"1 sösgagklapbj 6 
ee nte enje 


digó 


eztetzt 
ánag 
úti 


siratt úg 
jlsit 


b 


B int; 


ige ni 
19 b 


149 [da 
sereg sas 


"ab 1484 
"41; dségt b 
924. 


kEREEEt 
teszt 


régi 
só e 


apepté s 
49 eger bi 4 904öV 
epu veg atat vitás 


"y széttárt 94sáv 


ige. tt 


imitt 
sirt 


rét b 
eunznzkát is 


sa 
al sjé 


káli já HEHE 
JEE 


ikai 
9 


sit; 
84. 


HE FAEHNZEE 
öz; 


Bál éb sk 
B HE 


új h 
; áj 1 


sgt stsetás 


setanett 


katt kosta 


ját a 


MT? 


440 


Sesígtás 


4495 
E 
szt te jA 
át jiteg 


fins 


is tú 


jr 
tető 


tirála 
HRSEZE 
fh shegó tigst tti a tri 
sekbizteb 909: a4904 het 
sizbasotiát; 


ajegaza sztlltasátó 4 


HER ött; nek tsb áss tétüzt; 
0 JEztb 26. a 
KRAK 


E o ; 


ELÉ 


Kátttábisti Hari ; 


he ha 
Lgvévbpezeekenege 


teegrzáptkermezétténn 
eben t ee rött etén zvise 
tegke terek an vegvarágy riznet, 
eregette yi evet ető te 
telyzeét kelne paztezet por 
tere tenor tetem 
kat eettssyasát tet pegtetei sti 
tteteelkres 
testetek gesststő 


ttetzesst 2 
Hezervostót ty téset aba ese 


kae ezét fezdik are virens f 


eslteteestt etzésesi 
kigszésist 


ke 
ejtés 


hayp ő 
era beos 


Mester ááetésb ter 
tejsztttttett 1 jeteezegeet 
izzste teres 


téjépetéteteti 


A ee 
SEERÉHEEEE 


JTK 


HenEbS 
HGKELESBBB 


49 

ebtévsaz gt 

tegára ptététe 
M 


tiésest ug 


siege 


EEsi 


59 


141 
iz. jege 
FLKEL TÉT 


at 


ú 


teett 
iijzb Hitt 
tstztssiet 21 
siktáttékt; 
HEVER 
4 HE 


SE 


tú 
S att; 
EKG 


HE 


ték 


kés 
prrriltetkelk 


ást átt ttitt Feet Hess 
iegzettasb; 
tre sájág 
értetek; 

tött 


hoty 261 
sERHÉLERB rt 
Hélösee titiketrbs 


stpettsést 


dit 192 
tax ke bv 9) pőgezat et] 

ht lteletgr borját reepetr 
res gor tosáa epe gt pet estén eges 
kezte telet ért petttélrébte 
istrestegzoste reéérsódtztstes 
sat 


KA á ése at 
tdverb9 teti SHE 
etéestdátétezétt] 
téme patt esése 
ird set éss e tisge párezer hénrgalja 

geth őgerasöszébetátent 
kodot pl. epesbaded -rytt s vétbé 

taápattezési 3 epen sgrrrené társat 
Jasábásáenee. tt kai 


fe etenesesés Ft vé vskt 
KERT HEt Éz zeteletttetétesé 
irrssget eye 


/sdeteg zös ézó kette, ését 
kotetet spp, ösbsesi 
HE etre reáloport 
seketétt teétáét 1yet 
eget kösse 54690) ar báb sgrt 
joga ve ett lGy 96 aggy ezés 


sertbsta FL aG AES al ég kr e: PebáseSeN 


tstséle nepek pjt 
erne 

ját pésé-é eb: [zoezez ös fegszep a zdés ént eti 

pets peteteeétszet e zÉstS Ég tsesébÉsi 
Taps ege ellepi ter áté ven !eegytren 


FOR THE" "TEGFLE 
FOR EDVCATION 
FOR SCIENCE 


TARTS 
THE AMERICAN MU SEUM 


OF 


NATURAL HISTORY 


BY GIFT OF 


OGDEN MILLS 


Ara JATE 911 
pzys1eb si Pi 


j Mé d 
967 LAKÁÁÓ 
1 114ANBB 
TALK ANASBBB 


1 A8 avató 


atai ix [9 IAU f 1 
1) 


MGYVRK SAR jú kt 441 
SZESÁNN day 
) ego ANNYOÉSATÓI 


Vai 


fi H 
éb Ai 
T8 


HyvtAt 


múló sb TT TARATENYÁNNA A 


já ká TA 


ús PAM 


VAGYMI Mi 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT SD ; ha 


Sz 


KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGYSZERSMIND 


. A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


SZERKESZTIK 


BALLENEGGER RÓBERT dr. és PAPP KÁROLY dr. 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


NEGYVENHATODIK (XLVI.) KÖTET. 1916. 


HÁROM TÁBLÁVAL ÉS NÉGY SZÖVEGKÖZTI ÁBRÁVAL. 


TOLD PANISKÖZEÖNY. 


(GEOLOGISOHE MITTEILUNGEN, ) 


ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH 


AMTLIOHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 


REDIGIERT VON 


D: R. BALLENEGGER und DE K. v. PAPP 


SEKRETÁRE PER GESELLSCHAFT. 


SECHSUNDVIERZIGSTER BAND. 1916. 


MIT DREI TAFELN UND VIER TEXTILLUSTRATIONEN. 


. 


BUDAPEST, 1916. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA, x EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. 


Hé ATA lg JB k 


- d A É ké üss a "sb 
- va 4 ) £ 
PiTS att 13 ei igérez k veg Ké gya esel Viz sú " j. 
LE HEAR sát ÉRE F pg LÜL fá MAGZAT ET SZT ft ERRG st 
Í 


28 Ve tp eszi 


B . arak HE $4 ÉVEN késés CLASS 


v § 
He zás 
ső ! 


"a i vég zi Ezt az Skesót Viz 


; j jé 
í( 4 
j 1 tát 
. Wés Pp. 9 3 zt SZG (4 ELS TLANTST A 
Mn? s a hi AL LLHLGGY A "A ez 1 
kt As A pet Í 
í ; 94 i 
d TEÁS ) 
i A 5? 4 
j § ki fee sa 
a v 5 ését 


TARTALOMJEGYZÉK. 


A) ÉRTEKEZÉSEK. 


- Lap 
BALLENEGGER RÓBERT dr.: A Hegyes-Drócsa erdőségeinek talaja ... . . . . . . 105 

BENBOGBZAS TA State ő tenye A resicabányai, stájerlaki és  kemenceszéki 

szénbányaterület hegyszerkezettani viszonyai 
(dzs aDTÁVAV Es A stektt zt estet te EÁ 12 

- — — Adatok Szerbia északkeleti részének geológiá- 
JAMOZKS EN ESZ eE e SRE TONE ÉT ZA Ez VÖ 3 236 

TTOJNOSTVÁZSŐ ÜT e Adatok a magyarhoni fosszilis radioláriák is- 
ineretéteze as Hátaloláryl) re s se étsetá aratta zkkete e 262 

. Nopcsa FERENC báró dr.:  Északalbánia, Rácország és Keletmontenegro 
geológiai térképe (az I. táblával) ......:.... 227 

[AE EMÓREO ÁT ess ezskistét Az erupciós kőzetek zöldkövesedése (a 3. áb- 
TEGEED TK ÉL A okt LÉ te ak ejt SA ET 73 

RADOVANOVIÓ SZVETOLIK dr.: Adatok az Északkeleti Szerbvidék geológiai 
hegyszerkezetéhez (a II. 4, B táblával) ..... 231 


SZENTPÉTERY ZSIGMOND dr.: A melafir és szerepe az Erdélyi Érehegységben 86 


B) RÖVIDTKÖZLEMÉNYEK. 


InENavu HERMAN dr.:..... A szenegambiai laterites vasércekről ....... . 284 
SOHRÉTER ZOLTÁN dr.: ... Föltárás a budapesti Hungária-köruton . .. . . . 112 
— Kúttútás: as torokótóns sast em szakági ás sát 112 


C) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


1. BARENO JÓZBNE (1890—1916) emlékezete 15... esgels meta éseles a eves 225 

BALLENEGGER RÓBERT dr. : Hilgard Eugen Waldemar (1833—1916) emlékezete 287 

TOBOREPY GÉZA dtzsüsés es A földkéregben egymást keresztező kettős hul- 
lámrendszerről (a 4—5. ábrával) ........... 114 


IV TARTALOMJEGYZÉK. 


D) TÁRSULATE ÜGYEK. 


A) Közgyülés. 


SCHAFARZIK FERENC dr.: .. A Magyarhoni Földtani Társulat 1916 febr. 9-én 
tartott közgyűlésének elnöki megnyitó előadása 


Jegyzőkönyv az 1916. évi február 19-én tartott 66-ik közgyűléséről..... . . 
PAPPZKÁROLY JÁN LAS KAT JELEMLÉB OT zsé e ezeteá Ne e SSE 
Tisztikar és választmány választása az 1916—1918. évi időközre ........ 


B) Szakülések. 


I. 1916 jan. 5. a) VADÁsz M. ELEMÉR: Földtan a hadi ismeretekben, 
b) VoGgL ViIKToR dr: Tengermellékünk tithon képződményei ............ fé 

II. 1916 jan. 26. a) BALLENEGGER RÓBERT dr. : A Hegyes-Drócsa etdő- 
ségeinek talajáról; b) BENE Géza —RADOVANOVIÓ SZVETOLIK : Szerbia geo- 
lógiai és bányászati viszonyai, a Duna-Timok-szöglet ére- és szén-feltárásai 

III. 1916 márc.1. a) PÁLFrv MónR dr. : Az erupciós kőzetek zöldkövese- 
dése, BöckH HuGó dr. hozzászólásával; b) JEKELIus ERIcH dr.: A brassói 
hegysés TelSŐjUtakortt. képződményei ez zeeté see ete ee e eat ie ET 

IV. 1916 ápr. 5. a) SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: A Bükk-hegység langyos 
forrásai. PAPP KÁRoLYy dr. hozzászólása a görömbölyi Tapolca forrásairól; 
b) ToBonrrYv Géza dr.: A földkéregben egymást keresztező, kettős hullám- 
rendszerről; c) VENDL MÁRrA dr.: A griedeli baritkristály alakjai........ 

V. 1916 május 3. a) BALLENEGGER RÓBERT dr. : A magyarországi talaj- 
tipusok mechanikai összetételéről, TIMKó IMRE hozzászólásával; b) KoRMos 
TIVADAR dr. : Az első fosszilis hiéna csontváza Magyarországon ; c) LAMBRECHT 
KÁLMÁN dr.: Lydekker Richard emlékezete; d) Nopcsa FERENC báró dr. : 
Tszakalbánia, Rácország és Keleti Montenegró geológiai szerkezete; e) 


Hoswos Rezső dr.: Adatok a magyarhoni fosszilis radioláriák ismertetéséhez 


VI. 1916 jun.7. a) BALLENEGGER RÓBERT dr.: HILGARD E.W. emlé- 
kezete b) FesÉRvÁRY GyuLA báró: Fosszilis békák a püspök-fürdői pregia- 
ciális. tötegok bla si elsezsségese etetése sets e Vess tt e ESEL ES e lee 


C) Választmányi ülések. 


I. 1916 jan. 5. BEyYscCHLAG FÉRENC és ITSCHERMAK GusSzTÁV tiszteleti 
tagokul való ajánlása "sr reket es ree ete. váz ts te tetete etette ek SS élve eső éa de 
II. 1916 jan. 26. A régi tisztikar lemondása. Az új tisztikar és a választ- 
tnány első jelölése... c asz áztteretkő e tát eté átetese ete ELESEN e le elsteete se vet ET 
III. 1916 febr. 3. Az új tisztikar és a választmány második jelölése . . . . 

IV. 1916 márc 1. Az új tisztikar bemutatkozása, bizottságok alakítása . 

V. április 5. A Földtani Közlöny szerkesztésére vonatkozó szabályok. . 
MLS Ő daájus 3. A Balkánt BIZODTSAG TOLRÁVÁSAI (aa selejt ee SET 
VII. 1916 junius 7. LENHOSSÉK MrHÁLY lemondása a Barlangkutató Sza k- 
osztály elnökségéről. A Szabó-alapból LAMBREcHT KÁLMÁN megbizatása . . . 


Lap 


17 


iss) 


124 


INHALISVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 


g 


A) ABHANDLUNGEN. 


Seite 

BALLENEGGER, R.:.. Über den Boden der Waldungen des Hegyes-Drócsa 
GSDÍTSSSÉS zs ás át else us ás deeetó és úlsálk e ázske Ne 170 

ÜRTKENTELAT NE zet felsz éete ke See Zur" Tektonik des Steinkohlenterrains bei Resica- 
bányatúna Anima e ütitédéBigúton es 2 ja ee see eekstste 57 

— — — Beitráge zur geologischen Kenntnis der nordost-ser- 
DISChENEGSGEMŰETÉS sz e etés sésést ette e fejles e töte relé e slbl al elozi sfejsis 811 

EHOJNOS: VÉLSZ Kés Beitráge zur Kenntnis der ungarischen fossilen Ra- 
díolatenzítiteder eltartó AE eözás seta tetette tel areteket ve elé öketa 340 

Nopcsa, FR., Baron. Begleitworte zar geologisehen Karte von Nordalbanien, 
Rascien und Ost-Montenegro (Mit der Tafel 1)..... 301 

IRÁNY SZ osz elete se Über die Propylitisierung der Eruptivgesteine (Mit der 
ÉTOÜEKZO JN a are tlseté eteti ZET ESO OSS ta ÁSOK 188 

RADovANOovIó, Sv.: . Beitráge zur Gebirgstektonik des nordöstliechen Serbien 
(Vett zderetatet aaa) esetere etátele teto elsetete d ete etette 305 

SZENTPÉTERY, S., v.:. Der Melaphyr und seine Rolle im Siebenbürgisehen 
MSZESDÜNS E S SE See els AÁSi eleks jee sle ékszere ett esztet es 148 


B) KURZE MITTEILUNGEN. 


ÜRINÁU S TEL ő ele .. Notiz über lateritische Bisenerze in Senegambien... 364 
ÖCEHRÉTHNR, (Zeta ő des AufschluB auf dem Hungária-körut (Hungaria Ring- 

strabBojján iBúda pest § ari tetsz áo s ásta eás ate s ete IT 

— —- — " Brunmenbohtuug ti Vörökör zést errefele jat láasátan Ti 


C) VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 


IERÁNZ JOSE ESA E ST KŐ) E Set S zet te ety ee le slat le ELJ E Sás 299 
BALLENEGGER, R.:.. H. W. Hilgard (1833—1916) 0.0... .ssvvsvsssese 367 
ToBoRFrY, G., v.... Über das sich kieuzende doppelte Wellensystem (Mit 

ÜSSE OtKSAM S 5 elete te teeékets else els déle ldá ute ves 178 


VI INHALISVERKZEICHNIS DES SUPPLEMENIS. 


D) VEREINSNACHRICHTEN., 


SCHAFARZIK, F.: Hiöffnungs-Vortrag anlábBlicnh der am 9. Februar 1916 ab- 
gehaltenen Hauptversammlung der Ungauschen Geologischen (Gesell- 
séhatb ét öekkttá, kest ae TNz KS Se SZTN te ate eli É 


Mitteilungen aus den Fachsitzungen. 


I. Fachsitzung am 5. Juni 1916. a) Dr. M. E. Vapász; Über 
Geologie in den Kriegswissenschaften; b) Dr. V. Voar : Über Tithonbildungen 
Mm ÜNSErSDAUtttOTALÓ Ettek ezés eetobla Se sss etete e ezéte sei elete esse ee 

II. Pachsitzung am 26. Januar 1916. a) Dr. R. BALLENEGGER : 
Über den Boden der Waldungen des Hegyes-Drócsa; b) S. v. RADOVANOVIÓ -— 
G. BENE: Beitráge zum geologischen Gebirgsbau des nordöstlichen Gebietes 
VÖNNSOTDTSTN s a ak véde eset ene e S S Gee ZS Set a A SÉSST 

III. Fachsitzung am 1. Márz 1916.a) M. v.: PÁánrv: Die Propyli- 
tisierung der Eruptivgesteine ; Bemerkungen von Dr. H. v. Böcxn, b) D. E. 
V.JEKBLLUS: Júrabildunsenáder Betge VON: BYASSÓF ee sőt be ee eze 

IV. Fachsitzung am 5. April 1916. a) Dr. 2. SogRÉTER : Die halb- 
warmen Ouellen des Bükkgebirges ; Dr. K.v. PAPpP: Die Tapolczaguellen von 
Görömböly. b) Dr. G. ToBoRtrrv: Über das in der Erdrinde sich kreuzende 
Doppel-Wellensystem. e) Dr. M. Vaxpt : Über die Kristallformen des Griedeler 
ISM gés ESET EK Et EL NT ELT LAO Ea NN ÉLŐ klád an 

V. Fachsitzung am 3. Mai 1916. a) ROBERT BALLENEGGER : Die 
mechanische Zusammensetzung der Bodentypen Ungarns ; Bemerkungen v. 
EMERICH Timkó; b) Tu. Kogmos: Über das exrste fossile Hyünenskelett in 
Ungain ; c) Dr. K. LAMBREcHT : Erinnerung an R. LYDEKKER ; d) Baron Fr. 
v. Nopcsa : Über den geologischen Bau von Nordalbanien, Serbien und Ost- 
Montenegro ; e) Dr. R. Hogwos: Beitráge zur Kenntnis der fossilen Radi0- 
Jarieg (ÜHSATOS szé ette esel s lette ett e SES ENÉT e 

VI. Fachsitzung am 7. Juni 1916. a) Dr. R. BALLENEGGER : 
Erinnerung an E. W. HirgGaRp ; b) Baron GÉzA JULIUS v. FEJÉRVÁRY : Die 
fossilen Frösche aus den pröáglazialen Schichten von Püspökfürdő . . . . . . . . 


A Magyarhoni Földtani Társulat tagjainak névsora az 1916. év elején (Ver- 
zeichnis der Mitglieder der Ung. Geol. Gesellschaft mit Anfang 1916). . . 
A Magyarhoni Földtani Társulat részére tett alapítványok (Stiftungen für 


die Ungarische Geologische Gesellgehaft) ........ ss... sinisvsís ss 
A Magyar Földtani Társulat csereviszonyainak kimutatása (Ausweis der 
Tauschverbindungen der Ungarischen Geologischen Gesellschaít) .... . 
A Magyarhoni Földtani Társulat tisztviselői az 1916—18. időközben (Funk- 
tionüre der Ungarischen Geologischen Gesellschaft) . . . . . . . . . . . . . 221, 


A Szabó József emlékéremmel kitüntetett munkák jegyzéke (Verzeichnis der 
mit der Szabó-Medaille ausgezeichneten Arbeiten) . . . . . . . . . . . . . . 223, 


Seite 


43 


182 


183 


188 


190 


A TÁBLÁK JEGYZÉKE. 


(Verzeichnis der Tafeln.) 
; Olda 
. (Seite 
Tafel I. tábla. Nopcsa FERENc báró dr.: Eszakalbánia, Rácország és 
Keleti Montenegro geológiai térképe 1:1,150.000 mérték 227 
(Dr. Baron FRANz v. Nopcsa : Geologische Karte von 
Nordalbanien, BRascien und Ostmontenegro. MadBPstab 
TESSZÜK ÜSOÓOO SS tsz ÉRTSEK adá részeget NYZ (301) 
CSAT ÜSE EK KRADOVANOVIÓ SZVETOLIK dr.: 4) Szerbia északkeleti 
részének, a Duna-Timok szögletének geológiai térképe 
1: 400 000mértékben; B) Szerbia északkeleti részén, 
a Duna-Timok szögletén át, nyugat-keleti irányban 
"Kúzott: Seolódiat Szelvények ése a 08 áá ese dsla e 251 
(Dr.§v. RApovaAxovré : 4 ) Geologisehe Karte des Donau 
Timok-Eckes in Nordostserbien. MabBstab 1:400,000 : 
B) Geologische Durchscnitte in westöstlicher Richtung 


von der Donau-Timok-Ecke Nordostserbiens) ...... . (305) 
KGN At Hoswos Rezső dr. : Fosszilis radiolariák Magyarhonból.. 262 


(Dr. R. Hogwos: Fossile Radiolarien aus Ungarn).... (340) 


A SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. 


(Verzeichnis der Textfíiguren.) 


Fig. 1. ábra BENE GÉza: A stájerlak-aninai széntelepeken át vont szel- 
VOLYYIG GETE oz tá ete E ÉT A e EÁ VT 14 
(G. v. BENE: Profile der Kohlenflöze von Stájerlak-Anina) (59) 

c 2. c  BEnxE Géza: A stájerlakaninai széntelepeken át vont szel- 
VONYEE Zs szzeteea Nna ető a TT BAT Tee SE TK e TÉS ÉT 18 
(G. v. BENE: Profile der Kohlenflöze von Stájerlak-Anina) (61) 

tk 3. c —— PáLry MóR dr. : Normális piroxén-andezit zárvány a bontott 

zöldköves dacitos lávában, a kereszthegyi altárnában, Nagy- 
ÜSELYLÁTNK eey ráta s ő öegere tése si SÉZÁSS EA É e ee Éz ei 80 

(Dr. M. v. PÁLFY: Pyroxen-andesit Binschlüsse im piopyl. 

dazitisehen Lava, im Erbstollen der $Szt.-Kereszthegyer 
GTÜBe Sz NEGY y et SE ák e ee ete ls ete (141) 


VIII 


A SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. 


Oldal 
eite 
Fig, 4. ábra ToBoRFrrv Géza dr.: A Kiskárpátok elsődleges hullámainak "vas 
TÁG OYAVÁZATAN AT eteta ás EKE Ka esel n testé e teles ese 115 
(G. v. ToBonFFY : Erklörung der primüren Falten der Kleinen 
KApathon s été etetést delet eletet e e etet ell EA ÉR (180) 
ToBonrrY GÉZA dr. : Hullámvölgyek kereszteződése I. elsőd- 
leges Lt másodlagozrhullámvolgyek s. sskegmésslses : se 116 


(G. v. ToBORFFY : Kieuzung der Wellenfurchen. I. Primáre, 
KtzSekundaátesyellenfurehen) az 9 ssss sztás ere erzet sie ál leés (181) 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XLVI. KÖTET, 


1916 JANUÁR—FEBRUÁR—MÁROIUS, 1—3, FÜZET, 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 1916. FEBRUÁR 9-ÉN 
TARTOTT KÖZGYŰLÉSÉNEK ELNÖKI MEGNYITÓ ELŐADÁSA. 


Tartotta: SCHAFARZIK FERENC dr. 


Tisztelt Közgyűlés ! 


Másfél éve immár, hogy minden idők legkeményebb harcában állunk. 
Hazánk egész fegyverképes népe védi az otthont és szorítja győzedelmesen 
vissza az ellenséget. Köröskörül a periferián küzdenek fiaink, rokonaink, 
és Jó barátaink, s katonáink legvitézebb kitartásának köszönhető, hogy a 
központi . szövetségesek: Ausztria-Magyarország, Német- 
és Törökország, valamint a legutóbb hozzánk csatlakozott vitéz 
bolgár nemzet eme háborúja a hosszú front minden pontján kivétel 
nélkül reánk nézve kedvezően áll, úgy hogy immár a harcnak szerencsés 
befejezése alig lehet kétséges. E percben azonban a béke hajnalpirkadása 
még nem tűnt fel a szemhatáron és ezért még fegyverben kell a hadseregeink- 
nek maradniok mindaddig, míg a nyugodt megélhetésünket és fejlődésünket 
biztosító béke meg nem lesz köthető. 

Társulatunk az idő komolysága miatt, de a munkatársaink megcsap- 
pant számánál fogva 15 csak a legszűkebb keretek közt teljesítheti feladatát 
s társulati életünk eme második háborús esztendejéről Papp KÁROLY dr. 
tanár úr, elsőtitkárunk fogja jelentését a tisztelt Közgyűlés elé terjeszteni. 


1[. 

Köszönetnyilvánítás, üdvözlések. 

Mindenekelőtt szabadjon ezen alkalommal 15 leghálásabb köszönetün- 

ket kifejeznem EszTERHÁZY MIKLós dr. úr őhercegségének azért a hagyo- 
mányos pártfogói jóakaratáért, amelyben a M. H. Földtani Társulatot 
az elmult évben is részesítette, valamint továbbá JANKoviIcH BÉLA dr. 
vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ő Excellenciájának és ILogvaAYLAJos dr. 
vallás- és közoktatásügyi államtitkár úr ő Méltóságának, úgyszintén báró 
GHILLÁNYI ÍMRE földmívelésügyi miniszter úr ő Excellenciájának is a tár- 
sulatunk iránt állandóan tanusított jóakaratukért. Megnyugvással közöl- 
hetem, hogy mind a két minisztériumban azt a bíztatást vettük, hogy a 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 1 


29 D: SCHAFARZIK FERENC 


mostanában a háborús állapot diktálta takarékoskodás folytán kb. fele- 
részben megszüntetett állami segélyt Társulatunk lehetőleg a béke helyre- 
állítása után ismét meg fogja kapni. 

Rokon testületek és társulatok nem tartottak az elmult évben semmni- 
féle kongresszusokat, vándorgyűléseket vagy egyéb ünnepélyes üléseket 
s viszont mi sem léptünk ki otthonunk szerény falai közül a fórumra. De 
hogyha ilyen módon a nagyobb nyilvánosságot el is kerültük, úgy mégis 
nyilott alkalmunk arra, hogy szak- és választmányi összejöveteleink során 
azokat a tisztelt tagtársainkat egy-egy meleg családias kézszorítással 
vagy tiszteletteljes köszöntéssel üdvözöljük, akiknek valamely kitüntetés- 
ben részük volt vagy amikor őket valami nevezetesebb dátum érte. Így 
köszöntöttük BöckH HuGó dr. miniszteri tanácsos, PÁLFY MóRic dr. fő- 
geológus és SIGMoOND ELEK dr. műegyetemi tanár urakat és tagtársainkat 
abból az alkalomból, hogy őket amagy. tud. Akadémia leve- 
lezőtagjaiul megválasztotta; továbbá volt szerencsém december 
4-ki szakülésünkön PaPP KÁRoLrYy dr. kartársunkat és I. titkárunkat 
üdvözölhetni, minthogy a KIRÁLY Ő FEtSÉGE őt a budapesti tudományos 
egyetemen megüresedett és újonnan szervezett geológiai tanszékren yil v. 
rk. tanárrá kinevezte ; mély tisztelettel köszöntöttük ILosvav LaJsos dr. 
tiszteleti tagtársunkat, kultuszminiszteri államtitkár urat is, abból az alka- 
lomból, hogy a KIRÁLY Ő FErséczőtaLipót-rend középkereszt- 
jével fölékesítette és végre levélben kerestem fel régi áldott jóakarónkat 
SEMSEY ANDoR dr. urat, aki december 22-én Tátraszéplakon testi-lelki 
frisseségben 82-ik születésnapját megülte. 

Mielőtt mai megnyitó beszédemben más témákra áttérnék, legyen 
szabad ezen alkalommal is köszönetemet kifejeznem Papp KÁRoLrYy dr. 
elsőtitkár úrnak, kedves kartársamnak, aki az elmult évben lankadatlan 
buzgalommal és kiváló hozzáértéssel Társulatunk ügyeit elintézte és a Föld- 
tani Közlönyt szerkesztette. Ezen teendői súlyosabbak voltak az idén, 
mint máskor, mivel az egész esztendőn át a harcban távol lévő MARos 
IMRE dr. másodtitkárunkat is helyettesítette. Fogadja hasonlóképen őszinte 
köszönetemet ASCHER ANTAL pénztárnok úr is, aki a Társulat számadá- 
satt a tőle megszokott pontossággal végezte. De végre engedjék meg, hogy 
ezen alkalommal kedves elnöktársamnak: SzorragH Tamás dr. úrnak is 
hálás köszönetemet fejezzem ki, azért az állandó készségeért, amelylyel 
immár a hatodik évben engemet támogatott. 


ui 
A mi Földtani Közlönyünkys-ről. 
A háborús állapotok folytán tisztelt Közgyűlés, Társulatunk pénzügyi 
helyzete kissé mostohábbra fordult. A háború előtti állami segélyekből 
az elmult évben csak a felét vehettük fel, a tagsági díjakból is elmaradt 


ELNÖKI MEGNYITÓ. 8 


egy bizonyos hányad, kiadásaink pedig gyarapodtak, nevezetesen a nyomdai 
költségek 3094-kal és emellett némileg az adminisztráció költségei is. Mind- 
ezek az okok eltolják a mi vagyoni mérlegünket és akcióképességünket — 
az én becslésem szerint — legalább 35—4094-kal a mi hátrányunkra. Ennyi- 
vel lesz nehezebb a M. H. Földtani Társulatnak az adminisztrációját az 
eddigi keretekben fenntartani és a Földtani Közlönyt a megszokott terjedel- 
mében kiadni. A jövő triennium választmányának lesz majd a feladata 
mérlegelni mindazon módozatokat, amelyek kiadásainkat apaszthatnák. 
Többek között fontolóra kell majd a tiszt. Választmánynak vennie, vajjon 
nem érkezett-e még el annak az ideje, hogy a Földtani Közlönyben meg- 
jelenő cikkek terjedelmét szűkebb formák közé szorítsa, a geológiát nép- 
szerüsítő cikkeket és ábrákat pedig egészen elhagyja, vagy pedig egy külön 
kiadványba átutalja? A Földtani Közlöny összes cikkei ugyanis eddig 
tekintet nélkül arra, hogy tartalmuk mennyire érdekli a hazai és a külföldi 
olvasóközönséget , mindig két nyelven, vagyis magyarul és többnyire németül 
vagy ritkább esetekben franciául vagy angolul is egész terjedel- 
mökben jelentek meg. Hosszú évi tapasztalat alapján pedig állíthatom 
hogy a Földtani Közlöny cikkei vagy olyanok, melyek inkább pro domo 
íródnak, vagy pedig olyanok, amelyeknek általános tudományos szempont- 
ból valamely világnyelven in extenso való közzététele kívánatos. 
Az előbbi esetben az illető magyarul írott cikkek tartalma a Supplement- 
ben csak referádaszerűen volnának elintézendők, ellenben az utóbbi eset- 
ben, amikor a nagyobb terjedelem és az adatoknak teljes felsorolása inkább 
a nemzetközi tudománynak van szánva, a magyar szöveg volna rövidebben 
megfogalmazandó. Minden egyes cikknek a miként való megjelentetéséről 
a szerző kívánságának tekintetbe vétele mellett a szerkesztő b1- 
zottság hozná meg a döntését. Ilyen eljárással az eddigi 40—45 Íves 
kötetekből bízvást 10—15 ívnyi szedés volna megtakarítható, illetve, 
hogyha az évi költségből még futná, a kötet tartalmát gazdagabbá lehetne 
tenni. Általában célszerűnek tartanám a Társulat kiadványait ketté osztani, 
vagyis egy szigorúan a magyar tudományos földtani kutatástképviselő 
és egy inkább népszerüsítő és ismertető részre. Tudományos kötetnek 
megmaradna 22—25 ívnyi terjedelemmel az előbb vázolt módon megszer- 
kesztve akWöldtani Közlön ya, ellenben az utóbbi célt 8—12 ívnyi 
tartalommal egy egészen külön kiadvány, esetleg a már régebben egyszer 
létezett KHöldtani Értesítő szolgálhatná. Ez utóbbi, mely csak 
magyarul jelennék meg, tartalmazná a Társulat beléletére vonatkozó 
közleményeket, az összes jegyzőkönyvi kivonatokat, de egyszersmind 
eleget tenne az ismeretterjesztő iránynak 15, amire a Társulatunk — számos 
agjának felfogása szerint — magát kötelezve érzi. De nem foglalkozom 
tovább e témával, hanem örökül hagyom a mai ülésből megválasztandó 
Elnök utódomnak. 
1x 


4 D- SCHAFARZIK FERENC 


HÚ 
A hadi geológiáv-ról. 

Legyen szabad ezek után néhány szóval az utóbbi időben szinte divattá 
váltkhadi geológia)? kérdésére áttérnem. Már a mult évi közgyűlé- 
sünkön felvetettem volt azt a kérdést, vajjon nem hasznosíthatná-e magát 
a mostani nagy harcunk érdekében a geológia 15? ráutalva arra, hogy tudo- 
másunk szerint az efféle működésnek az 1904—5-iki japán-orosz háború- 
ban japán részről már volt is valamelyes nyoma. Hasonló gondolatok szál- 
lottak meg másokat is és Németországban egész kis irodalma fejlődött 
már a thadi geológiásv-nak, sőt nálunk is akadt két tagtársunk, aki a geológiai 
ismeretek fontosságát a hadviselés szempontjából előadásai, illetve cikkei 
tárgyává tette. Mindezekben az idevonatkozó értekezésekben sok megszív- 
lelni való gondolat merült fel s áthatva a geológiai ismeretek nélkülözhetet- 
lenségétől többen a külön katonageológus-állások kreálását hozzák javas- 
latba. 

A khadi geológia; kérdésével azonban tisztelt Közgyűlés alighanem 
úgy vagyunk, hogy a mostani óriási viaskodásunkban mindenki szeretné 
vitéz katonáimkat valamiképen támogatni és bizonyára ez a nemes érzés 
a rugója annak a lánckövetkeztetésnek 15, amelyből a katonageológus 
eszméje kipattant. Az én meggyőződésem szerint azonban a tisztelt írók 
némelyike sokszor túlmegy a geológia hivatásszabta határain. Közelebbről 
megvizsgálva ugyanis a dolgot, csakhamar rá kell hogy jőjjünk arra, hogy 
szakgeológusnak a háborúban távolról sem lehet oly széleskörű a feladata, 
mint a hogyan azt különösen némely író követeli. 

Támadó előhaladás közben geológiai megfontolások egyálta- 
lában nem juthatnak érvényre. Ekkor ugyanis a kapott parancshoz mérten 
gyorsan kell cselekedni. Ezekben a legkomolyabb percekben, amelyekben 
minden résztvevőnek az élete hajszálon függ, geológiai megfontolgatáso kra, 
egyáltalában nincsen idő. A front parancsnokát pedig ilyenkor még geológiai 
tanácsokkal is ellátni, nézetem szerint majdnem annyit jelentene, mint őt 
gondolatainak koncepciójában megzavarni vagy legalább 15 rendeleteimek 
kivitelét késleltetni. A frontban másra, mint a terep topografiai minőségére, 
a jó kilövést biztosító, vagy egyéb előnyöket nyujtó pontok elfoglalására 
stb. a parancsnokok tekintettel alig lehetnek. A kijelölt vonalakat és ponto- 
kat pedig előhaladás közben, avagy visszavonuláskor védelem szempont- 
jából is, még a lehető legkedvezőtlenebb geológiai (talajtani) viszonyok 
mellett egyformán kell a csapatnak elfoglalnia és tartania. A. csapatoknak 
meg kell küzdeniök nemcsak a szemben lévő ellenséggel, hanem a talaj 
minden mostohaságával is, be kell vájniok állásukat egyszer a Karszt ke- 
mény mészkőszikláiba, máskor pedig az árvíztől fenyegetett alacsony 
Drimmaszigetek iszapos-homokos talajába. 

Mások azonban a viszonyok akkor, hogyha a mozgóharc áll ó- 


ELNÖKI MEGNYITÓ. 5 


harccá lesz, amikor a csapatok már tökéletesebb és állandóbb jellegű 
védőműveket és védett lakóhelyeket létesítenek, amikor fedezékeiket 
többes számban, nagyobb arányokban és jobb anyagból megépítik, vagy 
pedig amikor a hadsereg a front mögött elfoglalt területeken mint operációs 
bázison, már az állandóság igényeivel berendezkedik. Ekkor már inkább 
lehetséges, sőt sok esetben talán valószínű is, hogy a szakgeológusok taná- 
csát kikérjék, hogy aszerint cselekedhessenek. A. chadi geológia; szószólói 
szerint most már a lövészárkok útvesztőjében kezdődnék a geológusok 
működése és Dr. FRiEpRIcH KövriG (Montanistische Rundschau 1915. 
18. sz.) mindazokat a teendőket, amelyekben a szakgeológusok számára 
a munkában való részvételt reklamálja KRANTz, WERWEKE, FRECH és 
HJALOMON nyomán 15 pontban foglalja össze. Ezek szerint megkívántatnék 
a szakgeológusok közreműködése már az árok- és sáncépítkezés falai állé- 
konyságának megítélésénél, továbbá vajjon a közelben előforduló természetes 
kőzetek alkalmasak-e az ilyen falak burkolására vagy sem. Torábbi feladatai: 
előzetes megállapítása a futóárkok, fedezékek és egyéb földmunkák kiviteli 
idejének ; a katonai védőművekben meggyülemlő víz eltávolítása ; a szenny- 
vizek levezető vonalainak kitűzése, árnyékszékgödrök kijelölése, az ürülékek 
időnkénti eltávolítása és ennek számára a lerakodóhelyek kijelölése, segéd- 
kezés tábori vasutak építése körül, alagútrobbantások és újból jó karba 
való helyezése, segédkezés ill. tanácsadás robbanóaknák telepítése körül, 
út- és hídépítés körüli segédkezés, kőzetanyagok felkutatása, termelése 
és szállítása, ivóvízforrások felkutatása, bakteriológiai vizsgálat és víz- 
szűrés, sterilizálás, a talajvíz tükrének tanulmányozása, ásványos bánya- 
termékek felkutatása, feltárása és kihasználása. 

Eltekmtve az ivóvíznek mélyebb helyekről való fakasztásától, a 
talajvíz viszonyainak tanulmányozásától és esetleg még bizonyos építő- 
kőzetek vagy egyébként hasznosítható ásványos anyagok felkutatásától 
az okkupált területeken, a többi itt felsorolt teendő mind olyan természetű, 
amelyet elsősorban az utász és árkász, továbbá a katonamérnökség és a 
száz meg százszámra bevonult civilmérnök szokta hivatásosan elvégezni. 
A vizet egészségügyi szempontból pedig a vegyészek, technológusok és 
orvosok vizsgálják meg. A harctéren szükségeseknek mutatkozó tárókat, 
aknákat, árkokat, leásásokat, töltéseket, védőfalakat, hidfőépítéseket, 
kőhányásokat, vízlecsapolásokat az általánosan érvényben lévő elvek alap- 
ján kizárólag a szorosan vett műszaki mérnöki személyzet, vagy az erre 
képesített és gyakorlattal bíró mérnökök, bányamérnökök és építészek 
szokták végrehajtani, mint olyan egyének, akik az ilyen mérnöki mívele- 
tekre kvalifikációval és a kellő gyakorlattal is bírnak. Mindezeket a szakmá- 
jukba vágó dolgokat a katonai és polgári mérnökök a harc szinterén ép oly 
kitünően végezhetik el, amint azt békés időben is megszokták. Hivatott- 
ságuk és rátermettségük annál kevésbbé vonható kétségbe, mivel a túl- 


6 D: SCHAFARZIK FERENC 


nyomó részök főiskolai tanulmányaik során a nekik szükséges geológiai 
kiképzésben amúgy is részesült. A mindennapos geológiai viszonyok helyes 
megítéléséhez hozzászokott már technikusainknak kivált fiatalabb nem- 
zedéke, amely azonban egyszersmind teljes tudatában van annak az eshető- 
ségnek is, hogy komplikáltabb vagy általában kényesebb természetű esetek- 
ben a szakgeológus speciális támogatása is kikérendő. S e tekintetben meg 
kell hogy az igazság kedvéért említsem, hogy a katonai műszaki hatóságok 
már a multban, békés időben helyes érzékkel mindig kivették a szak- 
geológusok tanácsát fontosabb geológiai, hidrológiai vagy petrografiai 
kérdésekben, sőt valószínűleg, ha szükség volt rá e háború folyamán is, 
de ellenkezőleg sohasem folyamodtak hozzánk, amikor árkok ásásáról, 
töltések emeléséről, robbantásokról stb. általában a mérnök ügykörébe 
eső teendőkről volt szó, mivel ezeket a saját hadmérnökeik vagy a tény- 
leges szolgálatra behívott civilmérnökök ex asse maguk is a legjobban 
tudták elvégezni. 

Nem is volna célszerű, hogy a szakgeológus effélék teljesítésére vál- 
lalkoznék, vagy ilyen munkálatok csak mintegy ellenőrzésével is erejét 
elforgácsolná, amikor az ő egészen más irányú képesítésének megfelelőleg 
hozzá inkább illő feladatok még mindig és pedig szép számmal kínáli- 
koznak. 

Egészen máskép áll ugyanis a dolog, hogyha bizonyos hidrológiai 
kérdések tüzetesebben ítélendők meg, vagy pedig ha netán valamely kőzet- 
telep minőségileg és mennyiségileg felbecsülendő, vagy ha valamely vasúti 
vagy más fontos út vonala kitűzendő, vagy egyes okkupált bányahelyek 
megvizsgálandók. Ekkor csakugyan nagyon is helyén való dolog, hogyha 
a hadmíveleti bázis egyik vagy másik területére a szakképzett geológus 
kiszállását kérik, hogy az ő véleményét is meghallgathassák. S a geológusok- 
nak efféle szereplésére gondoltam én a tavalyi elnöki megnyitómban. De 
még az ilyen esetekben is a végrehajtás miívelete, pl. az ivóvíz tény- 
leges felfakasztása, a víztartóréteg megfúrása, a víz gyűjtése, szűrése, 
elvezetése, továbbá homoktelepek felásása, kőbányák megnyitása, a ter- 
melt kövek elszállítása és alkalmazása, már semmiképen nem tekinthetők 
olyan teendőknek, amelyek még csak részben is a geológusra tartozhatnának. 
A geológus csak tanácsadó szerve lehetne annak a soktagú műszaki karnak, 
amely egy-egy hadsereg kötelékébe tartozik. 

Ha végre a szakgeológus ezeken kívül a neki rendelkezésére álló 
geológiai térképek és egyéb szakismeretei alapján a műszaki kartársait még a 
harctér geo-, hidro-, illetve pedológiai sajátságairól általánosságban felvilá- 
gosítaná, akkor legjobb meggyőződésem szerint a geológusnak a csapatok 
körében való szereplése már teljesen ki volna merítve. 

Kitetszik tehát a mondottakból, hogy nem oszthatom egész terjedel- 
mében azok véleményét, akik külön chadi geológiás-ról beszélnek, amennyi- 


ELNÖKI MEGNYITÓŐ. [/ 
ben mindazok a geológustól jogosan megkövetelhető és egyedül csak ő tőle 
várható szolgálatok kivétel nélküla rendes geológiai foglalkozás körébe 
esnek. Volna azonban mégis egy óhajunk, aminek különben már mások 
is kifejezést adtak, t. 1. az, hogy a katonai műszaki tiszt-képzés tantárgyai 
között a szükséges geológiai ismeretek 15 előadatnának, úgy amint az pl. a 
műegyetemeken a mérnökök számára már régóta történik. A geológia 
ugyanis az a tárgy, mely a különböző talajviszonyok helyesebb megítélését 
mindenesetre tetemesen elősegíti. 

Hogy végre az előbbi fejtegetéseimből a háború és a geológia közti 
vonatkozásokra nézve a konkrét következtetéseimet is levonjam, azokat a 
következő pontokban foglalnám össze : 

1. A harctér geológiai viszonyaiból folyó előnyök tervszerű kihasz- 
nálása a harcban állók javára feltétlenül megokolt és ennek következtében 
a legmelegebben ajánlható. 

2. Minden önálló hadsereg katonai műszaki parancsnokságához egy 
tapasztalt szakgeológus osztandó be, akimek az volna a feladata, hogy az 
egész harctéren a geológiai ismeretekből fakadó előnyöket folytonosan 
szemmel tartsa és a hadsereg javára fordítsa. A. szükség szerint segéderőket 
is kaphat. 

3. Békében a katonai műszaki képzésnél a geológia tanítására kellő 
gond fordítandó. 

TVE 
Az erdélyi jföldigázról. 

A véletlen úgy akarta, hogy az erdélyi földi gáz ügye, amelyről a M. H. 
Földtani Társulat szemét elejétől kezdve pillanatra sem vette le, röviddel 
a mai közgyűlésünk előtt immár biztos révbe jutott. Hazafiúi örömmel 
látjuk, hogy a természetnek ezen ritka adománya, amely a nemzetnek 
mintegy 8 év előtt váratlanul az ölébe hullott, s melyet néhány évi céltuda- 
tos munkával mintegy leltározni kellett, most már a maga rendeltetésének 
adatik át. Nagyszerű hő- és erőenergiájával hivatva van ez a földi gáz arra, 
hogy elsősorban az erdélyi megyék városi lakói, mezőgazdái és az ott létező 
és még létesítendő ipar igényeit kielégítse. Gondos körültekintéssel terjesz- 
tette elő TELESzZKY JÁNos dr., m. kir. pénzügyminiszter úr ő Excellenciája 
f. é. Január 20-án a magyar országgyűlésnek a földigáz kihasználását célzó 
javaslatát. Ebből kivehető, hogy huzamosabb és több irányban folytatott 
tárgyalások után a Deutsche Bank-kal, vagyis a Németbirodalom 
egyik legnagyobb pénzintézetével létrejött előzetes megegyezés mutatkozott 
olyannak, mely a hazai érdekeknek minden tekintetben legjobban meg- 
felel. Alapos munka a Miniszter előterjesztése már egymagában véve, 
de valóban magasröptű volt az a hozzája fűződő vita is, amelynek során 
a különböző pártállású honatyák szakszerű, financiális, gazdasági és tár- 
sadalmi szempontokból a tárgyhoz hozzá szólottak. A. több napig eltartott 


S D: SCHAFARZIK FERENC 


vita január 27-én záródott, amikor is. a képviselőház a kormánynak 
a Deutsche Bankkal kötendő szerződését csekély módosításokkal 
magáévá tette. 

A Miniszter hivatalos jelentéséből kivesszük, hogy az erdélyi meden- 
cében mintegy 515:5 km?-nyi produktivnak tekinthető területen 72 milliárd 
köbméter gáz állapíttatott meg, ami 1 milliárd g 6000 kaloriás kőszénnel 
egyenlő. Ebből 21172 km? produktiv terület lesza Deutsche Banpk- 
nak átengedve mintegy 28-7 milliárd kbméternyi metángázzal. Egyúttal 
rendezi a szerződés a földi gázzal netán együtt még előforduló petroleum 
feltárásának és kitermelésének kérdését is. A többi 318:6 km? produktív 
terület 43-3 milhárd kbm gázzal a Magyar Állam szabad rendelkezésére 
marad, amelynek segítségével előbb-utóbb még egyéb vállalatok indíthatók 
meg. A Deutsche Bank 50, illetve 75 évre kötötte le gázszétvezető és szol- 
gáltató, valamint indusztriális munkálkodását, amely már a közel jövő- 
ben indul meg s amelytől a legszebb eredmények várhatók. 

Ennek a szerződésnek az elfogadásával, illetve előreláthatólag közeli 
szentesítésével az erdélyi földgázkutatás nagy feladatának első felvonása. 
szerencsésen lezárult. Feszült figyelemmel kísértük végig ezen tisztán 
geológiai tudásban és geológiai cselekvésben gyökeredző közgazdasági 
esemény fejlődését, és jól esett látnunk, hogy a földi gáz kérdésének csomó- 
ját szigorúan a tudomány nivóján állva és kiváló szakszerű ügyességgel 
a mi véreink, a magyar geológusok és egyúttal a magyarhoni Földtani 
Társulatnak a tagjai kapták fel és bogozták ki. 

Először is a kálisó kérdésében Lóczy LaJos és PAPP KÁRoLYy t. tag- 
társainkat láttuk szerepelni, majd pedig, amint 1908-ban az egyik, kálisóra 
telepített furólyuk váratlanul a földigáz felfedezését eredményezte, Lóczy 
LaJos és BöckH HuGó azok a munkaerők, a kik a most háttérbe szorult 
kálisókutatás helyett a földi gázzal kezdettek foglalkozni. 1910-ben pedig 
már egymagában BöckH Hucó fáradozik néhány melléje rendelt fiatalabb 
munkatárssal együtt az erdélyi gázkérdés problémájának megoldásán. 
E nagyszabású kutatás több éven át tartott és ezen idő alatt a vezetés 
állandóan BöckH Hucó tagtársunk kezében maradt, aki e kérdést Börnrm 
FERENC m. kir. bányatanácsos műszaki támogatásával végre olyan kedvező 
stádiumba juttatta, hogy az a pénzügyminiszter tárgyalásaihoz most már 
biztos alapul szolgálhatott. BöckH HuGó és Bötgm FEREwNxc urak nagy 
érdemeit hizelgő szavakkal ecsetelte f. é. január 25-iki országgyűlési beszé- 
dében a Miniszter és szívből gratulálunk mi is t. kollégáinknak e fényes 


elismeréshez. A Miniszter kegyes szavai teljesen igazolják — ami nekem 
különös örömemre szolgál — azt a felfogásomat, amelynek 1911. évi elnöki 


megnyitómban kifejezést adtam (Földtani Közlöny 1911. 237. 1.). Referálva 
ugyanis akkoriban arról az igen fontos felfedezésről, hogy BöckH HuGó 
az erdélyi gázemanációt tektonikai vonalakhoz kötöttnek ismerhette föl, 


ELNÖKI MEGNYITÓ" 9 


egyúttal azt is jeleztem, hogy munkáját alighanem még folytatni is fogja 
KGK NATO ony Mira zioa zta üres  éwdeke meg vs kivvzámini ás 
ZONE eakaszkerakül e eszmseltenüikserse mű neksárs oki mv nb ok KEtltar GÓs 
bizottság permanenciában maradjanak, mivel foly- 
tonos geológiai vizsgálat nélkül nem képzelhető el a kálisó és a bitumenek 
bonyolódott kérdéseiben a biztos intézkedés lehetőséges. Aggodalmam, 
hogy BöckH HucGó megkezdett szép munkálkodása valahogyan félbeszakad- 
hatna, szerencsére alaptalan volt. BöckH HuGó ugyanis végig megmaradt 
az erdélyi földi gáz-kérdés tanulmányozásának a centrumában, ami végered- 
ményben az ügynek rendkívüli nagy hasznára is vált. 

. Mennyivel másképen fest az erdélyi gázkérdés megoldásának ez a 
rendszeres módja, mint pl. sajnos néhány évtized előtt a kezdetiesség 
hibáiban szenvedő magyar petroleumkutatásoknak az ügye. Akkoriban 
ugyanis a Kárpátokban szerte szétszórt petroleum területek nem részesül- 
tek egységes megítélésben, a szereplő geológusok ad hoc szakvéleményei 
között hiányzott az összhangzatosság, valamint nem volt meg a vizsgá- 
latokban a folytonosság sem, a kutatás kivitele pedig, mintha csak valami 
egészen különálló dolog lett volna, épenséggel a magánvállalkozás kénye- 
kedvére volt bízva. Így azután nem is vezethetett még az összesítése ezen 
fáradozásoknak sem a kivánt eredményhez. 

Nagy kérdések sikeres megoldása bárminő téren csak egységes kon- 
cepciónak és rendszerességnek lehet a folyománya, amivel azután viszont 
kapcsolatos az a tünemény, hogy az ilyen modus procedendi magukra a 
szereplőkre 15 nevelő kihatással van. Minden nagy kor megszüli az ő nagy 
embereit, s minden nagy feladat megtermi a mestereit és nem fordítva. 

Így állván a dolog, talán kissé pesszimisztikusnak kell hogy találjuk 
a Miniszter úr ő Excellenciájának ama szavait, amiket egyébként a magyar 
szakférfiakról elmondott. Kijelentette ugyanis, hogy a közel jövőben taz 
összes hazai bányakincsek rendszeres és fokozott felkutatásához kevés a 
kiváló szakember (Il. Országgyűlési Értesítő 1916 január 26-iki 20. szám, 
26. lap) s félő, vajjon lehetséges lesz-e erre a célra olyan nagyszámú szak- 
embert az állam részére megnyerni). 

Hála a különböző főiskoláink, valamint a m. kir. földtani intézet 
évtizedeken át folytatott rendszeres munkálkodásának, ma már ezen a 
téren nem olyan reménytelenek az állapotok, mint teszem 40 vagy 50 
évvel ezelőtt. Van geológusunk elég, s kivált a succrescentiával meg lehe- 
tünk elégedve. Igaz meggyőződéssel mondhatom, hogy szakképzettség 
és lelkesedés tekintetében a magyar geológusok és bányászok egyetemes- 
sége nem áll hátrább a világ bármilyen más nemzeténél sem. Én a magam 
részéről tehát amennyiben geológiai szakemberekről van szó, derüsebbnek 
látom a jövendő helyzetet, s bízom fiatalabb kartársaim tudományos ere- 
jében, amely mindenesetre olyan kvalitású, hogy vele bölcs vezetés mellett 


10 DI SCHAFARZIK FERENC 


még a legnehezebbeknek látszó geológiai és bányászati problémákat is meg 
lehessen oldani. 

Előadásom végéhez érve, van szerencsém most már a mai közgyűlést 
megnyitottnak nyilvánítani ! 

VE 
Tiszteleti tagok ajánlása 
és választása. 

A M. H. Földtani Társulat Választmánya a t. Közgyűlésnek Dr. 
GUSTAV v. TSCHERMAK, cs. kir. udv. tanácsos, nyugalm. bécsi egyetemi 
tanárt, a kiváló mineralógust és ásványchemikust és Dr. FRANZ BEYSCHLAG, 
a porosz kir. földtani intézet és bányászakadémia nagyérdemű igazgatóját 
és tanárát Berlinben, a M. H. Földtani Társulat tiszteleti tagjaiul való meg- 
választatásra ajánlja. 

G. v. TSCHERMAK egész életén át rendkívül termékeny mine r a - 
lógiai kutatónak és írónak bizonyult. Előszeretettel vizs- 
gálta az összetett kristályos kőzeteket és kőzetalkotó ásványokat, aminek 
alapján méltán a modern petrográfia egyik úttörőjének tekinthető. Tevé- 
kenysége nemcsak általános tudományos szempontból, hanem hazai isme- 
reteink gyarapodása tekintetéből is kiválóan kimagasló. Számos idevágó 
munkája közül ez alkalommal csak a következőkre hivatkozunk : 

Az olivin fellépéséről, a raibli porfirról, a Wolfgangseei gabbróról, 
az olivin elterjedéséről az összetett kristályos kőzetekben, a szerpentin 
képződéséről, a kvarctartalmú plagioklász kőzetekről, Ausztria és Magyar- 
ország geológiai középkori porfiros kőzeteiről, stb. 

Továbbá felemlíthetjük azon munkáit is, amelyek a földpátok ché- 
miai összetételét tárgyalják, amelyek a csillámokról szólanak és az augit- 
amfibol és biotit-csoport ásványainak mikroszkópi úton való megkülönböz- 
tetéséről is, amelyek mind alapvetők. 

Közben egy közhasználatban forgó kitünő ásványtant is írt, amely- 
nek már 7. kiadása jelent meg ; valamint ő alapította meg és látta el foly- 
tonosan és bőségesen ásványtani és kőzettani közleményekkel a : cMinera- 
logische und Petrographische Mitteilungers c. szakfolyóiratot is, amely 
1872 óta szakadatlanul jelenik meg. 

G. v. TSCHERMAK azonban az ásvány-chémia terén is kor- 
szakot alkotó eredményeket mutatott be. Különösen az a módszer, mellyel 
a különféle szilikátokból a különböző egyszerű és összetett kovasavhidrá- 
tokat sikerült neki előállítani és ezeknek további sajátságait is megfigyelni, 
az első pozitív módszer arra nézve, hogy a sokszor nagyon bonyolult szer- 
kezetű ásványok chémiai szerkezetébe bepillantást szerezhessünk. E mód- 
szer nélkül nagyrészt a tapasztalati képletekre, izomorfiákra, képződési 
körülményekre, illetve bomlási termékekre voltunk utalva. Tekintve a 
kovasavnak sajátos chémiai viselkedését, eddig semmi olyan módszerrel 


ELNÖKI MEGNYITÓ. 1! 


nem rendelkeztünk, mellyel analitikai úton a szilikátokban szereplő kova- 
sav minőségét megállapíthattuk volna. A kovasavhidrát minőségének 
megismerésével egyszerre megkapjuk a vizsgált ásványi vegyület chémiai 
szerkezetének fővázát, melybe már csak a többi gyök megállapítása szorul 
további kutatásra. 

E módszerrel TSCHERMAK és tanítványai alig tíz év alatt igen sok jól 
ismert és érdekes ásvány kovasavját határozták meg, és e vizsgálatok 
eredményeként ismételten előfordult, hogy a régebbi, nagyrészt kombiná- 
ciókon felépült szerkezeti képletek helyett megfelelőbbeket állapítottak 
meg, melyek nemcsak a vizsgált ásvány kovasavjának, de paragenezisének 
is jobban megfeleltek. 

A választmány második jelöltje Dr. FRaASz BEYsCHLAG, titkos bánya- 
tanácsos, a berlini porosz kir. földtani intézet igazgatója, és egyszersmind 
a porosz kiv. bányászakadémia nagyérdemű tanára. BEYSCHLAG az utóbbi 
évtizedekben különösen e főiskola révén oly magas színvonalra emelkedett 
gyakorlati geológiának legkiválóbb miívelője, és ez irányban 
való húsz évi és kitünő működése tudományos körökben elismerten példa- 
adó. Tapasztalatait tanítványai és szaktársai javára egy vaskos kézikönyv 
alakjában örökítette meg, amelyet P. KguscH és J. H. L. Vocr tanárokkal 
együtt a: Die Lagerstüttemn címén adott ki. Ebben az összes, 
fémes és nem fémes, bányászati kihasználás alá eső ásványos és kőzetanya- 
gok genetikai alapon vannak részletezve. E munka, amelynek még csak a 
második kötet második fele van hátra, már eddig is vezérműnek ismer- 
tetett el. 

Ily irányú tevékenysége mellett kiválik BEYyscHLAG különösen még 
azeurópai nemzetközi geológiai térkép szerkesztése 
által is, amely HAUCHECORNE halála óta egészen az ő vállaira nehezedett. 
Ez a monumentális mű immár teljesen be van fejezve; mindnyájan jól 
ismerjük, amennyiben Hazánkban 50 példánya van a különböző tudományos 
intézetekben elhelyezve. De alig, hogy e nagy mű befejeztetett, nyomban 
megindult ugyancsak az ő vezetése mellett annak második kiadása. 

Megemlítem továbbá, hogy ezeken kívül még egy geológiai 
világtérkép elkészítésén is fáradozik. 


xk 


Eredményképen közölhetem, hogy a választmány ezen kétrendbeli 
előterjesztésének meghallgatása után a közgyűlés úgy G. v. TSCHERMAK, 
mint FRasz BevscHLaAG urakat élénk helyeslés és taps között egyhangúlag 
a. Magy ame nie rorlkoNtra mese rás s alta tartas zíttedte ta "ta os 
jajvá me gr viálkaes zatostktsas 


A RESICZA BÁNYAI STÁJERLAKI ÉS KEMENCZESZÉKI 
SZENBÁNYA-TERÜLET HEGYSZERKEZETTANI VISZONYAI, 


Irta: BENE Géza bányászati főfelügyelő. 


(Az EZ ADEÁVAL 


Stájerlakanina vidékén tudvalevőleg nagyaranyú bányászat folyik az alsó 
Nászba tartozó széntelepeken. A bányászat eredete a XVIII. század utolsó éveire 
vezethető vissza, és különösen mióta az 1855. évben az államkincstárról a szaba- 
dalmazott osztrák-magyar államvasút-társaság tulajdonába ment át, ez a bányá- 
szat nagy fejlődésnek indult. Ebből kifolyólag természetes, hogy a széntelepek 
letelepülési viszonyai, úgymint a vidék egész hegyszerkezete épúgy a bányászok- 
nak, valamint a geológusoknak figyelmét nagy mértékben foglalkoztatta. 

Erre vonatkozólag a szakirodalomban a legrégibb adatokat KUDERNATSCH 
JoHANN, volt kincstári bányamérnöknek kGeologie des Banater 
Gebirgszuges című, a bécsi tudományegyetem mathematikai osztálya 
1856. évi gyűlésén előadott és Bitzungsberichte der Kais. Aka- 
demie der Wissenschaften 1857. évi kötetében megjelent — cikkében 
találjuk. Ez a mű valóban maradandó beccsű. Különösen majdnem minden változ- 
tatás nélkül fogadható el az ezen munkához mellékelt átnézeti térképnek az a 
része, amely az ú. n. stájerlakaninai ellipszist ábrázolja. 

További adatokat találunk FRANZ VON SCHRÖCKENSTEIN volt államvasút- 
társasági főmérnöknek Die geologischen Verháltnisse des 
Banater Montandistrictes című munkájában a Magyarhoni Föld- 
tani Társulat Munkálatai V-ik kötetében (1870), amelynek geológiai vonatkozású 
része azonban részben teljesen elavult, részben: pedig pusztán egy magasan röp- 
ködő fantázia megnyilatkozása. Mindazonáltal elismerésre méltó az a hangya- 
szorgalom, amellyel ez a kitünő bányász, de dilettans geológus a széntele- 
pekre és az elvetésekre vonatkozólag tömérdek 
sok adatot össze gyűjtött. Miután futólagosan számos külföldi 
geológus látogatta meg a vidéket, végre Társulatunk illusztris tagjának, TELEGDI 
Rorn Lagos m. kir. főgeológusnak jutott osztályrészül ezen vidéknek részletes 
geológiai fölvételét végezni, ki ezen föladatát szokott alaposságával 1886. és 
1887. években oldotta meg, miről a m. kir. Földtani Intézetnek 1886. és 1887. évi 
jelentésében számolt be. T. Rorm Lagos m. k. főbányatanácsos ezen jelentéseire 


1 V.ö. T. Rorn LAJos : Stájerlakanina közvetlen környéke. Magy. kir. Földt. Intézet 
évi jelentése 1890. évről. 


A RESICZABÁNYAI STÁJERLAKI ÉS KEMENCZESZÉKI SZÉNBÁNYA-TERÜLET. 13 


csak azon jellemző megjegyzést bátorkodom tenni, hogyha bármelyik, ebben 
leírt lelőhelyet a természetben föl akarunk keresni, a leírás nyomán mindig egye- 
nest reáakadunk ; ez nemcsak Stájerlakanina vidékére, hanem mindazon tbánsági 
vidékekre áll, melyeknek geológiáját Rorm oly mesterileg leírta ! 

Ezen részletes geológiai fölvételek a 25/XXV..Temeskutas és Ora- 
viczabánya és 25/XXVI.KKrassova és Terego va) című lapoknak 
egy részén vannak ábrázolva, melyek 1903, illetőleg 1909. évben adattak ki és 
melyekhez a szintén T. Rorm LaJos által szerkesztett geológiai leírások 18 vannak 
mellékelve. 

RorH adatai azután szakavatott kiegészítést nyertek SCHRÉTER ZOLTÁN 
dr.-naktAdatok a nyugati krassó-szörényi mészkőhegy- 
ség déli részének hegyszerkezetéhez és Hegyszerke- 
zeti vizsgálatok a krassószörényi hegységbem című 
a Földt. Int. 1910. és 1911. évekről szóló évi jelentéseiben és végül SCHAFARZIK 
FERExC dr. legújabb, ide vonatkozó cikkében: KKrassószörény megye 
Jjlapnnsységse Ikeütgtélazos gdadládmene SEGA ÜZ üköaes JDOVEO 
grafiai és tektonikai szempontból a Földtani It. 19183. évi 
Jelentésében. 

Ugyancsak nevezetes szénbányászatot űz az államvasút társaság a Resicza- 
bánya melletti Domány és Kemenczeszék (Szekul) községekben. 
Ezen bányák is a XVIII. század utolsó éveiben keletkeztek, és a bányaművelés 
úgy mint az utóbbi időben végzett mélyfúrások oly rendkívüli zavarodásokat tár- 
tak fel, hogy a vidék hegyszerkezete még ma is valódi geológiai talány. 

Domány és Kemenczeszék vidékét HaAravÁárs Gyutna vette fel és ezen rész- 
letes geológiai fölvételeiről a Földt. Int. 1892. és 1893. évi jelentéseiben számol be. 
Az ezen vidéket ábrázoló geológiai térkép, sajnos, még kiadatlan. Ugyancsak 
Resiczabánya vidékére vonatkozik SCHAFARZIK FERENC dr.-nak fönnemlített 
cikke. 

A teljesség érdekében felemlítem, hogy még a Földtani Közlöny XAXI-ik 
(1891.) kötetében én is közzé tettem egy cikkemet kA resicza—dománi 
liászkőszénbányák és környékének geológiai viszo- 
nyairó b cím alatt, melyhez a dománi szénbányák keleti részének egy metszete 
van mellékelve. Ezen igénytelen munkámban sok adat, amit abban leírtam, ma 
is áll és egyebek közt mint később alkalmam lesz tüzetesebben okadatolni, egy 
idegen vállalat Krassóalmás (Jabalcsa) mellett bizonyosan óvakodott volna 
haszontalan kutatásokra tetemes összegeket kidobni, ha ezen cikkemnek a 298. 
lapon lévő második bekezdésben foglalt adatait ismerte volna! 

A bányászati és mélyfúrási munkálatok különösen Stájerlakanina vidékén 
számos oly adatot hoztak napfényre, amely vidékünk geológiai felépítésébe, 
illetőleg azokra a rengeteg zavarodásokra, amelyeket a vidékünket felépítő kőzet- 
sorozatok szenvedtek oly élénk világot vetnek, hogy ezuttal célszerűnek mutat- 


1 Miután 1885. év nyarától kezdve foglalkozom vidékünk bányageológiai viszonyai- 
val, jelenleg rendelkezésemre álló adatok és tapasztalataim alapján szénbányászatunk 
monografiájának írását kezdtem meg. Ezen műnek egy része az, mit itt közlök. 


14 BENE GÉZA 


kozik, ezen adatokat a szakkörök tudomására hozni, annál 18 inkább, mert ezek az 
adatok kétségkívül egyrészt kételyeknek eloszlatására, másrészt már hangoztatott. 
véleményeknek igazolására alkalmasak. 

Ha a Dunától északra, Resiczabánya tájáig terjedő hegységnek geológiai 
térképét szemléljük, azt találjuk, hogy az egyes geológiai rétegösszletek nagyjá- 
ban DDNy—ÉÉK felé irányult vonulatokban, egymással többször váltakozva, 


sik kerczetmelrzet 


vili keverz meret. 


ha 
2 
a 
a 
- 
A 
Has 
Hi 
- 
FH 
És 
b 
2 
haj 
HA 
- 
a 
2 
a 
É 
z 
es 
. 


Ot áagamásséte vagtak alagyán aizelay úm 17 vagtolta. 
Jaina st. agyúlia hóban, una C7 


1. ábra. A stájerlak aninai széntelepeken át vont szelvények. 


A RESICZABÁNYAI STÁJERLAKI ÉS KEMENCZESZÉKI SZÉNBÁNYA-TERÜLET. 15 


K—VNy irányban egymás mellé sorakoznak. A rétegek döléseit tanulmányozva, 
látjuk, hogy ezen egyes rétegsorozatok részint szinklinálékat, részint antiklinálékat. 
képeznek, melyek azonkívül nagyjában a vonulatok irányával párhuzamos, hatal- 
mas diszlokációs vonalak által vannak átszelve, illetőleg egymástól elkülönítve. 

Találóan mondja SCHRÉTER Z. dr. idézett első cikkében : Szabályként meg- 
állapíthattam, hogy a vonulat keleti részében a nyugatról ható oldali erő erősebben 
hatott, mivel itt a redők kelet, vagy KDK felé hajlottak (átbukottak) neve- 
zetesen a szinklinálisok ebben az irányban hajlottak, s az antiklinálisok pedig 
sokszor redővetődéssé, kisebb mértékű áttolódásokká fajultak. 

Mindenekelőtt leszögezem azt a tényt, hogy a SCHRÉTER dr. által leírt 
tektonikus vonalakat tényleg Resiczabánya közeléig lehet nyomozni, habár azok- 
nak iránya egyes tájakon másodrendű diszlokációk folytán némi változásokat 
szenvedett. Azonkívül ezen tektonikus vonalakhoz északi folytatásukban új 
hasonló vonalak szegődnek. 

A hegységünk fölépítésében résztvevő geológiai képződmények az említett. 
geológiai térképek színmagyarázatából vehetők ki. A hegyszerkezet mai állapotát 
nyugatról keletfelé hatott hatalmas oldalnyomás által okozott gyűrődések 
jellemzik, amelyek mint látni fogjuk, egyes képződménytagoknak a többiekre 
történt nagymérvű feltorlódására is vezettek. Másrészt hosszú törési 
vonalak mentén sülyedések 18 történtek. 

SCHRÉTER Z. dr. nagybecsű tektonikai tanulmánya egyes pontjainak köze- 
lebbi megvilágítására a következőkkel szolgálhatok : 

A Plesiva diszlokációs vonalon, a Bojestje vidék kis tereier- 
foltjától ÉK felé, a Szenesfalutól Ujsopotra vivő ú. n. Sztancsilova út mindkét 
oldalán az 1856—1859-ig működött államvasúttársasági kutatóbizottság egy, 
ezen diszlokációs vonal irányába csapó kis (a térképen ki nem jelölhető) a ls ó- 
liász foltot és abban egy 0-6 m vastag széntelepet tárt fel, mely két feltárásban 
Ny felé dőlt és melyet a felső liász palái, majd ezeket az alsó dogger márgái köpeny- 
szerűen födnek. Ezen kis előfordulás déli végén, a Csosvölgy felső részében egy 
porífir-kitörés által van határolva. 

Igen valószínű, — habár még nyilt kérdés — hogy a Plesiva diszlokációs 
vonal északi folytatását az a diszlokációs vonal képezi-e, amelyet T. Rorn L. 1893. 
évi jelentéséhez mellékelt szelvényen találunk, és melyet SCHRÉTER Z. dr. K ar a s- 
mole edétssz Vorkáredósi vona címen ír tet 

A felső Karasvölgy baloldalán — az átnézeti térképemen 18 ábrázolt — 
ú. n. keleti alsó liászvonulaton, a Cseresnája mare-hegy keleti dülőjéről a Karas 
felé húzódó Izvoru Szorki völgyben a stájerlakaninai ú. n. 8-ik fekütelepen egy 
kutatótárót kezdtünk (1912. év őszén) mellyel 1913. év folyamában az alsó liász- 
rétegeket nyugat felé kereken 180 m hosszúságra derékszögben kereszteztük. 
Ekkor kisebb-nagyobb távolságokban három elvetőt kereszteztünk, amelyeken 
a — folytonosan fekürégióra mutató — alsó liászrétegek egymásra fel vannak 
tólva, úgy hogy újból oly rétegekben haladtunk, milyeneket már előbb keresz- 
teztünk. 

Ebből következik, hogy a karasvölgyi diszlokációs vonal mentén tényleg 
nyugatról keletfelé rátolódások történtek. Az említett kutatótáró ma 18 


16 BENE GÉZA 


reményteljes és csupán a háborús viszonyokból eredt munkáshiány folytán szü- 
netel. 

A Bé- völgyi törésvonalon, a Bé-völgyben, a 334 m tenger- 
magassággal jelölt pont tájékán az alsó liász egy, az átnézeti térképen nem 
ábrázolható keskeny sávban a külre lép és mindkét oldalon felső lász palákkal, 
és ezek az alsó dogger márgáival vannak körülvéve. Itt még az államvasúttársasági 
bányászkodás előtt eredménnyel folytak szénkutatások és az államvasúttársasági 
kutatóbizottság 1856—1858. években nagymérvű és eredményes kutatásokat 
végzett. A jelentésekből kitűnik, hogy itt egy Ny felé meredeken dölő, 175—4-3 m 
vastag széntelep létezik, mely azonban a feltárt részben sem dőlésben, sem csapás- 
ban nem volt tartós, bár megszükülve a mélybe folytatódott. A széntelepet alsó 
liász homokkövek kisérik, de födüjében közel vannak a felső liász palái, tehát való- 
színű, hogy itt a stájerlakaninai főtelep van meg. Miután a fekütelepeket 
mindig kisérő konglomerátokról sehol sem tétetik említés, téves SCHRÖCKENSTEIN- 
nek azon véleménye, hogy itt a fekütelepek egyikével volna dolgunk. 

A felső liaszban itt nagy mérvben vannak továbbá kifejlődve a szén- 
vaskőfekvetek és alárendelten egyes vékony és már palásvoltuk miatt is 
művelésre nem méltó széntelepecskék. 

A leírások szerint a felső liász 474 m hosszúságra volt itt feltárva. 

Ugyancsak a kutatóbizottság leírásaiból kivehető, hogy a liászrétegek itt 
egy meredek oldalú antiklinálét képeznek. A Bé-völgyi törésvonal folytatásába 
esik a Predilkova tájon ismeretes liász- és dogger-folt, hol hajdan szintén, 
de csak fölületesen kutattak és hol általában csupán nyugati döléssel találtattak 
a felső liászpalák, miként az alsó liász homokkövek. Ezen utóbbiak keleten ismét 
alsó dogger márgákon feküsznek, itt tehát határozottan egy K feléátbukt a- 
tott antiklináléval van dolgunk, mely hatalmasan össze van préselve. 

T. Rorn L. 1887. évi jelentéséből kivehető, hogy a Csetátye szin- 
klinális xmelynek ÉKa folytatása "aj" Plorprasb amiatnses 
jelölte krétamészkőrész tengelyébe esik tovább Éra 
aMühlkogl-ig nyomozhat ós További északi folytatását csak gyanítjuk, 
de megállapítva nincsen. 

Kétségtelenül a legtekintélyesebb és bányászati szempontból legfontosabb 
azúnn.stájerlakaninai antiklinális vonal, amely a stájerlakaninai 
széntelepeknek a felszínre juttatásával Hazánk legnagyobb szénbányászatának 
keletkezését tette lehetővé. Nemcsak ezen okból, hanem azért is, mert ezen anti- 
klinális vonal mentében a képződményeknek nyugatról kelet felé történt feltor- 
lódása a bányafeltárások és a mélyfúrások eredménye folytán részletes met- 
szetekkel mutatható ki, evvel az antiklinális vonallal behatóan fogunk fog- 
lalkozni. 

A stájerlakaninai antiklinális vonal a Conunától (1047 m) délre, a 
Vurvu Djalu (983 m) északnyugati oldalán kezdődik, a callovien meszek 
keskeny sávjával, innen a Conunán, a Mindrisák-völgyön át a Tilva 
V a s felé kitágulva, a M én e s-patakot keresztezi. Már a Tilva Vas északi oldalán 
(Ménes jobbpart) az alsó dogger, és kis mértékben a felső liász rétegei tűnnek elé, 
ezektől körülövezve a Ménes balpartján azután az alsó liász homokkövei lépnek 


A RESICZABÁNYAI STÁJERLAKI ÉS KEMENCZESZÉKI SZÉNBÁNYA-TERÜLET. 17 


a külre, melyekben már nagymérvű, és részben eredményes szénkutatások is 
folytak. Ezen túl É. felé a dogger- és liászrétegek villaalakban mindinkább szét- 
ágaznak, és a felső liász 18 egy keleti és nyugati szárnyba ágazván el, ezen két ág 
között a Kovasia és Kraku Franz közötti Stier wie s e-völgyben és a Barbu 
Todox árkokban aza!só perm vörös palái és homokkövei lépnek a külre, 
Az alsó perm meredeken álló kőzetei É-felé mind szélesebb terepet foglalnak el, 
majd a most egy külön bányaüzem helyszínét képező Panor-akna táján, hol a 
perm-képződmények már egy 1 km széles komplexumot foglalnak el, az anti- 
klinále nyugati oldalán különösen az ú. n. feküszéntelepek művelésre méltó vas- 
tagságban vannak kifejlődve, míg a keleti szárnyon az alsó liász csak tovább 
északra (a jelenleg művelésben szünetelő) Uteris-akna táján lesz produktiv. 

Még tovább É-felé a stájerlaki völgy egy, a liászantiklinálét keresztben 
átszelő elvetést jelöl: ez az ú. n. stájerlaki elvetődés, vagy stájerlaki vető, mely 
átlagosan 6! irányban 559" alatt dől és a telepeket szintesen mérve 150 méter 
távolságra vetette el. 

Tovább északra a keleti szárnyon a most szünetelő Colonia-aknához jutunk. 
Az itt elért föltárásokból kitűnik, hogy a Colonia-aknánál az alsó liász széntelepek 
úgy mint az azt fedő felső liász és azután az alsó dogger rétegei a mélység felé 
előbb mind meredekebb állást foglalnak el, végre circa -- 300 m tengermagasság- 
nak megfelelő mélység táján ellenlejtesek lesznek és teljesen átbukva 
folytatódnak a -- 189 tengermagasságú VIII-ik szintig. Ezen a szinten, az akna 
közelében egy kelet felé 53" alatt dölő, hatalmas vető elvágja a produktiv liászt 
és ezen vetőnek feküjében, eredeti helyzetükből 350 m-re nyugatra elvetve lett a 
 födü- és a főtelep föltárva. 

Ezek a föltárások azt mutatják, hogyaalegutóbb föltárt pro- 
duktiv liászrétegek a gyökérrégiónak felelnek meg, 
és a hajdan ezen rétegek kibuvását képezett részek a nyugatról jött nyo- 
más folytán leszakadva, az ú. n. újvetőn keletfelé a mélybe csúszva, 
a gyökérrégió fölött át lettek tolva. (Lásd a 2-ik ábra felső 
rajzát.) 

. A stájerlakaninai antiklinálisban lévő rétegek — következésképen a szén- 
telepek is — nagyszámú vetődésekkel vannak átharántolva, melyeknek mentében 
tetemes eltolások történtek. 

Ezen vetődések között a legnagyobb szerep jutott az ú. n. Gerlistye- 
vetődésnek és a Porkár-vetődésnek, melyeknek mentében a leg- 
nagyobb diszlokációk történtek. A Gerlistye-vetődés voltaképen egy 
görbe lap, amelynek mentében az eredetileg megközelítően ellipszisalakú alap- 
rajzzal birt rétegek egymástól elszakadva aképen tolattak fel egymásra, hogy a 
"nyugati szárnynak északon beforduló része a keleti szárnynak nyugatra fordul 
részét födi, miáltal úgyszólván kettős település jött létre. 

Az ú. n. Porkár-vető egy, a telepek csapásával majdnem párhuzamos, 
meredeken (75—80") nyugat felé dölő vető, melynek mentében a rétegek nyugatról 
kelet felé feltolattak. 

Ebből látható, hogy a Porkár-vető fiatalabb, mint a Gerlistye-vető, 
továbbá, hogy a Gerlistye-vetőn történt föltolásban az alsó perm is részt vett. 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 2 


18 BENE GÉZA 


Részletesebben ábrázoltam ezen tektonikai zavarodásokat az 1. ábrán, melyen 
az egyik ábra a stájerlakaninai ellipszis; északi részének hosszmetszete, amelyen 
a föltolás által keletkezett kettős település élesen tűmik ki. A négy kereszt- 
metszet délről észak felé haladó sorrendben 400, és azután 200—200 m távol- 
ságban sorakoznak egymás után, irányuk a valódi dölővonalra merőleges, tehát 


egyenesen ENy-. 


Teo a ztajedlata Célenia afhnán A, 


4.8 a etájulakaninat cíligeciss sánlaza 


Eg 8 a 
ő Hi 
OTuetszet a Siagy CrAnik sö(gyteli mélgivsázeken AC Fi 
£ 94 k ; 
s 3 iz É 
HEG k Hai 
b. A ; Hi 
él HŰTE "gatko gt em EI 


K-s 
gas 
x 

XN 7 
kelve 


teszt, 
OTGÁLteKk 
u EA : Aamina AD15 agit. z Remy, 
A: wc0o evi vigzm s [A 
0 100  £00 — 300 400 500 mata 1000 
———m——————Ú—— —Ú]]—]—]———1uus$ÓŐ €—nnré 


2. ábra. A stájerlak-aninai széntelepeken át vont szelvények. 


A metszeteknek függélyes tengelye, egy, a dölővel párhuzamos síkba 


esik, melynek talpvetülete a stájerlakinál bányászati háromszögelésnek dél- 
észak irányú tengelyével azonos. 

Ezekből a metszetekből látjuk, hogy az ú. n. Gerlistye-vetődés a stájer- 
lakaninai ellipszis magvát képező rétegsorozatot Ny felé dőlve, ferdén vágja el, 
és ezen a ferde és egyszersmind görbe lapon az ellipszis nyugati szárnya a közbenső 


rétegsorozaton feltolatott. 


A RESICZABÁNYAI STÁJERLAKI ÉS KEMENCZESZÉKI SZÉNBÁNYA-TERÜLET. 19 


Azonkívül úgy az 1., mint 2-ik ábrán a porfirkitöréseknek fel- 
lépési módját is látjuk. 

Úgy ezek, valamint a bányafeltárásoknak egyéb példái is a mellett tanus- 
kodnak, hogy a stájerlakaninai porfirkitörések mindig arra vették útjokat, amerre 
előhaladásuk elé a kőzetek szerkezete a legkisebb ellenállást gördítette. Ezen ki- 
törések nem 18 gyakorolnak soha dinamikus hatást, hatásuk mindig csak fiziko- 
kémiai; a szén koksszáa lesz változtatva, a kőzetek pedig összesülnek. 

A hosszmetszetben, Hungária-aknánál látunk egy porfirkitörést, amely 
itt pusztán csak a felső liaszpalákban és pedig nagyjában a fődőlés irányában 
haladt. Egy másik kitörés a bányászati műveletek által a fekűhomokkövekben 
cirka 250 m tengermagasságban lett megállapítva, honnan a porfir laposan emel- 
kedve, cirka 400 m tengermagasságban áttörte a 2-ik és azután az 1-ső fekűtele- 
pet, végre ezen utóbbin végigfutott és valószinűleg a rr-val jelölt Gerlistye-vető- 
désen ér véget. (1. abra.) 

Az 1-ső keresztmetszetben az ú. n. Porkár-vetőt is találjuk, a Porkár- 
vagy Aninavölgy mentében; ezen a vetőn a stájerlakaninai ellpszisnek középső 
rétegsorozata fel van tolva, és tovább északra a keleti szárnyak meredek és ké- 
sőbb felbukott, ellenlejtes helyzetét is ezen zavarodás okozta. 

A stájerlakaninai antiklinális vonal észak felé a Cselnik-völgyben, az ú. 
n. Kis-Cselnikben tovább folytatódik, tovabbi folytatását a Krassovár község- 
beli Ogas és Mogila táján át a Razdolje-völgybe és a Prolaszba, a Karason túl 
tovább Krassóalmás (Jabalcsa) helységnél, azután az Olenika-völgybe követhet- 
jük. Ezen antiklinale utolsó tagja az az alsó liasz folt, mely Dománytól délre 
a Grunju-völgyben a külre lép és melyben 1867 évig az ú. n. Südlicher 
Schurb bányarészben két széntelepben meglehetősen kiadó táróbányászat 
folyt. Az antiklinalénak a Cselnik-völgyben uralkodó viszonyait a 2-ik ábra 
világítja meg, mely a völgy felső részében volt régi kutatások és az 19098—1910 
években végzett mélyfúrások adatainak alapján készült. 

A nagy Cselnik-völgy táján uralkodó geológiai viszonyokra vonatkozólag 
a mélyfúrások előtt tudtuk, hogy a völgynek az Anina-völggyel való egyesülé- 
sénél márgás malmmészkőnek  vastagabb-vékonyabb  padjai meglehetősen 
laposan (22—25" alatt) nyugatra dőlnek. Ezen malmmészkő alatt a tűzkőgumók- 
ban és tűzkőpadokban dús . callovienmészkő következik, mely a Cselnik-völgy 
alsó részében egészen addig a völgytágulásig látható, hol az A. G. für bergbau- 
liche Arbeiten Aachen által 1906. évben megkezdett és elrontott mélyfúrás lett 
telepítve. Ezen ponttól fölfelé a völgyben az alsó dogger két emeletének már- 
gái és márgás palái képezik az altalajt. Az Anináról Krassóvárra vezető közút 
alatt egy régi kutatóakna van, melyből hajdan 58 m mélységben úgy nyugatra, 
mint keletre egy keresztvágat volt hajtva. Ezen kutatással megállapíttatott, 
hogy itt az alsó dogger meredeken álló agyagos márgapalái között egy igen kes- 
keny felső liász palasáv van feltolva, melynek keleti oldala függőlegesen áll. 


Tovább keletre, a Kolonovác nyugati dülőjén a doggermárga után callovien- 


mészkövek vannak, melyeknek fekvése ugyan tisztán ki nem vehető, de a szik- 
lák mállása után arra lehet következtetni, hogy a rétegek közel függőlegesen álla- 
-nak. A Kolonovác gerincén malmmészköveket találunk, melyeknek rétegei na- 


9xk 


20 BENE GÉZA 


gyobbrészt függőlegesek, részben pedig nyugatra igen meredeken (70—80") 
dőlnek. Ezen viszonyok mellett föltételeztük, hogy a Cselnik-völgy alatt sikerülni 
fog a feltolt felső liászrétegek alatti alsó liászban, tehát egy valószinűen létező 
teknőben művelésre méltó széntelepeket megfúrni. 

Miután az Ia számú mélyfúrás az aacheni fúrótársaság által 303-5 m-mély- 
ségben, a felső liaszpalákban abbahagvatott volt, előbb a Cselnik- és Anina- 
völgyek egyesülésénél fúrtuk a II. sz. mélyfúrást, amellyel, mint a 2-ik áb- 
rájából látható, meglehetősen nyugodt letelepülések mellett két művelésre 
méltó széntelepet tártunk fel, melyek két ismeretes aninai fekütelepnek felel- 
nek meg. A fúrás 7687 m mélységben, alsó liász konglomerátokban lett beszün- 
tetve, miután ezalatt szénfeltárás nem volt várható és mivel a fúrás célja már 
amúgy is el volt érve. f 

Azután közvetlenül az Ia mélyfúrás mellett az Ib fúrást kezdtük meg, 
amely várakozásunk ellenére egy óriási zavarodás jelenlétét állapította meg, 
mint az a 2-ik ábra alsó rajzából kivehető. 


Ugyanis itt a következő rétegek furattak át: 
0-tól 3 m-ag callovienmészkő. 

3 m-től 209 m-ig alsó dogger márgapala. 
209 m-től 6417 m-ig felső liászpala. 

64177 m 800-15 m-ig callovienmészkő. 


Valahányszor a kőzet természete kétséges volt, gyémántkoronával mago- 
kat furattunk és miután a legalsó fúrólyukrészből oly magokat kaptunk, melyek 
8 cm átmérő mellett 62 cm hosszúságot el is értek; a föntebbi adatok tehát 
teljesen megbízhatók. 

(Ezeket a mélyfúrásokat az Internationale Bohrgesellscehaft Erkelenz az 
Államvasúttársaság megbízásából végezte.) 

Ezen mélyfúrások eredményéből látjuk, hogy a stájerlakaninai antikli- 
nális a Cselnik-völgy alatt a nyugatról jött nyomás folytán teljesen átbukott, 
úgy hogy az antiklinálénak keleti szárnya talán csak a két mélyfúrás között 
és csak igen tetemes mélységben lehet meg. 

Aninától cirka 10 km távolságban FÉK felé, a Mogila tájon, hova a 
stájerlakaninai antiklinale folytatódik, az államvasúttársasági kutató-bizottság 
1857. évben egy 643 1m (34") mély fúrólyukat fúrt le, amely az alsó dogger már- 
gáiban, az antiklinale keleti oldalán kezdetett meg, ezen márgákból nem jutott 
a felső liaszba és végül porfirba jutván, beszüntettetett. Tovább északra a R a z- 
doljJe-völgyben, mely délről észak felé húzódván, a Prolasz tájon egye- 
sül a Karas-völgyével, számos kutatótáróval a felső és az alsó liászban csekély 
széntelepecskék tárattak fel és az antiklinale kétséget kizáró módon lett meg- 
állapítva. A Karason túl, a Prolasz tájon ez az antiklinale erős összeszoru- 
lás mellett keletre át van dőlve, úgy, hogy a keleti szárnyon az alsó liász homokkő 
ismét felső liászpalán, — ez pedig alsó doggerrétegeken, — illetőleg ott hol a 
rétegeket egészükben keresztezett kutatótáró volt, a felső liászpala közvetle- 
nül a krétamészkövön fekszik. (Reguienia mész.) Ez az antikli- 
nale a Prolasz táj és Krassóalmás (Jabalcsa) közötti nyeregen (Pasahegy nyerge) 


A RESICZABÁNYAI STÁJERLAKI ÉS KEMENCZESZÉKI SZÉNBÁNYA-TERÜLET. 21 
folytatódik. Krassóalmás helység északi végén, hol az út az Olenika-völgybe ve- 
zet, a felső liász és a dogger kőzetei ismét láthatók. 

Itt 1908. évben egy bizonyos Schwemmhammer-féle vállalat egy aknát 
mélyíttetett, mely 5 m mélységben egy a felső liász palái és az alsó liász homok- 
kövei között települt, 1 m vastagságot is elérő, 75—80" alatt 6? irányban dőlő 
széntelepet tárt föl, amely nemsokára teljesen kiékült. Ezen túl az aknát 25 m 
mélységig rendkívül zavart homokkőben tovább mélyítették, hol azután egyes, 
rendetlenül települt, 1 m vastagságig menő széntelepfoszlányokat tártak fel, 
melyek minden irányban szakadékok által voltak határolva. Az akna azután 
(előttem ismeretlen mélységben) az alsó liászból közvetlenül alsó dogger-rétegekbe, 
és néhány méter további mélyítés után callovienmészkőbe került, amelyben 
a mélyítést még addig folytatták, míg nagy esőzések után az aknát a víz 
el nem öntötte.. 

Ebből kitűnik, hogy a stájerlakaninai antiklinale Kras- 
sóalmásnálteljesen át van bukva, úgy hogy gyűrődési tengelye 
keletről nyugat felé dől. Azonkívül az ekképen dőlt antiklinale erősen össze van 
préselve. 

Tovább észak felé az Olenika-völgyben az alsó liászt ismét mint 
antiklinálét találjuk. Államvasúttársasági kutatások itt egy 15 m vastag szén- 
telep jelenlétét is megállapították. A stájerlakaninai antiklinale jelenlétét azután 
még a felső Nermet-völgyben is föltaláltam, hol kvarcos alsó liász homok- 
kövek lépnek a külre. Ezen antiklinale utolsó tagja az a nagy liászfolt, amely 
közvetlenül Dománytól délre a Ponor hegytömegnek Fáca Grunjului 
nevű dülőjének alsó részén, a Grunju-völgy keleti oldalán terül el, hol az alsó 
liász homokköveiben 2 széntelep volt a hajdani Südlieher Schurf bányarészben 
föltárva, melyek közül a dománi 2-ik telep (a fekübb) 1—2 m vastag és művelésre 
méltó volt. Ezen telep átlagos csapásiránya itt 9? 5" volt, dőlése DNy felé 259—37" 
között váltakozott. Ezen telep itt 250 m csapáshosszra volt feltárva és minden 
oldalról felső liászpalák által határoltatott, amelyek a délnyugati oldalon 75" 
alatt DNy felé dőltek, míg az északkeleti oldalon függőlegesen állanak. A Ploszka- 
magaslat lábánál az alsó dogger- és a callovien-rétegeket a külön függélyes állás- 
ban látjuk. Az említett széntelep két táróval volt föltárva, azonkívül az Almásy- 
akna I-ső szintje (50 m aknamélységből) szintén ezen telepre volt hajtva és ezen 
szint fölött 75 m függélyes magasságig, illetőleg a kibuvásokig az 1875—1878. 
években lett lefejtve. 

Ez az alsó liászfolt, illetőleg a stájerlakaninai antiklinalénak ezen utolsó 
tagja észak felé egy nagy, egészében kelet-nyugot irányú és észak felé dőlő vető- 
vel van elvágva: ez a keresztbemenő diszlokációs vonal a dománi pataknak az 
Almásy-akna táján lévő szakasza által van jelölve. Minden igyekezetem, a leírt 
-Südliche Sechurfo liászszigetét az Almásy-akna bányaműveletei által feltárt 
alsó liász-széntelepekkel összeegyeztetni, eddig teljesen eredménytelen maradt. 

Végül felemlítendő, hogy a T. Rorn L. által leírt krassóvári nagy törésvonal 
az államvasúttársasági mélyfúrások és az Almásy-aknának egy nyugat felé 
a VI-ik mélyszinten hajtott vágatának tanusága szerint Domány táján folyta- 
tódik. Amidőn ezen érdekes viszonyoknak tüzetesebb leírását egy más alkalomra 


22 BENE GÉZA 


kell halasztanom, itt csak arra szorítkozhatom, hogy röviden felemlítem a fúrások 
eredményeit. 

A Nermet-völgy jobbpartján, a 36$ m tengermagassággal jelölt híd köze- 
lében 1907. évben urgo-aptien-mészkőben megkezdett mélyfúrás ebben és malm- 
mészkőben 768 m mélységig, onnan egészen 801 m mélységig pedig callovien- 
mészkőben haladt és ebben beszüntettetett. 

Az innen északra fekvő Djalu máre-hegyen, a régi és az új közút között 
1911—1912. években fúrt 5-ik dományi mélyfúrás a külről 856 m mélységig urgo- 
aptien-mészkőben haladt, tehát a krétaképződmények még itt is tetemes mély- 
ségig terjednek. 

Ezen mélyfúrás szintén a rétegeknek teljes átbukását bizonyította. Az 
átfúrt rétegek a következők : 


0 —356  m-g urgoaptien-mészkő, 
356 —4185 c  malmmészkő, 
418-5—452 k tűzkődús callovienmészkő, 
452 —482 k alsó dogger márgapala, 
482 —516 k felső liász agyagpala, 


516 —5189 c alsó liász széntelep, 
5189—519-1 c alsó liász homokkő, 


5191—520-5 alsó liász széntelep, 


520-5—576-1 c felső liász agyagpala, 
576-1—669-5 c alsó dogger márgapala, 
669-"5—673 tk alsó lhász homokkő, 
673 —7534 c alsó dogger márgapala, 
7158"4—769-6 c  porfir, 

769-"6—785 k — callovien mészkő. 


Az Almásy-akna VI-ik szintjén a nyugat felé hajtott vágat cirka 40 m 
tengermagasságban azon célzattal volt telepítve, hogy a dománivölgy nyugati 
oldalán, a krétaképződmények feküjében lévő karbonhomokkövek és esetleg 
azokban létező karbonszéntelepek föltárassanak. Ez a keresztvágat az itt csekély 
vastagságú felső liászpalák áttörése után közvetlenül oly mészkövekbe került, 
amelyek mindenesetre vagy a callovienhez, vagy a malmhoz tartoznak. Ezzel 
bebizonyult, hogy a nagykrassóvári törés, melynek természetét legjobban a 
német (Grabenversenkung fogalmával lehet azonosítani a Domány völgy alatt 
tetemes mélységig folytatódik. 

Anina, 1915 március 15-én. 


TÁRSULATI ÜGYEK, 


Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat 1916. évi 
február 19-én tartott 66-ik közgyűléséről. 


Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután 
6 órakor kezdődik. 

— Elnök: SCHAFARZIK FERENC kir. József-műegyetemi ny. r. tanár. 

Megjelentek: 1. ASCHER ANTAL, 2. BALLENEGGER RÓBERT dr., 8. BALLÓ 
Rezső dr., 4. BELLA LaJos, 5. BöckH HuGó dr., 6. BRYsoN JÁNOSNÉ, 7. BRYSON 
PIROSKA, 8. ENDREY ELEMÉR, 9. ERőDI KÁLMÁN dr., 10. GRósz LaJos, 11. HILLE- 
BRAND JENŐ dr., 12. HoRusITzKY HENRIK dr., 13. ILosvaY LaAJos dr., 14. INKEY 
BÉLA, 15. JEKELIus ERIicH, 16. JuGovics LAJos dr., 17. KADpIc OTTOKÁR dr., 
18. KocH ANTAL dr., 19. KoRMos TIVADAR dr., 20. KRENNER JózsEF dr., 21. 
KuLcsáÁR KÁLMÁN dr., 22. LEITNER JózsEF dr., 28. LENDL ADotrF dr., 24. Lóczy 
LAaJos dr., 25. LÖRENTHEY IMRE dr., 26. MAJER IsTvÁN dr., 27. MaARzsó Lajos, 
28. MauRirrz BÉLA dr., 29. MÁTHÉ ENDRE, 30. MIHóK Orró, 31. OELHOFER H. Gy., 
32. PALKOovIcs JózsEFr, 33. PÁnrY MónR dr., 34. PÁPaAY IRMA, 35. PAPP KÁROLY dr., 
36. PITTER TIVADAR, 37. PRZYBORSKI MÓR, 38. PRIsz GYULA dr., 39. RÉTHLY ANTAL 
dr., 40. SÁvoLY FERENC, 41. SCHAFARZIK FERENC dr. , 42. SCHERF EMIL, 43. SCHOLTZ 
MARGIT, 44. SCHRÉTER ZOLTÁN dr., 45. SCHWEIGER IMRE, 46. SIGMOND ELEK, 
47. SOMOGYI KÁLMÁN, 48. SPIEGEL ADoLF, 49. STREDA REzső dr., 50. SZINYEI 
MERSE ZSIGMOND, 51. SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, 52. ToBoRtrFrY GÉzAa dr., 
53. TOBORFFY ZOLTÁN dr., 54. TELEGDI RorH LaJsos, 55. VIiGH GYULA dr., 56. 
VITÁLIS ISTVÁN dr., 57. VOGLVIKTOR dr., 58. WESZELSZKY GYULA dr., 59. ZALÁNYI 
BÉLA dr., 60. ZsIvNY VIKTOR dr. tagok. 

Elnök az ülést megnyitván, bemutatja az 1915 február 83-án tartott 65-ik 
közgyűlés hitelesített jegyzőkönyvét, s a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére 
felkéri Kocn AwraL dr. tiszteleti és BöckH Hucó dr. rendes tagokat. 

1. SCHAFARZIK FERENC dr. elnök megtartja elnöki megnyitóbeszédét. 
(Teljes szövege a jelen füzet 1—11 oldalain.) 

2. A nagy éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után PAPP KÁRoLY dr. 
elsőtitkár bejelenti, hogy az 1916. évi jan. 5-iki válaszmányi ülés egyhangúlag 
a társulat tiszteleti tagjaivá ajánlja BEYSCHLAG FERENC dr. és TSCHERMAK 
Guszráv külföldi tudósokat. 

A közgyűlés a választmány javaslatát egyhangúlag elfogadja, amire Elnök 
bővebb meleghangú méltatás után határozatilag kimondja, hogy a M a gy a r- 


94 TÁRSULATI ÜGYEK. 


honi Földtani Társulat BEYvscHLaG FERENc németbirodalmi titkos 
bányatanácsost és a porosz kir. földtani intézet igazgatóját, valamint TsSCHER- 
MAK GuszrÁv osztrák udvari tanácsost, nyugalmazott bécsi egyetemi tanárt, 
a kiváló mineralógust és ásványchemikust — a földtan és ásványtan terén szer- 
zett nagy érdemeik, továbbá hazai tudományos ismereteink gyarapítása körül 
kifejtett buzgó működésük elismeréseül egyhangúlag a Magyarhoni Földtani 
Társulat tiszteleti tagjaivá választja. 

3. SZONTAGH TAmás dr. másodelnök jelentést tesz a Magyarhoni Földtani 
Társulat kebelében szervezett bizottságok működéséről. A bizottságok a követ- 
kezők: a) Geológiai szakszótárt készítő bizottság, amely az 1909 
nov. 5-iki, illetőleg 1910 nov. 16-iki válaszmányi ülés határozata alapján létesült 
s tagjai a másodelnök elnöklete alatt Lóczy Lagos, MAuRrirz BÉLA, PÁLFY MóR, 
PAPP KÁROLY, SCHAFARZIK FERENC és TRErIrz PÉTER; b) a geológiai rit- 
kaságok megvédésére alakult bizottság az 1912 nov. 6-iki választ- 
mányi ülés határozata alapján kiküldve; a másodelnök vezetésével tagjai Lóczy 
LAJOS, SCHAFARZIK FERENC és PaAPP KÁRoLrYy; c) a BöcgkH JÁNnNos-szobor- 
bizottság, amely az 1911 febr. 8-iki közgyűlés illetőleg az 1911 jún. 7-iki 
választmányi ülés határozata alapján létesült, s SzorracH Tamás dr. elnöklete 
alatt tagjai SCHAFARZIK FERENC dr., TELEGDI RorH LaJos és PaAPP KÁROLY. 

A szobrot STROBL Lagos szobrászművész RÁPOLTI ALAJOS gsegéd- 
kezésével teljesen elkészítette. A szobor ruszkicai márványból készült, s élet- 
nagyságnál jóval nagyobb alakban ábrázolja BöckH JÁwost, a m. k. földtani 
intézet néhai igazgatóját. A hatalmas márványtáblába vésett szobrot a m. k. 
földtani intézet ÉK-i bástyafalába fogják beilleszteni. A Magyarhoni Földtani 
Társulat elnöksége 1915 jún. 26-án a szobrot felajánlotta a m. k. Földmívelés- 
ügyi Miniszter Úrnak, illetőleg a m. k. földtani intézetnek. A m. k. Földmívelés- 
ügyi Miniszter Úr nevében báró Kazy államtitkár úr ő excellenciája köszönte 
meg a Magyarhoni Földtani Társulatnak a művészi értékű szobor átengedését. 
Ilymódon a magyar geológusok és bányászok, valamint természetvizsgálók ado- 
mányából megalkotott szobor nemsokára a m. k. földtani intézet Stefánia-úti 
bástyáját fogja díszíteni. 

A közgyűlés a másodelnök jelentését egyhangúlag helyeslő tudomásul veszi. 

4. PaAPP KÁRoLny dr. elsőtitkár a következő titkári jelentést terjeszti elő : 


Mélyen tisztelt Közgyűlés ! 

Mult évi titkári jelentésemet azzal az igérettel végeztem, hogy jegyzéket. 
állítok össze hadbavonult szaktársainkról. Emez igéretemnek megfelelőleg ipar- 
kodtam katonai szolgálatot teljesítő tagtársaink lajstromát elkészíteni. Mert 
megérdemlik mindazok, akik hazánk jövőjéért küzdenek, hogy névszerint meg- 
örökítsük őket a Földtani Közlöny hasábjain a késő utókor számára. 

1. Eme díszes sorozatot örökítő tagjaink sorából, úgy betűrend- 
ben, mint hazafias lelkesedésben a legelsők egyikével: Báró GYŐRFFY ÁRPÁD úr 
őméltóságával nyitom meg, aki 72 éves korában kötötte fel azt a kardot, amelyet 
félszázaddal ezelőtt, mint fiatal hadnagy tett le. Akkor otthagyta fényesnek igér- 
kező katonai pályáját s Brádon letelepedve, az Erdélyi Érchegységben bánya- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 25 


kutatásokkal foglalkozott. Az olasz hadüzenet hírére katonai szolgálatra jelent- 
kezett, s kezdetben a harctéren, jelenleg pedig a budapesti védőműveknél mint 
főhadnagy szolgál. 

2. Második a betűrendben FROHNER ROMÁN vegyész, aki a háború kez- 
detétől, mint önkéntes automobil-tulajdonos szolgál a hadsereg kötelékében. 

3. Mysxkovszky EMIL bányafelügyelő, népfölkelő mérnök, hadnagyi minő- 
ségben mindjárt a háború kezdetén bevonult Pécset. 

4. PerHő EmriL, zalavármegyei földbirtokos, boldogult Pethő Gyula szak- 
társunk fia, mint huszárhadnagy küzd a harctéren. 

5. Örökítő tagjaink sorából betűrendben az utolsó VENDL ALADÁR dr. 
m. k. geológus-társunk, aki a rendes sorozásokat be sem várva, önként lépett 
a debreczeni honvédezredbe, s mint zászlós 1915 június 8-án orosz fogságba 
jutott. Jelenleg a permi Solikamsk városkában hadifogoly. 


Valassz tanya ta gya k Soda ból: 


6. EmszT KÁLMÁN dr. m. k. osztálygeológus-vegyész a székesfehérvári 
hadikórházban szolgál. 

7. LIFFA AUvRÉL dr. műegyetemi magántanár és m. k. osztálygeológus 
kezdettől a szerbiai harctéren küzd, mint népfelkelő főhadnagy; résztvett úgy 
a visszavonulásokban, mint a győzelmes harcokban, s miként több oldalról hall- 
juk, kötelességtudásával és bátor magatartásával dicsőséget szerzett a geoló- 
gusi karnak. 

8. MauRirz BÉLA dr., egyetemi tanár, mint tüzér-főhadnagy teljesít ka- 
tonai szolgálatot. 


Rendes tagjaink sorából a következők vannak katonai szolgálatban : 


9. AMBRUS VIKTOR, m. k. bányamérnök Ruszkatőó. 

10. BALÁS JENő, kolozsvári bányamérnök. 

11. BÁRra KáÁRotcy, állami szakiskolai főművezető, Zalatna. 

12. BEkzy ÍMRE GÁBOR, miniszteri hivatalnok, a Barlangkutató Szakosz- 
tály választmányi tagja, mint népfölkelő őrmester. 

13. BoKoR ELEMÉR, cs. és kir. 26-ik ezredbeli főhadnagy, Komáromból. 

14. Dömörög JÁwos, kiskéri bányamérnök. 

15. EcsEpri Isrváns, debreczeni ref. kollégiumi tanár. 

16. EsrERHázY GyuLA gróf, magyarláposi föld- és bányabirtokos, 46 éves 
korában önként állt be katonának, s a legendás Rusz-csoportban mint zászlós 
szolgál a harctéren. 

17. FisGER BÉLA, tanárjelölt, mint zászlós. 

18. Fisgpy JózsEr, drenkovai bányamérnök. 

19. FRANKL JÁwos tanár, Trencsén. 

20. GAÁL IsTvÁN dr., egyetemi magántanár s budapesti főgimnáziumi 
tanár a háború kitörése óta katonai szolgálatban; jelenleg az olasz harctéren. 

21. GLoETzER JózsEr, vegyész, hadifogoly Vladivosztokban. 


26 TÁRSULATI ÜGYEK. 


22. HEinr DÁwIiEL, m. k. földtani intézeti térképész. 

23. HOFFER ANDRÁS, ref. kollégiumi tanár Székelyudvarhelyről jelenleg Akmo- 
linksban orosz hadifogoly. 

24. HULYÁK VALÉR, eperjesi főgimnáziumi tanár 1915 febr. 26-án hősi 
halált halt. 

25. ILLYÉs TIBoR fürdőtulajdonos, Szováta. 

26. JABLoNsszkY JEwő tanárjelölt, a m. k. földtani intézet belmunkatársa, 
zászlós, 1915 nov óta orosz fogságban. 

27. JÁNK SÁNDOR, a Borsodi Szénbányák R. T. bányagondnoka, mint 
főhadnagy. 

28. KÁDÁR Jewxő bányamérnök. 

29. KoGurowicz KÁROLY geografus. 

30. KovácH ANTAL dr. műegyetemi tanársegéd, mint huszárhadnagy. 

31. Kovársics KÁRorY hercegi tiszttartó Kaposvár. 

32. LÁszrtó GÁBOR dr. m. k. osztálygeológus, aki a rendes sorozásokat 
be sem várva, önként állt be katonának, s 1915 jun. 8-án mint a jászberényi 
honvédgyalogezred zászlósa, a galiciai harctéren orosz fogságba esett, jelenleg 
Asztrachánban orosz hadifogoly. 

33. LENGYEL Géza egyetemi tanársegéd. 

34. Löw MÁRTrowx dr. műegyetemi adjunktus, még 1914 dec. 19-én a tu- 
roveci ütközetben megsebesült, s orosz fogságba jutott. Most egy éve még Mosz- 
kvából írt levelet főnökének Schafarzik Ferenc tanár úrnak, de csakhamar ezután 
Vladivosztokba került. 

35. MaGasHázY Lászró cs. és k. tüzérfőhadnagy kezdettől a harctéren 
van. Vele együtt szolgál : 

36. MARos IMRE m. k. geológus titkártársam, aki az utóbbi hónapokban a 
legveszélyesebb tűzvonalban tartózkodik. 

37. MARTIÁN JULIÁN nyug. honvédőrnagy és gyáros Naszódon, szintén 

katonai szolgálatban. 

38. MazaráN PÁL m. k. bányamérnök a kolozsvári bányakutató hiva- 
talnál, a nagy ezüst vitézségi éremmel kitüntetve. 

39. MÉHEs GyuLrA budapesti főgimnáziumi tanár, zászlós. 

40. MusrYáNs IzinoR m. k. főbányabiztos, Nagybányán. 

41. Nopcsa FERENC báró huszárfőhadnagy. 

42. ODEscancmi LÓRÁNT herceg, vattai földbirtokos, a Barlangkutató 
Szakosztály buzgó tagja. 

43. Pawxró DEzső verespataki m. k. bányamérnök, tüzérhadnagy, kezdet- 
től a boszniai harctéren. 

44. PLÖKL ANTAL nagykereskedő, a Barlangkutató Szakosztály buzgó tagja. 

45. KEITHOFER KÁROLY m. k. térképészt, aki 1914 szept. 5-én Ravaruska 
mellett elesett, már mult évi közgyűlésünkön elbúcsúztattam. 

46. ROZLOZSNIK PÁL m. k. geológus, tüzér-főhadnagy az olasz harctéren küzd. 

47. RoskaA MÁRTox egyetemi tanársegéd Kolozsvárott. 

48. S0HOLTZ PÁL KORNÉL népfelkelő főhadnagy, szintén a Barlangkutató 
Szakosztály tagja. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 2 


49. SCHRÖDER GYULA magyaróvári kémikus. 

50. SomoGyI KÁLMÁN középiskolai tanár, közöshadseregbeli zászlós, az 
orosz harctérről sebesülten érkezett vissza. 

51. STRÖMPL GÁBOR egyetemi tanársegéd, a Barlangkutató Szakosztály 
választmányi tagja. mint őrmester kezdettől a harctéren van. 

52. SzirápnY ZOLTÁN nagyenyedi főiskolai tanár, kolozsvári egyetemi 
magántanár, mint népfelkelő hadnagy a kárpáti harcokból sebesülten tért haza. 

53. SZINYEI MERSE ZSIGMOND m. k. geológus vegyész, mint huszárfőhad- 
nagy, a signum laudisszal kitüntetve. 

54. TELEGDI RorH KÁRoLYy dr. m. k. geológus, Telegdi Roth Lajos tisz- 
teleti tagunk fia, bátyjával együtt kezdettől az orosz harctéren szolgál, s mint 
tüzér-főhadnagy szerez dicsőséget a geológusi karnak. 

55. TuroGpI JÁNos tanár Kolozsvárról. 

56. TELKES PÁL m. k. földtani intézeti könyvtáros, kezdettől fogva a 
harctéren küzd, s hadnagyi minőségében több kitüntetést kapott. 

57. TWERASER KÁRoLY karánsebesi bánya- és malomtulajdonos a háború 
kitörése óta katonai szolgálatot teljesít. 

58. Ijú UwxGER BÉLA temesvári mérnök. 

59. VIzER ViLMos bányaigazgató, Budapesten. 

60. Vorkó JÁwxos dévai állami főreáliskolai tanár. 

Magyarországi tagjaink közül ennyinek a nevét sikerült összeállítani. 

De külföldi tagtársaink sorából is nagy számmal vannak a 
harctéren. 

A szövetséges Ausztria s Németország polgárai közül: 

61 GöReey RuporF mineralógus ez év május 25-én a San melletti Rud- 
nikon elesett. 

62. Drewxsr PÁL, berlini geológus, hadnagyi minőségben a harctéren küzd. 

63. KLÜPFEL WALTHER geológus, Strassburgból. 

64. TAEGER HENRIK szaktársunk, a m. k. földtani intézet belmunkatársa, 
a mult év tavaszán önként jelentkezett katonai szolgálatra. 

65. SrarF JÁNwos berlini geológus, Délafrikában elesett. 

66. SCHUMACHER FERENC bányageológust szintén Keletafrikában érte 
a háború kitörése, sorsáról azóta hír nem érkezett. 

67. Dr. SziRTEs ZsiGmonxD Strassburg i. E. egyetemi tanársegéd a m. k. 
16-ik honvédgyalogezredben mint főhadnagy szolgál a háború kezdete óta. 

Az ellenséges államok sorából bizonyára szintén számos tagtársunk van, 
aki a harctéren küzd, ezekről azonban mit sem tudhatunk. 

Újabban főkép Oroszországból s Szerbiából jelentkezett több tag, akikkel 
azonban a háború kitörésekor minden kapcsolatunk megszakadt. Szerb tagjaink 
közül LAzAREvIc MiLoRaD bányamérnök, OBrcsás LÁZÁR szerb földmívelésügyi 
tanácsos, az agrogeológiai osztály vezetője és ZuJovic volt szerb miniszter és 
tanár voltak azok, akik a hazai geológiai kérdések iránt érdeklődtek, azóta sor- 
sukról mitsem tudunk; valószínű azonban, hogy győzedelmes seregeink elől a 
szerb kormánnyal együtt Olaszországba menekültek. 

Titkári jelentésem második részére : a társulat működésére térek át ezekután. 


28 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Az elmult évben mindössze 5 szakülést tartottunk, azonban megcsappant 
tagjaink mellett ií8s, meglehetős érdeklődés közepette. 

Első szakülésünkön 1915 jan. 13-án VENDL MÁRTA dr. kisasszonyabulzai 
antimonit kristályformáiról, KoRMos TIvADAR dr. választmányi 
tag új aceratherium-maradványokról tartott előadást, mií6 
JEKkELius HRIcn tagtársunk a brassói neokommárga földtani 
és őslénytani viszonyairól értekezett. 

Második szakülésünkön janúár 27-én FERENczI Isrváws dr. Galgócz 
környékének geológiai viszonyait ismertette és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. 
választmányi tagafelsőörsi és szászkabányai triasz i18me- 
retéhez szolgáltatott becses adatokat. : 

Harmadik szakülésünk március 83-án volt, amikor báró Nopcsa FERENC 
Erdélyi dinosaurus csontokat mutatott be, míg SCHRÉTER ZOLTÁN dr. 
Németpróna környékének földtani és hegyszerkezet- 
tani viszonyairól tartott előadást. 

A negyedik szakülésen május 5-én HoRvÁárHÓn BÉra dr. Atalaj kov a- 
savtartalmának mennyiségi meghatározásáról mutatott be egy értékes 
tanulmányt, KurcsáR KÁLMÁN dr. Földtani és hegyszerkezet- 
tani megdigyelések az északnyuügatúv Kajp átokban 
címen tartott formás előadást, a fölvett térkép és szelvények bemutatásával, 
s végül SCHAFARZIK FERENC elnök úr bemutatta BENE Géza tanulmányát az 
aninai szénteknőről. 

Ötödik szakülésünk már a tél folyamán, december 15-én volt, amelyen 
KoRmos TIvaDpAR dr. A kőszáli kecske és a zerge a magyarországi pleisztocénben 
és Viráris IsrváNn dr.: Halfogtanulmányok címen tartottak magas 
színvonalú előadásokat. 

A háborús viszonyok miatt, a Földtani Közlöny csak szűk keretekben 
jelenhetett meg. Bevételeink ugyanis részben a tagsági díjak gyér befizetése, 
részben az államsegélyek elmaradása miatt, igen megcsappantak ; csekély forgó- 
tőkénk mellett azonban mégis rendszeresen megjelentettük folyóiratunkat. Hála 
a m. k. földtani intézet tekintetes Igazgatóságának, az intézeti gazdag kiadványo- 
kat rendszeresen megküldhettük tagtársainknak. 

A m. k. Földtani Intézet Évkönyveiből a XXII. kötetet küldtük szét, a 
következő tartalommal : 


XXII. köt. 1. VENDL ALADÁR : A Velencei hegység geologiai és petrograflai viszo- 


nyai. 4 táblával (5 kor.) — 2. HaALavÁTrs Gyura: A Nagybecskereki fárólyuk. 3 táb- 
lával (3 kor.) — 3. KoRMos TIVARAR: Három uj ragadozó a Püspökfürdő melletti 
Somlyóhegy preglaciális rétegeiből. 1 táblával (150 kor.) — 4. JABLoNSZKY JENŐ : 
A tarnóci mediterrán korú flóra 2 táblával (2 kor.) — 5. SomoGYI KÁLMÁN: A gerecsei 
neokom. 3 táblával (4 kor). — 6. KoRmos T. és LAMBRECHT K. : A remetehegyi szikla- 


fülke és postglaciális faunája. 2 táblával (2 kor.) 


A m. k. földtani intézet 1914. évi jelentéséből eddigelé csak az I. részt 
expediálhattuk ; a II. részt a jövő héten küldjük szét a Földtani Közlöny utolsó 
füzetével egybe csomagolva. Közlönyünk ez utolsó száma ugyanis teljesen készen 


TÁRSULATI ÜGYEK. 29 


van, s csupán a német, illetőleg Írancia szöveg nagy figyelmet igénylő korrigálása 
késleltette a megjelenését. 

A Földtani Közlönyt az elmult évben is 1100 példányban nyomattuk, 
azonban a nagy külföldnek szóló cserepéldányokat egyelőre raktároztuk, mint- 
hogy a háború miatt még a semleges államokba való szétküldés is a legnagyobb 
nehézségekbe ütközik. 

Tagjaink száma 1915 dec. 31-én a következő képet mutatja: 1 pártfogó, 
14 tiszteleti, 17 pártoló, 47 örökítő tag, 190 budapesti, 175 vidéki rendes tag, 
204 rendes tag jogaival felruházott intézmény, 47 külfölditag és 12 levelező tag ; 
összesen tehát 707 tag, továbbá 58 előfizető és 5 levelező. 

Ha visszatekintek a hat évvel ezelőtt kiadott névsorra, az 1910. év elején 
394 taggal vettük át a társulatot, a szaporulat tehát 318. 

Ezt a fényes eredményt az Elnökség csak úgy érhette el, hogy Társulatunk 
minden egyes tagja iparkodott új tagokat ajánlani. Különös köszönet illeti meg 
Lóczy LaAJos egyetemi tanár s földtani intézeti igazgató urat, aki a m. k. föld- 
mivelésügyi minisztériumnál kieszközölte, hogy 70 állami erdőhivatal s 20 erdő- 
felügyelőség lépett rendes tagjaink sorába. Sajnos, hogy iskoláinknak még alig 
fele tagja Társulatunknak, így állami középiskoláink sorából körülbelül 60 egyál- 
talán nem érdeklődik közlönyünk s a földtani intézet kiadványai iránt. Reméljük, 
hogy az új középiskolai tanterv, amely a geológiát a 8-ik osztályban heti 2 órára 
tervezi, örvendetesen fogja a viszonyokat ez irányban is megjavítani. 

Társulatunk szellemi működését Elnök Úr őméltósága, illetőleg Másodelnök 
úr őnagysága már kimerítően ismertették, s így e részhez mondanivalóm már 
nem 1s lehet. Csupán egy örvendetes eseményt kell még kiemelnem, amely Tár- 
sulatunk három előkelő tagját érte azzal, hogy BöckH HuGcGó dr. miniszteri 
tanácsos urat, PÁLFY MÓR dr. és SIGMoND ELEK műegyetemi tanát urat a Magyar 
Tudományos Akadémia levelező tagjaiul választotta. Szívből üdvözlöm mind- 
három tagtársunkat emez örvendetes tudományos esemény alkalmából. 

A Társulatunk kebelében működő kBarlangkutató $Szakosz- 
tály 1915. évi munkásságát KApric OTTOKÁR dr. titkártársam terjesztette elő 
ez évi Január 24-én tartott évzáró ülésén. Jelentéséből kiemelem, hogy a Szak- 
osztálynak 1915-ben 140 tagja volt, s azonkívül folyóiratának : a Barlangkutatás- 
nak 45 előfizetője és 84 csereviszonyosa. A háborús viszonyok miatt a Szakosztály 
jövedelme 18 megcsappant, s mindössze 2369 K-t tett ki a forgótőke, amelyből 
a Barlangkutatás folyóirat kiadására 1800 K esik. 

Az 1916 jan. 24-én tartott évzáró és tisztújító gyűlés az 1916—18. évi 
ciklusra a tisztikart és a választmányt a következőkép alakította meg : 

elnök: LENHOSSÉK MIHÁLY dr. egyetemi tanár, 

alelnök: BErLa LaJos nyug: főreáliskolai igazgató, 

titkár: KADIc OTTOKÁR dr. állami geológus. 

Választmányi tagok: BEkEY IMRE GÁBoR miniszteri tisztviselő és író, 
HILLEBRAND JENő dr. nemzeti múzeumi segédőr, egyetemi magántanár, HORU- 
sirzkY HENRIK m. k. főgeológus, KoRmos TrIvADAR dr. egyetemi magántanár, 
m. k. geológus, LAMBRECHT KÁLMÁN dr. m. k. ornitológus és STRÖMPL GÁBOR 
egyetemi tanársegéd. 


30 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Azt hiszem, hogy nemcsak a titkárság, hanem a mélyen tisztelt Elnökség 
s talán Közgyűlés nevében is szólok, amidőn a Barlangkutató Szakosztály kipró- 
bált, régi tisztviselői karát és választmányát a legmelegebben köszöntöm. Az a. 
nemes buzgalom és ügyszeretet, amellyel a Barlangkutató Szakosztály tisztikara. 
és választmánya a természettudományoknak eme fiatal hajtását műveli, s más- 
részt a felsorolt komoly tudományos férfiaknak közismert működése biztosíték 
arra, hogy a Barlangkutató Szakosztály a magyar tudományos világban nemcsak 
hézagot pótol, de lényeges szerepet tölt be. A Magyarhoni Földtani Társulat 
valóban büszke lehet arra, hogy első szakosztálya ilyen tisztikarral és választ- 
mánnyal indul jövendő útjára. 

Végezetül elhúnyt tagtársaink emlékének is szenteljünk nehány percet. 

Az 1915. év folyamán elhúnytak : 

1. BorHÁR Samu dr.: besztercezebányai városi orvos, Zólyom vármegye 
jó öreg doktorbácsijas;, 1915 október hónap 1-én. Beszterczebányán 1845-ben 
született. Középiskoláit Beszterczebányán, Pozsonyban és Selmeczbányán vegezte. 
Selmeczbányán ismerkedett meg Mikszáth Kálmánnal, akihez mindvégig hű 
barátság kötötte. Az orvosi egyetemet Bécsben kezdette, ahol HyRrL hírneves 
professzort 185 hallgatta, majd Pesten végezte be. Orvosi praxisát Zólyomban 
kezdte mint járási orvos, nőül vevén HULLEY VILMÁT, akit azonban 20 évi együtt- 
lét után elveszített. A mult század nyolcvanas éveiben Besztercebányán városi 
orvosnak választották, s itt előszeretettel fogálalkozott geológiával. Ez időtájt 
keletkezett ismeretsége SzaBó JózsEF egyetemi tanárral és SZONTAGH TAMÁS 
geológussal. Sokat köszönhet neki Besztercebánya városi múzeuma, amelynek 
pénzéremtani és természetrajzi osztályát gazdag gyűjtéseivel támogatta. Tár- 
sulatunk tagjai sorába 1885-ben SzovraGH TAmás dr. ajánlotta. 

2. DÉRER MIHÁLY m. k. főbányatanácsos mult év október 22-én Budapesten 
68 éves korában elhúnyt. 

A turócmegyei Háj községben 1847 jan. 18-án született. A selmeci akadémia 
elvégzésével 1871-ben a m. k. állami vasgyárak szolgálatába lépett. Nevéhez fűző- 
dik a kisgárami zománcedénygyár létesítése. Libetbányán, Zólyombrezón, Vajda- 
hunyadon egyaránt eredményesen működött, majd Budapestre az állami vasgyárak 
központi igazgatóságába került, s ő rendezte be itt az első magyar acélírótoll- 
gyárat. DÉRER MiHÁLYy évtizedeken át a magyar vasbányák hivatalos szakértője 
s becsüse volt, sajnos, hogy ezirányú munkái közül alig került valami a nyilvános- 
ságra, s értékes tanulmányaiból csak a képviselőházi jelentések során olvashattunk 
itt-ott egy-egy részletet. 

Társulatunknak 1874 óta állandóan tagja volt. 

3. GöRGey RupoLrF dr. bécsi mineralógus 1915 május 25-én, remény- 
teljes ifjú korában hősi halált halt. A görgői és toporczi (Görgeyek családjá- 
ból származik, tehát távoli rokonságban van a nagy Görgeyvel is. Azonban 
Bécsben születvén, már osztrák állampolgárnak érezte magát, s nyelvünket 
sem ismerte. 

A fiatal tudós 1907-ben a híres Cornu társaságában a Faroer-szigeteken 
utazott, majd Bécsbe visszatérve LupwIG laboratóriumában főkép ásvány- 
elemzésekkel foglalkozott. Tanulmányait Bécsben s Heidelbergben tökéletesí- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 34 


tette, s együtt tanult LIFFA AURÉL s MAuRirz BÉLA dr. tanár urakkal. Mint a bécsi 
mineralógiai intézet tanársegéde főkép az alpesi sótelepek ásványaival foglalkozott, 
tanulmányozta az elszászi Wittelsheim nemrég felfedezett kálisótelepeit, s erről 
írtisa Kali 1918. évfolyamában ; 1914 tavaszán a Damaskusvidéki sóstavakat 
tanulmányozta. Nagy krisztallografiai műve: a Polyhalit 1915-ben jelent 
meg. A háború kitörésekor a tiroli császárvadászok körében önként a tűzvonalba 
kivánkozott s a San mellett, Rudnikon május 25-én hősi halált halt. (BERckKE: 
Tschermak Min. Petr. Mitt. 33. köt. 1915. II. füzet, Pag. 374—378.) 

Tagjaink sorába 1908-ban lépett MaAuRirz BÉLA dr. tanár úr aján- 
latával. 

4. HULYÁK VALÉR eperjesi főgimnáziumi tanár 1915 február 26-án az északi 
harctéren hősi halált halt. A sors különös szeszélye, hogy azon a napon érte az 
orosz golyó, amidőn igazgatója a tanári státusban való előléptetését vele tu- 
datta. A népfelkelő főhadnagy holttestét ott a harctéren temették el tiszttársai, 
s gyalulatlan deszkakoporsója felett BoRoEvics SzvErozám hadtestparancsnok 
tartott búcsúbeszédet. 

Tagjaink sorába LIFFA AuRÉL dr. 1900-ban ajánlotta. A Földtani Közlöny 
1903. évi 33. kötetébe a szigligeti phillipsit, a gellérthegyi fluorit s a szobbi kalcit 
kristálytani viszonyairól írt kisebb közleményt. 

5. JEx Simon, a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat tata- 
bányai igazgatója 1915 november 2-án 583 éves korában elhúnyt. 

JEx Simos Dobsináról származik (szül. 1862), s a selmecbányai bányászati 
akadémia növendéke volt. Szolgált a Brassói Bánya- és Kohóegylet petrozsényi 
bányaüzeménél, majd a boszniai Dolnatuzlán : későbben a szerbiai Kozla kőszén- 
bánya üzemét vezette francia tőkepénzesek meghívására. 1893-ban a komlói 
szénbányához tért vissza, s az ő nevéhez fűződik ezen liász széntelep feltárása. 
1908-ban a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat bányászatának 
szolgálatába lépett. Amiként közismeretes a mélyen tisztelt szaktársak előtt, 
hogy TELEGDI Rorn LaJos tiszteleti tagunk fedezte fel 1895-ben a tatabányai. 
eocén széntelepeket, ép oly ismert a bányászok előtt, hogy a 200 millió tonnára 
becsült széntelep feltárása, s üzemének gyors fellendülése Jex SrImows nevéhez 
fűződik. 

Temetésén társulatunkat IGLóI Szorragm TAMÁS dr. másodelnök és Lóczy 
LaJos igazgató tiszteleti tag urak képviselték. 

2endes tagjaink sorába 1905-ben Rórn FLóRIs bányaigazgató úr aján- 
lásával lépett. 

6. Joós Isrváws az állami szénbányák központi igazgatója 1915 február 
17-én 60 éves korában elhúnyt Budapesten. 

A háromszékmegyei Kisborosnyón született 1855 okt. 17-én. 1876—1879 
között a selmeci bányászakadémián tanult, 1882 óta a diósgyőri barnaszén- 
bányászatnál szolgált. A diósgyőri barnaszéntelepeket fúrásokkal átkutatta, 
majd Parasznya határában a Baross-aknát, s később a perecesi aknát mélyesz- 
tette; az utóbbi években pedig a nagybátonyi s ormospusztai bányákat telepí- 
tette. A szénbányászat terén kifejtett működéseért 1910-ben a Ferenc József-rend 
lovagkeresztjével tüntették ki, 1912-ben AwpRErcs JÁwnos helyébe az állami 


31 TÁRSULATI ÜGYEK. 


szénbányák központi igazgatójává hívták meg, de nem sokáig vezethette e hivatalt. 
Társulatunk tagjainak sorába 1881-ben lépett. 

7. KrsIs GyuLA műegyetemi tanár, kiváló botanikus 1845 május 5-én 
Eperjesen született. A bécsi, zürichi, s müncheni egyetemeken tanult. 1870-ben 
a budai reáliskola és 1872-ben a kir. József-műegyetem tanára lett, ahol sok kiváló 
tanítványt nevelt a növénytanban. A kir. m. Természettudományi Tárgulat 
növénytani szakosztályának 20 éven át alelnöke, illetőleg elnöke volt. Az utóbbi 
években már nyugdíjban élt, 72 éves korában 1915 nov. 21-én Budapesten elhúnyt. 
Tagjaink sorába 1873-ban lépett, s mindvégig buzgó tagunk 18 maradt. Temetésén 
társulatunkat SCHAFARZIK FERENC elnök úr személyesen képviselte s ravatala 
fölött búcsúbeszédet mondott. 

Életrajzát s működését MÁGocsy Drimrz SÁNDOR egyetemi tanár úr fogja 
majd megírni és méltatni. 

8. KóvÁRI ERNŐ, hunyadvármegyei főorvos a mult évben elhúnyt. Főkép 
a Barlangkutató Szakosztály ügyei érdekelték emez előkelő tagtársunkat. 

9. SrarF JÁNxos német geológus, berlini egyetemi címzetes professzor, 
németdélnyugataírikai geológus, 1915 június havában elhúnyt. STAFF JÁNOS 
egy évtizeddel ezelőtt hazánkban 3s tartózkodott, TAEGER HENRIK tagtársunkkal 
együtt, a Magyar Középhegység tanulmányozása céljából. Egy igen értékes 
munkát 1s írt ez alkalommal: Adatok a Gerecse-hegység sztratigrafiai és tektoni- 
kai viszonyaihoz címen, amely a m. k. Földtani Intézet Évkönyvének XV. 
kötetében 1906-ban jelent meg. 

Tagjaink sorába 1904-ben KoRmos TrvapaRk úr ajánlotta. 

HANS VON STAFF életrajzát EDpwIN HENNIG ismertette a Centralblatt 
für Mineralogie, Geologie und Paláontologie 1915. évi 24-ik számában (de- 
cember 15.) a 689—695. oldalakon, ahol 29 munkájának a lajstromát is közli. 
Első munkáit hazánk dunántúli középhegységének: a Gerecse-hegy- 
ségnek sztratigrafiai és geológiai viszonyairól írta 1905 és 1906-ban, s így a 
magyar föld vizsgálatával kezdette meg fényesen indult, s derékban megszakadt 
életpályáját. 

HANS voNx STAFF 1883 október 10-én született; Breslauban növelkedett, 
itt végezte gimnáziumi s egyetemi tanulmányait is. A négy első félévben jogi 
tanulmányokkal foglalkozott, azonban turistákkal járva a német hegységekben 
s a Nyugati Alpokban, csakhamar a természettudományok felé fordult, s különösen 
a geológia tanulására fektette a súlyt FgEmcn FRrIGYEs breslaui tanár oldalán. 
FREcH tanár ajánlatára Lóczy LAJos egyetemi tanár vette azután pártfogásába 
OTAFF Jánost, aki TAEGER HENRIK szintén breslaui geológusjelölt társaságában 
a Vértes- és Gerecse-hegység tanulmányozásába kezdett. TAEGER a Vértest, STAFF 
a Gerecse-hegységet dolgozta fel doktori szigorlati értekezésül. Srarr munkáját 
1905-ben a Centralblatt für Mineralogie etc. hasábjan Zur Stratigraphie 
und, Tektonik.. des. Ungarigehen Mittelgebirges rékmen 
(pag. 891—397) előzetesen ismertetve, 1906-ban a m. k. Földtani Intézet Év- 
könyve XV-ik kötetében közölte, s ezen munkája alapján nyerte el 1906-ban 
Breslauban a doktori címet. 

Később részt vett a mexikói geológiai kongresszuson, ahol megismerte 


TÁRSULATI ÜGYEK. 33 


eme vidék vulkánóriásait, majd a texasi krétavidéket is tanulmányozta. Visszac 
térve, Berlinben 1909-ben a geológia s paleontológia magántanárává habilitálták, 
s 1911-ig itt asszisztens gyanánt működött. 1911 májusában Német- Keletafrikában 
a Tendaguru-expedicióban vett részt, s itt főkép morfológiai tanulmányokkal fog- 
lalkozott. Ez irányú működésének eredménye a Beitrüge zur Geomorpho- 
logie und Tektonik Deutsch-OstafÍrikas (Wissenschaftliche 
Ergebnisse der Tendaguru Expedition. Archiv für Biontologie III. Heft, 3. pag. 
73—227) című alapvető s fényes elmére valló munkája. 

Az 1914. év tavaszán a porosz kultuszminiszter akprofesszo nr címmel 
tüntette ki, amikor mint koloniális-geológus a Német-Délnyugatafrikába köl- 
tözött. Itt érte a világháború kitörése, s elzárva a nagy világtól 1915 június 
havában tifuszban elhúnyt. 

Emlékét mi magyar szaktársak 15 kegyelettel őrizzük ! 

10. TERLASpDAY EMIL bencés áldozópap és főgimnáziumi tanár KEszter- 
gomban 1915 április havában elhunyt. Örökítő tagjaink sorába ZIMÁNYI 
KáRory dr. választmányi tag ajánlotta. Szakjára nézve fizikus volt, aki 
azonban a kristályfizikával is foglalkozott. Több-kisebb közleménye is jelent 
meg: Zur Frage d. inneren Struktur der Kristalle címen a Neues Jahrbuch 
für Min. Geol. 1914. t. Bd. 93. old., s az Annalen d. €hysik 1912. évi 39. k. 
1207. oldalán. 

11. TÉGLás GÁBoR nyugalmazott középiskolai főigazgatót az elmult vasár- 
napon kisértük örök nyugvóhelyére. Brassóban 1848 márc. 30-án született. Iskoláit 
Nagyenyeden és a budapesti egyetemen végezve, 1871-ben az akkor felállított 
dévai állami főreáliskolához nevezték ki tanárrá, majd 1883-ban igazgatóvá. 
Mint ifjú tanár Hunyad vármegye geológiai és természetrajzi viszonyaival foglal- 
kozva, kutató kirándulásai közben a barlangok, az őskori cseréptöredékek és 
római bányászeszközök keltették fel figyelmét. 1877-ben adta ki első nagyobb 
munkáját: A kőkorszaki ember nyomai Hunyad vármegyé- 
ben címmel. Majd Adalékok az aldunai zuhatagok szikla- 
felirataihoz című művében a MaARsicti LaAJos báró által 1640-ben hasztalan 
keresett  Gospodin-szirt feliratait tisztázta. A hunyadvármegyei történelmi és 
régészeti társulatnak alapítása óta múzeumigazgatója volt, s mint ilyen KIRÁLY 
PÁrlal együtt vezette a sarmizegethusai ásatásokat s a várhelyi amfűteatrum 
feltárásait. 1894-ben a Hargita alján elvonuló Kakasbarázda s Ördögárok nevű 
sáncokat tanulmányozta s a Limes dacicus udvarhelyi keleti szakaszát mutatta 
ki. Barlangkutatóinkat érdeklő munkát írt az Erdélyi Érchegység 
barlangjairól a Földtani Közlöny XX. kötetében (36—39. old.), valamint 
a XXVI. kötetben (140 old.). 

Munkásságának legmaradandóbb emlékei az Erdélyi Érchegység őskori 
bányászatáról írott munkái, amelyek a Földtani Közlöny és a Bányászati és 
Kohászati Lapok hasábjain jelentek meg. Világszerte elismert munkát végzett a 
vulkoji Korábia és Botes római aranybányászata emlékeinek felásatásával ; a római 
bányászok sírhelyeit Lukács Béla költségén rendszeresen felásatva, nagybecsű lele- 
tekkel gazdagította az archeológiát. A Korábia római bányászatáról 
írott monografiája az Archeológiai Közlemények 1890. évfolyamában jelent meg. 


Földtani Közlöny XLVI köt. 1916. 3 


34 TÁRSULATI ÜGYEK. 


TéGLÁS GÁBOR 1910 óta nyugdíjba lépve, Budapestre költözött, s élénk 
részt vett társulataink működésében. Az ősszel kezdett betegeskedni, s ez év 
február 5-én 68 éves korában elhúnyt. 

