült kivánatokhoz alkalmaz- kodva, a következőket határozza el: I. A Bizottság ezentúl a Földtani Társulat tagjai közül csakis bizottsági tagokat válasszon. Az eddig megválasztott rendes tagok szintén ezt a címet kapják. II. Az eddig megválasztott tiszteleti és külső tagok továbbra is ebben a minőségben maradnak, ezentúl azonban a Bizottság nem választ többé ilyen tagokat. A Bizottság az indítványt elfogadja. — 3. Az előadó megállapítja, hogy a M. Földtani Társulat választmánya 1911. évi március hó 1-én tartott választmányi ülésén a Bizottság ügyeit tárgyalva, a többi közt elhatározta, hogy a Bizottság jegyzőkönyvi kivonatait többé nem fogja kinyomatni.? Előadó megjegyzi, hogy a jegyzőkönyvekről mindenkor csak rövid kivonatokat közölt és utal arra, hogy a jegyzőkönyvek kinyomatása a tagok és a központ 1 Földtani Közlöny XILI. (1911) pag. 102. és 446. 2 Földtani Közlöny XLI (1911) pag. 446. 334 A M. F. T. BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁNAK HIVATALOS JELENTÉSEI közötti állandó összeköttetés fenntartása végett elkerülhetetlen. Remény van, hogy a jegyzőkönyvek tartalma mégis kinyomattatik, de csak a társulati év végén illető- leg a következő év elején. A Bizottság a jelentést tudomásul veszi. — 4. Az előadó jelenti, hogy a Bizottság részére a következő pénzadományok érkeztek. A M. Föld- tani Társulat részéről 500 K. Az aggteleki Baradla-barlang felásatása céljaira a M. Tudományos Akadémia 500 K, a M. Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya ugyan- erre a célra szintén 500 K adományozott. A vecsembükki zsombólyok átkutatására gróf HADIK János ny. államtitkár úr ő excellenciája, PoxGgácz JENő komjáti nagy- birtokos úr közbenjárása folytán 200 K. Kóos JózsEF zsarnói földbirtokos úr, GEDEON JEwsxő színi nagybirtokos úr közbenjárása folytán 100 K adományozott. A Bizottság a jelentést örömmel tudomásul veszi és az adományozóknak, úgymint a közvetítőknek jegyzőkönyvi köszönetet szavaz. — 5. Az előadó előterjeszti a M. Földtani Társulat útján a Bizottsághoz SzrLÁDY ZOLTÁN dr. egyet. m.-tanár és Roska MÁRrowx dr. egyet. tanársegéd uraktól érkezett közös kérvényt, melyben a topánfalvi Lucsia-barlang felásatására 500 K segélyt kérnek. Előadó meg- jegyzi, hogy a Bizottságnak ez idő szerint nincs olyan alapja, amelyből a kívánt célra pénzt adhatna. Tekintettel a DLucsia-barlang felásatásának fontosságára a Bizottság megtehetné, hogy e barlang kutatását a jövő évi munkatervezetébe fel- vegye és a szükséges költségek megszerzése iránt lépéseket tegyen. A Bizottság az előterjesztést tudomásul veszi és az indítványt elfogadja. — 6. Az előadó elő- terjeszti Barrs GyögGY bajóti jegyző átiratát, melyben a Bizottságnak két új bar- langot jelent be és ezek átkutatását kéri. Előadó örvendetes jelenségnek tartja, hogy a hatóságok és a közönség a Bizottság létezéséről tudomást szerezve, mindig sűrűbben barlangokról értesítéseket küldenek és ezek átkutatását sürgetik. A Bizott- ságnak ezeket a figyelmességeket azzal kellene honorálnia, hogy az ilyen kérések- nek lehetőleg eleget tegyen. Ez azonban mindaddig, míg a Bizottságnak évi állami szubvenciója nincs, lehetetlen. BEKEY IMRE GÁBOR bizottsági tag hozzászólása után a Bizottság az előterjesztést tudomásul veszi és az elhangzott nézeteket magáévá teszi. — 7. Az előadó előterjeszti Sáros vármegye alispánjának átiratát, melyben az Abosi barlang felfedezését és jelenlegi állapotát ismerteti. Előadó az Abosi barlangot a Bizottság figyelmébe ajánlja és kéri, hogy alkalmas időben e barlang átkutatását elrendelni szíveskedjen. A Bizottság az előterjesztést tudomásul veszi. — S. SCHOLTZ PÁL KORNÉL bizottsági tag megtartja: (rA vecsembükki zs o m- bólylyükaks című előadását, melyet a Bizottság tetszéssel fogad. Egyéb tárgy nem lévén, elnök az ülést berekeszti. DUBPPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY ; APRIL 1912. 1. HBFT. XLII. BAND, DIE PERIODISOHE SPRINGOVUELLE VON IPOLYNYITRA IM WINTER. Von FERDINAND GERŐ. —- Mit den Figuren 35—37. — Auf den Seiten 797—802 des Bandes 41 des Földtani Köz- löny beschrieb Herr K. Emszr die periodische Springguelle von Ipoly- nyitra wáhrend der Bohiung. Zur Ergánzung dieser Beschreibung will ich nun jene wunderbare Erscheinungen schildern, welche sich an der Springguelle zeigten. Von der Salgótarjáner Steinkohlengruben A.-G. wird in der Umgebung von Salgótarján seit Jahren auf Kohlen geschürft. Fig. 35. Die Springguelle von Ipolynyitra im Winter. Der 30 m von der ONuelle entfernte Baum erscheint mit Bis überkrustet. Am 14, Jünner 1912. 3365 FERDINAND GERŐ Im Jahre 1910 wurde ich von Herrn Oberbergrat H. v. BöckH auf das Becken von Losonc aufmerksam gemacht. Auf seinen Vorschlag beging ich das Gebiet und wir stellten fest, dab das erwáhnte Becken geolo- gisch gleich alt mit dem Becken von Salgótarján ist. Da sich in den vorhandenen Aufsehlüssen allenthalben mediterraner $Schlier zeigte, mubten die Bohrlöcher in diese hohe Hangendschicht plaziert werden. Das Pohrloch No. I wuide bei Szalatna NE-lieh von Losonc nieder- Fig. 36. Die Springguelle von Ipolynyitra im 6 Winter. Die herabfallenden Wassertropfen gefrieren zu einem 10 m hohen Eisberg. Am 14. Jánner 1912. geteuft und schlob bei einer Gesamttiefe zwei dünnere Kohlenstreifen auf. Die :Bohrung wurde, nacbdem sie in das Glimmerschiefer-Grund- gebirge gelangt ist, eingestellt. Als zweiter Bohrpunkt wurde die Ebene von Ipolynyitra im Ipoly- Tal bestimmt, u. zw. aus dem Grunde, weil einesteils die geographische Lage derselben günstig ist, anderesteils aber in der Náhe mehrere Auf- schlüsse vorhanden sind, in welchen charakteristisehe Fossilien des mediterranen Scehliers: Tellina ottnamgensis, Pyrula condita, Aturia Aturi, Schizaster Laubei (Spuren), Brissopsis ottnangensis, Pecten denu- datus usw. vorkommen. Nach unseren Berechnungen hütte die Kobhle in DIE PERIODISCHE SPRINGOUELLE VON IPOLYNYITRA IM WINTER. 337 diesem Bohiloch etwa in 400—500 m Tiefe angeteuft werden műüssen. Die Bohrung wurde am 20. Jánner 1911 begonnen. Der Bohrer bewegte sich stets in einem und demselben Gestein, so dab wir, als schon eine Tiefe von nahe an 500 m erreicht wurde, im Klaren darüber waren, dab wir auf einem für unser Gebiet abnormalen Punkt bohren. Die Richtigkeit unserer Annahme bestütigte sich, als sich am 6. Mai 1911 im 516 m eine von einer Gaseruption begleitete periodische Ouelle zeigte. Fig. 37. Die Springguelle von Ipolynyitra im Winter. Die Baumzweige brechen unter der Last der Eiszapfen. Am 31. Jánner 1912. Diese wurde im Heft 11—12, Jahrgang 1911 des Földtani Közlöny von K. Emszr besehrieben, weshalb ich mich mit derselben nicht weiter befassen will. Das Wasser war anfangs ganz klar und durchsichtig, seit dem Erd- beben von Kecskemét bringt es jedoch stündig eine geringe Menge Schlammes mit sich. Die Periodizitát der Ouelle von 5—6 Minuten wührte vom Mai bis November, seither folgen die Ausbrüche so rasch aufeinander (pro Sekunde 3), dab die Ouelle bei oberfláchlicher Beobach- tung als bestündig springender artesischer Brunnen erscheint. In letz- terer Zeit erreichte die aufspringende Wassersüule 40 m Höhe. Der Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 23 338 FERDINAND GERŐ Bohrturm wurde abgetragen, die Wassersüule ist also von allen Seiten zu sehen, so dab die Springguelle zu den sehönsten Naturerscheinungen gezühlt werden kann. Am schönsten ist sie jedoch im Winter, wo die herabfallenden Wassertropfen gefrieren und einen Bisberg bilden, dessen Höhe bei anhaltender Külte bis 14—15 m erreicht. Auf meinen Vorschlag kaufte die Salgótarjáner Steinkohlen- eruben A.-G. das Grundstück, auf welehem sich das Bohrloch befindet, an, so daB sich die Springguelle im Besitz dieser Gesellschaft befindet. Die Verrohrung wurde im Bohrloch belassen, wodurch die Zukunft der Ouelle gesichert erscheint. Gegenwürtig werden die Arbeiten durch die Külte behindert, im Frühjahr wollen wir jedoch um die Ouelle herum ein Betonbecken bauen, in welchem das Wasser aufgefangen werden wird. Hine weitere Aufgabe wird die Verwertung der O0uelle sein, da das aufspringende Wasser nach den bisherigen Analysen als alkalisches bikarbonathaltiges Wasser von wertvoller Heilkraft ist. Die Springguelle bot im Jüánner 1912 mit Eintritt der strengen Kálte einen wundersehönen Anblick. Am Sonntag, den 14. Jánner, vier Tage nacb dem Bintritt der Külte wurden obige Photographien auf- genommen. Das Wasser spielte im Sonnenschein, in zahlreiche dünne Strahlen zerteilt in allen WFarben des Regenbogens. Bis die Tropfen zu Boden fielen, waren sie auch gefroren und bildeten práchtige EBiszapfen und Blöcke. Da der Wind in der einen Richtung stürker war, lieB er das herabstürzende Wasser zu einem 10 m hohen Eisberg erstarren. Gegenüber der Ouelle, in 30 m Entfernung befinden sich Gürten mit einem groBen Baum. Die feinen Wassertropfen gelangten bis dort- hin, erstarrten auf den Asten des Baumes zu Eiszapfen, durch deren Gewicht Ende Jánner einzelne Zweige sogar abbrachen. Die wunderbare Naturerscheinung hatte wáhrend der andauernden Kálte Wochen hindurch unzüáhlige Bewunderer. Salgótarján, den 12. Feber 1912. GESELLSÜHAFTSANGELEGEN H EIT EN. A) Die LXII. Generalversammlung der Ungarischen Geologisehen Gesellschalt. Die Ungarische Geologische Gesellschaft hielt am 7. Feber 1912 unter dem Vorsitz von Prof. Dr. FR. SCHAFARZIK und mit Beisein von 63 Mitgliedern ihre LXII. Generalversammlung ab. 1. Nach der Eröffnung der Sitzung hielt Vorsitzender eine Gedenkrede über V. UHnra, welche auf S. 245—256 von Heft 3 wörtlich wiedergegeben ist. 9. Hierauf hielt Hofrat Prof. Dr. L. v. ILosvax eine Gedenkrede über A. v. KaALEcsisszky, welche den zweiten Artikel des Heftes 3 bildet. 3. Der dritte Punkt der Tagesordnung war die Wahl von Ehrenmitelie- dern. Zu Ehrenmitgliedern wurden gewáhlt: 1. Hofrat Prof. Dr. A. J. KRENNER, Direktor der mineralogischen Abteilung des Nationalmuseums, 2. Prof. Dr. L. v. Lóczy, Direktor der kgl. ungar. geologischen Reichsanstalt, 3. Oberbergrat, Chefgeologe L. RorH v. TELEGp, 4. B. ISxeY v. Panuxs, Gutsbesitzer, gründen- des Mitglied der Ungar. Geol. Gesellschaft. 4. Der vierte Punkt der Tagesordung war die Verleihung der Szabó- Gedenkmedaille. Dieselbe erhielt kgl. ungar. Chefgeologe Dr. M. v. Pánrx mit seiner Arbeit cDie geologischen Verhültnisse und Erzgüánge der Bergbaue des Siebenbürgisehen Erzgebirges., 5. Sodann unterbreitete der erste Sekretár Dr. K. v. PAPP seinen Bericht. In dem umfangreichen Bericht wird hervorgehoben, daB die Gesellschaft im Jahre 1911 elf Fachsitzungen hielt, in welchen 21 Fachleute über 28 Gegen- stünde sprachen. Die Höhlenforschungskommission hat im zweiten Jahre ihres Bestandes sehr viel Erfolge aufzuweisen. Sie erforschte mit ihren 42 Mitglie- dern sehr viel neue Höhlen, auch wurden 12 Vortráge gehalten. Die zur Vor- bereitung eines geologiscehen Fachwörterbuches entsendete Kommission entfal- tete unter dem Vorsitz Dr. TH. v. SzorvraGgHs ebenfalls eine sehr erfolgreiche Tátigkeit. Die Ungarische Geologisehe Gesellschaft hat 1 Protektor, 12 Ehren- mitglieder, 16 unterstützende, 41 gründende Mitglieder, ferner an Personen 371, an Körperschaften, Institutionen 184 ordentliche Mitglieder, dann 35 auslün- dische und 15 korrespondierende Mitglieder, insgesamt also 675 Mitglieder. Hierzu kommen noch 60 Abonnenten, 200 in- und auslándisehe Tauschverbin- dungen, so da8B Földtani Közlöny im Jahre 1912 in einer Auflage von 1000 Exemplaren gedruckt werden mub. Das Vermögen der Gesellschaft betrágt Ende 1911 samt dem Szabó- Gedenkfond 51.786 K. Die Ausgaben beliefen sich im Jahre 1911 auf 23.301 K. 23a 340 GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. Die Gesellschaft erhielt folgende Unterstützüungen: vom FÜRSTEN NIKOLAUS v. EszrERHÁZY 840 K, von Dr. A. v. SEmszxY 1260 K, vom Kultusministerium 3000 K. vom Ackerbauministerium 4000 K. Die Kollekte für die Büste weil. J. v. BöcgxHs hatte einen schönen Erfolg, indem die Summe der eingelaufenen Betrüge bereits 6000 K übersteigt. Zu dieser Summe trugen nicht nur die groBen ungarisehen Unternehmungen sowile die ungarischen Bergleute und Geologen bei, sondern sozusagen auch alle Geologen Österreichs und Rumüiniens, sowie zahlreiche Unternehmangen Deutschlands. Für das Grabdenkmal des II. Sekretüárs weil. WrrHELm GÜLL wurde nur in engerem Kreise gesammelt; die Kollekte ergab etwa 400 K, für welchen Betrag der Steinmetzmeister A. ÁANDREETTI aus Karstmarmor einen schönen Grabstein anfertigte, welcher am 1. November 1911 im Rákoskereszturer Fried- hof bei Budapest aufgestellt wurde. An der Vorderseite des Grabsteines ist auf einer glatt geschliffenen Tafel zwischen dem Reliefbild von Bichenzweigen im ungarischer Sprache fölgende Imschrift eingehauen : DEM ANDENKEN AN WILHELM GÜLL KGL. UNGAR. GEOLOGEN 1876—1909 AUS ÖFFENTLICHEN GABEN ERRICHTET VON DER UNGARISUHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Der erste Sekretár gedachte sodann den verstorbenen Mitgliedern. Am 27. Márz 1911 verstarb in Kövend (Kom. Torda-Aranyos) FRANZ ÁDÁMOSI Salinenbeamter i. R. im Alter von 73 Jahren. EpvaRD PIsgkERT Gimnasial- professor in Budapest verstarb am 27. Juli 1911 im Alter von 28 Jahren. PINSKERT hat sich mit petrographischen Studien befa$t und 1907 erschien von ihm im Földtani Közlöny eine Abhandlung über die Eruptivgesteine der Bulzaer Berggruppe. Baron Diosys v. MEpwyásszky, das ülteste Mitglied der Gesellschaft verstarb in Hietzing bei Wien am 28. Dezember 1911 im Alter von 82 Jahren. Baron Mepwyánszky trat der Gesellschaft im Jahre 1851 bei. Im Jahre 1867 wurde er Berggraf von Selmec, sodann nach Aufhebung dieser Würde Ober- gespan des Komitates Trencsén. In den 80-er Jahren übersiedelte er nach Wien und hielt sich dort bis zu seinem Tode auf. Er bewahrte den ungari- sehen Verhültnissen jedoch stets ein reges Interesse und schenkte seine Bib- hothek dem KEötvös-Kollegium in Budapest. Baron MEDNYyÁNSzKEY hielt seinen ersten wissenschaftlichen Vortrag über die geologischen Verhültnisse von Dévény- ujfalu in der WFachsitzung der Ungarischen Geologischen (Gesellsehaft am 15. Juli 1851. Auch spáter verfaBte er zahlreiche kleinere Arbeiten über ver- sehiedene Gebiete Ungarns. PETER Kuncz Sektionsrat im Ruhestand verschied am Tage vor der Generalversammlung im Alter von S8 Jahren. Er war seit 1868 ordentliches Mitelied der Gesellschaft. Fig. 38. Das Grabdenkmal von WILHELM GÜLL im Rákoskereszturer Friedhof bei Budapest. 342 GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. 6. Unter anderen Gegenstánden der Generalversammlung soll noch der Antrag L. v. Lóczy erwáhnt werden, in welchem vorgeschlagen wird, die Gesellschaft solle sich mit dem Ersuchen an das Kultus- und Unterrichts- ministerium wenden, es mögen an den zu erriechtenden Universitüten in Pozsony und Debrecen für Mineralogie einerseits und für (Geologie und Palüontologie andererseits besondere Lehrstühle errichtet werden. Der Antrag wird einstimmig angenommen, B) Mitteilungen aus den Fachsitzungen der Ungarischen Geologisehen Gesellschatft. 8. November 1911. a) L. v. Lóczy hült einen Vortrag über den Gasausbruch bei Kis- sármás. BEingangs wird eine ausführliche Beschreibung der Brunneneinrichtung des Gases geliefert. Der Brunnen von Kissármás erhült das meiste Gas auf 270 m Tiefe u. zw. in einer solchen Menge, da8 das schreckenerregende Getöse des her- vortretenden Gases auf 10 km hörbar war. Im Juli des laufenden Jahres (1911) verstummte jedoch das Getöse, an weleches sich die Bevölkerung der Umgebung schon fast gewöhnt hat, da der Brunnen in etwa 130 m Tiefe abgesperrt worden ist, damit die tügliche Gasmenge von 912,000 m8 nicht unbenützt entrinne. Als das Gas explodierte, eilte Lóczy als einer der ersten an den Schauplatz des Ereig- nisses, und untersuehte die Wirkung der Explosion auf die Umgebung. Infolge der Explosion entstanden in 350—700 m Entfernung vom Gasbrunnen 9—10 kleinere Krater, deren zwei Hauptrichtungen N—S-lich und NE—SW-lieh sind. Augen- zeugen behaupten, da8B aus den durch die Explosion entstandenen Vertiefungen Steine und Getrümmer hoch emporschossen. Hieraus sowie aus dem Umstand, dab sich die zurüekfallenden Schieferstücke etwa 30 cm tief in den Boden ein- bohrten, ergibt sich aus der herausgeworfenen Erdmasse von 8—9000 m? mathe- matisch berechnet eine motorische Kraft von etwa 10 Millionen Pferdekráften. Vortragender, der zahlreiche Ausbrüche des Stromboli, Átna und Vesuv kennt, ist gezwungen zuzugeben, da8 beim Ausbruch von Kissármás eine Energie von wirklich vulkanischer Stürke wirkte, nicht aber eine geringfügigere Ergbewe- gung. Trotzdem darf man sich betreffs der Ursache des Ausbruches zu keinen übereilten SchluBfolgerungen hinreiBen lassen. Zur Zeit sind noch sehr eingehende Untersuchungen nötig. Daraus, dab der Druck von 28 Atm. des Gasbrunnens konstant blieb, darf durchaus nicht geschlossen werden, da8 der Ausbruch tektoni- sehen Ursprunges sei. Es liegen ja aus Rumünien zahlreiche Beispiele vor, dab Brunnen, die 30 m von einander entfernt sind, einander Druck nicht beeinfluBen. Doch darf andererseits auch nicht behauptet werden, daB die Eruption als Folge der Absperrung des Brunnens eintrat. Die der Explosion vorangegangenen, in der Umgebung beobachteten Erscheinungen geben viel zu denken. Schon drei Tage vor der Eruption nahm man 10 km N-lich von Kissármás, in Nagysármás und Katona Erdbeben und heftiges unterirdisches Getöse wahr. Gleichzeitig mit der Eruption hörte man in Uzdipéter und Bála unterirdisehes Getöse und fühlte auch Erdbeben, also ebenfalls weit von der Eruption. Nach Lóczy muB der unterirdisehe Weg des Gases ein sehr komplizierter sein, jedenfalls durchzieht es nicht ruhig gelagerte, sondern gefaltete Schichten. Daraus, daB das aus den Kratern herausgeworfene Gesteinsmaterial B-lich von den Kratern zur Erde fiel, schlie8t Vortragender, da die Kanüle der Krater gegen GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. 343 W geneigt sind. Erdölausbrüeche und die Eruptionen von Schlammwvulkanen sind den vorliegenden Erscheinungen zunüchst verwandt. Er ist überzeugt, da8 die Ursache des Ausbruches in nicht allzu gro8er Tiefe liegt, hierauf deuten die mit groBer Kraft in bedeutende Höhe emporgesehleuderten Schieferstücke. Binen wich- tigen SchluB erfordert die Gaseruption, nümlieh den, da8 die Menge des Erdgases im Inneren des Mezőség viel bedeutender ist, als bisher angenommen wurde. Es ist unnötig in Siebenbürgen noch weiter nach Erdgas zu suchen, es gibt dessen um Kissármás herum genug. Ja es gibt noch mehr als früher: vor der Explosion lieferte der Brunnen töüglich 860.000—900.000 m8, heute eine Million. Dies ist überaus erfreulich, um so betrübender ist es jedoch, da8B die Ausbeutung dieses herrlichen Naturschatzes weder von Privaten noch vom Árar bisher durch drei lange Jahre hindurech nicht einmal versucht worden ist. FR. SCHAFARZIK hörte mit Genugtuung, daB Lóczy die Struktur des Sieben- bürgischen Beckens vollstándig festgestellt sieht. Dies ist um so beruhigender, als in den letzten Tagen gewisse Stimmen dagegen laut wurden. Auch SCHAFARZIK selbst hatte Gelegenheit in der letzten Vergangenheit, gelegentlieh der Exkursion der geo- logisehen Gesellschaft die Tektonik des siebenbürgisehen Beckens zu studieren, und kann behaupten, da8 die Aufbruchslinien des Gases tektonisch vorgezeichnet sind. H. v. BöckH fügt dem Vortrag v. Lóczys einige Bemerkungen an über die Frage, wie die Ursache des Gasausbruches festzustellen ist. Aus dem bisherigen erhellt, da8 dem Gasausbruch ein Erdbeben voranging und auch nach der Eruption ein solches erfolgte, ferner da8 das Manometer des Brunnens wáhrend und nach dem Ausbruch unveründerten Gasdruck anzeigte. Es ist bekannt, daB das Gas, wo es in groler Menge vorhanden ist, zuweilen auch von selbst ausbricht. Nach KővánRy erfolgte ja auch die Eruption von Bázna von selbst. Dies war auch bei Zúgó der Fall. Überdies gibt es in Siebenbürgen auch heute noch viel tütige Schlammvulkane. Es ist naheliegend, daB auch der Ausbruch von Kissármás tekto- nischen Ursprunges ist. Demgegenüber denkt sich Prof. PFEIFER die Sache folgen- dermaben. Er nimmt an, dab die im Gasbrunnen durehbohrten Schichten gleich- miübBig gegen den Punkt der Eruption ansteigen. Nun ist aber der Packer in 130 m Tiefe angebracht. In die Schiechten unter dem Packer, welche Gas unter gerin- gerem Druck führen, gelangte das unter starkem Druck befindliehe Gas von der Sohle des Brunnens. Drei Monate dauerte es, bis der Druck an der Ausbruchsstelle einen solchen Druck erlangte, da8 die dünnere Decke es nicht mehr aushielt und die Eruption erfolgte. Wahrscheinlich sind jedoeh die gasführenden Sehichten nicht so gelagert. AuBerdem ist das Fallen dort, wo die erste Eruption erfolgt ist, bereits entgegengesetzt. Jedenfalls muB ein genaues Profil festgestellt und Berech- nungen angestellt werden, ob ein Druck von 25 Atm. genügen konnte die Eruption zu verursachen. J. PFEIFER legt dar, dab der Umstand, da8$ das Manometer keine Veründerung zeigte nicht dafür spricht, dab zwischen dem Brunnen und der Eruption kein Zusammenhang besteht. Wenn Monate nötig waren, bis das im Brunnen abgesperrte Gas bis zu der Ausbruchstelle drang, so kann nicht erwartet werden, daB das Manometer die Wirkung der Eruption innerhalb einiger Tage anzeige. H. v. BöckH bemerkt hierauf, daB die Sehludfolgerungen PFEIFERs widerlegt sein werden, sobald die Forschungen nachweisen werden, daB die Lagerungsver- hüáltnisse andere sind als PFEIFER annimint. J. PFEIFER bespricht hierauf jenes Profil, welches vor zwei Jahren von K. v. PaPP aufgenommen worden ist, und trachtet an der Hand desselben vorzu:z führen, wie das Gas dureh die sandigen Schichten an die Ausbruchstelle drang. 344 GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. H. v. BöckR behauptet jedoch, daB8 dieses Profil nicht so einfach ist, wie es von PFEIFER soeben gezeichnet worden ist. .Zwischen den Bohrungen I und II liegen heftig gefaltete Schichten, welche Faltung sich allenfalls auch gegen die Ausbruchsstelle zu fortsetzt, vielleieht ist auch die rasch abfallende Schichtung durch einen Kern abgegrenzt. PFEIFER betont hierauf, da8 das Gas, in dem Falle, wenn die Schichten gefaltet sind, noch mehr Zeit brauchen muBte um zur Ausbruchsstelle zu gelangen. SehlieBlich nimmt er die Regierung in Schutz, weil sie mit der Ausnützung des Gases süumt. Es ist natürlich, da8B die Regierung den Gasbrunnen Privaten nicht übergeben kann, so lange sie eine Gasmenge nicht garantieren vermag. b) TH. KoRmos spricht über eine Wohnstütte des pleistozünen Menschen im Karst. Die Spuren der Kuülturstátte gelangten aus einer Höhle zwischen Fuzine und Lokve zutage, welche oberhalb des Tunnels Bukovac, etwa S80 m üb. d. M. liegt, und welche er im verflossenen Sommer mit V. VoGL ent- deckte. Im innersten der Höhle wird der Boden unter einer 20—30 cm dicken Sinterdecke von einer braunen Tonschicht bedeckt, aus welcher in der Gesellschaft von Knochen des Höhlenbüren Herdspuren, gebrannte Knochen- und Holzstücke, einige eigentümlieh durechlochte Knochen und eine aus Bein verfertigte Lanzen- spitze hervorging. Die Börenknochen stammen gröltenteils von ganz jungen Tieren, als Zeichen, daB der Mensch diese leichter erbeuten konnte als erwachsene Tiere. Sehr wertvoll sind einige kleine Bürenunterkiefer mit embryonalem MilchgebiBb, was eine gro8e Seltenheit, der erste Fund aus dem Ungarischen Reich ist. AuBer dem Höhlenbüren fanden sich einige Knochen eines kleineren Büren, ferner des Wolfes, Fuchses, des Pferdes, des Hasen und eines Wiederküuers. Der gröbBte Teil der Marchbeine ist gespalten, ebenso auch die Unterkiefer und Schádel. Letztere wurden von Menschen wegen des Gehirns in kleine Stücke zertrümmert. Auf Grund der Lagerungsverhültnisse ist es wahrscheinlich — und hieraut deutet aueh die aus Bein verfertigte Lanzenspitze — daB dieser Fund vom Ende des Pleistozüns aus der postglazialen Zeit stammt, was nach der Einteilung des Palüáolithikums etwa dem Magdalenien entspricht. 6. Dezember 1911. a) Dr. Z. ScHRÉTER spricht über die Entwicklungsgeschichte der Thermen von Budapest. Gegen Ende des Tertiürs entsprangen an ver- sechiedenen Punkten der Budaer Berge geysierartige Heissguellen, deren Temperatur viel höher war als die der heutigen. Diese setzten vornehmlich Kieselsüure ab. Spüter im Diluvium setzten die Thermen bereits Kalk ab, und wir finden an den Ausbruchstellen einiger derselben dieselben Pisolithe, wie sie heute in Karlsbad zum Absatz gelangen. Bekannt ist in dieser Beziehung der Várhegy (Festungsberg) und das Kisceller Plateau. An letzterer Stelle finden sich in den GCuellbildungen auch Knochen. Die heutigen Thermen entspringen viel tiefer, wenig über dem Niveau der Donau und sind im allgemeinen lauer. Vortragender gelangt zu dem SehluB, dab sich in der Tátigkeit der Thermen vom Tertiár bis heute eine gewisse Entwicklung zeigt. Die Temperatur der anfangs heisseren Thermen nimmt stetig ab, und diese Abnahme ist auch künftig zu erwarten. AuBerdem war auch die Menge der gelösten Substanzen ursprünglieh gröBer, auch enthielt das Wasser der Thermen teilweise andere Substanzen. Seither hat ihre Menge abgenommen und diese Abnahme dürfte auch künftig anhalten. J. WEszELszkY behauptet, da8 die geheimnisvollen Wüirmeerscheinungen der Thermen von Budapest darauf zurüeckzuführen sind, da8 sich unter Budapest GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. 345 eine miüchtige Radiumschieht ausbreite. Dieses Radiumlager verleiht den Thermen die bisher unerklürte hohe Temperatur. WEsSZELSZKY fand, daB die Ther- men von Budapest 5—6-mal so radiumreieh sind, als die berühmtesten radium- haltigen Ouellen des Auslandes, so da8 mit ihnen blog das Wasser von Gastein, Baden und Ischia wetteifern kann. Das Wasser des Rudasfürdő in Budapest ent- hált z. B., nach den Untersuchungen WESZELSZKYs, 35 mgr Ra pro 10 1. Die Wüsser von Esztergom sind bereits günzlich radiumfrei woraus folgt, da8 das Radiumlager nicht so weit nach N reicht. Die Wöisser von Tatabánya enthalten sehr wenig Radium, doch entstammt dies nach WESZELSZKY aus den Braunkohlenflözen. b) V. VoGL berichtet über die eozünen Mergel des ungarisch- kroatischen Küstenlandes. Diese aus Dalmazien bereits genauer bekann- ten Mergel, Sandsteine, Konglomerate beschrünken sich in unserem Gebiet fast aussehlieBlich auf jenes tektonische Lüngstal, welehes von Klana in Istrien in SE-licher, dann ESE-licher Richiung bis Novi streicht und von STACHE als cGebirgs- spalte von Buccaris bezeichnet wurde. Der zwischen Buccari und Novi befindliche Abschnitt dieses Tales ist unter dem Namen Vinodol bekannt. Aus dem Vinodol ist von Kosavin schon seit lüngerer Zeit eine schöne Fauna bekannt, auf Grund deren sich die Schiechten von Kosavin mit den Ronca-Schichten parallelisieren lassen. Im Laufe der Landesaufnahmen im Sommer 1910 sammelte jedoch TH. KoRmos und Vortragender auch an anderen Punkten des Vinodols und es erwies sich besonders Drvenik, W-lich von Kosavin als ein sehr reicher und interes- santen Fundort. Wihrend in der Fauna von Kosavin Gyrenen, Cerithien vorherr- sechen, finden sich bei Drvenik nebst Steinkernen von Lamellibranchiaten viel Echinodermen, Crustaceen, Korallen. Die Fauna von Drvenik weist eher mit den Schichten von San-Giovanni Ilarione Áhnliehkeiten auf, und steht den dalmatinisehen Faunen nüher als Kosavin. Auf Grund der Lagerungsverháltnisse ist das strati- graphische Verhültnis der Schichten von Drvenik und Kosavin nicht zu ermitteln, doch ist es auf Grund der Fauna des Slanipotok, welcher Fundort zwischen Drvenik und Kosavin gelegen gewissermaBen ein Gemisch von Kosaviner und Drveniker Arten lieferte, höchst wahrscheinlieceh, da8 die Faunen von Kosavin und Drvenik zu gleicher Zeit lebten, Fazies eines und desselben Meeres darstellen. 20. Dezember 1911. a) TH. KoRmos berichtet über seine geologisehen Beobachtungen und paláontologisehen Aufsammlungen, die er im Frühjahr 1911 auf Samos machte. Das Mitylini-Tal auf Samos erseheint mit obermiozünem kalkigen Ton und tonigen Tuffschichten ausgefüllt, in welche der Bach von Mitylini heute bereits tief eingeschnitten ist. Diese Schichten führen überall Knochen, in besseren Aufsehlüssen sind sie jedoch blo8 in der Umgebung von Potamiaes, Stephano und besonders Andriano anzutreffen. DLetzterer ist auch der reichste Fundort, wo besonders die Reste von Antilope-Arten in groBer Anzahl zu finden sind. Am hüufigsten sind Knochen und Schüdel von Hipparion mediterraneum HENsEL, neben welechen Antilopen (Palaeoryx, Protorya, Tragocerus, Tragoreas, Prodamaliscus, Protragelaphus, (Gazella usw.), Giraffen (Gamelopardalis, Samo- therium, Helladotherium), Nashorn-Gattungen (Aceratheritum, Atelodus, Cerathorhi- nus), eine Schaf-Art (GCriotherium), Raubtiere (Palhyaena, lIetitherium, Hyaena, Felis, Meles usw.), Mastodon, Leptodon, Ghalicotherium usw. vorkommen. AuBer Hipparion mediterraneum, welches mit H. gracile von Pikermi und Ungarn nahe verwandt ist, sind auch Reste einer sehr kleinen Pferde-Art: H. minus PaAwLow ziemlich hüufig. Vortragender sah auBerdem in der Universitátssammlung in Athen 346 GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. auch sehr sehőne Vogeleier von Samos, welche trotzdem sie noch zum Teil vom Gestein umgeben sind, so frisch sind, da8 sogar ihre ursprüngliche Fürbung erhalten ist. Die Fauna von Samos steht übrigens den persischen (Maragha) und ehinesischen Hipparion-Faunen nüher als den europáisehen. Mit letzteren hat sie insgesamt 1—2 Arten (Helladotherium, Tragocerus) gemein. Vortragender brachte von Samos etwa 15 Arten mit sich, deren Transport — da es in Samos ein lixportverbot gibt — mit ziemlichen Schwierigkeiten ver- bunden war. b) KoRmos spricht sodann aus dem AnlaB8, da8 die geologisehe Reichsanstalt in den Besitz einer kleineren Knochensammlung von Trinil (Java) der II. SELENKA- Expedition gelangt ist, über das Alter der Pithecanthropus- (Ken- deng-) Schichten. In letzterer Zeit wurde Java zwecks Feststellung des Alters der Schichten von Trinil von vier Expeditionen besucht (VOoLz, ELBERT, ZELENKA 1—II[), welche auf Grund des gesammelten Materials und ihrer reichen Erfahrungen sich ohne Ausnahme für das pleistozüne Alter dieser Schichten aus- sprachen. Vorsitzender FR. SCHAFARZIK beglückwünseht Vortragenden besonders dazu, dab es ihm gelungen ist auf der so oft durchforsehten Insel Samos noch eine neue Art zu finden. L. v. Lóczy führt aus, daB er gelegentlich seiner Ostasienreise nicht weit vom Fundort des Pithecanthropus war und hier eine grole Terrasse untersuchte, die in 8—10 m Máchtigkeit aufgesechlossen war. In den oberen Schichten fand er Schnecken und Münzen, ferner ein Armband aus einer groBen Tridacna-Schale. Diese Terrasse befand sich hoch über dem Meere und schien trotz ihrer schönen Schichtung sehr jung zu sein. Leider ging das gesammelte Material wáhrend des Transportes am Meere irgendwo verloren. c) Z. SCHRÉTER hielt einen Vortrag über die Höhlevon Komárnik im Komitat Krassószörény. Der FEingang derselben befindet sich oberhalb des Waldheger-Hauses bei Komárnik in hornsteinführenden, unter 459 gegen W fallen- den Malm-Kalkstein. Die Höhle zieht im groBen ganzen gegen S, in der Streich- richtung. In den Hauptgang műünden verzweigende und gröbtenteils noch nicht begangene Seitengánge. Die Wünde der Höhle erscheinen durch sehr schöne Tropf- steinbildungen, in der Form von Stalaktiten, Stalagmiten, verflochtenen Süulen, und besonders draperieartigen Bildungen verziehrt. In der Höhle wurden Tier- knochen oder menschliche Geráte bisher nicht gefunden. Sodann besprieht Vortragender die Entstehung des ganzen mesozoischen Gebirgszuges und hebt den Peneplain-Charakter des Gebirges hervor. Die Höhe der im Pleistozün tiefer eingesehnittenen jedoch gegenüber den heutigen ziemlich hohen Talsohlen wird durch die alten Terrassen des Ponikvabaches angezeigt, welche sich 3—5, bezw. 15—20 m über dem heutigen Bachmiveau befinden. Nach Zeugenschaft dieser Terrassen floB der Ponikvabach durch das gegen W ziehende, heute trockene Tal in das Tal von Komarnik ab. Mittlerweile stie8 der Bach wahrscheinlich auf einen geeigneten Sprung im mesozoischen Kalkstein, in welehem er einsickerte und allmáhlieh die heutige Höhle erodierte. In einem etwas spüteren Abschmitt des Pleistozáns dürfte das Wasser des Ponikvabaches dureh die Höhle in das Haupttal geeilt sein, was dureh den in der Höhle vorhandenen Ouarzsand und Sehotter erwiesen erscheint. Heute, nach dem Sinken der Erosion flieBt der in einem Ponor verschwindende Ponikvabach in den Klüften des Kalksteines unter dem Niveau der Höhle dem Tal von Komárnik zu. Der frühere Lauf des Baches, die an der Berglehne mündende Höhle liegt also heute trocken. GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN 347 FR. SCHAFARZIK stellt die Frage, ob aus der Höhle keine Gerüte oder Fossilien zutage gelangten, de er in der Bohuhöhle am Stirnik Höhlenbürenzühne fand, welche im Museum der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt zu sehen sind. Z. SCHRÉTER erwidert, da8 er nichts derartiges fand. TH. KoRMos erwühnt, daB man bei Oravicza in der Pauleászkahöhle einen riesigen mit Sinter dick überkrusteten Schüdel fand, den er für einen Mastodon hielt. Spáter entpuppte sich derselbe als ein gewöhnliecher Rindsschüdel. AuBerdem fand sich ein ebenfalls inkrustiertes Skelett vom braunen Büren, darunter aber ein eiserner Pfeil, von welcehem J. HALaAvÁTS feststellte, dab derselbe aus dem XIII. Jahr- hundert stammt. 3. Jünner 1912. a) L. RorH v. TELEGD spricht über Tiefbohrungen von Zboró. Bei Zboró (Kom. Sáros) wurden zwei Sehurfbohrungen auf Erdöl niedergeteuft. Die Bohrungen (die ersten auf dem Gebiete) wurden am rechten Ufer des Rakovec- baches zwischen Zboró und Smilnó, auf dem unter den Menilithschiefern lagern- den Buntschieferton sistiert. Beide Bohrungen lie8 ein sehweizer Kapitalist OTTO BRUGGER niederteufen. Die Bohrung I ging mit staatlicher Subvention, die II ohne einer solchen von statten. Die Bohrung I wurde am 25. November 1905 begonnen, und durchdrang bis 1200 m Tiefe bunten (roten, blauen und grünlichen) Schieferton, zwischen welchem eingelagert sich zu wiederholten Malen harte 1—3 m michtige Sandsteinbánke fanden; in dieser Tiefe wurde die Bohrung am 30. April 1908 eingestellt, weil die staatliche Unterstützung nur bis 1200 m zugesagt wor- den war. Vom 260. m zeigten sich ohne Unterla8 Gase, beim 390. m erfolgte ein Gasausbruch. Die ersten Ölspuren traf man bei 840 m, von dieser Tiefe an zeigten sich Ölspuren und Gase ohne UnterlaB, ja in 1175 m Tiefe wurden die Ölspuren von reichlichen Benzingasen begleitet. In der Bohrung II, welche sich N-lich von der I am Graben befindet, fand man bereits in S0 m Tiefe sehwache Ölspuren, welche dann nebst Gasen von 110 m an bestándig zu beobachten waren. Beim 430. m erfolgte eine Gaseruption; beim 615. m zeigten sich so schöne Ölspuren, daB versuchsweise gepumpt wurde. Nebst Gasen fand man schöne Ölspuren, Asphalt und Salzwasser zwischen 770—860 m. Zwischen 910—920 m zeigten sich reichlich Gase und auch Ölspuren. Beim 960. m.erhielt man zum zweitenmal Salzwasser. Ölspuren und Gase traten bis zur Sohle des Bohrloches (1110 m) auf. Diese Bohrung wurde in letzterer Tiefe beendet, befindet sich jedoch in solchem Zustand, dab sie wann immer fortgesetzt werden kann. Sodann führte Vortragender die von Ing. L. DUNKA verfertigten Profile dieser beiden Bohrungen vor. Vorsitzender FR. SCHAFARZIK ersieht aus diesen Darlegungen, daB der ganze durehbohrte Komplex KEozün ist. Es ist bedauerlich, dab wührend der Bohrung weder das FEinfallen der Sechichten, noch die Temperatur gemessen worden ist. Dies würe behufs Feststellung des geothermischen Gradienten sehr heilsam ge- wesen. Auch aus dem gehörten Vortrage ist ersichtlich, mit wie viel Schwierig- keiten die Petroleumsechürfung zu kümpfen hat. Umso erfreulicher ist, daB bei Izaszacsal neuestens tatsáchlieh Petroleum angeteuft wurde, u. zw. in der Nöhe jener alten Schürfung, welche 1896 von J. BöckH ausgesteckt worden ist. L. v. Lóczys Aufmerksamkeit fesselte in erster Reihe das vom Vortragenden erwáhnte Salzwasser. MRazEc betrachtet nümlich die Flyschmasse der Karpathen nach UHLIG als auf den mediterranen Salzton übersechoben. Ob man es hier mit diesem miozünen Salzton zu tun hat, oder ob das Salz wohl vielleicht aus den Kreidesandsteinen der galizisehen Geologen stammt ? 348 GESELLSCHAFTSANGELEGENHEITEN. L. RorH v. TELEGD erwidert hierauf, dab Salzton im ganzen eozünen Sehich- tenkomplex awuftritt, da8 sich jedoch in den tieferen Schichten stellenweise auch bedeutenderer Salzgehalt zeigt. Nach ihm haben wir es mit normaler Lagerung zu tun, die Bohrung bewegte sich in eozünen Schichten, darunter wird ohne Zweifel Kreidesandstein folgen. b) L. v. Lóczy jun. sprach über die Gebirge von Villány und Bán-Kiskőszeg. Der Drauflu8 wusch im Pleistozán die S-Lehnen der Berge Tenkes und Harsányhegy, und erodierte die N-Lehnen des Hügellandes von Bán- Kiskőszeg. Mit der Donau vereinigte er sich bei Kiskőszeg. Vortragender unter- stützt diese Behauptungen mit dem Vorkommen von Drausand bei Siklós, mit den Glaubersalz-Ausblühungen unterhalb des Harsányhegy, und den gegenwürtigen Höhenverhültnissen. Die beiden Gebirge werden von Trias-, Jura- und Unterkreidekalksteinen, mediterranen Sandsteinen und diluvialem LöB aufgebaut. Die Mediterranschichten wurden im Gebirge von Bán-Kiskőszeg an mehreren Punkten, so bei Bán, ferner bei Kiskőszeg von Basalt, Basaltbreccie und -tuff durchbrochen. Vortragender betrachtet die Tektonik nach sechweizerischer Auffassung als ebenso wichtig, wie die Stratigraphie, da sich aber mit der Stratigraphie in ihren groBen Zügen 1874 bereits HoFmANw befa8Bt hat, studierte er bisher vornehmlich die Tektonik. Das Gebirge von Villány dürfte seine Entstehung dem prümediter- "anen Abbruche des Berglandes zwischen dem Pécser und Villányer Gebirge ver- danken. Dieser Abbruch wippte die Kette des Gebirges von Villány kulissenartig auf. Der so entstandene Gebirgszug wurde durch eine spütere jüngere pliozüne Senkung der SE-lieh vom Gebirge gelegenen Landschaft zurüeckgepresst. Spuren hiervon begegnete Vortragender bei dem Studium des Gebirges allenthalben. Auch das eingangs besprochene alte Draubett führt er auf eine tektonisehe Senkung zurück. M. v. PÁLrY bemerkt anschlieBend an diesen Vortrag, dab er den Steinbruch von Villány vor Jahren ebenfalls besuchte, dort auch eine Verwerfung beobachtete. Er bespricht ferner seine Polemik mit Trinr. Schlie8lich bemerkt, er daB LŐRENTHEY bereits 1908 im Steinbruch von Villány Lingula-Arten sammelte. TH. KoRmos berichtet im 6 Anschlu8 an den Vortrag v. Lóczys über einige neuere Funde in Beremend. Nach einer Begrübung Lóczy jun.8§ durch Vorsitzenden FR. SCHAFARZIK wird die Sitzung gesechlossen. MITTEILUNGEN AUS DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. JAHRGANG 1912. -—— HEFT 2. REDAKTEUR : Dr. OTTOKAR KADIÓ REFERENT. VORLÁUFIGER BERICHT ÜBER DIE IM SOMMER DES JAHRES 1911 IM HÖHLENGEBIET ABAUJ-GÖMÖR VORGENOMMENEN HOÖHLENFORSCHUNGEN. Von Dr. GABRIEL STRÖMPL. In der zweiten Hülfte des Monates Juli und anfangs August ist mir seitens der Höhlenforsehungskommission der Ungarischen Geologischen Gesell- schaft Gelegenheit geboten worden eine ganze Reihe von Höhlen ihrer Zah1l und Lage nach topographiseh zu studieren. Die Resultate meiner dies- bezügliehen Untersuchungen gedenke ich im folgenden kurz zusammenfassen. I. Verzeichnis der Höhlen des Pelsőcer Plateaus. (Die Höhlen des Nagyhegy.) In der Gemarkung der Stadt Pels ő c (Komitat Gömör) Csekréter-Löcher. 1. In der NE-Ecke des Csikrét. Hohlige Höhle, gegenwártig mit eingestürzter Decke. (Skizze davon im Vormerkungshefte.) 2. Von Csikrét nach E, entlang des Waldweges doppelte Klufthöhle, deren blo8 N-licher Kamin frei ist, der S-Iliche endet blind. (Skizze.) 3. Östlich gegen den Ibolya-bére noch eine Kluft- höhle.) 4. Am N-licehen Abhang des Kislucska-hegy ebenfalls eine Klufthöhle. 5. Gyökérlyuk oder Szűk-bányája am N-lichen FuB der Hás-bérc. Es ist dies eine doppeltmündige, entlang einer Felsspalte entstandene enge Höhlung. Den Abgang ersehwert angesammelter Schutt. (Skizze.) 6. SE-lieh vom Kétvölgy- Brunnen, am Rande der Valentin Antalsehen Wiese, eine abschüssige Grotte, das Bonnyék-lyuk — Ráuberloch. 7. N-lich vom Kétvölgy, neben der Wiese . des Samuel Bartus Pulen eine kleinere Grotte als jene unter 6. — 8. An der 1 Mit Deckung der Kosten von 300 K aus dem d. J. Beitrag der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. 350 W; D: GABRIEL STRÖMPL Spitze des Páskaházaer závoz! eine Lichtung, in deren N-licher Doline das (rezű-lyuk (Gezű — ein langschweifiges der Maus üáhnliches Süugetier). 9. Auf der Nagyhegyi-puszta, die als Pince (— Keller) bezeiehmete Klufthöhle. Hine einge- stürzte mit Schutt verschüttete Klufthöhle. Bin gut zugánglicher, kühler Hohlraum, den die Bewohner der Puszta im Sommer als Keller benützen. Daher der Name. (Skizze.) 10. In dessen Náhe eine engmündige Klufthöhle. Nur mit Strickwerk zugánglich. 11. Szalánka. Im der Mitte des Plateaus. Der Eingang eingestürzt und mit Steinblöcken verstopft. Höchstwahrscheinlich eine Klufthöhle- (Skizze.) 12. Macska-lyuk. Befindet sich neben dem Weg zwischen der Farkási- puszta und der Gemeinde Vígtelke in einer Doline der Anhöhe Zsór (W-liche Seite). Entlang einer Welsspalte entstandener enger horizontaler Gang. Wegen des hier hervorguellenden guten Wassers sehr besucht. (Skizze.) 13. Csengó- lyuk. In der Mitte der Gömörer Wiese. (Auf der Karte an sehlechter Stelle eingezeichnet.) Sehr typisch, die gröbBte Klufthöhle des Plateaus. Ungefáhr 100 m tief. Unzugánglich. 14. Bine Höhlung neben der Szilaskaguelle, an der Seite einer Doline. Kühl. (Skizze.) 15. Am mittleren Kamm der Anhöhe Nyerges eine Klufthöhle. Die Anhöhe befindet sich am W-lichen Rande des Plateaus oberhalb der (Gemeinde Kuntapolca, von der Nagyhegyer-puszta NW-lich gelegen. In der Gemarkung der Gemeinde Gencs, zwischen den Klippen der Gemeinde. 16. Das Bonnyék lyuk (zbujnik — Ráuber slowakisch) oder Zsivány- lyuk. Hingang eng, im inneren geráumiger. In der Gemarkung der Gemeinde Szalóec 17. die Leontinenhöhle. Nahe am Fube des Tales, an der gegen SE ziehende und nach E ablenkende Bergrippe des Kis-Bikk-Plateaus (602 m); vis-á-vis der Bisenbahnstation Gombaszög. Die Bevölkerung kennt die Höhle nur unter dem Namen (rombaszöger-Höhle. (Die Bezeichnung Ludmillahöhle auf der Militárkarte ist unrichtig.) Der nied- rige Bingang führt in eine geráumige, ansehnliche Höhle mit mehreren Nischen. Sie gehört in ein ülteres Niveau des Sajó, wie dies die FluBterrasse in der Höhlenmündung genügend beweist. Es ist dies eine pleistozáne Höhle, welche allerdings von den in den SajófluB sich ergiebenden wasserreichen Ouellen ausgewaschen wurde. Gegenwürtig ist sie vollstándig trocken. (Skizze.) 18. In der Gemarkung von Pelsőc, jedoch an der Seite des Sziliceer Plateaus, am linken Ufer des Sajó, oberhalb Ujhámor befindet sich über dem Talboden 50—60 m hoch das Bartók-lyuk, bestehend aus drei Hohlráumen einer ein- gestürzten gerüumigen Höhle. II. Verzeichnis der Höhlen des Sziliceer Flateaus. In der Gemarkung der Gemeinde Szilice. 19. Sziliceer Fishöhle oder Lednice. Eine geráumige Grotte am N-lichen Abhang der Lednice-bérc, welche sich sackförmig in die Steilwand erstreckt. Sie ist eine entlang einer Spalte durch die einsickernden Wasser ausgewaschene gewölbte Grotte. Gegenwártig ist , 1 Auf das Plateau führende Serpentinen. Wo sie die Bergrücken erreichen, dort ist die vSpitze des Zavozs. VORLÁUFIGER BERICHT ÜBER DIE IM SOMMER DES JAHRES 1911 IM HÖHLENGEBIET. 351 blo8 der innere Teil zu sehen, wáhrend der einst sehr geráumige vordere Teil eingestürzt ist und in Form von groBen Blöcken der einst überhüngenden Fels- wand im Vorhofe der Mündung zertrümmert liegt. Mehrere zusammenhüngende Güönge weisen auf eine untere verstopíte Fortsetzung hin. Von hier aus rührt auch jener Luftzug, der die untersten Eiszapfen schmilzt. Es ist dies eine sackförmige Bishöhle, welche ihr Bis der nördlichen Lage des Hinganges ver- dankt. (Skizze.) 20. 1ki-zsomboly.! Am §-liehen Abhang des 456 m 6 hohen Gipfels, oberhalb des Mély-völgy. Mündung L-förmig. Typische Klufthöhle. Das Eindringen nur mit Strickwerk möglich. (Skizze.) 21. Sziliceer-Tropfsteinhöhle. Im nördliehen Teil der Gemeinde, neben dem Weg gegen Krasznahorkahosszú- rét und nahe zum Gipfel des Kerek-bikk. Hingang eng, einwárts gerüumiger und horizontal verlaufend. Mit sehönen Tropfsteinbildungen ; die herabgefallenen Steinblöcke, mit dicker Sinterkruste inkrustiert. Das Tröpfeln im Inneren der Höhle ist auch jetzt stark. (Skizze.) 22. Unweit von dieser befindet sich die Klufthöhle Nagy-zsomboly. Es heiBt, diese Höhle soll dem Csengő-lyuk bei Pelsőc ühmnlich sein. 23. Im Walde des Sás-bikk (607 m) eine kleinere Kluft- höhle. 24. Neben der Weide Tiszta-bikk eine Höhle, in welcher nach Schatz gegraben wurde. 25. Im W-lichen Teil der Gemarkung das Loch Borz-lyuk. Gegen Kisfalu am Nagy-rét zwei, neu entstandene Sauglöcher. In der Gemarkung der Gemeinde Jólész. 26. In der Nöáhe des Sziliceer Nagyzsomboly zwei kleinere Klufthöhlen. 27. In den Klippen des Leánykő dem Tal zugekehrt zwei Löcher. 28. Am W-lichen Ende des Nagymálnáspart an der Peres-tető die Höhlung Macska-lyuk. 29. Daneben an der Bikkfa-tető ebenfalls eine. In der Gemarkung der (Gemeinde Szádvárborsa (Borzova). 30. Vöróskő-lyuk am Ende des Vöröskő, am 5-liehen Abhang des Gipfels. Von der einst gewölbten Grotte ist bloB ein enger aufsteigender Ast noch vor- handen. Man nimmt an, daB diese Höhle mit der Lednice zusammenhüngt, was jedoch nach dem Verlauf der Lithoklasen geurteilt ausgesehlossen zu sein scheint. (Skizze.) 31. Vöröskőer Saugloch. Bewachsen und verschüttet. DaB das Wasser des blinden Tales in der groBen Ouelle bei Gombaszög wieder em- porguillt, ist sehr wahrscheinlieh. 32. Csengő-lyuk. Tiefe Klufthöhle am 5-lichen Abhang des Vereskő. 33. Ortovány-lyuk W-lich vom Ösztön-hegy, an der N-lichen Seite des Ortovány-hegy. Gewölbte Höhlung, kellerhalsförmig. 34. Kis- lednice. Eine Kilufthöhle an der W-lichen Seite des Törökkapu-hegy. 35. Pu- docska-lyuk, am W-lichen Abhang des Bagyizőr-tető (nicht Bagyi egy-(r-t). 36. Szarvasól-lyuk. Bine Grotte im 6 E-lichen Teil des Waldes Haragistya. 37. An der N-lichen Seite der Szemerke ein Saugloch, in welchem der Bach der Mühle von Korotnok und der Bach des Dorfes versehwindet, wenn das Wasser grob ist. Das Wasser kommt bei Kecső wieder ans Tageslicht. (Skizze.) 38. Neben dem Weg nach Kecső im Babosvölgy ein Saugloch, wo der Bach Mittyeszke versehwindet. 39. Feneketlen-lednire. Am 6 W-lichen Abhang des Liba-tető. Hine imposante Klufthöhle, entstanden an der Kreuzung von Fels- 1 Naturschacht, die französiche : aveu. 352 Dr: GABBIEL STRÖMPL spalten. Die gerüumige Mündung zugünglich, der steile Kellerhals unzugánglich. Gönzlich unbekannt. (Skizze.) In der Gemarkung der Gemeinde Kecső. 40. Ördög-lyuk in der SW-lichen Ecke der Gemarkung. Gehbare Höhle (410 m). 41. Róka-lyuk da- neben. (Die Einzeichnung an der Militárkarte unrichtig. Der Name bezieht sich nicht auf das Feld. sondern auf die Grotte.) 42. Domica-lyuk. Klufthöhle am Gyöngyit-tető. 43. Neben dem Büdöstó vis-á-vis dem alten Wirtshaus am FuBe des Berges im Gebüsch ein Saugloch. Das Wasser der Lacke fliebt in dieses Loch. Entlang der §-lichen Senkung des Sziliceer Plateaus finden wir eine ganze Reihe von Sauglöchern. In die Gemarkung von Kecső gehört auch jenes Saugloch, welches sich am §-liehen FuBe des Gyöngyit-tető und beim Weg- abschnitt 341 m der Komitatsstra8Be befindet. Hierher flieBt das Wasser des Tales, der an der Karte als Róka-lyuk bezeichnet ist. 45. Von hier aus E-lich, schon gegen der Berglehne des Poronya-tető befindet sich das dritte Saugloch von Kecső. Es ist dies eine Höhlung, entstanden lüngs einer Fels- spalte, wie die zwei vorangehenden, welche ihr Wasser allerdings zum Bach der Baradla führen. In der Gemarkung der Gemeinde Aggtelek. 46. Der Moorgrund des Csernei-tó mündet ebenfalls in ein Saugloch, dessen kleine Höhlung neben dem Fahrweg im (Gestrüpp verborgen ist. 47. Das Saugloch Kis-baratka befindet sich an der Lehne des Baradla-tető, nahe zur Mündung der Baradla. 48. Neben der Baradla, H-lieh vom Touristenhause finden wir ebenfalls ein Saugloch, in welches die Tüler der Anwiánde Bagoly-vágás und Fekete-tó zusammenlaufen. Auch der Abgang der Baradla war einst ein Saugloch, gegenwürtig versehlin- gen die oben erwáhnten Sauglöcher die Wásser der Moore des welligen Hügel- landes am südlichen Rande des Sziliceer Plateaus. 49. Ravaszlyuk (— Saugloch) B-lich von der Gemeinde am FuBe des Szőlő-hegy am Ende eines Moores. In der Gemarkung der Gemeinde Jósvafő. 50. An der W-liehen Seite des Kerekgárdony (der Name Kerekgarát bezieht sich auf den linken Gipfel des Lófej-völgy. Vom Hegyeshegy N-lich (400 m) entlang einer Felsspalte befindet sich eine Höhle mit geráumiger sackförmigen Höhlung. Hoch über dem Tale. (Skizze.) 51. Im Rét-oldal eine gehbare Grotte. Am linken Ufer des Jósvabaches, nahe der Grenze von Szinpetri. 52. Im Walde des András-gálya eine tiefe unzugángliche Klufthöhle. Der Name Farkas-lyuk ist nur eine Lokal- bezeichnung und bezieht sich auf keine Höhle. In der Gemarkung der Gemeinde Jabloncza (Kom. Abauj-Torna). 53. Unter den Ruinen des Sólyomkő nebst dem Kisfaluer Forsthaus gáhnt in der hohen, steilen Felswand eine gerüumige Höhle, die an der Kreuzung zweier Felsspalten entstanden ist (Skizze). VORLÁUFIGER BERICHT ÜBER DIE IM SOMMER DES JAHRES 1911 IM HÖHLENGEBIET. 353 III. Verzeichnis der Höhlen des Szilaser Plateaus. (Komitat Abauj-Torna.) Im der Gemarkung der Gemeinde Szádalmás. 54. Barát-zsomboly. (Nach den Skizzen des Herrn Grundbesitzers BEuGEnN PowgGRgácz unten dem Namen Derenker-zsomboly bekannt.) Am §-lichen Rande der Gemarkung, nahe den drei Grenzhügeln Typische Abgrundshöhle. entstanden entlang einer N-— 5-lichen Spalte. 55. CGsont (— Knochenhöhle)-barlang von der ersteren B-lich neben der 155 m hohen Spitze. (Nach PowxGgácz Klufthöhle Nr. 9.) In der Gemarkung der Gemeinde Szilas. 56. Szabó-pallagi-zsomboly. Mit doppeltem Abgang. Am 6 Grenzweg des Plateaus beim Punkte 510 m. 57. Vecsembükki-zsomboly im N-lichen Teil des Vecsembükk (601 m). (Nach PowxGgácz Klufthöhle Nr. 5.) 58. Wir haben auch die Klufthöhlen Nr. 1, 2 und 3 aufgesucht. Die Angabe ihrer Lage halte ich jedoch nicht für genau, indem hier das Terrain derart kompliziert ist und die Orientierung dadureh dermaBen erschwert ist, daB die Militárkarte im MaBstabe 1 : 75,000 in dieser Gegend nicht ausreicht. Bei der detaillierten Forschung des Zusammenhanges all dieser Kilufthöblen wird man sich einer Karte im Mafstabe 1 :25,000 be- dienen müssen. Die Klufthöhlen Nr. 4, 6, 7 und 8 habe ich nicht gesehen. Die Klufthöhlén des Szilaser Plateaus sind ziemlich gleichförmig. Es sind dies schachtförmige enge tiefe Höhlen, deren unteres Ende wir noch nicht kennen. Der sonderbare Typus dieser Höhlen wird hier durch die Schichten- folge und besonders durch die eigentümliche Stellung der Lithoklasen bedingt. Über ihren Bau werde ich demnüchst eingehender berichten. Der eine Teil der nummerierten Klufthöhlen gehört sehon in die Gemarkung der Gemeinde Komjáti, nümlich zum Tornaer Alsó-hegy. Am Plateau gibt es noch mehrere Klufthöhlen, die man aber nur nach Gemeinden und Domünen zusammensehreiben könnte. Hierher gehören auch die eingestürzten Klufthöhlen, jene verstopfte Löcher, von denen uns einige der Szilaser Forstwart gezeigt hat. Das Studium der Klufthöhlen vom spelüoli- gischem Standpunkte aus genommen, verspricht so manches Interessante. In der Gemarkung der Gemeinde Tornaszentandrás. 56. Am N-Ilichen Abhange des Osztramos-hegy (Extramos oder Ostromos 380 m) habe ich nur noch die Ruinen einer Höhle gefunden. Sie befindet sich ungefáhr 100 m über dem BodvafluB, im Niveau des pliozánen Hügellandes Cserehát, die Höhle ist somit alt. Das Innere zertrümmert. Die Ausgrabung wüáre wün- schenswert. (Skizze.) In der Nühe dieser Höhle, in der NW-liehen Biegung und nahe zum Fuf8e des Berges finden wir ebenfalls eine Höhlung künstlich ausgegraben. Wahrscheinlich hat man hier nach Erz geschürft. IV. Verzeichnis der Höhlen des Tornaer Plateaus. In der Gemarkung der Gemeinde Barka (Komitat Gömör). 60. Ördög- lyuk, Abgrundshöhle mit weitem Schlund an der Komitatsgrenze, am Felső- Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 24 354 Dr GABRIEL SRÖMPL hegy, neben dem Punkt 823 m. Am Barkaer Felső-hegy die Höhle 61 Hó-lyuk, Entstanden am Rücken des Nagy-hallókő (nicht Hollókő! 881 m) entlang einer W—E-liehen Spalte. Bewahrt den Schnee durch den ganzen Sommer. Die Ránder stürzen zeitweise ein, wodurch sich der enge Höhlengang allmáhlich ver- kürzt. (Skizze.) 62. Die Burkaer oder Hallókőer-jégbarlang (— Fishöhle). Typische Kishöhle, entstanden entlang einer Spalte, mit starkem Luftzug. (Deswegen der Name Hallókő.) Die zwei übereinander liegenden Mündungen sind dem N zu- gekehrt. Das His verdankt diese Höhle dem Hó-lyuk, aus welchem das ge- sehmolzene Schneewasser in die letztere Höhle sickert. Infolge des starken Imftzuges in den Spalten friert das Schneewasser zu His. Die Spalte ist das Resultat einer Bergrutschung. Das Verlaufen ist gerade. Die Ouergünge sind durch Ouerspalten bedingt. Die in die Spalte gezwüngten Felsblöcke teilen den engen Gang in zwei Niveaus. Beide Niveaus sind ziemlich schwer zu begehen. (8kizze.) 63. Die Barkaer Tropfsteinhöhle (Der Lokalname Marci-lyuk wird sehon selten gebraucht.) befindet sich unter dem Hallókő nebst der Ouelle Sejbkút und am E-lichen Abhang des Sejb-domb. Der Abgang ist eng, der Gang, das Bett eines versehwundenen Baches, schon leichter zu begehen. Im Innern wird die Höhle geráumiger und die Winde mit Tropfsteinbildungen geschmückt. Horizontal verlaufende Höhle vom Wasser der Sejbkútguelle aus- gewaschen. (Skizze.) 64. Das Saugloch Sűlyedés auf der Wiese Pótlók, am Ende eines Moores. Dessen Wasser guillt am FuBe des W-lichen Langa-oldal in Form einer wasserreichen Ouelle. 65. N-lieh vom Moore Sülyedés, am der Berglehne Mateszkő eine lange schmale Höhle. In der Gemarkung der Gemeinde Szádelő (Komitat Abauj-Torna). 66. Am SW-lichen Abhang des Szádelői-kő (602 m) eine Höhle. 67. Zwischen den Felsen am linken Abhang des Szádelői völgy klaffen die Öffnungen des Sas-lyuk und Juhász-lyuk, Überreste einer gröberen Höhle. 68. Neben dem Felsturm Cukorsüveg ein enger Durchgang. In der Gemarkung der Gemeinde Áj. 69. Im Áji-völgy, von dem Ordög- híd am rechten Talufer zwischen den Felsen zwei kleine Grotten. (Skizze.) Etwas mehr aufwürts noch eine. 70. Oberhalb dem Weg, an der rechten Seite des Baches im 6 Ördög-szurdok abermals eine Grotte. Ahnlich wie jene im Szádelő sind auch diese Grotten Überreste einer gröBeren Höhle. In der Gemarkung der Gemeinde Ájfalucska. Am Ájer Plateau. 71. Die Falucskaer-Höhle neben dem Gwrecovi-vreh. 72. Dzira in der Náhe der Áj-rét. 73. Die Höhle Krulova-bánya liegt in der Verlüngerung des Bergrückens Szarvas-hegy, wo man auch heute nach Erz schürft. Die obige Höhle (?) wird. wahrscheinlich ein aufgelassener Stollen sein. In der Gemarkung der Gemeinde Szepsi. 74. Am rechten Ufer des Bodvaflusses die zweimündige Höhle Tintás-lyuk. In deren Nachbarschaft eine sauglochförmige gerüumigere Höhle. (Skizze.) Der Forstwart von Szepsi (Josepm Szrágowsczxy) hat mir nachtrüglich schriftlich die Existenz folgender Höhlen mitgeteilt. 75. Im Walde der Jászóer Propstei eine grobe Tropfsteinhöhle. 76. Auf der Jászóer Wiese die Höhle Feneketlenkút. In der Gemarkung der Gemeinde Debrőd. 77. Die grofe VORLÁUFIGER BERICHT ÜBER DIE IM SOMMER DES JAHRES 1911 IM HÖHLENGEBIET. 355 Höhle der Ilona-Ouelle. In der Literatur findet man Angaben über Höhlen aus der Umgebung der Gemeinde Somodi, von denen wir aber sehr wenig wissen. Falls man in den einzelnen Gemeinden auf Ort und Stelle nach Höhlen fragen möchte, würde sich die Zahl der Höhlen vergröBern, denn man hat mir mehrere solche Höhlen erwáhnt, von denen die Betreffenden wenig gewubBt haben, aber andere, die damals nicht anwesend waren, mehr gewubBt hátten. Wegen Mangel an Zeit und Geld konnte ich die angeführten Personen und noch weniger die Höhlen selbst nicht mehr aufsuchen. Meine Zusammensehreibung enthült somit nicht die gesamte Zahl und Lage der Höhlen des Höhlengebietes Abauj-Gömör. Viel weniger. Ich selbst weiB es am besten, daB mein- Bericht zur Kenntnis einer der reichsten Höhlengebiete unseres Vaterlandes blo8 Materialien geliefert hat. Im vorliegender Arbeit habe ich die aufgesuchten und erfahrenen Höhlen blob aufgezühlt. Das Ziel meiner Zeilen ist noch keine Studie, sondern eine Katalogergünzung, meine eigentlichen Untersuchungen werde ich demnüchst in einer ausführlicheren Arbeit mitteilen. — ———— DIENSTLICHE BERIUHTE DER. HÖHLENFORSOHUNGSKOMMISSION DER U. G. G. Auszug aus dem Protokoll der Höhlenforsehungskommission der U. G. G. vom 6. Februar 1911. Prásident: KARL SIEGMETE. Referent: Dr. OTTOKAR KaApré. Anwe- send: EMERICH GABRIEL BEKEY, TITUS CSÖRGEY, LUDWIG DERREY, BÉLA DORNYAY, BÉLA FINGER, ÁLEXANDER GoRSICZKY, Dr. EUGEN GRESCHIK, MICHAEL HÁMORI, OTTO HERMAN, Dr. EUGEN HILLEBRAND, Frau v. Dr. OTTOKAR KApIó, Dr. ALEXIUS KERÉK- GYÁRTÓ, Frau v. Dr. ALEXxXIUS KERÉKGYÁRTÓ, Dr. THEODOR KORMOS, KOLOMAN LAm- BRECHT, Dr. GABRIEL LászLó, JosEF Lósv, Dr. LuDpwIG Lóczy, STEPHAN MAJER, Dr. LupwIG MÁRTon, Dr. LupwIG MEzEYx, Baron Dr. ALBERT NyÁRY, Dr. FRANZ PÁvAI VAJNA, BÉLA PARLAGI, JAKOB SCHENK, Dr. ZOLTAN SCHRÉTER, PAUL KORNEL ScHOLTZ und TIHAMÉR SZAFFKA. Prüásident eröffnet die Sitzung und ersucht die Mitglieder Dr. LUDWIG MÁRTON und PAUL KORNEL ScHoLTZ zur Beglaubigung des Protokolls. Auf der Sitzung wurden folgende Gegenstünde verhandelt: 1. Referent ver- liest das Protokoll vom 3. Januar 1911, welehes von der Kommission beglaubigt wird. — 2. Referent meldet, da8 die auswürtigen Mitglieder EUGEN PONGRÁC, EUGEN GEDEON, Dr. LupwIG MÁRTON und TIHAMÉR SZAFFKA in die Geologische Gesellschaft getreten sind und infolgedessen ordentliche Mitglieder geworden sind. Es wird mit Freude zur Kenntnis genommen. — 3. Auf Empfehlung des Prüsidenten wird Herr Jurrius HEFrY zum auswürtigen Mitglied gewühlt. — 4. Referent meldet, daB das ordentlicehe Mitglied Dr. EuGEN HILLEBRAND in der Répáshutaer Ballahöhle Ver- suchsgrabungen vorgenommen hat und bei dieser Gelegenheit in Gesellschaft einer 24k 356 DIENSTLICHE BERICHTE DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION DER U. G. G. diluvialen Wirbeltierfauna Knochenreste eines Kindes gefunden hat. Über diesen Fund hat Dr. HILLEBRAND in der Fachsitzung der Ungarischen Geologisehen Gesell- schaft vom 25. Januar 1911 unter dem Titel: Die Knochen des Urmen- schen aus der Ballahöhledes Bükkgebirgess einen Vortrag gehal- ten. Der Text des Vortrages ist in den eMitteilungems in ganzem Umfange erschienen.1 Es wird mit Freude zur Kenntnis genommen. — 5. Referent legt das Arbeitsprogramm und den Kostenübersehlag für das Jahr 1911 vor, was seitens der Kommission angenommen wird. Auf Vorlage des Prásidenten votiert die Kom- mission dem Referenten für das Jahr 1911 eine Prümie von 100 K. Der Text des Arbeitsprogrammes und des Kostenüberschlages ist im ganzen Umfang in den cMitteilungems erschienen.? — 6. Ordentliches Mitglied PAUL KORNEL SCHOLTZ meldet im Namen der Prüfungskommission, daB letztere die Schriften und die Kassa untersucht und in gröBter Ordnung gefunden hat, worauf die Kommission dem Referenten und dem Kassier, sowie den Mitgliedern der Prüfungskommission für ihre Tütigkeit Dank votiert und ihnen für das Jahr 1911 das Absolutorium erteilt. — 7. Das Ehrenmitglied OTrro HERMAN hült seinen Vortrag Die An- gelegenheiten des Borsoder Paleolithiumss, welchen die Kom- mission mit Begeisterung empfangen hat. Der Text des interessanten Vortrages ist in den cMitteilungens in ganzem Umfange erschienen.? Nachdem nichts weiteres vorliegt, schlieBt der Prásident die Sitzung. Auszug aus dem Protokoll der Höhlenforsehungskommission der U. G. G. vom 24. Februar 1911. Prüsident: Dr. KARL JORDÁN. Referent: Dr. OTTOKAR KaApIó. Anwe - send: EMERICH GABRIEL BEKEY, Dr. EUGEN CHOLNOKY, BÉLA FINGER, Dr. EUGEN HILLEBRAND, Frau OTTOKAR Kapró, Baron Dr. ALBERT NyÁRY, Dr. KARL PAPr, Dr. FRANZ PÁvAI VAJNA, THEODOR PITTER, PAUL KORNEL ScCHOLTZ, Dr. GABRIEL STRÖMPL, TIHAMÉR SZAFFKA, Dr. THOMAS SZONTAGH und EMERICH TIMKÓ. Prásident eröfinet die Sitzung und ersucht die Mitglieder Dr. GABRIEL STRÖMPL und TIHAMÉR SZAFFKA zur Beglaubigung des Protokolls. Auf der Sitzung wurden folgende Gegenstünde verhandelt: 1. Referent ver- liest das Protokoll vom 6. Februar 1911, weleches von der Kommission beglaubigt wird. — 2. Referent meldet, da8 der Sekretür der Geologischen Gesellschaft von nun an 100 ungarisehe und 50 deutsche Separatabdrüeke der cMitteilungemi der Kommission zur Verfügung stellen wird. Dicser Umstand wird es ermöglichen, daB von nun an die cMitteilungens, nicht nur die auswürtigen, sondern auch die ordentlichen Mitglieder erhalten werden könmen. Die Separatabdrücke werden zukünftig mit nummeriertem Titelblatt erscheinen. Es wird mit Freude zur Kennt- nis genommen. — 3. Auf Empfehlung des Prüsidenten werden die Herren Dr. KARL Papp, Sektionsgeolog, Hauptsekretár der Geologiscehen Gesellschaft und ANTON ASCHER Ouestor am 6 Polytechnikum, Kassier der Geologischen Gesellschaft zu ordentlichen Mitgliedern gewühlt. — 4. Dr. EUGEN CHorNoxky, Universitütsprofessor und Gast der Kommission hült seinen Vortrag: Über die Bedeutung der 1 Mitteilungen aus der Höhlenforschungskommission der Ungarischen (Geolo- gischen Gesellschaft. Jahrgang 1911. Heft 2. 2 Dasselbe. Jahrg. 1911. Heft 1. 7? Mitteilungen aus der Höhlenforscehungskommission der Ungarischen Geolo- gischen Gesellschaft, Jahrgang 1911. Heft 1. 14 DIENSTLICHE BERICHTE DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION DER U. G. G. 357 Erforschung der dem Alföld zugewendeten Höhlens, welchen die Kommission mit Beifall empfangen hat. — 5. Das ordentliche Mitglied Baron Dr. ALBERT NyÁRY hült seinen Vortrag: cBesprechung der Höhle von Felfalus. Dr. EUGEN CHOLNOKY bemerkt, da8 nach dem Gehörten und nach den vorgelegten Gegenstünden urteilend die Erforschung dieser Höhle viel verspricht. Die Hauptsache ist es, daB solehe Ausgrabungen fachmáBig von Schicht zu Schicht und in Gegenwart eines Archáologen gesehehen sollen. Baron Dr. ALBERT NYÁRY erwidert, daB ihm in erster Reihe der Fund selbst interessiert und daB es ihn sehr freuen würde, falls sich jemand entsehlieden möchte mit ihm neben materieller Unterstützung die Höhle ganz auszuráumen. Die Kommission nimmt den interes- santen Vortrag mit Beifall zur Kenntnis, der Text desselben ist im ganzen Umfange in den cMitteilungems erschienen.1 — 6. Das ordentliche Mitgelied Dr. FRANZ PÁvAI Vagwsa hült seinen Vortrag: cBesprechung einiger in unserer Lite- ratur noch unbekannter Höhlens. Dr. GABRIEL STRÖMPL bemerkt, daB8 man bei der Benennung der Höhlen in erster Reihe die Namen des Volkes berück- sichtigen und mit grölerer Genauigkeit anwenden műüsse. Dr. FRANZ PÁVAI VAJNA erwidert, dab er nur solcehe Höhlen benannt hat, welche überhaupt keinen Namen gehabt haben. Gegenwürtiger Vortrag war blo8 eine vorlüufige Besprechung. Die Kommission nimmt den Vortrag mit Beifall zur Kenntnis, der Text desselben ist in ganzem Umfange in den cMitteilungems erschienen.? Nachdem nichts weiteres vorliegt sehlie8t der Prásident die Sitzung. Auszug aus dem Protokoll der Höhlenforsehungskommission der U. G. G. vom 29. April 1911. Prüsident: KARL SIEGMETEK. Referent: Dr. OTTOKAR KADpIó. Anwe- send: ANTON ASCHER, OTrró HERMAN, Dr. EUGEN HILLEBRAND, BÉLA FINGER, Dr. FRANZ VAJNA PÁvAI, PAUL KORNEL SCHOLTZ, Frau v. PAUL KORNEL SCHOLTZ und GÉZA SZEKRÉNYESSY. Prüsident eröffnet die Sitzung und ersueht die Mitglieder PAUL KORNEL SCHOLTZ und Dr. FRasz Pávar Vagsa zur Beglaubigung des Protokolls. Auf der Sitzung wurden folgende wichtigere Gegenstünde verhandelt : 1. Refe- rent verliest das Protokoll vom 24. Februar 1911, welches von der Kommission beglaubigt wird. —- 2. Die Kommission besehlieBt auf Vorlage des Referenten, dab sie an die Mitglieder der Geologischen Anstalt einen Aufruf erlassen wird, diesel- ben möchten gelegentlieh ihrer geologischen Aufnahmen auch die Höhlen berück- sichtigen, gleichzeitig sollen die Herren Geologen in die Kommission eingeladet werden. — 3. Referent meldet, daB von Herrn Rittmeister PAUL STEGER eine briefliche Mitteilung eingetroffen ist, laut weleher man unweit von Vácz in einem Steinbruch eine Höhle entdeckt hat. Die Kommission ersucht das Mitglied Herrn Dr. FRANz PÁvaAI VaJNa, er möchte die in Rede stehende Höhle untersuchen. — 4. Referent reicht den Plan der Arbeitseinteilung für das Jahr 1911 ein, welcher von der Kommission ohne AÁnderung angenommen wird. Laut diesem Plan hat die Kommission folgende Mitglieder mit Arbeit betraut. Zur Zusammenstellung des Höhlenkatalogs wird auch weiterhin Prüsident KARL SIEGMETH und Mitglied HeErsRrcH HoRusirzxkY erbeten. Mit der Ausgrabung irgend einer Höhle der Um- 1 Mitteilungen aus der Höhlenforschungskommission der U. G. G. Jahre. 1911. Heft 3. 2 Dasselbe. Heft 4. 358 DIENSTLICHE BERICHTE DER HÖHLENFORSCHUNGKOMMISSION DER U. G. G. gebung von Budapest wurde Referent Dr. OTTOKAR Kapié betraut. Die Geschichte der Erforschung der Pálvölgyer Höhle wird PAUL KORNEL ScHoLrz mitteilen, wührend die Vermessung dieser Höhle Vizeprásident Dr. KARL JoRDÁN und die Mitglieder TIHAMÉR SZAFFKA und Dr. GABRIEL STRÖMPL durchführen werden, Die geomorphologisehen Verhültnisse dieser Höhle wird ebenfalls Dr. GABRIEL STRÖMPL studieren. Bezüglich der Fortsetzung der Ausgrabungen in der Aggteleker Baradla- höhle wurde vorláufig, solange die nötigen Kosten nicht eintreffen, nichts nüheres beschlossen. Mit den geomorphologisehen Untersuchungen dieser Höhle wurdo Dr. GABRIEL STRÖMPL betraut. Die Kartierung der Höhlen des Plateaus von Szilice, Szilas, Pelsőez und Torna hat ebenfalls Dr. GABRIEL STRÖMPL übernommen. Aufer- dem hat sich Vizeprásident Dr. KARL JORDÁN freudigst entschlossen auf eigene xosten mit den Mitgliedern PAUL KORNEL SCHOLTZ und EMERICH GABRIEL BEKEY die Klufthöhlen des Vecsembükk und die übrigen Höhlen der Umgebung von Komjáti zn untersuchen. — 5. Dr. OTTOKAR Kapró, Referent hült seinen Vortrag : cResultatederAusgrabungeninderRépáshutaer Ballahöhles. Dr. FRANz PávAr VaJsa bemerkt auf den Vortrag reflektierend. da8 der rote Ton, Sehiefer- und Ouarzsehotler auf dem Boden der Höhle einst vom Wasser hin- getragen und abgesetzt wurde. Auch hült er das diluviale Alter des Renntieres, der Vögel und Nagetierfauna nicht endgültig bewiesen, indem in derselben nicht eine einzige absolut fossile Art vertreten ist. Vortragender Dr. OTTOKAR KaApIré bemerkt, daB die Ansicht, der Ouarzsehotter würe vom Wasser in die Höhle getragen, als natürlichste erscheint, diesen Umstand hat auch Vortragender vor Augen gehabt; diese Voraussetzung wird jedoch dureh die ültere geologisehe Karte nicht bestüátigt, laut welcher der Ballabach in seinem oberen Lauf den Schotter ausschlieBlieh von einem 6 Kalksteingebiet bringt. Das diluviale Alter der Fauna hált Vortragender für gesichert, da diese Fauna mit den ühnlichen anerkannt diluvialen Faunen Máhrens und Württembergs, mit Ausnahme der absolut fossilen Faunen, günzlich übereinstimmt. Vortragender hült es für ausgesehlossen, da8 das Renntier und seine Zeitgenossen im Anfang des Alluviums in Ungarn gelebt hütte und hofft, da im Wall der günzlichen Ausreimung der Ballahöhle auch absolut fossile Arten ans Tageslicht kommen werden. Nachdem nichts weiteres vorliegt schlieBt der Prüásident die Sitzung. Auszug aus dem Protokoll der Höhlenforschungskommission der U. G. G. vom 25. November 1911. Prüásident: KARL SIEGMETH. Referent: Dr. OTTOKAR Kapró. Anwe- send: Dr. MARGARETA BALOGH, EMERICH GABRIEL BEKEY, Dr. EUGEN HILLEBRAND, HEINRICH HoRusIirzkYy, Dr. LuDpwIG TDLóczy, LADISLAUS MaAGAsHÁZY, OTTÓ MIHÓóK, Dr. MoRirz PÁLFY, PAUL KORNEL SCHOLTZ, Frau v. PAUL KORNEL SCHOLTZ und Dr. LUDWIG SIEGMETH. Prüsident eröfínet die Sitzung und ersuecht die Mitglieder PAUL KORNEL SCHOLTZ und EMERICH GABRIEL BEKEY zur Beglaubigung des Protokolls. Auf der Sitzung wurden folgende wichtigere Gegenstünde verhandelt : 1. Refe- rent verliest das Protokoll vom 29. April 1911, welehes von der Kommission beglaubigt wird. — 2. Referent konstatiert, dab sich der Ausschu8 der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft wiederholt mit der Mitgliedschaft der Kommission bescháftigt hat,! bei 1 Földtani Közlöny XLI (1911) pag. 102 u. 446. DIENSTLICHE BERICHTE DER HÖHLENFORSCOHUNGSKOMMISSOON DER U. G. G. 359 welcher Gelegenheit mehrere AusschuBmitglieder es beanstandet haben, da8 die Kom- mission Ehrenmitglieder und üuBere Mitglieder gewáhlt hat. Nach der Meinung der AusschuBmitglieder Dr. LupwIG Lóczy und Dr. Mokgirz PÁLFY ist die Kommission berechtigt nur Kommissionsmitglieder aus der Mitte der Geologisehen Gesellschaft zu wühlen. Obzwar der AusschuB diesbezüglieh nichts Entscheidendes beschlossen hat, sehlügt Referent für die Zukunft folgendes vor: Die Kommission soll den Wünsechen des Ausschusses entgegengehen und bezüglieh der Wahl ihrer Mitglieder folgendes besehlie8en : I. Die Kommission wird von nun an aus der Mitte der Geologischen Gesellschaft aussechlieRglich Kommissionsmitglieder wühlen. Die bisher gewühlten ordentliehen Mitglieder bekommen ebenfalls diesen Titel. II. Die bisher gewühlten Ehrenmitglieder und üuBere Mitglieder bleiben auch weiterhin in dieser BHigen- haft, von nun an wird die Kommission jedoch nicht mehr solche Mitglieder 3. Der Referent konstatiert, da8 der AusschuB der Ungarischen Geologischen Gesellschaft auf der AusschuBsitzung vom wühlen. Der Vorschlag wird angenommen. 1. Márz 1911, die Angelegenheiten der Kommission verhandelnd, beschlossen hat die Protokollbericehte derselben nicht mehr drucken zu lassen.1 Referent bemerkt, daB er aus dem Protokoll jedesmal blob kurze Auszüge mitgeteilt hat und weist hin, daB die Mitteilung der Protokolle schon wegen dem bestündigen Kontakt zwischen der Leitung und den Mitgliedern unbedingt notwendig ist. Es ist zu hoffen, da8 die Protokolle dennoch gedruckt werden, jedoch am Ende des Jahres, respektive am Anfang des nüchsten Jahres. Der Bericht wird zur Kenntnis genom- men. — 4. Referent meldet, da8 der Kommission folgende Geldbeitrüge zugekom- men sind. Die Ungarische Geologische Gesellschaft hat für das Jahr 1911 500 K zugestimmt. Für die Ausgrabungen in der Aggteleker Baradlahöhle hat die Unga- rische Akademie der Wissenschaften 500 K, die Ethnographische Abteilung des Ungarischen Nationalmuseums ebenfalls 500 K beigetragen. Se. Exzellenz, Herr Staatssekretár Graf JOHANN HADIK hat durch die Vermittlung des Herrn GroB- grundbesitzers EUGEN PoNGRÁCz in Komjáti für die Untersuchung der Abgrunds- höhlen des Vecsembükk 200 K, Herr GrobBgrundbesitzer JosEPH Koos in Zsarnó durch die Vermittlung des Herrn GrobBgrundbesitzers EUGEN GEDEON in Szín für denselben Zweck 100 K gespendet. Die Kommission nimmt den Berieht mit Beifall zur Kenntnis und votiert den Spendern protokollarisehen Dank. — 5. Referent unterbreitet das durch die Ungarische Geoiogische Gesellschaft zur Kommission gerichtete gemeinsame Gesuch der Herren Privatdozent Dr. ZOLTÁN SZILÁDY und Universitátsassistenten Dr. MARTIN RosKA, in welchem Sie für die Ausgrabung der Topánfalvaer Lucsiahöhle einen Beitrag von 500 K ersuchen. Referent bemerkt, dab die Kommission vorláufig keinen solehen Fonds besiítze, aus welchem sie für den gewünsehten Zweck Geld erteilen könnte. Mit Rücksicht auf die Wichtigkeit der Erforschung der Lucsiahöhle könnte die Kommission die Untersuchung dieser Höhle in das Programm des nüchsten Jahres nehmen und die nötigen Kosten besorgen. Die Vorlage wird zur Kenntnis genommen und der Vorschlag angenom- men. — 6. Referent unterbreitet die Zuschrift des Notáren von Bajót, GEORG BAITS, in welcher über zwei neue Höhlen beriehtet und deren Erforschung ersucht wird. Referent hült es für eine freudige Erscheinung, da8B die Behörden und das Publikum von der Existenz der Kommission Kenntnis nehmend immer mehr über Höhlen berichten und um deren Durchforschung ersuchen. Die Kommission müBte solche Aufmerksamkeit damit honorieren, dab derartige Wünsche wo möglieh erfüllt wer- den. Dies ist aber, so lange die Kommission vom Staat nicht subventioniert wird, 1 Földtani Közlöny XLI (1911) pag. 446. 360 DIENSTLICHE BERICHTE DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION DER U., G. G. unmöglieh. Nachdem zum Gegenstand auch 6 Mitglied EMERICH GABRIEL BEKEY sprach, wurde die Vorlage zur Kenntnis genommen. — 7. Referent meldet, daB vom Vizegespan des Komitates Sáros eine Zuschrift gekommen ist, worin über die Entdeckung und gegenwürtigen Zustand der Aboser Höhle berichtet wird. Referent macht die Kommission auf diese Höhle aufmerksam, und ersucht deren baldige Erforschung. Es wird zur Kenntnis genommen. — 8. Mitelied PAUL KORNEL SCHOLTZ hült seinen Vortrag: Die Klufthöhlen des Vecsembük ko, der mit Beifall angenommen wird. Nachdem nichts weiteres vorliegt, sehlie8t der Prüsident die Sitzung. E EDTANT KÖZLÖNY XLII. KÖTET, 1912 MÁJUS, 5, FÜZET. A ZBORÓI MÉLYFÚRÁSOK SÁROS VÁRMEGYÉBEN. — A IV. táblával és a 36-ik ábrával. — Írta: TEtEGDI RorH LaJos.! Az 1905. év április hónap végén BRUGGER Orró, svájci tőkepénzes úr budapesti megbizottja járt nálam és arra kért fel, hogy a Sáros- megyében Zboró és Szemelnye (Smilnó) községek közti fekvő területet szakszerűen vizsgáljam meg, minthogy ezt a területet neki petróleum- fúrásokra felajánlották. Ezt a kérést annál inkább hajlandó voltam tel- jesíteni, mert úgy az ÉNy-felé közeleső területet Regettő táján, mint a DK-felé szomszédos — bár kissé távolabbi — zemplénmegyei területek tekintélyes részét már a megelőző években bejártam s így ezen terüle- tek geológiai viszonyait ismertem. A mondott év április utolsó napjaiban tehát Zboróra utaztam és a helyszíni bejárás és vizsgálat alapján 1905. évi május 3-án BRUGGER úr részére a következő szakvéleményt adtam : cZboró és Szemelnye (Smilnó) községek környékét óharmadkorú (paleogén) rétegek alkotják, akként, hogy e rétegek legfiatalabb tagja, az ú. n. magúrai homokkő, a magasabb hegyhátakat vagy kúpokat képezi. E fiatalabb oligocén- korú vastag homokkő alatt a régibb oligocén menilit vagy régebben PauL-tól s milnói paláknak nevezett rétegek telepednek, amelyek sötétbarna, bitume- nes, szépen vékonyan rétegzett márgapalákból állanak és sötétszínű szarukövet szalag- vagy padszerűen magukba zárnak. A menilitpala alatt az eocénkorú vörös és kékszínű leveles palás agyag települ, mely a Zborótól K-re déli irány- ban levonuló és a Rakovec-patakba torkolló árokban feltárva látható. Itt 2-5 km-nyire Zborótól ÉK-nek és alig 1 km-re Szemelnyétől DNy-nak, az országútra épített 6. sz. hídtól É-ra a vörös agyag-rétegek ráncosodottan, de előbb 13—14h felé 30—609 a. s valamivel fölebb az árokban az ellenkező irányban (1—2h) 209 a. dőlve, tehát antiklinálist képezve, figyelhetők meg. A leveles tarka palásagyag közt, vékonyabb padokban betelepedve, kemény, kékesszürke, kalciteres homokkő és homokos pala mutatkozik. Az említett 6. sz. hídtól le D-felé eleinte ÉÉK 59 a., azután 459 a. KÉK (5—4h) felé, újból 102 a. 24—11 felé, ÉNy-nak 40? a. s ellenkezően 7h felé 849 a. dőlnek 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1912. évi január hónap 3-iki szak- ülésén. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 25 362 TELEGDI ROTH LAJOS a rétegek s itt is a vörös és kékes palásagyagba vékony padok alakjában be- telepedve látható a kékesszürke, finomszemű homokkő. Ahol azután jobban D-re az oldalárok jobb felől a főárokba torkol, alatt rétegek 409-a DNy-nak, tehát az előbbi dőlésirányokkal szemben, egészben véve megint ellenkezően s így antiklinálist formálva dőlnek. Ha most azt a Galiciában konstatált tényt tartjuk szem előtt, mely szerint földolajra való kutatásoknál, mint eredményt leginkább igérőket, az eocén vörös agyagrétegeket keresik fel és tekintetbe vesszük azt, hogy a zboró-szémelnyei vörösagyag-rétegek a hasonnemű, Regettőn megjelenő, petroleum-gáz tartalmú rétegek csapásirányába esnek s így ezeknek egyenes folytatását képezik, továbbá Regettőtől ÉNy-nak a szomszédos gali- ciai területre áttekintünk, hol Regietów — wizni és — nizni környéken nemcsak a vörös agyag-rétegek folytatódnak, hanem a földolajszint is (Skwirtne, Smere- kowice, Gorlice) ismeretes: akkor indokoltnak látszik a vázolt zboró-szemel- nyei eocén-rétegeknek kutató fúrásokkal való feltárása. E rétegek — mint em- lítém zavarodottak, ráncosodottak, ami mélyreható zavarodottságra enged következtetni, emellett a szóbahozott árokban antiklinális vonal ismételten konstatálható. Ezek alapján a Zboró és Szemelnye közt vonuló árokban ott- létemkor három pontot jelöltem ki, mint megfúrásra érdemeseket, még pedig az egyik pontot a 6-os sz. hídtól D-ra a híd közelében, ahol a jobboldali oldal- árok a főárokkal egyesül (az árok jobboldalán) a második pontot kb. 400 m- nyire az említett hídtól D-re lefelé (az árok jobb oldalán) és a harmadik pontot az árok déli folytatásában ott, ahol jobb felől az első nagyobb oldal- árok beletorkol, e torkolattól D-re kb. 100 mnyire s a szemelnyei 4 sz. kuta- tási jeltől DNy-ra kb. 80 m-nyire, a patak jobb oldalán. Elsősorban ez utóbbi 3-ik pontot ajánlom azért, mert itt — egészben véve már mélyebb szintben forogván — a földolaj tartalmú rétegek előreláthatóan leghamarább lesznek elérhetők. Az eocén komplexumot Galiciában ott, ahol a vörös- vagy tarka- agyagok erősen ki vannak fejlődve, 500 m-nél vastagabbra becsülik, e rétegek tartalmazzák a Kárpátokban a legfontosabb és leggazdagabb földolaj-szinteket s e szinteket főleg a tarka agyag- és pala-tömegek közé betelepedett vast a- gabb homokkő-fekvetek képezik. A zboró-szemelnyei árok eocén réte- gei általában meredekebb dőlést észleltetnek, azért a fúrásnál legalább is 500-—600 m-nyi mélységre kell számítani. Ezen véleményem átadásakor BRUGGER úr képviselőjét figyelmez- tettem, hogyha az én véleményemen kívül még egy másik szakférfiú véleményét kívánja megtudni, forduljon dr. ZUBER Ruporr lembergi egye- temi tanár úrhoz, aki a petróleumterületek tanulmányozásával (Galiciá- ban, de egyebütt is, így Dél-Amerikában, már évek óta foglalkozik és akit ezen a téren általában szaktekintélynek ismernek. Ez meg is tör- tént és ZUBER tanár BRUGGER úr megbizottja felkérésére Zboróra utazott és ugyanarra az eredményre jutott, mint én; de az általam javasolt 3-dik legdélibb ponttól még 200 m-rel délre ajánlotta a fúrást, az árok jobb oldalán, mert nyilatkozata szerint a tulsó (bal) oldalon gyenge olaj- nyomokat mutató homokkőre bukkant. Minthogy akkoriban e tájt a A ZBORÓI MÉLYFÚRÁSOK SÁROSVÁRMEGYÉBEN. 363 felszínen feltárások egyáltalán nem voltak láthatók, ehhez a propozició- hoz én is hozzájárultam. Az I. sz. fúrás, melynek állami szubvenciója biztosítva volt, 1905 nov. 25-én indult meg az utóbbi ponton, mely pont a 6. sz. hidtól 12 km-nyire D-re esik. Úgy ezt (Márta-akna), mint később a II. fúrást (Ottó-akna) SaJór Dusxka LÁszLó, magyar eredetű, de Lengyelországba sza- kadt mérnök, kiváló szakértelemmel — több izben nagy technikai nehéz- ségek közt — kifogástalanul és lelkiismeretesen vezette és neki köszö- nöm a két fúrás (IV. tábla) pontosan szerkesztett szelvényeit. Amint az I. fúrás szelvényéből látható, a fúró vörös agyagon, szürke és tarka palásagyagon, 670 m mélytől kezdve zöld agyagon és palás agyagon hatolt át, mely palás agyagtömeg közé ismételten betele- pedve, átlag 1—3 m vastag kemény finomszemű homokkőpadok mutat- koztak; 76 m mélységből földi gázok szálltak fel: 260 m.-től kezdve egészen a fúrás fenekéig a gázok folytonosan jelentkeztek és 390 m-nél földigáz-kitörés állott be. A pénzügyminisztérium felhívása folytán 1906 ápr. 8-án hivata- losan Zboróra utaztam, hogy véleményt adjak az iránt, vajjon a fúrás továbbfolytatása indokolt-e, vagy pedig új fúrás indítandó-e meg? A fúrás ekkor 612 m mély volt és eocénkorú szürke bitumenes palásagyagban állott. Az e mélységből elég élénken felszálló, gyengén benzinszagú gá- zok (első petroleumgázok) folytán és tekintve ezen új terület még isme- retlen rétegek egymásutánját, a fúrásnak azokban a rétegekben való foly- tatását ajánlottam, amelyekben a fúró akkoriban mozgott. 1906 augusztus hó 12-én újra fel lettem szólítva hivatalosan, hogy a zborói I. sz. mélyfúrás 581 m mélységéből származó fúrómintát vizs- gáljam meg és mondjak véleményt a fúrás továbbfolytatására nézve. Minthogy ekkor a fúrás vastagabb homokkőben állott (majd 8 m és alatta még 4 m vastagnak mutatkozott a tiszta finomszemű, kemény homokkó), a fúrás továbbfolytatását indokoltnak láttam és — ha lehet- séges — 1000—1200 m-ig való folytatását ajánlottam. 840 m mélység- ben jelentkeztek az első olajnyomok, melyek aztán több ízben ismét- lődtek. Az 1175 m mélységben az olajnyomok mellett erős benzingázok voltak észlelhetők, 1200 m-nél azután a fúrás 1900 ápr. 30-án végét érte, amely már a kis átmérőnél fogva sem lett volna tovább folytatható. Az első fúrás a remélt eredményt nem hozta ugyan meg, de a feltárt olajnyomok és benzingázok alapján kétségtelenül igazolta, hogy e terület Zborónál petróleumtartalmúnak tekintendő. Ennek folytán BRUG- GER OrrTó elhatározta, hogy állami szubvenció nélkül is újabb fúrást kezd. Felkérése folytán 1908 május végén tehát újra Zboróra utaztam, mely alkalommal körülbelül 80 m-nyire az I. fúrástól fölfelé, az általam kijelölt harmadik pont felé, az akkori tavaszi árvíztől kimosott feltárást 95k 364 TELEGDI ROTH LAJOS (területszakadást) láthattam, hol a rétegek dőlése szerint konstatálható volt, hogy az I. fúrás kissé túlságosan a fedő felé volt elhelyezve. E második fúrás megindítására ez alkalommal az 1905. évi szak- vélenyemben megállapított második a hatos sz. hidtól kb. 400 m-nyire D-re eső pontot ajánlottam. E ponton a II. fúrást (cOttó-aknav) 1908 augusztus 12-én kezdték meg és mindjárt a vörös és zöld (tarka) palás- agyagot ütötték meg, mely (a zöld) az I. fúrásnak csak a 670 m mély- ségben jelentkezett. Az első gyenge olajnyomok e fúrásnál már a 50-ik méterében voltak észlelhetők (az I. fúrásnál csak 840 m 6 mélységtől kezdve) és a gázokkal egyetemben szakadatlanul mutatkoztak. A 400 m mélységben átfúrt eocén-rétegek — DuNxka mérnök írás- beli értesítése alapján — olyanok voltak, mint a galiciai Potokon. A 430 m-ben gázkitörés állott elő, 450 m és 460 m közt szép olaj- nyomok és gázok voltak észlelhetők, 467 m-nél vörös és zöldes-szürke meszes agyag volt jelen; 502 m-ben a tipusos hieroglifás homokkő vékony betelepedése ismétlődött. Az 513 m mélységben gázokat és olaj- nyomokat mutató zöld agyagban, 537 m-nél zöld palában gázokkal és szép olajnyomokkal, 552 m-nél gázokat és erősebb petróleumnyomokat észleltető zöld palában mozgott a fúró és itt a fúrás DUuNKkA mérnök értesítése szerint igen nehezen haladt. Az 590 m mélységben az első lágyabb — de sajnos igen vékony — homokkő jelent meg s vele együtt oly erős petroleumnyomok, amelyek DUuNKkA mérnököt arra indították, hogy a víz kikanalazása után szivattyúzási kísérletet tegyen. A szivattyú- zás azonban — sajnos — csak az erős petróleumnyomokat konstatál- hatta. 590—690 m közt foraminiferák, nevezetesen igen sok Rheophaxr Mont. fordult elő. A 622—685 m mélységben formálható szürke meszes és vörös pettyes agyagon hatolt át a fúró, a 690 m-nél, ahol a vékony homokkő-betelepedések ismét mutatkoztak, erős petróleumszagú gázok törtek fel, melyek 740 m-ig szüntelenül tartottak. A rétegek e mélység- ben Duwxa úr levélbeli értesítése szerint a Gorlice melletti Siary és Sekowánál ismert rétegeknek (Galiciában) felelnek meg. A mik- rofauna itt újra megjelent. 810 és 825 m-nél sok aszfalt mutatko- zott, a szép olajnyomok és erős gázok pedig az aszfalt fölött és alatt egyaránt megvoltak. A 860 m mélységben jelent meg először a sós víz és 960 m-nél másodszor. E 100 m-es distanciában sötetebb szürke és vörhenyes (rozsda- foltos) meszes agyag, valamint selyemfényű palásagyag gyérebben be- telepedett kemény, vékony homokkővel mutatkozott. 1000 m-en alul a szürke agyag és pala közt szürke sós agyag, itt-ott kemény homokkővel települt; az agyag lefelé mindinkább sósnak bizonyult. Szép olajnyomok és gázok a fúrás végéig voltak észlelhetők. 1100 m-nél a vizet kiszivaty- tyúzták, ami mellett igen szép olajnyomok mutatkoztak. A homokkő- A ZBORÓI MÉLYFÚRÁSOK SÁROS VÁRMEGYÉBEN. 365 betelepedések — sajnos, mindig csak vékonyak — még 1100 m mély- ségben is jelentkeztek. A fúrás 1110 m mélységig haladt. Ebben a mélységben lett be- állítva, de olyan állapotban van, hogy — 1200 m-ig — bármikor foly- tatható, ami kivánatos is volna, mert e mélységig a petroleumtartót esetleg megüthetik. BRUGGER úr és társai magukban a fúrás tovább- folytatásának költségeit már nem győzték s így meghiúsult BRUGGER 36. ábra. A zborói I. számú mélyfúrás képe a fúrás megkezdésekor, 1905 november havában. úrnak az a nemes ambiciója, hogy Sáros megyében petroleumipart teremtsen. Hogy e terület tényleg petróleumtartalmú, azt e II. fúrás feltárta — helyenként igen szép — petroleumnyomok, gázok, az aszfalt és talán a sósvíz megjelenése is bizonyítja, csak a vastagabb, lágyabb, durvábbszemű homokkő elérése kellene, hogy a kívánt gyakorlati ered- ménye is meglegyen. A II. fúrásból kikerült anyag mintáit — BRUGGER úr szíves bele- egyezésével — Budapestre a földtani intézetbe hoztam, ahol azokat egyen- ként átvizsgáltam. E vizsgálatokból kitűnt, hogy valamennyi fúróminta többé-kevésbbé mésztartalmú. A tarka (vörös, zöldes, kékes vagy szürke- 356 TELEGDI ROTH LAJOS szinű) márgás agyag közé betelepedett homokkő és pala ismételten a gyűrödés, a márgás agyag több izben a csuszamlás nyomait észlelteti. A mélyebben, 672 m-től lefelé feltárt szürke, vörös pettyes meszes agyag rozsdás foltjai limonittá átváltozott pirittől származnak. Aszfaltnyomokat még a 919 m mélységből való vörhenyes-szürke márgás agyagon is figyeltem meg, Meroglifás homokkő az 502 és 570 m mélységben mutatkozott. A homokkő kemény, csillámos, kalciteres, világos vagy zöldes szürke, a pala sötétebb- vagy zöldes szürke, vékonypalás (leveles), finom-csillámos és kalciteres vagy mészhártyás, selyemfényű és rendesen szintén kemény kőzet. Az 1090 m mélységből még szintén vörhenyes- szürke meszes agyag, 1092 m és 1093 m-ből pedig szürke, csillámos, vékonypalás, kemény pala került ki. Ez a legmélyebb fúrópróba, mely a II. sz. fúrás űzemi irodájában el volt téve; 1110 m-ig azután — a szel- vényrajz szerint — betelepedett homokkővel ez a pala tartott. A fenn felsorolt adatokból látható, hogy a II. sz. fúrásnál a vörös és zöld agyagot mindjárt megütötték, mig az I. sz. fúrásnál a zöld agyag csak a 670 m melységben jelentkezett. Úgyszintén felemlitettem, hogy az első olajnyomok a II. fúrásnál már a 80-dik méterben, az I. fúrásnál csak 840 m-től kezdve voltak észlelhetők. Ebből kitűnik, hogy az I. sz. fúrás az eocén magasabb, a II. sz. az eocén mélyebb réteg- komplexumában haladt úgy, hogy az I. és II. sz. fúrás közt (1 km távolságon belől) vetődési sík húzódik, melynek mentén az I. sz. fúrás rétegei lecsúsztak, a II. sz. fúrásnál pedig az elszakadlt mélyebb rétegösszlet feltolatott. Az átfúrt rétegek anyagában foraminiferákon kívül más szerves maradvány nem mutatkozott. A foraminiferák meglehetősen egyformák és a geológiai kor meghatározására döntőknek nem ismerhetők el. A gyakran előforduló [HRheophaxr-nem a karbonban kezd fellépni, de tudvalevőleg még a mai nap is él. Az I. sz. fúrás 1200 m-ig kizárólag az eocén össze- gyűrt rétegeiben mozgott, "a IL sz. fúrás szintén az eocént tárta fel, de meglehet, hogy a mélyebb selyem- fényű palák kb. 900 m-től kezdvele a fúrás aljáig, már a felső krétakorba lenyúlnak. Petrografiailag legalább ezek a palák az erdélyi Érchegység felsőkrétakorú paláitól meg nem külömböz- tethetők. . Érdemes lett volna a mélyfúrásokban a hőfokot is mérni. Erre nézve a fúrásokat vezető mérnök figyelmét több ízben felhívtam, de a technikai nehézségeken kívül, — amelyekkel küzdenie kellett, — a mérnök a meg- figyelésekre szükséges műszerekkel sem rendelkezett s így sajnos, hazánk legmélyebb két fúrásának hőmérsékleti viszonyairól mit sem tudunk. GEOLÓGIAI VIZSGÁLATOK A KÁRPÁTI HOMOKKŐÖVBEN ZBORÓ VIDÉKÉN, Irta BERwxouLrLIi WALTER bázeli egyetemi tanársegéd. — Az V—VI. táblával és a 37. ábrával. — Bevezető. Ezen dolgozat a kárpáthomokkőöv vizsgálatával foglalkozik Zboró kör- nyékén, Sáros megyében. A felvételt ScHmipr KÁRony dr. tanár úr megbízásából 1909 őszén végeztem, különös tekintettel a petroleum előfordulására. SCHMIDT úr közölte velem a vidék előzetes bejárásakor nyert eredményeit, a felvétel- nél kisérőm volt Horz WALTER dr. úr is. A felvételi anyag feldolgozását a bázeli egyetem geológiai intézetében végeztem az 1909—1910 és 1910—1911. évek téli félévében. Hálás köszönettel tartozom ScHmiDT KÁáRonry dr. bázeli és t UHLiG V. dr. bécsi egyetemi tanár uraknak értékes szóbeli közléseikért, továbbá a bécsi cs. kir. földtani intézet igazgatóságának, amiért betekintést engedett a hivatalos felvételek nem publikált térképanyagába. I. Geológiai rész. A) Általános áttekintés. A megvizsgált terület Sáros vármegye északi részén a gácsországi hatá- ron fekszik, s erdős hegyhátaival (700—900 m a tenger színe felett) a keleti Beszkidek egy részét képezi. Geológiailag ezen hegyvidék a kárpáti homokkő (flis) övébe tartozik, amely nyugati Galicián és felső Magyarországon át 100 km szélességben északnyugatról délkelet felé vonul. A flisöv, a Kárpátok ívének külső szegélyét képezve, északon az autochton előhegység miocén rétegeire feltolva fekszik és a Közép-Kárpátokban a Piennin szirtes öv kőzetei határolják. A rétegek vastagsága általában a hegység déli lábától a tető felé növekszik. Felépítésében hatalmas, egyhangú sorozata a homokköveknek, agya- goknak és paláknak vesz részt, amelyek kárpáthomokkő vagy flis néven isme- retesek és a kréta, továbbá a harmadkorú formációkhoz tartoznak. t UHuia V.1 1 Lásd Beitrüge zur Geologie der westgalizisehen Karpathen. Jahrb. k. k. geol. Reichsanstalt. Wien, 1883. Bd. 33, továbbá Reisebericht aus Westgalizien. Verh. Geol. Reichsanstalt 1883 és Bemerkungen zur Gliederung karpath. Bildun- gen. Jahrb. k. k. geol. Reichsanstalt. Wien, 1894. Bd. 44, továbbá az irodalom rovatban 6., 7. és 8. alatt felsorolt műveket. 368 BERNOULLI WALTER a homokkőövben végzett beható tanulmányainak főeredményeként az egész övnek hosszirányban, úgy orografiai mint geológiai szempontból különböző két főszelvényre való megoszlását tekinti, ú. m. a szubkárpáti dombos vidék északon — szubbeszkid homokkőóöv és a tulajdonképeni Kárpátok hegyvidéke délen — beszkid homokkőöv. Az egész hegység vízelválasztója ez utóbbi részben fekszik. Nyugati Galiciában a két terület határa, Myslenice, Tymbark, Grybow és Gorlicén át Dukla felé jut a San és a Strij forrás- vidékére, hogy onnan délkelet felé fokozatosan elvesszen (37. ábra). Zboró környéke tehát a déli részre esik, a beszkid hegyvidékre. A fentemlített két terület elválasztása mindenekelőtt lerakodásaik fácies- beli különbségein alapszik. Ezen különbség a kréta- és a harmadkorbeli réte- gek kifejlődésében mutatkozik (lásd Lit. 6. 878. o.). A régi terciér rétegei az északi zónában mint szeptáriás agyag, menilitpala, krosnoi és ciezkowici homokkő és vörös agyagok vannak kifejlődve. A. déli zónában ezeknek magura- homokkő, beloweszai rétegek és vörös agyagok felelnek meg. A felső kréta (ropiankai) rétegek mindkét területen kevés különbséget mutatnak, általában az északi fácies mészben gazdagabb. Alsó kréta a déli övben, nyugati Galiciában és felső Magyarországon ismeretlen. A petroleumtartalmat illetőleg az északi szubbeszkid-öv képződményei gazdagabbak, mint a déli, Beszkid hegyvidékéi és pedig a Szubbeszkid-övben az olajtelepek főleg a terciérben, a Beszkid- övben ellenben a krétában feküsznek. UHLiG V.! szerint az északról dél felé egymás mellé sorakozó két öv, a Beszkidek és a Szubbeszkidek lényegileg egykorú rétegekből állanak; az északi öv a déli alá bukik. Zboró vidéke tehát a legmagasab- ban fekvő rétegekhez tartozik, amelyek délről észak felé egymásra tólultak. A petroleum az északi tömegben (Boryslaw) a miocénben, a középsőben (Gorlice) a régi terciérben és a déliben (Ropianka) a krétában van. B) Sztratigrafia. Zboró környéke eocén és oligocén rétegekből van felépítve, amelyek pontos taglalását a magyar-galiciai határterületen főleg UHLrG vezette keresztül. Itt a rétegeket az idősebbtől a fiatalabb felé vezető sorrendben írom le. 1. Az eocént vörös, zöldes és kékes agyagok és márgák hatalmas sorozata alkotja, melyek gyakran vékony palás rétegzést mutatnak és kvarcos, zöldes homokkövekkel (felső hieroglifás rétegek) váltakoznak. Ezen homokkő- padokat gyakran kalciterek járják át, rendes vastagságuk 4—10 em, a zborói kastélytól nyugatra a patakban 10—12 em vastag homokkőpad feltárás lát- ható. A patak felső szakaszán, Na-Sibje felé, a homokkőpadok még vastagab- bak. A hieroglifás homokköveket magas mésztartalom jellemzi, muszkovit bőven van bennök, általában kemények és kvarcosak, gyakran tömöttek. A felső szintekben ezen csoport néha túlnyomóan vöröses és ibolya szinezést mutat, az egyes homokkőbetelepülések mészben gazdagok. A mélyebb szintek- 1 V. ö. SuEss E.: Das Antlitz der Erde, III. k. második fele, 234. o. GEOLÓGIAI VIZSGÁLATOK A KÁRPÁTIHOMOKKŐ ÖVBEN ZBORÓ VIDÉKÉN. 369 ben ellenben főleg kékes és zöldes színű anyagok uralkodnak számos, jól kifejlődött homokkőpad közbetelepüléssel, amelyek a feltárásoknak sajátságos szallagos kinézést kölcsönöznek. Ezen utóbb leírt rétegek igen jól feltárva láthatók Szmilnótól keletre a 395-ös magassági pont közelében levő patakban és baloldali hozzáfolyásánál. PauL C. M. geológiai felvételekor (1 : 75,000-es lapon) mint alsó krétát (ropiankai rétegek) választotta ki (v. ö. a 6. ábrát PauL fentemlített közleményének 273. oldalán). Bár ezen komplexum petro- grafiai összetételét illétőleg a felső kréta rétegekhez közeledik, nincsen biztos támpont ezen felfogás támogatására: a homokkő közbetelepülések kevésbbé vastagok és nem mutatnak olyan határozott hajlított héjas szerkezetet, mint a krétakorbeli rétegekben. Ezért hajlandó vagyok ezen rétegeket az e vidéken található régi terciér legmélyebb szintjébe sorolni. UHLIG is említi (4. p. 400), hogy Zborótól keletre a tarka öv egyes részletei esetleg az inoceramusos rétegeknek (felső kréta) felelhetnek meg, végül azonban mégis ezen rétegek- nek a régi terciérbe való tartozása mellett dönt. Bármint legyen is, már most reámutatok ezen helyre, ahol mindenesetre a legmélyebb eocénrétegek a fel- jebb fekvő tarka agyagok alatt nagyobb területen felszínre bukkannak. Becherő faluban a Jarucha-patak balpartján a tarka eocén agyagok alatt előbb durva- élű, zöldes homokkövek feküsznek 3 m vastagságban feltárva. Meszet nem tartalmaznak és csillámban szegények. Alattuk barnaszínű, törékeny, finom rétegzésű márgák következnek, melyek lefelé, a templom alatti patakhajlásban levő feltárásban, vastagabb padú márgákba mennek át, melyek felettébb jel- lemző hajlított héjas szerkezetet mutatnak. Feküjüket vízszintesen települt, kemény, tömeges, kb. "2 m vastag homokkőpadok képezik, melyeket építő- kövekül fejtenek. Mélyebb rétegek nincsenek feltárva, a homokkövek teljes vastagságát, melyből csak 4 m látható, nem lehetett megállapítani. A fent mint régi terciér leírt tarka agyagkomplexumon kívül sehol sem lehetett a rétegek hasonló kiképződését kimutatni; ez arra késztet, hogy a fenti homok- köveket és márgákat mélyebb képződményeknek tekintsem. Lehetséges, hogy itt már krétakorú rétegek vannak, de paleontológiai bizonyítéka ezen térké- peken és szelvényekben feltüntetett felfogásnak nincs. Ha nem is vagyunk a sztratigrafiai helyzetet illetőleg pontosan tájékoztatva, mégis ki kell emelnünk, hogy csupán csak ezen a helyen ismerünk egy hatalmasabb, némileg porózus homokkőfeltárást, mely ellentétben a tarka agyagok vékony lemezes és üveges homokkőpadjaival, mint olajhordozó inkább kerülhetne szóba. 2. Normális rétegzés mellett a tarka agyagokra a mélyebb oligocén úgynevezett beloveszai rétegei következnek. Ezek többnyire jól réteg- zett, piszkoszöldes barna- és szürkeszínű lemezes agyagmárgák ibolyaszínű agyaghártyákkal; elmálláskor kis köbös és oszlopos darabokra esnek szét. Igen gyakran találunk hieroglifás homokkőpad közbetelepüléseket, amelyek egyrészt szabályszerű váltakozásban lépnek fel, másrészt egyes helyeken tekin- télyes vastagságot érhetnek el. Ilyen jól kifejlődött homokkőövek a beloveszai rétegekben Komlosától északkeletre Pesztrednu horu ig vonuló első dombvonu- latban találhatók, továbbá Regettőtől északra. A beloveszai rétegek fokozatosan fejlődnek ki a tarka agyagokból, UHriIG V. felfogása szerint a tarka agyagok 370 BERNOULLI WALTER felső horizontjainak faciális átváltozásainak felelnek meg. Mint az ó-terciér ré- tegeknek egy különleges, faciális átváltozási formáját tekintem egyelőre a Szmilno és Niklova vidékén HAvER és PavuL által leírt szmilnopalákat, amelyek bizonyos tekintetben a szubbeszkid flis menilitpaláinak kovás kiképződésére emlékeztet- nek. Ezek vékonypadú, lemezes, fekete palák sorozatát képezik, világossárga és vörössárga színnel elmállva. Kemény, kovás homokkövek váltakoznak velök, oszlopos darabokra esve szét, gyakran fekete tűzkőpadok vannak betelepülve. A szmilnói palákat a régibb szerzők és ZvuBER R. (Lit. 19) sztratigrafiailag Jasle BISZ DD ap g Ezé S kar vogapro 9GA e vé 5p8al7e Pelna 2 MNEgrierzowa Uscre Puscre u Gortice 2 Wey Sandec Los (o SS ZZEBN ek az eltor Be IA EN úg DN SE JÉÉÉ § 7 ve e. 79) € 3 LA h MHuszina Bá Zbor ös Lk ég / vy jeposztn e 20 gas ztááN Syd Bártfa 9 Szarik Mzzsz , N szex? G — —— Parmaakorii SSE SEL s— t— frélakorú Országhatár Határvonal a Nafta- petróleum Subbeszkid domb- termőhelyek vonulatok vidék és a Beszkid hegyvidék között 37. ábra. A nafta termőhelyek átnézetes térképe a magyar- és gácsországi határ- vidéken 1 : 1,500,090 mértékben. egyenértékűnek tartják a kárpáthomokkőöv északi részének ismert bitumenes menilitpaláival. Az általam megvizsgált területen a típusos menilitpalák nem lépnek föl, ennélfogva nincs is bizonyíték a fentebb említett párhuzamba állítás mellett, mert a szmilnopalák egy helyen sem mutatnak direkt össze- függést a beloveszai rétegekkel. A szmilnopalák sztratigrafiai hovatartozásának kérdését csak a Kreminkától DK-re fekvő terület pontos tanulmányozása alapján lehetne eldönteni. .A Kreminkán levő kőfejtőkben a szmilnói palákat "útkavicsolási célokra fejtik. 3. A területünkön levő harmadkori rétegek legfiatalabb tagjaként a felső oligocén magurai homokkő lép föl. Ez általában finomszemű, GEOLÓGIAI VIZSGÁLATOK A KÁRPÁTIHOMOKKŐ ÖVBEN ZBORÓ VIDÉKÉN. 371 mészben gazdag és a normális beloveszai rétegek felső szintjéből úgy fejlődik ki, hogy a márgák közé fokozatosan vékony, finomszemű, lemezes homokkőó- padok települnek közé, amelyek fölfelé, tömegesebbé válva a márgapalákat mindinkább elnyomják, annyira, hogy végül a márgás közzételepülések már csak egyes vékony szallagokat alkotnak a vastagpadú vagy palásan lemezes kvarc homokkőópadok között, amelyek mint hatalmas rétegkomplexumok a környező hegyek tetejét képezik. Ezen átmeneti öv igen jól látható feltárva Regettőtől ÉNy-ra a Regetowska mellékpatakjában, a 794 és 763-as magas- sági pontok között. A. beloveszai rétegek felé való átmenet annyira elmosódott, hogy úgyszólván lehetetlennek látszik a két komplexum éles elhatárolása. Új törésben a magurahomokkő világos kékesszürke színű. Elmállva általában barna, Zborótól DNy-ra ellenben jellegzetesen vöröses. A Magurahegy területén a homokköveket meszes kötőanyagú kvarckonglomerátumok közzételepülése jellemzi Zborótól DK-re, a Hradtke északi lejtőjén a magurahomokkő egyes részei mint muszkovitos, homokos, porhanyós rétegek vannak kifejlődve növényi maradványokkal és kis szénnyomokkal. A magyar-galiciai határterület egyes rétegcsoportjainak vastagságáról az irodalomban nem találunk adatokat. Zboró környékének részletes vizsgálata sem nyujtott kielégítő adatokat, aminek oka részben az, hogy az egyes kom- plexumok pontosan megállapítható határ nélkül mennek át egymásba, részben pedig a később leírandó tektonikai zavarok, továbbá az, hogy nincsenek nagyobb, folytatólagosan feltárt profiljaink. A tarka agyagok vastagságának meghatározására csupán Becherő kör- nyéke jöhet tekintetbe, ahol az eocénrétegek a fedőt képező beloveszai palák alatt relative kevéssé zavart településben fekszenek a mélyebb, esetleg kréta- korú homokköveken. A VI. tábla V. profilján a feltárt tarka agyagok vastag- sága kb. 250 m-re tehető. Körülbelül 300—350 m vastagok lehetnek a belo- veszai rétegek, amelyek legkevésbbé zavart településben a Suchy Vrch keleti lejtőjén láthatók. C) Tektonikai rész. A magyar-galiciai határterület tektonikai felépítése általában véve egy- hangú. Északon egy többé-kevésbbé egyszerű, ÉNy—DK-i irányú gyűrődés uralkodik, míg délen — különösen a mi területünkön — nagyobb komplikációk lépnek föl, amennyiben itt a gyűrődésekből észak felé irányított áttolódások fejlődnek ki, amelyek továbbá határozott pikkelyes szerkezetet hoznak létre. A mint a felvétel alkalmából kitünt, ezen zavarok sokkal messzebbmenőek, mint azt korábbi, átnézetesebb vizsgálatok feltüntették. A geológiai térkép (V. tábla) és egy profilsorozat (VI. tábla) kapcsán itt csak Zboró környékének speciális tektonikai viszonyairól fogok beszélni. Figyelmeztetnem kell itt azon körülményre, hogy jó feltárások hijján (lásd a sztratigráfiai részt) a kőzetek elhatárolása a geológiai térképen kissé szkématikus. Északnyugatról az általam megvizsgált területen egy keskeny sáv régebbi réteg vonul át. Komlosánál kitágul, Zborónál kb. £ km széles és Szmilnónál fokozatosan Ny—K-i csapást vesz föl. Amíg a galiciai határon ezen sávban 372 BERNOULLI WALTER csupán beloveszai rétegek bukkannak ki, addig Regettőnél már a mélyebb tarka agyagok is előbukkannak. A geológiai térképünkön belül megkülönböz- tetjük: 1. az eocénfeltörés határait és 2. annak magvát 1. A feltörés eocénmagvának körülhatárolása. A Rege- towskától DNy-ra a beloveszai rétegek észak felé dőlnek, ép úgy mint a köz- vetlen fedőt képező magurahomokkőó. Ezen keskeny övben tehát az antiklinális felépítés még világosan kifejezésre jut (VI. tábla, I. és II. profiljai). Az észak felől csatlakozó perchibai lejtőn a magurahomokkő kizárólag csak dél felé dől, A beloveszai rétegek antiklinálisához tehát a magurahomokkőben egy keskeny, hegyes teknő csatlakozik gyengén kifejlődött déli szárnnyal és egy laposan emelkedő lappal (kb. 209) mint északi szárnnyal, amely Jaworynában éri el tetőpontját és észak felé meredek lejtőt képezve, az északkelet felé következő legközelebbi feltörés déli szárnyát képezi. Regettőtől északra, a régi kutatások fölött, eltűnik az északi dőlésű maguralomokkő. Itt meredeken délfelé dűlő beloveszai rétegeket látunk, amelyek alá a Paladivka lapos dőlésű magura- homokkövei esnek be (VI. tábla, III. profil). Délkelet felé tehát a beloveszai rétegek mindinkább felvannak tolva a tőlük egy hosszanti törés (feltüntetve a térképen és a profilokon) által elválasztott magurahomokkőre. Ezen tek- tonikai zavar délkelet felé mindinkább kifejezett áttolásba megy át. A le- bukó merev "magurahomokkőlap nem megy le nagyobb mélységre, mert Polomanecnél (IV. profil) a Jarucha völgye fölötti kibuvik, hogy azután ismét csak a túloldali völgyoldalon jelenjék meg (a VII. és a következő profilok), ahcl a 753 m magas Szmilno Vrch-et képezi. Kezdetben általában délkeleti csapás uralkodik lapos déli dőléssel, ezután a magurahomokkő rétegei majd- nem derékszögben ÉK felé hajlanak, ezt az irányt állandó délkeleti dőléssel Jedlinkáig tartják meg. Itt a magurahomokkő csapása ismét délkeleti, ÉD-i csapással keresztül megy az Ondava völgyén és folytatását találja a Kastelik Vrch ben, a déli, illetőleg délkeleti és délayugati szegélyén a beloveszai réte- gekkel való anormalis kontaktustól kisérve. Ezek Komlosától északra észak felé dőlnek és merőlegesen állnak azon patakban (VI. profil), amely az 535-ös magassági ponttól NyDNy felé folyik. Keleten, az 590-es magassági ponttól észak felé levő patakban, a dőlés határozottan déli irányú (VIII. profil). Ezen dőlési irány a zavargási vonal mentén sokszor észlelhető a patakok mentén ; mindenütt a magurahomokkő laposan a beloveszai rétegek alá bukik. A leírt magurahomokkövet kisérő beloveszai rétegek övében gyakran észlelhető a dőlési irány változása, úgy hogy ezen rétegcsoporton belül kisebb gyűrődéseket kell feltételeznünk, ami a profilokban is kifejezésre jut. Ezeket mint oly jelenségeket fogom föl, amelyek a puhább régibb rétegeknek a rideg magura- homokkőólapra való feltüremlése alkalmából keletkeztek. Lássuk most a feltörés másik oldalát, azaz a déli szárnyat. A Regetowska mentén ez normálisan DK-i csapással és kb. 45" délnyugati dőléssel mutat- kozik. A Suchy Vrch-en úgy a beloveszai rétegek, mint a fedőt képező magura- homokkövek először északdéli csapásuak, azután ÉK-i csapást vesznek föl, hogy azután csak a Pawlovica mentén vegyék föl az ú. n. normális kárpáti csapást. A Pawlovica déli mentén a Rosucza patak mentén ugyanazt a jelenséget látjuk, GEOLÓGIAI VIZSGÁLATOK A KÁRPÁTIHOMOKKÓ ÖVBEN ZBORÓ VIDÉKÉN. 373 mint az északi szárnyon Polameknél, azaz a magurahomokkő csapása oldalt kitér, a másik parton azonban nem folytatódik egyenesen, hanem folytatását a Hradtke- ban kell keresnünk. Azon okokról, melyek erre kényszerítenek, nemsokára még beszélni fogok. A Pawlovica magurahomokkövére a Kosinek és Pawlovica közötti bevágásban, Sztebnik majortól délre beloveszai rétegek következnek jól feltárva, ismét általában délnyugati dőléssel, azaz anormális kontaktussal a fiatalabb magurahomokkőre feltolva (VI. és VII. profil). A nevezett belo- veszai rétegeken ismét egész normálisan egy magurahomokkőlap fekszik, amely Sztebniktől nyugatra a Rosuczka völgyét átszeli és állandó délnyugati dőlést mutat. Erre délnyugat felé egy második pikkely, azaz beloveszai rétegek áttolt feltörése következik. A Zboró-bártfai völgy és Sztebnik közötti 597-es magas- sági pontnál levő dombvidék magurahomokkőből áll, amely messze északkelet felé van előretólva a Sztebniktől délnyugatra levő pikkelyen át, ezt tehát barmadik pikkelynek kell felfogni. Ezen előrenyomulás a térképen feltüntetett kereszttörés mentén történt, oka a Szmilno Vrch magurahomokkólapjának imént leírt északkeleti kihajlásában van. Ezen keresztvetődés következtében a Pawlovica folytatása — a Hradsket mint ilyent fogom föl — leszakadt és ÉK felé a Jedlinka—miklovai nagy eocénöböl irányában kitolatott; míg a sztebniki pikkely egyelőre befödve marad és nem jön felszínre. A térképen pontozott vonallal feltüntetett, Pawlovica és Hradske közötti, a kereszttörés mentén eltólt összekötő vonal természetesen nem észlelhető, vázlatosan azonban feltüntettem. A Hradske feltüntetése a térképen szintén csak hozzávetőlegesen történt, mert a hegyen csak kevés feltárás található. Az 597-es magassági pontnál levő maguravonulat a 2Zboró-bártfai völgyön átvonul, ahol a folyó balpartján egy kőbányában jó feltárás látható; a zborói romon át tovább csap a Jedlinába. Ezen a homokkövön délen (Dobrize) ismét gyűrt beloveszai rétegek feküsznek (VIII. profil), amelyek egy további (negyedik) észak felé áttolt pikkelyhez tartoznak. Vizsgálataimmal nem tudtam eldönteni, hogy a Lisania magurahomokköve direkt tektonikus összefüggésben van-e a Hradskével vagy sem. Sikerült azonban, a régibb vizsgálatoktól eltérően, a Lazciki völgyé- ben hatalmas kifejlődésű tarka agyagokat kimutatnom, amelyek a két hegyet egymástól elválasztják. 2. A feltörés eocén magja. A magurahomokkő és beloveszai rétegek határolják komplikált fekvetekben északkelet és délnyugat felé a zborói széles feltörési övet. amelyben főleg a régibb harmadkor vörös agyagjai buk- kannak föl. Ezen vörös agyagokban mai napig olajra történtek kutatások. Ezen eocén tarka agyagok és homokkövek a Galiciából nyomozható feltörés- ben Regettőtől északnyugatra kb. 1 km távolságban beloveszai rétegek alatt lépnek föl. Regettőtől északra három aknát mélyítettek benne. Ezek közelében egy vízmosásban az eocénrétegek feltárva láthatóak. Az antiklinális északi szárnyán a meredeken dél felé dülő beloveszai rétegek határán a vörös agyagok jól észlelhetően északkelet felé dőlnek. Kevéssel feljebb merőlegesen állnak, lejebb pedig DK felé dőlnek. Így egy kis melléknyereg adódik ki az anti- klinális feltörésen belül (III. profil). A Regetowska balpartján, a Jaruchába való torkolás előtt, az eocén nagy 374 BERNOULLI WALTER ívben messze északra nyúl, amennyiben itt az anormális kontaktus mentén a beloveszai rétegekre felnyomúl (V. tábla). A Jarucha patak jobb partján, azaz a feltörés déli szárnyán, az eocén anyagok csapása a fedőrétegek csapását kö- veti, azaz az agyagok Komlosától nyugatra ÉK-felé csapnak és ÉNYy-felé dől- nek, amíg tovább dél felé csapásuk ismét DK-i. Tovább dél felé ismét az eocénben egy új tektonikai elemre bukkanunk, amely egyrészt mint normális fekű az 597-es m pont magura pikkelyéhez tartozik (v. ö. 8—12. profilokat), másrészt a Hradtkera, illetve a Suchi Vrch-Pawlovica DK-i folytatására fel- tolva fekszik. A podlazii eocén egyenes folytatását tehát a Hradtke fekűjében kell keresni. A Hradtke magura homokköve és a Jedlina között fekvő eocén komplexumon belül a zborói kastélytól nyugatra levő patakban a rétegek csa- pása EEK-i déli irányú dőléssel. A zboró-bártfai országúton túl a rétegek kö- zelítőleg ugyanazon irányú csapással mennek át a Na Sibje hágón. Mellék- gyűrődések ezen keskeny ővön belől is észlelhetőek. Valószínűleg ezen zavarral, amely tehát a Hradtketól ÉNy-i irányban Zborón át a megjelölt módon átha- lad, összefüggésben van azon anyagok aberrans ÉK-i csapása, amelyek a zborói temetőtől DNy-ra levő kis patakban vannak föltárva. Komlosától keletre jó feltárásokat találunk azon mellékpatakban, amely a 352 és 359 m pontok között a Jaruchába torkol. Összesen három ÉNy-DK-i irányú redő ismerhető fel (VIII-ik profil). A rétegek észak felé a beloveszai rétegek alá buknak. Az Olsini patakban a dőlés csak egy helyen észlelhető, itt ÉK-i irányú. A kelet felé következő vízmosásban, a Rakovec patak egy jobb- oldali mellékágában, a tarka anyagok DK és ÉK felé csapnak, állandó északi dőléssel. Magában a Rakovec patakban több föltárás észlelhető, amelyekben az eocén anyagok erős gyűrödése szépen látható (1. XI. profilt). Mindjárt a 6-os számú híd fölött az eocén meredeken DNy felé dől, néhány méterrel északra vízszintesen fekszik, kb. 150 méternyire azonban a dőlés DK-i. További gyűrő- dések északon a 431-es m pontnál láthatóak. A 474-es m pontnál az eocén a beloveszai rétegek határán ezekkel együtt, dél felé dől. A 6-os számú hídtól néhány méternyire délre a patakban 10—20 cm vastag homokkőpadok álla- nak majdnem függélyesen eocén szürke anyagokban. Lejebb a patak keleti oldalán szabálytalanúl észak és dél felé dűlő vörös anyagok láthatóak homok- kövekkel. Úgy, mint egyebütt, itt is a rétegek összevissza vannak gyűrve és törve. A II. fúrástól északra a csapás É 579 K-i, a dőlés északi irányú. 200 m-el a II-ik fúrás alatt a rétegek DNy felé dőlnek. Kb. 150 méternyire az I. fúrás- tól északi irányban a csapás ismét ÉNy-i, a rétegek összevissza gyűrödése mellett. Kb. 50 méternyire az I. fúrás fölött, a Rakovec patak nyugati part- ján a vörös agyagban levő homokkőpadok dőlése 30— 459 dél felé. Tovább dél felé feltárások híjján nincs több adatom. A Rakovec patak menti rétegek erős gyűrődöttségének ezen demonstrálásával azt igyekszem megmutatni, hogy mily messzemenő mértékben vannak az eocén agyagok a zborói feltörésben tekto- nikailag megzavarva, úgy, hogy tisztára lehetetlennek látszik ezen a vidéken bizonyos kifejezett antiklinálékat ennyire kevéssé feltárt területen megállapí- tani és nagyobb távolságokra követni. Így például a Na Vrch Horki mély víz- mosásban nagyobb távolságra jól föltárva EENYy-i csapású eocén agyagokat GEOLOGIAI VIZSGÁLATOK A KÁRPÁTIHOMOKKŐ ÖVBEN ZBORÓ VIDÉKÉN. 375 látunk homokkőpadokkal, amelyeket egyáltalán nem lehet összhangzásba hozni a Rakovec patakban mért föltárásokkal. A települési viszonyok részletesen fel vannak tüntetve a térképen (V. tábla) és a VI. tábla XII. sz. profilján. Kimutatható, amint azt már fentebb megjegyeztem, hogy az eocén nagy ívben Smilnón át kelet felé hatol, hogy azután Niklovánál, a Kastelik Vreh homokkövét követve, az u. n. normális kárpáti csapásban DK felé hajoljék. Jó feltárásokat találunk az Ondava patakban és a jobboldali mellékpatakjai- ban (V. tábla). Az ottani rétegek petrografiai kiképződéséről és sztratigrafiai helyzetéről már korábban beszéltem. Itt is nagyon meg vannak zavarva, amennyiben úgy DNy, mint É, D és K felé dőlnek és itt sem állíthatók fel abszolut biztos tektonikai vezérvonalak. Szmilnótól D-re a gyűrött vörös agya- gok alatt szmilnopalák lépnek föl (XIII. profil). Ezek itt ívalakú csapással Ny, ÉNy és É felé buknak az eocén alá, másrészt északkeleti szélükön a Kre- minka lejtőjén Niklova felé az eocén agyagokra feküsznek és ott délkelet felé csapnak az Ondawa patak felé (XII. profil). A Kreminka déli lejtőjén a Smilno- palák alatt magura-homokkő lép fel, vele koncordánsan ÉNYy felé dőlve (XIII. profil). Sajnálatomra nem tudtam ezen eltérő jelenséget tovább nyomozni, amelytől a vele biztosan összefüggésben levő nagyon jelentékeny tektonikai zavarok és a szmilnopalák sztratigrafiai hozzátartozóságának még mindig nyilt kérdésének megoldását várhatnók. Hátra van még Becherő környéke. Komlosá- tól északra, az anormális kontaktus északi részében, Polamanec és Pod Kozinec között a beloveszai rétegek nagy területére lépünk, amelyek egyrészt a Jawo- rina, másrészt a Szmílno Vreh fekűjét képezik. Ezek szabályszerűen 509-os déli dőlést mutatnak, egy antiklinális déli szárnyát képezve, amely észak felé a zborói nagy feltörésen vonul keresztül. Becherő déli végén a beloveszai réte- gek alatt, amelyek itt egy kis másodlagos teknőt képeznek (V. és VI. profil), az eocén bukkan elő; tarka agyagok láthatók feltárva azon patakban, amely az 506-os m ponttól Becherő felé folyik. Ezen eocén DNy-i és K-i irányban szabályszerűen merül a beloveszai rétegek alá, egy kis feltörést képezve. Mesz- szebb ezen eocén feltöréstől É felé kúpalakban a fentebb leírt, talán felső kréta korú rétegek mutatkoznak. Ezen homokkövek észak felé éppen a becherői templom előtt egy zavargással kapcsolatosan találkoznak a beloveszai rétegek- kel, amelyek egy gyenge antiklinálist alkotnak, amely Ohnistjeig követhető. A becherői templomtól északkeletre levő Jaruba patakban a beloveszai rétegek északkelet felé dőlnek, a kréta normális fedőjét alkotva. Ohnistjetől nyugatra ellenben a beloveszai rétegek mindenütt gyenge déli dőlést mutatnak, rajtuk normálisan a Jaworina magurahomokkőó lapja fekszik (IV. profil). Itt Becherő- nél tehát a beloveszai rétegek egy gyengén ívelt nyerget alkotnak, amely egy régibb eocén- és kréta- (?) korú magot enged látni és északi szárnyában zavar- gást mutat, amelyen a déli rész az északi fölött fel van nyomva. Az általános tektonikai eredményeket összefoglalva, a következő tűnik ki : A regettő-zborói feltörési öv nem képez egységes nyereg-régiót, hanem inkább É felé a Jaworina, a Smilno Vrch és a Kastelik Vrch fiatalabb magura- homokköveire látszik áttolva. A feltörés délnyugati széle Zborótól nyugatra erős komplikációkat mutat egymásratolt, DNy-ról ÉK-re nyomott kemény 376 BEKNOULLI WALTER magurahomokkő pikkelyek alakjában. Egész más módon mutatkozik azonban a nyomó erő hatása az eocén felettébb plasztikus agyagjaiban és pedig ezek nem mutatnak tulajdonképeni pikkelyes szerkezetet, hanem mint puhább anyagok a legkülönbözőbb módon össze vannak gyűrve és nyomva, Jedlinkánál és Miklo- vánál nagy ívben ÉK felé nyomultak, aminek kísérő jelensége Zborótól délre a pikkelyek előnyomulása. A Hradske és a Smilno Vrch közötti nagy kiterje- désű területen kimutatott fekvetbeli zavarok következtében nem lehet az eocén- ben szabályszerű nyergekről beszélni, amelyek a petróleumot tartalmazó horizon- tok követésére elegendő támpontot nyújthatnának. II. A petróleum termőhelyei. Majdnem minden kárpáti homokkőnek, az úgynevezett menilitpalának is, jellegzetes kísérő hasznosítható ásványai közé tartozik a petróleum. Általában előfordulása nincs egy bizonyos sztratigrafiai fokra korlátozva, inkább főleg porózus homokkövekben található. Bizonyos horizontokat azonban, mint p. o. a magura homokkövet és az alsó krétát, mint soha olajat nem tartalmazókat jelölhetjük ki. Általában a felső krétában az inoceramusos rétegek, azaz az igazi ropianka- és ropa-rétegek, továbbá a régibb terciérben a vörös agyagok cieckovici rétegeinek porózus, durva, porhanyós padjai és a menilitpala képez- nek kitűnő olajszínteket. A petróleum lelőhelyein nincsen egyenletesen eloszolva, hanem előszeretettel követ bizonyos párhuzamos csapású vonalakat, illetve keskeny őveket, gyakran igen nagy távolságokra, ezek az ú. n. olajvonalak. Ezen olajvonalak részben antiklinálisok felső vonalának, részben feltólt hosz szanti töréseknek és áttolásoknak felelnek meg, melyek az előbbiekből követ- keznek. Itteni vizsgálataimnak célja az, kikutatni, hogy Zboró környékének kőzetei sztratigrafiai és tektonikai szempontból mennyiben hasonlítanak a kör- nyező naftaterületek olajtartalmú rétegeihez, azaz összefüggésben vannak-e velök, hogy ebből támpontokat nyerjünk az előbbiek olajtartalmát illetőleg. Vizsgálataim UHrLirG V. (DLit. 4.), Posezwirz T. (Lit. 16.), WALTER és DUNIKOWSKI (Lit. 10.), ZuBER R. (Lit. 11.), továbbá ENGLER és HőrExg (Lit. 12.) munkála- taira támaszkodnak. Zborótól egyenes folytatásban ÉNy-ra, azaz kb. a rétegek csapásában, a galiciai határon túl, ettől kb. 12 km-re, Zborótól pedig 21 km-re található az Uscie ruskie olaj előfordulása. Ez ugyanazon régibb terciér feltöréshez tartozik, amelyet Zborótól Komlosán és Regettőn át a magyar-galiciai határig követtünk. A vízválasztón túla beloveszai rétegek alatt analog az ez oldalihoz (VI. tábla, II. profil) ismét tarka agyagok lépnek fel és már Skwirtnenél, azaz a határtól már 612 km-re a régibb rétegek feltörése már a krétakorú ino- ceramusos rétegekig terjed, mely utóbbiak tovább északnyugatra Uskie ruskie- nál a Ropa mindkét partján láthatóak. Az inoceramusos rétegekre a tarka agyagok jönnek, melyekben sok zöld homokkő van és melyek helyenkint a beloveszai rétegek délibb kifejlődésére utalnak. Tektonikailag itt sem ismer- hető fel nyeregalakú felépítés, egy UHLIG-tól megrajzolt keresztmetszet (Lit. 4. II. tábla) inkább a Ropa-völgy régibb rétegeinek a Scob fiatalabb magura- GFOLÓGIAI VIZSGÁLATOK A KÁRPÁTIHOMOKKŐ ÖVBEN ZBORÓ VIDEKÉN 377 homokköveire való áttolását mutatja. Uscie ruskienál az olaj az inoceramusos (kréta) rétegekből ismeretes, az üzem azonban már régebben megszűnt. Észak- nyugati folytatásban Losienál meredek ropiankai rétegekben (kréta) 240 0 m mély aknákat. sülyesztettek, kielégítő eredmény nélkül, ami a tetemes réteg- zavarok mellett előrelátható is volt. Tovább északnyugat felé Ropánál, Gorlice- től mintegy 10 km-re délnyugatra aknákat mélyítettek petróleumra nagyon megzavart ropiankai rétegekben (kréta). Itt a rétegek majdnem tisztán északi dőlésűek, sok másodlagos gyűrödéssel. Mint további komplikáció itt, úgy mint Losienél, menilitpalák következnek direkt a ropiankai rétegeken, a tarka agyagok feküjét képezve. A Bialának területében is ismeretesek olajkibúvások egy délibb ropiankavonulatból, így p. o. Florynkánál, ahol azonban a kuta- tásokat ismét beszüntették. Megemlítendő továbbá a wawrczkai analog nafta- fúrás. A Rópától északkeletre fekvő vidéken több fontos petróleum-üzem van, amelyek többnyire ÉNy—DK-i irányban csapó ropiankai réteg feltörésekhez vannak kötve, melyek déli folytatását Zborótól északra kell keresnünk. Min- denekelőtt megemlítendő Ropika ruska a Sekowa völgyében, amely Gorlicenél ÉK felől a Ropába ömlik. Az olaj itt szintén krétában van, homokkövekhez van kötve, amelyek palásagyagokkal váltakoznak és antiklinálisan állanak. Az olaj itt főleg 232—395 m. mélységben fordul elő vízzel és nagynyomású gázokkal. Itt már 1877-ben 74, 1881 ben pedig 101 produktiv akna és 2 fúrt lyuk volt üzemben. 1896-tól 1906-ig az olajtermelés a Ropika ruskában las- san, de folytonosan csökkent 90696 mm-ról 2261 mm-ra. 1907 márciusában kilenc 210—300 m mély aknából 200 mm nyersolaj termeltetett. Ropianka ruskától északnyugatra 4 km. távolságra feküsznek a Sekowai olajkútak, szin- tén inoceramusos rétegek által alkotott feltörésben, amelyet délen tarka palák (eocén) fednek. Az aknák 420 m mélységig mennek, az olajat jelentékeny gázömlés és csak kevés víz kíséri. Sekowa 1896-ban 38,988 mm nyersolajat termelt, 1906-ban azonban már csak 1927 mm-át. Most a termelés jelenték- telen. Ugyanezen feltöréshez tartozik a már régóta kiaknázott Siary terület. Az inoceramusos rétegek számos másodlagos gyűrődést és vetődések által való megzavarást mutat. A feltörés tektonikai szabálytalanságai egy észak felé áttolt, erősen gyűrt antiklinális által okoztatnak. Kis mennyiségű olaj itt WALTER szerint az eocén mélyebb szintjeiben is található.1874-ben a termelés 10,000 mm nyersolaj volt, 1896-ban. még 7917 mm, 1906-ban azonban csak 1959 mm 1907 márciusában 3 aknából 397—453 m mélységből 200 mm petroleumot szivattyuztak és egy 302 m mély fúrtlyuk 50 mm olajat adott. Tovább nyugat felé Szymbark és Ropika polskánál Ropa és Gorlice között a fúrások, melyek az inoceramusos rétegen áthaladtak, nem adtak kielégítő eredményt, habár a szakadékokban földi viasz mutatkozott. Petnánál is, Ropika zuskától kb. 6 km-re délnyugat felé az inoceramusos rétegekben szintén mutatkoztak olajnyomok, a lemélyített aknák ellenben nem adtak kielégítő eredményt. Egy Ropika ruskától észak felé vonuló feltörésben fekszik a 25 km hosszú és 800 m széles Mecina wielkai olajmező, melynek mai termelése egészen jelentéktelen. Az olaj kréta- korú rétegekben van, a menilit palák kis mennyiségű földi szurkot szolgáltattak. Földtani Közlöny. XCII. köt. 1912. 26 378 BERNOULLI WALTER UHnurG (Lit. 4. 195-ik oldal) a Mecina wielkai petroleumot tartalmazó homokkő palákat a mélyebb eocénba sorolja, mert vékonyabb padúak és kevésbbé gör- bültek, mint a valódi inoceramusos rétegek, főleg azonban azért, mert még nem találtak bennök inoceramusokat. A rétegek egymáson fekvő redők következtében nagyon megzavartak. Hátra van még, hogy a Zborótól keletre és északkeletre levő olajlelő- helyeket röviden felsoroljam. Sárosmegyében Zborón kívül még Felső-Komar- nikon eszközöltetett mélyfúrás. Felső-Komarnik szorosan a galiciai határ mel- lett fekszik, Zborótól 30 km-re kelet felé. Az olajat tartalmazó rétegek itt szintén krétakorúak, egyenes délnyugati folytatását képezik a galiciai ropiankai feltörésnek, amelyben egykor jelentékeny petroleumbányászás folyt. Meg kell említenem, hogy a felső-komarniki olajrétegek korát illetőleg a nézetek meg- oszlanak. Így újabban Appa! azokat még az alsó eocénba sorolja, miután kövületeket bennök még nem találtak, bár a petrográfiai kifejlődésük a valódi krétakorú rétegekével nagyon megegyezik. A cropiankai rétegek, Felső-Komar- niknál mint meszet és sok csillámot tartalmazó hieroglifás homokkövek jelen- nek meg palás közbetelepülésekkel, csapásuk ÉNy—DK-i, dőlésük általában DNy-i. Településük nagyon meg van zavarva. Az 1899-ben eszközölt mélyfúrás több, 20 m vastag homokkőpad átfúrása után 554 m mélységben homokkőöv feküjében egy olajos szintet ütött meg. Eleinte a termelés napi 70 hordó volt, később szivattyúzással már csak napi 7 hordó. 1401-ben 635 m mélyben egy második naftahorizontot tártak föl, mely az első három hónapban 413 g olajat adott. 1900-ban a felső-komarniki olajtermelés 314 g-át tett ki (I. hori- zont), 1901-ben pedig 496 a-át (II. horizont). 1901-ben az üzemet beszün- tették, a fúrás 820 m mélységet ért el. A felső-komarniki feltörési öv északnyugati folytatásában feküsznek a galiciai Barwinekben levő kutatások, ahol 540 m mélyben kevés olajra és igen heves gázkitörésekre ütöttek. A még távolabb ÉNy-ra fekvő Ropiankának már nagyobb ipari jelentősége van. Az olaj itt a hegység nevéről elnevezett felső krétakorú ropiankai rétegekben van, melyek itt antiklinális helyzetben vannak. Az első, hamarosan kimerített olajszint itt 70 m mélységben van, a második szint pedig 130 m-re. Ez utóbbiból egy akna eleinte naponta 270 g olajat adott, az olajhozomány azonban rohamosan csökkent. A termelés 1896—1906-ig 4000 és 7000 g között ingadozott, 1906-ban pedig 6953 g-át tett ki. A gáznyomás gyakran igen jelentékeny, a mélyből nagy mennyiségű sósvíz jön fel. UHriG vizsgálatai szerint a Siary, Sekova és Ropika ruskai feltörési övet tovább lehet nyomozni délkelet felé Bartnén át (37. ábra). Helyenként csak a régi harmadkori tarka agyagok vannak föltárva, másutt a krétakorú rétegek is előbukkannak. Ez utóbbiak további folytatásukban a már leirt krétakorú ropiankai rétegekhez csatlakoznak, úgy hogy tényleg fennáll egy megszakítás nélküli összeköttetés a teknikailag jelentősebb naftaterületek 1 Appa K.: Petroleumkutatások érdekében Zemplén és Sáros vármegyékben megtett földtani fölvételekről. A m. kir. Földtani Intézet évkönyve, XIII. köt. 1902. GEOLÓGIAI VIZSGÁLATOK A KÁRPÁTIHOMOKKŐ ÖVBEN ZBORA VIDÉKÉN, 379 között, amelyek egy ugyanazon vonulathoz tartoznak. Ezen fontos olajvonulat Magyarországra is átterjed, hozzátartozik a már említett komarniki olajelő- fordulás és további DK-i folytatásában feküsznek a zemplénmegyei Mikova és szukói olajterületek (I. Posewirz). Mikova 15 km-re fekszik Komarniktól délkeleti irányban. Az itt fellépő rétegek a komarniki petroleumrétegek foly- tatását képezik. Részben tarka palákból állanak hieroglifás homokkőpadocs- kákkal, ezért Apra által némi joggal az eocénba soroltatnak ; rendkívül gyűröt- tek és meredeken felvannak állítva. Több, legfeljebb 20 m mély akna kevés olajat adott. A szukói mélyfúrás, főleg szürke palákon hatol keresztül néhány jelentéktelen vastagságú homokkő-közbetelepüléssel. 1056 m mélység- ben vörös pala következett, amely a fúrás befejeztéig 1070 m-ig tartott. Olaj- nyomok csak a negyedik méternél voltak észlelhetők, gáznyomok ellenben az egész fúrás alatt mutatkoztak. Összefoglalva az elmondottakat, kitűnik, hogy Zboró közvetlen és távolabbi környékén, azaz a Beszkidi hegyvidéken ismeretes olajelőfordulások kevés kivétellel a felső krétára szorítkoznak, míg az eocén tarka agyagjai ritkán tartalmaznak olajat, akkor is csak jelentéktelen mennyiségben. Mások a viszonyok az északibb Szubbeszkid dombvidéken, ahol a régibb rétegek már nem bukkannak elő és az olaj legnagyobb része az eocénből vagy az oligocén- ból származik. A Szubbeszkid paleogén fontosabb olajtelepei Bobrka és Klim- kowkánál, Dukla és Krosno között, az eocénben (37. ábra), Libusza és Lipinki- nél az oligocén-rétegekben vannak.! A Beszkidi hegyvidék olajat tartalmazó kőzetei tektonikus feltöréseknek felelnek meg, melyek különösen kifejezettek Galiciában és melyek délkeleti irányban Sáros- és Zemplénmegyékben foly- tatódnak. Az egyes olajvonalak közül az északit különösen ki kell emelni, mert benne feküsznek a teknikailag legfontosabb Siary, Sekowa, Ropika ruska ropiankai olajterületek. Ez az öv kb. 29 km-re vonul el Zborótól, folytatása, Magyarországon Komarnik és Mikovánál van. A Siary—ropiankai vonaltól dé felé csapó krétakorú feltörésekben ellenben nem található nagyobb olajmennyi- ség. A leghosszabb ilyen vonulat folytatása magyar földön Zboró mellett halad el. Tektonikai szempontból az említett galiciai, részben olajat tartal- mazó feltörések nem képeznek normális antiklinálisokat szépen kifejezett nyergekkel, itt inkább erősen megzavart felgyűrődésekkel van dolgunk, melyek helyenkét áttolásokba mennek át. Amennyiben tehát a szomszédos galiciai olajvonulatok tanulmányozásából következtetni lehet azon területekre, melyek Magyarországon tektonikai folytatásukat képezik, ki kell emelnem egyrészt, hogy produktiv olajhorizont első sorban a felső krétában várható, kevésbbé a fiatalabb, eocén- vagy oligocén-rétegekben; másrészt az északkeleti, ropianka— 1 Az olajtermelés 1896-ban, illetőleg 1906-ban a következő volt: Bobrkában . — 92,976 mm, illetőleg 32,126 mm Klimbowkában . .. S80. 4 c 145 c Libuszában 13,964 a c 15580 u Lipinkiben : da TO5T 8 ete fi TAI 4717 cat 380 BERNOULLI WALTER komarnik—mikovai vonal olajban gazdagabbnak látszik, mint délnyugati ropa— regettő—zborói vonal. 1905 óta Zborónál mélyfúrásokat végeznek olajra. Az első fúrást 1200 m mélyben 1907-ben fölhagyták, miután csak gázt és olajnyomokat adott. A második fúrás 1909 novemberében 940 m mély volt és szintén nem járt gyakorlati eredménnyel. 1909 októberében Scnmipr K. tanár az olajterület megtekintésénél arra az eredményre jutott, hogy a viszonyok ott nem olyan egyszerűek, aminőnek azt a szakvélemények feltüntették. Horz W. urat és engem bízott meg az olajelőfordulás részletes geológiai tanulmányozásával. SAsór Duwska W. mérnök úrnak hathatós támogatásáért őszinte köszönettel tartozunk. Magyar területen, Zborónál, ezen feltörési övben olaj nyomok az eocén- ben találhatók. Igy Regettőnél, Zborótól északnyugatra régebben három aknát mélyítettek, melyek gázt és olajnyomokat adtak. (VI. tábla, III. profil). Az 1909 végéig Zborótól keletre eszközölt két fúrás eocén-tarka agyagokban és homokkövekben haladt, gáz és olaj csak nyomokban jelentkeztek. Ezen körül- mény megerősíti fentebbi azon következtetésünket, hogy területünkön bővebb olajhorizontok csak a krétaformáció homokköveiben várhatóak. A geológiai felvétel kapcsán kiderült. hogy az zborói feltörésben a eocénrétegek rendkívül gyűröttek és nagy vastagságúak. A fúrások 1200 és 940 m mélységben még nem érték el a krétát. Olajat tartalmazó krétahorizontokat kisebb mélységben kevésbbé megzavart területen kell keresnünk, így p. o. Komlosától Ny-ra (VI. tábla, IV. profil) a Suchy Vrch ÉK-i lejtőjén, továbbá a beecberői kis feltörésben (VI. tábla, V. profil), ahol rétegek majdnem nyeregalakú elhelye- zőödésben találhatóak. III. Irodalom. Zboró környékének geológiai viszonyairól adatok a k. k. geologische Reichsanstalt következő kiadványaiban találhatók : 1. 1869. FR. v. HavER: Geologische Übersichtskarte der Österr. Ung. Monarchie. Bl. III. Westkarpathen. 2. 1869. C. M. Paur: Die geolog. Verhált. d. nörd. Sároser und Zem- pliner Komitates. Jahrb. der d. k. k. geol. Reichsanstalt. 19. Bd. p. 265. ff. 3. 1883. V. Unis: Die Karpathen zwischen Grybow, Gorlice und Bart- feld. Verh. d. k. k. geol. Reichsanstalt, pag. 235. ff. 4. 1884. V. UHriG: Vorlage der Kartenblütter Pilsno und Cieskowice, Grybow und Gorlice, Bartfeld und Muszyna. Verh. d. k, k. geol. Reichsanstalt, pag. 37. ff. 5. 1888. V. UnuiG : Ergebnisse geolog. Aufnahmen in den westgalizischen Karpathen. I. Teil: Die Sandsteine zwischen dem 6 penninischen Klippenzuge und dem Nordrande. Jahrb. der k. k. geol. Reichsanstalt. 38. Bd. pag. 83. ff. Az újabb művek közül, melyek az egész kárpáthomokkő-övet felölelik, a következők említendők föl: 6. 1903. V. UHzia: Bau und Bild der Karpathen. Wien— Leipzig. GEOLÓGIAI VIZSGÁLATOK A KÁRPÁTIHOMOKKŐ ÖVBEN ZBORÓ VIDÉKÉN. 381 7. 1907. V. UHzria: Über die Tektonik der Karpathen. Sitzungsber. d. k. Akademie der Wiss. Wien. Bd. CXVI. S. 1908. V. UHtia: Die karpatische Sandsteinzone und ihr VerhültniB zum sudetisehen Karbongebiet. Mitteil. d. geol. Gesellseh. Wien. Bd. I. 9. 1909. R. Zu8BER: Contributions a la stratigraphie et tectonigue des Karpathes. Kosmos. vol. XXVIV. Lemberg. 10. V. UHriG: Neuere geol. Arbeiten über die galiz. Karpathen. Mitt. d. geol. Gesellseh. Wien. Bd. II. Ezen művekben, továbbá ZuBER R.: Geologie der Erdölablagerungen in den galizisehen Karpathen, I. rész, 1. füzet. Lemberg 1899, a régibb idevágó művek mind föl vannak említve. Az északi Kárpátokban levő olaj előfordulására a következő művekben találunk utalást az 5. pont alatti munkán kívül: 11. 1883. H. WALTER und E. v. Dusxixowsgx: Das Petroleumgebiet der galizischen Westkarpathen. Wien. 12. 1897. R. Zu8BER: Karte der Petroleumgebiete in Galizien, mit Er- lüuterungen. Lemberg. 13. 1907. Posxwirz T.: Petroleum és aszfalt Magyarországon. A m. kir. Földt. Int. évk. XV. kötet. 14. 1909. BőckH J.: A petroleumra való kutatások állása a magyar szent korona országaiban. A m. kir. WFöldt. Int. évk. XVI. kötet. 15. 1909. C. ExGLER u. H. HöFER: Das Erdöl. Bd. II. Leipzig, Olajelőfordulásra vonatkozó részletes adatok : 16. 1899. J. Norm: Petroleumkonzessionen in dem Gebiete zwischen Jaslo und Bartfeld etc. Allg. Öst. Chem. u. Techn. Ztg. 17. évf. Nr. 1. Wien. 17. 1905. U. S.: Petroleumvorkommen Zboró etc. Ibid. 23. évf. 15. sz. 18. 1906. X.: Petroleum in Zboró, Ungarn. Ibidem. 24. évf. 19. sz. 19—21. A Steinölindustrie Binlagsgesellseh: Áldor u. Co. nyomtatott prospektusában: TELEGDI RorH LaJos (Budapest, 1905 V. 5.); ZuBER R. (Lem- berg, 1905 VI. 24.); és WALTER H. (Krakkó, 1905 V. 20.) szakvéleményei. Kelt Bázelben, az egyetemi geológiai intézetben az 1911. év február havában. HAZÁNKRA VONATKOZÓ KÉT ŐSLÉNYTANI NÉV HELYESBÍTÉSE. Toura tanár úr a bécsi cs. kir. földtani intézet 59. (1909. évi) évköny- vében a brassói Fortyogó-hegyről igen érdekes pleisztocén faunát ismertet, amelynek sorában többek között két, újnak tartott állat maradványainak a le- írását is adja.! Ezt a két állatot Toura tanár úr Rhinoceros Kronstadtensis és Canis Kronstadtensis névvel illeti. Hogy mennyiben újak ezek tényleg, azzal egyelőre még nem foglalko- zom, bár mindenesetre különös, hogy minden Toura-tól felfedezett rhinoceros új faj. Addig is, míg alkalmunk lesz ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkoz- hatni, egyelőre arra szorítkozom, hogy Toura tanár úr elnevezései ellen a ma- gyar tudományos világ képviseletében tiltakozzam. Erre a tiltakozásra újabb brassói leletek adták meg az impulzust, amelyek részben egy hazafias érzésű brassói német származású honfitársunk: NIEMaNDZ Virmos, részben pedig dr. MoEsz Guszráv és ÉHIK Gyura urak szivessége folytán a budapesti m. kir. állami földtani intézet tulajdonában vannak. Különösen kiemelendő ezek közül egy remekszép Rhinoceros-állkapocs, melyet NiEmawnpz úr 1906-ban ajándékozott intézetünk múzeumának s amely- ről Toura tanár úrnak is van tudomása. Áttérve már most Toura tanár úr elnevezéseire, mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy Kronstadt nevű város a Magyar Birodalom területén nincs. Ilyen nevű helyeket ismerek ugyan Csehországban, Németországban (Hessen-Nassau) és Oroszországban s ezeken kívül is lehet még Kronstadt bár- hol, csak épen Magyarországon nincs. Brassó, ORBÁN Batzázs szerint? a XIII. század elején keletkezett és holott már akkor is németek lakták, Béla király egy adománylevele 1252-ből mégis a cbarasui szászok földjéről; (terra saxonum de Barasu) szól. Kétségtelen tehát, hogy Brassó legrégibb neve Barasu, Brassó vagy Brassovia! A latin Corona-név, melyből a német Kronstadt származott, legelőször 1355-ből való okiratokban fordul elő. Látnivaló, hogy a Kronstadt név. mely a szászoknál részben még ma is használatos, Brassónak csupán utólagosan el- németesített neve, amelyet a hivatalos magyar helységnévtár nem ismer. 1 FRasz TouLaA: Diluviale Süugetierreste vom (Gesprengberg, Kronstadt in Siebenbürgen. Jahrb. der k. k. geol. Reichsanstalt, Bd. LIX. Wien, 1909. 375. 1. 2 ORBÁN DBaLÁázs: A Székelyföld leírása. 6. köt. 204. 1. Budapest, 1873. HAZÁNKRA VONATKOZÓ KÉT ŐSLÉNYTANI NÉV HELYESBÍTÉSE. 383 Tekintettel arra, hogy a rendszertani nomenklatura úgyis latin, ha már a Brassó neret. kerülni akarta Toura tanár úr, legalább követhette volna de- rék szászaink példáját, akik közül többen (pl. ScHugR, KiImakowrcz,) rendszer- tani elnevezéseknél többszörösen használják a ccoronensisos jelzőt, (pl. Poa coronensis, Potentilla coronensis, Pedicularis coronensis, Xerophila cereoflava. coronensis, stb). Igaz, hogy a szerzőnek jogában áll cuj fajaits tetszése sze- rint elnevezni, én azonban ebben az esetben, mégis ajánlom, miszerint: fel- téve, hogy Toura tanár úr brassói cfajaiv csakugyan megtarthatnák önállósá- gukat, azoknak a közelebbi rendszertani megjelölése a akronstadtensiss, jelző helyett cCoronensis-szel illettessék, mint amely a történeti igazsá- got, a magyarság szupremáciáját és a rendszertani szokásokat jobban fedi, mint az elnémétesített s Magyarországon hivatalosan el nem ismert Kron- stadt név. Hiszem és elvárom, hogy magyar szerző ezt a nevet sohasem fogja használni ! Budapesten, 1912 január hónap 16-án. Dr. KoRMmos TIVADAR. ISMERTETÉSEK. 3RUN ÁLBERT: Tanulmányok a vulkáni exhalációról. (Re- echerches sur Vexhalaison volcanigue); negyedrét, 277 lapon, 34 táblán reprodukált fotografiákkal, 17 ábrával; Genéve és Paris 1911. BRuws AzBERT 10 esztendőn át tanulmányozta a vulkáni területeket : meg- figyeléseit 1901-ben kezdette a Stromboli-n és 1910-ben a Kilaueán fejezte be. E megfigyeléseinek s laboratóriumi kisérletei hosszú sorának összefoglalása ez a pompás, közel 300 oldalas, valóban alapvető munka. Miként a szerző mondja, e munka cnem leírás, hanem számadatok és pontos észlelések gyűjteménye" ; tehát exakt. S ez adatokból számos érdekes következtetés vonható. Bevezetésképen BRuw A. felsorolja az 1901-től 1910-ig megjelent vulka- nologiai értekezéseit. Majd a vulkáni működéskor észlelt jelenségek definiciója után, a második fejezetben meghatározza, hogy mi is az a vulkán? cA vul- kán a föld felületének oly pontja, melynekhőmérséklete — vagy ritmikusan változva, vagy állandóan — igen erősen felülmúlja a közvetlenül szomszédos pontok hőmérsék- letétö,. A vulkán működése három változónak: a hőmérsékletnek, a magmának s a klimának függvénye. A következő fejezetekben a szerző részletesen foglalkozik a hőmérséklet kérdésével. Mindenekelőtt a lávákat al- kotó szilikátok olvadáspontjait határozza meg; azután magának a — rendesen kristályok, amorf üveg és gázok keverékéből álló — lávának tanulmányozásá- hoz lát. A bázisos szilikátok: augit, anortit etc. könnyen észlelhető, határozott olvadási pontúak; az olvadási pont beálltáig a kristály eredeti tulajdonságai 384 ISMERTETÉSEK, észlelhetők. Mikor a hőmérséklet az olvadási pontra hág, az ásvány hirtelen gömbbé válik s szétfolyik az olvasztótégelyben. A savanyú szilikátok: orto- klász, albit már nem viselkednek ily egyszerűen: külön meg kell győződnünk, hogy a kristály csakugyan elvesztette-e már kristályos szerkezetét a kérdéses olvadási ponton? Mert gyakran a még kristályos részek mellett már izotrop helyek is észlelhetők. Ez arra vall, hogy a természetes földpátok nem oly homogének, mint ahogy azt az izomorfizmus és Tschermák törvénye meg- kívánja. Bizonyos ásványoknak (hauyn, disthen, szodalit, meionit. titanit, tre- molit, epidot etc.) nincs is olvadáspontjuk, mert kristályos szerkezetük előbb eltűnik, mint szilikátanyagjuk olvadni kezd. A láva, vagy magma abban a pillanatban, mikor kiömlik, folyékony szilikátok, azaz olvadt üvegek és szilárd apró kristálykákból áll. A láva csak akkor folyik. ha kolloid üveget tartalmaz. A kolloid üvegnek nincs a szó fizikai értelmében használt olvadáspontja; ez oly test, melynek deformálódása, kellő hőmérsékleten, az idő függvénye; s e deformálódás fokozatosan erősebbé válik addig az állapotig, melyet folyékony- nak nevezünk. E hőmérsékleti pontot azonban számértékkel kifejezni igen ba- jos. Az üveges láva felülete egy bizonyos hőmérsékleten enged a rá ható nyo- másoknak, meghajlik, hullámossá azaz fonatossá, kötélszerűvé válik. Az ehhez szükséges temperatura csak igen szűk határok között változik; azért BRuv a lávák olvadási pontjául a fonatok képződéséhez szükséges temperaturát fogadja el. A következő két fejezetben a különböző szilikát-ásványoknak s külön- böző vulkánok lávájának kisérleti úton meghatározott olvadási pontjait tünteti fel. Ezeket itt fel nem sorolhatjuk; de felemlítendő, hogy a legkülönbözőbb vulkánok lávájának olvadási pontja 10007 és 12009 között inga- dozik. A láva cseppfolyósodását az üveg, vagyis a kolloid szilikátok olvadása határozza meg. Ez olvadási hőmérséklet két határ között van. A felső határ az első megszilárdulás legkönnyebben olvadó ásványának olvadási pontja; ez legtöbbször az augit, 12307 olvadási ponttal. És az alsó határ a kolloid meg- puhulásának a hőmérséklete. Az összes kolloid szilikátok nagyjában közelálló olvadási pontúak; tehát a lávák olvadási pontja is közel van egymáshoz. A megolvadás hőmérséklete tökéletesen összeesik a gázok kiszabadulásának, első megjelenésekor észlelt explozió hőmérsékletével. Ezután szerző a maximális izogeothermával foglalkozik, mely — helyzetét tekintve — vál- tozó: emelkedik és sülyed. Es oly mélyre "sülyedhet, hogy a vulkán olyannak tűnhetik fel, mintha a paroxizmus tulajdonságai nem volnának meg. Akkor, ha a lehülés folytán a felület hőmérsékletének maximális pontja már nem különbözik a közvetlen szomszédos pontok hőmeérsékletétől, a vulkán ki- aludtnak tekinthető. E kijelentéssel azonban csinján kell bánni; mert ha módunkban volna a vulkáni régiók geothermikus grádiensét exakte ismerni, talán nagyon elcsodálkoznánk, ha igen magas temperaturát találnánk már a föld csekély mélységében is az ily területeken. A vulkáni magma tulajdonságait illetőleg Bguw kísérletei alapján aktiv és holt kőzeteket különböztek meg. Az aktiv kőzetek olvadási pontjukon igen erős exhalációt adnak gáz és fehér ködszerű füst alakjában; pl. az obszidiá- ISMERTETÉSEK. 385 nok, a Vezuv lávája etc. A holt közetek megolvadnak, anélkül, hogy hevesebb gázkitörést mutatnának, pl. a gránit, gabbro etc. Az aktiv magmákat közelebb- ről tanulmányozza a szerző s kimutatja, hogy a belőlük kiszabaduló gá- zok nyomása bőségesen elég arra, hogy a gázok heves explozióval törjenek fel és hogy eza nyomás a lávát feltolja. Az exhaláció, mely a lávákból az explozió hőmérsékletén ki- szabadul, a következő anyagok különböző mennyiségű keveréke: N, NH,, Cl, TÉS ONE OS UGOT EST SOS EETOS ETSO e KET SB (EL NC (ET NEE KCI, NaCI, MgCl,, CaCl,, FeCl,, ALCI; Mn, Pb, Cu, Ti, As nyomokban; B ritka; a J jelenléte kétséges. A legnagyobb mennyiségben észlelt anyagok : CI, HCI, CO,, NaCl, KCI, (H,N)CI, FeCIl,. A S, melynek a vulkáni exhalá- ciókban általában nagy szerepet tulajdonítottak, mindig alárendeltebb a Cl-nál s a (09-nél. A Fe a szublimátumban mindig ferro alakjában van jelen. BRuw a föld legkülönbözőbb láváit — köztük hat magyar obszidiánt (Tokaj, Selmec, Tarcal, Bozsva, Olaszliszka, Tolcsva) — vizsgálta meg laboratoriumi kísérleteiben s a belőlük kiszabaduló anyagok analiziseit a 76—128. lapon tünteti fel. Ez analizisekből vont általános következtetések a következőkben összegezhetők: A vulkánból kitörő gázok és szublimációs termékek mindig ugyanazok, függetlenek a magma természetétől, a vulkán geografiai helyzetétől és geológiai korától E gázok nem tartalmaznak vizet. A H—t nem tartalmazó magmában is beáll az explozió (Krakatau). Ha a vulkánt a helyszínén tanulmányozzuk: ugyanezeknek a gázoknak és sóknak jelenlétéről győződünk meg. A kráterből kidobott hamuban, rapillikban megtaláljuk a szén- hidrogéneket, a chloridokat, a szalmiákot. A fumarolák falán lerakódott sók teljesen azonosak a kráter falán lerakódottakkal, tehát a kráter nem más, mint egy igen nagy dimenziójú fumarola. A nagy fehér bokréta, mely felhőként tör ki a kráterből nagy gomolyokban, teljesen ugyanazokból a sókból — túl- nyomólag echloridokból áll — mint a magma szublimátumai és vízmentes. Vagyis mindezek az anyagok teljesen azonosak a lávákból a laboratoriumi kí- sérletek alkalmával az explozió hőmérsékletén nyert anyagokkal. Mikor a magma a kráterből a felszínre jut /H-jét s C0,-jének kis részét a magas hő- mérséklet folytán már elvesztette. A levegő oxigénjének hatására azonban oxi- dálódik a még benne levő C és S, persze jóval alacsonyabb hőmérsékleten. Ez oxidációnak termékei adják a másodlagos exhalációt. A meleg kráterben a levegővel sokáig érintkező lapillik lassanként teljesen elvesztik C és S tartalmukat az oxidáció folytán. Ezt az oxidációt BRuw mesterségesen idézte elő s az oxidáció termékeiként főleg C0O,-t és SO,-t nyert. A lávák te- hát GC tartalmúak és redukált állapotban vannak. Ez a GC tartalom is a mag- matikus víz ellen vall, mert a szénnek a magas hőmérsékletű (11009) vízgőz hatására a paroxizmusban el kellett volna égnie. BRguw részben szintézis, rész- ben analizis útján sok kísérletet végzett abból a célból, hogy a vulkánok gá- zainak eredetét kipuhatolja; és arra az eredményre jutott, hogy a gázok az explozió hőmérsékletén négy csoportba tartozó anyagokból keletkeznek: 1. szi- licochloridok és fluoridok, 2. szénhidrogének, 3. N tartalmú vegyületek. 4. S vegyületek és S tartalmú szilikátok. Az analizisek bizonysága szerint a lávák 386 ISMERTETÉSEK. valóban tartalmaznak N vegyületeket és szénhidrogéneket; a szilicochlorid- vegyületek jelenléte direkte nem igazolható, de feltehető, hogy a Cl és F ezekből az anyagokból (skapolit, wernerit, marialit, friedelit, pirosmalit etc.) származik. A Ca, Si09, Cl,-ból pl. már 11009-on CZ szabadul fel. A munka következő fejezetei azzal a kérdéssel foglalkoznak, vajjon csak- ugyan oly nagy szerepe van-e a víznek a vulkáni kitörések alkalmával, mint eddig hittük? Ebből a szempontból is számos vul- kánt tanulmányozott. Pl. a Vezuvon végzett részletes megfigyelései és kísér- letei arra az eredményre vezettek, hogy a kráter környékén a víztartalmú fumaroláknak, vagy a víz kondenzálódásánahk semmi nyoma sem ész- lelhető sem a paroxizmus idején, sem azután; a hamuk és szublimált sók is teljesen vízmentesek. Az erupciók alkalmával gyakran megjelenő loká- lis eső könnyen megmagyarázható abból, hogy a temperatura lokális csökke- nésének hatására a levegő nedvessége kondenzálódik. A Santorin, Stromboli és Etna tanulmányozása is ugyanezt bizonyította. A Kanári szigetek vulkán- jainak (Pico de Teyde, Timanfaya, Chinyero, Chahorra, Tao, Corona, Guimar) fumarolái vízmenteseknek bizonyultak; csak akkor tartalmaznak vizet, ha a csapadékvízzel keverednek. Jáva vulkánjainak (Semeroe, Brama, Merapi, Pap- andajan, Tjividey, Patocha, Tangkoeban-Prahoe) részletes tanulmányozása is azt mutatta, hogy a szoros értelemben vett exhalációk, melyek hevesen, expló- zióval törnek fel a vulkánból, teljesen víz nélkül valók. A. kidobott hamu tel- jesen száraz. Ha az exhaláció okozta fehér felhő a vízgőz kondenzálódásából keletkeznék, hogyan lehetne azt megmagyarázni, hogy a hamu nem nedves? A víztartalmú fumarolák főleg a vulkán periferiáján észlelhetők, hol a talaj hőmérséklete már alacsony: 809—3009. E fumarolák vizét a talaj cse- kély mélységében levő talajvíz szolgáltatja. A 1209-os izogeothermánál tovább — a melegebb régió felé — a talajvíz már nem hatol ; ebben a zónában található a leg- több víztartalmú fumarola ; innét számuk már csökken, mert a 1209-os zónán belül már csak kevés vízgőz járja át a talajt. A 3409-os zónán belül a talajvíz már egyáltalában nem juthat. A 3409-os zóna s a maximális temperaturájú ponton belül esetleg észlelhető víz csak annak az esőmennyiségnek a kö- vetkezménye, mely közvetlenül e területre hullott, amint ezt BRuws a Kilaueán megfigyelte. A Kilaueán végzett megfigyelések és kísér- letek újból igazolták, hogy a vulkán exhalációi teljesen szárazak s hogy ez exhalációk magából az atmoszférából vizet vonnak el; hogy a nagy, felhőszerű fehér bokréta szilárd és víznélküli anyagokból áll. Továbbá, hogy a száraz exhalációk területén a lapillik oxidáció okozta meg- sárgulása, vagy megvörösödése nem észlelhető; a víztartalmú fumarolák ellen- ben oxidálnak. BRuws mindezekből a következő eredményekhez jut, melyek ránk nézve teljesen újak: 1. A paroxizmus —. függetlenül az illető vulkán földrajzi helyétől, a magma petrografiai minőségétől — vízmentes. 2. Az exha- lált termékek mindig és mindenütt ugyanazok. E két törvény következménye természetesen, hogy a víz jelenléte a vulkánban már csak má- sodlagos. 3. A víztartalmú fumarolák másodlagos jelenségek ISMERTETÉSEK. 387 melyeknek mennyiségea vulkániterületre eső csapadék- vízzel változik. Tehát e fumarolák már az éghajlattól, a vulkán alakjá- tól és a vulkán hőmérsékletétől függnek. Nos ezek szerint a magmatikus víz teoriája megdőlt! A holt kőzetekből bizonyos temperaturán kiszabaduló gázok : a CO,, CO, H,, N, és azonfelül nagymennyiségű vízgőz. És egázok jóval — nehány száz fokkal — alacsonyabb hőmérsékleten szabadulnak fel a kőzetekből, mint az aktiv vulkáni magmák gázai. Végül Bguwx még egy pillantást vet a vulkán kihülésére. Amily mérték- ben csökken a maximális izogeotherma értéke, oly mértékben folyton több és több csapadékvíz hatol le a vulkáni területen a mélység felé. E víz az exhalá- ciónak egyre nagyobb és nagyobb mennyiségét oldja fel, úgy hogy csak az oldhatatlan, vagy igen nehezen oldódó gázok törhetnek már csak ki: CH,, H,, N,, CO,. Ha a víz mennyisége nem elegendő, a Cl, HCI, SO, CO9, Ho, kiszabadul, de mivel a levegő a porozus kónuszt átjárja a CO és H, oxidáló- dik. E mellett a magma is lassanként kevesebbet exhalál a fokozatos lehülés folytán, folyvást több vizet és oxigént abszorbál s e hidratáció révén képződ- nek a víztartalmú ásványok. Tehát minden vulkáni erupció atmoszféránk oxigénjének és litoszféránk vizének csökkentését, a tengerek sótartalmának növelését okozza. VENDL ALADÁR dr. 2. Lasz Samu dr.: Földrajzi Olvasókönyv. I. rész Magyar- ország. (Budapest, LAMPEL R. Kk. R. T. könyvkiadóvállalata kiadása, 1912. Ára 3. kor.). Lasz Samu dr., a budapesti I. kerületi állami főgimnázium tanára, az ismert geografus úttörő munkát végzett a földrajz és a földtan népszerűsítése terén. Több kiváló munkatárs közreműködésével földrajzi olvasókönyvet írt a középiskolák, felsőbb leányiskolák és a polgári fiú- és leánytanodák számára. Ez a földrajzi olvasókönyv előreláthatólag több részből fog állani, s Lasz dr. nagyon bölcsen cselekedett, amikor sorozatos munkájának első részét Magyar- ország megismertetésével kezdette. Ha a 280 oldalas könyvet összevetjük a németországi hasonló munkákkal, nevezetesen LAMPE FELix: Erdkun d- liches Lesebuch für höhere Lehranstalten című Halleben megjelent művével, valóban azt kell mondanunk, hogy a magyar munka hason- líthatatlanul magasabb színvonalon áll a német olvasókönyveknél. A könyvben 36 olvasmány van hazánk alföldjeiről, halom- és hegyvidékeiről. BÁTgY ZsrG- MOND, BEZDEK JózsEF, HERMAN Orró s RóNA ZSIGMOND pompásan írt cikkei mellett számos geológiai olvasmányt is találunk a könyvben. Igy Lóczy Lasos és CHOLNOKY JEsxő a Balatont ismerteti, Laczkó DEzső a Bakony hegységet és Noszxy JEső a palóc Olymposzt, ERőpI KáLMáN a Mezőséget írja le vonzóan s értelmesen, maga Lasz Samu a Magyar Eldorádót és a kősó hazáját, míg PAPP Károry a hirhedt kissármási kutat mutatja be, szép képekkel illusztrálva. Az agrogeológia köréből BarocH MaARGcir dr. a Delibláti homokpusztát és TImkó ImRE az Ecsedi lápot ösmerteti. Boldogult SIEGMETH KÁRoLrY pedig az Aggteleki barlangot írja le. Eltekintve attól, hogy egyik-másik szerző nagyon is tudományosan for- 388 ISMERTETÉSEK. gatja a tollat — a középiskolai tanulók értelemköréhez képest, — általában a könyv beosztása, az olvasmányok csoportosítása pompásan oldja meg a kitű- zött célt: Magyarország földrajzi megismertetését. Mindezekért őszintén köszönt- jük a kiváló szerkesztőt: Lasz Samu tanárt, s csak azt kívánjuk neki, hogy könyve, — az engedélyező hatóság fórumait minél gyorsabban megjárva, — mentül előbb az ifjúság kezébe kerüljön. 3. Toura Fa. : Paláontologiseche Mitteilungen aus den Samm- lungen von Kronstadt in Siebenbürgen. (Abhandlungen d. k. k. geol. Reichsanstalt Bd. XX. Hett 5. 1911.). A brassói szász gimnázium gyűjteménye és néhány lelkes brassói gyűjtő már évek óta abban a cmegtiszteltetésben; részesül, hogy gyűjteményük anya- gát lelőhelyükre és megtartási állapotukra való tekintet nélkül Touza bécsi főiskolai tanár dolgozza föl. A brassói gyűjtőkre nézve természetesen előnyös az, hogy gyűjtött anyaguk ilyenformán földolgozásra kerül s a tudomány szempontjából sem jöhet számításba az, hogy vajjon a földolgozás során a tudományos cél mellett nincsenek-e a háttérben egyéb célok is, mindaddig, míg az eredmények megütik a tudományos mértéket. Joggal kereshetjük azon- ban a háttérben rejlő okokat is akkor, ha valamely munka tudományos szem- pontból nem állja meg a helyét! A föntebb idézett munkáról pedig ez teljes mértékben állítható. Az eb- ben leírt brassói és brassóvidéki gresteni növények és állatmaradványok, alsó- rákosi liászammonitesek, zajzoni aRhynchonella multicarinatas; és brassói krétakövületek, valamint Illyefalváról származó gerincesek földolgozása távol- ról sem ütik meg azt a mértéket, mellyel mai nap a hasonló őslénytani mun- kákat mérni szoktuk. A bizonytalan meghatározások légiója egymagában joggal azt a gondolatot érleli bennünk, vajjon ilyen anyag egyáltalán érdemes-e a részletes földolgozásra? Mert ha csakugyan ennyi itt a közelebbről meg nem határozható alak, akkor nincs értelme tudományos szempontból a részletezés- nek, annál kevésbbé, mivel túlnyomó részben rég ismert, közönséges fajokról van szó. Erre az eredményre kell jutnunk, ha nem akarjuk azt föltételezni, hogy a munkában cföldolgozott, alakok csak Toura tanár úrnak voltak köze- lebbről meg nem határozhatók, míg behatóbb vizsgálat az irodalom tel- jes fölhasználásával biztosabb, jobb s más eredményeket szol- gáltatna. A Touvura tanár úr munkájában leírt kövületek egy részének, az alsóliász- beli ammoniteseknek átvizsgálása az utóbbiról győzött meg. Más helyen fog- lalkozom azokkal az elemi tévedésekkel, melyeket Tovura tanár úr ezek- nek cpontos vizsgálatai közben elkövetett. Itt csak újból meg kell állapítanunk azt a tényt, hogy Tovura tanár úr ezt a munkát az irodalom mellőzésével, talán csak reánézéses meghatározások alapján írhatta, mert ennek az xöslénytani közleményö-nek készítésénél az újabb őslénytani munkákat nem vette tekin- tetbe, az egyes faunák lelőhelyére vonatkozó magyar irodalomról pedig halvány sejtelme sincsen. Mindezt talán fölöslegesnek tartotta tekintetbe venni annál is inkább, mivel ezeknek ismeretével a munkájában foglalt részletes leírások ISMERTETÉSEK. 389 jó része fölöslegessé vált volna, ami viszont a kötet terjedelmét erősen befo- lyásolta volna! Idegen gyűjtések földolgozása mindenkor csak erős kritika mellett lehetséges. Toura tanár úr ezt nem gyakorolta, az ő munkakedve egy- aránt mindent hasznosnak és fontosnak tart, különösen azért, mert az iroda- lommal nincsen egészen tisztában. Ma pedig nem lehet már dolgozni, főként hasznosat adni anélkül, mert a régi alapon történő meghatározások ideje lejárt. Ma nem egy-két cvezérkövülets, alapján dolgozunk már. Tovura tanár úr mun- kájában azonban még ezek az elvek az uralkodók. Egyszerű alaktani leírás, az irodalom ismerete nélkül. Természetes, hogy meghatározásai többnyire hely- telenek. Részleteznünk épen azért fölösleges s ezeket is csak azért említettük föl, mivel egyrészt hazai anyag jobb sorsra érdemes földolgozásáról van szó, másrészt pedig, mert Tovura tanár úr brassói szereplése épen nem mentes az irányzatosságtól ! Örömmel vesszük, ha a hazai anyagunk ismertetésében kül- földi szakemberek is résztvesznek, mert hiszen nálunk még nagyon sok a teendő ebben az irányban, de tiltakozunk az ellen, hogy valaki selejtes mun- kákkal ismertesse a magyarországi kövületeket, mert ez a hazai irodalom rová- sára megy. S hisszük, hogy ezek alapján jövőben a brassói gyüjtők is jobban fontolóra veszik, hogy nagy fáradsággal összegyüjtött anyagukat kinek a ke- zére bízzák ! Vapász ELEMÉR dr. 4. Loczga Józser, A nagybányai pyrargyrit chemiai elemzése. (Annales Mus. nat. Hung. 1911. p. 318—323.) Szerző a ZIMáNYI KÁRoryY m. nemz. múzeumi őr által mért kristályokból származó anyagot megelemezve, azt a következő összetételűnek találta : 34Ag.§ . Sb,S, képletből számított érték fej É 17:8299 178299 Ag c . 59-82 c 59-97 c Cu 0-07 c — Fe 07-12 a E Sb 22-00 c 22-21 a Ágy sza 0-08 c — 5. ToBoRrrY Géza, A vaskői diopsidok kristálytani és optikai tekintetben. (Annales Mus. nat. Hung. 1911. p. 278—282. a VI. táblával.) Szerző Vaskőről származó zöld kristályokon a következő 16 formát észlelte : a (100) y (501) v (221) b (010) p (101) d (131) c (001) z (021) Sat) g (210) 9 (061) o (221) m (110) u (111) a (531) w (120) Ha. 30959 H, — 64918 (cassia olajban n — 16225) 2Va — 59918" 8 — 16798. 390 ISMERTETÉSEK. 6. Zrmásyr KáRorr, Újabb adatok a nagybányai pyrargyrit kristálytani ismeretéhez. (Annales Mus. nat. Hung. 1911. p. 251—262 Öt ábrával.) Szerző a nagybányai pyrargyriten a következő 17 formát állapította meg, melyek közül a csillaggal jelöltek a pyrargyritre nézve újak: BRavaIs — MILLER BRavaIs — MILLER a (1120) — (101) w (3145) — (410) m (1010) — (211) p (4156) — (510) d (4011) W— (100) § (5167) — (610) e Oda STATO) Ja MBE p (1123) — (201) a (2573) — (423) n (4153) — (401) HONT A (220) :R (5273) — (502) CKIZZDEZMOVAN v (2131) — (201) g (1671) — (323) y (3251) — (303) Löw MÁRTox dr. , j táji ú- aA me sssáláa LALI Ör zés ANTON át tÓ ÉJ A FÖLDRAJZI TÁRSASÁG ÉS A BÁNYÁSZATI EGYESÜLET FELHIVÁSA. Hazánk eme két előkelő tudományos egyesülete felhivást bocsát ki a magyar közönséghez. A Magyar Földrajzi Társaság fennállásának 40 éves jubileuma alkalmából Lóczy-alapoot létesített fiatal geografusok támo- gatására s ennek az alapnak a kiegészítésére gyűjtést indít. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület pedig a magyar bányászat elhunyt négy tagjának: PÉcH ANTAL, KERPELY ANTAL, ZSIGMONDY Virmos és LirscHauER LaJos kiváló bányászoknak mellszobrot óhajt emelni s erre a célra kéri a magyar szaktársak adományát. Mindkét felhivást ajánljuk mélyen tisztelt tagtársaink szíves figyelmébe. 1. Magyar Födrajzi Társaság felhivása a következőkép szól : A Magyar Földrajzi Társaság fennállásának 40 éves jubileuma alkalmából cLóczy-alapotv létesített földrajzi utazásoknak oly módon való segélyezésére, hogy az alap kamatai 3—4 évenkint adassanak ki magyar geo- rafiai és rokon tudományos kutatások támogatására. Körülbelül 10,000 koronára tehető az az összeg, melynek kamatai e cél elérését lehetővé tennék s ez az összeg talán nem is elérhetetlen, ha figyelembe vesszük, hogy csupán Lóczy tanítványainak száma is meghaladja az 1200-at. Mennyivel nagyobb azoknak száma, akik őt mint világhírű tudóst és embert tisztelik. A tisztelet és hála adójából összegyűlt alap kamatainak fentemlített célra való felhasználása Lóczy intencióinak leginkább megfelel. Felkérjük ennélfogva mindazokat, kik Lóczy Lasos tudományos és hazafias érdemeinek jelentőségét átérzik s a földrajzot és a vele rokon tudományokat kedvelik és akik bizonyára figyelemmel kisérik a kutatók útjait és szeretnék, hogy a kulturnépeknek ebben a nemes vetélkedé- sében a magyar is kivegye a maga részét: járuljanak gyűjtésünkhöz bármily csekély összeggel, hogy a Magyar Földrajzi Társaság első expediciója mielőbb útnak indulhasson. Az adományok erre a címre küldendők: Magyar Föld- rajzi Társaság Budapest, VII., Sándor-utca 8. Aki 100 koronát adományoz. annak nevét az alapítólevélbe külön felvesszük. Budapest, 1912 április havában. A Magyar Földrajzi Társaság akLóczYy- alapo bizottsága : CHOLNOKY JENŐ dr. egyetemi tanár, a Magy. Földr. Társ. alelnöke, az Alföldi Bizottság elnöke; DÉcHY MóRic dr. a Tud. Akadémia lev. tagja, a Magy. Földr. Társ. alelnöke; Havass REzső dr. kir. tanácsos, a Magy. Földr. Társ. alelnöke, a Magy. Földr. Társ. gazdasági szakosztályának elnöke; PoMPÉRY ELEMÉR miniszteri tanácsos, a Mérnök- és Építészegylet igazgatója, a Magy. Földr. Társ. vál. tagja; gróf TELEKI PÁL dr. a Magy. Földr. Intézet r.-t elnöke, a Turáni Társaság elnöke, a Magy. Földr. 392 A FÖLDRAJZI TÁRSASÁG ÉS A BÁNYÁSZATI EGYESÜLET FELHIVÁSA. Társaság főtitkára; THIRRING GuszrTÁv dr. egyet. tanár, a Tud. Akadémia lev. tagja, a székesfővárost statiszt. hivatalának igazgatója, a Turista Egylet elnöke, a Magy. Földr. Társ. gazd. sz. o. alelnöke; BÁTKY ZSIGMOND dr. nemz. múzeumi őr, a Magy, Földr. Társaság pénztárosa; HaLÁsz GyuLA a Magyar Földrajzi Társaság titkára; KoGurowIicz KÁRoLY dr. a Magyar Földr. Intézet r.-t. igazgatója, a Magy. Földr. Társ. vál. tagja. 2. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egye- sület felhivásaéskérelme a következő: Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egye- sület a mult év folyamán nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy elhunyt nagyjai közül PÉcH AwTaL volt selmeczbányai bányaigazgató, a magyar bányá- szati szakirodalom és a bányamiveléstörténet úttörőjének, a Bányászati és Kohászati Lapok megalapítójának és első szerkesztő-kiadójának, KERPELY ANTAL volt k. központi vasműigazgatónak, a magyar vasgyártás és magyar vasipar nagynevű s világhirű apostolának, a selmeczbányai bányászati főiskola első magyar vaskohász tanárának, ZsriGmonpy Virmosnak, a mélyfúrás technikája világhírű bajnokának, az első magyar bányamíveléstan szerzőjének, a bányászati egyesület kezdeményezőjének és LirscHavER LaJos kir. főbányatanácsosnak, a bányamíveléstan, érc- és szénelőkészítés első magyar bányászakadémiai tanárá- nak emlékét, méltó módon az által örökítse meg, hogy mellszobrukat hervad- hatlan érdemeik megörökítésére s a magyar bányász- és kohász-mérnöknem- zedék buzdítására, ott állítsa fel, hol ők nagy és utattörő munkájukat meg- kezdették vagy végezték. Szíves adományát Budapest IX., Közraktár-utca 26. sz. alá, földszint kérjük küldeni. Kelt Budapesten, 1912. évi március hóban. Gróf TELEKI GÉzA s. k. elnök; FARBAKY Isrváw s. k. ügyvivő alelnök; AnDpREIcs János s. k. alelnök; LázáR ZOLTÁN s. k. alelnök: SÜEPPEENÉEN TT XLII. BAND, DIE TIEFBOHRUNGEN AUF PETROLEUM BEI /BORÓ IM KOMITATE SÁROS. Von L.-RorTH v. TELEGD.! — Mit der Tafel IV und der Figur 36. — Gegen Ende April d. J. 1905 erschien bei mir der Budapester Betraute des Scbweizer Kapitalisten, Herrn Orro BRuGGER und ersuchte mich, das Gebiet zwischen den Ortschaften Zboró und Szemelnye (Smilno) im Komitate Sáros fachgemüb zu untersuchen, da dieses Terrain, als zu Schurfbohrungen auf Petroleum vielleicht geeignet, empfohlen wurde. Ich war umsomehr geneigt diese Bitte zu erfüllen, weil ich schon in den vorhergegangenen Jahren Gelegenheit hatte, sowohl das gegen NW nahegelegene Gebiet in der Gegend von Regettő, als auch einen ansehnlichen Teil der nach 50 hin benachbarten — obwohl etwas wei- ter entfernten — Gebiete im Komitate Zemplén zu begehen, demgemüáb mir die geologisehen Verhültnisse dieser Gegenden bekannt waren. In den letzten Apriltagen des genannten Jahres reiste ich also nach Zboró und gab auf Grund der Begehungen und Untersuchungen an Ort und Stelle am 3. Mai 1905 mein Fachgutachten im naechfolgenden ab. cDie Umgebung der Gemeinden Zboró und Szemelnye (Smilno) wird von alttertiáren (paláogenen) Schichten derart gebildet, dab das jüngste Glied die- ser Schichten, der sogenannte Magura-Sandstein, die höheren Bergrücken oder Kuppen zusammensetzt. Unter diesem jünger-oligozánen michtigen Sandstein lagern die Menilit- oder früher von Paur auch cSmilnoschiefers genannten Schichten des ülteren Oligozáns, welche aus dunkelbraunen, bituminösen, schön- dünngeschichteten Mergelschiefern bestehen und dunkel geförbten Hornstein band- oder bankartig in sich schlieBen. Unter dem Menilitsehiefer lagert der eozáne rote und blüuliche, bláttrige Schieferton, der in dem östliceh von Zboró in südlicher Richtung herabziehenden und in den Rakovec-Bach mündenden Graben aufgeschlossen zu sehen ist. Hier lassen sich 25 km NE-lich von Zboró und auf kaum 1 km SW-licher Entfernung von Szemelnye, nördlich der Brücke Nr. 6 der Land- 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 3. Januar 1912. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 27 394 § L. ROTH V. TELEGD straBe, die roten Tonschichten gefaltet, vorher aber nach 13—14? unter 30— 609 und etwas weiter aufwárts im Graben in der entgegengesetzten Richtung (1—2") mit 207 einfallend, also eine Antiklinale bildend, beobachten. Zwischen dem bláttrigen bunten Schieferton, in dünneren Bünken eingelagert, erscheint blüulichgrauer, von "Kalzitadern durchsetzter Sandstein und sandiger Schiefer. Von der erwáhnten Brücke Nr. 6 abwárts (südlich) fallen die Schichten anfangs nach NNE mit 59, dann mit 459 nach ENE (5— 4), neuerdings mit 109 nach 24—1?", nach NW unter 409 und entgegengesetzt nach 7" unter 84" ein und auch hier zeigt sich, dem roten und blüáulichen Sehieferton in dünnen Bünken zwischengelagert, der blüuliehgraue, feinkörnige Sandstein. Wo dann, weiter bachabwárts (südwárts), der Seitengraben von rechts her in den Haupt- graben mündet, fallen die Schichten unter 409 nach SW, den vorherigen Hin- fallsrichtungen gegenüber also im ganzen genommen wieder entgegengesetzt und so eine Antiklinale bildend ein. Wenn wir uns nun jene in Galizien kon- statierte Tatsache vor Augen halten, daB bei Schürfungen auf Erdöl, als ein Resultat zumeist versprechend, die eozünen roten Tonschichten aufgesucht werden und jenen Umstand in Betracht ziehen, daB die Zboró-Szemelnyeer roten Tonschichten in die Streichrichtung der gleichnamigen, bei Regettő er- seheinenden, Petroleumgas führenden Schichten fallen und so die direkte Fort- setzung dieser bilden, und wenn wir ferner von Regettő nach NW, auf das benachbarte galizisehe- Gebiet hinüberblicken, wo in der Umgebung von Regietów wizni und niéni nicht nur die roten Tonschichten fortsetzen, sondern auch der Erdöl-Horizont (bei Skwirtne, Smerekowice, (Gorlice) bekannt ist, dann erscheint der AufsehluB der skizzierten Zboró-Szemelnyeer eozünen Schichten mittelst Schurfbohrungen begründet. Diese Schichten sind — wie ich erwáhnte — gestört, gefaltet, was auf eine tiefer gehende Schichtstörung sehlieBen löBt und hierbei láBt sich in dem besprochenen Graben eine Anti- klinallinie wiederholt konstatieren. Auf Grund dieser Beobachtungen und des hier dargelegten, bezeichnete ich in dem zwischen Zboró und Szemelnye dahin- ziehenden Graben bei meiner Anwesenheit an Ort und Stelle drei Punkte als zu Bohrungen geeignet, u. zw. den einen Punkt nördlich der Brücke Nr. 6, in der Náhe derselben, wo der rechtsseitige Seitengraben sich mit dem Haupt- graben vereinigt (an der rechten Seite des Grabens), den zweiten Punkt auf cc. 400 m von der erwüáhnten Brücke südlien nach abwárts (an der rechten Seite des Grabens) und den dritten Punkt in der südlicehen Fortsetzung des Grabens dort, wo von rechts her der erste gröbere Seitengraben in ihn mün- det, cc. 100 m südlieh von dieser Mündung und von dem Szemelnyeer Frei- sechurfzeichen Nr. 4 in SW-licher Richtung auf cc. 80 m Entfernung, an der rechten Seite des Baches. In erster Linie empfehle ich diesen letzteren 3. Punkt aus dem Grunde, weil, da man sich hier im ganzen genommen schon in einem tieferen Horizont befindet, die erdölführenden Schichten voraussichtlich am raschesten zu erreichen sein werden. Der Eozünkomplex wird in Galizien dort, wo die roten oder bunten Tone stark entwickelt sind, bis auf mehr als 500 m Máchtigkeit geschützt, diese Schichten enthalten in den Karpathen die wich- tigsten und reichsten Erdöl-Horizonte und diese Horizonte werden hauptsách- DIE TIEFBOHRUNGEN AUF PETROLEUM BEI ZBORÓ IM COMITATE SÁROS. 395 lieh durch die den bunten Ton- und Sebiefermassen zwischengelagerten müchtigeren Sandsteinlagen gebildet. Die BEozánschichten des Zboró-Szemelnyeer Grabens lassen im allgemei- nen ein steileres Hinfallen beobachten, darum hat man bei der Bohrung auf mindestens 500—600 m Tiefe zu rechnen.s Mündliech machte ich dann den Vertreter des Herrn BRUGGER darauf aufmerksam, daB, wenn er auBer meiner Meinung noch diejenige eines anderen Fachmannes zu erfahren wünsche, er sich an den Lemberger Universitütsprofessor, Herrn Dr. Ruporr ZuBER, wenden möge, der sich mit dem Studium der Petroleumterrains in Galizien, aber auch ander- würts (so in Südamerika) schon seit Jahren befabBt und der auf diesem Gebiete ohne Frage als Fachautoritüt zu betraebten ist. Professor ZUBER begab sich sodann über Ersuchen des Betrauten Herrn BgucGERs gleich- falls nach Zboró und kam auf Grund seiner Untersuchungen zu dem- selben Resultat, wie ich, doch empfahl er die Bohrung von dem von mir proponierten dritten südliechsten Punkt noch um 200 m südlicher an der rechten Seite des Grabens, weil er seiner ÁAuBerung nach an der jenseitigen (linken) Grabenseite auch schwache Ölspuren aufweisenden Sandstein vorgefunden habe. Meinerseits sehloB ich mich, da dazumal in dieser Region an der Oberfláche Aufsehlüsse überhaupt kaum zu sehen waren, dieser Proposition an. Die Bohrung Nr. I, deren staatliche Subvention gesichert war, wurde also an diesem letzteren Punkte, der von der Brücke Nr. 6 172 km südlich gelegen ist, am 25. November 1995 begonnen. Sowohl diese (xMarta-Schachtv), wie spüter die Bohrung Nr. U (xOtio-Schacht) leitete mit vorzüglichem Sachverstándnis — unter wiederholt groRen technisehen Sehwierigkeiten — musterhaft und mit Hingabe für die Sache der aus ungarischer Familie stammende, aber in Polen geborene und erzogene Ingenieur LADISLAUs DUNKA DE SaJó, dem ich auch die beiliegenden, genau ausgeführten Profile der beiden Bohrungen verdanke. Wie aus dem Profil der Bohrung Nr. I zu ersehen ist, durchsetzte der Bobrer roten Ton, grauen und bunten Schieferton, von 670 m Tiefe an auch grünen Ton und Schieferton, welcher Schiefermasse wiederholt zwischengelagert, durchschnittlieh 1—3 m starke Bünke eines harten, feinkörnigen Sandsteines sich zeigten. Aus 76 m Tiefe kamen Erdgase herauf. Von 260 m an waren die Gase bis auf den Grund der Bohrung fortwáhrend vorhanden und bei 390 m erfolgte ein Ausbruch des Erdgases. Über Aufforderung des Finanzministeriums begab ich mich am S. April 1906 amtlich nach Zboró, um mein Gutachten darüber abzu- geben, ob die weitere Fortsetzung der Bohrung begründet, oder eine neue Bohrung zu beginnen sei? Die Bohrung war damals 612 m tief und befand sich in eozünem grauem, bituminösen Schieferton. Den aus 07 396 L, ROTH V. TELEGD dieser Tiefe recht lebhaft emporsteigenden Gasen von sehwachem Benzin- geruch (erste Petroleumgase) zufolge und in Hinsicht darauf, dab die Schichtenfolge in diesem neuen Terrain noch unbekannt war, empfahl ich die Fortsetzung dre Bohrung in jenen Schichten, in denen der Bohrer dazumal sich bewegte. Am 12. August 1906 wurde ich abermals amtlich aufgefordert, die aus der Tiefe von 831 m der Zboróer Tiefbohrung Nr. I stammende Bohrprobe zu untersuchen und meine Meinung über die weitere Fort- setzung der Bohrung abzugeben. Da zu dieser Zeit die Bohrung in michtigerem Sandstein sich befand (der reine, harte, feinkörnige Sand- stein erwies sich bei der weiteren Bohrung 8 m und darunter noch 4 m stark), so erachtete ich die weitere Fortsetzung der Bohrung für begründet und empfahl — wenn die Durchführung möglich — die Ver- tiefung bis auf 1000—1200 m. In 840 m Tiefe erschienen die ersten Ölspuren, welche sich dann mehrfach wiederholten. In der Tiefe von 1175 m machten sich nebst den Ölspuren starke Benzingase bemerkbar, bei 1200 m erreichte dann die Bohrung am 30. April 1908 ihr Ende, da sie auch bei dem erreich- ten kleinen Durchmesser nicht hütte weiter fortgesetzt werden können. Diese erste Bohrung bei Zboró brachte zwar das erhoffte Resultat nicht, bewies aber auf Grund der ersehlossenen Ölspuren und Gase unzweifelhaft, dab dieses Terrain bei Zboró als petroleumführendes zu betrachten sei. Demgemüb beschlo8b Herr Orro BRuGGER, auch ohne Staatssubvention eine neue Bohrung zu beginnen. Seinem Ersuchen zu- folge reiste ich demnach Ende Mai 1908 neuerdings nach Zboró, bei welcher Gelegenheit ich auf cc. 80 m Entfernung bachaufwüárts von Bohrung I einen vom damaligen Frühjahrs-Hochwasser bewirkten Auf- sehluB (Terrainabriss) sehen konnte, wo sich nach dem Einfallen der Schichten konstatieren lieB, dab der Punkt der Bohrung I etwas zu weit im Hangenden fixiert war. Zur lImangriffnahme der zweiten Bohrung empfahl ich bei dieser Gelegenheit den in meinem Fachgutachten v. J. 1905 festgesetzten zweiten, von der Brücke Nr. 6 auf cc. 400 m Entfernung nach Süd gelegenen Punkt. An diesem Punkte wurde die Bohrung II (cOtto- Schachtv) am 12. August 1908 begonnen und hier durchfuhr der Bohrer sogleich den roten und grünen (bunten) Schieferton, welcher (der grüne) bei Bohrung I erst in 670 m Tiefe erschien. Die ersten sehwachen Ölspuren waren bei dieser Bohrung schon im 80. Meter zu beobachten (bei Bohrung I erst von 840 m Tiefe an- gefangen) und zeigten sich mit Gasen zusammen ununterbrochen. Die in 400 m Tiefe durehbohrten HEozüánschichten waren — der brieflichen Mitteilung Ingenieur Duwkas zufolge — jenen bei Potok in Galizien DIE TIEFBOHRUNGEN AUF PETROLEUM BEI ZBORO IM COMITATE SÁROS. 397 entsprechend. Bei 430 m erfolgte ein Gasausbruch. Zwischen 450 m und 460 m waren schöne Ölspuren und Gase beobachtbar, bei 467 m war rötlich- und grünlicherauer kalkiger Ton vorbanden. Bei 502 m wiederholte sich eine dünne Einlagerung des typischen Hieroglyphen- Sandsteines. Bei 513 m bewegte sich der Bohrer in (Gase und Ölspuren zeigendem grünem Ton, bei 537 m in grünem Sehiefer mit Gasen und sehönen Ölspuren, bei 552 m in Gase und stárkere Petroleumspuren führendem grünem Schiefer und hier ging — nach Mitteilung Ingenieur Duwxxas — die Bohrung sehr schwer vorwárts. Bei 590 m erschien der erste weicbere, aber leider sehr dünne Sandstein und mit ihm zugleich so srarke Petroleumspuren. daB Ingenieur DUNKkA sich veranlabt sah, nach Auslöffelung des Wassers einen Pumpversuch vorzunehmen. Dieser Pumpversuch konstatierte aber leider nur die starken Petroleumspuren. Zwischen 590—690 m fanden sich Foraminiferen, namentlich war Rheophax Mont. sehr háutfig. In der Tiefte von 622—685 m durchfuhr der Bohrer plastischen, grauen, kalkigen und rotgefleckten Ton, bei 690 m, wo sich die dünnen Sandsteineinlagerungen wieder zeigten, drangen starke, Petroleumgeruch verbreitende Gase empor, welche bis 740 m Tiefe unausgesetzt anhielten. Die Schichten in dieser Tiefe entsprechen -— - nach brieflicher Mitteilung Herrn Duwxxas — den bei Siary und Sekowa nüchst Gorlice in Galizien bekannten Schichten. Die Mikrofauna erschien hier neuerdings. Bei 810 m und 825 m zeigte sich viel Asfalt, schöne Ölspuren und starke Gase aber waren sowohl über, als unter dem Asfalt vorhanden. Bei 860 m erschien zum erstenmale Salzwasser, das sich bei 960 m wiederholte. In dieser Distanz von 100 m zeigte sich mehr dunkelgrauer und rötlicher (rostfleckiger) kalkiger Ton, sowie seidenglán- zender Schieferton mit seltener zwischengelagertem hartem, dünnem Sandstein. Unterhalb 1000 m lagerte zwischen dem grauen Ton und Schiefer grauer, salziger Ton hie und da mit dünnem, harilem Sandstein; der Ton erwies sich nach abwürts als immer salziger. Schöne Ölspuren und Gase waren bis zu Ende der Bohrung zu beobaechten. Bei 1100 m wurde das Wasser ausgepumpt, wobeci sich sehr schöne Ölspuren zeigten. Die Sandsteineinlagerungen — leider immer nuv dünn — erschienen auch noch in 1100 m Tiefe. Die Bohrung drang bis zur Tiefe von 1110 m vor. In dieser Tiefe wurde sie eingestellt, befindet sich aber in solchem Stande, dab sie wann immer — bis 1200 m — fortgesetzt werden kann, was auch wünsechenswert wáre, da bis zu dieser Tiefe das ausbeutbare Petroleum eventuell schon erbohrt werden kann. Herr BRUGGER und seine Freunde konnten für sich allein die Kosten der weiteren Fortsetzung der Bohrung nicht mehr bestreiten und so realisierte sich die edle Ambition H. BRuGGERs, im Komitate Sáros eine Petroleum- industrie zu schaffen, nicht. 398 L. ROTH V. TELEGD Dab dieses Terrain tatsüchlich ein petroleumführendes ist, das beweist das Auftreten der stellenweise sehr schönen Petroleumspuren, der Gase, des Asfaltes und wohl auch des Salzwassers, welche Vor- kommnisse diese II. Bohrung ersechlob. Es würe nur nötig, dab auch der müchtigere, weichere, mehr grobkörnige Sandstein erreicht werde, damit auch das erwünschte praktische Resultat sich ergebe. Die aus der Bohrung II herstammenden Materialproben brachte ieh — mit zuvorkommender Zustimmung Herrn BRuGGERs — nach Buda- BE —— 7 Fig. 36. Ansicht der Bohrung No I, November 1905. pest in die geologische Anstalt, wo ich dieselben der Reihe nach einzeln einer Untersuchung unterzog. Aus diesen Untersuchungen ging hervor, dab sámtliche Bohrproben mehr-weniger kalkhültig sind. Der dem bunten (roten, grünlichen, blüulichen oder giauen) mergeligen Ton zwischen- gelagerte Sandstein und Schiefer láBt wiederholt die Spuren der Fal- tung (Schichtbiegung und Krümmung), der mergelige Ton mehrfach die bpuren der Rutschung (Gleitung) beobaechten. Die rostbraunen Flecken des tiefer, von 672 m abwürts, aufgeschlossenen grauen, rotgefleckten, kalkigen Tones stammen von zu Limonit umgewandeltem Pyrit her. Asfaltspuren beobachtete ich auch an dem rötliehgrauen mergeligen Ton DIE TIEFBOHRUNGEN AUF PETROLEUM BEI ZBORÓ IM KOMITATE SÁROS. 399 aus 949 m Tiefe. Hieroglyphen-Sandstein zeigte sich in 502 und 570 m Tiefe. Der Sandstein ist hart, glimmerig, von Kalzitadern durchzogen, licht- oder grünlichgrau, der Schiefer dunkler- oder grünlichgrau, dünn- sehieferig (blüttrig), feinglimmerig und von feinen Kalzitadern oder Kalkhüáutechen durehsetzt, seidenglánzend und gewöhnlich gleichfalls ein hartes, festes Gestein. Aus der Tiefe von 1090 m ging ebenfalls noch rötliehgrauer, kalkiger Ton hervor, bei 1092 und 1093 m aber ersehien grauer, glimmeriger, dünnsehieferiger, harter Schiefer. Es ist dies die tiefste Bohrprobe, welche ich in der Betriebskanzlei bei Bohrung II vorfand, bis 1110 m Tiefe hielt dann — nach der Profilzeiehnung — mit eingelagertem Sandstein dieser Schiefer an. Aus den oben angeführten Daten ist ersichtlich, dab bei Bohrung II der rote und grüne Ton sogleich angefabren wurde, wührend bei Boh- rung I der grüne Ton erst in 670 m Tiefe erschien. Ebenso erwáhnte ich, daB die ersten Ölspuren bei Bohrung II schon im 80. Meter, bei Bohrung I erst von 840 m an zu beobachten waren. Hieraus geht her- vor, dab die Bohrung I im höheren, Bohrung II im tieferen Schicht- komplex des Hozáns sich bewegte, so dab zwischen Bobrung I und II (innerhalb der Entfernung von 1 km) eine Verwerfungs- kluft sieh hindurehzieht, lángs welcher die Schichten bei Bohrung I abrutsehten, bei Bohrung II aber die abgerissene tiefer.e Schichtpartie hinaufgeschoben wurde. In dem Material der durchbohrten Schichten fanden sich auBer Foraminiferen keine anderweitigen organischen Reste. Die Foraminiferen bieten wenig Abwechslung und sind bei Fixierung des geologischen Alters als entscheidend wohl nicht zu betrachten. Das háufig sich findende Genus Rhcopha.x beispielsweise beginnt im Karbon aufzutreten, lebt aber bekünntlich auch heute noch. Die Bohrung I bewegte sich bis 1200 m Tiefe aussehlieBlieh in den gefalteten Scechichten des Eozüns, Bohrung II erschloB gleiechfalls das Eozán, es magabersein dabdietieferenseidenglánzenden Schie- fer ungeführ von 900 m Tiefe an bis an den Grund der Bohrung bereits in die abere Kreidezeit hinabreichen, petrographiseh wenigstens lassen sich diese Schiefer von den oberkreta- zischen Schiefern des siebenbürgiseben Erzgebirges nicht unterscheiden. Von Interesse würe die Durchführung der Temperaturmessungen bei diesen Tiefbohrungen gewesen. Hierauf lenkte ich zwar die Aufm:ri- samkeit des leitenden Ingenieurs, doch auBer den technischen Schwi rig- keiten, mit denen er zu kümpfen hatte, standen ihm auch die zur Bewerk- stelligung dieser Beobachtungen nötigen Apparate nicht zur Verfügung. und so sind wir über die Temperaturverhültnisse dieser beiden, bisher tiefs ten Bohrungen Ungarns leider nicht orientiert. GEOLOGISUHE UNTERSÜUCHUNGEN IN DER KARPATHISUHEN SANDSTEINZONE BEI ZBORO, NORDUNGARN. Von Dr. WALTHER BERNOULLI aus Basel. — Mit d. Tafeln V, VI, und Fig. 37. — Einleitung. Die vorliegende Untersuchung beschaáftigt sich mit dem geologischen Aufbau der karpathischen Sandsteinzone in der Umgebung von Zboro im Komitate Sáros, Oberungarn. Die Aufnahmen im Felde wurden auf Veranlas- sung von Herrn Prof. C. ScHmipr im Spátherbst 1909 ausgeführt, speziell im Hinblick auf das Vorkommen von Erdöl. Prof. C. ScHwmipnr teilte mir die Resultate seiner vorláufigen Besichtigung des Gebietes mit und bei den Auf- nahmen selbst begleitete mich Herr Dr. W. Horz. Die Ausarbeitung wurde in den Wintersemestern 1909/10 und 1910/11 m geologischen Institut der Universitát Basel ausgeführt. Für wertvolle münd- liche Ratschláge bin ich den Herren Prof. Dr. C. ScHminr Basel und Prof. Dr. V. UnziG Wien verbunden ; in dankenswerter Weise gewáhrte dieDirektion der k. k. geolog. Reichsanstalt in Wien Einblick in das ungedruckte Karten- material der offiziellen geologisehen Aufnahme. I. Literatur. Angaben über die geologisehen Verhültnisse der Umgebung von Zboro finden sich in folgenden Berichten der (Geologen der k. k. geolog. Reichs- anstalt : 1) 1869. FR. v. HAvER : Geologische Übersichtskarte d. Ost.-Ungar. Monarchie, Bl. III. Westkarpathen. 2) 1869. C. M. Paur: Die geolog. Verhültnisse des nördl. Sároser und Zem- pléner Komitates. Jahrb. der k. k. geol. Reichsanstalt. 19. Band. pag. 265 ff. 3) 1883. V. UHLra: Die Karpathen zwischen Grybow, Gorlice und Bartfeld. Verhandl. der k. k. geol. Reichsanstalt. pag. 235 ff. 4) 1884. V. UHtia: Vorlage der Kartenblátter Pilzno und Cieskowice, Grybow und Gorlice, Bartfeld und Musznya. Verhandl. d. k. k. geolog. Reichsanstalt, pag. 37 ff. 5) 1888. V. UHnra: Ergebnisse geologischer Aufnahmen in den westgalizischen Karpathen. I. Teil: Die Sandsteine zwischen dem penninischen Klippenzuge und dem Nordrande. Jahrb. der k. k. geolog. Reichs- anstalt, 38. Bd. pag. 83 ff. GEOLOGISCHE UNTERSUCHUNGEN IN DER KARPATHISCHEN SANDSTEINZONE BEI ZBOROo. 401 Von neueren Arbeiten, die das Gesamtgebiet der karpathischen Sand- steinzone umfassen und vornehmlich verwertet wurden, seien genannt : 6) 7) 8) 9) 10) 1903. V. UHnuiG: Bau und Bild der Karpathen. Wien-Leipzig. 1907. V. Unura : Über die Tektonik der Karpathen. Sitzungsber. der k. Akad. der. Wiss. Wien. Bd. CXVI. 1908. V. UHuiG: Die karpathische Sandsteinzone und ihr Verhültnis zum sudetiscehen Karbongebiet. Mitteil. der geolog. Gesellschaft Wien Base 1909. R. Zu8ER: Contributions á la stratigraphie et tectonigue des Kar- pathes. Kosmos. Bd. XXXIV, Lemberg, 1909. V. UHriaG: Neuere Geologische Arbeiten über die galizischen Kar- pathen. (Besprechung.) Mitteil. d. Geol. Gesellseh. Wien. Bad. II. In diesen Schriften, sowie namentlich in R. ZUuBER: Geologie der Erdöl- ablagerungen in den galizisehen Karpathen, Teil I, Heft 1. Lemberg 1899 finden sich die ülteren einschlügigen Arbeiten vollstándig zitiert. Mitteilungen über das Auftreten von Erdöl im Gesamtgebiet der Nord- karpathen sind auBer in Lit. 5 vorhanden in : 11) 192) 13) 14) 15 16) 17 18) 19) 1883. H. WALTER u. E. v. Dusxixowsky: Das Petroleumgebiet der galizi- sehen Westkarpathen. Wien. 1897. R. Zu8BER: Karte der Petroleumgebiete in Galizien, mit Erlöuterun- gen. Lemberg. 1907. Tu. Posewirz: Petroleum und Asphalt in Ungarn. Mitteil. aus d. Jahrb. der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt, SchluBheft Ed. 15, pag. 293—296. 1909. J. v. BöckH: Der Stand der Petroleumsechürfungen in den Löndern der ungar. heiligen Krone. Mitteil. aus dem Jahrb. der kel. ungar. geol. Reichsanstalt. Bd. 16. pag. 519—521. 1909. C. EwsGLER u. H. HőFER: Das Erdöl. Bd. II. Leipzig. Spezielle Angaben über das Erdölvorkommen von Zboro sind enthalten in : 1899. J. Norm: Petroleumkonzessionen in dem Gebiete zwischen Jaslo u. Bartfeld etc. Állg. Österr. Chem.- u. Techniker-Zeitung. 17. Jahrg. Nr. 1 Wien. 1905. U. $S.: Petroleumvorkommen Zboro, Kom. Sáros Ungarn. Allg. Österr. Chem.- u. Techn.-Zeitung 23. Jahrgang, Nr. 15, Wien. 1906. X.: Petroleum in Zboro Ungarn. Allgem. Österr. Chem.- u. Techn.- Zeitung. 24. Jahrg. Nr. 19 Wien. Gedruckter Prospek t der Steinöl-Industrie Binlagsgesellschaft ÁLpok £ Co. : L. Rorm v. TELEGD: Fachgutachten über das zwischen den Gemeinden Zboro und Smilno gelegene Terrain vom Gesichtspunkte der Bohrun- gen auf Erdöl. Budapest 5. V. 1905. 402 WALTHER BERNOULLI 20) R. Zu8BER: Gutachten über das Erdölgebiet Z2boro— Smilno. Lemberg, 24. VI 1905- 21) H. WarrTER: Gutachten über Naphta-Terrain bei Zboro in Ungarn. Krakau, 20. IV. 1905. II. Geologie. A) Allgemeines. (Vergl. Tekton. Kartenskizzen in Lit. 6 u. 7.) Das untersuchte Gebiet, im Norden des ungarischen Komitates Sáros an der galizisehen Grenze gelegen, bildet mit seinen bewaldeten Bergrücken (700—900 m ü. M.) einen Teil der Ostbeskiden. Geologisch liegt dieses Bergland in der karpathisehen Sandstein (— Flysch)-Zone, welche sich durch Westgalizien und Oberungarn in einer Breite von 100 km von NW nach SE hinzieht. Die Flyschzone, den üuBeren Saum des Karpathenbogens bildend, liegt im Norden übersehoben den miozünen Schichten des autochthonen Vorlandes auf und wird in den mittleren Karpathen im Süden begrenztvon den Gestei- nen der pieninisehen Klippenzone. Ihr Gelünde nimmt im allgemeinen vom NordfuBe des Gebirges nach dem Innenrande an Höhe zu. Es besteht in seinem Aufbau durchweg aus einer müchtigen, einförmigen Folge von Sand- steinen, Tonen u. Schiefern, die als Karpathensandsteine oder Flysch bekannt sind, und der Kreide- und der Tertiárformation angehören. Als ein Hauptergebnis seiner eingehenden Studien in der Sandsteinzone betrachtet V. UHLriG (vergl. bes. Beitrüge zur (Geologie der westgalizisehen Karpathen. Jahrb. k. k. geol. Reichsanstalt, Wien, Bd. 1883, Bd. 33. Reise- bericht aus Westgalizien Verh. Geol. Reichsanstalt 1883 und Bemerkungen zur Gliederung karpathiseher Bildungen, Jahrb. k. k. Geolog. Reichsanstalt Wien, Bd. 44. 1894, ferner Lit. 6, 7 u. 8) die Teilung der ganzen Zone nach ihrer Lángserstreckung in orographischer wie in geologiseher Hinsicht in zwei ver- sechiedene Hauptabschnitte: das vor- oder subkarpathische Hügelland — s u b- beskidische Sandsteinzone im Norden und das eigentliche karpathi- sche Bergland—beskidische Sandsteinzone im Süden. Im letzterer liegt die Wasserscheide" des ganzen Gebirges. In Westgalizien verlüuft die Grenze beider Gebiete über Myslenice, Tymbark, Grybow, Gorlice nach Dukla in das Ouellgebiet des San und Stryi, um weiter nach SE allmühlich zu versehwinden. (Vergl. Fig. 37.) Die Umgebung von Zboro íüllt also in den südlichen Abschnitt, in das beskidische Bergland. Die Unterscheidung der beiden obgenannten Gebiete gründet sich vor allem auf die Faziesdifferenz ihrer Ablagerungen. Diese Differenz zeigt sich in der Entwieklung gewisser Schichtgruppen der Kreide und des Tertiürs. (Vergil. Lit. 6, pag. 878 ff.) Die Schichtserien des Alttertjárs sind in der Nordzone entwickelt als: Septarienton, Menilitschiefer. Krosno- und Cies- kowicer Sandsteine und rote Tone. In der Südzone entsprechen denselben : GEOLOGISCHE UNTERSUCHUNGEN IN DER KARPATHISCHEN SANDSTEINZONE BEI ZBORO. 403 Magurasandstein, Beloweszaschiehten und rote Tone. Die Oberkreide (Ropianka- schichten) zeigt in beiden (Gebieten wenig Unterschiede, im allgemeinen ist die nördliehe Fazies kalkreicher. Unterkreide ist in der Südzone in West- galizien und Oberungarn unbekannt. Bezüglieh Ölführung zeigt sich (Verel. Fig. 37), dab die Formationen der nördlichen subbeskidischen Zone reicher sind, als diejenigen des südlichen beskidisehen Berglandes, und zwar finden sich in der subbeskidisehen Region die Öllager wesentlich im Tertiür, in der beskidischen hingegen in der Kreide. Nach den Darstellungen von V. UnHLIG ! sind die beiden von Nord nach Süd aneinander sich reihenden Streifen Landes der Karpathen, die Beskiden und die Subbeskiden, zwei Schuppen bestehend aus wesentlich altersgleicehen Scehichten, von denen die nördliche unter die südliche hinabtaucht. Das Gebiet von Zboro gehört somit zur höchstliegenden von den Schichtmassen, die von Süd nach Nord übereinander sich schieben. Das Erdöl liegt in der nördlicehen Masse (Boryslaw) im Miozán, in der mitt- leren (Gorlice) im Alttertiár. und in der südliehen (Ropianka) in der Kreide. B) Stratigraphie. Das Gebiet dr Umgebung von Zboro besteht aus den Schicht- gruppen des Bozáns und des Oligozáns, deren genauere Gliederung im ungarisch- galiziscehen Grenzgebiet hauptsáchlieh von UHuia (vergl. Literatur) durchgeführt worden ist. Ich bespreche die Schichtfolge vom Álteren zum Jüngern. 1. Da; Bozün wird gebildet aus einer michtigen Folge von roten, grünlichen und blüulichen Tonen und Mergeln, die hüufig dünnsehieferige Schichtung zeigen und mit kieseligen, grünlichen Sandsteinen mit Hieroglyphen (cobere Hieroglyphensechichtenr) wechsellagern. Diese Sandsteinbünkchen sind háufig von Kalzitadern durechsetzt und besitzen gewöhnlich eine Dicke von 4—10 cm; im Bach westlieh Schloss Zboro wurde eine Dicke der Sandstein- büánke von ca. 10—20 cm konstatiert. Noch müchtiger sind die Sandsteinbünke im oberen Teil des Baches gegen Na-Sibje. Die Hieroglyphensandsteine sind gelegentlieh ausgezeichnet durch hohen Kalkgehalt; Muscovit ist reichlich vor- handen; im ganzen sind sie hart und kieselig, oft dicht und von geringer Porositát. In den oberen Horizonten zeigt diese Gruppe zuweilen vorwiegend röt- liche bis violette Fárbung und ihre einzelnen Sandsteineinlagerungen sind sehr kalkreich. In den tieferen Zonen dagegen herrschen vorwiegend blüuliche und grünlich gefárbte Schiefer mit zahlreichen, wohlgebankten Sandsteinen in mannigfacher Wechsellagerung, die den Aufsehlüssen ein eigentümlich gebán- dertes ÁAussehen verleiht. Die letzt beschriebenen Schichten finden sich sehr gut aufgeschlossen östlien von Smilno im Bach von Punkt 395 (Jarek-patak) und seinem linken ZufluB. Sie wurden von C. M. Paur bei seinen geologischen Aufnahmen (Karte 1 : 75000) als Unterkreide (Ropiankaschichten) ausgeschie- den. (Vergl. auch Fig 6, pag. 273 in der obenerwáhnten Publikation Paucs.) 1 Vergil. auch E. SuEss: Das Antlitz der Erde, Bd. III. zweite Hülfte, p. 234. 404 WALTHER BERNOULLI Obsechon sich dieser Komplex nach seiner petrographischen Beschaffenheit den oberkretazischen Schichten nühern mag, liegen nicht einmal sichere Anhalts- punkte für diese Auffassung vor: die Sandsteineinlagerungen sind weniger máchtig und zeigen keine so ausgesprochen krummschalige Textur wie die- jenigen der kretazischen Schichten. Deshalb bin ich vielmehr geneigt, diesen Komplex noch zum tiefsten in der (Gegend auftretenden Alttertiür zu stellen. Auch UHLniG (4. pag. 200) erwáhnt, daB einzelne Partien der bunten Zone östlich von Zboro eventuell den Inoceramenschichten (Oberkreide) entsprechen könnten, spricht sich aber schlie8lieh doch für die Zugehő.igkeit dieser Schichten zum Álttertiár aus. Immerhin sei jetzt schon auf diese Lokalitát hingewiesen, wo jedenfalls die tiefsten Hozünschichten unter den höher liegen- den bunten Tonen auf gröBere Strecken zutage ausstreichen. Im Dorfe Becherö erscheinen auf der linken Seite des Jaruchabaches unter den bunten eozánen Tonen zunáchst grobbankige, grünliche massige Sandsteine, aufgeschlossen in einer Máchtigkeit von 3 m. Sie sind kalkfrei und glimmerarm. Darunter liegen braun gefárbte, brüchige, feingeschichtete Mergel, die nach unten zu (Auf- schlu8 an der Bachbiegung unterhalb der Kirche) übergehen in grobbankigere Mergel, welche eine üuBerst charakteristisehe krummschalige Textur aufv, eisen. Ihr Liegendes bilden horizontal gelagerte, harte, massige, ca. !2 m michtige Sandsteinbünke, die als Bausteine gewonnen werden. Tiefere Schichten sind nicht aufgesehlossen; die volle Müchtigkeit der Sandsteine — sichtbar sind nur ca. 4 m — ist deshalb nicht zu ermitteln. Im ganzen, oben als Alttertiár beschriebenen Komplex der bunten Tone lie8 sich nirgends eine Áhnliche Ausbildung der Schichten nachweisen, so daB ich dazu geführt wurde, obige Sandsteine und Mergel als tiefere Bildungen anzusprechen. Möglicher- weise liegen hier bereits kietazische Schichten vor, doch konnte kein palá- ontologiseher Beleg für diese auf Karte und Profilen zur Darstellung gelangte Autfassung beigebracht werden. Wenn wir auch über die genauere stratigraphische Stellung nicht sicher orientiert sind, so verdient immerhin besonders hervorgehoben zu werden, dab wir einzig und allein an dieser Stelle einen Aufbruch von michtigeren, etwas porösen Sandsteinen vor uns haben. die im Gegensatz zu den dünnplattigen und glasigen Sandsteinbünkchen der bunten Tone als Öltrüger viel eher in Betracht zu ziehen würen. 2. In normaler Überlagerung folgen auf den bunten Tonen die sog. Beloveszaschiehten des tieferen Oligozáns. Es sind meist wohlgeschichtete plattige Tonmergel von sehmutziggrünlieher, brauner und grauer Fárbung mit violetten Tonháuten, bei der Verwitterung zerfallend in kleine kubische und prismatische Stückehen. Ziemlich hüufig finden sich Hinlagerungen von Sand- steinbánkchen mit Hieroglyphen, die einerseits in regelmáBiger Wechsellage- rung auftreten, andererseits lokal auch eine bedeutende Müchtigkeit annehmen können. Derartige wohlausgebildete Sandsteinzonen innerhalb der Belovesza- sechichten treten auf im ersten Hügelzug NE Komlosa bis gegen Podsztrednu horu und auch N von Regettö. Die Beloveszaschichten entwickeln sich ganz allmáhlieh aus den bunten Tonen; sie vertreten dieselben nach Auffassung GEOLOGISCHE UNTERSUCHUNGEN IN DER KARPATHISCHEN SANDSIEÍNZONE BEI ZBORO. 405 V. UHuras als fazielle Abünderung ihrer oberen Horizonte. Als eine besondere fazielle Ausbildungsform der alttertiüren Schichten, als heteropische Hinlage- rangen in ihnen, betrachte ich einstweilen die im Gebiete von Smilno und Niklova von HAvER und Paur beschriebenen Smilnoschiefer, die in gewiBer Hinsicht tatsáchlich an kieselige Ausbildung der Menilitsehiefer des subbeskidischen Flysches erinnern. Diese stellen sich dar als eine Folge von dünngebankten, plattigen, schwarzen Schiefern, hellgelb bis rotgelb an- witternd. Harte, kieselige Sandsteine wechsellagern mit ihnen, in prismatische Stücke zerfallend; hüáufig finden sich auch schwarze Feuersteinbünke eingela- gert. Die Smilnoschiefer werden von den ülteren Autoren sowie von R. ZUBER (Lit. 19) stratigraphisech gleichgestellt den bekannten bituminösen Menilit- schiefern des nördliehen Teiles der karpathisehen Sandsteinzone. In dem von mir untersuchten Gebiete treten die typischen Menilitsehiefer nicht auf, und für die Richtigkeit der obenerwáhnten Parallelisierung konnte kein Beweis erbracht werden, da die Smilnoschiefer an keiner Stelle eine direkte Verbin- dung mit den Beloveszaschiechten erkennen lassen. Völlige Aufklárung der Frage nach der stratigraphischen Zugehörigkeit der Smilnoschiefer kann jedoch erst durch genaue Untersuchung der Gegend SE von Kreminka gegeben wer- den. In den Brüchen auf der Kreminka werden die Smilnoschiefer als Schotter- material ausgebeutet. 3. Als jüngstes Glied der Tertiárablagerungen unseres Gebietes tritt der oberoligozáne Magurasandstein auf. Derselbe ist im allgemeinen fein- körnig und kalkreich und entwickelt sich aus den oberen Partien der norma- len Beloveszaschichten, indem sich allmáhlich zwischen die Mergel dünne Bünke eines feinkörnigen, plattigen Sandsteines einschieben, die nach oben zu massiger werdend, die Mergelsehiefer immer mehr verdrüngen, bis die sehiefe- rigen Zwischenlagen nur noch als vereinzelte dünne Bünder den grobbankigen oder schieferig-plattigen Ouarzsandsteinen eingelagert sind, welch letztere als michtiger Schichtkomplex die Höhenzüge der umliegenden Berge bilden. Diese Übergangszone ist sehr gut aufgeschlossen z. B. NW Regettö im Seiten- bach der Regetowska zwischen Punkt 794 und 763. Der Übergang von Belovesza- schichten geschieht so schrittweise, da8B es kaum möglieh erscheint, eine scharfe Begrenzung der beiden Komplexe zu fixieren. Im frischen Bruch ersecheint der Magurasandstein hell blaugrau gefárbt. Er verwittert im allgemeinen braun, SW von Zboro dagegen charakteristiseh rötlich. Im Gebiete des Magura- berges sind die Sandsteine durch Hinlagerung von Ouarzkonglomeraten mit kalkigem Bindemittel ausgezeichnet. An den nördlichen Abhüngen des Hradsko SE Zboro sind gewisse Partien des Magurasandsteins ausgebildet als muskowit- reiche, sandige műürbe Lagen mit Pflanzenresten und kleinen Kohlenspuren. Über die Müchtigkeit der einzelnen Schichtgeruppen im ungarisch-galizi- schen Grenzgebiet finden sich in der bezüglichen Literatur keine náheren Angaben. Auch die spezielle Untersuchung der Umgebung von Zboro hat leider keine befriedigenden Daten ergeben, was einerseits dem Umstande zuzusehreiben ist, daB die einzelnen Komplese ohne genau fixierbare Grenze ineinander übergehen, andererseits seinen Grund in spüter zu beschreibenden 406 WALTHER BERNOULLI tektonischen Störungen, sowie im Fehlen gröBerer kontinuierlich aufgeschlos- sener Profile findet. Für die Máchtigkeitsbestimmung der bunten Tone könnte allein die Umgebung von Becherö in Frage kommen, wo die eozünen Schichten unter den hangenden Beloveszaschiefern in relativ wenig gestörter Lagerung über den tieferen, eventuell kretaziscehen Sandsteinen ruhen. Aus Prof. 5 der Tafel II lábt sich somit die Müchtigkeit der aufgeschlossenen bunten Tone auf ca. 250 m schátzen. Bis ca. 300—350 m michtig dürften gelegentlieh die Belovesza- sehichten sein, welche am ehesten am E-Hang des Suchy Vreh in normaler tektonisceher Lagerung vorhanden sind. ÚUEBERSICHTSKARTE derNAPHTA — FUNDORTE im ungarisch-galizischen Grenzgebiete. SUBBESKIDJSCHES a Neu Sandec Nu $8ortne "S fDukla fetna 0 Swierrowa SVESSEZ : ? t Ese 93 Sv $zopiankak B a CN alászi jet 2 A ! ASZT Jiboró nm, SMuszina;7 E has a fi E S szű zvi 1—51——— landesgrenze ti MEL E ee SZT —.—.—.— . Grenze zwischen subbeskid. Hügelland 71 CeMtatesti kitseses und bheskid. Bergland. 41 Naphtafundorte mit Production Fig. 37. Übersichtskarte der Naphta Fundorte im ungarisch-galizisehen Grenzgebiete. ca 1: 1,009,000. C) Tektonik. Der tektonisehe Bau des ungarisch-galizischen Grenzgebietes ist im gan- zen einfőörmig. Im Norden überwiegt ein mehr oder weniger einfacher, NW—SE verlaufender Faltenbau, wührend im Süden — speziell in unserem (Gebiet — sich gröbere Komplikationen einstellen, indem sich hier aus den Falten nach Norden gerichtete Überschiebungen entwickeln, die weiterhin eine ausgespro- chene Schuppenstruktur bedingen. Wie die Untersuchungen im Felde ergeben GEOLOGISCHE UNTERSUCHUNGEN IN DER KARPATHISCHEN SANDSTEINZONE BEI ZBORO. 407 haben, sind diese Störungen im Einzelnen viel weitgehender, als es sich nach den früheren, viel allgemeineren Untersuchungen dargestellt hatte. Ich werde nun an Hand der geologischen Karte (Tafel V) und einer Profilserie (Tafel VI) die speziellen tektoniscehen Verhüáltnisse der Umgebung von Zboro besprechen. Es muB an dieser Stelle ausdrücklich darauf aufmerksam gemacht werden, dab wegen Mangels an guten Aufschlüssen (vergl. stratigra- phischer Abschnitt) die Gesteinsgrenzen auf der geologisehen Karte im ganzen etwas schematiseh gehalten werden mubten. Von NW zieht ein schmaler Aufbruch von ülteren Schichten in das von mir untersuchte Gebiet ein. Er verbreitert sich bei Komlosa, dehnt sich bei Zboro in einer Breite von ca. 4 km aus und nimmt allmáhlich bei Smilno eine WE-Streichrichtung an. Wührend an der galizisehen Grenze in ihm blo8 die Beloveszaschichten zutage treten, erscheinen bereits bei Regettö die tiefe- ren bunten Tone. Innerhalb des Gebietes unserer geologisehen Karte selbst unterscheiden wir 1. die Umrandung und 2. den Kern des eozáünen Aufbruches. 1. Die Umrandung des eozánen Kernes des Aufbru- ches. Südwestlich der Regetowska fallen die Beloveszaschiehten nördlich ein, sowie auch der direkt hangende Magurasandstein. In dieser sehmalen Zone kommt demnach noch deutlieh ein antiklinaler Bau zum Ausdruck. (Vergl. Prof. 1 u. 2 der Tafel VI.) Auf dem nördlich sich ansechlieBenden Abhang von Perehiba ist ausnahmslos ein südliches Hinfallen des Magurasandsteines zu beobachten. Es sehlieőt sich also an die Antiklinale der Beloveszaschichten eine schmale, spitze Mulde im Magurasandstein an mit schwach entwickeltem Südflügel und einer flach ansteigenden Platte (ca. 207) als Nordflügel, der im Jaworyna seinen höchsten Punkt erreicht und seinerseits wieder mit einem Steilabsturz nach N den Südflügel des náchstfolgenden Aufbruches im Nord- osten darstellt. Bereits nördlich von Regettö, oberhalb der alten Schürfe, ver- sechwindet der nordfallende Magurasandstein. Man beobachtet steil süd- fallende Beloveszaschichten, unter welche die flach einfallenden Magurasand- steine der Paladivka einschieBen. (Vergil. Profil 3 der Tafel VI.) Es erscheinen also gegen SE die Beloveszaschichten immer mehr auf den durch einen Lángsbruch von ihnen getrennten Magurasandstein heraufgedrückt; die Stö- rung geht südostwárts mehr und mehr in eine Überschiebung über. Die unterteufende Platte -des starren Magurasandsteins setzt nicht weit in die Tiefe fort, da sie bei Polomanec (vergl. Profil 4) über dem Tal der Jarucha ausstreicht, um erst wieder am jenseitigen Talabhange einzusetzen (vergl. Prof. VII u. ff), wo sie den bis 753 m hohen Smilno Vreh bildet. An- fánglich herrseht durchwegs südöstlieches Streichen mit flachem Südein- fallen, dann biegen die Schichten des Magurasandsteines fast rechtwinklig nach NE um und behalten diese Richtung mit fortwáhrend südöstliehem Einfallen bis oberhalb Jedlinka bei. Von hier an dreht der Magurasand- stein im Streichen wieder nach SE um, durchgue:t mit NS-Streichen das Ondavatal und findet seine Fortsetzung im Kastelik Vrch, immer am Süd-, resp. Südost- und Südwest-Rand begleitet von einem anormalen Kontakt mit den Beloveszaschichten. Diese fallen nördlieh von Komlosa nach Norden 408 WALTHER BERNOULLI ein und stehen senkrecht am Bach (vergl. Profil 6), der von Punkt 535 nach WNW verláuft. Weiter im Osten dagegen, im Bach nördlieh Punkt 590 ist ihr Südfallen deutlich ausgeprügt. (Vergl. Profil 8.) Diese Fallrichtung ist lings der Störungslinie vielfach in den Bachanrissen zu beobachten; immer fállt dabei der Magurasandstein unter die Beloveszaschichten flach ein. In der den beschriebenen Magurasandstein begleitenden Zone der Beloveszaschichten ist oft ein Wechsel im Hinfallen zu konstatieren, so daB wir dazu geführt werden, kleinere Faltungen innerhalb dieser Schichtgruppe anzunehmen, was auch auf den Profilen zum Ausdruck kommt. Ich fasse dieselben auf als Erscheinungen, die sich ergaben bei der Aufstauung der übersehobenen MaBe der weichen ülteren Schichten an die starre Magurasandsteinplatte. Betrachten wir nun die gegenüberliegende Seite d. h. den Südflügel des Aufbruches. Lüngs der Regetowska erscheint derselbe normal mit SE Strei- chen und ca 459 Einfallen nach SW. Am Suchy Vrch nehmen sowohl die Beloveszaschichten als auch die hangenden Magurasandsteine zuerst N-O Strei- ehen, dann sogar NE Streichen an, um erst an der Pawlovica wieder in das sog. normale karpathische Streichen einzubiegen. Am 5—E-Ende der Pawlovica gegen den Rosucza Bach zu treffen wir auf die gleiche Erscheinung wie im Nordflügel bei Polamanek, d. h. der Magurasandstein streicht seitlich aus, setzt aber nun nicht in direkter Fortsetzung auf der anderen Talseite wieder ein, sondern wir sehen uns genötigt, seine Fortsetzung im Hradske zu suchen. Áuf die Gründe, die uns dazu veranlassen, werden wir gleieh noch zu sprechen kommen. Auf den Ma- gurasandstein der Pawlovica folgen gut aufgeschlossen im Binsechnitt zwischen Kosinek und Pawlovica, nördlich Meierhof Sztebnik, Beloveszaschichten, wie- derum im allgemeinen südwestfallend, d. h. mit einem anormalen Contact an den jüngeren Magurasandstein angeschoben (vergl. Profil 6 £ 7). Die genann- ten Beloveszaschichten werden ihrerseits wieder ganz normalerweise von einer Magurasandsteinplatte überlagert, welche westlich Sztebnik das Tal der Ro- suczka durchguert und constantes Südwestfallen aufweist. Darauf folgt im Süd- westen eine zweite Schuppe, d. h. ein übersehobener Aufbruch von Belovesza- schichten (vergl. Prof. 6 u. 7). Die Hügelregion von Pkt. 597 zwischen dem Tal Zboro-Bartfeld und Sztebnik besteht aus Magurasandstein, der weit nach Nordosten vorgeschoben ist über die Schuppe südwestlich von Sztebnik, und somit als eine dritte Schuppe aufzufassen ist. Dieses Vorbranden erfolgte lings dem auf der Karte verzeichneten Ouerbruch und hat wohl seine Ursache in dem oben besehriebenen nordöstliehen Ausbeugen des Nordostflügels des Auf- bruches, d. h. der Magurasandsteinplatte des Smilno Vrek. Durch diese Ouer- verschiebung musste auch die Fortsetzung der Pawlovica — ich fasse den Hradske als solcbe auf — abgerissen und in N-E Richtung gegen die grosse Bocaenausbuchtung von Jedlinka-Miklova hinausgedrüngt werden, wührend die Schuppe von Sztebnik vorláufig überwáltigt bleibt und nicht mehr zum Vor- schein kommt. Die auf der Karte punktiert verzeichnete, am Ouerbruch ver- schobene Verbindungslinie zwischen Pawlovica und Hradske konnte allerdings nicht direkt beobachtet werden, wurde aber schematisch eingetragen. Auch die Darstellung des Hradske auf der Karte konnte nur Mutmassungen gemüss GEOLOGISCHE UNTERSUCHUNGEN IN DER KARPATHISCHEN SANDSIEINZONE BEI ZBORO, 409 erfolgen, da der Berg nur ganz spürliche Aufschlüsse zeigt. Der Magurazug von Pkt. 597 setzt über das Tal Zboro-Bartfeld, woselbst sich am linken Ufer des Flusses in einem Steinbruch gute Aufsehlüsse finden; über die Ruine- Zboro streicht er weiter in die Jedlina. Auf diesen Sandstein legen sich im Süden (Dobrize) wiederum in sich gefaltete Beloveszaschichten (vergl. Prof. 8 u. 9), die einer weiteren (vierten) nach N überschobenen Schuppe zugehören. Ob der Magurasandstein der Lisania in direkter tectoniseher Beziehung steht mit dem des Hradske oder nicht, konnte durch meine Untersuchungen nicht mehr ermittelt werden. Es konnte aber, entgegen den ültern Darstellungen, im Tal von Lazciki eine michtige Entwicklung von bunten Tonen nachge- wiesen werden, welche die beiden Berge trennt. 2. Der eocaene Kern des Aufbruches. Magurasandstein und Beloveszaschichten bilden in complizierter Lagerung gegen Nordosten und gegen Südwesten die Umrandung der breiten Aufbruchzone von Zboro, in welcher im Wesentlichen die aroten Tones des ültesten Tertiárs zu Tage tre- ten. In diesen aRoten Tonens ist bis heute nach Öl geschürfít worden. Diesé eocenen bunten Tone und Sandsteine treten in dem aus Galizien her zu verfolgenden Aufbruch ca 1 km nordwestlieh von Regettö unter den Beloveszaschichten hervor. Direct oberhalb Regettö (nordwürts) sind 3 Schüchte in ihnen abgeteuft worden. In einem dieser benachbarten Wasserrisse sind die eocsenen Schiehten aufgeschlossen. An der Grenze gegen die steil nach S einfallenden Belovesza- sehichten im Nordschenkel der Antiklinale ist deutliches Nordostfallen der roten Tone zu beobachten. Etwas oberhalb stehen sie senkrecht, tiefer ünten fallen sie nach SE ein. Es ergibt sich daraus ein kleiner Nebensattel inmer- halb des antiklinalen Aufbruches (vergl. Prof. 3). Auf der linken Seite der Regetowska, vor ihrem Eintritt in die Jarucha, greift das BHocen ziemlich weit in einem Bogen nach N über, indem es sich hier lángs des anormalen Contactes auf die Beloveszaschichten schiebt. (vergl. Tafel V), Auf der rechten Seite des Jaruchabaches, d. h. im Südflügel des Auf- bruches, folgen die eocenen Tone in ihrer Streichrichtung den hangenden Schiechten, d. h. sie streicehen westlich von Komlosa NE und fallen NW ein, wáhrend sie weiter südlich wieder SE Streichen annehmen. Im weiteren Verlauf gegen Süden stoben wir innerhalb des als Hocsen ausgeschiedenen Gebietes auf ein neues tectonisches Element, welches einer- seits als normales Liegendes der Magura-Schuppe von Pkt. 597 bis zur Jedlina (verg. Prof. 8—12) angehört, andererseits auf dem Hradske resp. der 50 Fort- setzung des Suchy Vrch-Pawlovica überschoben aufgelagert ist. Die direkte Fortsetzung des Hocen von Podlazi würe demnach zu suchen im Liegenden des Hradske, Innerhalb des zwischen dem Magurasandstein des Hradske und der Jedlina liegenden EHocsencomplexes verlaufen die Schichten im Bach west- lich Schlo8 Zboro NNW bei S-Einfallen. Jenseits der Strasse Zboro-Bartfeld streichen. die Schichten in ungefáhr der gleichen Richtung über den Sattel von Na Sibje. Nebenfalten sind auch in dieser engen Zone zu bemerken. Wahr- scheinlich ist mit der Störung, die also vom Hrsdske in NW-Richtung über Földtani Közlöny. XLII. 1912. 28 410 WALTHER BERNOULLI Zboro in angedeuteter Weise verlaufen mag, im Zusammenhang das vollkom- men aberrante NE-Streichen der Tone, die in dem kleinen Bach südwestlich vom Kirchhof Zbcro erschlossen sind. Östlieh von Komlosa treffen wir gute Aufschlüsse im Seitenbach, der Zwischen Pkt. 352 und Pkt. 359 in die Jarucha einmündet. Die Schichten ersecheinen hier ziemlieh stark gestört. Im ganzen sind drei NW-SE verlau- fende Sáttel zu erkennen í(vergl. Prof. 8). Die Sehichten fallen im Norden unter die Beloveszaschichten ein. Im Bach von Olsini lásst sich das Einfallen nur an einer Stelle und zwar nach NO beobachten. Im östlieh folgenden Wasserriss, einem rechten Nebenarm des Rakovecbaches, streichen die bunten Tone SE und NE, immer mit nördlichem Einfallen. Im Rakovecbach selbst sind mehrere Aufsehlüsse zu beobachten, welche die sehr starke Ver- faltung der eocenen Tone deutlieh sehen lassen í(vergl. Prof. 11). Gleich oberhalb der Brücke Nr. 6. fállt das Bocs steil nach SW ein; wenige Meter nördlich legt es sich horizontal, um hinter dem rechten Seitenbach sofort nach NO einzufallen; nach ca 150 m. ist aber bereits wieder SE-Fallen zu beobachten. Weitere Auffaltungen sind im Norden bei Pkt. 431 zu bemer- ken. Bei Pkt. 474 fállt das Hocen an der Grenze zu den Beloveszaschichten mit diesen nach S ein. Wenige Meter südlich Brücke Nr. 6 stehen in der Bachmitte 10—20 cm dicke Sandsteinbánke in eocsnen gyrauen Tonen an, annüáhernd senkrecht gestellt. Unterhalb folgen auf der Ostseite des Baches N 377 W und unregelmábBig nach N u. S. fallend, rote Tone mit Sandsteinen. Wie an andern Orten, so ist auch hier eine wirre Föültelung und Zerknitte- rung der Schichten zu beobachten. Direkt nördlieh von Bohrung IL ist N 57? E-Streiehen und N-Fallen zu messen. 200 Meter unterhalb Bohrung II fallen die Schichten nach SW. Ca 150 m nördliceh Bohrung I ist bei krauser Ver- faltung wiederum nur das NW-Streichen zu bestimmen. Ca 50 m oberhalb Bohrung I ist am Westufer des Rakovec ein auf 12—15 m 6 constantes Ein- fallen der Sandsteinschichten in roten Tonen mit 30—457" nach S mebbar Weiterhin sind südlich keine Messungen mehr möglich aus Mangel an Auf- sehlüssen. Mit dieservausführlichen Darlegung der stark gestörten Schichten am Rakovecbach bezwecke ich zu zeigen, in wie weitgehendem Ausmabe die eocenen Tone im Aufbruch von Zboro tectonisch gestört sind, sodab es rein unmöglich erscheint, in diesem Gebiet bestimmte ausgesprochene Antiklinalen auf diesem so mangelhaft ersehlossenen Terrain festzulegen und auf grössere Distanzen zu verfolgen, Zum Beispiel erkennt man auch im tiefen Bachrib von Vrch Horki auf gröbere Distanz wohl aufgeschlossen NNW-streichend eocxene Töne mit Sandsteineinlagerungen, die sich absolut nicht mit den im Rakovec- bach gemessenen Aufsehlüssen in HEinklang bringen lassen. Die speziellen Lagerungsverhültnisse sind aus der Karte und Profil 12 zu erkennen. Es lábBt sich nachweisen, daB, wie schon oben bemerkt, das Bocen in "einer weiten Ausbuchtung über Smilno hinaus nach Osten vordringt, um erst bei Niklova, dem Magurasandstein des Kastelik Vreh folgend, in sog. normales -Karpathenstreichen nach SE umzubiegen. Gute Aufschlüsse treffen wir im "Andavabach und seinen rechten Zuflüssen (vergl. Taf. V]. Über die petrogra- GEOLOGISCHE UNTERSUCHUNGEN IN DER KARPATHISCHEN SANDSTEINZONE BEI ZBORO. 411 phische Ausbildung und stratigraphische Stellung der dortigen Schichten haben wir uns bereits früher ausgesprochen. Auch hier sind sie stark gestört, indem sie sowohl nach SW, NS und 0 einfallen. Auch hier sind absolut keine festen tectonischen Leitlinien aufzustellen. Direkt südlieh von Smilno treten unter den gefalteten roten Tonen die Smilnoschiefer hervor (vergl. Prof. 13). Dieselben fallen hier bogen- förmig streichend nach W, NW und N unter das Eocsan, legen sich aber andererseits an ihrem Nordostrande am Abhange der Kreminka gegen Niklova auf die eocenen Tone und streichen dort südostwárts gegen den Ondavabach (Vergil. Prof. 12). Am Südhange der Kreminkahöhe tritt unter den Smilno- sechiefern merkwürdigerweise Magürasandstein auf, concordant mit ihnen nach NW fallend (vergl. Prof. 13). Leider war es mir nicht mehr möglich, dieses ganz abweichende Verhalten weiter zu verfolgen, um die damit sicher im Zu- sammenhang stehenden wohl sehr betráchtlichen tectonischen Störungen deuten und zugleich die noch offene Frage hinsichtlich der stratigraphischen Stellung der Smilnoschiefer lösen zu können. Es erübrigt noch, auf das Gebiet dr Umgebung von Becherö nüher einzutreten. Nördlich von Komlosa, im Norden des anormalen Contac- tes, zwischen Polamanec und Pod Kozinec, betritt man das weite Gebiet der Beloveszaschiechten, welche das Liegende einerseits des Javoryna, andererseits des Smilno Vreh darstellen. Dieselben fallen mit durechschnittlich 509 regel- mássig nach S ein, den Südflügel einer Antiklinale bildend, welche nördlieh des grossen Aufbruchs von Zboro durchzieht. Am Südende von Becherö tritt unter den Beloveszaschichten, welche hier eine schwache sekundáre Mulde bilden (vgl. Prof. 5 u. 6), das Eocen hervor; bunte Tone finden sich aufge- sehlossen in dem Bach, der von Punkt 506 gegen Becherö herabkommt. Dieses Eocen föllt nach SW u. E normal unter die Beloveszaschiehten ein, einen kleinen Aufbruch darstellend. Mehr im Norden dieses Hocsenaufbruches treten kuppelförmig die oben (siehe stratigraphischer Absehnitt) beschriebe- nen, vielleicht als Ober-Kreide zu deutenden Gesteine deutlich unter den Tonen hervor. Diese Sandsteine setzen im Norden gerade vor der Kirche Becherö an einer Störung gegen die Beloveszaschichten ab, welche ihrerseits eine schwache Antiklinale bilden, die sich nach Ohmnistje verfolgen láBt. Im Jaruchabach nordöstlieh der Kirche von Becherö fallen die Beloveszaschichten scheinbar in normalem Hangénden der Kreide nach Nordosten. Westlich von Ohnistje hin- gegen zeigen die Beloveszaschiehten überall schwaches Südfallen; auf ihnen ruht normal die Magurasandsteinplatte der Jaworyna (vergl. Prof. 4). Im ganzen liegt also hier bei Becherö ein schwach aufgewölbter Sattel aus Beloveszaschichten vor, der noch einen ültern Kérn von Hocen und Kreide (?) sehen lábt und im Nordschenkel nüchst dem $Scheitel eine Störung zeigt, an welcher der südliche Teil über den nördlieh vorliegenden hinaus- geprebBt ist. Fassen wir die allgemeinen tektonischen Resultate zusammen, so ergibt sich folgendes: Die Aufbruchszone von Regettö-Zboro bildet nicht 285 412 WALTHER BERNOULLI eine einheitliche Sattelregion, sondern erscheint vielmehr als nach N über- schoben auf den jüngern Magurasanudstein der Jaworyna, Smilno Vrch und Kastelik Vreh. Der Südwestrand des Aufbruches zeigt im Westen von Zboro starke Komplikationen in Form von übereinandergeschobenen, von SW nach NO gedrüngten Schuppen des hürtern Magurasandsteins. In ganz anderer Weise aber gelangt die Schubwirkung zum Ausdruck in den üuBerst plastischen Tonen des Eozáns, und zwar zeigen diese nun nicht eigentliche Schuppen- struktur, sondern sind als weichere Massen in mannigfachster Weise in sich gefaltet und zusammengestaut und branden bei Jedlinka und Niklova in weitem Bogen nach NE vor, was das Vordrüngen der Schuppen im Süden von Zboro als Begleiterscheinung zeigt. Aus den angeführten Lagerungsstörun- gen in dem weitausgedehnten Gebiet zwischen Hradske und Smilno Vrch folgert, dab es unmöglieh ist, innerbalb des Bozüns von normalen Sütteln und Mulden zu sprechen, die zur Verfolgung von Ölhorizonten genügende Anhaltspunkte bieten würden. III. Das Auftreten von Erdöl. Zu den charakteristisehen begleitenden Nutzmineralien fast aller Kar- pathensandsteine, besonders auch des sogenannten Fisch- oder Menilitschiefers, gehört das Erdöl. Es ist dasselbe im allgemeinen nicht auf eine beson- dére stratigraphische Stufe beschrünkt, befindet sich aber vorwiegend in porösen Sandsteinen. Gewisse Horizonte jedoch, wie den Magurasandstein u. a. kann man geradezu als Öltaub bezeichnen, wohl auch die Unterkreide. Im allgemeinen bildenin der Oberkreide die Inoceramenschichten, d. h. die echten Ropianka- und Ropaschichten, ferner im Alttertiür die porösen, groben, mürben Büönke der Ciezkowicer Schichten der Roten Tone und der Menilitsehiefer vorzügliche Oelniveaus. Das Erdoel findet sich in seinen Lagerstütten nicht gleichmássig verteilt, sondern bevorzugt gewisse, dem Streichen parallele Linien oder vielmehr Bünder von geringer Breite aber z. T. ansehnlicher Löngserstreckung, die sogenannten Öllinien. Diese Öl- linien entsprechen teils Scheitellinien von Antiklinalen teils aufgepreBten Löngsbrüchen und Überschiebungen, welche aus den erstern hervorgehen. Im folgenden soll geprüft werden, in wie weit die Gesteinsschichten der Umgebung von Zboro in stratigraphisceher und tectonischer Hinsicht den ölführenden Schichten der benachbarten Naphtagebiete gleichen, resp. mit solchen in Verbindung stehen, um daraus Anhaltspunkte für eine eventuelle Ölführung der ersteren zu gewinnen. Die bezüglichen Angaben stützen sich vor allem auf die Arbeiten von V. UHriG (Lit. 4), TH. Posrwirz (Lit. 16), WALTER und Dusxixowsxt (Lit. 10), R. ZuBER (Lit. 11), C. ENGLER und H. HőFER (Lit. 12). In direkter NW Fortsetzung von Zboro, d. h. ungefáühr im Streichen der Gebirgssehichten, liegt jenseits der galizischen Grenze, ca 12 Km von derselben, und ca 21 Km von Zboro entfernt, das Erdoelvorkommen von Uscie ruskie. Es gehört demselben Aufbruch des Alttertiárs an, den wir GEOLOGISCHE UNTERSUCHUNGEN IN DER KARPATHISCHEN SANDSTEINZONE BEI ZBORO. 413 von Zboro über Komlosa und Regettö bis an die ungarisch-galizisehe Grenze verfolgt haben. Jenseits der Wasserscheide treten unter den Beloveszaschichten ganz analog wie diesseits (vergl. Prof. 2der Tafel VI) wieder die bunten Tone hervor und bereits bei Skwirtne, d. h. schon in einer Entfernung von 612 Km von der Grenze, reicht der Aufbruch der ülteren Schichten bis zu den kretazischen Inoceramenschichten, weleh letztere nun auch weiter nord- westlich bei Uskie ruskie an beiden Ufern der Ropa zum Vorschein kommen. Auf die Inoceramenschiechten folgen die bunten Tone, welche reichlich grüne Sandsteine aufweisen und gelegentlieh schon Anklünge an die südlichere Ausbildung der Beloveszaschichten aufweisen. Tektonisch ist auch hier absolut kein sattelförmiger Bau zu erkennen, vielmehr zeigt ein von Uhlig (Lit. 4 Taf. II. Prof. 3) gezeiehneter Ouerschnitt deutlich eine Überschiebung der áltern Schichten des Ropatales auf den jüngern Magurasandstein des Scob, velcher die NW Fortsetzung des Jaworyna entspricht. Bei Uscie ruskie ist ÖL aus den Inoceramenschichten (Kreide) bekannt, der Betrieb aber schon lange eingestellt. In nordwest-icher Fortsetzang wurden bei DLosie im Auf- bruch von steilen Ropiankaschichten (Kreide) Schüchte bis 240 m. Tiefe ohne befriedigenden Erfolg niedergebracht, was bei den groBen Scehichtstörungen zu erwarten war. Weiter nordwestlich sind bei Ropa, ca 10 Km südwestlich von Gorlice, Schüchte auf Erdöl in stark gestörten Ropiankaschichten (Kreide) niedergebracht worden. Es liegt ein Oueraufbruch mit fast nördlich gerich- tetem Streichen und vielen sekundüáren Faltungen vor. Sowohl hier wie in LDosie folgen als weitere Komplikation die Menilitschiefer direkt über den Ropiankaschichten und liegen unter den bunten Tonen. Auch im Gebiet der Biala, dem südliehen Parallelflu8 der Ropa, sind Ölausbisse aus einem südlicheren Ropiankazug bekannt, so z. B. bei Florynka, wo die Sechür- fungen allerdings bald wieder eingestellt wurden. HWerners sei erwüáhnt die analoge Naphtabohrung von Wawrezka. Dem Gebiet nordöstlieh der Ropa gehören mehrere wichtigere Pelfroleumbergbaue an, welche meistens an NW—SE streichende Auftbrüche von Ropiankaschichten gebunden sind, deren südliche Fortsetzung im Norden von Zboro zu suchen würe. Vor allem ist zu nennen Ropika ruska im Sekowatale, weleches bei (Gorlice von SE her in die Ropa einmündet. Das Öl findet sich hier ebenfalls in der Kreide; es ist gebunden an Sandsteine, die mit Schiefertonen wechsellagern und antiklinal gestellt sind. Das ÖL kommt vorwiegend in 232 m bis 395 m Tiefe vor zusammen mit Wasser und Gasen von hohem Druck. Schon im Jahre 1877 waren hier 74 und im Jahre 1881 sogar 101 Scháchte und 2 Bohrlöcher produktiv. Von 1896 bis 1906 ist die Ölproduktion in Ropika ruska langsam aber stetig von 90,696 Zentner auf 2261 Zentner p. a.-.gesun- ken. Ím Márz 1907 wurden aus 9 Schüchten von 210 bis 300 Meter Tiefe 200 Zentner Rohöl gefördert. Vier Kilometer nordwestlich von Ropianka ruska liegen die Ölbrunnen von Seko wa, ebenfalls in einem Aufbruch von Inoceramenschichten, die. im Süden von cbunten Sehiefern; (Eozán) über- deckt werden. Die Schüchte gehen: bis 420 m. Tiefe; das ÖL ist von bedeu- tenden Gasausströmungen aber wenig Wasser begleitet. Sekowa lieferte im 414 WALTHER BERNOULLI Jahre 1896— 38.988 zZentner Rohöl, im Jahre 1906 nur noch 1927 Ztr. Jetzt ist die Produktion ganz unbedeutend. Demselben Aufbruch gehört auch das seit langem ausgebeutete Gebiet von Siary an. Die Inoceramenschichten zeigen zahlreiche sekundáre Faltungen und Störungen durch Verwerfungen. Die tectonischen Unregelmássigkeiten des Aufbruches werden bedingt durch eine nach N. überschobene, in sich stark gefaltete Antiklinale. (Geringe Men- gen von ÖL finden sich hier nach Walter auch in tieferen Horizonten des HBozáns. Im Jahre 1874 wurden gefördert 10,000 Zentner, im Jahre 1896 noch 7917 Zentner, im Jahre 1906 nur noch 19539 Zentner Rohöl. Im Mürz 1907 pumpten 3 Schüchte von 376 bis 453 m. Tiefe 200 Zentner und ein 302 m. tiefes Bohrloch gab 50 Zentner Erdöl. Weiter westlich bei §Szym- bark und Ropika polska zwischen Ropa und Gorlice ergaben die Boh- rungen, welche die Inoceramenschichten durchteuften, keine befriedigenden Resultate, obwohl auf den Klüften Erdwachs gefunden wurde. Auch in Petna, ca 6 Km südwestliceh von Ropika ruska führen die Inoceramen- sehichten wohl Ölspuren, die abgeteuften Schüchte dagegen blieben ohne befriedigende Ergebnisse. In einem nördlich von Ropika ruska verlaufenden Aufbruch liegt das 95 Km lange und 800 m breite Ölfeld von Mecina wielka, dessen heutige Ausbeute ganz unbedeutend ist. Das Öl tritt noch auf in den Kreide- schichten; geringe Mengen von Erdteer lieferten auch die Menilitsehiefer. UHuia (Lit. 4. pag. 195.) stellt die petrol-führenden Sandsteinschiefer von Mecina wielka, weil sie etwas dünnschichtiger und weniger krummschalig sind wie die echten Inoceramenschiehten und hauptsáchlieh, weil sie noch keine Funde von Inoceramen geliefert haben, bereits zum tiefsten Hozán, und glaubt hier keinen bis in die Kreide reichenden Aufbruch verzeich- nen zu sollen. Die Schichten scheinen infolge überliegender Falten stark gestört. Es erübrigt uns noch, die Ölfundstellen im Osten und Nordosten von Zboro kurz zu erwáhnen. Im Komitate Sáros sind auBer in Zboro noch in Felső-Komarnik Tiefbohrungen angelegt worden. Felső-Kormarnik liegt dicht an der galizisehen Grenze, 30 km östlieh von Zboro. Die Erdölsehichten gehören auch hier der Kreide an, welche die direkte SW. Fortsetzung dar- stellt des Aufbruches von Ropianka in Galizien, wo früher ein bedeutender Erdölbergbau bestand. Immerhin sei bemerkt, dab hinsichtlich des Alters der Ölschichten von Felső-Komarnik, welche man als Ropiankaschichten bezeichnet, die Ansichten geteilt sind. S0 werden sie ganz neuerdings von ADDAa (Die geolog. Aufnahmen im Interesse der Petroleumschürfungen in den Komi- taten Zemplén und Sáros; Mitteilungen aus dem Jahrb. der Kgl. Ungar. geol. Anstalt XIII. Bd. 1902. pag. 147.) noch zur untern Hozüngruppe gestellt, da Fossilien nicht gefunden wurden, obschon andererseits die petrographische Ausbildung mit derjenigen der echten Kreideschichten durchaus übereinstimmt. Die -Ropiankaschiechtenp, erscheinen in Felső-Komarnik als kalkhaltige glimmerreiche Hieroglyphensandsteine mit Schieferzwischenlagen ; sie streichen NW bis SE und fallen im allgemeinen nach SW ein. Die Lagerung der GEOLOGISCHE UNTERSUCHUNGEN IN DER KARPATHISCHEN SANDSTEINZONE BEI ZBORO. 4l5 Schichten ist stark gestört. Die im Jahre 1899 angelegte Tiefbohrung erschlob nach Durchfahrung mehrerer bis 20 m michtiger Sandsteinzonen bei 554 m Tiefe einen ersten Ölhorizont in der liegenden Partie einer Sandsteinzone. Anfangs gegann man tüglieh 70 FaB O1, spüáter für einige Zeit mittelst Pumpen pro Tag noch 6 Fab6. Im Jahre 1901 erbohrte man bei 635 m einen zweiten Naphtahorizont, der die ersten drei Monate hindurch 413 Zent- ner Erdöl ergab. Die Rohölproduktion von Felső-Komarnik betrug im Jahre 1900 — 314 Zentner (1. Ölhorizont) und 1901 — 496 Zentner (2. Ölhorizont). Ende 1901 wurde jede weitere Tátigkeit eingestellt; die Bohrung hatte eine Tiefe von 820 m erreicht. In der nordwestlichen Fortsetzung dieser Aufbruchszone von Felső- Komarnik liegen die Schürfungen von Barwinek in Galizien, wo man bei einer Tiefe von 540 m. auf einiges ÖL und sehr heftige Gasausbrüche gestoBen ist. Dagegen hat das noch weiter im NW gelegene Ropianka gröBere technische Bedeutung. Das Öl findet sich in den nach diesem Ort benannten oberkretazischen Ropiankaschichten, die dort eine antiklinale Stellung ein- nehmen. Der erste, aber bald erschöpfte Ölhorizont liegt in 70 m Tiefe, der zweite Ölhorizont in 130 m Tiefe. Aus dem letztern ergab ein Schacht anfánglich 270 Zentner pro Tag, die Ergiebigkeit lieB aber dann rasch nach. Der Ertrag schvankte in den Jahren 1896 und 1906 zwischen 4000 und 7000 Zentner. Mm Jahre 1906 gewann man 6953 Zentner Rohöl. Der Gasdruck ist oft bedeutend, in der Tiefe tritt reichliches Salzwasser auf. Nach den Untersuchungen UHLrcs lábt sich die Aufbruchszone von Siary, Sekowa und Ropika ruska (vergl. Fig. 37) weiter südöstlich verfolgen über Bartne. Streckenweise sind nur die alttertiüren bunten Tone aufge- sehlossen, bald treten die kretazischen Schichten zu Tage. Die letzteren ver- binden sich sehlieBlieh in ihrer weitern Fortsetzung mit den bereits bespro- chenen Kreideschichten von Ropianka, so dab tatsáchlich eine ununter- brochene Verbindung zwischen den technisch bedeutenden Naphtagebieten besteht, die eben ein und demselben Zuge angehören. Diese wichtige Öllinie setzt auch nach Ungarn fort; ihr gehört, wie bereits erwáhnt, das Ölvorkom- men von Komarnik an. In ihrer weitern Fortsetzung nach SE liegen die Ölgebiete von Mikova und Szuko im Komitate Zemplén (vergl. PosEwIrz). Mikowa liegt 15 Km in südöstlicher Richtung von Komarnik entfernt. Die hier auftretenden Schichten sind die Fortsetzaung der Petroleumschichten von Komarnik. Sie bestehen teilweise aus bunten Schiefern mit Hieroglyphen- sandsteinbánkehen und werden deshalb mit einigem Recht von Adda ins. Eozán gestellt; sie erscheinen ungemein stark gefaltet und meist steil auf- gerichtet. Mehrere Schüchte von höchstens 20 m Tiefe haben etwas Öl ergeben. Die Tiefbohrung bei Szuko durchsetzte fast durchwegs graue Schiefer mit einzelnen Sandsteineinlagerungen von unbedeutender Michtigkeit. Bei 1056 m 6 wurde ein roter Schiefer angebohrt, der bis zum SchluB der Bohrung— 1070 m anhielt. Ölspuren traten nur beim vierten Meter auf, dagegen Gasspuren wührend der ganzen Dauer der Bohrung. Zusammenfassend ergibt sich demnach, daB die in der nühermn 416 j3 WALTHER BERNOULLI oder weitern Umgebung von Zboro, d. h. im beskidischen Bergland bekannt gewordenen Ölfunde mit wenigen Ausnahmen auf die Schichten der Ober-Kreide beschrünkt sind, wührend die bunten Tone des Eozáns-selten und auch dann nur unbedeutende Ölmengen führen. Anders iegen die Verhültnisse in dem im Norden vorgelagerten subbeskidisehen Hügelland, wo die ülteren Schichten nicht zum Vorschein kommen und die Hauptmasse des Öles aus dem BEozün oder Oligozün stammt. Wichtige Öllagerstütten des subbeskidischen Paliogens befinden sich z. B. bei Bobrka und Klimkowka zwischen Dukla und Krosno im Eozün ívergk Fig. 37), bei Libusza und Lipinki in oligozánen Schichten.! Die ölführenden Gesteinsschichten des beskidischen Berglandes entspre- chen tektonischen Aufbrüchen, die in Galizien besonders gut ausgeprágt sind und die sich in südöstlieher Richtung in das Sároser und Zempléner Komitat fortsetzen. Von den einzelnen Öllinien ist die nördliehste besonders hervor- zuheben, da in ihr die technisch wichtigeren Naphtagebiete Siary, Sekowa, topika ruska und Ropianka liegen. Diese Zone verlüuft ca 20 Km. nördlich von Zboro, sie findet ihre Fortsetzung auf ungarischem Boden in Komarnik und Mikowa. Die südlich der Linie Siary-Ropianka streichenden kretazischen Aufbrüche sind hingegen nicht durch eröBere Ölfunde ausgezeichnet, der löngste derselben findet seine Fortsetzung auf ungarisehem Boden über Zboro. In tektonischer Hinsicht entsprechen die erwáhnten z. T. ölführenden Aufbrüche in Galizien nicht normal gebauten Antiklinalen mit schön aus- geprügten Sütteln, sondern wir haben es mit ziemlich gestörten Auffaltungen zu tun, die stellenweise in Überschiebungen übergehen. Soweit also aus der Untersuchung der Ölführung im benachbarten Galizien ein SehluB gezogen werden darf auf die Gebiete, die in Ungarn ihre tektonische Fortsetzung bilden, ist hervorzuheben, dab einerseits pro- duktive Ölhorizonte in erster Linie-in der Obern Kreide und weniger in den jüngern, eozánen oder oligozánen Schichten zu ewarten sind und dab anderer- seits die nordöstliehe Linie : Ropianka— Komarnik—Miko wa ölreiecher erscheint als die südwestliehe Linie Ropa— Regettö— Zboro. Seit 1905 werden bei Zboro im Komitate Sáros, Oberungarn, Tief- bohrungen auf Erdöl ausgeführt. Die erste Bohrung wurde bei 1200 m. Tiefe Ende 1907" aufgelassen, nachdem sie blo8 Gase und Ölspuren geliefert hatte. Die zweite Bohrung stand Ende November 1909 auf m. 940 und hatte bis anhin auch keine praktischen Erfolge. Im Oktober 1909 hatte Prof. C. ScHmiDr Gelegenheit, das Ölgebiet zu besichtigen. Es ergab sich, daB die Verhültnisse kaum so einfách liegen, wie 1 Die Produktion an Erdöl-je für die Jahre 1896 und 1906 betrágt: in Bobrka 92976 und 32,126 Zentner c Klimkowka 880 c 145 v x. Libusza 13.064. w 15.580 ft c Lpinki ISATA új GEOLOGISCHE UNTERSUCHUNGEN IN DER KARPATHISOCHEN SANDSTEINZONE BEI ZBORO. 417 das in den vorliegenden Gutachten angenommen worden ist. Herr Dr. W. Hotz und ich wurden mit der eingehenden geologisehen Untersuchung des Vorkommens beauftragt. Herrn Ingenieur W. Dunka de Sajo sind vir für tatkráftige Unterstützung zu Dank verbunden. : Auf ungarischem Gebiet, bei Zboro, sind in dieser Aufbruchzone Ölspu- ren innerhalb des Bozüns nachgewiesen worden. 850 wurden bei Regettö, nordwestlich von Zboro in ülterer Zeit drei Schüchte abgeteuft, welche Gase und Ölspuren ergaben (Taf. VI, Profil 3). Die zwei bis Ende des Jahres 1909 östlich von Zboro abgeteuften Bohrlöcher (siehe Tafel VI, Profil 11.) durch- fuhren bis dahin die roten Tone und Sandsteine des Hozüán; es wurden nur Spuren von Erdöl und Gasen angefahren. Dieser Umstand bestütigt die oben abgeleiteten Ausführungen, wonach in unserem Gebiet ergiebigere Erdöl- horizonte erst in den Sandsteinen der Kreideformation zu erwarten würen. Es wurde schon durch die geologisehe Aufnahme festgestellt, dab die Hozán- sehiechten im Aufbruch von. Zboro auBerordentliceh stark verfaltet sind und groBe Michtigkeit besitzen. Die Bohrungen haben bei 1200 und 940 m. Tiefe die Kreide noch nicht erreicht. Ölführende Kreidehorizonte dürften in weniger groBer Tiefe eher in weniger gestörten Teilen des untersuchten Gebietes anzutreffen sein, so z. B. westliceh von Komlosa (Taf. VI. Prof. 4.) am NE Abhang des Suchy Vreh sowie in dem kleinen Aufbruch von Becherö (Taf. VI, Prof. 5.), wo die Schichten eine fast sattelförmige DLagerung ein- nehmen; Geologisches Institut der Universitát Basel. Februar 1911. BERICHTIGUNG ZWEIER AUF UNGARN BEZÜGLIUHEN PALA FONTOLOGISUHEN NAMEN. Herr Professor Toura publiziert im 59. Jahrbuch (vom Jahr 1909) der k. k. Geologisehen Reichsanstalt Wien eine sehr interessante pleistozüne Fauna vom Fortyogó-Berg neben Brassó, bei welcher Gelegenheit er unter an- deren auch die Reste zweier, angeblich neuen Tiere beschreibt.! Für diese Tiere wurden von Herrn Professor Toura die Benennungen Rhinoceros Kron- stadtensis und Canis Kronstadtensis gewáhlt. In wie fern dieselben tatsách- lich neu sind, das will ich einstweilen dahingestellt lassen, jedenfalls erscheint es jedoch sonderbar, dab sozusagen jedes von Herrn Prof. Tovra entdeckte Rhinoceros eine cneue Arts darstellt. 50 lange wir keine Gelegenheit finden werden, dieser Frage náher zu treten, will ich mich darauf beschránken, gegen die Benennungen des Herrn Professors Toura im Namen der ungarischen ge- lehrten Welt ein Veto auszusprechen. Der hmpuls hiezu wurde von neuerne Funden aus Brassó gegeben, welche dank der Gefálligkeit tels eiines patrio- tiseh gesinnten Landsmannes von deutscher Herkunft aus Brassó: des Herrn WirHEnm Nizmanpz, teils der Herrn Dr. Gusrav MoxEsz und Junius ÉHIK jetzt im Besitz der kel. ung. Geologischen Reichsanstalt befindlieh sind. Besonders hervorzuheben ist darunter ein sehr schöner Rhinoceros-Kiefer, welecher von Herrn NiEmanpz im Jahr 1906 dem Museum unseres Imstitutes geschenkt wurde, und von dessen Existenz auch Herr Professor Toura Kenntnis hatte. Wollen wir uns nun den Benennungen des Herrn Professors Toura zuwenden, so muB es vor allem festgestellt werden, dab im Königreiceh Ungarn kein Kronstadt existiert. Orte dieses Namens sind mir zwar aus Böhmen, aus dem Deutschen Reich (Hessen-Nassau) und Russland bekannt, — anBerdem mag noch irgendwo, und überhaupt wo immer ein Kronstadt existieren, nur eben in Ungarn nicht. Die Entstehung der Stadt Brassó wird von BaLázs ORBÁN? auf den Anfang des XIII. Jahrhunderts verlegt, und trotzdem die Stadt sehon damals von Deutschen bewohnt wurde, finden wir in einem Donationsdekret des Königs BÉra den Ausdruck: abarasui szászok földjes (terra saxonum de Barasu). Es erleidet also keinen Zweifel, dab Barasu, Brassó, oder Brassovia der ülteste Name dieser Stadt war. Der lateinisehe Name Corona, aus welehem das deutsehe Kronstadt entstanden ist, taucht 1 FRaxz TouLa: Diluviale Süugetierreste vom Gesprengberg, Kronstadt in Siebenbürgen. Jahrb. d. k. k. Geol. Beichsanstalt, Bd. LIX., Wien, 1909, Pag. 575. 2 ORBÁN BALÁZS: A Székelyföld leírása, 6. köt. 204. 1., Budapest 1873. BERICHTIGUNG ZWEILER AUF UNGARN BEZÜGLICHEN PALAEONTOLOGISCHEN NAMEN. 419 zuerst in Urkunden vom Jahr 1355 auf. Es liegt also auf der Hand, daB der bei unseren Sachsen sehlechthin auch heute noch zam Teil gebráuchliche Name Kronstadt nichts anderes ist, als ein nachtráglich verdeutsehter Name der Stadt Brassó, welcher im offiziellen ungarischen Ortsregister und auf un- garischen Karten nicht bekannt ist. In Anbetracht dessen, dab die systematische Nomenklatur ohnehin eine lateinische ist, hütte Herr Professor Toura, — wenn er schon von dem Namen Brassó keinen Gebrauch machen wollte — wenigstens das Beispiel unserer bie- deren Sachsen befolgen können, von denen sich mehrere Autoren (z. B. ScHuR, KimaxovIicz) bei systematischen Benennungen wiederholt der Bezeichnung cco- ronensis, bedienten (z. B. Poa coronensis, Potentilla coronensis Pedicularis coronensis, Xerophila cereoflava coroncensis, etc.), wührend Tovra der einzige ist, welcher das Attribut cKronstadtensiss gebraucht. Es lábt sich zwar nicht leugnen, dab jeder Autor das Recht hat seine cneuen Arten, nach Belieben zu benennen, in diesem Ausnahmsfall würde ich es jedoch trotzdem vorschlagen, die brassóer Arten des Herrn Professors Touzra, — falls dieselben ihre Selbststündigkeit wirklich bewahren sollten, — bei ihrer engeren systematischen Bezeichnung anstatt cKronstadtensiss, durch acoronensis; zu unterscheiden, ein Ausdruck, welcher der historisehen Wahr- heit, der Suprematie Ungarns und dem Usus der Systematiker besser ent- spricht, als der verdeutsehte und in Ungarn offiziell nicht anerkannte Name Kronstadt. Ich hoffe und erwarte es, daB kein ungarischer Autor diesen Namen jemals gebrauchen wird! Budapest am 16. Jánner 1912. Dr. THEoDOR KoRmos. Nyilvános nyugtató. (Öffentliche (Juittierungy.) Az 1912. év február hónap 20-ika és 1912 május hó 1-je között a követ- kező tagsági, előfizetési- és oklevél-díjak érkeztek be a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalához : Zwischen dem 20. Feber 1912 und 1. Mai 1912 kamen dem Sekretariat der Ungarischen Geologischen Gesellschaft folgende Mitgliedsbeitráge, Abonnements- gelder und Diplomtaxen zu: I. Fártfogói díjat fizetett: HERCEG EsTERHÁZY MIkKLós dr. Kismarton 840 K. II. Örökítő tagsági díjat fizetett: FROHNER Romáwx dr. vegyészmérnök Buda- pest 200 K. III. széket tagsági, előfizetési s oklevéldíjat fizettek: Andreics János Bpest 10 K, Ág. liceum Késmárk 10 K, Állami agyagipari szakiskola Ungvár 10 K, Állami főreáliskola Budapest V—VI ker., Nagyvárad 10—10 K, JÁT polgári iskolai tanárképző intézet Bpest 10 K, Állami tanítónőképző Pozsony 10 K, Balle- negger Róbert Bpest 10 K, Balogh Margitka dr. Bpest 15 K, Bella Lajos dr. Bpest 14 K, Bene Géza Anina 10 K, Beocsini (Cementgyár Unio R. T. Bpest 10 K, Bez- dek József dr. Bpest 14 K, Bischitz Béla dr. Bpest 10 K, Boldogh Gusztáv Bpest 14 K, Bryson Piroska 10 K, Gróf Csáky Vasgyár R. T. Bpest 10 K, Czirbusz Géza dr. Bpest 10 K, Dérer Mihály Bpest 10 K, Egercsehi Kőszénbánya R. T. Bpest 10 K, Egyetemi ásvány-földtani intézet Kolozsvár 10 K, Egyetemi földrajzi intézet Bpest 10 K, Egyetemi földtani intézet Bpest 10 K, Eötvös Lóránd báró dr. Bpest 10 K, Erődi Kálmán dr. Bpest 10 K, Erzsébet nőiskola Bpest 10 K, Eszter- gom-Szászvári Kőszénbánya R. T. Bpest 10 K, Franzenau Ágost dr. Bpest 10 K, Fricke Henrik Bpest 10 K, Gaál István dr. Déva 20 K, Gábor Ignác dr. Bpest 14 K, Golodai Kornél Bpest 14 K, Hangos Géza Bpest 10 K, Hatvany-Deutsch Sándor báró Bpest 24 K, Heltai Ferenc dr. Bpest 24 K, Heidt Dániel Bpest 10 K, Heuffel Sándor Bpest 10 K, Hoernes Rudolf dr. Graz 10 K, Hofman Géza Köpecz 10 K, Horvátovics Iván Bpest 10 K, Hulyák Valér Eperjes 10 K, Hunek Emil Szat- már 10 K, Illés Vilmos Bpest 10 K, Illyés Tibor Szovátafürdő 10 K, Jávorszky József Petrozsény 10 K, id. Joós Lajos Kohóvölgy 10 K, Junker Ágost dr. Besz- tercebánya 10 K, Kádas Jenő Bpest 10 K, Kahn Gusztáv Bpest 10 K, Kálnoki- Bedő Albert dr. 10 K, Kántor Tamás Bpest 10 K, Kazay Endre Bpest 10 K, Kilián Frigyes utóda Bpest 10 K, Kiss József Bpest 10 K, Klösz Pál Bpest 10 K, Koch Nándor dr. Bpest 10 K, Kossutány Tamás dr. Bpest 10 K, Kossuch János Bpest 10 K, Kovách Antal Bpest 10 K, Kralovánszky Imre Nemtibánya 10 K, Köves- ligethy Radó dr. Bpest 10 K, Kulcsár Kálmán dr. Bpest 10 K, báró Láng Mihály dr. Bpest 10 K, László Gábor dr. Bpest 10 K, Leféber Lajos Bpest 10 K, Lendl Adolf dr. Bpest 10 K. Lengyel Béla dr. Bpest 10 K, Lenhossék Mihály dr. Bpest 10 K, Lenk Jenő Selmecbánya 10 K, Lipótvárosi Kaszinó Bpest 10 K, Littke Aurél dr. Bpest 10 K, Litschauer Lajos Bpest 10 K, Lozinski W. Lemberg 10 K. Löb- lovitz Zsigmond Bpest 10 K, Lukács László v. b. t. t. Bpest 10 K, "Magnezit Ipar (ESSÉL. Bpest 14 K, Magyar Általános Kőszénbánya R. T. Bpest 10 K, Magy. kir. állami erdőhivatalok : Balassagyarmat, Brassó, Beregszász, Csíkszereda, Dés, Déva, 421 Nagyenyed, Kaposvár, Nyitra, Pécs, Rimaszombat, Sátoraljaújhely, Trencsén, Tót- sóvár, Segesvár, Székelyudvarhely, Veszprém, Zilah 14—14 K, M. kir. erdőőri szak- iskolák: Görgényszentimre, Vadászerdő 14—14 K, M. kir. gazdasági akadémia Magyaróvár 14 K, ugyanezen akadémia növénytermelési tanszéke 10 K, M. kir, Mezőgazdasági Múzeum Bpest 10 K, M. kir. bánya- és kohóipar Tanulmányi R. T. Bpest 14 K, Magy. Földrajzi Intézet R. T. Bpest 10 K, M. kir. Penzügyminiszté- rium Bányászati ügyosztálya Bpest 10 K, Magyar Petroleum-Ipar R. T. Bpest 10 K, M. kir. technológiai iparmúzeum Bpest 10 K, Maros Imre Bpest 10 K, Marx és Mérei Bpest 10 K, Mauritz Béla dr. Bpest 10 K, Mazalán Pál Selmecbánya 10 K, Mrász Gábor Körmöcbánya 10 K, Műegyetemi ásványtani intézet Bpest 10 K, Nagy Dezső udv. tanácsos Bpest 10 K, Nagy Imre Bpest 14 K, Nagy László Bpest 10 K, Nemzeti Kaszinó Bpest 10 K, Neubauer Konstantin dr. Bpest 10 K, Niagul Miklós Temesszlatina 10 K, Noszky Jenő Késmárk 10 K, Odescalchi Lóránt herceg Vatta 14 K, Országos Kaszinó Bpest 10 K, Országos kémiai intézet Bpest 10 K, Orosz Endre Apahida 10 K, Pantó Dezső Verespatak 10 K, Pelachy Ferenc Abrud- bánya 10 K. Pécsi Albert dr. Bpest 10 K, Perl-Kronemer Bpest 10 K, Plökl Antal Bpest 10 K, Podek Ferenc dr. Brassó 10 K, Polak Gaston Brüsszel 10 K, Pomme- rantz K. Bpest 14 K, Posewitz Tivadar dr. Bpest 10 K, Prémontrei főgimnázium Nagyvárad 10 K, Ref. főgimnázium Karcag 10 K, Reiner Ignác Alváca 10 K 40 fll., Reinl Sándor Bpest 10 K, Reithofer Károly Bpest 10 K, Réthly Antal Bpest 20 K, Révész. Samu Bpest 10 K, Réz Géza dr. Selmecbánya 10 K, Róm. kath. főgimná- zium Kézdivásárhely 10 K, Rombauer Emil dr. Bpest 10 K, Róth Flóris dr. Bpest 20 K, Rózsa Mihály dr. Bpest 14 K, Rozlozsnik Pál Bpest 10 K, Salgótarjáni Köszénbánya R. T. Bpest 10 K, Sass Lóránt Rákospalota 10 K, Sauer György Bpest 10 K, Sávoly Ferenc Bpest 20 K, Schuller Alajos dr. Bpest 10-K, Schultes Emil Bpest 10 K, Schuster Henrik dr. Arad 10 K, Sehröder Gyula Bpest 14 K, Schwalm Amadé dr. Bpest 10 K, Seifert Károly Bpest 10 K, t Siegmeth Károly lovag dr. Bpest 10 K, Sigmond Elek dr. Bpest 10 K, Strasser Vilmos Bpest 10 K, Strömpl Gábor dr. Bpest 10 K, Szaffka Tihamér Bpest 10 K, Székány Béla dr. Bpest 10 K, gróf Sztáray Sándor Nagymihály 14 K, Telegdi-Róth Károly dr. Bpest 10 K, Tenk László Bpest 10 K, Timkó Imre Bpest 20 K, Trauzl és Társa mélyfuró cég Bpest 10 K, Twéraser Károly Karánsebes 10 K, Vadász M. Elemér dr. Bpest 10 K, Vargha György dr. Bpest 10 K, Vargha Zsigmond Bpest 10 K, Vágó Rezső Bpest 20 K, Vizer Vilmos Bpest 10 K, Vitális István dr. Selmecbánya 20 K, Volkó János dr. Mezőberény 10 K, Votsch Ottó dr. Tatrang 10 K 50 f., Wagner Jenő dr. Bpest 10 K, Wartha Vince dr. Bpest 10 K, Weszely Lipót Bpest 10 K, Wiegner Gusztáv Bpest 10 K, Winkler Lajos dr. Bpest 10 K, Wiesner Salamon Büdszent- mihály 4 K, gróf Zichy Tivadar v. b. t. t. Bpest 10 K, Zsivny Viktor dr. Bpest 10 K, Zwack Akos Bpest 24 K. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt az 1910—1912. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia-Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök (Vizeprásident): IGLói SzorraGH Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : Papp KáRoLY dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár) : Vocr Vixkrok dr., m. kir. II. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier) : AscHER ANTAL, műegyetemi kvesztor. A Barlangkutató Bizottság tisztviselői. Funktionare der Höhlenforschungskommáission. Elnök (Prásident): LENxHossÉK Mirány dr. m. kir. udvari tanácsos, egye- temi tanár. Alelnök ( Vizeprásident) : JoRpáÁN KÁROLY dr. Előadó (Referent) : Kapió OTTOKÁR dr., m. kir. I. osztályú geológus. A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Budapesten lakó tiszteletbeli tagok : (In Budapest wohnhafte Ehrenmitglieder.) 1. Pannisri INKEY BÉLA földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 9. PUSZTASZENTGYŐRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGNÁc" dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, a Magyar Gazdaszövetség elnöke és országgyűlési képviselő. 3. KocH AwraL dr., a tudomány-egyetemen a föld- és őslénytan ny. r. tanára, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. 4. KRENNER J. Sáspok dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. 423 . Lóczi Lóczy LaJos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke; a román királyi Koronarend II. oszt. lovagja. . Telegdi Rorn Lasos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti főgeológus. az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. . SEMSEI SEMSEY ANDOoR dr., a Szent István-rend közép keresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. . SÁRVÁRI és FELSÖVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pár- toló tagja. II. Választott tagok. (Gewühlte Mitglieder.) . Emszr Kármán dr., m. k. osztálygeológus és vegyész. . FRANSZENAU ÁGosrown dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagja. . HoRusirzgx HENRIK, m. kir. főgeológus. . ILosvaY Lasos dr., m. kir. udvari tanácsos, műegyetemi ny. r. tanár, ország- gyűlési képviselő és a kir. magy. Természettudományi Társulat főtitkára. . KoRmos Trvapag dr., m. kir. I. osztályú geológus. . Lirra AvRÉL dr., műegyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus. LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. rk. tanár, a M. T. Akad. levelező tagja. . Maukgirz BÉLA dr., tudomány- és műegyetemi magántanár. Páurx MóRk dr., m. kir. főgeológus. . Timkó IMRE, m. kir. osztálygeológus. . TRErrz PÉTER, m.. kir. agro-főgeológus. ZIMmÁNYI KÁRoLY dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia lev. tagja. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZABÓ JÓZSEF-EMLÉK ÉRMÉVEL KITÜNTETETT MUNKÁINAK JEGYZÉKE. VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. 1900. 1903. 1906. 1909. 1912. Adatok az Izavölgy felső szakasza geológiai viszo- nyainak ismeretéhez, különös tekintettel az ottani petroleumtartalmúlerakodásokra. A háromszékmegyei Sósmező éskörnyékének geoló- giai viszonyai, különös tekintettel az ottani petro. leum tartalmú lerakodásokra. Mindkettőt írta BöcgH János; megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. Die Geologie des Tátragebirges. I. Einleitung und stratigraphischer TeillII. Tektonik des Tátragebirges, Írta dr. UHria Vikrok: megjelent a Denksechriften der mathematisch- naturwissenschaftlichen Klasse der kaiserliehen Akademie der Wissen- schaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben, Wienben 1897 és 1900-ban. I. Aszovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Írta IKALECSINSZEY SÁNDOR; megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ben. Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterwardeiner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Írta dr. PErHő GYULA; meg- jelent a Palxzontographica LII. kötetében, Stuttgart, 1906-ban. Az Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és éretelérei. Írta Párnrx Móg dr. Megjelent a m. k. Földtani Intézet Évkönyvének XVIII. kötetében, Budapesten, 1911-ben. Ssd . F0/ E si hermetisete . f TINTA . 1 ENERTAN J o iz mai mra ; j m 3 j az! j 1 ; Földtani Közlöny XLII. kötet (1912) — Tafel IV. Tábla. Zboró !Sárosvm.] I.SZ.FURAS -BOHRUNG N21. , MÁRTAAKNA - MARTA-SCHACHT " Megkezdődött 1905. nov. 25. Végződött1908. ápril.30. Angefangenamzsfovigos. . — Beendetam 30 April 1908. Zboró I:Sáros vm. 1 II.SZ.FURAS-BOHRUNG N21I. . , OTTO-AKNA - OTTO-SCHACHT " Megkezdődött 1908. aug. 12 félben hagyva 1910. nyarán. AMgefangenam1i2 Aug 1908. Eingestelltim Sommer 1910 . AZ I.SZ.FURÁS FOLYTATÁSA . FORTSETZUNG DER BOHRUNG I9 1. A II. SZ.FURÁS FOLYTATÁSA . FORTSETZUNG DER BOHRUNG NY? // furás Bohrung Rétegek minősége mermegkéz véső fúrás há KEZEKET CT hermenioz TNNT77 hermedsehe ] nen [für Ari der Sémehren hermensete. 5 87 ; z MAGYARAZAT - ERKURRUNG : MAGYARAZAT -ERKLARUNG : Palá: o eme mi knsádtsásái fi ss Hi § I B 777 1 s jó jos [1980 1ESÉTIe ál 1 h Aemeszerekobren rég 1 1) erszszáles zkt [ja eszesz NE iss tágyukaszto csövek kenarjtszat ] $] ] Szeyetasztoncsórok h] ő] 777 Mizelzárás E Vizelzárás ir ra — KE -.Wasserabsp. 7 Evj átl pee] EZ seb ETŐ A Csorek télys Véső KRöhnen Meissel. Permebküz 77 harmepsére ] dtecn e fém tag 588138 70 MI8 96.30 7-Í702-91 etei HIG ag TT Ga ÉR ts ek li T a s EI KE] § LEE FI EHHENHETN mi Földtani Közlöny XLII. kötet (1912) Tafel V. Tábla. Zboró vidékének geológiai térképe. Geologische Karte der Umgebung von Zboró. dan Ricki DÖZÁDÓ Magyarázat: 1. Márga Becherő mellett (kréta9). 2. Homokkő Becherő mellett (kréta?!. 3. Tarka agyag (eocén). 4. Szmilnói palák. 5. Beloveszai rétegek (mélyebb oligocén). 6. Magurahomokkő (magasabb oligocén). 7. Anormális érintkezés. 8. Haránttörés, 9. I—XIII. Szelvények iránya. I. akna. II. akna. DLegende: 1. Mergel bei Becherő (Kreide ?). 2. Sandstein bei Becherő (Kreide?). 3. Bunte Thone (Hocén). 4. Smilnoschiefer, 5. Beloweszaschichten (Tieferes Oligocen), 6. Magurasandstein (Höheres Oligocen). 7. Anormaler Contact. 8. Ouerbruch. 9. I—XIII. Profillinie. I. akna — Schacht I. II. akna — Schacht IL Tafel VI. Tábla. dm Földtani Közlöny XLII. kötet (1912) Obic egett 4740 egetowska Javorina 0bic Regetowska 873 683 Perehiba 450 Tafel VI. Tábla. 650 egetto Paladívrha égi kutatások Rosuczka fáylovícza Homlosa 43 6 548 366 [od Kozinec fegetowska Sztebnik Momlása Rosuciáa Csoloa Dobrize Ztoro Na dzilik 469 kremirnka Sarucha Smílnó Ci 996 foasztredny horu Smilnorreh XIII Dobrize Mosuczka Ülsini Jarucha Vg mg s 8 VIII. Zboro várrom 457 akovec 398 73 S7//no vroh Jedlina 617 Smilno vrch. Jedlína Na Site Hradske Dzil HRakovec 845 Ondava 409 Kastelik vrch. [// 500 1000 VAR 2000 300079. VETETTE tsz BEEE EZZZZZEZZZZ ZZEzzi 1 22 cd 4. Homokkő és Tarka agyag Szmilnói Beloveszai Magúrai márga Bunte Tone pala rétegek homokkő Sandstein und vorwiegend Smilno- Belowesza- Magura ; Mergel Sandstein schiefer. schichten Sandstein bei Becherő. Melyebb Magasabb Tieferes Höheres Kréta? Eocen. Oligocen. Geológiai harántszelvények Zboró vidékéről. — Geologische Ouerprofile durch die Umgebung von Zboró. FÖLDTANI KÖZLÖNY XLII. KÖTET, 1912 JÚNIUS, 6, FÜZET, AZ ERDÉLYI MEZŐSÉG HATÁRAI. Írta ERŐDI KÁLMÁN dr. — A 38-ik ábrával. — Nagy IGwác királyi műszaki tanácsos úr, a nagyenyedi m. kir. kultúrmérnöki hivatal főnöke, az erdélyi Mezőség fogalmának szabatos meghatározása ügyében öt kérdést terjesztett a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalához. A társulat titkára: Papp KÁROLY dr. bará- tom, akivel együttesen 1906-ban először tanulmányoztam a Mezőséget, a kérdéseket hozzám tette át, hogy ezekre a választ megadjam. Különös örömömre szolgál, hogy a Mezőség geografiai határairól a Földtani Közlöny hasábjain is nyilatkozhatom, minthogy hat év óta csaknem állandóan foglalkozom ezzel a kérdéssel. Ezért őszinte köszönettel adó- zom Nagy IGwsác műszaki tanácsos úrnak, hogy kérdéseivel alkalmat adott nézeteim kifejtésére. Ezek után közlöm a kérdéseket s mindjárt a választ is megadom. Kérdések : 1. Az erdélyi ceMezőségs elnevezés alatt jelenleg ismeretes terü- let helyesen van-e geografiailag körülírva akként, hogy D-en Tordáig, az Aranyosig és Marosig; K-en Marosvásárhely, Szászrégen és Tekéig; Ny-on Kolozsvár, Szamosújvárig ; É-on Deés és Beszterczéig terjed? 2. Azok a geológiai rétegek, melyek a Mezőséget alkotják és jel- lemzik, kiterjednek-e a Mezőség elnevezése alatt ismert területen kívül is, s ha igen 3. indokolt volna-e tudományos szempontból a mostani Mezőség alatt értett területet az 1. pontban körülírt területen kívül más területre is kiterjeszteni? 4. Kisküküllő és Nagyküküllő vármegyékből tartozik-e valamely terület a Mezőséghez, s ha igen, mely területek? 5. Az erdélyi Mezőség önálló zárt medencét alkot-e geografiailag? Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 29 26 Dr ERŐDI KÁLMÁN Feleletek : 1. A Mezőség határának megállapítása sokat vitatott kérdés. Róla már egész irodalmunk van. Wass Samú gróf, HAUER és STACHE, HUw- FarvyY János, ORBÁN BaLázs, KöőváRri Lászró, dr. MÁRTONFI Lagos és ORwssrEis JózsEr egymástól többé-kevésbbé eltérően határozták meg területét. Némelyek természetes határokat kerestek. Így HuwFanvr János! a folyóvölgyeket vette irányadókul: vA Mezőség déli határát Torda, az Aranyos és Maros jelöli; kelet felől szintén a Maros, különösen Maros- Vásárhely, Szászrégen és Teke; nyugat felől Kolozsvár és Szamosújvár ; észak felől Dés, Bethlen és Besztercze határolják.; A tankönyvek nyo- mán ez a meghatározás ment át a köztudatba, aminek didaktikailag lehet értelme, de tudományos szempontból nem indokolt. Nem helyesel- hető, hogy csak a belső részt mondjuk Mezőségnek, mivel oit a saját- ságok pregnánsak. Etnografiai egységnek sem nevezhető az a terület, ahol a geográfiai tényezők oly nagy szerepet játszanak. Nem határolha- tunk a lakosság fogalmai után ott, ahol a tudománynak biztos fonal van a kezében. Ezért követtem már első alkalommal is? azokat, akik a Mezőség kerületének megjelölésében a geológiát vették alapul. A vidék korán és felépítésén kívül azonban tekintettel voltam a terület felszíni formáira, arculatára és vizrendszerére. 2. A Mezőség a harmadkorú Erdélyi medencének északi, kisebb részét alkotja. Rétegei a miocén-kor elején teljesen elzárt me- dence mély tengerében ülepedtiek le. Ma a terület felszínén vannak." Ameddigtehát a smezőségi rétegeks dominálnak a fel- színen, addig terjeszthetjük ki a Mezőség határait. (38. ábra). Nyugaton és északon a dacittufák (dacit vulkánok hamúja) külső peremén: Kolozsvár—Papfalva—Solyomkő—Moró—Alsó- és Felső-Tők—Szekeres-Törpény— Dés; Alőr—Gáncs és Borgóprund helységek mentén követhetjük. Keleten a fiatalabb szarmata-rétegek különítik el a környező vidék- től. Itt Borgóprund—Kissajó—Disznajó községeket jelölhet- jük meg. Tovább a Maros-völgye alkot jó természetes határt, mert a wmezőségi rétegekv szélén halad. Kizárom a Mezőség területéből a 1 A Magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. II. k. 106. 1. (1863.) 2 A Mezőség és tavai. Földrajzi Közlemények 36. köt. 1908. 471—390. I. 3 Dr. KocH ANTAL: cAz erdélyrészi medence harmadkorú képződményei.s II. Neogén csoport. AZ ERDÉLYI MEZŐSÉG HATÁRAI. 427 i£ e SE 5 I TNM XNNNN 9 10 DOGSSAG e JNTDULNAN 38. ábra. Az erdélyi Mezőség vázlatos térképe. 1 : 1.200.000 mértékben. Magyarázat : 1. Alsó kristályos palák; 2. diabáz; 3. felső júrakorú mész ; 4. eocén- rétegek ; 5. oligocén rétegek; 6. alsó mediterrán rétegek; 7. lajtamészkő és tenger- parti rétegek ; 8. felső mediterrán (középmiocén) ú. n. mezőségi rétegek; 9. dacit- tufa; 10. dacit és trachit; 11. szarmata korú rétegek; 12. diluviális lösz; 13. allu- viális üledék ; 14. a Mezőség határvonalai; 15. megyehatár; 16—16. A Szamos és Maros vízválasztója. Szászrégen-libánfalvi öblöt, úgyszintén a Nyárád-folyó és Somogyi-patak hosszan benyúló ágait, mert a környező vidéken más- fajta rétegek az uralkodók. Délnyugaton az Aranyos torkolatától Gyéres és Tordáig a 29x 428 D: ERŐDI KÁLMÁN folyó jobb partján, innen pedig Pusztacsánig húzhatjuk határát. A cmezőségi rétegek, itt erősen kiöblösödnek, de egyrészt az Aranyos haránt fekvő széles alluviális völgye, másrészt a környező idősebb réte- gek miatt különbözik a vidék arculala az annyira jellemző mezőségi tájképektől. De semmi esetre sem tartozik a Mezőséghez a Puszt a- csán— Bós—W— Kolozsvár közt kiszögelő terület, a mely szarmata- korú rétegekből áll. 3. A Mezőség területe tehát jóval nagyobb, mint amilyennek a közfelfogás tartja, mert jellemző rétegei nyugaton a Kisszamoson és északon a Nagyszamoson túlterjednek. Számításom szerint az Erdélyi medencének 42 részét, egész Erdélynek pedig 10-5-ét teszi. 5247 km?, vagyis 953 földr. mfd? területe: Torda-Aranyos, Ko- lozs, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód és Maros- Torda megyék között oszlik meg. £. Kis- és Nagyküküllő vármegyék az említett okoknál fogva nem tartoznak oda. 5. Önálló zárt medencének sem mondhatjuk a Mezőséget, mert míg északon, nyugaton és keleten hegyvidék veszi körül, délről csak dombokat találunk. Annál inkább földrajzi egység. Azzá teszi területének azonos geohistoriája, a rétegeknek feltünő egyöntetűsége, tájképeinek és vízrendszerének speciális volta. Budapest, 1912 május 7-én. A RADIOAKTIVITÁS ÉS SZEREPE AZ UJABBKORI FÖLDRAJZ- GEOLÓGIAI FELFOGÁSOKBAN, Irta: CzEcK VALDEMÁR. Bevezetés. A mult század második fele a természettudományok felvirágzásának kor- szaka. Oly erővel, lelkesedéssel küzd a tudósok szakadatlan sora az anyag- nak — a kémiai és fizikai világ hordozójának — megismerése érdekében, mintha évszázadok mulasztásának pótlásáról volna szó. És a töméntelen fára- dozás megtermi a maga gyümölcsét! Az anyag eddig nem ismert tulajdon- ságainak egész garmada tárul fel a kutató szeme előtt. Régi és megdönthet- lennek hitt föltevések és tanok lesznek semmivé, hogy helyüket ujabb, a való- sághoz közelebb vivő felfogások és magyarázatok foglalják el. Igy közeledünk lassanként az ember végső ideáljához: az anyagnak és a benne megnyilvánuló A RADIOAKTIVITÁS ÉS SZEREPE AZ UJABBKORI FÖLDRAJZ-GEOLOGIAI FELFOGÁSOKBAN. 429 természeti tüneményeknek egységes megmagyarázásához! Alig mult el nehány év az anyag egy ujabb tulajdonságának, a radioaktivitásnak megismerése óta s máris mennyire megváltozott sok tünemény okát kutató eddigi felfogásunk. Jelen dolgozatomban a radioaktivitással kivánok foglalkozni és megkisértem annak a kimutatását, hogy az anyagnak ez a legújabb időkig nem ismert tulaj- donsága mily szerepet játszik az ujabbkori földrajzi és — ezzel kapcsolat- ban — geológiai felfogásokban. I. A láthatatlan sugarak. A radioaktivitás bizonyos kémiai anyagoknak az a tulajdonsága, hogy önmagukból oly sugarakat bocsátanak ki, melyek érzékszerveink alá nem esnek. A szemünkben fényingert előidéző sugarakon kívül már a Nap színképében is felismerhetők ily természetű sugarak. Az ultrakék és az ultravörös sugarak szintén láthatatlanok, de míg az előbbiek erős vegyihatásúak, addig ez utób- biak hőhatásuknál fogva ismerhetők fel. Ami ezeket mégis megkülönbözteti a radioaktiv sugaraktól az, hogy utóbbiak nem hódolnak a napsugarak általános törvényeinek. A rezgési elmélet szerint a fény nem más, mint a mindent be- töltő éter rezgése. Ha e rezgések oly gyorsan követik egymást, hogy számuk mp.-ként a 395 billiót nem éri el, akkor ultravörös. ha 758 billión felül van, akkor ultra- kék sugarak keletkeznek. E két határ között van a fényingert keltő sugarak rezgésé- nek száma. MAxwELL a mult század hatvanas éveiben a saját és mások megfigyelé- sére támaszkodva, felállítja a fény elektromágneses elméletét. Szerinte az elektro- mos jelenségeket előidéző elektromos sugarak ugyanolyan törvények szerint töretnek. visszaverődnek, sőt polarizálódnak is, mint a közönséges fénysugarak. Hogy ez tényleg így van, azt HERrznek a kilencvenes évekbeni kísérletei is bizonyítják. E szerint az elektromos jelenségek úgy foghatók fel, mint nagy hullámhosszal biró fénysugarak által előidézett jelenségek. A láthatatlan suga- rakról szóló ismereteink ujabb időben lényegesen kibővültek. CROooKES, Gorp- STEIN, WrEsx, LÉNARD és RöNTGEN e csodálatos sugarak uj fajait fedezték fel. VARLEY, majd utána CRookEs azt észlelték, hogy egy evakuált csövön átbocsá- tott nagyfeszültségű áram kathodjából oly sugarak indulnak ki, melyek egye- nes irányban haladnak és mágnes behatása alatt útjukból könnyen. eltéríthe- tők. A. mágneses mezőben ilyetén való eltéríthetőségük ép olyan irányú, mint amilyen a kathodtól elhajított negativ töltésű részecskéké volna. E jelenség- ből CRookEs arra következtetett, hogy ezek a sugarak is negativ töltésű részecs- kékből állanak. E felfogást később THomson és PERrwx kisérletileg is iga- zolták. HExrrz azt a fölfedezést tette, hogy a kathodsugarak a kísérleteinél hasz- nált légritkított csövekben maradt ritka levegőt vezetővé teszik: ionizálják, továbbá, hogy az eléjük tartott anyagokban erős fényhatást idéznek elő és hogy vékony fémlemezeken, meg oly anyagokon is képesek áthatolni, melye- ken a fénysugarak át nem bocsáttatnak. Ez utóbbi tulajdonságot használta fel LÉNARD arra, hogy e sugarakat a csőből kivezetve, beható vizsgálat tárgyává tegye. A kivezetés alkalmával vékony aluminium lemezen át vezette a sugara- 430 CZECK VALDEMÁR kat. Kísérletei azt mutatták, hogy a különböző anyagok elnyelőképessége e sugarakkal szemben egyenes arányban van az illető anyagok sűrűségével, de független azok kémiai összetételétől. Ez az észlelet — amint később látni fog- juk — jelentős szerepet játszik a sarki fény mivoltának ujabb magyará- zatánál. Az a kérdés merüihet fel: vajjon a kathodsugarak az eddig ismert lát- hatatlan nap- és elektromos sugarakhoz hasonlóan, megmagyarázhatók-e az éterrezgés elméletével? E kérdéssel PER foglalkozott először s kimutatta, hogy e sugarak alkotórészei a negativ elektromosságon kívül anyagi részecské- ket is hordanak magukkal, melyek sebessége 60—100 ezer kilométerrel is fel- érhet másodpercenként. Ezeket az elemi anyagrészecskéket JOHNSTONE STONEY celektron,-oknak nevezte. Az összes kisérletek és a belőlük vont következteté- sek azt mutatják, hogy az elektronok egyenes irányban való haladó mozgást végeznek, tehát nem rezegnek. Ily módon e sugarak megmagyarázásánál vissza kell térnünk a már NEwron által napsugarakra felállított, — de időközben el- vetett — emisszió elmélethez. Ha a kathodsugarak előidézéséhez használt evakuált csőben átlyukasztott kathodot alkalmazunk és a csőben maradt légnemű test nyomását bizonyos határok között tartjuk, akkor a kathod nyilásain keresztül a csőbe jutó suga- rak az anod felé szétterülő kévét alkotnak. E sugarak felfedezője GOLDSTEIN, akitől a ccsősugarako elnevezést kapták. Ezek is egyenes irányban halad- nak s különböző anyagokban foszforeszcenciát idézhetnek elő. A csősugarak is eltéríthetők irányukból elektromos és mágneses behatások segítségével, csak- hogy jóval kisebb mértékben és épen ellenkező irányban, mint a kathodsuga- rak. E tulajdonságból arra a következtetésre jutott Wien, hogy a csősugarak pozitiv elektromosságú töltéssel biró elektronokból állanak. Az X vagy RösrGENx-sugarak tulajdonképen a kathodsugarakból keletkez- nek akkor, ha ezek valamilyen szilárd felületbe ütköznek. A felületről ilyenkor már más sugarak indulnak ki, mint amilyenek reá estek. Legegyszerűbb mó- don az evakuált csőben keletkeztethetjük e sugarakat, még pedig akképen, hogy egy platinalemezt u. n. antikathodot helyezünk bele. Az X-sugarak csak annyiban érdekelnek bennünket, amennyiben a radioaktiv sugarak felfedezésére a RönTGEN-sugarak vizsgálata vezetett. A radioaktivitás. Az előbb említett sugarak fölfedezése után sok fizikus foglalkozott azzal a kérdéssel: nincsen-e egyes testeknek az a tulajdon- sága, hogy önmagukból is bocsátanak ki oly láthatatlan sugarakat, amelyek fémeken és más át nem látszó anyagokon áthatolnak ? Az első eredményt NIEWENGLOWSKI érte el. Azt találta, hogy a nap fény- hatásának kitett kalciumszulfid a fekete papiroson áthatolni képes sugarakat bocsát ki. A legnevezetesebb felfedezés e téren azonban BEOGUEREL nevéhez fűződik. Kísérletei közben rájött arra, hogy az uranium kettős sója az urankaliumszul- fát által kibocsátott sugarak a fekete papirosba burkolt fotográfiai lemezre kémiai hatást gyakoroltak, továbbá, hogy e sugarak vékony fémlemezeken és más, fényt át nem bocsátó anyagokon áthatolni képesek. E nevezetes tu- A RADIOAKTIVITÁS ÉS SZEREPE AZ UJABBKORI FÖLDRAJZ-GEOLOGIAI FELFOGÁSOKBAN, 431 lajdonságokat később más urán-vegyületeken, sőt az urán-fémen magán is észlelte. Úgy az ő, mint pedig CvukRiené megfigyelései azt mutatták, hogy az anyag sugárzó képességét hosszú ideig megtartja anélkül, hogy anyagában csökkenés mutatkozna. E megfigyelés azonban amint újabban kimutatták — hibás, mert a sugárzó anyag itt is fogy, csakhogy elenyésző csekély mértékben s aránylag hosszú idő alatt. A fényképező lemezre gyakorolt hatáson kívül, még azt is észlelték, hogy e sugarak — hasonlóan a kathod- és Röntgensuga- rakhoz — a levegőt elektromos vezetővé teszik s úgy a pozitiv, mint a nega- tiv elektromosságú testeket kisütik. Magyarázatukra ugyancsak az emisszió el- méletét kell elfogadnunk, amennyiben, sem reflexióval, sem fénytöréssel nem találkozunk náluk, sőt még sarkítást sem mutatnak. BEGUEREL az uranium sugarait nem találta egyneműeknek. Általában háromféle sugarak alkotják a sugárkévét. Vannak, melyek kevéssé nyeletnek el, de irányuktól könnyen el- téríthetők, mások viszont a fémlemezeken áthatolva nagy mértékben abszor- beálódnak s már nehány centiméternyi rétegen átsugározva, intenzitásukban erősen meggyöngülnek. A harmadik fajtát oly sugarak alkotják, amelyek rend- kívül nagy áthatoló képességgel birnak és a magnetikus mezőben el nem té- ríthetők, viszont igen kevéssé hatnak a fotografiai lemezekre. Radioaktiv anyagok. Az uranvegyületek radioaktiv tulajdon- ságának felismerése után több más oly anyagot is találtak, melyek e tulajdon- ságot mutatják. CukiEené és tőle függetlenül ScHmipr a thoóriumrvól és vegyületeiről mu- tatták ki a radioaktiv képességet s ugyancsak CvuRizené érdemének tudhatjuk be, hogy rövid idő alatt egész sor radioaktiv anyag lett ismertté. Legneve- zetesebb ezek közül a szurokfényle radioaktiv tulajdonságának a felismerése, mert ebből állították elő az eddig ismert két legnagyobb aktivitású anyagot: a radiumot és a poloniumot. Mind a két fémet a CukRIx házaspár fedezte fel. Elkülönítésük a szurok- fényle többi alkatrészétől oly körülményes és fárasztó, hogy tiszta fémet ez- ideig még sem az egyik, sem a másikból nem nyerhettek. Aktivitásuk CURIEK felfogása szerint körülbelül egy milliószor akkora, mint az uráné. E két fém közül a radium a nevezetesebb. Sugárzása oly intenziv, hogy sötét szobában, néhány centigramm rádiumbromid preparatum a közelébe ho- zott zinkszulfid vagy báriumplatinceyanürernyőt élénk foszforeszkálásra indítja. A telített elektroszkop bármilyen rádiumsó közelében azonnal kisül, úgyszin- tén az érzékeny lemez is erős reakciót ad a rádiumsugarak behatására. A su- gárkéve — hasonlóan az urán sugaraihoz — itt is három különböző mérték- ben elnyelhető sugarakból áll. RuTHERFORD e három sugárfajt a. /? és r-sugaraknak nevezte el, mely el- nevezések a többi radioaktiv testek sugaraira is érvényesek. Közös sajátságuk, hogy valamennyi hat az érzékeny lemezre és ionizálja a levegőt. E két tulaj- donság, — amint azt már láttuk a kathod és RövxTrGEN-sugaraknak is tulaj- donsága. Fölmerül az a kérdés, hogy mily módon vizsgálhatjuk meg a külön- böző sugarak és radioaktiv anyagok természetét? 432 CZECK VALDEMÁR Vizsgálatainknál két szempontot kell tekintetbe vennünk: 1. Megvizs- gáljuk, hogy a sugarak szenvednek-e a magnetikus mezőben eltérést irányuk- tól, s ha igen, milyen az? 2. Megállapítjuk a sugarak elnyelődési fokozatait szilárd és légnemű testekben. RurHERFoRDnak és másoknak e kérdés megoldá- sára vezető kísérleteinek eredményeit röviden a következőkben foglalhatjuk össze : I. Az a-sugarak erős elektromos és mágneses erők segítségével eltérít- hetők eredeti irányuktól, de jóval kisebb mértékben, mint a vakuumecsőben keletkezett kathodsugarak. Pozitiv elektromos töltésűek és a fénysebességnek körülbelül Vi0 részével haladó részecskékből állanak. Vékony fémlemezek és már 7 cm-en felüli vastagsággal biró levegőrétegek által elnyeletnek. Az a su- garak a rádium sugarainak zömét, körülbelül 9990-át teszik. A rádioaktivitásra vonatkozó ujabb ismereteink azt bizonyítják, hogy elsősorban az a-sugarakkal kell foglalkoznunk. II. A 9-sugarak irányuktól sokkal könnyebben és ellenkező irányban téríthetők el, mint az a-sugarak; természetük szerint megegyeznek a kathod- sugarakkal. Negativ töltésűek, sebességük felér a fény sebességével. Az előbbi- eknél jóval nagyobb áthatoló képességűek. Az összes sugárzásnak nem egészen 190-át teszik. III. A y-sugarak irányuktól nem téríthetők el, de rendkívüli áthatoló képességűek. Általában a RövrGEs-sugarakhoz hasonlítanak. RUTHERFORD után az a és ő sugarak eltéríthetőségét úgy magyarázzák, hogy ezek nagy sebességgel haladó pozitiv, illetve negativ elektromossággal töltött anyagi részecskékből (elektronok) állanak, míg a 7-sugarak nem egyebek elek- tromos rezgési tüneményeknél, melyek akkor keletkeznek. amikor erős mozgás- ban levő elektronok valami akadályba ütköznek. A ionizáció. Már ismételten megemlékeztem a különböző radioaktiv sugarak azon jellemző sajátságáról. hogy a rendes körülmények között szige- telőként szereplő levegőt vezetővé teszik és a közelükben levő akár pozitiv, akár negativ töltésű elektroszkópot kisütni képesek. E tulajdonság számos lég- köri tünemény magyarázatánál jelentőséggel bir s így némikép részletesebben kell vele foglalkoznom. Ionizáció alatt a tárgyalt sugarak azon tulajdonságát értjük, hogy a testek közömbös atomjait pozitiv és negativ elektromossággal . biró elemi részecskékre, u. n. ionokra bontják.! Az anyagnak azt az állapotát, midőn benne szabad ionok vannak s így az elektromosság vezetésére alkalmas, ionizált állapotnak mondjuk. Gázokban az ionok egyenlő sebességgel mozog- nak. Érdekes, hogy e ionok maguk is alkothatnak u. n. ionsugarakat. A gázok szerkezete ugyanis oly laza, hogy a szabad ionok ritkán ütköznek össze a gáz molekuláival s így alkalmas körülmények között egyenes irányú tovaterjedést vehetnek fel. Az ilyen sugarak természetesen szintén az emisszió elméletének hódolnak. Megkülönböztetünk pozitiv és negativ ionsugarakat. Az erős ionizáló hatással biró radioaktiv preparátumok az atmoszféra potenciáljá- 3 1 A radioaktivitás magyarázatánál használt vions elnevezést nem szabad összetévesztenünk a fizikában és a kémiában használt velektrolitikus ions-nal. A RADIOAKTIVITÁS ÉS SZEREPE AZ UJABBKORI FÖLDRAJZ-GEOLOGIAI FELFOGÁSOKBAN. 433 nak a mérésére is használhatók. Ennek jelentőségéről és módjáról külömben még lesz szó a későbbiekben. Emanáció. OwEsx. DoRwsx és RurHERFORD már régebben azt találták, hogy a rádium, thorium és a DEprEegné által ugyancsak szurokfényléből nyert aktinium az említett három (a, ő, y.) sugárfajon kívül állandóan valami gáz- nemű radioaktiv anyagot is kibocsátanak, melyet RUTHERFORD cEmanáció;,-nak nevezett. Emanáció csak akkor keletkezik, ha a radioaktiv anyagok nyilt edény- ben állanak. Jellemző sajátsága, hogy a gázokat szintén ionizálja, az érzékeny lemezre hat és likacsos anyagokon áthatolni képes. Erős lehűtéssel kondenzál- ható s ily módon aránylag könnyen elválasztható a gázok többi alkatrészeitől. Minél aktivabb valamely anyag, annál erősebb az emanációja is; legerősebb természetesen a rádiumnál. Csillámlemezekkel összegyüjthető, különben nem, mert rendkívül állhatatlan: a legkisebb légáramlat is magával ragadja. Gya- poton és vizen áthajthatjuk, anélkül. hogy aktivitása veszteséget szenvedne. E tekintetben lényegesen különbözik az ionizált levegőtől, mert a gázionok hasonló körülmények között elektromos töltésüket teljesen elveszítik. DORNA a rádiumemanáció vizsgálata közben úgy találta, hoyy az emanáció fejlődés nö- vekedik, ha az aktiv anyagot hevítjük. Ez azért van, mert az aktiv anyagok fejlesztette emanáció nem kerül mindig a szabadba, hanem okkludált állapot- ban az anyagban marad, a honnan hevítés alkalmával kiűzetik és a már sza- baddá lett emanációval egyesül. Az emanáció maga is sugárzik. Állandóan a-sugarakat bocsát ki. Aktivitása azonban nem állandó ; a rádiumnál négy nap alatt, a thoriumnál egy perc alatt, az aktiniumnál pedig négy másodperc alatt sülyed a felére. Atomjai lassanként szétesnek, maga a sugárzás kialszik, mi- közben az emanáció az anyagnak egy új alakját veszi fel, mely mint csapadék a közelében levő, természetüknél fogva nem radioaktiv anyagokban aktivitást képes fejleszteni. Az ilyetén keletkezett sugárzóképességet CuRIE és neje indu- kált vagy indított (gerjesztett) radioaktivitásnak nevezték. A kilövelt sugarak ebben az esetben is úgy viselkednek, mint az eddig megismert sugarak: a levegőt ionizálják, az érzékeny lemezt megbarnítják. Aktivitásuk azonban nem állandó, mert amint a reájuk ható aktiv anyagokat közelükből eltá- volítjuk, sugárzásuk is megszűnik. E jelenséget először a CukRIE házaspár észlelte 1899-ben a rádiumnál s tőlük függetlenül ugyanakkor RUTHERFORD a thoriumnál. Azanyag átalakulása. Az emanáció és az indukált áram vizs- gálata vezetett arra az ösvényre, melyet napjainkban a radioaktivitás további kutatásánál követnek. Az újabb észleletek alapján a radioaktivitást úgy foghatjuk fel, mint az aktiv anyagok átalakulásánál keletkező kísérő je- lenséget. Sikerült ugyanis megállapítani, hogy a rádium és emanációja idővel heliummá alakul át. Az átalakulás nem történik egyszerre, mert közben szá- mos más anyag keletkezik, amelyeknek sorrendjét és keletkezési idejüket egyes esetekben meglehetősen pontosan ismerjük. Az első anyag, melynek átalakulási módját figyelemmel kísérték, a thor:um volt. Újabban az uran, aktinium és rádium átalakulását is jól ismerjük. 4534 CZECK WALDEMÁR Megdől tehát az elemek állandóságába vetett hitünk. El kell fogadnunk azt a föltevést, hogy az eddig állandóknak hitt elemek jórésze nem más, mint átalakulásban levő anyag s csak kis részük bomlási végeredmény, tehát állandó és változatlan. Az átalakulásokat bizonyos sugárzások is kísérik, de nem min- den alkalommal. Egyes tagok átalakulhatnak más tagokká, anélkül, hogy bár- milyen sugárzást mutatnának. A thórium átalakulására vonatkozó észleletek a következőkben foglal- hatók össze: A thórium első származéka egy erősen aktiv anyag, mely a thorium X nevet kapta. Ez ammoniákban jól oldódik, minek következtében az eredeti anyagtól jól elválasztható. Az átalakulás további folyamán thoremanáció kelet- kezik, mely rövid idő alatt csapadék alakjában lerakódik s mint ilyen, a kö- rülötte levő testekben erős indukált aktivitást létesit. A lecsapódott anyagot THokR A. névvel jelölték. Újabban HaAnwx 0. német fizikas a thoriumnak több, eddig még nem is- mert bomlástermékét fedezte fel s valamennyinek életkorát is megállapította. ! Észleleteit a következő táblázat tünteti fel : KETTES Thoriura 3, 1019 év [73 Mesothorium I... [) 5,5 év ] Mesothorium II. ! 6,2 óra ] Bt, Radiothorium 2 év [3 Mhoriamas ékes 3,6 nap a, B Thoremanacio. . 54 mp a Mhórsá ae es ! 10,6 óra Thor B— . — 1] 55 mp j a TROT AC szeksz J 1 nap ] 2 NOT S ZT) Esltes kezes J 3,05 perc ] 8-1 I E táblázatban azonnal szemünkbe tűnik a mesothorium I. és rádiotho- rium aránytalanul hosszú életkora. E két anyag felfedezésével kissé bővebben kell foglalkoznunk, amennyiben gyakorlatilag is nagy fontosságuk van. HAaAnw 0. a rádiothoriumot a Ceylon szigetén előforduló thorianit nevű ásványból nyerte. A rádiothorium a közelében levő testekben ugyanolyan indukált aktivitást hoz létre, mint a thoremanáció. Aktivitása körülbelül 200,000-szer akkora, mint a közönséges thoriumé. Sugárzó képességét rend- 1 Valamely radioaktiv anyag életkora alatt azon időt értjük, mely alatt su- gárzása következtében eredeti tömegének felére fogy. A RADIOAKTIVITÁS ÉS SZEREPE AZ UJABBKORI FÖLDRAJZ-GEOLOGIAI FELFOGÁSOKBAN. 435 kívül nehezen veszíti el; több hónapi sugárzás után sem lehetett benne anyag- csökkenést észlelni. Az átalakulási produktumaitól megtisztított rádiothorium kizárólag a sugarakat bocsát ki. A mezothoriurmunot HAaHw thoriumhulladékokból állította elő s belőle a rádiobromidnál négyszer aktivabb preparátumot készített. Tekintve, hogy thoriumhulladék aránylag nagy mennyiségben kapható és hogy a belőle elő- állítható mezothorium kitünő rádiumpreparátumokat ad, e fölfedezésnek a radioaktiv preparátumok nagyobb mennyiségben való előállításánál nagy fon- tosságot kell tulajdonítanunk. Az uraniumnál hosszú ideig csak egy átalakulási produktumot is- mertek: az uran aet. Ennek jellemző sajátsága, hogy sugárzása majdnem kizárólag /-sugarakból áll, ellentétben az eredeti uraniummal, mely úgy a-, mint -sugarakat bocsát ki. Az uraniumnál emanáció nem keletkezik. Már régebbi idő óta sejtették ugyan, hogy az uran x és a rádium között egy igen hosszú életű közbelső tagnak kell lennie, melyet kisérletileg kimutatni azonban nem tudtak. Végre a mult évben RUTHERFORD és BoLTrwooDp ezt is megtalálták s ioniumnak nevezték. Kora tényleg igen hosszú, amennyiben az erre vonatkozó számítások 34000 évet adtak eredményül. Az uranium átalaku- lását a következő tábla mutatja : A kibocsátott Anyag Életkor JPTE TETŐ b le zi z v. ÜTAN ama eze as a UTAS E S 22 nap B-FY Jonium .. . — [I 34000 év Radinmiusesési s 2900 év a, B-t Y Legjobban ismerjük a rádium átalakulási folyamatát, melyet RUTHERFORD a következő vázlatban tüntet fel: Radium a-sugarak -- emanáció a-sugarak -3- radium A a-sugarak -— radium B a-sugarak 3 radium C -, 0-, r-sug. 4 radium D /-sugarak 3- radium E, — Polonium 8-7-r-sug. 3 radium E, a-sugarak - radium F a-sug. 3 Végső termék (Helium !). 436 CZECK VALDEMÁR Szembetűnő, hogy az első négy átalakulás alkalmával mindig csak a-sugarak, a rádium D-ből csak 6-, a rádium C-ből a-, 6-, r-sugarak keletkez- nek. A rádium E,, vagy amint Cugimné hazája tiszteletére elnevezte : polonium, J- és r-sugarakat bocsát ki. Az utolsó két tag, a rádium E, és a rádium F az első tagokhoz hasonlóan ismét csak a-részecskéket ad. E folyamatból könnyen megérthetjük, hogy a rádium összes sugárzása miért áll 9990 a-sugarakból. A végső termékről azt hiszi RUTHERFORD, hogy az hélium, mely többé nem bomlik s így állandónak tekinthető. Számításai szerint l gramm tiszta rádium naponta 13 mm? héliumot bocsát ki, ami évenként 00022 gr héliumtermelésnek felel meg. CAMERON és Ramsax felfogása szerint nem hélium a végső termék, mert ezenkívül más elemek is keletkez- hetnek. Bár teljes bizonyítékaink erre nézve még nincsenek, mégis meg kell emlékeznem Ramsax legújabb felfogásáról a rádium transformációjára vonatkozó- lag. Véleménye szerint a végső bomlási termék valószínűleg — amint azt már régebben is sejtették némelyek — ólom. RUTHERFORD az ólmot rádio-ólom alakjában a rádium D-vel azonosította és életkorát 40 évre tette. Ramsav úgy fogja fela dolgot, hogy hélium minden átalakulásnál keletkezik és tulajdonképen azonos az emittált a-részecskékkel. Megállapította valamennyi átalakulási termék atomsúlyát s így kapta végső termék gyanánt az ólmot. A .Radiumemanációs elnevezés helyett a rövidebb cNiton (Nt) nevet hozza be, mely az előbbinél jóval szabatosabban állapítja meg e gáz külön elem voltát, azonkívül az Argon-családba való tarto- zandóságát is feltünteti. Az egyes átalakulási folyamatokat a következő egyen- letek mutatják : elem : Radium — Helium -- Niton fajsúly: — 226-4 4 299-4 elem : Niton — Helium -3- Ra A fajsúly: 2224 4 2184 elem: — Radium A — Helium -- Ra B fajsúly: — 2184 4 2144 A rádium B kémiai tanulmányozása meglehetősen nehéz, mert 27 perc alatt térfogatának felével rádium €.-vé alakul át. Ezt az átalakulást helium képződése nem kiséri, amennyiben csak negativ elektromossággal biró részecs- kék — elektronok — emittálódnak. A rádium C, 19:5 perc alatt bomlik felére, miközben rádium (/,-vé ala- kul heliumtermeléssel. A folyamatot a következő egyenlet mutatja : Radium C, — Helium -- RaC, 2144 4 210-4 25 perc alatt a rádium C, fele eltűnik és rádium /-vé alakul át, mialatt csak elektronokat bocsát ki. A rádium 0 transzformációja 16-5 év alatt történik s anélkül, hogy valami észrevehetőt bocsátana ki, rádium /7 lesz belőle. Ennek életkora öt nap. Átalakulása rádium F vagy poloniummá hirtelen megy végbe. Ez az elem 140 nap alatt fogy a felére és hélium atomokat veszítve oly fémmé A RADIOAKTIVITÁS ÉS SZEREPE AZ UJABBKORI FÖLDRAJZ-GEOLOGIAI FELFOGÁSOKBAN. 437 alakul, melyet még teljes határozottsággal nem ismerünk, melyről azonban — atomsúlyából következtetve — föltehetjük, hogy ólom. Az átalakulás egyenlete ez : Polonium — Helium -- (Plumbum) 2104 4 2064. A rádium egyes transzformációs termékei közt lényeges különbségek vannak, melyek részint életkorukban, részint a kibocsátott sugarak különféle- ségeiben nyilvánulhatnak. Igen jellemző eltéréseket mutatnak kémiai viselke- désükben is, úgy hogy minden egyes átalakulási termék mint oly önálló elem fogható fel, mely rövid életű és folytonosan más anyaggá alakul át, miközben különböző sugarakat bocsát ki. E tételünk magára a rádiumra is áll, azzal a különbséggel, hogy ennek átalakulása relative lassú. Ebből a tulajdonságból magyarázhatjuk meg azon jelenséget, hogy a szurokfénylében aránylag sokkal több rádium van, mint bármelyik átalakulási terméke. Energiafejlődés. A radioaktiv-anyagok kisugárzás alkalmával tekintélyes. mennyiségű energiát szabadítanak fel. Ennek nagyságát nehezen határozhatjuk meg. RUTHERFORD és Mc. ÜCLuwsG végezték az első méréseket oly módon, hogy megállapították a kisugárzott a sugarak által ionizált gázokban a keletkeztetett ionok számát. Az egy ion létrehozásához szükséges energia mennyiségét azzal mérték, hogy meghatározták egy RöwxTGEN-sugár hőhatását és a kapott adatot elosztották az ionok számával. Ily módon azt találták, hogy egyetlen ion keletkezéséhez 190--17" Erg. energiára van szükség. P. Cut és LABoRDE 1903-ban végzett kisérleteikkel mutatták ki először, hogy a rádium és ennek sói hőt fejlesztenek. Kisérletük a következő volt : Két kis üvegcsövet parafadugók segítségével két nagyobb üvegecsőbe zár- tak. Ezek közül az egyikben 1 gr. rádiumtartalmú baryumchlorid volt, körül- belül 1790 rádiumklorid-tartalommal, a másikban pedig csak báryumklorid. Mindkettő egy-egy thermoelemmel állott összeköttetésben. A külső üvegecsöveket egy ólomkamrába zárták, amelyet ismét egy gyapottal kitömött faszekrénybe állítottak. Miután bizonyos idő mulva a hőmérsékleti egyensúly helyreállott, azt észlelték, hogy a rádiumot tartalmazó üvegcső hőmérséklete 1590-al maga- sabb volt a másiknál. Kisérletüket többször megismételték s mindig ugyanilyen eredményre jutottak. Ezzelmintegy bebizonyult, hogyarádiumsók spontán és kontinuális módon hőt fejlesztenek. CuRIE és LABORDE mérései szerint 1 gy. anyagból, melyben 6 gr. tiszta rádiumklorid volt, óránként 14 gr. kaloria hő fejlődik. Megegyező eredményt kaptak RuwxGE, PxxcHT és később GIESEL is. CunkIE szerint 1 gr. rádium óránként körülbelül 100 gr. kaloria hőt fej- leszt, naponként tehát 1002-24—2400, évenként pedig 2400-2-365—876,000 gr. kaloriát. CuRIE továbbá azt is észlelte, hogy a hőfejlődés erőssége függ a preparátum korától; az új preparátumban meglehetősen kicsiny és csak lassan növekedik, míg egy hónap mulva a hőfejlődés eléri a maximumát. Ebből arra következtet- hetünk, hogy a hőfejlesztés a rádium aktivitásával összefüggésben van. Tudjuk 438 CZECK VALDEMÁR ugyanis, hogy a sugárzás intenzitása a preparátum előállítását követő hónapban növekedik, aminek az az oka, hogy a rádium állandóan emanációt fejleszt, mely az anyagban okkludálva marad és így a radioaktiv elem aktivitásához az emanáció sugárzása is hozzájárul. A hőfejlődés és az emanáció között ily módon bizonyos összefüggés jön létre. CuRIE szerint a hőfejlesztés az a-részecskék energiájával egyenes arányban van. A - és y-sugarak alig 1996 annyi hőt fejlesztenek, mint az a-sugarak. A hőfejlődést ugyancsak az anyagok bomlásának elméletével magyarázhatjuk. E hő ugyanis semmiféle külső forrásból nem származhatik, hanem azon energiakészletből jő létre, mely a rádiumatomokban már eleve föl van halmozódva. Mai felfogásunk szerint ugyanis minden egyes atom sok, gyors mozgással és elektromos töltéssel bíró elemi részecskéből álló rendszer. Ennek következtében minden atomban sok a mozgási energia. Ha azután az atom valami úton-módon szétesik, akkor e mozgási energia kiszabadul és hővé alakul át. Az átalakulási folyamatot a következő módon magyarázhatjuk: Tegyük fel, hogy az atomot alkotó elemi részecskékből egy pozitiv töltésű a-részecske kiszabadul és bizonyos mennyiségű mozgási energiát visz magával. Ha a rádium- réteg 07001 cm vastagságú, akkor az a-részecske e rétegen belül teljesen ab- szorbeálódik s mozgási energiája hőenergiává lesz. Így tehát a hőfejlődésnél még arra sincsen szükség, hogy az a-részecske az anyagot elhagyja ; elegendő, ha a rendszerben elfoglalt helyét oly módon változtatja, hogy útjában más részecskékbe ütközzék. A rádium által szolgáltatott hő azonban nem keletkezik kizárólag kinetikus energiából. Keletkezhetik oly módon is, hogy valamelyik a-részecske kiszabadulása alkalmával a többi részecskében elektromos zavar támad, amelyből — miközben a hátramaradt részecskék új szisztemává rende ződnek — bizonyos mennyiségű energia szabadul ki és ez szintén hővé lesz. A keletkező hő mennyiségét ki is számíthatjuk, ha ismerjük az 1 gy rádium- ból kilövelt a-részecskék számát és az egyes részecskék energiamennyiségét. SrgurT, THomson J. J., főleg pedig RurHERFOoRD végeztek erre vonatkozó számításokat. RuUIHERFORxDp az 1 gy rádium által kilövelt a-részecskék számát 2:55c1074-nek, egy részecske közepes kinetikai energiáját pedig 5-9--107" Erg.-nek találta. E szerint az a-sugarak abszorpciója alkalmával — mely részint belül, részint az anyagot körülvevő burokban történik — összesen 1"53x107" Erg. energia lesz szabaddá, mely óránkénti 130 grammkaloria melegnek felel meg. E szá- mitási eredmény meglehetősen egybevág azzal az eredménnyel, melyet CURIE és LABORDE tényleges megfigyelés alkalmával nyertek (100 grammkaloria óránként). Azonban nemcsak az a-részecskék adhatnak hőhatást. Az 1 gy rádium- ban levő emanáció P. CURIE és RUTHERFORD szerint 75 grammkalóriát fejleszt óránként, 1 cm? emanáció pedig a bomlás alkalmával összesen 107 gramm- kalóriát ad. Hogy ez mekkora hőmennyiség, kitűnik abból, ha összehasonlítjuk a H és 0 vízzé való egyesülése alkalmával keletkező hőmennyiséggel. 1 cm? H és 1 cm? 0 egyesülése alkalmával mintegy 2 grammkalória szabadul ki, ami az előbb nyert adatokhoz viszonyítva elenyészően csekély. 1 kg rádiumemanáció maximális termelőképessége alkalmával körülbelül A RADIOAKTIVITÁS ÉS SZEREPE AZ UJABBKORI FÖLDRAJZ-GEOLOGIAI FELFOGÁSOKBAN. 439 20,000 lóerőt, az anyag teljes fölhasználódásáig pedig összesen 10? kg-meter energiát szolgáltatna. Az észleletek azt bizonyítják. hogy a radioaktivitásban megnyilvánuló energia az azt hordozó tömeghez viszonyítva óriási nagy és hogy minden energiaforrásunkat tetemesen felülmúlja. Honnan van ez az erő? Nem tudjuk ! A nagy mindenség valamely régelmúlt korszakából maradhatott vissza ! Röptében megismertük, hogy kik és mily módon fedezték fel az anyag radioaktiv tulajdonságát és megismertük a radioaktivitás lényegét. Lássuk most már, hogy mily szerepet játszik ez atulajdonság az ujabb- kori földrajzi felfogásokban s ezzel kapcsolatban — mert hiszen e két tudomány szervesen kiegészíti egymást — a geológiában. II. A Nap és a Föld melege. RUTHERFORD és SoppY vetették fel először a kérdést: résztvesz-e a radio- aktiv transzformációkat kisérő hőfejlődés a Nap és a Föld hőmérsékletében ? Mi meg azon kérdést tehetjük: veszít-e a Napunk és a Földünk hőt és ha, igen, honnan pótlódik ez az energiaveszteség? Régi hit, hogy az érzékeink alá eső földi testek analogiája szerint a Nap is szenved melegveszteséget. Amint HELmHorz számításaiból tudjuk, felületének minden négyzetméterje óránként annyi meleget szór a világűrbe, mint a mennyi 7500 kg szén elégéséből keletkeznék. Ez a melegmennyiség nem lehet tisztán égési hő, mert még akkor is, ha a Nap tiszta szénből állana, csak mintegy 4000 esztendeig pótolhatná a kisugárzott meleget. A Nap melegének szárma- zására vonatkozólag számos hipotézisünk van. MAYER a Napba hulló meteor- kövek kinetikai energiájának hővé való átalakulásában látja az elveszített meleg pótlódásának okát. HEnmHouzz szerint a Nap összehúzódása alkalmával annyi hő keletkezik, amennyi 2000 évre tudja pótolni a veszteséget már akkor is, há a Nap átmérőjének csak mintegy ggg vel kisebbedik. Ezen elmélet értelmé- ben a Nap idővel annyira összehúzódnék, hogy végre megszilárdulva teljesen kihülne s így a mi világunknak pusztulnia kellene. Sokkal tetszetősebb AxgHENIus elmélete. Ő a Nap belsejében felhalmozott anyagok kémiai energiájában találja meg a keresett hőforrást. Föltevését az általunk is elvégezhető laboratoriumi kisérleteknél tapasztalható jelenségekből építi fel. Ugyanis: minél magasabb hőben és minél nagyobb nyomás alatt folyik valamilyen kémiai folyamat, annál több oly hő köttetik le, mely kihülés alkalmával ismét felszabadul. A Nap belsejében nehány millió atmoszféra nyo- más és néhány millió Celsius foknyi hőmérséklet lehet, aminek következ- tében ott az anyag minden grammjában tömérdek energia van fölhalmozva és minden a Napban végbemenő kémiai folyamat oly nagy mennyiségű hőt köt le, hogy az kihülés alkalmával ismét felszabadulva, beláthatlan időkig pótolni képes a kisugárzott hő mennyiségét. A Nap belsejében lévő anyagokat egy- szerűen radioaktiv és exploziv anyagoknak nevezi, de bővebb felvilágosítást róluk nem ad. A radioaktivitásról való mostani ismereteink és felfogásunk ezt 440 CZECK VALDEMÁR az elméletet támogatni látszanak. A Nap színképében ezideig ugyan még nem sikerült kimutatni a rádiumvonalakat, de ez nem bizonyítja még azt, hogy a Nap anyagában radioaktiv anyagok nincsenek. A Földet alkotó elemek közül majdnem valamennyit, sőt még a héliumot is kimutatták már a Nap anyagá- ból. Miután pedig ez utóbbi a rádiumból keletkezik, föl kell tételeznünk, hogy a Nap magjában rádium is van. A Nap sugarai a Föld közelében nem tartalmaznak oly sugarakat, melyek a radioaktiv testek által kibocsátott sugarakkal megegyeznének. Ismerjük azon- ban már a különböző sugarak természetét; tudjuk, hogy az a-sugarak magá- ban a radioaktiv anyagban is elnyelődhetnek, míg a /- és a r-sugarak való- színűleg a Nap és a Föld atmoszférája által abszorbeálódnak. Ha föltesszük, hogy a Napban ugyanolyan áta akulási folyamatok mennek végbe, mint a radioaktiv anyagokban, akkor megérthetjük, hogy miért nem fogy a Nap hőmérséklete ily hosszú idők multán sem. Most az a kérdés merülhet fel: mennyi rádiumnak kellene a Napban lennie, hogy az egész kiáramló energiát pótolhassa? Wirsos W. E. végzett erre vonatkozó számításokat. A Napból a föld minden négyzetcentiméterjére merő- legesen eső hőenergia ismeretes ; nagysága 3 kaloria. A Föld felületének és ezen adatnak ismeretéből levezethetjük a Napból kiáramló egész energia nagyságát. Ha az ily módon kapott adatot elosztjuk a Nap térfogatával, úgy 0 12 kaloriát kapunk másodpercenként, vagy 430 kaloriát óránként és köbméterenként. Ennyi energiát a Nap csak azon esetben sugározhatna ki, ha minden m?-ben legalább 3-6 g rádium volna. Ez minden bizonnyal nagy mennyiség. Föltehetjük azon- ban, hogy a Napban más radioaktiv anyagok is vannak, melyek aktivitása a nagy nyomásban és hőben más lehet. Ily körülmények között a Nap melege kizárólag a radioaktiv sugárzástól eredne. A Nap melegének korára vonatkozó kérdéssel LoRD KELVIN foglalkozott először. Kiszámította azt az energiamennyiséget, mely a Nap töme- gének folytonos összehúzódása és sűrűsödése által keletkezik és a világűrbe kisugároztatik. Számításainak eredménye az, hogy a Nap által kibocsátott sugarak 100—500 millió év óta jöhetnek Földünkre. Ez a kor azonban, amint azt DaRwis G. H. megjegyzi, hibás számításon alapszik és sokkal kisebb a valóságnál. S tényleg, ha az atombomlás elméletét vesszük alapul, jóval nagyobb számokat kapunk. RUTHERFORD szerint 1 g rá- dium összeses 162109 grammkaloria meleget fejleszt. Ha föltesszük, hogy az inaktiv anyagok kémiai atomjaiban is hasonló mennyiségű energia van föl- halmozva és hogy a Napban az aktiv és inaktiv atomok szétesése — az ott uralkodó óriási hőmérséklet következtében —- gyorsabban megy végbe, mint a Földön, körülbelül 50-szer ekkora időt kapunk. Eddigi ismereteink szerint Földünk a Napból keletkezett s eredetileg magas hőmérsékletű izzó tömeg volt, mely lassanként kihülvén, szilárd kéreggel vette magát körül. Az idők folyamán annyi hőt veszített, hogy most már csak- nem kizárólag a Nap sugarainak köszönheti hőmérsékletét. j LoRD KEcvis a Föld jelenlegi thermogradienséből következtetve, száz millió évre teszi azt az időt, mely az izzón folyó állapot óta eltelt. A RADIOAKTIVITÁS ÉS SZEREPE AZ UJABBKORI FÖLDRAJZ-GEOLOGIAI FÖLFOGÁSOKBAN. 441 A radioaktiv anyagok természetének megismerése óta e számítás többé nem felel meg felfogásunknak. Bolygónk valószínüleg tartalmaz annyi radio- aktiv anyagot, hogy annak energiája a kisugárzás által okozott melegvesztes- séget pótolni tudja. A Föld felületéről 1"-ként leadott melegmennyiséget a ( — 4.7.R2.K.G- képlet adja, melyben R a Föld sugarát, K a közepes hővezetőképességét és G a felületén levő hőmérsékleti gradienst jelöli. Jelöljük továbbá 0-el a Földben levő radioaktiv anyagok által 1"-ként termelt hőmennyiséget és g-val a 1"-ként egy m?-re eső közepes hőfejlődést, akkor : 0"——-.7.R5.g. Tegyük fel, hogy a Föld hőegyensúlyban van, vagyis: ugyanannyi hőt termel, mint amennyit kisugároz, akkor : ESO melybe a megfelelő értékeket behelyettesítve ( X—0-004, 6 —0-00037 ar) lesz : j em zráo dá ale é s 5ezRg; a megfelelő rövidítéseket elvégezzük s ekkor marad: 3.K.G — 3.0-004.0-00037 in 6,378,249 ; ami g — 7.10" kaloria melegmennyiséget ad köbcentiméterenként és másod- percenként és ez kb. 221077 kaloriának felel meg évenként és köbcentimé- terenként. Hogy a Föld ennyi meleget termeljen, ahhoz elegendő, ha cm8?-ként 2--1078 g rádiumot tartalmaz. Amint azonban majd látni fogjuk, ennél jóval több a Föld rádiumtartalma. Srgurr végzett erre vonatkozó számításokat s az általa talált meghatározások értelmében kb. 20-szor annyi, vagyis közép- értékben 42127" g a Földünk kérgének rádiumtartalma (cm?-ként). Ehhez járulna még a Föld többi rádioaktiv anyaga is, úgy hogy az összes radioaktiv anyagok folytonos sugárzása következtében, a Föld hőmérsékletének tulajdon- képen állandóan emelkednie kellene. Ezt azonban nem tapasztalhatjuk és pedig azért nem, mert a radioaktiv anyagok nincsenek egyenlően eloszolva a Föld kérgében. Srkurr felfogása szerint csak a felületen vannak ily anyagok, míg mélyebb rétegekben és a magban nincsenek. Számításai azt mutatják, hogy azon esetben, ha csak a rádiumot vesszük tekintetbe, az aktiv földkéregnek 75 km-nek kellene lennie vastagságban, hogy úgy a külső kéreg, mint a Föld belseje állandó hőmérsékletűek legyenek. A mag hőmérsékletét ez esetben 150090€-ra tehetnők. Nem lehetetlen, hogy tényleg ily magas hőmérsékletű a Föld belseje ; a különböző vulkánok lávája gyakran jóval 10007 C-on felül van. A Föld rádiumtartalmának legalább is 270,000 t-nak kellene lennic, kogy Földtani Közlöny. XLII. 1912. 30 442 CZECK VALDEMÁR hőegyensúlyban maradhasson. E számadat az eddig nyert rádiummennyiséghez viszonyítva igen nagy, de azért nem lehetetlen, hogy a Földben tényleg van ennyi rádium. ELSTER és GEITEL kísérletileg bebizonyították, hogy a légkörben állandóan sok az emanáció, mely csakis a Földben levő radioaktiv anyagok bomlásából keletkezhetik. Eve azt találta, hogy a levegő emanációtartalma legalább is 100 t rádiummnak felel meg, mely semmiesetre sem lehet a föld- kéreg nagyobb mélységeiben, mert hiszen az emanáció négy nap alatt már csak félakkora aktivitással bír. Tehát ez is bizonyítja Srgurr előbb említett felfogásának helyességét. Ha elfogadjuk, hogy a rádium egyenlően van a Földben eloszolva, akkor egy 13 m vastagságú réteg elegendő volna a légkör emanációjának keletkezésére. A Föld rádiumtartalmát ezideig még csak megközelítőleg sem ismerjük s így az itt elmondottak még sok bizonyításra szorulnak. Azt azonban nem tagadhatjuk, hogy a radioaktivitásnak Földünk hőmérsékletében is jelentős szerepe van. Fölfogásunkat már észleletek is bizonyítják némileg. Így pl. a Simplon-alagút fúrása alkalmával Wourr a Föld belsejében a magasabb hőmérsékletű levegő ionizációját jóval nagyobbnak találta, mint a szabad légkörét. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az alagút levegőjében több az emanáció, mint a szabadban, ami viszont a Föld rádiumtartalmától függ. A magasabb hőmérséklet és a rádium között itt okvetlen van valami összefüggés. Azt találták továbbá, hogy a radioaktiv anyagokban bővelkedő vidékeken a gradiens abnormális értéke által tűnik ki. S én azt hiszem, hogy a hőfor- rások — későbben még több szó lesz róluk — szintén nagyobb radioaktiv anyagtartalmuknak köszönhetik magasabb hőfokukat. A kőzetek és a talaj radioaktivitása. WounrF előbb említett észleletét megelőzőleg már mások is tettek hasonló megfigyeléseket. A talaj radioaktivitásával ELSTER és GEITEL foglalkoztak először. Egy barlang levegőjének ionizációját vizsgálták s arra a fölfedezésre jutottak, hogy vezetőképessége jóval nagyobb volt, mint a közönséges levegőé. Kisérletileg kimutatták, hogy e ionizáció csakis a talajból kiáramló emanáció eredménye lehet. Kísérletük következő volt: A földbe mély lyukat ástak, ebbe egy hosszú csövet bocsátottak le s a talaj levegőjét szivattyúval a mérőkészülékbe szivattyúzták. Ezután megmérték azt az időt, mely alatt e levegő kisüti a mérőkészülékbe helyezett megtöltött elektroszkópot és összehasonlították a közönséges szobai levegő kisütőképessé- gével. Az eredmény azt mutatta, hogy a talaj levegője sokkal jobb vezető, mert a kisütést gyorsabban végzi el, mint bármilyen más levegő. Hasonló eredményt kaptak EBERT és EwERS is. Az összes kisérletek szerint a különböző földfélék állandó, gyenge radio- aktivitást mutatnak, még pedig a földfelületen levő egyes agyagfélék aktivitása nagyobb, mint a mélyebb rétegekből származóké. Brawxc újabban számos mé- rést végzett a talaj radioaktivitására vonatkozólag s azt átlagban 1.,5.1077 g rádiumtartalmúnak találta köbméterenként. Kísérleteinél megtöltött egy edényt földdel és azt egy elektroszkóppal együtt üvegbura alá helyezte. Az ily módon A RADIOAKTIVITÁS ÉS SZEREPE AZ UJABBKORI FÖLDRAJZ-GEOLOGIAI FELFOGÁSOKBAN. 443 bezárt levegő vezetőképessége nemsokára nagyobb lett és nehány nap alatt a háromszorosára emelkedett. Úgy látszik, hogy a talaj aktivitása állandó, mert nyolc hónap mulva sem csökkent sugárzó képessége. A nedves és száraz talaj között alig észleltek némi külömbséget. Számos észlelet szerint a Föld sugárzó- képessége nemcsak a rádiumból, hanem az uranból, thoriumból is származ- hatik, sőt Giesel Capri szigetének humuszából az aktiniumot is kimutatta. A kőzetek aktivitásával főleg Srgurr foglalkozott. A. rádiumban leg- gazdagabbaknak a vulkáni granitos kőzeteket találta. Rádiumtartalmuk 105 10772 és 076107" g között váltakozik, átlagban tehát 177. 107? g rádium van 1g kőzetben. Az üledékes kőzetek rádiumtartalmának középértéke 11.1078g1g közetben. Az ásványok korának a meghatározására vonatkozólag ugyan- csak STRurTT végzett érdekes kísérleteket és számításokat. Újabban igen figye- lemreméltó eredményeket kapott A. HOoLMES is. Már említettük, hogy valamennyi ásványban és kőzetben van kevés rádium s mindenütt héliumot is találtak. Így pl. igen sok hélium van thoranit és a beryllben is. Az ásványok és kőzetek héliumtartalmából azok korára következtethetünk. Kiszámiították, hogy 1 g rádiumból évenként megközelítőleg 160 mm? hélium keletkezik. Ez a produkció 4a-sugár emissziójának felel meg. A rádium az urán származéka s mialatt ez utóbbi 1 atom rádiummá alakul át, ismét 3a-részecske szabadul fel, melyek közül egyet a ionium, kettőt pedig az uran bocsát ki. Végre a polonium aktivitásából arra következtethetünk, hogy ez szintén kibocsát egy a-részecskét s így a végső termék keletkezése összesen 8a-részecske emissziójának felel meg. Ha 1 g uranból 34.107" g rádium lesz, akkor az évi héliumtermelés 1 g uránból 160. 3-4. 1077 g-nak felel meg köbmilliméterenként (Cunrx). Azon esetben, ha egy thoriumban szegény ásványt veszünk tekintetbe és föltesszük, hogy keletkezése óta a héliumtermelése állandó és hogy az egész termelt hélium teljesen okkludálva van benne, úgy ezen ásvány életkorát héliumtar- talmából könnyen meghatározhatjuk. Így pl. a fergussonit, mely körülbelül 799 urant és 178 cm? héliumot tartalmaz g-onként, megközelítőleg 2-4 . 108 éves lehet. SrIRurTrT a héliumprodukció gyorsaságát is megmérte egyes ásványokban s azt találta, hogy a thorium 37.107" cm? héliumot termer grammonként és évenként, amiből ezen ásvány korára következtetve, azt 240 millió évre tehet- jük, föltéve, hogy a hélium az ásványban okkludálva marad és produkciója állandó volt. Az ásványok korának megállapítása céljából BoLrrwoop számos ásvány uran- és ólomtartalmának viszonyát vizsgálta meg és azt találta, hogy a geoló- giailag egykorú ásványoknál a két elem viszonya állandó. Tudjuk, hogy a hélium az uranból és átváltozási termékeiből lesz s így a héliumnak és a bomlási végsőtermék gyanánt keletkező ólomnak egymáshoz való viszonya is állandó lesz és megfelel a 8.4:206 aránynak.! CunIE-nek már 1 Ebben az esetben föltesszük, hogy — amint azt Ramsay gondolja — tényleg ólom a végső termék. 309 444 CZECK VALDEMÁR előbb említett adataival szemben Srgurr legújabb kísérletei és RUTHERFORD számításai szerint 1 g uranból évenként 1-88--10 "! g hélium keletkezik. E héliummennyiségnek az előbbi arány értelmében 1-22.10-79 g ólom felel meg. Ha tehát ismerjük valamely ásványban vagy kőzetben az uran mennyi- ségét és meghatározzuk ólomtartalmát, akkor e kifejezés az j —-— meg- adja a kőzet v. ásvány korát. Egyenlőkorú kőzeteknél e kifejezés ugyanakkora, különböző korúaknál a korral egyenes arányban változik. Ezzel a módszerrel igyekszik újabban HormEs meghatározni az ásványok és kőzetek korát. A vizsgálatra szánt anyag kiválasztásánál a következőkre figyelt : 1. Csak oly kőzeteket és ásványokat választott, melyekben a magmából való kiválás alkalmával egyidejűleg keletkezett ólom nem volt. Ebből a szem- pontból alkalmasak a zirkon, thorium s némely apatit. Ezek nagy urantartal- muknál fogva idővel annyi ólmot szolgáltattak, hogy ennek mennyisége mellett a magmából való kiválás alkalmával keletkezett ólom figyelmen kívül hagyható. 2. Vigyázott arra, hogy az uran és ólom az idők folyamán külső kémiai befolyások alatt ne változtak légyen. Ámbár e feltételt nem tekinthetjük min- den körülmények közütt teljesítettnek, mégis vannak oly urantartalmú ásvá- nyok, pl. a zirkon, melyek a külső körülmények változtató hatásának hosszú ideig ellenállni képesek. HormEs vizsgálatai anyagául egy norvégiai vulkánikus eredetű közet- réteget választott, melyben egész sor thoriumot tartalmazó szienit volt, amely BRőGGER szerint valószínűleg bővelkedik radioaktiv anyagokban s így a it viszony megvizsgálására fölötte alkalmas. A kőzetben levő uran mennyiségét a SrgRurr-féle módszer segítségével határozta meg oly módon, hogy megmérte az emanáció nagyságát s ebből következtetett az urantartalomra. Az ólom meg- határozására több, egymástól eltérő módszert alkalmazott. HorMmEs az általa megvizsgált kőzetekről és ásványokról táblázatot állított össze. Urantartalmuk 100 g-onként 10-1 és 070006 g között változott. A e viszonynak középértéke 0-045 volt, amiből a kőzetréteg korát 370 millió évnek számította ki. il ha U E jelenséget azzal magyarázza, hogy ily kis urantartalom mellett a kikristá- lyosodás alkalmával keletkezett ólmot — bármily kevés is legyen az — számí- tásainkban el nem hanyagolhatjuk. Végre még nehány különböző időben kelet- kezett kőzet és ásvány korára vonatkozólag is végzett számításokat s minden esetben megegyezést észlelt a saját és az eddig alkalmazott módszerek segít- ségével megállapított korok közt. Így tehát a Ég viszony meghatározása alkal- mas a kőzetek és ásványok keletkezési idejének meghatározására. Remélhetjük, hogy a radioaktiv elemek pontosabb vizsgálatai után az ásványok s ezzel együtt a Föld korára vonatkozólag is határozottabb adataink lesznek. értéke az urantartalom csökkenésével némi emelkedést mutatott. A RADIOAKTIVITÁS ÉS SZEREPE AZ UJABBKORI FÖLDRAJZ-GEOLOGIAI FELFOGÁSOKBAN. 445 A vizek radioaktivitása. A radioaktivitás nemcsak a Föld szi- lárd kérgének tulajdonsága, hanem tulajdonsága a vizeknek is. Először a forrásvizek aktivitását vizsgálták meg s e vizsgálatok eredmé- nyeként azt állíthatjuk, hogy valamennyi forrás mutat több-kevesebb aktivitást. A számos vizsgálat közül csak nehány nevezetesebbet akarok megemlíteni. ALLEN H. S. és Lord BLyrTHswoop BarH és Buxrown hőóforrásaiban radio- aktiv emanációt találtak. SrRurr ugyancsak e két helyen észlelte, hogy a vízből elszálló gázokban rádiumemanáció van és hogy a források iszapjában kimutat- hatók a rádium és sóinak nyomai. HIMsTEDT a baden-badeni hőforrások rádium- emanációját, ELSTER és GEITEL pedig az üledékek radioaktiv sóit határozták meg. Franciaországban CvukRre és DLaBoRtD végeztek hasonló megfigyeléseket. Az általuk megvizsgált források majdnem mindegyikében találtak rádiumema- nációt. Pochettino és Sella Olaszország északi forrásainak vizsgálatánál azt észlelték, hogy a víz aktivitása növekedik, ha levegő járja át. A sugárzás nö- vekedését itt is az emanáció okozza. Végre a hazánkban végzett megfigyelésekről is meg kell emlékeznem. HoFrmanws A. pribrami tanár az 1905. év tavaszán a pöstyéni vizekkel végzett kísérletei alkalmával kimutatta azok radioaktivitását. A budapestkör- nyéki hévvizek sugárzóképességével WeszEcszkY GyuraA dr és FROHNER ROMÁN vegyész urak foglalkoznak. A források sugárzóképessége kétféle eredetű lehet. Ha a forrásban magában van rádium vagy thorium, akkor az aktivitás ebből ered, ha pedig nincsen, akkor a benne levő rádiumemanáció azokból a rétegekből való, melyeken a víz átjő; ily esetekben tehát indukált az aktivitásuk. Így pl. a pőstyéni hév- források HoRusirzkY HENRIK geológus szerint valószínűleg őskori kőzetekből, nevezetesen gránitból vagy kristályos palákból fakadnak. Ezek alapján HOFFMANN a vizek radioaktivitását a gránitból, illetőleg járulékos alkatrészeiből (monazit, thorit stb.) származottnak tekinti. A melegforrások aktivitása általában nagyobb, mint a hidegeké. Üledékeik gyakran igen gazdagok radioaktiv anyagokban. A legaktivabb források rendesen oly területeken vannak, melyek régi eruptiv kőzetekből állanak. Ilyennek te- kinthető nálunk Pöstyén, külföldön Baden-Bagen, Plombiéres, BadGastein stb. Sajátságos, hogy egymáshoz közel fekvő források vize néha igen külön- böző intenzítású aktivitással bir. A forrásokból kijövő gázokat Lord RaxLEren, Ramsax megvizsgálták s bennök szénsavon, oxigénen, nitrgénen kívül héliumot, argont, neont találtak, sőt egyes esetekben a krypton nyomait is kimutathatták. A legnagyobb eddig észlelt héliummennyiséget — 10,000 I-t évenként — a Bourbon-Lancy-ban levő forrás adja. A folyóvizek aktivitása a forrástól kiindulólag állandóan csökken, úgy hogy a patakok, folyók, tavak vize rendesen alig kimutatható aktivitású. E jelenség okát azzal magyarázhatjuk, hogy az aktivitást okozó emanáció rövid idő alatt teljesen eltűnik s így a folyók vizének sugárzása a forrástól 200—250 m-nyire már csaknem zérus. Ugyancsak a teljes kisugárzás az oka a gyógy- vizek csökkenő gyógyító hatásának a forrástól való elszállítás után. 4146 CZECK VALDEMÁR Minden bizonnyal érdekes volna annak a kikutatása is, hogy egyes, kémiailag meg nem magyarázható gyógyító hatással biró források — pl. a lourdesi — nem-e a radioaktivitásuk következtében ilyenek? A tengervíz rádiumtartalmát már számosan megvizsgálták, de a kapott eredmények eltérőek. Srgurr szerint 1 g tengervízben körülbelül 450-szer kevesebb rádium van, mint 1 g kőzetben. Eve mérései még ennél is kisebb mennyiséget adnak. Az Atlanti-Óceán észak-amerikai partjai közelében íg tengervízben 6.107" g rádiumot talált, ami Srgeurr eredménye, — -nek felel d meg, míg az óceán középső részein, tehát a parttól tekintélyes távolságban, mindössze 3.107" g rádium jutott 1 g tengervízre. Eve ezekből az adatokból azt az általános szabályt igyekezett felállítani, hogy a tengervíz rádiumtartalma. a parttól kiindulólag csökken, a legkisebb pedig a tengerek közepe táján. Szerinte e vizek aktivitása a folyók uran- és rádiumtartalmától származik. E magyarázat azonban aligha felel meg a valóságnak, mert egyesek az ő ada- taival éppen ellenkező eredményeket kaptak méréseik alkalmával. Valószínűbb, hogy a tenger víz sugárzása a tengerfenék üledékes kőzeteinek radioaktiv anya- gaiból származik. E felfogás helyességét látszanak bizonyítani Jorny kísérletei, aki a tengervíz aktívitását mindig olyannak találta, mint amilyen az illető hely tengerfenekéről felhozott iszap aktivitása volt. A petróleumforrások szintén aktivak és pedig jóval nagyobb mértékben, mint a közönséges források. Az emanació itt is rövid időn belül elszáll, úgy, hogy a forrásából frissen kijövő, erős sugárzóképességű petróleum rövid időn belül majdnem teljesen elveszíti aktivitását. A. desztillált petróleum sugárzása rendkívül csekély, mert a desztilálás alkalmával mintegy mestersé- gesen kihajtjuk belőle az emanációt. A forrásból merített petróleum nagy sugárzóképességének megértésére tudnunk kell, hogy a szénhidrogének jobb oldószerei a radioaktiv gázoknak. mint a különböző vizek. Az atmoszféra radioaktivitása. CovuLromB fedezte fel a leve- gőnek gyönge vezetőképességét. ELSTER és GEITEL a már említett kísérletük alkalmával pedig úgy találták, hogy a barlangok levegőjének vezetőképessége jóval nagyobb, mint a közönséges levegőé. Ugyanezt észlelték a földkéreg repe- déseiből kiszivattyúzott levegőn is. Mindkét esetben a vezetőképességet a talaj- ból kiáramló és elillanó radioaktiv emanáció jelenlétének tulajdonították. Azt is észlelték, hogy a levegő vezetőképességét nagyban befolyásolják a me- teorologiai viszonyok, amit később GockEr, Miss BRooks és mások meg- erősítettek. A levegő emanációja ugyanis nagyobb akkor, ha talaj nedves vagy fagyott, mert az ily talaj átbocsátó képessége jóval erősebb. mint a száraz talajé. Függ a felgyülemlett aktiv csapadék mennyisége a hőmérséklettől is ; alacsony hőfoknál nagyobb, mint magasnál, amennyiben 09 C alatt közepes értékben 1-44-szer akkora, mint 09 C-on felül. Növekedik továbbá akkor is, ha a levegő párás és mikor a légnyomás csökken; tehát függ a barometerál- lástól is, A RADIOAKTIVITÁS ÉS SZEREPE AZ UJABBKORI PÖLDRAJZ-GEOLOGIAI FELFOGÁSOKBAN. 447 Simpson a levegő radioaktivitásának napi ingadozásait észlelte és táblá- zatot készített róluk. Az atmoszféra aktivitásának függése a meteorologiai ténye- zőktől még nincsen minden vonatkozásában teljesen kikutatva, ámbár már számos észlelet eredményét ismerjük. GEITEL úgy találta, hogy azon esetben, ha a kísérleti edénybe levegőt zárt, akkor ennek aktivitása rövid időre megnagyobbodott. Véleménye szerint ez csak úgy lehetséges, ha a levegőben valami különálló radioaktiv anyag van, mely a kísérleti edényben indukált aktivitást idéz elő. Állításának bizonyítá- sára 1901-ben ELSTERREL társulva, a levegőből kivonni igyekezett ezt az anya- got. Kísérletük sikerült, mert egy a thoremanációhoz hasonló csapadékot kaptak. EBERT és EwERs erről kimutatták, hogy ugyanolyan tulajdonságú és hasonló gyorsasággal esik szét, mint a rádiumemanáció. BUMSTEAD és WHEELER megvizsgálták New-Havenben a talajból kijövő emanációt és a levegőével meg- egyezőnek találták. Ez a levegő a rádiumemanáción kívül tekintélyes mennyi- ségű thoremanációt is tartalmazott. A légkör radioaktivitása tehát két forrásból eredőnek tekinthető: kelet- kezhetik egyrészt a talaj, másrészt a saját radioaktiv anyagaiból. A különböző helyeken végzett mérések arra engednek következtetni, hogy a légkör aktivitása nem mindenütt egyforma és hogy nagy mértékben függ azon talaj sugárzóképességétől, amely fölött elterül. SAAKkE az Arosa-völgyében levő levegő aktivitását jóval nagyobbnak találta, mint az alacsonyabban fekvő síkságok levegőét. Hasonlóképen ELSTER és GEITEL is erősebb ionizáló hatást állapítottak meg a magasabban fekvő vidékeken és szerintük alighanem ez az oka az alpesi levegő nagyobb gyógyító hatásának. Érdekes, hogy a Rosthorn tetején 2300 m magasságban úgy a rádium-, mint pedig a thoremanációt megállapíthatták. Léghajóból véghez vitt méré- sekkel még ennél magasabb rétegekben is kimutatták az aktivitást. A tenger fölötti levegőben főleg rádiumemanáció van, amint azt újabban Paccini kísérletei bizonyítják. Az óceán légkörének ionizációja Eve szerint hasonló értékű, mint a szárazföldé. Az erre vonatkozó megfigyelé- seink azonban még nagyon hiányosak, Minden bizonnyal kívánatos volna, hogy az óceán fölött több mérést végezzenek. A levegőben levő rádiumemanáció mennyiségére vonatkozólag Eve végezte az első méréseket, melyeknek eredménye azt mutatta, hogy zárt helyiségben egy köbméterben levő emanáció 56-10-79 g rádiumbro- midnak, vagy pedig 80107" g rádiumnak felel meg. Ha elfogadjuk, hogy a szabad légkörben ugyanennyi az emanáció, akkor ez 1 köbkilométer levegőben 0-56 g rádiumbromidnak felel meg. Eve szerint ebben az esetben a légkörben levő összes emanáció 400 t rádiumbromid sugárzó értékével egyenlő, föltéve, hogy emanáció csakis a szárazföld fölötti levegő- rétegekben van. Előbbi állításank szerint e tekintélyes mennyiségű aktivitást vagy a szilárd földkéregben, vagy pedig magában a levegőben levő radioaktiv anyagok szolgáltatják. Ha a földkérget fogadjuk el forrásul, akkor ebből az emanáció csak diffuzió és kipárolgás által lehet szabaddá s így nem származhatik nagyobb 448 CZECK VALDEMÁR mélységekből. Az aktiv kéreg vastagságát megbecsülhetjük, ha elfogadjuk a már tárgyalt tételt, mely szerint a Föld melegveszteségét a benne levő radioaktiv anyagok teljesen pótolni képesek. Láttuk, hogy ez esetben legalább 300 millio tonna rádiumra volna szükség, mely az egész felületen egyenletesen van eloszolva. Egy 13 m vastag réteg rádiumtartalma elegendő volna a levegőben levő emanáció létrehozására és az időnként beállott veszteség állandó pótlására. A levegő emanációját szolgáltató földkéreg vastagságát más módon is meghatározhatjuk. Tudjuk, hogy a földfelületen levő kőzetek átlagos rádiumtartalma 14.107 g, egy köbméter atmoszférai levegőben pedig 80.10-12 g rádiumnak megfelelő emanáció van. Hogy ez keletkezhessék, elegendő volna 60 g radio- aktiv kőzet, föltéve természetesen, hogy a termelt összes emanáció a levegőbe jut. Ha 1 m vastag rétegből csak 590 emanáció távozik el, a levegő aktivitása már akkor is meg volna magyarázható 2—3 km magasságra. Meg kell még jegyeznünk, hogy emanáció források és hasadékok által is juthat a földkéreg melyebb helyeiről a levegőbe. Szükség volna természetesen annak a megálla- pítása is, hogy a levegő saját radioaktiv anyagai által szolgáltatott emanáció mily arányban van az egész emanációtartalommal. A levegő ionizációja. A radioaktiv emanáció által a levegőben létrehozott ionok természetének ismerete igen fontos, mert több légköri tüne- mény magyarázatánál szerepel. Az e célból elvégzett számos kisérlet azt mu- tatja. hogy kétféle ionok vannak. RUTHERFORD és Annan, úgyszintén EBERT oly ionokat mutattak ki, melyek sebessége ugyanakkora, mint a RÖNTGEN, vagy a BEGUEREL sugarak által létrehozott ionoké. MACHE és SCHWEIDLER megmérték sebességüket és a pozitiv ionét 1702 cm-nek, a negativét 125 cm-nek találták 119-ként. — Ezek az u. n. ckis ionok,. — Valószínűleg egyrészt a talaj. más- részt a levegő radioaktiv anyagaiból keletkeznek. A szabad légkörben ezeken kívül jóval nagyobb és lassubb mozgású ionok is vannak, melyek az elektro- mos mezőben alig változtatják helyüket. Ezeket Langevin fedezte fel és kelet- kezésüket a ckis ionoko diffuziójából magyarázza. Számuk a levegőben a ki- sebb ionok rovására állandóan növekedik. A párizsi levegőben körülbelül 40-szer annyi van belőlük, mint az előbbiekből. A lecsapodás és felhőképződés. Az ionizáció által a légkörben létrehozott tünemények közül e kettő a legfontosabb. A vízpárával telített levegőben hirtelen légritkítás alkalmával köd kép- ződik, melynek vizcseppecskéi rendesen a levegőben levő porszemecskéken vál- nak ki, amennyiben ezek mint kondenzációs magvak szerepelnek. LÉNARD azt észlelte, hogy a lecsapódás gyorsabban bekövetkezik, ha a levegőben szabad elektromos töltések vannak. Wrirsow végre kísérletileg bebizonyította, hogy kondenzációs magvak ionok is lehetnek. Ő külön e célra szolgáló készüléket konstruált, melyben a levegőt tetszése szerint egymásután többször és hirtelen ritkíthatta. Többszöri expanzió után a levegőben levő összes porszemecskére lecsapódott egy-egy vízcseppecske. Az ily módon keletkezett ködöt leülepedni hagyta s így rövid idő alatt teljesen pormentes levegőt kapott, melyben is- mételt ritkítás mellett sem keletkezett több vízcsepp. Jelöljük a kitágítás előtt A RADIOAKTIVITÁS ÉS SZEREPE AZ UJABBKORI FÖLDRAJZ-GEOLOGIAI FELFOGÁSOKBAN. 449 a készülékben levő levegő térfogatát v,-el, a ritkítás után kapott térfogatot vam E , V, k v,-vel. Wirsow azt észlelte, hogy azon esetben, ha —— 7 125, a pormentes 2 7 levegőben lecsapódás nincsen, ellenben. ha ki — 125 ési 2 138, akkor ki- 1 válik nehány csepp víz. Amint azonban a térfogatok viszonya az 138 értéket eléri, a cseppecskék száma növekedik és sűrű köd tölti be a kísérleti edényt. Ha RönrGEN, — vagy másféle radioaktiv sugarakat bocsátunk e készü- lékre, akkor amint a térfogatok viszonya az 125-ot, elérte, azonnal be- áll ködképződés. A cseppecskék annál finomabbak, minél intenzivebbek a ható sugarak. A lecsapódás ebben az esetben a ionokon történt, amint azt Wil- son érdekes kísérlettel ki is mutatta. Cukrené úgy találta, hogy a rádium- emanáció még akkor is kondenzálha.ja a vízgőzöket, ha a levegő nincsen. te- lítve. Ha egy edénybe desztilált vizet öntünk és emanációval telt levegőt bo- csátunk hozzá, akkor a lecsapódás elektromos ívlámpa fényénél felhőcske alak- jában látható. Erősebb e tünemény akkor, ha a vízhez kevés kénsavat adunk. Az emanáció jelenlétében keletkezett vízcseppecskék valószínűleg nem elektro- mosak. Hasonló módon szabad légkörben is történhetik lecsapódás. Az ema- náció által létrehozott ionok itt szintén alkothatnak kondenzációs magvakat. A 2000 m-nél alacsonyabban keletkező ködök- és felhőknél valószínűleg a cnagy ionok; szerepelnek. E részecskék már kis telítettségű levegőben is kondenzálhatják a nedves légtömeget. Nehézségüknél fogva az ily módon ke- letkezett felhők a légáramlatokkal nem szállhatnak magasabb régiókba. Újabb vízcseppek csak tekintélyes magasságban jöhetnek létre ott, ahol további le- hülések következtében a telítettség oly nagy lesz, hogy lecsapódás a ckis ionokon, történhetik. Igy magyarázható a nagy magasságú (10—12 km) fel- hők keletkezése. Az eső és a hó radioaktivitása. A levegő emanációjának és a vízcseppek keletkezésének ismerete után, rátérhetünk az esővíz és a hó radio- aktivitásának tárgyalására. Közelfekvő az a föltevés, hogy a légköri csapadék, — kerüljön az bármily alakban a földre — a levegőből bizonyos mennyiségű aktiv anyagot hoz magával. Számos kísérlet megerősíti e föltevést. WILsow nagymennyiségű frissen hullott esővizet gyüjtött össze s azt bepárologtatta. A platinaedényben visszamaradt üledék erősen radioaktiv volt s a közelébe hozott elektroszkop körülbelül 5-ször oly gyorsan sült ki, mint rendes körül- mények között. A kisülés még akkor is bekövetkezett, ha a sugárzó anyag elé vékony aluminium- vagy aranylemezt helyezett. A hatás azonban nem volt állandó, mert folyton csökkent, míg 30 perc mulva már csak félakkora volt mint eredetileg. Az állott esővíznek elpárologtatása után megmaradt üledék semmiféle aktivitást nem mutatott. E kísérlet többszöri megismétlése alkalmá- val mindig ugyanilyen eredményt kapott, tekintet nélkül arra, hogy nagy vagy kis esőcseppeket gyüjtött-e és hogy a gyűjtés nappal vagy éjjel, az eső kezdete alkalmával, vagy pedig csak órák mulva — történt-e. Wirsowxnak si- került az esővíz aktivitását előidéző anyagot csapadék alakjában előállítania azáltal, hogy az esővízben báriumehloridot oldott fel és a báriumot kénsavval kicsapta. Az ily módon kapott csapadék igen erős sugárzású volt. 450 CZECK VALDEMÁR ALLAN és Mc. LEsax Kanadában, Wrizson tőlük függetlenül Angliában, hasonló módon a frissen hullott hó aktivitását is kimutatták. Az eredmény az előbbivel mindenben megegyezett azzal a külömbséggel, hogy a friss hó aktivitása nagyobb volt, mint az órák mulva gyüjtötté. ScHmauss azt észlelte, hogy RöwxrGEx-sugarak által ionizált levegőben áthullott vízcseppek negativ töltésűek lesznek. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a negativ ionok a levegő- ben gyorsabban diffundálódnak, mint a pozitivek. Ebből következik, hogy az esőcseppek és a hópelyhek lehullás alkalmával szintén negativek lesznek s így kollektorok gyanánt szerepelnek a levegőben levő elektropozitiv részecskékre nézve. Innen van, hogy a légköri csapadék a levegő radioaktiv anyagát ma- gával hozza a földre. A levegő elektromosságának mérése. Ujabban a radioaktiv anyagokat a levegőben levő elektromosság mérésére is felhasználják. E célra szolgáló készüléket P. CukiIx készített először. Az aktiv anyagot egy kicsiny, vékonyfalú, aluminiumból készült tokba zárta és ezt egy elektrométerrel össze- köttetésben levő fémpálca végére erősítette. A készüléket körülvevő levegő ezáltal vezetővé lesz és a fémpálca fölveszi ennek feszültségét s azt az elek- troszkóppal közvetíti. E készülékkel MouREaux végezte az első kísérleteket Páris mellett a St. Maur-Parcs-beli obszervatóriumban. Mérései alkalmával más értéket kapott szélcsendes időben és mást légáramlás közben. A külömbség valószínűleg on- nan ered, hogy szélcsendes időben a kollektor közelében ionok halmozódnak fel, melyek jelenléte elektromos zavart idéz elő. E külömbségek a levegő foly- tonos megújítása mellett eltűntek. Hasonlóképen Moulin is azt találta, hogy megfelelő radioaktiv kollek- torok segítségével szél ellen nem védett helyen oly potenciálméréseket végez- hetünk, melyeknél a föllépő hibák kicsinységüknél fogva teljesen elhanyagol- hatók. E mérési módszernek a meteorológiában még igen fontos szerepe lehet. Majdnem minden, az elektromossággal kapcsolatban levő légköri tünemény fellépésének előre való jelzésénél, fontos a légköri elektromosság feszültségének az ismerete. A sarki fény keletkezésének magyarázata. A legérdeke- sebb és egyúttal legcsodálatosabb légköri tünemény a sarki fény. Mibenlétét és keletkezési módját már régóta kutatják, de a kérdés megoldása még mindig hiányzik. Az ide vonatkozó kutatások és föltevések két csoportba tartoznak. Régebben e jelenség okát a Föld mágneses sarka közelében, a lég- körben történő, fényjelenséggel kapcsolatos elektromos kiegyenlítődésben keres- ték s kizárólag a földi erők behatásának tulajdonították. Számos fölállított el- mélet közül csak egyet kivánok megemlíteni, mint amelynek ezideig a legtöbb hívője volt. Tudjuk, hogy AMPÉRE mágnes elmélete szerint a Földben állandó, kelet-nyugati irányban keringő elektromos áramok vannak s ezek okozzák a földmágnességet. A keringési körök folyton kisebbednek, míg a Föld mágneses sarkain az elektromosság a levegőbe áramlik és annak foszforeszkálását idézi elő. A sarki fényre vonatkozó régebbi felfogásokkal nem foglalkozom bővebben, mert nem tartoznak szorosan a tárgyamhoz. A RADIOAKTIVITÁS ÉS SZEREPE AZ UJAGGKORI FÖLDRAJZ-GEOLOGIAI FELFOGÁSOKBAN. 45l Az újabb magyarázatok a Geissler-csövekben fellépő elektromos tünemények ismerete óta kezdenek mindinkább elterjedni. Ha ugyanis egy ritkított gázzal telt csövön keresztül erős elektromos áramot bocsátunk, akkor ez a ritkított térben foszforeszcenciát idéz elő. DE ra RivE felfogása szerint ehhez hasonló módon jő létre a sarki fény is. Úgy gondolja, hogy az egyen- lítő közelében az Oceánok hullámzó vizéből a párával együtt nagy mennyiségű pozitiv elektromosság jut a levegőbe, mely a sarkok felé áramlik s itt a mág- neses sarkból kisugárzó negativ elektromossággal a magasabb légrétegek ritkí- tott levegőjében kiegyenlítődik. A sarki fény tényleg rendesen 50—200 km. magasságban kezdődik, tehát oly rétegekben, melyek levegője eléggé ritkított. Megfelelő összetételű légnemű anyagok segítségével sikerült újabban (GEISSLER- csövekben a sarki fénnyel teljesen megegyező színképpel biró jelenséget elő- idézni. A radioaktivitás felfedezése és az általa létrehozott jelenségek részlete- sebb vizsgálata óta az erre vonatkozó kutatások is új irányban haladnak. A sarki fényt most már többé nem tartják a Föld kizárólagos jelenségének, hanem — miként azt BIRKELAND is teszi — a Nap tevékenységét tekintik igazi oka gyanánt. Régi észlelet, hogy a sarki fény gyakorisága és a napfoltok nagyobb számban való fellépésének periodusa között szoros megegyezés van. Igy tehát mintegy magától értetődik, hogy ezen törvényszerűség alapján összefüggést keresünk a Nap tevékenysége és a sarki fény között. A. Nap melegének tár- gyalása alkalmával részletesen foglalkoztam azon feltevésekkel, melyek értel- mében a földi anyagokhoz hasonlóan a Napban is állandó radioaktiv sugárzás van. Tudjuk, hogy e sugarak, hasonlóan a Geissler csövekben szereplő suga- rakhoz, egyes anyagokban igen élénk foszforeszkálást idézhetnek elő. Ha tehát föltesszük, hogy ily sugarak juthatnak a Napból Földünk légkörébe, akkor a sarki fény keletkezésének problémája a megoldáshoz közelállóbb lenne. Most már csak az a kérdés, hogy mily természetűeknek kellene e sugaraknak len- niök, hogy eljuthassanak légkörünk azon rétegeibe, melyekben a sarki fény látható. STÖRMER végzett erre vonatkozó érdekes számításokat. Szerinte e föl- tételezett sugaraknak oly nagy sebességgel kellene birniok, hogy a mágneses mezőben alig észrevehető irányváltozást szenvedjenek. Az általunk ismert Crookes-ecsőben keletkező kathodsugarak sebessége megközelítőleg sem ekkora, sőt a természetükben ezekkel megegyező, de jóval nagyobb sebességgel haladó radioaktiv ő-sugarak sem volnának megfelelők. A Napnak oly sugarakat kel- lene magából kibocsátania, hogy azok sebessége minden eddig általunk ismert sugárfaj sebességét messze felülmulja. Hasonló eredményre jutott LÉNÁRD is, csakhogy más úton. Ő ugyanis a radioaktiv sugarak elnyeletésének módját és mértékét vizsgálgatva azt találta, hogy azon esetben, ha a Napból a rádium -sugaraihoz hasonló természetű sugarak érkeznének Földünk légkörébe, akkor ezek a Föld felületétől számítva, 70 km. magasságban már felében elnyeletnének s így a levegő foszforeszkálá- sát elő nem idézhetnék; 50 km.-nyire pedig egyáltalában nem volnának észre- vehetők. Számos esetben oly északi fényt is észleltek, melynek kezdete jóval 452 CZECK VALDEMÁR 50 km.-en alul volt. Igy tehát igen nagy áthatoló képességgel biró kívülről jövő kathodsugarakra volna szükség. hogy a levegőben ily magasság mellett is létrejöhessen foszforeszkálás. E sugarak eredetére vonatkozólag kétféle föltevésünk lehet. Vagy azt fo- gadjuk el, hogy a Nap állandóan óriási mennyiségű negativ elektromosságot sugároz ki Földünkre, vagy pedig azt, hogy a Napban levő erősen radioaktiv anyagokból származnak e sugarak. Az előbbi fölfogás mellett szólnak HALE észleletei, aki a Nap felületén hatalmas mágnestereket fedezett fel, melyek állítólag rendkívüli gyorsasággal mozgó elektromos tömegek elektromos töltéséből keletkeznek. Ha ez tényleg így van, akkor a légkörünkbe jövő sugarakat oly kathodsugaraknak tekinthet- jük, melyek e mágneses tömegekből ellökött óriási sebességű elemi mennyisé- gekből állanak. Azonban nem valószínű, hogy a Nap jó vezetőképességű at- moszféráján keresztül ily nagy sebességű elektromos sugarak áthatolhassanak. Marad a másik föltevésünk, t. i. az, hogy e sugarak radioaktiv anya- gokból származnak. Az eddig ismert legnagyobb sebességgel és áthatolóképes- séggel biró rádium 6-sugarakról már említettük, hogy a Földet körülvevő le- vegő tengeren a kivánt magasságig áthatolni nem képesek és ennek következ- tében az északi fény okozói sem lehetnek. A Nap felületének színképében a rádiumot ezideig különben sem sikerült még fölfedezni s így e sugaraktól tel- jesen el kell tekintenünk. Föltehetjük azonban, hogy igenis vannak oly — eddig még ismeretlen — anyagok a Napban, melyek radioaktivitása a földi anyagok aktivitását messze fölülmúlja s amely anyagoknak az óriási hőben és nyomás alatt történő bom- lása alkalmával fölszabadulnak azon negativ töltésű elemi részecskék, melyek kilöketve a Földünk légkörén áthatolnak és a sarki fényt előidézik. Mindez egyelőre természetesen csak föltevés, melyet egyetlen észlelet sem bizonyít s amelyre legfeljebb csak a lehetőségek bizonytalan határain belül következtethetünk. Hogy végleges magyarázatot adhassunk. okvetlenül szüksé- ges volna a Napban feltételezett aktiv anyagok kimutatása, továbbá Földünk légkörének úgy magasságbeli kiterjedésének, mint pedig egyes rétegei kémiai összetételének és sűrűségének ismerete. ALFRED WEGENER legújabb vizsgálatai szerint a 60 km-ig terjedő drapériás sarki fényben úgy a nitrogén, mint a hidrogén spektruma észlelhető és pedig az előbbi a sugárkévék alsó, utóbbi azok felső részein. A rendelkezésünkre álló bizonyíték tehát egy külön, a kö- zönséges levegőtől eltérő hidrogénszféra létezését mutatja. WEGENER felfogása az, hogy a levegő legfelső rétegeit egy a hidrogénnel könnyebb és ritkább gáz alkotja, melyet cGeokoroniumo,-nak nevez. MENDELE- JEv az elemek természetes szisztemája alapján egy 0-4 atomsúlyú gáz léte- zését gyanítja, mely meg nem állapítható határokkal végződik a minden- ség felé. Ha ez tényleg így van, akkor talán már a rádium s-sugarai is képesek volnának a sarki fényt az észlelt magasságokban előidézni. E kérdés tisztázása különben igen érdekes feladat elé állítja úgy a ter- mészetbuvárt, mint a matematikust, s remélhetjük, hogy a fokozott buzgalom, A RADIOAKTIVIVTÁS ÉS SZEREPE AZ UJABBKORI FÖLDRAJZ GEOLOGIAI FELFOGÁSOKBAN, 453 mit elsősorban az északi országok tudósai fejtenek ki a sarki fény keletkezé- sének megmagyarázására, nem sokára valami elfogadhatót fog nyújtani. Fényjelenségek földrengések alkalmával. Nem mulaszt- hatom el, hogy a sarki fény jelenségével kagcsolatban egy más, hasonló ész- lelet mibenlétével is ne foglalkozzam. Számos nagyobb földrengés alkalmával, majd az északi fényhez, majd pedig tűzgömbhöz vagy villámláshoz hasonló levegőbeli fényjelenséget láttak. Keletkezési okát ennek még nem tudjuk. Magyarázására BRESTER állította fel az első hipotézist. Szerinte ezeket földi protuberenciáknak tekinthetjük, melyek a rádium ő és y sugaraihoz hasonlóan ionok mozgásából keletkeznek. Többet BRESTER hipotéziséből nem sikerült megtudnom. E jelenség tanulmányozásánál szerintem a következőkre kellene figyelni : 1. Mindenekelőtt megállapítandó, hogy minden földrengést kísér-e fényjelenség, avagy nem. 2. Meg kellene mérni, hogy földrengések alkalmával és után mek- kora a levegő ionizációja. E két adat szilárd támpontul szolgálhatna a további következtetésekre. Ha a földrengések mind a három fajánál észlelhetők fény- tünemények, akkor ezeket az egyes esetekben a következőképen magyarázhat- nók. Az első csoportba tartozó földrengéseknél, melyek barlangszerű földalatti üregek beomlásából keletkeznek, a fényjelenségek elektromos kiegyenlítődésre vezethetők vissza. ELSTER és GEITEL kísérleteiből tudjuk, hogy a pincék, bar- langok és földalatti üregekben a levegő ionizációja nagyobb mint a szabadban A ionizált levegő pedig úgy a pozitiv, mint a negativ elektromosságú testeket kisüti. Ha tehát e földalatti levegő valami úton-módon a földfelületre kerül, akkor itt a mindig pozitiv levegőt kisüti és mint minden hirtelen elektromos kiegyenlítődésnél, úgy itt is fényjelenségek lépnek- fel. A földrengések alkalmával majdnem mindig alacsony a barométer állása, ami — kisérleti tapasztalat szerint — igen alkalmas körülmény arra, hogy a föld emanációban gazdag levegője a szabad légkörbe áramoljon. A vulkánikus és tektonikus vagy diszlokációs földrengéseknél ugyancsak hasonló okok lehet- nek a föllépő fényjelenségek okozói. A radioaktivitás eddig tárgyalt megnyilvánulásain kívül még számos — napjainkig kellőképen meg nem magyarázott — jelenség előidézésében keres- hetnők az anyag e fontos tulajdonságának szerepét. Ki tudja, nincsen-e a ta- laj és a levegő radioaktivitása behatással a világító felhők, a vulkánok kitöré- sei alkalmával látható fényjelenségek, a jégeső stb. képződésére ? E kérdések tisztázása minden bizonnyal csak sok megfigyelés és munka után fog megvalósulni. Befejezés. Röviden összefoglalva ennyit mondhattam a radioaktivitásról és szerepé- ről az ujabbkori földrajz- geológiai felfogásokban. Sokban talán hiányos a dolgozatom, de szolgáljon mentségeműl az a körülmény, hogy míg egyrészt a tárgyalt kérdések sokasága, addig másrészt az egyes kérdésekre vonatkozó kevés és gyakran kritikailag eléggé meg nem 454 CZECK VALDEMÁR bízható, nem egy esetben egymásnak ellenmondó adatokkal kellett dol- goznom. A radioaktivitás maga a legfiatalabb tudományok egyike. Alig másfél évtized telt el azóta, hogy tudásunk tárházába bebocsátást kért s mégis, mily sok újat tárt fel e rövid idő alatt a természettudós előtt ! Míg más tudományok évszázados fejlődés után juthattak csak végső igaz- ságok kimondásához, addig a radioaktivitás rövid nehány év alatt lett azzá ami. Nem csoda, ha e tudományban talán gyakrabban kell a föltevések inga- tag hajójára lépnünk, mint más, megállapodottabb tudományoknál. De — mi- ként a nagy DaARwiw mondja — gyakran: c . . . egy rossz hipotézis is többet ér, mint semmiféle hipotézis! — Ahová az exakt tudás egyelőre el nem ér- het, oda a képzelet szárnya vezet. Hány jelentős felfedezést köszönhetünk egy- egy ily hipotézisnek ! A csapongó fantázia mindent betöltő világa és a való ismeretek kicsiny köre között nem egy összekötő híd van, melynek csak bejáratát kell megis- mernünk, hogy azután kényelmesen átsétálhassunk rajta. Az emberi elme a természetnek már sok titkáról föllebbentette a fátyolt, de még mindig több az, ami teljes homályban van és aminek kikutatása a jövő feladata. Amiként a nagy Ramsax az orvosok és tarmészettudósok Casseli vándorgyűlésén mondta: cCe gue je sais, je le sais fort mal; ce gue j ignore, j ignore parfaitement!, Irodalom : 1. Kovács Z.: A láthatatlan sugarak. 9. P. LEsARD: Über Kathodenstrahlung. — Nobel-Vorlesung, 1906. 3. Szirágp B.: Rádium és radioaktivitás. 4. SzéÉkELY K.: A radioaktivitás jelensége és jelentősége. 5. ZEMPLÉN Gy.: A testek radioaktiv viselkedéséről. 6. E. RurTHERFORD—Áschchinass. Die Radioaktivitát. 7. Mme P. Curre: Die Radioaktivitát. 8. I. DANIEL: Radioactivité. 9. P. BEssov: Le Radium et la Radioactivité. 10. Fr. Soppyx-SIEBERT: Die Radioaktivitüt. 11. H. GREINACHER: Neuere Fortschritte der Radioaktivitát. 12. Sir Wizrram Ramsax: Eléments et Energie. — Revue Scientifigue, 1912. 13. ERrcH REGENER: Über die Radioaktivitát. — Internationale Monatssehrift für Wissenschaft, Kunst u. Technik. 1912. 14. ARTHUR HoLMmEs: Das gemeinsame Vorkommen von Blei u. Uran in Ge- steinen u. seine Anwendung zur Bestimmung des geologischen ÁAlters. — Naturwissenschaftliche Rundschau, 1912. 15. HongusirzgvY H.: A pöstyéni hévforrások radioaktivitásának eredetéről. — Földtani Közlöny 1910; 538. old. 16. ALFRED WEGENER: Untersuchungen über die Natur der obersten Atmosphü- renschichten. — Phys. Zeitschrift. 1912. A RADIOAKTIVITÁS ÉS SZEREPE AZ UJABBKORI FÜLDRAJZ-GEOLOGIAI FELFOGÁSOKBAN. 455 Ezeken kívül felhasználtam a következő folyóiratok hosszabb-rövidebb cikkeit: Természettudományi Közlöny; Uránia, népszerű tudományos folyóirat (Kelemen Ignác, dr. Selényi Pál, Mikola Sándor, Jónás Frigyes stb. cikkeit) a Physikalische Zeitschrift, a Comptes Rendus, a Revue Scientifigue, a [La Nature és a Nature közleményeit. Tanulmányom befejezésével mély köszönetet mondok dr. KÖVESLIGETHY Rapó egyetemi ny. r. tanár urnak, hogy nagybecsü útmutatásaival engemet támogatni szives volt. Kelt Budapesten 1912 április hónap 22-én. pe FELSŐ EOCÉN KVAROTRACHIT (RIOLIT- TUFA A BUDAI MÁTYÁSHEGYEN. Írta PÁvaY-VAJNA FERENC dr. — A 39. ábrával. — Az 1910. év március 5-én TREiIrz PÉTER főgeológus úr szíves meghívására résztvettem azon a kiránduláson, amelyet hallgatóival az óbudai Mátyáshegy 39. ábra. Kvarctrachit (riolit-) tufa a mátyáshegyi briozoumos márgában. 456 D: PÁVAY-VAJNA FERENC és kiscelli fönnsík kőbányáiba vezetett. Ezen a kiránduláson a mátyáshegyi keleti kőfejtő Duna felé eső oldalán, az orbitoidás mészkövet fedő briozoumos márga rétegei között, egy átlag két-három ujjnyi vastag fehér, helyenként vöröses sok kvarcot tartalmazó tufát találtunk. Ugyancsak az 1910. év már- cius 13-án a KocH AwnraL dr. tanár úr által szintén ide vezetett geológiai kirándulás alkalmával az É—D-i irányú föltárásban megállapítottuk, hogy az össze-vissza töredezett és dizlokált márgarétegek, nagyjában DDK felé 302 alatt dűlnek a közbetelepült tufával együtt. A tufaréteg fölső lapján a fedő briozoumos márgarétegek az előbb jelzett irányban megcsúsztak s fölületét részben lesimították a csúszás irányával megegyező karcolásokat hagyva hátra, amelyek néhány kézi példányon is szépen látszanak. Az elég tömött tufa- réteg a föltárás közepe táján mintegy húsz méter hosszúságban követhető rézsút lefelé s alul két méter magasságban kiékül. Ezt a tufát egyik petro- grafusunk, akit meghatározására felkértem, riolit-tufának volt szíves meg- állapítani. A riolit-tufának ezt az előfordulását nem annyira az új lelőhely miatt említem meg, hanem azért, hogy a fölsőeocénből eddig a Budai-hegység területén, csak olyan trachit kitörési maradványokat ismertünk, amelyekből a kvarc hiányzott.! Kvarctartalmú trachit-tufákat pedig csak az alsó oligocén-rétegek között írtak le eddig a megfigyelők s így adatom az első, amely minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a Budai-hegység területén, vagy annak közelében föltételezett kvarctrachit-vulkán, már a felsőeocénben megkezdette működését, mert kiszórt anyaga e kor tengerének üledékei között, a briozoumos márgában fordul elő. Tehát újabb ismereteink szerint a felsőeocén elejéről a kvarcnélküli trachit-kitörések nyomai vannak a Budai-hegységben, míg a második felében, vagyis jobban mondva a vége felé már a kvarctrachit, riolit-tufák leülepedése is megkezdődött s ez az alsó oligocénben többször egymásután ismétlődött. Kelt Budapesten 1910 november hónap 8-án. 1 KocH ANTAL dr.: Új adatok trachytanyagnak a budavidéki ó-harmadkori üledékekben való előfordulásához. Földtani Közlöny XXXVIII. köt. 256. 1. KÖZLEMÉNYEK A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁBÓL. 1912. ÉVFOLYAM 3. FÜZET. SZERKESZTI: KADIGÓ OTTOKÁR dr. ELŐADÓ. A Magyarhoni Földtani Társulat Barlang- kutató Bizottsága szomorodott szívvel jelenti, hogy első elnöke SIEGMETH KÁROLY a Ferenc József-rend lovagja, nyug. m, kir. államvasuti igazgató-helyettes; f. évi április hó 21-én reggel, 67 éves korában hosszabb betegeskedés után Munkácson elhunyt. A. megboldogult temetése április hó 23-án délután volt Munkácson, a hol a Földtani Társulatot és a Barlang- kutató Bizottságot HORUSITZKY HENRIK, választ- mányi és bizottsági tag képviselte és ravatalára koszorút helyezett. Budapesten, 1912. év május hónap 1-én. Áldott legyen emléke ! Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912 31 A PROPASZTA SZURDOK BARLANGEREDETE. Írta VARGHA GYÖRGY dr. — A 40. ábrával. — Zernesttől délnyugatra a Királykő aljában ered a Riul-patak, amelynek szurdokszerű völgyét Propaszta néven ismerik és úgy szépsége, mint érde- kessége miatt a környéken sokan felkeresik. Ezt a völgyet látogattam meg a mult nyáron s igyekszem eredetét, keletkezését röviden ismertetni. A Királykő-csoport az úgynevezett Brassói hegyek nyugati szélén van s mintegy átmenetet képez a Tömösi-szorosig terjedő Kárpátok lánca s a Déli- Kárpátok kristályos tömege között. A hegyvidék alapját kristályos kőzetek alkotják, amelyek Zernest mellett a Barca-patak völgyében kibuknak a jura és kréta korú mészkövek alól. A magas csúcsok üledékesek; a Bucsecs cenc- man rétegekből, a Királykő tithon és neocom mészkövekből áll, mint azt Popovici-HÁTZzEG román geológus 1 : 200,000 mértékü geológiai térképén látjuk. A Riul-pataknak az a része, amelyik Zernestől délnyugat felé terjed, egészen addig, míg hatalmas kanyarulattal észak felé nem fordul, a tithon meszek vidéke, míg a felsőbb hármas szurdoki rész már a vékony rétegzetű cenoman mészköveiben van, hol szebbnél szebb gyűrődések, vetődések vonják magukra a figyelmünket. A Propaszta legszebb része a tithon mészkövön van s kétségtelen, hogy egykori földalatti patak barlangjáratainak beszakadása folytán keletkezett. Zernesttől 5 km-re, hol Munteanu alpesi falu felé visz fel egy ösvény (858 m) keződik a völgy típusos része, innen vagy 1 km távolságra talál- juk a barlangvölgy bejáratát (867 m), ahol kissé fordul a völgy s alig két méter széles sziklakapun lépünk be, mely felettünk vagy 30—40 m 6 ma- gasságig meredeken, sima sziklaoldalakkal emelkedik fel. A külső részen a tiul völgye szélesebb, az oldalak lankásabbak, sok a törmelék az oldalakon is; itt a kevés növényzet közül emelkednek ki a kőszálak, addig a Propasztá- ban a meredek sziklafalak, több helyütt függő sziklafalak lógnak a völgy felett, leszakadással fenyegetve a járó-kelőt; több helyütt sziklatömbök hevernek, amelyek nem is nagyon régen zuhantak alá, hisz még a fű sem verhette meg lábát közöttük. Befelé hajló oldalfalaik emlékeztetnek a barlangboltozatokra ; számos helyen, különösen a fordulóknál barlangszerű vízkivájások vannak a Propaszta alján, hol a még barlangban folyó víz kikezdte az oldalat. Ilyen- szerű üreg különösen az 1. sz. helyen látható, ahol két felső ág torkollik össze egy tág szoba nagyságú boltozatos kőfülkét alkot, kisebb a 2. számú üreg. Mindkét üregnek befelé menő folytatásuk nincs s most a pásztorok A PROPASZTA SZURDOK BARLANG-EREDETE. 459 pihenő helye, hol a román pásztor kulturának szegényes nyomait lelhetjük fel. Érdekes a két boltozatos rész közt a Királykő felé az oldalkapú, amelyik vagy 5—6 m hosszan az oldalfalban visz keresztül. De legtanulságosabbak a kürtők. A tithon meszes területen az oldalakon fenn, lent a fenéknél mindenütt kürtőnyílásokat látunk; talán 50—60 ily nyílás van, amelyek mind az egykori barlangjáratba nyiltak be. Az alulnyilók közül egy párba be is mehettem 1—2 m-re, hol a kürtő fel a tetőig függő- legesen meredt 30—40 m magasságig s többnél látható volt az égbolt ziman- kós szürke színe is. Hogy a barlangbedőlés nem lehet túlrégi, azt az erozió kicsiny volta s a kürtők épsége mutatja; az oldalon láttam egy a tetőről HDdancza tv. gy ÖLJ 7E S Zernest ga ZEESS KALLÓ 2$0S6 S CT 0 é0el 2 a SES S SS j Key DG k KA 9. D 5 6 Sz 6 d pigogos k 5; 0085 Sh, Köfejtő cégé Cox. / EVZS 0. SK SÖKŐ VS hl AG, Se 3 Ox bef , 40. ábra. A Propaszta szurdok helyrajzi térképe. Magyarázat : K — kristályos palák ; J.C, — tithon és neokom korú mészkő ; C, — cenomán korú meszes homokkő. lefutó kürtőt, amely végig ketté vált s mint a leszakadt kémény egyik fele, érdekes részlete a völgynek. A völgy sziklafalas részlete, a tiítnhon meszekben terjed s kb. 2—242 km hosszú, míg azon túl a cenoman részekben inkább szaggatott, a völgy mere- dekebb lesz s csakhamar véget ér a bevágódás. A Propasztán végig jelenleg víz nem folyik. Az 1 : 25,000 katonai tér- kép az 1—2. sz. kőfülkék közt patakot jelez, most itt is száraz a völgyfenék, amely apróra tört kaviccsal borított, amelyen egy jó darabig tán szálfahordó kocsik is jártak, mikor az erdőket irtották a Királykő oldalán. Az 1. sz. köfülkétől északra csobogást hallani; itt elég bővízű patak tűnik fel, amely szikláról-sziklára bukva végre fatörmelékek közt tűnik el a sziklák közé. Bár amikor a Propasztát jártam, sőt előtte is pár napon át esett az eső, a Si 460 Dr VARGHA GYÖRGY völgyön le másutt lefutó vizet mégsem láttam. Hol a barlangeredetű völgy be- járata van, ott kis erecske csorog alá a sziklafalon a Magurai tetőkről, mert a Propaszta felett nagyon lankás planinák vannak, hol számos oláh tanya van, kitünő füves térségekkel, honnan az emberi hang többszörösen megerősödve ér le a fenékre. A leeső víz itt 50 m-nyire sem folyik, már is eltűnik a kö- vek közt. Ha azt kérdjük, hogy a csapadék hol folyik alá, feleletünk egyszerű : a barlangvölgy kialakulása után, a víz oldó hatása a fenékre tovább is műkö- désben volt, s mihelyt a lefutó vizek mélyebb lefutású kürtőket értek el, ter- mészetesen azon igyekeznek tova folyni. Hogy ez tényleg így van, arra fényes bizonyítékul szolgálnak azok a bővízű források, amelyek négy helyen is fakad- nak a Riul-patak völgyének oldalán. A 858 m magasságú helyen fakad az első A forrás, amely a Riul eredete is, sokkal bőségesebbek azonban a B és C ponton felfakadó vi-ek, hol 6—8 nyíláson át karvastagságban folyik ki a víz oly vehemenciával, hogy az utat elönti teljesen, nem tudva lefolyni bővebb esőzésű időben azon az út alatti átereszen, amelyet a lakosság készített. A harmadik bővízű forrás az üzemben nem levő fafűrész közelében van (D). Az alig 2 km-es patak t. i. nagy gőzfűrészt tartott üzemben. Az 1. sz. helyen eltűnő patak s az A vagy a B, GC források közt az összefüggés kétségtelen s bizonyára akár vízfestéssel, akár sóoldattal vagy kőolajjal azt ki is lehetne könnyen mutatni. A Propaszta érdekes geofizikai jelenség, amelyet méltán állíthatunk a. többi barlangeredetű, mint a szádellői, áji, tordai stb. völgyeink mellé, s minthogy a Propasztán a barlangeredetnek. oly szép és ép bizonyítékait kap- juk, amelyek a szádellőin, ájin bizony már az erozió folytán enyészetnek indultak, a Propaszta felkeltheti a barlangkutató bizottság érdeklődését is. Mert nemcsak a mostani barlangokkal kell foglalkoznunk, hanem azokkal a jelenségekkel is, amelyekből barlang kialakulhat, valamint azzal is, hogy mivé válnak idővel a barlangjáratok. S ez utóbbinak fényes példáját mutatja. a Propaszta. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁNAK 1911. ÉVI JELENTÉSE. A Barlangkutató Bizottságnak belső munkássága az 1911. évben bizottsági ülések tartásából, szakszerű és népszerű előadások ren- dezéséből, ismertető dolgozatok közrebocsájtásából és a barlangkatalógus össze állításából ; külső munkássága pedig barlangok kutatásából állott. A Bizottság a letünt évben mindössze öt bizottsági ülést tartott, melye- ken elsősorban hivatalos ügyeit tárgyalta. E tárgyalások hű képét a cKöz- leményekv-ben megjelent jegyzőkönyvi kivonatok adják, úgy hogy ezek ismételt ismertetésétől elállhatunk. Ezen a helyen óhajtjuk felemlíteni, hogy az év folyamán három új tag választatott meg, úgy hogy a Bizottságnak ebben az évben a három tiszti tagon kívül 5 tiszteleti, 26 bizottsági és 8 külső, tehát összesen 42 tagja volt. A Bizottság munkásságának egy része szakszerű előadások tar- tásából állott. Az előadások nagyobb részét bizottsági üléseken, kisebb részét pedig társulati szaküléseken tartottuk. A bizottsági üléseken a következő előadások kerültek sorra: ScHoLTrz P. K.: A pesthidegkuti Remetehegyi barlang ismertetése. — Kapió O. dr.: A Puskaporosi kőfülkében végzett próbaásatás eredményei. — HERMman 0.: A borsodi paleolit ügye. — CHoL- noxy J. dr.: Az Alföldre nyíló barlangok kutatásának jelen- tőségéről. — Báró Nyáry A. dr.: A Felfalusi barlang felásatá: sának eredményei. Pávar V. F. dr.: Néhány irodalmunk ban még eddig nem szereplő barlany ismertetése. — Kapró O. dr. : A répáshutai Balla barlangban végzett ásatások ered- ményei. — ScHorrz P. K.: A vecsembükki zsombólyukak. A társulati szaküléseken a következő előadások voltak napirenden: Kapié 0. dr.: A Bükkhegység ősemberének egy újabb lakó- helye. — HrIrLEBRAnD J. dr.: Az ősember csontjai a Bükkhegy- ség Balla barlangjában. — ScHRETER 7. dr.: A komárniki bar- lang Krassó-Szörény vármegyében. A szakszerű előadásokon kívül a Földtani Intézet előadótermében meg- hivott közönség előtt a következő népszerű előadás hangzott el: SixGmErH K.: A gömör-szepesi barlangvidék (140 vetített képpel). Ezek szerint a Barlangkutató Bizottság ebben az évben 12 szpeleológiai vonatkozású előadást tartott. A bizottsági üléseket a m. kir. Földtani Intézet elő- adótermében tartottuk, melyet erre a célra a nevezett intézet igazgatósága min- denkor a legnagyobb készséggel rendelkezésünkre bocsájtotta, mely szívességet 452 A BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁG 1911. ÉVI JELENTÉSE. ezen a helyen is az intézet mindkét igazgatójának Lóczy LaJos dr. egyet. tanár és SzorrácH Tamás dr. kir. tanácsos uraknak a legjobban köszönjük. A Bizottság munkásságának másik része a c Közlemények, -ben megjelent dolgozatokban tükröződik vissza. A körülbelül 1/2 nyomtatott ívnyi terjedelem- ben megjelent négy füzet a következő hét dolgozatot tartalmazza : HERMAN O. : Előadás a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának 1911 február 6-iki ülésén, melyben a borsodi paleolit ügyét tárgyalja. — Warrexwyr L. báróné: Új barlang Fajno- ráci község határában. — HiIrLEBRAnD J. dr.: A répáshutai Balla barlangban talált diluviális gyermekcsontok marad- ványai. — Báró Nyány A. dr. : A Felfalusi barlang ismertetése. — Kapi 0. dr.: Jelentés az aggteleki Baradla barlangban 1910-ben végzett rendszeres ásatásokról. BÁVAS a VT KElneSt Néhány irodalmunkban még nem szereplő barlang ismer- tetése. — HILLEBRAND J. dr.: A Szeleta barlangot kitöltő réte- gek geológiai koráról. A felsorolt dolgozatok a Földtani Közlöny külön szpeleológiai rovatában jelentek meg; ezeknek kinyomatási költségét a Földtani Társulat fedezte, a rovat főszerkesztését Papp KáRonv dr. társulati elsőtitkár és VoGL VIKTOR dr. társulati másodtitkár végezték. Fáradozásukat ezen a helyen is köszönjük. A Bizottság munkásságához tartozik a megelőző évben megkezdett bar- langkatalógus összeállítása is, amelynek szerkesztése körül SIEGMETH KÁROLY elnök és HoRusirzky HENRIK tagtárs urak fáradoztak. Idei munkásságuknak legnagyobb részét a katalógushoz melléklendő barlangtérkép összeállítása kötötte le. A térkép teljesen elkészült, kartografiai kidolgozása 200 K igényelt. Az adatok gyüjtése ebben az évben sem szünetelt és előreláthatólag még a jövő évben is tartani fog. A Bizottság munkásságának legnagyobb részét végre a külső kutatások foglalták le. E kutatások eredményét a következőkben egyenkint fogjuk ismertetni 1. Az aggteleki Baradla barlang elülső részének fel- ásatása. Az ásatásokat Kaprié OTTOKÁR dr. előadó és FIXxGER BÉLA tagtárs urak vezették. Egy heti együttes munkálkodás után az utóbbi kutató az ása- tásokat önállóan vezette. Az idei ásatások főképen a Pitvarban történtek, ahol a mult évben kiásott területhez csatlakozva 52 m? darabot 1 m mélységig a meddő diluviális agyagig ásattuk fel. A Folyosóban és Csontházban ugyancsak a mult évben kiásott terület mellett 24 m? darab lett felásva. Ásatásaink kizárólag az alluviumban mozogtak, minthogy az alatta levő diluviális agyag-, homok- és kavics-lerakodás, a mult évi tapasztalataink szerint meddőnek bizonyult. A kiásott tárgyak közül az idén is az archeológiai anyag, nevezete- sen az agyagipar volt a leggyakoribb. Ezen kívül számos bronztárgy és csont- ból csiszolt eszközök is találtattak. A paleontológiai anyagot kizárólag a tűz- helyekben eltemetett recens háziállatok feltört csonttöredékei képviselik. Az antropológiai anyag egy teljesen megmaradt állkapcsos koponyával és számos egyéb emberi csonttal gyarapodott. Az idei ásatások 600 K költségbe kerültek ; A BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁG 1911. ÉVI JELENTÉSE. 463 ezek fedezésére a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya 500 koronát adományozott, a Tudományos Akadémia adományából pedig ezekre az ásatá- sokra 100 koronát használtunk fel. 9. A kecsői barlangok kutatása Gömör vármegyében. Kapcsolatban az aggteleki Baradla barlang felásatásával Kapió OTTOKÁR dr. előadó a szomszédos Kecső község határában levő Domica-barlangot, Büdöstói-barlangot és Siegmeth-barlangot kutatta. Mind a három barlangnak átkutatása térképezése és felmérése elkészült. A Siegmeth- barlangban számos embercsont is találtatott, amelyek valószínüleg a neolit vagy bronzkori emberektől származnak. A szóban levő barlangokról a kutató külön jelentésben fog részletesen beszámolni. 3.A szilicei szilasi, pelsőci és tornai fennsík barlang- jainak bejárása. A felsorolt területek barlangjainak bejárására és tér- képezésére STRÓMPL GÁBOR dr. tagtársunk kapott megbízást. STRöMPL dr. hely- színi kutatásai július hó második felébe és augusztus hó elejére esnek, mely idő alatt a következő vidékek és községek barlangjait sikerült térképezve bejárni: A Pelsőci fennsíkon Pelsőce város határában 15, Gencs község határában 1 és Szalóe község határában 1, összesen 17 barlang van. A Szilicei fennsíkon Szilice község határában 7, Jólesz község határában 4, Szádvárborsa község határában 10. Kecső község határában 6, Aggtelek község határában 4, Jósvafő község határában 3 és Jablonca község határában 1, összesen 35 barlang van. A Szilasi fennsíkon Szádalmás község határában 2, Szilas község határában 3 és Tornaszentandrás község határában 1, összesen 6 barlang van. A Tornai fennsíkon Baunka község határában 6, Szádelő közseg határában 4, Áj község határában 2, Áj falucska község határában 3, Szepsi község határában 1, Jászó község határában 2 és Dedrőd község határában 1, összesen 19 barlang van. A felsoroltak szerint STRÖMPL GáBoR dr. tagtársunknak a nyár folyamán mindössze 77 barlangot sikerült részben bejárni, részben pedig csak feljegyezni. A bejárt barlangoknak tüzetesebb ismertetése legközelebb a cKözlemények;- ben fog megjelenni. 4. A vecsembükki barlangok felkeresése és kutatása. Gróf HADpIxk János, volt államtitkár Jr Ő Excellenciájának különös kívánságára a Bizottság a fenti barlangok kutatását is tervbe vette s minthogy ezek a barlangok mind oly természetűek, hogy bemászásuk túristai ügyességet kívánnak, felkértük túrista tagtársainkat JoRDpÁN KáRoLry dr. alelnökünket, ScHoLrz PÁL KoRNÉL és BEKEY IMRE GásoRk tagtársainkat, hogy a nevezett barlangokat fel- keressék és tudományos átkutatásokra a tájékoztató előmunkálatokat megtegyék. A kiszállás tényleg megtörtént s az említett tagtársak június hó 10-től 13-ig mindössze 12 barlangot jártak be, ezeket átkutatva, térképezve és lefényképezve. A kutatások eredményéről ScHorrz PáL KoRNÉL úr számolt be a Bizottságnak. A bejárt barlangok tudományos átkutatása a jövő esztendőnek van fenntartva. A kutatások költségei 200 K-t tesznek ki, mely összeget gróf HADIx János volt államtitkár Úr Ő Excellenciája volt kegyes fedezni és kutató tagtársainkat 464 A BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁG 1911. ÉVI JELENTÉSE. ezen kívül teljesen ellátni, míg JoRpáN KÁáRonY dr. alelnökünk saját költségein kutatott. Tagtársainkat ezen kívül PovxGgácz JExő komjáti nagybirtokos, Koós JózsEr zsarnói nagybirtokos és ifj. GEDEON ALADÁR országgyűlési képviselő urak a legmesszebbmenő támogatásban részesítették, miért is pártfogó támogatóinknak ezen a helyen is hálás köszönetet mondunk. 5. A Katalinpusztai Gyadaköz nevű sziklaüreg fel- keresése. BTÉGER PáL honvédhuszár százados szíves értesítése alapján a Bizottság Pávar VaJwa FERExnc dr. tagtársunkat bízta meg, hogy a fent említett üreget felkeresse. Pávari dr. május hó elején tényleg Vácra utazott és a szá- zados úr szíves kalauzolása mellett, amennyire az üreg eliszapoltsága meg- engedte, át is kutatta. A kiszállás költségei 4 kor. 40 fill. tesznek ki. Jelentésünk végsoraihoz jutva nem mulaszthatjuk el, hogy mindazoknak, akik ebben az évben ügyünket bármilyen irányban elősegíteni sziveskedtek, köszönetet mondjunk. Hálás köszönettel tartozunk első sorban a Magyarhoni Földtani Társulat választmányának sokoldalú szellemi és anyagi támogatásáért. Különös köszönettel tartozunk a Magyar Tudományos Akadémiának. a Nem- zeti Múzeum Néprajzi Osztályának, gróf HADIK Jásos Ő Exeellenciájának és Koós JózsEr nagybirtokos úrnak szintén anyagi támogatásukért. Kelt Budapesten 1912 február hó 1-én. Kapró OTTOKÁR dr., SIEGMETH KÁROLY, előadó. elnök. A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának vagyoni állása 1911-ben. Mélyen tisztelt Bizottság ! A folyó évi jannár hó 14-én tartott bizottsági ülésen nyert számvizsgálói megbizásnak eleget tettünk és pedig folyó év január hó 14-én Kapió OTTOKÁR dr. előadó úrnál levő barlangásatási és bizottsági kiadásokat vizs- gáltuk át és legnagyobb rendben találtuk. Folyó év január hó 21-én a Magyarhoni Földtani Társulat pénztárosánál, ASCHER ANTAL úrnál jelentünk meg, aki a Bizott- ság pénztári teendőit is végzi, az elszámolásokat itt is a legnagyobb rendben talál- tuk. A végelszámolás a megvizsgáltak után a következő : Bevétel : 1. A Magyar Tudományos Akadémia 1910. évi adománya .. .. .. 500 K. — f. 2. A Magyar Tudományos Akadémia 1911. évi adománya. .. .. 500 c — a 3. A Néprajzi Múzeum 1911. évi adománya... .. té VETI OV NA 4. A Magyarhoni Földtani Társulat 1911. évi adománya EE téesz 500 c — e 9. Gróf ETADIK JÁNOSGAdONTÁNY A es átka Es ME EEE sz 1200. a — 4 6. Koós JózsEF adománya .. 1004 elszált Összesen 2300-RKSE E A BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁG MUNKATERVE ÉS KÖLTSÉGVETÉSE 1912-RE. 465 Kiadás : 1. Tiszteletdíjak ismertetésekért (barlangkatalógusba) — . sa, TARR 7051 2. Térképek vásárlása és rajzolása (barlangkatalógus részére) DD a — a 3. Tiszteletdíj az előadónak 1911. évre sé és s MOT e 4. A Baradlabarlang kutatásának költségei. .. 600 c — a 5. A szilicei, szilasi, pelsőci és tornai barlangok jntatása Szt a 300 4 — a 6. A vecsembükki zsombolyukak kutatása sze éz elozes 200 c — a 7. Tiszteletdíj a r:Közleményekv-be való Írásért .. sz E ZSOV ES 8. Fényképek és diapozitivek készítése ; ESETT ÉS 8 99 c 35 c 9. Irodai cikkek és póstailletmények.. u .. -. . 3 És 44 c 08 c 10. Kisebb kiadások ÉS sa 49 a 87 Összesen z1600/K5— T. Maradék : 1. A Magyar Tudományos Akadémia 1911. évi adománya .. 500 K. — f. 2. A Földtani Társulat 1911. évi adományából Zn ze 100 a — a 3. Koós JózsEF adománya . . 100 a — c Összesen 2 700 KZT. Maradék 700 K., azaz hétszáz korona, mely összeg a M. Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának 1912. évi január hó 1-én rendelkezésére áll. Ezen végelszámolást vagyunk bátrak bejelenteni és javasoljuk a mélyen tisztelt Bizottság- nak, hogy KAprió OTTOKÁR dr. előadó és ASCHER ANTAL pénztáros uraknak pontos és lelkiismeretes munkájukért jegyzőkönyvi köszönetet szavazni, valamint a felment- vényt az 1911. évre megadni méltóztassék. Ezennel számvizsgálói megbizásunknak eleget téve, kérjük részünkre is a felmentvény megadását. Budapest, 1912. évi február hó 1-én. PÁvAI VAJNA FERENC dr., SCHOLTZ PÁL KORNÉL, bizottsági tag: bizottsági tag. A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának munkaterve és költségvetése 1912-re. A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottsága az 1912. évben a következő teendőket tervezi: 1. A magyar korona országai területén előforduló barlangok ismertetése és a barlangtérkép kiegészítése. — 2. Az aggteleki Baradla-barlang kutatása és mono- grafiai leírása. A kutatások ebben az évben a következőkre szorítkoznának: A) Agg- telek vidékének geologiai felvétele. B) A barlang elülső részének felásatása. C) A Denevér-ág végső részének próbaszerű felásatása. D) A barlang morfologiai viszonyainak tanulmányozása. A. megirandó monografia előreláthatólag történelmi, morfologiai, biologiai, paleontologiai, antropologiai és arheologiai részből állana. — 3. A vecsembükki barlangok morfologiai viszonyainak tanulmányozása. —- 4. A Pál- völgyi barlang kutatása és monografiai leírása. A kutatások a következőkre terjed- nének: A) A barlang részletes felmérése és evvel kapcsolatban alaprajzok és met- szetek készítése. B) A barlang morfologiai viszonyainak tanulmányozása. C) A bar- 466 A BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁNAK MUNKATERVE ÉS KÖLTSÉGVETÉSE 1912-RE. lang üregeinek tanulmányozása és lefotografálása, A megirandó monografia történelmi, geologiai és morfologiai részből állana. — 5. A gellérthegyi sziklaüreg próba- szerű felásatása. — 6. A pilisszentléleki Klapeci barlang próbaszerű felásatása. — 7. A pozsonymegyei Detrekő-Váralja és borostyánkői barlangok kutatása, illetőleg felásatása. Az itt felsorolt teendők előreláthatólag a következő költségeket fogják igé- nyelni: 1. A Baradla-barlang kutatása 2 ve EZTET! SEN EZÉR Ne -- 15060 K. — f. 2. A vecsembükki barlangok kutatása. ő FL ezét 200 a — a 3. A Pálvölgyi barlang kutatása... .. ARENA RULE 130054 G 4. A gellérthegyi sziklaüreg JELL EŐSOKÉTÓ e ; 200 c — a 5. A Klapeci barlang próbaásatása . -. szi s 5 1000 ac — a 6. A pozsonymegyei barlangok kutatása . . . . — g 200 ZAK 7. Irodai szükségletek és kisebb kiadások - . .. — .. mm — — 100 a — a 8. Tiszteletdíj az előadónak — . -. EE EE 100 a — a Összesen! VEZETÁSGONKETESEE A költségek fedezésére a következő címekhez lehetne adományokért kéréssel fordulni : 1. Földtani Társulat .. .. szeti Ke se szt VSOÉRE SZT 2. Budapest Székesfőváros .. ÉLŐ ET e Zé a AVAR Ea e ARON SERÉR 3. Magyar Tudományos Akadémia seas sad B EVA NO RENRZSEE ZENG DANTE OTT Et EN Se EZ szele TB s ke 5007 st 5. Vallás- és közoktatásügyi miniszter .. .. .. azon áza a ZT000S KSZN 65 "Herceg PÁLFFY MIRLÓS— — ENE E Rel 100 a St TÜGTODOREÁROBYT UIGÁJOS A E SERT etet Ezt zt Nt ztás 210074 Se 8. Fennmaradt összeg 1911. évből E Vak áz ee EN kES 700 a — u Összesen .. .. 4900 K. — f. Kelt Budapesten, 1912 február hónap 1-én. KaApié OTTOKÁR dr., SIEGMETH KÁROLY, előadó. elnök. SUPPLEMENT XLII. BAND. JUNI 1912. 6. HBFT. DIE GRENZEN DER SIEBENBÜRGISCHEN MEZŐSÉG. Von Dr. KOLoMAN ERŐDI. — Mit der Fig. 38. — Herr IGwsarz Nagy, kgl. Technischer Rat, Chef des kel. ung. Kultur- ingenieur-Amtes in Nagyenyed, breitete bezüglich der genauen Feststellung der Grenzen der siebenbürgisehen Mezőség fünf Fragen vor das Sekre- tariat des Magyarhoni Földtani Társulat. Der Sekretár der Gesellschaft, mein Freund Herr Dr. KARL v. Papp, mit dem ich im Jahre 1906 die Mezőség zuerst durchforschte, übergab mir die Fragen behufs Beantwortung. Es bereitet mir eine besondere Freude, mich über die geographischen Grenzen der Mezőség auf den Spalten des Földtani Közlöny aussprechen zu dürfen, da ich mich seit sechs Jahren fast bestándig mit dieser Frage befasse. Ich sehe mich also dem Herrn Technischen Rat IGwarz Nagy zu aufrichtigem Dank ver- pflichtet, da er mir durch seine Fragen Gelegenheit gab meine Ansichten zu besprechen. Ich will nun im folgenden die Fragen reproduzieren und dieselben auch sofort beantworten. Fragen : 1. Ist unter der Benennung siebenbürger eMezőségxr die gegen- wártig bekannte Flöche geographisch derart richtig bestimmt, dab sich die Grenze S. bis Torda und bis zum Aranyos- und Maros-FluB, E. bis Maros-Vásárhely, Szászrégen und Teke, W. bis Kolozsvár und Szamos- újvár, N. bis Dés und Beszterce erstreckt ? 2. Erstrecken sich jene geologischen Schichten, welche die Mezőség bilden, auch auBerhalb des unter den Namen Mezőség genannten Ge- bietes? wenn ja, 3. wüáre es wissenschaftlicn geboten, das Gebiet der jetzigen Mezőség auBer den im Punkte 1. bestimmten Flöchen auch weiterhin auszudehnen ? 468 Dr: KOLOMAN ERŐDI 4. Gehört von den Komitaten Kisküküllő und Nagyküküllő etwaiges Gebiet zur Mezőség, wenn ja, welcher Teil? 5. Bildet die siebenbürger Mezőség geographisch ein alleinstehen- des, gesehlossenes Becken? Antworten : 1. Die Grenzenbestimmung der Mezőség ist eine sehr strittige Frage. Wir haben hierüber mehrere Abhandlungen. Graf SAMUEL Vass, HAavER und STACHE, JOHANN HUNFALVY, BLAsIus ORBÁN, LADISLAUS KÖvÁRI, Dr. LupwiG MÁRToNFI und JosEF ORNSTEIN haben die Grenzen der Mezőség von einander mehr oder weniger abweichend bestimmt. Einige suchten natürliche Grenzen : so bestimmte JoHANN HuwFaLvY ! als Grenze südlich Torda, den Aranyos- und Maros-FluB ; östlich gleich- falls die Maros, Marosvásárhely, Szászrégen und Teke ; westliceh Kolozsvár und Szamosújvár; nördlich Dés, Bethlen und Beszterce. Die FluBtüler dienten ihm zur Richtschmur. Den Lehrbüchern zufolge wurde diese Bestimmung allgemein bekannt. Didaktisch mag es richtig sein, aber wissenscbaftlich ist es nicht begründet. Es ist nicht richtig, dab wir nur den inneren Teil als Mezőség benennen, weil dort die Eigentümlich- keiten derselben sehr prágnant sind. Wo geographische Faktoren eine so wichtige Rolle spielen, dort kann diese Flöche auch als keine ethno- graphische Einheit benannt werden. Die Grenzen können nicht nach den Begriffen der dortigen Hinwohner bestimmt werden, weil die Wissen- schaft im Besitze des richtigen Leitfadens ist. Aus diesem Grunde folgte ich schon bei erster Gelegenheit ? denen, die bei der Flichenbestimmung der Mezőség die Geologie als Basis an- nahmen. AuBer der Entstehung und dem Alter dieses Gebietes berück- sichtigte ich auch die Morphologie, Topographie und das Wassersystem derselben. 2. Die Mezőség bildet den nördlichen und kleineren Teil des ter- tiüren siebenbürgisehen Beckens. Bei Beginn der Miozánzeit hat sich das Becken völlig geschlossen und die Schichten lagerten sich an den tieferen Stellen des Meeres. Die Schichten sind heute an der Oberfláche vorhanden.?" Wir können daher die Grenzen der Mezőség bis dorthin ausdehnen, 1 A Magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. II. Bd. S. 106 (1563). H. VIII—X. 2 ,Die Seen der Mezőség.s Földrajzi Közlemények. Jahrg. 1908. Bd. XXXVI. 3 Dr. Asrox KocH: Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgischen Landesteile. II. Neogene Abteilunc, 1900. DIE GRENZEN DER SIEBENBÜRGISCHEN MEZŐSÉG. 469 24" k. Greek 30 § ] ZZEZZZZATÁT I NN ST DAMN; aj e s zi Ft [ € ANNYI 10 eze 18 15 Fig. 38. Kartenskizze der siebenbürgisehen Mezőség, im Madstab I : 1.200,400. Erklárung: 1. Untere kristallinisehe Sehiefer; 2. Diabas; 3. Oberer Jurakalk ; 4. Eozüáne Schichten; 5. Oligozüne Schichten; 6. Untere mediterrane Schichten; 7. Leithakalk und litorale Schichten; 8. Obere mediterrane (mittleres Miozán), sog. Mezőséger Schichten ; 9. Dazittuff; 10. Dazit und Trachyt; 11. Sarmatische Schich- ten; 12. Diluvialer LöB; 13. Alluviale Ablagerungen ; 14. Grenzlinie der Mezőség ; 15. Komitatsgrenze ; 16—16. Wasserscheide der Szamos und Maros. bis wo die cMezőséger Schichteny an der Oberfláche dominieren. (Siehe die beigefügte Karte!) Westlich und nördlieh an den üuBeren Periferien der Dazit- tuffe, und zwar in Verfolgung nachgenannter Gemeinden: Kolozs- 470 Dr KOLOMAN ERŐDI vár—Papfalva—Sólyomkő—Moró- Alsó- und Felső - Töök— Szekeres-Törpény—Dés; — Alör—Gáncs-Borgóprund. Östlich wird die Gegend durch die jüngeren Sarmataschichten ab- gegrenzt, hier können wir die Gemeinden Borgóprund—Kissajó und Disznájó bestimmen. Ferner bildet das Marostal eine gute natürliche Grenze, weil es sich am Rande der aMezőséger Schichten) erstreckt. Aus dem Gebiete der Mezőség schlieBe ich aus: die Szász- régen—Libánfalvaer Bucht, so auch die sich lünglich hinziehen- den Teile des Nyárád- und 50mogy-Baches, weil in der angrenzen- den Gegend andere Schichten dominieren. Südwestlicn können wir die Grenze ziehen und zwar: von der Einmündung des Aranyosfílusses bis Gyéres und Torda am rechten Ufer des Flusses und von hier hingegen bis Pusztacsán. Die cMezőséger Schichteny bilden hier eine starke Ausbuchtung, aber einerseits wegen dem breiten alluvialisehen Ouertal des Aranyosflusses, anderseits wegen den umgebenden ülteren Schichten unterscheidet sich die Gegend von der so sehr eigentümlichen Mezőséger Landschaft. Aber keinesfalls gehört zur Mezőség das sich zwischen Pusztacsán—- Bós-Kolozsvár ausmündende Gebiet, welches aus Sarmataschichten zusammengesetzt ist. 3. Das Gebiet der Mezőség ist mithin viel gröbBer als gewöhnliech angenommen wurde, weil sich ihre charakteristischen Schichten west- lich über den Kisszamosfluss und nördlieh über den Nagy- szamosfluss hinausdehnen. Nach meiner Berechnung entspricht die Mezőség dem 42ten Teile des siebenbürger Beckens und dem l0-öten Teile von ganz Siebenbürgen. Die Fláche der Mezőség ist 5247 km?, d. h. 9573 Ouadratmeilen. Dieses Gebiet verteilt sich auf die Komitate: Torda-Aranyos, Kolozs, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód und Maros-Torda. 4. Die Komitate Kisküküllő und Nagyküküllő gehören mithin aus besagtem Grunde nicht zur Mezőség. 5. Die Mezőség bildet kein geschlossenes Becken. Am 6 Rande nördliech, westlich und östlich wird selbe durch Gebirgsland umgeben, südlich hingegen finden wir nur Hügel. Umsoeher ist sie eine geogra- phische Einheit. Die geohistorische Gleichheit ihrer Flüáche, die auffallende Gleichförmigkeit der Schichten, die spezielle Landsechaft und das Wassersystem verleihen ihr diesen Charakter. Budapest, den 7. Mai 1912. DIE RADIOAKTIVITÁT UND IHRE BEDEUTUNG IN DEN NEUEREN GEOLOGISCHEN UND GEOGRAPHISCHEN AUFFASSUNGEN. Von WALDEMAR ÜZEK. Die radioaktive Strahlung einiger Körper hat heute schon eine grobBe Bedeutung in unseren neueren geologisch-geographischen Auffassungen. Mein Bestreben ist die Schilderung aller derjenigen Erscheinungen, in welchen die Radioaktivitát als geologiseh-geographiseher Faktor bemerkenswert zum Vorschein tritt. Seit P. CugRrz und LaBoRDpE im Jabre 1903 auf experimentellem Wege den Nachweis gaben, dab Radiumverbindungen spontan und kontinuierlieh Wáirme entwickeln, welche sich ebensogut auf thermometrischem wie auf photo- graphischem und elektrisehem Wege erkennen löBt, sind wir jener Überzeugung, dab die radioaktiven Materien der Erde und der Sonne als Wirmeguellen dieser beiden Himmelskörper zu deuten sind. Wird angenommen, daB in der Erde und auf der Sonne ein Umwand- lungsprozeB vor sich geht von ühnlicher Art, wie er sich in den Radioele- menten abspielt, so lüBt sich leicht verstehen, warum ihr Wármevorrat im DLaufe der Zeit keine merkliche Abnahme erleidet. Nach Cukres Untersuchungen entwickelt 1 g Radium stündlich ungefáhr 100 Grammkalorieen Würme. Auf Grund dieser Bestimmung rechnete WILsSoN aus, dab der Sonnenkörper 3-6 g Radium enthalten müBte, um die ausstrah- lende Energie ersetzen zu können. Im Spektrum der Sonne gelang es bisher noch nicht die Radiumlinien aufzufinden, da aber das Vorhandensein von Helium — welches, wie bekannt, ein Umwandlungsprodukt des Radiums ist — schon bestimmt wurde, kann angenommen werden, dab im Kerne der Sonne auch Radium sich befinde. Mit Hilfe der Atomzerfalltheorie können wir auch über den Ursprung und das Alter der Wárme unseres Planeten Berechnungen machen. Die Erde enthült warscheinlich soviel radioaktive Materie, dab deren Energie den ge- samten — durch Ausstrahlung erfolgten — Wöürmeverlust ersetzen könnte. Die von der Oberfláche der Erde pro Sekunde abgegebene Wárme kann mit VÁ S TAR STR Ét bezeichnet werden (wo R den Radius der Erde, G den Temperaturgradienten der Erdoberfláche, K die mittlere Wöármeleitfáhigkeit des Erdkörpers bedeutet). Es sei mit 0" die von den in der Erde enthaltenen radioaktiven Ma- 472 WALDEMAR CZECK terien pro Sekunde erzeugte Wrme bezeichnet, mit g die in einer Sekunde auf ein m? fallende mittlere Wármeentwickelung, so ist Ist die Erde im Wármegleichgewicht, d. h. erzeugt sie ebensoviel Wárme, wie sie ausstrahlt, ist 0 E 04 É ; GYe und die entsprechenden Werte: K— 0-04, (G — 0-00037 LES eingesetzt, be- cent. fú kommen wir g — 71075 Grammkalorieen in der Sekunde auf ein m?, oder 2-2 xx 1077 Grammkalorieen auf dasselbe Volumen pro Jahr. Um so viel Wárme zu erzeugen, wáre genügend, wenn die Erde pro cm? 2107" g Radium enthalten würde. Nach den Berechnungen $Srgurrs ist der Radiuminhalt der Erdkruste ungefáhr 20mal so groB, ungeachtet der an- deren radioaktiven Materien, wie z. B. das Thorium, Uranium etc. Branxc fand den Radiuminhalt des Bodens für 1-5. 107?" g pro cm?. Die Beobachtungen führen uns den Beweis, dab die Aktivitát der Tonarten auf der Erdoberfláche gröBer ist, als die der tieferen Schichten. Über die Aktivitát der Gesteine machte besonders STgRurr ausgezeichnete Messungen. Nach seinen Untersuchungen sind die vulkanisch-granitischen Ge- steine am reichsten an Radium. Ihr Radiuminhalt scehwankt zwischen 10.108 g und 06.108 gin 1 g Gestein. Der Radiuminhalt der Sedimentgesteine ist durchsehnittlich 1"1.1078g pro 1 g Gestein. Versuchungen über das Bestimmen des Alters radioaktiver Substanzen wurden (besonders) von Srgurr, Borrwoop, neuerdings von A. HoLMEs gemacht. STRUTT folgert aus dem Mengenverhültnisse des Radium und des Helium der Gesteine und Mineralien auf deren Alter. BoLrrwoop untersuchte auf ühnliche Weise in zahlreichen Mineralien das Verháltnis des Pl und des U, welches er bei Mineralien geologisch egleichen Alters merklich gleich groB fand. Wir wissen, dab das Helium aus Uran und dessen Umwandlungspro- dukten entstammt und so, wenn das gesamte produzierte Helium im Mineral okkludiert bleibt, ist das Verháltnis von Helium und vom Blei — welches bei der Umwandlung radioaktiver Substanzen als Endprodukt entsteht — konstant und entspricht dem Verhültnis der Atomgewichte beider Elemente (32 : 206). Nach RurHERFoRps Berechnungen und Srgurrs experimentellen Befunden erzeugt 1 g Uran 1788. 1071! g Helium pro Jahr. Dieser Heliummenge ent- spricht nach vorigem Verhültnisse 1722. 107" g Blei. Wenn wir also in einem Mineral oder Gestein den Urangehalt kennen und dessen Bleigehalt bestimmen, das gesuchte Álter. § PI 1 so gibt uns der Ausdruck T "19277 DIE RADIOAKTIVITÁT UND IHRE BEDEUTUNG,. 473 Mit diesem Verfahren bestrebt sich A. HozmEs das Alter der Gesteine und Mineralien zu bestimmen. Die Radioaktivitát ist nicht nur die Eigenschaft der massiven Erdrinde, sondern auch die des Wassers. Der Gehalt an Emanation ist in den Thermalguellen im allgemeinen gröbBer als in den kalten Ouellen. Von den inlündischen Ouellen ist besonders die radioaktive Bigenschaft der Pöstyéner und Budapester bemerkenswert. Die Strahlungsfáhigkeit der Ouellen stammt entweder von den im Wasser befindlichen radioaktiven Substanzen (Radium, Thorium), oder die in ihnen enthaltene Emanation nimmt ihren Ursprung in jenen Erdschichten, aus welchen das Wasser hervorguillt; in diesen Füllen handelt es sich also von induzierter Aktivitát. Das Sediment solcher Ouellen ist gewöhnlich reich an radioaktiven Salzen. Die Aktivitát des FluBwassers nimmt von der Ouelle abgegangen be- stündig ab, so da8 sie in dem Wasser der Büche, Flüsse und der Teiche ge- wöhnlich kaum ausweisbar ist. Die Ursache dieser Erscheinung ist, daB die Aktivitát verursachende Emanation wáhrend kurzer Zeit vollstándig versehwindet. Die Untersuchungen über die Radioaktivitát des Meerwassers gaben ent- gegengesetzte Ergebnisse. Nach SreRurr ist in 1 g Meerwasser 450mal weniger Radium als in 1 g Gestein. Die Emanation des Meerwassers rührt wahrscheinlich von den radio- aktiven Substanzen des Meerbodens her. Zur Richtigkeit dieser Auffassung wird von den experimentellen Ergebnissen Jornys Beweis gegeben. Er fand nümlich, daB die Aktivitát des Wassers immer dieselbe war, wie die des aus dem Meeresgrund heraufgebrachten Schlammes. Die Petroleumguellen sind auch radioaktiv und zwar von einer viel grölBeren Intensítát als die gewöhnlichen Ouellen. Die atmosphárische Aktivitát ist im engen Zusammenhang mit der Akti- vitát des Bodens. Der Emanationsgehalt verursacht die Jonisation der Luft, welche bei der Erklárung zahlreicher atmosphürischen Erscheinungen von groBer Bedeutung ist. S0 z. B. versuchten LEwARD, hauptsüchlieh aber Wirsowx auch den Nieder- sehlag und die Entstehung des Regens mit dem radioaktiven Verhalten der Luft zu erkláren. Neuerdings wird auch das Polarlicht als ein Etffekt der Radioaktivitüt angesehen, und es ist nicht unmöglich, dab auch die Lichterscheinungen, welche bei einigen Erdbeben beobaechtet wurden, als solche gelten können. Budapest, den 22 April 1912. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. a2 ÜBER EIN VORKOMMEN VON OUARZTRAGHYT (REYOLITH)-TUFF AM MÁTYÁSBERG BEI BUDAPEST, Von Dr. FR. v. PÁvaYr-VAJNa. — Mit der Figur 39. — Auf eine freundliche Hinladung nahm ich am 5. Mürz 1910 an einer Exkursion teil, die Herr Chefgeolog P. TREirz mit seinen Hörern auf den Fig. 39. Ouarztrachyt (Rhyolith)-Tuff im Bryozoenmergel des Mátyásberg. Mátyásberg und auf das Kisczeller Plateau unternahm. Auf dieser Exkursion fanden wir an der gegen die Donau zu abfallenden Wand des östlichen Stein- bruches am Matyásberg zwischen den Schichten des Bryozoenmergels im Han- genden des Orbitoidenkalkes eine durchschnittlieh zwei-drei Fingerbreite weile, stellenweise rötliche, stark guarzhaltige Tuffschicht. Am 13. desselben Monats stellten wir gelegentlich einer von Herrn Prof. A. Kocn hierher geleiteten Exkursion fest, dab der durch and durch zerbrochene und dislozierte Mergel samt der zwischengelagerten Tuffsehicht unter 307 gegen SSE einfüllt. Auf ÜBER EIN VORKOMMEN VON OUARZTRACHYT (RHYOLITH)-TUFF BEI BUDAPEST. 475 der oberen Schichtflüche des Tuffes erfolgte eine Rutschung des hangenden Bryozoenmergels, wodurch die obere Schichtfláche des Tuffes teils poliert wurde, teils aber darauf Linien eingeritzt wurden; dies ist aucb an einigen Hand- stücken schön zu beobachten. Die ziemlieh dichte Tuffschicht ist etwa in der Mitte des Aufschlusses in ungefáhr zwanzig Meter Lünge zu beobachten, der Fallrichtung zu keilt sie in etwa zwei Meter Höhe aus. Dieser Tuff wurde von einem unserer Petrographen, dem ich das Gestein zur Ansicht übergab, als Rhyolithtuff bestimmt. Bei diesem Vorkommen von Rhyolithtuff will ich hier weniger auf den Umstand Gewicht legen, dab es sich dabei um einen neuen Fundort handelt, sondern ich erwühne es in erster Reihe deshalb, weil wir aus dem Búdaer Gebirge bisher nur solche Reste von Trachyteruptionen kennen, aus welchen Ouarz fehlt.? Ouarzführende Trachyttuffe waren bisher nur aus dem unteren Oli- gozün bekannt, so daB vorliegende Beobachtung der erste untrügliche Beweis dafür ist, dab der im Budaer Gebirge oder in dessen Nöhe gewesene Ouarz- trachytvulkan seine Tötigkeit bereits im oberen Hozán begonnen hat, da sich das Material dieser Eruption bereits zwischen obereozánen Schichten, im Bryo- zoenmergel findet. Nach den neueren Beobachtungen gibt es also im Budaer Gebirge aus dem ersten Teil des oberen Hozáns Spuren von guarzfreien Trachyteruptionen, wührend gegen Ende des oberen Eozüns bereits die Ablagerung von Ouarz- trachyt (Rhyolith)-Tuffen beginnt, die sich dann wáhrend des Oligozáns mehr- mals wiederholt. Budapest, den 8. Nov. 1910. 1 A. KocH: Neue Beitrüge zu dem Vorkommen von Trachytmaterial in den alttertiüren Ablagerungen des Budapester Gebirges. Földtani Közlöny, Bd. XXXVIII, S. 381. 324 MITTEILUNGEN AUS DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. JAHRGANG 1912. -—— HEFT 3. REDAKTEUR : Dr. OTTOKAR KADIÓ REFERENT. Die Höhlenforschungskommission der Ungarischen Geologischen Gesellschaft zeigt traurigen Herzens an, dass ihr erster Prásident Herr KARL von SIEGMETH Vizedirektor der kel. ung. Staatsbahnen i. R. Ritter des Franz Josef-Ordens am 21. April 1. Jahres morgens im 67-ten Lebensjahre seinem lángeren Siechtum erlegen ist. Das Begrábnis fand am 23. April nachmittag in Munkács statt, wo die Gesellschaft und die Höhlen- forschungskommission durch das Ausschuss- und Kom- missionsmitglied Herrn HEINRICH HORUSITZKY vertreten wurde, der auf die Bahre einen Kranz ge- legt hat. Budapest, den 1. Mai 1912. Gesegnet sei sein Andenken ! DER HÖHLENURSPRUNG DES PROPASZTA ENGPASSES. Von Dr. GEoRG VARGHA. — Mit der Figur 40. — Am FuBe des Királykő, südlieh von Zernest entspringt der Bach Riul. dessen interessanter engpabBförmiger Talabsehnitt wegen seiner Schönheit viel- fach besucht und von der dortigen Bevölkerung Propaszta genannt wird Dieses Tal habe ich im vergangenen Sommer besucht und werde versuchen dessen Ursprung und Entstehung etwas nüher besprechen. Die Gebirgsgruppe Királykő befindet sich am westlichen Rande des enannten Brassóersog Gebirgszuges und bildet gewissermaBen einen Übergnag wischen der bis zum Tömöser-Klamm reichenden Karpathenkette und dem, kristallinischen Massiv der Südkarpathen. Das Grundgebirge besteht aus kristallinisehem Gestein, welches bei Zernest im Tale des Baches Barca auf- geschlossen unter dem Jura und der Kreide gelegen erscheint. Die hohen Gipfel werden von Sedimentgestein eingenommen; den Bucsecs durchziehen Cenomanschichten, der Királykő besteht aus Tithon- und Neokomkalken, wie dies aus der geologisehen Karte 1 : 200.000 des rumánisehen Geologen PopPo- viciI-HATZEG zu entnehmen ist. Als Propaszta wird jener Teil des Riulbaches bezeichnet, der sich süd- westlich erstreckend in einer müchtigen Krümmung nördlich wendet und in das Gebiet der Tithonkalke reicht, wührend der obere dreiteilige Abschnitt des Engpasses schon dem dünngeschichteten, vielfach gefalteten und zer- klüfteten Cenomankalk angehört. Die schönste Partie der Propaszta ist der im Tithonkalk sich befindende Abschnitt, der unzweifelhaft als Binsturz unter- irdiseher Höhlengünge angesehen werden muB. Der typische Talabschnitt beginnt 5 km entfernt von Zernest, dort wo der Fubweg (858 m) aus dem Tal zum Gebirgsweiler Munteanu führt, von hieraus 1 km weit im Tale aufwürts gehend beginnt der Eingang (867 m) zum eigentliehen Höhlental, ein zwei Meter breites, beiderseits ungefáhr 30—40 m hoch und steil emporsteigendes Felstor. Whrend der untere Lauf des Riulbaches ziemlieh breit, die Abhünge ansteigend und mit Trümmer und einer kürglichen Vegetation bedeckt ist, begleiten die Propaszta steil empor- ragende kahle Felswánde, die den dort weilenden Besucher mit Absturz be- drohen. Einzelne sich einwürts krümmende Seitenwünde erinnern an Höhlen- wölbungen; an zahlreichen Stellen, besonders bei Talkrümmungen befinden sich am unteren Teil der Propaszta höhlenföőrmige Auswaschungen, die noch 478 D: GEORG VARGHA wáhrend des FEinsturzes der Höhlengánge ausgewaschen worden sind. Ein derartiger Hohlraum befindet sich an der mit 1. bezeichneten Stelle, wo zwei obere zusammentreffende Aste einen gewölbten Hohlraum bilden, kleiner ist die mit 2. bezeichnete Nische. jeide Höhlungen besitzen geringe Ausdehnung und werden gegenwürtig von den rumünischen Hirten als Schlupfwinkel verwendet. Interessant ist das zwischen den beiden gewölbigen Teilen sich befindende und dem Királykő zugewendete Seitentor, welches ungefáhr 5—6 m 6 weit durch die Seiten- wand führt. Am lehrreichsten sind die Kamine. Im Gebiete des Tithonkalkes finden wir an den Steilwánden überall Kaminöffnungen; es dürfte ungeführ 50— 60 solche Öffnungen geben, welche einst in die Höhlengünge mündeten. In einige untere konnte ich 1—2 m weit einwárts gehen und sah, daB die Kamine bis 30—40 m hoch aufwürts steigen und bei einzelnen war auch das Himmels- gewölbe zu sehen. Da8 der Höhleneinsturz nicht sehr alt zu sein scheint, zeigt die (Geringfügigkeit der Erosion und die Unversehrtheit der Kamine ; am Talabhange sah ich einen von oben nach unten verlaufenden Kamin, der der Lünge nach gespaltet und die eine Hülfte des herabgestürzten Kamins als interessanter Absehnitt des Tales erscheint. Der felsige im Titonkalk sich befindende Talabschnitt ist ungefáhr 2—2942 km lang, wührend der weitere im Cenoman liegende Abschnitt vielmehr zerrissen ist, das Tal wird steiler und der Einschnitt nimmt bald sein Ende. In der Propaszta fliebt gegenwártig kein Wasser. Auf der Militürkarte 1 : 25,000 ist zwischen den Nischen 1—2 ein Bach eingezeichnet, gegenwürtig ist auch hier die Talsohle trocken und mit feinem Schotter bedeckt, worauf wahrscheinlich gelegentlieh der Rodung des Királykő holzführende Wigen dahingezogen sind. Nördlich von der 1. Nische hört man Wasser rauschen; hier entspringt ein ziemlieh wasserreicher Bach, der von Fels zu Fels fallend endlich zwischen dem Holzschutt im Gestein versehwindet. Obzwar es wáhrend und auch vor meinem Besuche in der Propaszta geregnet hat, habe ich im unteren Teil des Tales nirgends ablaufendes Wasser gefunden. Beim Hingang zur Propaszta erblicken wir eine Wasserader an der Felswand vom Bergrücken der Magura herabrinnen, denn oberhalb der Propaszta befinden sich anstei- gende, mit Gras bewachsene, von Walachen bewohnte Plannen. Das Wasser fliebt auch hier kaum 50 m weit und versehwindet zwischen dem Gestein. Wenn wir nun fragen wo der Niederschlag versehwindet, so bekommen wir die folgende einfache Antwort: nach der Ausbildung des Höhlentales, hat die lösende Wirkung des Wassers auf den Boden auch weiter fortgedauert, und sobald die ablanfenden Wöisser tiefere Kamine erreicht haben, waren sie natürlich bestrebt durch diese weiter zu flieBen. DaB dies tatsüchlich zutrifft, beweisen zahlreiche wasserreiche Ouellen, die auf ungeführ vier Stellen des Riulbaches am Talabhang emporguellen. Bei der Kote 858 m entspringt die erste (A) Ouelle, welche gleichzeitig als Ursprung des Riul augesehen werden mubh, viel wasserreicher sind die Ouellen (B) und (C), wo darch 6—8 Öffnun- gen armdicke Wasserstrahlen mit einer solcben Vehemenz emporguellen, daB FA 9 DER HOHLENURSÉEKUNG DES PROTASZIA ENGPASSES, 47 der Weg an dieser Stelle fast vollstindig übersehwemmt ist. Die dritte wasserreiche Ouelle (0) befindet sich in der Náhe der aufgelassenen Süge- mühle. Der kaum 2 km lange Bach hat nömlich eine grobe Dampfságemühle in Betrieb gehalten. Zwischen dem bei 1. versehwindenden Bach und den Ouellen A oder B und C ist der Zusammenhang unzweifelhaft, was mit TSZ ÖSYYÉS x ET 64 ú él a, lemest 77 XIX ate. SSE 8 KS ÖKÖL ; 7 SSZEKOS LIKE 279 0 S KÉRSZ I KARRZRYRSSS 1 S ést SÁS KS Ah Köfejtő pé LG h00 CIKIS édi KO1ejto y SZ KS eggy j E SZ ÁS ILL RK RL S OOSSÁOSS 1944 ZA LAOZZ Ügy ÜZOZOKŐ, SEÁTYKÓ LAGGES 08 56 KOSZ LG ZT ZÁKERKOSOSt ez a ZS ZSZ Kő; ed 9, ( ZélzesáesettzsástgtsélSll VÉLE ÉETBÉZ VERSZRTRÉRÉEZOZOROSÉK lata Fig. 40. Topographische Karte des Engpasses Propászta. K — kristallinisehe Schiefer; J.C, — Tithon- und Nevkom-Kalk ; C,— Cenoman-Sandstein. Wasserfárbung, oder mit Salzlösung oder Petroleum ganz sicher ergründet werden könnte. Die Propaszta ist eine interessante geophysische Erscheinung, welche mit Recht zwischen die übrigen von Höhlen entstandenen Tüler eingereiht werden kann, und weil sie diese Art von Talbildung in einer derartig lehr- reichen Form zeigt, wie dies viele andere, durch die Erosion zerstörte und erweiterte Tüler nicht mehr zeigen können, verdient sie, auch seitens der Höhlenforschungskommission nicht unbeachtet zu bleiben, denn die Aufmerk- samkeit der letzteren soll sich nicht nur auf die gegenwártigen Höhlen er- strecken, sondern muB auch solche Erscheinungen in Betracht ziehen, welche mit der Entstehung und dem Untergang der Höhlen eng zusammenhüngen. In dieser Beziehung ist die Propaszta ein glinzendes Beispiel. 480 JAHRESBERICHT DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION FÜR 1911. Jahresbericht der Höhlentorscehungskommission der Ungarischen Geologisehen Gesellschait füv 1911. Die innere Töátigkeit der Höhlenforschungskommis- sion im Jahre 1911 bestand in der Abhaltung von Sitzungen, Veranstaltun- gen von fachgemübBen und populüáren Vortrügen, in der Verausgabung von Publikationen und Zusammenstellung eines Höhlenkataloges Tátigkeit beschrüánkte sich auf Höhlenforschungen. ; die üuBere Die Kommission hat im vergangenen Jahre fünf Sitzungen abgehalten, in welehen in erster Reihe amtliche Angelegenheiten verhandelt wurden. Hin treues Bild dieser Verhandlungen geben die in den cMitteilungen; erschiene- nen Protokollauszüge, so, dab wir von deren wiederholter Besprechung absehen können. Wir möchten an dieser Stelle bemerken, da8 im laufenden Jahre drei neue Mitglieder gewáhlt worden sind, so, dab die Kommission in diesem Jahre auBer den 3 Funktionáren, 5 Ehrenmitglieder, 26 Kommissionsmitglieder und 8 auswürtige, also zusammen 42 Mitglieder besab. Der eine Teil der Tátigkeit der Kommission bestand in der Abhaltung von fachgemüáBen Vortrügen. Der grölBere Teil der Vortráge wurde in den Sitzungen der Kommission, der kleinere Teil in den Fachsitzungen der Gesellschaft abgehalten. In den Sitzungen der Kommission sind folgende Vortráge gehalten worden: P. K. ScHorrz: Besprechung der Remetehegyhöhle bei Pesthidegkut. — Dr. 0. Kapic: Resultate der Versuchs- grabung in der Puskaporoser Felsnische. — 0. HERMan: Die Angelegenheiten der Borsoder Palüáolithe. — Dr. J. CHoLwoxr : Die Bedeutung der dem Alföld zugewendeten Höhlen. — Baron Dr. A. Nyár: Resultate der Ausgrabungen in der Höhle von Felfalu.,— Dr. V. E. Pávar: Besprechung einigexr imr1nz serer Literatur noch unbekannter Höhlen. — Dr. 0. Kapié: jtesultate der in der Répáshutaer Ballahöhle vorgenom- menen Ausgrabungen. — P. K. ScHorrz: Die Klufthöhlen des Vecsembükk. In den Fachsitzungen der Gesellschaft sind folgende Vortráge gehalten worden: Dr. 0. Kapró: Eine neue Lagerstütte des Urmenschen im Bükkgebirge. — Dr. E. HmussRaxp: Die diluvialenKnochen- reste eines Kindes aus der Ballahöhle bei Répáshuta in Ungarn. — Dr. Z. ScHntéreR: Die Komarniker Höhle im Komi- tate Krassó-Szörény. AuBer diesen fachgemüben Vortrágen wurde im Vortragssaal der Geolo- gischen Reichsanstalt vor eingeladenem Publikum folgender populürer Vortrag abgehalten : K. SrzsGmerH: Das Gömör-Szepeser Höhlengebiet (mit 140 projizierten Bildern). DemgemüaB wurden in der Höhlenforsehungskommission in diesem Jahre 12 Vortráge spelüologisehen Inhaltes gehalten. JAHRESBERICHT DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION FÜR 1911. 481 Die Vortráge sind im Vortragssaal der kgl. ung. Geologischen Reichsanstalt abgehalten worden, welchen die Direktion der genannten Anstalt jedesmal bereitwilligst zur Verfügung gestellt hat, wofür wir beiden Direktoren der Anstalt, Herrn Universitátsprofessor Dr. LupwiG v. Lóczy und Herrn königl. Rat Dr. THomas SzorraGH auch an dieser Stelle unseren innigsten Dank aussprechen. Der andere Teil der Tátigkeit der Kommission wiederspiegelt sich in der Herausgabe der eMitteilungens. Die im Umfange von 12 gedruckten Bogen erschienenen vier Hefte enthalten folgende Arbeiten: 0. HERMAN: Vortrag, gehalten in der Sitzung der Kommission für Höhlenforschung der Ungarischen Geologischen Gesell- sehaft am 6. Februar 1911, worin die Angelegenheiten der Borsoder Palöolithe besprochen wurden. — Baronin L. WarrExwye: Bine neue Höhle in der Gemarkung der Gemeinde Fajnoráci (Kom. Nyitra) — Dr. E. HizresRanp: Die diluvialen Knochenreste eines Kindes aus der Ballahöhle bei Répáshuta in Un- garn. — Baron Dr. A. Nyágr: Besprechung der Höhle von Fel- falu. — Dr. 0. Kapró: Bericht über die in der Aggteleker Baradlahöhle im Jahre 1910 vorgenommenen systemati- sehen Ausgrabungen. — Dr. F. von PÁvar-Vassa: Besprechung einiger neuerer Höhlen. — Dr. E. HItLesRAND: Über das geolo- gische Alter der Ablagerungen in der Szeletahöhle. Sümtlicehe hier aufgezühlte Arbeiten sind in einer besonderen spelüolo- gischen Rubrik des Földtani Közlöny erschienen; die Drucksorten dieser hat die Geologische Gesellschaft gedeckt; die Hauptredaktion des ungarischen Textes hat der erste Sekretür Dr. KARL v. Papp, jene des deutschen Textes der zweite Sekretür der Gesellschaft Dr. VIkroR VoGgL besorgt. Für ihre Be- műühung sprechen wir beiden Herren an dieser Stelle unseren besten Dank aus. Zur Tötigkeit der Kommission gehört auch die im vorigen Jahr be- gonnene Zusammenstellung des Höhlenkataloges, um dessen Redaktion sich die Herren Prásident KARL SIEGMETH und Mitglied HErnyRrcn HoRusITrzxY viel bemüht haben. Ihre diesjáührige Arbeit erstreckte sich hauptsüáchlich auf die Zusammenstellung einer Höhlenkarte. Die Karte ist günzlich fertig geworden, ihre kartographische Ausarbeitung beanspruchte 200 K. Das Sammeln von Daten wurde auch in diesem Jahr fortgesetzt und wird voraussichtlieh auch im nüchsten Jahr fortgesetzt werden. Den gröbten Teil der Tátigkeit haben endlich üáuBere Forschungen in Anspruch genommen. Die Resultate dieser Forschungen wollen wir im fol- genden einzeln besprechen. 1. Die Grabungen im vordern Teil der Aggteleker Baradlahöhle. Die Leitung der Grabungen in dieser Höhle haben Refe- rent Dr. OTTOKAR Kapió und das Mitglied BÉLA FrvGER übernommen. Nach einwöchentlicher gemeinschaftlicher Arbeit hat der letztere Forscher die Grabungen selbstündig durchgeführt. Die diesjührigen Grabungen bewegten sich hauptsáchliceh im Vorhof der Höhle, whoim AnschluB an die vor- jührigen Grabungen ein Stück von 52 m? 1 m tief bis an den sterilen 482 JAHRESBERICHT DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION FÜR 1911. diluvialen Ton ausgegraben wurde. Im Höhlengang und Beinhgus wurde ebenfalls an die vorjáhrigen Grabungen anschlielend ein Stück von 24 m? ausgehoben. Die Grabungen bewegten sich ausschlieBlieh im AÁAlluvium, da die im Liegenden sich befindenden diluvialen Ton-, Sand- und Kieselabla- gerungen, den vorjáhrigen Erfahrungen gemöüb, sich als sterill erwiesen haben. Unter den ausgegrabenen Gegenstünden war auch heuer das archüolo- gische Material, namentlich die Tonindustrie am reichsten vertreten. AuBer dem wurden zahlreiehe Bronzegegenstünde und aus Bein polierte Werkzeuge gefunden. Das paláontologisehe Material vertreten aussehlieBlich in den Feuer- herden gefundene, aufgebrochene Haussüugetierknochen. Das anthropologiseche Material wurde durch einen vollstándig erhaltenen Schüdel mit Unterkiefer und anderen zahlreichen mensechlichen Skelettresten bereichert. Die Kosten der diesjührigen Grabungen betrugen 600 K, welcher Betrag seitens der Ethnographischen Abteilung des Ungarischen Nationalmuseums mit 500 K und seitens der Ungarischen Akademie der Wissenschaften mit 100 K gedeckt vurde. 2. Die Erforsehungen der Kecsöer Höhlen im Komi- tate Gömör. Im Zusammenhang mit der Ausgrabung der Aggteleker Baradlahöhle hat Referent Dr. OrrokaR Kapric auch die benachbarten, in der Gemarkung der Gemeinde Kecső liegenden Höhlen, namentlieh die Domi c a- höhle, die Büdöstóer Höhle und die Siegmethhöhle erforscht. In der Siegmethhöhle wurde eine grobe Anzahl von menschlichen Knochen gefunden, welche höchstwahrscheinlieh der Steinzeit oder dem Bronzealter angehören. Über diese Höhlen wird der Erforscher in einem besonderen Aufsatz nüher berichten. 3. Die Begehung der Höhlen des Sziliceer, Szilaser, Pelsőcer und Tornaer Plateaus. Mit der Begehung der Höhlen der oben genannten (Gebiete wurde das Mitglied Dr. GABRIEL STRÖMPL betraut. Diese Untersuchungen entfielen in die zweite Hülfte des Monates Juli und in die erste Hálfte des Monates August; wüáhrend dieser Zeit ist es Dr. STRÖMPL gelungen die Höhlen folgender Gebiete kartierend durchzunehmen. Auf dem Pelsőcer Plateau in der Gemarkung der Stadt Pelsőc 15, in der Gemarkung der Gemeinde Gencs 1 und in der Gemarkung der Ge- meinde Szalóc 1, zusammen 17 Höhlen. Auf dem Sziliceer Plateau in der Gemarkung der Gemeinde Szilice 7, in der Gemarkung der Gemeinde Jolesz 4, in der Gemarkung der Gemeinde Szádvárborsa 10, in der Gemarkung der Gemeinde Kecső G, in der Gemarkung der Gemeinde Aggtelek 4, in der Gemarkung der Gemeinde Josvafő 3 und in der Gemarkung der Gemeinde Jablonca 1, zusammen 35 Höhlen. Auf dem Szilaser Plateau in der Gemarkung der Gemeinde Szád- almás 2, in der Gemarkung der Gemeinde Szilas 3 und in der Gemarkung der Gemeinde Tornaszentandrás 1, zusammen 6 Höhlen. Auf dem Tornaer Plateau in der Gemarkung der (Gemeinde Barka 6, in der Gemarkung der Gemeinde Szádelő 4, in der Gemarkung der Gemeinde Áj 2, in der Gemarkung der Gemeinde Ájfalucska 3, in der Ge- JAHRESBERICHT DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION FÜR 1911. 453 markung der Gemeinde Szepsi 1, iu der Gemarkung der Gemeinde Jászó 2 und in der Gemarkung der Gemeinde Dedrőd 1, zusammen 19 Höhlen. Demgema8 hat Dr. GABRIEL STRÖMPL im vergangenen Sommer 77 Höhlen teilweise aufgesucht und teilweise notiert. Die nühere Besprechung der began- genen Höhlen wird bald in den cMitteilungen, ersecheinen. 4. Die Aufsuchung und Erforsecehung der Höhlen des Vecsembükk. Auf den speziellen Wunsch Sr. Exzellenz, des Herrn Staats- sekretárs Grafen JoHANN v. HapIk hat die Kommission auch die oben genann- ten Höhlen ins Progyramm genommen und weil diese Höhlen derart gestaltet sind, dab ihre Erforschung touristiscehe (Geschicklichkeit erwünseht, haben wir unsere Touristenmitglieder, den Vizeprásidenten Dr. Kagr JoRpDAN und die Mitglieder PAUL KoRNEL ScHorrz und EMERICH GABRIEL BEKEY ersucht, sie möchten die in Rede stehenden Höhlen aufsuchen und die nötigen Vor- arbeiten zur wissenschaftlichen Untersuchung besorgen. Die Expedition hat tatsüchlich stattgefunden, unsere Mitglieder haben vom 10—13. Juni 12 Höhlen aufgesucht, diese untersucht, kartiert und photographiert. Über die Resultate dieser Expedition hat PaurL KoRNEL ScHorrz in der Kommission berichtet. Die wissenschaftlicehe Erforschung dieser Höhlen ist dem nüchsten Jahr vor- behalten. Die Kosten der Expedition betrugen 200 K, welchen Betrag Se. Exzellenz Herr Staatssekretár Graf Jogaxs HApIkK der Kommission freundlichst zur Verfügung stellte und auBerdem unsere Mitglieder bewirtete, wührend unser Vizeprásident Dr. KaRL Jogpaws auf eigene Kosten forschte. AuBerdem wurden unsere Mitglieder seitens der Herren EuGEN PoxGgacz GroBgrundbesitzer in Komjáti, Joser Koos, Grobgrundbesitzer in Zsarnó und Reichstagsabgeord- neten ALADÁR GEDEON jun. aufs freundliehste empfangen und unterstüzt, wofür wir allen diesen Herren auch an dieser Stelle unseren besten Dank aussprechen. 5. Die Aufsuchung der Katalinpusztaer Gyadaköz- höhle. Imfolge der liebenswürdigen Benachrichtigung des Herrn Landwehr- husaren-Rittmeisters PaAuL STÉGER betraute die Kommission Herrn Dr. FRawsz v. Pávar-VaJswsa die oben erwühnte Höhle zu untersuchen. Dr. Pávar ist anfangs Mai tatsáchlieh nach Vácz "gereist und hat mit Unterstützung des Herrn Rittmeisters die Höhle, soweit es möglich war, auch untersucht. Die Reise- kosten haben 4 K 40 h ausgemacht. Zum Ende unseres Berichtes gekommen, können wir es nicht unter- lassen, allen, die in diesem Jahr unsere Kommission in irgendwelcher Rich- tung unterstützt haben, unseren wüármsten Dank zu üuBern. Wir danken in erster Reihe dem AusschuB der ungarischen Geologischen Gesellschaft für ihre vielseitige moralische und materielle Unterstützung. Besondern Dank sehulden wir der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, der Ethnologischen Abteilung des Ungarisehen Nationalmuseums, Sr. Exzellenz, Herrn Grafen JOHANN v. HADIK und Herrn GroBgrundbesitzer Joser Koos ebenfalls für ihre materielle Unterstützung. Budapest den 1. Feber 1912. Dr. OTTOKAR Kapré, KARL V. SIEGMETH, Referent. Prásident. 484 JAHRESBERICHT DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION FÜR 1911. S(and des Vermögens der Höhlenforschungs-Kommission der Ungarischen Geologischen Gesellschaft im Jahre 1911. Hochverehrte Kommission ! In der am 14. Jánner Il. J. gehaltenen Sitzung wurden wir mit der Prüfung der Kassa der Kommission betraut. Laut dieser Be- trauung besuchten wir am 14. Jánner 1. J. den Referenten, Dr. OTTOKAR KaprIéó, bei dem wir die Rechnungen durchgesehen und in gröBter Ordnung gefunden haben. Nachher waren wir am 29. Jánner beim Kassier der Ungar. Geologischen Gesell- sehaft, der gleichzeitig auch die Kassa der Höhlenforschungs-Kommission führt, ANTON ASCHER und fanden auch hier die Rechnungen in grölBter Ordnung. Die End- verrechnung für das Jahr 1911 lautet folgendermafen : Einnahme : 1. Beitrag der Ung. Akademie d. Wissenschaften für d. J. 1910 .. 500 K. — H. 2. Beitrag der Ung. Akademie d. Wissenschaften für d. J. 1911. 500, ESNÉK 3. Beitrag des Etnographischen Museums für d. J. 1911 . sz 5001 el S 4. Beitrag der Ung. Geologischen Gesellschaft für d. J. 1911 . 5BOOI és 5. Beitrag des Grafen JOHANN HADIK .. .. 1 9001 e 1— dől 6. Beitrag von JOSEF Koós sr d, ASSE ége" 100. 4 sitt Zusammen 2300 K. — H Ausgabe : 1. Honorare für Referate (Höhlenkatalog) 1 [elt ől éa 0 E! 2. Ankauf von Karten und Zeichnungen : 55 tt — v 3. Honorar für den Referenten 1002 sag 4. Erforschung der Baradlahöhle .. . DN EK 0 EE 5. Erforschung der Höhlen am Sziliceer, Szilaser etc. Plateaus 30044 E 6. Erforschung der Klufthöhlen des Vecsembükk 9004 ES 7. Honorar für Aufsütze in den Mitteilungen.. .. 80 c — x 8. Anfertigung von Photographien und Diapositiven ; 99 e 35 c 9. Kanzleibedürfnisse und Post B 44 c 08 a 10. Kleinere Ausgaben z 8 49 u 87 c Zusamennen .. .. 1600 K. — H. Überrest : 1. Beitrag der Ung. Akademie der Wissenschaften für d. J. 1911 500 K. — H. 2. Überrest des Beitrages der Geol. Gesellschaft aus d. J. 1911 500 c — e 3. Beitrag von JOSEF Koós GR asz e Fé sebaj 10044 SZ. 4 Zusammen .. 700 K. — H. Überrest 700 K., d. h. siebenhundert Kronen, welcher Beitrag der Höhlen- forschungs-Kommission der Ung. Geologischen Gesellschaft den 1. Jünner 1912 zur Verfügung steht. Wir erlauben uns diese Endverrechnung der hochverehrten Kom- mission vorzulegen und ersuchen, den beiden Herren, Referenten Dr. OTTOKAR Kaprió und Kassier ANTON ASCHER für ihre pünktliche und gewissenhafte Arbeit protokolla- rischen Dank votieren, sowie das Absolutorium für das Jahr 1911 erteilen zu wollen. Damit haben wir unserer Betrauung genügegeleistet und ersuchen die hochverehrte Kommission möge auch uns das Absolutorium gütigst erteilen. Budapest, den 1. Februar 1912. Dr. FRANZ v. PÁvAY-VAJNA, PAUL KORNEL SCHOLTZ, Kommissionsmitelied. Kommissionsmitelied. ARBEITSPROGRAMM U. KOSTENÜBERSCHLAG DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMM. FÜR 1912. 485 Arbeitsprogramm und Kostenübersehlag der Höhlen- forsehungs-Kommission der szeszt steel Geglógisetan Gesellschait für 1912 Die Höhlenforschungs-Kommission der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft gedenkt im Jahre 1912 folgende Agenden zu verwirklichen : fi 1. Besprechung der Höhlen der Lünder der ungarischen Krone und Ergün- zung des Höhlenkataloges. — 2. Erforschung und monographische Beschreibung der Aggteleker Baradlahöhle. Die Forschung würde sich in diesem Jahre auf folgendes beschrünken : A) Geologische Aufnahme der Umgebung von Aggtelek. B) Ausgra- bung des vorderen Teiles der Höhle. C) Versuchsgrabung im hintersten Absehnitte des Fledermausastes. D) Studium der morphologischen Verhültnisse der Höhle. Die Monographie würde voraussichtlieh aus einem historischen, morphologischen, hydro- graphischen, geologischen, biologisehen, palüáontologisehen, anthropologisehen und archáologischen Teil bestehen. — 3. Studium der morphologischen Verháltnisse der Höhlen des Vecsembükk. — 4. Erforschung und monographische Beschreibung der Pálvölgyer Höhle. Die Forschung würde sich auf folgendes erstrecken: 4) Ver- messung der Höhle und Verfertgung von Grundrissen und Durchschnitten. B) Studium der morphologisehen Verhültnisse der Höhle. C) Studium der Hohlráume und deren photographische Aufnahme. Die Monographie soll aus einem historischen, geolo- gischen und morphologisechen Teil bestehen. — 5. Versuchsgrabung in der Chlapec- höhle bei Pilisszentlélek. — 7. Erforschung, eventuell Ausgrabung der Höhlen von Detrekő-Váralja und Borostyánkő im Komitate Pozsony. Die hier angeführten Agenden werden voraussichtlich folgende Kosten be- anspruchen : 1. Erforschung der Baradlahöhle t 1500 K. — H. 2. Erforschung der Höhlen des Vecsembükk seek s 200 c — a 3. Erforschung der Pálvölgyer Höhle 1300. c — v 4. Versuchsgrabung in der Felsnische des Gellérthegy 200 c — ua 5. Versuchsgrabung in der Chlapechöhle 1000/88 — a 6. Erforschung der Höhlen des Komitates Pozsony 200 c — c 7. Kanzleibedürfnisse und kleinere Ausgaben ő 100 u — xx 8. Honorar für den Referenten elege agit 00 a Cr Zusammen . 4600 K. — H. Behufs Erwerbung von Beitrágen wird man bei folgenden Institutionen und Behörden einsehreiten : 1. Geologisehe Gesellschaft 2 sző 500 K. — H. 2. Haupt- u. Residenzstadt Budapest met 9 zzz mégis 1500 c — u 3. Ung. Akademie der Wissenschaften 3 0 éa álá UA OLÁKA AE 4. Ethnographisches Museum 5 8-4. , 500 § — u 5. Kultusminister JAM 100075 -—T íg 6. Herzog NIKOLAUS PÁNEET ; SZERET a as TOO. S I 7. Graf LUDWIG KÁROLYI : sz azeeé. FIOOT 4. A 8. Überrest aus dem Jahre 1911 .. sss TA JEE S 700 , — Zusammen .. . 4900 K. — H. HT. Budapest, den 1. Feber 1912. Dr. OTTOKAR KADpI6, KARL SIEGMETH, Referent. Piásident. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt az 1910—1912. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia-Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök (Vizeprásident): IGrór SzorraGH Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : Papp KáRoLYr dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár): Vor Vikrok dr., m. kir. II. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier) : AscHER ANTAL, műegyetemi kvesztor. A Barlangkutató Bizottság tisztviselői. Funktionáre der Höhlenforschungskommission. Elnök (Prásident): LENHossÉK MiHáLny dr. m. kir. udvari tanácsos, egye- temi ny. r. tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Alelnök (Vizeprásident): JoRDÁN KÁROLY dr. Előadó (Referent) : Kapió OTTOKÁR dr., m. kir. I. osztályú geológus. A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Budapesten lakó tiszteletbeli tagok : (in Budapest wohnhafte Ehrenmitgtieder.) 1. PALLISI INKEY BÉLA földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 9. PUSZTASZENTGYŐRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGwÁác dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, a Magyar (Gazdaszövetség elnöke és országgyűlési képviselő. 3. KocH ANTAL dr., a tudomány-egyetemen a föld- és őslénytan ny. r. tanára, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. 4. KRENNER J. Sánpok dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. 5. Lóczi Lóczy LaJos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke; aromán királyi Koronarend II, oszt. lovagja 4 TAGOK NÉVSORA. 487 . Telegdi RorH LaJsos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti főgeológus. az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. . SEMSEI SEMSEY ANDOoR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. . SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pár- toló tagja. II. Választott tagok (Gewühlte Mitglieder.) . Emszr KÁLMÁN dr., m. k. osztálygeológus és vegyész. . FRANZENAU ÁGosron dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagja. . HoRusirzkY HENRIK, m. kir. főgeológus. . ILosvavY LaJsos dr., m. kir. udvari tanácsos, műegyetemi ny. r. tanár, ország- gyűlési képviselő és a kir. magy. Természettudományi Társulat főtitkára. . KoRmos TivapaRk dr., m. kir. I. osztályú geológus. Lirra AuRÉL dr., műegyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus. . LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. rk. tanár, a M. T. Akad. levelező tagja. . Maugirz BÉLA dr., tudomány- és műegyetemi magántanár. . Párrv MóRk dr., m. kir. főgeológus. . Tó IumRE, m. kir. osztálygeológus. . TRErrz PÉTER, m. kir. agro-főgeológus. . ZrmányYI KÁRoLYy dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia lev. tagja. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAI az 1912. évi február hónap 7. napján. VERZEICHNIS DER MITGLIEDER DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSCHAFT A lakóhely után következő szám a tag megválasztásának évét jelenti. Ahol két szám fordul elő, ott az első (zárójel közé foglalt) szám a rendes taggá választás évét, a második pedig a tiszteleti, pártoló, örökítő vagy levelező taggá választás idejét jelenti. (Die auf den Wohnort folgende Zahl bedeutet das Jahr der Wahl des Mitgliedes. Wo zwei Zablen angeführt werden, bedeutet die Zahl in Klammer das Jahr, wo der betreffende zum ordentlichen Mitglied gewühlt wurde, die zweite aber das Jahr der Wahl zum Ehren-, unterstützenden, gründenden oder korrespondierenden Mitglied.) 488 19 6. 14. ie 16. iz TAGOK NÉVSORA, Pártfogó (Protektor). . GALANTHAI HERCEG EsTERHÁZY MiKLós dr., Fraknó örökös ura, Edelstetten fejedelmi grófja, Sopron vármegye örökös főispánja, cs. és kir. kamarás, az aranygyapjas rend lovagja, v. b. t. t.. államtudományi doktor, nagy- birtokos, Kismarton, Budapest, 1898. Tiszteleti tagok (Ehrenmitglieder). BrawsFrogkp W. T., a londoni Royal Society tagja, s a londoni Geológiai Társulat titkára, London, 1886. CAPELLINI GIOVANNI, a bolognai egyetemen, a geológia tanára, olasz biro- dalmi szenátor és a R. Comitato (Geologico elnöke, Bologna, 1886. . Pannrsi INkEx BÉLA földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. . PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGwvác dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, a Magyar Gazdaszövetség elnöke és országgyűlési képviselő. KocH AwTaL dr., a tudomány-egyetemen a föld- és őslénytan ny. r. tanára, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. KRENNER J. SÁNDoR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. Lóczi Lóczy LaJos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke ; a román királyi Koronarend II. oszt. lovagja. TELEGpI RorH Lasos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti főgeológus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. SEMSEI SEMSEY Awxpok dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. . SracHE Gurpo, cs. kir. udvari tanácsos és a cs. kir. Osztrák Geológiai Inté- zet nyug. igazgatója, Bécs (Wien) 1872. . SuEss EDE, a bécsi tudomány-egyetem nyugalmazott tanára, a Csász. Tud. Akadémia elnöke, Bécs (Wien) 1886. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t.. főrendiházi tag, nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pár- toló tagja. Levelező tagok (Korrespondierende Mitglieder). BEszÉpEs KáLmánx, Konstantinápoly, 1874. Bupa Ápám, földbirtokos, Rea, 1886. CosxwEwxrz Hucó dr. tanár, a nyugatporosztartományi múzeum igazgatója, Berlin-Schöneberg, 1892. FELix János dr. egyet. m. tanár, Lipcse, 1888. TAGOK NÉVSORA. 48 FRAxs EBERHARD dr. tanár, a württembergi kir. természetrajzi múzeum konzervátora, Stuttgart, 1895. . Kogsxiss Em gróf, Budapest, 1880. MaJrárH BÉLA, Budapest, 1873. . MürtER KáRoLy, Villány, 1875. . RoccaraGriara PÉTER dr. Nápoly, 1885. . SPLÉsyr Béna báró, ny. miniszt. tan. Budapest, 1874. 24. SrevEssox Jormws, a newyorki egyetemen a geológia tanára, az amerikai geológiai társulat alelnöke, New-York, 1892. Levelezők (Korrespondenten). ADAM ÁARxoLnp r. k. tanító, Úrkút, 1908. . Kovácn KáRoLrYx polgármester, Zalaegerszeg, 1888. 27. LusácsEk JózsEr tanító, Felső-Esztergály, 1888. . NEGRo LEó mészipartelepi intéző, Polgárdi, 1911. 29. STARK ZSIGMOND gyárvezető, Úrkút, 1908. Pártoló tagok (Unterstützende Mitglieder). . Aspnássy DÉsEs gróf bányabirtokos, Dernő, 1885. . Bonus Minány téglagyáros és kőszénbányatulajdonos, Nagykikinda, 1910. 2. Budapest fő- és székváros, Budapest, 1881. . Első cs. kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Budapest és Pécs. 1873. . Északmagyarországi egyesített kőszénbánya és iparvállalati részvénytársaság, Budapest, 1885. . FRANK és GUTTMANN építési vállalkozó cég, Ujvidék, 1902. 36. . Magyar Gyógyfürdő Részvénytársaság, Trencsén, 1911. 3. MasrárH Guszráv KáRony gróf v. b. t. t. erdélyi püspök, Gyulafehérvár, 1911. . M. kir. állami Vasgyárak központi igazgatósága, Budapest, 1909. 40. . Österreichische Bohr- u. Sehurfgesellsehaft Ges. m. b. H. Wien I. 1911. . Osztr.-Magy. Államvasuttársaság, Budapest és Bécs, 1885. . Szabadalmazott osztrák-magyar államvasut-társaság magyar bányái, hutái Köszénbánya és téglagyár társulat, Budapest, 1872. M. kir. és magántársulati aranybányamű vállalat, Nagyág, 1883. és uradalmainak igazgatósága, Budapest, 1909. . Pesti hazai első takarékpénztár egyesület, Budapest, 1883. . Rimamurány-salgótarjáni vasmű részvénytársaság, Salgótarján, 1885. Örökítő tagok (Gründende Mitglieder). . Besztercebánya szab. kir. város Tanácsa, Besztercebánya, 1885. . BErnnEwx-Főiskola, Nagyenyed (1890), 1901. . BEzERÉpYy Pár, Hidja, 1884. 49. Debrecen sz. kir. város törvényhatósága, Debrecen, 1909. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 33 TAGOK NÉVSORA. . Décny Mór (MaxgospécsEr) dr. a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke, Buda- pest, (1875) 1897. . Dizrz SáspogR (MáGócsy) dr. egyet. tanár, a pozsonyi orv. term. tud. egyes. levelező tagja, Budapest (1877) 1885. 2. Esztergomi Főkáptalan, Esztergom, 1886. . FiscHER Samu dr. gyógyszertár tulajdonos, (1874) 1888. . FROHNER Román dr. vegyész, Budapest, (1909) 1912. . Inosvar Lagos dr., országgyűlési képviselő, udvari tanácsos, műegyetemi rendes tanár, a kir. magy. Természettudományi Társulat főtitkára, a pozsonyi term. tud. egyes. lev. tagja, Budapest, (1883) 1884. ). KALAMAZNIK NÁwxDpoR, vízműépítési vállalkozó, Budapest, 1910. . Korláti bazaltbánya r.-t. Budapest, 1901. . LEFÉBER ÁGosron, kút-vízműépítési és mélyfúrási vállalat, Budapest; 1909. . LöRExTHEY IMRE dr., egyetemi ny. rk. tanár, Budapest, (1885) 1893. . M. kir. Kath. Főgimnázium, Ujvidék, 1383. . M. kir. Tengerészeti Hatóság, Fiume, 1876. . Marvasovszzry JAEAB, ny. m. k. osztálygeológus, Pécs, (1872) 1900. 33. Myskowszkx EMIL, bányafelügyelő, Pécs, 1903. j4. Papp KáRoLYy dr., m. k. osztálygeológus, Budapest, (1897) 1907. . Pernő Emin, földbirtokos, Budapest, 1909. . SAXLEHNER Anwpok, belga főkonzul, Budapest, 1911. . SAXLEHNER Kármán, nagykereskedő, Budapest, (1891) 1911. . SAXLEHNER Öpöx, nagykereskedő, Budapest, 1911. . Salgótarjáni Kőszénbánya R--T., Salgótarján, 1872. . ScHaar JAKAB. téglagyáros, Nagykikinda, 1910. . SCHAFARZIK FERExc dr., m. kir. bányatanácsos, műegyetemi ny. r. tanár, a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke, Budapest, (1875) 1884. 9 ScHaumBugG LipPE herceg beremendi portland cement és mészművei, Beremend, 1911. Szápgczgy Gyura dr., egyetemi tanár és rektor, Kolozsvár (1883) 1904. Szász-Coburg-Gothai herceg Füröp Ő Fensége vasgyárai, Pohorella, 1885. 5. Szeged sz. kir. város törvényhatósága, Szeged, 1909. 5. Szorragn Tamás (IGnór) dr., kir. tan., m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Föld- tani Intézet aligazgatója, Budapest, (1879) 1887. . Urikány-Zsilvölgyi Magyar Köőszénbánya Részvénytársaság, Budapest, 1595. VoGL ViIxrok dr., m. kir. geológus, Rákospalota, (1907) 1910. . Gróf Zicny GyuLna (ZIcHI és VÁSONKEŐI) dr., főrendiházi tag, megyés püspök, Pécs, 1910. . Zimányi KáRony dr., m. nemz. múzeumi őr, Budapest, 1885. . ZsELÉNSSZEY RÓBERT gróf, v. b. t. t., nagybirtokos, Budapest, 1906. 2. ZsiGmoxpy BÉLA, mérnök, a Ferenc József-rend lovagja, Budapest, (1871) 1875. TAGOK NÉVSORA. 491 Rendes tagok (Ordentliche Mitgiieder). a) Budapesti rendes tagok. (Budapester ordentliche Mitgliecder.) . AwpRercs János (GLoGowr), miniszteri tanácsos, a m. k. központi szénbányák igazgatója, az Orsz. Magy. Bány. és Koh. Egyesület alelnöke, 1890. ASCHER ANTAL, műegyetemi kvesztor, a Földtani Társulat pénztárosa, 1907. . BABEs KoRNÉL, bányavállalkozó, 1907. ). Bangkax BÉna dr., ügyvéd, 1905. JALLENEGGER RÓBERT, m. kir. geológus, 1910. . BarLó Rezső dr., fővárosi tanár, 1908. . BáLoGH MARGITKA dr. (KIRÁLYFIA-KAaRcsar), székesfővárosi felsőbbleány- iskolai és leánygimnáziumi tanár, 1910. . BaRrax JózsEr, geológus-metallurgus, bányaigazgató, 1911. . BavER Mónr dr., ügyvéd, 1903. 2. Kárwokri BEpő ALBERT dr., ny. m. kir. államtitkár, 1888. . BELta LaJsos, nyug. főreáliskolai tanár, 1912. . BÉkEY IMRE GáBoR, miniszteri hivatalnok. 1910. . BERÉNYI SÁnDpoRk dr., ügyvéd, 1907. 5. BERKó JózsEF dr., egyetemi tanársegéd, 1912. . BEzDEK JózsEFr dr., tanár, 1912. S. BiBEL János, kir. tanácsos, műépítész, 18386. . Biscnirz BÉra dr., A Bánya szerkesztője és tulajdonosa, 1910. . Borpogn Guszráv, székesfővárosi tisztviselő, 1912. . BRauws Gyuza dr., igazgató, 1885. . BLum BeRuwxó, bankigazgató, 1910. . BRuck AzBERT, bányabirtokos. a bucsumi Szentháromság Egyesült-Mária Magdolna Bányatársulat igazgatója, 1910. . BRuck JózsEr, a m. kir. Földtani Intézet irodaigazgatója, 1910. . BRyxson Prxoska, a m. kir. Földtani Intézet gépirónője, 1410. . BuRcHARD-BÉLaváRY KowRáp. főkonzul és gőzmalom-igazgató, főrendiházi tag, 1885. . CzigRBusz GéÉza dr., egyetemi ny. r. tanár, 1898. . DÉRER MiHáry, m. kir. főbányatanácsos, 1874. . DiceExrY DEzső, m. kir. szőlészeti és borászati felügyelő, 1902. . Émx Gyuzra, tanárjelölt, 1912. . Emszr KáLrmásx dr., m. kir. osztálygeológus, vegyész, 1900. . Báró BEörvös LóRÁND dr., v. b. t. t., ny. m. kir. miniszter, főrendiházi tag, tud. egyet. ny. r. tanár, a Ferencz József-rend nagykeresztese, a pozsonyi orv. term. tud. egyes. tiszt. tagja, 1867. . Egpős LaJos. tanár, 1900. . ERpős ZsiGmonp dr., ügyvéd, 1907. . ERőpI KÁLMÁN dr. székesfővárosi felsőleányiskolai tanár, 1910. 492 116. 117 118. 119. 120. 121 . GÁSZNER BÉLA, kir. közjegyző, 1911. 193. 124. 125. 126. 122 TAGOK NÉVSORA. Exöss LaJos dr. fővárosi polg. isk. tanár, 1887. Fopogk Sánpok, gyáros, 1911. FRANZENAU ÁGosrows dr., a Magyar: Nemzeti Múzeum ásvány- és őslény- tani osztályának igazgató őre, 1890. FRICKE HENRIK, bányatulajdonos, 1910. GáBoR IGwác, nevelőintézeti igazgató és tulajdonos, 1911. GáspáR János dr., m. kir. fővegyész, 1901. Goropar KoRwÉL, a Magyar Általános Kőszénbánya R.-T. titkára, 1911. GöRöG GÁBOR, a Nyugatmagyarországi Kőszénbánya R.-T. igazgatója, 1909. GRAENZENSTEIN BÉLA nyug. m. kir. államtitkár, v. b. t. t. 1872. Gngósz LaJos, székesfővárosi polgáriiskolai tanár, a Független Magyarország Bányászat rovatának szerkesztője, 1903. . GYÖRGY ALBERT, az osztr.-magy. államvasut-társaság nyug. főbányamér- nöke, 1898. . HaxGos Géza, papirkereskedő, 1910. . HarvawxY-DEurscH SáwxpoR báró, főrendiházi tag, nagybirtokos. 1911. . Hznr DÁnren, térképrajzoló, 1911. . HEnrai FEREsc dr., országgyűlési képviselő, a székesfővárosi gázművek igazgatója, 1911. . HEUFFEL Sánxpok, mérnök, 1910. . Horrmaxws Józser Lapór, a Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T. főtisztv., 1910. . Horrsx PáL dr., földbirtokos, a Vasárnapi Ujság szerkesztője, 1885. . HoRgusrirzgY HENRIK, m. kir. osztálygeológus, 1897. . HorvárH BéÉra dr., m. kir. geológus és vegyész, 1909. . Hoxgvárovics Iván, mérnök. 1910. . InnLÉs Virnmos, m. kir. bányafőmérnök, 1900. . JogRpáN KáRoLry dr., a m. kir. földrengési számoló int. igazgatója, 1910. . Jucovics LaJsos, tanárjelölt, 1910. . Kápas Jewxő, bányamérnök, 1910. . Kapié OTTOKÁR dr., m. kir. geológus, a Barlangkutató Bizottság előadója, 1901. . Kanws Guszráv, a Mattoni Henrik cég budapesti képviselője, 1903. . Kásxrogk Tamás, műasztalos, 1910. . Kazax EwDpRE, gyógyszerész, a Galenus vegyésze, 1907. . KERÉNYI Hugó, középiskolai tanár, 1910. . Kiss JózsEr, bányamérnök s vállalkozó, 1910. . Kiss Gyuza dr., műegyetemi tanár, 1873. . Krösz Pár, térképészeti műintézet tulajdonos, 1910. . Kocn Náwxpok dr., műegyetemi tanársegéd, 1909. . Kocurovirz KÁáRoLYy dr., geografus, 1909. . Kounwx GyuLza, bányatulajdonos, 1911. . KovxkoryY THEGE Mixzós, m. kir. miniszteri tanácsos, az Orsz. Földmág- nességi és Meteorólogiai Intézet nyug. igazgatója, 1902. . Kogmos TrvapakR dr., m. kir. geológus, 1903. . Kossucn János, üveg- és fayencegyáros, 1880. 156. 157. 158. 159. 160. 161. 162. 163. 164. 165. 166. 167. 168. 169. 170. :í7aló 172. 173. 174. 175. 176. TA7: 178. 18798 180. 181. 182. 183. 184. 185. 186. 187. 188. 189. 190. 1918 192. 193. 194. 195. 196. TAGOK NÉVSORA. 493 Kosurány Tamás dr., a III. o. vaskoronarend tulajdonosa, az Országos Chémiai Intézet igazgatója, 1905. KovácH AwTAL (Moopnar), tanárjelölt, 1910. KöveEsziGErHy Rapó dr., egyetemi ny. r. tanár, 1899. Kngacsz BÉLA dr.. ügyvéd, 1910. KurrsáR Kármán, tanárjelölt, 1910. TLAMBRECHT KÁLMÁN, m. kir. ornitologiai központi gyakornok, 1912. Báró LÁNG MinHÁáLny dr., országgyűlési képviselő, 1909. Lasz Samu dr., állami főgimnáziumi tanár, 1908. Lászró GáBoR dr., m. kir. geológus, 1899. LEFÉBER LaJos, a Leféber Ágoston kút-, vizműépítési és mélyfúrási válla- lat cégvezetője, 1909. LEGEzA Vikronr, székesfővárosi felsőbbleányiskolai tanár, 1874. LEIDENFROST GyuLa dr., a Budapesti Hirlap munkatársa, 1908. LENDL AporF dr., műegyetemi magántanár, 1887. LENGYEL BéÉra dr., m. kir. miniszt. tanácsos, egyet. ny. r. tanár, 1892. LExGYEL Géza dr., asszisztens, 1910. LENHOSSÉK MiHnány dr., m. k. udvari tanácsos, egyetemi tanár, 1912. LEzororp Axspok, okl. vegyészmérnök, kir. törvényszéki hites vegyész, 1907. Lirra AvRÉL dr., m. kir. osztálygeológus, 1898. LITTKE AvRÉL dr., egyetemi tanársegéd, 1911. LirscHavER LaJos, m. kir. bányatanácsos, a Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztője, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület titkára, 1886. LoBmavYER Jásxos FERENc, magánzó, 1907. LögLovirz ZsiGMonp, könyvkereskedő, 1909. Lőw MáÁRrox dr., műegyetemi tanársegéd, 1907. Luxács Lászzó, v. b. t. t., m. kir. pénzügyminiszter, 1882. MaAcHAN Orró, székesfővárosi főmérnök, 1898. Báró MApaRgaAssv-BEck GyuLa dr., vezérigazgató, 1910. MaGasHázy LászLó, csász. és kir. tüzérfőhadnagy, 1911. MARos IMRE (KowYHAI és KisBocsxór), m. kir. geológus, 1906. Manxzsó LaJos (VEREBÉLYI), a m. kir. földtani intézet könyvtárosa, 1910. MáÁRrows LaJos dr., nemzeti múzeumi őr, 1911. MaAvuxgirz BÉLA dr., egyetemi és műegyetemi magántanár, 1903. MÉHEs GyuLza dr., főgimnáziumi tanár, 1906. MEeIsErs Samu, m. k. udvari tanácsos, bányavállalkozó, 1910. MIHÓK Orró, banktisztviselő, 1912. MILLEKER REzső dr., középiskolai tanár, 1912. MunRaKxöózY KÁRoLy dr., műegyet. m. tanár, 1886. NaGy DEzső, udv. tanácsos, műegyetemi tanár, 1884. NaGy DEzső, magán-geológus, 1900. NaGy IMRE, egyetemi gazdasági hivatali tisztviselő, 1912. Nagy LászLó, m. kir. tanárképző int. igazgató, 1880. NEUBAUER KONSTANTIN, egyetemi hallgató, 1909. TAGOK NÉVSORA. Báró NyáRY ALBERT dr., archeológus, 1910. OELHOFER H. GvY., vegyész és forrástechnikus, 1911. Párry Mók dr., m. kir. főgeológus, 1894. Parkovics JózsEF, nyug. cs. és kir. altábornagy, 1910. Pawnró DeEzső, m. kir. bányasegédmérnök, 1910. Papp János, kegyestanítórendi kormánysegéd, 1912. Paszravszky JózsEr, nyug. m. kir. főreáliskolai igazgató, a Ferenc József- rend lovagja, 1873. PÉcsi ALBERT dr., a budapesti tud. egyet. földrajzi intézete földrengési obszervatoriumának asszisztense, 1907. PERL és KRONEMER magánbányavállalata, 1910. PETRIK LaJos, m. kir. felsőipariskolai igazgató, a koronás arany érdem- kereszt tulajdonosa, 1887. PErRovITs ANDRÁS, MÁV. főfelügyelő, 1884. PirreR Tivapag, m. kir. térképész, 1905. PLöKL AnraL, kereskedő, 1910. Portáxk Lrpór, gyáros, 1905. Porak Gasros, bányamérnök, 1910. PomMmERanTz KáRoLrv, bányamérnök, 1911. PosEwirz TIvapakR dr., m. kir. főgeológus, 1877. Penz Gyura dr., egyetemi magántanár, 1902. PgzyBoRski Mór, nyug. bányainspektor, 1910. REIsL Sánpok, tanár, 1910. REITHOFER KáRony, m. kir. térképrajzoló, 1910. RÉTHLY ANTAL, a m. kir. Orsz. Meteorologiai Intézet asszisztense, 1909. Révész JEső, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank titkára, 1911. Révész Samu, mérnök, MÁV. felügyelő, 1911. RomBAUvER Emrn, c. kir. főigazgató, kir. főreálisk. igazgató, 1886. Rórn FLiókIs, a Salgótarjáni Köszénbánya R.-T. bányaigazgatója, 1904. RorH KáRorY (TELEGDI) dr., m. kir. geológus, 1909. HRozLozsNIK PÁL, m. kir. geológus, 1903. Rózsa MiHány dr., tanár, 1912. SAUER György, a Krupp-gyár magyarországi vezérképviselője, 1911. SávorY FERENC dr., meteorologiai intézeti asszisztens, 1910. . Ifj. ScHminr LaJsos, kir. bányafőmérnök, 1509. ScHock Lipór, m. kir. térképrajzoló, 1911. ScHoLrz PáL KoRNÉL, hivatalnok, 1910. SCHRÉTER ZOLTÁN dr., m. kir. geológus, 1906. SCHRŐDER GyuLa, kémikus, 1911. . SCHULLER ÁALAJos, műegyetemi tanár, 1874. . ScHurrEs Emir, a szinyelipóci Salvator-forrás-vállalat tulajdonosa, 1909. SCHWALM AMADE dr., egyet. tanársegéd, 1910. ScHwaRz IGwác, bányavállalkozó, 1904. . SCHWEIGER IMRE AMBRUS, építési vállalkozó, 1911. SEIFERT KáRory MÁV. mérnök, 1910. baki o 19 19 UT hee! TAGOK NÉVSORA. 495 . SERÉNY GyuLa FERDINÁND, bányavállalkozó, 1910. . SizGmEerH KáRorrt, a Ferenc József-rend lovagja, ny. m. kir. államvasuti igazgató, a Barlangkutató-Bizottság volt első elnöke, 1879. . "SiGMorp ELEK dr., műegyetemi tanár, 1902. . SPIEGEL Aporr, nyomdatulajdonos, 1911. . SremrrHausz Gyura, ny. m. kir. főbányatanácsos, 1871. . ÖTRASSER Virmos, bányavállalkozó, 1910. SrRömPn GÁBOR dr., egyetemi gyakornok, 1907. SZAFFKA TIHAMÉR, vegyészmérnök, 1911. . SzarHmáry LászLó dr., műegyetemi tanársegéd, 1907. SZÉKÁNY BÉLA dr., tanár, 1909. SzZINYE1-MERSE ZSIGMOND, vegyészmérnök, m. k. geológus, 1910. Szőrs Awpor, m. kir. borászati és szőlészeti felügyelő, 1902. . TAssowsyir Ernő, m. k. bányaesküdt, 1912. TéGrás GáBok, középiskolai főigazgató, 1911. TEwsxk LászLró, dobozgyáros, 1910. TéRx Öpös dr., min. osztálytanácsos, kir. közegészségügyi felügyelő, 1878. THIRRING Guszráv dr., a szék. fővárosi statisztikai hivatal igazgatója, tud. egyetemi m. tanár, 1883. . Timkó ImRE, m. k. osztálygeológus, 1899. . ToBoRrrv Géza, tanárjelölt, m. k. preparator, 1911. . ToBoRFFY ZOLTÁN dr., főreáliskolai tanár, 1903. . TaEirz PÉrER, m. kir. főgeológus, 1891. . Túzsows János dr., egyet. és műegyet. m. tanár, 1900. . Ifj. UNGER BÉLA, okleveles mérnök, 1911. 2. Vaápász M. ELEMÉR dr., egyetemi tanársegéd, 1905. . Vágó Rezső, a Salgótarjáni Köszénbánya R.-T. főtisztviselője, 1910. . Ványa Mixzóst, szék. főv. polg. isk. igazgató, 1876. 5. VaRGHa GyökRGy, főgimnáziumi tanár, 1900. ). VARGHA ZsiGmonDp, bankhivatalnok, 1911. . VENDL ALapáR dr., műegyet. tanársegéd, okl. középiskolai tanár, 1910. 268. ViGH GyuLa, tanárjelölt, 1910. 277. 278. 279. . VizER Virmos, a Magyar. Ált. Köszénbánya R.-T. igazgatója, 1910. . WaRrHa ViwxcE dr., min. tan., műegyetemi tanár, 1868. . WEszELy LipórT, reprodukáló-műintézettulajdonos, 1912. . WEszErszgx GyuLa dr., egyetemi tanársegéd, 1912. . WIEGSER Guszráv, bányaigazgató, 1910. . WIszLER LaJsos dr., egyet. rk. tanár, 1892. . Gróf Zrcny TIVADAR (ZrcHI és VÁSONKEŐI), v. b. t. t., 1907. . ZsriGmonpy ÁRráp, bányamérnök, nyug. osztr.-magy. államvasuti főfel- ügyelő, 1883. ZóLyomI WAGNER JExő dr., királyi tanácsos, vegyészeti gyártulajdonos, 1885. Zsrivsx VIkrog, műegyetemi tanársegéd, 1907. ZWACK ÁKós, bornagykereskedő, 1911. 496 TAGOK MÉVSORA. b) Vidéki rendes tagok. (Provinziale Mitglieder.) 280. AckKER Vixrok, m. kir. bányamérnök, Ruszkató, Pojén, 1904. 281. Asrar Mixzós, gazdatiszt, Celna, 1900. 252. Barás JEső, bányamérnök, Alsószalánk, 1909. 253. BavER GyuLaA, bányamérnök, bányagondnok, Sajókaza, 1902. 234. BAUMERTH KáÁRrony, m. kir. bányatanácsos, főfelügyelő, Salgótarján, 1887. 285. Báronyri ANTAL, MÁV. ellenőr, Pécel, 1912. 286. BENE Géza, az Osztr.-Magy. Államvasút főfelügyelője, Anina, 1885. 287. BEuTH ENGELBERT, a nagyolvasztó és öntőde vezetője, Nadrág, 1893. 288. BoRza SÁNxDpoR, főgimnáziumi tanár, Balázsfalva, 1910. 289. BorTHÁR Samu dr., városi orvos, Besztercebánya, 1885. 290. BócgeH Hucó (NaGYysugi) dr., az osztr. csász. Vaskoronarend III. osztályú lovagja, m. kir. főbányatanácsos, a bányászati és erdészeti főiskola tanára, Selmecbánya, 1895. 291. Bőnm FERExc, m. kir. bányamérnök, az erdélyi m. kir. bányakutató hi- vatal vezetője, az arany-érdemkereszt tulajdonosa, Kolozsvár, 1906. 292. BRaDorka FRrGyEs, m. kir. bányatanácsos, hivatali főnök, Felsőbánya, 1890. 293. Bupari ERwnő, m. kir. fémkohó mérnök, Kolozsvár, 1906. 294. Bupmszgy KÁáRonry, fővárosi tanár, Rákosszentmihály, 1907. 295. CHoLNokY JEnő dr., egyetemi tanár, Kolozsvár, 1899. 296. Csaró János, kir. tanácsos, Alsó-Fehér m. nyug. alispánja, Nagy- enyed, 1867. 297. DÁviD Izinom, a Közgazdasági Bank igazgatója, Felsővisó, 1910. 298. DoRgwyax BÉLA, kegyesrendi tanár, Rózsahegy, 1908. 299. Dósa GERGEny, nyug. körjegyző és bányatulajdonos, Tomesd, 1907. 300. ENDRExY ELEMÉR, orsz. meteorologiai intézeti asszistens, Ógyalla, 1901. 301. ENGELSTEIN JAKAB, kereskedő és bányatulajdonos, Riska, 1911. 302. ERpős LipPór, bányaigazgató, Naszádos, 1883. 303. EszrERHÁZY GyuLA gróf, cs. és kir. kamarás, Pozsony, 1909. 305. FARBAKY IsTvÁN, m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányász- és erdész-akadémiai igazgató, miniszteri tanácsos, Selmecbánya, 1871. 305. FARKASFALVI KORNÉL, áll. főreáliskolai tanár, Temesvár, 1910. 306. FENICHEL SIMON, vállalkozó, Nagyenyed, 1911. 307. FmGER BÉLA, tanárjelölt, Alsóvadász, 1908. 308. Frvgpy JózsEr, bányamérnök, Drenkova, 1911. 309. FisCHER-COLBRIE ÁGosron dr., megyéspüspök, Kassa, 1911. 310. Fogcács Trvapak dr., ügyvéd és földbirtokos, Szamosujvár, 1911. 311. FoRsrER ELEK, földbirtokos, Gyulakeszi, 1899. 312. FRawkL János, Trencsén, 1911. 313. FucHs ÁRmms, téglagyáros, Neszmély, 1907. 314. GAÁL Isrván dr., főreáliskolai tanár s egyetemi magántanár, Déva, 1904. 315. 316. 317. 318. 319. 320. 321. 322. 323. 324. 325. 326. 327. 328. 329. 330. 331. 332. 333. 334. 335. 336. 337. 338. 339. 340. 341. 3412. 343. 344. 345. 346. 3417. 348. 349. 350. 351. 352. 353. 354. TAGOK NÉVSORA. 497 Garrasx Isrvás (Noszvagi és NovaJr), földbirtokos, az Omge tagja, Bogács, Berta-major, 1912. GÁLnFFY IGwnác, áll. felső kereskedelmi isk. igazgató, Miskolc, 1911. GEDEox JExő, földbirtokos, Szin, 1911. GESELL SÁNDOR ( TEREBESFEJÉRPATAKI), m. kir. főbányatanácsos, nyug. m. kir. bányafőgeologus, Besztercebánya, 1871. GERŐő Náxpok, bányaigazgató, Salgótarján, 1883. Gros ARrnuk, fürdőigazgató, Csíz, 1890. GyÜRKY GyuLA (GyÜRKI), társ. bányaigazgató, kir. bányatanácsos, Ozd, 1885. GyuRkovicH JózsEF (LEHorar), uradalmi jószágigazgató, Veszprém, 1909. Harwmi LEox, mérnök, a kapriorai márványbánya igazgatója, Soborsin, 1911. HALTENBERGER Minány dr., kir. kath. főgimn. tanár, Miskolc, 1910. HeEwxicH Vikrok, bányamérnök, Petrozsény, 1896. HERRMANN A. ÁRrpáD, az osztrák-magyar államvasúttársaság bányafőmér- nöke, Anina, 1902. HirLEBRAND JExő dr. tanár, Sopron, 1909. HorFrrER Awpkás dr., reform. kollegiumi tanár, Székelyudvarhely, 1912. HOFrMawxw Géza, bányaigazgató, Köpec, 1909. HOLLAKI IMRE, birtokos, Haró, 1907. HuBER IMRE, főgimn. tanár, Kolozsvár, 1901. HuLnyáx VatLÉR, kir. kath. főgimn. tanár, Eperjes, 1900. Huwyapi Isrvás, m. kir. vegyész-mérnök, Mezőhegyes, 1901. HuwEK Emrn, áll. főgimn. tanár, Szatmárnémeti, 1909. Innyés TiBok, fürdőtulajdonos, Szovátafürdő, 1909. Báró IwxgEr IMRE, cs. és kir. követségi titkár, Rasinja, 1905. JAHN Virmos, vasgyári igazgató, a Ferenc József-rend lovagja, Nadrág, 1893. JÁNK SÁáNspoR, bányamérnök, bányagondnok, Rudabánya, 1908. JTávorszxkr Józser, m. kir. szénbányahiv. iroda igazgató, Petrozsény, 1910. JEx Simon, főbányaigazgató, Tatabánya, 1905. Joós Isrván, kir. főüzemfelügyelő, Diósgyőr, 1881. Id. Joós LaJsos, m. kir. bányatanácsos, bánya- és kohóhivatali főnök, Erzsébetbánya, 1883. JUNKER ÁGosron. ev. gimn. tanár, Besztercebánya, 1887. KACHELMANN FAREas, m. kir. bányatanácsos, Selmecbánya, 1885. KaRczaG Isrván, bérlő, Keszthely, 1902. Kánya Virmos. bányabirtokos, Csallóközaranyos, 1910. KLEKNER LászLó, bányafőfelügyelő, Menyháza, 1893. Kocsis János, ny. m. kir. vas- és acélgyári szertárgondnok, Miskolc, 1911. Kovács Isrvás, bányamérnök, Salgótarján, 1911. KRALOVÁNSZKY IMRE, okl. bányamérnök, Nemtibánya, 1906. KRausz Nánxpox, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű r.-t. főbányagondnoka, Rozsnyó, 1902. Kxgizsó JOLÁNKA dr., felsőbb leányiskolai tanárnő, Máramarossziget, 1909. KöRrr GyuLa, sörnagykereskedő, Liptó-Rózsahegy, 1910. LACKNER ANTAL, főbányamérnök, Óradna, 1904. 572 Ot Öt Ot OT o I 9 OT 5 42 4 WD WD GY CK 52 09 c elet oO TAGOK NÉVSORA. Laczkó Dezső, kegyes tanítórendi főgimn. tanár, Veszprém, 1897. . Lázág Vazur, m. kir. bányamérnök, Verespatak, 1908. . LENsK JEnő, tanár, Selmecbánya, 1910. s). LExEN FRIzpRICH, gimnáziumi tanár, Brassó, 1910. Lreg, L. C. van, Dipl. Bergingenieur, Brassó, 1912. 0. LÖFFLER DÉNEs, gyárigazgató, Körösbánya, 1910. . MapEgsPaAcH Livius, m. kir. bányatanácsos, Zólyom, 1893. . MamusricH Bópoc dr., ügyvéd s földbirtokos, Szabadka 1907. . Mánpi GyögRGy, bányamérnök s földbirtokos, Felsőszászberek, 1907. . MaRriás JuLIáN, nyug. honvédszázados és gyáros, Naszód, 1911. . Manrrwy Isrvásn, m. kir. főbányatanácsos, bányaügyi előadó, Nagybánya, 1583. . MárHÉ LaJos, bányamérnök, Kolozsvár, 1910. . Márvás Lasos, bányaigazgató, Egercsehi, 1910. . MaurwsExR JózsEr, bányabirtokos, Nagybáród, 1910. . MaAzaLáN PáL, bányamérnökjelölt, Selmecbánya, 1911. . MIKLós ÖDpön, jogász, Pápa, 1910. . Mossóczx Sánpot, m. kir. bányamérnök, Marosújvár, 1902. . Mgász GáBoR, m. kir. bányamérnök, Körmöcbánya, 1911. . Muwxryvás Izipok, m. kir. bányabirtokos, Besztercebánya, 1908. . MÜLLER SÁáwxpok, főbányamérnök, bányaigazgatóhelyettes, Óza, 1907. 5. MÜrLER WALTER, mérnök, Szurdokpüspöki, 1911. . Nagy IMRE, uradalmi intéző, Tömörd puszta, 1910. . NiaGuL MixkLós, bányatulajdonos, Karánsebes, 1909. 3. Báró Nopcsa FERExc dr., nagybirtokos és geologus, Újarad, 1899. . Noszky JEwső, ág. ev. liceumi tanár, Késmárk, 1906. . Herceg ODpEscarcni LónRÁNT, földbirtokos, Vatta, 1912. . ORosz ENDRE, állami igazgató-tanító, Apahida, 1910. . PanrocsEK JózsEr dr., országos kórházi igazgató, a közegészségügyi tanács tagja, Pozsony, 1885. . Papp Simon dr., bányafőiskolai tanársegéd, Selmecbánya, 1910. . PAUER VIKTOR (KÁPorwaI), m. kir. bányamérnök, Nagybánya, 1902. 5. Pávax-Vagsa FERENC dr., főiskolai tanársegéd, Selmecbánya, 1910. . PazágR Isrván, mérnök s a városi közművek igazgatója, Miskolc, 1910. . PELracHy FERENc, m. kir. főbányamérnök, a kor. ar. érdemkereszt tulaj- donosa, bánya- és fémbeváltóhivatali főnök, Abrudbánya, 1887. . PETTENKOFFER SÁNDOR, szőlészeti és borászati főfelügyelő, Budafok, 1901. . Pécny PérekR dr., főszolgabíró, Avasfelsőfalu, 1910. . Ifj. Piérscm LaJos, szolgabíró, Puj, 1911. . Prarz HuBERT, fúrómérnök, Kolozsvár, 1911. . Proeum V. H. Ingenieur des mines, Brassó, 1912. . ProrÉnyi GÉza, bányamérnök, Sajószentpéter, 1911. . PopExK FERENc, hivatalnok, geológus, Brassó, 1908. . Powxgxrác JExő, földbirtokos, Komjáti, 1911. . PRorasTER János dr., kir. bányaműorvos, Aknasugatag, 1885. . Ragjsa A. Awrar, cementtechnikus, Köpcsény, 1911. a És 19 92 19 1919 bena Meri Ki elöl elölt ves (9 9) 90 e TAGOK NÉVSORA. 499 . REpL Guszráv, m. kir. áll. polg. isk. igazgató, Tapolca, 1912. . REINER IGwsác, bányavállalkozó, Temesvár, 1910. . REITZNER Mixsa, m. kir. miniszteri tanácsos, Besztercebánya, 1874. . Réz Géza, m. kir. bány. és erd. főisk. tanár, Selmecbánya, 1888. 2. RicHTER ArapáR dr., egyetemi ny. r. tanár, Kolozsvár, 1909. WEGEL Virmos, bányafelügyelő. bányaigazgató, Agfalva, 1890. . Rosza MáÁRrowx dr., egyetemi tanársegéd, Kolozsvár, 1911. . Ruzirska BÉLA dr., egyetemi r. k. tanár, Kolozsvár, 1888. ). Sass LóRÁNT, főgimnáziumi tanuló, Rákospalota, 1911. . SCHAFFER ANTAL, műszaki főtanácsos, Visegrád, 1901. . SCHMIDT SÁxpoR, bányafőmérnök, Dorog, 1911. . SCHREINER János, a veszprémi káptalan jószágfelügyelője, Veszprém, 1898. . SCHUMACHER FR. dr., bányageologus, Gurabárza, 1910. . ScHUsSTER HENRIK dr., orvos, bányatulajdonos, Arad, 1907. 2. ScHÜRGER János dr., gazdasági akadémiai tanár, Kassa, 1911. . ScHwaRz Aporr, bányavállalkozó, Esztergom, 1908. . SIxoRa GyuLa, bányagondnok, Bányatelep, 1903. . Somogyr ALzapáR, r. kath. tanító, Újlót, 1909. . STARNA SÁNDOR, m. kir. mérnök, Hodrusbánya, 1885. . SzerLEmy LászLó, m. kir. főbányamérnök, Felsőbánya, 1889. . SZEMERE HuBA, földbirtokos, Gomba, 1911. ). SzEsriványi LaJos, vármegyei aljegyző, Déva, 1912. . SZENTPÉTERY ZSIGMOND dr., egyetemi tanársegéd, Kolozsvár, 1906. . SZÉKELY Gyöngy, bányatulajdonos, Maglód, 1911. 2. SzIxGER BáLisT, bányafőfelügyelő, Nagymányok, 1890. . Szirápy ZOLTÁN dr., ev. ref. főgimnáziumi tanár, egyetemi magántanár, Nagyenyed, 1899. Gróf SzrTÁRAx SÁNDOR, nagybirtokos, Nagymihály, 1912. Taxács LászLó, községi aljegyző, Pécel, 1912. . TEscHLER György, állami főreálisk. tanár, igazgató, Körmöcbánya, 1875. . THEMÁK EDE, főreáliskolai tanár, Temesvár, 1869. . THoma Józser, artézi kútfúrómester, Egyek, 1911. 29. Tmxs János, a Magyar Általános Kőszénbánya r.-t. igazgató főmérnöke, Tatabánya, 1908. . TórH IMRE dr. (VÉRTESI), selmecbányai kerületi főorvos, Selmecbánya, 1900. . TuLoGpi János, tanárjelölt, Kolozsvár, 1912. 2. TWERÁSER KáRoLrY, bányatulajdonos, Karánsebes, 1909. . Uricssy KÁRoLY, m. kir. szől. és bor. felügyelő, Arad, Csálatelep, 1902. . UJJ Jásos, a Fehér-Körös szabályozó és ármentesítő társulat igazgató fő- mérnöke, Kisjenő, 1909. . Vágó LaJos, D. V. főmérnök, Székesfehérvár, 1911. . VÁRNAI ERwő, áll. főreáliskolai tanár, Kassa, 1909. . Vaszagy GyuLa, primási uradalmi intéző, Lándorpuszta, 1907. . Vaszagy Mirnány, primási uradalmi igazgató, Esztergom, 1907. . VEREss Józser, m. kir. bányatanácsos, zúzóműfelügyelő, Selmecbánya, 1885. 500 TAGOK NÉVSORA. 440. VESZPRÉMY ANTAL, főszolgabíró, Nagysármás, 1910. 441. Báró Virtani FRirGYEs dr., miniszteri fogalmazó, Fiume, 1909. 442. Viráris Isrvás dr., lyceumi tanár, Selmecbánya, 1902. 443. Vorkó János, okl. középisk. s áll. polg. isk. tanár, Mezőberény, 1910. 444. VOLMANN FEREwxc, tanító, Brogyán, 1912. 445. VorscH Orró, gyógyszerész, Tatrang, 1910. 446. WACHNER HENRIK, középiskolai tanár, Segesvár, 1910. 447. Báró WarrExwyL LipPórT, Bori, 1910. 448. WELtiscH A. Dr., Bergwerksdirektor, Brassó, 1911. 449. Wicx GyuLa, bányafőmérnök, bányagondnok, Szomolnokhuta, 1905. 450. WIESNER SALAMon, Büdszentmihály, 1912. 451. WOLLMANN KÁZMÉR, földbirtokos, Mezőlaborc, 1901. 452. Zsirnrsszkx ENDRE dr., okl. tanár és földbirtokos, Békéscsaba, 1895. c) Rendes tagok jogaival biró társulatok és intézetek. (Gesellschaften und Anstallen mit dem Recht der ordentlichen Mitglieder.) 453. Állami polgári fiúiskola, Abrudbánya, 1909. 454. M. kir. állami Erdőhivatal, Alsókubin, 1912. 455. M. kir. állami Erdőhivatal, Apatin, 1912. 456. M. kir. állami Főreáliskola tanári könyvtára, Arad, 1880. 457. M. kir. állami Erdőhivatal, Balassagyarmat, 1912. 458. Beregmegyei Kaolinművek és Kályhagyár R.-T., Beregszász, 1910. 459. M. kir. állami Erdőhivatal, Beregszász, 1912. 460. M. kir. Erdőigazgatóság, Beszterce, 1912. 461. M. kir. állami Erdőhivatal, Beszterce, 1912. 462. M. kir. Erdőigazgatóság, Besztercebánya, 1912. 463. M. kir. állami Erdőhivatal, Besztercebánya, 1912. 464. M. kir. állami Erdőhivatal, Brassó, 1912. 465. Angolkisasszonyok intézete, Budapest, 1910. 466. Beocsini Cementgyári Unio R.-t., Budapest, 1909. 467. Budapesti kir. magy. Tudományegyetemi Természetrajzi Szövetség, Buda- pest, 1907. 468. Egercsehi Kőszénbánya R.-T., Budapest, 1909. 469. Esztergom-Szászvári Kőszénbánya R.-T., Budapest, 1909. 470. Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómű R.-T., Budapest, 1905. 471. GRgusp V. utódai kőnyomdai műintézet, Budapest, 1911. 472. Gróf Csáky Lászró prakfalvi Vas- és Acélgyár R.-T., Budapest, 1910. 4713. Kegyestanítórendi Főgimnázium, Budapest, 1905. 474. Krrsás FRrGyEs utóda, m. kir. egyetemi könyvárus, Budapest, 1880. 475. Magyar Bánya- és Kohóipar Tanulmányi R.-T., Budapest, 1911.. 476. M. kir. Bányakapitányság, Budapest, 1910. 477. Magyar Bánya- és Iparvállalati Központi Iroda, Budapest, 1910. 478. Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, Budapest, 1911. TAGOK NÉVSORA. 501 . M. kir. Központi Szőlészeti Kisérleti Állomás és Ampelologiai Intézet, Budapest, 1911. . M. kir. Mezőgazdasági Muzeum, Budapest, 1911. . Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, Budapest, 1911. . Magyar Földrajzi Intézet R.-T., Budapest, 1909. . Magyar Petroleum-Ipar R.-T., Budapest, 1909. . Magnezitipar R.-T., Budapest, 1912. . M. kir. Pénzügyminisztérium Bányászati XIV. ügyosztálya, Budapest, 1908. . Kir. m. Tud.-Egyetem földtani és őslénytani intézete, Budapest, 1896. . M. kir. József műegyetem ásvány-földtani intézete, Budapest, 1906. . M. kir. állami Főreáliskola, Budapest, 1897. . Magyar Általános Kőszénbánya R.-t., Budapest, 1905. . MaRx és MÉREI, műszergyárosok, Budapest, 1911. . LAPP HENRIK-féle mélytúrások, bányatelepek Magyar Részvénytársasága, Budapest, 1910. . M. kir. orsz. Meteorologiai és Földmágnességi Intézet, Budapest, 1902. . Lipótvárosi Kaszinó, Budapest, 1910. . Nemzeti Kaszinó, Budapest, 1910. . Országos Kaszinó, Budapest, 1910. . Mélyfúró és Mötorépítő Betéti Társaság TRauzL és Társa, Budapest, 1910. . Nyugatmagyarországi Köszénbánya R.-T., Budapest, 1911. . Országos m. kir. Kémiai Intézet és Központi Vegykisérleti Állomás, Buda- pest, 1911. . Salgótarjáni Köszénbánya R.-T., Budapest, 1909. . M. kir. Technologiai Iparmuzeum könyvtára, Budapest, 1890. . M. kir. állami Erdőhivatal, Budapest, 1912. . M. kir. állami Erdőhivatal, Bustyaháza, 1912. 3. M. kir. állami Erdőhivatal, Csíkszereda, 1912. . M. kir. állami főreáliskola, Debrecen, 1909. . M. kir. gazdasági Akadémia, Debrecen, 1890. . M. kir. állami Erdőhivatal, Dés, 1912. . M. kir. állami Főgimnázium, Dés, 1909. . Állami Főreáliskola, Déva, 1890. . M. kir. állami Erdőhivatal, Déva, 1912. . M. kir. állami Erdőhivatal, Dicsőszentmárton, 1912. . Drenkovai Köszénbányaművek Igazgatósága, Drenkova, 1555. . M. kir. állami Erdőhivatal, Eperjes, 1912. . M. kir. Bánya- és Kohóhivatal, Erzsébetbánya, 1890. . Esztergom város Tanácsa, Esztergom, 1873. . M. kir. állami Erdőhivatal, Fogaras, 1912. . M. kir. állami Erdőhivatal, Gödöllő, 1912. . M. kir. Erdőőri Szakiskola, Görgényszentimre, 1912. . Ref. gimnázium, Gyönk, 1910. . Róm. kath. főgimn. könyvtára, Gyulafehérvár, 1881. . HEINSZELMANN-féle Vasgyár Bányatársulat, Hisnyóvíz, 1910. OT UT 19 ug u OT Or ör or 9 DILI OT Or Or Ot Ot ÖT Or W9WYWLWWOIANIL ) Sola OT TAGOK NÉVSORA. . M. kir. Bányakapitányság, Igló, 1910. M. kir. Bánya- és Kohóhivatal, Kapnikbánya, 1890. M. kir. állami Erdőhivatal, Kaposvár, 1912. Felsőmagyarországi Rákóczi Muzeum, Kassa, 1909. M. kir. állami főreáliskola, Kassa, 1890. 5. M. kir. Gazdasági Akadémia, Kassa, 1911. 1ef. főiskola, Kecskemét, 1873. M. kir. Gazdasági Tanítónőképző Intézet, Kecskemét, 1912. Ag. ev. liceum, Késmárk, 1906. . M. kir. Gazdasági Akadémia, Keszthely, 1890. . M. kir. Erdőőri Szakiskola, Horgosi-Királyhalom, 1912. 2. M. kir. Bányakutató Kirendeltség, Kolozsvár, 1912. M. kir. Ferenc József tud. egyetem földrajzi intézete, Kolozsvár, 1905. . M. kir. Ferenc József tud. egyetem ásvány-földtani intézete, Kolozsvár, 1906. . M. kir. Gazdasági Akadémia, Kolozsvár, 1911. ). M. kir. Erdőigazgatóság, Kolozsvár, 1912. . M. kir. állami Erdőhivatal, Kolozsvár, 1912. ). M. kir. Gazdasági Tanítóképző Intézet, Komárom, 1911. 9. M. kir. Köszénbányahivatal, Komló, 1910. . Karács-Cebei Aranybányatársulat, Kőrösbánya, 1910. . M. kir. Főerdőhivatal, Lippa, 1912. 2. M. kir. állami Erdőhivatal, Liptószentmiklós, 1912. . M. kir. Főerdőhivatal, Liptóujvár, 1912. . M. kir. Erdőőri Szakiskola, Liptóujvár, 1912. . Állami felsőbb Leányiskola igazgatósága, Lőcse, 1904. . M. kir. állami Erdőhivatal, Lőcse, 1912. . M. kir. Erdőigazgatóság, Lugos, 1912. . M. kir. Gazdasági Akadémia, Magyaróvár, 1911. . M. kir. Gazdasági Akadémia növénytermelési tanszéke, Magyaróvár, 1904. . M. kir. Főbányahivatal, Marosujvár, 1890. . M. kir. állami Erdőhivatal, Marosvásárhely, 1912. . Ref. Kollegium nagy könyvtára, Marosvásárhely, 1892. . M. kir. Erdőigazgatóság, Máramarossziget, 1912. . M. kir. állami Erdőhivatal, Máramarossziget, 1912. Felsősziléziai Vaspálya R.-T. bányagondnoksága, Márkusfalva, 1910. . Állami polgári iskola, Miskolc, 1883. . M. kir. felső kereskedelmi iskola, Miskolc, 1907. . Ref. főgimnázium, Miskolc, 1880. . Eszakmagyarországi Egyesített Kőszénbánya- és Iparvállalat R.-T. bánya- gondnoksága, Mizsérfa, 1909. . Vasipar-Társulat igazgatósága, Nadrág, 1882. . M. kir. Főerdőhivatal, Nagybánya, 1912. . M. kir. állami Erdőhivatal, Nagyenyed, 1912. . M. kir. állami Erdőhivatal, Nagykároly. 1912. . Nagykőrös rendezett tanácsú város Tanácsa, Nagykőrös, 1909. TAGOK NÉVSORA, 503 5. M. kir. állami Erdőhivatal, Nagyszeben, 1912. ). Községi iskolai könyvtár, Nagyvárad, 1893. . M. kir. állami Erdőhivatal, Nagyvárad, 1912. . M. kir. állami Erdőhivatal, Nyitra, 1912. ). Ág. h. ev. Főgimnázium, Nyiregyháza, 1905. . M. kir. Konkoly alapítványú asztrofizikai obszervatórium, Ógyalla, 1902. . M. kir. orsz. Meteorologiai és Földmágnességi Obszervatórium, Ógyalla, 1902. 2. M. kir. Bányakapitányság, Oravicabánya, 1910. . M. kir. Erdőhivatal, Orsova, 1912. (. Witkovici Bánya- és Vaskohó-Társulat bányaigazgatósága, Ötösbánya, 1910. . M. kir. állami Erdőhivatal, Pécs, 1912. . M. kir. Köszénbányahivatal, Petrozsény, 1910. . Salgótarjáni Köszénbánya R.-T. bányaigazgatósága, Petrozsény, 1895. ;. Állami tanítónőképző-intézet, Pozsony, 1909. . Pöstyéni Fürdői Főbérlet fürdőigazgatósága, Pöstyén, 1911. . Kaláni Bánya- és Kohó R.-T. központi igazgatósága, Pusztakalán, 1884. . Protestáns főgimnázium természetrajzi muzeuma, Rimaszombat, 1905. 2. M. kir. állami Erdőhivatal, Rimaszombat, 1912. . Orsz. Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület salgótarjáni osztálya, Salgótarján, 1905. 4. M. kir. állami Erdőhivatal, Sátoraljaujhely, 1912. 5. M. kir. állami Erdőhivatal, Segesvár, 1912. . Selmecbánya város tanácsa, Selmecbánya, 1875. . Ág. ev. liceum könyvtára, Selmecbánya, 1899. . M. kir. bányászati és erdészeti főiskola rektori hivatala, Selmecbánya, 1903. ). M. kir. központi Erdészeti Kisérleti Állomás, Selmecbánya, 1912. . Székely Nemzeti Muzeum, Sepsziszentgyörgy, 1901. . Állami Főreáliskola, Sopron, 1902. 2. Szabadka szab. kir. város Tanácsa, Szabadka, 1909. . M. kir. Erdőhivatal, Szászsebes, 1912. . Ref. Kuúw-kollegium, Szászváros, 1875. . M. kir. állami Erdőhivatal, Szeged, 1912. . M. kir. állami Főgimnázium, Szegszárd, 1909. . Róm. kath. Főgimnázium, Székelyudvarhely, 1910. . M. kir. állami Erdőhivatal, Székelyudvarhely, 1912. . Szováta gyógyfürdő igazgatósága, Szovátafürdő, 1909. . Tapolcai Barlang-Bizottság, Tapolca, 1912. . M. kir. állami Erdőhivatal, Temesvár, 1912. . M. kir. Erdőhivatal, Tótsóvár, 1912. . M. kir. állami Erdőhivatal, Trencsén, 1912. [. Csiktusnádi gyógyfürdő birtokosainak szövetkezete, bejegyzett cég, Tusnád- fürdő, 1909. . Községi főgimnázium, Újverbász, 1912. . M. kir. állami Erdőhivatal, Ujvidék, 1912. . M. kir. állami agyagipar szakiskola, Ungvár, 1898. 504 TAGOK NÉVSORA. 608. M. kir. Főerdőhivatal, Ungvár, 1912. 609. M. kir. állami Erdőhivatal, Ungvár, 1912. 610. M. kir. Erdőőri Szakiskola, Vadászerdő, 1912. 611. M. kir. Kőszénbányahivatal. Kr. ug. ured ugljenika Verdnik, 1910. 612. Kath. Főgimnázium, Veszprém, 1893. 613. Veszprémmegyei Gazdasági Egylet, Veszprém, 1909. 614. Veszprémvármegyei Muzeum, Veszprém, 1908. 615. M. kir. állami Erdőhivatal, Veszprém, 1912. 616. Geo-paleontologiai Nemzeti Muzeum, Zagreb, 1896. 617. M. kir. Bányakapitányság, Kr. Rudarsko Satuiétvo, Zágráb, 1910. 618. Landesinstitut für Bodenkunde, Zágráb, 1912. 619. M. kir. Főbányahivatal, Zalatna, 1911. 620. M. kir. állami Erdőhivatal, Zilah, 1912. 621. M. kir. állami Főgimnázium, Zombor, 1885. 622. M. kir. Erdőhivatal, Zsarnóca, 1912. 623. Királyi Erdőfelügyelőség, Budapest, 1912. 624. a a Pozsony, 1912. 625. (i a Túrócszentmárton, 1912. 626. c c Besztercebánya, 1912. 627. ( ( Miskolc, 1912. 628. € a Kassa, 1912. 629. ( c Ungvár, 1912. 630. ( a Máramarossziget, 1912. 631. a a Debrecen, 1912. 632. ( c Nagyvárad, 1912. 633. c a Kolozsvár, 1912. 634. a c Marosvásárhely, 1912. 635. a ( Brassó, 1912. 636. a (i Nagyszeben, 1912. 637. c ( Déva, 1912. 638. c c Temesvár, 1912. 639. a a Szeged, 1912. 640. a a Pécs, 1912. 641. a a Szombathely, 1912. 642. a ( Győr, 1912. d) Magyarországon kívül lakó rendes tagok. (Ausserhalb Ungarn wohnhafte ordentliche Mitgtlieder.) 644. Dr. BERwxourri WarrER, Basel, 1911, 645. GH. BorEz, geológus aszisztens, Bucuresti, 1908. 646. Dr. A. CHEswaIs, chimiste, geologue, conseiller des mines, Paris, 1909. 647. ERrL Lasos, bányamérnök, Sternberg, 1910. 648. FucHs Tivapak, egyet. tanár, udv. múz. igazgató, Wien, 1879. 649. 650. 651. 652. 653. 654. 655. 656. 657. GAS. 659. 660. 66Ll. 662. 663. 664. 665. 666. 667. 608. 669. 670. 671. 672. 673. 674. 675. 676. 677. 678. 679. 680. 681. 682 TAGOK NÉVSORA. 505 Dr. G3BERT C., nyug. állami geológus, Leipzig, 1912. GEDROIZ KoNsTAawNTIN, agrikulturkémikus, St. Petersbourg, 1912. GöRGEYxY Ruporr, egyetemi tanársegéd, Wien, 1908. HAMBERGER JózsEr, bányafőfelügyelő, Teplitz-Schönau, 1901. Dr. HERBIxG János, geológus, Halle a. S. 1911. Dr. HöRgwsEs Ruporr, egyetemi tanár, Graz, 1884. HürrrL ERwő, egyetemi tanársegéd, Wien, 1890. Dr. KarzER FRrgGyEs, boszniai és hercegovinai geológus, Serajevo, 1899. Dr. Kocn Gusrav Aporr, udvari tanácsos a mineralógia, petrografia, geológia és talajkultúra tanára a bécsi xsHochschule für Bodenkultur, -on, Wien IIL, 1911. LazaREvics MILoRap, bányamérnök, Wien, 1911. Mack Orró, gipszgyáros, Ludvigsburg, 1911. MRazEc LaJos, egyetemi tanár, a román királyi földtani intézet igazgatója, Bucuresti, 1897. Commandit-Gesellsehaft für Tiefbohrtechnik u. Motorenbau TRauzL £ Co. Wien, 1910. üli Kontinentale Tiefbohrgesellschaft, (vorm. H. THumaxws m. B. H.) Halle a. 85. 1910. GLINKA K. D. dr., egyetemi tanár, az agrogeológiai osztály vezetője, Szent- pétervárott. Ifjú Lóczy Lasos, egyetemi hallgató, Zürich, 1911. Dr. W. von Lozissxki, k. k. Bibliothekar, Lemberg, 1912. Norm Gyura, bányaigazgató és geológus, Stawczany, 1885. Dr. Phil. NorH Ruporr, geologiai asszisztens, Wien, 1912. Osicsás LázáR, torontálmegyei földbirtokos, a szerb királyi talajfelvételi osztály vezetője, Belgrád, 1909. Österreichische Berg- und Hüttenwerks-Gesellsehatft, Teschen, 1910. RAINER FERDINÁND, architektus, Wien III, 1910. ScHIELE FPIGYEs, kémikus, vezérigazgató, Berlin, 1911. SELIGMANN Guszráv, kereskedelmi tanácsos, Coblenz, 1893. SICHER és LEDERSCHNEIDER-cég, Prága, 1910. Dr. Scnmipr KÁáRony, egyetemi geológiai tanár, Basel, 1911. STAFF Haxs dr. egyetemi docens, Berlin, 1904. TAEGER HENRIK dr. egyetemi asszisztens, Breslau, 1904. Dr. TERzaGHI KÁRoLYy, mérnök, St. Petersbourg, 1912. WEG Mixsa, könyvkereskedő, Leipzig, 1911. Dr. WxsoGógRski Jáwsos, tudományos asszisztens a mineralógiai és geoló- giai intézetben, Hamburg, 1912. Dr. Zu8ER Ruporr, egyetemi tanár, Lemberg, 1912. Zusovió J. M., főiskolai tanár, Belgrad, 1886. Geologiseches Institut der k. k. Universitát. Wien, 19" 5. Földtani Közlöny. XLII köt. 1912. 31 506 683. 684. 685. 686. 687. GSS8. 689. 690. 691. 692. 693. 694. 695. 696. 697. 698. 699. 700. 701. 702. 703. 704. 705. 706. 707E 708. 709. 770 üle m2 MG 714. 715. 716. 7076 718. 719. 720. 721. 722. 793. 724. TAGOK NÉVSORA. Előfizetők (Abonnoments). M. kir. Bánya- és Fémbeváltó-hivatal, Abrudbánya, 1891. M. kir. Főbányahivatal, Aknaszlatina, 1890. M. kir. Sóbányahivatal, Aknasugatag, 1890. M. kir. Bánya- és Kohóhivatal, Aranyida, 1890. Cist. r. kath. főgimn., Baja 1906. M. kir. állami Tanítóképző-intézet, Baja, 1909. Állami gimnázium, Bártfa, 1905. R. Friedlünedr E. Sohn Buchhandlung, Berlin, 1910. Róm. kath. főgimnázium Brassó, 1910. Singer és Wolfner cég könyvkereskedése, Budapest, 1890. Kir. m. tud. egyetemi földrajzi intézet, Budapest, 1877. M. kir. állami polgáriiskolai tanítóképző intézet, Budapest, 1890. Állami főgimnázium, Budapest, I. ker., 1901. M. kir. állami főgimnázium, Budapest, III. ker., 1906. M. kir. állami főgimnázium, Budapest, VI. ker., 1904. M. kir. középiskolai tanárképző-int. gyakorló főgimn., Budapest, 1890. M. kir. állami főgimnázium, X. ker. Tisztviselőtelep 1908. X. kerületi kőbányai m. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1908. Erzsébet nőiskola, Budapest, 1890. Állami Tanítónőképző-intézet, Budapest, VI. ker., 1909. Állami főreáliskola, II. kerület, Budapest, 1890. Állami főreáliskola, V. kerület, Budapest, 1890. Magyar Siemens-Sechuckert művek villamossági r. t., Budapest, 1909. Schultes Ágost szinyelipóci Salvatorforrás-vállalat, Budapest, 1909. Cegléd rendezett tanácsú város, Cegléd, 1909. M. kir. vas- és acélgyár, Diósgyőr, M. kir. Bánya- és Kohóhivatal, Felsőbánya, 1890. M. kir. Bányaiskola, Felsőbánya, 1890. Pannonhalmi főmonostori könyvtár, Győrszentmárton, 1891. M. kir. Bányahivatal, Hodrusbánya, 1911. M. kir. állami főgimnázium, Jászberény, 1909. 