12. KöszeGi WINKLER BEwő nyug. selmecbányai akadémiai tanár betü- 
rendben az utolsó halottunk. 

A sárosvármegyei Magyar-haszlovicán 1835-ben született. A selmecbányai 
akadémián tanult 1854—57 között, majd innét Gyalárra került, a hunyadi vaskő- 
telepek bányageológiai viszonyait tanulmányozva. 1863-ban Bécsben a geológiai 
felvételeket HAUvER FERENxctől tanulta, akivel a barsmegyei Kistapolcsány s 
Fenyőkosztolány vidékén utazott, s 1864-ben a Tribecsben térképezett. 1865-ben 
HorFmax KáÁRoLny társaságában a zsilvölgyi széntelepeket tanulmányozta. Az 
1869-ben felállított m. k. földtani intézethez segédgeológusnak nevezték ki s itt 
1871-ig működött. 

WINKLER Benő a Magyarhoni Földtani Társulatnak 
1870-ben és 1871-ben főtitkára volt. Ekkortájt a Magyarhoni Földtani 
Társulat addigi munkálatait beszüntette és az 1870 nov. 9-iki közgyűlés határo- 
zata alapjánaFöldtani Közlöny című folyóiratot megindította. A F ö l d- 
tani Közlönvynek legelső számát, mint főtitkár, WINKLER BENŐ szerkesz- 
tette. Az 1871 február 28-án kelt megnyitóban a következő szavakkal bocsátotta 
útjára Közlönyünket: KA társulat szerény anyagi helyzete nem engedi, 
hogy eddigi Munkálatait minden évben rendesen kiadhassa, s azokat a tagoknak 
átnyujthassa. Minthogy pedig újabban egy önálló királyi földtani intézetet szer- 
veztek, ezért a Földtani Társulat célszerűnek látta, hogy az e téren működő hazai 
erők a földtani intézetnél összpontosíttassanak, s ezért az önálló földtani évkönyv 
illetőleg munkálat további kiadását nem tartja szükségesnek. A Földtani Társulat 
azon hiedelemben van, hogy kitűzött célját teljesen eléri, ha önálló kisebb füzetek- 
ben közölni fogja a tudomány terén történt haladást és felfedezéseket. Ezen havi 
füzetek által a társulat kettős célt remél elérni : egyrészt erejéhez képest igyekezni 
fog a földtani tudományokat szélesebb körben terjeszteni, másrészt a külső tagok- 
kal összeköttetésben levén, inkább lesz alkalma azok nézeteit és kívánalmait 


megismerni és azokat lehetőleg teljesíteni. 

Ezekkel a szavakkal nyitja meg 45 évvel ezelőtt WINKLER Benő a Földtani 
Közlönyt. De nem sokáig szerkeszti ezt, mert 1871 április végén eltávozik Buda- 
pestről és átadja a Közlöny szerkesztését Bernáth József és Koch Antal tit- 
károknak. Az 1871. év nyarán Berlinbe megy tanulmányútra, de még ez év 
őszén elfoglalja a Pettkó János nyugalombavonulásával megüresedett selmeci 
tanszéket. 

WINKLER BENŐ az ásvány-, föld és őslénytant 27 éven át tanította Selmec- 
bányán, több száz tanítványt nevelve a magyar bányászatnak s bányageológiának. 
Az ő tanítványa a többek között a m. k. földtani intézet geológusi karának egyik 
büszkesége: HALraAvÁTrs GyuUuLA m. k. főgeológus és főbányatanácsos. 

Bár úgy a mester, mint a tanítvány már évtizedek óta nem tagjai a Föld- 
tani Társulatnak, mindazáltal élénk figyelemmel kisérték a társulati működést. 
Sajnos, hogy WINKLER Bewxő 1898-ban szélhüdés következtében testi és szellemi 
tétlenségbe jutott, s mikcr selmeci magányában 1913-ban HALAvÁTS GYULA és 


TÁRSULATI ÜGYEK. 35 


VirTÁLIS IsTvÁN meglátogatták, csak egy roskatag aggastyánt láttak maguk előtt 
(Bány. és Koh. L. 1915 dec. 1). Temetésén 1915 nov. 19-én társulatunkat VITÁLIS 
IsrvÁN tanár úr, örökítő tag képviselte, aki költői szárnyalású beszéddel búcsúz- 
tatta el egykori elődjét, a nagy költővel felsóhajtván : 


Ablakomban a borostyán, 
A meleg s az élet fogytán! 


Jelentésem végéhez értem. Amidőn hat évi titkárkodás után búcsuzom 
a mélyen tisztelt Elnökségtől és Választmánytól, szabadjon a Közgyűlés előtt 
nyilvánosan is nehány köszönő szót mondanom. Mindenekelőtt köszönöm ScHA- 
FARZIK FERENC elnök úr őméltóságának szíves jóakaratát, s azt az odaadó támo- 
gatást, amellyel főkép a Földtani Közlöny szerkesztésében részt vett. Nincs a hat 
kötetnek egyetlen lapja sem, amelyet Elnök úr őméltósága át nem nézett volna, 
s a német rész tökéletes volta egyedül csak Elnök úr őméltóságának tudását s 
buzgalmát hirdeti. Mély köszönettel adózom SzorraGH TAMÁS dr. másodelnök 
úr őnagyságának, hogy szíves és jóakaratú tanácsaival a hat éven át támogatni 
méltóztatott. 

Köszönetet mondok Lóczy LaJos dr. igazgató úr, tiszteleti tag őméltóságá- 
nak, hogy társulatunknak az elmult évben helyiséget biztosítani méltóztatott 
továbbá ILosvavY LaJos dr. m. k. vallás- és közoktatásügyi államtitkár úrnak, 
mint a kir. m. Természettudományi Társulat elnökének, hogy eme díszes helyiséget 
üléseink számára átengedni szíveskedett. 

Végül mély köszönetet mondva a Tekintetes Választmány minden egyes 
tagjának, kérem a mélyen tisztelt Közgyűlést, hogy jelentésemet tudomásul 
venni szíveskedjék., 


PAPP KÁRoLYy dr. elsőtiítkár jelentését a közgyűlés egyhangúlag tudo- 
másul veszi, 
5. A pénztárvizsgáló bizottság jelentését PaPP KÁRoLY dr. elsőtitkár a 


következő kinyomatott jelentésben terjeszti elő, amelyet az 1916. évi jan. 26-iki 
választmányi ülés egész terjedelmében helyesnek talált : 


694 


36 TÁRSULATI ÜGYEK. 


PÉNZTÁRI JELENTÉS 


a Magyarhoni Földtani Társulat 1915. évi forgalmáról 
és vagyonának állásáról 1915 deczember 31-én. 


1E 1EKeNKŐ HOL 


A) Bevétel. 


Beni A bevételek megjelölése az 1015. ése 4. az KÖLEST 
1 Pénztár ráthozataltaz 49 évtől set 202 K 851 202 .K 85 í 
29. M. k. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter 

SEDÖLYE: zet tek eot ée tal telet one elet ete e ésvató 3000 4 — 4 1500 4 — € 
3. M. k. Földmívelésügyi Miniszter segélye .. — 4 —K 1000 4 — k 
4. Herceg Esterházy Miklós dr. pártfogói díja 840 4 — 4 840 £ — c 
5. Magánosok segélye (dr. Semsey Andor ado- 

menared eat osáátsa gozta azo E leotéjó S ZA B 0 100 4 —c ALEZ ze 
6. Alaptőke és forgótőke kamatja . . . . . . . . . . . 2000 4 — 4 2291 4 483 , 
ieeláttalékos tagsáo dijak asé estét tis etel 400 £ —K 661 4 — 
SZT Zzévű taggáoi díralk ee te e 4000 £ — 4 3990. JESS 
9. AgÁ5: évi előfizetések s ss zzzsé gates melák 400 4 — 4 505 a — " 

TO Radottéktadványokássas tes ee etetés etetáeia JD S 202 c 079 
Üésyeégyes bevétele kstettet s eze eltel ege tás e 57 c 15 60 £ — € 
12. A dr. Szabó-alap kamataiból megbízásra ... 200 4 — c — 4 — 4 


Társulati alaptóke gyarapitásáara 
13. A jegyzett 3000 K n. é. 699-os hadikölcsön 

vásárlására az Osztrák-Magyar Banktól fel- 

vett kölcsön 


5 asraa o aoaaon ollaló 5.5 a03-B 6 90 c s 4 —-( 2910 
14. Dr. Franzenau Ágost örökítő tags. díja ... — 4 —4 200 £ — £ 
15. Dr. Vadász M. Elemér örökítő tags: díja... — 4 5 ( 200 c — £ 
16. Dr. Szarvasyi Imre örökító tagsagi díjat sz se NEKETEK HADD E S, 
17. Dr. Vitális István selmecbányai főisk. tanár 

örökítő tagsági díja (1. részlet) ........ — 4 —Kk 50 4 — 4 
18. Az Osztrák-Magyar Banktól felvett 3000 K 

kölcsönből kamattörlesztésre . . . . . . . . . . . . — 4 —( 90 (£ — € 
19. A Szabó-emlék alaptőkéjének gyarapítására . / — 4 —4 916 c 12 4 


A "Barlangkutató zaikoszít ally jar vana 


20. Dr. Schafarzik Ferené alapító tags. díja .. — 4 —k 100 £ —K 
21. Dr. Kormos Tivadar alapító díjának 1. $.. —-— 45 X 50£ —k 
99" Dr. KadicsOttokár alapítót asse tett tt — ek 100 £ — € 
23. Dr. Vadász M. Elemér alapító díja ....... Kösz itt 100 4 — k 
94. A szakosztály alaptőkéjének kamatja ...... . — 4 —k 20 c 09 4 
25. A szakosztály vagyonának szelvénykamatai — (e ( 59 4 — 4 
Különalapok: 
296. Güll Vilmos síremlék-alap ............... — 4 —k 904 tt 
27. Dr. Kalecsinszky Sándor síremlék-alap ... . — it 598 k 55 4 
28. Böckh János szobor-alap maradéka .. . . . . : — 4 —( 611 k 10 6 
Összesen . ...... 11400 K —í Í7 0177 K2 


TÁRSULATI ÜGYEK. 37 
B) Kiadás. 

ád A kiadások megjelölése CÁNSTEK T ST KSÁI 
TSZ MEKOS on a AZÜA Ko mü éntereset ZELÉNÉSGa ESSEN NEZE ETT 4500 K — f 4397 K 43 í 
DJ HISOVUKÁT tISZLElBÜCJA a.a rarotétstétetejátet alat ererot 900 4£ — ( 900 4 — ( 
3. Másodtitkár tiszteletdíja (300 4- 600 K).. 900 ( — Kr — ( — K 
4. Pénztáros CANELÉÁGYS ÉT a lle TNS 300 4 — ( HOOKE 
özelmok jutalomdíja sea EST CE LÉLSZ S EST 940 KK — 4 40 wa 
6. Szolgák ÚN A ZEEZ ESB aa Forell ls ÉN 480 £ — KK 480 4 — KK 
ME BOSGAKOLS SOK Éz e E lsete ak tás ESŐT TZO0KANE s 977 c 68 ( 
Selradadkiadásolezeta aettezetatkt ti e tes áá eke SONNKKESI 659. 4 AT X 
JAV egyéss kiadás 0lkisées set sejtse atta jat o 216 ( — k 25d KGer56ek 
10. Teher törlesztésre: 


a) az Osztrák-Magyar Banktól felvett 
4800 3- 3000 K kölcsön után kamatok HGANENNEEK 386 4 62 


b) ugyanezen kölcsön törlesztésére .... 400 4 — K 1000 4 — 
11. Szabó-emlékalap kamataiból megbízásra .. — 200 4 — kr te E 


12. Barlangkutató Szakosztálynak segély .... 1000 4 — kr 1000 ( — 


I. Vatrsulati alaptőke gyarapítása 


a) az Osztrák-Magyar Banktól felvett 
3000 K kölcsönből... 2910 K — f 


b) örökítő tags. díjakból 650 4 — ( — 4 — ( 3560 £ — € 

14. A Szabó-emlékalap tőkéjének gyarapítására 
a felgyülemlett kamatokból ........... — 4 — KK 96 ADEG 

15. A Barlangkutató Szakosztály javára tett 
ME DÍGYÁNYOKÓÓ Ke Feyse su ölte Alte á e — 4 — K 350 c — K 

16. A Barlangkutató Szakosztály alaptőkéjének 
szelvénykamatai a szakosztálynak kiadva — ( — (4 59 4 — ( 

17. A Barlangkutató Szakosztály takarékbetéti 
kamatai a szakoszt. alaptőkéhez csatolva — ( — K 20-09 K 

18. Külön alapok az anyatársulat vagyonához: 
a) Güll Vilmos síremlék-alap ......... — 4 — ( 30 4 — 4 
b) Dr. Kalecsinszky Sándor síremlek-alap — 4 — ( HOSNEGLÁDONK 
c) Böckh János szoboralap maradványa — 4 — (4 ZS ET ÖBEG 
19. Anyatársulati forgótőke pénzmaradványa — ( — (4 879. 4 59 
Összesen 11400 K — f I7617 K 21 í 

II. A Földtani Társulat vagyona az 1915. év végén. 

a zet AES ENE NEY éve s sötet ezel AE Gt te ee EGÉ St 54916 K 20 í 
DENDESSZADÓK JÖÓZREL TS mókalaj0ó e a ess ele ele bkslelete etén e ee ee JT3ZEGEZÖ R 
SSKDTSSZAÁADOseralékalab Kkarmatai esse edes ee ez ee e et I33 EG ETT € 
4. A Barlangkutató Szakosztály alaptőkéje ................. 1838 c 54 c 
ESGÜVŰÜTOs"BÍtemlékalajt ói see áá e söt elete ye ea ee 30 £ — ( 
CSEDEkaleesímszky Bándor síremlékala piss ese ő as utá etés SIZE HDEG 
SZEGOGkESTáNOSSSZÓDOTAla! maradvanyiaii a és o see eme us ee GYK (07 e 
SZ ANUATSULALUTOTSÓGÓKke TATA ANYAK a ate e letet SZAEKMÉSY 
Összesen 68740 K 05 £ 


III. A Földtani Társulat adóssága. 


Teher az Osztrák-Magyar Banktól felvett 7800 K kölcsönből 6800 K. 
Kelt Budapesten, 1915 december 31-én. 


PAPP KÁROLY dr. ÁSCHER ÁNTAL 
titkár. pénztáros. 


38 TÁRSULATI ÜGYEK, 


Jegyzőkönyv 


a Magyarhomi Földtami Társulatban 1916 január 23-án , tartott 
pénztárvizsgálatról. 


Mi alólírottak, mint a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlése, illetőleg 
választmánya részéről kiküldött pénzvizsgálók, a mai napon a pénztárban 
megjelenve, megbizatásunkban eljártunk és a következőket jelentjük: 

Minekutána a pénztár vizsgálatára és a pénztár kezelésére szolgáló uta- 
sításokból tájékozódtunk, az elszámoláshoz tartozó okmányokat egy enkint össze- 
hasonlítottuk a napló tételeivel és helyességükről meggyőződtünk. 


Atársulat vagyona az "1915. év végen: 


1. Anyatársulati alaptőke értékpapirokban .......... Ef egeke 54916 K 20 £ 
2. Dr. Szabó József-emlékalap értékpapirokban ............ sa. JT32 KÉZ 
3. Dr. Szabó-emlékalap kamatai takarékkönyvben . .......... 133 c 78 c 
4. Barlangkutató Szakosztály alaptőkéje értékpapírban és takarék- 

betétben A sösetestetste sets ate ejése e ettek ikeZ La Str ette S el obáo KT SÉL 
5. Güll Vilmos-síremlékalap takarékkönyvben .............. 30 4 — 4 
6. Dr. Kalecsinszky Sándor-alap lt a e átakeá eretet tete 598 4 55 € 
7. Böckh János szoboralap 02 9 MEGYÉS ÉHÉB AT LESSZETZÁLT 611 c 10 c 
9. A társulati torgótóke maradványa s 9 bé B79-459 ke 


Összesen 68740 K 05 f 


Teher az 1915. ev végén 


Az Osztrák-Magyar Banknál a hadikölcsönkötvényekre még 
fennálló tartozás ...... ZKT S ST zo je a ota öl rád e CSODAK SSE 


Az 1915. évi bevételek összege 17617 K 21 f, amely az elő- 
irányzott 11400 .K összeget 6217 K 21 fillérrel fölülmulja. 
Ennek okai a következők: 1. mert az alaptőke és forgótőke kamatja az előirányzott 
összeget 291 K 43 fillérrel fölülmúlja, 2. mert a hátralékos tagsági díjakból 221 K-val 
több folyt be, mint előirányozva volt, 3. mert az 1915. évi e előfizetések 105 K több- 
letet mutatnak, 4. mert választmányi határozat alapján a társulat hadikölcsön- 
kötvények vásárlására az Osztrák-Magyar Banktól 2910 K kölcsönt vett fel, 
5. mert az örökítő tagok az anyatársulat céljára 650 K-t, míg a Barlangkutató 
Szakosztály javára 350 K-t fizettek be, 6. mert a Szabó- -emlé :kalap kamataiból 
916 K 12f választmányi határozat alapján az emlékalap alaptőkéjének gyarapítá- 
sára fordiíttatott, s végül mert a külön kezelt Böckh-, Güll- s Kalecsinszky-alapok- 
ból 1239 K 65 f maradvánnyal gyarapodott alaptőkénk. Ezenkívül még számos 
kisebb vegyes bevétel növelte az 1915. évi bevételeinket magasabbra az elő- 
irányzatnál. 

A kiadások, egyes tételeit vizsgálva az 1. tétel alatt szereplő Földtami 
Közlönynél 102 K 57 f megtakarítást látunk, a 3. tétel alatt, a hadban levő másod- 
titkár másfélévi tiszteletdíját 900 K-t fel nem vevén, tényleges kiadás nem volt, 
a 7. sz. postaköltség tételében 222 K 32 f megtakarítás mutatkozik, ami a kül- 
földi expediálások szünetelésének az eredménye, a 8. tétel alatt az irodai kiadá- 
sokban 140 K 53 f megtakarítást látunk. Lényeges emelkedés mutatkozik azonban 
a 10. tétel alatt szereplő tehertörlesztésben, amely az előirányzott 
664 K helyett 1886 K 62 f-t tesz ki. A választmányi határozat alapján eszközölt, 
magasi ibb törlesztés csak társulatunk terheinek könny ítését célozza Akiadáso k 


TÁRSULATI ÜGYEK. 39 


rovatain végigtekintve, a szigorú takarékosság elvét látjuk 
az idén 18 érvén EAHAT lni, úgy , hogy a mérleg, az államsegélyek részbeni 
elmaradása, s anehézpénzügyi viszonyok dacára is, 879 K59fÍpénz- 
tári fölösleggel zat 0 do tt. 

Végül a társulat kebelében történt gyűjtések leszámolása a következő képet 
adja: 


d SB role ká edká mois: "arzonbror- ra lap 
1—176. sz. alatt bevétel a gyűjtésekből, kamatokkal. . . . . . 6615 K 60 f 
1—8. sz. alatt kiadás Strobl tanárnak szoborra és márványra — 6004 c 50 k 
Maradék GÍLANKIKESKTGJEEE 


d AKtanlkere Stémesizákiyzorasmiádróspikkanksert tra an 


—9 tétel alatta bevetel "2 as a de al átas érdi véte lását 542 K —f 
amelysa, takarokbenZtAGS DAN Üde de és san töteg ss da Jt áe et 598 c 55 f-re 
növekedett 


3. Güll Vilmos síremlék-alap 


JESGNe tételéalatts bEKét eles szerda ően eretelá e ee KESZ ez SZÉ EZ AIKGSESBÉK, 
TSStEtE Nt alat GSSItkörot kiadása stee ettek ee TÉS ZT0 Ae SEE ég 


Maradék JO KEEST 


azonban ezen maradvány egy régebbi 10 K tartozás miatt csak 30 K-t tesz 
ki a valóságban. Mindezen összegek mint külön kezelt alapok maradványai összesen 
1239 K 65 £-t tesznek ka amelyek mint takarékbetétek külön-külön őriztetnek. 
Mindezekután javasoljuk, hogy a választmány és a közgyűlés a pénztárnok- 
nak a felmentést adja meg, s buzgó szolgálataiért köszönetét nyilvánítsa. 
Kelt Budapesten 1916 január 23-án. 


LŐRENTHEY ÍMRE dr., TIMKÓ IMRE. 


Költségvetés az 1916. évre. 


A) Bevétel, 


HSZ ÉHZkÜt te TOLOSÍ SON azt VESE ŐL e keto ei elejét esö vékelete dát es ezökás ej foelá ek 
2. M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter segélye az 1916. 

IZ éS TT MTéléyt etés. Esett ette ee ee EN a Ta 3000 K — K 
3. M. kir. Földmíivelésügyi Miniszter rendkívüli segélye 

(a költségvetésben előirányzott 4000 K helyettes: 1000 £ — 4 
4. Herceg Esterházy NEklós7dt e Datttosómtdjas e ete esesíaateés tát 840 4 — k 
9: Magánosok segélye ze A S KT eK e een Éet ek Seat sé SÉGÉT KS 100 £ — K 
6. Alaptőke EZZAKOT ATÓ OL KE INNEN e u kes éb bel dárdmotó abiadáli a e 2200 4 — c 
VAL lavtalókosi taoságiedíjak b at zza etet kétézt a zik Vega ob 400 4 — 4 
8. 1916. évi tagsági díjak ELÉ GAVE SSE ÉSE E [e 4000 4£ — k 
JAJ OSSÉZTHEKŐHNZÉGÉSE eszet eltek éz lesse valék szán eee késik érzi 2 400 4 — k 
107, Kiaádványoksetadásabó ket s szk ttséeee ás éges gy Messala s s HV WA 
ÉT Vegyes DEVOGELE KET ESEK ee e E ee eve e tl e ál Sert TAG MÉSZ ÁE 
42: A Szabó-alap; kamataiból megbízásra Es del ss sk lelseőoz a 4007 ék 


Összesen 13330 K — f 


40 TÁRSULATI ÜGYEK. 


B) Kiadás. l 
Höldtami Közlöny av... Fat (AK er NTE JA 04. e Kei NNNNA CNN EL S 


1; 
2. M. kir. Földtani Intézet kiadványaiért (200 -- 400 -- 400) 1900 4 — 4 
9. ülsötitkarátisztelétetján es tást tettét testen EE TEEE ették 900 4 — 4 
4. Másodtitkár tiszteletdíja (300 —- 600 ét HOG) ESZZÉSZE S etes 1500 4. — 4 
5. Pénztáros tiszteletdíja zezssemet state ee et 300 ( — ( 
ösélrnoksjutaloma tjattssetettt tettette JR KEK ETT ettek elé 360 ( — ( 
r.:0zolgaksjutalomdija se es Stee tetette ee ee Lé 480 KE 
8. Postaköltség MSZT ÉN STT aról b 0 kid AVR K ÁE ET: 1200 c — 4 
9. Árodai ikiadánoló csessze TMTE e ee e zén étÉT 1000 £ — c 
10. Vegyes kiadások székeket SEvAk ek eVS EK Ket E e ie tet oteT 116 £ — ( 
11. Teher törlesztésre: 

a) 6800 K kölcsöm 514590-os kamatja ........:.. 374 K 

b) Ugyanezen kölcsön törlesztésére ........... . 200 ( 5TA 4 — 
12. A Szabó-emlékalap kamatáiból megbizásra .............. 400 c — K 
13. A Barlangkutató Szakosztálynak segély  ................ 1000 4 — ( 

Összesen 13330 K — f 

Kelt Budapesten, 1916 január hónap 23-án. 

ÁSCHER ÁNTAL ; PaPP KÁROLY dr. 


pénztáros, titkár. 


PaPPp KÁRoLYy dr. elsőtitkár a bemutatott pénztári jelentések 
magyarázatául hozzáfűzi, hogy a pénztárvizsgáló bizottság tagjai közül PETRIK 
LaJsos betegsége miatt hiányzott, azonban beérkezett levele szerint a jövőben 
hajlandó ismét a pénztárvizsgálaton részt venni. 

LŐRENTHEY IMRE dr. választmányi tag megjegyzi, hogy a GÜLL VILMOS- 
síremlékalapnál kimutatott 10 K tartozást a mult héten az elsőtitkárnak átadta, 
s így kéri ennek törlését a jelentésből. . 

" PaáPP KáÁRoLYy dr. elsőtitkár felvilágosítja a közgyűlést, hogy a szóban- 
forgó 10 K tartozást LŐRENTHEY IMRE választmányi tag úr révén tényleg átvette, 
de már a pénztári napló és a pénztárvizsgáló bizottsági jelentés lezárása után, 
tehát a már lezárt iratokat 10 K miatt megmásítani nem lehetett. Csupán annyit 
tehetett meg a titkár és pénztáros, hogy az öt év óta fennálló 10 K tartozás adósá- 
nak a nevét hagyta ki a közgyűlés elé terjesztett jelentésekből. 

Elnök a szóbanforgó 10 K ügyében kimondja, hogy ez az idei bevételi 
naplókban vételeztetett be. 

A közgyűlés a pénztárvizsgáló bizottság jelentését tudomásul véve, a pénz- 
tárnoknak a felmentést megadja. Elnök a pénztárvizsgáló bizottság tagjaiu 
az 1916. év folyamára ií8 LŐRENTHEY IMRE, PETRIK LAJOS és Timkó IMRE urakat 
kéri fel. 

LŐRENTHEY IMRE választmányi tag felszólal, hogy az 1916. évi költségvetés 
tételei között, a kiadások 1. rovatában, a Földtani Közlöny kiadására 
előirányzott 4500 K-t kevesli, s ezt legalább 6000 K-val kéri előirányozni. 

ILosvav LaJsos tiszteleti tag megjegyzi, hogy a költségvetés reális alapon 
nyugszik, s hogyha a mult évi költségvetés megtakarításait figyelembe vesszük, 
feltéve, hogy ez az idei évben is hasonlóan alakul, még ebben az esetben i85 csak 
433 K-val, de nem 1500 K-val lehetne növelni a Földtani Közlöny tételét. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 41 


PAPP KÁRonYy elsőtitkár javasolja, hogy abban az esetben, ha a m. k. Föld- 
mivelésügyi Minisztériumtól várható 3000 K rendkívüli segélyt esetlegesen a tár- 
sulat megkapja, úgy ez az egész összeg a Földtani Közlöny kiadásainak a javára 
fordittassék. 

Többek hozzászólása után Elnök határozatilag kimondja, hogy amennyi- 
ben a Földtani Társulat a költségvetésben előirányzott bevételeken felül bármi- 
nemű rendkívüli bevételt nyerne el, úgy ezt a társulat a Földtani Közlöny bőví- 
tésére fordíthassa. 

A kiadások 183. tételében szereplő 1000 K segélyt a Barlangkutató Szakosztály- 
nak az 1916. év folyamára a közgyűlés megszavazza. Elnök az elhangzott hozzá- 
szólások összefoglalása gyanant határozatilag kimondja, hogy a közgyűlés a 
6. pontban előirányzott költségvetést változatlanul elfogadja. 

7. A Barlangkutató Szakosztály 1916 jan. 20-án kelt át- 
iratában arra kéri a Földtani Társulat választmányát s közgyűlését, hogy tekin- 
tettel megnövekedett létszámára, s arra, hogy 6 választmányi tagja közül kettő 
másfél év óta hadban van, a Barlangkutató Szakosztály vá- 
lasztmányi tagjainak számat 8-ra emelhesse. 

Elnök határozatilag kimondja, hogy a közgyűlés a Barlangkutató Szak- 
osztály választmányának 8 tagra való emelését egyhangúlag elfogadja, s ez irány- 
ban az ügyrend módosítására a Szakosztálynak az engedélyt megadja. 

8. Lóczy LAJos tiszteleti tag a következő indítvánnyal járul a közgyűlés elé : 

ÖCHAFARZIK FERENC dr. a Földtani Társulatnak 83 éven át alelnöke és 6 
éven át elnöke a választmány többszörös kérése dacára sem hajlandó tovább 
. viselni az elnöki tisztséget, sőt még a választmány abbeli kérését sem engedte 
meg, hogy őt az elnökjelöltek sorába felvegye. Fájó szívvel vette tudomásul a 
Földtani Társulat választmánya Elnök úr őméltóságának elhatározását és kíván- 
sága szerint őt az elnökjelöltek sorából ki 15 hagyta. Kilenc évi eredményes mun- 
kásság áll Elnök úr őméltósága háta mögött, eme kilenc év alatt a Földtani Tár- 
sulat úgy anyagilag, mint erkölcsileg magas színvonalra emelkedett, s különösen 
az utóbbi 6 év alatt a Magyarhoni Földtani Társulat tagjai számában is a föld- 
kerekség e nemű egyesületei között a legnagyobbak közé küzdötte fel magát. 
Mdítványozza, hogy a közgyűlés SCHAFARZIK FERENC elnök úr őméltóságának 
köszönetet mondjon, s hogy munkásságát és érdemeit jegyzőkönyvben örökítse meg. 

Lóczy LAJos dr. tiszteleti tag indítványát a közgyűlés egyhangúlag elfogadja 
és eszerint SCHAFARZIK FERENC dr. lelépő elnök úrnak érdemeit jegyzőkönyvben 
örökíti meg. 

SCHAFARZIK FERENC dr. elnök az elismerés e megható megszólamlásáért 
hálás köszönetét fejezi ki úgy az indítványozó tiszteleti tag úrnak, mint pedig 
a közgyűlésnek is. Biztosítja a tisztelt tagtársakat, hogy az elnöki székbe 
ismételten történt megválasztását mindig nagy kitüntetésnek tekintette, — a 
mit pedig a Magyarhoni Földtani Társulat érdekében tehetett, azt készséggel 
és szeretettel tette. Szivből kivánja a Társulat további fellendülését. 

9. Tisztviselők és választmányi tagok választása az 
1916—1918. évi időközre. 

Elnök a szavazatszedő bizottság elnökéül KAprc OTTOKÁR dr. rendes tago 


42 TÁRSULATI ÜGYEK. 


és tagjaiul KULCSÁR KÁLMÁN dr. és ViGH GYuLA dr. rendes tagokat kéri fel, s a 
szavazás tartamára az ülést felfüggeszti. 

A szavazás megtörténvén, KADpiIc OTTOKÁR dr. a szavazatszedőbizottság 
elnöke kihirdeti a választások eredményét, amely a következő : 

A tisztviselőkre 54-en szavaztak, amiből 1 szavazat érvénytelen levén, 
maradt 53 érvényes szavazat. Ebből a következőkép oszlanak meg a szavazatok : 

Elnök: SzorvraGHn TAMÁS dr. 41, SCHAFARZIK FERENC dr. 9, LŐRENTHEY 
IMRE dr. 3 szavazat. 

Másodelnök: Párry MóR dr. 50, SzorvraGH TAMÁS dr. 3 szavazat. 

Elsőtitkár: PaPPp KÁRoLYy dr. 27, LÁszLó GÁBOR dr. 26 szavazat. 

Másodtitkár: BALLENEGGER RÓBERT dr. 40, SCHRÉTER ZOLTÁN dr. 
8, MARos ÍMRE 5 szavazat. 

Ezek szerint : 

Elnökül : SzovraGH TAmáÁs dr., másodelnökül : PáÁLry Món dr., elsőtitkárul : 
PaArPP KÁROLY dr., másodtitkárul: BALLENEGGER RÓBERT dr. választattak meg. 

A választmányi tagokra 58-an szavaztak. Megválasztattak : 

1. SCHAFARZIK FERENC dr. 50 szavazattal, 

23. BöckH Hucó dr. 46 szavazattal, 

TREITZ PÉTER 43 szavazattal. 

LIFFA AURÉL dr. 39 szavazattal, 
EmszT KÁLMÁN dr. 39 szavazattal, 
ÖCHRÉTER ZOLTÁN dr. 87 szavazattal, 
MaAvRiTrz BÉLA dr. 34 szavazattal, 
KoRMmos TIVADAR dr. 33 szavazattal. 

9. HORUSITZKY HENRIK 32 szavazattal, 

10. LŐRENTHEY IMRE dr. 832 szavazattal, 

11. Timkó IMRE 32 szavazattal, 

12. KApic OTTOKÁR dr. 30 szavazattal. 

Ezenkívül szavazatot kaptak: 183. PRgisz Gyura (29 szav.), 14. VaDpász 
M. ELEMÉR (29), 15. LÁSzLó GÁBOR dr. (27), 16. SIGMoND ELEK dr. (24), 17. Roz- 
LOZSNIK PÁL (23), 18. ZsiIGmorxpY ÁRPÁD (21), 19. VENDL ALADÁR (11), 20. TuzsoN 
JÁnos dr. (6), 21. GAÁL IsrvÁN dr. (4), 22. PÁLnry MóR dr. (4), 23. Papp KÁROLY dr. 
(2), 24. ERŐDI KÁLMÁN dr., 25. MiHók OTrró, 26. LAMBRECHT KÁLMÁN, 27. SzoN- 
TAGH TAMÁS dr., 28. VoGL VIKTOR dr. 1—1 szavazatot. 

A megválasztott tisztviselők és választmányi tagok nevében SZONTAGH 
Tamás dr., a Magyarhoni Földtani Társulat új elnöke köszöni meg a közgyűlés- 
nek a bizalmat, hogy a társulat vezetését reá és tiszttársaira bízta. Amidőn a Föld- 
tani Társulat vezetését átveszi, igéri, hogy legjobb tudásával szolgálja a hazát 


RA S Ot HK W 


és a tudományt. Beszédét azzal végzi, hogy az isteni gondviselés áldja meg minden 
jóval hazánkat ! 

üigyéb tárgy hiányában Elnök az ülést esti 9 órakor berekeszti. 

Jegyezte PAPP KÁnRoLnYy dr. elsőtitkár. 


SUPPLEMENT 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


ALVI, BAND. JANUAR—FEBRUAR—MARZ 1916. 1—5. HEFT 


ERÖFENUNGS-VORTRAG ANLÁSSLICH DER AM 9. FEBRUAR 1916 
ABGEHALTENEN HAUPTVERSAMMLUNG DER UNGARISCHEN 
GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


Gehalten von Prof. Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 


Geehrte Hauptversammlung ! 

Anderthalb Jahre sind es nun her, daB wir in dem gigantisechesten 
Kriege aller Zeiten stehen. Die ganze Wehrmacht unseres Vaterlandes 
verteidigt den heimisehen Herd und dröngt den Feind siegreich zurück. 
Ringsherum an der Peripherie kömpfen unsere Söhne, Verwandten und 
Freunde, und blo8B der heldenmütigen Standhaftigkeit unserer Helden 
ist es zu danken, daB die Mittelmáchte : Österreich-Ungarn, das Deutsche 
Reich und die Türkei, ebenso wie die sich uns jüngst angeschlossene tapfere 
bulgarische Nation in diesem uns aufgezwungenen Kriege an allen Punk- 
ten der überau; langen Front durchaus günstig stehen, so daB ein glück- 
licher Ausgang desselben nunmehr vertrauensvoll mit ruhiger Zuversicht 
erwartet werden darf. Jedoch ist in diesem Augenbliecke die Morgenröte 
eines nahen Friedenssechlusses am europáischen Firmamente noch nicht auf- 
gestiegen, weshalb unsere Heere noch in weiterer Kriegsbereitschaft zu ver- 
harren bemüssigt sind und zwar so lange, bis nicht die Bedingungen unserer 
Existenz und ruhigen Entwicklung vollkommen gewáhrleistet erscheimen. 

Unsere Gesellschaft hat im abgelaufenen Jahre einesteils wegen 
des hohen Zeiternstes, teils aber auch zufolge der geringeren Zahl unserer 
Mitglieder ihren Obliegenheiten bloB im allerengsten Rahmen nachgehen 
können und über den Verlauf unseres Vereinslebens wöhrend dieses nun- 
mehrigen zweiten Kriegsjahres wird Herr Prof. Dr. KARL Papp, als erster 
Sekretár seinen Bericht der geehrten Hauptversammlung unterbreiten. 


I. 
Dankesbezeigungen, — und Begrüssungen, 


Vor allem sei es mir gestattet, auch bei diesem Anlasse meinen er- 
gebensten Dank unserem hohen Protektor, Sr. Durchlaucht dem Herrn 


44 D- FRANZ SCHAFARZIK 


Herzog Dr. NIKoLAUS ESZTERHÁZY auszusprechen für sein uns gegenüber 
stándig erwiesenes Wohlwollen, das er auch im Verlaufe des verflossenen 
Jahres unserer Gesellschaft zugewendet hatte. Ferner- genehmige Se. Ex- 
zellenz der Herr Kultus- und Unterrichts-Minister Dr. BÉLA JANKOVICH 
und Sr. Hochgeboren der Herr Staatssekretár für Kultus und Unter- 
richt Dr. LupwiG von ILosvaYv, ebenso auch Se. Exzellenz der Herr Acker- 
bau-Minister Br. EMERICH GHILLÁNY für die unserer Gesellschaft gewührte 
Subvention den homagialen Dank unserer gegenwöártigen Hauptversamm- 
lung. Gleichzeitig erlaube ich mir mitzuteilen, daB wir in den beiden hohen 
Mimisterien die beruhigende Zusage erhalten haben, daB die momentan 
zufolge des Kriegszustandes aus Ersparungsrücksichten etwa zur Hálfte 
eingestellten staatlichen  Unterstützungssummen womöglieh nach dem 
Wiedereintritte friedlieher Verháltnisse abermals angewiesen werden dürften. 

Verwandte Gesellsehafíten und Vereinigungen haben im verflossenen 
Jahre Kongresse, Wanderversammlungen oder anderwártige solenne Zu- 
sammenküníte nicht veranstaltet und ebenso sind auch wir nicht aus dem 
Rahmen unseres engeren Berufes vor die Öffentlichkeit getreten. Wenn 
wir uns aber auch in solcher Weise eine dem Ernste der Zeit entsprechende 
Zurückhaltung auferlegt haben, so haben wir im unseren Fach- und Aus- 
sehuBsiítzungen doch Gelegenheit gehabt, einzelne unserer Fachgenossen 
gelegentlien ihnen zugekommener Ehrungen, Auszeichnungen oder son- 
stiger erfreulieher Anlásse durch Bezeugung unserer besonderen Hoch- 
achtung, oder im Wege von BegrüBungen im engsten Kreise zu feiern. 
Hine solche Gelegenheit bot sich dar, als drei unserer geehrten Fachgenos- 
sen: Ministerialrat Dr. HuGo von BöckH, Chefgeologe Dr. MoRiz von 
PárrY und Professor Dr. ALExIUus von SIGMOND zu korrespondierenden 
Mitgliedern der Ung. Akademie der Wissenschaften erwáhlt wurden. Fer- 
ner hatte ich am 4. Dezember v. J. die Ehre unseren Kollegen und I. Se- 
kretár: Dr. KARL v. Papp anláBlieh seiner Ernennung zum auBerord. ötf. 
Professor für Geologie an der Budapester Universitüát zu beglückwünschen. 
Ehrerbietigst begrübten wir auch unser hochgeehrtes Ehrenmitelied den 
Herrn Staatssekretár für Kultus und Unterrieht LuDpWwIG von ILOSVAY 
anláblieh seiner ihm durch Se. Majestüt zuteil gewordenen Auszeichnung 
mit dem Mittelkreuze des Leopoldordens. Endlich haben wir uns auch er- 
laubt an unseren langjáhrigen, uns stets gewogenen Gönner Dr. ANDOR 
von SEMSEY in Tátraszéplak brieflich heranzutreten, um ihn am 22. De- 
zember zu seinem 82. Geburtstage auf das Herzlichste zu beglückwünsehen 
und gereichte es hiebei zu unserer innigen Freude erfahren zu haben, daB 
Herr v. SEMSEY sich voller Rüstigkeit erfreut. 

Bevor ich anlüBig meiner Eröffnungsrede mich anderen Fragen zu- 
wende, sel es mir gestattet meinen verehrten Kollegen Herrn Dr. KARL 
v. Papp, dem ersten Sekretüár unserer Gesellschaft meinen Dank auszu- 


ERÖŐFENUNGSREDE., 45 


sprechen für den auBerordentliehen Hifer und seine Gewandtheit, mit der 
er die sümtliehen Agenden unserer Gesellschaft, sowie auch die Re- 
daction des földtani Közlönyi besorgt hat. Diese Verpfliehtungen 
sind diesmal viel umfangreicher als sonst gewesen, da unser zweiter Sekre- 
tár Dr. EMERIcH von MARos die ganze Zeit hindurch sich in Kriegsdiensten 
an der Front befand. Ebenso danke ich im Namen der Gesellschaft auch 
Herrn ANTON ASCHER für seine musterhafíte Kassagebahrung. Endlich 
aber muB ich mit Dankbarkeit auch meines lieben Kollegen im Prá- 
sidium, Herrn Dr. THoMAs von SzorxrTAGH gedenken, der mir nunmehr 
auch in diesem zweiten Triennium unentwegt behilflieh zur Seite gestanden 
hat. 
II. 

Über unseren eFöldtani Közlönyy 

Als eine Folgeerscheinung des gegenwártigen aubBergewöhnlichen 
Kriegszustandes hat sich, verehrte Hauptversammlung, in unserer finan- 
ziellen Lage eine gewisse Ebbe eingestellt. Von den vor Ausbruch des Krieges 
uns zugeflossenen staatlichen Subsidien konnten wir im Vorjahre blob 
etwa die Hülfte beheben, — auBerdem machte sich auch ein gewisser Ausfall 
bei den Mitgliedertaxen bemerkbar ; andererseits dagegen stieg die Kurve 
unserer Ausgaben an, namentlich zufolge einer 3094-igen Steigerung von 
Seite der Druckerei, wobei noch hiezukam, daB auch die übrigen Administra- 
tionskosten gegen früher etwas in die Höhe gingen. Alle diese Posten sum- 
mierten sich und versehoben unsere Bilanz und Aktionsfáhigkeit nach meiner 
Schátzung um wenigstens 35—4094 zu unseren Ungunsten. Um so viel 
wird es uns nun in Zukunft sehwerer sein, die Administration der Ung. 
Geologischen Gesellschaft in ihrem bisherigen Rahmen zu erhalten und den 
(Földtani Közlönyi in dem bisher gewohnten Umfange herauszugeben. 
Im nüchsten Triennium wird es wohl die Aufgabe des Ausschusses sein, 
alle die Mögliechkeiten zu erwügen, die geeignet würen unsere (resellschafts- 
auslagen zu reduzieren. Unter anderem wird es der verehrte AusschubB 
zu überlegen haben, ob es nicht schon notwendig würe, die 1m Földtani 
Közlöny? erscheinenden Artikel von nun an in etwas knappere Formen 
zu kleiden ; ob es des ferneren nicht wünschenswert würe, die die Geologie 
popularisierenden Artikel und Abbildungen günzlieh wegzulassen, oder 
in einen gesonderten Band zu überwelsen. 

Alle Artikel des eFöldtani Közlöny erschienen bisher ohne Rücksicht 
darauf, ob deren Inhalt blo8B das heimiseche oder aber mehr das auslándische 
Fachpublikum . interessiert, stets in vollem Umfange in zwei Sprachen, 
nümlich einmal ungarisch, und dann" zumeist in deutscher Übersetzung, 
seltener in französisecher oder engliseher Sprache. Auf Grund langjáhriger 
Erfahrung kann ich nun behaupten, daB die Artikel des keYöldtani Közlöny? 
ihrem Inhalte nach entweder pro domo geschrieben sind, oder aber solche, 


46 D: FRANZ SCHAFARZIK. 


deren Inhalt von allgemeinem wissenschaftlichen Interesse ist und deren 
Wiedergabe in irgend einer Weltsprache in extenso wünschenswert erscheint, 
Im ersteren Valle wáre es vollkommen genügend, die im ungarischen Text 
voll ausgedruckten Artikel im Supplemente des Földtani Közlönys blo8B 
referaten-artig zu erledigen. Handelt es sich aber um die Mitteilung von 
wissenschaftlichen Ergebnisscn, deren Vorlage von allgemein wissenschaft- 
lichem Interesse ist, so müBte die ausführliche Drucklegung ohne Kürzungen 
mit allen Details in der Weltsprache erfolgen, der ungarische Text dagegen 
kürzer gehalten werden. Über die Art der Behandlung jedes einzelnen 
Artikels hátte unter Anhörung des Autors die Redaktions- Kommission zu 
entscheiden. 

Auf diese Weise lieBen sich bei den bisherigen 40—45 Bogen starken 
Jahrgángen leicht 10—15 Druckbogen ersparen, — oder aber wenn es 
mit dem Gelde langte, könnte man den Inhalt des Jahrganges noch weiter 
ausbauen. 

Meiner Ansicht nach wáre es sehr zweckmaábBig, die Ausgaben der 
Gesellschaft in zwei Bünde abzutrennen. Die eine würde blobB Original- 
abhandlungen bringen, wáhrend der andere eine mehr popularisierende 
und referierende Tendenz verfolgen könnte. Als wissenschaftlicher Band 
verbliebe mit einem 22—25 Bogen starken und in der soeben skizzierten 
Manier redigierten Inhalte der cFöldtani Közlönys, — andererseits erschiene 
getrennt ein Band von etwa 8—12 oder auch mehr Druckbogen von mehr 
internen Zielen dienender Tendenz, welchem Zwecke unser bereits einmal 
früher existierter Földtani Értesítő; (Geologisceher Anzeiger) vollkommen 
entsprechen würde. Dieser letztere Band würde blob in ungarischer Sprache 
erseheinen und würde aubBer den auf die internen Angelegenheiten Bezug 
nehmenden Mitteilungen, die Referate über die Fach- und AussechubBsitzun- 
gen enthalten und würde sehlieBlieh durch Veröffenthehung kürzerer 
Mitteilungen über geologische Themata auch der popularisierenden Richtung 
Rechnung tragen, zu deren Pflege sich, nach der Auffassung zahlreicher 
Mitelieder, unsere Gesellschaft für verpfliehtet hült. 

Jedoch unterlasse ich es, diesen (Gedanken hier weiter forizuspinnen, 
sondern übermache ich denselben als Erbe meinem Nachfolger, dem noch 
in dieser Hauptversammlung zu erwühlenden künftigen Vorstande der 
Ungar. Geologischen Gesellschaft. 

11 EI Iz 
Über die eKriegsgeologiíe, 

Es sei mir nun gestattet, mich mit einigen Betrachtungen der in letz- 
terer Zeit beinahe zur Mode gewordenen Frage der kKriegsgeologies zu- 
zuwenden. Ich hatte bereits in unserer vorjáhrigen Hauptversammlung 
Gelegenheit genommen, die Frage aufzuwerfen, ob sich wohl die Geologie 
nicht auch im Interesse unseres gegenwürtigen eroBen Ringens in nützlieher 


ERÖFFNUNGSREDE. 47 
Weise betátigen könnte? und wies zugleich darauf hin, dab diesbezüglich 
bereits ein Beispiel vorliegt, indem sich im japanisch-russisehen Kriege 
1904—5 japanische Geologen im AnschluB an ihre Heere tatsüchlich der 
Kriegsleitung zur Verfügung gestellt haben. Ahnliche Gedanken sind auch 
von versechiedenen anderen Seiten ausgesprochen worden, ja in Deutsch- 
land ist der cKriegsgeologi€) sogar schon eine ansehnliche Literatur erwachsen 
und selbst bei uns fanden sich zwei eifrige Fachgenossen, die die Wichtig- 
keit geologiseher Kenntnis vom Standpunkte der Kriegführung aus zum 
Thema ihrer Besprechungen machten. Is sind in allen diesen Abhandlungen 
gewibB viele beherzigenswerte Ideen zum Ausdruck gebracht worden und 
haben mehrere der Autoren, durcehdrungen von der Unentbehrlichkeit 
geologiseher Kenntnisse die Kreierung von Militárgeologenstellen befür- 
wortet. 

Betrefts der cKriegsgeologies dürfte sich aber, verehrte Hauptver- 
sammlung, die Sache wahrscheinlich derartig verhalten, daB in unserem 
gegenwürtigen gigantischen Kampfe jJedermann über und über eifrig unsere 
heldenmütigen Soldaten auf irgend eine Art unterstützen möchte und 
allem Anscheine nach ist diese edle Absicht die Triebfeder zu der SehluB- 
folgerung gewesen, die zu der Idee von speziellen Kriegsgeologen geführt 
hat. Meiner innersten Überzeugung nach überschreitet aber hiebei mancher 
der geehrten Verfasser die der (ieologie zustehende Berufsgrenze. Bei nü- 
herer Beleuchtung stellt es sich námlich gar bald heraus, daB einem Berufs- 
geologen im Felde bei weitem keine so weitláufige Rolle zufallen kann, 
als sie speziell von einzelnen beansprucht wird. 

Bei der Vortragung unserer Streitkráfte können wührend des An- 
gnffes geologische Erwágungen überhaupt nicht zur Geltung kommen. 
Da mubB der erhaltene Befehl rasch und prompt ausgeführt werden. In 
soleh hochernsten Augenblicken, wobei das Leben jedes einzelnen Teil- 
nehmers háutig in gröbBter Gefahr sehwebt, erübrigt für geologisehes Tun 
und Lassen keine Zeit. Wollte man in solehen Momenten den Kommandan- 
ten auch noch mit geologisehen Ratschlügen versehen, so würde dies auf 
seine Gedankenrichtung entsechieden nur störend, oder aber im besten Falle 
auf die Ausführung der erteilten Befehle verzögernd einwirken. An der 
Front können die Führer kaum auf etwas anderes, als auf die topogra- 
phische Gestaltung des Terrains, auf die Besitznahme von gut gelegenen 
Punkten mit sicherem Ausschusse und ühnlicehem Bedacht nehmen. Die 
bezeichneten Punkte und Linien aber műüssen sowohl beim Vorrücken, 
als auch ebenso eventuell bei einer Zurücknahme der Kráfte, selbst bei 
obwaltenden denkbar ungünstigsten geologisehen (pedologischen) Ver- 
höltnissen unbedingt bezogen und zühe gehalten werden. Die beteiligten 
Truppenkörper müssen eben nicht nur ihre Kráfte gegen den Feind ein- 
setzen, sondern gezwungenerwelse sich auch mit den bösesten Higenschaften 


48 D: FRANZ SCHAFARZIK 


des Bodens abfinden, sie műüssen sich im Fluge ihre Stellungen einmai 
durch Stein- und 6 Felsbarrikaden und alsdann durch Aussprengung im 
nackten Felsen sichern, wie dies z. B. an der Isonzofront im Karst der Fall 
ist, ein anderesmal wieder műüssen sie sich ihre Schützengráben in ausge- 
sprochenem Inundationsterrain, wie z. B. auf den niederen Drinainseln 
in sandigem Schlick ausheben. 

Anders gestalten sich aber die Verháltnisse, wenn der wogende Kampf 
zum stehenden wird, und dann die Truppen bedacht sein müssen, für ihre 
Sicherung und Wohnráume entsprechendere und emigermabBen permanente 
Schutz- und Ubikationsbauten in ansehnlicherer Zahl und aus womöglich 
widerstandsfáhigerem Material herzustellen, — oder aber wenn sich die 
Reserven auf dem hinter der Front gelegenen Terrain, oder der Operations- 
basis schon mit einem gewissen Anspruch auf Bestándigkeit einrichten 
wollen. In solchen Füllen ist es dann eher möglich, ja in speziellen . Fállen 
sogar vielleicht angezeigt, da8 der Rat eines Fachgeologen eingeholt 
werde, um sich darnach richten zu können. Nach den Fürsprechern der 
cKriegsgeologies begönne nun die Tátigkeit des Fachgeologen bereits in den 
Schützen- und Lauferáben. Dr. FRrzpRrcH KöwvriG (Montanistische Rund- 
schau: 1915, Nr. 18) führt auf Grund der einschlágigen Kriegsgeologie- 
artikel KRANTz, WERWECKES, FREcHS und SALOMONS elne Liste von ver- 
sechiedenen Agenden in 15 Punkten an, bei denen die Beteiligung von Fach- 
geologen als deren Aufgabe bezeichnet wird. 


1. Standhaftigkeit von Böschungen in feldmáBigen und permanenten Werken. 

2. Ausnützung des natürlichen Gesteines und gelegentlicher Eigenheiten für diese 
Zwecke. 

3. Gesehwindigkeit des Eingrabens, der Deckungsherstellung und überhaupt aller 
behelfsmáBigen Erdbauten. 

4. Trinkwasserbeschaffung. — Rechtzeitige  Feststellung des  Grundwasserstromes 
und der Ouellhorizonte in wasserarmen Gegenden. 

5. Kombinierte geologisch-hygienische Arbeit. Der bakteriologiseh und hygienisch 
gebildete Geologe als der Feldhistoriker. Schaffung natürlicher Filteranlagen. 

6. Wasserhaltung in militürischen Bauten, Ortsbestimmung für Abwüsser, Fákalien- 
abfuhr, Latrinen. 

7. Bestimmung verseuchter, wasserführender Horizonte in ganzen Gebieten sowie 
der rein verbliebenen, 

8. Geologische Hilfsarbeit bei Feldbahnanlagen, Tunnelsprengungen und Wieder- 
herstellüungen, StraBenbauten, Brückenanlagen. 

9. Ausnützung der Gesteinskenntnis oder der Kenntnis günstiger oder ungünstiger 
geologischer Situation im Minenkriege. 

10. Beurteilung und Ausnützung der Gesteinsbeschaffenheit bei Splitterwirkung, 
Erzeugung von Bergrutschungen u. s. w. 

11. Spezielle Gelündebeurteilung im Gebirgeskriege. Weiche Mergelbünder als einzige 
Gebiete der Kommunikation, des Eingrabens usw. Muhrbrüche, Bergstürze, Höhlen. 

12. Sammlung von Beobachtunes- und musealem Materiale für Archive, Kriegs- 
museen, usw, 


ERÖFFNUNGSREDE., 49 


13. Herstellung für alle technisch etwas Vorgebildete leicht verstándlicher, nur 
auf rein praktische Ziele eingerichteter Oleaten über der Spezial- oder Generalkarte mit 
vereinfachten geologischen Bezeichnungen. 

14. Gewinnung oder Beistellung von notwendigem Baumateriale füc militürische 
Bauten, z. B. insbesondere Hartsteinen in steinarmen Gebieten (Galizien), Sand in erdarmem 
Gebiet (Karst). Ausnützung kleinster, bisher nicht abgebauter Fundstellen. 

15. Ausnützung der Mineralrohstoffe im besetzten Gebiet, NeuerschlieBung von 
Ersatzrohstoftfen und nicht friedensrentablen Fündigkeiten im Hinterlande, d. h. Versor- 
gung des Landes mit Mineralrohstoffen., 


Abgesehen von der Erforschung tiefer gelegener Wasserhorizonte, 
dem Studium der Grundwasserverháltnisse und eventuell noch der Auf- 
suchung gewisser notwendiger Gesteinsmaterialien und Mineralstoffe in 
den okkupierten Gebieten, enthalten alle übrigen der hier angeführten 
Punkte Arbeiten, die in erster Reihe vom Pionier, Sappeur, ferner von 
den Militáringenieuren und den Hunderten von zu Militárdiensten ein- 
gerückten Zivilingenieuren durchaus berufsmáBig erledigt werden. Die 
Genie Bbarkeit des Wassers hingegen wird auch im Kriege von Technologen, 
Chemikern und Árzten untersucht werden müssen. 

Die am 6 Kriegsschauplatze sich notwendig erweisenden  Stollen, 
Scháchte, Graáben, Abgrabungen, Düömme, Schutzmauern, Brückenköpfe, 
Steinwürfe, Wasserableitungen usw. műüssen eben nach den allgemein 
als richtig anerkannten Prinzipien ausschlieBlieh von den Militár-Bau- 
ingenieur-Abteilungen und den zu gleichen Aufgaben berufenen und mobil- 
gemachten Zivilingenieuren, Bergbauingenieuren und Architekten herge- 
stellt werden können, also von solechen technisch gebildeten Personen, 
die zur Ausübung von derartigen Ingenieursarbeiten die entsprechende 
Oualifikation und die nötige Praxis auch tatsáchlieh besitzen. Alle diese 
in ihr Fach einschlágigen Arbeiten werden die genannten, in bedeutender 
Zahl zur Verfügung stehenden Militár- und Zivilingenieure am Kriegs- 
sehauplatz ebenso tüchtig ausführen, wie sie dies stándig in Friedenszeiten 
zu tun gewohnt sind. Ihre Berufung und ihr Geschick zu derartigen Arbeiten 
kann umsoweniger angezweifelt werden, als ja die meisten unter ihnen 
technische Hochschulbildung besiítzen, zu welcher, bekanntlieh auch die 
für den Ingenieur notwendige geologische Ausbildung gehört. In der 
richtigen Beurteilung der alltüglichen einfachen geologischen Verhültnisse 
sind namentlich unsere jüngeren Ingenieure wohl bewandert, andererseits 
sind sie sich aber stets auch dessen bewuBt, daB in komplizierteren oder 
wichtigeren Föllen der spezielle Rat eines Fachgeologen einzuholen ist. 
An dieser Stelle muB ich dem wahren Sachverhalte zuliebe erwáhnen, 
daB die militártechnisehen Ámter in Friedenszeiten mit richtigem Streben 
auch bisher in allen wichtigeren geologisechen, hydrologisehen oder petro- 
graphischen Fragen stets auch den Rat eines Fachgeologen eingeholt und 
wahrscheinlich auch im Verlaufe dieses Krieges wo nötig das gleiche getan 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 4 


50 D: FRANZ SCHAFARZIK 


haben, — andererseits aber ist es mir nie zur Kenntnis gelangt, daB sie 
Fachgeologen zur Herstellung von Gráben, Aufführung von Döámmen, 
zu Sprengungen usw., im Allgemeimen zu Arbeiten von Berufsingenieuren 
herangezogen hütten, weil dies alles ihre eigenen technisch geschulten 
Offiziere und die zu aktiver Dienstleistung einberufenen Zivilingenieure 
selbst ex asse am besten auszuführen im Stande sind. 

Es wáre aber auch nicht zweckmüBig, wenn der Fachgeologe sich 
zu solchen Arbeiten, oder selbst auch nur zu deren Überwachung erbötig 
machen und damit seine Kröfte zersplittern würde, weil ihm ja doch ganz 
andere und seiner Oualifikation eher zustehende Aufgaben in erkleeklicher 
Zahl noch immer erübrigen. 

In einem ganz anderen lichte erscheint aber die aufgeworfene Frage, 
wenn es sich um die Beurteilung spezieller hidrologischer Verhültnisse 
handelt, oder aber wenn irgend ein Gesteinslager in bautechnischer, guali- 
tativer und guantitativer Hinsicht abgeschátzt, oder aber die Trasse einer 
Eisenbahn oder irgend einer anderen wichtigen WKommunikationslinie 
bestimmt werden soll, oder aber schlieBliceh gewisse montangeologisehe 
Untersuchungen erwünseht sein sollten. In diesen Füllen ist dann die 
Berufung eines gewandten Geologen allerdings am Platze, und wird derselbe 
sich gewiB auch wirklich dienstbar erweisen können. Und eine derartige 
Inanspruchnahme hat mir in meiner vorjáhrigen Eröffnungrede vorge- 
schwebt. Aber selbst in derartigen Föllen würde der Ausführungsakt selbst, 
wie z. B. die tatsáchliche Abgrabung von Brunnen, die Erbohrung der 
wasserführenden Schicht, das Sammeln des Wassers in Reservoire, dessen 
Filtrataon, Leitung, ferner die Ersehürfung von Sandlagern, die Eröffnung 
von Steinbrüchen, die Abfuhr des gewonnenen Steinmaterials und dessen 
Verwendung bereits derartige Agenden umfassen, die selbst partim nicht 
zu den Aufgaben der Geologie gerechnet werden können. Der Geologe 
würde dem betreffenden militár-technischen Stabe, der sich im Verbande 
einer Jeden Armee befindet, überhaupt bloB als beratendes Organ angehören. 
Wenn dann der Fachgeologe auf Grund der ihm zur Verfügung stehenden 
geologisehen Karten und seiner sonstigen Kenntnisse und Erfahrungen 
noch seine techmischen Kollegen über die geologiseche, hydrographische, 
und pedologisehe Beschaffenheit des ganzen Kampfgebietes belehren würde, 
glaube ich, dab damit die Rolle des Fachgeologen im Bereiche der operieren- 
den Truppen göánzlieh ersehöpít wáre. 

Es geht also aus dem soeben angeführten hervor, dab ich mich der 
Meinung jener micht vollinhaltlieh anzusechlieBen vermag, die von einer 
speziellen rKriegsgeologics sprachen, da alle die vom Fachgeologen anzu- 
fordernden und von ihm allein ausführbaren Dienste aussehlieBlich in den 
Kreis des normalen geologisehen Berufes gehören. Allerdings erübrigte 
auch meiner Ansicht nach noch ein Desiderium, dem übrigens auch von 


ERÖFFNUNGSREDE. 51 


anderer Seite Ausdruck verliehen wurde, nömlich daB die notwendige geolo- 
gische Schulung auch bei der militár-technischen Offiziersausbildung 
wenigstens in dem MaBe Berücksichtigung finden sollte, wie dies bereits 
seit langem für die Ingenieure an den technischen Hochschulen vorgesehrie- 
ben ist, da das ötudium der Geologie die richtigere Erkenntnis der verschie- 
denen Bodenverhültnisse wesentlich vertieft. 

Um sehlieBlieh auf Grund der vorstehenden Ausführungen inbezug 
auf das Verháltnis der Geologie zum Kriege meinen Ansichten eine konkrete 
Form zu geben, fasse ich dieselben in folgende drei Punkte zusammen : 

1. Das Bestreben, durch systematische Ausnützung des aus der 
geologisehen Beschaffenheit des Kriegsschauplatzes sich ergebenden Vor- 
teiles den Köámpfenden Nutzen zu bringen, ist durchaus begründet und 
infolge dessen wármstens zu empfehlen. 

2. Es wáre dem technischen Kommando einer jeden selbstündigen 
Armee je ein gewlegter Fachgeologe zuzuteilen, mit der Bestimmung, 
die aus der geologisehen Beschaffenheit des Operationsgebietes sich er- 
gebenden Vorteile fortwáhrend "m Auge zu behalten und der Armee nutz- 
bringend zuzuwenden. Nötigenfalls könnten demselben noch weitere geo- 
logische Hilfskráfte zugewiesen werden. 

3. Bereits zu Friedenszeiten wáre bei der Ausbildung der militár- 
technisehen Organe auch die Geologie als Lehrgegenstand zu berück- 
sichtigen. 

IV. 
Über das Erdgas in Siebenbürgen, 

Der Zufall wollte es, dab die Angelegenheit des siebenbürger Erd- 
gases, welches die ung. geologische Gesellschaft keinen Augenbliek lang 
aus dem Auge verlor, kurz vor unserer heutigen Generalversammlung, 
nunmehr auf den richtigen Weg geleitet wurde. Mit patriotischer Freude 
vernehmen wir, daB dieses seltene Geschenk der Natur, das dem Lande 
vor etwa 8 Jahren unvermutet in den SchoB gefallen ist, und das durch eine 
Reihe von Jahren wáhrende eifrige Arbeit gewissermabBen inventari- 
slert werden muBte, nunmehr seiner Bestimmung übergeben werden wird. 
Mit seiner groBartigen Wárme- und Kraftenergie wird das Erdgas berufen 
sem in erster Linie den siebenbürger Stádtebewohnern, den Landwirten und 
der dortigen bereits bestehenden, sowie noch einzurichtenden Industrie 
gute Dienste zu leisten. Mit sorgfáltiger Umsicht hat nun Se. Exz. der 
Herr Finanzminister Dr. JOHANN TELEsSzKY am 20. Jönner dem ungari- 
schen Reichstage seine Novelle über die Ausnützung des siebenbürgisechen 
Erdgases vorgelegt, wobei er ausführte, daB nach in verschiedener Ricb- 
tung und lángere Zeit hindurch gepflogenen Verhandlungen sich das mit 
der Deutschen Bank, einem der bedeutendsten Geldinstitute des Deut- 
schen Reiches getroffene Abkommen als das nach jeder Richtung hin 


4 


52 D: FRANZ SCHAFARZIK 


vorteilhaíteste erwiesen hat. Die Vorlage des Herrn Ministers ist bereits 
für sich allein eine gediegene Leistung, aber ebenso bewegte sich auch 
die an dieselbe anknüpfende Debatte auf eimmem hohen Niveau, in deren 
Verlaufe die obschwebende Frage von den verschiedenen Parteien ange- 
hörigen Abgeordneten von fachmünmnischen, finanziellen, wirtschaftlichen 
und staatsbürgerschaftlichen Standpunkten erörtert wurde. Die sich auf 
mehrere Tage erstreckende Debatte schloB am 27. Jánner damit, daB der 
Reichstag mit geringen AÁnderungen den mit der Deutschen Bank sti- 
pulierten Vertrag angenommen hat. Dem ministeriellen Exposé entnehmen 
wir, daB im siebenbürgisehen Becken etwa 515"5 km? als produktive Gas- 
felder betrachtet werden können mit einer auf 72 Millarden Kubikmeter 
zu veranschlagenden Gasmenge, die auf Kohle umgerechnet 1 Milliard g 
6000 Kalorien wertigen Steinkohle entspricht. Davon wurden der Deut- 
schen Bank 21172 km? produktiven Terrains mit etwa 28-7 Millarden m? 
Metangas überlassen. Gleichzeitig sorgt der Vertrag auch für die Behand- 
lung des anlábBlich der Gasbrunnenbohrung etwa zu entdeckenden Petro- 
leums. Die übrigen 318-6 km? produktiven Terrains mit 43-3 Milliirden 
m? Gas sind dem ungarischen Staate vorbehalten, zu deren Exploi- 
tation Írüher oder spáter in unbehinderter Weise anderweitige Verfügun- 
gen getroffen werden können. Die Deutsche Bank hat sich verpfílicehtet 
50, resp. 75 Jahre hindurch ein verteilendes und gaslieferndes Röhren- 
netz zu legen und gleichzeitig auch mit einer industriellen Tátigkeit eim- 
zusetzen, welche Verbindlicehkeiten schon in naher Zukunfít begonnen 
werden sollen, von deren zielbewuBter Durchführung man sich jedenfalls 
die sehönsten Resultate wird versprechen können. 

Mit der Annahme dieses Vertrages, resp. mit der voraussichtlich 
baldigst erfolgenden Sanktionierung dieses Gesetzartikels gelangte die 
groBe Frage des siebenbürgisehen Gasvorkommens zum Absehlusse seines 
ersten Aktes. Mit gespannter Aufmerksamkeit haben wir den Verlauf 
dieser durchwegs in geologisehem Wissen und Handeln wurzelnden volks- 
wirtschaftlieh wichtigen Angelegenheit verfolgt und gereichte es hiebei 
zu unserer besonderen Freude, daB das Erfassen der Erdgasfírage und deren 
glückliche Lösung von unseren heimischen Geologen, sümtlieh Mitglie- 
der auch unserer Gesellschaft durchgeführt wurde. 

Zuerst sahen wir in der Kalisalzfírage LupwIiIG v. Lóczy und KARL 
v. Papp auftreten, spöter, als im Jahre 1908 ein auf Kalisalze geplantes 
Bohrloch unvermutet zur Erschrottung des Erdgases geführt hat, waren 
es Lóczy und Hucö v. BöcKH, die sich nun statt der etwas zurückgedráng- 
ten Kalisalzfrage mit dem neu entdeckten Erdgas befaBten. Von 1910 
an aber ist es allein bloB v. BöcgH, der mit einigen ihm zugeteilten meist 
jüngeren Kröften sich in das Problem des siebenbürgisehen Gasvorkom- 
mens vertieít hat. Die auf einer breiten Grundlage angelegten Aufnahmen 


ERÖŐFFNUNGSREDE. 58 


beanspruchten mehrere Jahre und wáhrend der ganzen Zeit verblieb die 
Leitung der Gasforschung in BöckHs Hünden, der dann sehlieBlieh in 
technischer Hinsicht von WFRANSz BönHMm unterstützt, die Frage derart zur 
Ausreifung brachte, daB sie für die abschleBenden Verhandlungen des 
Finanzministers ein geeignetes Substrat abgeben konnte. Die hohen Ver- 
dienste der Herrn v. BöckH und FRaAwsz Bönm hatte der Finanzminister 
in seinem im Abgeordnetenhause vorgetragenen Exposé am 25. Jönner 
mit anerkennenden Worten hervorgehoben und auch wir ergreifen freu- 
digst die heutige Gelegenheit, um unsere geehrten Mitelieder  anláB- 
heh dieser öffentlichen Ehrung ihrer hervorragenden Verdienste herzlichst 
zu beglückwünsehen. Die freundliche Awussprache des Ministers recht- 
fertigte — was ich besonders vermerken möchte, Jene meine Auffassung, 
der ich in meiner Eröffnungsrede anláblieh unserer Hauptversammlung 
im Jahre 1911 (v. Földtani Közlöny 1911. p. 320) Ausdruck verliehen habe. 
Als ich námlich damals davon Mitteilung machte, dab es v. BöckH gelun- 
gen ist, die siebenbürgisehen. Gasemanationen als an tektonische Linien 
gebunden befunden zu haben, erwáhnte ich unter einem, dab v. BöcKH 
seine Untersuchungen auch noch fernerhim fortsetzen wird und es im In- 
teresse der Sache zu wünschen würe, dab die bisherig in Verwendung 
gestandenen Kráfte auch zukünítig als Schürfungs-Kommission in Per- 
manenz vereinigt bleiben sollten, denn ohne eine fortwáhrend andauernde 
. geologisehe Untersuchung und Evidenzhaltung der Erfahrungen ist die 
Mögliehkeit einer sicheren Leitung der oft komplizierten Kali- und Bi- 
tumenírage einfach undenkbar;. Meine Besorgnis, dab die von so sehönen 
Resultaten begleitete Tátigkeit Prof. Hugo v. BöcKkHjs irgendwie eine 
Unterbrechung erfahren könnte, hat sich nun glücklieherweise als unbe- 
gründet erwlesen, da derselbe bis zum heutigen Tage als leitendes Organ 
im Mittelpunkte der Erdgasstudien verblieben ist, welcher Umstand der 
Sache selbst zu unsagbarem Vorteile gereichte. 

Wie ganz anders nimmt sich die auf eine solche bedüchtige Weise 
durchgeführte Lösung der siebenbürgisehen Erdgasfírage aus, als z. B, 
. leider die vor einigen Jahrzehnten obwaltende, mit allen Schwierigkeiten 
einer neuen Unternehmung köámpfenden ungarischen Erdölschürfungen. 
Damals wurde den in dem langgestreckten Karpatengebiete verstreut 
auítretenden  Erdölterrains noch keine einheitliehe Behandlung zuteil, 
zwischen den von verschiedenen Geologen ausgeführten ad hoc Begut- 
achtungen fehlte es am harmonischen Einklange, ebenso vermiBte man 
in der Reihe dieser Sötudien deren unterbrechungslosen Verlauf, und schlieB- 
lich was die Ausführung der Schürfungen selbst anbelangt, so waren die- 
selben, als wie von den wissenschaftlichen Voruntersuchungen abtrenn- 
bare Angelegenheiten, geradezu der Eigenmüchtigkeit der Privatunter- 
nehmungen überlassen. Angesichts einer derartig mangelhaften Organi- 


54 D: FRANZ SCHAFARZIK 


sation darf es hinterher nicht wundernehmen, dab selbst die gesamten 
Anstrengungen nicht zu dem gewünschten Resultate geführt haben. 

Die erfolgreiche Lösung groBer Fragen kann sich nur aus einer ein- 
heitlichen Konzeption und einer systematischen Behandlung des Stoffes 
ergeben, wobei dann aber in der Regel die Beobachtung gemacht werden 
kann, dab ein derartiger modus procedendi auf die Beteiligten selbst von 
erziehender Wirkung ist. Alle grobBen Zeiten gebáren ihre groBen Mánner 
und jede groBe Aufgabe bringt infolge dieser Wechselwirkung ihre Meister 
hervor und nicht entgegengesetzt. 

Eimmgedenk solcher Umstönde will es uns bedünken, daB die Worte 
des Herrn Ministers, die er des weiteren bezüglieh der ungarischen Fach- 
mönner gesprochen hat, einen etwas pessimistischen Klang hatten, indem 
er erklüárte, daB für die sámtlichen in nüchster Zukunft systematisch 
zu erforschenden vaterlándischen Berggüter wenig ausgezeiechnete Fach- 
münner zur Verfügung stünden (vel. Ungarischer Reichstagsanzeiger Nr. 
20 vom 26. Jánner 1916 p. 26) und da B infolge dessen die Möglichkeit zweifel- 
haít erschiene, für diesen Staatsdienst eine entsprechend groBe Anzahl von 
Fachmánnern zu gewinnen. 

Dank der unermüdlichen Tátigkeit unserer versehiedenen Hochschu- 
len und auch der seit Jahrzehnten fortgesetzten wohlorganisierten Leil- 
stungen der kel. ung. geologisehen Reichsanstalt sind die Zustánde in dieser 
Richtung nicht so hoffnungslos, wie etwa 40—50 Jahre vorher. Wir haben 
derzeit Geologen in genügender Zahl und insbesondere können wir mit 
der Sucerescenz zufrieden sein. Mit voller Überzeugung kann ich behaup- 
ten, daB die Gesamtheit der ungarischen Geologen und Montanisten in 
bezug auf Fachbildung und Enthusiasmus für die Sache hinter keiner 
anderen Nation zurücksteht. Meinerseits erachte ich daher die zukünftige 
Situation, insoferne es sich hiebei um geologisch vorgebildete Fachleute 
handelt, für etwas fÍreundlicher und setze mein volles Vertrauen in die 
wissenschaftliche  Befáhigung meiner jüngeren Kollegen, die jedenfalls 
eine derartige ist, dab durch dieselbe bei tüchtiger Leitung selbst die scehwie- 
rigsten Probleme auf dem Felde der Montangeologie werden gelöst werden 
können. 

Damit meinen Vortrag beendigend, erklüre ich nun unsere heutige 
Hauptversammlung für eröffnet ! 

ve 
Erwáahlung G. v. TSCHERMAK"s Wien und 
FR. BEYscCHLAGs Berlin zi Ehrenmit- 
gliedern der Ung. Geol. Gesellschajt. 

Der AusschuB der Ung. Geol. Gesellgeohattsems 
pfrehlt der geehrten Hauptversammlung zu Ehrenmiteliedern unserer 
Gesellschaft zu erwáhlen: die Herren Dr. Gusrav von TSCHERMAK k. k. 


ERÖFFNUNGSREDE, . 55 


Hofrvat, Universitáts-Professor in Wien, sowie ferner Dr. FRANz BEY- 
SCHLAG, den Direktor der königl. preuB. Geologischen Anstalt zu Berlin. 

G. v. TSCHERMAK erwles sich bisher in kaum zu übertreffender Weise 
rastlos als ein überaus fÍruchtbarer mineralogischer Forscher und Schrift- 
steller. Mit Vorliebe untersuchte er die zusammengesetzten kristallinischen 
Gesteine und deren Mineralkomponenten, zufolge dessen derselbe mit 
Recht als Mitbegründer der heutigen petrographischen Wissenschaft an- 
gesehen werden mubB. Seine wissenschaftliche Tátigkeit ist nicht nur von 
allgemeinem wissenschaftlichen Interesse, sondern speziell auch von un- 
garischen Gesichtspunkten aus bemerkenswert. Aus der langen Reihe seiner 
einsechlágigen Arbeiten berufen wir uns bei dieser Gelegenheit bloB auf 
folgende: Über das Auftreten des Olivin; über den Porphyr von Raibl; 
über den Gabbro vom Wolfgangsee; die Verbreitung des Olivins in zu- 
sammengesetzten kristalliniscehen Gesteinen; über Serpentinbildung; über 
guarzháltige Plagioklas-Gesteine, über die mesozoisehen Porphyr-Gesteine 
Österreichs und Ungarns u. s. w. 

AuBerdem erwáhnen wir auch seine schönen und grundlegenden 
Arbeiten über die chemische Beschaffenheit der Feldspáthe, über die 
Glimmergruppe, über die mikroskopische Unterscheidung der Augit-Am- 
phibol und Glimmer-Minerale von einander, alles wahre Perlen mineralo- 
gischer Forschung. 

Inzwischen sechrieb Dr. v. TSCHERMAK eine ausgezeichnete Minera- 
logie, die bereits ihre 7. Auflage erreicht hat, auB-rdem begründete er 
die cMineralogisehen und petrographisechen Mit- 
teilungem, die seit 1872 ununterbrochen erscheinen und zahlreiche 
Artikel aus seiner Feder brachten. 

Vv. ISCHERMAK erreichte aber auch als Mineralchemiker derartige 
Resultate, die gewissermaBen einen Wendepunkt in diesem Zweige der 
Wissenschaft darstellen. Namentlieh stellt seine Methode, durch welche 
er aus verschiedenen Silikaten einfache und zusammengesetzte Kiesel- 
süurehydrate dargestellt und dieselben auf ihre weiteren KEigenschaften 
untersucht hat, das erste positive Verfahren dar, durch weleches man in die 
Struktur der háufig sehr komplizierten Silikat-Minerale einen KEinblick 
gewinnen kann. Ohne diese Methode waren wir bisher zumeist bloB auf die 
empiriscehen Formeln, auf den Isomorphismus und auf die Bildungsvor- 
gönge, resp. Zerfallsprodukte angewiesen. In bezug auf das eigentümliche 
Verhalten der Kieselsüure gab es bis jetzt keine Methode, mit der man 
auf analytisehem Wege die Art der in den Silikaten auftretenden Kiesel- 
söure hátte bestimmen können. Mit der Eruierung des Wesens des 
Kieselsáurehydrates erkennt man mit einem Schlage das Skelett der che- 
mischen Struktur der untersuchten Minerale, in das man nur noch die 
übrigen Wurzeln einzufügen hat. 


Ot 
05 


Dr: FRANZ SCHAFARZIK 

Auf Grund seines Verfahrens haben v. TSCHERMAK und seine Schüler 
in kaum zehn Jahren die Kieselsüurearten von vielen wohlbekannten 
und interessanten Mineralen bestimmt, wobei es wiederholt gelungen ist, 
daB áltere, zumeist auf Kombinationen beruhende Strukturformeln durch 
entsprechendere ersetzt werden konnten, die nicht bloB die Beschaffen- 
heit der Kieselsüure des betreffenden Minerals, sondern auch deren para- 
genetische Verháltnisse in ein richtigeres Licht gestellt haben. 

Der zweite Kandidat, den der AusschuB zur Ehrenmitgliedschaft 
der geehrten Hauptversammlung in Vorschlag bringt, ist Dr. FRANZ 
BeyscHLAG, geheimer Bergrat in Berlin, Direktor der königl. preuBischen 
Geologischen Landesanstalt und zugleich Professor an der kön. preuBischen 
Bergakademie. BEYSCHLAG ist ein hervorragender Vertreter der in den 
letzten Jahrzehnten eben durch diese Akademie ganz besonders zu hohem 
Ansehen geförderten praktischen Geologie und ist sein in dieser Richtung 
betátigtes  Wirken geradezu als beispielgebend zu bezeichnen. Seine 
reichen Erfahrungen auf diesem Gebiete hat er zum Nutz und Frommen 
seiner Schüler sowohl, wie auch aller Fachgenossen im Vereine mit P. 
KkuscH und J. H. E. Vogcr in seinem: Die Lagerstüttem bé- 
titelten Werke niedergelegt, in dem sámtliche Erze und Nichterze, sowie 
alle übrigen einer bergmánnisehen Ausbeutung unterliegenden Minerale 
und Gesteime auf genetisceher Grundlage eingehend erörtert worden sind. 
Dieses stattliche, zwei Bönde starke Werk, von dem nur noch der letzte 
Teil ausstándig ist, wurde von den Fachgenossen auch schon bisher als 
ein hochverláBlieher Leitfaden begrübBt. 

Auber dieser, sowie seiner sonstigen hervorragenden Geologentütig- 
keit, erwarb sich BeyscHLaG namentlieh um die Redigierung der int eT- 
nationalen geologisehén Karte, von. Burompai: szolbe 
Verdienste, die seit dem Tode HAuvcHEcoRN$ ganz allein ihm zugefallen 
ist. Diecses monumentale wissenschaftliehe Werk ist nun beendet, und 
uns allen, geehrte Hauptversammlung, wohl bekannt, da sich bei uns in 
Ungarn in verschiedenen wissenschaftlichen Lehranstalten und Instituten 
50 Exemplare befinden. Kaum daB diese nun vollstándig vorliegende Aus- 
gabe beendet war, trat er ím Auftrage des internationalen Geologen- 
Kongre Bos sofort an die Vorbereitung einer zweiten Auflage heran. 

Ferner sei noch erwühnt, daB BegyscHraGg auch mit der Heraus- 
gabe einer Geologischen Weltkarte beschüftigt ist. 


SehliebBlieh gereicht es mir zur besonderen fÍreude mitteilen zu 
können, dab die Hauptversammlung nach Anhören der beiden vorstehend 
mitgeteilten Vorlagen des AusschuBes die beiden Herrn: G. v. TSCHERMAK 
und WRawsz BEvscHLaG unter lebhafter Zustimmung und Applaus ein- 
stimmig zu Ehrenmiteliedern der ungarischen Geolo- 
HÜ A even erells ehatit erwahit hat 


ZUR TEKTONIK DES STELNKOHLENTERRAINS BEI RESICZA- 
BÁNYA UND ANINA. 


Von Géza von BENE gesellschaftliechem Oberberginspektor. 


— Mit d. Figuren 1—2. — 


BekanntermabBen wird in der Umgebung von Stájerlakanina (vormals 
Steyerdorf und Anina) auf unterliassiscehe Kohlen ein sehwunghafíter Bergbau 
betrieben. Die Anfánge dieses Bergbaus reichen bis in die letzten Jahre des XVIII. 
Jahrhunderts zurück, und derselbe gelangte besonders vom Jahre 1855 angefangen 
in besonderen Aufschwung, als der Bergbau sowie die Hütten samt den Forsten 
und Dománen in den Besitz der Staatseisenbahngesellschait überging. Dem- 
zufolge liegt es in der Natur der Sache, dab sowohl die Lagerungsverháltnisse 
der Kohlenflöze, als auch die Tektonik der Gegend die Aufmerksamkeit der Berg- 
leute sowie der Geologen stets rege hielt. 

; Über diesen Gegenstand finden wir in der einschlágigen Literatur die ül- 
testen Daten in der Abhandlung von JoHANN KupERNAaTscH, kGeologie 
des Banater Gebirgszugegs, vorgetragen in einer Fachsitzung der 
mathematischen Abteilung der Akademie der Wissenschaften im Jahre 1856 in 
Wien, veröffentlicht in den Sitzungsberiechten der Kais. Aka- 
demie der Wissenschaften, Band 1857. Diese Abhandlung ist 
von dauerndem Werte. Insbesondere entspricht die Darstellung der sogenannten 
Steyerdorfer Ellypses auf der, der Abhandlung beigefügten Übersichtskarte 
fast vollkommen den tatsáchlichen Verháltnissen.! 

Weitere Daten finden wir in der Abhandlung von FRANZ v. SCHRÖCKEN- 
STEIN : (Die geologiscehen Verháltnisse des Banater Montandistricteg veröítent- 
lehtindenAbhandlungen der Ungarischen Geologisehen 
Gesellschaft, Band V (1870). Der geologische Tejl dieser Abhandlung ist 
zwar zum Teil veraltet, zum Teil blob ezmm Auswuchs hochsechweifender Fantasie, 
es ist aber immerhin rühmend anzuerkennen, dab dieser ausgezeichnete Berg- 
mann, aber am Felde der Geologie Dilettant, bezüglich der Flözablagerungen 
und der zahlreichen Verwerfungen eine so auberordentlich grobe Menge von 
Daten mit ungeheuerem FleibBe gesammelt hat. 

Nachdem mehr-weniger flüchtig zahlreiche Geologen unser Gebiet besucht 


1 Siehe: LupDwWwIG RorH vor TELEGD: Aufnahmsbericht, im Jahresbericht der kön. 
ung. Geologischen Anstalt für das Jahr 1890. 


58 i GÉZA v. BENE 


hatten, wurde unser illustres Vereinsmitglied LupwiG hRorH vor TELEGD von der 
Kön. ung. Geologisehen Anstalt dazu berufen, die Umgebung von Stájerlakanina 
geologisech detaillirt aufzunehmen. Diese Aufgabe löste er in den Jahren 1886 
und 1887, worüber er in dmJahresbericht der kön.ung. Geolo- 
gischen Anstalt 1886 und desgleichen 1887 mit der ihm gewohnten 
Genauigkeit berichtete. Diese, sowie auch die Berichte Rorns, die sich auf andere 
Gegenden beziehen, erlaube ich mir damit zu kennzeichnen, dab wo und wann 
ich immer irgend einen Gegenstand auf Grund seiner Beschreibungen in der 
Natur aufsuchte, ich stets genau an der beschriebenen Stelle, und genau das 
gefunden habe, was er beschrieb. 

Diese geologisehen Detailaufnahmen sind auf den geologisehen Detailkarten 
25/XXV cTemeskutas és Oravicabányai 25/XXVI  Krassova és Teregova; dar- 
gestellt, die mit den, gleichfalls durch RorHn verfabBten Beschreibungen in den 
Jahren 19083, beziehungsweise 1909 erschienen sind. 

Eine fachkundige Erweiterung erhielten RorHs Forschungsergebnisse 
durch zwei Abhandlungen von Dr. ZOLTÁN SCHRÉTER: Daten über die 
Gebirosbildumeg des: Südteilese des S Köalékgrerbtrere Széna 
Westen des Koömitates , KrassóSzonényi und eleik 
nische Studien im Krassó-Szörényer Gebirge, welche 
in den Jahresberichten der kön. ung. Geologischen Anstalt Budapest im Jahre 
1910 und 1911 erschienen sind. Endlich ist die in ebendiesem Jahresberichte 
pro 1913 erschienene Abhandlung von Dr. FRANZ SCHAFARZIK kRevision 
des kristallinisehen Grundgebirges des Komitates 
Krassó-szörény. in petrographiseher rumd " tejlk tromus 
scher Beziehunoe zu erwáhnen. 

Nicht minder wichtige Kohlenbergbaue betreibt die Österr.-ungar. Staats- 
eisenbahngesellschaft in Domány und Kemenceszék (ehemals §8Sze- 
kul) bei Resicabánya. Auch diese Bergbaue entstanden in den letzten Jahren 
des XVIII. Jahrhunderts und die bergmánnischen Aufschlüsse sowohl als die 
hier  ausgeführten Tiefbohrungen haben solch ungeheure Gebirgsstörungen 
nachgewiesen, deren Erklárung heute noch ein wahres Rátsel darstellt! 

Die geologischen Verháltnisse von Domány und Kemenceszék hat JULIUS 
HAtravÁTs aufgenommen und hierüber in den Jahresberichten der kön. ung. 
Geologisehen Anstalt pro 1892 und 1893 einberichtet. Die hierauf bezügliche 
geologische Detailkarte ist leider noch nicht erschienen. Ferner hat auch die 
obenangeführte Abhandlung von Dr. ScCHAFARZIK auf diese Gegenden Bezug. 

Der Vollstándigkeit wegen gestehe ich, daB ich seinerzeit auch eine Ab- 
handlung über Die geologisehen Verhüáltnisse der Kohlen- 
gruben von Domán und deren Umgebung schrieb, welche 
in dem Bande XXI (1891) der Abhandlungen der ungarischen  Geologischen 
Gesellschaft veröffentlieht wurde. Dieses mein anspruchloses Werk trágt zwar 
noch den Stempel meiner damaligen lückenhaften geologisehen  IKenntnisse, 
doch enthált es vieles, was auch heute unverrückbar feststeht. So zum Beispiel 
hátte jene fremde Unternehmung, welche bei Krassóalmás (ehemals Jabalcsa) 
auf ganz sinnwidrig hoffnungsslose Schürfungen Geld vergeudete, solche gewib 


- 


ZUR TEKTONIK D. KOHLENTERRAINS V. RESICZA U. ANINA. 59 


nicht ausgeführt, wenn ihre angeblich techmnischen Leiter die 5-te Alinea auf 
Seite 335 jener meiner Abhandlung gelesen hátten. 

Die bergmánnischen AufsehlubBarbeiten sowohl als mehrere Tiefbohrungen 
haben besonders in der Umgebung von Stájerlakanina eine Fülle von solchen 
Tatsachen zu Tage geschatfft, welche den geologischen Aufbau unserer Gegend, 
beziehungsweise die bedeutenden Störungen der Schichtenreihe unseres  Ge- 


T; ai Ni 


VauVan 


5. 2-ik ferczitmelrzet [vi 


5. cik kevcrztmerzaet am 


mapugna egyem ye vetüüv ye je vi 


Dicnrek 4 hroc 


EZ DS nna mm sa minzanga a - Srnagyit ame calánalla Goamat - eles eggen Tagghata emelet 
Daun Eedsszoggya azás a emelet, 


CZ trn aa miszálánttszát tása foszt ását képet kövzlomanát sskatilezekk Ex sgzazfáfnáng fsz 2 AE lee, 

e FÉG EZ ETT ÁS SEBES ÉG ÉL AS en S OTT 

TÉT Genfi eze ösamkokugatk 2 Z0sdalag s Bötalap a Ménagdakag 154 Fohésaaegok za Lönül (a vena jlallag 
mese ZONE 94. Senlter ga belesakto, - PP. Fenhán adó a Jt Tuanzáráaaz ea 


Fig. 1. Profile der Kohlenflöze von Stájerlak Anina. 


60 GÉZA v. BENE 


birges so lebhaít beleuchten, wonach es zeitgemáb erscheint, diese Daten den 
Fachkreisen zu veröffentliehen, umsomehr, als manche dieser Daten geeignet 
sind, gewisse Zweifel zu zerstreuen und anderenteils schon durch andere geáubBerte 
Vermutungen zu bestátigen.! 

Bei der Betrachtung der geologisehen Karte der sich von der Donau ge- 
gen Norden bis Resicabánya erstreckenden Gebirgsgegend ist es in die Augen 
springend, dab die einzelnen geologischen Schichtengruppen im groBen Ganzen 
in solchen, nach SSW—NNO verlaufenden, annáhernd zu einander parallelen 
Zügen sich aneinander reihen, welche in der heihenfolge in der Richtung 0—W 
mehrmals wiederkehren. Bei dem Studium der Einfallswinkel der Schichten ergibt 
es sich, dab die Schichtenreihen teils Antiklinale, teils Synklinale bilden, welche 
überdies durch, ebenfalls nahezu zu den Schichtreneihen parallele, namhafte 
Bruchlimien durchschnitten, beziehungsweise gegen einander begrenzt sind. 

Treffend sagt Dr. Z. SCHRÉTER in seiner obzitierten Abhandlung: leh 
kann es als Regel feststellen, daB die, von West gegen Ost wirkende seitliche 
Schubkraít in dem westlichen Terle der Schichtenrejhen stárker zur Wirkung 
kam, wet hier die Falten gegen Ost oder Ost-Süd-Ost geneigt (überkippt) sind. 
Isbesondere sind die Synklinalen in diese Richtung geneigt und die Antikli- 
nalen wurden háufig zu Faltungsverwerfungen, zu kleineren Überschiebungeno 

Vor Allem stelle ich fest, dab man die, durch Dr. Z. SCHRÉTER bis gegen 
Stájerlak dargestellten tektonischen Linien tatsáchlch bis Resicabánya ver- 
folgen kann, wenn auch die Richtung derselben in einzelnen Gegenden durch 
Dislokationen zweiter Ordnung einigermabBen geündert wird. AubBerdem gesellen 
sich zu diesen tektonischen Linien in ihrer nördlichen Fortsetzung neue solche 
Linien hinzu. ; 

Die geologischen Bildungen, welche im Aufbau unseres Gebirges teilneh- 
men, sind aus der Farbenerklárung der Tafel zu ersehen. Der Gebirgsaufbau 
ist durekh Faltungen gekennzeichnet, welehe durch einen müchtigen, von 
West gegen Ost geübten Seitendruck bewirkt worden sind, wodurch, wie wir 
sehen werden, einzelne Gebirgseljeder über andere solche sogar in grobem MabBe 
übersehoben  wurden. Andererseits fanden entlang langer Bruchlinien 
Senkungen statt. 

Zur náheren Beleuchtung der wertvollen tektonischen Studje von Dr. Z. 
SCHRÉTER kann ich folgendes beitragen. 

An der Plesiva-(sprich: Pleschiwa) Dislokationslinie, nord- 
östlieh von dem kleinen Tertiárflecek der Gegend Bojestje, beiderseits der 
von Szenesfalu (Kohldorf) nach Ujsopot führenden s. g. Sztancs:- 
lovastrabe hat die, in den Jahren 1856—1859 gewirkte Schurfkommission der 
St. E. G. einen, nach dieser Dislokationslinie Streichenden kleinen (in der Karte 
nicht darstellbaren) Fleck unterliassischer Schichten, und in diesen 
ein 06 m michtiges Kohlenflöz erschürft, welches in zwei Aufsechlüssen in W 


1 Nachdem ich mich seit dem Jahre 1885 mit dem Studium der geologischen Ver- 
háltnisse dieser Gegenden befasse, habe ich eine Monographie der Kohlenbergbaue von 
Stájerlakanina, Domány und Kemenceszék begonnen. Die vorliegende Abhandlung ist 


ein Teil dieser Arbeit 


ZUR TEKTONIK D. KOHLENTERRAINS V. RESICZA U. ANINA. 61 
fállt und von den Schiefern des oberen Lias, dann diese durch die Mergelsehiefer 
des unteren Dogger mantelförmig bedeckt sind 7 

Ferner ist es wahrscheinlich, — wiewohl noch eine offene Frage — dab 
die nördliche Fortsetzung der Plesiva-Dislokationslinie in jener Dislokations- 
linie zu finden ist, welehe L. Rornm von TELEGD in dem, seinem Berichte von 


CN alact a zajenlalú Colonia afinán ák. 


A etájenlakaninai cílípovire sánlata 


4: nócő. 


OTcctszet a fiagy crlnitk völgybeli miltivmvázreken AC. 


jó) 
My] 
ajna azeesuoje kg 


vs 


jössz 
megvan us 
euya sperm tóng 


91 


tev 


- tenona fúga 
Hi étse 


mm .tXkostew 400 


Cse 


N. ) DA 
7 öyes 


0 100 £00 300 400 500 mata " 1000 
e ———o e; ee —e——xw—Ű]—]—]e———k 


1893 beigelegten  Profile dargestellt und Dr. SCHRÉTER als Karastaler 
Dislokationslinjie beschrieben hat. 

Am linken Ufer der Karas, in dem sogenannten östlichen Unterlias-Zuge 
(auch auf der Karte dargestellt), am Ostabhange der Cseresnaja mare. im Gra- 
ben Izvoru Szorki haben wir (im Jahre 1912) auf einem Ausbisse des 
Stájerlakaninaer s. g. 8-ten Liegendflözes einen Schurfstollen begonnen, womit 
die Schichten des unteren Lias auf rund 180 m Breite durchguert wurden. Hier 
verguerten wir in den, anhaltend auf Liegend-Partien des unteren Lias deu- 


62 GÉZA v. BENE 


tenden Sandsteinen hintereinander 3, ebenso wie die Schichten, nach W fallenda 
Verwerfungsklüfte, an welechen die Schichten derart aufgeschoben sind, 
daB wir ganz dieselben Schichten wiederholt verguert haben. 

Hieraus folgt, dab entlang der Karas-Dislokationslinie 
tatsáchlich bedeutende Aufsehiebungen von W gegen 
O stattgefunden haben. 

Der erwáhnte Schurfístollen ist auch heute hoffínungsvoll und nur der, durch 
den Krieg hervorgerufene Arbeitermangel ist die Ursache seimer vorláufigen 
Eimstellung. 

An der Bé-Dislokationslinie im Bé-Tale, in der Umgebung 
der Meeres-Cote 384 m, tritt der untere Lias in einem schmalen, auf meiner Karte 
nicht darstellbaren Linie zu Tage, wird beiderseits durch die Tonschiefer des 
oberen Lias- und diese durch die Mergelschiefer des unteren Dogger überlagert. 
Hier begannen erfolgreiche Kohlenschürfungen schon in der Periode vor der 
Übernahme durch die St. E. G. und die sehr umfangreichen Schürfungen der 
gesellschaíftlichen  Schurfkommission in den Jahren 1856—1858 ergaben fol- 
gendes. 

AuBer anderen Flözaufsehlüssen wurde laut den Berichten der Sehurf- 
kommission ein 175—4"-83 m müchtiges Kohlenflöz ersehlossen, welehes zwar weder 


im Streichen, noch der Teufe zu mit dieser Máchtigkeit anhielt, jedoch in ver- " 


drücktem Zustande auch in die Teufe fortsetzte. Dieses Flöz ist durch Sandsteine 
des unteren Lias begleitet und die Tonschiefer des oberen Lias bilden nahe das 
Hangende dieser, aus Sandsteinen und Flöz bestehenden Partie des unteren 
Lias, weshalb es sehr wahrscheinlich ist, dab wir es hier mit dem s. g. Stájerlak- 
aninaer Hauptílöz zu tun haben. Nachdem in den Berichten bezüglieh 
des Vorhandenseins der die Liegendíflöze begleitenden Conglomerate nirgends 
Erwáhnung getan wird, ist die Behauptung in der erwáhnten Abhandlung 
SCHRÖCKENSTEBEIN"Ss, dab hier ein Liegendflöz aufgeschürít worden wüáre, ganz 
gewibB eine irrige. 

Ferner sind hier in der Bé die bis Stajerlakanina bekannten Kohlen- 
eisensteinlagen (Blakband) in besonderem Mabe entwickelt, welche, 
sowie schiefrige und infolgedessen unbauwürdige, geringmüáchtige und absát- 


zige Kohlenflöze, den Tonschiefern der Oberen Lias zwischengelagert 
s 


Nach den Berichten wurde hier der Obere Lias auf 470 m streichende Lánge 
konstatiert. 

Aus diesen Berichten ist auch zu entnehmen, daB die Lias-Schichten hier 
eine beiderseits steil verlaufende Antiklinale bilden. In die nördliehe Fortsetzung 
der Bé-Tal-Dislokationslinie fállt ein, von Stájerlak gegen S0, nördlieh des Mé- 
nes-Tales gelegener Lias- und Dogger-Fleck in der Gegend Predilkova. 
Hier wurde cinst gleichfalls, aber nur in geringerem MabBe auf Kohlen geschürít, 
und dabei sümtliche Gebirgselieder ausschlieBlieh nur mit einem westlichen 
Einfallen konstatiert. Hier liegen die westlich fallenden liassisehen Sandsteine 
im Osten unmittelbar auf den gleichfalls nach West fallenden Mergelsechiefern 
des Unteren Dogger. 


ZUR TEKTONIK D. KOHRLENTERRAINS V. RESICZA U. ANINA. 63 


Wir haben es hier also mit einer, gegen Osten ganz überkip- 
ten, und überdiebB stark zusammengedrückten, liegen- 
den Antrklinale zu tun. 

Bezüglieh der Csetatye-Synklinale findet Dr. Z. SCHRÉTERS 
Beschreibung eine Ergánzung durch L. Rorm von TELEGDS Bericht pro 1887, 
wo es heiBt: cderen nordöstliehe Fortsetzung in die Achse 
des Kreidekalkkomplexes fállt, weleher durch die 
Lage der Plopa-Höhle gekennzeiechnet ist und weiter 
gegen N. bis zum Mühlkogl verfolgbar ist;. Über den Mübl- 
kogl himaus, weiter gegen Norden können wir eine Fortsetzung dieser Synklinale 
blob vermuthen. 

Eine Antiklinale von gröbter Bedeutung ist unzweifelhafít die St áj er- 
lakaninaer Antiklinale, durch welche die Kohlenflöze von Stájer- 
lakanina zu Tage gebracht und hiedurch einer der bedeutendsten Kohlenberg- 
baue unseres Vaterlandes ermöglbeht wurde. Nicht nur aus diesem Grunde, son- 
dern auch deshalb, weil an dieser Antiklinale durch die Aufschlüsse des Berg- 
baues und der Tiefbohrungen ein máchtiger Aufschub der Schichten von West 
gegen Ost durch Detailprofile anschaulich dargestellt werden kann, wollen wir 
uns mit dieser Antiklinale eingehender beschaáftigen. 

Die Stájerlakaninaer Antiklinale beginnt mit einem schmalen Streifen 
der Callovien-Kalke südleh der Konuna (1047 m), auf der Nordwestseite 
des Vurvu DJjal (983 m), zieht sich von hier über dit Konuna und 
über ds Mindrischak-Tal sich mehr und mehr erweiternd, dann über 
Tilfa Vas (805 m) und übersetzt den Ménes-Bach. Am nördlheben 
FuBPe der Tilfa Vas, noch am rechten Ménes-Ufer treten die Schichten des un- 
teren Dogger unter dem Callovien hervor, dann unter dem Unteren Dogger in 
klemem MabBe die des Oberen L1as. Von den letzteren südlich, östliceh und west- 
lich umgürtet, finden wir dann am Linken Uier des Ménesbaches die Sandsteine 
des Unteren Lias, in welchen hier schon umfangreiche und erfolgreiche Kohlen- 
sehürfungen durchgeführt wurden. 

Weiter gegen N. gabeln dann die Lias- und die Dogger-Schichten immer 
mehr auseinander, so, dab ein östlicher und ein westlieher Zug zur Ausbildung 
gelangt. Nachdem dann nördlieh der Kovasia-Gegend, in dem $tier w1esen- 
Tal undin den Barbu Todor-Gráben die roten Schiefer und Sandsteine 
des Unteren Perm zu Tage treten, nehmen von hier an auch die Sandsteine des 
Unteren Lias an der erwáhnten Gabelung teil. Die steil aufgerichteten Schichten 
des Unteren Perm gewinnen gegen N immer mehr an Ausdehnung und erreichen 
bei dm Panor-Schachte eine beiláufige Breite von 1 km. Im dieser Ge- 
gend sind die Unteren Lias, u. zw. auf dem westlichen Flügel besonders die s. g. 
Liegendkoblenílöze in bauwürdiger Möchtigkeit ausgebildet, wáhrend am Ost- 
flügel erst in der Náhe des (gegenwártig gefristeten) Uterisch-Schachtes 
ergiebige Kohlenflöz-Mittel zu finden sind. 

Noch weiter gegen N bezeichnet das Stájerlaker Tal den Verlauf einer, 
der Antiklinale in"s Kreuz gehende Verwerfung, die s. g. Stájerlaker Kluft, welche 


64 GÉZA v. BENE 


unter 559" nach 6? Richtung einfállt und die Flöze auf rund 150 m söhligen Ab- 
stand verwirft. 

Weiter gegen N kommen wir am Osttilügel zum gegenwártig gefristeten 
Kolonie-Schacht. Die hier erreichten Tiefbauaufschlüsse zeigen, dab sich die am 
Kolonie-Schachte gebauten Flöze, sowie der sie überlagernde Obere Lias, dann 
auch die Schichten des Dogger der Teufe zu immer steiler auírichten, bis in 
ca -- 300 m Seehöhe entsprechender Teufe das ursprünglich östliche Einfallen 
in ein westliches übergeht, d. h. die Schichten sind hier schon völlig um- 
gekippt und setzen so bis in -- 189 Seehöhe fort, bis auf den VIII-ten Lauf 
des Schachtes. In diesem Horizonte schneidet die Schichten in der Náhe des 
Schachtes ein nach O unter 58" fallender Verwerfer ab und im Liegenden des- 
selben wurde dann das Haupt- und das Hangendílöz aut 350 m ebensöhlig gegen 
W verworfen, wieder mit dem ursprünglichen östliehen Eimfallen aufgeschlossen. 

Die Aufschlüsse beweisen, dab die zuletzt aufgeschlossenen 
produktiven Unter-Lias-Schichten der Wurzelregion 
angehören und die einstmals die ausbeibBende Fortsetzung derselben bil- 
denden Selvehtenglieder infolge des, von W her wirkenden 
Schubes an der s. S Neuen Klutit abgerissen  ünidram 
ddeser im , due Viede: s lemtenrasüsbrerm kdütesSte ntetnttesmtetítáee 
der der Wurzelregion hinübergeschoben wurden. (Siehe 
Figur 1.) 

Die Schichten, welche die Stájerlaker Antiklinale aufbauen, folghch auch 
die Kohlenflöze werden durch. zahlreiche Verwerfungsklüfte durchschnitten, 
an welchen bedeutende Verschiebungen stattgefunden haben. 

Unter diesen Verwerfungsklüften spielen die hervorragendsten Rollen 
der s. a. Gerlistjeer Verwurt  ünd der B or kár Vet wins 

Der Gerlistjeer Verwurf hat an eimem gebogenen Blatte stattge- 
funden, lángs dessen die ursprünglich in nahezu Ellypsenform zu Tage getrete- 
nen Schichten von einander getrennt derart übereinander gescho- 
ben wurden, dab der nördlich gegen Ost eingebogene Teil des westlichen Flü- 
gels den nach West eingebogenen nördlichen Teil des Ostflügels deckt, wodurch 
in diesem Teile des Schichtenkomplexes eine Doppellagerung zu Stande 
gekommen ist. 

Die s. g. Porkár-Kluft ist ein, dem Streichen der Flöze im Ostílügel nahezu 
parallel verlaufender, unter 75—80" gegen W einfallender, stellenweise saiger 
stehender Verwerfer, lángs welehem die Schichten von W gegen O aufgeschoben 
wurden. 

Diese Verhültnisse habe ich in schematiscehem Grundrib in der Figur 
2 dargestellt. Man ersieht daraus, dab die Porkár-Kluft jünger als die 
Gerlistje-Kluft ist, denn diese stöbt an der ersteren ab. Ferner ist zu bemerken, 
daB selbst die Schicbten des Unteren Perm an dem Aufschieben durch die Ger- 
listje-Verwerfung  teilgenommen haben. Im Detail habe ich diese Verháltnisse 
auf der Tafel dargestellt, auf welcher die Figur ein Löngenprofil durch den nörd- 
lichsten Teil der Stájerlakaninaer Ellypse ist, aus welchem die Übersechiebung 
an der Gerlistje-Kluft und die dadurch entstandene Doppellagerung gut ersicht- 


ZUR TEKTONIK D. KOHLENTERRAINS V. RESICZA U. ANINA. 65 


heh ist. Die auf derselben Fig. 2. gezeichneten 4 Ouerprofile folgen hintereinander 
von S nach N in Abstánden von 400 m dann von je 200—200 m. Die Schnittlinie 
dieser Profile ist senkrecht auf den astronomischen Meridian, also genau von O 
nach W gerichtet. 

Die in allen 4 Ouerprofilen gezogene Vertikale ist die Projektion einer, 
mit dem astronomischen Meridian parallelen Ebene, die Horizontalprojektion 
dieser IEbene ist identiseh mit der emen Achse des Koordinatensystemes der 
Stájerlakaninaer bergmánnischen Triangulation. 

Aus diesen Profilen ist zu ersehen, dab die sogenannte Gerlistje- Kluft 
die den Kern der Ellypse bildenden Schichten vermöge des westlichen Binfallens 
der Kluft schráge abschneidet und dab aut dieser schrágen und zugleich krummen 
Schnittfláche die Schichten des Westflügels von W gegen E über den stehenge- 
bliebenen Teil übersehoben wurden. 

AubPerdem ist aus zwei Profilen auch die Art des Auftretens der P or- 
firausbrüche zu ersehen. 

In dem Lángenprofil sehen wir einen Porfirgang in der Náhe des Hungaria- 
Schachtes, wo ein Gang ausschliebBlich nur in den Tonschiefern des Oberen Lias, 
und zwar annáhernd nach der Richtung des Hauptvertláchens der Schichten 
verláutt. 

Bin anderer Porfirgang erscheint nach den bergmánnischen Aufschlüssen 
in den Liegendsandsteinen des Unteren Lias ungefáhr bei 250 m Seehöhe (der 
tiefere Teil des Ganges fállt seitlich aus der Profilebene heraus). Von hier erhebt 
sich der Gang allmáhlig, indem er dann in 400 m Seehöhe das 2-te, spáter das 
1-te Liegendflöz durchbrochen hat, in welchem der Porfir, die Kohle zu Koks 
verwandelnd weiterlief, um schlieBlich höchstwahrscheinlich an der Gerlistje- 
Kluft (yy) zu endigen. 

Diese, sowie andere Beispiele der Grubenaufschlüsse haben erwiesen, d a B 
die Poriirgánge von Stajerlakanimna stets dem  Weg- 
eingesechlagen haben, wo ihnen das Gefüge des Gebir- 
ges den geringsten Widerstand geleistet hat. Diese 
ESTE EE DG 0mem ien tb eltem s aehese ma ht ül nossr e e TO aa 
jer elehez dí yatarmvs e rem eMit küng ces üst Stets mUúrzoimie 
physikalisch-ehemigsehe Wirkung aut die, durch den 
Pioriir berührten öder dürehsetzten Gesteime "war 
nehmbar: die Kohle wurde verstokt, die Gesteine gefrittet. 

In dem 1-ten Ouerprofil kommt auch die s. g. Porkár-Kluft zur anschau- 
lichen Darstellung. welche dem oberen Teile des Porkár- oder Anina-Tales anná- 
hernd parallel verlüuft. An dieser Kluft ist die mittlere Zone der, die Ellypse 
bildenden Schichten aufgeschoben. Eben diese Kluft verursachte auch die steile, 
und weiter gegen N umgekippte Lage der Schichten des Ostflügels. 

Die Stájerlakaninaer Antiklinale findet gegen N ihre Fortsetzung im Cselnik- 
Tal, u. zw. im GroBen Cselnik-Tal (Kolonie), dessen zwei oberen Zwei- 
gen sie der Lönge nach folgt. Die Antiklinale setzt dann jenseits des Sattels Cote 
600 (ehemals Wegeinráumerhaus, jetzt Waldhaus) gegen N in den oberen Teil 
der Kleinen Cselnik fort, wo die Mergel des Dogger und darunter die 


Földtani Közlöny XLVI. köt 1916. 9 


66 GÉZA V. BENE 


Schiefer des Oberen Lias zu Tage treten. Weiterhin sehen wir die Mergel des 
Unteren Dogger in dem Ursprungsgraben der Kleinen Cselnik, welcher sich vom 
Strázsa (713) gegen S5W herabzieht. Die den unteren Dogger umgebenden, 
beiderseits überlagernden feuersteinführenden Kalke des Callovien verschma- 
lern sich von hier gegen NNE allmálig, bilden noch die Kuppedes Kovelistje 
(738 m) und sind weiterhin durch die Malm-Kalke bedeckt. 

In schnurgerader Fortsetzung des bisher beschriebenen Verlaufes dieser 
Antiklinale, vom Kovelistje nicht ganz 4 km gegen NNO tauchen die Callovien- 
schichten unter den Malmkalken in der Gegend Ogas (spr. Ogasch) und auf 
Csóka Karabaseva (Gemeinde Krassóvár) wieder empor und weiter, 
in der, mit zahlreichen Weilern übersáten, lieblichen Gegend Mogila liegt 
der Untere Dogger in seimen beiden Etagen (Etage der Gryphea callceola und 
Etage der Nexra Kudernatschi) auf einer bedeutenden Erstreckung zu Tage. 

Wie auch aus dem Profile des Berichtes von L. Rorn vox TELEGD vom 
Jahre 1893 ersichtlich ist, treten in der Talsohle der Mogila auch die Schiefer 
des Oberen Lias zu Tage und fallen in W. Die ganze Antiklinale ist stark zusammen- 
geprebt und von W gegen E geneigt, östlich wird sie am FuBe des S$zokolo- 
vácz (Cote der Kuppe 783 m) durch eine Bruchlinie begrenzt. Weiterhin ist 
unsere Antiklinale lángs der beiden Ouer-Táler der Karas, d. 1. Razdolje 
und Prolasz bis zur Ortschaft Krassóalmás und von dort in das blinde 
Tal Olenika zu verfolgen. 

Das letzte Glied dieser Antiklinale bildet jener Complex von Schichten des 
Unteren- und des Oberen Lias, welcher südliceh von Domány im Grunju 
Tale zu Tage tritt, wo in dmSüdlicher Schurb genannten Gruben- 
felde bis zam Jahre 1867 ein ziemlich ausgiebiger Kohlenbergbau getrieben wurde. 

Kehren wir aber nun wieder zum GroBen Cselnik-Tale zurück, dessen 
interessante geologiscehe Verháltnisse ich auf Grund der Ergebnisse der 1908 — 
1910 ausgeführten Tiefbohrungen auf Figur 2 dargestellt habe. 

Vor der AbstobBung der Bohrlöcher war uns bekannt, daB bei der Ver- 
einigung des Cselnik-Tales mit dem Anina-Tale die Bánke der Malm-Kalke ziem- 
lich flach (22—25") in W fallen. Unter diesen Kalken folgen dann die, an Feuer- 
stein- Knollen und Feuerstein-Bánken reichen Kalke des Callovien, welche bis 
zu jener Talerweiterung sichtbar sind, wo die, durch die A. G.für bergba u- 
liche Interessen Aachen im Jahre 1906 begonnene und verunglückte 
erste Tiefbohrung angelegt war. Weiter talaufwárts bilden in der Talsohle die 
Mergel und Mergelschiefer des Unteren Dogger den Untergrund. Unterhalb der 
von Anina nach Krassóvár führenden StraBe wurde einstens ein Schurfschacht 
bis zu 58 m Teute geteuft, und aus diesem Horizonte das Gebirge nach W sowie 
nach O durchguert. Diese Schurfarbeiten haben erwiesen, dab hier zwischen den 
steilaufgerichteten Mergelschiefern der Nesgra-Etage ein sehr schmaler Streifen 
der Oberen Lias angehörenden Tonschiefer aufgesehoben ist, dessen Schichten 
aut der Ostseite am Kopfe stehen. Weiter östlich, auf der Westlehne des K 0 1 0- 
novác mik sind die Mergelschiefer des Unteren Dogger durch Callovien- Kalke 
überlagert, deren Einfallswinkel zwar nirgends meBbar, jedoch nach der Erosion 
der Schichtenköpfe zu beurteilen ist, dab diese nahezu saiger aufgerichtet sind. 


ZUR TEKTONIK D. KOHLENTERRAINS V. RESICZA U. ANINA. 67 


Ebenso sind dann die Malm-Kalke, welche den Gebirgsrücken bilden, steil auf- 
gerichtet, und fallen unter 70—807? in W. 

In Berücksichtigung dieser Verháltnisse mubBten wir annehmen, dab es 
gelingen wird, unter dem unteren Cselnik-Tale, in einer wahrscheinlich vorhandenen 
Mulde des Unteren Lias bauwürdige Kohlenflöze zu erbohren. 

Nachdem die Aachener Bohrgesellschaft nach Verunglückung des Bohr- 
loches Ia. in 303-5 m (in den Schiefern des Oberen Lias) keine weiteren Bohrungen 
mehr unternehmen wollte, haben wir zuerst (durch die Internationale 
Bohrgesellschaft Erkelenz) an der Vereinigung des Cselnik-Tales 
mit dem Anina-Tale das Bohrloch II ausführen lassen, mit welchem, 
wie aus Fig. 2 ersichtlich ist, bei ziemlich ruhiger Ablagerung zwei bau- 
würdige Liegendflöze erbohrt wurden. Die Tieibohrung wurde in 7687 m 
Teufe in Konglomeraten des Unterlias sistiert, nachdem weiterhin kein Kohlen- 
aufsehluB mehr zu erwarten und der Zweck des Bohrloches schon ohnedies 
erreicht war. 

Hierauf haben wir unmittelbar neben dem verunglüekten Bohrloche la 
(durch die Internationale Bohrgesellschaft Erkelenz) die Tiefbohrung 
1Ib ausführen lassen, welche wider Erwarten das Vorhandenseimn von ungeheueren 
Störungen feststellte, wie aus Fig. 2 zu ersehen ist. 

Hier wurden námlich die folgenden Schichten durchbohnt : 


von 0—3 m Callovien-Kalk, 

3—209 m Mergelschiefer, Unter-Dogger, 
209—641"7 m Tonschiefer, Oberlias, 
641"7—800-15 m Callovien-Kalk. 


So oft die Natur der Gesteine fragwürdig war, wurden hier, sowie bei allen 
unseren Tiefbohrungen mittels Diamantbohrung Bohrkerne geholt, und nachdem 
hier zuletzt auch solche Bohrkerne erhalten wurden, welche bei 8 em Durchmesser 
eine Lönge auch bis zu 62 em erreichten, so sind die obigen Daten vollkommen 
zuverlássig. 

Aus den Ergebnissen dieser Tiefbohrungen ist zu ersehen, dab die St á Je T- 
Tajka me énare dAuhttikal úm ake sünt ee e dkenm ey ssedő ay ks ar Keg séns 
folge des von Wgewirkten Schubes vollkommen u m- 
gekippt wurde, so daB der Ostflügel der Antiklinale höchstens zwischen den 
beiden Bohrlöchern (Ib und ID und auch nur in auBerordentlieher Teufe vor- 
handen sein könnte. 

In der, schon vorerwáhnten Gegend Mogila, zirka 10 km von Anina 
gegen NNE gelegen, hat die ehemalige gesellschaftliche Schurfkommaission 1m 
Jahre 1857 ein Bohrlcch 64-3 m tief (349) abgestobBen, welches an dem Ostflügel 
der Antiklinale in den Doggermergeln argelegt, keinen Oberlias erreichte, zuletzt 
Porfir erbohrte und eingestellt wurde. Die Antiklinale wurde weiterhin in dem, 
von S gegen N verlaufenden Tale Razdolje, welches dem P rol a s-Tale 
gegenüber sich mit dem Durchbruchstale der K a r a s vereinigt, durch zahlreiche 
Schurfstollen der Schurfkommission nachgewiesen, wobei im Ober- und im Unter- 
las geringe Kohlenflöze erschürít wurden. 


68 GÉZA v. BENE 


Jenseits, am rechten Ufer der Karas, in der Gegend Prolas 
ist diese Antiklinale bei starker Zusammenpressung 
gegen Ost geneigt, so dab am Ostflügel der Unterlias auf den Schiefern 
des Oberlias, und diese auf den Doggermergeln, beziehungsweise dort, wo der 
die Gebilde durchguerte Schurfstollen war, die Liasschichten unmittelbar auf den 
Reguienia- Kalken der Urgo-Aptien-Etage der Kreide liegen. 

Die Antiklinale setzt von hier gegen NNE über den Sattel des P as a- 
Berges bis Krassóalmás (Jabalcsa) fort. Im nördhehen Teil der Ortschaft, 
wo ein Fahrweg in das Olenika Tal fübrt, sind die Schicfer des Oberlias 
zwischen Doggermergeln zu Tage anstehend. 

Hier hat im Jahre 1908 eine gewisse Sechwemmhammersche Unternehmung 
einen Schacht abgeteuft, welcher in 5 m Teufe ein bis zu ! m Máchtigkeit errei- 
chendes Kohlenflöz zwischen den Schiefern des Oberlias und den Sandsteinen 
des Unterlias in 6b Richtung unter 75—80" fallend aufgeschlossen hatte, wel- 
cher sich aber bald gánzlich auskeilte. Man teufte sodann den Schacht in aubBer- 
ordentlich gestörten unterliassischen Sandsteinen bis auf 25 m weiter, wo gleicbk- 
falls bis zu 1 m Máchtigkeit anwachsende, von einander allerseits durch zahlreiche 
Störungen getrennte, regellose Trümmer von Kohlen aufgesechlossen wurden, 
die nirgendhin fortsetzten. Der Schacht hat dann (in einer, durch mich nicht 
erulerbaren Tiefe) aus dem Unterlias unmittelbar den Unterdogger, und in ein 
Paar Metern weiter den Callovienkalk angefahren, und im Callovien 
wurde noch das Sthaechtabteutien solange Torta 
setzt, bis infolge erober Gewitterregen der Schacht ersüáuft und hiemit dieser 
ganzen, sehr merkwürdigen beremönnischen Tátigkeit durch die höheren Gewalten 
ein Ziel gesetzt wurde. 

Hieraus ergibt sich, dab die Stájerlakaninaer Antiklinale auch bei Krassó- 
almás glejchfalls sehr stark zusamamengeprebt, und derart von Ost gegen West 
geneigt ist, dab die Schichten umgekippt sind. 

Weiter gegen N finden wir die Fortsetzung dieser AntiklmaleimmOlenik a- 
Tale, wo Schurfarbeiten der St. E. G. die Gegenwart eines bis 145 m máchtigen, 
von unterliassischen Sandsteinen begleiteten Kohlenflözes nachgewiesen haben. 
Weiterhin habe ich sejnerzeit im oberen Nermet- Tale die Spuren der Anti- 
klimale gefunden, wo guarzige Unterlias-Sandsteime von jenem Callovien- Kalkzug 
überlagert sind, welcher sich von Krassóalmás und Olenika hieher fortsetzt. 

Das letzte Glied der Antiklinale von Stájerlakanina bildet jener bedeutende 
Komplex liassischer Schichten, welcher südlich von Domány am unteren Teile 
des Fácza-Grunjului  genannten westlicehen Auslüáufers des Pomnor- 
Gebirges, am rechten Ufer des Grunju-Baches zu Tage liegt, und in welchem 
in unterliassischen Sandsteinen 2 Kohlenflöze aufgeschlossen und im-.Südlieher 
Schurb genannten Felde des Dományer Kohlenbergbaues von diesen beiden 
das s. g. Dományer 2-te Flöz (das liegendere) 1—2 m michtig war. Dieses Flöz 
hatte hier ein Hauptstreichen von 9" 59, wáhrend sein Binfallen gegen SW gerich- 
tet, zwischen 25—37" schwankte. Dieses Flöz war hier auf 250 m Streichen auf- 
geschlossen und die Sandsteine, die die Flöze begleiteten, sind von allen Seiten 
durch Schiefer des Oberlias umsehlossen. Letztere verflüchen auf der südwest- 


ZUR TEKTONIK D. KOHLENTERRAINS V. RESICZA U. ANINA. 69 
lichen Seite unter 757" gegen SW, wáhrend solche auf der nordöstlichen Seite 
sajger aufgerichtet stehen. Ebenso finden wir auf der nordöstlichen Seite, am 
FuBe der Anhöhe Ploszka die Sechichten des Unterdogger und des Callovien 
ober Tage am Kopfe stehend. 

Das beschrrebene 2-te Kohlenílöz war hier mit zwei Stollen und aubBerdem 
mit einem Ouerschlage aus dem 1-ten Horizonte des Schachtes Almásy 
(50 m Schachtteufe) aufgesehlossen und wurde über diesem letzteren Horizonte 
auf 75 m saigere Höhe, beziehungsweise bis zu den Ausbissen in den Jahren 1875 — 
1878 abgebaut. 

Dieser Komplex von Liasgesteinen, beziehungsweise dieses mörd- 
Ne hesztte EG Te rdükkdtem As ta keköntader  szom 5 tágjrerlakamnina 
wird :Segem N.düreh eime machitioei von Bmnach W ver: 
la ütemide und: gegen N ilach, einiallemde "Verweriung 
abgescechnitten; diese guerverlaufende Dislokationslinie ist durch den 
Lauf des Dománybaches bei dem Almásy-Schachte gekennzeichnet. Alle meine 
Bemühungen, zwischen den inselförmigen Sehichten des cSüdbehen Schurfes 
und den, mit den Bauen des Almásy-Schachtes erreichten Aufschlüssen irgend 
einen Zusammenhang ausfindig zu machen, waren bisher gánzlich erfolglos. 

Ferner ist zu erwáhnen, dab die von L. RorH vor TELEGD beschriebene 
Dislokationslinie von Krasóvár nach den Ergebnissen der 
Tiefbohrungen der St. E. G. und eines, am VI-ten Tiefbauhorizont des Almásy- 
Schachtes gegen W getriebenen Hoffnungsguerschlages in der Gegend von Do- 
mány ihre Fortsetzang findet. Hine genauere Beschreibung dieser  Verháltnisse 
mubB ich wohl auf eine andere Gelegenheit verschieben, und beschránke mich im 
vorliegenden nur auf die kurze Anführung der Tatsachen. 

In der Náhe der Brücke über den Nermet-Bach (Cote 368 m) wurde 
eine Tiefbohrung im Jahre 1907 in den Urgo-Aptren-Kal" :n begonnen, in diesen 
und in Malmkalken bis 768 m gebohrt, und von hier bisz 801 m Teufe in Callo- 
vienkalken getrieben, worauf die Einstellung erfolgte. 

Auf dem von hier nördlich gelegenen Berge Djalu m ar e, zwischen dem 
alten und dem neuen Zuge der von Resiczabánya nach Krassóvár führenden 
Chaussée, bewegte sich ein im Auftrage der St. E. G. durch die Internationale 
Bohrgesellsehaft Erkelenz niedergebrachtes Bonrloch vom Tage bis zu 356 m 
Teufe in Kalken des Urgo-Aptien, woraus zu erkennen ist, dab diese in die Tiefe 
gesunkenen Gebilde auch hier noch bis in eine grobBe Teufe hinabreichen. 

Auch diese Tiefbohrung hat eine völlige Umkippung der Schichten nach- 
gewiesen. Die hier durchbohrten Schichten sind folgende : 


von 0—356 m Urgo-Aptien- Kalk, 
356—418-5 m Malmkalk, 

418-"5—452 feuersteinreicher Callovienkalk, 
452—482 Mergelschiefer, Ünterdogger, 


482— 516 Tonschiefer, Oberlias, 
516—518-9 Kohlenflöz, Unterlias, 


51879—519"1 Sandstein, Unterlias, 


70 GÉZA v. BENE 


519"1—520"-5 Kohlenflöz, Unterlias, 
5205—576-1 Tonschiefer, Oberlias, 
5761—669-5 Mergelschiefer, Unterdogger, 
669"5—673 Sandstein, Unterlias, 
673—753-4 Mergelschiefer, Unterdogger, 
753"4—769"6 Porfir, 
769"6—785 feuersteinreicher Callovienkalk. 


Der Hoffnungsschlag aus dem VI-ten Tiefbauhorizonte (Cote 40 m) des 
Almásy-Schachtes hatte den Zweck, zu ergründen, ob die westlich von Domány, 
im TIiegenden der Urgo-Aptien-Kalke vorhandenen, und gegen Ost einfallenden 
Sandsteine des Oberen Karbon nicht etwa in die Tiefe setzend Kohlenflöze in sich 
bergen? Dieser Ouerschlag hat nach Durchguerung der, hier gering máchtigen 
Serie der Tonschiefer des Oberlias einen gleichfalls sehmalen Komplex des Unteren 
Doggers durchörtert und hierauf solche Kalke angefahren, welche jedenfalls 
entweder in den Callovien, oder in den Malm gehören. Starker Wasserzuflub 
lieB die Gefahr eines Wassereinbruches befürchten, weshalb der Bau leider ein- 
gestellt werden mubte. 

EHiemit wundreeTrwiesemn, rd/ais s dates éb a ae éta VET Ta tt te teaktoNáta 
Krassóvár, deren Wirkung am besten mit dem BegTütte 
lem aab e nív em sre mik mmkes esz ue lha atketresém e NNeNTYe set Sci S ANSNN ASSE 
unter den Unterlaui des Domány-Baches fortsetzti 

Anina, den 15. Márz 1915. 


NYILT PÁLYÁZAT A SZABÓ-EMLÉKALAPBÓL, 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1916 febr. 19-iki közgyűlésének határozata, 
értelmében ezennel pályázatot hirdetünk Magyarország valamely 
kisebb vidékének földtani leírására. A Szentmiklósi SzaABó 
JózserF nevét viselő emlékalapítvány Ügyrendjének 10. pontja a n jült 
pályázat módozatait a következőkben szabja meg : 

a) A pályázók részletes tervet nyujtanak be, melyből tisztán kivehető 
legyen a munka minősége ; tudassák a kutatásokra fordítandó idő nagyságát és 
elkészítendő munkájok időpontját, amikorra a kéziratot beszolgáltatják. 

b) A pályázók magukat megnevezik s kijelentik, vajjon az egész kitűzött 
összegre vagy annak csak egy részére tartanak-e számot. 

c) A Társulat megkívánja, hogy a gyűjtésekkel és azoknak feldolgozásával 
megbízott összes gyűjteményét, mint a munka hitelességét igazoló eredeti pél- 
dányokat (ásványokat, kőzeteket, kövületeket), kész munkájával együtt beszol- 
gáltassa, amely esetben az anyaggal a Társulat rendelkezik s hiteles helyen leendő 
megőrzéséről gondoskodik. Ettől eltérő előleges megállapodás esetén azonban 
megengedhető, hogy az illető az imént körülirt anyagot valamely hazai köz- 
intézetben (nyilvános gyűjteményben) oly módon elhelyezze, hogy ahhoz mind 
a bírálók, mind pedig a tárgy iránt érdeklődő szakemberek könnyen hozzáférhes- 
senek. A gyűjtött anyagra nézve az itt elmondottak a megbízottakra is köte- 
lezők. 

d) A kitűzött díjat rendesen csak a megbízás bevégzése s a munka sajtó 
alá rendezett kéziratának benyujtása és kiadásra elfogadása után adja ki a 
Társulat. De ha a kutatás utazásokkal vagy egyéb pénzbeli kiadással jár, a választ- 
mány a bizottság okadatolt előterjesztésére a megbízás összegének egy részét, 
de legfölebb kétharmadát (8/,) előre is kiutalványozhatja. 

e) Az elfogadott munka a Földtani Társulat tulajdona s kiadásának joga 
elsősorban a Társulatot illeti. De ha a Társulat e jogát egy év alatt nem érvé- 
nyesíti, vagy az elfogadás alkalmával már előre kijelenti, hogy érvényesíteni 
nem szándékozik, a kiadás joga visszaszáll a szerzőre azzal a kötelezettséggel, 
hogy ha munkája bárhol is megjelenik, köteles a címlapjára kinyomatni, hogy 
ezt a Magyarhoni Földtani Társulat megbízása következtében a SzABó-emlék- 
alapítványból segélyezve végezte, továbbá tartozik belőle három példányt a Tár- 
sulat könyvtára részére beszolgáltatni. 

A kitűzött díj a SzABó-emlékalap kamataiból 400 K azaz négyszáz 
korona 

A tervezetek benyujtásának határideje 1916 május 31. 

Kelt Budapesten, 1916 március 30-án. 


A Magyarhomi  Földtami Társulat elnöksége. 


A ,, Pöldiani Közlöny" hari folyóirat Magyarország földtami 
ásványtani és őslénytani megismertelésére s a földiani ismere- 
lek terjesztésére. Megjelenik havonként öt ívpnyi tartalommal. 
A Magyarhoni Földtani Zársulat rendes tagjai 10 K évi tag- 
sági díj fejében kaják. Elófizetési ára egész évre 10 K. 


A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendők be. 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja 
a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet 
kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitő, pártoló) 
tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink- 
nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- 
zettel kötött szerződésünk alapján ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és 
Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Összes kiadványaink magyarul 
s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. 

Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az. 
oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mint örökitő tagok ; — mig hivatalok 
intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- 


korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. 


Die Ungarische Geologische Gesellschaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher 
Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ihrer verwvandten Wissen- 
schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, welches sie berechtigt 
den Titel vordentliches (gründendes, unterstützendes) Mitglied der Ungarischen Geologischen 
Gegsellsenafts zu gebrauchen ; auch können die Mitglieder an den Fachsitzungen und der 
jáhrlichen Generalversammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder 
jáhrlich einen Band (12 Hefte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit 
der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populáren 
Schriften dieger Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Sümtliche Publikationen 
erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscher, französischer oder englischer 
Übersetzung. 

Ordentliche Mitglieder entrichten jührlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 K und beim 
Eintvitt eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Mitglieder durch 
Einzablen von 200 K, Ámter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unter 
stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpflichtungen ein 
für allemal nachkommen., 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XLVI. KÖTET, 1916 ÁPRILIS-—MÁJUS-—JUNIUS, 4—6, FÜZET, 


A) ÉRTEKEZÉSEK. 


AZ" ERUPCIÓS KŐZETEK ZÖLDKÖVESEDÉSE. 


— A 3. ábrával. — 


Irta: PÁrnFy Mónkic dr. 


Régen felismerték már, hogy az ú. n. fiatalabb arany-ezüst tartalmú 
érctelepek az erupciós kőzeteknek zöldköves, vagy amint újabban nevezni 
szokták, propilitos fajtáihoz vannak kötve. Egyrészről talán ez is volt 
az oka, hogy a szakemberek már hosszú idő óta foglalkoznak e kérdéssel, 
más részről azonban az a nagy különbség, ami a normális és zöldköves kő- 
zetek megjelenési formájában mutatkozik, szintén hozzájárult a nagy 
érdeklődés felkeltéséhez. A zöldköves kőzetek ugyanis a normálisokkal 
szemben sokkal tömörebbek és szívósabbak; alapanyaguk elveszti többé- 
kevésbbé üveges vagy érdes kifejlődését és allotriomorf szemcsés lesz. 
A normális kőzetektől ez az eltérő megjelenési módja indította br. RIcCHT- 
HOFENt arra, hogy ezeket a zöldköves állapotban levő kőzeteket külön 
kőzetfajnak vegye, mint a harmadkori kőzetek legidősebbikét és reájuk 
a propylit elnevezést használja.? 

1873-ig RICHTHOFEN FERDINÁND báró felfogását általánosan elfo- 
gadták. Akkor mutatta ki először SzaBó Józser? s 1877-ben és 1878-ban, 
valamint később is ismételten hangsúlyozta, hogy a propylitok nem te- 
kinthetők önálló kőzetfajnak, mert: ka zöldkövesedést valamely öregebb 
trachit-fajon leginkább a kénes és vízpárás exhalációk idézték elős. tA 
zöldkő állapot nem eredeti, az különböző időben különböző kőzeteken. 


1 Előadta a Mhoni Földtani Társulat 1916 március hó 1-én tartott szakülésén 

2? RICHTHOFEN, F. FR. v.: Studien aus den ungarisch-siebenbürgischen Erzgebirgen 
(Jahrb. d. k. k. Geol. Reichsanst. 1861. Bd. XI, p. 228. hi 

RICHTHOFEN: Die natürliche Gliederung und der innere Zusammenhang der vulkani- 
schen Gesteine (Zeitsehr. d. deutsch. geol. Gesellschaft 1868, Bd. 20, p. 685.) 

3 SzaBó JÓzSEr: Trachitok, beosztva a természetes rendszer szerint. pag. 4. (Be- 
mutatva az 1873. évi bécsi világkiállításon.) 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 6 


74 D: PÁLFY MÓRIC 


előidéztetik lassú, de több stádiumot számító hatás következtében 
és Lényegben a zöldkő módosulat solfatárai hatás. A trachitban a has a- 
dékokon indul meg ar nagyteszély ű gózöolkdás sem 
denek felett a vízgőz feltódulása által: Szagóntele 
fogását a zöldkövesedésre azután lassanként általánosan elfogadták, de 
később is akadtak egyesek, akik a propylitot, mint önálló kőzetfajt, továbbra 
is fentartották. Ezek közé tartozott a hírneves petrográfus ZIRKEL FERD. 
is, aki még 1894-ben megjelent tankönyvében is a RICHTHOFEN-féle pro- 
pylitnak jogosultságát vitatta. 

A tudósok nagy része a zöldkövesedést SzaBó értelmezése szerint 
általában a kőzetek kitörése után, a föld felszínén, posztvulkános hatások- 
kal, a vulkáni exhalációkkal magyarázta. 

Messze vezetne, hogy mindazokat felsoroljam, akik SzABÓ magya- 
rázatát elfogadták; közülök épen csak felemlítem INKEY BÉLÁt,? LIND- 
GRENt! BöckH HuGót, WEINSCHENKet,? RosENBuUscHt, KRuscHt$ és a 
legutóbbi időben LAzaREviéet,? akik — INKEY és LazaREvIé kivételével — 
a zöldkövesedést az érectelérek mentén működött vulkáni utóhatásoknak 
tulajdonították és annak előrehaladott stádiumának a kaolinosodást vet- 
ték. INkeyY és LazaREvIé bár posztvulkános úton létrejöttnek tartják 
a zöldkövesedést, annak lefolyását különválasztják a kaolinosodástól és 
a telérek mentén csakis kaolinosodást fogadnak el. A zöldkövesedés lefolyá- 
sának helyére és időpontjára azonban csak INKEY nyilatkozik. 

SCHUMACHER 19 a brádi aranybányákról szóló 1912-ben megjelent 


18zaBó JózsEF: Petrográfiai és geológiai tanulmányok Selmecz környékéről. peg. 
131. (Földtani Közlöny 1878. VIII. 1—6 füzet.) 

2 SZABÓ JÓZSEF: Selmecz környékének geológiai leírása. (A m. tud. Akadémia III. 
osztályának külön kiadványa. Budapest, 1891. pag. 312.) 