7 Állami főgimnázium, Kaposvár, 1890. Ev. ref. gimnázium. Karczag, 1902. Róm. kath. főgimnázium, Kézdivásárhely, 1898. Ref. gimnázium, Kisújszállás, 1897. M. kir. Bányahivatal, Körmöczbánya, 1890. Állami főgimnázium, Lugos, 1906. Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Részvény-társ., Lupény, 1911. M. kir. Bányahivatal, Magurka, Városi levéltári hivatal, Miskolc, 1909. Állami főgimnázium, Munkács, 1890. M. kir. Bányaigazgatóság, Nagybánya, 1890. 728. 729. 730. 731. 732. 733. 734. 135. 736. 737. 738. 739. TAGOK NÉVSORA. 507 5. Allami főreáliskola, Nagyvárad, 1890. 6. Premontrei főgimn. tanári könyvtára, Nagyvárad, 1894. o 4 Ov . M. kir. Bányahivatal, Veresvágás, 1897. Kath. főgimnázium, Privigye, 1896. M. kir. Sóbányahivatal, Rónaszék, Borsodi Bányatársulat, Rudabánya, 1909. Salgótarjáni Köszénbánya R. T. bányagondnoksága, Salgótarján, 1912. M. kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola, Selmeczbánya, 1908. M. kir. Bányahivatal, Selmeczbánya, M. kir. Bányaigazgatóság, Selmeczbánya, Állami főgimnázium, Szamosújvár, 1900. Állami főgimnázium, Szentes, 1897. Állami főreáliskola, Székelyudvarhely, 1908. Állami polgári fiúskola, Szigetvár, 1910. M. kir. vas- és acélgyár, Vajdahunyad, 740. Bibliothek d. Kais. Universitát, Warschau, 1911. 741. Wesselényi ev. ref. főgimnázium, Zilah, 1908. 742. Cisztercita főapátsági könyvtár, Zirez, 1907. A MAGYARHONI FOLDTANI TÁRSULAT RESZERE TETT ALAPÍTVÁNYOK az 1911. év december hónap 31-én. Stiftangen für die ungarische (reologische (resellschaft. 1550. (t) Gróf Andrássy György, Pesten... .-. -—. — -— készpénzben 210 kor. 1851. (ft) Báró Podmaniczky János, Pesten . — ( 2108 ESAGS GT heBÁTÓ SIN ASITLON (BESHOM z d E a EEEN [ 1050 a 1858. (t) Ittebei Kis Miklós, Pesten . .. ső 1 ( 210 a 1860. (t) Prudniki Hantken Miksa, Budapesten ezet c 210 c 1864. (t) Dr. Schwarz Gyula, Budapesten... —. 0... 0. c 300 a 1867. (t) Drasche Henrik lovag Bécsben. .. .. .. .. a 200 a 1872. Pesti kőszénbánya- és téglagyártársulat.. -. ( 600. a — — Salgótarjáni köszénbányatársulat .-. — — — a 200 c 873. Az első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Mártát Budapést ős EGG assa [rszzezzal NEE EEEN a 400. a — (7) Kállay Benjamin, Bécsben — — — EZ u 200. a ISZ0-M(TN Rónay Jácint, "BOZSBOnyDani — : 12 ez NE SES c 200 a — M. kir. tengerészeti hatóság, TANETnl E, sel etté s l 200 1877. (t) Gróf Erdődi Sándor .. .. HZ ÉR c 200 a 1879. Gróf Karácsonyi Guidó Rudolf- alapítvány átl kés ( 200 : 1881. Budapest székes főváros .. .. E. SES ÜRES ES a 400 1883. (1) Okányi Szlávy József, Budapesten azza heg a 400 a — — és 1885. A pesti hazai első Takarékpénztár- igyesület a 400 a — A nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű VÁLLALAT zeti sees jazz TES e zi a 400. a ALAPÍTVÁNYOK . (1) Balla Pál, Ujvidéken sss sz készpénzben Balla Pál alapítványa az újvidéki m. kir. főgim- DNÁZUMŰNÖVŐKŐ E éle s szt 3ezerédy Pál, Budapesten .. s a (4) Modrovits Gergely -—. -. 3 : szet a (t) Zsigmondy Vilmos, Budapesten mé nöijbe n Dr. Koch Antal, Budapesten. .. tiz sat állampapirban (t) Dr. Roth Samu, Lőcsén .. Dr. Schafarzik Ferenc, Budapesten (t) Dr. Szabó József, Budapesten Dr. Ilosvay Lajos, Budapest 35. Zsigmondy Béla, Budapesten éz élsz tlan (ff) Dávid Vülmos, Büdapesten — száz maz (t) Gróf Andrássy Manó, Budapesten .. .. .. fű (t) Husz Samu, Budapesten s KOST Mk Felső-Szopori Tóth Ágoston, Gri Bios ns tett a (1), Klein Nnipót, Budapesten -— — — -. — -. készpénzben Gróf Andrássy Dénes, Dernőn .. zó " Északmagyarországi egyesített köszönbányatésob ax vállalat részvénytársulat, Budapesten .. 6 pa Rimamurány - Salgótarjáni vasmű részvénytársaság, Salgótarjánban sz áz szk sel sz oz án iz a Fülöp, szász-coburg-góthai herczeg ő fensége vas- gyáradkboöhorellám eza ese gzetves mi Ez a Beszterczebánya sz. kir. város — — — — — a (1 Gróf Csáky László, Budapesten TEA EL? " Osztrák-magyar szabadalmazott Államvasút- Társ sa- ság, Budapest és Wien... .. ész ata és a Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, fHiadajnastem AL Sés a — — (t) Dr. Pethő Gyula, Budapesten ... ... -— -— -— állampapirban — I (f) Kempelen Imre, Mohám — —stsi segg készpénzben 1886. Dr. Kuncz Adolf, prépost, Csorna -. — — 2 ime [ — (t) Dr. Herich Károly, Budapesten .. — .-7 " s (KESZtergomi TÖKkáaptalan as szdsz nee ut nez a —" r:P. Inkey "Béla, (Budapesten — srpzszd szheázt u 1887.(T) "DISStaubsMóriez, éBudapesten c Jess szesz . Dr. Szontagh Tamás, Budapesten .. vm. .. — a s Dr. Bischer: Samu, Budapesten cs sss sensi éz a . (b. Kauffmann Kamilló, Budapesten... .. .. .. a . (b) Porodai dr. Rapoport Arnót, Bécsben .. .. .. . . Özv. dr. Hofmann Károlyné bold. férje dr. Hofmann Károly emlékére I szónkez it ze Sze rása kt a . Dr. Lőrenthey Imre, Budapesten .. -—. — 0 -- u . Dr. Zimányi Károly, Budapesten .. .. a . Urikány-Zsilvölgyi Magyar kőszénbánya RÉKETÉGT Társaság Budapesten .. 0. a zaj azer rő " . (b Királdi Herz Zsigmond, BAD ESÁNT zgólisi a . MAROSDÉCSEI Déchy Mór, Budapesten... .. .. .. . Mattyasovszky Jakab (mátyásfalvi) Pécsett Zsolnay Vilmos nevére .. .. z Le Lé a 200 kor. 200 200 200 400 200 200 200 400 200 200 200 400 200 200 200 400 400 400 200 200 400 400 200 200 1906. 1907. 1908. 1909. ALAPÍTVÁNYOK. . Korláti bazaltbánya részvénytársaság Budapesten 2. Bethlen főiskola Nagyenyed . — u — — (t) Adda Kálmán nevére Adda Viktor dr. .. .. Guttmann és Frank építési vállalkozó ezég Újvidéken Rudai tizenkét apostol bányatársulat Brádon .. (t) Kalecsinszky Sándor, Budapesten .. 0 . .. . Szádeczky. Gyula dr., Kolozsvár -. — — - Schafarzik Ferencz dr., Budapesten 1884 ben tett alapítványához még . .. sz) aza szi e Myskowszky Emil, Tilzoselkezelh tes szal vaz VES É LA 5. Gróf Széchenyi Béla, Budapebt.. 22 a pes zz (t) Báró Mednyánszky Dénes, Wien... .. .. Koch Antal dr., Budapest 1884-ben tett cilerm- ványához ... :. LOS ezt zzz EZ Gróf Zselénszky IRóHot TndEjnesi Ún ÜZE Papp Károly dr., m. kir. geologus, Budapest .. Szádeczky Gyula dr., Kolozsvár, 1904-ben tett ala- pítványához. . -. ne 9 za EE. Pethő Emil, földbirtokos, Sármellék s Leféber Ágoston mélyfúróvállalkozó, Budapest Magy. kir. állami vasgyárak központi igazgatósága, Budapest sseztől 2 az ESÉSE his Szabadalmazott GEZtGETk- magyar úllaravásáá, ÁETEHÁG magyar bányái, hutái és uradalmai igazgatósága, Budapest cz sz a sztllzes (t) Városy Gyula fszlageci ést TETee Ozepéd ész: Aküzs VÁTOS, tANÁCSA — mk szesszel SES Debrecen sz. kir... város tanácsa -. mesz sz 2 . Bohn Mihály téglagyáros, Nagykikinda .. -— -— Báró Győrffy Árpád bányatulajdonos, Brád Kalamaznik Nándor vízműépítési vállalkozó, Budapest Schaaf Jakab téglagyáros, Nagykikinda u 0 mm Vogl Viktor dr. m. k. geológus, Budapest u 0 .. Gróf Zichy Gyula dr., megyéspüspök, Pécs. .. . Gróf Majláth Károly Gusztáv dr. erdélyi püspök, a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár javára - 0 .. Saxlehner Andor belga főkonzul, Budapest .. Daxlehner. Kálmán, Budapést 2 sz. ses dee 0 wz me Saxlehner Ödön, Budapest . Zs ölázésá Magyar Gyógyfürdő R.-T. TiaszközégáÉe Schaumburg Lippe hercegi uradalom, Dárda . .. Österreichische Bohr- u. Schurfgesellsehaft in Wien Lóczy Lajos dr. egyetemi tanár, Budapost .. Gászner Béla kir. közjegyző, Budapest ,.. u. 0 - készpénzben [ 509 200 kor. 200 200 400 400 200 200 100 200 1000 220 100 200 200 70 200 200 400 400 200 200 200 5300 200 200 200 200 200 400 200 200 200 400 200 400 100 50 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAINAK ús 17) 4 9: 6. KIMUTATÁSA az 1911. évben. Ausweis der Tausechverbindungen dev Uugarischen (reologischen (Gesellschaft im Janre 1911. Magyarorszag. Budapest, Magyar Földrajzi Társaság. a Természetrajzi Füzetek. a Magyar Turista Egyesület. a Köztelek. a Polytechnikai Szemle. ( Bányászati és Kohászat- Lapok. 4 Budai könyvtár-egyesület. a Uránia tudományos egyesület. a Magyar Tanítók Otthona. u Muzeumi és Könyvtári Értesítő. c Katonai Közlöny. . Koluzsvár, Erdélyi Kárpát Egyesület. a Erdélyi Muzeum Egylet. . Nagyszeben, Siebenbürg. Verein für Naturwissenschaften. . Pozsony, Természettudományi és Orvosi Egylet. . Temesvár, Délmagyarországi Természettudományi Társulat. . Turóczszentmárton, múzeumi tóttársaság. . Zagreb, Societas historico-naturalis Croatica. dusztria. . Wien, Allgemeine Oesterreichiscehe Chemiker und Techniker-Zeitung. a — K. k. Geographische Gesellschaft. a — K. k. Geologische Reichsanstalt. c K. k. Naturhistorisehes Hofmuseum. a — K. k. Zoologisch-botanische Gesellschaft. c — Geologische Gesellschaft. c — Montanistische Rundschau. . Brünn, Naturforschender Verein. A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 511 27. Graz, Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Balkanlünder. 28. Laibach, Krainischer Musealverein. 29. Prag, Deutscher Naturwissenschaftlich-medizin. Ferein Böhmen eLotoss in Prag. 30. Reichenberg, Verein der Naturfreunde. 31. Sarajevo, Bosnyák és hereczegovinai országos múzeum. 32. Troppau, Naturwissenschaftlicher Verein. Németország. 33. Berlin, Nature Novitates. 34. Danzig, Naturforschende Gesellschaft. 35. Dresden, Naturwissenschaftliche Gesellschaft elsisv. 36. Elberfeld und Barmen, Naturwissenschaftlicher Verein. 37. Giefen, Oberhessische Gesellschaft für Natur- und Heilkunde. 38. Greifswald, Geographische Gesellschaft. 39. Görlitz, Naturforschende Gesellschaft. 40. Halle a/S., Verein für Erdkunde. 41. a c — Steinbruch und Sandgrube. 42. Hannover, Naturhist. Gesellschaft. 43. Königsberg, Physikalisch-ökonomisehe Gesellschaft. 44. Magdeburg, Naturwissenschaftlicher Verein. 45. Regensburg, Naturwissenschaftlicher Verein. 46. Wiesbaden, Nassauischer Verein für Naturkunde. 47. Neustadt a. d. H.: Zeitschift Helmholtz. Olaszország. 48. Modena, Nuova Notarisia. 49. Palermo, Collegio degli Ingegneri et Architetti. 50. Perugia, Rivista italiana di paleontologia. 51. Roma, Reale Comitato Geologico d Italia. Francziaország. 52. Paris, Feuille des Jeunes Naturalistes. 53. — u — Société Francaise de Minéralogie. Spanyolország. 54. Barcelona, Club Montanyenc. Belgium. 55. Brugelles, Société royal malacologigue de Belgigue. Dánia. 56. Kjobenhavn, Dansk. geologisk. Forening. Angolország. 57. Newcastle- Upon- Tyne, Institute of Mining and Mechanical Engineers. 512 66. 67. 68. 69. 70. A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI Svájcz. . Winterthur, Naturwissenschaftliche Gesellschaft. Oroszország. 9. Kiew, Société des Naturalistes de Kiew. . Moszkva, Société Impériale des Naturalistes. . Novs-Alexandria, Annuaire géologigue et minéralogigue de la Russie. a Rédaction des Mémoires de I Institut Agronomigue et Forestier de Nova-Alexandria. . Szt.- Pétervár, Comité Géologigue de la Russie, a Société des Naturalistes. Section de Géologie et de Minéralogie. a Russ. kais. Mineralogische Gesellschaft. Finnország. Helsingfors, Commission Géologigue de Finnlande. Svédország. Upsala, The geological Institution of the University. Románia. Bukuvesti, Institutul Geologic al Romániei. Afrika. Pretoria, Geologische Opname der Zuid-Afrikaansche Republic. Cairo, Universite Egyptiene Bibliothegue. Ázsia. . Sendai, Japan: Tohoku Teikoku Daigaku (Tohoku Imperial University). Dominion of Canada. 2. Ottawa, Commission Géologigue et d" Histoire naturelle du Canada. Északamerikai Eg yesült- Ai llamok. . Berkeley, University of California. . Chicago, Academy of Sciences. . Cleveland, Ohio, The Geological Society of Amerika. . Madison, Wisconsin Academy of Sciences, Arts and Letterz. . Milwaukee, Public Museum of the City of Milwaukee. . Minnesota, Geological and Natural History Survey. . Missoula, Montana, University of Montana, Biological Station. . New- York, American Museum of Natural History. . Rolla (Missouri), Bureau of Geology and Mines. FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAL. 513 82. San Francisco, Academy of Sciences. 85. Topeka, Kansas Academy of Science. 84. Washington, Smithsonian Institution. 85. a United States Geological Survey. 86. a United States Departement of Agriculture. Délamerika.. 87. Lima, Peru, Cuerpo de ingenieros de minas del Peru. 88. Buenos-Ayres (Republica Argentina), Deutsche Akademische Vereinigung. Mexico. S9. Mexico, Sociedad Cientifica sAntonio Alzates. 90. a Société Geologigue Mexicaine. 91. Toluca, Servicio Meteorologico del Estado Mexico. Ausztralia. 92. Melbourne, Geological Society of Australasia. 93. a Australasian Institute of Mining Engineers. 94. Sydney, Australian Museum. 95. a Geological Survey. 96. Perth, Gouvernement Geologist, Geological Survey Office. A m. kir. Földtami Intézet útján még a következő bel- és külföldi társulatok kapják a aköldtami Közlöny -t : Im Wege der kgl. ungar. Geologischen Reichsamstalt bekommen noch folgende Korporationen die Zeitschrift der Gesellschaft, den aFöldtami Közlöny : 97. Amsterdam, Academie Royale des Sciences. 98. Basel, Naturforschende Gesellschaft. 99. Berlin, Kgl. PreuB. Akademie d. Wissenschaften. 100. 4 Kgl. PreuB. geol. Landesanstalt und Bergakademie. as ő a Deutsche Geologische Gesellschaft. 102. Bern, Naturforschende Gesellschaft. 103. c — Schweizerische Gesellschaft f. d. ges. Naturwissenschaften. 104. Bologna, Accademia delle Scienze del! Instituto di Bologna: 105. Bonn, Naturhistorischer Verein f. d. Rheinlande und Westfalen. 106. Bordeaux, Société des Sciences Physigues et Naturelles. 107. Boston, Society of Natural History. 108. Brugelles, Commission Géologigue de Belgigue. 109. (j Société Belge de Géographie. 110. ." Musée Royal d"histoire naturelle. 1117 u Société belge de Géologie et de Paléontologie. 112. u Académie Royale des Sciences, des Lettres et des Beaux Arts. 113. Budapest, Meteorologiai és földdelejességi m. kir. központi intézet. 114. a Mérnök- és Építész-Egyesület. 115. a Kir. m. Természettudományi Társulat. 116. c Országos Statisztikai Hivatal. A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. . Budapest, M. Tud. Akadémia. . Buenos-Ayres, Direction general de Estadistica La Plata. . Caen, Société Linnéenne de Normandie. . Calcutta, Geological Survey of India. . Christiania, LW Université Royal de Norvége. a Recherches géologigues en Norvége. . Darmstadt, Verein für Naturkunde u. mittelrhein. geolog. Verein. . Dorpat, Naturforschende Gesellschaft. . Dublin, Royal Géological Society of Ireland. . Firenze, R. Instituto di Studii superiori pratici e di perfezionamente. . Frankfurt a/ M., Senckenbergische Naturforschende Gesellschaft. . Frankfurt a/O., Naturwissenschaftlicher Verein. . Freiburg i. B., Naturforschende Gesellschaft. . Göttingen, Kgl. Gesellechaft d. Wissenschaften. . Graz, Naturwissenschaftlich Vereiern für Steiermark. . Halle a. d. Saale, Kais. Leop. Carol. Akademie d. Naturforscher, fi Naturforschende Gesellschaft. . Heidelberg, Grossh. Badische Geol. Landesanstalt. . Helsingfors, Administration des mines en Finlande. 4 Société de Géographie de Finlande. . Insbruck, Ferdinandeum. Kassel, Verein für Naturkunde. . Klagenfurt, Berg- und Hüttenmánnischer Verein für Kürnthen. Kiel, Naturwissenschaftl. Verein für Schleswig-Holstein. Krakau, Akademie der Wissenschaften. Lausanne, Société Vaudoise des Sciences Naturelles. Leipzig, Naturforschende Gesellschaft. a Verein für Erdkunde. . Liége, Société Géologigue de Belgigue, Lisbonne, Section des Travaux Géologigues. . London, Royal Society. a Geological Society. Milano, Societa Italiana di Scienze Naturale. a Reale Instituto Lombardo di Scienza e Lettere. München, Kgl. Bayerisches Staatsmuseum. a Kgl. Bayerische Akademie der Wissenschaften. a Kgl. Bayerisches Oberbergamt. . Napoli, R. Accademia delle Scienza Phisiche e Matematiche. Neuchátel, Société des Sciences Naturelles. New- York, Academy of Sciences. Osnabrück, Naturwissenschaftlicher Verein. Padova, Societa Veneto-trentina di Scienze Naturale. Palermo, Accademia Palermitana di Scienza Lettere et Arte. Paris, Académie des Sciences. Institut National de France. x — Société Géologigue de France. a École des Mines. a — Club alpin francais. Pisa, Societá toscana di Scienza Naturale. Prag, Kgl. Böhmische Gesellschaft der Wissenschaften. Riga, Naturforscher-Verein. 167. 168. 169. 170. ÜZ 172. 173. 174. 175. 176. 177. 178. 179. 180. 181. 182. 183. 184. 185. 186. 187. 188. 189. 190. 191. 192. 193. 194. 105. 196. 497 OT — fájl A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI, Rio de Janeiro, Commission Géologigue du Brésil. Roma, Reale Accademia dei Lincei. a Société Géologigue Italienne. Rostock, Verein der Freunde der Naturgeschichte in Mecklenburg, St.- Louis, Academie of Sciences. Santiago, Deutscher Wissenschaftlicher Verein. St.-Petersbourg, Académie Impériale des Sciences de Russie. Selmeczbánya, Kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola. Stockholm, Académie Royale Suedoise des Sciences. Stockholm, Geologiska Föreningen. a Bureau géologigue de Suéde. Strafburg, Kommission für die geologisehe Landesuntersuchung von " Elsab- Lothringen. Stuttgart, Verein für vaterlündische Naturkunde in Württemberg. Tokio, Seismological Society of Japan. Tokio, University of Tokio. a — Imperial Geological Office of Japan. Trondhjem, Société Royale des Sciences de Norvége. Torino, Reale Accademia della Scienze di Torino. Venezia, Reale Instituto Veneto di Scienze. Washington, United States Geological Survey. Wien, Verein zur Verbreitung naturwissenschaftlicher Kenntnisse. s K. und k. Militár-Geographiseches Institut. a — Lehrkanzel für Mineralogie und Geologie der technischen Hochschule. Wien, K. und k. Technisches und Administratives Militár-Komitee. a — Sektion für Naturkunde des österreichischen Touristenklubs. a — Kais. Akademie der Wissenschaften. a — Deutscher und Oesterreichischer Alpenverein. Würzburg, Physikalisch-medizinische Gesellschaft. Zagreb, Jugoslovenska akademia. Zürich, Eidgenössiches Polytechnicum. § (j Naturforschende Gesellschaft. 516 A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak árjegyzéke. Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, V.II. Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedesében, Budapesten IV., Váci-utca 32. sz. Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Geolog. Gesellschaft, Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der Gesellschaft, Budapest, VII., Siefánta-út 14.; oder durch den Universitátsbuchhándler Friedrich Kiliáns Nach- folger, Budapest, IV., Váci-utca 32., zu beziehen. 1. Erster Bericht der geologischen Gesellschaft für Ungarn. 1852 ... 5 kor. — fll, 2. Arbeiten der geologischen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 15. .a 2 ae A magyadhanjtültei társulat munkálatai. I. kötet. 1856 Elfogyott Vergriffen. 2 € a a u II. kötet. 1863. ESET ET szelt 4. a a III" IV. és V. kötet. 1867—1870. Klétenlként : szuprosBaáandazsst vége ss ező i 10 01 AZTÁN 5. Földtani Közlöny. I—IV. évf. 1871—1874. Kötetenként — pro Band 15 : — 6. 4 a V—IX. c 1875—1879. Elfogyott— Vergriffen. 15 a a X. s: 1880. Kötetenként — is Bana cső ae 8. fi a XI. a 1881. ( é széze, 15 a — e 9 . a ÁII. a 1882. Kötetenként — pro Band szg lO0vaey s gs 10. a . XLI. ra 18883. fi ézet get: 12 c — a 11 a a XIV. s 1884. Kötetenként — pro IBANnd sc ezss a A ae 12. , a XV. c 1885. Cvezfti-zyálneő 6 Massát 18. a c XVI. a 1886. a MI. dan ELST D2 VO Ea 14. c XVII-XXXVII.c 1887—1909.a c EHES ELÉ 10 a — e 15. Földtani Értesítő I—III. a 1880—1883. ca 4 a ue 16. A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes KLRLYÁNTAUTAT betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümtlicher Publi- kationen der Ungar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 3 17. Mutató a Földtani Közlöny XXIII-XXXII. kötetéhez. Dr. Cholnoky Jenő. 1903-es FE etet Dr a ES e 18. Register zu den Binden XXIII—XXXII des Földtani. Közlöny. . Dr. E. v. "Cholnoky. 9035 za eg ses 5 19. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda- pest ALS075 VEL Ess SLGset ga Det 164 ag 20 ae 20. Geologiseli- -montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya 1 int SZOSUngarnávon SE Bosepnyy 19749 ese es Me st Ge ge 21. Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén csoport. Dr. Koch Antal. 1900. — .. -. sel 8 22. Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landesteile. II. Neogene Abt. Dr. Anton Koch. 1900. . .. sz SE Bek 23. A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902 c 60 e Geschichte der fiünfzigjáhrigen Tütigkeit der. Ungar. Geologischen Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902. — a 60 / 24. A Cinnamomum nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub Mi kerteket lass " 10 a — s Die Geschichte des Genus Cinnamomum. Mit 2 Karten und 26 Tafeln. Dr. Moritz Staub. 1905. --- --- BEEE E resz Ez LÜKE S 25. A selmeezi bányavidék éretelér-vonulatai. (Die . Erzgünge von Schemnitz und dessen Umgebung.) Szinezett nagy geologiai tér- kép. Szöveggel együtt. Geolog. mont. Karte in GroBformat . ... 10 s. — " 26. Néhai dr. Szabó József arcképe EN SÁS 2 a — a 27. Nagysúri Böckh János. Güll Vilmos és Melezer Gusztáv arcképei... 2 : — e 28. L. v. Lóczy—K.v. Papp :Die im Ungarischen Staatsgebiete vorhan - denen Eisenerzvorráte. (Sonderabdruck aus a The Iron Ore Resources of the Worlds, Stockholm 1910.) Mit einer Tafel und 24 Textfigaren 15 vs — a 29. A kissármási gázkút Kolozsmegyében. Irta Papp Károly dr. Két táblával és hat ábrával "Budapest 191058 Ms eso Má NMEA 30. Source de méthane á Kissármás (Comitat de Kolozs), par Charles de Papp. Avec les planches I, II, et les figures 10 a 15. ..- .-- 2 4 — t 517 Magyarország geológiai térképe 1 : 1,000,000 mértékben magyar és német nyelvű magyarázó szöveggel együtt 22 koronáért kapható a Földtani Társulat titkári hivatalában (Budapest, VÍI., Stefánia-út 14), vagy Kiriás FRrcyEs utóda egyetemi könyvkereskedésében (Budapesten, IV., Váci utca 32). Geologisehe Karte von Ungarn im MafGstabe von 1 : 1,900,000 ist mit ungarischem und deutschen erklürenden Texte bei dem Sekretariat der Ungarischen (reologischen (Gresellschaft (Budapest, VII, Stefanie-Strasse No 14), sowie bei der Univ. Buchhandlung FR. Kirias"s Nachfolger (Budapest, IV., Váci utca No 32) zu beziehen. Preis 22 Kronen. Carte Géologigue de la Hongrie a Véchelle L : 1,000,000 avec texte explicatif en hongrois et allemand, en vente au secrétariat de la Société Geologigue de Hongrie (Budapest, VII., Stefánia-út 14) ainsi gua a librairie univ. FR. Kimian Succ. (Budapest, IV, Váci utca 32). Prix 22 couronnes. 518 Szerkesztői üzenetek. A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1910 április hó 6-án tartott ülésén kimondotta, hogy nem szivesen látja azt, ha a szerző ugyanazt a munkáját, amely a Földtani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai vagy külföldi szakfolyóiratban is kiadja. Felkérem tehát a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy a választmány- nak ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kivánságaikat munkájuk benyüuj- tásakor velem közölni sziveskedjenek. Ugyancsak a választmány 1911. május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, hogy ezentúl különlenyomatot csak a szerző határozott kivánságára készíttessek. A különlenyomatok költsége 50 példányonkint és ívenkint 5 korona; a feliratos boríték ára pedig külön térítendő meg. Egyebekben a társulat választmányának a régi határozatai érvényesek. Az írói díj 16 oldalas nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona, ismertetésért 50 korona. Az angol, francia vagy olasz nyelvű fordítást 50, s a német nyelvűt 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés határozata értelmében a két ívnél hosszabb munkának — természetesen csak a két íven fölül levő résznek — nyomdai költsége a szerző 120 K-t kitevő tiszteletdíjából fedezendő. Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerző úgy az eredeti kéz- iratot, mnint a fordítást pontos kelettel lássa el. A kéziratot vissza nem adjuk. Végül felkérem a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy kézirataikat tiszta ív papiroson, s csak az egyik oldalra, olvashatóan írni vagy gépeltetni szives- kedjenek, úgy azonban, hogy azon a korrigálásokra is maradjon hely; ezt annyival is inkább ajánlom, minthogy a kefelevonaton ezentúl betoldást vagy mondatszer- kezeti javítást el nem fogadok. Kelt Budapesten, 1912 június 20-án. Papp Károly dr. elsőtitkár. Zur gefálligen Kenntnisnahme. Der AusschuB sprach in der Sitzung am 6. April 1910 aus, daB er es nicht gerne sieht, wenn der Verf. eine Arbeit die im Földtani Közlöny erschien, in demselben Umfange auch in einer anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb die p. t. Mitarbeiter höflichst ersucht, diesen BeschluB beachten zu wollen. Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgesprochenen Wunsch des Ver- fassers verfertigt, u. zw. auf Kosten des Verfassers. Preis der Separatabdrücke 5 K 4 50 St. und pro Bogen. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünschten Titel- aufdruckes am Umschlage sind besonders zu vergüten. Das Honorar betrügt bei Originalarbeiten 60 K, für Referate 50 K pro Bogen. Englische, französische oder italienische Übersetzungen werden mit 50 K, deutsche mit 40 K pro Bogen honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogen umfassen, werden die Druckkosten des die zwei Bogen übersechreitenden Teiles aus dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in Abzug gebracht. Manuskripte werden nicht zurückgegeben. Budapest, den 20. Juni 1912. Dr. K. v. Papp erster Sekretür. 519 Tr Güll Vilmos síremlékére kibocsátott gyüjtőív. 25—1910. Magyarhoni Földtani Társulat 1910 februárius hó 10. Rövid, de küzdéssel teli életen át élvez- hette csak Güll Vilmos a becsülést és tiszteletet, amely kartársai, barátai és tisztelői részéről jutott neki osztályrészül. E tisztelet és elismerés jeléül társulatunk emléket óhajt állítani boldogult titkára sírjára, hogy jeltelenül ne enyésszen el tudományunk küzdő katonájának halópora. A kegyeletes célra ujabban a következő adományok érkeztek a titkári hivatal- hoz: GLINKA K. D. Szentpétervár 3 K 50 f, VaApáÁsz MóR ELEMÉR egyetemi tanár- segéd Budapest 6 K. Kelt Budapesten, 1912 június hónap 20-án. a titkárság. Felhivás és kérelem! Másféléve elmúlt, hogy Nagysúri Böckh János, a magyar geológusok vezére és a magyar királyi Földtani Intézetnek 26 éven át nagyérdemű igazgatója örökre eltávozott körünkből. Böckh János tulajdonkép bányász volt, aki már fiatal korában belátván a földtannak a bányászatra való fontosságát, a rokon geológusi pályára lépett át. Negyven évi lankadatlan munkássága, nagy tudása és tehetsége a magyar földtani tudományokban korszakot alkot. Mert nemcsak hogy magasra fejlesztette a im. k. Földtani Intézetet, hanem hazánknak úgy a tudományos, mint a gyakorlati élet terén is kitünő munkása volt. Példás életében önzetlenségeért, kifogástalan jelleméért és jóságáért általános tiszteletben és szeretetben részesült. Mindezekért méltán meg- érdemli, hogy emlékét megörökitsük és hogy Böckh János mellszobra a magyar királyi Földtani Intézetet diszítse. Kérjük erre szives adományát. Az adományokat a Földtani Közlöny hasábjain nyilvánosan nyugtatjuk. Kelt Budapesten, a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 februárius hó 8-án tartott közgyűlése alkalmából. Aufruf und Hitte! Anderthalb Jahre sind verflossen, seit der Altmeister der ungarischen Geologen und 26 Jahre hindurch hochverdiente Direktor der kgl. ungar. Geologisehen Anstalt, Johann Böckh de Nagysúr, für immer aus unserem Kreise schied. Johann v. Böckh war eigentlich Bergmann, der schon in seiner Jugend die grosse Wichtigkeit des Einflusses der Geologie auf den Bergbau einsehend, die verwandte geologisehe Lauf- bahn betrat. Seine vierzigjührige unermüdete Tütigkeit, sein grosses Wissen und sein Talent bezeichnet in der ungarischen geologisehen Wissenschaft eine Zeitepoche. Denn nicht nur, dass er die heutige geologische Anstalt begründete, war er auch sowohl auf wissenschaftlichem, wie auch auf dem Gebiete des praktischen Lebens ein hervorragender Vorkümpfer unseres Vaterlandes. In seinem musterhaften Leben wurde ihm seiner Uneigennützigkeit, seines intakten Charakters und seiner Gut- herzigkeit zufolge, die allgemeine Hochachtung und Liebe zuteil. All diesem nach ist er vollauf dessen würdig, dass wir sein Andenken auf die Art verewigen, dass eine Büste Johamn v. Böcklvs die Rüáumliehkeiten der kgl. ung. Geologisehen Reichs- anstalt schmücke. Zu diesgem Zwecke bitten wir um Ihren freundlichen Beitritt. Beitráge guittieren wir öffentlich in den Spalten des Földtani Közlöny. Gegeben zu Budapest aus der am 8. Februar 1911 abgehaltenen Generalver-. sammlung der ungarischen geologischen Gesellscbaft. A Magyarhoni Földtani Társulat elnöksége és választmánya nevében : Szontagh Tamás dr. Papp Károly dr. Schafarzik Ferenc dr. másodelnök. titkár. elnök 520 ásványtani és őslénytani megismertelésére s a földiani ismere- lek terjesztésére. Megjelenik havonkénti öt érnyi tartalomanal. A Magyarhoni Földiani Zársulat rendes tagjai (0 K évi tag- sági díj fejében kapják. Biófizelési ára egész évre 10 K. A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be, A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitő, pártoló) tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink- nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- zettel kötött szerződésünk alapján ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Összes kiadványaink magyarul s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mint örökitő tagok ; — mig hivatalok, intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. Die Ungarische Geologische Gesellschaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ihrer verwvandten Wissen- schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, auf Grund dessen sie sich ordentliche (gründende, unterstützende) Mitglieder der Ungarischen Geologischen Gesellschaft nennen dürfen ; auch können die Mitglieder an den Fachsitzungen und der jührlichen Generalversammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder jáhrliceh einen Band (12 Hefte) des Földtani Közlöny ünd infolge einer Vereinbarung mit der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populáren Schbriften dieger Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Sümtliche Publikationen erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscher, französischer oder englischer Übersetzung. Ordentliche Mitglieder entrichten jáhrlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 K und beim Eintritte eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Mitglieder durch Einzahlen von 200 K, Ámter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unter- stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpflichtungen ein für allemal nachkommen. FÖLDTANI KÖZLÖNY XLII, KÖTET, 1912 JÚLIUS—AUGUSZTUS, —§, FÜZET. , AZ ÚJVIDÉKI PRÓBAFÚRÁSOK. Írta: Pánry MóRk dr. — A 41—42. ábrával. — Újvidék szab. kir. város az 1910. és 1911. években vízvezetéki gyűjtőkutak létesítése végett, a várostól nyugatra próbafúrásokat végez- tetett. Ezek a próbafúrások, amelyek csaknem észak-déli szelvényben haladtak, annyira érdekesek és fontosak Alföldünk altalajának meg- ismerése szempontjából, hogy a fúrások eredményeit a következőkben röviden közölni óhajtom. A próbafúrások helyeit a £1. ábrán közölt térképvázlat rögzíti. Az I. sz. fúrás azon a ponton történt, ahol a zombori vasúti vonal elágazik a budapesti fővonaltól. Az 1—V. sz. fúrás a fővonal mentén történt, a XIV—-XX. sz. fúrások pedig a fővonaltól elágazó bajai vonal mentén fekszenek. Az V—XIII. sz. fúrásokat egymástól nem messze, a fővonal és a bajai vonal alkotta szögleten fúrták. Az I—V. sz. fúrások egy egye- nes ÉÉNy—DDK-i vonalon vannak, mig a IV., X., XII., XIV—XX. sz. fúrások iránya majdnem egészen északi. A 42. ábrán közölt szelvény tehát két részből áll: az 1—IV. fúrások ÉÉNy—DDK-i irányából és a IV., X., XII.. XIV—XX. sz. fúrások közel északi irányából. A többi fúrások adatait, minthogy azok ezen egyenes iránytól oldalt esnek, elhagytam, mert a szelvény irányán kívül eső adatok a szelvény áttekint- hetőségét zavarták volna. A fúrások átlag 77—78 m tengerszín feletti magasságban fekszenek és 80—90 m mélységig hatolnak le. Ezenkívül a XVII. sz. fúrás mellett közvetlenül, attól alig 8—10 m-re egy 46 m mély aknát mélyítettek. Feltünő különbség mutatkozott itt az akna szelvényében és az öblítő módszerrel végzett fúrás szelvényében s ezt a különbséget mindenesetre az öblítő módszerrel való adatgyűjtés tökélet- lenségének rovására kell írnunk. A IV-től északra levő fúrások szelvé- nyeiben legfelül 1—5 m vastagságban sárga színű iszapos képződményt látunk, a mely legjobban talán az átmosott löszhöz hasonlít (1. Ez alatt azután homokrétegek következnek, amelyek — mint a XVII. fúrás mel- lett levő akna szelvénye bizonyítja — vékony agyagrétegekkel váltakoz- Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 35 592 D: PÁLFY MÓR nak. Az öblítő rendszerrel fúrt fúrásokban természetesen ezen vékony agyagrétegeket nem mutatták ki. E homokrétegek a felülethez közelebb sárgaszínűek, lefelé azután szürkébe mennek át. Mindvégig apró csillám- pikkelyeket tartalmaznak (ID. A homokréteg alatt — mint a szelvényből látható — egy kavicsos rétegcsoport következik a XII —XIX. sz. fúrá- sok között, amelyet a különböző fúrásokban 20—30 m mélyen értek el (IID. A X. sz. fúrásban még nyomát sem találták meg, de a tőle 400 m-re levő XII. számúban vékony rétegben megtalálták a kavicsot, amely alatt durva homok s azután ismét vékony kavicsréteg követ- kezett. A XIV. fúrásban a homokrétegek alatt a felszíntől mintegy 530 m-nyire 10 m vastagságban fúrták már át a tiszta kavicsréteget. A XV—XVI. sz. fúrásokban a kavicsréteg közepette egy homoklencsét találtak, sőt az utóbbiban még vékony agyagréteg is ékelődik a kavics- réteg felső része alá s ez az agyagréteg a kavicsréteg között folytatódik észak felé a XVII. és XVIII. sz. fúrásokban is. A kavicsréteg a felszín alatt a XV. és XVI. sz. fúrásokban van a legmélyebben s legnagyobb vastagságát is — hozzászámítva a közbetelepült agyag és homokrétege- ket is — a XVL sz. fúrás táján éri el, hol összes vastagsága mintegy 18 m, ebből a tiszta kavics kb. 12 m. A kavicsréteg észak felé a XVII. sz. fúrásig nyúlik, ahol ismét felhajlik, de vastagsága itt még a közötte levő agyaggal együtt 15 m, amelyből közel 10 m még a kavics. A 400 m-nyire levő XIX. sz. fúrásban kavicsrétegnek már nyomát sem találták meg, hanem helyette homok van a megfelelő helyen a fúrásban és egy vé- kony agyagréteg, amely a kavicsrétegek közé települt agyagrétegnek a folytatásába esik. A szelvényből tehát kétségtelenül kitűnik az, hogy a kavicsréteg észak felé és dél felé elvesz, közepe táján lehajlik s közéje lencseszerűen homok és agyagréteg vagy ágyazva. Ez a kavicslerakódás legjobban egy folyómeder átmetszetének felel meg. Kevésbé valószínű az a feltevés, hogy az esetleg egy kisebb me- dence kitöltése lenne: ennek ellentmondanak különben az alább leirandó hidrologiai viszonyok is. A kavicsréteg alatt kiszélesedő és elkeskenyedő, majd teljesen ki is ékülő vékonyabb és vastagabb homok és agyagréte- gek következnek IV. Amig azonban a déli részen főleg az agyag van túlsúlyban, addig északon a homok játszik lényegesebb szerepet. A IV. sz. fúrástól délre az 1—III. fúrásokban megváltozik az a kép, amit az északibb fúrásokban láttunk. Ezen fúrásoknál legfelül nem találjuk már azt az átmosott löszszerű anyagot, mint északon, hanem itt már a felszínen sárga, majd szürke homok van és ez tart a felszín alatt mintegy 20 m mélységig. Alatta mindhárom fúrásban vékony — alig 1—1-5 m vastag — kavicsréteg következik. Innen lefelé addig a közel 90 m mélységig, ameddig a fúrások lehatolnak, túlnyomólag agyag- rétegeket találunk, amelyek közé csak alárendelten van homokréteg R TIT ja ] 41. ábra. Az újvidéki próbafúrások helyszínrajza. edteg SS AZT ses ( ij NANNN SK 74 § TNNTÁANNITÁNALUI ; cl f(/ [ Vay Jaj 35 524 Dr: PÁLFY MÓR közbetelepülve. A kavicsréteg alatt egy jól jellegzett és minden fúrásban felismerhető 20—25 m vastag agyagréteg következik, mely sárgás szürke, sárga, olykor rozsdavörös szinű, néha szenes részleteket is tartalmazó finom agyagból áll (IIla.). Ez az agyagréteg a II. és III. sz. fúrásokban a 20 m-nél levő kavicsréteg alatt közvetlenül következik, de a legdélibb I. sz. fúrásban a kavicsréteg alatt és az agyagréteg között egy 9 m vastag finom sárga iszap és finom sárga csillámos homokréteg van, úgy hogy az agyagréteg itt lehajlik. De nemcsak az agyagréteg felső szintje hajlik le, hanem lehajlik ebben a fúrásban az agyag alsó határa is. Ez alatt az agyagréteg alatt azután szürkés és sárgásszürke színű agyagrétegek és gyéren közbetelepült hasonló színű csillámos homok- rétegek következnek, a melyek kifejlődése már inkább hasonlít az észa- kibb fúrások mélyebb szintjének anyagához. (IV.) A fúrások alkalmával több ponton találtak kövületeket, amelyek legnagyobb része azonban a XII—XVIII. sz. fúrások között feltárt kavicsrétegből származik. Természetesen legtöbb került elő a XVII. fúrás mellett levő aknából. A kövületek előfordulási helyeit a fúrások szelvé- nyén 1 15 számokkal jelöltem meg s ugyanazon sorrendben sorolom is az alábbiakban fel. E helyen dr. KoRmos TIrvapam t. kollegámnak hálás köszönetemet kell kifejeznem azon szíves fáradságáért, a mellyel az alább felsorolandó kövületek túlnyomó részét meghatározta. A) Kavicsréteg feletti homokrétegből (ID. 1. XVI. fúrás. 19-60—35-80 mből: Sphaerium revicolum LEACH. 2. Kút, 20—21 mből: Succinea oblonga DRAP., Suecinca oblonga agonostoma K., Valvata fluviatilis Cors., Melamella, Holandri FÉR. 3. Kút, 30770—3140 m-ből: Planorbis marginatus DRAP., Vivi- vara hungarica HAZAY. 4. Kút, 31—33 m-ből: Helix (Trichia) sp.? Clausilia pumila (2) C. PrR., Planorbis corneus L., Hemisinus acicularis FÉR., Neritina sp. iramsversalis ? B) A kavicsrétegből (III.). 5. Kút, 33—36 m-ből: Zonitoides nitidus Müni., Helix (Trichia) sp., Plamorbis corneus 1., Planorbis marginatus Münn., Bilhynia fedő, Valvata piscinalis Mürn., Valvata macrostoma SrEENB., Lilhoglyphus sp., Hemisinus acicularis FÉR. 6. XVII. sz. fúrás 358—39-5 m-ből: Valvata fluviatilis ConB., Vivipara hungarica Hazav., Neritina sp., Unio Semseyi HALAv. 7. XIX. sz. fúrás 30—-30-2 m-ből. (Homokból, de a kavicsréteggel egy szintből): Clausilia sp., Succinea oblonga agonostoma K., Planor- AZ ÚJVIDÉKI PRÓBAFÚRÁSOK. 525 bis spirorbis L., Valvata piscinalis, Münn., Valvata fluviatilis ConE., Lithoglyphus naticoides FÉR. 8. XX. sz. fúrás, 1175—37 m-ből. (Minthogy a kövületek közelebbi pontos helye nincs megadva, nem lehet tudni, hogy azok előfordulási helye a kavicsréteg szintája alatt volt-e vagy felette?): Vitrina elongala Dnrap., Helix (Trichia) sp., Helix sp., Limmophysa truncatula MütLn., Plamorbis spirorbis L., Valvata piscinalis Münn., Valvata macrostoma STEENB., Valvata sp., Pisidium ammicum Münn. 9. Kút. 397—40-2 m-ből. (Kaviesréteg között levő agyagból) : Unio Semseyi HAnAv. 10. Kút, 43—46 m-ből. (Kavicsréteg alsó részéből): Vivipara Vu- kotinovici FRAVENF., Neritina sp., Lithoglyphus naticoides FVén., Hemi- sinus Esperi FéR. Hemisinus acicularis VÉR., Unio sp., Vivipara sp. 11. XVII. sz. fúrás, 45—47 m-ből. (A kavicsréteg alsó részéből: Zonitoides nitidus Münn., Valvata sp,, Valvata fluviatilis ConB., Val- vata macrostoma STEENB., Valvata piscinalis Münn., Bithynia podwien- sis Neum., Lithoglyphus naticoides WFéR., Hemisinus acicularis FÉR., Melanellau Holamdri FéR., Neritina tramsversalis Zaxan., Gorbicula flu- minalis Münr., Unio Semsey HALav. C) A kavicsréteg aló! (IV.). 12. XV. sz. fúrásból, 52—55 m-ből: Striatella striata Münn. (juv.), Limnaea sp. juv. (stagnalis, L.?), Valvata fluviatilis Münn., Hydro- bia sp., Hemisinus acicularis FéR., Corbicula fluminalis Münn., (Val- vata, Hemisinus, Melamia, Bithynia, Hydrobia, Helix sp.) 13. XVIII. sz. fúrás, 50-2—517 m-ből: Vivipara Pauli BRus., Unio Semseyi Hanav., Unio sp. 14. XVIII. sz. fúrás, 52-7—65"-5 m-ből: Planorbis corneus L., Vivipara, sp. 15. XX. sz. fúrás. 57—66-2 m-ből: Vivipara Pauli BRus., Unio Semsey Hanav., Unio sp. Ha a fennebbiekben felsorolt kövületeken végig tekintünk, akkor azt látjuk, hogy a kavics feletti rétegekből oly fauna került ki, amelyet a dilu- viumhoz kell számitani (II.). Valószínűleg ide kell számítanunk a XX. fúrás- ból kikerült §. sz. faunát is, amelynek előfordulási helye 115 m-től 37 m-ig van megadva. Származhat tehát ez úgy a kétségtelen diluviumból, mint a kavicsrétegnek alább leirandó szintájából; mégis a benne szereplő és diluviumra valló alakokat tekintetbe véve, valószínűbb, hogy ide kell szá- mitanunk, bár hasonló, a diluviumra utaló fajok a kavicsréteg alatt, a két- ségtelen levanteiben is szerepelnek. (L. kövületek jegyzéke 5. és 12. sz.) "oAugaTozs yospanjeggad ryopulm zy vagy gf g a HOUIOoYy ourg SvzÁAsy SJIABRY SOJOUTOH Hezsi Dr: PÁLFY MÓR s 5 ti s s s s s s ti NN CSESSESSESSSSSSY ezeti ESSESSSARASASAAZ Ty § Hi NN : SAN 3 FÁN NE - NÖ NNNNANNANNANNNNZ ESZEMET JESE E § a : S NN ss E zi XN VAR Hi og N ói ; : 8 S gy) a S ZTE] 431 ;s LNB, a gk AT § §) Hi § ij) izét XN S h iz NN XX roor— XIX oo AIA zoo — — s ő s ö s ti fi ci s s AZ ÚJVIDÉKI PRÓBAFÚRÁSOK. 527 A kavicsréteg felső részéből, a XVII. fúrásból került elő az első kétségtelenül felső levantei alak, az Unio Semseyi, amely faj az Alföld ártézi kútjainak felső levantei rétegeiben igen közönséges, de a diluvium- ból még eddig nem ismeretes. Amíg a kútban a kavicsréteg felső részé- ből (5. sz.) kétségtelenül a levantei korra utaló faj nem került elő, addig a közvetlenül mellette levő XVII. sz. fúrás megfelelő szintájából, hacsak egy példányban is, előkerült a levanteire jellemző Unio Semseyi. Bár nem lehetetlen, hogy ez az egy példány bemosott alak is lehet, mégis tekintetbe véve, hogy a kavicsréteg alsóbb részében ez az unio már igen gyakori, valószínű, hogy a kavicsréteg felső részét is a levanteibe kell helyeznünk s nem választhatjuk el az alsó résztől. Hogy az alsó részt pedig a levantei korba kell helyezni, megerősíti a kavicsréteg alsóbb részéből származó elég gyakori Unio Semseyin kívül a Viupara Vukotinovici 18. A kavicsréteg alatt feltárt rétegcsoportból kikerült kövü- letek már mind a felső levantei korra utalnak, kivéve a XV. sz. fúrás- ból kikerült és 12. sz. alatt felsorolt kövületeket, amelyek a diluviumra jellemzők és egy sincsen közöttük, amelv kizárólag a levantei mellett bizonyitana. Ha tekintetbe vesszük a faunának ezen eloszlását, akkor a kavicsréteg felett levő homokrétegeket (II.) a diluviumhoz, az alatta levő homok és vele váltakozó agyagrétegeket (IV.) a felső levanteihez vagyok hajlandó sorolni, mig kavicsréteg maga éppen átmeneti tagot képvisel a diluvium és felső levantei között (III.), a hol még vegyesen éltek a diluviumra és felső levanteire jellemző fajok is. A szelvény déli részéről — sajnos — nem állanak rendelkezésemre kövületek s ezért az 1—III. sz. fúrások szelvényét nem is lehet szin- tekre biztosan beosztani. Említettem már, hogy mind a három fúrásban kb. 20 m mélysé- gig ugyanolyan sárga és szürke homokréteget fúrtak át, mint a szelvény északi részének diluviális részén. Ez alatt egy alig 1—15 m vastag kavicsréteg következik, amelynek helyzete és szintje még megegyeznék a XII-ik fúrásban a kavicsréteg felső szintjével, de alatta egy olyan agyagréteg következik 20—25 m vastagságban, melyet a szelvény északi részén feltárt rétegekkel nem lehet párhuzamba állítani (IIa.). Az az egy a három fúrásból kétségtelenül megállapítható, hogy ezen agyagrétegnek alsó határa dél felé dül s föléje az I. sz. fúrásban kb. 9 m vastagság- ban egy olyan rétegcsoport települ, a melyik a két másik fúrásban hiányzik. Az agyréteg alatt feltárt agyag és közételepült vékony homok- rétegek már inkább megegyeznek a IV. fúrástól északra, a kavicsréteg alatt feltárt rétegekkel (IV.). Nem merem biztosan állítani, de valószínű- nek tartom, hogy a IV-ik fúrástól délre a felső levantei rétegeknek egy része el van mosva és az elmosott rész helyébe a fennebb említett 20—25 m vastag agyagréteg rakódott le, sőt a szelvény legdélibb részén 528 D: PÁLFY MÓR föléje rakódott még a sárga homok és iszapréteg is és csak e fölött következik a közel vizszintesen települt vékony kavicsréteg. Talán fel lehetne ezt a települést úgy fogni, hogy a felső levantei rétegek lerakó- dása után az a folyómeder, amelyből a szelvény északi részén a felső levantei és diluvium határán a kavicsréteg lerakódott, a diluviumban délre vándorolt s ott a felső levantei retegekbe mosta be medrét, amelyet azután agyaggal töltött fel. Ezt az agyagréteget, illetve az itt feltételezett medret, a szelvényen szaggatott vonallal tüntettem fel és IIa-al jelöl- tem. Hogy a diluviális rétegek alsó részét itt ilyen melyre lehet helyezni, azt az 1897-ben fúrt 19374 m újvidéki ártézi kút szelvénye is támo- gatja, amely kút a IIIik sz. fúrástól keletre alig 1 km-re van és amely- ben a diluviális képződmények határát Appa KÁLMÁN 457 m mélyen vonta meg.! Hasonló mélységre esnék (413—45 m) a diluviális agyag határa az én feltevésem szerint is. Appa ugyan az újvidéki mélyfúrás- ban 339—457 m között diluviális homokos löszt említ; ez azonban bizonyára tévedés, amit talán a fúrópróbák összecserélése okozott. A fennebb közölt adatok megerősítik azt a feltevést, hogy a Duna vonalán az Alföld medencéje sülyedt, ha — mint dr. KocH ANTAL? kimutatta a péterváradi artézi kútnál —- nem is oly nagy mértékben, mint azt Appa feltételezte. Hogy a levantei rétegek a Duna bal uldalán mélyebb szintben vannak, mint a Fruskagora lejtőin, azt talán nem is annyira az Alföld alapjának sülyedésére vezethetjük vissza, mint inkább a lerakódott agyag összeülepedésére. A szelvény északi részén, a XII. fúrástól északra levő kisérleti fúrások kielégítő eredménnyel jártak, amennyiben azok mindenikében találtak vizet, amely azonban nem szállt a felszínre. A fúrások be- fejezése után egy 46 m mély aknát ástak közvetlenül a XVII. sz. fúrás mellett s az itt létesített kútban a viz a felszin alá 4-2 m-re emelkedett. Ezen kútból 1911 szeptemberében már közel hat hónapon át szivattyúzták a vizet úgy, hogy a vizszinét a felszín alatt 10 m-re sülyesztették le. Ezen 10 m-es depresszióval a kút mindvégig állan- dóan 40 liter vizet szolgáltatott másodpercenként. Ez a tekintélyes és állandó vízmennyiség megerősíti azt a feltevést, amit a szelvényből is ki lehet olvasni, hogy itt, a IV. sz. fúrástól északra, egy folyó- meder átmetszetével van dolgunk, mert ha a kavicsnak egy kisebb medenceszerű lerakódását tételeznők fel, akkor nem magyarázhatnók meg a belőle kikerülő nagy és állandó vízmennyiséget. Hogy itt egy folyómeder feltevése indokolt, azt a kút körül lemélyesztett megfigyelő 1 Az újvidéki városi artézi kútról. (Földtani Közlöny XXIX. köt. p. 13. 1899.) 2 Petrovaradinon 1900-ban fúrt kisérleti artézi kút geológiai szelvénye. (Föld- tani Közlöny XXXVII. köt. p. 116, 1907.) AZ ÚJVIDÉKI PRÓBAFÚRÁSOK. 529 ésövek is támogatják. A kúttól ugyanis keletre, nyugatra, északra és délre 500 m távolságra megfigyelő csöveket mélyesztettek le és azokban állandóan megfigyelték a szivattyúzás alatt a viz állását és szintjének ingadozását. Ezeknél a megfigyelő csöveknél azt észlelték, hogy a kúttól észak-déli irányban elhelyezett csövekben a szivattyúzás alatt egyáltalán semmi vízszíningadozás nem volt, ellenben a keletre és nyugatra levő csövekben érezhető volt a szivattyúzás okozta depresszió, még pedig ke- leten kisebb, nyugaton nagyobb. A vízszín depressziójának ezen eloszlá- sából azt is lehet következtetni, hogy itt a víz nyugatról keleti irány- ban áramlik s ez is megerősíti azt a feltevést, hogy a szelvény északibb részén kimutatott és a középen lehajló kavicslerakódásban egy folyó- meder átmetszetével van dolgunk, a mely a levantei kor legvégén és a diluvium elején alakult ki. Az újvidéki sorozatos próbafúrások az Alföld felsőlevantei képződ- ményeinek lencseszerű, inkább fluviatilis kifejlődése mellett bizonyítának, és ellene mondanak annak a feltevésnek, minthogyha ezen a területen akkor tófenék lett volna. Kelt Budapesten, 1912 május hónap 1-én. A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. Irta GEDROoIc KONSTANTIN, a szentpétervári gazdasági intézet agrikultur kémikusa. Forditották : SZINYEI MERSE ZSIGMOND és TREITZ PÉTER. Előszó. A II. nemzetközi agrogeológiai konferencia elhatározta, hogy kebeléből nemzetközi kémiai bizottságot küld ki azzal a megbízással, hogy az a talaj- elemzés körében alkalmazott eljárásokat összegyűjtse, s ezek közül a leg- jobbakat kiválogassa. A konferencia ezen bizottság elnökéül dr. "SIGMoND ELEK műegyetemi tanárt választotta meg. Köztudomású dolog, hogy Oroszországban a talajvizsgálat terén igen sok szaktudós működik, akik nagyobbrészt egyöntetű módszerek szerint dolgozván, már eddig is rendkivül sok talajelemzési adat fölött rendelkeznek. Hogy ezen adatokat, ugyszintén az elemzési módszereket a nemzetközi kémiai bizottság számára hozzáférhetőkké tegyük, elhatároztuk, hogy az Oroszországban hasz- nálatos elemzési eljárások leírását magyar és német nyelvre lefordítjuk. A for- dítás megjelenését a tudományok közismert Mecénása : dr. SEMSEI SEMSEY ÁNDOR nagybirtokos, főrendiházi tag, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteletbeli tagja tette lehetővé, akinek nagylelküségeért e helyen is hálás köszönetünket nyil- vánítjuk. 530 GEDROIC KONSTANTIN Budapesten 1911. december havában. TREirz PÉTER m. kir. agrofőgeoló- gus, SZINYEI MERSE ZsiGMoOND m. kir. geológus, vegyészmérnök. I. FEJEZET. A talaj előkészítése az elemzésre. A talajmintát papiroson szétteregetjük a laboratóriumban és ügyelünk arra, hogy a levegőben semmiféle, a megejtendő elemzést befolyásoló gáz ne legyen ; így a talaj több-kevesebb idő alatt légszárazzá válik. Miután ezt elér- tük, a talajt kaucsukvégű pálcával szétdörzsöljük, s 1 mm-es nyilású szitán átszitáljuk. Az átszitált talajszemcséket becsiszolt dugójú üvegedénybe tesszük el és ezt a részt használjuk azután az elemzéshez. A kémiai elemzéshez tehát csak az 1 mm-nél kisebb átmérőjű talajszemcséket használjuk fel, a talajminta többi részét nem. Szükséges azonban az elemzéshez vett és a szitán maradt talajmintarészek súlyviszonyát ösmernünk, s ennek alapján az elemzési táblá- zatban kitüntetnünk, hogy az összes anyagnak hány 9o-a ment át a szitán. Most az ilyen módon előkészített talajból meghatározzuk a nedvességet. A nedvesség meghatározása. Lemérünk 5 gy talajt becsiszolt fedelű mérőüvegcsében és 5 órán keresztül 105 C"-nál szárítjuk. Némely eset- ben, mint pl. a vizes talajkivonatok elemzésénél, tehát midőn az a feladatunk, hogy valamely talajmintában a vízben oldható vegyületeket határozzuk meg, nem szárítjuk azt ki és nem szitáljuk át (a levegőn való kiszáradás alkalmá- val a talajnak vízben oldható alkatrészei ugyanis minőségi és mennyiségi vál- tozásokat szenvednek), hanem a talajmintát jól összekeverjük, a talajmorzsákat kézzel, vagy ha nagyon szárazak, kaucsukvégü fapálcikával szétdörzsöljük és üvegdugós edényben eltesszük. Egy részéből meghatározzuk a nedvességet és azután ennek alapján annyit mérünk le a talajból, hogy az a benne foglalt víztartalom leszámításával a kivánt (pl. 100 gr) súlyú legyen. (Igy pl., ha 2590 nedvesség van a talajban, akkor a vizes kivonat számára 100 gr száraz talaj- jal egyenértékü 133-3 gr nedves talajt mérünk le, s ehhez 51090 cm?—33 cm?—467 cm? vizet adunk.) II. FEJEZET. A sósavas kivonat. A sósavban oldható anyagok meghatározására mezőgazdasági kémiai laboratóriumainkban kizárólag a 1090-os forró sósavval készült oldat hasz- nálatos. A) A 1096-os sósavas kivonat készítése. Lemérünk annyi légszáraz talajt, amennyi 50 gr kiszárított talajnak megfelel (azaz ret gr légszáraz talajt, hol az A a légszáraz talajban levő nedvességet jelenti 90-ok- ban kifejezve). Ezután a lemért talajt 1 liter ürtartalmú Erlenmayer-lombikba tesszük és hozzátöltünk 500 em? 1099-os (17050 f. s.-ú) sósavat. Ha a talaj szénsavas vegyületeket tartalmaz, akkor töményebb sósavat alkalmazunk, azaz A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI, 531 annyi 3790-os (119 f. s.-ú) sósavat, amennyi 50 gr talaj szénsavtartalmának megfelel (tehát a/2373 44—0-83xa gr sósavat, hol a a száraz talajban levő széndioxydot (09) jelenti százalékokban kifejezve; vagy máskép 1-872xa cm? 119 fajsúlyú sósavat). A lombik tartalmát jól összerázzuk, s azután a lombikot vizfürdőre téve, gyakori (óránkénti) rázogatás közben 10 óra hosszat melegítjük. A 10 óra elteltével megkezdhetjük a szűrést (a tölcsér átmérője 9 em. a szűrőpapiros 15 em ; Schleicher és Schüll, N"? 589). Gondoskodunk arról, hogy a szűrés gyorsan történjék, s e célból először az oldatot visszük a szűrőre, s csak azután a mara- dékot, melyet híg sósavas vízzel öblítünk ki a lombikból. A szűrőn lévő maradékot addig mossuk vízzel, mig a lecsepegő mosóviz egy kis részletéhez rhodánkáliumot adva, nem észlelünk többé szinváltozást (az esetleg jelentkező vörös szín a vas jelen- létét bizonyitja). Mivel aránylag nagy mennyiségű talajt dolgoztunk fel, a kimosás hosszabb időt vehet igénybe, s ezért annak befejezését esetleg más napra kell halasztanunk ; ez azonban lehetőleg elkerülendő, mert akkor sokkal nehezebb teljesen kimosni a maradékot. Az átszűrt oldatot a mosóvizzel együtt porcellán- csészébe öntve vizfürdőre tesszük (a jelzett talajmennyiség számára bepároló csészéül legalkalmasabb a 16 em átmérőjű). Ha az oldat kb. 200 cm-re páro- lódott be, akkor 25 cm? tömény salétromsavat (1-4 f. s.-ú) adunk hozzá, hogy a szerves anyagokat elroncsoljuk, s ezután szárazra pároljuk. Most a csészét befedjük óraüveggel, a száraz tömeget kevés királyvizzel megnedvesítjük és ha a pezsgés már megszünt, az óraüveget levesszük, s ismét szárazra pároljuk a csésze tartalmát. Ezt a műveletet a talaj kisebb vagy nagyobb húmusztartalma szerint 2—3-szor megismételjük. A szerves anyagok elroncsolása után az old- ható kovasavat oldhatlan módosulatba visszük át azáltal, hogy a száraz mara- dékot körülbelűl 1 órán át homokfürdőn szárítjuk. Ennek az eljárásnak még az az előnye is van, hogy ha a vizfürdőn nem sikerült teljesen szárazra pá- rolni a maradékot, a teljes kiszáritást a homokfürdőn végezhetjük, üvegbottal való folytonos kevergetés közben. A szárítás befejeztével a kihült maradékot királyviízzel megnedvesítjük, s vízfürdőn szárazra pároljuk; azután a salétrom- sav elűzése céljából kevés tömény sósavat adunk hozzá és ismét szárazra párol- juk. A száraz maradék további. feldolgozása, nemkülönben a kovasav elválasz- tása a következőképen történik: Mindenekelőtt lemossuk a csésze fölött a be- födésre használt óraüveget, melyre az oldatból valamelyes mennyiség ráfröcs- csenhetett, s ezután annyi vizet adunk még az oldathoz, hogy a csésze tar- talma kb. 100 cm? legyen. Most a csészét forró vizfürdőre tesszük, s a felmele- gített oldathoz lassanként annyi, nem tulságosan tömény sósavat adunk, hogy a vasoxyd teljesen feloldódjék. A visszamaradó kevés oldhatlan résznek (kovasav) nem szabad sárga szinűnek lenni; ha pedig mégis ilyen volna, akkor az oldatot ismét bepárol- juk, a maradékot királyvízzel megnedvesítjük, bepároljuk és végül a salétrom- sav elűzése céljából sósavval bepároljuk. Az oldatot most 500 cm?-es lombikba szűrjük (Schl. és Sch. N9" 589, 7 cm átmérőjű szűrőpapiroson) és a szűrőn levő kovasavat addig mossuk 199-os meleg sósavas vízzel, míg a lecsepegő folyadékban vasat már nem tudunk kimutatni. Azután a szűrőt kovasavval együtt szárító edény- ben vagy lemért platina tégelyben óvatosan megszárítjuk, a szűrő-papirost kis 532 GEDROIC KONSTANTIN láng fölött elégetjük és a tégelyt erősen kiizzítva, lehülés után mérlegezzük. Így megkapjuk az S70, sulyát, melynek 2-vel való szorzata adja a talajban levő sósavban oldható kovasavat 90-okban kifejezve. A lombikba leszűrt oldatot lehülés után a jelig feltöltjük, jól összerázzuk és ebből határozzuk meg a többi alkotórészeket. Azt a tölcsért, a melyen a talajnak sósavban nem oldható részét leszűrtük, befedjük papiroslappal és gyorsabb kiszárítás céljából meleg helyre tesszük ; miután a szűrőn levő maradék már megszáradt, kiszórjuk egy elő- zetesen lemért porcelláncsészébe (9 em átm), a szűrőt a rajta tapadt kevés talajrészlettel együtt platinatégelyben elhamvasztjuk, s a hamut szintén a csé- szébe tesszük a maradékhoz. A csészét levegőn hagyjuk, míg a benne levő mara- dék légszáraz állapotba jut (erről többszöri mérlegezéssel győződünk meg) és ezután az anyagot jól összekeverve, s a durvább szemcséket kis achát pálci- kával szétdörzsölve, megmérjük a csésze súlyát. A csészében levő anyagot azu- tán jól záró mérőüvegesében eltesszük a későbbi vizsgálatra. B) Asósavas kivonat elemzése. A sósavas kivonat egyik rész- letében meghatározzuk a foszforsavat, a másikban a Mn-t, (Ca-ot és Mg-ot, a harmadikban pedig a kénsavat, Na-ot és K-ot. A foszforsavrv meghatározása. A foszforsavat 100 cm? oldatból (10 gr talaj) határozzuk meg. Az oldatot hengerüvegbe öntjük, s azután fölös mennyiségű ammóniát öntünk hozzá, vagy ha sok benne a sósav, akkor az oldatot előbb bepároljuk szárazra, majd a maradékot hig salétromsavval fel- oldjuk, az oldatot ammóniával neutralizáljuk, salétromsavval gyengén megsava- nyítjuk, hozzáadunk 50 cm? molybdénoldatot és üvegbottal jól összekeverve, a befödött hengerüveget sötét helyre visszük, s ott 24 órán keresztül 40—60 C9-ú hőmérsékleten tartjuk. Ezen idő elteltével meggyőződünk arról, hogy a fosz- forsav tökéletesen levált-e és ha igen, akkor kis szűrőn (7 em átm.) átszűrjük az oldatot, miközben ügyelünk arra, hogy a csapadékból mentől kevesebb jus- son a szűrőre. A csapadékot többször dekantáljuk olyan 15909-os ammónium- nitrát oldattal, melyben literenként 10 cm? tömény salétromsav van. Ezután a csapadékot is a szűrőre visszük és ott több-kevesebb ideig mossuk; mennél agyagosabb ugyanis a talaj, annál több idő szükséges a vas- és főleg az alu- miniumsóknak tökéletes eltávolítására. Ha az összes foszforsav le volt választva, akkor a szüredék molybdénoldat hozzáadása és felmelegítés után nem zava- rosodik meg, vagy legföljebb fehér, molybdénsavból álló csapadék válik ki belőle. A csapadékot addig mossuk, mig az átcsepegő mosóvíz egy kis részleté- hez ammóniát és oxálsavas ammóniumot öntve, nem látunk többé zavarodást. De megjegyzendő, hogy némely esetben még a zavarodás elmaradásából sem következtethetünk egész bizonyossággal a tökéletes kimosásra. A kimosott csa- padékkal azután a következőképen bánunk el: A csapadékot tartalmazó tölcsér alá 100—150 em?-es hengerüveget állítunk és a csapadékra annyi 590-os ammó- niát öntünk, hogy az teljesen feloldódjék. Azután a szűrőt is teljesen kimos- suk 590-os ammónia oldattal és ha a kapott oldat zavaros (ami azt jelenti, hogy a csapadékot nem mostuk ki eléggé), akkor salétromsavval megsavanyítva, 5—10 cm? molybdénoldattal elegyítjük és 24 órára meleg helyre tesszük, mi- által a foszformolybdénsavas ammónium leválik belőle. A továbbiakban úgy A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. 533 járunk el, mint az első leválasztásnál, csakhogy ez utóbbi esetben elég a csa- padékot 5—6-szor kimosni. Most a, foszformolybdénsavas ammóniumnak ammó- niás oldatához addig öntünk tömény sósavat, mig a keletkező sárga csapadék már csak lassanként tűnik el. Ezután a teljesen lehült oldathoz folytonos kever- getés közben, cseppenként 10 cm? magnézia elegyet öntünk és ügyelünk arra, hogy az üvegbottal ne érjünk a hengerüveg falához (ennek meggátlása céljá- ból kaucsuk sapkát húzunk az üvegbot végére). Ily módon a csapadék kris- tályosan válik le és azután gyorsan a fenékre üllepedik; öt perc mulva az oldathoz kb. egyharmad mennyiségének megfelelő tömény ammóniát adunk, üvegbottal megkeverjük, s a poharat óraüveggel betakarva kb. 4 óra hosszáig állni hagyjuk. Azután leszűrjük a csapadékot (N" 589 Schl. és Sch. 7 em átm.) és 2:594-os ammóniával addig mossuk, mig az átcsepegő mosóviz egy kis rész- letéhez saléiromsavat és ezüstnitrát oldatot csöppentve, már nem keletkezik ezüstehloridból álló fehér zavarodás. Most a szűrőpapirost a rajta lévő csapa- dékkal együtt megszárítjuk, s előre lemért platinatégelybe téve, kis láng fölött elhamvasztjuk, azután a tégelyt lassan felmelegiítve végül erős fujtató lángon kiizzítjuk. Ha a kiizzított csapadék nem tiszta fehér, akkor 2—3 csepp tömény salétromsavval megnedvesítjük, óvatosan kiszáritjuk, s azután ismét kiizzítjuk ; a kapott csapadék súlya 6-3757-el szorozva a P,O.9o-át eredményezi a száraz talajra vonatkoztatva. A vas-, aluminium-, mangán-, mész-ésmagnéziumoxyd meghatározása. Ezeknek az alkatrészeknek a meghatározására 100 cm? oldatot veszünk (10 gr talaj), s ebben egymásután határozzuk meg: 1-ször a Fe.09-- Al,0,73- P,O.-öt (külön az Fe,O9-at), 2-szor a Mn-t, 3-szor a Ca-ot és 4-szer a Mg-ot. 1. A F.O, Al,0,3-P,0. meghatározása. Az oxydokat kizáró- lag bázisos ecetsavas sók alakjában választjuk le az oldatból; az ammóniával való legegyszerűbb és leggyorsabb leválasztási módszert mi nem alkalmazzuk, mert az mész jelenlétében nem ad elég pontos eredményt. Az ecetsavas sók leválasztása céljából az oldatot hengerüvegbe öntjük és semlegesítés után ecet- savas sót adunk hozzá; a semlegesítést ammóniával vagy szódával végezzük, a kicsapást pedig szükség szerint vagy ecetsavas ammóniummal, vagy ecetsavas nátriummal. A szódával való semlegesítést és az ecetsavas nátriummal való kicsapást akkor alkalmazzuk, mikor a szüredékből a Mn-t is le akarjuk válasz- tani ; ha azonban ez nem szükséges, akkor inkább ammóniát és ecetsavas ammó- niumot használunk, mert ez utóbbi esetben az oldat a semlegesítés alatt nem pezseg és továbbá a csapadékból könnyebb a vasat és az aluaminiumot kimosni. A különböző semlegesítési és leválasztási eljárások közül vizsgálataink alapján legjobbnak bizonyult a következő: Az oldathoz annyi ammóniát vagy szódát adunk, hogy az kissé lúgos kémhatást mutasson (próba lakmuszpapirossal) ; szódával való semlegesítéskor az oldatot fel is kell forralnunk, hogy a felsza- badult szénsavat kiűzzük, mert különben a lakmuszpapiros nem jelzi a sem- legesítés megtörténtét. A gyengén lúgos oldatot ecetsavval kissé megsavanyít- juk, hozzáöntünk 25 cm? 1099-os ecetsavas nátrium vagy ammónium . oldatot, azután összerázva körülbelül kétszeres mennyiségű forró vizzel felhigítjuk és 534 GEDROIC KONSTANTIN gázlángon felforraljuk ; két percnyi forralás után lakmuszpapirossal megvizsgál- juk, hogy nem fokozódott-e nagyon az oldat savanyusága és ha igen (a forra- lásnál bázisos ecetsavas sók válnak le és ecetsav szabadul fel), akkor néhány csepp ammóniát (vagy szódát) adunk az oldathoz és megszűrjük. Ha pontosan betartottuk a fenti utasításokat, akkor a keletkezett csapadék gyorsan leülle- pedik és a fölötte levő folyadék szintelen. A szűrés alatt a csapadékot tartal- mazó hengerüveget forró vízfürdőre tesszük, mert lehüléskor a csapadék rész- ben oldódik. A csapadékot azután forró vizzel, melyben egy kevés ecetsavas nátriumot vagy ammóniumot oldottunk fel, jól kimossuk. Ha a csapadék erő- sen tapad a pohár falához, akkor kimosás után az odatapadt csapadékot néhány csepp sósavval feloldjuk és kevés ammóniával vagy szódával ismét leválasztjuk. A kimosást addig folytatjuk, míg a mosóvizben chlórt, vagy oxálsavas ammó- niummal Ca-ot már nem tudunk kimutatni. A kimosott csapadékot kevés víz- zel hengerüvegbe mossuk át és 1090-os meleg sósavval feloldjuk. Az oldatot ugyanazon a szűrön át, a melyen a csapadék volt 200 cm?-es lombikba szűr- jük; a hengerüveget és a szűrőt jól kimossuk meleg sósavas vízzel. Kihülés után a lombik tartalmát vizzel feltöltjük a jelig és két egyenlő részre osztjuk; az egyik részből a Fe,09-ot, Al,0.-ot és a P,O.-ot együttesen határozzuk meg, a másik részből csak a Fe,0,-ot. Az egyik részt henger-pohárba öntjük, kevés ammóniát adunk hozzá és addig forraljuk, míg az ammónia szagát már nem érezzük (különben az Al egy része oldódik). A csapadékot azon mód forrón leszűrjük és ammóniás forró vízzel a chlórreakció eltűnéséig mossuk. Ezután a csapadékot a szűrővel együtt kiszárítjuk és előre lemért platinatégelyben elhamvasztjuk, kiizzítjuk és mér- legezzük. A másik részből vagy leválasztjuk a vasat ammóniával és oldjuk forró 590-os kénsavban, vagy az oldatot magát porcellán csészében fölös mennyi- ségü kénsavval a sósav teljes elűzéséig többször bepároljuk. Az így kapott kénsavas vasoldatot normál lombikba öntjük (a lombik körülbelül félig legyen tele) és a vasat 5—10 cm? tömény kénsav hozzáadása után vasmentes cink- kel vízfürdön redukáljuk. A redukálás alatt a lombikot Bunsen-féle szeleppel zárjuk el, s az oldatba még kis platina darabkát is teszünk, hogy a reak- ció gyorsabban menjen végbe. Ha már az összes cink feloldódott és az oldat egy csepp rhodánkálium hozzáadására nem vörösödik meg, megtöltjük a lombi- kot a jelig vízzel és bedugva jól összerázzuk. Azután kipipettázunk belőle meg- határozott mennyiséget és hengerüvegben tized, vagy ötvened normál kálium- permangánát oldattal megtitráljuk. 2. Az aluminium meghatározása. Az aluminiumoxyd mennyi- ségét megkapjuk, ha a /e,09,-—-Al,0,--P,O, együttes sulyából levonjuk a Fe,0,3-P,O. sulyát. 3. A mangán meghatározása. A vasoxyd, aluminiumoxyd és foszforsav csapadékáról leszűrt oldatból legelőször is a Mn-t határozzuk meg. Az oldatot kisebb térfogatra pároljuk be és ha eközben még vasoxyd és aluminiumoxyd pelyhek válnának ki, akkor azokat leszűrjük, kimossuk, a szűrő- papirossal együtt elégetjük és lemérjük; a kapott súly kétszeresét pedig hozzá- adjuk a korábban nyert F,O9--Al,0,tP,O, együttes súlyához. Az így ka- A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. 535 pott közönbös vagy gyengén savanyú oldathoz 10 csepp brómvizet öntünk és vizfürdőn addig melegítjük, mig teljesen elszíntelenedik és a mangánperoxyd pelyhes csapadék alakjában kiválik. A csapadékot leülepedés után kisebb szűrőn leszűrjük és forró vizzel kimossuk (némelykor mosás közben a csapadék meg- vörösödik ; ekkor a mosást ammóniás vízzel folytatjuk). Az átszűrt oldatba ismét öntünk pár csöpp brómvizet és melegítjük, hogy a Mn tökéletes leválasztásáról meggyőződjünk. Ha a csapadék nem sok, azaz annyi, amennyi a rendes talaj- elemzéseknél szokott lenni, akkor a szűrőpapirost óvatosan összehajtva lemért platinatégelybe tesszük, elégetjük és kiizzítva mint mangánoxyduloxydot (Mn,0,) mérlegezzük. Az így kapott súlyt megszorozzuk 0-93-mal mikor az Mn0O súlyát kapjuk meg. Ha a levált mangánszuperoxyd nagyobb mennyiségű, akkor aján- latos szénsavas mangánná átváltoztatni, hogy az alkáliáktól könnyebben meg- szabadíthassuk. Ekkor a szűrőpapiroson levő mangánszuperoxyd csapadékot hengerpohárban forró sósavval feloldjuk ; az oldatot a pohárban szárazra pá- roljuk, a maradékot kevés vízben oldjuk, sközönbös szénsavas ammónium olda- tot öntvén hozzá, gyengén megmelegítjük. Meleg helyen való 12 órai állás után a levált csapadékot leszűrjük, meleg vizzel kimossuk s a szűrőpapirossal együtt platinatégelybe téve elégetjük. kiizítjuk és mint Mn.,0O.-ot mérlegezzük. Ez utóbbi eljárásnak az a hátránya, hogy a szénsavas mangán csapadékból nem kapunk tiszta Mn.,0,-ot, tehát ha a talajban kevés a Mn, jobb azt az előbbi leválasztási móddal meghatározni. 4. A mész meghatározása. A mangános csapadékról leszűrt olda- tot kissé bepároljuk, ecetsavval gyengén megsavanyítjuk, forrásig melegítjük és forró, telített oxálsavas ammónium oldattal leválasztjuk belőle a (-a-ot. Négy órai állás után (meleg helyen) a csapadékot leszűrjük, meleg oxálsavas ammónium oldattal a ehlórreakció eltűnéséig mossuk és kissé megszikkasztva szűrőpapi- rossal együtt lemért platinatégelybe tesszük, hol óvatosan kiszárítjuk, majd a szűrőpapirost elégetve 15—20 percig forrasztó láng fölött izzítva mint (Ga0O-ot mérlegezzük. 5. A magnézium meghatározása. A kis térfogatra bepárolt szüredéket ammóniával gyengén lúgossá tesszük, dinátriumhydrofoszfát oldatot öntünk hozzá és 24 óráig állni hagyjuk. A jelzett idő elteltével a kivált csa- padékot leszűrjük és 21299-os ammóniával kimossuk ; a továbbiakban úgy járunk el, mint a foszforsav meghatározásánál. A kapott magnéziumpyrofoszfát súlyát 0:36243-mal szorozva megkapjuk a lemért talajmennyiségben foglalt MgO súlyát. A kénsav és az alkáliák meghatározása. 200 cm? sósavas oldatból (20 gr talaj) előbb a kénsavat, azután az alkáliákat határozzuk meg. I. Akénsav meghatározása. A forró és erősen savas oldathoz 1090-os forró báriumchlorid oldatot adunk (a nem sós talajoknál elég néhány csepp). s az oldatot még kb. 15 percig forraljuk, azután pedig az üvegfedővel betakart poharat 24 órán át vízfürdőn melegítjük. Ezen idő elmultával meg- győződünk arról, hogy az összes kénsav levált-e. Azután leszűrjük a csapadé- kot (7 cm-es szűrőpapiros, Schl. és Sch. N"? 5892), forró sósavas vízzel ki- mossuk, kiszáritjuk és szűrőpapirossal együtt, előre lemért platinatégelybe téve kiizzítjuk és mérlegezzük. 536 GEDROIC KONSTANTIN 2. Az alkáliák meghatározása. A báriumszulfátról leszűrt ol- datot porcelláncsészében vizfürdőn szárazra pároljuk, a maradékot körül- belül 12 órán át homokfürdöőn szárítjuk, s kihülés után a csészébe kevés vizet öntve achát törővel óvatosan szétdörzsöljük ; majd vízzel kiegészítjük az oldat mennyiségét körülbelül 200 cm-re, mésztejet adunk hozzá határozott lúgos reakcióig (kurkuma papiros megbarnul) és a csészét üvegfedővel betakarva körülbelül egy órára vizfürdőre tesszük. Ezután az oldatot megszűrjük (7 cm-es szűrőpapiros, Schl. és Sch. N" 597) és a maradékot addig mossuk forró víz- zel, mig a mosóviíz kb. 1—172 liternyi lesz. Az átszűrt oldatot a mosóvízzel együtt kb. 200 cm?-re bepároljuk, 25 cm? 1090-os szénsavas ammónium olda- tot és ammóniát öntve hozzá, az edényt óraüveggel lefödjük és Ve órán át vizfürdön melegítjük. A keletkezett csapadékot leüllepedése után leszűrjük, me- leg vizzel kimossuk és a szüredéket szárazra párolván, a kapott maradékot ammóniumsó hozzáadása után kihevítjük; majd kevés vizben feloldjuk, az oldatot átszűrjük, a szüredéket vizfürdőn töményítjük, s a fent jelzett módon újra leválasztjuk belőle a meszet. A leszűrt oldatot ismét szárazra pároljuk, a száraz maradékot kiizzítjuk, kevés vizben feloldjuk és átszűrjük. Ha másodszor is mutatkozik még kevés zavarodás a szénsavas ammó- niumtól, akkor a leválasztást megismételjük ; ha pedig harmadszor is zavaro- dást észlelünk, úgy negyedszer is szükséges a leválasztást megismételni ; rend- szerint azonban háromszori leválasztás elegendő lesz. A legutolsó lecsapásból származó szüredéket szárazra pároljuk, a maradékot — miután óvatosan ammó- niát adtunk hozzá — feloldjuk kevés vizben és a szénsavas alkáliák oldatát kis porcellán csészében sósavval szárazra pároljuk (a bepároláshoz nem hasz- nálunk platina edényt, mert a visszamaradt csekély mennyiségü salétromsav hatására platinachlorid juthat az oldatba). A sósavval való bepárolást 3—5-ször megismételve a kapott ehloridokat kevés vizzel ismert súlyú platinacsészébe mos- suk át, melyben az oldatot szárazra pároljuk. Ezután a csészét óraüveggel be- fedve 2 órán át 130 C"-on tartjuk, majd szabad lánggal óvatosan gyenge vörös izzásig hevítjük és az ammóniumchlorid eltávozása után lehűlve mérlegezzük. A kapott súlynövekedés az alkálichloridok mennyiségének felel meg. A kálium meghatározása végett az alkálichloridokat kevés vizzel átmossuk egy kicsiny porcelláncsészébe és az oldathoz 1090-os platinachlorid oldatot öntünk. A. hozzá- öntendő mennyiségnek kiszámítása a következő módon történik: Föltesszük, hogy az összes alkálichloridok csak nátriumchloridból állnak; az ennek meg- felelő platinachlorid mennyiséget úgy számítjuk ki, hogy az alkálichloridok súlyát megszorozzuk 41-el, miáltal megkapjuk a szükségelt platinachlorid oldat mennyiségét cm? ekben. Az ilymódon kiszámított mennyiség teljesen elegendő az alkálichloridoknak lekötésére minden talajban, kivéve a sós talajokat. melyek- ben a káliumtartalom felülmulja a nátriumtartalmat ; ennélfogva sós talajok- nál a fent kiszámított platinachlorid mennyiségnél többet kell venni. Ha az alkálichloridok mennyisége 0-1 gr-nál több, akkor rendszerint nem használjuk fel az egész oldatot, hanem annak csak egy részét; Az alkálichloridok oldatát 100 cm?-es mérőlombikba mossuk be és feltöltve a jelig, csak annyit veszünk belőle, a mennyi 0-1 gr-nak felel meg. A platinachloriddal elegyített alkáli- A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI, 537 ehlorid oldatot vízfürdőn szirupsűrűségűre pároljuk be, s kihülés után 8090-os alkoholt adva hozzá, 15 percig kevergetjük és a kivált kristályokat óvatosan szétnyomkodjuk. Ha elegendő platinachloridot használtunk, akkor az oldat az alkohol hozzáöntése után is sötétsárga szinű ; ha netán világossárga volna, akkor még öntünk hozzá egy kevés platinachloridot, sósavval megsavanyítjuk és ismét bepároljuk szirupsűrűségig. 15 percnyi állás után a tiszta oldatot kis szűrőn átszűrjük, ügyelve arra, hogy a csapadékból lehetőleg kevés jusson a szűrőre. A csapadékot azután 8090-os alkohollal addig mossuk dekantálva, míg a mosóvíz teljesen színtelen lesz. A kimosott káliumplatinachlorid csapadékot az alkohol elpárologtatása után forró vízben oldjuk és pedig a következőképen : A szűrő alá előre lemért platinacsészét teszünk, s a porcelláncsészébe, mely a csapadék legnagyobb részét tartalmazza, kevés forró vizet töltünk és kis láng fölött melegítjük (mem forraljuk föl), a tartalmát időnként üvegpálcikával meg- kavarjuk. Ezután az oldatot leszűrjük, de úgy, hogy a még fel nem oldott csapadék ne kerüljön a szűrőre. A fel nem oldott részre ismét forró vizet ön- tünk, melegítjük, az oldatot leszűrjük s ezt addig folytatjuk, míg az egész tömeg feloldódott. Ily módon az egész káliumplatinachloria csapadékot 30— 40 cm? forró vizben fel lehet oldani. A káliumplatinaechlorid oldatot ezután a platinacsészében vízfürdőn szárazra pároljuk, s a szilárd maradékot száritó szekrényben 2 órán át szárítjuk 130 C€9-on. A kihűlt csészét megmérjük és a kapott súlytöbbletből 0-19411-el való szorzás által megkapjuk a talaj K,O tar- talmát. A Na,0 tartalmat úgy számítjuk ki, hogy a chloridok súlyából le- vonjuk a KC! súlyát, melyet a káliumplatinachlorid súlyából 0-3071-el való szorzással kapunk meg. A kapott számot átszámítjuk az összes alkálichloridok mennyiségére (feltéve, hogy az oldatnak csak egy részét használtuk fel a ká- lium meghatározására), s az ily módon kiszámított NaCl! mennyiséget 0-53076- tal szorozva megkapjuk a lemért talajnak Na,O tartalmát. CG) Asósavval való oldás után visszamaradó oldhat- lan rész elemzése. A talajnak sósavval való kivonatolása után vissza- maradt légszáraz oldhatlan részéből meghatározzuk: 1. Az izzítási veszteséget, 2. A kovasavat, melyet a sósav a kovasavas ásványokból felszabadított, 1. Az izzítási veszteség meghatározása. Lemérünk 5 gr-ot az oldhatlan maradékból és platinacsészében addig hevítjük, míg a benne levő szerves anyagok teljesen elégnek. A hevítést eleinte kis lánggal kezdjük és a lángot fokozatosan erősítjük; az izzítás befejezése előtt a csészét befödjük platinafedővel. Izzítás után exikkátorba helyezzük és kihülés után lemérjük. Az első lemérés után ismét 10—15 percig izzítjuk a csészét, azután lemérjük és ha a két mérés egybevág, akkor nem izzítjuk tovább; egyébként az izzítást még egyszer meg kell ismételni. A lemért súlyt átszámítjuk az egész oldhat- lan maradékra, mely a sósavval való kivonatolás után visszamaradt, s az ered- ményt 100 gr talajra vonatkoztatva (ha 50 gr talajt vettünk feldolgozás alá, akkor az eredményt megszorozzuk 2-vel), megkapjuk a talajnak sósavban nem oldható ásványi részét, százalékokban kifejezve. 2. A kovasav meghatározása. A talajban levő kovasavas ás- ványokból sósav hatására levált kovasavat 1099-os szódaoldattal kivonhatjuk Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 36 538 GEDROIC KONSTANTIN az oldhatlan maradékból (298-4 gy [Na.CO, 3- 10 H,O] veendő 1 liter vízre). A kovasav kioldását a következő módon végezzük : A légszáraz oldhatlan mara- dékból lemérünk 5 gr-ot, s azt platina vagy ezüst csészében! tíz órán keresz- tül 100 cm? 1096-os szódaoldattal vízfürdőn digeráljuk; az oldást platina pálcikával való kevergetéssel siettetjük. A csészét a digerálás tartama alatt le- födjük, s az elpárolgó vizet időnként pótoljuk. Tíz órai főzés után az oldatot azon forrón gyorsan leszűrjük (9 cm átmérőjű Sehleicher- és Schüll-féle 589, számú szűrő-papiroson), de ügyelünk arra, hogy a maradék ne jusson a szű- rőre. — A szüredéket körülbelül 1 liter ürtartalmú üvegpohárban gyüjtjük össze, melybe előzetesen 250 cm? 599-os sósavat öntöttünk. A üvegpoharat a szűrés alatt lefödve tartjuk. Azután a csészében levő talajmaradékot forró vízzel kétszer felkavarjuk és leüllepedés után a folyadék tisztáját szintén át- szűrjük a szűrőn. Ily módon a szódaoldat lassanként sósavas oldattá alakul át, s így kikerüljük az oldatnak lassú és körülményes közönbösítését, nem- különben meggátoljuk, hogy a forró szódalúg az üveg anyagát megtámadhassa. A kimosás bevégzése után a szűrőre került talajrészecskéket visszamossuk a csészébe, ismét szódaoldatot (50 cm?) öntünk hozzá és további 5 óra hosszat digeráljuk a vízfürdőn. A jelzett idő elteltével az oldatot ugyanazon a szűrőn leszűrjük szintén a nagy üvegpohárba; végül a maradékot is rámossuk a szű- rőre és, hogy mosás alkalmával a parányi talajszemcsék ne menjenek át a mosóvízzel együtt a szűrő likacsain, a szűrőn levő maradékot előbb csak forró desztillált vízzel, utóbb pedig híg ammóniumnitrát oldattal mossuk. A szüre- dékben ezután meghatározzuk a kovasavat. Mindenekelőtt jól összerázzuk a folyadékot, hogy a szénsavat kiűzzük belőle, s azután megvizsgáljuk lakmusz- papirossal, hogy elegendő volt-e a savmennyiség (rendes körülmények között 50 cm? 590-os sósav elegendő 15 gy Na,CO, semlegesítésére). Az erősen savas hatású oldatot, melyben a kivált Si0O, pelyhes csapadék alakjában látható, átöntjük egy nagyobb porcellán csészébe (18—19 em átmérőjű a legalkalma- sabb) és vízfürdőn szárazra pároljuk. A kikristályosodó konyhasó rendesen felhúzódik a csésze falaira; hogy emiatt veszteségünk ne legyen, a kikristályo- sodásnak induló oldatot többször megkeverjük, vagy pedig bekenjük a csésze szélét vékonyan tiszta vazelinnal. Legtöbbet segít azonban, ha elég nagy csé- szében végezzük a beszárítást. A kivált kovasavat 1 órai homokfürdőn való hevítéssel oldhatlanná tesszük, ezután a szilárd maradékot tömény sósavval megnedvesítjük, s homokfürdőn ismét kiszárítjuk, de most már csak 12 óra hosszáig hevítjük (a homokfürdő hőmérséklete 130 C9). Ezután vizet töl- tünk a maradékra, s az oldatot leszűrjük (a szűrő-papiros 9 cm átmérőjű és 589 számú legyen). A szűrőn levő kovasavat addig mossuk forró vízzel, míg a mosóvíz chlorreakciót már nem ad és ezután a csapadékot szűrővel együtt platinatégelybe tesszük, hol a szűrőt elégetjük, a maradékot kiizzítjuk s azután a tégelyt lemérjük. A mérés eredményét átszámítjuk az összes old- 1 Az elkészített szódaoldatot felhasználásáig platina vagy ezüst csészében kell tartani, mert a porcellán csésze mázából kovasavat von ki, A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. 539 hatlan maradékra, mely a sósavval való oldás után visszamaradt, s azután 100 gr talajra vonatkoztatjuk (ha a sósavas kivonatot 50 gr-ból készítettük, akkor kettővel megszorozzuk). A kovasav meghatározásának ellenőrzésére a talajnak szódalúggal végzett kilúgzása után visszamaradt részét platinatégelybe vagy csészébe helyezzük, a szűrőt elégetjük, a maradékot pedig kiizzítjuk, lemérjük és súlyát 100 gr talajra átszámítva, megkapjuk a talaj 1090-os só- savban és 1090-os szódalúgban oldhatlan részét százalékokban. Ha"az ered- ményt a sósavban nem oldódó talajrész százalékos mennyiségéből kivonjuk, akkor a maradék a 1090-os szódalúgban oldódó kovasavat fogja mutatni. A számítás útján nyert adat azonban rendesen nagyobb, mint az, melyet közvetlen meghatározás útján kaptunk, mert a szódalúg egyes ásványokból a kovasavon kívül még bázisokat is old fel. IH. FEJEZET. A talaj teljes elemzése. Az izzítási veszteség és az ásványos rész megha- tározása. 5 gr légszáraz talajt platinacsészében kiizzítunk, miközben platina- pálcikával többször megkeverjük. Az izzítást kis lánggal kezdjük s a lángot fokozatosan erősítjük a csésze alatt. Ha már az összes szerves anyag elégett, a hevítést beszüntetjük, s a csésze tartalmát kihülés után ismét jól össze- keverjük, azután kivesszük belőle a platinapálcikát, a reá tapadt talajszemcsé- ket kis ecsettel visszaseperjük a csészébe, melyet ismét kb. 10 percig erősen izzítunk. Izzítás után exikkátorba tesszük és lehülés után megmérjük. Mint- hogy a kiizzított talaj nagyon hygroszkópos, egy lemérés nem lesz elegendő, tehát a csészét megismételt kiizzítás és lehülés után újra megmérjük. Az ily módon meghatározott súlycsökkenést megszorozzuk 20-al, a szorzatból levon- juk a légszáraz talajban levő hygroszkópos víz mennyiségét, s az eredményt átszámítjuk a száraz talajra (azaz 99/100-A faktorral szorzunk, hol A a légszáraz talaj nedvessége százalékokban). Az eredmény a száraz talaj izzítási veszteségét mutatja százalékokban kifejezve. Az így kiszámított adatot 100-ból levonva, a száraz talajnak százalékokban kifejezett ásványtartalmát kapjuk meg. Ha a talaj földfémkarbonátokat, alkáli bikarbonátokat és ehloridokat is tartalmaz, akkor az izzítás alkalmával a szerves anyagokkal és a vízzel együtt a szénsav és a chloridok is eltávolodnak, s így az izzítási veszteség nagyobb lesz, az ásványos alkotórészek értékszáma pedig következőleg kisebb. Ezt a hibát a következő eljárással kerülhetjük el: A kiizzított talajt megnedve- sítjük szénsavas ammónium oldatával és szárítóban 150 C" hőmérsék- let mellett állandó súlyig szárítjuk. Néha azonban még ezzel az eljárással sem kapunk kielégítő eredményeket. Egyrészt azért, mert vannak olyan tala- jok, melyeknél az izzítás alkalmával elillant szénsavat nem tudjuk szénsavas ammónium segítségével pótolni, másrészt azért, mert némely talaj annyira megköti a szénsavas ammóniumot, hogy azt hozamosabb szárítással sem va- 305 540 GEDROIC KONSTANTIN gyunk képesek kiűzni. Mind a két esetben az izzítási veszteség meghatározására legcélszerűbb a talajt annyira kiizzítani, hogy a szénsavas sók is elbomoljanak és a szénsav eltávozzék. Ennek elérésére a talajt Teclu-féle lámpával, gáz hiányában pedig Bartel-féle alkohol-, vagy benzinlámpával izzítjuk ki, s lehülés után lemérjük. Az észlelt súlyveszteségből azután levonjuk a talaj szénsav tar- talmát, melyet külön határoztunk meg. A. chloridok elillanása által előidézett súlycsökkenést el kell hanyagolnunk; ez különben is rendszerint oly kicsiny, hogy nem befolyásolja lényegesen az eredményt. Az izzítási veszteséget gyak- ran a Gustavson-féle húmuszmeghatározásra lemért talajrészből szokták meg- határozni, csakhogy a talajt tartalmazó csónaknak a csőből való kihúzása és lemérése közben a nagyon is hygroszkópossá vált száraz talaj igen mohón nyeli el a levegő nedvességét, tehát a mérés nem szolgáltat helyes adatot. A szénsav meghatározása. A közönségesen használt szénsav- meghatározási eljárást alkalmazzuk, vagyis 1099-os sósavval kiűzzük a talajból a szénsavat és ezt 5090-os kálilúggal megtöltött szénsavelnyelő edényben fog- juk fel. A meghatározáshoz 2—10 gr talajt mérünk le a szénsavsótartalom szerint többet vagy kevesebbet — (előzetes kísélettel közelítőleg meghatároz- zuk a szénsavat), s desztillált vízzel felkeverve, egy óra hosszáig szénsavtól megszabadított levegőt hajtunk rajta keresztül, hogy a talajszemcséken felületi- leg megkötött szénsavat kiűzzük. Ezután hozzáöntjük a sósavat. Ha az elem- zésből az tűnnék ki, hogy a talajban 070590 szénsavnál kevesebb van, ak- kor a talajt szénsavsómentesnek tekintjük. A nitrogén meghatározása. A nitrogén, valamint a húmusz meghatározására szolgáló mintából előzőleg nagyító üveg és csipesz segélyével kiszedjük az összes gyökereket és más növényi részeket, s az Így előkészített talajból a nitrogéntartalom mennyisége szerint 5—20 gr-ot mérünk le. A le- mérendő talaj mennyiségének megállapítása alkalmával az legyen irányadó, hogy a megtitrálandó kénsavból (a szedőbe 40 cm? kénsavat teszünk) az át- desztillált ammónia legalább 5, de legfeljebb 25 cm?-t használjon el. A talajt porcellán vagy nikkel csészében mérjük le, s platinadrótból készült ecsettel beseperjük a Kjeldahl lombikba (közönséges szőrecsetet nem szabad használni, mert abból szőrszálak juthatnak bele a lemért talajba). A lombikba 25 em? tömény kénsavat! öntünk úgy, hogy az a lombik nyakán végigfolyva az eset- leg odatapadt talajszemcséket lemossa. Ezután 2—3 csepp higanyt teszünk a lombikba, jól összerázzuk, s 2—3 óráig meleg helyre téve minden további nélkül megkezdhetjük a forralást, melyet természetesen fülke alatt végzünk. Ha a forralást közvetlenül a kénsav hozzáadása után akarjuk végezni, akkor 1 Magától értetődik, hogy a felhasználandó kénsav nem tartalmazhat nitrogén vegyületeket. Minthogy ilyen kénsavat nehéz nálunk beszerezni, a következőképen segítünk magunkon: 25 cm? savban a fent leírt módszer szerint meghatározzuk a nitrogént, s a savat légzáró dugóval ellátott üvegben tartjuk el oly helyen, melynek levegőjébe nem juthatnak ammóniás gőzök. A nitrogén meghatározása alkalmával pedig az elhasznált kénsav mennyiségének megfelelő nitrogént a kapott eredmény- ből levonjuk. A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. 541 a melegítést rendkívül óvatosan kell kezdeni; eleinte csak igen kis lánggal hevítjük a lombikot, s mivel a folyadék nagyon erősen habzik, ügyelünk arra, hogy a hab az üveg száján ki ne fusson (a lombikot megrázzuk, vagy ha ez nem segít, 2—3 csepp alkoholt vagy étert cseppentünk bele). Ha a habzás szünőben van, akkor megnagyobbítjuk a lángot s addig forraljuk a folyadé- kot, míg színtelen lesz. Miután így a talajnak szerves vegyületekhez kötött nitrogénjét átalakítottuk kénsavas vegyületté (részben amid vegyületté: [Hg NH.1,50,), a lombikot kihülésig félre állítjuk, s azután megkezdhetjük az am- mónia ledesztillálását !. A desztilláló készülék szedőjét képező 250 em? ürtar- talmú Erlenmayer-féle lombikba pontosan lemért mennyiségű (25—40 cm?) n/i0 kénsavat öntünk és a szedőt úgy kötjük össze a hűtő csövével, hogy annak vége a folyadék felszíne alá érjen. A desztilláló lombikba (amely ren- desen ?/4—1 liter ürtartalmú) körülbelül 100 em? desztillált vizet öntünk, azután óvatosan beleöntjük a kénsavas oldatot, s a lombikot kevés vízzel ki- öblítve, ezt is a főzőlombikba öntjük. Ezután 80 cm? nátronlúgot? (50 gr nátriumhydroxyd 1 liter vízben) töltünk a lombikba és kevés cinkport szórván bele gyorsan bedugaszoljuk, s megkezdjük az ammónia ledesztillálását ? A desz- tillálás befejezése után a hűtő végét kiemeljük a savból, leöblítjük vízzel és a savat kihülése után n/10 báriumhydroxyd oldattal megtitráljuk, hogy az ammónia által elhasznált savmennyiséget megállapíthassuk. Indikátor gyanánt lakmoidot,t 1 Ha a desztillálást nem végezzük közvetlenül a kénsavval való forralás után, akkor a kénsavas oldatot úgy tesszük el, hogy ahhoz ammóniagáz ne férhessen. Ebből a célból az oldatot porcellán, vagy üvegesészébe öntjük és ezt üvegharang alatt tömény kénsav fölé helyezzük. 2 A nátronlúgban nem szabad ammóniának lenni. Tisztaságáról a következő módon győződünk meg: 10 cm? nátronlúgba híg kénsavat, néhány csepp indigó oldatot és utána 10 cm? tömény kénsavat öntünk (2:5 gr finom indigót lassacskán, kis adagokban, folytonos keverés és hűtés közben tömény kénsavban oldunk úgy, hogy 6 rész kénsavra 1, rész indigó essék; az így nyert oldatot feltöltjük 300 cm8-re). Ha a nátronlúgban nincs ammónia, akkor a keverék hosszú állás után is megtartja kék színét, ha azonban van, akkor elszintelenedik ; ez esetben a lúgot előbb jól ki kell főzni. 3 Amikor a nátronlúgot a desztilláló lombikba a kénsavhoz öntjük, a lombi- kot balkezünkben kissé ferdén tartjuk, hogy a jobbkezünkben levő mérőhengerből öntött lúg a lombik falán fusson végig és a kénsav alatt rétegződjék, miáltal elkerűl- jük azt, hogy a két oldat idő előtti keveredése alkalmával ammóniumfejlődés és egyben veszteség álljon elő. A lúg beöntése után hamar beleszórjuk a lombikba az előre elkészített cinkport és most a lombikot visszabillentvén az egyenes állásba, gyorsan összekötjük a hűtővel. 4 A kereskedésben kapható lakmoid rendesen nem tiszta; minél tisztább, annál könnyebben oldódik forró vízben, tehát ha a lakmoid forró vízben nem ad sötétkék oldatot, akkor nem tiszta. A lakmoidoldatot a következőkép készítjük : 8 gy finomra őrölt lakmoidot leöntünk 100 cm? 209 alkoholt tartalmazó vízzel és 1/4 óráig vízfürdőn melegítünk. Azután az oldatot leszűrjük és 100 em? tiszta alkoholt töltünk hozzá. 542 GEDROIC KONSTANTIN congóverest,! vagy rosolsavat? használunk. Miután meghatároztuk a párlat- ban báriumhydroxyddal azt a savmennyiséget, amely a lepárolt ammónia lekötése után még megmaradt és ezt a mennyiséget levonjuk abból, ame- lyet eredetileg a szedőbe öntöttünk és a különbséget megszorozzuk 0-0014-el Nitrogén egu. tt talajmennyiség nitrogéntartalmát. A húmusz meghatározása. A húmusz meghatározáshoz felhasz- nálandó talajmintából, mint azt már a nitrogén meghatározásánál is említet- tük, nagyító üveg és finom csipesz segélyével kiszedjük az összes növényi részeket és gyökérdarabokat. Az elemzésre 2—5 gr talajt mérünk le a benne levő húmusz mennyisége szerint. Oly talajoknál, melyekben szénsavas mész van, Knopp eljárása szerint, mésztelen talajoknál pedig Gustavson eljárása szerint határozzuk meg a húmuszt. A Knopp-féle húmusz meghatározás. A Knopp-féle el- járásra vonatkozólag a következőket jegyezzük meg: Az elemzéshez ugyanazt a készüléket használjuk, mint a szénsavmeghatározáshoz (540-ik lap), de a kö- vetkező részekkel kiegészítve : 1. A húmusz elégetésére szolgáló: lombik és a hűtő közé U alakú csövet iktatunk, melyben fényesre csiszolt vasdrót van a kénsav által kiűzött foszforhydrogén és sósavgáz megkötésére. 2. Az elnyelő készülék mögé (melyben kénsav van) U alakú csövet kap- csolunk, melybe víztelenített rézgálicot teszünk a kénhydrogén megkötésére, mely némely talaj hevítésekor keletkezik. A lemért talajt kevés vízzel bele- mossuk a főző lombikba és híg kénsavval öntjük le, hogy a szénsavat kiűzzük, mint azt a szénsavmeghatározáskor tenni szoktuk (abban az esetben, ha a szénsavat is meg akarjuk előbb ezen részletből határozni, először kiszivatjuk a lombikban levő levegőt és tiszta szénsavmentes levegővel töltjük azt meg). A szénsav kiűzése után a csapos tölcséren keresztül 10—15 cm? tömény kén- savat eresztünk a lombikba és közvetlenül utána chromsavoldatot (50 gr CrO,-ot véve 100 em oldatra). A ehromsavoldat mennyiségét a húmusz tar- talom szerint állapítjuk meg. Ha a keveredés után a reakció lassanként meg- szűnik, a folyadékot fokozatosan forrásig hevítjük, s 10—15 percen keresztül forrásban tartjuk. Húmusz meghatározás égetéssel, Gustavsonszerint. A meghatározás elégetés útján történik, s az égés alkalmával képződő CO, mennyiségéből számítjuk ki a húmusztartalmat. Az égetéshez a szokásos ne- hezen olvadó üvegcsövet használjuk. A cső hossza körülbelül 50 cm, átmérője 2—1!"e cm és az elnyelő készülékek felé eső részén két azbeszt vagy vörös- réz sodronyhálóból készült dugó van benne, egymástól körülbelül 10 cm távol- mg), akkor megkapjuk grammokban az elemzéshez lemért 1 172 gy kongóverest feloldunk 90 em? vízben, melyhez azután 10 cm? 9699 -os alkoholt adunk. 2 172 gr rosolsavat feloldunk 50 cm? alkoholban és az oldathoz 50 em? vizet öntünk. A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREL 543 ságra, melyeknek köze darabos rézoxyddal van kitöltve. A cső végét egy- furatú kaucsukdugóval zárjuk el, melybe egy a közepén gömbbé szélesedő üvegcső van tolva; még jobb, ha kaucsukdugóval való elzárás helyett az üvegcső végét vékonyra kihúzzuk és szurony alakúra hajlítván kaucsukcső se- gítségével a gömbös üvegcsővel kötjük össze. Ezt ismét egy tömény kénsavat tartalmazó elnyelő-készülékhez kapcsoljuk, mely az elégésnél fejlődő vizet köti meg; ezután következik a két U alakú nátronrésszel megtöltött abszorp- ciós cső a szénsav elnyelésére és végül egy ehlormésszel megtöltött szárító torony, mely a levegő nedvességét nyeli el, illetve tartja vissza a nátron- mésszel töltött csőbe való jutástól. Az égetőcső másik végét egyfuratú kaucsuk- dugóval zárjuk el, s a furatban levő csövet tömény kálilúgot tartalmazó mosó- palackkal kapcsoljuk össze, hogy az égetéshez használt levegő, vagy oxigen szénsavmentes legyen. A csőnek azt a részét, melyben a rézoxyd van, kívül- ről kétszer-háromszor körülcsavarjuk rézhálóval, melyet azután vörösrézdróttal erősítünk a csőhöz. A csövet most állványba fogjuk és ügyelünk arra, hogy teljesen vízszintesen feküdjék. Az elégetést a következőképen végezzük : Széles lángú bunsenlámpával lassan és folytonos mozgatás közben felmelegítjük az egész égető csövet, s ha ez megtörtént, a lámpát a csőnek azon része alá állír- juk, melyben a rézoxyd van. Ha a cső még nem volt használva, akkor az ége- tés előtt az egész csövet ki kell izzítani, hogy a ruhaszálak elégjenek, melyek a tisztítás alkalmával a cső falára tapadva visszamaradtak; különösen azt a részét kell jól kiizzítani, melyben a rézoxyd van, hogy a rézsodrony- hálóból készült két dugó is oxydálódjék. A használatlan csövek kiizzításakor oxygén áramot keil a csövön keresztülhajtani, a már használt cső kiizzítását pedig elegendő levegő áramban eszközölni. Mialatt a rézoxyd réteg ízzik, le- mérjük a két nátronmésszel töltött csövet és keskeny, 10—13 em hosszú porcellán-, vagy platinacsónakban az elégetendő talajmennyiséget (a meg- határozáshoz 2—5 gr talajt veszünk a húmusztartalom mennyisége szerint). Azután összekötjük a két nátronmészcsövet az égetőcsöővel, melynek hátsó végébe betoljuk a talajt tartalmazó csónakot. Most elzárjuk a csövet az átfúrt kaucsukdugóval, melynek a csövét kaucsukcsó segélyével a mosópalackkal és az oxygéntartállyal kötjük össze. Ezután megindítjuk a légszivattyút, hogy a csőben levő levegőt oxygénnel kiűzzük, s a cső alá ott, ahol a csónak van, egy másik bunsenlámpát állítva megkezdjük az elégetést. A. hevítést eleinte igen kis lánggal kezdjük a csónak hátulsó végén és pedig annál kis- sebbel, minél több húmusz van a talajban. A lángot a cső alatt lassanként tovább toljuk a csónak másik végéig, s ha a csónakban levő talaj már el- szenesedett, akkor megkezdjük az elszenesedett résznek az elégetését teljes lánggal. A lámpát állandóan ide-oda mozgatva a csónakot erős izzásba hozzuk és végül a cső felső részét is izzásig hevítjük, hogy a falára lecsapódott, s még el nem égett desztillátumot is elégessük. A húmuszból az elégetés kez- detén víz párolog el, azután bomlási és elégési termékek; amint ezen utób- biak az izzó rézoxyd rétegen áthaladnak, teljesen oxydálódnak. A bennük levő szén szénsavvá, a hydrogén meg vízzé ég el; a nitrogén részben nitrogén- 544 GEDROIC KONSTANTIN oxydokká alakul. Az oxydáció folyamata alatt a rézoxyd oxydullá redukálódik, de oxygén jelenlétében ismét oxydálódik. Amint az égési termékek az égetőcső végéhez kapcsolt gömbbel ellátott csőbe jutnak, a vízgőz egy része víz alakjá- ban lecsapódik; legnagyobb része azonban az ezután következő tömény kén- savas edényben köttetik meg. Ugyancsak a kénsav nyeli el a nitrogénoxydo- kat is. Erről az elégetés után oly módon győződhetünk meg, hogy a kénsav- hoz diphenylamint ((C,H-].NH) adunk, mely nitrogénoxydok jelenlétében élénk kék színt ölt. A víztől és a nitrogénoxydoktól ily módon megszabadí- tott szénsavat a két nátronmésszel töltött csőben nyeletjük el. Ha már az összes szerves anyagok elégtek, amit a csónakban izzó talaj színéről ítélhetünk meg, akkor a lángot fokozatosan kisebbítve az izzítást beszüntetjük. Ha a he- vítést hirtelen hagyjuk abba, akkor az égetőcső hamarosan tönkremegy, de, ha fokozatosan kissebb és kissebb lánggal folytatjuk, és csak akkor oltjuk el a lámpákat, ha a cső már nem ízzik, akkor egyetlen csőben negyven, vagy még több égetést is végezhetünk. A cső kihülése után szivattyú segélyével 1—1142 liter száraz és szénsavtól megtisztított levegőt hajtunk a csövön meg az el- nyelő készülékeken keresztül, s ezután a két nátronmeszes csövet lemérjük; a súlyszaporulat a húmuszban levő szénből keletkezett szénsav súlyának felel meg. Az elemzés sikere attól függ, hogy mennyire óvatosan végeztük a talaj előze- tes izzítását, illetve a szerves anyagok elszenesítését. Továbbá a szerves anya- gok illó bomlási termékeinek igen lassan kell az izzó rézoxyd rétegen át- hatolniok, hogy azok tökéletesen oxydálódjanak. Ha nem vigyázunk erre, ak- kor az el nem égett bomlási termékek az égetőesőhöz kapcsolt gömbbel ellá- tott csőben, a vízzel együtt barna folyadékcseppek alakjában rakódnak le, vagy a kénsavba is eljutnak, melyet sárga színűre festenek. Az ilyen elemzés persze hibás, eredményei hasznavehetetlenek. Ha több húmuszmeghatározást szándékozunk egymásután végezni, akkor nem szükséges az égetőcső kihülését bevárni, sőt inkább azt a részét, melyben a rézoxyd van állandóan izzásban tartjuk és csak a nátronmeszes edényeket és a talajt tartalmazó csónakot cse- réljük ki. Egy égetés időtartama, ha az elégetést oxygén áramban végezzük, egy óra, ha levegőáramban, körülbelül másfél óra. A kénsavat 3—4 elemzés- hez használbatjuk. A két nátronmeszes cső közül azt helyettesítjük ujjal, amelyik a kisérlet után nem mutat súlyszaporodást. A meszes talajokban levő szénsa- vas mész a hevítés alkalmával elbomlik s a szénsav elillan belőle. Tehát a húmuszmeghatározás alkalmával ez a szénsavmennyiség az elemzésben hibát okoz, melyet a következő módon kerülhetünk el: LocEs azt ajánlja, hogy a le- mért talajt vékonyfalú Hofmeister-féle csészében híg foszforsavoldattal öntsük le, s vízfürdőn pároljuk szárazra. Azután kis mozsárban összetörjük a csészét és tartalmával együtt beleszórjuk a csónakba. A foszforsav kiűzi a szénsavas mészből a szénsavat, a szerves anyagok elégésére pedig nem gyakorol semmi- nemű befolyást. A meghatározott szénsavmennyiségből a talaj húmusztartalmát a következő módon számítjuk ki: 44 súlyrész szénsavban 12 súlyrész szén foglaltatik, tehát 1 súlyrész CO,-ben van 1244 súlyrész C. — Minthogy a húmuszban átlagosan 58909 szén van, tehát 58 rúlyrész C 100 súlyrész hú- musznak felel meg, vagyis 1 súlyrész szén, 100/58 súlyrész húmusznak felel A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. - 545 100 3 12 HBJESZEG eredmény az egy súlyrész szénsavnak megfelelő húmuszmennyiséget mutatja ; azaz 0471 súlyrész húmusz esik egy súlyrész szénsavra. A talaj elégetésénél fejlődött szénsavmennyiséget eszerint megszorozzuk 0471-el, s megkapjuk a vizsgált talajban levő húmuszmennyiséget. Kémiailag kötött víz. Ha a száraz talaj izzítási veszteségéből (a veszteséget 90-ban kifejezve) levonjuk annak húmusztartalmát, akkor meg- kapjuk a kémiailag kötött víz mennyiségét százalékokban. meg. Ha már most e számot 12/44-el megszorozzuk : akkor az A talaj ásványos részének teljes elemzése. A talaj ásványos részének teljes elemzését fluorhydrogénnel való fel- tárással végezzük és csak abban az esetben, ha a kovasav és kénsav meg- határozása is kívánatos, alkalmazzuk a nátriumkarbonátos feltárást. A) A talaj feltárása fluorsavval. Mindenekelőtt achát-mo- zsárban a talajmintát igen finom porrá dörzsöljük, mert minél apróbbak a feltárandó talajszemcsék, annál rövidebb idő alatt és annál tökéletesebben történik majd a feltárás. Az elemzéshez 5—5 gr talajt mérünk le; az egyik adagból az összes foszforsavat határozzuk meg, a másikból a vasat, az alumi- niumot, a foszforsavat, a mangánt, a meszet, a magnéziumot, a káliumot és a nátriumot. Tíz grammot egy tömegben nem célszerű fluorsavval feltárni egyrészt, mert igen hosszú ideig tart, másrészt mert aránytalanul sok kémszer fogy el a feltárásnál. A feltárás műveletét a következőképen végezzük: A fi- noman megőrölt talajból platinacsészében 5 gr-ot! mérünk le és kevés vízzel felkavarva kis részletekben 3—5 cm? tömény kénsavat adunk hozzá; most a csésze tartalmát platinapálcikával megkeverve a csészét fülke alá visszük, s 25 cm? 3390-os fluorsavat? öntünk bele. Majd vízfürdőre tesszük és gyakori kevergetés közben 5 órán át 80 C" hőmérsékleten tartjuk. Ezután még fél óráig forraljuk a vízfürdőt, s ha a platinapálcika alatt már nem érzünk többé fel nem tárt ásványos részeket (nem csikorog), akkor a feltárás be van fejezve ; ellenkező esetben ismét öntünk hozzá fluorsavat, s a feltárást az említett mó- don megismételjük. Ha a talaj kovasavas ásványait ily módon feltártuk, ak- kor a szerves anyagok elbontásához és a fölös fluorsav elűzéséhez fogunk." 1 Hogy a kapott eredmények átszámítását elkerüljük, célszerű lesz a lég- száraz talajból annyit lemérni, amennyi a kiszárított talaj 5 grammjának megfelel. 100 x 5 El 4; ; HERT ; azaz —go-g §T légszáraz talajt, hol a. a légszáraz talajban foglalt hygroszkópos víz százalékszámát jelenti. 2 A fluorsav nagyon mérges, belélegzése igen ártalmas. 3 Az elégetés néha igen fáradságos és nehéz feladattá válik. Sokkal könnyebb volna a talajt a fluorsav hozzáadása előtt kiizzítani ugyanabban a csészében, amelybe a fluorsavat fogjuk önteni, de sajnos ezt nem tehetjük, mert az izzítás alkalmával egyéb veszteségek is léphetnének fel. 546 GEDROIC KONSTANTIN E célból a csészét aszbeszt hálóra helyezve eleinte kis lánggal, azután mind erősebbel addig hevítjük, míg a szerves anyagok elégnek. A feltárás után a talajban volt bázisok kénsavas és foszforsavas sók alakjában maradnak vissza, míg a kovasav, sziliciumtetrafluorid alakjában elillant. A maradékot 1099-os sósavval porcelláncsészébe (15 cm átmérőjű) mossuk át, s az elpárolgó víz folytonos pótlása közben addig melegítjük, míg teljesen feloldódott. Ha marad valami kis zavarodás (szénrészecskék, kovasav) úgy ez csak néhány milli- gramm súlyú lehet. Az oldatot vagy pohárba (ha a foszforsavat akarjuk meg- határozni), vagy félliteres lombikba (ha a többi alkotórészt határozzuk meg) szűrjük át. A használt szűrőpapirost megszárítjuk és elégetjük; ha a maradék az egész talajmennyiség 190-ánál több, akkor azt fel kell tárni fluorsavval és sósavban oldva az előbb kapott oldathoz önteni. A sósavas oldat elemzése. Az összes foszforsav meg- határozása. A fenti eljárás szerint nyert oldatot vízfürdőn szárazra pá- roljuk, a maradékot lehetőleg kevés vízben oldva, salétromsavval megsava- nyítjuk és a továbbiakban úgy járunk el, mint azt a sósavas oldat elemzésé- nél leírtuk. A vas, aluminium mangán, mészés magnézium meg- határozása. A felsorolt alkotórészek meghatározására az 500 cm?-nyi oldat- ból 200 cm?-t veszünk (2 gr talajnak felel meg), s először a vasat, az alumi- niumot, meg a foszforsavat választjuk le belőle ecetsavas nátriummal, vagy eczetsavas ammóniummal. A szüredékből a mangánt határozzuk meg, majd oxálsavas ammóniummal a meszet és végül foszforsavas ammóniummal a magnéziumot választjuk le. Az ecetsavval kapott csapadékot sósavban oldjuk (534-ik lap), az oldatot 200 cm?-re egészítjük ki és 100 cm?-ből ammóniával leválasztjuk a vasat, aluminiumot és foszforsavat (534-ik lap); a másik 100 cm?-ben pedig káliumpermanganáttal megtitráljuk a vasat. Az alkáliák meghatározása. 200 cm? oldatot (a fent említett 500 cm?-ből) felforralunk, báriumehloriddal leválasztjuk a kénsavat belőle és tovább ugyanúgy járunk el, mint azt a sósavas oldat elemzésénél már emlí- tettük. Az alkáliák mennyiségét 50-el szorozva megkapjuk százalékokban a talaj összes alkália tartalmát. B) A talaj feltárása olvasztással. A finomra őrölt talajmin- tából lemérünk 5 gr légszáraz talajnak megfelelő mennyiséget és 1:1 arány- ban elegyített kálium- és nátriumkarbonáttal jól összekeverve platinatégelyben óvatosan megolvasztjuk, majd Teclu-féle lámpa felett, vagy tokos kemencében 1—11/2 óráig hevítjük. Kihülés után a tégelyből kivett olvadékot ! magas hen- gerpohárba tesszük, s kevés vízzel leöntjük; ezután 1090-os sósavat adunk a hengerüvegbe és gyenge melegítés közben feloldjuk az olvadékot. A tégelyből és a fedőről kevés sósavas vízzel leoldjuk az esetleg rájuk tapadt olvadék- 1 Hogy a megömlesztett anyagot a tégely falától könnyen elválaszthassuk, a forró tégelyt többször hideg vízbe mártjuk, de csak olyan mélyen, hogy a víz a tégelybe be ne ömöljék. A gyors lehűlés alkalmával a megmerevedett kovasavas lepény összerepedezik, s a tégely falától elválik. A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI, 547 részeket és ezt is a többi oldathoz öntjük. Most az oldatot csapadékostul por- celláncsészébe mossuk át és a kovasav leválasztása céljából vízfürdőn szárazra pároljuk. A száraz maradékot homokfürdőn 1 óra hosszat 130 C"?-on szárít- juk, majd néhány csöpp tömény sósavval megnedvesítve előbb vízfürdőn, az- után ismét homokfürdőn kiszárítjuk. Mivel a szárítás folytán a Fec,Cl;, egy része Fe,09-dá alakul át és így nehezen oldódik, ajánlatos a csésze tartalmát a második kiszárítás után királyvízzel megnedvesíteni és vízfürdőn szárazra párolni. Ezután a maradékot feloldjuk meleg híg sósavban, az oldatot melegen leszűrjük (melegen gyorsabban megy a szűrés), a kovasavat jól kimossuk, megszárítjuk és szűrőpapirossal együtt platinatégelyben kiizzítjuk. A tégelyt kihülés után lemérjük, s a súlynövekedést 20-al megszorozva, megkapjuk a száraz talaj százalékos kovasavtartalmát. A kovasavról leszűrt oldatban a kén- sav leválasztása és meghatározása után a foszforsavat határozzuk meg, a fluor- savval feltárt részben pedig csak a vasat, az aluminiumot, a földfémeket és az alkáli fémeket. IV. FEJEZET. A vizes kivonat. A lemérendő talaj súlya, aszükséges vízmennyiség és az oldás időtartama. Az itteni laboratórium az utóbbi időkben a vizes kivonat készítését úgy eszközli, mint azt az északamerikai Bureau of Soils megállapította. A lemért talajmennyiséget ötször annyi desztillált vízzel öntjük le, három percig rázzuk, s azután anélkül, hogy a zavarodásnak időt engednénk a leüllepedésre, a folyadékot rögtön leszűrjük. Ha a vizes kivonat- ban az egyszerű szénsavas sókat és azt a savtartalmat is meg akarjuk hatá- rozni, mely a szabad szénsavtól ered, akkor az oldat készítéséhez olyan vizet kell alkalmaznunk, melyből a szénsavat már előzőleg főzés által kiűztük. A vizes kivonat készítésére szükséges talajmennyiséget előre megállapítani nem lehet; a használandó talaj mennyisége attól függ, hogy milyen a talaj jellege, t. i. agyagos-e, vagy homokos és, hogy hány alkotórészt akarunk az oldatból meg- határozni. Tekintettel arra, hogy a legtöbb talajban rendkívül kevés vízben oldható alkotórész van (sok talajban száz grammonként alig van néhány milligramm oldható rész, sőt sokszor a milligrammnak csak tized vagy szá- zadrésze ; Így például a talajban levő foszforsavból csak 0-0001 gr vagy ennél is kevesebb oldódik vízben, kovasavból néhány milligramm stb.), oly nagy mennyiséget kellene a talajból venni, hogy egyrészt annak feldolgozása gyakor- lati nehézségekbe ütköznék, másrészt meg ily nagy tömegek elemzésénél a hiba- források megnövekedése és megsokasodása az eredmény helyességét kétségessé teszik (így például: A vizben oldható foszforsav meghatározására, hogy kellő pontossággai dolgozhassunk, legalább 10 kg talajt kellene felhasználni. Az oxydok és a kovasav meghatározására szintén néhány kg-ot). Éppen ezért a legtöbb talaj vizes kivonatának teljes elemzését a közönséges elemzési eljárá- sokkal (súly szerinti és térfogatos elemzés) nem eszközölhetjük. Meg kell tehát 548 GEDROIC KONSTANTIN elégednünk a következő alkotórészek meghatározásával: A vízben oldható anya- gok összessége, a vízben oldható ásványi anyagok mennyisége, a lúgok, a sa- vak és a chlór: ezeket elegendő pontossággal határozhatjuk meg minden ta- lajban. Továbbá sok talajban meg lehet még határozni a meszet és a kénsavat. Sós természetű talajokban természetesen a közönséges eljárásokkal még több vízben oldható alkotórészt is határozhatunk meg. Ismeretlen összetételű talajok elemzése alkalmával; melyek esetleg igen kevés vízben oldható anyagot tar- talmaznak, annyit kell belőlük lemérni, hogy a fent felsorolt vízben old- ható alkotórészeket meg tudjuk határozni (azaz, hogy a vizben oldható alkotó- részek összességének, az ásványi anyagoknak, a lúgosságnak, a savaknak és a echlórnak meghatározására elég legyen). E célra 200 gy rendszerint elegendő. Az elemzés eredményéből azután megiítélhetjük, hogy a fent felsoroltakon kí- vül még milyen alkotórészeket határozhatunk meg. A vizes kivonat leszűrése. A vizes kivonat leszűrésére a Schlei- echer- és Scehüll-féle szűrőpapirosok közül a 602. számú Extra harts; mu- tatkozott a legmegfelelőbbnek. Ha az átszűrt oldat első cseppjei zavarosan mennek át, akkor az első részletet visszaöntjük ; ezután rendesen már tisztán szűrődik az oldat. Agyagból készült szűrő (Pasteur-szűrő) használásától óva- kodnunk kell, mivel az agyagszűrő mindég tartalmaz vízben oldható anyago- kat, úgymint krisztalloid anyagokat (abszorpció révén) és kolloidális anyagokat (a szűrőlikacsok parányisága következtében). Minthogy továbbá az agyagszűrő a vassók oldatából vasat választ ki, a vasnak megfelelő savmennyiség pedig felszabadul, ez a szűrő falát megtámadja, és a belőle kioldott anyagok a vizes oldat összetételét megváltoztatják. A vizes kivonat elemzése. A vizes kivonat elemzése alkalmával nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a legtöbb alkotórész vizsgálata cél- jából mindég friss talajoldatot kell készíteni. A rövidebb vagy hosszabb ideig álló vizes oldat elemzése ugyanis hamis eredményeket szolgáltathat, mert a talajkivonat könnyen bomló anyagokat tartalmaz, továbbá a benne levő baktériumok elszaporodhatnak, s az oldat egyes alkotórészeit felbontják (a tiszta oldat megzavarodik és üledék támad benne, s elszaporodásuk révén a vizes oldat szerves alkotórészeinek mennyiségét növelik meg). A kivonat reakciójá- nak megállapítása alkalmával, szintúgy a lúgok és a kovasav meghatározásánál még egy körülményt kell figyelembe vennünk, nevezetesen a vizes oldatnak az üvegedények anyagára gyakorolt oldó hatását, melynek folytán ezen meg- határozások hamis eredményt szolgáltathatnak. Ezért az oldat savas vagy lúgos reakciójának meghatározását közvetlenül annak készítése után végezzük el. A vízben oldható anyagok mennyiségének meghatá- rozása (a száraz maradék). 250 cm? vizes kivonatot (50 gr száraz talajnak megfelelő mennyiséget) vízfürdőn lemért platinaedényben szárazra párolunk. A száraz maradékot szárító szekrényben 105 C" mellett három órán keresztül szárítjuk, s ezután megmérjük. Az előbb említett vizes kivonat meny- nyiség (250 cm?) a legtöbb talajminőségnél elegendő, csak igen ritka esetek- ben, nevezetesen a csernozem talajok mélyebb rétegeiből készített kivonatok elemzésekor kell többet venni. Olyan talajoknál azonban, melyek nagyobb A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. 549 mennyiségű kénsavat és szénsavas alkáliákat tartalmaznak, a 250 cm? oldat sok is lehet. Általában kerülnünk kell azt, hogy sok száraz anyagot nyerjünk, mert a lemérést követő izzítás, melynek a szerves anyagok elégetése a célja, igen nehézzé válik. A vízben oldhatóásványi anyagok összessége. A kiszá- rított és lemért száraz maradékot a platinacsészében szabad láng fölött kiiz- zítjuk, hogy az oldatban feloldva volt szerves anyagok elégjenek. Pontos ered- mény elérése céljából eleinte kis lánggal kezdjük a hevítést és lassan nagyob- bítjuk a lángot, de a Bunsen-égőt nem nyitjuk ki teljesen, különben az illó ásványi sók is elpárolognak. Ha az első izzítás alkalmával a szerves anyagok nem égnének el teljesen, akkor a száraz maradék sóit kevés forró vízben feloldjuk, az oldatot vízfürdőn szárazra pároljuk, s a maradékot újra kiiz- zítjuk.! j Ha a vizes kivonatban szénsavas sók is vannak (ha csak nem savas hatású talajból készült a vizes kivonat)? akkor kiizzítás után a maradékot szénsavas ammónium oldatával nedvesítjük meg, ezután kiszárítjuk és a szá- rítóban 150 C" hőmérséklet mellett állandó súlyig szárítjuk. Ha a száraz ma- radék súlya csekély (kisebb mint 0-05 gr), akkor 3 órai szárítás teljesen elegendő. A talajkivonat savas vagy lúgos hatásának meghatá- rozása. Kételyek elkerülése céljából mindenekelőtt tisztáznunk kell azt, hogy mit nevezünk lúgos hatású és mit savas hatású talajnak. Lúgos hatású minden talaj, mely szénsavas sókat tartalmaz (vagy más lúgos hatású sók vannak benne); savas hatású az a talaj, melynek vizes kivonatában szabad vagy nem teljesen kötött szerves sav van. A talajkivonatot akkor is lúgosnak mondjuk és lúgosságot határozunk meg benne, ha az szabad, vagy félig kötött szénsavat tartalmaz ; savanyúnak csak abban az esetben mondjuk, ha szerves savat tar- talmaz. A savasság és lúgosság meghatározására két indikátort használunk: Methyloranget és phenolphtaleint. Az előbbi semleges hatású; a lúgos anya- gok sárgára, a savak pirosra festik, gyenge savak iránt nem érzékeny (szén- sav, szerves savak) és ezért savas talajkivonatok vizsgálatára nem alkalmas. A phenolphtalein is semleges hatású test; savas oldatban színtelen marad, lúgos oldatban megpirosodik. Gyenge lúgok iránt érzéketlen, ellenben rendkívül érzékeny a gyenge savakkal szemben, ezért, ha a talajkivonat szabad szénsa- vat, vagy bikarbonátokat tartalmaz, phenolphtalein hozzáöntése után is szín- telen marad, akár csak szabad szerves sav volna az oldatban. A phenolphtale- innek ezt a tulajdonságát nem szabad szem elől téveszteni akkor, ha ismeret- 1 Ha az ismételt kiizzítás nem vezet célhoz, akkor a kiizzított maradékot feloldjuk vízzel, igen kis szűrőn átszűrjük, a szűrőpapirost kimossuk néhány csepp meleg vízzel, megszárítjuk és a rajta levő maradékkal együtt platinacsészében el- égetjük; az átszűrt oldatot ezután beöntjük a csészébe a szűrőpapiros hamujához, vízfürdőn szárazra pároljuk, ismét kiizzítjuk és lemérjük. 2 Nem tartalmaz ellenmondást, mert némely savas hatású talajból készült vizes kivonat izzítási maradéka tartalmaz szénsavas sót. 550 GEDROIC KONSTANTIN len összetételű talajok oldatát vizsgáljuk, különben oly talajokat, melyek bikar- bonátokat tartalmaznak (de normális karbonátokat nem) és melyeket az újabb felfogás szerint a lúgos hatásúakhoz sorolnak, savas hatásúaknak ítélnénk. Ha ilyen talajból készített vizes oldathoz phenolphtaleint adunk, akkor az oldat színtelen marad és megpirosításához lúgra van szükségünk. Hogy tehát ezen sók okozta lúgosságot meghatározhassuk, vagy fel kell forralni az olda- tot, vagy methylorangeal kell a titrálást végezni. Ha a savas hatás, mely a phenolphtaleinnel szemben mutatkozik, a bikarbonátok szénsavától származik, akkor az első esetben rózsaszínűvé válik az oldat a szénsavnak forralás követ- keztében való elillanása miatt; a második esetben pedig titrálás alkalmával a piros szín eléréséhez több savra van szükségünk; továbbá ha az oldat szerves savat tartalmaz, akkor forralás után sem pirosodik meg a phenolphtaleintől ; a methylorangeal való titrálás alkalmával pedig az oldat megpirosításához csak annyi savra van szükség, amennyi ugyanannyi desztillált víz megpirosí- tására kellene (nevezetesen 1—2 csöpp n/100 sav). Tehát, ha a vizes oldat a phenophtaleintől nem pirosodik meg, akkor a talaj reakciójának megítélése céljá- ból a phenolphtaleines oldatot okvetlenül fel kell forralnunk, s ha a piros szine- ződés a vizes oldat !/4 részének elpárolgása után sem következik be, akkor oly talajjal van dolgunk, mely szabad vagy félig kötött szerves savat tartalmaz. Ha az oldat a forralás után megpirosodik, akkor lúgos. Ha minőleges vizs- gálattal már eldöntöttük, hogy az oldat savas vagy lúgos, akkor hozzáfogha- tunk ezek mennyiségi meghatározásához. A) A vizes kivonat lúgossági fokának meghatározása. A vizes kivonat lúgos hatását többféle só okozhatja, úgymint az alkáliáknak és a földfémeknek szénsavas sói, az alkáliáknak kovasavas és szerves savas sói. Annak meghatározására, hogy a lúgosságot e sók közül melyek okozzák, nincs módszerünk ; mi csak a lúgos hatás összességét határozhatjuk meg, mely e sók összhatásának eredménye. Általában azonban a lúgosság a legtöbb talajban a szénsavas sóktól ered. Az összlúgosságot okozó bázisokat két csoportra lehet osztani. Az egyik csoportba tartoznak a normális szénsavas sók (szénsavas al- káliák, túlnyomó részben szénsavas nátrium: Na,(.0,; ide tartoznak minden valószínűség szerint az alkáliáknak szerves sói és kovasavas sói) és az összes kettedszénsavas sók. A másik csoportba a földfémek szénsavas sói. A lúgosság fokát legcélszerűbb a n/100 sav cm?-einek számával kifejezni, mely 100 gr talaj- ból! készült oldat közömbösítéséhez szükséges. Azt a lúgosságot, mely a nor- mális karbonátoktól ered, C0O3 iónokban, a kettedszénsavas sóktól eredőt pedig HCO; iónokban fejezzük ki, és minthogy a földfémek karbonátjai az oldatban túlnyomó részben kettedszénsavas sók alakjában vannak jelen, tehát a meg határozott CO; iónok összegét feloszthatjuk a Ca és a Na között. Az elemzést legcélszerűbb a normális karbonátoktól eredő lúgosság meghatározásával elkezdeni. 1 Az elhasznált sav mennyiségének grammokban való kifejezése nem célszerű, minthogy a különböző laboratóriumokban más-más savat használnak, s így az elem- zési eredmények összehasonlítása alkalmával az adatokat egységes alapra kellene átszámítani. OT -— A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. hi A normális szénsavas sóktól eredő lúgosság meg- határozása, vagyis a CO; iónok mennyisége. Kis üvegedény- ben levő 25—50 em? talajkivonathoz 1—2 csepp phenolphtaleint teszünk ; ha az oldat megpirosodik, akkor az annak a jele, hogy normális karbonátok vannak benne. Ebben az esetben az oldatot n/100! kénsavval, vagy sósavval titráljuk meg. A piros színeződés eltűnése a reakció befejeztét jelenti. Nagyobb pontosság elérése céljából, hogy a titrálás határát biztosan megállapíthassuk, a pohár mellé, melyben a titrálást végezzük hasonló nagyságú üvegpoharat helyezünk és ebbe ugyanannyi talajkivonatot öntünk, mint az elsőbe.? Mind a két poharat fehér lapra állítjuk. Abba a pohárba, amelyben a phenolphtalein van, cseppenként addig adunk n/100 savat, míg a két pohárban levő folyadék színe megegyezik. Minthogy a titrálás alkalmával a piros szín csak akkor tűnik el, midőn már az összes normális karbonátokból kettedszénsavas só képző- dött, a kapott cm?-ek számát megszorozva kettővel, megkapjuk a vizes oldat- ban levő összes karbonátokat 100 gr talajra? vonatkoztatva; megszorozva a kapott számot 0-0003-al (1 cm? n/100 savnak 070003 gy COs5 ión felel meg), megkapjuk az alkáliákhoz kötött CO3 iónok súlyát 100 gr talajban. Ha ellen- ben a cm?-ek számát 0-0005305-el szorozzuk meg, akkor a 100 gr talajban levő Na, CO, súlyát kapjuk meg, minthogy 1 cm? n/100 savnak 0-0005305 gr Na, CO, felel meg. Ha a phenolphtalein hozzáöntése után az oldat nem piro- sodik meg, ez arra mutat, hogy benne a kettedszénsavas sók vannak túlsúly- ban (vagy a talajoldat savas kémhatású). A phenolphtalein rendszerint nem is színeződik, csak nagyon széksós termőszék foltokból (különösen az oszlopos elválású szintből) származó talajminták vizes kivonatában, továbbá ha a talaj- minta sokáig hevert a laboratóriumban, midőn nagyobb mennyiségű normális karbonát keletkezik benne. Vonatkozással az itt közölt elemzési eljárásra, a következőket jegyezzük még meg. Előszöris, ha normális karbonátok meghatá- rozásáról van szó, akkor a talajkivonat készítéséhez oly vizet használunk, melyben szénsav nincs. Másodszor szem előtt kell tartanunk azt, hogy a phenolphtalein a normális karbonátoktól éppen úgy megpirosodik, mint a kova- savas és szerves savas alkálisóktól; ennélfogva a fent leírt titrálás alkalmával az összes karbonátokkal együtt az alkáliáknak kovasavas és szerves savas sóit is megtitráljuk. Ha mi tehát a lúgosságot csak karbonát képében hozzuk kifejezésre, ez azért történik, mert nincs még olyan eljárás, melynek segélyével ezen sókat külön-külön lehetne egymás mellett meghatározni; másrészt, mert hatásukban és tevékenységükben, melyet a talajra és a talajt borító növényi takaróra gyakorolnak, közelebb állnak a normális karbonátokhoz, mint a kettedszénsavas sókhoz, minthogy mind a háromféle vegyület tartalmaz hydroxyl (OH) iónt. Az összeslúgosság meghatározása. Ugyanabba a pohárba, 1 Vagy n/50 savval, de semmi esetre sem erősebbel. 2 Ez a segítség különösen olyan talajkivonatoknál ajánlatos, melyeket szerves anyagok színesre festenek. 3 Ez a súly a legalkalmasabb a számítás alapjául. 552 GEDROIC KONSTANTIN melybe a phenolphtaleint cseppentettük, akár megpirosodott, s a mutatkozó lúgosságot titrálással meghatároztuk, akár nem változott a színe, 1—2 csepp methyloranget teszünk! és folytatjuk a titrálást ugyanavval a savval, mint a mellyel a titrálást megkezdtük volt addig, mig az oldat újra megpirosodik. Mint az előző esetben, úgy itt is a titrálandó folyadék színváltozásának pon- tosabb megfigyelése végett hasonló nagyságú poharat veszünk és ebbe annyi talajkiívonatot és annyi methyloranget teszünk, mint amennyi a titrálandó oldatban van. Mind a két poharat fehér alapra egymás mellé állítjuk, s a színösszehasonlítást így végezzük. A titrálás kezdetén a folyadékok színének tel- jesen egyenlőnek kell lenni, s titrálás közben a két pohár tartalmának a, színét állandóan figyelemmel kisérjük. A titrálás akkor van befejezve, ha abban a pohárban, amelybe a savat csepegtetjük a folyadék színe gyengén rózsaszínű árnyalatot kap. Rövid gyakorlat után egészen biztosan észrevesszük a legcse- kélyebb színváltozást is. Az összes savmennyiség, melyet a phenolphtalein valamint a methylorange jelenlétében titrálásra elhasználtunk, 100 gr talajra átszámítva és cm?-ben kifejezve adja az összes lúgosság fokát. Ez a szám a talajban levő szénsavas, kovasavas és szerves savas alkáliák és alkáli földfé- mek összes vízben oldható mennyiségét fejezi ki. Ha az így kapott lúgossági fok kissebb (pld. a legtöbb mezőségi fekete földben), semhogy azt az egyes alkotórészek közt eloszthatnánk, vagy ha valamely más oknál fogva a külön- választás nem volt tervbe véve, akkor az eredményt legcélszerűbb mint a talaj- nak összes lúgosságát megjelölni. Ily esetben, minthogy az összes lúgosságot legtöbbször a bikarbonátok okozzák, a lúgosság fokát a HCOS; iónok mennyi- ségével fejezzük ki, tehát az elhasznált sav cm?-einek számát megszorozzuk 0-00061-el (1 cm? n/100 savnak 000061 gy HCOS; ión felelvén meg). Ellenkező esetben az eredmény arra fog szolgálni, hogy belőle az összes lúgosságot okozó többi alkotórészt kiszámíthassuk. Itt két eset lehetséges: 1. A vizes oldatban normális karbonát is van. Ekkor az összes lúgosság meghatározására elhasz- nált sav ecm?"-einek számából levonjuk azt a számot, melyet a phenolphtalein indikátorral való titráláskor kaptunk. A kivonás maradéka 100 gr talajra átszámítva a talajnak földfém bikarbonát tartalmát adja. A kapott számot megszorozzuk 0-00061-el, s ekkor megkapjuk az alkáliákhoz és a földfémekhez kötött HCOs iónok százalékos mennyiségét (1 cm? n/100 sav megfelel 0700061 gr HCO; iónnak). 2. A vizes oldat nem tartalmaz normális karbonátokat. Ekkor az összes lúgosság HCO3 iónokban fejezhető ki, s e szám a talajnak alkália és földfém bikarbonát tartalmát fogja mutatni. Annak a megítélésére, hogy mennyi HCOS; ión volt az alkáliákhoz és mennyi a földfémekhez kötve, a következő eljarás ad felvilágosítást : A szénsavas alkáliáktólszármazólúgosság meghatá- rozása. Ezen meghatározás előtt leválasztjuk a szénsavas meszet a vizes kivonatból. Tapasztalataink alapján a következő eljárás bizonyult a legcélsze- 1 Minél kevesebb indikátort adunk a titrálandó folyadékhoz, annál pontos- sabban lehet a titrálási határt észlelni; némely már említett vizsgálatnál 50 em$-hez elég egy csepp indikátor. A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. 553 rűbbnek : 50 em? vizes kivonatot platinacsészében vízfürdőn szárazra párolunk, s a maradékot anélkül, hogy a csésze lehűlne, kevés forró vízzel leöntjük és kaucsukvégű üvegpálcikával felkeverjük. Ezután a forró oldatot kis szűrőn leszűrjük. Az oldást kevés forró vízzel többször ismételjük (mintegy 10-szer), s utoljára a szűrőpapirost is kétszer kiöblítjük forró vízzel. Minél kissebb vízmennyiséget veszünk egy-egy feltöltésre, annál hamarabb lúgzódik ki tel- jesen a száraz maradék és annál tökéletesebb lesz az alkálikarbonátoknak a földfémkarbonátoktól való elválasztása.! Ha az oldatban sok földfémkarbonát volt, az a szűrőpapiroson is meglátszik, melyet ez esetben kiszárítunk és külön lemérünk. A kapott szüredékben az alkálikarbonátok normális és kettedszén- savas sók alakjában vannak jelen, s meghatározásukat methylorange indikátor segítségével végezzük éppen úgy, mint azt az előző fejezetben elmondot- tuk volt, t. i. az oldatot rózsaszínű árnyalat megjelenéséig titráljuk savval. A reakció befejezésének pontos megállapítása céljából itt is egy második üveg- poharat állítunk a titrálandó oldatot tartalmazó pohár mellé, melybe ugyanannyi oldat és ugyannyi csepp methylorange teendő, hogy színárnyalata megegyezzék a titrálandó oldatéval.? Ha a methylorange jelenlétében való titráláskor elhasz- nált n/100 sav cm?-einek számát átszámítjuk 100 gy talajra és megszorozzuk 0-00061-el, akkor a talaj azon HCOS5 ión tartalmát fogjuk megkapni százalé- kokban kifejezve, mely kizárólag az alkáliákhoz volt kötve, s a lepárlás előtt részint normális, részint kettedszénsavas só alakjában volt jelen a vizes kivo- natban Ha az összes lúgosságot kifejező HCGO3s iónok összegéből kivonjuk az alkáliákhoz kötött részt, akkor a maradék a lúgosságnak azt a részét képezi, melyet a szénsavas földfémsók okoztak. Minthogy továbbá a vizes kivonatban rendesen kettedszénsavas mész van túlnyomó mennyiségben, a HCGOSs iónok ezen részét anélkül, hogy valami nagy hibát követnénk el, a mészhez kapcsol- hatjuk, s az eredményt a kettedszénsavas mész ((alHCO,],) mennyiségében fejezzük ki, mely célból a HCO3s iónok mennyiségét megszorozzuk 1-33-mal. Továbbá, hogy megtudhassuk azt, vajjon az alkáli- és földfémbikarbonátok összegé- ből mennyi esik az alkálibikarbonátokra, a M(GOs iónok százalékos összegé- ből, melyben mind a kétféle elemcsoport által lekötve tartott rész bentfoglal- tatik, kivonjuk azt a részt, mely tisztán a földfémek által volt lekötve, akkor a maradék adja a keresett értéket, azaz az alkáliákhoz kötött HCO5 iónok százalékos mennyiségét. Minthogy az alkáli tartalmú talajokban majdnem tisz- tán csak szénsavas nátrium van, ennélfogva feltehető, hogy a HCO3 ión nagy- része nátriumhoz van kötve és pedig savanyú szénsavas só alakjában, s ezért a HCO3 iónok e részét nátriumsó alakjában fejezhetjük ki. 1 gr HCOs 138 gr 1 A mész leválasztását oly módon is végezhetjük, hogy a vizes oldatot víz- fürdőn kis térfogatra bepároljuk ; tapasztalásunk szerint azonban ez az eljárás nem pontos, mert némely vizes oldatból még besűrítés után sem válik le az összes mésztartalom. 2 H célből a következőképen járunk el: A fent leírt eljárásnak két rész folya- dékot vetünk alá, s egyenlő két pohárba szűrjük le őket, azonkívül ügyelünk arra, hogy a szűrők kimosására is egyenlő mennyiségű vizet használjunk. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 37 554 GEDROIC KONSTANTIN NaHCO,-nak felel meg; ha tehát az iónok mennyiségét 1-38-al megszorozzuk, megkapjuk a talaj nátriumbikarbonát tartalmát. Ha az eredeti vizes kivonat nem tartalmazott normális szénsavas alkáliát, akkor az a savrmennyiség, melyet a beszárított és újra feloldott 50 em? talajkivonat megtitrálására methylorange mellett elhasználtunk, az eredeti oldatban volt savanyú szénsavas alkálisó mennyiségét jelenti. Ha ezt az értéket átszámítjuk 100 gr talajra s 0-00061-el megszorozzuk, akkor megkapjuk a talajnak alkálibikarbonátokban lekötött HC), ión tartalmát; ha pedig 0-000841-el szorozzuk meg, akkor a NaHCO, tartalmát nyerjük (1 em? sav 0-00061 gy HCOs iónnak, vagy 0-000841 gr NatllC0.-nak felel meg); ha a talajnak ezt a 90-os ióntartalmát az összes lúgosságot százalékokban kifejező számból levonjuk, akkor azt a HCOs ión mennyiséget kapjuk meg, mely tisztán mészhez volt kötve. Következtetések. Az elmondottak alapján a vizes oldatban a következő alkotórészeket hatá- rozhatjuk meg: 1. A normális szénsavas alkálisókat. 2. A savanyú szénsavas alkálisókat. 3. A földfémek savanyú szénsavas sóit. Ezen három adaton kívül mindazon talajoknál, melyeknek vizes kivonatában normális karbonátok vannak, az elemzési táblázatban még egy negyedik adatot is feltüntethetünk. neveze- tesen a HCOS iónoknak azt a mennyiségét, melyet az oldatnak beszárítás után methylorange indikátorral való megtitrálása révén határoztunk meg, s e számot 100 gy talajra átszámítva, mint HCO3 ión tartalmat, vagy mint NaHCO3 tartalmat tüntetjük fel ; ez a szám mutatja a szénsavas alkáliáktól eredő lúgosság fokát. A földfémek és alkáliák normális és savanyú szénsavas sói között lévő arány nagyon ingadozó, s annak változásaira a következő tényezők hatnak : A mintavétel ideje, az elraktározás módja a laboratóriumban és a raktározás idejének tartama. A bikarbonátok folytonos változásnak vannak alávetve, a normális karbonátok ezzel szemben sokkal állandóbb alkotórészei a talajnak, s ennélfogva ezeknek megjelölése nagyobb fontosságú. Ha a mintában nincsen normális szénsavas só, akkor az alkálikarbonát fogja ezt az adatot pótolni. Általános tudnivalók. Ha a talajban sok a szénsavas alkália, akkor a vizes oldat sötét színű lesz, sokszor annyira. hogy nem is lehet köz- vetlenül megtitrálni; ilyen esetben az oldatot annyira felhigítjuk, hogy a szineződés, illetve a színváltozás megállapítható legyen. Természetes, hogy a higításhoz szénsavmentes, kifőzött vizet használunk. A lúgosság meghatározását és annak kiszámítását tárgyaló példák. A) Akivonattartalmaz normális karbonátokat. I. 50 cm vizes kivonat (10 gr száraz talaj) titrálására elhasznált n 100 H,SO, : 1. Phenolphtalein indikátorral 2 em8; 100 gr talajra számítva 20 cm?. 20-- 2 5-0-00030 — 0-7012090! CO; ión, mely alkáliához van kötve. 2. Ugyanez a folya- dék methylorange jelenlétében tovább titrálva: 8 em? ; 100 gr talajra : 80 em? ; 1 Ezentúl mindég 100 gr talajra számítva. A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. 555 ebből: a) összes lúgosság : 80 ecm$-4-20 cm?—100 em? n/100 sav, vagyis 100-- 0-00061—0-061099 HCOS; ; b) 100 em? — 40 cm? — 60 cm? lúgosság alkálifém- és földfémbikarbonátnak megfelelően, vagy 60--0-700061—0-036690 HCO; ión, mely alkáliákhoz és földfémekhez van kötve. IL Ugyanebből a vizes oldatból 50 cm8-t szárazra párolunk, s a száraz maradékot forró vízben oldva, s meg- titrálva, a n/100 H,SO,-ból methylorange indikátor mellett 7-5 cm? savat, azaz 100 gr talajra 75 cm?-t használtunk el; ebből: 1) 75 xx 000061 — 0-045790 lúgosság szénsavas alkáliákra vonatkoztatva (mind normális mind savanyú szénsavas sókra), ha a lúgosságot HGO3 iónokban fejezzük ki, vagy másként 0-063090, ha a lúgosságot NaHCO,-ban fejezzük ki. 2) 0-7061090 HCOS; (összes lúgosságból) — 0045790 HGO3 (az alkálikarbonát tartalomból kifolyólag) — 0-015390 HCOS (a földfémkarbonát tartalomból kifolyólag), vagy máskép : 070153--1"33—0-020390 Ca(HCO)a. 3) 07036690 HCOS; (az alkálifém- és földfémkarbonátokból) — 0015390 HCOS (a földfémkarbonátokból) — 002139 HCO; alkáliákhoz kötve, vagy máskép kifejezve: 070213 c 138 — 0-0294.90 NaHCO,. Az esetben, ha az összes lúgosságot a titráláshoz elhasznált összes sav mennyiségével fejezzük ki és az eredményt nem számítjuk át HCO3 iónra, akkor a két utolsó [2), 3)] számítást a következő módon végezzük: 2) 75 cm?—40 cm?—35 em ; 355c0-00061 — 0-021390 HCOS; ión (alkálifémhez kötve), azaz 353c0-00084 — 0-029499 NaHCO,. 3) 070366 — 0-0213 — 0-015390 HCO; ión (földfémhez kötve), azaz : 070153-- 133 — 0-020390 Ca(HCO,),. Ezek szerint 100 gr vizes kivonatban van : 0-012090 (C03 ión alkáliákhoz kötve, vagyis 0-021299 Na,CO,; 0-7021390 HCO3 ión alkáliákhoz kötve, vagyis 0-7029490 Nat1CO, ; 0-7015390 HCO; ión földfémekhez kötve, vagyis 0-7020390 Ca(HCO)a; és végül az oldat lúgossága, melyet az alkálikarbonátok okoznak: 0-4579o HCO3;, azaz 0-7063090 NaHCO,. B) A talajkivonatban nincs normális karbonát. I. 50 cm§ kivonat titrálásakor methylorange mellett — elfogyott 4 em? n/100 H,SO,, vagyis 100 gr talajra kellene 40 cm? ; ennek folytán : Összes lúgosság : 40 em? n/100 sav, azaz 403-0-700061 — 0-7024499 HCOs. II. Kiszárítás után 50 em? oldat száraz maradékából kioldott részt methylorange indikátor mellett megtitrálva, a titrálásra elhasználtunk 1 cm? n/100 H,SO,-at, azaz 100 gr talajra 10 em?-t; ebből: 1) 10--0-00061—0-006199 HCO5 alkálifémhez kötve, vagyis 103-0"00084—0-008499 NaHCO,. 2) 0-0244 — 0:0061—0-018390 HCO; földfémhez kötve, vagyis 0-0183--1-33— 0-024399 Ca(HCO,)a. Ezek szerint 100 gr talaj vizes oldatában van: 0-006199 HCGO3 ión alkáliákhoz kötve, vagyis 0-008499 NaHCOS; 0-7018399 HCO, ión földfémhez kötve, vagyis 0-024390. Ca(HCO,)a. B) A vizes kivonat savtartalmának meghatározása. A vizes kivonat savas hatása a szabad szénsavtól és a szabad vagy félig kötött szerves savaktól eredhet. A savas hatás pontos meghatározására alkalmas eljárás nincs. Ennek oka abban rejlik, hogy a savanyúság foka a legtöbb talajban oly csekély, hogy annak meghatározására még a rendkívül érzékeny phenolphtalein! 1 Az indikátorok I. csoportjába tartozók (Glasner osztályozása szerint) éppen- 37" 556 GEDROIC KONSTANTIN sem alkalmas. De ez az indikátor mégis ad némi képet a talaj savanyú- ságáról; ugyanis segítségével meg lehet állapítani: 1. A vizes oldat összes savanyúságát, mely a szabad szénsavtól és a szabad vagy félig kötött szerves savaktól ered. 2. Azt a savanyúságot, mely tisztán a szabad, vagy teljesen le nem kötött szerves savaktól ered. 3. A két első meghatározás eredményének a különbségéből megállapíthatjuk azt a savanyúságot, mely tisztán a szabad szénsavtól ered. Magától értetődik, hogy ezen meghatározásokhoz csak olyan vizet használhatunk, mely szabad szénsavat nem tartalmaz, továbbá, hogy a savas hatás meghatározására mindég friss talajkivonatot készítünk. 1. Az összes savtartalom meghatározása. 50—100 em? vizes kivonatot hengerpohárban egy csepp phenolphtalein hozzáadása után n/100 Ba(OH), oldattal megtitrálunk; a titrálás akkor van befejezve, ha a piros szineződés nem tűnik többé el. Az elhasznált lúg mennyiségét átszámít- juk 100 gr talajra. 2. A vizeskivonatban levő szabad ésteljesen le nem kötött szerves savaktól eredő savanyúság meghatározása. 50—100 cm? vizes kivonatot a szabad szénsav kiűzése céljából felforralunk, s a forralást addig folytatjuk, míg az eredeti oldatmennyiség "s része el- párolgott. Ezután 1 csepp phenolphtaleint adva hozzá, megtitráljuk n/100 BarOH),-dal, míg maradandó piros színeződés jelentkezik. Az elhasznált lúg mennyiségét átszámítjuk 100 gr talajra, s a savanyúságot n/100 lúg cm?-ek- ben fejezzük ki. 3. A szabad szénsav okozta savanyúság meghatáro- zása. A szabad szénsav okozta savanyúságot úgy kapjuk meg, ha az 1. meg- határozáskor kapott számból kivonjuk a 2. meghatározáskor kapott számot. Az eredményt megszorozzuk 0-00022-vel (1 cm? n/100 BafOH1,-nak 0-00022 gr CO, felel meg), s így a vizes kivonatban levő CO, mennyiségét nyerjük grammokban kifejezve. A chlór meghatározása. 25—50 cm? vizes kivonatot henger- pohárba, vagy porcelláncsészébe öntünk. Ha az oldat savanyú vagy lúgos, akkor előbb közönbösíteni kell. Közönbösítés után 2—3 csepp telített chróm- savas kálium oldatot adunk hozzá és n/100 ezüstnitrát oldattal megtitráljuk ; a reakció végét az oldat színének pirosra változása jelzi. A szineződés ponto- sabb meghatározása céljából ajánlatos ugyanolyan pohárba hasonló mennyiségű vizes oldatot önteni, 2—3 csepp chrómsavas kálium oldattal elegyíteni, s titrálás alatt a folyadék színváltozását állandóan összehasonlítani ezzel. Ha az oldatban sok a chlór és a titrálás közben kiváló ezüstehlorid a színösszehasonlítást meg- nehezítené, akkor az összehasonlító folyadékba is annyi n/100 AgN0Os-ot séggel nem alkalmasak a savanyúság mennyiségi meghatározására. Lakmoid még használható volna, ámbár ez sem alkalmazható minden esetben a folyadék savtar- talmának mennyiségi meghatározására. Ami a methyloranget illeti, tapasztalatunk alapján csak egyetlen esetben voltunk képesek ennek az indikátornak segítségével egy nagyon elpodzolosodott talajnál, melyet a levegőn hosszabb időn át nedves állapotban tartottunk, a savanyú reakciót kimutatni, s azt meghatározni. A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. 557 csepegtetünk, amennyi a vizsgálandó folyadékban van, s a titrálást csak ezután folytatjuk. Az elhasznált ezüstnitrát cm?-ek számát 100 gr talajra átszámítjuk, s megszorozzuk — 0-0003545-el (1 em? n/100 AgNO, megfelel 0-000345 gr chlórnak), miáltal megkapjuk a talaj chlórtartalmát. Ha a kivonat nagyon kevés chlórt tartalmaz, de annak pontos meghatározása mégis kívánatos, akkor több oldatot veszünk, s azt 50 ecm?-re bepároljuk.! Minthogy a desztillált vízben is szokott néha chlór lenni és ilyenkor a piros szín eléréséhez több ezüstnitrát kell, mint amennyi az oldat chlórtartalmának megfelel, szükségessé válik, hogy a desztillált vízből előzetesen ugyanolyan mennyiséget titráljunk meg, mint amennyit azután az oldatból használunk a chlór meghatározására és az elhasznált ezüstnitrát cm?-ek számát az oldat titrálásakor elhasznált ezüstnitrát cm?-ek számából levonjuk. A kénsavhoz kötött mész és alkáliák meghatározása. Némely talajban annyi a kénsavas só, hogy ezen alkotórészeket a vizes kivo- natból is elegendő pontossággal lehet meghatározni mennyiségi vagy térfoga- tos elemzéssel. Ilyen esetben (pld. fekete széktalaj) a fentemlített alkotórészek mindegyikét egy és ugyanazon oldatmennyiségből határozzuk meg. Erre a célra 500—1000 em? vizes kivonatot (100—200 gr talajnak megfelelő mennyiség! porcellán csészében szárazra párolunk,? a szerves anyagokat királyvízzel elron- csoljuk és a salétromsavat sósav hozzáadásával vízfürdőn elűzzük. Ezután a maradékot homokfürdön kiszárítjuk, hogy a kovasavat oldhatlan módosulatba hozzuk, majd híg sósavban feloldjuk (az oldást melegítéssel siettethetjük), s azután leszűrjük.? A kovasav, mely a szűrőn marad, rendesen olyan kevés, hogy nem is mérhető. A leszűrt oldatban először a meszet, azután a kénsavat és végül az alkáliákat határozzuk meg. A mész meghatározása. A kovasav leszűrése után kapott oldatot ammóniával közönbösítjük, azután megsavanyítjuk néhány csepp ecetsavval, felforraljuk, s a meszet forró oldatban oxálsavas ammóniummal választjuk le. Négy órai állás után (meleg helyen) a tiszta oldatot szűrőn keresztül leöntjük a csapadékról, a csapadékot forró vizzel, melyben kevés oxálsavas ammóniumot oldottunk addig mossuk, míg a chlórreakció eltűnik, s ezután még néhányszor forró vízzel kimossuk a szűrőből és a csapadékból az oxálsavas ammóniumot. A még nedves csapadékot vízzel belemossuk egy pohárba, a szűrőhöz tapadt 1 Savanyú talajkivonathoz, hogy a bepárlás alkalmával az illó chlór vegyüle- tek eltávozása révén veszteség ne keletkezzék, bepárlás előtt pontosan lemért mennyiségű lúgot öntünk, s csak ezután pároljuk be az oldatot. Természetesen titrálás előtt a fölös lúgmennyiséget savval közönbösítjük. 2 Magától értetődik, hogy a fent jelzett talajkivonat mennyiség csak olyan talajokra vonatkozik, melyekben kevés a kénsavas só. Ha sok van a talajban, akkor kevesebb kivonatot szárítunk be. 3 A kénsavnak és az alkáliáknak azon maradékból való meghatározása, melyet az összes szilárd maradék meghatározása céljából pároltunk szárazra és ízzítottunk ki, nem ajánlatos, minthogy az izzítás alkalmával ezen sók egyrésze elillan. Ebből a maradékból legföljebb a meszet lehet meghatározni, föltéve, hogy elég van belőle a kiizzított maradékban. 558 GEDROIC KONSTANTIN csapadékrészeket forró híg kénsavval feloldjuk és forró vízzel szintén a pohárba mossuk. Hzután öt csepp tömény kénsavat adunk a csapadékhoz, vízzel fel- higítjuk (az oldat összes mennyisége kb. 200 em? legyen), felmelegítjük 60 C"9-ra és az oldatot n,/50 káliumpermangánát oldattal megtitráljuk ; a titrálás befejeztét a megmaradó piros színeződés jelzi. 1 cm? n.50 KMnO, oldat 0-700056 gy Ca0O-nak felel meg. A kénsav meghatározása. Az oxálsavas mész csapadékáról leszűrt oldatot sósavval megsavanyítjuk, felforraljuk, s a forró oldatból 1090-os BaCl, oldattal leválasztjuk a kénsavat. A továbbiakban úgy járunk el, mint a sósavas oldatban végzett kénsav meghatározásnál. Az alkáliák meghatározása. A kénsavas bárium csapadékáról leszűrt oldatot kb. 12 cm átmérőjű porcellán csészében szárazra pároljuk és a száraz maradékhoz kb. 100 cm? vizet és annyi mésztejet öntünk, hogy az oldat határozottan lúgos hatású legyen úgy, mint azt a sósavas oldat elemzésénél láttuk. Minthogy a mésztej hozzáadása után keletkező csapadék nem sok, tehát igen kis szűrőn is leszűrhetjük az oldatot, s a mosóvízzel együtt pohárban fogjuk fel. Az oldattal most tovább úgy járunk el, amint az a sósavas kivonat elemzéséről szóló fejezetben részletesen le volt írva. Minthogy a vizes oldatban a nátrium mennyisége jóval felülmulja a káliumét, az eredmény ki- számításánál a platinachlorid összes mennyiségét nem 5-el, hanem 4"1-el szo- rozzuk meg. V. FEJEZET. Kolorimetriás talaj-elemzési módszerek. A kolorimetriás módszereket leginkább a vizes kivonatok vizsgálatára alkalmazzuk. Az előbbi fejezetben láttuk, hogy a talaj vizes kivonatából nem lehet minden alkotórészt a szokásos mennyiségi elemzési módszerekkel meg- határozni ; ily esetekben van helye a kolorimetriás meghatározási módszernek, mely, ha igen kis mennyiségek meghatározásáról van szó, tehát mikor a súly szerint való elemzéshez nagy tömegű anyagot kellene használnunk, gyorsasag, de sőt pontosság tekintetében is felülmúlja azt. Minthogy a talajkivonatok húmusztartalmuknál fogva majdnem mind színesek, okvetlenül szinteleníteni kell őket. E célra legalkalmasabb az az eljárás, amit a eBureau of Soilss, (U. S. A.) dolgozott ki; nevezetesen 500 gr oldathoz 3—5 gr szenet! adunk és 20 percig rázzuk vele. Leszűrés után az oldatot koloriméterben desztillált vízzel hasonlítjuk össze, s ha még nem lenne teljesen színtelen, a színtelenítést meg- ismételjük.2 A következőkben felsoroljuk a Schreiner 0. és Fayler G. által 1 A koromszenet a következő módon készítik: Petróleum nagy világító gáz tökéletlen elégésekor képződött kormot hideg porcellán lapokon fölfogják, összegyűjtik, s forró desztillált vízzel többször kimossák ; végül szűrőpapiroson kiteregetve meg- szárítják, de nem teljesen, mert kissé nedves állapotban hatásosabb, mint teljesen kiszárítva. 2 A szintelenítési eljárás kétségkívül hibát is okoz, a mennyiben a szén a színező szerves anyagokkal együtt az azok által abszorbeált ásványi anyagokat is kivonja. A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI, 559 kidolgozott és a cBureau of Soilss-ban használatos kolorimetriás eljárásokat a vizes talajkivonat alkotórészeinek a meghatározására. Az ammónia meghatározása. Az eljárás a Nessler-féle kémszer felhasználásán alapszik, mely tömény oldatban csapadékotidéz elő, híg oldat- ban csak sárga színeződést, melynek élénksége egyenes arányban áll az oldat- ban levő ammónia mennyiségével. Használandó oldatok: 1. Ammóniamentes desztillált víz. Ezt kénsavval megsava- nyított desztillált víznek újból való ledesztillálásával nyerhetjük, vagy a kén- savat mellőzzük és a desztillátumot csak akkor kezdjük gyűjteni, ha annak 100 cm?-e már nem mutat színváltozást a Nesslerféle kémszer hatására. A desz- tillálandó víznek csak $5 részét pároljuk le, az utolsó !5 részt elöntjük. Gyorsabb eljárás a következő: A desztillált vizet gyengén meglúgosítjuk szó- dával és !4 részét elpárologtatjuk; a megmaradó ? : részben ammónia nincs, S eszerint alkalmas a kolorimetriás vizsgálatokhoz. 2. Szénsavas nátrium oldat. 3. Nessler-féle kémszer: Jódkálium (35 gr 100 cm? vízben) és higanyehlorid oldatot (17 gr 300 em? vizben) készítünk. A higanychlorid oldatból annyit öntünk a jódkálium oldatba, míg a keletkező csapadék már nem oldódik fel. Ezután a keveréket 2090-os nátronlúggal 1 literre egészítjük ki és jól záró üvegbe öntjük. A kémszer színe halványsárgás; ha teljesen színtelen, akkor higanychloridot kell még önteni hozzá. Időközönként nagyon híg ammónium- chlorid oldattal ellenőrizzük az érzékenységét. 4. Ammóniumchlorid oldat: 07405 gr ammóniumcehloridot oldunk 1 liter vizben, s ez képezi az alapoldatot. Ezen oldat 10 em?-ét 500 cm?-re higítva olyan oldatot kapunk, melynek minden cm?-ében 0-005 milligramm NH, foglaltatik (vagy 070047 mgr NH);). 5. Kolorimetriás alapoldat: Az ammóniumcehloridos alapoldat 10 cm?-ét vizzel 90 cm?-re higítjuk és 4 em? Nessler-féle oldatot (3.) öntünk kie S PA ő 0-5 hozzá, s ezután vízzel 100 cm?-nyire töltjük fel. Ezt az oldatot, mely 1.000.000 700 mgr NH,-ot tartalmas cm?-ként, egyszerre készítjük a vizsgálandó oldattal. Az elemzés menete. Ha a vizsgálandó oldat színtelen és nem tartalmaz olyan sókat, melyek a vizsgálatot akadályozzák, akkor minden további előkészítés nélkül hozzákezdhetünk a vizsgálathoz; ellenkező esetben az oldatot szódával lúgossá tesszük és lepároljuk. A szedőt ammóniamentes vízzel mossuk ki és az oldatnak legalább ?/s részét pároljuk át. A tulajdonképeni vizsgálat előtt hozzávetőlegesen megállapítjuk az oldat töménységét: Néhány em?-t ön- tünk belőle egy kémcsőbe és Nessler-féle kémszerrel elegyítjük. Ha keletkezik csapadék, akkor az oldatot fel kell higítani annyira, hogy a kémszer hozzá- adása után csak világossárga színű legyen. Az így felhigított oldatból kb. 45 em"-t véve, 2 em? Nessler-féle kémszert adunk hozzá és vízzel 50 em8?-re töltjük fel; ezzel egyidejüleg készítjük el a kolorimetriás alapoldatot, s 15 perc alatt elvégezzük az összehasonlítást. A kálium meghatározása. 560 GEDROIC KONSTANTIN Használandó oldatok: 1. Higitott kémnsay 2. BIO SAN (de 3. Platinaéhlorid oldat: 173 gy PtCI, 25 em? vizben oldva: 1. Káliumplatinachlorid alapoldat: Atkristályosított kálium- platinachloridból lemérünk 0-0621 gr-ot s feloldjuk 1000 em? vízben. Minden em? oldatban van 0701 mgr K (vagy 07012 mgr K,0). 5. Tisztított azbeszt. Szálas azbesztet sósavval digerálunk, azután tökéletesen kimosunk vízzel, platinaedényben kiizzítunk és tiszta ammónia- mentes alkoholban jól záró üvegben teszünk el. Azbeszt helyett szűrőpapirost is használhatunk, de ezt is előbb jól ki kell mosni, hogy az ammóniát eltávo- lítsuk belőle. 6. Alkohol (8099-os). 7. Stannochlorid oldat: 75 gr darabos vagy porszerű ónt 400 cm? tömény sósavban forralással feloldunk, s jól záró edényben tartjuk el, melybe azonkívül fém ónt is teszünk. 8. Kolorimetriás alapoldat: 50 cm? káliumplatinachlorid o1- datot (4.) kb. 90 cm?-re higítunk, 6 cm? stannochlorid oldatot (7.) adunk hozzá s feltöltjük 100 cm?-re. Az oldatot mindég frissen készítjük a vizsgá- lathoz. Más töménységű oldat készítésekor is 100 cm? oldathoz mindég 6 em? stannochloridot (7.) adunk. Az elemzés menete. A vizsgálandó oldatból veszünk 50 ecm?-t és 0-5 cm? kénsav hozzáadása után porcellán csészében vízfürdőn szárazra pároljuk, s ezután szabad lángon az ammóniumsók és a kénsav elűzése céljából gyengén kiizzítjuk. Az izzítást kis lánggal kezdjük és a lángot lassanként erősítjük, hogy a szerves anyagok is elégjenek. Kihülés után néhány csepp sósavat (2.) és platinachlorid oldatot (3.) adunk hozzá. A platinachlorid mennyisége arányos legyen a száraz maradék mennyiségével. A csésze tartalmát rövid, legömbölyíi- tett végű pálcikával jól összekeverjük, s vízfürdőn majdnem teljesen szárazra pároljuk. Ezután levesszük a csészét a vízfürdőről és 5 cm? alkoholt öntvén bele, lemossuk vele a csésze falaira és a pálcikára tapadt száraz maradékot; majd az oldatot kis (Gooch-tégelyen! keresztül leszűrjük, ügyelvén arra, hogy a csapadékból semmi se jusson a tégelybe. Az első felöntés leszűrése után a mosást még 4-szer ismételjük 3—3 cm? alkohol felöntésével. Ezután 50 em? alkohollal kimossuk a tégelyt és a csészével együtt félretesszük őket, míg tel- jesen megszáradnak. Hogy a csészében levő káliumpiatinachloridot feloldjuk, kis részletekben forró vizet öntünk rá és felkavarva az oldatot a (Gooch-tége- lyen szűrjük át (a feloldásra és a szűrő kimosására használt víz legföljebb 45 cm? lehet). Lehülés után 30 em? stannochlorid oldatot (7.) adunk hozzá és feltöltjük 50 cm?-re; egyidejűleg elkészítjük a kolorimetriás összehasonlító 1 A Gooch tégelyt a következő módon készítjük elő a szűrésre: Az alkohol- ból (5.), melyben a kimosott azbeszt lebeg, annyit öntünk a tégelybe, hogy annak fenekén vékony, de tömött azbesztréteg keletkezzék, s az alkoholt légszivattyúval leszivatjuk. A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. 561 alapoldatot. Ha a vizsgálandó oldat sokkal töményebb, mint az alapoldat, akkor vagy 100 cm-re higítjuk fel, vagy a töménységének megfelelően kisebb mennyiséget veszünk belőle. Ha ellenben az alapoldat túlságosan tömény a vizsgálandó folyadékhoz viszonyitva, akkor amazt higiítjuk fel a kívánalmak- nak megfelelően. Ismeretes tény, hogy az ammónium is ad platinachloriddal sárga csapadékot, tehát igen fontos, hogy sem a használandó oldatokban, sem a desztillált vizben, de még a laboratórium levegőjében se legyen ammónia. A magnézium meghatározása. Használandó kémszerek: 1. Tiszta kovasavmentes viz: A desztillált viz az üvegedények- ből kovasavat old ki; ezért az alább felsorolt kémszerekkel megvizsgáljuk és ha találunk benne kovasavat, akkor újból ledesztilláljuk, s paratffinnal bevont üvegben tesszük el.! 2. Ammónia. Telített oxálsavas ammónium oldat. Foszforsavas kálium oldat: 174 gy K,HPO,-ot és 10 gr (NH,) CI-ot 900 em? vízben feloldunk és 50 cm? tömény ammóniát (fs. — 0-9) adva hozzá, feltöltjük egy literre. Az oldat minden cm?-e 2-4 mgr magnéziumot választ le. s WWW 5. Ammóniás mosóvíz: l rész tömény ammóniát (fs. — 0-9) 9 rész vizzei higítunk; az oldatnak nem szabad kovasavat tartalmazni, ezért ajánlatos az ammóniát előzetesen ledesztillálni. j Ssaló txom saw tszzoi 07 7. Molybdénsavas ammónium oldat: 50 gy sót kovasavrmentes vízben oldunk, az oldatot leszűrjük, egy literre egészítjük ki és paraffinos üvegben tesszük el. S. Foszfát alapoldat. 0-3771 gr vegytiszta dinátriumhydrofoszfátot (Na, HPO,. 12 H,O) kovasavmentes vízben oldunk és az oldatot egy literre feltöltve, paraffinos üvegbe vagy kaucsukpalackba öntjük. Minden em? 0-1 mgr PO,-et tartalmaz (vagy 071747 mgr P,O.-ot). 9. Kolorimetriás alapoldat. Az alapoldatból (8.) 10 cm?-t kb. 70 em? vízzel felhigítunk, hozzáöntünk 10 cm? salétromsavat (6.) és 8 cm? molybdénsavas ammóniumot (7.), s az egészet 100 ecm?-re töltjük fel. Húsz perc eltelte után az oldat használható. 10. Szűrőpapiros: A Sehleicher és Sehüll-féle 589., vagy 590. számu, 5 cm átmérőjű használható. Az elemzés menete. A vizsgálandó oldatból 50 cm?-t veszünk, s porcellán csészébe öntve, egy csepp ammóniát (2.) és két-három csepp oxálsavas ammóniumot (3.) cseppen- 1 A desztillált víz eltartására az amerikai talajvizsgálati laboratóriumokban paraffinnal bevont üveget használnak. A paraffinos üvegeket a következő módon készitjűk : A bevonandó üveget megmelegítjük és megolvasztott paraffint öntvén bele, gyorsan körbe forgatjuk, hogy belsejét a paraffin egészen bevonja. A forgatást addig folytatjuk, míg a paraffin megmered. 562 GEDROIC KONSTANTIN tünk bele. Ezután vízfürdőn szárazra pároljuk. Lehülés után 1 cm? foszforsavas káliumot (4.) adunk hozzá, üvegpálcával óvatosan összekeverjük, s két óráig állni hagyjuk. Majd kb. 5 cm? ammóniát (5.) öntünk hozzá, lemossuk vele a csésze falára tapadt részecskéket, s az oldatot szűrőpapiroson (10.) átszűrjük. Az ammóniával való oldást ötször ismételjük és utoljára a szűrőt is kimossuk az ammóniás mosóvízzel (az oldat és a mosóvíz együttvéve legfeljebb 50 em? legyen). Most a csészét és a szűrőt még kb. 5 em? hideg vízzel öblítjük ki. Majd a mosóvizet tartalmazó poharat elvesszük a szűrő alól, s egy másikat állítunk alá, melybe a csapadék "oldata kerül. E célból a csészébe 5 em? salétromsavat (6.) teszünk (az üvegpálcával a csésze falait is benedvesítjük), az oldatot óvatosan ráöntjük a szűrőre úgy, hogy a szűrő is teljesen átnedve- sedjék, a csészét forró vízzel ötször kiöblítjük (5 cm? vizet véve egy öblítés- hez) és a szűrőt is kimossuk, ügyelve arra, hogy az oldat a mosóvízzel együtt legföljebb 40 cm? legyen. Lehülés után 4 em? molybdénsavas ammóniumot (7.) öntünk a szűrlethez, 50 cm?-re felhigítjuk és a koloriméterben össze- hasonlítjuk az alapoldattal (9.). A koloriméteres vizsgálat 20 percnél tovább ne tartson. Ha az oldat szineződése oly sötét, hogy az alapoldattal nem lehet össze- hasonlítani, akkor kevesebbet veszünk belőle, s jobban felhigítjuk. 5 em? salét- romsav és 4 cm? molybdénsavas ammónium csak akkor elegendő, ha 50 cm? oldatban legföljebb 0-3 mgr Mg van. Ha több van benne, akkor többet adunk hozzá a kémszerekből, az oldatot pedig annyira higítjuk, hogy minden 50 cm"-re 5 cm? salétromsav és 4 cm? molybdénsavas ammónium essék; ha ellenben oly kevés Mg van az oldatban, hogy a színeződés igen gyenge, akkor a kolori- metriás alapoldatot kétszeresen higítva használjuk. A mangán meghatározása. Használandó kémszerek: HE Ólomszuperoxyd: Könnyen készithetjük sárga ólomoxydból és híg salétromsavból. Természetesen Mn-t még nyomokban sem tartalmazhat. 2. Tömény salétromsav. 3. Permangánsavas kálium alapoldat: 0-8136 gr vegy- tiszta permangánsavas káliumot oldunk vízben és az oldatot 10-cm? tömény salétromsav hozzáadása után feltöltjük egy literre. Minden cm? oldatban 0-05 mgyr Mn (07065 mgr Mn0) van. Az oldat hamar elbomlik. Az elemzés menete. 100 cm? vizsgálandó oldatba 10 em? salét- romsavat (2.) öntünk és azután felforraljuk; majd 0-5 gr ólomszuperoxyd (1.) hozzáadása után még egy ideig forraljuk. Lehülés után 100 cm? térfogatra egészítjük ki, gyorsan felmelegítjük, ismét lehűtjük, s óvatosan összekeverve kis szűrőn átszűrjük. A szűrőn átcsepegő első folyadékrészletet elöntjük, s csak a következő részletből öntünk a koloriméter csövébe annyit, a mennyit az oldat szineződésének erőssége megenged. A koloriméter másik edényébe desztillált vizet öntünk, s bürettából addig csepegtetünk hozzá kolorimetriás alapoldatot (3.), mig a két edényben levő folyadék színe egymással megegyezik. Egy elő- zetes kísérlettel meggyőződünk a kémszerek tisztaságáról. Ha a szűrlet szín- telen, akkor a kémszerek egyike sem tartalmaz mangánt; ha 1 cm? KMnO, A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. 563 hozzáadása után az előállt színeződés lassan eltűnik, akkor ez azt jelenti, hogy az oldatban redukáló anyagok vannak. A szűrőpapiros kissé redukáló hatású, de ha betartjuk a föntebb említett elővigyázati szabályt, vagyis elöntjük a szűrlet első részletét, akkor a papirosnak ezt a hatását kiküszöbölhetjük. Lehet azbeszten is szűrni a folyadékot, amint azt a kálium meghatározá- sánál leírtuk. A vas meghatározása. Használandó kémszerek: 1. Rhodánkálium oldat: 10 gr vegytiszta sót vízben oldunk és az oldatot 100 em?-re higítjuk fel. 2. Salétromsav: 30 cm? tömény salétromsavat 100 cm?-re higitunk. 3. Vas. alapoldat: 0-3502 gr átkristályosított vasammóniumszulfátot vízben oldunk, az oldatot kénsavval megsavanyítjuk, a ferrovasat permangán- savas káliummal ferrivassá oxydáljuk és az oldatot 500 em?-re töltjük fel. Ebből az oldatból 100 cm-t veszünk és azt egy literre higítjuk. Minden em?-ben 0-0O1 mgr"Fe (vagy 070143 mgr Fe,09) van. 4. Kolorimetriás alapoldat: A vas alapoldatból (3.) 10 em$-nyi mennyiséget kb. 80 cm?-re higítunk és 5 cm? salétromsav (2.) meg 5 cm? rhodánkálium oldat (1.) hozzáadása után 100 ecm?-re töltjük fel. Minden em?- ben 1 rész Fe, vagy 1743 rész /e,0, van milliomod higításban. Az elemzés menete. A vizsgálandó folyadékból meghatározott mennyiséget kis térfogatra (2:5 em?) párolunk be és salétromsav (2.) hozzá- adása után a ferrovasat permangánsavas káliummal oxydáljuk. Az így nyert oldatot kb. 40 cm?-re higítjuk, 2:5 cm? rhodánkálium oldatot öntünk hozzá és az egészet 50 cm?-re töltjük fel. Ezzel egyidejüleg elkészítjük a kolori- metriás alapoldatot, s a kettőt a koloriméterben összehasonlítjuk. A nitrátok meghatározása. Használandó kémszerek: 1. Phenoldiszulfosav: 3 gr kristályos phenolt összekeverünk 37 gr (201 cm? 1-84 f. s.-ú) kénsavval és a keveréket 6 órán keresztül 100 C" hőmérsék- leten tartjuk. A kész terméket üvegpalackba öntjük, melyet csak gyöngén dugaszolunk be és a kísérlet tartamára forró vízbe állítunk. Hideg időben a kémszer kikristályosodik, tehát használat előtt felmelegítjük és az elpárolgott vizet pótoljuk, hogy ismét folyós halmazállapotú legyen. 2. Ammónia: Tömény ammóniát (0-9 fs.-ú) felényi vízzel felhigítunk. 3. Nitrát alapoldat: Vegytiszta salétromsavas káliumból 0-1631 gr-ot oldunk vízben, s az oldatot egy literre töltjük fel. Ebből az oldatból 100 cm-t egy literre higítva kapjuk az alapoldatot. Minden em?-ben 0701 mgr NO, (vagy 0-700871 mgr N.O.) van. 4. Kolorimetriás alapoldat: 10 cm? nitrát alapoldatot (3.) por- celláncsészében vízfürdőn szárazra párolunk és az alábbi útmutatás szerint járván el vele, a kapott oldatot 100 em?-re higítjuk. Az oldatban 1 rész NO, vagy 0-871 rész N.O. van milliomod higításban. Az elemzés menete. 50 cm? vizsgálandó oldatot (ha igen kevés nitrát van az oldatban, többet) porcelláncsészében vizfürdőn szárazra párolunk 564 GEDROIC KONSTANTIN és amint ez bekövetkezett, rögtön hozzáadunk 1 cm? phenoldiszulfosavat, melyet üvegpálcával szétkenünk a csészében. 10 perc mulva 15 cm? vizet és annyi ammóniát (2.) öntünk hozzá, amennyi az oldat lúgossá tételére szükséges és térfogatát vízzel 50 vagy 100 cm?-re egészítvén ki, összehasonlítjuk a kolori- metriás alapoldattal (4.). Ha a vizsgálandó oldat szineződése oly erős, hogy nem tudjuk a kolorimetriás alapoldattal összehasonlítani, akkor 50 vagy 100 cm$-nyi vizsgálandó oldatból csak egy részt veszünk és azt higított állapotban hasz- náljuk a vizsgálathoz. Ha nagyobb mennyiségű chlorid van a vizsgálandó oldatban, akkor azt kénsavas ezüst oldatával leválasztjuk. A kénsavas ezüstöt szilárd állapotban is használhatjuk, azonban tudnunk kell, hogy az gyakran salétromsavval van szennyezve, ezért előbb meggyőződünk a tisztaságáról. Némely esetben a szerves anyagok is káros hatást gyakorolnak a vizsgálat me- netére; egyrészt azáltal, hogy a sárga színeződést elfedik, másrészt, hogy a nitrátokat elbontják. Ilyenkor célszerűbb a nitránokat cink, vagy réz segítsé- gével ammóniává átalakítani. A nitritek meghatározása. A nitriteket az Irosvax által ki- dolgozott eljárással határozzuk meg. Az eljárás a szulfanilsavnak ecetsavas oldatban levő a-naftilaminra gyakorolt hatásán alapszik; az oldat ugyanis igen kis mennyiségű salétromossav jelenlétében piros színt ölt. Használandó kémszerek: 1. Szulfanilsav oldat: 0-5 gr vegytiszta szulfanilsavat 150 cm? ecetsavban (f. s. — 1704) oldunk. 2. Ecetsavas a-naftilamin oldat: 0-1 gy a-naftilamint 20 em? vízben forralás közben feloldunk és az oldatot 180 cm? ecetsavba (fs. — 1"04) csepegtetjük bele. 3. Nitrit reagens: Az (1.) és a (2.) oldatból egyenlő mennyisé- geket veszünk és azokat összekeverjük. Ha a keverék megpirosodik, ez annak a jele, hogy az elegyrészek valamelyikében salétromossav van; ebben az eset- ben az oldatot cinkporral összerázzuk és rázás után leszűrjük. 4. Nátriumnitrit alapoldat: 0-0836 gr vegytiszta AgN0O,-et fel- oldunk vízben és az oldathoz NaCl oldatot adunk. Ekkor az ezüstehlorid ki- válik és az oldatban a nátriummitrit marad oldva. Ezt az oldatot vízzel feltöltjük 200 cm-re, jól összerázzuk és sötét helyen tesszük el. A vizsgálathoz 10 ecm?-t veszünk belőle és 100 cm?-re higítjuk. A kész oldatot jól záró üvegben sötét helyen tartjuk. Minden cm?-ben 0-1 mgr NO,, vagy 07000826 gy N.O, van. A tiszta ezüstnitrit oly módon készül, hogy 16 rész tömény ezüstnitrit oldatba 10 rész tömény káliumnitrit oldatot öntünk ; az összeöntést megelőzőleg mindkét oldatot felmelegítjük. A lecsapódó ezüstnitritet nyomáscsökkentéssel szűrjük és lehe- tőleg kevés forró vízben újra feloldjuk, s azután az oldatot lehűtjük. A lehü- léskor kikristályosodó sóról az anyalúgot leöntjük és a sót vízfürdőn kiszárítva jól záró üvegedényben sötét helyre tesszük. 5. Kolorimetriás alapoldat: A (4.) oldatból 10 cm-t, a (3.)-ból 80 cm-t összeöntünk, s a keveréket 100 cm?-re töltjük fel. Az oldat egy milliomodrész N0O.-ot vagy 0-826 milliomodrész N,09-ot tartalmaz. Az elemzés menete. A vizsgálandó oldatból 40 cm?-t veszünk, s ör A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. 56 a (3.) oldatból 8 ecm?-t öntvén bele, kiegészítjük 50 cm?-re. Ezzel egyidejüleg elkészítjük a kolorimetriás alapoldatot is, s 15 percnyi állás után összehason- lítjuk a két oldatot a koloriméterben. A foszforsav meghatározása. WooDpMANN és UAYvawn módszere. Használandó kémszerek: 1. Desztillált víz (kovasavmentes). 2 Salétromsav (Ms. — 107): 3. Molybdénsavas ammónium oldat: 50 gr vegytiszta molybdénsavas ammóniumot feloldunk vízben, s az oldatot egy literre egészít- jük ki. Oldáshoz és feltöltéshez csak olyan vizet használhatunk, melyben egyál- talában nincs kovasav. Az oldatot paraffinnal kiöntött üvegben tesszük el. 4. Foszforsavas alapoldat: 03771 gy átkristályosított (Na, HPO, . 12 H,O) sót feloldunk vízben, az oldatot egy literre töltjük fel és paraffinnal kiöntött üvegben tesszük el. Minden cm?-ben 0-1 mgr PO, vagy 070747 mgr TEN VAns 5. Kolorimetriás alapoldat: A (4) oldatból 10 cm?-t kb. 80 em?-re higítunk, s miután 10 cm? salétromsavat (2.) és 8 cm? molybdénsavas ammóniumot (3.) adtunk hozzá, feltöltjük vízzel 100 ecm?-re és 20 percnyi állás után a koloriméterbe öntjük. Az oldatban 10 rész PO,, vagy 77-47 rész P,O,; van milliomod higításban. 6. Szűrőpapiros: A szűrőpapirosnak is kovasavmentesnek kell lenni (Schleicher- és Schüll-féle 589. és 590. számu, 5 cm átmérőjű). Az elemzés menete. A vizsgálandó oldathoz 3 em? salétromsavat (2.) öntünk és porcellán csészében vízfürdőn szárazra pároljuk. A maradékot szárítóban 100 C? mellett (magasabbra semmi esetre sem szabad mennünk a hőmérséklettel) két órán keresztül szárítjuk. A száraz maradékot addig lúgozzuk hideg vízzel, míg kb. 40 cm? oldatot kapunk, melyet ha zavaros, átszűrünk. Azután 5 em? salétromsavat (2.) és £4 cm? molybdénsavas ammóniumot (3.) öntve hozzá, feltöltjük 50 em?-re. Ezzel egyidejüleg elkészítjük a kolorimetriás alapoldatot (5.) és az összehasonlítást 20 pere leforgása alatt elvégezzük. Ha a vizsgálandó oldatban sok a mész és a magnézium, akkor az oldatot kétszer pároljuk be salétromsavval és az első bepárolás után megszűrjük ( Veitsch). Miután a száraz maradékot 2 óra hosszat 100 C"-on szárítottuk, 5 cm? salét- romsavban feloldjuk, az oldatot megszűrjük és a szűrőt meg a csészét annyi vízzel mossuk ki, hogy az oldat a mósóvízzel együtt legföljebb 45 em? legyen. Ezután még 4 cm? molybdénsavas ammóniumot (3.) adunk hozzá, vízzel 50 cm-re egészítjük ki és koloriméterrel meghatározzuk a koncentrációját. A kovasav meghatározása. A vizes oldatban oldott állapotban lévő kovasav ugyanolyan színeződést ad molybdénsavas ammóniummal, mint a foszforsav, tehát a színeződés erősségét a foszforsav kolorimetriás alapolda- táéval hasonlítjuk össze. Miután az egyenlő koncentrációjú kovasav és foszfor- sav oldatok színeződései Veitsch szerint úgy viszonylanak, mint 0-41 : 1 (Schrei- ner szerint 040:1), ennek az alapján a kovasavtartalom bármely más oldatban is meghatározható. Használandó kémszerek: 566 GEDROIC KONSTANTIN A foszforsav meghatározásánál használt kolorimetriás alapoldatot a kovasav meghatározásához is használhatjuk: 10 rész foszforsav 1 millió rész vízben egyenértékű 4 rész kovasavval ugyanannyi vízben. Az elemzés menete. A) A foszforsav meghatározása. A foszforsav meghatározását az előző fejezetben leírt módon végezzük, s az eredmény a foszforsavtartalmat milliomodrészekben kifejezve mutatja. B) A foszforsav és a kovasavr együttes meghatározása. A kovasav meghatározásához ugyanannyi oldatot veszünk, mint amennyit a foszforsav meghatározásához vettünk; ezt előbb kb. 40 cm8-re higítjuk, azután 5 em? salétromsavat (2.), s 4 cm? molybdénsavas ammóniumot (3.) öntünk hozzá és feltöltjük 50 cm?-re. A kolorimetriás alapoldattal való összehasonlítást 20 perc leforgása alatt kell elvégezni. A kovasavtartalmat a kapott eredményből a következő módon számítjuk ki: Jelöljük a foszforsav mennyiségét A-val, a foszforsav és a kovasav együttes mennyiségét B-vel és a kovasav mennyiségét X-el; akkor B— A 7- e. és ebből X — 0-4 (B—A). Megjegyzések a foszforsav és a kovasav meghatáro- zásához. SCHREINER felfogása szerint a kovasav által előidézett sárga szín- árnyalat erőssége nagyrészt attól függ, hogy a salétromsavat a molybdénsavas ammóniummal egyszerre, vagy utána öntjük az oldatba. Ha később öntjük hozzá, akkor a szineződés sokkal gyengébb, mintha rögtön utána öntöttük volna; leggyengébb pedig akkor, ha a salétromsavat legalább egy órával a molybdénsavas ammónium beöntése után adjuk az oldatba. A hatás különbözősége. melyet a két kémszer a kovasavval szemben tanusít, ha azokat egyszerre, vagy egy órai időközben alkalmazzuk, Schreiner szerint 1:0-49, vagy kikerekítve 1:05 aránylattal fejezhető ki. A foszforsav ellenben egyenlő erősségű színeződést okoz, akár egyszerre, akár egy órai idő- közben, öntjük a salétromsavat és a molybdénsavas ammóniumot a vizsgálandó oldatba. A foszforsarnak és a kovasavrnak a molybdénsavas ammóniummal szemben tanúsított ezen eltérő viselkedésére alapította Schreiner a módszerét, melyet a következőkben ismertetünk. Használandó kémszerek: Az előbb (a Mg meghatarozásánál) leírt eljárás szerint készített (1.), (6.), (7.), (8.) és (9.) kémszereket használjuk itt is. A kolorimetriás alapoldatban (9.) levő tíz milliomodrész foszforsav (PO,) négy milliomodrész kovasavnak (SiO.) felel meg. Az elemzés menete. A vizes kivonatból lemérünk bizonyos mennyiséget és felhigítjuk kb. 40 em?-re; ezután hozzáöntünk 5 cm? salét- romsavat (6.), 4 cm? molybdénsavas ammóniumot (7.), s feltöltjük 50 em?-re. A színösszehasonlítást húsz percen belül végezzük el. Ha az így kapott eredményt A-val a kovasav mennyiségét Y-nal és a X foszforsav mennyiségét X-el jelöljük, akkor A — Y. Tsz Szjera kél TRÁK 1). A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. 567 Ezután ugyanannyi vizes kivonatot veszünk. mint az előbb. ezt is kb. 40 cm-re higítjuk, s 4 cm? molybdénsavas ammóniumot (7.) öntvén bele, pon- tosan egy óra hosszat állni hagyjuk. 60 perc eltelte után 5 cm"? salétrom- savat (6.) adunk hozzá, feltöltjük 50 ecm?-re, összerázzuk és a koloriméterbe öntve, a színösszehasonlítást ismét 20 percen belül végezzük el. Az eredményt itt is a foszforsav milliomodrészeiben fejezzük ki és B-vel jölöljük. Ez a szám mindenesetre kissebb lesz, mint az első meghatáro- zásnál kapott A, mert az utóbbi esetben a kovasav gyengébb, körülbelül fele oly erős színeződést okoz, mint az előbb említett eljárásnál. Így tehát pi ugy — Yt305 patt 2). Az első és a második egyenletből kiszámíthatjuk a kovasav mennyiségét, ugyanis Y — 0-8. (4—B); a foszforsav mennyisége pedig: XA — 2B— A. A kénsav meghatározása. Az eljárás azon alapszik, hogy a kénsavnak chrómsavas báriummal való leválásakor a kénsavval egyenértékű chrómsav szabadul fel és ennek a színéből következtetünk az oldat koncen- trációjára. Használandó kémszerek: 1. Chrómsavas bárium: Forró báriumchlorid oldatba annyi chrómsavas kálium oldatot öntünk, míg az oldat sárga színt ölt. A csapadékot dekantálással mossuk, utóbb szűrőre visszük és ecetsavval gyengén meg- savanyított vízzel, majd tiszta vízzel kimossuk; azután kiszárítjuk és porrá törjük. 9. Tömény sósav. 3. Nátronlúg. 4. Chrómsavas kálium alapoldat: Az alapoldat készítéséhez használt sót először átkristályosítással megtisztítjuk (kikristályosodás közben az oldatot állandóan keverjük). Az aprószemű kristályos tömeget szűrőpapiros közt megszikkasztjuk és 100—110 C"9-on kiszárítjuk. A száraz anyagból 17533 gr-ot vízben oldunk és az oldatot feltöltjük egy literre. Jól záró üvegpalackban az oldat soká eláll változatlanul; 1 cm?-ben 1 mgr SO, vagy 0-833 mgr 50, van. Az elemzés menete. 150—200 cm? vizsgálandó oldathoz 5—10 em? sósavat (2.) és 011—0-2 gr chrómsavas báriumot (1.) adunk és szabad lángon felforraljuk. Teljes kihülés után annyi nátronlúgot (3.) adunk az oldathoz, míg annak egy csöppje a piros lakmuszpapirost megkékíti (fölös mennyi- ségű lúg hozzáadásától óvakodunk). Ezután az oldatot kettős szűrőpapiroson átszűrjük és minthogy az első részlet rendesen zavarosan megy át, azt elöntjük és csak a teljesen tiszta oldatot fogjuk fel. Ebből 100 em?-t öntünk a kolori- méter egyik hengerébe, a másik hengerbe meg 100 em? vizet teszünk, melyet pár csöpp nátronlúggal meglúgosítottunk és ezután bürettából ehrómsavas kálium alapoldatot csepegtetünk hozzá, míg a két folyadék színe teljesen meg- egyezik. Ha sok echrómsavas káliumot kellett a vízhez adni, akkor nagyobb pontosság elérése céljából a vizsgálandó oldathoz is annyi desztillált vizet öntünk, hogy a két hengerben levő folyadékmennyiség egyenlő legyen. Az el- 568 GEDROIC KONSTANTIN fogyasztott cm?-ek számát 10-el szorozva megkapjuk 1 liter oldatban az SO milligrammsúlyát, vagy 8-33-al szorozva az SO, milligrammsúlyát. Számításba kell azonban venni a chrómsavas bárium oldhatóságát is olyképen, hogy az eredményből 8-2 milligrammot, illetve az SO. súlyából 6-9 milligrammot levonunk. 4 TARTALOMJEGYZÉK. I. FEJEZET, Laj A talaj előkészítése az elemzésre. .. Bs tente ő 530 A nedvesség meghatározása .. .. E 3 d reb ESB II. FEJEZET. A sósavas kivonat. .. 823 ez jé ENE ész 0) A) A 1099-os sósavas kivonat KÉSSÍLÓSÉ B pRéé ső zs E kon ZORD B) A sósavas kivonat elemzése Ket 532 A foszforsav meghatározása .. .. ...- sza Ge éa SE A vas-, aluminium-, mangán-, mész- és mag éziumosyd meghatározása . .. EPE ébe BANSÉZZ ELO SON he KR 1. Fe,O9— Ai, 1. JELŰ) 0. mGETMENZOZÁSA éz eegozáaegtdt ez adi 2. Az CIMEMET ét ENAZÍKEKÉKOZZÁSA st HL repetts . 534 23. A mangán "mMeghatátozása zal sz sz sz jee aa :z 534 4. A mész meghatározása .. .. ettögf ia 535 5. A magnézium meghatározása ... ők see rrdg ő 535 A Csia és az alkáliák meghatározása .. .. .. .. na 535 SAS KÉNSAVKMESDATÁLOZÁSA A ez gez ea zt zt keze ee LL et ELSŐ 2 Azalkáltak, meghatározása eszes ele ma és kötik zi (EA CGtég lk való oldás után visszamaradó oldhatlan rész (ellenzése sz DB . Az izzítási veszteség meghatározása .. .. gés seb sz sSzz a ETO EK 4 A kovasav meghatározása . . . égzés Eztet 538 III. FEJEZET. A "talaj teljesseletizése Sessér ea se lt BESTE ASE , GYE tes EG Az izzítási veszteség és az ásványos Tész Meghatározása ot zo 1530 ÁZ szénsav" MEGHAtÁTOZÁSA sére A EN B EN BÉZL Mt KAB Á Tat, SS A" mittogén meghatározásas tear dabasi 9802 ai THGOTMMaa EM AAA A húmiúsztüimeghatározá sast 2 ak teteaá AS alán Gst ate OL ELDA A Knopprfélehúmúűszítneghatátozása eg ss zsei 3 EN ez ne EN ZA Húmusz-meghatározás égetéssel Gustavson szerint "545 Kémtadap Ikótottávázatá ést Ea HMB a RLETI Pálsan bű 545 A talaj ásványos részének teljes Blerzós bé LE ÉNMASKáa, KÉS AJ": A: talaj feltárása áuorsanyadtók. ÜL ANB BET ák Ete he DEN ÉN 545 Á. sósavas oldattelemzésed sE tsak BE ÉGÉST UNO OMER B 4) DB) A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI. Az összes foszforsav meghatározása ... .. Fe A vas, aluminium, mangán, mész és magnézium METEOR FASZ fall álnálkt meghatározása zzz azsiai ete MM ei El ez) Tés A talaj feltárása olvasztással . .. IV. FEJEZET. A vizes kivonat . esz kései eat feneket És Se AS A lemérendő talaj sás a, a szükséges TÁZTEMNTÉSÉS és az adás TAÓGATGAT Aj? : ég ét ete ze szet Eza ee S S Rt A vizes kivonat leszűrése .. A vizes kivonat EZÉ A vizben oldható anyagok összes me rmsgis űztél TGSNAtárOSÉSA (száraz maradék) szénftes, tai Ses ke ee A vízben oldható ásványi any 5zk ő összessége ... d DEENSÉR e ee A talajkivonat savas vagy lúgos hatásának meghatározása A vizes kivonat lúgossági fokának meghatározása . .. .. . A normális szénsavas sóktól eredő lúgosság meghatározása Az összes lúgosság meghatározása .... . .. epe t A szénsavas alkáliáktól származó lúgosság EÁŰÖTOZÉSE A lúgosság meghatározását és annak kiszámítását tárgyaló mlk . A vizes kivonat savtartalmának meghatározása. . 1. Az összes savtartalom meghatározása .. . véna éz 2. A vizes kivonatban levő szabad és teljesen f6 : nem izőftölti szerves savaktól eredő savanyúság meghatározása . 3. A szabad szénsav okozta savanyúság meghatározása chlór meghatározása és ez ee tá et kénsavhoz kötött mész és alkáliál EJ KÁNOZÉGB, mész meghatározása . kénsav meghatározása. . Az alkáliák meghatározása . . ppbbb V. FEJEZET. Kolorimetriás talajelemzési módszerek . . Az ammónia meghatározása A kálium meghatározása e szdsz sz za zzz ezi az szk MAGMÉZTATA TED NATÁTOZÁSAN az 24 a sal ama ez bet ee e mangán meghatározása . VASSTMOGDALÁTOZÁSAN ass aal aláz la boszi ELLE nitrátok meghatározása .. nitritek meghatározása foszforsav meghatározása kovasav: meghatározása A kénsav meghatározása selsztszzázat zá ag Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 38 IRODALOM, 1. A kissármási gázkilörés elbirálása jogi szempontból. Ezen a címen FEHÉR Manxó dr. a Bányászati és Kohászati Lapok 1912 június 1-i 11. számában a 657—666. oldalakon cikket közöl, amelyben az 1911. évi október 29-iki kissármási gázkitörést jogilag birálja el. Fejtegetéseinek lényege a következő : cMinthogy a gázerupciót földrengéssel kapcsolatos tektonikus elmozdulá- sok idézték elő; minthogy a tektonikus elmozdulás vis majort képez ....: mindezeknél fogva a kissármási gázerupcióról az a jogi véleményünk, hogy a kitörés okozta vagyoni károkért és testi sértésekért senkit sem magánjogi, sem büntetőjogi úton felelősségre vonni nem lehet. FEHÉR Manó dr. érveit arra alapítja hogy napnál világosab- ban (!) ki van mutatva az. hogy a gázkitörést földrengéssel kapcsolatos tek- tonikus elmozdulások idézték elő. A 12 vitatkozó szakférfi közül ugyanis tíz ezen a véleményen van, szemben a kisebbségi szakvéleménnyel. amelyet csak két (?) szakférfiú képvisel. A két tagból álló kisebbségnek az a véleménye : hogy a gázerupciót a közeli gázkútnak helytelen elzárása okozta. FEHÉR Manó dr. érveléseire a következőket kell megjegyeznünk. A atíz kiváló szakférfiút, akiknek nevei nemcsak numerálnak, hanem ponderálnak iss, legnagyobbrészt a m. k. pénzügyminisztérium kérte fel szak- értőül, tehát a napnál világosabb. hogy a szóbanforgó szakférfiak leg- nagyobbrészt a kincstár szakértői voltak. Hogy az ellenfélnek, tehát báró BÁNFFY FERENC birtokosnak voltak-e, vagy sem szakértői, azt nem tudjuk, annyit azonban tudunk, högy minden felkérés nélkül — mondjuk akár hivat- lanul — tehát tisztán a tudomány szempontjából CHorwxorr JExő dr., PAPP KÁROLY és PFEIFER IGwsác dr. határozottan azt a véleményt hangoztatták, hogy a kissármási gázkitörést úgy 1910-ben, mint 1911-ben a II. számú gázkútnak az elzárása okozta. A három ellenzéki szakférfi: az egyik geografus, a másik geológus s a harmadik vegyész — s mind a három a kissármási gázkutat a bölesőjétől kezdve ismeri — egymástól teljesen függetlenül jött ugyanarra a gondolatra, hogy t. i. a gázkút végleges lefojtása okozta az 1911 okt. 29-iki kitörést. Azt azonban, hogy a gázkút helytelen elzárása volna a kitörés oka, egyik szakértő sem akarta állítani Mert akár helyesen, akár helytelenülzárják ela gázkutat, addig ameddig csak egy fúrás volt a környéken, a repedékes mezőségi márgákon át kitört volna ott a gáz, bármily mélyen tömí- tik is azt a fúrást. Továbbá egyik ellenzéki szakférfi sem akarta még csak távolról sem a kiváló érdemű gázkutatókat okozni a szerencsétlen kitő- IRODALOM. 571 résért, hanem az is természetes, hogy a természetvizsgáló az okok kutatásában nem indulhat sem az egyik, sem a másik fél érdekei után. Amikor FEHÉR Manó dr. erőltetett fejtegetéseit olvassuk, szinte elibünk tárul CHorwsokx JEvőnek a Természettudományi Közlöny 1912. évi március 15-iki számában írt mondása: xcMindezek oly világításba helyezik az ügyet, hogy egészen nyugodtan kimondhatjuk: ha a robbanás nem vetett volna fel felelősségre és kártérítésre vonatkozó kérdéseket is, soha senkinek sem jutott volna eszébe másnak tulajdonítani a robbanást, mint a legegysze- rűbb, legközelebb fekvő oknak, t. i. a gázkút lezárásának. 2. Lőrenttey imre dr.: Ujabb adatok Budapest környéke harmad- időszaki üledékeinek geológiájához. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő XXIX. köt. 1. füzet 118—139. old., 2. füzet 515—6535. oldalakon.) Sorozatos munkájának első részében a szerző a budai márgának újabb pteropodás szintjét mutatja ki és részletesen ismerteti a Zöldmáli-úti föltárás- nak a Pusztaszeri-úttal szemben levő rétegsorozatát. Majd a rákosszentmihályi Anna-telep téglagyári gödrében a Pectunculus obovatus tartalmú rétegeknek új lelethelyét írja le. Kifejti, hogy Rákosszentmihály, Czinkota és Csömör környékén sokkal nagyobb az alsó mediterrán elterjedése, mint azt HALAVÁTS GyULA cA neogén korú üledékek Budapest környékén; című munkájában ki- jelölte. Újabb megfigyelései alapján LöRENTHEY kiemeli, hogy a pesti oldal alsó mediterránjának (burdigaleni emelet) rétegsora megbővült, s párhuzamba állítható a gödi rétegsorral, amely mindakét helyen anomiás homokkal kez- dődik, s fölfelé átmegy a Pecten praescabriusculus tartalmú homokba vagy kavicsba. ti Munkájának második részében a riolittufa pontosabb geológiai ko- ráról szól azon föltárás alapján, amely a czinkotai BEwiczxkx-féle kavicsbányá- ban tanulmányozható. Az itt föltárt pecten prcescabriusculusos homokba nagy riolittufa tömbök vannak beágyazva. Újabb adatok a felsőmediterrán kifejlő- déséhez és faunájához;,: című fejezetben cáfolja Harzavárs Gyura munkáját, amely nézete szerint nem nyújtja helyes képét a felsőmediterrán kifejlődésé- nek, sem faunájának. Végül fölemlíti a Budapest nyugati határán levő katonai út bevágásában feltárt szarmáti mészkövet, amelyben szirtszerű bryozoás tö- megeket fedezett fel. A Harzavárs Gyurával folytatott vitában a szerző ellen- felének nevét állandóan Hravács Gyurának írja. 3. A neogén korú üledékek Budapest környékén című közleményem és birálata (?). A Magyar Tudományos Akadémia 1904-ben a Rózsav-díjjal jutalmazandó pályázatot hirdetett egy természettudományi dolgozatra. Megirandó munkám tervezetével pályáztam rá, s az Akadémia 1904. évi május 11-én tartott nagy- gyűlése a megírással meg is bízott. Munkámmal, melynek lényeges része a, székesfőváros dunabalparti részén lemélyesztett fúrólyukak szelvényeinek, s a belőlök levonható következtetések tárgyalása, tehát önálló kutatáson alapuló új adatoknak a közlése volt, mimellett jónak láttam bevezetésképen, irodalmi 381 572 IRODALOM. adatok alapján a neogén korú üledékeknek a felszínről való ismertetését is adni, amiben azonban az addig alsó-mediterránnak mondott rétegsorozatnak az akvitaniai és burdigaleni emeletre való szétosztása új adat, — 1906. évi februárius 28-án lettem készen, s benyujtottam az Akadémia főtitkári hivatalá- ban. Innét kiadatván bírálatra, a birálók egyike dr. KocH AwraL egyetemi tanár úr volt, cs miután a pályamunka egészben véve sikerültnek mondható és Buda- pest környéke geológiai viszonyainak teljesebb megértésére kitünő szolgála- tot fog tenni; amiért is az osztály egyhangulag a díj kiadását ja- vasoljas.! Tőlem nem függő körülmények következtében közleményem csak 1910. évi május hóban jelent meg nyomtatásban, még pedig a történeti hűség ked- véért változatlanúl úgy, amint én azt 1906. évi februárius 28-án befejeztem. Tartoztam ezzel, mert a Magyar Tudományos Akadémia ezt a művemet ju- talmazta a Rózsax-díjjal, nem pedig valamelyes más, utólagosan átdolgozott munkámat. Közleményem megjelenése után LÖRENTEI IMRE? szokásához képest, mely- lyel valamely közleményből lényegtelen passzust kiragad s arról bírálatot (?) ír, ebben az esetben pedig képzelt, a történeti ténynek meg nem felelő alap- ból kiindulva, közleményemet nagyon felületes és rossz kompiláció- nak mondja.8 Kiváncsi vagyok rá, hogy mit szól ehhez dr. KocH ANTAL egyetemi tanár úr, aki munkámról a fentebb idézett bírálatot mondta s a Rózsax-díjjal való jutalmazásra érdemesnek találta; és dr. Lóczy LasJos egye- temi tanár úr, a m. kir. földtani intézet igazgatója, aki közleményemet érde- mesnek látta az Akadémia egyik nyilvános ülésén megismertetni és a m. kir. földtani intézet XVII. kötetében kinyomatni. Magam részéről LŐRENTEI IMRE bírálatával, amelynek indító oka az a minden alapot nélkülöző föltevés, hogy egyik közleményét nem idézem, rövi- den végzek. Ha szóbanforgó közleménye 1906. évi februárius 28-ika előtt je- lenik meg, mindenesetre idézem, aminthogy nem hagytam figyelmen kívül egyik régibb munkáját (1. művem 288., 289., 291. oldalait) sem. Valamelyes később megjelent közleményről, a dolog természeténél fogva, nem szerezhetek tudomást. Ami végül az ügy személyes oldalát illeti: fölkértem volt BELITSEA BÁN- DoR cs. és kir. vezérkari alezredes urat, a m. kir. honvédelmi minisztérium I. osztályának vezetőjét és dr. TELsisz ImRE m. kir. őrnagyhadbiró urat, hogy 1 Akadémiai Értesítő, XVII. köt. 201. 1. 2 A m. kir. belügyminisztérium levéltárában saját szemeimmel meggyőződ- tem arról, az illető akta kezemben volt, hogy a belügyminisztérium 1877. évi de- cember 10-én 50.954. sz. a. kelt rendeletével WURMB IMRE budapesti lakosnak és hasonnevű fiának megengedi, hogy vezetéknevüket, régi nemességük elismerésével, LŐRENTEBI-re megváltoztassák. A vezetéknévnek th és y-nal írása tehát nem jogos, s abuzuson alapszik. 3 Ujabb adatok Budapest környéke harmadidőszaki üledékeinek geológiájához (Mathem. és term. tud. értesítő XXIX. köt. 11. 1.) IRODALOM. 573 LőRENTTI IMRE úrtól az engem ért súlyos támadásért elégtételt vegyenek. LŐRENTEI úr a megnevezett urak előtt kijelentette, hogy őszintén sajnálja a megtörténteket és értök bocsánatot kér. Végeztem. Budapest, 1912 május 30-án. HALAVÁTS GYULA. 4. Szerkesztői megjegyzés. Haravárs Gyura m. kir. főbányatanácsos és főgeológus úrnak föntebbi cikkét szószerint közöltem, minthogy nagyérdemű és tudós szaktársunk iránti tiszteletből, — aki hozzá társulatunknak nem is tagja — ezt tenni kötelessé- gemnek tartottam. Megjegyzem azonban, hogy — amiként nem helyeslem azt, hogy oly kiváló tudós, mint LÖRENTHEY IMRE dr. egyetemi tanár úr, ellenfelé- nek nevét Hnravács szóra elferdítve írja, — épúgy nem helyeselhetem HALA- várs Gyura főbányatanácsos úrnak föntebbi megjegyzését sem, amellyel a LŐRENTEI név írásmódját indokolja. Mert a Földtani Közlöny, mint hazánk egyik legrégibb tudományos folyóirata — anélkül, hogy a név eredetét ku- tatná, — mindenkor úgy írta, s a jövőben is úgy fogja írni a szerző nevét, amiként azt maga az illető szerző használja. Budapesten, 1912 július hónap 1-én. Papp KÁRonYy dr. szerkesztő. TÁRSULATI ÜGYEK. A) Szakülési jegyzőkönyvek. .. Jegyzőkönyv az 1912 január 24-iki szakülésről. Az ülés a m. k. földtani intézet előadótermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. m. k. bányatanácsos, műegyetemi ny. r. tanár. Megjelentek : ÉHIK GYULA, KoRMos TIVADAR, KRAusz EMMA, NYIRY ISTVÁNNÉ és SZEŐKE IMRE dr. vendégek. Továbbá: ASCHER ANTAL, BALLENEGGER RÓBERT, BALOGH MARGITKA dr., EMSZT KÁLMÁN dr., GÁSPÁR JÁNnos dr., GRósz LAJOS, HORUSITZKY HENRIK, KADIG OTTOKÁR dr., KocH ANTAL dr., KocH NÁNDOR dr., KoRMos TIVADAR dr., KULCSÁR KÁLMÁN, LAsz Samu dr., LÁSZLó GÁBOR dr., LENHOSSÉK MIHÁLY dr., LIFFA AURÉL dr., LITSCHAUER DLAJos, LŐRENTHEY IMRE dr., Löw MÁRTON dr., MARos IMRE, PÁLFY MóR dr., PÁvAY- VAJNA FERENC dr., PITTER TIVADAR, PosEwITZ TIVADAR, REITHOFER KÁROLY, ROZLOZS- NIK PÁL, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SCHOLTZ PÁL KORNÉL, STEINHAUSZ GYULA, STRÖMPL GÁBOR, SZEŐKE IMRE dr., SZONTAGH TAMÁS dr., TIMKó IMRE, TREITZ PÉTER, TÚZSON JÁNOS, VARGHA GYÖRGY dr., VENDL ALADÁR dr., VIGH GYULA dr., VIZER VILMOS tagok. Elnök az ülést megnyitván, felhívja a titkárt jelentésének megtételére. VoGL VIKTOR dr. másodtitkár bejelenti a január 3-iki választmányi ülésen. megválasztott tagokat. 57 TÁRSULATI ÜGYEK. Elnök ezután felhívja ÉHIK GyuLA vendéget: A brassói preglaciális fauna címen hirdetett előadásának megtartására. 1. ÉHIK GYULA vendég A brassói preglaciális faunas című elő- adásában elsőbb TouLa két brassói pleisztocén állatfajáról emlékszik meg, majd röviden a lelőhely történetét tárgyalja, kapcsolatban a gyűjtők névsorával; a gyűj- tött anyag elhelyezéséről is megemlékszik, melyből — sajnos — nagyon kevés jutott megfelelő tudományos intézetek birtokába. A lelőhely a barcasági síkság szélén, Brassó város határában, a Fortyogó (.Gesprengo) hegy tövében van. A gyűjtött anyag becsét emeli az, hogy a hazai pleisztocénből egy pár eddig nem ismert állat került elő belőle, s olyanok is, melyek igen érdekes kapcsolatot nyujtanak a baranyamegyei preglaciális faunával. Gyűjtéseinek díszét egy Hystrir-faj maradványai képviselik, mely a hazai pleiszto- cénből eddig nem volt ismeretes. A befejezésben előadó utal arra, hogy a brassói fauna nagy hasonlatosságot mutat az ázsiai steppék állatvilágával, s korát a preglaciális időbe helyezi. Eggyel tehát ismét szaporodott azoknak a faunáinknak a száma, melyek átmenetül szol- gálnak a pliocén időszakból a pleisztocénbe. Dr. KoRmos TIvADAR üdvözli előadót, kinek előadása kapcsán kifogásolja azt, hogy a külföldön magyar helységneveinket nem veszik tekintetbe, amire TouLA leg- újabb fajelnevezései (xrkronstadtensisos) újabb például szolgálnak. Dr. SCHAFARZIK FERENC szintén üdvözli az előadót. A KoRMmostól kifogásol- takat ő maga is sajnosan tapasztalta, de nézete szerint ez ellen bajosan lehet tenni. Utal a sHerrengrundits, (Urvölgyit) esetére. Elnök ezután felkéri PÁrrY MóR dr. választmányi tagot bejelentett előadásá- nak megtartására. 2. PánrY MóR dr. m. kir. főgeológus, választmányi tag (A medencék gyűrődéséről, tekintettel az erdélyrészi medence antikliná- lisairas címmel tartott előadást, amelyben azon nézetének adott kifejezést, hogy a medencéket kitöltő rétegeknek gyűrődését igen sokszor nem kell általános tek- tonikai okokra visszavezetni, mert ennek ellentmond az a körülmény, hogy a medencék legszélén, közvetlenül az alaphegységre települt rétegek gyakran nin- csenek gyűrve, hanem a gyűrődés okát a medence fejlődésében kereshetjük. Előadó kiindulva abból a feltevésből, hogy például az erdélyrészi medencének legalább is 1500 m-re tehető medencetölteléke nem úgy képződött, hogy ott hasonló mély ten- ger volt, ami azután a medencét feltöltötte, hanem úgy, hogy a medence árkos, vagy a medence körvonalának megfelelő sülyedések sorozata mentén lassan sülyedt, még pedig úgy, hogy az első sülyedések valahol a medence közepe táján kezdődtek és a sülyedési terület lassan növekedett a medence szélén később keletkezett sülye- dési vonalak mentén. Minthogy azonban a medence alapjának további sülyedése akkor is tovább tartott, amikor a medencében már tekintélyes vastag volt a lerakó- dás, a sülyedések mentén keletkezett törési vonal behatolt a medence töltelékébe is. Ha tekintjük azt az általános szabályt, hogy e vetődési síkok — legalább első .stádiumukban — a lesülyedt rész felé dűlnek, akkor a medence alapjával együtt sülyedő medencetölteléknek a vetődési síkok között kisebb területre .kell össze- szorulni, ami csak úgy lehetséges, ha összeráncosodik. Ez az összeráncosodás pedig legerősebben éppen a sülyedési vonalak mentén következik be. Ha tekintetbe vesszük PAULCKE karlsruhei műegyetemi tanárnak tektonikus kísérleteit, akkor feltehetjük, hogy a sülyedési vonalak felett a sülyedés és a felsőrész nyomása következtében egy ferde redő képződik, amelynek fekvője mentén lehet feltételezni a törési vonalat. Végeredményben tehát átdöfő redő (plis dia-pier) jönne létre. Minthogy a medence TÁRSULATI ÜGYEK. 975 belsejében a sülyedések idővel kisebbek lesznek, s végre egészen meg is szünhet- nek, a redő felső része is lassan elsimul, úgy hogy míg a mélyben igen meredeken állanak a rétegek, a felszínen talán éppen csak a redők nyomai mutathatók ki. Előadó a felvetett eszmét megkísérelte alkalmazni az erdélyrészi medencére. Eszerint az ott kimutatott párhuzamos antiklinálisok a medence sülyedésénél keletkezett sülyedési vonalak felett alakultak volna ki s az antiklinálisok lefelé egy olyan meredeken álló ferde redőbe mennének át, amelynek fekvőjében törésvonal van. Minthogy a medence széle felé vannak a legfiatalabb sülyedési területek, az ott keletkezett redővonulatok nincsenek is annyira eltakarva, mint a medence belsejé- ben, ahol — a már alig sülyedő rész felett — a redő elsimul. Ezért a medence széle felé meredekebbek lennének a redők. A medence legszélén pedig, ahol a leülepedett részt sülyedés nem érte, gyűrődést sem találunk. Az eddig megjelent irodalmi adatok alapján az előadó alkalmazta kifejtett eszméjét a kissármási fúrá- sokra is. Ezen nézet szerint a kissármási és nagysármási fúrás között egy kelet felé áthajló redő lenne, amelynek fekvőjében, tehát keleti szárnya alatt lehetne feltételezni a törésvonalat. A nagysármási fúrás a redő nyugati szárnyában hatolt le minden eredmény nélkül 627 m-re, míg a keleti szárnyban, hol a fúrás helyén egy másodlagos redő van már 302 m-ig az ismeretes eredményt szolgáltatta. Előadó szerint — ha fennebb kifejtett nézete beigazolást nyerne — fel lehetne tenni, hogy a gázkútban 302 m mélységben megközelítették a redő fekvőjében levő törésvonalat, amelyből a gáz a fúrásba 28 atm. nyomással átdiffundál. A törésvonal, amelyben természetesen nagyobb nyomást lehet feltételezni, talán a Bolygó-réten jönne ki a felszínre. Ezen a területen törésvonal feltevését támogatják az 1911 október 30-iki gázerupciót megelőző földrengési jelenségek. Hasonló redőkkel esetleg megmagyarázhatónak véli előadó a sótömzsök fel- gyűrését is, ami akkor következhetett be, amikor a lassan sülyedő terület, a melyen a só lerakódott, hirtelen mélyre sülyedt. A tárgysorozat harmadik pontja KoRmos TIVADAR r. tag előadása volt, aki a marosujvári sóbányászatról szólt, s előadását számos vetített kép be- mutatásával kísérte, melyek között különösen a bányában magnézium-fény mellett felvett képek arattak tetszést. SCHAFARZIK FERENC elnök az előadóknak köszönetet mondott, majd egyéb tárgy hiányában a szakülést esti 7 órakor berekeszti. 2. Jegyzőkönyv az 1912 március 6-iki szakülésről. Az ülés a m k. földtani intézet előadótermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. Megjelentek : BERKó JÓZSEF dr.. BRENNDÖRFER JÁNOS dr., BRENNDÖRFER JÁNOSNÉ, ERDÉLYI N., FREUND ISTVÁN dr., GERLAI VILMos, HaJpú LaJos dr., HELLINGER HEN- RIK, MICHNAY ÁRPÁD dr., NorH RupoLF dr., SUPKA GÉZA dr., SZTÁRAY SÁNDOR grőf;, TASSONYI ERNŐ, TOMOR ERNŐ dr. vendégek. Továbbá: ASCHER ANTAL, BALLENEGGER RÓBERT, BALLó REzső, BALOGH MAR- GITKA dr., BRYSON PIROSKA, BöckH HuGó dr., EMSZT KÁLMÁN dr., ÉHIK GYULA dr., FRICKE HENRIK, FROHNER ROMÁN, GRósz LAJOS, GYÖRGY ÁALBERT, HORUSITZKY HENRIK, KocH ANTAL dr., KoHN GYULA és fia, LIFFA AURÉL dr., LITSCHAUER LAJOS, LŐREN- THEY IMRE dr., Löw MÁRTON dr., MARos IMRE, MaAuRITZ BÉLA dr., MaRzsó LaJos, MODRAI KovÁáCcH ANTAL, PALKOvICcs JÓZSEF, PÁLFY MóR dr., PaNnró DEzső, PaPP KÁROLY dr., PiTTER TIVADAR, POMMERANTZ K., PosEwITZ TIVADAR, PRZYBORSKI MÓR: ROZLOZSNIK PÁL, SAss LÓRÁNT, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., STEINHAUSZ GYULA, SZONTAGH TAMÁS dr., TELEGDI RorH KÁROLY dr., TELEGDI RorH LaJos, TREITZ PÉTER, TIMKó 576 TÁRSULATI ÜGYEK. IMRE, VARGHA GYÖRGY dr., VENDL ALADÁR dr., VOGL VIKTOR dr., VOoLKó JÁNnos, WESZELSZKY GYULA dr., ZIMÁNYI KÁROLY dr. és ZSIGMONDY ÁRPÁD tagok. Összesen 62-en. Elnök az ülést megnyitván, felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. PaAPP KÁROLY dr. elsőtitkár erre bejelenti az 1912 jan. 24-én tartott választ- mányi ülésen megválasztott 17 rendes tagot. Elnök ezután felkéri NorH GyYuLA rendes tagot, hogy az Orange-River délafrikai köztársaság petróleum-telepeiről hirdetett előadását kezdje meg. 1. NorH GyuLA barwineki (Galicia) geológus vcAdatok a délafrikai Oranje-River köztársaság petroleumelőfordulásának isme- retéhezs címen szól. Az angol haditengerészet hajógépeit petróleummal szán- dékozik fűteni. Ennek következtében megindult a petróleumkutatás az angol gyar- matokon, így Délafrikában is. Itt társaság alakult, mely kikérte előadó véleményét is. Előadó csakugyan talált olajnyomokat, de csak szórványosan intruziv kőzetek- ben, azonkívül kontakt kőzetekben, melyeket az izzó magma átváltoztatott. Előadó ezt az előfordulást mélybeli organikus anyagok desztillációjából származtatja, ezért további kutatást nem ajánlott. A magma hőhatása nem terjedt messzire, amint ezt NorH nemcsak Délafrikában, hanem Magyarországon is például Ungvár, Szobránc, Váralja mellett észlelte. Ezért előadó nem ismeri el SzaJvocHA tanár amaz elmé- letét, mely szerint a petróleum a menilith-palákból származik. A szacsali (Mára- maros m.) petróleumelőfordulás igazat adott NorHnak, mert beigazolódott, hogy a Kárpátoknak nemcsak É-i, hanem D-i lejtőin is van petróleum. NorH GYULA ezután arról a kérdésről értekezett, hogy vajjon az erdé ly földigáz közös eredetű-e a petróleummal, s vajjon hogyani volna ez Magyarországon legjobban értékesíthető? Ha a földi- gáz közös eredetű volna petróleummal, akkor olajat kellene legalább nyomokban tartalmaznia, s ezt az olajat a fedőrétegekben meg kellene találni. Ilyen olaj- nyomokat azonban nem mutattak ki, úgy hogy NorH kétségbe vonja azt, hogy a földigáz és olaj között genetikus kapcsolat van. Áttérve a gáz értékesítésének kér- désére, kifejti, hogy ezt vagy ipari üzemeknél, esetleg kohóknál vagy pedig nagyobb városok világítására lehetne használni. Hasznosítható ásványi telepek Kissármás környékén nincsenek, úgy hogy a gáznak kohókban való felhasználásáról eleve le kell mondani. Ipart lehetne ugyan teremteni, de az ilyen mesterségesen életrekel- tett ipar mindig csak üvegházi növény. Maradna a városok világítása. Hogyha a gázt erre a célra akarnák felhasználni, nagy befektetésekre volna szükség, azon- kívül a gáz tulajdonosának, az államnak kezességet kellene vállalnia azért, hogy a gázt bizonyos, hosszabb ideig szállíthatja. Kezességet pedig, ahogy a dolgok ma állnak, sem az állam, sem pedig valamely geológus nem vállalhat. Minden jel arra mutat, hogy az Alföld alatt is sok gáz van. Hogyha sikerülne valamely nagy alföldi város mellett gázt feltárni, ennek Magyarországra nézve beláthatatlan előnyei volnának. Dr. NorH RupotrrF kifejti, hogy Erdélyben már azért sem várható petróleum, mert — bár geológiai viszonyai nagyjában egyeznek a petróleumban gazdag Románia határos részeivel — Erdélyben hiányzik a meotiai emelet, mely Romániában fő- gyűjtője a petróleumnak. 2. A második előadó WEsSZELSZEY GYULA dr. kémikus volt, aki a bud a- pesti hévvizek radioaktivitásáról értekezett. A budapesti hévvizek mind tekintélyes aktivitással bírnak. Legaktivebbek a Gellérthegy körül fakadó források vizei. Ezek vetekednek, illetve a Gasteini-, Baden-Badeni- és Ishia-szigeten fakadó források kivételével fölülmulják az eddig ismert összes ásványos vizek TÁRSULATI ÜGYEK. DT aktivitását. Szerző, miután GAUTIER a radiumemanaciót a vizek juvenilis alkotó- részének tartja, e kérdés tanulmányozásával foglalkozik s tanulmányából azt követ- kezteti, hogy a budapesti hévvizek juvenilis eredetűek nem lehetnek s egyáltalában kétségbe vonja, hogy az ú. n. juvenilis vizek olyan elterjedtek legyenek, mint azt sokan állítják. Elnök köszönetet mondva mindkét előadónak, az ülést estéli 7 órakor be- rekeszti. 3. Jegyzőkönyv az 1912 április "-iki szakülésről. Az ülés a m. k. földtani intézet előadótermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök: IGLÓI SZONTAGH Tamás dr. királyi tanácsos, a m. kir. földtani intézet aligazgatója, s a Földtani Társulat másodelnöke. Jelen vannak: BALOGH MARGIT dr., TREITZ PÉTERNÉ, EMSZT KÁLMÁN dr., GROSZ LaJos, HoRvÁTH BÉLA dr., KoRmos TIVADAR dr., LIFFA AURÉL dr., LÁSZLÓ GÁBOR dr., PÁLFY MóR dr., PAPP KÁROLY dr., REITHOFER KÁROLY, SAss LÓRÁNT, SCHRÖDER GYULA, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., TELEGDI RórH KÁRoLY dr., TELEGDI RórH LAJos, TIMKó IMRE, TREITZ PÉTER, VIZER VILMOS, VOGL VIKTOR, ZIMÁNYI KÁROLY dr. Elnöklő másodelnök az ülést megnyitván, felkéri az elsőtitkárt jelentésének megtételére. Papp KÁROLY dr. elsőtitkár bejelenti az 1912 március hónap 6-iki választ- mányi ülésen megválasztott 17 rendes tagot, majd DLoczgka JózsEF rendes tagnak f. évi március hó §-án történt váratlan elhunytát. Elnök felhívására a szakülés tagjai felállásukkal fejezik ki az élete delén elhunyt tagtársunk iránt tanusított részvétüket s tiszteletüket. Elnök felkéri TREIrz PÉTER m. k. agrofőgeológust bejelentett előadásainak megtartására. 1. TREITZ PÉTER erre a) rA klima hatásaatalajalakulásra Arad hegyaljáni című előadásában lényegében a következőket adja elő: A talaj- alakulás folyamataira a klimatikai tényezők nagy hatást fejtenek ki. E hatások közreműködése folyományaként egyenlő klima alatt hasonlók az uralkodó talaj- típusok. E természeti jelenség, amennyiben az nagyon különböző klimára vonat- kozik (pl. Németország északi része, Földközi tengermellék) már régen ismeretes. A kis területen aránylag egy térszíni magasságban fekvő egymáshoz közel eső talajtípusok kialakulásában a klimának eddig nem tulajdonítottak szerepet. Arad- hegyalját fedő talajtípusok tanulmányozása azonban arról győz meg bennünket, hogy a talajok kialakulásában a meteorológiai tényezőknek közvetlen és közvetett hatása a legerősebb, minden egyéb mállási tényező erejét túlszárnyalja. A vizs- gálatból megállapítást nyert az ősi növényzet, ebből pedig a vidék felett uralkodó klima egyes tényezőinek fokozatos változása növekedése, illetve apadása volt kon- statálható. A bejárt területen ugyanis a légkör Paulistól Borossebesig fokozatosan szárazabb lesz, mind kevesebb benne a vízgőz, a légköri szárazság-változásának nem- csak a talajalakulásra gyakorolt hatása fontos, hanem sokkal nagyobb jelentőségű az a befolyás, amelyet e változás a növények életére gyakorol. A vad növények különböző egyedeit nedvességbeli igényeik szerint látjuk zónánkint elszaporodni vagy eltűnni. A kulturnövények épúgy viselkednek; pl. a szőlő a vidék felett uralkodó légkör összetétele szerint rendkívül eltérő minőségű bort ad. A nagyon száraz légkör hatása alatt a szőlő aszúvá érik, nedvesebb légkör hatása alatt megszaporodik benne a savtartalom, elegendő cukortartalom mellett ilyen körülmények között terem a világhírű zamatos asztali bor, a magyarádi stb. A különböző talajok kifejlődésére gyakorolt klimatikai hatások tanulmányo- 578 TÁRSULATI ÜGYEK. zása és ezeken a különböző talajtípusokon termelt kulturnövények kvalitásainak összehasonlítása a gyakorlati talajismeret körébe vágó fontos eredményeket szol- gáltatott, nevezetesen annak a kérdésnek megoldásához szolgáltatott adatokat, mely minden agrogeológiai talajvizsgálatnak a végcélja, hogy kint a helyszínen, valamint a laboratóriumban végzett vizsgálatok eredményeiből megmondhassuk az illető talajon termelendő kulturnövény legalkalmasabb fajtáját és az elérhető termény minőségét. Az előadó szóbanforgó előadását számos talajminta bemutatásával teszi szem- lélhetővé. Ugyancsak TREITZ PÉTEK választmányi tag ezután második előadását tartja meg D] "A porond szerkezet es címen. Előadó bemutatja a többféle származású homok- és kavicslerakódás szerkezetét. A tanulmányokból megállapítható, hogy a különböző építőerő, a szél, a folyóvíz, a folyó vízből ártéren, tóban, porondon lerakodó anyag szerkezete igen különböző. A szerkezetből mindig meg lehet álla- pítani azt az erőt, amely a lerakódást létrehozta és azt a helyzetet, illetve kör- nyezetet, amelyben a lerakódás történt. Az elhangzott előadás után SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök figyelmébe ajánlja az előadónak azt, hogy porond és törmelék hegyomlások útján is képződhetik, magasabb hegységek lábánál. Majd mindkét nagybecsű tanulmányért köszönetet mond az előadónak. Elnöklő másodelnök ezután felkéri TELEGDI RórH KÁROLY dr. rendes tagot bejelentett előadásának megtartására. 9. TELEGDY RórH KáRoLrY dr. Eger vidékének felső oligocén rétegeinek faunája című előadásában bemutatta azt a nemcsak igen gazdag és kitünő megtartási állapotú, hanem egyszersmind összetételében is igen érdekes faunát, amelyet az Eger melletti WiawD-féle téglagyárban föltárt fölső oligocén rétegekből LEGÁNYI FERENCcel egyetemben gyűjtött. A téglagyár kövületes homok- rétegének faunája sok miocén-elemet és egynéhány sajátos alakot tartalmaz és közeli rokonságot mutat az ugyancsak előadó tanulmányozta helembai (Hont m.) faunával (gyűjtötték SCHAFARZIK FERENC dr. és SZONTAGH Tamás dr.). Előadó szerint e faunának a fölső oligocén legmagasabb, a törökbálintinál valamivel fiatalabb részét jelzik. Ezekhez előadó néhány általános megjegyzést fűzött a Magyar Középhegység fiatalabb harmadidőszaki rétegeinek sztratigrafiai viszonyairól. Nevezetesen a neogént bevezető aguitániai rétegeket a régibb kutatókkal egyetértve az anómiás homokban s az azzal egyenértékű képződményekben hajlandó keresni, a középső oligocént pedig a fölső oligocén rétegek fekvőjében, tehát általánosságban a kiscelli agyagnak nevezett rétegesoport magasabb részében. A kiscelli agyag tengere a középhegység északi részét teljesen elborította, a szakadatlan mélytengeri rétegsort csak a fölső oligocénben váltotta föl a tenger visszavonulásával kapcsolatos parti üledék. A WIwD- féle téglagyár kövületes homokrétegével szoros kőzettani összefüggésben álló fölső oligocén fekvő agyag ily módon még a kiscelli agyag legfölső részének mondható. Az elhangzott előadáshoz KoRMos TIVADAR dr. megjegyzéseket fűz. Igen örül, hogy a tisztelt tagtárs úrnak sikerült átmeneti faunát kimutatni. A bemutatott Chenopus különösen jó bizonyíték a fejlődéstan elleni újabb támadásokkal szemben. Elnöklő "másodelnök az előadónak köszönetet mondva, felkéri ZIMÁNYI KÁROLY dr.-t soronkívüli előadásának megtartására. 3. ZiMÁNYI KÁROLY választmányi tag Ásványtani Közleményeket terjesztett elő. Az előadó ismertette a hematitot az Aranyi hegyről, Déváról és néhány újabb megfigyelését a pyritről, amely utóbbi a Földtani Közlöny folyó évi kötetében egész terjedelmében meg fog jelenni. TÁRSULATI ÜGYEK, 579 Az Aranyi hegyen a hematit a vöröses andesit hasadékain és üregeiben található egymagában, vagy más kristályodott ásványokkal. Az apró kristályok kombinációi egyszerűek, táblásak vagy rhomboéderesek; a megállapított alakok : c (0001), a (1120), r (1011), u (1014), 7 (0112), e (0112), x (0115). A Déva mellett levő rézbányában a hematit pyrittel! és calcittal fordul elő a szürke amphibolandesiten; az apró, hatszöges táblákon felismerhető alakok: c (0001), a (1120), r (1011), e (0112), z (2241), n (2243); ezek közül uralkodó a véglap, szélesek, de rostosak alapjai a (1120) oszlopnak. Elnöklő másodelnök az előadónak köszönetet mondva, az ülést estéli fél nyolc órakor berekeszti. A. Jegyzőkönyv az 1912 április 17-én tartott szakülésről. Az ülés a m. k. földtani intézet előadótermében délután öt órakor kezdődött. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Megjelentek: Barz Virnmos belga geológus Brüsszelből, HARDER PÁL dr. dán állami geológus Koppenhágából, KoRmos TIVADARNÉ, LIFFA AURÉLNÉ, TREITZ PÉTTRNÉ és SCHOLTZ PÁL KORNÉLNÉ úrnők mint vendégek. Továbbá: BALOGH MARGITKA dr., EMSZT KÁLMÁN dr., ERDÉLYI BÉLA, ERŐDI KÁLMÁN dr., ÉHIK GyuLa, GRosz LAJos, HORUSITZKY HENRIK, KADIÓ OTTOKÁR dr., KoRMos TivaADAR dr., LAszLó GÁBOR dr., LIFFA AURÉL dr., LŐRENTHEY IMRE dr., MARos IMRE, MARzsó LAJos, MILLEKKER REzső dr., PANTó DEzső dr., PAPP KÁROLY dr., PéÉcsI ALBERT dr., PITTER TIVADAR, REITHOFER KÁROLY, ROZLOZSNIK PÁL, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SCHOLTZ PÁL KORNÉL, STEINHAUSZ GYULA, STRÖMPL GÁBOR dr., SZONTAGH TAMÁS dr., TELEGDI Róru KÁROLY dr., TELEGDI RórH LaJos, TREIrz PÉTER, VARGHA GYÖRGY dr., VOGL VIKTOR dr., VoLkó JÁNOS, ZIMÁNYI KÁROLY dr. Összesen 40-en. Elnök az ülést megnyitván, felkéri az elsőtitkárt jelentésének megtételére. PaPP KÁROLY dr. elsőtitkár bejelenti az 1912. év március hónap 6-iki választ- mányi ülésen megválasztott 17 rendes tagot. SCHAFARZIK FERENC dr. elnök ezután felkéri HARDER PÁL dr. dán geológus urat, mint vendéget, hogy Izland sziget délkeleti részének arculata címen hirdetett előadását tartsa meg. HARDER PÁL dr. koppenhágai állami geológus németül elmondja, hogy Izland szigetén két éven keresztül geológiai felvételeket végzett. Különösen a gletsereknek működését, hatását tanulmányozta. Izland sziget dán birtok, oly magasan fekszik az Atlanti oceánban, hogy az északi csúcsán a sarkkör húzódik keresztül. Klimája nedves és nyáron hüvös, minden nap eső, de a telek melegebbek mint nálunk. Az egész ország vulkáni kőzetekből van felépítve, keleten és nyugaton harmadkori bazalt-platók emelkednek 1000—2000m magasra. Az országot keresztül- szeli egy újabbkori vulkáni erupcióból származó bazalt-zóna. A magasabb hegyekről széles jégár-folyók ereszkednek alá s helyenként egész a tengerig érnek le. Az előadó két éven a délkeleti partvidéken végezte észleleteit, ahol az összes domborzati alakok a jég működésének eredményei. A bejárt terület három részre oszlik: partvidék, a hegység és a jégtakaró, mely a hegyekről a tengerpart sík. földjére ereszkedik alá. A partvidék földje részint tengeri üledékből áll, részint a jégár hordalékával van beterítve. Magas parti zátonyok kisebb-nagyobb lagunákat zárnak be. A hegyek kizárólag bazaltból állanak s átlagban 1000 m magasak. A völgyek mind cirkusz-völgyek és teknőalakúak s a gletser munkájának az eredményei. 1 V. ö. Földt. Közlöny 1908. 38. 189. 1. 580 TÁRSULATI ÜGYEK. A víz eroziónak hatását alig lehet rajtok látni. A nagy kiterjedésű jégtakaróról a Vatnajöküul-ról hosszú jégfolyam ereszkedik a sík tengerpartra. A. morénák és a gletser-patakok, folyók tanulmányozása a dániai és északnémet glaciális eredetű lerakódások képződését magyarázta meg. A gletser végén egy nagy kavicsterület kezdődik 100 km? kiterjedésben, melyen a jégtakaró olvadási vize folyik keresztül. Ez a kavicsmezőteljes sivatag, növényzet nincs rajta; a rendkívüli erejű északnyugati viharok nemcsak a homokot kavarják fel róla, hanem még a kavics-szemeket is messzire elröpítik. Ilyen viharok alkalmával a széltől röpített kődarabok igazi kőesőként a legelő juhnyára hullanak és sokat agyonver- nek belőlök. Ilyen nagyerejű szél persze a repülő homokkal a kavicsdarabokat le- koptatja, éles kavicsot formál belőlök. Még egy nagyon fontos eredménye van e nagy szeleknek, nevezetesen a homokkal együtt még sok finom port is kavar fel, úgy hogy ezen a nedves vidéken, ahol majd minden nap esik az eső, a szelek alkalmával annyi por kerül a levegőbe, hogy igazi porfelhő üli meg a tájat. A porból, amidőn lehull, vastag földréteg alakul. A fűvegetáció, valamint az alacsony bokrok mindig ezeken a porrétegeken telepednek meg. A hazai lösz- rétegek porból alakult földtakaró származására nézve fontos és érdekes adatokat szolgáltattak HARDER dr. tanulmányai, amely adatok földolgozása céljából jött a dán kolléga hazánkba, hogy TREIrz PÉTER m. k. agrófőgeológus mellett végezze tanul- mányait. Az előadó végül az izlandi kis ponik szívósságáról, nagy erejéről emlékszik meg. Ezek a kis lovak 80—90 kg teherrel a hátukon 10—12 óráig képesek etetés nélkül hegyen-völgyön rendkívül fáradságos úton haladni. Etetésük csak annyiból áll, hogy rövid pihenők alatt eleresztik s amennyit a gyér fűből le tud legelni, az az abraka. Ezek nélkül a szívós állatok nélkül egyáltalán nem lehetne a szigeten utazni, vizs- gálatokat végezni. A dán expedició, amelyet J. P. KocH dán gyalogos kapitány vezet a Grönland-fedő jégtakaróján fog egy évig tartózkodni s ott természettudományi vizsgálatokat végezni, szintén visz magával több izlandi lovacskát, melyek a szánkó- kat fogják húzni. Kutyákat ott már nem lehet használni, mert nagyon erős emel- kedésű a jéghát s a kutyák nem tudják a szánkót rajta felhúzni. HARDER dr. mintegy 70 vetített képpel illusztrálta előadását, amely érdekes és tanulságos voltával mindvégig lekötötte úgy a szaktársak, mint a vendégek figyelmét. SCHAFARZIK FERENC dr. elnök köszönetet mondott a dán kollégának igazán rendszeres előadásáért. A magyar viszonyok szempontjából legjobban megragadta figyelmét a kavics-telepben mutatkozó nagy lyukak elrendezkedése, amelyekhez hasonló tölcsérek a Budapest vidéki kavics-telepekben is vannak. SCHAFARZIK elnök ezen tölcsérek eredetét már harmadéve folyó jégnek tulajdonította, azonban hiányoz- tak hozzá neki a közvetlen bizonyítékok. Most HARDER előadása után talán majd világosság derül ezen lyukakra, különösen ha budapesti tartózkodása alatt a dán kolléga is megtekinti ezeket a helyeket. Egyéb tárgy hiányában elnök az ülést 7 órakor berekeszti, felkérvén a választ- mányi tagokat a választmányi gyűlésen való ottmaradásra. 5. Jegyzőkönyv az 1912 május 1-i szakülésről. Az ülés a m. kir. földtani intézet előadótermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. m. kir. bányatanácsos, műegyetemi ny. r. tanár. Megjelentek : KRÉcsY BÉLA dr., KoRmMos TIVADARNÉ és LIFFA AURÉLNÉ vendégek. Továbbá: ASCHER ANTAL, BALOGH MARGITKA dr., BALLó REzső dr., ÉHBIK GYULA, HORUSITZKY HENRIK, KADIÓ OTTOKÁR dr., KocH ANTAL dr., KULCSÁR KÁLMÁN, TÁRSULATI ÜGYEK. 581 Lászrtó GÁBOR, LIFFA AURÉL, Lóczy LaJsJos, Lőw MÁRTON, MAURITZ BÉLA, PANTÓ Dxzső, PáLrY MóR, PAPP KÁROLY, PosEWITZ TIVADAR, ROZLOZSNIK PÁL, Rózsa MIHÁLY, Sass LÓRÁNT, SCHRÉTER ZOLTÁN, SZONTAGH TAMÁS, TELEGDI RÓTK KÁROLY dr., TELEGDI RórH LaAJos, VENDL ALADÁR dr., VOGL VIKTOR dr. és ZSIVNY VIKTOR. Összesen 30-an. Elnök az ülést megnyitván, üdvözli Lóczy Lasos dr. tiszteleti tagot, abból az alkalomból, hogy a m. k. földmívelésügyi miniszter úr előterjesztésére Őfelsége öt, mint a m. k. földtani intézet igazgatóját az V. fizetési osztályba kinevezte. Elsőtitkár ezután bejelenti az 1912 április 17-iki választmányi ülésen meg- választott 1 örökítő és 8 rendes tagot, s megemlékezik SIEGMETH KÁROLYról, a Barlangkutató Bizottság elhunyt elnökéről, s VÁLya MIXLós székesfővárosi polgári iskolai igazgató elhunytáról. Elnök ezután felkéri KoRmos TIVADAR dr. választmányi tagot bejelentett elő- adásának megtartására. 1. Kogmos TrivapaR dr. választmányi tag A magyarországi pregla- ciális fauna származástani problémájáról tartott előadásában rámutatott arra, hogy a geológiai harmad- és negyedidőszakot egymástól élesen elhatárolni nem lehet. A pliocén kor végén, amikor a szubtrópusi éghajlathoz alkal- mazkodott állatvilág utolsó napjait élte nálunk, északról, a terjeszkedni kezdő jég- takaró elől új, arktikus állattársaság nyomult délnek, amely a pliocén fauna még életben levő reliktumaival keveredett. Egyes, harmadidőszaki eredetű állatok pedig, részben alkalmazkodás folytán, részben pedig védett helyeken, mint például meleg források vizében, átélték a jégkorszakot is és napjainkig fennmaradtak. Az előadó idevágó tanulmányainak az eredményében újabb, fontos bizonyítékát látja annak, hogy a fiatalabb geológiai korszakok állat- és növényvilága csak a törzsfejlődés útján előrehaladottabb, közvetetlen folytatása az idősebbének. KoRgmos dr. előadásához hozzászólt Lóczy LaJos dr. tiszteleti tag, megvilágítva az ázsiai preglaciális faunát. 2. A második előadást Rózsa MIHÁLY dr. rendes tag tartotta Az oceáni sólerakodások periodikus rétegeiről. Elmondotta, hogy több évi vizsgálatai révén megállapíthatta, hogy a kálisó-telepek tényleges összetételei és tömegviszonya VANT HoFF kristályosodási sémáival jobban egyeztethetők össze, ha nagy képződési hőket tételezünk fel. Az erdélyi sóstavak felmelegedésének termál és dinamikai tényezőit tekintetbe véve, előadó a kálisótelepek keletkezésénél a hő- mérséklet oscillálását diffuziós folyamatokkal kapcsolatosan tárgyalja. Reámutatott arra az ellentétre, mely a Hartsalztelepek létesülésének értelmezésénél vaANT HOFF és EVERDING felfogásai között mutatkozik és a geológiai, valamint petrografiai ada- toknak a fiziko-kemikus kísérleteivel való összeegyeztetését szükségesnek tartja. Kéri a földtani társulat támogatását, hogy a Zechstein-sótelepeket a helyszínén is tanulmányozhassa, mert a fokozódó bányaüzem a sórétegek fokozatos feldulásával jár s így megfigyelésük késedelme a tudomány rovására történik. A hazai sótestek összetételének tüzetes átvizsgálása alapján megállapíthatónak véli azokat a fizikai- kémiai körülményeket is, melyek a besűrűsödés mindenkori stádiuma alkalmával fennállottak. Végül a Magyarhoni Földtani Társulat erkölcsi támogatását kéri, hogy vizs- gálatait folytathassa. Előadásához hozzászólott BALLó REzső dr. rendes tag, aki nagy elismeréssel adózik Rózsa dr. tanár úrnak, bár a fiziko-kémiai vizsgálatok talán ellent is mon- danak egyik-másik kijelentésének. Reméli azonban, hogy a későbbi vizsgálatok biz- tosan eldöntik, hogy mi a helyes, s mi a helytelen Rózsa tanár vizsgálataiban. Majd Lóczy Lasos tiszteleti tag szólal fel és elismerését fejezi ki Rózsa 582 TÁRSULATI ÜGYEK. tanárnak vizsgálataiért. Felhívja figyelmét arra a tényre, hogy az ázsiai Gobi- sivatag környékén nemcsak a pliocén korszakban, de még ma is váltakozik a sivatagos, aszályos klíma a nedves időszakokkal. A tibeti sóstavak körül SVEN HEDIN is észlelte, hogy a mocsaras vidékekről nyáron még az ember is elköltözik a sok nedvesség miatt, míg télen ismét szárazság lép föl. A borax-tavak keletkezése még ma is bizonytalan probléma, s ezért nagyon ajánlaná a vizsgálatokat Ázsia sivatagos vidékeire is kiterjeszteni. Rózsa tanár megjegyzi, hogy Szentpétervárról egy fiatal geológus máris fel- hívta figyelmét Délszibéria időszakonkint fölmelegedő sós tavaira. SCHAFARZIK FERENC dr. elnök nagyon fontosnak véli Rózsa tanár elméletét, amely a sótelepek keletkezését teljes bonyolódottságában iparkodik megfejteni. Köszönetet mondva az előadónak, az ülést estéli 8 órakor berekeszti. 6. Jegyzőkönyv az 1911 június 5-én tartott szakülésről. Az ülés délután 5 órakor a m. kir. földtani intézet előadótermében kezdődött. Elnök: SzZOoNTAGH TAMÁS dr. királyi tanácsos, a mm. kir. földtani intézet aligazgatója, a földtani társulat alelnöke. Megjelentek : ASCHER ANTAL, BALLó REzső dr., BALOGH MARGITKA dr., BRUCK JózsEr, ÉHIK Gyura, GRósz LaJos, HoRváTH BÉLA dr., ILLÉS VILMOos, KocH ANTAL, KoRmos TIVADAR dr., KULCSÁR KÁLMÁN, Lőw MÁRTON dr., MAJER ISTVÁN, MODRAI KovácH ANTAL. PALKovIcs JÓZSEF, PÁLFY MóR dr., PAPP KÁROLY dr., POLGÁR GYULA dr., Rózsa MIHÁLY dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr.. TELEGDI RórH LaAJos, VIGH GYULA, VOGL VIKTOR dr. Elnöklő másodelnök megnyitván az ülést, mindenekelőtt megemlékezik arról a lélekemelő ünnepélyről, amely f. évi május hó 28-án a tudomány-egyetemen lefolyt, s amelyen mint a Magyarhoni Földtani Társulat képviselője ő is megjelent. KocH ANTAL dr. egyetemi tanár, társulatunk tiszteleti tagja ünnepelte ez alkalom- mal egyetemi tanárságának negyven éves fordulóját, s nagyszámú tanítványai lelkes hangulatban köszöntötték az érdemes tudóst. Minthogy az ünnepeltet, mint a föld- tani társulatnak régi tagját, titkárát, másodelnökét, majd hat éven át elnökét szoros kapcsolat fűzi társulatunkhoz, azért ez alkalommal is a legjobb kívánságokat fejezi ki tiszteleti tagunknak. KocH ANTAL megható szavakkal köszöni meg az ünneplést. Elnöklő másodelnök, a titkári beterjesztések után, felkéri BALLó REzső dr. rendes tagot, hogy a Dolomitképződés-ről hirdetett előadását tartsa meg. 1. BaáLLó REzső dr.: A dolomitképződés ismeretéhez című elő- adásában elmondja, hogy az eddig végzett kísérletek javarésze eredménytelenségé- nek oka abban van, hogy figyelmen kívül hagyták az elméleti kémiának eddigi eredményeit. A dolomitképződés megismerésénél mindenekelőtt két feladatot kell megoldani: 1. azon kérdésre felelni, hogy mi a dolomit ; 2. a kalcium és magnézium karbonátok egyensúlyi viszonyait tisztázni, mert csak ezek ismerete után lehet a természeti viszonyok tekintetbe vételével az elméletet kiépíteni. Az első kérdés beállítása oly értelemmel bírt, hogy a dolomit közetekben (dolomitos mész stb.), amelyekben a MgCO, tartalom 0—10096 között ingadozik, mily módosulatban vannak jelen a komponensek, kalcit és magnézit, a kettős só és mellette az összetételnek megfelelő arányban a kalcit, illetve magnézit, vagy pedig elegykristályok alakjában-e ? A petrografusok (Inostnanzeff, Renard és Liebe, valamint Lemberg) ajánlotta módszerek nem váltak be. Reménnyel kecsegtetett a fázis-szabálynak a dolomit oldási jelenségeire való TÁRSULATI ÜGYEK. 583 alkalmazása, azonban az eddig ismert kísérletek egyikénél sem tartották. szem előtt az egyensúlytan követelményeit, úgy hogy azok nem értékesíthetők. Sokat remél az előadó a kalcit, magnézit és dolomit relatív energia-tartal- mának megállapításától, melynek ismeretével, termokémiai úton állapítható meg, nemcsak a komponensek módosulata, hanem az összetétellel való egybevetés alap- ján, azok pontos aránya. A kalcium és magnézium karbonatok egyensúlyi viszonyainak megismerésé- nél a kristályvízmentes karbonátok képződési feltételeinek mérlegelése folytán azon eredményre jut, hogy a rendszeren kívüli tényezőkről (nyomás, hőmérséklet) mellett nagy szerep jut a molekuláris erőknek, amelyek közül tanulmányának jelen részében az ozmozis nyomás és a rendkívül lassított reakciók folytán, az Ostwald-Frankenheim szabályának megfelelően képződő energia dúsabb és reakció- képesebb módosulatok hatását tanulmányozta. A két romboederes, vizmentes. karbonat képződési feltételeit oly módon vélte közelíteni, hogy a közönséges hőmérsékleten víztartalommal leváló magnézium- karbonatokat a reakcióközeg ozmozis nyomásával akarta vízteleníteni. Ezen fel- tevése elméletének kifejtése után áttér a kísérleteinek ismertetésére. Kísérleteit oly módon végezte, hogy nagyobb hengeralakú edénybe két kisebb hengert helyezett, amelyek egyikében megfelelő töménységű NaCl oldatban külön- böző arányban MgCl, és NaCl, , a másikban pedig NaCl oldatban pedig eguivalens mennyiségű Na,CO.-t helyezett el. A nagy edényt C0O,-dal telített különböző (3—27"5"90) töménységű NaCl oldattal volt annyira megtöltve, hogy a két kisebb hengert 1—2 em-rel ellepje. A felül csiszolt nagy hengert csapzsírral bekent üveg- talppal zárta el légmentesen. Rövidebb-hosszabb idő multán kezdettek a szilárd fázisok leválani. A reakciótartam 3—20 hónapig tartott. A vizsgálatok rendkívül érdekes adatokat szolgáltattak a diffuzió jelenségeket és a karbonatok egyensúlyát illetőleg, de egyszersmind bebizonyult, hogy közönséges nyomáson és alacsony hőmérsékleten nem képződik dolomit. Mivel azonban a természetben tényleg kép- ződik ily körülmények között, okvetlenül valamelyes katalizatorként működő ásvány- képzőnek közreműködését kell feltételeznünk, ami mellett egyes kísérleti tények is szólnak. Az elhangzott előadáshoz hozzászólt Rózsa MrHÁLy dr. rendes tag, aki PFAFF kísérleteinek fontosságát hangoztatta. Elnöklő másodelnök köszönetet mondott BALLó tagtársnak igen érdekes vizsgálataiért, amiket részben a SzaBó-alap költségén végzett. 2. A második előadást KULCSÁR KÁLMÁN dr. műegyetemi tanársegéd tartotta Középső liasz a Gerecsehegységben címen. Részletesen előadta mult nyári vizsgálatait, amiket SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár megbízásából végzett. Több ponton helyesbítette LIFFA AuRÉL dr. geológus felvételeit és meg- határozásait. Kiterjeszkedett a LIFFA dr. és STAFF dr. között fölmerült vitára is. Elnöklő másodelnök buzdító szavakat intézett a lelkes előadóhoz, KULCSÁR KÁLMÁN tagtárshoz, aki ez alkalommal tartotta társulatunkban első nyilvános előadását. Egyéb tárgy hiányában SzZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, a nyári szünetek tartamára a tagtársaknak kellemes üdülést és sikeres foglalkozást kívánva, az ülést 7 órakor berekeszti. 584 TÁEFSULATI ÜGYEK. 5) Választmányi ülések jegyzőkönyvei. 1. Jegyzőkönyv az 1912 március 6-iki választmányi ülésről. Az ülés este fél kilenckor a m. kir. földtani intézet előadótermében kezdődik. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. Megjelentek : SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, TELEGDI RórH LaJos tiszteleti tag, EmszT KÁLMÁN dr., HORUSITZKY HENRIK, LŐRENTHEY IMRE dr., LIFFA AURÉL dr., MaAuRiIrz BÉLA dr., PÁLFY MóR dr., TREIrz PÉTER, ZIMÁNYI KÁROLY dr. választmányi tagok, PAPpP KÁROLY dr. elsőtitkár, VOGL VIKTOR másodtitkár, ASCHER ANTAL pénztáros. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri EmszT KÁL- MÁN és LIFFA AURÉL dr. választmányi tagokat. Ezután elsőtitkár felolvassa az 1912. évi január 24-iki ülés jegyzőkönyvét, amelynek egyes kifejezéseit SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök úr javaslatára a választ- mány helyesbíti. Elnök ezután felhívja az elsőtitkárt a titkári jelentés előterjesztésére, amire PaPP KÁROLY dr. elsötitkár bejelenti, hogy az 1912 jan. 24-iki választmányi ülés óta a következő testületek és urak jelentkeztek rendes tagokul : 1. M. kir. erdőhivatal Tótsóvár, Sáros vm., ajánlja a m. kir. földmív. miniszter. 2. M. kir. erdőhivatal Dés, ajánlja a m. kir. földmívelésügyi miniszter. 3. M. kir. állami erdőhivatal Ungvár, ajánlja a m. kir. földmiív. miniszter. 4. M. kir. állami erdőhivatal Nagykároly, aj. a m. kir. földmív. miniszter. 5. M. kir. erdőőri szakiskola Vadászerdő, Temesvár, ajánlja a m. kir. föld- mivelésügyi miniszter. 6. Községi főgimnázium Ujverbász, ajánlja a titkárság. 7. ODESCALCHI LÓRÁNT herceg nagybirtokos Vatta, Borsod vm., ajánlja a Bar- langkutató Bizottság. 8. BERKóÓ JózsEF dr. egyet. tanársegéd Budapest, aj. EMSZT KÁLMAN dr. vál. t, 9. BorpoGHA GuszrTÁv székesfővárosi tisztviselő, aj. a Barlangkutató Bizottság. 10. Gartasv Isrván dr. nagybirtokos Bogács, Borsod vm., ajánlja a titkárság. 11. ÉHIK GyuLa tanárjelölt Budapest, ajánlja KoRMos TIVADAR dr. 12. LAMBRECHT KÁLMÁN m. kir. ornitológiai gyakornok Budapest, ajánlja a Barlangkutató Bizottság. 13. Lozisski W. dr. cs. kir. könyvtárnok Lemberg, aj. TREiTz PÉTER vál. tag. 14. NAGY IMRE egyetemi gazdasági hivatali tisztviselő Budapest, ajánlja REIT- HOFER KÁROLY r. tag. 15. NorH RupoLrr dr. egyetemi tanársegéd Bécs, ajánlja NOTH GYULA. 16. Tassowxyr ERső m. kir. bányaesküdt Budapest, aj. BALLENEGGER RÓBERT. 17. VOLLMANN FERENC tanító Brogyán, Bars vm., aj. EMszT KÁLMÁN dr. vál. tag. A választmány a felsoroltakat egyhangúlag a társulat rendes tagjaivá választja. Ezután szót kér PaPP KÁROLY elsőtitkár, s a következőket adja elő: .:Igen tisztelt Választmány! Az 1912 január 24-iki választmányi ülés jegyző- könyvében DLŐRENTHEY IMRE dr. vál. tag úr kifogásolja azt, hogy a posta és az irodai kiadások tétele túlnagy, s különösen a postai kiadások nagysága semminő arányban nincs a társulattal. Hivatkozik a Természettudományi Társulatra, amely 9000 taggal alig költ többet postára és irodára. LŐRENTHEY IMRE választmányi tag úr téved, amikor társulatunk postakölt- ségét más társulatokéval összehasonlítja. Ugyanis társulatunk mult évi 1457 kor. postaköltségében nemcsak a levelezések tétele van, hanem az összes expediálások költsége is. Ellenben más nagy társulatoknál az ú. n. expediálás költsége rend- szerint a kiadott közlönyük tételében foglaltatik. TÁRSULATI ÜGYEK. 585 Ennek bizonyításául van szerencsém K. KaRLovszkY GEYza úrnak levelét bemutatni, amely a következőkép szól: cK. M. Természettudományi Társulat. Tisz- telt Uram! Kérdésére a következőkben van szerencsém válaszolni. A Társulatunk zárószámadásában föltüntetett postaköltségben a folyóiratok újságbélyege nem fog- laltatik benne. Ez minden esetben az illető folyóirat (Közlöny, Pótfüzet), illetve a folyóiratot kiadó szakosztály (Chémiai, Állattani és Növénytani) rovatában van elkönyvelve. Tisztelő híve: K. KARLovszkY GEYza a kir. magy. Természettudományi Társulat pénztárnoka.s Ezek szerint a kir. magy. Term.-tud. Társulat zárószámadásában kitüntetett 2265 K postadíjat semmikép sem hasonlíthatjuk össze a mi kis társulatunk posta- díj tételével, mert ott az expediálások költsége a Közlöny s Pótfüzetek 45.340 K-nyi tételében foglaltatik. Épúgy nem hasonlíthatjuk össze az irodai kiadásokat sem, mert a hatalmas társulat iroda s telefon alatt szereplő 1550 K-ás tétele egy meg- szabott tétel, míg nálunk az irodai tétel alatt mindennemű, s nagyon sokféle apró kiadás szerepel, amelyekre a Természettudományi Társulatnál külön tételek, például oklevelek kiállítása, kis nyomtatványok stb. vannak. Ha összehasonlítani akarunk, úgy nem ilyen nagyarányú, hanem magunk- fajta kis társulatéval lesz ez célszerű. Vegyük ezért a Magyar Földrajzi Társulatot, s a Bányászati és Kohászati Egyesületet. A Földrajzi Társulatnak megtaláltam 1909. évi zárszámadását, amelyben az expedició költsége még szét van választva a Földrajzi Közlemények tételétől. Magyar Földrajzi Társaság, Orsz. Magy. Bányászati s Koh. Egyesület, 1909. számadása 1 1514 taggal : 1910. számadása 2 1073 taggal: IBÉR DOATOLÓ S ee ez ez BÍZÓ REV "ITBOSTAKÖLTSBE et ea TÁLAT EOStADétok a he ed szisz szr s AVI SA Ujságbélyegek s befizetési lapok 634-— r Összesen .. .. 123149 K Összesen .. .- 1065-32 K A Magyar Földrajzi Társulat tehát 1514 tagnak 2 kg súlyú kiadványt 1281 K 49 í postaköltséggel expediált, az Országos Magyar Bányászati s Kohászati Egyesület 1073 tagnak 31/2 kg súlyú kiadványt 1065 K 32 f költséggel, míg ezekkel szem- ben Társulatunk 700 tagjának 6 kg súlyú kiadványt 1457 K 74 f költséggel küldött. Társulatunknál azonban nemcsak a sokkal nagyobb súly emeli a postakölt- séget, hanem azonkívül a 100-at meghaladó külföldi csereviszonyos és külföldi tag, akiknek hirlapbélyeggel nem, hanem csakis a drága postabélyeggel küldhetünk minden kiadványt. Ha az irodai kiadásokat probáljuk összehasonlítani, úgy a Magyar Földrajzi Társaság Természettudományi Társulat 1909-ben : 1911-ben : ÍTóda ztés az Et ene te GASZARE MATT Oda ET gáb0 1048 Nyomtatványok. — — cm sz 73589 c Oklevél szesz Nt a szosz (SAZSÜLe Ülések költségei... .. — .. .. 596748 c — Nyomtatványok .. — — — — 1705-30 a Összesen .. .- 676737 K Tilősdások Nee AG G0EK Összesen .. .. 5359"60 K költött a nekünk megfelelő irodai kiadásokra. 1 Földrajzi Közlemények 38. köt. 1910, 191. old. 2 Bány. és Koh. Lapok 1910, 51. köt. 472. old. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 39 586 TÁRSULATI ÜGYEK. Tehát a Természettudományi Társulatnál 5359 K 60 f s a Magyar Földrajzi Társulatnál 6767 K áll szemben a mi 854 K 15 f-t kitevő irodai kiadásainkkal. Természetesen ez az összehasonlítás is sántikál, mert a mi egyszerű szakelőadásaink aránytalanul kevesebbe kerülnek, mint a Természettudományi vagy a Földrajzi Társulat fényes estélyei. Épen ezért nem épen tapintatos dolog egyik társulatot a másikkal össze- hasonlítgatni. Mindegyik társulatnak meg van a maga különös sajátsága, s különös kiadása, amiket egymás mellé állítani szinte lehetetlen. Társulatunk pénztárosa minden számlát a titkártól ellenjegyzett, s az elnök- től utalványozott nyugtatványra fizet. A postai költségekben annyira óvatos vagyok, hogy minden expedicióhoz a postai és hirlapbélyegeket az ezt vásárló szolgával nyugtatom, míg a havi levelezésekben minden egyes levél föl van írva, minden egyes vevény mellékelve a postai költségek jegyzékéhez. Ezekben azt hiszem, hogy megnyugtatom LŐRENTHEY IMRE választmányi tag urat, hogy a titkári hivatal a társulat pénzét nem pazarolja. Azonban azt belát- hatja a mélyen tisztelt választmányi tag úr, hogy levelezés nélkül a társulatot fejleszteni nem lehet. A föntebbi magyarázatot úgy a választmány, mint LŐRENTHEY IMRE dr. választmányi tag úr is tudomásul veszi. 2. Elsőtitkár egy másik ügyben is tisztázni kívánja az elnökség s a titkárság álláspontját. Ugyanis a jan. 24-iki választmányi ülés a három új választmányi tagsági helyre választást rendelt ugyan, de elfelejtett jelölni. Az elnökség erre a saját felelősségére jelölte a februári közgyűlésnek az 1910. évi közgyűlésen legtöbb szavazatot nyert három rendes tagot, s azonkívül kilenc rendes tagot a tudományos s gyakorlati körökből. Minthogy alapszabályainkban sehol semmi nyoma sincs annak, hogy a választmányi tagokat föltétlenül a választmánynak kell jelölni, azért az elnökség azt véli, hogy a három új választmányi tag urat az 1912. évre történt megválasztatásukról szabályszerűen értesítheti. A választmány az elnökség föntebbi intézkedését jóváhagyja. 3. Elsőtitkár jelenti, hogy 1—163. tétel alatt BöcxkH JÁNos szobrára 593194 K, 164. tétel alatt Magyar ILeszámítoló s Pénzváltóbanktól 100 K érkezett újabban, tehát összesen a BöcKH-szoborra 603194 K készpénz gyűlt egybe. 4. A beérkezett iratok közül elsőtitkár bemutatja Lóczy Lagos dr. úrnak köszönő levelét, amely szerint a tiszteleti tagságot a legnagyobb hálával elfogadja. 5. LŐRENTHEY IMRE dr. vál. tag úr levelét, amelyben az 58 kötet ajándék- könyvért köszönetet mond. Tudomásul szolgálnak. 6. Lőw MÁáRrows dr. a maga s BarLó Rezső nevében a SzABó-alapból meg- bízatásra kapott 400 K-t rendelkezésére bocsátja a választmánynak. A választmány bár szomorúan, de tudomásul veszi a megbízatás visszaadását, s amennyiben a pályázók az összeget visszatéríteni óhajtják, ezt a SzABó-alaphoz csatolni el- rendeli. 7. A Liptóvármegyei Múzeum Egyesület Rózsahegyen bejelenti megalakulását. Örvendetes tudomásul szolgál. 8. Ugyancsak a Turáni Társaság megküldi alapszabályait és a Földrajzi Tár- saság értesít a Gazdasági Szakosztály megalakulásáról. 9. A Tohoku Teikoku Daigaku nevű sendali japáni császári egyetem csere- viszony megkötését kéri. Megtörténik. 10. KoRgmos TrvapaR a társulat levelezőjéül ajánlja SUHREINRR ANTAL tégla- gyárost Borbolyán. Minthogy az alapszabályok 21. §-a szerint a választmány levelező TÁRSULATI ÜGYEK. 587 címet adhat mindazoknak, akik a társulat céljait elősegítik, a választmány az ajánlottat levelezővé választja. 11. Alapszabályaink 21. §-a szerint a választmány évenként pénztárost választ. Elnök javaslatára a választmány kimondja, hogy ezentúl a választmány mindenféle személyi ügyben titkos szavazással fog dönteni. 12. Elnök nyomban el is rendeli a titkos szavazást, amelynek eredménye gyanánt az összes szavazatok ÁSCHER ANTAL úrra esnek. A választmány a pénztár- vizsgáló bizottságot is felkéri, névszerint ILosvaY LAJos dr., LŐRENTHEY IMRE dr. és PETRIK LaJos urakat a pénztár vizsgálatára. Egyéb tárgy hiányában elnök estéli 9 órakor az ülést bezárja. Jegyezte : PaAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. 2. Jegyzőkönyv az 1912 április hónap 17-én tartott választmányi ülésről. Az ülés a m. kir. földtani intézet előadótermében estéli fél nyolc órakor kezdődik. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. kir. József-műegyetemi ny. r. tanár. Megjelentek : SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, EMSzZT KÁLMÁN dr., HORUSITZKY HENRIK, KoRMos TIVADAR dr., LIFFA AURÉL dr., LŐRENTHEY IMRE dr., ZIMÁNYI KÁROLY dr. választmányi tagok, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, VOGL VIKTOR dr. másodtitkár. Elnök az ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri EMmszT KÁLMÁN dr. és LIFFA AURÉL dr. választmányi tagokat. Majd felhívja a titkárt a mult ülés jegyzőkönyvének felolvasására. Ez meg- történvén, elnök kérdésére, hogy van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyv ellen, a választmány tagjai a felolvasott jegyzőkönyvet helybenhagyják. Elnök felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. Erre PaPP KÁROLY dr. elsőtitkár a következő jelentést terjeszti elő : cIgen tisztelt választmányi ülés! A f. évi március 6-iki választmányi ülés óta új tagokul jelentkeztek : I. örökítőtagnak: 1. FROHNER Rowmáw dr. vegyész, társulatunknak 1909 óta tagja Budapest, ajánlja EMszT KÁLMÁN dr. választmányi tag. II. rendestagnak: 19 M. kir. állami erdőhivatal Nyitra, ajánlja a m. kir. földmív. minisztérium. SZTÁRAY SÁNDOR gróf földbirtokos Nagymihály, ajánlja NorH GyutLA r. t. GOLDBERGER A. L. kőfaragómester Vágujhely, ajánlja a titkárság. KÁRoLYi LaJos téglagyáros Sopron, ajánlja BELLA LaJos r. t. V. Kiss BÉLA polgári iskolai tanár Máramarossziget, aj. SCHOocK LIPÓT r. t. . KőváRri ERNő dr. tb. megyei főorvos Vajdahunyad, ajánlja a Barlangkutató Bizottság. 8. MAJER IsTVÁN tanárjelölt Vác, ajánlja VENDL ALADÁR dr. r. t. 9. ZALÁNYI BÉLA székesfővárosi polg. iskolai tanár, aj. MÉHEs GYULA dr. r. t. A felsoroltakat a választmány a társulat tagjaivá választja. (A miként már a mult szakülésen is bejelentettem, Loczka JózsEF a Magyar 52 e ga 1 9 or 391 588 TÁRSULATI ÜGYEK. Nemzeti Múzeum igazgatóőre, társulatunknak 1883 óta rendes tagja, f. évi március hónap 8-án 57 esztendős korában elhunyt. Temetésén társulatunk részéről SZONTAGH Tamás dr. másodelnök úr személyesen jelent meg, s az elnökség az özvegyhez, s a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóságához részvétiratot intézett.) Szomorú tudomásul szolgál. A folyó ügyek sorából a következő jelentések kerülnek sorra : 1. Boldogult BöckH JÁNos szobrára újabban adakoztak az 1—163. tétel alatt kimutatott összeghez —- — — — — .-. 593194 K 164. c v . Magyar Leszámitoló Pénzváltó Bank 1007—— a 165. c c ILosvavY LaJos dr. udvari tanácsos - .. 0 — 10— c 166. a c LIFFA ÁURÉL dr. műegy. m. tanár .. — 107— x TOZÓ c REITHOFER KÁROLY m. kir. térképrajzoló .. 3— a 168. c x ToBoRgrrYv GÉza m. kir. térképrajzoló... .. 37— 4 169. c c VEREBÉLYI MARzsó LAJos könyvtárnok.. ... zess MYÁDS Ke c HEIDT DÁNIEL térképrajzoló mm 0 mi sz — ST Ü7dese CI BRYSONFEIROSKA S SÉPÍTÓN Ő Hi sells e ME Összesen... . 6061"94 K, azaz hatezerhatvanegy korona 94 f, amely összeg fenntartással a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Baross-téri fiókjában van elhelyezve. 2. Anyatársulatunk forgótőkéjének mai állása : ÖSSZES ÜDEYé tele z ZH TÓ GON ALLAN TEMAN ENE TAG SODSTÓNTS ÖSSZES Üktadás TOSSTO2Z SET E HE LYA AZT ANNE EE KSE 6,825-76 a Készpénz — .. 4,776-94K, amelyből 4000 K szintén takarékba helyezve, a többi pedig a folyó kiadásokra a titkári hivatalban őriztetik. Az 1., 2. pont alatt felsorolt jelentés tudomásul szolgál. 3. SIEGMETH KÁROLY úr, a Barlangkutató Bizottság elnöke f. évi márc. 18-án kelt levelében elnöki tisztségéről lemond, minthogy Munkácsra költözik. Minthogy SIEGMETH úr lemondása megmásíthatatlan, a választmány a lemon- dást tudomásul veszi és buzgó eredményes működéséért SIEGMETH úrnak köszönetet mondva, kéri őt, hogy odaadó támogatását a Barlangkutató Bizottságtól a jövőben se vonja meg. Kapcsolatban ezzel HORUSITZKY HENRIK vál. tag úr indítványozza, hogy a választmány mondja ki azt, hogy a Barlangkutató Bizottság a jövőben ép úgy, mint az anyatársulat szintén három évre válassza tisztikarát. A Barlangkutató Bizottság tehát 1913 január havában újból válasszon tisztikart, s ezt a választ- mánynak a tisztújító közgyűlést megelőző ülésén jóváhagyás végett jelentse be, amely viszont a közgyűlésnek a Barlangkutató Bizottság választását bejelenti. Egyik tagtárs indítványozza, hogy SIEGMETH KÁROLY elnök lemondása után a bizottság az idén ne válasszon elnököt, hanem a másodelnök helyettesítse öt egé- szen az 1913. évi tisztújító közgyűlésig. Többek hozzászólása után a választmány ebben a kérdésben jelenleg nem dönt, hanem az ügyet a Barlangkutató Bizottsághoz utalja, mint amely legilletékesebb saját tisztikarának kiegészítése ügyében. Elvárja azonban a Bizott- ságtól, hogy határozatáról jelentést terjesszen a választmány elé. SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök indítványára a választmány kifejezi abbeli óhaját, hogy a Barlangkutató Bizottság a lemondott SIEGMETH KÁROLY elnök urat talán tiszteletbeli vagy örökös elnökéül választhatná ama szolgálatok elismeréseül, TÁRSULATI ÜGYEK. 589 amiket a lemondott elnök úr a Barlangkutató Bizottság első éveiben kifejtett, s amely eredményes munkásságával nagyban hozzájárult a Bizottság fejlesztéséhez. A választmány eme óhaja a Barlangkutató Bizottság tudomására hozandó. 4. EmszT KÁLMÁN dr., továbbá. LIFFA AURÉL dr. s KoRMmos TIVADAR dr. választ- mányi tagok megköszönik megválasztatásukat, s azt elfogadják. 5. A Német-Geografusok meghívják a társulatot az Innsbruckban 1912 május 28—30-án tartandó XVIII. ülésükre. Amennyiben társulatunk képviselőt az ülésre nem küldhetne, írásbeli üdvöz- letet fog küldeni. 6. Az Osztrák Bányászok meghívják a társulatot 1912 szeptem- ber 16—20-iki bécsi ülésükre. A választmány utasítja a titkárt, hogy tudakozódjék a magyar bányász urak sorából, vajjon. bányász tagtársaink közül ki vállalná emez ülésen társulatunk képviseletét. 7. Barró Rezső beadványt intéz a választmányhoz, amelyben kijelenti, hogy a társulattól nyert megbizatásról ő nem mond le, hanem kéri a választmányt, hogy a dr. Lőw MÁRroxtól fölvett összeg felét neki utalja át. Fz ügynek előzményei a következők : Lőw MÁRTON dr. és BaáLLó REzső urak 1911 április 24-iki beadványára tár- sulatunk 1911 május 3-iki választmányi ülése megbízta a nevezett urakat a dol o- mitképződés eredetének vizsgálatával, s erre a célra a SZzABó JÓZSEF- emlékalapból nekik 600 K-t engedélyezett. Minthogy az összes beadványokat úgy írásban, mint szóval Lőw MÁRTON dr. úr végezte, a titkárság a 400 K előleget Lőw MÁRToNw nyugtájára fizette ki, azzal a hozzáadással, hogy a fennmaradó 200 K-t az idei tavasz folyamán jelentésük beadása után vehetik föl. Eme jelentés helyett azonban Lőw MÁRTON dr. úr ez év március 4-én LIFFA AURÉL dr. választmányi tag úr útján egy nyilatkozatot küldött, amelyben kijelenti, hogy a kapott összeget a választmány rendelkezésére bocsátja. Ezt a lemondást választmányunk idei március 6-iki ülése a jegyzőkönyv tanúsága szerint el is fogadta. Ez eddig — bármily szomorú is a dolog a tudomány szempontjából — de adminisztrative rendben volna. Most jön a bonyodalom. BaárLó Rezső dr. úr ugyanis kijelenti, hogy a meg- bízatásra igényt tart és kéri a ráeső összeget, amely azonban jelenleg Lőw MÁR- Tow dr. úrnál van, minthogy a titkárság a 400 K-t neki fizette ki a mult évben. A mellékelt levelezésből az tűnik ki, hogy a két pályázó különböző véleményen van, s a közös munkálkodás ezekután lehetetlen. Már most beleegyezik-e a mélyen tisztelt választmány tisztán a dr. BALLó- féle megbízásba, vagy sem, ezen fordul meg a lényeg ? Az elhangzott előterjesztésre SZONTAGH TAMás dr. másodelnök úr megjegyzi, hogy a f. évi március hónap 6-iki ülés már határozott abban, hogy a közös meg- bízást a pályázók visszaadják, s így az ügy tulajdonkép el van intézve. Ezért ajánlja, hogy BaLLó Rezső dr. úrnak új megbízás adassék, illetőleg hogy a nevezett tagtárs új pályázat beadására szólíttassék fel, az eredeti 600 K-s pályadíj fele összegének, tehát 300 K-nak az erejéig. LŐRENTHEY IMRE dr., KoRMos TIVADAR dr. hozzászólása, s az elsőtitkár fel- világosító megjegyzései után Elnök határozatilag kimondja, hogy a dr. Lőw-BALLó- féle pályázat ezennel megszüntnek tekintendő, s a pályázók a felvett 400 K előleg visszafizetésére felszólítandók. Amennyiben BaLLó Rezső az egyoldalú pályadíjra igényt tart, úgy 300 K erejéig új tervezetet nyújtson be a választmánynak, amely 5490 TÁRSULATI ÜGYEK. őt a kérdés tanulmányozásával megbízhatja. A fennmaradó 300 K összeg pedig a. mult ülés határozatának megfelelően a SzABó-alap tőkéjéhez csatolandó. Egyéb tárgy hiányában Elnök az ülést estéli nyolc órakor berekeszti. Kelt Budapesten 1912 április hó 17-én. Jegyezte: PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. 3. Jegyzőkönyv az 1912 május 1-jei választmányi ülésről. Az ülés a m. kir. földtani intézet előadótermében estéli fél nyolc órakor kezdődött. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi ny. r. tanár. Megjelentek : KocH ANTAL dr., TELEGDI RórH LaJos tiszteleti tagok, HORU- SITZKY HENRIK, MauRrrz BÉLA dr., PÁLFY MónR választ. tagok, SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. VOGL VIKTOR dr. másodtitkár, ASCHER ANTAL pénztáros. Elnök üdvözölvén a határozatképes számban megjelent tagokat, felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. PaPP KÁROLY dr. elsőtitkár mindenekelőtt felolvassa az 1912 április 17-iki választmányi ülés jegyzőkönyvét, amelyet a választmány egyhangulag helyesnek talál. Majd a következő jelentést terjeszti elő : c.Igen tisztelt Választmány! Az 1912 április 17-iki választmányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek : 1. A cs. és kir. VII. hadtest vezérkari osztálya Temesvár, aj. a titkárság. 2. Furó GyuLA szénnagykereskedő Budapest, aj. SCHAFARZIK FERENC elnök. 3. GLINKA K. D. dr. tanár Szentpétervár, ajánlja TIMKó IMRE vál. tag. 4. GRAF JózsEF ékszerész Brassó, ajánlja a Barlangkutató Bizottság. 5. Tigrs REzső kir. főerdőmérnök Pilismarót, aj. a Barlangkutató Bizottság. Kérem a nevezettek megválasztását." A felsoroltakat a választmány a társulat rendes tagjai közé választja. Elsőtitkár a következőkép folytatja : cA miként már a szakülésen is jelentettem, SIEGMETH KÁROLY nyug. máv. igazgatóhelyettes, a Barlangkutató Bizottság elnöke f. évi április hónap 20-án Mun- kácson 67 éves korában elhunyt. A megboldogult társulatunknak 1879 óta rendes tagja, s 1910 óta a Barlangkutató Bizottság elnöke volt. A sors úgy akarta, hogy épen azon a napon hunyjon el, amikor a Bizottság örökös tiszteletbeli elnökké épen megválasztotta. Temetésén társulatunkat HORUSITZEY HENRIK választmányi tag úr képviselte, aki a megboldogult ravatalára társulatunk koszorúját is volt szíves elhelyezni. HoRusIirzkY választmányi tag úr jelentésben számol be a szomorú eseményről.: A választmány HoRusITZKY HENRIK úrnak köszönetet mond megható. cselekedetéért. Ugyancsak április 20-án hunyt el VáLyA MIKLós székesfővárosi polgári iskolai igazgató, társulatunknak 1876 óta rendes tagja, s régebben a földrengési bizottság- nak is munkatársa. A szomorú események fölött a választmány őszinte részvétét fejezi ki. 1. A beérkezett ügyiratok közül bemutatásra kerül a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank április 23-án kelt átirata, amelyben ajánlkozik a pénz- kezelés díjmentes elvállalására. Többek hozzászólása után a választmány kimondja, hogy a szíves ajánlkozást megköszöni, azonban el nem fogadja, minthogy a jelenlegi pénzkezelés módjának megváltoztatására ok nincs, s különben is az alapszabályok megváltoztatása nélkül ez nem is igen vihető keresztül. 2. A Magyar Földrajzi Társaság megküldi közzététel végett a LóczYv-alapra szóló meghívást. TÁRSULATI ÜGYEK. 591 3. Az OrszágosMagyarBányászatis KohászatiEgyesület megküldi közzétételre a ZSIGMONDY VILMOS, PÉCH ANTAL, KERPELY ANTAL, LITSCHAUER LaJos szobraira kibocsájtott gyűjtőívet. Mind a két felhívás a Földtani Közlöny legközelebbi számában közölhető, s a gyűjtés a társulati tagok között is megindítható, amely részben már meg is történt. 4. A Barlangkutató Bizottság megküldi április 20-án tartott érte- kezletének jegyzőkönyvét, amelyben a bizottság SIEGMETH KÁROLYt tiszteletbeli elnöknek választani javasolja. A boldogult elhalálozása miatt ez az ügy most már tárgytalan. a) A Barlangkutató Bizottság 1912 ápr. 26-án tartott ülésének jegyzőkönyve szerint, ca Bizottság elnökévé egyhangúlag LENHOSSÉK MIHÁLY dr. egyetemitanár urat választjas. A választmány LENHOSSÉK MiHÁLY úrnak a Barlangkutató Bizottság elnökévé történt megválasztását örömmel veszi tudomásul. b) Az április 20-iki értekezlet szerint a Bizottság a választmánytól felhatal- mazást kér, hogy a Bizottság épúgy mint az anyatársulat három évi ciklusban tisztikart választhasson, az anyatestületnek a tisztikart megujító közgyűlése előtti hónapjában,. Eme kívánságot a választmány elfogadja, azzal a hozzáadással, hogy a Bizottság tisztikarát lehetőleg a tisztujító közgyűlést megelőző választmányi ülésig válassza meg. c) "A Bizottság kéri a Választmányt, hogy a társulat alapszabályait akként módosítsa, hogy a Bizottság mindenkori elnöke s előadója a választ- mánynak hivatalból tagja legyen, s addig is hivassa meg a két tagot esetről-esetre az ülésres. A Barlangkutató Bizottság emez óhajára PÁLFY MónR dr. vál. tag meg- jegyzi, hogy az alapszabályok megváltoztatása körülményes dolog, annál inkább, mert hiszen az új alapszabályokat csak nemrégen, az ő főtitkársága s KOCH ANTAL tiszteleti tag elnöksége idején, 1904-ben készítették. Javasolja azonban, hogy a választmány esetről-esetre hívja be a Barlangkutató Bizottság elnökét vagy előadó- ját. Többek hozzászólása után Elnök a választmány határozatát a következőkben összegezi: aA Magyarhoni Földtani Társulat a Barlangkutató Bizottság miatt nem látja időszerűnek az alapszabályok módosítását, hanem elhatározza, hogy a Bar- langkutató Bizottság tisztikara, ha fontos közleni valója van, a társulat választ- mányi ülésein esetről-esetre megjelenhet s ezen a bizottság elnöke, másodelnöke vagy előadója személyesen terjesztheti elő kívánságát, azonban szavazati jog nélkül, minthogy ezt társulatunk mai keretében csak a közgyűlés által választott tiszteleti és választmányi tagok gyakorolhatják. 5. Elsőtitkár bemutatja a vallás- s közoktatásügyi miniszter úrhoz intézendő kérvény fogalmazványát, a pozsonyi s debreceni egyetemeken az ásványtani s föld- tani tanszékek szétválasztása ügyében. A felolvasott s az 1912 februári közgyűlés- nek elhatározása értelmében megokolt fölterjesztést a választmány mindenben helyesnek ítéli, s mielőbbi felterjesztését a maga részéről is üdvösnek tartja. 6. Társulatunk forgótőkéjének állása 1912 április 30-án: IBevőtől , sz szze esd ééa ez a az e SZ ZOSRÜTE KI KAAÁS eze tását eszekéz ázást 741697 c Készpénz .. .. 485210 K, amelyből 4000 K takarékkönyvben van. Tudomásul szolgál. 7. A BöckH JÁnos szobrára indított gyűjtés állása változatlan, begyült 592 TÁRSULATI ÜGYEK. ugyanis összesen az 1—171. tétel alatt 6061 K 94 f, amely összeg fenntartással takarékpénztárban van. Tudomásul szolgál. 8. Lőw MÁRTowx a választmányi határozat alapján 300 K-t visszatérített a SzABó-alapnak, mig a 100 K előleg állítása szerint BALLó REzső dr. kezeiben van. Kapcsolatban ezzel, elsőtitkár előterjeszti BaLLó Rezső r. tag május hó 1-én kelt beadványát, amelyben a 600 K-nyi teljes összegre kér megbízást. Minthogy pályázó a június havi szakülésen előadást óhajt tartani eddig végzett kísérleteiről, a meg- bízatás fölötti döntést a választmány a szakülést követő választmányi ülésre halasztja, azzal a hozzáadással, hogy az idei év folyamára legföljebb 300 K-nyi összegre kaphat megbízatást, minthogy a mult választmányi ülés határozata szerint a másik 300 K már a SzABó-alaptőkéhez csatoltatott. Egyéb tárgy hiányában Elnök az ülést fél kilenckor berekeszti. Jegyezte : PaPP KÁROLY dr. elsőtitkár. A. Jegyzőkönyv az 1912 június 5-iki választmányi ülésről. Az ülés a m. kir. földtani intézet előadótermében délután 7 órakor kezdődik. Elnök: SZONTAGH Tamás dr. másodelnök, a m. kir. földt. intézet aligazgatója. Jelen vannak: KocH ANTAL dr., TELEGDI RórH Lasos tiszteletbeli tagok, KoRMos TIVADAR dr., PánryY MóR dr. választmányi tagok, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, VOoGL VIKTOR dr. másodtitkár s ÁSCHER ANTAL pénztáros. Elnöklő másodelnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri KoRMos TIVADAR dr. és PÁLFY MóR dr. választmányi tagokat. Elsőtitkár felolvassa a folyó évi május 1-jei választmányi ülés jegyzőkönyvét, amely tudomásul szolgál. Elnöklő másodelnök felhívja az elsőtitkárt titkári jelentésének megtételére. PaPP KaRoLY elsőtitkár erre a következőket terjeszti elő : .Igen tisztelt Választmány! A f. évi május 1-jei választmányi ülés óta ren- des tagokul jelentkeztek : 1. M. kir. kultúrmérnöki hivatal Nagyenyed, ajánlja a titkárság. 2. Kún ATTILA műegyetemi hallgató Budapest, ajánlja SAss LÓRÁNT r. t. 3. Róvav BÉLA mérnök Budapest, ajánlja a titkárság. 4. CZEK VALDEMÁR tanárjelölt Budapest, ajánlja KövESLIGEImnY Rapó r. t. 5. HőHR H. az evangelikus gimnázium tanára Segesvár, ajánlja KocH ANTAL tiszteleti tag. 6. STOPNEVITS ANDRÁS bányamérnök Stawropol, Kaukázus, ajánlja a titkárság. Valamennyit rendes tagul választják.s 1. Elnöklő másodelnök jelenti, hogy a Barlangkutató Bizottság legutóbbi ülésén az elnöki székbe LENHOSSÉK MIHÁLY dr. újonnan választott elnök urat beve- zette, s őt a társulat nevében is üdvözölte. 2. A folyó ügyek sorából elsőtitkár jelenti, hogy az Országos Iparegyesületet május 16-iki jubiláris díszközgyűlése alkalmából, amelyen 70 éves fönnállását ünne- pelte, az elnökség üdvözlő irattal köszöntötte. 3. Kocn AwraL tiszteleti tagunk tiszteletére negyvenéves egyetemi tanári ubileuma alkalmából tartott ünnepségen társulatunkat SZONTAGH TAMÁS dr. másod- elnök úr volt szíves képviselni. Az 1—3. pont alatt felsorolt ügyek tudomásul szolgálnak. 4. Rózsa MiHrány r. tagunk, székesfővárosi tanár azzal a kéréssel fordult az elnökséghez, hogy az óceáni sólerakódások fiziko-kémiai vizsgálata céljából számára 1 évi szabadságot és 4000 K segélyt eszközöljön ki. Minthogy Rózsa tanár f. évi május 1-jei előadásában komoly készültségét ebben a kérdésben bebizonyí- TÁRSULATI ÜGYEK. 593 totta, az elnökség a nevezett érdekében 1912 május 20-iki kelettel átírt a székesfőváros közoktatásügyi osztályához oly értelemben, hogy Rózsa tanárnak 1 évi külföldi kiküldetését melegen ajánlja. Azonkívül f. évi május 22-iki kelettel fölterjesztette pártolólag a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz Rózsa tanár kérvényét, amelyben nevezett rendes tagnak vizsgálatai céljából 4000 K segélyt kérelmez. A választmány az elnökség intézkedését Rózsa tagtárs ügyében egyhangúlag tudomásul veszi. 5. BarLó REzső rendes tag a dolomitképződés vizsgálataira megbízatást kér- vén, a mai szakülésen bebizonyította készültségét. Mult választmányi ülésünk határozata értelmében a dr. Lőw-féle visszaadott pályadíjat 300 K-t a SzaBó Józspr-alaphoz csatoltuk; s ilymódon a folyamodó csak a másik 300 K-t kaphatja meg, illetőleg a nála levő 100 K előlegen kívül 200 K készpénzt igényelhet, amely összeget pénztárunk azonnal kifizetheti neki. A választmány elismerését fejezi ki BaALLó tagtárs végzett vizsgálataihoz és fel- hatalmazza a pénztárost BaALLó dr. úr részére 200 K kiutalására. Elsőtitkár jelen- tést tesz a pénztár állásáról. 6. Forgótőkénk állása 1912 június 1-én : IBovátol (A eztet GAS VSE SD AKOZHE Kiadás s CEL AOAZ Stt 44 98 9,181709 c Készpénz .. — 3,469-95 RK, amelyből 3200 K a takarékpénztárban kamatozik. 6a. BöckH Jásos szobrára adakoztak : 1—171. tétel alatt — — o — c -— 6061794 K 2 is c Panxró DEzső Verespatak... .. 83 ÚSZ3á ae c TIMKó IMRE Budapest -. — — 10— c Összesen — — 607494 K. 6b. GüLL ViLmos síremlékére adakoztak újabban: GLINSKA K. D. szentpétervári tanár— .. — — — 350K VADÁSZ ETEMÉRődt.- Budapesti. ai seien s 65 d jegyezve van 439 K 65 f; ebből befolyt 419 K 65 f, a sírkő ára 400 K ; készpénz maradt tehát 19 K 65 f. A fennmaradt összegre vonatkozólag PÁLrY Mónk dr. választmányi tag indít- ványára a választmány kimondja, hogy az a sír fenntartása céljából külön takarék- könyvben kezeltessék. 6c. ASCHER ANTAL pénztáros ezután a következőket terjeszti elő : ,Tekintetes Választmány ! Tiszteletteljesen jelentem, hogy az 1912. évre szóló költségvetési előirányzatnak megfelelően a forgótőkéből az alaptőkéhez 1000 K-t csatoltam, továbbá. az alaptőkénél még rendelkezésemre állott készpénzből 733 K 33 f-t, vagyis összesen 1733 K 33 f-t használtam fel 1900 K névértékű 490-os koronajáradék vásárlására. Jelentem továbbá, hogy az alaptőke után 1912 június 1-én esedékessé vált kamatok fejében 788 K 05 f-t, a dr. SzABó-emlékalap tőkéje után 1912 június 1-én esedékessé vált kamatok fejében pedig 161 K 70 f-t csatoltam a forgótőkéhez, illetve a SzABó-emlékalap kamataihoz. Továbbá átvettem postai úton a titkárságtól : a) FROHNER Romás Budapest örökítő tagsági díja fejében 200 K-t; 594 TÁRSULATI ÜGYEK. b) A földrengési készülék megmaradt részének eladásából befolyt 50 K-t; ezeket az alaptőkéhez csatoltam. Végül átvettem ugyancsak a titkárságtól (postán) Lőw MÁRTON dr. által visszatérített megbízás fejében 300 K-t. A nálam őrzött vagyonálladék ma a következő : Alaptőke értékpapirokban - — 0 — 0 41,000— K BESZÉL takarékbetéti könyvecskében . .. ÉS 27458 a ". SzaBó-emlékalap értékpapírokban tőkéje . 0 -- 8,4007— c 8. SzaBó-emlékalap takarékbetéti könyvben tőkéje it 300-— e Dr. SzABo-emlékalap kamatok takarékbetéti könyvben. .. 777-56 c Forgótőke (társulati) betéti könyveecskében .. szi 200045 c Forgótőke (barlangk. bizottság) betéti könyvecskében — —— 700— e Összesen .53.452:59 Ko. Úgy a titkár, mint a pénztáros jelentései örvendetes tudomásul szolgálnak. Egyéb tárgy hiányában elnöklő Másodelnök estéli nyolc órakor az ülést be- zárja és kellemes nyaralást kiván a választmányi tagoknak. Kelt Budapesten 1912 június 5-én. Jegyezte: PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. fe. 978 62 62 4 SL ED JAN A B ALII. BAND, DIE PROBEBOHRUNGEN IN UJVIDÉK Mit den Figuren 41—42. — Von Dr. Moxrrrz v. PÁLFY. Die königliche Freistadt Ujvidék lieS zwecks Niederteufung von Sammelbrunnen für ihre Wasserleitung in den Jahren 1910 und 1911 westlieh von der Stadt an einem nahezu N—5-lichen Profil Probe- bohrungen ausführen. Das Profil dieser Probebohrungen erscheint mir für die Kenntnis der Untergrundes des Alföld so interessant und wich- tig, dab ich es im folgenden kurz zu besprechen gedenke. Die Bohrpunkte sind auf der Kartenskizze in Figur 41 angegeben. Die Bohrung No. I wurde an jenem Punkt niedergeteuft, wo die Hisen- bahnlinie nach Zombor von der Budapester Hauptstrecke abzweigt. Die Bohrungen 1—V liegen an der Hauptstrecke, die Bohrungen XIV—XX aber an der aus der Hauptstrecke abzweigenden Eisenbahnlinie nach Baja. Die Bohrungen V—XIII wurden nicht weit voneinander entfernt in der durch die Hauptstrecke und die Bajaer Linie eingeschlossenen Ecke niedergeteuft. Die Bohrungen I—V liegen an einer NNW—SSE- liehen Geraden, wührend die Bohrungen IV, X, XII, XIV-XX an einer fast nördlichen Linie gelegen sind. Das zu besprechende Profil (Fig. 42) besteht demnach aus zwei Teilen: aus der NNW—SSE-liehen Geraden der Bohrungen 1—IV und aus der nahezu nördlichen Linie der Bohrungen IV, X, XII, XIV-—XX. Die Daten der übrigen Bohrun- gen habe ich — da dieselben von diesen Linien abseits fallen — auber Acht gelassen, da solche nicht in die Richtung des Profils entfallende Daten die Übersichtliechkeit des Profils beeintrüchtigt hütten. Die Bohrun- gen liegen durchschnittlieh in 77—78 m Höhe ü. d. M. und dringen in 80—90 m Tiefe hinab. AuBerdem wurde unmittelbar neben der Bohrung No. XVII, kaum 8—10 m von denselben entfernt ein 46 m tiefer Schacht niedergeteuft. Es zeigte sich hier zwischen dem Profil des Schachtes und des mittels Spülbohrung niedergeteuften Bohrloches 596 D: MORITZ V. PÁLFY ein auffálliger Unterschied, welcher jedenfalls der Unvollstándigkeit in dem Datensammeln bei Spülbohrungen zuzuschreiben ist. In den Bohrprofilen N-lich von der Bohrung No. IV zeigt sich zu oberst in 1—5 m 6 Michtigkeit eine gelbe schlammige Bildung, welche vielleicht ehestens an umgeschwemmten LöB erinnert (1. Darunter fol- gen sodann Sandschichten, welche — wie sich im Schacht bei der Bohrung No. XVII zeigt — mit dünnen Tonschichten abwechseln. In den mittels Spülbohrung abgeteuften Bohrlöchern konnten diese dünnen Tonschiechten natürlich nicht nachgewiesen werden. Diese Sandschichten sind nüher zur Oberfliche gelb, nach unten zu werden sie grau. Sie führen durchwegs winzige Glimmerschüppchen (ID. Unter der Sand- schicht folgt zwischen den Bohrungen XII—XIX — wie aus dem Profil ersichtlich — eine schotterige Schichtengruppe, welche in den verschie- denen Bohrungen zwischen 20— 30 m Tiefe erreicht wurde (IID. Im der Bohrung X wurde noch keine Spur von diesem Schotter angetroften, 400 m weiter in der Bohrung XI. fand ich jedoch bereits eine dünne Schicht dieses Schotters, unter welchem grober Sand, dann wieder eine dünne Sandschicht folgte. In der Bohrung Nr. XIV wurde die reine Schotterschicht unter den Sandschichten von der Öberfláche gerechnet bereits in 30 m Tiefe und in 10 m Michtigkeit durchbohrt. In den Bohrlöchern No. XV—XVI wurde inmitten der Schotterschicht eine Sandlinse gefunden, ja in letzterer keilt sich unter den oberen Teil der Sechotterschicht auch noch eine Tonlage ein, welche sich in der Schotter- schicht gegen N bis zu den Bohrungen XVII und XVIII fortsetzt. In der gröbten Tiefe befindet sich die Schotterschicht in den Bohrungen XV und XVI und auch am michtigsten ist sie einschlieBlich der zwischen- gelagerten Tonlage und Sandlinse in der Gegend der Bohrung No. XVI, wo ihre Gesamtmáchtigkeit etwa 18 m betrügt, wovron auf den reinen Schotter ungefálhr 12 m entfállt. Die Schotterschicht erstreckt sich gegen N bis zur Bohrung No. XVII, wo sie neuerdings aufwürts liegt doch betrügt ihre Müchtigkeit hier samt der dazwischen befindlichen Sandlage noch 15 m, wovon fast 10 m auf den reinen Schotter entfallen. In der 400 m entfernten Bohrung No. XIX fand sich von der Schotterschicht bereits keine Spur, an ihrer Stelle befindet sich in der Bohrung an der entsprechenden Stelle Sand und eine dünne Tonschicht, die in die Fortsetzung der zwischen der Schotterschicht gelagerten Tonlage entfüllt. Aus dem Profil geht also unzweifelhaft herivor, dab sich die Schottersehicht gegen § und N vrerliert, in der Mitte nach abwárts gebogen ist und dab hier zwischen dieselbe linsenförmig Sand und Ton gelagert ist. Diese Schotterablagerung entspricht ehestens dem Durch- sehnitt eines FluBbettes. Weniger wahrscheinlich ist, da8B sie die Aus- EZ s § S 3 z 195 Sk — HÍ s eső E EdMészáros 11] £ Gi (NT z [71] 11 kenik 1 VAI N. ) Ni ) ] ÖN Y — NILS jéé je Van 4 Za VK 7 da ELÉ VT (váj 9 JN ISSN AN 7 al KEST mega 6- [de b e Ne ÉS Als en ő MGZEZZZEZÉS IGER KÉSEA —- NAG a SS SZTN Fig. 41. Plan der Probebohrungen in Ujvidék. 598 D: MORITZ V. PÁLFY füllung eines kleineren Beckens würe ; dem widersprechen übrigens auch die im weiteren zu besprechenden hydrologisehen Verhültnisse. Unter der Schotterschicht folgen bald müchtiger, bald dünner werdende, sogar ganz auskeilende Sand- und Tonschichten (IV). Wáhrend jedoch in § Ton vorwiegt, spielt im N Sand eine wichtigere Rolle. 5-lich von der Bohrung IV, in den Bohrungen No. 1—III verün- dert sich das Bild, welches wir in den N-lichen Bohrungen beobachten. Zuoberst findet sich in diesen Bohrungen bereits nicht mehr jenes um- geschwemmte löBartige Material wie im N, sondern hier tritt bereits an der Oberfláche gelber, dann grauer Sand auf, welcher bis etwa 20 m Tiefe anhült. Darunter folgt in allen drei Bohrungen eine dünne — kaum 1—15 m michtige — Schotterschicht. Unter dieser finden sich bis annüáhernd 90 m Tiefe — bis wohin die Bohrungen niedergebracht worden sind — überwiegend Tonschichten, in welche nur untergeordnet Sandschichten eingelagert sind. Unter der Schotterschicht folgt eine gut charakterisierte, in jeder Bohrung kenntliche 20—25 m michtige Tonschicht, die aus gelbliceherauem, gelben, zuweilen rostroten, manch- mal auch Kohlenschmitze führenden Ton besteht (IIa). Diese Tonschicht folgt in den Bohrungen II und III unmittelbar unter der bei 20 m befindliehen Sehotterschicht, in der $S-lichstlen Bohrung No. I befindet sich jedoch unter der Schotterschiecht, zwischen dieser und der Ton- schicht eine 9 m müchtige gelbe Schlamm- und feine gelbe glimmerige Sandschiecht, so dab die Tonschicht hier nach abwürts gebogen ist. Jedoch nicht nur das obere Niveau der Tonschicht liegt nach abwürts, sondern in dieser Bohrung auch die untere Grenze des Tones. Unter dieser Tonschicht lagern sodann grauliche und gelblichgraue Tonsechiechten, sowie spárlich zwischengelagerte, ühnlich gefürbte glim- merige Sandschichten, deren Material bereits mehr an jenes der tieferen Schichten der N-licehen Bohrungen erinnert (IV). Gelegentlieh der Bohrungen wurden an mehreren Punkten Fossi- lien gefunden, die zum gröBten Teil aus der zwischen den Bohrungen No. XII—XVIII aufgeschlossenen Schotterschicht stammen. Die meisten gelangten natürlich aus dem Schacht bei der Bohrung No. XVII zutage. Die Fundorte der Fossilien erscheinen auf dem Profil der Bohrun- gen mit den Zahlen 1—15 bezeiehnet und in derselben Reihenfolge will ich dieselben im weiteren aufzühlen. Nur möchte ich hier vorerst bemerken, dab der überwiegende Teil der Fossilien von meinem geehrten Kollegen Herrn TH. KoRmos bestimmt wurden, wofür ich ihm auch an dieser Stelle meinen besten Dank ausspreche. --sXX -.1060m -—— — s. XIV. - - - 10000... 9 71 m-a erom XII. — 782 78 11 50077 . AI 2— -- - - — XVII700m-AXVII400. XIX .1— 50027 , 7 Bras VA neves Gi A 135 ej HERE; 4 2 (A TT FV 4 erga pa LE SITE HETE ag JOT GYE 500 2000m. s 1 4 - NT 00 600 1000 7. ki Nord Sandiger Schotter Feiner Sand Süd vidék. Fig. 42. Profil der Probebohrungen in Uj 600 Dr: MORITZ V. PÁLFY A) Aus der Sandsehicht (ID ober der Schotterschicht : I. Bohrung No. XVI, aus 19:60—35-80 m Tiefe: Sphaerium rivi- colum LEAcn. 2. Brunnen; aus 20—21 m Tiefe: Succinea oblonga DRAP., Suc- cinea oblonga agonostoma K., Valvata fluviatilis Corzs., Melanella Holandri FÉR. 3. Brunnen ; 30770—3140 m Tiefe: Planorbis marginatus DRAp., Vivipara hungarica HAZzAY. 4. Brunnen ; aus 31—33 m Tiefe: Helix (Trichia) sp., Clausilia pumila (Z.) C. Prg., Planorbis corneus L., Hemisinus acicularis FÉR., Neritina sp. (Iranmsversalis ?) B) Aus der Schotterschicht (ID). 5. Brunnen ; aus 33—36 m Tiefe: Zonitoides nitidus MünL., Helix (Trichia) sp., Planorbis corneus L., Bilhynien-Deeckel, Valvata pisci- nalis Münn., Valvata macrostoma STsEwsB., Lithoglyphus sp., Hemisinus acicularis FÉR. 6. Bohrung No. XVII; aus 35-8—395 m Tiefe: Valvata fluviati- lis CorB., Vivipara hungarica Hazayv, Neritina sp., Unio Semseyi HAaLav. 7. Bohrung No. XIX, aus 30—302 m Tiefe (aus Sand, jedoch einem der Schotterschicht entsprechenden Horizont: Cilausilia sp., Succinea oblonga agonostoma K, Planmorbis spirorbis DL., Valvata piscinalis Münn., Valvata fluviatilis Cors., Lithoglyphus naticoides FÉR. 8. Bohrungen No. XX, aus 115—37 m Tiefe. (Da der genauere Fundort dieser Fossilien nicht angegeben war, lübt es sich nicht fest- stellen, ob dieselben ober oder unter dem Niveau der Schotterschicht stammen): Vitrina elongata DnRap., Helix (Trychia) sp., Helix sp., Limnophysa truncatula Mürnn., Plamorbis spirorbis L., Valvata pisci- nalis Münn., Valvata macrostoma STEENB., Valvata sp., Pisidium amnicum MÜLL. 9. Brunnen, aus 397—402 m Tiefe. Aus dem Schotter zwischen- gelagertem Tone): Unio Semseyi HALAYv. 10. Brunnen, aus 43—46 m Tiefe. (Aus dem unteren Teil der Schotterschicht): Vivipara Vukotinoviéi FRAVENF., Neritina sp., Litho- glyphus naticoides FéR., Hemisinus IEsperi FéR., Hemisinus acicularis FékR., Unio sp., Vivipara sp. 11. Bohrung No. XVII, aus 45—47 m 6 Tiefe. (Aus dem unteren Teil der Schotterschicht): Zonitoides nitidus Müun., Valvala sp., Val- vata fiuviatilis CorB., Valvala macrostoma STEENB., Valvata piscinalis Münn., Bithynia podwiensis Neum., Lithoglyphus nalicoides FáR., Hemi- DIE PROBEBOHRUNGEN IN UJVIDÉK. 601 sinus acicularis VÉR., Melanella Holamdri FéÉR., Neritina transversalis ZrEGL, (orbula fluminalis Münn., Unio Semseyi. C) Unter der Schotterschicht (IV). 12. Aus der Bohrung No. XV, aus 52—55 m Tiefe: Striatella síriata Mönc. (juv.), Limnaea sp. juv. (stagnalis L.?), Valvata fluviati- lis Mürn., Hydrobia sp., Hemisinus aricularis FÉR., Corbula flumi- nalis Münn., (Valvata, Hemisinus, Melamia, Bithyunia, Hydrobia, Helix sp.). 13. Bohrung No. XVIII, 502—51-7 m Tiefe: Vivipara Pauli BRus., Unio Semseyi Hanav., Unio sp. 14. Bohrung No. XVIII., aus 527—65-5 m Tiefe: Pianorbis cor- neus L., Viívipara sp. 15. Bohrung No. XX, aus 57—662 m Tiefe: Vivipara : Pauli Bgus., Unio Semseyi Hanav., Unio sp. Bei Betrachtung der obigen Fossilien zeigt sich, dab aus den Schichten cber dem Schotter eine Fauna hervorging, die zum Diluvium gezühlt werden muB (ID. Hierher mub wahrscheinlich auch die aus der Bohrung XX hervorgegangene Fauna No. 8 gestellt werden, als deren Fundpunkt die Sechichten zwischen 11-5—37 m angegeben sind. Die Fauna kann also ebenso aus dem sicheren Diluvium als auch aus dem weiter unten zu besprechenden Niveau des Schotters stammen. In An- betracht der darin vorkommenden, für das Diluvium bezeiehnenden Arten ist sie wahrscheinlich doch in das Diluvium zu stellen, obzwar üáhnliche auf Diluvium deutende Arten auch unter dem Schotter im sicheren Levantinischen vorkommen. (Vergl. die Fossillisten No. 5. und 12.) Aus dem oberen Teil der Schotterschicht, aus der Bohrung No. XVII gelangte die erste levantinische Form, Unio Semseyt zutage, welche in den oberlevantinischen Seéhichten der artesischen Brunnen im Alföld gewöhnlich ist, aus diluvialen Sehichten jedoch bisher noch nicht her- vorgegangen ist. Wáhrend aus dem Brunnen, aus dem oberen Teil der Schotterschieht (No. 5) entschieden für die levantinische Stufe charak- teristisehe Arten nicht hervorgegangen sind, gelangte aus dem entspre- chenden Niveau der in unmittelbarer Náhe befindlichen Bohiung No. XVII die für das DLevantinisehe charakteristische Art Unio Semseyt, wenn auch nur in einem Exemplar zutage. Obwohl es nicht unmöglich ist, dab dies vielleicht ein eingesehwemmtes Exemplar ist, so ist es doch in Anbetracht dessen, da8B diese Art in den tieferen Teilen des Schotters bereits sehr hüufig ist, nicht unmögliech, dab auch der obere Teil der Schottersehicht in das Levantinische gestellt werden muG und nicht vom unteren Teil abgetrennt werden darf. DaB aber der untere Teil in das Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 40 602 DI: MORITZ V. PÁLFY Levantinische gestellt werden muB, das beweist auch die neben der ziemlich hüufigen Unio Semseyi auftretende Vivipara Vukotinoviói. Die aus der unter der Schotterschicht aufgeschlossenen Schichten- gruppe zutage gelangten Fossilien deuten bereits durchwegs auf die oberlevantinische Stufe, mit Ausnahme der aus der Bohrung No. XV hervorgegangenen und unter der Zahl 12 aufgezáhlten Fossilien, die für das Diluvium charakteristisch sind und unter denen sich kein einziges solches befindet, das für die levantinisehe Stufe zeugen würde. Diese Verteilung der Fauna in Betracht gezogen dürften die ober der Scbotter- schicht lagernden Sandschichten (ID zum Diluvium, die darunter befind- lichen Sand- und damit wechsellagernden Tonschichten (IV) in die ober- levantinische Stufe zu stellen sein, wáhrend die Schotterschicht selbst (IID, als Übergangselied zwischen dem Diluvium und Levantinischen aufzu- fassen ist, wo noch vermischt levantinische und diluviale Formen gelebt haben. Aus dem §-lichen Teil des Profils liegen mir leider keine Fossi- lien vor, weshalb sich das Profil der Bohrungen I1—III auch nicht sicher in Horizonte gliedern lübt. Wie erwáhnt, wurde in allen drei Bohrungen bis zu 20 m Tiefe eine ebensolche gelbe und graue Sandschicht durchbohrt, wie in der diluvialen Partie des N-lichen Teiles des Profils. Hierunter folgt eine kaum 1—1-5 m michtige Schotterschieht, deren Lage und Niveau noch mit dem oberen Teil der Schotterschicht in der Bohrung No. XII über- einstimmen würde, darunter folgt jedoch in 20—25 m Miáchtigkeit eine solche Tonschicht, die sich mit keiner der im N-licehen Teil des Profils aufgeschlossenen Schichten parallelisieren lübt (IIa) Soviel ist aus djesen drei Bohrungen entschieden festzustellen, dab die untere Grenze dieser Tonschicht gegen S einfállt und dab darüber in der Bohrung No. I in etwa 9 m Michtigkeit eine solche Scehichtengruppe gelagert ist, welche in den beiden anderen Bohrungen fehlt. Die unter der Ton- sechicht aufgesehlossenen Ton- und zwischengelagerten dünnen Sand- schichten stimmen schon eher mit den N-lich von der Bohrung No IV unter der Schottersehicht aufgeschlossenen Bildungen überein (IV). Ich will zwar nicht entschieden behaupten, doch erseheint es mir wahrscheinlich, daB ein Teil der levantinisehen Schichten §-lich von der Bohrung IV abgetragen ist und daB sich an Stelle dieser weggesehwemmten Partie, die obenerwáhnte 20—25 m michtige Tcnschicht, ja im §-liehsten Teil des Profiles auch auf diese noch die gelbe Schlamm- und Sandschicht abgelagert hat und erst hierauf die nahezu wagerecht gelagerte dünne Schotterschicht folgt. Vielleieht könnte diese Lagerung auf die Art auf- gefabt "werden, daB der FluB, in welchem sich an der Grenze des Diluviums und Oberlevantinisehen im N-lichen Teil des Profils die Schotterschicht ablagerte, nach dem Levantinischen, im Diluvium nach S DIE PROBEBOHRUNGEN IN UJVIDÉK. 603 wanderte, dort sein Bett in die levantinisehen Schiehten einsehnitt und dasselbe sodann mit Ton ausfüllte. Diese Tonschieht, bezw. das hier angenommene FluGbett habe ich im Profil mit einer unterbrochenen Linie und mit IIa bezeichnet. Da8 der untere Teil der diluvialen Schichten hier so tief gelegt werden kann, das wird auch durch das Profil des 1897 niedergeteuften 1934 m tiefen artesischen Brunnen in Ujvidék bekráftigt, welcher Brun- nen sich kaum 1 km E-lieh von der Bohrung No. III befindet und in welchem die Grenze der diluvialen Schichten von K. v. Appa in 4577 m Tiefe gezogen worden sind." In ühnliche Tiefe (43—45 m) würde die Grenze des diluvialen Tones auch nach meiner Auffassung entfallen. JE Appa erwüöhnt zwar in der-Tiefbohrung von Ujvidék zwiscben 33"9— 457 m diluvialen sandigen LöB; dies ist jedoch jedenfalls ein Irritum, verursacht durch Verwechslung der Bohrproben. Die obigen Daten scheinen die Annahme bestütigen. dab sich das Becken des Alföld an der Linie der Donau gesenkt hat, wenn auch — wie Prof. A. Kocn bei dem artesisehen Brunnen von Potrovaradin nach- gewiesen ? hat — nicht in dem MaBe, wie Appa annahm. Dab sich die Jevantinischen Schichten am linken Ufer der Donau in einem tieferen Niveau befinden, als an den Lehnen des Fruska gora-Gebirges ist viel- leicht nicht so sehr auf die Senkung des Alföld zurückzuführen, als auf das Setzen des abgelagerten Tones. Im N-lichen Teil des Profils N-lich von der Bohrung No. XII er- gaben die Probebohrungen befriedigende Resultate, indem sich in jeder derselben Wasser fand, wenn dies auch nicht an die Oberflüche stieg. Nach Beendigung der Bohrungen wurde unmittelbar neben der Bohrung No. XVII ein 46 m tiefer Schacht gegraben, in welchem das Wasser bis zu 42 m Höhe unter der Oberfláche aufstieg. Aus diesem Brunnen wurde das Wasser im September 1911 bereits fast seit 6 Monaten ge- pumpt, so dab das Wasser bis auf 10 m unter die Öberfláche sank. Mit dieser Depression von 10 m lieferte der Brunnen bestándig 40 1 pro Sekunde. Diese ansehnliche und bestándige Wassermenge bekráftigt die Annahme, die auch aus dem Profil zu entnehmen ist, dab wir es hier, N-lieh von der Bohrung No. IV mit einem FluGbett zu tun haben, da sich die groBe und bestündige Wassermenge nicht erklüren lieBe, wenn wir den Schotter als die Ausfüllung eines kleineren Beckens auf- fassen würden. DaB hier die Annahme eines FluBbettes gerechtfertigt ist, wird 1 Der artesische Brunnen von Ujvidék (Földtani Közlöny Bd. XXIX. S. 107). 2 A, KocH: Geologisches Profil des im Jahre 1900 in Petrovaradin abgebohr- ten artesisehes Brunnens. Földt. Közl. Bd. XXXVII. S. 167. 40 604 D: MORITZ V. PÁLFY auch durch die um den Brunnen herum niedergeteuften Beobachtungs- röhren bekráftigt. E-lich, W-lich, 5-lich und N-lich vom Brunnen wurde nömlich der Wasserstand und dessen Schwankungen wáhrend der Pum- pung bestündig beobachtet. Bei diesen Beobachtungsrohren wurde beobach- tet, dab das Niveau des Wassers in den N-lich und §-liceh vom Brunnen befindliehen Röhren überhaupt nicht schwankte, dab sich die durch die Pumpung verursachte Depression nur in den Röhren E-lich und W-lich vom Brunnen fühlbar machte, u. zw. im E in geringerem, im W in stárkerem Made. Aus dieser Verteilung der Depression des Wasserniveaus kann geschlossen werden, daB das Wasser hier von W gegen E strömt und auch dies bekrüftigt die Vermutung, dab wir es in den im N-licheren Teil des Profils nachgewiesenen und in der Mitte nach unten abgeboge- nen Schotterablagerungen mit dem Durchschnitt eines FluBdeltas zu tun haben, welehes sich am Ende des Levantinischen und zu Beginn des Diluviums ausbildete. Die Probebohrungen von Ujvidék sprechen für die linsenförmige, vielmehr fluviatile Ausbildung der levantinisehen Schichten des Alföld und widersprechen der Annahme, dab sich hier damals ein Binnensee ausbreitete. Budapest, den 1. Mai 1912. ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE DIE AM LANDWIRTSCHAFTLICHEN CHEMISCHEN LABORATORIUM ZU ST. PETERSBURG ANGENOMMEN SIND. Von KonNsTANTIN GEDROIZ. Assistent des Landw. Chem. Lab. zu St. Pétersbourg. Vorwort. Laut Beschlu8B der II. internationalen Agrogeologenkonferenz soll ein internationales Komitee gebildet werden, welches aus den gebráuchlichen Me- thoden der Bodenuntersuchung die besten Methoden, welche allgemein ange- wendet und ohne unnötigen Zeitverlust durehgeführt werden können, aus- wühlen soll. Wie bekannt, sind in RuBland auf dem Gebiete der Bodenkunde her- vorragende Leistungen zu verzeiechnen und wurden dort auf sehr groBen Ge- ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 605 bieten die chemisehen Analysen des Bodens nach denselben Methoden vor- genommen. Um die Resultate dieser Bodenanalysen verstehen zu können und auch die Methoden selbst zum Vergleiche und zur Diskussion stellen zu kön- nen, haben wir uns entsehlossen dieselben zu übersetzen. Wir traten an unsern allbekannten Förderer der Wissenschaft Herrn. A. v. SEMSEYx, Ehrenmitglied d. Ungarischen Geologischen Gesellschaft, mit der Bitte heran es zu ermöglichen, dab diese Methoden in ungarischer und deutscher Sprache veröffentlieht werden können. Herr v. SEmsEY stellte mit liebenswür- digster Bereitwilligkeit die notwendigen Mittel zur Verfügung, wofür ihm auch an dieser Stelle im Namen aller beteiligten Kreise der beste Dank ausge- sprochen sei. Der Zweck vorstehender Übersetzung ist, die russichen Arbeits- methoden der chemischen Bodenanalyse, als Methoden, welche einheitlich auf einem groBen Gebiete zur Ausführung gelangen — allgemein zugünglich zu machen. Budapest im Dezember 1911. PETER TRErrz k. ung. Agrogeologe, FRANJO SawpoR Prof. d. Bodenkunde, Leiter des kgl. kroat. Bodenkundlichen Institutes. I. ABTEILUNG. Vorbereitung des Bodens zur Analyse. Die Bodenprobe wird unter gründliehem Durchmengen auf einem Bogen Papier in dünner Schicht ausgebreitet und in einem HRaume, welcher keine die Untersuchung beeintráchtigenden Gase enthült, in den lufttrockenen Zu- stand überführt. Der in den lufttrockenen Zustand übergeführte Boden wird durch leiehtes Zerdrücken mit einem Holzpistill, dessen Ende mit Kautsehuk überzogen ist. zerrieben und durehsiebt durch ein Sieb von 1 mm Maschen- breite. Die Siebprodukte werden in einem Pulverglase (mit eingesehlif- fenem Stöpsel) gemiseht und daraus die zur Analyse nötigen Mengen ent- nommen. Demzufolge wird bei uns nur jener Teil des Bodens der chem. Analyse unterworfen, dessen Korngröbe unter 1 mm ist. Wir geben aber in den Tabellen das perzentuale Verhültnis dieses Bodenteiles gegenüber dem Gesamtboden an. In dem Bodenanteile, dessen Korngröbe 1 mm nicht er- reicht, bestimmen wir das hygroskopische Wasser. Bestimmung des hygroskopischen Wassers. 5 g Boden werden im Wügeglüschen (mit eingeriebenem Glasstöpsel) im Trockenschrank bei 1059 5 Stunden lang getrocknet. In einigen Füllen (bei Bereitung der Wasseraus- züge) wird der Boden bei uns weder gesiebt noch getrocknet, weil durch das Trocknen an der Luft die gualitative und guantitative Zusammensetzung der wasserlösliehen Bestandteile geündert werden kann. Deshalb wird in all den Fállen, in welechen eine Veránderung der Lösliehkeit der Bodenbestandteile des zu untersuchenden Bodens in Wasser (oder andern sehwachen Lösungsmitteln) aus irgend einem Grunde verursacht werden kann, der Boden so zur Unter- suchung herangezogen wie er ist: Die entnommene Bodenprobe wird auf 606 KONSTANTIN GEDROIZ einem Papierblatt innig gemiseht, die Schollen mit der Hand (oder wenn der Boden bereits trocken ist mit dem Holzpistill mit Kautschuküberzug) zer- bröckelt und zerkrümmelt, daraus eine Probe zur Bestimmung des hygrosko- pischen Wassers entnommen, und die übrige Bodenprobe im verschlossenen Glase aufbewahrt. Davon werden nun mit Berücksichtigung des Wassergehaltes die Bodenmengen zur Bestimmung der Wasserlöslichkeit genommen um die tesultate mit Bezug auf die Trockensubstanz angeben zu können. Es enthalte z. B. ein Boden 2590 Feuchtigkeit d. h. in 100 g Boden sind 75 g Trockensubstanz enthalten. Will man nun 100 g (trocknen) Boden mit 500 g Wasser ausziehen so wird man nach dem Verháltnis 100 : 75—a : 100 1333 g luftrockenen Boden und 500—33-3 cm? — 4666 cm? Wasser nehmen. II. ABTEILUNG. Der salzsaure Bodenauszug. Von den Salzsáure-Auszügen benützt das Landwirtschaftliche ILaborato- rium nur die Methode der FEinwirkung heiBer 1099-iger Salzsáure auf den Boden: die Art der Darstellung und die Analyse dieser Lösung wird im folgenden beschrieben. A) Herstellung der 109 salzsauren Bodenlösung. BHine abgewogene Menge Bodens, welche 50 g trockenem Boden entspricht (d. i. e g lufttrockenen Bodens, wenn h o sein Wassergehalt in 90 ist) übergieben wir in einem Erlenmeyer-Kolben von ca. 1 1 Inhalt mit 500 cm? 1099 Salzsáure (sp. (G — 1.050, in 100 cm? —10.5 g HC). Enthált der Boden Karbonate, so fügt man noch soviel 3790 Salzsáure (sp. G. 1.19) hinzu, als dem Kohlensüuregehait entspricht (d. i. ei 7 0-83 x a Gramm HCI, wenn a den Prozentgehalt (70, im trockenen Boden angiebt oder 1787. a cm? HCI vom sp. G. 1.19). Der Kolbeninhalt wird gehörig durechgeschűüttelt mit einem kleinen kurzstengligen Trichter versehlossen und im kochenden, Wasserbade 10 Stunden stehen gelassen (jede Stunde gut durchschütteln). Nach dieser Zeit wird unverzüglieh zur Filtration durch ein aschefreies Filter (9 cm Dm. Trichter, 15 cm Dm. Filter Schleicher k Schüll Nr. 589. 1) geschritten. Man trachte die Filtration dadurch zu beschleunigen, dab man einerseits nur dekantiert, anderseits den Kolbeninhalt warm erhült. Dann wischt man den Boden mit sehwach (mit HCG0 angesüvuertem Wasser aus und bringt ihn aufs Filter. Das Auswaschen wird bis zum Verschwinden der Fe-Reaktion (Rotfár- bung mit Rhodankali) fortgesetzt. Da dieses Auswaschen des Bodens sehr lange dauert, so unterbrechen wir die Operation nach 2—3-maligem Aus- waschen und beenden sie nüchsten Tag. Das Filtrat u. die gesammelten Waschwasser dampfen wir in einer Porzellanschale (16 cm Dm) bis zu 200 cm? ein, fügen dann behufs Oxydation der organischen Substanzen 25 em? konz. HNO, (sp. G.—1 4) hinzu, befeuchten nach vollstándigem Bindampfen ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE,. 607 (oder so weit als möglichem)! den Rückstand mit Königswasser, stellen die Schale wieder auf das kochende Wasserbad und bedecken sie bis zum Auf- hören der oft stürmischen Reaktion mit einer Glasplatte; je nach dem Reich- tum des Bodens an organischer Substanz, wiederholen wir diese Operation 1 bis 2 Male. Hienach überführen wir die in HCl gelöste Kieselsáure in un- lösliehe Form über indem wir den Rückstand auf dem Sandbade eine Stunde lang trocknen. Im Falle die Lösung (in Folge groBer Mengen von CGac,) sich am Wasserbade nicht vollstándig eindampfen lieB, muB das Trocknen auf Sandbade vorsichtig und unter fortwáhrendem Umrühren mit dem Glasstabe erfolgen. Nach vollendetem Trocknen lübt man den Trockenrückstand erkalten, befeuchtet mit Königswasser, setzt von neuem auf das Wasserbad und dampft bis zur Trockene ein, dann benetzt man zum Verjagen der Salpetersüure den Rückstand mit Salzsüure und dampft nochmals ein. Behufs Auflösung des Rückstand und Abscheidung der Kieselsüure verfahren wir wie folgt. Wir spülen mittelst der Spritzflasche die Deckplatte, an welcher Tröpf- chen, von der Behandlung mit Königswasser haften können ab, und fügen noch so viel Wasser hinzu. daB die Gesamtmenge beilüufig 100 em? betrügt, setzen die Schale auf ein kochendes Wasserbad und fügen nun zur warmen Flüssigkeit nach und nach und nicht zu viel konz. Salzsáure bis zur vollstán- digen Lösung des Eisenoxyds. Der sich absetzende Niederschlag (Kieselsüure) darf nicht gefárbt sein, ist dies nicht zu erreichen,? dann muB man von neuem abdampfen, mit Königswasser behandeln und die Salpetersüure mit Salzsüure verjagen. Die Lösung wird in einem MeBkolben von 500 cm? durch ein aschefreies Filter (Nr. 589/1, Schl. u. Sch. 7 cm. Diam.) abültriert, die Kieselsüure am Filter mit heiBer 190 Salzsáure so lange gewaschen bis das Waschwasser auf HBisensalze keine Reaktion mehr gibt; das Filter mit der Kieselsüure wird entweder im Trockenkasten (oder im schiefliegenden Platin- tiegel) getrocknet, dann im Tiegel verbrannt, geglüht und gewogen. Die ge- fundene Kieselsüuremenge, multipliziert mit 2 gibt den Prozentgehalt des Bodens an Kieselsüure, welche in der angewendeten Salzsáurelösung war. Der Inhalt des MeBkolbens wird nun bis zur Marke aufgefüllt, gut durehgemiseht und zur Analyse der so erhaltenen salzsauren Bodenlösung geschritten. Der Trichter mit dem Bodenrest, der von der Behandlung mit Salz- süure geblieben war, wird mit Filterpapier bedeckt und an einem warmen Orte getrocknet, dann in eine tarierte Porzellanschale (von beiláufig 9 em Diam.) übertragen, mit der Vorsicht, dab man den Boden so viel als möglich vom Filter löst. Das Filter samt den anhaftenden Bodenteilehen wird im Platin- tiegel verbrannt und die Asche auch in die Porzellanschale geschüttet und so lange stehen gelassen, bis der Inhalt in den lufttrockenen Zustand über- gangen ist (Wiederholtes Wügen); man bestimmt nun das Gewicht dieses 1 Bei Böden, die viel Kalk enthalten, ist das Eindampfen bis zur Trockene auf dem Wasserbade nicht durchzuführen. 2 Z7wecks Überganges von Fe,O, in die in Salzsáure lösliche Form. 608 KONSTANTIN GEDROIZ Rückstandes, mengt denselben mit einem Achatpistill gut durch und falls man nicht sofort zur Analyse schreitet (siehe weiter), übertrügt man ihn in ein Wágeglas mit eingeschliffenem Stopfen. B) Analysedes salzsauren Bodenauszuges. In einem Teile der salzsauren Bodenlösung wird die Phosphorsüure bestimmt, in einem zweiten die Sesguioxyde, das Mangan, der Kalk und die Magnesia und in einem dritten Schwefelsüure, Natrium und Kalium. Bestimmung der Phosphorsüáure. Die Phosphorsáure wird in 100 cra? der Lösung (10 g Boden) bestimmt. Die Flüssigkeit wird in ein Becherglas abgelassen und dann entweder sogleich mit Ammoniak versetzt oder (wenn die Lösung viel Salzsüure enthált) nach dem Abdampfen zur Trockene und Aufnehmen des Rückstandes in wenig verdünnter Salpetersüure mit Ammoniak neutralisiert; zu der mit Salpetersáure nochmals schwach ange- süuerten Lösung fügen wir 50 cm? Molybdán-Reagens bei,! mischen mit einem Glasstabe gut dureh und lassen 24 Stunden an einem warmen Orte (409— 609), wonach wir, nachdem wir uns durch einen Versuch von der vollstán- digen Fállung überzeugt haben, durch ejn kleines Filter (7 em Dm.) dekan- tieren. Den Rückstand waschen wir mit 1590 Ammonnitratlösung (welcher pro 1. 10 cm? konc. Salpetersáure zugegeben wurden). Das Auswaschen des Niedersechlages dauert je nach dem betreffenden Boden oft lange; je toniger der Boden, desto scehwerer werden die Bisen und Aluminiumsalze ausgewaschen. Ist die Ausfállung normal, zeigt der Niederschlag keine Beimengung von Molybdánsáure (weiBliche Fárbung des Niederschlags), ist er nicht krustenartig, so genügt es bei Böden, die reich an Sesguioxyden sind, den Niederschlag 20-mal zu waschen ; in :keinem Falle aber unterbreche man das Auswaschen, solange das Filtrat mit Ammoniak getrübt wird, wobei zu bemerken ist, daB auch das Ausbleiben einer Trübüng nicht in allen Füllen das erfolgte voll- stándige Auswasehen des Niederschlags anzeigt). Nach beendetem Waschen wird der Niederschlag in 590 Ammoniak ge- löst; wir führen dies in folgender Weise aus. Unter den Trichter, durch den filtriert wurde, stellen wir ein Becherglas (100—150 cm?), gieBen in das Becher- glas, welches die gröbte Menge des Niedersehlags enthült, soviel 590 Ammo- niaklösung bis sich der Niederschlag ohne Rückstand auflöst, geben die Lösung auf das Filter und spülen das Becherglas 5-mal mit 590 Ammonlösung nach. Danach wird in derselben Weise das Filter gewaschen (bis mit Ferrocyan- kalium in salzsaurer Lösung keine Rotfárbung mehr eintritt.) Die erhaltene Lösung des phosphormolybdánsauren Ammons muB völlig klar sein, ist sie trüb (wegen ungenügendem Waschen), so muB sie mit Sal- petersüure neutralisiert und nochmals mit (5—10 m?) Molybdán-Reagenz ge- fállt, 24. Stunden an einem warmen Orte stehen gelassen und ebenso wie das 1 Herstellung der Molybdánlösung : 150 g (NH). MoO, löst man in 1 1 dest. Wasser und gieBt die Lösung in dünnem Strahle in 1 1 Salpetersáure vom sp. G. 1, 2 (425 cm Salpetersáure vom sp. G. 14 zum Liter). Nach 2 tügigem Stehen ist die Lösung gebrauchsfertig. ARBEITS METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 609 erstemal weiter behandelt werden, nur braucht der Niederschlag diesmal nur 5-mal gewaschen werden. Die ammoniakalische Lösung des phosphormolyb- düönsauren Ammons wird solange mit Salsüure versetzt, bis der sich bildende Niederschlag sehwer verschwindet ; danach fügen wir 10 cm? Magnesiamischung ! zu und zwar Tropfen für Tropfen unter fortwáhrendem 6 Mischen der Flüssig- keit mit einem Glasstabe. Unter diesen Umstünden füllt der Niederschlag kristalliniseh und rasch zu Boden; nach 5 Minuten geben wir eine Menge konz. Ammoniaks dazu, welche Vs der (Gesamtflüssigkeit entspricht, mischen gut durch, bedecken das Becherglas mit einer Glasplatte und lassen minde- stens 4 Stunden stehen, dann filtrieren wir und sammeln den Niederschlag auf einem kleinen Filter (Nr. 589, Schl. Sch. 7 em. Dm.), waschen ihn mit 21/290 Ammoniak so lange, bis das Filtrat, mit Salpetersüure angesüuert, mit Silber- nitrat keine Chlorreaktion mehr gibt. Das Filter mit Rückstand wird im sechrüggestellten Platintiegel bei möglichst kleiner Fiamme verascht. Ist der Rückstand nicht weiB, so feuchtet man ihn nach dem Erkalten des Tiegels mit 2—3 Tropfen HNO, an, verjagt die Süure und glüht nochmals. Die er- haltene Menge Niederschlags gibt multipliziert mit 6-3757 die Menge P,O. im 99 des trockenen Bodens. Bestimmung der Oxyde des Eisens, Aluminiums und Mangans, des Kalks und der Magnesia. Zu diesem Zwecke neh- men wir 100 cm? der Lösung (10 g des Bodens) und bestimmen der Reihe nach 1. die Summe Fe,0,- Al,0,13-P,O, (und extra Fe,O,); 2. das Mangan ; 3. den Kalk und 4. die Magnesia. 1. Bestimmung des Fe,0,3-Al,0,-7-P,0O.. Wir fállen aus Bodenlösun- gen die Sesguioxide ausschlieBlieh nur in Form ihrer basisch essigsauren Salze. Die einfachere und schnellere Methode der Füllung mit Ammoniak wird wegen ihrer Ungenauigkeit bei Anwesenheit von Kalk nicht angewendet.? Behufs Aus- fállung der Sesguioxyde als basisch essigsaure Salze übertragen wir 100 em? der Lösung in ein Becherglas und fállen nach vorhergegangener Neutralisation mit essigsaurem Salz; wir neutralisieren mit Ammoniak oder mit Soda und fállen entweder mit Ammoniumacetat oder mit Natriumacetat. Wir nehmen die Neutralisation mit Soda und die Füllung mit Natriumacetat dann vor, wenn wir im Filtrat das Mangan bestimmen wollen,? wollen wir das Mn nicht bestimmen, so ziehen wir die Füllung mit Ammoniak und Ammonacetat vor, weil dann die Neutralisation weniger műühsam ist und der erhaltene 1 Magnesiamixtur : 550 g Chlormagnesium und 1050 g Chlorammonium wer- den in 3-5 1 2499 Ammoniak gelöst, dann 6-5 1 dest. Wasser hinzu gefügt, gut geschüttelt und nach 1—2 Tagen filtriert. 2 Es wird bei dieser Methode mit den Sesguioxiden auch kohlensaurer Kalk mitgefüllt; man weicht dieser Füllung auch mit frisch destill. Ammoniak nicht aus, weil dieses wührend des Operation wieder Kohlensüure anzieht. 3 Wir nehmen gewöhnlich wegen der Bestimmung des Mn als Superoxyd Natronsalze, da die Füllung des Mn in Gegenwart von Ammonsalzen keine voll- stündige ist. 610 KONSTANTIN GEDROIZ Niederschlag der basischen Acetate leichter auszuwaschen ist. Unter den ver- schiedenen Durchführungsarten der Neutralisation ist nach unserer Ansicht folgende die günstigste : Zur Flüssigkeit fügt man Ammoniak oder Soda bis zur vollstándigen Neutralisation der Sure hinzu (Probe mit Lakmuspapier) ; die Neutralisation erfolet erst nach Bildung eines Niederschlags. Bei der Neutralisation muB bei Anwendung von Soda die Flüssigkeit behufs Vertreibung der Kohlen- süure erwürmt werden, da die letztere bei der Prüfung mit Lakmus hinder- lich ist. Die neutrale oder schwach alkalische Flüssigkeit wird mit Essig- süure bis zum Auftreten einer sehwachen aber deutliceh sauren Reaktion an- gesüuert (Probe mit Lakmuspapier). Nun fügen wir 25 cm? einer 1090 Lösung von Ammonium- oder Natriumazetat hinzu, verdünnen mit siedendem Wasser auf das doppelte Volumen und erhitzen die Flüssigkeit zum Kochen, erhalten die Flüssigkeit zwei Minuten im Sieden und prüfen nun ihre Reaktion mit Lakmus ; ist diese — wie dies gewöhnlich der Fall ist — stark sauer (weil durch die Siedehitze die normalen essigsauren Salze des Hisens und Alumi- niums in basische Salze und freie Süure zerlegt werden), so fügen wir einige Tropfen Ammoniak (oder Soda) hinzu um die stark saure Reaktion abzu- sechwüáchen und sehreiten dann zur Filtration. Unter diesen Umstánden setzt sich mit seltenen Ausnahmen der flockige Niederschlag rasch zu Boden und die darüber stehende Flüssigkeit ist völlig farblos. Der auf diese Weise erhal- tene Niederschlag enthált nur schwer nachweisbare Spuren von Kalk, in jedem Falle nicht mehr, als dann, wenn man nur bis zam Erscheinen des Nieder- sechlags neutralisiert. Zur Filtration benützt man einen gröBeren rasch filtrierenden Trichter (7 em Durchmesser) und ein entsprechend grobBes Filter aus Papier (Nr. 597 Schl. u. Sch.). Die zu filtrierende Flüssigkeit muB wührend der ganzen Operation hei8B gehalten werden (beim Erkalten löst sich der Niederschlag), deshalb bleibt das Becherglas mit dem Niederschlage die ganze Zeit am siedenden Wasserbade. Bei richtiger Fállung und gutem Trichter erfolgt die Filtration genügend sechnell, so dab ein Erwármen des Trichters nicht notwendig ist. Becherglas und Niederschlag werden mit heiBem essigsauren Natron oder ammonhaltigen Wasser ausgespült und gewaschen. Haftet der Niederschlag hartnückig an den Wáiánden des! Becherglases, so spült man dieses zweimal aus, löst dann den Niedersechlag in möglichst wenig tropfenweise zugesetzter Salzsáure und füllt mit einigen Tropfen Ammoniak (oder Soda). Mit Rücksicht darauf, dab ein zu langes Waschen der basischen Azetate geführlich ist (Schleimigwerden und Lösung des Niedersehlags), beenden wir es noch vor der Entfernung der Chloride, jedenfalls aber nicht vor dem Momente, wo in den Waschwissern nach Hinzufügen einiger Tropfen von Ammoniak und oxalsaurem Ammon keine Anwesenheit von Kalk mehr angezeigt wird. Nach beendetem Auswaschen wird die Hauptmenge des Niederschlages mit mögliehst wenig Wasser vom Filter in ein Becherglas gespült wo er durch Erwürmen mit 10909 Salzsüure gelöst wird und diese Lösung auf das Filter zurückgebracht wird. Das Filtrat wird in einem MeBkolben von 200 em? In- ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 611 halt aufgefangen. Becherglas und Filter werden mit heiSer verdünnter Salz- süure gewaschen und der Inhalt des MeBkolbens nach dem Erkalten mit dest. Wasser bis zur Marke aufgefüllt. Die so erhaltene Lösung wird ein zwei (ge- wöhnlich gleiche) Teile geteilt: in dem einen Teile bestimmt man die Summe der Sesguioxide, im andern das Fe,O9, getrennt. Der erste Teil der Lösung wird in ein Becherglas übertragen, Ammoniaklösung in möglichst geringem Übersehusse hinzugefügt (um Lö- sung des Aluminiums zu verhüten) zum Kochen erhitzt (falls zu viel Ammo- niak zugefügt wurde, muB das Sieden fortgesetzt werden, bis der Überschu8 vertrieben ist, was man bei einiger Übung an einem besonderen Nicht-Ammo- niakgeruch erkennen kann) und die heiBe Flüssigkeit durch ein rasch filtrie- rendes aschefreies Filter (dessen GröBe von der Menge der erhaltenen Azetate abhüngt) filtriert, der Niederschlag mit heiBem, sehr schwach ammonhültigem Wasser so lange gewaschen, bis die Waschwüsser keine Reaktion auf C1-ion mehr geben. Der ausgewaschene Niederschlag wird am Filter getrocknet in einen gewogenen Platintiegel gebracht usw. Der zweite Teil der Lösung dient zar Bestimmung des .: Bisens; zu diesem Zwecke kann man entweder die Sesguioxyde, (wie oben angegeben) mit Ammoniak fállen (ein Überschu8 von Ammoniak ist in diesem Falle nicht nachteilig) und nach erfolgtem Auswaschen des Niederschlags mit heiBem ammoniakhültigem Wasser (bis zur Entfernung des Chlors) diesen in einem 200—250 em? fassenden MeBkolben in heiBer 590 Schwefelsüure lösen ; oder was beguemer ist, die Gesamtmenge der Lösung in einer Porzellan- schale unter Hinzufügen von Schwefelsüure, bis zur Verjagung der Salzsáure eindampfen (die Flüssigkeit mit Wasser verdünnen und nochmals eindampfen). und in einen MeBkolben übertragen. Zu der auf diese oder jene Weise erhaltenen Eisensulfatlösung fügt man noch (5—10 cm? konzentr.) Scehwefelsüure hinzu und verdünnt dann mit destilliertem Wasser bis der MeBkolben zur Hülfte voll ist. Nun reduziert man das Ferrisulfat mit Zink zu Ferrosulfat, versechliebt wührend dieser Operation den Kolben mit einem Kautschukstopfen mit ein- gesetztem Bunsenventil, gibt ein Stückehen Platindraht dazu und erwármt. Nach beendigter Reduktion (ein Tropfen der Flüssigkeit fürbt sich mit Rhodan kaliumlösung nicht mehr rot) und erfolgter Lösung des Zinks gibt man zur Flüssigkeit im Kolben etwas Sechwefelsüure, füllt mit Wasser bis zur Marke auf, versehlieBt den Kolben, mischt gut durch und entnimmt mit einer Pipette eine bestimmte Menge der Lösung, lüBt sie in ein Becherglas flieBen und titriert mit Kaliumpermanganatlösung von bekanntem Gehalte. Wir ver- wenden gewöhnlich eine Lösung, von welcher 1 cm? beilüufg 5 mg Fe,O, entspricht. (Im Liter einer solchen Lösung sind bei 2 g KMnO, enthalten ; sie ist annühernd 0705 normal.) 2 Bestimmung des Aluminiums. Das Aluminium wird als Oxyd aus der Differenz der Summe der Sesguioxyde -4- Phosphorsüure und der Menge des Hisenoxyds -- Phosphorsáure berechnet. ; 3. Bestimmung des Mangans. Im Filtrate, welches bei der Ab- scheidung der Sesguioxyde erhalten wurde, wird vor allem das Mangan be- 612 KONSTANTIN GEDROIZ stimmt. Die Flüssigkeit wird auf ein mögliehst kleines Volum eingedampft. Fallen hiebei noch einige Flocken Fe(OH,) 3 ALHO, aus, so filtriert man, wüscht, glüht. wvügt und zühlt die Hülfte des Gewichtes zu der Menge Al,0,--Fe,05- P, 0.. Zum neutralen oder schwach sauren Filtrat gieBen wir Bromwasser (ca 10 Tropfen) bis zur deutlichen Gelbfárbung und erwármen die Flüssigkeit am siedenden Wasserbade bis zum Erscheinen der Mangansuperoxydfiocken und Entfárbung der Flüssigkeit. Den Niederschlag lüBt man absitzen, filtriert durch ein kleines asche- freies Filter und wüscht mit heiBem Wasser.! In Anbetracht etwaiger un- vollstándiger Ausfállang wird dem Filtrat nochmals Bromwasser hinzu- gefügt und weiter wie vorher vorgegangen. Wenn die Menge des Niederschlags wie dies bei Böden gewöhnlich der Fall ist, nicht groB ist, übertrügt man ihn samt dem Filter in einen gewogenen Platintiegel, wáscht und überführt den Niederschlag durch Glühen in Mn,O, und wügt. Die gefundene Menge mit 0-93 mult. gibt den in der Bodenprobe enthaltenen Gehalt an Mn0O. Ist die Menge des erhaltenen Niedersehlages groB, so empfiehlt es sich denselben in MnCO, zu überführen, weil er gewöhnlich Alkalien enthült; man löst deshalb den Niederschlag am Filter in heiBer Salzsáure, dampft ein, nimmt den Rückstand in mögliechst wenig Wasser auf und füllt in der neutra- len Lösung das Mn mit Ammonkarbonat, erwürmt schwach, láBt 12 Stun- den an einem warmen Orte stehen, filtriert und wischt mit heiBem Wasser; das Filter samt Niederschlag übertrágt man in einen Platintiegel, verascht und glüht; der Rückstand wird als Mn.O, gewogen. Mit dieser nochmaligen Fállung vermeiden wir einerseits die Fehlerguelle, welche bei der ersten Aus- fállang in der. Vereinigung des Niederschlages durch die Alkalimetalle liegt, andererseits führen wir eine neue Fehlerguelle ein, da beim Glühen von Mangankarbonat neben Mn,O, auch noch Mn0O, entsteht. Deshalb ziehen wir mit Rücksicht auf den geringen Mangangehalt der Böden die einfache Füllung der doppelten vor. 4. Bestimmung des Kalks. Mit Rücksicht auf die schwere Lös- liehkeit des oxalsauren Magnesiums in alkalischen Flüssigkeiten und die Un- lösliehkeit des oxalsauren Kalks in schwacher Essigsüure, führen wir die Fül- lung des Kalks in schwach essigsaurer Lösung aus, indem wir das Filtrat vom Mn-Niedersechlage (entsprechend 10 g Boden) etwas eindampfen und es mittelst Ammoniak oder Essigsüure zur schwach sauren Reaktion bringen. Zur kochenden Flüssigkeit fügen wir eine kochende gesüttigte Lösung von Ammoniumoxalat,? lassen 4 Stunden an einem warmen Orte stehen und filtrieren dann, nachdem wir auf vollstándig erfolgte Fállung geprüft haben durch ein aschefreies Filter, waschen den Niedersehlag mit heiBem 1 Da sich das Filtrat beim Waschen mit reinem Wasser oft fürbt, wüscht man nur 1—2-mal mit reinem Wasser, dann mit schwach ammoniakhültigem Wasser. 2 Wenn man nicht mit siedenden Lösungen operiert, so erhült man einen Niederschlag, der leicht durchs Filter geht. ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 613 ammonoxalatháltigem Wasser! bis zum Verschwinden der Chlorreaktion im Waschwasser. Den Niederschlag samt Filter (feucht oder fast trocken) giebt man in einen Platintiegel, trocknet bei schwacher Flamme das Filter, ver- ascht und glüht dann 15—20 Min. (je nach der Stürke des Brenners) am Teeclu- oder Bartel-Brenner, indem man den Tiegel auf ein Dreieck zwischen zwei Tonmutffel stellt. Der Niederschlag wird gewogen und als CaO berechnet. 5. Bestimmung der Magnesia. Das eingeengte Filtrat vom Oxalatniedersechlage wird mit Ammoniak bis zur schwach alkalischen Reak- tion versetzt und dann mit Ammonium oder Natriumphosphat versetzt, dann noch 1s des Gesamtvolums an 1099-igen Ammoniak beigefügt und 24 Stunden stehen gelassen. Ein so langes Stehenlassen ist bei Gegenwart gröBerer Men- gen von Ammoniumoxalat unbedingt notwendig, weil es die Föllung des Magnesiumammonsalzes verzögert. Nach Ablauf dieser Zeit wird filtriert, der Niedersehlag von MgNHPO, am Filter gesammelt, mit 2:590 Ammoniaklösung gewaschen und dann weiter verfahren, wie bei der Bestimmung der Phos- phorsáure angegeben wurde. Die gefundene Menge Magnesiumpyrophosphat gibt multipliziert mit 0-36243 den Gehalt an MgO an. Bestimmung der Schwefelsüáure und der Alkalien. In 200 cm? der salzsauren Lösung (20 g Boden) wird vorerst die Schwefel- sáure bestimmt, dann die Alkalien. 1. Bestimmung der Schwefelsüure. Zur siedenden salzsauren Lösung fügt man kochende 1090 Baryumchloridlősung. Wenn kein Salzboden vorliegt, genügen zur Fállung einige Tropfen des Reaktivs, nach dem Hinzu- fügen desselben setzt man das Kochen unter fortwáhrendem Mischen der Flüs- sigkeit 15 Minuten fort. dann bedeckt man das Becherglas mit einer Glas- platte und láBt dasselbe auf dem heiBen Wasserbade 24 Stunden stehen. Wenn man kürzere Zeit stehen lübt, erreicht man bei einigen Boden- lösungen keine vollstándige Fállung. Nach Verlauf dieser Zeit prüft man auf vollkommene Füllung (indem man einen kleinen Teil der klaren Lösung im Probierglase zum Kochen erhitzt und einige Tropfen Chlorbaryumlösung dazu tráufelt) und filtriert durch ein dichtes aschefreies Filter (Nr. 589, Schl. u. Sch., Diam. 7 cm) wüseht mit heiBem Wasser aus, das mit Salzsüure an- gesüuert ist und trocknet oder übertrágt noch feucht in den Platintiegel, trocknet, glüht und wögt. 2. Bestimmung der Alkalien. Das Filtrat vom schwefelsauren Baryum wird in einer Porzellanschale zur Trockene eingedampft, der Rück- stand 12 Stunde auf dem Sandbade getrocknet; nach dem Erkalten fügt man eine geringe Menge Wasser und zerreibt den Rückstand mit einem Achatpistill, darauf ergüánzt man die Wassermenge auf beilüufig 200 em? und fügt Kalk- milch bis zum Hintreten deutlich alkalischer Reaktion hinzu (Kurkumapapier wird gebráunt). Die Schale wird nun mit einer Glasplatte bedeckt und eine Stunde am Wasserbade stehen gelassen (die alkalische Reaktion darf nicht 1 In 100 cm? heissen Wassers sind nach Richards 0-00145 g Kalziumoxalat löslich, in Ammoniumoxalathültigem Wasser ist das Kalziumoxalat unlöslich. 614 KONSTANTIN GEDROIZ versehwinden). Darnach filtriert man durch ein rasch filtrierendes Filter (Trichter 7—9 cm Diam., Papier Nr. 597 Schl. u. Sch.) und wüseht den Rück- stand so lange mit heibem Wasser, bis man 1—1-5 1 Filtrat gesammelt hat. Man engt nun das gesamte Filtrat in einer Porzellanschale bis auf ca. 200 cm? ein, fügt beiláufig 25 cm? einer 1090 mit Ammoniak versetzten Lö- sung von Ammonkarbonat hinzu und erwürmt, indem man die Schale mit einer Glasplatte bedeckt, hült eine halbe Stunde am Wasserbade, filtriert dann vom Kalziumkarbonat ab und wüseht mit heiBem gekochtem Wasser, dampft das Filtrat zur trockene ein und erhitzt, um die Ammonsalze zu entfernen. Den KRückstand löst man in möglichst wenig Wasser, filtriert und wáscht; wenn es notwendig erscheint, konzentriert man das Filtrat nochmals und führt die Kalkabscheidung nochmals durch. Das Filtrat wird dann nochmals zur Trockne eingedampft, die Ammonsalze verjagt, der Rückstand in wenig Wasser aufge- löst und filtriert. Wenn nach wiederholtem Hinzufügen von Ammonkarbonat auch nur die geringste Trübung entsteht, muB man die Fállung wiederholen, wenn auch nach dem drittmaligen Zufügen von Ammonkarbonat eine Trübung entsteht mub5 man die Fállung zum viertenmale vornehmen; gewöhnlich genügt drei- fache Füllung. Der eingedampfte Trockenrückstand des letzten Filtrats wird nach vollstándigem Verjagen der Ammonsalze in wenig Wasser gelöst, die Lösung in einer kleinen Porzellanschale mit Salzsüure erwürmt, um die Alkali- karbonate in Chloride zu überführen. Wir führen diese Reaktion absichtlich in Porzellanschálehen und nicht in der Platinschale durch, u. zw. aus folgen- den Gründen. Bei der Herstellung der salzsauren Lösung wird die Salpeter- süure nicht immer vollstüándig entfernt. Verbleiben von ihr auch nur Spuren, so kann bei Überführung der Karbonate in Chloride in der Platinschale sich etwas Platinchlorid bilden. Nachdem die letzten Anteile Salpetersüure aus der Lösung schwer zu entfernen sind, empfehlen wir die Überführung in Chloride im Porzellanschülehen durchzuführen und die Operation (3—5-mal) zu wieder- holen, indem man nach jedesmaligem Hinzufügen von Salzsáure bis zur Trockne eindampft. j Die in der Porzellanschale gesammelten Chloride der Alkalien werden nun mit möglichst wenig Wasser in eine gewogene Platinschale gespült, ein- gedampft und nach Bedeckung mit einem Uhrelase im Trockenschrank ca. 2 Stunden bei 1309 getrocknet, danach über freier Flamme fast bis zur be- ginnenden dunklen Rotglut (nie bis zur hellen Rotglut) bis zum Aufhören des Knisterns erhitzt, im Exsikkator erkalten gelassen und gewogen, und in dieser Weise die Menge der vorhandenen Alkalichloride bestimmt. Zur Bestimmung des Kali übertrágt man die Chloride mit möglichst wenig Wasser in ein Por- zellanschülchen und fügt dazu (im geringen Überschusse) eine Lösung von Platinchlorwasserstoffsáure, welche 1090 kristallisiertes Platinchlorid PCI,-4- 8Sag) enthált. Die Menge des hinzuzufügenden Reaktivs bestimmen wir wie folgt: Wir nehmen an, dab das vorliegende Gemenge der Alkalichloride nur Chlornatrium enthált, und berechnen nach der erhaltenen Gewichtsmenge die entsprechende ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 615 Menge Platinchlorid, d. h. wir multiplizieren das erhaltene Gewicht der Alkali- chloride mit 41 und mit 10 und erhalten so die Anzahl cm? der Platinchlorwasser- stofflösung oben angegebener Konzentration. Bei Analysen von salzarmen Böden genügt die so berechnete Menge des Reaktivs zur Überführung der Alkaliehloride in Chlorplatinate, weil die Menge des Kali in ihnen die Menge des Natrons übertrifft. Bei Salzböden jedoch, die reich an Natronsalzen sind und gewöhnlich mehr Natron- als Kalisalze enthalten, wird man in einigen Füllen die Menge des zuzufügenden Reaktivs vergrölern. Wenn das (Gresamt- gewicht der Alkalichloride 0-1 g übersteigt. dann nehmen wir zur Überfüh- rung in die Chlorplatinate nur einen Teil, der beilüufig 0-1 g ausmacht, in- dem wir die Alkalichloride in einen MeBeylinder von 100 cm? übertragen und mittelst einer Bürette den berechneten Teil abnehmen. Die Porzellanschale mit der Lösung der Alkalichloride und der hinzu- gefügten Platinchlorwasserstoffsüure setzen wir auf ein fast kocbendes Wasserbad und dampfen den Inhalt bis zur Syrupdicke ein. Nach dem Erkalten des Gemisches von Kalium- und Natriumplatinchlorid entfernen wir das Natrium- platinechlorid, indem wir über das kalte Gemisch 8090 Alkohol gieBen und 15 Minuten einwirken lassen unter hüufigem Umrühren und Zerreiben der Kristalle. War genügend Platinchlorwasserstoffsüure hinzugefügit, so erscheint die Lösung intensiv gelb gefárbt; schwache Fárbung zeigt an, da8 die Menge des zugefügten Reaktivs ungenügend war. In diesem Falle fügt man noch vom Reaktiv hinzu, süuert mit Salzsüure an und dampfít wieder bis zur Sirupdicke ein. Nach 15 Minuten Stehen filtriert man die Flüssigkeit dureh ein kleines Filter, indem man den Niederschlag so viel als möglieh in der Schale zurück- hült, ihn mit 8090 Alkohol wáseht und dureh Dekantieren vom Waschwasser trennt. Das Waschen wird fortgesetzt, bis die Waschwüsser farblos filtrieren. Der ausgewaschene Niedersehlag wird nach dem Verdunsten des Spiritus in heibBem Wasser gelöst. Wir stellen zu diesem Zwecke unter den Trichter, durch welchen filtriert wurde, eine gewogene Platinschale und gieBen nun über den Niederschlag in der Porzellanschale eine kleine Menge heiben Wassers, setzen die Porzellanschale auf ein Luftbad und erwármen mit kleiner Flamme (nicht bis zum Sieden), hierauf gieBen wir die erhaltene Lösung auf das Filter, indem wir den eventuell noch vorhandenen Niederschlag in der Schale zurückbehal- ten, um ihn von neuem mit einer kleinen Menge heilen Wassers zu lösen usw. bis zur vollstándigen Lösung des Kaliumplatinehlorids. Auf diese Weise láBt sich die Gesamtmenge des Chlorplatinats in einer verhültnismáBig kleinen Menge Wasser lösen (30—40 em?9). Die Lösung des Kaliumplatinehlorids wird in der Platinschale auf einem schwach siedenden Wasserbade zur Trockene eingedampft, der Rückstand im Trockenkasten (2 Stunden) bei 1309 getrocknet und dann gewogen. Multipliziert man die erhaltene Menge des Kaliumplatin- chlorids mit 0-19411, so erhült man die Menge K,O, welche in der genom- menen Bodenprobe enthalten war. Um die Menge des im Boden enthalten Na.O zu bestimmen, berechnet man die dem Kaliumplatinchlorid entsprechende Menge KCI durch Multipli- kation mit 0-30712 und rechnet daraus (falls zur Kalibestimmung nur ein 616 KONSTANTIN GEDROIZ Teil der Alkalichloride genommen wurde) den Gesamtgehalt an KCI. Die so erhaltene Menge KCIl zieht man vom Gesamtgewichte der Alkalichloride ab. Die Differenz ergibt die Menge Chlornatrium, woraus man durch Multiplika- tion mit 0-53076 die in der genommenen Bodenprobe enthaltene Menge Na,0 berechnen kann. 1 C) Analyse des nach der Behandlung mit Salzsüure zurüekgebliebenen Bodenrückstandes. In dem in den luft- trockenen Zustand überführten Rückstand des Bodens, nach dessen Behandlung mit Salzsáure (siehe Seite 606) bestimmen wir 1. den Glührückstand und 2. die durch Einwirkung der Salzsáure aus den Bodensilikaten abgeschiedene Kieselsüure. 1. Bestimmung des Glührückstandes. 5 g des Bodenrücek- standes werden in der Platinschale bis zur vollstándigen Entfernung der orga- nischen Stoffe erhitzt. Man beginnt mit kleiner Flamme und steigert die Hitze allmáhlieh, gegen Ende des Ausglühens bedeckt man die Schale mit einem Platindeckel. Der Glührückstand wird nach dem Erkaltem im Exsikkator ge- wogen, dann nochmals 10—15 Minuten geglüht und wieder gewogen. Falls beide Wágungen axicht übereinstimmen, wiederholt man das Ausglühen noch einmal. Das erhaltene Gewicht des Glührückstandes wird zuerst auf den Gesamtsalzsáurerückstand und dann auf 100 g ursprünglichen Boden umgerech- net (d. h. wenn man zur Bereitung des HCI-Auszuges 50 g Boden verwendet hat, multipliziert man mit 2 und in dieser Weise ist der Gehalt des Bodens an Mineralbestandteilen, die in HCl unlöslich sind, bestimmt. 2. Bestimmung des Kieselsüure, welche durch Salzsáure aus den im Boden vorhandenen Silikaten ausgeschieden wurde und in unlöslichen Zustand überging. Diese Kieselsüure wird dem Bodenrüeckstand durch Behand- lung desselben mit 1090 Sodalösung (sp. G. 1 106; 298-4 gy Na,CO, -- 10 ag. in 1000 cm? Lösung) entzogen. Wir verfahren zu diesem Zwecke wie folet: 5 g des lufttrockenen nach der Behandlung mit HCI übriggebliebenen Boden- rückstandes werden in einer Platin- oder Silbersehale!i mit 100 em? 1099 Sodalösung übergossen und 10 Stunden am kochenden Wasserbade unter oft- maligem Umrühren mit einem Platinspatel erwürmt. Die Schale wird mit einer Glasplatte bedeckt und das verdampfte Wasser von Zeit zu Zeit ergünzt. Nach Ablauf der 10 Stunden filtriert man die heiBe Flüssigkeit durch einen rasch filtrierenden Trichter mit aschefreiem Filter (9 cm Dm.; No. 589, Schl. u. Sch.) indem man Sorge trügt, da8B vom Bodenrückstand selbst womöglieh nichts auf das Filter gelangt, in einen gerüumigen Becher (beilüufig 1 1 In- halt), in welchen man vorláufig ca. 250 cm? 5909 Salzsüure gieGt; wührend der Filtration bleibt das Becherglas mit einer Glasplatte bedeckt. Der Rückstand wird in der Schale zwei Male mit heiBem Wasser ge waschen und die Waschflüssigkeit ohne den Bodensatz auf das Filter gebracht. 1 Der Auszug mit Sodalösung muB8 in einer Platin- oder Silberschale erfol- gen und keinesfalls in einer Porzellanschale, weil die Sodalösung aus der Porzellan- schale bestimmt S7O, lösen würde. ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 617 Bei dieser Art der Filtration erfolgt die Überführung der Karbonate in Chlo- ride allmáhlieh und wird die langwierige unliebsame Arbeit der Ánsüuerung des sodahültigen Filtrats mit Salzsáure und auch die direkte Berührung der heiBen Sodalösung mit den Glaswünden vermieden. Nach vollendetem Aus- waschen wird das Filter samt dem darin befindliehen Teile des Bodenrück- standes in die Platinschale zurückgegeben. mit dem Platinspatel zerrührt und dann nochmals fünf Stunden mit 50 cm? der 10906 Sodalösung am kochenden Wasserbade ausgezogen. Nach Ablauf dieser Zeit filtriert man die Lösung mit Hilfe desselben Trichters durch ein ebensolches Filter in das früher schon benützte Becherglas, übertrügt auch den Bodenrückstand auf das Filter und wüscht ihn zuerst wiederholt mit heilem Wasser und dann, um das Durch- laufen der feinsten Bodenteilehen zu vermeiden, mit einer heiBen verdinnten Lösung von Ammonnitrat. Im 6 Filtrate bestimmt man die Kieselsüure, wobei man den Inhalt des Becherglases vorerst zur Entfernung der Kohlensüure krüftig durchmiseht, mit Lakmus prüft und falls die Flüssigkeit nicht genügend sauer reagiert, noch Salzsüure hinzufügt (250 cm? 590 Salzsáure genügen voll- stündig zum Austreiben der Kohlensüure aus 15 gy Na,CO9 und erteilen der Lösung eine stark saure Reaktion). Die stark saure Lösung mit dem flockig ausgefüllten S-0,-Niederschlage wird in eine gerüumige Porzellanschale über- tragen (18—19 cm Dm.) und am Wasserbade eingedampfít ; das kristallisierende NaCl hat die Neigung, an den Wünden der Schale emporzusteigen ; man kann dem vorbeugen durch Wahl einer gerüumigen Schale, stetes Umrühren der conc. Flüssigkeit oder HBinreiben des KRandes der Schale mit reiner Vaseline. Letztere MaBregel führt nicht immer zum Ziele. Zur Überführung der Si 0, in die unlösliche Form wird der trockene Rückstand in der Porzellanschale auf dem Sandbade (nicht unter 1309) beilüufig eine Stunde lang erhitzt, dann mit verd. Salzsáure befeuchtet, nochmals abgedampft und am Sandbade eine halbe Stunde erhitzt. Nun wird mit destill. Wasser das NaCl gelöst und von der Kiselsüure abfiltriert ( Filter No. 589.), 9 cm Dm. und mit heiBem dest. Wasser bis zum Verschwinden der CI-Reaktion gewaschen. Das nasse oder trockene Filter mit der Sz0, wird im Platintiegel verglüht und dann gewogen. Die erhaltene Menge Kieselsüure wird vorerst auf die (Gesamtmenge des nach der Behand- lung mit Salzsáure zurückgebliebenen Bodenrückstandes umgerechnet und dann auf 100 g ursprünglichen Bodens (d. h. wenn zur Bereitung der salzsauren Lösung 50 g Boden genommen wurden, durch Multiplikation mit 2). Neben dieser direkten Bestimmung der Kieselsüure im Bodenrückstande führen wir gewöhnlieh zur Kontrolle eine Differenzbestimmung aus, indem wir den auf dem Filter gesammelten Rückstand nach der Behandlung mit Soda samt dem Filter in eine Platinschale oder einen Platintiegel überführen und bis zur vollstándigen Entfernung der org. Substanzen glühen. Die Menge dieses Glührückstandes, welche 100 g des zuerst genommenen trockenen Bodens entspricht, gibt den Prozentgehalt des Bodens an den in 1090 Salzsáure und 1090 Soda unlösliehen Mineralbestandteilen an. Zieht man diese Zahl von dem früher (Seite 616) bestimmten 90-Gehaltes des Bodens an Mineralbestandteilen, die in 1090 Salzsáure unlösliceh sind, ab, so erhült man die Menge der in Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 41 618 KONSTANTIN GEDROIZ 1090 Soda lösliehen Kieselsüure durch cDifferenzv. Die auf diese Art erhaltene Menge Kieselsüure ist stets etwas gröBer als die direkt bestimmte, weil die Sodalösung auBer der Kieselsüure auch unbedeutende Mengen von Basen in Lösung bringt. III. ABTEILUNG. Pauschalanalyse des Bodens. Bestimmung des Gesamt-Glühverlustes und der Gesamt- menge der Mineralbestandteile. 5 g lufttrockener Boden wird in einer Platin- schale geglüht, wáhrend des Glühens wird der Boden mit einem Platinstábchen von Zeit zu Zeit durchgemischt. Man beginnt mit kleiner Flamme und verstürkt vorsichtig die Flamme unter der Schale. Sobald alles Organische verbrannt ist, wird die Schale erkalten gelassen, dann mit dem Platinstábchen der Inhalt umgerührt, die auf dem Stábchen haftenden Körner mit einem Pinsel in die Schale zu- rückgeführt und wieder ca. 10 Minuten lang stark geglüht. Nach dem Glühen wird die Schale in einem FExsikkator erkalten gelassen und gewogen. Da der geglühte Boden üusserst higroskopiseh ist, so genügt ein einmaliges Ab- wágen nicht. man mub das Glühen und Abwüágen wiederholen. Den so erhal- tenen Gewichtsverlust multipliziert man mit 20, bringt das im lufttrockenen Boden vorhandene hygroskopische Wasser in Abzug und das Resultat rechnet man auf Prozente um, indem man dasselbe mit dem Faktor 100 :(100—4A) mul- tipliziert, wobei A den Prozentgehalt an Feuchtigkeit des lufttrocekenen Bodens bedeutet. Das so erhaltene Resultat gibt den Glühverlust des trockenen Bodens in Prozenten an. Wenn man nun diese GröBe von der Zahl 100 subtrahiert, so erhült man den Mineralgehalt des Bodens in Prozenten ausgedrückt. Wenn der Boden kohlensaure Erdalkalien. Bikarbonate und Chloride der Alkalien enthált, so sind durch Verflüchtigung der Kohlensüure und der Chloride bei der Veraschung Verluste bedingt. Der Glühverlust ist somit immer gröber als der Wirklichkeit entsprechend und der Zahlenwert der Mineral- bestandteile folglich kleiner. In solchen Füllen, wo ein Fehlen durch die Ver- flüchtigung der Kohlensüure aus Karbonaten entstehen würde. kann man diesen auf folgende Weise umgehen. Der geglühte Boden wird nach seiner Erkaltung mit einer Lösung von kohlensaurem Ammoniak angefeuchtet und im Trocken- schranke bei einer Temperatur von 150? C. bis zam stündigem Gewicht getrocknet.! 1 In manchen Füllen stimmen die Resultate auch bei ganz gleichen Opera- tionen nicht überein. Einesteils gibt es Böden, in welchen man die beim Glühen verflüchtigte Kohlensüure durch kohlensaures Ammoniak nicht zu restituieren im- stande ist, andernteils binden wieder andere Böden das kohlensaure Ammoniak so kráftig, da8 auch ein lingeres Trocknen bei 1509 C. es nicht zu verflüchtigen imstande ist. In beiden Füllen ist es geraten, den Boden bis zur völligen Verflüchtigung der Kohblensüure zu erhitzen, bis die kohlensauren Salze zersetzt und die Kohlensüure ausgetrieben wurde. (Ein Teclu-Gasbrenner oder eine BaRrELsche Spiritus- oder Benzinlampe kann zu diesem Zwecke verwendet werden.) Zu dem so erhaltenen Wert des Glühverlustes mu8 dann der Kohlensüuregehalt des Bodens, welcher auf andere Weise bestimmt wurde, zugezühlt werden. ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 619 Mit dem Fehler, welcher durch die Verflüchtigung der Chloride entsteht, müs- sen wir uns zufrieden geben, dieser Fehler ist übrigens immer so gering, dab erdie Daten der Analyse kaum merklich ündern würde. Est ist üblich, den Glühverlust auch aus der Bodenprobe zu bestimmen, welche bei der Humusbestimmung nach Gusravson in Sauerstoffstrom in der Verbrennungsröhre verascht wird. Dieses Verfahren ist aber immer ungenau, da der geglühte Boden üuBerst hygroskopisch ist und sich daher nach dem Glühen schon in der Röhre und wührend wirihn aus dem Verbrennungsrohr herausziehen und auf die Wage bringen mit Feuchtigkeit vollsaugt. Die Bestimmung der Kohlensüure. Diese Bestimmung wird bei uns nach der gewöhnlichen Methode ausgeführt, nüámlieh die Kohlensüure der Karbonate wird mit 1090-Salzsáure ausgetrieben und in einem Kaliapparat in 5099-Kalilauge aufgefangen. Zur Bestimmung werden je nach dem Gehalt an Karbonaten 2—10 g Boden abgewogen. Bevor wir den Boden im Kolben mit Salzsáure behandeln, muB er mit destilliertem Wasser übergossen werden und lasse man eine Stunde lang reine kohlensüurefreie Luft durchziehen, damit die vom Boden mechanisch absorbierte Kohlensüure ausgetrieben werde. Erst nach dieser Operation verbinden wir den Kolben mit dem Kaliapparat und gieBen die Salzsáure auf den Boden. Stellt sich bei der Bestimmung heraus, da8B im Boden weniger als 070590 Kohlensüure enthalten ist, so nehmen wir an, daB in diesem Boden keine Karbonate vorhanden sind. Die kleinen Men- gen von Kohlensüure, die sich in diesem Falle so entwickelt haben, stammen entweder aus den organischen Stoffen, die durch die Salzsáure zersetzt worden sind, oder ist es ein Fehler der durch die Ungenauigkeit der Methode be- dingt wird. Die Bestimmung des Stickstoffes. Aus der Bodenprobe, welche zur Bestimmung des Humuses und des Stiekstoffes verwendet werden soll, müssen alle Wurzelreste und andere organische Stoffe unter einem Ver- gröBerungsglase mittelst einer Pinzette herausgelesen werden. Zur Bestimmung des Stickstoffes wágen wir je nach dem gröBeren oder geringeren Stiekstoff- gehalt 5—20 g ab. Das abzuwügende Bodenguantum muB so gewüáhlt wer- den, daB die in dem Auffanggefab befindliche "10 Normal-Schwefelsüure (in dem Kolben sind 40—25 cm? 110 Norm. H,SO, enthalten) wenigstens 5 cm? und nicht mehr als 25 cm? Ammoniak bei 40 cm? im AuffanggefabB zu absor- bieren habe oder auf 15 cm? Ammoniak bei 25 cm? HSO, im AuffanggefáBb. Die Bodenprobe wird in einer Porzellan- oder Nickelschale abgewogen und mittelst eines aus feinem Platindraht verfertigten Pinsels in den Kyeldahlkolben gekehrt. (Haarpinsel ist nicht zu verwenden, da aus diesem wührend des (Ge- brauches leicht mit dem Boden ein Haar in den Kolben gelangen kann.) Hierauf gieBen wir in den Kolben 25 cm? konzentrierte Schwefelsüure.! Die 1 Selbstverstündlieh darf die verwendete Sehwefelsüure keine Stickstoff- verbindungen enthalten. Da jedoch eine solche Sehwefelsüure bei uns schwer zu beschaffen ist, so verfahren wir bei den Stickstoffbestinmungen immer in folgender "Weise. Wir bestimmen den Stickstoffgehalt der Schwefelsáure in 25 cm? und be- 41" 620 KONSTANTIN GEDROIZ Süure soll in den Kolben in der Weise eingegossen werden, dab sie an den Winden abílieBend, die hier haftenden Körnchen in den Kolben spült. Nach- dem wir noch 2—3 Tropfen Ouecksilber zugegeben und die Masse gut ver- mischt haben, stellen wir den Kolben für 2—3 Stunden an einem warmen Ort zur Ruhe. Nach Verlauf dieser Zeit kann mit dem Erhitzen begonnen werden, welche Operation unter der Kapelle ausgeführt wird. Soll die Verbrennung so- gleich nach der Zugabe der Süure ausgeführt werden, so empfiehlt sich sehr vor- sichtig erst mit kleiner Flamme zu erhitzen. Da die Flüssigkeit beim Erhitzen stark schüáumt, ist darauf zu achten, dab der Schaum nicht herausspritzt. (Wenn ein einfaches Schütteln des Kolbens nicht genügt, so gieBen wir einige Tropfen Alkohol oder Áther hinzu.) Sobald die Flüssigkeit zu schüáumen auf- gehört hat, vergröbert man die Flamme und erhitzt so lange, bis die Lösung klar und vollstándig farblos geworden ist. Nachdem nun auf diese Weise die Stickstoffverbindungen des Bodens in schwefelsaures Aramoniak (und teilweise Amidverbindungen — (HgN.H,), . 50, ) überführt worden sind, lassen wir den Kolben erkalten und sehreiten zur Abdestillation des Amnioniaks.! Als Auffanggefab des Destillierapparates können wir einen IERLENMAYER- Kolben oder einen gewöhnlichen Kochkolben von 250 cm? Inhalt verwenden, in welchen (25—40 cm?) genau abgemessene Menge von V10 Norm. Schwefel- süure gefüllt wird. Die Spitze des Destillationsrohres taucht in die Flüssigkeit. Als Destillationskolben verwendet man am besten einen Kochkolben von 3/7—1 1 Imhalt. Im diesen füllt man ca. 100 cm? destilliertes Wasser, dann die sehwefelsaure Lösung aus dem Kyeldahlkolben, welch letzterer noch mit wenig Wasser sorgfáltig auszuspülen ist. Hiernach setzt man 80 cm? salpeterfreie Natronlauge ? (500 g Natron auf 11 Wasser), dann einige feine Körnchen Zink zu und verbindet rasch mit dem Destillationsrohr und beginnt mit der Destil- lation.? wahren die Sure in einem Glase mit gut eingeschliffenem Glasstöpsel in einem Raume, wohin keine Ammoniakdümpfe gelangen können. Bei der Berechnung wer- den dem verbrauchten Süáureguantum entsprechende Stickstoffmengen in Abzug gebracht. 1 Sollte die Destillation nicht unmittelbar nach der Verbrennung ausgeführt werden, so muB die Lösung so aufbewahrt werden, da8 zu ihr keine Ammoniakgase gelangen können. Zu diesem Zwecke bringen wir die Kolben in eine Porzellanschale und stellen die letztere unter eine Glasglocke über konzentrierte Schwefelsüure. 2 Die Natronlauge soll ebenfalls ammoniakífrei sein. Von ihrer Reinheit können wir uns auf folgender Weise überzeugen : 10 cm? Natronlauge werden mit verdünnter Sehwefelsáure und einigen Tropfen Indigo versetzt. (Indigo-Lösung: 2-5 g Java- Imdigo löst man langsam in kleinen Portionen unter fortwührendem Mischen und Abkühlen in so viel konzentrierter Schwefelsüure, da8 auf 1 Teil Indigo 6 Teile Süure entfallen. Die so bereitete Lösung verdünnt man auf 300 cm8.) Ist in der Natron- lauge kein Ammoniak enthalten, so behült die Mischung nach löngerem Stehen ihre blaue Farbe; bei Gegenwart von Ammoniak entfürbt sie sich. In diesem Falle muB pie Lauge gut ausgekocht werden. 3 Wenn wir die Natronlauge zu der im Destillationskolben befindlichen sehwefel- ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 621 Die Dauer der Destillation, sowie die Menge der zur Destillation ver- wendeten Flüssigkeit hüngt immer von der Konstruktion des Apparates ab und muss für jeden Apparat erst bestimmt werden. Nach Beendigung der Operation heben wir die Spitze des Destillations- rohres aus der Süure, spülen es mit Wasser ab und titrieren nach erfolgter Abkühlung die Süure mit "10 Norm. Barytlauge. Als Indikator verwenden wir Lakmoid,! Kongo? und Rosolsáure,? Wenn wir mit !10 Barytlauge die Menge der Süure bestimmt haben, welche noch nach Bindung des abdestillierten Ammoniakes übriggeblieben ist, diese von der (Gesamtmenge, welche in das Auffanggefáb gefüllt wurde, substrahieren, diese Zahl mit dem Faktor der auf Stickstoft eingestellten Sehwefelsüure multiplizieren, so erhalten wir die im Boden enthaltene Menge Stickstoffes in Grammen. Methode der Humusbestimmung im Boden nach Gus- Travson, Das Prinzip der Methode zur Humusbestimmung beruht darauf, den Koblenstoff der Humussubstanzen in Kohlensüure überzuführen und diese zu bestimmen. Man nimmt dabei an, daB der Kohlenstoffgehalt der Humus- substanzen rund 5890 betrügt. Die Menge des Humus (c) findet man aus der Proportion x:a — 100:58 (wobei a die gefundene Menge Kohlenstofis bedeutet, 100 FE ziert. Man kann die Oxydation des Humus auf nassem oder auf trockenem Wege vornehmen. Der erste Weg wurde von KwnopP vorgeschlagen. Man nimmt hierzu 5 g lufttrockenen Boden und oxydiert im Kolben mit Hilfe von Chrom- süureanhydrit oder gewöhnlich mit einer Mischung von Sehwefelsüure und Kaliumbichromat ; der Kohlenstoff des Humus wird in Kohlendioxyd überführt und dieses dann getrocknet und gewogen. Vor dieser Operation mub6 die in Form von Karbonaten im Boden vorhandene Kohlensüure entfernt werden ; man übergie8t deshalb die Bodenprobe im Kolben mit Sehwefelsáure und verdrángt die entwickelte Kohlensüure durch Hinleiten von kohlensüurefreier Luft, darauf verbindet man den Kolben mit den Trocken- und AbsorptionsgefáBen, dann oder wenn man die gefundene Menge Kohlenstoff mit — 1724. multipli- sauren Lösung gieBen, so halten wir den Kolben in der linken Hand geneigt und lassen die Lauge an der Wand desselben niederrinnen, die Lauge bleibt unter der Schwefelsüure, ein Verlust an Ammoniak kann somit nicht entstehen. Nach Zugabe der Natronlauge soll sofort der Zinkstaub zugesetzt werden und nachdem dies ge- sechehen, stellen wir erst den Kolben gerade und verbinden ihn rasch mit dem Destillationsrohre. 1 Der küufliche Lakmoid ist oft nicht rein, je reiner, desto löslieher in heiBem "Wasser, ist somit die Lösung eines Lakmoides in heiBem Wasser nicht dunkel- blau, so ist das Práparat nicht verwendbar. Die Lösung wird bereitet indem wir S g feingeriebenes Lakmoid mit 100 cm? 2099 Alkohol enthaltendem Wasser über- gieBen, erwármen und nach Erkalten filtrieren, zuletzt mit demselben Ouantum Alkohol abs. versetzen. 2 1/2 9 Kongo wird in 90 cm? Wasser gelöst und 10 cm? (9690) hinzugefügt. 3 192 g Rosolsüure wird in 50 em? Alkohol gelöst und der Lösung 50 em? Wasser hinzugefügt. 622 KONSTANTIN GEDROIZ fügt man KCroO. zu und erwármt am Wasserbade. Nach beendeter Oxyda- tion leitet man durch den Apparat (mit Hilfe eines Aspirators) kohlensüure- freie Luft. Die Untersuchungen von WaRrxGros, Pick und auch DLoGEs haben be- wiesen, dab die nach der Ksorppschen Chromsüure-Methode erhaltenen Resultate der Kohlenstoftbestimmungen nicht befriedigend sind. Hült man sich an die Vorsehriften von Wonrr, so erhüált man immer weniger Kohlenstoff als bei vergleiehenden Kohlenstoffbestimmungen mittelst organ. Elementaranalyse. Das Defizit an Kohlenstoff ist nieht so gering, dab man es vernachlássigen könnte. Aus den Analysen von WaRrxcrox und LoGEs und auch den meinigen geht hervor, dab sich in vielen Füllen bis ein Viertel des im Boden als Humus enthaltenen Kohlenstoffes der Bestimmung entzieht, was seinen Grund darin hat, daB nicht der gesamte Kohlenstoff der organischen Substanzen durch Chromsüure in Kohlensüure überführt wird. S0 wurde z. B. gefunden (LoGEs), dab in dem Oxydationsgemisch Oxalsáure unzersetzt bleibt. Da auch die übrigen Versuche, die Humussubstanzen mit andern Oxydationsmitteln zu behandeln, z. B. mit KMnO, keinen Erfolg hatten, blieb nichts übrig, als die Anwen- dung der Methoden der organ. FElementar-Analyse. Obwohl der Gang der organ. Elementar-Analyse in seiner Anwendung auf Humusbestimmung dadurech vereinfacht war, dab nur der Kohlenstotf bestimmt zu werden brauchte, wich man dieser Art der Bestimmung trotzdem aus, weil man zur Ausführung von organ. Elementar-Analysen besonders konstruierter Öfen bedurfte, die eine besondere Auístellung erforderten, viel Gas konsumierten etce., so, dab viele agrikultur- ehemische Laboratorien ohne Gasinstallation entweder zum Lixprcsehen Kohlen- ofen zurückgreifen muBten, oder es vorzogen, trotz ihrer Ungenauigkeit, die KworrPsche Methode beizubehalten. Es galt nun die Frage zu lösen, ob sich die Bestimmung des Kohlen- stofts in den Böden durch Verbrennung so weit vereinfachen lübt, dab sie in derartigen Laboratorien ebenso beguem, wie die Ksoppsche Methode ausgeführt werden kann. Viele diesbezügliehe Untersuchungen bewiesen, dab es zur voll- stándigen Verbrennung des Humus im Boden keiner besonderen Öfen für die organ. Elementar-Analyse bedarf, sondern dab zur Erreichung des angestrebten Zieles zweier BERZzELIus- oder anderer Gaslampen bedarf.! Der von mir zur Bestimmung des Kohlenstoffes in Böden angewendete Apparat ist wie folgt zusammengesetzt. Man wühlt ein schwer schmelzbares, ca. 50 em langes Glas- rohr von einer derartigen inneren Weite, dab man ein Platinschiffehen für 5 g Boden in dasselbe leicht einführen kann. In den vorderen Teil der Röhre füllt man zwischen zwei Asbestpropfen gekörntes oder schuppiges Kupferoxyd (erhalten durch Ausglühen von Kupferfolien an der Luft) auf die Lünge von 10 cm. Diesen Teil des Rohres umwindet man von auBen doppelt mit einem Kupferdrahtnetz, welches mit Kupferdraht festgehalten wird. Das Rohr wird in 1! Beguemer sind anstatt dem BERZELIus-Rundbrenner Schnittbrenner zu ver- wenden. ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 623 die horizontale Lage gebracht und mit dem rückwürtigen Ende an ein Stativ derart festgeklemmt, dab man die BERZELIus- oder anderweitigen Gaslampen darunter stellen kann. Um dem Verbrennungsrohr eine sichere Auflagerung zu geben, wird das vordere Ende mit einem Gabelstativ gestutzt. Der nicht vom Drahtnetze umgebene Teil des Rohres wird in eine Kupferdrahtnetzrinne gelegt und mittelst Kork im Stativ befestigt. Das vordere Ende der Röhre wird mit einem GeErssrERschen Kaliapparat, der mit konz. H,SO, gefüllt ist, ver- bunden und dieser mit zwei Natronkalkröhren. Es empfiehlt sich vor den Kaliapparat (GEISSLER) ein Kugelglasrohr zum Sammeln des Wassers einzu- schalten. Durch die rückwürtige Öffnung des Rohres kann das Platinsehiffehen eingeführt werden, mit Hülfe eines Stöpsels, durch welchen ein Glasröhrehen geschoben wird, ist die Röhre verschlossen. Man sehlie8t nur einen Kali- apparat (zur leichteren Regulierung des Gasstromes) und darauf mit Natron- kalk gefüllte Röhren an, um durch dieselben Sanerstoff oder Luft in die Röhre treten zu lassen. Die Analyse selbst wird in folgender Weise ausgeführt: In dem Platin- sehiffehen werden 2—5 g lufttrockenen Bodens abgewogen, je nach der dem Aussehen des Bodens nach zu erwartenden Kohlensáuremenge. Das Platin- schiffehen wird in die Verbrennungsröhre bis zum Asbestpfropfen vorgeschoben und nun mit der Flamme des einen Brenners (oder Lampe) die Kupferoxyd- schichte zum Glühen gebracht, indem 6 zugleich das vordere Ende des Rohres mit dem GEISSLER-Ápparate in Verbindung gebracht und durch das Rohr (kohlensüurefreie) Luft oder Sauerstoft hindurehgeleitet wird. Nun wügt man die Absorptions- (Natronhalk-) Röhren, welche im obersten Teile der Fül- lung etwas Chlorkalzium enthalten, verbindet sie untereinander mit dem GEISSLER-Apparat und sehreitet zur Verbrennung der Substanz. Es ist am günstigsten die Verbrennung im Sauerstofistrome durchzuführen, es genügt aber auch Lutt, nur dauert die Analyse dann statt einer-, anderthalb Stunden. Nachdem die Kupferoxydschicht ins Glühen gebracht wurde, erhitzt man mit der zweiten Lampe den vorderen Teil des Schiffehens. Zu Beginn erwármt man das Schiffehen schwach; diese erste Periode muss um so lönger dauern, je humusreicher der Boden ist. Zuerst entweicht aus dem Boden hauptsüchlieh Wasser, welches sich auch allmáhlich in dem Kugelrohr vor dem GEISSLER- Apparat ansammelt. Manchmal sammeln sich Wassertropfen auch hinter dem Schiffehen in dem Verbrennungsrohr. Dieses Wasser ist leicht mit dem Sauerstoffstrome in den vorderen Teil des Rohres zu überführen, wenn man die betreffende Stelle mit einer kleinen Spirituslampe gelinde erwármt. Zum Schlusse dieser ersten Periode erscheinen die flüchtigen Zersetzungsprodukte des Humus. Nachdem man 15 bis 20 Minuten schwach erhitzt hat, vergrölBert man die Flamme, so daB sie nach einer halben Stunde (vom Beginn des Erwürmens gerechnet) das Verbrennungsrohr völlig umspült. Jetzt bedeckt man das Rohr auch von oben mit einer Rinne aus Kupferdrahtnetz und verschiebt den Brenner, ohne die Flamme zu verkleinern, langsam gegen das rückwürtige Ende des Schiffehens in dem MaBe als die Verbrennung des Humus vor sich geht. Man kann das Verbrennen des Humus leicht nach der Veründerung der 624 KONSTANTIN GEDROIZ Farbe des Bodens verfolgen. Nach Beendigung der Analyse und vollstándigem Erkalten der Natronkalkröhren leitet man behufs Überführung etwaiger Kohlen- süure in die Absorptionsröhren und Verdrángung des Sauerstofis einen Luft- strom durch den Apparat. Das Gelingen der Analyse hüngt hauptsüchlich von der ersten Periode des langsamen Erwármens ab. Wurde das langsame Erwármen mit Geduld vorgenommen, so dab sich die Zersetzungsprodukte des Humus langsam ent- wickelten und Zeit hatten sich mit Hilfe des Kupferoxyds zu oxydieren, so bleibt ungeachtet der kurzen Schicht Kupferoxyd die Sehwefelsüure des GEISSLER- Apparates farblos und das Wasser in der Kugelvorlage enthált keine organischen Verbindungen. Nach Beendigung einer Analyse braucht man nur die Natron- kalkröhren zu wügen und kann sofort eine zweite Analyse beginnen. Man zieht das Platinschiffehen heraus, in dessen Inhalt man keine Kohleteilehen bemerken darf und wügt es. Man erhült annöhernd in der Differenz zwischen dem (Ge- wichte vor und nach der Verbrennung unter Berücksichtigung der Hygrosko- pizitát dieselbe Zahl, die als Glühverlust gefunden wurde. Es werden spüter die Veründerungen, welche der Boden beim Ausbrennen der organ. Substanzen nach dieser Methode erleidet, noch besprochen werden. Die, wie besehrieben, vorbereitete und im Stativ befestigte Glasröhre kann sehr lange dienen. Wir haben z. B. in einem Rohr über 40 Analysen ausgeführt. Die Schwefelsáure im GEISSLER-Apparat ündere man nach drei, bis vier Analysen. Die Anwendung der Sehwefelsüure bezweckt nicht nur das Trocknen des CO,, Sauerstoffs oder der Luft vor ihrem Bintritt in die Natron- kalkröhren, sondern auch das Zurückhalten der Stickoxyde, welche sich beim Verbrennen der stickstoffhültigen Bodenbestandteile entwickeln. Die Verwen- dung der Sehwefelsüure wurde von WaRrxgrosx empfohlen. Schwefelsüure, welche bei Humusanalysen verwendet worden war, fárbt sich mit Diphenylaminsulphat intensiv blau. Um zu prüfen, ob sie Stickoxyde abgibt, wurde durch einen mit Sechwefelsüure gefüllten GEISSLER-Apparat, der bereits vier Analysen gedient hatte und mit einem gewogenen Natronkalkrohr verbunden war, eine Stunde lang kohlensüurefreie Luft durehgeleitet. Es konnte keine Zunahme des (Ge- wichtes der Natronkalkröhre gefunden werden. Daraus folgt, da8 auch die egröbten Stickoxydmengen, welche sich beim Glühen des Bodens bilden, von der Sehwefelsüure vollstündig zurückgehalten werden. Es muB noch erwáhnt werden, dab die bei der Verbrennung erhaltenen Kohlensöuremengen nicht ohne weiters als Humus gerechmet werden können, da ein Teil derselben eventuell auch aus Karbonaten stammen kann, welche in der Glühhitze Kohlensüure abgeben. Anderseits kann ein Teil der aus den organ. Substanzen entwickelten Kohlensüure im Platinschiffehen als (Alkali) Karbonat zurückbleiben. Es muB also in diesen Föüllen sowohl der Karbonat- gehalt des Bodens als auch der des ausgeglühten Bodenrückstandes (im Platin- sehiffchen) bestimmt werden. Bezeichmet man die Gewichtszunahme des Natron- kalkrohrs mit C, den Kohlensüuregehalt des Bodens mit a und jenen des Glührückstandes mit b, so ist der Kohlensüuregehalt D, welcher von den organ. Bodenbestandteilen herrührt, D— (€— a 7- b. ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE,. 625 Die Gesamtanalyse der Mineralbestandteile der Böden. (Bauschanalyse. ) Zur Gesamtanalyse der Mineralbestandteile wird der Boden gewöhnlich mit Fluorwasserstoffsáüure aufgeschlossen, und in dem Falle wenn die Bestim- mung der Kieselsüure, und der Sechwefelsüure auch erwünseht ist, wird der Boden auch noch mit einer Mischung von Kalium und Natriumkarbonat auf- gesehlossen. A) Die Aufsehliedung des Bodens mit Flussáure. Vor den AufsehlieBung! soll der Boden in einem Achatmörser zu feinem Staub zerrieben werden, je feiner der Staub desto rascher und vollstán- diger erfolet die AufsehlieBung. Das Zerreiben des Bodens soll so lange fort- gesetzt werden bis der Staub zwischen den Fingern zerrieben das Gefühl eines üuBerst feinen Mehles erweckt. Der Boden soll in mehreren kleinen Portionen gemahlen werden. Zur Analyse wágen wir zwei Portionen zu je 5 gy ab. Die erste Menge dient zur Bestimmung der Gesamtphosphorsüure, die zweite zur Bestim- mung der Summe der Sesguioxyde und der Phosphorsüure, des Mangans, des Kalkes, der Magnesia und des Kalis und Natrons. Zehn Gramm Boden auf einmal zur AufschlieBung zu nehmen ist nicht zweckmüBbig, denn einesteils dauert die AufsehlieBung einer so groben Ouantitát zu lange, zweitens braucht man viel teure Reagentien, hiemit wird die Arbeit verteuert, endlich kann man eine vollstándige AufsehlieBung einer so groBen Ouantitát nur sehr sehwer erreichen. Die AufschlieBung selbst wird auf folgende Weise ausgefübrt. 5 gy des fein zermahlenen Bodens! wird in einer Platinschale mit we- nig Wasser angefeuchtet und gut durchgemiseht, und dann werden 3—5 kem konz. Schwefelsáure in kleinen Portionen zugegehen. Den Inhalt der Platinschale durchmischen wir mit einem Platinstáb- chen, und unter die chem. Kapelle gesetzt, gieBen wir ca. 25 kem von 3390 FluBsüure ? hinzu. — Nun wird das Ganze nochmals gut vermengt und auf das Wasserbad gesetzt, 5 Stunden lang auf einer Temperatur von ca. 8090€ gehalten, zeitweise soll die Substanz immer wieder vermengt werden. Z7u- letzt lassen wir noch eine halbe Stunde das Wasser unter der Schale sieden. Wenn bei dem Umrühren am Boden der Schale kein Korn mehr fühlbar ist, so kann die Aufschliebung als beendet angesehen werden, im entgegenge- setzten Falle muB die Operation noch einmal wiederholt werden. 1 Um die umstündliehen Umrechnungen zu umgehen, wird es zweckmissig sein von dem lufttrockenen Boden so viel abzuwágen, wie viel genau 5 Gramm 100.5 100 — a a die Feuchtigkeit des lufttrockenen Bodens in Prozenten bedeutet. 2 Flussüure ist sehr giftig, das Einatmen seiner Dümpfe ist üussert schádlich. ausgetrockneten Boden gleichkommt ; d. h. gy lufttrockener Boden, wobei 626 KONSTANTIN GEDROIZ Sind die Mineralbestandteile aufgeschlossen, so folgt die Zerstörung der organischen Stoffe und die Vertreibung der übersehüssigen FluBwasserstoff- süure. Zu diesem Zwecke erhitzen wir die Schale über eines Asbestplatte. Anfangs mit kleiner Flamme, nur allmühlieh darf die Flamme vergröflert werden. Die Schale wird so lange erhitzt, bis alle organischen Stoffe ver- brannt sind.! Nach vollendeter AufschlieBung, befinden sich die Basen als phosphor- saure und sechwefelsaure Salze in der Platinschale; die Kieselsüure wurde als Siliciumfluorid wáhrend der Operation verflüchtigt. Den Rückstand waschen wir mit 1090 Salzsáure in eine Porzellanschale (von ca. 15 cm Durchmesser), wo er bis zur vollstándigen Lösung gekocht wird, die beim Kochen verdunstende Feuchtigkeit wird durch Wasser ersetzt. Gewöhnlieh bleibt eine kleine Trübe ungelöst. die von Kieselsáure und Kohle- teilehen herrührt, doch das Gewicht dieses ungelősten Rückstandes darf einige Milligramme nicht übersteigen. Die Lösung wird zur Bestimmung der Phos- phorsáure in einen Koöchbecher, zur Bestimmung der Basen hingegen in einen Messkolben von 500 kem Imhalt abfiltriert. Das Filter wird getrocknet und gewogen. Wenn der ungelöste Teil mehr als 190 d. der abgewogenen Bodenprobe ausmacht, so muB dieser nochmals aufgesehlossen und wie oben weiter behandelt werden, die jetzt erhaltene Lösung zur ersten Lösung zuge- fügt werden. 1. Bestimmung der Phosphorsüáure. Die der AufschlieBung von 5 gy Boden entsprechende Lösung wird auf dem Wasserbade eingedampít in möglichst wenig Wasser gelöst. mit etwas Salpetersüure angesüuert, und weiter so behandelt, wie dies bei der salzsauren Lösung vorgesehrieben wurde (Siehe Seite 607). 2. Die Bestimmung des Gesamtgehaltes im Boden an Bisen, Aluminium, Kalk und Magnesia. Zur Bestimmung der angeführten Bestandteile werden von der Lösung, welche wir nach Auf- sehlieBung von 5 gy Boden gewonnen und auf 500 kem ergünzt haben 200 cm? abgemessen (entsprechend 2 g Boden). Vor allem wird die (Gesamtmenge der Phosphorsüure und der Sesgui- oxyde mittelst essigsaurem Ammon oder Natron abgeschieden. Das Filtrat wird zur Bestimmung des Mangans weiter verwendet. Nach Abscheidung des Mangans folgt die Abscheidung des Kalkes mittelst oxalsaurem Ammon, dann mittelst phosphorsaurem Ammon die Magnesia. Den Niedersehlag bestehend aus phosphorsauren und basisch essigsauren Bisen- und Aluminiumverbindun- gen lösen wir in Salzsüure auf, und erginzen die Lösung auf 200 kem. In einer Hülfte wird durch Abscheidung mit Ammoniak die Summe der Bestandteile 1 Die Verbrennung der organischen Stoffe wird in manchen Füllen zu einer sehwierigen Aufgabe, es würe viel einfacher den Boden vor der Behandlung mit FluBsáure zu glühen. Leider ist diese Methode nicht ausführbar, da beim Glühen des Bodens sich Verluste an Alkalien und Phosphorsüure einstellen. ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE, 627 Fe,09- Alt,0,73-P,O., in der zweiten Hülfte nach volumetrisehem Verfahren mittelst Kaliumpermanganat das Kisen. 3. Die Bestimmung der Gesamtalkalien. Von den oben bezeichneten 500 kem werden weitere 200 kem abgemessen, aufgekocht, vor- erst die Schwefelsüure mittelst Chlorbarium abgeschieden. Zur vollstándigen Abscheidung lassen wir die Lösung 24 Stunden auf dem kochenden Wasserbade. Nach Ablauf dieser Zeit waschen wir die Lösung samt dem Niederschlage in eine Porzellanschale, dampfen sie auf dem Wasserbade ein und trocknen den Rückstand vollstándig ein usw. wie auf Seite 613 an- gegeben wurde. Die erhaltenen Zahlen des Na,0 und K,O Gehaltes multiplizieren wir mit 50 und erhalten so den Prozentgehalt des Bodens an Alkalien. B) Die AufsechlieBung des Bodens mit Alkalikarbonat. Von dem feingemahlenen lufttrockenen Boden wird eine 5 gr getrock- neten Boden entsprechende Menge abgewogen, und mit 15—20 gy eines aus gleichem Teilen bestehenden Gemisches aus geglühten kohlensauren Kalium und Natrium gut vermengt und in einem Platintiegel erhitzt. Man soll mit kleiner Flamme beginnen und die Hitze allmáhlieh steigern. Zur vollstándigen AufschlieBuug genügt die Hitze die ein gewöhnlieher Teclubrenner ent- wickeln kann, wenn ein Bunsenbrenner verwendet wird, so muR8 der Tiegel sehlieblieh mit einem Muffel bedeckt werden. Nach 1—1!12 Stunden lang fortgesetztem Schmelzen ist die Aufschlies- sung gewöhnlich beendet. Nachdem: der Tiegel abgekühlt wurde, übertragen wir die Schmelze in ein gerüumiges Becherglas spülen mit sehr verdünnter Salzsáüure die Tiegel wünde-und den Deckel ab, fügen noch so viel Wasser hinzu, daB die Ge- samtmenge der Flüssigkeit etwa 50 kem betrüágt und geben dann unter fort- wührendem Mischen der Flüssigkeit 1090-ige Salzsáure nach und nach zu. Der Becher wird wáhrend der Auflösung mit einem Uhrglase bedeckt. Nach erfolgter Lösung gieBen wir den Inhalt des Glases in eine Por- zellanschale (von ca. 16 em Durchmesser). Wenn die Schmelze aus dem T1ie- gel nicht herausgelöst werden kann,! so geben wir Tiegel und Deckel in das Becherglas, fügen Wasser und dann verdünnte Salzsüure hinzu. Sobald die Schmelze im 6 Tiegel sich aufgelöst hat, heben wir den Tiegel und dann den Deckel mit einer Zange mit Platinspitzen aus der Lösung, spülen beide ab und gieBen die Lösung in die Porzellanschale. Behufs Abscheidung der Kieselsüure wird die Lösung auf dem Wasser- bade eingedampít und dann am Sandbade bei einer Temperatur von nicht unter 1309 C eine Stunde lang getrocknet. Hiernach wird noch einmal mit Salzsáure befeuchtet, eingedampft und nochmals Ve Stunde getrocknet. Da 1 Um die Schmelze von der Wandung des Tiegels zu trennen, tauchen wir den noch heiBen Tiegel einige Male in kaltes Wasser, doch nur so tief, daB das Wasser in den Tiegel nicht hinein gelangen kann. Bei rascher Abkühlung zieht sich die Schmelze zusammen und löst sich leicht der Tiegelrand ab. 628 KONSTANTIN GEDROIZ nach dem Trocknen das Eisenchlorid sich in Binsenoxyd verwandelt, welche Verbindung sieh in verdünnter Süure nicht löst, so ist es zweckmássig nach dem letzten Trocknen den Rückstand in der Schale mit Königswasser zu be- feuchten und auf dem Wasserbade wieder einzudampfen. Nach dieser Behand- lung löst sich der Trockenrückstand leicht in warmer verdünnter Salzsüure; die Lösung wird filtriert, (Filterpapier 11 em Durchmesser) zur Beschleunigung der Filtration soll die Lösung warm gehalten werden. Das Filter, auf welchem die Kieselsáure zurückbleibt, wird getrocknet, im Platintiegel verascht. Der hückstand im Tiegel abgewogen, die Zahl mit zwanzig multipliziert gibt den Kieselsüuregehalt des Bodens in Prozenten an. Wie oben ausgeführt wurde, soll die AufsehlieBung mit Kaliumnatrium karbonat sauren Alkalien nur in dem Falle verwendet werden, wenn man die Bestimmung der Gesamtkieselsüure und Schwefelsüure auszuführen beabsich- tigt. Wenn man aber einen Teil des Bodens mit kohlensauren Alkalien auf- geschlossen hat, so soll die Gesamtphosphorsüure auch in der Lösung der Schmelze bestimmt werden; der mit FluBsüure aufgeschlossene Teil wird nur zur Bestimmung der Basen: Bisen, Aluminium, Alkalien verwendet. Im der Lösung der Schmelze wird nach Abscheidung der Kieselsüure die Schwefelsáure, dann die Phosphorsüure abgeschieden bestimmt. IV. ABTEILUNG. Der Wasserauszug. 1. Die Bereitung des Wasserauszuges. Das Gewicht des Bodens, das Volumen des Wassers und die Dauer der Einwirkung. Unser Laboratorium hült bei der Bereitung des Wasserauszuges in neuester Zeit jene Vorschriften ein, welche durch die U. S. A. Bureau of Soils festgestellt wurden. Auf einen Teil lufitrockenen Boden rechnen wir fünf Teile Wasser. Der abgewogene Boden wird mit der fünffachen Menge destillierten Wassers über- gossen, und damit genau drei Minuten lang geschüttelt. Nach dem Schütteln ohne Trübe Zeit zum Absetzen lassen, filtriert. Wenn wir in dem Wasser- auszuge neben den einfach sameren Karbonaten auch die Aziditüt, welche von der fÍreien Kohlensüure stamt, bestimmen wollen, so műüssen wir zur Lösung ein destilliertes Wasser verwenden, welches vorher sorgfültig aus- gekocht wurde. Die zum Wasserauszuge nötige Bodenmenge voraus zu bestimmen, ist sehr schwer. Diese Menge hüngt von der Natur des Bodens und davon ab, wieviel Bestandteile wir bestimmen wollen. In Anbetracht dessen, dab in den meisten Böden wasserlösliche Bestandteile nur in sehr geringen Mengen vor- handen sind (in vielen Böden sind z. B. in 100g. kaum einige Milligyramme Phosphorsüure, oft noch viel weniger, die Mengen der gelösten Kieselsüure sind ebenfalls so gering), so müBte man um diese gravimetrisceh bestimmen zu ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE, 629 können, eine so grosse Menge des Bodens nehmen, dab deren Behandlung aubBerordentliehe technische Sehwierigkeiten verursachen würde. Andererseits entstehen bei der Analyse von groBen Mengen immer so viele Fehler, dab dadurch die Resultate der Analyse unzuverlássig werden (so müBte man z. B. um bei der Bestimmung der wasserlöslichen Phosphorsüáure, genaue Resultate bekommen zu können, wenigstens 10 Kilogramm Boden verwen- den. — Ebenso würen auch zur Bestimmung der Sesguioxyde und der Kieselsüure einige Kilogramm Boden notwendig). Eben deswegen kann man die vollstándige Analyse der wasserlösliehen Bestandteile vieler Böden nach den übliehen gravimetrisehen oder volumetrischen Verfahren nicht ausführen. Wir műüssen uns mit der Bestimmung folgender Bestandteile begnügen : die Gesamtmenge der wasserlöslichen Stoffe, die Gesamtmenge der der wasserlöslichen Mineralbestandteile, die Aziditát, die Alkalinitát und der Chlorgehalt des Wasserauszuges. Diese Daten können wir in jedem Wasser- auszuge mit genügender (Genauigkeit feststellen. Weiter können wir noch in vielen Böden den Kalk und die Schwefelsüure bestimmen. In Salzböden kann man auch noch andere wasserlösliche Salze bestimmen. Bei unbekannten Böden ist am besten von der Annahme auszugehen, daB der Boden relativ wenig wasserlösliehe Bestandteile enthült, und es mub daher so viel abgewogen werden, dab in Anbetracht der geringen Mengen der wasserlöslichen Stoffe, die Analyse doch ausführbar sei, d. h. da8 die abgewo- gene Menge zur Bestimmung der wasserlöslichen Mineralsubstanzen, der Alka- linitát, der Aziditát und des Chlors ausreichend sei. Zu diesem Zwecke reichen erfahrungsgemáB 200 g. aus. Aus dem Resultate der Analyse ergibt sich dann weiter, welche Bestandteile noch auBer diesen nach den gewöhnlichen Metho- den bestimmt werden können. Die Filtration des Wasserauszuges. Zur Filtration des trüben Wassers zeigte sich das Papier Nr. 602 extra hart Sehleicher und Schüll, als das geeignetste. Sollte die erste Portion trüb durehs Filter laufen, so müssen wir dasselbe zurückgieBen und die Filtration durch dasselbe Papier von neuem beginnen. Das zweitemal ist das Filtrat gewöhnlich ganz klar. Zur Filtration von 200 Gramm Boden genügt ein Trichter von 15 em Diameter und ist durch ein Faltenfilter zu filtrieren. 2. Die Analyse des Wasserauszuges. Bei der Analyse des Wasserauszuges dürfen wir nicht auBer Acht lassen, dab zu den meisten Bestimmungen unbedingt ein frischer Wasserauszug zu bereiten sei. Die Analyse eines Wasserauszuges, welcher lüngere Zeit gestan- den hat, gibt fehlerhafte Resultate, denn der Auszug ist ein Lösungsgemisech von solchen Stoffen, welche sich sehr leicht zersetzen und dann in Füulnis übergehend viele niedrige Lebewesen enthült, die sich in der Lösung schnell vermehren, einige Bestandteile zersetzen und zu ihrem Aufbau verwenden (die klare Lösung trübt sich, es entsteht bald ein Bodensatz), die Vermehrung dieser kleinen Lebewesen im Auszuge erhöht den Gehalt an organischen Bestandteilen. 630 KONTANTIN GEDROIZ Bei der Bestimmung der Reaktion des Auszuges sowie bei der Bestim- mung der Kieselsüure und der Alkalien muB noch eines Umstandes gedacht werden, nömlich der lösenden Wirkung, welche diese Lösung auf die Wünde der Gefüsse ausübt, in manchen Füllen können die gelösten Mengen die Resul- tate der Analysen veründern. Aus diesem Grunde muB die Bestimmung der Reaktion des Bodenauszuges sogleich nach der Herstellung des Bodenanzuges vorgenommen werden. Die Bestimmung der Gesamtmenge der wasserlös- liehen Substanzen. (Trockenrückstand.) 250 Kem werden in einer gewogenen Platinschale auf dem Wasserbade eingedampft. Der trockene Rückstand im Trockenschrank bei 1057 C drei Stunden lang getrocknet und nachher gewogen. 9250 Kem des Wasserauszuges geben bei den meisten Böden genügend genaue Resultate. Nur in manchen (seltenen) Füllen z. B. von Schwarzboden (Tschernozjom) bei Untersuchungen der unteren Horizonte műüssen wir zur Bestimmung des Trockenrückstands eine gröbere Menge cm? nehmen. Von den Auszügen solcher Böden hingegen, welche viel kohlensaure und sehwefelsaure Alkalien enthalten, wird man weniger als 200 cm? nehmen. Jedenfalls ist zu verhüten, dab zu grobe Mengen der Lösung zum Eindampfen gelangen, da hiedurch eingetrocknet werden, das nachfolgende Glühen des Trockenrückstands zum Zwecke der Zerstörung und Entfernung der organisehen Stoffe sehr erschwert werden kann. Die Gesamtmenge der wasserlöslichen minerali- sechen Stoffe. Die eingedampfte und gewogene Trockensubstanz wird in der Platinschale über freier Flamme geglüht, damit die organischen Stoffe verbrannt werden. Das Erhitzen muB sehr vorsichtig begonnen, die Flamme erst allmüliech und in dem MaBe, als die organischen Stoffe verkohlen, vergrössert werden. Die Bunsenflamme darf auch jetzt nicht völlig geöffnet werden, sonst würden sich auch einige Alkalisalze verflüchtigen (schwache Rotglut). Sollten sich nach dem ersten Glühen noch verkohlte organische Reste vorfinden, so mubB man zu dem Rückstande heiBes Wasser hinzufügen, um die Mineralbestand- teile, welche die organischen Reste umhüllen, aufzulösen, die Lösung auf dem Wasserbade eindampfen und zum zweitenmale glühen.! Kommen im Wasserauszuge auch kohlensaure Salze vor, wie immer, wenn keine sauren Böden zur Analyse genommen worden sind, so müssen Wir die Trockensubstanz mit einigen Tropfen einer Lösung von kohlensauerem Ammon versetzen, dann eindampfen und im Trockenschranke bei einer Tem- peratur von 1509 C bis zum stündigen Gewichte trocknen. Ist die Menge 1 Wenn ein wiederholtes Glühen auch noch nicht zum Ziele führen würde, so lösen wir den geglühten Rückstand in wenig Wasser auf, filtrieren die Lösung durch ein kleines Filter (7 em dm) trocknen und veraschen dasselbe samt dem darauf befindlichen Rückstand in der Platinschale, darauf wird das Filtrat in die Platinschale zurückgegeben eingedampft, geglüht und gewogen. ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSLE. 631 des Rückstandes gering (weniger als 0-05 Gramm), so genügen drei Stunden zur Vertreibung des kohlensauren Ammons. Die Bestimmung der Aziditát und der Álkalinitüt des Wasserauszuges. Um Unklarheiten zu vermeiden, müssen wir vor allem folgendes vorausschicken: Da als alkaliscehe Böden solche Böden an- gesehen werden, die Karbonate (sowie andere alkalische Verbindungen, vergl. weiter unten), als saure Böden aber solche, die freie oder nicht ganz gesüt- tigte organische Süöuren enthalten, so betrachten wir die Wasserauszüge aus Böden der ersteren Art als calkaliseh; und wir bestimmen darin die cAlkali- tüto sogar in dem Falle, wenn sie, infolge der Anwesenheit von freier oder halbgebundener Kohlensüure in der Lösung, in Wirklichkeit sauer sind; die Aziditát hingegen bestimmen wir nur in denjenigen Böden, wo sie durch organische Süuren bedingt wird. Zur Bestimmung der Alkalitát und Aziditát benützen wir zwei Indika- tionen: Methylorange ! und Phenolphtalein.? Methylorange fárbt neutrale und alkalische Lösungen gelb, saure Lösuüngen aber rot; er ist gegen schwache Siuren (Kohlensüure, organische Süuren) unempfindlieh und fárbt daher saure Bodenauszüge gelb. Phenophtalein bleibt in neutralen und sauren Flüssigkeiten farblos, wáhrend er sich in alkalischen rot fárbt, wobei er, im Gegensatz zu Methylorange, schwachen Basen gegenüber unempfindlich, hingegen Süuren gegenüber sehr empfindlich ist. Daher bleiben solche Bodenauszüge, die freie Kohlensüure oder alle Karbonate als doppeltkohlensaure Salze enthalten, ebenso, wie wenn sie freie organische Süuren entbalten, in Gegenwart von Phenolphtalein farblos. Das muB man bei Analysen unbekannter Böden im Auge behalten, da man sonst einen Boden, der doppeltkohlensaure Salze (und keine normale Karbonate) enthült, d. h. einen von dem gegenwártig ange- nommenen Standpunkt alkaliscehen Boden, leicht für sauer ansehen kann: Wird ein Wasserauszug aus einem derartigen Boden mit Phenolphtalein ver- setzt, so bleibt der Auszug farblos und zu dessen Rotwerden wird ein gewisser Alkalizusatz notwendig sein; um solche Fehler zu vermeiden, mub der Auszug entweder mit Phenolphtalein gekocht oder mit Methylorange als Indikator durch Süure titriert werden; wenn die mit Phenolphtalein in Erscheinung tretende Aziditát durch Kohlensüure doppeltkohlensaurer Salze bedingt war, so wird die Flüssigkeit im ersteren Falle (nach dem Entfernen der Kohlen- süure) rot werden, im zweiten Falle wird das Titrieren, bis zum Auftreten der Rosafárbung, eine gewisse Süuremenge erfordern; wird hingegen die Azi- ditát des Auszuges in Bezug auf Phenolphtalein durch organische Süuren be- dingt, so tritt beim Kochen mit Phenolphtalein keine Fárbung auf, wáhrend beim Titrieren mit Methylorange bis zum Auftreten der Rosafárbung nur so viel Sure erforderlich sein wird, wie bei diesem Indikator im Falle von destilliertem Wasser verbraucht wird (1—2 Tropfen einer 0,01 norm. Sáure). 1 0,05 gy Methylorange werden in 100 cm? Wasser gelöst. 2 1 gy Phenolphtalein wird in 100 cm? 9690 Alkohol gelöst. 632 KONSTANTIN GEDROIZ Wenn also ein Wasserauszug. nachdem er mit Phenophtalein versetzt worden ist, sich nicht rot fárbt, müssen wir diesen Wasserauszug um Fehlern auszuweichen, samt Phenophtalein sieden lassen; wenn auch nach Verflüch- tigung des vierten Teiles der Lösung, noch keine Rotfárbung eintrifit, so wissen wir, dab in djesem Bodenauszug nur fÍreie, oder teilweise gebundene organ. Süuren enthalten sind. Im entgegengesetzten Falle war die Bodenlösung alka- liseh. Waren hingegen Bikarbonate in Lösung, so fárbt sich der Auszug nach dem Sieden rot und zeigt jetzt alkalische Reaktion. Wenn wir gualitativ bestimmt haben, ob unsere Lösung eine saure oder alkalische Reaktion hat, können wir nun zur guantitativen Bestimmung dieser Bigenschaften sechreiten. A) Die Bestimmung der Alkalitát des Wasserausz zuges. Die alkalische Reaktion kann von einem Gehalt an kohlensauren Alkalien oder alkalisehen Erden, oder von Alkalisalzen der kieselsauren oder organischen Süuren stammen. Da wir zur Zeit über keine Methode verfügen mittelst welcher wir zu bestimmen im stande wáren, mit welcher der erwáhn- ten Verbindungen die alkalisehe Reaktion im Zusammenhange ist, können wir nur die gesamte Alkalinitát bestimmen, welche das Resultat der CGesamt- wirkung aller dieser Verbindungen ist. Im allgemeinen kann man jedoch sagen, dab in den meisten Böden die (Gesamtalkalitát durch den Gehalt an Karbo- naten bedingt wird. Die Gesamtalkalitát kann man auf zweierlei Art in zwei Gruppen aufteilen. Einerseits jene Basizitüt, welche durch normale kohlen- saure Salze verursacht wird. (Durch kohlensaure Alkalien, hauptsáchlieh durch Na.COs; zu dieser Gruppe mub, aller Wahrscheinlichkeit nach, auch jene Basizitát gezühlt werden, welche mit der Hydrolyse von alkalischen Salzen der Kieselsüure und der organisehen Süuren im Zusammenhange ist) und dann jene Basizitát, welehe mit den doppeltkohlensauren Salzen in Verbindung ist, anderseits jene Basizitát, welche mit Alkalikarbonaten in Verbindung ist (hierher gebören augenscheinlich auch die organisch-sauren kieselsauren Salze der Erd- alkalien) und jene der gelösten kohlensauren Erdalkalien. Den Grad der Gesamtalkalinitát können wir am 6 besten durch die Zahl der zur Neutralisation des Wasserauszuges von 100 Gramm 6 Boden verbrauchten Kem 1/100 Normalsüure zum Ausdruck bringen.! Jene Alkalinitüt, welche von den Normalenkarbonaten stammt, wird in g. Ionen CO," und jene welche von den doppeltkohlensauren Salzen stammt, in g. Ilonen HCOJ berechnet. Da sich die kohlensauren Erdalkalien überwiegend als doppelt- kohlensaure Salze im Wasserauszuge vorfinden, so kann man nach Bestimmung der Menge dieses Bestandteiles die berechneten Ionen HCO, auf Ca und Na verteilen. Im Gange der Analyse ist es zweckmáBig, mit der Bestimmung der 1 Die verbrauchte Süuremenge im Grammen auszudrücken, ist nicht zweck- entsprechend, da in den verschiedenen Laboratorien verschiedene Süuren zur An- wendung gelangen und zur Vergleichung der Analysenresultate erst eine jedesmalige Umrechnung notwendig würe. ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 633 Basizitát, welehe durch die normalen kohlensauren Salzen hervorgerufen wird, zu beginnen. a) Die Bestimmung der durch normale kohlensaure Salze hervorgerufenen Basizitüt, d. h. der Menge der CO," Ionen. 25—50 Kecm des Wasserauszuges werden mit ein bis zwei Tropfen Phenolphtaleinlősung versetzt. Fárbt sich der Bodenauszug rot, so ist dies ein Zeichen, dab normale kohlensaure Salze in Lösung sind. In diesem Falle wird dem Auszug 1.100 norm. Schwefel- oder Salzsáure bis zur Entfárbung zugesetzt.! Um den Farbenumschlag genauer feststellen zu können, nehmen wir ein ebenso groBes Becherglas, wie jenes; in welchem die Titration stattfinden soll, gieBen in dasselbe die, gleiehe Menge des Bodenauszuges, jedoch ohne Zugabe von Phenolphtalein.? Wáhrend der Tritation stellen wir beide Glüáser auf ein Blatt weiBes Filtrierpapier und lassen nun in die durch Phenolphtalein gefárbte Lösung so lange 1/100 Normalsüure zuflieBen, bis die Farben der Flüssigkeiten in den beiden Glüsern einander gleich sind.? Da wührend der. Titration die rote Farbe der Lösung dann verschwindet, wenn die gesamten normalen kohlen- sauren Salze in Bikarbonate umgewandelt sind, so erhalten wir, wenn wir die Gesamtmenge der verbrauchten Kcm Süáure mit 2 multiplizieren, den Gesamt- gehalt an Normalkarbonaten, welche in dem Bodenauszuge enthalten sind. Auf 100 Gramm Boden umgerechnet und mit dem Faktor 0.0003 multipliziert (einem Kcm 1/100 norm. Sure entspricht 0.0003 Gramm CO," Ionen) erhal- ten wir die Ionen CO,", welche an Alkalien gebunden sind, Multiplizierem wir hingegen die Zahl der erhaltenen Kcm mit 0,0005305, so erhalten wir den Gehalt an Grammen Na,GO, in 100 Gramm Boden (da ein Kem 1/100 norm. Süure 0.0005305 Gr. Na, CO, entsprechen). Bleibt der Bodenauszug nach Zugabe von Phenolphtalein farblos, so bedeutet dies, dab in dem Auszuge nur Bikarbonate vorhanden sind (oder daB der Bodenauszug eine saure Reaktion aufweist). Das ist in den weitaus meisten Böden zu beobachten. Hine Ausnahme hievon bilden nur die sehwarzen Alkaliböden (z. B. Bodenproben, die dem süulenförmigen Horizonte des Profiles entstammen), in welchen, sogar nach lüngerer Aufbewahrung im Laboratorium in trockenem Zustand merkbare Mengen normaler Karbonate nachweisbar sind. In Bezug auf die hier besehriebene Methode, erachten wir es für wichtig, Folgendes zu bemerken : 1. Wenn wir die Menge der enthaltenen normalen Karbonate zu bestim- men haben, so müssen wir zur Bereitung des Bodenauszuges unbedingt ein destilliertes Wasser verwenden, welches keine Kohlensüure enthült : 2. Dürfen wir nicht auBer Acht lassen, dab Phenophtalein wie durch die normalen kohlensauren Alkalien, ebenso auch durch Verbindungen der 1 Oder mit 2/100 norm. Sure aber in keinem Falle mit einer konzentrierten. 2 Diese Vorsichtsmafregel ist besonders in solchen Füllen am Platze, wenn der Bodenauszug durch organische Stoffe gefürbt ist. 3 Hine solche Menge von Boden eignet sich am besten zu den Berechnungen. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 42 634 KONSTANTIN GEDROIZ Alkalien mit Kieselsáure und Humussüuren rot gefárbt wird. Infolgedessen wird durch die beschriebene Methode nicht nur der Gesamtgehalt von normalen kohlensauren Salzen der Alkalien, sondern auch der Gehalt an kieselsauren und humussauren Alkalien bestimmt (und zwar nach aller Wahrscheinlichkeit auch die Gesamtmenge). Wenn wir nun die Summe der verbrauchten Kecm 1/100 norm. Süure in Form von normalen kohlensauren Salzen zum Aus- druck bringen, so geschieht dies daram weil wir noch keine Methode besitzen, mit Hilfe welcher wir im Stande würen, beide Arten von Verbindungen neben einander zu bestimmen. Anderseits weil alle diese Salze in ihren meisten Funktionen, welche sie auf den Boden sowie auf die Pflanzen ausüben, zu jenen der kohlensauren Alkalien viel náher stehen als zu den doppelt kohlen- sauren Salzen, da die Lösungen aller drei Arten von Verbindungen Hydroxyl- Ionen enthalten. b) Die Bestimmung dergesamten Basizitüt. In die früher abgemessene Menge Bodenauszuges, zu welcher wir Phenophtalein zugefügt haben, geben wir (einerlei ob die Flüssigkeit sich rot fárbte und bis zur Entfárbung titriert wurde, oder ob sie farblos blieb) nun ein-zwei Tropfen Methylorange! und setzen die Titration in derselben Weise mit derselben Süure wie zuvor, bis zum WFarbenumschlag der Lösung in rosa fort. Zur genauen Feststellung der Endreaktion, ist es notwendig, dab wir auch diesmal neben dem Glase in welchem die Titration vor sich geht, noch ein zweites gleich groBes Becherglas benützen, in welchem sich eine gleich grobBe Menge vom Bodenauszug versetzt mit genau derselben Menge Methyl- orange befindet. Beide Glöser werden auf ein Blatt weiBes Papier gesetzt, um den Farbenumschlag nach Rosa genau feststellen zu können. Bei Beginn der Titration muB die Farbe der Flüssigkeiten beiden Glásern gleich sein. Wáhrend der Titration wird die Farbe der Flüssigkeiten in den Glösern fortwáhrend verglichen, die Endreaktion ist erreicht, wenn die Farbe der Lösung in dem Glase, zu welchem wir die Süure zuflieBen liessen, einen Stich ins rötliche erhült. Nach kurzer Übung kann man das Auftreten des geringsten Farben- wechsels feststellen. Die Gesamtmenge der Süure, welche wir bei der Titration mit Phenalph- alein und mit Methylorange verbraucht haben, gibt auf 100 Gramm Boden umgerechnet in Kem ausgedrückt den Grad der Gesamtbasizitüt des Boden- auszuges an und wird am besten durch die Zahl der Kcm der verbrauchten Sure ausgedrüeckt. Diese Zahl drückt den Gesamtgehalt an wasserlöslichen Salzen von kohlensauren und organisehen Verbindungen der Alkalien und alkalischen Erden aus. Wenn die nach der besehriebenen Methode festgestellte Gesamtbasizitüt gering ist (z. B. in den Auszügen aus Schwarzerden, Tschernosjom), so dab 1 Je weniger wir von der Indicatorlösung zu der titrirenden Flüssigkeit geben, desto genauer lüBt sich der Farbenumschlag feststellen. Für je 50 em der oberwáhnten Flüssigkeit genügt ein Zusatz von einem Tropfen der Imdicatorlösung. ARBEITS-METHODEN DER CHEMISOHEN BODENANALYSE. 635 die Zergliederung in die einzelnen Bestandteile dieser GröBe nicht gut aus- führbar ist, oder wenn eine Verteilung der Basizitát auf normale und doppelt kohlensaure Salze aus einem anderen Grunde unmöglich ist, so ist es am zweckmiássigsten die Gesamtalkalinitát in HCO," lonen auszudrücken, da in den meisten dieser Böden die gröbte Menge der Basizitát von doppelt kohlen- sauren Salzen herstammt. Die Zahl der verbrauchten Kem 1/100 norm. Süure werden zu diesem Zwecke mit 0.00061 multipliziert (1! Kem 1 100 norm. Sáure entsprechen 0-00071 gu HCO,") Ist die Gesamtbasizitát groB, so dient sie zur Berechnung der Elementen, welche in ihrer Summe die Gesamtbasizitát bilden. Bei hoher Alkalinitát des Bodenauszuges können zwei Fülle vorkommen : Erster Fall: der Bodenauszug enthült normale kohlensaure Salze. So substrahieren wir von der Summe der verbrauch- ten Kem 1/100 norm. Süure, jene Menge, die wir zur Titration mit Phenol- phtalein verbraucht haben. Die Daten werden natürlich auf 100 Gramm Boden umgerechnet, die erhaltene Zahl gibt dann die Menge der im Bodenauszuge befindliehen Bikarbonate der Alkalien und alkalisehen Erden an. Wenn man die erhaltene Zahl mit dem Faktor 0-00061 multipliziert, so erhalten wir den Perzentgehalt der HCO, Tonen, welche an Alkalien und alkalisehen Erden gebunden sind. (Bin Kem 1/100 norm. Süure entspricht 0-00061 Gramm HCO," Ionen. 2. Zweiter Fall: Der Wasserauszug enthült keine norm a- len kohlensauren Salze. In diesem Falle wird die Gesamtbasizitát in HCO," Tonen ausgedrückt und diese Zahl wird angeben, wie viel Bikarbonate der Alkalien und alkalisehen Erden im Wasserauszuge enthalten sind. Wie viele der berechneten HCO, Ionen an Alkalien und wie viele an alkalisehe Erden gebunden waren, können wir durch folgendes Verfahren bestimmen. Die Bestimmung der Basizitüt, welehe von den koh- lensauren Alkalien stammt. Bevor wir zur Bestimmung dieses Teiles der basiscehen Reaktion schreiten, müssen wir aus dem Wasserauszuge den kohlensauren Kalk ausfállen. Nach unseren Erfahrungen ist zu diesem Zwecke das folgende Verfahren das geeignetste. 50 Kcm Wasserauszuges werden in einer Platinschale zur Trockene ver- dampft, dann ohne da8B wir die Schale auskühlen lassen, der Rückstand in wenig heibem Wasser gelöst. Um die vollstándige Lösung zu beschleunigen, müssen wir das Gemisch mit einem Glasstábchen, dessen Ende mit einer Kautschukkapsel versehen ist, gut umrühren. Der im heiBen kohlensüurefreien Wasser gelöste Rückstand wird durch ein kleines Filterehen 7 em dm filtriert. Das vollstándige Auswaschen des Riückstandes mit geringen Mengen heiBen Wassers ist nach zehnmaligem Wiederholen erfolgt. Zuletzt wird das Filter zweimal ausgewaschen. Je weniger Wasser wir in jedem Falle verwenden und je rascher die Lösung erfolgt (rasch filtrierender Trichter und gut anliegendes Filter) desto vollstündiger werden die kohlensauren Alkalien von den kohlen- sauren alkalischen Erden getrennt.! 1 Hine andere Methode zur Abscheidung der kohlensauren Erdalkalien — 42r 636 KONSTANTIN GEDROIZ Waren in dem Wasserauszuge viel kohlensaure alkalische Erden vor- handen, was aus dem Rückstande auf dem Filter gut zu ersehen ist, so müssen wir dieses trocknen und separat wágen. In dem Filtrate befinden sich die Bikarbonate und normalen Karbonate der Alkalien. Zu ihrer Bestimmung werden sie mit Methylorange als Indikator wie öben beschrieben titriert. Um die Endreaktion genau feststellen zu können, wird es notwendig sein, auch hier eine Vergleichsflüssigkeit zu verwenden und damit die Farbennuance der Vergleichsflüssigkeit jener der zu titrirenden Lösung gleiche,! zu dieser auch eine gleiche Menge von Methylorange hinzuzufügen. Wenn wir die Zahl der bei der Titration des Auszuges (Indikator Methyl- orange) verbrauchten Kcm Süure auf 100 Gr. Boden umrechnen und mit dem Faktor 0-00061 multiplizieren, so erhalten wir den Teil der im Boden enthal- tenen HCO, Tónen in Prozenten, welcher nur an Erdmetalle gebunden war, und vor dem BEindampfen des Wasserauszuges in diesem als normale und saure Karbonate enthalten war. Wenn wir von der gesamten Alkalinitát, welche die Menge der HCO,! Ionen angibt, die an die Erdmetalle und an die Alkalien gebunden waren, — den oben bezeichneten Teil — das heiBt jenen Teil, der nur von den Alkalien gebunden war — substrahieren, so erhalten wir als Rest die Menge der HCO"" Ionen die nur an Erdmetalle gebunden war. Nachdem in diesem Falle der gröbte Teil der HCO," Ionen im Boden an Kalzium gebunden ist, so können wir ohne einen groBen Fehler zu begehen, die festgesetzte Menge der an Erd- metalle gebundenen HCO, Ionen als kohlensauren Kalk berechnen. Wir erhalten auf diese Weise den Gebalt des Wasserauszuges an Ca (HCO,), in Prozenten, wenn wir die Menge der HCO, Ionen mit dem Faktor 133 multiplizieren. Um jetzt erfahren zu können, welcher Teil der Gesamtmenge der im Wasserauszuge enthaltenen doppelt kohlensauren Erdmetalle und ÁAlkalien, den Alkalien allein zukommt, műssen wir aus der Gesamtmenge der HCO," Ionen, die an beide Arten von Basen gebunden waren, jene Menge dieser lonen substrahieren, welche aussehlieBlich durch die Erdmetalle gebunden waren. Die erhaltene Zahl gibt den Teil der HCO, Ionen an, welche mit Álkalien Salze bildeten. Nachdem aber im Wasserauszuge das Natriumsalz die übrigen Alkalikarbonate bei weitem überwiegt, so können wir auch den Prozentgehalt. nümlich die Eindampfuang des Auszuges áuf cin kleines Volumen, gibt keine befrie- digenden Resultate, da in dem eingediehteten Rückstande sich immer noch Mengen von kohlensaurem Kalk nachweisen lassen, durch Eindampfung auf geringes Volü- men wird nicht der gesamte Kalkgehalt abgeschieden. 1 Zu diesem Zwecke verfahren wir auf folgende Weise: Wir dampfen zwei gleiche Mengen von Bodenauszügen ein, lösen diese in einer gleichen Menge von warmem Wasser auf, stellen sie in gleich groBe Glüser und nachdem beide Flüssig- keitsmengen mit demselben Ouantum von Methylorange versetzt wurden, titrieren wir die eine Flüssigkeit und verwenden die andre um den Farbenumschlag der titrierten Flüssigkeit genau feststellen zu können. ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 637 an Alkalibikarbonaten in Form von Na HCO, zum Ausdruck bringen. Zu diesem Zwecke multiplizieren wir den Rest der HCO," Ilonen mit dem Faktor 138. (dk 1 Gr. HCO, Ionen 1738 Gr. Na HCO, entsprechen. In dem Falle, dab der Wasserauszug keine normale kohlensaure Salze enthált, gibt die bei der Titration des eingedampfíten 50 Kom Wasserauszuges, mit Methylorange als Indikator, verbrauchte Süuremenge den Gehalt an Alkali- karbonaten an. Wenn wir weiter diese Zahl auf 100 Gr. Boden umrechnen und mit dem Faktor 0-700061 maultiplizieren, so erhalten wir den Prozentgehalt jener HCO," Ionen, welche an Alkalien gebunden waren, mit dem Faktor 0.000841 multipliziert direkt die Menge von Na HCO,. (1 Kem 1/100 norm. Sure entspricht 0-00061 Gr. HCO, oder 0-000841 Gr. Na HCO,). Durch Subtraktion dieser Zahl von der Gesamtbasizitát (siehe Seite 634, Punkt 2) erhalten wir den Teil der HCO," Ionen, die an Kalzium gebunden waren. Folgerungen. Nach den besechriebenen Methoden und Berechnungen können wir im Wasserauszuge folgende Bestandteile bestimmen : 1. Normale Alkalikarbonate. 2. Saure Alkalikarbonate. 3. Bikarbonate der Erdalkalien oder alkaliscehen Erden. Wenn im Wasserauszuge die normalen Karbonate überwiegen, so soll in der Tabelle au8Ber den oben angeführten GröBen noch eine vierte verzeichnet werden, nümlich das Resultat der Titration des Wasserauszuges nach dem FEindampfen mit Methylorange als Indikator (siehe Seite 631). Die verbrauchte Süuremenge soll entweder in Form HCO,, oder als Na HCO, als Basizitüt des Alkalikarbonatgehaltes entsprechend verzeichnet werden. Die Angabe dieser GröBe ist aus dem Grunde notwendig, weil der Gehalt des Wasserauszuges an Bikarbonaten den Erdalkalien und das Ver- hültnis zwischen den normalen und sauren kohlensauren Salzen der Alkalien üuBerst sehwankend ist. Es ist einerseits von der Zeit der Probenahme, (Jahreszeit) von der Art der Aufbewahrung der Probe, endlich von der Dau-r der Analyse usw. abhüángig. Der Gehalt des Wasserauszuges an einfach kohlen- sauren ÁAlkalien ist hingegen eine viel konstantere GröbBe, und hat für die Charakteristik der Böden eine viel grölere Bedeutung als die Angabe der Menge der vasserlöslichen Bikarbonate. Wenn im Boden sich keine normale Karbonate vorfinden, so gibt die festgestellte Menge des Na HCO, auch gleiehzeitig die Menge des normalen ÁAlkalisalzes an. Allgemeine Bemerkungen. Viele Wasserauszüge, die gröBere Mengen von kohlensauren Alkalien enthalten, sind sehr dunkel gefürbt, so dab sie direkt weder mit Methylorange, noch mit Phenalphtalein als Indikator titriert werden können. In solchen Füllen sollen die Auszüge mit kohlensüure- freiem Wasser so weit verdünnt werden, bis sie genügend durchsichtig sind um direkt titriert werden zu können. Beispiele zur Bestimmung und Berechnung der Basizitát. a) Der Auszug enthült normale kohlensaure Salze: I. Zur Titration von 50 Kcm des Wasserauszuges wurden von 1.100 norm. Süure verbraucht: 638 KONSTANTIN GEDROIZ 1. Mit Phenalphtalein als Indikator 2 Kem. Auf 100 Gr. Boden umge- rechnet — 20 Kecm. 20--2:—0-00030 — 0-012090 CO," Tonen an Alkalien gebun- den ; oder 202-2:-0-00053 — 0-021299 Na, CO,. 2. Dasselbe Volumen des Wasserauszuges weiter titriert mit Methyl- orange als Ind.—8 Kcm, auf 100 Gr. Boden umgerechnet — 80 Kem hieraus : a) Gesamte Alkalinitát 80-73-20 Kcm — 100 Kem 1/100 norm. Süure oder 1002£0-00061 — 0-061090 HCO, ; b) 100 Kem — 40 Kcm — 60 Kem an Bikarbonate der Erdmetallen und Alkalien gebunden. II. 50 Kem desselben Wasserauszuges zur Trockene eingedampft, der Trockenrückstand in heiBem Wasser gelöst, mit 1/100 norm. Süure titriert mit Methylorange als Indikator. Es wurden 7-5 Kem Süure verbraucht; auf 100 Gr. Boden umgerechnet — 75 Kcm. Daraus kann berechnet werden : 1. 753c0700061 — 0-7045790 an Alkalikarbonaten gebunden (Bikarbonate vie auch an normale §Salze), als HCO," berechnet. Oder 0-063099 als Na HCO,. 2. 0-061090 HCO," (Gesamtalkalinitát) 0-045790 HCO, (Alkaliniítát der Alkalien) — 0-7015390 HCO," an Erdmetalle gebunden, oder 0:0153-- 1.33 — 0-020399 Ca(HCO;),. 3. 0-7036690 HCO," (Alkalinitát der Erdmetalle und Alkalien), 0-015390 HCO," (Alkalinitát der Erdmetalle) — 0-021390 HCO," an Alkalien gebunden, oder 070213: 138 — 0-02949 Na HCO,. In dem Falle, daB die Gesamtalkalinitát nur durch die Zahl der ver- brauchten Kcem Süure angegeben, und nicht auf die üguivalenten Mengen HCO, umgerechnet wird, kann man die zwei letzten Berechnungen auch auf folgende Weise ausführen : 2. 75 Kcem — 40 Kem — 35 Kecm, 35--0-700061 — 0-021399 HCO," Ionen an Alkalien gebunden oder 3553c0-700084 — 0-029490 Na HCO,. 3. 070360 —0-0213 — 0-015390 HCO,! ITonen an Erdmetalle gebunden oder 0-0153-1"33 — 0-0203909 Ca (HCO,),. S0 sind nun im Wasserauszuge von 100 Gr. Boden enthalten : 0:012090 CO," Ionen an Alkalien gebunden. oder 0-0212909 Na, CO VOZTZIAATGO éa 1 a c a 0-029499 Na HCO, 0-015390 HCOS" c a Erdmetalle c a. 0-020399 Ca (HCO,), und endlich die Alkalinitát des Wasserauszuges den Alkalikarbonaten ent- sprechend : 0-045790 oder 0-063090 Na HCO,. Der Wasserauszug enthüált keine normale Karbonate. I. Bei der Titration von 50 Kem des Wasserauszuges (Indikator Methyl- orange), wurden verbraucht 40 Kem 1/100 norm. Süure, hieraus : Gesamt- basizitát: 40 Kecm 1/100 norm. Süure d. h. 40--0.00061 — 0.024499 HCO.". HI. Bei der Titration von 50 Kem Wasserauszug, nach dessen Hin- dampfen, wurden verbraucht 1 Kem 1/100 norm. Süure H, SO, auf 100 Gr. Boden entfallen 10 Kcm. 1. 10--0-00061—0-0061 90 HCO," gebunden an Alkalien, oder 105c0:00084— 00084 Na HCO,. ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 639 2. 070244 — 0.0061 — 0-018399 HCO, gebunden an Erdmetalle, "oder 0.0183-- 133 — 0.024390 Ca (HCO,),. Aus diesen Berechnungen folgt, dab im Wasserauszuge enthalten sind: 0:0061990 HCO," Ionen gebunden an Alkalien — oder 0-008499 Na HCO, 0-018390 HCOJS c ( c Erdmetalle a 0-024390 Ca ((HCO,).. b) Die Bestimmung der Aziditüt des Wasserauszuges. Dje saure Reaktion des Wasserauszuges kann von zwei Arten von Ver- bindungen stammen. 1. Von freier Kohlensüure, 2. von freien oder nicht voll- stündig gebundenen organischen Süuren. Zu einer genauen Bestimmung der sauren Reaktion steht uns kein Verfahren zur Verfügung. Der Grund liegt darin, daB die Aziditát in den meisten Böden eine so geringe ist, dab zur Bestimmung derselben sogar Phenolphtalein! nicht genügend empfindliech ist. um damit die Scehwankungen der sauren Reaktion des Bodens feststellen zu können z. B. welche an den Pflanzen, welche auf diesem Boden gedeihen, die saure Reaktion klar zum Vorschein kommt. Doch dieser Indikator gibt uns dennoch ein annüherndes Bild der sauren Reaktion eines Bodens. Mit seiner Hilfe können wir bestimmen: 1. die Gesamtaziditát des Auszuges, welche vom Gehalt an freier Kohlensüáure und freier oder halbgebundener organischer Sure her- stammt; 2. jene Azidiítát, welche der halbgebundenen oder freien organischen Süure entspricht; 3. aus der Differenz der beiden ersten Bestimmungen erhal- ten wir die Menge der Aziditát, welche von der freien Kohlensáure allein herstammt. Es versteht sich von selbst, daB wir bei der ersten und dritten Bestimmung nur ein solehes Wasser verwenden können, welches gar keine freie Kohlensüure enthült. Auch műüssen wir zur Bestimmung der Aziditát jedesmal einen frischen Bodenauszug bereiten. B) Die Bestimmung der gesamten Aziditát im Was- serauszuge. 50—100 Kecm Wasserauszug werden in einem Becherglase mit einem Tropfen Phenolphtalein versetzt, und mit 1/100 norm. Baryt- lösung titriert. Die Titration ist beendet, wenn die Flüssigkeit sich dauernd rot fárbt. Die verbrauchten Kem Lauge, werden auf 100 Gramm Boden um- gerechnet. 2. Die Bestimmung der Aziditüát des Bodens welche von dem Gehalte an freier oder halbgebundener organi- seher Sure herstammt. 50—100 Kem Wasserauszug werden aufge- kocht um die freie Kohlensáure zu verjagen. Das Kochen wird solange fort- gesetzt, bis "a der gesamten Menge verdunstet ist. Hiernach wird der Auszug mit einem Tropfen Phenolphtalein versetzt und noch hei8 mit 1/100 norm. 1 Die Indikatoren der ersten Gruppe (nach der Klassifikation von Glaser) eignen sich in keiner Weise zur gualitativen Bestimmung der Aziditát. Lakmoid würe noch geeignet, doch in vielen Füllen ist dieser Indikator auch noch nicht genügend empfindlich. Was nun Methylorange anbelangt, so waren wir nur in einem einzigen Falle im Stande, mit Hilfe dieses Indikators eine saure Reaktion des Bodenauszuges festzustellen und zwar in einem Podsolboden, welecher lüngere Zeit in nassem Zustande aufbewahrt wurde. 640 KONSTANTIN GEDROIZ Barytlösung titriert. Die Titration ist beendet, wenn die Rotfárbung andauert. Die erhaltene Zahl der verbrauchten Kem wird auf 100 Gr. Boden umgerech- net und die Aziditát in Kcm der verbrauchten Süáure ausgedrückt. 3. Die Aziditát, welche durch den Gehalt an freier Kohlensáure verursacht wird, erhalten wir, wenn wir die Zahl der Kem der zweiten Analyse von jener der ersten abziehen. Das Resultat multiplizieren wir mit dem Faktor 0-00022 (1 Kcm 1.100 norm. Baryumhydratlösung entspricht 0-00022 Gramm CO,), so erhalten wir die Gesamtmenge Kohlensüure, welche im Bodenauszuge enthalten war. Die Bestimmung des Chlorgehaltes. 25—50 Kcecm Wasser- auszug werden in ein Becherglas, oder in eine Porzellanschale gegossen, ist der Wasserauszug sauer, oder alkalisch, so muB er erst neutralisiert werden. 2—3 Tropfen neutrales chromsaures Kali zugesetzt (konzentrierte Lösung K,CO,) und titrieren mit 1/100 norm. Silbernitratlösang AgN0O, bis zur Rotfárbung der Lösung. Zur genauen Bestimmung der Endreaktion empfiehlt es sich in ein anderes gleich groBes Glas ebensoviel vom Boden- auszuge zu füllen, dieselbe mit gleicher Menge chromsaurer Kalilösung zü versetzen und den Farbenumschlag der titrierten Lösung durch den Ver- gleich der beiden Flüssigkeiten festzustellen. Ist im Wasserauszuge eine gröBere Menge Chlor enthalten, so, dass das sich ausscheidende Chlorsilber den Vergleich der Farben ersehweren würde, so lassen wir in die Vergleichs- lösung eine ebenso groBe Menge Silbernitrat (1/100 norm.) zuflieBen, wie in die erste Lösung und setzen nun die Titration der ersten Lösung fort. Die verbrauchten Kem 1.100 norm. Silbernitrat werden auf 100 Gr. Boden um- gerechnet, mit dem Faktor 0-0003545 maultipliziert, die resultierende Zahl gibt (1 Kem 1/100 norm. Sibernitrat entsprechen 0-0003545 Gr. Chlor) den Chlorgehalt des Wasserauszuges an. Enthált hingegen der Bodenauszug sehr geringe Mengen von Chlor und wird die Bestimmung des Chlorgehaltes den- noch gewünscht, so nehmen wir eine entsprechend gröBere Menge von dem Wasserauszuge, und dampfen diese auf ein Volum von 50 Kem ein. Da im destillierten Wasser, welches zur Bereitung des Wasserauszuges verwendet wird, auch geringe Mengen Chlor enthalten sind, (wenn das [Laboratorium schwer zu lüften ist) so würde man bei der Titration des Chlorgehaltes mehr Silbernitratlösung verwenden müssen, als dem eigentlichen Gehalte des Wasser- auszuges entspricht. In solchem Falle ist es notwendig in 50 cm? des verwen- deten destillierten Wassers erst (eventuell ebenfalls einzudampfen) den Chlor- gehalt zu bestimmen und die Menge des dabei verbrauchten Kem Silbernitrats von der Gesamtmenge der bei der Titration des Wasserauszuges verbrauchten abzuzieben. Die Bestimmung des Kalks, der Schwefelsüure und der Alkalien. AuBer den oben besprochenen Bestimmungen können in dem wisseri- gen Auszuge einiger Bodenarten mit ziemlicher Genauigkeit nach den bekannten gravimetrischen und volumetrischen Methoden der Kalk, die Schwefelsüáure und die Alkalien bestimmt werden. Haben wir es mit einem solchen Boden zu tun, in dessen Wasserauszug alle diese drei Bestandteile bestimmt werden können, ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 641 (z. B. Blackalkaliboden) so können wir dieselben in ein und demselben Auszuge bestimmen. Zu diesem Zwecke werden 500—1000 Kecm Wasserauszug (100—200 Gr. Boden entsprechend) in einer Porzellanschale zur Trockene verdampft, die organischen Substanzen mit Königswasser zerstört, die Salpeter- süure mit Salzsáure auf dem Wasserbade vertrieben, der Trockenrückstand auf einem Sandbade vollends ausgetrocknet und so die Kieselsüure in die unlösliche Form überführt; der Rückstand hiernach in verdünnter Salzsáure gelöst (die Lösung eventuell durch Erwürmen besechleunigt) und durch ein kleines Filter filtriert. Die Menge der Kieselsüure, die auf dem Filter bleibt, ist gewöhnlich so gering, dab die gravimetr. Bestimmung nicht zu erfolgen hat. In der abfiltrierten Lösung können wir der Reihe nach den Kalk, die Schwefelsüure und endlich die Alkalien bestimmen. In dem geglühten Trockenrückstande des Wasserauszuges ist es nicht ratsam die Schwefelsüure, sowie die Alkalien zu bestimmen, da beim Eindampfen und dem nacherfolgen- den Glühen ein Verlust an diesen Salzen entstehen könnte. In dieser Trocken- substanz können wir höchstens den Kalk bestimmen, wenn von diesem B e- standteile eine genügende Menge vorhanden ist. Die Bestimmung des Kalkes. Das Filtrat welches wir nach Trennung der Kieselsáure erhalten haben. neutralisieren wir mit Ammoniak, süuern dasselbe mit einigen Tropfen Essigsüure an, kochen es auf und scheiden den Kalk in der kochenden Lösung mit oxalsaurem Ammon ab. Nach vier- stündigem Stehenlassen auf einem warmen Orte filtrieren wir die klare Lösung von dem Niederschlage ab. Der Niederschlag wird erst mit heiBem Wasser, in wenig oxalsaures Ammon gelöst ist, so lange gewaschen, bis die Chlor- reaktion verschwindet. Dann wird er zweimal mit heiBem Wasser ausge- waschen, um die Oxalsüure, welche aus dem Waschwasser zurückgeblieben ist, auszulaugen. Der noch nasse Niederschlag wird mit Wasser in einem Kochbecher gewaschen, die am Filter anhaftenden Körnchen in heiBer ver- dünnter Schwefelsüure gelöst, und auch in das Glas gewaschen. Hiernach wird das Waschwasser im Glase mit fünf Tropfen konzentrierter Schwefelsüure versetzt, eventuell noch verdünnt, damit das Volumen der Lösung, ca. 200 Kem erreiche, dann auf 607 erwármt, und mit 2100 norm. Kaliumpermanganat- lösung titriert. Die bleibende rote Fárbung der Lösung deutet das Ende der Reaktion an. Ein Kem 950 norm. Kaliumpermanganat entspricht 0-00056 Gramm CaO. Die Bestimmung der Schwefelsüáure. Die von dem oxal- sauren Kalk abfiltrierte Flüssigkeit wird mit Salzsáure angesüuert, aufgekocht und die Schwefelsáure in der heiBen Lösung mit 1099-iger Bariumchlorid- lösung abgeschieden. Der Niederschlag wird weiter so behandelt, wie dies bei der salzsauren Lösung besechrieben ist. Die Bestimmung der Alkalien. Die vom sehwefelsauren Baryumniedersechlag abfiltrierte Lösung wird in einer kleinen Porzellanschale von ca 12 cm eingedampft, zu dem Trockenrückstand ca 100 Kem Wasser zugegossen, und so viel Kalkmileh, daB die Lösung nachweisbar alkalisch reagiert usw., in derselben Weise, wie wir es bei dem salzsauren Auszug 642 KONSTANTIN GEDROIZ besehrieben haben. Da jedoch der Niedersehlag bei Behandlung des wüsserigen Auszuges nicht groB ist, kann dieselbe auf einem sehr kleinen Filter gesam- melt werden. Das Filtrat samt dem Waschwasser zusammen ca 300 em? wird in einem Glase aufgefangen und weiter so behandelt, wie es beim salzsauren Auszug vorgeschrieben wurde. Da in dem Wasserauszuge die Menge des Natriums gewöhnlich jene des Kaliums weit überwiegt, so wird dies erhaltene Gewicht von Platinchlorid mit dem Faktor fünf und nicht mit vier multipliziert. V. ABTEILUNG. Kolometrische Methoden. Die kolometrisehen Methoden sind vorzugsweise zur Untersuchung der Wasserauszüge geeignet. Wie wir schon früher erwühnt haben, lassen sich einige wasserlösliehe Bestandteile des Bodens mittelst der gewöhnlichen gravi- metrischen, oder volumetrisehen Verfahren nicht bestimmen. Hingegen sind wir imstande die meisten derselben mit den kolorimetrisehen Bestimmungs- methoden genau zu ermitteln. Dieses Verfahren láBt sich rasch ausführen und in Bezug auf Genauigkeit, sobald von der Bestimmung sehr kleiner Mengen die Rede ist, übertrifft es die anderen Verfahren. Die erste Bedingung ist, dab die zu den kolorimetrisehen Verfahren verwendete Lösung vollkom- men klar und farblos sei. Da die Wasserauszüge in Folge ihres Gehaltes an organischen Stoffen fast immer gefárbt sind, müssen sie erst entfárbt werden. Zur Entfárbung des Wasserauszuges verwenden wir Kohle. Das beste Ver- fahren ist jenes, welche das U. S. A. Bureau of Soils ausgearbeitet hat. Auf je 500 Gramm Wasserauszug genügen 3—5 Gramm Kohle.! Der mit Kohle versetzte Auszug wird öfters geschüttelt, nach 20 Minu- ten hat die Kohle den gesamten Farbstoff gebunden. Hiernach wird die Lösung filtriert und mit destilliertem Wasser im Kolorimeter verglichen. Würe sie nicht ganz farblos, so muB die Entfárbung mit Kohle wiederholt werden.? Im Folgenden führen wir alle jene Methoden an, welche 0. Schreiner und G. Failyer zur Bestimmung der wasserlöslichen Stoffe in ihrem Werke anempfohlen haben.? 1 Hine schwarze Kohle wird auf folgende Weise bereitet: Bei der Verbren- nung von Nafta oder Leuchtgas mit leuchtender Flamme sammelt sich auf der Oberfláche einer Porzellanschale oder eines Glases RuB an. Die Russchichte wird abgekratzt, mit heiBem, destillierten Wasser ausgewaschen, auf ein Filterpapier aufgefangen und nur soweit getrocknet, da8B darin immer noch eine gewisse Menge von Fenchtigkeit bleibt. Denn nur in feuchtem Zustande besitzt sie eine genügende entfárbende Wirkung. 2 Durch die Entfárbung mittelst Kohle, entsteht unbedingt ein Fehler, da die Kohle, indem sie der Lösung die förbenden organischen Stoffe entzieht, auch jene Mineralsalze mitreist, welche an die organischen Stoffe durch Absorption gebunden waren. 3 0. Schreiner, G. Failyer Colorimetric, Turbidity and Titrations Methodes, used in soil Investigations. U. S. A. Depart. of Agric. Bureau of Soils. Bull. Nr. 31. 1906. ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 643 Die Bestimmung des Ammoniaks. Die Methode gründet sich auf die Reaktion der Nesslersehen Lösung : Die alkalische Ouecksilberjodlösung des Reagens befreit das Ammoniak aus seinen Verbindungen. Wenn wir den Wasserauszug mit diesem Reagens versetzen, so entsteht in konzentrierten Lösungen ein Niederschlag, in verdünnten Lösungen bleibt hingegen der aus- geschiedene Niederschlag in Dispersion, wodurch die Lösung sich gelb fárbt. Die Intensitát der Förbung steht in genauem Verháltnisse zu der Menge des Ammoniaks. Reagentien. Destilliertes Wasser, welches kein Ammoniak enthült. Gewöhnliches destilliertes Wasser wird mit Sehwefelsüure angesüuert und noch- mals destilliert. Die Schwefelsáure kann auch umgangen werden, dann darf aber das abdestillierte Wasser erst aufgefangen und verwendet werden, wenn 100 Kcm mit Nessler-Reagens keine Fárbung mehr geben. Von dem (Ouantum des zur Destillation verwendeten Wassers darf nur §/5 Teil verwendet werden. Der Rest wird weggegossen. Noch rascher ist folgendes Verfahren: Das des- tillierte Wasser wird mit Soda alkalisch gemacht, "s Teil desselben verdampít, der Rest kann, wenn er kein Ammonik mehr enthült, zu kolorimetrisehen Verfahren verwendet werden. 2. Sodalösung. Eine aufgekochte konzentrierte Lösung. Nessler-Reagens. Es werden einerseits 35 Gramm Jodkalium in 100 cm? Wasser, anderseits 17 Gramm Ouecksilberechlorid in 300 cm? gelöst. Von der Ouecksilberehloridlősung wird so viel zu der Jodkalilösung gegos- sen, bis der entstehende Niederschlag von rotem (uecksilberjodid sich nicht mehr auflöst. Diese Mischung wird mit 2090-iger Natronlösung auf ein Liter ergánzt, und wieder soviel Ouecksilberehlorid zugegeben, bis sich der sich abscheidende rote Niederschlag nicht mehr auflöst. Die Lösung klört sich langsam vollstándig. Sie muB in einer gut versehlossenen Flasche aulbewahrt werden. Die Farbe des Reagens hat einen Stich ins gelbliche. Wáre sie ganz farblos, so muB noch Ouecksilberchlorid zugegossen werden. Es ist notwendig, sich von der Empfindlichkeit des Reagens zeitweise mit sehr verdünnter Chlor- ammonlösung zu überzeugen. 4. Chlorammonvergleichslösung. 0-7405 Gramm reines Chlorammon wird in 1 Liter. Wasser gelöst. Wenn wir von dieser Lösung 10 Kem auf 500 verdünnen, so erhalten wir eine Lösung, in welchen jeder Kcm 0-005 mg NH, oder 070047 mg NH, enthült. 5. Kolorimetrische Vergleiechslösung. Von der Vergleichs- lösung Nr. 4 messen wir genau 10 Kcm ab, verdünnen diese auf 90 Kem, dann versetzen wir sie mit 4 Kem Nesslerlösung (3) und ergánzen auf 100 Kecm. Das ist die Vergleichslösung, welche 0-5 NH, auf eine Million enthált. Diese Lösung wird zugleich mit jener aus dem zu untersuchenden Bodenauszuge bereitet. Ist eine kolorimetrische Vergleichslösung anderer Konzentration not- wendig, so wird sie in analoger Weise bereitet, die Hauptbedingung ist dabei, daB in je 100 Kem immer 4 Kem der Nesslerschen Lösung enthalten seien. Der Gang der Analyse. Ist der Bodenauszug farblos, und enthült er keine Salze, welche den Gang der Analyse hindern würden, so kann die 644 KONSTANTIN GEDROIZ Untersuchung ohne vorheriges Bindampfen ausgeführt werden. Im entgegen- gesetzten Valle wird der Bcdenauszug mit Soda alkalisceh gemacht, und abdes- tülliert. Das AufnahmsgefáB wird mit ammoniakfreiem Wasser ausgewaschen. Der Kondensator wird wührend der Destillation fortwührend gekühlt, das Ende des Kübhlers soll in das Wasser eintauchen. Die Destillation wird solange fort- gesetzt, bis die nötige Menge überdestilliert ist. Vor der eigentlichen Analyse soll der Gehalt an Ammon annühernd bestimmt werden. Um den Konzentra- tionsgrad des Auszuges zu erfahren, gieBen wirin eine Eprouvette einige Kem des Auszuges und versetzen ihn mit dem 6 Nesslersehen Reagens. Sollte sich ein Niedersehlag bilden, so muB der Bodenauszug entsprechend verdünnt wer- den. Nach der Verdünnung soll die Probe wiederholt werden. Die Farbe des mit dem 6 Nesslerschen Reagens versetzten Bodenauszuges soll hellgelb sein. Würe sie dunkelgelb, oder braun, so ist eine nochmalige Verdünnung notwendig. Die durch den Vorversuch festgesetzte Menge des Bodenauszuges wird mit einer entsprechenden Menge Wassers auf ca 45 Kem verdünnt, mit 2 Kecm Nesslersehen Reagens versetzt und auf 50 Kem awufgefüllt. Zur gleicher Zeit wird auch die kolorimetrische Vergleichslösung bereitet und mit dem Boden- auszuge im Kolorimeter wührend 15 Minuten verglichen. Die Bestimmung des Kali. Die Methode gründet sich auf die vergleichende Messung der Intensitát der Gelbfárbung der Kaliumplatinchlorid- lösung, welche in Beisein von freier Salpetersüure durch Zugabe von Stanno- chlorid eintritt. Reagentien. 1. Verdünnte Sehwefelsüure. 2. Salzsáure: ein Teil Salzsáure (konzentriert) auf ein Teil Wasser. 3. Platinch]orid- lösung: 173 Gr. Platinchlorid in 25 Kem Wasser gelöst. 4. Kalium- platinchlorid-Grundlösung. Frisch umkristallisiertes Kaliumplatin chlorid, 070621 Gr., werden in 1000 Gramm 6 Wasser gelöst. Bin jedes Kem dieser Lösung enthült 0701 mg K (oder 07012 mg. K,0). 5. Gereinigter Asbest. Faseriger Asbest wird mit Salzsáure digeriert, hiernach mit Wasser rein ausgewaschen, im Platingefáb geglüht und in einem gut versechlieBbaren Glase in reinem Alkohol aufbewahrt (der Alkohol soll auf Ammoniakgehalt geprüft werden). Anstatt Asbest kann auch Filterpapier veraendet werden. doch muB dieses erst vollstándig ausgewaschen werden. um aus ihm das Ammoniak zu entfernen. 6. Alkohol (8090). 7. Stannochloridlösung. Körniges- oder Staubzinn 75 Gr werden in 400 Kem konzentrierten Salzsüure siedend gelöst, und in einem gut gesechlossenen Gefásse, in welches noch vor- her metallisches Zinn gegegen wurde, aufbewahrt. 8. Kolorimetrische Grundlösung. Von der Kaliumplatinchlorid Grundlösung (Nr. 4) werden 50 Kcm abgemessen auf ca 90 verdünnt, mit ca 6 Kecm Zinnchlorürlösung (Nr. 7) versetzt und auf 100 Kem aufgefüllt. In dieser Lösung sind fünf Teile metalliscehes Kalium (oder 6-2 Millionenteile K,0) enthalten. Diese Lösung muB zu jeder Untersuchung frisch bereitet werden. Lösungen von anderer Konzentration sollen in je 100 Kem Zinnchlorür (7) enthalten. Gang der Analyse. Von der zu untersuchenden Lösung werden ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 645 gewöhnlich 50 Kem abgemessen und nach Zugabe von 0-5 Kcm Schwefel- süure in einer Porzellanschale auf dem Wasserbade vollstándig eingedampít, hierauf schwach geglüht, um die Ammonsalze und die Schwefelsüure zu ver- treiben. Anfangs soll schwach erwürmt, dann die Flamme allmáhlich vergrös- sert werden, bis die organisehen Bestandteile verbrannt sind. Nachdem die Schale ausgeküblt ist, wird der Rückstand mit einigen Tropfen Salzsáure (Nr. 2) und mit der Lösung von Platinchlorwasserstoffsáure versetzt. Die Menge dieses Reagens muB zur Menge des trockenen Rückstandes im 6 Verhültnis stehen. Das entsprechende Volum abzuschützen, lehrt die Erfahrung. Der Inhalt der Schale wird mit einem abgerundeten Glasstábchen gut vermiseht und auf dem Wasserbade beinahe vollstándig eingedampft. Dann nehmen wir die Schale vom Wasserbade und übergieben den Rückstand sofort mit 5 Kcm Alkohol (Nr. 6), waschenihn vorsichtig von den Winden und von den Stáb- chen ab und filtrieren die Lösung durch einen kleinen (Gooch-Tiegel! ab. Man mubB trachten, da8B der Niederschlag in der Schale bleibe. Nach der Filtration der ersten Porzion von Alkohol, welchen wir in die Schale gegossen haben, gieBen wir neuerdings 3 Kem auf, waschen den Inhalt der Schale und filtrieren die Lösung ab usw. Die Auslaugung des in der Schale befindliehen Trockenrückstandes mit Alkohol soll viermal wiederholt werden, wozu in jedem einzelnen Falle 3 Kcm Alkohol genommen werden müssen. Hiernach wird der Tiegel mit 5 Kem Alkohol ausgewaschen und dieser samt der Schale zum Trocknen beiseite gestellt. Sobald beide getrocknet sind, wird das in der Schale und im Tiegel befind- liche Kaliumplatinehlorid aufgelöst, indem man heiBes Wasser in kleinen Portionen in die Schale gie8t und die Lösung durch den Tiegel filtriert. Die Lösung samt dem Waschwasser darf kein gröBeres Volumen haben, als ca 45 Kecm. Sobald sich die Lösung abgekühlt hat, setzen wir 3 Kem Zinnchlorür (Nr. 7) dazu und füllen auf 50 Kem auf. Gleichzeitig bereiten wir die kolori- metrisehe Grundlösung und vergleichen beide Lösungen im Kolorimeter. Sollte sich zeigen, da8 die zu untersuchende Flüssigkeit viel konzentrierter ist, als die Grundlösung, so wird sie entweder auf 100 Kem verdünnt, oder aber eine entsprechend kleinere Menge zur Untersuchung genommen. Ist hingegen die Grundlösung im Vergleich mit der zu untersuchenden viel zu konzentriert, so wird diese entsprechend verdünnt. Es ist bekannt, da8 auch Ammonsalze mit Platinchlorid einen gelben Niederschlag geben. Infolge dessen darf in den Reagentien Ammoniak nicht enthalten sein. Auch die Luft des Arbeitsraumes soll frei von Ammoniakdámpfen sein. Bestimmung des Magnesiums. Diese Methode gründet sich auf die kolorimetriscehe Bestimmung der Phosphorsüure in der Magnesium- Ammoniumphosphat- Verbindung. 1 Den Gooch-Tiegel bereiten wir zur Filtration in folgender Weise vor : Giessen wir in den Tiegel von dem Alkohol, in welchem sich die Asbestfáden in Suspension befinden (5) soviel, dass sich am Grunde des Tiegels eine dünne, aber dichte Schichte von Asbest bilden kann. Der Alkohol wird mit der Luftpumpe abgesogen. 646 KONSTANTIN GEDROIZ Reagentien. 1. Kieselsüurefreies destilliertes Wasser. Gewöhnliches destilliertes Wasser löst aus den (GefüáBen, in welchen es aufbewahrt wird, Kieselsüure und ist in Folge dessen zu diesen Untersuchungen unbrauchbar. Vor dem Gebrauche soll das destillierte Wasser mit den unten angege- benen Reangentien auf seine Reinheit inbetreff Kieselsüure geprüft werden und wenn es Kieselsüáure enthült, muB es von neuem destilliert und in mit Parafin ausgegossenen Flaschen aufbewahrt werden.! 2. Ammoniak. 3. Konzentrierte Lösung von oxalsau- rem Ammon. 4. Phosphorsaures Kali 17 g .K, HPO, und 10/e NH, CI (Salmiak) werden in 900 Kem Wasser gelöst, dann mit 50 Kem konzentrierten Ammoniak (spec. G. 0-9) versetzt und auf 1 L. aufgefüllt. 1 Kcm Reagens bindet 24 mg Magnesium 5. Ammoniakhültiges Waschwasser. Ein Teil konzentrierten Ammoniak (spec. G. 0-9) wird mit 9 Teil Wasser verdünnt. Die Lösung darf keine Kieselsüure enthalten. Darum ist es anempfohlen, das zu verwendende Ammoniak frisch abzudestillieren. "9. Salpetersüure spez. Gewicht 1707. 7. Molybdünsaures Ammon Lösung : 50 Gr. reines Salz wird in Wasser gelöst. Wichtig ist, dab das Was- ser keine Kieselsáure enthalte. Nachdem das Salz sich gelöst hat, wird die Lösung fiitriert, auf ein Liter aufgefüllt. Es ist ratsam diese Lösung auch in einer — Paraffinflasche aufzubewahren. 8. Phosphat Grundlösung. Mögliehst reines Na,HPO,-t12 HOO wird frisch unkristallisiert, davon 0-3771 Gr. Wasser aufgelöst und auf ein Liter aufgefüllt. Die Lösung soll entweder in einer Paraffinflasche, oder in einem Gefálivon Kautschuk aufbe- vahrt werden. Jedes Kcm. dieser Lösung enthült 0-1 mg PO, (oder 0-1747 mg P,O,). 9. Kolorimetrisehe Grundlösung (8) werden 10 Kem mit ca. 80 Kem Wasser verdünnt, mit 10 Kcm Salpetersáure (6) und 8 Kecm molybdánsaures Ammon (7) versetzt und auf 100 Kem aufgefüllt, genau 20 Minuten stehen gelassen. Nach Ablauf dieser Zeit ist die Lösung gebrauchs- fertig. Ihre Konzentration ist folgende: 10 Teilen PO, oder 2:56 Teile Mag- nesium, oder 427 Teile Magnesiumoxyd auf 1 Million enthalten. 10. Filter- papier. Dieses soll auch frei von Kieselsüure sein. Das Papier von Sechleicher und Schüll Nr. 589, oder Nr. 590 (5 cm Dm) ist gut verwendbar. Gang der Analyse. Von dem zu untersuchenden Bodenauszuge werden 50 Kem in einer Porzellanschale mit einem Tropfen Ammoniak (Nr. 2) und 2—3 Tropfen oxalsaurem Ammon (3) versetzt und dann auf dem Wasser- bade zur Trockene eingedampft. Nach dem Abkühlen fügen wir zu dem Rück- stand 1 Kem phosphorsaures Kali (4) vermischen ihn mit der Lösung mit Hilfe eines Glasstábehens und lassen das Gemisch zwei Stunden lang stehen. Hiernach übergieBen wir das Gemisch mit 5 Kcm Ammoniak, waschen damit 1 Zur Aufbewahrung des destillierten Wassers, wird ein Gefüb empfohlen, dessen Innenseite mit Paraffin ausgegossen ist. Diese Flasche wird auf folgende Weise mit einer Paraffinschichte versehen: Die Flasche wird erwürmt, das geschmol- zene Paraffin eingegossen und dann das GefáB langsam gedreht, bis alle Teile der Innenwand gleichmüBig überzogen sind. ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 647 die festen Teilehen von den Wiünden der Schale ab und filtrieren die Lösung durch ein kleines Filter. Fünfmal wird eine gleiche Menge Ammon aufge- gossen, mit ihr der Trockenrückstand bearbeitet und die Lösung filtriert. Zuletzt wird das Filterpapier mit soviel ammoniakhültigem Waschwasser aus- gewaschen, daB die Lösung samt Waschwasser ein Volumen von ca 50 Kcm erreiche. Zuletzt wird die Schale und das Filter mit ca 5 Kem kaltem Wasser ausgelaugt. Nun nehmen wir das Glas, welches das Waschwasser enthült veg und setzen ein anderes darunter, welches die Lösung des Niederschlages aufnehmen soll. Zu diesem Zwecke versetzen wir den Rückstand in der Schale mit 5 Kem Salpetersüure (6), benetzen mit Hilfe eines Glasstabes die Wáiánde der Schale und gieBen die Lösung behutsam auf das Filter. Wir müssen Sorge tragen, da8B auch das Filter mit dieser salpetersauren Lösung gleichmáBig benetzt wird. Nun wird die Schale fünfmal mit heiBem Wasser ausgelaugt (jedesmal mit ca 5 Kem Wasser). Zuletzt wird noch das Filter vollstándig ausgewaschen, doch soll die Lösung, samt dem Waschwasser nicht mehr als 40 Kem betragen. Nachdem sich das Filtrat abgekühlt hat, wird es mit 4 Kcm molybdánsauren Ammon versetzt (7), auf 50 Kcm aufgefüllt und im Kolorimeter mit der Grundlösung verglichen. Die Untersuchung im Kolorimeter soll in den nüchsten durchgeführt sein. Ist die Fárbung der Versuchslösung intensiver als die der Grundlösung, so muB eine entsprechend geringere Menge zur Untersuchung verwendet wer- den. Im Falle daB die zu untersuchende Lösung mehr Magnesia enthült als die Vergleichslösung, so können wir ohne Fehler zu begehen, eine gröBere Menge von dem Reagens zusetzen. 5 Kem Salpetersüure und 4 Kem molybdün- saures Ammon werden nur dann genügen, wenn in 50 Kcm der kolorimet- riscehen Grundlösung ca 0-3 mg Magnesium enthalten sind. Deutet die Menge des entstandenen Magnesiumammonphosphats oder die Intensiítát der Farbe darauf hin, dab in der Lösung mehr Magnesium enthalten ist, so setzen wir die oben angegebene Menge der Reagentien noch einmal zur Lösung und ver- dünnen diese in der Weise, da8 auf je 50 Kem Lösung 5 Kem Salpetersüure und 4 Kcm molybdánsaures Ammon komme. Sollte hingegen die Lösung weniger Magnesium enthalten, so muB die Grundlösung auf die Hülfte ver- dünnt werden. Die Bestimmung des Mangans. Das Verfahren gründet sich auf die Oxydation der Mangansalze zu Übermangansüure mittelst Bleisuper- oxyd bei freier Salpetersáure. Reagentien. 1. Bleisuperoxyd. Diese Verbindung kann durch Binwirkung von verdünnter Salpetersüure auf Men- nige leicht bereitet werden. Natürlich darf dieses Reagens keine Bpur Mangan enthalten. 2. Konzentrierte Salpetersüáure. 3. Grund- lösung von Kaliumpermanganat. 071438 Gr. KMnO, werden in Wasser aufgelöst, mit 10 Kem conc. Salpetersáure versetzt und auf ein Liter aufgefüllt. BHin Kem Lösung enthült 0-05 mg Mangan (07065 mg Manganoxyd). Die Lösung verándert sich rasch. Gang der Analyse. Zu 100 Kem der zu untersuchenden Lösung, werden 10 Kcm Salpetersüure (2) gegossen, aufgekocht, mit 05 g Bleisuperoxyd versetzt und weiter ge- 648 KONSTANTIN GEDROIZ kocht. Nach dem Abkühlen wird die Lösung wieder auf 100 Kcm gebracht, erwármt, wieder abgekühlt und durch ein kleines Filter filtriert. Die erste abfliebende Portion soll weggegossen werden. Eine entsprechende Menge von diesem Filtrate wird in das eine GefáB des Kolorimeter gesetzt. In das zweite Gefüb gieBen wir destilliertes Wasser und lassen aus einer Bürette so viel von der kolorimetriscehen Grundlösung zutropfen, bis die Farbe beider Flüssigkeiten dieselbe ist. Ist das Filtrat farblos, so enthált es kein Mangan. Wenn wir zu dieser Lösung ein Kem der Permanganatlösung zuflieBen lassen, und die Lösung nach 5 Minuten doch farblos geworden ist, so bedeutet dies, daB in der Lösung reduzierende Substanzen enthalten sind. Auf das Perman- ganat übt auch das gewöhnliche Filterpapier eine reduzierende Wirkung aus, doch wenn wir die Vorschrift einhalten, und die erste durchlaufende Portion des Filtrates weggieBen, so wird diese Wirkung des Filterpapiers die Resultate der Analyse nicht beeinflussen. Die Lösung können wir auch durch Asbest filtrieren u. zw. in derselben Weise, wie es bei der Bestimmung des Kalis angegeben ist. Bestimmung des BEisens. Die Methode gründet sich auf die Intensitáüt der Fárbung der Hisenoxydsalze, welche durch Kaliumsulfocyanat hervorgerufen wird. Reagentien. 1. Lösung von Rhodankali. 10 Gr. Rhodankali werden in Wasser gelöst und auf 100 Kem aufgefüllt. 2. Salpetersüure. 30 Kem konzentrierter Salpetersáure werden auf 100 Kem verdünnt. 3. Eisen- grundlösung. 0-3502 Gr. chemisch reines Hisenammoniumsulfat in Wasser gelöst, welehes mit Schwefelsüure angesüuert wurde; dann werden die Ferro- salze mit Kaliumpermanganat oxydiert, hiernach das Ganze auf 500 Kcm aufgefüllt. Von dieser Lösung werden 100 Kem auf ein Liter verdünnt. Jedes Kem der Lösung enthült 0701 mg Fe (oder 0-00143 mg Fe,0O,). 4. Kolori- metrische Grundlösung. Von der Grundlösung Nr. 3 werden genau 10 Kem abgemessen, auf 80 Kem verdünnt, mit 5 Kem Salpetersünre und 5 Kem Rhodankalilösung versetzt und auf 100 Kem ergünzt. Ein jedes Kcm dieser Lösung enthült 1 Milliontel Fe oder 1743 Milliontel Teile Fe20,. Gang der Analyse. Von der zu untersuchenden Lösung wird eine entsprechende Menge abgemessen und auf ein kleines Volumen eingedampft. Dann mit 2:5 Kem Salpetersüure versetzt und die Ferroverbindungen in der Lösung mit übermangansaueren Kali oxydiert, nach der Oxydation auf ca 40 Kcm ver- dünnt, mit 2:5 Kcm Rhodankalilösung versetzt und auf 50 Kem ergüánzt. Zur eleicher Zeit bereiten wir die zum kolometrischen Vergleich notwendige Grund- lösung und vergleichen beide im Kolorimeter. Die Bestimmung der Nitrate. Die Methode gründet sich auf die Gelbfárbung gelöster Nitratverbindungen durch die Binwirkung von Disul- phophenolsáure. Reagentien. 1. Disulphophenolsüáure. 3 Gr. kristallisier- tes Phenol werden mit 37 Gr. (20-1 Kcm) Schwefelsüure (spez. Gew. 1-84) vermengt, wührend 6 Stunden im kochenden Wasserbade in einem leicht ver- sechlossenen Glase auf 1007 erhalten. Wáhrend der Analyse soll das Gemenge ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 649 in heibem Wasser gehalten werden, denn in der Külte kristallisiert die Lösung aus. Ist dies geschehen, so soll sie vor dem Gebrauche im Wasser erwürmt werden. ZugieBen von warmen Wasser soll vermieden werden. 2. Konzentrierte Lösung von Ammoniak (Spez. Gew. 0.9) auf die Hálfte verdünnt. 3. Nitratgrundlösung Von salpetersaurem Kali wer- den 0-1631 Gr. abgewogen in Wasser aufgelöst und auf 1 L. ergünzt. Von dieser Lösung 100 Kem auf 1000 verdünnt, geben die Grundlösung. Bin Kem dieser Lösung enthült 001 mg NO, (oder 000871 mg N,O.). 4. Kolorim et- riseche Gryundlösung. Von der Lösung Nr. 3 werden 10 Kem in einer Porzellanschale auf dem Wasserbade eingedampft und nach der unten ange- gebenen Vorschrift aufgelöst, auf 100 Kem verdünnt. Die Konzentration dieser Lösung betrüágt 1 Milliontel Teile NO, (oder 0-871 Milliontel Teile N,O.). Der Gang der Analyse. 50 Kem des Auszuges (wenn ev. weniger Nitrate in der Lösung enthalten sind, dann eine entsprechende gröBere Menge) werden in einer Porzellanschale zur Trockene eingedampft. Sobalb die Schale ausgekühlt ist, wird ein Kcm Disulphophenolsáure zugegeben und mit Hilfe eines abgerundeten Glasstübechens mit dem Rückstande innig vermengt. Nach Ablauf von 10 Minuten geben wir 5—15 Kecm Wasser und soviel Ammoniak zu als zur Erzeugung alkalischer Reaktion notwendig ist, ergünzen das Volu- men des Gemisches auf 50 event. 100 Kcm und vergleichen dasselbe mit der kolorimetrisehen Grundlösung. Ist die Intensitát der Farbe gröBer als die der kolorimetrisehen Grundlösung, so nehmen wir nur einen entsprechenden Teil des Volumens zur Untersuchung und verdünnen denselben auf das angege- bene Volumen. Sollten sich in dem zu untersuchenden Auszuge Chloride in gröBerer Menge vorfinden, so műüssen wir aus der Lösung vorerst das Chlor mit Hilfe von sehwefelsaurem Silber abscheiden (natürlich darf das ver- wendete sehwefelsaure Silbersalz Salpetersáure auch in Spuren nicht enthalten). Das sechwefelsaure Silber können wir auch in festem Zustand verwenden, doch müssen wir vor Auge halten, da8 das küufliche Silbersalz immer Spuren von Salpetersüure enthült. Deshalb műssen wir uns erst von seiner Reinheit mit Disulphophenolsáure überzeugen. Besser ist es jedoch, diese Verbindung im Laboratorium selbst herzustellen. Auch die organischen Substanzen üben eine schüdliche Wirkung auf den Gang der Analyse ein. Binesteils verstárken sie die gelbe Nuance der zu untersuchenden Lösung, andererseits zerstören sie bei ihrer Oxydation einen Teil der Nitrate. In solchen Füllen ist es viel empfehlenswerter die Nitrate in Ammoniak umzuwandeln und in solcher Form zu bestimmen ; die Umwandlung kann mit Hilfe von Zink Kupferpulver aus- geführt werden. Bestimmung der Nitrite, Die Nitrite können am besten nach der von Ilosvay verbesserten Griettschen Methode bestimmt werden. Die Methode beruht auf der Vergleichung der Intensitát der roten Farbe, welche der Wasserauszug durch HEinwirkung einer essigsauren Lösung von Sulfonil- sure und Naphtylanin in Gegenwart geringer Spuren von salpetriger Süure annimmt. Reagentien. 1. Lösung von Sulphanilsüüre 05 Gr. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 43 650 KONSTANTIN GEDROIZ chem. reine Sulphanilsáure werden in 150 Kem Essigsüure (1704 spez. Gewicht) aufgelöst. 2. Alfanaphtylamin in Essigsüure gelöst. 0-1 Gr. Alfanaphtylamin werden in 2 Kem siedendem Wasser gelöst, die Lösung durch ein gut ausgewaschenes Baumwollgewebe filtriert und in 180 Kem Essigsüure (von spez. Gewicht 1704) einflieden gelassen. 3. Nitritreagens. Die beiden Reagentien Nr. 1 und Nr. 2, werden zu gleichen Teilen gemengt. Man bereite immer nur kleine Mengen. Wenn die Lösung sich rot förbt, so ist dies ein Zeichen, dab in derselben Salpetrigesüure vorhanden ist. In diesem Falle wird die Lösung mit Zinkstaub versetzt, geschüttelt und hiernach filtriert, 4. V e r- gleichslösung aus salpetrigsaurem Natron. 0-0836 Gr. von salpéterigsaurem Silber AgNO, werden in Wasser aufgelöst, zu der Lösung eine Kochsalzlösung gegossen, biszur vollstándigen Fállung des Silberechlorids. Die Lösung wird nun bis auf 210 Kem verdünnt, gut geschüttelt und im Dunkeln aufbewahrt, bis sich der Niederschlag abgesetzt hat. Von der über- stehenden Lösung werden 10 Kcm auf 100 verdünnt (mit Wasser, welches keine Nitrite erhült). Dieses Reagens ist in einer gut versehlossenen Flasche im Dunkeln aufzubewahren. Jeder Kem derselben enthült 0-1 mg NO, oder 0-00286 mg N,O,. Reines salpeterigsaures Silber erhalten wir, wenn wir in 16 Teilen einer konzentrierten Lösung von salpetersaurem Silber mit 10 Teile einer konzenirierten Lösung von Kaliumnitrit mischen. Vor dem Vermischen solleni beide Lösungen erwármt werden. Das Gemiseh filtrieren wir mit Hilfe einer Luftpumpe. Das salpetrigsaure Silber wird in einem kleinem Volumen heiBen Wassers gelöst und die Lösung abgekühlt, die sich ausseheidenden Kristalle auf einem Filter aufgefangen, abtropfen gelassen und auf dem Wasser- bade sogleich getrocknet, in gut versehlossenem Glase aufbewahrt. 5. Kolori- metrische Grundlösung. Von dem Reagens Nr. 4 werden 10 Kem auf 80 verdünnt und von dem Reagens Nr. 3 16 Kcem zugegeben, auf 100 auf- gefüllt. Diese Lösung enthült 1 Milliontel Teile NO, öder 0-826 Milliontel Teile N,O,. Von der zu untersuchenden Flüssigkeit nehmen wir 40 Kecm, setzen dazu 8 Kem aus dem 6 Reagent Nr. 3 und. .ergünzen das Ganze auf 50 Kcm. Nimmt man zur Analyse weniger als 40 cm? Wasserauszug, so soll auch diese Menge vorher auf 40 cm? ergünzt werden. Gleichzeitig mit dieser verfertigen wir die kolorimetrisehe Grundlösung und nach Ablauf von 15 Minu- ten Stehen, kann sie in das Glas des Kolorimeters eingegossen und verglichen werden. Bestimmung der Phosphorsüure. Die Methode von Wood- man u. Cayvan. Reagentien. 1. Destilliertes Wasser, frei von Kieselsüure. 2. Salpetersüáure, von spez. Gewicht 1707. 3. Lösung vón molyb- dünsauren Ammon. 50 Gr. chem. reines Salz werden in kieselsüure- freiem Wasser aufgelöst, wenn notwendig fltriert, und auf 1 Liter aufgefüllt. Die Lösung soll in einer mit Paraffin aufgegossenen Flasche aufbewahrt wer- den. 4. Phosphorsáurehültige Grundlösung. 0-3771 Gr. von frisch umkristallisierten NaHPO,.12H,O werden in kieselsüurefreiem destil- lierten Wasser aufgelöst und auf 1 Liter ergünzt. Diese Lösung soll auch in ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 651 einer mit Paraffin aufgegossenen Flasche aufbewahrt werden. Jedes Kem der Lösung enthült 0-1 mg PO, oder 070747 mg P,O,. 5. Kolorimetrische Grundlösung. Von dem Reagens Nr. 4 werden 10 Kecm in ca 80 Kcm Wasser gelöst, dazu 10 Kem Salpetersüure (Nr. 2) und 8 Kcem molybdüánsaures Ammon (Nr. 3) gesetzt, auf 100 Kem aufgefüllt. Nach 20 Minuten ist die LDösung gebrauchsfertig. Die Konzentration der Lösung ist 10 Teile PO, oder 747 Teile P,O. pro Million Wasser. 6. Filterpapier. Das Filterpapier muB auch kieselsüurefrei sein. Das Papier von Sehleicher und Schüll Nr. 589 und Nr. 590 kann gut verwendet werden. Am besten eignet sich ein Filter von 5 Kem Dm. Der Gang der Analyse. Zu der zu untersuchenden Lösung werden 3 Kem Salpetersüure gegossen (Nr. 2) und in einer kleinen Porzellanschale zur Trockene eingedampft. Dér Rückstand wird im Trocken- sehrank bei einer Temperatur von 1009 C zwei Stunden lang getrocknet. (Höhere Temperatur wirkt nachteilig ein.) Der Rückstand wird hiernach mit kaltem Wasser solange ausgelaugt, bis wir im ganzen ca 40 Kecm Lösung haben, wenn es notwendig ist, muB die Lösung filtriert werden. Hiernach gieBen wir 5 Kcm Salpetersáure und.4 Kcm molybdánsaures Ammon dazu und füllem das Ganze auf 50 Kem auf. Gleichzeitig bereiten wir die kolorimetrisehe Grund- lösung (Nr. 5) und führen die Untersuchung in einem Zeitraum von höchstens 20 Minuten aus. Wenn die zu untersuchende Lösung viel Kalk und Magnesia enthült, so müssen wir die salpetersaure Lösung zweimal eindampfen (Veitsch) und nach dem ersten Hindampfen abfiltrieren. Nachdem wir den Rückstand im Trockenschrank bei einer Temperatur von 1007 C zwei Stunden lang getrock- net haben, versetzen wir ihn mit 5 Kem Salpetersüure, filtrieren die Lösung und waschen mit soviel Wasser nach (durch Dekantation), dab die Lösung samt Waschwasser ca 45 Kem betrage. Nun geben wir noch 4 Kem der molyb- düánsauren Lösung dazu, füllen auf 50 Kem auf und bestimmen seine Konzen- tation im Kolorimeter. Bestimmung der Kieselsüure. Die Kieselsüure, die sich in dem Bodenauszuge in Lösung befindet, gibt mit molybdünsaurem Ammon einen ebenso gelben Niederschlag, in verdünntem Zustand eine gelbe Förbung, wie die Phosphorsüure. Die Intensiítát der Gelbfárbung kann mit der phosphor- sauren kolorimetrisehen Grundlösung verglichen werden. Nachdem Veitch fest- gesetzt hat, dab das Verháltnis der Intensiítát der Farben der phosphorsauren Vergleichslösung und der kieselsauren Lösung gleich 07-41 oder nach Schreiner 0-40 ist, können wir aus diesem Verhültnis den Kiesélsüuregehalt des Bodén- auszuges bestimmen. Reagentien. Zur Bestimmung der Kieselsüure, können wir die nach der Vorschrift des vorigen Abschnittes bereitete kolorimetrische Grundlösung verwenden, denn die Lösung, welche 10 Teile Phosphorsüure in einier Million Teilen Wasser enthült, ist Áduivalent mit einer Lösung von 4 Teilen SZO, in einer Million Teilen Wasser. Gang der Analyse. a) Die Bestimmung der Phosphorsüure geschieht nach der Vorschrift, welehe im ersten vorigen Abschnitt gegeben wurde, das Resultat gibt den Gehalt an Phosphorsüure des Bodenauszuges in Milliontel Teilen an. b) Die Bestimmung der Phosphorsáure und der Kieselsüure zusam- 431 652 KONSTANTIN GEDROIZ men. Zur Analyse nehmen wir ebensoviel vom Bodenauszuge, wie zur Bestim- mung a), diese werden auf 40 Kecm verdünnt, mit 5 Kcm Salpetersüure ver- setzt und 4 Kcm molybdánsaure Ammon (Nr. 7) versetzt, auf 50 aufgefüllt und in einem Zeitraume von 20 Minuten im Kolorimeter mit der Grundlösung Nr. 9 verglichen. Das Resultat wird auf Phosphorsüuregehalt berechnet und in Milliontel Teilen zum Ausdruck gebracht. Aus dem Resultate kann der Kieselsáuregehalt mit Hilfe folgender Berechnung erhalten werden. Den Gehalt an reiner Phosphorsáure nennen wir: a) die Summe des Gehaltes an Phosphorsüure und Kieselsüure b) und die gesuchte Menge Kieselsüure SZO, ausgedrückt in Milliontel mit X, dann ist B. A -- krői und daraus X — 0-4 (B—A) Die Bestimmung der Schwefelsüure. Die Methode ist auf die Abscheidung von SO, mit chromsaurem Baryum gegründet, wobei CrO, den sich abscheidenden SO, in üguivalenten Mengen in Lösung geht. Die Intensitát der Fárbung wird mit jener der Grundlösung verglichen. Reagentien. 1. Chromsaures Baryum: Reines Salz wird bereitet, indem man eine Lösung von chromsaurem Kalium in eine heiBe Lö- sung von Baryumchlorid so lange zuflieBen lábt, bis diese sich gelb fárbt. Der Niederschlag wird anfangs durch Dekantation gewaschen, dann auf ein Filter gebracht und vollends ausgewaschen. Zu Beginn wird ein mit essig- saurem Kalium angesüuertes, dann reines Wasser verwendet. Der getrocknete Niedersechlag wird zu feinem Staub zerrieben. 2. Salzsáure, konzentrierte. 3. Natronlauge. 4. Vergleichslösung aus doppeltehromsaurem Kali. Dieses zur Bereitung der Vergleichslösung verwendete Salz muB erst durch Umkristallisation gerei- nigt werden (wührend der Kristallisation ist die Lösung bestándig zu mischen). Die feinkristallinisehe Masse wird zwischen Filterpapier ausgepreBt und bei 100—1109 C getrocknet. 1533 Gr. werden in Wasser gelöst und auf ein Liter aufgefüllt. In mit eingesechliffenem Glasstöpsel versehener Flasche bewahrt, ündert sich die Lösung nicht. 1 Kecm derselben entspricht 1! mg SO, (oder 0-833 mg S0,). Gang der Analyse. 150—200 Kem der zu untersuchenden Flüssig- keit wird in einem (GefüBb mit 5—10 Tropfen Salzsáure (2) versetzt 0"1— 0-2 Gr. chromsaures Baryum (1) zugefügt. zam Kochen erwármt. Nach erfolgter Erkal- tung wird soviel Natronlauge (3) zugefügt bis ein Tropfen rotes Lakmuspapier sich schwach blüut; ein Übeschu8 von Natronlauge ist zu vermeiden. Die Lösung fltriert man durch ein doppeltes Filter, erste Portion ist gewöhnlich trüb, sie wird verworfen und nur das ganz blanke Filtrat verwendet. Zum Vergleiche giebBen wir 100 Kem des blanken Filtrates in den Zylinder ; in den andern Zylinder des Apparates füllen wir 100 Kem Wasser ein, zu welchem vorher einige Tropfen Natronlauge zugefügt wurden, hierauf lassen wir aus einer Bürette von der Vergleichslösung ehromsaures Kalium tropfenweise zu- ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE, 653 flieBen, bis die Farben der Lösungen beider Zylinder sich nicht gleichen. Wenn man in den zweiten Zylinder gröBere Mengen von der doppeltchrom- sauren Kalilösung zuzugeben gezwungen war, so ist es um genau vorzugehen, unbedingt notwendig, die zu untersuchende Flüssigkeit bis zu Volumen der Vergleichslösung im zweiten Zylinder mit destilliertem Wasser aufzufüllen. Zur Berechnung der Resultate multiplizieren wir die verbrauchten Kem der K,Cr,0., Lösung mit 10, so erhalten wir den Gehalt an S0, der Lösung in Milligrammen in einem Liter oder die Milliontel Teile von S0,, die in der untersuchten Lösung enthalten sind. (Multipliziert man die Zahl der verbrauch- ten Kcm mit dem Faktor 8733, so erhalten wir die Menge von S0, in mg per Liter.) Dieses Resultat soll auf die Löslichkeit des BaCrO, eingestellt wer- den, zu diesem Zwecke subtrahieren wir aus demselben die Zahl 8-2 (oder wenn das Resultat in mg von 509 ausgedrückt wurde die Zahl 69). INHALTSVERZEICHNIS. I. ABTEILUNG. Seite Vorbereitung des Bodens zur Analyse ell resze ke 00D Bestimmung des hyroskopischen Wassers .. . B 605 II. ABTEILUNG. Der salzsaure Bodenauszug . .. Hz lag EST NAK ÜG A) Herstellung der 1090 salzsauren Bodenosáne pieftl 606 B) Analyse des salzsauren Bodenauszuges . -. . o 2. —- 608 Bestimmung der Phosphorsüure.. . ét 15 00R Bestimmung des HBisens, Aluminiums minő MIEazmzE des épilkes und der Magnesia .. .. SE e Jány aA E AERÁGÜB 1. Bestimmung FeOt : Al, JÖLEPA 0. s AL ER se ERTL AY Tá Me, CAO 2. Bestimmung des Aluminiums . . 0. 8 EYEKSESKONBŰ 3. Besümmune des Mangansi . n.o a nm sozáda EG 4. "Bestimraung- dés .Kalkós "ss zz öh eá es tiz ÉLET AERO 2 5. Bestimmung der Magnesia . .. eli 4 Em ápók TT ERSEÉ S Bestimmung der Schwefelsüure und der letér d PGZONENNÁSMÉÉGŰ TT Bestitirantai der OGÁNWetolS Attol a ELETRE ENNE KEKE GES 2. Bestimmung der Alkalien sé . 613 C) Analyse des nach der Behandlung mit Salzsánre zurückgebliebenen Bodenrückstandes . .. Ad ELME Tt EEEN EGG 1. Bestimmung des Giührücketandes Aze lake e hg ke da ALÁÚN 2. Béstimmung der Kiesölsáüte "áttett KENE e et G ÁG III. ABTEILUNG. Bestimmung der Bodenkonstituenten . .. . an o — — — mm 618 Bestimmung des Gesamtglühverlustes . . . 2 mo. - 618 654 A) B) A) B) KONSTANTIN GEDROIZ Bestimmung der Kohlensáure Bestimmung des Stickstoffes Methode der Humusbestimmung nach Gustavson Die Gesamtanalyse der Mineralbestandteile der Böden (Bauschanalyse) 625 Die AufschlieBung des Bodens mit FluBsüáure Analyse der Bodenlösung 1. Bestimmung der Gesamtphosphorsüáure 2. Bestimmung des Gesamtgehaltes an Eisen, JNTEnáLdítrÉK "Kalk und Magnesia .. 3. Bestimmung der örgszmatailkakáa Die AufschlieBung des Bodens mit ÜT kátbon at a IV. ABTEILUNG. Der Wasserauszug 1. Die Bereitung des TVasseráaszusts v Das Gewicht des Bodens, das Volumen des Wassers, die DE s Einwirkung éz S Die Filtration des WEESENTSZNEES d egy 2. Die Analyse des Wasserauszuges 52629 Die Bestimmung der Gesamtmenge der szesdödtden SEDSÉSZEN (Trockensubstanz) .. Die Gesamtmenge der wasserlöslichen Van eralatolte Die Bestimmung der Aziditát und der Alkalinitát des THre mezeje; 631 Die Bestimmung der alkaliscehen Reaktion des Wasserauszuges . Die Bestimmung der durch normale kohlensaure Salze hervorgerufenen Basizitát eni 4 Die Bestimmung der soznmitsm IBasizitüt zz 633 Die Bestimmung der Basizitát, welche von den kölszeeyei Ádkadien stammt Folgerungen ... Allgemeine Derneküean Beispiele zur Bestimmung und Beren öles BEEE Die Bestimmung der Aziditüt des Wasserauszuges Die Bestimmung des Chlorgehaltes Die Bestimmung des Kalkes der Sokzetilköree und des Aiikelllsra Die Bestimmung des Kalkes Die Bestimmung der Schwefelsüure Die Bestimmung der Alkalien V. ABTEILUNG. Kolorimetrische Methoden . . Die Bestimmung des Ammoniaks Die Bestimmung des Kalis 1. Die Bestimmung der gesamten Aziditát im Wasserauszuge ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. 655 Seit Die Bestimmung der Magnesia Ek 645 Die Bestimmung des Mangans 647 Die Bestimmung des Eisens G48 Die Bestimmung der Nitrate És 648 Die Bestimmung der Nitrite 649 Die Bestimmung der Phosphorsüure 650 Die Bestimmung der Kieselsüure es 651 Die Bestimmung der Sechwefelsüure Al EGB LITERATUR. Beurteilung der Gaseruption bei Kissármás von juristisehem Gesichtspunkt. Unter diesem Titel wurde von Dr. EMANUEL FEHÉR auf pag. 657—666 des 11-ten, am 1. Juni 1912 erschienenen Heftes der Zeitschrift Bányászati és Kohászati Lapok ein Aufsatz veröffentlicht, in welchem er die am 29. Oktober 1911 bei Kissármás erfolgte Gaseruption von juristisehem Gesichts- punkt beleuchtet. Der Kern seiner Erörterungen ist folgender: cDa die Gas- eruption durch tektoniscehe Bewegungen hervorgerufen wurde. welche von einem Erdbeben begleitet waren, da ferner die tektoniscehen Bewegungen ein cCVis major, darstellen, . . . konkludiert unser juristisehes Gutachten über die Gaseruption bei Kissármás dahin, daB wegen den durch die Eruption verursachten materiellen Schüden und körperlichen Verletzungen weder auf privatrechtlichem, noch auf strafgesetzliehem Wege jemand verantwortlieh gemacht werden kann. Dr. EmawxvEL FEHÉR basiert seine Argumente darauf. daB es seiner An- sicht nach sonnenklar(!) erwiesen ist, daB die Gaseruption durch eine von Erdbeben begleitete tektonische Bewegung verursacht worden war. Von den 12 disputierenden Fachmüánnern sind námlich zehn dieser Ansicht, gegen- über dem Gutachten der Minoritát, welehes nur von zwei (?) Fachleuten ver- fochten wird. Die Überzeugung der aus zwei Münnern bestehenden Minoritüt ist die, dab die Gaseruption durch das unrichtige Absperren des in der Náhe befindlichen Gasbrunnens hervorgerufen wurde. Auf die Argumente Dr. EMANUEL FEHÉRS müssen wir folgendes bemerken : Die cszehn hervorragenden Fachleute, deren Namen nicht nur numerieren, sondern auch ponderieren, wurden gröBtenteils seitens des kel. ung. Finanzministeriums als Experten herangezo- gen, esist also sonnenklar, daB die Mehrzahl der in Rede stehenden Fach- miünner sein (Gutachten dem Árar abzugeben hatte. Ob der Gegner, d. i. Baron FRasz Báwrrvx Experten hatte, oder nicht, ist uns nicht bekannt, soviel steht jedoch fest, daB sich Dr. EuGEsx v. CHorwoky, Dr. KaáRL v. Papp. und 656 LITERATUR. Dr. IGwarz PFEIFFER ohne jede Aufforderung, sozusagen unberufen, also von rein wissenschaftlichem Gesichtspunkt mit der gröbten Bestimmtheit dahin geüubBert haben, dab die Gaseruptionen bei Kissármás sowohl im Jahre 1910, als auch in 1911 durch die Absperrung des Gasbrunnens No. II verursacht worden waren. Die drei Fachmünner der Gegenpartei: der eine ist Geograph, der zweite Geolog, der dritte Chemiker — alle drei kennen den Gasbrunnen von Kissármás ab ovo — gelangten vollkommen unabhüángig voneinander zu dem Gedanken, daB die Eruption vom 29. Oktober 1911 durch die definitive Absperrung des Gasbrunnens verursacht worden war. DaB jedoch die un- richtige Absperrung des Gasbrunnens die Eruption verschuldet hütte, das wollte keiner der Fachkundigen behaupten. Denn gleichgiltig, ob der Gas- brunnen richtig, oder unrichtig abgesperrt wurde, das Gas würe dort, solange in der Umgegend nur eine Bohrung fertig stand, durch die zerklüfteten Mező- séger Mergel hindurch jedenfalls hervorgebrochen, so tief man auch die Bohrung abgedichtet haben würde. Ferner waren alle drei Fachmünner der Gegenpartei weit davon entfernt die hervorragenden und verdienstvollen Gas- forscher für die unglückliche Eruption verantwortlieh machen zu wollen, es versteht sich jedoch andererseits auch von selbst, dab der Naturforscher bei der Sache nach den Ursachen weder die Interessen: der einen, noch der ande- ren Partei berücksichtigen darf. Wenn wir die erkünstelten Ausführungen Dr. EMANUEL FEHÉRSs lesen, tauchen die in der Nummer vom 15. Márz 1912 der Zeitschrift Term é - szettudományi Közlöny niedergeschriebenen Worte Dr. EUGEN v. CHorwxoxkYs vor unseren Augen auf: aDurch all dies wird die Sache in ein solehes Licht gestellt, da8 wir es ganz ruhig aussprechen mögen: hütte die Explosion keine auf Verantwortlichkeit und Schadenersatz bezügliehen Fragen aufgeworfen, würe es Niemanden eingefallen die Explosion einer anderen, als der einfachsten, am nüchsten gelegenen Ursache, d. h. der Absperrung des Gasbrunnens zuzusehreiben.s Mitteilungen aus den Fachsitzungen der Ungarischen Geologischen Gesellschaiít. A) 24. Jánner 1912. Vorsitzender: Dr. FR. SCHAFARZIK. 1. J. EHIK spricht über die prüglaziale Fauna von Brassó. Der Fundort liegt am FuBe des Fortyogó-Berges, am Rande der Ebene Barcaság bei Brassó. Es gelangten hier einige Formen zutage die aus dem Pleistozán Ungarns noch nicht bekannt waren, ferner auch solche, die interessante Beziehungen zwi- schen dieser und der Fauna aus dem Komitat Baranya schafft. Der Stolz der Samm- lung sind die Reste einer Hystrixr sp., welche aus Ungarns Pleistozán bisher nicht bekannt war. Die Fauna von Brassó weist groBe AÁhnlichkeit mit der Fauna der Steppen ÁAsiens auf und ist nach Vortragendem prüglazial. Wir sind wieder um eine Fauna reicher geworden, die einen Übergang aus dem Pliozün ins Pleistozün bildet. MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 657 TH. KoRmos begrü8t Vortragenden und beanstündet im Ansehlu8 an EHIKs Vortrag, daB die ungarischen Ortsnamen im Ausland so wenig in Betracht genom- men werden, wie dies die neuen Artennamen (xKronstadtensiss) von TouLa zeigen. 2. M. v. PÁrrY hült unter dem Titel cÜber die Faltung der Becken, mit Be- tracht auf die Antiklinalen des Siebenbürgisehen Beckenss, einen Vortrag, in wel- chem er jener Ansicht Ausdruck verleiht, daB die Faltung der Beckenausfüllungen hüufig nicht auf allgemeine tektonische Ursachen zurüekgeführt zu werden brauchen, da dem der Umstand widerspricht, daB die am Beckenrande, unmittelbar dem Grund- gebirge aufgelagerten Schichten hüufig nicht gestört sind; die Ursache der Faltung kann in der Bildung der Becken gesucht werden. PÁLFY geht aus der Annahme aus, dab die mindestens 1500 m michtige Ausfüllung nicht aus einem Áhnlich tiefen Meer zum Absatz gelangt ist, sondern da8 das Becken an einer Serie von Grabenbrüchen, oder Kesselbrüchen langsam in die Tiefe gesunken ist, u. zw. auf die Art, daB die ersten Brüche irgendwo inder Mitte des Beckens entstanden sind, und das abgesunkene Gebiet durch Nachsinken weiterer Teile an seiner Peripherie langsam angewachsen ist. Da jedoch das Sinken des Beckengrundes auch dann noch fortdauerte, als sich im Becken bereits müchtige Schichten abgelagert haben, dran- gen die Bruchlinien auch in die Ausfüllung ein. Wenn man die allgemeine Regel in Betracht zieht, dab diese Verwerfungsfláchen, zumindest in ihrem Anfangsstadium gegen die abgesunkene Scholle zu geneigt sind, so muB die mit dem Beckengrunde sinkende Ausfüllung nach oben zu stetig an Flichenausdehnung einbüBen, was nur so möglich ist, wenn sie sich faltet. Diese Faltung muB aber am intensivsten gerade an den Bruchlinien eintreten. Wenn man die tektonische Versuche Prof. PAULCKEs in Betracht zieht, so kann man annehmen, daB ober den Senkungslinien infolge der Senkung und des Druckes der oberen Massen eine schiefe Falte entsteht, lings deren Liegenden die Bruchlinie vermutet werden muB. Im Endergebnis küme also ein cPlis dia-pirss zu stande. Da die Senkung im Inneren des Beckens mit der Zeit geringer wird und sechlieBlich ganz aufhört, flacht sich der obere Teil der Falte langsam ab, so da8 wührend die Schichten in der Tiefe sehr steil aufgeriechtet sind, zutage , vielleicht gerade nur Spuren der Falten nachzuweisen sind. Vortragender versuchte die Idee auf das Siebenbürgisehe Becken anzuwenden. Demnach würden die dort nachgewiesenen parallelen Antiklinalen ober Senkungslinien entstanden sein und dieselben würden gegen die Tiefe zu in steile schiefe Falten übergehen, in deren Liegenden sich eine Bruchlinie befindet. Da die jüngsten Senkungsgebiete gegen den Beckenrand zu gelegen sind, sind die dort entstandenen Faltenzüge nicht so verdeckt, wie im Inneren des Beckens, wo sich die Falte über der kaum mehr sinkenden Masse ausgleieht. Deshalb würen die Falten gegen die Beckenránder zu steiler. An den üubBersten Ründern des Beckens aber, wo die Ausfüllung von überhaupt keiner Senkung betroffen wurde, finden sich auch keine Faltungen. Auf Grund der bisher bekannt gewordenen Daten wendete Vortragender die Theorie auch auf die Bohrungen von Kissármás an. Dieser Ansicht nach befünde sich zwischen den Bohrungen von Kissármás und Nagysármás eine gegen BE geneigte Falte, in deren Liegenden also unter ihrem E-lichen Flügel die Bruchlinie zu vermuten würe. Die Bohrung von Nagysármás drang in den W-lichen Flügel bis 627 m ohne jedes Ergebnis ein, wüáhrend die Bohrung im B-lichen Flügel, wo sie beim Bohrpunkt eine sekundüre Falte befindet, bei 302 m das bekannte Resultat hatte. Wenn sich die oben ausgeführte Annahme als richtig erweisen sollte, so konnte man annehmen, dab man im Gasbrunnen in 302 m Tiefe bereits dem im Liegenden der Falte be- findlichen Bruchlinie nahe kam, an welecher das Gas mit einem Druck von 28 Atm. diffundiert. Die Bruchlinie, in welcher natürlich ein noch gröBerer Druck angenom- 658 MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. men werden muBte, dürfte vielleicht auf der Wiese Bolygórét ausstreichen. Die Annahme einer Bruchlinie auf diesem Gebiet wird auch durch die Erdbebenerschei- nungen unterstützt, welche der Gaseruption vom 30. Oktober 1911 vorangingen. Durch áhnliche Falten dürfte nach Vortragendem vielleicht auch die Auffaltung der Salzstöcke zu erklüren sein, welche zu der Zeit erfolgt sein dürfte, als das lang- sam sinkende Gebiet, auf welchem sich das Salz ablagerte, plötzlich tief absank. 3. TH. Kokgmos spricht über den Salzbergbau von Marosujvár, welchen er auch in schön gelungenen projektierten Bildern vorführt. B) 6. Márz. 1912. 1. Jursrus NorH in Barwinek in Galizien, hielt seinen Vortrag: Beitrag zur Kenntnis des Petroleumvorkommens im Orange-River- Freistaat in Süd-Afrika. Die englisehe Marine trachtet zur Beheizung ihrer Maschinen Petroleum zu verwenden und heizt tatsáchlieh mehrere ihrer Schiffe mit Erdöl. Da ist es erklárlich, daB die englische Regierung und private Gesellschaften sich lebhaft mit jenen Petroleumvorkommen beschüftigen, welche an entfernten Punkten Aussicht auf grölere Ölgewinnung haben und als Stationen dienen können. In letzter Zeit wurden auch südafrikanische Ölfundorte anempfohlen, es fan- den sich englische Gesellschaften, welche Tiefbohrungen auf Grund von Gutachten hervorragender Gelehrter betreiben wollten. Eine derselben berief Junius NorH zur Überprüfung der Gutachten, bevor an die Bohrarbeit gesehritten werden sollte. NorH fand in der Tat Ölspuren, aber nur an Intrusivgesteinen sporadisch und an Kontaktgesteinen, welche durch die Magmahitze metamorphosiert waren. NornH führt das Ölvorkommen auf die Destillation organischer Substanzen zu- rück, welche in tiefer liegenden Moltenoschichten vorhanden sind, ohne dab grölBere Bitumenmengen angesammelt wurden, riet daher von weiteren Schürfungen ab. Der Einflu8 der Magmahitze reichte nicht weit, was NorH auch an einigen oberungarischen Eruptionsspalten beobaehtet hatte, z. B. bei Ungvár, bei Szobránc, Váralja. Daher tritt NorH der Hypothese Prof. SzaJNocHaAs entgegen, welcher den Ursprung von Erdöl aus Menilitschiefer ableitet, die sich auch in Oberungarn fin- den, aber nach SzagwsocHa durch die Hitze der vulkanischen Eruptionen entölt wor- den seien. Und in der Tat haben die Ölfunde in Szacsal Komitat Máramaros, in Mikó NornH recht gegeben, denn wenn auch bis jetzt an diesen Orten noch keine groBen Ölmengen gefördert werden, so stehen die Gewinnungsarbeiten daselbst doch erst im Anfangsstadium und haben jedenfalls den Beweis erbracht, da8 die Schichten des Alttertiárs auch auf dem Südabhange der Karpathen also in Ungarn ölreich sind, was bisher von den meisten Geologen angezweifelt wurde. 2. J. NorH behandelte sodann eine Frage, welche Ungarn besonders angelht und in neuer Zeit vielfach ventiliert wird: elst die Bildung des Sieben- bürgisehen Erdgases auf gemeinsamen Ursprung mit Erdöl zurüekzuführen und wie könnte dieses Gas am vorteilhaf- testenin Ungarn verwertet werden? Das Erdgas ist in Siebenbürgen schon lüngst bekannt, doch erst in neuerer Zeit in groBen Mengen durch die ürarische Bohrung bei Kissármás ersechlossen worden. Da dieses Erdgas im Wesent- lichen Kohlenwasserstoff und zwar Metan (CH,) einen groBen Heizeffekt 10 bis 11,000 Kalorien besitzt, trachtet natürlich die ungarische Regierung dieses wertvolle MITTVEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 659 Pródukt der Industrie zu Nutzen kommen zu lassen, auch die Frage durch weitere Schűrfungen zu lösen, ob dieses Gas mit Erdöl in Zusammenhang stehe, wie viele Fachleute behaupten. Dr. NorH jun. geht zuerst auf die Frage ein, wie sich der bekannte Professor MRAZzEc zu dieser Frage stellt, der in dem Nachbarlande Rumnien, wo eine 50 blühende Petroleumindustrie seit kurzer Zeit erwachsen ist, genaue Studien aus- geführt, auch Siebenbürgen und Galizien in den Bereich seiner Forschungen ein- bezogen hat. Obeleieh viel übereinstimmende geologisehe Momente in diesem, wie jenem Lande vorliegen, fehlt doch gerade in Siebenbürgen" ein Formationsglied, das "Máotikum, welches in Rumünien den Hauptsitz oder Sammelort des Petroleums bildet. Die müotischen Sehichten besitzen vorzüglieh aufsaugende und Kapillarkraft, bestehen aus Sand, sandigen Schiefern und Konglomeraten, entsprechen der unteren pontischen oder pannonisehen Stufe. NorH sen. führt an, daB er trotz der vielen Gasausströmungen, nur geringfügige Ölspuren angetroffen habe — er folgert beson- ders daraus, da8 die hochgespannten Erdgase bei ihrem Durchwandern der Hangend- sehichten, diese imprügniert und in ihnen vielfach Residuen oder Erdöl zurück- gelassen haben mülten. Da solche in den viele Hundert Metertiefen Bohrlöchern des Árars nicht angetroffen worden sind, so be- zweifelt NorH einen genetisehen Zusammenhang zwischen Erdgas und Erdölin Siebenbürgen. NorH hált das Metangas für ein Produkt der Bildung aus organischen Sub- stanzen und Emanation in sekundáren Lagerstütten, die" minimalen in Bohrlöechern wie Nagyugra, Ránk, Wels angetroffenen. Bitumenspuren für sporadisech, wie er solche mehrfach in den pannonisehen Schichten auf primárer Lagerstütte bei Lud- breg vorfand. Da aber das Erdgas an und für sich ein sehr wertvolles Naturprodukt ist, so trachte man es zu verwerten. Aber auf welche Weise ? Einen GroBkonsum von Erdgas würden gröllere industrielle Anlagen, Hütten- werke, groBe Stüdte bilden. Allein Norn entgegnet, Industrie lü8t sich wohl mit groBen Opfern schaffen, aber sie lebensfáhig zu erhalten, erfordert groBe Zeitrüume, Ummodelung der Landesbevölkerung. Um Hüttenwerke ins Leben zu rufen, bedarf es ausgedehnter, reicher Erz- lager, an solchen fehlt es bisher in der Náhe des Gasvorkommens. Bleibt der Verbrauch durch groBe Stüdte. Zu ihnen Gas zuzuleiten, kostet viele Millionen, welehe nur beschafít werden könnten, wenn der Gasproduzent, das ist der Gasmonopolbesitzer, der Staat, garantieren möchte, dab das Erdgas mit un- veründerter Kraft, Menge und Zusammensetzung viele Jahre hindurch dem Erdinnern entströmen würde. Ob die ungarische Regierung den Steuerzahlern, der eigenen Bevölkerung, oder einer fremden Unternehmung haften műübte, bleibt sich gleich. NorH weist auf Beispiele wie Wels, Baumgarten u. a. Gasfundorte hin, wo ungeheure Gasmengen, Metane, eine Zeitlang ausströmten, dann nachlieBen und sagt, weder der Staat, noch ein Geolog können für langes Anhalten der Gase garantieren. NorH macht auch auf die Gefahr aufmerksam, immer grölere Gasmengen an einem und demselben Orte aufzuschlieBen, von wo man nur eine schwierige Ver- wertung erzielen könnte. Es liegt nicht nur die Gefahr vor, dab man Gas an einem Landesstrich konzentriert, dessen gewaltiger Spannung ohne regelmüBigen Abflu8 vielleieht keine Absperrung mehr genügen würde, Einhalt zu tun, oder aber dessen 660 MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. Entströmen durch die versehiedenen Kanüle der Hangendschichten an zahlreichen, oft nicht bemerkbaren Stellen von selbst entweichen und den nationalen Reichtum vermindern würden. NorH zieht aus dem Vorkommen von Gas in vielen Bohrungen des ungari- sehen Tieflandes den SchluB, da8 auch hier grölBere Ölmengen vorhanden seien. Die Schwierigkeit solche Sammelstellen von Erdgas in dem Tieflande aus- findig zu machen, an welehen erfahrungsgemüB8 Gas am intensivsten aufgespeichert liegt, glaubt der Vortragende dadurch zu überwinden, da8 man Kernbohrungen stöbBt, durch welehe man den Schichtenbau erkennen könne und weist auf die treff- lichen Vorarbeiten ungarischer Geologen hin. Zum SchluB sagt Norn, dab wenn in einer verhültnismáBig geringen Entfer- nung von den gröBern Stüdten Ungarns Debrecen, Kecskemét, Szolnok, Budapest gyöbBere Gasmengen erbohrt werden würden, dies für Ungarn von unberechenbarer Tragweite sein mübBte. Da die geologisehen Verhültnisse nicht gegen eine Verbreitung des Gases in einem bedeutenden Teile des ungarischen Tieflandes sprechen, so empfiehlt er an solcehen Punkten Bohrungen, deren Kosten in keinem Verhültnis zu dem möglichen Gewinn stehen, wenn ein günstiges Resultat erzielt werden würde. Vorsitzender dankt Vortragenden für seine Ausführungen. H. v. BöcgkH nahm in seinem im Berg- und Hüttenmünnischen Verein gehal- tenen Vortrag einen reservierten Standpunkt ein. Jedenfalls sieht er die Lage nicht in so düsterer Beleuchtung, wie Norm. Da8 Erdöl auch bei wenig intensiver Fal- tung vorhanden sein kann, das zeigt das Beispiel der Murinsel. Die sichersten Fingerzeige geben jedenfalls Bohrungen. Vorsitzender schlieBt sich der Ansicht v. BöckHs an. Es würe erwünscht vor- erst mit Siebenbürgen ins Reine zu kommen und dann auf das Alföld übergehen. 2. Gy. WESZELSZKY spricht über die Radioaktivitát der Thermen von Budapest. Die Wisser besitzen durchwegs eine ansehnliche Radioaktivitát. Am meisten aktiv sind die um den Gellérthegy herum entspringenden Thermen, welche mit Ausnahme der Wüsser von Gastein, Baden-Baden, Ischia betreffs Radio- aktivitát sümtliche Wasser übertreffen. GAUTIER betrachtet die Radioaktivitüt als ein Merkmal von juvenilen Wáissern. Vortragender befaBt sich mit dieser Frage und kam bisher zu dem Resultat, dab das Wasser der Thermen von Budapest nicht juvenil sein kann, überhaupt glaubt er, daB juvenile Wüsser viel weniger verbreitet sind, als allgemein angenommen wird. Vorsitzender dankt für den Vortrag; es wurden da solche Dinge laut, auf die man noch oft zurückkommen müssen wird. C) 3. April 1912. P. TRenz hielt einen Vortrag über die Wirkung des Klimas auf die Bodenbildungim Aradhegyalja-Gebirge. Auf die Prozesse der Bodenbildung wirken die klimatischen Faktoren bedeutend ein. Als Ergebnis dieser Binwirkung herrschen unter ühnlichem Klima ühnliche Bodentypen vor. Diese Naturerscheinung ist — insofern es sich um sehr verschiedene Klimaten handelt (z. B. Norddeutsehland, Umgebung des Mittellündisehen Meeres) — sehon lüngst bekannt. Bei der Ausbildung von Bodentypen in nahe zu einander gelegenen Gebie- ten und in gleicher Höhe wurde dem Klima bisher keine Rolle zugeschrieben. Das Studium der Bodentypen im Aradhegyalja-Gebirge überzeugt uns jedoch davon, dab sich bei der Ausgestaltung der Bodenarten direkt oder indirekt in erster Reihe MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 661 meteorologische Faktoren beteiligen und diese alle sonstigen Verwitterung hervor- rufenden Faktoren überflügeln. Aus den Untersuchungen lieG sich die ehemalige Vegetation feststellen, aus dieser aber die Veründerung der einzelnen Faktoren des in dem betreffenden Gebiet geherrsehten Klimas. In dem begangenen Gebiet wird nüámlich die Luft von Paulis bis Borossebes allmáhlich trockener, sie enthült all- mihlich weniger Dampf, diese Veründerung in der Luftfeuchtigkeit übt nicht nur auf die Bodenbildung eine Wirkung aus, sondern in viel erhöhterem MafG8e noch auf das Pflanzenleben. Wir sehen, daB sich die versehiedenen Individuen wild wachsen- der Pflanzen, nach ihren Feuchtigkeitsansprüchen zonenweise vermehren oder aber versehwinden. Die Kulturpflanzen verhalten sich auch sehr verschieden. Die hier beson- ders wichtigen Weinkulturen geben je nach der Zusammensetzung der Luft in diesem Gebiet auBerordentlich verschiedenen Wein. Unter der EBinwirkung von sehr trocke- ner Luft wird der Wein zu Ausbruch, in feuchterem Klima sammelt sich darin der Süuregehalt an und bei hinlüngliehem Zuckergehalt reift unter solehen Umstünden der weltberühmte aromatische Tischwein, der Magyaráder usw. heran. Das Studium der auf die Ausgestaltung der verschiedenen Bodenarten einwirkenden klimatischen Faktoren, sowie der Vergleich der Oualitát der auf diesen versechiedenen Bodenarten gezogenen Kulturpflanzen ergab sehr wichtige praktisch-pedologische Resultate, namentlich erhielt man Daten zur Lösung jener Frage, welche das End- ziel jeder agrogeologisehen Bodenuntersuchung ist, nümlieh wie sich die für einen gewissen Boden die geeigneteste Pflanzenart und die erreichbare Oualitát des Pro- duktes feststellen lübt. 2. P. TRErrz sprach sodann über die Struktur der Sandbünke. Er führt die Struktur mehrerer Sechotter- und Sandablagerungen von verschiedener Entstehung vor. Aus seinen Studien ist festzustellen, da8 die Struktur der durch verschiedene Krüfte, durch Wind, FluBwasser in Anschwemmungsgebieten, Teichen abgelagerten Sandbánke sehr verschieden ist. Aus der Struktur lüBt sich immer jene Kraft ermitteln, welche die Ablagerung aufbaute und jene Lage bezw. Umgebung, in weleher der Absatz erfolgte. Vorsitzender TH. v. SZONTAGH macht Vortragenden darauf aufmerksam, daB Sandbünke am FuBe von höheren Gebirgen durch Bergstürze entstehen können. 3. K. RorH v. TELEGD sprach über die oberoligozüánen Bildungen von Eger. Er führt jene nicht nur sehr reiche und ausgezeichnet erhaltene, son- dern auch in ihrer Zusammensetzung üuBerst interessante Fauna vor, die er aus den oberoligozánen Schichten der Grube der Wind"schen Ziegelei bei Eger mit FR. LEGÁNYI sammelte. Die Fauna der Sandschishten enthült viel miozáüne Elemente und einige eigenartige Typen, und weist eine ziemliceh nahe Verwandtsehaft zu der ebenfalls von Vortragendem studierten, von FR. SCHAFARZIK und TH. v. SZONTAGH gesammelten Fauna von Helemba auf. Nach Vortragendem stellen diese Faunen den höchsten Horizont des oberen Oligozáns dar und sind etwas jünger als die Schichten von Törökbálint. Vortragender fügt einige allgemeine Bemerkungen zu den stratigraphischen Verháltnissen der jungtertiáren Bildungen des Ungarischen Mittelgebirges. Namentlich ist er im Sinne der ülteren Forscher geneigt die Ano- miensande in die das Neogen einleitende aguitanische Stufe zu stellen ; das mittlere Oligozün aber wird nach ihm durch die obere Partie des Kisceller Tones vertreten. Das Meer des Kisceller Tones überflutete die N-lichen Teile des Mittelgebirges gönzlich und die ununterbrochene Tiefseesedimentation weicht erst im oberen Oligozán Hand in Hand mit einer Regression des Meeres Litoralbildungen. Der Liegendton in der Wind" scehen Grube kann solcherart noch als oberste Partie des Kisceller Tegels betrachtet werden. 662 MITTEILUNGEN A, D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT, Ta. KoRmos spricht seine Freude darüber aus, dab es Vortragenden gelungen ist, eine Ubergangsfauna nachzuweisen ; es ist dies eine gute Waffe gegen die neuer- dings wider die Entwicklungslehre versuchten Angriffe. 3. K. Zrmányi legte mineralogische Berichte vor. Er bespricht den Himatit vom Berge Aranyi-hegy und von Déva, ferner legt er einige neuere Beobachtungen über den Pyrit vor, die demnüchst im Földtani Közlöny vollinhalt- lich erscheinen sollen. Am Aranyi-hegy findet sich der Hümatit in Klüften und Höhlungen des röt- lichen Andesits allein oder mit anderen kristallisierten Mineralien vergesellschaftet. Die Kombinationen der winzigen Kristalle sind einfach, tafelförmig oder rhomboüd- risch. Die festgestellten Formen sind: e (0001), a (1120), " (1014), u (10149, (0112), e (0112), u (0115). In dem Kupferbergwerk bei Déva kommt der Hámatit am grauen Andesit mit Pyrit! und Kalzit vor. Die an den winzigen hexagonalen Tafeln kenntlichen Formen sind folgende : c (0001), a (1120), r (1011), e (0112), z (2241), n (2243), unter diesen herrseht die Endfláche vor; breit, jedoch faserig sind die Flüchen des Prismas a (1120). D) 17. April 1912. Dr. PauLr HARDER sprach über seine Forschungen auf Island. Tr führte wáhrend zweier Jahre geologische Aufnahmen im südöstlichen Teile der Insel aus. Er studierte besonders die Tátigkeit und die Wirkung der Gletscher. Island liegt so hoch im Norden des Atlantisehen Ozeans, daB seine Nordspitze bereits von dem nördliehen Polarkreis gekreuzt wird. Sein Klima ist im Sommer feucht und kühl. Die Winter sind jedoch würmer als bei uns. Die ganze Insel ist aus vulkanischen Gesteinen aufgebaut. Im Osten und Westen türmen sich tertiüre Basalte bis zu 2000 m auf. Das Land wird von einer aus jüngeren Eruptionen be- stehenden Basaltzone durchzogen. Von den höheren Bergen ziehen breite Gletscher herab und reichen stellenweise bis zum Meere. Vortragender führte seine Studien zwei Jahre hindurch an dem südöstliechen Küstengebiet aus, wo sümtliche Relief- formen das Ergebnis der Gletschertátigkeit sind. Das begangene Gebiet zerfállt in drei Teile: in den Küstenstrich, das Gebirge und die Eisdecke, welche von den Bergen die Gletseherströme in das flache Küstenland herabflieBen lassen. Der Boden an der Küste besteht teils aus Meeresablagerungen, teils aus dem Morünenmaterial der Gletseher. Von dem hochliegenden ausgedehnten Eisfelde sVatnajöküls zieht ein groBer Gletscher und" reicht auf das ausgedehnte Schotterfeld von 100 km, über weleches das Schmelzwasser der Gletscher strömt. Dieses Gebiet ist eine echte Stein- wüste ohne jede Vegetation, auf welchen die müchtigen Nordstürme ihre boden- bildende Tütigkeit ausführen. Sie wirbeln nicht nur den Sand auf, sondern auch die gröBeren Steinstücke werden auf weite Strecken geschleudert. Es entsteht so ein Steinregen, welcher den Schafherden verhüngnisvoll werden kann. Der Flugsand poliert die Kiesstücke, es entstehen die bekannten Formen der Windscehliffe. Mit dem Sande werden groBe Mengen von feinem Staub in die Luft emporgehoben, welche hier als wirkliche Staubnebel die Sonne verdunkeln. Aus dem niederfallen- den Staub entstehen Bodenschichten, auf welchen sich dann meistens die Vegetation der Insel entwickelt. Aus der Bildung dieser Flugstaubschichten am Ende der Gletscher kann auch die Entstehung der miüchtigen LöBablagerungen Ungarns er- 1 Vergil. Földtani Közlöny Bd. 38, 1908. MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D., UNGAR. GEOLOG,. GESELLSCHAFT. 