3 INKEY BÉLA: Nagyág földtani viszonyai. (A kir. m. term.-tud. társulat kiadása. 
Budapest, 1885.) — De la rélation entre Vétat propilitigue des roches andésitigues et leurs 
filons minéraux. (C. R. Congr. Intern. Géol. Mexico 1906.) — Megjegyzések dr. PÁLFY 
MÓR: Az erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és érctelérei című munká- 
jához. (Földtani Közlöny, 1912. XLII, pag. 737.) 

4 LINDGREN, W.: Metasomatic Processes in Fissure Veins. (Transact. Am. Inst. 
of Min. Eng. Washington. February.) 

5 Böckn Hucó: Előzetes jelentés a Selmeczbánya vidékén előforduló eruptiv kö- 
zetek korviszonyáról (Földtani Közlöny, 1901. XXXI. pag. 289.) 

§ WEINSCHENK, E.: Grundzüge der Gesteinskunde. 1905 és 1906. 

7 RosEwsBuson, H.: Mikroskopische Physiographie der massigen Gesteine. 1877. 
pag. 299, 4-te Auflage 1908. II, 2. pag. 1102. 

$ KRguscH, P.: Über primüre und sekundáre metasomatische Processe auf Erz- 
lagerstátten. (Zeitschr. f. prakt. Geologie. 1910. p. 165—180.) 

9 TLAZAREVI6, M.: Die Propylitisierung, Kaolinisierung und Verkieselung (Zeitschr. 
f. prakt. Geologie. XXI. Jahrg. 1913. pag. 345.) 

10 SOHUMACHER, F.: Die  Golderzlagerstátten und — Braunkohlenvorkommen der 


AZ ERUPCIÓS KŐZETEK ZÖLDKÖVESEDÉSE. T7/69 


munkájában szintén elválasztja a zöldkövesedést a kaolinosodástól és a, 
zöldkövesedést RosENxBuscHnak a  Fichtel-hegység elehloritosodott dia- 
bázain tett megfigyeléseire támaszkodva, dinamometamorf hatásoknak 
tulajdonítja. LaAzaáREvIÉ részletesen foglalkozik ScHuMAcHERnek ezzel 
a felfogásával és kétségtelenül helyesen mutatja ki, hogy az a zöldköve- 
sedés magyarázatára el nem fogadható, már csak azért sem, mert az Ére- 
hegység fiatal andezitjeit nagyobb dinamikai hatások nem is érték. 

A zöldkövesedésnek a felszínen való posztvulkános képződését 
STELZNER-BERGFHAT! sem tartja valószinűnek, amikor azt írja: tkMan wird 
die Propylitisierung für eine der Gangbildung koordinirte, nicht subor- 
dinirte Erscheinung halten und fragen dürfen, ob etwa eine intensive 
Durchgasung des aufsteigenden, teilweise verfestigten Magmas zu dessen 
besonderer petrographischer Ausbildung . . . geführt hat., 

Magam is azok közé tartozom, akik a zöldkövesedést a vulkáni utó- 
működésnek a felszínen történt behatásával nem tudom elfogadhatólag 
megmagyarázni. 1910-ben az Erdélyi Érchegységről megjelent munkám- 
ban? e kérdésről csupán ennyit írtam : kA zöldkövesedés lefolyását a Nagyág 
környékén levő dácitoknál is épenúgy, mint az Érchegység többi fiatalabb 
vulkáni kőzeténél, nem kizárólag a felületen végbementnek tartom, hanem 
valószinübbnek vélem azt, hogy a zöldkövesedés folyamata — legalább 
részben — már a kráterben, vagy még mélyebben bekövetkezett, Akkor 
részletesen nem foglalkoztam e kérdéssel, mert felfogásom igazolására 
még több megfigyelésre volt szükségem. Összevetve az Erdélyi Érchegy- 
ségben tett észleleteimet a Nagybánya környékén végzett megfigyeléseim- 
mel, most már határozottabban nyilatkozhatom e kérdésről. 

Mielőtt azonban ezt tenném, meg kell emlékeznem SacHs? A.-nak 
legutóbb megjelent közleményéről. SAcHS a STELZNER-BERGEAT és az 
én — egymást nagyjában fedő — magyarázatunkról azt írja, hogy az 
RICHTHOFEN felfogásához közeledik, amely szerint a propilit nem másod- 
lagos, hanem primer kőzet és a zöldkövesedés lefolyására — úgy látszik — 
hajlandó a mi magyarázatunkhoz csatlakozni, amikor ezt írja: ln der 
Tat liegt ja auch hier dem Greisen gegenüber ein bedeutender Unterschied 
vor: wáhrend die Umwandlung des Granits in Greisen vornehmlich lángs 
der Spalten erfolgte, ist die Propylitbildung über den ganzen Gestein- 
komplex hin erfolgt und diese Tatsache spricht ganz erheblich gegen die 


Rudaer Zwölf-Apostel-Gewerkechaft zu Brád. (Zeitschr. f. prakt. Geologie. Jahrg. 1912. 
pag. 1—86.) 

1! STELZNER-BERGEAT: Die Erzlagerstátten. 1906. II. 2. pag. 1237. 

? PáLrY MóR: Az erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és ércte- 
lérei. pag. 243. (M. kir. Földtani Intézet Évkönyve, XVIII. k. 4. füz. p. 243.) 

3 SaAcHs, A.: Über pneumatogene Erzlagerstátten. (Zentralblatt f. Mineral. etc. 
49. 1915. pag. 501.) 


6x 


76 D: PÁLFY MÓRIC 


Umwandlung der Andesite durch aufsteigende Thermalguelleny SAcHs- 
nak közleményére csupán annyi megjegyezni valóm van, hogy amint az 
alábbiakból kitűnik, az én felfogásom teljesen ellentétben áll a RICHT- 
HOFENÉvel és csakis annyiban van némi megegyezés, hogy bizonyos mér- 
tékben a zöldköveket primér kőzeteknek tekintem, de nem veszem külön 
kőzetfajnak, mint RICHTHOFEN tette. 

Ezek után áttérek azoknak a jelenségeknek megbeszélésére, amik 
a zöldkövesedésnek a felszinen történő posztvulkános képződésével nem 
egyeztethetők össze. 

1. Mindenekelőtt feltünő, hogy oly helyeken, ahol a bányafeltárá- 
sok valamely zöldköves andezit vagy dácitvulkán 
kürt ög én keresztül hra torta, "ra kürt ósik ősz erttéraááía 
zöldkövesből a normálisba egyetlen esetben sem 
találjuk meg az átmenetet. (Brád mellett a Bárzahegy és 
Muszári, Nagyág, Nagybányán a veresvizi és kereszthegyi altárna stb.) 
A nagyági altárna a szorosan vett bányaterületen kívül három dacitkürtőt 
keresztez a mediterránrétegek közepette. Ezekben a kőzetek különböző 
megtartási állapotban vannak ugyan, de ugyanegy kürtőben a normá- 
lisból a zöldkövesbe átmenet nincsen, amint azt SEMPER! és INKEY? gya- 
nították. Ez az észlelés határozottan ellene szól annak, hogy a zöldköve- 
sedést a  greisenképződés mintájára a telérhasadékokból kiindulónak 
tarthassuk. Annyival kevésbbé lehet a greisen képződésével összehason- 
lítani a zöldkövesedést, mert a greisen képződés mellett a telérektől nem 
nagy távolságra rendszerint mindenütt megtalálják az üde ép gránitot, 
míg a zöldkövek egész tömegükben át vannak alakítva. Hasonlóképpen 
alig találunk átmenetet a zöldköves és normális láva között. Az egyetlen 
területet, ahol még leginkább gyanítható az átmenet, Nagyágon a Hajtó 
nyugati lábánál láttam. Nem lehetetlen azonban itt sem, hogy a zöldköves 
lávaár a normálissal közvetlenül érintkezik s az tünik úgy fel, mintha 
a kettő között átmenet lenne. 

2. Sok helyen lehet észlelni, de különösen a  Bárzahegyen 
a hogy a vulkáni kürtőben a telér falától már 10—15 em-re is 
csak Herminatelérnél és a rudai teléreknél, valamint Nagybányán is, 
annyira zöldköves a kőzet, mint attól több száz méterre, 
holott ha a zöldkövesedés telérhasadékból indult 
volna ki, ezek mellett a telérek mellett, amelyek 
igen gazdagok voltak, tehát azok mentén a vulkáni ut ó- 
hatásnak is igen erősnek kellett lenni, ott kellene találni 


: SEMPER: Beitráge zur Kenntnis der Goldlagerstátten des siebenb. Erzgebirges 
(Abhandl. d. Preuss. geol. Landesanstalt. Neue Folge, Heft 33. Berlin, 1900.) 
: INKEY: Megjegyzések. pag. 750. 


AZ ERUPCIÓS KŐZETEK ZÖLDKÖVESEDÉSE. (7 


a legerősebb zöldkövesedést és a telérhasadéktól távolodva átmenetet 
kellene találni a normális kőzethez, épenúgy, mint meg van az átmenet a 
greisenből a normális gránitba. Ahol a telér a vulkáni kürtőket metszi, 
nem ritkán a telér falát alkotó andezitben még a magnetiteket is épen 
megtaláljuk (Nagybánya, IV. Calazancitelér) és a földpátokon a kaolino- 
sodásnak csak kezdetét figyelhetjük meg. 

3. Különösen feltünő és a normális kőzeteknek a felszínen való át- 
alakításával össze nem egyeztethető az a körülmény, hogy a jelen- 
leg működő vulkánoknál az exhalációk mentén a 
zöldkövesedésnek nyomát sem találjuk, pedig a 
zöldköves területeken a multban sem lehettek mások az utóhatások, mint 
jelenleg: vízgőz, szulfidos gázok, szénsav, sósav és fÍluorsav. 1913-ban 
a m. kir. földtani intézet igazgatójának vezetésével intézetünk több tag- 
jának társaságában alkalmam volt Olaszország jelenleg működő, vagy 
nem régen kialudt vulkáni területeit, különösen Róma környékét, a Ve- 
zuvot, a Flegrei mezőket, az Etnát, a Sötromboli, Volcano és Lipáriszigeteket 
tanulmányozhatni. E területeken az exhalációk mellett mindenütt csak 
megbontott, többé-kevésbbé kaolinos kőzetet láttunk, de zöldkövesnek 
a legerősebb exhalációk mellett még nyomát sem. Átnéztem a m. kir. 
földtani intézetnek a jelenleg működő vulkánokról a világ legkülönbözőbb 
. részéről levő gazdag gyűjteményét, de zöldköves darabot egyet sem ta- 
láltam. Az irodalomból sem tudom, hogy a most működő vulkánoknál 
az exhalációk mellől zöldköves kőzetet írtak volna le. Worrr F. v.: a vul- 
kánizmusról szóló kimerítő munkájában a vulkáni exhalációknak a kőze- 
tekre gyakorolt hatásáról a következőket írja: Die durch vulkanische 
Exhalationen umgewandelten Gesteine erscheinen weiss oder gelb ge- 
bleieht und zellig zerfressen. Gelegentlieh erinnern sie an helle, bunte 
tuff- oder tonáhnliehe Massen, in denen vereinzelte schwer angreifbare 
Mineralien noch unversehrt erhalten sind, wáhrend die Hauptmasse weich 
und morseh ist.) 

4. INKEY INOSTRANZEFF után a szénsavgázexhalációkat is zöld- 
kövesítő hatásúaknak mondja. A kísérletek azt mutatták, hogy a szén- 
savas víz a piroxéneket megbontja. Ez a bontás azonban aligha nyilvánul 
meg zöldkövesedésben, mert zöldköves andeziteket pl. a Hargitta vo- 
nulatában a szénsavgáz-források mellett nem találunk, pedig alig van a 
világnak szénsavban gazdagabb területe ennél. A Büdösbarlang környékén, 
ahol kis területen egymás mellett látjuk az igen erős szénsavgáz-feltörést 
és a szolfatára-működést, zöldkövesedésnek nyoma sincs sem az exhalá- 
ciók mellett, sem attól távolabb. A kőzetek ellenben kaolinozsodva vannak, 
a földpátból timsó képződik. 


1 WotvnFF, F. v.: Der Vulkanismus I. 2. pag. 585. (Stuttgart, 1914.) 


78 D: PÁLFY MÓRIC 


5. A fennebbi észlelést különösen azért tartom fontosnak, mert a, 
zöldköves kőzetekben igen gyakran meglepő üdeségű földpátokat talá- 
lunk még akkor is, amikor a színes elegyrészek már teljesen el vannak 
bontva. Ezt a körülményt rendszerint azzal szokták megmagyarázni, 
hogy az exhalációk a földpátokat nehezebben támadják meg, mint a szí- 
nes elegyrészeket. Ezt a magyarázatot azonban nem lehet kielégítőnek 
elfogadni, mert az az exhaláció, ami pl. a Büdösbarlang környékén a föld- 
pátokat elbontotta, bizonyára zöldkövesítette volna a piroxéneket is, 
hiszen WEINSCHENK és BöckH H. felfogása szerint, akik a zöldkövesedés 
végső stádiumának tartják a kaolinosodást, azt kellene feltételezni, hogy 
a kaolinos kőzetek környékén, ahol nem volt oly intenzív a vulkáni utó- 
működés, meg lehet találni a kevésbbé átalakított zöldköves kőzetet is. 
Ilyet azonban pl. a Büdösbarlang környékén nem találunk. 

6. SzaBó a zöldkövesedést — mint láttuk — a hasadékok mentén 
főleg vízgőz által létrehozott elváltozásnak tartja. A hazai kaolin elő- 
fordulások környékén, pl. Nagymihály, Beregszász vidékén, valamint az 
Eperjes-Tokaji hegységben levő riolitkaolinok mellett teljesen normális 
kőzeteket találunk, jóllehet a kaolinosodást ezeken a területeken is hidro- 
termális hatásokra kell visszavezetni, sőt a színes elegyrészek teljes szét- 
bontása miatt talán még szolfatára működést is feltételezhetünk. A hidro- 
termális hatásokat azonban kétségtelenül ki lehet mutatni a kőzetekben 
gyakori opálos infiltrációkból. 

7. Vannak olyan zöldköves andezitek is, GST környékén egyál- 
talán nyomát sem találjuk az egykori vulkáni exhalációknak, nemhogy 
érces telérhasadékok lennének, sőt még a kaolinos módosulat is hiányzik. 
Ilyenek pl. Visegrádon felül a Duna jobbpartján a Mátyáshegyi, Dobos- 
hegyi, Lepencei stb. piroxénandezit-előfordulások, melyeknek  mikrosz- 
kopi szerkezete is teljesen olyan, mint az éretelérek szomszédságában 
levőké. Földpátja ezeknek is aránylag üde a piroxénekhez viszonyítva, 
amelyek már részben vagy egészen zöldkövesedve vannak. Piritimpreg- 
náció e kőzetekben hiányzik. Hogyha ezeknek a kőzeteknek átalakítását 
a felszínen vulkáni hatások végezték volna, kétségtelen, hogy e hatások- 
nak valamelyes nyomára reá kellene akadnunk. 

8. Ellene mond a felszínen való átalakulásnak a 


kőzettani vizsgálat is, amelyből — mint később látni fog- 
juk — kitünik, hogy bár a zöldköves és normális kőzetek kémiai 


összetételében az eddigi elemzések szerint lényeges különbség nincsen, 
mégis az ásványos összetételben a különbség felismerhető. Míg ugyanis 
a zöldköves piroxénes andezitekben majd mindig találunk amfibolt és 
korrodált kvarcot, sőt az erdélyi Érchegységben biotitot is, addig a kör- 
nyező normális piroxénes andezitekben ezek az ásványok alig fordulnak elő. 

A normális kőzetek alapanyaga hialopilites, a zöldköveseké allo- 


AZ ERUPCIÓS KŐZETEK ZÖLDKÖVESEDÉSE. 79 


triomorf szemcsés. Én nem tudok elképzelni oly folyamatot. ami a kőzetek 
alapanyagát átkristályosította volna és a piroxéneket elzöldkövesítette 
volna anélkül, hogy a földpátokat megbontsa. 

9. Fel lehet itt említeni még a mélységbeli, különösen a lakkolit 
vagy batolitszerű kőzetek zöldkövesedését is, melyeknek elegyrészein 
sokszor teljesen ugyanolyan átalakulást találunk, mint a zöldköves ande- 
ziteken. Ezek pedig csak a vulkáni tevékenység teljes megszünése után 
igen hosszú idő mulva kerültek a felszínre, amikor felszíni utóhatás már 
nem érhette őket. 

kk 

Mindezek a régibb és újabb észleléseim csak megerősítettek abban 
a felfogásomban, amit 1910-ben a zöldkövesedésről épen csak jeleztem, 
sőt hajlandó volnék jelenleg azt még tovább is kiterjeszteni azzal, hogy 
zsöldkövesedés posztvulkáni hatás által a fel- 
színen csak igen ritkán képződhetett, ha egyábk 
ba dá mt kzérpizzórdrort b öss a ze úsdar etierér brarsrardtó ikrorksrmiketösze 
vetlen szomszédságára szorítkozott. Ilyen zöldköve- 
sedést ír le VENDL ALADÁR! a Velenczei hegységből, Nadap környékéről, 
ahol a piroxénandezitek a telérhasadékok mentén 1—2 em-től 1 m-ig ter- 
jedő széles sávban zöldkövesedve vannak. Az érces területeken 
levő zöldkövesedés csakis mélyebben pneumato- 
litikus-hidatogén behatásoktra keletkezett, míg 
a posztvűülkámi hatások. a " kolszímnmen hole gr kapo 
linosodást idéztek elő a kőzeteken. Ugyanitt képződ- 
hettek a kőzetekben olyan víztartalmú szilikátok, különösen zeolitok, 
melyekben a benne levő víz nem szerkezeti víz s amelyek magasabb hő- 
fokon nem stábilisak. 

Hosszú ideig kerestem a bányaterületeken álláspontom igazolására 
oly jelenségeket, amelyek a posztvulkáni képződés ellen a fennebbieknél 
kézzelfoghatóbban bizonyítanának. Végre Nagybányán a Szt. Kereszthegyi 
bánya altárnájában oly viszonyokat figyelhettem meg, amelyeket döntő 
erejűeknek tartok. Az altárnában ugyanis a külszíntől mintegy 280 m-re 
erősen zöldkövesedett s még kaolinosanis elbontott 
dacitos lávában több. teljesem normális, fekete 
kőzetből álló piroxénandezitzárványt találtam. 
E zárványok legnagyobbika, amit képen is bemutatok (I. 8. ábra), kb. 
1 köbméter nagyságú lehet. Mindenik zárvány le van gömbölyítve s fe- 
lületén a kőzet alig pár mm vastagságban fehérre van bontva. Hogy e 
zárványok nem a zöldköves kőzetnek épebben megmaradt részletei, a zár- 


1 VENDL ALADÁR: A velenczei hegység geológiai és petrográfiai viszonyai. (M. kir. 
Földtani Intézet Évkönyve. X.XII. k. pag. 48. 1914.) 


80 D: PÁLFY MÓRIC 


vány és a bezáró kőzet eltérő petrográfiai összetétele bizonyítja. A bezárt 
kőzet alapanyaga üde hialopilites, szemben a zöldköves kőzetek  allo- 
triomorf szemcsés alapanyagával.  Földpátja mondhatni teljesen üde. 
A piroxéneket augitok és hipersztének képviselik: mindkettő üde. Pirit a 
zárványban nincsen, a bezáró dacitos láva ellenben pirittel finoman van 
impregnálva. Ezt az észlelést bizonyító erejűnek kell tekintenem, mert ha 
a zöldköves dacitos láva zöldkövesedését posztvulkáni exhalációk idézték 
volna elő, akkor a zárványnak is okvetlenül zöldkövesedni kellett volna ; míg 
abban az esetben, ha a láva már zöldköves állapotban került a föld felszí- 
nére, ott az magába gyurhatta a heverő normális andezittömböket. Ebben 


3. ábra. Normális piroxén-andezit zárvány a bontott zöldköves dacitos lávában, a kereszt- 
hegyi altárnában, Nagybányán. 


az előfordulásban különösen azt tartom meglepően feltünőnek, hogy a be- 
záró dacitos láva nem csak egyszerűen zöldkövesedve van, hanem egészen 
el is van színtelenedve, mintha exhalációk bontották volna meg. Abból, 
hogy a piroxénandezitzárványon alig van valamelyes megbontott kéreg, 
vagy azt kell következteni, hogy a láva már jelen alakjában került a fel- 
színre, vagy azt, hogy ha nem is ennyire megbontva ömlött ki, de minden- 
esetre már annyira átalakulva, hogy a posztvulkáni hatások könnyen 
átalakíthatták mai formájára, míg ezek a hatások az üde normális an- 
dezitet már nem bontották meg. 

A zöldköves kőzetek petrográfiai leírását már annyian közölték, 
hogy részletes leírását mellőzhetem s utalhatok e helyen ROSENBUSCH 


AZ ERUPCIÓS KŐZETEK ZÖLDKÖVESEDÉSE. 81 


találó jellemzésére. A normális kőzetekkel szemben makroszkóposan leg- 
feltünőbb az, hogy — különösen a zöldköves dácitok és andezitek — 
sokkal szívósabbak és keményebbek, mint a normálisak. Míg a normális 
dácitoknál sokszor találkozunk a zöldköves kőzetek szomszédságában 
többé-kevésbbé likacsos alapanyagú dácitokkal (erd. Érehegységben a 
Csetrás vonulata), addig a zöldköves dácitok alapanyaga mindig tömör 
és kemény. Mikroszkóp alatt a zöldköves kőzetek alapanyaga, mint 
általánosan ismeretes, allotriomori szemcsés, a normálisaké hialopilites. 
A beágyazások közül a földpát még azokban a kőzetekben is feltünően 
üde, melyekben a színes elegyrészek teljesen át vannak alakulva. A föld- 
pátokon különösen gyakori a zónás szerkezet, amit nem csupán a bázisosabb 
és savanyúbb zónák váltakozása idéz elő, hanem gyakran a beágyazott 
alapanyagrészletek 15. A kvarc még az amfibólos és piroxénes andezitekben 
is gyakori, azonban ellentétben a dacitokkal, mindig csak gyéren és apró 
kristályokban s mindenkor korrodálva fordul elő. 

A színes elegyrészek közül az amtfibólos andezitekben rendszerint 
csak amtfiból szerepel, a dácitokban nem ritka az amfiból és biotit mellett 
még parányi kristályokban az augit sem (Nagyág), míg a piroxénes andezitek- 
ben, úgy az Erd. Érchegységben, mint Nagybánya környékén, igen gyakori 
a hipersztén és augiton kívül az amfiból és biotit is. Ezekben az uralkodó 
színes elegyrész a hipersztén, azután Nagybánya környékén az augit követ- 
kezik, ami az Erd. Érchegységben felette ritka. Viszont az amfiból és biotit 
Nagybánya környékén ritkább, míg az Érchegységben igen gyakori s külö- 


nösen az amfiból merinyisége néha úgy felszaporodik, hogy — tekintve 
nagyobb kristályait — a kőzetnek makrószkoposan legszembetünőbb 


elegyrésze gyanánt tűnik fel. A színes elegyrészek közül a zöldkövesítő 
hatásnak leginkább az amfiból és biotit állott ellen, amiket még a leg- 
gyakrabban találunk meg eredeti barna kristályokban. Az amfiból azonban 
mindig többé-kevésbbé resorbeálva van s magnetit szegéllyel van körül- 
véve. Zöldkövesedésnél mindkét elegyrész chloritosodik. Hasonlóan csak 
chloritosodás figyeltem meg az augiton is, mely ellenálló képességét tekintve 
az amtfiból és biotit után következik. Az átalakulásnak legkönnyebben a 
hipersztén esett áldozatul, amelyen kétféle átalakulást figyeltem meg: 
találtam olyan hiperszténkristályokat, melyeknek belső része még többé- 
kevésbbé üde barnaszínű. Ezeknél az átalakulás — úgy látszik többnyire 
basztitosodás — főleg a harántrepedések mentén indult meg és hálózatosan 
átjárja a kristályt (Maschenstruktur). Ezek végeredményben basztittá 
alakulnak át. Szemben ezekkel a hipersztének nagy része élénk világos 
zöldszínűvé alakult át, pleochroós színe a sárgászöld és az intenzív zöld 
között változik, de még teljesen megtartja hipersztén jellegét. A magasabb- 
fokú átalakulásnál az egyes hasadékok mentén chlorit képződik, ami el- 
foglalhatja az egész kristályt is. Az ilyen ehlorit pseudomorfózák igen 


82 D: PÁLFY MÓRIC 


világoszöld színűek, gyengén pleochroósak és polározott fényben gyengén 
kettősen törő össze-vissza kuszált chloritpamatokká oldódnak fel. Feltünő, 
hogy a zöldköves kőzetekben gyakran teljesen hiányzik a pirit s csak mag- 
netit van. A vulkáni kürtők kőzetében főleg csak a telérek szomszédságában 
találjuk meg impregnáció alakjában a piritet, de olykor még az éretelér 
falát alkotó andezitben is bőségesen találunk magnetitet. A lávafolyások- 
ban azonban, szintúgy a tufákban és breccsiákban is, tehát a vulkáni 
kürtőn kívül, az érces területeken a piitimpregnáció nagyobb kiterje- 
désű. A pirit előfordulási körülményeiből inkább azt lehet következtetni, 
hogy az nem egykorú képződés a zöldkövesedéssel, hanem a felszíni 
posztvulkános hatások terméke. 

A fennebbiekből kitűnik, hogy a zöldkövesedésnek a 
mélységben kellett. végbemenni " ak kor" la miukos 
a Színes elegyrészeki magy része mári a magmás 
ban ki volt válva a föjldpáto ki see nibrent méz 
oldatban voltak. A színes elegyrészek vagy egészen átalakulhattak 
már a mélységben chlorittá, vagy az átalakulás csak olyan fokú lehetett, 
hogy azután a felszínen a posztvulkános hatások könnyen tovább bonthat- 
ták az elegyrészeket. A magma hőmérsékét, minthogy az amfibólok minden 
esetben resorbeálva vannak, leginkább az amfibólok kiválási hőmérsékére 
becsülhetjük. 

Hogy hol ment végbe a zöldkövesedés, arra talán azt lehet feltételezni, 
hogy vagy egy periferikus magmamedencében, vagy egy batolit felnyuló 
csücskében, ahol a vulkáni szünet alatt a részben még megolvadt magma 
igen nagy mértékben resorbeálhatta a vulkáni gázokat és gőzöket, különösen 
pedig a vízgőzt, amely ezen hőmérséken — mint ismeretes — erősebb 
savként hat a kovasavnál. Ezeknek a mineralizátoroknak lehet tulajdonítani 
azt, hogy a magmából kivált elegyrészek pneumatolitikusan többé-kevésbbé 
átalakultak. Egy részük még épségben maradt, míg más részük, talán már 
e mélységben a vízgőzzel telített magmában átalakult chlorittá. 

A fennebbi felfogás szerint a felszínre került magma 
már zöldköves állapotban szíilárdulhatott meg. 
Ennek a tovább bontása azután a felszínen a posztvulkáni hatások befolyása 
alatt folyt tovább, még pedig oly helyeken, ahol legélénkebb lehetett ezek- 
nek a felszínre szállása. Ez a tovább bontás azonban a felszínen már k a o Li- 
nosodásban nyilvánult meg. Ennyiben van tehát viszonya a kaolino- 
sodásnak a zöldkövesedéssel. 

Az Erdélyi Érehegységről írt munkámban már kimutat- 
tam, hogy az érces telérek mindenütt a vulkáni kürtők szélein fordulnak 
elő s a telérhasadékok gyakran nem is metszik a vulkán kürtőjét. Ebből 
azt lehet feltételezni, ami különben logikusnak is látszik, hogy a vulkáni 
gázok és gőzök legkönnyebben a vulkáni kürtőt kitöltő kemény kőzet 


AZ ERUPCIÓS KŐZETEK ZÖLDKÖVESEDÉSE. 83 


szélein szállhattak a felszínre s így a felszínen hatásukat a különben is lazább 
összetételű tufa, breccia és lávarétegekben érvényesíthették. Ily helyeken 
a kőzeteket többé-kevésbbé elkaolinosították s létrehozták a zöldköves 
és kaolinos kőzet között azt az átmenetet, amiből sokan azt következtették, 
hogy a zöldkövesedés végső stádiuma a kaolinosodás. Felfogásom szerint 
pedig — mint a fennebbiekből kitűnik — a kettő egymástól független. 
Ezért találunk a vulkáni centrumtól távolabb olyan zöldköves lávákat 
is, melyeknek kőzete majdnem ugyanolyan üde megtartású, mint a kürtőké. 
Ilyen van többek között pl. Brád mellett a Bárzapatak völgyében is. 

A zeolitok képződésére azt a helyet tartom valószínűnek, ahol főként 
csak fumarolák voltak s azok alakították át a már amúgy is zöldköves 
kőzetet. Ilyen helyekre vonatkozhatik LAzAREvIé zeolitos zöldkövesedése, 
míg ahol a fumarolák mellett szolfatárák 15 működtek, a LAZAREvIé pirites 
zöldkövesedése keletkezett. Az inzentív működés mindkét helyen többé- 
kevésbbé átalakíthatta a kőzetet s így végeredményben mindenütt létre- 
jöhetett a kaolinosodás. 

A riolitok zöldköves állapotban felette ritkán találhatók nemcsak 
azért, mert rendszerint kevés színes alkotórészt (amfibólt, biotitot, vagy 
mindkettőt) tartalmaznak, hanem mert a riolitvulkánoknál úgy látszik 
sokkal erősebb volt a hidrotermális utóhatás, mint az andeziteknél és dacitok- 
nál, ami az egész kőzettömeget átalakította, elkaolinosította és elkvarco- 
sította. A riolitot zöldköves állapotban a boiczai bányánál az altáróban 
találtam meg egy olyan keskeny telérszerű erupcióban, amely mellett ére- 
telér nem volt. Pár helyen előfordul Verespatakon is, az érectelérek zónáján 
kívül. 

Akvarcosodást a telérhasadékokban és a telérhasadékok men- 
tén találjuk nagyobb mértékben. A telérhasadékok mentén különösen a 
kovasavban gazdag kőzeteknél, még pedig a riolitoknál találunk nagy- 
mérvű elkvarcosodást, míg az andeziteknél csak igen alárendelt mértékben. 
Érdekes Nagybányán a veresvízi bányaterületen az elkvarcosodás. Itt a 
dacitos tufa, breccsia és lávarétegeket piroxénandezit hosszúra nyuló 
zöldköves erupciói törik át és ezeket a kőzeteket a riolitok lávája fedi be. 
A telérek felnyulnak a riolitba is és e telérek mentén széles zónában igen 
erősen el van a riolit kvarcosodva. A völgyekben azután a dacitos láva 
(átmenet a dacitból a piroxénandezitbe) van feltárva. Ezekben az erős 
elkvarcosodás megszakad, míg a következő gerincen a telér folytatásában 
a riolitban ismét folytatódik. Ebből azt lehet gyanítani, hogy a fumarola- 
működés Itt a riolitokból oldotta ki, legalább részben, a kovasavat s ez az 
oldat járta át a kőzetet. Minthogy a rioliterupciókhoz kötött telérek mentén 
a mélyben is erősebb elkvarcosodást találunk, mint az andeziteknél és daci- 
toknál, ebből is azt következtethetjük, hogy a rioliterupcióknál erősebbek 
voltak a hidrotermális hatások, mint az andeziteknél és dacitoknál. A kova- 


84 D: PÁLFY MÓRIC 


sav egyrészét tehát a mélyből hozták magukkal a fumarolagőzök, míg másik 
részét a mellékkőzetből oldották ki. 

A fennebbi leírásból látni lehet, hogy a különböző vizsgálók helyesen 
felismert megfigyelései minő világításban tűnnek fel akkor, ha a zöldköve- 
sedés lefolyását nem a felszínen végbementnek tekintjük. Nevezetesen : 

1. IÍNKEY, SCHUMACHER és LAZzAREVIÓÉ felismerik, hogy a zöldköve- 
sedés és kaolinosodási folyamat külön okra vezetendő vissza. SCHUMACHER 
a zöldkövesedésre új magyarázatot keres, LAZzAREvVIÉÓ a zöldkövesedés 
folyamatáról nem nyilatkozik, INKezy ellenben a zöldkövesedés lefolyását a 
felszínen történő folyamatnak tekinti a posztvulkános hatások befolyására, 
amikor azt írja : (Ennélfogva fenntarthatom eddigi nézetemet, miszerint 
a zöldkövesítő ágensek — épen mivel vulkáni utóhatásnak tekintendők — 
az egész erupció befejezése ut á n jöttek működésbe és hogy a tűzhely mé- 
lyéből származván fölfelé hatottaky.! 

2. LAzAREvIÉ kétféle zöldkövesedést különböztet meg: a zeolitos 
és pirites zöldkövesedést, melyek mindenike végeredményben kaolinoso- 
dásra vezethet. A fennebbiek szerint LAzAREvIÉ mindkét módosulata a 
már zöldköves kőzeten végbement elváltozást jelent. Míg pirites elváltozás 
oly helyeken képződhetik, ahol a zöldköves kőzetet szolfátára működés is 
érte, a zeolitos zöldkövesedés csakis 400 fok C-nál alacsonyabb hőmérsékű 
fumarola működés mellett volt lehetséges. Savas természetű exhalációk 
jelenléte itt ki volt zárva, mert ezek a képződő zeolitokat elbontották volna, 
mig 400 foknál magasabb hőmérsék mellett már vízmentes szilikátok kép- 
ződtek volna. Mindkét fajta zöldköves kőzet, ha hosszú ideig ki volt téve 
a hidrotermális hatásoknak, természetesen átalakulhatott kaolinossá. 

Megjegyzem itt, hogy magam zeolitot meglehetősen kevés helyen 
találtam a zöldköves kőzetekben és ahol találtam, az mind a zöldköves 
lávában volt. Nem tartom valószínűnek, hogy az éretelérek közelében 
egyáltalán előfordulhasson, mert ott savas és valószínűleg magas hőmérsékű 
gázok és gőzök járták át a kőzetet. 

3. WEINSCHENK, BöcKkH HuGó, LAZAREVIÉ és mások 1s a zöldkövesedés 
előrehaladott stádiumának tekintik a kaolinosodást. Kétségtelen, hogy ezek- 
nek a kutatóknak is helyes volt a megfigyelésük, mert tényleg gyakran 
lehet észlelni, hogy a zöldköves kőzet átmegy a kaolinosba, természetesen 
a fennebbiek szerint azért, mert a kaolinosodás a zöldköves kőzetet tá- 


madta meg. 
k 


Fennebbi közleményem befejezése után alkalmam volt Selmecbánya 
geológiai viszonyait is tanulmányozni s ez alkalommal SzaBó JózsEF fel- 


1 INKEY: Megjegyzések. (Földt. Közlöny. XLII. pag. 750.) 


AZ ERUPCIÓS KŐZETEK ZÖLDKÖVESEDÉSE. 85 


fogását a zöldkövesedésről világosabban felismerni. Minthogy ezen tanul- 
mányutam a kérdés tisztázásához 18 adatokat szolgáltatott, szükségesnek 
tartok pótlólag még nehány megjegyzést tenni. 

SzaBó, akinek a zöldkövesedésről ismeretes véleménye főleg a selmecz- 
bányai területen végzett vizsgálataiból alakult ki, az erupciós kőzeteknél 
normális, zöldköves és riolitos állapotot különböztet meg. 
Ez alkalommal arról győződtem meg, hogy amit SzaBónormális kőzet- 
nek nevez, az sem a tulajdonképeni normális állapotban levő kőzet, hanem 
a tőlem fennebb leírt üde zöldkő, míg a zöldköves kőzete a vulkáni 
utóhatásoktól a (kaolinosító hatásoktól megbontott zöldkő s 
így a megbontás legnagyobb foka a kaolinosodás. 

Eszerint tehát SzaBó felfogása is helyesnek tartható, csupán a normális 
jelzőt nem tartom megfelelőnek, amennyiben normális állapot alatt mást 
értünk, t. i. az olyan állapotban levő erupciós kőzeteket, amelyekben főleg 
a színes elegyrészek metamorfizálva nincsenek. 

SzaBó tulajdonképen az ő normális kőzetét sem tartotta eredeti 
(tehát normális) állapotban levőnek. Ez kitűnik a A gránát és cordierit 
szereplése a magyarországi trachytokbam című munjájának! befejező 
soraiból, ahol ezeket mondja : Valóban sok mutat oda, hogy a kristályos 
összetett kőzetek s nevezetesen a Trachytok az ő normál 
állapotukban, amint azok az ő tömeges eruptióikban léteznek, 
nagy mélységben létrejött metamorph képződmények, míg a zöldkő 
ezen állapotnak a kiemelkedés után bekövet- 
kezett metamorph módosulata. 


Az erupciós kőzeteknél tehát megkülönböztethetünk : 

1. normális állapotot, amikor a színes elegyrészek metamorfizálva, 
nincsenek ; 

2. eredeti üde állapotban megmaradt zöldkövet (SzaBó normál kőzete), 
s az előbbivel szemben erre talán alkalmazhatnók a propilitos állapot 
elnevezést, megkülönböztetésül a következőtől ; 

3. a kaolinosító vulkáni utóhatásoktól megbontott propilitos kő- 
zetet, amit — minthogy színe a sötétzöldtől a megbontás mértéke sze- 
rint a legvilágosabb zöldig változik —  zöldköves állapotnak lehetne 
nevezni és 

4. a legteljesebb elbontás fokát, a kaolinosodást. 

Budapest, 1916 április 19. 


1 M. Tud. Akad. Ért. a term. tud. köréből. 1879. IX. k. 23. sz.) 


A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBEN, 


Írta: SZENTPÉTERY ZSIGMOND dr. 


Az Erdélyi Érchegység rendkívül változatos erupciós kőzetekből álló vo- 
nulata régóta kedvelt színhelye a földtani kutatásoknak. Újabban a m. kir. 
Földtani Intézet részletesen is térképezte a hegység területét. 

Amint a fölvételi jelentésekből, de meg egy pár monografikus munkából 
is látszik, a hegység fölépítésében szereplő paleoeruptivumok közül a mela - 
fir az a kőzet, amelynek igen fontos, sőt mondhatni a legfontosabb szere- 
pet tulajdonítottak. Ezt a nagy szerepet már régóta kétségesnek tartottam, 
most azután, hogy a dolog tisztázása érdekében a kmelafirvidékeks; kőzeteinek 
átvizsgálását befejeztem, kitünt, hogy a kőzeteknek mily rendkívül sokféle fajtá- 
ját foglalták össze a melafir név alá és hogy a legtöbb ilyen vidék kőzetei közül 
épen a melafir az, amelyik teljesen hiányzik. Kitünt tehát az, hogy a melafir 
csakis egyes elszigetelt helyeken s így is csak szórványosan fordul elő, geológiai 
szerepe valósággal minimális, talán még kisebb, mint késői utódjának, a bazaltnak. 


A melafir fogalma. 


A melafir név ezen túlvitt és meg nem felelő használatának okai között 
igen nagy szerepe van annak a bizonytalanságnak, amellyel e kőzetcsalád meg- 
határozásában még a legnagyobb tankönyvíróknál is találkozunk. Csak a leg- 
újabb időben találunk pontosabb körülírásokat. 

Mielőtt tehát a melafir előfordulásával foglalkoznánk, lássuk röviden 
egy pár legjobban elterjedt kőzettani tankönyv alapján, hogy mily változásokon 
ment e név értelmezése keresztül! és mi 18 hát a melafir? 

A melafir (BRgowxGwiakr 1813) első pontos körülírója, ZIRKEL szerint 
a név megmentője? RosENBuscH HARRY volt, aki cPhysiographicd-jában 1877- 
ben8 e nevet olyan kőzetekre ajánlotta, amelyekre a plagioklász--augit--olivin 


1 A melafir név kialakulásának régebbi történetét bőven kifejti ZIRKEL a tanköny- 
vében (Lehrbuch der Petrographie. II. p. 847. Leipzig, 1894.) azért én csak a legújabbi 
változásait említem. 

2 ZIRKEL saját szavai szerint ROSENBUSCH mentette meg ezt az térdemes, SOTS- 
üldözötts (den ehrwürdigen, schicksalsreichen Namenys) nevet. Lehrbuch d. Petrographie. 
II. p. 850. Leipzig 1894. 

3 H. RosENBuson: Mikroskopische Physiographie der massigen Gesteine. Stutt- 
gart 1877. 


A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBEN. 87 


ásványkombináció a jellemző, tehát olyan kőzetekre, amelyek az olivindiabázok 
porfiros kifejlődésének tekintendők. Munkájának II. kiadásában 1887-ben! még 
pontosabban megjelöli a melafircsaládot, még pedig az augitporfiritekkel szem- 
ben, midőn határozottan kimondja, hogy az olivinnek állandó és bőséges jelen- 
léte annyira jellemző rája, mint a kvarc a porfirok és porfiritek bizonyos csoport- 
jaira. Egyes alcsoportokként felsorolja: 1. olivinweisselbergitet, 2. navitot (oli- 
vines labradorporfirit) és 3. az olivintholeiitet. Lényegileg ezen az állásponton 
volt ZIRKEL FERDINÁND is 1894-ben,? aki pedig még 1873-ban? a melafirnevet 
elvetendőnek tartotta. Rosenbusch művének említett II. kiadása a határköve 
a melafir név pontos meghatározásának, mert a III. kiadásban 1896-ban$t már 
idesorolja a szpilitet és a diabázporfiritet is, tehát két olyan kőzetfajt, amelyek 
feltétlenül a diabázokhoz tartoznak. Így azután úgy a diabáz, mint a melafir 
nevet egyáltalában illuzóriussá teszi, teljesen összekeverve egymással ezek al- 
csoportjait. Közelebbről nem célom most kimutatni, mennyiben lehetetlenség 
úgy a szpilitet, mint a diabázporfiritet melafirnak tekinteni, ezt majd egy másik, 
a diabázokról szóló értekezésemben fogom megtenni, ahol azok helyzetét is tisz- 
tázni fogom. 

De van Rosezxguscn 1896-iki újításai között sok olyan 1s, amit ma 18 ma- 
gunkévá kell tennünk. Ugyanekkor különbözteti meg u. i. a melafiroknál az 
olivines és olivinmentes csoportokat. Meghatározása így szól: ta melafirok oli- 
vines v. olivinmentes plagioklász-augit-kőzetek, jól kifejezett porfiros szövettel 
és úgy az alapanyagban, mint a porfiros ásványok között jelentékeny mennyi- 
ségű színes ásvánnyal,ő Hgy másik fontos kijelentése RosENBuscHnak az, hogy 
a fősúly a melafirnév körülhatárolásánál nemcsak a plagioklász--augit -olivin 
ásványkombináción nyugszik, bár az olivin igen fontos alkotórész (fontosabb 
mint a gabbrónál) hanem a vegyi összetételen is," melynek olyannak kell lenni, 
mint amilyen a gabbróé. Ezeket az alapelveket a Physiographie legújabb kiadá- 
sában 1908-ban?" még bővebben kifejti s meglehetősen pontosan megállapítja a 
határt az augitporfiritek felé, a diabázok felől azonban még mindig ingadozónak 
hagyja, amennyiben bár a diabázporfiritet többé nem, de a szpilitet még részben 
a melafirok közé sorozza. Hogy azonban a diabáz meg a melafir szpilites fajtája 
közt hol a határ, azt kivenni nem lehet. Ezt a gyengeséget csak némileg hozza 
helyre kőzettanában § amelynek úgy első (1898), mint utolsó (1910) kiadásában 


1 U. a. Stuttgart 1887. 

? Dr. FERDINAND ZIRKEL: Lehrbuch der Petrographie. Leipzig 1894. 

: U. a. Leipzig 1873. 

1 H. RosExBuscH: Mikr. Physiographie etc. II. Stuttgart 1896. 

5 H. RosEwxBuscH: Mikr. Physiographie etc. III. Aufl. p. 1051. Stuttgart 1896. 

§ Hogy mennyire fontos alapelv ez, mutatja az a körülmény, hogy hazánkból is, 
így a Toroczkói hegyvonulatból is ismerünk olivines piroxénporfiriteket, amelyek azonban 
épen úgy nem melafirok, mint ahogy nem bazaltok a Hargita olivines piroxénandezitjei, 
vagy az irodalomból ismeretes Carmeloit és a santorini olivines augitandezitek stb. 

7 H. RoOSENBusCH: Mikr. Physiographie. IV. Aufl. Stuttgart 1908. 

S H. RosENBusCH; Flemente der Gesteinslehre. I. Aufl. Stuttgart 1898., III. Aufl. 
Stuttgart 1910. 


88 D: SZENTPÉTERY ZSIGMOND 


a szpilitet nem sorozza a melafirokhoz, bár itt meg a régi taugitporphyrei 
csoportot iktatja be a navit és tholeiit (olivintholeit) mellé. 

RosENBUSCH előadott különböző idejű különböző meghatározásai nagyon 
jól mutatják és meg is okolják azt a nagy határozatlanságot, ami a melafir név 
használatában volt és van. Röviden megemlítem még a tankönyvírók közül 
WEINSCHENK és REINISCH nézetét. 

Dr. WEINSCHENK ERwő 1907-ben kiadott tankönyvében? a melafirt a dia- 
bázzal és trappal együtt tárgyalja s a melafir pontos meghatározását nem igen 
adja. Szerinte a melafir és a trapp az üde kőzet, a diabáz és diabázporfirrit pedig 
ezeknek zöldköves fáciesei; a melafirt a trapptól porfiros szerkezete különböz- 
teti meg. A melafir alcsoportjait a porfiros ásványok szerint alkotja meg : návit, 
augitofir (augitporfirit részbeny) és olivines melafir. A návit a legritkább. 

Dr. RersiscH REINHOLD nagyon jól használható cPraktikumy-ának 1904-iki 
kiadásában a melafir meghatározása és osztályozása tekintetében ROSENBUSCH 
1887-ik évi, az 1912-iki kiadásában pedig az 1896-ik évi álláspontján van.? 

Ami már most a melafir vegyi összetételét illeti, arra 
nézve ROSENBUSCH sem igen ad bővebb felvilágosítást, sőt inkább kőzettanábant 
1910-ben kiemeli, hogy a melafirok bázisos tagjai annyira elváltoztak, hogy 
vegyi elemzésre kevéssé alkalmasak. Az általa közölt elemzések ezért degnagyobb 
részben olyan melafirtípusokra vonatkoznak, amelyek az augitporfiritek felé 
áthidaló tagoknak tekintendők, egyesek pedig, mint a návitok is, épen olyan, 
sőt még nagyobb joggal sorozhatók az augitporfiritek (labradorporfiritek) közéső 
Általában megjegyzi még, hogy a vegyi összetétel olyan mint a bazaltnál és hogy 
az olivin hiánya a vegyi összetételre nem gyakorol befolyást, mert az olivin ki- 
válása a kristályosodási körülményektől függ, amit különben legjobban mutat 
az egyforma vegyi összetételű gabbró és melafir példája. A közölt melafir-elem- 
zések közül a návitokra stb. vonatkozó 8 elemzésben a 510, középértéke 5239, 
a tulajdonképeni melafirokra vonatkozó 8 elemzésben pedig 48799. A 16 melafir 
középtömöttsége — 2773 (2"625—295). 

WEINSCHENK a melafir, trapp és diabáz vegyi összetételére összefoglaló- 
lag azt írja f hogy bennük a 510, tartalom 509) körül van, ennél csak ke v és- 
sel is magasabbra csak az anomális, kvarctartalmú tagokban emel- 
kedik, de viszont sokkal alacsonyabbra is ritkán sülyed. Tehát 


1 ROSENBUSOH az (augitporfirv-t megkülönbözteti az taugitporfiritr-től, mely utóbbi 
természetesen szerinte is a porfiritek közé tartozik. Tekintve azt az elvet, amit különben 
ROSENBUSOCH maga hangoztat, hogy a kporfirs név az ortoklász, a eporfiritb a plagioklász 
tartalmú effuziós közetekre vonatkozik, továbbá a félreértés (augitortofir stb.) elkerülése 
végett is sokkal megfelelőbb és kifejezőbb név az olivint nem tartalmazó melafirokra nézve 
az ta ugitmelafir,s elnevezés, amelyeket ilyenformán a legegyszerűbben különböztet- 
hetünk meg az olivines, tehát a tulajdonképeni m e l a f i rs-októl. 

2 Dr. ERNST WEINSCHENK: Grundzüge d. Gesteinskunde. Freiburg i. B. 1907. 

3 Dr. REINHOLD REINISOCH: Petrographisches Praktikum. Berlin 1904 és 1912. 

4 H. RosEsxBuscn: Elemente der Gesteinslehre. III. Aufl. Stuttgart 1910. 

5 U. a. 396 lap. 

6 Dr. ERNST WEINSCHENK: Grundzüge der Gesteinskunde. II. Freiburg 1907. 


A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉROHEGYSÉGBEN. 89 


WEINSCHENK a kovasavtartalmat 5097-nál inkább kevesebbre veszi. Osaxwsnak 
a kőzetelemzéseket felsoroló munkájában! az 1997—2027 (2013. sz amphibol- 
palát kivéve) számok elatt közölt 80 elemzésben a S70, középértéke 49594, meg- 
jegyezve azt, hogy ezen elemzések közül két egyébként is sajátságos elemzésben 
(2007, 2023) abnormálisan nagy 5103 van (57—5894), ezeknek bele nem számí- 
tásával a középérték 489. A közölt 28 elemzés közül a 570, tartalom csak 6-nál 
van 509 felett, 7-nél 5094, 15-nél 5094 alatt. Tömöttségük középértéke 2:806. 

Az elmondottakat tekintetbe véve, a tudomány mai állása alapján tehát 
melafirnak az olyan általában sötétebb színű, porfiros szövetű harmadkor előtti 
kitörésbeli kőzetet kell neveznünk, amelyre a bázisos plagioklász, főleg barna- 
színű augit — s a legtöbb esetben olivin — ásvány kombináció jellemző ; fontos 
a színes ásványok uralkodó mennyisége úgy az alapanyagban, mint különösen 
a porfiros ásványok között, az utóbbiak között a plagioklász igen gyakran nem 
is szerepel. Ennek megfelelőleg vegyi összetételük olyan, hogy a S10, tartalom a, 
legtöbb esetben nem sokkal 509, alatt van (52—R), s a kétvegyértékű fémek, 
illetőleg az Al mentes fémmagok uralkodó szerepet visznek. Tömöttségük a 
megbízható adatok szerint középértékben 2-8 (2:625—3"106). 

A különböző melafirfajták csoportosítását, tehát rendszerbe foglalását 
kissé megnehezíti az elég nagyszámú, de annál kevesebbet kifejező helyi név, 
mint návit, palatinit, tholeiit stb. A leghelyesebb eljárás, amit úgy itt, mint az 
egész kőzettanban követni kellene, az, hogy a kőzetcsalád keretén belül az egyes 
jellemző ásványok szerint nevezzük el a főcsoportokat. Eszerint az egyes főcso- 
portok volnának: olivinmelafir v. röviden melafir (RoszwxBuscHwál: tulajdon- 
képeni melafir), augitmelafir (RosEwxBuscHnál: augitporfir), enstatitmelafir 
(RosENxBuscHnál : palatinit), amfibolmelafir, kvarcmelafir stb. stb. E főcsoporto- 
kon belül azután a keverékek szerint (pl. biotitos augitmelafir), továbbá a szer- 
kezet és kifejlődés szerint (pl. vitrofiros olivinmelafir) lehetne a fajtákat v. 
alcsoportokat megkülönböztetni. 


Megvizsgált anyag. 


Azok a kőzetek és ezeknek vékonycsiszolatai, amelyeket munkám folyamán 
átvizsgáltam, az Erdélyi Múzeum Ásványtárának és a kolozsvári egyetemi Ásvány- 
és Földtani Intézetnek tulajdonába tartoznak. E gyűjtemények különösen 
gazdagok érchegységbeli kőzetekben. Megjegyzendő azonban, hogy közelebbi 
vazsgá lat aim körébe erga kágeltzatetobráizisrormraá:io bó piomtir a 
teket (labradorporfirit, piroxénporfirit) és a  diabázokat vontam, 
tehát figyelmen kívül hagytam ez alkalommal a hasonlíthatlanul nagyobb szám- 
ban lévő savanyúbb porfiriteket (oligoklász-, kvarc-, biotit- és amfibolporfiri- 
teket) és ezeknek keverékfajtáit. Ebben a rendkívül gazdag anyagban a saját 


1 A. OSANN: Beitráge zur chemischen Petrographie. II. Stuttgart 1905. A közölt 
melafirelemzésekben a két abnormális elemzést kivéve az összetevő főbb vegyületek közép- 
értéke 90-okban: 510, — 489, AI 0, — 174, Fe,.O, -- FeO — 119, Mg — 5-7, Ca0 — 7-2, 
IVO S3" 1, KOZ KA HOGZ 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 7 


90 D: SZENTPÉTERY ZSIGMOND 


gyűjtésemen kívül, amelyet az Érchegység ÉK-i részében évek hosszú sora óta 
folytatott kőzettani felvételek alkalmával gyűjtöttem, rendelkezésemre állott 
még: HERBICH FERENC dr., KocH ANTAL dr., PRrmics GYÖRGY dr., PoOSEPNY 
FERENC, SZÁDECZKY GYULA dr., BENKŐ GÁBOR dr., LÖRENTHEY IMRE dr., PÁLFY 
MóR dr., RUZITSKA BÉLA dr., FERENCZI ÍSTVÁN dr. és legújabban VADÁSz ELEMÉR dr 
gyűjtése, aki 1915-ben küldött meghatározásra saját gyűjtéséből származó érc- 
hegységi kőzeteket. Így azután jóval több, mint 700 drb ilyen bázisosabb mezo- 
erupciós kőzet vékonycsiszolatát volt alkalmam végigtanulmányozni. 

Mindezeknek a kőzeteknek ill. vékonycsiszolataiknak a tanulmányozás 
céljaira való átengedéséért őszinte köszönetet mondok SzÁDEczKkY GYULA dr. 
egyetemi tanár úrnak, a fentnevezett kettős gyűjtemény igazgatójának, továbbá 
VAapász ELEMÉR dr. úrnak, kedves kollégámnak a meghatározásra küldött kő- 
zetekért. 

Értekezésemben a könnyebb áttekinthetőség kedvéért az egyes hegység- 
részek szerint fogom tárgyalni azt a kevés számú melafirt, amit a fentemlített 
gazdag gyűjtésekben találtam, továbbá egész röviden azt az újabbi irodalmat, 
amely a kőzetekre vonatkozik. Az egyes hegységrészek a legmegfelelőbb beosztás 
szerint : 1. Toroczkói hegyvonulat, 2. tulajdonképeni Érchegység, 3. az Érchegység 
DNy-i része. Azonban már itt megjegyzem, hogy ezzel a délnyugati résszel ez 
alkalommal bővebben nem foglalkozom, bár innen is bő anyag áll rendelkezé- 
semre Lóczy LaJos dr., SzÁDEczKkY GyuLA dr. és XÁnrus JÁNos gyűjtéséből, 
de egyrészről ezeket a kőzetfajtákat ROZLOZSNIK PÁL geológus már nagyrészben 
ismertette teljesen modern kőzettani alapon,! másrészről pedig remélhető, hogy 
épen a rendelkezésemre álló anyagot maga Xánrus JÁnos rövidesen földolgozza. 


Toroczkói hegyvonulat. 


B név alatt — a rövidség okáért is — az Erdélyi Érchegység ÉK-i, meg- 
lehetősen egyforma alkotású és harmadkori kitörésektől csak kevéssé háborgatott 
részét kell értenünk, tehát azt a vonulatot, mely északkeleten Túrnál kezdődik 
s délen Magyarigen—Zalatna táján olvad be a tulajdonképeni Érchegységbe 
a PaAPP KÁROLY dr. féle négyszögbe. Hozzátartozik a Bedellői hegység, mely észa- 
kon Vidály—Aranyoslonka felől húzódik délfelé és Gyertyános táján egyesül a 
Toroczkói fővonulattal. 

A hegyvonulat egyes eruptivus kőzeteinek első komoly leírója TSCHERMAK ? 
volt, aki a porfirok mellett melafirokat is említ, sőt egyet közülök, melynek lelő- 
helye Toroczkó, meg is elemeztetett. Erről a kőzetről SzÁápEczkY GYULA dr. már 
1892-ben kimutatta? hogy azonos a Székelykő  hiperszténaugitporfiritjével 
(labradorporfirit) és a részletes kőzettani vizsgálaton kívül összehasonlításul 


1 ROZLOZSNIK PÁL: Maros — Körös közének eruptiós közetei Arad- és Hunyadmegyék 
határos részein. Földtani Közlöny XXXV. k. 1905. p. 455. 

2 Dr. GuszTÁV TSOCHERMÁK: Porphyrgesteine Österreichs etc. Wien 1869. 

3 Dr. SZÁDECZKY GYULA: Adatok az Erdélyi Érchegység közeteinek ismeretéhez 
Földtani Közlöny. X.XII. k. p. 289. Budapest 1892. 


A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBEN. 91 


közli a vele legközelebb rokon pilisi (Tokaj—IEperjesi h.) andezit vegyi össze- 
tételét is. 

A részletes földtani fölvevők közt első KocH ANTAL dr., aki a Tordatúrtól 
az Aranyosig terjedő északkeleti részt térképezte. Jelentesében ? a melafirnak 
ill. tufájának fontos szerepet tulajdonít, de megjegyzi, hogy a cmelafir önálló 
telérben vagy tömzsben nem igen fordul elő, hanem szorosan az augitporfirithez 
van kötves, továbbá, hogy kezen két bázikus kőzetnek (— augitporfirit és melafir- 
nak —) valamint alárendelten az előbb leírt savanyúbb porfiroknak törmeléke 
is, egymással keveredve hatalmas konglomerát-, breccia- és tufarétegeket alkot- 
nak, melyek a tömeges kőzet mennyiségét sokszorosan felülmúlják.; Az 1900-ban 
kiadott geológiai térképen sem választja külön a kőzeteket. 

A hegyvonulat legnagyobb részét földtanilag TELEGpDI Rorn LaJos vette 
föl 1897—1904. években. Jelentéseiben ? a mezozóos eruptivumokat, tdiabáz és 
felzitporfir) továbbá régibb eruptiv kőzetek? neve alatt foglalja össze, de kőzettani 
szempontból igen helyesen az egyes kőzetek neveit legtöbb jelentésében szakem- 
berek meghatározása alapján közli. Így az 1897—1900. években gyűjtött kőzeteket 
SCHAFARZIK FERENC dr., az 1904-ben gyűjtötteket PÁLnrvY MóR dr. határozta meg. 
E meghatározások a hegység két helyén mutatnak ki melafirt : 

Az egyik hely cBedellőtől DNy-nak, La Truntye táj 847 m-es A-jától 
ÉNYÉ-ra van. Itt a biotitporfiritben friss kőzetér mutatkozik. E friss, ép ér kőzete 
melafirnak bizonyult. M. a. az üveges, magnetit szemcsékkel telt alapanyagból 
kiválva plagioklászok, augitok, nagy olivinek kitünő fluidálszövettel látszanak.st 
Az előfordulásra nézve a leírásból azt következtethetjük, hogy kis területre ter- 
jedhet. 

A másik hely a fővonulat déli részén van. Itt kKFelsőgáldtól ÉNy-ra a völgy 
jobb lejtőjén fekvő D. Danulescilor É-i lejtőjéről való kőzet melafir, mely 
sötétszürke alapanyagú, apróporfiros kőzet. Kiválva egy-egy földpát és egy-egy 
zöldszínű ásvány látható. M. a. bő alapanyaga telve van plagioklász-mikrolitekkel ; 
sűrűn kiválva nagy Plagioklász-kristályok, gyérebben Augit s részben már szer- 
pentinesedett Olivin. Gyéren egy-egy Amfibol- és Ouarc geoda is láthatós.5 A le- 
írásból azt következtethetjük, hogy e kőzet erősen hajlik a porfiritekhez. 

A hegyvonulat kőzettani felvételét 1901-ben kezdtem meg. Az ÉK-i résznek : 
a Túr— Toroczkói hegységnek eruptivus kőzeteit 1903-tól kezdve több értekezés- 
ben ismertettem s a Tordatúrtól a toroczkó—csegezi útig vonuló hegységrész 


1 Hogy mennyire találó volt SZÁDEczxgY tanár úrnak ez az összehasonlítása, kitűnik 
abból, hogy OsANN-nak jóval későbbi keletű (1901) vegyi rendszerében ez a tmelafirs épen 
a pilishegyi hiperszténaugitandezithez van legközelebb. OSANN egyébként 1905-ben (Bei- 
tráge zur chemischen Petrographie. II. p. 189) az andezitek közé is veszi ezt a tmelafir9-t, 
bár tévesen clabradorit, néven. Megemlítem még, hogy az amerikai rendszerben szintén 
a pilisi andezittel kerül egy helyre a kbandos; szubrangban, tehát a bandaisáni andezit mellé. 

? M. kir. Földt. Intézet 1887-iki Évi Jelentése. p. 24. Budapest 1888. 

3 A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1897-ről, 1898-ról, 1899-ről, 1900-ról, 
1910-ről, 1902-ról, 1903-ról, 1904-ról. Budapest. 

4 A m. kir. Földtani Intézet Évi Jel. 1900-ról. 65 lap. Budapest 1902. 

5 A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1904-ről p. 93. 


7r 


92 D: SZENTPÉTERY ZSIGMOND 


kőzeteinek előfordulását térképvázlatokon is feltüntettem.1! Ezekben az érteke- 
zésekben világosan kimutattam, hogy a Toroczkói hegység ezen 
ÉK-i részében melafir egyáltalában nem fordul elő. 

Kőzettani felvételeim közben azonban jóval tovább délre, egészen Toroczkó- 
Gyertyános—Nyirmező tájáig eljutottam, addig, ahol ez a mezozoos eruptivum 
ideiglenesen egészen eltűnik a fiatalabb képződmények alatt. Ezen a végtelenül 
érdekes és változatos középső részen: a székelyhidasi hegyvidéken két kis helyen 
már ráakadtam a melafirra. 

Az egyik előfordulás, melynek kőzete augit melatir, Székelyhidastól 
Ny-ra a Spojel-patakban van, ahol a Vurvu Chicujet alatt a patak mély bevágá- 
sában vagy 50 m hosszúságban látható. Köröskörül piroxénporfirittufa és konglo- 
merát rétegek övezik, melyek jól láthatólag takarják az előfordulást. 

Sötétbarna, helyenként kissé zöldes árnyalatú a kőzet, benne elég bőven 
látunk 5 mm-ig emelkedő feketés augitkristályokat. Tömöttsége 2-802. Alap- 
anyaga interszertális, túlnyomó része augit és plagioklász kristálykákból, kis része 
eredeti üvegből áll. Porfiros ásványa a nagyon bőven kívált augit, melyhez kevés 
mikroporfiros magnetit járul. Az eredeti ü v e gbázis, amely legtöbbnyire csak 
igen kicsiny szögletes terekre szorítkozik, utólagosan majdnem mindenütt zöldes 
klorittá, alakult. A klorit e helyeken végtelen parányi pelyhek és szálacskák ren- 
detlen halmaza, csak elvétve találjuk valamivel szabályosabb : tökéletlen szfero- 
litos halmazokban. A kloritban a hozzá itt-ott társuló agyagos és limonitos ter- 
mékeken kívül előfordulnak barnás kerekded vagy kissé hosszúkás globulitféle 
szemecskék, melyek szabálytalan halmazokat, ritkán gyöngysorszerű képződ- 
ményeket formálnak. De előfordulnak apró barnás vagy színtelen merev vagy 
kissé meghajolt krisztallitek is, melyek néha el is ágaznak. Egyébként ezt az 
átkristályosodó üveget a legtöbb helyütt borítja az augitból származó, mindig 
valamivel nagyobb területen összefüggő klorit, úgy hogy csak ott lehet igazán 
vizsgálni, ahol földpátlécek között van és piroxén nincs közelében. A plagio- 
klász hosszúkás lécalakú vagy rövidebb téglaalakú kristályokban, ritkán apró 
szemcsékben jelenik meg. Nagysága 20—30 u-tól 0-5 mm-ig emelkedik. Alakja 
csak ott nem idiomorf, ahol nagyobb halmazokban van. Ahol augittal együtt van, 
főleg azokon a helyeken, ahol az augit az uralkodó, nagyon jól látható, hogy az 
augitnál régebbi kiválás s csak igen ritka eset, hogy ilyen helyeken úgy az augit, 
mint a földpát hipidiomorf. Majdnem mindig ikersávos, rendes ikertörvénye az 
albit, szórványos a karlsbadi, mely főleg csak a szélesebb lemezeknél fordul elő, 
így a periklin is. Ezenkívül, különösen a lécalakú kristályok, különböző szögek 
alatt keresztben is átnövik egymást. A zónás szerkezet is elég gyakori, mindig 
bázisosabb belső maggal. A földpát kikristályosodása tehát hosszú ideig tarthatott. 
A földpát fajtáját tekintve, az mindenütt megállapítható, hogy bázisosabb plagio- 


1 A Koppándi hasadék környékének eruptivus közetei. M. orv. term. vizsg. XX.XII. 


vánd. gy. Kolozsvár 1913. — A Túr— Toroczkói eruptivus vonulat északi felének kőzettani 
viszonyai. Geol. férképpel. Kolozsvár 1904. — Az aranyosszéki síkság nyugati határhegy- 
sége. Kolozsvár 1904. — A Túr— TToroczkói erupt. vonulat Borrév— Várfalva — Csegez 


és Toroczkó közé eső részének közettani viszonyai. Geol. térképpel. Kolozsvár 1906. — 
Albitoligoklászkőzetek a Túr— Toroczkói hegységből. Kolozsvár 1913. 


A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBEN. 93 


klász, ahol pedig közelebbről meghatározhattam, ottlabrador, labrador- 
andezinéslabradorbyto wnit-nak bizonyult. A közelebbről meg nem 
határozható földpátok is többnyire nagyobb szögek olatt sötétednek, átlag 21" 
alatt (40 eset középértéke, köztük gyakori a 809 körüli). — A földpát általában 
meglehetős üde, csak kevés helyütt találtam szürkés agyagos elváltozást. Zár- 
ványa főleg apatit, vasérc és alapanyag, repedéseibe klorit húzódott be. Az alap- 
anyag augit-kristályai általában kisebbek a plagioklászénál és uralkodólag 
hipidiomorfok, de előfordulnak egyes idiomorf hosszúkás oszlopok is. Helyenként 
nagyobb csoportokban gyűlnek össze. Úgy az alapanyagban levő, mint a porfiros 
augit világos színű, nagyon halvány barnás. A porfiros zömök kristályok, vagy 
ritkán hosszabb oszlopok meglehetősen korrodáltak. Az iker a harántlap (100) 
szerint nem gyakori jelenség, kétszeres, ritkán többszörös ikrek. Ng.xc-vel 40" 
körül van, tengelyszöge pedig kb 607. Zárványai apró alapanyagrécsecskék és 
vasércszemcsék. Az augit sok esetben elváltozásnak indult, kloritos keret veszi 
körül vagy teljesen azzá is változott. Ez a széles lemezeiben is rostos, szálas klorit- 
féleség, amely mindig kimutatható, hogy augitból származik, zöldesszínű, pleo- 
ehroizmusa meglehetős erős: ng — sötétzöld, nm — sárgászöld, np — helvány 
zöldessárga, optikailag negativ, tengelyszöge 50—70" körül van. Ezekben a klorit- 
lemezekben augitreliktum és kevés titanitszemecske is akad. Az alapanyagban 
. helyenként igen halvány zöldes uralitféle (aktinolit) amfibolszálacskákat és lemez- 
kéket látunk, amelyek az apró augitszemcsék csoportjai alól nyúlnak ki s rendesen 
össze-vissza kuszált halmazokat alkotnak. A kevés magnetit majdnem 
mindig üde, csak kevés helyütt kezd limonitosodni, hozzá apatit is járul. 

Elég gyakori zárványai e kőzetnek az apró kvarchalmazkák, melyek leg- 
inkább zúzott szemcsékből állanak s olykor klorittal társulnak. Van ezeken kívül 
egy nagyobb (4 mm) ilyen kvarcit féle (kloritos kvarcfillit?) zárvány is. Elő- 
fordulnak azután elég bőven igen apró kvarc-mandulák is. 

Ezt az augitmelafirt a kolozsvári egyetemi Ásvány- és Földtani Intézet 
vegytani laboratóriumában Kiss ERwő dr. 1911-ben meg is elemezte. Az elemzés 
adatai a következők : 

Eredeti elemzés : 


ISAKÜ SA b kn a ke kotésootvát eték os 48-10 
ATJOST OS aa et E 14-84 
JETOSOSPVSS NÉ ek EN 427 
Bsz ate eV OKE 5"05 
IMO EE Az ege ége keksz Gx ASS 724 
GAS ME ZS EKE ES tot 11"06 
ÜASOSZ E Ses eTS 4"00 
TEA ÁS EE á ertse at 128 
sells t azt át eg 2"61 
EIA A a áeete e e STSÉ 0-96 


94 D: SZENTPÉTERY ZSIGMOND 


LOEWINSox—LESSING-féle értékek: 
8:36..52021 : Ú78/RSO a 5AS RETUO 
469. OO Net 808 (I 
Tas ONE SB 6 
MI fej E -9[/ 


Ezen értékek alapján a gabbró családba, tehát a bázitok földfémes csoport- 
jába tartozik. 
A. OSANN-féle értékek : 
Molekula 94 


JOVO SZÁE ÁSSTEET E TÉN e 52-49 esálét léte 52-49 NZSS Ba set 8-4 
MÁRÓL ÓT eztán eresz 9:53 CA teára tl 511 SON Szksee ő a 
GO RSÉSS ES etek e 8-09 GEL ETÁÉR 4"42 ÜZOKKGEZOKEÉG 70 
VT ÓL SEÉ Netet asse té 4 11-85 1 JÁZAÁ ÉSZT 28-45 SOT Ess ÉeÉs 9 
OAK KE AÉeE ÉSÉRE BSÉSÉ 12-93 CULYSSK ÉKE E tett 2-7 Izste éle tele 077 
MVSZ 9 SES E A étet 4"22 VEZE ER 2-3 
IRD ZER Ek sed 0-89 )ÁBÉNENG EZÉ 11550 

100-00 


Tipusformája alapján az 4CF háromszögben legközelebb van a 240 sz. 
Scharfenstein-alagúti (Csehország) plagioklászbazalthoz, tehát a San Leonardo 
típusba tartozik. A magas Na,O tartalom miatt azonban a sor különböző. 

§ A c F a [d 7 n sor 
VA sausitmelatm . .: 4 5XA9 s 5At 4542 2845 AT IDBI ELSO E Szet 
240. plag. bazalt ... 48-04 6183 486 2998 8 740590 EZID SA 0 
Az OsAaNxN-féle rendszerben a rendszerértékek (s, 6 A 3-2 0 3- F, k) alap- 


ján az 1141. sz. augitmelafir a bazalt-melafir fősorozat és az amfibolbazalt sorozat 
közt van: I 


s 643204 F k 
bazalt-melafir fősorozat. .. . . . . . . 52"8—62"7 518—66 1 084—1"18 
Tűlea b énem ektes szád dan és ee 52-49 67-94 077 
amfibolbazalt sorozat .......... 46"5—49"7 628—75"2 0"66—0-79 


OSANN új paraméterei alapján ! leginkább a 792. sz. plagioklászbazalttal 
(8. Rafael, New Mexiko) egyeznek meg e melafir értékei,? a kőzetcsaládok közül 
pedig a plagioklászbazaltokhoz tartozik, amelyek középértékével a SAIF három- 
szögben teljesen egybe is esik. 


SALF ALC Alk NK "MC 
792. plagioklászbazalt ... . . OTHZNEKS HO50m 2 Ú87 6 83.455 6 
1141. augitmelafir ........ HOSSES NOSANELOZÓ KS 188 48 
plagioklászbazalt család .. 165 8 105 12 18165 167 51 


Ha pedig azt nézzük, hogy az OsSANN-féle 3 kőzetecsoport közül, t.i. 1. erős 


1 A. OSANN: Petrochemische Untersuchungen. Heidelberg 1913. 
:? Az AlCAIlk háromszögben azonban a 833. sz. plagioklászbazalttal (Poratsch 


Cseh Középhegység) jut pontosan egy helyre a hidasi augitmelafir. 


A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉROHEGYSÉGBEN. 95 


alkalikus, 2. gyenge alkálikus, 3. alkálikálcikus csoport közül melyikbe illik, azt 
látjuk, hogy a két utolsó között van: 


Al [j Alk 
alkálikálcikus kőzetek középértéke ...........-.....- 18 183 4 
114 aa Sitimeláktltás selslséss este gp gs epe des gjgr ggg 10-5 14 5"5 
gyenge alkálikus kőzetek középértéke ess geze jessze 111158 112 69 


Ha azonban az alkálikálcikus kőzetek e nemű értékeinek végső határait 
vesszük, akkor határozottan inkább ide tartozik, mint a gyenge alkálikus sorba. 

Az amerikai rendszer szerint az ideális ásványos összetétel és a rend- 
szertani helyzet a következő : 


(OTAKON JÉT alkotas tra vorábió 08 7723 Classis III — Salfeman 
JÁT ÓN ESA a széke okétsel DEO OSANSÉE ő 18-26 Ordor5us— Gallat 
INIKOTÁKÚS az alotóju Sz8toló a 5 eres ols a 29-47 Rang 4. . — Auvergnas 
TAK JAS AÉM ua dodó alalo 5 0 99 6 1487 Subrang 83 — ÁAÁuvergnos 
IDOjdélsgarog os e sodbdag ass 19:66 
Magnetitás eszes eszek ee 6-03 

95"52 


tehát az auvergnei bazalttal (N. Jb. 1869. p. 657) jut egy helyre. 
A valóságos ásványos összetételben (modus) a kiszámítható három eredeti 


alkotórésznek a viszonya a következő : 


Ally eses sasosagas övbe 43-83 
JAEHS nasg ab sg e ess oSmada ost 55"0 
MREMSÉN asogdd ov vadolta o 191] 


Egy másik melafir előfordulás Oláhrákos [falu 
mellett van, a templomtól Ny-ra vagy 42 km távolságban. Itt a Rákosihegyről 
(Vrfu Bedeleu) egy mély árok, az ú. n. Ráripatak (Pareu Rarici) fut le, melynek 
mély feltárásában a hatalmas piroxénporfirit tömeg alatt gömbös elválású szpilites 
augitdiabáz és diabázporfirit jut a felszínre és vagy 1/ km hosszúságban követ- 
hető a patakon felfelé. A diabázgömbök vizsgálása közben találtam rá az ezektől 
a típusos mandulakövektől merőben eltérő o livinmelafir-ra, amelynek 
előfordulására nézve összes tapasztalataim arra mutatnak, hogy zárványképen 
jő elő diabázban.! 

Elég üde külsejű fekete színű csillámló kőzet, amelynek szabad szemmel 
is látható alkotórésze mindössze kevés sárgászöld olivinkristály és 2 apró kalcit 
mandula. Alapanyaga plagioklászból s valamivel több augitból áll, belőle elég 
sok, 2 mm-ig emelkedő augit és olivin van porfirosan kiválva. A porfiros ásványok, 
főleg az augitkristályok sajátságos módon majdnem mindig kisebb-nagyobb 


1 Ezt a geológiailag különösen érdekes helyet két ízben látogattam meg (1907 és 1911 
azért is, hogy az itt előforduló bázisos diabázfajtákból minél bővebb anyagot gyűjtsek 


csak második ottlétemkor akadtam rá egészen véletlenül a melafirra. 


96 D: SZENTPÉTERY ZSIGMOND 


csoportokban találhatók. Az alapanyag szemnagysága 0-5 mm-ig emelkedik, 
a plagioklászok a nagyobbak, míg az augit pár pig 18 lesülyed. Közöttük nagyon 
szórványosan egyes igen kicsiny szögletes, jórészt kloritos helyek vannak, amelyek 
talán az eredeti üvegnek felelnek meg, ilyen helyeken parányi fekete krisztalliítek 
is vannak. A rendesen elég üde plagioklász egy része igen finom ikersávos 
léc vagy ritkábban széles lemezalakú idiomorfi kristály, más része mint mezo- 
sztázis szerepel. E két különböző megjelenésű plagioklász között a viszony a kőzet 
egyes helyei szerint változik, általában azonban az idiomorf léceknek a mennyisége 
jóval nagyobb. A közelebbről meghatározhatók labrador sorozatúak, vannak 
köztük andezin és nagyobb számban bytownit felé hajló tagok is, az elsötétedés 
átlaga 239. A kétféle megjelenésű plagioklász közt fajtabeli különbséget nem igen 
vettem észre. Az alapanyag ásványainak kiválási sorrendje olyan, hogy azaugit 
a plagioklász egy részénél feltétlenül idősebb. Az augitnak az alakja u. i. csak ott 
nem idiomorf, ill. ahoz közeledő, ahol egyes nagyobb csoportokban lép föl, 
zárványképen különösen a bipidiomorf földpátszemcsékben található és rendesen 
a lécalakú plagioklászokkal egy irányban rendezkedtek, mintegy hozzásimultak 
kurtább vagy hosszabb oszlopkái. Ezekkel tehát jórészben egyidejű kiválás lehet. 
Az augit mindkét generációja határozott barna színű. A porfiros kristályok több- 
nyire zömök oszlopok, a legtöbb esetben gyengén kifejezett rendes zónás vagy 
homokórás szerkezetűek és gyakran ikrek. A zónák olykor kevéssé színbelileg is 
eltérnek egymástól. Az olivin mennyisége kb. annyi, mint a porfiros augité. 
Többé-kevésbbé mindenütt elváltozásnak indult, még a legépebb is szerpentin- 
burokban van, olykor egészen át is alakult. Megmaradt részletei teljesen szín- 
telenek és víztiszták, csak minimális mennyiségben tartalmaznak parányi barnás 
és fekete vasérc szemcséket, gyakrabban folyadék és gáz zárványokat. Hosszú- 
kás, hegyes rombos kristályai helyenként korrózionális bemélyedésekkel bírnak. 
Az olivinből származott szerpentin legnagyobb része zöldessárga, ritkán narancs- 
sárga rostokban képződött ki, amelyek egymással összeszövődve az olivin hasa- 
dásai és repedései közötti tereken különálló halmazokat alkotnak. Magukat a 
hasadásokat és elválásokat bevonó és az olivint körülvevő anyag rendesen sötét- 
zöld vagy kékeszöld színű. Ezek a szerpentinféleségek általában nem pleochroosak, 
azonban vannak a sárgás színűhalmazokba beágyazva egyes zöld részletek, amelyek 
erős: sötétzöld-halványsárga pleochroizmussal birnak. Ezen elváltozási termé- 
kekben vasérc is látható, szemcsékben, olykor hajszálszerű képződményekben, 
kevés ugyan, de sokkal több, mint az üdén maradt olivinben van. Vasérc 
meglehetős sok van a kőzetben, legnagyobb része apró, jó kristályalakú m a 9- 
netit, mely csak helyenként kezd el limonitosodni, kis része barnásan át- 
tetsző ilmenit lemezke. A magnetithez csatlakozva, de szabadon is elő- 
fordul az apatit és pikotit, utóbbi szabályos alakú igen erős fénytörésű 
barna szemcsékben. 

E kőzetet FERENCzI IsrvÁN dr. a kolozsvári egyetemi Ásvány és Földtani 
Intézet tanársegéde elemezte meg 1915-ben. Az elemzés adatai a következők : 


A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBEN. 97 


Eredeti elemzés : 


JÓLESETT SES BE glel a vere 47"68 
KANSÜ SS esszé zását s löse élt eíé 14-26 
JN se ee SEKSESÁKEET a NSEE TET 399 
TANA ZÁSA SEztő a SGTSOKTÉT 947 
IMIGO ESZE ss te jöt sslsjöv 8"27 
CO Dzegtre E Ez SES ota oke 10-35 
INSOLSE SA ÁNS Ete ette tent tl a 226 
IKSZ És eg tel rák ékel ára ss 0-83 
ÁS BYE Sze S OEK 187 
ELOZES nat É oka TE P okt 0-86 
99-84 


LoEwIxson —LESSING-féle értékek : 
SZÜGESZOSSLOS ROSE DI2 RO 
Z00T EGES O0KEGYESZSS SZ őr 
JAS OV A TA30 ZA a SO 
a — 149. ő — 92. 


Ezen értékek alapján leginkább a gabbró családba illik be, bár kissé hajlik az 
olivindiabáz felé is. Mindenképen a bázitok földfémes csoportjába tartozik. 
A. OsaAnn-féle értékek : 


Molekula 99 


D105— 5118 5 s 5118 Den 
MÁNSOSZUKZÜN ASZ A SO AG 

HeEOSHTLOS GEO 09 406. 
MgO — 13-31 F — 30-80 sor — b 

Cao s 190 us 1 k — 0-84 
Nas 0 235 e— 81 

IKSOSZ ON f—-— 154 

100-00 


Típus formája alapján az ACF háromszögben a típusképviselő 211. sz. heklai 
(Island) plagioklász bazalthoz van legközelebb. 


e A C3 F a c Í n sor 
1225. melafir HÁSUSZZORKESZODEKSO SÁS SZ ESEK OSZ ÉS KO Ke 
211. bazalt ITJ fted DALT (DALA a EB RG E 155 6-6 6 


A Na tartalom miatt ez a melafir is ép úgy, mint a tárgyalt hidasi augit- 
melafir, testvérkőzetével szemben más sorban foglal helyet. 

OSANN rendszerében a rendszerértékek alapján (s— 5118, 64 -- 20 -- 
-4-F — 60:50, k — 07-84) a bazalt-melafir fősorozatba tartozik. 

OSANN új paraméterei alapján az egyes kőzetek közül különböző plagioklász- 
bazaltokhoz hasonló, de általában mégis a 766. számhoz (Pine Hill, Connecti- 


98 D: SZENTPÉTERY ZSIGMOND 


cut) van legközelebb! a kőzetcsaládok közül pedig a középértékek alapján a 
SAIF háromszögben a plagioklászbazaltokhoz, az ACIAlk háromszögben és a 
többi értékek alapján a köz. diabázokhoz tartozik : 

SALPF Al C Alk NK " MC 
766. plagioklászbazalt 175, 25, 10 15, e log öz :§ 44 
TA na ÉNNS sa SőGáló ÜGTOKEDKÖSEENÜNTÉSÉS ILS E NOK OTNÉGS o 
plag. bazalt család.... 16-5, 3, 10-5iddab cs. L155. e d455 240 EA S ONKOR 


Az OSANN-féle említett 3 főcsoport közül teljesen az alkálikus kőzetek 
közé tartozik: 


Al c Alk 
MADE MBLATT iss ó elre SNÓ sittes elol ete téka 11959 Ú5 910 
alkálikálcikus kőzetek középértéke. . . Íl6r Ú3 40, 


(10-5—14-5) — (9—18:5)  (1—6-5) 


Az amerikai rendszerben a norma alapján épen arra a helyre jut, 
ahová a hidasi augitmelafir, tehát az auvergnei bazalt mellé. Egyébként a 
norma és modus a következő : 


Norma : Modus 

ÖEGOKTÁSZES E Est ét 5"0 Alayzélüláa ag sale 
TALOTNSZEESZ S E 0 új SZÉ 19-39 JAS éoktads — 412 
AMÖTOTO [eres ejtett 26-13 Olivia sáob ös — 11597 
IDXogo zá saga oldáa ab 19-44 Magnetit..:.—749 
TED JUSZT G ő sú adig al6 817 NETES 
(JTA Eg see élet tt ata 13-20 
MAGNELL zz öeet ess 5"80 

A 


Tulajdonképeni Érchegység. 


E hegységrész körülhatárolására legmegfelelőbb az a meghatározás, 2me- 
lyet Dr. PAPpp KÁRory a Karács-Czebei aranybányákról írt tanulmányához adott.? 
Ő u. i. Offenbánya, (Aranyosbánya), Karács, Nagyág és Zalatna közti területet 
tartja igazi érces területnek. 

Ezen a hatalmas területen TsSCHERMAK? három melafirvidéket különböz- 
tet meg: Boica, Tekerő és Mihelény környékét, melyek közül legnagyobb a te- 
kerői. Közelebbről leírja a krecsunyesdi melafirs-t, amelynek azonban sem 
leírása, sem a közölt pár elemzési adata nem bizonyítja, hogy tényleg melafir 
volna. Miután pedig még RosewxBuscH munkájának megjelenése előtti időkről 


1 Megjegyzendő, hogy a SAlF érték alapján valamivel közelebb áll a 810. sz. plag.- 
bazalthoz (Mt. Apsley, N. S. W.), az NK és MC viszonya pedig a 776. sz. doleritével (Reupers, 
Rhön) teljesen azonos. 

? Bányászati és Kohászati Lapok. 42 kötet (XXXIX. évf.), p. 161—176. Budapest 
1906, azonkívül K. v. Papp: Die Goldgruben von Karács-Czebe in 
Ungarn. Zeitschrift für Praktische Geologie, Berlin 1906. XIV. 

3 Dr. G. TSOHERMAK : Porphyrgesteine Österreichs etc. Wien 1869. 


A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBEN. 99 


van szó, legkevésbbé sincs okunk ezen megütődni, sót különös érdemül kell be- 
tudni, hogy TSCHERMAK már az augitportfirit kaugitporphyry) csoportot külön tár- 
gyalván a melafirtól, mintegy külön köőzetfajnak tekinti. DOELTER! azután 
INKEy? e bázisosabb mezoerupciós kőzetek elnevezése tekintetében teljesen 
TSCHERMAK hatása alatt vannak. 

1896-ban jelent meg PRrIMIcs monografiaszerű nagy munkája 3 az Érc- 
hegység D-i részéről a Csetrás—Nagyág—Rudai hegységről. Ez a különben ta- 
gadhatatlanul becses munka volt mintegy a kiinduló pontja a melafirnév szer- 
telen használatának, aminek következtében e tekintetben ma majdnem ott ál- 
lunk, ahol annak idején DoELTER,! aki az összes feketeszínű porfirokat minden 
kritika nélkül melafirnak nevezte el. PRrmics munkájával bővebben annyival 
ls inkább foglalkozhatom, miután e vidékről egyéb gyűjtések mellett rendelke- 
zésemre áll PRrmics saját gyűjtése is, tehát eredeti példákban tanulmányozhat- 
tam az ő kmelafir-jait. 

PRirmrcs a mezoeffuzivumokat 2 csoportra osztja: 1. porfir, 2. melafir 
kőzetekre. A melafirnevet, épen mint DOoELTER, gyűjtőfogalomként használja 
és pedig nagyon sajátságos és érthetetlen módon épen RoszwxBuscn 1887-iki 
kiadású kPhysiographiap-ja alapján, holott pedig, amint a bevezetésben emlí- 
tettem, talán sohasem volt a melafirnév olyan pontosan, oly szűk körrel körül- 
határolva, mint ép ebben a II. kiadásban.§ A melafir név túlvitt használatára 
tehát már a kiindulási alap helytelen volt. A munkához csatolt igen jó átnézetes 
térképen 8 nagy melafirterület van: az első Valeajepi, Porkura és Balsa közt, 
a második Füzes Borbála, Gyalumáre és Ruda közt, a harmadik Hercegánytól 
É-ra. A kisebb előfordulások közül a nevezetesebbek a Boicza, Szelistye, Ku- 
rety, Gura Gosu és Kecskedága körül előbukkanók. Az itt előforduló cmelaphyre- 
okat épen kaz erdélyi palegovulkáni effusiv kőzetekre vonatkozólagy 5 csoportra, 
osztja : 1. augit-, 2. olivin-, 3. spilit-, 4. mandulaköves-, 5. törmelékes melafirokra. 

Az olivinmelafirokra azonnal megjegyzi, hogy a kCsetráshegység terüle- 
tén csak nyomait találta, de kijelenti, hogy kTorockó, Nyirmező környékén 
és még nehány más helyen elég gyakoriak). Hogy ez utóbbit mily alapon mondja, 
arról nem világosít fel. A espilitmelaphyrok9-nak már a leírása is mutatja, hogy 
ezek melafirok nem lehetnek, hanem a sűrűbb fajták valószinűleg szpilites diabá- 
zok, a ckissé porphyros, fajtákra például felhozott málahegyi és kecskedágai 
kőzetek pedig a közelebbi vizsgálatnál labradorporfiriteknek bizonyultak, de 
ugyane helyeken előfordúl az augitporfirit és tufája 185. A tmandulaköves mela- 


1: Jahrbuch d. k. k. Geol. Reichsanstalt. Bd. XXIV. Wien 1874. p. 7. 

:? INKEY BÉLA: Nagyág földtani és bányászati viszonyai. Budapest 1885. 

S Dr. PRgrmics GyöRgY: A Csetráshegység geológiája és érctelérei. Budapest 1896. 

4 Dr. C. DOELTER: Über die mineralogische Zusammensetzung der Melaphyre 
und Augitporphyre Südost-Tirols. Min. Mitth. 1875. p. 289. 

5 A melafirnév pontos meghatározását e kiadás számtalan helyén olvashatjuk: 
484, 485, 506, 507 és különösen az 509. lapon, ahol szinte tiltakozással jelenti ki ROSENBUSCH, 
hogy bár az ő meghatározását majdnem mindenütt elfogadták, mégis akadnak egyes geoló- 
gusok, akik az olivintartalmat nem veszik kellően tekintetbe és olyan közeteket is sorolnak 
a melafir-csoportba, amelyek pedig az augitporfiritekhez tartoznak stb. 


100 D: SZENTPÉTERY ZSIGMOND 


phyroks-at különálló csoportnak felfogni a tudomány mai állása szerint nem lehet, 
hiszen a mandulakő csak kiképződési forma, ép úgy előfordulhat az augitmela- 
firoknál v. olivinmelafiroknál, mint ahogy különösen rendes kiképződési formája 
a szpilites diabázoknak, amelyeknek fogalmához szinte hozzátartozik. Az elő- 
fordulási helyeket nem említi PRrmics, így nem is sejthetjük, hogy mily kőze- 
tekre vonatkozik a mandulaköveknek pedig igazán mesteri leírása. — Az elmon- 
dottak alapján e három csoport egészen önként elesik a melafir elnevezéstől, bő- 
vebben tehát nem is foglalkozom velük és így mindössze az taugitmelaphyrs 
csoport és tufája az, amely tényleg rejthet magában melafirt. 

Az augitmelafirok között PRrmrics két változatot különböztet meg. Az 
első változat: a feltünően porphyros melaphyrok? ktypusos kifejlődésben Por- 
kura, Valea Jepi és Tekerő-Pojána közti melaphyr-hegyek némely helyein és a 
Kis-Duba körül néhány ponton fordulnak elős Az említett helyekről gyűjtött 
kőzetei közül azonban a legbázisosabbak is csak augitporfiritek (mint ahogy 
PRimics helyesen ilyen névvel illeti 18 ezeket, csak helytelenül sorozza az augit- 
melafirok közé), a melafirtípust a sok valeajepii közül csak egyetlenegy közelíti 
meg, amelynek leírását alább adom, itt csak annyit említek, hogy ez sem típu- 
sos melafir, erősen közeledik az augitporfiritek felé. A többi innen való bázisosabb 
közet "méve:  am9itportürüt és tudtára Ma bt ardkomsokON ess 
diabáz és diabázporfirit. A másik változat: a ktökéletlenül porphy- 
ros melaphyrok; lelőhelyei közül a valisórai völgyet, Pestyere környékét és a 
guragosii kis szigetet említi. Ezeken a helyeken a következő bázisosabb kőzetek 
fordulnak elő: 1. a valisórai völgyben: amfibolos augitporfirit, 
labradorporfirit és augitporfirit. 2. Petyere: amfibolos augit- 
porfirit, diabázporfirit és augitporfirit. 3. Gura Gosi mellett augit- 
porfirit . 

De nem találtam a fent megjelölt egy példányon kívül más melafirt a 
Csetrás-hegység többi helyeiről rendelkezésemre álló bő anyagban sem, valamint 
nem akadtam az olivinnek még nyomára sem, bárha PRrmics említi is ezekből a 
kőzetekből. Pedig az olivin jelenléte egészen természetes volna ezekben a bázi- 
sosabb porfiritekben, hiszen az olivin elég gyakori egyes augitandezitekben is, 
így egyéb helyeket nem említve, hazánkból is ismerünk ilyeneket a Hargitábó I: 
és ezek olivintartalmuk dacára mégsem bazaltok, akár csak az irodalomból is- 
meretes Carmeloit és a santorini olivines augitandezitek nem azok. 

Az említett augitmeladfir lelőhelye: cValea Jepi, a falu közelében, 
Gyalu Mosoruluj irányáband. Gyűjtötte Dr. PRimics GyögGy 1886-ban. A sötét- 
barna likacsos-salakos, gömbölyded, félököl nagyságú kőzet egészen olyan be- 
nyomást tesz, mintha agglomerát volna. Sűrű alapanyagában szabad szemmel 
elég sok, friss töréseinél élénk olajzöld 2—3 mm-es augit látható zömök kristályok- 
ban. A nagyszámú mandulaűr belsejét klorit és limonit vonja be, ugyanezek az 
anyagai a nagyon kevés, teljesen kitöltött mandulának is. 

Hipokristályos alapanyagú kőzet. A világosszínű, máshol zöldes, 
barnás üvegnek, melyben helyenként igen sok parányi barnás szemcse és vilá- 


1 Dr. PÁLFY MókR: A Hargita andezites közeteiről. Kolozsvár 1895. 


A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBEN. 101 


gosabb szinű krisztallit van, mennyisége változó, de általában kevesebb a kris- 
tályos elemek összességénél. Csak az agglomerát (?) darab külső részéből készült 
vékony csiszolatban emelkedik kissé a mennyisége. Hellyel-közzel átkristályo- 
sodásnak indult, földpátféle képződmény vált ki belőle. Az alapanyag kristályos 
elemei a kb. egyenlő mennyiségű földpát és augit,! melyekhez magnetit is járul. 
A földpát alakja a legtöbb helyütt leginkább kristályvázszerű képződmény, vagy 
tökéletlen alakú szemcse, alárendelten valamivel jobban kifejlett ikersávos mik- 
rolit, amelyek közül a legnagyobbak sem haladják túl a 0-1 mm-t ; elsötétedésük 
majdnem mindig kisebbfokú, átlaga 9". A világos sárgászöld augit aránylag 
sokkal jobban ki van képződve, a  kristályvázak és ilyenféle képződ- 
mények ritkábbak; rendesen hosszúkás oszlopok (0-5 mm-ig), vagy kisebb elég 
jól körülhatárolt szemcsék. A hosszúkás oszlopok végeiken gyakran széthasa- 
doznak. A jobban kifejlett kristályoknál gyakori a homokórás szerkezet. A mag- 
netit mindig igen változatos kristályvázakban jelenik meg. Vannak a kőzetben 
egyes, többnyire kerekded helyek, amelyek uralkodólag augitból és magnetit- 
ből állanak, azután olyanok, amelyeknek szerkezete feltünően hasonlít a szpi- 
liteshez és végre olyanok, amelyek főleg földpátból állanak. Az utóbbiakhoz 
hasonló képződményeket találunk egyes hólyagűrök körül 18. 

A porfirosan bőven kivált augit kivétel nélkül kurta oszlopos kris- 
tályai világoszöld szinűek? és jól kifejezett zónás szerkezetűek, a kisebb kristá- 
lyok kevesebb, a nagyobbak igen sok finom vékony zónából állanak. A legtöbb 
esetben csoportokban vannak összegyűlve, különösen a kisebbek valóságos hal- 
mazokban. Magános augit ritka. Az ikerképződés a harántlap (100) szerint alig 
pár esetben észlelhető. Általában az augit meglehetős üde, de helyenként át- 
alakult. Egyes ilyen pszeudomorfózák zöld és sárgás (utóbbi elég erősen pleo- 
chroos) kloritból, limonitból és kvarcból állanak. 

Az említett makroszkópos mandulákon kívül vannak a kőzetben kalce- 
donnal kitöltött mandulák és meglehetős számban igen apró kvarcmandulák is. 


A m. kir. Földtani Intézet az Erdélyi Érchegység e középső részének rész- 
letes földtani fölvételét — GESELL bányageológiai fölvételeit nem említve — 
1903-ban kezdte meg s ez idő óta a két künn dolgozó főgeológus: Dr. PÁLFY 
MóR és később Dr. PAPPp KÁRoLY sorozatosan adták ki évi jelentéseiket és egyéb 
közleményeiket munkálkodásuk eredményéről. 

Dr. Párry Móg 1903—1907-ig végzett itt fölvételeket, de még azután 18 
1909-ig minden évben meglátogatta e területet. Jelentéseiben? a bázisosabb 
mezoffúziós kőzeteket kaugitporphyrittufa és  breccias, taugitporphyrit és le- 
pelképződményes néven tárgyalja. Bővebben nem foglalkozik itt e kőzetekkel, 


1 ROSENBUSOH szerint a valódi melafirok és bazaltok alapanyagában a piroxén 
általában sokkal több, mint a plagioklász. (Mikr. Physiographie. Bd. II. p. 1172, Stuttgart 
1908. 

? Ez a világos zöldes szín arra mutat, hogy a porfirit típushoz közeledő melafirral 
van dolgunk ( RosENxBuscH : Mikr. Physiographie. Bd. II. p. 1054. Stuttgart 1896). § 

3 A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1903-ról (p. 96), 1904-ről (p. 88), 1905-ről 
(Pp. 63), 1906-ról (p. 108), 1907-ről (p. 81), 1908-ról (p. 127), 1909-ről (p. 118). 


102 D: SZENTPÉTERY ZSIGMOND 


miután, amint már 1908-ban megjegyzi, megfigyeléseit egy részletes összefog- 
laló munkában szándékozik adni. Az 1911-ben megjelent nagy munkája: tAz 
Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és ércteléren? e kőzetek 
elnevezése tekintetében nagy visszaesést jelent. Az összefoglaló névnek u. 1. a 
melafir nevet választja, de hogy mily kőzeteket ért alatta, azt csak 
sejteni lehet egyes kijelentéseiből. Geológiai tájékoztatójában ugyan kijelenti, 
hogy ta- melaphyr mellett az Érchegység területén még előfordulnak különböző 
porphyritek és kvarcos porphyrok is, de azok a bányák közvetlen szomszédsá- 
gából sehol sem ismeretesek, — de viszont azt írja (220. 1.), hogy ca melaphyr- 
brecciák már sokkal könnyebben felismerhetők, mint a tufák, mert ezeknél a 
tufás anyagba ágyazott augitporphyrit v. diabas zárványok épebben maradtak 
megy továbbá azt írja (272. 1.), hogy Boica vidékén a kmelaphyr az egész terü- 
leten tulajdonképen az augitporphyrit tufájából és brecciájából álb, stb. Ezek- 
ből ítélve következtethetjük, hogy PÁLFY a melafir név használatában PRIMIC8s 
hatása alatt áll, aki, amint említettem, az összes bázisosabb porfiriteket és a 
diabázokat melafiroknak keresztelte. Mintha nem is az a PÁLFY volna, aki már 
1895-ben oly kiváló kőzettani érzékkel ismerte föl a Hargita-hegység olivintar- 
talmú bázisosabb effuziós kőzeteinek andezit voltát. Hiszen egy tekintet a 
mikroszkópba meggyőzte volna őt, hogy ezek legnagyobbrészben nem lehetnek 
bazaltos kőzetek, hanem igenis túlnyomó részük porfirit, kis részük diabáz, 
elenyésző csekély részük melafir. 

Dr. Papp KÁRotny, aki e vidéken az 1905. évtől kezdve megszakításokkal 
dolgozott, jelentéseiben? többnyire, különösen az utóbbi időkben, szintén a mela- 
fir nevet használja összefoglaló névül. Eljárását a következő igen találó meg- 
jegyzéssel okolja meg: A melafirt újabban sok helyütt au- 
gitporfiritnek nevezik, azonban elemzések hiányá- 
ban egyelőre melafir néven jelölömost Évi jelentéseiben a 
Fehér-Körös-völgyét, Viszka, Gyalumáre és Bucsony környékét ismerteti. Egyéb, 
e hegységrészre vonatkozó közleményeibenő a bucsumi Arámabányát, a karácscebei 
aranybányák területét és Almásszelistye vidékét írja le. Leírását különösen a csa- 
tolt igen jól áttekinthető geológiai térképekkel teszi még élvezetesebbé. Leírásai- 
ban felváltva v. együttesen használja az augitporfirit és melafir nevet gyűjtő- 
fogalomképen, amelyekhez hozzáfoglalja a espilits-et is, amit különben az Er- 
délyi Érchegység DNy-i részéről Alváca és Kazanesd vidékéről írt jelentésében$ 
határozottan hangoztat. 

Legújabban, az 1910. évtől kezdve Dr. FERENczI ISTVÁN is dolgozott az 
Érecbegység ezen a középső részén és pedig Zalatna környékén. Munkájának 


1 PÁLFY M.: U. a. 1903-ról (p. 96) és 1904-ről (p. 96). 

2 PáLnrYy M.: A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve. XVIII. k. p. 205. 

3 Papp K.: A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1905-ről (p. 54), 1906-ról (p. 
85), 1909-ről (p. 130), 1912-ről (p. 110), 1913-ról (p. 238), 1914-ről (p. 305). 

4 PAPP K. : U. a. 1913-ról p. 241. 

5 Bányászati és Kohászati Lapok. 1906. évf. (XX.XIXx.) és 1908. évi. (2XLANSSSS 
PapPP K. : Földtani Közlöny. 1908. évi XXXVIII. k. p. 294. 

6 Papp K. : A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1903-ról, p. 71 és 70. 


A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBEN. 103 


eredményét két értekezésben tette közzé, 1913-ban! és 1915-ben,? amelyek közül 
az elsőben utal arra, hogy területén az összes mezovulkáni kőzetek közül a leg- 
kisebb mennyiségben szerepel a melafir, a többiek túlnyomóan uralkodólag por- 
firitek, alárendelten diabázok. FERENczIr dr. nagyszámú mezoerupciós kőzeteinek 
meghatározása, tanulmányozása közben egy biotitos augitmelafir-ra 
akadtam, melynek leírását az alábbiakban adom: 

A lelőhely FERENczi dr. úr szíves közlése szerint Cseb község templomá- 
tól kb. 144 km-re DNy-ra van a 674-es pont közelében, ahol szálból vette, ter- 
jedelméről bővebb felvilágosítást azért nem tudott nyújtani, mert ő csak az 
együttes határait jelölte ki a mezozoos eruptivumoknak. A lelőhely közelében 
gyűjtött egyéb bázisosabb kőzetek: diabázporfirit, augitporfirit, hipersztén- 
augitporfirit és diabáz. 

E melafirnak barnásfekete igen sűrű alapanyagában szabad szemmel 
elég sok és nagy (8 mm-ig) zömök, feketésbarna v. zöldesbe hajló barna augit- 
kristályt és még több 10 mm-t is elérő gömbölyded mandulát látunk. Az eddig 
ismertetett melafirtípusoktól főleg abban különbözik, hogy alapanyagában elég 
bőven van biotit, továbbá a porfiros ásványok között, habár csak igen szórvá- 
nyosan, a plagioklász is megjelenik. 

Hipokristályos alapanyagában a világosbarna, ritkán zöldessárga szinű 
üveg általában véve alárendelt mennyiségű, bár helyenként valamivel több 
a kristályos elemnél, amelyek közül viszont legtöbb az augit, kevesebb a biotit 
és plagioklász. A plagioklász v. hosszúkás (0-2 mm-ig) lécalak, v. mint 
több esetben is, szabálytalan szemcse, főleg ott, ahol üveg nincs. A lécalakú 
mikrolitok elsötétedése középértékben 15", de felmegy 429-ig is. Az augit 
szemcse v. hosszúkás oszlop alakú, 0-1 mm átlagos nagysággal, színe halvány 
sárgásbarna. Igen érdekes a biotit megjelenése: nagyon apró, nagysága 
az 071 mm-t csak ritkán haladja felül, lemezkéi és szálacskái elég egyenletesen 
vannak eloszolva; csak helyenként szaporodik fel. Az üvegesebb részletekben 
az augittal együtt képviseli a kristályos elemeket. Helyenként kloritos, leg- 
üdébb az üvegben gazdagabb részletekben. A legüdébb lemezek pleochroimusa : 
ng és nm — veresesbe hajló barna, np — igen halvány sárgásbarna. A m a g- 
netit is elég sok és v. kristályvázszerű képződményekben, vagy jó alakú szem- 
csékben jelenik meg. A legtöbb tökéletlen kiképződésű magnetit főleg egy, a 
csiszolaton végig huzódó sötétebb sáv mentén látható, amely sáv különösen 
gazdag biotitban és igen apró mandulákban is. 

Porfirosan kivált plagioklász voltaképen csak egy szem : egy szé- 
les nagy (3 mm) kristály került a kőzetből készített egyik vékony csiszolatba 
(a másikba egy sem) és rossz orientációja miatt ez is csak közelítőleg határozható 
meg labrador körüli plagioklásznak, van azonban e kőzetekben pár szem apróbb, 
mikroporfirosnak nevezhető (0-5 mm-es) plagioklász, amelyek fokozatosan 


1 FERENCZI I.: Zalatna környékének geológiai viszonyai stb. Múzeumi Füzetek. 
Ásványtár Értesítője. II. k. 1. sz. Kolozsvár 1913. 

: FERENCZI I. : Zalatna-nagyalmási harmadkori medence. Földtani Közlöny. XLV. 
kötet, Budapest 1915. 


104 D: SZENTPÉTERY ZSIGMOND 


mennek át az alapanyag földpátjaiba; ezek közül a meghatározhatók labrador- 
nak és labradorbytownitnak bizonyultak s többnyire olyan megjelenésűek, mint 
az alapanyagbeli földpátok, t. i. általában hosszúkás, lécalakú kristályok. A 
porfiros augit kristályai igen halvány sárgásbarnák, némi zöldes árnyalattal. 
Gyengén kifejezett zónás szerkezetűek, ritkán ikrek. Rendesen magános egyének 
és általában igen erősen korrodáltak. Csak kevés esetben kissé kloritosak. 

A mandulák anyaga klorit és kalcit, ritkán limonit is járul a klorithoz. 
A kloritmandulák általában szabályos gömbök. Anyaguk kékeszöld, erősen pleo- 
chroos (sötétkék-halványsárga) penninféle klorit, amelynek vékony lemezkéi, 
szálacskái csak a mandulák külső kérgében helyezkednek szabályosan: koncen- 
trikus sugarasan a mandulaűr falára, a mandula belső nagyobb része szabály- 
talanul összeszövődött szálacskák halmaza, szórványosan egyes tökéletlen szfero- 
litos részlettel. A kalcitmandulák rendesen csak pár szem nagyobb kristályból 
állanak, ritkán a rudas kiképződéshez hasonló hosszúkás kalcitkristályok is 
előfordulnak. 


Az Érchegység DNY-i része. 


Az Érchegység DNy-i részét, mely a Maros-Körös közé ékelődve 
a Hegyes Drócsába olvad be, a bevezetésemben említett okok miatt bővebben 
nem fogom tárgyalni. Mindössze csak pár dologra hívom fel a figyelmet : 

RozLozsNIK PÁL, aki PaPP KÁRoLY dr.-nak az 1901—1903. években ra 
Maros — Körös közén gyűjtött gazdag kőzetgyűjteményét ismertette a tőle meg- 
szokott teljesen modern alapon, ebben a gazdag gyűjteményben csak 3 melafirt 
talált és pedig: 1. Felváczáról a Szocsiula aljáról, 2. Alváczáról a Porkuluj és 
Kovácsbányája közt és 83. Felváczáról a Maguraea 735-ös pontjáról. A leírásból 
kitűnik, hogy mind a három előfordulás kőzete olivinmelafir. 

A rendelkezésemre álló bő anyagban mindössze két melafirt találtam, 
az egyik olivinmelafir (gyűjt.: Lóczy Lasos dr.), Godinyesdről való, a 
paplak feletti oldalról, a másik augitmelafir (gyűjt.: Xánrus JÁNnos) 
Tamasesdről a 3083-as pont alatti árokból. 


Összefoglalás. 


Az előadottakból látnivaló, hogy az Erdélyi Érchegység mezoeruptivus 
kőzetei közül a melafir mily alárendelt mennyiségű. Hellyel-közzel előfordul 
ugyan, nem úgy, mint a Persányi hegységben, ahol, amint annak idején ismertet- 
tem, még a nyomára sem akadtam,! de geológiai szerepe igen kicsiny, sőt — habár 
nagyon valószínű, hogy a helyszínén teendő részletes kőzettani kutatások még 
sok-új lelőhelyet fognak felfedezni — mégis már most is mondhatjuk, hogy elenyé- 
szően csekély. Itt említem meg ugyanis vizsgálataim alapján, amelyeknek rész- 
letes eredményeit tárgyalásom folyamán a hosszadalmasság elkerülése végett 
nem soroltam föl, hogy az Érehegység mezoeffiúziós kőzetei- 


1! Múzeumi Füzetek. 1909. IV. kötet. p. 27—81. lap. Kolozsvár 1909. 


A MELAFIR ÉS SZEREPE AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGBEN. 105 


nek túlnyomó része portirit, amelynek nagyon változatos külön- 
böző fajtái és különösen törmelékképződményei a hegységben mindenütt fel- 
találhatók és uralkodnak. Meglehetős fontos szerepe van, különösen az északi 
részen a csak pár fajtával képviselt porfirnak, ill. főleg törmelékképződményeinek, 
A diabázt nagyon sok fajta képviseli, mennyisége azonban alárendelt, jóval kisebb 
a porfirénál is. Legkevesebb pedig e kőzetek közül a melafir, ezt nemcsak én állí- 
tom évek sora óta folytatott külső és laboratóriumi tanulmányaim alapján, de 
bizonyítják SCHAFARZIK, PÁrry (értem a TELEGpI Rorn-féle 1904. évi anyag 
vizsgálati eredményeit) és ROZLozSNIK említett vizsgálatai is, akik modern alapon 
tanulmányozták e vidékek kőzeteit, RozLOZSNIK pedig épen az Érchegység ama 
részének kőzeteit irta le, amely hegységrész aránylag a leggazdagabb az ilyen 
bázisosabb kőzetekben. 

Ezek alapján tehát méltán mondhatjuk, hogy az Érchegységben a porfirit 
és melafir közt valószínűleg olyan a mennyiségbeli viszony, mint az andezit (hozzá- 
véve a dacitot is) és a bazalt között, vagy talán még ezt az arányt sem éri el. 


kk 


Minthogy ilyen sokféle kőzetből áll az Erdélyi Érchegység mezoeffuzivus 
része, talán nem is egészen helyes ezeket egy összefoglaló névvel illetni. Ha 
azonban rövidség okáért, szükségből ilyen gyűjtőnevet akarunk használni, az 
ezekre nézve egyedül csak a porfirit név lehet. A melafir nemcsak hogy 
nem megfelelő erre a célra, sőt eddigi vizsgálataim szerint gyűjtő fogalom- 
ként való használatát az igazság érdekében egyenesen kerülnünk kell. 

Kelt Kolozsvárott, 1916 február hónap 1-én. 


A HEGYES-DRÓCSA ERDŐSÉGBINEK TALAJA. 


Irta: BALLENEGGER RÓBERT dr.! 


Az elmult év őszén a m. kir. Földtani Intézet igazgatójának megbízásából 
Timgó IMRE kartársammal több kirándulást tettem a Hegyes-Drócsa erdőségeibe. 
Ezeket az erdőket KERNER, aki mint a SCHMIDT AporF budai műegyetemi tanár 
által vezetett bihari expedició tagja 1858 őszén járta be a Hegyes-Drócsát, a lel- 
kesedés hangján valódi őserdőknek írja le. Ma ez az őserdő sok helyütt le van 
tarolva, másutt ki van szállalva ; az itt megmaradt pompás szálfák beszélnek az 
erdők régi szépségéről. Az alsóbb régiókban az erdőt főleg tölgyfajok alkotják, 
ú. m. a kocsántalan (Ouercus sessiliflora) és a magyar tölgy (0u. conferta Kir.). 
A magasabb régió erdeinek uralkodó fája a bükk ( Fagus silvatica L.). 

Ezeknek az erdőknek a talaja egy szürke, helyenként többé-kevésbbé 
sötétebb barnás árnyalatot mutató erdőtalaj, amely nagy egyhangúságban borítja 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1916 január 26-án tartott szakülésén 


Földtani Közlöny XLVI. köt. 1916. 8 


106 D: BALLENEGGER RÓBERT 


a változatos, eruptivus és régi üledékes kőzetekből álló hegységet. Annak eldön- 
tésére, hogy ez a talaj miből és hogyan keletkezett, az altalajt alkotó kőzet 
málladéka-e vagy pedig hulló porból kialakult képződmény-e, amely hulló 
porra később telepedett reá az erdő, két talajszelvényt behatóbb vizsgálatnak 
vetettem alá. 

Az egyik talajt régi bükkfákból álló kiszállalt erdőben gyűjtöttem a milovai- 
völgy feletti gerincen, mintegy 560 m t. f. magasságban ; olyan helyen, ahol fel- 
tétlenül eluvialis képződménnyel van dolgunk, amelyhez eső által odahordott 
anyag nem keveredhetett. A talaj színe világos barnás szürke, a felső nehány cm 
könnyen porrá esik szét, lejebb határozottan morzsás szerkezetű, rétegzettséget 
nem mutat, vastagsága 25—30 cm között változik. Alatta igen mállott granitit 
van, amelyet üde állapotban a milovai völgyben láttam feltárva. Az innen, a 
vizsgálatra vett talaj termőhelyétől mintegy másfél kilométer távolságban gyűj- 
tött granitit szemre üdének látszó közepes szemcsenagyságú kőzet, melyben 
makroszkóposan rózsaszínű ortoklász, fehér plagioklász, barnás fekete biotit és 
kvarc látható. 

Mikroszkóp alatt hipidiomorf strukturát mutat, a földpátok zavarosak. 
Uralkodó az ortoklász, alárendelten oligoklász, albit és periklin összenövés lát- 
ható. A kvarc gyakran unduláló kioltást mutat. A biotit kristályok kicsinyek, 
részben zöldes klorittá alakultak át. Mint akcesszorikus alkatrész titánvas 
szemcsék láthatóak, szélükön gyakran leukoxen és hematit kiválással. Ezen- 
felül még apró zirkonkristályok, színtelen apatit tűk és a kloritosodott biotit- 
ban epidot látható. 

A kémiai elemzés a következő eredményt adta : 


99 Mol. 99 
ND ZSÉSés sét sé ÖKET ESÉS 78-53 30-67 
KÁSO S a stk OS tt ÉBE 14-03 9-05 
OS OS je tk ö s E ee zb ES ÉA 1708 
EI 0 VASAR Rt ÉR A SEK a 125 193 
NDON at MEZ OZEz ÉLSze 0-28 0-46 
ÖGÖSSZs a KÖSZ E T 0-39 0-46 
NOSOS ee íone zése 3"98 423 
) ZERG BEEE At N EBEe élet 436 3705 
E JÖK 8 JEG BR ve JELE ET KAZE 0-48 
HÓ TÖK BETU IE ÉRA 0-14 
TO s tsa ÁK MAAA 0-14 0-11 
BOL. . SRSAE NEEE 0-06 
MINŐ". , SAERHHNÁ SES AB 0-04 0-04 
összesen .... 99-71 100-00 


A talaj alatt gyűjtött granitit erősen mállott, morzsálékony, sárgaszínű, 
benne a biotit teljesen elpusztult és mint másodlagos képződmény már szabad 
szemmel is apró muszkovit pikkelyek láthatóak. 

A kőzet és a rajta levő talaj elemzése a következő eredményt adta. 


A HEGYES-DRÓCSA ERDŐSÉGEINEK TALAJA. sa07 


Granitit Talaj 

Kel JE zi gre pettot VöNNÁNBRÁSÁSE 68-18 68-83 
ÜNK : KESZEN KÉRT ETT 15-45 12-85 
TEK Ő taletegaá to jálásgalánkabgálánalága8 4703 4712 
TEKNŐ KÁ ÉN ett a IÁGMASÉBINÁÉK ÉSÉRE 0-42 — 
JATEK SNS ES Het 0-46 0-56 
ATTŐ ÉSÉRE ÉTER Az ee ELLEN 0-72 0-52 
ÖLES SE ze ORE et aj71 246 
TA ESAezÉstt STO B SEK KEZE 4"67 296 
JEA OEK RAS TEK EK ETER 170 028 
TETEL SÉG e TES 0-63 163 
VYO SZA zza ákos ee 0-46 0-51 
ESO SES A etető élei 07-08 0-10 
MÉ ES S GETE SETS Zac 0702 0palal 
Organikus anyag. ....... — 3"26 
ÖRSZEHEN: a asz 90295 100-19 


Molekuláris százalékokra átszámítva (az összes vasat mint FeOz-at véve 
számításba, a talajnál előbb hygroskópos víz és humuszmentes anyagra számítva 
át az elemzés adatait) : 


Granitit Talaj 

IVO SES te E BÁB VZéTe 78-50 8182 
éa GZ SS KEST ÁSSTE EK ast SK, 14-48 899 
ITESO S asz etetá ak báátts ai ss 1596 183 
IMGOS AZ Keats neee 0-80 1"00 
(OGATÁS SSE ELTE TBT 0-89 0-67 
INOG Szt NEZ BEVERT 3"49 283 
TSA sztar ee R HL és 3"48 2:25 
JRTOSSEZ SRE BE kt ÉTÉ le 0-39 0745 
RWE zs zflz to As a aes ek éel: 07-04 0705 
UTAS ESZE Bő fé bu eo KSE ESÉS ÉS 0-02 011 

összegen ..... 100-00 100-00 


A másik talajt a Cioca lui Adamon (Ádámcsúcson) gyűjtöttem mintegy 
550 m t. f. magasságban, az előbbi helytől légvonalban hat kilométerre nyugat 
felé a gerincen. Az erdőt itt tölgy- és gyertyánfák alkotják. A talaj színe jóval 
sötétebb szürke, sötét barnába játszó árnyalattal. Szerkezete morzsás, réteg- 
zettséget szintén nem mutat. Vastagsága 30—40 cm, alatta egy sötétszürke, 
igen aprószemű, palás strukturát mutató kőzet van, melyben szabad szemmel 
nagyobb epidot kiválások láthatók. Mikroszkóp alatt biotit, ortoklász, elpusz- 
tult plagioklász, epidot, alárendelten magnetit, apatit, zirkon észlelhetők. Ural- 
kodó az igen apró kristályokban kivált biotit, konturjai szabálytalanok, pleo- 
kroizmusa intenziv, a világos fahéjsárgától a sötétbarnáig, tengelyszöge igen 
kicsiny. Sok helyütt kloritosodott. Az orthoklász allotriomorf szemeket képez, 
zavaros, de mégis kevésbbé elváltozott, mint a plagioklász, amely majdnem 
teljesen elpusztult, rovására epidot keletkezett, mely egész fészkeket képez, de 


8x 


108 D: BALLENEGGER RÓBERT 


szórványosan 198 észlelhető. Az akcesszorikus alkotórészek közül gyakori a mag- 
netit. Az erdőben a talajtakaró alatt nem lehetett megállapítani a. kőzet elter- 
jedését, csupán az állapítható meg, hogy tetemes vastagságú teléreket alkot a 
Lóczy LaJos igazgató úr által a paleozoos korszak üledékei közé sorozott agyag- 
pala rétegek között. 

A kőzet ennélfogva a minette-kersantit sorozatba tartozó lamprophyr, 
vegyi összetétele, valamint a rajta levő talaja a következő : 


Közet Talaj 

19005 zs ar EE te e zá 53-12 5274 
SZURO SZEMBE re ago ga aes ale 21-14 16-18 
GO s ARE LÓ 6-94 6-40 
TO SE eso birod S a éséto sza 1539 — 
TÓ rzzsz e EERSR ÉSE eke etes 358 ARAT 
ONES ZA ZZÉ a: OLA DAIG 3707 2:61 
ÜNÖSO 1. a SZSZK SÉiS 4-49 2-67 
JAG GÁZZE E S ZKT ére S o zátee 437 2-41 
JETGO Ste, ezéttldesett KEGENYE 1740 3-65 
TELS ESEK ÉN STO EN STÓ 0-22 339 
TOS tes EEEN RÉSZÉN 0-39 0-50 
POS Zak Ak eNet e RE ETÉK te 0-12 0-19 
MIA ertesz ke EBÉT 07-12 0-39 
Organikus anyag ........ — 669 

100" 35 99-94 
EM ELŐT Bose A OT SET S TE BLSTÓ 278 2:30 


Molekuláris százalékokra átszámítva (az összes vasat mint [e2Og-at véve 
számításba, a talajnál pedig az analysis adatait előbb hygroskopos nedvesség 
és humuszmentes anyagra számítva át), a következő értékeket kapjuk: 


Közet Talaj 
EÜ LESBE . TELL TSel e 62:63 69-78 
ZASOS PSS ÁR DOES a lése 1467 12:56 
J (ZA NÉ ser kN S SO 3"56 318 
IE Oi SEK EY ke S EAT 633 430 
GO. AAA TERE ELERTE 3"88 3"70 
DOSOI. ORA É GEO EKEEKB 912 3"42 
TÉGY IEEE Z E ea vette e 3"29 203 
ECO Sés AGE szt kás ETSO 0-34 0:50 
JER" e ESÉS Es EE 0-06 0-10 
NYÉL E KA at ehát ÁL HÉ 012 0745 


100-00 100-00. 


Az elemzés adatainak egybevetésénél rögtön szemünkbe ötlik a kőzet és a 
rajta levő talaj összetételének nagy hasonlatossága. . 

Mindkét szelvényben a talajban a kovasav kissé felszaporodott a kőzethez 
képest, az aluminiumhydroxyd és az alkaliák megfogytak; a vasoxyd mennyi- 


A HEGYES-DRÓCSA ERDŐSÉGEINEK TALAJA. 109 


sége alig változott ; a granitit talajánál a calciumoxyd és magnéziumoxyd mennyi- 
sége közelítőleg változatlan. A minette talajánál a vasoxyd mennyisége kevéssé 
megfogyott, a kalciumoxyd tartalom nem igen változott, ellenben a magnézium- 
oxyd mennyisége jóval kevesebb, mint a kőzetben. Ez a jelenség a kőzet magas 
biotit tartalmával függ össze. 

Az analízis nyujtotta kép megegyezik a mállásról való mai felfogásunk- 
kal, amely szerint az alkalialumoszilikátok (p. o. földpát) mállását a víz és a 
szénsav hatására úgy fogjuk fel, hogy az alkalialumoszilikát vízben való feloldá- 
sakor hydrolysist szenved, a lehasadó alkali ion a szénsavval egyesül és mint al- 
kalikarbonat kilugzódik, az alumosilicat ion pedig tovább hasad szabad aluminium 
hidroxidra és kovasavra. Ezen gel állapotban keletkező vegyületek közül a kova- 
savgel savanyu kőzegben stabil, a mállási termékben megmarad, míg az 
aluminiumhydroxyd, valószinűleg a humuszhoz kötve, pseudooldat formájában 
kilugzódik. Ezen csak nagy vonásokban ismert folyamat eredménye tehát egy 
kovasavban gazdagabb, aluminiumoxydban és alkaliákban szegényebb termék 
lesz. Ugyanezt a képet adja a talajaink elemzése. 

Hogy közelítő képet nyerjünk az így kilugzott basisoknak a kőzetre vonat- 
koztatott százalékos mennyiségéről, kiindulhatunk ezek alapján abból a feltevés- 
ből, hogy a savanyú közegben végbemenő mállásnál az elmállott anyagból sza- 
baddá vált kovasav mind felhalmozódik és vonatkoztassuk úgy a kőzetben, mint 
a talajban a basisokat a kovasavra, mint egységre. Ekkor a következő adatokat 
kapjuk : 


Granitit Talaj diff. Minette Talaj diff. 
IDG Z a ststa eétő 100 100 — 100 100 — 
ATA s rsatz BÉG 183 110 2-3 23"4 1870 5"4 
MGZOS zése 2:5 22 08 57 46." 14 
GAOgzt ME A : 4 § 8 
M90 . 5 i 22 2ZOKEOZ 1638 140 48 
Na,0 Cr ae köletet z 3 3 5 8 
ELŐ esz kt i 8-8 62 2-6 1874 18 5-6 


574 169 


A táblázat tanusága szerint a kilugzás a bázisokban gazdagabb minette 
talajánál jóval nagyobb fokú, mint a granititénél. Érdekes, hogy a kilugzott 
alkali molekulák száma mindkét talajnál közel ugyanannyi, mint áz aluminium- 
oxydé, vagyis ugyanolyan arányban lugozódtak ki, amilyenben a földpát mole- 
kula felépítésében résztvesznek. A kálcium- és mágnéziumoxyd kilugozása a 
granitit talajánál jóval csekélyebb fokú, mint a biotitban gazdag minetténél. 

A talajok jellemzésére az agrogeologusok a talaj sósavas kivonatának 
összetételét is felhasználják. A sósavas kivonat készítésére ajánlatba hozott 
eljárások közül legcélszerűbbnek látszik HItGARD módszere, a mely módszert 
SrGmMorD ELEK műegyetemi tanár általános, internacionális használatra aján- 
lott. A granitit talaját ezen módszer szerint is megelemeztem. Mielőtt az elemzés 
adatainak discussiójába bocsátkoznék, tisztáznom kell azt a kérdést, mely része 
a talajnak oldódik a sósavval való extrahálásnál. Ennek eldöntésére megiszapol- 


110 D: BALLENEGGER RÓBERT 


tam úgy a talajt, mint a sósavval való kezelés után nyert maradékot. Az iszapolás 
előtt a humuszt a talajból GRANDEAu eljárása szerint kioldottam, úgy hogy 
iszapolásra a humuszmentes anyag került, a számok tehát így közvetlenül össze- 
hasonlíthatóak. Az eredmény a következő; 


szemcsenagyság Granitit talaja HC! kezelés után oldódott 
sz ZTTK est zsét EST MOZSN E 3 

Da égga e Meet RB 40-82 Ü PÉRÁN 

0702—0"-002 ........ ZATOT 2170 21394 

SZONDA estetek 12-10 2"31 Sa 
Oldodott ásás tett ate — 14:63 
hmausz ekes etetés tetkót 326 3"26 
100-00 100-00 


Az oldás tehát a finomabb részekre szorítkozik és pedig a legfinomabb 
részekből, az ATTERBERG-féle kRohtom-ból, amelynek részecskéi már oly kicsi- 
nyek, hogy vízben kolloid sajátságokkal biró suspenziót alkotnak, 81194 
oldódott, a kőlisztből 217394 oldódott, míg a finom és durvább homokot a sósav 
nem támadta meg számbavehetően. A kis többlet, mely itt mutatkozik, az 1sza- 
polásnál elkövethető kísérleti hibák határán belül van. Ennélfogva azt mondhat- 
juk, hogy a sósavas kivonat összetétele nagyjában a mállásnál visszamaradó 
kolloid sajátságú nyers agyag összetételének felel meg. 

A sósavas kivonat összetétele a következő : 


j 99 Mol. 9 
JOVO a AES ESZES EST ÖKÖL DLSTÁD 
ZUR sze ZO A kia öt 350 19:22 
JEZAÜ NT ő BG eN NE SGOKNS 392 13-72 
IVÓOOS E SER E SETS 0-40 559 
CAO: ZAK B EESÁ 0-43 430 
NŰS OEK ZS YA KENT S 0-08 078 
TÜZE SS A KEB ÓGE S 0-40 238 
TO sz SB Sat 0-18 1626 
SO Egg dada sg abb zn 0-10 0-39 
TVE rás E ELESTEK ENE 0-08 0-66 
Összesen oldódott ..... 14:63 100-00 


Ha az aluminiumoxydra, mint egységre számítjuk az adatokat, a követ- 
kező számokat kapjuk: 


2:69 SIO, A1l,Oz 0771 FexOz 0-51 (Ca, Mg)O 0-16 (K, Na)O 


melyek azt mutatják, hogy a mállásnál keletkező knyers agyag aluminiumoxyd- 
ban és vasoxydban gazdag termék, a felépítésében szereplő basisok nagyobb tö- 
megét az alkali földfémek oxydjai alkotják, míg az alkaliák nagyon megfogytak. 

A "SIGMOND ELEK által ajánlatba hozott új terminologia szerint a sósavas 
kivonat összetétele a következő táblázatban állítható össze : 


A HEGYES-DRÓCSA ERDŐSÉGBINEK TALAJA. 181 


ekvivalens 94 


ÜNTGEE gs ÖÁZT E ÖZTRETEORTTTN 065 
TERELLRÉRSEÉK Ét e green ás Hi 
ÜL LENSENEE SE et Ea dee ő 83-81 
JÁT Ek EZTET 4792. 1 100 
TELET e SÜÉR ST sé SRTENTENT 36-58 
EZLELÉSE SES EE MREK ÉS É e t a 51-08 
Ezt ES B ÉREK ÉRNE 0-85 
DKV EZÉ ESZT 1704 
MÓGYApratt 189 1-67 [100 
YEN heg RÉSEKET 91-32 
(OLE O LB N RLE KELHET 2 EN HEG 


Az oldott pozitiv grammekvivalensek összege 074021. 
Összehasonlítva a HILGARD által a humid és arid vidékek talajának átlagos 
összetételeként megállapított értékekkel azt látjuk, hogy 


HILGARD 
Humid  Arid 
I. vegyértékű pos. alkatr. ekvivalens 94 összege ..... 270" 25 380 
14 ( 4 ( ( Sea öztljed Ké kaka ag 9/90 ató 746070 
MI Ki (4 Ki ( 95 GZ EGER SSZA14E 9970 TOSJA 


Erdőtalajunk sósavas kivonatának összetétele tehát közel áll a humid 
vidékek talajának átlagos összetételéhez; az. alkaliák kilugzása majdnem olyan 
fokú, mint a humid talajnál, a monoxydok kevésbbé lugozódtak ki. 

Összefoglalva az eredményeket, kimondhatjuk, hogy a Hegyes-Drócsa 
erdős vidékének talajait az altalajt képező kőzet málladékaként kell felfognunk ; 
a mechanikusan dezintegrálódott kőzet törmeléke a csapadékvizek és a lomb- 
takaró és a gyökerek korhadásakor keletkező savanyú termékek, szénsav és or- 
ganikus anyag, hatására oldódik, a bázisok kilugzódnak, a kovasav felszaporo- 
dik. A talajképződésnek ezt a tipusát a modern talajtan podsolosodás néven ismeri. 
Jelen esetben tehát gyenge podsolosodási folyamattal van dolgunk. 

Befejezésül szabadjon hálás köszönetemet kifejeznem mimdazoknak, kik 
munkám végzésében támogatni szívesek voltak, nevezetesen Lóczy LAJos igaz- 
gató úrnak, a megtisztelő megbizatásért, SCHAFARZIK FERENC műegyetemi ta- 
nár úrnak és Párry MóR főgeológus úrnak a vékony csiszolatok mikroszkópos 
vizsgálatának revideálásáért. Fogadják hálás köszönetemet. 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


Föltárás a budapesti Hungária köruton. 


. A Hungária-körúton, a m. k. Bakteriologiai Intézet közelében, valamint 
a erenc-Józseb; és kPálfy János katonai laktanyák közelében 1914 év május és 
junius havában csatornaásás történt csövezet lerakás céljából, amely alkalommal az 
altalajt kb. 4 m mélységig föltárták a fölszin alatt. Mindenütt sárga, durva, ka- 
vicsos homokot tártak föl, mely megegyezett a törökőri kútásásnál észlelt kavi- 
csog homokkal. A hungária-körúti rétegek is valószinűleg a levantei emeletbe, 
esetleg már pleisztocénbe sorolhatók. Kövület nem akadt bennök. Valószínű, 
hogy ez a homokos-kavicsos üledék nagy elterjedésű ezen a tájon a fölszín vékony 
homoktakarója alatt s összefügg a térképen távolabb keletre kijelölt levantei fol- 
tokkal. SCHRÉTER ZOLTÁN dr. 


Kútifúrás a Törökőrön. 


A örökőn nevű dülőn, az Egressy-úttól DK-re s a Pillangó-úttól DNy-ra 
eső egyik telken a m. k. Posta létesítendő gazdasági telepének vízellátása cél- 
jából kútat, illetve fúrást mélyesztettek az 1915 év folyamán. És pedig először 
13-40 m mély és 6 m átmérőjű ásott kút vájatott, ennek fenekén pedig fúrás 
mélyesztetett, amellyel 1915 márc. 22-ig 49 m mélységig haladtak. 

Az ásott kút a felső vékony futóhomorwk-réteg alatt kavicsot 
és kavicsos homokot tárt föl, amely valószinűlega levantei em e- 
let üledéke. A kavics itt eléri a 10 m vastagságot ; az ásott kút feneke a kút- 
fúró szerint már a kavicsalatti agyagókba mélyesztetett. A kavicsréteg elég nagy 
mennyiségű talajvizei szolgáltatott, de a létesítendő telep nagymértékű víz- 
szükségletének ellátására a kútfúró mester szerint nem lett volna elegendő. 
Minthogy gazdasági vízhasználaton kívül ivóvíz céljaira is szolgált volna a kút 
vize, nézetem szerint egészségi szempontból sem lett volna eléggé megbízható. 
Megjegyzem, hogy a környéken nagy számban lévő kis mélységű kútak, amelyek 
vizét a nagy kiterjedésű kertészeti telepek öntözésére használják, szintén ebből a 
kavicsból nyerik a vizöket. 

A kút fenekén mélyesztett fúrás a következő rétegeken hatolt keresztül: 


13"40—19"70 m szürke agyag, 

1970 —21"20 4 szürke homok kövülettöredékekkel, 
2120—22-00 4 szürke agyagos homok, 
2200—24-40 4 szürke homok kövülettöredékekkel, 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK, 418 


24"40—26-50 m szürke agyag, 

26"50—38-60 x szürke durva homok, 

38"60—38-80 4 szürke agyag, 

38-80—45"30 4 szürke homok, 

45"30—47"50 4 szürke agyag, 

47"50—47-75 4 szürke homok kövülettöredékekkel, 
47"50—49"00 4 szürke agyag, 

49700 m alatt szürke homok. 


A 26-50—38-60 m-ek közötti szélességbeli rétegek anyagában előfor- 
dulnak : 

Cardium  obsoletum Ercmw. var. vindobonensis PARrTscmn, Tapes gregaria 
PARrTscH, Potamides (Pirenella) mitralis ErcEw. 

A 49 m alatt lévő homokból kövületek kissé bővebben kerültek elő, neve- 
zetesen : Cardium obsoletum Excmw. var. vindobonensis PARTScH, Tapes gregaria, 
PaRrscn, Irvilha podolica ErxcHw., Potamides (Pirenella) muitralis ErcHw. 

Tehát a fölszín alatt kb. 10 m-től kb. 50 mága szarmata emelet 
rétegei vannak jelen. 

Megjegyzendő, hogy az itt föltárt rétegsor hasonló a Ganz-féle waggon- 
gyár területén létesített fúrásban föltárt rétegekhez.! A fölszín alatt a waggon- 
gyárban kb. 8-28 m-től kezdődőleg szürke homok, kékesszürke és kékeszöld 
agyag és agyagmárga váltakozásából álló rétegsort tártak föl 181"60 m mélységig, 
tehát 17332 m vastagsában, mely rétegsor hasonlóképen a szarmata emeletbe 
tartozik. 

Budapest, 1916. ápr. 5. 

SOCHRÉTER ZOLTÁN dr. 


1 Haravárs Gy.: A neogén Budapest környékén. (A m. k. Földt. Int. Évkönyve 
XVET7k315. old) 


B) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


A FÖLDKÉREGBEN EGYMÁST KERESZTEZŐ. 
KETTŐS HULLÁMRENDSZERRŐL. 


Irta: Dr. ToBoRFFY GÉZA. 


A 4—5. ábrával. 


AÁMPFERER 0. bécsi geológus tollából nemrégen rövid cikk jelent meg, 
melyben az Alpok, Kárpátok és a velük kapcsolatba hozbató távolabbi hegysé- 
gek tektonikájával foglalkozik.2 Mint jelzi is, nagyobb terjedelmű tanulmányt 
szándékozik nyilvánosságra hozni, melynek eme cikk csak előfutárja. Bár a fent- 
említett közlemény nem egészen világosan tárgyalja, úgyszólván csak sejteti 
ÁMPFERER alapelveit, annyit megállapíthatok, hogy körülbelül ugyanoda kon- 
kludál, mint az én kiskárpáti megfigyeléseim, melyeket intézeti konferenciákon 
annak idején élőszóval is vázoltam, s melyekről, habár csak röviden is, 1915. 
évi jelentésemben irásban 18 megemlékezem. Legyen szabad ehelyütt részben 
ÁMPFERER nézetét visszaadnom, részben saját megfigyeléseimet közölnöm. 