663 klüárt werden. Zum Sehlusse lobt der Vortragende die erstaunliche Ausdauer. und Kraft der kleinen islündisehen Ponys. Diese kleinen Pferde sind im Stande, 10—12 Stunden ohne Rast mit 70—90 km Gepück zu marschieren. Nur diese mutigen Tiere ermögliechen in diesen unwirtlichen Gegenden die wissenschaftlichen Expeditionen. In diesem Jahre geht eine dünische Expedition ünter der Führung des Infanterie- Kapitüns J. P. KocH nach Grönland, um dort in der- Hiswüste viele Kilometer vom Meere und von den Eskimowohmungen entfernt ein Jahr lang zu verbleiben und wissenschaftliche Beobachtungen auszuführen. Der mit zahlreichen projizierten Bildern illustrierte Vortrag wurde von dem zahlreichen Auditorium mit lebhaftem Beifall aufgenommen. 7) 1. Mai 1912. 1. Ta. KoRmos wies in seinem Vortrag über das Problem der Ab- stammung der prüglaziaten Faunen darauf hin, daB das Tertiár vom Ouartár nicht secharf zu trennen ist. Am: Ende des Pliozüns als die subtropische Fauna bei uns ihre letzten Tage verlebte, drang von N, vor der in Ausbreitung bé- griffenen Hisdecke eine neue arktische Tiergesellschaft gegen S, die sich mit den noch lebenden Relikten der pliozánen Fauna vermischten. EBinzelne aus dem Tertiür stammende Arten aber überlebten, teils indem sie sich den Verhültnissen anpaBten, teils aber an geschüűützten Stellen,-wie in dem Wasser von Thermen, die Biszeit und erhielten sich bis heute. Vortragender sieht in den Ergebnissen seiner diesbezüglichen Studien einen neuen, wichtigen Beweis dafür, dab die Fauna und Flora jüngerer geologischer Perioden bloB eine phylogenetiseh vorgeschrittene, unmittelbare Fort- setzung der ülteren ist. 2. M. Rózsa sprach über die periodischen Sechichten ozcani- seher Salzablagerungen. Die tatsáchliche Salzzusammensetzung und Massenverhültnisse der Kalisalzlager láBt sich mit den Kristallisationssehemen VAN THoFrs besser in Einklang bringen, wenn man hohe Bildungswármen an- nimmt. Die thermalen und dinamisehen Faktoren der Erwármung der siebenbürgi- schen Salzseen in Betracht ziehend, bespricht Vortragender die Oszillation der Temperatur bei der Entstehuug der Kalisalzlager in Zusammenhang mit Diffusions- vorgüngen. Er weist auf den Widerspruch hin, welcher bei der Erklárung der Ent- stehung der Hartsalzlager zwischen der Auffassung VAN THoFFs und EVERDINGS besteht und hált es für nötig, daB die geologischen und petrographischen Daten mit den Versuchen des Physiko-Chemikers in EBinklang gebracht werden. Er ersucht um Unterstützung der Ungarischen Geologiscehen Gesellschaft, um die Zechstein- Salzlager auch an Ort und Stelle untersuchen zu können, da der zunehmende Bergbaubetrieb mit stufenweiser Verwüstung der Salzschiechten einhersehreitet, so dab das Süáumen im Studium auf Kosten der Wissenschaft geht. Auf Grund eines genauen Studiums der ungarischen Salzkörper glaubt er auch jene physikalisch- chemischen Umstünde feststellen zu können, welche bei dem jeweiligen Stadium der Eindichtung bestanden haben. R. BaLLó bemerkt, da8 die Ergebnisse der Forschungen vom Vortragenden erst dann nach Gebühr bewertet werden können, wenn uns seine Daten vorliegen werden, was natürlieh erst nach Erscheinen der Arbeit in Druck der Fall sein wird. L. v. Lóczy sah in der Wüste Gobi viel Salinen, es gibt dort zahllose Salz- seen, Salzsümpfe an welehen die Bildung von Salzlagern vorzüglieh zu unter- suchen wáre. 664 A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak árjegyzéke. Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, VII. Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedesében, Budapesten IV., Váci-utca 832. sz. Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Geolog. Gesellschaft, Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der (Gesellschaft, Budapest, VII., Siefántia-út 14.; oder durch den Universitátsbuchhándler Friedrich Kiliáns Nach- folger, Budapest, IV., Váci-utca 32., zu beziehen. 1. Erster Bericht der geologischen Gesellschaft für Ungarn. 1852 ... 5kor.— fll. 2. Arbeiten der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 15 c — 4 A ja yestton ástam társulat munkálatai. I. kötet. 1856 Elfogyott—Vergriífen. 3. a . , IT ikötet:r1863..7 [ez or 15. 4. GEES 4. a a EETÉ. EVÉ rést "Vé kötet. 1867—1870. Kötetenként - — pro Band elemes ága EE NNÉNSÁNÉ (1 ig — 0 07 5. Földtani Közlöny. I—IV. évf. 1871—1874. Kötetenként — pro Band 15 46 6. f a V--IX. , 1875—1879. Elfogyott— Vergritfen. 1 . . X. : 1880. Kötetenkéntszz Pro; Banda: zézaláb 2 zttk S. , a Xs DISST a zéje 1D u -— s 9 . . XII. : 1882. Kötetenként — pro Band ca. Ún San 10 . . XKIITAESZEÉTSSZ c s 12 a — s 11 . a XIV. : 1884. Kötetenként — pro Bandi sss a nana 12. , a XV. : 1885. a e 6. a — a 3 fi . XVI. a 1886. a LGA Ez Sze hos oz ZEN S 14. a XVII-XXXVII.. 1887—1909.u a erég éz 10 a — e 15. JA esisa Értesítő I—III. a 1880—1883. 4 . — a 16. A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—18582. évi ÖSSZES KiRÜYAN TALAN betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümtlicher Pnbli- kationen der Ungar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 3 s, — :, 17. Mutató a Földtani Közlöny XXIII-XXXII. kötetéhez. Dr. Cholnoky Jenö IO EA ES Sá llá Vé és 0 18. Register zu den Binden XXIII-XXXII des Földtani Közlöny. Dr. E. va holnoky 9035 agez ét Est sz szd egg OD AEN ES 19. A magyar korona országai földtani "viszonyainak Tövid vázlata. Buda- DOSGALSOZ S ESSZÉ te ESA KM 20. Geologisel- -montanistische Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya in S. O0.-Ungarn von F. Posgepny. 1874... .. -- sz llt ál NT — 7 21. Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén csoport. Dr. Koch Antal. 1900... es s d gen sszege 22. Die Tertiürbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landesteile, II. Neogene Abt. Dr. Anton Koch. 1900... .. .. szan ás VT essátálő 23. A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal1902 — a 60 . Geschichte der fünfzigjührigen Tütigkeit der. Ungar. Geologischen Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902. DK S0LEK 24. A Cinnamomum nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub Móric. 1905... ési BSEZET (0 TAN 79 90 Die Geselriehte des Genus Cinnamomum. Mit 2 Karten und 26 Tafeln. Dr: (MoritzsStanb: AU90BE SES ÍSEe § sa [gyz A9018 245 ES 25. A selmeczi bányavidék éretelér-vonulatai. (Die Erzgünge. von Sclamnitz und dessen Umgebung.) Szinezett nagy geologini tér- kép. szöveggel együtt. Geolog. mont. Karte in GroBformat . .-. 10 Tsi 26. Néhai dr. Szabó József arcképe -.. - 21 sa EZÉS 27. Nagysúri Böckh János, Güll Vilmos és Melezer Gusztáv arcképei szt Dag SETA 28. L. v. Lóczy—K.v. Papp :Die im Ungarischen Staatsgebiete vorhan - denen Eisenerzvorráte. (Sonderabdruck aus a The Iron Ore Resources of the Worlds, Stockholm 1910.) Mit einer Tafel und 24 Textfisaren 15 s: — a 29. A kissármási gázkút Kolozsmegyében. Irta Papp Károly dr. Két táblával és hat ábrával Budapest t9105- 3 KÜ ag — Ő 30. Source de méthane a Kissármás (Comitat de Kolozs), par Charles de Papp. Avec les planches I, II, et les figures 10 4 15. ... ... 2 a — 4 FÖLDTANI KÖZLÖNY XLII, KÖTET, 1912 SZEPTEMBER—OKTÓBER, 9—10, FÜZET, KOCH ANTAL DI NEGYVENÉVES TANÁRI JUBILEUMA. — A 43—44. ábrával. — Zajtalan, folytonos munkával eltöltött negyven esztendő mindenkit tisztelettel tölt el. Negyven munkás esztendő az egyetemi tanár nehéz kettős szerepében még inkább tiszteletreméltó. Az egyetemi tanár szerepe ugyanis olyan hivatás, melyben a tudós és tanár folytonos küzdelmet vív, mert kutató munkát végezni és egyidejüleg eredményesen tanítani iga zán nehéz dolog. Csak keveseknek adatik meg, hogy ezt a kettős sze- repet sikeresen oldják meg. Kocn AwxraL dr., a budapesti egyetem földtan és őslénytan tanára ama kevesek közé sorolható, akik ennek a nehéz kettős föladatnak immár negyven év óta derekasan eleget tettek. S ha keressük ennek a szeren- csésen kiváltságos helyzetnek hátterét, aligha csalódunk, ha a külvilág zajától teljesen elzárkózó, minden világi hiúságtól mentes önfeláldozó és hangyaszorgalmú munkában, valamint az arra érdemeseket valóságos atyai szeretettel gyámolító jóindulatban találjuk föl azt. A külvilág zajos társadalmi élete bármint vegyük is azt, mindig a tudományos munka kerékkötője marad! Aki tehát a komoly tudományos munkát óhajtja és szereti, annak remeteként kell mindarról lemondania, ami céljaiban gátolná. A tudományos eszmék érleléséhez idő és megfelelő környe- zet kell! Nem célunk ezen a helyen mindazokat az érdemeket részletezni, amiket KocH ANTAL a magyar föld megismertetése körül szerzett, de ennek a negyvenéves munkásságnak föntebbi tanulságait lehetetlen ide nem iktatnunk. Az a minden tettetettségtől mentes egyszerűség, közvet- lenség és szerénység, mellyel KocH AwraL rendelkezik, predesztinálták őt arra a szerepre, melyet a hazai tudományban negyven év óta betölt. Ha keressük még eredményes tanításának alapjait is, úgy csakis a szeretetben találhatjuk meg azt. Sikeresen tanítani csak szeretettel lehet! Folytonos veréssel egy szülő sem nevelheti gyermekét. Az a türe- lem, melyet a kezdők vezetése igényel, a tévedések javítgatása, a botlások elnézése s a csüggedők folytonos bátorítása csak benső szeretet ered- ménye lehet. Ilyen módon törekedett KocH Awxran mindenkor arra, hogy tudományunknak újabb művelői legyenek. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 44 666 Dr VADÁSZ M. ELEMÉR A negyvenéves zajtalan működés legszebb elismerése volt az a csendes keretekben megtartott — jóformán családi jellegű — ünne- pély, melyet Kocn Awsran egykori tanítványai és mostani hallgatósága rendezett május hó 28-án az egyetemi föld- és őslénytani intézet tan- termében. Az ünnepélyen megjelentek a régi tanítványok közül teljes számmal azok, kik a földtan és őslénytan beható művelésénél megmarad- tak. GAAL IsTvÁN dr., KocH NÁNDOR dr., KoRMos TIVADAR dr., MAURITZ BÉLA dr., NoszkY JENő, Párry MóR dr., PRisz Gyuna dr., TELEGDI RoTH KÁROLY dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., VApÁsz M. ELEMÉR dr., VoOGL VIKTOR dr. Ezenkívül az ünneplők sorában voltak: ABoNYI SÁNDOR dr., BUDIN- szkY KÁRony, id. Ewnrz Géza dr., ifj. Enrz GÉza dr., Kocn BÉLa dr., KocH 2UDOLF, KövEssi FERENC, KULCSÁR KÁLMÁN, LÁSZLó GÁBOR dr., LIFFA AURÉL dr., MaARos IMRE, MÉHEs GyuLa dr., NuRIcsáN JózsEF dr., RÉTHLY ANTAL dr., telegdi RorH LaJos, SzaABó ZorTÁN dr., iglói SZONTÁGH TAMÁS dr., ToBoRFFYx (réza. Ezeken kívül a mostani hallgatóság köréből jelen voltak a következők: BorHAcsSEK MARGIT, BornÁR GÁBoR, ÉHIK GYULA, FRI- LER ANNA, HILF ANNA, JENEY GIZELLA, LEHoraáY MÁRIA, MARKS LIirpór, MAYER IsrváNs, MIxa Euza, MissáwsyI Lagos, PoLIFKA KÁROLY, SEBESTYÉN SANDoR, RóNa ERZSÉBET, NÁsÁssYy LÁSZLÓ, RIEDL GuszrTÁv, SZILBER JÓZSEF, SZILÁGYI IRÉN, SOMOGYI KÁLMÁN, VIiGH GYULA, WENDL MÁRIA stb. A tanítványok, kiknek tanáruk jóságában, szeretetében leginkább volt részük, keresték az alkalmat, hogy a szeretet gyümölcseivel tanáruk elé járuljanak s beigazolják, hogy a Mester intencióihoz hivek maradtak. Díszes emlékalbumba foglalt szakértekezéseiket PRrsz Gyura egyetemi magántanár adta át az alábbi beszéd kiséretében: Szeretett Mesterünk ! A. természettudományok nem ismernek éles határo- kat, a természetben új korszakok nem keletkeznek egy napon. A lassú, de folytonos fejlődésben nincsenek határkövek. Hosszú, eredményes munkálkodá- sod idején lassan gyülekeztünk melletted. Észrevétlenül szaporodtak tanít- ványaid, amint előtted észrevétlenül gyarapodtak érdemeid hazánk földjének kutatásában. Munkálkodásod folyásában és buvárkodásodban, taniításodban, egyetemi tanári működésed negyvenedik esztendejének befejezése nem határkő, hanem a keresett időpont, amikor mi, tanítványaid elhozzuk virágjainkat s örömmel letesszük eléd. Nem érdemeidet akarjuk most ezzel elismerni, mert akkor össze kellett volna szednünk minden virágot, mely Visegrád, a Fruska- gora és Erdély kövein terem. Ami virágos koszorúnkat tanításod eredményei- ből kötöttük, ezeknek magvát Magad vetetted el. Hálánkat és örömünket fejez- zük ki a mi szerény értekezéseinkkel szeretett Mesterünknek, hálánkat azért a nemes, önzetlen fáradozásért, mellyel bennünket tanítottál, és örömünket a sors szerencsés kedvezéseért, mely a legjobb egészségben és munkakedvben engedte megérned ezt az időt. A mester munkájának igazi gyümölcse az ő tanítványai. Hazánk tudományos életének szerény kereteiben Te nem számiít- hattál nagy geologusgárda nevelésére. Számunk ennélfogva nem nagy, de ennek KOCH ANTAL D! NEGYVENÉVES TANÁRI JUBILEUMA. 667 13. ábra. KocH ANTAL arcképe negyvenéves egyetemi tanári jubileuma idején, az 1912. év tavaszán. 445 668 D; VADÁSZ M. ELEMÉR oka nem tanításodban van. A Te követelésed az lehet, hogy eszméidet, törek- véseidet, tanítványaid megértsék. Egész életedet a tudományunk szeretetében töltötted. A tudomány benső szeretete a törhetetlen igazságérzetben nyilvánul első sorban. Te a tudományos igazságot soha egy pillanatra sem rendelted alá személyes érdekeknek, tudományos buvárkodásod eredményeiért soha anyagi jutalmat nem vártál. A Magad személye szinte eltűnik munkálkodásodban. Kerülted mindig a zajos személyi kitüntetést, kerülted a nagy nyilvánosságot, a harcot a babérért. Korunkban valóban példátlan szerénységet és önzetlenséget mutattál nekünk. Vajjon van-e közöttünk olyan, kire ezt az örökséget hagy- hatod? Mi, tanítványaid, kik szerencsések voltunk oldaladnál ismerkedni meg tudományunkkal, tudjuk, hogy soha sem szüntél meg elmélkedni a föld belsejé- nek olyan titkairól, melyeket mai tudásunk kézzel fogható bizonyságaival meg- fejteni nem tudunk. Kutatásaid eredményei vastag köteteket töltenek meg, és mégis, elméleteket, bizonyító adatokat nélkülöző eszmefuttatásokat azokban hiába keresünk. Minden eredményt kérlelhetetlenül az adatok bámulatosan szorgalmas összegyűjtésével és való megfigyelésekkel magyaráztál. Olyan példát állítottál ezzel elénk, amely kétségtelenül sokáig hatással lesz a magyar geológia szigorú tudományosságára. Kiváló tudósainkat állandóan kisérti a társadalom követelése a nagy nyilvánosság számára. Tudományunk szentelt berkeiből Téged az ki nem mozdított soha. Tudományunknak és tanítványaidnak éltél mindig, az övék és csakis az övék voltál egészen. Talán innen ered, hogy alig van még egy, aki annyi szakembert nevelt volna a saját tudományának, s aki annyira szoros kapcsolatot tudott volna teremteni tanítványai között. De Te minden szoros kapcsolat mellett is minden tanítványodat mégis önállóságra szoktattad. Tanítványaidnak nemcsak kifelé volt saját véleményük, hanem Veled szemben is. A Magad meggyőződését soha sem kivántad mástól hallani, hanem benső örömmel nézted, mint kelnek a maguk szárnyára egymás után tanítványaid. Hálásak leszünk mindig. hogy nemcsak tudást plántáltál belénk, hanem e mellett saját példáddal igazságszeretetet, szerénységet, szorgalmat, önállóságot is. Szívednek jóságát, melyet talán a hírnévért fegyverrel harcolók soraiban sokan gyengeségnek magyaráztak, nem pazaroltad méltatlanokra. Zajtalan működésed azért nem volt kisebb értékű, mint a forumok szónokaié! Negyven évet töltöttél a magyar földtan tanításának szolgálatában. Azok között voltál, akik hazánkban e tudománynak polgárjogot szereztek. Tekints végig tanítványaid csapatán, akik szerény munkáikat hozzák a Mester ünneplésére. S ha megelégedéssel látod eszméidnek, példádnak továbbvirágzását, mi is zavar- talanul örülhetünk mindnyájunk e szép ünnepének. Most ViGH Gyura tanárjelölt lépett elő s a mostani hallgatóság nevében a következő beszédet mondta : Szeretett Professzor Úr! Az ifjúi szeretet odaadó ragaszkodásával jöttünk össze ünnepelmi e mai napon, hogy szeretett Professzor úrnak különösen ma, átadjuk a hála, a tisztelet, a szeretet egyszerű, de nemes virágait. Midőn az életben bizonyos határkőhöz, vagy nevezetes fordulóponthoz érünk, egymásnak jót kivánunk. Eljöttünk mi is, de nem ezen megszokásból, hanem bensőnk sugallatától indíttatva, hogy szeretett Professzor úr elé helyezzük túláradó KOCH ANTAL D: NEGYVENÉVES TANÁRI JUBILEUMA. 669 szívünk jókívánságait. Mi, szeretett Professzor úr legfiatalabb tanítványai, még alig egy-két éve érezzük szeretetének melegét, még nagyon kevés ideig voltunk szerencsések tanítványainak nevezni magunkat és mégis megbecsülhetetlen volt ránk nézve ez a rövid idő is, mert hiszen nem az idő hosszúságától függ az emberi lélek nemesedése, hanem attól, hogy mennyit érzett, és mennyit élt át. Örökké felejthetetlen példaképül áll előttünk Professzor úr, ki ifjúságától kezdve a tudomány eszményi épületén odaadó lelkesedéssel munkálkodott, fáradhatatlan buzgalommal, kitartó odaadással. De nemcsak tisztán a tudo- mánynak használt, hanem tanítványai nemesítésére is bensőleg közremunkált. Hisz mindenki előtt ismeretes a szerény, az igazságot oly törhetlen vággyal kereső, egyszerű s egyszerűségében oly tiszteletre méltó Professzor, aki ilyenek- nek neveli tanítványait is. Nem vágyott hírnévre, dicsőségre, de úgy érezzük, hogy felejthetetlen emléket állított Professzor úr tanítványai lelkében, mely megmarad mindaddig, míg csak keblünkben szív dobog. Szeretett Professzor úrnak olyan adomány adatott meg, melyet nem minden ember nyerhet. Testi, lelki erejének frisseségében látta megnőni tanítványainak csoportját és még most is fiatalos erővel és buzgalommal veti el a magvakat, melyek — biztosít- hatjuk róla szeretett Professzor urat, nem hullnak terméketlen talajra. Ez a negyvenéves határidő nem választja el tőlünk szeretett Professzor urat, sőt még erősebben hozzánk köti, hiszen Professzor úr és az ifjúság — egy! Kér- jük tehát szeretett Professzor urat, tartson meg minket továbbra is szereteté- ben és mi törekedni fogunk, hogy ezt a szeretetet mindvégig kiérdemeljük. Isten éltesse ! Közvetlenül e szavak után HrInr Anna a mostani hallgatóság nevé- ben átnyujtotta a díszes babérkoszorúba foglalt két ezüstkalapácsot, az alábbi kedves szavak kiséretében: Kedves jó Tanár Urunk! Tudásod méltatták már előttem; nemcsak tudós voltál — tanítottál jósággal szeretettel. Fogadd szívesen a babérkoszorút, hervadhatatlan az, mint a Te tudásod, melyet megosztottál velünk. Jóságodért nem ajánlhatunk mást cserébe, mint szívből jövő szeretetünket, mely hervad- hatatlanabb minden babérkoszorúnál. Isten éltessen és áldjon meg minden jóval, úgy, amint megérdemled ! A tanítványok lelkes ünnepébe méltó módon illeszkedett bele SzorracH Tamás dr. földtani intézeti aligazgatónak, a Magyarhoni Föld- tani Társulat alelnökének üdvözlése, ki a földtani intézet és a Társulat nevében lelkesítő szavakban üdvözölte az ünnepeltet, aki pályafutását a földtani intézetnél kezdte s a földtani társulatnak titkára, alelnöke, majd hat éven át elnöke is volt. Az ünnepelt tudós meghatva mond hálás köszönetet a szeretetnek ilyen meglepő megnyilvánulásáért. Hangsúlyozza, hogy sohasem volt a szónak mestere, de ezekben a percekben különösen ne várjanak tőle ékes szavakat. Ehelyett — mondta — mesélni fog, mesét mond eddigi pályafutásáról s minden mesenek tanulsága is lévén, hiszi, hogy az ő 670 D: VADÁSZ M. ELEMÉR mozgalmas élete szintén nyújthat nem egy tanulságot. Szinte érthetetlen módon vonzódott gyerekkorában is — alföldi születése dacára — a hegyek felé. Gyermekkorának legszebb napjai voltak, midőn Zomborból átkelve a Dunán a battinai Dombságon járhatott, majd valóságos ese- ménye volt, midőn bucsújárókkal Máriagyüdre jutva a Harsányhegyet megmászhatta. A természet rajongó szeretete mindmáig megmaradt lel- kében. Iskoláit vegezve a pesti egyetemre került, ahol az összes ter- mészettudományokat hallgatva 1865-ben tanári vizsgát tett s még ebben az évben az eperjesi kath. főgimnáziumba került. Két évi tarárkodás 44. ábra. KocH ANTAL negyvenéves tanári jubileumára tanítványaitól nyujtott babérkoszorú. után az ásványtan és földtan kedvelt tárgyaiban való továbbképzés cél- jából először a pesti műegyetemen, majd SzaBó JózsErF mellett az egye- temen tanársegéd lett. Jobb javadalmazású állást hagyott el ezzel, hogy hajlamát követhesse. 1869-ben az akkor felállított földtani intézethez került s a Vértes és Bakony fölvételében vett részt. Behatóan foglalkozik a SzaBó mellett elsajátított mikroszkópos kőzetvizsgálatokkal, melyekben sok tekintetben a külföldet is megelőzte. A kultuszminiszter ösztön- díjával külföldre megy a Bécsben TSCHERMAK, SuEss, SCHRAUF és REuss, majd Bonnban NoEGGERATH, v. RATH, ÁNDRAE és SCHLÜTER előadásait hallgatta, de a porosz-francia háború elől hazatérni kénytelen. Elhagyta a földtani intézet biztos állását s bár helyzete ezzel bizonytalanná vált, KOCH ANTAL Dr NEGYVENÉVES TANÁRI JUBILEUMA. 671 mégis a tanításhoz vágyott vissza. Itthon a budai gimnázium tanára lett, majd 1872-ben az akkor felállított kolozsvári egyetemen az ásvány- tan és földtan rendes tanára. Ezzel reá jutott arra az útra, mely haj- lamainak legjobban megfelelt. Egyetemi tanári kineveztetése óta legjobb tehetsége szerint töre- kedett arra, hogy szaktudományát necsak hirdesse és maga mivelje, hanem a tudomány mivelésére képes tanítványokat is neveljen. S ha ez utóbbi nem sikerült is úgy minden mértékben, mint szerette volna, oka mostoha tudományos viszonyainkban rejlik, amennyiben kolozsvári működése alatt csak nagy erőfeszítéssel tudott az ásványtan, földtan és őslénytan szerteirányuló fejlődésével olyanformán lépést tartani, hogy előadásain kívül különböző téren önálló munkákat is nyújthasson. 1895-ben a budapesti egyetemen HANTKEN tanszékét nyerte el, melyhez a földtant is hozzácsatolták. Az intézet újjászervezését végezte s most már szűkebbre vont munkakörrel földtani és őslénytani részlettanul- mányokat végzett. Itt azután a tanítványoknak speciális irányban való nevelésére is több alkalma nyilott. Ilyen folytonos munkában eltöltött negyven esztendő után érte meg életének mai legszebb napját, melyen látja, hogy egykori gyönge palántái — régi tanítványai — akiket igaz szeretettel gyámolított, ma már a magyar földtani tudomány erős támaszai s amelyen látja, hogy tanári működésének alapelve : a szeretet nem vallott csődöt s az elhintett magvak termékeny talajra találtak. Kitörő éljenzés kísérte az ősz tudós zokogásba fuló végső köszönő szavait, melyekben úgy az egykori, mint mostani tanítványai részéről történt váratlan és páratlan megtiszteltetésért hálás köszönetét fejezi ki hangsúlyozván, hogy a jövőben is változatlan szeretettel óhajt működni ennek a tudománynak hirdetésében. A jelenlevőket mélyen megható, felejthetetlenül szép ünnepély után a régi tanítványok a tisztelők és a hallgatóság egy része az ünnepelt tiszteletére rendezett társasebéden vett részt, mely a késő délutáni órá- kig tartott. A jelenlevők lelkében pedig felejthetetlen kép gyanánt marad meg az a lélekemelő ünnepély, mely az önzetlen szeretet jegyé- ben fogant s amely KocH AwraL tanítványait hihetőleg tartós együtt- " érzésben kapcsolta össze. Budapesten, 1912 május hónap 28.-án. Vapász ELEMÉR dr. A VILLÁNYI ÉS BÁNI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI. — A VII—VIII. táblával és a 45—50. ábrával. — Írta ifjú Lóczy LaJos.! Bevezető. Az 1911. év nyarán azzal a feladattal bízott meg a m. kir. föld- tani intézet igazgatósága, hogy a Villányi, valamint a Báni hegységről már régebben készült térképet magyarázó szöveggel lássam el. E célból 1911. évi szeptember hónapját Villányban s annak környékén töltöt- tem. Célomul elsősorban a Villányi, valamint a Báni hegység általános tájékoztató bejárását tűztem ki. Folyó év márciusában ismét egy hetet töltöttem Villányon, hogy a vidék bejárását folytassam. Ezekután hátra volna még a hegység némely tájának részletes bejárása és újból való térképezése, amit a 22. öv XVIII. és XIX. jelű 1 : 75,000-es lapok ream- bulálása gyanánt még ez év nyarán a helyszinén befejezhetni remé- lek. Ezen alkalommal eddigi munkámról és annak eredményeiről óhaj- tok beszámolni. Mielőtt ezt megkezdeném, legyen szabad már e helyen köszönetet mondani mindazoknak, kik munkámat előresegítették. Kö- szönettel adózom elsősorban méltóságos semsei SEMSEY ANDpoR úrnak, a Földtani Intézet tiszteletbeli igazgatójának kegyes buzdításáért és támo- gatásáért, amidőn megtisztelő javaslatából kifolyólag kaptam megbízást a Villányi hegység reambulálására. Köszönöm dr. VApÁsz ELEMÉR tud. egyetemi tanársegéd úrnak szíves útbaigazításait, nemkülönben dr. SCAHRDT és dr. ROoLrIER zürichi egyetemi tanároknak, továbbá dr. PÁLFY és dr. KoRmos m. kir. geológus uraknak, jóakaró tanácsaikat és támoga- tásukat. A Villányi és Báni hegyvidékre vonatkozó geológiai ismereteink története röviden a következő. Az első, aki Baranya vármegye déli vi- dékein geológiai megfigyeléseket eszközölt néhai Szasó JózsEF nagynevű mineralogusunk és geológusunk volt, aki a m. kir. Földtani Intézetnek 1869-iki Évkönyvében a báni és kiskőszegi bazalt s bazalttufa előjöve- 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1912 január 3-iki szakülésén. A VILLÁNYI ÉS BÁNI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI. telekről — értekezett. Utána 1872-ben dr. LEwsz bécsi geológus adta a Báni hegy- ség geológiai vázlatát, amidőn a főhercegi uradalomba szak- véleményadásra meghívást kapott. A Báni hegység rész- letes geológiai felvételét és térképezését . MATYASOVSZKY JAKAB m. kir. osztálygeológus végezte az 1880. évben, aki e munkájáról geológiai le- írást, a négy oldalra terjedő jelentésen kívül sajnos nem adott. A Villányi hegységgel röviden, csak inkább megem- lítésszerűen, még ZSIGMONDY- nak 1874-ben megjelent a harkányi mélyfúrásról szóló szakvéleménye foglalkozik. 1874-ben néhai HOFMANN KÁnRoLrYy geológus felvette és térképezte a hegységet, de a magyarázó szöveg elkészí- tésében a korai halál meg- akadályozta és csupán egy rövidke jelentés fél oldalán közölte megfigyeléseit a hegy- ség geológiai viszonyairól. Fennmaradt azonban Hor- maáNnak egy kézirati jelen- tése, amely különösen a Villányi kőfejtőkről szól, de emellett — sztratigrafiai, sőt tektonikai adatokat is tartal- . maz az egész hegységre vo- natkozólag. Ezen kéziratos jelentés kiadását, úgy a ki- váló geológus iránti kegye- letből, mint válaszképen dr. Trirunek néhai HoFMANN KÁ- ROLY elleni támadásaira az Harsány hegy 443 m. t. f. m. 673 45. ábra. A Villányi hegység látóképe a Mészhegy tetejéről nézve. (Lóczy L. dr. fölvétele.) 674 IFJÚ LÓCZY LAJOS intézet igazgatóságának melegen ajánlom. Ki kell emelnem néhai Hor- MANN KáRorynak rendkívül pontos és logikus térképezését, amiről a hegység legújabb bejárása és megismerése kapcsán meggyőződtem. PÁLFY MóR dr. m. kir. főgeológus 1905-ben ismertette a villányi, báni és kiskőszegi kőbányákat. Ide vonatkoznak még dr. TILL és dr. PÁLFY geológusoknak a k. k. geol. Reichsanstalt 1906 és 1907-iki évkönyveiben megjelent irodalmi vitái, amelyekre alábbiakban még visszatérek. Végül meg kell említenem dr. Tintnek a múlt évben megjelent nagybecsű monografiáját a Villányi kallovien ammonit faunájáról. TI. Földrajzi és geomorfológiai viszonyok. A geomorfologiai és geológiai viszonyok tárgyalása előtt szüksé- gesnek tartom a szóban forgó terület helyrajzi körülményeit nehány szóval vázolni. A Villányi és Báni hegység a Pécsi hegységtől délre 36 km. távolságban emelkedik, párhuzamos, de nálánál sokkal szabá- lyosabb K—Ny irányú láncolatot alkotva. A Báni dombvidék nem más, mint a Villányinak fedőhegysége ; kettőjüket egy 8 km széles depresszió választja el. A Villányi hegység Hegyszentmártontól Villányig húzódik, a Báni hegység Baranyavár-Pélmonostortól KÉK irányban a Dunáig, Kiskőszegig terjed. A Villányi hegység középmagassága 230 m a tenger színe felett, a Bánié 200 m. Az elsőnek legmagasabb pontjai a Harsány- hegy taraján 442 m és a Tenkes-hegy Gyüd felett 408 m; az utóbbié a Bánhegy 241 m. t. sz. f. magassággal. Mindkét hegységtől északra a Pécsi-hegység lábánál fekvő depresszióig lőszszel fedett hullámos domb- vidék terül el, amelynek középmagassága 136 m, de egyes dombjai jóval 200 m-en felül is emelkednek. A Tenkes és Harsány hegyektől délre elterülő vidék lapályos ; tengerszinfeletti magassága átlag 93—96 m és csak hellyel-közzel alkot a futóhomok 100 m-en felül emelkedő dom- bokat. Ez a vidék tehát egy mélyen fekvő síkság, amelyet 36 m vastag- ságban drávalerakodás borít; agyag és homokrétegeinek felülete idők folyamán futóhomokká változott át, ami szintén bizonyítéka annak, hogy e vidék a geológiai közelmultban a Dráva árterülete volt. A sik- ság geológiai szerkezetét a harkányi mélyfúrás tárta fel. ZSIGMONDY V. adatai! szerint 100 m mélységig homokok és agyagok váltakoz- nak, amelyekről nem hiszem, hogy a pleisztocénnél idősebbek lennének, már azért sem, mert ZSIGMONDY e rétegek alján olyan csontbreccsiát talált, aminőt a hegység csaknem valamennyi köfejtőjében a kisebb 1 Zsicmonpy V.: Mitteilungen über die Bohrthermen zu Harkány etc. Pest 1873. 3. A VILLÁNYI ÉS BÁNI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI. 675 üregek kitöltése gyanánt láttam és ezek kétségtelenül pleisztocén ko- rúak. Az említett meglehetősen vastag homok és agyagrétegek tehát szerintem nem lehetnek pannóniai üledékek, hanem egyszerűen dráva- lerakódásoknak tekintendők. Ezt a térszínt HoFrmaNws futóhomoknak tér- képezte. Siklóstól délre, a Farkasszállás melletti kútnál, egy kis homok- gödörben az 1—1-5 m vastag szélfutta, gömbös és aprószemű, lősszel erősen kevert futóhomok alatt ott találtam a kálicsillám pikkelyeiben bővel- kedő, erősen glaukonitos drávahomokot is. Ezen homoknak és a Mihol- jác-Dolnjinél vett drávahomoknak próbái úgy makro-, mint mikroszkó- pikus összehasonlítás alatt teljes megegyezést mutattak. A megegyezés az említett kálicsillám és glaukonittartalom alapján szembeszökő. A fel- szín futóhomokja tehát itt nem egyéb, mint megfujt, lősszel keveredett dravahomok. A lőszkeveredés a Tenkes hegytől és Bissétől északra el- terülő tágas löszvidékekről származik. az uralkodó északi szelek hatása alatt. Több jel arra enged következtetni, hogy a Dráva a pleisztocén korban erre felé vette útját, de hogy e régi drávafolyas semmiesetre sem alluviális, arról a futóhomokos Deliblát vidékének képződése tanus- kodik. Sajátságos jelenség, hogy a Villányi hegység déli oldala a Har- kányi és Tenkes hegy lejtőin sokkal meredekebb és kevésbbé szaggatott, mint az északi oldal. Pedig az általános szabály szerini az északi oldal- nak kellene meredekebbnek, kopárabbnak lennie, az uralkodó szél ha- tása következtében, amely itt is, miként egész Középeurópában, északi irányú. Ezt a déli, meredekebb lejtőt csakis a Dráva lenyesésének tulaj- donítható. A Dráva mosta alá a hegyláncolat déli tövét, különösen a Tenkes és a Harsány hegyét. A Báni hegység, miként azt már a térkép szemlélete is igazolja, ellentétben a Villányi hegységgel, az északi oldalon mutat éles lenye- sést. Itt az alámosás oly erős, hogy azt nem tulajdoníthatom csupán a kis Karasica folyó munkájának, amely a lőszvidékek szivárgó vizeiből táplálkozva, csekély évi ingadozással igen kevés vizet szolgáltat. A szél- nek sem tulajdonítható ezen jellegzetes folyólenyesés, minthogy a hegy- tető legmagasabb pontjait, úgyszintén a völgyeléseket egyaránt 15—32 méter vastag lősztakaró fedi. Már pedig a szél előbb a tetőről, azután a hegyoldalakról viszi el a lőszt. Baranyavártól, Bántól és Kisfaludtól északra a térszín tagoltságában egy a Karasicánál jóval nagyobb folyó- meandrinos területet vélem felismerhetni, amely az északról a szél útján idekerült vastag lősztakaróval van borítva; ennek következtében természe- tesen a folyókanyarulatok elsimultak és alig szembetünők. A Dráva ezen régi folyásának nyomai még a mocsarak is, amelyek régi kanyargások maradványai lehetnek. Ilyen morotvák vannak nagy számmal Siklóstól délre, továbbá a Harsány és Beremendi hegy közt, továbbá Kisfaludnál. A kiszáradt mocsarak helyén mindenütt ott található a sókivirágzások- 676 IFJÚ LÓCZY LAJOS kal fedett mocsárföld és agyag, amilyenek a Duna kiszáradt holt ágait is jellemzik. A Harsány hegy alatt mindenütt, ahol sókivirágzás tapasz- talható, a kutak vize is érezhetően sós. A Harsány hegyről délnek te- kintve jól szembetünik az ottani jellegzetes folyómeder, a Beremendi hegy oldalán elég élesen megkülömböztethető folyóterraszokkal. A mos- tani magassági viszonyok sem ellenkeznek azzal a föltevéssel, hogy va- lamikor a Dráva erre folyt. A Dráva középmagassága Miholjac-Dolnji- nál 90 m a tenger színe felett; a térszín Siklós alatt 93 m, a Harsány és Beremendi hegyek alatt 92—95 m, Magyarbolynál 94 m, Monostor- nál 89 m. Érdekes jelenség az a lőszgát, mely ezt a medret a Harsány- hegy nyugati és különösen keleti végén észak-déli irányban elsáncolja. Ezen lőszgát a Villányi hegység szél árnyékában települt meg az ural- kodó északi szelek uralma alatt. Ellenben közvetlenül a Harsány hegy alatt a hegyről erősen lecsapó szél megakadályozta a lősznek megtele- pülését, illetőleg elhordta azt. Ezen lőszgát is igazolni látszik, hogy a föltételezett folyómeder idősebb lehetett az alluviumnál, tehát bátran állíthatom, hogy pleisztocénkorú. Ezekből azt következtetem, hogy a Dráva, valószínűleg a pleisztocénban, a Villányi hegy déli, illetve a Báni hegység északi oldalát alámosva, Kiskőszegnél egyesült a Dunával. Ezen régi drávameder egy tektonikus eredetü besülyedés irányát követi. A Dunának magyarországi szakaszán Mohácsnál van a legkiter- jedtebb szerpentines árterülete. Szélessége sokhelyt meghaladja a 10—12 km-t. Sok kutatásra várnak ezen a vidéken a régi Duna ágak és holt- medrek Időm azonban nem engedte, hogy ezekkel részletesebben is foglalkozhassam. Most csak a dunameder eltolódására és az ezzel járó partlenyesésekre óhajtok röviden rámutatni. A Duna lenyesései külö- nösen a baranyai oldalon élesek, legjobban Bátaszék, Báta, Lavcsuk, Nagynyárád, Maiss, Darázs, Kiskőszeg, Vörösmart, Hercegszőllős és Darócz községek mentén. Nem tartom lehetetlennek azt sem, hogy a Duna a pleisztocénkorban a Báni hegységet nyugatról megkerülve, Baranyavár táján egyesült a Drávával. Ennek bizonyítása természete- sen külön beható kutatást igényelne. De a fent említett alányesések sem egyidősek. A bátaszéki, valamint a hercegszőllős-vörösmarti ter- raszok sokkal fiatalabbak, mint a lavcsuk-maissiak. Ez utóbbiakat né- hol a lősz is takarja s az árterület felszínét is inkább az alluviumhoz, mintsem jelenkori dunahordalékhoz sorozhatjuk. A Duna baranyai sza- kaszában két csomópontot vehetünk fel, ahol a Duna árterülete össze- szükül, ugyanis Bátánál és Kiskőszegnél. Nevezett csomópontokon a Duna mindkét partjának magasabb térszínébe régebben sem mosott magának széles völgyet. Lehetséges, hogy a bátai és kiskőszegi jobb- parti magaslatok, amelyeknek magvait a lősznél idősebb és keményebb kőzetek alkotjék, a balpartra is átterjednek a Duna-Tisza közti pleiszto- A VILLÁNYI ÉS BÁNI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI. cén terrasz alá; minek követ- keztében a folyam árterületét a multban sem szélesíthette. A Duna a két csomópont kö- zött bizonyos szabályszerűség- gel képezte ki kanyarulatait. Előbb egy nagy ívet írt le, amely azonban irányát a dilú- vium óta folyton változtatta ; a szerpentinívek pedig ezen nagy íven belül a kiszáradt holtmedrek tanusága szerint általában lefelé eltolódtak. Anél- kül, hogy ezen jelenségek felett bővebb elméleti következteté- sekbe bocsátkoznám, kiemelem azon érdekes körülményt, hogy a Duna az említett összeszükü- léseknél a pleisztocén kortól kezdve kitér eredeti irányából, amit a föld forgásával lehet magyarázni. Ennek egyik bi- zonysága a Mohácsi szigeten, Dunaszekcsővel szemközt levő Várpuszta, amelynek régi épü- letalapjaiból igen jó mészkövet fejtettek és ezért ott szálban álló kősziklára következtettek. Szazó JózsEr! aki ugyan maga nem járt ott, hallomásból szin- tén megemlékezik a Mohácsi sziget mészkőfejtőjéről. 1912 április 20-án felkerestem e he- lyet és meggyőződtem arról, hogy itt nem valóságos kőfejtőt műveltek, hanem egy nagyobb 1 SzaBó JózsEF Földtani jegy- zetek Batina. Bán és a mohácsi szigetről. A Magyarhoni Földtani Társulat munkálatai. III. kötet, 1865. 140. oldal. 677 46, ábra, A kiskőszegi, eruptiv bazalttufát feltáró 4-ik számu kőfejtő 32 m-es lőszfallal. (Lóczy L. dr. fölvétele.) 678 IYJÚ LÓCZY LAJOS várszerű épület maradványait fejtették. A hatalmas, valószínűleg gut- tensteini "mészkőtömlőkből épült alapfalak csakugyan könnyen azon tévedésbe ejthetik a szemlélőt, mintha szálban álló sziklák lennének, de a közöket kitöltő porhanyós vakolat bizonyítja, miszerint azok csak idehordott kövek. A várfalak felett másfél méteres dunahordalék terült el, amelyen itt-ott későbbi keletű téglaalapozás nyomai lát- hatók. Közvetlenül a vár keleti lábánál ott van a régi Dunameder. A várat tehát bizonyosan a Duna mellé építették és a hatalmas kőkoc- kákat vizen szállíthatták oda; azóta a Duna 3 km-nyire nyugatra he- lyezte át medrét. Arról is értesültem, hogy Dunaszekcső mellett a me- derszabályozásnál mészkövet robbantottak és a Dunaszekcsővel szemközti parton valóban megtaláltam az alapfalakat, amelyeknek nagyobb része már a Duna közép vízszíne alatt van. A Kiss Isrók tulajdonában levő várpuszta kövei MARSIGLI szerint valószínűleg a régi Báta romjai lehet- nek. Ebből is látható, hogy még milyen sok tanulmányt igényel a Duna vízrajzi viszonyainak kikutatása, ami a Magyar Földrajzi Társaság Alföldi Bizottságának munkakörébe tartozik. Az egész Dunántult jellemző északnyugat-délkeleti irányú tekto- nikus törésvonalak és az azok mentén keletkezett völgyek Baranyának délkeleti részében észak-déli irányt vesznek fel. E völgyek azonban nem tisztán tektonikusak, hanem bizonyos tekintetben a szél munkájának is tekinthetők, tehát részben anemogenek. Különösen a Pécsi hegységtől délre elterülő lőszvidéken figyelhetők meg az egymással párhuzamos H—D irányu völgyek, ahol az erozió nagyon csekély. Források itt nin- csenek és a völgyek nyáron nagyobbrészt szárazak, a vízet állandóan szállítók pedig csak a lősz szivárgó vizeit gyűjtik. Esőzések alkalmával a legtöbb csapadékvizet elnyeli a nem nagyon agyagos lősz, amely az- után egész nyáron át mint viztartó szerepel, úgy, hogy a legnagyobb szárazság idejében is fél méter mélységben mindig tartalmaz nedves- séget. Csak nagy záporesők eroziója jöhetne e vidékeken számba, ami azonban felette ritka. ; A villányi és báni hegységekben már úgy tektonikus, mint eroziós jellegűek a völgyek. A hegyoldalak nagy lejtése következtében a lőszben mély vízmosások támadnak és rendesen ezekben vannak a sziklás al- talaj legjobb feltárásai. A Villányi hegységben források igen kis számban vannak, túlnyomóan annak déli lejtőin; a Báni hegységben úgyszólván teljesen hiányoznak. Említésre méltók a Gyüdi forrás (109 0) és a Siklósi szőllőkben fakadó Szentkut, (109 0). E két forrás meglehetősen bővízű s mivel vízgyüjtőterületük nagy, évi ingadozásuk alig számottevő, tehát a legjobb források közé sorolandók. Hévvizeket szolgáltatnak a harkányi fürdőforrás (607 0) a ta- polcai hévforrás (25-2" 0), továbbá a siklósi várhegy aljában fekvő tó A VILLÁNYI ÉS BÁNI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI. 679 forrása (259 0). ZsiGmorpy! kimerítően ismerteti e hévforrásokat, amelyeket az akkori felfogásnak megfelelően vulkáni származásúaknak tartott. A hegységek tektonikai leírása kapcsán alább bővebben emlí- tendő törések mentén, nagy mélységből felemelkedő vizeknek tartom e forrásokat. II. Sztratigrafiai viszonyok. A. szoros értelemben vett Villányi hegységet alkotó kőzetek triasz, jura és alsó krétakorúak, ezeket pliocén-agyag és pleisztocén lősz borítja. A Báni hegyeket mediterrán-rétegek, diluviális lősz, azonkívül bazalt és bazalttufakitörések jellemzik. Sztratigrafiai megfigyeléseim úgyszólván tel- jesen egyeznek HoFmawxN felvételeivel, látszólagos eltérés legfeljebb csak abban nyilvánul, hogy manapság a szinteket élesebben tudjuk külön- választani, több szintre osztjuk ennek folytán az egyes szisztémákat. A szóbanforgó vidéken a következő sztratigrafiai sorozatot állapít- hattam meg: Uj alluvium a jelenlegi folyók és patakok medrét alkotja. Az ó-alluvium a legtöbb helyen teljesen hiányozni látszik és legfölebb a diluviumtól nehezen különválasztható fiatalabb lőszképződményekben, vagy a hegyek meredek lejtőiről lenyuló kisebb törmelékkúpokban lehet jelenlétét gyanítani. Ezért területemen nem tartom az ó alluvium külön feltüntetését indokoltnak, annyival is inkább, mert ez a térképen csak zavarólag hatna. A diluviumot a lősz képviseli, óriási méreteket öltve; területem- nek jóval nagyobb mint "; részét lősz borítja. A lősz vastagsága Kis- kőszegnél és a Báni hegynél igen tetemes, a 30—32 métert is eléri (46. és 48. ábra). A Villányi hegységben álltalában 10-15 méter vas- tag a lősz, és a lankásabb északi hegylejtőket fedi. Faunája szer- fölött gazdag. Néhol csak úgy fehérlik a lőszfal a sok csigától. Da- rács község mellett egy homokgödör erősen csillámos, gömbölyített szemű homokot tárt fel, amelynek vizszintes rétegzését feltünővé teszik a rozsdásabb rétegek. E homokképződmény az öt méter mély feltárás- ban tele van lőszecsigával. Kiskőszegnél a lőszpartok két vöröses agya- gos, körülbelül 1—1 méter vastagságú szintet mutatnak, amelyek a partfalak bizonyos magasságában mindenütt követhetők. E vöröses agyagos szinteket Darázstól Kiskőszegig, innen pedig egészen Vörös- martig megtaláltam. Mindenesetre meg fogom kisérelni a lősz szintezé- sét a gazdag csigafauna alapján. A villányi hegység több kőfejtőjében a feltárt mészkő hasadekait és üregeit csontbreccsia tölti ki. Ilyent 1 ZsriGmonpY V.: J. h. Mitteilungen über die Bohrthermien zu Harkány etc, Pest 1872. 680 IFJÚ LÓCZY LAJOS többek közt a Somsichhegyen, a villányi Mészhegy és Harsányhegy kő- fejtőiben találtam. Benne a csontok annyira össze vannak cementezve, hogy nehéz azokat épen meggyűjteni. A csontbreccsiának legjobb lelő- helye a Harsányhegy keleti lábánál feltárt kőfejtő, ahol benne owis és lepus-fogakat és állkapcsokat is találtam (47. ábra). KoRmos TIvADAR dr. kir. geológus úr 1911. év őszén, — mint tőle értesültem — e lelőhelyen 47. ábra. A Harsányhegy keleti köfejtője; csontbreccsia lelőhelye a közép malmkorú mészkő hasadékaiban. (Ifjú Lóczy L. fölvétele.) jó eredménnyel gyűjtött. Eddigi meghatározásai alapján ő a csontbrecs- csiát pleistocénkorúnak tekinti. Pliocén. A harmadkort illetőleg még nem egy kétségem támadt munkám folyamán. Az egész villányi hegységben, különösen a Vokány— Bisse közti hegyvidéken egy vöröses, bóluszszerű, laterites agyag van elterjedve, amely élesen elválik az ezt fedő vastag lősztakarótól. Ezen agyagnak leghatalmasabb kifejlődését a vokányi és tótfalusi völgyben tapasztaltam, ahol hellyel-közzel 5—6 méter vastagságot is elér (VIII. tábla 3. szelvény). A vörös agyagot semmiesetre sem tarthatom pleisz- tocénkorúnak, hanem annál idősebbnek, valószinűleg legfiatalabb pliocén- A VILLÁNYI ÉS BÁNI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI. 681 korú szárazföldi lerakodásnak. A csarnótai és a beremendi kőfejtőkben feltárt gazdag gerinces faunát tartalmazó vörös agyagot ugyancsak KoRk- mos TIvaADAR dr. úr gyűjtötte és a csontmaradványok alapján azt leg- felsőbb pliocénkorúnak becsülte meg. A tüzetesebb kormeghatározást " nagy érdeklődéssel várom KoRmos dr. úrtól. A vokányi és tótfalusi völ- gyekben ezideig, sajnos, még semmiféle csontmaradványra sem akadtam, de az ottani vörös agyag teljesen megegyezik a csarnótai és beremendi agyagokkal. E vörös agyag helyenkint sok babércet tartalmaz ; igy az Átad-völgyben is, ahol ezenkívül részben súlyos laterites márgává tö- mörül. Ilyen elváltozás azonban csupán lokálisan, forrásképződmények társaságában tapasztalható; a márga keletkezését a víz kilugzó és tö- mörítő munkájának tulajdonítom. Néhol a lőszben is található lencse, szerűen vörös agyaghoz hasonló agyag, amely külszinre nézve a pliocén agyagtól meg sem különböztethető és különválasztása a lösztől csak a babérctartalom és az eltérő települési viszonyok alapján lehetséges. A 46. és 48. ábrán jól kivehető sötétebb agyaglencse a lőszhöz tartozik. Máriagyüdnél a Szentkúthoz közel eső köfejtőben az argovien emeletbeli mészkő 0-"5—1 m.-es hasadékait kitöltő hematit és mangan- vasére-telepeket szintén pliocénkorúaknak tartom. A vörös agyag gazdag vastartalma következtében változhatott át hematittá és manganvasércé. Ezen feltárás mészköve, mely az egész hegység egyéb előfordulásaiban fehéres, itt rózsaszinű, a vastartalmú hasadékok körül pedig egészen téglavörös. Az argovienmészkő ezen színváltozását kétségtelenül vasas im- pregnációja okozza. Feltünő, hogy a pannóniai (pontusi) lerakódások, amelyek a dunán- túlon annyira elterjedtek, a Villányi hegységben teljesen hiányoznak. E hiány csak azzal a körülménnyel magyarázható, hogy a Villányi hegység a pannóniai kor óta, amelyben szárazföld volt, besülyedt. A mostani, átlag 236 méter magas hegységnek tehát a pannóniai kor- ban 300 méteren felül kellett emelkednie a tenger jelenlegi színe fe- lett; ennyire becsülik a geológusok általában a pannoniai rétegek dunán- túli partvonalának t. sz. f. magasságát. Területemhez legközelebb Ké- ménd, Versend és Szabar vidékén találtam kövületes pannóniai agyag- lerakódásokat, amelyeket HorFMaNwx is ilyeneknek térképezett. A Báni hegységben sem akadtam ezideig még kétségtelen pannóniai rétegekre. A Szasó Józsertől! ilyeneknek vett glaukonitos homokkövek valószinű- leg idősebb mediterránrétegek lesznek. Miocén tengeri lerakódások alkotják nagyobbrészt a Báni hegysé- get. Mindenütt vastagon lősszel vannak fedve, úgy hogy tanulmányo- zásuk a kevés feltárás mellett sok nehézséggel jár. Jó feltárásaik csak 1 SzaBó J.: I. h. 139—140. oldal. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 45 JÁlou "[PAOIVEIZSOT 93(ozo93r-arurorop NIONZSVIJT, VAY 8 í 8 NUIZSSOJOA ? UA a fs oxgnÁA 3038 TIZSYYT ST sg "xmp "rT AzoorT) (9T939AT9J IFJÚ LÓCZY LAJOS a Karasica folyó mentén és a Báni bazalt kőfejtőben van- nak, amelyeknek alapján a felső — miocénrétegeknek leg- alább is három szintjét véltem megkülönböztetni. A Karasica mentén Bodolyánál kemény homokköveket találtam, ame- lyek néhol konglomerátosak ; ezek ostreahéjakat tartalmaz- nak, ami a felső mediterrán- korra vall. Bánnál a bazaltkő- fejtőben zöldesszinű mediter- ránmárgák és lithothamniumos lajtamész vannak feltárva. MAT- TYAsovszkY! 1882-ben e már- gáknak gazdag faunáját meg- gyűjtötte és részben fel is dol- gozta. A begyűjtött anyag a m. kir. Földtani Intézet múzeumá- ban van. A mediterránrétegek a villányi hegységben sem hiányoznak. A Harsányhegy déli oldalán a Üsúcs alatt tö- mött szürkés és vöröses glau- konittartalmú homokkőre buk- kantam. Sajnos, e teljesen 1lo- kális kis előfordulásban a réteg- zést nem sikerült megállapí- tanom, de megemlítendő, hogy e homokkőelőfordulás közelében porfrgörgeteget is találtam, amely pécsi hegységben minde- nütt kisérője a mediterrán réte- geknek. Zöldesszínű glaukoni- tos, márgás, laza homokkövet leltem még a villányi Mész- 1 MarryvasovszkY J.: Paleon- tologiai adalékok a baranyamegyei felső mediterránrétegek ismeretéhez: Természetrajzi füzetek IV. k. 1580. A VILLÁNYI ÉS BÁNI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI. 683 hegyen a felső kőfejtőbe vezető út bevágásában is; valószinű, hogy víz- szintes rétegzéssel a kallovien-cornbrash és a triaszdolomit közé van települve. E mediterrán közbetelepülés a villányi mészhegyi szelvényen is fel van tüntetve. A harmadkorban történtek a báni és kiskőszegi ba- zalt, illetve bazalttufa kitörések is. SzaBó Józser írta le kőzeteiket és noha kitünő munkája teljesen megvilágítja ezen erupciós kőzetek ter- mészetét, mindamellett megfelelő ujabb feldolgozásra szorulnak, mert az 1869 óta rendkívül fejlődött kőzettan most már részletesebb mikro- szkópiai tanulmányt és kémiai vizsgálatot követel. Ilyen irányú tanul- mányokhoz ezúttal még nem foghattam, és így most csak a bazaltok korára akarok kiterjeszkedni. A báni es kiskőszegi erupciók úgy korra, mint alakra nézve teljesen eltérnek, a náluknál sokkal fiatalabb dunán- tuli bazalt-kitörésektől. A kiskőszegi bazalttufa szerfölött roncsolt szer- kezetű, egyszersmind nagyfokú kaolinosudást és palagonitosodást mu- tat. Mint épiítőkő teljesen hasznavehetetlen és csupán a dunai védgátak feltöltésére alkalmazható (46. ábra). Ugyancsak sok málladéka van a báni bazaltnak is. Az itteni bazaltkürtő, amelyet a külszin alatt fejtenek, köröskörül egészen saját- ságos szerpentinszerű zöldes palagonittá mállott. Csak a kürtő magvá- ban nyerhető látszólag jó tömött bazalt, amely azonban szintén idővel palagonitosodik. A friss törésű szürkésfekete bazalt egy félóra mulva elveszti üde szinét és megfeketedik. A bazalinak ezen gyors elváltozása, a kőzetben mikroskóp alatt látható gazdag rostos olivintartalom pala- gonitos üveges átváltozásának tulajdonítható. Úgy a bodolyai medi- terrán-homokkőben, miként a lajtamészben Bánnál bazaltzárványokat, az előbbiben legömbölyített szurokkövet is találtam. A lajtamész sem mutat semmiféle pörkölődést, amiből tehát azt kell következtetnem, hogy a bazalttufa idősebb a mediterrán-rétegeknél. Kiskőszegnél a ba- zalttufában KÉK— NyDNy-i csapásirányt és ÉNyÉ-i 30—329-os dőlést mértem. Ezek tehát nagyjában megegyeznek a Bánnál feltárt mediterrán- rétegek csapásával, ill. dőlésével, de ezeknek fedőjében sehol sem láttam tufát, vagyis feltételezhettem, hogy a bazalttufa vízszintesen ömlött szét es utóbb helyváltozást szenvedett, északi kibillenéssel, az egész báni hegyvidékkel együtt. A mezozoos mészkőlerakódásoknak kétféle változatát leltem terü- letemen. Mind az alsó kréta, mind pedig a malm kétféle fáciesben for- dul elő. A sötét színnel jellemzett mészköveket, melyek a Harsány- hegyet alkotják, egyszerűen harsányi fáciesnek óhajtom nevezni, meg- különböztetésül a villányi hegység ugyanoly korú világos mészköveitől. A villányi hegységben sehol sem akadtam oly kőzetre, mint amilyen a Harsány-hegyen van és viszont. 45r 684 IFJÚ LÓCZY LAJOS E tájakon a mezozoikum legfelsőbb tagja az alsó kréta, amely a pszt.-tapolcai dombot a Harsányi, a Beremendi és a Tenkes-hegy nagy- részét alkotja. Kétféle változata van, ú. m. a Harsány-fáciest jellemző sötétszürke, tömött, foraminiferás, sok valetiát tartalmazó mészkő, mely a Harsányhegyen, Pszt. Tapolcán és Beremenden fordul elő, míg a Tenkes hegyen és a tótfalusi völgyben fehérszínű kalciterekkel átjárt, gyenge kalapácsütésre könnyen széteső mészkő képviseli az alsó krétát. Utóbbiból a következő kövületeket határoztam meg : Reguiemia ammonia Marn., Terebratula aff. triangularis DLAaxm., hhynchonella, nov. spec., Sphárulites (Agria) Blumenbachii Buum. A legfelső malmhoz számítom a Harsányhegy tetejének észak- nyugati részén, a közép malm és valetiás alsó kréta mészkő közt elő- forduló calciteres mészkövet, amely az őt határoló kőzetektől teljesen eltér. Ezen nem nagy vastagságú mészkőnek a jurához való tartozását csak a kőzetből nehezen kipreparálható dicerások tüzetes meghatározása után fogom biztosan megállapíthatni. A fenti három mészkőféleséget HoFrwmanw K. geológiai térképén egy szinnel alsó krétának jelölte. A Harsányhegy keleti részét szürkés, tömött, néhol tűzköves mészkő alkotja, mely kövületben nagyon szegény. LEwsz ezt liasznak tekintette, de minden alap nélkül.! Csak brachiopodák és belemnitek találhatók benne, ammonitot ezideig nem gyűjtöttem belőle. Hatalmas, 4100 méterre becsülhető vastagsága miatt és a fNhynchonella lacunosa alapján az alsó- és közép-malmhoz számítom e képződményt. Eddig következő kövületeit határoztam meg : Pinna, affin. suprajurensis (D"ORB.) Lokgror, Exogyra affin. W tzleri Boznm, Rhynchonella lacunosa OVENSTEDT, var. sparsicosta Orp., var. indeterm., FPugeniacrinus (jaryophyllatus. GOLDF. A Villányi hegységben hiányzik a felső és középső malm. Az alsó malmot itt a Rhynchonella Arolica Orr. és Terebratula Haasi Rot. kövületekkel jellemzett argovienre és oxfordíenre osztom, amelyek ugyanabban a faciesben szerepelnek. Fehér, néhol világossárgába vagy rózsaszínbe átmenő tömött mészkő ez. Az argovien és oxfordien közt nem lehet éles határt vonni, mert az argovien felső szintjeiben na- gyobbrészt Riynchonella Arolica, OPp., az alsó szintekben pedig Tere- bratula Haasi Ron., az oxfordien vezerkövülete található. Viszont az oxfordien éles határral válik el a kallovientől és legalsó szintjeiben perisphincteseket is találtam a villányi kőfejtőkben. Az argovien és oxfordien-rétegek az egész hegységben mindenütt előfordulnak; ezek 1 Dr. Lesz 0. : Reisebericht aus dem Baranyer Komitate. (Verhandl. d. k. k. geol. R. Anst. 1872. k. 29. oldal.) A VILLÁNYI ÉS BÁNI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI. 685 alkotják a tektonikus értelemben vett pikkelyek rétegsorozatának első tagját. HOFMANN az itteni argovien, oxfordien, továbbá a harsányhegyi középső malmrétegeket együttvéve Nhynchonella sparsicostas mészkőnek jelölte. Ezen rétegek vastagságát a villányi jó feltárások alapján 40— 45 méterre teszem. Én Horwmawwnak a villányi alsó malmrétegekből meghatározott Rhynchonella sparsicostáját sveici eredeti példányok és az irodalom egybevetése alapján hhynchonella Arolicának OPpp. és ennek egy egészen új varietasának határoztam meg. OPPEL leírása és ábrája szerint a sparsicostafajt sima, nehány elmosódott bordával diszített héj jellemzi, mig az én gyűjtéseim, valamint HorFMANN példányai erősen bordázottak. Az argovien és oxfordien eddig meghatározott kövületeinek jegyzéke : Perisphinctes sp., Pecten (Entolium) demissus Beau. PpPnin., Tere- bratula Haasi Ron, Terebratula (Glossothyris mucleata (3CHLOTH.) ZIETEN., Rhynchonella Arolica OPppP., var. nova, Belemmites hastatus BLAIN. Dogger : A villányi kőfejtőkben a Mészhegytől a Somssich-hegy tetejéig mindenütt követhető az 1—1-5 méter vastag kallovien ammo- nitpad, melynek ammonitjai maholnap oly híresek lesznek, mint a bánáti sviniczai kallovien ammonitok. Ezt az ammonitpadot már többen ismertették; legutóbb dr. TrnL! tavaly megjelent, a Villányi kallovien ammonitokról szóló nagybecsű munkájában. Ezért leírásába most nem bocsátkozom, csupán a belőle meghatározott kövületeim jegyzékét köz- löm az ammonitok kivételével, melyeknek feldolgozása szintén folya- matban van. Mellesleg említhetem, hogy gyűjtésem, mely a Földtani Intézet tulajdona, jóval meghaladja a 3500 példányt. Bízvást remélem, hogy ezen, dr. TruL anyagánál sokkal gazdagabb ammonitgyűjteményben még több új alakot találok és velük az ő kiváló eredményeit kiegé- szíthetem. A kallovienből az ammonitokat kivéve, eddig a következő fajokat határoztam meg: Pleurotomaria cfr. eypris D"ÖRB. ( efr. Allionta D ORB. a efr. Niphe DORB. a eyprea DORB. Anisocardia campamiensis (DORB.) Cossin. Pholadomya Escheri AG. 1 TILL A.: Die Ammonitenfauna v. Villány. Beitrüge zur Paleont. u. Geologie XXVII. köt. 1910. III. füzet. 686 IFJÚ LÓCZY LAJOS Pleuromya cefr. elongata AG. c decurtata (PHin.) AG. Inoceramus obliguus MOoRRIS et LYcETT. Perna. subtilis LOHUSEN. Lima (Plagiostoma) obscura Sow. Pecten (Entolium) disciformis SCHÜBLER ZTETEN. Terebralula aft. insignis HAAs. c Soemannit DESLONGCHAMPS. Rhynchonella aff. supinifrons ROTHPLETZ. a rectecoslata UHLIG. Belemnites Giüillieroni MAG. ( argovianus MAG. c hastatus BLAINv. ( calloviensis OPpp. fi Würtembergicus Opr. Holectypus depressus LESKE. Nem tartom valószinűnek, hogy a szóban forgó 1—1:5 méteres ammonitpadot macrocephalus, anceps és atleta zónáira lehessen szin- tezni, amiként azt dr. Tin" feltételezi; saját benyomásom inkább az, hogy keverékfaunával van itt dolgunk, mert ugyanazon fajokat, így többek közt az oppeliákat is, amelyek pedig a macrocephalusrétegek vezérkövületei, az ammonitpadnak úgy felső, mint alsó szintjében megtaláltam. A dogger a villányi Mészhegyen? és a Somssich-hegyen kívül munkaterületemen sehol sem követi az argovien-oxfordienrétegeket úgy, hogy azok alatt közvetlenül a triaszdolomit következik. Csak még a Harsányi-hegy északkeleti oldalán fordul elő a dogger, de más fácies- ben és eltérő faunával. Sajnos, hogy rétegei olyan rosszul vannak fel- tárva, a sűrű, fiatal erdő pedig úgy elfödi a Hormawxwtól körülírt lelő- helyet, hogy minden keresés daczára sem sikerült reájuk akadnom. Hormawxwsnak nagyon rossz megtartású példányaiból a következő fajokat határozhattam meg: Reineckia Greppini Opr. Pseudomonotis echinata Sow. Terebratula globata ÖOVENST. Belemnites hastatus BLAINv. 1 Tuna A. dr. Id. h. 2 HOFMANN kövületeihez mellékelt kisérő jegyzetein Templomhegynek írja. A VILLÁNYI ÉS BÁNI-HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI. 687 A villányi Mészhegy felső köfejtőjében, miután abban az ammonit- padot már csaknem mindenütt lefejtettek, az alattafekvő kékesszürke, kemény és bitumenes, néhol konglomerátos homokos mészkő igen jól tanulmányozható. Feltárt vastagsága 10—12 méter, felülete rendesen sárgás, olykor ockerszinű, és oxidáció és redukció következtében, kü- lönféle nautilusokat, belemniteket, brachiopodákat, továbbá pecteneket és sajátságos ostreákat tartalmaz, de az ammonitok hiányoznak benne. E képződmények néhol erősen konglomerátosak, breccsiásak, gyakran homokosak és megszenesedett, illetőleg megkövült fatörzseket tartalmaz - nak, amely körülmények a parti faciest jellemzik. A bennük talált Rhynchonella varians var. nov., Waldheimia ornithocephala Lam. Ror., Ostrea Gryphea nov. spec. (mely az Ostr. Gr. dilatahoz közel áll), alapján az üledékeket kallovien-cornbrash-korúaknak tekintem. Saját- ságos, miszerint e rétegek egyetlen egy közös fajt sem tartalmaznak a felettük fekvő kalloviennel. A kallovien-cornbrash itt egyedül a villányi kallovien alatt van meg, egyebütt hiányzik. A Harsányhegyen sem találtam meg a dog- ger alatt. Kövületeinek jegyzéke : Nautilus sp. indet. Ostrea (Gryphea) nov. sp. Pecten (Chlamys) Thierryi Cosswm. c (Entolium) demissus BEAN Pnrr. Waldheimia (Zeileria) ornithocephala DLAw. ( ( efr. biappendiculata DESLONGCHAMPS. Rhynchonella varians DORB var. nova. A kallovien-cornbrashtól a triaszig hiányozni látszanak a mezo- zoósképződmények. A triasz a Villányi hegység legnagyobb tömegét alkotja. HOFMANN- nak inkább petrografiai szintezését a paleontológiai anyag feldolgozása előtt megtartom, jelzéseit és elnevezéseit is használva. A triaszt itt a kagylómész képviseli. Legnagyobb kiterjedésű és vastagságú a felső kagylómészdolomit, mely a Villányi hegyláncolat északi lejtőit, a Császár- és Csukmahegyet, azonkívül a Tenkeshegy egy részét alkotja. Nevezett előfordulásaiban e kőzet szemcsés kristá- lyos, néhol világosszürke, többnyire azonban rózsaszinű dolomit-tuskós rétegzéssel (48. ábra). E felső dolomitból a Földtani Intézet múzeumá- ban az alábbi, Hormawnw által gyűjtött és meghatározott fajokat talál- tam, melyek nagyobbrészt a Vokányi völgy alsó dolomitpadjaiból szár- maznak : 688 IFJÚ LÓCZY LAJOS Riwnchonella cfr. decurtata GIR. Spiriferina, fragilis SCHLOTR. Retzia trigonella ScCHnorn. Encrinus efr. liliiformis LAM. Encrinus ecfr. granulosus MÜNST. Spiriferina, (Mentzelia) Mentzeli DUwk. Pecten discites SCHLoTn. Myophoria elegans GoLnpr. Turbo sp. A felsoroltak alapján a kagylómész felső dolomitjának tekinthető a szóban forgó kőzet. De ezen típusos dolomittól nagyon elüt egy, a villányi állomással szemben, kallovien-cornbrash-rétegek alatt fekvő dolomit, amely különösen felső részében vékonyan rétegzett, kékes, néhol rózsaszínű dolomitmárgába megy át, emellett lingulákat (a jól hasítható lapokat sokhelyt egészen elborítva), szaurusfogakat és csonto- kat tartalmaz. Ez valószinűleg a Villányihegység legfiatalabb triasz- képződménye. A villányi kagylómész dolomit márga lelőhelyein a Lin- gula Gomensis PaRosa, Discina sp., Myophoria sp., Nothosaurus sp. fog s csontdarabkáit találtam. Ezen kövületeket már LŐRENTHEY IMRE dr. egyetemi tanár úr is megtalálta (Földtani Közlöny. XXXVII. kötet 5362—363. oldalakon). HOFMANN a felső dolomit alatt gumós, brahiopodatartalmú recoárói mészkövet guttensteini mészkövet és alsó dolomitot különböztet meg. A gumós, avagy recoaroi mészkő sötétszürke, bitumenes, kemény és tuskós szerkezetű, vastag rétegzésű. Faunája meglehetősen gazdag; jellemző és gyakori kövülete a Goenothyris vulgaris ScHLoTH. E mészkő állandó kisérője a kagylómész felső dolomitjának. Minthogy tuskós, tömött szerkezete folytán igen jó építőkő, nagy mértékben fejtik; az ótavölgyi, főképen pedig a városhegyi kőfejtőkben jól fel van tárva. A Földtani Intézetben HorMmawxw meghatározásaival a következő faunája található : Encrinus gracilis Bucn L. Pentacrinus sp. Waldheimia (GCocnolhyris) vulgaris ScCHLoTn. Waldheimia angusla SCHLOTH. Spiriferina fragilis SCHLOTH. Spiriferina (Mentzelia) Mentzeli DUNKER helzia trigonella SCHLOTH. Ostrea complicata GOLDF. Pecten discites SCHLoTH. A VILLÁNYI ÉS BÁNI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI. 689 Lima costata GoLrpr. Myophoria. sp. A guttensteini mészkő faunája, HOFFMANN K. meghatározása sze- rint: Retzia trigonella Scnuorn., (rervilea socialis ScHLorm., Pecten discites ScHLorn., Encrinus sp., Myacites sp., Ophiuridae sp. Ez a guttensteini mész nem válik el mindenütt élesen a recoaroi mészkőtől, olyankor az utóbbi kisebb-nagyobb vastagságban a gutten- steini mészkőpadok közé ékelődve lencsésen található. Így a Tenkes- hegyen, a vadászlaktól délkeletre eső 400 m. magas tetőn, a guttensteini mészkőpadokban is ott van a sötétszürke recoaroi mészkő egy méteres vastagságban. A guttensteini rétegeket változó színű, nagyobbára okker- sárga, majd szürkésvörös, ibolyaszín árnyalatú, kemény, tömött mészkövek képviselik. Legjobb ismertetőjelük a recoaróival szemben a vékony, pados rétegzettség. Különösen a Tenkeshegyen van ez a mészkő nagy arányok- ban, ahol vastagságát körülbelül 380—400 m.-re becsülöm. Csak nagyon kevés kövületet tartalmaz és ezek is kevés faj között oszlanak meg, ami a fennebbi jegyzékből is látható. A guttensteini mészkőnek alsó határa sem éles. Mélyebb szintjei, amiként az a Vokányvölgyi, Tótfalutól délre eső köőfejtőkben jól megfigyelhető dolomitosabb rétegeket zárnak ma- gukba, amelyeket Hormawxw térképén alsó dolomitnak jelzett. Minthogy ilyen dolomitosabb padok alatt a legtöbb helyen még típusos gutten- steini mészkőrétegek következnek, HorFMaNw térképét e helyeken egy- szerű guttensteini mész jelzésével módosítottam. Egészen másképen itélendők meg a Bisse és Turonytól délre, a guttensteini mészkő alatt előforduló, meglehetősen vastag dolomitpadok, amelyeket én is alsó dolomitnak tartok, mert petrografiailag is különböznek a guttensteini mészkő dolomitosabb padjaitól. Ezen, még kevéssé tanulmányozott kövü- letet nem tartalmazó alsó dolomittal zárul a sztratigrafiai sorozat. Végül megjegyzem, hogy HoFMANN triaszkövületeinek meghatározása 40 évvel ezelőtt történvén, az előrehaladottabb ismereteknek megfelelő átdolgo- zásra szorulnak. A villányi Mészhegy geológiai szelvényét PÁLFY és TinL ismertették. Én most a rátolódások szemléltetése végett a szelvényt újra közlöm, amely lényegben teljesen egyezik TinL és PáÁnrY szelvényeivel. A PÁLFY- nál jelzett vetődést nem rajzoltam be a szelvénybe, mert teljesen loká- lisan, csak a kőfejtő legkeletibb végén észlelhető, de annak egész hosszában nem követhető. Az antiklinálist, amelyet PánrY kövesdi dolomitkőfejtőből említ, nem találtam meg. A kőfejtő legmélyebb részé- ben is 509-os déli dőlést mértem a vastagon rétegzett szemcsés dolo- miton. Valószínűnek tartom, hogy PÁárrY a különben nehezen felismer- hető rétegzésre merőleges irányú litoklázisokat nézte rétegzésnek. 690 IFJÚ LÓCZY LAJOS A vasúti állomással szemben levő kőfejtőben a dolomit dőlése 60-65"? délnek, a felsőben pedig a callovien, argovien és oxfordien mészköveké cs k 45—509, amiként azt PánFry és Tir is közlik. Tehát itt a triasz és dogger diszkordanciája 15—209, és ezt TrrL is fel- ismerte. (VIII. tábla, IV. szelvénye.) A felső köfejtőbe vezető mélyútban, amely két évvel ezelőtt ké- szült, a kallovien-cornbrash homokkőpadjai alatt látszólagosan idősebb, laza összetartású márgás homokkövet találtam. Rétegzését, mely igen elmosódott, többszöri megfigyeléseim alapján vízszintesnek tapasztaltam. Úgy nekem, mint Vapász dr.-nak már első látásra fiatalabbnak látszott e homokköves lerakódás, amely megiszapolás után is a Báni medi- terránkorú homokos márgákhoz meglehetősen hasonlónak bizonyult (glaukonit és csillámtartalom). Kövületet, sajnos, nem találtam benne. Ez a mediterrán homokkő tehát vízszintes rétegzéssel látszólag a triasz és júrakorú rétegek közé, valóságban pedig azokra reátelepült. Feltünő, miszerint a mediterrán az egész villányi hegységben csak lokálisan (a villányi Mészhegyen és a Harsányhegyen) található. Hiányát elsősorban a defláció következményének tartom. A fiatal harmadkor és a pleisztocén időszak sivatagi klímájáról tanuskodik azon karrfelület is, amelyet a kőfejtő délkeleti végén az argovien és oxfordien mészkő felszinén meg- figyeltem (50. ábra). A kallovien-cornbrash-rétegek vastagságát 12—20 m.-re becsülöm. Rendszerint kékes homokkövük a felszínhez közel oxidáció következté- ben ockersárga szint öltenek, de petrografiailag nagyjában egyneműek. Szelvényemhez ezúttal csak ennyit óhajtok magyarázatként fűzni, mert Párry és Tin vitáihoz ilyen előzetes jelentés keretében hozzá nem szólhatok. Mégis legyen szabad remélnem, hogy tanulmányom a vitás kérdések némelyikének megoldásánál jó szolgálatot tehet. Tektonikai viszonyok. Minthogy a tektonikai viszonyok leírásának készülő munkámban egy nagyobb fejezetet szántam, itt csak körvonalozom helyszíni meg- figyeléseim idevágó eredményeit. A Villányi és Báni hegység, miként a dunántúli vidékek többi hegysége, ú. n. autochton alaphegység, vagyis keletkezését nem ráboru- lási redőnek (Deckenfalte) köszöni. A Villányi hegyláncok kelet—nyugati kiterjedésűek és velük a déli dőlésű, KÉK— NyDNy-i csapású mezozoósrétegek 10—159-os, söt a Harsányhegyen 20"-os szöget is bezárnak. Ezt már HOFMAwy is észlelte, és 1874 június havi kézirati jelentésében megemliti. A rétegek dőlése nagyon változó. A legmeredekebb, 859-os dőlést az egész vidék leg- A VILLÁNYI ÉS BÁNI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI. 691 magasabb tetőjén, a Harsányhegyen és pedig az annak északkeleti olda- lán levő kőfejtőben mértem. E köfejtő gyönyörű rétegzését a 49. ábra szemlélteti. Az általános közepes dőlés 30—4597-nyi, amilyen a kelet— nyugati irányúnak vett hegység középső szakaszán mérhető. Kisebb, mintegy 25—287"-os a dőlés a hegylánc déli oldalán, mig az északi oldalon meredekebb, 45—55" közt ingadozó. A Tenkeshegy északa déli irányú harántszelvényei (VIII. tábla I., II. szelvénye) ezt a külömbsé- get szemléltetik. Leglankásabb dőlésű a Puszta-Tapolcán és Beremenden kibukkanó alsó kréta, hol 8—127-ot mértem. Az a nehány mediterrán- 49. ábra. A Harsányhegy keleti fejtője, amelyben a 859-os párhuzamos rétegezés látható. (Ifjú Lóczy L. fölvétele.) homokkőelőfordulás, amilyenekre a villányi Mészhegyen (VIII. tábla IV. szelvénye) és Harsányhegyen akadtam, a mezozoós rétegek dőlésé- ben és csapásában nem vesz részt. A Harsányhegyen nem tudtam a mediterrán-lerakódásban rétegzést felfedezni, de Villányban határozott vízszintes közbetelepülést ismertem fel rajta. Így tehát a MEeZOZOÓS TÖg kibillenése a felső miocén előtt történt. A villányi hegységet nagyjában két főláncra osztom, ú. m. a villány—máriagyüdi és a harsányhegyi vonulatokra. A két vonulat keleti végződését a 45. ábra mutatja. A har- sányhegyi vonulatról már a sztratigrafiai részben is kimutattam, hogy egészen más fáciesű kőzetekből áll, tehát teljesen különválik a villány— gyűditől. Az utóbbi vonulat összetételében kréta, júra és triaszkorú képződményekből alkotott négy pikkely vesz részt, miként azt a mellé- kelt tektonikai térképvázlat szemlélteti, A pikkelyek alkotórészei közül 692 IFJÚ LÓCZY LAJOS az alsó kréta a hegységnek nyugatról számított első pikkelyében, a Tenkeshegyen és a Tótfalusi völgyben van meg, egyebütt hiányzik. Ha- sonlóképen az alsó dolomit is csak ezen pikkelyben szerepel Bissétől és Turonytól délre, kallovien viszont csak a legutolsó pikkelyben, Villánynál fordul elő. A többi sztratigrafiai alkotórész, ú. m. az oxfordien, argo- vien, a kagylómész felső dolomitja, a brachiopodás recoaroi mészkő, továbbá a guttensteini mészkő meglehetős szabályszerűen ismétlődik a pikkelyek mindegyikében. Miként az a tektonikai vázlatból is kivehető, az egyes pikkelyek nyugati végződéseiken sokkal hatalmasabb rétegkomplexust alkotnak, mint a keletieken, ahol ismételve tapasztalható, hogy egy-egy réteg a kisajtolás következtében kinyujtva egészen kiesik. Így a Kistótfalutól délnyugatra eső völgyben még meglévő argovien-oxfordien mészkőréteg egy szomszédos délibb fekvésű völgyben, egyugyanazon pikkely dolo- mitja felett már nem található. Valoszinűnek tartom, hogy ezen argo- vien-oxfordien-réteg, amely a Tenkes hegyen a csapásra merőlegesen mérve még több száz méter vastagságú (VIII. tábla II. szelvény) a Kis- tótfalutól delnyugatra eső völgyben, a VIII. tábla I. szelvényén ábrázolt északi első pikkelyben már csak 25 m.-re zsugorodott össze, majd a tovább délre következő völgyben kisajtolódott, illetve az egymásratoló- dás közben elvékonyodva a rétegsorból egészen kiesett. A pikkelyek keleti végződésein a rétegvastagságok ilyen redukciói és a kisebb-nagyobb áttolódások elvitathatatlanok. Különösen a rétegvastagság redukciója, bármely pikkelyi vegyük is szemügyre, jól felismerhető, amint ezt a vázlat is eléggé szemléltetővé teszi. Az áttolódás legjobb példáját Vil- lányban találtam, ahol a kallovien 207-kal van a triaszkorú dolomitra reátolva. A cornbrashban talált breccsiák is az áttolódás mellett szól- nak. Szép diszlokációs breccsiát találtam még a máriagyüdi, a Szent- kúthoz közel fekvő argovien-oxfordienkorú mészkőben. Itt a breccsia- darabok ugyancsak az argovien-oxfordien mészkőből valók. Rá kell még mutatnom a rétegcsapásoknak az egyes pikkelyek nyugati végein tapasz- talt kitérüléseire. A Tenkeshegyen és a Városhegyen ezen elhajlás a nyugati iránytól délnyugatra 15—207-ot is elér. Az eltérült részben egyszersmind a rétegek dőlése is változást szenved. Ilyen elhajlást a Harsányhegyen is tapasztaltam. A Villányi és Báni hegységben igen gyakoriak a vetődések is, amelyek azonban, minthogy kevéssé vannak feltárva, nehezen tanulmányozhatók. A legszebb vetődés a villányi Mész- hegy köfejtőjében figyelhető meg, az argovien-oxfordien és a kallovien- mészkövek közt; ezt Pánrvy! ismertette. 1 Párrv M. dr.: Bemerkungen zu Herrn Dr. Tills Mitteilung cDer fossil- führende Dogger v. Villányo, ; Verhandl, d. k. k. g. R. A. 1907, 138. oldalon. A VILLÁNYI ÉS BÁNI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI. 693 Röviden felsorolt tektonikai megfigyeléseim arra a következtetésre vezetnek, hogy a Villányi hegységet a diszlokációs erők körülbelül három főperiodusban építették fel. Mint már fönnebb érintém, a mezozoós- rétegek a mediterrán előtt billentek ki vízszintes helyzetükből és e diszlokációt, amelyet az Alpokéval egyidősnek gondolok, a Pécsi és Villányi hegység közt fekvő vidék lesüllyedésére vélem visszavezethetni. Ulóbbinak tagozódásában a Fazekasbodai gránithegység folytatását téte- lezem fel, amely gránithegység lesülyedhetett, miközben az ezáltal gya- korolt nyomás a Villányi hegységet felemelhette. Az új hegység utóbb DK—ÉNY irányban összepréselődhetett és reátámaszkodott a besülyedt gránithegységre (a VIII. tábla I., II. szel- vénye). Ilyen reátámaszkodásra vallanak a pikkelyek keleti végein ész- lelhető rétegredukciók és áttolódások, valamint egyes rétegeknek kisaj- tolódása, illetve kiesése. A pikkelyek nyugati végződéseinek déli irányú elhajlását a főcsapásiránytól szintén ilyen oldalnyomásra vezetem vissza, amelynek kapcsán a harántos törésvonalakba ütköztek és elhajlítást szen- vedtek. Bár a transzverzális és horizontális eltolódások már a legrégibb képződése idejében is megbolygathatták a hegységet, ezek túlnyomó be- következését mégis a legfiatalabb, harmadik, pliocén-pleisztocén diszlo- kációs periodusba helyezem. Számtalan ilyen eltolódást figyeltem meg a Villányi hegységben. A mellékelt tektonikai térképvázlatomon csak a lényegesebbeket tűntettem fel, amelyeket egyrészt HOoFMANN, másrészt saját térképezésem alapján megállapíthattam. E transzverzális eltolódá- sok még sok részletes vizsgálódást és kutatást igényelnek. A Báni hegységnek — úgy látszik — a középmiocénkorban tör- tént vulkáni kitörések vetették meg alapját. Az erupciók védelmül és támaszul szolgáltak a később lerakódott mediterrán-rétegeknek az erózió és defláció ellenében. A mediterránrétegek csapása szintén K— Ny-i irá- nyú, de északi 30—359-os dőléssel, ellentétben a Villányi hegységben tapasztalt déli irányú dőléssel. Ilyen erős kibillenésük itt is fiatalkorú besülyedésekre vezethető vissza. Ezt a hegységet is sok horizontális és transzverzális eltolódás töri össze; bizonyítékaik a mély völgyek, ame- lyek nem tisztán eróziós jellegűek. Az eltolódások és törések, miként a Villányiban, úgy a Báni hegységben is igen különböző korúak; a harmadkortól kezdve napjainkig valószinűleg folytonosan keletkeznek ilyenek. A legtöbb jel arra vall, hogy besülyedésekkel, a legujábbak épen az Alföldnek lassú beszakadásával hozhatók kapcsolatba. Nem csekély figyelmet érdemelnek munkaterületem deflációs és abráziós jelenségei is. Úgy a Villányi, de különösen a Báni hegység arculata jellegzete- sen fensikszerű. A villányi Mészhegy argovien-oxfordien mészköve a lösz lefedésénél erősen karsztos nyomokat mutat, mint az 50. ábrabeli 694 IFJÚ LÓCZY LAJOS fényképfelvételemen is látható. Szép karrokat találtam ezenkívül a vokányvölgyi dolomit-kőfejtőkben, továbbá a Harsányhegy keleti oldalán lévő köfejtőben is, mint a fiatalabb harmadkor és pleisztocén időszak sivatagi klímájának tanúit, illetőleg erős deflációjának nyomait. A medi- terránkorból abráziós görgetegeket, gömbölyített porfirdarabokat találtam a Harsányhegy délkeleti oldalán; általában a mediterrán-tenger abrá- ziójának szintén nagy szerepet tulajdonítok a Villányi hegység plató- szerű kialakulásában. A vokányvölgyi dolomitvidékeken a karros dolo- mitot fedő vörös agyag alsó szintjében a dolomitból származó gömbö- 50. ábra. A villányi Mészhegy mészköfejtője az argovien-oxfordien mészkő karros felületével. (Ifjú Lóczy L. fölvétele.) lyített köveket találtam, tehát ezek a vidékek is ú. n. elöregedett karsztos jellegűek (VIII. tábla III. szelvény). A Villányi hegység való- szinűleg az eocénkorban is szárazföld volt. Abráziós nyomok vannak még a kallovien-cornbrashban is, de ezeknek magyarázatára majd csak összefoglaló munkámban fogok kiter- jeszkedni. Munkaterületem még sok nyomozásra és tanulmányozásra ad al- kalmat, amelyeknek tehetségeim szerint való folytatása egyike a jövőtől beteljesedést váró reményeimnek. A VILLÁNYI ÉS BÁNI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI. 695 A tárgy szakirodalma : . Szasó JózsEF: Földtani jegyzetek Battina, Bán és a mohácsi szigetről. Magyarhoni Földtani Társulat munkálatai 3. kötet, 133—141. oldal. . LEsz 0O.: Aus dem Baranyaer Komitate. Verhandl. der k. k. geol. Reichsanstalt. . Dr. ZsiGmoxpr V.: Mitteilungen über die Bohrthermen zu Harkány etc. Pest 1873. 8. . Hormans KáRony dr.: Havi jelentés a Villány hegység geol. felvételeiről. Kézirat 1874 június haváról keltezve. (A m. kir. Földtani Intézet kéz- irattárában 147/1874. szám a.) . HorManw KáRory dr.: Aufnahmsbericht. Verhandlungen d. k. k. geol. Reichsanstalt 22. old.) . Maryvyasovszgv JAKAB dr.: Paleontologiai adalékok a baranyamegyei felső - mediterránrétegek ismeretéhez. Természetrajzi füzetek IV. kötet. . PárrxY MókR: Geologiai jegyzetek nehány dunamenti kőbányáról Földtani Közlöny XXXI. kötet 150. oldal. . Tir A. dr. Der fossilführende Dogger am Villány. Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanstalt 363. oldal. . LŐRENTHEY I. dr. : Vannak-e júra időszakbeli rétegek Budapesten? Föld- tani Közlöny. XXXVII. köt. 359—363. old. . PánrY Mók dr.: Bemerkungen zu Herrn Tills Mitteilung über den fossil- führenden Dogger. Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanstalt. 131. oldal. . Trun A. dr.: Zur Ammonitenfauna von Villány. Verhandlungen der k. k. geol. Reichsanstalt. 121. oldal. . Tim A. dr.: Herrn dr. M. v. Pálfy zur Entgegnung bezüglich Villány. Verhandl. der k. k. geol. Reichsanstalt. 246. oldal. .: Párrx MóR dr.: Erwiderung auf Herrn Tills Entgegnung. Verhandlungen der k. k. geol. Reichsanstalt. 36. oldal. . Tue A: Die Ammonitfauna v. Villány Beitrüge z. Paleont. Österr.- Ungarns XXIIL kötet, III—IV. füzet. A FUTÁSFALVI POKOLVÖLGY KÖRNYÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. Irta Papp KÁRony dr. — Az 51— 60. ábrával. — Bevezető. Az 1901. év szeptember hónap 8-án a budapesti és a bécsi ujsá- gokban a következő hír jelent meg : A háromszékmegyei Futásfalva község határában BENczE GERGELY selmec- bányai kémikus tanár ritka természeti tüneménynek nyomaira akadt. Ugyanis az úgynevezett Fortyogóvölgy savanyúvíz-forrásai fölött mérges gázkiömlésekre bukkant, amik a szűk völgyet annyira megtöltik, hogy az átrepülő madarak holtan buknak le a mélységbe. A gázkiömlések helyén a füvek és a fák ki- száradnak, a földet pedig sárga kénlepel borítja. A környék székely lakosai Pokolvölgynek hívják ezt a helyet, amely ugyanabba a geológiai vonalba esik, amelyben a torjai Büdösbarlang halált okozó gázai és a híres kovásznai Pokol- sár gyógyító forrásai is feltörnek a föld repedéseiből. Ez a hír annyira megragadta figyelmemet, hogy elhatároztam a Pokolvölgy megnézését. Kedvező alkalmam nyílt erre 1907-ben, amikor a m. k. pénzügyminisztérium megbízásából az Erdélyi Medencet tanul- mányoztam az esetleges kálisó-telepek felkutatása céljából. Az 1907. év szeptember hónap 23-án Bötgm FERENC és Bupar ERNő bányamérnök urak társaságában Futásfalvára utaztam, ahol már BENCZE GERGELY m. kir. főerdőtanácsos és Máris Géza ikafalvi földbirtokos urak vártak ránk. Szeptember 28-áig tartózkodtunk a környéken, s részletesen bejártuk Futásfalva és Torja vidékét. Majd a Szent Anna-tó érintésével Tusnád felé folytattuk utunkat. Tanulmányunknak a gyönyörű őszi idő nagyon kedvezett és egy hetes háromszéki tartózkodásunk egyik legszebb emléke erdélyi utazásunknak. Amidőn az érdekes vidék geológiai és hidrológiai viszonyait a Foldtani Közlöny mélyen tisztelt olvasóinak vázlatosan bemutatom, el nem mulaszthatom megköszönni BENczE GERGELY m. kir. főerdőtanácsos és főiskolai tanar úrnak barátságát, hogy ezen az érdekes vidéken úgy engemet, mint fiatal barátaimat kalauzolni és igazi székely vendég- szeretettel ellátni szíves volt. A FUTÁSFALVI POKOLVÖÜLGY KÖRNYÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN, 697 I. Geológiai viszonyok. Futásfalva község a Hargittához csatlakozó Bodoki-havas nyugati lejtőjén fekszik. Alacsony hegynyúlvány ez, amely a Büdös- hegytől délre 25 kilométer távolságban már meg is szűnik és a Fekete ügy s az Olt síkságába olvad. Az 51. ábrán látható részlet a Bodoki- hegylánc északkeleti negyedét ábrázolja. A Büdöshegy 1110 m kúp- jától kiinduló hegygerinc egyenesen délnek húzódik, s kiemelkedőbb pontjai a Kőmöge 1240 m, s a Szárhegymező 1214 m magas hátai. Az 51. ábra délnyugoti csücskétől alig fél kilométernyire vana Bodoki- havas 1194 méteres háta, amelyről a kicsiny hegylánc a nevét is kapta. Afféle téli havas ez is, mint a legtöbb székely havas, ahol május- tól októberig havat egyáltalán nem látunk, hanem annál szebb legelőkön s erdőkön pihen meg a szemünk. Az észak-déli irányú főgerincből keletre és nyugatra mellékgerincek ágaznak ki, amelyek végződésükön is még mindig a 700 méter tenger- fölötti magasságban maradnak. A fővölgyek ugyancsak északról délre húzódnak, míg a mellékvölgyek keleti vagy nyugati irányúak. Az északdéli és kelet-nyugati irányú tektonikus hasadások szabták meg a hidrografiai főirányokat, s az erózió később már csak emez irányokban működhetett. A. A környék legrégibb képződménye az alsó krétakorú kár- páti homokkő, amely az ábrázolt térszínnek alapját csaknem egé- szen elfoglalja. Már HERBrIcH FEREsxc kimutatta," hogy a Bodoki-hegy- vonulat homokköve alsókrétakorú. Ugyanis Szárazpatak és Peselnek határában márgaképződményeket talált, amelyek sötét meszes homokkő- rétegekkel váltakoznak. rA márgák szferosziderit-vonulatokat tartalmaz- nak és az alsó neokomba valók, minthogy Hopliles Gastellanensis DORB. ammonitát leltem bennökv, — írja 1878-ban HERBIcH FERExc. A Bo- doki-havasok homokkövében magam kövületet nem találtam, hanem a szomszédos Baróti-hegységben, Előpatakon még 1900 novem- ber 4-én, PazáR Isrvás közegészségügyi mérnök úrral több kövületet gyűjtöttem, a Hete-hegy (731 m) és a Mezőtető márgás mészkövéből, továbbá a Jester-Berg (805 m) tető konglomerátos meszéből. Ezek a konglomerátos és breccsiás meszek Előpatakon az alsó fucoideás homokkő fölött települnek. A breccsiás meszekben gyűjtött kövületek közül a következő korálokat határoztam meg: 1. Favia hemispherica, FROMENTEL (a neokom valangien szintjéből, az előpataki Jesterbergről), 2. Thecos- milia Toblery Kopgy (neokom faj az előpataki Hetehegyről). 1 Dr. HERBICH FERENC: A Székelyföld földtani és őslénytani leírása. A m. k. Földtani Intézet Évkönyve V. kötetében, Budapest 1878; a 161, 170. és a 192—1983. oldalakon. Földtani Közlöny XLII. köt 1912 46 64 Vp 53 s / X NN S DA 3 XN 19 z AN $ a - 1 ( D o b A e s v VA N S fz z AT7O SSszCserelarra A SES ug] SZ 5 Nécsa A FUTÁSFALVI POKOLVÜLGY KÖRNYÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 699 A Futásfalva környékén levő homokkőrétegek valószínüleg meg- felelnek az előpataki breccsiás meszek feküjében levő csillámos homok- köveknek, amelyek tehát a legalsó krétát, a neokom emelet alsó szintjeit tárják elénk. A világos színű, meszes homokkövek unalmas egyhangú- ságban alkotják a Bodoki-havasok szakadékos árkait. Sétáljunk ki Futásfalvából nyugat felé. A templom mel- lett 707 keleti dűlésű homokkövet, a BEwczr-fürdőtől fölvezető árokban sötét palát látunk 409 DNy-i dűlésben, e fölött csillámos homokkövek vannak 15" ÉKÉ-i dűlésben. Azután 107 DNy-i dűlésű, majd a Csorda- hajtáson 307 Ny-i dűlésű kárpáti homokkövet látunk. A Rétpatakán viszont 7097 K-i dülésű palás homokkövek jelentkeznek, míg a Csipkés- patakba jutva, egyszerre ellenkező irányú, 55—60"7 Ny-i dűlési kárpáti homokkőó-padokat látunk. Ezen az alig egy órás uton gyönyörű vetődé- sekkel és boltozatokkal díszes szelvényt rajzolhatunk a kárpáti homok- kövekben. Hágjunk most föl északnak, Feltorja irányában, a torjai Büdös-barlanghoz. Feltorjától északra, a Csikbérc (803 m) teteje alatt, az országuton 607 K-i dűlésű palás homokkövet látunk. A Bál- ványos patak mentén észak felé haladva általában 50—607 K-i dűlésű csillámos homokkövek között járunk. A 16 km jelzésű kőnél 65" ÉK-i dűlésű, mig a 17 km útjelzőnél függélyes állású homokkőpadok követ- keznek, amelyek azonban csakhamar DK-i dűlésbe térnek át. A 18 km kő tájékán jódos vizű forrás bugyog ki a homokkőből, s itt egyszerre ellenkező DNy-i dűlést látunk, de csakhamar vetődésekkel zavart, sze- szélyesen gyűrődött kárpáti homokkövek közé jutunk. A szénsavgyár körül sárgaszínű, leveles homokkőrétegeket látunk h—D csapású füg- gélyes lapokban. A 23 km útjelzőnél a leveles homokköveket andezit töri át, azonban a kárpáti homokkő egész a Büdösbarlang aljáig meg- van, sőt innét messze északra felhúzódik a Bolondos-tető 1084 méteres hátáig. Pillantsunk be ezek után a Pokolvölgybe. Feltorjától nyugat- nak, a Torja-patak folyásán fölfelé, kezdetben 70—80? KÉK-i dűlésű homokkövek között haladunk. A Fóris-patak torkolatán 807 K felé dűlő, majd függélyes homokkőpadok keresztezik a Torja-patakot. A Jajdon- patak és a Pokolvölgy találkozásán 407 DNy-i dűlésű homokkőrétegek következnek, míg ettől nyugatra a Megyes-patak felé 30—45 fokkal Ny felé dűlő kárpáti homokköveket látunk. A Pokolvölgy maga határozottan a boltozatos állású homokkőréte- geknek a tengelyében húzódik. Az északról délre húzódó antiklinális azonban a Jajdon-pataknál kissé ellaposodik és az antiklinális tengelyé- nek déli végében erősen sósvízű és petróleumszagú forrás tör eiő. A 52. ábrán látható szelvény a Jajdon patak irányában nyugatról keletre 46" 700 "IPAPS9JeJUNITO7 JOUAJOZÁTOY MYIJOJOTI 59 MOSBAJOJSOS TÁSJOATOYOd e "övrezed SOÁUYAIVGg 8 I19398vy elzorT, e ÁugaTtozg "vagy "Ze 04yyOoWOo4y 14eEdIEe4 ejed 9y.INIS 591919]. wy5 7 oyyoWwoy dey 9V119/S06 tal 9) isron ás ajpjod szor 7uge9g Bod sofjupammT 1098 £./10 eU4Ng 208 9-1994/5) 45611 o06e4 e[0 4959po/91 S/EUJYJU[ 4959poJnh6ag Dr: PAPP KÁROLY halad és a Pokolvölgy antiklinálisában levő sós és szénsavas forrásokat is fel- tünteti. A Futásfalva és Csernátony határában levő összes ásványvizek a kárpáti homokkőből fakadnak. Ez össz- hangzásban van HERBICH FERENC azon észleletével, hogy a Bodoki- és a Büdös- hegyvonulat összes savanyúvizei a kár- páti homokkőből erednek. B. A Bodoki-havasok nyúlványain a kárpáti homokkőre pliocénkorú képződmény települ. Ezt a takarót HERBIcH FERENC 1878-ban a pontusi emeletbe sorozta, újabban azonban Lő- RENTHEY IMRE dr. kimutatta," hogy a székelyföldi lignites képződmények a levantei emeletbe tartoznak. A székelyföldi pliocénkorú képződmé- nyek, a) alul szürke agyagokkal, lignit és szferosziderit-telepekkel kezdődnek, b) a középső szintekben agyag, homok, laza homokkő, s itt ott limonitos agyag alakjában jelentkeznek, c) s a felső szintekben kavics és durva homoklera- kódásokkal végződnek. Ikafalva és HFutásfalva községek eme levantei homokos agyagon épültek. Futásfalván a templom mellett van a kárpáti homokkő és a pliocén homok határa. A 70 fokkal DK-felé dűlő alsó- krétakorú csillámos homokkőre levantei korú meszes homok települ 207 ÉK-i dűlésben. Ezen sárgaszínű homok alatt a Sóskúti árokban a futásfalvi fürdő ásásakor lignitet is találtak. Az Ikafal- vára vezető úton fehér színű csillámos homok látszik 209 É-i dűlésben. Ika- falva községben 307 DK-i dűlésű laza 1 LŐRENTHEY IMRE dr.: A székelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól. Orvos- Természettudományi Értesítő, Kolozsvár. XX. évfolyam, 1895. A FUTÁSFALVI POKOLVÖÜLGY KÖRNYÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 701 palás homokkövet láttam. Északra haladva Feltorja felé végig, a pliocén- korú homokos agyag határán járunk. A feltorjai malomhoz közel, a Szemmosó-fürdő fölött a következő szelvény látszik: alul 507 K-i dűlésben alsókrétakorú homokkő, meredek falban, erre enyhébb lejtőn diszkordánsan laza homokkő települ, mint a levantei emelet képződ- ménye 59 ÉK-i dűlésben. A pliocén homokkőre azután törmelékes andezittufa települ, amely azonban esetleg másodlagos képződmény is lehet. Az andezittufa törmelékre végül diluviális sárga meszes agyag borul, amely elfödi szemünk elől a domboldal belső szerkezetét. GC. A következő képződmény az andezittufa, amely Bálványos- fürdőtől délre az 1224 m 6 Hosszúsarok, az 1091 m Begyenkő és az 1028 m-es Nagymióra között a kárpáti homokkőből alkotott hegyeket takarja. LŐRENTHEY IMRE dr. a szomszédos Baróthi-hegyláncban kimu- tatta, hogy az alsólevanteikorú rétegek közé és fölé a piroxén-andezit- nek homokja és lapillije van települve. A vulkáni működés kora az üledékek korával egybeesvén, valószínű, hogy a levantei korszak elején kezdettek a Büdös vulkánjai működni. A Hargitta hatalmas andezit- láncát, tufa- és breccsia-takaró övezi és az ÉNyÉ-ról DKD felé húzódó andezithegységnek utolsó nyulványát látjuk a begyenkői tufákban. D. Kapcsolatosak a tufákkal az andezit-breccsia felhalmo- zódások. Nagyobbrészt szárazföldre hullott hamu, lapilli és andezitbomba agglomerátumát látjuk ezen a vidéken. A tufák és breccsiák között sok- féle változat van, helyenkint típusos konglomerátumokat is látunk, bombazárványokkal. A breccsiák andezitzárványai gyakran hordónyi andezittömbök képében mutatkoznak. E. A Hargitta legdélibb csúcsai: ú. m. az 1110 m magas Büdös- hegy és az 1040 méteres Bálványoshegy andezitvulkánok kitöré- sének a maradvanyai. KocH AnraL dr. kimutatta," hogy a Büdöshegy környéki eruptiv kőzetek típusa a biotitos andezit. A Büdöshegy andezitje üde állapotban sötétszürke, riolitos perlites alapanyagú kőzet, amelyből fehér oligoklasz kristályok porfirosan váltak ki, azonkívül fénylő biotitlemezek és barnásfekete amfibolkristályok is látszanak benne. Mállott állapotában alapanyaga barnássá válik és szövete érdes likacsos lesz. A Büdöshegy kőzetét a vulkáni utóhatások általában nagyon el- mállasztották, kőzetének alapanyaga többnyire fénytelen, tajtkőszerű és földpátjai nagyobbrészt elkaolinosodtak. Még erősebben el van mállva a bálványosi Várhegy andezitje, amely vörhenyes színt mutat. A várrommal koronázott Bálványoshegy képét délnyugatról nézve az 53. ábra mutatja. F. Vulkáni utóhatások. A Büdöshegy andezit falát merőle- 1 KocH ANTAL dr.: Az Erdélyrészi Medence harmadkori képződményei. II. Neogén csoport; Budapest 1900; a 233—240. oldalakon. 702 Dr: PAPP KÁROLY ges repedések törik át, amelyekből gázok törnek elő. A repedések azon- ban nemcsak az andezitben, hanem az andezittuftában, andezitbreccsiá- ban, sőt az ezek alatt levő kárpáti homokkőben is folytatódnak. A Büdös- hegy környéke a posztvulkánikus hatások gyönyörű jelenségeit mutatja. Tudvalevő, hogy az utóhatások között, ha a kiömlő anyag vizgőz, úgy fumaroláról; ha kénessav és kénhidrogén, úgy szolfatáráról; 8 ha szénsav a túlnyomó, úgy mofettáról szólunk. A torjai Büdös- barlang részben ma is működő szolfatára, míg a környék szénsavat adó repedései és üregei a mofetták közé tartoznak. 53. ábra. A Bálványosvár 1040 méteres andezit kúpja, délnyugatról nézve. A Hargitta vulkáni működésének utolsó ideje KocH ANTAL tanár szerint a levantei kor elején volt. Ha most már az allúvium és dilúvium idejét százezer esztendőnek, míg a levantei időszak tartamát kétszáz- ezer esztendőnek vesszük, úgy a Harvgitta utolsó lávaömlésének ideje óta mintegy 300000 év telt el. És ime a vulkánok utójelensége : a szolfatára és mofetta még ma is erősen működik a Büdöshegy környéken ! A Büdöshegy kigőzölgéseit ILosvavx LaJos dr. kimerítően ismertette ! és pontos vizsgálatai alapján ma már tudjuk, hogy a Büdös-barlang mérges gázában átlagosan 95:5590 szénbiozid, 0-3790. hidrogénszulfid, 1 ILosvav Lagos dr. : A torjai Büdös-barlang levegőjének chémiai és fizikai vizs- galata, két képpel. K. m. Természettud. Társulat, Budapest 1895, a 33—34. oldalakon. A FUTÁSVÖLGYI POKOLVÖÜLGY KÖRNYÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN, 703 54. ábra. A torjai Büdösbarlang halálthozó nyílása, 1052 m. t. r. magasságban. 704 D- PAPP KÁROLY 0-14"0 oxigén, 2-64"o nitrogén és 173190 vízgőz van. A barlangból Inosvav tanár számításai szerint évenkint 1,448.000 kilogramm szénbioxid és 4340 kilogramm hidrogénszulfid ömlik ki. A levegővel érintkező hidrogénszulfid tartalmú gázból a szabad kén finom sárga por alakjában kiválik és a barlang falait bekérgezi. Másrészt az erdős területeken kiáramló kénes gőzöket az erdő humuszának a nedvessége elnyeli és a humuszsavak kiválasztják a ként. Ilymódon helyenkint fél méteres kén- telep is keletkezett. Ezeket a kénfészkeket hajdanta bányászták is. Így KőváRgi LászLró említi," hogy Torján a nemzeti fejedelmek korában kén- bánya volt. Bocskar IsTváwx fejedelem egyik oklevele a torjai ként ország- jövedelmi forrás gyanánt emlegeti és BRANDENBURGI KATALIN 1630. május 26-án Fogarason kelt rendeletében Mikó FEpRENxc kincstárnoknak utasí- tásokat ad, hogy a ckénkőbánya munkásai a bányát szorgalmatosabban művelnékv. BENKŐ szerint a XVIII. század elején a torjai kénkőbányát még művelték. Úgy látszik azonban, hogy a régiek a környék összes kénfészkeit kibányászták, mert a zalatnai m. kir. főbányahivatal vizsgá- latai szerint Torja környékén a néhány centiméteres kéntelepecskéket művelni manapság már nem érdemes. Eredményesebben használják föl újabban a Büdös-barlang szénsavát. A barlang belső részén a gázt töl- csérbe engedik, amely 10 em átmérőjű ólomcsőben folytatódik. A cső- vezetéken azután lefolyik a nehéz gáz a Bálványosi-völgyfejen épített szénsavgyárba, amely 275 méterrel mélyebb szintben, a barlangtól DK-felé 174 kilométer távolságban van. A gyár báró APOR GÁBOR örökö- seinek a tulajdona, 8 amikor működik, naponkint 40 acél palack, tehát 400 kilogramm szénsavat sűrit. FicHTEL és Brupanr leírása szerint a Büdöshegy környékén a XVIII. században jóval több barlang volt. Ezek közül a Gyilkos barlangot villámütés sujtotta, s ma a Büdöshegy északkeleti oldalán csak a romjai láthatók. A hegy déli oldalán van a világszerte ismert Büdös-barlang 1052 méter magasan a tenger szine felett. A bar- lang ILosvavx tanár szerint 1884-ben 10 m hosszú, 2 m széles s átlag 3 m magas volt, egy helyütt azonban 6 m magasra emelkedett. Jelen- leg belső üregét kőfal választja el az előcsarnoktól, ahonnét csak ügy- gyel-bajjal juthatunk be a tölcsért tartalmazó belső részbe. Tudvalevő, hogy a szénsav csak egy méter magasságig tölti meg a barlangot, úgy hogy veszedelem nélkül állhatunk föl benne. De aki a barlang fenekére hajol, s ott lélegzetet vesz, azonnal elkábul, s ha hirtelenében ki nem húzzák onnét, néhány perc mulva a halál fia. A Büdösbarlang, valamint a szomszédos repedések halálthozó gázai- 1 Kőváki LászLó: Erdély földe ritkaságai, kilenc fametszvénnyel. Kolozsvártt, 1853, a 134—137. oldalakon. A FUTÁSFALVI POKOLVÖLGY KÖRNYÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 705 ról már egész legendák keringenek. Hajdan a boldogtalan szerelmesek és egyéb életuntak gyakran fölkeresték a barlangot, hogy a szénsavból egyet szippantsanak s fájdalom nélkül bukjanak le az üreg fenekére. A bálványosi temető száz meg száz öngyilkos tetemét rejtegeti jeltelen sírhantjai alatt. Azonban sok kiváncsi ember véletlenül is belefulladt a a barlangba, különösen addig, amig ajtót nem tettek az üregre. Megható a többek között KrieryscHminT KÁRonrY geografus tanár- jelölt esete. A fiatal tudós európai tanulmányútjában Torjára is elláto- gatott és a Büdös-barlangot is megnézte. Hogy az üreg falán levő kivirágzásból mintát vegyen, felállott a barlang falához erősített lócára, azonban olyan szerencsétlenül, hogy a padról lecsúszott s a barlang fenekére esett. A szénsav azonnal elkábította, s az őr nehány perc mulva már holtan húzta ki. A tudomány vértanúját a következő sírfelirat gyászolja a bálványosfüredi temetőben : Hier ruhet Herr Dr. KaáRL KLErsscHmroT, absolvierter Philosoph, gestorben am 25. Juli 1889 in seinem 25. Lebensjahre. Gott gebe ihm die ewige Ruhe. Schlum- mere sanft im Frieden. In treuer Liebe gewidmet von seinem Bruder in Wien. De nemcsak a barlangok veszedelmesek, hanem a szomszédos rétek is. Így a Halálmezőn gyakran megtörténik, hogy az alkonyatkor elszenderedő munkás soha többet föl nem ébred. Az egyik árok Mad á r- temető nevet visel, minthogy az oda röpülő madarak a szénsavtól elkábulva az árok fenekére hullanak. A halál fagyos keze ólálkodik itt köröskörül ránk, s mégis oly szép ez a mélabús tájék. Mert az 1000 m magas hágón minden kő, minden fa és fű-szál az örökkévalóságra emlékeztet. 5 amidőn a keletről süvítő fagyos szél: a Nemere fel- kavarja a kénköves szagú gázokat, letűnt százezredek képe elevenedik meg előttünk és a Hargitta nagyszerűségét sugdossa fülünkbe a zúgó szél, hogy hírül vigye a világnak a Székelyföld legszebb természeti csodáját. II. A Pokolvölgy helyzete a Büdöshegy repedési rendszerében. A Hargitta ÉNy—DK-i hegylánca a Büdös hegycsoportban NyÉNy— KDK-i irányba fordul, ahol a biotitos andezit összefüggő tömege mind- jobban elkeskenyedik. Magában a Büdöshegyben már óriási telérfal gyanánt emelkedik ki a kárpáti homokkőből az andezit, hogy a Bál- ványos hegykúpjában utolsó elszakadt láncszem gyanánt végződjék. A Büdöshegy andezit gerince délfelé keskeny nyúlványban egész a Sós- patakig húzódik és a szénsavgyártól nyugatra, a Csiszár-fürdő táján végződik. Ha ennek az andezit nyelvnek az irányát meghosszabbítjuk, úgy délfelé 4 kilométer távolságban épen a Pokolvölgybe jutunk. A közbe- 706 D: PAPP KÁROLY eső területen az alsókréta korú homokkövet, illetőleg az ezt borító andezit-tufa és breccsia takarót látjuk. A Pokolvölgy maga tisztán a kárpáti homokkőben van, amely itt csaknem egy kilométer hosszaságban pontosan nyomozható antiklinálist alkot. Az antiklinális tengelyében északról délre húzódik a Fortyogó-, vagy Pokolvölgy, a Jajdon-patakba való torkolatáig, ahol a Matis-fele sós- és petróleum-szagú forrás jelzi a déli végét. A forrás mellett a kárpáti homokkő 40 fokos délnyugati dűlésbe fordul, az antiklinális ellaposodik, és tengelye tovább a felszinen Büdös-barlang. 55. ábra. Bálványosfüred látóképe, fölötte a torjai Büdös-barlang. nem nyomozható. A sósforrástól délre 3-5 kilométer távolságban a Száj- pes-patakban ismet felbukkanik az antikhnálisnak némi nyoma, és pedig azon a ponton, ahol HamaáR MÁRrowx futásfalvi lakósnak kénes-vasas vizű forrása van. Ha már most a Büdöshegy déli nyúlványát, a Pokolvölgyet és a Szájpes patak kénes vizű forrását a térképen összekötjük, úgy a három hely összekötő vonala 8 kilométer hosszaságú irányt jelez, amelynek tektonikus eredete csaknem kétségtelen. Ha a KocH Awrar dr. munkájában kimutatott! hét repedési 1 KocH ANTAL dr.: Az Erdélyrészi Medence harmadkori képződményei. II. Neogén Csoport. Budapest, 1900, 40. ábra a 290. oldalon. A FUTÁSFALVI POKOLVÖÜLGY KÖRNYÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 707 vonalat tekintjük, amelyek a Büdöshegyből délnyugati, majd déli irányokban (1—VII számokkal jelölve az 51. ábrán) sugároznak ki, úgy a Büdös s Pokolvölgy között haladó tektonikus irányt, mint nyolcadik főrepedési vonalat kell tekintenünk (az 51. ábrán VIII jelzéssel), amely északról egyenesen dél felé huzódik. A VIII. sz. északdéli irány a Har- gitta irányába a következőkép illeszkedik bele. A Hargitta tengelye ÉNy-ról DK-felé meghosszabbítva Torján át a kézdivásárhelyi síkságra vezet, s ha a síkságon túl a kárpáti homokkő hegysegre pillantunk, úgy itt Zabola petróleumos gázai és a kovásznai Pokolsár szénsavas vizű forrásai jelzik a törési fővonulat végződését. Erre az ÉNy—DK-i főirányra merőlegesen a Büdöshegyből ÉK— DNy-i irányú keresztrepedések indul- nak ki. KocH Awrar tanárnak 1—III. számú párvonalas repedései mutat- ják ezt az irányt. A IV—VII. repedések a Büdösbarlang mellől dél- nyugat, majd dél felé sugároznak ki, mig a VIII. főrepedés északról egyenesen délnek irányul s mint Büdös-Pokolvölgyi feltörés nevezhető. Tehát a Hargitta ÉNy—DK-i fővonulata és a Büdöshegy ÉK—DNy-i irányú keresztrepedései között a Pokolvölgy a közbeeső északdéli törésvonalnak a tipusa. Miként a Büdöshegy nyugati lejtőjén vasokkeres és mésztufa dombok sorakoznak, azonképen a Pokolvölgytől nyugatra a Megyes-völgy nyílása körül szintén több mésztufa domb van. Tudjuk, hogy a Büdöshegy nyugati lejtőjén az ú. n. timsós források a timsón és egyéb szulfátokon kívül szabad kénsavat is tartalmaznak, mig egyes források vasokkert s mésztufát raknak le. A mésztufa helyen- kint a kénsavtartalmú források behatására gipszszé is átváltozott. Mind- ezeket a jelenségeket a Pokolvölgy nyugati részein, a Megyes-patak táján és a Jajdon-patak fején szintén megtaláljuk, a VII. és VIII. sz. törésvonalak meghosszabbított közének végső nyomain. Így a Megyes- patak nyílásához közel, már Csernátony község határában szénsavas vasas forrás van, amely kissé sós is, s ez 6 m magas mésztufa dombot rakott le. A csernátonyi fürdőtől keletnek még öt kisebb forrás van, rendkívül meszes, erősen lúgos savanyúvizzel. A szélső keleti borvíz a Jajdon-patak fején, épen a VII. sz. törésvonal irányába esik (51. ábra) és RÁKkosi DEMETER erdejében van. A 7 méter magas mésztufa-kupac tetejéből kitörő forrás percenkint 30 liter 11 C? savanyu vizet szolgáltat, s a rendkívül meszes víz a fűszálakat s faleveleket sárgás színű mész- kéreggel vonja be. A forrás helyét az 51. ábrán, az 1195 méteres Torja- hágótól keletre levő völgyfejen, sSavanyúviz-forrásv jelzés mutatja. Mindent összevetve azt látjuk, hogy a Pokolvölgy és nyugati kör- nyéke tükörképe a Büdös-hegy délnyugati lejtőjének, azzal a különbség- gel, hogy a Pokol-völgyben andezitnek már nyoma sincs és így távo- labb esvén a Büdös-vulkán szélétől, ezen a tájon a vulkáni utóhatások is jóval gyengébbek és kisebb mérvűek. 708 D- PAPP KÁROLY els mttáttrk Káarpáh [E FE nortokkó Kisült ret új Merges gaz Bükk erdőz Y VIII géreireke NY fé ni A 17aröMű j Éz Ne! 6 éz )] 800 méter És / EZ Éz A Ég Hegy kidét E szénsásákk I futás falvi Ég eri / 10 MEZ E Made Géza 1730" 3 ú E Kárpáti És homokkő Sad , aeseggggügtte Bükk erdő § öi 4722 legelő S 450 Konglomerát S TNINTTNNAKKHEL ETNA S NANA ÉKEK fős) Jajáamp donykta f 45" MRLKLTI MIT [7 x9 ZTÉSI NNAL NN HERE ÁZ MINT ég TIIKHEJA / Eso Kárpáti homokkő Mértéke: Tagelő o 10 au 30 40 50 60 me RAwerT 56. ábra. A futásfalvi Pokolvölgy helyszínrajza. A FUTÁSFALVI POKOLVÜLGY KÖRNYÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 709 III. A Pokolvölgy forrásai és mofettái. Feltorjától nyugatra szelid lejtőjű hegyek között visz az út a Torja-patak mentén fölfelé. A Torja-patak délről az Almás-patakot, északról a Fóris-patakot veszi föl, s innét nyugatra mindjobban szükül a völgy. Meredek keleti dülésű, itt-ott csaknem függélyes kárpáti homokkő padok emelkednek fölöttünk, s a mederben meglehetős bővizű patakot kell kerülgetnünk. A völgy azonban csakhamar kétfelé ágazik, a főág kissé északnak tart és Jajdon (— Jajgató)-patak nevet visel. A völgy ismét kitágul, s a Torja-hágóra vezető út a patak déli oldalán marad. 57. ábra. Az I. számú u. n. főforrás, a Pokolvölgy nyílásán. A.szelid lejtőjű hegyoldalak között csakhamar tanyát érünk el: MÁrrs Géza ikafalvi földbirtokos székely tanyáját. A tanyától északnak tekintve elibünk tárul a Pokolvölgy fortyogóvizű forrásaival és mofettáival. I. Jódtartalmú lúgos sósvízű forrás (u. n. főforrás). Máris Géza tanyájától északkeletnek 35 méter távolságban, a legelő és a rét szélén kisebbszerű forrás bugyog fel. Mintegy öt négyszögméternyi területen van a bugyborékoló szénsavas víz forrásterülete, amelynek közepén kút van ásva. A 220 m mély kutat 120 m — 1-20 m szel- vényű cserfafoglalat keríti be. A foglalatot kívül bedöngölve azt tapasz- taltam, hogy a vízoszlop a cserfakávának egész tetejéig fölemelkedett, 710 Dr PAPP KÁROLY tehát a rét színe fölé 1720 m magasan. A víz hőmérsékletét 1907. évi szeptember 24-én 108 C"-nak mértem. Az erősen bugyborékoló víz meszes homokot rak le, amelynek nyomai a kútból kiáramló vízfolyás mentén jól látszanak. Az I. sz. forrás képét az 57. ábra mutatja, a kút körül BENczE GERGELY, BöHM FERENC, Bupar ERNő s Máris GÉza urak- kal. A főkút vizét BExczE GERGELY m. k. főerdőtanácsos, a selmecbányai m. k. bányászati és erdészeti főiskolán az erdészeti kémia tanára ele- mezte meg. BEwxczE tanár úr elemzésének eredményeit — szíves enge- délyével — íme itt közlöm : Elemzési bizonyítvány. A Máris Géza ikafalvi földbirtokos tulajdoná- ban levő ásványos vizekről. I. Főforrás (ivóvíz). Fekszik a háromszék- megyei Futáslalva határában a Jajdon-patak és a Fortyogó (vagy Pokolvölgy) találkozásán a MáÁrrs-féle tanyai háztól 35 méternyire EK felé, teljesen tiszta réti területen. a) Alkotórészei 1000 gr. vizben : Pozitiv alkotórészek. Negativ alkotórészek. Kálium (Reese sszege zc0: 1217 KÉNSAV (SOL JA zs sz 00LJA IN árt tmatt (ÜLNO 9) EE 12828 Szénsav (CO )s. c sze. 09683 Kalórame Gaj eke aaz OT000 5 e KIÓT (GGV) EDES em szk esz ang Magnézium Ma) mese ete TOO236G ET EBTÓM (BT) 00065 ESÉST Ea ess ee esze S DON SA TO) Ez sz e EL SOOOZÁS ATZOSTÍMZ Ok e Ez ENO Hidro-szénsav (HCO,) .. -. 079974 Összesen 1:5320 Kovasav (H,S:O).. — z -. — 070403 Salétromsav (NO) .. — -- nyom Organikus anyag. ... .- .. nyom Szabad szénsav (CO,) -. — 07433 Összesen 3:95916 Összeg : 549116 gr. b) A főforrás ekvivalens-százalékai. Pozitiv alkotórészek. Negativ alkotórészek IK s ázó Ez e e BÁNAT S OSO KENE E KEN IVA eaz ee ele E NISA LVOMEM OL EVEZ ÉT SE S SS BON CAT zsak, messze essetek VAK OSS ÁGÁN e tea EÜ 0G 2 [7 galöste evégett Sel ete en E ele ke tente Ezé za fel TETT / IGAERR ÉSE ET Sás jele DTD azt ő as LÉ és ette ee e ÁROK c) A főforrás alkotórészei sókká csoportosítva. 1. Fe 0-0019 CO, — 0-0020 H,COS0-0021 ) — 0-0060 Vashidrokarbonat Fe (HCO,), A FUTÁSFALVI POKOLVÖÜLGY KÖRNYÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 711 19 Na — 0-7726 CI. 1-1925 EVÉS 00090 SO, 0-0O114 4. K —— 0-1127 CO, 0-0867 H,CO, 0:0896 l (/ — 19651 Nátriumklorid Na Cl l j Na — 05080 l j u — 0-0204 Káliumszulfát K, SO, — 0-2890 Káliumhidrokarbonat KHCO, CT CO, — 0-6626 H,CO,0:6846 6. Ca 0-1000 CO, — 0-1500 H,CO,0"1550 7. Mg — 0-0256 CO, — 070640 H,CO,0-0661 8. Na 070018 Br 00065 9. Na — 0-00045] JJ 0:00246/ — 0-00291 Nátriumjodid Na J 10. H, Si 0, — 0-0403 Kovasav H, Si 0, 44. GO, — 0-7433 Szabad karbondioxid CO,. Összesen 5"49121 — 18552 Nátriumhidrokarbonát NaHCO, — 0-4050 Kalciumbikarbonat Ca (HCO),), — 0-1557 Magnéziumbikarbonat Mg (HCO,), — 0:0083 Nátriumbromid Na Br A forrás hőfoka: 10-566 C" ; a forrás-víz fajsúlya: 100504. Az elemzési adatok alapján: a forrás vize jódtartalmú lúgos sós VÍZ. Kelt Selmecbányán 1909 május 1-én. BEwczE GERGELY, m. k. főerdő- tanácsos, főiskolai tanár. II. Sósforrás. A Matis-féle tanyától KÉK-felé 20 méter távol- ságban, domboldal helyesebben egy terrasz keleti tövén, közvetetlenül a kárpáti homokkő rétegeiből sósforrás fakad. A homokkő rétegei 40" DNy-i dülést mutatnak. Ez az a hely, ahol a Pokolvölgy északdéli irányú antiklinálisa kissé ellaposodik, illetőleg tengelye DK felé fordul. A forrás vize erősen sós ízű, csaknem másfél százalék sót tartalmaz és némi petróleum szaga is van. Hőmérsékletét 1907 szeptember 24-én 11 C"-nak mértem. Elemzését BExcze GERGELY m. k. főerdőtanácsos úr szíves engedélyével itt közlöm. II. Sósforrás. Fekszik a háromszékmegyei Futásfalva határában a Jajdon-patak és a Fortyogó (vagy Pokolvölgy) találkozásán, a MÁrIs-féle tanyai háztól 20 méternyi távolságban KEK felé, teljesen tiszta réti területen. 712 D: PAPP KÁROLY a) Alkotórészei 1000 gr. vízben. 1. Pozitiv alkotórészek. 2. Negativ alkotórészek. Kálium (K) éz 0:6803 — Klór (CV) sees bbá E AZBÉS Nátrium (Na!) koszt e 6-AS23:. -JÓÁALTJ Lesz sz KE ezé ERNO Kalcium (a 9ee- ez ss ze 00812 ESzénsan (GO S)eee ek 2-8443 Magnézium (Mg) — — — -. 0-0195 Kénsav (SO) -— 0-0236 Ferrum (Fe") sás ZÁ Ú[[AT 7 10-1324 7-3180 — Hidro-szénsav (HCO,) .. .. 2:9216 Kovasav (H.S:O,) . it 0-:2317 Összeg : 20-€037 gr. b) A sósforrás ekvivalens százalékai. 180 ká serege — 5469 IN OZANEZN ő ELET SKNÉSRE FDA OEÁ CE EE KEREKE NKEESE see s JOBAZYO Gate DONE eten EROS AGOK ENE zett E, át ett AAKTA IMO AZ Ezt ést a6t OSZTON HOS e EME sé ez zés a a ÜSSZÁS Fe". As ts ÜZ! UGYE c) A sósiorrás alkotórészei sókká csoportosítva. 1. Fe 0-O747 CO, 0-0800 H,CO, 0-0827) — 0-2374 Vashidrokarbonát Fe ((HCO),), séNa 4-8756] CI 72645) — 12:1401 Nátriumklorid NaCl 3. ak 0-0192] SO, — 0-0236/— 0-0428 Kaliumszulfát KSO, KVI ő 06611 CO; 9302 H.CO, 0-5241] — 1-6924 Káliumhidrokarbonát KHCO, . Na 15867 CO, — 2:0866 H,CO, 2:1386] — 578119 Nátriumhidrokarbonat NaHCoO, 6. Ca 0-0812 CO,. — 071218 H,CO, 0-1258] — 0-3288 Kalciumbikarbonát Ca (HCO;), 7. Mg 0-0195 CO, — 070487 H CO, 0-0504] — — 0"-1186 Magnéziumbikarbonát Mg (HCO,i, 8. H.SiG, — — 072317 Kovasav H,SiO, Összesen 20:6037 A víz hőmérséklete: 11C9 ; fajsúlya: 10194. 19 s UT A FUTÁSFALVI POKOLVÖÜLGY KÖRNYÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 7113 Amint az elemzési adatokból kitűnik; a víz erősen vasas, lúgos SÓSVÍZ. Végül megjegyzem, hegy mindakét ásványvizet a helyszínén sajátkezű- leg merítettem. Kelt Selmecbányán, 1909 május hó 1-én. BEwxcze GERGELY m. kir. fő- erdőtanácsos, a m. k. bányászati és erdészeti főiskolán az erdészeti kémia tanára. III. Szénsavas vasas vízű forrás. A Jajdon-patak és a Pokolvölgy találkozásán, a kanyargó csermelyek torkolatán a lápos rét- 58. ábra. A futásfalvi Pokolvölgy déli nyilásának képe, Maris GéÉza tanyájával. ségből szénsavas és vasas vizű forrás üti fel magát. Ha a Mátis-féle tanya előtt levő juhkarámtól észak felé tekintünk, azonnal szemünkbe ötlik a réten bugyborékoló forrás. Az 1—III. számú, Máris Géza birtokán fekvő források jellege általában lúgos sós víz, aránylag kevés szénsavval. Ha ezen forrásoktól észak felé haladunk, kissé emelkedettebb tér- színre jutunk. A bükkerdővel borított hegyoldal keleti lejtője ugyanis terraszszerűen nyúlik le a Pokolvölgybe. Magáról a terraszról is fakad egy kis vízér, azonban a patak a terrasz keleti szélén levő mélyedésben halad. Itt kezdődik tulajdonképen a Pokolvölgy, erősen szénsavas vizei- vel, fortyogóival és gázömléseivel. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 47 714 D: PAPP KÁROLY 59. ábra. A Fortyogó fürdők (IV—V forrás) képe, a futásfalvi Pokolvölgyben. IV-V. Fortyogó fürdők. A Fortyogó nevű völgyrészlet egyik erős kanyarulatában, a futásfalvi 40 gazda birtokán két nyilt fürdő van. Aféle ecszékely fürdőkv ezek, amiként az 59. ábrán látharó fényképem is tanusítja. Négyszögletesen kiásott két gödröt látunk itt, cserfával be- foglalva. A víz egész a káva széléig ér, s a gödrök mélysége másfél méter. Messziről hallatszik már a víz bugyborékolása, s közeledve mind A FUTÁSFALVI POKOLVÖLGY KÖRNYÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 715 erősebben zúg a gödrökből kiáramló szénsav. Ha a vízbe beleereszke- dünk, eleinte egész testünk megrázkódik, s bőrünkön fájó szúrást érzünk. Azonban a csipós vizet pár pere mulva megszokjuk, s csakhamar kelle- mes bizsergés járja át testünket. Mind pompásabb és pompásabb lesz a vízben való tartózkodás. A kies rét közepén fortyogó vízben felséges érzés hatja át az embert. Azt mondja a székely paraszt, hogyha a futás- falvi borvízben megfürödhet, nem cserél a fejedelemmel sem. Ezért a beteges ember nem is sajnálja a fáradságot és mérföldekről ide gyalogol, hogy a futásfalvi víztől erőre kapjon. A Fortyogó fürdők körül a völgy oldalain a kárpáti homokkő egészen fehér színt ölt, a réti füveket pedig fehér kénvirág lepi be. A szénsav egész sárrá mállasztja szét a homok- követ, s ezért a réten lápok képződnek. A Fortyogó-fürdőktől északnak haladva, a VI. ponton, a rét szélén üreget látunk, amelyből szárazon ömlik ki a szénsav, szúrós kénköves szaggal. A VIL ponton mély repedés tűnik föl, amelyből bűzös szag kiséretében mérges gázok csapnak ki. Az 56. ábrabeli helyszínrajzon VII., VIII., IX. és X. számmal jelzett repedések észak felé mind szél e- sebbek és hosszabbak lesznek. Hosszuk itt-ott a 10 métert is 15 cm-nél nem igen szélesebbek. A legtöbb meghaladja, azonban 10 helyen apró gödröcskék sorozata tünik elibünk, de ha a gödröcskék irányában ásóval árkot húzunk, úgy egész világosan feltünnek a föld- hasadékok. A Fortyogó fürdőtől délre a hasadékok 15£—13k irányúak, míg a fürdőtől északnak 115—23h irányban sorakoznak a repedések. A gázömlések a 6. ábrabeli térkép szélén túl, a X. repedéstől még messze észak felé folytatódnak, mintegy 500 méternyire. A 23b és 1h között váltakozó hasadékok az egész Pokolvölgy hosszában megvannak, s északi völgyfején erős szénsavas forrás jelzi a gázömlés végét. A 958. tetőre vezető emelkedésen a gázömlés teljesen megszűnik, azon- ban a hegyhát északi lejtőjén, a Wóris-patak nyugati ágában ismét jelentkezik a gáz nyoma. A gázt ontó repedések különösen a száraz, őszi időben tünnek fel élesen, amikor a talajvíz a rét alatt is mélyen áll. Azt a kevés vizet, amely ilyenkor a repedésekbe gyűlik, a gáz időnkint kiszórja, s azután ismét szárazon áramlik ki. Ott, ahol a hasadék fölött a patak folyik a kiáramló szénsav a vizet állandóan forrásban tartja. s itt savanyúvízű forrás támad. Ahol ellenben a repedés a meder oldalán, vagy a domb szélén halad, ott a száraz gázömlés, az ú. n. gőzlő keletkezik. Ha a száraz ömléses repedésben gödröt ásunk, megvan a gázfürdő. A szívbajos és köszvényes székely paraszt gyak- ran készit magának ilyen gázfürdőt. Ha az ilyen gőzlőbe beleállunk. úgy érezzük, mintha meleg vizbe léptünk volna; a szénsavgáz ugyanis 475 716 D: PAPP KÁROLY testünket egész olyan magasságig hevíti, ameddig a gödör gáza ellepi a testrészt. A Pokolvölgy gázait BENczE GERGELY tanár vizsgálatai szerint főkép szénsav alkotja, kevés oxrigén- és nilrogén- és csekély kénhidrogén- tartalommal, Száraz, tiszta időben veszély nélkül kereshetjük fel a Pokolvölgy mofettáit. Azonban esős időben veszedelmes az iltjárás. Mintha egy ki- aludt vulkán fenekén járnánk. Különösen időváltozáskor az egész völgy vitriolszagú gázzal telik meg, s az északi részeken a források felszinét is gáz vonja be. Úgy látjuk, mintha a források gőzölögnének, s mintha a gödrökből és repedésekből füst csapna föl. A hasadékok fölött átre- pülő madarak ilyenkor megszédülve buknak le a völgybe, s élettelenül terülnek el a hasadékok fenekén. Az északi völgyrészletben egér, vagy vakondok egyáltalán nem tanyázik, csak egyes bogárfajok kepesek itt élni. Ezek a bogarak a mofetták közelében is vigan mászkálnak, azon- ban jaj annak, amelyik a hasadékba esik! Az egyik nagy repedésben sok döglött bogarat láttunk egy veréb hullája körül. A Pokol-völgy flórája sajátságos képet nyújt. A rét füveit bizonyos sárgás kéreg vonja be, s a repedések mentén egyáltalán nincs fű. Csak néhány moh- és zuzmó-félét látunk itt, amiket érdemes lenne a botanikusoknak tanulmányozni. A völgy szélén, a domboldalakon a galagonya- s csipkebokor csenevész galyait látjuk s a fák közül csak a törpe nyírfa díszlik, alattuk pázsit alig van, s csak itt-ott látunk tenyérnyi területen kénsarga gyepet. IV. A Bodoki-hegység ásványos vizeiről. Vessünk egy pillantást ezután a Bodoki-hegység ásványos vizeire. A Bodoki hegynyúlványnak északi és nyugati peremén számos ásványvíz fakad, amelyek nagyon hasonló jellegűek. A teljesség kedvéért — külö- nösen minthogy azonos geológiai viszonyok között vannak — a soro- zatba veszem az Olt nyugati partján fakadó málnási forrásokat is, s az ily módon kiegészített főforrások elemzéseit a mellékelt táblázatban összeállítva közlöm. A táblázatban a következő ásványos vizeket csoportosítom : I., II. a futásfalvi főforrást és sósforrást; III. a bálványosfüredi sósforrást; IV., V. a bodoki Vilma- és Matild-forrást; VI., VII. a málnási Mária- és Siculia-forrást, s végül VIII. a mikóújfalusi Hunnia-forrást. Mindezek a források az 1:75,000 mértékű katonai térkép 21. öv XXXIII-XXXIV. rovatbeli és a 22. öv XXXIV. rovatbeli lapjainak határos részein, egy- máshoz közel helyezkednek el. 717 ee —e——me—— mee ae fj 6061 s; AIZAOTT ) 6681 JApAOMNYH I! 0061 668I "A OHNVH IC NYSDOIHNAN GGYI ] — 6GBI 0681 "IP"AOHNY HAD IANIAV[/H PIMGATT XTAHOÚAD AZONAG A FUTÁSFALVI PUKOLVÜLGY KÖRNYÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. ZIANÁURARS ] ZIANÁURARS J ZIANÁURALS ( ZIANÁUBALS ÍANÁURAES SOSÍ ZIASOS sosüj / ZIANÁURABS [2 - — sz -— ggoTjel ZTASBATOZ VI sos NT! sozni sopjoj lsosny soproj [/Durejejsea [sos sosni 2 e IEESONÉT SO9T I 0 Ti 09 §-6I [00 €[I 00 IT SOM ] 009-OT mt TT 7 OJOTHASI9UIOU ZTASYIIOT V Tó! T6L9-6II T6L6-8I $G0OL-YT] 9999-OT] 0£98-P ] gegg-OT] 2£09.-061 GIGY-G [7 7 vegyomueid zs9x 9JONIE sozssO [76 86] S976-E 997198 OIIS-0O IVY TV VLSGI-6 Í SI26-I J ag : e6YL-0 100 , DES ESA TETT [kő c6I LTYEO-O £660-0 0£10-0 6010-0 6G6I0-O I680-0 LTEG:0 £010O-O TOVSZHTAT úti TES TÁG ABSSAON 166 16 ss LE£00-0O £100-0 L2000-0O Faj ] 7 SONY przoxpiy uunumuniv [16 06 9000-0 s £100-0 a ét Bsz TOT) SOIISSA ET TRENÁ ZSOSZ AT ÉSTN 06 6[ §- ii 9610-O [ 2960-0O sa 3) SÖZE SZÜNT atát 7 gydogiiniijeN 16] 8] ű 18£0-0 6880 -0 9190-0 É 10s4) vk TEJMZSUINTOTET [8] LT ? s os 606£ "0 s6T0-0 1060-0 TOSÍS sza TET ARTTZSTTT TÉSZTÁT sale] 6£90-0 er10-0 $290-O [ G66I:0 SE sű IOSTON 7 7 TT IR FIMZSUMNHÍEN 191 GT] 6100. 0 6000 -O Tali 1000-0O ez sa [2 HA prpol-unnyy I GI vI LY00-0 §100-0 z 3 7 6600-0 f9N TT 7 pIPO(-mngyg [VI el ti T. §060-0 $£800-0 4d9N pruoxg- una N I6I 6] 8700-0 8200.-0 §600-0O S 1971 5 PMOPP/NIUTTT 161 II! 696I-0 Ez VLL[-0 SZIT-0 0£60:0 7 199 7" POD UNN?Y 1 PI OL] 62SI-L 0668 6GVs 6 8909: L680-0 Í S6580-§ TOYT-ot ] 1TS96-I 190N s PITOTT-UNLÚEN 101 16 ! 2600.-0 0800-0 2900.-0 §600-0 7 A 00H) oz JETOGILYOTPIJULSULIK 6 IS ! 6200.0 ] 6600-0 " 9580-O ! I£00.-0 " 6IIO-O [ 6680-O ] PLEG-O ! 0900.-0 [/(00H) a. TETOGIVHOTPIUSBA [8 L ] 6$SVé-I 0984:-0 GT55-0O esI6 0 60£4V-O [ SGYG-O 98I[:0 LGGT.O [9 V00H) 61 JETOGIVJOTPIJTUMIZYUSBIT [LL 9 8 Fog €I[I0-0 zzős — (ng ass geunogaegoxpiyumisuong 9 § 1 0909-0 S086-0 4669 -0 IT19-0 9Lve-I SLI6-I S866-0 0907 -0 A 1094) 443) TEUOGgIBHOTPIÍ UJ UUUTOT BA [§ [/ v6ET:-0 E. - (001 )H) "HN IYUOGAVYOIPIJUMIUOUTUL PF [1 £ ! 7000-0O Ez 0400 -0 "09HVI 7 gyuogieHorpiy utni ur T [6 6 7 66IYv-0 si TE69-T ! 0686-0O "00HY JRTOGABYOTIPI TUNNE [6 I L 8989-OIT 90£1y : GGV LLO8-O ] G8IT-0 6II8-G ]! 6GS8-I "ODHON 7 IYUOGILYJOIPITUMIJYN [I "IMA j "1A "A ] "AI "1II "II al UNH SV-MJ-BITNIIS ] SYIIO7-BITYIK ( SY-TOT-VILYVIA [ SVLLOT-BUTTTA jéjestttés] SYIIOT-SOS ][/ SYIIOJOA UVA TOGZIAÁUBAS? UIUIBIS 0001 Ten EJ ÉN ZALKA ISBU[BIA DIopog -SOÁTBATUT KATOATOOg TATPISVINT "RJEZLIUV]) OJIMUOSRYOZSSO HOUTOZIA SOÁURASR? DISÁBOYU-TOPpOg v 718 D: PAPP KÁROLY I. A futásfalvi Pokolvölgy főforrása, amiként BENczE GERGELY elemzése tanusítja, egy kilogramm vízben 5749 gramm szilárd alkotórészt tartalmaz, s jellege lúgos, sós savanyúvíz. II. A futásfalvi Pokolvölgy sósforrása, ugyancsak BEwxczE GERGELY elemzése szerint, egy kilogramm vízben 20-60 gramm szilárd alkotórészt tartalmaz, s jellege vastartalmú lúgos SÓSVÍZ. Mindakét forrás hidegvízű, 10—11 C" között váltakozó hőmérsék- lettel, tehát a vidék őszi közepes hőmérsékletének megfelelő temperatu- rával, s összetételük a környék számos ásványos vizének két főtipusát mutatja. A szomszédos két forrás a Bodoki-hegység szívében, körülbelül 710 m tengerfölötti magasságban fakad. III. A bálványosfüredi Sósforrás, amelyet FIDELIs-, vagy K:TALIN-forrás néven is emlegetnek, a torjai Büdösbarlang alatt levő fürdőtelepen van, mintegy 9-0 m t. f. magasságban. Vizét LupwiG E. dr. 1890-ben elemezte, s vizsgálatai szerint a 11 C" hőmérsékletű víz egy litere 10-38 gramm szilárd alkotórészt tartalmaz. Jellege: földes lúgos, erősen sós savanyúvíz. IV. A Bodoki-hegység nyugati peremén van a bodoki VIiLMA- forrás, az Oltba szakadó Sütő-patak fején, 631 m t. f. magasság- ban. A meglehetős hig ásványvizben aránylag nagyon sok a szabad- szénsav, s ezért igen kellemes üdítő ital. A Vilma-forrás vizét FABINYI Ruporr dr. kolozsvári egyetemi tanár, az erdélyrészi m. kir. állami vegykísérleti állomás igazgatója elemezte, 8 ő a 1172 C" hőmérsékletű víz egy kilogrammjában 486 gramm ásványos alkotórészt talált. Jellege : földes, lúgos Bavanyúvíz. V. Ugyancsak a Bodoki-havas alján, az Oltba szakadó Borvíz- patak mellett vannak a híres bodoki borvíz-források, amelyeket HaANkó Virnmos dr.! budapesti állami főreáliskolai igazgató már több íz- ben megelemzett. Az ivó borkút vizét újabb időben rendszeresen fog- lalták és Matild-forrás néven ismerik az ásványviz piacon. HANKÓ Vinmos újabb elemzése szerint? a víz egy literében 10-66 gramm ás- ványos alkotórész van, és jellege: lúgos savanyúvíz. Aránylag magas nátriumhidrokarbonát tartalma a bodoki Matild-forrást igen ér- tékes alkális savanyúvízzé avatja. A forrás hőmérséklete 12 C". VI—VII. Málnás község határában, azonban már az Olt 1 HANKÓ ViLMos dr.: Az erdélyrészi fürdők és ásványvizek leírása, képekkel, Kolozsvár, 1892; a 29—31. oldalakon. 2 Papp SAmu dr. — HANKÓ VILMOS dr.: A Magyar Birodalom ásványvizei és fürdőhelyei. Budapest, 1907, a Magyar Balneológiai Egyesület kiadványa; a 158—159. oldalakon. A FUTÁSFALVI POKOLVÜLGY KÖRNYÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 719 nyugati partján van a m álnási MÁRIA- és SicuLIA-forrás. A kies amelyek gazdag szénsavas vizeket szolgáltatnak, azonkívül természetes szénsavömlések is találkoznak itt, e helyt azonban csak a két híres forrást említjük. A MáRra-forrás HaNkó ViLMos elemzése szerint egy liter víz- ben 14-70 gramm szilárd alkotórészt tartalmaz, s hőmérséklete az e vidéken normális Í1 07. A fürdőhöz közel 635 m tengerfölötti térszínen, 156 méter mély fúrásból tör ki a SircuLia-forrás, amely NURICSÁN Józser dr. elemzése szerint egy kilogramm vizben 18-37 gramm ásvá- nyos alkotórészt tartalmaz. A mélységbeli viz hőfoka 16 C"7, s mennyi- sége órankint 2500 liter. Az öt légköri nyomású szénsav kezdetben 34 méter magasra is fellökte az artézi vizet. A kiömlő gázt a szénsav- süvítő gyárban cseppfolyóssá sűrűsítik. Mindakét forrás a lúgos savanyúvizek csoportjába tartozik és nátriumhidrokarbonát, vala- mint konybasótartalmuknál fogva hazánk elsőrendű gyógyítóvizei. A málnási Siculia-forrás hazánk egyik legérdekesebb artézi forrása. Vúrásának történetét Nugrcsás JózsEFr dr. részletesen ismertette 1901-ben.! Leírásából közlöm a következő részleteket: HEREPEY KáRony fürdőigazgató felkérésére 1895-ben NunRrcsáw tanár széndioxid-gázra kutatásokat végzett, s e célra legalkalmasabb helynek a Málnás fürdőtől nyugatra eső fennsikot találta. A 635 m tengerfölötti magasságú térszínen mintegy 7 holdnyi tisztás terület van, amelynek gödreiből szénsav áramlott ki, 9790 széndioxid gáztartalommal. A legerő- sebb gázömlés helyén a fúrást 1897 augusztus végén kezdték meg GYÁR- FÁS Győző főmérnök felügyelete alatt. A munka lassan haladt, mert a fúró a kárpáti homokkő kemény padjait csak nehezen véste át, s a palás rétegekkel váltakozó kőzetet teljesen meg kellett őrölnie, hogy az öblítő víz az anyagot kimoshassa. A vastagabb s tömörebb homokkőben azon- ban a munka gyorsabban haladt, mert itt gyémántkoronggal fúrhattak. A 32 m mélységben volt az első erősebb gázömlés, majd a 48, 72, 75, 105 és 130 méternyi mélységekből igen erős szénsavgáz tört elő, amely Nunicsáw tanár szerint csaknem egészen tiszta (99-84"0) széndioxid gáz volt. A 140 m mélységben víztartalmú rétegre bukkantak, amelyből mind erősebben tört elő a gáz; a 143 m-ben ez az erős ömlés a fúrást nagyon megnehezítette, s a 156 méter mélységig a fúró csak időközön- kint dolgozhatott, míglen ebben a mélységben 1898 szeptember havában a fúrást beszüntették. A 10 centiméter átmérőjű csőből a 3—5 légköri nyomású gáz időnkint 16—30 méter magasra lökte fel vizet. A viíz- 1 Nukgicsáws JózsEF dr.: A málnásfürdői szénsavgyár. Különlenyomat a Termé- szettudományi Közlöny 1901. évi XXXIII. kötetének 387. füzetéből, Budapest, 1901, 1—7. oldal, a fúrótorony képével. 720 Dr PAPP KÁROLY kitörés 1898 szeptember havától kezdve naponként többször ismétlődött és a nyílásra csavart ujjnyi vastagságú csövön a víz szökésének meg- szakadásakor a gázkiömlés olyan erős volt, hogy a színtelen széndioxid gáz a nagy nyomástól sötétkék színben ragyogott. A kellemes izű savanyúvíz kezdetben 34 méter magasságra is felszökött s ezt a bámu- latos tüneményt örökíti meg a 60. ábrán látható festmény. Az artézi kút 144 m mélységig erős falú vascsövekkel van kibélelve, amelyek oldalain 27 méteren alul bő lyukak vannak, hogy a gáz- tartalmú rétegekből a széndioxid gáz szabadon juthasson be a kútba. A kút fölött kazánlemezből készült gázgyüjtő van, amelyből a gáz 1100 m hosszú vascsővezetéken a málnásfürdői vasúti állomás mellett levő sűrítő-gyárba folyik le. A gyár sűrítő gépeit 25 lóerős lokomotív hajtja s egyszerre két acéledényt tölt meg. Hazánk ezen szénsavsűrítő gyára naponkint 700 kgrm folyós szénsavat sűrít. A fúrásból feltörő vizet pedig a kazán alsó részéből kivezető csövön át a kút közelében levő palackozóházba vezetik és málnási .Siculia gyógyító vízi néven hozzák forgalomba. VIII. Ugyancsak az Olt mentén van a mikóujfalusi HUNNIA- forrás, amely Hankó Virmos dr. budapesti főreáliskolai igazgatónak elemzése szerint 19-67 gramm szilárd alkotórészt tartalmaz, s a lúgos, sós savanyúvizeknek egyik legtipusosabb fajtája. A Hunnia-forrás vizében körülbelül négyszer annyi a konyhasó és két- szer annyi a nátriumhidrokarbonát tartalom, mint a gleichenbergiben ; továbbá háromszor annyi a konyhasó és hatszor annyi a nátriumhidro- karbonát, mint a seltersiben. Hozzávéve dús magnéziumhidrokarbonát és erős szénsavtartalmát. a mikó-újfalusi HunwIa-forrás egyik legértékesebb ásványvize hazánknak. Ha végül egy pillanatra áttekintünk a Gelence-Kovásznai hegységre, amelynek alján a kovásznai Pokolsár őrvénylő szén- savas forrásai, a vajnafalvi sósfürdők ásrányvizei és természetes gáz- ömlései mesés gazdagságban sorakoznak, úgy képet nyertünk azokról a forrásokról, amelyek a Bodoki-hegységet északról, nyugatról és keletről övezik. Csaknem az összes források lúgos és sós savanyúvizet szolgál- tatnak és kivétel nélkül a kárpáti homokkőből fakadnak. A kárpáti ho- mokkő tektonikus eredetű hasadékaiból, az antiklinálisok tengelyén, il- letőleg a vetődések és törések mentén, a mélységből szénsavas s egyéb tartalmú gázok törnek elő, amiket a talajvíz elnyel, s a homokkő ré- tegeiben csörgedező víz ilymódon ásványvízzé alakul. Ezt bizonyítja a források hőfoka, amely átlag 10—11 C? között ingadozik, s körülbelül a tenger szintájára redukált izotermát jelzi; az évi közepes hőmérsék- let a valóságban ezen a vidéken 7 C" körül van. A felsorolt ásványos vizű források e szerint nem valami nagyobb mélységből erednek, mert A FUTÁSFALVI POKOLVÖLGY KÖRNYÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN 721 ja dni ja se 1 60. ábra. A málnási Siculia artézi-forrás Háúromszékvármegyében, 635 m. t. f. magasságban. A 156 méter mélységből eredő lúgos sósvizet a fúrásból kitörő szénsav az 1898. évben időközönkint 34 méter magasságra szórta. (Dr. ToBoRrrYv GÉzA festménye után.) hel (a 2 D: PAPP KÉKOLY hőmérsékletük aránylag igen alacsony. Csupán a mélységbeli eredetű málnási Siculia-forrás mutat magasabb hőmérsékletet, t. i. a 156 m mélységnek megfelelően I6 €7 hőfokot. A Bodoki-hegység gyógyitó vizei tehát a kárpáti homokkő erdős lejtőin összegyülemlett talajvizek, amiket a mélységből feltörő gázok ritka ásványos anyagokkal töltenek meg. Ezek a mofetták kétségtelenül szerves összefüggésben vannak a Hargitta vulkáni kitörésével, amely a pannoniai-pontusi időkben indult meg, s a levantei idők közepéig tar- tott. Az andezit vulkánok megszünésével az utóhatások léptek előtérbe, amelyek a Büdös-hegy, Pokolvölgy s a Pokolsár mofettáiban még ma is élénken működnek. Ezeknek a posztvulkánikus erőknek köszönjük tehát a futásfalvi Pokolvölgy gyógyitó hatású vizeit és gázfürdőit a Bo- doki-hegység szívében. V. A futásfalvi Pokolvölgy jövője. Ezekben megismertük a Pokolvölgyet s környékét, amely a nagy- szerű természeti tüneményeknek egész sorozatát mutatja. Ha most már azt kérdezné valaki, hogy mit lehetne a Pokolvölgyben létesíteni, erre feleletem az, hogy egyrészt fürdőtelepet gyógyiítóvizű forrásokkal s másrészt szénsavsűrítő-telepet. A Pokol- völgy nyilásán levő források, amiket BEwxczeE GERGELY tanár elemzett, a kezdetleges foglalás mellett is olyan értékes tulajdonságokat mutatnak, hogy ezek hazánk ásványvizeinek gazdag sorozatában is számot tesznek. Ez a két forrás azonban csak mintegy ízlelítő azokból a kitünő ásvá- nyos vizekből, amelyek a Fortyogóban, továbbá a Megyes-árok torkolata táján, a Jajdon-völgyben, Csernátony erdeinek határában fakadnak. A szelektől védett, kies völgyet — a rengeteg erdőség közepében — már szinte a természet is üdülőtelepnek jelölte ki. De talán még na- gyobb jövő vár egykoron a Pokolvölgyre a szénsavsűrítő gyáripar terén. Félszázaddal ezelőtt még csak a szakemberek tudták, hogy a szénsav erősen összenyomva s lehűtve cseppfolyóssá sűrűsödik. S ime mainapság a szénsavgyártás virágzó iparrá fejlődött. Németországban a Thüringiai erdők táján és Wesztfáliában úgyszólván lépten nyomon füstölög egy-egy szénsavgyár keménye. Az Eifel krátertavai, maar-ei és mofettái ma már át meg átfurkálva ontják a 150—350 méter mélységű kutakból a szén- savat. Ha fölemlítem még, hogy egyedül a thüringiai Sondra 197 méter mély fúrásából óránkint mintegy 500,000 kilogramm széndioxid gáz ömlik ki, ezzel jeleztem ezen vidék szénsavat ontó fúrásainak gazdag- Ságát, amelyek folytán a folyós szénsavgyártás terén ma Németország az első helyen áll. A FUTÁSFALVI POKOLVÖLGY KÖRNYÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 723 Hazánkban eddigelé csak néhány ilyen szénsavsűriítő gyár van, de talán nem messze az idő, amikor a Székelyföld is megmozdul, hogy lépten-nyomon mutatkozó szénsavas ömléseit rendszeresen felkutassa és értékesítse. Ilyen célra mintegy kinálkozik a futásfalvi Pokolvölgy, amelyben néhány mély fúrással nemcsak pompás gyógyítóvizeket, de tetemes mennyiségű szénsavgázt is lehetne a napszínre hozni. Csaknem egy kilométer hosszúságú részlet az, amelyben a szénsav részint szárazon, részint sósvízzel és a talajvizeken át felbugyog s amely antiklinális völgyületben esetleg már 200—300 méteres fúrás is eredményt érne el. Sajnos, eme szép terveknek egy nagy akadálya van, s ez az, hogy a Pokolvölgy a Bodoki-hegység legelrejtettebb zúgában, a kézdivásárhelyi vasúttól 22 kilométernyire van. De talán ez a 22 kilométeres távolság még nem olyan nagy akadály, hogy kellő tőkével el ne lehetne hári- tani. Meg vagyok győződve, hogy egy kis vállalkozási merészséggel a futásfalvi Pokolvölgyben kitünő ásványos vizeket és gazdag szénsavkutakat léhetne feltárni. x Tanulmányom befejezésével mély köszönetet mondok Lóczy LaJos dr. egyetemi tanár urnak, a m. kir. földtani intézet igazgatójának, IGLÓóI SzorraGcH Tamás dr. királyi tanácsos urnak, a m. kir. földtani intézet aligazgatójának és KISSÁRMÁSI -MÁny SáwspoR m. kir. pénzügyminiszteri tanácsos urnak, a magyar állami bányák főnökének, akiknek szivessé- géből az 1906. és 1907. években az Erdélyi Medencét tanulmányozhattam, és akiknek köszönhetem azt is, hogy szaktársaimmal együtt Háromszek vármegyének emez érdekes részletét megtekinthettem. Budapesten, 1911 június hónap 1-én. PaPP KÁROLY dr. m. kir. osztálygeológus. UJ ALAKOK A PIRÍTEN ÉS AZ EDDIG ISMERT ÖSSZES ALAKJAI, — A 61. ábrával. — Irta ZIMÁNYI KÁROLY dr. Ujabban a dogmácskai Vinere Mare bányából! származó piriten a következő alakokat állapítottam meg, amelyek közül az ujakat Y-gal jelöltem. UT (944 Xx(11.6.63 x (955) 11443 x (766) x (563) Ezek az alakok mind egészen alárendeltek; az [100:111] övekben ren- desen több, keskeny ikositetraéderlap sorakozik egymás mellé az egyik kris- 61. ábra. A dognácskai Vinere-mare pirit kristályának alakja. tályon pedig az n(211) nagy és az [2.0] élek irányában finoman rostozott lapjain Y(955) mint keskeny, fényes csíkok jelentek meg. V (944) a brossoi,? (7444 pedig a löllingi? és cornwallis (Pennsyl.) § pirítról ismeretes. Némely kristály egyik-más oktaéderlapján lép- csősen emelkedő és orientált fekvésű lapismétlődések vannak, szabálytalan hatszöges körvanalakkal. A hatszögek rövidebb oldalait s (321) dyakisdodeka- édernek [s : tt) élek szerint finoman rovát- kolt, mig a hosszabbakat n (211) és a felsorolt ikoritetraéderek keskeny lapocs- kái alkotják (61. ábra). Hasonló lap- ismétlődéseket emlit ZEPHANOVICH is a löllingi pirítkristályokról (v. ö. az id. h. 814. lapján). (5631 negativ dyakisdodekaédernek az egyik kristályon két fényes lapocskája volt meg; jelét a jól egyező méréseken kívül még [021 ; 100 — 012] és [111 : 214 — 321] fövekből is megállapíthattam. A megmért kristályok kombinációi az alakok fejlettsége szerint fogyó sorrendben ezek voltak : 0 (1113, e (210), a (100), n(211), s (321) t (421), 4110), 0610), 1(955) 4 J GR Földt. Közlöny. 1910. 40. köt. 550. 1. G, STRUEvER : Pirite del Pilmonte e dell, Elba. Torina 1869. 18. 1. Sitzungsber. d. kais. Akad. Wien. 1869. 60. I. köt. 814—815. I. Proceed. Americ. Philos. Soc. 1906. 45. köt. No. 183. 143. 1. UJ ALAKOK A PIRITEN ÉS AZ EDDIG ISMERT ÖSSZES ALAKJAI. 725 Ez egy fényes lapú kristálykának 5—3 mm, nagyságú töredéke volt, amelyen 041113, e(210) és a(100) körülbelül egyensúlyban fejlettek ki; n-(211) és s 1321) nagyok, mig az elsőnek lapjai finoman rostosak az utóbbié simák voltak. A következő három kristályka (3—5 mm.) szintén oktaéderes jellegű, az uralkodó alak után e (210) és t (421) lapjaik legnagyobbak és ezek mellett n (211), s 1321) és a (100) még jól kifejlettek; a többi alak alárendelt. 0 (111), e (210), t (421), n (211), s(321), a(1003, w-(522), p (221), K (850), Y(11. 6. 6). (955), (744), § (766). 0(111), e(210), t(421), a(100), n(211), s-(321), w (522), u-(411, p (211), o"(670) (570), (722), 944), F(11. 6. 6), $(766). o (1113, eX(210), t(421), a (1003, n (211), w(522), p (221), s (321). M (4329, (570), a" (670), m(411), (7223, (766), F (563). Nem számítva a bizonytalan alakokat és azokat, amelyek csak mint rostok lépnek fel a nagyobb lapokon a dognácskai piríten eddig 53 alakot ismerünk. Az új alakok meghatározására a következő hajlásokat mértem. Mérés : n Számítás : MLSESSSE 00 SBISZONSÉSZT ÁB 3 S ale [4 TEENa Lu TTÉS 38 20 1 als 05 : (41) S 16793 1 16 349/5 (766) : (100) — 50. 37 — 50 358 4 50 988, :(111—4 16—4 24 2 4." 1592 (563) : (021) — 36 42 — 36 47 9 36 42 :(A1)1 531455 — 1£ 558 2 VA 578 e : (252) —44 53 1 44 589/4 :(1211—46 55 l 46 549/4 A dognácskai piríten már ismert (483) és 1463) negativ dyaskidodekaéderek ugyancsak egyszerűjelü alakokkal tautozonalisak.! A (483), (463) és (5634-hoz tartozó negativ pentagendodekaéderek t. i. e" (120), g" (230) és v (560), nem- különben 4" (340) ismeretesek a piríten, de a megfelelő positiv dyakisdodekaéde- rek közül csupán -(643).? A három negativ alak közül kettő-kettő ugyanahhoz az övhez tartozik, úgymint (483) és (463) a [403:010— 304] övhöz, (463) és 1563) pedig [021 :100— 012] övhöz; lapjaik pedig a következő övek met- szésében fekszenek : (483) [021 : 210]. [001 : 120] és [010:403] övekben (463) [021 : 100], [111021] és [001 : 230] övekben (563) (021:100], [111:214] és [001 :560] övekben. Hazánknak legtöbb lapú piritjein az ismert alakok száma a következő : Dognácskat ez des zs észaod ÖtöSbányas 2 ze ess sző BOZKUNA Szar Ms ks AÉ S Bélabánya ,- nass ea ztülds 2.d 1 Földt. Közlöny. 1910. 40. köt. 544. és 555. I. 2 Földt. Közlöny. 1902. 32. köt. 209. 1. és Mathemat. és természettud. Érte- sítő 1903. 21. köt. 358. I. 1 19 o Dr: ZIMÁNYI KÁROLY A pirít összes ismert alakjainak első teljes felsorolását STRUEVER (42)! munkájában találjuk az első észlelők megjelölésével és az eredeti munkák idézésével. Később HELMHACKER (19), GornpscHmiDnT? Dawva? és HINTZE közöltek teljes összeállításokat az alakokról. Azonban ezekből a jegyzékekből is az egyik vagy a másik alak kimaradt; így DAwsa nem vette fel a NORDENSE- Jörp-től (32) először észlelt Mi (962) dyakisdodekaédert és a ZEPHAROovIcH-től (49) említett ikositetraödert (744). Egyes alakokat a szerzők mint bizonytala- nokat, vagy vicinálisokat részint elhagytak egészen, részint csak megemlítettek." Legújabban Wiarrock" pótlásokat adott, amelyben azonban ScHALLER (41) munkáját már nem vette fel; ebből a pótjegyzékből elmaradt a TRavis-től (45) megfigyelt (542); tévedésből kerülhetett az új alakok közé a porkurai piriten GOLDSCHMIDT-től és PHinrpp-től megfigyelt x (213) és 0325), ezek ugyanis a már régebben ismert s(321) és 21532) dyakisdodekaéderek, új alak csak 1 (521x. HisTzE nagy kézikönyvének, söt WumrLock lajstromának megjelenése óta több dolgozat jelent meg, amelyekben a pirit új alakjairól és kombinációi- ról van szó. Hogy az újabb vizsgálatokkal mennyire megszaporodott a pirit alakjainak száma, azt a következő táblázatból láthatjuk; számuk a mult év végéig csaknem elérte a kétszázat. A szerző neve Év Alakok száma STRUEVER 1869 54 HELMHACKER 1876 66 GOLDSCHMIDT 1890 81 DANAa 1892 85 GOLDSCHMIDT 1897 67 HINTZE 1904. 87 szerző 1911 196 Megjegyzem, hogy GorpscHMIDT c WWinkeltabelley-iben és Hrisrze cHand- bucho-jában a positiv és negativ alakokat nem választották külön. Tekintet nélkül az alakok gyakoriságára, jellegző voltukra vagy lapjaik kifejlődésére felvettem mindazokat, amelyek az említett összeállításokban is megtalálhatók, ámbár egyeseket az első megfigyelőjük kérdésesnek tekintett; de az újabb munkákból nincsenek benn azok az alakok, amelyek ugyan újak volnának, de a szerzők már eredetileg a vicinális, vagy kérdéses alakokhoz számítottak 1 A szerzők nerei után a zárójelben levő számok a dolgozat végén idézett irodalom sorszámai. 2 V. GoLpSCHMIDT. Index der Krystallformen etc. Berlin, 1890. 2. 503—508. 1. és Krystallograph. Winkeltabellen. Berlin, 1897. 275—279. 1. 3 J. D. DAwva. The System of Mineralogy. Sixth edition, by Ep. S. DANA New-York, 1892. 84. 1. 4 C. HisTzE: Handbuch der Mineralogie. Leipzig, 1904. 1. 715—716. 1. 5 V. ö. HELMHACKER-nél (19) a 22. lapon a jegyzetben és GOLDSCHMIDT cIndexs-ében 2. 506. 1. § H. P. WiHTLocK: A List of new Crystal Forms of Minerals. School of Mines OCuarterly. Novemb. 1910. Vol. XXXII. No. 1. 71—72. 1. UJ ALAKOK A PIRITEN ÉS AZ EDDIG ISMERT ÖSSZES ALAKJAI. 727 ilyenek pl. (20.15.9), (7653, (10.63) stb. a porkurai, ötösbányai és a dogmácskai piriten. Nemkülönben kihagytam a sorozatból -(20.9/11.13) — £1220.40.143) magasindexű és komplikáltjelű dyakisdodekaédert amelyet MüGGE (31) sem tartott biztosnak. Azokat az alakokat, amelyeket akár a méré- sek nem teljes megbízhatósága, akár a kevésbbé egyszerű indexek miatt először kérdésesek voltak, ha későbbi megfigyelők szintén találták és jobban mérhették nem jelöltem ? jellel; így pl. -(10.7.0.4) pentagendodakaédert "WACKERNAGEL (47) kérdésesnek vette, de FRaszEsau (11) a bélabányái piríten jól mérhette, vagy 71433) ikrositetraédert, amelyet ZEpHARovicH (49) a löllingi, később HELMHACKER (19) a waldensteini és KRaus (23) egy new-jersey piríten is talált ; 1987) dyakisdodekaédert Maukgrirz (27) mint még nem biztosat említi, de Lurra (26) már jó mérésekből meghatározhatta. Ha majd az egyes alakok külön-külön lapjaik fejlettsége, fellépésük gya- korisága és az övviszonyok tekintetbevételével beható kritikai vizsgálat alá kerülnek, kétség kívül több ki fog maradni a sorozatból és a nem jellegzők, vicinálisak vagy pedig kérdésesek közé fog kerülni. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy vannak alakok, amelyek nem épen egyszerű jelűek, de már nagyobb lapokkal, vagy több lelethelyről is meg- figyelték. Ilyenek például (17.14.0) a porkurai pyriton nagy, jól tükröző lappal, € (12.5.0) Porkuráról és Fojnicáról; a pyriten nem épen ritka Y-(10.6.1) dyakisdodokaédert legújabban a caravacai (Murcia) kristályokon, mint uralkodó alakot figyelte meg ARÉvALo.! Az alakok betűjelzése ugyanaz, mint Dana cSystem of Mineralogyo ha- todik kiadásában, Csak D"(450) negativ pentagondodekaédernél használtam a pozitív alaknak megfelelő betűt x" helyett. Az újabb alakokat úgy jelöltem mint az első megfigyelő, vagy pedig egy későbbi szerző. (521) dyakisdodoka- édornél a betűt elhagytam, mivel ugyanazt mér Dawxa 71750) alaknál, használta. A negatív alakok indexei mögé tett -- jellel feltüntettem azt, hogy az illető alakot pozitív állásban is megfigyelték a pyriten. Minden alaknál az első megfigyelőt és amennyiben lehetett a lelethelyet is megadtam, aminél a régibb munkákat, elsősorban SrTtRUuEvER-ét jól használ- hattam. Hogy a jegyzék lehetőleg teljes és tévedésmentes legyen, kevés kivé- tellel az eredeti munkákból vettem át vagy ellenőriztem az adatokat. A nagy és meglehetősen szétszórt pirit-irodalom mellett, különösen ha kevésbbé elter- jedt és nehezebben hozzáférhető folyóiratokról van szó, hibák és hiányok ily összeállításoknál csaknem elkerülhetlenek. Megtörténik, hogy némely már ismert alak mint új, vagy fordítva a tényleg új, mint ismeretes szerepel, vagy egyáltalában nincsenek mint olyak feltüntetve. TRavis (45) az (554) és 4443) triakisoktaédereket, mint új alakokat csillaggal jelölte, holott az elsőt már BoéÉRis (2), az utóbbi pedig LacRorx (24) figyelte meg. Az (544) ikositetraédert Lirra (26) újnak vette, de Mavuxrirz (27) ugyan- 1 Boletin de la Beal Socied. espaü. de Histor. natural. Febrero, 1911. 99—101 I. 728 Dr ZIMÁNYI KÁROLY ezt az alakot már megfigyelte, csakhogy a 359-ik lapon az alakok sorozatából kimaradt, a 361-ik lapon azonban megemlíti, hogy nagy és jófényű lapjai egy kristály két oktansában kifejlettek, a közölt mérések (367 1.) is nagyon jól egyeznek a számított hajlásokkal. A szerző dolgozatának német szövegében az 1544) alakot egyáltalában nem említi. Nem sokkal később Lewis! ugyanazt az ikositetraédert a binnenthali piriten is megfigyelte. (1543) dyakisdodokaédert szintén Maukirz (27) említi először a por- kurai piritről, ugyaninnen később Rosiéxx (39) is, Pawicmi (33) pedig az elbai piriten találta. A megfelelő negatív alak G"1453) már régebben ismeretes (25), (42). Spanish Peaksről (Color.) származó szép és soklapú piriteket SCHALLER (41) írta le; a megfigyelt alakok mind pozitívek, amint ezt a szerző velem levélben is közölte, csakhogy az indexeket más sorrendben adta. Az alakok közül újak (740) és (431), ezeknek eddig csak megfelelő negatívjait ismertük a calaverasi is new almadeni (21) illetőleg a waldensteini (19) piritről. Jól mérhető, keskeny lapokkal figyelte meg ScHALLER (101.0) alakot is, amely mint kérdésés az ötösbányai (51), Gilpin Caoutyi (23) és egy boszniai piriten ? is megtalálható. 18.6) dyakisdodokaédert Pawicni (33) mint kérdésest, de ujat említi, azonban Travis (45) már a cornwalli pyriten észlelte. Csoportosítva az eddig megfigyelt alakokat, azok a következőképen osz- lanak meg : Hezaódor Atset tott önertone 1951 rhombdodokaéder . 1 öktaddon : 89 szántuk ttal B triakisoktaédoríeat een mine edes ATA ükösítetraóden ezét ee 48 ÉSA INDA pozitív pentagondodokaéder . 54 negatív a a szád zt ie pozitív dyakisdodekaéder. . .. 69 negativ a a sdtseszssdíági 3 összesen 196 A vertikális övek közül különösen soklapú [210:001] öv, amelyhez kilenc dyakisdodekaéder tartozik; továbbá az [110:001] öv, amelyben 14 tria- kisoktaéder és 24 ikositetraéder fekszik. Fontos és nem kevésbbé soklapú a (210:111] öv is, amelyhez tizennyolc pozitív dyakisdodekaéder tartozik ezek: (12.11.10), (9873, (876), B(6549, a (11.9.7), G(543h etd4dt By M (432), (15.11.7), (11.8.5), (753), s (321), ú 14.9.4), 9 (852), Z (531), a (951), i (741), b (13.7.1). Ezekután közlöm a pirit eddig ismert alakjait. 1 Mineraloycal Magazine. 1903. 13. No. 61. 292 I. 2 Földtani Közlöny 1911. 41. 65—67 I. UJ ADATOK A PIRITEN ÉS AZ EDDIG ISMERT ÖSSZES ALAKJAI. Az első megfigyelő Lelethely 1 ]1a (100) Purwrus ? (34) és BiRRINGuCCIO (1) ? dAror 141) GESSNER (12) ? 3]d (110 ( Haüx (15) ? 4. (29.1.0) WEBpsxy után TRAUBE(44.) , Myslovitz BESZ TATSTSOK SZASZ S ÍTAGEKÉNYE TÉN ..) Ötösbánya (Kotterbach) G4p SN7s10k a ző B? fi TENTTERBSK OK ú ee] ű SAE SÜTÉS u fi FANG EMDSÍKOK e a ű 10 (10.1.0) SCHALLER (41) Spanish Peaks (Color) 11 1b (910) GRorn (14) / Kladno 12 1] B (810) Z. (51) , Ötösbánya (Kotterbach) 131176 17104 STRUEVER (42)... I. Brosso 14 [9 (610) VRBA (46) Pfribram 15 510) ? BoERis (2) ze ! Valgioie MSAT ÉGHSOSON 761) , Ötösbánya (Kotterbach) 7 6350 fi BR ő a 18 I a (9204 STRUEVER (42) Brosso TON TANOS zási DurxgÉnox (9) .. .. 2 DOT IS ÜLSZ SO Et Z. (51) . — — 2... ) Ötösbánya (Kotterbach) 21 17 (720) et a OvEnsTEDT (35) . .. 2 220 te AOL 3TOL ee HESSENBERG (20) . . ] Binnenthal JV fg gyeettoot KO) EB LEE e Lévv (25) 5 Brosso 24 lep (16.5.O4. . . .. ] Kgaus és Scorr (23) . ] Gilpin Co. (Color.) DOTE ESÁSO testek STRUEVER (42)... .. .. ] Brosso VONT SZON én set MavuxiTz (27)... - -— - ] Porkura 27 Ík 4520) .... .. .. ..] DEs Crorzmaux (8) ? DSKMESADZSSSO s et EMI URTIZN (27) Porkura DO ESO Za E td] ZETA am sm] Sajóháza 3017 (9404... . — ——— ] HELMHACRER (19) Waldenstein 31 (11.504. 2 az [/DRANSzENAT (11) Bélabánya 32 [o Ö ate ee sze a N BENER GZ ESA ze ? 33 M37:OF e z L 2 MŰGGE (Aja e NINÜRSBOESZÁG 34 Ji (9504. . . . .. ] FaanszExau (11) .. .. .. ] Bélabánya 35 1740) ez ScHALLER (41)... .. .. ] Spanish Peaks (Color.) Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 48 730 D: ZIMÁNYI KÁROLY Ge e manna HE TIZ MBE ez ez ET Az első megfigyelő Lelethely - li SONT ZEZSOK ESTE STRUEVER (43) .. .. . ] Pesey SZET SZO EN . ] ÖTRUEVER (42)... Brosso 38 113.8.0) FRaszExau (11) Bélabánya 39 [x (850) 7.51) : —. ] Ötösbánya (Kotterbach) 40 /g (320) R Haür (16), (17), (18). ! Petorka (Peru) 41 1 "3.90 FRgaszExau (11) , Bélabánya 42 (10.7.0) FRaxzExau (11) ! Bélabánya 43.) T 1750) STRUEVER (42) .. . ! Brosso 44 ] (15.11.0) .FgaszExau (11) ! Bélabánya 45 ] 7 (19.14.0X BRUGNATELLI (3) , Brosso 46 (9 (430) RosE (38) és DEs ] CrorzEaux (8) .. — ] ? 47 ] ec (13.10.0) ) Kxaus és Scorr (23) ! Gilpin Co. (Color.) 48 (7 (970) FRgaszEnxau (11) ! Bélabánya 49 ! D (540) DEs Crorzmaux (8) ? 50 [2 15950) ÖOVENSsTEDT (35) ] ? DIES SH ÁRON Mauxirz (27) ! Porkura 52 v 1650) DEs Crcorzraux (8) T/ 53] a (760) kérgét WEBsxy (48). , Ordubat 54 !z (870) — JJEREMEJEw (22) ( Ural hs. 99 16 (980) . E WEBSEY (48) . 22 NOrdubat 56 ALOSOROL KSE WEBsxEY (48)... . Ordubat 57 [4 (11.10.0) —] 2. (51) — — — — -. — [ Ötösbánya (Kotterbach) 58 1 4 (10.11.0X -£. WEBszy (48) .... Ordubat D04 ES EKODÜ HNSEEESE E a (48) te a c 60. 7EZ SOT GT Ésa ÖTRUEVER (42). . .. ] Brosso vagy Traversella 81 19" (13.15.04?. . . ] WEzssxzz (48) — — ] Ordubat 62 ] o" (670) -£. STRUEVER (42). .. .. j Traversella 63 [v (560) -— . a EZER SE B TOSSÓ 64 ] D" 1450) -- c MET JU Traversela 65 19" (340) - . RosE (38) és DEs CLOIZBAUX (8) — 7 66 JER BE es FRANZENAU (11)... .. ] Bélabánya 61 (570) E ese ZEÁBD EK ENGSE e I DOSnÁGSkA 68. 9" A290péh zetek MROSR (OBJET EMETE E ? 69 (7.11.0) .. . .. ..] FRaszmnav (11). .. .. ] Bélabánya 70 (8. 13.044. FRaszExau (11) . .. ) Bélabánya UJ ALAKOK A PIRITEN ÉS AZ EDDIG ISMERT ÖSSZEJ ALAKJAI. a e —oÚUoÚovo;: Az első megfigyelő Lelethely ! 71 ) U" (470). -- ] Jaczson (21) 72]e (120) -- Haüx (18) 13 1 k" (250) 7 ] STRUEVER (42) 74 1 h (140) -k ! CATHREIN (6) 75 1 B" (180) -- j HELMH:CKER (19) 76 1665) TRavis (45). 717 1554) -— ] BoEkRis (2) 78 1443). Lacxoix (24) 2A 79] (775) Boxxis (2) 0 INT: (3327 ÖTRUEVER (42) 81]z (885) ZEPHAROVICH (50) s2 1553) BoEnris (2) 83 ] (774) TRavis (45) 84 ]p (221) : Haüx (15) 85 (773) TRavIS (45) 86 (5523 c 87 TULA d HB 88 [g (331) Aze STRUEVER (42) SO NLETŐSÁK Ze BRUGNATELTI (3)... 90 0 KAN -. ] HESSENBERG (20) .. OV rev ZÁLEE ib Za (DAY ÉSUL BÁN 92-i (Sk Fimx (10) . te) EZT ÁG A A) sees § STRUEVER (42) 94. MŰSZEZ tt! a Busz 95 SZD : Ke eze( DO Et ÖS 28 DO JESSE ESSEN se SETAUSa (8) a 97 [ w 4522) — mm ] ÖTRUEVER (42) 98 ! TV (944). Met STRUEVER (42)... 992 LES SRE 1 a £. Zala ME 10.06 har ggán et ab Sze zek EE Romé de VIsSLE (37) és 3 Haüx (15) 101 / ALLENA E e S s E ÉEEFA (ZO 1021. KETMDÉG ZKT EME as SZE 156) E MOZI a ELOBB MME E 3 péreetk 104 3 SALE EME ZEPHAROVICH (49) 105 ! (533) MauRkirz (27) ek Calaveras Co. (Calif.) és New Almaden ? Brosso Monzoni h. Waldenstein Cornwall (Penn.) Valgioie Arnave Valgioie Brosso? Böckstein Valgioie ! Cornwall (Penn.) 9 Cornwall ( Penn.) a ( Brosso c 731 Binnenthal Sajóháza Lángban Traversella és Brosso Muso (Columbia) , Dognácska ? Traversella Brosso ( ? Porkura Dognácska ( Lölling Porkura 484 732 D: ZIMÁNYI KÁROLY NN Kt—————————.——g ek. Z; Az első megfigyelő Lelethely 106 1855) . Borxis (2) Valgioie 107 18 322) HELMHACKER (19) Waldenstein 108 VLOSZÉT) BoExkis (2) j Valgioie 109 12 (433) ZEPHAROVICH (49) , Lölling 110 1544) Mauxirz (27) Porkura 111 / /7 16559 ZEPHAROVICH (49) Lölling 112 1766) Z. (56) Dognácska 11183 (15.14.14) Maukirz (27) Porkura 114! — (82 (410) Ike (27) Porkura 115 o (12.3.2) ! övében ]! Pawrcnr (33) ENTBAba 116 [c (721), (720) övében / GgRorn (14) fi 117 / F (621) ] (310) ! Fux (10) ség té Lángban 118 /y (932) övében ) STRUEVER (42) Brosso UO Sz e GÉGÉBY 1830) a Traversella 120 (a (8324 övében ) PANICHI (33) . Elba 191 ] (16.7.4) ZER(DA)AB Dognácska 122 (5219 ] (520) ) GorpscHmwrr (13) Porkura 123 12 (15.6.5) Í övében I Gxorm (14) (2) Traversella 124 ] VT 942), (940) övében ( há Elba DSK SE2 a (11.5.0) övében ] SrguEvER (42)... Brosso 126 IS (12.6.1) GRomu (Aj ans Feketebánya AZTAT SZ Des CrLoizEaux (8) ? 128 (18.9.2) Mauxirz (27)... Porkura 129 ] w (841) 210) STRUEVER (42). Brosso 130 1631) ETA MauxiTz (27). Porkura 131 zt EE kae lta á a 132 ]t (421) ETKÖSANLS esés ezek ? 133 [u (632) STRUEVER (42) . Traversella 134 [v (12.6.5p ZEPHAROVICH (49) Lölling 135 1D (13.7.1) 1(13.7.0)] Z. (51) Ötösbánya (Kotterbach) 136 (0 (13.7.3) / övében ] HEnumHackER (19) Waldenstein 137 (g (951 ] 1950) Z. (51). — ] Ötösbánya (Kotterbach) 138 (952) maj TRAVISA(ÁAD seat E Cornwall (Penn.) 130 [9 1810 5 1 9Vben tsz BB) a Al Hojnitn 140 (16.951 FRANZENAU (11). Bélabánya UJ ALAKOK A PIRITEN ÉS AZ EDDIG ISMERT ÖSSZES ALAKJAI. 733 Az első megfigyelő Lelethely 141] j (741) (740) JZ. (55) Dognácska 142 ] R (742 ] övében ! HELMHACKER (19) Waldenstein 1 12 öss 184 HAD MA (JAR VERI 18 S DEs CcorzEaux (8) 0 144 1Z (531) w 15801] Haüx (16), (17) és (18) ! Petorka 145 ] r (253.15.6) [ övében /Z. (51) Ötösbánya (Kotterbach) 146 I 2 (532) HELMHACKER (19) Waldenstein 147 ! W (851) j (8501 DEs Croizraux (8) 7 ? 148 9 (852) Í stl TA Z. (51) Ötösbánya (Kotterbach) 149 (24 15.10) Mauxgirz (27) ! Porkura 1501 V (22.14.7) Gnrorn (14) Traversella 151 EVEZ SDI Mauxkirz (27) w Porkura 152 (726) Lirra (26) , Almásel 153 ! (14.9.3) TRavis (45) ! Cornwall (Penn.) 154 lű (14.9.4 Z. (54) Sajóháza 155 m (962) NORDONSEJÖLD (32) ! Finnország 156 1C (964 w (320) / Rosrcxy (39) ! Porkura Toy tsz A3a övében ! RomÉ de I IsLE (37) 2 1538 1643) MELCczER (29) Monzoni h. 1595.P fI3:ArÓK HELMHACKER (19) Waldenstein 16012 (10.7.1) ! RoGERs (36) Bingham (Utah) l6L I N (751) l Ej! GRorn (14) Kladno 162 (153) j Keleti ( TRavis (45) Cornwall (Penn.) 163 ] 1154) MELczER (29) Monzoni h. 164 (11.8.5) MauxiTz (27) Porkura 165 5 ÉSZ , Maunrrz (27) Porkura 166 19 (12.9.1) ! RoGERs (36) Bingham (Utah) 167 (1431) w 1430) ( SCHALLER (41) Spanish Peaks (Color.) 168 1863) övében ! LIrra (26) Almásel 16.) ] M (432) I Dana (7) Cornwall (Penn.) 170 eá s ÚE8) [Z. (51). Ötösbánya (Kotterbach) 1701 Ke A 00 ! HELMHAckER (19) Waldenstein 17213 (541) 126 (52) Montana 173 (542) merta ! Tgavis (45) Cornwall (Penn.) 174 (45.36.20)t " , " ] Mauxrrz (27) Porkura 175] (543) j ÖNBEN egetásea 167) Porkura 176 (L (10.8.7) ! STRUEVER (4.2) Brosso? ÜZ at ett SOSTy (11.9.0) övében j ZAL) Ötösbánya (Kotterbach) 734 D. ZIMANYI KÁROLY Az első megfigyelő j Lelethely beg li 178 ! B (654), (650) övében ] Maukirz (28) Fojnica 179 1876), (870) övében ] TRavis (45) Cornwall ( Penn.) 180 1987), 1980) övében ] Lirra (26) Almásel 181 (10.9.3), j 110.9.0) övében SAMOJLOFF (40) Nagolny-Krjasch 182 (AV STOK TRavis (45) Cornwall (Penn.) 183 (563) ] (5604 ]Z. (56) ) Dognácska 184. ] B" (564) -- ) övében ] Mauxkirz (23) Fojnica 185 ] Y (8.10.5) 1450) ! RoGERs (36) § Bingham (Utah) 186 ! G" (453) -- ) övében ] LÉvv (25) 2 187 ] H" (341) -- (340) ] HELMHACKER (19) Waldenstein 188 ] M" (342) -- J övében ] SrguEvER (42) Traversella 189 Is" (231) -- ] (230) ] Haüx (18) ? 190 1463) -- ) övében /Z. (55) Dognácska 191 (361) BurTGENBACcH (15) Mérivaux 192 [4 (24ly -- w (120) ] Mons (30) 9 193 ]w (11.22.7) ] övében / Z. (51) Ötösbánya (Kotterbach) 194 (483) Z. (55) .. ] Dognácska ESA MADE ÁSSZ TK HRoGcERs (36) ef Bingham (Utah) 196 VOLZOSZ ének Z. (55) : Dognácska Ez a megelőző összeállítás a piritre vonatkozó, jövő kristálytani vizs- vizsgálatoknál a hibák helyreigazítását és a szükséges pótlások eszközlését talán könnyíteni és gyorsitani fogja, nemkülönben a különböző alakoknál használt némely azonos betű kiküszöbölését is. IRODALOM. 1. BIRRINGUCCIO, VAN.: Pyrotechnica. Venezia, 1540. 29 I. 2. BoxznRis, G.: Atti della R. Acad. Sci. di Torino. 1900. 35. 714—721 1. Rivista di Mineral. e Cristallogr, 1901. 26. 36—43 1. 3. BRugwarELtiI, L. : Zeitschrift für Krystallogr. etc. 1886. 11. 363—364 1. 4. Búsz, K.: Neues Jahrb. für Mineralogie etc. 1901. 2. 139—140 1. 5. BurrgEsBacHn, H.: Annales de la Soc. géol. de Belgigue. 1900—1902. 28. Mémoires, 202—204 1. 6. CATHREIN, A.: TscHERMAK"S Mineralog. und petrogr. Mittheilungen. 1889. 10. 395—397 1. UJ ADATOK A PIRITEN ÉS AZ EDDIG ISMERT ÖSSZES ALAKJAI. 735 7. Dawxa. J. D.: A System of Mineralogy, New-York, 1868. 5-th edit. 62 1. 88 ábra. 8. DEs CLorzeaux: Manuel de Minéralogie. Paris, 1862. 1. 6 1. 9. DurRÉnov, A.: Traité de Mineralogie. Paris, 1845, 2. 448 1. 10. Frmx. G.: Meddel. fr. Stockholms Högskola Nr. 66. — Bih. t. Sver. Vet. Akad. Hand1l. 1887. 13. II. Nr. 7. 1—94 1. — Refer. Zeitschr. für Kyystallogr. etc. 1889. 15. 85 I. 11. FRaszEsav, Á.: Mathemat. és természettud. Értesítő. 1898. 16. 273—297 1. — Mathem. und naturwiss. Berichte aus Ungarn 1899. 15 198—223 1. 12. GEsNER, Cox.: De omni rerum fossilium genere, gemmis, lapidibus, metallis etc. Tiguri, 1564. 17 1. és 25 I. 13. GorpscnmipT, V. und Pnmipp, H.: Zeitschrift für Krystallogr. etc. 1902. 36. 386—387 1. 14. Ggorn, P.: Die Mineraliensammlung der Kaiser- Wilhelms-Universitüt Strassburg. Strassburg, 1878. 31—38 1. 15. Haüv, R. J.: Traité de Minéralogie. Paris, 1801. 4. 76 1. Atlas, Pl. TREGYINT B úg. 142: ési Fis:.162.:/86 1. Atlas aBl IXXYII: Big: 154. 16. Haüx, R. J.: Tableau comperat. des resultats de la Cristallographie etc. Páris, 1809. 96—97 1. Pl. IV. Fig. 60. 17. Haüvx, R. J.: Traité de Cristallographie. Paris, 1822. 2. 67 1. Atlas PI. 35. Fig. 44. 18. Haüvx, R. J.: Traité de Minéralogie. II edit. Paris, 1822. 4. 58 1 Atlas, Pl. 108. Fig. 216. és és 56 1. Atlas Pl. 107. Fig. 211. 19. HELnMmHAckER, R.: TscHERMAKs Mineralog. Mittheilungen. 1876. 13—24 1. 20. HEsSSENBERG, FRIEpD.: Mineralog. Notizen. 1863. Nr. 5. 29—30 I.— Abhandl. d. Senkenberg. natur. forsch. Gesellschaft. 1863. 4. 209— 110 I. 21. Jackson A. W.: Bulletin of the California Acad. of Sci. 1884—1886. 1. Nr. 4. 365 —367 I. 92. JEREMEJEw, P. W.: Gornyj Journal 1887. 3. 263—309 1. — Refer. Zeitschrift für Krystallogr. etc. 1889. 15. 532 I. 23. Kgaus, E. H. und Scorr J. D. Zeitschrift für Krystallographie etc. 1908. 44. 144—148 I. 24. LacRorx, A.: Minéralogie de France. Paris, 1897, 2. 626 1. 25. Lévvx, A.: Description dune collection de Minéralogie etc. Londres, 1837. 8. 132 1.. Pl. LXVIII. Fig. 4. és 131—137 I. Pl. LXVIII. Fig. 10, 15, $7519 26. Lrrra A.: Földtani Közlöny 1908. 38. 276—294 1. — 405—423 I. 97. Mauxizz, B. : Mathemat. és természettud. Értesítő. 1903. 21. 358— 373. I. Zeitschrift für Krystallographie etc. 1904. 39. 357—365. 1. 28. Mavxgirz, B.: Földtani Közlöny. 1905. 35. 484—495 1. 537—544 1. 29. MEzczER G.: Földtani Közlöny. 1902. 32. 208—210 1. 261—264 1. 30. Mons, FxR.: DLeichtfassliche Anfangsgründe d. Naturgeschichte d. Mineralreichs. Bearbeitet von F. X. ZrrPpe Wien, 1836. II. Aufl. 2. 511 1. 736 Dt ZIMÁNYI KÁROLY 31. MüGGE 0.: Neues Jahrbuch für Mineralogie etc. 1897. 2. 84 I. 32. NoRDENSKJÖLD, A.: Beskriving öfver de in Finland funa Mineralier Helsingfors, 1855. 21. 1. 33. Panicni, U.: Rivista di Mineral. e Cristallogr. 1909. 38. 12—35 I. 34. Purvurus Cajus SEcuwxpus: Historia naturalis. Liber XXXVII. Cap. 54. — E. N. v. OsianpEs und G. ScHwaB: Römische Prosaiker in neuen Übersetzungen. 215. Bündchen. Stuttgart, 1856. 4351 pag. 8 part. 35. OvEwssrEpT, FR. Auc.: Handbuch d. Mineralogie Tübingen, 1863. II. Aufi. 663 I. 36. RoGcERs, A. F.: Americ. Journal of Sci. 1909. (N Ser.) 27. 467— 468 1. 37. Romé de 1 IszE, I. Br. L.: Essai de Cristallographie Paris, 1783. II. edit. 3. 210 1. 38. RosE, G.: Elemente d. Krystallographie. Berlin, 1838. II. Aufl. 50 I. 39. Rosrcxy, V.: Bulletin internation. de VAcad. des Sci. de Bohéme. 1903. 8. Nr. 37. 1—3 I. 40. SAmoJLorr, J. : Materialien zur Geologie Russlands. 1906. 23. — Refer. Zeitcsehrift für Krystallographie etc. 1909. 46. 289 1. 41. ScHALLER, W. F. Bulletin, U. 5. Geolog. Survey. 1895. Nr. 262. 133—135 I. 42. STguEvER, G.: Pirite del Piemonte e del! Elba. Torino, 1869. 8 1. — Memoria d. R. Accad. di Torino. 1869. II Ser. 26. Tom. 43. SrguEvER, G.: Atti della R. Accad. delle Sci. di Torino. 11871. 6. 20—22 I. 44. TRauBE, H.: Die Minerale Schlesiens. Breslau, 1888. 184 1. 45. Tgavis, CH.: Proceed, Americ. Philos. Soc. Philadelphia. 1906. 45. Nr. 183. 131—148 1. 46. VaBa, C.: Zeitschrift für Krystallographie etc. 1880. 4. 357—358 I. 47. WACKERNAGEL, Pn.: Krystallform des Banater Sechwefelkieses. Pro- gramm d, Real- und Gewerbeschule zu Elberfeld vom Herbst 1851. 10 1. 48. WeEssxy, M.: Zeitschrift d. deutsch. geolog. Gesell. 1879. 31. 222 1. 49. ZEpHARovIcH, V. von: Sitzungsberichte d. kais. Akad. Wien, 1869. 60. I. 814—815 1. 50. ZEpHaRovicH, V. von : Jahresbericht d. naturwissen. Vereines cLotoso. 1878. 28. 29—30 I. 51. Zimányi K.: Földtani Közlöny 1898. 28. 165 1. és 192 1. — Annales histor. natural. Musei Nation. Hungarici. 1904. 2. 93—114 1. 52. Zimányi K.: Természetrajzi Füzetek. 1900. 23. 169 1. 171 1. — Zeit- sehrift für Krystallographie etc. 1900. 32. 243 1. 245 I. 53. Zimányi K.: Földtani Közlöny 1905. 35. 493—495 1. és 546—547 I. 54. Zimányi K.: Mathemat. és természettudom. Értesítő. 1910. 28. 180—187 1. — Zeitschrift für. Krystallographie etc. 1911. 48. 230—235 1. 55. Zimányi K.: Akadémiai Értesítő. 1910. 21. 329—330 1. — Földtani Közlöny 1910. 40. 550-—555 I. és 591—596 I. 56. Zimányi K.: Földtani Közlöny 1912. 42. 724. és 848. 1. Budapest, 1912 március havában. IRODALOM. 1. MEGJEGYZÉSEK Dr PÁLFY MÓR: ,AZ ERDÉLYRÉSZI ÉRC- HEGYSÉG BÁNYÁINAK FÖLDTANI VISZONYAI ÉS ÉRCTELÉREI CÍMŰ MUNKÁJÁHOZ. Irta: INKEY BÉLA. A m. k. földtani intézet évkönyveinek XVIII. kötetében mint 4. füzet 1911-ben megjelent egy terjedelmes és fölötte fontos mű hazánk egyik legérdekesebb vidékéről, az Erdélyi! Érehegységről. Szerzője dr. Pánry Móg, az Intézet geológusa, aki ezt a vidéket több éven át hivatalból átkutatta és akitől, miután most már a bányageológiai viszo- nyokról beszámolt, legközelebb még az egész terület beható geológiai le- írását is várhatjuk. Bármilyen gazdag máris az erdélyi híres aranybányászat szak- irodalma, az egész területet felölelő ilyen munka mindeddig még nem volt és ennek az új megjelenésnek annál inkább örülhetünk, mert nem elégszik meg az eddigi adatok fölsorolásával, sem az újabb feltárások 1 A Földtani Közlöny valamint a m. k. Földtani Intézet kiadványai egy idő óta, nem tudom minő közjogi aggály folytán, az sErdélyv és xcerdélyis használatát mellőzik és helyette mindig cerdélyrészitv írnak. Legyen szabad megjegyeznem, hogy ez az aggály — legalább a tudományos irodalomban — fölöslegesnek látszik. Az Unio érvényességét nem rendíti meg az, ha egy földrajzi vagy földtani munká- ban erdélyi medencéről, erdélyi érchegységről stb. beszélek, ép oly joggal, mint ahogy a német irodalom p. o. a westfáli szénterületről, a turingiai erdőről, a sváb juráról szól, holott Westfália, Turingia, Svábország mai nap közjogilag már nem létezik, vagy ahogy a francia író a Bretagne, Auvergne, Provence stb. régi tartományneve- ket, mint geografiai fogalmakat tovább is használja. Maga ez a szó vErdélyrészs nehézkes és nyelvtanilag kifogásolható ; és mint- hogy minden magyar ember tudja, hogy a volt erdélyi fejedelemség jogilag 1S4ÁS, tényleg 1867 óta Magyarország elválaszthatatlan része, helyesen így kellene mon- dani: Magyarország erdélyi részének Érchegysége, ami persze még nehézkesebb és furcsán hangzik. Mint különálló ország vagy tartomány a régi Erdély megszünt, de mint természetadta földrajzi fogalom fennáll és mindenkor meglesz. És valamint a közéletben senki sem honáruló azért, mert vErdélybe utaziks, erdélyi bort iszik, erdélyi szójárással él; úgy a geológus is nyugodtan írhatja le az xErdélyi Érchegy- ségetv, és pedig mind a két szót nagy kezdőbetűvel, mert tulajdonnévvé vált. sz] 9 (90) IRODALOM. leírásával, hanem új gondolatot visz a természeti viszonyok felfogásába, új irányt igyekszik adni a bányász kutató munkájának és a geológus oknyomozó vizsgálódásának. A terjedelmes munka egész tartalmát kivonatosan ismertetni itt nem tartom célszerűnek; de épen az említett eredeti felfogáshoz, mely mint alapgondolat az összes bányák leírásán végig vonul és azokhoz a szabályokhoz, melyeket a szerző az ő széleskörű tapasztalataiból levont, legyen szabad nekem is hozzá szólnom és saját álláspontomat azok irányában kifejtenem. Mielőtt azonban e fontos tárgyba belemerülnék, engedelmet kérek, hogy úgyszólván személyes kérdésben felszólalván, a szerzőnek néhány mástermészetű adataira és állításaira nézve megjegyzéseket tehessek. Több mint harminc éve, hogy én magam az Erdélyi Érehegységben dol- goztam és tüzetesen Nagyág híres bányáit tanulmányoztam. Nagyágról írt monografiámat a kir. magy. Természettudományi Társulat 1885-ben adta ki.! Természetes, hogy dr. PárryY a jelen munkájában többször hivatkozik arra a munkámra valamint egypár kisebb közleményemre és hálával tartozom neki az elismerő hangért, mellyel ezt teszi. De ter- mészetes másfelől az is, hogy ő, újabb észlelések és egyéni felfogása alapján, bizonyos kérdésekben más következtetésekhez jutott mint én, nevezetesen a következő kérdésekben : 1. a nagyági kétféle erupció korviszonyáról, 2. a boiczai Svregyel kőzet geológiai koráról, 3. a nagyági glauchról. Mindezekre nézve legyen szabad a szerzőnek eltérő nézetét ismer- tetni és saját régibb kijelentéseimmel szembeállítani. 1. A nagyági erupciók korviszonyáról. Nagyágon Dr. Párrr, ép úgy mint én, két kőzetfajtát különböztet meg: egy kvarctartalmú andezitet, vagyis dacitot, mely részben zöldkőnemű, és egy kvarctalan aműfibol-augit- andezitet, melynek tipusaként a Nagy Kálvária-hegy kőzete tekinthető. En a dacitot vettem idősebbnek, mivel a Kálvária-csoport, mely a dacittömeggel érintkezik ugyan, de vele semmiféle átmeneti kapcsolatban nincs, ott sincsen zöldkönemű módosulatban, ahol a zöldkődacittal határos; az érctelérek sem hatolnak be az amfibol-andezitbe és végre a vormagai szarmata konglomeratum, mely igen sok dacitgörgeteget tartalmaz, a hozzá közelebb eső Kálvária-kőzet- ből semmit vagy csak kétes példányokat bír felmutatni. Ha az utóbbi körül- mény minden kétségen felül állna, azt bizonyítaná, hogy a kvarctalan közet nemcsak a felső mediterrankorú dacitnál, de még a szarmata konglomera- tumnál is fiatalabb. Párrv a Kálvária-kőzetet főkép azért tekinti a dacitnál idősebbnek, mert az Erchegység más pontjain, nevezetesen a Csetráshegység 1 Nagyág földtani és bányászativiszonyai. Budapest, 1885. IRODALOM. 739 középső részében, a Dubahegyen és Felső Kajanelnél kétségtelen bizonyítéko- kat talált arra, hogy az amfibol-andezit erupciója megelőzte a dacitot. Nagyág vidékén, amint ő maga mondja, az egyetlen hely, amely az ő nézetét támogatni látszik, a Bulihegy, melynek térszini és szelvényrajzát a 8. és 9. ábrán közli. E rajzokon látjuk, hogy a Bulihegy csúcsán és északi lejtőjén dacit, déli lej- tőjén dacit-lávaár és ez alatt délnyugaton egy félholdalakú amfibol-andezit-fel- tárás mutatkozik. Eltekintve attól a körülménytől, hogy ezen a törmelékkel és növényzettel borított hegyoldalon a kérdéses félholdalak szabatos kijelőlé- séhez némi kétség fér és hogy nem volna lehetetlen, hogy itt a szomszédos Kálvária-hegy tömegének egy darabja a völgy északi oldalán volna feltárva : másfelől a kőzet meghatározásához is azt a megjegyzést fűzhetem, hogy a kvarc jelenléte, melyet Párrxv épen ezen a helyen konstatál, inkább dacitra vall, minthogy a Kálvária-kőzet főismertető jele épen a kvarcnak teljes hiánya. Én tehát inkább azt hiszem, hogy a Bulihegy alján mutatkozó közet szintén dacit, amelyet nem lehet tanunak felhíni a dacit-erupció fiatalabb kora mellett. Pánrv az Érchegység vulkáni kőzetei között négy főtípust különböztet meg, melyeket megjelenésük egymásutánja szerint következőképen sorol fel : rhiolith, piroxenes andezit, amfibol-andezit és dacit, nem számítva a két Detunata bazaltját. PánrY szerint az egyes területeken e kőzetek megjelenése mindig ezt a sorrendet követi, cde az időpont, amelyben ugyanazon jellegű kőzet a hegység különböző részein feltört, nem esik egybev. Igy p. o. Nagyág környékén a dacitok kitörését a felső mediterránba helyezi, Brád vidékén pedig a szarmatába, ha nem épen a pannoniai emelet idejébe. Ugyanott a piroxenandezit kitörése esik a felső-mediterrán végére, Vöröspatakon pedig a rhiolithé, amiből, ha a kőzetek sorrendjét mindenütt változatlannak kell elfogadnunk, a dacit megjelenésének kora ezeken a helyeken még fiatalabb korszakokba felszorul. A szerző tehát egy legalább háromszor ismételt erupciós ciklust tételez fel, mely a hegység déli részében a rhiolithon kezdve talán már az oligocénben nyilt meg (Boicza) és itt a felső-mediterránban befejező- dött; tovább északra az alsó mediterrántól a szarmata, sőt talán a pannoniai emeletbe belenyúlt, végre az északkeleti vidéken a felső-mediterrántól a fiatal pliocénig tartott. A különféle kőzetek geológiai korát és kitörésük sorrendjét meghatározni a vulkanologia feladataihoz tartozván, mindenkor észrevesszük a kutatóknak azt a törekvését, hogy a különböző kőzetek megjelenésében bizo- nyos törvényszerűséget kimutathassanak. Erre törekedett RICHTHOFEN a magya- országi vulkáni képződmények körül, ugyanerre Szazó Józser nem csak álta- lánosan, hanem tüzetesen Selmec vidékének közeteire nézve. Ámde ha látjuk, hogy Szabó megdöntötte Richthofen sorrendjét, Szabóét pedig az újabb vizs- gálatok ingatták meg: méltán kérdezhetjük, hogy az ilyen erupciós ciklusok jogosultsága hol kezdődik és hol végződik? hogy a sorrend, melyet egy helyen döntő bizonyítékok alapján felállítunk, arra jogosít-e, hogy ugyanazt a szom- széd területre is átvigyük ? Elég jelenkori példánk van arra, hogy egymáshoz közel fekvő vulkánok egyidőben nagyon különböző minőségű lávákat szolgál- tatnak, sőt arra is, hogy egy-ugyanazon vulkán idővel megváltoztatja produk- tumát. Némely szerző a savasság fokozataival szeretné a kőzetek megjelené- 740 IRODALOM. sének sorrendjét összeegyeztetni, de tudjuk, hogy ez is csak elméleti törekvés maradt, melynek a természet sok esetben ellentmond. PáLrrx ugzan nem erre alapítja az ő sorrendjét, mert hiszen nála a legsavasabb kőzet, a rhiolith, áll a sor élén, utána mindjárt a legbazisosabb, a piroxenandezit következik, mely után az amfibolandezit és végre a dacit ismét magasabb kovasav százalékot mutatnak. Az ő sorrendje, úgylátszik, tisztán tapasztalatokon nyugszik ; de ha könyvében ezeket a tapasztalati adatokat felkeressük, a kétségtelen kormeghatá- rozások száma nem látszik elég nagynak, hogy ama törvényszerűséget, mely magában véve sem elméleti okoskodásból fakad, sem mindenütt egyformán a geologiai korhoz csatlakozik, kellőleg igazolja. A szerző észleléseinek helyes- ségét persze nem szabad kétségbe vonni, és ha ő p. o. a Dubahegyen a dacit láváját az amfibolandezit tufáját dacittufával takarva találta, el kell ismer- nünk, hogy ezeken a helyeken a két közet korviszonya kétségen felül meg van határozva. De ebből azt következtetni, hogy Nagyágon, ahol a dacit két- ségtelenül régibb a szarmatánál, ugyanaz a sorrend érvényes, vagy hogy a Brádnál a dacit okvetlenül fiatalabb piroxenandezitnél, mely itt felső-medi- terránkorúnak bizonyult, és ennél fogva a dacitot a szarmata vagy épen a pannoniai emeletbe tenni: ez már nem egészen jogosult. Ugyanezt mondhat- juk a verespataki kőzetek sorrendjéről. 2. A boiczai Svregyel-hegy kőzetének koráról egyszer ! azt a véleményt koczkáztattam, hogy érctelérei dacára nem a harmadkori eruptiv képződményekhez tartozik, hanem inkább a másodkor vulkáni tevé- kenységnek egyik terménye, és mint ilyet kvarcporfirnak neveztem. Néze- temet, melyet későbbi kutatók, ú. m. PRrmics és SEMPER elfogadtak, leginkább ezen kőzet geologiai állására, a másodkorbeli mnelafirkőzetekkel való állandó társulására támasztottam, de azért a korkérdést véglegesen eldöntöttnek soha sem tekintettem. Csak arra találtam bizonyítékot, hogy ez a kőzet idősebb a mediterránnál, minthogy a hondoli konglomeiatban sok cporphyry-kavicsot találtam. Megjegyzem, hogy ama feltevésem csakis a boicza-hondoli vonulat közetére, a Svregyelkőzetre, vonatkozott, nem pedig a némileg hasonló veres- pataki Kirnikkőzetre, sem az Erchegység egyéb pontjain található kvarcporfir- hoz hasonló közetekre. Párrx mindezeket harmadkori rhiolithoknak nevezi, elismervén, hogy ezek nyitották meg az erupciós ciklusokat az Érchegységben ott, ahol előfor- dulnak, tehát Boicza-Füzesden, Verespatakon, Tekerőn stb. Nincs okom kétel- kedni, hogy Pálfy Zalatna mellett ca mediterrán vörös agyagban lávaárként közbetelepült rhiolithoto talált (27. old.). De ami a boicza-hondoli vonulatot illeti, az egyetlen korjelző adat, melyet a szerző idéz, az, hogy eTresztya határában a mediterrán rétegekben a globigerinás agyag alattv a kérdéses kőzetnek tufáját találta. Ez ugyan nem elég világosan és szabatosan kifejezett adat; mert, habár ca mediterrán rétegekben, a tufának közbetelepülését látszik kifejezni, a cglobigerinás agyag alatts lehet bármilyen régibb kép- 1 1. INKEvY BÉLA: A boiczai éretelérek mellékközetéről. Földtani Közlöny IX. p. 365. 1879. IRODALOM. 741 ződmény, anélkül, hogy kénytelenek lennénk, azt a mediterránba számítani. PRmmics is említi a kvarcporfir tufáját e vidéken, de szerinte a mediterrán üledék ezt beborítja és belőle csak keskeny sávokat enged látni a Svregyel északi és a D. Ursoj északkeleti oldalán. Ha pedig Párrvx még azt állítja, hogy a arhyolitho-nak apró foltjai a mediterrán üledék között (Tresztya vidékén) áttöréseknek tekintendők (70. old. ca rhyolith mindenütt a mediterránt áttörve jelenik meg, ), akkor hiányzik a bizonyíték, hogy itt csakugyan áttöréssel, nem pedig a denudatio folytán előbukkant apró részletekkel van dolgunk. Ismétlem, hogy a mondottakkal nem akarom PárnrY felfogását egyszerüen visszautasítani, hogy az enyémet fenntarthassam, hanem csak a kérdésnek újabb és behatóbb megvizsgálását szeretném megindítani. 3. A nagyági glauch. Ezt a sajátságos képződményt, mely minden szakembernek, aki a nagyági bányát meglátogatja, azonnal feltűnik, monog- rafiámban részletesen leírtam és keletkezését megmagyarázni igyekeztem. Leirá- som helyességét a későbbi írók, ú. m. SEMPER és Párrx elismerik, de magya- rázó kisérletem ellen mind a két szerzőnek van kifogása, még pedig nem minden ok nélkül, amint látni fogjuk. De sajátságos, hogy emellett a két szerző egy- mással ellentmondásba kerül, midőn SEMPER (p. 18.) azt mondja: cInkeys Setzungsrisse hátten daher in den Deckenergüssen, nicht aber inmitten der Eruptionsspalte aufreissen műüssen, wührend die Glauchgünge tatsüchlich nur auf die letztere besehrüánkt blieben.)y Pálfy ellenben: (p. 52.) Magában a vul- káni csatorna belsejében, az üde zöldkődacitban sohasem láttam glauchot,. Abban viszont egyetértenek, hogy a glauchhasadékok keletkezését mind- ketten ugyanannak a. tektonikai folyamatnak tulajdonítják, mely az éretelérek hasadékait is előidézte. Én pedig azért kerestem más okozót, mert a glauch- hasadékok szabálytalansága, irányuk és kiterjedésük bonyolódottsága és végre — amit ama szerzők nem is említenek -—— az éreteléreknél régibb voltuk más magyarázatot látszott követelni, a legközelebb fekvő feltevés pedig az volt, hogy az óriási kőzettömeg a harmadkori üledék lágy rétegei fölött és között megdermedve saját súlyánál fogva belsejében össze-vissza repedezett, mint valami ingatag talajra épült fal vagy töltés. Meglehet, hogy ez a feltevés nem helyes, de aki mást állít fel, mindenesetre köteles figyelembe venni, hogy a glauchtelérek kivétel nélkül idősebbek az ércteléreknél és hogy hálózatuk alaki kifejlődése egészen más mint emezeké, melyek között minden zürzavar mellett is két főirányt ismert fel Pálfy, épúgy mint én. Sajátságos, hogy mind a két szerző, SEMPER és Pánrv, kétféle glauchot ismer, avval a különbséggel, hogy SEMPER a legvékonyabb elágazásokat, Párrx pedig a legvastagabb glauchkép- ződményeket különiti el a valódi glauchtól. Az elsőt illetőleg már maga PÁLFY kimutatta, hogy SEMPER a vékony kovandzsinórokat tévesztette össze a glauchhal. Ha pedig Párrx a vastag glauchképződményeket ciszapos dacitbrecciánakp (51. old.) nevezi, nem tudom mily más nevet adhatna, a szerinte valódi, véko- nyabb glauchteléreknek. Mind a két esetben csak üregről vagy hasadékról lehet szó, melyet nyomban betöltött a felszakadás pillanatában képződött kőtörmelék és a valahonnan benyomuló finom iszap, mely esetleg a mélyebb szintekből is ragadhatott magával kőzettörmeléket, nevezetesen agyagpalát. Hogy v42 IRODALOM. a glauch alapanyaga eredetileg vízzel erősen higított iszap volt, azt a mikrosz- kópiai vizsgálat bizonyítja és a legfinomabb repedésekbe való behatolása tanu- sítja. Ebben különben a szerzők velem egyetértenek. De ennek a víznek forrá- sát én hipothetikusan az áttört mediterran rétegek talajvizében kerestem, ami ellen úgy SEMPER mint Párrr tiltakozik, mégpedig — amit kész vagyok elis- merni — elég jogosan. De ha ezt a feltevést elejtjük és egyszerüen iszapvul- kánokat említünk, nyomban felmerül az a még mindig megoldatlan kérdés, hogy hát a valódi iszapvulkánok vize honnan ered, a vulkáni tűzhely mélyé- ből mint juvenilis víz, vagy pedig a föld felső rétegeiben keringő vadozus források- ból. Erre a kérdésre egyik szerző sem ad feleletet. És ha Semper megelégszik avval. hogy a glauchot dörzsbreccsiának (Reibungsbreccie) nevezi, Pálfy pedig cnémi iszapvulkánszerű működésrey gondol és ca repedésekbe az agyag beszállítá- sának a munkáját a vulkáni utóműködésnél szereplő forrásvíznek és vízgőz- nekv tulajdonítja: mind a két szerző csak nevet adott a jelenségnek, .de magyarázatot nem. Ezek után áttérhetek PárrY munkája fontosabb tételeinek meg- beszélésére. A műhöz csatolt V. tábla nemcsak. a vidék főképződményeit tün- teti fel színes jelzéssel, hanem az erupciós közetfajok vonulatait is, hogy ezeknek a vidék tektonikájától való függését megvilágítsa. Itt tehát a szerző szerint négy fővonulat tűnik fel: a csetrás-karácsi és a vele párhuzamos zalatna-stanizsai, melyek iránya DK—ÉNY ; az ezeket majd- nem derékszögben metsző brád-stanizsai, melynek folytatása, egy na- gyobb megszakadás után, északkeleten a verespatak-offenbányai vonulat. Az utóbbit ismét keresztezi a verespatak-vulkoji vonulat ÉÉNy—DDK iránnyal. Páuwrx szerint ezek az erupciós vonulatok cpontosan beilleszkednekv a terület tektonikájába és még az érctelérek csapásiránya, kevés kivé- tellel, nagyjában az erupciós vonulatok két főirányát követi, amiből a szerző azt következteti, hogy a telérhasadékok keletkezése ugyanazon tektonikai folyamatoknak tulajdonítandó, melyek előbb az erupcióknak nyitották meg útjukat. Csak kár, hogy a közölt térképről a vidék tekto- nikája bajosan olvasható le, minthogy egyszerűen a geológiai képződmé- nyek felszíni elterjedését adja, azt is nagyon vázlatosan, amennyiben a négyféle színjelzés csak a négy nagy korbeli csoportokat fejezi ki; a harmadkori eruptiv kőzetek elterjedése pedig épen csak az egyes fajo- kat megkülönböztető színes körvonalakkal van jelezve. Ha a térkép e helyett vagy e fölött a természetben kimutatható törési vonalakat és az eruptiv kőzeteknek korlátai helyett az erupciós központokat összekötő vonalakat hozta volna: világosabbá vált volna ez, amit a szerző — valószínűleg a későbbi terjedelmesebb geológiai leírásra való tekintettel — itt a szövegben is nagyon röviden fejteget. Így p. o. a Fehérkőröstől Nagyágig húzódó mediterrán medence IRODALOM. 743 alakulásában az ÉNy—DK irány ugyan még elég világosan kifejeződik és fel lehet tenni, hogy ily irányú vetődések vagy egy ily irányú sülye- dés adott alkalmat ennek a medencének képződésére. De már a zalatna- almási medence alakjában ezeket az ismertető jeleket nélkülözzük, va- lamint hogy a brád-stanizsai vonulat okozója sem tűnik ki a térkép adataiból. Ami pedig a verespatak-offenbányai vonulatot illeti, csak nem lehet az offenbányai palafélsziget horszt-szerű alakulására hivatkozni és a rajta levő kitöréseket Verespatak kárpáti homokkövén áttört vulkán- jaival egy tektonikai vonulatba összefoglalni, legalább pusztán az itt közölt rajzok alapján nem. Azt az alapgondolatot, mely e szóbanforgó munkán végig vonul, először is ca: harmadkori vulkánok szerkezete és hegyalakzatav című fejezetben (24—30, o,) találjuk kifejezve, majd a munka végén, az wÖsz- szefoglaláss címűben (252. o.) röviden és szabatosan körülírva. Hogy az erdélyi Érchegységben az aranytermő telérek szoros kap- csolatban állnak az ottani harmadkorú erupciós kőzetek fellépésével, ez olyan szembeszökő jelenség, mely eddig is minden kutatónak feltűnt. A szerző azonban nem elégszik meg ezen igazság általános megerősíté- sével, hanem a harmadkorszaki vulkánok belső szerkezetét megvizsgálva azt találja, hogy szükséges — és a legtöbb esetben lehetséges is — a kitörési pontokat, a régi krátereket, vagy ha azok már teljesen elpusz- tultak, a beléjük vezető kitörési csatornákat kijelölni és a be- lőlük kiömlött lávaároktól, illetve a kihányt breccsia- és tufaképződmé- nyektől megkülönböztetniv. Ez lett tehát felvételi munkájának főcélja és mihelyt ez a mivelet, — a mindjárt felemlítendő ismertető jelek segít- ségével — sikerült, feltűnt neki az éretelérek elhelyezkedése és arany- tartalma körül olyan törvényszerűség, mely a szerző saját szavai szerint így hangzik: (250. o.) vA bányák nagy részénél . . . általános szabály, hogy a telérek mindenütt a vulkáni csatorna szélén haladnak végig. Oly esetekben . . . amikor két vulkáni csatorna a felületen össze- olvadt egymással, a telérek mindenütt a két csatorna között lépnek fel. Továbbá (254. o.) : c. . . általános szabály az, hogy az arany csak azokban a telé- rekben fordul elő, amelyek a vulkáni csatorna szélét metszik vagy an- nak közelében haladnak, és csak addig gazdagok, amig a csatorna kö- zelében vannak), Könnyen érthető, hogy az ilyen törvényszerűségnek mily messze- ható értéke volna a gyakorlati életben, a bányászati kutatás és munka- irányítás körében, nem is szólva arról az elméleti érdekességről, mely okvetlenül hozzá fűződik, mihelyt érvényessége, az összevágó példák számára alapítva, az induktiv úton talált igazság fokára emelkedik. En- 744 IRODALOM. nek azonban két feltétele van: először, hogy az erupciós centrumok, a kürtők helyzete és alakja biztos ismertető jelek segítségével szabatosan kijelölhető legyen, másodszor hogy az aranytermő éretelérek túlnyomó száma a fenti két szabályt igazolja. Világos, hogy ahol az első feltétel hiányzik, vagyis ahol a kitörési centrumnak, a kraternek vagy kürtőnek kiválasztása nem sikerül vagy nem egész biztosan kimutatható, ott a második feltetel alapja hiányzik és az éretelérekre vonatkozó szabályos- ságok érvényüket vesztik. Lássuk tehát elsősorban, hogyan jár el a szerző a vulkáni kürtök ! kijelölésénél. Ama szép szabályos kúpalakok, melyekben az Érchegység bővel- kedik PárrYv felfogásában egy-egy kitörési csatornát jeleznek, és az ab- ban megmerevedett magma más szövetű, más minőségű közetté lett mint a kúpok között és körül szétomlott lávaárak. A kúpok anyaga na- gyobb keménysége által különbözik a lávától, továbbá azáltal, hogy ca mállás során mindig szögletes darabokra esik szétv, hogy caz alap- kőzetből alig tartalmaz zárványtv és végre, hogy többnyire kevesebb makroszkopos kristálykiválást mutat. Ott ahol zöldkömódosulás érte a vulkáni képződményt, a kürtök anyaga majd mindig zöldkőnemű, ellen- ben kaolinosodott állapotban ritkán található. Evvel szemben a kúpok, illetve a kürtők körül elterülő kiömlött anyag lágyabb, kevesebb alapanyagot, de több nagy kristályt tartalmaz és másképen mállik szét, mint a kürtők kőzete, t. i. a szerző kifejezése szerint ckonglomerátosanv, ami alatt talán azt kell érteni, hogy a mállás folytán szétváló darabok inkább gömbölyűek mint szögletesek.? A lávaárakat azonkívül idegen zárványok, leginkább szögletes fil- lit darabok és mediterrán kavicsok jellemzik. Sok helyen tufa- és breccsiarétegekkel váltakoznak. Zöldköves állapotban, a szerző szerint, a elepelképződményv még inkább különbözik a kürtőktől: breccsiás ki- nézésű és könnyen szétmorzsolható, gyakran pedig snagyobb, legömbö- lyödött és keményebb kőzetből álló zárványokat tartalmazo, sokszor meg kaolinos, tufaszerű. Ezeknek az ismertető jeleknek alapján határolja körül a szerző az eruptiv csatornákat a külszínen és rendszerint a kimagasló kúpoknak megfelelően kerek vagy tojásdad alakúaknak találja keresztmetszetüket. 1 A ccsatornas szó helyett Pálfy az ő első közleményeiben a xskürtős szót használta. Ez nekem helyesebbnek is látszik, mert a függőlegesség fogalmát fejezi ki, míg a csatornánál inkább a horizontális irányra gondolunk. 2 A szerző által példaképen idézett 3. ábra történetesen épen azt a pontot ábrázolja (a nagyági Kis Hajtó oldalán), ahol nekem már régen feltünt az a héjjas- gömbös elválás, melynek keletkezését én akkor lépésről-lépésre nyomoztam és nagy- ági munkámban megmagyarázni igyekeztem (1. Nagyág 24. old.). IRODALOM. 745 De nemcsak itt, hanem a bányafeltárásokban is iparkodik ő ezeket a határokat kinyomozni és a külszínen látottakkal összefüggésbe hozni, hogy a vulkán szerkezetét ilymódon kitüntesse. A kitörési kürtők körül elterülő erupciós anyagot, legyen az láva, breccsia vagy tufa elepelkép- ződményr neve alatt elkülöníti és a térképeken külön jelzéssel fel- tünteti. Ez mindenesetre nagyon helyes eljárás ott, ahol némi biztossággal keresztül vihető, nevezetesen ott, ahol a lepelképződmény főkép tufából és breccsiából áll, melynek rétegei a tömör közettől élesen elválnak. A kérdés csak az: valjon azok az ismertető jelek, melyek szerint a szerző a kiömlött lávát az erupciós törzstől elvalasztja, minden esetben eléggé megbízhatók-e ? Ami a külszíni felvételt illeti, kétség kívül a legtöbb esetben nagy jogosultsága van a szerző felfogásának, mely szerint az erupciók közép- pontjait, vagyis a kürtöket a kimagasló meredek kúpokban keresi, ha- bár másfelől tagadhatatlan, hogy az ilyen régi vulkánoknál a denudácio játéka csalhat is, meghagyván kimagasló csúcsnak az egész alkotmány legkeményebb, legkevésbbé repedezett részét, a lágyabbakat pedig körü- lötte lehordván — csakúgy mint bármely más, nem vulkáni, képződ- ményben is. Ha már most azt állítjuk, hogy hiszen épen a kürtő ki- töltése az, ami keményebb kőzetből áll, azért magaslik ki: beleesünk abba a logikai hibába, melyet petitio principii-nek neveznek, t. i. fel- tételezzük azt, amit be akarunk bizonyítani: a kürtő keményebb, azért magaslik ki: a kimagasló rész keményebb, azért kürtő. Biztosnak csak ott tartom a kürtő kijelölését, ahol körülötte tufa- és breccsiarétegek, esetleg lávaárakkal váltakozva, a központi tömeg- kőzettől élesen elválnak ; tufák hiányánál pedig lávaárnak csak azt te- kinthetem kétség kívül, aminek átfolyását és reátelepedését idegen kép- ződményre a természetes vagy mesterséges feltárásokban láthatom. Sze- rencsére az ilyen bizonyítékok az Érchegység területén szép számmal feltalálhatók, és ezek már a régibb kutatók figyelmét sem kerülték el. A szelvényrajzok, melyeket PRgrmics meg én e vidékről közöltünk, több esetben a lávaárak kiömlését világosan feltüntetik. De hogy a geo- lógiai térképeken ezeket a kiömléseket nem vágtuk el törzsüktől és nem jeleztünk mást, mint az illető kőzetnek felszíni elterjedését egészben, annak oka épen a különválasztás nehézségében és bizonytalanságában rejlik. Ha Pálfy eljárása e tekintetben haladást jelent, örömmel kell üdvözölni azt, ami a vulkáni szerkezet felderítésére szolgál; de nem jó a kellő óvatosságot mellőzni és a hipotézis kedvéért a bizonytalant bi- zonyosnak feltüntetni. Jól tudjuk, hogy a geológiai viszonyok ábrázolá- sánál az egyéni felfogás mindig bizonyos szerepet játszik és hogy a leglelkiismeretesebb kutató sem kerülheti el teljesen a szubjektív momen- Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 49 746 IRODALOM. tumot. Hipotézisekkel dolgozni a geológusnak talán gyakrabban kell, mint más természetbúvárnak, és a biztos észlelések összeállításánál mutatkozó hézagokat gyakran kénytelen hipotétikus rajzzal pótolni. Csakhogy sohasem szabad ezeket a hézagpótlásokat biztos eredmények- ként odaállítani. Távol van tőlem, hogy a jelen esetben a szerzőt ily eljárással vádoljam, de nem tagadhatom, hogy bizonyos esetekben, legalább azokban, melyekről magamnak közelebbi tudomásom van, az ő kürtőjelölései bennem kételyeket támasztanak. Mert ha ő p. o. Nagyág dacittömegében nem egy, hanem számos kisebb-nagyobb kitörési csator- nát kijelöl, az ő hipotézise nélkül csak annyit lehet mondani, hogy itt a keményebb sziklarészek ki vannak választva a mállottabbak közül. Már pedig a kőzet keménysége, a mállás irányába való viselkedése sok- féle utólagos körülménytől is függ; nem szükséges azt csupán az első képződés viszonyaiban keresni. Es főleg oly vidéken, ahol kimutatható- lag többféle változás, törés, repedés érte a régen kész vulkáni alkot- mányt, ahol ezek a repedések az egész tömeg bármely részében útat nyitottak egyfelől az atmoszferiliáknak, másfelől a vulkáni utóhatas bom- lasztó agenciáinak, ott annál óvatosabban kell a kőzet szilárdságának vagy pubaságának okait megbírálni. A modern vulkánoknál a kürtő kitöltése rendesen nem hozzáférhető; de hogy a vastag lávaárak belseje gyakran igen kemény, tömör és egynemű kőzetből áll, arról akárhány- szor meg lehet győződni. Páwry azonban azokat a kemény közetfoltokat nemcsak a külszínen írja körül, hanem a nagyági bányák feltárásaiban is felkutatja a ke- ményebb és frissebb köőzetrégiókat és átlátszó papirra vetett öt bánya- térkép segítségével kimutatja, hogy ezek a wcsatornák a mélység felé folytatódnak és lefelé egymással egyesülnek. Ennek a meglehetős bonyo- lódott csatornahálózatnak plasztikus képét a 11. ábra (57. oldal) fel- tünteti. Ebben az alakulásban nem volna semmi lehetetlenség és ha a csatornák között rétegzett tufa volna, melytől a dacit élesen különvál- nék, a felfogás helyességében nem leheine kételkedni. Csakhogy dacit- tufa sem a bányában, sem a külszínen sehol sincsen, és amennyire emlékszem, a szilárd kőzet nem vágódik el élesen a lágy kőzet határán (kivéve egyes esetekben, ahol érc- vagy glauchtelér választja el a kétféle keménységű kőzetet), hanem rendesen oly fokozatosan megy át az egyik állapot a másikba, hogy a bányafelőrök, kiknek kötelessége a vájárok szakmánymunkájának díját a kőzet keménységéhez arányítva fokozni, csak folytonos megfigyeléssel és próbálgatással teljesíthetik feladatukat. Egyébiránt a jelenkori vulkánokról tudjuk, hogy a láva nem min- dig csak a kráter peremén át folyik ki, hanem a legtöbb esetben a vul- kánkúp falában széles hasadék támad és ebből ömlik ki a láva mind- addig, míg alulról új táplálékot kap. Amikor azután a felnyomulás IRODALOM. 747 megszűnik, az izzón folyó tömeg megmerevedik a lávaárban, valamint a hasadékban is. Az utóbbi tömegnek alakja akkor nem kerek átmet- szetű kürtőalak, hanem vastag, függőleges fal, vagyis deik lesz és a kiömlött lávaár vele összefüggésben maradhat. Azok a fatörzshöz ha- sonló, fölfelé néha elágazó kürtőalakok, melyeket PÁnrx ábrázol, némely- kor ugyan előállhatnak, de korántsem vehetők általános szabálynak. Egyáltalán a vulkáni kitörésnek alapfeltétele nem a kráter, hanem a magmáig lehatoló hasadék és a magma minőségétől, talán főleg viz- gőzének bőségétől függ, hogy a hasadék fölött egyes pontokon a kilökött törmelékes anyagból tölcséres kúp épüljön föl, vagy pedig, hogy a kevésbé exploziós láva az egész hasadék mentén felnyomuljon és folyé- konyságának foka szerint vagy széles takaróalakban szétfolyjon vagy vulkáni tömegekben megszilárduljon. Az első esetben sztratovulkánokat kapunk, váltakozó tufa- és breccsiarétegekkel, lávaárakkal, dykekkel és esetleg a kráter csatornájában megrekedt kürtőkitöltésekkel. A második esetben vulkáni tömegkőzetből álló dombsorokat kapunk rövid, vastag lávaárakkal vagy hosszúra nyúló árakkal és takarókkal, de kürtőalakok nelkül. Természetes, hogy a kifejlődésnek ezen szélsőségei között a vegyes- és átmeneti alakulásoknak egész sora képzelhető. Pánry többször hangoztatja, hogy az Érehegység harmadkori vulkánjai mind sztratovul- kanok, holott épen a Csetráshegység keleti részében, ahol tufa és breccsia alig számbavehető mennyiségben található és a lávaárak mint rövid, vastag előfokok közvetlenül a középső tömegekhez csatlakoznak, inkább a kumulovulkánok tipusa látszik kifejlődve. Nyugot felé, a Kőrösvölgy vidékén már nagyobb szerep jut a tufarétegeknek és messzebbre nyúló lávaáraknak, ott a szerző felfogása talán határozottabb támasztékot talál ; de a Nagyág vidékét illetőleg nem látom igazoltnak azt a tektonikai képet, melyet a szerző róla vázol. Éretelérek és érevezetés. Föntebb a szerző saját szavaival idéztem azokat a tapasztalati szabályokat, melyeket ő az Erdélyi Érchegységben (fel- fedezett és a leírásban minden bányahelynél kimutatni igyekszik. Ha az írásban és rajzban feltüntetett bányaadatokat átvizsgáljuk, kétségkívül sok példára akadunk, melyek ezeket a szabályokat igazolják ; nevezetesen a Ruda, Valeamori, Felső-Kajanel, Verespatak stb. bányatérképein sokszor látjuk, hogy az éretelérek ca kitörési csatornáko szélein haladnak, vagy még inkább két csatorna érint- kezésén fellépnek és hogy érctartalmuk a csatornák tőszomszédságában mutat- kozik leggazdagabbnak. De nem lehet tagadni, hogy ugyancsak a közölt bánya- térképeken számos kivétel is látható, midőn a telérhasadék nem a csatorna szélén van, hanem annak kellő közepén keresztül vág, másrészt pedig sok telér a csatornát nem is érinti, hanem a clepelképződményben;, van, sőt sokszor egész idegen kőzetbe, melafirba, kárpáti homokkőbe vagy mediterran üle- dékbe lép át. Ezt különben a szerző maga is elismeri, de hozzáteszi, hogy a 491 748 IRODALOM. csatornák belsejében a telérek rendesen igen szegények és a másnemű közetben is csak a csatorna szomszédságában tartalmaznak gazdag érceket. A nagyági bányaviszonyok ábrázolásában feltűnik, hogy igen sok nemes telér nem erősíti meg a Párrv-féle szabályt, amennyiben nem a szerző által kijelölt csatornák szélén haladnak, hanem inkább azok kellő közepén vannak, p, o. a Magdalena, a Margaret, a Valódi Nepomuk, a Longin-teléreknek és az Előfekvőknek nagy része, mások pedig, mint p. o. a Kartauzi uagyon messze esnek a kürtőktől. Vannak azonban itt is telérek, melyek a szabályba jól beilleszkednek, p. o. az első Longin és a valódi Előfekvő, az Anasztazia, a 3. Nepomuk stb. De próbáljuk meg mostan ezeket a telérviszonyokat a PÁnrx-féle csatorna- hipotézis nélkül megvizsgálni. Dáttuk, hogy Párry a csatornák körülírását elsősorban a kőzet kemény- ségére alapította. A. dacit keménysége a mi esetünkben egyértelmű frissesé- gével: minél mállottabb a kőzet, annál puhább. A nagyági dacitot háromféle mállási vagy bomlási folyamat érte, amint annak idején (1. Nagyág, 48. 1.) kimutattam, ú. m. a légkörbeliek okozta külszíni mádllás, mely azonban helyenként, a repedések mentén elég mélyen behatol a tömegbe, a zöld- kövesedés, mely vulkáni utóhatásnak tulajdonítandó és az eredeti közetet ugyan lényegesen módosította, de amellett tulajdonképen nem lágyította, sőt bizonyos tekintetben tömörebbé és szívósabbá tette; végre a kaolinosodás, melyet én már akkor a telérekből származtattam, amint az újabb írók (Beck, Bergeat) is tesznek. A kaolinosodás, mely elsősorban a kőzet főtömegét, a föld- pátot támadja meg, a bánya mélyében a kőzet lágyításának fő- és úgyszólván egyedüli oka, minthogy a külszíni mállás rendesen nem hatol le ily mélyre, a zöldkövesedés pedig, magában véve, nem hat így. A nagyági bányákban láthatjuk, hogy a kaolinosodás nemcsak a való- ságos, nemes éretelérekből, hanem gyakran azokból a finom pirites erekből is kiindul, melyeket a bányászok kovandzsinóroknak (Kiesschnüre) neveznek. Hiszen valószínű, hogy a kaolinosodás előidézője épen a kovandok oxidációja, illetve az ezáltal képződő kénsav. Így tehát feltehetjük, hogy a dacittömeg, ha eredetileg egynemű volt is, ott a hol sok kovandos ér és érctelér hasítja át, kaolinos állapotba jut, meglágyul és felveszi azt a minőséget, melyet PÁLFY a lepelképződménynek tulajdonít; ahol pedig kevés vagy csak igen keskeny és nem nagyon érces telér hasítja át a tömeget, ott megtartja eredeti szilárdságát, akár normális, akár zöldköves állapotban. Ezzel egybeállíthatjuk a nagyági bányásznak azt a tapasztalatát, mely szerint az érctelér legjobb a közepes keménységű zöldkődacitban, azaz olyan kőzetben, melyben a kaolinos bomlás már megkezdődött, de még nem haladt a teljes elbomlásig; a nagyon kemény kőzetben a telér összeszorul és kevés ércet tartalmaz; a túlságosan bomlott egészen kaolinos, lágy anyagban pedig a telér rendesen szétfoszlik és szintén elszegényedik. Ennek a tapasztalatnak helyességéről számos esetben meggyőződtem, a jelenség magyarázatát azonban nem a mellékkőzet befolyásában keresem, mint a bányászok, hanem ellen- kezőleg a mellékkőzet állapotát a telérhasadékok sűrűségéből, vastagságából és tartalmából vezetem le. IRODALOM. 749 Ha mármost ezeknek a tapasztalatoknak alapján a nagyági telérviszonyok kifejlődését akarnám vázolni, feltéve egy lényegileg egynemű dacittömeget, melyben valami okból egy hasadékhálózat keletkezik : a végeredményben ugyan- ahhoz a képhez juthatok, amit Párrv feltüntet. A hálózat helyenként sűrű, másutt kevés repedés van; a hasadékok majd szélesek, majd keskenyek. A ke- ringő folyadékok vagy gázok telérásványokkal töltik ki a hasadékokat. FEzek- nek az ásványoknak egy része a levegővel érintkezve felbomlik, kénsavat és kénessavat képez, melyet a nedvesség felfog és a telér falaiba bevisz, ahol a földpátokat kaolinná bontja. A bontás legerősebb ott, ahol a sűrű érhálózat a mállasztó anyagok elterjedésének leginkább kedvez, közepes, ahol egyes vas- tagabb telérek ugyan bőséges oldatot szolgáltatnak, de a közetbe való behato- lásnak kisebb felületet engednek; legcsekélyebb végre, ahol kevés hasadék van, vagy csak oly szűkek, hogy kevés oldat keringhet bennük. Ily módon előállhatnak olyan telérviszonyok, aminőket PárzrY bánya- térképei ábrázolnak, ha a kemény kőzetet nem élesen körülhatárolva, hanem fokozatos átmenettel a lágyabb, mállottabb részletekkel összekötve képzeljük, ami a valóságnak meg is felel. Ekkor a szilárd kőzet regióiban rendesen kes- keny és szegény teléreket fogunk találni; az átmeneti területen, tehát a szilárd közet szélén vastagabb, gazdagabb ereket látunk, az egészen elkaolinosodott sárgás-fehéres közetben pedig szakadozott vékony ereknek sűrű hálózata lesz, mely csak ritkán szolgáltat gazdagabb érceket. Ahol pedig egy vastagabb telér a kemény közet területén átvág és a mellékkőzetet mégis csak csekély mérték- ben vagy csak nagyob közökben lágyította, ott előáll annak a viszonynak képe, melyet Pánrx, mint két erupciós csatorna közé ékelt telért feltüntet. A mondottak nem azt jelentik, hogy Pánrv felfogását egészben helyte- lennek tekintem. Hiszen tudom, hogy a xcsatornákv létezése ellen nem lehet elméleti kifogást tenni, és azt is készségesen elismerem, hogy más bánya- helyeken, p. o. a Bárza-hegyen, a természeti viszonyok olyanok, hogy nem- csak az erupciós csatorna biztos kijelölését megengedik, hanem azonfelül az érctelérek viselkedésére nézve felállított szabályokhoz példákat is szolgáltatnak. Csak Nagyágra nézve akartam megmutatni, hogy az ottani jelenségek más magyarázatot is tűrnek, mint amely a szerző elméletén és tapasztalati szabá- lyain alapszik. Az ércek eredete. Munkájának utolsóelőtti fejezetében, melyben vizsgálódásainak eredményeit összefoglalja, a szerző szóba hozza a nemesércek eredetének kérdését is és — aa laterális szekreció elméletével szembeni — határozottan az aszcenzio elmélet hívének vallja magát. Ez a szembeállás, úgy hiszem, nekem szól, még pedig annak a hipotézisemnek, melyet a X. nemzet- közi geologiai kongresszuson előadtam.! Legyen szabad megjegyeznem, hogy Párrv az én fejtegetésemet nem egész helyesen fogta fel, először midőn elmé- letemet egyszerűen a régi értelemben vett laterális szekrecióval összetéveszti, 1 De la relation entre Vétat propylitigue des roches andésitigues et leurs filons minéraux. Par Béla de Inkey. Compte rendu du X. Congrés géologigue inter- national. Mexico 1907. 750 IRODALOM. másodszor, mert annak kiinduló pontját, a zöldkömódosulatot másképen fogja fel, mint én. Szabó óta a zöldkőnemű andeziteket vulkáni utóhatás által módosított közeteknek tekintjük és ezt a nézetet PánrY is vallja. A vulkáni tűzhely mé- lyéből felszáló agázok és gőzök — amint Párrx ismételten mondja — vagy esetleg felszálló vizes oldatok okozhatták a közetekben a klorit, epidot és karbonátok képződését főleg a közet amfibol- is augitféle ásványokban, ami- nek eredménye a zöldkömódosulat. Nem minden andezit-vulkán szenvedte ezt az átalakulást, de ahol a folyamat beállt, természetes, hogy legintenzivebb hatása az erupció centruma fölött mutatkozik, tehát ott, hol Párnrx a csatornákat keresi. A vulkáni tömeg szélei felé a zöldkövesedés gyengül és a kiömlött láva- árokban csakhamar elenyészik. Ez az a viszony, melyet nagyági munkámban írásban és rajzban feltün- tetni iparkodtam. Feltűnő megerősítést nyert ez a felfogásom SEMPER ! vizsgá- latai által, aki ugyanis az én kutatásaim ideje után megnyilt Ferencz József- altárnában egy közetsorozatot gyüjtött, melynek petrografiai megvizsgálása egész határozottan kimutatta, mikép megy át fokozatosan a vulkáni csatorna (vagy hasadék) tipusos zöldkő-dacitja kifele a mediterrán üledékre reátelepedett nor- mális dacitkőzetbe. Igaz, hogy SEMPER az ő sorozatának szélső tagjai között olyan petrografiai eltéréseket is talál, melyek szerinte arra vallanak, hogy az elsőben kifolyt láva már eredetileg némileg különbözött a később feltódult és a hasadékban megrekedt anyagtól; de ezek az eltérések, nevezetesen, hogy a hasadék közetében a kvarcok folyadékzárványokat tartalmaznak, a lávában pedig nem, továbbá, hogy a lávában több hornblendekristály van, mint a kö- zépső tömegben, ezek csak olyan jelenségek, melyeknek a zöldkömódosulathoz semmi közük nincsen és az utóbbinak fokozatos átmenete a középpontból (kürtő vagy hasadék) a lávaárba mutatja, hogy a folyamat nem szorítkozott a leg- utoljára megszilárdult tömegre. Ennélfogva fentarthatom eddigi nézetemet, mi- szerint a zöldkövesítő agensek, — épen mivel vulkáni utóhatásnak tekin- tendők — az egész erupció befejezése után jöttek működésbe és hogy a tűz- hely mélyéből származván, alulról fölfelé hatottak. Párrv ugyan szintén vulkáni utóhatásról szól és a fokozatos átmenetet is elismeri. De mikor p. o. (a 39. [243.] oldalon) azt mondja, hogy aa zöld- kövesedés lefolyását... nem kizárólag a felületen végbe mentnek tartom, hanem valószínűnek vélem azt, hogy a zöldkövesedés folyamata, legalább rész- ben, már a kráterben vagy még mélyebben bekövetkezetts és midőn (28. o.) zöldköves andezitek erupciójáról (Kristyor környékén) és ugyanott egy ezöld- köves, anyagot szolgáltató vulkánról szól: joggal fel kell tennünk, hogy az ő felfogása szerint a zöldkövesedés nemcsak a már kész és megmerevedett kőzet- ben, hanem a még híg, mozgékony magmában is mehet végbe. SzaBó, aki tudvalevőleg a propilit önállóságát megdöntötte, több ízben nagyon határo- 1 Beitrüge zur Kenntnis der Goldlagerstütten des Siebenbürgisehen Erzge- bírges von Bergasessor Semper. Abhandl. der kön. preussischen geol. Landesanstalt. Neue Folge, Heft 33. Berlin 1900. IRODALOM. 751 zottan kijelentette, hogy zöldkőkitörés soha sem volt; a mostani zöldkőállapot csak a már kész vulkáni kőzet utólagos átváltozása, vulkáni utóhatásként fel- szálló gázok műve. És ez csakugyan jobban felel meg a megfigyelhető álla- potnak, t. i. egyrészt azoknak a Pánrxrtól is helyesen látott és leírt jellemző vonásoknak, melyekkel a zöldkőnemű közet a normálistól külömbözik, másrészt a kettő közötti átmenetnek, melyet Párrx szintén elismer. A normális dacitok és andezitek érdessége finom likacsosságra mutat, mely lehetségessé teszi, hogy felszálló gőzök vagy folyadékok az egész kőzetet átjárják és benne az arra alkalmas alkatrészeket megtámadják. A fent érintett előadásomban kifejtettem, hogy az én megfigyeléseim szerint a zöldkömódosulat lényege csupán abból áll, hogy az andezitek színes ásványai (amfibol, piroxen és talán biotit) valamely ágens által felbontatnak és a bomlás tormékei, ú. m. klorit, epidot és karbonatok az egész kőzetben szétterjedvén, annak érdességét csökkentik, törését kagylóssá és símábbá teszik, szilárdságát és szívósságát fokozzák, egyuttal a kőzet világos színét sötétebbre és zöldesre változtatják. A nagyági dacitban feltűnik a makroszkopos amfibolkristályoknak fekete burkolata, mely a vékonycsiszolatban, mint fekete keret a kristály kereszt- metszetének körvonalát híven mutatja. A. zöldkömódosulatu dacit ezt a keretet még mindig mutatja, habár a kereten belül az ásvány eredeti anyagából már semmit sem, hanem csak a bomlási termékek, klorit és mész-magneziakarbo- natnak keverékét látjuk. Feltéve, hogy az első kiválású amfiboloknak ez a fekete héjja már az izzófolyó magmában megvolt, alig képzelhető, hogy a mag feloldása után ez a vékony héj a mozgó magmában sértetlenül megmaradhatott volna. A fokozatos átmenet mellett ez is bizonyiték arra, hogy a zöldkövesedés csak utólag, a már megszilárdult vulkáni tömegben állt be és nincsen semmi okunk zöldkőlávát feltételezni, amilyent még egy újkori vulkáni kitörésben sem találtak még. A mélységből felszálló zöldkövesítő agensek — mondjuk a mofetták vagy a szolfatárak gőzei — átjárhatták az egész vulkáni alkotmányt, beleértve a tőszomszédságában levő, vagy a feltörések közé ékelt másnemű kőzeteket is ; de zöldkövesítő hatásukat természetesen csak az amfibolt-augitot tartalmazó kőzeteken gyakorolhatták. Ameddig a gőzök vagy oldatok infiltraciója terjedt, addig az andezittufák, brecciák és lávaárak is elszenvedték a módosulást, de p. o. a nagyági mediterrán üledékrögökön vagy a botcsi kárpáthomokkövén az ilyen hatás nem látható. Ilyen felfogás mellett érthetetlen volna, hogy a nagyági zöldkődacit tőszomszédságában levő amfibol-andezitek, a Kálvária-kőzetek, vál- tozatlanak maradtak, ha a dacitnál idősebbek lennének. Másrészt nem hiszem, hogy a Szarkó-hegynek, melynek kőzete normális dacit, külön kitörési csator- nát lehessen tulajdonítani, amint PárrY rajzán (VIII. t.) látszik; inkább egy vastag lávaár végének tekintem, mely már a zöldkövesedés régiójából kinyúlik és azért változatlan maradt. ; Láttuk tehát, hogy a posztvulkáni emanációk az eruptív kőzeteket saját- ságos módon megtámadják, bennük a színes szilikátokat felbontják. Másrészt tudjuk, hogy az ily módon zöldkővé vált andezitekhez nemes éretelérek fűződ- nek nemcsak Magyarországon, hanem még sokkal nagyobb mértékben az 19 75 IRODALOM. Egyesült-Államokban, Mesikóban, Peruban, Boliviában, Uj-Zealandon és Japán- ban. Ez az állandó kapcsolat a zöldkömódosulat és a nemes ércek között nem lehet véletlen; jogunk van itt okozatos összefüggést keresni. Már pedig ehhez csak két út vezet: vagy az éreteléreknek tulajdonítjuk a mellékkőzet ilynemű módosítását, vagy megfordítva a módosult kőzetben keressük a nemes ércek forrását. Tudom, hogy sok kutató az első nézet felé hajlik; de mindjárt meg kell jegyeznem, hogy ez a nézet jórészt azon alapszik, hogy a zöldkömódosulat természete és lényege nincsen kellően felfogva és hogy ez az elváltozás össze van tévesztve egy másik közetbontással, a kaolinosodással, mely csakugyan a telérekből indul ki, valamint a kovandimpregnació is. BöckH Hucó ! p. o. úgy állítja oda a kaolinosodást, mint a zöldkövesedés végső stádiumát, ami épen nem felel meg a Nagyágon észlelhető viszonyoknak. BEcx RicHÁRD? tanköny- vében az én nevem tévesen van felvéve azok sorában, kik a propilitizációt az érecteléreknek tulajdonítják. Én mindig az ellenkező nézetből indultam ki, mert a zöldkömódosulatot mindenütt az erupciós központok felett találtam ugyan, de sehol sem láttam, hogy határozottan az érctelérek vonulataihoz csatlakozik. Ha tehát a nemes telérércek forrását a zöldkővé vált andezitekben ke- ressük és ha látjuk, hogy ez az elváltozás lényegileg csak az amfibol- és piroxén- ásványok felbomlásából, kloritosodásából áll: fel kell tennünk, hogy ez utób- biak tartalmazták a nehéz fémeket, mielőtt azok a telérekbe jutottak. És ez a feltevés nem is olyan merész, amilyennek látszik. A geológusok többsége már régóta vallja, hogy a nehéz fémek eredetileg a szilikátkőzetekben foglaltattak, vagy talán nem is eredetileg, hanem úgy, hogy ott, ahol a litho- szféra mélységében a szilikátos magma képződik, a még mélyebb bariszférából a nehéz fémeknek csekély részei a szilikátásványokba, nevezetesen a polibázisos mész-magnézia-szilikátokba belekerültek és ezen az úton, a felszálló magmával kerültek a lithoszféra felső régióiba, esetleg a föld felszínére. Számos ásvány- és közetanalizist ismerünk, melyek a nehéz fémeknek, még pedig"nemcsak a a vasnak, hanem kis mennyiségben a többinek jelenlétét a szilikátokban bizonyítják. Mármost tegyük fel, hogy az andezitvulkán képződése után a vulkáni utóhatásként felszálló gázok és hévvizek a közettömeget átjárják és megtá- madják. Nem merem megállapítani, hogy a vulkáni emanációk közül melyik az, amelynek a zöldkőmódosulatot kell tulajdonítani; csak arra hivatkozhatom, hogy INOSTRANZEFF szerint nem kell hozzá, más, mint szénsavas víz, mely az amfibolból kloritot, karbonátokat és szabad kovasavat képezhet. E felbontás által az ásvány bázisai között foglalt nemesfémek felszabadulhatnak és a kőzetet átjáró oldatba kerülhetnek. Ha most az ilymódon előkészített kőzettömegben hasadékok támadnak és az említett oldatok, melyek kovasav és karbonátok 1 BöckH HuGcó, Földtani Közlöny. XXXI. köt. 10—12. füz. 317—319. old. : RICHARD BECK: Lehre von den Erzlagerstütten, zweite Auflage, Seite 408: cJ. v. SzaBó, M. E. WADWwORTH, B. von INKEY, H. RosENBuscH und H. BöcgH haben gezeigt, dass auch die Propylitisirung andesitischer und trachytischer Gesteine dem Thermalmetamorphismus wührend der Erzgangbildung zuzusehreiben ist. IRODALOM. 753 mellett csekély. mennyiségű nehéz fémeket is tartalmaznak, ezekben a hasadé- kokban összeégyűlirek, meglehet, hogy ott a megváltozott fizikai körülmények folytán (lehülés, nyomáscsökkenés, oldószer elpárolgása) vagy pedig a hasadé- kokban felszálló cellentétes hatásús ágensekkel (kénhidrogén, tellur stb.) talál- kozva, mint telérásványok lerakódnak. Ebből áll az én clateralszekrecióss elméletem, melyet az említett mexikói előadásomban kifejtettem. Hipotézis marad persze ez is, de olyan hipotézis, mely legalább a fiatal vulkánossághoz kötött nemesércek genezisében számot vet a zöldkömódosulat feltünő szerepével. Kelt Taródházán, 1911 szeptember 1-én. INKEY BÉLA. 2. MAGYARORSZÁG KÖSZÉNKÉSZLETE. Dr. Lóczi Lóczy LaJos egyetemi tanár, a magyar királyi földtani intézet igazgatója megbízásából az 1913-ik évi kanadai nemzetközi geológiai kongresszusra irta PaPP KáRony dr.! magyar állami geológus. Amilyen nagy történeti multra tekinthet vissza a fémbányászat s külö- nösen az aranybányászkodás a Kárpátok alján, époly fiatal eredetű a kőszén- bányászkodás a magyar királyság területén. Mert amíg az erdélyi Erchegy- ségben már a dákok, s utánuk a rómaiak is jelentős fémbányászatot űztek, s később is, Magyarország ezeréves fennállása alatt, állandó volt az ércbányász- kodás úgy Erdélyben, mint a Vihorlát Gutinban és a Szepes-Gömöri Érchegy- ségben, sőt a vasbányászat kezdete is a XII. századba nyúlik vissza: addig a szénbányászat a Kárpátok övezte területen egész új keletű. Magyarországon a szénbányászkodás 1765-ben kezdődött és pedig miocén- korú barnaszéntelepen, a Fertő-tóhoz közel fekvő Brennberg községben, amely telep azóta is bár csekély mennyiségben, de még mindig szolgáltatja a szenet. A szénbányászkodás a barnaszénkibuvásokra indult meg a dunántúli Zsömlye, ma Vértessomlyó vidékén is, azonban ipari jelentősége a krassószörénymegyei kőszén- és feketeszén-telepek fölfedezésével kezdődik, abban az időben, amikor Resicán 1788-ban az első kőszénbányát megnyitják, majd 1792-ben Stájerlakon a kitünő szenet szolgáltató feketeszén-telepet kezdik művelni. A dománi kőszenet 1819-ben már a resicai vasércek olvasztásához is megkisérlik hasz- nálni, de akkor még nem nagy sikerrel. A régi okíratokból kitűnik, hogy a XIX. század elején a stájerlak-aninai bányákból havonkint 3000 mérő, tehát 2010 métermázsa szenet termelnek, ami megfelel 2412 tonna évi átlagnak. 1 Kivonat XII. Geológiai Kongresszus kiadásában, Ottavában megjelenő monografia befejező részéből. 751 IRODALOM. Ugyanezen időtájban a sopronmegyei Brennbergen nagyobb a termelés, mint- hogy innét 1798-ban 2567 tonnát, 1800-ban 7734 tonnát szállítanak Bécsbe. Az 1823. évben Magyarország összes széntermelése 13,507 tonnára rúg, míg az 1830. évben már 26,991 tonnát tesz ki. Ha Magyarország szénbányászkodásának első időszakát 1830-ig vesszük, úgy ezen első időszakban, tehát 1765-től 1830-ig Magyarország összes széntermelése 538,685 tonnára tehető és pedig az akkori viszonyoknak megfelelőleg értékét 5 koronával számítva 2,693,425 kor. értékben. A magyarországi szénbányászkodás második időszaka a magyar- országi Duna-gőzhajózás megindításával kezdődik 1831-ben. A dunai gőzösök szénszükségletüket részint az esztergomi, részint a pécsi szénbányákból fedez- ték, amiáltal ezen vidékek szénbányászata tetemes lendületet vett. A salgótar- jáni barnaszén-telepeket 1848-ban kezdik fejteni es a szenet 1359-ig legnagyobb- részt a Duna-gőzhajózási társulat Tiszán járó hajói számára Szolnokra és Poroszlóra szállítják. A széntermelés bár lassan, de fokozatosan emelkedik. Igy pl. 1849-ben 55,506 tonnát termel az ország, 1850-ben rohamosan emelkedik a termelés 85,340 tonnára, amelyből egy negyed részt a krassószörényi kőszén- bányák szolgáltatnak. Általában ezen időszakban a kőszén. és feketeszénter- melés fölülmulja a barnaszénprodukciót. Így pl. 1863-ban 340407 tonna feketeszén mellett csak 265,011 tonna barnaszenet, 1866-ban 413,173 tonna feketeszén mellett 287,074 tonna barnaszenet termel az ország. A második időszak összes széntermelése 1831—1866. évek között 6.900,602 tonna 41.403,612 kor. értékben. A harmadik időszak a magyar alkotmány helyreállításával 1867- ben kezdődik, amikor a gyáripar föllendülésével a szénbányászat is hirtelen lendületet vesz. Nevezetes, hogy 1867-ben a kőszén és a barnaszéntermelés egyensúlyban van, amennyiben a nyolcszázezer tonnát megközelítő termelés fele kőszén, fele pedig barnaszén, azonban 1869-ben, amikor a termelés eléri az 1 millió tonnát, a barnaszén már valamivel fölülmulja a köszenet s ez az arány fokozatosan emelkedik mindig. Például 1897-ben, amikor az ország széntermelése elérte az 5 milió tonnát, ebből már csak 1 millió tonna a kőszén és 4 millió tonna a barnaszénre és lignitre esik. Az 1867-től 1910-ig terjedő időszakban Magyarország összes széntermelése 167,441,636 tonnára rúgott 1,321.480,271 korona értékben. Az elmondottakat összegezve : Magyarország termelt értékben 1765—1830 — között 538685 tonnát 2.693,425 korona 1831—1866 a 6.900,602 c 41.403,612 (d 1867—-1910 c 167.441,636 a 1,321.480,271 c Összesen 174.880,923 tonnát 1,365.577,308 korona vagyis Magyar-Horvát és Szlavonországok eddigelé kibányászott ásványszene 174.880,923 tonna 1,365.577,308 korona értékben. IRODALOM. 755 A kimutatott 175 millió tonnát megközelítő mennyiségből a legtöbbet, több mint 40 millió tonna barnaszenet a salgótarjáni alsó mediterrán korú szénmedence szolgáltatta, azután következik a pécsvidéki liasz szénterület, amely eddigelé 27 millió tonna feketeszénnel gazdagította az országot, harma- dik helyen a hunyadmegyei Zsilvölgy oligocénkorú szénteknője következik 20 millió tonnát meghaladó mennyiségével; negyedik sorban következnek a krassószörényvármegyei karbon korú köszén és liaszkorú feketeszén-telepek, amelyek eddigelé több mint 17 millió tonna kőszenet termeltek az Osztrák Magyar államvasutak gyárai számára. Ötödik helyen áll a tatavidéki eocén korú szénmedence, amely bár csak 14 éves multra tekinthet vissza, 14. millió tonna termelésével már is legyűrte szomszédját: az esztergomi bányavidéket, amely száz éves multja mellett is mindössze nyolc millió tonna barnaszenet termelt. Igy állunk a bányászat multjával, most nézzük a szénbányászat jelenét. Az 1910. évi ásványszéntermelés 538 km? adományozott területen, 9.036,268 tonnára rúgott 88.172,802 korona értékben, tehát ez az egyévi ter- melés másfél millió tonnával több, mint az 1765-től 1866-ig terjedő száz évnek összes termelése. Az 1910. évi kilenc millió tonnát meghaladó ásványszénből hét és fél millió tonna a barnaszén és csak másfél millió tonna a kőszén és feketeszén. WAHLNER ALADÁR összeállítása szerint! ebben a termelésben a leg- többet, 1-8 millió tonnát a zsilvölgyi barnaszénmedence szolgáltatta, azután következik Tatabánya 1-6 millió tonna termeléssel, a harmadik helyre szorul a salgótarjáni szénmedence 1-5 millió tonna termelésével; negyedik helyre tör a sajómenti barnaszénmedence 1-1 millió tonna barnaszenével s csak az ötödik helyen következik pécsvidéki feketeszénterület 0-8 millió tonna évi ter- melésével. Hatodik a resica-aninai szénvidék alig fél millió tonna, azonban kitünő minőségű köszéntermelésével és hetedik az Esztergom vidéke 0-4 millió tonna barnaszén termelésével. Ezen hét bányavidék termelése mutatja szén- bányászkodásunk jelenlegi állapotát, amely több mint ötvenezer munkásnak ad dolgot a magyar királyság területén. Ha még megjegyezzük, hogy Magyar- ország eddig kibányászott szénkincséből 48 milió tonna kőszén s feketeszén, 118 millió tonna barnaszén és 8 millió tonna a lignit, úgy képet kaptunk Magyarország hajdani s jelenlegi széntermelésének viszonyairól. Pillantsunk ezekután a jövőbe. I. A kőszén- és feketeszéntelepekből 53-5 ( ] kilométer területen fel van tárva 7.473,700 tonna tényleges készlet és a 182:4 km?-t kitevő területről közelítő becsléssel mintegy 133.795,0900 tonna valószinű készlet vár- ható. Ezen első csoportban a karbonkorú köszéntelepek csak igen kis részt foglalnak el, mert a túlnyomó mennyiségét a liaszkorú feketeszéntelepek szolgáltatják Krassó-Szörény megyében és főkép a Mecsekhegység déli és északi oldalán. A krétakorú feketeszéntelepeknek szintén csak igen csekély 1 Sajnos, hogy WAHLNER ALADÁR rendkívüli becses tanulmányaiban 1908 óta nem közli az egyes bányatársulatok termelését. Emiatt bizony az 1910. évi kimu- tatásom a részletekben nem épen pontos adatokat tartalmaz. 756 IRODALOM, szerep jut, egyrészt a Bakonyban, másrészt a Biharhegységben. Úgy a tényle- ges. mint a valószínű készlet rovatában a Dunagőzhajózási Társulat pécsvidéki bányászata áll az első helyen; másodsorban az Osztrák-Magyar Államvasutak - nak krassószörényi bányái s harmadsorban a kincstár komlói bányái követ- keznek. Hőerejükre nézve első helyen állanak hazánkban az újbányai és szekuli karbonkorú szenek 7000 kalóriát meghaladó fűtőképességgel; amelyek azonban a külföldi s főleg az amerikai szenekhez képest még mindig nagyon hátul állanak a sorozatban, amennyiben csak a B osztály 3. csoportjába sorozhatók. Ugyanilyen hőerejüek a pécsvidéki liaszszenek, valamint resica-dománvidéki feketeszenek is. A II. csoportot a harmadkori barnaszéntelepek alkotják. Ezek- ben nyugszik tulajdonkép Magyarország szénbányászkodásának az alapja. A har- madkornak minden egyes kor-szakában kiadós barnaszéntelepek vannak, amelyek pl. Tatabánya, Petrozsény és Nyitrabánya telepeiben a feketeszenekkel verse- nyeznek minőségre is. A tényleges, tehát bányászatilag feltárt és előkészített széntelepek sorában első helyen áll Tatabánya 140 millió tonna készletével, második sorban következik Nyitrabánya 124 millió tonna szénkészletével s har- madsorban a Zsilvölgy 28 millió tonna fejtésre előkészített szénkészletével. Az összes barnaszéntelepek 23496] km. területén a tényleges készlet 342.776,718 tonnát tesz ki. A valószínű készletek becslése első helyre a Zsilvölgyet teszi 90.) km. területen várható 464.500,000 tonna szénkincsével. Második helyre Nyitrabánya vidéke kerül 36(.]km. területről várható 162 millió tonna szénmennyiségével, harmadik helyre a borsodmegyei Sajóvölgye jut mintegv 60 km? területről 140 millió tonna remélhető barnaszénnel és negyedik helyre a salgótarjáni medence kerül mintegy 150 km? területről várható 65 millió tonna barnaszén mennyiséggel és ötödik helyen Tatabánya vidéke áll 15 km? területről vár- ható 60 millió tonna szénnel. A valószínű készlet az összes barnaszéntelepek- ből 769-6 km? területen 1,100.504,000 tonnára rúg. Ezek a barnaszenek az eocén, oligocén és az alsó és közép miocén eme- letekben vannak s minőségük általában a korszakok régiségével arányosan emel- kedik; azonban nem mindig. Úgy látszik a magas hőfejlesztő képesség inkább a telepek vastagságával arányos. Igy a barnaszenek között nem a legrégibb képződésű, eocénkorú telepek mutatják a legmagasabb hőfejlesztő képességet, hanem az aránylag fiatalabb oligocénkorú zsilvölgyi szenek állanak az első helyen, 5000-től 7000-ig emelkedő kalóriával s azután a fiatal mediterránkorú nyitra- bányai szenek következnek 5000—6000 kalóriával, amelyek csaknem versenyez- nek a tatai szénnel s csak ezután következnek a legrégibb barnaszenek, az eocénkorú esztergomi szenek, 4700—5600 kalóriával. Azonban az eocén szén- telepek közül a tatabányai és a kósdi szén régi eredetüknek megfelelően szin- tén magas 5100—6800 kalóriát mutatnak. A salgótarjánvidéki széntelepek között legmagasabb kalóriát mutatnak a baglyasaljai szenek 4600—5600 kaló- riát, a többiek azonban jóval silányabbak. A salgótarjáni alsó mediterránkoru szenek általában 4000—5000 között váltakozó kalóriát mutatnak, épúgy mint a horvátországi oligocénkorú széntelepek s így a nemzetközi geológiai kon- IRODALOM, Ay gresszus által megállapított osztályozás utolsó rovatába a D osztály 2. csoport- jába tartoznak. Legsilányabbak a barnaszenek között a borsodmegyei szenek, amelyeket az amerikaiak által megállapított osztályozásba bele sem lehetett foglalni, hanem külön utolsó BH csoportot kellett a számukra felállítani. Ugyan- ilyen minőségűek a Fejérkörös völgyében feltárt barnaszenek is. Úgy a sajó- völgyi, mint a fejérkörösvölgyi barnaszenek azonban tetemes mennyiségükkel és könnyen művelhető telepeikkel mégis nagy értéket fognak egykor képviselni Magyarország gyáripari életében. III. A harmadik csoportba a fiatal harmadkori lig- nitek tartoznak, amelyek a pontusi-pannóniai és a levantei emeletben egy- aránt tetemes mennyiségben vannak úgy a Kárpátok peremén, mint az Alföld szélein. A tényleges készlet rovatában első helyen áll a háromszékmegyei Köpecz, mintegy három millió tonna mennyiségével, azután a horvátországi s szlavoniai lignitek következnek harmadfélmillió tonnát meghaladó készletükkel s harmadsorban a herceg EsrERHÁzYv-féle lajtaujfalusi lignittelepek következnek, egy millió tonnát megközelítő készletükkel. A 27-6 (2? km területen feltárt összes készlet 7,703.000 tonnát tesz ki. A valószínű készletek becslésében a szlavóniai s horvátországi lignitek vezetnek mintegy 70 millió tonnát meg- közelítő mennyiséggel, azután az erdővidéki lignittelepek 40 milliónyi és har- madsorban a Biharmegyében elterülő bodonos-dernai lignittelepek 10 millió tonnára becsült készletükkel. A Magyar-, Horvát- s Szlavonországok területén várható lignit mennyisége 148 km? területről 124,450.000 tonnát tesz ki. A lig- nitek fűtőképessége általában 1900—3800 között van, tehát egész külön utolsó csoportba tartoznak ; a legmagasabb hőfejlesztő képességet mutatja a borszéki lignit 3800—4800 kalóriát s utolsó a sorozatban a balmazújvárosi artézi fúrá- sokban, SEMsEY AwspoRk dr. birtokán feltárt lignittelep 2200—3200 kalóriával. Összefoglalva az elmondottakat, Magyar-, Horvát-, és Szlavon országok területén A) fel van tárvatényleges készlet : H(6. kimész terülaten ő szetter e sss Ez LDT JDS TÉR LOT AL B) remélhető készlet : 1100 km2 területen , szaz ezz laz sz zzz vaz 63985749 000 tonna, azaz összesen: 1416 km? területen 1,716.702.418 tonna, A) bányászatilag feltárt, ténylegesen megállapított és B) közelítő becsléssel, de többnyire fúrásokkal konstatált szénmennyiség. Az ezenfelül lehetséges készlet, úgy a kőszén, mint a barnaszéntelepekben álta- lában csekélynek mondható, csak nehány olyan vidék van, ahol mérsékelt telepre van remény ; amerikai értelemben vett nagy telepről Magyarországon egyáltalában szó sem lehet. Ha most már azt kérdezné valaki: vajjon meddig lesz elegendő ez az 1716 millió tonna ásványszén Magyarországon, erre a következőket mondhatjuk : 158 IRODALOM. Ha az utóbbi évek termelését tekintjük, azt látjuk, hogy az 1906. évi 75 millió métermázsa termelés 1909-ben már 90 millió mázsára emelkedett. vagyis évenkint 5 millió métermázsával gyarapodott a termelés. Ha ilyen arányban vesszük a jövendőben a termelés növekedését, vagyis évenkint fél millió tonnával emelkedő termelést tételezünk föl, úgy az 1716 millió tonna szénkészletből az 1977. évbe már mi sem marad. Ha az ország szénszükség- letét tekintjük, amely jelenleg már 13 millió tonna körül van, a termelés ellenben csak 10 millió körül, még szomorúbb kép tárul elénk. Különösen a kőszén s feketeszén dolgában állunk rosszul, amelyekből már is 2 millió tonnán felüli behozatalra vagyunk utalva s új kőszéntelepek föltárására vajmi kevés a remény. Biztató sugár csillan azonban az erdélyi földigázokban felénk, amelyek feltárása mindenesetre csökkenteni fogja a szénszükségletet is, s így a hat- vanöt évre szóló köszénkészlet vigasztalan állapotát egykoron a földigáz fogja megjavítani. Budapesten, 1912 augusztus hónap 10-én. 3. KOCH ANTAL EMLÉRKÖNYV., Felhívás a magyar föld kutatásának híveihez! KocH Awrar, az erdélyi geologia atyamestere negyven éve tanítja a földtan tudományát. Az ő szemé- lyéhez fűződik Magyarországon a földtan önállóságának megszerzése; egyetlen egyetemi önálló földtani tanszékünket tizenhét év óta ő tölti be. A magyar föld kutatásában úttörő munkával, fáradhatatlan szorgalommal, szigorú tárgyi- lagossággal és önzetlenséggel közel félszázadot töltött. A magyar föld kutatá- sára ő nevelte a mai szakemberek túlnyomó részét. Magyar földtani iskolát teremtett ! KocH AxraL működéséhez híven, tanítványai csendben ünnepelték meg Mesterük egyetemi tanári működésének negyvenedik esztendejét; virágokkal díszítették a katedrát, melynek a Mester életét szentelte; elhozták a Mester munkájának legszebb gyümölcsét: egy-egy értekezést tanulmányaik köréből. Az értekezéseket a maguk költségén díszes munkában, a :Koch-emlékkönyv?- ben adták ki. A mű mindössze 250 számozott példányban jelent meg, amatőr- díszkiadásban, krétapapiroson, a mester fénymetszésű arcképével és számos ábrával. A tanítványok az Emlékkönyv eladásából befolyó összes jövedelmet felajánlják a budapesti egyetemnek egy létesítendő Koch Antal jubi- leumi alapítvány céljaira, hogy annak a kamataiból a budapesti egye- temen nevelkedő ifjú geológusok földtani tanulmányaikban támogathatók legyenek. Ezzel az alapítvánnyal tehát mindvégig szolgálni óhajtják a Mester intencióit: a magyar földet kutató új nemzedék állandó nevelését! Ez önzetlen és nemes terv megvalósításához szükség van arra, hogy mindazok, kik akár KocH AwraL-lal, akár a magyar föld kutatásával bármi- nemű kapcsolatban vannak, vagy voltak, az cEmlékkönyvv egy-egy példányá- IRODALOM. 759 nak megvásárlásával az alapítvány ügyét támogassák. A sehol másutt hozzá nem férhető eredeti tanulmányokat tartalmazó díszes a Koch-emlékkönyvso árát mindössze 25 koronában szabtuk meg, remélve, hogy a nemes célra való tekin- tettel külön adományokat is hálával nyugtázhatunk. Ezenkívül Koch Antal fénymetszésű arcképe 3 koronáért szintén kapható. Az emlékkönyv és fény- képre vonatkozó megrendelések, valamint esetleges külön adományok Vapász M. ELEMÉR dr. egyetemi tanársegéd címére intézendők (VIII. ker. Múzem-körút 4/a.) A tanítványok erejüket meghaladó módon megtettek mindent, hogy Mesterük iránt táplált tiszteletüket, szeretetüket és hálájukat méltó módon nyilváníthassák. Hisszük, hogy a földtani tudományok iránt érdeklődők is segítségünkre sietnek, hogy az alapítvánnyal Mesterünk intencióit meg- örökíthessük ! Budapesten 1912 május havában A Koch-emlékkönyv kiadói. A Koch-emlékkönyv tartalma: Üdvözlés. Gaár Isrvás: Az Erdélyi Me- dence neogénjének rétegtani és hegyszerkezeti viszonyairól. KocH NÁNDOR: A Magyar Középhegység jurafáciesei. KoRmos TIvapaR: A magyarországi pre- glaciális fauna származástani problémája. Mavukgirz BÉLA: Foyaitos kőzetek a Mecsekhegységből. Noszgy Jenő: A salgótarjáni szénterület földtani viszonyai. PárrxY MógR: A medencék gyűrűdéséről, tekintettel az Erdélyi medence anti- klinálisaira. PRisz Gyura: Kuenlün és Pamir. T. Rorm KÁRory: A Magyar Középhegység északi részének felső oligocén rétegeiről, különös tekintettel az egervidéki felső oligocénre. SCHRÉTER ZOLTÁN: A magyarországi szarmata rétegek rétegtani helyzete. Vapász M. ELEsMÉR: Fajfogalom az ősállattanban. VoGr VikroR: Az eocén és oligocén határa Budapest környékén. 