AÁMPFERER cikkének tárgya a hullámos felgyűrődések és az ezek által ki- 
váltott pikkelyes rátolódások keletkezése. Szerinte is ÉD-i és KNy-i hullám. 
rendszert különböztethetünk meg, melyek egymást közel derékszög alatt harán- 
tolják. A gyűrődések idejét a rhátbe helyezi. Tavalyi működési területemen 
kénytelen vagyok a felgyűrődéseket legalább i8 a liász vége felé vagy inkább 
krétába tenni, mert ottani mészköveim, melyek a régebbi képződményekkel 
együttesen gyűrtek, a felső liászig terjednek; nem számítva a lajtamészkövet, 
mely amúgy is diszkordáns telepedésű. AMPFERER felfogását csak idézett cikké- 
ből ismertem meg, s így tőle függetlenül jutottam hasonló meggyőződésre. A Kis- 
kárpátok déli felében reambulálváp, ahol BEcx tisztán törésekkel igyekezett 
a hegyszerkezetet megoldani, kezdetben meglepett a dőlések látszólagos szabály- 
talansága. Iránytűm folytonosan változó dőlésirányokat jelzett, aminek nem 
tudtam okát adni. Aránylag kis területen is 5—11—17—23 fok körül billegett 
a tű, de a közbeeső fokok valamennyiét észleltem. Mi sem természetesebb, mint- 
hogy ebbe a látszólagos szabálytalanságba rendszert igyekeztem belevinni, 


1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1916 ápr. 5-iki ülésén. 
: Über den Wechsel von Falt- und Schubrichtungen beim Bau der Faltengebirge. 
Verh. der k. k. geol. R.-A. 1915 No. 8. 


VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 115 


s így hamarosan rá kellett jutnom az AMPFERERtől 18 észlelt kettős hullámrend- 
szerre. Térképembe jegyezvén a dőlésirányokat, több különálló boltozatot nyer- 
tem, melyek sarkaikon lekerekített romboidok fölé borulnak. A paralellogramm 
hosszabbik oldalpárja közel ÉD-i, a rövidebb pedig közelítőleg KNy-i irányú. 
Nézetem szerint, bár egyidejűleg keletkeztek, mégis a KNy-i hullámzottság az 
ÉD-inek függvénye. Hogy e hullámokat mi idézte elő, egyelőre nem merem ha- 
tározottan állítani, de úgy hiszem, nem csupán a földkéreg összehuzódása hozta 
létre, hanem hogy az a felszínesen 
működő feszültség, melyet mélybeli 
erupciók idéztek elő, szintén részt 
vett azok képzésében. 

A Kiskárpátokban ez utóbbi 
valószinűbbnek is látszik. 


Én 


a 


4. ábra. A Kiskárpátok elsődleges hullámainak magyarázata. 


Nem tartom azonban lehetetlennek, hogy az erupciók helyét épen a föld- 
kéreg szabályszerű összehuzódása folytán létrejött ráncok jelölik ki, s hogy a 
vulkanikus hatás csak másodsorban okozza a földkéreg redőzöttségét. A kitö- 
rések ugyanis nem minden szabály nélkül sorakoznak, s ha megfigyeljük pl. 
a Kiskárpátok sávokban fellépő diabáz feltöréseit, láthatjuk, hogy azok szintén 
beleilleszthetők 2 feltett hullámhálózatba. Hogy a hullámok keletkezésekor a 
földkéregben létrejött egyensúlyváltozás idézte-e elő az eruptivum kitörését, 
vagy megfordítva?, arról lehet vitatkozni, de hogy a kettő között benső össze- 
függés van, úgy vélem, alig tagadható. Egyetértek abban is AMPFERERrel, hogy a 
másodlagos redők keletkezését az egyirányban meggyűrt földhullámokban jelent- 
kező feszültséggel indokoljuk, mely a kisebb keretek közé szorított anyagban 
szükségképen fellép és az eredeti térfogat elfoglalására törekszik. Ezt el nem 
érhetvén, a tömeg más dimenziókban kénytelen kiterjedni és felpúposodik. Ezt 


19 


116 VEGYES KÖZLEMÉNYEK, 


a felfogást vallom a boltozatok keletkezését illetőleg. Ezek a púpok, illetve bolto- 
zatok, melyek az elsődleges hullámsorban fellépnek, nem keletkeznek egymástól 
függetlenül, hanem tekintetbe véve, hogy az elsődleges hullámokat azonos erők 
hozták létre, pontonkénti kiegyenlítődés kíséretében maguk is egy másik, az 
eredőknek megfefelő szisztémában sorakoznak. Ilymódon, a párhuzamos hul- 
lámokból álló rendszer, közel merőlegesen lefutó völgysorral, harántirányban fel- 
tagoltatik, úgy, hogy valóságos hálózat jön létre. Tekintettel azonban arra, hogy 
az eredők két fő erőcsoportnak és pedig egy, az elsődleges hullámsorra merő- 
legesen és egy avval párvonalosan ható csoportnak függvényei (utóbbi a fölfelé 
és oldalt ható erők összessége, mely a térbeli elhelyezkedésre törekszik), nem az 
eredeti két irány valamelyikében fognak hatni, hanem azok között, tehát ÉK — 
DNYy, illetve ÉNy—DK felé. A kőzet anyagbeli tulajdonságai, mint pl. a plaszti- 
citás, ellentállóképesség, azonkívül a hullámvölgyek kereszteződésében előálló 
holtpontok, hol az egymásnak szorított 
rétegcsoportokban úgyszólván teljes  ki- 
egyenlítődés jön létre, a boltozatokban fel- 
lépő szakadások s főként az egyes boltoza- 
tok egymáshoz viszony itotit 
eltolódása, az eredők szabta irányt 
kompenzálják s csupán a boltozatoknak 
és az alapjukat képező parallellogrammnak 
enyhe torzulását, iveltségét idézik elő. 
(4. ábra.) 
A Kiskárpátokban az elsődleges hullá- 
mok (£—D) a hegység azonos irányú 
: gerincvonala felé borulnak, annak hajlá- 
5. ábra. Hullámvölgyek kereszteződése — Sait követve; a másodlagosak ugyancsak 
I elsődleges, II másodlagos hullám- a hegység gerincéhez alkalmazkodva lép- 
völgyek. nek fel, arra lehetőleg merőleges elhelyez- 
kedéssel, tehát hol összehajló, hol szét- 
ágazó sugárrendszert adnak. (4b. ábra.) Hogy ebben a rendszerben helyenként 
pikkelyes rátolódások is fellépnek, magától értődik, mert mihelyt a. rétegösszlet 
ellentállását a reáható erők legyőzik, pl. a hegység beöblösödéseiben, ahol a 
tömeg minimális területre van szorítva, abban vetődéseknek, töréseknek, az 
erők további behatására rátolódásoknak kell létre jönniök. Épen így a szegélye- 
ken is megtaláljuk a pikkelyeket, melyek viszont úgy állhatnak elő, hogy a 
legkülső antiklinálisok a fokozódó nyomás folytán nem találtak kellő ellent- 
állást újabb hullámsor felidézéséhez, bennszakadtak, mélyen a felszántott perem 
alá tolódtak, s így állították helyre a hegység egyensúlyát. Hogy ez az elmélet 
nem csupán légből kapott, arra nézve elég támasztópontunk áll rendelkezésre. 
Noha a feltehető boltozatok ma már nagyrészt áldozatul estek a denudációnak, 
nem vonható kétségbe azok létezése. Vannak most is megfigyelhető olyan tek- 
tonikai jellegek, melyek az elmélet valószínűsége mellett szólanak. Így a stomfai 
enyhe lejtésű dombok tetején észlelhető hosszukás ablakok, melyeken a mész- 
kövek alól kvarcit bukkan felszínre, valamint azok a sajátságos sziklacsopor- 


zat Ad 


TÁRSULATI ÜGYEK. 1117 


tok, melyeket a modori kvarcitok alkotnak, s melyek a hullámvölgyek keresz- 
teződésének tekinthetők, ahol az egymással érintkező boltozatok sarkainak 
foszlánya, erősen gyűrt bizarr sziklacsoportok és fekvő antiklinálisok képében 
maradt fenn (5. ábra); mind a boltozatos kiképződést igazolják. (1. elsődleges, 
II. másodlagos hullámvölgy.) Nem ritkák az 5 alakúan gyűrt fekvő antiklinálisok 
sem, melyek talán a rétegek kényszerült rövidülése folytán jöttek létre. 

A Kiskárpátokban ezt a kettős gyűrődést csak helyenként észlelhetjük 
és pedig főként azokon a helyeken, ahol a régebbi nagy tömegű erupciós tömzsök 
a hullámok kialakulását nem akadályozták, illetve azokat irányukból el nem 
térítették. Ezért az elmélet sok helyen felmondja a szolgálatot, s a gyűrődések 
és rátolódások keletkezését lokálisan ható, más-más irányú erőknek kell tulaj- 
donítanunk. 

Mindezeket összegezve, bár nem remélem, hogy nagyobb területek tekto- 
nikai viszonyait ezzel az elmélettel meg lehessen oldanunk, de ha módjával és 
helyesen alkalmazzuk, sok hegyszerkezeti probléma válik megoldhatóvá. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


A) Szakülések. 


- 


I. Szakülés 1916 január hónap 5-én, d. u. 5 órakor a kir. magy. Ter- 
mészettudományi Társulat üléstermében. 

Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. kir. József-műegyetemi ny. r. tanár. 

1. VaApÁSsz M. ELEMÉR dr.: Földtan a hadi ismeretekben 
címen kifejtette, hogy a front mögött és a harcvonalban egyaránt fölmerülhetnek 
bizonyos kérdések, amelyeknek megoldása földtani szakképzettséget, vagy leg- 
alább is földtani alapismereteket kíván. A lövőárok-harcban fontos kérdés a többi 
között a vízzel való ellátás, a talajvíz elvezetése stb., a front mögött, de főképen 
a hódított területeken pedig a vasútvonalak, hidak, alagutak, erődítések építé- 
seinél, továbbá a meghódított területek hasznosítható ásványi kincseinek kiak- 
názásánál merülhetnek föl szakértői véleményt megkívánó kérdések. A front 
mögött való ilyen irányú munkálkodás alaposabb szaktudást követel, miért 18 
csak képzett geológusokra bízható. Ezért szükségesnek tartja Vapász dr., hogy — 
amint Németországban már tervbe is vették — nálunk is foglalkozzanak katonai 
geológusi állások szervezésének a gondolatával. A harcvonalon fölmerülő földtani 
problémák sokkal egyszerűbbek lévén, azoknak megoldására a csapattiszteket 
kell alkalmassá, nevelni a földtannak a katonai iskolákban és — miután a csapat- 
tisztek zöme tartalékos tiszt — a polgári középiskolákban is behatóbban való 
tanításával. 

Et osz ziá a zót álá 

SCHAFARZIK FERENC elnök az előadó fejtegetéseire megjegyzi, hogy a 
katonai parancsnokságok békében már eddig is nagy mértékben igénybe vették 
a szakgeológust főkép hidrológiai kérdésekben, kőbányák kisajátítása körüli 


ZER s 


118 TÁRSULATI ÜGYEK. 


eljárásokban. Eme célokra részben katonatiszti rangban levő geológusokat kértek 
fel, részben pedig állami geológusokat, akik azonban mind teljes titoktartással 
végezték feladataikat s ilymódon gyakran még a szakkörök sem tudtak arról, 
hogy a katonai hatóságok a geológiai kérdéseket szakemberekkel végeztetik. 
A fronton levő működésben sem nélkülözi a katonai hatóság a geológiai kérdéseket. 
A katonai intézetek tankönyveiben, a tereptan stb. művekben geológiai kérdé- 
seket i8s tárgyalnak, például részletes adatokkal megvilágítva fejtegetik a talaj- 
víz kérdését, a források, kutak s artézi kutak keletkezésének és készítésének fel- 
tételeit, mindamellett a geologia jövőben katonai szempontból ií8 nagyobb figye- 
lemben részesítendő. 

2. VogL VIKTOR dr. Tengermellékünk . tithonképződ- 
ményein végzett tanulmányairól számolt be. A tithonképződmények arány- 
lag vékony sáv alakjában Krajna felől délkeleti irányban csapnak át ide és Zlobin- 
Li vidékén át Zenggig húzódnak. Ez a tithonsáv már morfológiailag is elüt úgy 
a fedő krétameszek, mint a fekvő mélyebb jurameszek felépítette területektől ; 
miként ezek, a tithonképződmények is mészkövek, karsztosodottak ugyan, de a 
tithonterület mégis szelidebb arculatú, aminek oka abban rejlik, hogy a tithon- 
mészkő gyakrabban váltakozik dolomitokkal. Kövületnyomok a tithonban 
mindenütt gyakoriak. Nagyobb faunák mindazonáltal csak négy pontról kerül- 
tek elő, s nevezetes, hogy ezek a faunák — bár úgylátszik nagyjából egykorúak — 
a legkülönbözőbb összetételűek. Zlobinnál, a Plaséra vezető országút mellett 
ellipsactiniás mészkő van feltárva, melyben ellipsactiniákon kívül cidarisok, 
brachiopodák, s nagyon kevés kagyló található. A Liökopolje délkeleti sarkában 
korallos mészkő terül el korallokkal s elvétve dicerasokkal. Jóval változatosabb 
a Vigeviva-hegy (1429 m) meszének faunája (a Liéko-poljétól keletre), amely 
azonban majdnem kizárólag csigákból tevődik össze. A csigák között i8 a cerithiu- 
mok uralkodnak. Fajokban leggazdagabb a Visevicától délre emelkedő Zagradski 
vrh kőzetének állatvilága. Itt 25 faj találkozott, háromnegyedrészben kagylók, 
elsősorban pectenek. Mindezek a faunák a strambergi felső tithonhoz és a. sziciliai 
alsó tithon legfelsőbb részéhez, a promiseni faunához állnak legközelebb. A Zag- 
radski faunája valamivel közelebb áll Stramberghez, mint a Visevica, melynek 
faunája a sziciliai legfelsőbb alsótithonnal tart nagyobb rokonságot. A. különb- 
ségek ma még lényegtelenek, lehetséges azonban, hogy későbbi szerencsés gyűj- 
tések kiélesírik, amikor is talán majd szembeállíthatjuk a Zagradski vrh felső 
tithonját a Visevica elsó tithonjával. A máig ismert faunák erre még nem nyuj- 
tanak elég alapot. 


II. Szakülés 1916 január 26-án a királyi magyar Természettudományi 
Társulat üléstermében. 

Elnök SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. 

1. BALLENEGGER RÓBERT dr. a Hegyes-Drócsa erdőségeinek 
talajáról értekezett. Előadó az elmult év őszén bejárta a Hegyes-Drócsa 
erdős vidékét. Az erdőket az alsóbb régiókban tölgyfajok, a magasabb régiókban 
bükk alkotják. Az erdők talaja egy szürke, helyenként többé-kevésbbé barnába 
játszó, rétegzettséget nem mutató képződmény, amely nagy egyhangúságban 


ESÉS jott 


TÁRSULATI ÜGYEK. 119 


borítja az igen változatos, eruptivus és régi üledékes kőzetekből álló altalajt. 
Annak eldöntésére, hogy ez a talaj miből keletkezett, az altalajt képező kőzet 
málladéka-e vagy hulló porból alakult-e ki és minő talajképző folyamatokon ment 
át, előadó két talajt és az alatta fekvő kőzetet részletes vizsgálatnak vetette alá. 
A vizsgálat eredményéből kétségen kívül kitűnik, hogy a talaj az alatta fekvő 
kőzet málladéka, vegyi összetétele igen közel áll a kőzetéhez ; a kovasav a talaj- 
ban kissé felszaporodott, a bázisok pedig kevéssé kilugoztattak. A modern talaj- 
tan ezt a folyamatot podsolosodásnak hívja, a Hegyes-Drócsa erdőségei- 
nek talaja kisfokú podsolosodás eredménye. (Szövege a jelen füzet 105—111. old.) 

EV ozz a szólások: 

Lóczy Lasos dr. tiszteleti tag nagy érdeklődéssel hallgatta az előadást, 
annál 18 inkább, mert midőn a 80-as években a Hegyes-Drócsa térképezésével 
foglalkozott, kétségei voltak ennek a nagy elterjedésű talajtakarónak eredetét 
illetőleg. Ezeket a mai előadás eloszlatta. 

SZONTAGH TAMÁS dr. alelnök a maga részéről nagy örömmel hallgatta az 
előadást, amely azon régi nézetében erősítette meg, hogy a hegységeinkben egyesek 
részéről újabban hangoztatott elméletek ellenére, a talajok nem alakulhatnak ki 
hulló porból. A hótakaróra eső port a tavaszi olvadás feltétlenül leviszi a völgybe, 
sőt az ilyenkor lefolyó nagy víztömegek még a kőzet elmállásának terményeit 
is, legalább részben, eltávolítják. 

SIGMOND ELEK dr. 18 azt hiszi, hogy talajaink nem alakulhattak ki mind 
hulló porból, amit a mai előadás i8 bizonyít. Németországban RAMANN kimutatta, 
hogy a németek által kBraunerdey-nek nevezett talajnem az alatta levő kőzet 
mállási terméke. 

Lóczy LaJos dr. tiszteleti tag TRExrrz PÉTER vizsgálatainak megvédésére meg- 
jegyzi, hogy nézete szerint TREIrrz a hótakaróra hullott por vizsgálatát nem azért 
végzi, mintha nem volna tisztában azzal, hogy a hóra hullott port a tavaszi olvadás 
messzire elszállítja, hanem azért, hogy ennek a pornak az eredetét kimutassa. 

SCHAFARZIK FERENC dr. elnök azt hiszi, hogy mint igen gyakran, most is 
az igazság a középen lesz. Annak idején ő is végzett egy bánáti talajon részlete- 
sebb vizsgálatot, amelyben rétegről-rétegre haladva kimutatja, hogy a babérces 
agyag az alatta levő pontusi üledék mállási terméke. Ugyanazok az ásványok 
fordulnak benne elő, csupán a legfelső rétegben talált néhány olyan ásványt 1s, 
amely a pontusi agyagban nem fordul elő. Ezeket nyilvánvalóan a szél hordta 
oda. Ugyancsak a nógrádmegyei andezit nyirok vizsgálatakor is talált oly ásvá- 
nyokat, melyek az andezitben nincsenek. Így tehát általánosításoknak nincs 
helyük és minden egyes esetben részletes vizsgálatnak kell a kérdést eldöntenie, 
amint azt az előadó is tette. 

2. PAPP KÁRoLY dr. főtitkár bemutatja RADOVANOVICS SZVETOLIK volt 
szerb egyetemi tanár és BENE Géza. az Osztrák-Magyar Államvasút társaság 
aninai bányamérnöke és főfelügyelőjenek Szerbia geológiai és bányászati viszo- 
nyairól szóló munkáját. A munka a Balkán-félszigetnek egy olyan csücskét tárja 
elénk, amelyről hozzáférhetetlen volta miatt eddig nem sokat tudtunk. Ugyanis a 
szóbanforgó terület Magyarország, Románia és Bulgária határainak összeszögelésén 
van, ahol a négyes határ miatt úgy a geológus, mint a bányász munkája mindig 


EGGY eset 


120 TÁRSULATI ÜGYEK. 


bizonyos nehézségekbe ütközött. A szomszédos országok területeiből eddigelé 
csupán a magyarországi részt ismertük pontosan a m. k. földtani intézet felvéte- 
leiből. Az Alduna vidékét ugyanis Böcgkn JáNnos, TELEGDI Rorn LAJos ég 
OÖCHAFARZIK FERENC térképezték s a mintaszerű felvételek összefoglalását főkép 
SCHAFARZIK FERENC elnök úr őméltósága műveiből ismerjük. A Magyarhoni 
Földtani Társulat kiadásában 1908-ban jelent meg az Aldunai Vas- 
kapuhegység geológiai viszonyainak a leírása SCHAFARZIK 
FERENC dr. akkori főgeológus tollából, amely munka nemcsak a magyarországi 
Dunapartot ismerteti, hanem szerbiai oldalnak egy keskeny sávját is vázolja. 
Ehhez a fölvételhez csatlakozik e most beterjesztendő munka. 

RADOVANOVICS SZVETOLIK: Adatok az Északkeleti szerb- 
vidék geológiai hegyszerkeztéhez címen leírja az  Alduna 
Grében—Kazán szorosaitól, s Orsovától délre eső vidék geológiai szerkezetét, 
geológiai térképen feltüntetve egyrészt a Grében, Kazán, Orsova, Berza- Palánka, 
másrészt Majdanpek, Topla s Terjáni közé eső hegyvidéket, vagyis a Duna és 
Timok szögletébe eső területet. Az 1 : 200,000 mértékű térképen kívül öt szel- 
vénnyel magyarázza a vázolt vidék tektonikai viszonyait. 

JEoszsztá szolas (o ik: 

RApovANnNovIics tanár ismertetett munkájához SCHAFARZIK FERENC elnök 
megjegyzi, hogy ebben új adat a kazáni gránit előfordulásának tisztázása. Eddig a 
kazáni granit volt az áttolódási elmélet sarkpontja, amelyet Lóczy LAJos fedezett 
fel MuRGocsi és RApovANovIcs tanárok társaságában, s annak idején a Duna 
partjáról erre a gránit tömzsre fel is mentek. Ezt a fölfedezést eddigelé mint 
az áttolódás típusát hangoztatták. A most: bemutatott térképből és szelvé- 
nyekből kitűnik, hogya kazáni gránit tulajdonképena mélységben 
van, rajta fekszik a jura mész, s így áttolódásról itt szó sem lehet. 

BENns Géza: Adatok Szerbia északkeleti részének 
geológiájához címü tanulmányában leírja, hogy 1918. év őszén és 1914. 
év nyarán több mint 5 hetet fordított a szóbanforgó vidék tanulmányozására 
Útjain BARDIAUx EMIL rudnaglavai bányaigazgató s Mizrogkovics J. A. nyug. 
szerb királyi bányászati felügyelő kalauzolták. 

Rudna-glava vidékének ércei a diorit s kristályos mész kontaktusán talál- 
hatók. Az Okna-brd érceit egy kontakt telepben 900 m hosszúságban több 
ponton 1—4 m vastag éretömzszsel tárták fel. A feltárások között azonban 
ére nincs, hanem megszakad. A  Rudna-Glava vidék éregazdagságát egyes 
szakértők rendkívül túlozták, így WENDEBORN weimari bányamérnök fantasz- 
tikus túlzásokat írt le szakértői véleményében. Az allofant nem ismervén, azt 
malachitnak vélre, s ilymódon a Samar hegyen rézéreről szó sem lehet. 
A Saska-völgy barnavasérce is csak limonitos bekérgezés. A czmajkai 
mágnesvaséretelep, amelyet HoFMANN FÉLIx 1890-ben tárt fel, dioritban lencse- 
szerűen települt fészkek sorozata. Acrnaj k a 1 bánya magnetites, s rézkovandos 
érce a mélység felé csakhamar kiékül. Az érctelep silányságán eddig minden 
bányászati vállalkozás megakadt. A Cracu cu Oknele gyönge rézércei 
semi sok reményt nyújtanak. Topla környékének aranytartalmú piritjei vörös 
palákban találhatók, de a kénkovand ma már teljesen kimerült. 


Eset zt 


TÁRSULATI ÜGYEK. 121 


A Mirocs-vidéki szénterületen BenE Géza egyetlen műre való szén- 
telepet sem talált a liász képződményekben. A Rano vá c vidéki karbon-szén- 
terület sem sok bíztatót nyujt. A Szlani potokban karbonkori növények talál- 
hatók, amiket már SrauB Mógrcz karbonkorúaknak határozott meg. Művelésre 
érdemes szénkibúvást azonban sehol nem konstatálhatott, s a gorcok is a szén 
silányságáról tanuskodnak. 

Papp KÁRoLny titkár ezután röviden ismerteti, hogy 

A) Mizosxovirs J. A. királyi szerb bányainspektor: Szerbia vasérckész- 
letéről szóló művében (Iron ore resources of the ma szlkól 1 
Stockholm pag. 324) a következő bányákat írja le a szóbanforgó vidékről: 

I. Dobra, Berzászkával szemben a Duna déli partján, a kőszénbánya 
mellett limonitot s mangánércet említ. 

II. Majdanpek. A csillámpalát és a krétameszeket andezit töri át, 
s a kontaktuson fészkekben magnetit, pirit és chalkopirit ércek találhatók. Mintegy 
800,000 tonna piritet tártak itt fel, s az érc szállítására 17 km hosszú kötélpályát 
építettek a Dunáig. 

III. Rudna-gla va. A gránit s a kristályos palák kontaktusán mintegy 
500 m hosszú telér húzódik, amelyet magnetit s szulfidos rézére tölt ki. 

IV. Mossna a Duna juci kanyarulatától délre a Porecska folyó mellett, 
kristályos palákban agyagvaskőó. 

V. Cernajka, Rudnaglavától délkeletre, gránitos kőzetben északdéli 
csapású ércesedés pirit, chalkopirit, magnetit és kromittal. 

VI. Kupusziste, Berza-Palánkától 4 km-nyire kristályos palákban 
hematit fészkek. 

B ) Mixogxovrcs F. A. királyi szerb bányainspektor. Szerbia szénkészletéről 
írott munkájában (The Coal Resources of the World, Toronto 
1918 pag. 1093) a szóbanforgó vidékről a következő széntelepeket sorolja fel. 

1. Karbonkőszér Ramovác vidékén, Mustapits,  Misienovác, 
Manastirica, Kladurovo, Melnica és Ranovác községek határában 120 km? terü- 
leten 4500 —7700 kalória között váltakozó hőfejlesztő képességgel. 

9. Liászkőszén Dobra határában, szemben a berzászkai széntelep- 
pel, lencsés kifejlődésben, 7100 kalória hőfejlesztő képességgel. 

3. Ugyancsak a Duna partján, Dobrától kissé délnek Boljetin mellett. 

4. Mirocs vidéki liász széntelepek Szerbia legnagyobb kiterjedésű 
széntelepei, a Mirocs-planinán D csapásban 530 km hosszaságban, 4 szénteleppel, 
amelyek vastagsága 0-5—165 m között váltakozik. Kaloriájuk 5000 körül van. 

5. Túl az ábrázolt területen, dél felé Zajecsár mellett, Bulgária határán 
van a Vriska Csuka bánya. A Perlitai hegyőldalakön 1200 méter 
hosszú liász széntelep van, amelyet tényleg 25 év óta művelnek. A 459 dülésű 
széntelep a mélység felé 120 méternyire van feltárva. Vastagsága 3-5 méter. 
Fűtőértékét 8000 kaloriára teszik. A vriska-csukai szénbányát 81 km hosszú 
vasút köti össze a dunaparti Radujeváccal, ahol a vállalatnak brikettgyára van. 

A harmadkori szenek közül: 

6. Alikszari szénbánya Reka mellett 200 m csapásban 2—4 m vastag- 
ságban van feltárva 6400 kaloria hőfejlesztő képességgel. 


Földtani Közlöny XLVI. köt. 1916. SE 9 


122 TÁRSULATI ÜGYEK. 


7. Délfelé Si1kole mellett egy 8-5 m vastag harmadkori széntelep, amely 300 
m csapásban 80 m mélységig van feltárva. Ez már a timoki harmadkori medence 
végnyulványába esik. A barnaszén 7094 széntartalom mellett 4800 kalóriát mutat. 
Mizrogkovics a Duna—Timok szögletének kőszénkészletét 40,000,000 t, 
barnaszénkészletét 38.000,000 tonnára becsüli, ami tekintélyes hányada Szerbia 
készletének, amennyiben Szerbia összes szénkészletét a következőkép becsüli: 


7 Ű) Jet KS TEN EL TESESZET Et s ro a. ő SS ÁERRRETE 59.700,000 tonna 

B)" Teményi det etet tree és e etette 192.500,000  ( 

GYAENETSSSESEE ES Kt ét see 276.500,000 c 
ÖSSZEBŐN er zetez sé 528.750,000 Kr 


Szemben ezzel Magyarországon PAPP K összesen 1,717.707,418 tonna, 
tehát csak háromszor ennyit becsült. Mindebből az tűnik ki, hogy MILOJKOVITS 
becslése túlságosan optimisztikus. Ezzel szemben BENE Géza most ismertetett 
munkája a reális adatokat írja le. 


III. Szakülés. 1916 március hó 1-én, Elnök: SzorvraGH TAMÁS dr. 

1]. PÁtyrY MóRg dr.: (Az erupciós közetek zöldkövesee 
dése címen elmondja, hogy a fiatalabb arany-ezüst tartalmú érctelérek az 
erupciós kőzetek zöldköves vagy propilites fajtáihoz vannak kötve. Ezen zöld- 
kövesedést a legtöbb kutató a kőzetek kitörése után a föld felszínén végbement 
posztvulkános hatásoknak tulajdonítja. Előadó ezzel szemben a zöldkövesedést 
a posztvulkános működésből nem tudja megmagyarázni. 

A nagyági altárna zöldköves kőzetei semmiféle átmenetet nem mutatnak 
a normális kőzetbe. Rudán a telér falától 10—15 cm-re csak annyira zöld- 
köves a kőzet, mint attól több száz méterre, pedig a régi elmélet szerint közvetlen 
a telér mellett kellene a legerősebb zöldkövesedést találni. A jelenleg működő 
vulkánok az exhalációk mentén a zöldkövesedésnek nyomát sem mutatják. 
BöckH HuGgó és WEINSCHENK tanárok felfogása szerint a kaolinos kőzetek kör- 
nyékén meg kellene találni a kevésbbé átalakított zöldköves kőzetet i8 ; ezt azon- 
ban pl. a torjai Büdösbarlang szénsavas kiömlései mellett nem találjuk, ahol 
a zöldkövesedésnek nyoma sincs. Számos példa mind azt bizonyítja, hogy a 
zöldkövesedés csakis mélyebben, a pneumatolitikus-hidatogén behatásokra ke- 
letkezett. A zöldkövesedésnek a mélységben kellett végbemenni akkor, ami- 
kor a színes elegyrészek nagy része már a magmában ki volt válva, a földpátok 
ellenben még oldatban voltak. (Teljes szövege a jelen füzet 78—85. oldalain.) 

Hozzászólások: 

BöckgkH Hucó dr. megjegyzi, hogy abban a kellemes helyzetben van, hogy 
PÁLrY dr. érdekes előadásához, melyben ő újabb olyan adatokat hozott fel, 
amelyek tulajdonképen BERGEATnak a mexikói kongresszuson is kifejtett fel- 
fogását erősítik meg, szintén egy adattal járulhat. 

Selmecbánya vidékén, nevezetesen Hodrusbányán, a granodioriton olyan 
körülmények között tör át biotitos-amfibolos andezit, hogy annak már a feltö- 
rés, helyesebben a megszilárdulás közben kellett zöldkövesednie. 


EE 


TÁRSULATI ÜGYEK. 123 


Kétségtelennek tartja, hogy a zöldkövesedés részben már a kitörés és 
megszilárdulás közben történik, de nem oszthatja az előadó felfogását, hogy a 
zöldkövesedés már a mélyben megtörtént volna és hogy az eruptivaum mint 
zöldköves magma ömlött volna ki. 

A zöldkövesedést okozó gőzöknek és gázoknak a magmából való kiválása 
a megmerevedés után is éreztette hatását, hiszen az ömlés felsőbb részei már szi- 
lárdak lettek, amikor a mélyben még mindig váltak ki gőzök és gázok, melyek 
a megszilárdult részeket postvulkánikusan elbontották. 

Ahol a zöldkövesedést észleljük, ott mélyebb regiók vannak feltárva, ahol 
nagyobb volt a nyomás és a hőmérséklet, ezért az az érv, hogy a mostani vulká- 
noknál nem észlelünk zöldkövesedést nem döntő. Amit mi ezeknél látunk, azok 
mind felszinesebb folyamatok. 

Nem döntő bizonyíték az aránylag el nem bontott zárvány az elbontott 
eruptivumban, mert a bezárt kőzetdarabok igen eltérően viselkednek. 

Szóló nem tartotta a kaolinosodást és a zöldkövesedést azonos folya- 
matnak, hanem a kaolinosodás, mely önállóan is felléphet, bizonyos esetekben a 
zöldkövesedésből fejlődött ki. 

Végül reáutal arra, hogy a földpát a zöldkövesedett kőzetekben rendesen 
elbontott. Zoisit, klinozoisit, epidot, kalcit lép fel. Ha jól értette az előadót, elő- 
adásában arra utal, hogy a földpát üde és hogy a zöldkövesedés a földpát 
kiválása előtt történt volna. A fenti tény ennek ellene mond. Különben egyet- 
ért az előadóval abban, hogy a propylitosodást tényleg nem szabad sensu 
strictu tisztán postvulkanikus folyamatnak tekinteni. 

SzorraGH TAMÁS dr. elnök felhívja előadó figyelmét a kalinkai zöldköves 
kőzetekre. 

SCHAFARZIK FERENC dr. élénk érdeklődéssel hallgatta az előadást. Miként 
BERGEAT és WEINSCHENK tanárok, úgy felszólaló is régen érzi azt, hogy a zöld- 
kövesedés nem egyszerű postvulkanikus jelenség. Már maga az a tény, hogy a 
zöldkövesedett kőzetek rendkívül nagy elterjedésűek, tehát ez a nagy regionális 
elterjedés is arra utal, hogy a propilitesedés a mélységben történő folyamatok- 
ból ered. Miként a gránit protoginosodása, úgy az andezitek zöldkövesedése 
is a mélységbeli batolitos hatásokból legjobban megmagyarázható. Az előadó 
felfogásához ezért hozzájárul. 

2. JEkerrvus ERrcn dr.: A Brassói hegység felsőjurakorú 
képződményei címen a következőket terjeszti elő : 

JEKELIUs ERrcH: A brassói hegyek jura képződményei. 
A brassói hegység juraképződményei parti fáciesben vannak kifejlődve. Kisebb 
méretű negativ és pozitiv parteltolódás gyakori jelenség, itt-ott tehát az 
egyik vagy a másik szintet nem lehet kimutatni, mely máshol megint jelen 
van. Ez azonban csak lokális jelentőséggel bir. Nagyobb méretű transgressiót 
az alsó doggerber, a felső doggerben és a felső malmban lehet kimutatni. 

A teljes liaszsorozat Gresteni, partközeli fáziesben van kifejlődve, gaz- 
dag brachiopoda- és lamellibranchiatafaunával. A liasz és dogger határán vi- 
lágos guarcos homokkővel nagy vastagságban találkozunk. E felett a dogger- 
sorozat az alsó bajocientól a felső callovienig szépen képviselve van, a bajocien 


Seztjjk ss te 


124 TÁRSULATI ÜGYEK. 


és bathonien szintén brachiopoda és lamellibranchiata faunával. Ezekre a 
képződményekre a felső doöggerkorú ammonites pad következik. Ugy a liasz-, 
mint a doggerfauna középeurópai jellegű. Erős mediterrán befolyás csak a 
felső doggerben érezhető. A felső calluvien és az oxford márgás, néha kova- 
savban dús mészkő fáciesben van kifejlődve. E képződmény alsó része callo- 
vien ammoniteseket szolgáltatott (Hecticoceras punctatum, Lyt. Adeloides, Phyll. 
flabellatum stb.) felső része azonban gazdag oxford erinoidea faunát. A felső 
callovient és az oxford emeletet egymástól elválasztani nem lehet. Felfelé ezek 
a rétegek gumósmészkőbe mennek át, mely gazdag ammonites faunát tartal- 
maz, tulnyomó részben az acanthicus rétegek alakjait, vannak azonban alsó 
tithonkorú fajok is nagy számban jelen. A mélyebb juraképződményekre több 
száz méter vastagságban fehér tömött tithonkorú mészkő települ. Ezen mészkő 
felső része azonban már az alsó neckomba tartozik. A mészkő fáciese a 
strambergi. 

Az erdélyi juraelőfordulások (Brassói hegység, Nagyhagymás, Rucár kör- 
nyéke, Krassószörényi hegység, Erdélyi érehegység, Kodru hegység, Király erdő, 
Bihar hegység) sok közös vonást mutatnak. Partközeli fáciesükből jurakorú 
szárazulatokra következhetünk. Arra azonban, hogy ezeknek a szárazulatok- 
nak a határait közelebbről megvonhassuk, még sok részletmunka szükséges. 


IV. 1916. április 5-én Elnök: SzorragH Tamás dr. 

1. SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: (A Bükk-hegység langyos forrásan 
címen tart előadást. A Bükk-hegység pal;zozoikus és mezozoikus képződmények- 
ből álló alaphegységének szegélytörései mentén több helyen felfakadnak langyos- 
vizű kénforrások. A Bükk-hegység mészköterületén lehulló csapadékvíz nagy 
mélységbe szivárog le s a mélyben a fiatal vulkáni képződményeket, nevezetesen 
riolitokat kísérő juvenilis gőzök által felhevíttetve, a meglévő nyilt hasadéko- 
kon fölszállanak a fölszinre. A langyos hévizek a következő helyeken bukkan- 
nak föl: 1. Egerben, hol a 81"5 C"-nyi víz az érseki fürdőt látja el vízzel. A Kács- 
fürdői hévforrások vize 25 C9-nyi, a Lator vízfőé 16 C"9-nyi, a görömbölyi hév- 
forrásé 32 C", a diósgyőri fürdő hévvize : 22 (9, s a vár alatt fakadó forrásé 17 C" 
hőmérsékletű. A kácsi, latorvízfői, görömbölyi és a diósgyőri forrásokban nagy 
mennyiségben élnek a Neritina Prevostiana PaARTscH, továbbá a kácsi és göröm- 
bölyi hévvizekben a Melanopsis acicularis FÉR. érdekes reliktum  csigafajok. 
Helyenkint régibb thermális tevékenység nyomai is észlelhetők, így Felnémet, 
Kács, Kisgyőr stb. környékén az opál egyes közönségesebb féleségei mutatkoz- 
nak, Egerben pedig a hévforrás által a pleisztocénben lerakott mésztufa  ész- 
lelhető. 

Hozzászólások: 

PAPPp KÁRoLYy dr. megjegyzi, hogy a görömbölyi Tapolca for- 
rásait 2 ízben is tanulmányozta, ú. m. 1906-ban és 1914-ben. 

A tapolcai fürdőtelepen a hévvizek és hidegvizek egymás közelében mintegy 
5 holdnyi területen fakadnak. 

A hévvizek a kiöblösödő tócsa déli részén törnek fel 29—319" C hőfok kö- 
zött váltakozó hőmérséklettel. Itt egy 200 m mély fúrás is van a júra (?) mész- 


ss ága 


TÁRSULATI ÜGYEK. 125 


kőbe mélyesztve, amely 299" C hőfokú vizet ad. A legmelegebb hévforrás köz- 
vetetlenül a meredek mészkőfal észak-déli irányú hasadékából tör elő s vize a 
fürdő mögött levő barlang szövevényes ágait 18 megtölti. 

A források északi csoportja 11—12 C" hideg vizet szolgáltat és itt van 
az a 8 m mély és 4 m átmérőjű vasbeton falazatú kút, amely Miskolc városának 
a vízvezetékét táplálja. 

Ez a kút 1918 augusztus havában rendkívül megzavarodott s heteken 
át mocskos sárga vizet szolgáltatott Miskolc városnak. Ugyanekkor a szomszé- 
dos melegforrások változatlan tisztaságban maradtak. A hidegvízforrások meg- 
zavarodását kétségtelenül az 1913. évi nagy esőzések okozták. Az állami közegész- 
ségügyi mérnöki hivatal kiküldöttei a megzavarodás okát a Bükk-hegység do- 
lináiban keresték, s azt tervezték, hogy ezen dolinákat betonnal kitömik. PAZzÁR 
IsrvÁs miskolci vízműigazgató úrral többszörös kísérleteket végezve, felszó- 
laló arra az eredményre jutott, hogy a forrástól fél kilométernyire levő eltünő 
vízfolyásban volt a zavarodás oka. Ezen száraz völgy oldalán ugyanis a Magyar 
Általános Kőszénbánya Részvénytársulat 5 évvel ezelőtt hatalmas kőfejtőt 
nyitott, amelynek gorca a völgyet teljesen eltorlaszolta. A mészkőtörmelékkel 
rengeteg mennyiségű sárga agyag került a gorcokra, s a völgybe magába. A le- 
zúduló víztömeg felkavarta az agyagot, s a mészkő repedésein, barlangjain át 
egyenesen a források felé zúdította. A hidegvíz-források t. £. magassága 125 m 
körül van, a kőfejtő körül elterülő vízfolyás 166 m körül és így a tetemes esés 
mellett a rövid 500 m úton a.csapadékvizek a kőfejtő agyagját rövidesen átvi- 
hették a tapolcai forrásokhoz. 

Mindezekből a geológiai tanulság az, hogy a görömböly-tapolcai forrá- 
sok kézzel foghatóan mutatják a hévforrások és a hidegforrások különböző 
eredetét. A hévforrások vízgyűjtő területe a Bükk-hegység messze vidékein 
van, s a mélységbe leszivárgó, itt fölmelegedő, majd ismét hévforrások gyanánt 
feltörő vizekre a külső körülmények ki nem hatnak. Ellenben a szomszédos 
hideg források vízgyűjtője kisebb körzetben, közelebb van, s ezeknek úgy mennyi- 
ségét, mint minőségét a csapadékvizek tetemesen megváltoztatják. 

SZONTAGH TAMÁS dr. felhívja előadó figyelmét a hévforrások elemzésére. 

2. ToBotgrrvY Géza dr. A földkéregben egymást keresz- 
tező kettős hullámrendszerről tart előadást. 

Előadó röviden vázolja az eddigi elméleteket, melyek a hegységek kelet- 
kezését igyekeznek megmagyarázni, s mint legvalószinűbbet, a föld lassú kihü- 
lése folytán beállott összehúzódást és ráncolódást veszi alapul megfigyelései 
indokolásánál. Szerinte nemcsak egyirányú gyűrődések vannak a hegységekben, 
hanem ÉD-i és KNy-i irányú hullámsorok keresztezik egymást. 

Ez nem új elmélet, mert már az összes tektonikusok elfogadták; csupán 
a kettős hullámsorok keletkezését óhajtja másként magyarázni . Előadó az ÉD-i 
lefutású hullámsort tartja elsődleges keletkezésűnek, melynek a harántirányú 
csupán az összepréselt kőzetanyagban felidézett feszültségből kiváltott függ- 
vénye. Ebbeli felfogását a Kiskárpátok területén megfigyelt példákkal támogatja, 
hol a rétegkomplexumok boltozatos kiképzése több esetben volt észlelhető. 

(Az előadás teljes szövege a jelen füzet 114—117. oldalain.) 


126 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Hozzászólások: 

SCHAFARZIK FERENC dr. kérdést intéz előadóhoz, vajjon a Kiskárpátok 
tényleg kétoldali felgyűrődés útján keletkeztek-e? 

Előadó a hegység hullámos lefutású főgerincét éppen a kétirányú gyűrődés- 
ből vezeti le, amennyiben helyenkint, egyik vagy másik irányból (Ny. v. K) jövő 
erők egyenlőtlenül hatván, a gerincet jobbra vagy balra dűtötték. Tehát sza- 
kaszonként egyirányú dőlések észlelhetők, alapjában véve azonban csak az 
egyenlőtlen oldalnyomás következményeként. 

3. VENpDL MÁRIA dr. A griedeli barit kristályalakjai c. 
értekezését mutatta be. 

A megvizsgált kristályok Butzbach város (Felsőhessen) közelében levő 
Griedelről származnak. Átlátszó, helyenkint barna foltos kvarcalapzatra sárgás- 
barna limonit telepszik, mely fölfelé barnásfekete, szőlőfürtszerű limonitba megy 
át. Ez utóbbi be van vonva igen vékony, kvarckéreggel, melyen szabálytalanul 
helyezkednek el az oszlopos baritkristályok. E kristályok mellé még roppant 
vékony és törékeny kvarchártyákból álló kb. 3-5 mm átmérőjű, üres, hólyagos 
gömbök helyezkednek. A baritkristályok mind az as tengely szerint nyujtott 
oszlopok. Formái a következők : c (001) és b (010) véglapok m (110), n (120) priz- 
mák, o (011) brachidóma, y (122), r — (112) piramis. A kristályokat különösen 
az teszi érdekessé, hogy a dóma végén mindig az y (122) piramis jelenik meg, 
mint uralkodó forma, a 2 (111) alappiramis egyáltalában nincs i8 meg. A grie- 
deli baritkristályok legjobban hasonlítanak a Neminar által leírt Binnentalból 
származó innfeldi baritkristályokhoz. 

Hozzászólások: 

Az elhangzott előadáshoz SCHAFARZIK FERENC dr. megjegyzi, hogy eme 
barit habitusa a coelesztinéhez hasonlít s kérdi vajjon nem tartal- 
maznak a kristályok Stronciumot is, amely esetben baritocoelesztinek 
volnának. KRENNER JózsEF dr. valaszként hangoztatja, hogy élszögei folytán a 
griedeli kristályalak tipusos barit. Különben ajánlja VENDL kisasszonynak, hogy 
az ásványt stroncium-tartalom tekintetében elemeztesse. 


B) Választmányi ülések. 


I. 1916 jan. 5. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. 

Megjelentek: KocH ANTAL, Lóczy LaAsos, T. Rormn Lasos tiszteleti tagok, HORu- 
SITZKY HENRIK, KORMOS TIVADAR, PÁLFY MÓR, TIMKÓ IMRE, TREITZ PÉTER vál. tagok, 
PAPP KÁROLY elsőtitkár, ASCHER ANTAL pénztáros. 

Rendes tagokul megválasztják: 1. Szabadalmazott Osz- 
trák-Magyar Államvasút-társaság budapesti igazgatóságát. 2. Ugyanezen 
Társaság aninai bányaföfelügyelőségét. 

Tiszteleti tagokul ajánlják: BEYSCHLAG FERENC berlini és TSCHERMAK GUSZTÁV 
bécsi tudósokat. 

A m. k. földtani intézet igazgatósága 8—1916. sz. átiratában kéri a társulatot, 
hogy a kiadványokat a könyvtárnak szolgáltassa át, s egyben kijelenti, hogy a Társulatnak 
a jövőben helyet nem adhat. 

A választmány utasítja a titkárságot, hogy a csere és ajándék példányokat adja 


TÁRSULATI ÜGYEK. 127 


át a m. kir. Földtani Intézetnek és az általa igénybe nem vetteket a szokásos mó. 
don ossza szét a főiskolai könyvtárak között. 

Elsőtitkár a folyóiratok jegyzékét ott nyomban átadja Lóczy LAJOS igazgatónak s 
kijelenti, hogy a könyveket ezideig azért nem szolgáitáthatta át, mert az Intézetnek 
az utóbbi időben rendes könyvtárosa nem volt, 

A Társulat kiadványraktár helyiségeit illetőleg a jövőben fog a Választmány 
határozni. — 

A választmány elhatározza, hogy SzaBó Józser-emlékalap kamataiból 
1000 K. névértékű 4599 Magyar Földhitelintézeti jelzáloglevelet vásárol, amivel az alap- 
tökéje meg fogjaközelíteni a 10,000 K-t és 7800 K kölcsön törlesztésére az idei pénztári 
fölöslegből 1000 K-t fordít, továbbá MARos IMRE hadban levő másodtitkárnak másfélévi 
tiszteletdíja fejében 900 K-t kiutal. 


II. 1916 jan. 26. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. 

Megjelentek: KocH AwraLr, Lóczy LaJos, T. Rorm LaJos tiszteleti tagok, HoRu- 
SITZKY HENRIK, KORMOS TIVADAR, PÁLFY MÓR, TIMKÓ IMRE, TREITZ PÉTER s SCHRÉTER 
PÉTER választmányi tagok, SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, PAPP KÁROLY elsőtitkár, 
ÁSCHER ANTAL pénztáros. 

A társulat örökítő tagul megválasztja : 1.. HORUSITZKY HENRIK m. k. 
főgeológust, a m. k. Földtani Társulat választmányi tagját. Rendes tagokul: 2. HOFFMANN 
ALAJOS államvasuti osztálymérnököt, Balatonkeneséről. 3. LEITNER JÓZSEF tanárjelöltet, 
Budapest, 4. SZOMBATHY KÁLMÁN dr. m. nemzeti múzeumi segédőrt, 5. VENDL MÁRIA dr. 
állami felsőbb leányiskolai tanárnőt, Löcséről. 

A választmány tudomásul veszi a Barlangkutató Szakosztály 1916 jan. 24-iki 
évzáró és tisztújító gyűlés jegyzőkönyvét, s hozzájárul, hogy a választmányát 8 tagra 
emelhesse. 

A pénztárvizsgáló-bizottság részéről LŐRENTHEY IMRE és TIMKÓ IMRE jelentik, 
hogy a társulat számadásait megvizsgáiták és rendben találták; a társulat vagyona az 
1915. év végén 68,740 K s adóssága 6800 K. 

A választmány az 1916. évi költségvetésben amely 13,330 K-val van előirányozva, 
a Barlangkutató Szakosztálynak 1000 K segélyt szavaz meg. 

Azután megállapítja az 1916 febr. 9-iki közgyűlés tárgysorozatát és a jelöléseket. 
Minthogy SCHAFARZIK FERENC dr. bejelenti az elnöki székből való távozását, ennek figye- 
lembevételével a választmány a jelöléseket a következőkép ejti meg : 

Elnökjelöltek: KRENNER JÓZSEF, LŐRENTHEY IMRE és SZONTAGH TAMÁS. 

Másodelnökjelöltek : MAUuRITzZ BÉLA dr., PÁLFY MÓR és TREITZ PÉTER. 

Elsőtitkárjelöltek: HORUSITZKY HENRIK, PAPP KÁROLY és VaáADÁSZ ELEMÉR. 

Másodtitkárjelöltek: BALLENEGGER RÓBERT, MAROS IMRE s SCHRÉTER ZOLTÁN. 

Lelépő elnök köszönetet mond a választmánynak azért a támogatásért, amely- 
ben őt a választmány 3 évi alelnökösködése és 6 évi elnöksége idején részesítette, s a Tár- 
sulatnak a jövöben sok sikert és eredményt kíván. 


III. 1916 jebruár 3. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. 

Megjelentek : KocH ANTAL, Lóczy LAJos, T. RorH LAJos tiszteleti tagok, HORUSITZKY 
HENRIK, KORMOS TIVADAR, MAURITZ BÉLA, PÁLFY MÓR választmányi tagok, SZONTAGH 
TAMÁS másodelnök, s PAPP KÁROLY titkár. t 

Minthogy a mult választmányi ülésen jelöltek közül többen kérték a választmányt, 
hogy a jelölésüktől tekintsen el, ázoknak figyelembevételével a választmány a következő 
jelöléseket állapítja meg : 


éjet 


198 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Elnökjelöltek : LŐRENTHEY ÍMRE s SZONTAGH TAMÁS. 

Másodelnökjelöltek: PÁLFY MÓR dr és ZSIGMONDY ÁRPÁD. 

Elsőtitkárjelöltek: HORUSITZKY HENRIK, LÁSZLÓ GÁBOR és PAPP KÁROLY. 
Másodtitkárjelöltek: BALLENEGGER RÓBERT, MAROS IMRE s SCHRÉTER ZOLTÁN. 
Azonkívül 24 választmányi tagot jelöl a 12 helyre. 


IV. 1916 március 1. Elnök: SZONTAGH TAMÁS dr. 

Megjelentek: ILosvav LAJOS, KocH ANTAL és Lóczy LAJos tiszteleti tagok, BöOKH 
HuGó, HORUSITZKY HENRIK, KADIC OTTOKÁR, KORMOS TIVADAR, SCHAFARZIK FERENC, 
SCHRÉTER ZOLTÁN választmányi tagok, PÁLFY MóR másodelnök, PAPP KÁROLY elsőtitkár, 
BALLENEGGER RÓBERT másodtitkár. 

Az új tisztikar bemutatkozik s kéri a választmány támogatását. 

Az elnök pénztárvizsgáló bizottsági tagokul ez 1916. évre LŐRENTHEY IMRE, PETRIK 
LAJos és TIMKÓ IMRE tagokat kéri fel. 

A választmány pénztárnokul az 1916. év folyamára ASCHER ANTALt választja meg, 
a Szabó-alapból 400 K nyilt pályázatot hirdet. 

Tudomásul veszi a Barlangkutató Szakosztály jelentését, amely szerint választ- 
mányát 8 tagra emelte. 

Selejtező bizottságot alakít KoRmos TIVADAR és SCHRÉTER ZOLTÁN 
tagokkal. 

BöcgkH JÁwxos szobor-bizottságot: Elnök vezetésével SCHAFARZIK FE- 
RENC, T. RorH LAJos és PAPP KÁROLY tagokkal. 

Szerkesztő bizottságot: PÁLFY MóR, EMszT KÁLMÁN,, MAURITZ BÉLA 
LŐRENTHEY IMRE és TIMKÓ IMRE tagokkal. 

Szótár bizottságot: PÁLFY MóR, EMSZT KÁLMÁN, KORMOS TIVADAR, 
Lóczy LAJos, LŐRENTHEY ÍMRE, MAURITZ BÉLA, SZONTAGH TAMÁS, TuzsoN JÁNOS, TIMKÓ 
IMRE, TREITZ PÉTER, SCHAFARZIK FERENC, VADÁSZ ELEMÉR tagokkal. 

Geológiai ritkaságok bizottságát: PáLrv MóR, Lóczy LaJos, 
KoRMos TIVADAR, PAPP KÁROLY, LENDL ADOLF és SZONTAGH TAMÁS tagokkal. 

SCHAFARZIK FERENC indítványozza, hogy a választmányi tagok kéressenek fel 
évenkint 1—1 előadás tartására és a Földtani Közlöny választassék szét egy tudományos 
és egy népszerű részre. Ezzel kapcsolatban SCHRÉTER ZOLTÁN dr. indítványozza a Földtani 
Közlöny színvonalának emelését. Az indítványok véleményes jelentéstétel végett az 
elnökségnek adatnak ki. 


V. 1916 április 5. Elnök: SZoYxraGH TAMÁS dr. 

Megjelentek : T. RorH LAJos tiszteleti tag, EMSZT KÁLMÁN dr., KADIC OTTOKÁR dr., 
LŐRENTHEY ÍMRE dr., SCHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagok, 
PÁLFY MÓR dr. másodelnök, ASCHER ANTAL pénztáros, BALLENEGGER RÓBERT dr. s PAPP 
KÁROLY titkárok. 

A választmány pártoló tagul megválasztja: 1. MARos IMRE volt másod- 
titkárt, jelenleg tüzérfőhadnagyot; rendes tagul 2. BÁRÓ FEJÉRVÁRY GYULA GÉZA 
egyetemi tanársegédet, Budapest. 

Elhunytak; 1. KONKOLY THEGE MIKLÓS az Orsz. Met. Int. nyug. igazgatója 1916 
febr. 17-én Budapesten, 74 éves korában. 2. SOHWEIGER ÍMRE AMBRUS építési vállalkozó 
1916 márc. 7-én. 

Elnök bejelenti, hogy a Szent István Akadémiát első ünnepi ülése alkalmából 
1916 márc. 23-án a Társulat részéről üdvözölte, továbbá, hogy Elnökség tisztelgett a 
m. k. Vallás- s Közoktatásügyi s m. k. Földmívelésügyi Minisztérium vezető férfiainál. 


KEESYA 12 


TÁRSULATI ÜGYEK. 129 


A m. k. Vallás- s Közoktatásügyi Miniszter Űr az 1915—16. költségvetési év 
II. felére 1500 K államsegélyt utalt ki. 

SEMSEY ANDOR úr a főtitkárhoz intézett levele szerint 300 K magánsegélyt en- 
gedélyezett. 

MARoss IMRE másodtitkár 1916 márc. 6-iki levele szerint 113 évi titkári illetmé- 
nyét 900 K-t felerészben az Anya-társulatnak, felerészben a Barlangkutató Szakosztálynak 
alapítvány gyanánt adományozta. 

A választmány a Sza bó-alapból hirdetett 400 K-ás pályázat bírálóiul PáLrY MóRrc dr. 
elnöklete alatt LŐRENTHEY IMRE és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagokat küldi ki. 

Elnök bemutatja a m. kir. Vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratát, melylyel 
megküldi a bécsi császári tudományos Akadémia Balkán-Bizottságának felhívását a bal- 
káni kutatásokban való részvétel ügyében. A választmány elhatározza, hogy a Balkánon 
megindítandó vizsgálatok alkalmával a magy. tud. Akadémia Balkán-Bizottságához csat- 
lakozik s erről a határozatról értesíti a m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi minisztert. 

Az elnökség bemutatja a SCHAFARZIK FERENC dr. és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. indit- 
ványai alapján a Földtani Közlöny szerkesztésére készített szabályzatot, melyet a vá- 
lasztmány beható eszmecsere után a következőkben állapit meg : 


A FÖLDTANI KÖZLÖNY SZERKESZTÉSÉRE VONATKOZÓ 
SZABÁLYOK. 


Általános elvek. 


Minthogy a Magyarhoni Földtani Társulat alapszabályszerű feladata a föld- 
tan és rokontudományainak művelése és terjesztése, a Földtani Közlöny mind- 
ezen tudományágak szolgálatában áll. A szerkesztőség feladata gondoskodni, 
arról, hogy valamely rokonszak a többi rovására túlsúlyra ne jusson és vigyázni 
arra, hogy az egyes füzetek tartalma változatos legyen s különösen, hogy a keve- 
sebb tagtársunkat érdeklő rokonszakokból (pl. kristálytan, paleontológia) egy- 
egy füzetben több értekezés ne jelenjen meg. A Közlönyben a főszaknak, a 
geológiának, vezérszerepet kell biztosítani s ezért a földtani közlemények alkos- 
sák a Közlöny gerincét. 

A szerkesztőség feladata a Közlöny irodalmi nivóját fentartani. Ennek 
biztosítása végett a benyujtott munkák felett kritikát gyakorol s szükség szerint 
a szerkesztő bizottságot a munka megbírálására felkéri. 

Szigorúan szem előtt tartandó, hogy a megjelenő munkák minél tömöreb- 
ben, szabatosabban legyenek megfogalmazva. A terjengős, ismétlésekkel telt 
kéziratokat a szerkesztőség minden esetben köteles a szerzőnek átdolgozás vé- 
gett visszaadni. 

A Földtani Közlöny nemcsak a Magyarhoni Földtani Társulatnak, hanem 
a m. k. Földtani Intézetnek is hivatalos lapja lévén, abban a m. k. Földtani 
Intézet igazgatóságának hivatalos közleményei ií8 megjelenhetnek. 


SZO 


180 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Részletes utasítások. 


Az egyes közlemények terjedelme — úgy mint a multban is, — a 2 nyom- 
tatott ívet meg nem haladhatja. Különös méltánylást érdemlő esetben a szerkesz- 
tőség a szerző kívánságára 2 ívnél valamivel terjedelmesebb munka kiadásához 
is hozzájárulhat, de ebben az esetben a 2 íven felüli rész után írói díj nem adható 
s ezen résznek kiadási költségét a szerzőnek kell fedezni s fedezetül elsősorban 
a 2 ív után járó írói díj szolgál. 

Az értekezések kiadásánál szem előtt tartandó, hogy a benyujtás rendjé- 
ben elsősorban 15 azok jelenjenek meg, melyeket a Társulat ülésein bemutattak 
és csak másodsorban — a lehetőség szerint szintén időrendben — kerülhetnek 
azok kiadásra, amiket a Társulat ülésein nem mutattak be. Kivételes esetekben, 
amikor mélyreható új eredmények prioritásának biztosítása megkívánja, a 
szerkesztőség — a szerkesztő-bizottság előzetes hozzájárulása mellett — rövid 
előzetes jelentésekkel kivételt tehet. 

A kézirat benyujtásakor a szerkesztőség — a szerző kívánságára — nyilat- 
kozni tartozik, hogy a munka körülbelül mily időpontban jelenhet meg. A szerző 
szempontjából ez azért fontos, mert ha a Közlöny sok kézirattal lenne ellátva, 
a szerző esetleg más helyen hamarább kiadhatja munkáját. 

A szövegben csak oly abrák közölhetők, melyek a szöveg megértését elő- 
segítik. Hasonlóan fényképek is csak olyanok közölhetők, melyek a szöveggel 
szoros kapcsolatban állanak s azt magyarázzák. A geológiai kifejlődés magya- 
rázatául közölt fényképeken a geológiai viszonyok kijelölendők. Egyszerűen 
csak díszítésül szolgáló fényképek vagy rajzok tudományos munkába nem ille- 
nek ; ilyeneket tehát a Földtari Társulat ki nem ad. 

Az Irodalom rovatban, — hacsak pár sorban is — lehetőleg minden Magyar- 
országra vonatkozó munka ismertetendő. A titkárság feladata, hogy az ilyen 
munkákat nyilvántartsa és a szaktársakat azok referálására felkérje. 

A közlemények kiadását illető minden kétes esetben a szerkesztő-bizottság 
dönt. 

A Közlönyben megjelent közleményekből a szerzőnek 50 pld. különlenyomat 
jár, még pedig az eredeti értekezések címlapos borítékkal, a rövid közlemények 
és a vegyes közlemények borgisszal szedett része boríték nélkül. Ismertetésekből 
és jegyzőkönyvi kivonatokból különlenyomat szintén adható. 

Indokolt esetben 50 példánynál több különlenyomat a szerző költ- 
ségére készíthető. 

Különlenyomatokat a szerző könyvárusi forgalomba nem hozhat. 


A Földtani Közlöny beosztása. 


A Közlöny — úgy mint eddig is volt — két részre oszlik : az első rész a ma- 
gyar, a második rész az idegen nyelvű fordításokat tartalmazza. 
A magyar részben két főcsoport van: Eredeti értekezések és 
Vegyes közlemények. 
Az Eredeti értekezések a Közlöny elején garmond szedéssel 


Cst (7 


TÁRSULATI ÜGYEK. 131 


jelennek meg. Ebbe a részbe csakis önálló vizsgálatokon alapuló és irodalmi 
nivón álló közlemények juthatnak. A kisebb — fél vagy egy oldalra terjedő, 
de új adatokat tartalmazó — közlemények Rövid közlemények közös 
cím alatt az Értekezések végére jönnek. Az egyes Rövid közlemények címeit 
kövér betükkel az első sorba szedik (mint pl. a Természettudományi Közlönyben). 

A Vegyes Közlemények az Értekezések után külön oldalon 
következnek, alul külön lapszámozással. 

Ebben a részben elül borgis szedéssel közlendők a nem eredeti vizsgála- 
tokon alapuló ismertető és népszerű irányú, de mindig tudományos cikkek. az 
emlékbeszédek, valamint a közgyűlések elnöki megnyitói is, hacsak az utóbbiak 
tartalmuk alapján nem az Értekezések körébe tartoznak. A Vegyes közlemények- 
nek következő része, még pedig az Ismertetések, Irodalom és Társulati ügyek 
borgis-szal vagy petittel szedendők. 

Ismertetés cím alá csak valamely kiváló munka ismertetése és 
kritikai méltatása jöhet. Ugyanezen rovatba teendő a bírálatokra adott válasz 
is, amit azonban legföljebb csak egy igen rövid viszontválasz követhet. Ide- 
gen folyóiratban kezdett polemiák a Közlönyben nem folytathatók. 

Az Irodalom rovatban különösen arra törekszünk, hogy elsősorban 
külföldi, másodsorban hazai nehezebben hozzáférhető folyóiratokban, vagy pedig 
önállóan megjelent, Magyarországra vonatkozó értekezéseket rövid, tömör 
összefoglalásban ismertessük. A lehetőség szerint kívánatos a tagoknak tagsági 
illetményként járó és a M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentésében és Évkönyvé- 
ben megjelent munkák ismertetése 18. 

Autorreferátumokat a szerkesztőség szivesen fogad. 

Ebben a rovatban kell közölni minden év elején a Magyarországon meg- 
jelent és Magyarországra vonatkozó külföldi irodalom Repertoriumát 18. 

A Társulati ügyek rovatában a közgyűlések jegyzőkönyvei — 
az elnöki megnyitó kivételével — rendszerint egész terjedelemben, a szakülések, 
választmányi ülések és bizottsági ülések jegyzőkönyvei igen rövid kivonatban 
közlendők. 

A szakülések jegyzőkönyvében azon előadásokról, melyek a Közlönyben 
megjelennek, csak igen röviden, pár sorban kell megemlékezni. Az ilyenek után 
kiteendő, hogy az előadás ugyanabban vagy a következő füzetek valamelyiké- 
ben megjelenik. Ha az előadás a Közlönyben nem jelenik meg, kivonata akkor 
is csak igen röviden, és az előadást követő vita a legtömörebbre foglalva 
közlendő. 

A választmányi ülések jegyzőkönyveinél közlendő az elnök neve, a jelen- 
levő választmányi tagok névsora és az ülés tárgyai közül rövidre összefoglalva 
a tagokat érdeklő ügyek. 

A közgyűlést követő első füzetben a Társulat tisztviselőinek, választmá- 
nyának és tagjainak névjegyzéke, szintúgy a Szabó-éremmel kitüntetett munkák 
jegyzéke is a legtakarékosabb és legtömöttebb szedéssel közlenoő. 

A Vegyes közlemények végére kerülnek a Társulatnak esetleges felhívásai, 
a tagokhoz intézett kérelme, pályázati hirdetések és a M. kir. Földtani Intézet 
hivatalos közleményei. 


Bt role (et 


132 TÁRSULATI ÜGYEK. 


A kiadványok jegyzéke, a tagsági díjak nyugtázása, valamint a vasúti menet- 
rend is a borítékra valók, ahol csakis a m. kir. Földtani Intézet és a Magyar- 
honi Földtani Társulat kiadványai hirdethetők. Esetleges megkeresésre — amint 
a multban is történt — méltányos díjazás mellett egyes hirdetések mellékelhe- 
tők a Közlönyhöz. 

Az idegen nyelvű rész alosztályai : 

Abhandlungen, mely az idegen rész elején garmonddal szedendő. 
Tartalmazza a magyar rész értekezéseinek fordítását, még pedig minden oly eset- 
ben, amikor a közlemény természete megengedi, kivonatosan. Különösen a kizá- 
rólag magyar viszonyokra vonatkozó leírásoknál érhető el az eredmények össze- 
foglalásával a rövidítés. Természetesen vigyázni kell arra, hogy a kivonatolás 
által a közlemény tudományos becse ne veszítsen, ezért — ha a szerző közleményét 
nem maga fordítja le idegen nyelvre — a kivonatolás a szerző feladata, akinek 
e munkáért külön honorárium nem jár. 

Az Abhandlungen végére jön a Kurze Mitteilungen rovat, 
szintén garmond szedéssel. 

Ezután a Referate és Literatur rovat következik borgis sze- 
déssel, amelyben csakis a Magyarországon megjelent munkák ismertetésének 
van helye. 

A Literatur után Auszug aus den Fachsitzungen cím alatt az előadások 
rövid kivonatai közlendők. 


A Földtani Közlöny szerkesztésére vonatkozó eme szabályzatot a Szer- 
kesztőség köteles pontosan betartani, attól csakis a választmány előzetes jóvá- 
hagyása mellett térhet el. A szakülésen bemutatott dolgozatok közléséről a 
választmány dönt. 

Minthogy a Közlöny szerkesztésének ellenőrzése a szerkesztő-bizottság- 
nak, valamint a Választmánynak is feladata, a jelen szabályzat kinyoma- 
tandó és minden választás után a választmányi tagoknak megküldendő. Ezen- 
kívül megküldendő miheztartás és alkalmazkodás végett a munkatársaknak 18. 


Ezen szabályzatot az 1916 április 5-i választmányi ülés egyhangúlag 
elfogadta. 
Kelt Budapesten, 1916 április 5-én. 


PAPP KÁROLY dr. SZONTAGH TAMÁS dr. PÁLFY Mónic dr. 
titkár. elnök. másodelnök. 


— 19 — 


ött E EL EM BANT 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


4—6. HEFT 


XLVI. BAND. APRIL—MAI—JUNI 1916. 


A) ABHANDLUNGEN. 


ÜBER DIE PROPYLITISTERUNG DER ERUPTIVGESTEINE. 
Von Dr: Mongrz v. PÁárry. 


— Mit der Figur 3. — 


Sechon lángst erkannte man, dab die sogenannten jüngeren Gold- 
Silber- Erzlagertstátten an die Grünstein-, oder wie man sie neuerer Zeit 
zu nennen pfílegt, propylitisehen Arten der Eruptivgesteine gebunden sind. 
Einerseits war vielleicht auch dies die Ursache, daB die Fachleute schon 
seit lánger Zeit sich mit dieser Frage befassen, andererseits aber trug auch 
der groBe Unterschied, der in der Art des Auftretens der normalen und 
Grünsteimgesteine besteht, zur Erweckung des groBen Interesses bei. Die 
propylitisehen Gesteine sind námlich den normalen gegenüber viel dichter 
und züher, ihre Grundmasse verliert mehr-weniger die glasige oder rauhe 
Ausbildung und wird allotriomorph-körnig. Diese von den normalen Gesteinen 
abweichende Erscheinungsart bewog Baron RICHTHOFEN, diese in propyli- 
tisehem Zustand befindlichen Gesteine, als den ltesten Typus der tertiáren 
Gesteine, für eine besondere Gesteinsart anzunehmen und für sie die 
Bezeichnung Propylit anzuwenden.? 

Bis 1873 wurde die Auffassung BARON FERDINAND RICHTHOFENS 
allgemein akzeptiert. Damals wies JosEF v. SzaBó, dann im Jahr? 1877 
und 1878, sowie auch spáter zuerst nach und betonte wiederholt, daB die 
Propylite nicht als selbstándige Gesteinsart zu betrachten seien, weil die 
Propylitisiezung an irgend einer ülteren Trachytart zumeist durch die 


: Vorgetragen in der Fachsitzung vom 1. Márz 1916 der ung. geolog. Gesellschaft. 

: F. FR. v. RICHTHOFEN : Studien aus den ungarisch-siebenbürgischen Erzgebirgen. 
(Jahrb. d. k. k. geolog. R.-Anst. 1861, Bd. XI. p. 228.) 

F. FR. v. RICHTHOFENX: Die natürliche Gliederung u. der innere Zusammenhang 
der vulkanischen Gesteine. (Zeitschrift d. deutschen geolog. Gesellschaft 1868, Bd. 20, 
p. 685.) 


134 Dr: MORIZ v. PÁLFY 


sehwefeligen und Wasserdampf-Exhalationen hervorgerufen worden seis. 
cDer Grünsteimzustand ist kein ursprünglicher, derselbe wird an verschie- 
denen Gesteinen durch langsame, aber mehrere Stadien umfassende 
Einwirkung hervorgerufen,? und im Wesen ist die Grünstein-Modifikation 
eine Solfataren- Wirkung. Sie erfolgt im Trachyt auf den Spalten durch das 
Aufsteigen der hochgespannten Gase und vor allem des Wasserdampfess.3 
SZABÓS Auffassung von der Propylitisierung wurde dann allmáhlieh all- 
gemein angenommen, aber auch spüter fanden sich Binzelne, die den Pro- 
pylit als selbstándige (Gesteinsart auch weiterhin aufrechterhielten. Zu 
diesen gehörte auch der berühmte Petrograph FERDINAND ZIRKEL, der 
noch in seinem 1894 ersehienenen Lehrbuch die Berechtigung des RIcHT- 
HoFENSchen Propylites vertrat. 

Bin groBer Teil der Gelehrten erklüörte die Propylitisierung im Sinne 
SzABÓs im allgemeinen mit den nach dem Durechbruch der Gesteine an der 
Oberfláche der Erde erfolgten postvulkanisehen Wirkungen, den post- 
vulkanischen Exhalationen. 

Es würde zu weit führen, wenn ich all jene Namen aufzáhlen wollte, 
die SzaBós Erklárung akzeptierten, ich erwáhne von ihnen eben nur B. von 
INKEY,: LINDGREN;ő H. v. BöcKH,f WEINSCHENK," ROSENBUSCH,8 KRUSCH ? 
und in der letzten Zeit LAzAáREvIé,09 die — mit Ausnahme INKEYs und 


:! JOSEF v. SZABÓ: Trachitok, beosztva a természetes rendszer szerint. (Bemutatva 
az 1873. évi bécsi világkiállításon.) Trachyte eingeteilt. nach dem natürlichen System ( Vor- 
geführt auf der Wiener Weltausstellung 1873.) 

: J. v. SzABÓ : Petrographische und geologische Studien aus d. Umgebung von Selmec. 
(Földtani Közlöny 1878, VIII. 1—6 Heft. p. 131.) Ungarisch. 

3 J. v. SZABÓ : Selmec környékének geológiai leírása. (A m. tud. Akadémia III. osz- 
tályának külön kiadványa.) Geologische Beschreibung d. Umgebung v. Selmec. (Sonder- 
ausgabe d. III. Section d. ungar. Akademie d. Wissensch. Ungarisech.) Budapest, 1891. 

4 INKEY BÉLA: Nagyág földtani viszonyai. (A kir. m. term. tud. társulat kiadása. 
Budapest, 1885.) Nagyág und seine Erzlagerstátten. Edition d. kel. ung. naturwiss. 
Gesellsch.) — De la rélation entre Vétat propylitigue des roches andésitigues et leurs filons 
minéraux. (C. R. Congr. intern. géol. Mexico) 1906. — Anmerkungen zu dem Werke: 
Die geologisehen Verháltnisse und die Erzlagerstátten des siebb. Erzgebirges.o von Dr. M. 
v. Párry Földtani Közlöny, 1912. XILII. Bd. p. 851. 

5 LINDGREN, W.: Metasomatic Processes in Fissurd Veins (Transact. Am. Inst. 
of Min Eng. Washington. February). 

6 HuGo v. BöcKH: Vorláufiger Bericht üb. d. Altersverháltnis der in d. Umgebung 
v. Selmecbánya vorkommenden Eruptivgesteine. ( Földt. Közlöny, 1901. XXXI. Bd. p. 365) 

7 E. WEINSCHENK: Grundzüge der Gesteinskunde. 1905 und 1906. 

§ H. RoseExBuscH: Mikroskopische Physiographie d. massigen Gesteine. 1877. 
pag. 299, 4. Auflage 1908. II. 2. pag. 1102. 

? P. KguscH: Üb. primüre u. secundüre metasomatische Processe auf Erzlager- 
státten. (Zeitschrift f. prakt. Geologie, 1910. pag. 165—180.) 

10 M. LAZAREVIC: Die Propylitisierung, Kaolinisierung u. Verkieselung. (Zeitschrift 
f. prakt. Geologie. XXI. Jahrg. 1913. pag. 345.) 


ÜBER DIE PROPYLITISIERUNG DER ERUPTIVGESTEINE. HZ 


LAzaAREviés — die Propylitisierung den löngs den Erzgüángen in Tötigkeit 
gewesenen vulkanisehen Nachwirkungen zusechrieben und die Kaolinisierung 
als vorgesehrittenes Stadium der Propylitisierung betrachteten. INKEY 
und LAzaREvIré scheiden, obwohl sie die Propylitisierung als auf postvulka- 
nisehem Weg zustandegekommen betrachten, den Verlauf derselben von 
der Kaolinisierung ab und akzeptieren lángs den Göngen nur die Kaolini- 
sierung. Über den Ort und den Zeitpunkt des Verlaufes der Propylitisierung 
aber áuBert sich nur ÍNKEY. 

SCHUMACHER ! scheidet in seiner im Jahre 1912 ersechienenen Arbeit 
über die Golderuben von Brád gleichfalls die Propylitisierung von der 
Kaolinisierung und schreibt die Propylitisierung, auf die Beobachtungen 
RosENBuscns gestützt, die dieger an den chloritisierten Diabasen des Fichtel- 
gebirges "machte, dynamometamorphen Eimwirkungen zu. LAZAREVIC 
befaBt sich eingehend mit dieser Auffassung SCHUMACHERS und weist 
unzweifelhaft richtig nach, daB dieselbe als Erklárung der Propylitisierung 
nicht angenommen werden kann, schon deshalb nicht, weil gröbere dyna- 
mische Binflüsse die jungen Andesite des siebenbürgisehen Erzgebirges 
gar nicht berührten. 

Die postvulkanische Bildung der Propylitisierung an der Oberfláche 
hált auch STELZNER— BERGEAT ? nicht für wahrscheinlich, indem er sechreibt : 
Man wird die Propylitisierung für eine der Gangbildung koordinierte, nicht 
subordinicrte Erseheinung halten und fragen dürfen, ob etwa, eime intensive 
Durchgasung das aufsteigenden, teilweise verfestigten Magmas zu dessen 
besonderer petrographischer Ausbildung.. . geführt hat. 

Auch ich gehöre zu Jenen, die die Propyliti-ierung mit der an der 
Oberfláche erfolgten Einwirkung der vulkanisehen Nachwirkung für nicht 
annehmbar erklüren können. In meiner im Jahre 1910 erschicnenen Arbeit 
über das siebenbürgisehe Erzgebirge ? schrieb ich über diese Frage nur 
soviel : cDen Vergrünsteinung halte ich beiden in der Gegend von Nagyág 
auftretenden Daziten ebenso, wie bei den übrigen jüngeren vulkanisehen 
Gesteinen des Erzgebirges, nicht aussehlieBlieh für an der Oberfláche vor 
sich gegangen, sondern ich erachte es für wahrscheinlicher, dab der ProceB 
der Vergrünsteinung, wenigstens zum Teil, schon im Krater, oder noch 
tiefer, vor sich gingy. Damals befaBte ich mich mit dieser Frage nicht 
nüher, da ich zur Rechtfertigung meiner Auffassung noch auf weitere Be- 
obachtungen angewiesen war. Meine im siebenbürgisehen Erzgebirge ge- 
machten Beobachtungen mit jenen zusammengenommen, die ich in der 


1 F. SCHUMACHER: Die Golderzlagerstátten und Braunkohlenvorkommen der Rudaer 
Zwölf Apostel-Gewerkschaft zu Brád. (Zeitschr. f. prakt. Geologie. Jg. 1912. pag. 1— 86.) 

? STELZNER-BERGEAT: Die Erzlagerstátten. 1906. II. 2. p. 1237. 

3 M. v. Párry: Geologische Verháltnisse u. Erzgünge d. Bergbaue des siebenbürgi- 
schen Erzgebirges. (Jahrb. d. kgl. ung. geolog. R. Anst. XVIII. Bd. 4. Heft. p. 273.) 


136 Dr MORIZ v. PÁLFY 


Gegend von Nagybánya durchführte, versetzen mich in die Lage, dab ich 
mich jetzt über diese Frage scbon práziser áubBern kann. 

Bevor ich aber das tue, muB ich der zuletzt erschienenen Mitteilung 
von A. SaAcHs! gedenken. SAcHs schreibt über STELZNER—BERGEATS und 
meine, einander im ganzen sich deckende Erklárung, dab diese sich der 
Auffassung RICHTHOFENS nöühere, nach welcher der Propylit nicht ein 
sekundáres, sondern ein primüres Gestein sei, betrefÍs des Vorganges der 
Propylitisierung aber scheint er geneigt zu sein sich unserer Erklárung 
anzuschblieBen, wenn er sehreibt : xIn der Tat liegt Ja auch hier dem Greisen 
gegenüber ein bedeutender Unterschied vor: wáhrend die Umwandlung 
des Granits in Greisen vornehmlich lángs der Spalten erfolgte, ist die Pro- 
pylitbildung über den ganzen Gesteinkomplex hin erfolgt und diese Tat- 
sache spricht ganz erheblich gegen die Umwandlung der Andesite durch 
aufsteigende Ihermalguellem. Zu Sacms" Mitteilung habe ich bloB soviel 
zu bemerken, daB, wie das aus dem folgenden hervorgeht, meine Auffassung 
mit jener von RICHTHOFEN sich ganz im Gegensatz befindet und daB nur 
insoweit einige Übereinstimmung besteht, als ich die Propylite in gewis- 
sen MaBe als primüáre Gesteine betrachte, sie aber nicht als besondere (e- 
steinsart annehme, wie das RICHTHOFEN tat. 

Hiernach gehe ich auf die Besprechung jener Erscheinungen über, 
welche sich mit der an der Oberflüche vorsichgehenden postvulkanischen Bil- 
dung der Propylitisierung nicht in Übereinstimmung bringen lassen. 

i "Worzaliem  úügt des a utra elemrdkezd ab eget stontetháomi 
Stellen, wo die Grubenaufschlüsse den Sehlot ií1r- 
gend eines propylitisierten Andesites oder eines 
Bazi tv a lkiam isis dum elhs et tem GW rakta ma Or eAA ON etek 
stein in keinem einzigen Falle einen Übergang 
aus dem propylitisehen in das normale vorfinden. (Bárzahegy bei Brád 
und Muszári, Nagyág, der Veresvizer und Kereszthegyer Erbstollen in 
Nagybánya ete.) Der Nagyáger Erbstollen kreuzt aubBerhalb des streng 
genommenen Grubenreviers mitten in den Mediterranschichten drei Da- 
zitsehlote. In diesen sind die Gesteine zwar in verschiedenem Erhaltungs- 
gustand vorhanden, doch besteht in einem und demselben Scehlot kein 
Übergang aus dem normalen in den propylitisehen Zustand, wie da! SEM- 
PER? und INKEY? vermuteten. Diese Beobachtung widerspricht positiv 
dem, daB wir die Propylitisierung nach Art der Greisenbildung für von 


1 A. SaAcHs: Über pneumatogene Erzlagerstütten. (Zentralblatt f. Mineral. etc. 
Jg. 1915. pag. 50L.) ; 

2? SEMPER: Beitrüge zur Kenntnis der Goldlagerstütten des siebenb. Erzgebirges. 
( Abhandl. d. preuss. geolog. Landesanstalt. Neue Folge, Hft. 33. Berlin, 1900.) 

3 INKEY: Anmerkungen etc. pag. 866. 


ÜBER DIE PROPYLITISIERUNG DER ERUPTIVGESTBEINE. 137 


den Gangspalten ausgehend betrachten könnten. Die Propylitisierung 
laBt sich umso weniger mit der Greisenbildung vergleichen, da man bei 
der Greisenbildung in nicht groBer Entfernung von den Göngen gewöhn- 
leh überall den frisehen unversehrten Granit antriffít, wáhrend die Grün- 
steine in ihrer ganzen Masse umgewandelt sind. Ebenso finden wir kaum 
einen Übergang zwischen der Grünstein- und der normalen Lava. Das 
einzige Gebiet, wo sich noch am meisten ein Übergang vermuten löBt, 
sah ich in Nagyág am WestfuBe des Hajtó. Es ist aber auch hier nicht ausge- 
sehlossen, daB der Grünstein-Lavastrom mit dem normalen unmittelbar 
sich berührt und daB dies so erscheint, als ob zwischen beiden ein Über- 
gang bestünde. 

2. An vielen Orten, namentlich aber beim Herminen- 
gang am Bárzahegy und bei den Rudaer Göngen, 
sowie auch in Nagybánya, láBt sich beobachten, daB im 
vulkanischen Schlot schon auf 10—15 em von der Gangwand das Gestein 
ebenso propylitiseh ist, wie auf mehrere hundert Meter 
Entfernung von derselben, wáhrend man doch, wenn die Propy- 
htisierung von der Gangspalte ausgegangen wáre, neben den Göngen, die 
. sehr reich waren, daher auch löngs diesen die vulkanisehe Nachwirkung 
sehr kröftig sein muBte, dort die stárkste Propylitisierung finden und mit 
der Entfernung von der Gangspalte einen Übergang vom Greisen in den 
normalen Granit vorhanden ist. Wo der Gang die vulkanischen Schlote 
sehneidet, finden wir nicht selten in dem die Gangwand bildenden Ande- 
sit auch die Magnetite frisch vor (Nagybánya, IV. Calazancigang), an den 
Feldspáten aber beobachten wir nur den Beginn der Kaolinisierung. 

3. Besonders auftiallend und mit der Umwand- 
lung der normalen Gesteine an der Oberflüche nicht in Übereinstimmung 
zu bringen ist der Umstand, da8B wir bei den jetzt tüátigen 
Vulkanen lángs der Exhalationen nicht eine $Spur 
der Propylitisierung vorfinden, wöhrend doch auf den 
Grünsteingebieten die Nachwirkungen auch in der Vergangenheit nicht 
andere sein konnten, als gegenwörtig, nömlich Wasserdampíf, sulfidische 
Gase, Kohlensüure, Salzsáure und Fluorsáure. 

Im Jahre 1918 hatte ich Gelegenheit, unter Führung des Directors 
der königl. ungar. geologisehen Reichsanstalt in Gesellsehafít mehrerer 
Mitglieder unserer Anstalt die gegenwörtig in Tátigkeit befindlichen oder 
noch nicht lange erloschenen vulkanischen Gebiete Italiens, insbesondere 
die Umgebung von Rom, den Vesuv, die phlegráischen Felder, den Aetna, 
den Stromboli, Volcano und die liparischen Inseln studieren zu können. 
Auf diesen Gebieten sahen wir nebst den Exhalationen überall nur zersetzte, 
mehr-weniger kaolinische Gesteine, be: den stürksten Exhalationen aber 
nicht eine Spur der Propylitisierung. Ich sah die von den verschiedensten 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 10 


138 D: MORIZ v. PÁLFY 


Teilen der Erde von den jetzt tátigen Vulkanen herstammende reichhal- 
tige Sammlung der königl. ungar. geologisehen Reichsanstalt durch, Grün- 
stein aber fand ich keinen einzigen. Auch aus der Literatur ist mir nicht 
bekannt, dab bei den jetzt tátigen Vulkanen lüngs der Exhalationen ein 
propylitisches Gestein beschrieben worden sei. F. v. Wornrr! schreibt in 
seiner erschöpfenden Arbeit über den Vulkanismus von der auf die Gesteine 
ausgeübten Wirkung der vulkanischen Exhalationen folgendes : cDie durch 
vulkanische Exhalationen umgewandelten Gesteine erscheinen weiB oder gelb 
gebleicht und zerfressen. Gelegentlieh erinnern sie an helle, bunte tuff- oder 
tonáhnliche Massen, in denen vereinzelte sehwer angreifbare Mineralien noch 
unversehrt erhalten sind, wáhrend die Hauptmasse weich und morsch ist. 

4. INKEY bezeichnet nach INOSTRANZEFF auchdie Kohlensü ur e- 
$as8-Exhalationen als von propylitigierender Bin: 
wirkung. Die Versuche zeigten, daB kohlensüurehültiges "Wasser 
die Pyroxene zersetzt. Diese Zersetzung aber üuBert sich kaum als Pro- 
pylitisierung, da wir Grünstein-Andesite z. B. im Hargittazug neben den 
Kohlensáuregas-Ouellen nicht antreffen, wir kennen aber auf dem Erden- 
rund kaum ein an Kohlensüure reicheres Gebiet als jenes der Hargitta. 
In der Gegend der Büdöshöhle, wo wir auf einem kleinen Territorium 
sehr starke Kohlensüuregas-Ausströmung und die Solfataren-Tátigkeit 
neben einander finden, ist weder neben den Exhalationen, noch von ihnen 
weiter entfernt eine Spur von Propylitisierung vorhanden. Die Gesteine 
sind hingegen kaolinisiert, aus dem Feldspat bildet sich Alaun. 

5. Die. obige  Beobachtüny haltée 1ech nament 
lich deshalb für wichtig, weil wir in den öptiopye 
litigschen : Gesteinen sehr háufig überraschend 
írische Feldspüáte auch dann noch antreffen, wenn die far- 
bigen Gemengteile schon ganz zersetzt sind. Diesen Umstand pflegt man 
gewöhnlich so zu erklüeren, daB die Exhalationen die Feldspüte sehwerer 
angreifen, als die farbigen Gemengteile. Diese Erklárung löBt sich indessen 
darum nicht als befriedigend akzeptiren, weil jene Exhalation, die z. B. 
in der Umgebung der Büdöshöhle die Feldspüte zersetzt, sicherlieh auch 
die Pyroxene propylitisiert hütte, nach WEINSCHENKS und H. BöcKHSs 
Auffassung, die die Kaolinisierung für das Endstadium der Propylitisierung 
halten, mübBte man ja annehmen, daB in der Gegend der kaolinisehen (Ge- 
steine, wo die vulkanische Nachwirkung nicht so intensiv war, auch das 
weniger umgewandelte propylitische Gestein anzutreffen sei. Bin solches 
aber findet sich z. B. in der Gegend der Büdöshöhle nicht. 

6. SzaBó hült die Grünsteiubildung — wie wir sehen — für eine 
lángs der Spalten hauptsüchlieh durch Wasserdampf zustandegekommene 


1 F. v. WorFrr: Der Vulkanismus. I. 2. pag. 585. Stuttgart, 1914. 


ÜBER DIE PROPYLITISIERUNG DER ERUPTIVGESTEINE. 189 


Umwandlung. In der Gegend unserer heimischen Kaolin- Vorkommnisse, 
z. B. in der Gegend von Nagymihály, Beregszász, sowie neben den im 
Eperjes-Tokajer Gebirge auftretenden Rhyolitkaolinen finden wir vollstán- 
dig normale Gesteine, obzwar wir die Kaolinisierung auch auf diesen Ge- 
bieten auf hydrothermale Einwirkungen zurückzuführen haben, ja der 
vollstándigen Zersetzung der farbigen Gemengteile wegen vielleicht auch 
Solfataren-Wirkung annehmen können. Die hydrothermalen Einwirkun- 
gen aber lassen sich in den Gesteinen aus den hüufigen opalartigen Infil- 
trationen zweilfellos nachweisen. 

7. Es kommen auch solehe grünsteinartige Andesite vor, in deren 
Umgegend wir überhaupt keine Spur der ehemaligen vulkanischen Ex- 
halationen antreffen, geschweige denn daB sie erzführende Gangspalten 
wöüren, ja selbst die kaolinische Modifikation fehlt. Solche sind beispiels- 
weise am rechten Donauufer oberhalb Visegrád die Pyroxenandesit-Vor- 
kommnisse vom Mátyáshegy, Doboshegy, Lepenec etc., deren mikrosko- 
pische Struktur vollstándig die gleiche ist, wie jene der in der Nach- 
barschaft der Erzgünge befindlichen. Der Feldspat auch dieser ist im 
Vergleieh zu den Pyroxenen verháltnismüBig frisch, denn letztere sind 
zum Teil oder schon ganz propylitisiert. Eine Pyritinprágnation fehlt 
in diesen Gesteinen. Wenn vulkaniscehe Nachwirkungen die Umgestal- 
tung dieser Gesteine an der Oberfláche hervorgebracht hátten, so mübten 
wir zweifelsohne irgend eine Spur dieser Hinwirkungen vorfinden. 

8. Auch die petrografische Untersuechung wider- 
spricht einer Umwandlung an der Oberfílöche; aus dieser 
gebt, wie wir spáter sehen werden, hervor, daB, obzwar in der chemischen 
Zusammensetzung der propylitisehen und normalen Gesteine ein wesentlicher 
Untersehied nicht besteht, doch der Untersehied in der mineralischen 
Zusammensetzung erkennbar ist. Wáhrend wir námlich in den propylitischen 
Pyroxen führenden Andesiten fast immer Amphibol und korrodierten Guarz, 
ja im siebenbürgisehen Erzgebirge auch Biotit finden, kommen in den 
umgebenden normalen Pyroxen führenden Andesiten diese Mineralien 
kaum vor. Die Grundmasse der normalen Gesteine ist hyalopylitiseh, jene 
der propylitischen allotriomorph-körnig. Ich kann mir keinen solchen 
Vorgang vorstellen, der die Grundmasse der Gesteine umkristallisiert und 
die Pyroxene propylitisiert hátte, ohne die Feldspáte zu zersetzen. 

9. Zu erwáhnen ist hier auch die Propylitisierung der Tiefengesteine, 
namentlich der Lakkolit- oder Batolit-artigen, an deren Gemengteilen 
wir oft vollkommen dieselbe Umwandlung beobachten, wie an den pro- 
pylitisehen Andesiten. Diese Gesteine aber gelangten erst nach völligem 
Aufhören der vulkanischen Tátigkeit nach sehr langer Zeit an die Oberfláche, 
als eine oberfláchliche Nachwirkung sie nicht mehr beeinflussen konnte. 


ki 
T07 


140 D: MORIZ v. PÁLFY 


Alle diese meine ülteren und neueren Beobachtungen bestürkten 
mich nur in meiner Auffassung, die ich im Jahre 1910 über die Propyliti- 
sierung eben nur andeutete, jetzt aber geneigt bin noch weiter zu ergán- 
zen damit, daB eine Propylitisierung durch postvul- 
kanis8choe Binwirkümig am demkolbrorsa e he smn ös tetaen 
selten vor sich ging, und daB wenn sie überhaupt 
erfolgte, sie sieh auch dann núr aut die únmittelk 
báre Nachbarsehatt der Gamespraktremiibie sich ta mikétes 

Eine derartige Propylitisierung beschreibt A. VEwxpr! im Velen- 
ceer Gebirge aus der Gegend von Nadap, wo die Pyroxenandesite lüngs 
Gangspalten in einem von 1—2 cm bis 1 Meter breit sich erstreckenden 
Streifen propylitisiert sind. Die auf den erzführenden Ge- 
bietem "vorhandemne  "Propy itTsTeTrmne se met SEGÉzEKNel 
nür imiagtókerer Taekesaut pp mseü ma trodattatstetkshstdsa tos 
gene  Binwirkungen, wáhrend die postvulkanis 
sehen Einflüssean denGesteinenan der Oberíláche 
hauptsáchlich Kaolinisierung hervorrietfen. " Biben 
hier konnten sich in den Gesteinen solche wasserhöltige Silikate, nament- 
lich Zeolite bilden, in denen das eingesehlossene Wasser nicht Struktur- 
wasser ist und die bei höherer Temperatur micht stabil sind. 

Lange suchte ich in den Montanrevieren zur Bekraáftigung meines 
Standpunktes solche Ersecheinungen, die handgreiflicher, als die obigen 
gegen die postvulkanische Bildung zeugen würden. SehlieBlieh konnte 
ich in Nagybánya im Erbstollen der Szt.-Kereszthegyer Grube Verhilt- 
nis"se beobachten, die 1ch für von entscheidender Kraft halte. Im Erbstollen 
fand ich nömlich auf ungefáhr 280 m vom Tage im eimer stark pro- 
pylitisterten ümnd sauchn kiaodlimáisielssz et srertizatte mátelkevs 
z1tú8ehemn  Mava "mehmrere ta mis vo Sztramtd ae ő NKOstsnatae 
lem schwarzem Gestein bestehende Pyroxenan- 
desit-Einschlüsse. Der gröBte dieser Einschlüsse, den ich auch im 
Bilde (s. Figur 3.) vorführe, mag beiláufig 14 Kubikmeter groB sein. Je- 
der EinschluB ist abgerundet und an seimer Oberfláche ist das CGrestein 
kaum in der Stürke einiger Millimeter weiB zersetzt. Dab diese Einschlüsse 
nicht frischer verbliebene Partien des propylitisehen (Gresteines sind, das 
beweist die abweichende petrographische Zusammensetzung des Binsehlusses 
und des umsehlieBenden Gesteines. Die Grundmasse des eingesehlossenen 
Gesteines ist, der allotriomorph-körnigen Grundmasse der propylitisehen 
Gesteine gegenüber, frisch hyalopilitiseh. Der Feldspat desselben ist — man 
kann sagen — ganz frisch und unversehrt. Die Pyroxene sind durch Augite 


1 A. VENDL: Geologiscehe und petrographische Verhültnisse des Gebirges von Ve. 
lence. (Jahrb. d. kgl. ungar. geolog. R. Anstalt. XXII. Bd. 1914. p. 52.) 


ÜBER DIE PROPYLITISIERUNG DER ERUPTIVGESTEINE. nal 


und Hypersthene vertreten, beide frisch. Pyrit ist im 6 BinschluB nicht 
vorhanden, die einsehlieBende dazitische Lava hingegen ist von Pyrit fein 
imprögniert. 

Diese Beobachtung muB ich als von überzeugender Kraft annehmen, 
weil wenn die Propylitisierung der propylitischen dazitisehen Lava von 
postvulkanisehen  Exhalationen hervorgerufen worden wöre, sich auch 
der BinschluB unbedingt propylitisieren hötte műssen, wührend in dem 
Falle, wenn die Lava schon in propylitisehem Zustand an die Erdoberfláche 
gerlet, sie dort die herumliegenden Blöcke des normalen Andesites in sich 
einkneten konnte. 


Fig. 3. Pyroxen-andesit  Einschlüsse im 6 propyl. dacitiscehen Lava, im Erbstollen der 
at Szt. Kereszthegyer Grube, Nagybánya. 


Bei diesem Vorkommen halte ich namentlieh das für überraschend 
auffallend, daB die umschlieBende dazitisehe Lava nicht nur einfach 
propylitisiert, sondern auch ganz entfárbt ist, als ob sie von Exhalationen 
zersetzt worden würe. Aus dem Umstand, dab auf dem Pyroxenandesit- 
EinschluB kaum die Spur einer zersetzten Kruste sichtbar ist, mubB ent- 
weder geschlossen werden, daB die Lava schon in ihrer gegenwártigen 
Beschaffenheit an die Obarfláche gelangte, oder daB wenn sie auch noch 
nicht soweit zersetzt sich ergoB, jedenfalls aber sehon soweit umgewandelt 
war, dab die postvulkanisehen HBinflüsse sie leieht in ihren jetzigen Zu- 
stand umgewandelt haben konnten, wöhrend diese Einwirkungen den 
frischen normalen Andesit nicht mehr angriffen. 


142 D: MORIZ v. PÁLFY 


Die petrographische Beschreibung aer propylitisehen Gesteine ist 
schon von so Vielen mitgeteilt, daB ich die eingehende Beschreibung der- 
selben übergehen und an dieser Stelle auf RosExBuscHs treffende Charak- 
terisierung verweisen kann. Den normalen Gesteinen gegenüber ist es mak- 
roskopisch am auffallendsten, dab — namentlieh die propylitisehen Da- 
zite und AÁndesite — viel záher und hürter, als die normalen sind. Wáhrend 
wir bei den normalen Daziten in der Nachbarschaft der propylitisehen 
Gesteine hüufig Dazitce von mehr-minder poröser Grundmasse antreffen 
(im siebenbürgisehen Erzgebirge der Csetrás-Zug), ist die Grundmazse 
der propylitisehen Dazite stets kompakt und hart. Unter dem Mikroskop 
ist die Grundmasse der propylitisehen Gesteine, wie allgemein bekannt, 
allotriomorph-körnig, jene der normalen Gesteine hyalopylitiseh. Von den 
Einbettungen ist der Feldspat auch in jenen Gcsteinen noch auffallend 
frisch, in denen die farbigen Gemengteile vollstándig umgewandelt sind. 
An den Feldspáten ist namentlich die Zonalstruktur háufig, die nicht nur 
aurch den Wechsel der basiseheren und sauereren Zonen, sondern oft 
auch durch die eingelagerten Grundmasse-Partien hervorgerüfen wird. 

Der Ouarz ist auch in den Amphibol- und Pyroxen führenden An- 
desiten hüufig, findet sich aber, im Gegensatz zu den Daziten, immer 
nur selten und in kleinen Kristallen und stets korrodlert. 

Von farbigeu Gemengteiien triti in den Amphibol führenden An- 
desiíten gewöhnlich nur Amphibol auf, in den Daziten ist neben dem Am- 
phibol und Biotit in winzigen Kristallen auch der Augit racht selten (Nagyág), 
wáhrend in dn Pyroxenandesiíten sowohl im siebenbürgisehen 
Erzgebirge, wie auch in der Gegend von Nagybánya, aubBer dem Hyper- 
sthen und Augit auch der Amphibol und Biotit sehr háufig ist. In diesen 
ist der vorherrschende farbige Gemengteil der Hypersthen, dann folgt 
in der Gegend von Nagybánya der Augit, der im siebenbürgisehen Erz- 
gebirge überaus selten ist. Hinwieder ist in der Gegend von Nagybánya 
der Amphibol und Biotit seltener, wáhrend diese im Erzgebirge sehr háufig 
sind und namentlich nimmt die Menge des Amphibols manchmal so zu, 
daB diesei Gemengteil — im Hinblick auf seine gröBeren Kristalle — im 
Gestein makroskopisch als der auffallendste erscheint. 

Von den farbigen (Gemengteilen widerstand der Amphibol und 
Biotit dem propylisierenden HinfluB am meisten; diese finden wir noch 
am háufigsten in originalen braunen Kristallen. Der Amphibol indessen 
ist immer mehr-weniger resorbiert und mit einem Magnetitsaum umgebun. 
Bei der Propylitisierung ehloritisieren sich keide (Gemengteile. Ebenso 
beobachtete ich nur Chbloritisierung auch am Augit, der hinsiehtlich der 
Widerstandsfáhigkeit nach dem Amphikol und Biotit folgt. Der Umwand- 
ung fiel am leichtesten der Hypersthen zum Opfer, an dem ich zweierlei 
Umwandlungen beobachtete: ich fand námlieh solehe Hypersthenkri- 


ÜBER DIE PROPYLITISIERUNG DER ERUPTIVGESTEINE. 143 


stalle, deren innerer Teil noch mehr-weniger frisch braun geförbt ist. Bei 
diesen begann die Umwandlung — wie es scheint, meist Umgestaltung 
zu Bastit — namentliecb lángs den ONuerristen, wo sie den Kristall netzför- 
mig durehzieht (Maschenstruktur). Diesc gestalten sich im Endresultat 
zu Bastit um. Ihnen gegenüber wandelte sich ein groBer Teil der Hyper- 
sthene zu lebbaít lhehtgrüner Farbe um, ihre pleochroistisehe Farbe wech- 
selt zwischen gelbliehgrün und intensiv grün, sie behalten aber noch voll- 
stöndig den Charakter des Hypersthens. Bei weiter vorgeschrittener Um- 
wandlung bildet sich löngs den einzelnen Spalten Chlorit, der auch den 
ganzen Kristall einnehmen kann. Derartige Chlorit-Pseudomorphosen 
sind von sehr liehtgrüner Farbe, sehwach pleochroistiseh und lösen sich 
in polarisiertem Licht zu schwach doppelbreehenden, hin und her ver- 
worrenen Chloritbündeln aut. 

Auffallend ist es, daB in den propylitisehen (Gesteinaen der Pyrit 
oft vollstándig fehlt und nur Magnetit vorhanden ist. Im Gestein der 
vulkanischen Séhlote finden wir ihn hauptsáehlieh nur in der Nöáhe der 
Gönge als lmprágnation, bisweilen aber findet sich der Magnetit auch 
in dem aie Wand des Erzganges bildenden Andesit reieblieh. Ín den Lava- 
strömen aber und ebenso auch in den Tuffen und Breccien, also auBer- 
halb des vulkanischen Schlotes, ist in den Erzgebieten dig Pyrit-Inprág- 
nation von gröBerer Ausbreitung. Aus den Verháltnissen des Pyritvorkom 
mens laBt sich eher folgern, daB dieses Mineral nicht eine gleichzeitige 
Bildung mit der Propylitisierung, sondern ein Produkt der postvulkani- 
sehen EBinwirkungen an der Oberfláche sci. 

Aus dem obigen geht hervor, daB die Propylitisierung 
Wader venket drama övön esz eh neeem na ür hatres sra TV 8 em 
groBer Teil der farbigen Gemengtosile ím Magma 
bereits ausgeschieden war, die Feldspüáte hingegen 
noeh in Lösung waren. Die farbigen Gemengteile konnten sich 
entweder schon in der Tiefe ganz zu Chlorit umgewandelt haben, oder mag 
die Umwandlung erst in einem solchen Stedium gewesen sein, daB dann 
an der Oberílüche die postvulkanisehen Einwirkungen die (Gemengteile 
leicht weiter zersetzen konnten. Die Temperatur des Magmas können 
wir, da die Amphibole auf jeden Fall resorbiert sind, am ehesten auf die 
Ausscheidungs- Temperatur der Amphibole schátzen. 

Wo die Propylitisierung vor sich ging, láBt sich hierauf bezüglieh 
vielleicht annehmen, dab dieselbe entweder in einem peripherisehen Magma- 
becken, oder in der heraufreichenden Spitze eines Batolites erfolgte, wo 
wührend der vulkanisceben Ruhe das zum Teil noch gesehmolzene Magma 
in sehr groBem MaBe die vulkanisehen Gase und Dámpfe, namentlich 
aber den Wasserdampf resorbieren konnte, weleh letzterer bei dieser Tem- 
peratur — wie bekannt — als Süure u. zw. kröftiger wie die Kieselsáure 


144 D: MORIZ v. PÁLFY 


wirkt. Diesen Mineralisatoren ist cs zuzuschreiben, daB die aus dem Magma 
ausgeschiedenen Gemengteile pneumatolitiseh mehr-weniger umgewandelt 
sind. Bin Teil derselben blieb noch unversehrt, wáhrend der andere Teil, 
vielleicht in dem schon in dieser Tiefe mit Wasserdampf gesüttigten Magma, 
zu Cblorit sich umwandolte. 

Das nach der obigen Auffassung an die Oberíláche ge- 
langte Magma mag sich sehon in propylitisehem 
Zustand erhüártet haben. Die weitere Zersetzung desselben 
ging dann an der Oberfláche unter dem EinflubB der postvulkanischen 
Wirkungen weiter vor sich, und zwar an solchen Stellen, wo das Herauf- 
gelangen derselken an die Oberfláche am lebhaftesten gewesen sein mag. 
Dicse weitere Zersetzung üuBerte sich indessen an der Oberflüche bereits 
als Kaolinisier un g. Insoweit öuBert sich alsc das Verháltnis zwischen 
Kaolinisierung und Propylitisierung. 

In meiner Arbeit über das siebenbürgisehe Erzgebirge wies ich bereits 
nach, dab die Erzgünge überall an den Röndern der vulkanischen Schlote 
vorkommen und dab die Gangspalten den Vulkanschlot oft gar nicht durech- 
getzen. Hieraus laBt sich annehmen, was übrigens auch logiseh ersehemt, 
daB die vulkaniscehen Gase und Dümpfe am leichtesten an den Rándern 
des den vulkanischen Schlot ausfüllenden harten Gesteimes an die Ober- 
fliche gelangen konnten und so an der Oberflácbe ihre Wirkung in den 
auch ohnedies lockeren Tuff-, Breccien- und Lavaschichten geltend machen 
konnten. An solcehen Orten kaolinisierten sie die Gesteine mehr-weniger 
und brachten jenen Übergang zwischen dem propylitischen und kaolinischen 
Gestein zustande, aus dem viele die Folgerung ableiteten, dab das End- 
stadium der Prepylitisierung die Kaolinisierung sci. Nach meiner Auffas- 
sung aber — wi- aus dem obigen hervorgeht — sind diese beiden Vorgánge 
von einander unabhángig. Darum finden wir vom vulkanischen Centrum 
entfernter auch solche propylitisehe Laven, deren Gestein von fast ebenso 
frigcher Erhaltung ist, wie jenes der Schlote. Ein soleches findet sich unter 
anderen beispielsweise auch bei Brád im Tale des Bárzabaches. 

Zur Bildung der Zeolite halte ich die Stellen für am geeignetesten, wo 
hauptsáehlieh nur Fumarolen waren und diese das ohnehin schon propyli- 
tisehe Gestein umwandelten. Auf solche Stellen mag sich die zeolitisehe 
Propylitisierung LAzaREvIés beziehen, wáhrend dort, wo nebst den Fuma- 
rolen auch Solfataren in Tátigkeit waren, LAZAREvIé pyritische Propyli- 
tisierung zustande kam. Die intensive Tütigkeit mag an beiden Orten 
das Gestein mehr-weniger umgewandelt haben und so konnte als End- 
ergebnis überall die Kaolmisierung erfolgen. 

Die Rhyolite findet man in propylitisehem Zustand überaus selten, 
nicht nur darum, weil sie gewöhnlieh wenige farbige Bestandteile (Amphibol, 
Biotit oder beide) enthalten, sondern auch, weil bei den Rhyolitvulkanen 


ÜBER DIE PROPYLITISIERUNG DER ERUPTIVGESTEINE. 145 


die hydrothermale Nachwirkung — wie es scheint — viel krüftiger war, 
wie bei den Andesiten und Daziten, was dann die ganze Gesteinsmasse um- 
wandelte, kaolimisierte und verkieselte. Rhyolit in propylitisehem Zustand 
fand ich bei der Boiczaer Grube im Erbstollen in einer so sehmalen gang- 
artigen Eruption, neben der sich kein Hrzgang befand. An einigen Stellen 
kommt er auch in Verespatak vor u. zw. auBerhalb der Zone der Erzgünge. 

Die Verkieselung finden wir in den Gangspalten und lüngs 
derselben in gröberem MaBe. Löngs den Gangspalten finden wir namentlich 
bei an Kieselsáure reichen Gesteinen, und zwar bei den Rhyoliten 
Verguarzung in hohem MaBe, wáhrend dieselbe bei den Andesiten in 
nur sehr untergeordnet stattfindet. Interessant ist in Nagybánya auf 
dem Veresvizer Grubenfeld die Verguarzung. Hier durehbrechen die 
sich lang hinziehenden propylitisehen Eruptionen des Pyroxenandesites 
die dazitisehen Tutff-, Breccien- und Lavaschiehten und diese (Gestcine 
werden von der Lava der Rhyolite bedeckt. Die Gánge reichen auch in den 
Rhyolit bhinauf und lüngs diesen Göngen ist der Rhyolit in breiter Zone 
sehr stark verkieselt. In den Tölern ist dann die dazitisehe Lava (Übergang 
aus dem Dazit in den Pyroxenandesit) aufgeschlossen. In diesen ist die 
starke Verkieselung unterbrochen, wáhrend sie am folgenden Bergrücken 
in der Fortsetzung des Ganges in den Rhyolit wieder auftritt. Hieraus 
laábBt sich vermuten, daB hier die Fumarolentátigkeit aus den Rhyoliten, 
wenigstens zum Teil, die Kieselsáure herauslöste und diese Lösung das 
Gestein durchdrang. 

Da wir lángs der an die Rhyoliteruptionen gebundenen Gönge auch 
in der Tiefe stárkere Verguarzung finden, wie bei den Andesiten und Daziten, 
können wir auch hieraus schlieBen, daB bei den Rhyoliteruptionen die 
hydrothermalen Einwirkungen kráftiger waren, wie bei den Andesiten und 
Daziten. 

Einen Teil der Kieselsáure brachten also die Fumarolendámpfe 
aus der Tiefe mit sich, wáhrend sie den anderen Teil aus dem Nebengestein 
herauslösten. 


Aus der obigen Beschreibung ist ersichtlich, in weleher Beleuchtung 
die richtig erkannten Beobachtungen der verschiedenen Autoren erseheinen, 
wenn wir den Verlauf der Propylitisierung als nicht an der Oberfláche 
erfolgt betrachten, u. zw. : 

1. IÍNKEY, SCHUMACHER und LAzaáREvIié erkennen an, daB die Propy- 
litisierung und der Vorgang der Kaolinisierung auf. versehiedene Ursachen 
zurüekzuführen sei, SCHUMACHER sucht für die Propylitisierung eine neue 
Erklárung, LazaREvié áuBert sich über den Verlauf der Propylitisierung 
nicht, INKEY hingegen betrachtet den Vorgang der Propylitisierung all 
eimen auf den BinfluB der postvulkanischen Wirkungen hin an der Ober- 


146 D: MORIZ V. PÁLFY 


fláche vor sich gehenden Verlauf, wenn er schreibt: xlch darf daher an 
meiner bisherigen Ansicht festhalten, wonach die grünsteinbildende 
Agentien — eben da sie als postvulkanisceh anzusehen sind — erst nach 
dem AbschluB der Gerteinseruptionen in Wirkung traten und daB sie, 
aus den Tiefen des vulkanischen Herdes stammend, von unten nach oben 
gewirkt haben. 

2. LAzAREvIié unterseheidet zweilerlei Propylitisierung : die zeolitische 
und pyritische, deren jede im Endresultat zur Kaolinisierung führen kann. 
Dem obigen nach bedeuten beide Modifikationen LazaáREvIé die an dem 
schon propylitisehen Gestein vorsichgegangene Umwandlung. Wöhrend 
die pyritische Umwandlung an solchen Orten erfolgen kann, wo das propy- 
litische Gestein auch der Solfatarentátigkeit ausgcsetzt war, ist die zeoli- 
tische Propyiitisierung nur bei einer Fumarolenwirkung, deren Temperatur 
niedriger als 400 Grad C war, möglich. Die Anwesenheit von Exhalationen 
saurer Natur war hier ausgeschlossen, weil diese die sich bildenden Zeolite 
zersetzt hütten, wáhrend bei einer Temperatur von mehr als 400 Grad 
sich schon wasserfreie Silikate gebildet hátten. Beide Arten deg propyliti- 
schen Gesteines konnten sich, wenn sie lange Zeit den hydrothermalen 
Eimwirkungen ausgesetzt waren, naturgemáB zu kaoliniscehem Gestein 
um wandeln. 

Ich bemerke hier, daB ich selbst Zeolit in den propylitisehen Gesteinen 
an ziemlich wenigen Stellen fand und wo ich ihn antraf, überall nur in dr 
propylitisehen Lava. leh halte es nicht für wahrscheinlieh, dab er nüchst 
den Erzgángen überhaupt auftreten könne, da dort saure Gase und Dámpfe 
von wahrscheinlieh hoher Temperatur das Gestein durchdrangen. 

3. WEINSCHENK, HuGo v. BöcgkH, LAzaáREvIÓ und auch Andere 
betrachten die Kaolinisierung als ein vorgesehrittenes Stadium der Propy- 
litisierung. Es ist unzweifelhaft, dab die Beobachtung auch dieser Forscher 
richtig war, da man tatsáchliceh háutfig bemerken kann, aa8 das propyli- 
tische Gestein in das kaolinisehe übergeht, den obigen ausführungen nach 
natürlieh darum, wei! die Kaolinisierung das propylitisehe Gestein angriff. 


kk 


Nach Absehlu8 meiner obigen Mitteilung hatte ich Gelegenheit, 
auch die geologisehen Verhültnisse von Selmecbánya zum Gegenstande 
eines kurzen Studiums zu machen, und bei dieser Gelegenheit J. SzaBós 
Autffassung von der Propylitisierung klarer zu erkennen. Da diese meine 
Studienreise auch zur Klárung dieser Frage Daten lieferte, halte ich es 
für notwendig, ergánzungsweise noch einige Bemerkungen zu machen. 

SzaBÓó, dessen bekannte Ansicht über die Propylitisierung haupt- 


! INKEY: Anmerkungen etc. (Földtani Közlöny, Bd. XLII. p. 866.) 


ÜBER DIE PROPYLITISIERUNG DER ERUPTIVGESTEINE. 147 


sáchlich aus seinen auf dem Terrain von Selmecbánya durchgeführten 
Untersuchungen sich herausgestaltete, unterscheidet bei den Eruptiv- 
gesteinen einen normalen, propylitisehen und rhyoliti- 
sehen Zustand. Bei dieser Gelegenheit überzeugte ich mich, daB, was 
SzaBó normales Gestein nennt, auch nicht mehr ein im eigentlichen 
normalen Zustand befindliehes Gestein. sondern der von mir oben be- 
sehriebene frische Grünstein ist, wáhrend sein propylitisches 
Gestein der von den vulkanisehen Nachwirkungen (den kaolinisierenden 
Einwirkungen) zersetzte Grünstein, daher den höchsten Grad der 
Zersetzung die Kaolimisierung vertritt. 

Demnach kann also auch SzaBós Auffassung als richtig betrachtet 
werden, nur halte icb die Bezeichnung knormab für nicht entsprechend, 
insofern wir unter normalem Zustand etwas anderes, námlich die in solehem 
Zustand befindlichen Eruptivgesteine verstehen, in denen hauptsáehlieh 
dic farbigen Gemengteile nicht metamorphisiert sind. 

SzABÓ hielt eigentlieh sein cnormaleg Gestein ebenfalls nicht für ein in 
originalem (also normalem) Zustand befindliches. Dies geht aus den SchluB- 
zeilen seiner cDie Rolle des Granates und Cordierites in den ungarischen 
Irachytem betitelten Arbeit! hervor, wo er sagt: eln der Tat verweist 
vieles darauf, daB die kristallinen zusammengesetzten Gesteine und nament- 
leh ideér arehyte an ahrem norma len "2 üstamd, wie 
sie in ihren massigen Eruptionen erscheinen, in groBer Tiefe zustande ge- 
kommene metamorphe Bildungen sind, wáhrend der Grünstein die 
nach der Erbebung eingetretene metamorphe 
Mo dőre that von rev els es Zs tandes tdavstethos 


Wir können also bei den Eruptivgesteinen unterscheiden : 

1. den normalen Zustand, wenn die farbigen Gemengteile nicht 
metamorphisiert sind, 

2. in originalem frischen Zustand verbliebenen Propylit (SzaBós 
normales Gestein), für welehen wir dem vorigen gegenüber vielleieht die 
Bezeicbnung kpropylitischer Zustand; anwenden könnten, als Unterscheidung 
vom folgenden : . 

3. den von den kaolinisierenden vulkanischen Nachwirkungen zer- 
setzten frischen Propylit, den man, da seine Farbe vom dunkelgrünen 
"nach dem Grad der Zersetzung bis zum liehtesten grün wechselt, Grünstein- 
Zustand nennen könnte, und 

4. den Grad der vollstándigsten Zersetzung : die Kaolinisterung. 

Budapest, am 19. April 1916. 


1 M. tudom. Akad. Ért. a term. tud. köréből. (Mitteil. der ung. wissensch. Akademie 
aus d. Kreise d. Naturwiss. Ungariseh.) 1879. IX. Bd. Nr. 23. 


DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIEBENBÜRGISCHEN 
ERZGEBIRG E. 


Von Dr. SIEGMUND von SZENTPÉTERY. 


1 Der aus auBerordentlieh mannigfaltigen Eruptivgesteinen  bestehende 
Zug des Siebenbürgischen Erzgebirges ist seit lange her der beliebte Schauplatz 
geologischer Forschungen. In neuerer Zeit hat die kön. ung. Geologische Reichs- 
anstalt das Gebirgsgebiet auch im Detail kartographiert. 

Wie aus den geologischen Aufnahmsberichten, sowie auch aus einigen mono- 
graphischen Werken ersichtlieh, ist der Melaphyr unter den Paleoeruptiven, 
die beim Aufbau des Gebirges vine Rolle spielen, jenes Gestein, dem man cine 
sehr wichtige, Ja man kann sagen die wichtigste Rolle zuerkannt hat. Diese groBe 
Rolle habe ich schon seit langer Zeit für zweifelhaít gehalten, jetzt aber, da ich 
im Interesse der Klarstellung der Sache die Revision der kMelaphyrgebietes been- 
digt habe, geht hervor, wie auBerordentlich vielerlei Arten unter dem Namen 
Melaphyr zusammengefaBt wurden und dab unter den Gesteinen solcher Gegen- 
den meistens gerade der Melaphyr dasjenige ist, welcher gánzlich fehlt. Es ging 
somit hervor, dab der Melaphyr nur an einzelnen isolierten Orten und auch so 
nur sporadisch vorkommt, dab seine geologische Rolle in Wirklichkeit eine mini- 
male und vielleicht noch geringere ist, als jene seines spátecren Nachfolgers, des 
Basaltes. 


Begrifi des Melaphyrs. 


Dem Namen Melaphyr kommt unter den überspannten und nicht entspre- 
echenden Begründungen des Gebrauches eine sehr groBe Rolle in jener Unsicher- 
heit zu, der wir betrefís der Bestimmung der Gesteinsfamilie auch noch bei den 
gröbten Lehrbuchautoren begegnen. Erst in neuester Zeit findet man genauere 
Umschreibungen. 

Ehe wir uns also mit dem Vorkommen des Melaphyres bescháftigen, wollen 
wir an der Hand einiger der verbreitesten petrographischen Lehrbücher kurz 
überblicken und sehen, welcherlei Wandlungen die Interpretation dieses Namens 
durchwandelt hat! und was daher der Melaphyr eigentlich ist? 

Nach ZIRKEL, dem ersten genauen Paraphrasten des Melaphyrs (BRow- 
GNTIART, 1813) ist der Retter des Namens ? HARRY KOSENBUSCH gewesen, der in 


1 Die áltere Geschichte der Ausgestaltung des Namens Melaphyr führt ZIRKEL in 
seinem Lehrbuch((Lehrbuch der Petrographie. II. Bd. pag. 847. Leipzig, 1894.) weitlüufig 
aus, weshalb ich nur die neuesten Veründerungen erwühne. 

: ZIRKEUSs eigener Worten gemüB hat RosENBuscH diesen ehrwürdigen, schiksals- 
reichen Namen gerettet. (Lehrb. d. Petrographie, II. pag. 850. Leipzig, 1894.) 


DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIEBENBÜRGISOHEN ERZGEBIRGE. 149 


seiner kPhysiographie, im Jahre 1877! diesen Namen für solche Gesteine empfohlen 
hat, für welche die Mineralkombination Plagioklas 3- Augit 3- Olivin die charak- 
terisierende ist, also für solche Gesteine, die als porphyrisch-ausgebildete Oli- 
vindiabase anzusehen sind. I der zweiten Auflage seines Werkes im Jahre 1887 ? 
bezeichnet er die Melaphyrfamilie noch genauer, und zwar den Augitporphyriten 
gegenüber, indem er bestimmt erklöárt, dab das permanente und reichliche Vor- 
handensein des Olivins ebenso kennzeichnend für sie ist, wie der Ouarz für ge- 
wisse Gruppen der Porphyre und Porphyrite. Als einzelne Untergruppen führt 
er auf: 1. OlivinweiBelbergit, 2. Navit (olivinischer Labradorporphyrit) und 3. 
Olivintholeiit. Im wesentlichen hat auch FERDINAND ZIRKEL diesen Standpunkt 
im Jahre 18948 eingenommen, der indessen noch im Jahre 1873 den Namen 
Melaphyr für verwerflich gehalten hatte. Die erwáhnte zweite Auflage des 
Werkes von ROSENBUSCH ist der Markstein der genauen Bestimmung des Namens 
Melaphyr, denn in der dritten Auflage, im Jahre 1896,5 reiht er hierher auch schon 
den Spilit und den Diabasporphyrit ein, also solche zwei Gesteinsarten, die un- 
bedingt zu den Diabasen gehören. Solcherart macht er den Namen Diabas, sowie 
Melaphyr überhaupt illusorisch, indem er deren Untergruppen ganz miteinander 
vermenet. Für jetzt will ich nicht náher nachweisen, inwiefern es eine Unmöglich- 
keit ist, sowohl den Spilit wie den Diabasporphyrit als Melaphyr anzusehen, dies 
will ich erst spáter in einer anderen, die Diabase betreffenden Abhandlung tun, 
wo ich auch deren Stellung klarlegen werde. Doch gibt es unter den KOSENBUSCH- 
schen Neuerungen vom Jahre 1896 auch viele solche, die wir auch heute zu den 
unserigen machen sollen. Eben damals unterschied er bei den Melaphyren die 
olivinhaltige und die oliviníreie Gruppe. Seine Definition lautet: dVach Be- 
stand und Structur sind die Melaphyre olivinfíreie oder olivinhaltige Plagioklas- 
Augitgesteine mit dentlich porphyrischer Struktur, und betráchtl.chen Mengen 
farbiger  Gemengteile unter den HBinsprenglingen und in der Grundmasse).§ 
Eine andere wichtige Erklárung RosENxBuscHs ist die, dab das Hauptgewicht 
bei der Umgrenzung des Namens Melaphyr nicht allein auf der Mineralienkom- 
bination Plagioklas -- Augit -3- Olivin legt — obgleich der Olivin ein sehr wichtiger 
Bestandteil und wichtiger als bei dem Gabbro ist — sondern auch in der chemi- 
schen Zusammensetzung,7" die eine solche sein muB wie jene des Gabbro. Diese 
Grundprinzipien führt er in der neuesten Auflage seiner Physiographie vom 
Jahre 1908 8 noch weitláufiger aus und stellt die Grenze gegen die Augitporphyrite 


1 H. RoSENBusCH: Mikroskop. Physiographie d. massigen Gesteine. Stuttgart, 1877. 

? Derselbe, Stuttgart, 1887. 

: Dr. FERD. ZIRKEL: Lehrbuch der Petrographie. Leipzig, 1894. 

4 Derselbe. Leipzig, 1873. 

5 H. RosExBuscH: Mikr. Physiographie etc. II. Stuttgart, 1896. 

§ H. RosExBuscH: Mikr. Physiographie etc. III. Aufl. p. 1051. Stuttgart, 1896. 

" Welch wichtiges Grundprinzip dies ist, zeigt der Umstand, daB wir auch aus Ungarn 
so z. B. aus dem Torockóer Gebirgszuge olivinhaltige Pyroxenporphyrite kennen, die 
aber ebenso wenig Melaphyre sind, wie die olivinhaltigen Pyroxenandesite des Hargita 
oder der aus der Literatur bekannte Carmeolit und die Santoriner olivinhaltigen Augit- 
andesite unsw. nicht Basalte sind. 

§ H. RosExBuscH: Mikrosk. Physiographie. IV. Auflage. Stuttgart, 1908. 


150 D: SIEGMUND v., SZENTPÉTERY 


ziemlich genau fest, wáhrend er jene gegen die Diabase noch immer in der Schwebe 
lábt, sofern er obgleich den Diabasporphyrit nicht mehr, den Spilit aber noch teil- 
weise unter die Melaphyre einreiht. Wo sich aber die Grenze zwischen dem Spiilit 
diabas und der spilitiscehen Melaphyrart befindet, láBt sich nicht ausnehmen. Dese 
Schwüche holt er gewissermaben in seincr Gesteinslehre! nach, in deren erster 
(1598), sowie letzter Auflage (1910) er den Spilit nicht zu den Melaphyren einreiht, 
aber hier wieder die alte kAugitporphyry? Gruppe neben den Navit und Tholeiit 
(Olrvintholetit) einschaltet. 

Die von RosENxBuscn zu verschiedener Zeit gegebenen verschiedenen Defini- 
tionen zeigen sehr gut und motivieren auch jene groBe UngewiBheit, die im (Ge- 
brauche des Namens Melaphyr bestanden hat und besteht. In Kürze will ich bier 
noch unter den Lehrbuchautoren die Namen WEINSCHENK und REIrwsiscn erwáhnen. 
Dr. ERNST WEINSCHENK behandelt in seinem, im Jahre 1907 herausgegebenen 
Lehrbuche ? den Melaphyr samt dem Diabas und Trapp und gibt keine spe- 
cielle Definition des Melaphyrs. Nach ihm ist der Melaphyr und der Trapp 
das frische Gestein, der Diabas und Diabasporphyrit dagegen sind deren grün- 
steinige Fazies. Den Melaphyr unterscheidet er vom Trapp durch seine porphy- 
rische Struktur. Die Untergruppen des Melaphyrs bildet er nach den porphyrischen 
Mineralien: Navit, Augitophyr (xteilweise Augitporphyrit) und oliviniseher Me- 
laphyr. Der Navit ist der seltenste. Dr. REINHOLD REINISCH nimmt in seinem sehr 
gut brauchbaren cPraktikums in der Auflage vom Jahre 1904 hinsichtlich der 
Definition und Klassifizierung des Melaphyrs den Standpunkt ROSENBUSCHsS vom 
Jabre 1887, in jener vom Jahre 1912 aber seinen Standpunkt vom Jahre 1896 ein.£ 

Was nun die chemische Zusammensetzung des Me- 
laphyrs benriftt, gibt auch RosEwxBuscn keine weitlüufigeren Aufklárun- 
gen hierüber und hebt sogar in seiner Gesteinslehre5 im Jahre 1910 hervor, 
dab die basischen Glieder der Melaphyre so veröndert sind, daB sie zur 
chemischen Analyse wenig geeignet sind. Die von ihm mitgeteilten Analysen 
beziehen sich deshalb zum gröBten Teil auf solche  Melaphyrtypen, die 
als zu den Augitporphyriten übergehende  Glieder anzusehen sind,  ein- 
zelne aber, wie auch die Navite, können mit demselben, je sogar mit noch 
gröberem Recht unter die Augitporphyrite (Labradorporphyrite) eingereiht wer- 


1 H. RosExBuscH: Elemente der Gesteinslehre, I. Aufl. Stuttgart, 1898. III. Aufl. 
Stuttgart, 1910. 

? ROSENBUSOH unterscheidet den tAugitporphyri von dem tAugitporphyrit,, weleh 
letzterer nach ihm natürlich auch zu den Porphyriten gehört. Mit Rücksicht auf jenes 
Prinzip, welches übrigens ROsSENBuscCH selbst verkündet, daB sich der Namen cPorphyry 
auf die Orthoklas — , kPorphyrits aber auf die Plagioklas — enthaltenden Effusivgesteine 
bezieht, ferner auch behufs Vermeidung des MiBverstündnisses (Augitporphyre ete.) ist 
die hinsichtlich des Namens der olivinfreien Melaphyre entsprechendste und ausdruck- 
vollste:; die Bezeichnung vtAugitmelaphyrs, welche man solcherart von den olivin- 
haltigen, also von den eigentlichen cMelaphyrens am einfachsten unterscheiden kann. 

3 Dr. ERNST WEINSCHENK: Grundzüge der Gesteinskunde. Freiburg i. B. 1907. 

4 Dr. REINHOLD REINISOH: Petrographisches Praktikum. Berlin, 1904 und 1912. 

5 H. RosENxBuson: Elemente der Gesteinslehre. III. Aufl. Stutgart, 1910. 


DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIRGE. 151 


den. Er bemerkt ferner im allgemeinen, daB die chemische Zusammensetzung 
eine solche wie beim Basalt ist und das Fehlen des Olivins keinen Einflu8 auf die 
echemische Zusammensetzung ausübe, weil die Ausscheidung des Olivins von den 
Umstönden der Kristallisation abhánge, wie dies übrigens das Beispiel des die 
gleiche chemische Zusammensetzung zeigenden Gabbro und Melaphyrs am besten 
demonstriere. Unter den mitgeteilten Melaphyr-Analysen ist der Mittelwert 
der 570, in den auf die Navite usw. sich beziehenden 8 Analysen 52"39/, in den auf 
die eigentlhchen Melaphyre bezügliehen 8 Analysen dagegen 48794. Die mittlere 
Dichte der 16 Melaphyre ist 27783 (2"625—2"95). WEINSCHENK schreibt resümierend 
über die chemische Zusammensetzung des Melaphyrs, Trapps und Diabas,! daB 
in denselben der Gehalt an 520, um 5097 betrágt und daB sich dieser Gehalt 
nur in den anomalen, guarzháltigen Gliedern um weniges darüber 
erhebe, aber auch. um vieles niedriger selten sinke. WEINSCHENK 
nimmt daher den Kieselsáuregehalt eher geringer als 504 an. In dem die Gesteins- 
analysen auffübrendeon Werke von OSANN ? betrügt der Mittelwert der S20, unter 
den, unter Zahl 1997—2027 mitgeteilten 830 Analysen (ausgenommen jene des 
Amphibolschiefers unter Zahl 2018) 49594, wobei bemerkt wird, daB sich unter 
diesen Analysen zwei auch sonst eigentümliche Analysen (Zahl 2007 und 2023) 
mit einer abnormalen Menge von 510, (57—5894) befinden. Diese nicht einbezogen, 
ergibt sich ein Mittelwert von 48994. Unter den mitgeteilten 28 Analysen hat der 
Gehalt an 510, bei 6 über 5094, bei 7 5094 und bei 15 Analysen unter 509/ betragen. 
Der Mittelwert der Dichte ist 2-806. 

Unter Berücksichtigung des Vorausgeschickten műüssen wir somit auf 
Grundlage des heutigen Standes der Wissenschaft als Melaphyr jenes im allgemei- 
nen dünkler gefárbte, vortertiáre effusive Gestein mit porphyrischer Struktur 
bezeichnen, für welches die Mineralkombination: basischer Plagioklas, haupt- 
süchlich brauner Augit, und in den meisten Föállen Olivin, charakteristisch ist. 
Wichtig ist die vorherrscehende Menge fárbiger Mineralien, sowohl in der Grund- 
masse, als unter den porphyrischen Mineralien; unter den letzteren figuriert 
der Plagioklas sehr háufig überhaupt nicht. Dementsprechend ist ihre chemische 
Zusaramensetzung eine solche, daB der Gehalt an 570, in den meisten Föllen 
nicht viel unter 5097 betrágt (Sz — R) und die zwerwertigen Metalle, beziehent- 
lch die aluminiumíreien Metallkerne, spielen eine dominierende Rolle. Die 
Dichte hat zuverlössigen Angaben zufolge einen Mittelwert von 2-8 (2:625— 
3106). 

Die Gruppierung der verschiedenen Melaphyrarten, also die Fassung der- 
selben in ein System, wird durch die vielen, aber umso weniger ausdrucksvollen 
lokalen Namen, wie Navit, Palatinit, Tholeit usw. ein wenig erschwert. Der rich- 
tigste Vorgang, dem man ebenso hier, gleichwie in der ganzen Petrographie 
zu folgen hátte, ist der, dab man die Hauptgruppen im Rahmen der Gesteins- 


1 Derselbe. pag. 396. 

2 A. OsANN : Beitráge zur chemischen Petrographie. II. Stuttgart. 1905. In den mit- 
geteilten Melaphyranalysen betrügt der Mittelwert der hauptsáchlichen chemischen Bestand- 
teile (mit Ausnahme der zwei abnormalen Analysen) in Prozenten: 510, — 489, AlLO, — 
174, Fe.Ő, 1- FeO — 119, Mg — 57, CaO — 72, Na,0— 371, K,0 — 14, HO — 831. 


152 D: SIEGMUND v. SZENTPÉTERY 


familie nach den einzelnen charakterisilerenden Mineralien benennt. Die einzelnen 
Hauptgruppen wáren demgemáb: Olivinmelaphyr oder kurz Melaphyr (nach 
ROSENBUSCH : eigentlicher Melaphyr), Augitmelaphyr (nach Rosenbusch: Augit- 
porphyr), Enstatitmelaphyr (nach Rosenbusch: Palatinit), Amphibolmelaphyr, 
Ouarzmelaphyr usw. Innerhalb dieser Hauptgruppen könnte man dann nach den 
Gemengen (z. B. biotitiseher Augitmelaphyr), sowie nach der Struktur und Aus- 
bildung (z. B. vitrophyrischer Olivinmelaphyr) die Arten und  Untergruppen 
unterscheiden. 


Untersuchtes Material. 


Jene Gesteine und deren Dünnschliffe, die 1ch im Laufe meiner Arbeit einer 
Untersachung untergezogen habe, gehören zum EHigentum des Mineralienkabinets 
des Siebenbürgisehen Museums und des Mineralogisch-Geologischen Instituts 
der Kolozsvárer Universitát. Zu bemerken ist jedoch, daBbich in den Kreis 
einer genadüeren Untersuchung nur die basiíiseheren 
Porphyrite (Labradorporphyrit, Pyroxenporphyrit) und die Dia- 
b a s e einbezogen habe, sonach die in unvergleichlich gröbBerer Anzahi vorhandenen 
saureren — Porphyrite (Oligoklas-,  Ouarz-, Biotit- und  Amphibolporphyrite) 
und deren Gemengearten bei diesem Anlasse auBer acht blieben. In diesem 
auBerordentlich reichen Material, welches i1ch 1m Laufe vieler Jahre bei den petro- 
graphischen Aufnahmen im NE-lichen Teile des Siebenbürgisehen Erzgebirges 
sammelte, standen mir aubBer meiner eigenen Sammlung noch zur Verfügung 
die Sammlungen von: Dr. FRaAsz HERBIcH, Dr. Axron KocH, Dr. GszoRG PRI- 
MICS, FRANZ PosEpPwy, DR. Jurrus von SzápEczkvY, Dr. GABRIEL BENKŐ, Dr. 
EMERIcH LÖRENTHEY, Dr. Mogiz von PÁárFry, Dr. BÉLA RUZzITSKA, Dr. STEFAN 
FERENCZI und in jüngster Zeit jene von Dr. ELEMÉR Vapász, der im Jahre 
1915 die Erzgebirgsgesteine aus seiner eigenen Sammlung behufs Bestimmung 
zugesendet hat. So hatte ich alsdann Gelegenheit, weit mehr als 700 Stück 
Dünnschliffe von solchen basischeren mesoeruptiven Gesteinen durchzustudieren. 

Für die Überlassung aller dieser Gesteine bezw. Dünnsehliffe zu Studien- 
zwecken sage ich aufrichtigen Dank dem Herrn Universitátsprofessor Dr. Ju- 
LIUS von SzÁDEczkY, Direktor der oben genannten Doppelsammlung, ferner mei- 
nem lieben Kollegen Herrn Dr. ELEMÉR VapáÁsz, für die zur Bestimmung über- 
sendeten Gesteine. 

Der leichteren Übersichtlichkeit halber will ich in meiner Abhandlung 
jene wenigen Melaphyre, die ich in den oben erwáhnten reichen Sammlungen 
vorgefunden habe, nach den einzelnen Gebirgsteilen behandeln, ferner ganz 
kurz jene neuere Literatur, die sich auf diese Gesteimmne beziebkt. Die einzelnen 
Gebirgsteile nach der entsprechendsten Binteilung sind: 1. Der  Torockóer 
Gebirgszug, 2. das eigentliche BErzgebirge. 3. der SW-liche Teil des Erzgebirges. 
Idessen will ich schon jetzt bemerken, dab ich mich bei diesem Anlasse mit 
jenem südwestlichen Teil weitláufiger nicht bescháftige, obgleich mir auch von 
hier reiches Material aus den Sammlungen von Dr. LupwiG von Lóczy, Dr. 
Jurrius von SzápEczkyY und JoHANN XÁNwTrus zur Verfügung stand, doch sind 
einesteils diese Gesteinsarten zum gerobBen Teil bereits von dem Geologen PAUL 


DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIRGE. 153 


RoztozsNIK auf Basis einer völlig modernen Petrographiet besprochen worden, 
anderenteils ist zu hoffen, dab gerade das zu meiner Verfügung stehende Mate- 
rial JOHANN XÁNnTus selbst kurz bearbeiten werde. 


Toroczkóer Gebirgszug. 


Unter diesem Namen — der Kürze halber so bezeichnet — ist jener nord- 
östliche Teil des Siebenbürgischen Erzgebirges von ziemlich gleichförmiger Gestal- 
tung und von den tertiáren Eruptionen nur in geringerem MaBe zerstört, also 
jener Zug zu verstehen, der nordöstlich bei Túr beginnt und sich südlich, in der 
Gegend von Magyarigen-Zalatna mit dem eigentliehen Erzgebirge: in dem 
Dr. v. PaAPPschen Viereck verschmilzt. Zu demselben gehört das Bedellőer Gebirge, 
weleches sich im Norden an Vidály-Aranyoslonka nach Süden zieht und sich in. 
der Gegend von Gyertyános mit dem Torockóer Hauptzug vereinigt. 

Der erste ernste Beschreiber der einzelnen eruptiven Gesteine des Ge- 
birgszuges war v. TSOHERMAK;? der nebst den Porphyren auch die Melaphyre er- 
wáhnte und sogar einen von denselben, dessen Fundort Torockó ist, analysiert 
hat. Dr. Jutrus v. SzápEczkgY hat bereits im Jahre 1892 von diesem Gestein nach- 
gewilesen,? dab es mit dem Hypersthenaugitporphyrit von Székelykő (Labrador- 
porphyrit) identiseh ist, und teilte auch auBer der petrographischen Detailunter- 
suchung zum Vergleich mit dem am náchsten verwandten Piliser Andesit (To- 
kaj-Eperjeser Gebirge) auch dessen ehemische Zusammensetzung mit.: 

Unter denjenigen, welche geologische Detailaufnahmen durchgeführt haben, 
war Dr. Asrox KocnH der erste, der den von Tordatúr bis Aranyos sich erstrek- 
kenden Teil kartiert hat. In seinem Bericht? schreibt er dem Melaphyr, be- 
ziehentlich seinem Tutf eine wichtige Rolle zu, bemerkt jedoch, daB der cMe- 
laphyr nicht so sehr in selbstándigen Gönge oder Stöcken vorkommt, sondern 
eng an den Augitporphyrit gebunden ist, ferner, dab kder Schutt dieser zwei 
basischen Gesteine (Augitporphyrit und Melaphyr), sowie untergeordnet auch 
jener der oben beschriebenen sauereren Porphyre miteinander vermenet, müch- 


1 PAUL ROZLOZSNIK: Die Eruptivgesteine des Gebietes zwischen den FlüBen Maros 
und Körös an der Grenze der Komitate Arad und Hunyad. Földtani Közlöny. XXXV. 
Band, pag. 505—537. 

? Dr. GusTAV v. TSCHERMAK: Porphyrgesteine Österreichs etc. Wien, 1869. 

: Dr. JuLrus v. SZÁDECZKY : Zur Kenntniss der Eruptivgesteine der Siebenbürgischen 
Erzgebirges. Földtani Közlöny, XXII. k. pag. 323. Budapest, 1892. 

: Wie treffend dieser Vergleich des Professors v. SZÁDECZKY ist, geht daraus 
hervor, dab dieser cMelaphyr; in dem viel spáter erschienenen, (vom Jahre 1901 datierten) 
chemischen System von OSANN gerade dem Pilishegyer Hypersthenaugitandesit am nüáchsten 
steht. OSANN nimmt sonst im Jahre 1905 (Beitráge zur chemischen Petrographie, II. p. 
189.) diesen cMelaphyr; auch zu den Andesiten, obgleich irrig unter dem Namen cLabrado- 
rit,. Erwáhnt sei ferner, daB er im amerikanischen System gleichfalls an eine Stelle mit 
pem Piliser Andesit, in den Subrang cBandos; gelangt, also neben den  Bandaishner 
Andesit. 

5 Jahresbericht der k. u. Geol. Reichsanstalt für 1887. pag. 24. Budapest, 1888. 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 11 


154 D: SIEGMUND v. SZENTPÉTERY 


tige Konglomerat-, Breccien- und Tuffsehichten bilden, die die Menge des 
massigen Gesteines vielfach übersteigeny. Auch in der im Jahre 1900 heraus- 
gegebenen geologisehen Karte trennt er die Gesteine nicht von einander. 

Den gröBten Teil des Gebirgszuges hat LupwIiG RorH von TELEGD in den 
Jahren 1897—1904 geologisch aufgenommen. In seinen Berichten! fasst er die 
mesozoischen Eruptive unter den Mamen xDiabas und Felsitporphyrd, ferner 
unter költere Eruptivgesteine zusammen, vom petrographischen Standpunkte 
jedoch ganz richtigerweise teilt er die Namen der einzelnen Gesteine in den 
meisten seiner Berichte auf Grund der Bestimmung von Fachmünnern mit. 0 
hatte die in den Jahren 1897—1900 gesammelten Gesteine Dr. FRANZ SCHAFARZIK, 
die im Jahre 1904 gesammelten aber Dr. MoRiz v. PÁárry bestimmt. Diese 
Bestimmungen welsen Melaphyr an zwei Stellen des Gebirges nach. 

Die eine Stelle befindet sich SW-lieh von Bedellő, NWN-lich vom Trian- 
gulationspunkt 847 m in der Gegend La Fruntye. Hier zeigt sich eine frische 
Gesteinsader im  Biotitporphyrit. Das Gestein dieser frischen, unversehrten 
Ader hat sich als Melaphyr erwiesen. Unter dem Mikroskop sind, ausgeschieden 
in der glasigen mit Magnetitkörnern gefüllten Grundmasse, Plagioklase, Augite 
und groBe Olivine mit ausgezeichneter Fluidalstruktur sichtbar.? Hinsichtlich 
des Vorkommens lüsst sich aus der Beschreibung schlieBen, daB sich dasselbe 
auf ein kleines Gebiet erstreckt. 

Die andere Stelle befindet sich im südlicben Teil des Hauptzuges. Hier ist 
adas Gestein auf der N-licehen Lehne des D. Danulescilor, am rechten Talgehánge 
NW-lich von Felsőgáld, Melaphyr, ein kleinporphyrisches Gestein mit dunkel- 
grauer Grundmasse. Ausgeschieden findet sich in demselben einzelner Feldspath 
und einzelne grüne Mineralien zu sehen. Unter dem Mikroskop ist die reiche 
Grundmasse des Gesteins voll von Plagioklas-Mikrolithen. Dicht ausgesehieden 
sind groBe Plagioklaskristalle, sehütterer der Augit und teilweise bereits ser- 
pentinierter Olivin. Spárlicher sind auch einzelne Amphibol und Ouarzgeoden 
sichtbar,.2 Aus der Beschreibung kann gesechlossen werden, daB dieses Gestein 
stark zu den Porphyriten neigt. 

Die petrographische Aufnahme des Gebirgszuges hatte ich im Jahre 1901 
begonnen. Die Eruptivgesteine des NE-licehen Teiles des Túr—Torockóer Gebir- 
ges habe ich vom Jahre 1903 angefangen in mehreren Abhandlungen besprochen 
und auch das Gesteinsvorkommen des von Tordatúr bis zur Torockó-Csegezer 
StraBe streichenden Gebirgsteiles in Kartenskizzen veranschaulicht.§ In diesen 


1 Jahresberichte der k. u. Geol. Reichsanstalt für 1897, 1898, 1899, 1900, 1901, 
1902, 1903 u. 1904. Budapest. 

2 JTahresbericht der k. u. Geol. R. A. für 1900. pag. 65. Budapest, 1902. 

S Jahresbericht der k. u. Geol. R. A. für 1904. pag. 93. 

4 Die Eruptivgesteine von der Koppánder Spalte. Kolozsvár. 1903. — Petrogr. Ver- 
háltnisse d. nördlichen Hülfte des Túr-Toroczkóer Höhenzuges. Kolozsvár 1904. — Das 
westliche Gebirge d. Aranyosszéker Ebene. Kolozsvár 1904. — Petrogr. Verhültnisse des 
Túr-Toroczkóer Höhenzuges zwischen Borrév— Várfalva — Csegez und Torockó. Kolozsvár 
1906. — Albitoligoklasgesteine aus dem Túr-Toroczkóer Höhenzuge. Kolozsvár. 1913. 


DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIRGE. 155 


Abhandlungen habe ich deutlieh nachgewiesen, dab Melaphyr in diesem 
NEL a rehenetenaataro seem ockóőer Gebra es über Rajka t 
nicht vorkommt. 

Bei meinen petrographischen Aufinahmen bin ich indessen viel weiter 
nach Süden, bis in die Gegend von Torockó—Gyertyános—Nyirmező gelangt, 
dorthin, wo dieser mesozoische Eruptivzug mittlerweile unter den jüngeren 
Bildungen verschwindet. In diesem unendlieh interessanten und mannigfaltigen 
mittleren Teil: in der Székelyhidaser Gebirgsgegend, bin ich schon an zwei 
kleinen Stellen auf den Melaphyr gestoBen. 

Das eine Vorkommen, dessen (Gestein Augitmelaphyr ist, befindet sich 
W-lich von Székelyhidas, im Spojelbach, wo es unter dem Vurvu Chicujet in dem 
tiefen Binschnitt des Baches zka in einer Lönge von 50 m zu sehen ist. Rings- 
herum wird dasselbe von Pyroxenporphyrittutff- und- konglomeratschiehten 
umgeben, die das Vorkommen sichtlich bedecken. 

Wir sehen ein dunkelbraunes, stellenweise etwas grünlich sehattiertes 
Gestein, in welchem sich schwárzliche Augitkristalle bis 5 mm GröBe erheben. 
Seine Dichte ist 2"802. 

Die Grundmasse desselben ist intersertal und besteht ihr überwiegender 
Teil aus Plagioklaskristállehen, ein kleiner Teil aus Glas. Ihr porphyrisches 
Mineral ist der sehr reichlich ausgeschiedene Augit, zu welchem wenig mikro- 
porphyrischer Magnetit hinzutritt. Die ursprüngliche G1as basis, die sich zu- 
meist nur auf sehr kleine, eckige Ráume beschránkt, wurde nachtráglich fast 
überall zu einem grünlichen Chlorit ausgebildet. Der Chlorit hüuft sich an diesen 
Stellen regellos in ungemein winzigen Flocken und Fáserchen, nur hin und wieder 
findet man ihn etwas regelmöBiger, in unvollkommen sphárolithischen Anháu- 
fungen. Ím Chlorit kommen auBer den hie und da sich hinzugesellenden toni- 
gen und limonitisehen Produkten bráunliche, rundliche oder etwas lönglicbe 
globulitisehe Körnehen vor, die unregelmüBige Aggregate und selten perlen- 
schnurartige Bildungen formen. Doch kommen auch kleine, bráunliche oder 
farblose, steife oder ein wenig gebogene Kristalliten vor, die sich manchmal 
auch verzweigen. Sonst wird dieses umkristallisierende Glas an den meisten Stel- 
len von dem vom Augit stammenden, auf etwas gröBeren Flecken stets zusammen- 
hángenden Chlorit verhüllt, so dab man es nur dort wirklich untersuchen kann, 
wo es sich zwischen Feldspatlamellen befindet und Pyroxen nicht in der Náhe ist. 

Der Plagioklas erscheint in lánglichen leistenförmigen oder kürzeren ziegel- 
förmigen Kristallen, selten in kleinen Körnern. Seine GröBe erhebt sich von 
20—30 u bis 075 mm. Die Form desselben ist nur dort nicht idiomorph, wo er 
sich in gröBeren Aggregaten vorfindet. Dort, wo er sich mit dem Augit zusammen 
findet, ist sehr gut zu sehen, daB er eine áltere Ausscheidung als der Augit ist, und 
nur selten ist es der Fall, daB an solchen Stellen sowohl der Augit wie der Feld- 
spat hypidiomorph ist. Fast immer zeigt er Zwillingsstreifen; sein normales 
Zwillingsgesetz ist der Albit, sporadisch der Karlsbader, der besonders bei den 
breiteren Platten vorkommt, so auch der Periklin. AuBerdem durchwachsen 
sich insbesondere die leistenförmigen Kristalle unter verschiedenen Winkeln 
und auch der Ouere nach. Auch die Zonenstruktur ist ziemlich háufig und immer 


117 


156 D: SIEGMUND v. SZENTPÉTERY 


mit einem basischeren inneren Kern. Die Auskristallisierung des Feldspates 
dürfte daher lange Zeit gedauert haben. Hinsichtlich der Art des Feldspates 
kann überall festgestellt werden, daB es ein basischer Plagioklas ist, dort aber, 
wo ich eingehender bestimmen konnte, hat er sich als Labrador, Labradoramdesin 
und Labradorbytownit erwiesen. Auch die genauer nicht bestimmbaren Feldspáte 
echlösen meistens unter gröbBeren Winkeln aus, durchschnittlienh unter einem 
Winkel von 21? (Mittelwert von 40 Füllen; um 830? ist bei ihnen háutfig). Der 
Feldspat ist im allgemeinen ziemlich frisch, nur an wenigen Orten fand ich eine 
graue tonige Umwandlung. Seine Einschlüsse sind hauptsáchlich Apatit, Bisenerz 
und Grundmasse, in seine Spalten hat sich Chlorit hineingezogen. 

Die Augitkristalle der Grundmasse sind im allgemeinen kleiner als 
jene des Plagioklases und vorherrschend hypidiomorph, doch kommen auch ein- 
zelne idiomorphe lünegliche Söulen vor. Stellenweise hüufen sie sich in gröBeren 
Gruppen zusammen. Sowohl der in der Grundmasse vorhandene als auch der 
porphyrische Augit ist hellfárbig, sehr blabBbraun. Die porphyrischen sind starke 
Kristalle, selten lángere Süulen und ziemlich korrodiert. Zwillingsbildung nach 
der Ouerfláche (100) ist keine háufige Erscheinung; doppelte, selten mehrfache 
Zwillinge. n) 2 c ist um 409, Achsenwinkel zirka 607. Hinscblüsse sind kleine 
Partikelchen der Grundmasse und Eisenerzkörner. 

Der Augit geht in vielen Fállen Umwandlungen durch, er wird von einem 
chloritisehen Rahmen umgeben oder ist gánzlich in Chorit umgewandelt. Diese 
auch in breiten Bláttern fasrige, sehnige Chloritvarietát, an welcher immer nach- 
gewiesen werden kann, dab sie aus dem Augit entstanden ist, ist grünlich gefárbt, 
ihr Pleochroismus ist ziemlich stark: Ng — dunkelgrün, Nm — gelblichgrün, 
Np — blaBgrünlichgelb ; optiseh negativ, Achsenwinkel 50—70". 

I diesen Chloritbláttern befinden sich auch Relikte von Augit und wenige 
Titanitkörnechen. In der Grundmasse sieht man stellenweise sehr blasse, grünliche, 
uralitartige (Aktinolit) Amphibolfaserchen und Bláttchen, die unter der Gruppe 
der kleinen Augitkörner hinausragen und gewöhnleh verworrene Aggregate 
bilden. Der wenige Magnetit ist fast immer frisch, nur an wenigen Orten fángt er 
an limonitisch zu werden; auch Apatit tritt noch hinzu. Hüufige Einschlüsse 
dieses Gesteins sind die kleinen Ouarzaggregate, die aus mehr zermalmten Kör- 
nern bestehen und die sich zuweilen zum Chlorit gesellen. AuBer diesen Binschlüs- 
sen gibt es auch noch einen gröBeren (4 mm) guarzitischen (echloritiseher Ouarz- 
pbyllit?) BinschluB. Ferner kommen ziemlich reichliceh auch kleine Ouarzman- 
deln vor. Diesen Augitmelaphyr hat Dr. ERwsT Kiss im chemischen Laborato- 
rium des Mineralogisch-Geologisehen Instituts der Kolozsvárer Universitát im 
Jahre 1911 analysiert. Die Resultate der Analyse sind folgende : 

Originalanalyse : 


SLÉGJEKENRÉTÉ vel ÉN 48-10 ÉTÉ EZÉÁNÓRÁRE TÉNEK 11-06 
HOT szé E AZANAÉA 14-84 VIG: zetése E ESE EETÉ 4-00 
OSS zésre a EZÉR 427 KÖ. a ass etre RB 128 
TELJE AAL ENNEK Ea 5"05 KE Gert 2:61 
AZÉ (B ÉGBE NEZTE 724 ME E E EEE SA elyés el c 0-96 


99-41 


DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIRGE. 157 


LozwrIxsox—LEssixGsche Werte: 
SZZOMSOS ES Egs: DAS REÜD 
A DYMSTOS : 1500-RSO£ : 8708 RETO 
124002 JO S a Pethő 
ZS l6k E El 
Auf Grund dieser Werte gehört der Augitmelaphyr in die Gabbrofamilie, daher 


in die Erdalkalischegruppe der Basite. 
Osawxnsche Werte : 


Molekul 9 


JSÜÜLŐ ette tSÁEES ÉT 52"49 SEEáá lett 52-49 (ÜGööt ket 874 
ÜSS sát: 958 TÁR tet o VE SRelhezszttsztő a 

VENA Ő JESSE KEK BÉLE 3709 CEST etet a ltakat ZAK (toe; 70 
IG OS EÉ s 5 KSE 11-85 Hg e siet 28-45 — Reihe....... [/ 

GÖRE GEES 12-93 ÜT atta ÁRT Töse etess tet ETT 
JOL ESS ÉS og eájgtó 4"22 Ces E: 2-3 

SOS zene tta 0-89 TS AT 1570 

100-00 


Auf Grund seiner Typenform steht er im Dreieck ACF am nüchsten zu dem 
Plagioklasbasalt Nr. 240 vom Scharfenstein-Tunnel (Böhmen), gehört also zum 
San-Leonardotypus. 
Wegen des hohen Na,0-Gehaltes ist jedoch die Reihe verschieden. 
s A c F a c I n Reihe 
Augitmelaphyr ...1141 : 5249 511 442 2845 27 23 150 84 a 
Plagioklasbasalt .. 240 : 4804 613 486 2998 30 25 145 72 8 


Im Osanwschen System befindet sich der Augitmelaphyr 1141 auf Grund 
der Systemwerte (s, 6 4--2 C--F, k) zwischen der Basalt-Melaphyr-Hauptserie 
und der Amphibol-Basalt-Serte : 


s 64--20-4F k 
Hauptserie Basalt-Melaphyr. .. . . 528—627  518—661 0-34—1"13 
Augitmelapítye MAZ csessze 52-49 67-94 0 
Serie Amphibol-Basalt ......... 46-5—49 7  628—75-2  0-66—OT9 


Auf Grund der neuen Parameter von OSANN! stimmen die Werte des Me- 
laphyrs? viel mehr mit dem Plagioklasbasalt 792 (8. Raphael, New-Mexiko), unter 
den Gesteinsfamilien aber gehört er zu den Plagioklasbasalten, mit deren Mittel- 
werten er im Dreieck SAIF auch ganz zusammenfállt. 


SALF AIC Alk NK Mc 
Plagioklasbasalt 792 .......e. KÖZE a 05 TZZOKKESZZTŐ 8-3 5-6 
Augitmelaphyr 1141 ........ Horst sttl0: 5 10-57 14955 8-3 48 
Plagioklasbasalt-Familie . .. . . KOSSZ 3 a 105 HZONKÉSEEK SZŐ 1/ssl 5-1 


! A. OSANN: Petrochemische Untersuchungen. Heidelberg, 1913. 
?: Im Dreieck AlC Alk gelangt jedoch der Hidaser Augitmelaphyr mit dem Pla- 
gioklasbasalt 833 (Poratsch, Böhm. Mittelgebirge) genau auf einen Platz. 


158 Dr: SIEGMUND v. SZENTPÉTERY 


Wenn wirin Betracht ziehen, in welche von den drei OsAxwn"schen Gesteins- 
gruppen, námlich: 1. der stark alkalischen, 2. der schwach alkalischen, 83. der 
alkalikalzisehen Gruppe, der Augitmelaphyr passt, sehen wir, daB er zwischen 
den beiden letzten steht: 


Al c Alk 
Mittelwert der alkalikalziscehen Gesteine ....18"0 1870 40 
Augítámelapnya a TZE lt Ae KEN ENE sAék 7800 105 140 5"5 


Mittelwert der scehwach alkalischen Gesteine. 11"9 JAs2 69 


Nimmt man aber die üáuBersten Grenzen dieser Werte der alkalikal- 
ziscehen Gesteine an, dann gehört er bestimmt eher hierher, als in die schwach 
alkalische Serie. 

Dem amerikanischen System gemöb ist die ideale mineralogische 
Zusammensetzung und die systematische Stellung die folgende : 


GiAÁTA SEN ug o bszt 723 Classis III — Salfeman 
VALL DT TSZ TE e öt ele tztee t 18:26 OrdosssszaGatam 
JATATONATL ETL" or aro gr arokatg éra 6 29-47 Rang 4 — Auvergnas 
ELYDStStNem Testet 14-87 Ssubrang 3 — Auvergnos 
IDáköjgeitel 5 ora ago o sot 19:66 
MAGMELEL MEZ te ETET 6-03 

95-52 


Somit gelangt der Augitmelaphyr mit dem Basalt von Auvergne (N. Yb. 
1869. p. 657) auf einen Platz. 

In der wirklichen mineralogisehen Zusammensetzung (Modus) ist das 
Verháltnis der berechenbaren drei ursprünglichen Bestandteile das nachstehende : 


Abe Ánza elete) e jajaja dadmtn ke foralisi a - 483 3 
IGÉKET AS GY TÉS Ce oó c s 50) 
MAGetiti ezzek Ere tetés A, ALT 


Em anderes Melaphyrvorkommen befindet sich bei Oláh- 
rákosfalu, W-lieh von der Kirche, in zirka 45 km Entfernung. Hier lüuft vom 
Rákoser Berg (Vrfu Bedeleu) ein tiefer Graben hinab, der sogenannte Ráribach 
(Pareu  Rarici), in dessen tiefem  Aufsehlu8B unter der Pyroxenporphyrit- 
Masse kuglig abgesonderter spilitiseher Augitdiabas und Diabasporphyrit an 
die Oberfláche tritt und auf etwa 4 km dem Laufe des Baches entgegen verfolgt 
werden kann. Bei der Untersuchung der Diabaskugeln fand ich auf denselben 
den von jenen typischen Mandelsteinen durchaus abweichenden Olivinmelaphgyr, 
bei welchem, hinsichtlich seines Vorkommens, meine gesammten Erfahrungen 
darauf hinweisen, daB er als Einsechlu8B im Diabas vorkommt.! 


: Diesen geologiseh besonders interessanten Ort habe ich zweimal besucht (1907 
und 1911), auch deshalb, um von den hier vorkommenden basischen Diabasarten ein mög- 
lichst reiches Material zu sammeln, und erst bei meiner zweiten Anwesenheit geriet ich ganz 
zuföllig auf den Melaphyr. 


DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIRGE. 159 


Es ist ein üáuBerlich ziemlich frisches, schwarzes, schimmerndes Gestein, 
dessen Bestandteile, die auch mit freiem Auge sichtbar sind, insgesamt wenige 
gelblichgrüne Olivinkristalle und zwei kleine Calcitmandeln sind. 

Seine Grundmasse besteht aus Plagioklas und etwas mehr Augit ; in dersel- 
ben ist ziemlieh viel bis zu 2 mm sich erhebender Augit und Olivin porphyrisch 
ausgeschieden. Die porphyrischen Mineralien, besonders die  Augitkristalle, 
sind eigentümlicherweise fast immer in kleineren oder gröberen Gruppen anzutref- 
fen. Die Korngröbe der Grundmasse erreicht bis zu 5 mm Durchmesser, die 
Plagioklase sind die gröBeren, wáhrend der Augit auch bis auf ein u ige GröBe 
sinkt. Zwischen denselben gibt es sehr sporadisch einzelne sehr kleine, eckige, 
zum groBen Teil cehloritische Stellen, die vielleicht dem urspr. Glas ent- 
sprechen ; an solchen Stellen finden sich auch winzige schwarze Kristalliten. 

Ein Teil des in der Regel ziemlich frischnen Plagioklases kommt 
in sehr feinen, mit Zwillingsstreifen versehenen lamellenförmigen oder seltener 
plattenförmigen idiomorphen Kristallen vor, der andere Teil figuriert als Meso- 
stase. Das Verháltnis dieser zwei versehiedenen Arten des Erscheinens des Pla- 
gioklas ándert sich je nach den einzelnen Stellen des Gesteines, im allgemeinen 
aber ist die Menge der idiomorphen Lamellen bedeutend gröBer. Die genauer 
bestimmbaren gehören in die Labradorserie; es gibt unter ihnen auch Andesin 
und in gröBerer Anzahl auch zu Bytownit neigende Glieder; die Auslösehung 
ist im Mittel 23". Einen Unterschied hinsichtlich der Art zwischen den zweifachen 
Erschemungsformen des Plagioklas habe ich eigentlich nicht wahrgenommen. 

Die Reihenfolge der Mineralien- Ausscheidung der Grundmasse ist eine solche, 
daB der Augit bei einem Teil des Plagioklas unbedingt ülter ist. Die Form des 
Augits ist nur dort nicht idiomorph, beziehentlich annáhernd idiomorph, wo er 
in einzelnen gröBeren Gruppen auítritt ; als BinschluB ist er insbesonders in den 
hypidiomorphen Feldspatkörnern zu finden und gewöhnlieh mit den lamellen- 
förmigen Plagioklasen in einer Richtung angeordnet, etwa wie angeschmiegte 
kürzere oder lángere Süulchen desselben. Es düríte daher seine Ausscheidung 
wahrscheinlich gleichen Alters sein wie die dieser Plagioklasleistehen. Beide 
Generationen des Augits sind von bestimmter brauner Fárbung. Die HBin- 
sprenglinge sind meilstens starke Sáulen, in den meisten Füllen von schwach 
ausgeprágter normaler Zonen- oder Sanduhrstruktur und háufig Zwillinge. Die 
Zonen weichen zuweilen auch durch die Farbe voneinander ab. 

Die Menge des Oli vin s ist ungefáhr dieselbe, wie jene des porphyrischen 
Augits. Der Olivin hat sich mehr oder weniger umzuwandeln begonnen ; selbst 
der unversehrteste ist in einer Serpentinhülle und zuweilen ist er auch ganz umge- 
wandelt. Die frischgebliebenen Partien sind ganz farblos und wasserhell und 
enthalten nur in minimalen Mengen winzige bráunliche und sehwarze Bisenerz- 
körner, háufiger flüssige und Gaseinschlüsse. Seine lánglichen spitzig rhombischen 
Kristalle haben stellenweise korrosionale Vertiefungen. Der gröBte Teil des vom 
Olivin stammenden Serpentins ist in grünlichgelben, selten in orangefárbigen 
Fasern ausgebildet, die miteinander verwickelt, abgesonderte Aggregate in den 
Ráumen zwischen den Spalten und Rissen des Olivin bilden. Das die Spalten 
und Scheidungen überziehende und den Olivin umgebende Material selbst ist 


160 D: SIEGMUND v. SZENTPÉTERY 


gewöbnlich dunkelgrün oder bláulichgrün geförbt. Diese Serpentinvarietáten 
sind im allgemeinen nicht pleochroisch, doch sind einzelne grüne Partien in gelb- 
hehen Aggregaten eingebettet, die stark dunkelgrün-blaBgelben Pleochroismus 
besitzen. In diesen Umwandlungsprodukten ist auch Bisenerz in Körnchen zu 
sehen, manchmal auch in haarförmigen Bildungen, zwar wenig, aber doch viel 
mehr als sich in dem frisch gebliebenen Olivin befindet. 

Eisenerz findet sich in dem Gestein ziemlich viel, der gröbte Teil desselben 
ist kleiner, gut kristallisierter Magnetit, der nur stellenweise limonitisch 
zu werden beginnt, ein kleiner Teil besteht aus bráunlich durchscheinenden 
Ilmenit bláttechen. Apatit und Pikotit gesellen sich dem Magnetit bei, 
kommen aber auch frei vor, letzterer in regelmáBig geformten, sehr stark licht- 
brechenden braunen Körnchen. 

Dieses Gestein hat Dr. STEFAN FERENCcZzI, Assistent des Mineralogisch- 
Geologischen Instituts der Kolozsvárer Universitát im Jahre 1915 analysiert. 
Die Analysedaten sind folgende : 


Originalanalyse : 

KE Ő SES AKOS Ő Ász GENS Etti BÉKA Ó 47-68 
SZÜL YE SEA ON ÉATS LSZÖ ne 91 14-26 
TENOSO SA MESE EE VT Et 399 
TAL SÉKE roz KO e Oő 947 
MIG OS Sz E KEST 827 
CAO ZÁS KZT t EK EK Ne VET 10-35 
INASOSZ AE SE ett 2:26 
KKE EEEN KO RÉS É; 0-83 
e E ELESÉS GÁL BÁT EGK 187 
TŐL TAT Yes RÉ ELÉRT LEJON 0-86 
99-84 


LoEwINSxsox-LEssiNxGaseche Werte : 
ST8JSO IFOBERO : DO2 ATS 
tolom KI A IÁNO 4 AK ( 
TK A 0 SSUKOYB 
a — 149 me 


Auf Grund dieser Werte pabBt das Gestein am meisten in die Gabbro-familie, 
obgleich es auch ein wenig zum Olivindiabas hinneigt. Auf jeden Fall gehört es 
in die erdalkalische Gruppe der Basite. 

A. OsaAnn"sche Werte : 

Molekul 9/ 


koz zoo olda só UE kb ő 5118 Sk étz eze zás 5118 NA vattát ee 870 
SZOT S ÉRT KEKE SERT AET TÉT E 9701 2 IYNROLEYE FED S EeEÉT 292 Rölhöt szt eee a. 
VENA TAK SS EEG ESTÓN KENE Át ÖV el 11-68 ÖL VEtk s zétaresi 6709 MET tág alate 2 csal 
YO ONES EE c Al él 13:31 ÜENET EZÉ elmét, 30-80 RYAN ST e tú U 
GAVE E ke kén ká záls 1190 ZER zá 15 Ezen VEGE EÉSÉ 0-84 
NASORA S an tea ezeket 2:35 CÉ AKOLÉT a EZÉ 371 

IE e dts AG ERÓ ST ÉG alatt 057 ekezet érdbb 154 

100-00 


DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIRGE. 161 


Auf Grund der Typenform im Dreiccek ACF steht das Gestein dem 
Plagioklasbasalt von Hekla (Islavd) No. 211 am nöchsten. 


s A (6j F a e tj n  Reihe 
Melaphyr 1225 05900 DTS EEZTHZN 6109. ES0rS-rE IVo SZSA LB Aaa ES 
Basgalt 20 E este ő/á s DOTE 4 6704 SDIZI ÁSTAK 99 LSE SE SB KŐ 


Wegen seines Na-Gehaltes nimmt auch dieser Melaphyr, ebenso wie der 
behandelte Hidaser Augitmelaphyr, gegenüber seinem Brudergestein, in einer 
anderen Serie Platz. 

Im Osawxxschen System gehört er auf Grund der Systemwerte (s — 51-18, 
6 4 1-2 C 7- F — 60-50, k — 084) in die Hauptgruppe des Basalt-Melaphyrs. Auf 
Grund der neuen Parameter von OSANN ist der Melaphyr unter den einzelnen 
Gesteinen versechiedenen Plagioklasbasalten aáhnlich, steht aber im allgemeinen 
dennoch dem Plagioklasbasalt No 766 (von Pine Hill, Connecticut) am nöchsten ;! 
unter den Gesteinsfamilien aber záhlt er auf Grund der Mittelwerte im Dreieck 
S Al F zu den Plagioklasbasalten und auf Grund der Werte im Dreieck Al C Alk 


und der anderen Werte zu den normalen Diabasen: 


SALF AIC Alk NK MC 
Plagioklasbasalt 766 ... 1775 25 10 Eső 901 97 44 
Melaphyr 1225 ....... 16 25 115 1559 1 Alt OO Iz (BAD 
Familie der Plagioklas- Diabas- 

bazaltos st esse al új MOS5r aal apo öz lamer SS ASSE A ETES 572 


Unter den obenerwáhnten Osawxwschen 3 Hauptgruppen gehört dieser 
Melaphyr gönzlich zu den alkalikalzischen Gesteinen : 


2) c Alk 
Melaphye S225: áss zég eleg setégea : 115 15 3"5 
Mittelwert der alkalikalzischen Gesteine 1183 13 4 


(10-5—14-5) — (9—18-5) (1—6:5) 


Imamerikanischen System gelangt er auf Grund der Norm eben 
auf jene Stelle, wo sich der Hidaser Augitmelaphyr befindet, also neben den 
Auvergner Basalt. Sonst sind Norm und Modus die folgenden : 


Norm : Modus : 

GZEROKTAS SSE eres ő elsejét 570 ADM SE setét etetsez ree kis ső 38-2 
KATBLE ÉSÉT eskei k öve eleve ááá é vág 19-39 ÁÜSTÖ zése ásó ere a szd seletale 41"2 
JATTOT TANOK RÉ S És sejtse ev ajeötezős 26-18 OL vanBé s eket et eat ez a torattakb ate os] 
Diopsídazzáss sets teste ae ési eéa ie s 19-44 Mag ette te sa sze geeei 49 
ET7perét hentest ez steak ST KENETET? 
ONNVŰN szaz tte eeésze ze 13-20 
Magnotbit izt szettet evést 580 

972 


1 Zu bemerken ist, daB er auf Grund des Wertes SAIF dem Plag.-Basalt Nr. 810 
etwas náher steht (Mt. Apsley, N. S. W.), dagegen ist das Verháltnis NK und MC völlig 
identiseh mit jenem des Dolerits Nr. 776. 


162 D: SIEGMUND v. SZENTPÉTERY 


Eigentliches Erzgebirge. 


Die entsprechendste Umgrenzung dieses Gebirgteils bietet jene Definition, 
die Dr. KARL v. PAPP im Werke: Die Goldgruben von Karács-Czebe gegeben hat.! 
Er hált námlich das Gebiet zwischen Offenbánya, (Aranyosbánya) 
Karács, Nagyág und Zalatna für ein wahrbaft erziges Gebiet. 

TSCHERMAK ? unterscheidet in diesem gewaltigen Gebiet drei Melaphyrregio- 
nen: die Gegenden von Boicza, Tekerő und Mihelény, unter welchen die gröbte 
jene von Tekerő ist. Er besechreibt detaillerter den Krecsunyesder cMelaphyn, 
von welchem jedoch weder dessen Beschreibung, nock die mitgeteilten wenigen 
Analysedaten beweisen, dab dies tatsáchlich Melaphyr wáre. Nachdem dies noch 
in die Zeit vor dem Erscheinen des RosENxBuscunschen Werkes fállt, haben wir 
nicht den geringsten Grund, daran AnstobB za nehmen, ja man mubB es selbst 
TSCHERMAK als Verdienst anrechnen, daB er schon die Augitporphyrit-Gruppe 
kAugitporphyr) vom Melaphyr abgesondert behandelt, gewissermabBen als selb- 
stándige Gesteinsart für sich betrachtet. DoOELTER? und nach diesem INKEY! 
stehen hinsichtlieh der Benennung dieser basischeren mesoeruptiven Gesteii e 
der Erzgebirge gönzlich unter der Finwirkung TSCHERMAKS. 

Im Jahre 1896 erschien das groBe monographieartige Werk von PRimIcs 
über den §-lichen Teil des Erzgebirges: das Csetrás—Nagyág—Rudaer Gebirge. 
Dieses übrigens unláugbar wertvolle Werk war gewissermabBen der Ausgangs- 
punkt für den übersehwánglichen Gebrauch des Namens Melaphyr, infolge dessen 
wir in diesem Betracht heute fast dort stehen, wo zu seiner Zeit DOELTER § stand, 
der sömtliche schwarzgefárbte Porphyre ohne jede Kritik Melaphyr nannte. 
Mit dem Werke von PRrmics kann ich mich umsomehr eingehender bescháftigen, 
da mir von dieser Gegend nebst anderen Sammlungen auch die eigene Sammlung 
von PRirmics zur Verfügung stand und ich somit seine kMelapbyre? in Original- 
exemplaren studieren konnte. 

PRimrcs teilt die Mesoeffusive in zwei Gruppen ein : 1. Porphyr ; 2. Melaphyr- 
gesteine. Den Namen Melaphyr gebraucht er ebenso wie DOELTER als Sammel- 
begriff, und zwar in sehr eigentümlieher und unverstándlieher Weise, gerade 
auf Grund der 1887-er Ausgabe der ROSENBUSCHEN kPhysiographies, wáhrend doch, 
wie ich schon in der Einleitung erwáhnte, der Name Melaphyr niemals mit einem 
so engen Kreis umgrenzt wurde, als eben in dieser II. Ausgabe." Für den über- 


1 Dr. K. v. PaAPP: Die Goldgruben von Karács-Cebe in Ungarn. Zeitschrift für 
praktische Geologie. Berlin, 1906. XIV. und Bányászati és Kohászati La- 
pok. 42. Bd. (XXXIX.) Jahrg.) pag. 161—176. Budapest, 1906. 

2 Dr. G. TSCHERMAK: Porphyrgesteine Österreichs etc. Wien, 1869. 

3 Jahrbuch der k. k. Geol. Reichsanstalt. Bd. XXIV. Wien, 1874. pag. 7. 

4 INKEY BÉLA: Nagyág földtani és bányászati viszonyai. Budapest, 1885. Nagyág 
und seine montanistische Verhültnisse.) 

5 Dr. PRrmrcs GYÖRGY: A Csetrás-hegység geológiája és érotelérei. Budapest, 1896. 

6 Dr. C. DOELTER: Über die mineralog. Zusammensetzung der Melaphyre und 
Augitporphyre Südost-Tirols. Min. Mitteil. 1875. pag. 289. 

7 Die genaue Definition des Namens Melaphyr ist in dieser Ausgabe an zahlreichen 


DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIRGE. 163 


schwünglichen Gebrauch des Namens Melaphyr war daher schon die Ausgangs- 
basis eine unrichtige. Auf der dem Werke beigesehlossenen sehr guten Übersichts- 
karte finden sich drei groBe Melaphyrgebilete: das erste zwischen Valea dJepi, 
Porkura und Balsa, das zweite zwischen Füzes Borbála, Gyalumáre und Ruda, 
und das dritte N-lieh von Hercegány. Unter den kleineren Vorkommen sind 
jene bei Boicza, Szelistye, Kurety, Gura Gosu und Kecskedága die namhaftesten. 

Die hier vorkommenden kMelaphyro) teilt ergkeben mit Bezug auf die sieben- 
bürgischen paleovulkanen Effusivgesteine) in 5 Gruppen ein : 1. Augit-, 2. Olivin-, 
3. Spilit-, 4. Mandelstein-, 5. Trümmermelaphyr. Betrefis der Olivinmelaphyre 
bemerkt er sogleich, daB er tauf dem Gebiete des Csetrásgebirges nur ihre Spureny 
gefunden habe, erklárt aber, daB dieselben kin der Gegend von Toroczkó und 
Nyirmező und noch in einigen anderen Orten ziemlich háufigy seien. Auf welcher 
Grundlage er letzteres mitteilt, klárt er nicht auf. Die Spilitmelaphyre, betretffend, 
zeigt schon die Beschreibung, daB diese keine Melaphyre sein können, sondern 
die dichteren Arten sind wahrscheinlich Diabase, die als Beispiel für die ketwas 
porphyrischens Arten angeführten Málahegyer und Kecskedágaer Gesteine da- 
gegen haben sich bei genauerer Untersuchung als Labradorporphyrite erwiesen, 
aber an denselben Orten kommt auch Augitporphyrit und dessen Tutff vor. Die 
kMandelstein-Melaphyre) in eine abgesonderte Gruppe aufzunehmen, ist nach dem 
heutigen Stande der Wissenschaft nicht möglich, da ja der Mandelstein nur eine 
Ausbildungsform ist, die ebenso bei den Augitmelaphyren oder Olivinmelaphyren 
vorkommen kann, gleichwie er insbesonders eine gewöhnliche Ausbildungsform 
der spilitischen Diabase ist, zu deren Begritff er ebenfalls gehört. Die Orte des 
Vorkommens erwáhnt PRirmics nicht und so können wir nicht einmal ahnen, 
auf welche Gesteine sich seine wirklich meisterhafte Beschreibung der Mandel- 
steine bezieht. Auf Grund des Mitgeteilten fallen diese drei Gruppen ganz von selbst 
von der Benennung des Melaphyrs fort und werden wir uns daher weitláufiger 
damit auch nicht beschaftigen, und ist so, alles zusammengefabBt, die tAugit- 
melaphyr-Gruppe und deren Tuff das, was in sich Melaphyr tatsáchlich 
bergen kann. £ 

PRirmircs unterscheidet unter den Augitmelaphyren zwei Varietüten, die 
erste Varietát: die kauffallend porphyrischen Melaphyres, kommen in typischer 
Entwicklung in einigen Orten der Melaphyrberge zwischen Porkura, Valea 
Jepi und Tekerő-Pojána und an einigen Punkten um den Kis-Duba vors. Unter 
den von den erwüáhnten Orten gesammelten Gesteinen sind aber auch die ba- 
sisehesten nur Augitporphyrite (wie denn auch PRrmrcs diese richtigerweilse 
so benennt und nur unrichtig unter die Augitmelaphyre einreiht); dem Mela- 
phyrtypus nühert sich von den vielen Valea Jepier Gesteinen nur ein einziges, 
dessen Beschreibung ich weiter unten gebe, hier will ich nur erwáhnen, dab 
auch dieses kein typischer Melaphyr ist und sich stark den Augitporphyriten 


Stellen zu finden : auf Seite 484, 485, 506, 507 und insbesondere auf Seite 509, wo ROSEN- 
BUSCH gleichfalls unter Protest erklárt, daB sich, obgleich seine Definition fast überall an- 
genommen wurde, demnoch einzelne Geologen finden, die den Olivingehalt nicht gehörig 
berücksichtigen und auch solche Gesteine in die Melaphyrgruppe einreihen, die zu den 
Augitporphyriten gehören u. s. w. 


164 D: SIEGMUND v. SZENTPÉTERY 


nühert. Die Namen der übrigen basischeren Gesteine von dort sind: Augitpor- 
phyrit und dessen Tuff, Labradorporphyrit, Diabas und Diabasporphwrit. 

Von den Fundorten der anderen Varietát: den kunvollkommen porphyri- 
schen Melaphyrem; erwáhnt PRgrmrcs das Valisoraer Tal, die Gegenden von Pes- 
tyere und die kleine Insel Gura Gosi. In diesen Orten kommen folgende basische- 
ren Gesteine vor: 1. Ím Valisóratal: amphibolhaltiger Augitporphyrit, Labrador- 
porphyrit und Augitporphyrit. 2. Pestyere: amphibolhaltiger  Augitporphyrit, 
Diabasporphyrit und Augitporphyrit. 8. Bei Gura Gosi: Augitporphyrit. 

Ich habe also mit Ausnahme des oben bezeichneten einzigen Exemplares 
einen anderen Melaphyr auch in dem mir zur Verfügung stehenden reichen Mate- 
rial:von den übrigen Orten des Csetrásgebirges nicht finden können, so wie ich 
auch nicht einmal auf eine Spur von Olivin geraten konnte, wenn auch PRIMIC8 
auch diesen von den Gesteinen erwáhnt. Und doch wüáre das Vorhandensein 
des Olivins in diesen basischeren Porphyriten ganz natürlich, da ja der Olivin 
auch in gewissen Augitandesiten hüufig genug zu finden ist; so kennen wir 
solche, andere Orte unerwáhnt lassend, auch in Ungarn aus dem Hargita,! und 
sind diese trotz ihres Olivingehaltes dennoch keine Basalte, ebenso wie, der 
aus der Literatur bekannte Carmeloit und die Santoriner olivinhaltigen Augi- 
tandesite gehören nicht zu den Basalten. 

Der Fundort des erwáhnten Augitmelaphyres befindet sich cin der Náhe 
des Dorfes Valea Jepi, in der Richtung gegen Gyalu Moszoruluj;. Gesammaelt hat 
ihn Dr. GEoRG PRimics im Jahre 1886. Das dunkelbraune, löckerig-schlackige, 
kugelige, halbfaustgroBe Gestein macht ganz den Hindruck, wie wenn es ein 
Agglomerat wöre. In seiner dichten Grundmasse ist mit frelem Auge ziemlich 
viel, bei frischem Bruch lebhafít ölgrüner Augit von 2—8 mm GröBe in kurzprisma- 
tischen Kristallen sichtbar. Das Innere der zahlreichen Mandelráume ist von Chlo- 
rit und Limonit überzogen und diese sind auch die Materialen der sehr wenigen- 
gönzlich ausgefüllten Mandeln. Es ist ein Gestein mit hypokristalliniseher Gr un d- 
masse. Die Menge des hellfarbigen, anderswo grünlichen, bráunlichen Gla- 
ses, In welchem sich stellenweise sehr viele winzige bráunliche Körnchen und 
heller geförbte Kristalliten befinden, ist veránderlich, im allgemeinen jedoch 
geringer als die Gesamtheit der kristallinisehen Elemente. Nur in dem aus dem 
áubBeren Teil des Agglomerat- (?) Stückes hergestellten Dünnschliffe steigert sich 
diese Menge ein wenig. Hie und da hat eine Umkristallisierang begonnen und 
hat sich eine feldspatartige Bildung daraus ausgeschieden. Die kristallinischen 
Elemente der Grundmasse sind Felsdspat und Augit in ungefáhr gleicher Menge,? 
zu welchen auch Magnetit hinzutritt. Die Form des Feldspats ist an den meisten 
Orten zumeist ein kristallskelettartiges Gebilde oder ein unvollkommen gestal- 
tetes Körnchen, untergeordnet ein etwas besser entwickelter Mikrolith mit Zwil- 
hngesstreifen, von welchem auch die gröbten 0-1 mm GröBe nicht übersehreiten ; 


1 MokRirz PÁLFY: Petrographische Studie über die Andesite des Hargita Gebirges. 
Kolozsvár, 1895. 

:? Nach ROSENBUSOK findet sich in der Grundmasse der echten Melaphyre und Ba- 
salte im allgemeinen viel mehr Pyroxen als Plagioklas (Mikr. Physiographie. Bd. II. pag. 
1172. Stuttgart, 1908. 


DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIRGE. 165 


ihre Auslöschung ist immer geringgrádiger, im Mittel bei 97". Der hellgelblich- 
grüne Augit ist verháltnismáBig viel besser ausgebildet, die Kristellskelette und 
dergleichen Bildungen sind seltener; gewöhnlich findet man löángliche Sáulen 
(bis 075 mm) oder kleinere, ziemlich gut umegrenzte Körnchen. Die lánglichen 
Sáulen zerspalten háufig an ihren Enden. Bei den besser entwickelten Kristallen 
ist die sanduhrartige Struktur háufig. Der Magnetit erscheint immer in sehr 
mannigfaltigen Kristallskeletten. Es gibt in dem Gestein einzelne, meistens rund- 
liche Stellen, die vorherrschend aus Augit und Magnetit bestehen, dann solche, 
deren Textur auffallend jener des Spilites áhnlich ist, endliceh auch solche, die 
hauptsáchlich aus Feldspath bestehen. Áhnliche Bildungen wie letztere findet 
man auch um einzelnen Blasenráumen. Die ausnahmslos kurzen sáulenförmigen 
Kristalle des porphyrisch reichlich ausgeschiedenen Augits sind hellgrüi! 
und zeigen eine gutentwickelte Zonenstruktur, die kleineren Kristalle bestehen 
aus weniger, die gröBeren aus sehr vielen feinen, dünnen Zonen. In den meisten 
Fállen sind sie in Gruppen zusammengehüutt, insbesondere die kleineren in wirk- 
hehen Aggregaten. Vereimzelter Augit kommt selten vor. Zwillingsbildung nach 
der Ouerfláche (100) ist kaum in wenigen Föllen zu beobachten. Im allgemeinen 
ist der Augit ziemlich frisch, stellenweise aber umgewandelt. Binzelne solcher 
Pseudomorphosen bestehen aus grünen und gelblichen (letztere ziemlich stark 
pleochroisch) Chlorit, weiter Limonit und Ouarz. 

AubBer den bereits erwáhnten makroskopischen Mandeln gibt es in dem 
Gestein mit Chalzedon ausgefüllte Mandeln und auch ziemlieh viel sehr kleine 
Ouarzmandeln. 


Die kön. ung. Geologisehe Reichsanstalt hat die geologische Detailauf- 
nahme dieses mittleren Teiles des Siebenbürgisehen Erzgebirges — uneingedenk 
der montangeologisehen Aufnahmen von GssELL — im Jahre 1903 begonnen und 
seit jener Zeit haben die beiden auswártig arbeitenden Chefgeologen: Dr. MoRkrz 
v. PÁárFy und spáter Dr. KARL v. Papp, der Reihenfolge nach ihre Jahresberichte 
und anderen Mitteilungen als Resultat ihrer Tátigkeit herausgegeben. 

Dr. Moxrrz v. PÁárry hat hier von 19083 bis 1907 Aufnahmen durchgefübrt, 
besuchte aber auch spáter, bis zum Jahre 1909 jedes Jahr dieses Gebiet. In seinen 
Berichten? behandelt er die basischeren  Mesoeffusiv-Gesteine unter den Na- 
men kAugitporphyrittuff und Breccies, kAugitporphyrit und seine Deckenbildung9). 
Weitláufiger beschaftigt er sich indessen nicht mit diesen Gesteinen, nachdem 
er, wie er bereits im Jahre 19083 bemerkte,? seine Beobachtungen in einem aus- 
führlichen, zusammenfassenden Werk herauszugeben gedenkt. Sein im Jahre 
1911 erschienenes groBes Werk xAz Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani 
viszonyai és éretelérent (Geol. Verháltnisse und Erzgüánge der Bergbaue des 


: Diese hellgrüne Farbe deutet darauf, daB wir es hier mit einem dem Porphyrit- 
typus sich náhernden Melaphyr zu tun haben (RosExBuscH: Mikr. Physiographie. Bd. 
II. pag. 1054. Stuttgart, 1896.) 

3: M. v. Párry: Jahresberichte der k. u. Geol. Reichsanstalt für 1903 (p. 96), 
1904 (p. 88), 1905 p. 63), 1906 (p. 108), 1907 (p. 81), 1908 (p. 127), und 1909 (p. 118). (ungar.) 

: Dieselben für 1903 (p. 96) und 1904 (p. 96). (ungar.) 

1 Jahrbuch der k. u. Geol. Reichsanstalt XVIII. Bd. 


166 Dr: SIEGMUND v. SZENTPÉTERY 


Siebenbürgischen Erzgebirges) bedeutet hinsichtlich der Benennung dieser Gesteine 
einen groBen Kückfall. Als. zusammenfassende Benennung wüáhlt er bier 
den Namen Melaphyr, welche Gesteine er aber darunter versteht, lüsst 
sich aus einzelnen seiner Erklárungen nur vermuten. In seiner geologischen 
Orientierung erklürt er wohl (Seite 220), daB auf dem Gebiete des Erzgebirges 
nebst dem Melaphyr auch noch versechiedene Porphyrite und Ouarzporphyre 
vorkommen, doch sind dieselben auch aus der unmittelbaren Nachbarschaft 
der Bergwerke nirgend bekannti;, schreibt aber wieder (auf S. 220), daB cdie Me- 
laphyrbreccien schon leichter erkennbar sind, als die Tuffe, weil bei diesen die 
in das tuffige Material eingebetteten Augitporphyrit- oder Diabaseinschlüsse 
unversehrter geblieben sindy, ferner erklárt er (S. 277), dab der Melaphyr in der 
Gegend von Boica auf dem ganzen Gebiete eigentlieh aus dem Tuff und der 
Breccia des Augitporphyrits besteht, usw. Nach diesen AuBerungen  könnte 
man den SchluB ziehen, daB v. Pánry im Gebrauche des Namens Melaphyr unter 
der Einwirkung PRimIics steht, der, wie oben erwáhnt, sömtliche basischen Por- 
phyrite und Diabase Melaphyre getauft hat. Wie wenn dies nicht jener v. PÁLFY 
wáre, der schon im Jahre 1895 mit so ausnehmend petrographischem Sinn das 
andesitisehe Wesen der olivinháltigen basischeren Effusivgesteine des Hargita- 
gebirges besprochen hat! Ein Blick in das Mikroskop hátte ihn ja überzeugt, 
dab dies gröbBtenteils nicht basaltische Gesteine sein können, sondern dab ihr 
allerdings überwiegender Teil Porphyrit, der kleinere Diabas und ein verschwin- 
dend kleiner Teil derselben Melaphyr ist. 

Dr. KARL von PArpP, der in dieser Gegend vom Jahre 1905 an mit Unter- 
brechungen gearbeitet hat, gebraucht ín semen Berichten?, insbesondere in der 
letzteren Zeit, meistens den Namen Melaphyr als zusammenfassenden Namen. 
Er begründet sein Vorgehen mit folgender treffenden Bemerkung: Der Mela- 
phyr wird in neuerer Zeit an vielen Orten Augitporphyrit genannt, doch be- 
zeichne ich ihn in Ermangelung von Analysen vorláufig mit dem Namen Me- 
laphyr9? In seinen Jahresberichten bespricht er das Tal der Fehér-Körös und 
die Umgebungen von Viszka, Gyalumáre und Bucsony. In seinen sonstigen, auf 
diesen Gebirgsteil bezügliehen Mitteilungen? beschreibt er die Arámagrube von 
Bucsum, das Gebiet der Karács—Cebeer Goldbergbaue und die Gegenden von 
Almásszelistye und wird seine Beschreibung besonders durch die beigeschlos- 
senen sehr guten geologisehen Übersiehtskarten noch genuBreicher gemacbt. 
Er gebraucht den Namen Augitporphyrit und Melaphyr in seinen Beschreibun- 
gen abwechselnd oder zusammen als Sammelbegriff und nimmt er auch den 
eöpilitb dazu auf, was er übrigens in seinen Berichten über die Gegend von Al- 
váca und Kazanesd : den SW-lichen Teil des Siebenbürgisehen Erzgebirges, 
entschieden hervorhebt. 


1 K. v. ParP : Jahresberichte der k. u. Geol. Reichsanstalt für 1905 (p. 54), 1906 
(p. 85), 1909 (p. 130), 1912 (p. 110), 19183 (p. 238) und 1914 (p. 305). (ung.) 

2 K. v. Papp : Jahresbericht der k. u. Geol. Reichsanstalt für 1913. pag. 241. (ung.) 

3 K, v. PAPP: Bányászati és Kohászati Lapok, 1906. (Bd. XXXIX.) und 1908. 
(XLI.) — Földtani Közlöny, 1908. XXXVIII. pag. 294. (Ung.). 

4 Jahresbericht der k. u. Geol. Reichsanstalt für 1903. p. 71. u. 80 (ung.). 


DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIRGE. 167 


In jüngster Zeit, vom Jahre 1910 angefangen, hat auch Dr. STEFAN FERENCZI 
an jenem mittleren Teil des Erzgebirges gearbeitet und zwar in der Umgebung 
von Zalatna. Das Ergebnis seiner Arbeit teilte er in zwei Abhandlungen im 
Jahre 19181 und in 1915? mit, unter welchen er in der ersten darauf hinweist, 
daB der Melaphyr unter den gesamten mesovulkanischen (Gesteinen seines Ge- 
bietes in der geringsten Menge figuriere, die übrigen sind überwiegend — in vor- 
herrschender Menge Porphyrite und untergeordnet Diabase. Bei meiner Bestim- 
mung der zablreichen mesoeruptiven Gesteine Dr. FERENczrs fand ich wáhrend 
des Studiums einen biotithaltigen Augitmelaphyr, dessen Be- 
schreibung ich hier folgen lasse: 

Der Fundort befindet sich nach der freundlichen Mitteilung des Herrn 
Dr. FERgEnczi ungefáhr 4 km SW-liceh von der Kirche der Gemeinde Cseb, 
in der Náhe der Kote 674, wo er das Gestein anstehend gefunden hat, über seine 
Ausbreitung kann er weitere Aufklárung aus dem Grunde nicht geben, da er 
nur die gemeinsamen Grenzen der mesozoischen Eruptivgesteine bezeichnet 
hat. Die in der Náhe des Fundortes gesammelten sonstigen basischeren Gesteine 
sind: Diabasporphyrit, Augitporphyrit, Hypersthenaugitporphyrit und Diabas. 

In der braunschwarzen, sehr dichten Grundmasse dieses Melaphyres sind 
mit freiem Auge viele und groBe (bis 8 mm), kurzprismatische, sehwárzliehbraune 
oder ins grünlieh neigende braune Augitkristalle und noch mehr bis 10 mm GröBa 
erreichende rundliche Mandeln sichtbar. Er unterscheidet sich von den bisher 
bekannten Melaphyrtypen vornehmlich dadurch, daB in seiner Grundmasse 
Biotit genug reichlich vorkommt, ferner, dab unter den porphyrischen Minera- 
lien — wenngleich nur sehr sporadisch — auch der Plagioklas erscheint. 

In seiner hypokristalliniscehen Grundmasse tritt das hellbraune, selten 
grünlichgelbe Glas im allgemeinen in untergeordneter Menge auf, obgleich 
stellenweise in etwas gröBerer Menge als die kristallinisehen Elemente, unter wel- 
chen wieder am meisten der Augit und in kleinerer Menge der Biotit und Pla- 
gioklas figuriert. Der Plagioklas kommt entweder in lönglicher (bis 0-2 mm) 
Lamellenform, oder, wie auch in mehreren Fállen, in unregelmábBigen Körnern 
vor, vornehmliech dort, wo kein Glas vorhanden ist. Der Mittelwert der Aus- 
lösehung bei den lamellenförmigen Mikroliten ist 159, doch geht er auch bis 
zu 42" hinauf. Der Augit findet sich als Körnchen oder in lánglicher Sáulenform 
von durchschnittlieh 01 mm GröBe ; seine Farbe ist blaBeelbliehbraun. Sehr inte- 
ressant ist das Erscheinen des Biotits: er ist klein, seine GröBe übersteigt 
nur selten 01 mm und seine Bláttchen und Faserchen sind ziemlich geleichmáBig 
verteilt ; er háuft sich nur stellenweise an. Im den glasigeren Partien reprásentiert 
er samt dem Augit die kristallinisehen Elemente. Stellenweise ist er chloritisch, 
am frischesten erscheint er in den glasreichsten Partien. Der  Pleochroismus 
der frischesten Platten ist: Ng und Nm —ins rötliche neigendes braun, Np — 
sehr blaB gelblichbraun. Auch der Magnetit trirt in ziemlicher Menge aut, 
und zwar entweder in kristallskelettartigen Bildungen oder in gut geformten 


1 Die geologischen Verhültnisse d. Umgebung v. Zalatna. Múzeumi Füzetek. Mitt. 
d. Min. Geol. A. Bb. II. No. 1. Kolozsvár, 1913. 
? Das Tertiárbecken von Zalatna.Nagyalmás. Földt. Közl.. Bd. XLV. Bpest, 1915. 


168 D: SIEGMUND v. SZENTPÉTERY 


Körnern. Der meiste unvollkommen ausgebildete Magnetit ist hauptsáchlich 
lángs eines den Dünschliff durchziehenden dünkleren Streifens zu sehen, welch 
letzterer auch insbesonders reich an Biotit und sehr kleinen Mandeln ist. 

Porphyrisch ausgeschiedener Plagioklas fand ich in dem einen 
der aus dem Gestein hergestellten Dünschliffe tatsáchlich nur in einem Korn: 
einem breiten groBen (3 mm) Kristall (in dem anderen kam kein einziger vor), 
und seiner schlechten Orientation halber ist auch dieser nur annüherungsweise 
als ein dem Labrador sich nühernder Plagioklas zu bestimmen, doch gibt es in 
diesen Gesteinen einige kleinere Körner Plagioklas, die man als mikroporphyrische 
(0-5 mm groB) bezeichnen kann und die stufenweise in den Feldspat der Grund- 
masse übergehen ; unter diesen haben sich die bestimmbaren als Labrador und 
Labradorbytovnit erwiesen und zeigen zumeist eine solche Erscheinungsform, 
wie die Feldspáte der Grundmasse, námlich im allgemeinen lángliche, lamellen- 
förmige Kristalle. Die Kristalle des porphyrischen Augits sind sehr blaB 
gelblichbraun, manchmal mit grünlicher Schattierung. Sie haben eine schwach 
entwickelte Zonenstruktur und Zwillinge kommen selten vor. Gewöhnlich finden 
sie sich in vereinzelten Individuen und sind im allgemeinen stark korrodiert. 
Nur in wenigen Föllen sind sie ein wenig chloritisch. 

Das Material der Mandeln ist Chlorit und Calcit, selten tritt auch Limonit 
zum Chlorit. Die Chloritmandeln sind im allgemeinen regelmáBige Kugeln. Das 
Material derselben ist bláulichgrüner, stark pleochroischer (dunkelblau-blaBgelb) 
penninartiger Chlorit, dessen dünne Bláttchen und Faserchen sich nur in der 
áuBeren Rinde der Mandeln regelmáBig ablagern: er hüuft sich konzentrisch- 
strahlig auf der Wandung des Mandelraumes und in regellos verwickelten Fa- 
serchen im gröbBeren Teil des Inneren der Mandel, sporadisch mit einzelnen unvoll- 
kommen sphárolitischen Partien. Die Calcitmandeln bestehen gewöhnlich aus 
etwas weniger gröbBeren Kristallen, selten kommen auch den stabförmigen Bil- 
dungen ühnliche lángliche Calcitkristalle vor. 


SW-licher Teil des Erzgebirges. 


Dieser südwestliche Teil, der sich zwischen der Maros und Körös einkeilend, 
in die Hegyes Drócsa verschmilzt, werde ich aus den in der Einleitung angegebenen 
Gründen nicbt weitláufiger behandeln. Insgesamt will ich die Aufmerksamkeit nur 
auf einige Punkte lenken: PAUL ROZLOZSNIK, der die von Dr. KARL von PAPpP in 
den Jahren 1901—1903 zwischen der Maros und Körös gesammelte reiche (Ge- 
steinssammlung auf der bei ihm gewohnten modernen Grundlage besprochen hat, 
fand in dieser reichen Sammlung nur drei Melaphyre und zwar : 1. Von Felváca, am 
FuBe des Szocsiula, 2. von Alváca, zwischen dem Porkuluj und Kovácsbánya, 
3. von der Höhenkote 735 m der Maguraea bei Felváca. Aus der Beschreibung 
geht hervor, dab das Gestein aller drei Vorkommen Olivinmelaphyr ist. 

In dem mir zu Gebote stehenden reichlichen Material habe ich insgesamt 
zwei Melaphyre gefunden ; der eine ist ein Olivínmelaphyr (von Dr. LupwIG von 
Lóczy gesammelt) von Godinyesd, oberhalb des Pfarrhauses, der andere ein 
dAugítmelaphyr (gesammelt von JOHANN XÁnrus) aus dem Graben unter der 
Höhenkote 303 bei Tamasesd. 


DER MELAPHYR UND SEINE ROLLE IM SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIRGE. 169 


Zusammenfassung. 


Aus diesen Ausführungen ist zu ersehen, in weleh untergeordneter Menge 
der Melaphyr unter den mesoeruptiven (Gesteinen des Siebenbürgisehen Erz- 
gebirges auftritt. Stellenweise kommt er zwar vor, nicht so wie im Persányer 
Gebirge, wo ich, wie seinerzeit besprochen, nicht einmal eine Spur von ihm vor- 
fand,! doch ist seine geologische Rolle eine sehr geringe, Ja man kann jetzt schon 
sagen — wenn es auch sehr wahrscheinlich ist, dab die am Schauplatz durchzu- 
führenden petrographischen  Detailforschungen noch zur Entdeckung vieler 
neuer Fundorte führen werden — sogar eine versehwindend kleine. Hier will 
ich auch auf Grund meiner Untersuchungen, deren Detailresultate ich zur Ver- 
meidung von Weitschweifigkeiten im Laule meiner Abhandlung nicht aufge- 
záblt habe, erwáhnen, daB der überwiegende Teil der Mesoeffusions- 
gesteine des Erzgebirges  Porphyrit ist, dessen sehr mannig- 
faltige, versehiedene Arten und insbesondere Tuffbildungen im Gebirge über- 
all zu finden sind und dominieren. Der Porphyr spielt eine ziemlich wichtige 
Rolle, besonders im nördlichen Teil, wo er nur durch einige Arten, bezw. haupt- 
süchlich durch seine Tuffbildungen repröásentiert ist. Der Diabas wird durch 
sehr viele Arten reprásentiert, seine Menge ist jedoch eine untergeordnete, be- 
deutend geringer als jene des Porphyres. Im geringster Menge unter diesen Ge- 
steinen aber kommt der Melaphyr vor; dies behaupte nicht nur ich, auf Grund 
meiner seit einer Reihe von Jahren fortgesetzten auswártigen und Laboratoriums- 
Studien, sondern dies bezeugen aach die Untersuchungen von SCHAFARZIK und 
PÁrry (darunter sind die Untersuchungsresultate des RorH v. TELEGDschen 
Materials vom Jahre 1904 verstanden) und die bereits erwáhnten Arbeiten von 
ROZLOZSNIK, welche Herren die Gesteine jener Gegenden auf moderner Grund- 
lage studierten, ROZLOZSNIK aber gerade die Gesteine jenes Teiles des Erzgebirges, 
der relativ reichsten an solchen basischeren Gesteinen ist. 

Demzufolge kann man daher mit Recht sagen, dab das Mengenverhült- 
nis zwischen Porphyrit und Melaphyr im Erzgebirge wahrscheinlich ein solches 
ist, wie zwischen Andesit (auch den Dazit hinzugenommen) und Basalt, oder 
erreicht es vielleicht auch dieses nicht einmal. 

Nachdem der mesoeffusive Teil des Siebenbürgisehen Erzgebirges aus 
so mannigfaltigen Gesteinen besteht, düríte es auch nicht ganz richtig sein, den- 
selben einen zusammenfassenden Namen zuzuerkennen. Will man aber der 
Kürze und zweckmöBigkeitshalber einen solchen Sammelnamen gebrauchen, so 
. kann dies für diese Gesteine nur die Benennung Porphyrit sein. Der Melaphyr als 
Bezeichnung ist nicht nur diesem Zwecke nicht entsprechend, sondern muB 
dieselbe, meinen bisherigen Untersuchungen gemüB, selbst als Sammelbegriff im 
Iteresse der Wirklichkeit direkt vermieden werden. 

Kolozsvár den 1. Febr. 1916. 

(Aus dem ungarischen Original übersetzt von M. PgzYBoksxi, dipl. Berg- 
ingenieur, Berginspektor i. P.) 


1 Múzeumi Füzetek. 1909. IV. pag. 27—81. Kolozsvár, 1909. 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 12 


ÜBER DEN BODEN DER WALDUNGEN DES HEGYES-DRÓCSA- 
GEBIRGES. 


Von Dr. ROBERT BALLENEGGER.! 


Ím Herbst des vergangenen Jahres machte ich im Aufítrage des Direktorsg 
der königliceh ungarischen geologischen Reichsanstalt in der Gesellschaft meines 
Kollegen I. Timkó mehrere Fxkursionen in die Waldungen des Hegyes-Drócsa, 
Gebirges. Diese Waldungen wurden von KERNER, der das Hegyes-Drócsa-Gebirge 
als Mitglied der durch den Professor an der technischen Hochschule A. SCHMIDL 
geführten Bihar-Expedition im Herbst 1858 durchstreifte, im Tone der Begei- 
sterung als echte Urwálder geschildert. Heute ist dieser Urwald an vielen Stellen 
abgeholzt, anderweitig gelichtet ; die erhalten gebliebenen Stámme künden jedoch 
beredt die ehemalige Schönheit dieser Wálder an. In den tieferen Regionen besteht 
der Wald aus Eichen u. zw. aus Juercus sessihflora und u. conferta Kir. In den 
höheren Regionen herrscht die Buche vor (Fagus silvatica L.) 

Der Boden dieser Wülder ist ein grauer Waldboden, stellenweise mit mehr 
oder weniger dunkelbrauner Abtönung, welcher das aus Eruptiv- und alten 
Sedimentgesteinen sehr wechselvoll aufgebaute Gebiet in grobBer HEintönigkeit 
bedeckt. Um festzustellen, aus was und auf welche Art dieser Boden entstanden 
ist, ob er ein Verwitterungsprodukt des den Üntergrund bildenden Gesteines 
oder eine aus Flugstaub entstandene Bildung ist, auf welcher sich der Wald nach- 
tráglich ansiedelte, unterzog ich zwei Bodenprofile einer eingehenderen Unter- 
suchung. 

Den einen Boden sammelte ich in einem aus alten Buchen bestehenden 
gelichteten Walde am Kamme oberhalb des Tales von Milova in ungefáhr 560 m 
Höhe üb. d. Meere ; an einer Stelle, wo es sich entschieden um eine eluviale Bildung 
handeln muB, der sich kein durch Regen herangeschwemmtes Material beimengen 
konnte. Der Boden ist hell bráunlichgrau, das obere Niveau von einigen em zer- 
fállt leicht zu Staub, unten wird der Boden entsechieden von bröckeliger Struk- 
tur, er weist keine Schichtung auf, seine Máchtigkeit sehwankt zwischen 25—30 em. 
Darunter liegt sehr verwitterter Granitit, den ich in frischem Zustande im Tale 
von Milova aufgeschlossen sah. Der hier etwa anderthalb Kilometer weit vom 
Standorte des untersuchten Bodens gesammelte Granitit ist ein makroskopisch 
frisch erscheinendes Gestein von mittlerer KornegröBe, in welchem mit fÍreiem 
Auge rosafarbener Orthoklas, weiBer Plagioklas, bráunlichsehwarzer Biotit und 
Ouarz zu sehen ist. 

Unter dem Mikroskope weist das Gestein hypidiomorphe Struktur auf, 


: Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 
26. Jánner 1916. 


ÜBER DEN BODEN DER WALDUNGEN DES HEGYES-DROCSA-GEBIRGES. 171 


die Feldspate sind trüb. Vorherrschend ist Orthoklas, untergeordnet sind Ver- 
wachsungen von Oligoklas, Albit und Periklin zu beobachten. Der Ouarz löscht 
undulierend aus. Die Biotitkristalle sind klein, teilweise zu grünliehem Chlorit 
umgewandelt. Als accessoriscehe Gemengteile sind Titaneisenkörnehen mit Leu- 
koxen- und Hüámatitausscheidungen an ihren Röndern zu sehen. AuBerdem 
fanden sich noch sehr kleine Zirkonkristalle, farblose Apatitnadeln und in chlo- 
ritisiertem Biotit ist Epidot zu sehen. 
Die chemische Analyse ergab folgendes : 


99 IMOLNOG 
IND seek ES st str tet 78"58 80-67 
IZÁSZSZAS EE EKKÉNT 1403 9705 
ÉS Stee te e eze etes 108 ] 
TELE RÉROE EZ 2 HELENE 1-25 J 193 
HÁLÓ Ste sz SENATE KKE 0-28 0-46 
CITES ELS Ez S bá 0-39 07-46 
TNS ÉS ts ME VEL EKE ala tt. 398 4"23 
IE EZÉ BON OGKZO keő ETL OT 436 3"05 
TAB EN EJT ÉSK el KOK 0-43 
JET SOSZ ÉS ÉS e ÉLNE És 014 
TINI SZZÉS E SS OT GTA KNER ZENÉN: 014 OU 
ZA VELE SZE EN SES KÖKO KS a ls zkobe 0-06 
FÚ ÉS ÁES ÉTÉ ELÉBE N 0-04 0704 
Zusammen ...... 99-71 100700 


Der unter dem Boden gesammelte Granitit ist ein hoch verwittertes, zer- 
reibliches, gelbes Gestein, in dem der Biotit vollkommen zerstört ist und in wel- 
chem als sekundáre Gemengteile schon mit freiem Auge kleine Muskovitsehüpp- 
chen wahrzunehmen sind. 

Die Analyse des Gesteines und des darauf liegenden Bodens ergab folgende 
Regultate : 


Granitit Boden 
SG MS OLE KET tá kelhet 68-18 68-83 
SAS SA Va AA Rt MRS AK AANS 15-45 ÚDS35 
JAKE ELEK ATON ETO E tás tó SAKE; 4"03 412 
IGOR TA RLE 0-42 — 
MÖÉ SA JEA ÁL ÉMÉ el 0-46 0-56 
GYA Ezz tt TÁ TETA TARTANEK 072 052 
JNTÉL SK OI ZASASSEZKSE OKET E ZO DELETE 3"18 2"46 
TASO S Sz zetek ee 4"67 296 
TS Ae GENE ee e kerü 140 2:28 
TEO EZ ES GEES E E NE 063 1683 
IB ESO Se erre OTNT ENO 0-51 
AES BEREN a ÉN 0-08 0-10 
BI EÁ G TÁST Néz ES KEEEÉR Tét] 0-02 0-11 
Organische Substanzen ... — — 3"26 
Zusamamen . . . . . : 99-95 100-19 


172 D: ROBERT BALLENEGGER 


Auf Molekularprozente umgerechnet (das Gesamteisen als Fe,O9 in Rech- 
nung gezogen, beim Boden die Analysendaten zunüchst auf hygrosk. wasser- 
und humusíreie Substanz umgerechnet) : 


Granitit Boden 

SI08: SG ÜKEES ETELE BET 78-50 81-82 
ATGO S 1 Ess HASZ ASS EGE 10-48 $-99 
GSO S Tao tSZ SEN ZTBTÉT 196 183 
MGO: szzétőszá ts E SLTAZENTÉMK 0-80 1700 
GOD Hraaa SEA See ek ete 0-89 0-67 
INBSO : 2. sz NTA tk tente e e ESÉÉTE 349 283 
JEGRŐN E 2 Sz TENG keze tnv ezt esés etálsie 343 225 
TED SZO d A Záoe ást Ste 0-39 0-45 
TRSOE. ate ÉREK este eresrekztsá 0-04 0-05 
TTV e TREES EE EKET ea BÉG 0-02 04 
ZUSAMÁTNONES sast 100-00 100-00 


Den zweiten Boden sammelte ich auf der Cioca-lui Adam (Adamspitze) 
in ungefáhr 550 m Höhe üb. d. Meere, in der Luftlinie sechs Kilometer von der 
ersten Stelle entfernt. Der Wald besteht hier aus Bichen und WeiBbuchen. Der 
Boden ist viel dünkler grau mit einem Stich ins Dunkelbraune. Seine Struktur ist 
bröselig, er ist ebenfalls ungeschichtet. Seimme Müchtigkeit betrágt 30—40 cm, 
darunter liegt ein dunkelgraues, sehr feinkörniges, schieferiges Gestein, in wel- 
chem mit freiem Auge gröBere Epidotausscheidungen wahrzunehmen sind. Unter 
dem Mikroskope sind Biotit, Orthoklas, zersetzter Plagioklas, Epidot, untergeord- 
net Magnetit, Apatit, Zirkon wahrzunekmen. Vorherrschend ist der in sehr kleinen 
Kristallen ausgeschiedene Biotit, dessen Konturen unregelmábBig sind; der Biotit 
weist intensiven Pleochroismus vom hellen Zimmtgelb bis zam dunklen Braun auf, 
sein Achsenwinkel ist sehr gering. Vielfach ist er chloritisiert. Der Orthoklas bildet 
allotriomorphe Körner, er ist trüb, jedoch immerhin weniger umgewandelt als 
der Plagioklas, welcher fast vollstándig zersetzt, und auf dessen Kosten Epidot 
entstanden ist; letzterer bildet ganze Drusen, tritt jedoch auch sporadisech aut. 
Unter den accessorischen Gemengteilen ist der Magnetit hüufig. Im Walde konnte 
die Verbreitung dieses Gesteines unter der Bodendecke nicht festgestellt werden , 
nur so viel konnte ich ermitteln, daB es sehr máchtige Gönge zwischen den von 
L. v. Lóczy als paláozoiseh betrachteten Tonschieferr bildet. 

Das Gestein ist demzufolge em in die Reihe der Minette-Kersantitreihe 
gehöriger Lampropbyr, seine chemische Zusammensetzung ebenso wie jene des 
auf ihm liegenden Bodens ist die folgende : 


ÜBER DEN BODEN DER WALDUNGEN DES HEGYES-DROCSA-GEBIRGES. 173 


Gestein Boden 
DLO hyznsota GAS PE ÉGETÉS ETT 5312 5274 
SZÁNT Et NEG UL d 2114 16-18 
TSA ANER s al. 4 as 6-94 6-40 
TEAR LELETEK KÉL ÉL ELKEL E TÁNÉTEEÉS 139 —- 
TEAT TE TTL ESSÉL É TSA 4 100 3"58 217 
COOK ES tán eszy teat NETRE AES 3"07 2:61 
IN GÜNGNEE e ÉT Esze Tavak JAJA 4"49 267 
IGN E ST OKET BE 437 2"41 
ES ONE ATS ELLE ZET 1740 365 
SAN Zsenge ask te gatdgs 222 3"399 
IE S SEEK ST 8 a RETEK 0-39 0-50 
ISLE ab a etet TD ARSLRE ÁLT SE 012 0719 
IGY NAA seek 0:12 0-39 
Organische Substanz . -- 6-69 

100-35 99-94 
Spezifiscehes Gewicht ... 278 230 


Auf Molekulaprozente umgerechnet (das Gesamteisen als Fesz in Rech- 
nung gezogen, beim Boden aber die Daten zunáchst auf hygroskop. feuchtigkeits- 
und humusíreie Substanz umgerechnet) ergeben sich folgende Werte : 


Gestein Boden 
ET ZERRN ÉT KOSEZRÉTE EE 62:63 69-78 
VAMTÁES SEN SZ ee E TOT 14-67 12:56 
FÜJOS ON Eegen 356 818 
NEG Oz zs É s: 6-38 430 
ÖRS ES MS ÉKEK ET KESO ENE e 3"88 370 
NYA ŰJ SE Si ése 512 3"42 
MAGZG Etáb VVK EL KLÁN lle gi 329 2-08 
ga Baz léezk E erek eelszzáyááett ze tk 0-34 0-50 
FEE Eezlében eke ket 6stb, . se nktáló 0-06 0-10 
IV ÉTKÖLSÁRE ÉSA E ÉO RÉSEN 0-12 0-43 


100-00 100-00 


Bei einem Vergleich dieser Analysendaten fállt die groBe Áhnlichkeit 
zwischen dem Gestein und dem darüber liegenden Boden sofort in die Augen. 

Im beiden Profilen ist in dem Boden die Kieselsüure einigermaBen an- 
gereichert, das Aluminiumhydroxyd und die Alkalien im Gegensatze zu dem 
Gestein aber vermindert ; die Menge des Eisenoxyds ist kaum veröndert ; im Boden 
des Granitits ist die Ouantitát des Calzium- und Magnesiumoxyds nahezu unver- 
öndert. Im Boden der Minette ist eine geringe Verminderung des Hisenoxyds 
zu verzeichnen, der Gehalt an Calciumoxyd ist nahezu unveründert, hingegen 
enthált der Boden viel weniger Magnesiumoxyd als das Gestein. Diese Erscheinung 
hángt mit dem hohen Biotitgehalt des Gesteines zusammen. 


174 D: ROBERT BALLENEGGER 


Das durch die Analyse gebotene Bild stimmt mit unserer heutigen Auf- 
fassung über die Verwitterung überein, wonach die Verwitterung der Alkalialumosi- 
likate (z. B. Feldspat) auf Binwirkung von Wasser und Kohlensüure auf die Weise 
vor sich geht, daB das Alkalialumosilikat bei seiner Lösung in Wasser Hydrolyse 
erleidet, der abgespaltene Alkali-Jon sich mit Kohlensáure vereinigt, der Alumo- 
silikat-Ion sich aber unter Bildung von Íreiem Aluminiumhydroxyd und Kiesel- 
sáure weiter spaltet. Von diesen in Form von Gelen entstehenden Verbindungen 
ist das Kieselsüuregel in saurem Medium stabil, und bleibt im Verwitterungs- 
produkt erhalten, wáhrend das Aluminiumhydroxyd, wahrscheinlieh an den 
Humus gebunden als Pseudolösung ausgelaugt wird. Dieser nur in seinen groBen 
Zügen bekannte Vorgang hat als Ergebnis also ein an Kieselsüure reicheres, an 
Aluminiumoxyd und Alkalien ármeres Produkt. 

Um von dem perzentuellen Verháltnis der solcherart ausgelaugten Basen 
zu dem ursprünglichen Gesteimne ein annöáherndes Bild zu gewinnen, können wir 
auf Grund dessen aus der Annahme ausgehen, daB die bei der Verwitterung in 
sauerem Medium frei werdende Kieselsáure sich vollwertig anháuft, wobei wir 
die Basen sowohl im Boden als auch im Gestein zu der Kieselsáure als Hinheit 
in Bezug bringen. In diesem Falle erhált man folgende Daten : 


Granitit Boden Diff. Minette Boden Diff. 
JO ALA TATE etes teás a ÖRS RÜSÉTÉT 100 100 -— 100 100 e 
SZÜRKÉN RÉS NR RÉ ASTON Ta 18:8.1 1504 0.23811. 2842 7180 5"4 
MESE VK a OSLO LE 2:5 22 08 5"7 46 11 
(EZ O KOST ES AMS ON sg ta 
MGOS ESB més, KRT j 2 BÉL EET GYAR ss 
INOSO esete E e elé j 1 Á ; . ks g 
TENG JÉÉÉ BE TELEN zs 978.vo2si 2038. 7aSggr, SZE SZRS An LENE K 
54 169 


Wie aus dieser Tabelle erhellt, ist die Auslaugung bei dem Boden der an 
Basen reicheren Minette viel höher, als bei jenem des Granitits. Interessant ist 
es, daB die Zahl der ausgelaugten Alkalimoleküle bei beiden Böden naheza jener 
des Alumimiumoxyds gleich ist, d. 1. dab dieselben in dem námlicben Verháltnisse 
ausgelaugt wurden, in welchem sie am Aafbau des Feldspatmoleküls teilnehmen. 
Die Auslaugung des Calzium- und Magnesiumoxyds ist bei dem Boden des Grani- 
tits viel geringfügiger, als bei jenem der an Biotit reichen Minette. 

Zur Charakterisierung der Böden ziehen die Agrogeologen auch die Zu- 
sammensetzung des Salzsáureextraktes der Böden heran. Unter den zur Bereitung 
des Salzsüureextraktes vorgeschlagenen Methoden seheint jene von HILGARD 
am zweckmöbBigsten zu sein, die von A. SIGMoOND zum allgemeinen, internationalen 
Gebrauch vorgeschlagen wurde. Den Boden des Granitits analysierte ich auch 
nach dieser Methode. Bevor ich an die Besprechung der Analysendaten sechreiten 
würde, mubB ich zunücbst die Frage kláren, welcher Teil des Bodens sich bei der 
Extrahierung mit Salzsáure löst. Um dies festzustellen, sehlámmte ich sowohl 
den Boden, als auch den nach der Behandlung mit Salzsáure zurückgebliebenen 
Rest. Vor der Schlámmung extrahierte ich den Humus nach der Methode von 


ÜBER DEN BODEN DER WALDUNGEN DES HEGYES-DROCSA-GEBIRGES. 175 


GRANDEAU aus dem Boden, so dab humusíreies Material geschlámmt wurde; 
die Zahlen sind deshalb unmittelbar zu vergleichen. Das Resultat ist das folgende : 


Korngrösse Boden des Granitits Nach Behandlung mit HOZ löslich : 
ESSÜ LA ÉTASSZse delet 16-25 1] d 
02 VOZ TAM s s 40-82 J 545Ú 58-10 
0502 07002 ........ JÁT ZT 20 215390 
SROKVOZ E et Ae 12-10 231 teát VS 
GELOÖSBA SEBE TÁS as — 1463 
ELTÜS zés eletet esL Te 3"26 326 
100-00 100-00 


Die Löslichkeit beschrönkt sich also auf die feimeren Teile, und zwar löste 
sich von den feinsten Teilen, dem ATTERBERGschen Rohton, dessen Partikelehen 
bereits so klein sind, dab sie im Wasser Suspensionen von kolloidalen Eigenschaf- 
ten bilden, 817197, vom Steinmehl war 21-39/ löslich, wáhrend der feinere und 
gröbere Sand von der Salzsáure nicht nennengwert angegriflen wurde. Der geringe 
ÜbersehuB, der sich hier ergibt, liegt innerhalb der Grenzen der beim Schlámmen 
möglichen Fehler. Demzufolge kann gesagt werden, daB die Zusammensetzung 
des Salzsáureextraktes im groBen Ganzen der Zusammensetzung des bei der 
Verwitterung zurückbleibenden Rohtones von kolloidalen Higenschafíten ent- 
spricht. 

Die Zusammensetzung des Salzsáureextraktes ist die folgende : 


8 Mol. 9 

SL sz ÉVEK BK TNS s te ÜtÉAR 5"54 51775 
SZÜLO SE bok a átotő 3"50 19-22 
JEGYÉNEK ztette tt 392 18-72 
ÜVEG OT ÉSZ Az KT SZSE ETATS 0-40 5"59 
CARES AKT 0-43 4-30 
IVARO LAS K ee sug gT ke 0:08 0-73 
I kselsn kez ékéket tokteks 0-40 238 
JOSE EZEL OS OK akétök 0-18 126 
SES S ÉSÉT ALT 0-10 0-39 
VITO E kezte eztet 0-08 0:66 
Isgesamt löslich . ... . 14-63 100-00 


Wenn man diese Daten auf Aluminiumoxyd, als auf Einheit umrechnet, 
so erhált man folgende Zablen : 

2:69 510,, A1,Og, 071 Fe,O,, 0"51 (CaMg) O, 0716 ( K,Na),O, welche beweisen, 
daB der bei der Verwitterung entstehende Rohton ein an Aluminium- und Hisen- 
oxyd reiches Produkt ist, in welehem die Hauptmasse der Basen aus Alkalierd- 
metallen besteht, wáhrend Alkalien eine sehr geringe Rolle spielen. 

Nach der von A. v. SiIGMoNnp in Vorschlag gebrachten Terminologie kann 
die Zusammensetzung des Salzsáureextraktes in folgender Tabelle zusammen- 
gestellt werden : 


176 D: ROBERT BALLENEGGER 


Aguivalenten 94 


IV Ae éz ZT ATTÁGBR MRS NESZBE B 0-65 
JRE 115 SZA AA TÉR AEK ÉNB EAN 271 
GAP ESZÉS KET 2 ENSz a 381 
MGET tt e er 492. 100 
FE ESZA EGERET e 36-58 

ú JATE ese AEA ! STRRÉRE KKE 5108 
MEGEL TA SZÁRA ERT 085 
PO" Ero T ESET a IO 
Ti09" keze STT at 167 
S102Y valley ) Ceti lejisz e tell em GgNEZ2 100 
JEE NNA A 597 


Die Summe der gelösten Grammáguivalente betrügt 0-4021. 

Ein Vergleich dieser Daten mit den von HILGARD für die durchschnittliche 
Zusammensetzung der Böden humider und arider Gegenden festgestellten Werte 
ergibt folgendes : 


HILGARD 
Humid Arid 


Summe der Águiv. 94 der I- — wertigen pos. Bestandteile — 276 2-15 3"36 
4 ( ( 5 ig E ( € 4 O7977 ELSŐN KEST 
( Ki ( kg IME ( ( ( S8:-ol "9910" ETÖB 


Die Zusammensetzung des Salzsáureextraktes unseres Waldbodens steht 
also der durchschnittlichen Zusammensetzung der Böden humider Gebiete nahe ; 
die Auslaugung der Alkalien erreicht fast denselben Grad, wie bei den humiden 
Böden ; die Monoxyde sind weniger ausgelaugt. 

Wenn man die Resultate zusammenfabBt, so zeigt sich, daB die Böden der 
Waldgebiete des Hegyes- Drócsagebirges als Verwitterungsprodukt der den Unter- 
grund bildenden Gesteine aufgefaBt werden müssen; das Trümmerwerk des me- 
chanisch desintegrierten Gesteines löst sich auf Einwirkung der Niederschlags- 
wásser der bei Vermoderung des Laub- und Wurzelwerkes entstehenden saueren 
Substanzen, Kohlensáure und organischen Verbindungen, die Basen werden 
ausgelaugt, die Kieselsüure angehüuft. Dieser Typus der Bodenbildung ist in der 
modernen Bodenkunde als Podsolisierung bekannt. lm gegenwürtigen Falle 
handelt es sich demnach um einen Fall schwacher Podsolisierung. 

Zum Schlub erlaube ich mir all Jenen, die mich in der Ausführung meiner 
Arbeit unterstützten, meinen besten Dank auszusprechen; namentlieh Herrn 
Direktor L. v. Lóczy für den ehrenden Auftrag, Herrn Prof. FR. SOCHAFARZIK 
und Herrn Chefgeologen M. v. PÁrrY für die Revision der mikroskopischen Unter- 
guchung der Dünnschliffe. Ihnen gebührt mein aufrichtigster Dank. 


B) KURZE MITTEILUNGEN 


Auisehluss auf dem Hungária-körut (Hungaria 
Kingstrasse) in Budapest. 


Auf dem Hungária-körút wurde im Mai und Juni 1914 nüchst dem Bakterio- 
logisehen Institut und den Kasernen Ferencz Józseb und kPálfi János? eine Kanal- 
gyrabung behufis Legung von Röhren vorgenommen, bei welchem Anlasse der 
Untergrund auf zirka 4 m Tiefe aufgeschlossen wurde. Überall wurde ein gelber, 
grober, schottriger Sand aufgeschlossen, der mit dem bei der Törökőrer Brunnen- 
gyrabung beobachteten schottrigen Sand übereimnstimmt. Auch die Schichten des 
Hungária-körút können wahrscheinlich in die levantinische Etage, eventuell 
bereits in das Pleistozán eingereiht werden. Petrefakten finden sich keine in der- 
selben. Es ist wahrscheinlich, dab dieses sandig-sehottrige Sediment unter der 
dünnen Sanddecke der Oberfláche in dieser Gegend sehr ausgebreitet ist und mit 
den auf der Karte weiter östlich bezeichneten levantinisehen Flecken zausammen- 
hángt. 


Brunnenbohrung in Törökőr. 


Auf einem in den Törökőrer Ried fallenden Grundstücke S0-lich von der 
Egressy-StraBe und SW-lich von der Pillangó-StraBe, hat man behufís Wasser- 
versorgung für die herzustellende Wirtscbaftsanlage der k. ung. Post im Laufe 
des Jabres 1915 einen Brunnen, beziehungsweise eine Bohrung niedergebracht. 
Zunachst teufte man einen Brunnen bis auf 1840 m Tiefe mit 6 m Durchmesser 
ab und von der Sohle desselben brachte man eine Bohrung bis zum 22. Möárz 1915 
aut 49 m Tiefe nieder. 

Der Brunnen schlo B unterhalb der oberen dünnen Flugsandschicht 
Schotter und sehottrigen Sand auf, die wahrscheinlich ein Sediment 
derlevantinisechen EHtage ist. Der Schotter erreicht hier 10 m Máchtig- 
kelt. Die Sohle des Brunnens wurde — dem Brunnenbohrmeister zufolge — bereits 
in dem unter dem Schotter liegenden Ton niedergebracht. Die Schotterschichte 
hat Grundwasser in ziemlich gro Ber Menge geliefert, doch soll dieselbe dem Brunnen- 
bohrmeister zufolge für den bedeutenden Wasserbedarf der herzustellenden An- 
lage nicht hinreichend sein. Nachdem das Wasser auBer zum wirtschaftlichen 
Gebrauche auch als Trinkwasser zu dienen hütte, wöáre es nach meiner Ansicht 
vom sanitáren Standpunkte nicht genug verláBlich. Ich:bemerke noch, daB die 
zahlreichen Brunnen von geringer Tiefe in der Umgebung, deren Wasser zum 
Begie Ben der sehr ausgebreiteten Gartenanlagen benützt wird, ihr Wasser e benfalls 
aus diesem Schotter erhalten. 


178 KURZE MITTEILUNGEN. 


Die von der Brunnensohle aus niedergebrachte Bohiung hat folgende 
Schichten durchsunken. : 


183"40—19:70 m Grauer Ton. 

19"70—21"20 m Grauer Sand mit Versteinerungsíragmenten. 
21"20—22:00 m Grauer toniger Sand. 

22"00—24-40 m Grauer Sand mit Versteinerungsfragmenten. 
24"40—26-:50 m Grauer Ton. 

26-50—38-60 m Grauer grober Sand. 

3860—38-80 m Grauer Ton. 

38"80—45"30 m Grauer Sand, 

45"30—47"50 m Grauer Ton. 

47750—47-"75 m Grauer Sand. mit Versteinerungsíragmenten. 
477715—49"00 m Grauer Ton. 
. Unter 49700 m Grauer Sand. 


In dem Schichtenmaterial zwischen 26-50 und 36-80 m Tiefe kommen vor: 
Cardium obsoletum Ercnw., var. vindobonensis PARTScH, Tapes gregaria PARTSCH, 
Potamides (Pirenella) mitrahs Brxcnw. 

Im dem unter 49 m Tiefe befindlichen Sand kommen Versteinerungen ein 
wenig reichlicher vor, namentlich : Cardium obsoletum Eicnw. var. vindobonensits 
PaRrscn, Tapes gregarta PaARrscn, Ervilhia podolica Bricnw., Potamides ( Pirenella) 
mitrahs Ercnw. Es sind daher von zirka 10m unter der Oberfláche bis zirka 50 m 
die Schichten der sarmatischen Etage vorhanden. 

Zu bemerken ist, daB diese hier aufgeschlossene Scbichtenreihe aáhnlich 
jener ist, die durch die auf dem Gebiete der Ganz"schen Waggonfabrik nieder- 
gebrachten Bohrung aufgeschlossen wurde! Auf diesem Gebiete hat man von 
828 m unter der Oberfláche beginnend, eine aus grauem Sande bestehende und 
mit blaugrauem und bláulicehgrünem Ton und Tonmergel wechsellagernde Schich- 
tenreihe bis zu einer Tiefe von 181"60 m, daher in einer Máchtigkeit von 178"82 m 
aufgeschlossen, welcbe ebenfalls in die sarmatische Etage gehört. 

Budapest, 5. April 1916. Dr. Zoltán Scehréter. 


ÜBER DAS SICH KREUZENDE DOPPELTE WELLENSYSTEM. 


Dr. GÉzaA v. TOBORFFY. 


— Mit den Figuren 4—5. — 


Unlángst erschien eine kurze Abhandlung von Dr. 0. AMPFERER in Wien, 
in welcher er sich mit der Tektonik der Alpen, Karpathen und der mit diesen 
in Verband stehenden Faltengebirge befasste. 


! HALAVÁTS GY. : A neogén Budapest környékén (das Neogen in der Umgebung 
von Budapest. Jahrbuch der kön. ung. Geol. Reichsanstalt XVII. Bd.) 


EZTÓ ee 


KURZE MITTEILUNGEN. 179 


Wie er andeutete, sind diese Zeilen bloB ein vorláufiger Bericht über eine 
Studie von gröberem Umfange. 

Trotzdem vorerwáhnte Mitteilung ÁMPFERERS Auffassung nicht vollstándig 
erschöpít, kann ich dennoch feststellen, dab meine Beobachtungen, die ich in den 
Kleinen Karpathen gemacht und seinerzeit meinen Kollegen vortrug, ferner in 
meinem Bericht für 1915 schriftliceh veröffentliehte, mich beiláufig zur selben 
Überzeugung führten. 

Es sei mir erlaubt, AMPFERERS Auffassung und teilweise meine eigenen 
Beobachtungen hier mitzuteilen. 

Die wellenartigen Auffaltungen und die, von ihnen hervorgerufenen schup- 
penförmigen Versehiebungen bilden Ampferers Thema. Auch er unterscheidet ein 
Wellengystem von N—S und ein zweites von 0—W Richtung, die sich beiláufig 
rechtwinklig kreuzen. Seiner Meinung nach sollten die Auffaltungen im Rhát 
stattgefunden haben. 

Meinerseits sehe ich mich veranlasst die Faltung ans Ende der [ias- 
formation, oder aber in die Kreide zu versetzen, da meine Kalksteine, die mit 
den ülteren Bildungen gemeinschaítlieh gefalter wurden, liassischen Alters sind. 

Ampferers Theorie habe ich erst jetzt kennen gelernt, und daher bin ich 
unabhángig zur selben Konklusion gekommen. 

In dem südlichen Gebiete der Kleinen Karpathen reambulierend, fand ich 
das Hinfallen der Schichten höchst unregelmáBig. Die Nadel sehwankte zwischen 
5—11—17—23 Grad, doch konnte man auch Zwischenpunkte beobachten, 

Da ich in diese scheinbaren UnregelmáBigkeiten ein System bringen 
wollte, gelangte ich sehlieBlieh ebenfalls zu den von Ampferer beobachteten 
Wellensystemen. 

Die schwankenden Einfallsrichtungen führten mich zu der Idee, daB ich es 
mit zahlreichen Wölbungen zu tun habe, welche sich über rhomboidáhnlichen, 
an den Ecken abgerundeten Basisíláchen erheben, deren lángeres Seitenpaar 
sich in N—S, das kürzere in 0—W Richtung hinziebt. 

Ich denke, daB die Wellen gleichzeitig entstanden sind, doch düríten die 
0—W orientierten von den N—$-lieh verlaufenden abhángen. (Unter 0—W 
bezw. N—S ist die Löngsausdehnung der einzelnen Wellen zu verstehen. 

Was diese Wellen emporgehoben hat, kann ich bisher nicht angeben, 
doch glaube icb nicht blo8 das Zusammensehrumpfen der Erdobertláche heran- 
ziehen zu műüssen, sondern auch jene oberfláchliche Spannung, welche von den 
unterirdisehen Eruptionen hervorgerufen wurde. 

Auch scheint letztere in den Kleinen Karpathen wahrscheinlicher zu sein. 

Ich halte es aber nicht für unmöglieh, daB eben die, durch das Zusammmen- 
schrumpfen der Erdkruste entstehenden Furchen und Falten den Raum der 
Eruptionen bestimmen, infolgedessen der Vulkanismus nur sekundár in der Fal- 
tung teilgenommen haben dürfte. 

Die Eruptionen entstehen nömlich nicht unregelmábBig, denn die Diabas- 
ausbrüche der Kleinen Karpathen sind in das von mir supponierte Systeme 
ganz gut hineinzufügen. 

Ob das gestörte Gleichgewicht, welehes durch die Auffaltung der Erdober- 


ESR gras 


180 KURZE MITTEILUNGEN. 


fláche entstanden ist, die Eruptionen veranlaBt hat, oder umgekehrt? mag noch 
dahingestellt bleiben, aber daB beide innig mit einander verbunden sind, ist 
kaum zu leugnen. 

Auch darin bin ich mit Ampferer in Übereinstimmung, daB wir die sekun- 
düren Falten von der Spannung ableiten können, welche in dem primüren Falten- 
system entsteht, da die Gesteinsmasse auf engeren Raum zusammengepreBt wird. 

Diese Spannung strebt den originalen Raum zurückzugewinnen und weil 
dies unmöglichb ist, muB sich die Masse in anderen Dimensionen ausdehnen. 

So entstehen, nach meiner Auf- 
E fassung, die Wölbungen. 

Diese, in den primáren Wellen 
sich erhebenden Hügel entstehen nicht 
unabhángig von einander, sondern sie 
reihen sich, — da die primáren Wellen 


Figur 4. Erklárung der primüren Falten der Kleinen Karpathen. 


selbst durch analoge " Kráfte emporgehoben wurden — in Begleitung lokaler 
Auseleichung, in einem neuen, den Resultanten entsprechendem System an- 
elnander. 

Auf solche Art wird das parallele Wellensystem durch mehrere, nahe 
rechtwinklig verlaufende Wellen zergliedert, so daB sozusagen ein von Wellen 
und Tálern gebildetes Netzwerk entsteht. 

Mit Rücksicht darauf, daB die Resultanten von zwei Kraftgruppen abhángen, 
und zwar einer, den primüren Wellen rechtwinklig, und einer, jenen parallel ver- 
laufenden (letztere würe aus den aufwürts und seitwárts wirkenden Kröften zu- 
sammengesetzt, das heiBt, die oberfláchliche, materielle Spannung, welche die 
originale Dimension zurückzügewinnen strebt), werden sie weder in $—N, noch in 


0—W Richtung, sondern in den Diagonallinien NO—SW und NW—S0O wirken. 


5) 


KURZE MITTEILUNGEN. 181 


Die materiellen Kröfte, wie z. B. die Plastizitát, Widerstandsfáhigkeit, 
ferner die an den Talkreuzungen  entstehenden toten Punkte, wo in den 
aneinander gepreBten Gesteinmassen totaler Ausgleich auftritt; das AufreiBen 
der Wölbungen und hauptsáchheh die relative Verschiebung der einzelnen 
Erdwölbungen, gleichen die resultante Wirkung in solchem MaBe aus, daB bloB 
eine milde Krümmung der Basisfláche und der Wölbung zustande kommen 
kann. (Fig. 4a.) 

Die primáren Falten der Kleinen Karpathen (N—8) beugen sich dem 
sehlángenden Hauptgorat zu und folgen dessen Krümmungen; die sekundáren 
stellen sich womöglieh rechtwinklig zu denselben, es entstehen also konvergie- 
rende und divergierende Wellengruppen. (Fig. 4b.) 

DaB in diesem System auch schuppenartige Übersechiebungen auftreten, 
ist selbstverstándlieh, denn sobald die Widerstandsfáhigkeit der Schichten von den 
ausgeübten Kráften überwáltigt wird, — 
speziell in den Buchtungen, wo das Gestein 
auf einen minimalen Raum zusammen- 
gepreBt ist, müssen darin Verwerfungen und 
Überschiebungen stattfinden. 

Áhnliecherweise finden wir auch am 
Gebirgsrand Schuppen, welehe jedoch von 
anderer Herkunft sind. 

Die áuBersten Antiklinalen fanden, 
bei dem sich ungemein  verstürkenden 
Druck, nicht genug Widerstand um neue 
Wellen zu bilden, sie wurden zerrissen, f 
den — aufígeackerten  Randbildungen  tief , 
unterschoben, wodurch nachdem der Rand Fig, 5. Kreuzung der Wellenfurchen. 
in Schuppen aufgestülpt wurde, das Gleich- I. Primüre, II. Sekundáre 
gewicht sich von neuem hersrellte. Wellenfurchen., 

DaB diese Theorie nicht jeder Be- ; 
gründung entbehrt, dafür stehen uns genug Anhaltspunkte zur Verfügung. 

Obeleich die annehmbaren Wölbungen gröBtenteils schon zerstört sind 
kann man an ihrem Vorhandensein nicht zweifeln. 

Heute gibt es bloB noch tektonische Merkmale, welche die Wahr- 
scheinlichkeit der Theorie bekráftigen. 

Die lánglichen Fenster an den sich sanft erhebenden Stomfaer Hügeln, 
durch welche der Ouarzit in kalkiger Umgebung zutage steigt ; die bizarren Felsen- 
gruppen, von dem Modorer Ouarzit gebildet, welche als Kreuzung der Wellen- 
furchen betrachtet werden können, die liegenden Antiklinalen u. s. w. beweisen 
alle die gewölbte Ausbildung. (Fig. 5.) I. Primáre, II. Sekundáre Wellenfurche. 

Nicht selten finden wir §-förmig gekrümmte, liegende Antiklinalen, deren 
Entstehung der erzwungenen Schichtenverkürzung zugeschrieben werden muB. 

Dieses doppelte Wellensystem ist in den kleinen Karpathen nur stellenweise 
zu beobachten und zwar nur dort, wo seine Ausbildung durch die Granitmassíve 
nicht verhindert wurde. 


, 


182 KURZE MITTEILUNGEN. 


Desbalb versagt diese Theorie in vielen Fállen. Trotzdem man sie, wie ich 
glaube, zur Lösung der Tektonik gröBerer Gebiete nicht anwenden wird können, 
kann man 8ie doch öfters els Schlüssel in mapnchen tektonischen Füllen ge- 
brauchen. 


MITTEILÜNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


I. Fachbsitzung am 5. Juni 1916. 

Prásident : Prof. Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 

1. Dr. M. ELEMÉR VapáÁsz fübrt im seinem Vortrag über Geologie in 
den KriegswissenschafÍten aus, daBsowohl hinter der Front, als auch in 
der Schlachtlimie gewisse Fragen auftauchen können, zu deren Lösung geologische 
Fachbildung oder doch zumindest geologische Grundkenntnisse erforderlich sind. 
Im Schützengrabenkampfe bildet unter anderen eine wichtige Frage die Wasser- 
versorguug, die Ableitung des Grundwassers usw., hinter der Front und haupt- 
sáchlich auf den eroberten Gebieten hingegen können beim Bau von EHisenbahn- 
hnien, Brücken, Tannels und Befestigungen, ferner bei der Ausbeutung der nutz- 
baren mineralischen Schütze der eroberten Gebiete Fragen auftauchen, die fach- 
mánnisches Gutachten erheiscben. Hine diesfállige Wirksamkeit hinter der Front 
erfordert indessen gründlicheres Fachwissen, weshalb sie auch nur ausgebildeten 
Geologen anvertraut werden kann. Aus diesem Grunde möchte es Vortragender 
für notwendig erachten, daB man sich auch bei uns — gleichwie man dies in 
Deutschland bereits auch projektiert hat — mit der Idee der Organisierung mi- 
htárischer geologischer Stellen bescháftige. Da die an der Schlachtlinie auftauchen- 
den Probleme leichter zu bewöltigen sind, müssen die Truppenoffiziere zu deren 
Lösung in den Militárschulen auch in der Geologie geschult werden und — nach- 
dem das Gros der Truppenoffiziere die Reserveoffiziere bilden — műüBte auck 
in den bürgerliehen  Mittelsehulen eingehenderer Unterricht in der Geologie 
erteilt werden. 

Prásident FRANZ SCHAFARZIK bemerkt zu den Ausführungen des Vortragen- 
den, da B die Militárkommanden im Frieden aucb schon bisher den Fachgeologen in 
bedeutendem MaBe in Anspruch genommen haben, besonders in hydrologischen 
Fragen, bei Erwerbung von Steinbrüchen etc. Zu diesen Diensten hat man 
teils im Offiziersrang stehende Geologen, teils Sötaatsgeologen aufgefordert, jedoch 
ist davon, daB die Militürbehörden die geologischen Fragen durch Fachbleute 
begutachten lassen, nicht viel in die Öffentliehkeit gedrangen. Auch in ihrer 
Wirksamkeit an der Front kann die Militárbehörde die geologischen  Fragen 
nicht entbehren. In den Lehrbüchern der militárischen Institute finden wir zwar 
in der Terrainlehre und anderen Werken zahlreiche geologische Fragen, z. B. wird 
die Grundwasserfrage an der Hand detaillierter Daten, ferner die Entstehung der 
Ouellen, die Herstellung von Brunnen und artesischen Brunnen ausführlich be- 
handelt, trotzdem ist eine Erweiterang geologischer Kenntnisse militárischer 
Personen für die Zukunfít wünschenswert. 


zzz (ft 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 183 


2. Dr. VikroR VogGtL berichtet über seine Studien der Tithonbild un- 
gen in unserem Littorale. Die Tithonbildungen streichen in Form 
eines relativ dünnen Streifens in südöstlieher Richtung von Krain hierher und 
ziehen sich über die Gegend von Zlobin—Lié bis Zengg. Dieser Tithonstreifen 
sticht schon morphologiseh sowohl von den hangenden Kreidekalken, wie von den 
liegenden tieferen aus Jurakalken aufgebauten Gebieten ab ; so wie diese, sind 
auch die Tithonbildungen Kalksteime, sie sind zwar verkarstet, aber das Tithon- 
gebiet zeigt doch sanftere Konturen, deren Ursache darim liegt, daB der Tithon- 
kalkstein höáufiger mit den Dolomiten wechsellagert. Petrefaktenspuren sind im 
Tithon überall háufig. Demungeachtet kommen gröBere Faunen nur an vier 
Punkten vor und es ist merkwürdig, daB dieselben — obgleich sie scheinbar im 
ganzen genommen eleichalterig sind — die versehiedenste Zusammensetzung zeigen. 
Bei Zlobin ist neben der nach Plasera führenden LandstraBe ein Ellipsactinien- 
kalkstein aufgeschlossen, in welchem sich aubBer Ellipsactimien Cidaris, Brachio- 
poden und sehr wenig Muscheln vorfinden. In der südöstliehen Ecke des Liékopolje 
kommt Korallenkalkstein mit Korallen und hin und wieder mit Diceras vor. Be- 
deutend mannigfaltiger ist die Fauna des Vigevicaberges (1429 m; östlich vom 
Liékopolje), die sich jedoch fast ausschlieBlieh aus Schnecken zusammensetzt. 
Auch unter den Schnecken sind die Cerithien vorherrschend. Am reichsten an 
Arten ist die Tierwelt des südlich von Vigevica sich erhebenden Gesteins des Za- 
gradski vrh. Hier hat Vortragender 25 Arten gefunden, davon drei Viertel Bi- 
valven, in erster Reihe Pecten. Alle diese Faunen stehen dem oberen Tithon von 
Stramberg und der obersten Partie des unteren sizilianischen Tithon, der Fauna 
Promisen am nöáchsten. Die Fauna des Zagradski steht der Stramberger etwas 
nöher als Jene von Vigevica, dessen Fauna grö Bere Verwandtschafít mit dem obersten 
Untertithon von Sizilien zeigt. Die Unterschiede sind heute noch unwesentlich, 
doch ist es möglich, da B sie sich durch spátere glückliche Sammlungen verschár- 
fen werden, wobei man dann vielleicht dem oberen Tithon des Zagradski vrh den 
unteren Titbon des Vi$evica gegenüberstellen wird können. Die bisher bekannten 
Faunen bieten hiefür noch keine genügende Grundlage. 


II. Fachsitzung am 26. Januar 1916. 

Prösident: Professor Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 

1. Dr. ROBERT BALLENEGGER sprach über den Boden der Waldungen des 
Hegyes- Drócsa. Vortragender hat im Herbst des vorigen Jahres die Waldgegend 
der Hegyes-Drócsa begangen. In den unteren Regionen werden die Waldungen 
aus Bichenarten, in den oberen aus Buchen gebildet. Den Boden derselben bildet 
eme graue, stellenweise mebr oder weniger ins Braune spielende, keinerlei Schich- 
tung zeigende Bildang, die den aus sehr mannigfaltigen, aus eruptiven und alten 
sedimentüáren (resteinen bestehenden Untergrund in groBer Eintönigkeit über- 
zieht. Behufs Entscheidung der Frage, woraus dieser Boden entstanden ist, ob er 
ein Verwitterungsprodukt des Untergrundes ist oder ob er sich aus niederfallendem 
Staub gebildet hat und durch welcherlei bodenbildende Prozesse er hindurchge- 
gangen ist, hat Vortragender zwei Böden und das darunter liegende Gestein einer 
detaillierten Untersuchung unterzogen. Aus dem Resultat der Untersuchung geht 


184 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


nun unzweifelhaft hervor, daB der Boden das Verwitterungsprodukt des unten 
liegenden Gesteines ist und da B seine chemische Zasammensetzung jener des Ge- 
steines sehr nahe steht. Der Kieselsáuregehalt hat im Boden um ein weniges zu- 
genommen, die Basen dagegen sind etwas ausgelaugt. Die moderne Bodenkunde 
nennt diesen ProzeBdie Podsolisierung und der Boden der Hegyes-Drócsaer 
Waldungen ist das Resultat einer Podsolisierang geringen Grades. (Pag. 170—176). 

Ehrenmitelied Dr. LupwiG von Lóczy hat den Vortrag mit groBem Inter- 
esse angehört und zwar umso mehr, da er, als er sich in den Achtziger Jahren 
mit der Kartierung des Hegyes-Drócsa bescháftigt hatte, Zweifel bezüglieh der 
Genesis jener sehr ausgebreiteten Bodendecke hegte. Dicse hat der heutige Vor- 
trag zerstreut. 

Vizeprásident Dr. THomas von SZorvTaGH hat den Vortrag seimerseits mit 
groBer Freude angehört, da erihn in der alten Anschauung bestárkte, da B sich die 
Böden, entgegen der von Seite einzelner in neuerer Zeit verkündeten Theorte, in 
unseren Gebirgen nicht aus dem fallenden Staub bilden können. Der auf die 
Schneedecke berabfallende Staub wird im Frühjahr durch das Tauwetter unbe- 
dingt in das Tal fortgetragen, ja es werden sogar auch die Verwitterungsprodukte 
des Gesteins durch die zu solcher Zeit in grobBen Mengen. abflieBenden Waásser, 
wenigstens teilweise, entfernt. 

Auch Dr. ELEK v. SrGmonp glaubt, da B sich unsere Böden nicht sámtlich aus 
dem fallenden Staub ausbilden konnten, was der heutige Vortrag auch beweise. 
Im Deutschland hat RAMANN nachgewiesen, da$ der von den deutschen kBraun- 
erdes genannte Boden das Verwitterungsprodukt des unter demselben befind- 
hchen Gestelns sel. I 

Ehrenmitelied Dr. LupwiG von Lóczy bemerkt zur Verteidigung der Uunter- 
suchungen von PETER TRErTz, da B letzterer nach seiner Ansicht die Untersuchung 
des auf die Sehneedecke herabgefallenen Staubes nicht deshalb durcbführe, als ob 
er darüber nicht im Reimen wáre, daB der auf den Schnee herabgefallene Staub 
durch das Frühlings- Tauwetter weit fortgetragen werde, sondern deshalb, um die 
Genesis dieses Staubes nachzuweisen . 

Prásident Dr. FRANZ SCHAFARZIK elaubt, da B, wie so háufig, so aucb im vor- 
liegenden Falle, die Wahrheit in der Mitte liegen dürfte. Semerzeit hatte auch er 
an einem Banater Boden eine detailierte Untersuchung vorgenommen, in welchem 
er, von Schichte zu Schichte fortschreitend, nachweist, daB der bohnerzführende 
Ton das Verwitterungsprodukt des darunter befindlichen pontischen Sedimentes 
ist. Es kommen in demselben dieselben Mineralien vor, nur in der obersten 
Schichte fand er auch einige solche Mineralien, die im pontischen Ton nicht vor 
zu kommen pflegen. Diese sind offenbar vom Wind dorthin getragen worden. 
Auch bei der Untersuchung des Andesit-kKNyiroks im Nógráder Komitate hat 
er solche Mineralien gefunden, die im Andesit nicht vorkommen. Hier sind daher 
Verallgemeinerungen nicht am Platze und in jedem einzelnen Falle muB die 
Frage durch eine Detailuntersuchung entsehieden werden, wie dies auch der 
Vortragende getan hat. 

2. Chefsekretár Dr. KARL von PaPP unterbreitet Folgendes : 

eh beehre mich der geehrten Fachversammlung eine sehr wertvolle und 


szallj 28 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 185 


wichtige Arbeit vorzulegen. Das Werk behandelt die geologisehen und monta- 
nistiscehen Verhültnisse des nordöstlichen Serbien und die Verfasser derselben sind 
der gewesene serbische Universitátsprofessor SVETOLIK RADOVANOVICS und Berg- 
ingenieur Géza von BENE, Oberinspektor der Österr.-Ungar. Staatseisenbahn- 
Gesellschaít in Anina. Beide Kollegen sind uns in der geologiscehen und monta- 
nistisehen Literatur als tüchtige Fachmünner bekannt und ihre jetzt unter- 
breitete Arbeit ist ein wirklicher Gewinn für die Wissenschaft. Der Wert 
und das Interessante des Werkes wird durch den Umstand gesteigert, daB uns 
dasselbe einen solchen Zipfel der Balkanhalbinsel vorfübrt, von dem wir wegen 
seiner Unzugánglienkeit bisher nicht viel wuBten. Dieses Gebiet befindet sich 
nöámlich an dem ZusammenstoB der Grenzen von Ungarn, Rumünien und 
Bulgarien, wo sowohl die Arbeit des Geologen, als auch jene des Bergmannes 
wegen der vierfachen Grenze immer auf gewisse Schwierigkeiten gesto Ben ist. Von 
den Gebieten der Nachbarlánder kannten wir bisher nur den ungarlöndisehen 
Teil genau, nach den Aufnabmen der kön. ung. Geologisehen Reichsanstalt. Das 
untere Donaugebiet haben námlich JOHANN von BöcgH, LupwIG RorH von Tx- 
LEGD und FRANZ SCHAFARZIK kartographiert und ist uns das Resumé der muster- 
giltigen Aufnahmen hauptsáchlich aus den Werken des Herrn Prösidenten FRAwZz 
OCHAFARZIK bekannt. Im Jahre 1903 publizierte die Ungarische Geologische Ge- 
sellsehaíit die Beschreibung der geologiscehen Verháltnissedes Bisernen To r- 
Gebirges an der unteren Donau aus der Feder des damaligen (Chef- 
geologen Dr. FRANZ BCHAFARZIK, welehes Werk nicht nur das ungarlándische 
Donauufer bespricht, sondern auch einen schmalen Streifen auf der serbischen 
Seite skizziert. An diese Aufnahme schlieBt sich das jetzt vorzulegende 
Werk ano 

ÖVETOLIK RADOVANOVICS beschreibt unter dem Titel Beitrüöge zum 
geologischen Gebirgsbau des nordöstliehen Gebietes 
von Serbien, den geologisehen Bau der Gegend von den unteren Donau- 
engen von Grében— Kazán und von Orsova südlich und bringt auf einer geologi- 
schen Karte einesteils das zwiscben Grében, Kazán, Orsova und Berza-Palánka, 
anderseits das zwischen Majdanpek, Topla und Terjáni gelegene Bergland oder 
das in den Winkel zwischen der Donau und dem Timok fallende Gebiet zur An- 
sehauung. AuBer der Karte im MaBstabe von 1:200,000 erklört er durch fünf 
Profile die tektonischen Verháltnisse der skizzierten Gegend. 

Zum Gegenstande sprachen: 

Prásident FRANZ SCHAFARZIK bemerkt zu dem besprochenen Werke des 
Professors RaApovAnovrcs, daB in demselben ein neuer Beitrag zur Klörung des 
Kasaner Granitvorkommens geliefert wird. Bisher war dieser Granit, den LUDWIG 
von Lóczy in Gesellschaft der Professoren MuRGocsI und RADovANovIcs entdeckt 
hat, als ein Beweisvorkommen für eine weit herübergreifende Überschiebung 
angesehen worden. Aus der jetzt vorgelegten Karte und den Profilen geht hervor, 
dabBsichder Kasaner Granit eigentlieh in der Tiefe befindet, 
und auf demselben der Jurakalk liegt, wesshalb von einer 
Überschiebung hier nicht die Rede sein kann. 

Sekretár KARL von Papp bespricht sodann in Kürze, da 8 der kön. serbische 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. — 9 — 13 


186 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN, 


Berginspektor J. A. Mirogxovrcs in seinem, die Eisenerzvorráte Serbiens behan- 
delnden Werke (Iron ore resources of the World I., Stockholm, pag. 324) folgende 
Gruúben aus der gedachten Gegend beschreibt : 

I. Dobra, gegenüber von Berzászka, am südlichen Donauufer, von wo 
er nebst dem Kohlenbergbau auch Limonit und Manganerz erwáhnt. 

II. Majdan pek. Der Andesit durchbricht den Glimmersechiefer und die 
Kreidekalksteine und an den Kontakten finden sich in Nestern Magnetit, Pyrit 
und Chalkopyriterze. Hier hat man zirka 800,000 Tonnen Pyrit aufgeschlossen 
und zur Abförderung der Erze eine Drahtseilbahn von 17 km Lánge bis an die 
Donau erbaut. 

II. Rudna-glava. An dem Kontakt des Granits und der kristalli- 
nischen Schiefer schleppt sich ein ungefáhr 500 m langer Gang hin, der von Mag- 
netit und sulfidischem Kupfererz ausgefüllt wird. 

IV. Mossna, südlich von der Jucer Donaukurve, am Porecskaflusse : 
Toneisenstein in kristallinischen Schiefern. 

V. Cernaj ka, südöstlich von Rudnaglava : nordsüdlich streichende Ver- 
erzung in granitischem Gestein ; Pyrit, Chalkopyrit, Magnetit mit Kromut. 

VI. Kupusziste, 4 km von Berza- Palánka : Hámatitnester in kristal- 
limischen Schiefern. 

J. A. Mirogxovics, kön. serbischer Berginspektor, führt ferner in seinem 
Werk über die Kohlenvorráte Serbiens (The Coal Resőurces of the World, Toronto, 
1913, pag. 1093) folgende Kohlenlager aus der in Rede stehenden Gegend aut: 

1. Karbonkohle in der Gegend von Ranovac, in der Gemarkung der 
Gemeinden Mustapits, Mislenovac, Manastirica, Kladurovo, Melnica und Ranovac 
auf einem Flöchenraum von 120 km2?, mit einer Heizkraít von 4500—7700 Ka- 
lorien. 

2. Liaskohle in der Gemarkung von D o b r a, gegenüber der Berzász- 
kaer Kobhlenlagerstátte, linsenförmig entwickelt, mit einer Heizkraft von 7100 
Kalorien. 

3. Gleichfalls am Donauufer, ein wenig südlich von Dobra, bei Boljetin. 

4. Die Liaskohlenílöze in der Gegend von Mirocs bilden die 
ausgebreitetsten Koblenflöze Serbiens ; auf der Mirocs- Planina kommen 4 Kohlen- 
flöze mit §-lichen Streichen auf 30 km Lánge vor, deren Möáchtigkeit zwischen 0-5 
und 1"5 m wecbselt. Die Kohlen weisen eine Heizkrafít von zirka 5000 Kalorien auf. 

5. Jenseits des dargestellten Gebietes, gegen Süden, bei Zajcsár an der bul- 
garischen Grenze, befindet sich die Grube Vriska-Csuka. An den Ab- 
höngen des Perlitaer Gebirges streicht ein 1200 m langes Liaskohlenflöz, 
auf welchem tatsáchlich seit 25 Jahren gebaut wird. Das unter 45" einfallende 
Koblenflöz ist gegen die Teufe auf 120 m aufgeschlossen. Die Müchtigkeit der- 
selben ist 8"5 Meter, seine Heizkraft 8000 Kalorien. Die Vriska-Csukaer Kohlen- 
grube ist durch eine 81 km lange Bisenbahn mit dem am Donauufer liegenden 
Radujevac verbunden, wo sich die Brikettfabrik der Unternehmung befindet. 

Von tertiáren Kohlenlagern sind zu erwühnen: 

6. Kohlengrube Alikszari bei Reka hat auf 200 m im Streichen ein 
Flöz von 2—4 m Micbtigkeit aufgeschlossen. Die Heizkraft der Koble ist 
6400 Kalorilen. ; 

10 — 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 187 


7. Gegen Süden ist bei S1kole ein tertiáres Flöz von 8-5 m Möchtigkeit 
auf 300 m im Streichen bis auf 80 m Teufe aufgeschlossen. Dasselbe füllt bereits 
zwischen die letzten Ausláufer des Timoker Tertiürbeckens. Die Braunkohle 
ergibt bei 7094 Koblengehalt 4800 Kalorien. 

Mirosxkovics schátzt die Steinkohlenreserven im  Donau— Timokwinkel 
auf 40.000,000 Tonnen, die Braunkohlenreserven auf 38.000,000 Tonnen, welche 
Menge eine ansehnliche ONuote Serbiens darstellt, da er Serbiens gesamte 
Kobhlenreserve folgenderma Ben schátzt : 


A) Aufgeschlossene Menge — 59.700,000 Tonnen 
B) MutmaBliche ( 192.500,000 ( 
C) Mögliche ( 276,500.000 c 


Zusammen — 528.750,000 Tonnen 


Demgegenüber hat K. von PAPP.in Ungarn insgesamt 1,717.707,418 Tonnen 
gescbátzt, also nur dreimal soviel. Aus alledem geht hervor, daB MILOJKOvICS" 
Schátzung ziemlich optimistisch ist. Demgegenüber bietet Géza von BENE$s vor- 
hegendes Werk reale Daten. 

Im Géza von BENEs Monographie: Beitráge zur Geologie 
des nordöstliehen Teiles von Serbien wird mitgeteilt, da8B 
der Verfasser im Herbst 1913 und im Sommer 1914 mehr als 5 Wochen zum Stu- 
dium der gedachten Gegend verwendet hat. Auf semer Reise haben ihm der Berg- 
werksdirektor EMIL BARDIAUXx von Rudnaglava und der pensionierte königlich 
serbische Berginspektor J. A. Mirogkovics als Führer gedient. Die Erze in der 
Gegend ven Rudnaglava finden sich am Kontakt des Diorits und des kristallini- . 
sehen Kalkes. Die Erze von Okna-brd hat man in einem Kontaktlager so aufge- 
sechlossen, daB man in einer Lánge von 900 m einen Erzstock von 1 biz 4 m Müch- 
tigkeit an mehreren Punkten aufschüríte. Zwischen den Aufsehlüssen gibt es 
jedoch kein Erz, sondern es ist unterbrochen. Der Erzreichtum der Gegend von 
Rudnaglava ist von einzelnen Sachverstándigen aufberordentlich übersehátzt 
worden. 50 findet man in dem fachmöánnischen Gutachten des Bergingenieurs 
WENDEBORN von Weimar phantastische Übertreibungen. Da er den Allophan 
nicht kannte, hielt er ihn für Malachit und kann solcherart von einem Kupfererz 
auf dem § a m a r berge keine Rede sein. Auch das Brauneisenerz des $aska- 
tales ist bloB eine limonitisehe Inkrustation. Die  Magneteisenerzlagerstátte 
von (rnajka, die PELIx HoFrMANN im Jahre 1890 aufgeschlossen hatte, stellt 
eine Reihe von linsenförmig abgelagerten Nestern im Diorit dar. Die magnetitischén 
und kupferkiesigen Erze der Crnajkaer Grube keilen sich gegen die Teufe 
bald aus. An der Geringfügigkeit der Erzlagerstátte geriet bisher jede bergmánnische 
Unternehmung ins Stocken. Die schwachen Kupfererze von Cracu cu Oknele 
bieten nicht viel Hoffnung. Die goldháltigen Pyrite in der Gegend von Topla 
kommen in roten Schiefern vor, doch ist der Schwefelkies gegenwártig bereits 
völlig erschöpít. 

Auf dem Koblenterrain der Gegend von Mirocs hat Géza von BENE 
in den Liasbildungen nicht ein einziges bauwürdiges Kohlenflöz gefunden. Auch 


— 11 — 13" 


188 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


das Karbonkohlenterrain der Gegend von Rano vac ist nicht sehr ermunternd. 
Im Szlanbache finden sich karbonische Pflanzen, die schon MoRiIz STAUB als 
solche bestimint hat. Ausbisse von bauwürdige Kohle konnte Verfasser jedoch 
nirgends konstatieren, und auch die Halden geben Zeugnis von der Geringwertig- 
keit der Kohle. 


III. Fachsitzung am 1. Márz 1916 im Sitzungssaale der königlich unga- 
riscehen  Naturwissenschaftlichen Gesellschaft. —  Prásident Dr. THoMmAs von 
SZONTAGH. Vortráge : 

1. Dr. Mogrz von PÁrFry: Die Propylitisierung der Eruptivgesteine), Unter 
diesem Titel teilt der Vortragende mit, daB die jüngeren Gold und $Silber enthal- 
tenden Erzgánge an die grünsteinartigen oder propylitischen Arten der Eruptiv- 
gesteine gebunden sind. Diese Vergrünsteinung schreiben die meisten Forscher den 
nach dem Ausbruch der Gesteine auf der Erdoberfláche erfolgten postvulkani- 
schen Wirkungen zu. Vortragender vermag demgegenüber die Vergrünsteinung 
durch die postvulkanische Tátigkeit nicht zu erkláren. 

Die grünsteinartigen (Gesteine des Nagyáger Erbstollens zeigen keinerlei 
Übergang in das normale Gestein. In Nagybánya ist das Gestein 10 bis 15 em von 
der Gangwandung nur ebenso grünstelinartig, wie mehr als hundert Meter von 
derselben, und doch sollte man der alten Theorie gemáB unmittelbar neben dem 
Gang die stárkste Vergrünsteinung finden. Die gegenwártig wirksamen Vulkane 
welsen lángs der Exhalationen nicht einmal eine Spur der Vergrünsteinung auf. 
Nach der Autfassung der Professoren HuGo von BöcgH und WEINSCHENK mülBte 
man in der Umgebung der kaolinischen Gesteine auch das etwas umgewandelte 
grünstelinartige Gestein finden. Dies finden wir indessen z. B. bei den Kohlen- 
süureausströmungen der Büdöshöhle von Torja nicht, wo es keine Spur von Ver- 
grünsteinung gibt. Zablreiche Beispiele bezeugen, daB die Vergrünsteinung nur 
tiefer, auf die pneumatisch-hidatogenen Hinwirkungen entstanden ist. Die Ver- 
grünsteinung muBte in der Tiefe zu einer Zeit erfolgen, als ein grobBer Teil der 
förbigen Gemengteile bereits ira Magma ausgeschieden war, die Feldspüáte hin- 
gegen sich noch in der Lösung befunden haben. (Pag. 133—147). 

Zum Gegenstande sprachen: 

Dr. HuGo von BöckgH bemerkte, daB er in der angenehmen Lage sei, da B 
er zu dem interessanten Vortrag des Dr. PÁrFy, in welchem dieser solche neuere 
Daten vorgeführt hat, die eigentlieh die Anschauung, die BERGEAT auch auf dem 
KongreB in Mexiko zum Ausdruck gebracht hat, bestárken, ebenfalls einen Beil- 
trag liefern können. 

In der Gegend von Selmeczbánya, namentlich in Hodrusbánya, bricht der 
granodioritisehe Andesit unter solchen Umstánden zwischen dem biotitiseh- 
ampbibolischen Andesit auf, daB dieser schon berim Aufbrechen, richtiger bei der 
Erstarrang vergrünsteinen muBte. Er hült es für zweifellos, da8B die Vergrünstei- 
nung schon wöhrend des Aufbrechens und des IErstarrens geschieht, doch könne 
er die Anschauung des Vortragenden, daB die Vergrünsteinung bereits in der 
Tiefe geschehen ist und daB das Eruptivum sich als grünsteinartiges Magma. 
ergossen habe, nicht teilen. 


oz 05 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN: 189 


Die Ausscheidung der die Vergrünsteinung verursachenden Dámpfe und 
Gase aus dem Magma hat auch nach der Erstarrung seine Wirkung fühlbar gemacht, 
da ja die oberen Partien der Strömung bereits starr geworden waren, als sich in 
der Tiefe noch immer Düömpfe und Gase ausschieden, die die erstarrten Partien 
postvulkaniseh zersetzten. 

Dort, wo wir die Vergrünsteimung wahrnehmen, sind tiefere Regionen 
aufgesehlossen, wo der Druck gröbBer und die Temperatur höher war; deshalb 
ist jenes Argument, daB man bei den jetzigen Vulkanen die Vergrünsteinung 
nicht wahrnehme, nicht entscheidend. Das, was wir an diesen sehen, sind lauter 
. oberfláchliebe Prozesse. Der relativ nicht zersetzte BinschluB in dem zersetzten 
Eruptivum ist kein entscheidendes Beweismittel, weil sich die eingeschlossenen 
Gesteinsstücke sehr abweichend verbalten. 

Redner hat die Kaolinisierung und die Vergrünsteinung nicht für identische 
Prozesse gehalten, sondern die Kaolinisierung, die auch selbstándig auftreten 
kann, hat sich in gewissen Fállen aus der Vergrünsteinung entwickelt. SchlieB- 
lich weist er darauf bin, daB der Feldspat in den vergrünsteinten Gesteinen 
gewöbnlich zersetzt ist. Hs tritt Zoisit, Klinozoisit, Epidot und Kalzit auf. Wenn 
Redner den Vortragenden gut verstanden habe, so weist dieser in seinem Vortrage 
darauf hin, da8 der Feldspat frisch sei und daB die Vergrünsteinung vor der 
Ausscheidung des Feldspates geschehen sei. Obiges Faktum würde dem wider- 
sprechen. Übrigens stimmt er mit dem Vortragenden darin überein, da8 man 
die Propylitisierung tatsáchlich nicht sensu strictu als einen rein postvulkanischen 
ProzeB ansehen dürfe. 

Prásident Dr. THomAs von SzorraGH lenkt die Aufmerksamkeit des Vor- 
tragenden auf die grünsteinartigen Gesteine von Kalinka. 

Dr. FRANZ SCHAFARZIK verfolgte den Vortrag mit lebhaftem Iteresse. Gleich- 
wie die Professoren BERGEAT und WEINSCHENK hált auch Redner seit langem 
dafür, daB die Vergrünsteinung keine einfach postvulkanische Erscheimung ist. 
Schon die Tatsache selbst, daB die vergrünsteinten (Gesteine audBberordentlich 
verbreitet sind, weist darauf hin, daB die Propylitisierung von in der Tiefe 
gewisserma Ben regional vor sich gehenden Prozessen herrührt. 

Gleichwie die Protoginisierung des Granits, so ist auch die Vergrünsteimnung 
der Andesite durch batolitisehe Wirkungen in der Tiefe am besten zu erkláren. 

2. E. von JEKELIusS : kJurabildungen der Berge von Brassó. 

Die Jurabildungen der Berge von Brassó zeigen litorale Fazies. Negative 
und positive Strandverschiebungen von geringer Ausdehnung treten háufig aut, 
daher kann an manchen Orten der eine oder andere Horizont nicht nachgewilesen 
werden, der bei einem anderen Vorkommen wieder zugegen ist. Dies ist jedoch 
nur von lokaler Bedeutung. Transgressionen von gröBerer Ausdehnung fanden 
im unteren Dogger, im oberen Dogger und dem oberen Malm statt. 

Die vollstándige Liasserie ist in strandnaher, Grestener Fazies entwickelt, 
mit reicher Brachiopoden- und Lamellibranchiatenfauna. An der Grenze von 
Lias und Dogger finden wir einen hellen guarzigen Sandstein in groBer Máchtig- 
keit, über dem die Doggerserie vom unteren Bajocien bis zum oberen Callovien 
schön ausgebildet ist. Die Schichten des Bajocien und Bathonien enthalten eben- 


ser egét 


190 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


falls eine Brachiopoden- und Lamellibranchiatenfauna. Über diesen Bildungen 
folgt die Ammonitenbank des oberen Dogger. Sowohl die Lias- wie die Dogger- 
faunen zeigen mitteleuropáischen Typus. Starker mediterraner EmílabB macht 
sich nur im oberen Dogger geltend. Das obere Callovien und das Oxford ist in 
mergeliger, oft kieselsüurereicher Kalkfazies ausgebildet. Der untere Teil dieser 
Bildung lieferte Callovien-Ammoniten (Hecticoceras punctatum, ILwyt. Adeloides, 
Phyll. flabellatum etc.), die oberen Schichten dagegen eme reiche Oxford-Crimoiden- 
fauna. Das obere Callovien und Oxford können nicht getrennt werden. Nach 
oben gehen diese Schichten in Knollenkalk über, der eine reiche Ammonitenfa una 
enthált, überwiegend Formen der Acanthicusschichten, doch finden sich auch 
Arten des unteren Tithon. Über die tieferen Jurabildungen legt sich in einer 
Michtigkeit von mehreren hundert Metern weiBer, dichter Tithonkalk. Der obere 
Horizont dieses Kalkes gehört aber schon dem unteren Neokom an. Die Fazies 
ist die des Stramberger Kalkes. 

Die siebenbürgisehen Juravorkommen (Brassóer Gebirge, Nagyhagymás, 
Umgebung von Rukar, Krassó-Szörényer Gebirge, siebenbürgisehes Erzgebirge, 
Kodru-Gebirge, Királyerdő, Bihar-Gebirge) zeigen viele gemeinsame Züge. Aus 
ihrer litoralen Fazies können wir auf jurasische Festlánder hier schlieBen. Um 
die Grenzen dieser Festlánder aber im Binzelnen nachziehen zu können ist noch 
viel Detailarbeit notwendig. 


IV. Fachsitzung am 5. April 1916. 

Prásident: Dr. THOMAS von SZONTAGH. 