4. A MAGYARBODZAI ÁSATÁSOK AKADÁLYAI, ő Írta: TeEurscH GYULA. A Pester Lloyds 1912. évi július hó 6., 9. és 10-ik számainak tárcarovatában cAz emberi nem történetének első fejezetes cím alatt dr. LENHossÉK MinHány kir. udvari tanácsos, budapesti ny. r. egye- temi tanár érdekes cikket írt, amelyben befejezésül a Magyarországon e téren tett felfedezéseket sorolja fel és a magyar kutatásnak elmaradott állapotára utal. A többek között ezt is mondja: aMi a tudomány ezen (az anthropologia) terén aggasztó módon elmaradtunk Európa többi kulturnépeitőli. A szerző a, diluviális korszakbeli hazánkban uralkodott kedvező éghajlati viszonyokra, az ország alkalmas minőségére, hazánk barlangdús voltára utalva, teljes joggal azt következteti, hogy hazánkban az anyaföld méhe még sok értékes anyagot érintetlenül rejt magában. Ezen kincseknek föltárása, úgy véli, cönmagunk és a külföld iránti kötelességünko. 760 IRODALOM. Reményli, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat kebeléből alakult aB a r- langkutató Bizottságv ezen kötelezettségének mielőbb eleget fog tenni, annál is inkább, mivel ezen bizottság programmjába nemcsak a bar- langok kikutatását, hanem a jégkorszakbeli emberre vonatkozó kutatásokat is felvette. Később ezeket írja: sFájdalom, kevés iskolázott munkaerő áll a bizottság rendelkezésére. Mindenekelőtt pedig egyelőre még nem rendelke- zik a szükséges segédeszközök felett arra, hogy nagyobb arányú mozgalmat indítson. Itt helyén való lenne egy felhivást intézni a tudomány és külö- nösen a magyar tudomány haladása és sikerei iránt lelkesülő és a megfelelő anyagi eszközökkel biró körök áldozatkészségéhez. Minden összeg, amely az említett bizottságnak barlangjaink kiaknázására rendelkezésére bocsáttatik, az emberi nem legrégibb képviselőinek hazánk földjén levő nyomai felfedezésének újabb lökést ado. Ezt mondja dr. LENHOSSÉK egyetemi tanár, a bizottság hires elnöke. Hazánk tudományos felkutatásának érdekében áll, ha akadnak oly egyé- nek, akik a történelem előtti tudomány iránti szeretetből idő- és pénzáldoza- tokat hoznak, hogy a hazánk földje mélyében rejlő régiségeket az évezredek előtt itt lakott emberek maradványait napvilágra hozzák, de továbbá arról is gondoskodnak, hogy a lelt kincsek elpusztulástól megóva, múzeumokban helyez- tessenek el és őriztessenek meg. Az ilyen tevékenység, ha eredményes akar lenni, némi előképzettséget, a tárgy iránti sok szeretetet, igen sok türelmet és még több pénzt igényel. Hogy nem mindig a tudósok azok, akik ily lelő- helyeket felfedeznek és tudományosan feldolgoznak, tudja mindenki, aki a tör- ténelem előtti tudomány történetében némileg járatos. Hazánkban is a edilet- tánsoko, már elejétől fogva bátorkodtak az ilyen munkához fogni, akik ön- művelés és a velejáró gyakorlattal annyi ismeretre tettek szert, hogy az őstörténelmi kutatásokhoz igen hasznos adalékokkal szolgálhattak. Az ilyen cdilettánsoko munkáját a tudósok világszerte minden időben kellően értékelték is, ha az a komoly szorgalom, pontosság és lelkiismeretesség jeleit viselte magán. Éppen ezért az állam, de mindenekelőtt az ország tudósainak oda kel- lene hatniok, hogy ily egyének, akik drága idejüket, nehezen szerzett pénzüket saját hozzátartozóiknak megrövidítése mellett csak azért, hogy ezen becses tár- gyakat megmentsék, akik csakis a tudomány kedveléseért foglalkoznak kutatá- sokkal, a legnagyobb mérvű támogatásban részesüljenek: így például szabad vagy legalább mérsékelt árú vasúti jegy kedvezménye, a szabad ásatás elnye- rése körüli különböző akadályok elhárítása stb. Mindez az ügy érdekében nemcsak ajánlatos, de megvalósítandó is lenne, hogy a tudományszomjasok köre táguljon és hogy az oly annyira nélkülözött iskolázott munkaerők fejlődhessenek. De lássuk már most mi történik nálunk, hogy ennek éppen az ellenke- zője éressék el! Miután a brassómegyei Botfalu község mellett levő Priesterhügel nevű dombon a praemykeniai időből származó befestett agyagművesség egy lelőhelyét fedeztem fel, ugyanabban az időben egy hasonlíthatatlanul nagyobb telepet voltam oly szerencsés a háromszékmegyei Erősd község mellett fel- IRODALOM. 761 fedezni. Egy ideig bántatlanul dolgozhattam e helyen. Az egyházi hatóságok rendeletei azonban, akiknek ez a telek tulajdona volt, sajnos, nem enged- ték meg nekem, hogy ásatásaimat oly rendszerességgel hajtsam végre, amint szerettem volna. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őre is lassan- kint kedvet kapott a dologhoz és sikerült neki az állami tekintély harcvonalba állításával engem onnan teljesen kiszorítani. Az 1909. évben sok évi kutatás után Magyarbodzán (Háromszék megye) sikerült nekem egy lelőhelyet felfedeznem, ahol a diluviális ember szerszámait gyüjtöttem. Erre, hogy egy nagyszabású ásatás költségeit egyedül hordozni kénytelen ne legyek, Ggár JózseFr brassói ékszerész úrral összekötte- tésbe léptem, akivel együttesen és támogatva dr. Lacsa C. brassói gimnáziumi tanár úr által, az illető telek tulajdonosaival, a Russu testvér urakkal Magyar- bodzán az ásatásokra vonatkozó engedély megadása iránt tárgyalásokba bocsát- koztunk, amit nevezettek az ügy iránti nagy értelemmel készségesen meg is adtak, úgy hogy a legkedvezőbb feltételek alatt öt évre köthettük meg a szerződést. 1911. évi június hó 16-án nagy előkészületek után TREIBER GUuszTÁVv városi mérnök úrral hozzáfogtunk a munkához. A dr. Scsmipr R. R. tübingeni egyetemi tanár által összeállított ásatási módszer szerint a munka tíz mun- kással vígan haladt előre, amikor ásatásainkat a kilencedik napon Háromszék vármegye alispánjának rendelete folytán hatóságilag betiltatták és leleteinket elkoboztatták. Ime a rendelet, amely magában eleget mond és további magyarázatra nem szorul : cAz éremleletek, régiségek és általában talált és felszinre kerülő mű- kincsek körüli eljárás szabályozásáról szóló 1872. évi 14136. sz. belügyminisz- teri rendelet kimondja, hogy a leletek, bármekkora értéket képviselnek is, tudományos régészeti szempontból való tárgyalás és az értékdaraboknak tudo- mányos intézeteink részére való megszerzése végett a királyi kincstárnak van- nak fenntartva s mindazokban az esetekben, amidőn ily érmek és régiségek bárki által is találtatnak, azoknak kinyomozása és átvétele végett az illetékes pénzügyi közegek haladéktalanul értesítendők s megállapítandó, hogy a leletek ki által, mikor, kinek földjén és mily mennyiségben találtattak? Hzen rende- letemben jelzett régiségek feltárását Háromszék vármegye területén a Székely Nemzeti Múzeum vállalta magára. Sőt a belügyminiszter úr által jóváhagyott alapszabályainak 3. §-ában kimondja, hogy az említett tárgyak, mint a szé. kely nép elidegeníthetetlen tulajdonai, a múzeumban megőriztetnek és kiállítva a közönség számára nyilvánossá tétetnek. Köztudomású, hogy Háromszék vármegye földrétegei kincseket érő római és történelem előtti korból származó régiségeket rejtenek magukban. Ezeknek egy része máris feltáratott és kiváló becsük geológusok körében világszerte el- ismerést nyert. Ezen, a székely nép tulajdonát képező becses kincseket veszély fenyegeti. Tudomásomra jutott ugyanis, hogy avatatlan kezek is végeznek ásatá- sokat a vármegye területén. Különösen Magyarbodza és Lisznyó község hatá- Földtani Közlöny XLII. köt. 1912. 50 762 IRODALOM, rában s állítólag a községi előljáróságok közreműködése mellett munkájukat zavartalanul folytatják. Most, midőn a jelen sivár események közepette csak a gazdag mult köz- kincseiben lelhetjük örömünket, kétszeres nyomatékkal kell felemelnünk tilta- kozó szavunkat a nemzeti vagyon jogtalan eltulajdonítása ellen ! Elrendelem ennélfogva, hogy a vármegye területén netán eszközölt kuta- tásokat és ásatásokat a hatóságok a legéberebb figyelemmel kisérjék; amaz egyéneket, akik az ásatásokra vagy kutatásra nézve aláírásommal és pecsé- temmel ellátott engedélyt felmutatni nem tudnak, a további ténykedésben aka- dályozzák meg, a már felszínre került, esetleg már megállapítható helyre el- vitt tárgyakat foglalják le és további intézkedésig vegyék őrizet alá s mind- ezekről hozzám a további intézkedések megtétele végett tegyenek részletes jelentést. Sepsiszentgyörgy, 1911 június 16-án. Dr. KriRány ALzADÁR alispán. Jogi képviselőnk, dr. SzELE BéÉLra 1911. évi július hó 10-én Sepsiszent- györgyre utazott, beszélt dr. KiRáryY ALADÁR alispánnal és nevünkben egy kérést adott be, amelyben a további ásatásokra engedélyt kért. De sem szóbeli közbenjárásával, sem írásbeli beadványával eredményt elérni nem tudott. Avval biztattak, hogy legközelebbről választ kapunk. Miután azonban ezen válaszra augusztus 3-áig hiába vártunk, azt sürgönyileg sürgettük meg. Erre 9383 911. szám alatt hivatalosan az értesítést kaptuk, hogy beadványunk július hó 31-én 8466,911. szám alatt a nagyméltóságú minisztériumhoz lett felterjesztve, be- adványunkra a választ tehát onnan kell bevárnunk. Ma 1912. évi augusztus hó 2-át írjuk, de beadványunk még elintézve nem lett, habár annak gyorsabb elintézése érdekében mindent elkövettünk. Kérdem már most mindazokat, akik hazánk tudományos felkutatásával fáradoznak, a tudósokat, tudós társaságokat és mindazokat, akik az akadály- nélküli szabad kutatás iránt érzékkel bírnak: Hogy ez-e az az út, ame- lyen hazánk hátramaradottsága a kutatások terén meg- szüntethető avagy legalább csak csökkenthető? Ily mó- don kell-e az olyannyira nélkülözött munkaerőket gyűj- teni? IIly módon óvatik-e meg a magyar kutatás tekin- télye? Vagy talán azt, amit Franciaországban egy idegennek, egy svájci volt kereskedőnek megtiltani nem tudtak (t. i. hogy ásatásokat végezzen), itt Magyarországon egy magyar honpolgárral szemben akarnak kierősza- kolni? Az eziránti mielőbbi kedvező döntés a tudomány érdekében állana ! Brassó, 1912 augusztus hó 2-án. Szerkesztői megjegyzés. TeurscH Gyura urnak föntebbi cikkét szószerint közöltük, anélkül, hogy az ebben kifejtett panasz ügyében bármi tekintetben is állást foglalnánk. A Földtani Társulat választmánya a jövő évi közgyűlés elé bizonyos javaslatokat fog ter- jeszteni az ásatások szabályozása ügyében, azt véljük tehát, hogy a föntebbi cikk sok tekintetben hozzájárulhat az elvi jelentőségű határozatok tisztázásához. Budapest 1912 szeptember hónap 2-án. A szerkesztőség. KÖZLEMÉNYEK A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁ BÓL. 1912. ÉVFOLYAM 4. FÜZET. SZERKESZTI : KADIG OTTOKÁR dr. ELŐADÓ. A BALLA-BARLANGBAN 1911. ÉVBEN VÉGZETT ÁSATÁSOK EREDMÉNYEI, Irta HILLEBRAND JENő dr. — A IX. táblával. — Amióta e helyen volt szerencsém legutoljára a Balla-barlangból kikerült pleisztocén gyermekcsontokról beszámolni,! kétszer volt alkalmam a nevezett barlangban rendszeres ásatást folytatni. Az első esetben a magyar kir. Föld- tani Intézet igazgatóságának a megbízásából és 1000 kor. támogatásával Kapré OTTOKÁR dr. geológus barátommal 1911 március közepétől április közepéig. amikor is felváltva végeztük a barlangban és a barlang előtt folyó kutatások- nak ellenőrzését. Ugyanaz év juliusában dr. LENHOSSÉK MiHány egyetemi tanár úr ajánlatára a Magyar Tudományos Akadémia 500 koronás támogatásával égy újabb háromhetes ásatást tett lehetővé, amely támogatásokat kötelessé- gemnek tartom e helyen is megköszönni. Nem mulaszthatom el továbbá fel- említeni, hogy nyári ásatásaim folyamán több szakember ugymint dr. LENHOSSEK Minány tanár úr, továbbá GárrrY IGwsác úr a miskolci múzeumnak igazgatója is megtekintették az ásatásokat s hogy ÖDESCALCHI LORÁNT Ő Hercegsége, aki lel- kes műkedvelő arheológus, ismételten eljött az ásatásoknak színhelyére. Egyik-másik nézőpont talán kivánatossá tenné, hogy az említett két ásatásnak eredményeit külön-külön ismertessem, de a jobb áttekintés kedvéért célszerűbbnek tartom az elért eredményeknek együttes tárgyalását. Mindenek- előtt ki kell emelnem, hogy amíg eddig a pleisztocén kitöltések kizárólag a sárga törmelékes agyagból látszottak állani, addig az újabb ásatások kiderí- tették, hogy a barlangnak hátulsó részében egy régibb rétegkomplexum telep- szik közvetlen a barlang fenekére s a sárga agyag alá, amely rétegek petro- 1 A répáshutai Balla-barlangban talált diluviális gyermekcsontok maradvé- nyai. (Közlemények a M. F. T. Barlangk. Bizottság 1912. évf. 2. füz.) 50r 764 Dr HILLEBRAND JENŐ grafiai faunisztikai és arheológiai tekintetben élesen elkülőníthetők az előbbítől. Kár, hogy az eddigi ásatások szolgáltatta profilok még nem adják e kétféle réteg egymáshoz való viszonyának teljesen hű képét, mivel a barlang középső részében az egymással találkozó kétféle rétegnek a határán egy fenékig mélyesz- tett neolitikus gödör van; remélhető azonban, hogy ez a gödör nem foglalja el a barlang középső részének teljes szélességét, s hogy majd a legközelebbi ásatások ezt a kérdést is tisztázni fogják. Foglalkozunk ezek után részleteseb- ben s külön-külön e kétféle pleisztocén rétegkhomplexummal, s lássuk mindenek- előtt az alsó, régibb rétegeket. Az eddigi ásatások alapján a barlang hátulsó részében alulról felfelé haladva a rétegeknek következő egymásutánját állapíthattuk meg: szürkészöl- des kavicsszerű és szögletes mészköveket vegyesen tartalmazó agyag, felette sárgás a barlang elülső részével szemben csak nagyon kevés törmeléket tar- talmazó pleisztocén agyag, ezután holocén tufás agyag s végre barna, majd feketés humus. Mivel az alsó szürkészöldes rétegek sok mészkőkavicsot is tartalmaznak, s a benne talált paleoliteknek egy része, valamint több medve- csont is erősen koptatott, azt hiszem hogy ezek a rétegek vagy bemosottak, vagy legalább is ismételt vízbetörések által lettek megforgatva. Eddig három tűzhelyet sikerült feltárni, amelyek mind a barlangnak leghátulsó részében, a kétféle pleisztocén réteg határán fordultak elő, s nagyon sok faszenet és kevés égetett csontot tartalmaztak. Az alsó réteg faunájában, mint a Szeleta-barlang esetében, a barlangi medve uralkodik s tömeges előfordulásával ezt a réteget a középső, vagy felső pleisztocén alsó szakaszába tartozónak bélyegzi, mivel tudjuk, hogy a barlangi medve a magdalenienkor első felében kihalt. Mint a következőkben látni fog- juk, ezt a meghatározást az arheológiai észleletek is igazolják. Csigolya- vagy bordarészletek eddig alig kerültek ki; uralkodnak a végtagcsontok és a fogak. Ez annak a jele, hogy az ember nem helyben ejtette zsákmányul a medvét, hanem távolabb eső helyeken, s hogy ott feldarabolva azoknak csak egyes rész- leteit hozta ide a barlangba. Egy részük, éppen úgy mint a Szeleta-barlang esetében, vízfolyástól le van koptatva. miután az ember előzőleg valószínűleg feltörte azokat. Mivel nagy tipikus ősmedvefogak mellett aránylag kicsi, de állandó fogazatból való fogakat is találtunk, eleinte azt hittem, hogy itt az ősmedve a kissebb barna medvével együtt fordult elő, ahogy ez a középső pleisztocéntől kezdve sok lelőhelyen megfigyelhető. A kérdést eldöntendő a Földtani Intézetben behatóbban összehasonlítottam ezeket a fogakat a mai barna medve fogaival. Kiderült, hogy a méretekre egyedül támaszkodni nem lehet, mivel annak dacára, hogy általában lényeges nagyságbeli különbségek vannak a kétféle faj fogai közt, mégis sok esetben kölesönösen belejutnak egy- másnak ingadozási körébe. Morfológiai alapon azonban határozottan meg- különböztethető a kétféle faj és így sikerült megállapítanom, hogy a Balla- barlangnak alsó rétegéből eddig kikerült medvefogak tisztán a barlangi med- véhez tartoznak, amit a többi csontmaradványok is megerősítenek. Az igen kicsi fogak valószínűleg nőstényekre, vagy talán az ősmedve valamely kisebb változatára utalnak. Mivel az arheológiai anyag tárgyalásánál még bővebben. A BALLA-BARLANGBAN 1911. ÉVBEN VÉGZETT ÁSATÁSOK EREDMÉNYEI. 165 lesz szó róla, itt csak röviden akarom megemlíteni azt a körülményt, hogy nekem elejétől fogva feltünt az ősmedve tejszemfogainak rendkivül gyakori előfordulása, mivel ugyanakkor sem megfelelően fiatal medvecsont, sem más tejfog nem került ki. Kezdettől fogva azt gyanitottam, hogy az ősember ezeket a fogakat diszre való alkalmatosságuknál fogva gyűjthette. Mint a következők- ben látni fogjuk, feltevésem helyesnek bizonyult. Kellő összehasonlító anyag hijján egyelőre több kisebb vagy kevésbbé jellemző csontmaradványt nem sikerült még meghatározni s igy eddigelé csak a következő fajok felsorolására szorítkozom : Ursus spelaeus, Vulpes vulpes, Canis lupus, Bos sp., Sus sp., Felis spelaea (?). A barlangi oroszlán meghatá- rozása egy hatalmas ulnatöredék alapján történt; még nem egészen bizonyos, de semmi esetre sem volna meglepő, mivel a Szeleta-barlang hasonló faunáju rétegeiből több csontmaradványa került ki. Nagyon alárendelten előfrdul még a Rangifer tarandus, Lagopus alpinus és a L. albus, amely fajok a fiatalabb sárgás rétegben játszanak nagy szerepet. Az említett fajok jól beillenek az utolsó jégkorszakot követő postglaciális kornak első szakaszába, amikor a klima a mainál hidegebb és nedvesebb lehetett, az erdő még nagyon aláren- delt szerepet játszhatott s a növény és állatvilág részben még a tundrás, helyenként pedig már steppei jellegű volt. A rénszarvas ebben a korban annak dacára, hogy a klima hidegebb volt, mint a későbbi steppei időszak- ban, az uralkodó nedvesség miatt nem érezhette jól magát s ezért általában csak gyéren szokott ebben az időben Középeurópában előfordulni. A Balla-barlang alsó rétegkomplexumából eddig 30-nál több paleolít került ki, amelynek tulnyomó részét nagyon szépen dolgozta ki az ősember. Megdolgozatlan szilánkokra eddig egyetlen egyszer sem akadtunk, ami bizo- nyítja, hogy az ember nem itten készítette szerszámait, hanem már készen hozta azokat más helyekről. Más szóval műhelynek nem szolgálhatott a Balla- barlang ebben a korban. Erre nem is lehetett nagyon alkalmas, mivel egy- részt északnak fekszik, másrészt pedig a szerszámkészítéshez szükséges anyag sem található ennek közvetlen közelében. Az itt levő kőzetek közt t. i. a mészkő és pala uralkodnak. Mivel a paleolíteknek tulnyomó része kalcedon- ból áll s mivel tipusuk rendkivüli módon hasonlít a szeletaliakhoz, feltehető, hogy a ballai ősember szintén a miskolci Avas-hegynek szálban előforduló kalcedonját használta fel s hogyha nem is tartozott épen ugyanahhoz a nép- törzshöz, de legalább is sűrű érintkezésben állhatott vele. A kalcedonból ké- szült darabok itt is nélkülözik anyaguk sajátságainál fogva a patinát és nagy korukat csak zsiros fényük árulja el: a kalcedon friss töréslapjai t. i. fény- telenek. Az eddigi eredmények szerint nagyon valószínűnek tartom, hogy ennek a rétegnek paleolítjei inkább az aurignacienbe tartoznak semmint a mousté- rienbe, annak dacára, hogy több a moustérien iparra emlékeztető formát is találtam (csenevész szakócák, fúrók stb.). A kérdést végleg eldöntöttnek még nem tekintem, mivel igazi emeletet jelző típus még nem került ki s mivel másrészt a megfelelőkoru rétegek még teljesen kiaknázva nincsenek s így remélhető, hogy egy-két olyan paleolít-tipus is. elő fog még kerülni, amely 766 DI: HILLEBRAND JENŐ végleg el fogja dönteni a kérdésben forgó rétegeknek korát. Hz azért volna fontos, mivel a moustérien és aurignacien kor faunája egyáltalán nem tüntet fel különbségeket. A moustériennek vagy aurignaciennek igazi vezértipusai hiányoznak még eddig, de mivel a félső szintekből két penge került ki (IX. tábla 14. ábra), amelyek köröskörül sűrűn s merőlegesen vannak szilánkolva,! ahogy ezt majdnem kivétel nélkül csak az aurignacien korban szokták volt csinálni, s mivel a többi paleolítek megmunkálási módja is teljesen megegye- zik a Szeleta-barlangnak határozottan aurignacienkoru köszerszámaival, én ezt a réteget az aurignacienbe utalom, még pedig a moustérienre emlékeztető tipusoknak gyakori előfordulása alapján inkább annak alsó szakaszába. Úgy- mint a Szeleta-barlang hasonló réregeiben, itt is uralkodnak a csenevész szako- cák. Alakjuk és nagyságuk itt is nagyon variál, egyik-másik darab, eltekintve a merőleges aurignacien retusoktól, nagyon emlékeztet még aen miniature, chelléen formákra (IX. tábla 16. ábra), mások pedig elvesztették már szi- metrikus formájukat Különösen érdekes két a végletekig elcsenevészedett, de szimmetrikus s már pikkelyes szilánkolással nagyon szépen megdolgozott két szakócza (IX. tábla 12. ábra) a felsőbb szintekből s amelyeknek a tehni- kája már a solutréen babérlevelek tehnikájára emlékeztet. Egyik-másik alak pedig nagyon hasonlít durvábban kidolgozott babérlevélformákra (IX. tábla). Itt tehát megismétlődnek a Szeletában tett megfigyelések, hogy t. 1. az aurig- nacien rétegekben a tipikus csenevész szakócák mellett egyes solutrei babér- levéltipusokhoz vezető formák lépnek fel. Ennek, továbbá annak alapján, hogy nálunk a nyugati lelőhelyekkel szemben a csökevényes szakócák nem vesznek ki az aurignacien korban, már a multkori alkalommal arra voltam bátor következtetni, hogy nálunk a solutrei babérlevél a szakócából fejlődhetett ki, amely felfogást Kaprié OTTOEÁR barátom is osztja. Ha ezt végleg sikerülne bebizonyítani, paletnológiai szempontból rendkívül érdekes lenne, mivel ebből egyuttal az is következnék, hogy a nyugati eddig klasszikusnak tekintett solutrei babérlevéltipusok ami vidékünkről jutottak oda az innen szerteszét vándorló törzsek révén. Igy aztán érthetó volna az a körülmény is, hogy mért nem lehet a nyugati lelőhelyek alapján e két formát egymásból levezetni. Mig ott t. i. már a mousteri korban kevés kivétellel kivesztek ezek a formák, addig a mi vidékeinkre vetődött egyik-másik néptörzs fentarthatta és folytat- hatta ezeknek a tipusoknak készítését, amig meg nem születtek nálunk az aurignacienkor derekán a solutrei babérlevélformáknak a prototipusai (IX. tábla 6. ábra), amelyek a solutrei-kor elején tipikus babérlevélformájú lándzsa- hegyekké fejlődtek. Ha ez a feltevés végleg beigazolódnék, úgy bizonyos csak egyoldaluan s csak a széleken megdolgozott formák, melyeket a nyugaton eddig mint a solutrei babérlevélalakok prototipjeit tekintették, elvesztenék termé- szetesen ilyetén jelentőségüket s inkább a tipikus babérleveleknek, vagy eset- leg a La (Ouinai dupla hegy utolsó maradványának kellene tekinteni. Ezekből egy-kettő a Szeleta barlangból is kikerült, még pedig már a tipikus babérlevél- 1 Ezt a kifejezést BELLA LAJos jeles arheológusunk ajánlatára használom a sretuss szó helyett. A BALLA-BARLANGBAN 1911. ÉVBEN AÉGZETT ÁSATÁSOK REEDMÉNYEI. 7.67 formákat tartalmazó solutréen rétegekből, DEcHELETTE! szerint több szerző névszerint RErIsacH, Durpowxr és PiGokIsi tisztán elméleti alapon már régebben hangoztatták a solutrei babérlevélformák a szakócából való kifejlődésének a lehetőségét, de ezt a feltevést a nyugati lelőhelyek épenséggel nem erősíthették, meg, mivel ottan a szakócák a moustérien korban vagy aurignacien kor elején általában kivesznek s a solutréen elején minden átmenet nélkül már készen jelennek meg a babérlevél tipusok. A szeleta- és a balla-barlangi leletek, ha helyesen értelmezem azokat, az emlitett francia szerzők hipotéziseit megerő- sítik. A kérdésnek nagy fontosságánál és érdekességénél fogva természetesen tartózkodni kell e kérdést véglegesen elintézettnek tekinteni, reméljük, hogy mindinkább gyarapodó gyűjteményeink nemsokára ide fogják vonzani a külföld szakembereit, amikor is majd ez a kérdés is tisztázódni fog. Mivel a közel jövőben a Balla-barlangot monografiában szándékozom ismertetni, az egyes paleolíteknek részletes leírására itt nem terjeszkedem ki, csak annyit akarok még megemlíteni, hogy épen úgy, mint a Szeletában, a köszerszámok nem voltak a szó szoros értelmében vett kulturrétegekhez kötve, hanem elszórtan fordultak elő a kitöltő rétegekben. A Balla-barlang rétegeinek egy további érdekes jelensége az, hogy töme- gesen tartalmazzák az ősmedve fogaiból, föleg szem- és metszőfogaiból, készí- tett kis penge-, kaparó- és vakaró-féle eszközöket s amelyek közt olyan alakok is vannak, amilyenekkel sem az irodalomban, sem a külföldi gyűjteményekben nem találkoztam még. A vakarószerű eszközök mindig úgy vannak kidolgozva, hogy a vakarásra szolgáló élük a fog zománcos részére esik, viszont a pengék- nél épen fordítva a foggyökeri puhább cementes része alkotja a pengének a vágó élét. Mig tehát az előbbiek meglehetősen helyettesíthették a megfelelő kovasavas vakarókat, az utóbbiak csak bizonyos kisebb keménységet szüksé- gelő munka végzésére lehettek alkalmasak.? Bizonyára a szükség, vagyis a kova- savas közeteknek hiánya volt az, ami a ballai embert arra kényszerítette, hogy az ősmedve fogait szerszámkészítés céljából felhasogassa, annál is inkább, mivel az ősember általában nagy előszeretettel gyűjtötte különösen az állatoknak szemfogait, hogy azokkal életében magát feldiszítse s hogy halála után, mint ezt sok lelet bizonyítja, hozzátartozóit kegyeletből azokkal feldiszítve eltemesse. Hogy mégis szerszámkészítésre is használták a fogakat, ez csak azért lehetett, mivel sokszor kifogyhattak az Avasról magukkal hozott kőzetekből s másrészt egyik-másik arra tévedt törzs talán nem is ismerte az avasi lelőhelyet. Hogy a Balla-barlang ősembere is előszeretettel gyűjtötte a medvefogakat, azt az a körülmény bizonyítja, hogy amig az ősmedvének vagy száz tejszemfogát sike- rült gyűjteni, ugyanakkor egyetlen egy metsző- vagy zápfog sem került ki. Nyilvánvaló tehát, hogy az ember főleg az ősmedvének tejszemfogát gyűjtötte, valószínűleg nagyobb területekről is, mivel a Balla-barlang kitöltéséből eddigelé egy megfelelően fiatal ősmedvecsont sem került ki. Ezeknek a kis szemfogak- nak majdnem a fele a gyökéri részen le van törve. Ennek a törésnek mikéntje 1 Archéologie Préshistorigue. Manuel D"Archéologie. Paris 1908, pag. 140. 2 Talán az állati bőr kidolgozásánál. 768 D: HILLEBRAND JENŐ pedig annyira egyforma mindezekben az esetekben, hogy azt véletlennek betudni szerintem ép oly kevéssé lehet, mint az előbb tárgyalt fogpengéknek és kapa- róknak a létrejöttét. Hogy mért törte szét ezeket a fogakat az ember, azt biztosan megmondani nem lehet, de nagyon valószínűnek tartom, hogy ebben az alakban ékszernek használta. A fogakat t. i. természetes formájukban nehe- zen tudta volna jól megerősíteni, s mivel a fog átlyukasztásához vagy még nem értett, vagy pedig azt túlságos fáradságosnak találhatták, ily módon egy- részt érdes felületeket nyert a kötéshez, másrészt pedig megnyitván a foggyö- kérnek csatornáját oda finom csontszilánkokat erősíthetett, amelyeknél fogva a fogakat testére aggathatta. Sikerült még két olyan szemfogat is találni, amelyek a középen be vannak lyukasztva, a gyökér vége pedig letörve, úgy, hogy ezeket fel is fűzhette. Foglalkozunk ezek után a fiatalabb sárgás törmelékes rétegekkel. Ezek a rétegek nem egészen egyformák a barlangnak elülső és hátulsó részében, amennyiben elül sokkal törmelékesebbek és a következőkben tárgyalandó rág- csálók faunáját tartalmazzák. Ebből a faunából elégséges összehasonlító anyag hijján csak 28 fajt sikerült meghatározni, de ha mind meg lesz határozva, azt hiszem, hogy legalább 50 fajt sikerül majd kimutatni. Nem mulaszthatom el itt megemlíteni, hogy a következőkben felsorolt faunának nagy részét mikro- fauna képezi, melyet KoRmos TIvapDAR dr. geológus barátom volt szives meg- határozni, aki ezeknek az állatoknak alapos ismerője, s amely szivességet e helyen is megköszönök neki. A fauna két körülménynél fogva nagyon fontos. Egyrészt azért, mert ez az első lelőhely hazánkban, ahol a rénszarvas nagyobb- mennyiségben fordul elő, s igy már végképen eloszlathatók azok a kételyek, melyeket több szakember még néhány évvel ezelőtt a rénszarvasnak magyar- országi előfordulása szempontjából táplált, s másrészt azért, mivel a nagyszám- ban kikerült steppei rágcsálók a rénszarvas együttes előfordulásával egyetemben ujból megerősítik azt a feltevést, hogy vidékeinken a pleisztocénnak legfelső részében hideg subarctikus kontinentális klima uralkodott, amikor is valóságos steppei fauna és flóra tenyészhetett itt s amely körülmények megfeleltek a lőszképződés lehetőségének is. PoHriG-gal úgy magyarázni ezeket a jelensége- ket, mintha a steppei állatokat csak a szükség kényszeríthette volna ide, nem lehetséges. Hisz akkor ezek a helyhez szivósan ragaszkodó állatok a holocén- ban is itt maradhattak volna, másrészt át is kellett volna alakulniok az új életviszonyoknak megfelelően ha tényleg új viszonyok közé jutottak volna itten. De mivel egyik feltevés sem áll, az sok más fontos észlelettel együtt azt bizonyítja, hogy abban az időben hazánkban s valószínűleg egész Középeurópá- ben a mai oroszországi steppekhez hasonló életfeltételeknek kellett uralkodniok. Mivel továbbá Középeurópából sem a rénszarvas, sem más nagyon jellemző steppei rágcsálók (Lagomis pusillus, Microtus gregalis stb.) hazánknál észa- kabbra, vagy pedig jóval keletebre sem lehetett még eddig a holocénben kimu- tatni, kétségen kivül áll, hogy ezeket az állatokat tömegesen tartalmazó balla- barlangi rétegeket pleisztocén koruaknak kell venni. Bizonyítja ezt az a körül- mény is, hogy az újabb ásatások alkalmából ezeknek a rétegeknek alsóbb szintjeiből még az absolut fossilis ősmedve is kikerült. A BALLA-BARLANGBAN 1911. ÉVBEN VÉGZETT ÁSATÁSOK EREDMÉNYEI, 769 Eddig a következő fajokat sikerült meghatározni, amelyekből csak az első nyolcnak van nagyobb jelentősége a kormeghatározás szempontjából : 1. Rangifer tarandus L., rénszarvas (gyakori), 2. Ursus spelacus ROSENMÜLL., barlangi medve (ritka). 3. Microtus gregahs PaáLras (elég gyakori). 4. Ochotona (Lagomys) pusillus PaALzzas, pocoknyul (nagyon gyakori). 5. Microtus nivalis Maxrrus, havasi pocok (ritka). 6. Lagopus albus, sarki hófajd (gyakori). 7. Lago- pus mutus Mowxrrs. havasi hófajd (gyakori). 8. Microtus vatticeps KEYs ET Bras., északi pocok (elég gyakori). 9. Sorex araneus L., erdei cickány (elég gyakori). 10. Sorex minutus L. törpe cickány (1 állkapocs) 11. Talpa euro- paca L., vakondok (gyakori). 12. Ursus arctos L., barna medve (eddig ritka). 13. Putorius (Arctogale) ermineus L., hermelin (elég gyakori). 14. Putorius (Arctogale) nivalis L., menyét (elég gyakori). 15. Vulpes vulpes L. róka (eddig ritka). 16. Cricetus cricetus B.; közönséges hörcsög (gyakori). 17. JFEvotomys glareolus SCHREBER, erdei pocok (gyakori). 18. Microtus arvalis PALLAS, mezei pocok (gyakori). 19. Microtus agrestis L. (gyakori). 20. Arvicola terrestris L., vizipocok. 21. Lepus europaeus L., közönséges nyul (gyakori). 22. Bos sp. (ritka). 23. Ovis sp. (elég gyakori). 24. Canis lupus 1. farkas (ritka). 25. Eguus caballus L., ló (ritka). 26. Capreolus capreolus L., őz (ritka). 27. Tetrao tetrix nyirfajd. 28. Rana Méhelyi BoLKkaYx. Ez a fauna nagy vonásokban megegyezik a dr. Kapió OTTOKkÁR barátom- tól felfedezett és KogRmos TivapaR dr. barátomtól! leírt puskaporosi rágcsáló- rétegekből kikerült faunával. De vannak egyes kisebb eltérések. Így a Balla- barlangból hiányzik a steppeknek két igen jellemző állata, az Alactaga sahens és a Cmeetulus phaeus. Igaz, hogy az előbbi faj a puskaporos fülkében is csak két fog által, az utóbbi pedig két álkapocstöredék által van képviselve. Ezekből megitélhető, hogy ezek a különbségek a véletlennek eredményei is lehetnek s a jövőben a Balla-barlangból is remélhetjük ezeknek az állatoknak csont- maradványait megkapni. Egyébként nagyon valószínünek tartom, hogy ezek a kizárólagosan steppei állatok már csak nagyon elvétve fordulhattak elő Mis- kolcz vidékén ebben az időben. Hiányzik még a Balla-barlangból a két tundrára jellemző faj, t. i. a sarki róka, ( Vulpes lagopus) és a sarki nyúl (Lepus variabilis), de a havasi pocok (Microtus nivalis) viszont a puskaporosban hiányzik. Mindkét faunában erdei állatok is képviselve vannak, amely álla- tok a steppei folyók mentén elszórtan előforduló erdők jelenlétére utalnak és így nem ingathatják meg azt a következtetést, hogy hazánkban ebben a kor- ban még a steppe uralkodhatott. Amint a folyók és patakok mentén elterülő erdők az erdei állatoknak adták meg létfeltételeiket, úgy a magasabb hegye- inken uralkodó nedvesebb, hidegebb klima az egykori tundra fauna utolsó maradványainak a tenyészetét tette lehetővé. Így tehát nem csodálkozhatunk, hogy e három fauna képviselőit együtt találjuk a negyedik, vagyis utolsó a jégkorszak utáni időszak végén, annál kevésbbé, mivel NEHRING óta tudjuk, hogy ezeket a kis rágcsálókat és madarakat nagyobb ragadozó madarak jut- 1 A hámori puskaporos pleisztocén faunája. (M. kir. Földtani Intézet Év- könyve XIX. köt. 3. füzet). 770 D: HILLEBRAND JENŐ tatták a barlangokba, a melyek a síkság folyómenti erdeiből, steppe területeiről s a magasabb hegyek tundraszerű vidékeiről egyaránt szedhették áldozataikat. Kormos Tivapag dr. barátom nemrég megjelent értekezésében ! a puska- porosi faunát a NEHRIwG-től leírt hasonló faunák alapján az első jégközti kor- szakba helyezi. Részemről nem csatlakozhatom ehhez a felfogáshoz, mivel PEwck és BRÜCKNER az Alpesek, OBERMAIER pedig a Pyreneusok alapos tanulmányozása alapján világosan bebizonyították, hogy a legnagyobb valószinüséggel négy ily korszakot kell feltételeznünk. Hogy a nevezett helyeken tényleg négy ily kor- szak volt, a melyet három elég hosszú jégközti korszak váltott fel, azt a terrasszerűen elhelyezett morénáknak különböző petrografiai és megtartási viszonyai bizonyítják. Amíg t. i. a régibb morenák törmelékei már nagyon mállottak és csak kvarctartalmú nehezen málló közeteket tartalmaznak, addig a fiatalabb morenák anyaga egészen friss s mindenféle könnyen elmálló közet- anyagokat is tartalmaznak még. Hogy másrészt viszont ez a steppei fauna nem tartozhatik interglaciális időszakba, azt hideg subarktikus jellege bizo- nyítja. Mivel a ballabarlangi fauna a magdalenienbe utalandó s ennek a kornak utolsó jégkorszak utáni helye PExck, RurrTER, BourE és OBERMAIER szerint? ma már kétségen kívül áll, azt hiszem, hogy a szóbanforgó faunákat csak a negye- dik jégkorszak utáni időbe lehet helyezni. Minden észlelet inkább a mellett szól, hogy az utolsó, vagyis negyedik jégkor az arheológiai értelemben vett moustérien kor közelébe esik, hogy azután sem újabb jégkor s még kevésbbé újabb melegebb jégközti korszak nem következett már, amit a rénszarvasnak s az arktikus és subarktikus rágcsáló faunának szinte állandó ittléte bizonyít. Mivel pedig a moustérien után még az aurignacien és solutréen ideje következett, a szóbanforgó fauna pedig már a magdalénienbe tartozik, nyilvánvaló, hogy ez a fauna az utolsó jégkorszakot követő postglaciális időnek egy már nagyon fiatal szakába esik. § Mindezek alapján a Kormos dr. barátomtól kifejtett nézetekhez nem csatlakozhatom. Szerinte ezeket a steppei állatokat az utolsó jégkor glecserei űzték vissza eredeti keleti hazájukba ; ? épen ellenkezőleg ebben az időpontban és az azután következő aurignacien solutréen s magdalénien időszakokban tör- ténhetett ezeknek az állatoknak újból való idevándorlása. Az újból valót azért emelem ki, mivel az előző jégkorszakokban is felvehetők hasonló beözön- lései ezeknek az állatoknak s nem lehetetlen, hogy a NeEmsRixatől tanulmányo- zott lelőhelyek is ezeknek egyikébe sorozandók. Ezek a rágcsálók a mi ese- tünkben csak a magdalénien kor végén vonultak ismét vissza mai hazájukba, de nem a hőmérséklet leszállása, hanem ellenkezőleg a hőmérséklet emelkedé- sével kapcsolatban. A két fölfogásnak a különbsége egy teljes jégkorszakot jelent, amelyek pedig az Alpesek és a Pyreneusok különböző jégkorszakbeli morenáinak egymásnak való helyzetéből s a különböző korú morenák anya- gának megtartási állapotából itélve, rendkívül hosszú ideig tarthattak. 1 Idézett munka, pag. 132. és 133. 2 OBERMAIER, Der Mensch aller Zeiten, pag. 327. 3 Ugyanott, pag. 133. A BALLA-BARLANGBAN 1911. ÉVBEN VÉGZETT ÁSATÁSOK EREDMÉNYEI. 771 A mi ezeknek az állatoknak előfordulási viszonyait illeti, megemlítem, hogy épen úgy, mint a Puskaporos-fülkében, legnagyobbrészt fészkekben s csak a barlang elülső részében fordultak elő s így nyilvánvaló, hogy ragadozó madarak kiökrendezett gomolyaiból halmozódtak föl. Mivel a tyúk-félék (Lagopus) is képviselve vannak, elég tömegesen előfordulnak bennük a madaraktól elnyelt kis kvarckavicsok is. Hasonlóan értelmezendők valószinüleg azok a kis car- diumtöredékek, melyeket ezekkel a csontokkal együtt gyüjtöttünk. Az említett ragadozó madarak természetesen csak az ember távollétében használhatták a barlangot lakmározóhelyül. Mivel pedig ezek a rágcsáló fészkek kisebb-nagyobb megszakításokkal a barlang felső rétegeiben végig előfordulnak, abból arra lehet következtetni, hogy az ember ebben a korban csak kivételesen kereste fel a barlangot. Hogy azonban mégis felkereste, azt a rágcsáló rétegekben talált feltördelt rénszarvascsontok, faszéndarabok és kevésszámú palaeolitek is bizonyítják. Az eddig ebből a rétegből kikerült kicsi retusnélküli pengék a faunával teljes összhangban vannak s ezeket a rétegeket nagy valószinüséggel a magdalénien korba utalják. Ezek szerint tehát az onnan kikerült gyermek- csontvázat is ebbe a korba kell helyezni. Az ősgyermeknek két csontja és pedig a jobboldali kulcscsontja és a bal- oldali sípcsontja a csontok tisztításánál tévedésből a megfelelő réteg állat- csontjai közé jutott, amelyekre csak most akadtam rá, midőn az összes cson- tokat egyenkint átvizsgáltam. A csontokat LENHOSSÉK MIHÁLY dr. egyetemi tanár úr intézetében vizsgáltam meg. A kulcscsont nagyfokú csavarodottságot tüntet fel, melyhez hasonlót a maiaknál észlelni nem tudtam. Ez a csavarodott- ság összhangban látszik lenni a felkarcsont nagyfokú csavarodottságával, amely annál is érdekesebb, mivel ez VERNEAU szerint a korral együtt fokozódni szokott. A mi a sípcsontot illeti, arra nézve meg kell jegyeznem, hogy rajta az alsórangú emberfajtáknál gyakran található platyknémia vagy retroversio tibie nem észlelhetők. Igaz, hogy ezek olyan jellegek, amelyek elsősorban az életmódtól függnek és így egy másfél éves gyermeknél még akkor sem várha- tók el, ba a megfelelő faj felnőttjeire ez jellemző lett volna. Eltér azonban a mai megfelelőkorú gyermekek sípcsontjától abban, hogy az elülső taraj, a crista anterior csak nagyon gyengén van kifejlődve, sőt igazi cristáról szólni nem is lehet, amennyiben a megfelelő él végig le van gömbölyödve. Evvel a sajátságával az antropoidáknál néha észlelhető viszonyokra emlékeztet. Az 1911. év áprilisában, midőn épen Kapré OTTOKÁR dr. barátom végezte a belső munkálatoknak a vezetését, kint a sárga diluviális agyagban, mely a barlangnak hátulsó rézséből került ki, két emberi ujjperecet találtam. Több csontot a legszorgosabb kutatás mellett sem tudtunk találni. A. csontok érin- tetlen rétegben voltak s így biztos, hogy pleisztocén korúak. Ami a csontok kinézését illeti, az egyik határozottan fosszilis külsejű, a másik kevésbbé az. Amint azonban barlangi kutatásainknál meggyőződhettünk, a külsőből magából következtetni semmire sem lehet. Sokszor egy és ugyanazon csont más-más kinézésű, különböző részein. Az egyik ujjpere a jobb gyűrűs ujj első percé- nek a másik a jobb közép ujj első percének felel meg. Mivel az előbbi az utóbbihoz képest aránylag kicsi, nem igen tartozhattak egy egyénhez. Arra 22 D: HILLEBRAND JENŐ nézve, hogy hogy kerültek oda, sok lehetőség van, biztosat azonban erre vonatkozólag mondani nem lehet. Lehetnének egy részleges temetés marad- ványai, vagy esetleg eltemetett embereknek a csontjai, a melyeket utólag ragadozó állatok vittek szét, vagy a mi még valószinübb, ragadozó állatoknak az ételmaradékai. Természetesen a kanibalizmust sem lehet kizárni, mint esetleges magyarázó körülményt. Mivel több vadon élő emberfajtánál haláleset alkalmával a családtagok gyász jeléül ujjaikat le szokták vágni, ezt a lehető- séget is szem előtt kell tartani. Antropológiai szempontból semmi különösebb érdekességgel nem bírnak. HIVATALOS JELENTÉSEK. 1. Kivonat a M. F. T. Barlangkutató Bizottságának 1912. évi január hó 14-én tartott ülésének jegyzőkönyvéből. Elnök : SIEGMETH KÁROLY. Előadó: KApIrIó OTTOKÁR dr. Jelen vannak : BALOGH MARGIT dr,, BUDINSZKY KÁROLY, HILLEBRAND JENŐ dr., HORUSITZKY HENRIK, KoRmos TIVADAR dr., báró NYÁRY ÁALBERT dr., PÁvAI VAJNA FERENC dr., SZAFFKA TIHAMÉR, SCHOLTZ PÁL KORNÉL és VARGHA GYÖRGY dr. Az elnök megnyitja az ülést és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri báró NYÁRY ÁALBERT dr. és VARGHA GYÖRGY dr. tagtársakat. A fent jelzett űlésen a következő fontosabb ügyek kerültek tárgyalás alá: 1. Az előadó felolvassa az 1911. évi november hó 29-én tartott ülésnek jegyző- könyvét. HORUSITZKY HENRIK bizottsági tag indítványt tesz, a Bizottság álljon el eddig gyakorolt szokásától s ezentúl ne hitelesítesse jegyzőkönyveit a tagtársak által: szerinte ez szükségtelen, mert az előadó úgyis minden ülés jegyzőkönyvét a következő ülésen felolvasni szokta. Rövid vita után a Bizottság a felolvasott jegyző- könyv tartalmát tudomásul veszi és az előterjesztett indítványt elfogadja. 2. Az előadó jelenti, hogy a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter Úr Ő Excellen- tiája a Pilisszentlélek község határában levő Chlapeci-barlang felásatására 1000 korona költséget kegyeskedett engedélyezni avval a kikötéssel, hogy a kutatás az Országos Régészeti és Embertani Társulat-tal egyetértőleg történjen és hogy a kikerülendő arheologiai anyag a Magyar Nemzeti Múzeum, a többi pedig a Föld- tani Intézet gyűjteményébe kerüljön. Az előadó megjegyzi, hogy ezen összeg megszerzése körül TiRgrs REzső pilisszentléleki főerdőmérnök és BEKEY IMRE GÁBOR tagtárs urak sokat fáradoztak; kéri a Bizottságot, hogy a nevezett uraknak jegyző- könyvi köszönetet szavazzon. A Bizottság örömmel tudomásul veszi a jelentést és a nevezett uraknak fáradozásukért jegyzőkönyvi köszönetet szavaz. 3. Az elnök felszólítja a Bizottságot, hogy válassza meg a Pénztárvizsgáló Bizottságot. A Bizott- ság a pénztár megvizsgálására felkéri SCHOLTZ PÁL KORNÉL és PÁVAI VAJNA FERENC tagtársakat. 4. Az előadó előterjeszti évi jelentését a Bizottság működéséről 1911-ben. A Bizottság a jelentést tudomásul veszi. 5. Az előadó előterjeszti a Bizottságnak 1912.évi munkatervét. A Bizottság a munkatervet elfogadja. 6. VARGHA GYÖRGY dr. bizottsági tag megtartja: "A Propastea-barlang eredetű völgyeléses című előadását. A Bizottság az érdekes előadást tetszéssel fogadja. Egyéb tárgy nem lévén elnök az ülést berekeszti. a a s TÁRSULATI ÜGYEK. 2. Kivonat a M. F. T. Barlangkutató Bizottságának 1912. évi február hó 16-án tartott ülésének jegyzőkönyvéből. Elnök: JoRpDáÁN KÁRoLY dr. Előadő: KapIó OTTOKÁR dr. Jelen van- nak: BEKEY IMRE GÁBOR, BELLA LAJOS, HILLEBRAND JENŐ dr., HORUSITZKY HENRIK, KoRMmos TIVADAR dr., LENHOSSÉK MIHÁLY dr., MÁRTON LaJos dr., PÁVAI VAJNA FERENC dr., RosKaA MÁRTON dr., SCHOLTZ PÁL KORNÉL, STEINHAUSZ GYULA És VARGHA GYÖRGY dr. A fent jelzett ülésen a következő fontosabb ügyek kerültek tárgyalás alá : 1. Az elnök megnyitja az ülést és felkéri az előadót, hogy az 1912. évi január hó 14-én tar- tott ülésnek jegyzőkönyvét felolvassa. A Bizottság a felolvasott jegyzőkönyv tartalmát tudomásul veszi. 2. Az előadó jelenti, hogy a Bizottság 1912. évi február hó 15-én a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében népszerű előadást rendezett, amelyen BEKEY IMRE GÁBOR bizottsági tag: (A budapestvidéki barlangoks cimű vetített képes felolvasását tartotta. A Bizottság a jelentést örömmel tudomásul veszi és Szarax IMRE miniszteri tanácsos Úrnak, a Nemzeti Múzeum igazgatójának a rendelkezésre bocsájtott ülésteremért jegyzőkönyvi köszönetet szavaz. 3. BEKEY IMRE GÁBOR bizottsági tag indítványt tesz, a Bizottság szavazzon PAPP KÁROLY dr. főtitkár úrnak a M. Földtani Társulat-nak 1912. évi közgyűlésén a Bizottság iránt tanúsí- tott pártfogásáért jegyzőkönyvi köszönetet. A Bizottság PaPP KÁROLY dr. főtitkár úrnak jegyzőkönyvi köszönetet szavaz. 4. SCHOLTZ PÁL KORNÉL bizottsági tag a Pénztárvizsgáló Bizottság nevében jelentést tesz a Bizottságnak 1912. évi vagyoni állásáról. A Bizottság a jelentést tudomásul veszi és a pénztárosnak, az előadónak és a kiküldött pénztárvizsgáló bizottságnak kifejtett munkásságukért jegyzőkönyvi köszönetet szavaz és megadja nekik 1912. évre a felmentvényt. 5. Az elnök a M. Földtani Társulat tagjait: LENHOSSÉK MIHÁLY dr. udvari tanácsos, egyetemi tanár úr Ő Méltóságát, NEMÉNYI Géza, a Tapolczai Barlang Bizottság elnökét és MIHóK Orró, banktisztviselő, entomologus urat bizottsági tagokká való megválasz- tásra ajánlja. A Bizottság a nevezett urakat bizottsági tagokká választotta. 6. Roska MÁRTON dr. külső tag megtartja: (A csoklovinai Cholnoky- barlangban gyűjtött paleolit kőeszközök bemutatásas című előadását. Előadó mindenekelőtt ismerteti azokat a körülményeket, amelyek a lelet feltalálására vezették, azután pedig áttér a barlang leirására és a benne talált paleolitok tárgyalására. A 4835 mó hosszú csoklovinai Cholnoky-barlang közepe táján előadó 1911. év nyarán körülbelül 60 m? területet ásatott ki. A lerako- dást 3 cm vastag mésztufakéreg fedi, ez alatt 8 cm vastag barlangi agyag van és ez alatt megint átlag 40 em vastag csontbreccsiás réteg következik, amelyből eddig vagy 40 darab paleolit kőeszköz került a napvilágra. Ezeknek egy része moustéri, más része pedig aurignaci befolyást árul el. A kőiparon kívül még megmunkált csontdarabok is kerültek elő. A kőeszközöket kizárólag a barlangi medve csontjai kisérik. Előadó szerint a francia felállítást nem lehet minden tekintetben a hazai leletekre is alkalmazni. Az ásatás költségeit Vajdahunyad közönsége fedezte. Kapió OTTOKÁR dr. előadó az előadáshoz hozzászólva megjegyzi, hogy a csoklo- vinai Cholnoky-barlangban kiásott paleontologiai anyag a szeletai faunához hason- lít, amennyiben itt is majdnem kizárólag az Ursus spelaeus csontjai találtattak. A paleolit kőipar hozzászóló szerint nem tartalmaz kifejezett tipust és a bemuta- tott kőeszközök száma még igen csekély arra, hogy teljes biztonsággal valamely diluviális kulturafokozatba helyezzük ; legvalószinűbb, hogy a csoklovinai kőipar a régibb és újabb paleolitíkum határába esik. Érdekes, hogy az ősember nyomai itt TÁRSULATI ÜGYEK. 175 ép úgy, mint a lokvei Bukovac barlangban is félreeső helyen, messze a hegység- ben és a barlang közepe táján teljes sötétségben találtattak. Ez a körülmény ép úgy, mint a Szeleta és Balla barlangokban szerzett tapasztalatok a barlangkutatót arra intik, hogy az ősember nyomait kivétel nélkül minden ásható barlangban és a barlang minden szakaszában keresse. MÁRTON LaJos dr. bizottsági tag főleg ahhoz a felvetett kérdéshez óhajt fűzni némi reflexiót, vajon alkalmazható-e a magyarországi paleolitikum speciális viszo- nyaira általában és vajon alkalmazható-e a jelen esetben a francia korbeosztás. Ami a felvetett kérdés érdemét illeti, felszólaló egyetért az előadóval abban, hogy a kér- dés komoly megfontolást igényel. A jelen esetben igen nehéz a francia kultura- beosztás alkalmazása. A bemutatott tárgyak zöme atypikus ; felszólaló azonban azok között mégis nehány olyan formát vél felismerni, amelyek a korhatározás szempont- jából fontosnak látszanak. A régibb paleolitikumon végighúzódó szakócának mousté- rienkori degenerált változatát két példányban látja felszólaló képviselve. Az egyik egyélű ferde trapézalakú vakaró szintén moustérienkorú. Tisztán mutatkozik az elliptikus vakaró alakja is; ez már az aurignacien kulturafoknak ismertető jeleit mutatja, valamint a szélein retusozott jaspispenge is, amelynek alakításában fel- szólaló főleg a behajló félköríves végződését tartja jellemzőnek. Ha a teljesen aty- pikus tárgyaktól eltekintünk, még a pengék jöhetnek számba, melyek az aurigna- ciennél aligha idősebbek. Mindent összevetve, felszólaló legvalószíinűbbnek tartja, hogy a bemutatott kőipar a felső moustériennél nem lehet idősebb; nem való- szinűtlen az is, hogy itt két kusturafokkal, a moustériennel és aurignaciennel van dolgunk, amit azonban a kutatónak eddig nem sikerült elválasztani. Felszólaló végre rámutat arra a jelentőségre, amit a leletek a komoly rendszeres tudományos vizsgálat által nyertek. A rétegek geologiai vizsgálata, nevezetesen a kisérő fauna ismerete többet mond a paleolitoknál, a typologiánál. Ime az aggteleki Baradla- barlang régebben ismert moustérien typusaira sem mondhatjuk e miatt reá, hogy a paleolitikumból valók. HORUSITZKY HENRIK bizottsági tag a barlang fekvése iránt érdeklődik, mire előadó megjegyzi, hogy a csoklovinai Cholnoky-barlang a Lunkányi patak végén a hegy tulsó oldalán Ponorics község közelében van és az irodalomban Irma-barlang név alatt szerepel. LENHOSSÉK MIHÁLY dr. bizottsági tag szerint az ásatást a barlang kiöblösödő részében kellene folytatni, raert valószinű, hogy az ősember ebben a csarnokszerű szakaszban leginkább tartózkodott. Kotgmos TIVADAR dr. vendég örömmel üdvözli az előadó szép felfedezését; kétszeres örömmel azért, mert az előadóval egy nézeten van aziránt, hogy a ma- gyarországi viszonyokra a franciaországi szkémát nem szabad minden kritika nél- kül alkalmaznunk. Amint szerszámokról, vagyis az ember öntudatosan készített tárgyairól van szó, rögtön számos faji, néprajzi, egyéni és más mozzanat nyomul előtérbe, amelyeket okvetlenül figyelembe kell vennünk. Hozzászóló épen ezért a kőszerszámoknak kortjelző fontosságot csak másodsorban tulajdoníthat, mert sze- rinte azok elsősorban az ipari fejlettség fokát jelzik, a mi nem igényel feltétlenül korkülömséget. HILLEBRAND JExő dr. bizottsági tag legutolsónak szólal fel, kifejtve, hogy ő nem osztja az előtte szólók kételyeit arra vonatkozólag, vajjon lehet és szabad-e a fenálló rendkívűli nagy távolságok mellett a francia lelőhelyek kőipartypusainak időrendi sehemáját a hazai viszonyokra is alkalmazni. Felszólaló kifejti, hogy a pleistocén, vándoréletet élő ősembernél ezek a távolságok nem igen jöhetnek tekin- tetbe. Minden elméleti okoskodásnál világosabban beszélnek a tények. Ezek szerint 776 TÁRSULATI ÜGYEK. pedig Spanyolországtól egész hazánkig a kőiparnak vezértípusai, ha ilyenek tényleg jelen vannak, mindig ugyanabban az egymásutánban követik egymást. Mivel ezek az észleletek egész Európára állanak, kitűnik, hogy a különböző ipartypusokat geologiai értelemben is korjelzőknek lehet tekinteni. Úgy látszik tehát, hogy a pleisztocén bizonyos szakaszaiban bizonyos ipartypusok uralkodnak, ami felszólaló szerint azt is bizonyítja, hogy a typusoknak aránylag függetleneknek kellett lenniök a különböző emberrasszoktól. Az emberrasszoknak és az anyag külömbözőségének csak alárendeltebb szerepe lehetett s főleg a helyi változatokban jutnak kifejezésre. A csoklovinai lelet korát illetőleg hozzászóló azon nézeten van, hogy annak dacára, hogy egyes moustérienre emlékeztető formák is előfordulnak, a pengék alapján, melyeket csak az aurignacien embere szokott volt köröskörül retusozni, ezt inkább az aurignacienbe helyezendőnek véli, amely felfogást azonban még igazi aurignacien typusoknak kell megerősíteni. Egyéb tárgy nem lévén, elnök az ülést berekeszti. SUPPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY XLII. BAND. SEPTEMBER—OKTOBER 1912. 9—10, HEFT, DAS VIERZIGJÁHRIGE DIENSTJUBILÁUM PROFESSOR ANTON KOUCHS. Mit den Figuren 43—44. - Im stiller, rastloser Arbeitsamkeit verbrachte vierzig Jahre erfüllen jedermann mit Ehrfurcht. Vierzig Jahre an einem Lehrstuhl verbracht sind noch mehr ehrwürdig. Die Rolle eines Universitátsprofessors ist nümlich ein solcher Beruf, in welehem der Gelehrte und der Lehrer in stetem Kampf miteinander steht; es ist wirklich sehwer Forschungen auszuführen und zugleich erfolgreich zu lehren, so dab es nur wenigen gegeben ist diesem doppelten Beruf vollauf zu entsprechen. Zu diesen wenigen gehört Dr. Asxron KocH, Professor der Geologie und Palüontologie an der Universitát Budapest, der diese doppelte, sehwere Aufgabe nunmehr seit vierzig Jahren wacker löst. Wenn man aber nach dem Hintergrund dieser glücklichen Lage forscht, so findet man stille, zarückgezogene, emsige Arbeitsamkeit, sowie váterliches Wohl- wellen gegenüber all jenen, die sich dessen würdig zeigen. Das lürm- volle gesellschaftliche Leben der AuBenwelt ist-— wir mögen es be- trachten wie wir wollen — der wissenschaftlichen Arbeit stets zum Schaden; wer sich also der Wissenschaft widmen will, der mub einem Einsiedler gleich, allem entsagen, was ihm beim Erstreben seiner Ziele hinderlieh sein könnte. Zum Reifen von wissenschaftliehen Ideen ist Zeit und ein entsprechendes Milieu vonnöten. Es würe nicht am Platze hier all jene Verdienste zu würdigen, die sich Awrox KocHn auf seiner vierzigjáührigen Laufbahn um die Er- forscehung des Bodens von Ungarn versechafite, doch können wir nicht umhin, die obigen Lehren aus seiner vierzigjührigen Tátigkeit hier an- zuführen. Die unbedingte, von jeder Geziertheit freie Bescheidenheit, Un- mittelbarkeit, Schlichtheit, über die Asxron Kocn verfügt, bestimmen ihn für jene Stellung, die er in der Wissenschaft seit vierzig Jahren einnimmt. f Wenn wir nun auch nach den Gründen seiner erfolgreichen Lehr- tütigkeit forschen, so finden wir dieselben nur in seinem Wohlwollen gegen seine Schüler. Die Geduld, welche die Leitung der Anfánger er- Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 51 778 M. E. VADÁSZ fordert, die Berichtigung ihrer Irrtümer, die Nachsicht ihrer Fehler, die bestándige Aufmunterung der Verzagenden kann nur das Ergebnis einer aufrichtigen Zuneigung sein. Die schönste und würdigste Anerkennung seiner gerüuschlosen Tátigkeit war jenes Fest, welches von den einstigen und gegenwártigen Hörern Awxrorx KocuHs am 28. Mai in ganz engem Rahmen, im Hörsale seines Institutes gefeiert wurde. An dem Feste erschienen von seinen ehemaligen Hörern in voller Zahl all jene, die bei der Pflege der Geologie und Palüontologie verblieben sind, namentlieh Dr. STEFAN v. GAÁL. Dr. FERDINAND KocH, Dr. THEoDoR KoRMmos, Dr. BÉLA MaAuRrirz, EuGEN Noszkv, Dr. MoRkirz v. PánFy, Dr. Gyura PRiwsz, Dr. KaáRr RorH v. TELEGD, Dr. ZOLTÁN SCHRÉTER, Dr. ELEMÉR M. Vapász, Dr. VIKTOR Vocr. Auberdem ersechienen noch von seinen ehemaligen Hörern und anderen Verehrern Dr. ALEXANDER ABoNYI, KARL BupiIwxszkv, Dr. GÉza EnTz sen., Dr. Géza Exrz jun., Dr. Béra Kocs, Ruporr KocH, FRANZ KövEssI, Koromaw Kuncsám, Dr. GABRIEL v. LÁSZLó, Dr. AUREL LIFFA, IMRE v. MARos, Dr. Gyura MÉHEs, Dr. JosEF NURICSÁN, Dr. ANTosx RÉTHLY, LupwiG horH v. TELEGD, Dr. ZoLTÁN SzaBó, Dr. THOMAS SZONTAGH v. IGró, Géza ToBonrrYv, ferner zahlreiche seiner gegenwürtigen Hörer. Die Schüler, denen die Güte und Liebe des Meisters am meisten zuteil wurde, ergriffen die Gelegenheit, mit den Früchten der Zuneigung vor ihren Lehrer zu treten, um darzutun, dab sie den Intentionen Awxrosx Kocws treu geblieben sind. Ihre in eine Festschrift gefabten Ab- handlungen wurden vom Privatdozenten Dr. Gyura PRIsz in Begleitung einer lingeren Ansprache überreicht. Im Namen der gegenwürtigen Hörer sprachen JuLrius VIGH, sowie Wrl. Awuna Hiuwr, welch letztere dem Meister das Embleme unserer Wissenschaft, zwei gekreuzte silberne Hammer, eingefaBt von einem Lorbeerkranz, überreichte. Sodann sprach noch Dr. THomaAs v. SzorraGH im Namen der kgl. ungarisehen geologisehen Reichsanstalt, wo Prof. Awron KocH seine Lauftbahn begann, sowie im Namen der Ungarischen (Geologischen (Ge- sellschaft, deren Sekretür, Vizeprásident und durch sechs Jahre hindureh Prásident der Jubilant war. Der gefeierte Gelehrte sprach mit schlicehten Worten Dank für die Offenbarung von soviel Zuneigung, und gewáhrte seinen Verebrern einen kurzen Binblick in seinen bewegten und lehrreichen Lebenslauf. Trotz- dem er in Zombor geboren, ein Sohn der groben ungarisehen Ebene ist, lebte in ihm schon in seiner Kindheit eine eigenartige Sehnsucht nach dem (CGebirge, der Heimat der Steine, und es waren ihm die sehönsten Tage, wenn er sich Wallfahrern ansehlieBen konmnte, die den fernen (Grnadenort am FuBe des Harsányberges besuchten; wenn er bei DAS VIERZIGJÁHRIGE DIENSTJUBILEUM PROFESSOR ANTON KOCHS. Fieur 43. Portrait von Professor ANTON KocnH. Ci 780 k M. E. VADÁSZ solehen Gelegenheiten den Harsányberg besteigen konnte, die Gesteine desselben bewundern konnte, fühlte er sich befriedigt, glückliech. Im Jahre 1865 machte er die Lehramtsprüfung aus den sámtliehen Natur- wissenschaften, verlegte sich jedoch, seiner frühen Neigung folgend, hauptsáchlieh auf Mineralogie und Geologie; Auslandreisen, die ihm zu TSCHERMAK, SUESS, SCHRAUF und Reuss, dann zu NOEGGERATH, v. horn, ANDREAE und ScHLÜTER führten, vervollstándigten sein Wissen, bis er der Lehrkanzel für Mineralogie und Geologie an der damals — 1872 — errichteten Universitát in Kolozsvár für würdig befunden wurde. Er Figur 44. Das Prof. A. KocH von seinen gegenwártigen Hörern überreichte Embléme. trachtete nun hier sowie spáter auch an der Universitüt in Budapest nach seinen besten Wissen seine Füácher nicht nur weiter zu bringen, und zu lehren,. sondern der Wissenschaft auch mögliechst viel neue Kráfte zu erziehen. Bei diesem Trachten ist es natürlich, da8B es ihn mit groBer Genugtuung und Freude erfüllt, wenn er an dem heutigen Tage eine so stattliche Zahl jener um sich versammelt sieht, die er in die Wissenschaft einführte und die heute bereits Stützen der Geologie sind. Es war ein würdiges Fest, an welchem die Versammelten teil- nehmen konnten, welches sich in die Seele jeden Anwesenden tief ein- prágte. Vermutlich wird dieses gemeinsame Andenken die Schüler ANTON KocHs als Mitglieder einer gro$en Familie innig an einander knüpfen. Budapest, den 28. Mai 1912. Dr. M. E. Vapász. DIE GEOLOGISUHEN VERHÁLTNISSE DER VILLÁNYER UND BÁNER GEBIRGE. — Mit den Tafeln VII—VIII. und Figuren 45—50. — Von LupwIiG v. Lóczy jun.! Im Sommer des Jahres 1911 erhielt ich von der Direktion der kel. ungarischen geologisehen Anstalt den Auftrag, zu etlichen, bereits seit Jahren aufgenommenen geologischen Kartenbláttern der Villányer und Báner Gebirge den erlüuternden Text zu schreiben. Zwecks der dazu erforderliehen übersiehtlichen Rekognoszierung dieser Gebirge hatte ich den Monat September desselben Jahres im Villányer Gebirge zu- gebracht. Im Mörz 1. J. war ich wiederum eine Woche lang in Villány mit der Fortsetzung meiner begonnenen Arbeit beschüftigt. Hiernach würe nur noch die detaillierte Aufnahme und Kartierung einiger (Ge- genden des Gebirges übrig, womit ich die HReambulation der Blátter Zon. 22, Kol. XVIII und XIX (der Spezialkarte 1 :75,000) noch im Sommer, resp. Herbst des laufenden Jahres abschlieBen zu können hoffe. Bei gegenwürtiger Gelegenheit wünsehe ich blob einen vorláufigen Bericht über meine Aufnahmsarbeiten und deren Ergebnisse abzustatten. Bevor ich aber damit beginnen würde, sei es mir gestattet, allen ver- ehrten Fachgenossen, die mich in meiner Aufgabe unterstützt haben, meinen innigsten Dank auszudrücken. In erster Reihe fühle ich mich dem Ehrendirektor der geologisehen Anstalt, Herrn ANDREAS SEMSEY VON SEMSE zu innigstem Danke ver- pflichtet für seine wohlwollende Ermunterung und Unterstützung, indem mir durch seine auszeiechnende (reneigtheit der Auftrag zur Reambula- tion genannter Gebiete gegeben wurde. Mit aufrichtigem Dank schulde ich Herrn Dr. M. E. Vapász, Assistenten der Geologie an der Univer- sitát Budapest, für seine freundschaftliehen Unterweisungen, ebenso den Herren Professoren Dr. ScHaARDT und Dr. ROLriER am Züricher Poly- technikum, sowie den Herren Geologen Dr. PárryY und Dr. KoRmos für ihr reges Interesse an meinen Arbeiten. Die kurzgefabte Geschichte unserer Kenntnisse über die Villányer und Báner Gebirge ist die folgende : 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 3. Jan. 1912. —g 02 [ősi LUDWIG V. LÓCZY JUN. Die ersten geologisehen Nachrichten über die südlichen Teile des des Komitates Baranya verdanken wir unserem weltberühmten Mineralo- gen und Geologen JosEF v. Szapó, der im Jahrbuche der kel. ungarischen geologischen" Anstalt für 1869 bereits eine Abhandlung über die Basálte und Basalttuffe von Bán und Kiskőszeg veröffentlichte. Nach drei Jahren erschien (1872) die geologisehe Skizze des Báner Gebirges aus der Feder des Wiener (reologen Dr. 0. LEsz, bei der Gelegenheit eines fachkundi- gen Gutachtens im Interesse der erzherzoglichen Domüne verfabt. Die detaillierte Aufnahme und Kartierung des Báner Gebirges ver- danken wir dem ehemaligen kel. ungarischen Sektionsgeologen Dr. JAKOB v. MaryasovszkY aus dem Jahre 1880, hingegen blieb uns die erláuternde Beschreibung des Gebietes — einen kurzen Bericht von vier Druck- seiten abgerechnet — vorenthalten. Nur nebensáchlich wurde das Villányer Gebirge von W. ZSIGMONDY in seiner Studie über die Bohrthermen zu Harkány berührt. Im Jahre 1874 arbeitete der Geologe KaRL HoFMANN an der Aufnahme und Kar- tierung des letztgenannten Gebirges, wurde aber infolge seines allzu- írühen Todes an der Veröffentlichung des erláuterndes Textes verhin- dert. Es blieb jedoch nach ihm. aubBer einem ganz kurzen gedruckten Resumé, noch ein handsehriftlicher Bericht, welcher besonders die Vil- lányer Steinbrüche behandelt, nebenbei aber auch stratigraphische und sogar tektonische Aufzeichnungen aus dem ganzen (Gebirge gesammelt enthált. Einesteils aus dankbarer Anerkennung dem (Gedüchtnisse des hervorragenden Geologen zu dienen, anderenteils als Entgegnung auf die unberechtigten Vorwürfe, welche Herr Dr. A. Tinr auf Grund sei- ner irrtümlichen Auffassungen von K. HoFMmawxws"s! kurzen Aufnahms- bericeht geüussert hat, würe die Veröffentlichung dieser Handsehrift nur allzu notwendig, weshalb sie der Direktion der geologischen Anstalt ganz dringend empfohlen sei. Ich kann nicht umhin die so sorgfültige und logische Kartierung K. HorFMawxwss noch besonders zu betonen, worüber mich die neuesten Reambulationen überzeugt haben. Herr Chefgeologe Dr. M. Párry gab im Jahre 1905 die Beschrei- bung der Steinbrüche bei Villány, Bán und Kiskőszeg. AuBerdem wáren auch noch jene wissenschaftliechen Kontroversen zu erwühnen, welche von den Geologen Dr. Tiz und Dr. PárrY in den Jahrbüchern der k. k. geologiscehen Reichsanstalt, im Laufe der Jahre 1906 und 1907 abge- fochten wurden und auf welche ich noch zurüeckzukehren wünsche. End- liceh sei noch auf die im verflossenen Jahre erschienene wertvolle Mo- nographie Dr. Tirrs hingewiesen, welche die Ammonitenfauna des Cal- lovien bei Villány behandelt. 1 K. HoFMASS: Aufnahmsbericht. (Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst. p. 290.) DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER VILLÁNYER UND BÁNER GEBIRGE. 783 Einschlágige Literatur : 1865. J. SzaBó : Földtani jegyzetek Batina-Bán és a mohácsi szigetről. (Földt. Társ. Munk. Bd. III, p. 133—141.) 1872. A. LEsz: Aus dem Baranyer Comitate. (Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst., p. 290.) 1873. W. ZsiGmonpy: Mitteilungen üb. d. Bohrthermen zu Harkány etc. Pest. 1874. K. Hormaxws: Havi jelentés a Villány-hegység geologiai felvételeiről. (Manuskript vom Juni 1874 datiert. Im Archiv der kgl. ung. geol., An- stalt Nr. 147/1874.) 1876. K. Hormaxws : Aufnahmsbericht. (Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst., p. 22.) 1880. J. Marvasovszky: Paleontologiai adalékok a baranyamegyei felső medi- terrán-rétegek ismeretéhez. (Természetr. füz. Bd. IV.) 1901. M. v. Párnrxy: Geoli Notizen üb. einige Steinbrüche lüngs d. Donau. (Földt. Közl. Bd. XXXI, p. 177.) 1906. A. Tinn: Der fossilführende Dogger von Villány. (Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst., p. 363.) 1907. A. Tin: Zur Ammonitenfauna von Villány. (Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst., p. 121.) 1907. M. v. Párry: Bemerkungen zu Herrn TillVs Mitteilungen üb. d. fossil- führenden Dogger. (Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst., p. 131.) 1907. A. Tue: Herrn M. v. Pálfy zur Entgegnung bezüglieh Villány. (Ver- handl. d. k. k. geol. R.-Anst., p. 246.) 1907. M. v. PárrY: Erwiederung auf Herrn Tills Entgegnung. (Verhandi. d. k. k. geol. R.-Anst., p. 360.) 1907. I. v. LőRENTHEx : Gibt es Juraschichten in Budapest ? Suppl. zam Földtani Közlöny. Bd. XXXVII. S" 415. 1910—11. A. Trirr: Die Ammonitenfauna v. Villány. (Beitr. z. Paleont. Österr.- Ungarns. Bd. XXIII-—XXIV.) j I. Geographisehe und geomorphologisehe Verhültnisse. Bevor ich diesen Gegenstand eingehe, dünkt es mir notwendig, die topographische Lage des zu besprechenden Gebietes kurz zu beleuchten. Das Villányer und Báner Gebirge erhebt sich südlieh vom Pécser Gebirge in einer Entfernung von 36 km, verlüuft mit letzterem parallel, bildet aber einen bedeutend regelmüBigeren Höhenzug vom W—E-licher Richtung. Das Báner Hügelland ist blob das Deckgebirge des Villányer Rückens, wobei ein 8 km breite Depression beide von einander trennt. Das Villányer Gebirge erstreckt sich von Hegyszentmárton bis Villány; das Báner Gebirge von Baranyavár-Pélmonostor gegen ENE bis Kiskőszeg an der Donau. Die mittlere Höhe des erstgenannten Gebirges betrágt 230 m über dem Meeresspiegel, solcehe des Báner Gebirges blo8 200 m. Die kulmi- nierenden Punkte des Villányer Höhenzuges steigen am Gebirgsgrat des JJÁUVITLA SOP JUPDISUV EH sg r) 5 sa JÓD UOA 9UOH ÁSOUZSITA sop "Jog vagog LUDWIG V. LÓCZY JUN. ÁUVS AV TH "ut ezt As "TI -p "TN Harsány bis 442 m und an der Spitze des Berges Ten- kes, oberhalb Gyüd, bis 408 m; das Báner Gebirge er- reicht seinen Höhepunkt am Berge Bán, 241 m über dem Meeresspiegel. Im Norden beider Gebirge erstreckt sich ein welliges, mit LöB bedeck- tes Hügelland bis zur Depres- sion, welche das gegenüber aulsteigende Pécser Gebirge abaerenzt. Die mittlere Höhe dieses Hügellandes betrágt etwa 136 m, indessen etliche Hügelrücken bis zu einer ab- soluten Höhe von 200 m ansteigen. Das im Süden der Berge Tenkes und Harsány liegende — (relünde gleicht einer Kbene, deren mittlere Höhe 935—96 m betrágt, da der Flugsand blob stellen-i weise die 100 m 6 Seehöhe übersteigt. Dieses Gelünde stellt also eine von 36 m 6 michtigen Ablagerungen des FluBes Drau bedeckte Tiefebene dar. Anihrer Obertlüche sind Ton- und Sandschichten in Flug- sand umgewandelt worden, was ein relativ hohes Alterdie- ses ehemaligen Übersehwem- mungsgebietes beweist. Der geologische Bau dieser Ebene ist uns aus dem Bohrloche zu Harkány bekannt. Nach ZsiGmoxpy ! besteht der Un- 1 W. ZsrGmogpy : Mitteilungen über die Bohrthermen zu Har- kány etc. Pest, 1873. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER VILLÁNYER UND BÁNER GEBIRGE. 785 tergrund bis zu einer Tiefe von 100 m aus wechsellagernden Sand- und Tonschiechten. Letztere kann ich schon darum nicht als aus vorpleistozüner Epoche stammend betrachten, da ZsrGmonpx im Liegenden dieser Schich- ten ganz ühnliche Knochenbrekzien fand, wie jene, welche ich in den meisten Steinbrücben als Spaltausfüllungen nachweisen konnte und deren pleistozünes Alter festgestellt wurde. Die erwáhnten müchtigen Sand- und Tonschichten würen demnach keine pannonischen Gebilde, sondern blo6 einfache FluBablagerungen. K. HoFMANN hatte diese Ebene als Flugsand- gebiet kartiert. Südlieh von Siklós, unweit von einem Brunnen bei Farkas- szállás fand ich unter einer 1—1-5 m máchtigen, mit LöbB stark vermengten und feinkörnigen Flugsandlage den typischen FluBsand der Drau, welche sein Reichtum an Kaliglimmersehüppehen und Glaukonit charakteri- sieren. Dieser und ein bei Miholjac-Dolnji gesammelter alluvialer Flu6- sand waren sowohl bei makroskopischer als bei mikroskopiseher Unter- suchung einander bis zur Verwechslung ühnlich. Diese grobe Über- einstimmung ist infolge des Glimmers und des Glaukonites unver- kennbar. Der Flugsand dieser Ebene ist daher nur ein verwehter und mit LöB gemengter Fluösand der Drau. Die LöBvermengung kann aus den weiten, nördlieh von Bisse gelegenen LöbBgebieten stammend, dem vor- herrschenden nördlichen Windtransport zugeschrieben werden. Es seheinen mehrere Zeichen dahin zu deuten, dab die Drau im. Pleistozán ihren Lauf allhier besa6 und dab dieses ehemalige Flubbett nicht alluvial sein kann, beweist das Flugsandgebiet des Deliblat Gebietes im Komitat Temes. Auffallend dünkt mir jener Umstand, dab die südliehe Flanke des Villányer Gebirges an den Lehnen der Berge Harsány und Tenkes be- deutend steiler und weniger zerklüftet ist als die nördliche, obzwar theoretiseh eben die nördliche Seite, infolge der über ganz Mitteleuropa vorherrsehenden nördliehen Winde, die steilere und kahle sein sollte. Ich kann daher diese Erscheinung blob einer FluBerosion zuschreiben und es ist auch ganz naheliegend, daB einstens die Drau den südliechen FubG des Gebirges bespült haben mag. Das Báner Gebirge trügt solche Spuren der Prosien auf seiner entgegengesetzten, nördlichen Flanke. Hier ist die Unterspülung so kráftig ausgepregt, dab ich sie nicht dem kleinen FluBe Karasica zu- ssehreiben kann, welcher von den Sickerwüssern des LöbPgebietes ge- speist ein so geringes Wasserguantum führt, dab seine jáhrlichen Niveau- schwankungen nahezu unmerkbar sind. Dem Winde kann diese typische FluBerosion umsoweniger zugesechrieben werden, als die höchsten Berg- rücken und auch alle Talsenken mit einer gemeinschaftlichen, 15—32 m michtigen Löbdecke bekleidet sind und wir wohl wissen, dab jegliche Winderosion in erster Reihe die Höhenrücken, dann die dem Wind- 786 LUDWIG V. LÓCZY JUN. stobe ausgesetzten Berglehnen einer solchen lockeren Hülle beraubt haben würden. Nördlich von Baranyavár, Bán und Kisfalud vermute ich in der Gliederung der Ebene das Serpentinennetz eines bedeutend ansehnlicheren Flusses als des unscheinenden Karasica. Da seither das ganze Tal mit einer müchtigen Lage des anemogenen LöBes verschüttet worden ist, können die einnivellierten Krümmungen des einstigen Flusses nunmehr kaum wahrgenommen werden. Nur die Sümpfe, welche von eingegangenen Serpentinen stammen, lassen den jeweiligen FluBlauf vermuten; zahlreich sind noch solche südlieh von Siklós, dann zwischen den Bergen Harsány und Beremend, sowie bei Kisfalud. An den Stellen der ausgetrockneten Sümpfe bedecken den Morastboden in trockenen Jahreszeiten immer salzige Effloreszenzen, áhnlieh wie in den entwásserten Donauserpentinen. Am FuBe des Berges Harsány sind aubBerdem an solchen salzigen Stellen die Brunnenwásser auch merklich gesalzen. Von der Spitze dieses Berges nach Süden blickend, wird dem Beschauer das ehemalige FluCbett mit seiner Terrasse an der Berglehne von Beremend ganz deutlieh sichtbar. Die Höhenveiháltnisse widersprechen auch nicht der Auffassung, dab hier die Drau ihren einstigen Lauf gehabt habe. Der mittlere Wasserstand der Drau betrügt bei Miholjac-Dolnji 90 m, das Terrain unterhalb von Siklós 93 m, am FuBe der Berge Harsány und Beremend 92—95 m, bei Magyarboly 94 m, bei Monostor 89 m über dem Meeresspiegel. Wine interessante Erscheinung sind jene Löbhöhen, welche am westlichen und östliechen Ende des Berges Harsány dieses Flubtal durehgueren (Siehe Taf. VID. Die Löbdecke hat sich an der Leeseite des Villányer Gebirges, infolge der vorherrscehenden nördlichen Winde gebildet ; unmittelbar am Fube des Berges Harsány aber war die Lölbablagerung von dem plötzlich niedersehlagenden Bergwinde gehemmt, respektive nachtráglich fortgeführt worden. Der besprochene LöB scheint ebentfalls die Annahme zu bestürken, dab das oben supponierte FluBbett bereits vor der Alluvialzeit existiert habe, weshalb es mit Recht für pleistozánen Alters anzusehen sei. Daraus sehlieBe ich, da8 die Drau im Pleistozán den südlichen Fub des Villá- nyer, respektive den nördlichen des Báner Gebirges bespülend, bei Kis- kőszeg in die Donau műündete und ihr einstiger FlubBlauf eine prüexistie- rende tektonische Senke verfolgte. Die Donau besitzt in ihrem ganzen Laufe durch Ungarn ihr aus- gedehntestes Inundationsgebiet bei Mohács, wo letzteres stellenweise 10—12 und mehrere Kilometer breit ist. Es bedarf noch vieler For- schungen, bis die zahlreichen erloschenen Arme und Serpentine in der DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER VILLÁNYER UND BÁNER GEBIRGE. 767 genannten Gegend festgestellt sein werden; meine Zeit war jedoch zu kurz bemessen, als dab ich zu solchen Beobachtungen Gelegenheit hütte finden können. Diesmal wünsche ich nur auf die Versehiebung des FluBlaufes und die hiermit verbundene Bildung der Wagramme, wie solche am Baranyaer Ufersaume, bei Bátaszék, Báta, Lánycsók, Nagynyárád, Majs, Darázs, Kis- köszeg, Vörösmart, Herczegszőllős und Darócz am besten zu beobachten sind. Auch das scheint mir nicht ausgeschlossen, dab die Donau im Pleis- tozán das Báner Gebirge von Westen umflossen und sich bei Baranyavár mit der Drau vereinigt hütte ; der Nachweis dieser Annahme würde jedoch nur von einer ganz speziellen Untersuchung zu erwarten sein. Die er- wáhnten Wagramme der Donau sind aber auch nicht gleichalterig. Die Terrassen bei Bátaszék, dann zwischen Herczegszőllős und Vörösmart sind um vieles jünger als solche zwischen Lánycsók und Majs. Letztere sind sogar stellenweise von Löb bedeckt und die Oberflüche des Inundationsgebietes kann mit gröbBerer Wahrscheinliehkeit zu alt- alluvialem, als zu jüngerem Schwemmland gerechnet werden. Auf der Baranyaer Strecke des Donaulaufes sind zwei Knoten- punkte zu unterscheiden, wo das Imundationsgebiet sich plötzlich ver- engt u. zw. bei Báta und Kiskőszeg. An diesen Stellen konnte sich die Donau zwischen beiderseitigen hohen Ufern kein breites Tal bereiten. Es ist möglich, dab die rechtsseitigen Hügel, deren Kern bei Báta und Kiskőszeg aus ülteren und hürteren Gesteinen besteht, sich auch auf das linke Ufer, unter die pleistozáne Terrasse der Donauniederung erstreckt, infolgedessen das Inundationsgebiet des Stromes dort seit jeher schmal geblieben ist. Zwischen den beiden Knotenpunkten entwickelten sich die Serpentinen mit einer gewissen Regelmábigkeit. Zuerst entstand ein grober Bogen, der aber seit dem Diluvium seine Stromrichtung successive veránderte; die binnen diesem gebildeten Serpentinen erlitten — wie aus den eingetrockneten Altwássern ersichtlieh — eine abwürts fort- sehreitende Verschiebung. Ohne mich in theoretische Folgerungen diese Erscheinungen betreffend einzulassen, betone ich bloB den Umstand, dab die Donau an ihren beiden BEinengungen seit der Pleistozánzeit eine be- stándige Tendenz zur Abweichung nach Westen verrát, was mit der Rota- tion der Erde in Zusammenhang gebracht werden kann. Binen Beweis für diese Abweichung des Stromlaufes bietet die Ruine Várpuszta, auf der Mohácser Insel der Gemeinde Dunaszekcső gegenüber gelegen. Seit ur- alten Zeiten wurde aus dem Grundgemüuer dieser Ruine ein guter Kalk- stein gewonnen, daher auf ein Gestein in Situ gefolgert. J. v. SzaBó,! ob- 1 Szasó J.: Földtani jegyzetek Batina-Bán és a mohácsi szigetről. (Földt. társ. Munk. Bd. III. 1865.) 788 LUDWIG V. LÓCZY JUN. zwar er die Stelle persönlich nicht kannte, erwáhnt nach mündlichen Berichten diesen eigentümlichen Steinbruch ebenfalls. Bin Besuch der fraglichen Stelle überzeugte mieh sogleich, dab dort kein eigentlieher Steinbruch, sondern blo6 die KReste einer festungförmigen Ruine abge- baut wurden. Die michtigen, wahrscheinlich aus Guttensteiner Kalk- blöcken aufgeführten Mauern können wahrlich leieht den irrtümliehen Glauben wecken, dab sie festgewurzelte Felsen seien; nur der in den Fugen erkennbare Mörtel verrát die künstliehe Abstammung der Felsen- massen. Über den Grundmauern war bereits eine 175 m michtige Lage der Sinkstoffe abgesetzt worden, welche hie und da Spuren nachtrág- licher Ziegelbauten aufweist. Knapp am östlichen Fube der Burgruine ist ein ehemaliges Strombett bemerkbar. Entschieden war diese Festung am Donauufer erbaut worden, zu welehem Zweck die groBen Steinblöcke zu Wasser herbeigeführt werden müBten ; seither hat die seitliche Strom- versehiebung bereits 3 km nach West zurückgelegt. Auch erfuhr ich, da bei Dunaszekcső die Stromregulierung Spren- gungen eines Kalksteines erforderte; tatsüchlich konnte ich auch hier am gegenüberliegenden Ufer die Grundmauer einer Kirchenruine finden, deren gröbBter Teil bereits im FluBbette liegt. Nach MARsrIGris Beschrei- bung könnte die alte Ruine (Wigentum des STEFAN Kiss) der Rest der ehemaligen Burg Báta sein. Es ist aus diesem Beispiele gleichfalls ersichtlieh, wie viele Be- obachtungen und Forscehungen die Hydrographie unserer Donau noch heiseht, was teilweise auch dem rAlföld-Komitees der ungarischen geo- graphischen Gesellschaft obliegt. Die von Nordwest nach Südost verlautenden tektonischen Bruch- lmien und entlang solcher gebildeten Töáler, welche das ganze Gebiet jenseits der Donau charakterisieren, vertauschen im südöstlichen Winkel des Komitates Baranya diese Richtung mit einer entschieden nord-süd- östlichen. Diese Tüler sind aber nicht rein tektonisehen Ursprunges, sondern verdanken ihre Entstehung teilweise den Winden, können daher auch als anemogene betrachtet werden. Das vom Pécser Gebirge südlich gelegene LöBgebiet mit schwacher BErosion weist besonders gute Bei- spiele soleher Nord-Südlieh gerichteten parallelen Tüler auf. Der Mangel an O0uellen verursaecht im Sommer das Austrocknen dieser Táler und nur ausnahmsweise sind solche zu finden, welche vom spárlichen Sicker- wasser des Lösses bestándig gespeist werden. Den überwiegenden Teil der Niedersehlüge saugt der lockere LöbB auf und funktioniert als Wasser- reservoir, enthült daher auch wáhrend den gröbten sommerlichen Dürren in einer Tiefe von 075 m immer genügende Feuchtigkeit. Wassererosionen bedingende grobe Regengüsse sind jedoch diesem Gebiete fremd. Anders verhült es sich mit den Villányer und Báner Gebir- DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER VILLÁNYER UND BÁNER GEBIRGE. gen, wo sowohl tektonische als Erosionstüler nachweisbar sind. Infolge gröbBerer Neigungswin- kel der Berglehnen entstehen im LöB tiefe Wasserrisse und eben diesen verdanken wir die besten Aufsehlüsse der tiefer gelegenen Gesteinsschichten. Im Villányer Gebirge sind die Ouellen gar selten und meist nur an den südliehen Lehnen desselben anzutreffen : im Báner Gebirge fehlen sie nahezu günzlich. Nennenswert ist die (uelle zu Gyüd (107 C) und eine an- dere mit Namen Szentkút (Heil- ligenbrunn), am Weinberge bei Siklós entspringend (1075 C.). Beide sind recht ergiebig und da sie ausgedehnte Sammel- gebiete besitzen, ist die jáhr- liche Differenz ihrer Hoch- und Niederwásser auch unschein- bar, weshalb sie zu den besten Ouellen gerechnet werden. Die Badeguelle zu Har- kány (607 C.), die Therme bei Tapolcza (25-29 C) und auch die Ouellen, welche den Teich am FuBe des SchlobGberges bei Siklós speisen (257 €), end- lieh der cBüdöstós zwischen Siklós und Gyűd (327 C) sind echte Thermalguellen. W. Zs1G- MONDY beschrieb ! diese warmen Ouellen ausführlich und hielt sie — der damaligen allgemei- nen Auffassung gemübB — für vulkanischen Ursprunges. Ich 1 W. ZSIGMONDY : A. a. O. ő ; 1 ? : § Mé a Mi L4 adá RÉPA 1 789 LöBwand, y 5 32 m, müchti: ittuff bei Kiskőszeg ersehlossener Steinbruch Nr, 4, mit fond o - ési - a — — sz. erei [ott 790 LUDWIG V. LÓCZY JUN. betrachte sie als aus grobBen Tiefen, liüngs der (im tektonischen Teil nü- her zu besprechenden) Bruchspalten aufsteigende (9uellen. Síratigraphisehe Verhültnisse. Die Gesteine, aus welchen das eigentliche Villányer Gebirge be- steht, gehören der Trias-, Jura- und Kreideperiode an; ihnen gesellen sich noch der pliozáne Ton und der pleistozáne LöB zu. Das Báner Gebirge weist mediterrane Schichten, diluvialen LöB und basaltische Eruptionsgebilde auf. Mejne stratigraphisehen Beobachtungen stimmen mit den Aufnahmsergebnissen K. HorMmaNxws günzlieh überein; schein- bare Abweichungen entstammen blo8 jenem Umstande, daB wir bereits die geologisehen Horizonte schárfer abzugrenzen und demnach die ein- zelnen Formationen detailierter zu zergliedern vermögen. In meinem Aufnahmsgebiet konnte ich nachstehende stratigraphische teihenfolge feststellen : Das Jung-Alluvium ist ein Begleiter der gegenwürtigen Flüsse und Biche. Das Alt-Alluvium scheint gröBtenteils zu fehlen und ist höchstens durch einen, vom echten schwer unterscheidbaren postdiluvialen Löb oder auch durch kleine Schuttkegel der steileren Berglehnen vertreten. Aus diesem Grunde hielt ich eine besondere Abgrenzung des Alt-Allu- viums in meinem Gebiete für überflüssig, umsomehr, als solche auf der Karte blob störend wirken würde. Das Diluvium gewinnt durch den LöB eine ungemein groBe Ver- breitung; mehr als ?/s Teile meines Aufnahmsgebietes ist mit Löl bedeckt. Die Máchtigkeit dieses Lösses ist im Báner Gebirge — so bei Kisköszeg und am Berge Bán — sehr betrüáchtlich und übertrifft stellenweise 30—32 m (Fig. 46 und Fig. 48). Im Villányer Gebirge konnte an den weniger steilen, nördliehen Lehnen 10—-15 m michtiger Löb gemessen werden. Die Schneckenfauna ist in ihm ganz auBerordentlich massenhaft vertreten, so dab einzelne LöBwünde ganz weilG sind vor lauter Sehalenreste. Bei Darázs ist in einer Sandgrube stark gliimmeriger, rundgeschliffener Sand ersehlossen worden, dessen horizontale Lagerung durch einzelne rostbraune Bünder noch schárfer ausgeprügt erscheint. Im einem 5 m tiefen Aufschlusse konnte festgestellt werden, dab dieser Sand ebenfalls zahllose LölbBsehneckenschalen enthült. Bei Kiskőszeg sind in den LöBwünden zwei rötliche, tonige, je 1—1 m michtige Lagen sichtbar, welche im gleichen Niveau überall, von Darázs bis Kiskőszeg und von hier bis Vörösmart wiederkehren. Mit Hilfe der reicehen Schneckenfauna will ich jedenfalls die Gliederung des Lösses versuchen. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER VILLÁNYER UND BÁNER GEBIRGE. 79t In mehreren Steinbrüchen des Villányer Gebirges, wie am Berge Somssich, Harsány und Mészhegy fand ich die Spalten und Hohlráume des Kalksteines mit einer Knochenbreccie ausgefüllt. Die Knochenreste sind in ihr dermaben verkittet, dab unversehrte Stücke nur mit geroGen Sehwierigkeiten zu sammeln sind. Die beste Fundstelle dieser Knochen- breeccie ist ein Steinbruch am östlichen Fube des Berges Harsány, wo ich aus ihr Schaf- und Hasenzühne, sowie ganze Kiefer erhielt (Fig. 47). Fig. 47. Der östliche Steinbruch am Berge Harsány ; Fundstelle der Knochenbreccie in Spalten des Malm-Kalksteines. Herr Geologe TH. KoRmos sammelte im Jahre 1911 — wie ich neuerdings erfuhr — an dieser nümlichen Stelle mit gutem Erfolg. Seine bisherigen Ergebnisse verweisen die Knochenbreccie in das Pleistozán. Das Pliozán. Das Tertiür betreffend hatte ich im Laufe meiner Arbeit mit so manchen Zweifeln zu kümpfen. Im ganzen Villányer Ge- birge, besonders aber auf den Höhenrücken zwischen Vokány und Bisse, ist ein rötlicher, bolusartiger Don von lateritigem Aussehen verbreitet, welcher gegen den überlagernden LöbB scharf abgegrenzt erscheint. Im LUDWIG V. LÓCZY JUN. (XS) Tale von Vokány und Kistótfalu ist dises Tonlager stellenweise 5—6 m máchtig entwickelt (Siehe Tafel XIII, Profil IID. Diesen rötlichen Ton kann ich keinesfalls zum Pleistozán rechnen, da er mir entschieden am Festlande einer ülteren Periode, vielleiceht des obersten Pliozüns ab- gelagert zu sein seheint. Nachdem Herr Tn. KoRmos in den Steinbrüchen von Csarnóta und Beremend die reichliche Wirbeltierfauna dieses roten Tones ebenfalls ausgebeutet hat, konnte er das Alter desselben beilüufig in das oberste Pliozün versetzen und mit grobem Interesse können wir einer ausführlicheren Altersbestimmung entgegensehen. In den Tülern von Vokány und Tótfalu fand ich leider bisher noch keine Knochenreste, obgleich der rote Ton hier derselbe ist wie bei Csarnóta und Beremend. Er enthült stellenweise viel Bohnerz, so im Tale von Áta, wo auch sein Übergang in schweren lateritisehen Mergel sichtbar ist. Die letztere Varietát scheint aber blob lokal, mit Ouellenbildungen vergesellschaftet aufzutreten, weshalb ich sie der auslaugenden und verdichtenden Tátig- keit des Wassers zuschreibe. Hine dem pliozánen Tone ühnliche Abart des Tones ist manehmal in linsenförmigen Nestern mit dem Lösse wechsellagernd zu beobachten. Die üuBere Ahnlichkeit dessen zu dem pliozánen Tone ist so grob, dab eine Unterscheidung nur nach dem Bohnerzgehalte und den abweichenden Lagerungsverhültnissen möglich ist. In den Abbildungen (Fig. 46 und Fig. 48) ist ein linsenförmiges Nest dieses roten Tones recht auffállig. In einem Steinbruche, unweit der Ouelle Szentkút bei Gyűd sind die 0-5—1-0 m weiten Spalten des Kalksteines mit Hámatit und Manganeisenerz ausgefüllt, welche ich ebenfalls für Gebilde des Pliozáns halte; infolge seines hohen Eisen- gehaltes hat sich bier der Ton vererzt. Wáhrend der argovisehe Kalkstein an sonstigen Stellen von weiBer Farbe ist, erscheint er hier rötlich, um die eisenerzführenden Spalten sogar ziegelrot gefárbt, ein Beweis, dab diese Farbenüánderung nur von der eisenhaltigen Imprágnation stammt. Bemerkenswert ist der Umstand, dab die pannonisehen (pontischen) Schichten, welche im ganzen Gebiete jenseits der Donau eine so hervor: ragende Rolle spielen, im Villányer Gebirge gánzlieh zu fehlen scheinen. Diese Tatsache kann nur durch ein nachtrágliches Versinken eines en Stelle des Villányer Gebirges existierten pannonisehen Festlandes erklárt werden. Der durchschnittlicn 236 m hohe Bergrücken mochte daher im pannonischen Zeitabschnitte bedeutend über 300 m empor- geragt haben. So hoch wird námlich das pannonische Meeresniveau in dem transdanubianischen Gebiete von den Geologen geschützt. Die mei- nem Aufnahmsgebiete am nüchsten gelegenen Fundstellen petrefakten- führender pannonischer Tonlager sind Máriakéménd, Versend und Her- czegszabar, welche auch K. HoFMANN seinerzeit kartiert hatte. Im Báner Gebirge fand ich bisher auch noch keine unzweifelhaften pannonischen DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER VILLÁNYER UND BÁNER GEBIRGE. 793 Schichten, denn die von J. v. SzaBó ! dahin gerechneten elaukonitischen Sandsteine könnten wahrscheinlich frühmediterranen Alters sein. Das Miozán ist im Báner Gebirge mit Meeresablagerungen stark vertreten, kann aber infolge allgemeiner LöBbedeckung und spürlicher Aufschlüsse nur mühsam verfolgt werden. Diese Schichten sind nur am FluSe Karasica und im Basaltsteinbruche bei Bán freigelegt, wo es mir möglieh schien, wenigstens drei Horizonte der obermiozánen Gebilde zu unterscheiden. Bei Nagybodolya, am Flufe Karasica fand ich feste, stel- lenweise konglomeratisehe Sandsteine, welche Austernschalen führen, demnach ein obermediterranes Alter haben müssen. Im Basaltsteinbruche bei Bán sind grünliche mediterrane Mergel, sowie ein Lithothamnienkalk aufgeschlossen. J. v. Maryvasovszky sammelte im Jahre 1882 die reich- haltige Fauna dieser Mergel für die kel. ungarische geologische Reichs- anstalt (in deren Museum diese Sammlung sich befindet) und hatte auch mit der Bearbeitung des Materials begonnen.? Hier können eventuell auch pannonisch pontische Schichten vorhanden sein, welche Basaltein- sehlübe enthalten. Die mediterranen Schichten(?) fehlen auch im Villányer Gebirge nicht. Auf der südliehen Lehne des Berges Harsány, nahe zu seiner Spitze, fand ich einen rötlichgrau geförbten festen, glaukonitführenden Sandstein, welcher dahin gerechnet werden könnte. Leider war an diesem kleinen Lokalvyorkommen die Schichtenfolge nieht feststellbar, es fand sich aber in seiner Nühe ein ganz ühnliches Porphyrgeschiebe, wie das- jenige, welches im Pécser Gebirge die mediterranen Gebilde zu begleiten pílegt. Einen grünliechen, glaukonitführenden mergeligen Sandstein von lockerer Konsistenz fand ich noch im Hohlwege des oberen Steinbruches am Villányer Mészhegy; er könnte wahrscheinlich den Callovien-corn- brash- und den triassischen Schichten horizontal zwischengelagert sein. Diese Lagerungsverháltnisse sind auch aus der Profilskizze des Meszhegy ersichtlich (Taf. VIII, 4. Im Tertiár haben auch die Basalt-, respektive Basalttufferuptionen bei Bán und Kiskőszeg stattgefunden. J. SzaBó" xab die Beschreibung dieser Gesteine und obwohl sein diesbezügliches Werk die Natur der- selben auch hinlánglieh beleuchtet, würde ihre neuere Bearbeitung aus dem einzigen Grunde erwünseht sein, als die seither weiter entwickelte Petrographie detaliertere mikroskopische und chemische Untersuchungen nicht mehr entbehren kann. Hine derartige Bearbeitung der fraglichen . 1 J. SzaBó: A. a. 0. pag. 139—140. 2 J. MaATYAsovszkY: Paleontologiai adelékok a baranyamegyei felső mediter- rán-rétegek ismeretéhez. (Természetrajzi Füz. IV. köt. 1882.) $ JI SZABÓGLAÁS ak 0. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 52 794 ot "J8I MEgYYDIS I1YDIYJD9SUOT, 9301 91Ip JOUDJ[9A ur "AayDdopejorT px JIUIOJOPSVT IT, IT ANIJIGUT9IG "87 LUDWIG V. LÓCZY JUN. Basaltgesteine blieb mir noch vorenthalten, weshalb ich mich vorláufig bloBb mit ihrem Alter befassen werde. Die Eruptionen bei Bán und Kiskőszeg sind von den übri- gen, jenseits der Donau statt- gehabten Eruptionen in Hin- sicht der Art und des Alters ganz versehieden. Der Basalttuff von Kiskőszeg besitzt eine stark zerstörte Struktur und trügt eleichzeitig die Spuren einer hochgradigen Kaolmisierung und Palagoniti- sierung. Als Baustein ist er ganz unbrauchbar und kann blob als Schuttmaterial bei Dammbauten verwendet wer- den (Fig. 46). Der Basalt bei Bán ist ebenfalls stark verwit- tert. Ein ca. § m miáchti- ger, NNW—SSE streichender Dyke, welcher die mediterranen Dehichten auf eine Lünge von 1"/2 km vertical durchsetzt wird unterirdisch abgebaut. Derselbe ist in seiner ganzen Umrandung zu einem eigentümlichen, ser- pentinartigen, grünen Palagonit zersetzt. Nur der innerste vulkanische Kern liefert ein anscheinend dichtes Basaltgestein, das aber in der kürzesten Zeit gleich- falls palagonitisiert. Der frisch gebrochene grauschwarze Ba- salt verliert binnen einer hal- ben Stunde sein frisches Aus- sehen und wird dunkelsehwarz. Die rasche Verüönderung dieses Gesteines ist dem eroBen, mi- DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER VILLÁNYER UND BÁNER GEBIRGE. 795 kroskopiseh nachweisbaren faserigen Olivingehalt zuzusehreiben, welecher einer glasig plagonitisehen Umwandlung anheimgefallen ist. Sowohl im fraglichen Sandstein von Nagybodolya als im Leitha- kalk(?) bei Bán fand ich Basalteinsehlüsse, im erstgenannten auch noch abgerundeten Pechsteinbrocken. Der angebliche Leithakalk zeigt keine Spur von Frittung, ist daher entschieden jünger als Basalt und Basalt- tuff. Bei Kisköőszeg konnte am Basalttuff ein ENE—SWS geriechtetes Streichen und ein NNW-licher Binfallwinkel von 30—327 gemessen wer- den. welche Werte mit solcheu der mediterranen Schichten bei Bán un- geführ übereinstimmen, jedoch sind im Hangenden dieser Schichten nirgends Tuffe zu finden. Aus solchen [Lagerungsverháltnissen folgt, dab der Basalttuff nach ursprünglieh horizontalem ErguG die Dislocation des ganzen Gebirges mitgemacht und ein nördliches Umkippen erfuhr. Das Mesozoicum. Hierher gehören die beiden Kalksteinvarietüten meines Aufnahmsgebietes. Sowohl die untere Kreide als der Malm ist hier in je zweierlei Faziesentwicklungen bekannt. Die von dunkler Farbe charakterisierten Kalke, aus welchen der Berg Harsány zusammengesetzt ist, will ich einfach die Harsányfazies nennen zum Unterschied gegen- über den gleichalterigen liehten Kalken des Villányer Gebirges. Ich konnte nirgends das Gestein des Berges Harsány im Villányer Gebirge antreffen, und umgekehrt. Das oberste Glied des Mésozoikums dieser Gegenden ist die unteren Kreide, welche die Berge Harsány und Tenkes, dann solche bei Pusztatapolcza und Beremend gröBtenteils zusammen- setzt. Dieser Kreidekalk laábt folgende Varietüten unterscheiden : a) der dunkelgraue, diehte, háutig Valetia führende Foraminiferen- kalk, welcher bei Pusztatapolcza, Beremend und am 6 Berge Harsány sichtbar ist ; b) ein weiBer, kalcitaderiger IKalkstein am Berge Tenkes und im Tale bei Kistótfalu, welcher auf den leiehtesten Hammerschlag in kleine. Partikeln zerfállt. Aus letzterem habe ich folgende Reste bestimmt: heguienia. ammonia Marn., Terebratula aff. triangularis Lam., Rinehonella nov. sp., Sphaeruliles (Agria) Blumenbachii BLuu. Zum obersten Malm rechne ich den am nordwestlichen Teile des Bererückens Harsány, zwischen mittlerem Malm und dem, Valetia führen- dem unterkretaziscehem Kalkstein liegenden weiben Kalkstein, der infolge seiner Kalcitadern und lichten Fárbung von den angrenzenden (Gesteins- schichten scharf absticht. Das jurassische Alter dieser wenig michtigen Kalkschichten werde ich nur nach einer Determinierung der sehwer prü- parierbaren Dicerasarten als festgestellt betraechtet werden können. Die erwáhnten dreierlei Kalksteinarten sind auf der geologischen Karte K. Hormanws als unterkretazisch mit einer einzigen Iarbe be- zeichnet worden. 32 796 LUDWIG V. LÓCZY JUN. Den östlichen Teil des Berges Harsány bildet ein fester, grauer, stellenweise feuersteinhültiger Kalkstein, welcher an Fossilien sehr arm ist. 0. LEwsz hielt dieses Gestein für liassisch,! obzwar ganz unbegrün- det. Im Kalksteine sind Brachiopoden und Belemniten enthalten. es gelang mir aber nicht darin auch Ammoniten zu entdecken. Bei der müchtigen, auf 400 m geschüátzten Entwickelung, auber- dem auf Grund der eingeschlossenen Riwnchonella lacunosa OVENST. rechne ich diese Schichten zum uünteren und mittleren Malm. Bisher konnte ich aus dem besprochenen Kalksteine folgende Fossilien be- stimmen : Pinna att. suprajurensis (DORB.) LoRror, Exogyra aff. Wetzleri Bornm, hhynehonella lacunosa OveExsr., hhynehonella lacunosa OVENST., var. sparsicosta Opp., Ahynechonella lacunosa OVENSTr., var. indeterm., Eugeniacrinus caryophyllatus GorDpr. Im Villányer Gebirge fehlt der mittlere und obere Malm, daher ist von der unteren Kreide bis zum unteren Malm eine stratigraphische Lücke in der Schichtenfolge zu beobachten. Den unteren Malm zerteile ich auf Grund der hilwncehonella Arolica Oprp. und der Terebratula Haasi Rott. in argovisehe und oxfordische Stufen, welche Glieder ein und derselben Fazies sind. Es ist ein weiber, stellenweise in gelblich- weib oder rosarot übergehender fester Kalkstein. Zwischen Argovien und Oxfordien kann keine scharfe Grenze gezogen werden, da im oberen Horizonte des Argovien /ilwnehonella Arolica OPp., in seinem unteren Horizonte hingegen Terebratula Haasi Rotr., also ein oxfordisches Leit- fossil zu finden ist. Hingegen ist das OÖOxfordien scharf von Callorien abgegrenzt und seine tiefsten Lagen enthielten (im Villánver Steinbruche) Perisphinctesschalen. Die argovischen und oxfordisehen Schichten kehren im ganzen Gebirge wieder; sie bilden das erste Glied der Schichten- folge in der tektonischen Schuppenstruktur desselben. K. HOoFMANN fabBte das Argovien, Oxfordien und den mittleren Malm des Berges Harsány unter dem gemeinschaftlichen Namen Riiynehonella sparsicosta- Kalkstein zusammen. Auf die guten Aufsehlüsse zu Villány gestützt, schütze ich die Müchtigkeit dieser Schichtenreihe auf 40—45 m. Was auberdem die Spezies ftiliynchonella sparsicosta K. HorMaNns anbelanet, konnte ich sie nach sechweizer Originalen und mittelst der neueren Lite- ratur als ffhynchonella Arolica Orp. sowie eine ganz neue Varietüt der- selben bestimmen. Nach OpPELs Beschreibung soll die Art /t. sparsicostla eine glatte, nur mit etlichen ganz schwachen Rippen gezierte Schale besitzen; hin- 1 0. LESNz: Reisebericht aus dem Baranyer Komitate. (Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst. 1872.) DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER VILLÁNYER UND BÁNER GEBIRGE. 797 gegen tragen meine sowohl als K. Hormaxwss Exemplare recht starke ippen. Aus dem Argovien und Oxfordien sind bisher folgende Fossilien bestimmt worden : Perisphinctes sp., Perten (Iintolium) demissus BEap. PnIL., Tere- bratula Haasi Rox., Terebratula ((rlossothyris) nucleata (SCHLOTH) Z1m- res, Rhynchonella Arolica. Opp., Rhynchonella Arolica. OPp. var. n. praerolica, Belemnites hastatus. BLAINv. Der Dogger. In den Villányer Steinbrüchen ist vom Mészhegy bis zum Berg Somssich überall die 1—1:5 m műüchtige Ammonitenbank des Callovien zu verfolgen, deren Fossilien baldigst ebenso berülhmt sein werden wie solche von Svinicza im Banat. Diese Ammonitenbank ist bereits wiederholt besehrieben worden, zuletzt von A. TrnL! in seiner wertvollen Monographie über die callovisehen Ammoniten des Villányer Gebirges. Aus diesem Grunde kann ich auf eine neuere Beschreibung der fossilführenden Bank verzichten und blo8 die Reihe meiner be- stimmten Arten aufzáhlen, die Ammoniten ausgenommen, deren Bear- beitung noch nicht abgeschlossen ist. Nebenbei sei erwühnt, dab meine Aufsammlung, welche das KEigentum der k. ung. geologischen Reichs- anstalt bildet, etwa 3500 Exemplare zühlt. Mit Zuversicht hoffe ich, dab in dieser Ammonitensammlung, welche an Reichtum auch jene A. Titus weit übertrifft, noch so manche neue Formen zu entdecken sein werden und ich hiermit die Resultate des genannten Forschers ergünzen werden könne. Aus dem Callovien bestimmte ich bisher (mit Ausnahme der Am- moniten) folgende Arten: Pleurotomaria cfr. eypris DORB. € cfr. Allionta D ÖR. ( efr. Niphe D7Onx. ( eyprea 97ORB. Anisocardia campamiensis (D"ORB.) Cossm. Pholadomya kscheri AG. ( ecfr. elongata AG. ( decurtata (PHIL.) AG. IMmoceramus obliguwus MoRRIs et LYCETT Perna subtilis LAHUSEN Lima (Plagiostoma) obscura S0w. Perlen (Entolium) disciformis ÖCHÜBLER ZIETEN 1 A. Tin: Die Ammonitenfauna von Villány. (Beitr. z. Paliont. v. Öst. Ung. Bd. XXIII. 1910.) 98 LUDWIG V. LÓCZY JUN. FTerebratula alj. insignis Haas. ( Soemannit DESLONG. Rhunehonella affo suninifrons ROTHPL. t ] / ( rectecostata UHLIG Belemnites CGillieromi May. c avyjovianus May. a hastatus BLAINv. ( callóviensis OPp. ( Württembergicus OPpp. Holectypus depvessus DESKE. leh halte es für unwahrscheinliech, daG die 1—15 m 6 miáichtige Ammonitenbank in die macrocephalus-, anceps- und atleta- Horizonte zu zergliedern wáre, wie es A. Tinn! voraussetzt. Mein subjektiver Bin- druck lá8t mich vielmehr dahin folgern, daG wir hier einer Mischfauna gegenüberstehen, da mir dieselben Arten, — wie z. B. die Oppelien, welche doch ganz entsehiedene Leitfossilien des macrocephalus-Horizon- tes sind, — sowohl in den unteren wie in den oberen Lagen der Am- monitenbank begegneten. Abgesehen vom Villányer Mészhegy? und dem Somssich-Berg, begleitet der Dogger nirgends mehr die argovisch-oxfordisehen Schich- ten, demnach letztere allgemein vom Triasdolomit überlagert ist. Der Dogger ist nur noch am nordöstliehen Abhange des Berges Harsány, jedoch in abweichender Fazies und mit verschiedener Fauna bekannt. Leider sind seine Schichten dort, so wenig ersehlossen, auberdem ist die von K. HoFmawxx beschriebene Fundstelle von einem jungen Walde dermaben verdeckt, da8 mir trotz allem Nachsuchen nicht gelang sie wiederzufinden. Von HoFmasxwSs in recht ungünstigem Erhaltungs- zustande befindliehen Exemplaren gelang es mir nachstehende Arten zu bestimmen : Hetineckia Greppini Orr. Terebratula globata (YENsT. Pseudomonotis echinata Sow. Belemmites hastatus BLAINv. Im oberen Steinbruche des Villányer Mészhegy ist, nachdem die Ammonitenbank nahezu gánzlich abgebaut wurde, der darunter folgende bláulichgraue, feste und bituminöse, stellenweise konglomeratige san- dige Kalkstein recht gut sichtbar. Seine aufgeschlossene Michtigkeit 4 /A. TIS ESÁGCAL JÓ 2 K. HOoFMaANN bezeichnet ihn auf seinen Etiguetten als Templomhegy (z Kirchberg!. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER VILLÁNYER UND BÁNER GEBIRGE, 799 betrügt 10—12 m und seine Öberflüche ist gelblich, stellenweise ocker- farben infolge der Oxydation und Reduktion. Dieser Kalkstein enthült verschiedene Nautileen, Belemniten, Brachiopoden, dann Pectenarten und eigentümliche Ostreen, jedoch fehlen ihm jegliche Ammoniten. Diese Gebilde sind abwechselnd konglomeratig, brecciös oder sandig und enthalten verkohlte, respektive verkieselte Holzreste; lauter Charaktere, welche auf eine Strandfazies hindeuten. Auf Grund der in ihnen enthaltenen [hynchonella varians var. nov., Waldheimia ornithocephala (Lam.) Ron. und Ostrea ( (rryphea) nov. sp. (mit Ostrea (Gryphea) dilatata verwandt) halte ich diese Schichten als zam Cornbrash des Callovien gehöőrend. Auffallend ist der Umstand, daB diese Schichten keine einzige gemeinschaftliche Art mit dem dar- über liegenden Callovien besitzen. Überhaupt sind die Cornbrash-Schich- ten blob unter dem Callovien des Villányer Gebirges zu beobachten und scheinen sonst zu fehlen, so unter dem Dogger des Berges Har- sány. Ihre Fossilien sind folgende: Nautilus sp. indet. Ostrea (Gryphea) nov. sp. Pecten (Chlamys) Thierryi Cossu. a (Entolium) demissus BEAN PHIL. Waldheimia (Zeileria) ormithocephala Law. ( c efr. biappendiculata DESLONGCHAMPS Rhynchonella varians DORB var. nov. Vom Cornbrash bis zur Trias scheinen die mesozoischen Gebilde lückenhaft zu sein. Die Trias. Die überwiegende Masse des Villányer Gebirges besteht aus den Schichten dieser Formation. Von gröbBter Ausdehnung und Máchtigkeit ist der obere Muschelkalkdolomit, welecher die nördlichen TLehnen des Villányer Gebirgszuges, den Császárhegy und Csukmahegy dann einen Teil des Berges Tenkes zusammensetzt. An seinen genann- ten Fundstellen ist das Gestein ein körnig kristallinischer, stellenweise hellgrauer, jedoch meistens rosenfarbiger Dolomit von blockförmiger Schichtung. Im Museum der kgl. ungarischen geologischen Anstalt fand ich nachstehende, meist aus den tieferen Bünken dieses Dolomites von K. HoFmaNx im Tale zu Vokány gesammelte und gleichzeitig bestimmte Fossilien : Rhynchonella cfr. decurtata GIR. Spiriferina fragilis S0HLorH. Retzia trigonella SCHLoTrn. Encrinus efr. liltiformis Lam. 800 LUDWIG V. LÓCZY JUN. Encrinus efr. granulosus Müxsr. Spiriferina (Mentzelia) Mentzeli Duwxx. Pecten discites SCHLOTnH. Myophoria elegans GOoLDF. Turbo sp. Diese angeführten Vossilien rechtfertigen die stratigraphische Stel- lung dieses oberen Muschelkalkdolomites zur Genüge. Einen ganz ver- sehiedenen Dolomit konnte ich aber gegenüber der Station Villány, un- ter den Cornbrash-Schichten beobaechten. Dieses Gestein weist beson- ders in seinen oberen Lagen einen Übergang in dünnsehieferigen, blüu- lichen, auch rosenfarbenen Dolomitmergel auf und enthült aubBer Lin- gulaschalen (welche die Spaltungsfláchen oft massenweise bedecken) auch Saurierknochen und Zöáhne. Es kann als das jüngste Glied der Trias im Villányer Gebirge betrachtet werden. In dem Steinbruche ge- genüber der Bisenbahnstation Villány, habe ich aus diesem oberen mer- geligen oberen Muschelkalkdolomit folgende Fauna gesammelt welche zum gröbten Teile schon von Prof. v. LŐRENTHEY ! gefunden und bestimmt wurde. Lingula (Gornensis PaRona, Discina sp., Miophoria cfr. costata ZFSK. und vier hintere Zühne eines mittelgroben typischen Nolhosaurus oder Gymatosaurus, wohl ein Muscbelkalkleitfossil dessen Bestimmung ich der Freundlichkeit des Herrn Prof. 0. JAcKkEL in Greifswald verdanke. K. Hormawxw unterschied im Liegenden des oberen Dolomites noch den knolligen, brachiopodentührenden Recoarokalk, den Guttensteiner Kalk und einen unteren Dolomit. Der knollige sog. Recoarokalk ist dunkelgrau, bituminös, fest und von blockartiger, dicksehichtiger Kon- struktion. Seine Fauna ist recht ausgiebig, wobei Goenothuyuris vulgaris ScHLoTH. das charakteristischeste und hüufigste Fossil ist. Dieses Gestein ist der bestündige Begleiter des oberen Dolomites. Infolge seiner blocki- gen, dichten Konsistenz liefert dieser Kalkstein ein geeignetes Bauma- terial und wird in grobem MabGe abgebaut; ist daher in den Stein- brüchen des Átavölgy, besonders aber am Városhegy gut aufgeschlossen- Im der geologischen Anstalt ist mit K. Hormanwss Bestimmungen fol- gende Fauna vertreten : Encrinus gracilis 14. v. BucH Pentacrinus sp. Waldheimia ((Gioenothuris) vulgaris SCHLOTR. Waldheimia angusta, SCHLoOTH. Spiriferina fragilis SCHLOTH. 1 T. v. LŐRENTHEY : Gibt es Juraschichten in Budapest ? Suppl. zum Földtani Közlöny. Bd. XXXVII. S. 415. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER VILLÁNYER UND BÁNER GEBIRGE, 801 Spiriferina (Mentzelia) Mentzeli DUNKER Retzia trigonella ScHLoTn. Ostrea complicata GOoLDF. Pecten discites SCHLOTR. Lima costata GOoLDF. Myophoria sp. Die Fauna des Guttensteiner Kalkes ist folgende : Retzia trigonella SCHLOTH. Encrinus sp. (rervillea socialis SCHLOTH. Myacites sp. Pecten discites SCHLOTR. Ophiuridae sp. Der Guttensteiner Kalk ist gegen den Recoarokalk nicht überall seharf abgegrenzt; letzterer kommt sogar manchmal in mehr weniger miüchtigen Lagen zwischen den Guttensteiner Kalkbünken linsenförmig vor. So ist der dunkelgraue Recoarokalk am Berge Tenkes, auf einem, südöstlich vom Jügerhause bis 400 m aufsteigendem Rücken, den Gutten- oteiner Kalkbánken in einer Müchtigkeit von etwa 1! m zwischengela- gert. Die Guttensteiner Schichten sind mit versehieden — vorwiegend sekergelb, rötlichgrau bis violett — gefürbten festen Kalksteinen ver- treten. Ihr sieherstes Erkennungszeichen gegenüber dem Recoaro ist ihre dünn bankige, fast plattige Schichtung. Besonders am Berge Tenkes ist dieser Kalkstein stark entwickelt, wo ich seine Michtigkeit auf 380— 400 m sehütze. Er enthált spárliche Fossilien welche wiederum nur wenig Arten vertreten, was aus der obigen Reihe ersiehtlieh ist. Auch die untere Grenze des Guttensteiner Kalkes ist minder scharf aus- geprügt. Seine tieferen Lagen schlieben, wie in den Steinbrüchen des Tales Vokány, südlieh von Tótfalú nachweisbar, linsenförmig mehr dolo- mitische Schichten ein, welche K. HoFmaANN auf seiner geologisehen Karte als unteren Dolomit bezeichnete. Da unter solchen dolomitisehen Bünken meistens noch echte Guttensteiner Kalkschichten folgen, habe ich an solchen Stellen der genannten Karte die Bezeichnung einfach auf Guttensteiner Kalk umgeündert. Ganz anders sind die, im Süden von Bisse und Turony, unter dem Guttensteiner Kalke vorkommenden recht michtigen Dolomitbünke zu beurteilen, welche auch ich für den unteren Dolomit halte, umsomehr als sie von den dolomitisehen Lagen des Guttensteiner Kalkes auch petrographiseh verschieden sind. Mit diesem noch unzulánglieh erforschten, fossilleeren Dolomite sehliebt die stratigraphische Reihenfolge nach unten ab. Bemerkt sei nur noch, daB die von HoFMANX vorgenommenen Bestimmungen der Triasfossilien bereits vor 40 Jahren bewerkstelligt, einer, den vorgeschrit- tenen Kenntnissen entsprechende Neubearbeitung bedürfen könnten. at $02 LUDWIG V. LÓCZY JUN. Das geologische Profil des Mészhegy bei Villány haben M. v. PÁLFY md A. Tirn publiziert. Um die zu besprechenden Überschiebungen zu versinnlichen, gebe ich das in seinen Hauptzügen unveründerte Profil wieder. Die von M. v. Pánrv bezeichnete Verwerfungslinie habe ich weg- gelassen, da sie nur ganz lokal, am östlicehsten Ende des Steinbruches zu beobachten, keineswegs aber in dessen ganzer Lünge nachzuweisen ist. Die Antiklinale, welche M. v. PánrY aus dem Dolomitsteinbruche bei Kövesd erwáhnt, konnte ich nicht auffinden; auch in den tiefsten La- gen des Steinbruches war an dem breitbánkigen körnigen Dolomite ein Fallwinkel von 507 zu messen. Es dünkt mir wahrscheinlich, dab M. v. Párrv die auf eine scehwer zu unterscheidende Schichtungsfliche vertikal verlaufenden Lithoklasen als Schichtung betrachtete. Im Steinbruche gegenüber der Bisenbahnstation betrügt der Fall- winkel des Dolomites 60—659 zu Süd, in einem oberen aber zeigen die Kalksteine des Callovien, Argovien und Oxfordien blob eine 45— 507-ige Neigung, weleher Umstand auch von M. v. PárrY und A. TruL beobachtet war. Letztgenannter Forscher erkannte zugleich die 15—20" messende Diskordanz der dortigen Trias- und Doggerschichten. (Siehe auf Tafel VIII das Profil IV). Im Hohlwege, welcher vor etwa zwei Jahren eröffínet zum oberen Steinbruche führt, fand ich unter den Cornbrash-Sandsteinbünken einen seheinbar ülteren, mergeligen Sandstein von lockerer Konsistenz. Seine Schichtung, welche stark zerstört ist, konnte ich als horizontal gelagert annehmen. Von Anfang an aber schien mir ebenso wie auch Herrn Dr. M. E. Vapász diese sandsteinartige Ablagerung ein jüngeres Gebilde zu sein, das in seinen Schlimmproben auch auffallende Áhnlichkeit mit den mediterranen (?) sandigen Mergeln von Bán verriet (Glaukonit- und Glimmergehalt). Leider war darin kein Fossilrest zu entdecken. Dieser mediterrane Sandstein ist daher mit horizontaler Schichtung scheinbar zwischen den Trias- und Jurabánken eingesechlossen, tatsüchlich aber ihnen übergela- gert. Bemerkenswert ist die Tatsache, da8 das Mediterran(?) im ganzen Villányer Gebirge nur lokal, u. zw. am Berge Harsány und Mészhegy anzutreffen ist. Sein sonstiges Fehlen schreibe ich in erster Reihe der Deflation zu. Das Wüstenklima der jungtertiáren und pleistozünen Zeit- abschnitte beweist auch jenes Karrenfeld, das ich an der Oberfláche des argovischen und oxfordisehen Kalkes im südöstliehen Teile des selben Steinbruches beobachten konnte (Fig. 50). Die Mchtigkeit der Corn- brash-Schichten schütze ich auf 12—20 m. Ihre ursprünglich blüuliche Farbe veründert sich infolge der Oxydation, an der Oberfláche in ocker- gelb, hat aber in petrographischer Hinsicht durchwegs gleichmáBige Zu- sammensetzung. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER VILLÁNYER UND BÁNER GEBIRGE. 8053 Diesmal sei nur soviel zur Erklürung meines Profiles mitgeteilt, da ein vorláufiger Beriecht, wie der gegenwürtige, mir ein nüheres Fin- dringen in M. v. PánrYs und A. Tinrs Kontroversen nicht gestattet. Dennoch hege ich die Hoffnung, dab meine Beobachtungen zur Lösung einiger offener Fragen beitragen können. Tektonisehe Verhültnisse. Da ich in einer nüchstfolgenden Abhandlung den tektonischen Gesichtspunkten eine grölbere Rolle einzuráumen gedenke, will ich Fig. 49. Östlicher Steinbruch am Berge Harsány, wo die unter 857 geneigte parallele Schichtung ersichtlieh ist. meine im Felde gemachten Erfahrungen diesmal nur in knapper Kürze behandeln. Das Villányer und Báner Gebirge ist, sowie die übrigen Höhen- züge jenseits der Donau, je ein sog. autochtones Grundgebirge, ver- dankt also sein Entstehen keiner Deckenfaltung. Das Villányer Gebirge besitzt eine W-—-E-liehe Lüöngenausdehnung, mit deren Richtung die ENE—WSW-wárts streiehenden, gegen 5 fallenden mesozoischen Teile einen 10—15", am Berge Harsány sogar 20" messenden Winkel ein- sehlieBen. Diese Diagonalstruktur hat bereits K. Hormawxws bemerkt und in seinem handsehriftliehen Berichte (Juni 1874) erwühnt. Das Fallen der Sehichten ist sehr versehieden. Das steilste, 857" erreichende Verflichen konnte am Berge Harsány, der höchsten Kuppe der ganzen S04 LUDWIG V. LÓCZY JUN. Gebirgsgegend, abgemessen werden, in eimem Steinbruche, dessen Bild Fig. 49 darstellt. Der durchschnittliehe Fallwinkel der Schichten betrágt 30—45"7 u. zw. im mittleren Teile des Gebirges. An der südlichen Lehne ist das Verfláchen geringer (etwa 25— 287), an der nördlichen hingegen steiler (45—55"). Die dem Meridian parallelen Ouerprofile ver- sinnlichen diesen Unterschied hinlánglich. (Tafel VIII, Profil I und II). Den geringsten Einfallwinkel besitzt die bei Puszta Tapolcza und Bere- mend ausbeiBende untere Kreide, wo ich 5—127" mabB. Jene einzelnen tertiáren (mediterranen (2?) oder pannonisch-pontisehen) Sandsteinlager, wie solche mir am Mészhegy zu Villány (Tafel VIII, Profil IV) und am Berge Harsány begegneten, sind am Streichen und Fallen der mesozoi- sehen Schichten nicht beteiligt. Am Berge Harsány konnte ich an den tertiáren Sedimenten keine Schichtung entdecken, bei Villány hingegen gelang es mir eine entschieden horizontale Zwischenlagerung festzuste- Ilen. Demnach mochte die Störung der mesozoischen Schichten vor dem Obermiocün eingetreten sein. Ím Villányer Gebirge unterscheide ich im GroBen und Ganzen zwei Hauptketten u. zw. einesteils den Höhenzug von Villány und Gyűd, anderenteils jenen des Bergrückens Harsány.! Vom letzteren habe ich bereits in der stratigraphischen Beschreibung nachgewiesen, dal dieser Höhenzug aus Gesteinen ganz verschiedener Fazies besteht. daher ein selbstándiges Gebirge darstellt. Am Aufbaue der Villány—Gyűder Kette sind vier Schuppen, aus kretazischen, jurassischen und triadi- schen Gebilden bestehend, beteiligt, wie es aus der Kartenbeilage er- sichtlich ist. Die untere Kreide ist in der von West nach Ost gerech- neten ersten Gebirgsschuppe, am Berge Tenkes und im Tale von Kis- tótfalu vertreten, sonst aber fehlend. Ebenso ist der untere Dolomit auch bloB in dieser ersten Schuppe, südlieh von Bisse und Turony, nachweisbar. Das Callovien erscheint hingegen aussehlieBlieh in der letz- ten Schuppe bei Villány. Die übrigen stratigraphisehen Glieder, wie Oxfordien, Argovien, der obere Dolomit des Muschelkalkes. der brachio- podenführende Recoarokalk, dann der Guttensteiner Kalk, sie alle wie- derholen sich nahezu regelmáBig in sümtlichen Gebirgsschuppen. Die tektonische Kartenskizze versinnlicht gleichzeitig, wie die west- lichen Schuppen-Endigungen einen um Vieles müchtigeren Schichten- komplex bilden als die östlichen; wo es wiederholt vorkommt, dab ein- zelne Schichten infolge einer Pressung ausgewalzt oder sogar günzlich ausgeguetseht sind. Hiermit kann z. B. jene Erscheinung erklárt werden, dab eine argovisch-oxfordische Kalkbank, welche in einem Tale süd- westlich von Kistótfalu nachgewiesen werden konnte, in einem benach- 1 Das östliche Ende der beiden Höhenzüge ist auf Fig. 50 sichtbar. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER VILLÁNYER UND BÁNER GEBIRGE. 805 barten südlicheren Tale, über dem Dolomite derselben Sehuppe günzlieh fehlt. Es dünkt mir annehmbar, daG diese, am Berge Tenkes noch etliche hundert Meter michtige argovisch-oxfordische Schichte (Tafel VIII, Profil ID im Tale von Kistótfalu bereits auf 25 m 6 zusammen- gesehrumpft ist; wie es in der auf der Tafel VIII, im Profil I angedeu- teten ersten nördliehen Schuppen sichtbar ist. Diese Schichte scheint mir ferner im nüchstfolgenden Tale gámzlich ausgepresst, beziehungs- weise infolge einer kleinen Überschiebung ausgekeilt und der Sehichten- reihe entfallen. An den östlichen Sehuppen-Enden sind solche Schichten- reduktionen und Überschiebungen unverkennbar. Besonders ist die Schichtenreduktion in sümtliehen Schuppen auffallend und auch auf der Kartenskizze wohl sichtbar. Das lehrreichste Beispiel der Überschiebun- gen fand ich bei Villány, wo das Callovien mit 207 Neigungsdifferenz dem triadischen Dolomit aufgeschoben erscheint. Auch die in Cornbrash beobachteten Breccien sind Zeugen der Überschiebungen. Hine typische Dislokationsbreccie ist im argovisch-oxfordisehen Kalksteine bei (ryűd, unweit des Szentkút zu finden. Hier bestehen die Breccientrümmer aus demselben Gesteine. : Es mubB noch auf die Virgation der Streichungslinien an den west- lichen Enden der Gebirgssehuppen hingewiesen werden. Am Városhegy und am Berge Tenkes betrügt das Abweichen von der westlichen Rich- tung gegen Südwest sogar 15—207. In diesen durch die Strerchungsvir- gation sich ausbreitenden Gebirgsteilen ündert sich auch der Neigungs- winkel der Schiehten. Hine solche AÁnderung habe ich auch am Berge Harsány beobachten können. Im Villányer und Báner Gebirge kommen auch Verwerfungen hüufig vor; indem sie aber allzu wenig aufgeschlossen sind, ist ihre Erforschung recht umstándlieh. Die sehönste Verwerfung ist im Steinbruche des Mészhegy bei Villány sichtbar, u. zw. an der Grenze der argovisch- oxfordischen und der calloviscehen Kalksteine. Diese Verwerfung hat be- reits M. v. Párrv! besehrieben. Die kurz angeführten tektonischen Beobachtungen erlauben dahin zu sehlieBen, dab die dislocierenden Kráfte dem Villányer Gebirge binnen etwa drei Hauptperioden seinen gegenwürtigen Aufbau verliehen haben mochten. Wie schon oben erwáhnt, műüssen die mesozoiscehen Schichten noch vor der Miozánenzeit ihren erste Störung erlitten haben und ich bin geneigt diese Dislokation, welche ich mit jener der Alpen mir gleichzeitig vorstelle, auf das Absinken der zwischen den Pécser und Villányer Gebirgen gelegenen Region zurückzüfübren. In der Gliede- 1 M. v. Párry: Bemerkungen zu Hrn. Tills Mitteilungen etc. (Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst. 1907.) S06 LUDWIG V. LÓCZY JUN. rung dieser Region glaube ich die Fortsetzung des Gwranitgebirges von Fazekasboda erkennen zu műüssen, welches Granitgebirge in die Tiefe sinken und der hiemit entstandene Seitendruck das Villányer (rebirge emporheben konnte. Das neuentstandene (rebirge mag nachher in 54— NW-licher Riehtung zusammengeprebt und dem versunkenen Granit- gebirge angelehnt worden sein. (Siehe auf Tafel VIII die Profile I und II.) Auf ein derartiges Antehnen deuten die Schichtenreduktionen und Überschiebungen in den östliehen Schuppen-Endigungen, sowie das Ausdünnen und Auskeilen etlicher Sehichten. Auch das Ablenken nach Fig. 50. Steinbruch am Mészhegy bei Villány, mit Karrenoberflüche des argovisch- oxfordischen Kalkes. Süden der westlichen Schuppen-Enden von der vorherrsehenden west- lichen Streichungsrichtung kann diesem Seitendrucke zugeschrieben wer- den, indem die Schuppenteile auf transversale Bruchlinien stieben und somit Ablenkungen erlitten haben. Obwohl die transversalen und hori- zontalen Verschiebungen bereits in frühen Zeiten, vielleicht schon bei dessen Entstehung, das Gebirge zerrütteten, rechne ich sie, auf Grund ihres hüuügsten Hintretens, dennoch zur jüngsten, dritten Dislokationsperiode. Im Villányer Gebirge können zahllose solche Verschiebungen be- obachtet werden. Auf der beiliegenden geologischen Kartenskizze verzeich- nete ich blo6 die ansehnlieheren, welche ich teils auf K. HoFMmANNs Kartierung, teils auf eigene Beobachtungen gestützt festzustellen ver- mochte. Diese transversalen Verschiebungen bedürfen noch weitere De- tailforschungen. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER VILLÁNYER UND BÁNER GEBIRGE. 807 Wie es scheint, haben jungmiozáne vulkanische Ausbrüche das Fundament des Báner Hügelgebirges gelegt. Die letzteren dienten den altpliozánen noch nicht genau horizontirten mediterranen und ponti- schen Ablagerungen als Stützen und als Schutz gegen Erosion und De- flation. Das Streichen der mediterranen Schichten ist ein E— W-liches, mit einem Binfallwinkel von etwa 30—535" gegen Nord, im Gegensatz zu dem südliehen Verflichen der Sehichten im Villányer Gebirge. Ihre starke Dislokation kann auch hier auf nachtrágliche jugendliche Senkun- gen zurüeckgeführt werden. Auch den Báner Hügelzug haben horizontale und transversale Ver- schiebungen recht durehgrejfend umgestaltet; als Beweise hiefür können die tiefen Táler gehalten werden, welche keineswegs reinen Erosions- charakter besitzen. Die Verschiebungen und Brüche sind, wie im Villá- nyer, so auch im Báner Gebirge sehr verschiedenen Alters. Wahrschein- lich sind solche seit dem Tertiür bis zur Gegenwart unausgesetzt ent- standen. Die meisten Zeichen deuten auf einen Zusammenhang der Dislo- kationen mit dem successiven Sinken des Alföld hin. Die Deflations- und Abrasionsphánomene meines Aufnahmsgebietes sind nicht weniger bemerkenswert. Sowohl das Villányer, wie auch das Báner Gebirge hat entschieden rumpflüchenartige Charakterzüge. Der argovisch-oxfordisehe Kalkstein des Mészhegy zu Villány trügt unter der LöBbedeckung unverkennbare Karstspuren, wie dies auch an der beistehenden Abbildung (Fig. 50) ersichtlieh ist. Gute Karrenspuren fand ich auberdem im Dolomitsteinbruche des Vokányvölgy, dann im Stein- bruche am östlichen Abhange des Berges Harsány gelegen ; lauter Zeugen eines jungtertiüren oder pleistocánen Wüstenklimas, beziehungsweise Spu- ren anhaltender Deftlationsperioden. Aus wahrscheinlich mediterraner Zeit fand ich Abrasionsgesechiebe, abgerundete Porphyrtrümmer, an der süd- östliehen Lehne des Berges Harsány. Ich möchte an der plateauförmigen Ausbildung des Villányer Gebirges der Abrasion des mediterranen Mee- res eine nicht geringe Rolle zuschreiben. Im Vokányvölgy fand ich an der unteren Grenze des roten Tones, welcher die karrenförmige Ober- fláche des Dolomites überlagert, abgerundete Gerölle aus demselben Dolomite stammend, demnach stehen wir auch hier sogenannten ver- alterten Karstgebieten gegenüber. Das Villányer Gebirge mag wahrschein- lich auch in den Hocünzeit Festland gewesen sein. Abrasionsspuren sind auch noch im Callovien-Cornbrash nachweisbar; doch sollen diese in meiner geplanten zusammenfassenden Abhandlung nüher erörtert werden. Das behandelte Aufnahmsgebiet bedarf ja noch so mancher For- sehung und Beobachtung; die Verfolguug dieser bildet meine Hoffnun- gen, deren Erfüllung ich von der Zukunft erwarte. DIE UMGEBUNG DES POKOLTAL BEI FUTÁSFALVA IM KOMITAT HÁROMSZÉK. Von Dr. KARL vowx Papp. — Mit den Figuren 51—60. — Einleitungy. Am §. September 1901 erschien in den Budapester und Wiener Bláttern folgende Notiz : cSeltene Naturerscheinung. Aus Budapest wird berichtet: Der Selmec- bányaer Chemie-Professor GREGOR BEwxczeE hat im Hotter der Háromszéker Gemeinde Futásfalva eine seltene Naturerscheinung entdeckt. Er stiess nám- leh auf giftige Gase, welche den Sauerwasserguellen des Fortyogóvölgy ent- strömen. Die Gase erfüllen das enge Tal derart, dass die Vögel, welche über das Tal hinwegfliegen wollen. von den Dünsten betüubt, tot in die Tiefe stürzen. An der Stelle, wo die Gase dem Erdreich entströmen, trocknen die Gyüser und Büáume aus, die Erde aber ist von einer gelben Schwefelschichte bedeeckt. Die Székler nennen den Ort -Totenfeldo (Pokolvölgy — eigentlich Höllental). Das Totenfeld fállt in dieselbe geologische Linie, welcher die tötliechen Gase der Torjaer Büdösbarlang genannten Höhle entströmen und die Heilguellen des berühmten Kovásznaer cPokolsárs aus den Erdspalten dringen.p Diese Nachricht fesselte mich dermabBen, dab ich mich zu einer Besichtigung des Pokolvölgy entsehlob. Hierzu bot sich mir 1907 Gele- genheit, als ich im Auftragc des kgl. ungar. Finanzministeriums das siebenbürgisehe Becken zwecks Erforschung etwaiger Kalisalzlager studierte. Am 23. September 1907 reiste ich in der Gesellschaft der Herren Bergingenieure FR. Bögm und E. Bupar nach Futásfalva, wo uns bereits Herr Oberforstrat G. Bexcze und Herr G. MÁrrs Gutsbesitzer in Ikafalva erwarteten. Wir hielten uns bis zum 28. September in der Umgebung auf und begingen die Gegend von Futásfalva und Torja eingehend. Sodann setzten wir unsere Reise am Szentanna-See vorbei gegen Tusnád fort. Das wunderbare Herbstwetter war unseren Studien überaus günstig und unser einwochentlicher Aufenthalt im Komitat Háromszék gehört zu den schönsten Erinnerungen unserer Reise in Siebenbürgen. DIE UMGEBUNG DES POKOLTAL BEI FUTÁSFALVA IM KOMITAT HÁROMSZÉK. 809 Indem ich die geologischen und hydrologisehen Verhültnisse dieses interessanten Gebietes in kurzen Zügen schildere, kann ich nicht umhin, Herrn Oberforstrat und Prof. G. BewxczE meinen innigsten Dank auszu- sprechen für die Freundlichkeit, mit welcher er uns umherführte, sowie die echt székleriscehe Gastfreundschaft, die er uns allen zuteil wer- den liebB. I. Geologisehe Verhültnisse. Die Ortschaft Futásfalva liegt an der Westlehne des sich der Hargitta anscblielenden Bodoker Gebirges. Es ist dies ein niedriger Gebirgszug, welcher 25 km südlieh vom Berge Büdöshegy bereits endet und in die Ebene der Flüsse Feketeügy und Olt ausláutt. Die Partie in Figur 1 stellt das NE-liche Viertel der Bodoker Kette dar. Der aus der 1110 m hohen Spitze des Büdöshegy ausgehende Kamm zieht gerade gegen S, seine höchsten Punkte sind der Kömöge 1240 m und der Szárhegymező 1214 m. Kaum einen halben Kilometer jenseits der SW-lichen Ecke der Karte in Figur 1 befindet sich der 1194 m hohe Rücken des Bodoki havas von welchem der kleine Bergzug seinen Namen erhielt. Es ist dies ein Berg wie die meisten Székler Berge, waldig und von Mai bis Oktober mit üppigen Alpenwiesen bedeckt. Aus dem N—5-lichen Hauptkamme zweigen gegen E und W Nebenkümme ab, welche auch an ihren Enden noch 700 m hoch bleiben. Die Haupttáler ziehen ebenfalls von N gegen S, wáhrend die Seitentüler von E-lieher oder W-licher Richtung sind. Tektonische Sprünge von N--8-licher oder W—E-licher Richtung haben die hydrographischen Hauptrichtungen bestimmt und die Erusionskráfte konnten spüter ledig- lich in diesen Richtungen zur (reltung kommen. A. Die ülteste Bildung der Umgebung ist der unterkreta- zische Karpathensandstein, welcher den Grund des abgebil- deten Gebietes fast allein aufbaut. Bereits FR HeRBrcn! hat nachge- wiesen, dab der Sandstein des Bodoker Gebirgszuges unterkretazisch ist. In der Gemarkung von Szárazpatak und Peselnek fand er nöámlich Mergelbildungen, die mit dunkeln kalkigen Sandsteinsehichten ab- wechseln. cSie führen Sphaárosideritzüge und gehören dem unteren Neokom an, indem sich in denselben Hoplites Gastellanensis dÖRs. vorfand., So schreibt HERBIcH über diese Mergel. In dem Sandstein der Bodoker Berge fand ich selbst zwar keine Fossilien in dem benachbarten Baróter Gebirge, bei Előpatak sammelte ich bereits 1 HERBICH : Das Széklerland, mit Berücksichtigung der angrenzenden Landes- teile geologiseh und paláontologiseh besehrieben. Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar. geol. Anst. Bd. V. S. 195, 206, 232—233. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1919. 53 810 D: KARL V. PAPP II Pi / 4 ba / TA S VON HI Fe gt aszáreg [ IX dos forr. . ZEJJSZESESA TES Sp ESZE 88 HK, (/X 4 ZT JTZSETOS Esz x o a F E D B A GTETYETS KEZEBE IZ FEHER Es ed W Kalk- Biotit- Andesit- Andesit- Pliozáne — Unterkretazi- tuttf andesit breccie tuff Schichten scher Sandstein 1—VIII. Aus dem Büdöshegy auszweigende Sprünge. Vig. 51. Geologische Karte der Umgebung des Pokolvölgy bei Futásfalva. DIE UMGEBUNG DES POKOLTAL BEI FUTÁSFALVA IM KOMITAT HÁROMSZÉK. 811 im November 1900 in der Gesellschaft des Herrn Ingenieurs ST. PAZÁR mehrere Versteinerüngen aus dem mergeligen Kalkstein des Hetehegy (731 m) und des Mezőtető, ferner aus dem konglomeratischen Kalk des Jesterberges (805 m). Diese konglomeratisehen und brecciösen Kalke lagern bei Előpatak über dem unteren Fukoidensandstein. Von den aus den brecciösen Kalken gesammelten Fossilien bestimmte ich folgende Arten: 1. [avia hemisphaerica FROMENTEL (aus dem Valangien-Horizont des Neokom vom Jesterberg bei Előpatak), 2. Thecosmilia Tobleri KoBx (eine neokome Art vom Hetehegy bei Előpatak). Die Sandsteinschichten in der Umgebung von Futásfalva ent- sprechen wahrscheinlich den glimmerigen Sandsteinen im Liegenden der brecciösen Kalke von Előpatak, und gehören also in die unterste Kreide, in die unteren Horizonte der Neokomstufe. Die hellen, kalkigen Sandsteine bilden in langweiliger Bintönigkeit die rissigen Gráben der Bodoker Berge. Wir wollen uns von Futásfalva gegen Westen begeben. Bei der Kirche sehen wir 707 gegen E einfallenden Sandstein, in dem vom Bencze-Bade aufwárts führenden Graben 407 SW fallenden dunkeln Schiefer, hierüber folgen 157" NEN fallende glimmerige Sandsteine. Dann finden wir 107 SW fallenden Karpathensandstein, beim Csordahajtás dasselbe Gestein mit 307 W-lich fallenden Schichten. Beim Rétpataka wieder zeigen sich 707 E fallende schieferige Sandsteine, wáhrend wir den Graben des Csipkéspatak betretend, mit einem Male entgegengesetzt (55—607 W) fallende Karpathensandstein-Bünke finden. Auf diesem kaum eine Stunde weiten Wege lübt sich sonach ein sehönes Profil mit Verwerfungen, Wölbungen im Karpathensandstein beobachten. Nun wollen wir gegen N in der Richtung von Feltorja zur Höhle Büdösbarlang von Torja hinaufsteigen. N-lich von Feltorja unterhalb der Spitze des Csikbérc (803 m) an der Landstrasse finden sich 609 R " fallende schieferige Sandsteine. Lüngs des Bálványos-Baches schreitet man gegen N im allgemeinen auf 50-—607 E fallenden glimmerigen Sandsteinen einher. Bei dem Steine 16 km findet man 657" NE-lieh fallende, bei dem Steine 17 km aber saigere Sandsteinbünke, welche jedoch alsbald in SE-licehes Fallen übergehen. Bei dem Steine 18 Km sprudelt aus dem Sandstein eine jodhaltige Ouelle hervor und hier finden wir auf einmal entgegengesetztes Fallen, alsbald gelangen wir in verworfenen, launenhaft gefalteten Karpathensand. Um die Kohlen- süurefabrik herum gibt es NS-lich streichende gelbe bláttrige Sandstein- schichten in saigerer Stellung. Bei dem 23. Kilometerstein werden die bláttrigen Sandsteine durch Andesit durchbrochen, doch lábt sich der Karpathensandstein bis zum FuBe der Höhle verfolgen, ja er zieht von hier weit nach Norden bis auf den 10854 m hohen Rücken Bolondostető. 535 199) 19 "uoggajoj4 pun uorjonbzieg uop gut vopg-sokuvaryg uz -stg geg-elrog, Woa Tyogdg "6 öt Dr: KARL V. PAPP Blicken wir hiernach in das Tal Po- kolvölgy. W-lich von Feltorja den Torja- bach aufwárts schreiten wir anfangs auf 70—807 ENE fallenden Sandsteinen einher. An der Műndung des Fóris- baches wird der Torjabach durch 807 E fallende, sodann saigere Sandstein- bánke gekreuzt. Bei der Vereinigung: des Jajdonbaches mit dem Pokolvölgy folgen 407 SW-lich fallende Sandstein- schichten, wáhrend sich W-lich von hier gegen den Megyesbach zu 30—45" W fallende Karpathensandsteine finden. Das Pokolvölgy selbst zieht entschie- den in der Achse der aufgewölbten Kar- pathensandstein-Schichten. Die N—W- lich streichende Antiklinale flacht je- doch bei dem Jajdonbach etwas ab und am §-Ende der Achse der Antiklinale bricht eine stark salzige und nach Erdöl riechende Ouelle hervor. Das Profil in Figur 52 zieht in der Richtung des Jajdonbaches von W gegen E und führt auch die in der Antiklinale des Pokol- völgy befindlichen salzigen und kohlen- sauren Ouellen vor Augen. Sümtliche Mineralwásser in der Gemarkung von Futásfalva und Csernátony entspringen aus Karpathensandstein. Dies steht mit jener Beobachtung FR. HERBIcns in Hin- klang, wonach sümtliche Sauerwüsser des Bodoker- und Büdös-(Gebirgszuges aus Karpathensandstein zutagetreten. B. Auf den Ausláufern der Bodoker Berge folgen über den Karpathensand- stein pliozüne Bildungen. Diese Decke wurde von HERBIcH 1878 in die pontisehe Stufe gestellt, neuerer Zeit wies jedoch J. LÖRENTHEY"!" nach, dab" mM u GOTT Jog pfog, magspuvsuayjodany uabunjJaamJa4 ajjonbzins u OLL ajovagy gu ti 714031 — Az a sel c — a z UOLD 94n VIDGSL4O0J L uabunyyojur u (108 DAJO DUJNJ 19 Jonyos JanDab JABIJIIVIGg mgz ELVI út 069 ag ri yojnd. sofivajwg wajspuos "daoy FIGYI AV A ut 608 9. (agyi) Cl 009 004 408 "000 1 LŐRENTHEY IMRE dr. : A székelyföldi szén- képződmény földtani viszonyairól. (Die geol" DIE UMGEBUNG DES POKOLTAL BEI FUTÁSFALVA IM KOMITAT HÁROMSZÉK, 813 die lignitführenden Bildungen des Széklerlandes in die levantini- sche Stufe gehören. Die pliozánen Bildungen des Széklerlandes be- ginnen 4) zu unterst mit grauen Tonen, Lignit und Sphárosideritlagern, b) in den mittleren Horizonten sind sie in Form von Ton, Sand, lockerem Sandstein sowie hie und da limonitisehem Ton ausgebildet, r) im oberen Horizont enden sie sehlieBlieh mit Sehotter und groben Konglomeratbildungen. Die Ortschaften Ikafalva und Futásfalva liegen auf diesem levan- tisehen sandigen Tone. Im Futásfalva befindet sich die Grenze des Karpathensandsteines und des pliozáünen Sandes bei der Kirche. Auf den 707 SE fallenden unterkretazischen Sandstein lagert 207 NE fal- lender levantiniseher kalkiger Sand. Unter diesem gelben Sand wurde beim Graben des Bades von Futásfalva auch Lignit gefunden. An dem nach Ikafalva führenden Wege sieht man 207 N-liech fallenden weiBen glimmerigen Sand aufgeschlossen. In der Ortschaft Ikafalva sah ich 30 SE fallenden lockeren Sandstein. N-lieh, gegen Feltorja zu schreitet man stets an der (Grenze des pliozánen sandigen Tones dahin. Nüchst der Mühle von Feltorja, oberhalb des Szemmosó-Bades ist folgendes Profil zu beobachten: Zu unterst 507 E fallender unterkretazischer Sandstein in einer steilen Wand, hierauf folgt in einer sanfteren Bö- schung 57 NE fallender, diskordant lagernder lockerer Sandstein, als Bildung der levantinisehen Stufe. Auf den pliozánen Sandstein folgt sodann trümmeriger Andesittuff, der jedoch auch eine sekundáre Bil- dung sein kann. Das Andesittuff-Trümmerwerk wird sehlieBlieh von diluvialem gelben kalkigen Ton bedeckt, der uns einen Einblick in den Bau der Hügellehne verwehtt. (7. Die nüáchste Bildung ist der Andesittuff, welcher §-lich von Bálványosfürdő zwischen dem 1224 m hohen Hosszusarok, dem 1901 m hohen Begyenkő und dem 1028 m hohen Nagymióra die aus Karpathensandstein bestehenden Berge bedeekt. I. LÖRENTHEY wies in dem benachbarten Baróter Gebirge nach, dab zwischen und ober den unterlevantinisehen Schichten Sand und Lapilli des Pyroxenandesits gelagert ist. Da die vulkanische Tátigkeit mit der Ablagerung der Sedi- mente zusammenfállt, ist es wahrscheinlich, da8 die Tátigkeit der Vul- kane des Büdös am Anfang der levantinisehen Zeit einsetzte. Die müch- tige Andesitkette der Hargitta wird von einer Tuff- und Brecciendecke umsáumt und die letzten Ausláufer dieses NNW—SSE streichenden Andesitgebirges sind in den Tuffen von Begyenkő zu erblicken. D. Mit den Tuffen sind Anhüufungen von Andesitbreccien Verhült. der Kohlenbildungen des Széklerlandes ; ungar.) Orvos-Természettudományi Ertesítő, Kolozsvár. XX. Jahrg. 1895. 814 D: KARL V. PAPP in Zusammenhang. Es ist hauptsáchlich ein Agglomerat von auf Fest- land gefallener Asche, Lapilli und Andesitbomben, was man in diesem Gebiet vor Augen bekommt. Zwischen den Tuffen und Breccien gibt es vielerlei Abarten, stellenweise findet man auch typische Konglomerate mit Bombeneinschlüssen. Die Andesiteinsehlüsse der Breccien prüsen- tieren sich oft in Form von fabgrolben Andesitblöcken. E. Die südlichsten Spitzen der Hargitta, der 1110 m hohe Büdös- hegy und der 1040 m hohe Bálványoshegy sind Reste der Ausbrüche von Andesitvulkanen. A. KocH wies nach,! dab die Eruptivgesteine der Umgebung des Büdöshegy zum Typus des Biotitandesits gehören. Der Andesit des Büdöshegy ist im frischen Zustand ein dun- kelgraues Gestein mit rhyolitiseh perlitiseher "Grundmasse, in weleher weibe Oligoklaskristalle porphyrisch ausgeschieden sind, auBerdem beob- achtet man darin auch glünzende Biotitlamellen und bráunliehsehwarze Hornblendekristalle. In verwittertem Zustand wird die Grundmasse bráunlich und die Struktur des Gesteines rauh porös. Das Gestein des Büdöshegy wurde durch die vulkaniscehen Nachwirkungen im allgemei- nen sehr zersetzt, die Grundmasse ist meist glanzlos, meerschaumartig, die Feldspate gröBtenteils kaolinisiert. Noch mehr verwittert ist der Andesit des Várhegy bei Bálványos, welcher eine rötliche Fárbung auf- weist. Den mit einer Burgruine gekrönten Bálványosberg führt von SW betrachtet, die Figur 3 vor Augen. F. Vulkanische Nachwirkungen. Die Andesitwand des Büdöshegy wird von senkrechten Klüften durchsetzt an welchen Gase hervorbrechen. Die Klüfte beschránken sich jedoch nicht blo6 auf den Andesit, sondern treten auch in den Andesittuff, die Andesitbreccie, ja sogar in den unter diesen lagernden Karpathensandstein ein. Wie be- kannt, sprechen wir bei den Nachwirkungen, wenn die Ausströmung aus Wasserdampf besteht, von Fumarolen, wenn es sich um sehwefe- lige Sáure und Sehwefelwasserstoffexhalationen handelt, von S0olfa- taren, wenn hingegen Kohlensüure vorwiegt, von Mofetten. Die Höhle Büdösbarlang bei Torja ist eine teils auch heute noch tátige Solfatara, wáhrend die Kohlensüure liefernden Sprünge und Höhlungen der Umgebung zu den Mofetten gehören. Die letzten Eruptionen der Hargitta sind nach Prof. A. Kocn am Anfang der levantinischen Zeit erfolgt. Wenn wir nun die Dauer des Alluviums und Diluviums mit 100,000 Jahren, die levantinische Zeit mit 200,000 Jahren berechnen, so sind seit dem letzten Lavaergub des Hargitta etwa 300,000 Jahre verflossen. Und doch sind die vulkanisehen 1 A. Kocn: Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landes- teile II. T.: Neogene Abteilung. Budapest 1900. Pag. 260—267. DIE UMGEBUNG DES POKOLTAL BEI FUTÁSFALVA IM KOMITAT HÁROMSZÉK. 815 Nachwirkungen, die Solfataren und Mofetten in der Umgebung des Büdöshegy auch heute noch in reger Tütigkeit ! Die Exbalationen des Büdöshegy wurden von Prof. L. v. ILosvAY ! ausführlich besechrieben, und aus seinen genauen Untersuchungen ist bekannt, da8 das giftige Gas der Höhle Büdös-barlang durchschnittlich 9555 99 Kohlensüure, 0737 99 Sehwefelwasserstoff, 071499 Sauerstoft, 26499 Stickstoff und 173190 Wasserdampf enthült. Aus der Höhle strömt nach den Berechnungen v. ILosvavs jührlieh 1.448,000 Kilo- gramm Kohlensüure und 4340 Kilogramm 6 Schwefelwasserstoff hervor. Fig. 53. Der 1040 m hohe Andesitkegel der Burg Bálványos von SW gesehen. Aus dem sechwefelwasserstoffhaltigen Gas tritt bei seinem Zusammen- treffen mit Luft freier Sehwefel in Form von feinem gelben Staub aus, welcher die Wünde der Höhle inkrustiert. In waldigen Gebieten wieder werden die hervorströmenden schwefeligen Dámpfe durch die Feuchtig- keit des Waldbodens absorbiert, worauf die Humussüuren den Sechwefel ausscheiden. Solcherart sind stellenweise bis "e m michtige Schwefel- lager entstanden. In früheren Zeiten wurden diese Schwefelnester sogar 1 L. v. ILosvav : A torjai Büdös-barlang levegőjének chémiai és fizikai vizs- gálata (— Chemische und physikaliscehe Untersuchung der Luft der Höhle Büdös- barlang bei Torja; mit zwei Abbild Ungarisch) Herausgegeben von der kgl. ungar. naturwissenseh. Gesellseh. Budapest 1895. Pag. 33—34. 816 D: KARL V. PAPP abgebaut. S0 erwáhnt L. Köőváki," dab es in Torja zur Zeit der natio- nalen Fürsten ein Schwefelbergwerk gab. Bine Urkunde des Fürsten STEFAN Bocskai bezeichnet den Schwefel als Einnahmeguelle des Staa- tes KATHARINA von BRANDENBURG aber befiehlt in einer am 26, Mai 1630 in Fogaras ihrem Schatzmeister WRasz MIkó gegebenen Verordnung, dab die Arbeiter des Schwefelbergwerkes die Grube fleiBiger betreiben. Im XVIII. Jahrhundert stand das Schwefelbergwerk von Torja nach BEwxkő noch in Betrieb. Wie es scheint haben jedoch die Alten sümt- liche Schwefelnester der Umgebung ausgebeutet, da die wenige Zenti- meter müchtigen Schwefellager in der Umgebung von Torja nach den Untersuchungen des Oberbergamtes in Zalatna heute nicht mehr abbau- würdig sind. Mit mehr Erfolg wird neuestens die Kohlensüure der Bü- dös-barlang verwertet. Im inneren Teil der Höhle wird das Gas in einem Trichter aufgefangen welcher sich in ein 10 em weites Bleirohr fortsetzt. Durch diese Rohrleitung flie8t das schwere Gas zu der am oberen Ende des Bálványos-Tales befindliehen Kohlensüurefabrik, die 275 m tiefer, 174 km weit SE-lich von der Höhle liegt. Die Fabrik ist im Besitz der Erben Baron GABRIEL ApPoRgs und dichtet, wenn sie ar- beitet, táglieh 40 Stahlflaschen also 400 Kilogramm Kohlensüure. Nach der Beschreibung von FIcHTEL und BEeupaáxr gab es in der Umgebung des Büdös hegy im XVIII. Jahrhundert viel mehr Höhlen. Eine derselben die Gyilkos-barlang wurde durch Blitzschlag zerstört, so dab heute an der NE-lehne des Büdöshegy blo8 Reste derselben zu sehen sind. An der §-Lehne des Berges befindet sich 1051 m üb. d. M. die weltberühmte Büdös-barlang. Dieselbe war nach ILosvar 1884 10 m lang 2 m breit und durchscehnittlich 3 m hoch; an einer Stelle erhob sie sich jedoch bis auf 6 m. Gegenwürtig wird ihr Inneres durch eine Steinmauer von der Vorhalle getrennt, aus welcher man nur mit Mühe in den inneren, den Trichter enthaltenden Teil gelangen kann. Wie be- kannt, erfüllt die Kohlensáure die Höhle nur bis 1 m Höhe, so dab man in derselben ohne Gefahr stehen kann. Wer sich jedoch nieder- beugt und so einatmet, fállt sofort in Betáubung, ja wenn man ihm nicht zu Hilfe eilt, ist er in einigen Minuten des Todes. Über die todbringenden Gase der Büdös-barlang und der benach- barten Klüfte gehen schon ganze Legenden umher. Ehemals wurde die Höhle von unglücklieh Liebenden und sonstigen Lebensüberdrüssigen háutig aufgesucht, um die Kohlensüure einzuatmen und sehmerzlos an dem Boden der Höhle niederzufallen. Der Friedhof von Bálványos weist hun- dert und aber hundert zeichenlose Grüber von solchen Selbstmördern auf. 1 Kőváki Erdély földe ritkaságai (— Die Merkwürdigkeiten des Bodens von Siebenbürgen, mit 9 Holzschnitten ungar.) Kolozsvár 1853. Pag. 134—137. e sg DIE UMGEBUNG DES POKOLTAL BEI FUTÁSFALVA IM KOMITAT HÁROMSZÉK. Fig. 54. Die todbringende Öffnung der Büdösbarlang bei Torja in 1052 m. üb. d. M. 518 D: KARL V. PAPP kührend ist unter anderen der Fall des Geographen, Lehramts- kandidaten KARL KLErsscHmipr. Der junge Gelehrte besuchte auf seiner europáischen Studienreise auch die Biüdös-barlang bei Torja. Um von dem Sehwefelniederschlag an der Wand der Höhle eine Probe zu neh- men, stieg er auf die an der Wand befestigte Bank, jedoech so un- glücklich, da6 er abrutschte und auf den Boden der (Höhle tiel. Die Kohlensüure betáubte ihn sofort und als ihn der Wöchter nach eini- gen Minuten hervorzog, war er bereits todt. Dieser Mürtyrer der Wis- sensechaft wird im Friedhof von Bálványos durch folgende Grabinschrift betrauert. Hier ruhet Herr Dr. KaáRn KrErvscHumipr, absolvierter Philosoph, gestorben am 25. Juli 1889 in seinem 25. DLebensjahre. Gott gebe ihm die ewige Ruhe. Sehlummere er sanft im Frieden. In treuer Liebe gewidmet von seinem Bruder in Wien. Jedoch nicht nur die Höhlen sind egefáhrlich sondern auch die benachbarten Wiesen. So geschieht es auf der Halálmező (Toten- wiese) hüáufig dab der bei Sonnenuntergang einschlummernde Arbeiter nie mehr erwacht. Der eine Graben heibt Madártemető (Vogelfriedhof) weil die dort vorbeifliegenden Vögel von der Kohlensüure betüubt niederfallen. Die frostige Hand des Todes lauert hier allenthalben auf uns, und doch ist diese melancholisehe Gegend so schön. Auf dem 1000 m hohen PaB erinnert jeder Stein, jeder Baum, jeder Grashalm an die Ewigkeit. Und wenn der pfeifende, frostige Ostwind, der Nemere die nach Schwefel riechenden Gase aufwirbelt so lebt vor uns das Bild versunkener hunderttausender von Jahren auf, der Wind erzüáhlt uns von der GroBartigkeit der Hargitta, und gibt der Welt Kunde von einem der sehönsten Naturwunder des Széklerlandes. H. Die Stellung des Pokolvölgy im Sprungsystem des Büdös-hegy. Die NW—SE-lich streichende Gebirgskette des Hargitta übergeht in der Büdös-Gebirgsgruppe in WNW—ESE-liche Richtung wobei die zu- sammenhüngende Masse des Biotitandesiíts immer sehmüler wird. Im Büdöshegy selbst erhebt sich der Andesit bereits in Form einer riesigen Gangwand aus dem Karpathensandstein um in der Kuppe des Bálvá- nyos als letztem abgerissenen Kettengliede zu enden. Der Andesitkamm des Büdöshegy zieht gegen § in einem sehmalen Auslüufer bis zum Sóspatak und endet W-lieh von der Kohlensüurefabrik in der Gegend des Csiszárbades. Wenn man die Richtung dieser Andesitzunge verlün- gert, so gelangt man 4 km weit südlich gerade in das Pokolvölgy. Auf DIE UMGEBUNG DES POKOLTAL BEI FUTÁSFALVA IM KOMITAT HÁROMSZÉK. 819 dem zwischenliegenden Gebiet findet sich unterkretazischer Sandstein bzw. die über diesem lagernde Andesittuft- und Brecciendecke. Das Pokolvölgy befindet sich aussehlieőlieh im Karpathensandstein, welcher hier eine fast 1 km weit genau nachweisbare Antiklinale bildet. In der Achse der Antiklinale zieht von N nach S das Fortyogó- oder Pokol- völgy bis zu seiner Hinmündung in den Jardonbach wo sein Ende durch die Marrs"sche salzige und nach Irdöl riechende (9uelle bezeicbnet wird. Bei der Ouelle wird das Fallen des Karpathensandsteines 40" Büdös-barlang. Fig. 55. Ansicht von Bálványosfüred, darüber die Torjaer Büdösbarlang. D a hol SW, die Antiklinale wird flach und ihre Achse lábt sich zutage nicht mehr verfolgen. 3-5 km §-lich von der Salzguelle im Graben des Száj- pes-Baches zeigen sich wieder einige Spuren der Antiklinale u. zw. dort, wo MaRrrs Hamar, Insasse in Futásfalva eine sehwefelig eisenhaltige Ouelle hat. Wenn man nun den §-lichen Ausláufer des Büdös-hegy, das Pokolvölgy und die schwefelige Ouelle des Szájpes-Baches auf der Karte verbindet, so erhült man eine 8 km lange Linie, dessen tekto- nischer Ursprung fast aubBer Zweifel steht. Wenn wir die in der Arbeit von A. Kocn! nachgewiesenen sieben 1 A. KocH: Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgischen Landes- teile II. Neogene Abteilung. Budapest 1900, Fig. 40. s20 ; D: KARL V. PAPP Sprunglinien betrachten, die vom Büdös-hegy in SW-licher dann §-licher achtung ausstrahlen (in Fig. 1 mit den Zahlen 1—VII bezeichnet, so mub die tektonisehe Linie zwischen dem Büdös-hegy und dem Pokol- völgy als achte Hauptsprungrichtung (in Fig. 1 mit VIII bezeichnet) betrachtet werden muB. Diese VIII., N—S-liche Linie fügt sich in die Richtung der Hargitta folgendermaben ein. Die Achse der Hargitta führt von NW gegen SE verlüngert über Torja in die Ebene von Kézdi- vásárhely, und wenn man das Karpathensandstein-Gebirge jenseits der Ebene betrachtet so prüásentieren sich hier die Erdölgase von [Zabola und die kohlensáurehaltigen Ouellen des Pokolsár von Kovászna als Endigung der Hauptbruchrichtung. Senkrecht auf diese NW—SW-liche Hauptbruchrichtung gehen vom Büdöshegy NE—SW-lieche Ouersprünge aus. Die parallelen Sprünge 1—III von KocH weisen diese Richtung auf. Die Sprünge 1V—VII strahlen von der Höhle Büdös-barlang gegen SW, dann S aus, wáhrend der Hauptbruch VIII von N genau gegen S zieht und als Aufbruch von Büdös-Pokolvölgy bezeiehnet werden kann. Zwi- seben dem NW—SE-lichen Hauptzug der Hargitta und den NE-—-SW- lichen (Ouersprüngen des Büdös-hegy vertritt also das Pokolvölgy den Typus einer N—5-lichen Bruchlinie. Sowie an der W-Lehne des Büdös- hegy sich eisenockerige und Kalktuffhügel aneinander reihen, so finden sich W-lich vom Pokolvölgy, in der Gegend der Mündung des Megyes- Tales ebenfalls mehrere Kalktuff-Hügel. Wie bekannt enthalten die sog. Alaunguellen an der W-Lehne nebst Alaun und anderen Sulfaten auch freie Sehwefelsüure, wáhrend einzelne (Ouellen Bisenocker und Kalktuff absetzen. Der Kalktuff ist stellenweise auf Binwirkung der schwefel- süurehaltigen Ouellen zu Gips umgewandelt. All diese Erscheinungen trifft man auch in den W-lichen Teilen des Pokolvölgy, in der Gegend des Megyes-Baches und am oberen Ende des Jajdon-Baches, an den Enden der verlángerten Bruchlinien VII und VIII an. So befindet sich nüchst der Mündung des Megyesbaches, bereits in der Gemarkung von Csernátony ein Eisensüuerling, welcher auch ein wenig salzhaltig ist, und einen 6 m 6 bohen Kalktuffhügel absetzte. E-lich vom Bade von Csernátony gibt es noch fünf kleinere Ouellen mit überaus kalkigem stark alkalischem Sauerwasser. Der F-lichste Söuerling föllt am Koptf- ende des Jajdonbaches gerade in die Richtung der Bruchlinie VII (Figur 1) und befindet sich im Walde des DEmergrius RÁKosr. Die an der Spitze des:7 m hohen Kalktuffkegels emporsteigende Ouelle liefert pro Minute 30 Liter kohlensüurehaltiges Wasser von 11" C, und das überaus kalkreiche Wasser überzieht die Grashalme und Blütter mit einer gelblichen Kalkkruste. Die Lage der Ouelle erscheint auf Figur 51 an dem Kopfende des Tales E-liceh vom 1195 hohen Torja-PaB mit der Bezeichnung Savanyuvíz-forrá ss fixiert. DIE UMGEBUNG DES POKOLTAL BEI FUTÁSFALVA IM KOMITAT HÁROMSZÉK. 821 1.k Karpáli F homokkő kisült ret St út úg Mérges. gáz ) VIII ge ések Bükk erdős E: ANEÉ k ] 5! z f ; o 800 méter Kárpáti homokkő ES ALLT S 17 NI Mn Xs ILYELYAKÓ ; legelő SS JŐ konglomerát Si ( TNTNTTTTTTTTTT TT S j KULT HK TYENTTNTANAKSS t HILL UTÁNNA MINTÁN JÁN Karpáh S p homokkő Jaján p— foti ELH TK UT TTNTTT TNS 777 Éz ara Te Éz, ae j CAZTTTTTTTENTKAN KKEL [KN .Matis Géza Legelő SZÉ a Vyy MNKETTTATTAB ént U gyttuttgy . f é ILL) Z/SY BÚ E. PL LLLTTT TTYA "ui ÉG KÖLL] bé j Kárpáti homokkó / Fig. 56. Plan des Pokolvölgy bei Futásfalva. 822 D- KARL V. PAPP Alldies zusammengefabBt zeigt sich, dab das Pokolvölgy und seine W-liche Umgebung ein Spiegelbild der SW-lichen Lehne des Büdös- hegy ist, mit der Ausnahme daG es im Pokolvölgy keine Spur von An- desit gibt, so dab auch die vulkanischen Nachwirkungen hier entfernter vom Rande des Büdös-Vulkans viel sehwácher und von geringeren Di- mensionen sind. III. Die Ouellen und Mofetten des Pokolvölgy. W-lich von Feltorja führt der Weg zwischen sanft geböschten Bergen den Torja-Bach aufwürts. Der Torjabach nimmt von § Fig. 57. Die sog. Hauptguelle Nr. I an der Mündung des Pokolvölgy. den Almás-Bach, von N den Fóris-Bach auf, W-lieh von hier wird das Tal allmáhlich sehmüler. Ober uns erheben sich steil nach E fallende hie und da fast saigere Karpathensandstein-Bünke im Tal aber müssen wir dem ziemlich wasserreichen Bach ausweichen. Alsbald ga- belt sich jedoch das Tal; der Hauptarm wendet sich etwas gegen N und führt den Namen Jajdon-Bach. Das Tal wird wieder breiter und der auf den TorjapabB führende Weg bleibt an der §-lichen Seite des Baches. Zwischen den sanften Hüngen erreichen wir alsbald eine Wirt- schaft, die Székler-Tanya des Gutsbesitzers Géza Máris in Ikafalva. Ein DIE UMGEBUNG DES POKOLTAL BEI FUTÁSFALVA IM KOMITAT HÁROMSZÉK. 823 Blick nördlieh von der Tanya zeigt uns das Pokolvölgy mit seinen Ouellen und Mofetten. I. Jodhaltige alkalische Salzwasserguelle (sog. Hauptguelle) 35 m NE-liceh von der G. Márissscehen Tanya sprudelt am Rande der Wiese eine kleinere Ouelle hervor. Das Ouellgebiet des sprudelnden Süuerbhngs erstreckt sich auf etwa 5 m?, in der Mitte be- findet sich ein Brunnen. Der 2:20 m tiefe Brunnen wird durch eine 1720—1-20 weite Bichenholzeinfassung umgeben. Als ich die Hinfassung von aulBen einstampfte, konnte ich beobachten, dab die Wassersüule bis an den oberen Rand der Einfassung aufstieg, also 1720 m hoch über das Niveau der Wiese. Die Temperatur des Wassers mab ich am 24. September 1907 und fand 10-8 €7. Das stark sprudelnde Wasser setzt kalkigen Sand ab, dessen Spuren lüngs des aus dem Brunnen ausflieBenden Wasserlaufes gut zu sehen sind. In der Figur 7 erscheint die 0Ouelle Nr I abgebil- det, um sie herum die Herren G. BENczE, FR. Börnm, E. Bupar und G. Máris. Das Wasser der Hauptguelle wurde von Herrn Öberforstrat G. BesxczE dem Professor für forstwirtschaftliehe Chemie án der Hoch- sehule für Montanwesen und Forstwirtschaft in Selmecbánya analysiert. Die Resultate seiner Analyse teile ich mit seiner freundlichen Erlaubnis in folgenden mit. Analytisches Zeugnis über die im Besitz des Grundbesitzers in Ikafalva G. Máris befindlichen Mineralguellen. I. Die Hauptguelle (Trink- wasser). Sie liegt in der Gemarkung von Futásfalva im Komitat Háromszék beim Zusammentreffen des Jajdonbaches mit dem Fortyogó (oder Pokolvölgy) 35 m 6 NE-liceh vom Wirtschaftsgebüude von (G. Máris auf ganz reinem Wiesengebiet. a) Bestandteile in 1000 gr Wasser: Positive Bestandteile: Negative Bestandteile: TEN EkYonn ra ÜL €) a 1 EE ; 0-1217 Schwefelsüure (S0,") u. a. — 070114 Natrium (Na?) — 412528 —— Kohblensüure (CO) a . 09653 Kalzium (Ca").. 0-1000 — Chlor(GW) .. 4... 41925 Magnesium (Mg?) 0-0256 Brom (Br?) 2808 0-0065 Kerrüma (itel öeeea e EL 0FO0LA Ta ő TOdAK(AAB KARA RL 00246 ATOS AE MMG ÜZE zt Spur Hydrokohlensáure (HCO,) 0-9974 Zusammen 15320 — Kieselsüure (HJSIO9) -. .. ... 070403 Salpetersüure (NOV) o. Spur Organische Substanzen . . Spur Freie Kohlensüáure (GO) .. 077433 Zusammen 3:95916 Summe : 549116 gr. 824 Positive Bestandteile: K" d ASTZOGESOL 13403796 Na! 843804" GOJ" 48:6606 (att a; 7DTYo Gt 50-8090 Mg" 352390 a (Br 01390 Fe" OTON0 , adó 0-04.00 c) Die Bestandteile der Hauptguelle zu Salzen gruppiert. 1. Fe 0-0019 (09 0-0020 H.CO, 0-0021 I — 0-0060 Eisenhydrokarbonat Fe (HCO,). 2... Na 0-7726 [61 11925 ] — 19651 Natriumehlorid Na( 3 0-0090 SO, 00114 ) — 0-0204 Kaliumsulfat K.SO, 4. K 01127 00. 070867 HAG:O, 070896 — 0-2890 Kaliumhydrokarbonat KHCO, 5. Na 05080 j CO, — 0-6626 H.CO, 0-6846 jé 18552 Natriumhydrokarbonat NaHCO, 04. Gő 0-1000 j ka GZ KKÖTSO0 H.GO, 01550 I — 04050 Kalziumbikarbonat Ca(HGCO)a 7. Mg 0-0256 ] GO 070640 H.(O, 0-0661 — 0-1557 Magnesiumbikarbonat Mg(HCO,)a 8. Na 0-0018 ] Br 0-0065 ( — 0-0083 Natriumbromid NaBr 9. Na 0-00045] d/ 0-00246/ — 0-00291 Natriumjodid NaJ 10. H.S:O, — 0-0403 Kiéselsüure H.SiO, tnlée 18x0)5 — 07433 fÍreie Kohlensüure (:0, D: KARL WV. PAPP b) Aguivalenten-Perzente der Hauptguelle. Zusammen Negative Bestandteile: 549121 Temperatur der Ouelle 10-5669 C; spezifisehes Gewicht des Ouellen- wassers 100504. Auf Grund der Analysendaten ist das Wasser der Ouelle ein jodhaltiges alkalisehes Salzwasser. Selmecbánya, den 1. Mai 1909. GREGoR BEwcze kel. ungar. Oberforstrat, Hochschulprofessor. DIE UMGEBUNG DES POKOLTAL BEI FUTÁSFALVA IM KOMITAT HÁROMSZÉK. 825 II. Salzguelle. 20 m ENE-lieh von der Marrsschen Tanya am E-FuBe eines Hügels., richtiger einer Terrasse tritt unmittelbar aus den Schichten des Karpathensandsteines eine Salzguelle zutage. Die Schich- ten des Sandsteines fallen 407 SW ein. Dies ist jener Punkt, wo die N—5-liche Antiklinale des Pokolvölgy etwas abflacht, bezw. ihre Achse sich gegen SE wendet. Das Wasser der Ouelle ist stark salzig, enthült fast anderthalb Prozent Salz und riecht auch einigermaben nach Erdöl. Seine Temperatur betrug nach meiner Messung am 24. September 1907 117 C. Seine Analyse will ich mit gütiger Erlaubnis des Herrn Ober- forstrates G. BENczE im folgenden mitteilen. II. Salzguelle. Sie liegt in der Gemarkung von WFutásfalva im Komitat Háromszék beim Zusammentretfen des Jajdonbaches und des For- tyogó (oder Pokolvölgy) 20 m ENE-lieh vom Marrs"schen Wirtschaftsgebüude auf ganz reinem Wiesengebiet. a) Bestandteile in 1000 gr Wasser. 1. Positive Bestandteile: 2. Negative Bestandteile: Kalium (K) ESZO OSOZT GROTTA ség égzesés 2040 MVÁTTTHON LN d utes sees tea e, 107-4623 ) 1 JOG JGYESEEKES EE Spuren Kalzium (Ca). a 0-0812 Kohlensüure (C0,") -— mm 278443 Magnesium (Mg") MET 00H95 Schwefelsüure (SO,) E. 0-0236 Ferrum (Fe") EME OPOZÁT 101324. Jt 773180 — Hydro-Kohlensüure (HCO,) 2:9216 Kieselsüure (H,SiO.) sa 0237 Summe : 206037 gr. b) Águivalent-Prozente der Salzguelle. JAG da Sasad "DÁGYOEBON SZAR E AE SOT ts et KÖÖTÖG Na! j övet BZ ESA (B E Kezészészánt 684299 Ca EB ADOG E ELO ŐZÁTENÉTE mm 814190 Mg" ; rt sze ssz , a DB2 0) ÖSGJAS ATR ESNEKENNEEB 0-1790 c) Die Bestandteile des Ouellwassers zu Salzen gruppiert. 1 11e 00747 ] 0, 0-0800 H.CO, 00827 I — 072374 Eisenhydrokarbonat Fe(HCO,)a 2. Na 48756 ] [91 72645 J — 121401 Natriumchlorid NaCl 3. K 0-0192 1 SO, 0:0236 ( — 070428 Kaliumsulfat K,SO, Földtani Közlöny. XLII. köt. 1919. 54 826 D" KARL V. PAPP 4. K 0-6611 3 co, 0-5072 H.CO, 0-5241 — 16924 Kaliumhydrokarbonat KHCU., 5. Na 15867 j C0,, 2-0866 H-CO, 21386 je - 58119 Natriumhydrokarbonat NaHCO. 6. Ca 0-0812 j CO, 0-1218 H.CO, 0-1258 — 0-3288 Kalziumbikarbonat Ca(HGCoO,). 7. Mg 00195 J Co, 0-0487 H.CO, 070504 I] — 0-1186 Magnesiumbikarbonat Mg(HCO,), 8. .HOS1OL — 0-2317 Kieselsáure H.StO, Zusammen 20:6037. Temperatur des Wassers 119 C; spezif. Gewicht 170194. Wie aus den Daten der Analyse hervorgeht, ist das Wasser ein stark eisenhaltiges alkalisches Salzwasser. Schlie8lien muB ich bemerken, daB ich beide Mineralwüsser an Ort und Stelle eigenhündig schöpfte. Selmecbánya. den 1 Mai 1909 GREGoR BEwnczE kel. ungar. Oberforstrat, Professor der forstwirtschaftlichen Chemie an der Hochschule für Montanwesen und Forstwirtschaft. III. Kohlensaure, eisenhaltige Ouelle. Beim Zusam- mentreffen des Jajdonbaches und des Pokolvölgy an der Mündung der sich schlángelnden Büche tritt auf der morastigen Wiese ein eisenhal- tiger Sáuerling zutage. Wenn man von dem Márrschen Schafstall gegen N bliekt, so fallt die auf der Wiese hervorsprudelnde Ouelle sofort in die Augen. Die auf dem Besitztum G. Máris befindliehen Ouellen 1—III liefern im allgemeinen ein alkalisches Salzwasser mit wenig Kohlen- sáuregehalt. Wenn man von diesen Ouellen nordwürts schreitet, so gelangt man in etwas höher gelegenes Gelünde. Die E-Lehne des mit Buchen- wald bestandenen Bergzuges reicht námlieh terrassenartig in das Pokol- völgy hinab. Auch aus der Terrasse selbst entspringt ein kleiner Wasser- lauf, der Bach fliebt jedoch in der Senke am E-Rande der Terrasse. Hier beginnt eigentlieh das Pokolvölgy mit seinen kohlensüurereichen Ouellen, seinen Sprudeln und Exhalationen. 1V—V. Sprudelbüder. In einer starken Biegung der Fortyogó (Sprudei) genannten Talpartie auf dem Besitztum der 40 Landwirte von Futásfalva gibt es zwei oflene Büder. Es sind dies recht primitive Széklerbüder, wie dies auch auf meinem Bildein Figur 9 zu sehen ist. DIE UMGEBUNG DES POKOLTAL BEI FUTÁSTALVA IM KOMITAT HÁROMSZÉK. $27 Es sind zwei viereckig ausgegrabene (Grruben, mit Bichenholz eingefabt. Das Wasser reicht bis an den Rand der Einfassung, die Gruben sind 1"2 m tief. Schon vor weitem ist das Sprudeln des Wassers zu hören und je nüher man kommt, umso stürker braust die den Gruben ent- weichende Kohlensüáure. Wenn man in das Wasser steigt, so fühlt man anfangs einen Schauer durch den ganzen Körper und an der Körper- oberflüche einen stechenden Schmerz. Doch gewöhnt man sich bereits nach einigen Minuten an das Wasser und bald durcheilt den Körper ein angenehmes Prickeln. Der Aufenthalt im Wasser wird immer ange- Fig. 58. Ansicht des südlichen Endes des Pokolvölgy bei Futásfalva mit der Wirtschaft G. Maris. nehmer, es durchdringt einem in dem sprudelnden Wasser inmitten der üppigen Wiesen ein herrliches Gefühl. Der székler Bauer behauptet, er würde mit keinem Fürsten tauschen, wenn er im Sprudel von Futás- falva baden kann. Deshalb scheuen auch kránkliche Leute keine Mühe und wandern von meilenweit hierher, um von dem Wasser von Futás- falva zu gesunden. Um die Sprudelbüder herum nimmt der Karpathen- sandstein eine ganz weibe Farbe an und die Grüser sind mit weiBer Schwefelblüte inkrustiert. Die Kohlensüure zerwittert den Sandstein in ganz feines Mehl, so dab auf der Wiese Moraste entstehen. N-lich von den Sprudelbüdern, bei dem Punkte VI am Rande der 54 có 19 97 Dr: KARL V. PAPP Fig. 59. Ansiecht der Fortyogóbüder (Ouelle 1/—V) im Pokolvölgy bei Futásfalva. Wiese sieht man eine Höhlung, aus welcher trockene Kohlensüure mit stechendem Sehwef-leeruch hervorbricht. Beim Punkte VII zeigt sich eine tiefe Spalte, aus welcher übelriechende giftige Gase aufsteigen. Die in Figur 7 mit VII, VIII, IX und X bezeichneten Spallten werden gegen N stets breiter und lánger. Ihre Lánge übersehreitet stellenweise 10 m, doch sind sie DIE UMGEBUNG DES POKOLTAL BEI FUTÁSFALVA IM KOMITAT HÁROMSZÉK. 829 selten breiter als 10—15 cm. Meist zeigt sich uns eine Reihe von win- zigen Gruben, wenn man jedoch mit einem Spaten in der Richtung der Gruben einen Graben grábt, so treten die Erdspalten ganz deutlich vor Augen. §-lieh vom Fortyogó-Bade streichen die Spalten 1£—13t, wábrend sie sich N-lich vom Bade in der Richtung 11£—23£ an einan- der reihen. Die Gasexhalationen setzen sich jenseits des Randes der Karte in Fig. 6, N-lieh von der Spalte X noch weit, noch etwa 500 m fort. Die zwischen 23£ und 1P sehwankenden Spalten sind im ganzen Pokolvölgy anzutreffen, am N-lichen Ende des Tales wird das Ende der Exhalation durch eme kohlensaure (0uelle angedeutet. Auf der Anhöhe, die auf die Spitze 958 m hinaufführt, hört die Exhalation ganz auf, an der N-Lehne des Bergrückens jedoch, im W-liehen Arme des Fóőris- baches zeigen sich neuerdings Gasspuren. Die gasspeijenden Spalten treten besonders zu trockener Herbstzeit seharf vor Augen, wenn das Grundwasser auch unter der Wiese tief steht. Das wenige Wasser, welches sich zu dieser Zeit in den Spalten ansammelt, wird vom (Gas zeitweise herausgesehleudert, worauf wieder eine trockene Exhalation folgt. Wo die Spalte unter den Bach gelangt, dort hült die Kohlensüure das Wasser in stetem Brausen und es entsteht ein Süuerling. Wo jedoch die Spalte am Rande des Bettes oder am Fube des Hügels bleibt, dort sehen wir trockene Exhalationen. Wenn wir in der Spalte mit trockener Exhalation eine (Grube graben, erhal- ten wir ein Gasbad. Herzkranke oder von Gicht befallene székler Bauern bereiten sich hüufig solche Gasbüder. Wenn man sich in solch ein Gasbad hineinstellt, glaubt man in warmes Wasser gestiegen zu sein. Das Kohlensüuregas erwármt nümlich den Körper genau bis zu der Höhe, bis zu weleher es reicht, Die Gase des Pokolvölgy bestehen nach den Untersuchungen von Prof. G. BEwxcze hauptsüáechlieh aus Kohlensüure mit ein wenig Sauerstoff, Sticekstoff und Schwefelwasserstoff. Bei klarem, trockenem Wetter können die Mofetten des Pokol- völgy ohne Gefahr besucht werden, Bei Regenwetter jedoch ist der Aufenthalt hier gefáhrlich. Wie wenn man auf einem erlöschten Vul- kan einherschreiten würde. Besonders bei Wetterwechsel ist das ganze Tal mit einem vitriolartig riechendem Gas erfüllt und in den N-liehen Teilen liegt auch auf der Oberfláche der Ouellen Gas. Es hat den An- schein als ob die Ouellen dampfen würden, und als ob aus den Gruben und Spalten Dampf aufstiege. Die ober den Spalten dahinfliegenden Vögel stürzen an solchen Tagen betáubt nieder und bleiben am Boden der Spalten leblos liegen. In der N-lichen Talpartie hausen Müuse oder Maulwürfe überhaupt nicht, blob einzelne Köferarten vermögen hier zu leben. Diese Küfer laufen auch am Rande der Mofetten geschüftig umher, jedoch wehe ihnen, wenn sie in die Spalte fallen. In einer 830 Dr KARL V. PAPP groben Spalte sahen wir um eine Sperlingsleiche herum zablreiche tote Káfer liegen. Die Flora des Pokolvölgy weist ein eigenartiges Bild auf. Die Gráser der Wiese sind mit einer gewissen gelben Kruste überzogen, an den Spalten aber gibt es überhaupt kein Gwras. Hier sieht man nur gewisse Moos- und Flechtenarten, welche wohl ein eingehenderes Studium lohnen würden. Am Rande des Tales vegetieren verkrüppelte WeiBdorn und Dornröschen-Büsehe, von Büiumen lebt hier nur die Zwergbirke. KRasen gibt es unter diesen Gewüchsen nicht, nur hie und da sieht man einen handfláchengroben Fleck schwefelgelben Grases. IV. Über die Mineralwüsser des Bodoker Gebirges. Wir wollen nun einen Blick auf die Mineralwasser des Bodoker Gebirges werfen. Am 6 N- und W-Rande des Bodoker Gebirges treten zahlreiche Mineralwasser zutage. welche von sehr áhnlichem Charakter sind. Der Vollstándigkeit halber — besonders weil sie sich unter den gleiehen geologisehen Verháltnissen befinden — will ich auch die am W-lichen Ufer des Ölttlusses entspringenden Ouellen von Málnás in Betracht ziehen. Die Analyse der solcherart ergünzten Hauptguellen er- scheint in beiliegender Tabelle zusammengestellt. Die Tabelle enthált folgende Mineralwásser: I, II die Hauptguelle und Salzguelle von Futásfalva, III die Salzguelle von Bálványosfüred ; IV, V die Bodoker Vilma- und Matildguelle; VI, VII die Málnáser Marien- und Siculiaguelle und sehlieblienh VIII die Hunniaguelle von Mikóujfalu. All diese Ouellen befinden sich auf den benachbarten Teilen der Generalstabskartenblütter Zone 21, Kol. XXXIII CXXKIV und Zone 22, Kol. XXXIV (I : 75,000) nahe aneinander. I. Die Hauptguelle des Pokolvölgy bei Futásfalva enthált, wie aus der Analyse G. BEwczEs ersichtlieh ist, in einem Kilogramm Wasser 5749 gr feste Bestandteile, seinem Charakter nach ist eg ein alkalischer salziger Sáuerling. II. Die Salzguelle des Pokolvölgy bei Futásfalva enthült, ebenfalls nach der Analyse G. BEwxczEs, in einem Kilogramm Wasser 20-60 gr feste Bestandteile und ist ein eisenhaltiges al- kalisches Salzwasser. Beide Ouellen sind kalt, ihre Temperatur sehwankt zwischen 10—11 C" was der mittleren Jahrestemperatur der Umgebung entspricht. ihrer Zusammensetzung nach stellen sie die beiden Haupttypen der zabhlreichen Mineralwásser der Umgebung dar. Die zwei, nahezu einan- der gelegenen Ouellen entspringen im Herzen des Bodoker Gebirges in etwa 710 m Höhe über dem Meere. BEI FUTASFALVA IM V2 a Z ke m KOMITAT POKOLTAL DIE UMGEBUNG DES 0061 OMNYH "A 66sSI ] 8I NYSOMONN"f ! OANYH "1 C6SI OANYH "I 6061 AZONAGg HODAUD UOA JIDISÁTRUY SJOSSBM s9p TOZJEJRI 10) SI9SSEAIT9nY) sop xInyesoduraT, UDUTUVID) UL A[TogpUuteJsog 9UYOITJURG 47 ) S-6l DEIT [ DET SGOL-VI 9499-OT ! 0£98-T 3E86-0T OlI6Yy-G OTIG:0 IVye tp /GTEc HESTON egrL:0 0910.-0 GO0TO-0 66I0:0 [6800 LTEG:0 £04O-0 1£09 .06 S976-E 97 PDÁXOIPUOTUOM S9I9IT 66! LYEO-O É KEGYÁSÉT 4 — 7 OZONLSTOSOLY (76 16 £T00.0 ] 2000.0 KITOJIV " páxoxáyuniammry [7 06 £100-0 Szi "042 j jegdsogdumiztey 05 GI 9510-0 Í 2950.0 . FOTGTON 77 7 gEJOGUIMITJEN 16 8I G8€0-0 91900 aj "OSI ké; — Jejmsumiztey IST LT 6066 "0 SsGYO-O V060:0O TOSE b. a "26 — jepnsunney [LT 9[! 6£90.-0 ETTO-O S2909.-0O GEGT -0 TIS"DN — 7 gejgmsummgeN 91 GT! 2100.0 ! 6000-0O — 1000 -0 — fN e pipolmanneg GT VI Fo LYO00O-0O GT009-0 -- ; 6600.0 fON — 7 S pipolmanmjeN ÍTT I ert SE-t €060:0 £500-0 te ON ; pirroxgumigeN Jel GI 8 00-00 $2£00.0 0-0 109vI — — PINOTUAUIMNITTTT [GT IE 6961-0 ELT :0 SZI[-0 0960:0 t 198 . 7" puoryyumney (TI OT] GZGp-L O0668-E zayzbk $90€ 0 LGSO-0 1560-G JOTT -GI I696-I 199N PILOTUAUINLTJEN JOT ) ] 2600-0 0800-0 L£900.0 6500.0 "OOH AAN 7 genogaeyoxpáyurauten ! 6 kj 6200.-0 600-0 96500 [£00-0 6I[0-0 G680-0 vLEG-0 0900-0 [ "000H) 94 JEUOGJABJOTDÁTUOSI TT 8 L ) G8I8-T Í 0997y.0 a1eg-0 [ esIG.0 ! G0£4.-O [ SGYG-O [ O9SIT-O " LEGT.O [/7094) $(v genogieyozpágymmisousen ! / c e[T0.0 6 (CJÁTET TELEN JRTOGIRHJOTPÁUUMIZUOINJG 9 art SMKOSO9SÓ 086-0 9Lv6-T SZT6-T S866"-0 08040 [77099H) 99 7" jeuogmeyozpáyumizieg a 4 vero COD "HN yenogaeyozpáyguniuouuiy Pp $ ! 1000-O § 0400-O "0OHVI 7 muogzegozpáyumiyujiT (e 6 ] 66Iv-0 V669-IT 0686 -0 "00HY JeUOGgTEJOIDÁU UNE [6 I GYTO-L £089-OT ÖGYG 1 LLO8-O [.6SIT-O 6II8-G ESS8-T FODHON 7 JenogatJOIPÁUUMIIJEN [1 "A 57NI1 "III Ag ál 3 onbzje ZTud ? ! ( fP210- PIVI OTTO Ö-BUTTTA TGpazNz S AIenbzIvs [errenbidutH[— ogIRUJUS IOSSVAVADUITT Ss9p "13 000T SRUJ[EJA I9yYopog -SOÁURAT?g VAJRISBI Nag 19g ÁSTOATOHOG EE eme mm "SIDJIY9) JOYOPOG SOP JOSSRANRADUTTK J9P USSÁJRUV 09 9 192 D: KARL V. PAPP III. Die Salzguelle von Bálványosfüred, welche auch Fidelis- oder Katalinguelle genannt wird, befindet sich in der Bade- anlage unter der Torjaer Büdösbarlang in etwa 920 m Höhe üb. d. M. Ihr Wasser wurde 1890 von Dr. E. LupwiG analysiert, nach dessen Untersuchungen ein Liter 11 C"7-igen Wassers 10-38 gr feste Bestand- teile enthült. Es ist ein erdiger, alkalisecher, stark salz- haltiger Sáuerling. IV. Am W-Saume des Bodoker Gebirges befindet sich die Bod o- ker Vilmaguelle am Kopfende des in den Oltflub műündenden Sütőbaches in 631 m Höhe üb. d. M. Das ziemlich wenig feste Bestand- teile enthaltende Wasser ist sehr reich an Kohlensüure und deshalb ein sehr erguickendes Getrünk. Das Wasser der Vilmaguelle wurde von Univ. Prof. Dr. R. Fa8Brsyi in Kolozsvár, dem Direktor der siebenbürg. chemischen Versuchsstation analysiert; er fand in einem Kilogramm des 112 €"7-igen Wassers 4786 gr mineralische Bestandteile. Es ist ein erdiger, alkalischer Süáuerling. V. Ebenfalls am FubBe des Bodoker Gebirges an dem in den Olt- fluB mündenden Borviz-Bache befinden sich die berühmten Bodoker Sáuerlinge, welche von Dr. W. HAwxxó Realschuldirektor in Buda- pest bereits mehrmals analysiert worden sind.! Das Wasser des Trink- brunnens wurde in neuerer Zeit regelrecht gefabBt und ist auf dem Mineralwasser-Markte unter den Namen Matildguelle bekannt. Nach den neueren Analyse von W. HAwNKó? enthált 1 Liter des Was- sers 10-66 gr mineralische Bestandteile und es ist ein alkalisecher Sáuerling. Sein verháltnismábBig hoher Gehalt an Natriumhydrokar- bonat macht das Wasser der Bodoker Matildguelle zu einem sehr wert- vollen alkalischen Süáuerling. Die Temperatur der Ouelle betrágt 12 C". VI—VII. In der Gemarkung von Málnás jedoch bereits am W- liehen Ufer des OltfluBes befindet sich die Málnáser Mária und Siculia- guelle. In dem lieblichen Bade Málnás (545 m üb. d. M.) entspringen zahlreiche Ouellen, die reiche, kohlensáurehaltige Wásser liefern, auber- dem tinden sich hier auch natürliche Kohlensüureexhalationen, doch will ich an dieser Stelle nur die beiden berühmten Wöüsser erwáhnen. Nach W. Hankó enthült 1 L Wasser der Máriaguelle 14-70 gr feste Bestandteile, die Temperatur betrügt die hier gewohmten 11 C". In der Nühe des Bades in nahezu 635 m o Höhe üb. d. M. bricht aus einer 1 Dr. W. HANKÓ. Az erdélyrészi fürdők és ásványvizek leírása. (Beschreibung der Büder und Mineralguellen Siebenbürgens ; ungar.) mit Abbildungen. Kolozsvár 1892. S. 29—31. 2 PaPP SAmu—HANKÓ ViILMos: A magyar birodalom ásványvizei és fürdő- helyei (— Die Mineralwüsser und Badeorte Ungarns) herausgegeben vom Ungar. Balneolog. Verein Budapest 1907 S. 158—-159. DIE UMGEBUNG DES POKOLTAL BEI FUTÁSFALVA IM KOMITAT HÁROMSZÉK. 833 156 m tiefen Bohrung die Siculiaguelle hervor, die nach der Analyse Dr. J. NugRicsáss in einem Kilogramm Wasser 18-37 gr mineralische Bestandteile enthült. Die Temperatur des aus der Tiefe aufsteigenden Wassers betrügt 16 C" seine Menge 2500 L pro Stunde. Die unter einem Druck von 5 Atmosphüáren stehende Kohlensüure lieb das Wasser an- fangs 34 m hoch aufspringen. Das ausströmende Gas wird in der Koblensüurefabrik zu flüssiger Kohlensüure verdichtet. Beide Ouellen gehören in die Gruppe der alkalisehen Süuerlingo und gehören infolge ihres Natriumhydrokarbonat und Kochsalzgehalt zu den besten Heil- wássern Ungarns. Die Málnáser Siculiaguelle ist einer der interessantesten artesischen Brunnen Ungarns. Die Geschichte der Bohrung wurde 1901 von J. NuRicsáx ! ausführlich beschrieben. Ich will aus dieser Beschreibung folgende Details mitteilen. Über Ersuchen des Badedirektors K. HEREPEY führte Prof. NURICSÁN im Jahre 1895 Forsehungen nach Kohlensüáuregas aus, und bezeichnete das Plateau westlich vom Badeort Málnás als günstigsten Punkt für eine Bohrung. Auf dem 635 m hoch gelegenen Plateau befindet sich ein etwa 7 Joch grobBes Wiesenland aus dessen Gruben Kohlensüure mit 9799 CO,-Gehalt ausströmte. An der Stelle der stürksten Exhala- tion wurde die Bohrung Ende August 1897 unter der Aufsicht des Oberingenieurs VIkroR GyáRFÁs begonnen. Die Arbeit ging langsam von statten, weil der Bohrer nur scehwer durch die harten Bünke des Kar- pathensandsteines dringen konnte und das mit schieferigen Sehichten abwechselnde Gestein vollstándig zermahlen muBte, damit das Material ausgespült werden könne. Im dem michtigeren und dichterem Sand- stein ging die Arbeit jedoch tlotter vorwárts, da hier mit der Diamant- platte gebohrt werden konnte. In 32 m Tiefe beobachtete man das erste reichere Gas, spüter brach in 48, 72, 75, 105 und 180 m Tiefe sehr reichlich Kohlensüure hervor, welches nach der Analyse Prof. NURICSÁNS fast ganz reines (99-819/9) Kohlendioxyd war. In 140 m Tiefe stieG man auf eine wasserführende Scehicht aus welcher mehr und mehr Gas her- vorbrach; bei 143 m erschwerte dieser Gasausbruch die Bohrung be- tráchtlich und bis 156 m konnte der Bohrer nur von Zeit zu Zeit bohren, bis die Bohrung im September 1898 schlieB8lieh in dieser Tiefe eingestellt wurde. Aus dem 10 em weitem Rohr wurde das Wasser durch das Gas von 3—5 Atmospháren zeitweise bis in 16—30 m Höhe hinauf getrieben. Der Wasserausbruch wiederholte sich vom September 1898 mehrmals tüáglieh und in den Pausen brach das Gas durch das an die 1 J. NuRrcsáv: A málnásfürdői szénsavgyár (— Die Kohlensüurefabrik im Bad Málnás) Természettud. Közlöny Bd. XXXIII. 1901 (ungarisch). s534 D: KARL V. PAPP Öffínung geschraubte fingerdicke Rohr so heftig hervor, dab das farblose Kohlensüuregas unter dem starken Druck dunkelblau erschien. Das wohlschmeckende Sauerwasser sprang anfangs bis 34 m empor und dieses wunderbare Phünomen erscheint in Figur 10 verewiet. Der artesische Brunnen ist bis 144 m o mit starken Bisenröhren ausgekleidet, an welchen bei 27 m 6 weite Löcher gelassen sind damit die Kohlensüáure frei in den Brunnen gelangen könne. Ober dem Brun- nen befindet sich ein aus Kesselplatten gebauter Gassammler, aus wel- chem das Gas durch eine 1100 m lange Röhrenleitung zu der Kohlen- süurefabrik bei der Eisenbahnstation Málnásfürdő abflie8t. Die Maschi- nen der Fabrik werden durch ein 25 HP Lokomobil betrieben und auf einmal zwei Bomben gefüllt. Die Kohlensüurefabrik dichtet tüglich 700 kg flüssige Kohlensüáure. Das aus der Bohrung austretende Wasser aber wird aus dem unteren Teil des Kessels durch ein Rohr in den nüáchst des Brunnens befindlichen Füllraum egeleitet und von hier un- ter dem Namen Málnáser Siculia-Heilwassers in dem Handel ge- bracht. VIII. Ebenfalls am Oltflu8 befindet sich die Hunnia-Ouelle von Mikóujfalu welche nach der Analyse von ÖOberrealschuldirektor W. HaáAwxó in Budapest 19-67 gr. feste Bestandteile enthült und eines der typischesten Vertrete der alkalischen kochsalzhaltigen Süuerlinge ist. Das Wasser der Hunnia-Ouelle enthált ungefáhr viermal so viel KNochsalz und seéhsmal so viel Natriumhydrokarbonat als das von Gleichenberg, ferner dreimal so viel Kochsalz und sechsmal so viel doppeltkohlensaures Natron als das Selterswasser. Wenn man noch seinen Reichtum an Magnesiumhydrokarbonat und an Kohlensáure hin- zurechnet, so zeigt sich, dab die Hunnia-Ouelle eines der wertvoll- sten Mineralwásser Ungarns ist. Wenn wir sehlieBlieh einen Blick auf das Gebirge von Ge- lencze-Kovászna werfen, an dessem FuBe die strudelnden Süuer- linge Pokolsár bei Kovászna entspringen, denen sich noch die Mineral- wásser und Kohlensáureexhalationen der Salzbáder von Vajnafalva hin- züreihen, so haben wir uns einen Begriff verschafít von jenen Ouellen die das Bodoker Gebirge von N, W und E umsüumen. Fast sümtliche Gguellen sind alkalische, salzhaltige Süuerlinge und entspringen ohne Ausnahme aus dem Karpathensandstein. Aus den tektonischen Spalten des Karpathensandsteines, an der Achse der Antiklinalen, bzw. an Ver- werfungen und Brüchen tritt aus der Tiefe Kohlensüure zutage, welche vom Grundwasser versehlungen wird, so dab das zwischen den Schich- ten des Karpathensandsteines sickernde Wasser Mineralwasser wird. Dies beweist die Temperatur der Ouellen, die durchschnittlieh zwischen 10—117 schwankt und ungefáhr die auf das Niveau des Meeres redu- DIE UMGEBUNG DES POKOLTAL BEI FUTÁSFALVA IM KOMITAT HÁROMSZÉK. 835 Fig. 60. Die Artesische Ouelle Siculia in Málnás, Komitat Háromszék 635 m üb. d. M. Das aus 156 m Tiefe entspringende alkalische Salzwasser wurde 1898 durch die aus der Bohrung hervorbrechende Kohlensüure zeitweise in 34 m Höhe getrieben. 836 Dr KARL V. PAPP zierte Isotherme bezeichnet; die mittlere Jahrestemperatur des Gebietes betrügt in dieser Gegend in Wirklichkeit etwa 7" C. Die aufgezühlten Ouellen stammen demnach aus keiner allzugroben Tiefe, da ihre Tem- peratur ziemlich niedrig ist. Nur die aus gröberer Tiefe stammende Siculia-Ouelle von Málnás weist eine etwas höhere Temperatur aut, nümlich der 156 m Tiefe entsprechend 16" C. Die Heilwásser des Bodoker Gebirges sind also Grundwasser wel- che sich an den waldigen Lehnen des Karpathensandsteines sammeln und welche durch aus der Tiefe aufsteigende (Gase mit seltenen mine- ralischen Substanzen gesüáttigt werden. Diese Mofetten sind unzweifel- haft in innigem Zusammenhang mit den vulkaniscehen Ausbrüchen der Hargitta, welche in der pannonisch-pontisehen Zeit einsetzten und bis in die Mitte des Levantinischen fortdauerten. Mit Erlöschen der Andesitvulkane traten die Nachwirkungen in den Vorder- grund, welche in den Mofetten des Büdöshegy, Pokolvölgy und Pokol- sár auch heute noch lebhaft tátig sind. Diesen postvulkanischen Krüften sind also die heilkráftigen Wüsser und Gasbáder des Pokolvölgy bei Vutásfalva im Herzen des Bodoker Gebirges zu verdanken. V. Die Zukunit des Pokolvöigy bei Futásfalva. Im obigen wurde das Pokolvölgy und seine Umgebung geschildert wo eine ganze Reihe von grobBartigen Naturerscheinungen zu bewun- dern ist. Es taucht nun die Frage auf, was aus dem Pokolvölgy ge- macht werden könnte. Meine Antwort hierauf ist: einesteils könnte hier eine Badeanlage mit Heilguellen, andererseits eine Fabriksanlage zur Herstellung von flüssiger Kohlensüáure errichtet werden. Die (Ouellen an der Mündung des Pokolvölgy, die von Prof. G. BEnczE analysiert wor- den sind, weisen schon bei der gegenwürtigen primitiven Fassung so wertvolle Bigenschaften auf, dab sie auch in der ansehnlichen Reihe der ungarischen Mineralwásser von Bedeutung sind. Diese beiden 0uel- len geben jedoch nur einen Vorgeschmack zu all jenen vorzüglichen Mineralwássern welche im Fortyogó ferner in der Gegend der Mündung des Megyes-árok, im Jajdon-Tale, in den Wöldern von Csernátony ent- springen. Das vor Winden geschützte liebliche Tal inmitten der Ur- wülder ist sozusagen sehon von der Natur für einen Kurort bestimmt. FHiner noch bedeutenderen Zukuntt sieht jedoch das Pokolvölgy viel- leicht auf dem Gebiete der Kohlensüureindustrie entgegen. Vor einem halben Jahrhundert wuBten blo8 die Fachleute, daG6 die Kohlensüure unter hohem Druck und abgekühlt flüssig gemacht werden kann. Bis heute hat sich jedoch die Kohlensüurefabrikation zu einer blühenden Industrie emporgeschwungen. In Deutschland im Thüringer Wald in DIE UMGEBUNG DES POKOLTAL BEI FUTÁSFALVA IM KOMITAT HÁROMSZÉK. 837 Westfalen raucht fast auf Schritt und Tritt der Schlot einer Kohlen- süurefabrik. Die Kraterseen, Maare und Mofetten des Eifels liefern heute durch und durch gebohrt aus 150—350 m tiefen Brunnen Kohlen- süure. Wenn ich noch bemerke, dab die 197 m tiefe Bohrung der Sondra in Thüringen stündlieh etwa 500,000 kg. Kohlensüure liefert, so habe ich den Reichtum der Kohlensüure liefernden Bohrungen dieser Gegend angedeutet, durch welchen Deutschland im Gebiete der Fabri- kation von flüssiger Kohlensüure an erster Stelle steht. In Ungarn gibt es bisher nur einige solche Fabriken; doch ist vielleicht die Zeit nicht fern, wo sich auch das Széklerland regt, um seine háufigen Kohlensüureexhalationen systematisch zu erschürfen und verwerten. Zu diesem Zweck bietet sich das Pokolvölgy von Futásfalva sozu- sagen von selbst an; mit einigen Tiefbohrungen könnten hier nicht nur práchtige Heilwásser, sondern auch eine betrüchtliche Menge von :"Kohlensáuregas zutage gefördert werden. Es ist eine fast I km lange Partie in weleher die Kohlensáure teils trocken teils mit Salzwasser oder dureh Grundwasser durchbricht, und in welcher Talpartie viel- leicht schon eine Bohrung von 200—5300 m von Erfolg begleitet wáre. Leider steht diesen schönen Projekten ein grobBes Hindernis im Wege und dies ist, dab das Pokolvölgy im verstecktesten Winkel des Bodoker Gebirges, 22 km von der Kézdivásárhelyer Bisenbahnlinie ent- fernt ist. Doch ist diese Entfernung von 22 km noch kein solches Hin- dernis, welches mit einem gehörigen Kapital nicht besiegt werden könnte. Ich bin überzeugt, dab mit einigem Unternehmungsgeist im Pokolvölgy vorzügliche Mineralwásser und reiche Kohlensüurebrunnen aufgeschlossen werden könnten. x Am Sehlu8$ meiner Studie angelanet, kann ich nicht umhin Herrn Prof. Dr. L. v. Lóczy, dem Direktor der kgl. ungar. geologisehen Reichs- anstalt, Herrn kgl. Rat Dr. Th. Szorracn v. IGLó dem Vizedirektor der kel. ungar. geologischen Reichsanstalt, und Herrn Ministerialrat A. MÁLy v. KissáRmás dem Chef der ungar. staatlichen Gruben, die mir meine Studien im Siebenbürgisehen Becken in den Jahren 1906—1907 ermög- liehten, wodurch ich Gelegenheit fand mit meinen Kollegen auch diesen interessanten Teil des Komitats Háromszék zu besichtigen, meinen er- gebensten Dank auszusprechen. Budapest am 1. Juni 1911. Dr. KARL v. PAPP kgl. ungar. Sektionsgeologe. NEUE FORMEN AM PYRIT UND SEINE BISHER BEKANNTEN SÁMTLICHE FORMEN. Von KARL ZIMÁNYI. - Mit a. Fig. 61. An dem Pyrit von der Grube cVinere Mares bei Dognácska ! konnte ich folgende Formen nachweisen, von welchen die mit einem £ bezeiehneten neu sind. 71944) x (11.6.6) x 19554 (744 xf766) x(563) Diese Formen sind alle untergeordnet; gewöhnlich reihen sich in der Zone [100:111] mehrere Ikositetraéder aneinander; an dem einen Krystall Fig. 61. Pyrit-Form von der Grube Vinere Mare bei Dognácska. war X-955) mit schmalen, gelünzenden Streifen an den groBen, gerieften Flá- chen von (211) zu erkennen. V 1944 ist bekannt von Brosso,? (47444 von Lölling? und Cornwall (Pennsyl).§ Zu- weilen erheben sich an manchen Okta- éderfláchen treppenförmige und orien- tiert gelagerte, unregelmüBige Sechsecke (Fig. 61). Die kürzeren Seiten werden von s(321/, die lüngeren von n (211) und den schmalen Flüchen der auf- gezühlten Ikositetraöder gebildet:; die Riefung ist parallel den Kanten (s :?t]. zu [n:o]. Áhnliche Flichenwiederholungen beschrieb auch beziehungsweise v. ZEPHAROVICH von dem Pyrit von Löl- ling (Loc. cit.). An dem einen Krystall war das neue Dyakisdodekaéder X (563) durch zwei kleine glünzende Flöchen vertreten ; das Symbol wurde auBer den gutstimmen- den Messungen auch aus den Zonen [021 : 100 — 012] und [111 :214 — 321] ermittelt. Die Kombinationen der gemessenen Krystalle waren folgende, die For- men záhle ich nach der GröBe ihrer Flichen auf: 0 (1113. e(210), a (100), n-(2119. s (3219. 44219, J(110), 0 (610). x 1955). 1 Földtani Közlöny. 1910. 40. Bd. 591. pag. 2 G. STRUEVER : Pirite del Piemonte e delVElba. Torino, 1869. 18. pag. 3 Sitzungsber. d. kais. Akad. Wien. 1869. 60. Bd. I. Abt. 814—815. pag. 4 Proceed. Americ. Philos. Soc. 1906. 45. Bd. No. 183. 143 pag. NEUE FORMEN AM PYRIT UND SEINE BISHER BEKANNTEN SÁAMMTLICHE FORMEN. 839 Dies war ein Bruchstück von 2—3 mm eines gröBeren Krystalles, an welchem o0(111), e(210) und a (100) beilüufig im Gleichgewichte entwickelt waren; n(211) und s(321) haben gröBere, gutentwickelte Flüchen, die der ersteren sind fein gestreift, die der letzteren glatt. Die folgenden drei Krystüllehen (3—5 mm) sind von oktaédrisehem Habitus, neben der vorherrsehenden Form haben e(210) und t-(421) die gröbten Flöchen, n (211), s (321) und a(1003 sind noch gut entwickelt, die übrigen hingegen untergeordnet. 0111), e (210), zkt n (211), s (321), a(1003, w-(522y, p (221), x 1850), X(fII.6.64, X19554, (7444, £ (766). 0 (1113, e (210), t(421), aKX1004, .n (2119. s(3219, 1522), u(411), p (221), a" 1670), (570), (7223, 79449, X(11.6.6), (766). o (111y, e(210), t(421), aXI007, n(2117, w (522), p.(221), s (321 M (432), (570), o"(670), u (411), (722), £ (766), x 15635. Die unsicheren Formen nicht gerechnet, sind nun an dem Pyrit von Dognácska insgesamt 53 Formen nachgewiesen, Zur Bestimmung der neuen Formen wurden folgende Normalwinkel gemessen; n bezieht sich auf die Zahl der Kanten. Beobachtet : n Berechuet : (11.6.6) : (100) — 37930" — 37943" 3 gt ette (955) :SÜLO0 SBS 2 1 Ja Ik 2000 1Ang s 115225) 1 16 344 (766) : (100) — 50 37 — 50 38 4 50 283/4 : (111)— 4 16 — 424 9 4 1512 (563) 02) — 36042 30 47 ) 36 42 : (111) — 14 55 — 14 58 9 14 579/2 SD AAD 1 44 589/4 "(121 S 46 55 1 46 5494 An dem Pyrit von Dognácska sind die negativen Dyakisdodekaöder (483) und 44634 ebenfalls bekannt. ihre Fláchen liegen auch in einer Zone mit gewöhnlichen Formen.! Die zu den Dyakisdodekaödern (483), (4634 und 1563) gehörigen negativen Pentagondodekaeder, nümlich e"f11203, g"(230) und v4560) sind an dem Pyrit bekannt, so auch 4/1340); von den ent- sprechenden positiven Dyakisdodekaédern ist bisher nur (643) an dem Pyrit von Monzoni? und Porkura? beobachtet worden. Diese drei negativen Dyakis- dodekaéder liegen in den Schnittpunkten folgender Zonen : (483) liegt in [021 : 210], (001 : 120] und [010 : 403] (463) c" c [021 :1007, [IT : 021] und [001 : 2301 (563) c — a [021 :100], [111 : 214] und [001 : 560] In Ungarn kommen die flichenreichsten Pyritkrystalle an folgenden vier Fundorten vor : Dognácska mit AS OTt men Otösbánya mit ú 48 a Porkura mit szlzsz ERKEL a Bélabánya mit... . 2 ú A38JNA8 Földtani Közlöny 1910. 40. Bd. 595. p. Földtani Közlöny. 1902. 32. Bd. 261 p. Zeitschrift f. Krystallogr. ete. 1904. 39. 357 p. eli Cl rad 540 KARL ZIMÁNYI STRUEVER (42)! gab in seiner Arbeit eine Zusammenstellung der bekann- ten Pyritformen mit Angabe der ersten Beobachter. Spüter finden wir ein vollstándiges Verzeichnis der bekannten Wormen bei HELMHACKER (19). GoLp- SCHMIDT,2 D4wxa? und Hixrzr.r Jedoch fehlen auch in diesen Verzeichnissen einige Formen; Dawsa führt das von NORDENSKJÖLD (32) beobachtete Dyakis- dodekaéder Nt 1962), so auch das von v. ZEPHARovIcH (49) zum erstenmal an- gegebene Ikositetraöder (744) nicht an; andere Formen wurden als unsichere oder vicinale betrachtet uud weggelassen.? Neuestens gab H. P. WHITLocK" eine Ergánzungsliste der neueren Formen der Mineralien, beim Pyrit fehlt das von TRavis (45) zuerst beobachtete Dyakisdodekaéder 1542) und ScHALLERS (41) Arbeit über den Pyrit von Spanish Peaks wurde nicht aufgenommen. hirtümliecherweise sind in WHrTLocgs Formenliste die auch von (GOLDSCHMIDT und Pnirrp (13) an dem Pyrit von Porkura beobachteten cx (213) und 0(325) als neu angegeben, welche jedoch der schon lünger bekannten s (321) und 21532) entsprechen, neu ist blo8 das Dyakisdodekaéder /" (521). Seit dem 6 Erscheinen WhHnHIirrocks Verzeichnis wurden einige krystallo- graphische Arbeiten über den Pyrit veröffentlicht, in welchen auch mehrere neue Formen beschrieben sind. Aus der folgenden Tabelle ersehen wir, wie weit sich die Formzahl des Pyrites durch die neueren Untersuchungen ver- gröBerte. Autor Jahreszahl KJSZÉEA STRUEVER 1869 54 HELMHACKER rab 1876 66 GOLDSCHMIDT 1890 81 DAN fee 1892 85 (GOLDSCHMIDT i 1897 67 HIxTZE .. azt 1902 87 Autor 1911 196 Bis zum Ende des Jahres 1911 ist dieselbe auf 196 gestiegen. In GoLp- SCHMIDTS c Winkeltabellen; und HrsxTrzEs cHandbuch; sind die positiven und negativen Formen nicht unterschieden. Ohne Rücksicht auf die charakteristische Form und deren Hüufigkeit, oder Ausbildung ihrer Flüichen habe ich alle jene Formen aufgenommen, welche man auch in den vorherigen Verzeichnissen findet, obzwar einige schon von den ersten Beobachtern als nicht gesichert angenommen wurden. Aus den neueren Arbeiten habe ich jedoch jene Formen 1 Die in Klammern befindlichen Zahlen beziehen sich aut die betreffende Arbeit im Literaturverzeichnis. 2 V. GOLDSCHMIDT : Index der Krystallformen etc. Berlin, 1590. 2. 503—508 p. und Krystallograph. Winkeltabellen. Berlin, 1897. 275—279. p. 3 J. D. Dava: The System of Mineralogy. Sixth edition, by Ep. S. DANA New York, 1892. 84. p. 4 0. HisTzE: Handbuch der Minerologie. Leipzig, 1904. 1. 715—716. p. 5 Siehe die FuBnote bei HELMHACKER (19) pag. 22 und in GOLDSCHMIDTSs Index 2. Bd. pag. 506 die Bemerkungen. $ H. P. WHiITLock: A List of new Crystal Forms of Minerals. School of Mines Ouarterly. 1910. 32. No. 1. 71—72. p. NEUE FORMEN AM PYRIT UND SEINE BISHER BEKANNTEN SAMMTLICHE FORMEN. §S41 nicht aufgenommen, welche die Autoren zu den fraglichen oder vicinalen zühlten, wie z. B. (20.15.9), (765), (10.6.3) ete., welche an dem Pyrit von Porkura, Ötösbánya und Dognácska beobachtet wurden. Es fehlt im Verzeich- nis das Dyakisdodekaéder (20. 11.13) —(220.40.143), welche komplizierte Form auch MügGGE (31) als fraglich bezeichnete. Jene Formen, welche bei der ersten Beobachtung als nicht gesichert angesehen wurden und spüter in besserer Ausbildung und durch zuverlüssige Messungen sichergestellt wurden, habe ich im Verzeichnis ohne ? Zeichen aufgenommen ; das Pentagondodekaöder (10.7.04 bezeichnete WACKERNAGEL (47) als fraglich, aber FRawszEwxau (11) konnte es an dem Pyrit von Bélabánya sicherstellen; ebenso ist es mit dem Ikositetraéder 7 1433), welches v. ZEpHARovIcH (49) zuerst beobachtete und nachher HELM- HACKER (19) und KRaus (23) auch fanden und dem Dyakisdodekaöder (987). welches zuerst MauRkirz (27), nachher LIrra (26) konstatierte. Sollten einmal die einzelnen Formen nach ihrer Hüufigkeit, Ausbildung und Zonenverháltnissen einer kritischen Untersuchung unterzogen werden, dann werden wahrscheinlich einige der Formen als Vicinale oder unsichere zu streichen sein. Jedenfalls ist bei diesen Untersuchungen in Betracht zu ziehen, dab einige Formen auch mit ziemlich komplizierten oder hohen Indices an ver- schiedenen Fundorten vorkommen oder mit grobBen Flichen entwickelt sind, wie z. B. (17.14.0) und €(12.5"0) an dem Pyrit von Porkura und Fojnica; das beim Pyrit nicht seltene Y-(10.6.14 wurde unlángst an den Krystallen von Uaravaca ! als dominierende Form beobachtet. Die Buchstabenbezeichnung ist dieselbe, wie in der sechsten Auflage von Dawas eSystem of Mineralogyo,, nur bei der negativen Form D 44504 waáhlte ich statt x" den bei der positiven Form gebrauchten Buchstaben. Die neueren Formen bezeichnete ich so wie der erste, oder wenn dieser nicht, der spütere Beobachter; der Dyakisdodekaöder (521) erhielt keinen Buchsta- ben, da denselben Dawsa schon für die Form /"17504 annahm. Das nach den Indices der negativen Formen gesetzte -- Zeichen gibt an, daB die entsprechende positive Form auch bekannt ist. Bei jeder Form gab ich auch den ersten Beobachter and so weit es möglieh war, auch den Fundort an; ich benützte zu diesem Zwecke die schon vorhandenen Literaturangaben, in erster Reihe die aus STRUEvERS Pyrit- monographie. Um das Verzeichnis möglichst fehlerfrei zu geben, übernahm ich mit wenigen Ausnahmen die Angaben aus den Originalarbeiten. Bei der ziemlich groBen und nicht selten sehwer zugánglichen Literatur sind Irrtümer und Müngel sozusagen unvermeidlieh. Manchmal werden schon bekannte Formen als neue, oder im Gegenteil die wirklieh neuen als schon bekannte angeführt. TRavis (45) bezeichnete die Triakisoktaéder (554) und (443) als neu, wo doch das erste schon BoÉRrs (2), das letztere hingegen LacRorx (24) be- obachtete. 1 Boletin de la Real Socied. espan. de Histor. natural. Febrero, 1911. 99— 101. pag. [4 Ör "Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 842 KARL ZIMÁNYI Das Ikositetraéder (544) gibt Lirra (26) als neue Form an; diese Form beobachtete schon Mauxgirz (27) ebenfalls am Pyrit von Porkura, nur führt er dieselbe auf Seite 359 des ungarischen Originals nicht an, auf Seite 361 sagt er aber, daB er die Form in zwei Oktanten mit groBen, gutspiegelnden Flichen beobachtete, womit auch die gut übereinstimmenden Winkelwerte (Seite 367) im Einklang stehen. Im deutschen Text derselben Arbeit ist die Form über- haupt nicht erwáhnt. Nicht viel spüter beobachtete LEwis ! dieselbe Form an dem Pyrit von Binnental. (74543) wurde zuerst von Mauxirz (27) und spáter auch von Roszókx (39) an dem Pyrit von Porkura beobachtet, Pawricni (33) fand es auch an Krystal- len von Elba. Die zugehörige negative Form ist schon seit früher her be- kannt (25), (42). Die fláchenreichen Pyrite von Spanish Peaks (Colorado) besehrieb SCHALLER (41), beobachtet wurden nur Formen positiver Stellung, wie dies mir der Verfasser auch brieflich mitteilte. nur gibt er die Reihenfolge der Indices nicht in der gewöhnlich gebrauchten Weise. Unter den beobachteten Formen waren neu 41740) und (431), nur werden diese nicht als solche ange- führt, deren Negative (Inverse) an dem Pyrit von Calaveras und New Alma- den (21). so auch von Waldenstein (19) bekannt sind. Mit meBbaren, schmalen Fláchen beobachtete ScCHALLER auch das Pen- tagondodekaéder (10.1.0),welches an dem Pyrit von Ötösbánya (51) (Kotterbach), Gilpin County (23) und Novi-Seher in Bosnien ? als fragliche Form vorkommt. Das Dyakisdodekaéder (876) gibt Pawricmnr (33) als neue, aber fragliche Form an, dieselbe wurde schon von Travis (45) an dem Pyrit von Cornwall beobachtet. Im ganzen sind bis jetzt bekannt am Pyrit: a (100) éa ES 1 d (110. ; gi 1 o (111) 1 Triakisoktaéder Btv z 14 Ikositetraéder a ea 24 Positive Pentagondodekaéder 54 Negative Pentagondodekaéder . . 18 Positive Dyakisdodekaéder 69 Negative Dyakisdodekatder . .. . 14 Zusammen 196 einfache Formen. Von den vertikalen Zonen ist am fláchenreichsten [210 : 001], zu welchen neun Dyakisdodekaéder gehören und die Zone [110:001] mit 14 Triakis- oktaédern und 24 Ikositetraödern. Bine wichtige und ebenfalls flüchenreiche Zone ist [210:111], zu welcher 18 positive Dyakisdodekaéder gehören und zwar: 112.11.10), (987), (876), .B 1654), a(11.9.7). G (543). eX(14.11.8), M (432), (15.11.7), (11.8.5), (7534. s(321) ü114.9.4), 0 (852), 25814 Hg 19519, I (71414, h(13.7.1). Í 1 Mineralogical Magazine 1903. 18. No. 61. 292. p. 2 Földtani Közlöny. 1911. 41. 190. p. NEUE FORMEN AM PYRIT UND SEINE BISHER BEKANNTEN SAMMTLICHE FORMEN. Erster Beobachter 843 Tt att Te rt EZTET a 1 ! Fundort 1] a 1100) I Er trora 10KKA 02. et, GO) 4. 129.1.0£. EVE ZDNET TON ÖREG E 6S0) MNNEK len 1 0) GZ et. 0) 96 t12.1:0) 10! (10.1.0) 11 b 4910) 12 (B (8105 BALA SZAKK 14 12 (610) 15 (510) ? 16 JU 9-0N T7 Ez 0S3s0) 18 I a. (9203 19 I h (410) 90. (A (üL.3.0 91 17 (720) 22.1e (10.3.0£ 2317 (310) 24. ep 116.5.Oh. - tolt Hz ddanÚ1 4 Ve ED 8 26 1 D (830) 27 1kr (5204 98 [E (12.5.0) 29 10 1780) 30 [7 (940). 31 VOHOR 92 her 20 e 35 3340) a 34 ]i (950). 35 1740) Puiwxics? (34) und BigxwGuccIo (1) GESSNER (12) Haüx (15) nach WEesxky, TRAUBE(44) [docAuthor] SCHALLER (41) GnRorH (14) 42 AGG) STRUEVER (42) VnRBA (46) Boxxis (2) Z. (51) ( ÖTRUEVER (42) DurxgÉwvox (9) Z(sd) ÖVENSTEDT (35) HESSENBERG (20) Lévx (25). fé KRaus und Scormr (23) STRUEVER (42). MauRkirz (27) DEs CrcorzEaux (8) Mauxirz (27) Z. (54) ! HELMHACKER (19) FnraszExau (11) GESNER (12) MüGgGE (31) VFnRaszEsau (11) HCHALLER (41). NSNNNNNNKKEKNN ! Myslovitz ! Ötösbánya (Kotterbach) ! ! ( ! a Spanish Peaks (Color.) Kladno Ötösbánya (Kotterbach) Brosso Pfibram Valgioie Ötösbánya (Kotterbach) Brosso Ötösbánya (Kotterbach) 9 Binnenthal Brosso Gilpin Co. (Color.) Brosso Porkura ! pz Porkura ! Sajóháza Waldenstein Bélabánya 9 ! Csehország ; Bélabánya " Spanish Peaks (Color.) 55r KARL ZIMÁNYI Ot EZ me Em TK EZTET 1 ZO IT ZT TELT A OT META ET OT ZMÉNY MEM ME Erster Beobachter hi Fundort CST mm Oo 6 Cl ll all a 5 Ot ia W II [5 maj OV OT OLT OT OL OL Vr OV a sm ao or WIRD AIAI So h] gp 8) sz — (2570 1930) 35850) (850) 1320) (13.9.0) VOSZSOK (750) 55150 (19.14.0) 1430) 113.10.0) (9704 (5404 . (11.9.0X (17A4 OK 16504 1760) 18704 1980) (10.9.0) (11.10.0) TOGO 5 (8907 -k (780) -k 113.1 9.0) ? 1670). -- ae -ÍT : he j 1560) 14501 (340) 11.15.0) 73- (SZO 1230) - ts ülö 0 az J STRUEVER (43) ! STRUEVER (42) ! FRaszENAU (11) 7-4 (an) Haüvx (16), (17). (18) ! FnanzExau (11) ( Fgaszexav (11) STRUEVER (42) FRANZENAU (11) ! BRUGNATELLI (3) RosE (38) und DEs CÜLOIZEAUX (8) Pesey Brosso Bélabánya Ötösbánya (Kotterbach) Petorka (Peru) ! Bélabánya Bélabánya Brosso ! Bélabánya ! Brosso ] ! j ? ! . Kgaus und Scorr (23) ! Gilpin Co. (Color.) FnawxzExau (11) ! DEs Crzorzzsaux (5) ! OUENSTEDT (35) ) Mauxirz (27) ! DEs CrorxzEaux (5) ] WEewsxkYy (48) ! JEREMEJEWw (22) WEBSKY (45) ! WEssxy (48) 45 (bab) ! WEBSKY (4§) a (48) STRUEVER (42) ! WEBsxkYy (48) ÖTRUEVER (42) ( a ! RosE (38) und DEs CLOIZEAUXx (8) FRaszExau (11) 2. (55) " RosE (38). FRawxzENxau (11)... FnawxzExau (11) ! Bélabánya j Porkura 20 Ordubat Ural Ordubat Ordubat Ötösbánya ( Kotterbach) Ordubat Ki , Brosso und Traversella , Drdubat Traversella . Brosso Traversella ? Bélabánya , Dognácska ? . Bélabánya Bélabánya NEUE FORMEN AM PYRIT UND SEINE BISHER BEKANNTEN SÁMMTLICHE FORMEN,. ] Erster Beobachter 845 Fundort 71 1 U" (470) -k , JAcgkson (21) ! Calaveras Co. (Calif.) ]! und New Almaden 72 Je! 1120) — Haüx (18) hg 73 ] k" (250) 1 ! STRUEVER (42) Brosso 74 1 h" (1404 ] CATHREIN (6) .. Monzoni B. MBE ÜBSOKESTE HELMHACKER (19) Waldenstein 76 1665) TRavis (45) Cornwall ( Penn.) 1. 19044 Boxxis (2) Valgioie 18 1443, LacRorx (24) Arnave 19 1175) ! Borkis (2) Valgioie 80.17 (332) STRUEVER (42) Brosso? 81 [7 (885) ZEPHAROVICH (50) Böckstein 82 ] 1553) BorRkis (2) Valgioie 83 1774) ( Tgavis (45) Cornwall (Penn.) 84 (p (2214 Haüx (15) ? 85 ZA ) TRavis (45) Cornwall (Penmn.) 86] (5529 [74 c 87 ] (11.114.4) NYEK ( 88 g. (334 ! STRUEVER (42) Brosso 89 19 (661t BRUGNATELLI (3) c 90190 (911) HESSENBERG (20) ! Binnenthal GAL éGENZTTKÜ Z. (53) und (54) Sajóháza 92 E (511) Fuiwsk (10) , Lingban 93 [u (411) ! ÖTRUEVER (42) Traversella und Brosso 94 15353) Búsz (4) Muso (Columbia) 95] — (722 (Z. (55) Dognácska 96 Im (311) ! Haüx (18) (; 97 Va (522) 3 ÖTRUEVER (42) Traversella 98 ] 4 1944 ! ÖTRUEVER (42) , Brosso 99 19 (11.5.53 PUEZa 6 ( 100 ]n (2113 Romú de VIsLE (37) und / I! Haüx (15) ? 101 (15.8.85 ) Lurra (26) , Porkura 102.) , Ü1-6:6) 2. (56) Dognácska 103] — (955) Né Wge 104. 17444 ! ZEPHAROVICH (49) , Lölling 105 1533) Mauxirz (27) , Porkura KARL ZIMÁNYI ÉEGNÉÉNENÉNÉTEKKNKTKETEKEKKTTTttTeüeeüNtTee RK ———ee ee NTNNTN Erster Beobachter e Fundort 106 1855) BoERris (2) Valgioie 107 18. (322) HELMHACKER (19) Waldenstein 108 HSZESZIK BoERxis (2) Valgioie 109 /Z 4433) w ZEPHAROVICH (49) Lölling 110 1944) ] MauxiTrz (27) ! Porkura 111 [I 41655) ) ZEpHAROVICH (49) Lölling 112 1766) Z. (56) Dognácska 113 115.14.14) Mauxrirz (27) Porkura 014 1821) mm öosztona Mauxirz (27) Porkura 115 [o (12.3.29 ) von (105 Pasrcnr (33) Elba 116 I z (721), In der Zone ] von 1720) ! GgorH (14) c 17 172 TADDE Táaetezzeze lá 0) Tángban 118 I y 4932) I von 18105 SreuEvER (42) Brosso LN ZÁ GÉSSZ TA etni der zone a Traversélla 120 [a 1832 J von (830) Pawicmr (33) / Elba 120541 (16.7.4) 12. (55) Dognácska 122 f52NE lm dSzó ul GoLnpscHumIDT (13) Porkura 193 2 (15.6.5) / von 15207) Ggorn (14) Traversella 124) W 19423, In der Zone J von 1940) c Elba 195 ( X (11.5.24, Im der Zone von (11.5.0) ! STRUEvER (42) Brosso 126 IS (12.6.1) I Gxorn (14) Feketebánya 7 TEL ZOEA DEs CLorzzaux (8) ? 128 ] MGZELSON MavuxiTrz (27) Porkura 129 e (841) STRUEVER (42) Brosso 130 ! 1631) von IZ10N] MauxkiTz (27) Porkura ÜZ. NÉTOSSSON w a c 132 1t 420) Haüx (18) ? 133 [e 16329 STRUEVER (42) Traversella 184. [v (12.6.59? ZEPHAROVICH (49) Lölling 1835. 1.0 ETÜSS7ELEK Etstdes zone SZETA Ötösbánya (Kotterbach) 136. 10 13.753) EGB HELMHACKER (19) Waldenstein 137 ag 1951) ] SSNNZSK SÜN Ötösbánya (Kotterbach) 138 19524 ERLOGDT Travis (45) Cornwall (Penn.) von 1 j 139 JA (18.105 ] Mavxirz (28) Fojnica NEUE FORMEN AM PYRIT UND SEINE BISHER BEKANNTEN SÁAMMTLICHE FORMEN. 847 Erster Beobachter Fundort Vv mo GT szg 2 gsá NI Ede) Szó : (16.9.1) 17417 In derZonel (742) von 17407] (10.6.1) ] 1931) In der Zone! (25.15.6) ( von 15305 1532) 1851 (RE91 Im derZonel His si von 1850)! 124.15.10) (22.14.7) UULSZÁÓGI EVUSZa6I (14..9.3) 14.9.4 1962) 1964) Im der Zone (3214 von 1320) (643) 113.9.67 ] MOSZSK 8 ÚZDU ] 3 In der Zone 7 z 1753 ] von 1750) 1754 (11.8.54 s MISSY [3 MIG 1431) w In derZone 1863) von 14307 nd ESA Mááteát rose MALE TÖBE (541X 1542) In der Zone 145.36.20)( on (5409 (543) 087 ] Maugirz (27) FRasxzENau (11) /doAtajj) HELMHACKER (19) DEs CLorIzEaux (8) Haüx (16), (17) und (18) 7. (51) HELMHACKER (19) ! DEs Croiznaux (8) 2. CElőI ! GgorH (14) ! Mauxirz (27) ! Lwrra (26) TRavis (45) Z. (54) NORDONSKIJÖLD (32) Rosicky (39) RomÉ de VIsSLE (37) MELczER (29) ) HELMHACKER (19) RocExs (36) GRorH (14) TRaAvIS (45) MELCczER (29) Mauxirz (27) Mauxirz (27) RoGERs (36) ScHALLER (41) Lurra (26) Dawa (7) 7ZESSLSALN TSA HELMHACKER (19) Z. (52) Travis (45) : sek MauxiTrz (27) MauxiTz (27). STRUEVER (42) Bélabánya Dognácska Waldenstein 74 Petorka Ötösbánya (Kotterbach) Waldenstein ? Ötösbánya (Kotterbach) Porkura Traversella Porkura Almásel Cornwall (Penn.) Sajóháza Finnland Porkura 9 Monzoni B. Waldenstein Bingham (Utah) Kladno Cornwall ( Penn.) Monzoni h. Porkura Porgura Bingham (Utah) Spanish Peaks (Color.) Almásel Cornwall ( Penn.) Ötösbánya (Kotterbach) Waldenstein Montana Cornwall (Penn.) Porkura Porkura Brosso ? S4S KARL ZIMÁNYI Erster Beobachter Fundort 177 Ja (11.9.7), In der J Zone von (11.9.0) ] Z. (51) Ötösbánya (Kotterbach) 178 18 1654), In der Zone j von 41650) Mauxkirz (28) Fojnica 179 Í 1876), In der Zone ! von 18704. TRavis (45) Cornwall ( Penn.) 180 (987), Im der Zone l von 1980) Lirra (26) Almásel 181 ] (10.9.3), In der j Zone von 110.9.0) ! SamoJtorr (40). ( Nagolny-Krjasch 182 VUZELÉOK § TRavis (45) ! Cornwall (Penn.) 1831 EGOSzMN A a zone (56) . ( Digemágeike 184. ) B" (5644 —- ! von 45605 Maugirz (28) ! Fojnica 185. 1 Y £8.10.5) kivndszetel RoGExs (36) ! Bingham (Utah) 186 ! G" 14534 - J von 1450) Lúvx (25) Mg 187 I H" (341) -- I] ImderZonel HELMHACKER (19) ) Waldenstein 188 ) M" 13421 —- Í von (3405 SrguzvER (42) ) Traversella 189 ís (2314 - ] InderZone Haüv (18) j ? 190) (4634 — / voni2305 7. (55) ! Dognácska 191 (361) -- BurrGExpacnH (15) ! Mérivaux 192 14 (2414 3 ( mderzonel Mons (30) j 9 193 I w (11.22.7)( von (1205 7. (51) I Ötösbánya (Kotterbacb) 194 ! — (483) Z. (55) B ; Dognácska I9528ONLZT ÁT ebe E e ROGRRS BŐ ezt ! Bingham (Utah) 196 65.20.2) 3 Z. (55) zat. Dognácska Bei den zukünftigen krystallographischen Arbeiten über den Pyrit wird die vorhergehende Formentabelle vielleicht von einigem Nutzen sein und die notwendigen Korrekturen, Zusütze und das Eliminieren oder Ersetzen einiger identischer Buchstaben, welche für verschiedene Formen gebraucht wurden, erleichtern. LITERATUR. 1. BixtrmwGuccrIo, Van. Pyrotechnica. Venezia, 1540. pag. 29. 2. BoEnrs, G.: . Atti della R. Acad. Sci. di Torino. 1900. 35. pag. 714—721 — Rivista di Mineral. Cristallogr. 1901. 26. pag. 36—43. 3. BgucwsarEnni L.: Zeitschrift für Krystalgr. etc. 1886. 11. pag. 363—364. NEUE FORMEN AM PYRIT UND SEINE BISHER BEKANNTEN SAMMTLICHE FORMEN. 849 4. Búsz, K.: Neues Jahrb. für Mineralogie etc. 1901. 2. pag. 139—140. 5. BurrGEscacn, H.: Annales de la S0c. géol. de Belgigue. 1900—1902. 28. Mémoires, pag. 202—204 6. CATHREIN, A. : TSCHERMAK s Mineralog. und petrogr Mittheilungen. 1889. 10. pag. 395—397. 7. Dawsa, J. D.: A System of Mineralogy, New-York, 1868. 5-th edit. pag. 62. Fig. S8. 8. DEs Crorzzeaux: Manuel de Minéralogie. Paris, 1862. 1. pag. 6. 9. DurgRÉnov, A.: Traité de Minéralogie. Paris, 1845. 2. pag. 448. 10. Frrsxk, G.: Meddel. fr. Stockholms Högskola Nr. 66. — Bih. t. Sver. Vet. Akad. Handl. 1887. 13. II. Nr. 7. pag. 1—94. Refer. Zeitschr. für Kry- stallogr. etc. 1889. 15. pag. 85. 11. FnaszEsav Á.: Mathemat. és természettud. Értesítő. 1898. 16. pag. 92973—297. — Mathem. und naturwiss. Berichte aus Ungarn 1899. 15. pag. 198—223. 12. GEsNER, Cox.: De omni rerum fossilium genere, gemmis, lapidibus, metallis etc. Tiguri, 1564. pag. 17. und pag. 25. 13. GorpscHmipT, V. und PHiripp, H.: Zeitschrift für Krystallogr. etc. 1902. 36. pag. 386—387. 14. Ggorn, P.: Die Mineraliensammlung der Kaiser-Wilhelms-Univer- sitát Strassburg. Strassburg, 1878. pag. 31—-38. 15. Haüv. R. J.: Traité de Minéralagie. Paris, 1801. 4. pag. 76. Atlas, Pl. LXXVIII. Fig. 142. und Fig. 162; pag. 86. Atlas, Pl. LXXVII. Fig. 154. 16. Haüv, R. J.: Tableau Comperat. des resultats de la Cristallographie etc. Paris, 1809. pag. 96—97. Pl. IV. Fig. 60. 17. Haüx, R. J.: Traité de Cristallographie. Paris, 1822. 2. pag. 67. Atlas. Pl. 35. Fig. 44. 18. Haüx, R. J.: Traité de Minéralogie. II. edit. Paris, 1822. 4. pag. 58. Atlas, Pl. 108. Fig. 216. und pag. 56. Atlas Pl. 107. Fig. 211. 19. HELMHACKER, Rh. TscHERMAKS Mineralog. Mittheilungen. 1876. pag. 13—24. 20. HESSENBERG, FRIED.: Mineralog. Notitzen. 1863. Nr. 5. pag. 29— 30. Abhandl. d. Senkenberg. naturforsch. Gesellschafl. 1863. 4. pag. 209—210. 91. Jackson, A. W.: Bulletin of the California Acad. of Sci. 1884—1886. 22. JEREMEJEv, P. W., Gornyj Journal 1887. 3. pag. 263—309. — Refer. Zeitschrift für Krystallogr. etc. 1889. 15. pag. 532. 93. Kgaus, E. H. und Scorr, J. D.: Zeitschrift für Krystallographie etc. 1908. 44. pag. 144—148. 24. Lacgorx, A.: Minéralogie de France. Paris, 1897. 2. pag. 626. 25. Lévv, A.: Description dune collection de Minéralogie etc. Londres, 1837. 3. pag. 132. Pl. LXVIII. iFg. 4. und pag. 134—137. Pl. XVIII. Fig. 10, 15. ata 26. Lwrra, A. Földtani Közlöny 1908. 38. pag. 276—294.. pag. 405—423. 27. Maugirz B.: Mathemat. és természettud. Értesítő. 1903. 21. pag. 358—373 — Zeitschrift für Krystallographie etc. 1904. 39. pag. 357—365. 850 KARL ZIMÁNYI 28. Maunrrz B.: Földtani Közlöny. 1905. 35. pag. 484— 495. pag. 537—544. 29. MEzczegR G.: Földtani Közlöny. 1902. 32. pag. 208—210., pag. 2961—264. Mons, FR.: Leichtfassliche Anfangsgründe d. Naturgeschichte d. Mineral- reichs. Bearbeitet von F. X. ZirPE Wien. 1836. II Aufi. 2. pag. 511. 31. MügGE, 0.: Neues Jahrbuch für Mineralogie etc. 1897. 2. pag. 84. 32. NoORDENSKJÖLD, A.: Beskriving öfver de in Finland funa Mineralier. Helsingfors, 1855. pag. 21. 383. Pawxicni, U.: Rivista di Mineral. e Cristallogr. 1909. 38. pag. 12—35. 34. Pimirus Casus Sxcuspus: Historia naturalis. Liber XXXVII. Cap. 54. — B. N. v. OsraspEs und G. Scnwaz: Römiseche Prosaiker in neuen Über- setzungen. 215. Bindchen. Stuttgart, 1856. 4351 pag. 8 part. 35. OvExsreprT, FR. Auc.: Handbuech d. Mineralogie Tübingen, 1863. II. Aufi..pag. 663. 36. RoGERs, A. F.: Americ. Journal of Sci. 1909. (N Ser). 27. pag. 167— 468. 37. RoméÉ de IIsLzE, I. Bp. L.: Essai de Cristallographie Paris. 1783. II. edit. 3. pag. 210. 38. RosE, G.: Elemente d. Krystallogyaphie. Berlin, 1838. II. Auf. pag. 50. 39. Rosicxky, V.: Bulletin internation. de VAcad. des Sci. de Bohéme. 1903. 8. Nr. 37. pag. 1—3. 40. SAMOJLOFF, J.: Materialien zur Geologie Russlands. 1906. 23. — Re- fer. Zeitschrift für Krystallographie etc. 1909. 46. pag. 289. 41. ScHALLER, W. F.: Bulletin, U. S. Geolog. Survey, 1895. Nr. 262. pag. 133— 135. 42. SrgRuEvER, G.: Pirite del Piemonte e dell Elba. Torino, 1869. pag. 8. Memoria d. R. Accad. di Torino. pag. 1869. II. Ser. 26. Tom. 43. SrgRuEvER, (G.: Atti della R. Accad. delle Sci. di Torino. 1871. 6. pag. 20—29. 44. TRauBE, H.: Die Minerale Schlesiens. Breslau, 1888. pag. 184. 45. Travis, CH.: Proceed. Americ. Philos. Soc. Philadelphia. 1906. 45. Nr. 183. pag. 131— 148. 46. Vega, C.: Zeitschrift für Krystallographie etc. 1880. 4. pag. 357—358. 4.7. WACKERNAGEL, Pn.: Krystallform des Banater Sehwefelkieses. — Programm d. Real- und Gewerbeschule zu Elberfeld vom Herbst 1851. pag. 10. 48. WEBsky, M.: Zeitsehrift d. deutsch. geolog. Gesell. 1879. 31. pag. 222. 49. ZEpHARovIcH, V. von: Sitzungsberichte d. kais. Akad. Wien, 1869. 60. I. pag. 8314—815. 50. ZEpHAROvIcH, V. von: Jahresbericht d. naturwissen. Vereines cLotoso. 1878. 28. pag. 29—30. 51. Zimányi K.: Földtani Közlöny 1898. 28. pag. 165. und pag. 192. — Anmnales histor. natural. Musei Nation. Hungarici. 1904. 2. pog. 93—114. 52. Zimányi K.: Természetrajzi Füzetek. 1900. 23. pag. 169., pag. 171. — Zeitschrift für Krystallographie etc. 1900. 32. pag. 243., pag. 245. NEUE FORMEN AM PYRIT UND SEINE BISHER BEKANNTEN SÁAMMTLICHE FORMEN. §5I1 53. Zrmáwsyi K.: Földtani Közlöny 1905. 835. pag. 493 493 und pag. 546— 5417. 54. Zrmásyr K.: Mathemat. és természettudom. Értesítő. 1910. 28. pag. 180—187. Zeitschrift für Krystallographie etc. 1911. 48. pag. 230— 235. 55. Zimányi K.: Akadémiai Értesitő. 1910. 21. pag. 329— 330. Föld- tani Közlöny. 1910. 40. pag. 550- 555. und pag. 591—596. 56. Zimányi K.: Höldtani Közlöny. 1912. 42. pag. 724— 736. und pag. 838-—851. Budapest im Mürz 1912. LITERATUR. I. ANMERKUNGEN ZU DEM WERKE: DIE GEOLOGISUHEN VERHALINISSE UND DIE ERZLAGERSTÁTTEN DES SIEBEN- BURGISÜCHEN ERZGEBIRGES VON DEM. V PÁLFY. Von B. v. INKEY. Als 4. Hett des XVIII. Bandes der Jahrbücher der ungarischen geologischen Anstalt ist im Jahre 1911 eine ausführliche und sehr be- deutende Arbeit über eines der interessantesten Gebiete unseres Vater- landes, über das siebenbürgisehe Erzgebirge erschienen. Der Verfasser dieses Werkes, Landesgeologe Dr. MoRiz v. PárFry, der eine Reihe von Jahren aut die detaillierte Aufnahme dieser (regend verwendet hat, stellt uns auberdem eine eingehende Beschreibung der geologischen Verhált- nisse in Aussicht. So reichhaltig nun auch die Fachliteratur der berühmten Gold- erzlagerstátten Siebenbürgens ! ist, hat es doch bisher an einer das ganze Gebiet einheitliceh umfassenden Arbeit gefehlt, und wir dürfen das Er- seheinen des genannten Werkes umso freudiger begrübBen als es sich nicht auf die blobe Zusammenfassung der bisher bekannten Angaben und Beschreibung neuerer Aufsehlüsse beschránkt, sondern gleichzeitig einen neuen Gedanken in die Auffassung der natürlichen Verhültnisse 1 Wenn auch der Landesname Siebenbürgen seit dessen endgiltiger Vereini- gung mit Ungarn seine politische Berechtigung verloren hat, so scheint es doch gerechtfertigt, denselben zur Bezeichnung einer geographischen und geologischen Einheit in der wissenschaftlichen Literatur beizubehalten. 852 LITERATUR. trügt und dadureh sich bestrebt, den AufschluBarbeiten des Bergmannes sowie den Forschungen des Geologen neue Richtungen zu weisen. Es kann nicht in meiner Absicht liegen, den reichen Inhalt des umfangreichen Werkes hier auszugsweise zu geben. Hingegen sei mir gestattet, eben nur jenen Grundgedanken, welcher der Beschreibung aller einzelnen Bergbaue untergelegt ist, hervorzuheben und die (Gesetz- mibigkeiten, welche der Verfasser aus seiner reichen Erfahrung abgeleitet hat, von meinem Standpunkte aus zu besprechen. jevor ich jedoch diese wichtigste Seite meines (Gegenstandes be- rühre, sei es mir gestattet, über einige anderartige Aufstellungen des Verfassers sozusagen pro domo meine Ansicht zu áuBern. Es ist freilich mehr als dreibBig Jahre her, dab ich selbst im Siebenbürgisehen Erz- gebirge tátig war und speziell die berühmten Nagyáger Goldwerke unter- sucht habe. Meine Monographie über Nagyág ist im Jahre 1885 erschienen,! und es ist ebenso selbstverstándlich, daG Dr. Párrx sich hüufig auf diese meine Arbeit und auf einige kürzere Publikationen über den Gegenstand bezieht als dab er auf Grund neuerer Aufsehlüsse und Be- obachtungen und der eigenen individuellen Auffassung folgend, in manchen Punkten zu anderen Schlüssen gelangt als sein Vorgüánger. Solcher Fragen sind es drei, zu denen ich mir einige Bemerkungen zu machen erlauben möchte, námlich : 1. über das Áltersverhültnis der zweierlei Eruptivgesteine bei Nagyág ; 2. über das geologische Alter des Gesteines des Svregyel bei Boicza ; 3. über den Glauch von Nagyág. 1. In Nagyág unterscheidet Dr. Pácrr, so gut wie ich, zwei Gesteins- typen: einen guarzführenden Andesit (Dazit), welcher zum Teil grünsteinartig ist und einen guarzíreien Amphibol-Augit-Andesit, als dessen typischer Ver- treter das Gestein des GroBen Kalvarienberges gelten kann, Ich meinerseits habe den Dazit als das ültere Gestein angesprochen, weil das Gestein der Kalvariengruppe, die zwar an den Dazit angrenzt, aber von diesem scharf geschieden ist, selbst beim unmittelbaren Kontakt mit dem Grünsteindazit keine Spur dieser Modifikation zeigt: ferner weil die Erzgünge aus dem Dazit in den Andesit niemals fortsetzen; drittens weil ich in dem sarmatischen Konglomerat von Vormaga, welches Dazitgerölle reichlich führt, keine oder doch nur zweifelhafte Exemplare von Kalvariengestein finden konnte, obschon letzteres dem Konglomerate nüher liegt als ersteres. Stünde dies dritte Argument auBer allen Zweifel, so würe es ein Beweis für das postsarmatische Alter des Andesites, indes das mediterrane Alter des Dazites genau nachweis- bar ist. 1 Nagyág und seine Erzlagerstütten, Budapest, 1885, ungarisech und deutsch. Herausgegeben von der kön. ung. naturwissenschaftlichen Gesellschaft. LITERATUR. Dr. Párrv hingegen erklürt das Kalvariengestein für álter als den Dazit, u. zw. vorzüglieh aus dem Grunde, weil er an anderen Orten des Erzgebirges, namentlich im mittleren Teil des Csetrás-Gebirges, am Berge Duba und bei Felsőkajanel unzweifelhafte Beweise für diese Altersfolge gefunden hat. Bei Nagyág — so sagt er selbst — sei ein einziger Punkt, wo seine Ansicht eine Stütze finden dürfte, nümlich am Berge Buli, dessen Karte und Profil er in den Figuren 8 und 9 darstellt, Wir ersehen aus diesen Zeichnungen, dab der Gipfel und der nördliche Abhang des Berges von Dazit eingenommen wird, der südliche Abhang einen dazitisehen DLavaergub und unter demselben, an der Südwestseite einen halbmondförmigen AufschluB von Amphibolandesit er- kennen lábt. Abgesehen von dem Umstand, dab auf dem mit Gesteinstrümmer und Vegetation bedeckten Bergabhang die genaue Aussteckung des besagten Halb- mondes doch einigen Zweifel unterliegen kann, ferner daB es gar nicht un- möglich ist, dab der fragliche AufschluB zum benachbarten, nur durch einen Erosionsgraben getrennten Kalvarienberg gehöre: muB ich auch noch zur Gesteinsbestimmung die Bemerkung machen, da8 der Ouarzgehalt dieses Gesteines, den Párrr eben an diesem Orte feststellt, vielmehr für Dazit spricht, da ja das charakteristiscehe Zeichen für das Kalvariengestein eben das voll- stándige Fehlen des Ouarzes ist. Ich glaube daher, da8 das am FuBe des Buliberges anstehende Gestein dem Dazit zuzurechnen sei und demnach nicht als Zeuge für das jüngere Alter dieses Gesteinstypus aufgerufen werden könne. Unter den jungvulkanischen Gesteinen des Erzgebirges unterseheidet der Verfasser vier Haupttypen, die er in der Reihenfolge ihres Erscheinens fol- gendermaBen benennt: Rhyolith, Pyroxenandesit, Amphibolandesit und Dazit. Das vereinzelte Basaltvorkommen der beiden Detunata bleibt hierbei unberück- sichtigt. Der Verfasser erklürt, dab die genannten Gesteinstypen in den ein- zelnen Regionen immer in der obigen Reihenfolge auftreten, da8 aber der Zeitpunkt, in welchem ein und dieselbe Gesteinsart an verschiedenen Punkten des Gebirges hervorgebrochen ist, nicht überall derselbe sei. (S. 24.) So z. B. setzt es für die Nagyáger Gegend den Ausbruch der Dazite in das Ober- mediterran, für die Region von Brád aber in das Sarmatische, wenn nicht. gar in die Zeit der pannonischen Stufe. Ebendaselbst füllt nach ihm der Aus- bruch des Pyroxenandesites auf das Ende des Obermediterran, bei Verespatak hingegen ist es der Rhyolith, der zu dieser Zeit erscheint, woraus folgt, sobald die Zeitfolge überall als unumstöBliech gilt, daB für den Dazit hier ein noch jüngeres Alter angenommen werden muB. Der Verfasser setzt demnach einen Eruptionszyklus voraus, der sich im Erzgebirge mindestens dreimal wiederholt hat: im südlichen Teile hat er vielleicht sehon zur Oligozánzeit (bei Boicza) mit Rhyolith begonnen und ist hier im Obermediterran zum AbschluB gekommen; weiter im Norden reicht er vom Untermediterran bis in die sarmatische, vielleicht sogar in die pan- nonische Stufe; in den nordöstliehen Teilen endlich fállt er in die Zeit vom Obermediterran bis zum Jungpliozán. Das geologische Alter der Eruptivgesteine zu ermitteln und die Reihen- 554 LITERATUR. folge ihres Erscheinens festzustellen, gehört gewiB zu den Aufgaben der Vul- kanologie und immer stoBen wir bei derartigen Forschungen auf das Bestre- ben, in dem Erseheinen der verschiedenen Gesteinstypen eine gewisse (Gresetz- máBigkeit aufzufinden. Bei RICHTHOFEN haben wir dieses Bestreben in Bezug auf die jungvulkanischen Bildungen Ungarns kennen gelernt; ebenso bei SzaBó sowohl im allgemeinen, als ganz speziell in Hinsicht auf die Gegend von Selmecbánya. Wenn wir aber sehen, da8B die von RIcHTHOFENx aufgestellte Reihen- folge durch SzaBó umgestürzt worden ist. wührend die neueren Forschungen wieder Szazós Reihenfolge schwankend machen, so können wir mit Recht fragen, wo die Berechtigung zur Aufstellung solcher Eruptionszyklen beginnt und wo sie aufhört? Bietet uns doch auch die Gegenwart genug Beispiele von nahe beieinand liegenden Vulkanen mit sehr verschiedenen Laven und ander- seits von Vulkansehlünden, die ihr Produkt mit der Zeit ündern. Man hat die Reihenfolge der Gesteinstypen wohl auch mit dem Aziditátsgrade derselben in Übereinstimmung zu bringen gesucht, diese Versuche sind aber im allgemeinen nur theoretische geblieben und von der Natur hüufig widerlegt worden. Bei Párrvs Reihenfolge bemerken wir zwar nichts von einer solchen Übereinstim- mung, da ja bei ihm das an Kieselsüure reichste Gestein, der Rhyolith, an der Spitze der Reihe steht, gleich darauf aber das basischeste Gestein, der Pyroxen- andesit folgt, worauf dann wieder der Amphibolandesit und der Dazit höhere Süureprozente aufweisen. Seine Reihenfolge beruht also rein auf der unmittel- baren Erfahrung. Suchen wir aber in seinem Werke diese Erfahrungsdaten zusammen, so erweist sich die Zahl der unzweifelhaften Altersbestimmungen wohl als ungenügend zur Bekráftigung einer Reihenfolge, die sich weder auf ein theoretisches Gesetz stützt, noch auch überall an die gleichen geologischen Altersstufen ansehlieBt. Es darf uns freilieh nicht einfallen, die Richtigkeit der Beobachtungen des Verfassers in Zweifel zu ziehen und wenn er z. B. am Dubaberge Dazitlaven über Amphibolandesit geflossen, oder bei Kajanel die Tuffe des Amphibolandesiítes von Dazittuffen überlagert gefunden hat, so mub man das Altersverháltnis dieser Gesteinstypen für diese Stellen als unzweifel- haft festgestellt betrachten. Aber daraus zu sehlieBen. dab in Nagyág, wo der Dazit erwiesenermabBen öülter ist als das Sarmatische, dieselbe Reihenfolge gülte, oder dab bei Brád der Dazit unbedingt jünger sein műsse, als der Pyroxenandesit, weleher hier als obermediterran nachgewiesen ist: dies scheint mir nach den Angaben des Buches doch nicht unzweifelhaft. Dasselbe gilt wohl auch für die Reihenfolge der Gesteine von Verespatak. 2. Im Bezug auf das Alter des Gesteines des Berges $Svrgyel bei Boicza habe ich einmal! die Ansicht geüubBert, dab es trotz seiner Erzführung nicht. der Gruppe der tertiüren Eruptivgesteine, son- dern der der sekundüáren angehören dürfte und als solches auf den Namen Ouarzporphyr Anspruch habe. Diese Ansicht, welche dann auch von spüteren Forschern, wie Pgrmics und SEMPER., angenommen wurde, stützte sich vorzügliech auf die geologische Stellung der (Gesteinsmasse, die hier, sowie an anderen 1 Über das Nebengestein der Erzgünge von Boicza. Földt. Közl. IX. B. 1879. LITERATUR. 8535 Punkten in stetiger Verbindung mit den unzweifelhaft sekundüren melaphyr- artigen Gesteinen in Verbindung steht. Als günzlich erwiesen habe ich aber meine Ansicht niemals hingestellt. Nur dafür fand ich einen Beweis, dab dieses Gestein ülter als die mediterranen Konglomerate sei, da ich in letzteren, so namentlich bei Hondol, zahlreiche aPorphyrgerölles fand. Ich muB bemer- ken, dab ich diese Autfassung nur auf das Vorkommen derartiger (resteine von Boicza bis Csertés-Hondol bezogen habe, nicht aber auf das einigermafen verwandte Gestein des Kirnik bei Verespatak, noch auf die übrigen Porphyre des Erzgebirges. Párrx nennt alle diese Gresteine Rhyolith, hált sie jedoch für die ültesten unter den tertiüren Eruptivgesteinen des Erzgebirges. die, wie schon gesagt, überall, wo sie vorkommen, also bei Boicza, Füzesd, Verespatak, Tekerő usw. den Zyklus der Eruptionen eröffnen. Ich habe keinen Grund daran zu zweifeln, dab Párrx bei Zalatna svim mediterranen roten Ton lavastromartig zwischen- gelagertens Rhyolith (S. 31) gefunden habe. Was aber den Zug von Boicza- Hondol betrifit, finde ich beim Verfasser eine einzige für die Altersbestimmung verwertbare Angabe, námlich (S. 31) die, dab ver in der Gemarkung von Trestya in den mediterranen Schiehten unterhalb des Globigerinentones Tuffe des be- treffenden Gesteines gesehen habes,. Die Angabe ist wohl nicht ganz klar und prázis formuliert; denn wenn auch cin den mediterranen Schichten, eine Einlagerung anzudeuten scheint, mag doch der Ausdruck cunter dem Globigerinentons; auf was immer für ein ülteres. nicht notwendigerweise medi- terranes Gebilde bezogen werden. Auch PRgrmrcs erwáhnt die Ouarzporphyr- tutte dieser Gegend, die aber nach seiner Darstellung von den mediterranen Sedimenten bedeekt sind, so dab sie nur in schmalen Streifen an der Nord- seite des Svregyel und der nordöstliehen Seite des D. Ursoj zutage treten. Wenn ferner Párrx behauptet. dab die kleinen Rhyolitho-Aufschlüsse im Mediterran bei Trestya als Durchsetzungen aufzufassen seien (S. 82. der Rhyolith erscheint allenthalben als rdas Mediterran durchbrechend,), so fehlt der Beweis dafür, dab man es hier wirklich mit Aufbrüchen und nicht etwa mit denudierten Flecken des unterliegenden Gesteines zu tun habe. Indessen will ich wiederholen, daB ich das Gesagte keinesfalls als eine einfache Zurückweisung der vom Autor vertretenen Ansicht aufgefa8Bt haben will, noch auch, dab ich an meiner schon ursprünglieh nur vermutungsweise geüubBerten Meinung übermábig hünge, sondern daB ich eben nur diese Frage durch eingehendere Untersuchung und Besprechung endgiltig gelöst sehen möchte. 3. Der Glauch von Nagyág. Dieses ganz eigentümliche Gebilde, das jedem Besucher der Bergbaue von Nagyág sofort in die Augen füllt, habe ich in meiner Monographie eingehend geschildert und auch zu erklüren ver- sucht. Die Richtigkeit meiner Beschreibung wurde von den spüteren Forschern, wie von SEMPER und Párnrv anerkannt, gegen meinen Erklürungsversuch jedoch nehmen beide Autoren Stellung und zwar, wie ich gestehen muR. nicht ganz ohne Grund. Dabei ist es nur merkwürdig, daB diese beiden Autoren mit ein- ander in Widerspruch kommen, indem SEMPER (S. 18) sagt: cISKErs Setzungs- 556 LITERATUR. risse hátten daher in den Deckenergüssen, nieht aber inmitten der Eruptions- spalte aufreiBen műüssen, wáhrend die (Glauchgánge tatsáchlich nur auf die letztere besehrünkt bleibens. PÁnrY hingegen (S. 60): .Im Inneren des vulkani- schen Scehlotes, im frischen grünsteinartigen Dazit sah ich Glauch nie.s Darin sind beide Autoren einig, da8b sie die Entstehung der Glauch- spalten denselben tektonischen Vorgüngen zuschreiben, die auch die Erzgang- spalten geschaffen haben. leh hingegen habe für die ersteren deshalb nach einer anderen Entstehungsursache gesucht, weil die gánzliche Unregelmübigkeit der Glauchgánge, die Verworrenheit ihrer Richtungen und Erstreckungen und sehlieBlich was von den Autoren übersehen wird — ihr den Erzgüngen gegenüber unzweifelhaft höheres Alter auf eine andere Entstehung zu deuten sehienen. Dabei drángte sieh mir als die nüchstliegende Erklárung die Hypo- these auf, dab die ungeheure Gesteinsmasse, die auf der weichen Grundlage der tertiüren Sedimente erstarrte. durch das eigene Gewicht im Inneren viel- fach zerrib und spaltete, etwa wie ein auf nachgiebigem Grund aufgeworfener Steindamm. Es mag sein, dab diese Hypothese als nicht stichhaltig betrachtet wird: wer aber eine andere aufstellt, muB auch berücksichtigen, dab das Netz- werk der Glauchgünge, welche durechwegs ülter sind als die Erzgüánge, in seiner formellen Ausbildung von den letzteren durchaus verschieden ist. Sowohl SEMPER als auch Párrrx spricht von zwei Arten von Glauchen, jedoch mit dem Unterschied, da8 SEMPER die allerdünnsten Verzweigungen, Párry hingegen die müchtigsten Glauchbildungen dem cwahrens Glauch gegen- überstellt. Was den ersteren betrifft, so hat Párrx selbst nachgewiesen, dab SEMPER die dünnen Kiesschnüre meint, deren auch ich Erwüáhnung tat, die aber von den Bergleuten selbst nie als (Gilauch bezeichmet werden. Wenn aber PÁLFY die müchtigen Glauchbildungen, die er vom wahren Glauch abtrennt, als ssehlam- mige Dazitbreccien, bezeichnet (S. 60), so wübBte ich nicht, weleh anderen Namen er den wahren (Glauchen geben könnte: der Unterschied liegt da nur in den Dimensionen, denn alle Glauchgebilde sind offenbar Spalten, welche der Haupt- sache nach von den im Moment der Spaltenbildung entstandenen Trümmern des Nebengesteines (also vornehmlieh von Dazitbrocken) und von einem irgend- woher eingedrungenen feinen Schlamm ausgefüllt wurden, wobei der einge- preBte Schlamm wohl auch Gesteinstrümmer aus gröbBerer Tiefe, z. B. von Tonsehiefer eingeführt hat. Die mikroskopische Untersuchung zeigt klar, dab das Bindemittel der Glauchbreccie ein sehr dünnflüssiger feiner Schlamm gewe- sen sein muh., so fein, dab er in die engsten Spalten eindringen konnte. In dieser Hinsicht sind die genannten Autoren mit mir einig. Wenn ich nun aber darauf hingewiesen habe, dab dieser Schlamm aus den Grundwüssern der durchbrochenen mediterranen Schichten gebildet worden sei, so begegnet diese Hypothese dem lebhaftesten Widerspruch seitens der beiden Autoren, wohl mit Recht, wie ich jetzt gern zugestehe. Wenn wir aber von dieser Hypothese absehen und uns damit begnügen die Tütigkeit der Schlammvulkane herbeizuziehen, so taucht sofort die noch immer nicht klar gelöste Frage aut, woher denn das Wasser der Schlammwvulkane stamme, ob aus der Tiefe des vulkanischen Herdes als juveniles Wasser oder aus den in den üuBeren Erd- LITERATUR. 857 schichten zirkulierenden (Ouellen. Auf diese Frage finde ich bei keinem der beiden Autoren eine Antwort. SEMPER begnügt sich damit den (Glauch eine Reibungsbreeccie zu nennen. Párnry denkt an csehlammvulkanartige Vorgünges und schreibt cdas Hindringen der Masse in die Spalten den als vulkaniseche Nachwirkung auftretenden Ouellen und Wasserdümpfen zu. Beide Autoren haben der Erscheinung wohl einen Namen, aber keine Erklürung gegeben. 5 Nun gelange ich zur Besprechung der wesentlichen Punkte des vorliegenden Werkes. Die dem Bande beigefügte V. Tafel zeigt uns die hauptsáchlichen geologiscehen Formationen der Gegend in Farbendruck, dabei auch die Verbreitungsgebiete der Eruptivegesteine, um deren Züge in ihrer Ab- hángigkeit von dem tektoniscehen Bau des Gebietes darzustellen. Der Verfasser unterscheidet vier Züge: den Csetrás-Karács-Zug und den pa- rallelen Zug von Zalatna-Stanicza, mit der Streichrichtung 50—NW: als dritten den auf diese Richtunge fast senkrecht verlaufenden Zug Brád-Stanicza. dessen Fortsetzung in NO, nach einer grösseren Unter- brechung, der Zug Verespatak-Offenbánya ist. Letzterer wird wieder in NNW—SSO Richtung von dem Verespatak-Vulkoj-Zuge gekreuzt. Pánrv sagt (5. 