1. Dr. ZOLTÁN SCHRÉTER über kdie halbwarmen 0Ouellen des 
Bükkgebirgeso Lüángs der Randbrüche des aus paláozoischen und meso- 
zoischen Bildungen bestehenden Bükkgebirges brechen an mehreren Orten lau- 
warme Schwefelguellen auf. Die auf das Kalksteingebiet des Bükkgebirges nieder- 
gehenden Niederschlagswásser sickern in groBe Tiefe hinab, werden in der Tiefe 
durch die, die jungen vulkanischen Bildungen, besonders die Rhyolite begleitenden 
juvenilen Dömpfe erhitzt und steigen in den vorhandenen offenen Spalten an die 
Oberfláche. Die lauen Thermalwüásser brechen an folgenden Orten hervor: 1. In 
Eger, wo das 81-"5 grádige Wasser des erzbischöfliehe Bad mit Wasser speist. Die 
Temperatur der Kácsfürdőer Thermalguellen ist 25" C, jene des Latorvízfő 16" C, 
der Görömbölyer Ouellen 32" 0, das Thermalwassers des Bades von Diósgyőr 
22" 0C und die der Ouelle unterhalb des Schlosses 177" 0. In den Kácser, Lator- 
vízfőer, Görömbölyer und Diósgyőrer Guellen leben in groBer Menge Neritin a 
Prevostiana FERrscn, ferner in den Kácser und Görömbölyer Thermal- 
wössern die interessanten Schneckenarten Melanopsis acicularis FÉR. Stellen- 
weise sind auch Spuren ülterer thermaler Tátigkeit wahrzunehmen. S0 zeigen 
sich in der Umgebung von Felnémet, Kács, Kisgyőr, usw. einzelne der gewöhn- 
licheren Varietüten des Opal und in Eger kann man Kalktuff beobachten, der 
durch die Thermalguelle im Pleistozán abgelagert wurde. 

Zum Gegenstande des vernommenen Vortrages sprechend, teilt Dr. KARL 
von Papp mit, daB er die Tapolcaguellen von Görömböly zweimal 
besucht habe, und zwar in den Jahren 1906 und 1914. 


BE lg [/. 3. Bedő 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 191 


In dem Badeétablissement von Tapolca entspringen die Thermal- und die 
kalten Wásser nahe beieinander auf einem Gebiet von ungeföhr 5 Joch. 

Die Thermalwásser brechen an dem südlichen Teil des ausgebauchten 
Teiches mit einer Temperatur zwischen 29 und 81" C aut. Hier wurde auch elne 
Tiefbohrung von 200 m in jurassiscbem (?) Kalk niedergebracbt, die Wasser 
von 29" C gibt. Die wármste Thermalguelle bricht unmittelbar aus der nordsüd- 
lich verlaufenden Spalte der steilen Kalkstemwand hervor und ihr Wasser füllt 
auch die verwickelten Áste der Höhle hinter dem Bade aus. 

Die nördliche Ouellengruppe liefert nur kaltes Wasser von 11—12" C, und 
hier befindet sich jener Brunnen von 8 m Tiefe und 4 m Durchmesser mit Hisen- 
betonwandung, der die Wasserleitung der Stadt Miskolc speist. Dieser Brunnen 
hat sich im August 1918 auBergewöhnlich getrübt und lieferte der Stadt Miskole 
wochenlang schmutziges, gelbes Wasser. Zur gleichen Zeit sind die benachbarten 
warmen Ruellen in unveründerter Reinheit verblieben. Die Trübung der kalten 
Ouellen haben unzweifelhaít die starken Regengüsse des Jahres 1918 verursacht. 
Die Delegierten des Ingenieuramtes der Sanitátsbehörde suchten die Ursache in 
den Dolinen des Bükkgebirges und projektierten das Ausfüllen dieser Dolinen mit 
Beton. Nachdem Redner mit dem Wasserwerks-Direktor STEFAN PAZÁR von 
Miskolc mehrfache Versuche durchgeführt hatte, gelangte er zu dem Resultat, 
daB die Ursache der Trübung in einem, einen halben Kilometer von der Ouelle 
entfernten, versehwindenden Wasserlautfe gelegen war. Am Abhange dieses trok- 
kenen Tales hatte die Ungarische Allgemeine Kohlenwerks-Aktiengesellschaft 
fünf Jahre vorher einen gröBeren Steinbruch eröffnet, dessen Halde das Tal voll- 
stündig verbarrikadierte. Mit den Kalksteinerzeugnissen gelangten ungeheuere 
Mengen von gelbem Ton auf die Halden und in das Tal selbst. Die hinabstürzende 
Wassermasse rührte den Ton auf und brachteihn über die Spalten und Höhlen des 
Kalksteines direkt zu den Ouellen. Die Höhe der kalten Ouellen über dem Meeres- 
spiegel ist beilüufig 125 m, die des Wasserlaufes in der Náhe des Steinbruchos 
zirka 166 m, und so konnten bei den betráchtlichen Regengüssen die Nieder- 
schlagswásser den Ton des Steinbruches auf dem kurzen Weg von 500 m zu den 
Ouellen tragen. Die aus alledem hervorgehende geologische Lehre ist nun die, da B 
die Görömböly—Tapolcaer Ouellen den verschiedenen Ursprung der Thermal- 
und der kalten Ouellen in handgreiflicher Art zeigen. Das Wassersammelgebiet 
der Thermalguellen befindet sich in den fernen Gegenden des Bükkgebirges und 
auf die in die Tiefe hinabsickernden, hier erwármten und sodann wieder als Ther- 
malguellen aufbrechenden Wásser können die áuBeren Umstünde nicht einwirken. 
Das Sammelgebiet der benachbarten kalten Ouellen hingegen befindet sich in 
einem kleineren Kreise náber und werden die Niederschlagswásser derselben s0- 
wohl der Menge, wie der Oualitát nach betráchtlich verándert. 

Dr. THomas von Szorragn lenkt die Aufmerksamkeit des Vortragenden 
auf die Analyse der Thermalguellen. 

2. Den zweiten Vortrag hielt Dr. Géza ToBoRrrY über das in der 
Erdrinde sich kreuzende Doppel- Wellensystem. Vortra- 
gender skizziert in Kürze die bisherigen Theorien, die den Ursprung der Gebirge 
zu erkláren suchen, und nimmt bei der Begründung seiner Beobacbtungen die 


ző Úz JEE 


192 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


infolge der langsamen Abkühlung der Erde eingetretene Zusammenziehung und 
Faltung als die wahrscheimlichste zur Grundlage. Dem Vortragenden zufolge gibt 
es in den Gebirgen nicht nur parallele Faltungen, sondern es kreuzen sich NS-lich 
und OW-lich gerichtete Wellenreihen. (Pag. 177—180.) 

Es ist dies keine neue Theorie, denn sáömtliche Tektoniker haben dieselbe 
bereits aufgenommen, er wünseht nur die Entstehung der doppelten Wellenreihen 
auf andere Art zu erkláren. Vortragender hült die NS-lich verlaufende Wellen- 
reihe für primáren Ursprunges, von welcher die guerlaufende blos eine aus der 
Spannung des zusammengeprebBten Gesteinmaterials ausgelöste Funktion ist. 

Seine diesbezügliche Auffassung stützt er durch Beispiele, die er auf dem 
Gebiete der Kleinen Karpatben beobachtete, wo die gewölbartige Ausbildung der 
Schichtenkomplexe in mehreren Füllen beobachtet werden konnte. 

Professor Dr. FRANZ SCHAFARZIK richtet an den Vortragenden die Frage, ob 
die Kleinen Karpathen tatsáchlich durch doppelseitige A uffaltung entstanden seien? 
Vortragender leite gerade den wellenförmig verlaufenden Hauptrücken des Gebirges 
von der doppelseitigen Faltung ab, da die von der einen oder anderen Richtung 
(W oder E) kommenden Kráfte stellenweise wirkend, den Rücken nach rechts oder 
links drückten. Es sind also abschnittsweise parallele Neigungen zu beobachten, 
im Grunde genommen jedoch nar als Folgen des ungleichförmigen Seitendruckes. 

3. Den dritten Vortrag hielt Dr. MARIA VENDL, Professor an der höheren 
staatlicehen  Mádchenschule in Lőcse, über kdie Kristallformen des 
Griedeler Barit9. 

Die untersuchten Kristalle stammen von Griedel bei Butzbach (Oberhessen). 
Auf einem durchsichtigen, stellenweise braungefleckten Ouarz-Untergrund liegt 
gelblichbrauner Limonit, der nach oben in einen braunschwarzen, traubenförmigen 
Limonit übergeht. Letzterer ist mit einer sehr dünnen Ouarzrinde überzogen, auf 
welcher die süáulenförmigen Baritkristalle regellos placiert sind. Neben diesen 
Kristallen finden sich noch aus ungemein dünnen und gebrechlichen Ouarz- 
membranen bestehende, leere, blasige Kugeln von zirka 3-5 mm Dürchmesser. 
Die Baritkristalle sind sámtlich nach der Achse ka gestreckte Sáulen. Ihre Formen 
sind Folgende: c (001) und b (010) Endfláchen, m (110), n (120) Prismen, o (011) 
Brachidoma, y (122), r — (112) Pyramide. Die Kristalle werden besonders dadureh 
interessant, dab am Ende des Doma stets die Pyramide y (122) als vorherrschende 
Form erscheint ; die Grundpyramide Z (111) ist absolut nicht vorhanden. Die Grie- 
deler Baritkristalle haben die meiste Áhnlichkeit mit den von Neminar beschrie- 
benen, aus dem Binnental stammenden Innfelder Baritkristallen. 

Zu dem oben gehörten Vortrage sprechend, bemerkt Dr. FRANZ SCHAFARZIK, 
dab der erwáhnte Barithabitus dem des Coelestin áhnlich ist, und fragt, ob die 
untersuchten Kristalle nicht auch etwas Strontium enthielten, da man in diesem 
Falle an Baritocoelestin denken könnte. Dr. JosEF KRENNER repliziert, da B die 
Griedeler Kristallform zufolge ihrer Kantenwinkel typiscber Barit sei, doch em- 
pfieblt auch er seiner Schülerin Fröáulein VENDL das Mineral auf Strontium zu prüfen. 

Protokolliert von Dr. KARL von Papp, Chefsekretár. 

(Aus dem ungarischen Original übersetzt von M. Przyborski, dipl. Bergingenieur, 
Berginspektor i. P.) 


SEN g 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK 
NÉVSORA AZ 1916. ÉV ELEJÉN. 


VERZEICHNISS 
DER MITGLIEDER DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN 
GESELLSCHAFT MIT ANFANG 1916. 


Jegyzet. A lakóhely után következő szám a tag megválasztásának évét 
jelenti. Ahol két szám fordul elő, ott az első (zárójel közötti) jelenti a rendes taggá 
választás évét, a második pedig a tiszteleti, pártoló, örökítő vagy levelező taggá 
választás idejét. 


Pártfogó. (Protektor.) 


GALANTHAI HERCEG ESTERHÁZY MIkKLós, Fraknó örökös ura, JIidelstetten 
fejedelmi grófja, Sopron vármegye örökös főispánja, cs. és kir. kamarás, 
államtudományi doktor, birtokos, az aranygyapjas rend lovagja, Kis 
marton, Budapest, 1898. 


Tiszteleti tagok. (Ehrenmitglieder) . 


BEYscHLAG FRANwz dr., titkos bányatanácsos, a porosz geológiai intézet 
igazgatója, Berlin 1916. 
BrANFoRp W. T., a londoni Royal Society tagja, London 1886. 
CAPELLINI GIOVANNI, a bolognai egyetemen a geológia tanára, Bologna 1886. 
5. DARÁNYI IGNÁC (pusztaszentgyörgyi és tetétleni) dr., v. b.t. t., ny. m. kir. 
földmívelésügyi miniszter, Budapest 1904. 
GRorH PAuL dr., titkos bányatanácsos, egyetemi tanár, München 1913. 
HErIm ALBERT dr., polytechnikumi tanár, Zürich 1918. 
ILosvav LaJsos dr. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, Budapest (18383), 
1913. 
Ixxzy Béta (palini) a Magyar Tudományos Akadémia tagja, földbirtokos, 
Taródháza (1874) 1912. 
10. KocH ANTAL dr., nyug. egyetemi ny. r. tanár Budapest (1866) 1910. 
KRENNER JózsEF dr., udvari tanácsos, a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- 
tárának igazgatója, ny. egyetemi ny. r. tanár, Budapest 1864 (1912). 
Lóczy LaJos dr., a m. kir. Földtani Intézet igazgatója, Budapest (1874) 1912. 
SEMSEY ANDOR dr., főrendiházi tag, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója, 
Tátraszéplak 1876. 


194 


15. 


20. 


25. 


30. 


40. 


TAGOK NÉVSORA 


STACHE GuIpo dr., cs. k. udv. tanácsos, a bécsi cs. k. Földtani Intézet volt 
igazgatója, Bécs 1872. 

TELEGpI Rorn Lagos m. kir. főbányatanácsos, nyug. m. kir. főgeológus, 
Budapest 1870 (1912). 

TSCHERMAK Guszráv, dr., cs. kir. udvari tanácsos, egyetemi tanár, 
Bécs 1916. ; 

SZÉCHENY BÉLA grőf, v. b. t. t., koronaőr, Budapest 1904. 


Levelező tagok. (Korrespondierende Mitglieder.) 


BEszÉDES KÁLMÁN, Konstantinápoly 1874. 

Bupa ÁpáÁm földbirtokos, Rea 1886. 

CoNwExrTz HuGó, prof. dr., a nyugat porosz-tartományi muzeum igazgatója, 
Berlin, 1892. 

FELIx JÁnos dr., a paleontológia tanára, Lipcse 1888. 

FRAAS EBERHARD dr. professzor, Stuttgart 1895. 

KoRwiss EmIiL gróf, Budapest 1880. 

MÜLLER KÁRoLYy, Villány 1875. 

ROCCATAGLIATA PÉTER dr., Nápoly 1885. 

STEVENSON JOHN, a new-yorki egyetemen a geológia tanára, New-York 1892. 


Pártoló tagok (Unterstützende Mitglieder.) 


Állami Vasgyárak Központi Igazgatósága, Budapest 1909. 

Bohn Mihály kőszénbányatulajdonos, Nagykikinda 1910. 

Budapest fő- és székváros 1881. 

Budapest székesfőváros gázművei 1913. 

Első cs. kir. szab. Dunagőzhajózási Társulat, Budapest 1878. 
Északmagyarországi egyesített kőszénbánya és iparv. Tr. t., Budapest 1885. 
Frank és Guttmann építési vállalkozók, Ujvidék 1902. 

Köszénbánya és téglagyár társalat, Budapest 1872. 


. Magyar Gyógyfürdő Részvénytársaság, Trencsén 1911. 
o e u o v o 


Majláth Gusztáv Károly gróf, v. b. t. t., erdélyi püspök, Gyulafehérvár 1911. 

M. kir. és magántársulati aranybányamű vállalat, Nagyág 18883. 

Maros Imre (konyhai és kisbocskói) m. kir. geológus, Budapest (1906) 1916. 

Österreichische Bohr- und Schurf Gesellschaft, Wien 1911. 

Osztrák-magyar Államvasúttársaság, Budapest 1885. 

Osztrák-magyar Államvasúttársaság magyar bányái, hutái és uradalmainak 
igazgatósága, Budapest 1909. 

Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület, Budapest 1883. 

tümamurány —Salgótarjáni vasmű r. t., Salgótarján 1885. 

Budai 12 Apostol Bányatársulat, Brád 1902. 


45. 


50. 


55. 


60. 


65. 


70. 


15. 


TAGOK NÉVSORA. 195 


Örökítő tagok. (Gründende Mitglieder.) 


Besztercebánya szab. kir. város Tanácsa. 1885. 

Bethlen főiskola, Nagyenyed 1890. 

Bezerédy Pál, Hidja, Tolnam. 1884. 

Déchy Mór (marosdécsei) dr., földbirtokos, Budapest (1875) 1897. 

Debrecen sz. kir. város törvényhatósága 1909. 

Esztergomi Főkáptalan 1886. 

Fischer Samu dr., gyógyszertártulajdonos, Verőcze (1874) 1888. 

Franzenau Ágoston dr., a Nemzeti Múzeum ásványtárának igazgató-őre, 
Budapest (1877) 1915. i 

Frohner Román dr., vegyész, Budapest (1909) 1912. 

Győrffy Árpád báró, földbirtokos, Budapest (1907) 1910. 

Horusitzky Henrik, m. kir. főgeológus, Budapest (1897) 1916. 

Jézustársasági Atyák főgimnáziuma, Kalocsa 1909. 

Kalamaznik Nándor, vízműépítési vállalkozó, Budapest 1910. 

Karczag István bérlő, Keszthely (1902) 19183. 

Korláti bazaltbánya részvénytársaság, Budapest 1901. 

Leféber Ágoston mélyfúrási vállalat, Budapest 1909. 

Lőrenthey Imre dr., egyetemi ny. r. tanár, Budapest (1835) 1893. 

Mágocsy-Dietz Sándor dr., egyetemi ny. r. tanár, Budapest (1877) 1885. 

M. kir. kath. Főgimnázium, Ujvidék 1883. 

M. kir. Tengerészeci Hatóság, Fiume 1876. 

Matyasovszky Jakab, (alsómátyásfalvi) ny. m. kir. osztálygeológus, Pécs 
(1872) 1900. 

Myskovszky Emil, bányafelügyelő, Pécs 1903 (1904). 

Papp Károly dr., egyetemi ny. rk. tanár, Budapest (1897) 1907. 

Pethő Emil, földbirtokos, Budapest 1909. 

Református főgimnázium, Mezőtúr 19183. 

Saxlehner Andor, belga főkonzul, Budapest 1911. 

Saxlehner Kálmán, nagykereskedő, Budapest (1891) 1911. 

Saxlehner Ödön, nagykereskedő, Budapest, 1911. 

Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T., Budapest, 1872. 

Schaaf Jakab, téglagyáros, Nagykikinda 1910. 

Schafarzik Ferenc dr., műegyetemi ny. r. tanár, Budapest (1875) 1884. 

Schaumburg-Lippe herceg beremendi portlandcement és mészművei, Bere- 
mend, 1911. 

Sehréter Zoltán dr., m. kir. geológus, Budapest (1906) 1913. 

Szádeczky Gyula dr., egyetemi ny. r. tanár, Kolozsvár (1883) 1904. 

Szász-Coburg-Gothai herceg vasgyárai, Pohorella 1885. 


80. Szeged sz. kir. város törvényhatósága 1909. 


Szontagh Tamás (iglói) dr., a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója, Budapest 
(1879) 1887. 

Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya R.-T. Budapest, 1895. 

Vendl Aladár dr., műegyetemi m.-tanár, m. kir. geológus, Bpest (1910) 1913. 


196 TAGOK NÉVSORA. 


Vadász M. Elemér dr., egyetemi adjunktus, Budapest (1905) 1915. 


85. Vitális István dr., bányászati és erdészeti főiskolai tanár, Selmecbánya 
(1902) 1915. 
Vogl Viktor dr., m. kir. geológus, Rákospalota (1907) 1910. 
Zichy Gyula (zichi és vásonkeői) gróf dr., megyéspüspök, Pécs 1910. 
Zaelinski Szilárd dr., műegyetemi tanár, Budapest, 1912. 
Zimányi Károly dr., m. nemzeti múzeumi igazgató-őr, Budapest (1885) 1893. 
90. Zselénszky Róbert gróf, v. b. t. t. földbirtokos, Temesujfalu 1906. 


Zsigmondy Béla (1871) 1875. 


Rendes tagok. (Ordentliche Mitglieder.) 
a) Budapesti rendes tagok. (Budapester ordentliche Mitglieder.) 


Andreics János (glogoni), min. tanácsos 1890. 

Apsay V. János, szerkesztő 1913. 

Ascher Antal, műegyetemi gugstor 1907. 
95. Balkay Béla dr., ügyvéd 1905. 

Ballenegger Róbert dr., ni. kir. geológus 1910. 

Balogh Bruno (eörsi), bankigazgató 1910. 

Balló Rezső dr., tanár 1908. 

Bartucz Lajos dr., egyetemi adjunktus 1916. 
100. Bedő Albert (kálnoki) dr., ny. államtitkár 1888. 

Bekey Imre Gábor, hivatalnok 1910. 

Bela Lajos, ny. főreáliskolai igazgató 1912. 

Berkó József dr., egyetemi tanársegéd 1912. 

Bezdek József dr., főgimn. tanár 1912. 
105. Bibel János, kir. tanácsos, műépítész 1886. 

Bischitz Béla dr., szerkesztő 1910. 

Boldogh Gusztáv, székesfővárosi tisztviselő 1912. 

Böckh Hugó (nagysuri) dr., miniszteri tanácsos 1895. 

Braun Gyula dr., New-York R. T. igazgatója 1885. 
110. Bruck Albert, bányabirtokos 1910. 
Bryson Piroska, a m. k. földt. intézet gépírónője 1910. 
Burchard-Bélaváry Konrád, főkonzul, főrendiházi tag 1885. 
Czeck Valdemar, tanárjelölt 1912. 
Czirbusz Géza dr., egyetemi ny. r. tanár 1898. 
. Dicenty Dezső, m. kir. szőlészeti és borászati felügyelő 1902. 
Emszt Kálmán dr., m. kir. osztály geológus-vegyész 1900. 
Endrey Elemér, orsz. meteorológiai intézeti asszisztens 1901. 
BEötvös Lóránd báró, dr., v. b. t. t., ny. m. kir. miniszter, főrendiházi tag, 
tud. egyet. ny. r. tanár, a Ferenc József rend nagykeresztese 1867. 
Erdődy Árpad, tanárjelölt, 1914. 
120. Erdős Lajos dr., tanár 1900. 

Erdős Zsigmond dr., ügyvéd 1907. 


1415 


kel 


130. 


135. 


140. 


150. 


160. 


165. 


TAGOK NÉVSORA. 197 


Erődi Kálmán dr., tanár 1910. 
Erőss Lajos dr., tanár 1887. 
Éhik Gyula dr., tanár 1912. 


. Báró Fejérváry Géza Gyula, egyetemi tanársegéd 1916. 


Fenyves Jakab, tanárjelölt 1918. 

Futó Gyula, szénnagykereskedő 1912. 

Gaál István dr., egyetemi magántanár 1904. 

Gáspár János dr., m. kir. fővegyész, tanár 1901. 

Gászner Béla, kir. közjegyző 1911. 

Gloetzer József, műegyetemi tanársegéd 1915. 

Golodai Kornél, a Magyar Általános Kőszénbánya R.-T. titkára 1911. 
Görög Gábor, a Nyugatmagyarországi Kőszénbánya R.-T. igazgatója 1909. 
Grósz Lajos, polg. isk. tanár 1903. 

Gstettner Katalin dr., agyetemi gyakornok 1916. 

György Albert, főbányamérnök 1898. 

Hajdú Lajos dr., m. kir. főbányabiztos 1915. 

Hangos Géza, papirkereskedő 1910. 

Hegyi Dezső, a m. kir. növényélet- és kórtani állomás vezetője 1915. 
Heidt Dániel, m. k. térképrajzoló 1911. 

Heuffel Sándor, magánmérnök 1910. 

Hillebrand Jenő dr., nemzeti múzeumi segédőr. 1909. 

Hoffmann József Lipót, a Salgótarjáni Kőszénbánya R. T. főtisztviselője 1910. 
Hoitsy Pál dr., földbirtokos, szerkesztő 1885. 


5. Horváth Béla, dr., m. kir. geológus, vegyész 1909. 


Horvátovics Iván, mérnök 1910. 

Illés Vilmos, m. kir. bányafőmérnök 1900. 

Jablonszky Jenő dr., geológus 1913. 

Jekelius Erich dr., geológus 1918. 

Jordán Károly dr., a m. kir. földrengési számoló intézet igazgatója 1910. 
Joós Ágnes, egyetemi hallgató 1916. 

Jugovics Lajos dr., egyetemi tanársegéd 1910. 

Kádas Jenő, bányamérnök 1910. 

Kadié Ottokár dr., m. kir. osztálygeológus 1901. 


. Kahn Gusztáv, a Mattoni Henrik cég: budapesti képviselője 1903. 


Kántor Tamás, műasztalos 1910. 

Kerényi Hugó, tanár 1910. 

Kiss József, bányamérnök.vállalkozó 1910. 

Klösz Pál, térk. műint. tulajdonosa 1910. 

Koch Nándor dr., tanár 1909. 

Kogutowicz Károly dr. 1909. 

Kohn Gyula, bányatulajdonos 1911. 

Kormos Tivadar dr., kir. geológus 1903. 
Kossuch János, üveg- és fayence-gyáros 1880. 
Kovách Antal (modrai) dr., műegyetemi tanársegéd 1910. 
Kövesligethy Radó dr., egyet. ny. r. tanár 1899. 


198 TAGOK NÉVSORA. 


Krausz Béla dr., ügyvéd 1910. 
Kronemer Márkusz, magánbányavállalkozó 1910. 
Kalcsár Kálmán dr., műegyetemi tanársegéd, okl. középisk. tanár 1910. 
170. Kun Attila, műegyetemi hallgató 1912. 
Lambrecht Kálmán, m. k. ornitológiai központi gyakornok 1912. 
Láng Mihály báró, dr., országgyűlési képviselő 1909. 
Lasz Samu dr., áll. főgimnáziumi igazgató, 1908. 
László Gábor dr., m. kir. oszt. geológus 1899. 
175. Leidenfrost Gyula, tanár 1908. 
Leitner József, tanárjelölt 1916. 
Lendl Adolf dr., műegyetemi m. tanár 1887. 
Lergyel Géza dr., asszistens 1910. 
Leuhossék Mihály dr., udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanár 1912. 
180. Leopold Andor, vegyészmérnök, kir. törvényszéki hites vegyész 1907. 
Liebsch Hugó, gyárigazgató 1913. 
latta Aurél dr., műegyetemi magántanár, mm. kir. oszt. geológus 1898. 
litschauer Lajos, m. kir. bányatanácsos 1886. 
Littke Aurél dr., pedagogiumi tanár 1911. 
185. Lóczy Lajos ifj. dr., geológus 1911. 
Löblovitz Zsigmond, könyvkereskedő 1909. 
Löw Márton dr., műegyetemi tanársegéd 1907. 
Lukács László, v. b. t. t., ny. m. kir. pénzügyminiszter 1882. 
Machan Ottó, műszaki tanácsos 1898. 
190. Magasházy László, cs. és kir. kapitány 1911. 
Majer István dr., egyetemi tanársegéd 1912. 
Marzsó Lajos (verebélyi) m. k. könyvtáros 1910. 
Máthé Endre, egyetemi tanársegéd 1913. 
Mawuritz Béla dr., egyetemi ny. rk. tanár 1903. 
195. Meisels Samu, udvari tanácsos, bányavállalkozó 1910. 
Méhes Gyula, dr., tanár 1906. 
Mihók Ottó, banktisztviselő 1912. 
Nagy Dezső, udvari tanácsos, műegyet. tanár 1884. 
Nagy Dezső, geológus 1900. 
200. Nagy Imre, egyetemi gazdasági hivatali tisztviselő 1912. 
Nagy László, m. kir. tanárképző int. igazgatója 1880. 
Nyáry Albert báró, dr., archeológus 1910. 
Oelhoffer H. Gy., vegyész, forrástechnikus 1911. 
Palkovics József, ny. altábornagy 1910. 
205. Pappné, Balogh Margit dr., leánygimnáziumi tanár 1910. 
Pálfy Móric dr., m. kir. főgeológus 1894. 
Pápay Irma, egyetemi hallgató 1916. 
Paszlavszky József, m. kir. főreálisk. igazgató 1878. 
Pécsi Albert dr., székesfőv. tanár 1907. 
210. Petrik Lajos m. kir. felsőiparisk. igazgató 1887. 
Pitter Tivadar, m. kir. térképész 1905. 


TAGOK NÉVSORA. 199 


Plökl Antal, kereskedő 1910. 
Pommerantz K., bányamérnök 1911. 
Posewitz Tivadar dr., m. kir. főgeológus 1877. 

215. Prinz Gyula dr., egyetemi magántanár, az Erzsébet nőiskola tanára 1902. 
Przyborszki Mór, nyug. bányainspektor 1910. 

Reinl Sándor, tanár 1910. 
Réthly Antal dr., a m. kir. Orsz. Meteorológiai Intézet asszisztense 1909. 
Révész Jenő, bankigazgató 1911. 
290. Róth Flóris, bányaigazgató 1904. 
Rozlozsnik Pál, m. kir. geológus 1903. 
Rónay Béla, mérnök 1912. 
Rózsa Mihály dr., tanár 1912. 
Rőder Ottó, bányaigazgató 1912. 

225. Sauer György, a Krupp-gyár magyarországi vezérképviselője, 1911. 
Sávoly Ferenc dr., meteorológiai intézeti asszisztens 1910. 
Scherf Hmil, vegyészmérnök 1914. 
Schock Lipót, térképész 1911. 
Scholtz Pál Kornél, hivatalnok 1910. 

230. Scholtz Margit, egyetemi hallgató 1916. 
Schuller Alajos, műegyet. ny. r. tanár 1874. 
Schultes Ágost, színyelipóci Salvatorforrás-vállalkozó. 
Schultes Emil, a szinyelipóci Salvatorforrás tulajdonosa 1909. 
Schwarz Ignác, bányavállalkozó 1904. 

285. Seifert Károly, M. Á. V. mérnök 1910. 

Serény Gyula Ferdinánd, bányavállalkozó 1910. 
Sigmond Elek dr., műegyetemi ny. r. tanár 1902. 
Silberstein Arnold, főszerkesztő 1914. 

Spiegel Adolf, nyomdatulajdonos, 1911. 

240. Steinhausz Gyula, ny. m. kir. főbányatanácsos, 1871. 

Strasser Albert, mérnök 1914. 

Strasser Vilmos, bányavállalkozó 1910. 

Streda Rezső dr., hitoktató 1913. 

Strömpl Gábor dr., tudomány egyet. asszisztens 1907. 

245. Sulczer Vilmos, vegyész 1913. 

Szaffka Tihamér dr., vegyészmérnök 1911. 

Szathmáry László dr., akadémiai tanár 1907. 
" Szilber József, tanárjelölt 1913. 

Szinye1-Merse Zsigmond, m. k. geológus 1910. 

250. Szombathy Kálmán dr., múzeumi segédőr 1916. 

Szőts Andor, m. kir. szőlészeti és borászati felügyelő 1902. 
Tassonyi Ernő, m. k. bányaesküdt 1912. 
Roth Károly (telegdi) dr., m. kir. geológus 1909. 
Telkes Pál, m. kir. földtani int. könyvtáros 1914. 
255. Tenk László, dobozgyáros 1910. 
Téry Ödön dr., min. osztálytanácsos 1878. 


200 TAGOK NÉVSORA. 


Thirring Gusztáv dr., székesfőv. statisztikai hiv. igazgató 1883. 
Timkó Imre, m. kir. főgeológus 1899. 
Tobortfy Géza dr., geológus 1911. 
260. Toborífy Zoltán dr., egyet. m. tanár 1903. 
Treitz Péter, m. kir. főgeológus 1891. 
Tuzson János dr., egyet. nyilv. rk. tanár 1900. 
Uhlmann Viktor, vezérigazgató 1914. 
Ulicsny Károly, m. kir. szől. és bor. felügyelő 1902. 
265. Vágó Rezső, Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T. főtisztviselője 1910. 
Vargha György dr., főgymn. tanár 1900. 
Vargha Zsigmond, bank-főtisztviselő 1911. 
Vid Gábor, bencés tanár 1916. . 
Vigh Gyula dr., m. kir. geológus 1910. 
270. Vizer Vilmos, bányaigazgató 1910. 
Wagner Jenő (zólyomi) dr., kir. tan., gyártulajdonos 1885. 
Weszelszky Gyula dr., egyet. m. tanár 1912. 
Weszely Lipót, reprod. műintézet tulajdonos 1912. 
Wiegner Gusztáv, bányaigazgató 1910. 
5. Winkler Lajos dr., egyet. ny. r. tanár 1892. 
Zalányi Béla dr., polg. isk. tanár 1912. 
Zichy Tivadar gróf, v. b.t. t. 1907. 
Zsigmondy. Árpád, nyug. osztr. magy. áll. vas. főfelügyelő 18883. 
Zsivny Viktor dr., nemzeti múzeumi őr 1907. 
280. Zwack Ákos, bornagykereskedő 1911. 


DD 
[op 
OT 


LD 
A 
01 


b) Vidéki rendes tagok. (Provinz Mitglieder.) 


Ambrus Viktor, m. k. főbányamérnök, Ruszkatő 1904. 
Babes Kornél, bányavállalkozó, Verpelét 1907. 
Balás Jenő, bányamérnök, Kolozsvár 1909. 
Balásné, Krizsó Jolán dr., Máramarossziget 1909. 
285. Barlay József, bányaigazgató, Várfalva 1911. 
Bauer Gyula bányamérnök, bányagondnok, Felsőbánya 1902. 
Baumerth Károly, m. kir. bányatanácsos, m. k. szénbánya-felügyelő, Pet- 
rozsény 1887. 
Bágya Iván dr., főszolgabíró, Vajdahunyad 1913. 
Bányai János, áll. polg. isk. tanár, Abrudbánya 1914. 
290. Bárta Károly, áll. szakiskolai művezető, Zalatna 1914. 
Bátonyi Antal, M. Á. V. főellenőr, Péczel 1912. 
Bene Géza, Osztr.-Magy. Államvas. Társ. főfelügyelője, Anina 1885. 
Beutl Engelbert, nagyolvasztó és öntőde vezetője, Nadrág 18983. 
Bokor Elemér, főhadnagy, Komárom 19183. 
295. Borza Sándor dr., főgimn. tanár, Balázsfalva 1910. 
Böhm Ferenc, m. kir. bányátanácsos, Kolozsvár 1906. 
Pradofka Frigyes, m. kir. főbányatanácsos, bányafőnök, Felsőbánya 1890. 


TAGOK NÉVSORA. 


Budai Ernő, m. k. bányasegédmérnök, Kolozsvár 1906. 
Cholnoky Jenő dr., egyet. ny. r. tanár, Kolozsvár 1899. 


300. Dornyay Béla dr., kegyesrendi tanár, Veszprém 1908. 


Dósa Gergely, nyug. körjegyző, földbirtokos, Tomesd 1907. 
Ecsedi István dr., ref. kollegiumi tanár, Debreczen 1913. 
Éhik Gyula dr., tanár, Lőcse 1912. 


201 


Engelstein Jakab, kereskedő, bányatulajdonos, Riska, Körösbánya 1911. 
305. Erdős Lipót, bányaigazgató, Tiszafai Ujbánya 1883. 


Ertl Lajos, bányagondnok, Márkusfalva 1910. 

Esterházy Gyula gróf, cs. és kir. kamarás, Pozsony, 1909. 
Farbaky István, miniszteri tanácsos, Selmeczbánya 1871. 
Farkasfalvi Kornel, áll. főreálisk. tanár, Temesvár, 1910. 


310. Fazék Gyula, bányaigazgató, Ioba 19183. 


320. 


33 


OT 


0. 


OT 


WFenichel Simon, vállalkozó, Déva 1911. 

Ferenczi István dr. egyet. tanársegéd, Kolozsvár 19183. 
Finger Béla, tanárjelölt, Alsóvadász 1908. 

Finkey Józseti, bányamérnök, Drenkova 1911. 


. Fischer-Colbrie Ágoston dr., megyéspüspök, Kassa 1911. 


Frankl János, Trencsén 1911. 

Gallasy István dr., földbirtokos, Bogács 1912. 

Gálffy Ignác, áll. felsőkeresk. isk. igazgató, Miskolcz 1911. 
(Gedeon Jenő, földbirtokos, Szin 1911. 

Gerő Nándor, bányaigazgató, Salgótarján 1883. 


Gesell Sándor (terebesfejérpataki) m. kir. ftőbányatanácsos, Beszterczebánya 


1971. 
Glück Zoltán, m. k. bányamérnök, Verespatak 1913. 
Goldberger A. L. kőfaragómester, Vágujhely 1912. 
Graf József, ékszerész, Brassó 1912. 


.Gyurkovich József (lehotai) uradalmi jószágigazgató, Veszprém 1909. 


Gyürky Gyula (gyürki1), társ. bányaigazgató, Ozd 1885. 
Haltenberger Mihály dr., kir. kat. főgimn. tanár, Lőcse 1910. 
Honrich Viktor, bányamérnök, Petrozsény 1896. 

H-rrmann A. Árpád, társ. bányafőfelügyelő, Anina 1902. 

Hoffer András dr., ref. koll. tanár, Székelyudvarhely 1912. 
Hoffmann Alajos, államvasuti osztálymérnök, Balatonkenese 1916. 
Hőhr Henrik, ev. főgimn. tanár, Segesvár 1912. 

Huber Imre, r, k. főgimn. tanár, Kolozsvár 1901. 

Hunek Emil, áll. főgimn. tanár, Szatmár-Németi 1909. 


. Hunyadi István, m. kir. vegyészmérnök, Mezőhegyes 1901. 


Illyés Tibor, fürdőtulajdonos, Szovátafürdő 1909. 

Inkey Imre báró, cs. és kir. követségi titkár, Rasinja 1905. 
Jahn Vilmos, vasgyári igazgató, Nadrág 18983. 

Jánk Sándor, bányamérnök, bányagondnok, Rudabánya 1908. 


340. Jávorszky József, m. kir. szénbányahiv. irodaigazgató, Petrozsény 1910. 


Joós Lajos id., m. k. bányatanácsos, Erzsébetbánya 1883. 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 14 


202 TAGOK NÉVSORA. 


Junker Ágoston, ev. gimn. tanár, Beszterczebánya 1887. 
Kachelmann Farkas, m. kir. bányatanácsos, Selmeczbánya 1885. 
Pauer Viktor (kápolnai), m. kir. bányafőmérnök, Nagybánya 1902. 

345. Károlyi Lajos, téglagyáros, Sopron 1912. 

Kazay Endre, gyógyszerész, Vaskóh 1907. 

Kleinkauf György, földbirtokos, Letkés 1914. 

Klekner László, bányafőfelügyelő, Alsószalánk 18983. 

Kocsis János, nyug. m. kir. vas- és acélgyári szertárgondnok, Miskolcz 1911. 

350. Kovátsits Károly, hercegi tiszttartó, Kaposvár 19183. 

Kovács István, bányagondnok, Salgótarján 1911. 

Krausz Nándor, társulati főbányagondnok, Rozsnyó 1902. 
Kürti Gyula, sörnagykereskedő, Liptórózsahegy 1910. 
Lackner Antal, főbányamérnök, Óradna 1904. 

355. Laczkó Dezső, kegyesr. főgimnáziumi igazgató, Veszprém 1897. 
Lázár Vazul, m. kir. bányamérnök, Kolozsvár 1908. 

Legányi Ferenc, földbirtokos, Eger 1912. 
Lévai Sándor, áll. főgimn. tanár, Szentmiklós 1915. 
Lexen Frigyes, gimn. tanár, Brassó 1910. 

360. Lukács Arnold, agyagipari vállalkozó, Kálnó 1915. 
Lupan Demeter, gimn. tanár, Brassó 1914. 

Maderspach Livius, m. kir. bányatanácsos, Zólyom 18983. 
Mallász József, m. k. pénzügyi számvizsgáló, Déva 19183. 
Mamusich Bódog dr., ügyvéd, Szabadka 1907. 

365. Martián Julián, nyug. honvédőrnagy, gyáros, Naszód 1911. 
Martiny István, m. kir. főbányatanácsos, Nagybánya 1883. 
Márton Lajos dr., nemzeti múzeumi őr, Abony 1911. 

Mátyás Lajos, bányaigazgató, Egercsehi 1910. 
Mautner József, bányabirtokos, Nagybáród 1910. 

370. Mazalán Pál, m. k. bányamérnök, Kolozsvár 1911. 

Meinhardt Vilmos, bányafelügyelő, Ajka 1912. 

Milleker Rezső dr., egyet. tanár, Debreczen 1912. 

Mossóczy Sándor, m. kir. bányamérnök, Marosujvár 1902. 
Mrász Gábor, m. kir. bányafőmérnök, Körmöczbánya 1911. 

375. Muntyán Izidor, m. kir. főbányabiztos, Nagybánya 1908. 

Müller Sándor, bányaigazgató, Ózd 1907. 
Niagul Miklós, bányatulajdonos, Temesszlatina 1909. 
Noszky Jenő, ág. ev. lyceumi tanár, Késmárk 1905. a 
Odescalchi Lóránt herceg, földbirtokos, Vatta 1912. 

380. Orosz Endre, áll. igazgató tanító, Apahida 1910. 

Légmán Leó (óhidi) joghallgató, Eger 1912. 

Pantocsek József dr., nyug. kórházi igazgató, Pozsony 1885. 
Pantó Dezső, m. kir. bányamérnök, Verespatak 1910. 

Papp János, kegyestanítórendi kormánysegéd, Szeged 1910. 

385. Papp János, Tápióságh 1916. 

Papp Gyula, tanárjelölt, Rózsahegy 1914. 


TAGOK NÉVSORA, 203 


Papp Simon dr., bány. tőisk. tanársegéd, Selmeczbánya 1910. 
Pazár István, városi közművek igazgatója, Miskolcz 1910. 
Pávay-Vajna Ferenc dr., m. kir. bányamérnök, Kolozsvár 1910. 

390. Pelachy Ferenc, m. kir. főbányatanácsos, Abrudbánya 1887. 
Pettenhoffer Sándor, szőlészeti felügyelő, Budafok 1901. 

Péchy Péter dr., főszolgabíró, Avasfelsőfalú 1910. 
Petrovits András, M. Á. V. főfelügyelő, Ieló 1884. 
Pietsech Lajos ifj., szolgabíró, Puj 1911. 
395. Plotényi Géza, bányamérnök, Sajószentpéter 1911. 
Podek Ferenc, hivatalnok, Brassó 1908. 
Pongrácz Jenő, földbirtokos, Komjáti 1911. 
Profanter János dr., kir. bányamű-orvos, Aknasugatag 1885. 
Rázel Lajos, m. k. bányamérnök, Vajdahunyad 1913. 

400. Reiner Ignác, bányavállalkozó, Temesvár 1910. 

Redl Gusztáv, m. k. áll. polg. isk. igazgató, Tapolcza 1912. 
Reitzner Miksa, min. tanácsos, Beszterczebánya 1874. 

Réz Géza, m. kir. bány. és erd. főisk. tanár, Selmeczbánya 1888. 
Riedl Gusztáv dr., bölcsészettanhallgató, Esztergom 19183. 

405. Rhoska Márton dr., egyet. tanársegéd, Kolozsvár 1911. 
Rudnyánszky László, főszolgabíró, Ráczkeve 1914. 

Ruttiny Jenő, bányatanácsos, Dobsina 1872. 
Ruzitska Béla dr., egyet. ny. rk. tanár, Kolozsvár 1888. 
Sass Lóránt, Rákospalota 1911. 

410. Schaffer Antal, min. osztálytanácsos, Visegrád 1901. 

Schmidt Lajos ifj., m. kir. bányafőmérnök, Lónyay-telep 1909. 
Schmidt Sándor, bányaigazgató, Dorog 1911. 

Schreiner János, a veszprémi káptalan jószágfelügyelője, Veszprém 1898. 
Schuster Henrik dr., orvos, bányigazgató, Arad 1907. 

415. Schürger János dr., gazdasági akadémiai tanár, Kassa 1911. 
Schwalm Amadé dr., kiviteli keresk. akadémiai tanár, Fiume 1910. 
Schwarz Adolf, bányavállalkozó, Esztergom 1908. 

Sikora Gyula, bányafelügyelő, Szabolcsbányatelep 1903. 
Somogyi Aladár, r. kat. tanító, Ujiót 1909. 
420. Somogyi Kálman dr., gyakorló tanár, Arad 1918. 
Szellemy László, m. kir. ftőbányamérnök, Felsőbánya 1889. 
Szemere Huba, földbirtokos, Gomba 1911. 
Szentiványi Lajos, tb. vármegyei főjegyző, Déva 1912. 
Szentpétery Zsigmond dr., tud. egyet. magántanár, Kolozsvár 1906. 

425. Székány Béla dr., áll. főreálisk. tanár, Kecskemét 1909. 

Szilády Zoltán dr., egyetemi magántanár, Nagyenyed 1899. 
Szinger Bálint, bányafőmérnök, főfelügyelő, Nagymányok 1890. 
Sztáray Sándor gróf, nagybirtokos, Nagymihály 1912. 

Takács László, községi aljegyző, Pécel 1912. 

430. Teschler György, áll. főreálisk. tanár, középisk. igazgató, Körmöczbánya 1875. 
Teutsch Gyula, likőrgyáros, Brassó 1913. 


14. 


904 TAGOK NÉVSORA. 


Tiles János, a Magy. Ált. Kőszénbánya R. T. igazgató-főmérnöke, Tatabánya 
1908. 
Tirts Rezső, kir. főerdőmérnök, Pilismarót 1912. 
Tóth Imre (vértesi) dr., főorvos, Selmeczbánya 1900. 
435. Tulogdi János, egyetemi tanársegéd, Kolozsvár 1912. 
Tweráser Károly, bányatulajdonos, Karánsebes 1909. 
Ujj János, igazgató főmérnök, Kisjenő 1909. 
Unger Béla (ifjú), mérnök, Temesvár 1911. 
Vágó Lajos D. V. főmérnök, Székesfehérvár 1911. 
440. Vaszary Gyula, primási uradalmi intéző, Lándorpuszta 1907. 
Vend! Mária dr., áll. felsőleányisk. tanár, Lőcse 1916. 
Veress József, m. kir. főbányatanácsos, Nagybánya 1885. 
Villani Frigyes báró dr., miniszteri segédtitkár, Fiume 1909. 
Volkó János, főreálisk. tanár, Déva 1910. 
445. Votsch Ottó, gyógyszerész, Tatrang 1910. 
Wachner Henrik, középisk. tanár, Segesvár 1910. 
Wattenwyl Ida báró, Pusztavesz 1914. 
Welliseh A. dr., bányaigazgató, Brassó 1911. 
Waick Gyula, bányafőmérnök, bányagondnok, Szomolnokhuta 1905. 
450. Wolf Sándor, borkereskedő, Kismarton 1912. 
Wollmann Kázmér, földbirtokos, Mezőlaborcz 1901. 


c) A rendes tagok jogaival biró intézetek, egyesületek és testületek 
helységek szerint rendezve. 


(Gesellschaften und Anstalten mit dem Recht der ordentlichen Mitglieder.) 


Állami polgári fiúiskola, Abrudbánya 1909. 
M. kir. állami Hrdőóhivatal, Alsókubin 1912. 
Osztrák-Magyar Államvasút-Társaság Bányafelügyelősége, Anina 1916. 
455. M. k. Erdőhivatal, Apatin 1912. 
M. kir. állami Erdőhivatal, Arad 19183. 
M. kir. Bánya és Kohóhivatal, Aranyida 1890. 
Cist. r. kath. főgimnázium, Baja 1906. 
M. kir. állami Erdőhivatal, Balassagyarmat 1912. 
460. Beregmegyei Kaolinművek és Kályhagyár Részvénytársaság, Beregszász 1910. 
M. kir. állami Erdőhivatal, Beregszász 1912. 
M. kir. állami Erdőhivatal, Beszterce 1912. 
M. k. Erdőigazgatóság, Besztercze 1912. 
Kir. Erdőfelügyelőség, Beszterczebánya 1912. 
465. M. kir. állami Erdőhivatal, Beszterezebánya 1912. 
M. kir. Erdőigazgatóság, Beszterczebánya 1912. 
Kir. Erdőfelügyelőség, Brassó 1912. 
M. kir. állami Erdőhivatal, Brassó 1912. 
Angolkisasszonyok polgáriiskolai tanítónőképző intézete, Budapest 1910. 


Te 
-1 
OT 


TAGOK NÉVSORA. 205 


. Állami főreáliskola, (V. kerületi) Budapest 1890. 


Állami főreáliskola (VI. kerületi) Budapest 1897. 
Kir. Erdőfelügyelőség, Budapest 1912. 

M. kir. állami Erdőhivatal, Budapest 1912. 
Beocsini cementgyári Unió R. T., Budapest 1909. 


475. Nemzeti Kaszinó Könyvtára, Budapest 1910. 


480. 


490. 


49 


OT 


Lipótvárosi Kaszinó Könyvtára, Budapest 1910. 

Budapestvidéki Kőszénbánya R. T., Budapest 1909. 
Esztergom—Szászvárosi Kőszénbánya R. T., Budapest 1909. 
Felsőmagyarországi Bánya és Kohómű R. T. Budapest 1905. 

Ganz és Társa, Danubius gép-, waggon- és hajógyár R. T., Budapest 1912. 
Grund V. utódai, kőnyomdai műintézet, Budapest 1911. 

Csáky László gróf, prakfalvi Vas- és Acélgyár R. T., Budapest 1910. 

Kaláni Bánya és Kohó R. T. központi igazgatósága, Budapest 1884. 
Kegyes-tanítórendi főgimnázium, Budapest 1905. 


5. Kilián Frigyes utóda, m. kir. egyet. könyvárús, Budapest 1880. 


Kir. Tud. Egyetemi Ásvány-Kőzettani Intézet, Budapest 1914. 

Kir. m. Tud. Egyetem Földtani és Őslénytani Intézete, Budapest 1896. 

Kir. m. Tud. Egyetem Földrajzi Intézete, Budapest 1877. 

M. k. József Műegyetem Ásv. és Földtani Intézete, Budapest 1906. 

Lapp Henrik-féle mélyfúrások, bányatelepek Magyar R. T., Budapest 1910. 
Magnezit ipar R. T., Budapest 1912. 

Magyar Általános Kőszénbánya R. T., Budapest 1905. 

Szab. Osztrák-Magyar Államvasút-Társ. Igazgatósága, Budapest 1916. 

M. kir. Bányakapitányság, Budapest 1910. 

Magyar Bánya- és Kohóipar Tanulmányi R. T., Budapest 1911. 

Magyar Földrajzi Intézet R. T., Budapest 1909. 

M. kir. Mezőgazdasági Múzeum, Budapest 1911. 

M. kir. Pénzügyminisztérium bányászati (XIV.) ügyosztálya, Budapest 1908. 
M. kir. Közponci Szőlészeti Kísérleti Állomás, Budapest 1911. 


. M. kir. orsz. Meteorológiai és Földmágnességi Intézet, Budapest 1902. 


M. kir. Technológiai Iparmúzeum könyvtára, Budapest 1890. 

Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, Budapest 1911. 

Magyar Petroleum-Ipar R. T., Budapest 1909. 

Mélyfúró és Motorépítő Betéti Társ., Trauzl és Társa, Budapest 1910. 


5. Nyugatmagyarországi Kőszénbánya R. T., Budapest 1911. 


Országos Kaszinó könyvtára, Budapest 1910. 
Országos m. kir. Chemiai Intézet, Budapest 1911. 
Salgótarjáni Kőszénbánya R. T., Budapest 1909. 
M. k. állami Erdőhivatal, Bustyaháza 1912. 


. M. kir. állami Erdőhivatal, Csikszereda 1912. 


Kir. Erdőfelügyelőség, Debreczen 1912. 

M. kir. állami főreáliskola, Debreczen 1909. 
Református főiskolai nagykönyvtár, Debreczen 1912. 
M. kir. gazdasági Akadémia, Deb? :czen 1890. 


206 


Tt 


520. 


FO 


TAGOK NÉVSORA. 


M. k. állannu Erdőhivatal, Dés 1912. 

Kir. Erdőfelügyelőség, Déva 1912. 

M. kir. állami Erdőhivatal, Déva 1912. 

Állami Főreáliskola, Déva 1890. 

M. kir. állami Erdőhivatal, Dicsőszentmárton 1912. 
Drenkovai Köszénbányaművek igazgatósága, Drenkova 1885. 
M. kir. állami Erdőhivatal, Eperjes 1912. 

M. kir. Bánya- és Kohóhivatal, Erzsébetbánya 1890. 

M. kir. állami főgimnázium, Erzsébetváros 1914. 


. Esztergom város tanácsa, Esztergom 1873. 


525. 


530. 


540. 


545. 


550. 


M. kir. állami Erdőhivatal, Fogaras 1912. 

M. kir. Erdőhivatal, Gödöllő 1912. 

M. kir. Erdőőri Szakiskola, Görgényszentimre 1912. 

Ref. gimnázium, Gyönk 1910. 

Kir. Erdőfelügyelőség, Győr 1912. 

M. kir. all. főreáliskola, Győr 1913. 

Róm. kath. főgimnázium könyvtára, Gyulafehérvár 1881. 
Heinzelmann-féle Vasgyár bányatárs., Hisnyóvíz 1910. 
M. kir. Bányakapitányság, Igló 1910. 

M. kir. állami főgimnázium, Jászberény 1910. 


. M. kir. Bánya- és Kohóhivatal, Kapnikbánya 1890. 


M. kir. állami Erdőhivatal, Kaposvár 1912. 

Állami főgimnázium, Kaposvár 1890. 

Felsőmagyarorsz. Rákóczi Múzeum, Kassa 1909. 

Kir. Erdőfelügyelőség, Kassa 1912. 

M. kir. állami főreáliskola, Kassa 1890. 

M. kir. Gazdasági Akadémia, Kassa 1911. 

M. kir. Gazdasági Tanítónőképző Itézet, Kecskemét 1912. 
Ág. ev. lyceum, Késmárk 1906. 

M. kir. gazdasági akadémia könyvtára, Keszthely 1890. 
M. kir. Erdőőri Szakiskola, Királyhalma 1912. 

Kir. Erdőfelügyelőség, Kolozsvár 1912. 

M. kir. állami Erdőhivatal, Kolozsvár 1912. 

M. kir. Kutató Bányahivatal, Kolozsvár 1912. 

M. kir. tud. egyetemi földrajzi intézet, Kolozsvár 1905. 
M. kir. tud. egyetemi növénytani intézet, Kolozsvár 1914. 
M. kir. Erdőigazgatóság, Kolozsvár 1912. 

M. kir. Gazdasági Akadémia, Kolozsvár 1911. 

M. kir. gazdasági tanítóképző intézet, Komárom 1911. 
M. kir. Köszénbánya-Hivatal, Komló 1910. 

M. kir. Főerdőhivatal, Lippa 1912. 

M. kir. állami Erdőhivatal, Liptószentmiklós 1912. 

M. kir. Erdőőri Szakiskola, Liptóujvár 1912. 

M. kir. Főerdőhivatal, Liptóujvár 1912. 

M. k. állami Erdőhivatal, Lőcse 1912. 


01 
(er 
[o 


570. 


OT 
ej 
OT 


580. 


585. 


590. 


595. 


600. 


TAGOK NÉVSORA. 207 


. Állami felsőbb leányiskola igazgatósága, Lőcse 1904. 
si D04 5 


M. k. Erdőigazgatóság, Lugos 1912. 

M. kir. Gazdasági Akadémia könyvtára, Magyaróvár 1911. 

M. kir. Gazdasági Akadémia talajismereti tanszéke, Magyaróvár 1904. 
Felsősziléziai Vaspálya B. T. bányagondnoksága, Márkusfalva 1910. 


. Kir. Erdőfelügyelőség, Mármarossziget 1912. 


M. kir. állami Erdőhivatal, Mármarossziget 19.42 
M. kir. Erdőigazgatóság, Mármarossziget 1912. 

M. kir. Főbányahivatal, Marosujvár 1890. 

Kir. Erdőfelügyelőség, Marosvásárhely 1912. 

M. kir. állami Erdőhivatel, Marosvásárhely 1912. 
Ref. collegium nagykönyvtára, Marosvásárhely 1892. 
Állami polgári iskola, Miskolcz 1883. 

Kir. Erdőfelügyelőség, Miskolcz 1912. 

M. kir. Felső kereskedelmi iskola, Miskolez 1907. 


. Északmagyarorsz. egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat R. T. bányagond- 


noksága, Mizsérfa 1909. 
Vasipar Társulat igazgatósága, Nadrág 1852. 
M. k. Főerdőhivatal, Nagybánya 1912. 
M. kir. állami Erdőhivatal, Nagyenyed 1912. 
M. kir. Kultúrmérnöki Hivatal, Nagyenyed 1912. 
M. k. állami Erdőhivatal, Nagykároly 1912. 
Nagykőrös rendezett tanácsú város, Nagykőrös 1909. 
Kir. Erdőfelügyelőség, Nagyszeben 1912. 
M. kir. állami Erdőhivatal, Nagyszeben 1912. 
Érseki főgimnázium, Nagyszombat 1914. 
Kir. Erdőfelügyelőség, Nogyvárad 1912. 
M. k. állami Erdőhivatal, Nagyvárad 1912. 
Állami főreáliskola, Nagyvárad 1890. 
Városi Nyilvános Könyvtár, Nagyvárad 1914. 
Ág. h. ev. főgimnáziuni, Nyiregyháza 1905. 
M. kir. állami Erdőhivatal, Nyitra 1912. 
M. kir. Konkoly-alapítványú astrophysikai observatórium, Ógyalla 1902. 
M. kir. orsz. Meteorológiai és Földmágnességi Observatorium, Ógyalla 1902. 
M. kir. Bányakapitányság, Oravicabánya 1910. 
M. kir. Erdőhivatal, Orsova 1912. 
Witkovici Bánya- és Vaskohó-Társulat Bányaigazgatósága, Ötösbánya 1910. 
Kir. Erdőfelügyelőség, Pécs 1912. 
M. kir. állami Erdőhivatal, Pécs 1912. 
M. kir. Kőszénbányahivatal, Petrozsény 1910. 
Állami tanítónőképző intézet, Pozsony 1909. 
Kir. Erdőfelügyelőség, Pezsony 1912. 
Pöstyén Fürdői Főbérlet Igazgatósága, Pöstyén 1911. 
M. k. állami Erdőhivatal, Rimaszombat 1912. 
Protestáns főgimnázium természetrajzi muzeuma, Rimaszonbat 1905. 


208 TAGOK NÉVSORA. 


Orsz. magy Bányászati és Kohászati Egyesület salgótarjáni osztálya, Salgó- 
tarján 1905. 
605. M. kir. állami Erdőhivatal, Sátoraljaujhely 1912. 
M. kir. állami Erdőhivatal, Segesvár 1912. 
Ág. ev. lyceum könyvtára, Selmeczbánya 1899. 
M. kir. Bányaigazgatóság, Selmeczbánya 1915. 
M. kir. bányahivatal, Selmeczbánya 1915. 
610. M. kir. bányászati és erdészeti főiskola rektori hivatala, Selmeczbánya, 1903. 
M. kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola, Selmeczbánya 1908. 
M. kir. központi Erdészeti Kísérleti Állomás, Selmeczbánya 1912. 
Selmeczbánya város tanácsa, Selmeczbánya 1875. 
Székely nemzeti múzeum, Sepsiszentgyörgy 1901. 
. Állami főreáliskola, Sopron 1902. 
Szabadka szab. kir. város, Szabadka 1909. 
M. kir. Erdőhivatal, Szászsebes 1912. 
Ref. Kuún kollegium, Szászváros 1875. 
Kir. Erdőfelügyelőség, Szeged 1912. 
620. M. kir. állami Erdőhivatal, Szeged 1912. 
3omogyi könyvtár, Szeged 1913. 
Magy. kir. állami főgimnázium, Szegzárd 1909. 
Állami főreáliskola, Székelyudvarhely 1908. 
M. kir. állami Erdőhivatal, Székelyudvarhely 1912. 
5. Róm. kath. főgimnázium, Székelyudvarhely 1910. 
Kir. Erdőfelügyelőség, Szombathely 1912. 
M. k. állami Erdőhivatal, Szombathely 1914. 
Szováta gyógyfürdő igazgatósága, Szovátafürdő 1909. 
Tapolczai Barlang-PBizottság, Tapolcza 1912. 
630. Cs. és kir. VII. hadtest Vezérkari Osztálya, Temesvár 1912. 
Kir. Erdőfelügyelőség, Temesvár 1912. 
M. kir. állami Erdőhivatal, Temesvár 1912. 
M. kir. állami hivatal, Torda 1912. 
M. kir. Erdőhivatal, Tótsóvár 1912. 
35. M. kir. állami Erdőhivatal, Trencsén 1912. 
Kir. Erdőfelügyelőség, Turócszentmárton 1912. 
Községi főgimnázium, Újverbász 1912. 
M. k. állami Erdőhivatal Ujvidék 1912. 
Kir. Erdőfelügyelőség, Ungvár 1912. 
640. M. kir. állami agyagipar-szakiskola, Ungvár 1898. 
M. kir. állami Erdőhivatal, Ungvár 1912. 
M. kir. Főerdőhivatal, Ungvár 1912. 
M. kir. Erdőőri Szakiskola, Vadászerdő 1912. 
M. kir. Kőszénbányahivatal, Verdnik 1910. 
645. Kath. főgimnázium tanári könyvtára, Veszprém 18983. 
M. kir. állami Erdőhivatal, Veszprém 1912. 
Veszprémmegyei Gazdasági Egylet, Veszprém 1909. 


5 
ked 
OT 


05 
b 
OT 


85 
2 
Ot 


650. 


660. 


665. 


675. 


680. 


685. 


TAGOK NÉVSORA. 209 


Veszprémvármegyei Múzeum, Veszprém 1908. 
Geopaleontológiai Nemzeti Múzeum, Zágráb 1896. 
M. kir. Bányakapitányság, Zágráb 1910. 
Talajismereti Imtézet, Zágráb 1912. 

M. kir. állami Erdőhivatal, Zalaegerszeg 1912. 
M. kir. Főbányahivatal, Zalatna 1911. 

M. kir. Bányakapitányság, Zalatna 1916. 


. M. kir. állami Erdőhivatal, Zilah 1912. 


M. kir. Erdőhivatal, Zsarnóca 1912. 


d) Magyarországon kivül lakó rendes tagok. 
(Ausserhalb Ungarn wohnhafte ordentliche Mitglieder.) 


Baumgart Ernst G. M. B. H., Berlin 1914. 

Bernoulli Walter dr., Basel 1911. 

Chesnais A. dr., bányatanácsos, Páris 1909. 

Commandit-Gesellschaft für Tiefbohrtechnik u. Motorenbau Trauzl et 0o., 
Wien 1910. 

Dienst Paul dr., a geolog. Landesmuseum asszisztense, Berlin 1912. 

Fucbs Tivadar, egyetemi tanár, udv. múzeumi igazgató, Wien 1879. 

Gábert C. dr., geológus, Leipzig 1912. 

Gedroiz Konstantin, vegyész, Petrograd 1912. 

Geologisches Institut der k. k. Universitát, Graz 19183. 

Geologisches Institut der k. k. Universitát, Wien 1905. 

Gjonovié Nikolaus Berthold, császári tanácsos, gyógyszerész, Castelnuovo 
1914. 

Glinka K. D. akadémiai igazgató, Woronezs 1912. 


. Hamberger József, bányafőfelügyelő, Teplitz-Schönau 1901. 


Herbing Johannes dr., geológus, Berlin 1911. 

Hüttl Ernő, magánzó, Wien 1890. 

Katzer Frigyes, kormánytanácsos, a boszn.- herceg. geológiai intézet főnöke, 

Sarajevo 1899. 

Knirsch Eduárd dr., orvos, Berlin 1913. 

Koch Gustav Adolf dr., udvari tanácsos, tanár, Wien 1911. 

Kontinentale Tiefbohrgesellschaft (vorm. H. Thumann), Halle a/$. 1910. 

Lazarevió Milorad dr., geológus, Wien 1911. 

Lozinski W. von, dr., cs. k. könyvtáros, Krakkó 1912. 

Mrazec Lajos, egyetemi tanár, a román geológiai intézet igazgatója, Bucu- 
resti 1897. 

Natanson Thadée, az Erdélyi Bánya r.-t. főigazgatója, Páris 1904. 

Nopcsa Ferenc báró, dr., nagybirtokos, Wien 1899. 

Noth Gyula, bányaigazgató, Barwinek, 1885. 

Noth Rudolf dr., geológus, Notabeni-Batum 1912. 

Obicsán Lázár, földbirtokos, Belgrád 1909. 

Österreichische Berg- und Hüttenwerks Gesellschaft, Teschen 1910. 


210 TAGOK NÉVSORA. 


Petraschek W., geológus, Wien 1915. 
Renz Carl dr., egyetemi m. tanár, Bergzabern 19183. 
Schmidt Karl dr., egyetemi tanár, Basel 1911. 
Seligmann Gusztáv dr., kereskedelmi tanácsos, Coblenz 1893. 
690. Schumacher Fr. dr., bányageológus, Kironda (Kelet-Afrika) 1910. 
Sonntag Hans, Bergassessor, Halle a/5. 1912. 
Stopnewitsch Andreas von, bányamérnök, Petrograd 1912. 
Szirtes Zsigmond dr., adjunktus, Strassburg 1914. 
Taeger Henrik dr., geologus, Breslau 1904. 
695. Terzaghi (0. von, dr., mérnök, Graz 1912. 
Weg Max, könyvkereskedő, Leipzig 1911. 
Wysogórski Johann dr., asszisztens, Hamburg 1912. 
Zuber Rudolf dr., egyetemi tanár, Lemberg 1912. 
Zujovié J. M. főiskolai tanár, Belgrad 1886. 


Levelezők. (Korrespondenten.) 


700. Adam Arnold, r. k. tanító, ŰÚrkút 1908. 
Kovách Károly, polgármester, Zalaegerszeg 1888. 
Negro Leo, mészipartelepi intéző, Polgárdi 1911. 
Schreiner Antal, téglagyáros, Borbolya 1912. 
704. Stark Zsigmond, gyárvezető, Úrkút 1908. 


Előfizetők. (Abonnements.) 


1. M. kir. Bánya- és fémbeváltó Hivatal, Abrudbánya 1891. 

M. kir. Sóbányahivatal, Aknasugatag, Aknaszlatina s Rónaszék 1890. 

Arad sz. k. Város Könyvtára, Arad 1916. 

M. kir. állami Tanítóképző intézet, Baja 1909. 

. Állami gimnázium, Bártfa 1905. 

Róm. kath. főgimnázium, Brassó 1910. 

Erzsébet nőiskola, Budapest 1890. 

Főgimnázium, m. kir. állami —, Budapest III. ker. 1906. 

Főgimnázium, m. kir. állami —, Budapest VI. ker. 1904. 

10. Főgimnázium, m. kir. középiskolai tanárképző intézet gyakorló —, Buda- 

pest, VIII. ker. 1890. 

Főgimnázium, m. kir. állami —, Budapest, X. ker. Kőbánya 1908. 
Főgimnázium, m. kir. állami —, Budapest, X. ker. Tisztviselő-telep 1908. 
Főreáliskola, állami —, Budapest, II. ker. 1890. 
Katz G., könyvkereskedő, Budapest 1913. 

15. Schultes Ágost, szinyelipóci Salvator forrásvállalat, Budapest 1890. 
Singer és Wolfner, könyvkereskedése, Budopest 1890. 
Szab. Osztrák Magyar Államvasut Társaság Igazgatósága, Budapest 1916. 
Tanítóképző intézet, m. kir. állami —, polgári iskolai, Budapest, I. ker. 1890. 
Tanítóképző Intézet, állami —, Budapest, VI. ker. 1909. 


OL 


20. 


30. 


40. 


45. 


50. 


TAGOK NÉVSORA. aal 


Cegléd rendezett tanácsú város, Cegléd 1909. 

Református Egyház Tanítói Szakkönyvtár, Debrecen 1913. 
M. kir. állami főgimnázium, Dés 1909. 

M. kir. vas- és acélgyár, Diósgyőr. 

M. kir. Bányaiskola, Felsőbánya 1890. 


. M. kir. Bánya- és Kohóhivatal, Felsőbánya 1890. 


Pannonhalmi Főmonostori könyvtár, Győrszentmárton 1891. 
M. kir. Bányahivatal, Hodrusbánya 1911. 

M. kir. állami főgimnázium, Jászberény 1909. 

Ev. ref. főgimnázium, Karczag 1902. 

Ref. főiskola, Kecskemét 1873. 

Rón. kath. főgimnázium, Kézdivásárhely 1898. 

Állami tanítóképző intézet, Kiskúnfélegyháza 1918. 

Ev. ref. főgimnázium könyvtára, Kisújszállás 1897. 

M. kir. Bányahivatal, Körmöczbánya 1890. 


. Allami főgimnázium, Lugos 1906. 


Urikány—Zsilvölgyi Magyar Köszénbánya Részvénytársaság, Lupény 1911. 
M. kir. Bányahivatal, Magurka. 

Ref. főgimnázium, Miskolcz 1880. 

Városi levéltári hivatal, Miskolez 1909. 

M. kir. Bányaigazgatóság, Nagybánya 1890. 

Premontrei főgimnázium tanári könyvtára, Nagyvárad 1894. 
Salgótarjáni Köőszénbánya r.-t. bányaigazgatósága, Petrozsény 1895. 
Kath. főgimnázium, Privigye 1896. 

Borsodi Bányatársulat, Rudabánya . 1909. 

Salgótarjáni Kőszénbánya R. T. bányagondnoksága, Salgótarján 1912. 
Állami főgimnázium, Szentes 1897. 

Állami polgári fiúiskola, Szigetvár 1910. 

M. kir. vasgyári hivatal, Vajdahunyad. 

M. kir. Bányahivatal, Veresvágás 1897. 

Wesselényi ev. ref. főgimnázium, Zilah 1898. 

Cistercita főapátsági könyvtár, Zirc 1907. 

Friedlánder et Sohn Buchhandlung, Berlin 1910. 


Összesen 704 tag és 52 előfizető, lezárva 1916 április 1-én. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT RÉSZÉRE TETT 
ALAPÍTVÁNYOK 


az 1915. év december hónap 31-én. 


Stiftung fűr die ungarische (Greologische (Gresellschaft. 


1850. (7) Gróf Andrássy György, Pesten .......... készpénzben 210 rkor. 
1851. (7) Báró Podmaniczky János, Pesten .... . . . . Ki 210 c 
IS50. (Báró Sinaábimon SEeSten este ső é BE Ki 1050 c 
IS58-E(T) TötebereküsMŰKklós" elestem éke sets Ki 210 c 
1860. (7) Prudniki Hantken Miksa, Budapesten... . . ( 210 c 
1864. (7) Dr. Schwarz Gyula, Budapesten ..... . . . . ( 300 4 
1867. (7) Drasche Henrik lovag Bécsben ....... . . . ( 200 c 
1872. Pesti kőszénbánya- és téglagyártársulat  .... . ( 600 c 
— Salgótarjáni kőszénbányatársulat ............ Ki 200 k 
1873. Az első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társulat, 
Budapest és BOGS et sa eten ezet Ki 400 c 
— — (7) Kállay. Benjamin, Bécsben 5........2..:- ( 200 c 
TS76-( Rónay JAcmt, (BOZBOny Dana a sérelme aelet ( 200 
— M. kir. tengerészeti hatóság, Fiumében. ...... ( 200 4 
TSZ aGTróteárdődíidámdos ess eká set etetett k 200 
1879. Gróf Karácsonyi Guidó Rudolf-alapítványából ( 200 ( 
iS9T Budapest Szókes TÖVÁAtOS Ses lest seta tilt bt ( 400 c 
1883. (7) Okányi Szlávy József, Budapesten ....... ( 400 K 
— — és 1885. A pesti hazai első Takarékpénztár- 
Egyesület ts őz zetszyestelesezéss és fele tereltasáte etet kán a ( 400 KK 
— A nagyági m. kir. és magántársulati arany- 
bányaműs vallalat ez aseetsezzttétee ee ekezet et 4 400 4 
1884. (1) Balla, Pál; Újvidéken eset szi sesőte c 200 
— — Balla Pál alapítványa az újvidéki m. kir. főgim- 
HÁZTUM MNEYÖLE sajat jötte e ea st ( 200 
1084: "Bezerédy Pál a Büdapesten se szteteketste sát eéee ( 200 
S) Modrovitsalergely ás esse ses etteteteeet ( 200 c 
— — (7) Zsigmondy Vilmos, Budapesten  :...... fs ( 400 ( 
sa Dr. Koch Antal, "Budapos tons eszs tet etetettezeeeta állampapirban 200 x 
SZ) Dr. RothSamu, AMÓCS SM Ete stee ee áte ( 200 c 
— Dr. Schafarzik Ferenc, Budapesten ..... . . . . . ( 200 
— (j) Dr. Szabó József, Budapesten ............ ( 400 ( 
AS0ZSAOr Ilósvay [ájos, "BUdáapDES Ge setét els ele esel ( 200 k 
1885. Zsigmondy Béla, Budapesten ..........7...e. ( 200 
—  (j) Dávid Vilmos, Budapesten. . . . . . . . . . . . . . . ( 200 K 


— (71) Gróf Andrássy Manó, Budapesten. ..... . . . Ki 400 


ALAPÍTVÁNYOK. 


(I) ÉluszadazaiBűüdapesteni. sre zsrsmesdlsag 
(1) Felső-Szopori Tóth Ágoston, Grácban 

(m..-.Kleim tipótszbüdamesten dás erméseitt ájssé e 
GTÓt ArdTrássyze DÉNes s: DDOTILÓN kele eze e valsége ales 
Északmagyarországi egyesített kőszénbánya és 
iparvállalat részvénytársulat Budapesten, 

Rimamurány-Salgótarjáni vasmű részvénytársa- 
HAOÁDALSÓDAT AMDAT S öz esste e adsz tve ag s szgalslek 
Fülöp, szász-coburg-góthai herceg ő fensége vas- 


Bara bONorol lán S eajettesszke tatai áá öl isa e SEt 
Beszterezebánya Sz. kit.GYyáros asse sége ete 
(f) Gróf Csáky László, Budapesten . . . . . . . . . . 


Osztrák-magyar szabadalmazott Államvasút-Tár- 
HASAD BUdapéste és WLeMésezses E tests setal 
Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, Budapesten. . . . . . . 
(1) Dr. Péthó Gyüla, Budapestem sms 
ő) ekempelen eltite Móhátitó s e esta ss k et 


SIDE KiümnezAdolt prépost A GsSorma ses éett sak 


(2.-.DrElerieh Károly, Budapestenyredő a ses 
TSztergori tokaptalanmiaés emet étert etette ett 


IP: IMkey. Béla, Budapesten se. ssaeléetsJjtt ss 


MIG EDES StauseMóreze BŰdaDes tem ese sé se else te 


Dr. Szontagh Tamás, Budapesten ........... 


SAVE Bhschet Sam budapestent atást ertett. et 
. (f) Kautiímann Kamilló, Budapesten ........ 
. (Tf) Porodai dr. Rapoport Arnót, Bécsben 

. Özv. dr. Hofmann Károlyné bold. férje dr. Hof- 


man Karoly emlókéte metszete etes etet estét 


Dr. tőrenthéy Imre, Búdapesten 2.6. sabees 
tDE S Zimányi: Karoly, Büdapésten . c. ssentssat 
. Urikány-Zsilvölgyi Magyar kőszénbánya Rész- 


vény-datsaság, Budapestemtt et égei etekát sees 


. () Királdi Herz Zsigmond, Budapesten . . . . . . 
. Marosdécsei Déchy Mór Budapesten ........ 
. Mattyasovszky Jakab (mátyásfalvi) Pécsett 


Zsolnay Vilmos nevére. ee tettetés ae jelttlét e 


. Korláti bazaltbánya részvénytársaság Budapesten 
: Bethlen főiskola, Nagyenyed ss széstarssná satani 


(Tf) Adda Kálmán nevére Adda Viktor dr... .. 
Guttmann és Frank építésivállalk. czég Újvidéken 
1udai tizenkét apostol bányatársulat Brádon . . . 


. (7) Kalecsinszky Sándor, Budapesten. . . . . . . . . 
, Szadocszky "Gyulasa dts KOlözEvátá se a sze At 


Schafarzik Ferenc dr., Budapesten 1884-ben tett 
alapítványához miógy etette tása ta att I 
Myskowszky Emil, Mecsekszabolcs ....... . . . . 


állampapirban 
4 
készpénzben 


állampapirban 
készpénzben 


218 


200 kor, 


200 
200 
400 


400 
400 
200 


200 
400 


214 ALAPÍTVÁNYOK; 


1905: Gróf Széchenyi Béla, . Budapest... ss szasz. készpénzben 1000 kor. 
— " (7) Báró Mednyánszky Dénes, Wien ....... . . ( 220 4 
— — Koch Antal dr., Budapest. 1884-ben tett alapít- 

VAnyanoz ás etetsetes tl tése ém EE FL ÉT € . IGÁOOT E 

1906. Gróf Zselénszky Róbert, Budapest. . ........ . ( 200 -c 

1907. Papp Károly dr., m. kir. geológus, Budapest . ( 200 c 

1908. Szádeczky Gyula dr., Kolozsvár, 1904-ben tett 3 

alapitvany ahoz esz teves ea ááá ete ARLZZÁGÉTE ( TO c 

1909. Pethő Hmil, földbirtokos, Sármellék. :. . . . . . . . . ( 200 -4 
— — Leféber Ágoston mélyfúróvállalkozó, Budapest . . € 200 4 
— — Magy. kir. állami vasgyárak központi igazgató- 

sága BŰda Dest ez ezen aze a éke etet ( 400 4 


— — Szabadalmazott osztrák-magyar államvasút- 
társaság magyar bányái, hutái és uradalmai 


igazgatósága SBUdapest est a elete ee te ss c 400 c 
— (7) Városy Gyula kalocsai érsek, Kalocsa... . . ( 200 4 
S AKSZzegedüSZERkttötVATOSA tam CSAT jó az eETÉSBE ( 200 c 
— " Debreczen sz. kir. város, tanácsa ca s ask c 200 4 
1910. Bohn Mihály téglagyáros, Nagykikinda ..... . Ki 500 c 
— (7) Báró Győrffy Árpád bányatulaidonos, Brád Ki 200 4 
— — Kalamaznik Nándor vízműépítési vállalkozó, 
Budapest ese sees ESEK A LÁOE TS ( 200 K 
—  BchaafJakab téglagyáros, Nagykikinda . . . . . . . c 200 c 
— — Vogl Viktor dr. m. k. geológus, Budapest ..e. c 200 c 
— Gróf Zichy Gyula dr. megyéspüspök, Pécs... . ( 200 A 
1911. Gróf Majláth Károly Gusztáv dr. erdélyi püs- 
pök,a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár javára ( 400 ( 
— — Saxlehner Andor belga főkonzul, Budapest ... ( 200 4 
—  Saxlehner Kálmán, Budapest .........:... Bt c 200 c 
— — Saxlehner Ödön, Budapest. . . . . . . . . . JE ZÉBTRÉ a 4 200 4 
— — Magyar Gyógyfürdő R.-T. Trencsénteplie .... 4 400 c 
— — Schaumburg Lippe hercegi uradalom, Dárda . ( 200 c 
— — Österreichische Bohr- u.Schurfgesellschaft in Wien ( 400 4 
—  — Lóczy Lajos dr. egyetemi tanár, Budapest . . . . . ( 100 € 
— — Gászner Béla kir. közjegyző, Budapest ...... ( 50 
1912. Pallini Inkey Béla földbirtokos, Tarótháza., . . . ( 1000 c 
— — Frohner Román dr. vegyész, Budapest ...... € 200 kk 
— — (7) Ferlanday Emil Szent Benedekrendi főgim- 
háztumi tanár, BISZTerSomuN ik ee ntlstes áttette Ki 200 . c 
— — Zielinszkvy Szilárd műegyetemi tanár, Budapest Ki 200 K 
1913. Református főgimnázium Mezőtúr. .......... F Ki 200 KK 
— Székesfővárosi Gázművek Budapest ....... tk Ki 400 € 
— — Karczag István földbirtokos, Keszthely ...... ( 200 4 
— — Schréter Zoltán dr. m. k. geológus, Badapest ( 200 k 


— — Vendl Aladár dr. m. k. geológus, Budapest. . . (I 200 ( 


1914. Franzenau Ágost dr. múzeumi igazgatóőr Budapest . 
Szarvasy Imre dr. műegyetemi tanár, Budapest 

Vadász M. Elemér dr. egyetemi adjunktus Buda- 
pest 
Vitális István dr. főiskolai tanár, Selmeczbánya . . . . 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 


215 


készpénzben 200 kor. 


( 


. készpénzben 


200 


50 


€ 


állampapirban 200 


K/ 


1 
2 
3. 
4. 
5 
6 
Ú 


22. 


A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYAINAK 


KIMUTATÁSA 


az 1915. évben. 


Magyarország. 


Budapest, Magyar Földrajzi Társaság. 


( 


Ü 
(( 


( 


Természetrajzi Füzetek. 

Magyar Turista Egyesület. 
Köztelek. 

Polytechnikai Szemle. 
Bányászati és Kohászati Lapok. 
Budai könyvtár-egyesület. 
Uránia tudományos egyesület. 
Magyar Tanítók Otthona. 
Muzeumi és Könyvtári Értesítő. 
Katonai Közlöny. 


. Kolozsvár, Erdélyi Kárpát Egyesület. 


Erdélyi Múzeum Egylet. 


Ausztria. 


K. k. Geographische Gesellschaft. 

K. k. Geologische Reichsanstalt. 

K. k. Naturhistorisches Hofmuseum. 

K. k. Zoologisch-botanische Gesellschaft. 
Geologische (Gesellkehaft. 

Montanistische Rundschau. 


. Nagyszeben, Siebenbürg. Verein für Naturwissenschaften. 

. Pozsony, Természettudományi és Orvosi Egylet. 

. Temesvár, Délmagyarországi Természettudományi Társulat. 
. Turóczszentmárton, múzeumi tóttársaság. 

. Zagreb, Societas historico-naturalis Groatica. 


. Wien, Allgemeine Österreichische Chemiker und Techniker-Zeitung. 


Ausweis der Tauschverbindungen der Ungarischen (reologischen 
(Gesellschaft im Jahre 1915. 


216 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 


26. Brünn, Naturforschender Verein. 

27. Graz, Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Baikanlánder. 

28. Laidach, Kraimscher Museolverein. 

29. Prag, Deutscher Naturwissenschaftlich-medizin. Verein Böhmen kLotoss in 
Prag. 

30. Reichenberg, Vereim der Naturfreunde. 

31. Sarajevo, Bosnyák és herczegovinai országos múzeum. 

32. Troppau, Naturwissenschaftlicher Verein. 


Németország. 


33. Berhm, Nature Novitates. 

34. Danzig, Naturforschende Gesellschaft. 

35. Dresden, Naturwissenschaftliche Gesellschait cdsis. 

36. Elberfeld und Barmen, Naturwissenschaftlicher Verein. 
37. Gieben, Oberhessische Gesellschaft für Natur- und Heilkunde. 
38. Greifswald, Geographische Gesellschaft. 

39. Görlhtz, Naturforschende Gesellscheft. 

40. Halle a/S. Verem für Erdkunde. 

41. 4 — 4 — Steinbruch und Sandgrube. 

42. Hamnover, Naturhist. (tesellschaft. 

48. Königsberg, Physikalisch-ökonomische Gesellschaft. 

44. Magdeburg, Naturwissenschaftlicher Vereim. 

45. Regensburg, Naturwissenschaftlicher Verein. 

46. Wiesbaden, Nassauischer Verem für Naturkunde. 

47. Neustadt, a. d. H.: Zeitschrift Helmholtz. 


Olaszország. 
48. Modena, Nuova Notarisia. 
49. Palermo, Collegio degli Ingegneri et Archbitetti. 
50. Perugia, Rivista italiana di paleontologia. 
51. Roma, Reale Comitato Geologico e Italia. 
Francziaország. 
52. Paris, Feuille des Jeunes Naturalistes. 


53. — 4 Société Francaise de Minéralogie. 


Spanyolország. 
54. Barcelona, Club Montanyenc. 


Belgium. 


55. Brugelles, Société royal malacologigue de Belgigue. 


Dánia. 


56. Kjobenhavn, Dansk. geologisk. Forening. 


58. 


66. 


68. 


T/08 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 217 


Angolország. 


. Newcastle- Upon-Tyne, Institute of Mining and Mechanical Engineers. 


SVÁJCZ. 


Wainterthur, Naturwissenschaftliche Gesellschaft. 


Oroszország. 


. Kiew, Société des Naturalistes de Kiew. 
. Moszkva, Société Impériale des Naturalistes. 
. Novo- Alexandria, Annuaire géologigue et minéralogigue de la Ruspie. 


€ Rédaction des Mémoires de VInstitut Agronomigue et 
Forestier de Nova-Alexandria.. 


. Szt.-Pétervár, Comité Géologigue de la Russie. 


( Société des Naturalistes. Section de Géologie et de Minéralogte. 
c Russ. kais. Mineralogische Gesellschaft. 
Finnország. 


Helsingfors, Commission Géologigue de Finlande. 


Svédország. 


Upsala, The geological Institution of the University. 


Romdnia. 


Bukuresti, Institutul Geologic al Romániet. 


Afrika. 


. Pretoria, Geologische Opname der Zuid-Afrikaansche Republic. 
. Cairo, Université Egyptienne Bibliothégue. 


Azsta. 


Sendai, Japan: Tohoku Teikoku Daigaku (Tohoku Imperial University). 


Dominion of Canada. 


. Ottawa, Commission Géologigue et d"Histoire natarelle du Canada. 


Északamerika Egyesült-Államok. 
Berkeley, University of California. 


. Chicago, Academy of Sciences. 

. Cleveland, Ohio, The" Geological Society of Amerika. 

. Madison, Wisconsin Academy of Sciences, Arts and Letters. 
. Milwaukee, Public Museum of the City of Milwaukee. 


Földtani Közlöny, XLVI. köt. 1916, 15 


. 


218 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 


78. Minmesota, Geological and Natural History Survey. 

79. Missoula, Montana, University of Montana, Biological Station. 
80. New-York, American Museum of Natural History. 

81. Rolla ( Missouri) , Bureau of Geology and Mines. 

82. San Framcisco, Academy of Sciences. 

88. Topeka, Kansas Academy of Science. 

84. Washington, Smithsonian Institution. 


85. ( United States Geological Survey. 
86. ( United States Departement of Agriculture. 
Délamerika. 


87. Lima, Peru, Cuerpo de ingenieros de minas del Peru. 
88. Buenos-Ayres (Republica Argentina), Deutsche Akademische Vereinigung. 


Mexico. 


89. Mexico, Sociedad Cientifica kAntonio Alzates. 
90. tk Société Géologigue Mexicaine. 
91. Toluca, Servicio Meteorologico del Estado Mexico. 


Ausztralia. 


92. Melbourne, Geological Society of Australasta. 


93. Ki Australasian Institute of Mining Engineers. 
94. Sydney, Australian Museum. 
95: € Geological Survey. 


96. Perth, Gouvernement Geologist, (reological Survey Office. 


Tr 
a 


A m. kir. Földtami Intézet útján még a következő bel- és külföldi társulatok 
kapják a eköldtami Közlönyv-l : 


Im Wege der kgl. ungar. (reologisehen Reitchsamstalt bekommen wveh folgende 
Korporationen die Zeitschrift der Gesellschaft, den elföldtam Közlöny : 


97. Amsterdam, Académie Royale des Sciences. 

98. Basel, Naturforschende Gesellschaft. 

99. Berlin, Kel. PreuB. Akademie d. Wissenschaften. 

100. Kel. PreubB. geol. Landesanstalt und Bergakademie. 
ÜLNEK Deutsche Geologische Gesellschaft. 

102. Bern, Naturforschende (resellschaft. 

103. — c — Schweizerische Gesellschaft f. d. ges. Naturwissenschaften. 
104. Bologna, Accademia delle Scienze dell Instituto di Bologna. 
105. Bonm, Naturhistorischer Verein f. d. Rheinlande and Westfalen. 
106. Bordeaux, Société des Sciences Physigues et Naturelles. 

107. Boston, Society of Natural History. 

108. Bruxelles, Coramission Géologigue de Belgigue. 


109. 
110. 
Tas 
1168 
145. 
1 es 
MS 
TIL 
11 7(E 
TS 
119. 
120. 
121. 
129. 
123. 
124. 
1259 
126. 
07 : 
128. 
429. 
130. 
131. 
132. 
133. 
134. 
35. 
136. 
137. 
138. 
99. 
140. 
141. 
142. 
143. 
144. 
145. 
146. 
147. 
148. 
149. 
115510 
401 
115908 
153. 
154. 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 219 


Bruxelles Société Belge de Géographie. 


( Musée Royal dhistoire naturelle. 

€ Société belge de Géologie et de Paléontologie. 

4 Académie Royale des Sciences, des Lettres et des Beaux Arts. 
Budapest, Meteorológiai és földdelejességi m. kir. központi intézet. 

( Mérnök- és Építész-Egyesület. 

ú Kir. m. Természettudományi Társulat. 

( Országos Statisztikai Hivatal. 


Ki M. Tud. Akadémia. 
Buenos- Ayres, Direction general de Istadistica La Plata. 
Caen, Société Linnéenne de Normandie. 
Calcutta, Geological Survey of India. 
Christiama, L"Université Royale de Norvége. 

4 Recherches géologigues en Norvége. 
Darmstadt, Verein für Naturkunde u. mittelrhein. geolog. Vereim. 
Dorpat, Naturforschende Gesellschaft. 
Dublin, Royal Geological Society of Ireland. 
Firenze, R. Instituto di Studii superiori pratici e di perfezionamence. 
Frankfurt alM., Senckenbergisehe Naturforschende Gesellscbaft. 
Frankfurt a/O., Naturwissenschaftlicher Verem. 
Freiburg 1. B., Naturforschende Gesellschaft. 
Göttingen, Kgl. Gesellschaít d. Wissenschaften. 
Graz, Naturwissenschaftlicher Verein für Stelermark. 
Halle a. d. Saale, Kais. Leop. Carol. Akademie d. Naturforscher. 
£ Naturforscbende Gesellschaft. 

Heidelberg, Grossh. Badische Geol. Landesanstalt. 
Helsingfors, Administration des mines en Finlande. 

Ki Société de Géographie de Finlande. 
Innsbruck, Ferdinandeum. 
Kassel, Verein für Naturkunde. 
Klagenfurt, Berg- und Hüttenmönnischer Verein für Köárnthen. 
Kiel, Naturwissenschaftl. Verein für Schleswig-Holstein. 
Krakau, Akademie der Wissenschaften. 
TLausanme, Société Vaudoise des Sciences Naturelles. 
Leipzig, Naturforschende Gesellschaft. 

c — Verein für Erdkunde. 
Tniege, Société Géologigue de Belgigue, 
Tisbonme, Section des Travaux Géologigues. 
London, Royal Society. 

k —  Geological Society. 
Milano, Societa, Italiana di Scienze Naturale. 

c Reale Istituto Lombardo di Scienza e Lettere. 
München, Kgl. Bayerisches Staatsmuseum. 

K Kgl. Bayerische Akademie der Wissenschaften. 

t Kel. Bayerisches Oberbergamt. 
Napoli, R. Accademia delle Scienze Phisiche e Matematiche. 


set ; 
220 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 


kh 
OT 
OT 


. Neuchátel, Société des Sciences Naturelles. 

. New-York, Academy of Sciences. 

. Osnabrück, Naturwissenschaítlieher Verein. 

Padova, Societa Veneto-trentina di Scienze Naturale. 
Palermo, Accademia Palermitana di Scienza Lettere et Arte. 
. Paris, Académie des Sciences. Institut National de France. 
161. c —— Société Géologigue de France. 

162. c —— École des Mines. 

168. a —— Club alpin Írancais. 

164. Pisa, Societa toscana di Scienze Naturale. 

165. Prag, Kgl. Böhmische Gesellschaft der Wissenschaften. 

166. Riga, Naturforscher- Vereim. 

167. Rio de Jameiro, Commission Géologigue du Brésil. 

168. Roma, Reale Accademia dei Lincei. 

169. — c — Société Géologigue Italienne. 

170. Rostock, Verein der Freunde der Naturgeschchte in Mecklenburg. 
171. St.-Lows, Academy of Sciences. 

172. Santiago, Deutscher Wissenschaítlicher Vereim. 

173. St.-Petersbourg, Acadérnie Impériale des Sciences de Russte. 
174. Selmeczbánya, Kir. Bányászati és lirdészeti Főiskola. 

175. Stockholm, Académie Royale Suédolse des Sciences. 

176. Stockholm, Geologiska Föreningen. 


ki 
Ot Or 
1 €0 


mA mm 
Or ODO 
(9 a) 


159 


jet 
(op) 
Kai 


1776 ( Bureau géologigue de Suede. 
178. Strassburg, Kommission für die geologisehe Landesuntersuchung von Elsab- 
Lothringen. 


179. Stuttgart, Verein für vaterlándisehe Naturkunde in Württemberg. 
180. Tokio, Seismological Society of Japan. 

181. — c University of Tokio. 

182. — 4 Imperial Geological Office of Japan. 

183. Trondhjem, Société Royale des Sciences de Norvége. 

184. Torino, Reale Accademia delle Scienze di Tormo. 

185. Venezia, Reale Instituto Veneto di Scienze. 

186. Washington, United States Geological Survey. 

187. Wien, Verein zur Verbreitung naturwissenschaftlicher Kenntnisse. 
188. c  K.und k. Militár-Geographisches Imstitut. 

189. — c — Lebrkanzel für Mineralogie und (reologie der techmnischen Hochschule. 
190. . c  K. und k. Techrisches und Administratives Militár-Komitee. 
191. — c — Sektion für Naturkunde des österreichisehen Touristenklubs. 
192. c — Kais. Akademie der Wissenschaften. 

193. — c — Deutscher und Österreichischer Alpenverein. 

194. Würzburg, Physikalisch-medizinisehe (resellscha ft. 

105. Zagreb, Jugoslovenska akademia. 

196. Zürich, Kidgenössisehes Polytechnicum. 

197. — x — Naturforschende Gesellschaft. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


tisztviselőt 


az 1916—1918. évi időközben. 


FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOCHAFT, 


Elnök (Prásident): IGLrór SzorragcÓH TAMmÁs dr., királyi tanácsos és m. kir. 
bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. 

Másodelnök ( Vizeprásident) : Pánry MóRic dr., m. k. főgeológus, a Magy. Tud. 
Akadémia levelező tagja. 

Első titkár (I. Sekretár) : PArP KÁRoLY dr., tudományegyetemi ny. rk. tanár, 
a) Magyar Földrajzi Társaság alelnöke. 

Másodtitkár (II. Sekretár) : BALLENEGGER RÓBERT dr., m. kir. geológus. 

Pénztáros (Kassier): ASCHER ANTAL, műegyetemi kvesztor. 


A Barlangkutató Szakosztály tisztviselői. 


Funktionaáre der Fachsektion für Höhlenkunde. 


Elnök (Prásident): LENHOosSSÉK MirnÁLY dr., m. kir. udvari tanácsos, egyetemi 
ny. r. tanár, a Magyar Tudományos Akadémia r. tagja. 

Alelnök (Vizeprásident): BELLA Lasos, nyug. főreáliskolai igazgató. 

Titkár (Sekretár): KApic OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus. 


A választmány tagjai (AusschubBmitglieder) 
I. A Magyarországon lakó tiszteletbeli tagok : 
(In Ungarn wohnhafte Ehrenmitglieder.) 


1. ILosvav LaJos dr., m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, a Lipótrend 
lovagja, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési képviselő, a M. Tud. Aka- 
démia r. tagja és a királyi magyar Természettudományi Társulat elnöke; 
a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 

2. PALLINI INKpy BÉLA földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- 
s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 

8. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGNÁC dr., v. b. t. t., nyug. 
m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar 
Gazdaszövetség elnöke 


222 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTVISELŐI, 


4. KocH ANTAL dr., tudomány-egyetemi nyug. tanár, a M. T. Akadémia rendes 
tagja, a Geological Society of London kültagja. 

5. KRENNER J. SÁNDOR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár 
és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. 

6. Lóczi Lóczy LaJos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani 
Itézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar 
Földrajzi Társaság tb. elnöke; aromán királyi Koronarend II. oszt. lovagja. 

7. TeLeapi Rorn LaJos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti nyug. főgeo- 
lógus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. 

8. SEMSEI SEMSEY ANDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi 
tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. 

9. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendházi tag, 
nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pár- 
toló tagja. 


1I. Választott tagok. 
(Gewühlte Mitgheder.) 


1. Böckn Hucó dr. (NAGYSURI). m. k. miniszteri tanácsos, selmecbányai fő- 
iskolai ny. r. tanár. a III. oszt. Vaskoronarend lovagja, a Magy. Tud. 
Akadémia levelező tagja, az Országos m. k. Bányakatató Hivatal vezetője 
a m. k. pénzügymirisztériumban. 

2. Emszr KÁLMÁN dr., m. k. osztálygeológus és vegyész. 

3. HonkRusirzkY HENRIK, m. kir. agro-főgeológus. 

4. Kapi OTTOKÁR dr., m. k. osztálygeológus, a Barlangkutató-Szakosztály 
titkára. 

5. KoRmos TrIvADAR dr., egyetemi magántanár, m. kir. I. osztályú geológus. 

6. LIFFaA AURÉL dr., műegyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus. 

7. LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. r. tanár, a M. T. Akad. levelező és a 
Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 

. Maugirz BÉLA dr., tudományegyetemi ny. rk. és kir. József-műegyetemi 
magántanár, a M. Tud. Akadémia levelező tagja. 

9. SCHAFARZIK FERENC dr., kir. József-műegyetemi ny. r. tanár, m. kir. bánya- 
tanácsos, a hadi díszítményű katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Magy. 
Tud. Akadémia rendes tagja; Bosznia és Hercegovina bányászati szak- 


tanácsának tagja. 


90 


10. SCHRÉTER ZOLTÁN dr.. okl. középiskolai tanár, m. k. geológus, a Magyarhoni 
Földtani Társulat örökítő tagja. 

11. Timkó IMRE, m. kir. főgeológus. 

12. TRzirz PÉrekR, m. kir. agro-főgeológus. 


A SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉREMMEL KITÜNTETETT MUNKÁK 


1900. 


1903. 


1906. 


1909. 


1912. 


1915. 


JEGYZÉKE, 


VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE 
AUSGEZEICHENETEN ARBEITEN. 


TNCA ar bo ktarsz aslliz agyő 9 xy" ellgrŐNES za kiasszóa gre obó a ai 
viszonyainak ismeretéhez, különös tekintettel 
az ottani petroleumtartalmú lerakódásokra. 

II. A háromszékmegyei Sósmező és környékének 
HED ÓS Vaaev Szo méj art a kü Vömnsö süt e kimtet úrelta zs Körte 
tani petroleumtartalmú lerakódásokra. 

Mindkettőt írta BöckH JÁNos. Megjelent a m. kir. Földtani Intézet 
Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. 
(Arbeiten J. BöckHs über ungarische Petroleumgebiete). 

Die Geologie des. Tátragebirges.I Binleitung und 
S GT AGOTap AES Gate ee ET ST Kek orma kn sdkerz et a ÁGTTAS 
gebirges. Írta dr. UHrtG VIkTok. Megjelent a Denkschbriften der mathe- 
matisch-naturwissenschaítliehen Klasse der kaiserliehen Akademie der 
Wissenschaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben. Wienben 1897 és 
1900-ban. 

MOCAUOSOZTONYI astra 1 merte e Fő 8ELHOT TON klomép dara só ig raw an Kérő, 
mint természetes hőakkumulátorokról. 

II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. j 

Mindkettőt írta KALECSINSZKY SÁNDOR. Megjelent a Földtani Közlöny 
XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ben. (Abhandlungen A. KALECSINSZKY S 
über die heissen Kocnsalzseen von Szováta in Siebenbürgen. 

Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterwar- 
deiner (Pétervárader) Gebir ges (Fruska-Gora). 

Írta dr. Perrő Gyuza. Megjelent a Palxontographica LII. köte- 
tében, Stuttgart, 1906-ban. 

Az Erdélyrészi Érehegység bányáinak földtani 
viszonyai és éretelérei. 

Írta dr. PÁrry MóR. Megjelent a m. k. Földtani Intézet Évkönyvének 

XVIII. kötetében, Budapesten, 1911-ben. (Montangeologisehe Arbeit 
M. PÁrrys über das siebenbürgisehe Erzgebirge). 
A Balaton környékének geológiai képződményei 
és ezeknek vidékek szerinti telepedése. Írta: Lóczi 
Lóczy LaJos dr. 

Megjelent a Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei 


c. munka I. kötetének 1. részében, az 1—320. oldalon 15. táblával és 8327 


szövegközti ábrával, Budapest 19183. 


224 


A ,, Földtani Közlöny" hari folyótral Magyarország földtani- 
ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földiani ismere- 
lek terjesztésére. Megjelenik havonként öt évnyi tartalommal. 
A Magyarhoni Földtani JTársulat rendes tagjai 10 K évi tag- 
sági díj fejében kapják. Blófizetési ára egész évre 10 K. 


A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja 
a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet 
kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitő, pártoló) 
tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink- 
nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- 
zettel kötött szerződésünk alapján ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és 
Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Összes kiadványaink magyarul 
s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. 

Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az 
oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mint örökitő tagok ; — mig hivatalok 
intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- 
korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. 


Die Ungarische Geologisehe Gesellschaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher 
Verein, dessen Zweck die Pfiege und Verbreitung der Geologie und ihrer verwandten Wissen- 
schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, welches sie berechtigt 
den Titel cordentlieches (gründendes, unterstützendes) Mitglied der Ungarischen Geologischen 
Gegellschafíts, zu gebrauchen ; auch können die Mitglieder an den Fachsitzungen und der 
jáhilichen Generalversammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder 
jührlich einen Band (12 Hefte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit 
der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populáren 
Schriften dieser Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Sámtliche Publikationen 
erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscher, französiseher oder englischer 
Übersetzung. 

Ordentliche Mitglieder entrichten jührlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 K und beim 
Eintritt eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Mitglieder durch 
Einzablen von 200 K, Ámter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unter 
stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpflichtungen ein 
für allemal nachkommen, 


FÖLDTANI KÖZ Ze ÖNY 


XLVI. KÖTET, 1916 JULIUS—DECEMBER, 181 FÜZET, 


I. FERENC JÓZSEF. 


1830 —1916. 


Nyolcvanhat év terhével a vállain, közel hatvannyolc éves dicsőséges 
uralkodás után, 1916 november hónap 21-én este 9 órakor Schönbrunn 
kastélyban csöndesen elhunyt Ausztria császára és Magyarország apostoli 
királya. 

Lelépett a világ színpadáról a béke fejedelme, Európa legbölcsebb 
uralkodója. A sors különös szeszélye, hogy a békés érzelmű uralkodó trónra 
lépésekor forradalomban égő országokat vett át és a világtörténelem leg- 
véresebb háborújában fejezte be életét. Mert a magyar szabadságharc 
zivatara egyfelől, és Kurópa teljes lángba borulása másfelől a határjelzők 
1848 és 1916 között. 

Csak azok, akik az egyik vagy a másik határponton éltünk vagy élünk, 
s a világtörténelem eme véres eseményeinek szemtanúi vagyunk, csak mi 
tudjuk megbecsülni azt a békés korszakot, amely a két határpont között 
a nyugodt fejlődés, a gazdasági, ipari, kereskedelmi élet és a tudományok, 
művészetek virágzása terén áldást osztott a magyar nemzetnek. 


A Magyarhoni Földtani Társulat 66 éves fennállása alatt eme békés 


korszak áldásait élvezte, s hogy társulatunk emez első korszaka a tudo- 


mányokra oly kedvező időben folyhatott le, abban a legnagyobb érdem 
Ő Császári és Apostoli Királyi Felségét illeti, aki az európai békének egy 
emberöltőn át a fenntartója volt. 

I. FeERExc JózsEr tényleges uralkodása alá esik a Magyarhoni 
Földtani Társulat megalakulása 1850-ben. 

A magyar nemzettel való kibékülése után, amidőn az ország 1867-ben 
rajongó lelkesedéssel tette fejére Szent István koronáját, csakhamar meg- 
indult hazánkban a gazdasági, az ipari és kereskedelmi élet s virágzásra 


keltek Magyarország tudományos intézményei. 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 16 


I. FERENC JózsEF szentesítette az országos földtaniintézet 
szabályzatát, 1869 június 18-án Schönbrunnban kelt elhatározásával, 
amidőn tegy magyar földtani intézetnek felállítását, jóváhagyta. 

I. FERENC JózsEF személyéhez fűződik továbbá a m. kir. földtani 
intézet budapesti palotájának megnyitása. Élénk emlékezetünkben van 
még mindannyiunknak 1900 május 29-e, amikor d. e. 11 órakor Ő Császári 
és Apostoli Királyi Felsége a m. k. földtani intézet Stefánia-úti új otthonát 
meglátogatta. Boldogult felséges urunk, akit megjelenésekor, a magyar 
geológusi kar élén DaARÁnwYyI IGwÁc dr. m. kir. földmívelésügyi miniszter 
üdvözölt, BöokH JÁNnos intézeti igazgató kalauzolása mellett behatóan meg- 
tekintette az új múzeumot. Örökké emlékezetes marad ez a látogatás a 
magyar geológusok előtt, s mélyen bevésődtek emlékezetünkbe a látogatást 
követő udvari ebéden mondott következő szavai : k Gyönyörű intézet. Nem 
úgy értem ezt, mintha csak kívülről volna nagyon szép, hanem belső tar- 
talma, gazdagsága és gyüjteményemek becse nagyon megörvendeztetett 
engem.) 

Tudvalevő dolog, hogy Boldogult Felséges Urunk fiatal korában 
melegen érdeklődött a geológia iránt, s Tirol dolomit szirtjeinek, valamint 
a Kaukázus hófödte bérceinek kiváló ismerője volt. Egyáltalában mindazon 
helyeken, ahol vadászat közben megfordult, a geológiai és természetrajzi 
viszonyok is lekötötték figyelmét. Hmez érdeklődését uralkodói gondjai 
között 15 mindvégig megtartotta. 

Immáron örök pihenésre tért a nagy uralkodó. Nem adatott meg- 
érnie a győzelmes harcok befejezését. Hisszük és reméljük azonban, hogy 
kikönyörgi ott fenn népeinek az áldásthozó békét. Szelleme őrködik a magyar 


nemzet fölött. Legyen áldott az emléke! 


A) ÉRTEKEZESEK. 


ÉSZAK-ALBÁNIA, RÁCORSZÁG! ÉS KELETMONTENEGRÓ 
GEOLOGIAI TÉRKÉPE. 


— Az I. táblával. — 


Irta: báró Nopcsa FERENC dr. ? 


Épen tíz éve, hogy első izben kísérlettem meg a Balkánfélsziget 
nyugati részének átnézetes geológiai térképét vázolni. Minthogy e terület- 
ről való ismereteink azóta lényegesen kibővültek, idejénvalónak tartom 
. e kísérletet most megújítani. Erre a következő újabb geológiai térképek 
álltak rendelkezésemre : j 

1. BuKowsKY részletes térképe Spizza- Budua környékéről (1 : 25,000). 

2. MARTELLI -térképei délkeleti Montenegróról és a Rumija hegy- 
vonulatról (1 : 200,000). 

3. Bosznia átnézetes geológiai térképe (1 :200,000) KaArzER-től. 

4. Serajevó környékének részletes térképe (1:75,000) Kirrr-től. 

5. Itt még közzé nem tett saját részletes térképezésem Észak-Albá- 
niáról (1 : 75,000), melyet a román Anuarul Institutului Geologic 1914-ben 
és a Jahrbuch der k. u. k. geologisehen Reichsanstalt 1913-ban közöltek. 

Ezeken kívül kell felemlítenem itt még Kossmar igen fontos 
munkáját az alpesi redőrendszer adriai szegélyéről (Mitteilungen der geolo- 
gischen Gesellschaft, Wien 1913.). Végre még felhasználhattam azokat az 
adatokat is, melyeket Plevljetől Mitrovicáig és innen Cacak-ig terjedő 
utaimon, továbbá egy a boszniai szerpentinzóna megvizsgálása végett tett 
utazásomon gyüjtöttem. Montenegróban a Rijeka-Njegus és Podgorica — 
Trepsi közti útvonalakat szintén személyes tapasztalatból ismerem. 

Az a terület, melynek földtani térképét ezúttal közlöm, délen Tiranaig, 
északon Cacakig terjed. Nyugaton Cattaro, keleten pedig Prizren városok 


1 A Rácország (Rascia) elnevezés, melyet IPPEw az egész hajdani novibazári Szandsak 
megjelölésére felemlített, mint e terület történelmi multjában gyökerező, ajánlatos. 
? Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1916 május 3-i szakülésén. 


16" 


228 D: BÁRÓ NOPCSA FERENC 


jelölik határait. Tektonikailag ez a térség öt egységre oszlik, melyek egymás 
között, legalább részben, sztratigrafiailag is nagyban különböznek. 

I. Az első területegység a partvidék; (1), melyet 
a felső krétának, az egész eocénnek és az oligocénnek szakadatlan kifejlő- 
dése jellemez. A felső kréta mint rudista-mészkő, az alsó eocén mint nuammu- 
lit-mészkő, a középső eocén mint durvamész, a felső eocén pedig, valamint 
az oligocén is mint Ílis jelentkezik, közbefekvő nummulit-mészpadokkal. 
Ehhez csatlakozik a miocén Durazzo— Tirana vidékén. Szerkezetére nézve 
az egész terület egyes szabályosan egyenszárú redőkből van alkotva. 

II. A második egység a Ünkali területe 2 9 
Ebben a legmélyebb előbukó tagok a buduai felsőkarbon, melyet 
BukowsxkY írt le, és ugyanott a perm. Erre a hatalmasan kifejlődött 
triász következik. Az alsó és a középső triász részben tarka agyagpalából, 
továbbá többé-kevésbé elkovásodott palából (jaszpis pala), szarukőból, 
mészkőből, részben közbeeső kitörésbeli kőzetekből és ezek tufáiból áll. 
Az alsó triász mint a partszegéllyel majdnem párhuzamosan futó szakadat- 
lan vonulat Cattarótól Tiranáig, sőt még Albánia belsejében is a Cukali- 
hegység nyugati lejtőjén kimutatható. 

A felső triász kizárólag világos színű, részben dolomitos mészkőből 
áll, melynek különvált rögei szintén Cattarótól Tiranáig vonulnak, tovább 
pedig a triász mész a Cukali redői között hosszú, keskeny sávok alakjában 
jelentkezik. A liászt rózsaszínű, ammoniteket bőven tartalmazó, gumós 
mészmárga, a középső jurát radioláriás mész jellemzi. A kréta képződmé- 
nyei a Cukali-hegységben, úgy látszik, hiányoznak, de a partvidéken meszes 
kifejlődésben megtalálhatók. A transzgredáló ótercier-üledék legalul mint 
szaruköves táblás mészkő (Plattenkalk), fölebb mint meszes agyagpala. 
és legfelül (oligocén) mint barna agyagpala mutatkozik. Az utóbbi tagban 
gyakran találhatók a rudista-mésznek nagy rögei. Az a körülmény, hogy a 
hász rózsaszínű és a középső jura vörös üledékei Dalmáciában nem mutat- 
koznak, kérdésessé teszi a Cukali-hegységnek a Skutari—Spizza—Cattaro 
vonulattal való összefüggését, habár túlságos nyomaték erre nem fektet- 
hető, mert hiszen ilyen vöröses liászmárga elszigetelten még Montenegró 
belsejében is előfordul (amit Trzerze kimutatott); a mi területünkön 
ezek inkább mint helyi tünetek tekintendők. Innen északra, Bosznia felé, 
persze a meszes fácies, délen, Görögország felé, pedig a vörös agyagpalák 
fáciese uralkodik. 

JT. "Az északalbányai tábla területünk AT adas 
dik egysége. (5—9.). Ez Északalbánia északi szegélyére és középső Mon- 
tenegróra terjed ki. Sztratigrafiai tekintetben ez a képződmény alsó tagjaiban 
a Cukalira emlékeztet, mert a karbon, a perm és a triász abban körülbelül 
ugyanúgy vannak kifejlődve, mint emebben ; az egyetlen különbség a pale- 
ozoikumban abból áll, hogy Kirinél az alsó karbon is kibukkan és hogy 


ÉSZAK-ALBÁNIA, RÁCORSZÁG ÉS KELETMONTENEGRÓ GEOLOGIAI TÉRKÉPE. 229 


a középső triászban a kitörésbeli képződmények csupán tufás kőzetek. 
A liásztól kezdve jelentékenyebb a különbség: az ammonites mészmárga 
helyébe gyakran fekete krinoidás mészkő, és a felső jura radiolariás mesze 
helyén mindig ellipsactiniás mészkő van. Az egész krétaképződmény hézag 
nélkül van kifejlődve: sötét bitumenes mésszel kezdődik és rudista-mész- 
szel végződik. A krétaképződményre az eocénnek mészkőpadokkal vegyes 
agyagpalája és homokköve diszkordánsan telepednek. 

IV. Területünk negyedik egysége a Merdita. (10—12.) 
Ami a fáciesbeli minőséget illeti, ez a terület némileg a Cukali területhez 
hasonlít, de a szerpentinnek nagy elterjedése a felszínen okozza, hogy az 
alatta eltemetett rétegek sorozata csak hézagosan ismeretes. Ehhez az 
egységhez tartozik Montenegró északi és keleti része, valamint Rácország- 
nak legnagyobb része. 

A legalsó triászt itt radiolaritek és Han Bulog-mészkövek ! képviselik. 
A középtriász itt úgy van kiképeződve, mint a Cukalin, csak hogy több 
erupcióis anyagot tartalmaz. Az északalbániai tábla felső triászbeli mész- 
fácieséhez hasonlók ama fehér mészrögök, melyeket itt a Munellánál fellépő 
alsókrétakorú konglomeratokban találunk. 

A. juraképződmény a Merditában a Cukali jurakorú radioláritja 
helyett szerpentint és gabbrót tartalmaz. 

. Ezután hézag áll be az üledékek sorozatában fel az alsó krétáig. 
A krétakorú üledékek legalsó tagjaként szereplő konglomeratum idősebb 
a barromiennél. Az egész alsókréta konglomeratumok, márgák, homok- 
kövek és táblás mészkövek váltakozó rétegeiből áll. A konkordánsan reá- 
települt felső krétában, mely rudista-mésszel végződik, a meszes fácies 
usalkodik. A felsőkrétánál fiatalabb képződmények Merdita erupciós terü- 
letén teljesen hiányoznak. 

VI Ae Duarmáűtor: tegy ség "tarkarójaibeos ztásünk 
ötödik és utolsó egysége (13—15), már csak tektonikai 
szempontból nevezhető egységnek, minthogy sztratigrafiája az északalbá- 
niai tábláéval teljesen azonos. Egyedüli különbség abban található, hogy 
ítt nemcsak az ótercier, hanem még a kréta is tökéletesen hiányzik. 

Általánosságban tehát megállapítjuk, hogy a fiatalabb üledékek a 
szárazföld belseje felé mindinkább fogynak. A tengermelléken az üledékek 
zárt sorozata, a krétától a miocénig mutatkozik; a Cukaliban és Észak- 
Albániában a  miocénen kívül még az eocén is eltünik; Merditában, mely, 
amint tudjuk, a Cukalira át van tolva, az oligocén is hiányzik; végre a 
Durmitor területén már nemcsak az egész harmadkori sorozat, hanem még 


: Legujabban sikerült ammoniteket tartalmazó vörös werfeni mészkövet, 
mely ugyanolyan természetű, mint a Kéira-nál levő, nem messze Blinistitől Spalnál is fel- 
fedeznem. Ez a hely még bizonyosan igen szép eredménnyel kiaknázható. 


290 D: BÁRÓ NOPCSA FERENC 


az egész krétaképződmény sem található már meg. Fiatalabb beszakadá- 
sokban mindenütt ópliocén települ. 

Tektonikai szempontból ötféle területünk különválása világosan 
kimutatható. 

Az egész mezozoós sorozat, mely a Bocche di Cattaróban levő Teodó- 
tól Skutarin át Tiranáig húzódik, mindenütt mintegy rideg tábla a part- 
melléki szabályosan redőzött és még képlékeny harmadkori képződmény 
fölé tolatott, miközben maga a tábla pikkelyesen repedezett és utólag még 
lépcsős törésekben újra feldaraboltatott. Messzebb bent a szárazföldön 
ennek a tengerparti kréta fölé tolt képződménynek megfelelő rétegsorozatot 
a Cukalin délnyugat felé áthajló redők alakjában találjuk. Magát a képlé- 
kenyen átformált Cukalit, amint már említettem, ismét az északalbániai 
merev tábla födi és ez az áttolás egy vonal mentén megy végre, mely 
UCattarótól a Tarabosig és innen szabálytalan iránnyal Raja környékén 
a Drin könyökéig húzódik. Pikkelyes szerkezetet ebben az áttolásban csak 
egy helyen, Salónál észleltem, még pedig dél felé irányuló nyomással ; más- 
különben csak lapos dőlés látható : a tábla délkeleti szélén ÉNy, délnyugati 
szegélyén pedig ÉK irányban. 

Az északalbániai táblára a merditai erupciós terület támaszkodik. 
Erre nézve az 1913-ban közzétett munkám bizonyítékot tartalmaz ; itt pedig 
elég legyen a Drin-könyök Rajától nyugatra mutatkozó kartografiai viszo- 
nyaira utalni. ] 

Albániában a merditai erupciós képződmény pikkelyes szerkezetet 
mutat és itt 18 a pikkelyek helyzete megközelítően párhuzamos az áttolás 
szegélyeivel, míg a tábla közepe laposan fekszik, illetve szelid bolthajlást 
képez. A Mitrovicánál, Kraljevónál, Cacaknál és a Drin mellett Visegrád- 
nál mutatkozó szerpentintömzsök a merditai szerpentinképződmény foly- 
tatásának tekinthetők; szerkezetükre nézve azonban nincsenek közelebbi 
adataink. 

Most még csak a Durmitor-takaró tektonikájáról kell szólnom. 
A Durmitor áttolását az északalbániai tábla fölé közelebbről csak Podgo- 
ricától északkeletre vizsgálták meg, ahol már MARTELLI látta az áttolást 
kísérő jelenségeket, melyeket ő azonban nem magyarázott meg helyesen. 
Valódi természetükre csak az én északalbániai kutatásaim vetettek vilá- 
gosságot. A Cem-völgy forrásterületén meglátszik: miként fekszik reá 
a Durmitor-takaró az északalbániai táblára. Ennek az áttolásnak folyta- 
tása északnyugaton van azon a vonalon, melyet már TrIerzE fedezett fel 
Niksió és a Durmitor között. Ez a vonal egész Montenegrót átszeli és az 
előtte fekvő kis flys-szigetek, melyek Podgoricától a Dugaszorosokig ter- 
jednek, tökéletes hasonmásai ama nagyobb, flys- és rhüt-szigetnek, mely 
Podgoricától északkeletre, Kucinál, a krétameszen fekszik. 

Hogy az áttolás vonala, mely a Cem forrásainál mutatkozik, Selzától 


Tafel I. Tábla. 


Magyarázat — Legende : 
Pliocén lerakodások 
Pliozüne Ablagerungen. 


Partvidéki kréta éS eocén 
- Kreide und Eozán der Küste 


9 Cukali alsó triasz 
" Untere Trias des Cukali 


, Cukali felső triasz és júra 
9. Obere Trias und Jura des Cukali 


A Cukali eocén és kréta 
: Rozán und Kreide des Cukali 


, Északalbániai paleozoikum és alsó triasz 
5. Palaeoz. und Unt. Trias d. N. Alb. Tafel 


§ Északalbániai felső triasz képződmény 
- Obere Trias der N. Alb. Tafel 


- Északalbániai júra képződmény 
/. Jura der N. Alb. Tafel 


Északalbániai kréta képződmény 
- Kreide der N. Alb. Tafel 


9 Északalbániai eocén képződmény 
: Kocán der N. Alb. Tafel 


1 Merditai alsó triasz 
- Untere Trias von Merdita 


u Merditai szerpentin 
" Serpentin von Merdita 


ÉHEZ. 231 


"TERREICH 
mutatna, 
vábbá azt 
tezik. 
vonulatot 


ött fekvő 
-, egyelőre 


TAI 


lógiai ta- 
dr. egye- 
agy előzé- 
giai hegy- 
metszetet 
Inagla vára 
tő háború. 
"rőseim és 


ban, hogy 


bányászok 
tében nem 
. nyujtott 
kéziratot, 
zlöm azt, 
giai kuta- 
ág keretet 
:kre annál 


itatta PAPP 


Földtani Közlöny. Band XLVI. kötet. 


7 és 382 a fú 
Es MLAMAEAAAK, Ti 
ÜERRGNROZZ ÉSZAK ALBÁNIA 
GY SY NN ;, 
KNGAANÁNYN NY LNNANTÁK NAAA s , 
SAN DA IVY VUgYu, RACORSZAG és KELETI MONTENEGRO 
173 ZZGZZZÁROORÓ geologiai térképe u 
099298 ; új 
— 883 összeállította : 
Cs6 DZD, 
zza 2 BároNopcsaferenc dr. 
2 es 1916. 
KYTAN Eg 
MAGSLLÁN] Z 
8 [7 KYZETYÉNÉTEN E 9, I 
vi VGA 3 Ki 
ov VÉNY 07 HA A 
PANNYONNNNNYNAÍNÉÓ éz 995 
9, NAARANARONYARA WV (Én 
NN N NN N NANANANA 
Mm ILANANÁP SALAK ÁNAK AN ANAA KANA 
M h) A, Mi YV vw NA LYENÉNÉ VM 
ÍANANANANOKONA FIGANA 
AV VAN Aja BAAAKOB me NM. 
NY Cel MUVM, MA 4 AA NA 
Ww. NY Yv IAVANAAN 
1401. — LV GVONOVO Vw 
MON AGYAD ye 
r —] Si 
E] 
cz : ) 
SZEZZZ 3. ! 
Ez És 2 sti Bal 
ZE A 
Es MANN 
1 TATAATANTRÁTI (e 
viv Ag, 
- - MO ZEZEDNES 
KARASÁKÁNÁN 
zs SANYI 
PENYANNNANTA 
AÁPLARÁNÁ A 


j41i 


439 


427 kt 
Dulcigno 
(4 


Geologische Karte 
von 
NORDALBANIEN, RASCIEN 


und 


OSTMONTENEGRO 
Zusammengestelt: 
von 


W Barontranzv Nopcsa 7 


M 
KARA 
A, AN, 


DA(/lrovica 


ren 


Hiloméler, 


(EE 


Tafel I. Tábla. 


Magyarázat — Legende: 


Pliocén lerakodások 
Pliozüne Ablagerungen. 


Daptvidéki kréta és eocén 


" Kreide und Eozán der Küsle 


Cukali alsó triasz 


" Untere Trias des Cukali 


Cukali felső Wwriasz és júra 


" Obere Trias und Jura des Cukali 


Cukali eocén és kréta 


" Eozán und Kreide des Cukali 


Északalbániai paleozoikum és alsó triasz 


" Palaeoz. und Unt. Trias d. N. Alb. Tafel 


Eszakalbániai felső triasz képződmény 


" Obere Trias der N. Alb. Tafel 


[52 


10. 


" Kreide der N. 


Északalbániai júra képződmény 


" Jura der N. Alb. Tafel 


Északalbániai kréta képződmény 
Alb. Tafel 


Északalbániai eocén képződmény 


" Eocán der N. Alb. Tafel 


Merdítai alsó triasz 
Untere Trias von Merdila 


Merdítai szerpentin 


" Serpentin von Merdíta 


Merditai kréta 


" Kreide von Merdíta 


Durmitori paleozoikum és alsó triasz 


" Palaeoz. u. Untere Trias der Durmitordeeke 


Durmitori felső triasz képződmény 


" Obere Trias der Durmitordecke 


Durmitori júra képződmény 


" dura der Durmitordecke 


Szintes településű rétegek 
Flache Lagerung 


Boltozatos településű rétegek 
Antiklinalen 


Átbuktatott redők 
Veberkippte Fallen 


Pikkelyes szerkezet 
Schuppenstructur 


Áttolódások 
Vébersehiebungen 


Madstab : 1 : 1,150,000 mértékben. 


ADATOK AZ ÉSZAKKELETI SZERBVIDÉK GBEOLOGIAI HEGYSZERKEZETÉHEZ. 231 


keletre Ipek felé folytatódik, ez egyelőre még csak hipotezis. OSTERREICH 
geografus a Zjleb-hágóról szerpentint említ mészkő fölött. Ez arra mutatna, 
hogy itten a merditai rétegsorozat a Durmitor-táblán fekszik, továbbá azt 
is tudjuk, hogy Decan Gusinje és Ipek közt nagy palaterület létezik. 

Közel fekvő vélemény, hogy a jövőben ezt a gusinjei flysvonulatot 
a Raja mellett levővel össze fogjuk köthetni. 

Minthogy a Novibazar, Gusinje, Raja és Mitrovica között fekvő 
terület Európának még teljesen át nem vizsgált vidékeihez tartozik, egyelőre 
többet még nem mondhatunk e vidék geológiai szerkezetéről. 

Kelt Bécsben, 1916 május hó 3-án. 


ADATOK AZ ÉSZAKKELETI SZERBVIDÉK GEOLÓGIAI 
HEGYSZERKEZETÉHEZ. 


— A II, 4— B táblával, — 


Irta: dr. RADOVANOVIC SZVETOLIK után BENE GÉZA.1 


Amidőn az 1914. év tavaszán a szerb vidékek bányageológiai ta- 
nulmányozására mentem, Belgrádban RADOVANOVIG SZVETOLIK dr. egye- 
temi tanártól — ki akkor már kínos csúzban szenvedett — nagy előzé- 
kenységgel becses tájékozódást nyertem a bejárandó vidék geológiai hegy- 
szerkezetére vonatkozólag. Nevezett nekem egy pár geológiai metszetet 
és egy geológiailag színezett átnézeti térképet adott át, végül Rudnaglavára 
egy magyarázó leírást is küldött nekem. Azóta lezajlott a büntető háború. 
Belgrád lakói szétrebbentek és nem tudom, vajjon ottani ismerőseim és 
ezek közt RApovaAwnovió dr. visszatértek-e? Igyekezetem azonban, hogy 
sorsáról tájékozást szerezzek, eddig eredménytelen maradt. 

Miután azonban már most megindul a geológusok és bányászok 
tevékenysége a meghódított tartományokban, a tudomány érdekében nem 
hagyhatom parlagon feküdni a RApovanovió dr. által nekem nyujtott 
anyagot, hanem az ő utólagos jóváhagyása reményében mint kéziratot, 
de mint RApovaANovió dr. szellemi tulajdonát közlöm azt, 
hogy mindazok hasznát vehessék, kik ezen vidékeken geológiai kuta- 
tásokat végezni hivatottak. Az itt közlendők amúgy is csupán tág keretet 
képeznek, melyen belül évekig tartó részletes geológiai fölvételekre annál 


1 A Magyarhoni Földtani Társulat 1916. jan. 26-i szakülésén bemutatta PAPP 
KÁROLY dr. főtitkár. 


2892 DI RADOVANOVIÓ SZVETOLIK 


inkább lesz szükség, mert a volt szerb királyi geológusok gyüjteményei 
Belgrádban alig lesznek az enyészettől megmenthetők, míg másrészt a szerb 
fölvételek leírása az előttünk ismeretlen nyelv folytán reánk nézve — ha el 
nem pusztultak — csak korlátolt értékkel bírnak. 

A mellékelt átnézeti térképvázlatban (II. 4 tábla), úgy mint a metsze- 
tekben (II. B tábla) a következő geológiai képleteket látjuk kimutatva: 

I. A kristályos palák [-ső csoportja (archai gneisz). 

II. a kristályos palák II-ik csoportja (dr. R. szerint valószínűleg meta- 
morf ópáleozói rétegek) fillitszerű kőzetek, 

III. paleozói palák (valószínűleg alsó karbon), 

IV. gránitoknak és részben vagy legnagyobbrészt szerpentines gabbró- 
közetek masszivumai, 

V. permrétegek (verrukano) porfirokkal és porfirtufákkal, 

VI. mezozói rétegek, melyek liászból — helyenként felső doggerből — 
( Klaus-rétegek) állanak, azután legfelső jura (Malm), alsó és a legszélső 
északkeleti részben felső kréta, 

VII. andezitek, 

VIII. harmadkori rétegek, főleg posztmediterrán és szarmatarétegek, 
helyenkint meoti és levantei rétegek, 

s végül a diluvialis és alluvialis hordalékok. 

A metszetek magyarázatából kifolyólag a hegység geológiai fölépi- 
tésére a következő tények adnak felvilágosítást. 

A vidék legészakibb részében (II. B tábla 1. metszet), 
Orsova és Sip között, úgy a keleti, valamint a nyugati oldalon egy-egy 
nagy antiklinális van, melyeket egymástól egy nagy szinklinális választ el. 
A keleti antiklinális magvát legnagyobbrészt krétakorbeli rétegek képezik, 
mig a nyugati antiklinális magva a II-ik csoportbeli kristályos palákból 
áll. Ezen antiklinálisok szárnyain, úgymint a központi szinklinálisban I-ső 
csoportbeli kristályos palák lépnek fel, melyek tehát a mezozói rétegek, 
illetőleg a II-ik csoportbeli palák fölé kerültek. A nagy Cserna— Orsova 
irányú £—D-i irányú törés folytán a centrális színklinális lesülyedt és 
(részben) a tercier rétegek által kitöltetett. Hasonlóképen a keleti kristá- 
lyos palazónát 15 egy törés vágja el, mely a Timok-medence harmadkori 
területét nyugat felé határolja. 

Ezen metszettől tovább dél felé a Kazán-Podvrskán át 
fektetett metszeten (II. B tábla 2. metszet) ezen két antiklinálist csak 
bizonyos mértékben módosulva találjuk. A keleti antiklinálisnak egész 
keleti oldala lesülyedt és harmadkori rétegekkel van födve, a központi 
szinklinálist I. csoportbeli kristályos palák töltik ki, míg a nyugati anti- 
klinálist legnagyobbrészt felső-jurakorbeli mészkövek képezik, melyek 
hatalmas diszlokációt szenvedtek, különösen a Kazán törése által, mely 
a Cserna-völgyi törés folytatásának tekintendő. 


ADATOK AZ ÉSZAKKELETI SZERBVIDÉK GEOLOGIAI HEGYSZERKEZETÉHEZ. 233 


A szóbanforgó vidéknek körülbelül közepén Milanovác—Brza— 
Palanka irányában fektetett metszetben föltünő a nyugati antiklinális, 
melyet teljesen a liászrétegek képeznek (ez nem áll és erre visszatérünk), 
melyekre mindkét oldalról I. csoportbeli kristályos palák lettek feltolva. 
Az egész keleti antiklinális a ferdén lefutó törés folytán a mélybe sülyedt 
és nyugaton a Porecska törés által szétszakított, a tetején erodált és később 
harmadkori rétegekkel kitöltött milanováci antiklinálist látjuk, melyhez 
nyugat felől ismét I. csoportbeli kristályos palák támaszkodnak. 

Az eddig mondottak alapján azon fontos következtetésre jutunk, 
hogy az északkeleti szerbiai vidéken, úgymint a déli Kárpátokban, min- 
denütt fellépnek I. csoportbeli kristályos palák a mezozói rétegek, vagy 
pedig a II. csoportbeli kristályos palák fölött. Az I. csoportbeli kris- 
tályos paláknak a II. csoportbeli palák és a verrucanóból és a  mezozói 
rétegekből álló autochton rétegek fölé történt, MuRGocrI által leírt fel- 
tolása tehát az északkeleti szerb vidékre is kiterjed. 

A Gornjane—Czrnajka—Sötubik irányú metszet- 
ben (II. tábla, 4. sz. metszet) a Plavna-vidéki antiklinális mint a Mirocs 
antiklinális folytatása jelenik meg: ez legnagyobbrészt krétakorbeli kép- 
zödményekből áll, melyeknek közepén egy gránitmag van. Itt már közel 
vagyunk az áttolási takarónak déli végéhez; az I. csoportbeli kristályos 
palák itt csupán az említett antiklinális nyugati oldalán vannak, míg a 
keleti oldalon mélyen lesülyedtek és harmadkori rétegekkel vannak födve. 
A milanováci antiklinális déli folytatásában azután a nagy ezrnajka — 
gornjanei gránit-masszivum jelenik meg. 

Az utolsó, ötol—DeliJovan irányú metszet (II. B tábla, 
5. sz. metszet) már a nagy délkárpáti áttolás területén kívül esik. A hegy- 
séget felépítő alapkőzetek csupán autochton képletek, melyek között nyu- 
gaton a nagy gránit-masszivum és a középen egy gabbró-masszivum tűnik 
fel. Igen érdekes az I. csoportbeli kristályos palák feltörése Terjani vidékén, 
mely itt mint a lesülyedt keletmirocsi kristályos palazónának nyoma lép 
a külre. 

Ezen tények alapján vidékünk geológiai története a következőkben 
foglalható össze : 

Az alapkőzetet a legnagyobbrészt II. csoportbeli kristályos palákká 
alakult paleozói palák képezik, melyeken gránitok és gabbró-kőzetek ki- 
sebb-nagyobb lakkolitok alakjában törtek fel. Ezek a kitörések összefüg- 
gésben vannak a Közép-Európában az Alpok és Kárpátok vidékein végbe- 
ment nagy tektonikai mozgásokkal, melyeknek kulminációja a karbonkor 
közepére esik. A fő kitörési fázis után a felső karbon folyamában még utólagos 
kitörések is kell hogy történtek legyen, mert a gránittömeg különféle irány- 
ban egy vörös gránitnak telére; és erei által van átszeldelve. Valószínűleg 
ezen utóhatásokkal függnek össze a gabbro-masszivum utólagos hasadásai 


231 . Dt RADOVANOVIÓ SZVETOLIK 


és injekciói 15. A tektonikus mozgások a permkorban is folytatódtak, erre 
mutat a porfiroknak és porfirtufáknak a verrucanóban a Grebenen és a 
Porecska-völgyben lévő föllépése. Ezután a lerakodásban egy nagy szüne- 
telés állt be, minekfolytán ezen egész nagy területen a triászképződmény 
nyoma sem volt megállapítható. A mezozói kor a liásszal kezdődik, előbb 
a parti fáciessel, hellyel-közzel széntelepekkel, azután egy szublitorális, 
a bánságihoz hasonló fácies következik. A középső jurából legjellemzőbben 
van kifejlődve a legfelső emelet, és pedig az ammonitokban dús Klaus- 
rétegek alakjában (Greben, Crnajka). Ezután úgylátszik, a letelepülésben 
egy szünet következett be, mely a legfelsőbb juraemeletig (Tithon) tartott, 
mely a cephalopodafáciesben igen jól van képviselve és észrevehető határ 
nélkül fokozatosan az alsó krétába megy át. A Milanovác, Porecska-völgy 
és Mirocstól keletre eső vidék által képviselt előfordulási helyeken egyaránt 
tengeri jellegű, és benne a legmélyebb szintektől kezdve a gaultig fel, vala- 
mennyi szint képviselve van; azonkívül litorális-képződményeket találni 
nyugaton, délen és délkeleten. Az oazisnemű, gyökérnélküli, litorális fáciesű 
kisebb mészkőrögök, melyek a Porecska-völgyben, Milanovácz táján és 
Mirocstól északra, rendesen az áttolási takaró szélén vagy annak közelé- 
ben mint exotikus tömegek a pelagikus alsó krétában találhatók, valószínű- 
leg az áttolás által hordattak oda. Valószínűleg a felső krétába tartoznak 
azok a táblás mészkövek, márgák és márgás homokkövek, melyek a leg- 
távolabbi északkeleten lépnek fel és melyeket más-más geológusok hol 
hászra, hol doggerre, majd határozatlankorú mezozói rétegekre magyaráz- 
nak, ez legalább legtöbb valószínűséggel bír a Brza-Palánkától északnyu- 
gatra fekvő vidékre, Reka-vidékre, hol az Alixar szénbánya van, melynél 
a széntermőrétegek meredeken fölemelve az I. csoportbeli kristályos palák 
alá merülnek, míg a szén maga legjobban egyeztethető össze a későbbi ki- 
törések által meg nem zavart, keletszerbiai közönséges, krétaszenekkel. 

A mezozóikum végén következett be a nagy délkárpáti áttolás, minek 
folytán az I. csoportbeli kristályos palák hol a II. csoportbeli kristályos 
palák, gránitok és gabbrókőzetek fölé, vagy a paleozói rétegek verrucano, 
porfirok és porfirtufák fölé, hol az autochton terület mezozói rétegei fölé 
kerültek. Ezen nagy tektonikai mozgásokkal karöltve számos szakadék 
képződött, minők egyrészt az Északkeleti-szerbhegység és a Timok-medence 
között, másrészt a nagy Csernavölgy — Kazán — Porecska-völgy mentén levő 
törés, míg innen délre a Cerna— Reka vidékén az óriási andezit-kitörések 
kezdődnek, melyek Majdánpekig nyomozhatók. 

Az óharmadkor folyamában a főelvetések véglegesen kialakulnak, 
több sülyedés jön létre, melyeket később a neogén tölt ki. 

Vidékünk geológiai történetének utolsó szakaszában annak dombo- 
rulati viszonyai alakulnak ki, amidőn a valószínűleg hajdan összefüggött 
feltolási takaró részben lehordatott, úgy, hogy ez az antiklinális gerince- 


ADATOK AZ ÉSZAKKELETI SZERBVIDÉK GEOLOGIAI HEGYSZERKEZETÉHEZ. 235 


ken kezd eltűnni, míg végre már csupán ezen antiklinálisok lejtőin és a 
mélyedésekben maradt meg. 