24.) daB diese Eruptivzüge sieh der Tektonik der Gegend genau anpassen und dab selbst die Streichrichtung der Erz- günge, mit wenig Ausnahmen, den beiden genannten Hauptrichtungen folgt. Er sehliebt daraus, dab die Entstehung der Gangspalten densel- ben tektoniscehen Vorgüángen zuzuschreiben sei, welche vorher die Wege der Eruptionen geöffnet haben. Leider macht es uns die genannte geologische Karte (Taf. V.) nicht eben leicht, die Tektonik der Gegend zu erfassen, da sie gerade nur die oberfláchliehe Ausbreitung von vier geologisehen Wormations- gruppen gibt, indes die Verbreitung der vier Typen tertiárer Eruptiv- gesteine durch versechiedenfarbige Grenzlinien angedeutet ist. Hátte die Karte statt dessen, oder vielmehr überdies die in dem Terrain nach- weisbaren Bruchlinien verzeichnet und statt der Grenzlinien der Eruptiv- züge die Verbindunglinien der Eruptionspunkte gebracht, so würe uns das, was der Verfasser auch im Text nur sehr kurz behandelt, — ver- mutlich in Hinsicht auf eine bald nachfolgende ausführliehe geologische Beschreibung, — klarer geworden. So z. B. spricht sich die Richtung NW—SO in der Form des von der WeiBen Kőrös bis Nagyág ausgedehnten mediterranen Beckens noch ziemlich deutlich aus und lübt annehmen dab Verwerfungen und Senkungen in dieser Streichrichtung die Bildung des Beckens veranlabt haben. Aber schon in der Gestaltung des Beckens von Zalatna-Almás vermissen wir diese Andeutungen, sowie auch beim Becken von Bród- Stanicza die tektonische Ursache sich schwerlich von der Karte ablesen Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 56 858 LITERATUR. lübt. Was aber den Zug Verespatak-Offenbánya betrifft, so widerstrebt es uns, die horstartige Bildung der Offenbányaer Schieferhalbinsel mit ihren jungen Eruptivgesteinen auf die den Karpatensandstein bei Veres- patak durchsetzenden Vulkane zu beziehen und beide auf dieselbe tek- tonische Bildung zurüeckzuführen. Die leitende Idee, welche dem ganzen Werke zu Grunde liegt, findet sich zuerst S. 27—34 in dem Abschnitt: eStruktur und üuBere Reliefformen der tertiüren Vulkanes ausgesprochen und dann in der ecZusammenfassungi Seite 288, nochmals kurz und prüzis aus- gedrückt. DaG die Golderzgánge des Siebenbürgisehen Erzgebirges in engem Verbande mit den dortigen tertiüren Eruptivgesteinen stehen, ist eine so augenfállige Erscheinung, dab sie bisher noch jedem Forseher der Gegend aufgefallen ist. Unser Verfasser begnügt sich jedoch nicht mit einer neuerlichen Bekráftigung dieser Tatsache, sondern bemüht sich die Struktur der tertiáren Vulkane tiefer zú erforschen und findet dabei dab es vorerst notwendig — und in den meisten Föllen auch tunlich ist — die Eruptionszentren, also die alten Krater oder, wenn diese schon ganz zerstört sind, die Eruptionsschlote zu fixieren und von den übergeflossenen Laven sowie von den Breccien- und Tuffen zu sondern. Dies war ihm nun das Hauptaugenmerk bei seinen Aufnahmsarbeiten, und sobald ihm diese Ausscheidung (mit Hilfe der sofort zu erwáhnen- den Merkmale) gelungen war, fielen ihm sofort gewisse Gesetzmássig- keiten in der Lage und der Erzführung der Goldgánge auf, welche in der Formulieruug des Verfassers folgendermabBen lauten; (S. 250.) cBei einem grobBen Teil der Bergbaue . . . ist es allgemeine Regel, dab die Gönge überall lings des Randes des Vulkanschlotes verlaufen. In Füllen, wo zwei vulkaniscehe Kanüle sich ober Tage vereinigen, treten die Günge stets zwischen den beiden Sehloten aufo. Ferner (8. 280.) c. . . allgemeine Regel ist es, dab nur jene Günge Gold führen, welche den Rand des Eruptionsschlotes schneiden oder in der Náhe desselben streichen, und daB ihre Adel nur so lange an-" hált, so lange sie in der Nühe des vulkanisehen Scehlotes sind,. Die Tragweite solcher Gesetzmássigkeiten für die Praxis im Be- reiche der Sehürfungs- und AufsehlubBarbeiten ist selbstverstándlich, ganz abgesehen von dem wissenschaftlichen Interesse, welches ihnen an- haftet, sobald ihre Giltigkeit, durch eine genügende Anzahl von über- einstimmenden Beispielen gestützt, sich auf die Höhe der auf indukti- vem Wege gefundenen Wahrheiten erhebt. Letztere Bedingung hat aber zwei Voraussetzungen: erstens dab es möglieh sei, die Lage und Ge- stalt der Schlote mit Hilfe sicherer Merkmale genau zu fixieren, zwei- tens, dab die überwiegende Mehrzahl der goldführenden Erzgünge den LITERATUR. 859 obigen Regeln folge. Es ist klar, dab wo die erste Voraussetzung feblt, wo also die Ausscheidung der Eruptionspunkte, der Krater oder vul- kanischen Schlote nicht oder nur unsicher gelingt, der zweiten Voran- setzung die sichere Basis mangelt und die für die Erzführung aufge- stellte GesetzmábBigkeit ihre Geltung verliert. Wir wollen daher zunüchst untersuchen, wie der Verfasser bei der Ausscheidung der vulkanischen Schlote! vorgeht. Jene schönen, regelmübigen Kegelberge, an denen das Erzgebirge so reich ist, bedeuten in der Auffassung des Verfassers je einen Aus- bruchspunkt und das über demselben erstarrte Magma ist zu einem Gestein geworden, das sich von den rings herum ausgeflossenen Laven untersecheiden lübt. Das Gestein der Kuppen besitzt grössere Hürte als die Laven und zeichnet sich dadurch aus, dab es xim Laufe der Ver- witterung immer zu eckigen Trümmern zerfállts (S. 25.), das es ferner ckaum je Einschlüsse vom Grundgestein führtv und endlich, dab es meistens weniger makroskopische Kristallausscheidungen enthült. An Stellen, wo die Vulkanmasse von Grünsteinbildung ereriffen wurde, ist ihr Gestein fast immer grünsteinartig, hingegen ist die kaolinische Modifikation an der Schlotmasse selten zu beobachten. Dem gegenüber ist das um die Sehlote herum verbreitete Material weicher, die geflossene Lava führt bei geringerer Grundmasse mehr Makrokristalle und ihre Verwitterung ist anders geartet als die der Sehlotgesteine, námlich, nach dem Ausdruck des Verfassers rkonglome- ratartigs, worunter man vielleicht verstehen soll, daf£ die zerfallenden Trümmer eher abgerundet als scharfkantig sind.? Die Laven werden ferner durch fremde Hinsehlüsse, besonders von eckigen Phyllitbroeken und mediterranen (Geröllen charakterisiert. An vielen Orten wechsellagern sie mit Tuft- und Brecciensechichten. Im grünsteinartigen Zustand unterscheidet sich die übergeflossene Masse noch mehr von der Schlotmasse: ihr Aussehen ist breccienartig, sie ist leicht zerreiblieh und centhált háufig grössere abgerundete Stücke von hürterem Gesteiny, ott auch ist sie kaolinisiert oder tuffartig. Dies wüáren also die Kennzeichen, auf Grund derer der Verfasser die Eruptivsehlote zu Tage ausscheidet, wobei er sie gewöhnlich den 1 Den Ausdruck eKanals dessen sich der Verfasser bedient halte ich in dem vorliegenden Fall für weniger bezeichnend als das Wort xSehlots, das für die ver- tikale Bildung zutreffender ist. 2 Die vom Verfasser als Beispiel gegebene Fig. 3 stellt zufálliger Weise einen Punkt dar (an der Flanke des kleinen Hajtó), wo mir meinerzeit die kugelig- schalige Absonderung des Gesteines aufgefallen war, so dass ich deren Entstehung sehrittweise verfolgte und in meiner Monographie zu erklüren versueht habe (s. Nagyág, S. 24). 56" S60 LITERATUR. Formen der Kegelberge entsprechend als kreisrunde oder elliptische Projektionen zeichnet. Allein nicht nur zu Tage, sondern auch in den unterirdisehen Aufsechlüssen bemübht er sich, die Umgrenzung der Schlote durchzuführen und mit dem Bilde der Oberfláche in Einklang zu brin- gen, um auf diese Weise die Struktur der Vulkane klarzulegen. Das um die Schlote herum gelagerte eruptive Material, mag es nun aus Lava. aus Tuffen oder Breccien bestehen, fabt er unter der Bezeichnung cDeckenbildungy zusammen und trennt diese auf seinen Karten durch besondere Bezeichnungen von jenem ab. Dieses Verfahren ist gewib sehr richtig, wo immer es sich mit einiger Sicherheit durehführen lábBt, namentlich dort, wo das xcDecken- gebildes hauptsáchlich aus Tutt und Breccie besteht, deren Schichten sich von der kompakten Gesteinsmasse. scharf abheben. Es frügt sich nur noch, ob jene Kennzeichen, nach welchen der Verfasser auch die ausgeflossenen Laven von dem Stamme der Eruption abzutrennen un- ternimmt, in allen Füllen genügende Sicherheit bieten. Was nun die Aufnahmsarbeit zu Tage betrifft, so scheint mir die Ansicht des Verfassers, wonach er die Ausbruchspunkte oder die cSchlotes auf die Stellen der hervorragenden Kuppen verlegt, in den meisten Füllen sehr berechtigt, obschon es nicht zu übersehen ist, dab bei ülteren Vulkangebilden die lange Wirkung der Denudation auch Tüáuschungen hervorrufen kann, indem die hürtesten und am wenigsten zerklüfteten Partieen des ganzen Massives zu hervorragenden Kuppen herangearbeitet werden, indes die weicheren Teile rundherum abgetragen werden, wie dies ja auch an nicht vulkanischen Bildungen zu beobachten ist. Wollet man nun behaupten, dab ja eben die Schlotausfüllung die hürteste Partie der ganzen Masse bilde und darum hervorrage, so verfiele man in den logisehen Fehler der petitio principii, d. h. man setzt das erst zu Beweisende voraus: der Schlot ist hárter, deshalb ragt er hervor, — der hervorragende Teil ist hürter, deshalb ist er der Sehlot. Als sicher kann ich die Ausscheidung des Sehlotes nur dort be- trachten, wo er aus Tuffen und Breccienschichten, eventuell mit wechsel- lagernden Lavaströmen, hervorragt und sich von diesen scharf abhebt. Wo Tuffe fehlen, ist der Lavastrom nur dann unzweifelhaft, wenn sein Überflieben und Autlagern über fremde Gebilde in Aufsehlüssen zu sehen ist. Glücklicher Weise gehören derartig beweisende Aufsehlüsse im Erzgebirge nicht zu den Seltenheiten und sind auch der Aufmerk- samkeit früherer Forscher nicht entgangen. Die Profilskizzen, welche Permics und ich von diesen Gegenden entworfen haben lassen das Über- flieben von Lavaströmen in manchen Füllen deutlieh erkennen. Dab wir beide auf unseren geologisehen Karten diese Ströme nicht von ihrem Stamme abgeschnitten und nur die ganze oberfláchliche Verbreitung der LITERATUR. 861 Gesteinsarten angegeben haben, lag eben an der Schwierigkeit und Unsicherheit solcher Abtrennungen. Wenn nun Pálfys Vorgehen in dieser Hinsicht einen Fortschritt bezeichnet, so begrüBben wir es mit Freuden, wie alles was zur Aufklürung der Vulkanstruktur beitrügt. Doch glaube ich, dab auch hier die nötige Vorsicht nicht aus den Augen gelassen werden dürfe und keiner Hypothese zuliebe das Unge- wisse als Gewisses dargestellt werden solle. Wir wissen wohl, daB bei der Darstellung geologischer Verhültnisse die individuelle Auffassung stets eine gewisse Rolle spielt, und dab selbst der gewissenhafteste Forscher vom subjektiven Moment nicht ganz absehen kann. Mit Hypo- thesen zu arbeiten ist dem Geologen wohl hüufiger noch als anderen Naturforschern beschieden, und die Lücken, die sich bei der Zusammen- stellung der objektiven Beobachtungen oft genug zeigen, muB er oft durch hypothetische Zeichnungen ausfüllen. Nur soll er dann diese Er- günzungen nicht als sichere Resultate hinstellen. Es liegt mir fern, im vorliegendem Falle dem Verfasser den letzteren Vorwurf machen zu wollen, aber ich kann doch nicht leugnen, da8B in gewissen Füllen, namentlich in solchen, von denen ich selbst nühere Kenntnis besitze, seine Ausscheidung der Sehlote in mir Zweifel erweckt haben. Denn wenn er z. B. in der Dazitmasse von Nagyág nicht Einen, sondern cine ganze Zabl von gröbBeren-kleineren Ausbruchssehloten darstellt, so würde ich, ohne Kenntnis von seiner Hypothese, einfach sagen, dab hier nur die festeren Gesteinspartieen von den mehr verwitterten und zerklüfteten abgetrennt sind. Nun aber ist die Hürte des Gesteines, sein Verhalten zur Verwitterung von vielen nachtráglichen Umstánden ab- hángig und brauecht nicht allein auf seine FEntstehungsweise zurück- geführt zu werden. Und besonders in einer Gegend, wo nachweisbare Veránderungen, als wie Brüche, Spaltenbildungen das lüngst sehon be- standene vulkanische Gebilde betroffen haben und wo diese Spalten in was immer für einen Teil des Massives bald den atmosphárischen bald den postvulkanischen Agentien Wege geöffnet haben, da muGb man umso vorsichtiger zu Werke gehen, wenn man die Ursachen der Gesteins- beschaffenheit, seiner Festigkeit oder Weichheit erforschen will. Bei den rezenten Vulkanen ist der Eruptionsweg in der Regel nicht zugánglich; dab aber auch die müchtigen Lavaströme in ihrem Innern oft aus ganz festem, sehr hartem Gestein bestehen, ist sehr hüufig nachweisbar. Aber nicht nur zu Tage umsehreibt PárY die harten Gesteins- partieen als Schlote, sondern er sucht solche auch in den Grubenauf- sehlüssen von Nagyág auf, und indem er die in allen zugánglichen Grubenhorizonten gesammelten Aufschlüsse auf einzelne Blátter von durchsichtigem Papier auftrügt, weist er nach, dab cdiese Kanále in die Teufe hinabsetzen und sich nach unten hin mit einander vereinigen., s62 LITERATUR. Das plastische Bild dieses ziemlich komplizierten Netzes von Kanülen sehen wir in der Fig. 11 (5. 57) seines Werkes. An und für sich liegt in dieser Darstelluang keine Unmöglichkeit, und fönden wir zwischen den cKanüleny geschichtete Tuffe, von denen der massive Dazit scharf absetzen würde, so könnte man an der Richtigkeit der Auffassung durch- aus nicht zweifeln. Leider gibt es aber hier weder in den Gruben noch zu Tage Tuffe und das feste, frische Gestein ist von dem weichen zer- setzten Dazit nicht scharf abgeschieden,! sondern gewöhnlich gehen die beiden so allmáhlieh in einander über, dab die Hutleute, welche den Gedinglohn der Höuer nach dem Grade der (Gesteinsfestigkeit zu be- messen haben, ihre Aufgabe nur bei fortgesetztem Aufpassen und Probie- ren erfüllen können. Im Übrigen ist es von rezenten Vulkanen her bekannt, dab die Dava nicht immer nur über den oberen Kraterrand ausfliebt, sondern in den meisten Füllen aus breiten Spalten, die im Vulkankegel aufge- rissen werden. Hört dann der Nachschub der Lava auf und erstarrt die ganze Masse nicht nur des ausgeflossenen Stromes, sondern auch in der Spalte, so entsteht nicht ein senkrechter Kanal mit rundem Ouerschnitt, sondern eine senkrechte Mauer, ein Dyck, mit welchem der Lavastrom eng verbunden ist. Jene baumartig nach oben verástelten Gestaltungen, wie sie Pánrv zeichnet, mögen wohl vorkommen können, sie seheinen aber durchaus nicht die allgemeine Regel zu bilden. Im allgemeinen ist ja nicht der Krater die Grundbedingung eines Vulka- nes, sondern die Spalte, die bis zum Magmaherd hinabreicht, und erst von der Beschaffenheit des aufdringenden Magmas, wohl hauptsáchlich von seinem Dampfgehalt, hüngt es ab, ob sich oberhalb der Spalte, an einzelnen Punkten erst aus dem ausgeworfenen Aschen und Steinen ein Eruptionskegel mit Krater aufbaut, oder aber ob die weniger explosive Lava lüngs der ganzen Spalte zu Tage tritt und je nach dem Grade ihrer Záhflüssigkeit als breite Decke zerflieőt oder in zühen Massen erstarrt. Im Falle der Kegelbildung erhalten wir Stratovulkane aus wechsellagernden Tuffen, Bxzeccien und Lavaströmen, mit Dycken und eventuelle in der Kraterröhre erstarrten Schlotmassen. In letzterem Falle bilden sich Lavadecken oder, über der eruptiven Spalte massige Hügelreihen mit kurzen, dicken Lavaströmen. Natürlieh ist jeder Über- gang zwischen den extremen Gliedern und jede Vermisehung der Typen denkbar. Párry betont nun verschiedene Male, dab die Vulkane des Erzgebirges alle Stratovulkane seien. Mir aber scheint gerade im öst- lichen Teile des Csetrászuges, woselbst Tuffe und Breccien in kaum 1 Abgesehen von einzelnen Füllen, wo Erz- oder Glauchgünge die scharfe Scheide zwischen frischen und kaolinisierten Dazit bilden. LITERATUR. 563 nennenswerter Menge zu finden sind und die Lavaströme, als kurze Vorgebirge sich eng an die zentralen Massen anschlieben vielmehr der Typus der Camulo-Vulkane entgegenzutreten. Weiter im West, in der Gegend des Köröstales gelangen die Tufibildungen und die langgestreck- ten Lavaergüsse allerdings zu grölBerer Bedeutung, und dort mag die Auffassung Pálfys die richtigere sein; allein in Bezug auf die Gegend von Nagyág ist mir das vom Verfasser entworfene Bild der Tektonik nicht einleuchtend. Erzgánge und Erzführungy. Im Vorigen habe ich mit des Ver- fassers eigenen Worten jene Brfahrungsregeln mitgeteilt, welche er im Sieben- bürgischen Erzgebirge aufgefunden hat und bei der Beschreibung jedes ein- zelnen Bergwerkes nachzuweisen bemüht ist. Wenn wir nun die Reihe der von ihm in Wort und Bild mitgeteilten Angaben aus den Grubenaufschlüssen durchgehen, so werden wir ohne Zweifel viele Beispiele finden, die seine tegeln bestátigen. Namentlich sehen wir auf den Grubenkarten von Ruda, Valeamori, Felsőkajanel, Verespatak usw., dab die Erzgünge hüufig an den Kkündern der cEruptionskanüles streichen oder háufiger noch an der Berüh- rungsstelle zweier Kanüle auftreten, und auch, daB ihr Erzgehalt in der un- mittelbaren Nachbarschaft der Kanále am reichsten ist. Aber es lábt sich auch nicht leugnen, dab auf eben diesen Karten sehr viele Ausnahmsfüálle nach- weisbar sind, in denen die Gangspalte nicht den Rand der Kanüle schneidet, sondern diese mitten durchguert, und wieder, dab viele Gönge den Kanal gar nicht berühren, sondern rein im xcDeckengebildes aufsetzen, oft sogar in ganz fremde Gesteine, im Melaphyr oder Karpathensandstein oder mediterrane Sedi- mente fortsetzen. Dies wird übrigens auch vom Verfasser zugestanden, der jedoch hinzufügt, daB die Gánge im Inneren der Kanüle in der Regel sehr arm sind und auch im fremden Gestein nur in der Náhe der Kanüle reiche Erze führen. Im der Darstellung der Grubenverhültnisse von Nagyág füllt es uns auf, dab sehr viele edle Güánge der Párryschen Regel nicht folgen, insofern als sie nicht den Ründern der vom Verfasser dargestellten Sehlote folgen, sondern mitten in diesen streichen, so z. B. der Magdalena-, Margarete-, Wahre Nepomuk-Gang, die Longingünge und ein Teil der Vorliegenden; andere wieder, wie z. B. der Kartháusergang, liegen recht weit von jedem $Schlot. Doch gibt es auch hier Günge, die sich der Regel gut unterordnen, z. B. die Erste Longin, die Wahre Vorliegende, die Anastasia, die dritte Nepomuk usw. Versuchen wir es aber nun diese (Gangverhültnisse ohne Rücksieht auf die Párrysche Regel zu untersuchen. Wir haben gesehen, da8 Párrvy die Umgránzung seiner Kanüle in erster Reihe auf die Hürte des Gesteines gründet. Die Hürte des Dazites ist in unserem Falle mit der Frische des Gesteines gleichbedeutend: je mehr ver- wittert das Gestein ist, um so weicher wird es. Nun aber ist der Dazit von Nagyág von dreierlei Verwitterungs- und Zersetzungsvorgüngen betroffen wor- den, wie ich seinerzeit (s. vNagyágv, S. 48) dargetan habe, u. zw. von der 864 LITERATUR. durch die Atmosphárilien bewirkten Oberflüchenverwitterung, die aber stellenweise, den Spalten entlang ziemlich tief in die Masse eindringt, dann durch die Grünsteinbildung, die den vulkanisehen Nachwirkun- sen zuzusehreiben ist und das Gestein zwar wesentlich veründert. aber dabei nicht weicher. sondern in gewissem Sinn dichter und züher gemacht hat; endlich durch die Kaolinisierung, welche ich schon damals von den Gangspalten ausgehen lieB, wie dies in neuerer Zeit von mehreren Autoren (Beck, BERGEAT usw.) bestátigt wird. Die Kaolinisierung, welche in erster Reihe das Hauptmineral des Gesteines, den Feldspat erfabBt, ist in den Tiefen der Grubenbaue die hauptsüchliehe, ja sozusagen die einzige Ursache des Weichwerdens des Gesteines, da ja die atmosphárische Verwitterung in solche Tiefen nicht hinabreicht, die Grünsteinbildung aber an und für sich nicht so wirkt. Im den Gruben von Nagyág können wir erkennen, dab die Kaolinisie- rung nicht nur von den edlen Erzgüngen, sondern oft auch von den feinen, pyritführenden Adern, welehe von den Bergleuten Kiessehnüre genannt wer- den. ausgeht. Ist es ja doch wahrscheinlich, da8 die Kaolinisierung durch die Oxydation von Kiesen, beziehungsweise durch die dabei frei werdende Schwefel- süure bewirkt wird. Wir können demnach voraussetzen, dab die Dazitmasse, wenn sie auch ursprünglich homogen war, dort wo sie von vielen Erzgüngen und Kiesschnüren durechsetzt war, in den kaolinisehen Zustand übergeht, weicher wird und jene Beschaffenheit annimmt. welehe PárrY dem Decken- gebilde zuschreibt. Wo aber das Gestein von wenigen oder nur von schmalen und nicht sehr erzreichen Güngen durchsetzt ist, dort wird es seine unver- ünderte propylitische Beschaffenheit beibehalten. Daran können wir den Erfahrungsatz der Nagyáger Bergleute an- sehlieBen, wonach die Erzgünge in Grünsteindazit von mittlerer Weichheit, also in einem (Gestein, in welchem die kaoliniscehe Zersetzung wohl schon begonnen hat, aber noch nicht bis zur völligen Zermürbung gediehen ist, am besten sind; in sehr hartem (CGestein verdrückt sich der Gang und führt nur wenig Erz, in ganz weichem wieder zerspaltet er sich und wird gewöhnlich arm. Von der Richtigkeit dieser Erfahrung habe ich mich oft genug über- zeugt, die Erklárung dieser Erscheinung suche ich jedoch nicht, wie die Berg- leute, in einem EinfluB des Nebengesteines, sondern führe im Gegenteil die Beschaffenheit des Nebengesteines auf die Hüufigkeit, die Máchtigkeit und die Ausfüllung der Günge zurück. Wenn ich nun auf Grund dieser Erfahrungen die Ausbildung der Gang- verhültnisse von Nagyág schildern wollte, indem ich eine dem Wesen nach homogene Dazitmasse annehme, in der durch üuBere Ursachen ein Gangnetz gebildet wurde, so gelange ich sehlieBlich zu demselben Bild, das uns PÁLFY darstellt. Das Spaltennetz ist stellenweise dicht, an anderen Stellen gibt es nur wenig Spalten: diese sind bald breit, bald schmal. Die Spalten werden durch zirkulierende Lösungen oder Dümpfe mit Gangmineralien erfüllt. Ein Teil dieser Minerale wird durch den Sauerstoff der eindringenden Luft zer- setzt, es bilden sich Sehwefelsüure und schwefelige Süure, die mit der Berg- LITERATUR. 865 feuchtigkeit in das Nebengestein eindringen, woselbst sie die Feldpatssubstanz zu Kaolin umwandeln. Diese Zersetzung ist dort am weitgehendsten, wo ein dichtes Gangnetz die Verbreitung der zersetzenden Agentien am meisten be- günstigt, von mittlerem Grade ist sie dort, wo einzelne michtigere Günge zwar genügende Lösung liefern, aber dem Eindringen in das Nebengestein nur geringe Flichen bieten; am geringsten wird die Zersetzung bemerkbar sein, wo die Zahl der Spalten gering ist und ihre Enge nur kleine Mengen von zersetzenden Lösungen zirkulieren lübt. Auf diese Weise können (Gangverhültnisse entstehen, wie die Gruben- karten Pánrxs weisen. wenn man von der scharfen Umgrenzung der harten Gesteinspartieen absieht, und diese vielmehr — wie es der Wirklichkeit ent- spriceht — durch stufenweise Übergünge mit den weichen (Gesteinsregionen verbanden sein lübt. Dann wird man in den Regionen des hártesten Gesteines meist nur sehwachmichtige und arme BErzgünge finden. in der Übergangsregion aber, also am Rande der Ciesteinshürte, werden michtigere und reichere Ginge auftreten, indes die Region des ganz kaolinisierten gelbliehweiBen Ge- steines diehte Netze von dünnen Adern mit meist nur geringwertiger Erz- führung enthült. Wo aber doch ein miáchtigerer Gang mitten durch hartes Gestein sehneidet und das Nebengestein dabei nur in geringem MaBe oder nur stellenweise angegriffen ist. dort sehen wir ein Bild, welehes PárnrY als eine zwischen zwei Eruptionssechlote eingekeilte Gangbildung bezeichnen würde. Das eben Gesagte soll nicht bedeuten, daB ich die Auffassung des Ver- fassers unbedingt ablehne. Ich weib ja. dab man gegen die Existenz der cKanüles keine theoretisehe BHinwendung machen kann, und will auch gern anerkennen. dab an anderen Bergorten, z. B. am Barzaberge, Verháltnisse herrschen. welche nieht nur die sichere Ausscheidung der Eruptionssehlote zulassen, sondern auch zutreffende Beispiele für die für das Verhalten der Erzgünge aufgestellten Regeln liefern. Nur in Bezug auf Nagyág wollte ich nachweisen, dab die Gangverhültnisse daselbst auch eine andere Deutung zu- lassen, als die auf die Auffassung des Verfassers und auf seine Erfahrungs- sütze gegründete. Der Ürsprung der Krze. Im vorletzten Kapitel des Werkes, worin der Verfasser die Ergebnisse seiner Forschungen zusammenfabt, berührt er auch die Frage über den Ursprung der edlen Erzen und abekennt sich dabei ganz entschieden als Anhünger der Aszensionstheorie gegenüber der Theorie der Lateralsekretion;. Ich vermute, dab diese Gegenüberstellung im gegebenen Falle mir gilt, und zwar besonders der Hypothese, die ich diesbezüglich in einem Vortrag am X. internationalen (Geologenkongress entwieckelt habe.! Es sei mir gestattet hier zu bemerken, da8 Herr PárrY meine Auseinander- setzung nicht ganz richtig erfabt zu haben seheint, erstens indem er meine Hypothese einfach mit der DLateralsekretion im alten Sinne zusammenwirft, 1 De la rélation de Vétat propylitigue des roches andésítigues et leurs filons minéraux. Par BÉLA DE IÍNKEY. Compte rendu du X. congrés géologigue internatio- nal. Mexico, 1907. 866 LITERATUE. zweitens weil er die Grünsteinmodifikation, den Ausgangspunkt meiner Hypoe these anders auffabt als ich. Seit SzaBós Werken betrachten wir die grünsteinartigen Andesite als durch postvulkanische Vorgánge modifizierte Gesteine, und dieser Ansicht ist auch Párrv. Die aus der Tiefe des vulkanischen Herdes aufsteigenden (Gase und Dömpfe — wie Págrvx öfters sich ausdrüeckt — oder auch aufdringende Solutionen mögen in den Gesteinen Neubildungen von Chlorit, Epidot und Karbonaten, besonders auf Kosten der Amphibole und Pyroxene, veranlabt haben und das Resultat davon ist die Grünsteinbildung. Nicht jeder Andesit- vulkan hat diese Umwandlung erlitten, wo aber der Vorgang stattfand, dort wurde natürlich der zentrale Teil des Gesteinsmassives, der über dem Eruptions- herde liegt, von der Umwandlung am stürksten betroffen. Gegen die Ründer des Massives zu nimmt die Grünsteinbildung an Intensitát ab und in den aus- geflossenen Lavaströmen versehwindet sie bald günzlich. Diese Erscheinung habe ich bereits in meinem Werke über Nagyág be- schrieben und gezeichnet. Hine auffallende Bestátigung meiner Beobachtung hat spüter SEMPERs Untersuchung! erbracht, als dieser in dem zu meiner Zeit noch nicht getriebenen Franz-Joseph-Stollen eine Reihe von Gesteinen sam- melte und an ihr durch genaue petrographische Untersuchung nachweisen konnte, wie der typische Grünsteindazit der Eruptionsspalte nach auBen hin stufenweise in einen den mediterranen Sedimenten aufgelagerten ganz nor- malen Dazit übergeht. Wohl hat SEMPER an den beiden extremsten Gliedern seiner Reihe auch solche petrographische Unterschiede gefunden, die nach ihm ursprüngliche gewesen sein műüssen, so namentlich, daB das Gestein des Eruptionszentrums Ouarze mit Flüssigkeitseinsehlüssen enthült, wáhrend die Ouarze der Lava deren nicht führen, ferner dab in den geflossenen Laven mehr Kristalle von Hornblende auftreten als in der zentralen Masse. Dies sind aber Erscheinungen, welche mit der Grünsteinmodifikation michts zu schaffen haben. DaB diese letztere nicht auf der Zentralmasse beschrünkt blieb, wird durch ihren allmáhlichen Übergang auf die übergeguollenen Ströme bewicsen. Ich darf daher an meiner bisherigen Ansicht festhalten, wonach die grünstein- bildenden Agentien — eben da sie als postvulkaniseh anzusehen sind — erst nach dem Absehlu8 der Gesteinseruptionen in Wirkung traten und dab sie, aus den Tiefen des vulkanischen Herdes stammend, von unten nach oben gewirkt haben. Párrx spricht zwar auch von postvulkanischen Vorgángen und ist auch geneigt den allmáhliehen Übergang anzuerkennen. Wenn er aber z. B. (S. 45) sagt, dab er aden Ablauf der Grünsteinbildung... nicht aussechlieblieh für oberfláchlich halte, sondern als wahrscheinliceh annehme, dab dieser teilweise schon im Krater oder noch tiefer eingetreten seis, und wenn er andernortes (8. 32) von der Eruption der grünsteinartigen Andesite (in der Gegend von 1 Beitrüge zur Kenntnis der Goldlagerstütten des Siebenbürg. Erzgebirges, von Bergassessor SEMPER. Abhandl. der kel. preu8ischen geol. Landesanstalt, Neue Folge, Heft 33. Berlin, 1900. LITERATUR. 867 Kristyor), und ebenda von einem Vulkan, eder grünsteinartiges Material ge- lieferto spricht: so muB man doch mit Recht annehmen, da6b seiner Auf- fassung nach der Proze3 der Grünsteinbildung nicht nur in dem schon ver- festigten Gesteine, sondern auch in der noch flüssigen Magmamasse stattfinden kann. SzaBó, der bekanntlieh die Selbstündigkeit des Propylites umgestoBen hat, hat oftmals sehr entsechieden erklürt, es habe niemals ein Ausbruch von Grünstein stattgehabt, der propylitische Zustand sei nur die nachtrágliche Umwandlung eines schon fertigen FEruptivgesteines durch Gase, die als post- vulkanische Erscheinung aufsteigen. Und dies entspricht auch besser den be- obachteten Erscheinungen, sowohl den auch von PárrvY richtig beobachteten Merkmalen, durch die sich der Propylit vom normalen (Gestein unterscheidet, als auch dem Übergange zwischen den beiden Typen, welchen PáÁnrY eleich- falls anerkennt. Die Rauheit des normalen Dazites weist auf eine feine Porositüát des Gesteines, die es den aufdringenden Dümpfen oder Lösungen möglich macht. die ganze Gesteinsmasse zu durchdringen und auf die dafür empfánglichen Mineralien zersetzend zu wirken. Im der oberwáhnten Abhandlung habe ich dargelegt, dab nach meinen Beobachtungen das Wesen der Grünsteinbildung rein nur darin bestehe, daB die fürbigen Silikate in den Andesiten (Amphibol, Augit, Hypersthen und vielleieht auch Biotit) dureh irgend ein Reagens an- gegriffen werden und daB ihre Substanz, in Chlorit, Epidot und Carbonate verwandelt, sich durch die ganze poröse Gesteinsmasse verbreite, dadurch des- sen Rauheit vermindere, den Bruch eglatter und muscheliger mache, die Festig- keit und Záhheit steigere und die ursprünglich helle Farbe in eine dunklere und grünliche verwandle. An den Daziten von Nagyág füllt uns die scehwarze Rinde der makro- skopischen Amphibolkristalle auf, welche im Dünnsehliff als sehwarze opake Umrandung der Kristallform erscheint. Diese Umrandung ist auch in den Dünnsehliffen der grünsteinartigen Dazite erhalten und lübt die Kristallform deutlieh erkennen, wenn auch die Amphibolsubstanz selbst sehon ganz zer- stört ist und der Rahmen nur mit den genannten Umwandlungsprodukten, einem streifigen Gemisch von Epidot und Kalk-Magnesiumkarbonaten erfüllt erseheint. Vorausgesetzt, dab die Amphibole erster Ausscheidung diese sehwarze Hülle schon besessen hütten, als sie noch in einem flüssigen Magma schwammen, so ist es kaum denkbar, daB8 dieselbe wáhrend und nach der Auflösung der Amphibolsubstanz in einem bewegliehen und bewegten Mittel unbeschüdigt erhalten worden sei. Nebst dem allmáhliehen Übergang würe auch dies ein Beweis dafür, dab die Propylitisierung nicht im Magma, sondern in der ver- festigten vulkanischen Masse eingetreten sei. Wir haben auch gar keinen Grund, an eine Grünsteinlava zu glauben, da eine solche noch an keinem tütigen Vulkan beobachtet worden ist. Die aus der Tiefe kommenden Agentien der Grünsteinbildung — nennen wir sie etwa Dümpfe von Mofetten und Solfataren — konnten das ganze vulkanische Gebilde durchdringen mit Einschlu8 der umgebenden oder zwischen eingekeilten fremden Gesteinsmassen; sie konnten aber ihre spezifiscehe Wir- 868 LITERATUR. kung natürlich nur an Silikatgesteinen mit Amphibol- oder Pyroxengehalt aus- üben. Soweit die Gase oder die Lösungen eindrangen, so weit wurden auch die Andesittuffe, Breccien und Laven grünsteinartig umgewandelt, aber natür- lich ist z. B. an den mediterranen Sedimentsehollen, die in Nagyág im Andesit eingesehlossen sind, noch am Karpathensandstein, der in Botes, Verespatak usw. mit Grünstein in Berührung steht, keine solche Wirkung bemerkbar. Von dieser Auffassung aus würe es undenkbar, wie in Nagyág die Kalvarien- gesteine, die doch auch Amphibol und Augit führen, von der Grünsteinbildung gar nicht berührt geblieben sein könnten, wenn sie ülter wáren als der Dazit. Andererseits wieder glaube ich nicht, da8B der aus normalem Dazit bestehende Berg Szarko einen eigenen Eruptionssehlot besitze, wie es auf Pánrvs Zeich- nung (Taf. VIII) dargestellt ist; dieser Berg stellt für mich eher einen mich- tigen Lavastrom dar, der schon ursprünglich aus der Region der Grünstein- bildung herausragte und deshalb unverándert geblieben ist. Wir haben also gesehen, da$ die postvulkanisehen Emanationen das Eruptivgestein in einer besonderen Weise angreifen, indem sie dessen farbige Silikate metamorphisieren. Andererseits aber wissen wir, dab die grünsteinartig veründerten Andesite hüufig edle Erze führen, u. zw. nicht nur in Ungarn, sondern in noch viel gröbBerem MaGstabe in den Vereinigten Staaten Nord- amerikas, in Mexico, Peru, Bolivia. auf New Zeeland und in Japan. Dieser weitverbreitete Zusammenhang zwischen der Grünsteinmodifikation und den edlen Erzen kann unmöglieh das Spiel des Zufalles sein; wir sind berechtigt hier nach einer kausalen Verbindung zu forschen. Dabei können aber nur zwei Wege offen stehen: entweder sind es die Erzgünge, denen wir diese Um- wandlung des Nebengesteines zuschreiben, oder wir müssen den Ursprung der Erze in eben dieser Gesteinsmetamorphose suchen. Ich weiB wohl, dab viele Forscher sich der ersteren Ansicht zuneigen, mub aber gleiceh bemerken, daB diese Auffassung zum groBen Teil herstammt von einer ungenügenden Kenntnis vom Wesen und von der Natur der Grün- steinbildung und von deren Zusammenwerfen mit einer anderen (Gesteins- umwandlung, der Kaolinisierung, welche allerdings von den Erzgüngen aus- geht, ebenso wie auch die Kiesimprágnation. Huco v. Böckn z. B. stellt die Kaolinisierung als das letzte Stadium der Propylitisierung hin,! was den Ver- hültnissen in Nagyág durchaus nicht entspricht. In dem Lehrbuch von RICHARD Brcxk? wird mein Name irrtümlich unter die Namen derjenigen eingereiht, die die Propylitisierung den Erzgüngen zuschreiben. Ich bin aber stets von der entgegengesetzten Ansicht ausgegangen, denn meine Erfahrung hat mir die Grünsteinbildung zwar immer im Eruptionszentrum aber niemals entschie- den dem (Gangnetze folgend gezeigt. 1 H. v. BöckHn: Földtani Közlöny. XXXI. B. 10—12. Heft. Supplement. 5. 396—398. 2 RicHARD BEcKk: Lehre von den Erzlagersütten ; zweite Aufi. S. 408 : c]. v. SzaABÓó, M. E. WADWORTH, B. v. INKEY. H. RoSENBuscH und H. BöcKH haben gezeigt, dab auch die Propylitisierung andesitiseher und trachytischer Gesteine dem Tbermalmetamorphismus wühvend der Erzgangbildung zuzuschreiben sSei.s LITERATUR. 869 Wenn wir also die Ouelle der edlen Erze in den zu Grünstein umge- wandelten Andesiten suchen und wenn wir erkannt haben, daB diese Um- wandlung dem Wesen nach nurin der Auflösung und Chloritisierung der Amphibol- und Pyroxenminerale besteht: dann müssen wir auch voraussetzen, daB es die letzteren seien, welche die Scehwermetalle enthielten, bevor diese als Erze in die Günge wanderten. Und diese Voraussetzung ist auch nicht so überraschend, als es auf den ersten Blick aussieht. Die Mehrheit der Geologen vertritt schon seit langem die Ansiecht, dab die Schwermetalle ursprünglich in den Silikatgesteinen vor- handen gewesen sind, oder sagen wir besser, dab in den Tiefen der Lithos- sphüre, dort, wo das silikatisehe Magma sich bildet aus der noch tieferen Barysphüre stammende schwere Metalle in geringen Mengen an die sich bil- denden Silikatminerale, besonders an die polybasischen Kalk-Magnesiasilikate gebunden wurden und in ihnen mit dem aufsteigenden Magma in die oberen Regionen der Lithosphüre, ja stellenweise bis zu Tag gelangen konnten. Wir haben zahlreiche Analysen von Gesteinen und Mineralien, die das Vorhanden- sein geringer Mengen von Schwermetallen, (nicht nur von Hisen) in Silikaten beweisen. Setzen wir nun voraus, dab in die vulkanisch emporgestiegenen und zu Andesiten verhürteten Massen postvulkanische (Gase, Dümpfe und Thermal- wasser eindringen und in denselben die oben geschilderten Zersetzungen ein- leiten. Welche von den vulkaniscehen Emanationen hier in Betracht kommt, kann ich nicht entscheiden; nach Inostranzeff wáre schon die Kohlensüure allein in Verbindung mit Wasser imstande aus der Amphibolsubstanz Chlorit, Karbonate und freies Kohlendyoxyd zu bilden. Jedenfalls könmen bei dieser Zersetzung die unter den Basen des Silikates befindlichen kleinen Mengen von edlen Metallen aus der Verbindung gelöst werden und in die Lösung eintreten. Entstehen dann im Gestein Spalten, in welchen sich die Lösung sammeln und verbreiten kann, so braucht nur noch eine Ánderung der physikalischen Ver- háltnisse, des Druckes und der Temperatur, einzutreten oder auch in den Spalten aufsteigende Agentien von cfállenders Wirkung (z. B. Schwefelwasser- stoff, Tellur usw.) einzudringen, um aus der Lösung Gangmineralien und Erze abzuscheiden. Dies wáre der Kern meiner cLateralsekretionstheories, wie ich dieselbe in Mexico vorgetragen habe. Hine Hypothese ist sie freilich auch nur, aber doch eine solche, die mit der Rolle der Grünsteinbildung beim Bildungsvor- gang der edlen Erzgünge rechnet. Tarótháza, den 1. September 1911. BÉLA voN IÍNKEY. 870 LIDERATUR. DIE STEINKOHLENVORRÁTVE UNGARNS. Uber Auftrag des Direktors der kgl. ungar (Geologischen Reichsanstalt : Prof. Dr. L. v. Lóczy für den 1913 in Canada tagenden XII. internationalen GeologenkongreB verfaBt von kgl. ungar. Sektionsgeologen Dr. KaRn v. Papp." Der Metalbergbau, besonders der Goldbergbau am FuBe der Karpathen hat bekanntlich eine groBe Vergangenheit hinter sich. Umso jünger ist der Kohlenbergbau im Königreiche Ungarn. Wáhrend námlich im Siebenbürgisehen Erzgebirge schon von den Daziern und spüter von den Römern ein bedeu- tender Metallbergbau betrieben worden ist und derselbe auch spáter wáhrend der ganzen tausendjáhrigen Geschichte Ungarns sowohl in Siebenbürgen, als auch im Vihorlat-Gutin und im 6 Szepes-Gömörer BErzgebirge in Blüte war, wührend ferner auch der Bisenbergbau bis in das XII. Jahrhundert zurück- reicht, ist der Kohlenbergbau in dem von den Karpathen umrandeten Lande ganz neuen Datums. Im Ungarn begann der Kohlenbergbau im Jahre 1756 u. z. an einem miozünen Braunkohlenflöze in der Ortschaft Brennberg nüchst des Fertösees (Neusiedler See); dieses Flöz liefert, wenn auch in geringer Menge bis auf den heutigen Tag Kohle. Auch in der Umgebung von Zsömlye, heute Vértes- somlyó im Gebiete jenseits der Donau wurde der Bergbau auf Braunkohlen- ausbisse begonnen, die Bedeutung des Kohlenbergbaues in Ungarn beginnt jedoch erst mit der Entdeckung der Stein- und Schwarzkohlenflöze im Komi- tat Krassószörény zu jener Zeit, als 1788 in Resica die erste Steinkohlengrube eröffnet wurde, sodann 1792 in Stájerlak mit dem Abbau des eine práchtige Kohle liefernden Kohlenflözez begonnen wurde. 1819 versuchte man bereits, die Steinkohle von Domán zum Schmelzen der Hisenerze von NResica zu ver- wenden, jedoch damals noch mit wenig Erfolg. Aus alten Dokumenten geht hervor, dab zu Beginn des XIX. Jahrhunderts aus den Gruben von Stájer- lak-Anina monatlich 3000 MaBb d. i. also 2010 Meterzentner Kohle gefördert wurden, eine Menge die einem jührlichen Durchschnitt von 2412 Tennen ent- spricht. Zu der selben Zeit ist die Produktion in Brennberg gröbBer. sofern hier 1798 2567 Tonnen, 1800 aber 7734 Tonnen nach Wien verfrachtet wur- den. Im Jahre 1823 betrágt die ganze Steinkohlenproduktion Ungarns 13.507 Tonnen im Jahre 1830 aber bereits 26.991 Tonnen. Wenn wir die erste Periode des Kohlenbergbaues von Ungarn mit 1830 abschlieBen, so zeigt sich, dab sich die gesamte Kohlenproduktion Ungarns in diesem ersten Zeitabschnitt also von 1765 bis 1830 auf 538.685 Tonnen belüuft, was — die Kohle den damaligen Verhültnissen angemessen mit fünf Kronen berechnet — einem Werte von 2.693,425 K entspricht. Der zweite Abschnitt des ungarischen Kohlenbergbaues beginnt mit der 1 Auszug aus dem ScehluBteil der im Verlage des XII. Geologenkongresses im Ottava erseheinenden Monographie. LITERATUR. 871 Gründung der Donaudampíschiffahrt in Ungarn im Jahre 1831. Die Donau- dampfer deckten ihren Kohlenbedarf teils aus den Gruben von Esztergom teils aus jenen von Pécs, wodurch diese Gruben einen bedeutenden Aufschwung nahmen. Mit dem Abbau der Braunkohlenflöze von Salgótarján wird 1848 be- gonnen und die Kohle bis 1859 gröbBtenteils nach Szolnok und Poroszló für die auf der Tisza verkehrenden Dampfer der Donau-Dampfschiffahrts-Gesell- sehaft geführt. Die Kohlenproduktion hebt sich zwar langsam, jedoch bestán- dig. Im Jahre 1849 wurden im Lande z. B. 55.506 Tonmen produziert wih- rend sich die Produktion schon 1850 rapid auf 85.340 Tonnen hebt., wovon ein Viertteil auf die Gruben im Komitat Krassó-Szörény entfállt. Im allgemei- nen übertrifft die Gewinnung von Stein- und Sechwarzkohle in dieser Zeit die Produktion von Braunkohle. S50 wurden z. B. im Jahre 1863 neben 340407 Tonnen Schwarzkohle blo8 265.011 Tonnen Braunkohle, im Jahre 1866 neben 413,173 Tonnen Sechwarzkohle 287,074 Tonnen Braunkohle produziert. Die gesamte Kohlenproduktion der zweiten Periode (1831—1866) betrágt 6.900,602 Tonnen im Werte von 41.403.612 Kronen. Die dritte Periode beginnt mit der Wiederherstellung des Verfassung Ungarns, mit dem Jahre 1867 als mit dem Aufschwung der Fabriksindutsrie auch der Kohlenbergbau mit einem Male aufblüht. Bemerkungswert ist, dab sich im Jahre 1867 die Produktion von Steinkohle mit jener von Braun- köhle das Gleichgewiecht hült, indem die Hülfte der nahezu 800,000 Tonnen betragenden Produktion aut Steinkohle, die andere hülfte auf Braunkohle entfállt. Im Jahre 1869 jedoch, wo die Produktion eine Million Tonnen er- reicht, übertrifft die Braunkohlenproduktion die Steinkohleuproduktion bereits um ein weniges und dieses Verhültnis wüchst bis auf den heutigen Tag an. Im Jahre 1897 z. B. als die Kohlenproduktion des Landes fünf Millionen Tonnen erreichte, entfiel von diesem Ouantum bereits nur mehr ein Million auf Steinkohle, wührend sich die übrigen vier Millionen Tonnen unter Braun- kohle und Lignit verteilten. Die gesamte Kohlenproduktionen Ungarns betrug wühren des Zeit- abschnittes 1867—1910 167.441.636 Tonnen in einem Werte von 1.321.480-271 Kronen. Das gesagte zusammengefabBt produzierte Ungarn : Zwischen 1765—1830 538,685 Tonnen im Werte von 2.693,425 K a 1831—1866 — 6.900,602 c ( a a 41.403,612 K u 1867—1910 167.431,636 c c c c 1.321.480,271 K Zusammen 174.880,923 Tonnen im Werte von 1.365.577,308 K Ungara-Kroatien und Slavonien bauten also bisher 174.880,923 Tonnen Mineralkohlen im Werte von 1.365,577-308 K ab. Von der ausgewiesenen (uantítát von nahezu 175 Millionen Tonnen lieferte das untermediterrane Braunkohlenbecken von Salgótarján das meiste nümlich mehr als 40 Millionen Tonnen Braunkohle; hierauf folgt das lias- sisehe Kohlengebiet von Pécs, welches dem Lande bisher 27 Millionen Ton- nen Schwarzkohle gab, an dritter Stelle folgt die oligozáne Kohlenmulde des 00 Mil 12 LITERATUR. Zsiltales im Komitat Hunyad mit ihrer Produktion von über 20 Millionen Tonnen; in vierter Reihe folgen die karbonischen Steinkohlen und liassi- schen Schwarzkohlenflöze im Komitat Krassó-Szörény, welche bisher mehr als 17 Millionen Tonnen Steinkohle für die Fabriken der k. k. priv. Staatseisen- bahn-Gesellschaft lieferte. An fünfter Stelle steht das eozüne Kohlenbecken der Gegend von Tata, wo der Bergbau zwar erst auf eine 14-jührige Vergan- genheit zurückblickt, jedoch mit der Produktion von 14 6 Millionen Tonnen schon seinen Nachbar, das Kohlengebiet von Esztergom überflügelt hat, das trotz seiner 100-jáhrigen Vergangenheit insgesamt blob acht Millionen Ton- nen Braunkohle produzierte. So steht es um die Vergangenheit des Berguaues, wenden wir uns nun der Gegenwart zu. Der Mineralkohlenproduktion betrug 1910 auf einem verliehenen Gebiete von 538 km? 9.036,268 Tonnen in einem Werte von 88.172.802 Kronen; die Produktion dieses einzigen Jahres betrügt also um anderthalb Millionen Ton- nen mehr als die gesammte Produktion des Zeitabschnittes von 1765 bis 1866. Von der 9 Millionen Tonnen überschreitenden Produktion des Jahres 1910 entfallen 742 Millionen auf Braunkohle und blo8 112 Millionen Tonnen auf Stein- und Schwarzkohle. Nach der Zusammenstellung von A. WAHLNER ! leferte von dieser Produktion das Zsiltaler Braunkohlenbecken das meiste. námlich 1-8 Millionen Tonnen, dann folgt Tatabánya mit einer Produktion von 1-6 Millionen Tonnen, an dritter Stelle steht das Kohlenbecken von Salgótar- ján mit seiner Produktion von 1-5 Millionen Tonnen; an vierte Stelle dringt das Braunkohlenbecken an der Sajó welches 171 Millionen Tonnen Braun- kohle lieferte und erst an fünfter Stelle folgt das Schwarzkohlengebiet von Pécs mit einer Produktion von 0-8 Millionen Tonnen. Das sechste ist das Kohlengebiet von Resica-Anina mit einer Produktion von kaum einer halben Million Tonnen vorzüglicher Schwarzkohle. An siebenter Stelle steht sechlieb- lich das Braunkohlengebiet von Esztergom mit einer Produktion von 0-4 Mil- Honen Tonnen. Die Produktion dieser sieben (Grubengebiete zeigt den gegen- waártigen Stand unseres Kohlenbergbaues, welcher im Gebiete des Königreiches Ungarn über fünfzigtausend Arbeiter beschaftigt. Wenn ich nun noch be- merke, dab von der bisher abgebauten Kohlenmenge 48 Millionen Tonnen auf Stein- und Schwarzkokle, 118 Millionen Tonnen auf Braunkohle und acht Millionen Tonnen auf Lignit entfallen, so erhalten wir einen Begriff von der ehemaligen und gegenwürtigen Kohlenproduktion Ungarns. Blicken wir nunmehr in die Zukunft. 1. Von den Stein- und Sehwarzkohlenflözen ist auf einem Gebiete von 53"5 km? ein effektiver Vorrat von 7.473.700 Tonnen aufge- 1 Es ist bedauerlich, da8 A. WAHLNER in seinen überaus wertvollen Studien seit 1908- nicht mehr die Produktion der einzelnen Gewerkschaften mitteilt. Des- halb enthült auch mein Ausweis von Jahre 1910 in seinen Details nicht gerade genaue Daten. "LITERATUR. 873 sehlossen, ferner auf dem Gebiete von 1824 km? noch ein wahrscheinlicher Vorrat von etwa 133.795.000 Tonnen zu erhoffen. Im dieser ersten Gruppe kommt den karbonischen Steinkohlenflözen nur eine sehr geringe Rolle zu, die überwiegende Ouantitüt ist liassische Schwarzkohle aus dem Komitat Krassó- Szörény und von der 5- ünd N-Lehne des Mecsek-Gebirges. Kretazischen Schwarzkohlenflözen kommt blo8 eine sehr geringe Rolle zu einesteils im Bakony, anderesteils im Bihargebirge. Sowohl in der Rubrik des effektiven. als auch in der des wahrseheinlichen Vorrats, steht der Bergbau der Donau- Dampfschitffahrt-Gesellsechaft in der Umgebung von Pécs an erster Stelle; an zweiter Stelle folgen die Gruben der priv. österr.-ungar. Staats-Eisenbahn- Gesellschaft im Komitat Krassó-Szörény, an dritter Stelle die Komlóer Gruben des Árars. Betreffs ihrer Heizkraft stehen die Karbonkohlen von Ujbánya und Szekul mit ihren 7000 und mehr Kalorien an erster Stelle:; im Verhültnis zu den auslündisehen, besonders aber den amerikanisehen Kohlen stehen diese jedoch immer noch weit hinten und können erst in die 3. (Gruppe der Klasse B) gestellt werden. Dieselbe Heizkraft besitzen auch die liassischen Kohlen von Pécs und die Schwarzkohlen von Resica-Domán. 9. Die zweite Gruppe bilden die tertiáren Braunkohlenflöze. Auf diese basiert eigentlich der Kohlenbergbau Ungarns. In jedem Zeitabschnitt des Tertiárs bildeten sich Braunkohlenflöze, deren Material z. B. bei Tata- bánya, Petrozsény und Nyitrabánya auch betreffs der (Oualitát mit den Schwarz- kohlen wetteifert. In der Reihe der bergmánnisch aufgesehlossenen und vor- bereiteten Kohlenflöze steht Tatabánya mit seinem effektiven Vorrat von 140 Millionen Tonnen an erster Stelle; an zweiter Stelle folgt Nyitrabánya mit einem effektiven Kohlenvorrat von 124 Millionen Tonnen, an dritter Stelle das Zsiltal mit einer zum Abbau vorbereiteten Kohlenmenge von 28 Millionen Tonnen. Der effektive Vorrat betrügt in dem (rebiet sámtlicher Braunkohlen- flöze von 2349 km? 342.776.,718 Tonnen. Die Schátzung der wahrscheinlichen Vorráte stellt das Zsiltal mit seinen erhofflichen Kohlenschátzen von 4.64.500,000 Tonnen auf einem Gebiet von 90 km? an erste Stelle. An die zweite Stelle kornmt Nyitrabánya zu stehen mit seinem wahrscheinlichen Vorrat von 162 Millionen Tonnen auf einem (rebiet von 36 km?. An die dritte Stelle gelangt das Sajótal im Komitat Borsod, wo auf einem Gebiet von etwa 60 km? 140 Millionen Tonnen Braunkohlen zu erhoffen sind, an die vierte Stelle das Becken von Salgótarján mit einem wahrscheinlichen Vorrat von 65 Millionen Braunkohle auf einem Gebiet von 150 km; an fünfter Stelle steht sechlie8liceh Tatabánya, wo auf einem Gebiet von 15 km? 60 Millionen Tonnen zu erhoffen sind. Der wahrscheinliche Vorrat sámtlicher Braunkohlenflöze betrágt auf einem (Gebiete von 769-6 km? 1,100.504,000 Tonnen. Diese Braunkohlen kommen in eozánen, oligozünen, unter- und mittel- miozünen Bildungen vor und ihre Oualitát steht im allgemeinen mit ihrem Alter im Verháltnis; jedoch nicht immer. Es scheint, da8 die hohe Heizkraft eher auf die Müchtigkeit der Flöze zurückzuführen ist. So weisen unter den Braunkohlen nicht die ültesten, die eozünen Flöze, die grölbte Heizkraft, son- gye a Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 874 LITEBATUR. dern an erster Stelle stehen die verháltnismáBig jüngeren, oligozünen Zsiltaler Kohlen, mit einer Heizkraft von 5000—7000 Kalorien; dann folgen die jun- gen, mediterranen Kohlen von Nyitrabánya mit 5000—6000 Kalorien, welche fast den Kohlen von Tatabánya gleichkommen und erst hierauf folgen die eozünen Kohlen von Esztergom mit 4700—5600 Kalorien. Unter den eozünen Kohlen weisen die von Tatabánya und Kósd, ganz ihrem Alter entsprechend, eine hohe Heizkraft, 5600—6800 Kalorien auf. Unter den Kohlenflözen der Gegend von Salgótarján sind die Kohlen von Baglyasalja mit einer Heizkraft von 4600—5600 Kalorien am wertvollsten, die übrigen sind von viel minderer Ovalitát. Die untermediterranen Kohlen von Salgótarján weisen im allgemeinen eine Heizkraft von 4000— 5000 Kalorien auf, ebenso wie die oligozánen Kohlen Kroatiens, so daB sie in der vom XII. internationalen GeologenkongreB fest- gestellten Klassifikation in die letzte Rubrik, in die zweite Gruppe der Klasse D) eingereiht werden műüssen. Am minderwertigsten unter den Braunkohlen sind die Kohlen im Sajótale (Kom. Borsod), welche in die vom Geologenkongreb aufgestellte Klassifikation nicht mehr eingefügt werden konnten. so daB für dieselben eine besondere letzte Klasse £E) aufgestellt werden mubte. Von der- selben Oualitát sind auch die im Fehérköröstale aufgeschlossenen Braun- kohlen. Immerhin werden die Braunkohlen des Sajó- und Fehérköröstales infolge ihrer groBen Ouantitát und dem leichten Abbau einst für die Fabrik- industrie Ungarns doch von grobem Werte sein. 3. Im die dritte Gruppe gehören die jungtertiáren Lignite, die sowohl am Rande der Karpathen, als auch an den Röándern des Alföld in den pontiseh-pannoniscehen und den levantinisehen Bildungen gleicherseise in groBer Menge vorhanden sind. In der Rubrik des tatsáchlichen Vorrates steht Köpec im Komitat Háromszék mit einem Vorrat von etwa drei Millionen Tonnen, dann folgen die kroatiseh slavonisehe DLignite mit ihrem Vorrat von über zweieinhalb Millionen Tonnen, in dritter Reihe folgen die fürstl. ESTER- Házyschen Lignitflöze bei Lajtaujfalu mit einem Vorrat von nahezu einer Million Tonnen. Der gesamte, auf einem (Girebiet von 27-6 km? aufgeschlossene Vorrat belüuft sich auf 7.703,000 Tonnen. Bei der Schützung der wahrsehein- lichen Vorráte stehen die kroatisch-slavonischen Lignitflöze mit einer Menge von nahezu 70 Millionen Tonnen an erster Stelle, dann folgen die Lignitflöze des Erdővidék mit 40 Millionen Tonnen und sehlieőlieh die Lignitflöze von Bodonos-Derna im Komitat Bihar mit 10 Millionen Tonnen. Die in Ungarn, Kroatien und Slavonien erhöffliche Lignitmenge betrügt auf einem (rebiet von 148 km? 124.450,000 Tonnen. Die Heizkraft der Lignite schwankt im allge- meinen zwischen 1900—3800 Kalorien, sie gehören also in eine ganz beson- dere letzte Gruppe. Die höchste Heizkraft, 3800—4800 Kalorien weist der Lignit von Borszék auf, der letzte in der Reihe ist der in den artesisehen Bohrungen von Balmazujváros. auf der Besitzung Dr. A. v. SEMsSExs aufge- sehlossene Lignit mit 2200— 3200 Kalorien. Wenn wir nun das gesagte zusammenfassen, so zeigt sich, daB im Ge- biete von Ungarn, Kroatien und Slavonien LITERATUR. 875 A) auf einem Gebiete von 316 km? ein tatsáchlicher Vorrat von .. .. -. 357.953.418 Tonnen aufgeschlossen, B) auf einem Gebiete von 1100 km? ein MOLTAL VON ezi mm mm 1.358.749,000 Tonnen zu erhoffen, also zusammen auf einem (rebiete von 1416 km? eget ELÉÉ Ez -. 1.716.702418 Tonmen É A) bergmánnisech aufgeschlossen, tatsáchlich festgestellt, B) annáhernd geschützt, jedoch mittels Bohrungen meist nachgewiesen sind. Der über dies mögliche Vorrat ist sowohl was Stein- kohle, als auch was Braunkohle anbelangt, gering und es gibt nur wenige Gegenden, wo noch auf müBige Kohlenflöze Aussiecht vorhanden ist; von einem bedeutenden Kohlenflöz im amerikanischen Sinne des Wortes kann in Ungarn keine Rede sein. Es drüángt sich nun die Frage auf, für wie lange dieser Vorrat von 1716 Millionen Tonnen reichen wird? Hierüber láBt sich folgendes sagen : Wenn man die Produktion in den letzten Jahren betrachtet, zeigt sich, daB die Produktion von 1906 bis 1909 von 75 Millionen Meterzentnern auf 90 Millionen Meterzentner, d. i., jührlich um 5 Millionen Meterzentner ge- stiegen ist. Wenn wir annehmen, dab die Produktion auch künftig in diesem MaBe, d. i. jührlieh um eine halbe Million Tonnen zunimmt, so ist der Kohlen- vorrat von 1716 Millionen Tonnen im Jahre 1977 bereits erschöpft. Wenn man den Kohlenverbrauch des Landes in Rechnung zieht. welecher heute be- reits etwa 13 Millionen Tonnen betrügt und diese Zahl der Jahresproduktion von etwa 10 Millionen Tonnen gegenüberstellt, so haben wir ein noch trauri- geres Bild vor uns. Wir stehen besonders hinsichtlieh der Stein- und Schwarz- kohle sehlecht. von welechen wir schon jetzt auf einen Import von über zwei Millionen Tonnen angewiesen sind. Für die AufschlieBung von neuen Stein- kohlenflözen ist sehr wenig Hoffnung vorhanden. Bin Hoffnungsstrahl blinkt uns jedoch in den siebenbürgiscehen Erd- gasen entgegen. deren AufsehlieBung jedenfalls auch den Kohlenverbrauch vermindern wird. Das Erdgas ist also berufen den trostlosen Zustand, welchen unser geringer. bloB auf fünfundsechzig Jahre reichenden Kohlenvorrat schafft, zu mildern. Budapest, den 10. August 1912. MITTEILÜNGEN AUS DER HÖHLENFORSOHUNGSKOMMISSION DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. JAHRGANG 1912. -— HEFT 4. REDAKTEUR : Dr. OTTOKAR KADIC REFERENT. RESULTATE DER IM JAHRE 191I IN DER BALLAHÖHLE VORGENOMMENEN GRABUNGEN, Von Dr. EuGEN HILLEBRAxD. Mit Tat. IX. Seit dem ich an dieser Stelle zuletzt über die pleistozánen Kinder- knochen aus der Ballahöhle berichtet habe,! hatte ich zweimal (Gelegenheit in dieser Höhle die systematischen Grabungen fortzusetzen. Das erstemal mit meinem Freund Geologen Dr. OrrokaR Kapió im Jahre 1911 von Mitte Márz bis Mitte April, betraut seitens der kgl. ung. (reologisehen Reichsanstalt mit einer Unterstützung von 1000 Kr. Das zweitemal im Monat Juli d. J. durch drei Wochen mit einer Summe von 500 Kr., welche mir auf Empfehlung des Herrn Univ.-Professor Dr. MrcHAEL LENHOSSÉK die Ungarische Akademie der Wissenschaften zur Verfügung stellte, wofür ich beiden Institutionen meinen warmsten Dank ausspreche. Ich kann es nicht unterlassen a ndieser Stelle zu erwáhnen, da8B mich im Sommer wührend der Grabungen mehrere Fach- miünner besucht haben, so in erster Reihe Herr Univ.-Professor Dr. MICHAEL LENHOSSÉK, dann Direktor des Museums in Miskolc, Herr IGwaz v. GárFrY und endlich Se. Durchlaucht, der Herzog DLoRáNT OpEscarcmni, ein Liebhaber von Altertümern, mit besonderem Interesse die Grabungen wiederholt besucht hat. Von einem oder anderem Standpunkte aus genommen würe es vielleicht besser gewesen über die beiden Grabungen separat zu berichten, wegen der besseren Übersicht halte ich es jedoch für zweckmáBiger die erlangten Resul- tate einheitlich zu behandeln. Vor allem möchte ich bemerken, da8B wührend bisher der im vorderen Teil der Höhle auftretende pleistozüne gelbe kalkschutt- 1 Die Überreste der diluvialen Kinderknochen aus der Ballahöhle bei Répás- huta in Ungarn. (Mitteilungen a. d. Höhlenforschungskommission d. U. G. G. Jahrg. 1912. Heft 2. RESULTATE DER IM JAHRE 1911 IN DER BALLAHÖHLE VORGENOMMENEN GRABUNGEN. §77 führende Ton als die einzige pleistozüne Ablagerung erschien, hat sich infolge der neueren Grabungen herausgestellt, daB im hinteren Teil der Höhle unter dieser noch ein ülterer pleistozüner Schichtenkomplex auf dem Höhlenboden lagert, der sich petrographiseh, faunistisceh und auch archáologiseh vom ersteren scharf unterscheidet. Leider geben die Profile der bisherigen (rra- bungen noch nicht das treue Bild der Lagerungsverhültnisse beider Schichten- komplexe, weil in der Mitte der Höhle die beiden übereinandergreifenden Schichtenkomplexe von einer bis an den Höhlenboden reichenden neolithischen Grubenausfüllung unterbrochen wird; hoffentlich nimmt diese Grube nicht die ganze Breite der Höhle ein, so dab die náchsten Grabungen auch diese Frage beantworten werden. Wir wollen uns nun mit diesen zweiartigen pleistozünen Schichtenkomplexe etwas nüher und mit einem jeden für sich bescháftigen, wir fangen vor allem mit den unteren, ülteren Sechichten an. Auf Grund der bisherigen Grabungen konnten wir im hinteren Teil der Höhle von unten nach oben gehend folgende Sehichtenreihe feststellen : grünliehgrauer kiesartigen und eckigen Kalkstein enthaltender Ton, darüber gelber, verháltnismáBig zu jenem im vorderen Teil der Höhle sich befindenden, nur sehr wenig Schutt enthaltender pleistozáner Ton, dann folgt holozáner tutfiger Ton und endlich zunáchst brauner, dann schwarzer Humus. Da die unteren grünlieherauen Schiechten viel Kalkkies enthalten und der eine Teil der darin gefundenen Paláolithe, sowie mehrere Bürenknochen stark abgenützt erscheint, glaube ich, dab diese Schichten entweder eingewaschen oder we- nigstens vom wiederholt einbrechenden Wasser durchwaschen worden sind. Bisher ist es gelungen drei WFeuerherde zu entdecken, alle im hinteren Teil der Höhle, an der Grenze der zwei versehiedenen pleistozánen Schichten, sie enthalten viel Holzkohle und wenig angebrannte Knochen. In der Fauna der unteren Schicht dominiert, áhnlich wie in der Szeleta- höhle, der Höhlenbür, infolge seines massenhaften Vorkommens műüssen wir diese Schicht in das mittlere, oder in den unteren Abschnitt des oberen Pleistozáns einreihen, indem wir wissen, dab der Höhlenbár in der ersten Hálfte des Magdalenien ausgestorben ist. Wie wir im folgenden sehen werden, wird diese Zeitbestimmung auch durch archüologisehe Beobachtungen bestütigt. Wirbeln oder Rippenfragmente sind bisher kaúm gefunden worden; Extremi- tátenknochen und Záhne herrschen vor. Es ist dies ein Zeichen, dab der Mensch den Büren nicht in der Höhle erlegt hat, sondern an weiter liegenden Stellen, zerlegt und nur einzelne Teile in die Höhle gésechleppt hat. Bin Teil derselben ist, áhnlieh wie in der Szeletahöhle, durch Wasserströmung abge- rollt, indem sie der Mensch vorher wahrscheinlich aufgebrochen hat. Da neben den egroBen typischen Dauerzáhnen auch verhüáltnismábig kleinere Zühne gefunden worden sind, dachte ich anfánglieh, der Höhlenbüár hütte mit dem kleineren braunen Büren zusammengelebt, wie dies vom mittleren Pleistozán angefangen an mehreren Fundstellen nachgewiesen worden ist. ; Zur Klárung dieser Frage habe ich im Geologisehen Imstitut diese Zühne mit jenen vom rezenten braunen Büren eingehend 6 verglichen. Es hat sich herausgestellt, dab man sich auf die Messung allein nicht verlassen darf, 878 D: EUGEN HILLEBRAND weil, obzwar in der GröBe bedeutende Verschiedenheiten vorhanden sind, die Záhne beider Arten doch sehr oft in die Variationsspháre derselben hinein- reichen. Morphologiseh unterseheiden sich unbedigt beide Arten, und so ist es auch mir gelungen festzustellen, daB die bisher gesammelten Bürenzühne aus den unteren Sehichten der Ballahöhle ausschlie8lich dem Höhlenbáren angehören, was auch die übrigen Knochenreste bekráftigen. Die sehr kleinen Záhne stammen wahrscheinlich von Weibchen oder von irgendwelcher Varietüt des Höhlenbáren. Indem bei der Besprechung der archáologisehen Gegenstánde darüber noch náher die Rede sein wird, möchte ich hier nur kurz erwühnen, dab mir vom Anfang an das hüufige Vorkommen von Milcheckzühnen des Höhlenbáren aufgefallen ist, wührend gleichzeitig andere Milehzáhne und Knochen junger Büren fehlten. Ich habe schon damals vermutet, dab diese Záhne der Urmenseh als Schmuck verwendet und in die Höhle getragen hat. Wie wir aus dem folgenden sehen werden, hat sich meine Vermutung als berechtigt erwiesen. Wegen Mangel an Vergleichsmaterial sind mehrere kleinere oder weniger charakteristisehe Knochenreste vorláufig unbestimmt geblieben, ich beschrüánke mich somit blo8 auf die Aufzühlung der bisher bekannt gewordenen Arten: Ursus spelaeus, Vulpes vulpes, (jamais lupus, Bos sp., Sus sp., Felis spelaea (?). Die Bestimmung des Höhlenlöwen ist auf Grund eines michtigen Ulnafrag- mentes geschehen; sie ist noch nicht ganz sicher, das Vorkommen des Höhlen- löwen würe keineswegs überraschend, da in ühnlichen Schichten der Szeleta- höhle die Knochen dieser Art nicht selten waren. Sehr untergeordnet kommen auch Überreste von Rangifer tarandus, Lagopus alpinus und L. albus Arten, welche in den jüngeren gelblichen Sechichten eine grolbe Rolle spielen. Die erwáhnten Arten passen gut in den ersten Absechnitt der die letzte Biszeit fol- gende Postglaziale Zeit, als das Klima vom heutigen gewiB külter und nasser war, der Wald eine untergeordnete Rolle spielte und die Flora und Fauna teils noch tundrenartig, stellenweise schon steppenförmig war. Das Rentier konnte sich in diesem Zeitalter, trotzdem das Klima külter war, als jenes der spüáteren Steppenzeit, wegen der damals herrschenden Nüsse nicht wohl fühlen und kommt deswegen in Mitteleuropa in diesem Zeitabschmitt nur unter- geordnet vor. Aus dem unteren Absehnitt des Schichtenkomplexes der Ballahöhle sind mehr als 30 Stück Paláolithe ans Tageslicht geraten, deren überwiegenden Teil der Urmenseh sehr schön bearbeitet hat. Von unbearbeiteten ADbspliefBe haben wir bisher nicht ein einziges Stück gefunden, ein Zeichen, daR der Mensch seine Gerüte nicht in der Höhle gemacht, sondern fertig von irgendwo gebracht hat. Mit anderen Worten, die Ballahöhle war zu dieser Zeit keine Werkstütte. Sie konnte zu diesem Zweck gewiB auch weniger geeignet gewesen sein, einesteils wegen ihrer nördlichen Lage, anderenteils befindet sich in ihrer náchsten Umgebung kein geeignetes Material zur Verfertigung der Steinwerk- zeuge, da hier vorherrsehend Kalkstein und Tonschiefer vertreten ist. Indem der überwiegende Teil der Palüolithe aus Chalcedon zugerichtet wurde und weil ihr Typus auBerordentlieh jenen aus der Szeleta gleieht, kann ange- BESULTATE DER IM JAHRE 1911 IN DER BALLAHÖHLE VORGENOMMENEN GRABUNGEN, 879 nommen werden, da8 der Ballamenseh seine (Gerüte ebenfalls aus dem am Avasberg bei Miskolc anstehend vorkommenden Chalzedon gemacht hat und wenn er auch nicht zur selben Rasse angehörte, konnte er allerdings in niüherer Beziehung mit jener gewesen sein. Die aus Chalzedon gemachten Stücke entbehren, der Eigenheit ihres Materials gemüB, auch hier der Patina, ihr groBes Alter verrát bloB ein fetter Glanz; die frischen Bruchfláchen des Chalzedons sind nümlieh glanzlos. Nach den bisherigen Resultaten halte ich es für sehr wahrscheinlich, daB die Palüolithe dieser Schicht vielmehr ins Aurignacien als ins Moustérien gehören, trotzdem ich auch mehrere ans Moustérien erinnerende Formen ge- funden habe . (degenerierte Faustkeile, Bohrer u. a.). Diese Frage ist noch offen, da bisher eechter stufenanzeichnender Typus noch nicht vorkam und weil die entsprechenden Schiechten noch nicht günzlieh ausgebeutet sind und somit zu hoffen ist, dab wir auch solche Palüolithtypen bekommen werden, die geeignet sein werden die schwebende Frage nach dem Alter der in Rede stehenden Schichten endgültig zu bestimmen. Dies würe auch deswegen wichtig, weil die Fauna des Moustérien und Aurignacien überhaupt keine Verschieden- heiten aufweist. Die echten Leitformen des Moustérien und Aurignacien fehlen bisher, indem aber im oberen Niveau zwei Klingen gefunden worden sind (Taf. III, Fig. 14), die rundherum dicht und steil retuschiert sind, wie man dies fast au:schlie8lich nur im Aurignacien gemacht hat, und da die Art der Bearbeitung auch der übrigen Palüolithe vollstündig mit den bestimmt auri- gnacienalterigen Werkzeugen der Szeletahöhle übereinstimmen, weise ich diese Schicht ins Aurignacien und zwar auf Grund der hüáufigen moustérienáhnlichen Typen hauptsüchlich in dessen untere Abteilung. Áhnlich wie in den ent- sprechenden Schiechten der Szeletahöhle herrsehen auch hier degenerierte Faust- keile vor. Ihre Form und GröBe variiert auch hier, einzelne Stücke, abgesehen von den steilen Aurignacienretuschen, erinnern noch sehr an cen miniatures Formen des Chellén (Taf. III, Fig. 16), andere wieder haben schon verloren ihre ssmmetrische Form. Ganz besonders interessant sind zwei günzlieh dege- nerierte, jedoch symmetrische und mit flacher Retusche sehr schön bearbeitete Faustkeile (Taf. III, Fig. 12), aus den oberen Niveaus, deren Technik schon auf jene der Lorbeerblattspitzen des Solutréen erinnernd. Hinzelne Formen erinnern sehr an gröber zugeriechtete Lorbeerblattspitzen (Taf. III, Fig. 6). Hier wiederholen sich somit die in der Szeletahöhle gemachten Beobachtungen, dab nümlich in den Aurignacienschichten neben dem typischen degenerierten Faust- keil auch einzelne zum Lorbeerblattypus führenden Formen auftreten. Auf Grund dessen, sowie auf Grund der Beobachtung, dab im Gegensatz zu den westlichen Lokalitáten, die degenerierten Faustkeile im Aurignacien bei uns auch im Aurignacien erhalten bleiben, habe ich schon bei einer anderen Gele- genheit darauf hingewiesen, daB sich bei uns die Lorbeerblattspitze des Solu- tréen aus dem Faustkeil entwickelt hat, welche Ansicht auch mein Freund Dr. OTToKAR Kapré teilt. Falls es gelingen wird dies günzlich zu beweisen, würe dies aus palüethnologisehem Standpunkte aus üuBerst interessant, indem daraus gleichzeitig folgen würde, dab die westlichen bisher für klassisch ge- $80 D: EUGEN HILLEBRAND haltenen Lorbeerblattypen des Solutréen von unserer (Gegend aus durch die von hieraus in allen Richtungen ausgewanderten Rassen dahingetragen worden sind. Dadurch wáhre auch der Umstand begreiflich, warum man auf Grund der westlichen Lokalitáten die beiden Formen von einander nicht ableiten kann. Wührend námlieh dort im Moustérien mit wenigen Ausnahmen, diese Formen schon versehwinden, hat sich bei den einzelnen in unseren Gegenden angesiedelten Stámmen, die Verfertigung dieser Typen auch weiterhin aufrecht- erhalten, bis bei uns in der Mitte des Aurignacien die Prototypen der Lorbeer- blattformen des Solutréen nicht aufgetaucht sind (Taf. III, Fig, 6), welcke sich am Anfang der Solntréenepoche zu typischen lorbeerplattförmigen Lanzen- spitzen entwickelt haben. Falls sich diese Annahme endgültig als berechtigt erweisen wird. werden gewisse nur an einer Seite und nur an den Ründern bearbeitete Formen, welche bisher im Westen als die Prototypen der Lorbeer- blattformen des Solutréen galten, natürlieh verlieren ihre derartige Bedeutung und werden vielmehr als atypische Lorbeerblattspitzen oder als letzte Auslüufer der Doppelspitze von La Ouina angesehen werden müssen. Von derartigen Spitzen haben wir einige Stücke auch in der Szeletahöhle gefunden und zwar aus typischen Lorbeerblattformen enthaltenden Solutréenschiechten, Nach DECHELETTE! haben mehrere Autoren. namentlieh RErsacH, Duponr und PiGokisi schon vorher rein theoretisch die Möglichkeit einer Entwicklung der DLorbeerblatt- spitze vom Faustkeil betont. diese Annahme haben jedoch díe westlichen Lokalitáten keineswegs bekrüftigt, indem dort die Faustkeile im Moustérien oder am Anfang des Aurignacien im allgemeinen versehwinden und am An- fang des Solutréen ohne irgendwelchem Übergang die Lorbeerblattypen fertig erscheinen. Die Funde aus der Szeleta- und Ballahöhle, falls ich sie richtig interpretiere, bekráftigen die Hypothese der genannten französichen Forscher. Die groBe Wichtigkeit dieser Frage vor Augen haltend, darf sie natürlich nicht als scehon bewiesen angenommen werden, wir wollen jedoch hoffen, daB unsere von Tag zu Tag sich .mehrende interessanten Sammlungen bald die Fachmünner des Auslandes zu uns locken werden, womit auch diese Frage Klárung erfahren würde. Da ich demniüchst die Ballahöhle in einer Mono- graphie zu besprechen gedenke, kann ich hier auf eine Detailbesehreibung der einzelnen Palüolithe nicht eingehen, ich möechte blob noch bemerken, dab die Steingerüte, áhnlich wie in der Szeletahöhle, nicht an eine eigentliche Kulturstrate gebunden sind, sondern zerstreut im ganzen Schichtenkomplex vorkamen. Bine weitere interessante Erscheinung der Ablagerungen in der Balla- höhle ist, dab sie massenhaft aus Höhlenbürenzühnen (hauptsüchlieh Eck- und Schneidezüáhnen) zugerichtete kleine klingen-, kratzer- und schaberartige Geráte enthalten, unter welchen auch solche Formen vertreten sind, die ich weder in der Literatur, noch in den auslündischen Sammlungen bisher ge- funden habe. Die Kratzer sind immer derart ausgearbeitet, dab ihre zum Kratzen dienende Kante das emailierte Kronenende des Zahnes einnimmt, 1 Archéologie Prehistorigue. Manuel dArchéologie. Paris, 1908, pag. 140. RESULTATE DER IM JAHRE 1911 IN DER BALLAHÖHLE VORGENOMMENEN GRABUNGEN. 981 wüáhrend sich bei den Klingen gerade umgekehrt, die scharfe Kante auf dem weicheren zementartigen Wurzelteil des Zahnes befindet. Wahrend also die ersten ziemlich gut die kieseligen Kratzer vertreten konnten, waren letztere nur für die Behandlung von weicheren Gegenstünden geeignet. GewiB war es die Not, der Mangel an kieseligen Gestein, die den Ballamensehen dazu ge- zwungen hat, daG er auch die Höhlenbürenzühne zur Verfertigung seiner Werkzeuge verwendet hat, dies um so mehr, weil der Urmenseh im allgemeinen mit Vorliebe besonders die Hekzühne der Tiere gesammelt hat, um sich mit denselben im Leben schmücken, nach dem Tod, wie dies zahlreiche Funde beweisen, seine Angehörigen geschmückt bestatten kann. Dab die Zühne den- noch auch zur Verfertigung der Werkzeuge Verwendung fanden, konnte viel- leicht auch deswegen sein, weil ihnen öfters das vom Avas mitgebrachte Gestein ausgegangen ist, anderenteils hat dér eine oder andere Stamm den Avaser Fundort nicht einmal gekannt. DaB auch der Urmenseh der Ballahöhle mit Vorliebe die Bürenzühne gesammelt hat, beweist der Umstand, dab ich neben etwa hundert eingesammelten Milcheckzühnen vom Büren nicht einen einzigen Schneide- oder Backenzahn gefunden habe. Es ist offenbar. dab der Urmensch hauptsüchiieh die Milehbackenzühme des Höhlenbüren gesammelt hat, wahr scheinlich auch von einem weiteren Gebiet, weil aus der Höhlenausfüllung der Ballahöhle bisher nicht ein einziges Knochenstück vom entsprechend jungen Büren gefunden worden ist. Fast die Hülfte dieser kleinen Eckzáhne ist am Wurzelende abgebrochen. Die Art des Abbrechens ist in all diesen Föllen derart gleichförmig, da8 man dies, meiner Meinung nach. dem Zufall ebenso wenig zusprechen kann, wie auch die Entstehung der früher besprochenen Zahnklingen und Schaber nicht zufállig sein kann. Warum der Mensch diese Záhnme in der oben geschilderten Art gebrochen hat. kann nicht sicher be- antwortet werden, ich halte es aber für sehr wahrscheinlich, daB er sie in dieser Form als Schmuck verwendet hat. Er hüátte die Zühne nümlich in ihrer natürliehen Form nur schwer gut befestigen können und weil er die Durchbohrung der Züáhmne noch nicht kannte oder dieses Verfahren für zu mühsam gefunden hat, erhielt er auf diese Weise einesteils rauhe Oberfláchen zum 6 binden, anderenteils konnte er den Zahnkanal eröffnend, daran feine Knochensplitter befestigen, mittels deren er dann die Zühne auf seinem Körper aufgehüngt hat. Es ist mir gelungen auch zwei solche Milcheckzáhne zu finden. die in der Mitte eingelöchert sind und das Wurzelende auch hier abgeschlagen ist, so dab er diese auch aufhüngen konnte. Befassen wir uns nachher mit den jüngeren, gelblichen kalkschutt- führenden Ablagerungen. Diese Ablagerungen sind im vorderen und hinteren Höhlenabschnitt nicht vollstándig gleich, insofern sie vorne viel mehr Kalk- schutt führen und die im nachfolgenden zu besprechende Nagetierfauna ent- halteu. Aus dieser Fauna sind bisher, wegen Mangel an Vergleiehsmaterial, blo5 28 Arten bekannt geworden, wenn aber das ganze Material bestimmt wird, wird die Zahl der Arten gewih aut 50 steigen. Ich möchte hier be- merken, daB der groBe Teil der Fauna aus Mikrofauna besteht. welche mein Freund Geolog Dr. THEopoR KoRgmos, ein gründliceher Kenner dieser Tiere, 582 D: KUGEN HILLEBRAND freundlich war zu bestimmen, welche Freundliehkeit ich auch an dieser Stelle bestens danke. Die Fauna ist aus zwei Gründen sehr wichtig. Binesteils des- wegen, weil dies der erste Fund in Ungarn ist, wo das Renntier hüufiger vor- kommt, womit die Zweifel einiger unserer Fachmünner bezüglich der Existenz des Renntiers in Ungarn, endgiltig dahinfallen, anderenteils deswegen, weil das Zusammenvorkommen des Renntiers mit den zahlreichen, die Steppe bewoh- nenden Nagetieren von neuem jene Annahme bekráftigen, dab in unserem (Gegenden am SchluB des Pleistozáns ein kaltes subarktisches kontinentales Klima herrschte, zu welecher Zeit bei uns eine ware steppeliebende Flora und Fauna waltete, unter welechen Bedingungen auch die Möglichkeit der LöbB- bildung gegeben war. Die Erklürung Ponzrics. daB die Steppentiere nur die Not in unsere Gegenden gezwungen hütte, ist unhaltbar. Denn in diesem Fall wáren die so sehr an gewisse Lokalitáten gebundenen Tiere auch im Holozüán hier geblieben, anderenteils hütten sie den neuen Lebensbedingungen, falls sie wirklich zwischen solche gekommen sind, sich diesen anpassend, auch eine gewisse Umwandlung erfahren műüssen. Indem aber keine dieser Annahmen zutrifft, ist mit vielen anderen Beobachtungen anzunehmen, dab zu jener Zeit in Ungarn und wahrscheinlieh in ganz Mitteleuropa, áhnlich wie heute in RuBland waltende steppeartige Lebensverhültnisse sein mubten. Indem man weiter in Mitteleuropa weder das Renntier, noch andere sehr charakteristische steppenartige Nagetiere (Lagomys gpusillus, Microtus gregalis u. a.) nördlich oder ziemlich östlieh von Ungarn bisher im Holozán gefunden hat, ist es zweifellos, dab die eine derartige Fauna enthaltenden Ablagerungen in der Ballahöhle Pleistozán műssen sein. Dieser Umstand wird auch dadurch be- wiesen, dab aus den unteren Sehichten dieser Ablagerungen neuerdings auch die Überreste des absolut fossilen Höhlenbüren gefunden worden sind. Vorláufig ist es uns gelungen folgende Arten nachzuweisen, von denen für die Zeitbestimmung nur den ersten 8 eine gröBere Bedeutung zukommt: Rangifer tarandus 1. (hüufig), Ursus spelacus RosEwxm. (selten), Microlus gregalis Parnas (ziemlich hüutfig), Ochotoma (Lagomys) pusallus Pannas (sehr háufig), Microtus nivalis MaRr. (selten), Lagopus albus (hüufig), Lagopus mutus Mowr. (hüutfig), Microtus ralticeps KExs. et Bras. (ziemlieh hüufig), Sorec araneus L. (ziemlich háufig), Sorex minutus L. (1 Unterkiefer), Talpa europaea LD. (háufig), Ursus arctos L. (bisher selten), Putorius (Arctogale) ermineus L. (ziemlich hüutig), Putorius (Arctogale) nevalis L. (ziemlich hüufig), Vulpes vulpes L. (bisher selten), Cricetus ericetus L. (háufig), Evotomys glareolus SCHREB. (hüufig), Microtus arvalis Panras (hüufig), Microtus agrestis L. (háufig). Arvicola terrestvis L., Lepus europacus L. (hüufig), Bos sp. (selten), Ovis sp. (ziemlich háufig), Canis lupus L. (selten), Eguus caballus L. (selten), Capreolus capreolus 1. (selten), Tetrao tetrix, Rana Méhelyi BoLxkaY. Diese Fauna stimmt in gyoBen Zügen mit jener überein, welche mein Freund Dr. Orrokak Kaprié in der Puskaporoser Felsuische entdeckt und Dr. THEopoR Kokgmos besechrieben hat.! Es gibt aber auch kleinere Unterschiede. ! Die pleistozáne Fauna aus der Puskaporoser Felsnische. (Jahrbuech der kgl. ung. Geologischen Reichsanstalt. Bd. XIX., Heft 3.). RESULTATE DER IM JAHRE 1911 IN DER BALLAHÖHLE VORGENOMMENEN GRABUNGEN. 863 So fehlen der Ballahöhle vor allem zwei sehr charakteristisehe Steppentiere. nümlich Alactaga saliens und Cricetus phacus. Es ist war, dab die erste Art in der Puskaporoser Felsnische nur durch zwei Zühne, letztere wieder durch zwei Unterkieferfragmente vertreten ist. Wie es scheint, sind diese Ver- sehiedenheiten nur zufüllig und ich hoffe, dab wir die Überreste dieser Arten auch in der Ballahöhle finden werden. Auch halte ich es für sehr warschein- lich, daB diese ausschlieRlich die Steppe bewohnenden Tiere zu dieser Zeit nur ganz vereinzelt in der Umgebung von Miskolcz vorkommen konnten. In der Ballahöhle fehlen weiter zwei Tundrentiere, nümlich Vulpes lagopus und Lepus variabilis; dem gegenüber fehlt in der Puskaporoser Felsnische Micro- tus nivalis. In beiden Faunen sind auch Waldtiere vertreten, welche auf step- pezeitige, entlang der Flüsse gelegenen Waldungen hinweisen und können keineswegs die Behauptung entkrüftigen, dab zu dieser Zeit in Ungarn noch die Steppe waltete. Ahnlich wie die Flüsse und Bücher den Waldtieren, hat auch das, in unserem Hochgebirge herrschende nüsseres, sülteres Klima den letzten Überresten der einst verbreiteten Tundrenfauna gewisse Lebensbedin- gungen gegeben. Wir brauchen uns somit nicht wundern, dab die Vertreter aller drei Faunen am Ende der vierten, resp. letzten Glazialzeit stellen- weise zusammen vorkommen, umso weniger, seitdem NÁAHRINkG nachgewiesen hat, daB diese kleinen Nagetiere und Vögel von gröbBeren Raubvögeln aus den steppezeitlichen Wildern, der Steppe selbst und aus den Tundrenartigen (Ge- bieten des Hochgebirges ihre Opfer gehohlt und in die Höhlen gebracht haben. Mein Freund Dr. THEeopoR KoRmos verlegt die Fauna von Puskaporos in seiner unlüngst erschienenen Arbeit,! auf Grund der von Nehring beschrie- benen Faunen, in die letzte Interglazialzeit. Ich kann mich dieser Ansicht nicht anschlieBen, da PEwxck und BRÜCKNER in den Alpen, und ÖOBERMAIER in den Pyreneen auf Grund eingehender Forschung, deutlieh bewiesen haben, dab es höchstwahrsckeinlich vier solcher Zeitalter gegeben hat. DaB es an den er- wühnten Stellen tatsüáchlich vier Eiszeiten und diesen entsprechend drei ziem- lich lang dauerende Interglazialzeiten gegeben hat, beweisen die terassenförmig übereinander lagernden Morünen, welche sich auf Grund ihrer petrographi- sehen Eigenheiten sowie ihrem Erhaltungszustand nach von einander gründ- lich unterscheiden. Wáhrend nümlich das (reschiebe der ülteren Moránen schon sehr stark verwittert ist und nur guarzhaltige festere (resteine führt, ist das Material der jüngeren Moránen ganz frisch und aus verschiedenem leicht zersetzbaren Gestein zusammengesetzt. DaB diese Steppefauna keinem interglazialen Zeitalter angehören kann, beweist auch ihr kalter subarktischer Charakter. Indem nun die Fauna aus der Ballahöhle ins Magdalénien gehört, und die Stelle dieser Kulturstufe nach Pewxck Ruror, BouLE und OBERMAIER? ohne Zweifel in das Postglazial füllt glaube ich, daB auch die in Rede ste- henden Faunen nur ins Postglazial gesetzt werden können. Jede Beobachtung 1 7itierte Arbeit. 2 Der Mensch aller Zeiten, pag. 327. 854 D: EUGEN HILLEBRAND spricht viel mehr daneben, dab die letzte, resp. vierte Biszeit im archáolo- gischen Sinne genommen in die Nüihe des Monstérien füllt, dab nachher we- der eine neuere Eiszeit, noch weniger eine würmere Interglazialzeit gefolgt hat, was auch die fast bestándige Anwesenheit des Rentiers und der subark- tisehen Nagetierfauna beweist. Da dem Monstérien noch ein Aurignacien und Solutréen gefolgt hat, die in Rede stehende Fauna jedoch schon ins Magda- lénien gehört, ist es wahrscheinlieh, da8 diese Fauna in eine sehr junge Phase des Postglazial füllt Aut Grund al! dessen kann ich mich den Ausführungen meines Freundes Dr. Kormos nicht anschlieBen. Er meint, daB diese steppeartigen Tiere die Gletscher der letzten Eiszeit in ihre ursprüngliche Heimat zurückgedrüngt haben :! gerade im gegenteil, in diesem Zeitalter und dem darauf folgenden Aurignacien, Solutréen und Magdalénien muBte eine wiederhohlte Massen- einwanderung dieser Tiere in unsere Gegenden treffen. Das wiederhohlte be- tone ich deswegen, weil auch in den vorangehenden EBiszeiten, ühnliche Hin- wanderungen vorangesetzt werden können, auch ist es nicht unwahrscheinlich, dab die von NEHRING studierten Fundorte in eines dieser gehören. Diese Nage- tiere sind in unserem Fall nur am Ende des Magdalénien wieder in ihre frühere Heimat zurückgewandert, aber nicht wegen dem Fallen, sondern ge- rade entgegengesetzt wegen dem Steigen der Temperatur. Die Verschiedenheit beider Autffassungen bedeutet eine ganze KBiszeit, welche auf Grund der herr- sechenden Verhültnisse in den Alpen und den Pyreneen urteilend üuBert lange gedauert haben műüssen. Was nun die Art des Vorkommens dieser Tiere anbetrittt, soll bemerkt werden, daB ühnlich wie in der Puskaporoser Felsnische, dieselben auch hier meist in Nestern und nur im vorderen Teil der Höhle vorkamen, es ist somit wahrscheinlicb, dab sie als Gewölle der Raubvögel hier angehüuft worden sind. Indem hier auch Hühner (Lagopus) vorkommen, findet man auch von Vögeln versehlungene kleine Ouarzkörner. ÁAhmlich wird auch die Anwesenheit jener kleinen Cardienreste zu deuten sein, welche wir zwischen den Knochen ge- funden haben. Die erwáhnten Raubvögel haben natürlich nur in der Abwesen- heit des Menschen die Höhle als Mahlstátte benützt. Da nun diese Nagetier- nester in den oberen Schichten mit kleineren-gröBeren Unterbrechungen vor- kommen, kann darauf geschlossen werden, dab der Mensch zu dieser Zeit die Höhle nur ausnamsweise Aufgesucht hat. Dab er sie dennoch aufgesucht hat, bekunden die in der Nagetierschieht vorgefundenen aufgebrochenen Rentier- knochen, Holzkohlestüeke und die geringe Zahl von Palöolithen. Die bisher aus dieser Schicht ans Tageslicht geratenen kleinen unretuschierten Klingen stehen mit der Fauna ganz im Binklang und weisen diese Schichten höchst- wahrscheinlich ins Magdalénien. Dem entsprechend müssen auch die darin ge- fundenen Kinderknochen ebenfalls in dieses Zeitalter gesetzt werden. Zwei Knochen des Urkindes, nümlich das rechte Sehlüsselbein und das linke Schienbein, sind gelegentlieh ihrer Reinigung irrtümlieh zwischen die 1 Ebendort, pag. 133. RESULTATE DER IM JAHRE 191] IN DER BALLAHÖHLE VORGENOMMENEN GRABUNGEN. 68685 Tierknochen derselben Schicht geraten, welche ich erst jetzt gelegentlich der eingehenden Untersuchung der einzelnen Knochen, gefunden habe. Die Kno- chen habe ich in der Anstalt des Herin Universitütsprofessor Dr. MICHAEL LENHOSSÉK untersucht. Das Schlüsselbein ist üubBerst gedreht, wie man dies beim heutigen nicht mehr findet. Diese Drehung secheint mit der intensiven Drehung des Oberarmknochens in EBinklang zu sein. Bezüelieh des Schien- beins möchte ich bemerken, dab die bei primitiven Mensehenrassen vorkom- mende Platyknemie und retroversio tibiae hier nicht vorhanden ist. Es ist war, dab dies solehe Charaktere sind, die in erster Reihe von der Lebens- weise abhüngen und so bei einem ein und ein halbes Jahr alten Kind auch dann nicht zu erwarten sind, falls dies für die Erwachsenen derselben Rasse charakteristisch gewecsen würe. Vom Röhrenbein der gleichalterigen heutigen Kinder unterscheidet es sich aber darin, da8 die Crista anterior nur sehr sehwach entwickelt ist, von einer eigentlichen Crista kann hier nicht einmal die Rede sein, insoferne die entsprechende Kante abgerundet ist. Diese Bigen- heiten erinneren auf die bei Anthropoiden ab und zu vorkommenden Ver- háltnisse. Im Monat April 1911, als gerade mein Freund Dr. OTTOokAR Kapré die Grabungen im Inneren der Höhle geführt hat, habe ich drauBen im egelben diluvialen Ton, der aus dem hinteren Teil der Höhle hinausgeführt wurde, zwei mensechliche Fingerglieder gefunden. Weitere Knochen konnten wir trotz genauester Durchsuchung nicht finden. Die Knochen lagen in intakter Schicht und sind sicher pleistozán. Was das üuBere Aussehen der Knochen anbetrifít, hat das eine unbedingt fossiles Aussehen, das andere weniger. Wie wir uns jedoch bei unseren Höhlenforsehungen überzeugt haben, kann man auf das üubBere Aussehen nieht viel geben. Das eine Fingergelied entspricht dem ersten Glied des rechten Ringfinger, des andere dem ersten Glied des rech- ten Mittelfinger. Da der erste vom zweiten verhültnismáBig kleiner ist, konnten sie kaum einer und derselben Person angehören. Bezüg- lich der Frage, wie diese Fingerglieder in die Höhle geraten sind, bestehen viele Möglichkeiten, ohne dab man diesbezüglich etwas sicheres sagen könnte. Sie konnten die Reste einer wiederhohlten Bestattung oder die Knochen be- grabener Leute sein, welche nachtrüglich von Raubtieren verschleppt wurden. oder was noch wahrscheinlicher erscheint. sie sind Mablreste der Raubtiere. Natürliceh kann man hier auch auf den Kannibalismus denken, als eventuellen erklárenden Umstand. Sie könnten auch von den Hinterbliebenen zum Zei- chen der Trauer bei einem Todesfalle geopfert worden sein. Vom anthropolo- gischen Standpunkt aus genommen bieten sie nichts besonderes,. AMTLICHE BERICHTE. 1. Auszug aus dem Protokoll der Sitzung der Höhlenforschungs- kommission der U. G. G. vom 14. Jáönner 1912. Prüásident: KARL v. SIEGMETH. Referent: Dr. OTTOKAR KApIc. A n w e- send: Früulein Dr. MARGARETE v. BALOGH, KARL BuDINSZKY, Dr. EUGEN HILLE- BRAND, HEINRICH HoRusIiTrzxgY, Dr. THEODOR KoRmos, Baron Dr. ALBERT NYÁRY, Dr. FRANSZ VAJNA PÁVAI, TIHAMÉR SZAFFKA, PAUL KORNEL SCHOLTZ und Dr. GEORG VARGHA. Der Prásident erötínet die Sitzung und ersucht zur Beglaubigung des Protokolls die Mitglieder Baron Dr. ALBERT NYÁRY und Dr. GEORG VARGHA. Auf der Sitzung wurden folgende wichtigere Gegenstünde verhandelt: 1. Der Referent verliest das Protokoll der Sitzung vom 29. November 1911. Kommis- sionsmitglied HEINRICH HoRusITZKkY macht den Vorschlag, die Höhlenforschungs- kommission möge abstehen von dem bisher geübten Usus der Beglaubigung des Protokolls; seiner Ansicht nach ist eine derartige Beglaubigung unnötig, da ja der Referent das Protokoll einer jeden Sitzung auf der nüchsten Sitzung zu verlesen pflegt. Nach kurzer Beratung nimmt die Kommission den Inhalt des Pro- tokolls zur Kenntnis und akzeptiert den gemachten Vorschlag. 2. Der Referent meldet, da8 Se. Exzellenz der Herr kel. ung. Kultusminister für die Ausgrabung der in der Gemarkung von Pilisszentlélek sich befindenden Chlapechöhle 1000 Kr. Kosten zu bewilligen geruhte mit der Bedingung, daB die Erforschung dieser Höhle mit dem Einverstándnis der Ungarischen Archüologiscehen und Anthropolo- gischen Gesellsehaft geschehen soll und da8 das erworbene archüáologische Mate- rial dem Ungarischen Nationalmuseum, das übrige der Geologisehen Reichsanstalt einverleibt werden soll. Der Referent bemerkt, daB sich bei der Erwerbung dieser Summe Oberforstingenieur RUDOLPH TIRTS in Pilisszentlélek und Kommis- sionsmitglied EMERICH GABRIEL BEKEY verdient gemacht haben; er ersucht, die Kommission möchte den betreffenden Hern protokollarischen Dank votieren. Die Kommission nimmt mit Freude die Meldung zur Kenntnis und votiert den genannten Herren protokollariscehen Dank. 3. Der Prásident ersucht die Kommission, sie möchte den KassaprüfungsausschuB für das Jahr 1912 wiühlen. Zur Prüfung der Kassa wurden die Kommissionsmitglieder PAUL KORNEL SCHOLTZ und FRANZ VAJNA PáÁvar gewühlt. 4. Der Referent unterbreitet seinen Bericht über die Tátigkeit der Kommission im Jahre 1911. Die Kommission nimmt den Bericht zur Kenntnis. 5. Der Referent unterbreitet das Arbeitsprogramm der Kommission für das Jahr 1912. Das Arbeitsprogramm 6 wird seitens der Kommission angenommen. 6. Kommissionsmitglied Dr. GEoRG VARGHA hült seinen Vortrag: Der Höhlen- ursprung des Propasteataless. Nachdem nichts Weiteres vorliegt, beschlie8t der Prüsident die Sitzung. AMTLICHE BERICHTE. 887 2. Auszug aus dem Protokoll der Sitzung der Höhlenforschungys- kommission (er U. G. G. vom 16. Februar 1912. Prüisident: Dr. KARL JoRpáS. Referent: Dr. OTTOKAR KaApió. An- wcecsend: EMERICH GABRIEL BEKEY, LUDWIG BELLA, Dr. EUGEN HILLEBRAND, HEINRICH HORUSITZKY, Dr. THEODOR KoRMos, Dr. MICHAEL LENHOSSÉK, Dr. LUDWIG MÁRTON, Dr. FRANZ VAJNA PÁvaI, Dr. MARTIN RosKA, PAUL KORNEL SCHOLTZ, JULIUS STEINHAUSZ und Dr. GEORG VARGHA. Auf der Sitzung wurden folgende wichtigeren Gegenstünde verhandelt: 1. Der Prásident erötffnet die Sitzung und ersucht den Referenten er möechte das Pro- tokoll der Sitzung vom 14. Januar 1912 verlesen. Die Kommission nimmt den Inhalt des Protokolls zur Kenntnis. 2. Der Referent meldet, da8 die Kommis- sion den 15. Februar 1912 im Prunksaal des Ungarischen Nationalmuseums einen populüren Vortragsabend veranstaltet hat, auf welehem Kommissionsmitglied EMERICH GABRIEL BEKEY seinen Vortrag: e.Die Höhlen der Umgebung von Budapests gehalten hat. Die Kommission nimimt die Meldung mit Freude zur Kenntnis und votiert dem Direktor des Ungarischen Nationalmuseums Herrn Ministerialrat Emerich Szalay für die Abtretung des Vortragssaales protokollarischen Dank. 3. Kommis- sionsmitglied EMERICH GABRIEL BEKEY macht den Vorschlag, die Kommission möchte dem Generalsekretüár der Geologischen Gesellschaft Herrn Dr. KARL v. PAPP für sein Annehmen für die Kommission an der Jahresversammlung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft 1912 protokollarisehen Dank votieren. Die Kommission votiert Hern Generalsekretár Dr. KARL v. PaPP protokollarisehen Dank. 4. Kom- missionsmitglied PAUL KORNEL ScHOLTZ berichtet im Namen des Kassaprüfungs- ausschusses über den Stand des Vermögens der Kommission im Jahre 1912. Die Kommission nimmt den Bericht zur Kenntnis, votiert dem Kassier, dem Referen- ten und dem KassaprüfungsaussechubB für ihre Tátigkeit protokollarischen Dank und erteilt ihnen für das Jahr 1912 das Absolutorium. 5. Auf Empfehlung des Pr ü s i- denten werden die Mitglieder der U. Geologischen Gesellschaft die Herren : Uni- versitütsprofessor, Hofrat Dr. MICHAEL LENHOSSÉK, Prüásident des Tapolczaer Höhlen- ausschusses GÉZA NEMÉNYI und Bankbeamter, Entomologe Orró MIHóK zu Kom- missionsmitgliedern gewihlt. 6. AuBeres Mitglied Dr. MARTIN Roska hült seinen Vortrag: Die pa- liolithisehen Steingerüte aus der Csoklovinaer Cholnokvy- höhle.s Vortragender bespricht zunáchst jene Umstünde, welche zur Entdeckung des Fundes geführt haben, nachher übergeht er auf die Beschreibung der Höhle und auf die Schilderung der darin gefundenen Palüolithe. In der Mitte der 435 m langen Cholnokyhöhle lie8 Vortragender im Jahre 1911 ungefáhr ein 60 m? groBes Stück ausgraben. Die Ablagerung ist von einer 3 cm starken Kalksinter- decke bedeckt, unter dieser befindet sich eine S cm starke Höhlenlehmschicht, dieser folgt einc durchschnittlieh 40 em starke Knochenbreccie, aus welcher bisher 40 palüolithische Steinwerkzeuge ans Tageslieht geraten sind. Der eine Teil der Steingerüte erinnert an das Moustérien, der audere an das Aurignacien. AuBer der Steinindustrie kamen auch einige bearbeitete Knochen zum Vorschein. Die Stein- werkzeuge begleiten ausschlieBliech Höhlenbürenreste. Der Vortragende meint, dab die französisehe Einteilung nicht ohne jede Kritik auf die Funde in Ungarn zu beziehen ist. Die Kosten der Grabungen hat das Publikum von Vajdahunyad gedeckt. Keferent Dr. OTTOKAR Kapié bemerkt, da8 die in der Csoklovinaer Cholnoky- höhle ausgegrabene Fauna jener aus der Szeletahöhle üáhnliech sei, insoferne auch hier S8sS AMTLICHE BERICHTE. fast ausschlieBlich die Knochen des Ursus spelaeus gefunden worden sind. Die palüoli- thische Steinindustrie weist keine charakteristisehe Typen auf und die vorgelegte Zahl der Steinwerkzeuge ist noch zugering dazu, dab man sie mit Sicherheit in die diluvia- len Kulturstufen einreihen könnte; am wahrscheinlichsten scheint es zu sein, dab die in Rede stehende Industrie an die Grenze des ülteren und jüngeren Palüolithi. küms zu stellén ist. Interessant ist es, da8 die Spuren des Urmenschen hier áhn- lich wie in der Bukovachöhle bei Lokve auf entlegener Stelle, weit im Gebirge und in der Mitte der Höhle im güánzlichen Finstern entdeckt wurden. Dieser Umstand ebenso wie auch die in der Szeleta- und Ballahöhle gewonnenen Erfahrungen mahnen den Höhlenforscher, da8 er die Spuren des Urmenschen ohne Ausnahme in jeder zum Graben geeigneten Höhle und in jedem Abschnitt der Höhle suche. Kommissionsmitglied Dr. LupwIG v. MÁRTON wünscht vorzugsweise zu jener Frage gewisse Reflexion fügen, ob auf die speziellen Verháltnisse des ungarischen Paláolithikums im allgemeinen und auf den konkreten Fall im besonderen die französisehe Einteilung paBt. Er stimmt mit dem Vortragenden darin überein, da8 die in Rede stehende Frage ernste Erwágung beansprucht. Im konkreten Fall ist die Verwendung der französisehen Kultureinteilung sehr schwierig. Der gröBte Teil der vorgelegten Stücke ist atypiseh; immerhin glaubt er einige Formen ge- funden zu haben, welche für die Bestimmung des Alters wichtig erscheinen. Im vorgelegten Material befinden sich zunüchst zwei moustérienzeitliche degenerierte Faustkeile. Der eine einkantige schief-trapezförmige Schaber gehört ebenfalls ins Moustérien. Ein elliptischer Schaber, sowie an den Ründern retuschierte Klinge mit gebogener halbkreiBförmigen Endigung erinnern wieder an das Aurignacien. Falls wir von den gánzlich atypischen Stücken absehen, können noch die Klingen in Kombination kommen, welche vom Aurignacien kaum ülter sein können. Alles erwágend, meint Vortragender, scheint es am wahrscheinlichsten zu sein, daB die vorgelegte Steinindustrie vom oberen Moustérien nicht ülter sein kann ; es ist nicht unwahrscheinlich, da8 wir es hier mit zwei Kulturstufen, mit dem Moustérien und Aurignacien, zu tun haben, was jedoch dem Erforscher bisher nicht gelungen ist zu trennen. Der Wortergreifende weist endlich auf den wichtigen Umstand hin, dab der Fund das Resultat einer ernsten systematischen wissenschaftlichen Unter- suchung sei. Die geologische Untersuchung der Schichten, namentlich die Kenntnis der begleitenden Fauna, sagt vielmehr als die Palüolithe, als die Typologie. So kann man auch für die aus der Aggteleker Baradlahöhle schon fÍrüher bekannt gewordenen moustérienühnlichen Steingerüten, wegen ihrem Typus alle noch nicht sagen, daB sie auch tatsáchlich ins Paláolithikum gehören. Dr. THEoDOR KoRmos als Gast begrübt mit Freude die schöne Entdeckung des Vortragenden, und zwar mit doppelter Freude, weil er mit dem Vortragenden darin übereinstimmt, dab man auf die ungarischen Verhültnisse das französische: Schema nicht ohne jede Kritik anwenden darf. Sobald von Werkzeugen, also vom Menschen zielbewubBt zugerichteten Gerüten die Rede ist, treten sofort ethnographische individuelle und andere Momente in den Vordergrund, welche unbedingt berück- sichtigt werden müssen. Eben deswegen spricht Wortergreifender den Steinwerk- zeugen nur in zweiter Reihe eine altersbestimmende Wichtigkeit zu, weil sie in erster Reihe nur den Grad der kuülturellen Entwicklung bekunden, was nicht unbe- dingt auch Altersverschiedenheit fordert. Kommissionsmitglied Dr. EUGEN HILLEBRAND ergreift als Letzter das Wort: er teilt nicht das Befürchten der Vorredner, als ob man neben der üuBerst groBen Entfernung das Schema der französischen Steingerüttypen auf die ungarischen Ver- hültnisse nicht beziehen könnte und dürfte. Seiner Ansicht nach kommen beim wandern- AMTLICHE BERICHTE. 889 den pleistozánen Urmenschen diese Entfernungen kaum in Berücksichtigung. An Stelle aller theoretisehen Erwüágungen sprechen deutlicher die Tatsachen und diese lehren, daB von Spanien bis Ungarn in einzelnen Fundkomplexen die Reihenfolge der Gesteinstypen, wenn solche vorhanden sind, immer dieselbe ist. Indem nun diese Beobachtung für ganz Europa gilt, ist es evident, da8 die versehiedenen Industrie- typen auch im geologischen Sinne altersbestimmend sein können. Es scheint, daB in bestimmten Absechnitten des Pleistozáns auch bestimmte Industrietypen vor- herrschten, was wieder beweisen würde, da8 die Typen von den verschiedenen Menschenrassen ziemlich unabhüngig sein muBten. Bezüglich des Fundes von Csok- lovina meint Wortergreifender, er gehöre trotz einzelner an das Moustérien erinnern der Formen, auf Grund der Klingen, welche eine ausgesprochene Aurignacien- retusche aufweisen, höchstwahrscheinlich ins Aurignacien; diese Ansicht műssen jedoch noch echte Typen bekráftigen. Indem nichts weiteres vortiegt, besechlie8t Prásident die Sitzung. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 58 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt az 1910—1912. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia-Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök (Vizeprásident): IGrór SzonragH Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : Papp KáRoLnYy dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár): Vocr VIkToR dr., m. kir. II. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier) : AscHER AwraL, műegyetemi kvesztor. A Barlangkutató Bizottság tisztviselői. Funktionáre der Höhlenforschungskommáission. Elnök (Prásident): LEwxHossÉK Minány dr. m. kir. udvari tanácsos, egye- temi ny. r. tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Alelnök (Vizeprásident): JoRgpáN KÁRoLnYy dr. Előadó (Referent) : Kapió OTTOKÁR dr., m. kir. I. osztályú geológus. A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Budapesten lakó tiszteletbeli tagok : (In Budapest wohnhafte Ehrenmitgtlieder.) 1. Panrisi INkex BÉLA földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 2. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI Dagányr IGwác dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, a Magyar (Gazdaszövetség elnöke és országgyűlési képviselő. 3. KocH AwTraL dr., a tudomány-egyetemen a föld- és őslénytan ny. r. tanára, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. 4. KRENNER J. SÁNDOR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. 891 Dóczi Lóczy LaJos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke; aromán királyi Koronarend II. oszt. lovagja. Telegdi Rorm Lasos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti főgeológus. az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. SEMSEI SEMSEY ANDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pár- toló tagja. II. Választott tagok ((rewaühlte Mitglieder.) Emszr KÁLMÁN dr., m. k. osztálygeológus és vegyész. FRANZENAU ÁGosron dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagja. HoRusirzgx HENRIK, m. kir. főgeológus. ILosvav DLaJsos dr., m. kir. udvari tanácsos, műegyetemi ny. r. tanár, ország- gyűlési képviselő és a kir. magy. Természettudományi Társulat főtitkára. KoRwmos Trvapag dr., m. kir. I. osztályú geológus. DLirra AvRÉL dr., műegyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus. DLŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. rk. tanár, a M. T. Akad. levelező tagja. MauRkirz BÉLA dr., tudomány- és műegyetemi magántanár. Párrvr Móxk dr., m. kir. főgeológus. Timkó IMRE, m. kir. osztálygeológus. TREirz PÉrER, m. kir. agro-főgeológus. Zimányi KáRony dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia lev. tagja. 58t 892 A ,, Pöldiani Közlöny" hari folyóirat Magyarország földtani, ásványtani és őslénytani megismerlelésére s a földiani ésmere- lek terjesztésére. Megjelenik havonként öl évnyi tartalomanat. A Magyarhoni Földtani Zársulat rendes tagjai (0 K évi tag- sági díj Jejébten kapják. Elójfizelési ára egész évre 10 K. A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitő, pártoló) tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink- nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- zettel kötött szerződésünk alapján ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Összes kiadványaink magyarul s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mint örökitő tagok ; — mig hivatalok, intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. Die Ungarische Geologische Gesellschaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ihrer verwandten Wissen- schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, auf Grund dessen sie sich ordentliche (gründende, unterstützende) Mitglieder der Ungarischen Geologischen Gesellschaft nennen dürfen ; auch können die Mitelieder an den Fachsitzungen und der jührlichen Generalversammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder jührlich einen Band (12 Hefte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populüáren Schriften dieser Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Sümtliche Publikationen erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscher, französiseher oder englischer Übersetzung. Ordentliche Mitglieder entrichten jáhrlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 K und beim Eintritte eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Mitglieder durch Einzablen von 200 K, Ámter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unter- stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpfliichtungen ein für allemal nachkommen. Márra / a? 5 /erkány 10007 500 0 Ül 2 31 4 54km. EcETEtETETTE- ——— ——— Sr — - s u] LL] NI HO E Áradmány Lösz Sötét Világos Dícerasos Sötét mész Oxfordi mész Kallovi mész Kagylós mész Hán Dunkler Heller mész f. dolomit ehwemm- esem mesel 13 § DéVEK Löss Tegülenás. mész Diceraskalk Grauer Kalk Oxfordkalk Callovienkalk Muschelkalk TEST ob. Dolomit Regvienienkalk . Allúvium Dilúvium Alsó kréta dúra — Jura Untere Kreide Ifjú LÓGZY LAJOS: A Báni és Villán yi hegység földtani térképe, 1 : 75,000 mértékben. LUDVIG von LÓCZY jun.: Geologisc TA j he Karte des Báner und Villányer Gebirges. Massstab 1:75,000. UT KLÖSZ GY.ÉS FIA BUDAPEST, 7 Recoaro-mész Guttensteini Kagylós mész mész a. dolomit Recoarokalk Guttensteiner Muschelkalk Kalk Unt, Dolomit Triasz — Trias hsz b Kis VSÁNY FÖLDTANI KÖZLÖNY Band XLII. kötet, 1912. Tafel VII. tábla, A Tóörésvonalak Bruchlinien Rajzolta Reíthofer Károly 1912. TE e KŐCZV TEZARK LÜDVIG von EG Az I. és II. szelvény mé: FÖLDTANI KÖZLÖNY Band XLII. kötet. 1912. Tafel VIII. tábla. ; Allúvium Csukmahegy 14 Áradmány 339 N Schwemmboden Siklósi Várhegy 178 Lösz Löss ! Dilúvium Vörös agyag Roter Ton ] I Szelvény §-klos es Kistótfalu közt frof[ zwischen Siklós una Kistótfalu. Terciér, Tertiár Mediterrán homokkő Mediterran Sandstein Reguieniás mész Kréta, Reguienien-Kalk Kreide Oxford-argovi mész Oxford-Argovien Kalk S 4 ke Z i BSSe NN HETEK lő; ; NRÁSRTRIKASZTRRHTÓ TOLNKKTAN Kallovi mészkő FÉMES Callovien-Kalk Júra, Jura le ; Cornbrash mészkő [/A SE ő Tenkes hegyen őt. Cornbrasch Kalk // Proffl durch den Tenkesberg. Dolomitischer Mergel N Se 5 Kagylósmész dolomit Muschelkalk Dolomit Va Recoárói mészkő Recoaro Kalk Dolomitos márga ZZ CEYLT ZETT Ti b Guttensteini mészkő HZ Guttensteiner Kalk [/ Alsó kagylómész dolomit ÚN Unt. Muschelkalk Dolomit Gránit Granit I.A vokányi vők, ereme. Szun dés okával fálos, mo: yi hegység földtani szelvényei. 8 LUDVIG von LÓCZY jun.: Geologische Profilen des Villányer Gebirges. (LÖSZ GY ÉS HA BUDAPEST, Az I. és szelvény mértéke 1:25,000. A III. és IV. szelvény szkématikus. 9 ZSEZTERETTETÉSEEN TÉS ági. vidát 01 ség jaaa zett 097" ÉN "7 ARERSRÉNE NT GŰ epegtazáttlbe A IX. TÁBLA MAGYARÁZATA. Oldal HILLEBRAND JENŐ dr.: A Balla-barlang 1911. évi ásatásának eredményei... . 0 763 1. és 5. ábra. Fúrószerű eszközök az alsó diluviális rétegből. 2—4. x — Retus nélküli pengék a felső diluviális rétegből. 6. és 9. c — Babérlevélalakú hegyek prototípusai az alsó diluviális rétegből. 11., 13. és 15. s Babérlevél alakok prototípusai az alsó diluviális rétegből. 12. és 16. a Csenevész szakócák az alsó diluviális rétegből. 7. és 8. c Durva megdolgozású babérlevélalak a Szeleta-barlangból. 14. c Vastag penge aurignacienszerű retussal. ERKLÁRUNG DER TAFEL IX. Seite Dr. E. HILLEBRAND: Resultate der im Jahre 1911 in der Ballahöhle vorgenom- menen Grabungen .. .. kés LL éz razza s e éra [ze szzztel ez NT SSSEZÁ Bügs 45, Bohreráhnliche Gerüte aus der unteren diluvialen Schicht. fi 2—4. Retouchelose Klingen aus der oberen díluvialen Schicht. fű (d ek Prototypen der Lorbeerblattspitzen aus der unteren diluvialen Schicht. x 11,13, 15. Prototypen der Lorbeerblattform aus der unteren diluvialen Schicht. x — 12, 16. — Degenerierte Faustkeile aus der unteren diluvialen Schicht. u Ta. t85 Lorbeerblattspitzen von gröberer Technik aus der Szeletahöhle. f 14. Massive Klinge mit aurignacien áhnlicher Retouche. Földtani Közlöny. — Band XLII. kötet. Tafel IX. tábla. Klösz Gy. és fia! Budapest. FÖLDTANI KÖZLÖNY XLII. KÖTET, 1912 NOVEMBER—DECEMBER. 11-12. FÜZET. A MAGYARORSZÁGI FÖLDIGÁZRÓL. Irta NorH Gyuna gácsországi geológus." Vajjon az erdélyi földigáz a kőolajéval azonos eredetre vezetendő-e vissza és miképpen lehetne a földigázt Magyarországon legelőnyösebben értékesí- teni? Ezekről a kérdésekről fogok a mélyen tisztelt Gyülekezetnek szólani. Minthogy azonban a magyar nyelvet nem bírom, kérem szíves elnézésüket, hogy előadásomat német nyelven tarthassam meg. x Jóval a kissármási földigáz megfúrása előtt ismertük már a földi- gázt részint természetes kiáramlásokban, részint fúrásokban Magyar- országon is. A természetes gázkiömléseket már sokan ismertették és több ízben leírták, így Zrscgew (Lipcsében), HöFER leobeni tanár, továbbá a magyar irodalomban Papp KáRory geológus, BAUER GyuLa és PAZÁR Isrvás mérnökök, Böckm Hucó selmeczbányai tanár, azért ezekre nem terjeszkedem ki. Mivel Magyarországon kívűl sok helyütt találtak földi- gázt, a melyek kőolajjal összeköttetésben állanak, ismételten felvetődött az a kérdés, hogy Magyarország földigázai vajjon nem lehetnek-e a kőolajjal (petroleummal) genetikus összefüggésben? Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, a mely kérdés a magyar korona országaira nézve nemzetgazdaságilag nagyfontosságú, engedjék meg, hogy MRaAzxc tanárnak, a kiváló bukaresti geológusnak, főleg az ujabb fejtegetéseire utaljak, amelyekben a szomszédos Románia földtani viszonyait a kőolajelőfordulásra való tekintettel az erdélyiekkel össze- hasonlítja. Fiam, Norm Ruporr dr., ki kevéssel ezelőtt a bécsi Földtani Társulatban tartott előadásán erről a tárgyról szólt, kivonatosan előadja a következőkben mindezeket, már amennyire azok a. végső következte- téseimhez szükségeseknek mutatkoznak. A kérdést, hogy Erdélyben kőolaj mélyfúrások útján várható volna-e, már 30 évvel ezelőtt felvetette előttem egy társaság, amely zártkutat- mányokat szerzett és fúrni akart. Kutatásaim közben Felső-Bajom (Bázna) fürdőhelyre is eljutottam, ahol ősidők óta gázok áramlanak ki 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1912 március 6-iki szakülésén. Földtani Közlöny. XLII. köt 1912. 59 894 NOTH GYULA a föld belsejélyől, amelyek meggyújtva kékes világító lánggal égnek. Ezek uralkodólag metánból állanak, amelyhez kénhidrogén vegyül. A fürdő nagy medencéjét kiüríttettem, kitisztíttattam és újból vízzel töltettem tele, amely a gázzal együtt a föld belsejéből nyomul elő. Köőolajnak a legkisebb nyoma sem mutatkozott, még csak irrizálás sem látszott a viz felületén. De hogy ennek dacára is fúrást javasoltam, s ennek helyét a fürdőháztól délre jelöltem ki, ez azért történt, mert az a lehetőség szerintem megvolt, hogy nagyobb mélységben kőolajat fel- tárjanak. De ha kőolajra nem is bukkantak volna. ezzel szemben előre- láthatólag a számos helyen szétoszolva a föld felületére nyomuló gázo- kat olyan tömegben lehetett volna a fúrási lyukban koncentrálni, hogy ennek Medgyesre való vezetése és értékesítése a fúrás költségeit bőven fedezte volna. Más helyeken, ahol azt hitték, hogy kőolajat és földi- gyantát leltek, találtam ugyan bitumenes égethető reziduumokat az agyagrétegekben, továbbá szénsavas vasoxid-oxidulhidrát opalizáló üle- dékét, amelyek a kiáramló mocsár- és kénhidrogén-gázokkal kapcsolat- ban azt a hiedelmet kelthetik, hogy itten nehez szénhidrátokról van szó. Erdélyben a gáz előfordulása mindenütt a sóelőfordulásokkal áll kapcsolatban es képződése megmagyarázható a szerves anyagoknak a levegőtől való elzárás mellett történő elbomlásából. Ha meggondoljuk, hogy nemcsak a sóformáció plaszti- kus agyagja, Danem a pannoniai pontusi emelet óriási agyagtömege is a szerves anyagokat tökéletesen lezárták s azonkívül hatalmas nyomást is fejtettek ki, megmagyarázható a metángázok képződésén kívül azok- nak az óriási feszültsége is. Ismeretes, hogy a fizikai viszonyok fontos szerepet játszottak a szénhidrátok képződésénél és bomlásánál, részben a hegynyomás következtében, részben a kapillaritás, filtrácio és emulzió következtében; ellenben hogy a vegyi átalakulások a természetben milyen mértékben működtek közre, erre nézve még hiányzanak a tapasz- talatok. Csakis azt sejthetjük, hogy az egykori tengerek sói, az óriási mészkő- és gipszüledékek erősen hatottak s még ma is hatnak. A kőolaj képződésének és felgyülemlésének feltétele az anyagon kívül a felszívó likacsos vagy széttöredezett telepek jelenléte, amilyene- ket Románia maeotikumában, Galicia eocénjéből az oligocénbe folyta- tódó rétegsorban találunk. Erdélyben, ahol a maeotiai rétegek nem képződtek ki, — ami alsó-pannoniai rétegeink felelvén meg nekik, — úgylátszik a kőolaj képződésére nem voltak kedvezők a viszonyok, ami az állami fúrási vezetőségtől gondosan vezetett fúrási naplóból kétség- telenül kitűnik. A részletekbe való bocsátkozás mellőzésével csak azt jegyzem meg, hogy több száz méter metángázat tartalmazó homokos réteget átfúrtak anélkül, hogy folyékony kőolajra vagy kőolajmolekulák- kal impregnált kőzetre akadtak volna. A MAGYARORSZÁGI FÖLDIGÁZRÓL. 895 Azt az egészen minimális kőolajnyomot nem veszem számításba, amelyet a marosugrai 2. számú fúrás 552 m mélységében leltek, mivel a bitumenek ilyen szórványos zárványai sok fúrásnál előfordulnak, anélkül, hogy jelentékenyebb kőolajösszegyülemlés is jelen volna; tehát ezek minden gyakorlati jelentőség nélkül valók. Jogosan következtet- hetjük tehát azt, hogy ha az évezredeken át felszálló gázok kőolajtelepekkel összeköttetésben állanának, úgy ha már folyékony kőolajat nemis raktak le, kétségkívül, legalább az áttört fedőrétegeket impregnálták volna. De miután a valóságban ez az eset nem forog fenn, úgy látszik, hogy Erdélyben-a kőolajnak és a metángáznak az egyidejű előfordulása ki van zárva. A sok helyen észlelt erdélyi gáz szaga a kőolajgáz szagától elütő; inkább erjedő anyagokra emlékeztet, míg a kőolajgáz aromatikus szagú. Öpalizálás, irrizálás, amely fölöttébb érzékeny reakció szokott lenni, alig észlelhető. x Maga a földigáz is nagy gazdasági értéket képvisel, ha nagyobb használati helyek közelében fordul elő, amilyenek: nagyobb városok, kohóművek, gyárak. Mindezek azonban nincsenek a földigáz eddigi elő- fordulási helyein. Könnyű azt mondani, hogy ipart lehet teremteni a gáznak nagy távolságra való elvezetésével. SzZTERÉNYI volt államtitkár- nak Bécsben 1912 februárjában tartott előadása felvilágosít bennünket arról, hogy Magyarországon új ipartelepek létesítése milyen nagy áldo- zatokat követel. Nagy kohóművek létesítése nagy és gazdag vasérctele- peket feltételez, amilyeneket Erdélyben eddig még nem tártak fel. Hosszú csővezetékeknek a felhasználási helyig való fektetése sok millióba kerül, amelyet csak abban az esetben szabad létesíteni, ha az állam, mint a monopólium tulajdonosa jótáll azért, hogy a gáz, a mennyiség, a feltódulás ereje és összetétel dolgában hosszú időn át állandó marad. De ezért sem a magyar kormány, valamint egy komoly geológus sem állhat jót. Sőt ellenkezőleg, itt vannak a welsi, baumgarteni stb. gáz- előfordulások, amelyek csakhamar megszűntek, vagy amelyeknek vegyi Összetétele megváltozott; ezek intő példákként állanak előttünk, hogy túlmerész spekulációktól óvakodjunk s túlságosan vérmes reményeket ne tápláljunk. Ajánlatosnak látszik tehát, hogy a magas magyar kincstár a lehetőség szerint a nagy felhasználási középpontok közvetlen közelé- ben mélyítsen fúrásokat, ha az értékes földigázat nagy felelősség nélkül az állam nagy hasznára értékesíteni akarja. Tudjuk, hogy a hegységek gyűrődése a legfiatalabb neogén ideig tartott. Feltételezhetjük tehát, hogy a Magyar-Alföld bizonyos részeit határozott irányú gyűrődés érte: a gázok összegyülemlése ilyen disz- 594 $96 NOTH GYULA lokációk, nevezetesen antiklinálisok közelében legintenzivebb volt, amint azt a legújabb időben Lóczy és BöcgH urak kitünően felismerték. De az a nehézség áll itten előttünk, hogy az Alföldön ezeket a rétegzava- rokat a felszínen nem tudjuk észrevenni, mert a rétegek szerkezetét fiatalabb üledékek eltakarják. De viszont kitünő eszközünk van a mag- fúrásban arra, hogy a földalatti rétegszerkezetet kikutassuk. A Magyar-Alföldön eddigelé végrehajtott fúrások és az évtizedek óta Karczagon, Koczon, Vargalaposon, Nádudvaron, Nagyrábán, Mező- hegyesen, Temes-Rékáson, Püspökladányban kiömlő gáz igen figyelemre- méltó útmutatást adnak arra nézve, hogy hol várhatunk gázösszegyü- lemléseket elérhető mélységben. A kecskeméti földrengés a figyelmünket erre a környékre tereli. HALaváTs, KocH, Appa, Pernő, SzorráGH, T. RorH LaJos, SCHAFARZIK, ZSIGMONDY pontos feljegyzései ebben az irányban igen jó előmunkálatok. Ha tekintetbe vesszük még azt is, hogy a Nagy-Alföldön a kálium- sók előfordulásának nagyobb a valószinűsége, mint az erdélyi meden- cében, — amire már PaPP KáRory 1911-ben utalt — az igen tisztelt magyar geológusok közül néhányan talán csatlakoznak ahhoz a néze- temhez, hogy tanácsos lenne néhány mélyfúrást a Magyar-Alföldön végeztetni. a helyett, hogy tisztán az Erdélyi-medencében nagyobbszámú fúrás mélyiíttessék, amire viszont már BöckH Hucó dr. 1911-ben ráutalt. Uraim! A kissármási földigáz elzárása kétségkívül igen sikerült, elismerést érdemlő alkotás. De utalnom kell arra a veszélyre, amely azáltal előállhat, ha egy bizonyos országrészben a fúrások által a gáz óriási tömegét feltárják anélkül, hogy előzőleg elegendő lefolyást léte- sítettek volna részére. A földalatti gázáramlásoknak egy bizonyos tájék felé való koncentrálódása által a feszültség olyan hatalmas lehet, hogy az elzárás többé nem lesz lehetséges, vagy pedig a gázok az útjokban talált csatornákon a fedőrétegekbe áramolhatnak helyenkint, amit egy- általában észre sem veszünk. Ez voltaképpen a nemzeti kincs elpocsé- kolását jelentené. Ha csak egyetlen egy, a Tiszához közelfekvő mélyfúrás a kis- sármásihoz csak közel hasonló eredményt mutatna, — egy nyomós geológiai okot sem látok fennforogni arra nézve, hogy ezt ne remél- jük, — annak következményei Magyarországra nézve kiszámíthatatlan horderejűek lennének. x Lelki szemeimmel Magyarország szép fővárosát nem sejtett virág- zásnak látom indulni a jövőben, anélkül, hogy céltudatos kormányának merész terveket kellene végrehajtani; mert hiszen földi kincseink pihennek ugyan a mélységben, de hatalmas erővel törekszenek felfelé! ORANGE-RIVER PETRÓLEUM-TELEPEI DELAFTRIKÁBAN. Irta Norn (Gyuna.! — A 62—63. ábrával. —- Minthogy az angol haditengerészet a hajóhad fűtésére lehetőleg pet- róleumot kíván használni, egymásután indulnak meg a föld legkülönbözőbb részein petróleum-területekre való kutatások. Az általános érdeklődés a dél- afrikai petróleum-előfordulások felé is odairányult. j Kiváló tudósok többé-kevesbbé előnyös véleményei alapján társaságok alakultak, amelyek feladatukul a petróleumnak mélyfúrásokkal való felkuta- tását tűzték maguk elé. A The Petroleum Engineering et Deve- lopment (Co London című angol társaság engem hívott Délafrikába, hogy a véleményekbe letett adatokat fölülvizsgáljam s az alábbiakban számolok be — a gyüjtött kőzetek bemutatásával kapcsolatosan — az ott tett meg- figyeléseimről, már amennyiben azok nyilvánosságra hozása a társaságom érdekeibe nem ütközik. Egyesek ezen adatok közül a magyar közönség előtt sem lesznek egészen érdektelenek. A következő geológusok véleményeit kaptam kezeimhez: LEowHARD V. Darros tanár Londonban, 1909-ben végeredményben kimondja, hogy a karroo- rétegek tömege nagy kőolajmennyiségek keletkezésének a föltételeit szolgál- tatta. Remélhetjük ennélfogva, hogy kőolajat nyerünk. Rowanpzos, New-York- ban tapasztalatait így foglalja össze: Tekintve azt az óriási nyereséget, amelyet ez országban megfelelő mennyiségű petróleum föltárása nyujtana, nézetem szerint indokolt vállalkozás az ismert kedvező jeleket a fúróval követni. Dr. ZusER tanár, Lembergben, 1909-ben így ír: cNem csatlakozhatom ahhoz az elmélethez, amely egy fekvő rétegcsoportból intruzivus, repedésekbe hatoló kitörések útján végbemenő lepárolási folyamatot tételez föl. Nyugati Argentiniában kiterjedt kőolajmezőket a felső-triaszkori rétegekbe és pedig különösen oda helyeztem, ahol a képződményt trachitok és andezitek zavarják meg és törik keresztül; ZUBER szelvényeiből kiviláglik azonban, hogy az argentiniai olajtartó rétegek szerkezete egészen eltérő attól, amely a karro- rétegekben uralkodik. SaAwYER A. R. tanár az intruzivus kőzetekben előforduló olajnyomokban találja a bizonyságát annak, hogy a mélyebb rétegekben mély- 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1912 március 6-iki szakülésén, Budapesten. 898 NOTH GYULA fúrásokkal elérhető nagy olajmennyiségeknek kell lenniök, Coox tanár, London— ban, a legsürgősebben ajánlja a mélyfúrásokat s kijelöli azokat a pontokat, amelyeket e célra a legalkalmasabbaknak talál. Szíves felvilágosításaikért köszö- netet mondok dr. Smir WoopwoRrH A., London, továbbá dr. RoGERs A. W. és L. Jorr-CAPE Toww uraknak. Az a terület, amelynek átkutatása feladatom volt s amelyről most be- számolok, Afrika legdélkeletibb részén, a déli szélesség 299-án s a keleti hosszúság Greenwichtől számított 26 és 279-a között, Orange-River államban, Fixburg környékén fekszik. A megfigyeléseim érvényben maradnak azonban Délafrika sokkal nagyobb részére vonatkozóan, mert a földtani viszonyok ugyanazok maradnak, a lerakódások kevéssé hajolt helyzetben vannak nagy darabon észak és nyugat felé, egészen Basutoország határáig. Déli irányban, Dolerittel kitöltött A Sawyer tanár útmutatása repedések. nyomán indított kutatás. 62. ábra. Repedések hálózata Lemoenboom petróleum-vidékén, Délafrikában. Basutoország felé a 3000 m fölé emelkedő Machacham hegység a határ, észak felé ellenben a több ezer Km?-nyi, 500 m magas afrikai fennsík terül el tábla- formán. Ez DNy-tól ÉK-nek húzódó hegyláncokból és egyes, az elmosatástól megkimélt romszerű rögökből áll. Itt van a Caledon forrásvidéke, gyakran kiszáradó mellékvizeivel, amelyek a rétegeket sok helyt jól föltárták. Az üledékes kőzetek rétegei csaknem vízszintes településűek és — mint az egész fennsik — csak nagyon lankásan dőlnek kelet felé. Az üledékek leg- magasabb része a délafrikai geológus-bizottság megállapítása szerint az alsó júrába, legnagyobb részében azonban a felső triaszba tartozik, neve stromberg- rétegek s ezeket, mint a karrorétegek felső részét, Hatch és Corstophine a következő alosztályokra tagolják : vulkáni kőzetek carehomokkövek redbeds moltens-köszéntartalmú rétegek zanklodontákkal. A vulkáni kőzetek leginkább trachitok és riolitok tufáikkal, a nagykiterjedésű repedések kitöltéseként pedig diorit és diabáz. ORANGE-RIVER PETRÓLEUM-TELEPEI DÉLAFRIKÁBAN. 599 A carehomokkőóő 150 m vastag és közbetelepült palákkal elválasztott két részre oszlik. Ezek közül az alsó durvaszemű, söt néhol egészen konglo- merátos. A carehomokkőó felső része finomszemű, számos kisebb-nagyobb likacs van benne, ezek körül többnyire vasoxidtól szinezett lerakódások keletkeztek. Ezen, valószínűleg fúrókagylók által létrehozott s későbbi élőlények számára is tartózkodási helyül szolgált likacsokról nevezték el ezt a homokkövet cCare- homokkönek,, azonosítva — bár kérdéses, hogy helyesen-e — a németországi triasz ismert üreges homokkövével. Az üregecskékbe ma számos rovar rakja a petéit, két-két vékony, homokos, tojásdad héjjacskát találunk bennük. A homokkő kötőanyaga többnyire homokos, kevéssé meszes. A külseje fehéres vagy sárgás, barnás, vagy ha mállottabb, szürke. A homokkő színe vörösesbe vagy zöldesbe hajlik aszerint, amint vörös vagy zöld palára, márgára, vagy agyagra telepedik. A réteglapok gyakran barázdáltak, bordázottak, hengereltek és hosszúra nyúló repedésekkel meg-megszakítvák. A homokkőtömbök felülete karcolt és csiszolt s az egykori eljegesedésnek és északkelet felé irányult jég- áraknak félreismerhetetlen nyomait viseli. Éppúgy ÉÉK felé irányul a rétegzés lankás általános ellaposodása is, ezt azonban helyenként hatalmas, egész hegylejtőkre kiterjedő s a normális helyzetet megváltoztató csuszamlások zavarják s nagykiterjedésű erupciós repe- dések (dejkok) szakítják meg. (62. ábra.) E repedések többnyire függőlegesen állnak és diabázos vagy bazaltos intruzivus kőzetek töltik ki. (63. ábra.) A magma helyenként a repedések szélein túlömlött, magas hegyhátakat, egyes feltöréseket hozott létre, bazaltos tömegek nagymennyiségű tufalerakódásai keletkeztek s — amint azt a gyüjtött kőzetek világosan mutatják — a piro- metamorfózis a szomszédos kőzeteket is nagymértékben átalakította. A carehomokkő üveges, rideggé vált, helyenként vörösen, ritkán sötéten színeződött, mert kevés szerves maradványt tartalmaz. A tarka és vörös, homokos palák meg agyagok az érintkezési síkoktól egészen 3—4 m távolságig sötétebb színűekké váltak (k—k a 63. ábrában), a réteglapokon a magmahő által egészen 6—5S m-ig befolyásolvák, a repedéstől nagyobb távolságokban a Ax kutatások megállapították, hogy ott a kőzetek már egészen változatlanok maradtak. ; A kontaktuskőzeteken helyenként bitumentől származó sötét sávok és foltok látszanak. A bennük foglalt széntartalmú szerves anyagok bitumenné alakultak ugyan, anélkül azonban, hogy kőolajnak eredeti fekvőhelyén való képződéséről, vagy annak nagyobb mértékben való feltöréséről beszélhetnénk. A megszilárdult szilikátok üregeiben és likacsaiban lévő és valósággal megfigyelhető olajmolekulák és bituminák nem egyebek, mint a karro mélyebben fekvő moleno- és bocefeldrétegeiben foglalt szénben gazdag szerves zárvá- nyainak desztillációs termékei, amelyeket a magma melege párologtatott el. Különösen a mandulakő üregei tartalmaznak helyenként ozokeritre emlékeztető olajreziduumokat, de valóságos folyós olajat is, amely sárgásbarna színű, igazi petróleumszagot áraszt és a víz felületén úszkál. Ugyanezt a jelenséget találjuk Felsőmagyarország triaszában és karbonmészkövében, amint azt a Mitteilungen der k. k. geologisehen Reichsanstalt 1884. évi kötetében megírtam. 900 NOTH GYULA Dr. SzajsocHa krakói tanár egy nemrégiben a bécsi Geologische Gesellschaftban tartott előadásában azt a nézetét fejezte ki, hogy az északmagyarországi vulkáni kitörések észak felé nagy távolságokra hatottak és a menilitpalák bitumentartalmát petróleummá alakították, magában Magyar- országban, a kitörések közelében azonban e palákat az intruzivus kőzetek hője olajtalanította. E felfogásnak egész határozottan ellentmondok. Amint Délafrikában, úgy Északmagyarországon Ungvár, Szobránc meg Váralja mellett is azt látjuk, hogy a hőbeli behatások az érintke- Finomszemű Care homokkő Vörös agyag hullámos réteglapu homokkő tarka agyag homokkő vörös agyag kövületekkel Durvaszemű homokkő és konglomerát ZS Té öss "Gyürődött vöröses Vet NŐ. ún c] gözösuöve hos [XX a cementmészkő KGY KASZÁ. ÓTA TOY Dolerittel A magma Kutató aknák kitöltött hőbeli be- . a kontaktus- repedés hatásának tól 6 és 20 határai méternyire 63. ábra. Sziklák Lemoenboom mellett, Fixburgban, Orange-River délafrikai államban. zéstől csak pár méternyire terjedhettek. Felsőmagyarország trachit-, riolit-, andezit- és bazalt-kitörései a neogénbe esnek s hatalmas réteg- sorát találták maguk előtt oly idősebb közeteknek, amelyeknek egyes emeleteit több száz méter vastag áthatlan agyagrétegek választják el. Plasztikus rétegek- ben repedések hosszabb ideig nyitva nem maradnak, hanem a hegynyomás következtében elzárulnak, a földkéregben keringő víz beiszapolja, illetve oldott állapotból kiváló mész- és" gipszlerakódásokkal eltömi azokat. A Kárpátok északi lejtőinek gázömlései sem támogatják Szajnocha hipotézisét, mert a jód-, kén-, szénoxid-szénsav-, szénhidrát-kiáramlásokat sok esetben a hegynyomás és kémiai folyamatok következtében előálló hő hozza létre. De ha föl ís ORANGE-RIVER PETRÓLEUM-TELEPEI DÉLAFRIKÁBAN. 901 tesszük — bár el nem fogadjuk — azt, hogy a menilitpalában petróleum és földi gáz a magma hője folytán képződhetett, e szénhidrogének ahkor is csak legföllebb a közvetlen fekvőt telíthették valami szivacsként, mélyebben fekvő petróleumszintek semmikép sem állhattak ily módon elő. Hogy az óharmadkor legidősebb rétegeiben és a krétarétegekben is tekintélyes petróleummennyi- ségek vannak, azt Szajnocba tanárnak is tudnia kell. Meg azt is, hogy Galiciá- nak 1000 m-nél is mélyebbre hatoló mélyfúrásai közül egyikben sem bukkantak bazaltos eruptivus köőzetre, amelynek pedig itt vagy amott föl kellett volna törnie, ha a magma egyáltalában oly mélységben állapodott volna meg, hogy a desztillációs folyamatra befolyást gyakorolhatott volna. SawyYER A. R. angol geológus Lemonienboom és Nebo környékén egy -doleritvonulat számos pontján kutattatott s ez ásatásokkal igazolta azt, hogy a mellékkőzet petróleumot csak nyomokban tartalmaz. Franzhoek környékén pocsolyák színén irizáló hártyácskákat mutattak nekem azzal, hogy ottjárt kutatók ezeket cállítólago petróleumnyomoknak mondták. Mangán- és szénsavas vasoxiduloxidhidrát-lerakódások. trachittufából eredő kénes kiválások ezek, amelyek tartalmaznak ugyan sok bituminózus anyagot, de nem nevezhetők petróleumnak. A Clocolan mellett 500 m-ig le- mélyesztett fúrások homokkövön hatoltak át s ez 740—750 lábnyi, 798— 818, $865—900 lábnyi mélységekben, 1027 lábnál, továbbá 1210—1231, 1435—1447, 1494—1506 lábnyi mélységekben és 1603 lábnál petróleumnyomokat és pet- róleumgázokat szolgáltatott. A kis mennyiségben talált petróleum szaga az iechtioléra emlékeztet. A petróleumnyomokat megelőzőleg 756—770 és 1403— 1424 lábnyi mélységekben a, fúró több doleritrétegen hatolt át. A boccfeld- rétegekben gyakoriak a halmaradványok, a bíbormárgákban pedig többhelyt találtam csontmaradványokat. Egyes fúrásokban Blomfontain, Nebo környékén, meg Elisabethport mellett, hol a devonon keresztül az archaikumba is behatoltak, tetemes mennyi- ségű metángázt, kénhidrogéngázt, meg szénsavas ásványvizet találtak, de pet- róleumot nem. Vizsgálataim végső eredményeként kimondhatom, hogy a Fixburg környékének intruzivus- és kontaktus kőzeteiben elő- forduló petróleum mélyebb rétegek szerves anyagának desztillációs terméke és csak szporadikus. ; Petróleumra való fúrásokat nem ajánlok Délafrika azon vidékein, amelyeket vulkáni kitörések nagymértékben megzavartak, és ahol a rétegek sok ezer kilométernyi területen csaknem vízszintesen fekszenek. ÚJABB ŐSLÉNYTANI ADALÉKOK HAZÁNK KÜLÖNFÉLE TÁJAIRÓL. Írta TÉGLÁS GÁBOR. Régiségtanulmányaim közben a paleontológiai leletekre is kiterjesztem figyelmemet. Minthogy az általam észlelt leletek többnyire félreeső helyeken. a szakemberek által kevésbé ismert és alig látogatott gyüjteményekben őriztet- nek, jegyzőkönyveim revideálása közben ismét egy ilyen félig-meddig rejtett sorozatra bukkanva. ujból kedveskedhetem e folyóirat szerkesztőségének. Ész- leleteim anyagát a gyüjtemények sorrendjében a Földtani Közlöny 1911 XLI. kötete 6530—652. lapon bemutatott első közleményem folytatásául imígyen csoportosítva adom : I. TéGLás Isrvávn nyugalmazott tanfelügyelő tordai múzeumában. TéÉGrás Isrvás az 1894. évben kerülvén Torda megye tanfelügyelősége élére, hivataloskodása alatt a megye mindennemű nevezetességére épúgy ki- terjesztette figyelmét, mint tevé az ideig Nagy- és Kisküküllő megyékben. Így nem csupán régiségtára és ethnografiai gyüjteménye érdemli meg a látogatást, aminthogy azt Izabella főhercegnő is felkereste volt 1910 tavaszán, de palg- ontológiai megfigyelni való is akad nála bőviben. A lefolyt nyári látoga- tásunk folyamán a következőket jegyeztük hamarosan össze ebből a gazdag magánmúzeumból : 1. Koppánd, Torda mellett. A gipszbányában robbantás közben 1911 folyamán egy fiatal Elephas premigenius beágyazott vázmaradványát zúzták szét. Az állkapcsok töredékei az agyaréval, számos bordával már csak TáGrás Isrván gondos keresése folytán kerültek ki a romhalmazból. 2. Tor d a- hasadék. Cervus elaphus koponyarészlet aganccsal. Négy darab rózsatővel megmaradt részlet. 3. Lunkaújfalu (toroczkói járás), a Zsidovin nevű hegy lábától Cervus elaphus L. agancsrészletei. 4. Ugyancsak Lunkaújfalu határából, az ú. n. bedellői csontbarlangból, melyet THoRoczkaY SÁNDoR Klára nevű lányáról 1882-ben Klára-barlangnak neveztem volt el, Ursus spelaeus BLM. bordái és zápfoga. 5. Felvin cz (Tordaaranyos megye), Elephas primi- genius combfejtöredék és apróbb végtagi részletek a várostól DNy-ra eső Likat. nevű helyről. 6. Tordaörményes f(felvinczi járás), zápfog. 7. Maros- décse (u. o.), lábszártöredékek. 8. Szohodol (Alsófehér megye, verespataki UJABB ŐSLÉNYTANI ADALÉKOK HAZÁNK KÜLÖNFÉLE TÁJAIRÓL. 9083 járás), Lucia-barlang, Topánfalva mellett, egy jól kifejlett Ursus spelaeus B. koponyája, számos végtagrészlet, bordatöredék. Ezeket TéÉGrás Isrváw dr. Szi- lády Zoltán ásatásai előtt maga ásatta ki egy iskolalátogatás alkalmával. 9. Küküllővár (Kisküküllő megye), Elephas primigenius végtagrészle- tek. 10. Segesvár (Nagyküküllő megye), Cervus elaphus agancstöredékei. Egy öt ággal, másikon kettő látható. 11. Dombos (Wolldorf), Nagyküküllő megye, Elephas primigentus"záptog. 12. Hévíz (Nagyküküllő vármegye, kőhalmi járás), Cervus alces agancsrészlet. 13. Halmágy (Nagyküküllő megye, kőhalmi járás), Cervus elaphus agancsa az Oltból, három darab rózsa- tővel és három ággal. II. BoRBÉLny SáMvEL nyug. áll. tan. képző-intézeti igazgató házi gyüjteménye Székelykeresztúron. BORBÉLY SÁMUEL nyug. áll. képző-intézeti igazgató fiatal korának pár esztendejét néhai ToRma KáRoLrx jeles régészünk s akkor Belsőszolnok vár- megye főispánja házánál nevelői minőségben tölthetvén, a kiváló gyüjtő hatása alatt maga is érdeklődéssel karolt fel minden útjába eső leletet. Így Dácia néhány számottevő katona-bélyege, lámpajegye mellett 1894 júliusi látoga- tásom idején pár őslénytani leletről is jegyzetet veheték nála. 1. Szászörményes (Kisküküllő megye, erzsébetvárosi járás), Elephas primigemius 1. zápfoga. 2. Hosszúpatak (ugyanazon járás), fiatal mamuth borjú zápfoga. 3. Véczke (Udvarhely vármegye, székelykeresztúri járás), jól kifejlett példány hatalmas zápfoga. 4. Etéd (Udvarhely vármegye, keresztúri járás), Bos primigemtus koponyája egyik szarvával, a Firtos hegy alól eredő patak árkából. IIL Aszódi ág. ev. Petőfi-gimnázium gyüjteményéből. Az 1906. év folyamán PETőFI SÁNDOR iskoláját meglátogatva, a gimnázium szertárában az Elephas primigenius több zápfogát láttam. Ezek a Galga diluviális csontjaiból kerülnek ki. IV. Jászberény városi múzeum. 1. Rhinoceros Merkiti koponyarészletei, melyeket 1878-ban szállítottak be. Az 1901. szerzeményben két állkapocs, lábszár és zápfogak. 2. Elephas primi- gemius hét zápfog. 3. Jászapátiból három combesonttöredék. Ezek egyikét a községházánál kifüggesztve, óriások csontjaként mutogatták. Agyarrészletek. V. MizcH ÁRMIN fűrészgyáros házi gyüjteménye, Ujkomárom. MrncH ARMIN fűrészgyáros Ujkomáromban elismert régiséggyüjtő, kinél 0 o a Brigetióból (Ószőny) kikerült tömérdek régiség mellett Bos priscus koponya- részletet jegyezheték fel 1910 október 6-án Simonytornyáról (Tolna megye). 904 TÉGLÁS GÁBOR VI. Veresegyháza (Álsófejér vármegye) balázsfalvi járásában. Az 1890. évi március 24-én az alsófejérmegyei Szekas-völgyet (melyet a középkor forgalma is követelt HowxreRus Erdély térképéről láthatólag, Nagy- eényed—Szeben közt) régiség szempontjából vizsgálgatva, DoBonyr JÓZSEF birtokosnál több ősállat-csontot láttam. Egy Cervus elaphus kilencágú agancsa több más töredékkel a Grum-kert Laczko nevű határrészén került elé a Szekas partomlása nyomában. Több Eguus primigenius zápfog került ugyaninnen a nagyenyedi Bethlen-kollégium gyüjteményébe, szállította néhány lelkes és főleg az erdélyi harmadkori medence palxontologiai anyagának összegyüjtésében nagy érdemek- kel bíró HEREPEY KÁRonx tanárunk. Kelt Budapesten, 1912 március havában. ADATOK A HÓD (CASTOR FIBER L. HAZAI ELTERJEDÉSÉHEZ. Közli ORosz ENDRE. — A X. táblával. — A hód hajdanában nemcsak Magyarországon, hanem általában az egész európai kontinensen is a legszélesebb körben elterjedt állatok közé tartozott. Azonban egyrészt az emberek lelketlen kapzsisága, másrészt barbár vadász- szenvedélyeik kielégítése folytán — miként a bölények, azonképen a hódak is — a végenyészet szomorú sorsára jutottak. Mig az Hurópa északi részében s a Rhőne és Elbe folyók mellékén élő néhány hódcsaládnak napjai meg vannak számlálva, addig Magyarországban már teljesen ki is pusztultak. Hazánkból Sajó KáRony szerint! az 50-es évek végén és a 60-as években tüntek el végképen. Egykori elterjedésüket és gyakoriságukat a föld rétegeibe zárt fosszilis csontmaradványok, a recens példányok elejtésére vonatkozó vadá- szati feljegyzések és a nagyszámmal előforduló helynevek mutatják és teszik kétségtelenné. Magyarországban a hód Harzavárs Gyurának cA magyarországi fosszil hódmaradványo ko,-ról írt tanulmánya ? szerint az alsó-pliocén (pontusi emelet) óta élt. Pontusi korúak: a köpeczi, az ajnácskői és besenyői maradványok ; levantei korból valók : a novskvai és szegediek, végül diluviálisak a gánóczi és a kolozsvári ? hódleletek. 1 Kihaló állatfajok. L. A Természet: I-ső évfoly. X. sz. 5-ik lapon. 2 Természetrajzi Füzetek. 1891. (XIV-ik köt.) pag. 88. ; 5 L. dr. LŐRENTHEY IMRE: A kolozsvári széntelep. Földtani Közlöny. 1895. évfolyam. 112—116 1. ADATOK A HÓD (CASTOR FIBER"L.) HAZAI ELTERJEDÉSÉHEZ. 905 Az ó-alluvium idejebeli ősemberek is kortársai voltak a hódaknak s hogy azokat milyen szorgalmasan vadászgatták, kitünő bizonyságul szolgálhat- nak a nagyobb őstelepek konyhahulladék maradványai, amelyek között gyakran jönnek elő a hódnak csontváz-részei. Különösen a keményszerkezetű, vaskos, alsó állkapcsok, a dús lemezredőzetű görbe zápfogak és a szabályos félkörben görbülő, nagy, vörösbarna színű metszőfogak azok a jellemző csontrészek, melyek első pillanatra magukra hívják a szemlélő figvelmét. BE közleményem tulajdonképeni tárgyát ilyen prehisztorikus és két lelőhelyről származó római kori csontleletek képezik, amelyek ásatás által kerültek elő a kultúrrétegekből. Míg hazai őstelepeink faunájának tanulmányozásával csak elvétve- találkozunk, addig a nyugati államok nevezetesebb prehisztorikus telepeiről rendszeres tanul- mányokban számolnak be a kutatók s így ezekben az egyes állatfajok elő- fordulásáról is pontosabban vagyunk tájékozva. Hogy a barlangi leletekről írt nagyszámú és értékes közleményeket különösebben ne említsem, legyen szabad e helyen csupán csak a svájci őskori tavi lakások konyhahulladék faunájára hivatkoznom, melyet dr. RÜTIMEYER tanár olyan" behatóan tanulmányozott és észleleteit eUntersuchung der Thierreste aus den Pfahlbauten der Schweizs és cDie Fauna der Pfahlbauten in der Sechweizs című értekezésekben tette közzé. A leírt faunában a hód is, mint gyakori állatfaj szerepel, mert a mosseedorfi, wauwyli, robenhauseni, waugeni és concisei őskori tófalvak leletei között mind többszörös példányokban mutatta ki dr. RürrmexeR. A. hazai őskori és római telepek konyhahulladék maradványai között eddig a hódnak biztos előfordu- lását a következő lelhelyekről regisztrálhatom : 1. Szamosújvár. A római kasztellum pretóriumának 1907-ben végzett kiásatása közben római edénycserepek társaságában a hódnak egy metszőfoga. került felszínre, mely adat szerint a hód a római császárság időszakában a Kisszamos folyó völgyében is otthonos volt és mint vadász-zsákmány jutott be a kasztellum kőépületei közé. 2. Maroslekencze. (Torda-Aranyos megye). A Maroshíd közelében, a folyó jobbparti omlásos falában prehisztorikus és római kultúrrétegek tárul- nak fel 11 dem vastagságban. Ezen televényréteg alatt kevéssé rozsdaszínű homokiszapüledék következik, melyben a Spalax graecus antiguus MÉHELY koponyáit gyüjtöttem.! A felszíntől 85 cm mélyen szénmorzsás, túlnyomóan hamvas rétegben találtam 1908 őszén a Gastor fiber L. egy alsó, jobboldali állkapcsát, benne három zápfoggal (X. tábla 3. ábra). Az állkapcsot tartalmazó réteg művelődési tárgyai kétségtelen bronzkoriak s benne — mint a hódnak kortársait — a következő állatfajokat gyüjtöttem : 1. Bos tauvus L. 2. Eguus caballus L. 3. Ovis aries L. 4. Sus scrofa 1. 5. Canis familiaris L. 6. Cricetus frumentarius Pann. 7. Spalax graecus antiguus MéÉn. 8. Unio batavus LAMmcx. 9. Helix lutescens ZGu. 3. Tordahasadék. A sziklaszoroson keresztül folyó Hesdát pataka jobbpartján, a hasadék Torda felőli végének közelében, fent a szírtek között fekszik a hasadék legnagyobb és legszebb barlangja, a 75 m 6 hosszú, 22 m 1 Dr. MÉnELy Lajos: A földi kutyák fajai. Budapest, 1909. pag. 175. 906 OROSZ ENDRE legnagyobb szélességű és 9—20 m magas boltozatú cNagy barlango. Az 1897. és 98. években általam eszközölt ásatások alkalmával a barlang fenekének prehisztorikus kultúrrétegeiből előkerült konyhahulladék csontmaradványok között a hódnak két metszófogát is találtam. (X. tábla 2. ábra). 4. Torda. A második adat, mely a hódnak az Aranyos folyó völgyé- ben való előfordulását igazolja, az itten létezett római város: Potaissa korából datálódik. A városi nagy malom melletti malomárok balparti síkján római épületek romjait túrták fel az ottan dolgozó földmunkások 1907-ben s a felszínre került tégla- és edénytöredékek, valamint nagyszámú emberi csontvázrészek között egy baloldali, felső állkapcsi zápfogat találtam. 5. Gyertyános. (Torda-Aranyos megye). E község és Nyírmező között fekszik a cKőközs nevű festői szírtszoros, melynek északi végén, a patak bal- parti oldalán a aGévojs nevű szép, különálló sziklaszírt emelkedik. Az őskor- ban, valamint a későbbi időkben emberi települések voltak a sziklatetők párkányain s e telepesektől nagymennyiségű hulladék maradt vissza a szikla- fokok lejtőin. 1907 nyarán ásatást rendeztem azon a helyen, ahol régebben boldogult Fenichel Sámuel is ásatott. A roppant sok csont között, mi itten előkerült, a Castor fiber L. egy alsó, baloldali ép állkapcsát is találtam a benne lévő négy zápfogával. (X. tábla 1. ábra). Ezenkívül még két ép felkar- csont (as humeri) is van az itten gyüjtött leletek között. 6. Magyarkapud. (Alsófehér megye). Az egyesült Küküllőnek a Marosba ömlése feletti 514 m 6 magas Magura-tetőn néhai HEREPEY KÁROLY nagyenyedi Bethlen-főiskolai tanár cgy gazdag neolith kultúrális őstelepet fedezett fel. Ennek a folyó év nyarán végzett kutatása közben a hódnak is egy felső, baloldali állkapcsából származó ép zápfogát sikerült találnom. 7. Csáklya. (Alsófehér megye). A községtől NW-re a Marjucza, Tyikujáta és a Zsintyicáuve nevű tithoni mészköszírtek tövében gazdag őstelepet tárt fel néhai HEREPExY KÁRoLY nagyenyedi tanár. Az innen kiásott prehisztorikus faunában TÉGrás GÁBoR a hódat is felemlíti.! HeEnxRrpEx tanárnak ezen hírneves őstelepén a folyó év nyarán eszközölt ásatás révén a hódnak két alsó, jobboldali állkapcsát, egy külön incisivus és egy külön molaris fogát gyüjtöttem. S. Tordos. (Hunyad megye). A Maros folyó balparti oldalában egy Km hosszúságban feltárva lévő európai hírű őstelep konyhahulladék faunájában a hód is ki van mutatva.? 9. Déva. A Várhegy keleti oldalának alján, a 2-ik szerpentin-kanya- rulatban —- hol Marrász JózsEr dévai pénzügyi számtiszt úr ásatást rendezett — a kővel telített humus törmelékei közt neolith jellegű edénycserepek társaságá- ban a hódnak egy felső, baloldali állkapocstöredékét találtam két zápfoggal a helyén. 10. Nándor. (Hunyad megye). A. Peták-patak jobbparti oldalának leg- 1 Az Erdélyi Medence őstörténelméhez. Orvos-term.-tud. Értesítő. Kolozsvár. 1887. évfoly. 79 1. 2 TÉGLÁS GÁBOR: A tordosi őstelep. Arch. Értesítő. 1882. évfoly. 294 1. ADATOK A HÓD (CASTOR FIBER L.) HAZAI ELTERJEDÉSÉHEZ. 907 nagyobb s egyúttal legérdekesebb sziklaürege a Sárkánybarlang, mely a pataktól 50 m magasságban fekszik. A barlangterem fülkéiben TÉGLásS GÁBOR és TOoRMA ZsóFIa eredményes ásatást rendeztek s az itten előkerült nagymennyiségű állatcsontok között a (Gustor fiber L. alsó, balállkapocstöredékét teljes zápfog- sorral (négy) is találták.! 11. TEurscH Gyura cA bárczasági őskori telepekrőls című értekezésében ? írja, hogy: ca neolithikus korban — mint azt sűrűn előforduló hódesontok igazolják — a ma termékeny bárczasági fensík nagyobbrészt mocsaras vidék volt., 12. Csóka (Torontál megye). A eKkremenyákv nevű dombon léte- zett neolithkori őstelep ásatása közben a konyhahulladék faunagazdag gyüjte- ménye került felszínre, melyben a következő állatfajok szerepelnek : 1. Bison priscus H. v. Mny. 2. Bos taurus L. 3. Eguus caballus L. 4. Cervus elaphus 1. 5. Cervus capreolus L. 6. Sus serofa L. ferus. 7. Canis lupus L. 8. Canis familiaris L. 9. Canis vulpes L. 10. Ovis aries L. 11. Capra hircus L. 12. Castor fiber L. 13. Lepus tíimidus L. 14. Gricetus frumentarius Part. 15. Spalax typhlus Parr. 16. Arvicola sp. 17. Üreges, vékony madár- csont (Indet. sp.). 18. Silurus glanis L. 19. Ciprinus carpio DL. 20. Esox lucius L. 21. Lucioperca sandra Cuv. 22. Paludina vivipara L. 23. Planorbis corneus L. 24. Helix hortensis Münn. 25. Anodonta sp. 26. Unio pictorum L. 27. U. p. L. var. decollata HEzp. 28. Unio batavus LAmKk. 13. Törökbecse: Borjas-puszta. Az itteni tanyától NNO-ra, a Tisza folyó őskori, plateauszerű, messziterjedő partmagaslatán fekszik a cTégla- házi táblas, melynek területén egy — neolithkori leletekben gazdag — őstelep létezett. Ennek 1903. év nyarán végzett kutatása alkalmával a hódnak három külön alsó állkapcsát gyüjtöttem. Ezek egyike a felszíntől 160 cm mélyen, pernyével telített agyagos talajban kova- és obsidián nucleus, csont-ár, vad- disznó állkapocs és egy nagy halcsigolya társaságában feküdt, mint kétségtelen ösemberi konyhahulladék. Az itten feljegyzett adatok 13 lelőhelye közül 11 az erdélyi medence területére, kettő pedig Délmagyarországra tartozik. Ha a vizeket vesszük tekin-" tetbe, amelyeknek mellékén a lelőhelyek feküsznek, úgy a Szamosvölgyéből egy lelhely, az Aranyoséból kettő, a Maros fővölgyéből négy, mellékvölgyeiből, nevezetesen: a bedellői patak, a csáklyai Gyógypatak és a Peták-patak völgyé- ből összesen három lelhely, az Olt-völgyből egy és végül a Tisza folyó menté- ről két lelhely van kimutatva e közleményben, melyek így összeségükben elég meggyőzően igazolják a hódnak történelemellőtti-kori általános elterjedését. 1 TéGrás GÁBoR: A Ruska-Pojána keleti lejtőjén és az Erdélyi Érezhegység déli mészkőövében folytatott barlangkutatásaim őslénytani adalékai, Orvos-term.-tud, Drtesítő. Kolozsvár. 1897. évfoly. 26-ik lapján. 2 Az Erdélyi Múzeum-Egyesület negyedik vándorgyűlésének Emlékkönyve. 1908. pag. 86. 908 OROSZ ENDRE Éppen ebből kifolyólag nem lehet eléggé hangoztatni e helyen is az östelepek felásatásánál a konyhahulladék fauna szorgalmas összegyüjtésének szükséges voltát, mert az ősember által évezredekkel ezelőtt elejtett vad- és tenyésztett házi állatok maradványainak hiteles gyüjteményéhez másként sehogyan sem lehet hozzájutni, mint csupán az őstelepeknek az idők folyamában egymásra rakódott kultúrrétegeiben. Kelt a kolozsvármegyei Apahidán, 1912. év május hónap 30-án. A TEREGOVAT FÖLDPÁTELŐFORDULÁS KRASSÓ-SZÖRÉNY VÁRMEGYÉBEN. Irta TEreGpi RorH Lagos. 1895 nyarán a krassó-szörényi középhegységben, Teregova és Mehadika táján, korán elhunyt kartársunk, Appa KáLmáNntól keresztülvitt részletes geológai felvétel alkalmával a nevezett Teregovától Ny-ra, a helységtől nem messze, pegmatit vagy evastag, biotitban igen szegény földpátérs,-nek a kibukkanó rétegfejeit konstatálta, amelyek az Izvoru Lazului-nevű árok közepe tájától kezdve É felé való vonulatukban a ILeo-árkon és a Teregova- és Cserbului- patak legkeletiebb részén át a Temes-folyó és Teregova-patak közti vízválasztó: 851 m-es magassági pontjáig, tehát közel 3 km-nyi kiterjedésre nyomozhatók. Hz adatot azután átvettem és a eKrassova és Teregova környékes-című részletes geológiai térkép magyarázó szövegében közöltem, egyúttal a sgyakor- lati szempontból fontosabb kőzetanyagoko,-ról szóló zárófejezetben e földpát- előfordulásnak ipari szempontból való nagy fontosságára utalván rá. A. Tere- govánál a csillámgneisz közt fellépő pegmatit-telérek földpátja ugyanis igen tiszta kaliföldpát vagy orthoklász, amelyet kivált a kerámiai iparban használ- nak. A vele társuló kvarc szintén tiszta fehér anyag, a csillám csak részenként, alárendeltebben lép fel. Ez az előfordulás magára vonta dr. CukoR FERENc, budapesti ügyvéd figyelmét, aki már az előbbi években a mondott hegységben tovább délre, a Duna mentén fekvő Tiszovica táján hasonló, de nem oly tiszta kőzetelőjövetelekre (e tájt csak zárványok) kutatott volt. CukogR F. ügyvéd a Teregova melletti pegmatittelérekre tehát hajtatott is két a lejtőn egymás fölött fekvő tárót, melyek — Csen LaJos bányatanácsos szerint — két teléren (földpátéren) hatol- tak át. E telérek szerinte 2—3 m vastagok, de ennél nagyobb vastagságot is érnek el és a tárók előrehajtásával még több a felszínen látható efféle telér volna átszelhető. PerxiK L. tanár, aki a teregovai kaliföldpátot elemezte és használható- ságára gyakorlatilag is megvizsgálta, véleményében úgy nyilatkozik, hogy e földpát minőségénél fogva a kereskedelemben megforduló legjobb föld - A TEREGOVAI FÖLDPÁTELŐFORDULÁS KRASSÓ-SZÖRÉNY VÁRMEGYÉBEN, 909 pátfajtákkal versenyezhet és a világkereskedelemben az őt megillető helyet biztosíthatná magának. Szállítási nehézségek nincsenek, mert a község szélén. fekvő bánya felől jó út vezet a vasuti állomásra, amely mellett a Temes-folyó is tovaslet. Az 1910. év elején CukoR ügyvéd azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy ebben az ügyben támogassam, hogy — ha lehetséges — esetleg nagyobbmérvű vállalat jöhessen létre, egyúttal megjegyezvén, hogy ily vállalat létrejötte esetén az állam részéről lényeges szállítási kedvezményeken kívül bizonyos szubvenció is meg lett neki igérve. A magam részéről e tekintetben adott igéretemnek eleget teendő, HAMBLocH ANTAL igazgatóhoz, a Rajna melletti Andernachon for- dultam, akivel személyesen megismerkedni alkalmam volt és aki többek közt a rajnai trasszról szóló több érdekes értekezést is tett közé. HAMBLocH igazgató az én tudakozásomra a legnagyobb szívességgel késznek nyilatkozott, ebben az őt is nagyon érdeklődő ügyben ténylegesen eljárni, amit teljesen be is váltott, amennyiben a kerámiai ipar legjelentékenyebb képviselőivel Szászországban és Türingiában lépett érintkezésbe. A Németországba küldött teregovai anyaggal megejtett égetési és olvasztási kísérletek ott is akiváló eredménytv szolgáltattak, minek folytán ez elsőrendű szakkörök is a teregovai földpátot nagyon hasz- nálhatónak jelentették ki. A hosszabb ideig tartó tárgyalások végeredménye azonban az volt, hogy a németországi illető ipari körök a maguk részéről nagyobb vállalatot nem akartak nyélbeütni, mert ez az cugyan rendkívül ritka anyag, az ő szempont- jukból igen távol félreesik. Ily viszonyok közt legjobb volna magában az országban, Teregovánál, nagyobbmérvű ipartelepet létrehozni, mely ipartelep a nyersanyag kiválóságá- nál fogva ugyancsak virágozhatna. Kelt Budapesten, 1912 március 15-én. AZ ANDALUZIT ÚJ ELŐFORDULÁSA HAZÁNKBAN. Írta VENDL ALADÁR dr.! — A 64. ábrával. — A fejérvármegyei Velencei-hegység gránititjának közvetlen kontaktusában a kontakt zóna legerősebben metamorfizált kontakt-kőzetét egy andaluzitot tartalmazó, sztomolitszerű keskeny zóna képviseli. Ez a sztomolitszerű közet csak a aSzűzvári malomv-tól D-re levő egyik rövid árkocskában tanulmányoz- ható. Maga a szürkeszínű kőzet tömött, teljesen átkristályosodott, melynek 1 Előadta a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésének szak- ülésén Veszprémben 1912 augusztus 28-án. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1912. 60 910 D: VENDL ALADÁR egykori réteges strukturája csaknem egészen eltünt; csak itt-ott látható még némi nyoma az eredeti rétegzettségnek. Makroszkoposan a kőzetben csak kvarc és csillámrészecskék ismerhetők fel. A mikroszkópos vizsgálat szerint a kőzet alkotó részei: kvarc, muszkovit, biotit, andaluzit, magnetit, kaolin és járulékosan néha turmalin. Ez alkalom- mal a következőkben előzetesen csak az andaluzitot ismertetem. Az andaluzit mindig nagyobb csoportokban fordul elő aprócska szemecs- kék alakjában. A szemecskék nagyjában 0-10—0-15 mm 6 hosszúak, ritkán 0:20—0-25 mm-esek; a c tengely szerint hosszúkásak, tehát prizmás kifejlő- 64. ábra. Az andaluzitos sztomolitszerű kontaktkőzet mikrofotografiája, 52-szeresen nagyítva. désűek; a csúcsok mindig legömbölyödöttek. Közelebbi formát megállapítani rajtuk nem lehet. Az (110) szerint való hasadás igen jól kivehető a főten- gellyel párhuzamos hasadási vonalkák alakjában. A szemek fénytörése igen erős, a közepes törésmutató értéke ca 17635. Kioltás c-hez s egyszersmind a hasadást jelző vonalkákhoz mérten egyenes c — a. Kettőstörés gyenge és nega- tív; a hasadást jelző vonalkák megadta főzóna — lI]c — szintén negatív. Az optikai tengelyszög igen nagy, 2 V — ca 822—849. Pleochroizmus erős s a leg- vékonyabb csiszolatokon is kifejezett : a —rózsaszínű, b — színtelen, c — színtelen. Nagyobb mennyiségű andaluzit-szemecske mindig majdnem teljesen azo- nos optikai orientációval helyezkedik el a kőzet többi ásványai között: Az egy csoportban előforduló szemecskék mindig olyan elhelyezésűek, hogy a szemek a iránya és természetesen a hasadási vonalkák is, majdnem teljesen párhuza- mosak. AZ ANDALUZIT ÚJ ELŐFORDULÁSA HAZÁNKBAN. 911 Az andaluzit-szemecskék nagy mennyiségben tartalmaznak zárványként magnetitet, amint a mikrofotografián is látható. Az andaluzitnak hazánkban való előfordulásáról eddig a következő ada- tokat közli az irodalom: ScHAFARZIK FEREwxc dr.! a kissebesi dácit egy zár- ványában az andaluzitot ismeri fel (valószínű, hogy a jelen esetben andalu- zittal, illetőleg andaluzitgnájsszal van dolgunko) SzápEczkr Gyura dr.? a szobi Ságh-hegy andezitjában talált korundot és andaluzitot tartalmazó kordierit- -gnájsz-zárványt. BöckH Hugó dr.? a gömörmegyei Vashegy környéke gránit- jának kontaktusából említ andaluzitot közelebbi leírás nélkül. AZ ERESZTEVÉNYI BAZALT ,ILMENIT -IE. Írta VENDL ALADÁR dr. k! A kir. József-műegyetem hallgatóival — SCHAFARZIK FERENC dr. tanár úr vezetése mellett — a Medves-hegységbe rendezett egyik geológiai kirán- -dulásunk alkalmával az Eresztevény-i kőbányában néhány fekete zárványt tartalmazó bazaltdarabot gyűjtöttem, mely zárványok az irodalomban SzaABó Józser nyomán cilmenits; néven ismertek." E zárványok néha borsszem-, ritkábban borsónagyságúak; sőt a kir. József-műegyetem ásvány-földtani szertárának gyűjteményében egy mogyoró- nagyságú xcilmenit,-zárvány is van, szintén a Medves-hegységből. A zárványok feketék, fekete karcúak, törésük kagylós és — főként a törési felületeken — -erős fémfényűek. BE zárványok mindig feltünő erősen mágnesesek. Ez az erős mágnesesség felhívta figyelmemet arra, hogy kissé behatóbb vizs- gálat révén meggyőződjem arról, vajjon ez a fekete zárvány csakugyan ilmenit-e, vagy sem? A fekete cilmenits5-szemek még a legvékonyabb csiszolatban is átlát- szatlanok teljesen. A legtöbb esetben barnás mállási termékkel körülvettek. Sósavban könnyen oldódnak, főleg ha kevés káliumjodidot is adunk a sósavhoz. 1 SCHAFARZIK F.: Trachytjaink néhány ritkább zárványáról. Földt. Közl. 1889 XIX. 410. lap. a , 2 SzápEczKY GYy.: A szobi Ságh-hegy andezitjáról és kőzetzárványairól. Földt. Közlöny 1895, XXV. 161—174. lap. 3 BöckH H.: A gömörmegyei Vashegy stb. A m. kir. földt. int. évk. XIV. k. 62. lap. 4 SzaBó JózsEF : Geológia. Budapest 1853, 299—302. lap. SCHAFARZIK FERENC: Kirándulás a nógrádi Medves-hegységbe. Budapest, 1911, 5 lap (litografia, vezető a kir. József-műegyetem geológiai kirándulásaihoz). V. ö. még ROZLOZSNIK P. és Emszr K.: A Medves-hegység bazaltos kőzetei. Földtani Közlöny XLI., 1911, 258. lap. 60" 912 VENDL ALADÁR Az ásvány fajsúlyát piknométer segélyével két meghatározásból 4:807-nek állapítottam meg; temp. — 249—25-1" C. Az ásvány mennyisége kémiai analizisre is elégséges volt. Meg kell azonban jegyeznem, hogy e rendelkezésemre álló anyag nem volt teljesen ideális tiszta, amennyiben a barnás bomlási terméktől nem sikerült teljesen megtisztítanom. Az ásvány porát higított kénsavban, széndioxidáramban oldva, a ferro- vasat káliumpermanganáttal való titrálás útján határoztam meg. A titándioxidot a majdnem semleges — tehát igen gyengén savanyú — oldatból hosszú ideig tartó főzéssel választottam le. Az így nyert csapadékot káliumhidroszulfáttal feltártam, hideg vízben való feloldás után az oldatot kénhidrogénnel telítettem s kevés ecetsav hozzáadása után széndioxid-áramban a titándioxidot főzéssel kicsaptam. Ez eljárást még egyszer ismételtem. A kapott T:0, majdnem teljesen hófehér volt. A többi alkotórészt a szokásos módszerekkel határoztam meg. Az analizis eredménye: T:0O, — 65890, SZO, — nyom, FeO — 38329, Fe,0, — 536890, Mn0 — 1703 ; összesen 99-61 90. Ez eredmények egyáltalán nem egyeznek az ilmenitnek az irodalomban közölt elemzési adataival.! Az ilmenit T-O, tartalma ugyan 590-tól 60-8096-ig változik, amint HixrzE összeállításaiból kitűnik; e közölt elemzések szerint azonban a csekély titándioxid-percentnek (5-67990—10-4790) csak csekély ferro- vasmennyiség (07"1199—85290 /e0) felel meg, a vas túlnyomó része ferri- alakban van jelen az ilmenitben. (Suarum-i ilmenit.) Az eresztevényi anyag összetételre legjobban egyezik az Unkel am Rhein bazaltjának titánmágnesvasával, melyet RAMMELSBERG C. F. elemzett :? TiO, — 82799, Fe,0,— 51819, Fe0O — 372290, MnO — 20399, MgO — 0-7899 ; össze- sen 100-1190. Fajsúlya — 490590. E megfigyelések mind arra vallanak, hogy az eresztevényi bazalt e fekete zárványa nem ilmenit, hanem titánmágnesvas. És ha a titánmágnesvas önálló ásványfajként meg nem állhat — amint újabb vizsgálatok mutatják ? — úgy ez ásványt titántartalmú magnetitnak kell tekintenünk. Hogy vajjon esetleg ilmenit és magnetit szabályos összenövéséről van-e szó, vagy sera, kevés anyagomból végleg eldöntenem nem sikerült. Kelt Budapesten, a kir. József-műegyetem ásvány-földtani intézetében 1911 december 15-én. 1 V. ö. HisrzE C.: Handbuch der Mineralogie. I. kötet, 1876—1881. lap. 2 RAMMELSBERG C. F.: Handbuch d. Mineralchemie, II. kiadás, I. 159. lap. 3 L. főkép Vogr I. H. L.: Über die Rödsand-Titaneisenerzlagerstütten in Nor- wegen. Zeitschr. f. prakt. Geol. 1910, 59—67. lap. IRODALOM. VÁLASZ INKEY ÚR MEGJEGYZÉSEIRE. Dta Párrt. Mók dr. — A 65. ábrával. — A Földtani Közlöny XLII. kötetének 9—10. füzetében, a 736—753. olda- lakon IsxExY BÉLra úr szíves volt az erdélyrészi Érchegységről írt munkámat részletesen megbírálni. j Nagy köszönettel tartozom Isxxer úrnak, hogy kritikájának szövegét még kéziratban szíves volt tájékozódás végett nekem átadni s így már jó előre tájékozódást szerezhettem arról, amiket az erdélyrészi Érchegységről írott munkámról közölt. Mint IxxEx úr igen helyesen megjegyezte, munkám megírásánál egy oly gondolatmenet kísért végig, amellyel megmagyarázhatni vélek néhány — nagy- részben eddig is ismert — de közelebbről nem magyarázott természeti jelen- séget. Helyesebben mondva egyes, már eddig is ismert jelenséget az Érchegy- ség egyes bányafeltárásai oly módon világították meg és pedig oly nagy szám- ban, hogy az itt nyert bizonyítékokat elégségeseknek tartottam arra, hogy hasonlóan magyarázzam a terület más pontjain is azokat a felszíni jelensége- ket, amelyek az említett bányafeltárások felett a felszínen is megvannak. Kény- telen voltam tehát e helyeken az analogiára támaszkodni; ez pedig a geológiai vizsgálatoknál mindennapi és szükséges kényszer. A természet magyarázatában nézetem szerint megállani nem szabad s az egyes jelenségek megítélésébe új és új gondolatot kell bevinni, ha arra elegendő biztos alapot találunk. Az új gondolatok egy része lehet rossz, de egyrésze mindenesetre haladást jelent. Hogy a tőlem felvetett új gondolatok- ban van-e jó vagy mind helytelen értelmezése a természeti jelenségeknek, azt a jövő vizsgálatai fogják kideríteni. Minden természetvizsgáló mindaddig ragasz- kodik felfogásához, míg kétségtelen adatok felfogásának helytelenségéről meg nem győzik, s így nem csodálkozhatom azon, ha IwxxEx úr, ki mintegy 30 év előtt foglalkozott részletesen az Érehegység területével, különösen Nagyág kör- nyékével, ragaszkodik régi álláspontjához és munkámban nem talál elég bizo- nyítékot felfogásának megváltoztatására. Mindenesetre megtiszteltetésnek veszem, hogy az előbbi tárgyilagos meg- jegyzéseiben oly részletesen foglalkozott azokkal az új felfogásokkal, amelyek munkámban találhatók. Ezek az új magyarázatok természetesen néhány pont- ban nem egyeznek meg IwsxkEr úrnak azzal a felfogásával, amelyeket nagyági monográfiájában kifejtett és amelyeket röviden megjegyzéseiben is ismételt. 914 Dr: PÁLFY MÓR E felfogást természetesen magam is igen jól ismertem és munkám folyamán igyekeztem lehetőteg kidomborítani azon megfigyeléseimet amelyek az én fel- fogásom helyességét lennének hivatva beigazolni. Nem tudom, hogy INKEY úr azon 30 év alatt ami nagyági tanulmányai óta eltelt, foglalkozott-e részlete- sebben még az Erchegységgel s különösen nem tudom azt, hogy munkám megjelenése után vizsgálta azokat a területeket és új feltárásokat, amelyek vizs- gálata a munkámba megnyilatkozó új magyarázatokat bennem kiváltotta. Megjegyzéseinek mérlegelését mindenesetre más szempontból kell tekintenem-r ha megfigyeléseimet, azok közlése után, a helyszínén ellenőrizte s más szem- pontból kell, ha megjegyzéseinek megírásánál 30 év előtt tett megfigyeléseiből indult ki. Nézetem szerint csak akkor lehet régi felfogásainkhoz ragaszkodni, ha az újabb feltárások s az e feltárásokból vonható újabb magyarázatok régi felfogásunknak ellent nem mondanak, hanem azt megerősítik. Ezt pedig csak oly módon dönthetjük el, ha az új magyarázatok helyességét vagy helytelen- ségét nem az íróasztal mellett keressük, hanem künn azokon a helyeken és azokba a feltárásokba, ahol az újabb magyarázatok megérlelődtek. Nem kutatom e helyen, hogy megfigyeléseim helyességét, illetve az azok- ból vont magyarázatokat, mennyire vizsgálta meg INKEY úr a helyszínén, hanem megjegyzéseit úgy tekintem, mint egy, az FÉrehegység területét jól ismerő. tudósét. Mégis teljes részletességgel nem akarok megjegyzéseire válaszolni. Nem pedig azért, mert munkám megirása előtt is ismertem jól azokat az ellentéteket, amik felfogásaink között fennállanak s azoknak az érveknek túl- nyomó részét, amelyek az én felfogásomat támogatják, munkám folyamán részletesen ki is domborítottam. Azokat tehát felesleges ismételnem. A követ- kezőkben éppen csak néhány fontosabb kérdés megvilágítására akarok szorítkozni. A nagyági erupciók korviszonyára vonatkozólag amit ki tudtam hámozni, azt munkám 245— 248. lapján ismertettem. Határozott állást. e helyen nem foglaltam a dácit fiatalabb feltörése mellett, mert a rendel- kezésemre álló adatokat arra nem találtam elégségeseknek. Mégis, ha tekin- tetbe vesszük azt, hogy az Érchegység egész területén, ahol a dácit és amfibol- andezit korviszonya látható, mindenütt az andezit az idősebb, valószínűnek kell azt tartsuk Nagyág környékén is, mert az ellenkezőre semmi elfogadható. bizonyítékot nem találunk. Az az érv, hogy az amfibolandezitek nincsenek zöldkövesedve, nem állhat meg, mert nemcsak ezek esnek kívül a zöldkövese- dés zónáján, hanem még a tőlük északra levő Bulihegy, Cukorsüveg és Szárkó. dacitja is, amelyek szintén normális állapotban vannak megtartva. INKEY kétségbe vonja azt, hogy a Bulihegy alját félholdalakban körülvevő kőzet andezit lenne, hanem szerinte az dácit. Erre vonatkozólag csak ismételhetem, hogy az nem dácit, hanem andezit s benne a kvarc is előfordul.! Munkámban — úgy lát- 1 Utólagosan alkalmam volt INKEY úrnak úgy a Bulihegy alján előforduló s. kvarcot is tartalmazó amfibolandezitet, mint a nagyági völgytől délre eső és már: tőle is amfibolandezitnek vett köőzetpéldányokat bemutatni. Azt hiszem, hogy meg- tudtam győzni arról, hogy az utóbbi közetek is tartalmaznak kvarcot és a Bulihegy alján levő kőzet pedig amfibolandezit. VÁLASZ INKEY ÚR MEGJEGYZÉSEIRE. 915 szik — nem tudtam elég világosan me gmagyarázni azt, hogy az erupcióciklus az Érchegység egész területén ugyanaz, csak az erupciók délen korábban követ- keztek be, észak felé pedig későbben, különben nem mondaná IszEv, hogy aa szerző tehát legalább egy háromszor ismételt erupciós ciklust tételez felo. Ha felfogásomat munkám 225—226. oldalán e tekintetben nem fejeztem ki elég érthetően, talán világosabban megmagyarázza azt a következő rajz, amelyen ki van tüntetve, hogy észak felé haladva mint törtek fel az egyes képződmények mind később és később (65. ábra). Hogy az erupciók korviszonyainak bizonyítására nem hoztam fel több példát, annak az az oka, hogy nem akartam munkám amúgy is nagy terje- delmét a bányavidékeken kívül eső területek leírásával még bővíteni, holott például a seszuri medencében nem egy pontot írhattam volna le, abol vilá- EZZLVÉLZZZZSZ ÉL ULDLL LYO ez GY ZBOSYZ ELH GYTŰTIGIS S Éz szzesmttHE .. : élo adja ola oda toai OSZONOSZORTOMKONTOKKoNe 0 AA ALDO OG 65. ábra. A harmadkori erupciók korának vázlatos feltüntetése az Erdélyi Erchegy- ségben, Dr BÁLFY MóR szerint. Magyarázat : a—dacit, b—amfibol andezit, c—piroxén andezit, d-—liparit. 1—felső- mediterrán agyag, 2—slir gipsszel, 3—globigerinás színtáj, 4—alsómediterrán kavics; agyag és konglomerát. gosan látható az amfibolandezit tufájának és brecciájának rátelepülése a zöld- köves piroxénandezitre. A brádvidéki erupciók korviszonyáról 1903-ban meg- jelent előzetes közleményem úgy látszik kikerülte INkEx figyelmét, ahol pedig kimutattam, hogy a dácitnak a felsőmediterránnál okvetlenül fiatalabbnak kell lenni, mert különben nem mondaná, hogy itt a dácitnak a felsőmediter- ránnál fiatalabb korba való helyezése jogosulatlan. A boicai Szevregyelhegy kőzetének hovatartozását illetőleg nem igen van mondanivalóm azok után, amiket már leírtam, csupán azt jegyzem meg, hogy munkám 222., 231. és 274. oldalán megjelöltem az alsómediterrán felső részén azt a színtájat, amely alatt — az alsómediterránban — Tresztyá- nál a riolittufa előfordul. Sajnálom, hogy ezt a meghatározást INkEx nem tartja elég preciznek s érthet alatta e területen bármilyen régibb képződményt is, holott e tufát mindenütt az alsómediterrán rétegek közül említem, amely 916 D: PÁLFY MÓR rétegeket pedig INKEY is — mint szóbeli közlésből tudom — Nopcsával ellen- tétben szintén nem tekint a mediterránnál idősebbeknek A" nagyági glauchot illető megjegyzéseire csupán a következő mondanivalóm van: A glauch nem mindenütt fiatalabb az éreteléreknél, mert olykor maga a glauch alkotja az érctelért. Példa erre éppen az a glauchdarab, melyet munkám 10. ábráján bemutattam és amely éppen a valódi longinból származik. Isxey kifogásolja, hogy a glauch képződésénél a glauch anyagának a hasadékokba való bejutását elég világosan nem magyaráztam meg. Erre vonat- kozólag a következőket írtam : "Ezekbe arepedésekbe az anyag beszállításának a mun- káját a vulkáni utóműködésnél szereplő forróvíznek és víz- gőznek tulajdonítom és az egész működést úgy képzelem, hogy az alulról feltörő forró víz és különösen a vízgőz az agyagos mediterrán réteget a tektonikai hasadékok mentén, a kürtőkön kívül, fellazította s a vízgőz a legfinomabb iszap- részecskéket magával ragadva, behatolhatott a legfinomabb hajszálrepedésekbe és az iszapot ott lerakhatta. Kissé másképen mehetett végbe a szélesebb repedések kitöl- tése, amelyben a mediterránnak már oly töredékei vannak benne, amiket sem a vízgőz, sem a víz nem hozhatott magával. Ezek kitöltési módjára némi analogiát találhatunk a kovásznai xPokolsárs-ban. Ennek iszapfeltöréséről kimutattam (Ter- mészettudományi Közlöny XXXVII. köt. p. 274. 1905), hogy 14 m mély foglalatlan csatornájában a feltörő szénsavas víz fellazítja a finom iszapot, úgy, hogy az iszap végre betölti a forrás csatornáját. Akkor azonban, amikor a szénsavgáz feszítő ereje legyőzi az iszap nyomását, az iszapot a csatornából kilöki. Ilyenformán lehet elkép- zelni a glauchnak a vastagabb erekbe való belenyomulását. Amikor a feltörő víz- gőz annyira fellazította a mediterránt, hogy az iszapot képezve betöltötte a hasa- dékokat, a feltörő vízgőz feszítő ereje egy idő mulva nagy erővel felszorította az összegyülemlett iszapot a hasadéknak a dacitlepelbe eső részébe. Ez a felszorítás oly erővel történt, hogy a dacitlepelben a Hasadék faláról leválasztotta a meglazult szögletes darabkákat s azokat magába gyurva létrehozta a brecciaszerű glaneh ki- töltésekets (p. 258). Látható tehát, hogy én nem a vulkáni utóműködésnél szereplő forrás- vízre — mint INxkeY mondja — hanem forró vízre és vízgőzre gondolok s ha a fennebbiekből ez eléggé nem világlik ki, akkor kijelentem, hogy igenis uvenilis vízre. Az erupciós vonulatoknak a tektonikai viszonyokkal való kapcsolatára vonatkozólag csak az a megjegyzésem, hogy munkámban nem akartam az egész hegység monográfiáját adni. Éppen azért az V. táblán csak egy térképvázlatot közöltem, amelyen csak a feltünőbb és nagyobb sze- repet játszó képződményeket tüntettem fel, amelyeknek elterjedési területe, minthogy azokat — amint hangsúlyoztam — mindenütt törési vonalak hatá- rolják, képet nyujtanak a terület tektonikájáról is. Hogy a brád-sztanizsai erupciós vonal szintén egybeesik a terület tektonikájával, azt a meláfir közé besülyedt kárpáti homokkőterület kétségtelenül mutatja. Hasonló törés hatá- rolja az offenbányai kristályos palahorstot is. Hogy ennek törése egybeesik-e a brádkörnyéki törések idejével, tudni nem lehet, de ha tekintjük a kristályos VÁLASZ INKEY ÚR MEGJEGYZÉSEIRE. 917 palákat áttörő erupciókat, közelfekvő a gondolat, hogy a kettő között kapcso- latot keressünk. Az V. táblán INxex helyesebbnek tartotta volna, ha az erupciók területi kijelölése helyett az erupciós eentrumokat kapcsoltam volna össze. INKEY ezen megjegyzését az Ő szempontjából nem tartom egészen logikusnak, mert az érupciós centrumok kijelölésének lehetőségét a lepelképződmények közepette éppen Ő nem tartja megbizhatónak. Én pedig azért nem kötöttem azokat össze, mert a tőlem kijelölt nagyszámú erupciónak összekötésére egy sokkal nagyobb méretű térképre lett volna szükségem s főbb vonásokban az sem mutatott volna más képet, mint ez. A vulkáni csatornák kijelölési módja. Ami a vulkáni csatornák kijelölési módját illeti, annak megbízhatóságát munkám folyamán igyekeztem szelvényekkel is bebizonyítani s ismételten hangsúlyozom, hogy a brádi terület bejárása után, nehogy a bányafeltárások valamiként befolyásolja- nak, mindig a külszínt térképeztem azon tapasztalatok alapján, amiket a brádi bányákban szereztem s annak a módszernek helyességét a bányafeltárások minden esetben beigazolták. Sokszor olyat is, amit a felszínen igazán kétel- kedve választottam szét a közvetlenül mellette lévő erupciótól. Így például a Hajtó két csatornáját, aminek helyességét pedig a Ferencz József-altáró szel- vénye igazolja. Első bejárásom alkalmával a Nagy-Hajtótól keletre lévő kis erupciót sem mertem elkülöníteni a Nagy-Hajtótól, oly közel van hozzá, míg a Ferencz-altárna szintje be nem bizonyította, hogy azon a szinten a két erupció között megvan a mediterrán. Hogy az Érezhegység területén kijelölt mindenik vulkáni csatornát magam sem tartottam soha teljesen kétségtelennek, arra munkámban reá is utaltam (I. p. 230); de ha ezeknek legalább egy- részéről is kétségtelen, hogy a lepelképződmény közepette az egykori vulkán csatornáját jelöli, akkor ezeknek kitüntetése az eddigi térképezési módszerrel szemben mégis csak jelent valamelyes haladást. A nagyági bányaterület kráterszerű felépítését és a kráterbe belenyomult csatornaágakat munkámban elég részletesen tárgyaltam s így azoknak ismételt leirásába nem bocsátkozom. A szétágazó csatornaágakat a 11. ábrán közölt képen igyekeztem szemlélhetővé tenni. Ebben az alakulásban Isgex — mint mondja — nem látna semmi lehetetlenséget, ha a csatornák között rétegzett dácittufa lenne. Én magam a csatornaágak között a tufának előfordulását nem tartom valószínűnek, még pedig azért nem, mert a tufa anyaga a vulkáni erupciónál a kráterből kiszóródik s oda aligha száll vissza. Tufát a csatorna- ágak között nem is találtam, csupán a mediterránterület szélén, ahol az a mediterránrétegek között fordul elő, tehát az egykori kráteren már kívül. A csatornaágak között inkább a mediterrán foszlányait várhatjuk s tényleg ez megvan majdnem mindenik csatornaág között. Jól ismerte ezeket a mediterrán- foszlányokat INKEY is és előfordulásukat hasonlóan magyarázta, mint én, amikor ezeket írta : sA trachytba zárt nagy üledék-tuskók pedig nem egyebek, mint a nagy erupció-hasadékok között fennmaradt válaszfalak részei, melyeket az erupció lomha, mozgása csak kevéssé mozdított ki eredeti helyükbőlb, (p. 56). 918 DI PÁLFY MÓR Ime tehát INkevY már 30 év előtt szintén szükségét látta, hogy a nagyágF bányaterületen több erupciót feltételezzen. Ezekre vonatkozólag én a követ- kezőket írtam : aAmint a bányaterületen átvitt szelvényből is látható, feltünő jelenség, hogy itt a mediterránban egy tölcsérszerű mélyedés van, amelynek közepét foglalják el a szétágazó vulkános kürtőágak. Ezt a tölcsérszerű mélyedést másképen alig tudjuk megmagyarázni, csak úgy, ha ezt az egész tölcsért vulkáni kráternek feltételezzük, amelynek azonban a felületen több nyilása volt. Minthogy e dácitvulkánokat többé-kevésbbé strató vulká- noknak kell fölfognunk, a vulkáni működés lefolyását itt körülbelül a következő- képen képzelhetjük el. A bizonyára hosszú ideig tartott vulkáni működés alatt itt is olyanforma viszonyok lehettek, mint némely ma is működő vulkánnál, t. i., hogy a különböző: időben történő erupciók nem egy tölecséren át történtek, hanem a tölcsér helye folyton változott úgy, hogy végre az egész terület át volt lyukgatva ilyen vulkáni csatornákkal. Az iry kitörések alkalmával egyik-másik csatorna összeért az előző. kitörés csatornájával is s ilyen helyen az áttört alapkőzetből (a mediterránból) semmi sem maradt; más pontokon azonban a csatornák között megmaradt az alap- közet kisebb-nagyobb részlete is. Valószínű, hogy ezekbe a már meglévő csatornákba azután később nyomult bele az a kemény, szívós láva, amelyet fentebb, mint csatornakitöltést jelöltem, ellentétben az ú. n. lepelképződménnyel, amely a vulkán előző kitöréseiből a csatornákban visszamaradt s már a vulkáni tevékenység időleges szünete alatt is átalakult a feltörő gázoktól és gőzöktől, (p. 262). Felfogásunkban — úgy látszik — itt csak az a lényeges különbség, hogy én megkisérlettem az erupcióknak különválasztását, a mit INkex nem tett meg. Erre a különválasztásra a felszíni kifejlődésen kívül az egyes erupciók között levő mediterrán adta meg a támpontot. Hogy pedig én a bányaterületen fel- tárt dácitokat nem külön erupcióknak vettem, hanem egy kráterbe szétágazó. csatornaágaknak, arra a Ferencz József altárónak a felsőbb szintekkel való egybevetése feljogosítanak. A nagyági telérviszonyok leírásánál — be kell ismernem — nem preciziroztam elég világosan, hogy a telérek mennyiben egyeznek meg azon általános szabállyal, amit az Érchegység nagy részén találtam. Leírásom- ból azonban világosan látható, hogy a emélyben alig pár telérhasadékkal találkozunk, amelyek azután fölfelé az egykori vulkáni kráterben legyezőszerűen szétágaznak (p. 267). Pár sorral előbb pedig azt mondom : (A főtelérhasadék irányának körülbelül a valódi Longin felel meg, mint amelyik telér az összedülő telérek között a középen áll. Ha a mélység felé össze- dülő csatornáknak az irányát követjük, könnyen elképzelhetjük, hogy egy bizonyos mélységben az összes ágak egységes kürtővé olvadnak össze. És ha egybevetjük a szelvényt és az altáró térképét, az is kiviláglik, hogy az egyesült főtelérhasadék az egyesült kürtőnek a széléhez nyúlik les. (p. 266—267,) Kitűnik tehát ebből, hogy a valódi Longinnak megfelelő főtelérhasadék- nak helyzete a mélyben ugyanaz, mint a minőt az Érchegység teléreinek nagy részénél találunk s csak a felsőbb szinteken ágaznak szét a melléktelérek s metszik át a csatornaágakat. Az a körülmény, hogy a nagyági kráter teljes VÁLASZ INKEY ÚR MEGJEGYZÉSEIRE. 919 egészében nincsen kitöltve szívós, kemény kőzettel, mint az Érchegység kráte- reinek nagy része, ennyiben módositja a nagyági telérek helyzetét. Nem hallgathatom el azt az ellemmondást, amit INkEY megjegyzéseiben látok. INxev ugyanis a nagyági csatornaágaknak más magyarázatát adja. A vul- káni kráter nagy részének kitöltését, a puha, kaolinos anyagot, én a vulkán egy korábbi terményének tartom, a melybe a jelenlegi kemény közetből álló csatornaágak a vulkán utolsó tevékenysége alkalmával hatoltak be; tehát a kaolinosodás — legalább nagy részben — az utolsó tevékenység előtt már meg- történt. INkEx ellenben az elkaolinosodást a telérektől származtatja s azt a részt, amelyet én csatornaágnak vettem, a telérek kaolinosító hatásától meg- kimélt résznek mondja. Ellentmondásban van ez Iwsxeynek következő kijelen- tésével. cA nagyági bányaviszonyok ábrázolásában feltűnik, hogy igen sok nemes telér nem erősíti meg a PánrFv-féle szabályt, amennyiben nem a szerző által kijelölt csatornák szélén haladnak, hanem inkább azok kellő közepén vannak, p. o. Magdaléna, Margarét, Valódi Nepomuk, a Longinteléreknek és az Elől- fekvőknek nagy részes. INKkEY magyarázata szerint nem tudom elképzelni, hogy ezek a nagy telérek nem kaolinosították el a mellettük levő kőzetet, legalább is nem annyira, mint a bányaterület szélén, pl. a 3. Nepomuktól nyugatra, ahol pedig nagy terűleten egyetlen számbavehető telér nincsen ? IsxEeY elméletébe sehogy sem illik bele, hogy Nagyág környékén normá- lis állapotban levő dáciterupciók legyenek, mert ezzel megdőlne a dácit idősebb korának legfőbb argumentuma. Ezért tagadja, hogy a Szárkó s bizonyára a közvetlenül mellette levő Bavanistye is önálló erupció volna, hanem nem egyéb mint egy lávaár vége, mely a zöldkövesedés régiójából kinyúlik s azért maradt meg változatlan állapotban. Ezért nem hisz INkEY a VIII. táblám helyességében. Nem mondja azonban meg, hogy honnan kerülhetett a Ferenc József altáróba, közvetlenül a Szárkó alá a mediterrán rétegek közé 200 m hosszúságban a dácit ? A lávaár vége itt a mediterránrétegek alsó szintájába csak nem nyúlhat le, annyival kevésbbé, mert a Szárkó és Bavanistye között mélyesz- tett FRrzssz-aknában nem nagy mélységre már megtalálták a mediterránt. INKExY felfogása szerint tehát úgy ezek az erupciók, mint Cukorsüveg és a Bulihegy dácitja kívül esnének a zöldkövesedés zónáján. Miért kellene tehát a Nagy Kál- vária amfbolandezitjének és a többi andezitnek zöldkövesnek lenni, ha idősebbek volnának a dácitnál, hiszen ezek még távolabb vannak a zöldkövesedés zóná- jától, mint a normális dácitok. Miért vannak zöldkövesedve a szomszédos Hondol és Magura teljesen hasonló tipusú amfibolandezitjei egyes erupcióknál? Végezetül IskEr különböző vulkáni utóhatásra vezeti vissza a zöldkövesedést és a kaolinosodást. Ezt magam alig tudom elképzelni. Nemcsak megengedem, hanem a meggyőződésem is az, hogy más volt az utóhatás eredménye a vul- káni centrumhoz közelebb, mint távolabb, más a magasabb régiókban, mint lennebb, egyes helyeken intenzívebb volt, mint más pontokon, de meg egy- máshoz közel eső területeken ugyanaz a vulkáni hatás is más változást hozott létre a vulkáni centrum kemény, szívós anyagában és mást a kiömlött lávában. INsxzzgvY magyarázata szerint nem lenne szabad a kaolinos lávába zöldköves köz- betelepülést találni, pedig ilyen is előfordul az Érchegység területén. 920 Dr PÁLFY MÓR Amit végül INkEx a nemesérceknek a telérhasadékokba való jutásáról mond, abban én jelenleg sem láthatok egyebet, mint a laterális szekréció elméletét. Hogy pedig ezt miért nem tartom az erdélyrészi Érchegységben elfogadhatónak, arra az okokat munkámban már felsoroltam. Kelt Budapesten, 1912 május 1-én. GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. A XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS KANADÁBAN 1915-BAN. - Első körlevél. — A nemzetközi geológiai kongresszus XII. ülésszakát a kanadai kormány, a tartományi kormányok, a bányászati minisztérium és a kanadai bányászati intézet együttes meghívására Kanadában tartja 1913 nyarán. A szervező bizott- ság, mely Kanada tudományos testületeinek képviselőiből alakult, első ülését 1910 december 2-án tartotta Torontóban (Ontario). Tiszteletbeli elnök. " A CONNAUGHTI HERCEG, tábornagy, a kanadai tartományok főkormányzója a tiszteletbeli elnökséget elfogadni méltóztatott. Végrehajtó bizottság. Elnök: Apams FRANK D., D. Sc., F. R. S. az alkalmazott tudományok karának dékánja és a geológia tanára a Mc. Gill egyetemen, Montreal. Főtitkár: BRocxk R. W., M. A., R. S. C. a kanadai földtani intézet igazgatója, Ottawa. : Tagok: BARLow ALFRED E., D. Sc., F. R. S. C., Mc. Gill egyetem, Montreal. CorEMaN A. P., Ph. D. F. R. S."a geológia tanára a torontói egyetemen, Toronto. DExis THéÉo. C., B. A. Sc. a guebeci tartomány bányászati főfelügyelője, Ouebec. LE Rovr 0. E., B. A., M. C. geológiai intézet, Ottawa. ILrsosex G. G. S., B. A., K. C., 27 Manning Arcade, Toronto. WILLIAM Mc. IwssEs, B. A.., földtani intézet, Ottawa. Wirrer G. MirrER. LL. D., F. R. S. C., Ontario tartományi geológus, Toronto. GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 921 PaRks W. A., B. A., Ph. D., geológiai tanszék, torontói egyetem, Torontó. TYRRELL J. B., M. A., F. R. S. C., 534 Confederation Life Building, Toronto. Titkár: Srawxrex LEcxkyY W., A. R. S. M, Victoria Memorial Museum, Ottawa. ESO óta MONDA A kongresszus ülései Torontóban, augusztus 21-én kezdődnek és nyolc napig tartanak. A megbeszélések tárgyai. A végrehajtó bizottság megbeszélés tárgyául a következő témákat tűzi ki: 1. A világ szénkészletei. 2. A differen- ciáció a tüzes magmákban. 3. A mélység hatása a fémes üledékek jellegére. 4. A pre-kambriai üledékek eredete és kiterjedése. 5. A pre-kambriai időszak felosztása és terminologiája. 6. Mennyire szakították meg a jégkorszakot inter- glaciális időszakok? 7. A paleozoikus tengerek fizikai és faunai jellemzése tekintettel a tengerek visszatérésének értékelésére a geológiai rendszerek fel- állításában. A világ kőöszénkészletei. A XI. nemzetközi geológiai kongresszus végrehajtó bizottsága a világ vasérckészleteiről terjedelmes jelentést adott ki. A mostani bizottság a világ szénkészleteiről ad ki hasonló monografiát. Hogy ez minél tökéletesebb legyen a föld összes földtani intézeteit felkértük a közre- működésre. A meghívás szívélyes fogadtatásra talált és így remélhetjük, hogy a jelentést az ülések megkezdése előtt kioszthatjuk és azok a megbeszélés alapjául szolgálhatnak. Kirándulások. Intézkedés történt, hogy a kongresszus tagjai a kirándulásokon meg- ismerhessék Kanada összes könnyebben megközelíthető részeinek geológiáját és fiziografiáját. A kirándulások a kongresszus előtt és után, továbbá az ülések alatt is fognak tartatni. A tagok tetszésük szerint vehetnek részt egy vagy több hosszabb, továbbá több rövidebb kiránduláson. A) A kongresszus előtti kirándulások. A1. Tengeritartományoks, (NovaScotiaésNew Brunswick). 10 nap. A kirándulás az Atlanti-tenger partján levő tartományok megismerését célozza. Kanada ezen részében a következő geológiailag jelentős helyek van- nak: a cambriai profil St. John-nál; a St. John folyó nagy vízeséseinél levő völgyszorulat, mindkettő New Brunswick tartományban; a nevezetes karbon- korú Joggins profil Nova Scotiában; a Wundy-öböl gipszlerakodásai és petro- leumos palái; karbonüledékek Cape Breton-nál. A Sydney-i és New-Sydney-i szénbányákat és acélműveket a kirándulás résztvevői szintén megtekinthetik, továbbá ellátogathatnak egy nova-scotiai aranybányába is, melyben a dóm- 992 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. struktura típusosan látható. Visszajövet a Chaleur Bay devonkorú lerakodásait nézik meg (Ouebec). Ezenkívül meglátják Eszak-Amerika egyik legszebb appa- lachi profilját a Gaspe-i bérceknél. A2. Haliburton-Bancroft, Ontario. 9 nap. Ez a terület az észak-amerikai kontinens laurentiumi protaxisának szélén fekszik, az Ontario tótól északra. Itt a Grenville-sorozat legszebb feltárásai láthatók. A rétegek progresszív metamorfizmusnak eredményeit mutatják, extenziv granitbatholithok intruziójának következményekép különböző amfibolit stb. típust hozva létre. Érdekes továbbá a nefelines és más alkalikus szienitek nagy elterjedése is, ezek közül több ritka tipust képvisel. Egyes helyeken a szienitek korundban bővelkednek, másutt igen szép színű szodalit található. A kirándulással kapcsolatban a résztvevők megtekintik a Craigmonti korund- bányákat és malmokat. A3. Sudbury-Cobalt-Porcüpine, Ontario. 12 nap. Ezek a bányászati kerületek a laurentiumi protaxisban, a Lake Huron- tól északkeletre feküsznek. A Huroni és Keewatin szisztémák igen jellegzetes kifejlődésben láthatóak. Legérdekesebbek itt a Sudburry-i nikkel- és rézlera- kodások, a Moose Mountain vasbányái. a Cobalt-i ezüstbányák és a Porcu- pine-i aranyos kvarcerek. A4. Niagara-Iroguois Beach, Ontario. 3 nap. A kirándulás célja a Torontotól délre és nyugatra levő vidék meg- ismerése. A Niagara vízeséseit és a Niagara szorost is megtekintik a kirán- dulás résztvevői, továbbá a Hamiltoni szilurprofilt és a Lake Iroguois hajdani partjait Burlington Heights-nál. A5. A guebeci tartomány azbeszt telepei. 3 nap. A világ azbeszt szükségletének legnagyobb része a guebeci tartomány keleti részéből, Thetford és Black Lake közelségéből származik. A kirándulás résztvevői megtekintik ezen vidék bányáit és malmait; tanulmányozhatják továbbá azon jellegzetes peridotitokat és szerpentineket, amelyekben az azbeszt előfordul. A6. Morini Anorthosite, Ouebec. 1 nap. A kirándulás célja a laurentiumi protaxis egy típusos anorthosit intru- ziójának megtekintése. A hely Montrealtól északra St. Jerome közelében fekszik. AT. Monteregian Hills, Ouebec. 2 nap. Ez a terület Montreal közvetlen közelében fekszik és alkalikus kőzetei- ről nevezetes. Első nap a kirándulás résztvevői megtekintik a nefelinszienit GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 923 és essexit intruziókat, melyek a kisérő tinguait, camptonit stb. dykokkal együtt a Mount Royal-t építik fel. A második nap a Mount Johnson-ra mennek, melyen a palaskitnak a bazikus essexithez való átmenete kitünően látható. A8. Az ottawai kerület ásványos lerakodásai. 3 nap. A kirándulók az Ottawa folyótól északra, Montreal és Ottawa között fekvő területre mennek, ahol megtekintik a vidék főbb csillám, grafit és apatit lerakodásait, továbbá a grenville-mészkövet Lachute-nél és az eredeti eozoon- lelőhelyet. A9. A Kingstonvidékiásványoslerakodások, Ontario. 3 nap. Kingston vidéke nevezetes csillám, apatit, földpát, talcum, grafit, korund, pirit, ólom, zink és vasérc lerakodásairól, továbbá ásvány lelőhelyeiről. A10. Pleisztocén, Montreal, Ottawa. 3 nap. A kirándulás résztvevői megtekintik Mount Royal terraszait, továbbá a Mile End-i és több más törmelékkúpot. Ezenkívül Ottawa közelében a Green- reeki kövületes agyagokat és az Ottawa északi partján levő terraszokat nézik meg. A11. Ordoviciai formáció, Montreal és Ottawa. 3 nap. A kirándulás tárgya a Montreal és Ottawa között több ponton feltárt ordoviciai formáció tanulmányozása. A12. Ontario délnyugati része. 3 nap. Ez a kirándulás különösen paleontologusokat érdekel, szilur- és devon- kövületek tanulmányozhatók és gyűjthetők. A terület Torontotól nyugatra, a Huron és Ontario tavak között fekszik. B) Az ülések alatti kirándulások. Az ülések alatt több kis kirándulást tervez a végrehajtó bizottság Toronto közvetlen közelében a következő helyekre : Niagara vízesés. Glaciális és interglaciális lerakodások Don Valley közelében és Scarboro -Heights-nél. Paleozoikus képződmények Hamiltonnál. A Credit River homokkőóbányái. A Torontotól északra levő morénalerakodások. A Muskoka régió laurentiumi képződményei. 924 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. Az Ontariói gáz- és olajmezők. A Streetsville-i kövületdús paleozoikus lerakodások. A Toronto melletti agyaglerakodások és bányák, C. A kongresszus utáni kirándulások. Torontóból kiindulva négy transzkontinentális kirándulást tervez a végre- hajtó-bizottság, ezek: C. 1. Canadian-Pacific vasút (fővonal). Tartama: 15 nap Torontótól Vancouverig és öt nap Vancouvertől vissza Torontóig vagy Montrealig. Ebben a kirándulásban a résztvevők a Canadian-Pacific vasút fővonalán a nagy síkságokon és a Cordillerák hegyláncán át a Csendes-óceánig jutnak el. Nevezetesebb megtekinteni valók: a Sudbury-i nickel- és rézlerakódások ; az Animikie és Keeweenawan képződmények Port-Arthur közelében; a DLake of the Woods laurentiumi és keewatini sziklái; a nagy síkságok krétakorú és terciér lerakódásai a Medicine-Hat-i gázkútakkal és a Banff-i szénbányákkal ; a Lake-Louise és a Victoria glecscser [Laggan-nál a Rocky-Mountains-ben; a Yoho-Valley ; Mount-Stephen Field-nél és a nagy jégmező Glacier-nél, British- Columbia. A Selkirk-Range hegyei, a Coast-Range batholith és a Fraser-River cafionja képezik a vancouveri út utolsó jellemző vonásait. C. 2. Canadian-Pacific vasút (crowsnesti elágazás). Tartama: 15 nap Torontótól Vancouverig és öt nap Vancouvertől vissza. Torontóig vagy Montrealig. A kirándulásban résztvevők a Canadian-Pacific vasút fővonalán Medicine Hat-ig (Alberta tartomány) utaznak. Innen a crowsnesti elágazáson Midwag-ig mennek, a következő bányászati centrumok érintésével: Lethbridge, Fernie, Nelson, Rossland és Greenwood. Midwaynél a társaság megoszlik, egyesek az Arrow tavakon át visszatérnek a fővonalon fekvő Nelson és Revelstoke-ig. A többiek Vancouverig mennek Hedley, Princeton, Tulameen és Nicola bánya- helyeken át. Lethbridge és Fernie között krétakorú szénképződmények tanul- mányozhatóak. Frank-nál az 1903. évi nevezetes sziklaomlás látható. A Kootenay Rivertől nyugatra a Purcell-Range precambriumi profiljai, továbbá Nelsonnál granodiorit intrusiv kontaktusa tanulmányozható. Ezenkívül a kirándulás programmjában benne foglaltatik a Rossland-i arany-, rézlerakódások, a Sheep- Creek arany ereinek, Phcenix és Greenwood rézbányáinak, a Slocan régió ezüst-ólomtelléreinek és a Hedley-i Nickel-Plate aranybányáinak megtekin- tése. A kirándulás tagjai ezenkívül még megtekintik a Princeton és Nicola-i oligocén szénmedencéket és a Tulameen-i gyémántot tartalmazó peridotit elő- fordulást. GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 925 C. 3. Canadian-Northern vasút. A kirándulás tartama: 16 nap Torontótól Vancouverig és öt nap Vancouvertől vissza Torontóig vagy Montrealig. A kirándulás a Huron és Superior tavakon át Port-Arthurig és innen a Canadian-Northern vasúton a nagy síkság északi részén át a Rocky-Mountains lábáig megy. Port-Arthur és Winnipeg között az Atikokan formáció tanul- mányozása van programmon. A kirándulók meglátogatják továbbá Steeprock- Lake-et, ahol nemrég precambriumi kőzetekben találtak kövületeket. Rainy- Lake-nél a couchiching és keewatin formációk viszonya és postglaciális vető- dések tanulmányozhatók. Manitoba tartományban a kövületdús ordoviciai és devon mészkövek több helyütt tanulmányozhatóak, míg Pine-Rivernél kréta- korú márgák és mészkövek kibuvásait fogják a résztvevők megnézni. Alberta tartományban a Red-Deer-River dinosaurus maradványokat tartalmazó rétegei tanulmányozhatóak. Calgary-tól Vancouver-ig a kirándulók a Canadian-Pacific vasút fővonalát fogják használni. G"4. Grand-Trunk-Paciivc wa sút A kirándulás tartama: 15 nap Torontótól Vancouverig és öt nap Vancouvertől vissza Torontóig vagy Montrealig. A résztvevők a Grand-Trunk és a Temiskaming and Northern-Ontario vasútakon a Cobalt és Porcupine-i bányavidéken keresztül Cochrane-ig mennek, ahol elérik a Grand-Trunk-Pacific vasút új transzkontinentális vonalát. Ez az Abitibi és Nipigon tavaktól északra és a Lac-5eul-től délre Winnipeg-ig megy, innen Saskatoon-t és Edmonton-t nyugatra hagyva, a Rocky-Mountains-en a Jellow- Head-Pass-on megy át. Amennyiben a Csendes-óceánig a vonal még nem készülne el. a ki- rándulók visszatérnek Edmontonig és innen Calgary-n át Vancouverig mennek. Cochrane és Winnipeg között precambriumi kibuvások, továbbá glaciális és postglaciális lerakódások tanulmányoztatnak több jellegzetes helyen. A kirándulás a következő érdekesebb helyeket érinti: kövületes cambro- silur mészkövek Winnipeg közelében; szénképződmények Entwhistle-nél a Pembina-River-en Edmontontól nyugatra: kövületes devon-carbon mészkövek Carlsbadnál. Megemlítendő még, hogy Mount-Robson, a canadai Rocky- Mountains legmagasabb csúcsa a vonatról látható. A kirándulás résztvevői lemehetnek továbbá a Fraser-Riveren Fort-George-ig, innen Asheroftig automo- bilon. majd Vancouverig a Canadian-Pacific vasút vonalán. C. 5. Erie- és Huron-tavak. (14 nap.) A kirándulás az Ontario-, Erie- és Huron-tavakon át a Niagara-vízesésekig megy. Előkészületek történnek az Onandaga és az Utica formáció kövületeinek tanulmányozására és meggyüjtésére Port-Colborne-nél és Collingwood-nél. A kirándulók ezenkívül elmennek Manitoulin szigetére, ahol nevezetes ordo- Földtani Közlöny XLII. köt. 1912. 61 926 GEOLOGIAI ESEMÉNYEK. viciai és silur-profilok láthatóak jellegzetes kövületekkel. Pelee-Islandnál devon- kövületeket tartalmazó kőbányák tanulmányozhatóak. Az archai képződmények és kontaktusaik a paleozoikummal jól tanul- mányozhatóak a georgiai öböl tájékán. amely szintén fel van véve a kirándulás programmjába épúgy, mint Walpole szigete indiánus telepével. Ez a kirándulás kitünő alkalmat nyujt stratigrafiai, glaciális és fiziografiai tanulmányokra. C. 6. Sudbury-Cobalt-Porcupine, Ontario. (12 nap.) A kirándulás programmja azonos az (A. 3.) alatti kiránduláséval, azon különbséggel, hogy a kiindulási hely Toronto. Amennyiben szükséges, északi Ontario bányavidékeire még egy másik kirándulást is vezet a szervező- bizottság. C. 7. Vancouver-Island. (4 nap.) Vancouverből kiindulva, a társaság gőzhajón Victoriába, British-Columbia székhelyére, innen pedig vasúton Nanaimora, fontos szénbányászati centrumba megy. Útközben bőven nyilik alkalom peneplén-képződés. glaciális erósio és metamorfizmus tanulmányozásra. A szénbányák megtekintése után a társaság vasúton Viktoriába tér vissza. C. 8. Jukon és északi British-Columbia. (23 nap.) Vancouverből kiindulva, a kiránduláson résztvevők vízi úton Skagwaybe Alaskába mennek; innen vasúton a White-Horse-Passon átkelve, gőzhajón a Jukon-Riveren Dawson-Citybe jutnak. Útközben meglátogatják a Klondyke-i aranymezőket, a Lewes-River-Valley-t, a Whitehorse-i rézbányavidéket. a Llewellyn glecsert, az Atlin aranybányavidéket, a Skeene-River bányavidéket és a Portland-Canal rézlerakódásait északi British-Columbiában. Ezenkívül megnézik még a Texada-sziget réz- és vasérceit a georgiai öbölben. A part és a szigetek a Skagway-i átkelésnél gyönyörű tájképet nyujtanak. C. 9. Prínce-Rupert és Skeena-River, British-(Golumbia. (8 nap.) Indulás Vancouverből. Az út hajón British-Columbia nyugati partján halad és nevezetes hegyeiről és fjordjairól. Prince-Ruperttől, a Grand-Trunk Pacific-Railway végállomásáról, az útat vonaton teszik meg Skeena-River- Valley-n át Hazeltonig. C. 10. Athabasca és Peace-River, Alberta. (13 nap.) A kirándulás Edmontonból indul a (0. 3. és C. 4. kirándulásokon részt- vevők megérkezésekor. Az útirány a következő: Edmontontól Athabascáig vonaton, innen az GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 997 Athabasca folyón Fort-Mc-Murray-ig; innen esetleg hajón az Athebasca-tavon -és Peace-Riveren fel Vermilion-Falls-ig; továbbá az Athabasca-tavon keresztül -és a Slave-Riveren le Slave-River-Rapids-ig. A kirándulás főérdekessége az Athabasca-River mentén fekszik. Itt több mértföldön át a folyó felső szakaszá- ban krétakorú lerakódások, a folyó alsó szakaszán lapos dőlésű devon-mészkövek láthatóak. Útmutatók. A kirándulások útmutatói most készülnek. Költségek. Az egyes kirándulások költségeinek végleges megállapítását később közöljük. Egyelőre a következő általános megjegyzések birnak némi gyakorlati értékkel: Az utazás ára Hurópából Torontóba, Ouebecen vagy Montrealon át és vissza 125 és 350 dollár között váltakozik a különböző gőzhajókon. Nagyobb kanadai városokban a szállodák lakást és ellátást napi 2:50 dollártól kezdve nyujtanak, penziókban és kisebb városok szállodáiban olcsóbban is ki lehet jönni. A torontói ülések tartamára (10 nap) az egyetem is nyujt ellátást körül belül napi két dollárért. A kanadai dollár értéke öt korona. Az egyes vasúti és gőzhajózási társaságok már is felajánlottak kedvezményeket. Levelezés. A végrehajtó-bizottság titkára szívesen válaszol minden a kongresszusra "vonatkozó megkeresésre. A. levelek a következő címre küldendök : The Secretary, International Geological Congress, Victoria Memorial Museum, Ottawa, Canada. Távirati cím: (Geovcong, Ottawa. A táviratok a következő kodexek szerint fogalmazhatóak : A. B. C. 5 th., Lieber, Bedford-Mce-Neill. 1908. Kelt a Victoria Memorial Museumban, Ottawában, Canada, 1912 május hónapban. 6ir KÖZLEMÉNYEK A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT BARLANGKUTATÓ BIZOTTSÁGÁBÓL.. 1912. ÉVFOLYAM 5. FÜZET. SZERKESZTI : KADIGÓ OTTOKÁR dr. ELŐADÓ. A. KOMÁRNIKI-BARLANG KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETRE, Írta: SCHRÉTER ZOLTÁN dr. A nagy nyugat-krassószörényi mészkővonulaton, amely délen Újmoldová- nál kezdődik és felhúzódik Resiczabányáig, a karszttünemények számos alakját észlelhetjük. A nagykiterjedésű hegyhátakon tömérdek dolina van, meredek canonszerű völgyek, itt-ott vakvölgyek, búvópatakok és barlangok találhatók. De azért korántsem igazi karszt ez, mert nem kopár sziklák sivár birodalmát látjuk itt, hanem majdnem végig ez egész területen a mészkő fölött lévő vékony 1—2 m-nyi sárga agyagtalajban gyökerező szép erdő födi az egész mészkővonulatot. Itt a barbár erdőírtás a praktikus erdőkihasználat és gondos ellenőrzés miatt lábra nem kaphatott, ami különben Krassószörény megye területének nagyobb részén dívott — sajnos. A szóban forgó mészköterület erősen gyűrve és törve van, amely folya- matok a középső krétában mehettek végbe. Az egész terület azonban nagyjá- ból plató benyomását teszi, amelybe a folyók igen mélyen, cajonszerűen vannak belevágódva. Helyesebben azonban peneplainről, félsíkról, eróziós síkról beszélhetünk, amely általánosságban nyugatról kelet felé, továbbá északról dél felé, valamint (déli részén) délről észak felé fokozatosan emelkedik. Főkiemel- kedése a Plesiva környékén van, amely hegyvidék azonban nézetem szerint a peneplain létrejötténél fiatalabbkorú dislokációk következtében emeltetett maga- sabbra. Igen érdekes kérdés, hogy vajjon mikor alakult ki ez a peneplain. Amint említettem, a gyűrödési folyamat a felső kréta végén befejeződött s attól kezdve szárazon állott a krassószörényi hegység. Ettől az időtől kezdő- dőleg indult meg az erózió és a destrukció munkája, minek következtében mindjobban alacsonyodott a hegység. A fokozatos lehordás végül annyira haladt, hogy az akkori (a neogen elejei) erózióbázishoz képest csak kevéssé ki- emelkedő, lankásan emelkedő peneplain állott elő, amely talán nyugatabbra, a ma már lesülyedt és az Alföld mélyében eltemetett hegységrészre is kiterjedt. A KOMÁRNIKI-BARLANG KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE. 929 A mediterrán-emelet idejíben lesülyedt az Alföld s a sülyedést elfoglaló neogen (mediterrán és szarmata), tengerek körülvették a krassószörényi hegységet, amely belőlük szárazföld, illetőleg félsziget alakjában kiállott. A mai vízrendszernek első. vonásokban való kialakulása valószínűleg ebben az időben kezdődik. A mai vízrendszernek az erőteljesebb, rohamosabb fejlődése azonban csak a pliocén- ben, a levantei emelet idejében történhetett, amikor a Nagy-Alföld tavának vize erről a részről visszavonult s csak az Alföld közepén és Szlavóniában maradt meg a reliktuma. A beltónak ez az összezsugorodása természetesen az erózió-fenékvonalnak is a mélyebbre helyeződésével járt, ami viszont a folyó- vizek esésének jelentékeny nagyobbodását s az eróziónak fokozottabb erős- bülését eredményezte. Ugyanez a folyamat történt aztán tovább a pleisztocén- ben és történik a holocén eleje óta maig. A pliocénben és a pleisztocénben történhetett továbbá a folyóvölgyek mélyebbre árkolódásával egyidejűleg : karsztjelenségek kialakulása, nevezetesen a barlangjáratoknak és a tömérdek dolinának a képződése. A barlangoknak s a dolináknak képződését elősegítette, illetőleg lehetővé tette az a tömérdek repedés, hasadék, amely a hegység felgyűrődése alkalmával keletkezett s amelyek át meg áthatják az egész hegyvidéket. A repedések mentén a csapadékvíz leszivárgott a mélység felé, s eközben a mészkőből álló falakat oldotta hol intenzivebben, hol gyön- gébben és ennek megfelelőleg helyenkint vékonyabb-tágasabb hasadékok, sőt nagy üregek is keletkeztek. Barlang elég nagy számban van a nyugat-krassó- szörényi hegységben, de az eddig ismeretlen járatok hosszúsága kétségkívül többszörösen felülmulja az ismertekét. Ilyen barlangok: a galambóczi légy- barlang, a moldovai rablóbarlang, a néravölgyi barlang, a stájerlaki Plopa-b., Panur-, Bohuj-barlangok, a resiczabányai barlang stb. De azt hiszem, vala- mennyi közt a legérdekesebb és legnagyobb a szóban forgó komárniki barlang. Egyébként megjegyzem, hogy a mi általános palxzogeográfiai és földtani szem- pontból a komárniki barlangról elmondható, ugyanaz áll az összes többi bar- langra vonatkozólag is. Lássuk már most a komárniki barlang közvetlen környékének földtani viszonyait. Keleten a kristályos palák. nevezetesen csillámpalák vannak jelen Ny-i, körülbelül 50—609-os düléssel; erre liasz homokkő vékonyabb rétegkomplexusa, majd erre a malm szaruköves mészkő és alsó neokom fehér tömött mészkő következik. Ezután nyugat felé menve egy hatalmas vetődéshez, helyesebben feltolódási vonalhoz jutunk, amelyen az e vonaltól nyugatabbra fekvő hegytömeg följebb, a keleti fölé tolódott. Ez a nyugatabbi feltolódott hegytömeg áll: alul a perm vörös homokkőből és palás agyagból, majd följebb a malm és kréta-mészkövekből. A barlang legnagyobb része a feltolódási vonaltól keletre eső malm és kisebbrészt a kréta-mészkőbe van vájódva. Bejárata a komárniki erdőőri lak fölött van s elülső része délnek irányul. A folyosó, legalább az elülső felében könnyen járható ; általában széles, néha nagyobb üregekké, sőt termekké is kiszélesedik, néha azonban meglehe- tősen összeszűkül. A barlang feneke dél felé általában emelkedik, de az előre- haladásnál hol felfelé, hol meg lefelé kell mászni. Egyes nagyobb üregekből mellékfolyosók ágaznak ki. amelyek ma még kikutatlanok. Körülbelül egy órai 930 D: SCHRÉTER ZOLTÁN előrehaladás után a továbbmenetel igen megnehezül egyfelől azért, mert csak odáig tette járhatóvá a barlangot a terület tulajdonosa, az Osztrák-Magyar- Államvasút-Társaság, másfelől azért, mert itt már víz folyik a barlang fenekén, továbbá mert a hátralévő rész jóformán nincs is kikutatva. Á komárniki erdő- őrök egyszer elég nagy fáradsággal végigmentek, a hátralévő barlangrészen s. a hegy túlsó oldalán ott jutottak a fölszínre, ahol a Ponikva-patak egy üregben eltünik a föld alá. Erről alantabb még szó esik. A barlang bejárata és elülső járható részlete szürke szaruköves malm- mészkőbe van mélyülve, melynek rétegei NYÉNYy-ra (201) 48— 509-nyira dülnek. Igen érdekes jelenség a szarukőnek a szereplése. Az egyes elszigetelt szabály- talan szarukőgumók, miután körülöttük a mészkarbonát a víz oldó hatása következtében eltávolodott, kimerednek a sziklafalból. Némelyik, néha több kilogrammos darab is már csak egy vékony nyélen ül. Azonkívül a mészkő- rétegekben 2—4 ujjnyi szarukőrétegek is előfordulnak, amelyeket így kipreparál a víz. Ezek néha eléggé terjedelmes, vékonyabb-vastagabb kiálló lemezeket, sőt padokat alkotnak. Némelyik, amelyiket már nem bírja el a mennyezethez kötő. rész, leszakad. Alkalmam volt ilyen lezuhant darabokat látni, amelyek egy-két héttel azelőtt még állítólag a barlang felső falán függöttek. A barlangban sok és szépen fejlett cseppkő-képződményt észlelhettem. A látogatók vandalizmusa még nem tette tönkre őket. Változatos alakú staloktitok, stalag- mitok s összeforrott oszlopok láthatók, de főleg a függönyszerű és orgonasíp- szerű kifejlődés gyakorabbi. Ezeknek közelebbi leírása nem célom. A barlang levegőjének hőmérséklete a nyilás közelében: 89 C., beljebb 11-59 C., míg a levegő hőmerséklete a barlangon kívül körülbelül ugyanakkor, 1911 aug. 4-én 177 C. volt. Arra a körülményre, hogy a barlang szája közelében leghidegebb a barlang hőmérséklete, már előzetesen a vezető erdővéd felhívta figyelmemet s ezt tényleg igazolva találtam. A barlang fenekén, még pedig a belsőbb részé- ben csillámos kvarchomokot és kvarckavicsot észleltem; agyagot nem láttam. Az alsóbb rész fenekét legtöbb helyütt cseppkő-réteg vonja be. Ősállatok csontjait, kőszerszámokat nem leltem s az itteniek sem tudnak róla, hogy ilyesmi előkerült volna. Megjegyzem, hogy pleisztocén ősállati maradványok esetleges utóbbi előkerülése a ma még át nem kutatott mellékágakban nem tartoznék a lehetetlenségek közé. Térjünk vissza már most a közelebbi környék palezogeográfiájának további fejtegetéséhez, hogy a szóban forgó barlang keletkezését is megértsük. A Navesz- hegytől, amelyben a barlangjárat van, délre egy patak van, a Ponikva, amely vizét a keletebbi csillámpala-területről nyeri. Ez a völgy ott fejlődött ki, ahol a csillámpalára rátelepülő lágy perm homokkőre és palás agyagra a kemény kréta-mészkő következik. A völgy eme dél-északi irányú szakaszának talpa természetesen a régebbi pliocén- és pleisztocén-időben jóval magasabban feküdt mainál. A völgy vize pedig nyugat felé az országút mentén lévő száraz völgy felé adódott le a Karasba. Hogy a Ponikva vize az említett irányban járt egykor, arra világosan útal az a kavicsterrasz, ami a mai és egykori Ponikva- meder közt lévő vízválasztón található épen az országút mellett. A pleisztocén- ben, amint a Ponikva a perm vízhatlan és laza altalajon ide-oda kanyargott A KOMÁRNIKI-BARLANG KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE. 931 s helyét változtatta, valószínűleg egyszer rájutott arra a részre, amelyből a mai Ponikvát elnyelő üreg fejlődött. Úgy látszik, a víz az erősen repedezett mészkő hasadékaiban könnyebb és kényelmesebb lefolyást nyert s így a régi medrét egészen elhagyta s összes vize a Kis-Navesz hasadékhálózatán át került az északabbi völgybe, amely a mai komárniki völgy. A lekerülő folyóvíz a hosszú időn át a repedéseket széles, tágas üregekké, folyosókká alakította. Hogy tényleg folyóvíz, még pedig a kristályos paláról eredő Ponikva járt egykor a barlang ma száraz, magasabban fekvő részében is, annak kitünő bizonyítéka az itten található kvarchomok és kavics. Utóbb a nagyobb alsó völgyszakaszok erőteljesebben mélyültek. Ezzel a mélyüléssel kellett volna a Ponikva barlangi patakjának is lépést tartani, amit természetesen a kis patak nem végezhetett el. Elhagyta tehát a barlangjáratnak alsó szakaszát, amelynek a nyilásán, a mai barlangbejáraton át közvetlenül ömölhetett a fővölgybe s a repedezett mészkő egyébb mélyen lévő hasadékait kereste fel, amelyeken át megint könnyebben juthat bele a fővölgybe. Ezért látjuk azt, hogy a barlang közepe táján a bővizű patak vízmennyisége hirtelen csökken, kissé lejjebb pedig már egészen elvész. Eltünik a rejtett hasadékokban, amelyeket megint újabb barlangjáratokká dolgoz, váj ki az idők folyamán. A vize pedig, amely azelőtt a barlang száján ömölhetett a szintén magasabban fekvő fenékkel biró komárniki völgybe, ma körülbelül 15—20 m-rel mélyebben bővizű forrásként bukkan fel. Igen érdekes körülmény az, hogy a Ponikva-pataknak ezt a fokozatos mélyebb nívóra való szállását a felső folyásán is észlelhetjük. Ennek bizonyí- tékai itten azok a kavicsterraszok, amik a patak jobbpartján észlelhetők s amiket már TELEGDI RorH [Lasos! leírt. Két terrasz van, amelyek közül a magasabbikhoz tartozik a már említett országút mellett fekvő terraszfoszlány is. A magasabbik terrasz egyes részletei körülbelül 15—20 m-rel fekszenek maga- sabban a mai patak szintjénél, mig az alsóbb terrasz részletei körülbelül 5—6 m-rel vannak magasabban. Utóbbi talán már óholocénkorú. 1 TELEGDI RorH LaJos: A krassószörényi sMészhegységi D-i része Krassova környéken. Az 1893. évi felvételi jelentés. A m. kir. Föld. Int. Évi Jelentése 1893-ról. 94 old. HIVATALOS JELENTÉSEK. Kivonat az 1912. évi február hó 27-én tartott ülés jegyzőkönyvéből. Elnök: báró NYÁRY ALBERT dr. Előadó: KaprIó OTTOKÁR dr. Jelen vannak: BALOGH MARGIT dr., BELLA LAJOS, BUDINSZKY KÁROLY, ÉHIK GYULA, HILLEBRAND JENŐ dr., KoRmos TIVADAR dr., LENHOSSÉK MIHÁLY dr., MiHók OTTÓ, STEINHAUSZ GYULA És STRÖMPL GÁBOR dr. A fentjelzett ülésen a következő fontosabb tárgyak kerültek tárgyalás alá: 1. Az elnök megnyitja az ülést és felkéri az előadót, hogy az 1912. évi február hó 16-án tartott ülésnek jegyzőkönyvét felolvassa. A bizottság a felolvasott jegyzőkönyv tartalmát tudomásul veszi. 2. Az előadó indítványára a bizottság elhatározza, hogy közleményeit olyan hazai és külföldi tudományos társulatoknak, intézeteknek, esetleg hatósá- goknak és magányosoknak is elküldi, akiknek összeköttetése a bizottságnak hasz- nos lehet. 3. Az elnök ajánlására a bizottság a következő urakat bizottsági tagokká választja: BELLA [LaJos, ny. főreáliskolai tanár, Budapest; SCHRETER ZOLTÁN dr., állami geológus, Budapest és PopEK FERExc hivatalnok, Brassó. 4. HILLEBRAND JENŐ dr. megtartja rxA Balla-barlangban történt ásatásoknak újabb eredményeiről című előadását. Előadó ismerteti az 1911. évben a Balla-barlangban végzett rendszeres ásatásainak eredményét. Az ásatásokhoz a Földtani Intézet 1000 K-val, a Tudományos Akadémia pedig 500 K-val járult hozzá. Az ásatások főleg a barlang hátulsó részében, a barlangi medvecsontokat tartalmazó zöldes-szürke törmelékes agyaglerakodásban történtek. Az innen kikerült moustérien- és aurignacien-típusokat tűntetnek fel. A pengék köröskörüli szilánkolása az aurignacienre utal. Szembetűnik még a nagyszámban megmunkált fiatal ősmedvefog is. A barlang elülső részében lerakódott törmelékes sárgaagyagból a rénszarvas maradványai és steppei, madár- és rágcsálócsontok kerültek ki. Az itt talált nehány paleolit-kőeszköz leginkább a magdalénienre utal. Ezek szerint az itt lerakódott üledékek az Alpesekben történt megfigyelések alap- ján az utolsó jégkorszakot követő időszaknak egy fiatalabb fázisába tartozik. IKoR- mos TIvaADAR dr. (vendég) részletesen ismerteti a magyarországi pleisztocénnek időszakait. Korainak tartja, hogy a paleolit iparokat a pleisztocén fázisaival biztos vonatkozásba hozzuk és hogy a paleolitoknak, hasonlóan mint a vezérkövületek- nek, korhatározó értéket tulajdonítsunk. HILLEBRAND JENő dr. Kormos dr. felszóla- lására megjegyzi, hogy mivel a kőipartypusoknak korjelző értékét el kell fogadni és mivel az Alpesekben kimutatták az acheleén, sulutreén és magdalenieniparnak a jégkorszakhoz való viszonyait, joggal beszélhetünk Európa területén például a magdaleniennek postglaciális koráról még akkor is, ha az illető vidéken esetleg nem volnának kimutathatók az utolsó jégkorszak nyomai. 5. HILLEBRAND JEwxő dr. megtartja cA fauna és kőipar-typusok kormeghatározó értékéről a pleisztocénbani cimű előadását. Előadó kifejti, hogy a pleisztocénban dolgozó geológusoknak, különösen pedig a TÁRSULATI ÜGYEK. 933 barlangkutatóknak számolni kell a kőipartipusoknak korjelző értékével. Hogy ezeknek geológiai értelemben korhatározó értékük van, azt különösen két körül- mény bizonyítja. Először, hogy egész Európában ezeknek a tipusoknak az egy- másutánja ugyanaz, másodszor, hogy a faunával is összhangban szoktak lenni. Ha ez az összhang Déleurópában nincsen meg, úgy ezt főleg annak a körülménynek kell betudni, hogy a fauna sokkal jobban függ a klímától, mint az ember. Az elő- adáshoz KoRMos TIVADAR dr. és BELLA LaJros szóltak hozzá, amire az előadó replikált. Egyéb tárgy nem lévén, elnök az ülést berekeszti. Kivonat az 1912. évi április hó 20-án tartott értekezlet jegyző- könyvéből. Elnök: BELLA LaAJos. Előadó: Kaprió OTTOKÁR dr. Jelen vannak: ASCHER ANTAL, BEKEY IMRE GÁBOR, HORUSITZKY HENRIK, báró NYÁRY ALBERT der., STRÖMPL GÁBOR dr., SCHOLTZ PÁL KORNÉL, SCHRETER ZOLTÁN dr., SZONTAGH TAmáS dr., TÉGLÁS GÁBOR és VARGHA GYÖRGY. A fentjelzett értekezleten a következő fontosabb tárgyak kerültek tárgya- lás alá : 1. Az előadó mint az értekezlet egybehívója megnyitja az ülést és felkéri BELLA LaJos bizottsági tagot, hogy a távollevő alelnök helyett mint korelnök az értekezleten elnökölni és az értekezlet összehívásának célját megmagyarázni szi- veskedjen. 2. BELLA LAJos korelnök üdvözli a megjelent tagtársakat és felkéri KapIó OTTOKÁR dr. előadót, hogy az értekezlet jegyzőkönyvét vezesse. 3. Az elnök jelenti, hogy SIEGMETH KÁROLY elnöktől levél érkezett, mely- ben tudatja a bizottsággal, hogy Munkácsra való elköltözése végett kénytelen az elnöki tisztségről lemondani. Az elnök felhívására az előadó felolvassa a lemondó levelet. Az elnök továbbá jelenti, hogy hasonló levél a Földtani Tár- sulat titkárságához is érkezett s hogy a társulat választmánya az üggyel f. évi április hó 17-én tartott választmányi ülésén foglalkozott. Az elnök felhívására az előadó a választmányi ülés jegyzőkönyvének idevágó szakaszát felolvassa. HoRusITzKY HENRIK bizottsági tag szólásra jelentkezik és a következő indítványt teszi: xAzt hiszem, hogy bátran az egész bizottság nevében mondhatom, hogy tisztelt elnökünk lemondását a bizottság sajnálattal veszi tudomásul. SIEGMETH KáÁRoLY a barlangtan terén szerzett érdemei közismeretesek, az ő buzgalma és lel- kesedése, de mindenekelőtt nagy tevékenysége, amelyet a bizottság érdekében kifejtett, olyan nagymérvű, hogy bátor vagyok a választmány több tagjának az óhaját a tisztelt bizottsággal tudatni, amikor a következőket indítványozom : 1. Kér- jük meg a választmányt, hogy SIEGMETH KÁROLY urat, a barlangkutató bizottság buzgó első elnökét a bizottság tiszteletbeli elnökké megválasztani szíveskedjék. — 2. A bizottság részéről pedig azt ajánlom, hogy SIEGMETH KÁROLY úrnak a nagy buzgalmáért jegyzőkönyvi köszönet szavaztassék és evvel kapcsolatban kérjük meg a távozó elnököt, hogy bölcs tanácsaival a bizottságot továbbra is támogatni szí- veskedjen. BEKEY IMRE GÁROR bizottsági tag ellenzi azt, hogy a választmány a tiszteletbeli elnököt válassza, szerinte ez a választás a bizottságnak belső ügye. Felszólaló ajánlja, hogy a bizottság igenis válassza meg SIEGMETH KÁROLY volt elnököt tiszteletbeli elnökké és csak a választás jóváhagyását kérje a választmány- tól, amely körülmény teljesen kielégítően kidomborítja a választmány felsőbbségét és jogait. Egyébként SIEGMETH KÁRoLnYnak tiszteletbeli elnökké való megválasztását . 934 TÁRSULATI ÜGYEK. egyenesen a választmány javasolta a bizottságnak, így tehát HORUSITZKY tagtársunk jogi aggodalmai a tiszteletbeli elnök megválasztása iránt teljesen tárgytalanok. SZONTAGH Tamás dr. tiszteleti tag azon óhaját fejezi ki, hogy a bizottság függet- lenül a választmánytól intézkedjék. Többek hozzászólása után az értekezlet elhatá- rozza, hogy SIEGMETH KÁROLY urat a bizottságnak tiszteletbeli elnökké való meg- választását javasolja és kéri, hogy a választás eredménye jóváhagyás végett a választmány elé terjesztessék, SIEGMETH KÁROLY volt elnöknek ezenkívül jegyző- könyvi köszönet szavaztassék. 4. Az elnök az új elnök megválasztásának tárgyalását tűzi napirendre és a távozott elnök helyébe a vezetőség -jelöltjét, LENHOSSÉK MIHÁLY dr. egyetemi tanár, udvari tanácsos, bizottsági tagnak elnökké való megválasztását ajánlja. HORUSITZKY HENRIK, bizottsági tag a tárgyhoz hozzászólva a következő két indítványt teszi: 1. cA bizottság kérjen a választmánytól felhatalmazást arra, hogy épen úgy mint az anyaegyesület három évi ciklusban magának tisztikart választ- hasson, még pedig elnököt, alelnököt, előadót és előadóhelyettest. A bizottság tiszti- karának a választása mindig az anyaegyesületnek tisztújító közgyűlésének előtti hónapjában történjék.; 2. Ha a választmány a bizottságnak fennebbi felterjesztését jóváhagyja, akkor a legközelebbi tisztújító gyűlésünk januárius hónapra esik. Tekin- tettel most már arra, hogy jelenleg alig fél évről van szó, amely időszakra a nyár is beleesik, bátor vagyok azt indítványozni, hogy a most még hátralevő rövid időre elnököt ne válasszunk, minthogy alelnökünk úgy is van. Egyébként az új elnök személyében a bizottság összes tagjaival teljesen egyetértek és nagyon kívánatos- nak tartom, hogy LENHOSSÉK MIHÁLY dr., udvari tanácsos urat elnöknek megnyerni sikerüljön.; SZONTÁGH Tamás dr. tiszteletbeli tag szintén az elnökválasztás elhalasz- tását javasolja. BEKEY IMRE GÁBOR, bizottsági tag ellenzi a halasztást elsősorban azért, mert a bizottság elnök nélkül nem működhetik, de azért is, mert a bizottságnak elnök- jelölése és a társulatnak választmánya között semmiféle összefüggést nem lát. Ezzel kapcsolatban indítványozza : forduljon a bizottság a választmányhoz azzal a kéréssel, miszerint a társulat alapszabályait akként módosítani szíveskedjék, hogy a bizottság mindenkori vezetősége a választmánynak hivatalból tagja legyen s míg az alap- szabályok nem módosíttatnának, hivassa meg a választmány a bizottság vezetőségét esetről-esetre üléseire. Indítványát felszólaló azzal okolja meg, hogy a bizottság a választmány üléseire utóbbi időben személyi és tárgyi ügyekben egyesek részéről folytonos támadások céltáblája; nincs aki védje ott a bizottság érdekeit, úgy hogy minduntalan oly határozatok hozatnak, amelyek a bizottságnak eddigi eredményes működését hovatovább veszélyeztetik. c TÉGLAS GÁBOR bizottsági tag a bizottság fontos érdekének tartja az elnöki állás mielőbbi betöltését s habár a Földtani Társulat választmánya által megjelölt rendes tisztújító közgyűléstől csak hónapok választanak is el, azért a választást még ebből az értekezletből elintézendőnek tartja. Minthogy pedig értesülése szerint kilátás van rá, miszerint hazai tudósaink egyik kitünőségét megnyerheti erre a tisztre a bizottság, maga részéről javaslatba hozza annak megválasztását. LLEENHOSSÉK MIHÁLY dr., egyetemünk kitünősége, akiről szó van, a bizottság működése iránt mindenkor meleg érdeklődést tanusított és akadémiai értekezletével, úgymint nem- rég elhangzott népszerű előadásával a bizottságnak nagy szolgálatokat tett. Minden- képen nyereségnek tartja az ő mielőbbi megnyerését, mert hiszen a jövő év munka- programmja érdekében nagyon is kívánatos, hogy mind azokkal a körökkel, me- lyektől a bizottság prosperálása függ, mielőbb megnyerjük a személyes kapcsolatot. Minthogy LENHOSSÉK MIHÁLY dr., a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként is TÁRSULATI ÜGYEK. 935 kíváló szolgálatokat tehet a bizottságnak s a tudományos szakkörökben is vezető személy, akinek neve s tekintélye magában is sikert biztosíthat a bizottságnak, fel- szólaló javasolja, a bizottság kérje küldöttségileg fel őt a bizottság elnökségére s ebbeli elhatározásáról értésítse a Földtani Társulat választmányát is. Egyúttal azon- ban igen kívánatosnak látná felszólaló azt is, ha a Földtani Társulat választmányi tagjai sorában a bizottság vezetősége is állandó helyet nyerne. Épen ezért avval a javaslattal toldja meg indítványát, kérje fel a bizottság a Földtani Társulat választ- mányát arra is, miszerint egy idevonatkozó pont beiktatásával biztosítson alap- szabályszerű helyet választmányában a barlangkutató bizottság mindenkori tiszti- karának s ezért terjessze a legközelebbi közgyűlés jóváhagyása alá, hogy már e szerint lehessen 1913-ban a választást eszközölni. Miután a felvetett kérdésekhez még BELLA LaJos elnök, SZONTÁGH TAMÁS dr. tiszteleti tag, báró NYÁRY ALBERT-dr., STRÖMPL GÁBOR dr. és VARGHA GYÖRGY bizott- sági tagok is hozzászóltak, az értekezlet a következőket határczza és a barlang- kutató bizottságnak elfogadásra ajánlja: 1. A bizottság kérjen a választmánytól fel- hatalmazást arra, hogy a bizottság ép úgy mint az anyaegyesület három évi cik- lusban magának tisztikart választhasson. A bizottság tisztikarának a választása pedig mindig az anyatestületnek a tisztújító közgyűlésnek előtti hónapjában tör- ténjék. 2. A bizottság kérje meg a választmányt, hogy a társulat alapszabályait akként módosítani szíveskedjék, hogy a bizottságnak mindenkori tisztikara a választ- mánynak hivatalból tagja legyen s míg az alapszabályok nem módosíttatnak, hivassa meg a választmány a bizottság elnökét és előadóját esetről-esetre üléseire. 3. A bi- zottság válasszon legközelebbi ülésén elnököt; egyhangulag LENHOSSÉK MIHÁLY dr., egyet. tanár, udvari tanácsos, bizottsági tagnak elnökké való megválasztását ajánlja s megbízza báró NYÁRY ALBERT dr., TÉGLÁS GÁBOR bizottsági tagokat és KapIó OT- TOKÁR dr. előadót, hogy LENHOSSÉK MIHÁLY dr. bizottsági tagot felkeressék és neki az elnökséget felajánlják. Egyébb tárgy nem lévén elnök az ülést berekeszti. Kivonat az 1912. évi április hó 26-án tartott ülés jegyzőkönyvéből. Elnök: JORDÁN KÁROLY dr. Előadó: Kapió OTTOKÁR dr. Jelen van- nak: BEKEY ÍMRE GÁBOR, BRENNDÖRFER JÁNos dr. BUDINSZKY KÁROLY, HERMANN OTTó, HILLEBRAND JENŐ dr., HORUSITZKY HENRIK, MAJER ISTVÁN, báró NYÁRY AL- BERT (r., SCHOLTZ PÁL KORNÉL, STRÖMPL (GÁBOR dr. és VARGHA GYÖRGY dr. A fent jelzett ülésen a bizottság a következőket tárgyalta: 1. Az elnök megnyitja az ülést és felkéri az előadót, hogy az 1912. évi február hó 27-én tartott ülésnek jegyzőkönyvét felolvassa. A bizottság a felolvasott jegyzőkönyv tartalmát tudomásul veszi. — 2. Az elnök bejelenti SIEGMEIiH KÁRonrY elnök lemondását és elhalálozását, ami szomorú tudomásul szolgál; a jelenlevő tagok a gyász jeléül a helyükről felállanak. — 3. Az előa dó jelentést tesz azokról az intézkedésekről, amelyek SIEGMETH KÁROLY volt elnök elhalálozásával kapcsolatban történtek. A bi- zottság a jelentést tudomásul veszi s az előadó indítványára felkéri HORUSITZEY HENRIK bizottsági tagot, hogy valamelyik ülés kapcsán SIEGMETH KÁROLY fölött emlékbeszédet tartson. — 4. Az elnök jelenti, hogy SIEGMETH KÁROLY lemondása és elhalálozása következtében megüresedett az elnöki szék. hogy a bizottság ebben a tárgyban 1912. évi április hó 20-án értekezletet tartott s felkéri az előadót, hogy az értekezlet jegyzőkönyvét felolvassa. A. bizottság a felolvasott jegyzőkönyv tartal- mát tudomásul veszi és az értekezleten hozott határozatokat elfogadja. — 5. Az elnök napirendre tűzi az új elnök megválasztását. Erre megalakul a szavazatszedő 936 TÁRSULATI ÜGYEK. bizottság, amely elrendeli a titkos szavazást. A megejtett szavazás után báró NYÁRY ÁLBERT dr. a szavazatszedő-bizottság elnöke kihirdeti a szavazás eredményét s jelenti, hogy a bizottság egyhangulag az értekezlet jelöltjét LENHOSSÉK MIHÁLY dr., egyetemi tanár, udvari tanácsos urat elnökké választotta. A bizottság a választás eredményét lelkesedéssel fogadja. — 6. Az elnök ajánlására a bizottság a követ- kező urakat bizottsági tagokká választja :- HERCEG ODESCALCHI LORÁND, császár és királyi kamarás, földbirtokos, Vatta; KőváRgY ERwő dr., tb. megyei főorvos, Vajda- hunyad; BOLDOGH GuszrÁv székesfővárosi tisztviselő Budapest és LAMBRECHT KÁL- MÁN gyakornok, Budapest. — 7. Az előadó jelenti, hogy PREwoszrL IvAaN dr., kir. tanácsos, jószágkormányzó átiratban a Földtani Társulat elnökségét értesítette, hogy Ő Hercegsége PÁLFFY MIKLÓS úr a detrekő-váraljai barlangok átkutatását meg- engedte s erre a célra a bizottságnak 150 kor. kutatási költséget engedélyezni ke- gyeskedett. Örvendetes tudomásul szolgál. — §. Az előadó jelenti, hogy SAMASSA JózsEF dr. bibornok, egri érsek úr Ő Eminenciája átiratban megengedi, hogy HILLEBRAND JENő dr. bizottsági tag az érseki uradalmi területen levő Peskői bar- langban próbaásatást végezzen. Örvendetes tudomásul szolgál. — 9. Az előadó jelenti, hogy az Országos Régészeti és Embertani Társulat maga részéről BELLA LaJos bizottsági tagot bízta meg a Chlapeci-barlang felásatásával. A bizottság maga részéről is megbízza BELLA LaJos bizottsági tagot, hogy KADpIó OTTOKÁR dr. előadóval karöltve a Chlapeci-barlangbam ásatást "végezzen. — 10. A bizottság megbízza HILLEBRAND JENő dr. bizottsági tagot, hogy a csobánkai Kiskevélyi-barlangban próba- ásatást végezzen s elhatározza, hogy ha a fővárostól támogatás érkezne a bizottság az ásatási költségeket megtéríti. — 11. A bizottság megbízza PoDEK FERENC bizott sági tagot, hogy a homorodalmási barlangvidéken kutatást végezzen és elhatározza, hogy Udvarhely vármegye törvényhatóságától erre a célra támogatást fog kérni. — 12. A bizottság megbízza Roskó PáL répáshutai erdőőrt, hogy kerületének barlang- jait a Bizottság részére felkeresse, térképezze, felmérje és lefotografálja. 13. STRÖMPL GÁBOR dr. bizottsági tag megtartja csAz abaujtorna-gömöri bar- langvidéks című előadását. Előadó szerint az itteni barlangok teljes összhangban vannak a hegyvidék karsztos tüneményeivel, amelyek pusztulásnak indultak. A bar- langok boltozatának leszakadása néhol már a felszínig hatolt és kürtőszerű lyukkal tárta fel a mélyebben rejtőző barlangokat. Másut a sziklaomlás már ezeket a kür- tőket is betemette, Az omláson kívül a barlangok üregeinek eliszaposodása és a cseppkőképződés is hozzájárul a barlangok pusztulásához. Az előadó részletesen megmagyarázza a barlangok különböző tipusainak kifejlődését egészen a pusztulásig, Külön megemlékezett a barlangoknak egy újabb, hazánkban eddig még nem ismer- tetett tipusáról, az ú. n. zsombolyokról, amelyek aknaszerű, hirtelen mélyedő üre- gek. A zsombolyok a hegy mélyében levő nagyobb barlangok leszakadt boltozatának a kürtői. Igen mélyek, úgy hogy csak kötéllel lehet beléjök hatolni. Mivel a kürtők teljesen ismeretlen barlangokba vezetnek kikutatásuk igen fontos. Kapió OTTOKÁR dr. előadó az előadáshoz hozzászólva megállapítja, hogy a bar- langkutató bizottságnak sokoldalú feladatai közül legsürgősebb és legfontosabb a hazai barlangvidékek rendszeres bejárása, térképezése és nagy vonásokban való meg- ismertetése. Ez a kutatás arra a munkára hasonlít, amelyet az állami geológusok országos geológiai felvételein végeznek. Az a munka, amelyet STRÖMPL dr. a mult nyáron végzett, felszólaló szerint bátvan országos speleologiai felvételnek nevezhető. Kivánatos lenne, hogy a többi barlangvidék is hasonló kutatásban részesüljön. Az előadáshoz még JORDÁN KÁROLY dr. elnök és ScHorrz PÁL KoRNÉL bizottsági tag saját nézetükkel járultak hozzá elmondva a zsombolyokra vonatkozó tapasztalatukat. Egyébb tárgy nem lévén, elnök az ülést berekeszti. o PPTIN ENE HO EDTÁNI KÖZLÖNY XLII. BAND. NOVEMBER—DEZEMBER 1912, 11-12. HEFT, ÜBER DAS ERDGAS IN UNGARN. Vom Geologen Jurrus NornY aus Galizien. st die Bildung des Siebenbürgischen Erdgases auf gemeinsamen Ursprung mit Erdöl zurückzuführen und wie könnte dieses Gas am vorteilhaftesten in U n- garn verwertet werden?s Mit diesen Fragen möchte ich mich im folgenden eingehender befassen. Schon lange vor Erbohrung der Erdgase bei Kissármás in Sieben- bürgen war das Vorkommen derselben teils durch natürliehes Ausströ- men, teils durch Erbohrung bekannt. Die Aufzáhlung und Beschreibung der natürlichen Gasexhalationen ist vielfach veröffentlieht worden, so von ZINCKEN — Leipzig, HöFER — Leoben, Dr. Papp — Budapest, H. v. Böckm — Selmecbánya u. a., daher übergehe ich sie. Da nun an vielen Orten aubBerhalb Ungarns Erdgase getunden wur- den, welche mit Erdöllagern in Verbindung stehen, so wurde mehrfach die Frage aufgeworfen, ob das Erdgas Ungarns ebenfalls in genetis chem Zusammenhange mit Petroleum stehen dürfte? Bevor ich auf diese Frage, welche für die Lánder der ungarischen Krone von hoher wirtschaftlicher Bedeutung ist, eingehe, sei mir ge- stattet, besonders auf die neueren Erörteraungen des ausgezeichneten Geologen Mngazec — Bukarest hinzuweisen, welehe die geologiscehen Ver- háltnisse des Nachbarlandes Rumünien unter Berücksiehtigung des Petroleumvorkommens mit jenen von Siebenbürgen vergleichen. Mein Sohn, Dr. Ruporr Norn, welcher unlángst in einem Vortrage in der geologischen Gesellschatt Wien über dieses Thema sprach, wird — insoweit dies zu meinen SchluBfolgerungen nötig erscheint — densel- ben auszugsweise vorzuführen, die Ehre haben. Die Frage, ob in Siebenbürgen Erdöl durch Tietbohrungen zu $ Vortrag, gehalten in der Sitzung der Ungarischen Geologischen Gesell- schatt zu Budapest am 6. Mürz 1912. 