Ezen Rapovanovié dr. után szószerint közölt leírás szerint: 
ta szóbanforgó vidéknek körülbelül közepén, Milanovác— Brza—Palanka 
arányában fektetett metszetben föltünő a nyugati antiklinális, melyet 
teljesen a liászrétegek képezneks Ez tévedés, mert ez 
úgy a 8. sz. metszetben ábrázoltakkal, valamint SCHAFARZIK FERENC 
dr.-nak tAz aldunai Vaskapu-hegység geológiai viszo- 
nyainak és történetének rövid vázlata)! című munkájá- 
hoz mellékelt geológiai térképpel ellentétben áll. Eszerint RApovAnovié 
ezen mondata akképen módosítandó, hogy a Milanovác— Brza— Palanka 
irányában fektetett metszetben a nyugati antiklinálist permi, liász 
ésdogger-rétegek képezik. A SCHAFARZIK dr. által a Duná balpartján, 
Milanováctól keletre kimutatott permi-rétegek — mint többízbeli bejárá- 
saim alkalmával megállapítottam — tovább délre, különösen Moszna és 
Topolnica között terjedelmes komplexumot képeznek és pedig a liász- 
rétegek rovására, mely utóbbiak csupán egyes elszigetelt foszlányokban 
és a kristályos palákba begyűrve (Felső-Topolnica-völgy, Ogás-ku-Drugu) 
vannak meg. 

A 3. metszetben a porecska-völgyi töréstől nyugatra ábrázolt gabbró- 
kitörés a Glavicsorka-hegy tömegére szorítkozik, annak déli lábán túl nem 
folytatódik, míg északfelé a Duna medrében a Juc-sellőt képezi és a Duna 
balpartján (Tiszóca és Naszádos vidékén) tekintélyes kifejlődésre jutott. 
Nagy területet födnek azután gabbró- és. szerpentinkőzetek Tanda és 
Popovica helységek között, hol a Deli-Jovom-hegység zömét építik fel. 
A Glavicsorkától délre azonban a porecska-völgyi törés mentében több 
ponton porfirok és porfiritek törnek fel. Egy ilyen kitörés van egyebek 
közt közvetlenül Topolnica északnyugati végén, hol a porfir a permrétege- 
ket töri át. 

Végül e helyen csak röviden akarom megemlíteni, hogy a RADo- 
VvANovIó által gránitoknak nevezett kitörési kőzetek a magmatikus 
differenciációnak messzemenő kifejlődését képviselik, minekfolytán ezen 
kitörési kőzetek egyes helyeken bányageológiailag fontos ércesedésekre 
adtak alkalmat. 

Ezek részintkontakt met a m o r f-ércképződmények (Rud n a- 
Glava), részint epigenetikus képződmények (Crnajka, 
Tan drag lorpiaj 

Anina, 1915 december 26-án. 


1 Földtani Közlöny XXXIIII. kötet 7—9. füzet. 


ADATOK SZERBIA ÉSZAKKELETI RÉSZÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ, 


Írta: BENE GéÉza,! 
a szab. o. m. államvasuttársaság bányászati főfelügyelője. 


Bevezető. 


Miután a szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaság Szerbia 
északkeleti részében nagy területeken opcióba vette azokat a vasércre és szénre 
irányult kutatásokat, amelyek jövedelmező bányászat létesítésének reményével 
kecsegtettek, engemet bíztak meg ezen kutatásoknak bányageológiai bejárásá- 
val. Ezen megbízásnak kétízbeli bejárással 1913. év őszén és 1914. év nyarának 
kezdetén feleltem meg. § 

A következőkben ezen bejárásaimnak geológiai eredményét van szeren- 
csém közölni. 

Első ízben 1913. év október havában két hetet, másodízben 1914. év május 
hó végétől kezdve több mint 3 hetet töltöttem Szerbiában. Útaimon részben 
BARDIEUX EMIL, rudnaglavai bányaigazgató, részben MILogkovrcn J. A., nyugal- 
mazott szerb királyi bányászati felügyelő kalauzoltak, de sokat barangol- 
tam egyedül is, azonkívül RApovaANnovirs S. dr., a belgrádi tudományegyetem 
tanára a legnagyobb készséggel közölte velem a szerb geológusoknak egyes, enge- 
met érdeklő vidékekre vonatkozó tanulmányainak eredményeit , miért is fogad ják 
ezen urak e helyen is meleg köszönetemet. Az 1918. év őszén feladatomat különö- 
sena Rudna Glava és Crnajka vidékének ércelőfordulásának és a T 0- 
polnica vidéken volt szénkutatásoknak tanulmányozása képezte. 

JIzen célra Szinicéről csolnakon keltem át a Dunán és Dolni Milanovácon 
léptem először szerb földre. Innen rossz kocsiúton és rázó szekéren 4 óra alatt 
jutottam BRudna-Glavára, honnan a többi kirándulást részint lóháton, részint 
gyalog tettem meg. 

Kétségtelen jelek mutatnak arra, hogy már a rómaiak is bányászkodtak, 
vagy legalább kutattak itt, Rudna-Glava vidékén. 

Dolni-Milanovác a római uralom alatt egy Taliata nevű helység volt, 
a, helységtől nem messze kelet felé, közvetlenül a kocsiút mellett, egy a rómaiak- 
nak tulajdonított, falazott erődítmény alapzata látható és ugyanezen útnak 
a Porecska reka-folyó torkolatánál lévő kanyarodásában, hol az út a Duna 
partjáról délfelé befordul, egy őrtorony romjai láthatók, melyet a szóhagyo- 
mány a rómaiaknak tulajdonít. Rudna-Glaván azonban a rómaiak ottlété- 
nek világos bizonyítékai a mostani kutatások táján talált, rézből és bronz- 


1 A Magyarhoni Földtani Társulat 1916 jan, 26-i szakülésén bemutatta PAPP KÁROLY 
dr. főtitkár. 


ADATOK SZERBIA ÉSZAKKELETI RÉSZÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ. 297 


ból vert pénzdarabok. Végül a Rudna-Glavánál, a Saska-patakba ömlő Breszto- 
vica-mare-völgyben ismeretlen korból származó rézsalak van fölhalmozva, mely 
fölött egy hajdani kis rézkohónak egyengetett tere látható. Úgyszintén a rómaiak- 
nak tulajdonítják azt az alig bujható bányászati műveletet, amely a Porecska 
reka jobboldali (keleti) hozzáfolyását képező Izvor-patak völgyében az amfi- 
bolos palában fellépő rézérenyomokon haladt és melyről később még megemlé- 
kezem. 

Dolnji-Milanovác és Rudna-Glava között a Majdanska-Suma-hegycsoport, 
illetőleg annak Liskovác nevű része terül el, mely utóbbinak főgerince ÉÉNYy-ről 
DDK felé, Boljetin vidékéről Rudna-Glava vidéke felé húzódik. Ezen vonulat- 
nak legmagasabb pontjai a Glavcsina (515 m), Kulme den Piatra 
(738 m), Veliki-Liskovác (837 m), Buko va-Gla va (678 m), Birony 
(631 m), Radovicza brdo (559 m) és Kamenicska-(suka (474 m 
tengermagassággal). Ezen főgerincből több kisebb hegygerinc ágazik el, neveze- 
tesen a Bukova-Glavától észak felé, Dolni-Milanovácig futó hegygerinc, melynek 
legmagasabb pontjai a Lisza-pojána (?), Mormunt brdo (476 m) és 
az Avramova csuka (500 m), míg a $1ron y-tól D-felé egy, a most leírt 
folytatásába eső gerinc a Znamán, és Kraku-Dogjili-kúpokban éri el 
a legnagyobb, de a részletes (l:75000) térképen meg nem jelölt magasságokat. 
Ez a Dolni-Milanováctól D-felé vonuló, egymás folytatásába eső két gerinc 
egyszersmind a legrövidebb út Dolni-Milanovác és Rudna-Glava között, amely 
jó időjárásnál lóháton 3—3 15 óra alatt járható meg. 

A vidék fővizei a Tanda és Luke helységek között, részint a Szt o 1 (1189, 
1002 m), részint a Crni vrh (1201) dülőiből eredő Crnajka-patak és a 
Crnajka helység és Rudna-Glava között, a Miloseva Kula romjainál a Crnajka- 
patakkal egyesülő $ a s ka-patak. Ezen egyesüléstől kezdve az innen majdnem 
egyenesen B-felé folyó és a Dunába szakadó főpatak Porecska nevet visel. 

Az általam elsőízben legnagyobb részében bejárt területet északon a Duna, 
nyugaton a Dolni-Milanováctól Rudna-Glava felé húzódó, a Liskováchoz tartozó 
hegygerinc, délen a Saska-patak, keleten a Porecska-patak határolják. Az említett 
főpatakok számos kisebb patak vizével gyarapodnak, melyek a leírt hegységben 
fakadva, a Porecskába legnagyobbrészt Ny.K irányú folyással, illetőleg a Saskába 
ÉD irányú folyással szakadnak. A. völgyek legnagyobbrészt mélyen be vannak 
vágva, úgy, hogy különösen egyes patakok felső folyását meredek, néha alig 
járható partok szegélyezik. A hegyek lábai nagyobbrészt meredekek, míg a hegy- 
gerincek laposabbak, sőt gyakran kisebb fensíkokat is képeznek. A szélesebb 
fővölgyekben búza-, zab- és kukoricaföldek terülnek el, a hegyoldalakat és gerin- 
cek legnagyobb részét bükk-, csekélyebb mérvben tölgyerdők borítják, míg a 
lapos hegykupokon és fensíkokon legnagyobbrészt terjedelmes mezőket találunk, 
hol a földmívelés már csak szórványos és csekély mérvű. 

Miután a patakok majdnem kivétel nélkül rohanó hegyipatakok, a kocsi- 
útak primitiv módon voltak építve és föntartásukról majdnem semmit sem gon- 
doskodtak; a közlekedés tehát igen sok kívánni valót hagy hátra, azaz főleg 
csupán lóháton és gyalog történhetik. 


288 BENE GÉZA 


Geológiai viszonyok. 


A  Dolni-Milanovác vidékén a Duna szerb partját felépítő képleteket 
SCHAFARZIK FERENC dr.-nak rAz aldunai Vaskapu hegység 
geológiai viszonyainak és történetének rövid vázlata 
című művéből (Földtani Közlöny XXXIII. kötet, 7—9. füzet, 1903) ismerjük. 
Az ezen leíráshoz mellékelt térképből is látjuk, hogy Dolni-Milanováctól D-re 
és DNy-ra, valamint a Porecska torkolatától keletre a kristályos palák egneisz 
és amfibolitb alakjában lépnek fel. Ezekre Dolni-Milanovácnál mezozói és rész- 
ben harmadkori szedimentek települtek és a Porecska torkolatától nyugatra egy 
gabbrókitörés van ábrázolva, amely a magyar parton nagy kiterjedésben ismeretes. 

A Dolni-Milanováctól D-re fekvő kristályos palák a föntebbiekben leírt 
hegygerincen végig D-felé, Rudna-Glava közeléig nyomozhatók. Ezen kristályos 
paláknak másik vonulata nagyjában ugyan szintén D-felé folytatódik és a 
Porecska jobbpartján Crnajkáig és azon túl nyomozható, de már 1913. évi be- 
járásom alkalmával azt állapíthattam meg, hogy aPorecska-völgy maga 
egy hatalmas diszlokaciósvonalat képez, melytől Ny-felé 
ezen palák folytonossága megszakadt és melynek mentében több ponton kisebb 
dacit-kitörések jöttek létre. Azonkívül a  ScCHAFARZIK-féle említett térkép 
kiegészítéseképen megemlíthetem, hogy úgy 1913, valamint 1914 években tett 
bejárásaim közben azt is megállapítottam, hogy a Porecska keleti, jobbpartján 
annak torkolata tájékán i8 meg van a gabbró, amely SCHAFARZIK dr. szerint 
a dJuc-sellőt is képezi. 

A Rudna-Glava melletti Bresztovica-mare és Brestovica-mika, továbbá 
a BRadovica-, Isztrebinja-, Topolnica- és Kosovica-völgyekben ezen kristályos 
palák amfibolitok és gneiszek alakjában lépnek föl, amelyekre — mint különösen 
a Milanovác melletti Kazanszki-patak felső részén, továbbá a Rudna-Glava 
melletti Bresztovica-mare-völgyben észleltem — csillámpalák vannak települve. 

A Porecska-völgy balpartján (nyugat) Topolnica és Klokocsevác, úgymint 
részben Moszna és Topolnicai között egy hatalmas, színe által már messziről fel- 
tünő vörös és sárgás fehér konglomerát, homokkő és palából álló szedimentsorozat 
lép fel, amelyet — egynémely szerb geológussal ellentétben — határozottan 
a permbe kell soroznom, amennyiben az itt fellépő és egymással többször 
váltakozó kőzetek különösen a Resicabánya és Domány közötti alsó per m- 
rétegekhez föltünő analógiát mutatnak. 

Ezek a topolnicai perm-rétegek általában meglehetősen rendesen 221—231 
csapásuak és 229—25" alatt nyugot felé dölnek. A perm-rétegek a Topolnica- 
völgy jobboldalán még az Ogasu lui Mavrinen túl egy darabig láthatók, míg 
tovább a völgy egész jobboldalát a gneisz foglalja el. A balparton a diaszhomok- 
kövek az Ogasu Kalini tájáig folytatódnak ; azon túl szintén a gneisz következik. 
A Topolnica-völgy felsőbb részében, a délről jövő Paszuistje-patak torkolata 
előtt a gneisz rétegei között függélyesen álló kloritpala lép fel és ezen túl, a. kis 
Paszuistje-völgyben egy keskeny sávban és szintén függélyes helyzetben világos- 
barna, erősen összepréselt és összemorzsolt homokkő van a kristályos palákba 
begyűrve. Itt szénre is kutattak, de eredménytelenül. A  Topolnica-völgyben 


ADATOK SZERBIA ÉSZAKKELETI RÉSZÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ. 239 


fölfelé tovább menve, nemsokára az Adam Biris malmához jutunk és ezen túl 
a völgynek bal (északi) oldalán egy összesen kb 25 m vastag, rendkívül zavart, 
barna homokkő és konglomerát rétegösszletet találunk, amelyben egy, a kibuvá- 
son kb 1 m vastag, tisztátalan széntelep csapásának mentében 143 m hosszú- 
ságra egy kutató tárót hajtottak. Ezen tárótól 7 méterrel a fekű felé (nyugat) 
ismét szilárd gneisz lép föl. A táróban a széntelep fekvése is zavart és vastagsága 
az eredeti 1 m-ről 15 méterre csökkent. A telep csapása 23" 09, dölése K-felé 60". 

A mellékkőzetet képező barnás homokkő hasonlít a drenkovai homok- 
kövekhez, tehát nagy valószínűség szerimt liászkorbeli. 

Hz a kristályos palákba begyűrt, keskeny és szénkutat á- 
sokra semmiképen sem buzdító homokkő tovább északra még egy 
ponton volt föltalálható, nevezetesen az Ogasu cu Druguban, hol egy 071 m vastag 
szénnyomot láttam a homokkőbe beágyazva. 

z az Ogasu cu Drugu a Lisza-Pojana északkeleti oldalán eredő, Ny.K 
folyású, a Porecskába Mosznától délre torkoló Kosovica-pataknak egy jobboldali 
kis mellékvölgye. Ezen völgytől Ny-felé azután ismét csupán csak a gneisz és 
csillámpala építi a hegységet. Épúgy a Kosovicától D-re fekvő vidéken, egészen 
Rudna-Glava közeléig ugyanezen kőzeteket találjuk. Egy a Dolni-Milanováctól 
K-re a Dunába torkoló Kazanszki-patak völgyében tett bejárásommal megálla- 
pítottam, hogy ezen völgynek első részében lévő mediterrán lerakodások szintén 
gneiszon és amfibólos palákon települtek le. Bzen völgy felső szakaszában és eredő 
árkaiban azután ismét csillámpalák lépnek föl, amelyek az Arcamovacsuka és 
Mormunt zömét képezik. 

Számos ponton végzett csapás- és dölésmegfigyel é- 
seim szerint: a dolni-milanováci kristályos palateriül e- 
tenazuralkodófőcsapásnagyjában DÉ- irán yú és a rétegek 
dölése túlnyomóan nyugati. A kristályos alaphegységben számos ráncolódás 
észlelhető és ezen zavarodások tengely iránya szintén DÉ-, illetőleg DNy—ÉK-i. 

Az előbb említett perm-rétegek nagyobbára konkordánsan települtek a 
kristályos palára. A Porecska-völgy jobbpartján ellenben az a meglehetős sza- 
bályosság, amelyet a balparton észleltem, teljesen megszünik: a kocsiút menté- 
ben, úgymint egyes völgyekben, roppant zavarodásokat találunk; a dölés és csa- 
pás néha hirtelen változik, azonfelül hol a gneisz, hol a csillámpala képezi már 
a hegyek lábait. Végül számos ponton dacitkitörések lépnek föl. Mindezen jelen- 
ségek a Porecska jobbpartján vezető kocsiút bevágásaiban jól láthatók. A szóban- 
forgó vidéknek legmélyebben vájt völgyeiben azok az amtfibolos palák lépnek 
fel, melyek különösen a Rudna-Glavatól ÉNy-ra fekvő Bresztovica-mica-völgy- 
ben és a Crnajka helységnél a hasonnevű patakkal egyesülő Levareka-patak 
völgyében terjedelmes természeti föltárásban láthatók. Ezek a palák rendkívül 
zavartak és azonfelül kőzettelérekkel minden irányban hálószerűen át vannak 
keresztezve. 

Rudna-Glava vidékén először találkozunk azon nagy kitöréssel, amelynek 
zömét a szerb geológusok és különösen RaApovawovirs dr. a tTanda-gránit 
massziv u myp-nak nevezik. 


1 Dr. SCHAFARZIK : Az aldunai Vaskapu ecc. F. K. 33. köt. 


240 BENE GÉZA 


Kétségtelen, hogy a rudna-glavai kitörés a tandaival összefügg, de a szerb 
geológusokkal ellentétben a rudnaglavai kőzeteket nem tarthatom va- 
Jód a e táma tolknadke 

Ezen állításomat a következőkkel igazolhatom. Már a Saska-völgy- 
ben föllépő kitörési kőzetben túlsúlyban van a földpátnak két 
n e m e, azonkívül sok benne a biotit, a kvarctartalom alárendelt és a muszkovit 
egyáltalában hiányzik. Ezt a kőzetet tehát kvarcos biotitdioritnak 
lehet mir ősítenmi. Amint a kontakt ércelőfordulásáról ismeretes Okna-brdón a 
kontaktus felé közeledünk, a muszkovit rovására amfiból föllépését észlelhetjük . 
Ezzel karöltve az előbb öregszemű kőzet mindinkább aprószemű lesz, úgy, hogy 
a kontaktus táján a kőzetek egyes alkatrészei végre már erős nagyítóüveg segélyé- 
vel is alig ismerhetők föl. 

Ha tekintetbe veszem, hogy az 1914. évben Tanda vidékén gyűjtött ki- 
törési kőzet valódi biotit-gráni1t jellegű, akkor arra a következtetésre jutok, 
hogy a tandai kitöréssel összefüggő rudnaglavai kitörési kőzetek a ma gma- 
tikus különválás példáját mutatják, amennyiben Tandától a Saska- 
völgyön keresztül az Okna-brdóig a biotitgránitból az amfiból- 
gránitba és a diorit ba történt átmenetet vélem észlelhetni. Petrografiai 
vizsgálatok vannak hivatva ennek a kérdésnek biztos eldöntésére. 

A rudnaglavai Okna-brdo érckontaktusánál még annak a jelei is mutat- 
koznak, hogy az említett magmatikus különválás a ga b b ró stádiumáig ment. 
Ugyanis "a wasóorebián ya kö J0ly közzerteket rate amitasbó 
amelyek szerpentinben dúsak és a ga bibróhk osz 1e galább 
1s 1gen közel állana k. Eszerint igen valószínűnek tartom, hogy ama 
gabbrókitörések is, amelyek a Duna szerb partján a Porecska-patak torkolatá- 
nál láthatók, a tandai gránitból keletkezett magmatikus elválásnak legvégső 
tagját képviselik. Ez természetesen föltételezné azt, hogy a duna parti 
gabbró a mélyben a nagy tandai erupcióval összefügg. 

A. Bresztovica-mika-völgyben, valamint a Crnajka melletti Levareka- 
völgyben az amfibólos palákat kőzettelérek nagy tömkelege minden irányban 
áthálózza. Ezeknek legnagyobb része túlnyomóan hófehér földpátból áll és ezen 
esetben 1—2 centiméter vastagságtól kezdve 1—2 deciméter vastagságot ér el, 
míg más egészen húsvörös kőzettelérek igen lapos döléssel, néha majdnem színtes 
fekvésben vágják át a többi kőzettelért. Ezen vörös (legfiatalabb) kőzettelérek 
több méter vastagságúak — mértem 4 m vastagságot is — és majdnem tisztán 
orthoklász földpátból állanak. Egy ily kőzettelér anyaga a húsvörös földpáton 
kívül zöldre elváltozott biotittal van tarkítva. Ezen kőzettelérek gyönyörű képet 
mutatnak a Bresztovica mika-völgyének bal (keleti) oldalában, hol a hegyoldal 
egy 20—25 m magas fal alakjában lett erodálva, a sötétszürke, majdnem fekete 
palákat a fehér vékony erek hálózzák be; legfölül pedig azután a föntemlített 
vastag és húsvörös földpáttelér kb. 30 m hosszúságban látható. Ez a kőzet- 
telérhálózat méltó a lefényképezésre; sajnáltam, hogy ottlétemkor nem volt 
módunkban ezt a szép geológiai képet megörökíteni. 

A kristályos palák, melyeket Rudna-Glavánál a diorit áttört, 
legnagyobbrészt sötétszürke, hellyel-közzel kékesbe játszó palákból és gneisz 


ADATOK SZERBIA ÉSZAKKELETI RÉSZÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ, 241 


ből állanak. A Bresztovica-mare-völgy jobb (nyugati) oldalán, bizonyos. magas- 
ságban, illetőleg az Okna-brdo oldalában vékony palásan elváló, agyagosabb 
szürkésbarna palák vannak. A kvarcos, amfibólos palák közé egy pár mészkőpad 
ván beágyazva, amely a kitörés közelében kristályos és kvarcban dús lett. Iizen 
mészkőpadok közül a Bresztovica-mare-völgyben rövid (20—30 m) távolságban 
hármat állapítottam meg, míg ezek közül az Okna-brdo-hegyen csak egy és pedig 
10—15 m vastagságú kristályos mészkőpad van. Főleg ez képezi a magnetit-telep 
feküjét. Úgy a gneisz. a pala és a kristályos mészkő ezen a vidéken általában 
185. 23h csapással bír és D, illetőleg DNy vagy Ny-felé 267—78" alatt döl. 
A kristályos palák letelepülése, amint azt különösen a Bresztovica-mare-völgy- 
. ben lehet észlelni, meglehetősen rendes, azaz zavartalan. Egyes zavarodásokat 
csupán ezen völgy felsőbb részében, továbbá a Topolnica-völgynek a Graski- 
patakkal való egyesülésénél találtam, a mely utóbbi pontnál a gneisz rétegei 
S alakjában vannak összegyűrve. Továbbá ragy gyűrűdések vannak a Topolnica- 
völgyben a szénkutatások táján, ahol, mint említém, a liászhomokköveknek 
leszakadt és jelentéktelen foszlányai a gneisz és kristályos palák közé be vannak 
gyűrve. 
Rudna-Glava vidékének éretelepei. 


Ma A 


AzOkna brdon a dioritok kitörése a mészkő átalakításán kívül egyéb 
metamorf átalakulásokat is hozott létre, amennyiben a mészkő fődüjében gr á- 
nátszirt és epidotszirt képződött. Ezek a metamorfíkőzetek képezik itt 
a magnetitércek mellékkőzeteit és az ércnek rondítóit 1s. 

Azércek tehátadiorit ésakristályossávált mészkő- 
pad között metamorf-kőzetekkel bénső összefüggésben 
találhatók, de ezen metamorfképződmény aránylag csekély. Az ércet eddig 
úgyszólván csak egy kontakt telepben .tárták fel, és pedig aképen, hogy kb. 
900 m hosszúságban több ponton 1—4 m vastag éretelepet felkutatva, meg- 
állapították, hogy az egyes föltárások között az érc korántsem létezik az 
említett csapáshosszban, hanem kisebb-nagyobb közökben megszakad. Az érc- 
előjövetel mélységbeli folytonossága még egyáltalában nincs földerítve: az ez 
irányú munkálatok épen a háború kitörése előtt voltak folyamatban. 

Fontos megemlítenem, hogy úgy 1913. évi, valamint 1914. évi vizsgála- 
taimmal kiderítettem, hogy a mai vasérckutatásoktól K-felé, az Okna brdo keleti 
oldalában az említett metamorf-kőzetek a Bresztovica mare-völgy fölött bizo- 
nyos magasságban teljesen megszűnnek, úgy, hogy itt a kristályos mészkő köz- 
vetlenül és kontaktmetamorf érctelepülés nélkül van a palában betelepülve. 
Ugyanilyen viszonyok között a kristályos mészkő K-felé a völgyön átcsap és a 


Rudna-Glavától északkeletre és tovább kelet felé fekvő hegyeken — Frasz, 
Kornyet stb. — kristályossága teljesen megszűnik. A Kornyeten nagy területen 


már teljesen tömör, galambszürke pados mészkövet találtam, amelyben ugyan 
hiába kerestem kövületeket, de amelyet per analógiam jurakorbelinek (malm?) 
tartok. Nincs kizárva, — mert időhiányában meg nem álla píthattam, — hogy 
a Kornyeten és azon túl tovább keletre, a hegyeken talált mészkő nem azonos 
azzal, amely az Okna brdonál a palák közé települt, hanem azokra felültelepült 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 17 


242 BENE GÉZA 


sokkal fiatalabb képződmény. Ha azonban kiderülne, hogy ezen két mészkőelő- 
fordulás azonos, akkor nem lehet afelől kétség, hogy az Okna brdo kristályos 
mészkővei begyűrt fiatal és pedig esetleg átalakult jurakorbeli mészkövek. 

A rudnaglavai dioritkitörést a Saska balpartján egészen az Osztrovica 
mare-völgy torkolatáig tanulmányoztam. Bizen délfelől jövő nagy patakkal szem- 
ben a Majdanpek felé vezető kocsiút egy meredek gneiszsziklán kapaszkodik 
fel; az efölött lévő hegyoldal pedig szintén ép olyan öregszemű biotitdoritból 
van fölépítve, mint a Rudna-Glava melletti magaslatok. ; 

Már 1913. évi bejárásaim alkalmával tapasztaltam, hogy a Rudn a- 
Glavára és vidékére, illetőleg ezen vidék ércgazdagságára vonat- 
kozó egyes szakértői vélemények a mesével határos mér- 
tékben nélkülözikatárgyilagosságot. Ezen a téren a legfan- 
tasztikusabb dolgot produkálta B. A. WENDEBORN Di p)]. Bergingenieun 
weimari lakos, kinek szakértői véleménye szintén rendelkezésemre állott. 
WENDEBORN szakvéleményében cMalachit-Ausbisse im Ogasechu 
Repedinulujp cím alatt először is azt állítja, hogy az Ogasu-Trifului fölött 
chromvasérceket kim unbedeutender Menge talált volna. Ennek, az összes újabb 
és régibb kutatásokat ismerő benszülöttek útbaigazítása, illetőleg vezetése alatt 
utánajártam és ehromvasérceknek még a nyomát sem találtam. De ez még semmi ! 
Ugyanezen föntemlített cím alatt WENDEBORN azt mondja, hogy a Samar- 
hegyen, és pedig annak nyugati oldalán a Jovan Trojanovits-háza melletti forrás- 
nál, valamint az ottani gyalogút fölött cmalachit-azurit kivirágz á- 
sok, valamint tömörebben dúsított impregnációhk talál- 
hatók, és hozzáteszi, hogy annál inkább ajánlatos ezen kér ce ke ts árkokkal és 
tárókkal fölkutatni, mivel Rudna-Glava távolabbi vidékén tudvalevőleg Bor 
és Majdanpek tetemes rézércbányái feküsznek. A vidék összes kutatásait 
jól ismerő emberekkel és Mirogkovirs szerb ny. bányászati felügyelő kísére- 
tében fölkerestema Jovan Trojano vit s-házát és a mellette lévő forrást 
úgymint az említett gyalogútat a Samar-hegyen és egy mineralógiailag igen érde- 
kes előfordulást találtam, de semmiféle ércet nem. Itt ugyanis a forrásnál egy, 
egy méternél vastagabb grammatit telér van, amelyben itt-ott apró 
pyritkristálykák elvétve vannak behintve, egyéb semmi ! 

A gyalogút mellett egy függélyesen álló, 1—143 m vastag, hófehér kőzet- 
telér 114, m magasságra van lefödve. Ez a kőzettelér majdnem teljes egészében 
grammatit-ból (tremolitszerű ásvány) áll, melyben egyes barna fészkek 
vannak. Ezek a fészkek limonitos kvarcból állanak, amelynek egyes 
üregeiben kékeszöld allophan van. Itt-ott még apró pyritjegöckék 
ülnek a kvarcban. A szépen sugaras, hellyel-közzel rózsaszínbe játszó, különben 
nagyobbrészt fehér grammatitban apró, csak nagyítóval kivehető e pidot 
(pistacit?) kristálykák csoportokban és egyenként elhintve lépnek föl. Ré z- 
érenek nyoma sincs. Megállapítom, hogy B. A. WENDEBORN 

1. az allophan-t (víztartalmú szilikát) nem ismervén, azt malachit- 
nak vélte, 

2. hogy ha az ittlévő csekély allophannyomok mellett malachit 
is volna, okadatolatlanul hivatkozik Borés Majdanpek rézércelőfordulására, mert 


ADATOK SZERBIA ÉSZAKKELETI RÉSZÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ. 2943 


a Samar-hegyen rézérc egyáltalában nincsen, ellenben Bor 
és Majdanpek ugyancsak messze feküsznek ezen ponttól! 

Ugyanez a szakértő a rudnaglavai ércelőfordulás becslését egészen ktéve- 
seny számítja, amidőn 900 m csapást, 60 m mélységet és 4 m vastagságot: vesz 
számításba. A csapáshossz már nem felel meg a valóságnak, mert megállapított 
tény, hogy szakadatlan 900 m érccsapás alig van. A 60 m mélység legalább 
is kérdéses, mert a mélységi folytonosság még nincsen megállapítva. Ennek foly- 
tán az egész számítás összedöl, mint egy szépen fölépített kártyaház. Épenséggel 
légbőlkapott föltevése WENDEBORN-nak, hogy ezen ércelőfordulás talán a Saska- 
völgy talpáig, tehát 230 m mélységig meg volna. Egy kissé több alaposság mellett 
ő is láthatta volna, hogy a kontaktmetamorf-képződmény és azzal az ércesedés 
is, az Okna brdo keleti oldalában magasan a Bresztovica mare-völgytalpa fölött 
már eltünik és a völgyben is a kristályos mészkő födüje meddő. 

Ugyancsak B. A. WENDEBORN (Die Breuneisenstein Aus- 
bisse am Cuka-goala im Sas ka ta b címen egy barna vasércelőfordulást 
ír le, amely a természetben nincs meg. Az általa leírt területen egyes régi, gödör- 
szerű kutatóvájatok körül megállapítottam, hogy a Csuka goalán a durvaszemű 
kitörési kőzetben egy kis területen limonitos kvarekiválás 
van, melynek anyaga semmiképen semnevezhető barna 
vasércnek vagy egyáltalában ércnek, ez pusztán csak vasas 
kvarc. 

Sapienti sat! Kötelességemnek tartottam, az általam megállapított tények 
objektiv fölsorolásával bevilágítani abba a módszerbe, amellyel egyes ú. n. 
szakértői vélemények gyártatnak, a további következtetéseket az 
érdekelt közönségre bízom. ! 

A Rudna-Glaváról Crnajka felé vezető út legnagyobbrészt a Saska-patak 
medrében és több ízben azon keresztül egy roppant árterületen át vezet, mely 
a rudna-glava-vidéki összes kőzeteknek halmozatából áll. A. Miloseva-kula-őr- 
torony romjainál a Crnajka-patak egyesül a Saskával. A Crnajka-patak alsó 
folyása szintén hordalékból álló, széles árterület és a Crnajkát nagy vízállásnál 
szintén kétszer kell keresztezni, ha a hasonnevű község felé igyekezünk. Nagy 
esőzések után ezek az átkelések csak nappal eszközölhetők, mert hiszen kis hegyi 
lovainkon ülve a víz többször a kengyelig ért és a szennyes vízben még nappal 
" sem látni a nagy kődarabok között a mély helyeket. A Crnajka torkolatánál annak 
jobbpartján sötétszürke, kloritos palák zavart településben meredeznek ki a 
hegyoldalból. Ezeket a palákat RapovANovrics dr. a karbonba tartozóknak 
gondolja. A.  balparton előbb alluvialis és diluvialis hordalék födi az alapkőzetet, 
majd egy, a topolnicaihoz hasonló szediment, tehát nagy valószínűséggel permi 
vörös palák és konglomerátok alakjában tünik elő a kis völgyekben és árkokban. 

Crnajkától körülbelül 49 km. távolságban egy ilyen völgyecskében nagyjá- 
ban ÉD-i csapás mellett laposan (159—20") Ny-felé dülő durva konglomerát 
zavart településű vörös palákon fekszik. Ez a konglomerát a völgyecske jobb 
(déli) oldalában hellyel-közzel vasoxiddal erősen impregnált, úgy, hogy első 
tekintetre vörös vasérc benyomását kelti. Közelebbi vizsgálatnál azonban ki- 
derül, hogy ez a vörös kőzet nem egyéb, mint vasoxídos kvarc, tehát haszna- 


177 


244 BENE GÉZA 


vehetetlen anyag. Már ezen völgyecskével szemközt, úgymint Crnajka helység- 
nél a hasonnevű patak jobbpartján elterülő hegyek felső része a kristályos palákra 
rátelepült mészkövekből van fölépítve, amelyeket a szerb geológusok az alsó, 
illetőleg a délibb, magasabb részeibena felsőkrét á ba sorolnak. Ez az utóbbi 
képződmény már a Deli Jován-hegygerinc mészköveivel függ össze, amelyek a 
Goli-vrh (1100 m) és a Crni-vrh (1261 m) legmagasabb csúcsokat is képezik. Ezzel 
ellentétben Trzrze (Jahrb. d. Geol. Reichsanstalt Bd XX., 1870) Crnajkánál 
klaus-rétegeket állapított meg, amelyekre közvetlenül tithonkorú mészkövek 
vannak települve. 


A crnajkai mágnesvas ércetelepek. 


A déli irányban, Tarda felé vezető kocsiútat Crnajkánál előbb mindkét 
oldalon a mészkő kíséri, majd a gránitdiorit területére jutunk, ahol a Crnajka 
balpartján a Vrba-hegy keleti oldalán meredek sziklákban áll a biotitdiorit. 
A helységtől kb. 1 km távolságban ott, hol a völgy kiszélesedik, a parasztmalmok 
tájékán nagy salakhányók terülnek el és egy régi kohó egyengetett tere is látható. 

Följabb a Crnajka medre meredek sziklák között szűkül és a patak nagy 
eséssel zuhog le. Itt a kocsiút a balparton meredekebben kapaszkodik fel és egy 
régi magnetitbányához jutunk. A patak és a kocsiút között válogatott 
magnetitércnek halmai feküsznek, és ezeknél, közvetlenül az út alatt egy régi, 
bedőlt táró helye látható. Az út fölött azután, a hegyoldalban több tölcsérszerű 
nagy horpát találunk, melyek kétségkívül ama táróból a külre hajtott feltörő 
műveleteknek omlásai1. Fent a hegyen azután egy pár szállás közelében régi bányá- 
szat tanúiképen a horpáknak és leásásoknak egész sora látható. Ezek a régi műve- 
letek ismeretlen időből valók, míg a Crnajka szurdukszerű részében, kb. 3 m-el 
a patak fölött, egy HOFFMANN FELIx által 1890. évben 4" 10" irányban 
hajtott táró szája van. Az 1913. évben újranyitott táró gránitszövezetű biotit- 
dioritban van megkezdve és 30 m hosszúságban egy 4 m vastag magnetittelepet 
keresztezett, azután 84 méterben a feküt képező dioritot ütötte meg. Az ére itt 
szakadékosan éslencseszerűen egy 10? és 11? közötti vonulatban 
lép fel, nagyjában DNy-felé dől és az egyes lencsék 075—4"0 m vastagságot érnek 
el. Ezen az ércvonulaton a táró 72 méterre volt eredetileg DDK-felé kihajtva, 
míg 1914. évben utólag 145 m csapáshosszig tárták fel. A tömött, szép m a g- 
netitérc rézkovanddal, világos húsvörös földpáttal és biotittal, illetőleg 
abból elváltozott klorittal van rondítva, de nagyjában elég tiszta. Az érces e- 
dés.agyagosíföldpátos töltelék társaságában lép 10ól 
amelyben kloritos erek között némelykor tenyérszélességű földpátdarabok van- 
nak beágyazva. A földpát világos húsvörös, a klorit szennyes szürkészöld, hely- 
lyel-közzel benne még el nem változott biotit is látható. A 

A most föltárt ércvonulat fölött kb. 5—6 méterrel magasabban van az 
előbb említett régi táró, a fölött a horpák sora összesen 170 m csapáshosszra kö- 
vette az ércvonulatot. A régi táróban, úgymint a horpákkal összefüggő régi vája- 
tokban folyt bányászkodásnak kiterjedéséről, nemkülönben a régi üzem alatt 
kitermelt éremennyiségéről semminemű adataink nincsenek. A HOFFMANN -féle 


ADATOK SZERBIA ÉSZAKKELETI RÉSZÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ. 245 


táró alatt a mélységi folytonosság kiderítésére eddig még semminemű művelet 
nem hajtatott. Ennek folytán ezen bánya érctartalmának meg- 
állapítását célzó mindennemű számítás, és abból egy 
további üzem gazdaságos voltára vont következtetés 
legföljebb a laikusok megtévesztésére alkalmas tel 
jesen meddő foglalkozás, mert hiszen ez minden reális alapot 
nélkülöz. 

Az említett B. A. WENDEBORN xokl. bányamérnök Weirmarbób azonban 
nem elégszik meg azzal, hogy efféle számtani gyakorlatot produkál, hanem azon- 
felül szakértői véleményében még a következő sokat ígérő kijelentést teszi : 

Dehogyazérecesedés mégnagyobb mélységekbe, a patak 
medre alá folytatódik, az ebben az esetben bizonyára nagyon valószínű, mert 
úgy a gránitok, mint a szienitek mint mélységi kőzetek az örök mélységig érnek 
le, és semmi ok sem szól az ellen, hogy miért viselkednének a mágnesvasércek 
másképen, mint az ő anyakőzeteik) 

Ez egyszerűen nagyszerű! WENDEBORN szerint tehát az erup- 
tiv kőzetekhez kötött magnetitéréek azörök mélységig 
mennek le. Erre a szertelenségre minden cáfolat fölösleges. 

Ami engemet illet, a ernajkai magnetitelőfordulás eddigi szakadozott 
voltából arra következtetek, hogy az a további mélységig 15 szakadozott lesz 
és végre a mélység felé meg fog szűnni. Ez nem zárja ki azt, hogy ennek az elő- 
fordulásnak további föltárásat, legalább arra a csapáshosszra, amelyet a horpák 
mutatnak, valamint a mélység felé is, érdemesnek ne minősítsem, mindazonáltal, 
épen az előfordulás szakadozott volta miatt nem táplálhatok vérmes 
reményeket abbanazirányban hogyittegy nagyarányú 
magnetitbányaszat keletkezhetnék. Miután a Tanda és Topla- 
vidéki rézkovand, illetőleg kénkovandelőfordulásról már sokat hallottam és ere- 
detileg azt a benyomást nyertem, hogy ezek az ércelőfordulások talán csak a rossz 
közlekedési vonalak miatt, vagy a vállalkozási szellem megcsappanása folytán 
hevernek parlagon, 1914. évi útamban ezen helyeket is fölkerestem és arról győ- 
ződtem meg, hogy ezen előfordulásoknakasilányságán tört 
meg minden bányászati vállalkozás. 

Tandát Crnajkától kocsin két órai úttal értük el. A. kocsiút ezen irányban 
folytonosan javult, úgy, hogy a Crnajka-szorosban, hol a kocsiút a szilárd gránit- 
sziklákba van bevágvz , az út már elsőrendűnek mondható. Tanda helységből a- 
kocsiútról nem látni egyebet, mint a Crnajka-patakon túl fekvő szép nagy iskolát, 
mellette facsoportban egy-két házat és az útszéli, nagyon szegényes korcsmát, 
a helység legnagyobb része a Crnajka-völgynek egy kis mellékvölgyében fekszik. 
Már a szoros kezdetén megállapítottam, hogy itt mindenütt valódi gránit 
az uralkodó kőzet. A Gabár-patak: kezdetén is gránitsziklák terülnek el. Ez 
a patak a Deli Jován-hegyvonulatnak Goli-vrh és Crni-vrh csúcsok közötti 
részének nyugati oldalán több forrásból ered és két, nagyjában keletről nyugat 
felé folyó hegyi pataknak, a Veliki-Gabarnak és a Mali-Gabarnak egyesüléséből 
keletkezett. A rézérckutatások a délibb fekvésű Mali-Gabar-völgyében mozogtak. 
Ezen hegyi patakok medreinek nehéz járhatósága miatt Tandáról a kocsiúttól 


246 BENE GÉZA 


K-re fekvő magaslaton átkelve, a hegygerincen végig K és DK-felé menve, egy 
órai gyaloglás után közvetlenül a Mali-Gabar és a Painov-potok összefolyásáná 
lévő, beomlott kutatótáróhoz, illetőleg annak horpájához jutottunk. Ezen régi 
kutatás körül mindenütt gránit látható szálban, benne igen számos világosvörös 
kvarctelér lép föl. A. hajdani táró hányóját a patak teljesen elhordta. A horpa 
közelében egyes darabokban heverő gyönge rézérceket gyűjtöttem, 
melyeknek túlnyomó anyaga világoshúsvörös kvarc, amelyben chalkopirit, 
azurit, malachit és tenorit vegyesen van behintve, azonkívül egyes 
repedéseiben . klorit is látható. Eza táró Mizrogkovirs felügyelő úr följegy- 
zései szerint a hajdani majdanpeki szerb királyi bányahivatal megbízásából 
1850. évben lett hajtva, azon célzattal, hogy a fölötte a Cracu cu Öknele-gerin cen 
lévő régi horpák alá jusson, melyek körül pirit, arzénkovand, malachit és chalko- 
pirit található. 

A régen beszüntetett bányászati kutatás eredményét a következőkben 
foglalom össze. A Cracu cu Oknelen végzett kutatásokkal először is hajdan meg- 
állapították, hogy az ércesedés vagy épen nem, vagy csak silányan megy a mélybe. 
Ha ércfolytonosságot állapítottak volna meg, akkor — úgymirt más bányavi- 
déken — bizonyára tetemes mélységre mentek volna le, mi mellett különféle 
magasságokban tárók is hajtattak volna. Később kb. 230 méterrel mélyebben 
a föntemlített tárót hajtották, ezzel ugyan nem jutottak a horpák alá, de bizo- 
nyosan oly kedvezőtlen kőzetviszonyokat és oly csekély mérvű ércesedést álla- 
pítottak meg, hogy az egész műveletet beszüntették. Eszerint a Cracu cu Oknele 
ércelőfordulásának kérdése ugyan nincsen megoldva, de kétséget nem szenved, 
hogy ezen megoldás csupán egy több száz méter hosszú altáróval, tehát rendkívül 
nagy pénzáldozatokkal volna elérhető, de az ezekkel elérhető eredmény 
nagyonis kétes. 

Tandától a Crnajka-völgyet fölfelé követve, a folytonosan rosszabbodó 
kocsiúton kb. 2 órai út után Lukére jutottunk. A felső Crnajka-völgyben végig 
még a gránit látható, azután a vízválasztótól délre paleozói palák lépnek fel, 
melyek különösen a Luke helységbe levezető kocsiút meredek részén jól láthatók. 

Luke helységen túl 1 km. távolságban a régi kocsiútat, amely a Belareka- 
patak jobbpartján vezetett, az árvizek teljesen elpusztították, és most kb. 
2 km. távolságra a pataknak köves medrében kell útunkat folytatni, míg a dülő 
melletti útat elérjük, mely a Jastrebovác-völgybe vezet, hol a szegényes Topla 
helység fekszik. Egész útunkban a sötétszürke palák kísérnek, melyek a patak 
medrét, úgymint a hegyek oldalait, roppant hordaléktömegek alakjában borít- 
ják. Ezen kőzeteknek komor színe, nemkülönben az egész vidék növényzetének 
csenevész, nyomorult volta az utazóra kellemetlen, fárasztó hatást tesz. 


Topla vidékének aranytartaimú piritjei. 


Topla helység közelében a kőzetviszonyok megváltoztak. A palák itt min- 
denütt erős ir jiciálást szenvedtek : a kvarc a kőzetet teljesen áthatotta és a kőzetek 
színe fehéres és limonitos vagy vasoxidos, következésképen hol sárgás, hol vörö- 
ses és ezzel elértük azt a vidéket, melyen hajdan aranytartalmú piritre 
itt élénk bányászat folyt. 


ADATOK SZERBIA ÉSZAKKELETI RÉSZÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ., 247 


A helységtől DDNYy-felé fekvő, a Kosza-hegyvonulatról leereszkedő, kopár 
Todorov-potok mindkét oldalán több rövid kutatótáró nyomai látszanak. Az erő- 
sen kvarcos palákban mindenütt láthatók a lmonittá változott piritnek nyomai, 
de érc egyáltalában sehol sem található. Semmi kétség az iránt, hogy ezek 
a kutatások eredménytelenek voltak. A helységnek túloldalán, az attól KÉK- 
irányban fekvő Kunszko-potok vagy Perim-potok völgyében hajdan nagyobb 
mérvű külfejtés voit. A külfejtések sora a hegyre messze föl terjed. A kül- 
fejtéseket borító facsoportok a műveleteknek régi volta mellett tanuskodnak ; 
így a legmélyebb külfejtésben például 25—30 éves fák nőttek. Ez a patak medre 
fölött kb. 4—5 m magasságban fekvő legalsó külfejtés sem volt mély, legföljebb 
5 m, de egyes, kb. 100 m hosszúságra eloszló, kisebb-nagyobb leásásokból áll. 
Ezen fejtések sora előtt a patak felé egy hosszú hányó terül el, melynek minden 
kőzetdarabja majdnem puszta kvarc, mely limonittá változott pirittel van össze- 
ragasztva. Piritet csak elvétve találni még a kvarcos kőzetben, legtöbbnyire 
egyes erek vagy sávok alakjában. Ezen nagy hányó alatt, majdnem közvetlenül 
a patak medrével egy szintben, egy bedölt tárónak első, korhadt ácsolata mered 
ki az omladékból. Ez a táró feketés archaei palákban volt megkezdve, melyek 
lejjebb, kb. 20? 21? csapás mellett lapos an(257—309) DNy-felé dőlnek. A patak 
mentében lefelé menve ezen palákat zavart településben látjuk. 

Ez a táró 21" "59" irányban volt hajtva. MIiLoskovirs felügyelő föl- 
jegyzései szerint 124 m hosszú volt és" 9 év előtt (1905-ben) lett beszüntetve. 
Ugyanezen forrás szerint a bányászat itt különösen a kovandok aranytartalmára 
volt irányítva és azért szüntették volna be, mert ezen aranytartalom a mélység 
felé erősen megfogyott. Én azonban megállapítottam, hogy az említett legmélyebb 
tárónak volt hányóját a patak vize teljesen elhordta, úgy, hogy a táró előtt sem 
abból kiszállított meddő, sem érc egyáltalában nem található. Föltünő azon- 
ban az, hogy ugyanitt, dacára annak, hogy a terep csekélymérvű leásás által 
kezelési tér előállításra igen kedvező, semmi sem mutat arra, hogy itt valaha 
ilyen tér létezett volna. Ez a tény azonban élénk világot vet ezen bánya mult- 
jára. Én ugyanis mindent tekintetbe véve a következő magyarázatot találom a 
legvalószínűbbnek. Az ércesedés az aránylag sekély külműveletekben is csupán 
a felszínhez közeli pontokra szorítkozott, nem folytatódott a mélységbe, és a hosszú 
táró az aranytartalmában a mélység felé szegényedett kovandot már vagy egy- 
általában nem, vagy csak szegényes nyomokban tárta föl. Ellenesetben okvetle- 
nül föltalálható volna a táró előtt az ércválogatás nyoma, úgymint azt más bá- 
nyáknál (Oravicabánya , Szászkabánya, Újmoldova stb.) mindig találjuk az olyan 
tárók szája előtt, hol ércfeltárás tényleg volt. Ebből végkövetkeztetésem az, 
hogy ezen topolai bányában jelenleg érc számottevő mennyiségben már aligha 
van; ez a bánya teljesen kimerült és a mély föltárás eredménytelen volta miatt 
a szóbanforgó egész előfordulás mint reménytelen további 
kutatásokra nem érdemes. 

Még egy pár olyan ércelőfordulással kell leszámolnom, amelyeket a szerb 
geológusok és bányászok leírásaikban mindig emlegetnek, rendesen azon meg- 
jegyzéssel, hogy ezeket érdemes volna közelebbről tanulmányozni. Ezen leírásom- 
ból azután az utánam jövők megítélhetik, vajjon ezeknek az előfordulásoknak 
fáradságos megtekintése érdemes-e? 


248 BENE GÉZA 


Ezek az előfordulások: a mosznai limonitelőfordulás, az Izvor-völgybeli 
állítólagos római rézérekutatás és a Leva reka-völgybeli pyritkibuvás. 

A Porecska reka-völgyiől K-re a kristályos palák I. csoportjának egy 
2—3 km. széles sávját találjuk, mely rendkívül zavart, hellyel-közzel dacitokkal 
áttört. Tovább keletre a Mirocs-hegység terül el, melynek zöme liászkőzetekből 
van felépítve. Itt a Mirocs-hegységnek, a Porecska-völgyével, illetőleg 
diszlokácionális vonalávalmajdnemteljesen párhuza- 
mos vonulata terül el, a Veliki-Greben, melynek egyes magaslatai (Lesnica, 
Sztrnjak, Ajducska Glava, Ponor, Crni Vrh, Kolje brdo) 500 és 700 m tenger- 
magasságok között feküsznek és amelyen a legnagyobb magasságot a Crni-Vrhen 
706 m tengermagasságban találjuk. Ezen főgerine nyugati oldalán számos hegyi- 
patak fakad, legnagyobbrészt KNy irányú tolyással rohanva a  Porecskába. 
Ezen hegyi patakok mély völgyeket vájtak az eredeti hegységbe, miáltal lábuk- 
nál meredek, felső részükön laposabb gerincek képződtek. Egy ilyen gerinc a 
Moszna és a Koresin-patakok között lévő, melynek magasabb pontjára Koravo 
brdo (328 m) és a Kornjet (512 m) Moszna helységtől délre a Milanovácról Crnaj- 
kára vezető útról egy meredek hegyiút vezet föl erre a gerincre. Az út kopár 
csillámpalári át vezet. A főút fölötti 38 m magasságban a csillámpala 10? 4" csa- 
pás mellett 329 alatt DNy-felé dől, 95 m magasságban a főút fölött a csapás 224 10" 
és a dölés 52" K-felé. sú 

Körülbelül! 300 m tengermagasságban a Teuka Baderkics, mosznai lakos 
szállásához jutunk, hol egy kis, lapos rét terül el, azután az út egy keskeny és 
ismét meredekebb gerincre kapaszkodik fel. Mindkét oldalán bükkerdő terül el. 
Itt, közel az említett szállás fölött, a sárgásbarna csillámpala csapása 0? 109, 
a rétegek függélyeseknek látszanak, de ez nem egészen bizonyos. Az út azután 
egy rendetlenül települt mészkőtömegen vezet keresztül. A mészkő fehér, kris- 
tályos és kvarcos, erre egy kb. 1 m vastag limonitbeágyazás következik. A limonit 
belsejében vörösbarna, kagylós törésű és hólyagos, likacsos, benne itt-ott egyes, 
10 mm hosszúságot és 4 mm szélességet elérő kvarcszemek láthatók, más helyütt 
ez a limonit sötétnarancssárga és porhanyós. Ez az érc igen hasonlít a hunyad- 
megyei Bojca mellett előfordulóhoz. Tovább a mészkő inkább tömeges, nem 
kristályos, galambszürke, benne sok kalcitér látható, azután egy pár méterrel 
tovább egy-két rendetlen limonitos ér és arra ismét csillámpala következik, amely- 
nek rétegei 8 109 csapás mellett 8309 alatt D-felé dőlnek. Tovább, a gerincen föl- 
felé, azután csupán csillámpala látszik. A leírt ponttól délfelé, a Koresin-potok- 
völgye felé, körülbelül 10 méterrel a limonitkibuvás alatt régi kutatás nyomai 
láthatók a bükkösben, de az ottheverő csillámpalából és kristályos mészkőből 
álló kődarabok között ére nem volt található. Ezt a limonitkibuvást már ABEL 
JosprF említi meg KÜder den Bergbau in Serbieny című értekezésé- 
ben. és nagy reményeket fűz hozzá. Itt megemlíti azt is, hogy egy tárót kezdett 
meg ezen limonitelőfordulás föltárására, de a földtulajdonosnak ellenséges visel- 
kedése miatt kénytelen volt a munkát beszüntetni. 


1 Jos. ABEL. Über den Bergbaubetrieb Serbiens. Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt, 
Wien, 1851 II. pag. 64. 


ADATOK SZERBIA ÉSZAKKELETI RÉSZÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ. 249 


Az érckibuvás csekély volta és a mellékkőzeteknek nagymérvben zavart 
fekvése azonban reám olykép hat, hogy itt számottevő és a mélybe 
folytatódó ércelőfordulás nincsen. Ezt a benyomásomat iga- 
zolja az is, hogy a körülfekvő vidéken az itteni lakósok, kik minden bányászati 
művelet iránt rendkívül érdeklődnek, a leírt silány kibuváson kívül sehol érce- 
sedést nem ismernek. 

Az Izvor-potok a Crnajkától KÉK-re fekvő Vencsanica (458 m) hegynek 
nyugati oldalán ered és ÉNy irányú folyással a Saska-reka és Crnajka reka egyesü- 
léséhez közel ömlik a Porecska rekába. A szűk völgyben a patak medrében me- 
gyünk fölfelé, amely sötét, többnyire feketészöldes vagy sötétszürke amfibólos 
palákba van vájva. Ezen palák nagy zavarodások képét mutatják, dőlésük és 
csapásuk minden világtáj felé mutat, azonkívül figyelmünket számtalan vékony 
fehér kőzettelér vonja magára, mely kiválólag fehér kvarcból áll és a palákat 
hálószerűen keresztezi. A völgy kezdetétől alig 1 km. távolságban a patak jobb- 
partján egy szűk táró van a szilárd palába vájva, amely 20" irányban halad és 
10 m hosszúságtól kezdve oly szűk és alacsony lesz, hogy csak hasonmászva jut- 
hatunk tovább. 15 m hosszúságban a táró elágazik, egy még szűkebb ága ÉK-telé 
vezet, de már nem járható. A táró ezen két ágából több próbát vettem, melyeket 
külö a-külön közelebbről megvizsgáltam. A kihozott anyag elmállott kovandoktól 
barnásra festett kvarcból, malachit nyomokból, apró chalkopirit darabkákból 
és elvétve apró pirit jegőcökből állott. Ebből arra lehet következtetni, hogy itt 
a kvarcos kőzettelérekben fellépő gyönge rézérenyomok után kutattak. Ezt a 
kis tárót a hagyomány a rómaiaknak tulajdonítja ugyan, de valószínűbb, hogy 
abból az időből ered, amikor ABEL JosEF az 1850. év körül, mint szerb hercegi 
bányagondnok Milanovácról kezelte a rudnaglavai vasbányát és a Porecska- 
völgy táján is mindenféle vasérere és rézérere kutatott. EBzenitt föllépő 
rézérenyomoknak semminemű fontosságot nemlehet 
tú arg don ítani. 

Végül! még közlöm a Crnajka melletti Leva reka-völgybeli kovandkibuvás 
megtekintésére végzett kirándulásom eredményeit. A Leva reka a Mali Goli-vrh 
(953 m) északi oldalán több forrásból fakad, az eredő árkok iránya előbb DK—ÉNY, 
míg a fővölgy nagyjában KNy iránnyal közvetlenül a nevezett helységnél egyesül 
a  Crnajka-völggyel. A völgy bejáratánál a magaslatokat az amfibolos palákra 
rátelepült mészkövek fedik, melyek a Rapovawovic dr. által nekem adott 
átnézeti térképen felső krétakorbelieknek vannak jelölve, de a nevezett leírásai- 
ban ezen a tájon tithonkorbeli meszeket is említ. A mészkő Crnajkánál nagy 
területen egészen a völgy talpáig húzódik le. A Leva rekában rövid ideig még 
mindkét oldalon a mészkövet látjuk, majd föltünnek ugyanazok a sötét és rend- 
kívül zavart palák, amelyeket már az Izvor-potokban találtam. Fizek a palák 
itt is számtalan kőzettelérrel vannak behálózva. Azután többször egymásután 
épen olyan vörös, csillámdús és kvarcos, vasoxidos palák és homokkövek vannak 
a sötét palák közé beékelve, aminőket a Porecska-völgy balpartján 
Topolnicánál találtam és amelyeket permkorbelieknek tartok. Ezek a beékelő- 
dések hatalmas zavarodásoknak eredményei. A Vencsanica (4583 m) hegy déli 
oldalában, az Ogasu Cononiei mellékvölgyben, a palák gneiszneműek, kvarcosak 


250 BENE GÉZA 


lesznek, kvarccal injiciáltak és közéjük egyes vékony, 011—0"-5 m vastag kristályos 
mészkőpadok települtek. Egy ilyen mészkőpadtól kb. 10 méterre a fekü felé, 
közvetlenül a patak jJobbpartján az amfibólos, kvarcos palában egy 0-5 m vastag 
vaskovandkibuvás van, mely a növényzettel borított fövenyben eltünik. 
Az érc limonitos-földes alkatrészekkel rondított, következésképen legföljebb 
pörkölés után (amelyből kén haszonnal nem nyerhető) mint másodrangú vas- 
ére volna értékesíthető, tehát igen alárendelt értékű. Ez az előfordulás csak abban 
az esetben érdemelne nagyobb figyelmet, ha egy, az érc csapása után a Botu 
Sztrnyak-hegygerinc alá hajtandó kutatótáró a kibuvásénál jobb minőségű ércet 
lényeges csapáshosszra és magasságra tárna föl. 


A Mirocs vidéki szénkutatási terület. 


Több ízben volt alkalmam hazánk dunamenti határhegységein végzett 
bányageológiai bejárásaim alkalmával a szerb földön végigtekinteni és különösen 
amikor a Dunatölgyes (Jeselnica) fölötti hegységben egyszer a Golec vidékén 
hiába kerestem néhány évvel ezelőtt az egyes kbányatulajdonosokda, recte zárt- 
kutatmányárusok által fölmagasztalt, de nem létező vaséreföltárásokat, a szerbiai 
Mirocs planina erdőkkel födött fensíkon végig nézve, az a kalandos vágy 
szállott meg, vajha egyszer ott 18 barangolhatnék. Ez a vágyam teljesült, amennyi- 
ben 1914 nyarán tett szerbiai útamon bőséges alkalmam nyilt a Mirocs-hegység- 
ben geológiai kutatásokat végezni és a hegyi geológusnak minden örömét. és fára- 
dalmát alaposan megízlelni. 

Előzetesen RaApovaAwxovic S. dr. szerb kir. egyetemi tanár Belgrádban 
nagy előzékenységgel vázlatot adott nekem a mirocs-vidéki hajdani szénkuta- 
tásokról, amelyeket néhai Zsirkovic B. végeztetett. Habár az ezen vidéken 
végzett bejárásaim rendkívül érdekesek voltak, mégis már előre jelezneim kel], 
hogy várakozásaimban rendkívül csalódtam, amennyiben az egész területen 
egyetlenegy valóban műre való széntelepet nem találhattam, sem a legszorgalma- 
sabb utánjárással sem sikerült egyetlenegy növénylenyomatot vagy állati marad- 
ványt találnom, amelyből a szénnyomokat tartalmazó kőzeteknek hovatarto- 
zására biztos következtetést lehetne vonni. 

A SCHAFARZIK FERENC dr.-nak Az aldunai Vaskapu-hegység geológiai 
viszonyainak és történetének rövid vázlata; ! című munkája mellé fűzött térkép- 
ből látjuk, hogy a Kazán-szoros szerbiai partján közel Golubinye község aljáig 
a gneisz és amfibolit építi fel a szerbparti hegységet. Innen lefelé liászkorbeli 
palák és homokkövek következnek, amelyeket azután Naszádossal (Tiszovica) 
szemközt a Veliki-Stirbec hatalmas tithonkorbeli mészkövei födnek. Ez a mészkő- 
letelepülés a szerb parton Új-Asszonyrét (Új-Ogradena) alatt ér véget, azután 
ismét liászlerakodmány következik, amely az Ó-Orsovával szemközti Tekia 
vidékén csillámpalával és gneisszal határos. 

BRapovawovic dr. szerint az említett  tithonkorbeli mészkőlerakod- 
mány még a Mirocson át Berzapalánkára vezető kocsiúttól jó messze északra érne 


: Földtani Közlöny XXXIII-ik kötet, 7—9. füzet. 


ADATOK SZERBIA ÉSZAKKELETI RÉSZÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ. 251 


véget. Bejárásaimnál megállapítottam, hogy ezek a mészkövek Mirocshoz közel, 
az onnan a Mala-Golubinje-völgy felé vezető úttól keletre, illetőleg a Golubinszka- 
glavától (572 m) keletre még nagyobb területen megvannak, továbbá, hogy Mi- 
rocstól nyugatra is egyes foltokban föllépve, az említett út mellett egy tetemes 
hegykúp fölépítésében vesznek részt. A liászkorbeli kőzetek RADOVANOVIC 
szerint a Porecska-völgytől keletre kb. 2 km távolságban lépnének föl, azaz a 
kristályos paláknak a Porecska-völgyében RapovaAwxovic által és általam is 
ismert nagy szakadásától kelet felé elterülő sávja kb. 2 km széles volna, de neve- 
zett maga említette, hogy ez a határvonal nem egészen biztos. Én Klokocsevác 
völgyében több mint 8 kilométernyi út után még mindig nem találtam meg a 
kristályos palák és a liász közötti határt. RaApovANovrc dr. szerint ez a határ- 
vonal szintén egy nagy szakadás, amelyen a kristályos palák a liászra 
föl vannak tolva, úgy, hogy ezt részben födik. 

Ugyancsak RApovawnovic dr. szerint a  Mirocs-hegységet legnagyobb 
részt képező és erősen összeráncolt liászképződmények keleti határát ismét egy 
szakadási vonal képezi, amelyen a kristályos palák K-ről Ny-felé lettek föltolva . 
Sajnálom, hogy a rendelkezésemre állott idő sokkal rövidebb volt, semhogy a 
hegység ezen felépítéséről meggyőződhettem volna. Klokocsevácnál a nyugati 
csillámpalazónában mindössze azt állapíthattam meg, hogy a hasonnevű völgy- 
ben, a helységtől kb. 3 km távolságban csekély homokkőfoszlány a gneisznemű 
csillámpalába be van gyűrve. Ezen ponton túl ismét kloritos csillámpala követ- 
kezett, mely a hegyen fel messzire látható. 


A mirocsi liaszképződmények. 


A liászlerakodmányok Mirocs tájékán érik el legnagyobb szélességüket, 
amely itt kb. 12 kilométert tesz ki. Ez a liászzóna magában foglalja a Veliki- 
Greben-hegyvonulatot és a Velika-reka-pataknak majdnem egész vízhálózatát, 
keleten azután Urovica és Jabukovác táján kezdődőleg délfelé alsó kréta födi 
ezen rétegeket. Ugyancsak RaApovaAwovic dr. szerint az összeszűkült liász- 
zóna egy csücske Plavna helység közelében, egy másik, nyugotibb fekvésű pedig 
a Geli-vrh északi dülőjén végződik, miutan a Crnajkáról Stubikra vezető utat a 
650 m tengermagassági pontnál keresztezte. 

Az ezen vidéket esetleg később látogató szaktársak tájékoztatására meg kell 
említenem, hogy Mirocs összesen kb. 100 lélekből álló, szegényes kis helység, 
hol az idegennek úgy szállás, mint élelmezés dolgában magának kell gondoskodnia . 
Hgy előzőleg tájékozó lovaglás után számomra a szegényes korcsmának egy üres 
szobáját foglalták le, amelyet azután Dolni-Milanovácról a legszükségesebbek- 
kel berendeztek. Innen tettem meg azután kirándulásaimat MILOJKovITS fel- 
ügyelővel és pedig részben szintén Milanovácról kirendelt lovas csendőrfödözet 
mellett, mert ottlétemkor Klokocsevác és Jabukovác között katonaszökevények- 
ből és egy rablógyilkosból álló fegyveres bandát üldöztek, miért is a milanováci 
rendőrfőnök nagy előzékenységgel önként gondoskodott biztonságunkról. 

Jó lovakon Mirocsot Dolni-Milanovácról 4 óra alatt értük el. Odamenet 
két ízben követtük a Duna partjáról szerpentinákkal fölkapaszkodó utat, mely- 


959 BENE GÉZA 


nek számos pontjáról nagyszerű kilátás nyilik a Dunára és a magyar határhegy- 
" ségre. Ez a hajdan jó út ma teljesen el van hanyagolva, úgy, hogy a csillámpala- 
sziklák nagy útszakaszokon a lerohanó vizektől kimosva meredeznek ki a néha 
árokszerű útból, Ennek folytán ez az út most csak lóháton járható, csekély teherrel 
pedig csak könnyű létrás szekéren. 

A csillámpala itt épúgy mint Golubinje helység tájékán általában a DDNy — 
BEK csapást követi és többé-kevésbé meredeken (407—60") Ny-felé dől. 

A Porecska torkolatához közel az ezen folyóval egyesülő Gyadasnica-patak 
jobbpartján lévő hegynyulványra gyalogút visz fel, amely az előbb leírt 
úttal a szerpentinákon túl a laposabb hegyháton egyesül. Ezen útegyesüléstől 
K-felé, kb. 300 m távolságban legelőször tünnek fel az út leásásában a liászpalák : 
szennyes-barnás, szürkés, porhanyó agyagpalák, amelyek a transzverzális rétegzés 
folytán könnyen széthullanak. A Plocsa 548 m tengermagasságú kúpja szürke, 
kevés rétegzést mutató mészkőből áll, mely valószínűleg azonos a tovább É-ra 
fekvő, RApovaNovic dr. által tithonkorúnak ismert mészkővel. Amikor első 
tájékozókirándulásomon Golubinjéra lementem, a kocsiútnak a Plocsa körüli 
kanyarodását egy, az erdőn keresztül vezető ösvényen vágtuk el, amelyről a 
Velika-Golubinjszka-reka túloldalára lehetett látni, és megállapítottam, hogy ott 
a ritkult erdőben szintén a mészkőszirtek meredeznek ki, tehát a nagy mészkő- 
masszivum (melyet Rapovawovic dr. Mirocstól §-ra végződőnek vélt) egy 
sávban itt még D-felé folytatódik. Ugyanezen alkalommal Golubinje felé a Kosiste- 
hegygerincen végig a Dunához vezető utat követtük, amidőn megállapítottam, 
hogy ez az egész út muszkovitos csillámpalán átvezet, amelynek főcsapása D—É 
és amely nyugat felé dől. 

Közvetlenül Mirocs helység előtt, hol a kocsiút lankásan ereszkedik le a 
helység bejárata felé, a palával váltakozó homokkőrétegek az út közepén jól 
láthatók. Csapásuk itt 1909, dőlésük Ny-felé 409. 

Ez a homokkő mállottabb felületein világosbarna, rendkívül szívós, apró- 
szemű kőzet, mely kagylósan törik. Makroszkopos vizsgálat szerint főalkatrészei 
többé-kevésbé legömbölyödött szürke kvarcszemek és élénken csillogó muszkovit. 
A kőzet tömegében itt-ott hólyagos likacsok láthatók, melyeket sárgás limonitos 
agyag bélel ki. A kvarc benne részint közel ellipsis alakú szemekben, részint 
egymásba átfolyó (arkozás) darabokban van. A. kőzet sósavra nem reagál: meszes 
alkatrészeket nem tartalmaz. A Mirocstól D-re fekvő vidéknek bejárásánál meg- 
állapítottam, hogy az 1:75000 mértékű részlettérkép, illetőleg a  RADova- 
vovic dr.-tól kapott erre vonatkozó másolat hibásan vázolja a Velika reka 
főpataknak jobboldali hozzáfolyásait képező patakok fekvését. Ezen patakoknak 
helyes fekvése a következő. A. Veliki-Greben-hegyvonulatnak Sztrnjak 498 és 
426 tengermagassági pontjaitól keletre egy-egy eredő árka van a S ut1-poto k- 
nak. Ettől a pataktól D-re fekszik a Cra c u-r e u-hegygerine. Ettől tovább 
délre Kazanszki pótok két hosszú mellékvölggyel, melyeket 
baloldali és jobboldali Kazanszki poto knak fogunk nevezni. 
Erre D-felé ismét egy névtelen gerinc és azután ettől D-re a Mihailo w-potok 
következik, melytől D-re a Kosza-$ er pe c-hegygerine vonul Ny-ról K-felé. 
A. Kosza-Serpectől délre van azután a két Recsica-poto k (mala és velika). 


hl ADATOK SZERBIA ÉSZAKKELETI RÉSZÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ., 253 


Továbbá az ezen vidékre kirándulóknak fontos tudni, hogy az az út, amely 
a részletes (1:75000) térképen a Velika-reka-patak mentében van ábrázolva, 
tk. nircs és a mirocsi lakósok tanúsága szerint soha nemis létezett ésa Velik a- 
reka-patak völgye maga a Kosza-Serpec tájától fölfelé 
járhatatlan, vagyis legalább csak nagy nehézségek között járható, mert 
ez egy erdővel borított sziklás vadon. A régi ZsSIFxKovIrs-féle kutatások az 
említett mellékvölgyekben feküsznek és bejárásukat úgy végeztem, hogy előbb 
a Veliki-Greben-gerincen végigmentem az illető patak eredő árkáig, azon végig 
le a völgybe, onnan a szomszédos völgyet egy gerinc átkelésével értem el, majd 
a Veliki-Grebenre ismét fölmaszva mentem azon végig vissza Mirocsra, míg a 
második kirándulásnál a Kosza-Serpecen végigmenve a Velika-reka-völgyébe 
ereszkedtünk le, onnan ennek a völgynek baloldalán a Vezurin (458 m) magas- 
latára és a Kraku-lungon át mentünk ismét Mirocsra. A Kosza-Serpec végén, 
a Vezurinon és a Kraku-lungon egyes nagyobb rétek terülnek el, ezeken a ponto- 
kon szállásokat is találni, de ezen tájak kivételével az egész vidéket nagyobbrészt 
úttalan, rengeteg "bükkerdők borítják. Ebben a rengetegben egy ingoványos 
tájon, a baloldali Kazanszki-potokban egy nagy farkasnak kétségtelen nyomait 
is találtuk. 

A kutatótárókat, sajnálkozásomra, kivétel nélkül teljesen beomlott álla- 
potban találtam. 

A. Veliki-Greben-hegygerincen végigvezető úton a barna liászpalák mállá- 
sából keletkezett kávébarna agyag látható, mely az ottlétemkor volt esőzések 
következtében erősen fölázott volt, egyes nagy tócsák ezen agyagnak vízáthatlan 
voltáról tanuskodtak. A. gerincúton körülbelül 83 km. távolságra D-felé menve, 
azután keletre a Suti-potok egy eredő árka mentében mentünk le és ezen völgy- 
ben, körülbelül 360 m tengermagasságban egy 45" irányba hajtott volt táró 
omladékához jutottunk, melynél egy ismeretlen vastagságú széntelepnek ki- 
buvása látszik. A szén födüje szürke, kissé gyúrható, tapadó anyag, a szén maga 
palával és agyaggal dúsan áthatva rondított, feküje a patak mocsaras hordaléká- 
val van elfödve. Ez a táró állítólag 27 m hosszúságra nagyjában a szén csapását 
követte. RApovaANoviIc dr. vázlata szerint a telep két padból állt: 0-75 m 
fedőpadból, 0-5 m meddő palaközpadból és 170 m vastag fekűpadból. A, patak 
balpartján egy másik táró volt, melynek nyoma már alig látható. Körülbelül 
50 méterrel a patak mentében lejjebb egy vastagságában meg nem állapítható 
szénkibuvás szintén 4 csa pással látható, körülötte durva kvarcbrecsiák mogyoró 
nagyságig menő kvarcszemekkel és durva kvarcos homokkő található. Innen 
a pataknak egy jobboldali mellékárkán 100—120 méterre fölmenve, annak bal- 
partján ismét egy kb. 3 m hosszú, beomlott táró, melynek talpában állítólag 
szén lett volna. A táró homokkőben van hajtva, de ennek fekvése sem itt, sem 
a patak medrében nem észlelhető. 

A  Kazanszki-potok jobbpartján egy 169109" irányban hajtott volt táró 
omladékát látni. Az idő zivatarosra változván, a barometrikus magasságmeg- 
határozás lehetetlen volt. A. táró omladéka mellett a palák csapását 20? 59-al 
mértem, a dőlés DNy-felé 589. A táróval szemközt egy kis palás szénhalom fekszik, 
tiszta szén seholsem látható. Ha innen kb. 100 méterre a patak mentében leme- 


254 BENE GÉZA a 


gyünk, ismét egy táró omladékához jutunk, amely állítólag 17 m hosszú volt ; 
az omlás 20910" táróirányt mutat. Kőzet szálban itt nem látható, az omladék 
körül sok kvarcos homokkődarab fekszik. Ez a táró állítólag a 16-ik méterben 
szenet tárt volna fel. 

A patakmeder járhatatlan volta miatt innen a Suti-potok és Kazanszki- 
potok közötti Cracu-reu nevű nyeregre másztunk, azon messze végigmenve, azután 
ismét a Kazanszki-potok alsó részébe ereszkedtünk le, hol azután ismét egy, és 
pedig állítólag 9 m hosszú és szenet föltárt táró omladékához jutottunk. A. táró 
mellett a jól rétegezett kvarcos homokkő csapása 94109, dőlése DNy-felé 68". 
Közel ezen táró alatt még egy másik beomlott táró van, körülötte földes, palás- 
agyagos tömegek mifident eltakarnak. A baloldali Kazanszki-potok legalsó végé- 
ben durva, brecciás homokkövek sziklákban meredek fekvésben láthatók. Itt a 
patakok egyesülésénél egy rövidke táró a balparton és szintúgy egy a jobboldali 
Kazanszki-potok balpartján, teljesen meddő homokkőben, 2—3 m hosszúságra 
hajtva. A jobboldali Kazanszki-potokban ezen táró fölött, a patak medrében 
a durva homokkő és breccia csapását 839 0"-al, ÉNy-felé irányult dőlését pedig 
169-al mértem. 

A Michailow-potok felső részében ismét egy teljesen beomlott tárónál 
voltunk, melynek omlása egyenesen D-felé mutat. RApovANovIic dr. vázlata 
szerint ez a táró egy állítólag 3 m vastag széntelep csapásában haladt, melyet 
egy DNy—ÉK csapású, meredeken DK-felé dülő vető vágott el. Az omladék 
előtt egy palával rondított szenes halom fekszik. A Mala-Recsica-völgy jobb- 
oldalán, Lespic nevű tájon, 7" 3" irányban, a homokos pala csapásában, amely 
D-felé 407 alatt dől, egy beomlott táró van hajtva. A palában vékony, -palás- 
szenes zsinórok láthatók. Ez a táró állítólag 17 m hosszú volt és egy palás vastag 
középpaddal két padra osztott, összesen 1 m vastag, tisztátlan széntelepen haladt. 

Ezen ponttól a Mala-Recsica-patak medrében kb. 150 méterrel fölfelé 
menve, a patak balpartján 8? csapású, ÉK-felé 6097 alatt dülő agyagos-csillámos 
szürkés palák között egy kb. 0-5 m vastag szénkibuváshoz jutottam. 

Ez a szén porhanyó, legnagyobb része fekete földes koromszén, melyben 
egyes acélszürke szénrétegek, azonkívül itt-ott piritlepedékek is láthatók. 

Az előzőket összefoglalva, látjuk, hogy összesen 10 kutatótáró omlását és 
egy szénkibuvást találtam. A kutatótárók közül egy sincs fönntartva, holott ezen 
erdős vidéken, hol a fa ott rothad el, ahol tenyészett, tehát semmi értékkel sem 
bír, és egyes, legalább a tényleg szenetföltárt tárók igen csekély költséggel nyitva 
tarthatók volnának. Ily viszonyok mellett itt 15, mintsok magyarországi 
kutatóterületen, azt tapasztaltam, hogy az érdekelt kutatók zsákban 
akarnak macskát eladni, nagy naivsággal azt hivén, hogy akad olyan nagytőkés 
vállalat, amely anélkül, hogy az eladó kimutathatná, hogy portékája — ezen 
esetben kutatási területe — tényleg ér-e valamit, bele fog menni egy kockázatos 
üzletbe. Már pedig ilyen esetekben hiába mondják el nekem, hogy ebben és abban 
a táróban ez meg az volt, ha a bejárásnál nem látok semmit, szakvéleményem- 
ben csak ez a semmi fog kifejezésre jutni és az üzletből sem lesz semmi. De a 
kutatás föntebbi módja abban leli magyarázatát, hogy igen sokszora bánya- 
műveletekhez egyáltalában nem értő egyének foglal- 


ADATOK SZERBIA ÉSZAKKÉLETI RÉSZÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ. 255 


koznakküutatásokkal akikakutatásíterületért érdeklő 


félről — talán sok esetben, de nem mindewkor jóhisze- 
műen — föltételezikazt, hogy majdazfogja a fonds per- 


dues költségen újból nyitni a kutatónak állítólagosan 
nagyszerűföltárásait! 

A kutatóknak ezt az illuzióját minden alkalommal igyekszünk alaposan 
eloszlatni. Bzen véleményem szerint nagyon is alkalomszerű kitérésemért, 
amely nemcsak a szerbiai viszonyokra vonatkozik, olvasóim elnézését kérve, 
voltaképeni tárgyunkhoz térek vissza. 

A leírt kutatasok bejárása után annál is inkább szükségesnek tartottam 
a valószínűleg liászkorbeli rétegeknek lehetőleg mélyebb tagjait a Dunához közel 
szemügyre venni, mert Rapovawxovic dr. velem előzetesen közölte, hogy ő 
a mirocsi liász alatt, a Dunánál karbon rétegek jelenlétét gyanítja és mert 
Minoskovirs ny. bányafelügyelőtől nyert információ szerint HAnL berlini egye- 
temi tanár! Golunbinje táján még egy szénkibuvást is látott. 

Ezen célra Mirocsról egyenesen É-felé, a Galubinjszka-glavica felé men- 
tünk, ezt megkerültük és annak északi oldalán a Mala-Golubinjszka-reka völgyé: 
ben és ezen végigmentünk le a Dunához. Ezen az útamon, mely a Golubinjszka- 
glavicáig mezőkön vezet végig, melyeken át K-felé nagy távolságra nyilik kilátás, 
láttam, hogy — mint a részletes térkép is helyesen ábrázolja — a Ravna-reka 
és a Dubosnica-reka a mészkőhegységbe vájt vak völgyek. A. mirocsi palák és 
"homokkövek a lapos gerincet fedő alluvialis és diluvialis (?) agyagokból a Golu- 
binjszka-Glavicánál lépnek ismét a külszínre. A Mala Golubinjszka-reka völgyén 
végig ezen rétegek mindenütt természetes föltárásban láthatók. Itt általában 
a palákat láttam túlsúlyban, homokkő különösen a völgy legalsó, a Dunához 
közeli szakaszában lép föl. 

Megállapítottam azt is, hogy ezen a tájon a palák legnagyobbrészt sokkal 
kvarcdúsabbak, mint a Mirocstól D-re fekvő völgyekben és hogy itt azok a kávé- 
barna agyaggá málló palák, amelyek különösen a Veliki-Greben-germcen lépnek 
föl, itt majdnem teljesen hiányoznak. A Mala-Golubinjszka-reka völgyében látott 
palák túlnyomóan kékesszürke, némelykor feketésszürke, kvarcos palák, melyek- 
nek főalkatrésze a kvarc ésa muszkovit. Több ilyen pala tüzetesebb szem- 
ügyrevételével azt a benyomást nyertem, mintha ezeknagy nyomás 
alatt ki volnának hengerelve. Hogy mily óriási mérvben zavartak 
ezek a kőzetek az kitünik azokból a dőlésekből és csapásokból amelyeket a 
völgy mentében egynéhány egymástól messze eső pontokon mértem. 

A Golubinjszka-glavicától É-ra fekvő 592 m t. m. ponttól DNy-felé futó 
eredő árokban : 4" 139 csapás, 807 D ezen eredő árok vége felé: 09 10" cs. pás, 


65" Ny. 
Ezen ároknak a szomszédossal történt egyesülése alatt : 
csapás . dűlés 
29h 52. 42" É 


1 Itt valószinüen tévedés forog fenn : a sGeologen Kalender?s 1911—1912 . évfolya- 
mában három Hall van fölsorolva, de egyikök sem berlini tanár : az egyik transvaali, a má- 
sik mexicoi, a harmadik minnesotai. 


256 BENE GÉZA 


csapás !  dűlés 
Golubinsszkai ároktól lejjebb... ... . S ELO 46" Ny 
Mala golubinjszkai fővölgyben . . . . . . 7913 759 Ny 
( ( MESÉK SERBZDTSE 389 ÉNy 


a fővölgynek egy hirtelen kanyarodásánál: 22110" 50 DNy (ez kivétel nélkül 
palarétegeken méretett). Ezen túl egy 5-alakú gyürődés. Végül a völgy legalsó 
szakaszában, honnan a kocsiútról már a közeli Duna látszik és vékony padok- 
ban homokkő csap át az úton: 39 139 507—60" ÉNy. Az itt gyűjtött homokkő 
majdnem teljesen egyezik a Mirocs mellett gyűjtöttel, a különbség csak az hogy 
a mirocsi durvábbszemű mint a Mala-Golubinjszka-rekában gyűjtött. A leírt 
úton sehol sem szénkibuvást sem a mirocs-vidékiektől eltérő kőzeteket azaz 
olyanokat, amelyek karbonképződményre magyarázhatók volnának, nem talál- 
tunk, habár ezt az útat is a vidéket és minden kutatást ismerő emberekkel tettük 
meg. Minden szorgos keresés és a kőzeteknek sok ponton általam végzett hasí- 
tása dacára növényi vagy állati maradványoknak a nyoma sem volt föllelhető. 
i Részben a rendkívül kedvezőtlen, mindennapi zivatarokkal járó időjárás, 
részben egyéb föladataim gátoltak abban, hogy a Mala-Golubinjszka-rekától 
lefelé a Duna jobbpartján lévő liászkorú lerakodmányokat egy további kirán- 
duláson tanulmányozzam. Alig érkeztünk Golubinjén át Dolni-Milanovácra, 
amidőn a zivatar újból kitört és két napi folytonos esőzés folytán tétlenül ott 
kellett  vesztegelnem. i 


A Ranovác vidéki karbon. 


Utolsó kirándulásaim a Pek és Mlava-folyók közében, Kladuro vo, 
Ranovác és Manasztirica vidékén elterülő karbonkorbeli képződmé- 
nyekben lévő szénkutatások tanulmányozásának volt szentelve. Veliki- 
Gradistyéről négy órai kocsizással Szenára jutottunk, mely helységnek 
szerény korcsmájában türhető szállás és ellátás található, miért is ezt a helyet 
választottuk kirándulásaink kiinduló pontjául, mely kirándulásainkat azután 
részben rázó parasztszekéren, részben lóháton tettük meg. Az utazásnak az utóbbi 
módja határozottan előnyösebb, mert kevésbé fáradságos, azonfelül lóháton 
ilyen, kevés, de rossz útakkal bíró területen mindenhová el lehet jutni, mert az 
útról bárhol el lehet térni. 

A szóbanforgó vidék a kucsajnai hegységnek az észak felé ellaposodó része, 
melynek egyes magaslatai közül a legnagyobbak körülbelül 400 m tengermagas- 
ságot érnek el. 

A legmagasabb pontok: a Krszt-gerincnek Gevedarnica kúpja (449 m) 
a Zebác (429 m), Sztolice (455 m), Veliki-Obor (391 m), Crni-vrh (419 m). Ezen 
hegyvidéknek északi lábánál, Misljenovác és Zsena között a Pek folyón átvezető 
hidnak tengermagassága 111 m. A vidék csak részben erdős, a lapos magaslatok 
legnagyobb részén mezők, egynémelyikén szántóföldek is terülnek el. 

A Pek-folyó a Majdánpektől délre fekvő Zagorje hegységben ered, Majdán- 
pektól délnyugatra a Mali-pekkel egyesül és innen folyása hirtelen kanyarodások 


ADATOK SZERBIA ÉSZAKKELETI RÉSZÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ. 957 


mellett egészen  Ciganszko-szelo közelébe nagyjában DDK—EÉÉNY, azután 
DNy-felé fordul Nerisnicánál, azután egy nagy kanyarulatot képez Kucsevóig 
(Gornji-Krusevica), onnan kezdve iránya ismét nagyjában DK—ÉNYy egészen 
Klenjéig, honnan egyenesen É-felé fordul és Veliki-Gradistjénél a Dunába ömlik. 
A folyó jellegét a Pek-Duboka táján veszi föl, ho) völgye kitágul és ahol a folyása 
lassabbodik, mi mellett ártere roppant kőzethordalékokkal telt. A széles völgy 
Neresnicánál összeszűkül, azután ezen helység alatt ismét kitágul. Kucse vo- 
tól kezdve a folyó egy krétamészkövekben áttört szorosban folytatja útját, 
mire Szenához közel a völgy mindkét oldalát muszkovitos csillámpalák képezik. 
A szenai szoros alatt a folyó a hegységből kilép és Misljenováctól kezdve egy 
széles és termékeny völgyben folytatja útját a Dunáig. 

Ottlétemkor 1914 tavaszán Szenán egy részint franciákból, részint szerbek- 
ből álló vasutmérnöki kirendeltség a Pozsarevácról Majdanpekre vezetendő 
vasutnak nyomkitüzésével foglalkozott. 

Elsőízben Szenáról kocsin mentünk Kucsevón át Kucsajnáig, onnan egy, 
a diluvialis agyagban rettenetesen fölázott szekérúton a Bacs-magaslat déli olda- 
lán fel a Krszt-hegy tetejére. Útközben a parlagon heverő majdankucsajnai 
bányászat félig romban heverő épületeinek szomorú látványa terült el alattunk. 
A hegygerincen, melyre útunk fölkapaszkodik, nemsokára murvás diorit és fölötte 
valószínűleg jurakorbeli tűzköves mészkő jelenik meg. Ezen két kőzet határán 
régi horpáknak egész csoportja látható. Tovább nyugat felé a rossz szekérút 
az erdőben szürke mészkövön át szerpentinákban kanyarog föl a Krszt-hegy- 
gerincre. A Govedarnica (449 m) csúcs alatt a most DNy-felé vezető kocsiúton 
nemsokára barnás homokkövek és palák málladéka jelenik meg. Ezután a kocsi- 
utat elhagyva, gyalog megyünk Kladuro vo felé és ezen helység legkeletibb 
házaihoz közel a Kladni-potok nevű völgyecskébe jutunk. Ezzel elértük a hajdani 
HOFFMAwxw-féle szénkutatások vidékét, de sajnos, nyitott, járható műveletet 
itt sehol sem találunk. A Kladni-potokban egy táró omlásához jutottunk, amely 
9179 irányban volt hajtva. Előtte a kis patak túloldalán egy igen tisztátalan, 
palával rondított szénnek kis halma fekszik. Egy néhány lépéssel tovább a patak 
mentén lefelé menve szürke homokkő és agyagos pala rétegein 3" 69 csapást és 
307 északnyugati dőlést mértem. Ebben a táróban MiLogkovirs felügyelő 
szerint állítólag egy 1 m vastag telep volt föltárva. A patak mentében, alig 200 mé- 
ternyire lefelé menve, ugyancsak annak balpartján egy az előbbiéhez hasonló 
irányba másik táró omladékához jutottam, amelynek hányója teljesen kioritos 
kristályos palából áll. Ezen táróval szemben a kloritpala a patak patjában 
is látható. Tehát kétségtelen, hogy azok a karbonrétegek, amelyekben a felsőbb 
táró vájva volt, közvetlenül a kloritpalán feküsznek. Innen délnyugati irányban 
a Kladni-potokkal felső részében majdnem párhuzamosan futó Csungarszki, vagy 
Csungureszki-potok völgye felé mentünk. A két völgyet egymástól elválasztó, 
lapos dombnak déli oldalán Lezics Radoszlavnak akácfákkal körülvett szállása 
alatt egy nagy rét terül el, amelyen már messziről látni egy szürke hányót. A hányó 
fölött egy HOFFMANN-féle akna volt. A hányó anyaga legnagyobbrészt por- 
hanyó szürke pala, kevés homokosabb és kvarcosabb részekkel és imitt-amott 
egy blackband darabbal, amelyből a hányó közelében egy kis halom 18 van össze- 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 18 


258 BENE GÉZA 


hordva. A kvarcoshomokos kőzetdarabok színe galambszürke, rajtuk rálehelés 
után agyagszag érezhető, bennük csak erős nagyítóüveggel látható a finoman 
eloszlott kvarc és azapró muszkovitpikkelykék. Ezen homokkőpalákban sok 
növényi detritust és egy 63 mm hosszú és 11 mm átmérőjű kis calamitest gyűj- 
töttem. 

Az említett akna állítólag 10 m mély volt, azután abból ÉK-felé kb. 2h 0" 
irányban két közle volt hajtva, melyek 0-45 és 170 m vastagságú elvetett szén- 
telepdarabokat tártak volt fel. Az akna horpája közelében egy rendkívül tisz- 
tátalan szénből álló kis halom fekszik, melynek túlnyomó része pala. Ezen akna 
alatt, lenn a Csungureszki-patak jobbpartján egy szintén HOFFMANN által 
hajtott tárónak omladéka látható, amely 1865. évben lett 65 m hosszúságra az 
akna felé hajtva, állítólag több vékony és egy, a meddő beágyazásokkal együtt 
2 m vastag széntelepet tárt volna föl. A táró talpa körülbelül 12 méterrel mélyeb- 
ben fekszik, mint az aknának volt külgárdozata. Izt a tárót MILOJKOVITS 
1 y. felügyelő 40 m hosszúságra néhány évvel ezelőtt újból nyittatta, de oly roppart 
kőzetnyomás nyilvánult, hogy nemcsak a tárónak újból való nyitása, de fönn- 
tartása is lehetetlen volt. Innen ezen, Oreskovicának nevezett vidékről DNy-felé 
folytattuk útunkat azon céllal, hogy még egy kutatási pontot tekintsünk meg, 
amely a Petrovácra vezető úttól D-re, Melynica helység közelében fekszik és egy 
szintén beomlott HOoFFMANN-féle táróból áll. Ebben az útunkban, az Oresec 
nevű tájon, a szállások alatti árkokban a gyalogúton, azután az említett kocsiút 
mellett is vörösbarna palák és kvarcos homokkövek terülnek 
el, melyek részint a kloritpalákon közvetlenül, részint az ezeken fekvő, való- 
szinűleg karbonkorbeli palákon és homokos palákon rá vannak települve. A karbon- 
rétegeknek ezt a takaróját diaszkorbeli képződménynek tartom. Ez a kép- 
ződmény Meljnica előtt az említett kocsiúton át DNy-felé vonul. Miután hirtele- 
nü nagy zivatar kitörése készült és MiLogkovirs. biztosított, hogy az említett 
Meljnicához közeli kutatásnál széntelep nem látható, siettünk valamely födél 
közelébe jutni és ezzel ezen kirándulásunkról Szena felé visszatértünk. 

Egy második kirándulásunkat Szenáról Misljeno- 
vácon át tettük lóháton. Először a Misljenovácnál torkoló Bukov:;:- 
potok mentében a Golo-brdo és a Pavlovác magaslatok közti lapos hegyhátra 
mentünk fel, honnan D-irányban a Szapanica-völgy felé igyekeztünk. Ezen völgy 
felső részének jobboldalán egynémely kukorica- és burgonyaföldön barna és szürke 
agyagos palák málladéka és egyes darabjai láthatók. Körülbelül 240 m tenger- 
föl. magasságban, egy pár akácfa mellett régi aknának horpadása látható, hol 
palás homokkő és vékonyréteges szürke pala darabokban hever. Szálban a kőzet 
itt nem látható. MiLogkovirs adatai szerint ez az akna, HOFFMANN FÉLIX 
által az 1888—1889. években művelve, 36—37 m mélységet ért el és ebből 
3—4 gyönge, 30—40 em. vastag széntelep lett föltárva, melyek 707—80" dőlést 
mutattak. Ezen akna alatt, lenn, a térképen Szapanicának, de a nép által Oszi- 
pavnicának nevezett völgyben azután részben HOFFMANN által, részben 
később a szerb kincstár által rendszertelenül telepített táróknak csoportját talál- 
tam. A patak balpartján a fekvő HoFrrMmaANxw-féle tárónál egy jókarban álló 
és lakott őrbáz is van. Ez az őr valószínűleg a tárók omladékait őrzi, mert ezen- 
kívül itt sem látható semmi. 


ADATOK SZERBIA ÉSZAKKELETI RÉSZÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ. 259 


A HOoFFMAwN-féle táró, annak mély bevágása szerint ítélve, 1097" irány- 
ban volt hajtva. A táró beomlott szájánál kvarcos brecciarétegen 239 csapást 
és 50" Ny-felé eső dőlést mértem. Erre a brecciára vékonyleveles pala és finomabb- 
szemű homokkő települt. Ez a táró állítólag 30 m hosszú volt és több vékony 
széntelepen kívül egy 1780 m vastag széntelepet tárt fel, amelyben összesen 10 m 
vastagságú tiszta szén volt. A táró szájánál nagy darabokban oly szilárd homokkő 
és breccia van összeomolva, hogy érthetetlennek látszik, hogy miért nem lett 
volna ez a táró az annak 4—5-ik méterében föltárt, állítólagos vastag telepig 
fönntartható? A szemmellátható viszonyok mellett bennem ez a beomlott, szilárd 
kőzetekben hajtott tárószáj azt a benyomást keltette, mintha ez szándékosan 
lett vofna beomlasztva. Ezen táróval szemközt, a patak jobbpartján a homokkő 
csapását 239 129-al mértem, dőlése Ny-felé 507. Ebből a táróból az említett tele- 
pen állítólag egy mélyítést kezdettek a dőlés mentén, amely azonban az őrház 
melletti vízér vizének beömlése miatt nem volt folytatható. Később ebből az árok- 
ból egy rövid tárót hajtottak ezen mélyítés felé. A Horrmaww-féle tárótól 
a patak mentében fölfelé menve még két táró tárható a patak két oldalán. Ezek 
között, a patak medrében a homokkő csapását 0" 29-al és kelet fel é eső dőlé- 
sét 50"-al mértem. A rétegek tehát itt egy antiklinalist képeznek. 

Az említett HOoFFMANN-féle tárótól a patak mentében lefelé, az Őr- 
házhoz közel, a jobbparton még egy pár tárónak omladéka, illetőleg horpája 
látható, melyek előtt meglehetős nagy, kiválólag szürke palából álló hányók 
terülnek el. Ezek a tárók észak felé, körülbelül az előbb említett akna felé voltak 
hajtva. A legalsó tárótól kb. 200 m lefelé mért távolságban, a patak mindkét 
oldalán vörös palák jelennek meg, amelyek teljesen olyanok, mint az anina-vidéki 
és domány-vidéki alsó perm palái. Ezek a permipalák nagyjában konkor- 
dánsan feküsznek a karbonhomokköveken és palákon: a jobbparton itt a perm- 
palák csapását 20! 59-al, DNy-felé eső dőlését 309-al mértem. Hzen túl az Oszi- 
pavnica-völgy mindkét oldalát a permipalák és az ezekkel többször váltakozó 
vörös és szürke permhomokkövek képezik. Az Oszipavnica-patakba egy É-ról 
jövő kis patak, a Szlani-potok ömlik. Ezen patakegyesülésnél a permipalák csapása 
2h 59, míg a dőlés DK-felé esik és 529. Itt a diaszpalák és homokkövek meglehető- 
sen rendes településben messze föl a két hegyoldalon láthatók. 

A. Szlani-potokban (kb. 210 m tengermagasságban) ismét egy HOFFMANN- 
féle táró volt, amelynek azonban ma már nyoma is alig látható. A, patak eddig 
a pontig diagonális irányban aképen vájta be ágyát a rétegekbe, hogy itt a perm 
alatt ismét a karbonrétegek kerültek napfényre. Az itt karbonrétegekben hajtott 
táró állítólag 45 m hosszú volt, kb. 25—30 em. vastag széntelepeket keresztezett, 
végül egy ily vékony telepen 30 m lapos mélységig egy dőlőaknát mélyítettek, 
amely azután teljes légpangás folytán be lett szüntetve. Egy néhány méterrel 
tovább, a patak jobboldalán jól hasadozó, barnás agyagpalából számos növény- 
lenyomatot gyűjthettem, melyek oly jó megtartásúak, hogy határozottan ka r- 
bonkorbeli növényeknek ismerhetők föl. Mitoggkovirs szerint ugyan- 
innen kerültek ki azok a növénylenyomatok, amelyeket néhai SrauB MoRkic dr. 
is karbonkorbelieknek határozott meg. A Szlani-potok torkolata alatt, a fővölgy- 
ben, kb. 800 m-el tovább vöröses, kvarcos diaszhomokkövön 3159" csapást és 


18. 


260 BENE GÉZA 


DK-felé 307 dőlést figyeltem meg. Ennek födüjében és messze föl a Zabrán dülő- 
jén vörös diaszpalák terülnek el. A Szlani-potok torkolatától lefelé kb. 1 km. 
távolságban a diaszhomokkövek és palák szakadatlan sorozatában 199 5" csapást 
és D-felé eső 307 dőlést észleltem. Azután ismét palák következnek, majd, különö- 
sen a jobbparton jól látható sárgás, kvarcos és csillámdús homokkövet látunk, 
mely 18" 10" csapás mellett D-felé 26" alatt dől. Nemsokára ismét a vörös palák 
következnek, melyekre sárgásszürke, kvarcos és csillámdús homokkő van. tele- 
pülve; ennek csapása 1" 109, dőlése K-felé 8389. Körülbelül 150 m távolságban 
ezen ponton túl rendetlen településben muszkovitos csillámpalák 
jelennek meg és a völgynek azon kanyarulata alatt, hol egy nagyobb cseresnyefa 
ültetvény van, a patak medrében 3909" csapású, úgylátszik tfüggélyesen álló, 
zöldesszürke, fényes csuszamlási felületeket mutató kloritpala buvik ki. 
Innen lefelé a völgy mentében már csupán a zavart településű kloriipala és 
csillámpala látható. 

Esetleg utánam erre a vidékre jövő kutatók javára fog szolgálni, ha meg- 
említem, hogy a főpataknak ezen alsó részéhez közel, amelyet már Bo breska- 
rekána k neveznek, egy kitünő ivóvizet adó forrás van. Ez a Crna vrska-reká- 
nak a Bobreskába ömlésétől nyugatra, egy erdőcske szélén fekszik azon út mellett, 
amely a Bobreska-völgyből déli irányban a Sztenjak-gerinere vezet föl. A forrás 
permhomokkőó száraz falazatába van foglalva, mely falazatnak nagy kőtábláján 
szerb felírás van bevésve, melynek az az értelme, hogy ezen kő TRAILO ZsIKIC 
által 1876. évben társasága emlékére helyeztetett ide, ezen társaság összes tagjai 
a kövön névleg fölsoroltatnak. Hogy TTRAILo Zsixic mily dicséretet érdemel 
ezen kitünő forrásnak az enyészettől való megmentéseért, azt különösen az tudja 
méltányolni, aki a forró napon órákig tartó bejárás után végre ily forráshoz jut. 

Innen egyenesen D-felé folytattuk útunkat. Úgymint az említett forrás 
kristályos palákból fakad, épúgy ugyanezen kőzeteket látni a Crnavrska-reka- 
völgyben messze délre 15. A Crni-vrh (491 m) -től délnyugatra, azután a szállások 
táján barrás agyagos palák képezik a völgy talpát: ezen, szálban itt nem igen 
látható palakon, végigvezetett útunk a Petrzse-hegy keleti oldalán föl és később 
út nélkül, a ritka , elpusztított bükkerdőben jutottunk fel a Petrzse-poljére, honnan 
a Petrzse kúpját ismét kristályos palákon és pedig csillámpalán haladva, déli 
oldalán megkerültük. Innen az Ogas u ros u-völgynek egy erdő árkában le- 
menve, a. nevezett völgyben mentünk le, hol ismét igen zavart településű kloritos 
palák képezik a patak medrét. Az Ogasu rosu alsó szakaszába délről egy kis árok- 
szerű völgyecske torkollik, a Boruga. Ezen völgyecske talpán karbonkorbeli palá- 
kat és egy tisztán palából álló hányót találunk, mely egy most teljesen beomlott 
kutatóaknaból került ki. Ezt a kutató aknát PErRovic DOBROosSZLAV, petro- 
váci jegyző mélyítette. Az akna állítólag 12 m mély volt, 10 m mélységéből egy 
keresztvágat volt hajtva, amely 14 m hosszúságában állítólag egy 1 m vastag 
széntelepet tart volna föl, melynek csapásában DNy irányban 16 m hosszú közlét 
és azután a dőlés mentében 1 m vastag telepen egy 36 m hosszú mélyítést haj- 
tottak ki. A hányón fekvő szén tisztátalan, palás. 

Az Ogasu rosu alsó részében azután ismét csillámpalák lépnek föl, a Borugá- 
nál lévő karbonképződmény csupán egy jelentéktelen kis folt. 


ADATOK SZERBIA ÉSZAKKELETI RÉSZÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ. 261 


Ezzel ezeknek a kutatásoknak a bejárása véget ért és a Vitovraca-völgyön 
azután Manastiricán, a Zabránon, Musztapicsen és Misljenovácon át Szenára, 
onnan Veliki-Gradistyére és Báziásra utaztam. Mintazelőzőkbőllátni 
való, ismét egy nagy, olyan kutatási területet jártam 
be, amelyen sem művelésreméltószéntelepkibuvás, sem 
nyiltbányaműveletbeliszénföltárás nemláthat ó. Egyes 
kutatásoknál fekvő csekély szénhalmok a hajdan föltárt szénnek silányságáról 
tanuskodnak. A karbonrétegek mindenütt zavart településben vannak meg. 
Ezeket mind tekintetbe véve, a kutatási terület nem minősíthető további kutatá- 
sokra érdemesnek, mert ha ezen a területen talán itt-ott széntelep föl is volna 
tárható, összefüggő, zavartalan rendes széntelepülés ki van zárva és az eddigi 
kutatások is csak silány, rondított szénből álló keskeny széntelepfoszlányokat 
eredményeztek, úgy, hogy itt egy nagyarányú szénletelepülésről és nagyobb 
mérvű szénbányászatról szó sem lehet. 

Ami a geológiai viszonyokat illeti, megállapítottam. hogy a klad uro- 
voi karbonrétegek nem függene kössze a Manasztiricá- 
tól K-reazOszipavnicában levőkkel: egy nagy karbonmedencéről, 
mdly állítólag Kladurovot, Ranovácot, Manasztiricát és az Oszipavnicát magá- 
ban foglalná, szó sem lehet. Ezzel ellentétben a karbonrétegek közvetlenül csillám- 
palára, illetőleg kloritpalára települve egyes foltokban lépnek föl és egyes helye- 
ken permikorbeli palák és homokkövek által vannak födve. 

Miután kísérőim biztosítottak afelől, hogy a bejárt és említett kutatáso- 
kon kívül egyebek a szóbanforgó területen ép oly kevéssé vannak. mint széntelep- 
kibuvások, azt a vidéket, amely Kladurovo, a Petrzse-polje, illetőleg Ranovác és 
Kladurovo között fekszik, továbbá az Oszipavnica és Kladüurovo közötti vidéket 
nem jártam be. A vidék geológiai viszonyainak teljes földerítésére még ezen be- 
járások volnának szükségesek, és ha erre valaki vállalkozni fog, akkor ajánlom, 
hogy amlava-völgybeli Petrovác helységet válassza kindulási pont- 
jául, mely a bejárandó területhez közelebb esik. mint például Szena. 


A kucsevoi időszakos forrás. 


Mint egy érdekes természeti tüneményt, még meg kel! említenem a K u- 
csevo melletti Potajnicaidőszakiforrást. Ez a forrás a Pek-folyó 
szorosában (Kliszura) Kucsevo első házaitól körülbelül egy kilométer távolság- 
ban, közvetlenül a kocsiút mellett van, a Rudina (420 m) déli lábánál. Egy pár 
lépéssel a kocsiút fölött a krétamészkő tömeges fala alatt egy kb. 1-5 m széles, 
alig 1 m magas, talpán iszappal telt üreg van, melyben a forrás nyugvó állapotá- 
ban egészen kevés víz áll. Az út alatt a mészkőgörgetegek között imitt-amott 
kibujnak a mészkősziklák, köztük homok- és iszapfoltok is vannak. 

A forrás megindulása előtt körülbelül egy percig tartó olynemű tompa 
kotyogás hallatszik, mintha az üregben, nagyobb távolságban víz forrana. Ezen 
egészen ritmikus kotyogás megszüntével a víz az üregben lassan emelkedik, míg 
végre fölszíne 0-3 méterrel magasabb az eredetinél. A víznek ezen emelkedése 
közben a kocsiút alatt, iszap és homokfoltoknál, számos ponton légbuborékok 


262 BENE GÉZA 


megjelenése mellett tör ki a forrás, míg végre egy egész patak folyik a kövek közt 
a Pek-folyóba. Ottlétemkor a kifolyás 15 percig tartott és a nyugalom lassú apa- 
dással állt be. A forrás folyásának apadásával az üregben is lassan leapadt az ott 
felgyülemlett víz. A nyugalom 20 percig tartott, azután a kifolyás tüneménye 
ismétlődött. 

Ez az időszaki forrás az év minden szakában működik és — a bihar- 
megyei Kaluger melletti levő Izbuk forrással ellentétben — még télen sem szünetel. 

Anina, 1914 október 1-én. 


ADATOK A MAGYARHONI FOSSZILIS RADIOLARIÁK 
ISMERETÉHEZ. 


Irta: Hogwos Rezső dr.! 


— A III. táblával. — 


I. Bevezető. 


A magyarhoni radiolariák ismerete. , 


A feldolgozott  árvaváraljai Racsovavölgy és sárosmegyei Hanigovce 
anyaga oly báinulatos gazdag radiolariafaunát tartalmaz, hogy akár a fajok 
fellépését, akár a számbeli előfordulást tekintjük bármely radiolariában dús 
külföldi lelethely gazdagságával kiállja a versenyt. 

Összehasonlító anyagul a budapesti Tudomány Egyetem 
paleontológiai gyűjteményeben található olyan kova- és mészcsiszolatokat 
vizsgáltam, melyekben radiolariák jelenléte sejthető volt. Eme vizsgálásnál 
két szempontot tartottam szem előtt: a lelethelyek radiolaria gazdagságának 
összehasonlítását a magyarországi előfordalásokkal es a radiolariák 
elterjedését, melyből a fÍsuna sztratigrafiai értékére következtethetünk. Tizen- 
nyolc lelethelyről való csiszolat átvizsgálása után a radiolaria-gazdagságot négy 
fokozatba osztottam, ú. m.: 


IZ EG era s io az dzatok Ta pzraj kr TAI: 
limpati jaspis, Carpena, 
Svájczi jaspis, Pisznice, 
Hanigovce, Gill, 
Árvaváralja (Racsovölgy), Petacid1. 


! A Magyarhcni Földtani Társulat 1916 május 3-i szakülésén bemutaita PAPP 
KÁROLY dr. főtitkár. 


ADATOK A MAGYARHONI FOSSZILIS RADIOLARIÁK FAUNÁJÁHOZ, 263 


III. Kevésbbé gyakori: IV. Elvétve: 
Cernajka, Királykút, 
Felső- Körs. Ilsede, 
Parád, 


Calcare grizanna. 


Amig HAxzCKEL a recens, addig Rüsr a fosszilis radiolariák rend- 
szerbe foglalója és ismertetője. Rüsr, Hurópa különböző országaiból írt le 
jaspisokból, ineszekből, kovákból és koprolitokból radiolariákat. Külföldről 
(mint hazai vonatkozásúakat) említi az urschlaui aptichusos palát, a cernajkai 
(Szerbia) és cillii (Stájerország) kovás meszeket, a west-sehweitzi, pfronti és 
limpati jaspisokat az ilsedei koprolitokat. Ő az egyedüli, aki Magyarországról 
radiolariákat irt le még pedig a következő lelethelyekről: Piszke (dogger), Pisz- 
nice (liász), Felső-Eörs (keuper), Királykút (keuper), Szt. László (titon), Lábat 
lan középdogger), Csernye (alsóliász), Podbiel (neokom), Bükkhegység (karbon), 
Árvaváralja (neokom). Következő három értekezésében dolgozza fel a hazai 
anyagot: cBelitráge zur Kentnis der fossilen Radiolarien aus Gesteimen der 
Jurap; kBeitráge zur Kenntnis der fossilen Radiolarien aus Gesteinen der 
Trias und der palaeozosschen Schichtens és kBeitráge zur Kenntnis der fossilen 
Radiolarien aus Gesteinen der Kreide.) 

Az árvaváraljai, (racsovavölgyi) anyag valószínűleg néhai HANTKEN MIKSA 
egyetemi tanár gyűjtéséből származik, amennyiben ő az olyan mész- és kova- 
anyagot, amelyben radiolariákat sejtett, összegyűjtötte és feldolgozás céljából 
felküldte a nagy . fosszilis radiolaria specialistának Rüsrnek. 

Ez az oka annak, hogy munkáiban oly sok magyarországi lelethelyet 
említ. Néhai HANTKEN professzor összegyűjtött anyagából sok földolgozatlan 
maradt. A hanigovcei (Sáros m.) radiolariatartalmú kőzet az egyetemi pa- 
leontológiai gyűjteményből való. A kőzetek csiszolaátaiban a radiolariákat 
103-szoros nagyítás mellett vizsgáltam, mely nagyítás a legjobban megközelíti 
a százat mint egységet, számos kísérlet után ugyanis azt találtam a leg- 
alkalmasabbnak. Olyen esetekben, mikor ez a nagyítás nem volt elegendő 
a radiolariák finomabb belső vizsgálatára, akkor 480-szoros nagyítást 18 
használtam. Az árvaváraljai és hanigovcei kőzetek már külső megjelenésük tekin- 
tetében 15 hasonlók, amennyiben vörösbarna színűek, a hanigovcei talán egy 
árnyalattal világosabb, természetesen egyenlő vastagságú csiszolatokat véve 
alapul. Még növelik ezt a hasonlóságot a fizikai tulajdonságok és végül a fauna- 
beli egyezőségek is. Mindkét kőzet ridegen viselkedik ; vékony csiszolatban eléggé 
áttetsző már a gazdag radiolaria fauna következtében is. Fémoldó savakban 
alig oldódik, ezért nem sikerült azon szándékom, hogy az anyakőzet kioldásá- 
val a radiolariákat kiszabadítsam és mint külön, mondhatnám recens szer- 
vezeteket vizsgáljam a zavaró színes anyakőzet mellőzésével. Később belát- 
tam, hogy a radiolariákat tartalmazó anyakőzet nem hogy zavarólag hatna, 
hanem szinte kiemeli a színtelen áttetsző radiolariákat s gyakran még a meg- 
határozást 18 megkönnyíti, amennyiben a színelosztódás és árnyékolás a belső 
szerkezetet vizsgálatra alkalmasabbá teszi. Az acélt karcolják, bár nem szik- 
ráznak vele, keménységük cca 6-4 a MonR-féle keménységi fokozat szerint. 


264 D: HOJNOS REZSŐ 


A kőzet keménysége és a radiolariatartalom között összefüggést véltem találni, 
amikor szabálynak azt gondoltam elfogadni, mely szerint a kőzet kemény- 
sége egyenes arányban"áll a radiolariák számával, amennyiben azok ková- 
ból álló vázai tetemesen megnövelik ama kőzet keménységét, amelyben fog- 
laltatnak. 

Kivételek azonban itt is tömegesen tapasztalhatók. Rüsr a teisendorfi 
flisehben egy szürkésfehér mészben a radiolariák nagy számát (ID mutatta ki. 
Míg a traunsteini (Welső-Bajororsz.) flischből egy igen hasonló és ugyanolyan 
keménységű szürkésfehér mészben a radiolariáknak nyomát sem találta. A csi- 
szolatokban talált faunát a következő fejezetben ismertetem. 


II. Az árvaváraljai és hanigovcei anyag faunája 


S$phaerozoum, sp. 


A sphaerozoumok a radiclariák hűséges kísérői. Sőt az 
olyan átkristályosodott kőzetekben, melyekben a radiolariák tönkre- 
mentek, kicsiny voltuk miatt a sphaerozoumok mégis fellelhetők. 
Előfordulásukból biztos következtetést vonhatunk  radiolariák jelenlétére. 
Rüsr gyakran kis mész, vagy kova-konkréciókkal kapcsolatban találta, az 
általam vizsgált anyagban ezt nem figyeltem meg. A háromsugarúság úgy 
látszik állandó, amennyiben csak annak többszörösei fordulnak elő. Egjxféle- 
sége ötös tagoltságot is mutat. A leggyakrabban egy kis háromágú alak jelenik 
meg, mely a vége felé vagy tűszerűen elvékonyodik vagy kiszélesbül. Ezen 
kiszélesedés vagy bunkószerűen, vagy ívelten, sőt gyakran szétágazva hatá- 
rolódik el. A háromáguaknál a szárak közti szöget Rüsr 1209-nak figyelte meg. 
Gyakori még egy gömbből álló alak is, amelyből hat sugár emelkedik ki, a su- 
garak hossza a gömb átmérőjének felét teszik. Rüsr külföldről a svájci és 
algáui titonból az urschlaui aptichusos palából és az ilsedei koprolitból említi. 

Magyarországból a, piszkei, csernyei meszekből és a hanigoveci kovaszirt- 
ből ismeretes. 

Jelentősége a jura rétegeinek közelebbi meghatározásáben rejlik, mint 
azt a radiolariák stratigrafiai érteke című fejezetben kifejtem. A titon 
jellegzetes kísérője. 

Lelethely: a hanigovcei anyagban igen gyakori. 


Caenosphaera rotundata. n. sp. 
(III. tábla, 1 ábra.) 


Alakja belső szerkezet nélküli korong, melynek szélén sugaras öv van. 
Méretei, a sugár 071 mm, a sugaras öv vastagsága 07-23 mm. 

Átmeneti fajnak fogható fel a Caenosphaera pachiderma és Caenosphaera 
rossica között. A C. pachiderma belseje finoman szemcsézett s a szélén levő 
sugaras övben a sugarak vékonyak és hosszúak a korong sugarának cca egy- 
harmadát teszik. Míg a C. ratundata fajnál a sugaras öv a sugár egy hetedét 
teszi. A Caenosphaera rosstca sugaras öve vékony, a sugarak vastagabbak, 


ADATOK A MAGYARHONI FOSSZILIS RADIOLARIÁK FAUNÁJÁHOZ. 265 


de gyakran korrodált szélű korong belseje durván lukacsos. Még a Caenosphaera 
rotundata szerkezet nélküli. 
Lelethely: az árvaváraljai és hanigovcei anyagban gyakori. 


Caenosphaera regularis R. 


Rüsr a svájci jaspisból, az ilsedei koprolitból és az urschlaui apti- 
chusos palából említi. Az árvaváraljai és hanigovcei anyagban gyakori, 


Caenosphaera carbonica R. 


Csak elmosódott és töredékes alakjai ismeretesek. A gümbölyű lukacsok 
sorrendes elhelyezkedése és a méretek megegyezése ezen fajjal egyezik meg. 
I Rüsr a harzi karbonból említi. Az árvaváraljai és hanigovcei anyagban 
nem ritka. 


Caenosphaera, paechiderma. R. 


A west-svájci titon-jaspisból mutatta ki Rüsr. Az árvaváraljai és hanigovcei 
anyagban is előfordul, azonban alárendeltebb szerepet játszik itt inkább a 
C. rotundata, a C. carbomca és a C. regularis fordul elő nagyobb mennyiségben. 

A belseje azonban ritkán szemcsés mint azt Rüsr rajzolja, hanem inkább 
hasonló az általam leírt Caenosphaera rotundata belső szerkezetéhez. 


Rhodosphaera oligoporws n. sp. 
(HIH. tábla, 2. ábra.) 


Alakja korong, melyben a sugarak közötti rész világosabb mezőket al- 
kot. A világos foltok (mezők) száma 10—11-ig. A fősugarakon kívül a kérget 
képező évben kis sugarak vannak, melyek a korongon túl nem nyúlnak. Mére- 
tek: a sugaras öv vastagsága: 011 mm, a világos mezők hossza 021 mm, a 
központi gömb 0-18 mm. Hasonló Rh. devonensis R. fajhoz, melyet Rüsr a 
Harzból (Schábenholz) ismertetett. Különbség a redukált sugár alkotta mezők- 
ben, a kis sugarak vékonyságában és sűrűségében, a központi öv lukacsainak 
markánsabb jelentkezésében nyilvánul. Míg a R. oligoporus fajnál a k:s suga- 
rak vastagabbak, ritkábbak, a sugárközti mezők száma nagyobb és a központi 
gömb lukacsai mosódottabbak. 

Rüsr a Rh. devonensis fajt a karbonból és devonból mutatta ki, tehát a 
paleozoikumra látszott jellemzőnek. IKözel rokonának előfordulása az árva- 
váraljai anyagban tehát egy újabb példa a radiolariák stratigrafiai értékének 
a csökkenésére, 


Rhodosphaera hexazonata n. sp. 
(III. tábla, 3. ábra.) 


Alakja hat egymást körülfogó gömb, melynek minden második övében 
kis sugarak vannak. A középen egy sűrű apró szemcsés központi gömb foglal 
helyet. 


266 Dr: HOJNOS REZSŐ 


Közel rokonfaj VIiwassatól a carpenai titonból leírt Rhodosphaera ele- 
gans VIrw., melynek csak három egymást körülfogó rácsozatosan hólyagos 
gömbje van. Míg a Rh. haexazonata hat gömbből áll melyek közül az 1. 8. 
5-dik övben (kívülről befelé számítva) kis sugarak vannak. 

Méretek 480-szoros nagyítás mellett a következők : 

Legkülső öv 1 — 069 mm, 2 — 092 mm, 3 — 037 mm, 4 — 0-2, mm, 
5 — 0-32 mm, 6 — 009 mu. § 

Lelethely: az árvaváraljai anyagban igen ritka. 


A4aAmphibrachium, töredék. 


Hiányos megtartási állapota miatt közelebbről meghatározatlan. Bár 
valószinű, hogy új faj, amennyiben a lukacsok elhelyezkedése egészen ájszerű, 
Magyarországról e nem még leírva nem volt. 


Zygocyrcus budapestini n. sp. 
(III. tábla, 18. ábra.) 


A belül üres gyűrű alakon egy dudor látható. Átmérője 0-63 mm. Alakja 
igen hasonló a Zygocyrcus simplicissimus fajhoz, melyen azonban ez a dudor 
hiányzik. A dudor ugyanazon anyagból áll, mint maga a határoló kéreg, benne 
kamrának nyoma sincsen. 

Lelethely: a hanigovcei és árvaváraljai anyagban elég gyakori. 


Trochosphaera, un. g. 


Felületén hosszú tüskéket viselő, belsejében finom lukacsú szivacsos 
anyagból álló gömb. 


Trochosphaera longispina n. sp. 


(III. tábla. 4. ábra.) 


A teljesen tömöttnek látszó gömbkéregből ugyancsak tömött, végeik felé 
kihegyesedő sugarak lépnek ki. A gömb belseje tömötten szivacsos szerkezetű. 

A korong átmérője 480-szoros nagyítás mellett 813 mm, a sugarak hossza 
238 mm. 

A trochosphera új nem külső alaki sajátságait illetőleg legjobban meg- 
egyezik az acamtosphaera és heliodiscus nemekkel. Eltér ezektől azonban a kö- 
vetkezőkben: az acantosphaera-nem kérgében kis sugarak észlelhetők, ami a 
trochosphera nemnél hiányzik. I 

A hehodiscus nem jóval kisebb, hálózatosan hólyagos gömbjének felü- 
letén 12—14 tömör sugaras tüskéje van, míg a trochosphaera nemnek arány- 
lag nagyobb és kisebb tüskéket viselő gömbje tömötten szivacsos szerkezetű. 

Rüsr e két legközelebbi rokon nemet a cabrieri karbonból említi. 

Lelethely: Az árvaváraljai anyagban igen ritka. 


ADATOK A MAGYARHONI FOSSZILIS RADIOLARIÁK FAUNÁJÁHOZ. 267 


Thaecosphaera Pappti n. sp. 
(III. tábla, 5. ábra.) 


Három aránylag vastag sugaras oszloppai összefűzött gömb. A sugaras 
oszlopok a külső gömbhétól kiindulólag egészen a középponti kis gömbig 
"nyúlva abba olvadnak. Három egymást körülfogó gömb közül a külső és a 
belső korong durvább szemcsézettségű. míg a középső finomabban szemcsézett 
szivacsos szerkezetet mutat. 

Méretei: az első öv 0-29 mm, második öv 0-18 mm, a központi korong 
024 mm. 

Átmenetet alkot Rüsrtől a sziciliai karbonból említett Th. sicula és Th. 
sexzaetis között. Th. siculanál belül hálószerűen elágazó szerkezetú három gömb 
van, amelynek szerkezete központ felé elmosódik, míg Th. pappi fajnál három 
erőteljes sugár található. 

Th. sezactis R.-nél hat sugaras oszlop van, a központi gömb pedig szer- 
kezetnélküli, míg a Th. pappinál csak három sugaras oszlop és három gömb van. 

Lelethely: az árvaváraljai anyagban ritka. 


Rhopalastrum Crevolense Pant. 


PANTANELLI két egyenlő és egy különböző karú alakot említ Buchi- 
toma crevolense néven, amit Rüsr Rhopalastrum cerevolensével von össze. A ha- 
nigovcei kovában csak töredékei ismeretesek. 


Rhopalastrum hungaricum nm. sp. 


(III. tábla, 6. ábra.) 


Három kar oly módon helyezkedik el, hogy két kar egy egyenesbe esik, 
a szárak közötti szög közel 1807, míg a harmadik kar merőlegesen áll a két 
kar képezte egyenesre. A karok hossza egyenlő, melyek két sorban durván 
lyukgatottak és homorúan határoltak. 

A karok hossza 0-72 mm, vastagsága 017 min. Mint átmenet fogható 
fel a Rhopalastrum és Dictiastrum nemek között, amennyiben a lukacsok fel- 
lépése a szárak közötti szögek egyenlőtlensége a Rhopalastrum nemre a szárak 
végének kifejlődése pedig a Dictiastrum nemre utal. 

Lelethely : árvaváraljai és hanigovcei anyagban elég gyakran ta- 
lálható. 


Rhopalastrum tuberosum. R. 
e 


Rüsr nyomán csak a cernajkai titonból az urschlaui aptichusos palá- 
ból és a svájci jaspisból ismeretes. A titon jellegzetes kísérőjének látszik. 
Az árvaváraljai anyag elég szembetünő alakja. 


268 D: HOJNOS REZSŐ 


Staurosphaera antigudg. R. 


Eddig a felsőörsi triászból a esernyei liászból volt ismeretes. Külföldről 
Rüsr a svájci jaspisból és ViINassa a carpenai titonból mutatta ki. 
Az árvaváraljai anyagban gyakori. 


Staurosphaera gracilis. R. 


Rüsr a csernyei liászból, az ilsedei koprolitból, a svájci jaspisból és az 
urschlaui aptichusos palából említi. 
A hanigovcei anyagban gyakori. 


Staurosphaera inaeguale, n. sp. 
. (III. tábla, 7. ábra.) 


Alakja durván lukacsos, rombus, melynek négy csúcsán hegyes szer- 
kezetnélküli nyúlványok vannak. 

Méretei : a törzs hossza 0-"57 mm, a karok közül a rövidebbek 0-56 mm, a 
hosszabbak 0-71 mm. Közel áll a Rüsr által leírt Staurosphaera antigua faj- 
hoz, amennyiben a tüskéken nem láthatunk barázdát és sem más szerkezetet. 
Míg a Staurosphaera inaeguale törzsében durván lukacsos szemcsék vannak. 

Lelethely: az árvaváraljai és hanigovcei anyagban elég gyakori. 


Hagiastrum astrictum. R. 


Rüsr ezen név alatt két alakot ír le egy kar nélkül rombusalakú fiata- 
labb (?) egyént és egy karokkal bíró alakot, ahol a karok a rombus csúcsainak 
megnyúlásából származtathatók. A racsovavölgyi kovában még a kettő közötti 
átmenetet is találtam, amennyiben a karok a teljes nagyságot még nem érték 
el ugyan, de a csúcsok között már erős befűződés található. 

Rüsr a svájci anyagból mutatta ki. Az árvaváraljai és hanigovcei 
csiszolatokban gyakori. 


Hagiastrum eggregium. R. 


Eddig csak a svájci jaspisból volt említve. Az árvaváraljai anyagban 
gyakori. 


Druppula magna, n. sp. 
(III. tábla, 8. ábra.) 


e 
Alakja tojásdad, középpontjában apró téglányokból álló imagszerűen 
elhelyezett tojásdad gömbbel. A központi elhelyezkedésű gömböt alkotó szel- 
vénydarabok előbb körkörösen haladnak, majd három teljes kör után egymás 
mellett köröket nem alkotva, foglalnak helyet. A külső tojásdadalakot kö- 
rülvevő vastag perem hólyagosan szemcsés szerkezetű. A külső gyűrű vastag- 
sága 0-21—0-82 mm-ig, a belső gyűrű 0-71—0-73 mmag. 


ADATOK A MAGYARHONI FOSSZILIS RADIOLARIÁK FAUNÁJÁHOZ. 269 


Hasonló a Röüsrtől az asturiai triászból leírt Druppula pomatia fajhoz 
amely tojásdad alakja mellett szintén hólyagosan szemcsés, e központi 
megnyúlt gömb szerkezete azonban durván hólyagos, míg a Dr. magna köz- 
ponti resze apró szelvénydarabokból áll. 

Lelethely: az árvaváraljai és hanigovcei anyagban ritka. 

Ez a nem szilurtól a krétáig ismeretes, a titonból eddig egy faja sincsen 
említve. Rüsr 12 faját a langenstregisi szilurból a. délurali devonból és a harzi 
s sziciliai karbonból említi. A krétából csak egy fajt a Druppula Muraii-t mutatta 
ki a cilli koprolitból. 

Lelethely: Az árvaváraljai és hanigovcei anyagban ritka. 


Stylosphaera resistens. R. 


A svájci jaspisból említi Rüsr. A hanigovcei kovában elég gyakori 
Jó megtartású alakjai ritkák, amennyiben csatornát viselő bipolárisan elhelyez: 
kedő szárai gyakran nem esnek a csiszolat síkjába vagy eltolódnak. 


Tripocictia elegantissima, n. sp. 


(III. tábla, 9. ábra.) 


Alakja egyenlőoldalú háromszög, melynek csúcsaiból tűszerű, barázda 
nélküli hegyes nyúlványok lépnek ki. A nyúlványok hossza 0-69 mm, a test 
oldala 0-64 mm. 

Hozzá legközelebb áll a Rüsrtől leírt JTripocicha trigonum, amely a 
svájci jaspisból és az urschlaui aptichusos palából ismeretes. A Tripocicha 
trigonum szárai egyenlő távolságban vannak egymástól, azaz egyenlő szögeket 
zárnak be, a lukacsok szórtak és csatorna a szárakban nem észlelhető. Míg a 
Tr. elegantissima, fajnál két szár egy egyenesbe esik, a lukacsok pedig a hatá- 
roló háromszög oldalaival párhuzamosan helyezkednek el. 

Lelethely: az árvaváraljai anyagban elég ritka. 


Haexastilus primaevuús. R. 


Gömbölyű rácsos alakja a három nyúlvánnyal elég gyakori a racsovai 
anyagban. Rüsr a csernyei liászból és a rigi fekete szarúkőből említi. 


Haliodictya un. g. 


A váz rácsozatosan négyszögű, csúcsain négy megnyúlt ugyancsak rá- 
csozatos nyúlvánnyal. 


270 Dr HOJNOS REZSŐ 


Haliodictya Lőrentheyi n. sp. 
(III. tábla, 10, ábra.) é f 


A négyszöges középrészben négy sorban elhelyezett gömbölyded luka- 
csok a négy nyúlványban pedig erősen megnyúlt s kétsorban elhelyezkedő 
rácsosan lukacsos szerkezet látható. a 

Úgy látszik csak az egymással szemközti nyúlványok egyenlők. Méretek : 
hossza 1748 mm, szélesség 110 mm, 103-szoros nagyítás mellett. A szárak - 
vége elmosódott és határozatlan ezért a közölt méretek csak az ismertetett 
példányra vonatkoznak. 

Hozzá legközelebb áll alaki szempontból a staurodictia nera csakhogy 
ennek szárai tömörek és szerkezetnélküliek s csak a korong maga racsos szer- 
kezetű; mig a haliodictyanál a törzs és a szár egyaránt rácsos szerkezetű. 

Közel rokon még a stilodictya nem is, melynek váza kerek, vagy lekeri- 
tetten négyszögű s szintén rácsos szerkezetű. 

A számra és helyzetre nézve egyaránt változatos nyúlványok itt is tömö- 
reknek látszanak. A haliodictya nem ezek szerint a Discoida alosztályon belül 
a Porodiscida családba tartozik. 

Lelethely: az árvaváraljai anyagban csak egy teljes alak található, 
nyomai azonban több csiszolatban meglelhetők. 


Rhombodictyum n. g. 


Durva lukacsú rombus alakú két a nagyobbik átló irányában fellépő 
nyulványokkal. 


Rhombodictyum perspicum n. sp. 


(III. tábla, 11. ábra.) 


Alakja durván szemcsés rombus két a végén kibegyesedő nyúlvánnyal. 
Méretei: hossza 1718 mm. Közel áll hozzá a Theosyringium nem, amelynek 
korong alakján szintén két lukacsos nyúlvány van. Míg a Theosyringium 
nemnél kamranyomok vannak, addig a Rh. perspicumnál rombus alakon 
belül csak hálózatosan szemcsés lukacsosság látható. A Rhombodictyum nem 
a Pordiscida családon belül a Stylodictya alcsaládba tartozik. 

Lelethely: az árvaváraljai és hanigovcei anyagban ritka. 


Cennilepsis monoceras. R. 


Csak a svájci jaspisból volt ismeretes. A magyarhoni alakok tengelye 
kissé jobban hajlik el a függőlegestől, mint a svájci jaspisból rajzoltaké. A lu- 
kacsok i85 redukáltak, amennyiben csak 7—9 sor van, míg Rüsr 9—I1I1 sor 
lukacsot ucmlít. 


ADATOK A MAGYARHONI FOSSZILIS RADIOLARIÁK FAUNÁJÁHOZ. 271 


Cennilepsis Rappiti. R. 


Míg a svájci jaspis 11 Cennilepsis fajjal van jellegezve, a magyarhoni 
anyagból csak négy faj ismeretes. Rüsr a C. rappii fajt a svájci jaspison 
kívül az urschlaui aptichusos palából említi, mint nem ritka alakot. 


Theosyringium primaevus n. sp. 


(III. tábla, 12. ábra.) 


Alakja nagyjából letompítottan ötszögű, melynek két polusán egy-egy 
nyúlványa van. A felső rövid tompa, míg az alsó hosszabb csőszerűen meg- 
nyúlt lefelé hegyesedő és sziíitaszerűen lukacsos. 

Belsejében kamrákra való elkülönülés nyomai láthatók. PANTANELLI 
a Theosyringium Amalaenél három kamarát vél találni (PANTANELI: contre 
piccole concemerazioni). Rüsr ezen fajánál szintén kamarák nyomairól be- 
szél (Rüsr: Andeutungen von Kammern). Nincsen kizárva tehát, hogy ezen 
fajnál is a kamra felosztódás feltalálható lenne. 

E nem alakjai csiszolatban többnyire korongalakúak. Rüsr csak egy ala- 
kot említ a Theosyringium Helveticumot, melynek alakja nem korong, két nyúl- 
ványa azonban ezen is eltérő alakú. 

E nemen belül Rüsr elég nagy szabadságot enged meg, ami a munkái- 
ban rajzolt egyénekből is kitűnik. 

Fontosnak tartja azonban a bipolarisan elhelyeződő nyúlványokat és 
a lukacsok fellépését. Rüsr e nem képviselőit az ilsedei koprolitból a west- 
svájci titon-jaspisból, a sziciliai karbonból és gardanezzai neukomból említi. 
A legközelebb álló faj a Th. Helveticum a titoni jaspisból ismeretes. 

Nagy stratigrafiai értéke ezek szerint nincsen. Az árvaváraljai anyagban 
igen ritka. 


Theosyringium Amaltiae Fant. 


Magyarországból csak a csernyei alsó liaszból volt ismeretes. A racsovai 
anyagban igen gyakran a metszet vastagsága folytán egy másik egyén kepe 
oly zavarólag hat, bogy hajlandók lennénk egy új négyágú alakot feltételezni 
és csak több metszet ellenőrzése mellett lehet őket elkülöníteni. 


Theosyringium proboscideum. R. 


A titon kísérője, amennyiben eddig a cernajkai szarúkőből, a píronti és 
svájci jaspisokból ismeretes. A racsovai és hanikovcei kovában nem ritka. 
Magyarországból eddig nem volt említve. 

Némi változás fellép azonban az árvaváraljai alakokon, amennyiben 
megfigyelésem szerint a középső korongalakú rész a két nyulvány irányában 
kissé megnyulik és tojásdad alakú. 


2972 D: HOJNOS REZSŐ 


Tricolocirtis n. g. 


Három egymás fölötti durván lukacsos kamarából áll. Vázának felső 
kamráján sarkantyúszerű nyulványa van. 


Tricolocirtis ligustica n. sp. 


(III. tábla, 13. ábra.) 


Váza három egybenyiló nagy lukacsú kamarából áll, melyek közül a 
legfelső hegyes nyulványt hordoz. Az alsó kamara látszólag szintén kihegye- 
sedik, amely elmosódott volta miatt azonban tisztán nem látható. 

Méretek : az első kamara hossza a függelékkel 048 mm, középső kamara 
hossza. 0743 mm, végső (kúpban végződő?) 0-47 mm. 

Rokonsági kapcsolat alapján a Triocirtida alcsaládon belül a Tricolo- 
capsa és Theocirtis nemek között képez átmeneti nemet. Amíg ugyanis a kül- 
alak és a lukacsos szerkezet 3. Tricolocapsa nemre utal, addig a hegyes 
nyulvány a Th:axocirtis nemhez hozza közelebb. Tehát mindkét nemből egye- 
sit magában jellegeket. A hármas szelvényezettség és a lukacsos szerkezet 
azonban mindkettőtől elkülöníti. 

Lelethely: a hanigovcei és árvaváraljai anyagban egy teljes pél- 
dány és töredékei ismeretesek, I 


Fodocirtis töredék (m. sp. ?) 


Alakja rácsos szerkezetű, hegyes nyulványt viselő, alul elmosódott 
süveg. Nagy jellegekben az Ehrenberg Microgeologie (Das Erden und Felsen 
schaffende Wirken des unsichtbahren kleinen selbststándigen Lebens auf der 
Erde) című munkájában 36. tábla, 23. fig. említett Podocirtis papalistól annyi- 
ban különbözik, hogy a nyulványt viselő felső rész lukacsos alapú s mintegy 
külön részt képez. Az alsó rész sérült volta miatt az alakot közelebbről nem 
határozhattam meg. ; 

Lelethely: az árvaváraljai anyagban csak egy töredéke ismeretes. 


Sethocapsa hanigovcensis n. sp. 


(III. tábla, 14. ábra.) 


Elég nagy hosszúkás tojásdad alakon sarkantyúszerű nyúlvánnyal bíró 
kisebb fejecske (Köpfíchen) van. Az aránylag nagy, vékony válaszfallal el- 
különített lukacsok hálózatos elhelyezkedésűek. 

Méretei: hossza 132 mm (a nyulvánnyal együtt) legnagyobb szélesség 
0-61 mm. 

Legközelebb áll hozzá Rüsrtől a délurali devon jaspisából leírt Sethocapsa 
obsttipa, mely abban különbözik ettől az új fajtól, hogy fejecskéje erősen 
fűződik le a tojásdad törzsről, e nyulványa rövid és tompa, a lukacsok kisebbek 
és sűrűbbek. (Egy sorban 11—13 lukacs van.) Míg a §$. hanigovcensis 


ADATOK A MAGYARHONI FOSSZILIS RADIOLARIÁK FAUNÁJÁHOZ. 278 


fejecskéje csak külsőleg füződik le a tojásdad törzsről, a nyulvány hosszú és 
hegyes, a lukacsok nagyobbak. 