938 JULIUS NOTH erwarten sel, wurde mir vor 30 Jahren von einer Gesellschaft vorgelegt, welche Freischürfe erworben hatte und bohren wollte. Meine Untersuchungen führten mich auch nach dem Badeorte Felső-Bajom (Baasen), woselbst seit undenklichen Zeiten Gase dem Erd- innern entströmen, die angezündet, mit leuchtender gelblicher Flamme brennen. Es sind dies vorherrschend Methane, welche mit Sehwefel- wasserstoff gemengt sind. Ich lie mir die groBen Bassins der Bade- anstalt entleeren, ausreinigen und wieder mit Wasser, welehes mit dem Gas aus dem Erdinnern drinet, anfüllen. Es zeigte sich jedoch nicht die geringste Spur von Petroleum, auch keine Irisierung auf der Oberfláche des Wassers. Wenn ich trotzdem eine Bohrung befürwortete und eine solche südlich vom Badehause lozierte, so geschah es, weil ich immer- hin die Möglichkeit zugab, dab in einer gröberen Tiefe Petroleum auf- geschlossen werden könne. "Und wenn auch kein Öl gefunden werden sollte, so würden doch voraussichtlich die an mehreren Stellen verteilt durch die Erdoberfíláche dringenden Gase in solehem MaBe zum Bohr- locbe konzentriert, dab durch Zuleitung derselben zur Stadt Medgyes und Verwertung die Kosten der Bohrung reichlieh hereingebracht wor- den sein dürften. An andern Fundorten, woselbst man Erdöl und Erdharz gefunden haben wollte, fand ich wohl bituminöse, brenzliche Residuen in Letten- sehichten auch opalisierende Absütze von kohlensaurem Eisenoxyd- oxydulhydrat, welche in Verbindung mit ausströmenden Sumpf- und Schwefelwasserstoffgasen die Ansicht aufkommen und verbreiten liebBen, dab es sich hier um sehwere Kohlenhydrate handle. Überall steht das Vorkommen von Gas in Siebenbürgen mit Salz- vorkommen in Zusammenhang und seine Bildung ist erklür- lich aus derZersetzung organischer Substanzen unter AbschluB der Luft. Wenn wir nun bedenken, dab nicht nur der plastische Ton der Salzformation, sondern auch die ungeheure Masse von Ton der panno- nischen Stufe einen vollkommenen Abschlub der organisehen Materien bewirkte, auBerdem einen ganz gewaltigen Druck ausübte, so erklüren sich neben der Bildung auch die ungeheure Spannung der Metangase. Wir wissen wohl, dab physikalische Vorgünge eine wichtige Rolle bei Bildung und Spaltung der Kohlenhydrate spielten, teils infolge des Gebirgsdruckes, teils infolge der Kapillaritát, der Filtration und Emul- sion, allein in wie weit chemische Umwandlungen in der Natur wirkten, darüber fehlen uns bisher Erfahrungen. Wir können nur vermuten, dab die Salze des einstigen Meeres, die ungeheuren Absütze von Kalk und Gyps lebhaft in Aktion traten und wahrscheinlich noch jetzt fortwirken. ÜBER DAS ERDGAS IN UNGARN. 939 Zur Bildung und Ansammlung von Erdöl gehören jedoch auber :lem Material noch aufsaugende, poröse oder zerborstene Lagerstütten, wie wir solche im Müotikum Ruminiens, im Bozüán, beziehentlieh Oli- gozün Galiziens vorfinden. In Siebenbürgen, wo die miüotischen, unseren unteren pan- nonischen entsprechenden Schichten fehlen, sceheinen die Bedin- gungen zur Ölbildung nicht günstig gewesen zu sein, was unzweifelhaft aus den sorgföltig geführten Bohr- journalen derstaatlichen Bohrleitung hervorgeht. Ohne mich hier in Details einzulassen, bemerke ich nur, dab man Hunderte von Metern sandiger Schichten mit Methan- gasen durchbohrt hat, ohne da8 man flüssiges ÖL oder durch Ölmoleküle imprügnierte Gesteine angetroffen hátte. Ich sehe von einer ganz minimalen Rohölspur ab, welche im Bohr- loche Nr. 2 in Maros-Ugra bei 552 m Tiefe erbohrt wufde, weil sich soleh sporadische Hinschlüsse von Bitumina bei vielen Bohrungen vor- finden, ohne irgendwelche gröbBere Ölansammlung, also ohne praktische Bedeutung. Ich führe diesbezügliech Rank, Wels, Ludbreg an. Wir können mit Recht folgern: Würden die seit Jahrtau- senden aufsteigenden Gase mit Erdöllagern in Ver- bindung stehen, so müBten sie, wenn nicht flüssiges Erdöl abgesetzt, so doch sicherliech die durchbroche- nen Hangendschichten imprügniert haben. Da dies tatsüechlieh nicht der Fall ist, so secheint das gleiechzeitige Vorkommen von Erdöl und Methan- gas in Siebenbürgen ausgesehlossen. Auch der Geruch des an vielen Orten beobachteten Siebenbürger Gases ist von dem des Erdölgases verschieden, erinnert mehr an Sub- stanzen, welche in Gührung begriffen sind, wáhrend Erdölgas aromatisch riecht. Bine Opalisierung, Irisierung, die áuBerst empfindlieh reagiert, ist kaum wahrzunehmen. kk Allein das Naturgas an und für sich besitzt einen hohen wirt- schaftlichen Wert, wenn es sich in Náhe gröberer Verbrauchsstátten, alsda sind: gröbBere Stüdte, Hüttenwerke, Fabriksanlagen — vorfindet. Diese jedoch fehlen an den bisherigen Fundorten. Es ist leicht gesagt, Industrie lübt sich schaffen, Gas auf grobe Entfernungen zu leiten. Der Vortrag des früheren Staatss. SZTERÉNYI in Wien Februar 1912 belehrt uns, mit welchen Opfern die Binführung neuer industrieller An- dagen in Ungarn verknüpft ist. 940 JULIUS NOTH Die Schatffung grober Hüttenwerke bedingt müchtige und reiche Hisenerzlager, welche in Siebenbürgen bis jetzt noch nicht erschürft worden sind. Das Legen langer Rohrleitungen zum Verbrauchsorte des Gases kostet viele Millionen, die nur in dem Falle investieri werden dürften, wenn der Staat als Monopolbesitzer von Gas Garantie übernimmt, daB die Gase in ihrer Menge Kraft und Zu- sammensetzung durch lange Zeit anhalten. Diese Garantie kann weder die ungarische Regierung, noch irgend ein ernster Geolog übernehmen. Im Gegenteil, sind die Gasfundorte Wels, Baumgarten u. a. die bald versiegten, oder deren echemische Zusammensetzung sich ünderte, warnende Beispiele, sich nicht in gewagte Spekulationen einzulassen, sich nicht übertriebenen Hoffnungen kinzugeben. Es erscheint daher angezeigt, dab das hohe ungarische Árar, will es von dem wertvollen Naturgas ohné groBe Verantwortung, ohne egroBe Investitionskosten einen hohen Nutzen dem Lande zuweisen : Bohrungen in mögliechster Nüáhe groBer Ver- brauchszentren betreibt. Wir wissen, dab die Faltungen der Gebirge bis in die jüngste Neogenzeit angehalten haben. Wir können also annehmen, dab gewisse Striche des ungarischen Tieflandes von den [altungen betroffen wurden, bestimmte Richtungen einhielten und die Ansammlung der Gase in der Nüáhe solcher Disloka- tionen, namentlich Antiklinalen, wie auch in neuerer Zeit die Herren v. Lóczy und BöcxH vortrefflich dargelegt haben, am intensivsten war. Allerdings stehen wir vor der Sehwierigkeit, solche Schichten- störungen im Tieflande nicht obertágig ermitteln zu können, weil der Schichtenbau durch Sedimente verdeckt ist. Allein wir haben ein wunderbares Mittel, die unterirdisehe Schichten- lage mit Hilfe der Kernspülbohrung zu erforschen. Die bereits im Tieflande Ungarns ausgeführten Bohrungen und Jahrzehnte anhaltenden Gasmengen bei Karcag, Koc, Vargalapos, Nád- udvar, Nagyrábé, Mezőhegyes, Temesrékas, Püspökladány geben uns beachtenswerte Winke, wo wir Gasansammlungen in erreichbarer Tiefe zu erwarten haben. Das Erdbeben von Kecskemét lenkt unsere Auf- merksamkeit auf diese (Gegend. j Die genauen Aufzeichnungen über artesiscehe Brunnenbohrungen von HALAvÁTS, KocH, ADDA, PETHŐ, SZONTAGH, ROTH v. TELEGD, SCHAFARZIK, ZsiGmonpy haben bereits in dieser Richtung vorgearbeitet. Berücksichtigt man noch, dab im ungarisehen Tieflande eine gröbere Wahrscheinlichkeit von Kalisalzvorkommen ist, als in Sieben- ÜBER DAS ERDGAS IN UNGARN. 941 bürgen, worauf schon v. Papp 1911 hinweist, so dürften sich manche der geehrten ungarischen (Geologen meiner Anschauung anschlieben, daB es ratsam sein dürfte, einige Tiefbohrungen im ungarischen Tief- lande auszuführen, anstatt nur in Siebenbürgen eine grölere Anzahl Bohrungen zu betreiben, wie dies bereits von H. v. BöcgH 1911 an- gedeutet ist. Meine Herren! Die Absperrung der Erdgase in Kissármás is tat- süchlich eine sehr geiungene, eine anerkennenswerte Leistung! Ich kann nicht umhin, auf die Gefahr aufmerksam zu machen, welche dadurch entstehen kann, wenn man an einem und demselben Landesteil durch Bohrungen eine Unmasse Gas ersehliebt, ohne vorher einen genügenden Abflub zu schaffen. Durch Konzentrierung der unter- irdisehen Gasströmungen nach einer Gegend kann die Spannung eine so gewaltige werden, daB ein Absperren nicht mehr gelingen wird oder ein Entströmén der Gase durch die vorgefundenen Kanüle der Hangend- schichten an Stellen stattfinden dürfte, die wir gar nicht bemerken. Dies würde aber den nationalen Reichtum verwüsten heibBen. Wenn auch nur eine Tiefbohrung unweit der Tisza von an- nüherndem Erfolge wie jene von Kissármás begleitet sein würde — und es scheint mir kein stichhaltiger geologischer Grund vorzuliegen, dab ein solcher nicht zu erhoffen wüáre — so würden die Folgen für Ungarn von unberechenbarer Tragweite sein. Ich sebe im Geiste die Hauptstadt des schönen Ungarlandes in ungeahntem Glanze erblühen, ohne dab sich eine zielbewubte Regie- rung in gewagten Projekten zu ergehen brauchte, denn der Bergsegen sehlummert zwar in der Tiefe, strebt aber mit gewaltigem Drucke nach oben! Földtani Közlöny XLII. köt. 1912. 62 BEITRAG ZUR KENNTNIS DES PETROLEUMVORKOMMENS IM ORANGE-RIVER-FREISTAAT IN SÜD-AFRIKA. Von Jurius NorH X in Barwinek. (Galizien. — Mit den Figuren 62—63. — Infolge des Bestrebens der englisehen Marine Petroleum als Heiz- material für die Flotte zu verwenden, vermehrte sich die Nachfrage nach Petroleumterrains in den verschiedenen Erdteilen. Das allgemeine Interesse lenkte sich auch auf südafrikanisches Petroleumvorkommen. Auf Grund von Gutachten hervorragender Gelehrter, welche sich mehr oder weniger günstig aussprachen, wurden Gesellsechaften gebildet, die sich zur Aufgabe stellten, Tiefbohrungen nach Petroleum zu betreiben. Die englische Gesellschaft The Petroleum Engineering £ Development Co. London berief mich zur Überprüfung der in den Gutachten angeführten Daten nach Südafrika und ich berichte unter Vorlage der gesammelten (Gesteine über meine Beobachtungen, insoweit dies nicht dem Interesse jener Gesellschaft zuwiderlüáuft, die mich zu Rate zog. Binige Daten dürften auch für Ungarn nicht ohne Interesse sein. Es wurden mir vorgelegt Gutachten nachbenannter (Geologen : Professor LEoxHARD V. Daárnrox — London 1909 konkludiert: Der Kom- plex der Karrooschichten bot die Bedingungen zur Bildung groBer Ölmengen. Wir können daher Hoffnung haben, ÖL zu finden. Rowanpsox — New-York resümiert: In Anbetracht des ungeheuren Gewinnes, welchen das Erschliessen lohnenden Öles in diesem Lande geben würde, ist es meiner Ansicht nach eine berechtigte Spekulation, den bekann- ten Anzeichen durch Bohrungen zu folgen. Prof. Dr. Zv8ER — Lemberg 1909. cleh kann der Theorie, die einen Destillationsprozess annimmt nicht zustimmen, welcher aus einem Liegend- komplex im Wege von intrusiven Spalteneruptionen emporgedrungen ist. In Westargentinien verlegte ich ausgedehntere Ölfelder in obertriadische Schichten besonders dahin, wo die Formation von Trachyten und Andesiten gestört und durchbrochen war. Wir kennen aber aus ZuBERs Profilen, dab die Tektonik der argentini- sehen Schichten, aus denen Öl gewonnen wird. eine ganz versehiedene von derjenigen ist, welche bei den Karrooschiehten vorherrseht. X Vortrag gehalten in der Sitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft zu Budapest am 6. Márz 1912. BEITRAG ZUR KENNTNIS DES PETROLEUMVORKOMMENS IM ORANGE-RIVER. 943 Prof. A. R. SawYreR — London. findet in den Ölspuren der Intrusiv- xesteine den Beweis, dab in den tieferen Schichten grosse Ölmengen vorhan- alen und durch Tiefbohrungen zu ersehlieBen seien. Prof. Cook — London empfiehlt auf das eifrigste Tiefbohrungen. zu alenen er bereits die ihm am geeignetsten erscheinenden Punkten angegeben hat. Den Herren Dr. A. Smir WoopwogTrH — London, Dr. A. W. RoGERs und L. Jorr—CaPE Toww Direktoren der geologiscehen Museen spreche ich für ihre Auskünfte meinen Dank aus. kk Das Gebiet, welches ich zu untersuchen hatte und über welches ich berichte, liegt im üuRersten Südosten von Afrika 292 südliche Breite, 262 bis "277 östliche Lünge von Greenw., im Orange-River-Freistaat in der Umgebung von Fixburg. Die Beobachtungen gelten jedoch für einen viel gröberen Lan- desteil Südafrikas, weil die geologisehen Verhültnisse sich bis weit gegen Norden und Westen, bis zur Grenze des Basutolandes egleich bleiben. die Ablagerungen der Schichten eine scehwach geneigte ist. Das über 3000 m hohe :-Gebirge Machacham bildet S die Grenze gegen das Basutoland, wüáhrend im N auf viele Tausend WOuadratkilometer das bei 500 m 6 hohe Hochplateau Afrikas mit von SW gegen NO verlaufenden (Grebirgszügen und einzelnen von -der Auswaschung versehont gebliebenen Schollen, deren Aussehen ruinenartig ist, sich tafelförmig ausbreitet. Hier ist das FluBgebiet des Caledon mit seinen hüufig ausgetrockneten Nebengewássern, welche die Gebirgsschichten an vielen Stellen deutlich ent- blöst zeigen. Die Sehichten des Sedimentes sind fast horizontal gelagert und zeigen, wie das ganze Hochplateau, nur eine sanfte Neigung gegen Osten. Der oberste Teil des Sedimentes gehört, nach den Forsehungen der geologischen Kommission von Südafrika, dem unteren Jura, vorherrsehend aber der oberen Trias an, wird mit dem Namen der Strombergsechichten bezeichnet, welche zu den oberen Karrooschichten gehörend, von Hatch und Corstophine in fol- gende Unterabteilungen eingeteilt wurden : Vulkanische (gfesteine, Caresandsteine j Redbeds mit Zanclodonten. Molteno-Kohlenschichten Die vulkanischen Gesteine sind vorherrsehend Trachyt, Rhyolith und ihre Tuffe; die Ausfüllung der sich weit erstreckenden Spalten, Diorit, Diabas. Die Caresandsteine besitzen eine Michtigkeit von 150 m. zer- fallen in zwei durch Sechiefer getrennte Partien, von denen die untere Schicht grobkörnig, zuweilen konglomeratisch ist. Der obere Cavesandstein ist fein- körnig, mit zahllosen kleineren oder grösseren Löchern, um die sich meist durch Bisenoxyd gefárbte Protuberanzen gebildet haben. Wegen dieser Löcher, welche vielleieht durch Bohrmuscheln gebildet wurden, und spüteren Lebe- wesen zum Aufenthalte dienten, hat man diesen Sandstein cCavesandstein, 62r 944 JULIUS NOTH benannt, mit dem bekannten Höhlensandstein der Trias Deutschlands iden tifiziert, ob mit HRecht, secheint fraglieh. Die Höhlungen dienen gegenwürtig vielen Imsekten zur Brutstátte, denn wir finden in ihnen je zwei dünne san- dige eiförmige Schalen oder (Gehüuse. Das Bindemittel des Sandsteines ist meist sandig, schwach kalkig. Das Aussehen ist weiBlich oder gelblich, brüun- lich oder verwittert, grau. Die Farbe des Sandsteines geht ins rötliche oder grünliche über, je nachdem er auf rotem oder auf grünem Schiefer, Mergel oder Ton lagert. Die Lagerungsfláchen sind vielfach gefurcht, gerippt, gewalzt und durch langverlaufende Sprünge zerborsten. Die Oberfláche der Sandsteine ist meilenweit abgesehliffen und trágt unverkennbar Merkmale der Vereisung und von Gletschersehüben, die gegen Nordnordost gerichtet waren. Das all- gemeine Verfláchen der Schichtung ist sanft ebenfalls NNE, jedoch lokal durch michtige Massenabrutschungen, welche ganze Berglehnen einnehmen und das normale Verfláchen veründerten, gestört und durch weit verlaufende Eruptions- High mountains Spalten Sehurf nach mit Dolerit Prof. SAWYER Fig. 62. Spaltennetz bei Lemoenboom in Südafrika. spalten (dykes) unterbrochen. (Fig. 62.) Diese Spalten stehen meist senkrecht, sind durch diabasische oder basaltische Intrusivgesteine ausgefüllt. (Fig. 63.) Das Magma ergoB sich stellenweise über die Ründer der Spalten, erzeugte hohe Bergrücken, vereinzelte Aufbrüche, bildete groBe Tuffablagerungen basal- tiseher Massen und die Pyrometamorphose wandelte die Kontaktgesteine um, wie dies die vorgelegten Gesteine deutlich erkennen lassen. Der Caresandstein wurde glasig, spröd, stellenweise rötliech, selten dun- kel gefürbt, weil er wenig Organismen enthült. Die sandigen bunten, roten Schiefer und Tone wurden auf 3 bis 4 Meter von der Kontaktstelle (k, k Fig. 63) gedunkelt, an den Schichtfláchen 6 bis 8 Meter durch die Magmahitze beeinfluBt, entfernter von der Spalte wurde durch $84 Schürfungen konsta- tiert, dab die Gesteine völlig unveründert geblieben waren. Die Kontakt- gesteine zeigen einzelne dunkle Streifen und Flecken von Bitumen. Die in ihnen enthaltenen Kohlenstoff führenden Organismen wurden zwar in Bitumen umgewandelt. ohne daB jedoch von einer Ölbildung auf ursprünglicher BEITRAG ZUR KENNTNIS DES PETROLEUMVORKOMMENS IM ORANGE-RIVER. 945 DLagerstütte oder von einer intensiven Emanation gesprochen werden kann. Die in den Hohlrüumen und Poren der erstarrten Silikate vorfindlichen tatsáchlich vorhandenen Ölmolekule und Bitumina sind nichts anderes als die Produkte einer Destillation der kohlenstoffreichen Organismen der tiefer liegenden Moleno- und Boccfeldschiehten des Karro. welche dureh die Hitze des Magmas verflüchtigt wurden. Namentlieh enthalten die Hohlrüume des Mandelsteins zuweilen Ölresiduen, die an Ozokerit erinnern, auch flüssige Ölteile, welche gelbbraun aussehen. wirklichen Petroleumgeruch verbreiten Care Sandstein El kN MB AN al edett Roter Ton mit Fossilien oO, Xez Grobkörniger Sandstein, stel- lenweise Konglomerat esze 9 KE éles egtem es KELTVE 18 UV KELLTÁRÓ ösi; IGN ka TGZDOYÁSAOO] MZSNNÁZÁNAANOÓN Rötliche Zementkalke gefaltet EZT KEZEK OR Spalte mit Grenze des Sehurf- Dolerit EinfluBes — Schacht der Magma- 6 und 20 m hitze vor Kontakt Fig. 63. Felsen bei Lemoenboom, Distrikt Fixburg im Orange River-Staat, Südafrika. und auf dem Wasser irisieren, Wir finden dieselbe Erscheinung im Trias und im Kohlenkalk Oberungarns, wie ich in den Mitteilungen der k. k. österr. geologisehen Reichsanstalt 1884 besehrieben habe. Unlángst hat Prof. Dr. SzasvocHa — Krakau in einem Vortrage in der geologischen (Gesellschaft zu Wien die Ansicht ausgesprochen, dab das Magma, der nordungarischen Eruptionen auf weite Entfernungen gegen Norden gewirkt und das Bitumen der Menilitsehiefer in Petroleum umgewandelt habe, dab aber in Ungarn selbst, je nüher den eruptiven Erhebungen diese Schiefer durch die Hitze der Intrusivgesteine entölt worden seien. Dieser Ansicht erlaube ich mir ganz entsechieden entgegenzutreten. 946 JULIUS NOTH Sowie in Südafrika, sehen wir auch in Nordungarn bei Ungyvár.. Szobráncz, Váralja daB die Pyrometamorphose nur auf wenige Meter vom Kontakt eingewirkt haben kann. Die vulkaniscehen Ausbrüche der Trachyte, Rhyolithe, Andesite, Basalte gehören in Oberungarn dem Neogen an, fanden schon eine starke Erdkruste- ülterer Gesteine vor, deren einzelne Etagen durch Schichten undurchlássiger Tone getrennt waren, die Hunderte von Metern michtig sind. Spalten in plastischen Schichten halten sich auf die Dauer nicht offen, sondern werden durch Gebirgsdruck gesechlossen, durch kommunizierende- Wasser versehlámmt, vielfach durch Kalk und Gypsabsütze aus den zirkulieren- den Lösungen ausgefüllt. Auch die Gasexhalationen am 6 nördlichen Abhange der Karpathen sprechen nicht für die Hypothese SzaJwvocHas, denn die Jod-, Sehwefel-, Kohlen- oxyd-, Kohlensüure-, Kohlenhydratausströmungen - werden in vielen Füllen durch Wárme hervorgerufen durch Gebirgsdruck und chemische Prozesse- erzeugt. Aber selbst angenommen, wenn auch keineswegs zugegeben. daB Erdöl und Erdgas durch Magmahitze in Menilitschiefern gebildet worden wáre. so würden doch diese Kohlenwasserstoffe nicht nach unten, höchstens. das unmittelbar Liegende sehwammartig durchdringen, nicht aber tiefer liegende- Olhorizonte erzeugen können. DaB aber auch in den ültesten Schichten des. Alttertiár und in Kreideschichten ansehnliehe Ölmengen vorkommen, dürfte- Prof. SzaJsocHa bekannt sein, auch dab durch Tiefbohrungen über 1000 m in Galizien nirgends basaltische Eruptivgesteine erbohrt wurden, welche doch da oder dort emporgedrungen sein müBten, wenn das Magma überhaupt in einer Tiefe abgesetzt worden würe, welche auf den Destillationsproze8 BinfluB hátte nehmen können. Der englisehe Forscher M. A. R. SawYER hat an mehreren Stellen eines Doleritzuges bei Lemonienboom und bei Nebo geschürft und durch diese- Grabungen eigentlich klargestellt, dab das Nebengestein Petroleum nur als Spuren enthült. Die mir gezeigten irisierenden Hüutchen auf Gewássern bei Franzhoek cangeblich; von zugezogenen Forschern für Petroleumspuren erklürt. sind Absátze von Mangan und von kohlensaurem Bisenoxyduloxydhydrat, sehwef- ligen Ausscheidungen aus Trachyttuffen, welche viel bituminöse Substanzen in sich bergen — aber kein Petroleum. Die bei Clocolan bis 500 m betriebenen Bohrungen durchsenkten Sand- steine, welche allerdings Ölspuren und Ölgase bei 740 bis 750 FuB, bei 798" bis 818", 865" bis 9007, bei 1027", 1210" bis 1231", 1435" bis 1447", 1494" bis. 1506" und bei 1603 FuB zeigten. Der (Geruch des in geringer Menge gefun- denen Petroleums erinnert an Ichtyol. Den Ölspuren gingen mehrere Dolerit- schichten voraus bei Tiefen von 756 bis 770, 1403 bis 1424 FuB. Im den Boccfeldschichten kommen zahlreiche Reste von Fischen vor; sowie ich in den Purpurmergeln hüufig Knochenreste vorfand. Durch einzelne Bohrungen bei Blomfontain, Nebo, Elisabethport, woselbst man durch Devon in das Archaikum eindrang, fand man wohl intensive Metangase, Sehwefelwasserstoftf- gase, auch kohlensüurehaltige Mineralwasser — aber kein Petroleum. BEITRAG ZUR KENNTNIS DES PETROLEUMVORKOMMENS IM ORANGE-RIVER. 947 Das Ergebnis meiner Untersuchungen ist, daB ich das Petroleum- vorkommen in den Intrusiv- und Kontaktgesteinen der Fixburger Gegend für Destillationsprodukte organischer Substanzen tieferer Schichten und fürsporadiseh halte. Von Bohrungen auf Petroleum: rate ich in jenen Gegenden Südafrikas ab. welche durch vulkanische Eruptionen stark gestört und deren Sehichten fast horizontal auf Tausende von Kilometern gelagert sind. NEUERE PALÁONTOLOGISUHE BEITRÁGE AUS VERSCHIK- DENEN GEGENDEN UNGARNS. Von GABRIEL TÉGLÁS. Wáihrend meiner archáologisehen Studien erstreckt sich meine Aufmerk- samkeit auch auf die paláontologisehen HFunde. Da die von mir beobachteten Funde zumeist an abseits gelegenen Orten, in Sammlungen aufbewahrt wer- den, welche den Fachleuten weniger bekannt sind und von solchen kaum besucht werden, kann ich an der Hand der Revision meiner Notizen der Redaktion dieser Zeitsehrift abermals eine solche halbwegs verborgene Serie vorlegen. Das Material meiner Beobachtungen will ich nach der Reihenfolge der Sammlungen und als Fortsetzung meiner im Bd XLI, (Jahrg. 1911) auf pag. 650—652 der Zeitschrift Földtani Közlöny verőffentliehten ersten Mitteilung folgendermaBen gruppieren : I. ImiMuseum des Schulinspektors i. Ruhest. STEFAN TÉGLÁS zu Torda. Als STEFAN TéGrás im Jahre 1894 die Leitung des Schulinspektorats des Komitates Torda übernahm, schenkte er wührend seiner amtlichen Tátigkeit den Merkwürdigkeiten jeder Art dieses Komitates ein ebenso reges Interesse, als seiner Zeit in den Komitaten Nagy- und Kisküküllő. Es verdient dem- nach nicht allein sein archüologisehes Kabinet, und seine ethnographische Sammlung einen Besuch, wie es denn auch von der Erzherzogin Isabella im Frühjahr 1900 besucht worden war, sondern es bietet sich dort auch der paláontologisehen Beobachtung ein reiches Material dar. Whrend unseres Besuches im verflossenen Sommer notierten wir uns aus dieser reichen Privat- sammlung in der Bile folgende Objekte : 1. Koppánd bei Torda. Im Gipsbergwerk wurden im Laufe des Jahres 1911 wáhrend der Sprengungsarbeiten die eingebetteten Skeletteile eines jungen Elephas primigentus zersplittert. Die Fragmente der Kiefer mit den Resten der StoBzáhne und zahlreicehe Rippen wurden nur mehr durch die 945 GABRIEL TÉGLÁS sorgfáltigen Hánde STEFAN TÉGLÁS s aus dem Trümmerhaufen gerettet. 2. Schlucht von Torda. Schádelfragment eines Cervus elaphus mit Geweih. Vier Frag- mente, an welchen die Rosen erhalten sind. 3. Lunkaujfalu (Toroczkóer Distrikt), vom Fusse des Zsidovin genannten Berges Geweihbruchstücke des Cervus elaphus LG. 4. Gleichfalls aus dém Bereich der Gemeinde Lunka- ujfalu, aus der sog. Bedellőer Knochenhöhle, welche von mir zu Ehren der Tochter ALEXANDER v. THoRoczkavs im Jahre 1882 Klara Höhle getauft wurde, Rippen und ein Molar des Ursus spelaeus Brm. 5. Felvinez, Komitat Torda-Aranyos. Fragment des Gelenkkopfes vom Oberschenkel eines Elephas primigenius nebst kleineren Bruchstücken der Extremitüten, von der süd- westlich von der Stadt gelegenen., Likat genannten Stelle. 6. Tordaörm é- nyes (Felvinczer Distrikt). ein Molar. 7. Marosdécse (Ebendaselbst), Unterschenkelfragmente. 8. Szohodol (Komitat Alsófejér, Verespataker Di- strikt), Lucia Höhle bei Topánfalva; Schüdel eines wohl entwickelten Ursus spelaeus Bum, nebst zahlreichen Bruchstücken der Extremitáten und Rippen. Dieselben hatte SrTErax TéGrás noch vor den Ausgrabungen DR. ZOLTÁN SZILÁDY S gelegentlich eines Schulbesuches persönlich ausgraben lassen. 9. Küküll ő- vár; (Komitat Kisküküllő) Fragmente der Extremitüten von Elephas prima- genius. 10. Segesvár (Komitat Nagyküküllő) ; Geweihfragmente von (ervus elaphus. Das eine mit fünf Enden, am anderen sind zwei sichtbar. 11. D o m- bos (Wolldorf). Komitat Nagyküküllő. Grober Molar eines Elephas primi- genius. 12. Héviz (Komitat Nagyküküllő. Kőhalmer Distrikt). Geweihbruch- stück von Cervus alces. 13. Halmágy (Komitat Nagyküküllő, Köhalmer Distrikt). Geweih eines Cervus elaphus aus dem Olt-FluB, drei Stücke mit Rosen und drei Enden. II. Sammlung des staatliehen Práparandie-Direktors im Ruhest. SaAMUEL BoRBÉLY in Székelykeresztur. Der staatl. Práparandie-Direktor im Ruhest. SAMUEL BoRBÉLY verbrachte einige Jahre seiner Jugend im Hause unseres hervorragenden Archáologen weil. KaáRL Torma, seinerzeit Obergespan des Komitates Belső-Szolnok als Er- zieher und zeigte unter dem Einflub des groBen Sammlers auch selbst ein lebhaftes Interesse für alle Funde. an welehen ihn seine Wege vorbeiführten. So konnte ich neben einigen erwühnenswerten Militár-Marken und Lampen- Zeichen Daziens gelegentlich meines Besuches im "Juli 1894 bei ihm auch einige palüontologisehe Funde eufzeichnen. 1. Szászörményes (Komitat Kisküküllő. Erzsébetvároser Distrikt). Molar eines Elephas primigemius BEw. 2. Hosszúpatak (im selben Distrikt). Molar eines jungen Mammut-Kal- bes. 3. Véczke (Komitat Udvarhely, Székelykereszturer Distrikt). Gewaltiger Molar eines wohl entwickelten Exemplars. 4. Etéd (Komitat Udvarhely, Kereszturer Distrikt). Schüdel eines Bos primigenius mit einem Horn. aus dem Bett des zu FüBen des Firtos-Berges entspringenden Baches. NEUERE PALAEONTOLOGISCHE BEITRÁGE AUS VERSCHIEDENEN GEGENDEN UNGARNS. 949 IN. Aus der Sammlung des Petőfi-Gymnasiums in Aszód. Im Laufe des Jahres 1906 sah ich, die Schule ALEXANDER PErőrrs be- suchend, im Naturalienkabinet des Gymnasiums mehrere Molaren von Flephas prmnigemnius, welche aus dem diluvialen Ufergebiet des Galga-Baches zum Vorschein gekommen sind. IV. Jászberény. Stádtisches Museum. 1. Khinoceros Merkii ; Schüádelfragmente, welche im Jahre 1878 in das Museum geschafft worden waren. In der Liste der im Jahre 1901 erworbenen Gegenstünde sind zwei Kiefer, ein Unterschenkel und mehrere Molaren vermerkt. 2. Elephas primigenius. Sieben Molaren. 3. Drei Oberschenkelfragmente. deren einer im Gemeindehaus aufgehüngt seinerzeit als der Knochen eines Riesen zur Schau gestellt war. StoBzahnfragmente. V. Sammlung des Ságefabrikanten ARMrxMucyzuUjkomárom. Der Sügefabrikant ARmix MinrcH in Ujkomárom ist ein anerkannter Sammler von Altertümern, bei dem ich neben unzáhligen, aus Brigetio (Ú-szőny) herstammenden Altertümern am 6. Oktober 1910 auch Schádelbruchstücke eines Bos priscus aus Simontornya (Komitat Tolna) notieren konnte. VI. Veresegyháza (Komitat Alsó Fejér, Balázsfalvaer Distrikt). Am 24. Márz des Jahres 1890. als ich im Komitat Alsó-Fejér das Székás- "Tal, welches. wie aus der Karte Siebenbürgens von HowrERus ersichtlich, auch im Mittelalter als Verkehrsstra8Be gedient hatte, zwischen Nagyenyed und Szeben von archüologisehem Gesichtspunkt durechforsehte, sah ich beim Gautsbesitzer JosEr DoBonyi mehrere fossile Knochen. Das neunendige Geweih eines (jervus elaphus karma nebst einigen sonstigen Fragmenten aus dem Gruiu lui Laczko genannten Ort, infolge eines Ufersturzes des Székás-Baches zum Vorschein. Vom selben Ort wurden mehrere Molaren des Eguus primigenius an die Sammlung des Betklen-Kollegiums zu Nagyenyed abgeliefert, u. zw. durch weil. Prof. KaáRL HEREPEY, welcher sich besonders durch das FHinsammeln des paláontologisehen Materials des siebenbürgisehen tertiáren Beckens groBe Ver- dienste erworben hatte. Budapest, den 15. Mürz 1912. ANGABEN ÜBER DIE VERBREITUNG DES BIBERS (CASTOR FIBER L.J) IN UNGARN. Mitteilung von ANDREAS ORosz. Mit der Tafel X. — Der Biber gehörte einst nicht allein in Ungarn, sondern im allgemeinen am ganzen europüisechen Kontinent zu den im 6 weitesten Kreise verbreiteten Tieren. Hinerseits zufolge der blinden Habegier, andererseits durch die Befrie- digung der barbariscehen Jagdlust der Menschen verfielen jedoch die Biber, — ganz ühnlich, wie die Büffel — dem traurigen Los des vollstándigen Unter- ganges. Wáhrend die Tage der im Norden EHuropas und im Gebiet der Rhőne und Elbe noch lebenden wenigen Familien bereits gezáhlt sind, sind diese Tiere in Ungarn schon günzlich erloschen. Sie versehwanden hier laut Anga- ben KaRgL SaJós! gegen Ende der 50er und wáhrend der 60er Jahre endgültig. Die einstige Verbreitung und Hüufigkeit derselben ist durch die in den Schich- ten der Erdkruste eingebetteten fossilen Knochenreste, durch die auf die Erlegung rezenter Exemplare bezüglichen Aufzeichnungen der Jöger und durch eine grobe Anzahl von Ortsnamen klar erwiesen und zweifellos festgestellt. - Ín Ungarn hatte der Biber nach einer Studie Jurrus Harzavárss über die fossilen Biberreste Ungarns ? seit dem unteren Pliozán (Pontische Stufe) gelebt. Pontischen Alters sind die Reste von Köpecz, Ajnácskő und Besenyő — aus dem Levantinischen stammen diejenigen von Novskva und Szeged her — diluvial sind die Biberfunde von Gánócz und Kolozsvár," Auch der zur Zeit des Alt-Alluviums lebende Urmensch war ein Zeit- genosse des Bibers und wie eifrig er auf denselben Jagd gemacht hatte, dafür liefern die Überreste der Küchenabfálle gröberer Ansiedelungen einen vor- trefflichen Beweis, in welchen háufig Skelettreste vom Biber vorkommen. Be- sonders die festkonstruierten, massiven Unterkiefer, die reichlich mit Runzeln versehenen, krummen Molaren, und die in regelmáBiger Halbbogenform ge- krümmten groBen, rötliehbraunen Schneidezáhne ziehen die Aufmerksamkeit des Beobachters sofort auf sich. Der eigentliche Gegenstand meiner vorliegenden Publikation wird von 1 Kihaló állatfajok. Siehe Jahrg. I. Nr. X., pag. 5 der Zeitschrift cTermészetv. 2 Természetrajzi füzetek, Jahrg. 1891 (Bd. XIV.) pag. 88. 5 Dr. EMERICH LÖRENTHEY: Das Kolozsvárer Kohlenlager, Földtani Közlöny, Jahrg. 1895, pag. 145—149. ANGABEN ÜBER DIE VERBREITUNG DES BIBERS (CASTOR FIBER) IM UNGARN. 951 solehen práhistorisehen, von zwei Fundorten römisehen Zeitalters herstam- menden Knochenfunden gebildet, welche durch Ausgrabungen aus den Kultur- sehicehten zum Vorschein gekommen sind. Wührend wir über die Fauna der vorgeschichtlichen Kolonien Ungarns nur sporadischen Studien begegnen, geben die Forscher der westlichen Staaten in systematischen Studien Rechenschaft über die namhafteren práhistorisehen Ansiedelungen, wodurch auch eine genauere Orientierung über das Vorkommen der einzelnen Tierarten dortselbst ermögliecht wird. Um die über die Funde in Höhlen veröffentliehten zahlreichen und wertvollen Aufsátze garnicht besonders hervorzuheben, sei es mir diesen Ortes bloB gestattet mich auf die Fauna der Küchenabfálle neben den práhistori- sehen Wohnungen der schweizer Seen zu berufen, welche von Prof. RÜTIMEYER so eingehend studiert, undin seinen Aufsützen .Untersuchung der Tierreste aus den Pfahlbauten der Sehweizs publiziert wurde. Im 6 der beschriebenen Fauna kommt auch der Biber als eine háufige Tierart vor, er wurde nament- leh von RÖTIMErER in den Funden aus den práhistorischen Pfahlbauten- Dörfern von Mossendorf, Wauwyl, Robenhausen, Wangen und Concise überall in mehreren Exemplaren nachgewiesen. Unter den Überresten der Küchenab- fálle unserer práhistoriscehen und römisehen Kolonien kann ich das sichere Vorkommen des Bibers bis jetzt von nachstehenden Fundorten registrieren : 1. Szamosujvár. Gelegentlich der im Jahre 1907 durehgeführten Ausgrabung des Pretooriums des römischen Castellums kam in der Gesell- sehaft römiseher GefáB-Scherben aueh ein Schneidezahn eines Bibers zum Vorschein, eine Angabe, laut welcher der Biber zur Zeit des römischen Kaiser- tums auch im Tal der kleinen Szamos gelebt hatte, und als Jagdbeute zwi- schen die Steinbauten des Castellums geraten war. 2. Maroslekencze (Komitat Torda-Aranyos). In der Nöáhe der Maros-Brücke sind in der rechtsseitigen abgestürzten Uferwand des Flusses práhistorisehe und römische Kulturschichten in einer Müchtigkeit von 11 dm ersehlossen. Unter dieser Humusschichte folgt eine etwas rostig gefürbte san- dige Schlammablagerung, in welcher ich die Schüdel des Spalax graecus antiguus gesammelt hatte.! In einer Tiefe von 85 cm unter der Oberflüche fand ich in einer kohlensplitterigen, überwiegend aschigen Schichte im Herbst des Jahres 1908 einen rechtsseitigen Unterkiefer des Castor fiber L. mit drei Mo- laren. (Taf. X. Fig. 3.) Die Kulturgegenstánde der Schichte gehören unzweifel- haft dem Bronzezeitalter an und ich sammelte in derselben als Zeitgenossen des Biebers folgende Tierarten : 1. Bos taurus L. 2. Eguus caballus L. 3. Ovis arics L. 4. Sus scrofa L. 5. Canis familiaris L. 6. Gricetus frumentarius Pann. 7. Spalax graccus an- tiguus MÉn. 8. Unio batavus Lmcxk. 9. Helix lulescens ZGLn. 3. Tordasechluecht. Am rechten Ufer des die Felsenenge durch- fliebenden Hesdát-Baches, in der Nühe des gegen Torda mündenden Endes der Schlucht liegt oben. zwischen den Felsen die grölbte und schönste Höhle 1 Dr. MÉHELYI LaJos : A földi kutyák fajai, Budapest, 1909, pag. 175. 952 ANDREAS OROSZ der Sehlucht. die 75 m lange, an der weitesten Stelle 22 m breite und 9—20 m hoch gewölbte cGrobe Höhles,. Gelegentlieh der in den Jahren 1897 und 1898 von mir geleiteten Ausgrabungen fand ich unter den Knochenresten der aus den práhistorisehen Kulturschichten des Höhlenbodens zum Vorschein gekommenen Küchenabfálle auch zwei Schneidezáhne des Bibers (Taf. X. Fig. 2.). 4. Torda. Die zweite Angabe, durch welche das Vorkommen des Bibers im Tal des Aranyos-Flusses erwiesen ist, datiert sich aus der Zeit der dort- selbst bestandenen Römerstadt Potaissa. Auf der Ebene, welche sich am linken Ufer des neben der groBen stádtischen Mühle befindlichen Mühlbaches dahin- zieht, wurden von den dortselbst im Jahre 1907 bescháftigten Erdarbeitern die Kuinen römischer Gebüude ausgegraben, wobei ich unter den zum Vorschein gekommenen Ziegel- und Gefábbruchstücken, neben zahlreichen menschlichen Skeletteilen einen linkseitigen Molar des Oberkiefers entdeckte. 5. Gyertyános. (Komitat Torda-Aranyos.) Zwischen dieser (remeinde und Nyirmező befindet sich die :Kököz, genannte malerisehe Felsensehlucht, an deren nördliehem Ausgang, am linken Ufer des Baches sich die .Gévoj, genannte schöne, isolierte Klippe erhebt. In vorgeschichtlichen Zeiten und auch in der darauf folgenden Zeit befanden sich mensehliche Ansiedelungen an den Ründern der Felsengipfel, deren Bewohner massenhafte Abfálle an den Abhángen der Riffe hinterlassen hatten. Im Sommer des Jahres 1907 unternahm ich eine Ausgrabung an jener Stelle. wo früher auch weil. SAMUEL FENICHEL graben lieB. Unter der kolossalen Knochenmenge, welche von hier zum Vor- schein kam, fand ich auch einen unversehrten linksseitigen Unterkiefer des Castor fiber L. samt den darin befindliehen vier Molaren vor. (Taf. X. Fig. 1.) Auberdem befinden sich auch noch zwei unversehrte Oberarmknoclien (os humeri) unter den hier gesammelten Funden. 6, Magyarkapud (Komitat Alsófehér). Auf der sich über der Hin- mündung des vereinigten Küküllő in den Marosflub erhebenden 514 m hohen Magura-Anhöhe entdeckte seinerzeit ein Professor der Bethlen-Hochschule zu Nagyenyed, weil. KaáRL HEREPEY eine reiche vorgeschichtliche Niederlassung der Neolithkultur. Gelegentlieh einer Durchforschung derselben im Sommer 1. Jahres gelang es mir auch einen aus dem linksseitigen Oberkiefer herstam- menden unversehrten Molar des Bibers zu entdecken. Csáklya (Komitat Alsófehér). NW-lich von der Gemeinde zu Fü- Ben der Marjucza, Tyikujáta und Zsintyicauve genannten Tithonkalk-Klippen wurde von weil. KARL HEREPEYxY, Professor zu Nagyenyed ein reiches prühis- torisches Lager ersehlossen. In der hier ausgegrabenen vorgeschichtliehen Fauna erwühnt GABRIEL TÉGLrás auch den Biber.! In diesem berühmten práhistoriscehen Lager Professor HEREPEY s sammelte ich bei einer im Sommer 1. Jahres durchgeführten Ausgrabung zwei rechts- seitige Unterkiefer, férner einen losen Incisivus und ein losen Molar des Bibers. S. Tordos (Komitat Hunyad). In der Küchenabfallfauna des am lin- 1 Az Erdélyi Medencze őstörténelméhez. Orvos-term.-tud. Értesítő, Kolozsvár, Jahrg. 1887, pag. 79. ANGABEN ÜBER DIE VERBREITUNG DES BIBERS (CASTOR FIBER) IN UNGARN. 953 ken Ufer des Marosflusses in einer Lünge von 1 km 6 ersehlossenen práhis- torischen Lagers von europüischem Ruf wurde auch der Biber nachgewiesen.! 9. Déva. Zu FüBen des Ostabhanges des Várhegy, in der zweiten Wendung der Serpentinstrabe, wo von Herrn Finanzoffizial JosEF MALLÁSZ aus Déva eine Ausgrabung unternommen wurde — fand ich unter dem Schutt des reichlich Steine enthaltenden Humus in (Gesellschaft von Gefüb-Secherben neolithisehen Charakters ein linksseitiges Oberkieferfragment des Bibers mit zwei an ihrem Platz befindlichen Molaren vor. 10. Nándor (Komitat Hunyad). Die gröbte und interessanteste Fels- nische am rechten Ufer des Peták-Baches ist die Drachenhöhle, welehe sich 50 m oberhaib des Baches befindet. In den Nischen des Höhlen-Saales wurde von GABRIEL TÉGLÁSs und SoPHIE ToRMma eine erfolgreiche Ausgrabung durch- geführt, wobei unter den von hier in groler Anzahl zum Vorschein gekom- menen Tierknochen auch ein linkes Unterkieferfragment des Castor fiber mit der vollstündigen Molar-Reihe (4) vorgefunden wurde.? 11. Jurrus TeurscH schreibt in einer Abhandlung ? über die práhisto- rischen Lager der Barczaság (Burzenland), daB im Neolithzeitalter — wie dies durch die hüufig vorkommenden Biberknochen gezeigt wird — die heute fruchtbare Barczaság gröBtenteils eine sumpfige Gegend gewesen ist. 12. Csóka (Komitat Torontál). Gelegentlienh der Ausgrabung des am :Kremenyáks-Hügel bestandenen neolithisehen Lagers wurde eine reiche Sammlung aus der Küchenabfall-Fauna ans Tageslieht befördert, in welcher folgende Tierarten vertreten sind: 1. Bison priscus H. v. Meyv. 2. Bos taurus L. 3. Eguus caballus L. 4. Cervus elaphus L. 5. (-ervus capreolus 1. 6. Sus serofa L. ferus. 7. (iamis tupus 1. 8. Canis familiaris L. 9. CGamis vulpes L. 10. Ovis aries L. 11. Capra Mircus 1. 12. Gastor fiber L. 13. Lepus timidus L. 14. (iricetus frumentavrius Pan... 15. Spalax typhlus Parr. 16. Arvicolu sp. 17. Hohler, dünner Vogelknochen (Imdet sp.). 18. Szluvus glamis L. 19. (öprinus carpio L. 20. Esox lucius L. 21. Lucioperca sandra Cuv. 22. Paludina vivupara L. 23. Planorbis corneus L. 24. Helix horlensis MüLnn. 25. Anodonta sp. 26. Unio pictorum L. 27. Unio pictorum L. var. decollata HEnp. 28. Unio batavus LuMK. 13. Törökbecse: Borjas puszta. Vom hiesigen Meierhof gegen NNO liegt am ausgedehnten, plateauartigen, práhistorisehen Hochufer des Tisza- flusses die sog. aTéglaházer, ,Tafel, in deren (Gebiet ein an neolithisehen Funden reiches práhistoriscehes Lager existierte. Gelegentlich der Durchfor- schung desselben im Sommer 1903 sammelte ich drei versehiedene Unterkiefer des Bibers. Hiner derselben lag in einer Tiefe von 160 em unter der Ober- 1 TÉGLÁS GÁBOR: A tordosi őstelep. Arch. Értesítő, Jahrg. 1882, pag. 294. 2 TÉGLÁS GÁBOR: A Ruska-Pojána keleti lejtőjén és az Erdélyi Érchegység déli mészkő övében folytatott barlangkutatásaim őslénytani adalékai. Orvos-term.-tud. Értesítő, Kolozsvár, Jahrg. 1897, pag. 26. 3 Az Erdélyi Muzeum-Egyesület negyedik vándorgyülésének Emlékkönyve, 1908, pag. 86. 954 ANDREAS OROSZ fláche in einem von Asche durchsetzten lehmigen Boden, in der (Gesellschaft eines Feuerstein- und Obsidian-Nucleus, eines Knochenpfriemens, eines Wild- sehwein-Kiefers und eines groBen Fischwirbels. also im zweifellosen Küchen- abfall des Urmenschen. xk Von den 13 Fundorten der hier aufgezeichneten Angaben entfallen 11 auf das Gebiet des siebenbürgisehen Beckens und zwei auf Südungarn. Wenn man die Gewásser in Betracht zieht, neben welchen die Fundorte gelegen sind, so ergibt es sich, dab aus dem Szamostal ein Fundort. aus demjenigen des Aranyosflusses zwei, aus dem Haupttal des Marosflusses vier, aus den Seiten- tülern desselben, namentlich aus den Tülern des Bedellőer Baches, des Gyógy- baches von Csáklya und des Petákbaches zusammen drei Fundorte, aus dem Olttal einer, und sechlieblien aus dem Lauf des Tiszaflusses zwei Fundorte in dieser Publikation nachgewiesen sind, welche in ihrer Gesamtheit einen ganz überzeugenden Beweis für die allgemeine Verbreitung des Bibers im práhistorisehen Zeitalter liefern. Eben deshalb kann auch am dieser Stelle die Notwendigkeit des sorgfáltigen Sammelns der Küchenabfall-Faunen gelegentlich der Ausgrabung vorgeschichtlicher Lager nicht oft genug betont werden, da uns eine authentische Kollektion der Reste der vom Urmenschen vor Jahr- tausenden erlegten wilden, — und gezüchteten Haustiere auf keinem anderen Wege, als durch die im Laufe der Zeiten übereinandergehüuften Kulturschich- ten der vorgeschichtlichen Ansiedelungen zugünglich ist. Apahida (Kom. Kolozs) den 30. Mai 1912. DAS FELDSPATVORKOMMEN BEI TEREGOVA IM KOMITATE KRASSÓ-SZÖRÉNY. (SÜDUNGARN), Von L. RorH v. TELEGD. Gelegentlich der im Krassó-Szörényer Mittelgebirge im Sommer d. JT. 1895 in der Umgebung von Teregova—Mehadika von unserem früh verstor- benen Kollegen Kozromawx v. Appa darchgeführten geologischen Detailaufnahmen konstatierte der Genannte westlich von Teregova, unfern der Ortschaft, die ausbeiBenden Schichtköpfe eines Pegmatites oder eine ecmüchtige, an Biotit sehr arme Feldspatader,, die sich von der Mitte des Izvoru Lazului genannten Grabens an in ihrem Zuge nach Norden über den Ogasu (Graben) Leo. den östlichen Teil des Teregova- und Csorbuluibaches bis zam Höhenpunkte 851 m der Wasserscheide zwischen dem TemesfluB und Teregovabach, also auf nahezu 3 km Erstreckung verfolgen löBt. Diese Date übernahm ich dann und teilte sie in der Erlüuterung zur geologischen Spezialkarte der cUmgebungen von Krassova und Teregovas mit, indem ich unter einem im SchluBkapitel cüber die wichtigeren Gesteinsmate- DAS FELDSPATVORKOMMEN BEI TEREGOVA IM KOMITATE KRASSÓ-SZÖRÉNY (SÜDDNGARN). 955 rialien von praktischem Gesichtspunkts auf die eminente Wichtigkeit dieses Feldspatvorkommens in industrieller Hinsicht verwies. Es ist nümlich der Feldspat der bei Teregova im Glimmergneis auftretenden Pegmatitgünge ein sehr reiner Kalifeldspat oder Orthoklas, der in der keramischen Industrie vor- nehmlich Verwendung findet. Der ihm zugesellte Ouarz ist ebenfalls ein reines weiBes Material, der Glimmer tritt nur partienweise untergeordneter auf. Dieses Vorkommen lenkte die Aufmerksamkeit des Budapester Advokaten, Dr. Fgasz CukoR auf sich, der schon früher weiter südlieh im genannten Gebirge, bei Tiszovica an der Donau, auf ühnliche, doch nicht so reine Ge- steinsvorkommnisse (hier nur Binschlüsse) geschürft hatte. Advokat Cukok lieb denn auch auf die Pegmatitgünge bei Teregova zwei an der Lehne übereinander gelegene Stollen treiben, die nach Bergrat L. CsEH zwei Günge (Feldspatadern) in 2—3, auch mehr Meter Müchtigkeit durchfuhren und bei Vortreibung der Stollen noch mehrere an der Oberfláche sichtbare derartige Güönge durchkreuzen könnten. Professor L. PErgIx, der den Teregovaer Kalifeldspat analysierte und auf seine Verwendbarkeit praktiseh untersuchte, üuBert sich in seinem Gutachten -dahin, dab dieser Feldspat seiner Oualitát nach mit den im Handel vorkom- menden besten Feldspatsorten konkurrieren kann und sich im Welt- handel den gebührendon Platz erobern könnte. Transportsehwierigkeiten sind nicht vorhanden, denn es führt von der am Rande der Gemeinde gelegenen Grube ein guter Weg zur KBisenbahnstation, neben der auch der TemesfluB seinen Lauf hat. Zu Beginn des Jahres 1910 wandte sich Advokat Cukok mit der Bitte aan mich, ihn zu unterstützen und Umschau zu halten, ob eventuell ein Unter- nehmen in gröberem Stil zustande zu bringen sei, indem er zugleich be- merkte, dab ihm bei Zustandekommen eines Unternehmens von Seite des Staates auBer wesentlichen Transport-Begünstigungen auch eine gewisse Sub- vention zugesagt sei. Ich wendete mich hierauf, meiner gegebenen Zusage gemüb. mit der Anfrage in dieser Angelegenheit brieflich an Direktor Awxrox HAMBLocH in Andernach am Rhein, mit dem persönlich bekannt zu werden ich Gelegenheit hatte und der u. a. über den rheinischen Trass mehrere interessante Brochuren publizierte. Direktor HAMBLocH war mit gröbter Liebenswürdigkeit bereit, in dieser auch ihn sehr interessierenden Sache aktiv vorzugehen und tat das denn auch vollauf, indem er sich mit den bedeutendsten Vertretern der keramischen Industrie in Sachsen und Thüringen in Verbindung setzte. Die Brenn- und "Schmelzproben des nach Deutschland gesendeten Teregovaer Materiales ergaben auch dort cein hervorragendes Resultatos, demzufolge der Teregovaer Feldspat als sehr brauchbaxr bezeichnet wurde. Das Endresultat der lánger sich hinziehenden Verhandlungen war dann aber das, dab die betreffenden industriellen Kreise Deutschlands ihrerseits in ein gröberes Unternehmen aus dem Grunde nicht eingehen wollten, weil dieses aszwar üubBerst seltene Material, für sie zu weit abgelegen sei. 956 A. VENDL Unter solcehen Verhültnissen würe es wohl am besten, im Lande selbst, bei Teregova ein grölBeres Industrie-Etablissement ins Leben zu rufen, welehes bei der Vorzügliehkeit des Rohmaterials wohl prosperieren könnte. Budapest, den 15. Márz 1912. NEUES ANDALUSÍTVORKOMMEN AUS UNGARN. Von A. VENnDL.! — Mit d. Fig. 64. — Am unmittelbaren Kontakt des Granitits im Velencei-hegység (Komitat Fejér, Ungarn) reprásentiert eine andalusiítführende, hornfelsartige sehmale Zone das am stüárksten metamorphisierte Kontaktgestein der Kontaktzone. Dieses Gestein ist nur in einem kleinen Graben 5-lich von der cSzűzvárers Mühle zugünglich. Bin graues, dichtes, durch und durch kristallinisehes (Gestein, in welchem die sehiefrige Struktur oft ganz unkenntlieh geworden ist; nur hie und da lassen sich Spuren der alten Schieferstruktur nachweisen. Makroskopisch lábt das Gestein nur Ouarz und Partikelehen von (lmmer nachweisen. Die mikroskopische Untersuchung zeigt, dab das (restein aus Ouarz, Muskovit, Biotit, Andalusit, Magnetit, Kaolin — und akzessorisch auch Turmalin — besteht. Bei dieser (Gelegenheit sei in den Folgenden nur der Andalusit kurz beschrieben, Der Andalusit kommt immer in gröberen Anháufungen, in runzeligen, kleinen Körnern vor. Die Körner messen durchsehnittlich 0-10—0-15 mm — selten 0720—0-25 mm — in der Lünge, haben eine lüngliehe Form nach der Achse c. sie sind also prismatisch ausgebildet; die Ecken sind jedoch immer abgerundet. Hine nühere Formenbegrenzung konnte nicht festgestellt werden. Spaltung — nach (110) — sehr deutlich in den recht starken, mit der Ver- tikalachse parallelen Spaltungslinien. Lichtbrechung "kráttig. der mittlere Brechungsexponent liegt in der Nöhe von 1635. Die Auslöschung ist zu den Spaltungsriehtungen gemessen gerade. c—a. Doppelbrechung schwach und negativ; die durch den Spaltungsriehtungen gegebene Hauptzone — l]]c — ist ebenfalls negativ. Der Winkel der optischen Achsen ist sehr grob. 2V — cca 827—8459. Pleochroismus kráftig und auch an den dünnsten Scehliffen aus- geprágt: a — rosarot, b — farblos, c — farblos. Eine gröBere Anzahl der Andalusitkörnehen kommt immer mit fast gleicher optischer Orientierung vor: Die in einer kleineren Gruppe vorkom- 8 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Wanderversammlung der ungarischen Arzte und Naturforscher in Veszprém, am 28. August 1912. NEUES ANDALUSIÍTVORKOMMEN AUS UNGARN. 957 Fig. 64. Mikrophotographie des andalusitführenden Contaktgesteins, Vergr. 1X52. menden Körner haben eine Verteilung, bei welecher die Kichtungen a und natürlich auch die Spaltungslinien, beinahe ganz parallel sind. Die Andalusitkörner enthalten eine reichliche Menge von kleinen, rund- lichen Magnetitkörnehen als Binsehlüsse, wie auch aus der Mikrophotographie ersichtlich. x Der Andalusit war bisher nur aus den folgenden Vorkommen in Ungarn bekannt: ScHAFARZIK! machte den Andalusit aus einem Gneiseinschlu8 aus dem Dazit von Kissebes bekannt (... csehr wahrscheinlich ist, dab wir in diesem Gestein Andalusit, resp. einen Andalusiítgneis vor uns haben). Szá- DECzKkYy ? beschrieb einen andalusitführenden GesteinseinschluB aus dem Andesite des Berges Ságh; und H. Böcxn? erwáhnt den Andalusit aus dem Kontakte des Granits in der Umgebung von Vashegy, aber ohne eine nühere Beschreibung. 1 F. SCHAFARZIK: Über cinige seltenere Gesteinseinsehlüsse in ungarisehen Trachyten. Földt. Közl. 1889, Bd. XIX, 447—453. 2 J. SzápgczkY : Über den Andesit des Berges Ságh bei Szob und seine Gesteins- einsehlüsse. Földt. Közl. 1895, BA XXV, 229 —236. 3 H. BöckH: Die geol. Verhültnisse des Vashegy ete. Mitteil. aus dem Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Anst. Bd. XIV, 65—90. Földtani Közlöny XLII. köt. 1919. 63 ÜBER DAS , TITANBISEN TM BASALTE VON ERESZTEVÉNY. Von A. VENDL. Gelegentlieh einer Exkursion des kgl. Josef-Polytechnikums unter der Führung des Herrn Prof. Dr. F. ScHAFARZIK habe ich in dem Steinbruche von Eresztevény im Medvesgebirge (Komitat Nógrád) einige Basaltstücke gesammelt mit schwarzen BEinschlüssen, die in der Literatur — nach J. SzaáBó — als .Titaneisens angegeben sind.! Diese Binschlüsse erreichen manchmal Pfetferkorn- bis Erbsengröbe. Im min.-geol. Institut des kgl. Josef-Polytechnikums befindet sich sogar ein cTitan- eisen; -HinschluB mit HaselnuBgröbe — ebenfalls aus dem Basalte des Medves- gebirges. Sie sind schwarz, mit sehwarzem Strich, von ausgezeichnetem musche- ligen Bruch und, besonders auf den Bruchfláchen, von recht starkem Metall- glanz. Die Binschlüsse sind immer auffallend stark magnetisch. Das stark magnetische Verhalten dieses Minerals veranlabBte mich zu einer eingehenderen Untersuchung, ob hier wirkliceh Titaneisen vorliegt, eder nicht? Die Körnchen sind auch in den dünnsten Sehliffen vollstándig opak; in den meisten Füllen mit braunen Verwitterungsprodukten umgeben. Von Salzsáure werden sie recht schnell zerlegt. besonders nach Zusatz von etwas Kaliumjodid. Das spezifische (Gewicht des Minerals wurde pyknometriseh aus zwei Bestimmungen 4-807 ermittelt; Temp. — 249 — 25-19" C. Die Menge des Minerals war auch zur Ausführung einer chemischen Analyse genügend. Das zur Verfügung stehende Material war jedoch nicht absolut ideal rein, da ich konnte es von den Spuren der bráunlichen Verwitterungs- produkten nicht ganz befreien. Das Pulver des Minerals wurde mit verdünnter Schwefelsüure im Kohlen- süurestrome gekocht und das Ferroeisen mittelst Kaliumpermanganat titriert. Die Titansüure wurde durch langdauerndes kochen aus der beinahe neutrali- sierten Lösung gefállt. Der Niedersehlag wurde dann mit Kaliumhidrosulphat aufgesehlossen. in kaltem Wasser gelöst, dann mit Sehwefelwasserstoft gesüttigt ; 1 SzaBó J.: Geologia. Budapest, 1883, S. 299—302 (ungarisch). SCHAEARZIK F.: Kirándulás a nógrádi Medves-hegységbe. Budapest, 1911, S. 5. (Lithographie als Führer zu den geol. Exkursionen des kgl. Josef-Polytechnikums.) Vergl. auch RozLozsNIK P. und Emszr K.: Beitráge zur Kenntnis der Basalt- gesteine des Medvesgebirges. Földt. Közl. XLI, 1911, S. 345. ÜBER DAS cTITANEISENI IM BASALTE VON ERESZTEVÉNY. 959 und nach Zusatz von wenig lJissigsüure wurde die Titansüure im Kohlensüure- strome durch kochen gefüllt. Dieses Verfahren wurde noch einmal wiederholt. Die zuletzt ausgeschiedene Titansüure war beinahe schmeewei8. Die noch vor- handenen Bestandteile bestimmte ich nach den üblichen Methoden : T208 65890 Si0, Sp. Fe0 383299 Fe,0. 536899 Mn.,0, SS0430300 Zusammen 99-6190 Diese Daten stimmen mit den — in der Literatur angegebenen — Ana- lysenresultateu des Titaneisens nicht überein.! Der Gehalt an Titansáure scehwankt zwischen 599 und 60-8090 bei den Titaneisenerzen. Wie aus der Zusammen- stellung von HiwsTzE ersichtlich, so entspricht den geringen Mengen der Titan- süure (56790 — 10-4790) nur eine geringe Menge des Ferroeisens (0-1199 — 85290 FeO) und der gyröbBte Teil des Hisens ist als Ferrieisen vorhanden. (Titaneisen von Snarum.) Das von mir untersuchte Material zeigte eine áhnliche Zusammensetzung, wie das Titanmagneteisen aus dem Basalte von Unkel am Rhein, analysiert von RAMMELSBERG 0. F.:" T20, — 82790 ; Fe,0, — 518199; FeO — 37229 ; Mn0O — 2039 ; MgO — 0-7899 ; Zusammen — 100-1190 ; Sp. G. — 4-90590. Alle diese Beobachtungen zeigen, daB es sich also hier nicht um Titan- eisen, sondern um Titanmagneteisen handelt. Und wenn das Titan- magneteisen keine selbstándige Mineralspezies darstellt, wie die neueren Unter- suchungen zeigen,? so gehört unser Mineral zu dem titanhaltigen Magnetit. Es stand mir leider zu wenig Material zur Verfügung, um die Frage, ob es hier vielleicht eine regelmáBige Zusammenwaechsung von Ilmenit und. Magnetit vorliegt — oder nicht, — entscheiden zu können. Budapest, den 15. Dezember 1911. Min.-geol. Institut des Josef-Poly- technikums. 1 Vergil. HisrzE C.: Handb. d. Mineralogie, I. Bd, S. 1876—1881. 2 RAMMELSBERG C. F.: Handb. d. Mineralchemie, II. Aufl., I. T1., S. 15". 3 Vor J. H. L.: Über die Rődsand-Titaneisenerzlagerstütten in Norwegen. Zeitschr. f. prakt. Geol. 1910, S. 59—67. 634 LITERATUR. ERWIEKDERUNG AUF DIE BEMERKUNGEN DES HERRN V.INKEY. Von Dr.:MI v. PÁnyy." Mit der Fig. 635. Ich bin Herrn v. IxxexY groben Dank schuldig, dab er den Text seiner Kritik noch im Manuskript mir zu übergeben die Freundlichkeit hatte, so- daB ich mich schon im Vorhinein darüber orientieren konnte, was er bezüg- lich meines Werkes über das siebenbürgisehe Erzgebirge publiziert hatte. Wie Herr v. INgEx vollkommen richtig bemerkt, führte mich bei der Ausarbeitung meines Werkes ein Ideengang, durch welchen ich einige, gröbBten- teils sehon bekannte, jedoch eingehender nicht erklürte Naturerscheinungen beleuchten zu können glaubte. Richtiger gesagt, wurden gewisse, schon bekannte- Erscheinungen durch einzelne Aufsehlüsse in den Bergwerken des Erzgebirges. dermaBen und in solcher Anzahl beleuechtet, daB ich die hier gewonnenen Beweise als hinreichend ansehen konnte, um jene oberflüchlichen Erscheinun- gen, welche oberhalb der erwáhnten Bergwerke zu beobaechten sind, auch an anderen Stellen des Gebietes in ühnlicher Weise zu erklüren. Ich sah mich also an solchen Stellen gezwungen, mich auf Analogien zu stützen, dies ist jedoch bei geologischen Untersuchungen ein alltüglicher und unvermeidlicher Zwang. In der Erklárung von Naturerscheinungen darf man meiner Ansicht nach nieht stehen bleiben; im Gegenteil műüssen bei der Beurteilung der einzelnen Erscheinungen immer neuere und neuere Ideen herangezogen wer- den, falls sich hiefür eine hinreichend sichere Basis finden lüBt. Ein Teil der neuen (Gedanken mag irrtümliech sein, ein Teil derselben beédeutet jedenfalls einen Fortschritt. Ob die von mir aufgeworfenen neuen Ideen einen richtigen Kern enthalten, oder durchaus falsche Deutungen der Naturerscheinungen sind, das werden die Untersuchungen der Zukunft zeigen. Jeder Naturforscher hült an seiner Auffassung so lange fest, bis er nicht durch unzweifelhafte Daten von der Unrichtigkeit seiner Ansicht über- zeugt wird, ich kann es also nicht Wunder nehmen, da8 Herr v. INKEYr. der 1 Herr BÉLA v. INKEY war so freundlich im 9—10. Heft des XLII. Bandes: der Zeitschrift Földtani Közlöny, auf pag. $51—869 eine detaillierte Kritik meines Werkes über das siebenbürgisehe Erzgebirge zu veröffentlichen. LITERATUR. 961 sieh vor ca 30 Jahren eingehender mit dem Gebiet des Erzgebirges, besonders mit der Umgebung von Nagyág befabt hatte, an seinem alten Standpunkt festhült und in meiner Arbeit keine zulünglichen Beweggründe für die An- derung seiner Auffassung findet. Ich fühle mich jedenfalls beehrt dadurch, dab er sich in seinen erwáhn- ten, objektiven Bemerkungen so eingehend mit jenen neuen Auffassungen beschaftigte, welche in meiner Arbeit vorzufinden sind. Diese neuen Erklürun- gen stimmen natürlieh in einigen Punkten nicht mit jener Auffassung des Herrn v. IskEx überein, welche er in seiner Monographie über Nagyág erörterte und auch in seiner Kritik kurz wiederholte. Diese Auffassung war natürlieh auch mir sehr wohl bekannt, und ich war im 6 Laufe meiner Arbeit stets bestrebt, diejenigen meiner Beobachtungen hervorzuheben, welche berufen würen die Richtigkeit meiner Auffassung zu erweisen. Ich weiB nicht, ob sich Herr v. Iskey wáhrend den 30 Jahren, welche seit seinen Studien bei Nagyág verflossen sind, eingehender mit dem Erzgebirge befaBt hat. insbesondere weiB ich nicht, ob er nach dem Erseheinen meiner Arbeit jene Gebiete und neuen Aufsehlüsse untersueht hat, welche mich zu den in meinem Werk sich otfenbarenden neuen Erklürungen veranlaBt hatten. Ich mub seine Bemerkun- gen jedenfalls anders beurteilen, wenn er meine Beobachtungen nach deren Verőffentlichung an Ort und Stelle kontrolliert hatte und anders, wenn er sich bei der Ausarbeitung seiner Bemerkungen blo8 auf seine vor 30 Jahren ge- sammelten Beobachtungen stützte. Meiner Ansicht nach kann man an einer alten Auffassung nur dann festhalten, wenn die neueren Aufsehlüsse und die Schlubfolgerungen, zu welechen dieselben berechtigen, unserer alten Auffassung nicht widersprechen, sondern dieselben bekráftigen. Dies lübt sich aber nur dann entscheiden, wenn man die Richtigkeit oder Unrichtigkeit der neuen Er- klürungen nicht am Sehreibtiseh, sondern draubBen., an jenen Stellen und in jenen Aufsehlüssen prült, wo diese neuen Auffassungen reiften. Ich will an dieser Stelle nicht danach fragen. inwiefern Herr v. INKEY die Richtigkeit meiner Beobachtungen, respektive meine daraus abgeleiteten Sehlüsse an Ort und Stelle untersucht hat, sondern betrachte seine Bemer- kungen als solche eines Gelehrten, der das Gebiet des Erzgebirges gut kennt. Trotzdem will ich seine Bemerkungen nicht mit voller Ausführlichkeit beant- worten, u. zw. deshalb nicht, da mir jener (Gegensatz, der zwischen unseren Autfassungen besteht, sehon vor der Ausarbeitung meines Werkes wohl bekannt war, und da ich den grölbten Teil jener Argumente, welche meine Auffassung unterstützen, in meiner Arbeit ausführlich hervorgehoben hatte. Est ist daher überflüssig dieselben hier zu wiederholen. Ich will mich im folgenden blob aut die Beleuchtung einiger wichtigeren Fragen beschrünken. Was ich bezüglien der Altersverhültnisse der Eruptionen von Nagyág in Erfahrung bringen konnte, habe ich auf pag. 275—279 meiner Arbeit niedergesehrieben. Ich habe mich an dieser Stelle nicht mit Bestimmtheit neben der jüngeren Eruption des Dazits geüuBert, da ich dazu die mir zur Verfügung stehenden Daten nicht für hinreichend erachtete. Den- noch ist es, unter Berücksichtigung der Tatsache, dab im ganzen Gebiet des 962 LITERATUR. Erzgebirges, wo sich das Altersverhültnis des Dazits und des Amphibolandesits beobachten láBt, überall der Andesit der ültere ist, wahrscheinlich, dab sich die Sache auch in der Umgegend von Nagyág so verhált, da sich für das. Gegenteil keine annehmbaren Beweise finden. Das Argument, dab die Amphi- bolandesite nicht propylithisiert sind, kann nicht bestehen, da nicht nur diese, sondern auch die Dazite des nördlieh von denselben befindlichen Bulihegy, Cukorsüveg und Szárkó auBerhalb der Propylithzone gelegen und in nor- malem Zustand erhalten sind. IszEx bezweifelt es, dab jenes Gestein, welches den Fu8B des Bulihegy in Form eines Halbmondes umgibt, ein Andesit würe sondern betrachtet es für einen Dazit. Diesbezüglich kann ich es hier blo8 wiederholen, daB es tatsáchlich kein Dazit, sondern ein Andesit ist, in welchem auch Ouarz enthalten ist.? Es ist mir — wie es scheint — nicht gelungen in meiner Arbeit die Tatsache hinlüánglieh klar zu beleuchten. dab der Eruptionsziklus im ganzen Gebiet des Erzgebirges derselbe gewesen ist, nur dab die Eruptionen im Süden früher, im Norden aber spáter stattgefunden hatten, sonst würde INKEx nicht sagen, dab der Autor zumindest einen dreimal wiederholten Ziklus voraussetzto . Sollte ich meine Autfassung auf pag. 252—253 meiner Arbeit nicht verstándlich genug erörtert haben, so wird dieselbe vielleicht durch die nach- folgende Skizze klarer beleuchtet, in welcher es veranschaulicht ist, wie die einzelnen Gebilde gegen Norden immer spáter und spüter hervorgebrochen sind Fig. 65). Der Grund, weshalb ich für den Beweis der Altersverhültnisse der Eruptionen nicht noch mehr Beispiele anführte, liegt darin, daB ich den ohne- hin groBen Umfang meines Werkes nicht auch noch durch die Beschreibung auBerhalb der Bergbaugebiete gelegener Territorien erweitern wollte, obzwar ich z. B. im Becken von Seszur verschiedene Punkte anführen könnte, wo es klar zu sehen ist, wie die Tuffe und Breccien des Amphibolandesits über dem propylithisierten Pyroxenandesit lagern. Mein im Jahre 1903 über die Altersverhültnisse der (Gegend von Brád ersehienener vorláufiger Bericht, in welchem ich nachgewiesen hatte, da8 der Dazit unbedingt jünger, als das obere Mediterran sein muB. scheint der Aufmerksamkeit INkEvs eutgangen zu sein, sonst würde er nicht sagen, dab hier die Versetzung der Dazite in ein jüngeres Alter, als das obere Mediterran, unberechtigt ist. Die Zugehörigkeit des Gesteins vom Szevregyelhegy bei Boicza betreffend habe ich nach dem, was ich bereits geschrieben, kaum mehr etwas. zu sagen, ich will nur noch bemerken, daB ich auf pag. 249, 259 und 310 meiner Arbeit im oberen Teil des unteren Mediterrans jenen Horizont bezeich- ! Ich hatte nachtrüglieh Gelegenheit Herrn v. INKEY Exemplare sowohl des am FuB des Bulihegy vorkommenden, guarzführenden, als auch des südlich vom Nagyáger Tal anstehenden, schon von ihm als Amphibolandesit angenommenen Gesteins zu zeigen. Ich glaube, da8 es mir gelungen ist ihn davon zu überzeugen, daB auch die zuletzt erwühnten Gesteine Ouarz enthalten, und das am FuB des Bulihegy vorkommende Gestein cin Amphibolandesit ist. LITERATUR. 963 net habe, unterhalb welchem, jedoch noch immer im unteren Mediterran der KRiolithtutft bei Tresztya vorkommt. Ich bedaure, da8 INsxxyx diese Bestimmung nicht für hinreichend prázis ansieht und darunter in diesem Gebiet ein beliebiges, ülteres Gebilde verstehen kann, obzwar ich diesen Tuff überall in der Nachbarschaft der unteren mediterranen Schichten erwáhne, und trotz- dem auch IsreY — wie er mir műündlich mitteilte — diese Schichten im Gegensatz zu Nopcsa gleichfalls nicht für ülter, als das Mediterran ansieht. Auf seine Bemerkungen bezüglieh des Glauches von Nagyág habe ich nur folgendes zu erwiedern: Der (Glauch ist nicht überall jünger, als die Erzgánge, da mitunter der Glauch selbst die Erzgünge bildet. Bin Beispiel hiefür liefert gerade jenes Glauchexemplar, welches ich in Fig. 10 Vig. 65. Skizze zur Veranschaulichung des Alters der tertiüren Eruptionen im siebenbürgisehen Erzgebirge, nach Dr. M. v. PÁLFY. Erklárung : a — Dazit, b — Amphibolandesit, c — Pyroxenandesit, d — Liparit 1 — ober mediterraner Ton, 2 — Schlier mit Gyps, 3 — Globigerinen-Horizont 4 — unter mediterrane Schotter und Konglomerate. meiner Arbeit veranschauliche und welches gerade vom echten Longin her- stammt. Isxex wendet gegen meine Arbeit ein, dab ich bei der Entstehung des Glauches das Hineingelangen des Glauchmaterials in die Spalten nicht klar genug erklürt habe. Ich habe diesbezüglieh folgendes gesehrieben.: :Die Arbeit des Hineinführens des Materials in diese Risse schreibe ich dem bei der vulkanischen Nachwirkung eine Rolle spielenden heiBen Wasser und dem Wasserdampf zu und stelle mir die ganze Wirksamkeit so vor, da8 das von unten heraufbrechende heibe Wasser und namentlich der Wasserdampf die tonigen Mediterranschichten lüngs der tektoniscehen $Spalten, auBerhalb der Sehlote auf- lockerte und dab der Wasserdampf die feinsten Schlammpartikeln mit sich reiBend in die feinsten Haarspaltenrisse eindringen und den Sechlamm dort ablagern konnte. Etwas anders mag die Ausfüllung der breiteren Risse vor sich gegangen sein, in denen dann solche Trümmer des Mediterrans vorhanden sind, die weder der 9654 LITERATUR., Wasserdampf, noch das Wasser mit sich bringen konnte. Bezüglich der Ausfüllungs- art dieser können wir einige Analogien im ePokolsárs von Kovászna finden. Von dem Schlammawufbruch dieses wies ich nach (Természettud. Közlöny XXXVII. Bd., p. 274. 1905), daB in seinem 14 m tiefen, nicht gefaBten Kanal das emporbrechende kohlensaurce Wasser den feinen Schlamm auflockert, so daB der Schlamm sehlieB- liceh den Kanal der Ouelle ausfüllt. In dem Falle aber, wenn die Expansivkraft des Kohlensüuregases den Druck des Schlammes überwáltigt, wird der Schlamm aus dem Kanal herausgesehleudert. Auf diese Weise kann man sich das Eindringen des Glauches in die dickeren Adern vorstellen. Als der heraufdringende Wasser- dampf das Mediterran soweit erweicht hatte, dab dasselbe Schlamm bildend, die Spalten ausfüllte, preBte der emporbrechende Wasserdampf seiner Expansionskraft zufolge nach einer gewissen Zeit den angesammelten Schlamm mit groBer Kraft in jenen Teil der Spalte hinauf, der in die Dazitdecke entfüllt. Diese Hinauf- pressung erfolgte mit solcher Kraft, dab in der Dazitdecke die gelockerten eckigen Stückhen von der Wand der Spalte abgetrennt wurden und dieselben in die Masse einknetend, kamen die breccienartigen Glauchausfüllungen zustandes (p. 291—292). Es ist also klar ersichtlieh, dab ich nicht an das Wasser jener Ouellen denke, welche die postvulkanische Tütigkeit begleiten — wie INKExY meint — sondern an heihBes Wasser und an Wasserdampf, und sollte dies aus dem oben gesagten nicht zur genüge hervorgehen, so will ich es hier ausdrüek- lich betonen. daB ich an juveniles Wasser dachte. Bezüglich des Zusammenhanges zwischen den eruptiven Gebirgs- zügen und den tektonischen Verhültnissen will ich bloB bemer- ken, daB ich nicht die Absicht hatte eine Monographie des ganzen Gebirges zu geben. Aus diesem Grund verőffentlichte ich auf Taf. V bloB eine Karten- skizze, in welcher ich nur jene auffálligeren Gebilde darstellte. welche eine gröBere Rolle spielen und deren Verbreitungsgebiete, da dieselben, wie ich dies betone, nach allen Seiten von Bruchlinien begrenzt werden, auch über die Tektonik des (Grebietes einen Begriff geben. Da6 sich auch die Eruptions- linie von Brád-Sztanizsa in die Tektonik des Gebietes einfügt, wird durch das zwischen den Melaphyr eingesüunkene Karpathensandsteingebiet zur Genüge erwiesen. Durch eine ühnliche Bruchlinie wird auch der kristallinische Schieferhorst von Offenbánya begrenzt. Ob die Entstehung dieses Bruches mit dem Zeitpunkt der Brüche der Umgebung von Brád zusammenfállt, kann man nicht wissen, wenn man sich jedoch jene Eruptionen vor Augen hült, durch welche die kristalliniscehen Schiefer durchbrochen wurden, liegt der Gedanken sehr nahe, daB zwischen den beiden ein Zusammenhang zu suchen ist. Auf Taf. V würde es Ikkex für richtiger gehalten haben. wenn ich anstatt die Flichenausdehnung der Eruptionen zu bezeichnen, die Eruptions- zentren miteinander verbunden hátte. Diese Bemerkungen IwkEvs halte ich gerade von seinem Standpunkt nicht für güánzlich logisch, da er es gerade ist, der die Ausscheidung der Eruptionszentren inmitten der Deckenbildungen nicht für verlüblich erachtet. Ich aber habe dieselben deshalb nicht mit- einander verbunden, da ich zur Verbindung der von mir dargestellten zahl- reichen Eruptionen eine in viel grölerem MaBstab ausgeführte Karte benötigt LITERATUR. 965 hátte, welche übrigens in den Hauptzügen auch kein anderes Bild, als das vorliegende geliefert hütte. Die Bezeichnungsweise der vulkanischen Kanüle. Was die Bezeichnnng der vulkanischen Kanüle anbelangt., war ich bestrebt die Verlábliehkeit derselben in meiner Arbeit auch durch Profile nachzuweisen und betone wiederholt, dab ich nach der Begehung des Gebietes von Brád, am nicht durch die Aufschlüsse der Bergwerke irgendwie beeinflubBt zu wer- den, stets die Oberfláche kartierte, u. zw. auf Grund jener Erfahrungen, welche ich in den Gruben von Brád sammelte. Die Richtigkeit dieser Methode wurde durch die Aufschlüsse der Gruben in allen Füllen und hüáufig sogar an solchen Stellen bestütigt, wo ich an der Oberflüche die eine Eruption von der un- mittelbar benachbarten nur zögernd absondern konnte. So unter anderen auch -die beiden Kanüle des Hajtó. deren Richtigkeit durch den Franz-Joseph- Erbstollen erwiesen wurde. (Gelegentlich der ersten Begehung wagte ich die östlieh vom Nagy-Hajtó gelegene kleine Eruption nicht vom Nagy-Hajtó abzu- sondern, so nahe liegt sie zu letzterem, bis es durch den Franz-Joseph-Erb- stollen nicht gezeigt wurde, da8 in diesem Horizont zwischen den beiden Eruptionen das Mediterran vorhanden ist. DaB ich selbst niemals jeden einzelnen im Gebiet des Erzgebirges aus- geschiedenen vulkanischen Kanal für vollkommen zweifellos angesehen habe, darauf habe ich in meiner Arbeit auch hingewiesen (z. B. auf p. 258), wenn sie aber auch nur zum Teil unzweifelhafte Kanüle einstiger Vulkane inmitten der Deckenbildungen darstellen, so bedeutet die Bezeichnung derselben der bisherigen Kartierungsmethode gegenüber denn doch einigen Fortschritt. Der kraterartige Aufbau des Grubengebietes von Nagyág und die in den Krater hineingedrungenen Kanalüste wurden in meiner Arbeit eingehend genug behandelt, ich will mich also hier nicht in eine wiederholte Schilderung der- selben einlassen. Die sich verzweigenden Kanaláste versuchte ich in Fig. 11 zu veranschaulichen. An diesem Aufbau würde IsgevY nach seinem Ausspruch nichts unmögliches finden, wenn zwischen den Kanalüsten geschichteter Dazit- tuff vorhanden würe. Ich selbst halte das Vorkommen des Tuffes zwischen den Kanalüásten nicht für wahrscheinlieh, u. zw. darum, weil das Material des Tuffes gelegentlieh der Eruption aus dem Krater herausgesehleudert wird und kaum dorthin zurückfállt. Zwischen den Kanalásten habe ich auch nir- gends einen Tuff vorgefunden, nur am Kand des mediterranen Gebietes, wo -derselbe zwischen den mediterranen Schichten. also auBerhalb des einstigen Kraters vorkommt. Zwischen den Kanalásten sind vielmehr die Fetzen des Mediterrans zu erwarten, und es sind solche tatsüchlich auch beinahe zwischen allen Kanalüsten vorhanden. Diese Fetzen des Mediterrans waren auch INEEx wohl bekannt, welcher ihr Vorkommen in ganz ühnlicher Weise erklürte, als ich, indem er folgendes sehreibt : Die in den Trachyt eingesehlossonen groBen Sedimentblöcke aber sind nichts anderes, als Teile der zwischen den gro8Ben Eruptionsspalten erhalten gebliebenen Scheidewünde, welche durch die trügen Bewegungen der Eruption nur wenig aus ihrer ursprünglichen Lage fortgerückt wurdens (p. 56). 966 LITERATUR. Isxey sah sich also schon vor 30 Jahren genötigt, im Grubenrevier von Jyág mehrere Eruptionen vorauszusetzen. leh sehrieb diesbezüglich folgendes : Wie auch aus dem durch das Bergbaugebiet gelegten Schnitt ersichtlich, ist es cine auffallende Erscheinűúng, daB hier in dem Mediterran eine trichterför- mige Vertiefung sich befindet, deren Mitte die sich vérzweigenden vulkanisehen Schlotáste einnehmen, Diese trichterförmige Vertiefung lübt sich anders wohl kaum erklüren, als dab wir den ganzen Trichter als vulkanisehen Krater annehmen, der aber an der Oberfláche mehrere Öffnungen hatte. Da wir diese Dazitvulkane mehr- weniger als Stratovulkane aufzufassen haben, können wir uns den Verlauf der vulkanischen Tátigkeit hier ungeführ folgendermabBen vorstellen. Wáihrend der jedenfalls lange Zeit andauernden vulkanischen Wirksam- keit mögen auch hier ühnliche Verhültnisse geherrseht haben, wie bei einigen auch heute tátigen Vulkanen, dab nömlich die zu versehiedenen Zeiten erfol- genden Hruptionen nicht durch einen Trichter hindurech vor sich gingen, son- dern dab die Stelle des Trichters sich fortwáhrend ünderte, so dab sehlieBlieh das ganze (tebiet von solchen vulkanisehen Sehloten durehlöchert war. Bei derartigen Ausbrüchen traf der eine oder andere Kanal auch mit jenem des vorhergegangenen Ausbruches zusammen, und an solchen Stellen blieb von dem durechbrochenen mediterranen Grundgebirgsgestein nichts übrig, an anderen Punkten aber verblieb zwischen den Kanülen auch eine kleine oder gröbBere Partie des Grundgesteins. Es ist wahrscheinlich, dab in diese schon vorhan- denen Kanüle dann spüter jene harte, záhe Lava eindrang. welche ich weiter oben als Kanalausfüllung bezeichnete, im Gegensatz zu der sogenannten Decken- bildung, welche von den vorhergegangenen Ausbrüchen des Vulkans in den Kanülen zurüekblieb und die sich auch wührend der periodisehen Ruhe der vulkanischen Tátigkeit infolge Einwirkung der hervorbreehenden Gase und Dümpfe umwandelte (p. 295—296). Im unserer Auffassung besteht also, wie es scheint, der wesentliche Unter- schied bloB darin, dab ich eine Trennung der Eruptionen versuchte, was INKEY nicht getan hatte. Bei dieser Trennung diente mir neben der Gestaltung der Oberfláche auch das zwischen den einzelnen Eruptionen vorhandene Mediterran als Stützpunkt. DaB ich aber den im Grubenrevier erschlossenen Dazit nicht als eine besondere Eruption, sondern als Kanalüste dahinstellte, welche sich in cinem Krater verzweigen, dazu sah ich mich durch den Vergleich des Franz Josef-Erbstollens mit den höheren Horizonten berechtigt. Bei der Beschreibung der Gangverháltnisse von Nagyág habe ich es, — soviel muB ich zugeben — nicht deutlich genug prázisiert, inwiefern diese CGönge jener allgemeinen Regel entsprechen, welche ich im gröbten Teil des Erzgebirges feststellen konnte. Aus meiner Beschreibung ist es jedoch klar er- sichtlich, dab vwir in der Tiefe kaum einige Gangspalten antreffen, die dann nach oben hin im einstigen vulkanischen Krater ebenso, wie die Kanalüste, fücherförmig sich verzweigemni (p. 301). Einige Zeilen. weiter oben schreibe ich folgendes : LITERATUR. 967 Der Richtung der Hauptgangspalte entspricht ungeführ der echte Longin, welecher Gang unter den zusammenneigenden Göngen in der Mitte steht. Wenn wir die Richtung der gegen die Tiefe hin aneinander reichenden Kanile verfolgen, können wir uns leicht vorstellen, daB in einer gewissen Viefe die sümtlichen Áste zu einem einheitliehen Sehlote versehmelzen. Und wenn wir den Durchschnitt und die Karte des Erbstollens zusammen vergleichen, geht auch hervor, da8 die ver- einigte Hauptgangspalte an den Rand des vereinigten Schlotes hinabreiechtv (p. 301). Es ist also hieraus ersichtlieh, daB die Lage jener Hauptgangspalte. welche dem AÁchten Longin entspricht, in der Tiefe eine solche ist, wie bei der Mehrzahl der Günge im: Erzgebirge, und dab sich die Nebengünge erst in den höheren Horizonten verzweigen und die Kanaláste durchkreuzen. Nur insofern weisen die Günge von Nagyág einen Unterschied auf, als der Krater von Nagyág nicht vollkommen mit zühem, hartem Gestein ausgefüllt ist, wie die Mehizahl der Günge des Erzgebirges. Ich kann den Widerspruch nicht versehweigen, welechen ich in den Be- merkungen des Herrn von Ixxex wahrnehme. INxgEx gibt nümlich eine andere Erklürung der Kanalüste von Nagyág. Das weiche, kaolinische Material, welches den gröbten Teil des vulkanisehen Kraters ausfüllt, halte ich für ein früheres Produkt des Vulkans, in welches die gegenwürtigen, aus hartem (Gestein be- stehenden Kanalüste gelegentlich der letzten Tátigkeit des Vulkans hinein- gedrungen sind, die Kaolinisierung hatte also, — wenigstens zum gröbten Teil — bereits vor der letzten Tátigkeit stattgefunden. INxey leitet hingegen die Kaoli- nisierung von den Güngen her, und betrachtet jenen Teil, welchen ich als Kanalast angenommen habe, für einen von der kaolinisierenden Wirkung der Günge versehonten Teil. Es ist dies im Widerspruch mit der folgenden Er- klárung IsKEYs: eln der Darstellung der Gangverhültnisse von Nagyág ist es auffállig, daB sehr viele edle Günge die Párrrysche Regel nicht bekráftigen. indem sie sich nicht am Rand der vom Autor bezeichneten Kanüle dahin- ziehen, sondern eher in der genauen Mitte derselben liegen, z. B. der gröbte Teil der Magdaléna-, Margarét-, Áchter Nepomuk-, Longin-Günge und der Vorliegenden,. Nach der Erklárung Iszzys kann ich es mir nicht vorstellen, daB diese groBen Günge das Nebengestein nicht kaolinisiert haben, wenigstens in solchem MaBe, wie am Rande des Grubengebietes, z. B. westlieh vom 3. Nepomuk, wo aber in einem groBen Umkreis kein einziger nahmhafter Gang vorkommt? Das Vorhandensein in normalem Zustand erhaltener Daziteruptionen in der Umgebung von Nagyág lübBt sich mit der Theorie IsxEvs in keiner Weise vereinbaren, da hiedurch das Hauptargument für das höhere ÁAlter des Dazits wegfallen würde. Aus diesem Grund stellt er es in Abrede, da8 der Szárkó und gewiB auch der unmittelbar daneben gelegene Bavanistye selbstündige Eruptionen würen, sondern bezeichnet dieselben als das Ende eines Lavastromes. welehes sich über die Region der Grünsteinbildung hinaus erstreckte und des- halb in unveründertem Zustand erhalten blieb. Aus diesem Grund will INKEY nicht an der Richtigkeit meiner Tafel VIII. glauben. Er sagt es uns jedoch nicht, woher der Dazit in einer Lünge von 200 m in den Franz Josef-Erbstollen. 968 LITERATUR. unmittelbar unter den Szárkó gelangen konnte. Es ist doch nicht wohl möglich, daB hier das Ende des Lavastromes in den unteren Horizont der Mediterran- sehichten hinabreichen sollte, umso weniger, da in dem zwischen dem Szárkó und dem Bavanistye abgeteuften Frieseschacht in geringer Tiefe schon das Mediterran angetroffen wurde. Nach der Auffassung INKEYs würen also sowohl diese Eruptionen, als auch der Dazit des Cukorsüveg- und des Bulihegy auBer- halb der Zone der Propylithisierung gelegen. Warum sollten sich also die Amphibolandesite des Nagykálvária, und die übrigen Andesite in Grünstein verwandelt haben, falls sie ülter würen, als der Dazit, — dieselben sind ja noch weiter von der Zone der Grünsteinbildung entfernt, als die normalen Dazite. Warum sind die Amphibolandesite von günzlich übereinstimmendem Typus am benachbarten Hondol und Magura in einzelnen Eruptionen pro- pylithisiert ? SehlieBlich führt IxgkEx die Grünstein- und Kaolinbildung auf verschiedene postvulkanische Einflüsse zurück. Dies kann ich mir kaum vorstellen. Ich gebe es nicht nur zu, sondern bin auch davon überzeugt, dab die postvulkanischen Wirkungen in der Nöáhe des vulkanischen Zentrums zu einem anderen Resultat führten, als in gröbBerer Entfernung davon, dab sich in höheren Horizonten andere Folgen dieser Wirkungen zeigten als in tieferen. und daB die Tátigkeit an einzelnen Stellen intensiver war, als an anderen Punkten; sogar in be- nachbarten (Gebieten konnte eine und dieselbe vulkanische Binwirkung ganz verschiedene Veründerungen im 6 harten, zühen Material des vulkanischen Zentrums und in der herausgeströmten Lava hervorrufen. Nach der Erklárung IszEYs dürfte man in der kaolinischen Lava keine propylithisehen Zwischen- lagerungen antreffen, und doch kommen auch soiche im (Giebiet des Erzgebir- ges Vor. i 7 Was nun endlich INKEY über das Hineingelangen der edlen Erze in die Gangspalten sagt, kann ich auch gegenwürtig für nichts anderes, als die Theorie der Lateralsekretion ansehen. Weshalb ich aber diese Theorie im Siebenbürgi- sechen Erzgebirge nicht für annehmbar erachte. dafür habe ich meine Gründe in meiner Arbeit bereits aufgezáhlt. GEOLOGISCHE NEUIGKEITEN. CONGRÉS GÉOLOGIOUE INTERNATIONAL XII SESSION CANADA 1913. — First circular. - The Imternational Geological Congress, on the joint invitation of the Government of Canada, the Provincial Governments, the Department of Mines, and the Canadian Mining Institute, will hold its twelfth meeting in Canada during the summer of 1913. For purposes of organization, a meeting of representatives from various seientific bodies of Canada was held in Toronto, Ontario, on December 2nd, 1910. Honorary President. Field Marshal, His Royal Highness the Duke of Connaught, Governor General of the Dominion of Canada, has graciously consented to become Honorary President. Executive Committee. The following gentlemen have been appointed an executive committee : President: FRANK D. Apams, D.Sc.. F. R. S., Dean of the Faculty of Applied Science and Logan Professor of Geology, MeGill University, Montreal. General-Secretary; R. W. BRock, M. A.. F. R. S. C.. Director of the Geological Survey of Canada, Ottawa. Members: ArFRED E. BaRgrow, D. Se., F. R. S, C., McGill University, Montreal. A. P. CorEemans, Ph. D., F. R. S., Professor of Geology, University of Toronto, Toronto. THÉo. C. DEwxis, B. A. Sc., Superintendent of Mines for the Province of Ouebec, ONuebec. 0. E. LE Rov, B. A., M. $Sc.. Geological. Survey, Ottawa. G. G. S. Lispszv, B. A., K. C., 27 Manning Arcade, Toronto, Wirriam Mc. IxwsEs, B. A,, Geological Survey, Ottawa. WirLEr G. MiznER, LL. D,, F. R. S. G., Geologist for the Province of Ontario. Toronto. , 970 GEOLOGISCHE NEUIGKEITEN. W. A. PaRks, B. A.. Ph. D., Department of Geology, University of Toronto, Toronto. J. B. TYRRELL, M. A.. F. R..S. C., 534 Confederation Life Building, Toronto. Secretary: W. SraxLEY LEcxy, A. R. 5. M., Victoria Memorial Museum, Ottawa. Programme. It is proposed to hold the meeting of the Congress in Toronto, begin- ning on or about the twenty-first day of August. The Congress will continue in session for eight days. Topics for Discussion. The following topics have been selected by the Executive Committee as the principal subjects for discussion: 1. The coal resources of the world. 2. Differentiation in igneous magmas. 3. The influence of depth on the character of metalliferous deposits. 4. The origin and extent of the pre-Cambrian sedimentaries. 5. The sub-divisions, correlation and terminology of the pre-Cambrian. 6. To what extent was the Ice Age broken by interglacial periods? 7. The physical and faunal characteristics of the Palgozoic seas with reference to the value of the recurrence of seas in establishing geologic systems. The Coal Resources of the World. The executive Committee of the Eleventh Congress, held in Sweden, compiled and published a compre- hensive report on the Iron Ore Resources of the World. The present Hxecu- tive has undertaken the preparation of a similar monograph on the Coal Resources of the World. In order to make the work as complete as possible the cooperation of all the principal countries of the world has been invited. This invitation has met with a cordial response, and it is hoped the volumes will be ready for distribution before the meeting so that they may constitute a basis for discussion at the Congress. Excursions. Arrangements have been made for a series of excursions which will enable the members of the Congress to gain a knowledge of the geology and physiography as well as the mineral and other natural resources of all the more accessible portions of the Dominion of Canada. These excursions will take place before, during and after the meeting of the Congress. Members will be given the opportunity of participating in one or more of the longer in addition to several of the shorter excursions. A) Excursions Beforethe Meeting. AT. eMaritime Provincess (Nova Scotia and New Brunswick) Time 10 days. This excursion provides for a visit to the maritime provinces of the Atlantic Coast. Some of the chief points of geological interest in this part of GEOLOGISCHE NEUIGKEITEN. 971 Canada are: the Cambrian section at St. John; the gorge at the Grand Falls on the River St. John, both in the province of New Brunswick; the well known Joggins section of the Carboniferous of Nova Scotia; the gypsum de- posits and the oil shales of the Bay of Fundy; and the Carboniferous sec- tion in Cape Breton. The coal mines and steel works ad Sydney and North Sydney will also be seen. A visit will be made to one of the gold mines in Nova Scotia where the characteristic dome structure is typically developed. On the return journey the Devonian fish beds of Chaleur Bay, Ouebec, will be examined. In addition one of the finest Appalachian sections in North America will be seen in the high clifts of Gaspe. A2. Haliburton-Bancroft, Ontario. Time 9 days. This area lies on the margin of the Laurentian Protaxis of the North American Continent, to the north of Lake Ontario. In this district is exposed the most notable section of the Grenville Series in Canada. The strata show to a remarkable degree the results of progressive metamorphism, as a conse- guence of the intrusion of extensive batholiths of granite producing various types of amphibolite. etc. This district is also interesting by reason of the very extensive development of nepheline and other alkaline syenites, some of which are of the rarer types. In certain localities these rocks contain an abundance of corundum. while elsewhere sodalite, of a fine depth of colour, is conspicuous. This exeursion will also include an inspection of the corundum mines and mills at Craigmont. 43. Sudbury-Cobalt-Porcupine, Ontario. Time 12 Days. These mining areas are situated in the Laurentian Protaxis, northeast ot Lake Huron. The Huronian and Keewatin systems are here very typically developed. The chief points of interest are the nickel and copper deposits of Sudbury; the iron mines of Moose Mountain ; the silver mines of Cobalt; and the gold-guartz veins of Porcupine. A4.Niagara-Iroguois Beach. Ontario. Time 3 Days. This excursion provides for a visit to the region south and west of Toronto near the shores of Lake Ontario. The Falls of Niagara and the gorge of the Niagara River will be seen. The Silurian sections at Hamilton, and the ancient beach of Lake Iroguois, at Burlington Heights, will also be inspected. A5. Asbéstos Deposits ofthe Province of Ouebec. Time 3 Days. The major portion of the worlds supply of asbestos comes from the vicinity of Thetford and Black Lake in the Hastern Townships of Ouebec. The guarries and mills of this area will be visited and those participating 972 GEOLOGISCHE NEUIGKEITEN, will be enabled to make a brief examination of the characteristic peridotites and resulting serpentines in which the asbestos is developed, A6. Anorthosiíte of Morin, Ouebec. Time 1 day. The object of this excursion is to examine one of the typical anorthosite intrusions of the Laurentian Protaxis. These exposures lie to the north of Montreal in the neighbourhood of St. Jerome. A7. The Monteregian Hills, Ouebec. Time 2 days. These constitute a remarkably interesting petrographical province of alkaline rocks in the immediate neighbourhood of Montreal. The nepheline syenite and essexite intrusions, which together with the accompanying dykes and sills of tinguaite, camptonite, etc., form Mount Royal, will be seen the first day. On the second day an excursion will be made to Mount Johnson, an intrusive plug, where a gradual transition from pulaskite to a basic essexite is excellently shown. A§. Mineral Deposits ofthe Ottawa District. Time 3 days. This excursion will traverse the distriet to the north of the River Ottawa, between the cities of Montreal and Ottawa, and visits will be made to the principal deposits of mica, graphite and apatite in this area. The Grenville limestone at Lachute, as well as the original HBozoon locality, will be examined. A9. Mineral Deposits near Kingston, Ontario. Time 3 days. The region in the vicinity of Kingston, Ontario, is noteworthy for its deposits of mica, apatite, feldspar, talc, graphite, corundum, pyrite and ores of lead, zinc and iron. It is also famous for the great variety of its mineral species. A10. Pleistocene—Montrealand Ottawa. Time 3 days. This excursion will comprise a visit to the terraces on Mount Royal and the drift deposits at Mile End and elsewhere in the vicinity of Montreal. It will further include, in the neighbourhood of Ottawa, the fossiliferous clays at Green Creek and the terraces on the north side of the Ottawa River. A11. Ordovician—Montrealand Ottawa. Time 3 days. The time will be oceupied in an examination of Ordovician formations exposed at various points between the cities of Montreal and Ottawa. GEOLOGISCHE NEUIGKEITEN 973 412. Southwestern Ontario. Time 3 days. This exeursion, which is of especial interest to palxzontologists, provides for the study and collection of Silurian and Devonian fossils. The region embraced lies to the west of Toronto between Lakes Huron and Ontario. B) Excursioóns During the Meeting. The arrangements provide for short excursions to various localities in the immediate neighbourhood of Toronto. Among others the following places and objects of interest will be visited. Niagara Falls. Glacial and Interglacial deposits in the neighbourhood of the Don Val- ley and at Scarboro Heights. The Palxozoie formations at Hamilton. The sandstone guarries of the Credit River. The morainic deposits north of Toronto. The Laurentian of the Muskoka region. The natural gas and oil fields of Ontario. The highly fossiliferous Palxozoic strata at Streetsville. The clay deposits and works near Toronto. CG) Excursions Afterthe Meeting. Starting from Toronto there will be four transcontinental excursions as follows: C1. Canadian Pacific Railway (Main Line). Time 15 days, Toronto to Vancouver, and 5 days returning Vancouver to Toronto or Montreal. On this excursion the party will travel over the main line of the Cana- dian Pacific Railway, across the Great Plains and through the Cordilleran Mountain Ranges to the Pacific Ocean. The participants in this excursion will see the nickel and copper depo- sits of Sudbury; the Animikie and Keeweenawan formations near Port Arthur ; the Laurentian and Keewatin rocks of the Lake of the Woods; the Cretaceous and Tertiary systems of the Great Plains, with the gas wells at Medicine Hat and the coal mines at Banff, Alberta. Arrangements will also be made for visits to Lake Louise and the Victoria Glacier at Laggan in the Rocky Mountains; the Yoho Valley; Mount Stephen at Field and the great néve at Glacier, British Columbia. The mountains .of the Selkirk Range, the Coast Range batholith, and the canon ofthe Fraser River are the attractive features of the final stage of the journey to Vancouver. Földtani Közlöny. XLII. köt. 1919. 64 974 GEOLOGISCHE NEUIGKEITEN. (2. Canadian Bacifc Railway (Crowsnest Branch, Time 15 days. Toronto to Vancouver; and 5 days returning Vancouver to Toronto or Montreal. Those participating in this excursion will travel over the main line of the Canadian Pacific Railway directly to Medicine Hat in the Province of Alberta. From this point the journey is by way of the Crowsnest branch line passing through the mining centres of Lethbridge, WFernil, Nelson, Rossland and (Greonwood to Midvay. At Midway the party will be divided, some returning to Nelson and Revelstoke on the main line by way of the Arrow Lakes. The remainder of the party will proceed to Vancouver, pas- sing through a mining region of which the principal places are Hedley: Princeton. Tulameen and Nicola. Between Lethbridge and Fernie sections of the Cretaceous coal measures will be examined. At Frank the party will be given an opportunity of viewing a notable rock slide which occurred in 1903. West of the Kootenay River sections of the pre-Cambrian rocks of the Purcell Range will be examined, also the intrusive contact of the granodiorite at Nelson. The arrangements. moreover, include visits to the gold-copper deposits of Rossland; the gold-guartz veins of Sheep Creek; the copper mines of Phoenix and Greenwood; the silver-lead veins of the Slocan region; and the Nickel Plate gold mine at Hedley. In addition. the Oligocene coal basins at Princeton and Nicola, as well as the diamond-bearing peridotite at Tulameen, will be visited. C3. Canadian Northern Railway. Time 16 days, Toronto to Vancouver; and 5 days returning Vancouver to Toronto or Montreal. It is arranged that this excursion will cross Lakes Huron and Superior to Port Arthur. Thence the party will proceed by the Canadian Northern Railway across the northern part of the Great Plains to the foothils of the Rocky Mountains. Between Port Arthur and Winnipeg an examination will be made of the Atikokan iron range. A visit will be paid to Steeprock Lake, where fossils have recently been discovered in rocks of pre-Cambrian age. At Rainy Lake the relations of the Couchiching and Keewatin may be well ob- served, also examples of post-glacial faulting. In the Province of Manitoba the fossiliferous Ordovician and Devonian limestones will be seen at a num- ber of localities, while at Pine River outcrops of Cretaceous marls and limes- tones will be visited. The Red Deer River, in Alberta, a locality rich in dinosaurian remains, will also be examined. From Calgary to Vancouver the party will travel over the main line of the Canadian Pacific Railway. C4. Grand Trunk Pacific Railway. Time 15 days, Toronto to Vancouver; 5 days returning Vancouver to Toronto or Montreal. GEOLOGISCHE NEUIGKEITEN. 975 Proceeding by way of the Grand Trunk and the Temiskaming and Northern Ontario railways, through the mining camps of Cobalt and Porcupine the party will arrive at Cochrane and will thence travel over the new trans- continental line of the Grand Trunk Pacific Railway. This line of railway passes north of Lakes Abitibi and Nipigon and south of Lac Seul to Winnipeg, and continues west past Saskatoon and Edmonton and through the Yellow Head Pass of the Rocky Mountains. Since the construction of the railway to the Pacific Coast will not be completed, the party will return to Edmonton and will thence journey by way of Calgary to Vancouver. Between Cochrane and Winnipeg outerops of pre-Cambrian rocks, as well as Glacial and Post-elacial deposits. will be examined at certain typical localities. Fossi1-bearing Cambro-Silurian limestones in the vicinity of Winnipeg ; the coal measures at Entwhistle on the Pembina River, west of Edmonton the coal beds at Carlsbad, and fossil-bearing Devono-Carboniferous limestones in the same locality will be among the interesting features of this excursion. It may also be noted that Mount Robson. the highest peak in the Canadian Rocky Mountains, is observable from the railway. Arrangements, moreover, may be made to descend the Fraser River to Fort George, thence to Asheroft by automobile and on to Vancouver over the line of the Canadian Pacific Railway. C5. Lakes Erie and Huron. Time 14 Days. The execursion through Lakes Ontario, Erie and Huron will inelude a visit to Niagara Falls. An opportunity also will be given for the collection and study of fossils from the Onandaga formation at Port Colborne and the Utica formation at Collingwood. Im addition a visit will be made to Manitoulin Tsland where there are noteworthy sections of Ordovician and Silurian strata with eharacteristie fossils. At Pelee Island the guarries with their Devonian fossils will also be inspected. The Archean formations and their dependent topography, as well as the very pronounced, unconformable contact between these old erystalines and the Palgozoic, are well exemplified in the Georgian Bay district, which is included in the arrangements. Walpole Island, on which there is an Indian settlement, will also be visited. This excursion gives an excellent opportunity for stratigraphic, glacial and physiographiec studies. c6. Sudbury-Cobalt-Porcupine, Ontario. Time 12 days. The arrangements for this excursion are similar in all respects to those enumerated under the classification rA39, save only that in this instance the starting point will be Toronto instead of Montreal. If necessary, provision will be made for yet another excursion to the mining regions of Northern "Ontario. 64: 976 GEOLOGISOHE NEUIGKEITEN. C7T.Vancouver Island. Time 4 days. Starting from Vancouver, the excursion comprises a journey by steamer to Victoria, the capital of the Province of Britisn Columbia, and thence by rail to Nanaimo, an iportant coal mining centre on Vancouver Island. There will be opportunity en route to observe examples of peneplanation, glacial erosion and metamorphism. After visiting the coal mines and observing the coal measures at Nanbimo, the party will return to Victoria by rail. CS. Yukon and Northern British Columbia. Time 23 days. Starting from Vancouver, the journey will be made by water to Skagway Alaska, by rail over the White Horse Pass, and thence by steamboat down the Yukon River to Dawson City. The party will visit ihe Klondike gold fields, the Lewes River Valley, the Whitehorse copper district in the Yukon Territory, the Llewellyn Glacier, the Atlin gold mining district, the Skeena River mining regions, and the Portland Canal copper deposits in Northern British Columbia. A visit will also be paid to the copper and iron deposits on Texada Island in the Gulf of Georgia. The scenery on the mainland coast and islands to be observed on the passage to and from Skagway is exceptio- nally beautiful. C9. Prince Rupert and Skeena River, B. C. Time 8 days. Starting from Vancouver, this excursion permits of a sea voyage of five: hundred miles along the west coast of British Columbia which is notable for its mountains and fiords. From Prince Rupert, the terminus of the Grand Trunk Pacific Railway, the journey will be made by rail up the Skeena River Valley to Hazelton. C10. Athabasca and Peace River, Alberta. Time 13 days. This excursion is timed for a departure from Edmonton, coinciding with the arrival of those participating in the excursions -C. 35 and aC. 4. Provisional arrangements have been made as follons. The party will proceed from Edmonton to Athabaska Landing by rail, thence down the. Athabaska River to Grand Rapids and Fort Mc Murray; and, if deemed advisable, a steamer may be chartered on to Athabaska Lake, up Peace River to Vermilion Falls; also across Athabasca Lake and down Slave River to Slave River Rapids. Economic interest in this excursion centres mainly in the area of Tar Sands along the Athabaska River. There are, for many miles, continuous exposures of Cretaceous rocks along the upper portions of both rivers, and flat-lying Devonian limestones along the lower. GEOLOGISCHE NEUIGKEITEN. 977 Guide Books. Guide books for use on the exeursions are now in the course of pre- paration. Expenses. A definite statement of the cost of each execursion will be issued later. Meanwhile the following generalizations may be of some practical value : From Hurope to Toronto, via Ouebec or Montreal, the cost of a ticket for the single retarn journey will range between § 125.00 and § 350.00 accor- ding to the steamer selected and the accomodation desired. In the larger Canadian-cities the eharges at hotels for board and lod- ging vary from § 2.50 per day and upward but less expensive accommodation is obtainable at boarding houses in these cities, as well as at hotels in the smaller towns to be visited. Vor the ten days of the meeting in Toronto special accommodation will be provided by the University, at a cost of about § 2.00 per diem. - The value. of the Caradian dollar in eurrencies of other countries is shown in the following table ; One dollar — Five francs. French. a c — — Four shillings. English. í c — Four marks, German. Three kroner, seventy ore, Sweden. Vive crowns. Austrian. I a [d a [ j The active cooperation and sympathy of the various railway and steamship lines has already been generously offered. Correspondence. The Secretary will be pleased to answer all enguiries regarding the arrangements for the Congress. Correspondence should be addressed as follows : The Secretary International Geological Congress, Victoria Memorial Museum, Ottawa, Canada. Cable adress: GEOCONG, OTTAWA. Messages may be sent in any of these codes : A. B. C. 5th. Lieber, Bedford Me Neill. 1908. MITTEILUNGEN AUS DER HÖHLENFORSCHUNGSKOMMISSION DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. JAHRGANG 1912. -—— HEFT 5. REDAKTEUR : Dr. OTTOKAR KADIÓ REFERENT. ENTWIUKLUNGSGESÜHICHTE DER KOMÁRNIKER HÖHLE. Von: Dr. ZOLTÁN SCHRÉTER. Im michtigen Kalksteinzug des westliehen Krassó-Szörény, der südlich bei Újmoldova anfángt und sich bis Resicabánya erstreckt, finden wir die verschiedensten Formen der Karstphünomene. Auf den ausgebreiteten Berg- rücken befinden sich unzühlige Dolinen, tiefe cafionartige Tüler, hie und da blind endende Táler, unterirdische Flüsse und Höhlen. Es ist das aber bei weitem kein echter Karst, mit kahlen, öden Kalkfeldern; fast das ganze (Ge- biet bedeckt eine 1—2 M. michtige gelbe Tondecke; wir befinden uns viel- mehr in einer DLandschatft mit üppiger Vegetation. Die barbarische Wald- rodung, die im gröbBten Teil des Komitates Krassó-Szörény leider im Sehwunge ist, konnte hier der praktiscehen Waldausnützung und sorgsamer Kontrolle wegen nicht auftkommen. Das in Rede stehende Kalksteingebiet ist stark gefaltet und zerrissen, Vorgünge, welche höchstwarscheinlieh in der mittleren Kreide zustande kamen. Das ganze Gebiet macht indessen im Groben und Ganzen den Hindruck eines Plateaus, in welchen sich die Flüsse tief, cajonartig eingeschnitten haben. Richtiger könnten wir indessen hier von einem Peneplain, einer Hochebene oder Erosionsebene sprechen, die sich hauptsüchlieh von Westen nach Osten, dann weiter von Norden nach Süden ausbreitet und sich von Süden gegen Norden allmáhlieh hebt. Die höchste Stelle befindet sich in der Umgebung von Plesiva, die Erhebung dieses Gebirges ist, meiner Ansicht nach. gelegent- lich der Entstehung des Peneplains infolge jüngerer Dislokationen entstanden. Interessant ist die Frage, zu welcher Zeit dieser Peneplain zustandegekommen ist. Wie ich schon erwühnt habe, scheint der ProzeB der Gebirgsfaltung am Ende der oberen Kreide sein Ende genommen haben und von nun an ist das Krassószörényer Gebirge ein festes Land geworden. Von dieser Zeit angefangen begann die Erosion und mit dieser Hand in Hand die Erniedrigung des Ge- birges. Die allmáhliche Abtragung ist endlich so weit vorgeschritten, dab der verhültnismábig niedrige, schwach ansteigende Peneplain entstanden ist, der ENTWICKLUNGSGESCHICHTE DER KOMÁRNIKER HÖHLE. 979 sich höchetwarscheinlich auch aut das westliche heute schon abgesunkene und in der Tiefe des Alföld begrabene Gebirge erstreckt hat. Zur Zeit des Medi- terrans ist das Alföld abgesunken und das neu entstandene Tiefland haben neogene (mediterrane und sarmatisehe) Meere eingenommen, inmitten welcher das Krassószörényer Gebirge als Festland trocken stand. Der erste Anfang zur Ausbildung des heutigen Wassersystems füllt warscheinliceh in diese Zeit. Die intensivere Ausbildung des heutigen Wassersystems geschah jedoch erst im Pliozün, zur Zeit der levantinischen Stufe, als das Wasser des Alfölder Sees von hieraus zurückgetreten ist und dessen Relikte bloB in der Mitte des Alföld und in Slavonien geblieben sind. Infolge der Reduktion des Seebeckens haben sich auch die Flüsse tiefer in den Boden eingeschnitten, wodurch wieder auch ihr Gefülle betráchtlieh gesteigert wurde. Derselbe Proze8 hat sich dann im Pleistozán fortgesetzt und dauert seit dem Holozüán bis heutzutage. Gleich- zeitig mit der Vertiefung der FluBbecken geschah im Pliozán und Pleistozán auch die Ausbildung der Karstphünomene, namentlieh die Entstehung der Höblengünge und der unzüáhligen Dolinen. Zur Ausbildung der Höhlen und Dolinen haben gewi8 auch jene unzühligen Spalten und Risse beigetragen, welche bei der Gebirgsfaltung entstanden sind. Entlang der Risse sickerte nun das Wasser der Niederschlüge in die Tiefe und löste stellenweise mehr oder weniger intensiv die Kalkwünde aut, dementsprechend bildeten sich an ein- zelnen Stellen dünnere-breitere Spalten und gröBere Höhlungen. An Höhlen mangelt es nicht im 6 westlichen Krassószörényer Gebirge, die Zahl der unbekannten Günge ist aber allerdings gröBer als jene der be- kannten Höhlen. Von den bekannten Höhlen sollen folgende erwüáhnt wer- den: die Galambócer Fliegenhöhle, die Moldovaer KRöüuberhöhle, die Nera- taler Höhle, die Plopahöhle bei Stájerlak, die Höhlen von Panur und Bohuj, die Resiczabányaer Höhle u. s. w. Ich glaube jedoch, dab unter allen diesen die interessanteste und gröBte die in Rede stehende Komarniker Höhle ist. Ich möchte gleich hier bemerken, daB alles, was in palüogeographischer und geologischer Beziehung über die Komarniker Höhle gesagt werden kann, sich auch auf die übrigen Höhlen dieser Gegend bezieht. Wir wollen nun den geologischen Verhültnissen der Umgebung der Komarniker Höhle etwas nüher treten. Im Osten finden wir die gegen W mit 50—609 einfallenden kristallinisehen Sehiefer, namentlieh die Glimmer- sehiefer vertreten; darauf folgen zunüchst dünnere Schichtenkomplexe des Liassandsteines, hornsteinführender Malmkalk und weiBer, dichter Kalkstein des unteren Neokoms. Gegen Westen befindet sich hier eine müchtige Ver- werfung, besser eine Aufschiebungslinie, entlang deren sich das westliehe Ge- biíirge über das östliche aufgeschoben hat. Dieses westliche autftgeschobene Gebirge besteht: unten aus rotem Sandstein und Tonschiefer des Perm, etwas höher aus Malm- und Kreidekalkstein. Der gröbere Teil der Höhle befindet sich im Malm-, der kleinere im Kreidekalkstein. Der Eingang befindet sich oberhalb des Komarniker Jüágerhauses und ist dem Süden zugewendet. Der Höhlengang ist in der ersten Hülfte leichter zu begehen, er ist ziemlich breit, erweitert sich öfters zu gröBeren Rüáumen und Hallen, wird aber stellenweise 980 Dr ZOLTÁN SCHRÉTER auch ziemlich eng. Der Höhlenboden steigt allmáhliceh gegen Süden. obzwar man öfters ab- und aufsteigen muB. BEinzelne gröBere Hallen besitzen auch Nebengüánge, welche bis heute noch unerforscht geblieben sind. Indem man ungeführ eine Stunde lang in der Höhle gegangen ist, kommt man zu einer Stelle, wo das weitere Bindringen sehr ersehwert wird, einesteils weil nur bisher die Höhle vom Besitzer, der Österr.-Ung. Staatsbahngesellschaft, gehbar ge- macht worden ist, anderesteils weil hier am Boden Wasser flieBt. endlich weil der übrige Teil eigentlich noch unerforscht geblieben ist. Die Komárniker Forst- leute haben einmal mit grober Mühe diesen ganzen hinteren Teil begangen und sind am hinteren Teil des Berges, aus einem Loch, wo der Ponikvabach ver- sehwindet, herausgekommen. Darüber wird noch weiter unten Rede sein. Der EBingang und der gehbare vordere Teil der Höhle befindet sich in grauem hornsteinführenden Malmkalkstein, dessen Schichten gegen WNW (202) mit 48—509 einfallen. Sehr interessant ist hier die Rolle des Hornsteins. Die einzelnen isoliert und zerstreut vorkommenden Hornsteinknollen, indem rund- herum der Kalkkarbonat durch die lösende Wirkung des Wassers entfernt wurde, ragen aus der Höhlenwand hervor. Hinzelne. oft mehrere Kilogramm schwere Stücke sitzen auf ganz dünnen Stielen. AuBerdem findet man zwischen den Kalkschichten 2—4 Finger dicke Hornsteinstraten. welche in derselben Weise das Wasser ausprápariert hat. Sie bilden öfters müchtige vorragende Platten und Bánke. Einzelne sehwerere Bünke brechen ab und ich hatte Ge- legenheit, auch solche zu sehen, welche angeblich noch vor einigen Wochen in der Wand steckten. In der Höhle habe ich viele scehöne Tropfsteinbildun- gen gesehen. Der Vandalismus der Besucher hat sie noch nicht verniehtet. Man findet hier versechiedenartige Stalaktiten und Stalagniten, die öfters zu Düulen zusammengewachsen sind, die vorherrscehenden Tropfsteinformen sind jedoch die vorhangförmigen und orgelpfeifeartigen Bildungen, von deren nüheren Beschreibung ich hier absehe. Die Temperatur der Höhlenluft betrágt im Eingang . 89 C, etwas weiter im Imneren 11-59 C, wührend die Temperatur der üuBeren Luft ungefáhr zur selben Zeit, nümlieh den 4. August 1911 179 C war. Auf den Umstand, da8 es im Hingang zur Höhle am kültesten ist, hat mich mein Führer, ein Forstmann, schon vorher aufmerksam gemacht und ich fand seine Behauptung bestátigt. Im inneren Teil der Höhle fand ich auf dem Boden Ouarzsand und Kies; Höhlenlehm habe ich nicht gesehen. Bin groBer Teil des Höhlenbodens ist mit Kalksinter bedeckt. Fossile Knochen oder menschliche Steingeráte habe ich nirgends gesehen und auch die hiesigen Landleute wissen nichts darüber zu sagen. Ich möchte jedoch bemerken. dab das Vorhandensein von pleistozánen Tierknochen in den unerforsehten Neben- güngen nicht unmöglich sei. Wir wollen nun auf die paláogeographischen Verhültnisse der nüchsten Umgebung zurückkehren und die Entstehung der Höhle erklüren. Südlich vom Naveszberg, der in sich den Höhlengang bergt, befindet sich der Ponikvabach, der sein Wasser aus dem östlichen Glimmerschiefergebiet be- zieht. Dieses Tal ist dort entstanden, wo den am Glimmersechiefer liegenden műrben Sandstein und Tonschiefer der harte Kreidekalk bedeckt. Der süd- ENTWICKLUNGSGESCHICHTE DER KOMÁRNIKER HÖHLE. 9851 nördliche Talabschnitt mubte zur Zeit des Pliozáüns und Pleistozüns viel höher gelegen sein als der heutige Talboden und das Bachwasser ist damals mehr gegen Westen im trockenen Talbecken, neben der LandstrabBe, zur Karas ge- flossen. Das der Ponikvabach tatsüchlieh in der erwühnten Richtung einst geflossen ist bekundet auch jene Schotterterasse, die sich an der Wasserscheide des einstigen und heutigen Ponikvabeckens neben der Landstra8e befindet. Als im Pleistozán der Ponikvabach auf den undurchlássigen permischen Schichten hin und her geflossen ist, muBte er einmal auch an jenes Saugloch stoBen, in welchem 6 heute das Bachwasser versehwindet. Das Wasser hat allerdings in den Spalten und Rissen des Kalksteines besseren und begueme- ren AbfluB gefunden, hat somit das alte Becken verlassen und das ganze Wasser hat sich durch das Spaltensystem des Kis-Návesz in das nördliche Tal, das heutige Komárniker Tal, ergossen. Das in die Tiete flieBende Wasser hat mit der Zeit die Spalten zu breiten, gerüumigen Hohlráumen und Höhlen- güngen ausgewaschen. Das fliebende Wasser, und zwar der von den kristal- liniscehen Sehiefern kommende Ponikvabach tatsüchlieh durch die heutige trockene Höhle einst geflossen ist bekundet der hier vorkommende Ouarzsand und Flufschotter. Spüáter haben sich die gröberen unteren Talabschnitte tiefer eingeschnit- ten. Mit dieser Vertiefung hütte auch der Ponikvabach der Höhle Sehritt halten műüssen., was aber der kleine Höhlenbach nicht tun konnte. Er hat vielmehr den unteren Absehnitt des Höhlenganges, durch welchen einst das Wasser direkt ins Haupttal ergossen hat, verlassen und suchte neue Spalten auf, dureh welche sich dann das Wasser leichter dem Haupttale zu durch- arbeiten konnte. Deswegen sehen wir, da8 sich ungeführ in der Mitte der Höhle die Ouantitát des Bachwassers auf einmal vermindert und etwas weiter abwárts der Bach günzlich verschwindet. Er versehwindet in den verborgenen Spalten, die er mit der Zeit ebenfalls zu neuen Höhlengüngen erweitern wird. Sein Wasser, das sich einst an der Höhlenmündung in das früher höher gelegene Komárniker Tal direkt ergossen hat, guillt heute 15—20 M. tiefer als wasserreiche (Puelle empor. Es ist interessant, dab wir dieses allmühliche Herabsteigen des Bach- niveaus auch im oberen Lauf beobachten. Einen Beweis dafür finden wir in jenen Schotterterrassen, die sich am rechten Talufer befinden und schon von LupwiG RorH v. TELEGD beschrieben wurden.! Es sind hier zwei Terrassen vorhanden., zu der höheren gehört auch jene neben der Landstra8e liegende Schotterablagerung. Die einzelnen Teile der höheren Terrasse liegen ungefáhr 15—20 M. über dem heutigen Bachniveau, wüáhrend die Reste der unteren Terasse blob 5—6 M. höher liegen. Letztere kann eventuell auch dem ülteren Holozüán angehören. 1 Rorn, L. v. T.: Der nördliche Teil des Krassószörényer eKalkgebirgess in -dler Umgebung von Krassova. Aufnahmsbericht für 1893. (Jahresbericht d. kel. ung. dGGeologischen Anstalt für 1593. pag. 108.) AMTLICHE BERICHTE. Auszug aus dem Protokoll der am 27. Februar 1912 abgehaltenen Sitzung. Prüásident: Dr. Baron ALBERT NyáRgY. Referent: Dr. OTTOKAR Kapic. Anwesend: Dr. MARGARETHE VON BALOGH, LUDWIG BELLA, KARL BUDINSZKY, JuLrus ÉHIK, Dr. EUGEN HILLEBRAND, Dr. THEODOR KoRmos, Dr. MICHAEL LENHOSSÉK, Orro MIHóK, JULIUS STEINHAUSZ und Dr. GABRIEL STRÖMPL. In der oben angegebenen Sitzung gelangten folgende wichtigeren Gegenstünde zur Verhandlung : 1. Prüsident eröffnet die Sitzung und ersucht den Referen- ten, das Protokoll der am 16. Februar 1912 abgehaltenen Sitzung zu verlesen. Die Kommission niminmt den Inhalt des verlesenen Protokolls zur Kenntnis. — Über Antrag des Referenten beschlieBt die Kommission ihre Mitteilungen auch solchen inlándisehen und auslüándisehen wissenschaftlichen (resellschaften, Instituten, even- tuell Behörden und Privatpersonen zuzusenden, mit denen eine Verbindung zu unterhalten für die Kommission von Nutzen sein kann. 3. Über Empfehlung des Prásidenten wáhlt die Kommision folgende Herren zu Mitgliedern: LUDWIG BELLA, Oberrealsehulprofessor im 6 Ruhestande, Budapest; Dr. ZOLTAN SCHRÉTER, Staats8- geolog, Budapest und FRANZ PoDEK, Beamter, Brassó. 4. Dr. EUGEN HILLEBRAND hült seinen Vortrag: Über die neueren Er- gebnisse derin der Ballahöhle vorgenommenen Grabungens. Vortragender teilt die Ergebnisse der im Jahre 1911 in der Ballahöhle vorgenom- menen systematischen Grabungen mit. Die Grabungen hat das Geologische Institut mit 1000 Kronen, die Akademie der Wissenschaften aber mit 500 Kronen unter- stüzt. Die Grabungen wurden hauptsüáehlich im rückwürtigen Teil der Höhle, in den Höhlenbürenknochen enthaltenden grünlich-grauen, kalksehuttführenden Ton- ablagerungen vollführt. Die zu Tage gefőörderten Funde. weisen Moustérien- und Aurignacien-TDypen auf. Die Retouchirung der Klingenründer verweist auf das Aurignacien. Es füllt auf, dass auch bearbeitete, junge Höhlenbürenzáhne in groBer Anzahl vorhanden sind. Aus dem im vorderen Teil der Höhle abgelagerten kalk- sehuttführenden, gelben Ton sind die Überreste vom Renntier und die Knochen der Steppevögel und Nagetiere hervorgegangen. Die hier gefundenen palüolithisehen Steingerüte weisen auf das Magdalenien hin. Demzufolge gehören die hier abge- lagerten Schichten auf Grund der in den Alpen gemachten Erfahrungen in eine jüngere Phase des Zeitalters, welches der letzten Bisperiode folgt. Dr. THEODOR KoRkmos (als Gast) legt in detaillierter Weise die Perioden des ungarlündischen Pleistozün dar. Er hált es für verfrüht, die Paleolithindustrien mit den Pleistozán- phasen in einen sicheren Zusammenhang zu bringen, sowie den Paleolithen, ühnlieh den Leitfossilien, einen zeitbestimmenden Wert beizumessen. Dr. EUGEN HILLEBRAND bemerkt auf die Ausführungen des Dr. Kormos, dass mit Rücksicht darauf, dab den Steinindustrietypen ein Zeitbestimmungswert zugemessen werden muRh, und. AMTLICHE BERICHTE. 953 mit Rücksicht daraut, dab in den Alpen das Verhültnis der Achenleen-, Solutreén und Magdalenenindustrien zur Biszeit nachgewiesen worden sind, mit Recht auf dem Gebiete von Europa z. B. von einer postgelazialen Periode des Magdalenien gesprochen werden könne, selbst dann, wenn in der betreftenden Gegend die Spuren der letzten Eisperiode eventuell nicht nachweisbar würen. 5. Dr. EUGEN HILLEBRAND hült seinen Vortrag: Über den zeitbe- stimmenden Wert der Fauna und der Steinindustrietypen im Pleistozün?ő. Vortragender führt aus, da8 derim Pleistozün arbeitende Geologe, insbesondere aber der Höhlenforseher mit dem Zeitbestimmungswert der Steinindustrietypen rechnen műüsse. Dab diese einen im geologisehen Sinne genom- mene Zeitbestimmungswert besitzen, wird insbesondere durch zwei Umstünde er- wiesen. Erstens dadurch, daB in ganz Europa die Nacheinanderfolge dieser Typen dieselbé ist, zweitens dadurch, dass sie auch mit der Fauna in Übereinstimmung zu sein pflegen. Wenn diese Übereinstimmung in Südeuropa nicht vorhanden ist, so műüsse dies hauptsáchlich dem Umstande beigemessen werden, dab die Fauna viel mehr vom Klima abhünge als der Mensch. Zum Vortrag machten Dr. THEODOR KoRmos und LUuDwIG BELLA Bemerkungen, aut welche der Vortragende replizierte. Mangels weiterer Gegenstünde besehlieít der Prásident die Sitzung. Auszug aus dem Protokoll der am 20. April 1912 abgehaltenen Konferenz. Prüásident: LupwIiG BELLA. Referent: Dr. OITOKAR KaApIié. An w e- send: ÁNTON ASCHER, EMERICH GABRIEL BEKEY, HEINRICH HORUSITZKY, Dr. BARON ALBERT NyÁRy, Dr. GABRIEL STRÖMPL, PAUL KORNEL SCHOLTZ, Dr. ZOLTÁN SCHRÉTER, Dr. THOMAS v. SZONTAGH, GABRIEL TÉGLÁS und GEORG VARGHA. In der oben angegebenen Konferenz gelangten die folgenden wichtigeren Ge- genstünde zur Verhandlung : 1. Referent eröffnet als Einberufer der Konferenz die Sitzung und ersucht das Kommissionsmitglied LupwIG BELLA, an Stelle des abwesenden Vizeprásidenten, als Altersprásident in der Konterenz den Vorsitz zu führen und den Zweck der Einberufung der Konterenz darzulegen. — 2. Alters- prüásident LupDwIG BELLA begrübBt die erschienenen Mitglieder und ersucht den Re- ferenten Dr. OTTOKAR Kapié, das Protokoll der Konterenz zu tühren. 3. Prüásident meldet, da8 vom Prásidenten KARL SIEGMETH ein Brief ein- getrotfen sei, in welchem er der Kommission mitteilt, er sei gezwungen wegen Ver- legung seines Domizils nach Munkács vom Prüsidium abzudanken. Über Aufforde- rung des Prásidenten verliest der Referent das Abdankungssehreiben. P ri s i- dent meldet ferner, da8 ein áhnliecher Brief auch an das Sekretariat der (Geologi- schen Gesellschaft eingelangt sei und dab der AusschuB der Gesellschaft sich mit dieser Angelegenheit in seiner aim 17. April abgehaltenen Sitzung bescháftigt habe. Über Aufforderung des Prüásidenten verliest der Referent den hierauf be- zügliehen Passus des Protokolls der AusschuBsitzung. Kommissionsmitglied HEINRICH HOoRUSITZKY meldet sich zum Wort und unterbreitet folgenden Antrag : elech glaube, ich kann getrost im Namen der ganzen Kommission sagen, da8 die Kommission die Abdankung unseres verehrten Prásidenten mit Bedauern zur Kenntnis nimmt. Die Verdienste KARL SIEGMETHS auf dem Gebiete der Höhlenkunde sind allgemein be- kannt, sein Bifer und seine Begeisterung, vor allem aber seine groBe Tütigkeit, welche er im Interesse der Kommission entwickelte, sind so groBzügig, daB ich mir erlaube, den Wunsech mehrerer Mitglieder des Aussehusses der geehrten Kom- mission bekannt zu machen, indem ich folgendes beantrage: 1. Ersuchen wir den 984 : AMTLICHK BERICHTE. AusschuB, er möge die Freundlichkeit haben, Herrn KARL SIEGMETH, den eifrigen, ersten Prüsidenten der Höhlenforschungskommission zum Ehrenprüsidenten der Kommission zu wühlen. 2. Seitens der Kommission aber beantrage ich, Herrn KARL SIEGMETH für seinen groBen BEifer protokollariscehen Dank zu votieren und im Zusammenhange damit, den scheidenden Prásidenten zu bitten, die Kommission mit seinen weisen Ratschlügen auch weiterhin unterstützen zu wollen. Kommissions- mitglied EMERICH GABRIEL BEKEY erhebt dagegen Einspruch, dab der Ausschub den Ehrenprásidenten wühle; seiner Ansicht nach sei diese Wahl eine interne Angele- genheit der Kommission. Redner empfiehlt, die Kommission möge den gewesenen Prásidenten KARL SIEGMETH tatsáchlich zum Ehrenprüásiden ten wühlen und beim AusschuB nur die Genehmigung dieser Wahl ansuchen; dieser Umstand bringe die Hegemonie und die Rechte des Ausschusses genügend zur Geltung. Übrigens die Wahl des Herrn KARL SIEGMETH zum o Ehrenprüsidenten hats gerade der AusschuB der Kommission vorgeschlagen, weshalb die rechtlichen Bedenken des Mitgliedes Horusitzky betreffend die Wahl des Ehrenprásidenten vollstándig gegenstandslos seien. Ehrenmitglied Dr. THomas v. SZONTAGH gibt dem Wunsche Ausdruck, die Kommission möge unabhüngig vom AusschuB seine Verfügungen treffen. Nachdem noch mehrere Redner zum Gegenstand gesprochen hatten, beschlieGt die Konferenz, die Wahl des Herrn KARL SIEGMETH zum Ehrenprásidenten der Kommission vor- zuschlagen und bittet das Wahlergebnis behufs Genehmigung dem Ausschub zu unterbreiten, auBerdem möge dem gewesenen Prüásidenten KARL SIEGMETH protokol- larischer Dank votiert werden. 4. Prüásident stellt die Verhandlung der Wahl des neuen Prásidenten auf die Tagesordnung und empfiehlt an Stelle des abtretenden Prásidenten den Kandi- daten der Leitung, Kommissionsmitglied Universitütsprofessor Hofrat Dr. MICHAEL LENHOSSÉK zum Prásidenten zu wühlen. Kommissionsmitglied HEINRICH HORUSITZKY stellt, indem er zum Gegenstande sprieht, folgende zwei Antrüge: 1. cDie Kommission möge vom Ausschu8 die Er- michtigung verlangen, ebenso, wie der Mutterverein in dreijáhrigen Ziklen sich die Beamten wühlen zu dürfen und zwar einen Prüsidenten, einen Vizeprüsidenten, einen Referenten und einen stellvertretenden Referenten. Die Wahl der Beamten der Kommission möge immer im 6 Monate vor der AusschuBwühlenden Generalver- sammlung des Muttervereins vorgenommen werden... — 2. Falls der AusschuB die obige Unterbreitung der Kommission genehmigt, füllt unsere nüchste Wahl auf den Monat Januar. Mit Rücksicht darauf nun, dab gegenwürtig kaum von einem halben Jahre die Rede ist, in welchen Zeitabschnitt auch der Sommer eingerechnet er- scheint, erlaube ich mir zu beantragen, auf die jetzt noch zurüeckbleibende kurze Zeit einen Prüsidenten nicht zu wühlen, da wir ohnehin einen Vizeprásidenten haben. Im Übrigen stimme ich mit sümtlichen Mitgliedern der Kommission in Bezug auf die Person des neuen Prásidenten vollstündig überein und erachte es für sehr wünschenswert, daB es gelinge, den Herrn Hofrat Dr. MICHAEL LENHOSSÉK zum Prásidenten zu gewinnen.? Ehrenmitglied Dr. THOMAS v. SZONTAGH bringt gleich- falls die Vertagung der Prüásidentenwahl in Vorschlag. EMERICH GABRIEL BEKEY erhebt dagegen Binspruch, da8 die Wahl vertagt werde, erstens darum, weil die Kommission ohne einen Prüsidenten nicht tátig sein könne, doch auch darum, weil er zwischen der Prüásidentenkandidierung der Kom- mission und dem Vereinsausschusse keinerlei Zusammenhang zu erblicken vermag. Im Anschlusse daran beantragt er: die Kommission möge sich mit der Bitte an den AusschuB wenden, die Statuten des Vereins dahin modifizieren zu wollen, da8 die jederzeitige Leitung der Kommission dem Ausschusse von amtswegen als Mit- AMTLICHE BERICHTE. 985 glied angehöre und solange die Statuten nicht abgeündert würden, möge der Aus- sehuB die Leitung der Kommission von Fall zu Fall zu seinen Sitzungen einladen lassen. Seinen Antrag motiviert Redner damit, da8 die Kommission in den Aus- sehubBsitzungen in letzter Zeit in persönlichen und sachlichen Angelegenheiten die Zielseheibe fortwáhrender Anegriffe BEinzelner sei; es gibt niemanden, der die Inter- essen der Kommission dort verteidige, so dabB fortwáhrend solche Besehlüsse gefaht werden, welche die bisherige gedeihliche Tütigkeit der Kommission früher oder spüter geführden. Kommissionsmitelied GABRIEL TÉGLÁS erachtet die ehebaldige Besetzung der Prüásidentenstelle für ein wichtiges Interesse der Kommission und obwohl uns von der Generalversammlung der Geologischen Gesellsehaft auch nur einige Monate trennen, hült er die Wahl dennoch aus dieser Konferenz aus zu erledigen. Nachdem aber seinen Informationen gemül Aussicht dafür vorhanden ist, dab die Kommission auf diese Stelle eine Koriphüáe der vaterlündisehen Wissenschaft zu gewinnen Aus- sicht hat, beantragt er seinerseits die Wahl dieser Persönlichkeit. Diese Zierde unserer Universitüt, Dr. MICHAEL LENHOSSÉK, von dem die Rede ist, habe der Tütig- keit der Kommission allzeit warmes Interesse entgegengebracht und der Kom- mission mit seiner in der Akademie vorgelesenen Abhandlung als auch mit seinem vor Kurzem abgehaltenen volkstümlichen Vortrag, groBe Dienste geleistet. Er hült es für einen Gewinn in jeder Hinsicht, wenn es gelingt Herrn Lenhossék je eher zu gewinnen, da es ja im Interesse des nichstjührigen Arbeitsprogrammes sehr wünschenswert würe, mit all jenen Kreisen, von welehen das Prosperieren der Kommission abhünegt, je eher einen persönlichen Kontakt zustande zu bringen. Nachdem Dr. MICHAEL LENHOSSÉK auch als Mitglied der Ungarischen Akademie der Wissenschaften der Kommission ausgezeichnete Dienste zu leisten vermag und auch in den wissenschaftlichen Fachkreisen eine führende Persönlichkeit ist, deren Name und Autoritát schon an und für sich den Erfolg für die Kommission sichert, bean- tragt Redner, die Kommission möge Herrn Lenhossék deputativ um die Annahme der Prásidentenstelle der Kommission ersuchen und von ihrem diesföálligen Ent- sehlu8 auch den Auschu8 der Geologischen Gesellschaft verstündigen. In Einem würde Redner es auch für sehr wünsehenswert halten, wenn in der Reihe der Ausschufmitelieder der Geologischen Gesellschaft auch die Leitung der Kommission einen stündigen Platz erlangen würde. Eben darum ergünzt er seinen Antrag mit dem Vorschlag, die Kommission möge den AusschuB der Geologischen Gesellschaft auch darum ersuchen, mit Hinfügung eines hierauf bezügliehen Punktes im Aus- sehusse die jeweiligen Beamten der Höhlenforsehungskommission einen statuten- gemüBen Platz zu sichern und dies behufs Genehmigung schon der allernáchsten Generalversammlung zu unterbreiten, damit die Wahl dementsprechend bereits im Jahre 1913 vorgenommen werden könne. Nachdem zu der autfgeworfenen Frage noch Prüásident LUDWIG BELLA, Ehren- mitelied Dr. THomas v. SZONTÁGH, die Kommissionsmitglieder Dr. Baron ALBERT NYÁRY, Dr. GABRIEL STRÖMPL und GEORG VARGHA gesprochen hatten, besehlie8t und em- pfiehlt die Konferenz der Höhlenforscehungskommission zur Annahme Folgendes: 1. Die Kommission möge vom Auschusse die Ermüchtigung erbeten, da$ die Kom- mission gleich dem Mutterverecine in dreijáhrigen Zyklen sich ihre Beamten wühlen zu dürfen. Die Wahl der Beamten aber möge immer in dem der Generalversamm- lung des Muttervereins vorangehenden Monate vor sich gehen. 2. Die Kommission möge den Ausschu8 darum ersuchen, die Statuten der Gesellsehatt dahingehend abündern zu wollen, dab die jeweiligen Beamten der Kommission dem Aussehusse von amtswegen als Mitglied angehöre und solange die Statuten nicht abgeündert 956 AMTLICHE BERICHTE. werden, der Ausschu8 den Prüsidenten und den Referenten der Kommission von Fall zu Fall zu seinen Sitzungen einladen möge. 3. Die Kommission möge in ihrer allernáchsten Sitzung einen Prásidenten wühlen; es wird einstimmig die Wahl des Kommissionsmitgliedes Hofrat Universitátsprofessor Dr. MICHAEL LENHOSSÉK zum Prásidenten empfohlen und die Kommissionsmitglieder Dr. Baron ALBERT NYÁRY und GABRIEL TÉGLÁS, sowie Referent Dr. OTTOKAR Kapiéó betraut, das Kommissious- mitglied Dr. MICHAEL LENHOSSÉK aufzusuchen und ihm die Prásidentenstelle an- zubieten. Mangels an weiteren Gegenstünden beschlieBt der Prüásident die Sitzung. Auszug aus dem Protokoll der am 26. April 1912 abgehaltenen Sitzung. Prásident: Dr. KARL JoRDÁN. Referent: Dr. OTTOKAR Kapió. An- wesend: EMERICH GABRIEL BEKEY, Dr. JOHANN BRENNDÖRFER, KARL BUDINSZKY, OTTO HERMANN, Dr. EUGEN HILLEBRAND, HEINRICH HORUSITZKY, STEFAN MAJER, Dr. Baron ALBERT NYÁRY, PAUL KORNEL ScHOLTZ, Dr. GABRIEL STRÖMPL und Dr. GEORG VARGHA. In der oben angegebenen Sitzung verhandelte die Kommission Folgendes 1. Prásident eröffnet die Sitzung und ersucht den Referenten das Protokoll der am 27. Februar 1912 abgehaltenen Sitzung zu verlesen. Die Kommission nimint den Inhalt des verlesenen Protokolls zur Kenntnis. — 2. Prásident meldet die Abdankung und den Tod des Prásidenten KARL SIEGMETH, was zur bedauerlichen Kenntnis dient; die Anwesenden erheben sich zum Zeichen der Trauer von ihren sSitzen. — 3. Referent erstattet Bericht über die Verfügungen, welche im Zusam- menhang mit dem Ableben des gewesenen Prüsidenten KARL SIEGMETH getroften worden sind. Die Kommission nimmt den Bericht zur Kenntnis und ersucht auf Antrag des Referenten das Kommissionsmitglied HEINRICH HORUSITZKY, in einer Sitzung eine Gedenkrede über KARL SIEGMETH zu halten. — 4. Prüásident mel- det, daB infolge der Abdankung und des Ablebens KARL SIEGMETHs der Prásiden- tenstuhl vakant geworden sei, die Kommission in dieser Angelegenheit am 20. April 1912 eine Konferenz abgehalten habe und ersucht den Referenten, das Protokoll der Konterenz zu , verlesen. Die Kommission nimmt den Inhalt des verlesenen Pro- tokolls zur Kenntnis und sehlieBt sich den in der Konferenz erbrachten Beschlüssen an. — 5. Prüásident stellt die Wahl des neuen Prásidenten auf die Tagesord- nung. Hierauf konstituiert sich die Skrutiniumskommission, welche die geheime Abstimmung anordnet. Nach vollzogener Wahl verkündet der Prüásident der Skru- tiniamskommission Dr. Baron ALBERT NyÁáRY das Ergebnis der Abstimmung und meldet, da8 die Kommission einstimmig den Kandidaten der Konferenz, Herrn Hofrat Universítátsprofessor Dr. MICHAEL LENHOSSÉK zum o Prásidenten gewühlt habe. Die Kommission nimimnt das Ergebnis der Wahl mit Begeisterung auf. — 6. Über Antrag des Prüsidenten wühlt die Kommission folgende Herren zu Mitgliedern der Kommission : FÜRST ROLAND ODESCALCHI, k. u. k. Kümmerer, Grund- besitzer, Vattá ; Dr. ERNsT KőváRgy, Honorárkomitatsphysikus, Vajdahunyad ; GUSZTAV 3O0LDOGH, hauptstüdtiseher Beamter, Budapest und KOLOMAN LAMBRECHT, Praktikant, Budapest. — 7. Referent meldet, daB Domünendirektor, kön. Rat Dr. IVAN PREwxoszIL das Prüsidium der Geologischen Gesellschaft verstándigt habe, Seine Durchlaucht FÜRST NIKOLAUs PÁLFFY habe die Durchforschung der Detrekő-Vár- aljaer Höhle gestattet und zu diesem Zwecke der Kommission Forschungskosten in der Höhe von 150 Kronen zu gewühren geruht. Dient zur erfreulichen Kenntnis. — AMTLICHE BERICHTE. 987 S. Referent meldet, dab Se. Eminenz, der Erzbischof von Eger, Kardinal Dr. JOSEF SAMASSA gestattet habe, dab Kommissionsmitelied Dr. EUGEN HILLEBRAND in der auf dem Gebiete der erzbischöflichen Domine befindlichen Peskőer Höhle Probe- grabungen vornehme. Dient zur erfreulichen Kenntnis. — 9. Referent meldet, daB die Archgeologische und Anthropologisehe Gesellschaft ihrerseits das Kom- missionsmitglied LuDwIG BELLA mit der Ausgrabung der CGhlapecer Höhle betraut habe. Die Kommission betraut auch seinerseits das Kommissionsmitelied LUDWIG BELLA, gemeinsam mit dem Referenten Dr. OTTOKAR KapIiéó, in der Chlapecer Höhle Gyrabungen vorzunehmen. — 10. Die Kommission betraut das Kommissionsmitelied Dr. EUGEN HILLEBRAND, in der Csobánkaer Kiskevélyer Höhle Probegrabungen vor- zunehmen und besehlieBt, falls von der Hauptstadt eine Unterstützung eingelangen sollte, so werde die Kommission die Grabungskosten ersetzen. — 11. Die Kom- mission betraut das Kommissionsmitglied FRANZ PODEK, auf dem Homorodalmáser Höhlengebiete Forschungen zu unternehmen und besehlieBt, beim Munizipium des Komitates Udvarhely zu diesem Zwecke um eine Unterstützung anzusuchen. — 12. Die Kommission betraut den Répáshutaer Waldheger PaáuL Roskó, die Höhlen seines Bezirkes für die Kommission aufzusuchen, zu kartieren, aufzumessen und zn fotografieren. 13. Kommissionsmitglied Dr. GABRIEL STRÖMPL hült seinen Vortrag: Das Abaujtorna-Gömörer Höhlengebiets;. Dem Vortragenden zufolge sind die dortigen Höhlen in vollstándiger Harmonie mit den Karsterseheinungen der Gebirgsgegend, welche zu verfallen beginnen. Der Binsturz des Gewölbes der Höhlen ist an einzelnen Stellen bereits bis an die Oberfláche vorgedrungen und hat die tiefer verborgenen Höhlen durch kaminartige Löecher aufgeschlossen. Ander- würts haben die Felsstürze auch schon diese Kamine verschüttet. AuBer dem Ein- sturz trügt auch die Schlammansammlung in den Höhlen und die Tropfsteinbildung zum Verfalle der Höhlen bei. Vortragender erlüutert detailliert die Entwicklung der verschiedenen Typen der Höhlen bis zu ihrem Verfall. Besonders erwüáhnte er eine neuere, bisher in unserem Vaterlande unbekannten Höhlentypus, die sogenannten sZsombolys. welche kaminartige, plötzlieh sich vertiefende Höhlen sind. Die .Zsom- bolys sind die Kamine der eingestürzten Gewölbe der im Innern des Berges gele- genen gröleren Höhlen. Sie sind sehr tief, so daB man sich nur mittelst Seile in sie hinablassen kann. Da die Kamine in vollstándig unbekannte Höhlen führen, ist ihre Erforschung sehr wichtig. Referent Dr. OTTOKAR Kapró stellt anknüpfend an den Vortrag fest, daB von den vielseitigen Aufgaben der Höhlenforschungskommission die dringendste und wichtigste die systematische Begehung, Kartierung und in groBen Zügen vorzu- nehmende Beschreibung der vaterlándisehen Höhlengebiete sei. Diese Forschungs- avbeit ist jener Arbeit ühnlich, welche die Staatsgeologen bei den geologischen TLandesautnahmen vollführen. Die Arbeit, welche Dr. STRÖMPL im vergangenen Somimer vollführte, kann nach Ansicht des Redners getrost eine spelüologisehe Landesaufnahme genannt werden. Es würe zu wünschen, daB auch die übrigen Höhlengebiete in ühnlicher Weise erforseht werden. Zum Vortrag sprachen noch Vorsitzender Dr. KARL JORDÁN und Kommissionsmitglied PAUL KORNEL SCHOLTZ, die ihre Ansichten, sowie ihre Erfahrungen bezüglieh der sZsombolys darlegten. Mangels an weiteren Gegenstünden beschlie8t der Prüsident die Sitzung. A ,, Pöldiani Közlöny" hari folyóirat Magyarország földian, ásványtani és őslénytani megismertelésére s a földtani ismere- lek terjesztésére. Megjelenik havonként öt ívnyi tartalomanat. A Magyarhoni Földlani Jársulat rendes tagjai (0 K évi tag- sági díj fejében kapják. Hiófizetési ára egész évre 10 K, A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitő, pártoló) tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink- nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- zettel kötött szerződésünk alapján ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Összes kiadványaink magyarul s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mint örökitő tagok ; — mig hivatalok, intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. Die Ungarische Geologische Gesellschaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ihrer verwandten Wissen- schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, auf Grund dessen sie sich ordentliche (gründende, unterstützende) Mitelieder der Ungarischen Geologischenm Gesellschaft nennen dürfen ; auch können die Mitglieder an den Fachsitzungen und der jáhrlichen Generalversammiung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder jálnlich einen Band (12 Hefte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populüren Schriften dieser Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Sümtliche Publikationen erscheinen in ungariseher Sprache, ausserdem in deutscher, französiseher oder englischer Ubersetzung. Ordentliche Mitglieder entrichten jáhrlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 K und beim Hintritte eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Mitglieder durch Einzablen von 200 K, Amter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unter- stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpflichtungen ein für allemal nachkommen. C stozvvelótt, ászrékszttásáletááaó réreőetik ab gáak ANAS ei let si A X. TÁBLA MAGYARÁZATA. Oldal sk ENDRE: Magyarországi hódmaradványok .. .. .. KSE . ábra. Castor fiber L. baloldali állkapcsa a külső JEL A Egan Pikuluj szirt- lejtőről, Gyertyános. DE ák a c — metszőfoga. A Tordai-hasadék nagy barlangjának prehiszto- rikus rétegéből. j Sad fj c — jobboldali állkapcsa három zápfoggal, a belső oldalról. Maros- lekence bronzkori telepéről. Valamennyi ábra természetes nagyságban. ERKLÁRUNG ZUR TAFEL X. Seite ANDREAS; OROSZ: Biberreste aus Ungarn 0... s mm sz sm me zlns 950 Figur 1. Castor fiber L. linker Unterkiefer von auBen. Von der MENNE der Gervin Pikuluj-Klippe, Gyertyános. Ca ( a c Schneidezahn. Aus der prühistorischen Schicht der groBen Höhle in der Schlucht von Torda. a éa a c x rechter Unterkiefer mit drei Molaren von innen. Aus der prühistorischen Ansiedelung bei Lekence. Földtani Közlöny Band XIII. kötet. Tafel X. tábla Erdélyi prehisztorikus hódmaradványok. Prüáhistorische Biberreste aus Siebenbürgen. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA (A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. , EGYSZERSMIND A M. KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, alat A 44 Sep eze , PAPP KÁROLY dr. és VOGL VIKTOR dr. : A TÁRSULAT TITKÁRAZ. és ÖL : E IS BOOABBOT LOLA 7 oz ersz AAN A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULÁT TULAJDONA. "FÖLDTANI KEZTÖRYB do: f8rél 1.114 3 1! ÍGFOLOGISOHE NITTEILUNGEN) , mirasizú ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GROLÓGISOHEN GESELLSOHAFT — e 038 ; "ii elinatr 011 er 24.36 73 Petz h ő yb St te lá zvötereg 47 at A SZETA ORGAN DER KG. UNGAR. . GEOLOGISOHEN RETOMSANSTALT, e ; i éra Kös i 5 zt , REDIGIERT VON 7 t siess a Dr. K. v. PAPP usp Dr. v. VOGL SEKRETÁRE DER GESELLSOHAPT. ( ty et 1 . BUDAPEST, 1912. EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSCHAFT. : A "Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Búdapszlák VII. ker., Stefánia-út 44. 8z. alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő. ve Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betrefienden Sendungen bittet man mit folt gender 68 Adresse. zu. versehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 1 , Á ,, Földlani Közlöny" havi folyóirat Magyarország földtani, ásványtani és óslénylani megismerlelésére s a földiani ismere- lek tegjesztésévre. Megjelenik havonként öl ívnyi tartalommal. A Magyarhoni Földiani Zársulat rendes tagjai (10 K évi tag- sági díj fejében kapják. KElőfizetési ára egész évre 10 K. A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. TARTALOM: Értekezések. Lap Lóczy LaJos dr.: A kissármási gázkitörés (az I. táblával és az 1—8. ábrával) --- : BaLoGH MARGerr dr. Tanulmányutam Afrika északi partvidékén (a 9—12. ábrával) 12 GaÁL IsTrvÁN dr.: Hunyad-Dobra környékének geológiai viszonyai (a 13. ábrával) 25 7 RÉTHLY ANnrai : Az 1911. évben észlelt földrengések házánkban ... ... --- -.- 32 3 Laczkó Dezső : Az 1911 július 8-i földrengés Veszprémben (a 14. ábrával) ... 42. Irodalom, si PaArPp KÁROLY: A kissármási gázkitörés irodalma 0. 2. 0. 0. —. --- -- 44 L. G. dr.: Atlas photographigue des formes du relief terrestre.. -. --2 -—- 45 . A Barlangkutató Bizottság közleményei. KoRMmos TIvaApAR dr.: Az ősember első nyomai a Karszt hegységben (a II. táblával $.a ÁBCÍT, KDEÁVAL Ja za VEZET ns szot S AZ NAM Env e ziy ássak ES ÉSZASÁRA Kérdések és feleletek. T. R. L.:. 1. A hontkemeneei kövületek, 2. Az azoikus képződmények vastagsága 54 " INHALTSVERZEIÓHNIS DES SUPPLEMENTS: Abhkandlangén. pas Dr, L. v. Lóczy: Über die Gaseruption bei Kissármás (Mit Taf. I. und Fig. 1—8) 55. Dr. M. v. BALOGH: Meine Studienreise an die Nordküste Afrikas (Mit d. Fig. 9—12.) 68. Mitteilungem aus der Höllenfortohauzskoműnissior. Dr. Th. Kogmos: Die ersten Spuren des NSELENSEBERA im E isle ketseg (Mit Taf. IL. und Hig. 15—47) 20 az sebe LATE ásea E éa ese e Csstost TNS ax k ! he zt ége A Földtani Társulat tisztviselői (Funktionáre der Üng. RG Gesellsohaft)- --- 105 Szerkesztői üzenetek (Zur gefölligen Kenntnisnahme)... --- --- c". --- . 107 felhívás és Kérelem (Anfruf and Bitte) s. az és tizt e laz ea e see 08 Nyilvános Nyugtató (Öffentliche Ouittierung) --- -.- --. --- -- -.- -.- 109 - Beite Dr. Sr. v. GaAL: Geologische Notizen von Hunyaddobra (Mit Fig. £3.). --- 74. A. RérnLy: Die in Ungarn im Jahre 1911. beobachteten Erdbeben.-. -.. --- 82 Xi ész D. Laczkó : Das Erdbeben. von n Vendprém am 8 Juli 1911. et a. Fig. 14.) 7.92 Literatur. 3 E ÖLD 7 je? K. v. Papp: Die Gaserüption bei Kissármás .. SÉRT ŰL ses. ész tlséső 94 [/ tó ús Érvényes 1911 november hó 8- indulása Budapest nyugoti p. u.-ról. A vonatok 3 sz moz sázeg wos1v1zsg wosiazsg egesosít[ mogumzsg "0101 8007 Ur $ror 9007 Ájodyugzauszsor I [razdxe "pvi31eg ( Sz ÁSOTPJUNAY IN vagyug "ewrzgy "pofoz, Jery-izsayeundg a siuwgg 18014gnag SY "TOAL urzog "aurosz utosiezzeg Berv -jzsoxvang zogA syizpa 9ge1eznag eszzursofer vel8ozj ssed(g-ggorsdsorya vugN-Ányipd mosiozzag 4300 "pg18ozo sorwmágeN ppiSozo vugx-Áuyziya 1 od(g-vzorsdvoryy pelr8ezo SOzxYUIÁSUN Tora pesezg [/ sad(g-szorsdsozya gozg 19aoys9ey foszrmmsolug Peldezo syizya "98ozexng szuvirp Tom . — utodrozzsg tsedfg-szorvdsoxyi suyN-Áuyaiyg 98svig agaszorog fiosmirstagvsái szed "ao ugesosi rra - Bery-rzgoyvung sed (2 szorvdsozya t083.0328g mgortag OSIT [/ GZOL GET! 961 "azáxo az rsorronj02/TTJ 1.7 "aza JOLIOTJ 08L "AAB I9TOTI 904 "aze 100 "48 Nő. s e a sz. e p Bz DODO OEC 090900 20 Nos s. m . 8... z őz , " JOAOpPANJAEZSES])-EPÜOY LSEJNPUT YOltUOA V- "servxng [ sorwuikdeN íjodgupuvzstoy] di - z N sos .p 8 E b ár rA CI CG CICICICICICTCI CI OI et e LD DVD KO OD z us 109 $101 moguerzsg vosinzsg "XIpeyorzog uojeg -tozs 89 mepJozs "ugjigy aput (a "MIPAM9]ZOY UOÁRUAPSEA 89 U9Y1 7Ug4 "Ugy NI9INSI "Uppag U9PUNY (e gpogorzon úoyodeu -zoy19yy 1m0ja deudeuun $9 -4pseA (z APAxoIzo 31-gy "aou Fergapzog tOYOdeudauun 89 -APSBA YES (1 HOLA ouogsogy osztok] isodíy-vzorudsogyy modi eezogvdsogyy urog uera mogsoyzsg SOJRIÁJBN sogesurae y FIZETTEK spizgg "840810 Áejy-izsageung 14 gegmozsígeg araog "enrosz ezomsongy th]. horruug í (day AAA 100 pogag tazreg naty [eso tomoggoogfoszmusofr] 968 EE XX a ad JER - SSL oOo 0 í .Z9RA 1gal(nyosag mod j-miorudsogey "MOIZOX 31-74 dogugsou 3el -gaxzog uoyodeudeuun s9 -Jeset (g "uogegulozs 59 u9y s 9149nsa "ugjieg aopnin xizoyig (z "NOdeUJESRA S9 U9Y1U9d "ugpiozs "ugppoy uoponu yizayug (z veedíj-szorydsonpy éjugjeg podozs teodíg-egorsdsorpy urodaszsg Áuoszog"eujosz arjiog — pedazs gejy-izsoyeuneg sosemágeg vrgyídorgjanyeny EUPN-ÁUPIAE 4 Vo "sueg taedíg-egegedtogyy te3izssoryurygy "yaszopog ga0rgyag 18079 PUPN-ÁUPJIRJ eymzeg 4goreyug tujosz "urjog SOJRUIÁSEN érne 0 a 67251 gyv.! Rottka, Poprád:Folka 2136] s mára tte; j 11.251 azy sz, Arad, Debreczen : ; Gődöől 11365 vv. ] Kasza, Szerencs 917 zi betlló a ! Kunszeutmiklós-Tass el 4. kai 640 szv. ! Wien, Gráz,5 opron a ] Újvidék, Szirajero ( 0 f 6451 gyv. Kassa, Csorba tk KELNE KA var tig A 5 ba 61551 szv. NAA ÁCBATÓR gye [ hág: Gréz:" s G a Wien, Tura kai E 002] 2100i gyv sze teéoeet ezt [004 a. ] Arúd, Bukarest TA el; Rukarest, Ara: a L j 1.69" (lPécs, Vinkoreze a] Wien, Paris s : a] Stanislan, Msziget : TIRÓL E London, Paris, ter veg 6 602 ) 71007 a ] Arad, Brassó jégsegt sésé HEG is 7 4] Wien ! Hadi 2 Eszék, Pócs "s : Lemberg, Kassa [/ r h: (fLemb át 906 1 7110 a ] Belgrad, Sofia, Sarajevo Kiöközöst 7 Söt 5 7 KN mberg, Kassa, e (Graz, 9 fold) UStryj. Lemberg, ! Hatvan.) 217 "2 láramarossziget 8 ae (ad 402 .§ Má seta sség sast ; ká 7. Godalló ! a FV V— u a a . kék "b kj 1802 u papi g zaras ii Szolnok 2 v T Csorba, Kassa j Triest poszi , c döllő "8 SE TB] 312] 7180 szv.! Gödöllő Tinötse Sszejore 2 a] Gráz, Febring öl a j KÉS HE nú ez gos Í 7148 e (veges, Sofia, ; Ruttka, Bori " v HEZete Kolozsvár 6351. gyv.] Wien, Graz i ; s ." 1 Vinkovecze : fzgmahon Belgrad, : [/ 7 vő rajoró, India 87401 szv. Brassó, Debreezs is Es 608 181007! Arad, Brassó Konstantinápoly -ő a eegenn f 421 6 jő "Vw. ] Szerencs : É Pe 406 1 81107 c] Munkács, kuwoczuo 4126. eze Honest) fa a téarvájn 907 Sz. [ 8fia, Belgrad, Dálíi a 4 Ci 508 ] 8120) a ] Kolozsvár, Brassó 126 e. AddoÜl ? cö a] Bicske 607 1126 c ( UDukarest, Arad t.szál a] 1906 825 a] Tapoloza, Eszék, Bród 600! gyv.! Arud, Tövis; eses gyv.! Roma, Triest, Fiumr ) 305 . € T Berlin, Ruttka s z 306 (885 - Ruttka, Berlin 610 gszv. ! Miskoloz fs kre Csorba, Kassa 25 "6 (Bicske [e 706 NÖLSEl Kire Máramarossziget, 6 516 gy MEKA E hai Tre § kul jár 406 u FENKCKÉT Mszigej ! 5 tanislau sa S LESOTRB KELSEEEÁT ÁBAN 7 , Bakarest, Kolozavár a ] Fiume, Bród, Pécs ! 324 1 5120 szv. Gödöllő o Stánislau. Mazigi SA] at LB mea oeom 7) szán (840 9. [ Nugguta anolnot 2 ig sz EE : osi attka, Berlin Ni étáka ÖVÉ z fm [ódon fdzlsáse [ON TT issane ftm A : " ÁRoi i a] Bicske a 10 úg szv. Kolozávár, Bradsó v/ 485 a] Péczel 3. : ] Pécz. JELAGt ÉSÉT gyv. ] Berlin, Ruttka ad a , 1 328] 6140) e [Hatvan "feni B 10.05 Gyv. athely. Sópron szv. ] Triest, Szókesfeliérvár ! t 1 918 1 64651 s ) Kanszentmiklós-Tass. 4 Izé gi .; Új o 10 20 HI : tesz] 5 409 szájt fiskolez § nyv. Róma, Fiume Pé , S 161 65651 s ! Nagykáta, Szolnok 5) ; 3 t 5. ed jorneszkáta, Akalnól ) 23 110 Bicske. Brassó, Arad I dl sa i Bicska ut 605 III fi ( s , ta o ! hú , ] Msziget, Stanislau o 05 út b gyy Arad JAG u ] ps Györ, Triest " 6 i szv. ) hiskőrös j z z íj. agykalájál örelnaki6 csak SZO § Natvan becs hej 4) Fiumőról éa nye pasztaszabolesi sip! gy Lénihere, Msziget ! aton Zágri me za csa u t kedik. 905 a by fo 1 o 2) Csak február 15-től közlekedik. Kassa, Ckorba o ) Csak hétfőn leked HG AE 1308 p a AKAJÓYO 77] hr jé se ik. 0. Graz, Triost fat 3) Csak szombaton közlekedik. SAOTZE EZ ; Ú 338 szv. [. Gődi 3 ix ped) 8 (Gddöltó bei ; i 517 a] Nagykáta ps [j ési j ; 1.503 j gyv- 7 ; i zi 57] AZSAJÁRENARÓ — .907 (10551. szv. fkatteK Vécs, a ELEMES LÉSOZÁN égi 11 A vonatok érkezése j h.sé ee Ae Tell z tt 4. ] Bród, Belgrad, Boft il. Budapest; Józseívárosra. j "a A vonatok indulása A ÜL Édóre kantáta jesz ásás tBETELÜNtltt e s Budapcst-Józseívárosról 43 Szombatkely, Wi i 5119)1-4.40]. sz. NET. Tápiósíp : " DOHÍLÁN Ruttka, Berlin 1 518 a I Nagykáta "7 ag? "390 ] 7106] szv. ! Gödöllő EAN TON AE a PV EZ EE TES ENNÉL kez a ÉRE . IACADEMY ége vég NCEB. . 1912. FEBRUÁR. 2. FÜZET. FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTIK PAPP KÁROLY dr. és VOGL VIKTOR dr. A TÁRSULAT TITKÁRAI. BUDAPEST, 1912. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN,) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISOHEN REICHSANSTALT. REDIGLERT VON DÍ. KS voPA PP UND VE eV, VOGL SEKRETÁRE DER GESELLSCHAF" Tr. BUDAPEST, 1912. 2] 1 ő KEIGENTUM DER UNGARISCHEN GEUOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 2 j: : EYES A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stefánia-út 14. szám 88 alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő. ( Álle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffjenden Sendüngen bittet man mit folgender . Adresse zu versehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. sági díj fejében kapják. Elóőjfőzetési ára egész évre 10 6 lév v.! A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. § TARTALOM: Értekezések, ! Lap : Dóczy LaJos dr.: Alföldünk artézi kútjai és az artézi kutak törzskönyvezése (a j ITT táblával. és a 18—32. Ábrávaly: 2 SZE ES 9zez di Ea Est 113 ViránIs IsTvÁN dr.: A peremartoni Somlódomb pliocénkorú rétegsora és faunája 151 je TEGHALONT Timkó IMRE: A magyar földtani irodalmi jegyzéke az 1911. évben — Reportorium § der auf Ungarn bezüglichen Literatur im Jahre 1911 .. o 0. t Kérdések és feleletek. TREITZ PÉTER: Válasza a porfelhők ügyében ELERESE St Úr kelne, les und 78 Bvidenzhaltmog der artesischen Brunnen Ait der Tafol mi den Figuren ÉGEN ZET asz OZ e : 4 a há A Földtani Társulat tisztviselői (inletionáre der KErÉB Sás . Gesellset A Szabó-emlékéremmel kitüntetett munkák jegyzéke. Ve Szabó-Medaille ausgezeichneten Arbeiten)... ... ks Szerkesztői üzenetek (Zur gefálligen Kenntnisnahme Felhívás és Kérelem (Aufruf und Bitte) .. --. --- Nyilvános Nyugtató (Öffentliche Ouittierung) . u.-ról. i p got 1. Ervényes 1911 november hó 8-tól est nyu A vonatok indulása Budap dagyar királyi államvasutak. wosiozsg mos191zsg mosioazsg egesosí[id mogie1zsg fjodyupuvzsnoy I [razdxe Sserang / [-gaorreg 00 SOTBULÁSUN [ -azg ffodyupuvzsuog] [ -axdxo "pszdjog (soran "zpgASoIg ns pH segg posazg v-1zsagyung 35 98918yag SUIYA "TOTAL ul10g "eurosz mofgiozzag S3erv-gzszyeuudg ZOPA syizvA 38eIexng eszjursofurT p9Beza ssad(-sgorwdsoxpy ényx-Áuyaiyg (eg "vujosy "Ámoszog xourozs "perdezg moszeogzsg 9590 "pel8ozg sozremájeg PpeI8ezo tapN-Áuyy rpg "0d(g-szoredsozgy pereg SsoxwuA3eN TOTAL poSozg vs9dfg-ezorsdsogyy gozg 19u9ys29y "oszrmsofe pe1dezo syizyad "34omzng 985vig "apaszorog "ReUI9N-ryun szg 811vd "uo egysosz ng BeTyV-rzsoxsung (2 szorsdsozyy uiog:ezzsg — "Azg "XIpPoxojzog uoteg 17WIOZSs s9 uppaozs "ugjigy vopurgy (4 ! xipagerzog vodeuJespa sg 1901 7-ugd UgyoaaoansI Uappay Vopurgy (g -ZOM19y MT? deudouun sa -IeSBA (g [/ATPeXeIzoy 91-gy 40 Suryapzog pesyodeudouun S8 -Jese4a XPS (z OCDD DAOC-EE- 090909 0900 0 smoygogyéosztuso (eg (usd (yevyogydsoggy [odíg-szorudsoygy ul Hog ota SOJem Ze SsogosueJe SPIZEg "RAos10 Jjejy-izsogeung Tor gegmozsíáey urdog "eujosz "0ssvag "pugyakdny toutaysoog foszrmso (eri todíg-szogydsogey mirárdCg CI CICINICICICICI CII HHDDID OD ODO hal -i 9017 [[/goujozs "pozozs 1 hd 0ICICI CT rirmirára i . — uoSzeizsg egesosíjig uodsayzs moszazzsg uoZs9a7zsg wosioizsg t uozs91zsg HOJeu0A V "Yejzog 31-24 sogueaon 3ej -g1pzog ugyodeudeuun sa -aésex (g "uogegurozs s9 uoy 91101059 "uojnnay ugpuun Nzoyig (z "uoddeuJesea s9 ugyajuga "vepsezs "ugppog uapunn gizoyig ( , U.-ra. BeTy-rzsogsund [ "aze ÍgZÍTTI . xod . 4 "aadi TABASÁ ÁS c homanátkasetó] ettratkoltt o tsedíg-egogedsogey [9 fo ejügje [5 JOTTTÍSET sz nyereg avaszojog posozs] 9 9 JOPOTSTZ zi gyoz kágy "ossnag te0dí-ezogudsogyy [9 JOZOTÍT91 vujosz "urrrog [ "448 uosuazsg [TAzs hez. erv-pzsogyung [/ Ároszogenoszéuraog [9 D ETTE] , pogozs [ "443 -. mogregzsat ("sze Íggig 3erv-izsegemig [9 ső vor [7 6 soremágeg [9 3 9ayg-ányxrga 8 vagykdopgjamyety [9 ; 00ZT docAuhosi 8 tUPN-ÁUpEJ [5 n JOTT ha Felele B zal s a. (90JTT o LNTÜT ÉSE ssztmgofeg gemogpoy [9 ; L eyizya JA A Fát 2 ő ; sa tS SÁBA ) 1906 N SYIZYET "va0510 B veedíg-ezojudsoggy [ azs , 8 (eb) rsodíg-egorudsogny 9 p setal AA3 ! "azs 10818 má ÉTÉ TAN A dizstál keske "43 ÍgTIg N-b) tyafgzoszg o tését öt 421) h -azs 1908 teod(p-gzojudsogey 9 N-Áupyapg 9914 e moszeszeg 9 $pizyg 480myog 4 L 90 o soremáseg Pp eujosz "urag 9 9 80 z podozg " -nyasomo], Pp soeuáfeg 9 h a4z 100 a ebztlőt § vetni dyagreytoy vásár 089 guroxsooy pezdjog "dgnyaeysuoy Vysotoagzig ; 5 ag szorvdsonya E Pplfozg "Youjozs 029 IV err nakiákt k eszrwsofeg 9 még § tsedíg-ezorudsogyy 9 veadin vojudsogey 1 GÉ H HOT N-xpunguzg PPLYAT "YASZOTON "8IAOT, T soseuÁdeg 9 TOJAA "SIIBd wossazsg eyizyg 3sorozng perfozg gOreuÁSE NT peldozn ja0dí(g-ezoredsogyy izsoyeung ueuuog Lé Óó .h T § embe 911 nov "asról: ml 4 Érvényes 1 GO GDGOGO sa sa tegyáaszzh ő sa Budapest kelet eitD 00 GO É4 te un 9 — dulá in atok on államvasutak. AN i irály í( a Budapest- Délután. gy Ma Balavoulured, Tapolcza Ilatvan Bicske 61251 gyv.! Ruttka, Poprád-Folka 401 szv. ! Wien, Graz, Sopron 451 gyv.] Kassa, Csorba 61551 szv.] Kassa, Csorba Tára ő Torino, Roma Pécs, Vinkovcze Arad, Brassó Bolgrad, Sofia, Sarajero Stryj, Lemberg, Fehring, Graz, Triest . ! Gödöllő IELÉE Sofia, Vinkovcze Arad, Brassó Munkács, [awoczne Rutika, Berlin Stanislau gyv.! Wien, Sopron szv. Bicske 1) Nagykátától S. ulnokig csak szom- baton közlekedik. 2) Csak február 15-től közlekedik. 3) Csak szombaton közlekedik. k indulása Józsefvárosról Máramarossziget co Paks szv. ! Komárom Gödöllő Arad, Tövis Kolozsvár, Brassó Tapolcza, Eszék, Bród Máramarossziget, Joad o0ooo aa aaa or non OODOC0090000-I-I1-I-I iegégyént eti Zágráb, Fiume, Eszék Hatvan Szombathely, Wicn Újvidék, Sarajevo . ] Kassa, Poprád Felka Gödöllő Fehring, Graz Arad, Bukarest "Wien, Paris KERESERE Ete Lemberg, Kassa Kiskörös Hatvan Péczel Bicske Szolnok Szabadka, Sarajevo Tapolcza, Eszék Ruttka, Berlin fű ERETT Belgrad, Konstantinápoly Miskolcz fGyőr, Sopron, " ISzombathely, Wien Gödöllő Nagykáta, Szolnok Buttka, Berlin HERE Fiume, Roma, Napoli Kolozsvár, Brassó Péczel Hatvan Kunszentmiklós-Tass Nagykáta, Szolnok Bicske Msziget, Stanislau Györ, Triest Hatvan Zágráb, Fiume Kassa, Csorba India, Sarajovo Pécs, Bród Gödöllő Szolnok Győr, Graz Arad, Brassó " Kassa, Csorba Péczel Bród, Belgrad, Soft. Fiume, Napoli Kassa, Lemberg Szombathely, W ien Ruttka, Berlin Arad, Debreczen Kasza, Szerenos Stanislau, Msziget ansaammea Lemberg, Kassa, Máramarossziget Csorba, Kassa Graz, Fehring "Brassó, Kolozsvár Sarajeró, India Brassó, Debreczen Sofia, Belgrad, Dália Bukarest, Arad Berlin, Ruttka -acazamaiDő s bammeg azt szús na sem man gyv.] Roma, Triest, Fiume szv. ! Csorha, Kassa sm or Lawoczne,Msziget Fiume, Bród, Pécsi Stanislau, Msziget SZH szv.! Bukarest, Kolozsvár sag emamnatnama 7 7 8 8 8 § 8 9 9 Berlin, Ruttka Csorba, Kassa gyv.] Fiume, Tapolcza 1 ss832t 9 Perlin, Ruttka Triest, Székesfehérvár ! Róma, Fiume Péc Brassó, Arad, f7 a Bruck-K., Szom- athely, Sopron Lemberg, Mszige Í 1) Fiuméról Adony-Pusztaszabolcsig Sofia, Sarajevo csak február 15-től közlekedik. 2) Csak hétfőn közlekedik. Csori-3, Kassa Vinkavcze, Pécs, A vonatok érkezése Budapest-Józsefvárosra. ÜyeTáplásáp káta Kanszontmiklás-fers Tvt 012 MÁRCIUS. 3.FÚZET FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A M. KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTIK PAPP KÁROLY dr. És VOGL VIKTOR dr. A TÁRSULAT TITKÁRAI. BUDAPEST, 1912 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 9 FÖLDTANI KÖZLÖNY. Jsai (GEOLOGISCHE. MITTEILUNGEN)) x : kg ZEITSCHRIFT DER. UNGARISCÓEN GEOLOGISOHEN GESELLSOHAFT "4 ht 14 09 z 1 ZUGLEICH s § AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. ÉR ér REDIGIERT VON, 64 vére Dr. K. v. PAPP unp Dr. V. VOGL fgeő SEKRETÁRE DER GESELLSOHAFT. BUDAPEST, 1912, EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEUOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. b nsötázozestádé száttentttnttástmmetszttetzzutmtttzttttnttuüáüzzattttzkü A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stelánia-út 14. szám alatt van, anová mindennemű postai küldemény címzendő. Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu versehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. fe ő Se A e w va stét NE L4 teát: zést e za zölsa 2 A ,, Söldtani Közlöny" hari folyóirat Magyarország földtani, ásványtani és öslénytani megismertelésére s a földiani ismere- lek terjesztésére. Megjelenik havonként öl ívnyi tartalommal. A Magyarhoni FPöldlani Jársulat rendes tagjai 10 K évi tag- sági díj fejében kapják. Előjfizetési ára egész évre 10 K. A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. A Magyarhoni Földtani Társulat 1850- én alakult ÜTÁSSZNYOK egyesület, amelynek célja a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitő, pártoló) tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink- nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- zettel kötött szerződésünk alapjáu ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Összes kiadványaink magyarul s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. Rendés tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mint örökitő- tagok ; — mig hivatalok, intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. . Die Ungarische Geologische Gesellschaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher . Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ihrer verwandten Wissen- schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, auf Grund .dessen sie sich ordentliche (gründende, unterstützende) Mitglieder der Ungarischön Geologischen Gesellschaft nennen dürfen ; auch können die Mitglieder an den Fachsitzungen. und der jülnlichen Generalversammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder . jührlich einen Band (12 Hefte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit der kel. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Popu )] Schriften dieger Anstalt, in einem Werte von etwa 30. Kronen. Sümtliche Publikationen — erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscher, französiseher oder englischer Übersetzung. 44 F Ordentliche Mitglieder entrichten jührlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 K und beim € Eintritte eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende - Mitglieder durch A Einzablen von 200 K, Ámter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unter- a stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpflichtungen ein für allemal nachkommen. 5 A ot TARTALOM : 3 ra Ag ARRA ; Hap. BA. SOHAFARZIK FERENC dr. : Elnöki megnyitóbeszéd és megemlékezés UHLIG VIKTOR-ról ÉS (a 33. ábrávaálj St es eze E NeSSie reá SÓS f s ker SSR S S IrosvaY LaJos dr. : KALECSINSZKY SÁNDOR emlékezete (a 34. ábrával) ... ..-. 232 § 53 ar INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS: Seite Dr. FR. SOHAFARZIK : Eröfinungsvortrag und Erinnerung an VIKTOR UHLIG (mit Mortrait) 2. sos sz Azt ee ot de EVTsa GÉ AOETAt SE SERSTÉNÁGSE TOVATESKÉ EÉKESERNÉTESTB Dr. L. von ILosvax: Den Manen ALEXANDER von KALECSINSZKY S (mit Portrait) . 258 tó bér hó 8- .".novem ls 1 p. u.-ró o 5p 3) Fe kez kos [/ 7] cs) o. es Et iz) [emi oj [79 hoc szg pe a [ei keni d 5 nd ie ése " fyodyapurisaoY [/razdxo fgyoawyurT ( [/ggo"tog soxumájuN ffodyupuvzsuoy ) ["azdxe 7 tpszB[esT 1 [/gxorton szgyáSargjunysi a axyng AGTY a [3838 15019ANET SLIYd "U9rAy urra "erosz uio3199zeg Zerv-jzsoyvang [j ZÓYA ). tgyzya 98e193ng f eszímrsofer ; PotHez, , Í jd(g-vzorgdsogyiT a. SuyN-Ányaiyd [ "aza xoajozgs "P9Ia9z a modi193z8g 8590 "pa1dozg sSOremájsN pel8ezo gugN-Áuyyigd ) 5dfg-vzoredsogyy velBeza SOTBUIÁSUN TOL paZozg s9dfg.-egorvdsozya gozg 19moyszoy foszrmsolw PYISSZD [ "aza svizyg 98o0rezng [ "aXg EJURIED [ -AZzB TOAL mo31o3zsg nsodff-ezorvdsoxyi — WURN-ÁNYIIYA 988nIE "A YASZOTOK , RRni9N-rpungezg — gHtd Tom P vavsosirid Berv-jzsogvun [/ nsod(2 szojudsozyy " mod: ozzeg SOxwmÁMEN [ "aza ujsag feugosz [ "aka —— poBozg] s 5... mN .c s... . epdtg-erorsásozyr [ázó ! 4 moguojzsg [AUTO Ű OZzL 90L TET . 09 v (a leg] 700 "azs Íh091 500 tj "XIPOXOTZON 001 -UIOZS S9 TEpJAZS "UGJI9] UOPUIIY (3 "HIPAY9JZOY VOÍRUJESRA 59 U991 -ugd "UgyoJ 191 sa "9 ppoayg U9PUNTT (e HIpeXajzog vogodeu si zomey more deudouun s9 -I1pseA (z SO031 [7 oxejzog 31-zy "aou 3ejospzeg EITTt(/ nogodeudouun 89 -APSRA YPSJ (1 781 BET OTL 8009 ; g7L ge 0£I 901 j maodíg-szogudsovgy ulag uera Wmosu9zsa SOJUUIÁSEN segosuesey 1gasoul9], seizeg "eaosi) jÁejy-IZS9HeunN(] OG [not gegmozságug alr4ag "eujosz O300a0ADY úosgvag "punyukdog 1409. [dos "s11eg "matyy 907 onoysagosznasofvg EGT] drodígevzotgdkonyy 991 mogdso1zsg 9017 [youjozs "padazs kt DA — agafnyosa — [[doodíp-vogudsogey 00917 9rT ATTI 7OS9 gOTT 891 OVB [ 097 028] PIT 906 [ Tor 998] FSI 0818] 6IL GT8 ] 80L 908] 89 994] FOT 9014 ] SOFT AKz 1001£ ] 909 "aadxa BI. Asojex 099 ] 801 v 19819 ] 5099 , 1089 991 "5 10091 z0rT[/ 9 jova] SI [/ ) 989] ROL , 1979] 6ö7 ATS 97 ÉG i p. u.-ra. . Budapest nyugot érkezése A vonatok fery-rzgoretndg TGjAL erőt "2pd9380 "uopUuoT vutosz "uprog Jery-jzseyyandg eszruisolgr "aguraysoa mosIezzsg VUP N-ÁTYII YA SOIYUIÁSEN egysosirrag te0d(-egorydsogey BAgao [syizgd vom ora SYEZYA "94AosIO vujosz" "urrrog upniog "usa apa(nyesig -gjojedsoy moszeizs sorguájug "Aza "axdxo be "950"Tox 90 4" 100 98] 08 98 "A43 "AZB 1443 "azg "z82843 TT TT TI OT 01 OT o 2000 a) 00 ND DD DID CO DOCEC 090000 SST Tor ETL LT £IS9 ST . 909 LOPT I8r "yojzoy 31-zp sogimoaon Jel -gixgzog uwyodeudouun 59 -apsex íg "uogeguiozs s9 ugy -9191msa "ugngy vapnum yizogag (z "uodeuJesga s? uayaugd "upgpiszs "ugppoy uspunu xizay ig íz teodíg-egoredsosyy e1ugjeg p?59zs vedíg-vgojedsogyy wosinzsa Ánoszogfemjosg "utjaeg pegazs $ejv-izseyeung SO1eUIÁSRN ezegyídojgjnnyety eugN-Áupxapg ZA esztmgolvg "omoysooy mosiazsg " War "sie tagdígvjojodtosyi teátzssoreunaggy ed "easzojoy gsexeyug poi3oz) PUPN-ÁUPXIV] seneyg 48010yng eujosz "ara ELEN ku a [eoryyug "denymezsnoy razdxa £029 puidjog "dgagjumsuog V980r9 p9isazg "yourozs esztuisofer trodíg-szogudsospy porsez) SoJeuÁSeN wmogsajzsg pordoz) 5. pod ját TTGIT ke! er hó yes 1911 novemb Érvén lyi államvasutak. irá hé yar Mag A vonatok indulása Budapest keleti p. u.-ról. Balatoníűred, Tapolcza Hatvan Bicske gyv.] Kuttka, Poprád-Felka 07 szv.! Wien, Graz, Sopron 451 gyv.] Kassa, Csorba szv.] Kassa, Csorba me, Torino, Roma BYV- Pécs, Vinkorcze G ] Arad, Brassó szv. 7107 a ] Bolgrad, Sofia Sarajoro g Stryj, Lemberg, 720 igyt lámer Fehring, Graz, 7 £ (rriest 71807 szv. ) Gödöllő i Belgrad, Sofia, 908 [7 § Yizkovázó 60818 a ] Arad, Brassó 406 [8 a] Mankács, Lawoczne 508 8 a ] Kolozsvár, Brassó 1906 18 a] Tapolcza, Eszék, Bród 306 (8 a EPésAz Berlin áramarossziget, 1706 ] 8651. c. Stanislan 2 19120! gyv.! Wien, Sopron 24 111557 szv.] Bicske 1) Nagykátától Szolnokig csak szom- baton közlekedik, 2) Csak február 15-től közlekedik. 3) Csak szombaton közlekedik. A vonatok indulása Budapest-Józsefvárosról Délután. 314 10 914 330 ( 4/06] szv. [ Gödöllő gyv. Arad, Tóviuw, Mára marosszíget fi kiötsék ő Fiume, Eszék Hatvan Szombathely, Wien Újvidék, Sarajevo Kassa, Poprúd Felka Gödöllő Fehring, Graz Arad, Bukarest Wien, Paris Vrsleetei ERNŐ Lemberg, Kassa Kiskörös Hatvan Péczel Bicske Szolnok Szabadka, Sarajevo Tapoloza, Eszék Ruttka, Berlin YA Belgrad, Konstantinápoly Paks Komárom Gödöllő Arad, Tövis Miskoloz ÍGyőr, Sopron, lSzombathely, Wien Gödöllő Nagykáta, Szolnok Ruttka, Berlin ( Zágráb, Fiume, Roma, Napoli Kolozsvár, Brassó Péczel Hatvan Kanszentmiklós-Tasg Nagykáta, Szolnok Bicske Msziget, Stanislau Györ, Triest Hatvan Zágráb, Fiume Kassa, Csorba India, Sarajevo Péss, Bród Gödöllő Szolnok Győr, Graz Arad, Biussó Kassa, Csorba Péczel Bród, Belgrad, Son Fiume, Napoli Kassa, Lemborg Szombathely, Wien Ruttka, Berlin Arad, Debreczen Kasza, Szerencs i p. u.-ra. Budapest kelet onatok érkezése A v Sófia, Bród, Belgrad Torbágy . . Pérzel Komárom Dm e: men Ete Wien f Lemberg, Kassa. 6 90; Máramarossziget 1007 1 61507. a ! Fiume 315 1 6501 a ! Gödöllő 1505 ] 71007 a ! Csorba, Kassa - 1305 ] 71101 a ] Graz, Fehring 509 1 71201 a ] Brassó, Kolozsvár 911 ] 71257 a J Sarajéró, India 317 (71807 a ] Gödöllő 319 1 71401 c ! Hatvan 21 17451 a ] Bicske 1003 ) 8100/ gyv.! Roma, friest, Fiume 1509 ] 8115] szv. ! Csorha, Kassa 1021 ] 820 Paks 515 1 885 Bukarest, Kolozsvár 821 1 845 Hatvan 920 Győr 925 Berlin, Ruttka 10051) 935 gyv.] Fiume, Vapolcza 913 955 szv. dék 3 ruck-K., Szom- § 1005 8yv. thadály, Sopron 409 1020 szv.] Miskolcz " 23 (10451 a (Bicske : 605. 111251 gyv.! Arad 1) Fiuméról Adony-Pusztaszabolcsig csak február 45-tól közlekedik. ?) Csak hétfőn közlekedik. Stanislau, Msziget A vonatok érkezése Budapest-Józsefvárosra. Délelőtt. 5112) 4140] szv.] Tápiósüly-Tápió 5187 60. a bi ege 58 811 AA c] Gödöllő 9171 647 a ] Kamasantmiklós-fezg —— DOSZ 19 DTD -TDSDDKOOLGOIO Aman SAD Ta 73 I IUFa DILY DI A et et e mt EERELERELEEtEtte [Ta ZSZ gi üssszBt sz A Graz, Fehring Hatván Lemberg, Kassa Péczel Gödöllő Győr ien, Graz Brassó, Debreczen Szerencs Sofia, Belgrad, Dália Bukarest, Arad Berlin, Ruttka Bicske Lawoczne.Msziget Fiume, Brúd, Vécs Stanislau, Msziget Wien, Graz Csorba, Kassa Bicske Péczel Berlin, Ruttka Triest, Székesfehérvár Róma, Fiume, Pécs őtet Arad, Stanislau kiskőrös Lemberg, Msziget Sofia, Sarajevo Graz, Triest Gödöllő káta Csorba, Kassa Vinkovcze, Pécs, Tapolcza láoáNAKANKÓKAK AHKHZAKAKANAKANAAS AKák AAA KAN NANANA NAAA HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A M, KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTIK PAPP KÁROLY dr. És VOGL VIKTOR dr. A TÁRSULAT TITKÁRAI. BUDAPEST, 1912. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON . Dr. K. v. PAPP uwp Dr. V. VOGL . SEKRETÁRE DER GESELLSOHAFT, BUDAPEST, 192. EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stefánia-út 14. § . alatt van, anová mindennemű postai küldemény címzendő. e Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit fol zu versehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-ú e $. As e 6 já Ké üsétő Fák At k ki ő TARTALOM : Lap GERŐ NÁNDOR: Az ipolynyitrai időszakos szökőforrás télen (a 35—37. ábrával) 273 Társulati ügyek; . A) A Magyarhoni Földtani Társulat LXII. közgyűlése 1912 február 7-én .. ... 277 B) Szakülések jegyzőkönyvei az 1911 november 8-iki, a december 6-iki, a december 20-iki s az 1912 január SLKISÜLŐBOKT ÓL zás ELS sz éz té Et SKZ Ba .C) Választmányi ülések jegyzőkönyvei az 1911 november 8-iki, december 6-iki . 8 az 1912 január 3-iki és január 24-iki ülésekről .. ... esö RO D) Jegyzőkönyv a SzaABó-érem odaitélésére kiküldött bizottság 1912 január 2-iki MIÓSELŐVE- ett A Barlangkutató Bizottság közleményei. STRÖMPL GÁBOR dr.: Előzetes jelentés az 1911. év nyarán az Abauj-Gömöri barlangvidéken végzett barlangkutatásokról Te PZZET ! A Barlangkutató Bizottság hivatalos jelentései tag zö3ü . $ INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS : Seite FERDINAND GERŐ: Die periodische Springguelle von Ipolynyitra im Winter (mait sdenítüguren 35378) Eszt EE EE E NR Gesellschaftsangelegenheiten. . A) Die LXII. Generalversammlung der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft 651) É B) Mitteilungen aus den Fachsitzungen a) 8. Nov. 1911, b) 6. Dezember 1911, 10) 120. -Dezember 19415 a): 3:rJönmer a 902 ss hosts A 1 SEAT LET KESESNSA Mitteilungen aus der Höhlenforschungskommission. 1 1Dr. G. STRÖMPL : Vorláufiger Bericht über die im Sommer des Jahres 1911 i Höhlengebiet Abauj-Gömör. vorgenommenen Höhlenforschungen. 7 . Dienstliche Berichte der Höbhlenforschungskommission.. "EMI A ,, Földiani Közlöny" hari folyóirat Magyarország földiant, ásványtani és óslénytani megismertelésére s a földlani ismere- lek terjesztésére. Megjelenik havonként öt ívnyi tartalommal, A Magyarhoni Földtani Zársulat rendes tagjai 10 K évi lag- sági díj jejében kapják. Előjfizetési ára egész évre 10 K. A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése, Tagjaink a társulattól oklevelet Kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitő, pártoló) tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink- nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- zettel kötött szerződésünk alapján ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Összes kiadványaink magyarul s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mint örökitő tagok ; — mig hivatalok, intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. Die Ungarische Geologische Gesellschaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ihrer verwandten Wissen- schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, auf Grund dessen sie sich ordentliche (gründende, unterstützende) Mitglieder der Ungarischen Geologischen Gesellschaft nennen dürfen ; auch können die Mitelieder an den Fachsitzungen und der jührlichen Generalversammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder jührlieh einen Band (12 Hefte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populáren" Schriften dieser Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Sümtliche Publikationen erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscher, französiseher oder englischer Übersetzung. Ordentliehe Mitglieder entrichten jührlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 K und beim Eintritte eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Mitglieder durch Einzahlen von 200 K, Ámter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unter- stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpflichtungen ein für allemal nachkommen. Háló-, étkező- és büffé-kocsik közlekedése a magyar királyi államvasutak vonala Badapest keleti p. u—Wien Bruck-Kírályhidán át honnan Budapest keleti p. u. 1912 május hó 1-től kezdve. éjjel Hálókocsik száma HrAkor vonattal Wienbe Wienből éjjel Budapest keleti p. a. vonalrész Budapest keleti p. a.— Wien" vagy viszont Budapest nyugoti p. u.— Wien Marcbeggen át Budapest nyugoti p. u. este Wienbe - Wienból Budapest nyugoti p.— Wien vagy viszont Budapest nyogoti p. a.—Segesrár Budapest nyugoti p. u éjjel (11 Budapest nyugoti p. u. Segesvárról d. a. Budapest nyogoti p. a. 75 nyugoti p. ú—S. —Kolozsvár a . Kölozarár— Ségtárár vagy viszont nappal vár vagy viszont Predealra Bukarest vagy viszont Bukarestbe Budapest keleti p. u. Predesl 4 Bukarestről Predealról Badapest keleti p. u.—Bukarest Arad, Piski, Predealon át ő a a a Budapest keleti p. u Arad—Predeal vagy Budapest keleti p. u.—Piski vagy viszont Arad— Bukarest zi jtsoBt 7 a —Predeal a a —Brassó a B Ezék Budapest keleti p. u. estig Piskire Budapest keleti p. a.—Piski (saját) Piskíről d.a Budapest keleti p.a BEL gyazol iz u.—Bukarest vagy viszont — Orsova e a —Temesvár e a Temesvár a a nappal Budapest nyügoti p. a E a. Bukarestről r : a a Verciorováról úijei Budapest nyugoti p. u. d.u. a a [ 706 szegeíral pyugotl[ pm. ún 210 710 Báziásra Temesvár—Orsova vagy viszont Budapest nyugoti p. a.—Báziás 1) I. 1802 a. —Bukarest a a Báziásról da. KéstZe 706 710 Budapest ti 0 bánya 2) KÉS laj ugoti p.u.—Oraviczabánya Fog ak dszátls 4 a] Oravrczabányáról d. u. vi kekszet Budapest keleti p. u. este 1006 Fiuméből este] 1003 "Budapest keleti Pp. u. cse 1004 Fiuméba .Fiuméből esto 1005 ( Budapest ! keleti p. u. . Budapest keleti p. éjjel 1010 ( Zágrábba Zágrábból este 1007 ( Budapest keleti p. u. Budapest keleti p. este 1506 Kassáról kegg. CE Paz Badágost keleti p. a.—Poprád-Felka vagy viszont Poprád-Felkáról este 3 8 a a —Kassa a ri Kassáról éjjel 1505] Dadapest keleti p. u. Budapest keleti p. este 1506 aa Kassáról regg.] 340 4 "Tátra-Lomniczról este [ 850 Kassáról éjjel [117 este (650 Badapest nyugoti p. a—Bukarést Temesvár—Verciorován át Budapest nyugoti p. u. fü ú f BESE keleti p. u.—Fiume vaj fisat Budapest nyugoti p. u. — este Oraviczabányára TUNK VeTESZÁgTAN igy Budapest nyugoti p. u, Fiuméba , Budapest keleti p. u. Budapest keleti p. u.—Fiume Újdombórár—Zágrábon át Budapest keleti p. u.—Fiume Újdombóvár—Zágrábon át (vegyes) Budapest keleti p. u.—Zágráb Újdombóváron át (saját) ! Zágráb—Fiume vagy viszont Budapest keleti p. u.— Poprád-Felka Kassán át (vegyes) 3) . Budapest keleti p. a.—Tátra-Lomnicz Tátra-Lomoiczra Kassán át (vegyes) 4) 313 Budapest keleti p. a—Tátra-Lomnicz vagy viszont 1505] Budapest keleti p. u. Budapest nyugoti p. u. Berliabe FGCADEB nyugoti Pp. 0.—Berlin vagy aaz a —Breslau a p Budapest nyugoti p. a.—Berlin Berlinből du.) 439 Budapest nyugoti p. a. z 5 a. —dörberg vágy FiSzONt Konstantinápolyból este d. a. 823 Budapest keleti p. u. Berlinbe Budapest e Bő u.— Berlin vagy viszont a Konstantinápoly—Berlin — Breslau. ő () Budapest keleti p. u. Berlinből Budapest keleti p. u.—Ruttka a —Üderberg a a este Oderbergen át du Budapest keleti p. a Belgrád: a onstantinápoly vi Budapest keleti p.a Konstantinápolyba Indul órakor honnan honnan órakor Bpest k. 7 pl .—kKassa— [7 Kassáról Poprá: Feikán Poprád-Felkáról (Jun. 5-tölszept. 15-ig) Kassáról Budapest k. p. u.-ra este Wienbe Budapest ny.p.u.-ra este) Badapestk.p.a.—Fiume Wienbe d. u. Budapest ny.p.u.-ra este üj "Wienbe este Budapest ny.p.u.-ra d. u. Budapést ny. p. u.— ELTE ny.p.u.-ról d. u. Kolozsvárra éjjel Kolozsvár Kolozsvárról Budapest ny.p.u.-ra d. u. Kolozsvárról Foldvarról Földvárra d. u. Kolozsvárra éjjel . Budapest ny.p.u.-ról d. u. Karánsebesre éjjel Koránsebesről Tegg. 5.26 Budapest ny.p.u.-ra d. u. Budapest k. p. u.-ról d. u. 200 ! . Piskíre Pisxzíról regg. 455 Badapest k. p. u.— Budapestk. p. u,-ról regg. [705 Brassóba Arad—Brassó Brassoról regg. [600 [/ Budapest k. p. u.-ra este Radapést k. p. u.— Budapest k. p. u.-ról d. u, Zimonyba éjjel 10 18 Zimony Zimonyról regg. ! 6 Badapest k. p. ura d. u. (100 Budapest k. p. u.— Budapest k.p.u.-ról regg. Zimonyba d. u. (153 Zirnony Zimonyról d.n.[2 ( Budapest k.p.u.-ra éjjel (1000 k. p. 0.—Febring "Budapestk. p. u.-ról 188.) 7 25. Fehringre d.u. (156 (Junius 4-től) Fehringról . Budapest k. p. u.-ra Bpest k. p. u.—Febriog [. Budapest k. p. u--ról T 1407 Febringre este (Cumus 1-től) Fe ngről 1 Miskolcz — Poprádfelka Wun. 15-től szept. 45-ig)! Popi A "hálókocsík csak L vagy II. oszt. menetjegyekkel bíró ulások va, Amáttei póljegy váltása mellet használhatók (Az élkező- és bullet-kocsik étkező termeit L. vagy IL oszt. mént: "fegygyol bíró utasok vehatik 8, égne, külön illeték fizetése nélkül. Budapest k.p.u.-ra d, u, [j Budapest k.p.u.—K assa- Oderberg Budapest ny. p. u— Debreczen Budapest ny. p. u.— Budapest ny. p. u.— Pozsony Pozsonyból egg. Budapest k.p.u,-ról regg. Sátoraljaujhelyről Budapest k.p.u.— Fiume 1) Budapest k.p.u.— Vinkovcze— Sziszek Budapest k.p.u.—Új- dombáváron át Eszék Popráa-Felkára este A boffot-kocsikban levő Üülőhelyekkel bíró különszakaszok azon- ban csak L rejesalip érvényes mer nyokkal bíró utasok által basználbi álletre ges Tér vi TIT9ttegboSz Bezáróla; unios íg: te ina 1 d64al XLII. KÖTET. 1912. MÁJUS. 5. FÜZET. FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTIK PAPP KÁROLY dr. és VOGL VIKTOR dr. A TÁRSULAT TITKÁRAI, BUDAPEST, 1912. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON Dr. K. v. PAPP uwsp Dr. V. VOGL SEKRETAÁRE DER GESELLSOHAFT. BUDAPEST, 1912 EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOCHAFT, ——]—x—Ú$y—é e ——-—ÚŰZŐ$7!-m;sss—e e, eze mire A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stefánia-út 14. szám alatt van, anová mindennemű postai küldemény címzendő., lle die Ungarische Geologische Gesellschaft betrefienden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu versehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. TARTALOM: 3 Értekezések : TELEGDI RórH LaAJos: A zborói mélyfúrások Sáros vármegyében (a IV. táblával 68 Ar36-IkrADTÁval) a ez it EE, ESEN KSS Et ág Rt zetét ezét TK EEEN TSETENNNRESKERB] BERNOULLI WALTER : Geológiai vizsgálatok a kárpáti homokkőövben Zboró vidékén (az V—VI. táblával és a 37-ik ábrával) --- ---, -——- -l 0-2 12. EI SNAGN KoRMmos TIVADAR dr.: Hazánkra vonatkozó két őslénytani név helyesbítése ... 382 Ismertetések ; BRUN ALBERT: Tanulmányok a vulkáni exhalációról, ismerteti VENDL ALADÁR dr. 383 Lasz Samu dr.: Földrajzi Olvasókönyv, I. Magyarország ... ..-. .-- --- --- 387 Tovra FR.: Paláontologiscehe Mitteilungen aus den Sammlungen von Kronstadt in Siebenbürgen. Ismerteti és méltatja: VapÁSz ELEMÉR dr... .. .. 0... 388 Loczka JózsEr: A nagybányai pirargirit kémiai elemzése... --. ... ... --. 389 ToBogrrY GÉza: A vaskői diopszidok kristálytani tekintetben 2. 0. —. .. 389 ZIMÁNYI KÁROLY dr. : Ujabb adatok a nagybányai pirargirit kristálytani ismeretéhez 390 A Földrajzi Társaság és a Bányászati Egyesület felhívása. Gyüjtés a LóczY-alapra, és négy kiváló magyar bányász szobráraj--- --- --- 2-2 ---, 22 125 ESNBB INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS : L. RórH von Telegd: Die Tiefbohrungen auf Petroleum bei Zboró im Komitate — já § § Sáros, (Mitder Tafel TV. und der-Figur 36.) --- 02. —- 322 2-2 4-2 SENRASKRR Dr. WALTER BERNOULLI : Geologische Untersuchungen in der Karpathischen Sand- j steinzone bei Zboró, Nordungarn (Mit den Tafeln V., VI. und Figur 37.) Dr. TH. KoRgmos: Berichtigung zweier auf Ungarn bezüglichen palaeontologischen — IL E-PAAYES HG LRRTÓGN HÉA HNNÉYSTTÉNE BOY ORSZÁG JSZÁVTÉRA ÉSA S LÁTCONT ÉL ILL EE e 48 Nyilvános Nyugtató. — Öffentliche Ouittierung--. --- --- -- --- c— — 420 7 A Magyarhoni Földtani Társulat tisztviselői. — Funktionüre der Ungarischen — § Geológiséhén Gésellsehatb "202 oles latak tá da Méz e S NÉTKEES SSSRZGBB A Szabó éremmel kitüntetett munkák jegyzéke. — Verzeichnis der mit der 07 Szabó-Medaille ausgezeichneten Arbeiten --. --- --- --- --- --- --- --£ 424 A , Pöldtiani Közlöny" hagi folyótral Magyarország földiani, ásványtani és őslénytani megtsmertelésére s a földiani ismere- lek terjesztésére. Megjelenik havonkénti öl évnyi tartalommal, A Magyarhoni Földtani Zársulat rendes tagjai (0 K évi lag- sági díj fejében kapják. Előjfizetési ára egész évre 10 K. A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökítő, pártoló) tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink- nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- zettel kötött szerződésünk alapjáu ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Összes kiadványaink magyarul s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mint örökitő tagok ; — mig hivatalok, intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. Die Ungarische Geologische Gesellsehaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ihrer verwandten Wissen- schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, auf Grund dessen gsie sich ordentliehe (gründende, unterstützende) Mitglieder der Ungarischen Geologischen Gesellschaft nennen dürfen ; auch können die Mitglieder an den Fachsitzungen und der jülhilichen Generalversammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder jührlich einen Band (12 Hefte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populáren Schriften dieser Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Sámtliche Publikationen erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscher, französiseher oder engliseher Übersetzung. Ordentliche Mitglieder entrichten jührlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 K und beim Hintritte eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Mitelieder durch Einzablen von 200 K, AÁmter, Korporationen, Anstalten oder Untetnehmungen aber als unter- stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpfliehtungen ein für allemal nachkommen. Av 4 Háló-, étkező- és büffé-kocsik közlekedése a magyar kiralyi államvasutak vona; ] ; 1912" május hó 1-től kezdve. 750888 I Hálókocsik számu vonattal Budapest keleti p. a.— Wien Badapest keleti p. a. jel Wienbe Lá Bruck-Királybidán át Wienből jel Budapest keleti p. a "Budapest nyugoti p. u— Wien ( Budapest nyugoti p. u. — este 930 Wienbe Marcheggen út . Wienből jel 111 05 Badapest nyugoti p. u. Budapest nyugoti p. a Segesvárra . pertepest gyet B/s a vá vagy viszont SZELET iszt tal Kolozsvár a Segegsvárról h . Budapest nyogoti p. a a KÖLÉTÉS Segéarát "agy viszont nappal ú 7 Predoalra űj Badapesi keleti p. u.—Bukarest vagy a Badapesi keleti p. a.—Bakarest Budapest keleti p. a. L.u. Bakarestbe fi a a. —Prade) 3 —Brassó a € Arad, Piski, Prodealon át Bukarestről i SZT új Predealról 2 Budapest keleti p.m d. KELL OTAGlsalizágy else §. 6 nappal Budapest keleti p. u.—Piski vagy viszont Arad— Bukarest ek 2 24 —Pred Piskiről ; Budapest keleti p. a , izet ezek ek TÉÉS vonalrész - Budapest keleti p. a.— Wien" vagy viszont Budapest nyugoti p.— Wien vagy viszont Budapest nyagoti p. 0.—Segesvár -z Budapest keleti p. a s Piskire Budapest keleti p. a.—Piski (saját) Verciorovára ja 40 ( Budapest Ea Budapest nyugoti p. a—Bukaresi Budapest nyugoti p. a. d. 9 j Bukarostbe L e [ng Le ÜRSE ÖSZES "agy MISEKE Temesvár—Verciorován át Bukarestről a. 703 "7 § § a —Temesvár c b Verciorováról Budapest nyugoti p. u. d.u. a a [Temesvár a 4 nappal És 706 zelési nyogoti p. a. DBázi Szegedről dj 210 102 üÉra 1. ITSSÉGYÁSZÜ KORE He Báziásról tarta Badapest nyugoti p. u. Budapest nyugotli p. u. KEZI Oraviczabányára . e Heepet ho poazFiane érző jz 801/180 Oravnczabányáról éa 163-709] Budapest nyugoti p. u. Budapezt keleti p. a.—Fiume Budapest keleti p. a 1006 ( Fiuméba ; Újdombórár—Zágrábon át Fiuméből 1003 f Budapest keleti p. Budapest keleti p. u.— Fiume Budapest keleti p. u. 1004 ( Fiuméba — Újdombóvár—Zágrábon át (vegyes) Fiuméből 1005 ( Budapest keleti p. Í Budapest keleti p. a.—Zágráb Budapest keleti p. u. j 1010! Zágrábba he. Zágráb—Fiume vagy viszont Újdombóváron át (saját) Zágrábból 1007 Í Budapest keleti p. Budapest keleti p. 1506 Budapest keleti p. u.— Poprád-Felka —e el 3 4 ien özelszes 21 ED keleti p. a.—Poprád-Felka vagy viszont Kassán át (vegyes) 3) HZETEK ESEN Fúj 1 reig Budapest keleti p. a c —Kassa a 0 Budapest keleti p. u. 1 1506 Fi KEGYES ESSN Bisz n ára Lomülez éz ű ül eszes Budapest keleti p. a—Tátra-Lomnicz vagy viszont Kassán át (vegyes) 4) PEST 51 88 5 ÍTEndöpest keleti p.a. a Budapest nyugoti p. a. 1406 6! Berlinbe h Bane nyugoti P. a.—Berlin. vagy VEL 4 —Breslau a Berlinből 1401] Budapest nyugoti p: u. a a — a —üderberg vagy viszont Konstantinápolyból cats 9c3 ( Budapest keleti p. u. pVTAKESI kele p. a.—Berlin vagy viszont a a. Breslau o a Budapest keleti p. a. d. a. 304] Berlinbe i Budapest keleti p. a.—Ruttka Berlinből este 301) Budip.st keleti p. a. z kget béégen át Egek 94 a a —Oderbeg a a 5 a a —Belgrád a Konstantinápolyba 3] a EIRahalánúnándi vagy viszont Budapesti keleti p. u d.u. II. Étkezőkocsik Indul Érkezik ! számu honnan akát] hová órakor ion) Budapegtk p. u.-ról d. u. 4 ] Wisnbe este [644 Ő Bpest dá A . Bruck-Királybídán út tj Wienből d. e. 1 ]! Budapestk. p. u.-ra d. u. ] 15091 ijet elka assa— [/Kassáról Budapest k.p.u. Budapest k. p. u.-ról d. e. 2 ( Wienbe d. u. (Jun. 45-től szept. 15-ig) . Bruck-! -Kírályhidán át) Wienből d. u. 3 ] Bodapestk. p. u.-ra este pest öy.p.u.— Wien Budapest ny.p.u.-róld. u. (515 [110 ] Wienbe este reheggen át Wienből d.u. [210] 105 ( Budapest ny.p.u.-ra este ) Vonal 16 ( Budape: Budapest ay.p.1.— Wien] Budapesti ny.p.a.-rólregg. ! 755 (104 [ Wienbe da. Tir ni Budapest k.p.u.—K assa- p.a E — Marchoggen át Wionból d.u. (450 (109 Budapest ny.p.u.-ra tata] Í B 7 EE ee udaj kb mt ITT ipest ny.p.u.— Wien ( Budapest ny.p.u.cról d. u. [200 106 ( Wienbe este ! 6 22 ETT TTSAT ST (.Dösstassttábli "Marchoggen át Wienből d.e. (905 103 ] Budapest ny.p.u.-ra d. u. (14 jrége tén á TNS sdapatag ETT ta Budapest ay. p. u.— — [ Budapest ny.p.u.-ról d. u. [ 205 [504 ) Kolozsvárra éjjel (10: EUdSPesÉ ny EE JÍTÉGdasÉt o üztötteék I Kolozsvárról regg. 503 ! Budapest ny.p.u.-tra d. u. köny B Kolozsvárról regg. 502 ] Földvárra d Földvárról d. u. 501 ! Kolozsvárra j. G Brdapástnyz ps úr he sak Túdapesr gy. pa.— 7 [udapest ny.p-u-Tól d. a. 7047] Karánsobesi jj ESbnyból hosebos Koránsebesről regg. ! 703 Budapest ny.p.u.-ra d. u, . ,., [ Budápestk. p. u.-ról d. u. ) 604 ! Piskire Pissíról regg.1 45 601 Budapest k. p. u.-ról regg- [7 602 Brassóról regg. ( 7603 Budapest k.pa— Budapest k. p. u.-ról d. u. — 904 ] Zimonyba éjjel ( fi Zagrábból éjjel Zimonyról reg: (61 903! Budapcsi k. p. u.-ra d. u. Ujdombóvárról Tegg- (613 (1005 Endápátllő Budapest k.p.u.-ról regg. 906 ( Zimonyba d.u, [158 Budapest k.p u--ról ek 1245 KT EE TÉS Budapest k. P- 4.— Budapest k.p. Sátoraljaujhel Zimonyról d. u. 52 905 [ Budapest k.p.u.-ra éjjel Budapest k.p.u,— Vinkovczeről 18 e. A Budapcst k. p. u.-ról regg. 1302 ( Fehringre d. u. Vinkovcze—Sziszek Fehringról KKN 1303 ( Budapest k, p, u.-rá éjjel 10 Budapest k. p. u.-ról hadra. 1304 ] Febringre este [812 ] Budapest kp.u.—Új- § — (unos 1-töl) [ Febringrül " fegg.] 741 (1301 ( Budapest k.p.u.-ra d.u, dombáváron át Eszék 626190 Miskolcz — Poprádfelka ! Miskolezról d.u.) 507 (71504 ] Popráa-Felkára —— este [930 f7— f Budapestk.pu—Kássa ED k.p.u.-ról d. u. [ 120 . fan. 15-től szept. 15-ig] Poprádfelkáról d.e./1045 (1507 ( Miskolczra d.u. [259 § 4] (május 1-töl jun, 45-igd) fKassáról 0 d.e Julius 1. Junius 14-ij a Túaius 4 tat m elelő. pót váltása mellet használhatók. ban csak I. osztályra érvényes monetjegyekkel, illetve menetigazolvá- krejesn 31-ig 85 arszt. rés Trmetost étkező termeit (. vagy IL oszt: menet- nyokkal biró utasok állal használhatók; jj PA yol bíró utasok vehetik igénybe, külön illeték fizetése nélkül. " -háléköcsík tsak L vagy U. oszt. menetjegyekkel bíró utasok A buffot-kocsikban lovő Öölőhelyekkel bíró, különszakaszok azon- ] 2) Bozárólag tes 30-ig 2 tte ki 22 esz INEK ZESZSEZÁYTAGŰNTUS gé 6. FÜZET. 1 FÖLDTANI KÖZLÖNY. a 3 HAVI FOLYÓIRAT 3 4 € ; KIADJA .] A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTIK PAPP KÁROLY dr. és VOGL VIKTOR dr. A TÁRSULAT TITKÁNAI. BUDAPEST, 1912. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULÁJDONA. FOLDTANI KÖZLÖNY. (GBOLOGISCHE MITTEILUNGEN) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. KEDIGIERT VON DISKSY BAB B: UND. Dr. V-VOGB SEKRETÁRE DER GESELLSOHAFT. BUDAPEST, 1922 KIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. . A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stefánia-út 14. szám alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő. kő -All6 die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu verseben: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stelánia-út 14. 6: - "TARTABOM: Értekezések : ERŐDI KÁLMÁN dr.: Az erdélyi Mezőség határai (a 33-ik ábrával). .-- --- --- CzZEK VALDEMÁR: A radioaktivitás és szerepe az újabbkori földrajz-geológiai fel- TOGÁSOKDAn t Seas e eset Messze Het e e S Za EZágett PÁvAY-VAJNA FERENC dr.: Felső eocén kvarctrachit- (riolit)- fufala a : budai Mátyás- hegyén ,(a 39-/ik ábrával) sza esztést EE ás etés e A Barlangkutató Bizottság Közleményei. SIEGMETH KÁRoLY elnök halála . .... 0 --. --- kó Az ez TT EEÉREE VARGHA GYÖRGY dr.: A Propaszta szurdok barlanti EZEKEN E (a 1 40 ik ábrával) . 458 A Barlangkutató Bizottság 1911. évi jelentése és munkaterve az 1912. évre ... 461 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS : Abhandlungen. Dr. K. Exővpi: Die Grenzen der siebenbürgischen Mezőség (Mit der Fig. 38 ) --- 467 W. CzEK: Die Radioaktivitát und ihre Bedeutung in den neueren geologischen und geographisehen" Auftassungen- 0 02.722 u. EZ LL ADU EAT Dr. Fr. v. PÁvavY-Vagsa : Über ein Vorkommen von Ouarztrachyt- (Rhyolith-) 77 Tuff am Mátyásberg bei Budapest (Mit der Fig. 39.) --- --- --- --- --- ATA az Mitteilungen aus der Höhlenforschungskommission. Traueranzeige über den Tod KARL v. SÍIEGMETEHS -.. 0. géz e Dr. G. VaáARGHAa: Der Höhlenursprung des Propasta HAS EeéK (Mit áz: Fig. Jahresbericht der Höhlenforschungskommission für 1911. —. 0. -—- --- Sz s A Magyarhoni Földtani Társulat tisztviselői és tagjai 1912-ben. — Funktionüre und Mitglieder der Ungarischen Geologischen Gesellschaft .. 0... --- --- A Magyarhoni Földtani Társulat részére tett alapítványok — Stiftungen für ú8 Ungarische Geologische Gesellschaft. 2. 2 --- --- --- --- --- zá A Csereviszonyosok kimutatása. — Ausweis der Tauschverbindungen—. --. A Földtani Társulat kiadványainak KEEN SS — Verzeichnis der "Publikationen der. Ung. "Geölog GesGÜSGhAtt ee setét EI Séta E ASE Eát Ta Szerkesztői üzenetek. — Zur gefálligen Kenntnisnahme 0. 0... 00. 2 Felhívás és kérelerm. — Aufruf tünd Bilta. ses ssezzi zés eze Est őő LII9pOD j azg [ez 0£€ "uemi9a "T9asogeajoszor-jsadepng ESSEH ( AA [sz II cep z HOZOTT e PELYVA Sie EHNEEY eHl04-pvidog temmny [AA joTII 98g UJI(M "Alogyeguozg [/ a Sz9gulg 7 "egJos) "essem [a SZOT] 80P ezIJJOdeT ang [ a ISzOTI OTOT SSEJL-SODfTUNUoZsan g 9II9po9g ; § Hourozs a [556 EIEMÁBEN [ A2S (őz [LIS E tyos Pesőlog post vé öT01 eI6 ESLINPUI JOJEUOA PV jtetzén d 1I9299d [AZS [d00I[] 9 "BISOJBAJSSZO[-]Ss9db vess VgJosp "esse [449 560TJ 908T PAJ 2 png —i 9ssexg PeIV [ c (5E6] 019 9S9Z9HJA9 HOJLUOA V szd zwig JOÁD a IgT6] 90£T TBAJRH 76 gú ep) CNöpba 8 jeg jeti "HIPAHAIZOH UOojeguIozs HEs5I (9 dee Id "593 pr "HIPAHA]ZOI poanyuojereg ezosroder z z a ő flgegáső s29d] " jsz8 ] 8067 [/ mojegurozs ges sryourozs TOTENASTK (c EsSeH "edIJOSJ ÖTBZTSI ZO TOL KEZOSTÉ OZOTT SUHANT hsz) Jaferes epUI [a jos ] 016 S EAtöSI JVASZOTON "IVAs3SaS H1sa douun ax eg 9p 99 HUS) ( DJ tt ESR zek pt 008 [ FIST [/-ajzog uogodeudouun s39 -IESBA HESD (y 9II9PAD HIP2ÁPIZON 194-T SNUMf g SE ISMEIS J98IZSIN [ AZS [gp2 ( 80ZI [/ "mpaxojzox 31-ex sogurazdazs 3e10Ivzog 1591] 7619 ( NIPDHPIZOA duma gyadez [249 [ösz ] 9007 ( 103-gr sn(eur uogodeudoum sa -AUSPA (; preasrog eyos MOTOCSUZÁT OJ E de CARUS ZSZUÁBBA D URAJEH [ 5 [szZ CEE d zs "HIDINI1 sz JOBIZSIN "$J9dUI9T Mes diptoguslay-Aasadepng IOJÁSegJOT, (; jani IS9HE JÁ] s [özZ] 9 31-gr Jogurozdazs Sejo1ezag útált Ereteteti Ta SOJONSIM SUBATSAONÁSEAT HÉT TÉSZSZHETÁNSZUS Ea k HEGAATKÉS, 8 st 98 ; "HIPaHBIZOH 1031-T sntunf (z s29d "9UmMIg euoy 191-9t snfvur uoyodeudauun s? ELÉSELN (s nni SSEL-sorgrunuszsuny [a s9 0076 ZSKTOL SOLTT -JIZON uoyodeudauun s9 -IPSta HUS (z z ászt a 938 ös Pugy: OSSEZET 31-eT Jogurazdazs 3ej0Ieza LG ETT b OSSBIG "IVASZOIOY [/AzS Ed fe Se vea ÉS KEREBN EE ZER LEGETESÉ SE SEOSK EL aa) " 1nodeN avató Sás LEéEtet Hi 8 OT. aA0 1—. 9Hsoly perxv s sumi "geadez[] "9 jeT9 [1007 ESSPLH "edIJOSJ oysoig " EVÉZEKETE Hástágűédtántte " 1309] 0-6 ZVID "U9IM ZOTOXSTJAT 2 nuuog eni [ a ÍosG ] 80£ OTTOpO uosdos "Arotgeguioz "ga HOUIOZS "EIPHÁSEN [. a. [opG [(gPIS LIIVPAD [ 5 loogI(eDPTE J98IZSIK IJOZNOÉVÉT TE TÉSS ES: TET OII9POD [/AZS lozG [ pee 9HS2Ig [ s IsgI[] Pe " poag "9umI — " eypegezi ég) uo rom? mebRR 7 posg 6 Hpuguezs sál IM, ÁloegulozS Ú. x c BILHÁSEN [c [go0II 0cG VILHÁSLN (11/20 tZIJOdRI, "9umIg — "uosdos ao4gf[ 9] TS 9 SSE SOPTTULNUSZSONY [ AZS IÓ0ÚLI SIG poanzuozemeg ezojodeT, SZO Tenni ennyi "ursog (99) ZOJONSTA tHI24-Prxdog "esseY [449 [seG6 I(z80GT v SL Assdja EG ee; ke Xb .§ SES ÉLEE mosott [28 bek [7 vmmr lit his sZ] 5 3 ezi 21IPpP2 S 14 oz G SIU3J9ZS ss4 1 IG AVASZOTOH 9591eyNg UIÓIV UO his sgátécai zs 1as8 ] 9047 perry gsoxegng BE SHed sHvd HEZTESSEELLEKÉTSL TAL ogg "pesgjog veyos 7 ESSEN VgI0SI fi P9JE P?JSI9d LHOS JA 3 9 E UIPHÁSLN a Og AIHNg ] 8 Jagd; 908 — JoBIZSIN. "nerisuejs Eg tipur "oaolexes S HORYunueeton pee poig J9ZSA "Uzo10deI, a lIsz8 ! 9061 7 7019 "u9i A 559 PUMIA JSAIII, TUIOT EZREZ krésézin tató CIZSÜ SSZRZEÜZ A ZÁSZOTOM KE JOGBNSOS tsSseH "eHI24-peadog 7 aHsoig es ME öomozsi va EZz Tera [Iszlodüzártgutterágó an og LZOTT st] Hz] 3] 5 Jor ú 2, MEGY 7 508 [/rc0 uazd91g9 d "ossveag OITopoDg f ANSI] s log] 97 9ssexg PUIV.] a losz Í 809 ij SSUT-SOJYTUNUSZSUNY díjai I8299d [ 5 loeG] 06£ stég úELeti ca ALASZOTOM "OSSBI 0 uvajéH [azs Isza ] SIg teyog "pero sv. ] 806 KE S ECET, Kresi ursog "eminy [ax OTIOPOD [AzS z ; 9 lozG ] F0E A ige S losz ] le OTOPOoDg s ves EOK] 5 eté) öt6 ronggyá] 2 JEEZ) étét saga Azai "Aleumeljesojes fi " Jorc] FOP ; "9Adoguro7 Tens] s jozl [ c0P ÚZÁTAT VEHRO ELS elet áttett h SHIBd UM] s ÍIso6ÍY OA9(vawg yos pusstog [ a lorz ] 906 duag zwa Éz 9 zezdke tsoguyng PeIV] a lo08] 109 [/ OSSGALEPVA VST UK SG CV EN et Bébi J9591ZSIN ODIN ze1g duo [AAD lovI ] FOLT ; SZOAONUTA . 529] 49 hoz ] 7007 uypegezs poag oxolexes UIOJVUIOY - XII9P2D [/AZS Joe ] 91E BUIOUOUHOTY ATTI UO SHVA "UOpPUOT 197994 .z elo 4-pvxdog "esse [449 loz1 ! FUST tdgJos) "SSE ["AZS 199 ] ZTeT 9 pery gsereng A8vdgiog, 1773 s PASA A a Jool [(R0pa EdIOSJ VSSEH [AAD ÍGY ] 70SI UOJdOS "9 pesfjog "posg "eyos if) osofexes Mopn(a [ 9 Ieeel PI6 uosdogs Z8xg U9M [5 Jov9 [8 ESSEN "FIOTUI" LVAV "OSSUI hg 8 ] 5 Mis a I Pp 4 ad 00 VAI. Aloyeguroz§ [a loeG[ OT , 9ANSITA [ AZS Joe9 [ cz Árodeunuejsuoy vzoajodug, "Hozsa [avi LEV ULAEH [5 logeG[] PIE urog ennyi [/54D ez9 [ T0£ een og [7 UVAT?H 4 slZZSeÉ UVA OMNI[ [1 e "OG GÚ, S00T 7 UBAEH [5 jog9 [ 01E pvgy Jsaxenne DEJVAÁSELN UaZ994g9dg ké. z J99IZSJN SIAOTL PUIV [ 4ZS loz al] cI9 ezojodw], "paxmzuojereg [ 4zs [őz§ [ ON ollopong eyüny uniog k selyel uz ] sg H0)j6GSs wo ha ún 14 22 PAOU Hé á5]5 3 yaoy 35 ueuuoy 3 . uruuogy "191-; 94 snívur ZI6T soAugaag "191-t 94 SnÍvuI ZIGTL SOÁU9AJAI "191—n-d Hafoy jsodepng eSeINpUI "84-n-d Hofpy jsodepng ISI9ZIHAI YOJRUOA V da máá HOJRUOA V fi K.X e 79. def z kár ú 499 1 men nyár É- 13 Ilamvasutal , királyi ye. ar A Magy g a Bále 39 /82l 154 bas szv.] Wise új 152 (, . takospalota-Ujpest 122 ) 5338] s ] Ersekujvár 78) 5290 s ] Szeged, Szoinok 4102 s] Esztergom , 156 s. [ ákospalota-Ujpest 6502 s] Lajosmizse Kecskemét 102 Wien, Paris, Ostende 506 Segesvár, Stanislau 1402 Zsolna, Berlin 104 Nagyszombat, Wicu 158 Dunakeszi-Alag 708 Orsova, Bázias 712 Temesvár, Karánsebus 134 Nagymaros 41 905] s, ] Esztergom 114 1] 915] 5 ] Wien, Berlin . 160 ] 9401 :. ] Rákospalota-Új 162.JII90] s ] Rákospalota-Ú G504 JII19] s ] Lajosmizse, Kecskemét 136411135] s agymaros 730911155] s [ ( zegléd 116 [12001 s ( Wien 1) Vasár- és ünnepnapokon május 10-lól közlekedik. 1) Csak vasár- és ünnepnapokon közl. 8) Vasár- és ünnepnap előtti hétköz- napokon közlekedik. §) Vasár- és ünnepnapokon május 16-tól bezárólag szeptember 15-ig közlekedik. 5) Minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnapon közlekedik. §) Minden hétfőn, szerdán és szombaton közlekedik. 1408 118 502 181 720 14116 9025 7025) 146 Szv. ] Nagymaros Rákospalota-Ujpest BRákospalota-Újpest 7 [[/ ee Ha j Dunakeszi-Ala; is solna, Berlin Nagymaros Esztergom , hRákospalota-Ujpest iscsaba . Dunakeszi-Alag Esz 3 Dunakeszi-Algg 3 Rákospalota -Hjpest Í J ( Kecskemét. Lajosmizse Szatmár-Németi, Brassó 90191 625 rkáany-Nána Rákospalaota-Ujpest Bákospalota- u jpest 30 ( . , Temesvár-J., Szeged. 7019] 6 5 1 Nagymaros ú 135 ] 6357 Szv.] Nagymaros Esztergom , Galánta 1407 ] 670) s ) Berlin, Zsolna Bákospalota-Újpcst Bukarest, Báziás 4105 ] 7101 . ]( Esztergom ; Ersekujvá Czegléd 709 1715] , ) Bukarest, Báziás Wien, Berlin Lajosmizse, Kecskemét 125 Párkány-Nána - vv.. Berlin, Zsolna Rákospalota-Újpest 727 Czegléd . ! Bákospalota-Újpest Szob ; Bukarest, Kolozsvár, "rsova, Báziás ss palota-Ujpest Máramarossziget , , Wien 2 Szegeü Rákospalota-Újpest Wien v. ] Vácz . ] Báziás. Temesvár v ] Kecskemét, Lajosmizse 8 Rákospalota-Újpest Czegléd v ] Párkány-Nána ! Nagymaros Rák u Piliscsaba v f Nagymaros Czegléd 9) s ] Kiskunfélegyháza ; Párkány-Nána Nagymaros 883] . ] Párkány-Nána - Wien zegléd, Ócsa 910] s. ] Dunakeszi-Alag 4 a : Czegléd Esztergom 925 Gyv.] Szeged ( : Piliscsaba Czegléd nok 930] , ] Berlin, Zsolna, Pozsony 3 Kecskemét, Lajosmizse Pozsony, a, Berlin ké Esztergom , £ Dunakeszi-Alag Párkány-Nan:) 1025 Rákospalota-Ujpest Berlin, Zsolna Rákospalota-Újpest 1035 Szege JSegesvár, Vácz Galánta b. Kolozsvár, Stanislau Rákospalota-Ujpest . . Esztergom v ! Vácz , Nagymaros ! Ocsa ! Wien "Vemesvár, Báziás London, Östende, Paris, Wien Dunakeszi-Alag Ersekújvár tvúY smizse st, Báziás Dunakes Zsolna, Ber Wien, Pari 1) Erkezik minden kedden, szerdán, , pénleken és vasárnapon. 2) Erkezik minden hétfőn, csütörtökön és szombaton. §) Vasár- és ünnepnapokon május 16-tól közlekedik. r- és ünnepnapokon közlekedik. r- és ünnepnapokon május 16-tól bezarólag szeptember 15-ig közlekedik. :sztergom JBelgrád, I (Konstantinápoly ee ee. —z zz A vonatok indulása A vonatok érkezése Buda-Császárflürdőbe. 4002 ] 528] Szv.] Esztergom 4001 ] 853] v ] Esztergom 4006 40409) 4010 4012 4016 1215] Szv. ) Esztergom Buda-Császárfürdőről. Esztergom " 1257] s ] Piliscsaba Esztergom Esztergom 2111 Esztergom Piliscsaba 613] . ] Dorog Esztergom Piliscsaba 1123] : ] Esztergom ? Esztergom DÁJA. TÁRSULAT NYOM FRANKLIN- . FÜZET. a? a —" — XLII. KÖTET. 1912 JÚLIUS—AUGUSZTUS, [— —] FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. - EGYSZERSMIND ; A M, KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTIK PAPP KÁROLY dr. És VOGL VIKTOR dr. A TÁRSULAT TITKÁRAL BUDAPEST, 1912. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. [7 (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN,) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON JOT KEY PA PB ÜND::DIZYSVOSG IK SEKRETÁRE DER GESELLSOHAFT, BUDAPEST, 192 EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOHAFT. A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stefánia-út 14. szám alatt van, anová mindennemű postai küldemény címzendő. Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu versehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. . pr 7 0 Í 3 Z ; TAB TARTALOM: ; í Tap KENE Ertekezések : § "B vega PáÁurY MónR dr.: Az ujvidéki próbafúrások (a 41— 42. ÁDrávalj zo tsz aze ZETA GEDROIC KONSTANTIN: A talajelemzés módszerei. (Fordították SZINYEI MERSE ; ZEIGMOND -ÉS , ÉRETTZ PÉTER ja 3-0 se eses kezesi tá e erő ls ee KÉS Irodalom. 1. FEHÉR Mawó: A kissármási gázkitörés elbirálása jogi szempontból - TEA ÜSSTe 570. 2. LŐRENTHEY IMRE dr. : Újabb. GARUNIS Budapest környéke harmadidőszaki üledé- kémek geologiájához . sam ésan MY OLAS GT S SES SZÉ MÉSZ TÁS IV 3, HaALavÁrs GyuraA: A neogén" kasria üledékek ZESHZDÉSTI környékén című közle- my ményem és birálata. (Válasz LŐRENTEI IMRE dr. úrnak). 0-. —- 0. 2 571 4. PAPP. KÁROLY dr. : Szerkésztői megjegyzés -220102-é 0203 ves. 002821 578 Társulati ügyek. ) TA ) Szakülési jegyzőkönyvek 1) az 1912 január 24-iki, 2) március 6-iki, 3) április 3-iki, . ; 4) április 17-iki, 5) május 1-iki és 6) június 5-iki ülésekről .. ... ..- --- 573 . B) Választmányi ülések jegyzőkönyvei 1) az 1912 március 6-iki, 2) április 17-iki, . Ha 3) május 1-iki és 4) június EGK ÜÉBBETŐ KE VEL et ZERG OSÁÉSBT . INHALTSVERZEICHNIS DES. SUPPLEMENIS : 5 ses i Abhandlangen. ú u. v. ETEK . Die Erobőbökévésés ; in "Üjvidék (Mit den Figuren 4142) - ségi .595 JÉT . K. GEpRorz: Arbeits- Methoden der chemischen Bodenanalyse die am landwirt- . schaftlichen SEGBESSÉSÁBA Laboratorium zu §t. slosásgsáajsk HSez maj sind 604 ese , ályi Áll je. trend , z nyári mene mMvasutal a Magyar Kir A S010d WoSsozsag UIOSJa1zs-T LGESISÜLT UIOSIJIZSA "Azg zoll! 910p ET9 [ cI0P 116! UIOP z5GIGOPOP si6l] 9004 . I949pányaezsesg-epng IOJIA]IZSA [a g SOIeUIASEN [ZS IGE TT] 9FI Árodvunuezsuoyt! , GZ zt gsoreyng 68 IT (4602 OUdLUT UL] suo "Ax9 et tői ? BG uke, ) sz (606 urosaazsa [ c ÍsTIT OIIP AZS osOTJ 062 449 STOL] 904 "zs S00T] FSI 49 sz6 [ 609 SIIed U9IM [5 SIT dog! vulosZ [/ a SOPT dervazsageundg [a z8T Áuwrymg [ a zeT Sspizve 9sodeyng [ a Igo8 [ OTL sszrursofer] a Iözz ] 8069 P?IS9ZD a sZ] Sze ZOPA [ " Jözz 1608T 4 is2dfA-vormdsomn [ a IS7Zz] SZI :N-ÁUPHIVA [/AzS (d39 ] 0£I urgog a "Auoszog [449 339 ] 90FT HOUIOZS "PolH9Z) [ a [g;9 974 urosuozzsg [s 15z9] PITP BSIO "P9IH9ZI ] a (59 ] Fe SOIRUÁSBN [ a (579! PPI Ég Tel lesza a [579] DrzL UN-ÁUVIJEA [ " 1509] SzI 159df-zoredsone [a JosG ] 941 PPIS9ZD [a lopd I(gaPcz gozs [4zS JozG ][ erI U9IM [AAD SG ] OI dELEL a loep] 914 159d(0-ezoredsoneg ] a lorp] PI HOZS AZ EG GB I OFT js2df(n-moredsogryg a lorg Izz JP U9HSI9 I roszTUISOÍBT [a josG ][ 9099 ,. PPI9zI [7AZS IgyG ] ez svizvg 1s9Jeyny [149 org POL VIUVIVD [/AZS Ígeg ! 0ZI U9IM [449 org ] 80T uiogaaazsa a lozG ! OIIP 159d(7-woredsoey ] a grg ] 0ZI ,, PURN-ÁURAJUA [/AZS lorg ] 971 OSsBIg "H9U9N-ARUNJBZS [ a Igaz [ FOG SHedg "UM [449008 ! 901 urogaojzsa [ (a los[ ] 801P B3orv-izsayeund [4zS log ! 801 egesosziid TZSAT GOT 1s0PTP 159d(0-etojedsosygi ( a looI ! 991 urodzazzsa [ a loedI! 901P soseuiAáeN [ 4zS Iszzl! $EI ursog eujosz [AD lozali PFOPT adozs 1s9df(A0-ejoredsogey 8 uroszájzsa [AzS Izz9 ] T00F TSLINPUI JOJRUOA V ATPAHOTZOK uojegurozs s9 MNepIazs "UOJT9U UJPUI (9 "MIPAN9IZOH UOdeuJesea s? uaya usd "UOYHOJJOJNSI "UIppaH UJPUIW (g ey Jdagurojdazs dejorezag 191-91 Snfeur uoyodeudauun s9 -JestA (y V "MIP9HAIZOH UOoyodeu -ZOM9U MOT deudouun S9 -JESLA (g "ZOH uogodgvudsuun 59 -IBSBA HLSIJ (z "AT P93I9IZON 191-91 sa(gui uogodeudouun s3 -IRSRA (4 U9IM pp1t9z) soreuágut I9Uuu9HSsI94 "osztuIsofuerT 15odfn-vjojudsogzy isadí((1-ejojedsony " ujsag "U91A WIOZIAIZST SOJUUÁSLN s9GgasueJey IVASs9UuI9 svizeg BAosI0 dujy-zsayeun d TOTAA JEGUIOZSÁSUN ur rsog weujosz NeISIUBIS "ABAsadog 9pPUJJSO "SI4Bd "U9IM 19 Uu9xysaa y 9szirusofwrg 159d(0-ejojedsoguy " — urossajzsa Houjozs "poitazg dea(uHosíg 15odff-mojedsogeg 5 Z9BA BAOG "IVI-T 99 snívur ZIGI s2Augaug "1941-n-d nosnáu jsodepng LÜSVLINDUI JOJRUOA V gés) e. JKAÉK A ea TUIOBJOAZSY hgés . BgesISHNId Egesosíid UIOSI9 ZS A uuogdiazzsag afnra: a [sg Bery-zsotyunű [zs Íostt) s8r ; U9IM veg) axa 7 rt] Tor 9pu91so "UOpuUuoT[][ org j gok svized TYSTGTAK I v- ei já ! s (sz0 E800 a 5501 £Ig9 sogeuiA8eN ] c az0II ePI ZOVA I 1 ISTOTIGEST uIoszo]zsa 1428 (5601 SITP neISMUBIS "IvAszojog yasoogf] 1996 j 508 eujosz "urrJogi [49 Így6 ) SOPI SETV-IZSZNBUNG 386] IST osziursofeT ögvsosít t1"5é6 va T c Igz6 [EGET PP1H929 ! azg Ies6 IG6zL UI [549 Ígo6G ! 601 BEYNONT FS a lag $ án öz8 [6 BgESOSTTId prg (5ZITTP SOIBUIÁSEN [572 ITT ssod(A-wjoredsonry e 508 [1 64E AVAS UIA Hz sln azg gp. IL I a lö LOT U9IM a ő GOT SPIZBABAOSIG [AAD ÍGE ] 20L 1s9d(A-vjoredsoney "B2S (5z9 ] 4 tujosz urog [449 5z9 ! EOF gs ntékeet a eg Ves TeT a IV jotedádant a arg SZT UIOJI9JZ a 3 ÚÉSTÁSEK 4 Her KET poZozg "p-xvasaulog [ a Igop! ETL 159díg-ejoredsonyú [a ooP 1(sELT ssziussolíg N9UDNISIAK ] a lopg ! £099 1s9d((4-ejojedsogea [ a [ac [Ai , férveszsoseund ! a lop ] 697 mosdzazsa ] a Igog ! EIIP 159d(7 -wjoredsogey [ azs Ige I! 297 HNoUuI9N-1gunezs "apaszolog "smolfi " los[ ] 205 is U9I A "SSIed] a lop[] E0T spized soon [49 szI ) 802 44 : SOJBUIÁSON [ a lözi! 2EI isodfa-mogedsogyy [szg locGf! 99 SISST ÉS ueuuog 38]S"S]SB "191-t 94 snfeui ZIGL so(ugaug ost "04-n-d nosnáu Jsodepng 9SI9ZIHA9 HOojguoa y [ "HIPZIÍZIZON B-GT Jogurozdozs Fergavzog 191-9T sn(eur uogodeudsuun s9 -IxvseA (9 "HIP9HA]ZOY uoyodeudauun s? -IESBA (, "AIPAHAIZONH 191-91 sn(gur uóygodeudouun s? -ItSRA (e "uojegurozs s? TOHOMIOINSI "UO9NIPAU UAPUIUI HIZOHIT (z "UOÁLUJESBA S UaH9ju9d " "uepsazs uappon uspurur wizonig ír 1s9d(a-vjoredsoney [s JosIT £9r BUZI [s jezíT] 6IT sÉRSRN a jgpOTJ SZ! js2d(n-woredsogeg ! a IszOT! T9I ; " — uoszozzsg [AzS Íg96 ! 601P Áuoszog "eugosz "urgag 1. lop6 ] TORT padazs [AAD az6 [902 S3erv-izsageung ] a lor6 ! 65I BUNN-ÁULHIVA [2 Így8 [ 67I VZEYÁSOTYJUNAST YE [c lop? ! 614 VOTA) SHVd ) 5 Joz8 [ EIT uueaazsa [s jerg [ ZOI, VUPN-ÁULHIVA [5 Íso8 [ ZzT ! SSZIUISOfET J9UIAASI9Y [ s losz ! 71099 ZOVA [5 Jol ] 2SI tsa TIOTEd SONT azg Ígez ] Ser ! , Jögízssogeumeae 1 [/ "IBASZOJOH AEZTGSTTAT AA Joel ] T0S i sz PPIBSZD [s Jog4 [ ZZL BULN-ÁUVHIV [1 Jozz ] SzI! size t59IemNg [c IgTZ ],60L ) urosia1zsa a lorz ! GOLF . tujosz urgog ] a 1949 ] ZOPL SOJBUIÁSUN ] AZS (Gg9 ! GET g59reyn f JEtznb ézet (9 Joe9 [TOL ht vagdjoagi] aAxa . § ISLA toÍszG "9-y1929 [706 ; P9l39z) "4outozg [a loz9] Izz! osztuisoferr ] s lor9 ] 4099 1s9df1-ezordsogzy [c 1909] ES PPIFAZI [s 1009 [0874 SOJBUUÁSEN [s [ga] eeI, WIOSADZST a [öag ] £0IP P?IBOZD [s Íge! sz p?l89z) ) s [gz9! ezz , Avery -azsoyeung c 300! ISI 159dfAa-viojedsogyy (AS [Tag [6 [j tÍS9]e uwuu SÍ$ál[a bé Hi 39] § je. enetrend nyári m ak 9 sa kt (d Allamva ar Királyi Kv Magy A Érvén Balatonfüred, Tapolcza Arad, Tövis, M . ] Berlin, Ruttka 1110 ; eseze végettei S ; Sí 310 Hatvan LÉT Va BzsA Hatéka? HAGY KÁSEST ű Berlin: Huttka 302 Ruttka, Berlin j Hatvan 3 5, vi 0] - Konstantinápol; 22 Bicske ombathely, Wien Úaráljat kás Erek 8 Wien, Graz, Sopron 5 Újvidék, Sarajevo Widn. Sápro 1502 sa, Csorba ke Bukárést, Arad 1512 14 Gi 8 Kassa, Poprád-Felka j London, Paris, Wien 1002 Fiume, Torino, Róma, Gödöllő Sarajevo, Bród, Szabadka 78 Pécs, Vinkovcze Fehring, Graz Sinai Mezizet 5] Eszé BEGáce? a 602 Arad, Brassó h Arad, Bukarest ÉRNYÍSÁEZE SE 6 Graz, Fehring 906 SET HAS Sarajevo dát) Y Poprád-Felka, Kassa Hatvan 1. 402 Stryj, Lemberg, katér esta bó Lemberg, Stryj, Kassa Poprád-Felka, Kassa Máramarossziget Lemberg, Fi K ikló o ; Fény BÖTÖK "iume unszentmiklós-TVass 1302 Fehring, Graz, KÖTÖS a Gödöllő "Vorbágy 312 Gödöllő ej Ek e A 11305 Graz, Fehring Nagykáta 908 ív rad, Sofia, Péczel 509 Brassó, Kolozsvár Péczel it inkovcze Bicsi 917a Kunszentmiklós-T: Gödöllő r§ 608 Arad, Brassó 1cske 317 Gödöllő s Brassó, Debreczen 11021) red, Tapolcza zolnok 4 319 Hatvan Győr A; 406 , Lawoczne zabadka, Sarajevo 21 Bicske Poprád-Felka, Kassa 508 Kolozsvár, Brassó d polozaalőzsáiázessegi 1003 .] Róma, Triest, Fiume Wien, Graz 1906 Vapolcza, Bród "]Igrád Konstantinápoly x Sarajevo, India -v.] Stansilau, Msziget 306 [ 83 Rultka, Berlin zv.] Nagykáta "o. Csorba, Kassa Sofia, Belgrád, Bród 1706 5 3f TSKOSSZI KET Korn ások 42 (ks T Bukarest, Arad nisla Gödöllő Bukarest, Kólozsvár Szerencs 4 VB s a Sopron £ JESZÉN ri B UEKtéát Hatvan Berlin, Ruttka 22a Vor vágy, j s Miskolc ; ? Györ Bicske 1508?) j oprád-Felka a 12 by Berlin, Ruttka 1109 "Tapolcza, Balatonfüred 918 K enlmiklós-Tass Sz Hat ESLZÉt Fiume, Tapolcza 07/II2) Nagykáta ig ÉGETTE egy ásöses s LAKÁSA sát Hiuráe, Bród ge 1. á ruck-Királyhida sawoczne, Mszige 314a9) TEV E ÉS LLÉL ( ombathely, Sopron 32948) / Gödöllő." Kunszentmiklós-T: Szv-]/Miskölez 91 4 SAL L kő Taj re . v ] Bicske Csorba, Kassa JEZEKTSÁBÁ 1150] ay] Arad E KN 12 Péczel Kolozsvár, Brassó x 8] K § Ai ZÁS Vinkoveze, Pécs Péczel ; ÜLESTÁK TAeea bezárólag szeptember 15-ig SZ engsó VÁad Hatvan közlekedik, 4 epp uporbhá troaszen tente - Tass 2) csö vasár- és ünnepnapokon közle- ZÖESTtei ÉZATTAST Bicske kedik. 2) kárt jege Ev Pf A tölt a Szolnok 8) Vasár- és ünnepnapokon május 16-tól egys Pécs s 15-től bezárólag szeptember 15-ig Győr, Triest bezárólag szeptember 15-ig közlekedik. Kin DrírlMNstáál kedik. v ú atvan 4 Torbágytól Budapest-Kelenföldig csak sofn . Bolarád a ünnepnapokon május 16-tól Zágráb, Fiume vasár- és ünnepnap előtti köznapokon 8 g szeptember 15-ig közlekedik. Msziget, Stanislau közlekedik. ír- és ünnepnapokon közle- Kassa, Csorba §) Junius 1-től közlekedik. d Segesvár, Kolozsvár India, Sarajevo §) Csak hétfőn, de ha hétfőre ünnep csik, 0) Csorba TAnsaác ál Pécs, Bród a rcá következő köznapon közlekedik. [110151 20 eza! Balatonfüred Gödöllő MR TEsZe or, Graz zL 92 Jtéat Brassó A vonatok érkezése Kassa, Csorba iton közlekedik. 25a9)11 22 Bicske 335911 22 "Hatvan Péczel i Budapest-Józsefvárosra. A vonatok: indulása Fura bela Délelőtt. Budapest-Józsefvárosról. ESET ETET AZÉ 5179] 438) Szv. Nagykáta r ! Délután. Al STAN E SÉGEN KÉSŐ ; 311 59 íz Gödöllő mérek A 330. ] 728] Szv. [ Gödöllő Vv. ] Kassa sZ e jeg aniszenátatltász Bat mao tea EN Rdksötestelntksáás ma ai öKlsö elem köme CEtől e OLT sosa Za eáenls sdlnesnee FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, FTÖLDTANI KÖZLÖNY. TET 3) B 5 HAVI FOLYÓIRAT b3.D 6 (43 .ú 1378 És j ; ; KIADJA k . A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. fr A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE 5 RA ; 8 SZERKESZTIK x4 38 PAPP KÁROLY dr. és VOGL VIKTOR dr. te) vág j A TÁRSULAT TITKÁRAI BUDAPEST, 1912. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ű ZUGLEICH A A ő et e - AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON s ———— Dr.K.v.PAPP uxp Dr. V. VOGL Sz ze k3 SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT, CL 5 BUDAPEST, 1982. . EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT, fánia-út n 4 ivatala Budapesten VII. ker. nnemű postai küldemény haft AA. szám z 5 kék re petreffenden , Bendungen , bitte Társ at, Bu pest, " TARTALOM: KocH ANTAL dr. negyvenéves tanári jubileuma (a 43—44. á ELEMÉR VON áz ne Tel een VESS ela zése szt see e ttsze Sá Ét Értekezések : IrJjú Lóczy LaJos: A Villányi és Báni hegység geológiai viszonyai (a VII-VIII. táblával-és a 45—50., ábrával) . 2-2, eaz LEV goz tele ói zsé aa szet ERR Papp KÁRoLY dr.: A futásfalvi Pokolvölgy környéke Háromszék 5 TERTSSÉJÉRTB (az .51—60; ADrávál) 4 e társ zel ez SEL EM e ZENE SSKESSÉ ZIMÁNYI KÁROLY dr.: Uj alakok a bála és az eddig ismert összes alakjai (a S1.ADTrÁVAl) § ése peda syi zés ea ON MESS e ge égető haet ZTANESESS Jt Irodalom. ; 1. INKEY BÉLA : Megjegyzések dr. PÁLFY MóR : Az erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és éretelérei című munkájához -.. ... .-- --- --. --- 737 2. PaAPP KÁROLY dr. : Magyarország " köszénkészlete. -... -- --- --. --- -..! 053 S: UKOOHJÁNTAL [Bimlékkönyv - s asz a on (902 m őt zeés a eb tesen u NEEÜtet tt KENEKESE TERT 4. TEurscH GyuLA: A magyarbodzai ásatások akadályai -.. .--. --. --- ... " 759 ; Szerkesztői timogjogy zéBzé real esve esése fene, SRL z e tels ELEN ; A Barlangkutató Bizottság Közleményei. ét. HILLEBRAND JENŐ dr.: A Balla-barlangban 1911. évben végzett ásatások ered- 9: ményei (aA IX. táblával: e ss déó e zzl san tan ehe ETEK SÁR ELLyatalos jelentések Ess I ESS u SSS AS te t es áe ez ee et ee ES St INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS: Ed á s Seite ; Dr. M. E. VApÁsz: Das vierzigjáhrige Dienstjubileum Professor ANTON Kocs szab (Mit den Figuxen 43—44) 2517 Ete maa zzz más Its előa SHE EERRÉNR $ I j szötés: Abhandlungen. ; § L. v. Lóczy Jusx: Die geologischen Verhültnisse der Villányer und Baner Gebirge (Mit den Tafeln VII-—-VIII. und Figuren 45—50) ... .. .. 0. Dr. K. v. Papp: Die Umgebung des Pokoltal bei Futásfalva im Komját Háromszék (Mit den Figuren 51—60.) -2. --- --- --- --- h 2 Dr. K. Zimányi: Neue Formen am Pyrit und seine bisher bekannten sümtlich Formen: (Mit deoritugár (Odo jeé szet ráz ete etettek NEE S ESETT E ES Literatur. B. v. INkey: Anmerkungen zu dem Werke: cDie geologischen Verhil und die Erzlagerstütten des siebenbürgisehen Erzgebirgess, von Dr. M. v. jét Dr. K. v. Papp: Die. Steinkóhlenyortáte ÜDgarne (szea MEzétt ő KESSNSSEHB "Mitteilungen aus der Höhlenforsohungskommission. Dr. E. HILLEBRAND: Resultate der im Jahre 1911 in der BAlahónib vorgenom menen Grabungen (Mit Tatf. ENEK joté Amtliche Berichte ... 0... 0: EENREN SÉT EGEN, Izettb e SET ee he A Földtani Társulat tisztviselői az , 1910—1912. évi időközben. JEA der Ungarischen Geologisechen Gesellschaft ... ..- ; : uroguazsa 8010d tos 1zsa4 egesosíid [75 uossojzsa ] AZS [Ig1€I! 900£ - (en soremágeN [ 4AzS isz II] 9PI deunuujsuo :. s HAS; KELME] s JözIT[(70L s ú - Árodeunuejsuoyt [Axe li p ? SE tgyájag öz IT 706 ars s uossajzsa 9IIP Aze ezeyÁASorgjuny sir 41 [AA MERRE eeremő [éz égi) set ? eTV-IZS seg nelsrmeis 9sosennyg [/ 709 : Og SIJEd UI SII s § ursoag "veujosz SOPT b Z3ejry-izsoyeund c8I a mm svizyg Jsogenng OL kesni ZOBA cet :D oszruIsofeT 8099 2 erez) . p913279 IA K 159d(0-ejoredsogeg Ez EeERE ÉULN-ÁUPH IVA : S uroag "veujosz "auoszog Houjozs Tee OSI a]zsa ES20 "P91397I söre AdeN P?13979 BURN-ÁULHIBA 1s9d(0-ejojedsoreg 3 P?13979 SOJeAgeN U9IM 92975 isodfp-vioruds UI " sogeuikdeN J9119YHsI9y "osziuisofeT P?913979) spEzva 9soavana ejureg U9IM uogaa1zsa 152dffn-ejojedsogey ÚUVN-ÁURHIPAd osseig NHauu9N-aeunezs SIIed "U9IM Wwosaazsa 3ejry-izsayeund EgESISTT Id 1sod(0-ejoredsomy urosdzojzsa SoJeu1Á3eN urJog "eu al adozs jsadfn-moredsogyy u ( vi 4 as DDDADDDDOVETEGO al . Naaaaaaaa o ír 9 PSZS [0 1/2] l 1 ly af ra s j a jor6l "AzS "gol [ -i fé 5 B vAog wa Vöősc bé "HIPAH9IZON UOJEGUIOZS S? UVPIJAZS MTIONYU UDPUNN (y "HIPAHAJZOH UOdéUJtsBA s9 uaHazjugd "uoYyoJ101ns3 "ua ppay U9pPur (g "MIPaH9IZOH uoyodeu -ZOM9U MOI2 deudouun S9 -IJUSBA (s "HIPAHAIZOH 31-OT JoguiaAou Jel -o1yzag uoyodeudauun s9 -uesea HBSI (r U9IM J9UIAHSI9H "osZTISO[£TT 1s9dfn-ejojedsogey Jsodí(()-ejojedsoger " urdog "UI UIOJJ9]ZSA SOJUUIÁSEN sagosue1ey Ixyasaura SVIZEA "BAOSIO Jery-izsogeund UTAM JEguIOZSÁSRN uraoag "eujosz nelsiuv1s uvasagas 9PU3]SO "SLIBA MU9IM 19UI9HSIa 4 9sZrUISOferT 159d(n-ejoredsomey " urogzojzsa HOUJOZSs "pogazs malnyosig 1sadfn-ejoredsozei A ZOBA BAOU "191-T 9 JOG9IHO ZIGT S9ÁUugAJT 1941-n-d nosnáu zsodepng TSVINDUT JOJZUOA Y[ EGLSAsId [1 UIOSAJ AAS JI[19 c "HIPAHPIZOH 31-OT JagurgAoU Jeroxyzag uoyodgudouun s39 -JWPSBA (g d "uojeguiozs sa TUOHOAIIANSI TONY UOPUIU HIZOHIT (z "UOÁBUARSBA 59 UJYA]U9d " "U9pp9H u9pului HIZ9HIT (r "uepJazs gery-izsogenna "AzS isz IT] S8I "Axe ho U9IM "3PU9JSO "UOPUOr[ SPIZEA APAS9UIO 1s2dfn-ejogedsogey F ejuejeng c PSS 159d(n-ejoredsoge " — urogzoszsyg [ 4zs ÁAuoszog feulosz turjsag [a pagozs 3erv-izsayeund SOJeUÁSEN UIN ezevádol9junysi Ha tUVN-ÁULHIVA UM SU SOJBUIÁSON WIOSA9]ZS A egvsosírid PUVN-ÁULHAIVA 159df(f-ejojedsogry 159df(f-ejoredsogy IVASIUIA], "seizeg ASZIUUSONÉT J9UI9HSI9Y UI ZOBA U9IM tölle ge estek, SPIZUA VAOSI() "IVASZOJOW 9S9IeYNE 159d(f-ejoredsogey poi8oz) tujosz "unsag tUuYN-ÁUBYHIVA uraag "U9I A svizeg 1591eyng utoszoazsa vulosz "unsag SOJBUIÁSEN 1s2seyng slddvánatieeos puadjog "Árodeunueisuoy pplSozg "yourozgs ű Ssziuisofeg 1sadf(n-vzogedsomey B P?1dazI SOJxeuA8eN 56 WOgJa]zsa P?ldozg Poldaz) 3erv-izsogeund sa NYISIUBIS IVASZOJOY "IVAS9d9S eujosz "urJag Sery-izsogeund ASZIUISO[LT J9UI9HSIAY SOAVUIÁSEN posozs "pr-ayasaurag ASZIUISOÍRT JAUI9HSIaY 1s9df0f-ejőredsogeg Sérv-izsaseund UIOSJaJZSA 159d(n-ejomedsoy NÍU9N-AV UBI: "IBASZOJOM "SIAOJ, U9IM "siregd svizeg jsamynyg SOJRUIÁSBN 159d(n-ejoredsomy ueuuog ueuuog "I91-T 9 A9A9IHO ZIGT SAKUJAI -d nosnáu ssadepng 9S9Z9Ha? egye endj 1 menetr li é , Királvi Államvasutak t az Magyar A JK HC . Balatonfüred, Tapolcza Hatvan 302 Ruttka, Berlin 22 Bicske 8 " ] Wien, Graz, Sopron 1502 y Kassa, Csorba 1512 Szv. [ Kassa, Csorba 1002 hő Fiume, Torino, Róma, 97" IPécs, Vinkovcze 602 [ 795] s ] Arad, Brassó 906 [ 710] s ] Belgrad, Sofia, Sarajevo 402 (ra j, Lemberg, sz áramarossziget 1302 Feh Graz, Triest 312 908 Lawoczne , Brassó 825) s ] Vapolcza, Eszék, Bród 895] s ] Ruttka, Berlin 855] s ( iramarossziget, 2 ] 920 Gyv. 22á [ 9301 Szv. y 150811 935] Gyv , Poprád-Felka 918 110007] Szv. itmiklós-Tass 520 [1005f 24 111551 -v 1) Deczember 15-től bezárólag január 31-ig közlekedik. 2) Csak vasár- és ünnepnapokon közle- kedik. ") Nagykátáról Szolnokig csak szombaton közlekedik. $) Csak márczius 1-től közlekedik. 5) Csak szombaton közlekedik. A vonatok indulása Budapest-Józsefvárosról. Délután. a Bud Érvényes 4912 október hó 1-től. 512 1202 1902 904 512/II?2) 1016 18 322 606 410 6 324 5149) 308 920 1004 510 a Gödöllő Fehring, Graz Arad, Bukarest Arad, Tövis, Msziget Fiume, Róma, Esz Szombathely, Wien ék Hatvan Ujvidék, Sarajevo Kassa, Poprád-Felka Wien, B; t j. Szolnok Sátoraljaújhely, Lemberg, Kassa Kiskőrös Ruttka, Berlin Hatvan Péczel Bicske Szabadka, Sarajevo Tapolcza, Eszék Belgrád Koustantinápoly Nagykáta Paks Komárom Gödöllő Arad, Bukarest Miskolcz Győr, Sopron, ombathely, Wien Gödöllő Nagykáta, Szolnok Ruttika, Berlin entmiklós-Tass gráb, Fiume, Róma, Napoli Kolozsvár, Brassó Péczel Hatvan Kunszentmiklós-Tass Bicske Szolnok Győr, Triest I Zágráb, Fiume Msziget, Stanislau Kassa, Csorba ád s, Bród Gödöllő Szolnok Győr, Graz Arad, Brassó Kassa, Csorba Péczel Bród, Belgrad, Sofia Fiume, Tapolcza Kassa, Csorba Szombathely, Wien Rultka, Poprád-Felka Arad, Debreczen Kassa 7 Berlin, Rutlka Debreczen, Nagyvárad Hatvan — Eszék, Tapolcza Brassó, Arad Sófia, Bród, Belgrad Torbágy . Péczel Komárom . Stanislau, Msziget Wien Poprád-Felka, Kassa Lemberg, Stryj, Kassa Fiume Gödöllő Hatvan Bicske Róma, Tricst, Fiume Sarajevo, Belgrád " Csorba, Kassa Paks Bukarest, Kolozsvár Hatvan Györ Berlin, Ruttka- Fiume, Tapolcza Szabadka Bruck-Királyhida, Szombathely, Sopron 10059] 935 913 [ 955 5/1095 409 11020 Miskolcz 23 11045 Bicske 605 111301 Gyv.] Arad 1 Fiuméról Adony-Puszlas márczius 1-tő!l közlekedik. :) Deczember 15-től bezárólag január 31-ig közlekedik. 3) Csak vasár- és ünnepnapokon közle- kedik )) Torbágytól Budapest-Kelenföldig csak vasár- és ünnepnap előtti köznapokon közlekedik. 5) Csak hétfön, de ha hétfőre ünnep csik a reá következő köznapon közlekedik. / A vonatok érkezése Budapest-Józsefvárosra Délelőtt. Szv. ] Nagykáta ; 1 SzAlJÖk v 40 5175) 829 5582 j ós-Dass bolcsig csak ! Gödöllő Bukarest, / Berlin, Ruttka Konstantinápoly 7 Lemberg, Kassa (e Wien, Sopron Bukarest, Arad London, Paris, Wien Sarajevo, Bród, Szabadkal szék, Pécs Graz, Fehring Hatvan Poprád-Felka, Kassa Kunszentmiklós-Vas Torbágy Nagykáta Péczel Gödöllő Brassó, Debreczen Győr Poprád-Felka, Kassa Wien, Graz Stansilau, Msziget Sofia, Belgrád, Bród Bukarest, Arad Szerencs Berlin, Ruttka Bicske Tapolcza, Balatonfüred Nagykáta Fiume, Bród Lawoczne, Msziget Wien, Graz Csorba, Kassa Bicske Péczel Vinkovcze, Pécs Brassó, Arad Triest, Torbágy Berlin, Rullka Kóma, Fiume, Pécs Kiskőrös Lemberg, Msziget Igrád 89 e 10 a k w o I b a aloláls] to fej DOOM SISI Gödöllő gesvár, Kolozsvár Csorba, Kassa FRANKLIN-TÁRSULAT " NYOMDÁJA, tag sz vá RAN VEL Tt 7 E VELT ÁZZTSA, b" (XLI 3 ÓT 1 HAVI FOLYÓIRAT i KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. : EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, —— ; SZERKESZTIK PAPP KÁROLY dr. és VOGL VIKTOR dr. A TÁRSULAT TITKÁRAL A XLII. KÓTET TARTALOMJEGYZÉKÉVEL. BUDAPEST, 1912. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN,) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON Dr. Kv. ERETT UND DESVVOGT SEKRETÁRE DER GESELLSOHAFT, BEILIEGEND DAS INHALTSVERZEICHNIS DES XLII. BANDES. BUDAPEST, 1912. KIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. A Magyarboni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stelánia-út 14. szám alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő. Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man .mit folgender Adresse zu versehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. ág" ; jénsi vő Í § TERV £ 3 8 Et TARTALOM : Értekezések: - Norg Gyura: A magyarországi földigázról 2220 2 222 sző ves osei 2 892 NorH Gyuza: Orange-River petróleum telepei Délafrikában (a 62—63. ábrával. ) 897. Ax TéGTÁS HZAÉTA Újabb őslénytani adatok TEZEÉNEEG különféle tájairól ... SZD SES 902 TELEGDI RÖRÉ LaJsos: A teregovai földgátelófozdulás KRSESSzÓróny Ny ás EGT ÉDEN 908 z VENDL AnraDpÁR dr.: Az andalúzit új előfordulása hazánkban (a 64. ábrával) -.- 909 71 álbb VENDL ALADÁR dr.: Az-eresztvényi bazalt ilmenitje ... 222 220 - 2-2 c 94 Irodalom. PáLrv MóR dr.: Válasz Inkey úr megjegyzéseire (a 65. ábrával)... a. get Geológiai események. tá A XII. nemzetközi geológiai kongresszus 1913-ban Kanadában - 22. 2. 02 920 0 00/ A. Barlangkutató Bizottság közleményei. ; . tő és, 2 ú: Sőt BOHRÉTER ZOLTÁN dr.: A komárniki-barlang kialakulásának története. —. .. 928. heg Hivatalos jelentések. Az 1912 febr. 27-i, ápr. 20-i, ápr. 26-i ülések jegyzőkönyvei 932 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS : Abhandlungen. 2 Seite J. Norm: Über das Erdgas Ja HUN Ann ELME GÉNK N ena És ve A? re atás ESSRORERERB J. Norm: Beitrag zur Kenntnis des DEO KÖáSOs íg im KiOtAaSE River Frei-. staat in Südafrika (M. d. Fig. 62—63.) --. --- --- --- --- --- -- --- 942 kv 6. TáGrás: Neuere palaeontologische Beitrüge aus verschiedenen . Gegenden 528 5) ÚNSATOS s, Aa Nee bt esz ds szE AES NZÁAGEOARTI A. ORosz: Angaben über aie Verbrcitung "dos Babera (asta fiver L Ji in Ungarn .— (VIE rde TREK JE ÉT e 741) L. RorH von TELEGD : Das Feldspatvorkommen bei Teregova im Komitate Krassó- SZÖTÉNY (SIVA ÚN A) "ESSEN [EL LÁSAR KERTEL gat MET LSE ETESENKES A. VENDL: Neues JNA Het a sel sejáztetai aus Ungarn (M. d. Fig. 64.) --- 149 A. VENDL: Über das Titaneisen im Basalte von Erésztvény 4217 2 eszt setszostő Líteratur. M. v. Párry: Erwiederung auf die Bemerkungen des Herrn vi Inkoy 5 B via FANS atz táj NEON Ja gt a ELÉ ALATT EL VEL én ES ÖLNI gt fej VENEZKÉt És AT ELO HESS té, Geologische Neuigkeiten. Congrés Géöologigue International XII" session, Canada 1913... — Helyi iorgaloni Budapest HGGEK p. (u. Párkány-Nána 1 között. ros-Visegrád és Esztergomi csavargözöss megállóhelyeken a Dunán való átkelést, a hajózás tartama alatt, a csavar- gőzösök közvetitik. .1Szv.jSzv.TSzv.] Gyv. [Szv.] Szv. ( Szv.] Szv.] Szv. zv. i . 452 122/7156 / 1402 (158 114160 162 166 168 106 126 v ha sztály (II. MET d KETTEN LTE LE LENE ÉTKRL TELT ! 1—LNLL TETTE ELT TELENTL ITT 1. 14 "1—I11 5. k 1190 V el NÖT Újpest ! b 1225 ez nakeszi-Alag Kg. ( érk. 1255 érk.] 158 — 5, CÉRRáal 174. örh. a — ( ki — IA ása — Jérk. — KÖZT : fs da NT z3a 10814 zzztleem ját A — [a 1 9gso z — JE Tass jheg 2 a — [8 Je2 xg35] 957 — ] — [ 118 — [ — - é. dni 63 738] 946/1006 szabta e [a 3 1250 VT MESE 93514 kedési 7 JEGES "sz ertékgülgtazása polyság 1. 46 ZAR a szült JE e1jFSő SZOB VÖ HI ENTOBE ÉGET —] gos MGÓS[/ — 1] Írt] eozzatót NEZTRNNATRSÁRTBRRB hi o e Est tének táskát] É TEL JEEÍÉSR ja ZENET [ő 7891. —1a 949i10a2 E]. [1956) — [g125o 180) — 946]. - ő Es 638] — Jó ] SEAN ZÍJOSÍTOSAL et TOSÍRASAÉa eze Ét JS7I a s 1517/2 sz. őrház... a 632] — [sz — ] 1008/1028] — [ — I.) — l 148] — [ — JOT i d az (GESKSSEEE. 7551. 10191086I E 1 VASI ET ERTOZÍT EZ ES; 14 ee 3OSÍ 4 EE b we] KE 704. ? SEEN SHB] E e le d RAS DOL 2 b aa a JEZ 706] — SZ 10889— Fe fegy2g] E éri] sz KZAGÍ JENSEN ela s LG ES EEEN EZSÁ TnT Cl SES et Mr tc 1 1 és LEO ETL Et 332 sit b ag afég ko 372) öle taze) KEK EE 112 EZ BB 142 ET emi evn irat gb fun lemba "134. s -ej 2] — — - — mar], — — — ] — [ - -ab omi csavargőzös 3 El As Bgűs 111 150 4 s KSS gélt aze jáa sz] IL zlElEl LFE kány-Nána 9 — él 5] — ] 732] — - 1124) — ] — 202] 1311 — 1] —] — ] 303] 40028 Él az 1 Helyi forgalom Budapest nyugoti p. u.—Párkány-Nána között. (Folytatás.) 30. sz. személyvonatnál a heti munkásbérleljegyek és munkásigazolvány alapján váltott jegyek Budapesiről bezkzólkó a Nagymarosig érvénytelenek. ő . 118. sz. személyvonatnál az 1—20 km. távolságokra egy útra kiadott menetjegyek, valamint a heti munkásbérletjegyek érvény enek. s. Nagymaros-Visegrádv és sEsztergomi csavargőzösv megállóhelyekén a Dunán való átkelést, a hajózás tartama alatt, a csavar 1 gőzösök közvetitik. 8 Szv.] Gyv. ) Szv. 140 Szv. [ Szv. ] Szv. Szv. ) Szv. [ Gyv. 2] Szv. 7] Szv. ] Szv. 1 Szv. 1 Sze ÁLLOMÁSOK 170 108 120 140 174 176 / 128 : 144 1406 18 182 1408 ("118 184 osztály (LIII 1—II111—II 11. III 7 IL.ILT ED (69 1gj 10 ésa 3 § — Á 1—LI ! 1—ILI ! II.III lapest nyugoti p.u. 28-i. 235] 355] 410 5] 622] 655] 710 : endező p.u. ma j Es 821 (2 TT TEÁOR ai 722] 81] g2z dalota- c jpes HIS OSZ ZA TT IBÉSÍÉSSZ nakeszi-Alag 22218] 729 érk.] 822] 832 megálló 174. ő. SZ mile zez] — 1 7880 érk fi I JB1e 728] — ! gaz — Gséls 12] 732] — h. 892 2, 7OOás IS 7 8Sj Iz IKV8ZES izet ta 795] fejzsij — ] 850] — ÍS uaz] [71 789] 909] z Tá CERLÁZETÓN E ek he Az Git Ti SO érmet SEEK MÉZÉRBEEN KS zat NOSE ATS SZÉT L EE MEZÁN ERR ÉR PARAT KERTBE Sa áz l éz hess Kerésesel ASE B [AG zh GENT VELE ÍVÁSÁRETI TA ELKEL Eset 5 EZ fuz JEZNTTRR SÉT — 33001 339] 4511 wo] 618] — I sei 72s[ a 1782 —] — 1 — JE gaályaoza — —] 4 13521503/ o] 629] — [721 722 885] EL, [Ea HOZ GAZT g088Í Et És 357/1507, £] 633] — [716 744 HOST A ALA] KEZELEST OR VGA — 405] 516 , me] G33) — J 723 752 BIB 2 [doce E ÖSS ÖTÖES VA - 413] 520 55 ] 638] — ] 741 788 8251 — ] — ] — 151098] 1058] — — 419] érk. Ze] érk.] — [77821 érk. j KÖSÜJ[/ other eg A LAS HESS l 2 e; 425] SZE] EEG OO ZAN za Kező KEL 108 i902jéte a As6h 2 [egg 24 BORTE E SZ6j/ Szo Sggsz egg adt es sZ sére 50 ME 8. SE Nezn [igopttég xXg50] — Izé ee Teged ari Í tág 448 FK des sáelú s S8SBI Fodlyjp kez ht l tő CH at íg 3 xnAi 453 chat zh viz Ete "9911 S A082I Tés] zt az dtöseet tt valki z 5021 18 F — 830 Sz] 9992] — ZU T0SB[étT 22] zet izes tits AATNANNRBB - jea f 4 k s Köek ira dsdá SZART: át? ar A hd ) tr ZA HAL F7 2 4 "ri a. 250. Helyi forgalom Párkány-Nána—Budapest nyugoti p. u. között. TA 113. sz. személyvonatnál az 1—20 km. távolságokra egy útra kiadott menetjegyek, valamint a heti munkásbérletjegyek éi . telenek. sEsztergomi csavargőzöse és "Nagymaros-Visegrádv megállóhelyeken a Dunán való átkelést, a hajózás tartama alatt, a gőzösök közvetitik. F é, 3 Szv. 1 Szv. 1 Szv.] Szv.]. Szv. Szv.] Szv.]) Szv. ) Szv.] Szv.] Gyv. [ Szv.[/ ÁLLOMÁSOK — 133 153 / 135 1407 125 "571155 127 7113 129 159 / 1401 / 16 osztály . NLLIT IL LIT 1—1IL ht MELLETTE LET1—LLT—1ELT—MT ELEN 1. IL TTIELI Párkány-Nána X E ] kést 9311, " Garamkövesd . — — — azta he KEI ess Esztergomi csavargőzös 6 S: (Kovácspatak) Szék sak ez átéli al tsz! sei ba bi 855 Ezen Helemba 134. sz. őrház. szi sálész Ű sezdll ége "619 SÉG IZGOT TESHSES Szob .. :3 [s — ] — 625] - 2]E goz s Szob megá É Esz ütiszzátázz — ] — WEB sz — 1 JEE SESS e Zebegény 0 —rs — [ —:]6 2]ő Bs , Dömösi átkelés 4 FE 7 ] — 631] — ] — mile ZGZAj Egg Nagymaros 422 — j4asz — 1 — 1.651 719] — É EE RÉ 17 ISS E Nagymaros-Visegrád 428] — J 438 — [ — ] 656 1719] — [418535 939 ős Kismaros 15142 sz. őrház c "435 — [488 S eb ekes] 726je TETÉSI Hete Nógrádverőcze. . Ja ab EE EE ezel ége] 732] - 954 ár ESZT see 8 453] — ] 525 Né I 74217] giolse rt agjosk mese ji 5 Ezt ts —— öcs EE Sal [szei 5 JE egi 488 d) 521 E. 1 2 619 ég Egy 723] 710 vá gi10 1028 Est — 11598] — 1588 fi - x757j es PELÁ -z — 510 — 1532 Tsa 651 — 802] — td T0A8 EZN EI Vo ira [es Dsi " G03 639] 656] — ! 730 807) — salt E 1 esz MESE ee s. 1.539 k6 42ixGs9] — I Xg10] — I. Pagaak ee Dunakeszi megálló 174.ő. 6-1] fogg — 804 zását 108 Hanti 7832 zi 3 én 038 szeti Dunakeszi-Alag ... ZS 58 — ] 699 16 7 zZ 75 2 4 sz szk) fé Rákospalota-Újpest. ...... a 487 549 Ezt 625] 1627 h795) 758 aa 806] 832 85s 1018 11 mg TS 1238 Palotaújfalu ..... a Ha 528 582] 622] 9 Li pa ássad tévessze he leégral sah áet 101 1 11199112 Rákos rendező p.u a) 489529] 600] 629] 633) 4 [735750 1839] go5 102411 1911 45/1245 a 93] 555 5 jj 2 55 5 10) 51 9107 10) o 5 950] Budapest nyugoti p.u. 9£.. é/ 522) 5252] 605] 635 630 7 89 740] 755] 805] 820] 845 9101 940/1030 1125/11 50[125 250. Helyi forgalom Párkány-Nána—Budapest nyugoti p. u. között. (Folytatás.) TA 115. sz. személyvonatnál az 1—20 km. távolságokra egy útra kiadott menetjegyek, valamint a heti munkásbérletjegye (e telenek. sEsztergomi csavargőzöss és "Nagymaros-Visegrádv megállóhelyeken a Dunán való átkelést, a hajózás tartama alatt, gőzösök közvetitik. Szv. ] Szv:) Szx. ] Szv. ] Szv. [ Szv. 511403 Szv. [ Gyv.] Szv. ) Szv. ) Szv. 181 Gyv. ) Szv. ) Szv. ] Szv. Fene 169 1171 139 1751 12t 71151 3.177/105 179 143/1311 111405 145 1117/7185 198 osztály [LOTTE ELETTEL TT 1—LET11—DTT—LTK TUTI 1. 1 LÖTT T—KL1— TIL. sa 1 [(—LL TETTETETT "Párkány-Nána A£ - — ] — 3211 3412] 512] ,]529 — 825] — és a Garamkövesd . —[—]—]— 1331 352 e - — ke a 24 Esztergomi csavargőzös th HA A (Kovácspatak! ... mt) — [.— [ — [ — 4335] 357 ész - ÉG — EZI TS VA Helemba 134. sz. őrház ah— [ — [— ] — 349 1 55 — - s E E I — SIZE? bt mt) — [] —[ — ] — 1.316] 405 sz — e És VÍ ESTE Szob megálló .... ah— [1 —]1— ]— P339 1 me. 7 as as BESO Ji Zebegény . CI Keke zs it sr los Egy — - I E3a Dömösi átkelés EE GAA ESNe jészt[ssd es ze — - sz FECI gs új MENTATOS Sá — A 1 2870 — I AL2Í4A7 ető — — — E: [ES Nagymaros-Visegrád........ ef — ] — 293] — [417] 4382551596j- 8 — — 1 853]. ES SEN Kismaros 1511/2 sz. örház e — ] — 249] — ] 424] 440 8 — - I z£ CÉSRÁ IGET Nógrádverőceze — ] — [72551 — ]. 430] 437 si — — - segg TT e BÉSASOSEETBBB — ] — 1307] — 14421 4581 5511 5 ] 628]. — ai /g08 ES EM Pa Bib, Es GES Ea [See k Sea S - Ipotjság L. 46 szesz s E at Je ező átrá GL ÁBA KER A Vácz 2 319 — 1425] 594] 551] — [629 — 910 [as Szöd 166. ún éz ittes ő A BE pi s 8 E HSBEA — [329] — [ 504 521lsie! — ira zis et htsa — 332] — [507 2 Este s ki d we i — [340] — Íx515 mio ték als .E19tÉ Dunakeszi-Algg — 1.344 — 1519] 531151" ] — es ki 058 Rákospalota-Újpest 2339] 354] 4571 530] 513/2415 ] 628 me gaz TOS9-s Palotaújfalu ....... 31 249] 359] 502] 534] 546] Í5] 621 739 113 j Bákos rendező p.u. ...- ] 255] 404. 509] 539] 550) [2] 628 755 nes E Budapest nyugoti p-u. 3€.. é.] 230 300] 410] 515] 545] 5551 622 6322) 632) 820 "1125 FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, d c ááríve zását áles Földtani Ké