E nem az alsó devontól a krétáig ismeretes. Rüsr a felsőeörsi kagylós- 
mészből is említ egy Sethocapsa fajt a G. occlusiva-t. 

Lelethely: Az árvaváraljai és hanigovcei anyagban elég gyakori. 


Sethocapsa globosa. R. 


Az urschlaui aptichusos palából mutatta ki Rüsr. Magyarországról eddig 
említve nem volt. Lelethely: A hanigovcei kovában nem ritka. 


Hdtichocapsa perpasta. R. 


A titon kisérője, amennyiben eddig csak ezen emeletből ismeretes. RÜsT 
a szentlászlói darabos mészből és a svájci jáspisból említi. A. hanigovcei ková- 
ban gyakoribb, az árvaváraljai ritkább előfordulású. Inkább csak töredékeiben 
található, a jellegző sajátságok (amilyenek az övenkint kétsorosan elhelyezett 
lyukacsok és a homorú felső határoltság) fenmaradásával. 


Stichocapsa Fetzholdti. R. 


A westswatzi jaspisból említi Rüsr. A magyarországi alakokon a sorok- 
ban elhelyezett lyukacsok mosódottabbak a Rösrtől rajzoltakéhoz képest. 
Az árvaváraljai anyagban elég ritka. 3 


Archicapsa rotundata. D. 


A swajtzi jaspisból ismertette RüsT aki ott mint gyakoribb alakot említi. 
Magyarországból eddig ismertetve nem volt. Az árvaváraljai kovában ritka. 


$pyrocapsa töredék. 


Rüsraz urali devonból említi a Spyrocapsa auginella R. és a. Sp. taenia B. 
fajokat. Í 
Az árvaváraljai anyagban egy töredék ismeretes. 


Thaeocapsa acuta n. sp. 


(III. tábla, 15. ábra.) 


Alakja tojásdad, melyben két egymással nem közlekedő szerkezetnélküli 
kamara van. A fal kéregszerűen egybefoglalja a két kamarát és egy sarkantyú- 
szerű kinövést visel. Méretei : hossza 0:58 mm, szélessége 0748 mm. Alaki szem- 
pontból hozzá legközelebb áll a Rösrtől a svejci jaspisból említett Th. Emiliae, 
amely szintén két kamarás, de finom lukacsos szerkezettel, a nyulvány tompa, 
rövid és lukacsos. Míg Th. acuta kamarájának belsejében a, szerkezet nem lát- 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 19 


274 Dr HOJNOS REZSŐ 


ható és a tövisszerű nyulvány előrehajolt, szerkezetnélküli és hegyes. Lele t- 
hely : a hanigovcei csiszolatokban elég ritka. 


Thaeocapsa Kochii n. sp. 
(III. tábla. 16. ábra.) 


Alakja egyirányban kissé megnyúlt gömb, melyen a megnyúlás irá- 
nyában az egyik sarkon egy nagyobb és egy kisebb kamrát tartalmazó tag van. 
A héj vastag (009 mm) benne kis lécecskék (0:02:mm) láthatók. A két kamra 
nem közlekedik egymással. Legközelebb áll a Rüsrtől leírt Theocapsa obesa faj- 
hoz külső alakját tekintve. Ezen fajnál belső szerkezet nincsen, a héj vastag, 
és három kamrája van. Míg a Theocapsa kochi fajnál a kéregben lécecskék 
vannak és a kisebb kamrák jobban befűződnek. Rüsr a piszkei liászból és a 
rigi . kovamészből a Theocapsa mediaoblunga és a Th. medioreducta fajokat 
PANTANELLI leírása alapján a Th. elongatat a piszkei középső liászból említi. 

Lelethely: a hanigovcei anyagban ritka. 


Theocapsa guadrata. R. 


Eddig csak a svájci jaspisból volt ismeretes. Fellépése tehát jellegzetes 
a svájci és a hazai titon rokonságának megállapításánál, ami a paleozoológia 
szempontjából bir fontossággal. 


Theocapsa obesa. R. 


Rüsr a svájci jaspisból ismertette, ahol mint nem ritka előfordulású 
alak szerepel. 
Magyarországból eddig kimutatva nem volt. 


Lithocampe cretacea. R. 


Kilenc egymással közlekedő kamara alkotja. Rüsr a pfíronti és a teisen- 
dorfi jaspisokból mutatta ki, Magyarországról eddig nem volt ismeretes. 


Lithocampe coarctata. R. 


A Lithocampe nemen belül Rüsr igen nagy szabadságot enged meg, 
mint azt ezen nem alá foglalt különböző alakú és szerkezetű fajai is bizonyítják, 
A kamrák hol összeköttetésben állnak egymással, hol nem, számuk változó. 

Bőt egy fajon belül is megengedhető kisebb eltérés, amely a főjellegekkel 
nem ellenkezik. A Iithocampe coarctata R.-nál is több variációt találtam. 5, 6 
kamrásat hol a kamarák hol összefolytak, hol pedig különváltak voltak. Mint 
azt a későbbi vizsgálataim 18 igazolták ezen különbségeket a csiszolat minémű- 
sége okozta. 


ADATOK A MAGYARHONI FOSSZILIS RADIOLARIÁK FAUNÁJÁHOZ. 275 


Háromféle variációt találtam ezen fajon belül, egy a Rüsrtől említett 
6 kamarásat és két ötkamarásat, amelyek abban különböznek egymástól, hogy 


a kamarák közti befűződés erősebb. Rüsr a csernyei liászból és az ilsedei koprolit- 
ból mutatta ki. 


Lelethely: az árvaváraljai és hanigovcei anyagban elég ritka. 


Spongophacus Hantkenii n. R. var. 


A Rüsr-től leírt Spongophakus Hantkenü fajtól annyiban különbözik, 
hogy külső kerete sokkalta vékonyabb. A méret is arányosan redukálódik.: 
A belső rész sötétebb árnyalatú, azonban hálózatosan hólyagos. 

Lelethely: az árvaváraljai anyagban ritka. 


AXiphocapsa n. g. 


Dudort viselő gömbded váz szivacsos szerkezettel. A kamrák két sorban 
egymás mellett vannak. 


Xiphocapsa tetraporata n. sp. 


(III. tábla, 17. ábra.) 


Alakja gömbded, melynek egyik végén dudora van. A váza amennyire 
megítélhető, finoman szivacsos szerkezetű. A dudorban két kisebb, míg magában 
a jóval nagyobb testben két nagyobb kamrája van. 

Mint új nemet a Stychocyrtida alcsaládon belül a Stichocapsa és Cirtocapsa 
nemek közé helyeztem a rokonsági kapcsolat alapján, amennyiben a Stychocapsa 
nem tojásdad alakú, szintén több kamarás azzal a különbséggel, hogy míg 
Cytocapsanál egymás fölött egy sorban addig a Xiphocapsa nemnél két sorban 
vannak elhelyezve. A Cyriocapsa nemnek a legfelső kamaráján hegyes sarkantyú- 
szerű vagy tompa dudora van. Ez a tompa dudor az a, jelleg, amely a Oyrtocapsat 
új nememhez közelíti, amit a Xiphocapsa elnevezéssel akartam kifejezni. Tehát 
a Xiphocapsa nem úgy a Stychocapsa, mint a Oyrtocapsa nemből egyesít magában 
jellegeket. 

Méretei: hossza 0-883 mm, szélesség 0-64 mm. 

Lelethely: A hanigovcei és az árvaváraljai anyagban ritka. 


1: Rüsr sehol sem említi megrajzolt alakjaiknál a használt nagyítást, ezért az 
átszámítás megkönnyítésére egy képletet állítottam fel, amellyel a Rüsr által hasz- 
nált nagyítás megállapítható. Ezen képlet azon elven alapul, hogy a nagyítás foka 


arányos a mért alak számbeli értékével. ? — szei Ahol az általam használt nagyítás 
m 


(u) a mért mennyiség (m) a Rüsr által mért mennyiség (g) a nagyítás 0. 


1] 


276 Dr 


A Magyarországról 


1 Sphaerozoum sp. (8-féleség)." 
Caenosphaera carbomica h." 
Caenosphaera. pachiderma h." 
Caenosphaera bakonyama Rh. 

5 Caenosphaera rotundata n. sp."" 
Caenosphaera, regularis B." 
Caenosphaera, lacunosa R. 
Cenmilepsis multiples R. 
Cenmlepsis Rappu h. " 

10 Cenmilepsis jaspidea Rh. 
Cenmlepsis monoceros h." 
Staurosphaera gracilhis h." 
Staurosphaera inaguale n. sp." 
Staurosphaera. sedecimporata Rh. 
Staurosphaera. antigua BR. 
Trochosphaera, longispina n. sp. 7" 
Rhodosphaera olhgoporus n. sp."" 
Rhodosphaera, haexaronata n. sp."" 
Thaecosphaera Pappüi n. sp." 

20 Stylosphaera resistens B." 
Tripocicha elegantissima n. sp." 
Haezastilus primaevus R. 
Cierposphaera, cireumphicata h. 
Staurolonche robusta R. 
Staurolonche extensa. 
Staurolonche Hamtkenn. 
Rhopalastrum tuberosum RB." 


A Magyarországról 


1 Thaepodium micropus R. 
Thaeosyringium primaevus n. sp." 
Thacosyringium proboscideum R." 
Thaeosyringium amahae R." 
Thaecocapsa elongata Rh. 
Thaecocapsa medioreducta R." 
Thaeocapsa guadrata R." 
Thaecocapsa obesa R." 

Thaeocapsa acuta n. sp." 

10 Thacocapsa Kochü n. sp."" 
lithormtium biventre R. 
TIithoeampium rectilineum R. 
Tetracapsa Zinkenm. 


eddig leirt 


eddig 


HOJNOS REZSŐ 


spumellariák. 


Rhopalastrum nudum. 
Rhopalastrum hungaricum n. sp." 

30 Rhopalastrum proavitum R. 
Rhopalastrum crevolense h.? 
Dictyastrum singulare R. 
Hagiastrum astrictum RB." 
Hagiastrum plenum RB. 
Hagiastrum eggregium h." 
Hahodtictya Lörenthen n. sp." 
Rhombodictyum persmeum n. sp." 
Spongurus resistens R. 
Spongodichum amvolutum HK. 

40 Spongotractus cocostilus R. 
Druppula cornus R. 

Druppula angustiporata. 
Druppula magna n. sp." 
Porodiscus commumis R. 
Porodiscus subpiralis R. 
Porodiscus paronae h. 
Porodiscus parvulus R. 
Triactoma ttomanum Rh. 
Amphibrachium töredék." 

50 Pentalastrum primitiwum h. 
Hegxalastrum infans RB. 
Azocoris? 

Zygocircus simplhicissimus R." 

54 Zygocircus budapestim n. sp."" 


TSA T Ge ANAS RAKAT aa ke 


Tetracapsa Hamtkenm. 
lIithocampe pervulgata. 
TIithocampe tutata. 
[Lithocampe Haeckelti. 
lIathocampe ceretacea. 
lathocampe coarctata vari." 
20 Stichocapsa perpasta R. 
Stichocapsa biceps R. 
Stichocapsa bükkiana. 
Stichocapsa peteholdin h." 
Archicapsa rotundala R." 
Archcapsa piriformis h." 
Sethocapsa hamigovcensis n. sp."" 


ADATOK A MAGYARHONI FOSSZILIS RADIOLARIÁK FAUNÁJÁHOZ. 277 


Sethocapsa occlusíva BR. Spongophacus Hamtkemi BR. varj.sp."" 
Sethocapsa globosa R." Spyrocapsa" 
Tricolocirtis hgustica n. ep."" Podocyrhis" töredék. 


30 Xiphocapsa tetraporata n. sp. "7" 34 Podocapsa" 


III. A kőzet kora és a radiolariák sztratigrafiai értéke. 


Radiolariák már az allgonkiumban elég nagy fajszámban vannak, a Nas- 
sellaria típus már itt elkülönült a Spumellaria típustól. Megjelenésük a föl- 
dön tehát a legrégebbi korra vezetendő vissza. Ezen szempontból való 
alaposabb vizsgálat bizonyára fényt vetne e problémára is. Rüsr a 
triász, jura és kréta rendszereken kívül a  paleozoikus radiolaria faunát 18 
tanulmányozta és így időbeli megjelenését és elterjedését is megfigyelhette 
erről egy stratigrafiai táblázatot közöl: Beitrüge zur Kenntniss 
der fossilen  Radiolarion aus Gesteinemn der Trids 
and der Paleozoisehen Sechiechtemn. című munkájában, mely- 
ben minden fölösleges magyarázat nélkül csak az adatokat említi. Kár, hogy 
csak számokat említ a nemek nevének mellőzésével. 

A vezér radiolariák szerepe hasonló a vezér kövületekéhez, amennyiben 
nem egy faj, hanem a vele előforduló egész fauna adja meg a földtörténeti 
jelleget. j 

Vannak azonban szintjelző nemek és fajok is — legalább a mostani 
ismereteink alapján — melyek egy korban hirtelen jelennek meg az új meg- 
változott viszonyokhoz azonban nem lévén képesek eléggé alkalmazkodni, 
elpusztulnak. 

Egyes nemek azonban, mint a Caenosphaera, mely változatos alak- 
jaival a devontól egész napjainkig ismeretes nem birhat nagy földtörténeti 
szempontból értékkel. 

A Oaenosphaera carbonica R. mint neve is mutatja, a carbonra volna 
jellemző, de az árvaváraljai kőzetben is mint nem ritka faj szerepel. 

Hasonlóan feltaláltam a [Lithocampe cretacea R. fajt is. Ami újabb bizo- 
nyíték arra nézve, hogy a korokat jelző fajnevek használata gyakran zavart 
okozhat, amennyiben az esetleges későbbi vizsgálatoknál egy másik szintből 
is ismerté válhatik és így félreértésre adhat alkalmat. 

RüsrT a Rhodosphaera nemet csak a paleozoikumból említi, nekem azon- 
ban sikerült egy faját a hanigovcei anyagból is kimutatni. A Spyrocapsa 
nem eddig csak az urali alsó devonból volt ismeretes. Bár a vizsgált anyag 
alapján, ha mindjárt töredékesen és közelebbről meghatározatlan példány 
alapján is, de a Spyrocapsa nem föltétlen jellegeivel megegyező fajt 81- 
került találnom a  sárosmegyei anyagban. Ezekből a példákból is lát- 
ható, hogy milyen kevéssé ismeretes az egyes nemek és fajok függélyes elter- 


1 Az egy csillaggal jelzettek eddig Magyarországról még nem voltak említve. 
2 A két csillaggal jelzettek pedig új fajok. 


278 D: HOJNOS REZSŐ 


jedése. Az árvaváraljai és hanigoveei kőzet faunája nemcsak főbb vonásokban 
egyezik meg, hanem úgy a nemekben, mint azok számbeli fellépésében — 
nehány helyi jellemző alaktól eltekintve — egymás mellé állíthatók. 

Egy: szembetünű faunisztikai körülmény von határt a két kőzetféleség 
köze és ez a Sphaerozoumok fellépése a hanigovcei vörösbarna kőzetben. 
A hanigovcei anyagban a Sphaerozoumoknak vagy nyolc félesége van, ilye- 
neket azonban Rüsr a Beitrüge zur Kenntniss der foss. Ra- 
diolarien aus Gesteinen der Jura; című munkájában a svájci 
titon jaspisokból mutatott ki, sőt Pantanelli a toscanai titon jaspisból is 
említ. Bár az egyes fajokat nem különíti el, hanem csak összefoglaló néven 
tárgyalja őket, mint Sphaerozoum species. Ez a nem a széthullott szivacs- 
tükre emlékeztet és igen változatos alakú. Van közöttük tűvékonyságú, hol 
a szárak közötti szög egyenlő, máskor a szárak megvastagodnak s végükön 
bunkó vagy ivelt kiszélesedés tapasztalható. Rüsr előbb említett munkájában 
egy fényképet is közöl ezekről. A svájci csiszolat alapján az itt előforduló 
Sphaerozoum fajok úgy alaki, mint más tulajdonságaikban teljesen megegyez- 
nek a sárosmegyei fajokkal. Igen valószínű tehát, hogy ezen kőzetek a legfelső 
malmból, — titoni emeletből — valók. Bár Rüsr a doggerból is kimutatott 
egyes Sphaerozoum egyéneket, ezek száma azonban elényésző a titonban elő- 
fordulókéhoz képest. Míg a lábatlani doggerban kb. egy cm8$-nyi csiszolatban 
három egyén van, a piszkei liászban kettő, addig a gvejci és a hanigovcel csi- 
szolatokban 8—10. 

A kőzet korára vonatkozólag, Rüsr a juráról szóló művében Árve váraljáról 
neocomot és középső malmot említ, ez utóbbit azonban HANTKEN professzor 
ketségesnek jelzett. A kőzetet azonban, mint világosszürke meszet a neocomból 
(Paleontographica XXXI. 274. oldal), majd mint sűrű vörös meszet a középső 
malmból írja le. Van azonban utalás a felső malmra 15, amennyiben K. M. Paur :1 
cDie Karpathensendstein und Klippenbildungen zwischen dem Gebirgszuge der 
Arvaer Magura und dem Arva flusse von Turdossin bis Árvaváraljas, című mun- 
kájában ugyanis a Racsovavölgy geológiájáról annyit mond, hogy látszólag a 
legfelső Malm van képviselve. K. M. PAvL ugyanis ezeket mondja: cDoch 
seheinen die grauen Hornsteinkalke der Podbjeler- 
klippe; s8owie die rothen Hornsteinkalke welehe im 
Racsowathale :-dre" Neocommergel únterlagern . űnid 
welche mit dem rothen Aptichenkalken von St. Veit 
bei Wien petrographisceh grosse Aehnliechkeit "haben, 
die hökeren Malmschiehten zu representierem. Ezt 
a geológiai feltevést megerősítik a radiolariák is, amennyiben az előbb említett 
Sphaerozoumokon kívül még más nemek és fajok i8 a titonra utalnak. Igen jól 
felhasználható elleuőrzésül a Szt.-Lászlói, cernajkai és svejci titon faunája. A c e r- 
najkai (Szerbia) titonból Rüsr a következő fajokat említi: Caenosphaera 
pachiderma R.", Staurosphaera amtigua R.", Triactoma titomcum R., Rhopalastrum 
nudum R.", Rhopalastrum tuberosum R.", Theosyringium proboscideum R.". 


1 Verhandlungen der K. geologisehen Reichsanstalt (Wien, 1867.). 


ADATOK A MAGYARHONI FOSSZILIS RADIOLARIÁK FAUNÁJÁHOZ. 279 


Ahol a csillaggal jelölt fajokat a racsovai, illetőleg a hanigovcei anyagban is meg 
találtam. ; i ta) 

Szt.-Lászlóról a Staurolonche egtensa R., Dictidstrum singulare R., Sticho- 
capsa perpasta R. fajok azok, amelyeket én is kimutattam a megvizsgált anya- 
gokból. j 

A carpenai (Spezia) titont ViNassa tanulmányozta, dacára az elütő faunisz- 
tikai körülményeknek, sikerült a Staurosphaera antigua R., Staurolonche elongata 
Pawr., Stichocapsa bispinata R., Zyagocyrcus Bütschh Vrxw.; fajokat fellelnem. 

A legnagyobb rokonságot azonban a svejci tit on jaspisszal mutatja a raácsovai, 
. illetőleg hanigovcei ányag. Ezt az együvé tartozást legszemléltetőbben össze- 
hasonlítási táblázatban véltem kimutatni. Összeállítottam tehát a svéjei jaspisz- 
ban előforduló fajokat, amelyek így összehasonlíthatók a mágyarhoni titon ala- 
kokkal. 

Egyes nemek egészen hiányoznak a magyarhoni titonból, ilyenek : Triactoma, 
Stylosphaera Diplactura, Discospyra, Spongasteriscus, Cyrtocalpis, Tripodiscus. 
Tithoecyrtis. 

Viszont a svejci titonból hiányzanak a Staurosphaera, Haegastilus, Carpos 
phaera, — Trochosphaera,  Spongurus, Spongotractus, Spongodictium, Druppula 
Porodiscus, Thaecosyringium, Rhombodictyum, Theopodium, Tricolocapsa, Xipho- 
capsa, Hahodictya, Zygocircus nemek. 

Ezek a magyarországi titon radiolaria különlegességek inkább csak helyi 
jelentősegűek, nagyobb földtörténeti fontosságot — tekintve a sok új fajt — 
tulajdonítani tehát nem lehet. 

A következő táblázatban azt a megegyezőséget akarom szemléltetni, amely 
az árvaváraljai illetőleg hanigovcei anyagok és a hozzá legközelebb álló svejci 
titon jaspis között van. 


Spderozoum sp. Thaecosphaera sp. B." 
Caenosphaera, pachiderma R." Tripocicha trigonum Rh." 
Caenosphaera. stellata. Diplactura longa R. 
Caenosphaera disseminata B. Discospira perspicua R. 
Caenosphaera gregarid. Amphmbrachium, eylindricum R." 
Cenmlepsis jaspidae RB." Rhopalastrum nudum R." 
Cenmlepsis concava R." Rhopalastrum processum R. 
Cenmlepsis tipica R. Rhopalastrum tuberosum R." 
Cenmlepsis mnuta Rh. Hagiastrum subacium R. 
Cenmlepsis Rapp RB." Hagiastrum astricium R." 
Cenmlepsis oblonga R. Hagiastrum porrecium R. 
Cenmlepsis monoceros R.? Hagitastrum egregium R." 
Cenmilepsis ovata R." Rhopalodictiuum bisulcum RB. 
Cenmilepsis elongata R. Rhopalodictiuum Zitteh Dun. 
Triactoma pachyacanthaR. Spongasterisceus Dunikovskyi R. 
Stylosphaera, resistens R. 2 Cyrtocalyis lepida R. 
Staurolonche divergens R." Tripodiscus disseminatus R. 


t A csillaggal jelzett genus magyarországi titonból is ismeretes. 


280 D: HOJNOS REZSŐ 


Archicapsa ? pyriformis R. Iathocampe Haeckelii R." 
Archicapsa? rotundata R." Inthocampe medtovi latata R. 
Archicapsa? Wiedersheimii R. Stichoformis raviata GUEMBEL.? 
Cyrtocapsa" tricicha R. Stichoformis depressa R. 
Theoseringium proboscideum RB." Stichocapsa? jasmdea B. 
Theocapsa" obesa R. Stichocapsa oblongula R. 
Theocapsa" guadrata R. Stichocapsa direciiporata R. 
Theocapsa?" Emiias R. Stichocapsa tecta NR. 
lIithochytris excavata R. Stichocapsa longa Rn. 
Tithocampium rectilineum h." Stichocapsa tenuis h. 
Tithocampium reclhnatum R. Stichocapsa bicacuminata B. 
Tetracapsa? pinguis R. Stichocapsa glandiformis R. 
TIithocampe" crassítestata h. Stichocapsa differens R. 
Iithocampe perampla R. Stichocapsa decora R. 
Iathocampe guimiseriata R. Stichocapsa imminuta R. 
Lithocampe terniseriata R. Stichocapsa Petzholdta R. 
lathocampe sexcorollata R. Stichocapsa grotm B." 
TIithocampe iwrregularis R. Strichocapsa perpasta BR." 


Tithocampa altissima Rh. 


Megkíséreltem továbbá a paleozóikumban és mezozoikumban előforduló 
radiolaria nemek korban való elterjedéséről táblázatot összeállítani. Az összes 
előforduló nemek ilynemű beállítását nehézkesnek véltem, tehát csak azon neme - 
ket említem, melyek a magyarországi faunából ismeretesek. 

A táblázat alapján tehát a  Sphaerozoum, a  Carposphaera, Tripo- 
cicha, Hagiastrum, Thaeopodium, Tetracapsa, Tricolocyrtis, Xyphocapsa, Trocho- 
spkaera, Haliodietia stb. nemek azok, melyek a titonban szintjelzőknek tekint- 
hetők. 

A magyarországi faji viszonyokra (a magyarországi lelethelyek alapján) 
egy másik táblázatot szerkesztettem, melyből a fajok alapján mélyebbre ható — 
bár helyi jelentőségű — következtetéseket vonhatunk le. 

A Kambri, Silur, Devon rétegekből eddig Spumellariák nem ismeretesek. 
A Karbonban előfordul : 


Cenmlepsis multiplex R. Bükk (vörös kovapala), 
Druppula cornus R. Bükk (vörös kovapala), 
Druppula angustiporata RB. Bükk (felsőeörsi kovásmész). 
Pentalastrum primitwum R. Bükk (felsőeörsi Unicum), 
Hegxalastrum infans R. Bükk (felsőeörsi Unicum). 


A Kambri, Silur, Devon rétegekből eddig Nassellariák nem ismeretesek. 
A Karbonból Rüsr említi a 

lilhocampe tutata R. (Bükk, vörös kovapala), 

Stichocapsa biceps R. (Bükk, vörös kovapala), 

Stichocapsa bükkiana (Bükk, vörös pala) 


fajokat. 


ADATOK A MAGYARHONI FOSSZILIS RADIOLARIÁK FAUNÁJÁHOZ. 


281 


A Magyarországból leirt radiolaria nemek időszakok 


A genus neve 


mee gellert 


szerinti elterjedése. 


Sphaerozoum ... vez ee 


Caenosphaera ... va 


CGÉRNEDSÍSI [szaz e 


Staurosphaera ... va 
CGarposphaera.. va 
Trochosphaera ... 


Rhodosphaera  .. ... 


Thaecosphaera.. u 


TIÜD OGVOLESZ ez ötsetizss 


PONOTTOSELÜSÉKEE El ee 
Rhopalastrum  .. 
UO VÁRA a nt 
Dictyastrum .. 


JAG VOSÍTÜN sze éz 


Staurolonche a sz sze 


hhombodictyum .. 
Spongotractus 
LTOIALOSÉTÜNYUI ezis 


TAJT RONI EZ erez 


OTNOCAOSO szó éz 


Thaeosyringtum .. .. 


Theopodtum.. vs ss 
Thaeocapsa, 


Iathornittum .. - 


Lithocampium .. 2 


TOL VEND SÜK Es 


[Lithocampe o. ve m 


DÉZENOCADSÓ ezt szei e 


TT1COLOCITTÜST zzz szó Í 


KUpDhOCapSa aa sz ze 


SpYyrOcapsa sz sm eme) 


Heliodictya ... vm 


TTACOLOCODSO ZS 


j 


] 
! 


1 1 
11 1 
se 1 
0 1 
ö3sk 1 
rúg! 
— nizszéb] 
1 1 
1 1 
1 1 
St 1 
ési űl 
Ez il 
ző 1 
gl 1 


Silur / Devon Karbon / Diasz 


! 
! j j 
] Triasz ; Jura ) Kréta 


k A csillaggal jelölt nemek eddig csak a titonból ismeretesek. 


282 D:. HOJNOS REZSŐ 


A Spumellariak a Mez-cozoikumban. 


Triasz. 
ő 1. Keuper. 2. Riagy Vólst més zs 


Staurosphaera  amtigua R.  Felső-Eörs. —Caenosphaera, bakonyiana R. Felső-Eörs. 

Czernye. — Spongophacus hamtkenii R. Felső-Eörs. 
Staurolonche hantkenü Welső-Hörs. Zygociercus simplicissimus BR. Welső- Börs. 
Spongodichon involutum WFelső-Eörs. 
Spongotractus coccostylus Welső-Eörs. 


3 EZREN KÉS VEN 9... Mótros "homok kő 
Zygoztercus simhcissimus Welső-Börs. 


Porodiscus communis Felső-Börs. Eddig még nem sikerült ezen 
Porodiscus subspiralis Felső-Börs. rétegből radiolariákat kimutatni sem 
Porodiscus paronde Felső-BEörs. külföldön sem hazánkban. 


Porodiscus parvulus. Felső-Börs. 


Jura. 


IEEE Dogger. 


Carposphaera circumplicata R. (Árva-  Caenosphaera lacunosa R. (Lábatlan). 

váralja). — Cenmlepsis jaspidea R. (Lábatlan). 
Rhopalasírum nudum R. (Árvaváralja). —Spongurus resistens R. (Lábatlan). 
Hagiastrum plenum R. (Árvaváralja) —— Rhopalastrum nudum R. (Piszke). 
Staurolonche extensa R. (Szt.-László). I 
Dictiastrum singulare R. (Szt.-László). Malm. 


Staurosphaera gracihs R. (Czernye). 
Staurosphaera. antigua R. (Czernye). 
Hegxasttlus primaevus R. (Czernye). 
Rhopalastrum proaviítum R. (Czernye). 


Ide tartoznak továbbá az árvaváraljai és hanigovcei anyagból kimuta- 
tott fajok 18, melyeknek felsorolása, a fajleírások végén foglal helyet. 


Kréta. 


Neocom. 


Staurosplaera sedecimporata Rh. ( PPodbiel). 
Staurolonche robusta R. (Árvaváralja). 


ADATOK A MAGYARHONI" FOSSZILIS RADIOLARIÁK FAUNÁJÁHOZ. 283 


A Nassellariák szerepe a Mezozoicumban. 


A triászformáció csak a második réteggel van képviselve. A FELEL 
és a vörös homokkőből ez 1988 kimutatva nincsen radiolaria. 


Kagylós mész. 
Sethocapsa occlusiva R. (Felső Börs). 


Jura. 
Lias. 
Theosyringium Amaliae Pawr. (Árvaváralja), 
Lithornitium biventre R. (Árvaváraljai unicum), 
Stichocapsa perpasta R. (Szent-Laászló). 


Dogger. 
Theocapsa elongata R. (Piszke), 
Theocapsa medioreducia R. (Piszke), 
lithocampium rectilineum R. (Lábatlan), 


Mal m. 
Theosyringiuum micropus R. (Czernye), 
Thaeopodium Amaliae PAwr. (Czernye). 


Ide tartoznak még az árvaváraljai és hanigovcei anyagból kimutatott 
fajok is, melyeknek felsorolása. a fajleírások végén foglal helyet. 


Kréta. 


Neocom. 


Tetracapsa Zinkenüi (Árvaváralja), 
lathocampe pervulgata (Podbiel). 


A magyarországról eddig még nem ismertetett speciesek stratigrafiai értéke 
valamint az ezekhez való megjegyzések a leírások között van megemlítve. 


IV. Forrásmunkák. 


EHRENBERG : Die lebendige Infusorien und die lebendige Dammerde (18837). 

— Die Bildung europáischen, libischen und arabischen Kreidefelsen und des 
Kreidemergels aus mikroskopischen Organismen (1839 Leipzig). 

— Mikrogeologie. 3 
Zur Mikrogeologie. 

— Mikrogeologie. (Das Erden und Felsen schaffende Wirken des unsichtbar 
kleinen selbstándigen Lebens auf der Erde). 


284 D: HOJNOS REZSŐ. 


HAEcKEL: Radiolarien (I. Teil) öpumellarien und Nassellarien. 1887. Berlin. 

— Radiolarien (II. Teil; Acantharien und Phaeodinien.) 1888. Berlin. 

Rüsr: Beitrüge zur Kenntnis der fossilen Radiol ue snoxg  steinen der Trias 
und der paleozoischen Schichten. ; 

— Beltráge zur Kenntnis der fossilen Radiolarien aenriatseis der Jure. 1885. 

- Beitrüge zur Kenntnis der fossilen Radiolarien aus Gesteinen der Kreide. 

— Kontributions to Canadien Mikropaleontologie Part. IV. (Ottawa 1892.) 

Vrsassa : Radiolari Delle Flaniti titoniane di Carpena. (1898.) 

PANTANELLI: lalaspri della Toscana ei loro fossili. 

DusiKkowsxkYy: Die Spongien, Raaiolarien etc. bei Schaffberg bei Salzburg (1882 
Wien.) ! 

MüLLER JoHANN: Über die Thalassicollen Polycistinen und Acantrometren des 
Mittelmeeres. (1858 Berlin.) 

UnLiG: Die Tatragebirgen. 

K. M. PAuL: Die Karpathensandstein und Klippenbildungen o zwischen dem 
Gebirgszuge der Arvaer Magura und dem Arva Flusse, von Turdosin bis Árva- 
váralja. (Wien 1867.) 

— Die Klippen und Karpathensandstein Bildungen des rechten Árvaufers. 

G. SracHn: Schluss der Aufnahme im Geblete der hohen Tátra. (Wien 1867.) 

Egyúttal ezen helyt is hálás köszönetemet fejezem ki LŐRENTHEY IMRE 
egyetemi ny. r. tanar úrnak, aki jóindulatú támogatásával és szíves útba- 
igazításaival dolgozatom elkészítését lehetővé tette. 


Készült a királyi magyar tudomány egyetem őslénytani intézetében. 


1 
11 
! 


B) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


A SZENEGAMBIAI LATERITES VASÉRCEKRŐL. 


Írta LIENAv HERMAN dr. 


Bevezető. 


A laterit kifejezést (a latin la t er — tégla) először BUCHANAN hasz- 
nálta, aki Indiában ezen képződményt behatóan tanulmányozta. A laterit több- 
nyire eruptiv kőzetekből származik, amelyek mállás folytán ezen aluminium- és 
vastartalmú kmaradványformációt, alkotják. Terra rossa és terre a 
ravets néven 18 ösmerik a lateritet, amely főkép a tropikus vidékeken gyakori. 
Hgyébként nemcsak eruptiv, hanem bármilyen más kőzetből is támadhat laterit 
és az eredetük szerint a laterit-fajtái nagyon különböző összetételűek. Nem min- 
dig az aluminiumoxid túlnyomó benne, hanem a vas, vagy a kovasav is lehet fő- 


582, Ra 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 285 


alkotórésze. Irlandban és a hesszeni Vogelsbergbena bazalt mállási te r- 
méke a bauxit. Az Indiai Oceánból kiemelkedő Seychell-szigetek lateritje 
is bauxit 5094 agyagfölddel (BAvER szerint). Délfranciaország Var-départe- 
mentjának bauxitjai valószír űleg a Toulon melletti Mauri-hegység porfirtömegéből 
származnak, amire már Rounn ráutalt. Tehát ezek is a laterit bizonyos fajtái, 
bár másodlagos telepekben. 


A szenegambiai vasércek leírása. 


A nyugataírikai Szenegambiában több kilométerhosszan vasérctelepeket 
jeleztek, amelyek két csoportra oszthatók, ú. m. Thies és Rufisgue vidé- 
kének vasérctelepeire. Mindkét vidék vasérckutatásait részletesen bejártam és 
megvizsgáltam. 

I. Thies városka környékének vasércetelepei : Thies 
3000 lakosú városka a Dakar—St. Louis vonalon, 71 km. távolságban Da- 
kartól, a francia Nyugatafrika fővárosától. Thies vidéke 80—120 m magas fenn- 
síkon terül el. Ez a fennsík, amely kelet felé szelid eséssel lejt, nyugat felé 40 km 
hosszú és 70—80 m magas sziklafalban végződik, amely mint egy nagy vetődés 
mutatkozik. Ez a sziklafal, a kWalaise de Thieg, pontosan észak-déli irányban hú- 
zódik s előtte fekszik a Ca p-Vert háromszögű félsziget, amelynek tetőpontján 
Dakar kikötővárosa épült. : 

A geológiai viszonyokat legjobban tanulmányozhatjuk az Atlanti Oceán 
partján, Dakar közvetetlen környékén, mert a Thies-vidéki fennsíkon a lateritet 
csaknem mindenütt hatalmas homokréteg fedi, amelyet az esős időkben járhatat- 
lan sürüseg (Brousse) borít. 

Dukar vidékén a bazalt jelenlétéből azt következtethetnők, hogy a szóban- 
forgó vidék lateritje a bazaltok mállásából keletkezett s tényleg eddigelé a legtöbb 
kutató ebben a nézetben volt; azonban ez a vélemény teljesen téves. Ugyanis 
könnyen meggyőződhetünk arról, hogy a bazaltok között és a laterit között sem- 
miféle kapcsolat nincs. A bazaltok részint a napszínére törtek fel és hatalmas 
tömeget alkotnak, mint a kis Gorea-szigeten, Dakar várossal szemben, részint a 
márgarétegek között maradnak, amiket nem törtek át, mint a kyalaise du Lazaret, 
peremén. A bazalt és a laterit között semmiféle átmeneti tipus nincs. Egyébként 
a bazaltok sehol sincsenek elmállva, csupán a tengerparti húllámvetés aprítja szét 
lassan homokká, amennyiben a letöredezett bazaltdarabokat a part kavicsai kö- 
zött lekoptatja és bazalthomokká csiszolja. Ezen homok igen nehéz töredékei, 
amelyek tiszta titánvasból állanak, a parton tetemes lerakodássá halmo- 
zódnak fel és iparilag ií8 használják Rufisgue mellett. A szóbanforgó vidéken el- 
terülő laterit eredete egész másnemű. Itt ugyanis a mállásra kell gondolnunk, 
amely az atmoszfériliák által a vas zárványokat tartalmazó márgarétegeket mész- 
mentes és vasban dús kőzetté alakítja, amely további kérés, folytán valódi vas- 
érccé tömörül. Ezt az átváltozást különösen a dakari vágóhíd mellett, a tenger- 
parton tanulmányozhatjuk, ahol a rétegsorozat igen tisztán mutatja az összes 
átmeneti fázisokat a kemény-vörös laterittől kezdve a fehér-zsíros márgáig. 

A. Thies1-fennsíkon a lateritnek csupán néhány kibúvása van, többnyire a 


SZÁD za 


286 RÖVID (KÖZLEMÉNYEK. 


kőfejtőkben, ahonnét a házépítéshez és a vasutak kavicsolásához hordják az anya- 
got. Ezen kibúvások többnyire legömbölyödött s kifényesített felületet mutat- 
nak, amelyek színe csaknem fekete, a mangántartalom oxidációja következtében. 
Külseje bizonyos limonitokra emlékeztet. 

Azon 30 ivóvízkút szelvényéből, amiket a árkász-osztag a Travaux 
Publics részére készített, konstatálhatjuk, hogy a lateritréteg vastagsága át- 
lag 12 méter s az ezt fedő homokréteg 10 m. A laterit a mélységben márgába megy 
át. A thiesi laterit két különböző külsejű típust mutat, ú. m. a) pizolitos, 
kemény, tömött és b) szivacsos főtípust. 

A) A pizolitos, kompakt típus kicsiny, sűrűn cemente- 
zett szemecskékből áll, színe sötétvörös, s igen kemény. Bz a rit- 
kább változat. Elemzése, amelyet a dakari katonai kórház laboratóriumában vé- 
geztem, a következő eredményeket adta : 


Vastattalom § esse eettset SIR TTSZ a ász feteg zá AJAK AES 
kovasavtartalom ...,.... TOBISS AZOKTOL EROK 


B) Főtíipus, szivacsosam üreges, ly ükaicsos,. vau a gos 
színű, sárgás árnyalattal, könnyű és puhább anyag, mint az előbbi. Elemzése a 
következő eredményeket mutatja : ; 


Vastartalom sss. sse. "23-8 ELEDZEAMB BAL SZE TEZOTOSSEZS ESSÉLYEOTS Ő 
kovasávtartalom ...... BASSZ 321 FSOVTELBZ TEÁT OSSZÁTSSETST OO SZE 


II. Rufisgue környékének vaséretelepei. Rufisgue ki- 
csiny kikötőváros, vasúti állomás a Dakar—St. Louis-vonalon, Dakartól 24 km- 
nyire, az arachis-dió kivitelének központja. Bányajogosítványai a Cap-Rouge 
mellett vannak, 15 km-nyire DK-felé Rufisgue-től, a part mentén. Ott egy alacsony 
dombvonulat — a laterites térszín hulláma ugrik ki merőlegesen a tengerbe. 
Egyébként a laterites térszín redője párvonalosan húzódik a thiesi sziklafallal. 
A kiugró domblánc legkülső, teljesen erodált vége közvetetlenül a part mögött 
emelkedik ki, ami által a Cap-Rouge nevet nyerte. A tengervíztől megmunkált, 
hullámveréstől letöredezett laterit-tömbök között olyanok 18 akadnak, amelyek 
teljesen vörös vasérecé (hematittá) alakultak át. 

Az elemzések, amiket Dunkergueben végeztem, a következő értékeket 
adták: 


Vástaztaloni as at ss Sá an e táet 50099. DDD LO 90 "uDS-ÚNYő 
Ikovasavtartalonm Szat. BANT AOL Z ESSEN OSAÁ S 
TITaSATATGAL OT 4 EKETERTYSTN S ENE EEG KOSSZ OSS AES STSOŐ 
Mangántartalom . . 7. Eőaseee ÜZ LESZÉEMO ELSZ SSE OZTSZ ÉREK TÖÉYŐ 
Mész, magnézia és agyagföld.... 029, 0599 059, 089 
Izzítási veszteség .....2...sss. 1495 9499 12749 145190 


Ez az eredmény felbátorított arra, hogy némi kutató munkálatot is kezd- 
jenek. Azonban alig hogy lefödték a tenger felé néző felületet, azonnal tetemesen 
kevesebb lett a vastartalom a feltárt anyagban. Egy ereszkével, amelyet a part 


VERNÉ LE 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 287 
mögött 10 méternyire mélyesztettek és amely az egész 8 m vastag réteget át- 
szelte, csak közönséges lateritet tárta fel. Két más ereszkével, amiket a domb- 
láne hosszanti tengelyében mélyítettek, ugyancsak.ezt a szomorú eredményt 
szolgáltatta . 

Végeredmények. 


A szenegambiai Thies és Rufisgue vidékén található laterit nem azonos a 
Guineában és Indiában elterjedt laterittel, amely oly magas vastartalmat mutat, 
hogy valóságos vasérc gyanánt tekinthető. A portugál Indiában (Goa. táján, 
Bombaytól délre) és a francia Guineában az ilynemű laterit-telepeken eredményes 
vasbányászatot űznek. Az érettségnek ez a foka a szenegáli lateritben még nagyon 
ritkán található s inkább csak a felületen jelentkezik a magasabb vastartalom. 
Ezért a szenegambiai laterittelepeknek nem sok gyakorlati jelentőségük van. 

Kelt a biharvármegyei Barátkán, 1916 május 1-én. 


() VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


HILGARD EUGEN WALDEMAR EMLÉKEZETE. 


1833—1916. 


Ennek az évnek a tavaszán Kaliforniában, Berkeleyben 83 éves korában 
örök nyugalomra húnyta le szemét a berkeleyi egyetem tudósa, HILGARD EUGEN 
WALDEMAR. HILGARD az agrogeologia terén oly kiválót alkotott, eszméi oly nagy 
hatással voltak a magyar agrogeologusokra, miszerint megérdemli, hogy néhány 
percet emlékének szenteljünk. 

HrirnGaRD Bajorországban, Zweibrückenben született 1833-ban. Atyja 
THEODOR ERASMUS HIÍLGARD kiváló publicista, költő és neves jogász volt. A har- 
mimcas évek forradalmi mozgalmai magykkal ragadták THEODOR HILGARDOL 1s, 
aki miután a forradalmi mozgalmakban való részvétele miatt üldöztetéseknek 
volt kitéve, 1838-ban Amerikába emigrált, 

HrrnGaARD EUGEN WALDEMAR középiskolai tanulmányait atyja vezetése 
alatt kezdte meg Belleville-ben, Illinois államban. Ezután Németországba jött 
és a freiburgi bányászakadémia hallgatója lett, majd a zürichi egyetemen foly- 
tatta tanulmányait, melyeket Heidelbergben fejezett be, ahol 1853-ban a filo- 
zófiai doktorátust szerezte meg. 

Ekkor a 20 éves HiInGARD visszatért Amerikába és már 1855-ben mint geo- 
logus működött Mississippi államban. 1857-ben meghívást kapott Washingtonba 
a Smithsonian Institution chémiai laboratóriumába és ugyancsak ott a chemia 
előadója lett az orvosi fakultáson. 1858-ban visszatért Mississippibe, ahol állami 


Szvég 1ea 


288 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 


seológussá nevezték ki. 1866-tól ugyanitt az egyetemen a chemiai katedrát töl- 
tötte be. 1878-ban Michigan államban találjuk, mint az ottani egyetemen a mine- 
ralógia és geológia tanárát. Ítt két évig maradt. 1875-től kezdve végül a kalifor- 
niai egyetemen az agronom-chemiai tanszéket töltötte be. Egész a legutóbbi időig 
dékánja volt az egyetem agronómiai szakosztályának és igazgatója az általa léte- 
sített kisérleti állomásnak, mely az Egyesült-Államoknak első ilynemű intézete. 
1904-ben leköszönt a dékánságról és a kisérleti állomás vezetését is megosztotta 
utódjával, LOUGHRIDGE tanárral. 

Az Egyesült-Áilamok tudományos életében HILGARD előkelő szerepet vitt ; 
munkáinak száma csaknem 250-re rúg, ezek főleg az elméleti és gyakorlati agro- 
nómia kérdéseit ölelik fel. Bennök lépten-nyomon felismerhető az a nagy látókör, 
amelyet utazásai, tapasztalatai és mélyreható tudományos vizsgálatai révén 
szerzett. 

Főbb munkái a következők : 

Report on theNGeology "amd Agtireultürre stosttHee 
State of Mississippi. Ezt az első munkáját mint fiatal állami geológus 
írta. 1860-ban jelent meg ez az értékes könyv, mely 400 oldalon Mississippi állam 
geológiai ismertetésén kívül annak talajviszonyait mezőgazdasági vonatkozásai- 
ban bőven és alaposan tárgyalja. Mississippi állam tercier- és pleistocen-képződ- 
ményeiről épp oly alapos tájékozódást szerezhetünk belőle, mint e terület talajai- 
nak kialakulásáról és chemismusáról. Ugyanebben a munkájában rakta le alap- 
jait a racionális agronómiának is, amelyet bővebben kidolgozva, cSoilss című 
klasszikus munkájából ismerünk. 

1869-ben jelent meg HILGARD második, nem hey ésbbé értékes munkája 
(On the Geology of Louisiana and the Rock Salt Depo- 
sits of Petite Anse Island? címen. Ezt a munkáját követi az Egyesült- 
Államok belügyi départementjának megbízásából megírt (Report on Cot- 
ton Production in the United States 1884. A 80-as években 
vezetője lett annak a bizottságnak, melynek feladata volt az Egyesült-Államok 
kongresszusának megbízásából a nyugati területek klimatikus és agrikulturális 
szempontból való tanulmányozása. Ennek a bizottságnak munkálataiban jelent 
meg az F. C. JovEs és R. W. FuRwEs-el együtt megírtgReport on the cl!1- 
matic and agricultural FHeatures and the agricultural 
practice and needs of the Arid Regions of the Pacifié 
Ss10pe). 

Ebben a munkában a Csendes Oceánmenti területek klimatikus viszonyai. 
talajainak kialakulása és az öntözés kérdései vannak felölelve ; külön fejezetekben 
foglalkozik a mű a székes talajokkal és azok javítási módjával, továbbá a külön- 
böző növényi kulturák létesítésének kérdésével azoknak az elveknek alapján, 
melyeket Hilgard a kaliforniai egyetem mezőgazdasági katedráján hirdetett és 
melyeket az ottani kisérleti állomáson tanítványaival kipróbált. Az Egyesült- 
Államok száraz klímájú területein HrnGaRpnak ebben a munkájában lefektetett 
talajvizsgálatai voltak az úttörők, és ezek nyomán indult meg ezeknek a vidékek- 
nek mezőgazdasági kihasználása. 

1892-ben jelent meg közismert munkája Relations of Climate to Soilsn, 


TÁRSULATI ÜGYEK. 289 


mely német és francia fordításban 18 napvilágot látott. Hz az igen értékes munka 
döntő bizonyítékokat szolgáltatott a modern talajtan alapelve mellett, mélyre- 
ható tudományos vizsgálatokkal kétségenkívüli módon bebizonyitotta a klima 
elhatározó befolyását a talajtípusok kialakulására. Ezzel a munkájával nyerte 
el HirGagp 1894-ben a müncheni tudományos akadémia LIxzBIG emlékérmét. 

Minket, magyarokat, különösen érdekel ez a munka, mert benne külön 
fejezetben foglalkozik a magyarországi székes talajokkal. Megmagyarázza ki- 
alakulásukat és reá mutat arra a módra, amellyel megjavíthatók, annak a remé- 
nyének adva kifejezést, hogy kísérleti állomásaink rövidesen gyakorlatilag ki- 
próbálják a gipsz műtrágyázást a székeseken. 

Egyetemi előadásait úgyszólván haláláig tartotta meg A. Talaj és a Klima; 
címen. Ezeknek az előadásoknak tartalmát 1906-ban adta ki összefoglalóan 
cSollso című klasszikus munkájában, amely mű sokáig kútforrása lesz a modern 
talajtani kutatásoknak. 

Az 1909-ben Budapesten megtartott I. nemzetközi agrogeológiai kon- 
ferenciára ugyan nem jöhetett el az akkor 74 éves tudós, de a konferencia Munká- 
lataiban szellemes polemikus értekezését találjuk a talajkémia köréből, melyet 
maga helyett küldött a konferenciára. 

Az agrogeológusok nesztorukat gyászolják HiLGARDban, ki sikeres mun- 
kálkodásával óriási területeket nyitott meg a mezőgazdaságnak és megmutatta 
az útat, melyen haladva az arid területek kopár szikesei virágzó rétekké és dúsan 
termő szántóföldekké varázsolhatók. 

És ezzel mindnyájunk háláját érdemelte ki, mert hisz az emberiség fizikai 
jóléte még mindig a föld termésének évenkénti visszatérésén mulik. 

Őrizzük meg emlékét szeretettel ! 

Budapest, 1916 junius 7. Dr. BALLENEGGER RÓBERT. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


A) Szakülések. 


V. Szakülés 1916 május 8-án. 

Elrök: SZoNTaAGH TAMÁS dr. 

a) BALLENEGGER RÓBERT dr. m. kir. geológus előadása: a magy a r- 
országi talajtípusok mechanikai összetételéről. Hlő- 
adásában kiterjeszkedik a mechanikai vizsgálat céljaira és módszerére is. A mecha- 
nikai vizsgálat elsősorban geológiai célokat szolgál, a talajokat alkotó ásványos 
részek eredetének eldöntése mechanikai vizsgálat nélkül sokszor lehetetlen. Hasz- 
nos szolgálatokat tesz a mechanikai talajvizsgálat továbbá a talajok mezőgazda - 
sági értékelésénél, különösen ha ismerjük a talaj vízzel való ellátásának tényezőit, 
nevezetesen a hely klimatikus viszonyait, a talajvíz állását. Mezőgazdasági talaj- 
osztályozást azonban a mechanikai vizsgálat eredményeire alapítani nem lehet, 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. — 6 — 20 


290 TÁRSULATI ÜGYEK. 


mert bár a talajok fizikai sajátságai és a talajt alkotó ásványos részek szemcse- 
nagysága és mennyisége közt határozott összefüggés van, ezt az összefüggést 
számszerűen kifejezni nem tudjuk. Ezenkívül, amire már ALLERBERG is utal, 
a mechanikai vizsgálati módszerekkel) nem tudjuk elválasztani a talaj plasztikus 
részeit a nem plasztikusaktól. Egy exakt alapokon nyugvó mezőgazdasági talaj- 
osztályozás alapjául tehát a talajoknak azokat a sajátságait kell választanunk, 
amelyek közvetlenül szolgálhatnak az egyes csoportok elkülönítésére. Erre a célra 
legalkalmasabb az AÁLLERBERG által ajánlott két vizsgálati mód, amellyel 
egyrészt a talajok plasztikusságát (nedvesen való formálhatóságát), másrészt 
száraz állapotban való szilárdságát határozzuk meg. Ezek alapján az összes plasz- 
tikus talajokat az agyagok csoportjába vesszük. A nem plasztikus talajokat 
szilárdságuk foka szerint a vályogok és a homoktalajok csoportjába osztjuk. 
Ezek előrebocsátása után előadó bemutatja 70 talajminta mechanikai vizsgála- 
tának eredményét és rámutat arra, hogy ugyanolyan eredetű és mechanikai 
összetételű anyakőzetből különböző klimatikus viszonyok alatt rendkívül eltérő 
összetételt mutató talajok alakulnak ki. Így az Alföldön löszből keletkezett sötét- 
barna mezőségi talajainkat az jellemzi, hogy a talaj egész vastagságában közelítő- 
leg ugyanolyan mechanikai összetétellel bír; míg az Alföld peremén, a nedvesebb 
klimájú erdőterületeknek szintén löszből lett talajainál a feltalaj és az altalaj 
közt egy sokkal több agyagos részt tartalmazó színtet találunk, amelynek plasz- 
tikussága és szilárdsága jóval magasabb, mint az al- és a feltalajé. 

Timkó ímRE m. kir. főgeológus BALLENEGGER RÓBERT dr. előadásá- 
hoz a következő megjegyzéseket fűzi : 

A talajok mechanikai elemzése évek hosszú során át csupán azt a célt 
szolgálta, hogy ásvány alkotórészeit a talajnak egymástól elkülönítse s azoknak 
egymáshoz való arányát a szemcsenagyságoknak megfelelően számokban ki- 
fejezze. Bi cél szolgálatába részint ülepítő eljárással, részint a víz ársebességének 
telhasználásával ú. n. iszapoló-készülékek egész sorát konstruálták meg. A talaj 
fizikai talajdonságainak vizsgálata az említett eljárások mellett felölelte még 
egy egész sorát a kísérleteknek óriási számadathalmazt hozva össze azok jellem- 
zésére. Ezek a számadatok bár kétségtelen, hogy tudományos vizsgálati ered- 
ményeket rögzítettek meg, mégis csak mint a fizika törvényeinek a talajokra 
való vonatkoztatásai jöhettek számításba. SABANIN, ADAMOV, NEFEDOV és különö- 
sen AÁTTERBERG fizikai talajvizsgálataik nyomán a nyert számadatok halmazá- 
ból már nagyon értékes következtetéseket vonnak le, melyek a gyakorlati mező - 
gazdaságot is közelről érdekelhetik. Igen tisztelt tagtársam és kedves barátom 
a hazai talajtípusok fizikai elemzésénél ezeket az újabb vizsgálati módszereket 
szem előtt tartva, a nyert eredményekben, melyek csak számadatoknak látszanak, 
becses gyakorlati kérdések kiinduló pontjához is juttatott minket. A sok közül 
csak kettőt óhajtok kiragadni. Először is a 02—0"02 mm átmérőjű talajszem- 
csék meghatározása a talajban annak vizet át nem bocsátó tulajdonsága határát 
jelölik. Ez az értékes adat az öntözés kérdésénél elsőrendű fontosságú. Mert lehet 
bárminő tökéletes technikai kivitelű az öntöző-berendezés, ha a víz nem tud 
bejutni a talajba; akkor az a kívánt célt nem szolgálhatja. 

A békéscsabai öntözött réten, — melyet az aradi kultúrmérnökség rendezett 


tetés, RTESE 


TÁRSULATI ÜGYEK. 291 


be, — néhány évvel ezelőtt talajvizsgálatokat eszközölvén, kimutattam, hogy 
egy-két nappai az öntözés után az egyes talajokban még az a kötött vízmennyi- 
ség sem volt meg, amennyi a növényi tenyészet minimuma szokott lenni. A tisz- 
telt előadó vizsgálataihoz hasonló fizikai talajelemzésnek kell tehát megelőzni 
az öntözőművek létesítését. Négy évvel ezelőtt Transkaukázia pusztáin járva, 
a Mugan-sztyepen nagyszabású öntözőműveket lattam, melyek ott a gyapot- 
termelés céljából létesültek. A nagy öntözőmű megtervezését és keresztülvitelét 
pontos talajvizsgálat előzte meg, melyet SACHAROV és IALYININ professzorok 
hajtottak végre, kik közül ez utóbbival Tifliszben személyesen volt szerencsém 
e. munkáról megbeszélést folytatni. 

Hazánkban a Hortobágy egyes részeinek öntözés útján. való hasznosítása 
most van folyamatban. Sajnos, rendszeres talajvizsgálati eredményekre a kultur- 
mérnökség itt sem fektetett súlyt, pedig nem elég egy területre reávezetni a vizet, 
gondolkodni kell róla, hogy az a talajba be is juthasson. A célt az öntözőmű csak 
így szolgálhatja. ; 

A másik adata a fizikai talajvizsgálatnak, mely hasonlóképen nagy hord- 
erejű gyakorlati mezőgazdasági szempontból, a durva és finom agyag mennyi- 
sége. Fontos ez azért, mert a termelendő növény kész tápanyagai ezekhez az 
alkotórészekhez vannak kötve. TREIrz—SzILÁGYI vizsgálatai a fiziológiai hatású 
meszet is ehhez az alkatrészhez kötöttnek ismerték fei. De tovább mehetünk 
még. A foszforsav és káli, mint fő növényi tápanyagok, szintén az agyagos rész- 
hez vannak kötve olyan állapotban, hogy kész növényi tápanyagoknak tekint- 
hetők. Ennyit voltam bátor az értékes előadáshoz hozzáfűzni. 

b) KoRMos TIvADAR dr.: Az első fosszilis hiéna csontváza 
Magyarországon. A m. kir. földtani intézet múzeumában levő csontváz 
pleisztocénkorú és a Hyaena crocuta  spelagea GOLDF. vagyis a badaugi hiéna nem 
egészen kifejlett példánya, amelynek csaknem teljes csontmaradványait az elő- 
adó az 1915. év nyarán a biharvármegyei Igric-barlangból ásta ki. A csontváz 
felállítását előadó vezetése alatt HABERL VIKTOR preparátor végezte. 

KoRmos TIVADAR dr. előadásához hozzászól Nopcsa FERENc báró, majd 
SZONTAGH TAMÁS dr. elnök, méltatva az előadó tudományos munkálkodásának 
fontosságát. 

c) LAMBRECHT KÁLMÁN dr. (LYDEKKER RICHARD emlékezete 
című előadásában napjaink legmunkásabb palxzontológusának életét és műkö- 
dését vázolta, aki 1915 április 16-án hunyt el 66 éves korában Harpendenben. 
1874—82 között részt vett India geológiai felvételében, azontúl azonban min- 
den idejét a palxzontológiának szentelte. LYDEKKER dolgozta fel az indiai cSiwalik, 
gazdag pliocen-faunáját számos terjedelmes tanulmányban. 1885—1891 között 
megírta tíz kötetben a British Museum fosszilis gerinces maradványainak kata- 
logusát (a halak kivételével). E roppant áttekintést igénylő főműve lezárása után 
Argentinia és Patagonia fosszilis lelőhelyeit járta be, főfigyelmét a Stereorni- 
thes-ekre fordítva. Újabb időben egyes nagyobb gerinces-csoportok biológiai, 
zoogeografiai és osteológiai leírásával foglalkozott (The Game, Horse, Sheep, 
Ox, Birds stb.). Megjelent az Aguila XXII. kötetében, 1915. 

d) Nopcsa FEREwc báró dr.: Északalbánia, Rácország és 


SEB 201 


292 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Keleti Montenegro geológiai szerkezete című előadásában 
elmondja, hogy épen tíz éve annak, amikor elsőízben kísérelte meg a Balkán- 
félsziget nyugati részének átnézetes geológiai térképét. Azóta BUKowsKY, MAR- 
TELLI, KATZER és KirrL különböző mértékű térképeket közöltek, s KosSMAT 
fontos munkát írt az alpesi redőrendszer adriai szegélyéről. Részletesen fejtegeti 
a) a partvidék, b) a Cukali terület, c) az északalbániai tábla, d) a Merdita 
és e) a  Durmitor-hegység takarójának tektonikai viszonyait. Fölemlíti a 
Cukali 100 m 6 vastagságú radioláriás kovakő-tömegét a triász 
rétegcsoportból. (Te!jes szövege a jelen füzet 227—231. oldalain). 

e) PaPP KÁRotYy dr. elsőtitkár bemutatja Hogwos Rezső munkáját, amely. 
t4datok a magyarhoni fosszilis radiolariák ismeret é- 
h e 29 címen az egyetemi paleontológiai intézetben LŐRENTHEY IMRE tanár veze- 
tésével készült. Te jes szövege ezen füzet 262—284. oldalain.) 

Magyarországról eddig csak Rüsr írt le radiolariákat a triász és jura- 
rétegekből, nevezetesen főkép a piszkei doggerből, a (Beitráge zur Kenntnis der 
foss. Radiolarien aus Gesteinen der Jura? és cBeitröge zur Kenntnis der foss. 
Radiolarien aus Gesteinen der Trias und der paleozoischen Schichten; című mun- 
káiban. Külföldi lelethelyekről VrIwassA gróf, PANTANELLI és DUNIKOVSKY 
említenek radiolariákat. 

A feldolgozott anyag HANTKEN professzor pitesl ásás való, feldol- 
gozva nem volt. A hanigovcei (Sáros m.) és racsova völgyi (Árva- 
váralja) anyag, külföldi lelethelyekkel összehasonlítva, igen gazdag faunának 
bizonyult. A radiolaria és a kőzet keménysége egyenesen arányos, kivételek 
Rüsr adatai alapján elég ritkák. A kőzetek megegyeznek fizikai, kémiai és faunisz- 
tikai szempontokból, amennyiben a kovatartalmú kemény kőzet sósavban nem 
oldódik, eképen a radiolariákat az anyakőzetből kiszabadítani nem sikerült. 
A faunát a kőzetből készített vékony csiszolatokból vizsgálta. Ismeretes ezek 
alapján (a Rüsrtől leírtakkal együtt) 51 spumellaria-faj, amelyek között 3 új 
nemet, 10 új fajt és 12 eddig csak külföldről említett fajt mutatott ki. Továbbá 
36 nassellartá-ból 2 új nemet, 7 új fajt és 10 csak külföldről leírt alakot Ír le. 

Az új nemek és jellegeik a következők : 

1. Trochosphaera n. g. Felületén hosszú tüskéket viselő, belsejében finom- 
Iukacsú szivacsos anyagból álló gömb. 2. Haliodicitya n. 9. A váz rácsosan négy- 
szögű, csúcsain négy megnyult ugyancsak rácsozatos nyulvánnyal. 3. Rhombo- 
dictyum n. g. Durva lukacsú, rhombus alak, két a végük felé keskenyedő nyul- 
vánnyal. 4. Xiphocapsa n. g. Dudort viselő gömbded váz, szivacsos szerkezettel. 
A kamarák két sorban egymás mellett vannak. 5. Tricolocirtis n. g. Durván 
lukacsos, három kamarából álló alakja hegyes nyulványt visel. A kőzet kora 
és a radiolariák földtörténeti jelentősége. Az első radio- 
lariák a prekambriumból ismeretesek. A silur, devon korszakokban már gazdag 
fauna található. A öpumellaria és Nassellaria-típus még a kambrium előtt különült 
el. A vezér radiolariák szerepe hasonló a vezér kövületekéhez, amennyiben az 
egyes fajokon kívül az egész fauna irányadó. 

A kőzet valószínűleg titon, mert összehasonlítva a szt.-lászlói, cernajkai, 
píronti és svájci faunával, — amelyek titonkorúak, — számos oly nem és faj 


CEát Ül E 


TÁRSULATI ÜGYEK. 293 


található, amelyek az egykorúságot igazolják. Egy fontos körülmény támogatja 
ezen feltevést ésa sphaerozoumok jelenléte. Rüsr a spherozoumokat ilyen nagy 
alakváltozattal és számbeli előfordulással csak a titonból említi. 


VI. Szakülés 1916 jun. 7-én. 

Elnök: SzorvragGH TAMÁS dr. 

a) BALLENEGGER RÓBERT dr.: HILGARD E. W. emlékezete címén a kali- 
forniai egyetem nem régen elhunyt tanárának működését méltatja. HILGARD 
Németországból gyermekkorában került az  JEgyesült-Államokba, amelynek 
tudományos életében előkelő szerepet vitt. Munkáinak száma 250-nél többet 
tett ki és eszméi a magyar agrogeológusokra is igen nagy hatással voltak. Sikeres 
munkálkodásával óriási területeket nyitott meg a mezőgazdaságnak és ezen 
a réven joggal számíthatjuk korunk legkiválóbb férfiai sorába. (287—289 old.) 

Az elhangzott előadáshoz SzorragGH TAMáÁs dr. elnök hozzáfűzi, hogy a 
párisi világkiállításon HILGARD aranyérmet nyert egy agrogeológiai készülékeért, 
a második aranyérmet a japán agrogeológiai osztály, a harmadikat. a m. kir. 
földtani immtézet agrogeológiai osztálya nyerte meg. 

b) FEséRvÁRY Géza GyYuLA báró: Fosszilis békák a püspökfürdői 
preglaciális rétegekbőb címen bemutatta osteológiai tanulmányát. 

Előadó beszámol a KoRmos dr. által a püspökfürdői praeglaciális rétegekben 
gyűjtött fosszilis béka-maradványókról. Mindenekelőtt utal az eddigi fosszilis 
Anurákról való ismereteinkre, melyek a juráig (Wyoming és Spanyolország) 
nyúlnak vissza. Az osteológiai viszonyokat illetve ezúttal csupán a sacrum 
s az urosty] alkatával foglalkozik. Utal arra a jelenségre, miszerint egyes 
fosszilis alakokon (Palaeobatrachus, " Platosphus) 2 v. 3 csigolyából áll a sacrum. 
Ily sa cru mmal bíró békák eddig Magyarországról nem voltak ismeretesek ; 
előadó egy oly békát ír le ezúttal, amelynek sacrumát 2 csigolya alkotja, 
s Pliobatrachus Lánghae névvel illeti. IE lelet alapján a Bufonidae családot 
két alcsaládra: Bufoninae FEJéRv. és Platosphinae FEJáRv. osztja föl. Meg- 
említi a  DEPÉRET-féle Rousillon-i Diplopelturust, melyet előadó  ugyan- 
csak a Bufomdaehez sorol. DEPÉRET leírása s ábrái nélkülözik a kellő 
pontosságot ú. h. a Diplopelturus s az előadó által felállított Pliobatrachus 
különbözősége nem biztos; a végleges tisztázást csak a DEPÉRET-féle anyag- 
gal való közvetlen pontos egybevetés hozhatná meg. 

E faj leírása után előadó beszámol egy sacrum-d-urostylu sból álló 
marad ványról, mely a BOLKAY-leírta Pelobates robustushoz tartozik. E faj vali- 
ditását illetve szerző jelenleg nem nyilatkozhatik; részletesen foglalkozik az 
urostyl és a sacrum érdekes alkatával, egybeveti ezt a BOULENGER és 
AÁDOLPHI által recens anyagon tapasztalt, előadó által atavismusoknak tartott 
rendellenes formatiókkal, amely alapokon a nevezett regio származástani fejlő- 
désére lehet következtetni. 

Ugyane termőhelyről kerültek elő Ranma, esculenta L. foss. és Bufo viridis 
LAuR. foss. maradványok, amelyeket az előadó az egyéb Pelobates maradványok- 
kal együtt egy későbbi dolgozatában fog beható vizsgálat tárgyává tenni. 

Végül a morfológiai tényekből leszürt konkluziók alapján általános követ- 


zzz 10 


294 TÁRSULATI ÜGYEK. 


keztetéseket vonle a béka sacrum fejlődésére nézve s úgy tartja, hogy 
bár a több csigolyából álló sacrum ősi típus ugyan, az ősi Anurákra 
nézve ismereteink mai állasát tekintve mégsem vehető egységes charakternek, 
hanem esetleg csak convergentián alapuló sporadikus jelenségnek. Az uros- 
tylra nézve felállítja a Palaeo- (pl. Pliobatrachus) és .Neo- (pl. Rama, Bufo) 
urostyl typusát Az urostyl] lamina horizontalisának fejlődésé- 
vel kapcsolatba hozza a sacrum oldalsó, eddig diapophysesnek 
tartott kiszélesedéseinek létrejöttét s megállapítja, hogy ezek voltakép 3 elem- 
ből állanak. I 

KoRkwmos TIvaDAR dr. üdvözli az előadót, aki több év óta foglalkozik a fosszi- 
lis békákkal. A somlyóhegyi faunából 160 gerinces faj került elő. Előadó a felső 
pontusi polgárdi faunával azonos alakokat mutat ki a somlyóhegyi pleiszto- 
cénben. A végleges kormegállapítás a részletesebb tánulmányok feladata leend. 
Hozzászóló a pliocénből pleisztocénbe vezető időt mondja praeglaciális kornak. 
A diluviumban már nyoma sincs ilyen ősi békaformáknak. A somlyóhegyi fauna 
a Földközi-tenger déli részén levő alakokra utal. 

SZONTAGH TAMÁS dr. elnök üdvözli FEsJéRvÁRY GÉzaA GYULA báró tag- 
társunkat, akit ma először hallottunk szakülésünkön ilyen szakszerű munkával 
fellépni. 


B) Választmányi ülések. 


VI. 1916 május 8-án. 

Elnök: SZONTAGH TAMÁS dr. 

Megjelentek: KocH ANTAL dr. és TELEGDI RorH LaJos tiszteleti tagok, 
EMszT KÁLMÁN dr., HORUSITZKY HENRIK, KADIC OTTOKÁR dr., KoRMmos TIVADAR 
dr., BOHRÉTER ZOLTÁN dr., Timkó IMRE választmányi tagok, PÁLrY MóRId dr. 
másodelnök, PAPP KÁRoty dr. elsőtitkár, BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár. 

Elnök az ülést megnyitván, a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére 
felkéri EMszT KÁLMÁN dr. és SCHRÉTER ZOLTÁN választmányi tagokat. 

Elsőtitkár jelenti, hogy pártoló tagul óhajt belépni: 

1. A kir. József--műegyetem könyvtára, Budapest. Ajánlja : 
az elnökség. ; 

Örökítő tagul: 

2. gróf TELEKI PÁL dr., a Magyar Földrajzi-Társaság főtitkára, Buda pest. 
Ajánlja : az elnökség. 

Rendes tagokul jelentkeztek : 

3. Hoswos Rezső tanárjelölt, Budapest. Ajánlja: MÁJER IsTvÁN dr. 

4. Rursz GyuLa kir. jószágigazgató, Kisbér. Ajánlja : HoRusiIrzkY HENRIK 
választmányi tag. 

A felsoroltakat a választmány pártoló-, örökítő- illetőleg rendes tagokká 
megválasztja . 3 

Kilépésüket bejelentették : 

1. ÓHini LÉGMAN LEó jogszigorló, Eger. 1912 óta rendes tag. 

2. Somogyi Könyvtár, Szeged. 1913 óta rendes tag. 

3. TRAuzL és TÁRsaA mélyfúró vállalat, megszünt. 1910 óta rendes tag. 


tl TT ee 


TÁRSULATI ÜGYEK. 295 


Újból belépett : 

LEIDENFROST GYULA polgári iskolai tanár, Budapest, aki 1914 január 
1-én kilépett tagjaink sorából. 

Elhunyt : 

Nagy Dezső műegyetemi tanár, Budapest. 1884 óta rendes tag. 

Elnök a tárgysorozat előtt üdvözli SCHAFARZIK FERENC dr. választmányi 
tagot azon kitüntetés alkalmából, amely őt a Magyar Tudományos Akadémia 
részéről rendes taggá való megválasztatásával érte. 

Üdvözölte TsSCHERMAK GvuszrÁv bécsi egyetemi tanárt azon alkalomból, 
hogy 80 éves születése napját a tudományos világ ünnepelte. TSCHERMAK tanár, 
kit a februári közgyűlésünk tiszteleti tagjaink sorába választott, az Elnökhöz 
írt levelében megható köszönetet mond úgy tiszteleti taggá való megválasztá- 
sáért, mint a 80 éves jubileuma alkalmából küldött jókivánatokért. 

Ugyancsak tiszteleti taggá való megválasztatását megköszöni BEYSCHLAG 
FERENC, a berlini királyi porosz geológiai intézet igazgatója. ; ű 

3. A bécsi császári Tudományos Akadémia Balkáni Bizottságá- 
n a k felhívása ügyében az Elnökség a mult választmány határozatához képest 
a Magyar Tudományos Akadémiához fordult, ahonnét HEINRICH GuszrÁv fő- 
titkár 1916 április 18-án kelt 317. sz. átiratában arról értesített, hogy a M. Tud. 
Akadémia Balkáni Bizottsága programmjába fölvette a földtani kutatásokat is, 
amelyeknél a Földtani Társulat közreműködését is kéri. 

Kapcsolatban ezzel Nopcsa FERExc báró 1916 április 27-én kelt levelében 
arról értesíti a választmányt, hogy a bécsi akadémia ABEL, KREBS, KERNER 
és VETTERS geológusokat jelölte ki Szerbia és Albánia geológiai kutatására. 

4. BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár jelentést tesz az általa kezelt 
forgótőke állásáról, amely szerint 


BEVOLOLezz seg éjot rések és lez és MEN ébe 5845 K 501 
IKTATÁSA sezstts sésjejelaáeteza sel ége s zási ssel sás 3686 4 974 
Készpénz: maradvány as els elsetées 2158 K 531 


Tagdíjat fizetett az 1916. évre 804 tag, 48 előfizető. 

5. A Budapesti Grafikai Iparosok Egyesülete 60—80 94 áremelésről értesíti 
a Földtani Társulatot. 

Mindezen ügyek tudomásul szolgálnak. 


kk 


VII. 1916 június 7-én. 

Elnök: SZÓNTAGH TAMÁS dr. 

Megjelentek: ILosvav Lagos dr. tiszteleti tag, SOHAFARZIK FERENC dr., 
HORUSITZKY HENRIK, KoRmos TIVADAR dr. választmányi tagok, PÁLFY MónRic dr. 
másodelnök, PaAPP KÁRoLYy dr. elsőtitkár, BALLENEGGER RÓBERT dr. másod- 
titkár, ÁSCHER ANTAL pénztáros. 

Elnök az ülést megnyitván, a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére 
felkéri HoRusirzkY HENRIK és KoRMos TivADAR dr. választmányi tagokat. 

Elsőtitkár jelenti, hogypártoló tagul jelentkezettaz Első Magyar 


E 


296 I TÁRSULATI ÜGYEK. 


Általános Biztosító Társaság, Budapest. Ajánlja: az elnökség. 
A választmány a nevezett társulatot pártoló tagul választja. 
. — Elhunytak: 

1. GYŐRFFY ÁRPÁD báró örökítő tag, népfelkelő főhadnagy 72 éves korában 
Budapesten, 1916 május hó 83-án. Önként lépett katonai szolgálatba. 

2. EszTERHÁZY GyULA gróf népfelkelő hadnagy, aki a háború kitörésekor 
önként lépett hadiszolgálatba, s a hírneves Rusz-csapatban harcolt. F. hó 4-én 
a bukovinai harctéren 47 éves korában hősi halált halt. 

Mindkét előkelő tagtársunkról jövő évi közgyűlésünkön fogunk bővebben 
megemlékezni. 

Szomorú tudomágul szolgál. 

Elnök a következő bejelentéseket teszi: 

1. ILosvav LaJos dr. m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, társu- 
latunk tiszteleti tagja, megköszöni az üdvözlést, amellyel akadémiai másodelnökké 
való megválasztatása alkalmából az elnökség őt felkereste. 

2. SCHAFARZIK FERENC dr. megköszöni az üdvözlő iratot, amellyel akad é- 
miai rendes taggá való megválasztatása alkalmából az elnökség őt köszöntötte. 

3. Özvegy báró GYŐRFFY ÁRPÁDNÉ köszöni a részvétnyilatkozatot, férje 
elhunyta alkalmából. Ugyancsak GyőgRrry SAMmu báró nagybátyja elhunyta 
alkalmából kifejezett részvétnyilatkozatot köszöni. PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár 
jelenti, hogy GYŐRFFY ÁRgpÁD temetésén társalatunkat képviselte. 

4. A Barlangkutató Szakosztály elnöksége meghívja a 
társulatot a Hermann Ottó-barlang emléktáblájának a leleplezésére, 
amely ez év szeptember havában a Miskolc melletti hámori völgyben leend. 

A leleplezésre a választmány az elnök és másodelnök urakat kéri fel, mint 
a társulat képviselőit. 

5. A Barlangkutató Szakosztály jelenti, hogy elnöke, 
LENHOSSÉK MIHÁLY dr. f. évi május hó 31-én kelt levelében nagy elfoglaltsága 
miatt az elnöki tisztségről lemondott. Az elnöki teendőket a jövő évi közgyűlésig 
BELLA [LaJos alelnök fogja ellátni. 

ILosvav LaJos tiszteleti tag sajnálja az elnök távozását. KoRMos TIVADAR dr. 
választmányi tag kifejti, hogy LENHOSSÉK elnök urat nem lehetett maradásra 
bírni ; azonkívül, hogy nagy elfoglaltsága van, főkép a kir. Magyar Természet- 
tudományi Társulatban szervezett antropológiai szakosztály megalakítása köti 
le LENHOSSÉK tanár úr idejét, ezért az elnöki tisztségről való lemondása meg- 
másíthatatlan. A. választmány LENHOSSÉK MiHÁLY dr. tanár úrnak a Barlang- 
kutató Szakosztály elnökitisztségéről valólemondását tudo- 
másul veszi s a jövő évi közgyűlésig BELLA [L4Jos alelnök által való helyet- 
tesítését helyben hagyja. 

6. ASzabó-emlékalap kamataiból kitűzött 400 K megbízásra 
2 pályázat érkezett. A bíráló bizottság PÁLFFY MónRrc dr. elnöklete alatt LŐRENTHEY 
IMRE dr. és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. tagokkal részletes jegyzőkönyvet terjesztett 
a választmány elé. A választmány egyhangalag elhatározza, hogy a pályadíjat 
LAMBRECHT KÁLMmÁNnak ítéli oda, aki a Magyar Birodalom harmadkori madarai- 
ról szóló tanulmányát 1917 végére igéri benyujtani. ÉHIK GyULA dr. lőcsei főreál- 


ay eye 


TÁRSULATI ÜGYEK. 297 


iskolai tanárnak a szepesmegyei barlangok támogatására esetlegesen a jövő év 
folyamán jut némi segély. LAMBRECHT KÁLMÁN megbízatása alkalmával 300 K-t 
kap kézhez, a hiányzó 100 K-t a munka benyujtásakor kapja meg. Az ezentúl 
gyűjtendő anyagot a m. kir. földtani intézetnek ajánlja fel a választmány. 

7. A Franklin-Társulat kérdezi, hogy a Földtani Közlöny folyóirat 
terjedelmét milyen mértékben redukálja a Társulat. : 

A választmány elhatározza, hogy a Földtani Közlöny terjedelmét az idén 
20—25 ívre redukálja. 

8. ASCHER ANTAL pénztáros beterjeszti jelentését, amely szerint a pénztár 
állása a mai napon a következő : : 


A) Vagyon: 


1. Társulati alaptőke értékpapírokban ............ 56224 K 50 f 
II. Szabó-emlékalap alaptőke értékpapirokban . . ..... 9,7832 c 29 c 
III. Szabó-alap kamatai betéti könyvben. ........... 330 c 28 c 
IV. Társulati forgótőke GANZ E E ÉRE TAT e TÁ 
V. Szakosztályi alaptőke értékpapirokban .......... 2,570 4 42 4 
VI. Güll—Kalecsinszky és Böckh-alapok ............ 1239 - c (654 

Összesen: .... 70.844 K 88 f 


VII. Ballenegger titkártól kezelt forgótőke készpénze .. 4,701 K 26 f 
Összesen: ... 75.546 K 14 í 
B) Teher: 
I Az Osztrák-Magyar (Banknál sz seeséye szelét sátlese . 6.800 K 
9. Elsőtitkár beterjeszti HALTENBERGER MiHÁLrYynak: A dünék ren d- 
szereiről irott tanulmányát, amelyet a választmány kir. Magyar Termé- 


szettudományi Társulat pótfüzeteinek felajánl, s SCHAFARZIK FERENC bírálónak 
bírálatra kiad. 


Za 1! TB 


298 


A ,, Pöldtani Közlöny" hayi folyóirat I JMagyarország jföldtani- 
ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földtani ismere- 
tek terjesztésére. Megjelenik hayvyonkéni öt évnyi tartalomma?d. 
A Magyarhoni Földtani Zársulat rendes tagjai 10 K évi 1ag- 
sági díj fejében kapják. Elófizetési ára egész évre (0 K. 


A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendők be. 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek 
célja a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól 
oklevelet kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, 
(örökítő, pártoló) tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi köz- 
gyülésünkön. Tagjainknak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a 
m. kir. Földtani Intézettel kötött szerződésünk ala pján ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, 
Évi Jelentéseit és Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékken. Összes 
kiadványaink magyarul s ezenkívül némct, íranczia vagy angol fordításkan jelennek meg. 

Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, sa keléréskecr 4 kcicrát fizetnek az 
oklevélért. Azonban személyek 200 kor. le fizetésével — mint örökítő tagok ; — míg hivatalck. 
intézetek, testületex vagy vállalatok 400 koronával — mint pártolótagok — egyszersmirden- 


korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. 


Die Ungarische Geologische Gesellschaft ist ein 1850 gegründeter wissenschaftlicher 
Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ihrer verwardten Wissen- 
schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellechaft ein Diplcm, welches sie berechtiet 
den Titel tsordentliches (gründendes, unterstützendes) Mitglied der Ungarischen Geologischen 
Gesellschafts zu gebrauchen ; auch können die Mitglieder an den Facbsitzungen und der 
jührlichen Generalvursammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglie der 
jábrlich einen Band (12 Hefte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vercinkarung mit 
der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populáren 
Schriften dieser Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Süömtliche Publikatioren 
erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscber, französischer cder englischer 
Übersetzung. 

Ordentliche Mitglieder entrichten jührlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 K urd keim 
Eintritt eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Miteglieder durch 
Einzahlen von 200 K, Amter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungea aber als unter- 
stützende Mitelieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpflichtungen ein- 


für allemal nachkommen. 


Keke LN 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XLVI. BAND, 


JULI—DEZEMBER 1916, 1712. HBFT 


FRANZ JOSEF I. 


1830—1916 


Mit der Last von sechsundachtzig Jahren auf seimnen Schultern, nach 
fast achtundsechzigjáhriger glorreicher Regierung schied der Kaiser von 
Österreich und apostolisehe König von Ungarn am 21. November 1916 
um 9 Uhr Abends im SchloB Schönbrunn sanít dahin. 

Der Friedensfürst, der weiseste Herrscher Huropas trat mit ihm von 

der Bühne des Lebens. Es ist eine eigenartige Laune des Schicksales, dab 
der friedlichst gesinnte Herrscher bei seiner Tronbesteigung in Flammen 
stehende Lönder übernahm und wöhrend des blutigsten Krieges der Welt- 
geschichte sein Leben beendete. Denn der ungarische Freiheitskampf 
elmerseits und die Entflammung ganz Europas sind die Grenzsteine der 
Periode zwischen 1848 und 1916. 
a Nur diejenigen, die an dem einen oder anderen dieser Grenzpunkte 
lebten oder leben, nur wir, die wir Zeugen der blutigsten Ereignisse der 
Weltgeschichte sind, können jene Friedenszeit nach Gebühr würdigen, 
die zwischen den beiden Grenzjahren der ungarischen Nation auf dem C(: e- 
biete des wirtschaftlichen Lebens, der Industrie und des Handels, Segen 
spendete, ihr eine freie und ruhige Entwicklung gewáhrte. 

Die Ungarische Geologische Gesellschaft genoB wöhrend ihres 66- 
jáhrigen Bestandes die Segen dieser friedlichen Zeiten, und dab dieser erste 
Abschnitt im Leben der Gesellschaft unter so günstigen, für die Wissen- 
sehafít so vorteilhaften Verháltnissen verlaufen konnte, das haben wir 
in erster Reihe Seiner Kaiserlichen und Apostolisch- Königliehen Majestát, 
dem Beschützer des europáischen Friedens durch ein langes Menschenalter, 
zu verdanken. 

In dfe Regierungszeit Fgawxz Joser I. entfellt die Gründung 
der Ungarischen Geologisechen Gesellsechat im Jahre 1850. 

Nach der Aussöhnung des Königs mit der Nation, nach seiner im 
Jahre 1867 mit groBer Begeisterung vollzogenen Krönung, kam das wirt- 
schaftliche, industrielle und kommerzielle Leben Ungarns alsbald in 


Schwung und auch die wissenschaftliehen Institutionen des Landes wurden 
zu neuem Leben erweckt. Mit seinem in Schönbrunn am 18. Juni 1869 
sefabBten allerhöchsten EntsehluBe sanktionierte Se. Majestát die Statuten 
einer ungarischen geologisehen Anstalt und genehmigte damit 
die Errichtung der kel. ungar. geologischen Reichsanstalt. 

An die Person Franz Josef I. knüpít sich ferner die Eröffiínung 
des. Pailka stress der ieelssúmega mt esereoi org 18: Gihom Re AKGihse 
anstalt in Budapest.. Uns allen steht der 29. Mai 1900, als Se. Majestát 
das neue Heim der Reichsanstalt um 11 Uhr vormittags mit seinem Besuche 
beehrte, in lebhafter Erinnerung. 

Unser verewigter König, der bei seinem Hintreffen von Ackerbau- 
minister IGNaz v. DARÁNYI begrübt wurde, besichtigte das Museum der 
Anstalt unter der Führung des Direktors JOHANN v. BöcKH auf das ein- 
gehendste. Dieser Besuch wird bei den ungarischen Geologen in ewigem 
Angedenken bleiben und tief prágten sich uns allen folgende — wáhrend 
der Hoftafel nach dem Besuch gesprochenen — Worte Sr. Majestöt ein : 

cs ist eln wundersechönes Gebáude. leh will damit nicht sagen, dab 
es nur von auBen sehr sehön ist, sondern auch sein Inhalt, seine wertvollen 
sammlungen erfreuten mich in hohem MaBes. 

Es ist bekannt, daB Se. Majestát sich in seinen jüngeren Jahren lebhaft 
für die Geologie interessierte und ein gründlieher Kenner derDolomit- 
klippen Tirols und der sehneebedeekten Gipfel des Kaukasus war. Über- 
haupt wurde seine Aufmerksamkeit in allen jenen Gegenden, die er wáhb- 
rend seimer Jagden durchstreifte auch durch die geologiscehen und natur- 
wissenschaftlichen Verhöltnisse gefesselt. Dieses Interesse bewahrte er 
sich inmitten seiner Herrschersorgen bis an sein Ende. 

Nun hat sich der groBe König schon zur ewigen Ruhe begeben. Es 
war ihm nicht besechieden, die Beendigung der siegreichen Kömpfe zu er- 
leben. In uns lebt jedoch der Glaube und die Hoffnung, daB Er seinen 
Völkern dort oben den segenbringenden Frieden erflehen wird. $ein (reist 


wacht über der ungarischen Nation. Gesegnet sei sein Angedenken ! 


A) ABHANDLUNGEN. 


BEGLEITWORTE ZUR GEOLOGISCHEN KARIB VON NORD- 
ALBANIEN, RASCIEN" UND 0ST-MONTENEGRO. 


Von Dr. Fgasz Baron Nopcsa. 


—— Mit. der Tafelr1 — 


Da seit dem ersten Versuche, ejne neue geologische Übersichtskarte 
der westlichen Balkanhalbinsel zu geben, gerade zehn Jahre verstrichen 
sind und sich seither unsere Kenntnis dieses Gebietes stellenweise wesentlich 
erweitert hat, scheint der Zeitpunkt günstig diesen Versuch zu wiederholen. 

An nevueren geologisehen Karten standen mir zur Verfügung : 

1. BukowsxY s Detailkarten des Gebietes öpizza— Budua, (1 : 25,000). 

2. MARTELLIs Karten von Südost-Montenegro und des Rujimazuges 
(1 : 200,000). 

3. KATzERS geologisehe Übersichtskarte von Bosnien (1 :200,000). 

4. Kirrrs Spezialkarte der Umgebung von Serajevo (1: 75,000). 

5. Meine unveröffentliehte Spezialkarte von Nordalbanien (1: 75,000) 
und deren Reproduktionen in Anuarului Institutului Geologic 1914 und 
im Jahrb. d. Geolog. R.-A. 1918. 

AuBerdem würe noch der für unser Verstándnis dieses Gebietes sehr 
wichtigen Arbeit Kossmars über die Adriatische Umrandung in der Alpinen 
Faltenregion (Mitteil. Geolog. Gesellschaft Wien, 1918) zu gedenken und 
endlieh standen mir noch jene Daten zur Verfügung, die ich anlábBlieh von 
Reisen von Plevlje nach Mitrovica, von Mitrovica nach Őaőak und einer 


1 Der Ausdruck Rascien ist von Ippen für das Gebiet des ehemaligen ganzen Sand- 
zsakes Novipazar geprügt worden und es empfiehlt sich ihn, da er an die historische Ver- 
gangenheit dieses Gebietes anknüpít, beizubebalten (Ráczország.) 

? Vorgetragen in der Fachsitzung vom 3. Mai 1916 der Ungarischen Geologischen 
Gesellschaft, 


302 D: FRANZ BARON NOPCSA 


teise anlábBlich einer Untersuchung der bosnischen Serpentinzone gesammelt 
hatte. Die Strecken Rijeka—Njegus und Podgorica—Trep$i in Montenegro 
gehören gleichfalls zu den mir persönliech bekannten Gébieten. 

I. Das Gebiet, dessen geologische Karte diesmal gegeben wird, reicht 
von Tirana im Süden, bis Őaőak im Norden. Als westliehster Punkt ist 
Cattaro, als östlicehster Prizren zu bezeichnen. Tektonisch zerföllt das Ge- 
biet in fünf Emheiten, die teilweise wenigstens auch stratigraphiseh groBe 
Untersechiede zeigen. : 

IL Das erste Gebiet ist jenes der Küste, das sich durch 
eine lückenlose Entwieklung der Oberkreide, des ganzen Eozáns und des 
Oligozüns charakterisiert und zwar ist die Oberkreide als Rudistenkalk, 
das Untereozán als Nummulitenkalk, das Mitteleozün als Grobkalk und 
das Obereozán sowie das Oligozán als Flysch mit Einlagerung von Num- 
mulitenkalkbánken entwickelt, dem sich dann das Miozán von Durazzo- 
Tirana anschlieBt. In Bezug auf seine Struktur besteht das ganze Geblet 
aus einzelnen regelmöBigen, gleichschenkeligen Falten. 

Das zweite Gebiet ist jenes des Cukali. Die tief- 
sten, zutage tretende Glieder sind das Oberkarbon von Budua, das uns von 
BukowsKY geschildert wurde und das Perm desselben Gebietes, darauf 
folgt die máchtig entwickelte Trias. Die untere und mittlere Trias besteht 
aus z. T. bunten Tonschiefern, dann mehr oder weniger verkieselten $chie- 
fern (Jaspisschiefer), Hornstein, dann Kalkbánken, ferner etwas Eruptiv- 
material und dessen Tuffiten. Es láBt sich die untere Trias in einem fast 
mit der Küste parallel laufenden ununterbrochenen Zuge von Cattaro bis 
Tirana, ferner aber auch im Inneren Albaniens am Westabhange des Cukali 
nachweisen. (2— 4). 

Die obere Trias besteht ausschlieBlich aus hellen, zu T. dolomitisehen 
Kalken und láBt sich zu Schollen aufgelöst gleichfalls von Cattaro bis Tirana, 
ferner in der Gestalt langer scehmaler Streifen in den Falten des Cukali kon- 
statieren. Der Lias charakterisiert sich durch rosenrote, ammonitenreiche, 
knollige Kalkmergel ; der mittlere Jura durch Radiolarit. Kreidebildungen 
seheinen im Cukali zu fehlen, in der Küste sind sie in Kalkfazies vorhanden. 
. Das transgredierende Alttertiár ist an seiner Basis durch hornsteinreiche 
Plattenkalke, höher oben durch kalkige Tonschiefer und in seinen obersten 
Lagen (Oligozán) durch braune Tonschiefer vertreten. In letzteren haben 
sich háufig groBe Blöcke von Rudistenkalk gefunden. Das Fehlen der 
rosenroten liassisehen und roten mitteljurassisehen Sedimente in Dalmatien 
lübt den Zusammenhang des Cukali mit der Zone Skutar1—Spizza —Cattaro 
auf den ersten Bliek als fraglich erscheinen, doch darf diesem Umstande 
kein groBes Gewicht beigelegt werden, dennm isoliert sind solche rote [Lias- 
mergel sogar mitten in Montenegro zu finden (wie TIrIErze nachwies), sie 
können daher in unserem (rebiete als Lokalerscheinung aufgefabBt werden. 


BEGLEITWORTE ZUR GEOLOGISCHEN KARTE VON NCRD-ALBANIEN. 303 


Nordwárts gegen Bosnien wird dann freilich die Kalkfazies, südwörts gegen 
Griechenland die rote Tonsehjieferfazies mit Ammoniten dominierend. 

ÉLES DüresNroadfa:ibrar mu srolhoz eat el ist düertdkrtüt tre 
auf unserem Gebieteerkennbare EBinheit. Sie umfaBt 
den Nordrand Nordalbaniens. (5—9.) 

Stratigraphisch erinnert sie was ihre unteren Glieder anbelangt, an dem 
Cukali, denn Karbon," Perm und Trias sind ungeföhr so entwiekelt wie in 
diesen, und die einzigen Untersechiede des Paláozoikums bestehen darin, 
daB bei Kiri Unterkarbon zu Tag tritt und die Eruptiva der mittleren 
Trias bloB durch deren Tuffite vertreten sind. Vom Lias an macht sich ein 
bedeutender Unterschied geltend, denn statt der ammonitenführenden 
Kalkmergel ist oft sehwarzer krinoidenháltiger Kalk und statt des Radio- 
larits des oberen Jura stets Ellipsaktinienkalk vorhanden. Die ganze Kreide- 
formation ist lückenlos entwiekelt, sie beginnt mit dunkeln bituminösen 
Kalken und sehlieBt mit Rudistenkalk. Diskordant legt sich auf die Kreide- 
bildungen der Kalkbánke enthaltende Tonsechiefer und der Sandstein des 
KEozán. 

IV. Die vierte Binheit unseres Gebietes Merdita 
(10—12) lehnt sich faziell einigermabBen an den Cukali an, doch ist. infolge 
der gróBen Oberfláchenausdehnung des Serpentins die ganze darunterlie- 
gende Schichtreihe nur lückenhaft bekannt geworden, sie umfaBt den 
Norden und Osten Albaniens und den gröBten Teil von Raszien. 

Die tiefste Trias ist durch Radiolarite und Han Bulogkalke vertre- 
ten,! die mittlere Trias ist so wie in Cukali entwickelt, doch reicher an 
Eruptivmaterial und auf eine der nordalbanischen Tafel gleiche Kalkfazies 
der oberen Trias weisen Kalkbrocken, die im unterkretazisehem Konglo- 
merate der Munella angetroffen wurden. Im Jura treffen wir in Merdita 
statt der jurassisehen Radiolarite des Cukali Serpentin und Gabbro. Dann 
folgt in der Sedimentablagerung eine Lücke, die bis in die untere Kreide 
hinaufreiecht. Die die Basis der Kreidesedimente bildenden Konglomerate 
smd álter als Barréme, die ganze untere Kreide ist in der. Fazies von Konglo- 
meraten, Mergeln, Sandsteinen und plattigen Kalken entwickelt. In der 
konkordant folgenden Oberkreide, dic mit Rudistenkalken ihren AbsehluB 
findet, dominiert die Kalkfazies. Jüngere Bildungen als Oberkreide fehlen 
in dem Eruptivgebiete von Merdita völlig. 

VEDH e De €-kerdestéD ürmetor a üngdere Süni te jüund 
letzte Binheit láBt sich nurmehr tektoniseh als Einheit bezeichnen, 
denn ihre Stratigraphie deckt sich fast vollkommen mit der der nordalbani- 


1 In neuester Zeit gelang es ammonitenführenden roten Werfener Kalk derselben 


Beschaffenheit wie bei Kéira auch bei $pal unweit Blimiáti zu entdecken und es ist sicher, 
daB ein Ausbeuten dieser Lokalitát gute Resultate geben dürfte. 


304 D: FRANZ BARON NOPCSA 


sechen Tafel: Der einzige Unterschied besteht darin, daB auf ihr auBer dem 
Alttertiár auch die Kreide vollkommen fehlt. (13—15.) 

Im allgemeinen konstatiert man also, daB die jüngeren Sedimente in 
zunehmender Wejse landeinwürts fehlen. An der Meeresküste haben wir 
eine geschlossene Sedimentreihe von der Kreide bis ins Miozán, im Cukali 
und der Nordalbanischen Tafel fehlt auBer dem Miozön auch das Unter- 
eozün, in Merdita , das sich, wie wir wissen, auf den Cukali auflegt, fehlt auch 
das Oligozán, im Durmitor endlich nebst dem ganzen Tertiár aucb noch die 
ganze Krejde. In jüngeren Einbrüchen liegt allenthalben altes Pliozün. 

Tektoniseh lábBt sich die Trennung unserer fünf Gebiete klar beweijsen. 
Die ganze von Teodo in der Bocche di Cattaro über Skutari nachTirana 
streichende mesozoe Serie ist als starre Tafel allenthalben auf das in glejeh- 
schenkelige Falten gelegte, plastisch gebliebene Tertiár der Küste über- 
sehoben worden. Wöhrend dieses Vorganges ist diese Tafel zu Schuppen 
zerborsten und nachtráglich durch Staffelbrüche neuerdings zerstückelt 
worden. Weiter landeinwürts sehen wir das Águjvalent dieses auf die Kreide 
der Küste überscehobenen Gebietes im dem bloB in gegen SW. übergelegte 
Valten gepreBten Cukali. Den plastisch umgeformten Cukali bedeckt, wie 
schon öfter erwáhnt wurde, dje wieder starre nordalbanische Tafel und 
zwar erfolgt ihre Überschiebung löngs einer von Cattaro an den Tarabos 
und von da in unregelmü Bigem Verlaufe an das Drinknje bei Raja reichenden 
Linie. Schuppenstrucktur ist bloB einmal und zwar mit Schub gegen Süden 
bei Sala zu bemerken, sonst herrseht stellenweise flaches, am $0 Rande ge- 
gen NW, am SW Rande gegen NO geriehtetes Fallen. 

Auf die nordalbanische Tafel legt sich das Eruptivgebiet von Mer- 
dita. Zahlreiche Belege für diese Behauptung sind in meiner Arbeit von 
1913 zusammengebracht worden, hier genügt es, auf die kartographischen 
Verháltnisse am Drinknie westlich von Raja zu weisen. In Albanien ist das 
Eruptivgebiet von Merdita randlich in Sehuppen gelegt worden und zwar 
ist die Schuppung wieder annáhernd den Überschiebungsründern pasallel ; 
im zentralen Teile: herrscht flache Lagerung rp. sanfte Wölbung. Die 
Serpentinstöceke von Mitrovica, von Kraljevo, von Őatak und von Vigegrad 
an der Drina sind als die direkte Fortsetzung des Serpentingebietes von Mer- 
dita zu deuten, doch fehlen uns noch nühere Angaben über deren Tektonik. 

Wir haben nur mehr die Tektonik der Durmitordecke zu besprechen. 
Die Überschiebung der. Durmitordecke auf die nordalbanische Tafel ist 
genauer bisher nur nordöstlieh von Podgorica untersucht worden, woselbst 
die sie begleitenden Phánomene in Montenegro sehon von MARTELLI gesehen, 
aber nicht richtig gedeutet wurden und erst meine Untersuchungen in Nord- 
albanien haben über ihre wahre Natur Klarheit bringen können. Man sieht 
im Ouellgebiete des Cemtales, daB sich die Durmitordecke auf die Nord- 
albanische Tafel auflegt. In NW findet diese Übersechiebung ihre Fortsetzung 


BEITRÁGE ZUR GEBIRGSTEKTONIK DES NORDÖSTLICHEN SERBIEN, 305 


in jener Linie, die bereits von Trerze zwischen NiksSió und dem Durmitor 
konstatiert wurde und die kleinen dieser ganz Montenegro durehziehenden 
Linie vorgescehobenen Flyschinseln die von Podgorica bis an die Duga- 
pösse reichen, entsprechen dann der ganz analogen gröBeren Flyseh- und 
Rhát-Insel, die bei Kuci, nordöstlieh Podgorica auf Kreidekalk aufliegt. 

Die Annahme, daB sich die Übersechiebungslinie der Cemguellen von 
Selce östlich gegen Ipek fortsetzt, ist vorláufig eine Hypothese, denn die 
Verhöltnise westlich Ipek, woselbst sich nach VIgUESNELs Beobachtungen 
zwischen Triaskalk und Kreidekalk Flysch einschaltet, lassen zwar mit 
sieherheit auf eine verwickelte Tektonik dieser Gegend sehlieBen, doch 
sehien es vorláufig nicht angezeigt deren kartographische Ausscheidung zu 
versuchen. Immerhin liegt die Vermutung nahe, daB wir in der Zukunft - 
diesen Flysehzug mit den Flysechzuge bei Raja und mit jenem von Gusinje 
werden verbinden műüssen. 

Da das Gebiet zwischen Novibazar, Gusinje, Raja und Mitrovica zu 
den wirklieh noch unerforsehten Gebiöten Europas zöhlt, lábBt sich vor- 
láufjg auch noch nichts über das Verháltnis der Durmitordecke zum Erup- 
tivgebiete von Merdita sagen. 

Wien, am 3. Mai 1916. 


BEITRÁGE ZUR GEBIRGSTEKTONIK DES NORDÖSTLICHEN 
SERBIEN, 


Nach Dr. SVETOLIK RADovANovIG von GÉzA von BENE.! 


— Mit der Taf. IIA— B. — 


Als ich mich im Frühling 1914 zum montangeologisehen Studium 
nach Serbien begab, hat mir in Belgrad Universitátsprofessor Dr. SVETOLIK 
KRApovawxoviéó — der schon damals an einem gualvollen Rheuma litt — be- 
züglich der (Gebirgstektonik der zu begehenden Gegenden mit gröBter Zu- 
vorkommenheit Orientierung geboten. Er übtrgab mir einige geologische 
Sehnitte und eine geologisch kolorierte Übersichtskarte, endlich übersendete 
er mir auch eine erláuternde Beschreibung von Rudnaglava. Seither ist der 
Krieg ausgebrochen und Serbien hat aufgehört zu existieren. Die Hinwohner 
von Belgrad stiebten auseinander, und ich weiB, nicht, ob meine dortigen 
3ekannten und unter diesen Dr. RApovanovió, zurückgekehrt sind. Meine 
Beműühungen, über ihr Schicksal etwas zu erfahren, blieben indessen bis jetzt 
ohne Resultat. Nachdem aber schon jetzt die Tötigkeit der Geologen und 


1 Vorgetragen in der Fachsitzung vom 26. Januar 1916. 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 21 


306 D: SVETOLIK RADOVANOVIC 


Montanisten auf den eroberten Gebileten einzusetzen beginnt, kann ich das 
von Dr. RApovANovIéó mir gebotene Material im Interesse der Wissen- 
schaít nicht brach liegen lassen, sondern ich veröffentliche dasselbe in der 
Hotfinung auf die nachtrágliche Approbation des Genannten, jedoch als 
dessen geistiges Higentum, damit alle jene, die in diesen (Ge- 
genden geologiseche Forschungen durchzuführen berufen sind, daraus Nutzen 
ziehen können. Das hier Mitzuteilende bildet ohnehin nur einen weiten 
hahmen, mnerhalb welchem jahrelange geologische Detailaufnahmen umso 
notwendiger sein werden, da die Sammlungen der gewesenen könilglieh 
serbischen Geologen in Belgrad wohl kaum vom Untergang zu retten sein 
werden, wáhrend andererseits die Beschreibung der serbisehen Aufnahmen 


zufolge der uns unbekannten Sprache, in für uns — falls sie nicht 
zugrunde gegangen sein sollten — doch nur einen beschránkten Wert be- 
sitzen. 


Auf der beigefügten Übersichts- Kartenskizze (Taf. ID, sowie auf den 
Dehmnitten (Taft. IIB,) sehen wir folgénde geologische Bildungen dargestellt : 
-- 1. I. Gruppe der kristallinisehen Schiefer (Archaikum). 
. 2. II. Gruppe der kristallinischen Schiefer (nach Dr. R. wahrschein- 
hch metamorphe altpalöozoisehe Schichten). 

3. Paláozoische Schiefer (wahrscheinlich Unterkar bon 

4. Massiv der Granite und teilweise oder gröBtenteils der serpenti- 
nischen Gabbrogesteine. 

5. Permische Scehichten (Verrucano) mit Porphyren und Porphyr- 
tuffen. 

6. Mesozoische Schichten, die aus Lias, stellenweise aus oberem Dog- 
ger (Klausschichten) bestehen, sodann oberster Jura (Malm), untere- und 
im breitesten nordöstlichen Teile obere Kreide. 

7. Andesite. - 

3. Tertiárschichten, besonders postmediterrane und sarmatische, 
stellenweise morotische und levantische Schichten. 

9. Diluviale und alluviale Geschiebe. 

Aus der Erlöuterung der Sechnitte gehen hinsiehtlich des geologisehen 
Aufbaues des Gebirges. folgende Tatsachen hervor : 

Ím nördliehsten Teile des Gebietes tritt zwischen Orsova und 5Sip 
(Taf. IIB, Schnitt 1), sowohl auf der östlichen, wie auf der westlichen Seite 
je eine groBe Antiklinale auf und beide sind durch eine groBe Synklinale 
voneinander getrennt. Der Kern der östliehen Antiklinale wird zum gröbBten 
Teil von kretaceischen Schichten gebildet, wáhrend der Kern der westlichen 
Antiklmale aus kristallinisehen Schiefern der II. Gruppe besteht. I den 
Flügeln dieser zwej Antiklinalen sowie in der zentralen Synklinale treten 
kristalliniscehe Scehiefer der I. Gruppe auf, die also über die mesozoischen 
Schichten, beziehungsweise über die Schiefer der II. Gruppe gelangt -sind. 


BEITRÁGE ZUR GEBIRGSTEKTONIK DES NORDÖSTLICHEN SERBIEN. 307 


Die Zentralsynklinale ist, dem N—5-lich verlaufenden groBen Bruch Cserna — 
Orsova folgend, gesunken und (teilweise) durch tertiüre Schichten ausge- 
füllt worden. In üáhnlicher Weise wird auch die östliche kristallinische 
Schieferzone durch einen Bruch abgeschnitten, welcher das Tertiárgebiet 
des Timokbeckens. gegen Westen begrenzt. In einem weiter südlieh, über 
Kazan-Podvrska gelegten Profil (Taf. IIB, Schnitt 2) finden wir 
diese zwei Antiklinalen nur in einem gewissen MaBe modifiziert. Die ganze 
östliche Seite der östliehen Antiklinale ist hinabgesunken und mit tertiáren 
Schichten bedeekt, die Zentralsynklinale ist von kristallinisehen Schiefern 
der I. Gruppe ausgefüllt, wáhrend die westliche Antiklinale zum gröbBten 
Teile aus oberjurassisehen Kalksteinen gebildet wird, die eine bedeutende 
Dislokation erlitten haben, insbesondere durch den Kasan-Bruch, der als 
die Fortsetzung des Csernataler Bruches anzusehen ist. 

In dem ungefáhr in der Mitte des in Rede stehenden Gebietes, in der 
Richtung Milanovac—Brza-Palanka gelegten Profil (Taf. IIB, 
Sehnitt 3) föllt die westliche Antiklinale auf, die ganz von Liasschichten 
gebildet wird (dies erfordert eine Berichtigung und wir werden hierauf noch 
zurückkommen), auf welche von beiden Seiten kristallinische Schiefer der 
I. Gruppe übersehoben wurden. Die ganze östliche Antiklinale ist, dem schrág 
verlaufenden Bruche folgend, in die Tiefe gesunken, im Westen durch den 
Porecskabruch zerrissen worden und an ihrem Scheitel erodiert und wir 
sehen nun die mit spüáttertiáren Sehichten ausgefüllte Milanovacer Anti- 
klinale vor uns, an welche sich gegen Westen wieder kristallinische Schiefer 
der I. Gruppe anlehnen. 

Auf Grund des bisher Gesagten gelangen wir zu der wichtigen SchluB- 
folgerung, daB im nordöstliechen serbischen Geblete, ebenso wie in den süd- 
lichen Karpathen überall die kristallinisehen Schiefer der I. Gruppe über 
den mesozoischen $Schichten oder über den kristallinisehen Sehiefern der 
II. Gruppe auftreten. Dievon Murgoci besehriebene Überschiebung 
der kristallinisehen Schiefer der I. Gruppe auf die kristallinisehen Schiefer 
der II. Gruppe und die aus dem Verrucano und mesozoisechen Schichten 
bestehenden autochtonen Schichten erstreckt sich also auch auf das nord- 
östliche Geblet von Serbien. 

In dem Profil Gornjane—Crnajka—Sötubik (Tat. IIB, 
Schnitt 4) tritt die Plavnaer Antiklinale als die Fortsetzung der Mirocs- 
Antiklinale auf; diese besteht gröBtenteils aus kretaceischen Bildungen, im 
deren Mitte sich ein Gránitkern befindet. Hier befinden wir uns bereits in 
der Náhe des südlicehen Endes der Übersehiebungsdecke ; die kristallinischen 
Schiefer der I. Gruppe finden sich hier bloB auf der westlichen Seite der 
erwáhnten Antiklinale, wáhrend sie auf der östlichen Seite tief hinabgesun- 
ken und von Tertiárschichten bedeckt sind. In der südlichen Fortsetzung 
der Milanovacer Antiklinalen tritt sodann das groBe Crnajka-Gornjaner 

21 


308 D: SVETOLIK RADOVANOVIC 


Granitmassiv auf. Das letzte Profil, in der Richtung von $tol 
Deli Jovan (Taf. IIB, Schnitt 5), fállt bereits auBerhalb des groBen 
südkarpathisechen Überschiebungsgebietes. Die das Gebirge aufbauenden 
Gyundgebirge sind nur autochtone Gebilde, unter denen westlich das groBe 
Granitmassiv und in der Mitte ein Gabbromassiv aufföllt. Sehr interessant 
ist der Aufbruch der kristallinisehen Schiefer der I. Gruppe in der Gegend 
von Terjani, die hier als die öpur der hinabgesunkenen Ost-Mirocser kristal- 
lmischen Schieferzone an die Oberfláche treten. 

Auf Grundlage dieser Tatsachen kann die geologische Geschichte unseres 
Gebletes im Folgenden zusammengefaBt werden : 

Der gröbBte Teil des Grundgesteins wird von den zu kristallinischen 
Sehiefern der II. Gruppe umgewandelten paláozoischen $Schiefern gebildet, 
in welchen Granite und Gabbrogesteine in Form von kleineren oder gröBeren 
Lakkoliten aufgebrochen sind. Diese Ausbrüche stehen im Zusammenhang 
mit den in Mitteleuropa, in den Gebieten der Alpen und Karpathen vor sich 
gegangenen groBen tektoniscehen Bewegungen, deren Kulmination in die 
Mitte der Karbonperiode föllt. Nach der Hauptausbruchsphase muBten im 
Laufe des oberen Karbon auch noch nachtrágliche Ausbrüche erfolgt sein, 
da die Granitmasse nach versehiedenen Richtungen von Göngen und Adern 
eines roten Granits durechsehnitten sind. Diese Nachwirkungen dürften 
wahrscheinlich auch mit den nachtráglichen Rissen und Injektionen des 
Gabbromassivs zusammenhüngen. Die tektonischen Bewegungen setzten 
sich auch in der permischen Periode fort ; hierauf weist das Aufireten der 
Porphyre und der Porphyrtuffe im Verrucano im Greben- und im Porecska- 
tale. Hierauf ist in der Ablagerung ein groBer Stillstand eingetreten infolge 
dessen auf diesem ganzen groBen Gebiete keine Spur der Triasbildungen 
festzustellen war. Die mesozoisehe Periode beginnt mit dem Lijas, zuerst 
mit der Uferfacies, stellenweise mit Kohlenflözen, sodann folgt eine der 
Banater áhnliche sublitorale Facies. Aus dem mittleren Jura ist die oberste 
Etage am charakteristisehesten ausgebildet, und zwar in Form der ammo- 
nitenreichen Klausschichten (Greben, Crnajka). Sodann scheint in der Ab- 
lagerung eine Pause eingetreten zu sein, die bis zur obersten Juraetage 
(Tithon) wáhrte, welche in der Cephalopodenfacies sehr gut reprásentiert 
ist und ohne merkbare Grenze gradatim in die untere Kreide übergeht. 
Die bei Milanovac, im Porecskatal und in der Gegend östlich von Mirocs 
reprásentierten Vorkommen sind gle chmáBig marinen Charakters und sind 
darin von den tiefsten Horizonten angefangen bis hinauf zum Gault sámtliche 
Horizonte reprásentiert ; auBerdem finden sich litorale Bildungen im Westen., 
Süden und Südosten. Die oasenartigen wurzellosen kleineren Kalkstein- 
Schollen mit litoraler Facies, die man im Porecskatal, in der Gegend von 
Milanovac und nördlich von Mirocs gewöhnlich am Rande der Überschie- 
bungsdecke oder in deren Nöhe als exotische Massen in der pelagischen 


BEITRÁAGE ZUR GEBIRGSTEKTONIK DES NORDÖSTLICHEN SERBIEN. 309 


unteren Kreide findet, wurden wahrseheinlieh durch die Übersehiebung 
dorthin getragen. Wahrscheinlich gehören jene tafeligen Kalksteine, Mergel 
und mergeligen Sandsteine, die im fernsten Nordosten auftreten und die von 
manehen (reologen zum Lias, von anderen wieder zum Dogger gezühlt oder 
als mesozoisehe Schichten von unbestimmtem Alter erklört wurden, zur 
oberen Kreide. Dies gilt wenigstens mit der gröbten Wahrscheinliechkeit für 
die Gegend nordwestlieh von Brza Palanka, die Gegend von Reka, wo sich 
die Kohlengrube Alixar befindet, bei welecher die kohlenführenden Schichten 
steil aufgeschichtet unter die kristallinisehen Sehiefer der I. Gruppe tauchen, 
wáhrend sich die Kohle selbst am besten mit den gewöhnlichen, von den 
spüteren Ausbrüchen nicht beeinfluBten ostserbisehen Kreidekohlen ver- 
einbaren lábBt. 

Am Ende des Mesozoikums erfolgte die groBe südkarpathische Über- 
schiebung, in deren Folge bald die kristallinisehen Schiefer der I. Gruppe 
über die kristallmischen Schiefer der II. Gruppe, Granite und Gabbro- 
gesteine, oder über den Verrucano der paláozoisehen Schichten, Porphyre 
und Porphyrtuffe , bald über die mesozoisehen Schichten des autochtonen Ge- 
bietes gelangten. Hand in Hand mit diesen groBen tektonischen Bewegungen 
haben sich zahlreiche Risse gebildet, wie Jene zwischen dem nordöstlichen 
serbisehen Gebirge und dem Timokbecken, anderenteils der groBe Csernatal- 
Kazan — Porecskatal- Bruch, wáhrend südlieh von hier, in der Gegend der 
Cerna reka, die riesigen Andesitausbrüche beginnen, die man bis in die (egend 
von Majdanpek verfolgen kann. 

Im Verlaufe des Alttertiár gestalten sich die Hauptverwerfungen end- 
giltig aus, und es kommen mehrere Senkungen zustande, die spáter vom 
Neogen ausgefüllt werden. 

Im letzten Abschnitte der geologisehen Geschichte unseres Gebietes 
gestalten sich die Oberfláchenverhöltnisse desselben aus, zu weleher Zeit die 
ejnstens wahrscheinlich zusammenhüngende Aufsechiebungsdecke zum Teil 
abgetragen wurde, so dab diese auf den Rücken der Antiklinalen zu ver- 
sehwinden beginnt, wáhrend sie schlieBlieh blob an den Abhángen dieser 
Antiklinalen und in den Vertiefungen übrig bleijbt. 


Dieser wortgetreu wiedergegebenen Beschreibung des Dr. RADOVANO- 
vié zufolge, düllt in dem ungefáöhr in der Mitte des gedachten Gebietes ge- 
legten Schnitte in der Richtung über Milanovac— Brza- Palanka die west 
liche Antiklinale auf, die vollstándig von Liasschichten 
gebildet- wird, 

Dies ist ein Irrtum, denn es steht im Gegensatze sowohl mit dem im 
Sehnitt 3 Dargestellten, als auch mit der von Dr. FRANZ SCHAFARZIK mitge- 
teilten Karte in seinem Werke Az Aldunai Vaskapuhegység 
geologiai viszonyainak és történetének rövid váz- 


310 D: SVETOLIK RADOVANOVIG 


lata Kurze Skizze der geologisehen Verhöültnisse und 
Geschichte des Gebirges am Eisernen Tore an der unte- 
ren Donawu.! Demnacb wáre diese Behauptung RApovaAnovIiés dahin 
zu modifizieren, daB die westliche Antiklinale in dem in der Richtung 
Milanovac— Brza-Palanka gelegten Schnitte von permischen, 11as- 
sisehen und Doggersehiehten gebildet wird. Die von Dr. 
SCHAFARZIK am linken Donauutfer, östlieh von Milanovac nachgewiesenen 
permischen Schichten bilden, wie ich gelegentlieh mehrmaliger Begehungen 
feststellte, weiter südlieh, insbesondere zwischen Mossna und Topolnica 
einen ausgebreiteten Komplex, und zwar auf Kosten der Liasschichten, 
die blo8 in einzelnen isolierten Resten und in die kristallinischen Schiefer 
eingefaltet, (oberes Topolnicatal, Ogas ku Drugu) vorhanden sind. 

Der im Schnitt 3 dargestellte Gabbroausbruch westlich vom Porecska- 
tal-Bruch beschrünkt sich auf die Masse des Glavicsorkaberges und setzt 
jenseitsts des südlichen FuBes desselben nicht fort, wáhrend er im Norden, 
im Donaubett die Jucz-Schnelle bildet und am linken Donauufer (in der 
Gegend von Tiszócza und Naszádos) zu ansehnlicher Entwiklung gelangte. 

Ein groBes Gebiet bedecken sodann Gabbro- und Serpentingesteine 
zwischen den Ortschaften Tanda und Popovica, wo dieselben die Masse 
des Deli-Jovangebirges aufbauen. Südlieh vom Glavicsorka brechen je- 
doch löngs des Porecskatal-Bruches an mehreren Punkten Porphyre und 
Porphyrite aut. Bin derartiger Ausbruch findet sich unter anderen unmittel- 
bar am norwestlichen Ende von Topolnica, wo der Pöórphyr die permischen 
Schiechten durehbricht. 

Schle8lich will ich an dieser Stelle nur in Kürze erwáhnen, dab die 
von RADOVANOVTÉÓ als Granite bezeichneten Eruptivgesteine eine weitgehende 
Entwicklung der magmatischen Differenzierung darstellen, derzufolge diese 
Eruptivgesteine an einzelnen Orten AnlaB zu montangeologiseh wichtigen 
Vererzungen gegeben haben. 

Es sind dies teils kontakt metamorphische Erzbildungen (Rudna 
Glava), teils epigenetische Bildungen (Crnajka, Tanda, Topla). 

Anina, 26. Dezember 1915. 

GÉézA v. BENE. 


1 Földtani Közlöny Bd. XXXIII, 1903. Heft 7—9. Pag. 402—444. Mit TAL S 
und X. 


Tajot IT táabta. 1916. 
! 


viCc Szvetolik dr: Eszakkeleti Szerbia geológiája. 


, Svetolik Radovanovic: Geologie Nordostserbiens. 


B. 


Magyarázat — Legende: 


Diluviális kavics 
Diluvialer Schotter 


Neo- 
ss zoikum 
Esni Harmadkori rétegek 
Eszzd — Tertiárschiechten 
szg Krétakorú mészkő 
TES 0DYB, 53 ős 
essszzd — Üretacischer Kalk 
rbac ESVE űj :kő 
JEE I. SZAZ Flisszerű homokkő 
TESÉt SS Flischáhnlicher Sandstein ; 
Mezo- 
ű f zoikum 
EE ithon mészkő 
Ezcd Tithonkalk 
sszgg  Júra-dogger 
SG Jura-Dogger 
VOCS- 3 
7 Karpen Berza[alanka sszsuj — Liasz 
HST T TT III. SEd  Lias 
I ÖSSZEÁLL  ] 
hí j 
Eszzzzz] — Permi homokkő 
EXKEYEEK E 
ezzzzzzd — Permsandstein 
Paleo- 
f zoikum 
SS 0 Karbonpala 
Carbonschiefer 
sEEGd 50 Kristályos pala II. (fillit) 
ES  Kristalline Schiefer II. (Phyllite) 
TM Kristályos pala IL. (gneisz) ]l Archai- 
Kristalline Sechiefer I. (Gneisse) f  kum 


Gabbro és szerpentin 


Veli Jovan § a § 
Gabbro und Serpentin 


o 


az Granit és diorit 
je ; vit 
see]  Granit und Diorit 


20 r---7 Főtörési vonalak 
FESS Wichtigere Bruchlinien 


, a Duna-Timok szögletén át, nyugat-keleti irányban húzott geológiai szelvények. 
itte in west-östlicher Richtung von der Donau-Timokecke Nordostserbiens, 


Földtani Közlöny. Band XLVI. kötet. Tafel II. tábla. 1916. 


Radovanovit Szvetolik dr: Északkeleti Szerbia geológiája. 


Dr. Svetolik Radovanovic: Geologie Nordostserbiens. 


B. 


Berszászka 


Magyarázat — Legende: 


Kozla 


MAGYARORSZÁG 

S 

ig § Diluviális kavics 
hg iluvialer Sel pi 

Öese ik; Diluvialer Schotter s 
fj 1N00- 
4 9 zoikum 
SZEREN Harmadkori rétegek 
Tertiársehiehten 


Krétakorú mé 


Crelacischer 
Flisszerű homokkő 
Flischábnlieher Sandstein 
Harmadkori üledék EZ Tilhon mészkő 
Tertiárablagerungen Neo- EE Titkonkalk 
zoikum 
Andezit 6 szg Júra-dogger 
Andesit H) Jura-Dogger 
s 
TELE ÉT D.Milanoya ti BerzaFalánka ij 
Cretaciscber. Kalk MANTOYZG hasz 
u. Lias 
Felső. júra (titon) Mezo- HE zá 
Oberer Jura (Tithon) zoikum j § Esz] Permi homokkő 
7 szzzzzzd — Permsandstein 
Liasz-dogger L Palvo- 
Lias-Dogger zoikum 
SI Karbonpala 
Permi Verrucano EZÉSE Carbonschiefer 
Verrucano Gorman  Grnajka St4DIK 
WV. A Z e 6§ j esz 
B EEC  Krislályos pala II (Willt) 
HESNTA E Kristalline Sehiefer II. (Pnyllite) 
Gabbro és szerpentin ETTTTTTT) Kristályos pala I. (gwneisz) ! Archai- 
Gabbro. und Serpentin Paleo- Kristalline Sehiefer 1. (Gneisse) kum 
öratltkészdlorit d Gabbro és szerpentin 
G rT Tapi al erpei 
PT CTL IOA e 9 dot . [7 Gabbro. und. Serpentin 
Karbon palák 7 KEZÁTTE TELL 
Carbonschiefer mg  Granit és diorit 
adag  Granit und Diorit 
Kristályospala IT. (fillit) 
Kristalline Sehiefer II. Plnyllíte 
vi Mérteke 12 Ed Főtörési vonalak 
Kristályos pala I. (gneisz) f EVE 1——— 5 — e Wichtigere. Bruchlinien 
Kristalline Schiefer I. (Gneiss) kum Him. 


Főtörési vonalak 
Wicbtigere Bruchlinien 
A Bányafeltárások 
Bergwerksaufsehlüűsse 


Szerbia északkeleti részének, a Duna-Timok szögletének geológiai térképe 1: 400000 mértékben. 
Geologische Karte des Donau-Timokeckes in Nordostserbien. MaGstab 1: 400,000. 


Szerbia északkeleti részén, a Duna-Timok szögletén ál, nyugat-keleti irányban húzott geológiai szelvények, 
Geologische Durchschnitte in west-östlicher Richtung von der Donau-Vimokecke Nordostserbiens, 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGISCHEN KENNTNIS DER - 
NORDOSTSERBISCHEN GEGENDEN. 


Von GÉza von BENE,! 
Oberberginspector der priv. ö. u. Staatseisenbahngesellschaft. 


Einleitung. 


Nachdem die priv. österr. ungar. Staatseisenbahngesellsehait — vor dem 
Weltkriege — jene ausgedehnten Gebiete Nordost-Serbiens, wo Schürfungsarbei- 
ten auf BEisenerze und Kohlen Erfolg versprachen, in Option genommen hatte, 
erhielt ich den Auftrag, diese Schurígebiete bergbaugeologiseh zu besichtigen. 
Diese A ufgabe löste ich gelegentlieh zweier Reisen : im Herbst 19183 und im Som- 
mer 1914. 

Die Ergebnisse dieser meiner Begehungen bilden den Inhalt meiner vor- 
lieéegenden Arbeit. 

Im Oktober 1918 hatte ich Jenseits der Donau zwei Wochen, dann vom Ende 
des Monates Mai 1914 angefangen über drei Wochen im serbischen Gebiete zuge- 
bracht. Auf meinen Ausílügen begleiteten mich zum Teil Herr EMIL BARDIAUXx, 
Bergdirektor in Dolni-Milanovac, zum Teil Herr J..A. Mizoggkovié serbischer 
Berginspektor in R., doch wanderte ich auch oft allein, auBerdem hatte mir Herr 
Dr. 8. RApovanovié, damals Professor an der Universitát Belgrad, viele wert- 
volle Daten über die, durch mich zu begehenden Gegenden freundlichst mitge- 
teilt, welche die serbischen Geologen gesammelt hatten : für alle diese mir gebo- 
tene Hilfe sage ich den obgenannten Herren meinen verbindlichsten Dank. 

Im Herbst 19183 hatte ich hauptsáchlich die Bisenerzvorkommen von 
Rud na Glavaxzund 0sn a j ka, sowie die Kohlenschürfungen von Topol- 
nica zu untersuchen. 

Infolge der damaligen Grenzsperre übersetzte ich die Donau von Szini1ce 
(Szikewica) aus mit einem Kahne, und betratin Dolni Milanova c zuerst 
serbischen Boden. Auf sehlechter FahrstraBe brachte mich ein primitives Gefáhrte 
in 4Stunden nach Rudna Gla va, von wo ich die weiteren Begehungen teils 
zu Pferd, teils zu FuB ausgeführt habe. 

Untrügliche Zeichen deuten darauf, daB hier schon die Römer Bergbau be- 
trieben hatten. Dolni Milanovac war eine Taliata genannte römische Nieder- 
lassung und unweit des Ortes, unmittelbar an der StraBe, welche gegen Ost lángs 
des Donauufers gegen Mosna führt, und wo eine groBe Krautgartenanlage liegt 


s Der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft von 26 Jan. 1916. 
vorgelegt von Chefsekretür Dr. KARL von PAPP. 


312 GÉZA VON BENE 


sieht man die Grundmauern einer der Tradition nach römisechen Befesti- 
eung, und unmittelbar an der Mündung des Porecka-FluBes, in der StrabBenkurve 
die Reste eines angeblich römischen Wachtturmes. Bei Rudna Glava 
welsen auf die ehemalige Gegenwart der Römer römische Kupfermünzen, welche 
in der náchsten Náhe der heutigen Eisenerzschürfungen gefanden wurden. 

Endlich befindet sich bei Rudna Glava im Tale des sich mit dem 
Saska-Bache vereinigenden Brestovica mare Baches eine kleine Kupfer- 
schlackenhalde und darüber der einigermabBen geebnete Platz einer alten Hütte : 
diese stammen aus unbekannter Zeit. In dem engen Taledes Baches Izvor, 
eines rechtseitigen Zuflusses des Porecka-Eiusses ist ein enger, kaum schlietbarer 
Grubenbau den in den Amfibolsehiefern auftretenden Kupfererzspuren nachge- 
trieben : auch. dieser Bau soll angeblieh römischen Ursprungs sein. 

Zwischen Dolni Milanovac und Rudna Glava liegt das Ge- 
birge Majdanska Suma, beziehungsweise der Liskovac genannte 
Teil desselben, dessen Hauptrücken sich von der Umgebung Boljetins ge- 
gen Rudna Glava — von NNW gegen 50 — hinzieht. 

Die höchsten Punkte dieses Gebirges sind: Glavéina (515w) Kulme 
den Piatra (738), Veliki Liskovác (837), Bukova Gla va (678), 
Sironuy (631), Radovica Brdo (559) uud Kamenica ŐCuka (474 m 
Seehöhe). : 

Dieser Hauptrücken verzweigt sich mehrfach, insbesondere in den, vom 
Bukova Glava gegen Nord bis in die Náhe von D. Milanovac ver- 
laufenden Rücken, dessen namhafte Höhen: Lisza Pojana, Mormunt 
Brdo (476) und Avramova Űuka (500 m) sind, wáhrend der vom $ i- 
rony gegen 5 verlaufende Höhenzugin den Kuppen Znaman und Krak u 
Dogjili die höchsten Erhebungen erreicht, deren Seehöhen in der Karte 
1:75,000 aber nicht ersichtlich sind. 

Dieser, von D. Milanovac bis Rudna-Gla va reiehende Höhen- 
zug bildet auch den kürzesten Verbindungsweg zwischen diesen Orten, und kann 
bei günstigem Wetter zu Pferd in 3, bis 842 Stunden zurückgelegt werden. 

Die Hauptwasseradern dieser Gegend sind : der teils an den Abhángen des 
Sto] (1189 m, 1002 m) teils an jenen des Crni Vrh (1201 m) entspringende 
Crnajka-Bach and der, bi Majdanpek an der Südostlehne des 5 t a- 
rica-Gebirges (801 m) entspringende $ a § k a-B a c h, welche, sich bei der 
Ruine Milos$eva Kula (Wachtturm des Milos) vereinigend, den Poreéka- 
F1 u B bilden, welcher von hier fa8Bt gerade mit südnördlicehem Verlaufe der Dona u 
zu eilt. 

Die von mir zuerst begangene Gegend ist nördlich durch die Donau, west- 
lich durch den zam Liskovac gehörenden Höhenzug zwischen D.-Mila- 
novac und Rudna-Glava, südlich durch den S§a$ka-Bach, östlich 
durch den Poreéka-F)] ubB begrenzt. 

Aus dem erwáhnten Gebirgszuge entspringen zablreiche kleinere Büche, 
welche einerseits hauptsáchlich mit westöstlichem Lauf in den Poreőka- 
F1uB, anderseits mit mehrweniger nordsüdlichem Laufe sich in die Sa$ka 
ergieBen. Die Töler sind zumeist tief eingeschnitten, so daB die Oberláufte mancher 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGISCHEN KENNTNIS DER NORDOSTSERBISUOHEN GEGENDEN. 313 


Büche kaum begehbare Schluchten darstellen. Der FuB des Gebirges ist also zu- 
meist steil, die Lehnen verflachen allmáh ich, je höher man steigt, und die Rücken 
und Kuppen sind sanfít gerundet, manchmal kleine Hochebenen bildend. In den 
breiteren Talsohlen finden wir Korn-, Hafer- und Maisfelder, die Berglehnen sind 
zumeist von Buchen-, mitunter von Hichenwaldungen bedeckt, wáhrend die höch- 
sten Rücken und Hochebenen zumeist nur mit Wiesen bedeckt sind und der 
Landbau nurmehr sporadisch zu finden ist. 

Nachdem die Báche zumeist den Charakter reiBender Gebirgswásser haben, 
die Fahrwege zumeist ursprünglich sehr primitiv angelegt und nicht erhalten 
wurden, láBt die Möglhichkeit des Verkehrs sehr viel zu wünschen übrig, das heiéÉt, 
daB dieser haup sáchlich nur zu Pferde oder zu FuB, und nur ausnamsweise zu 
Wagen möglieh ist. 


Geologische Verhültnisse. 


Die Gebilde welche in der Umgebung von Dolni Milanovac das 
rechte Ufer der Donau aufbauen, kennen wir aus der Abhandlung Dr. FRAwNz 
SCHAFARZIKS:  Kurze Darstellung der geologisechen Ver- 
háltnisse und Geschichte des Bisernentorgebirges an 
der unteren Dona u, (Földtani Közlöny, Budapest, XXXIII. Band, 1903). 
Aus der, dieser Abhandlung beiliegenden geologischen Karte ist zu ersehen, dab 
südliech und südwestlich von D. Milano va c, dann östlieh von der Mündung 
des Porecka-E.uBes kristalliniscehe Schiefer in Gestalt von Gneis und Amfibolit 
auítreten. Auf diese sind bei D. Milanova c mesozoische, z. T. tertiáre Se- 
dimente abgelagert, und unmittelbar westlich von der Poreéka-Mündung ist 
ein Gabbro-Durchbruch dargestellt, welcher am linken Ufer der Donau (Tiszo- 
vica, Plavisevica) in einer breiten Zone bekannt ist. j 

Die südlich von D. Milanovac gelegenen kristallinisehen Schiefer fin- 
den ihre Fortsetzung auf dem eingangs beschriebenen Höhenzuge gegen 8 bis in 
die Náhevon Rudna Glava. Den östlichen Zug dieser Schiefer, lángs des 
östliehen Ufers des Porecka-EluBes kann man gegen 5 bis in die Gegend von 
Crnajka verfolgen, aber schon bel meiner ersten Begehung 1918 machte ich die 
Wahrnehmung, daB das Poreéka-Tal selbst eine máchtige 
Bruchlinie darstellt, von welcher gegen W der Zusammenhang der 
kristallinisehen Schiefer unterbrochen ist und lángs weleher an mehreren Punkten 
kleinere Dazit-Durchbrücbe stattgefunden haben. Ferner stellte ich fest, daB der, 
am linken Ufer des Poreéka, bei dessen Mündung vorhandene Gabbro-Durchbruch 
auch östlich dieser Mündung — östliech der gegen Golubinje führenden 
StraBe — auf eine kleine F.üche beschrüánkt vorhanden ist. 

In den Tálern Brestovica mare und mika, ferner Rudovica,  Istrebinje, 
Topolnica und KosSovica finden wir GneiBe und Amfibolite, wáhrend in viel 
höheren Lagen, so besonders in dem oberen Teile des bei D.-Milanovac be- 
findlichen Kazanski potok, ferner in dem oberen Brestovica mare Tale Glimmer- 
sehiefer auttritt. - 

Auf der linken Seite des Porecktaales (westlich) in der Gegend von 
Mosna-Topolnica, und bis in die Náhe von Klokocevac sich er- 


314 GÉZA VON BENE 


streckend, tritt ein, sich sclion von ferne durch seine rötliche Fárbung verraten- 
des, müchtiges Sediment auf, welches aus rotem, gelblichen, auch weiBem Konglo- 
merat, Sandsteinen und Schiefern besteht. Nachdem diese, mit einander mehr- 
mals wechsellagernden Schichten eine auffalende Analogie mit den, uns im soge- 
nannten Banate wohlbekannten, als-permisch anerkannten Ablagerungen zeigen, 
muB ich auch diese Schichten als dm unteren Perm angehörend an- 
sprechen. ; 

Diese Schichten streichen ziemlich regelmáBig nach 22h—28b und ver- 
flüchen unter 227—25" gegen WSW. Diese Perm-Schichten sind imTopolnica- 
Tale, am rechten Ufer noch etwas über den Ogasului-Mavrin sichtbar, 
w eiterhin ist das ganze rechte" Ufer durch GneiB gebildet. Am linken Ufer setzen 
die Perm-Schichten bis zam Ogasu-Kalini fort, dann folgt auch hier der 
GneiB. In dem oberen Teile ds Topolnica-Tales, nahe der Mündung des 
Tölehens Paszuistje potok finden wir auf dem Kopfe stehenden Chlorit- 
sehiefer zwischen den steil aufgerichteten Gneib-Schichten. Weiterhin, und im 
Paszuistje potok selbst ist in dem gleichfalls saiger aufgeriehteten Gneib 
ein "schmaler. Streifen stark zusammengepreBten und zerrieébenen Sandsteines 
einge walkt. Man hat hier auf Kohlen geschürít, jedoch erfolglos. 

Verfolgen wir den Topolnica-Bach weiter aufwárts, so gelangen wir bald 
zur Müble des Adam Biri$ und in der Náhe desselben finden wir in der lin- 
ken (nördlichen) Talseite einen zirka 25 m máchtigen Schichtenkomplex von un- 
gemein gestört gelagerten, braunen Sandsteinen und Konglomeraten, wo aut den, 
durch den Bach durch BErosion hergestellten AufschlubB eines ca. 1 m möchtigen 
Kohlenflötzes, nach dem Streichen desselben ein 143 m langer Schürístollen ge- 
trieben ist. 

Gegen das Liegende von diesem Flötze, in 7 m söhliger Entfernung vom 
westlichen Stollenulm ist wieder fester GneiB anstehend. Im Stollen ist auch das 
Flötz gestört und verdrückte sich zuletzt von 1 m auf 19 m Michtigkeit. Das 
Streichen habe ich mit 23709, das nach O gerichtete Verfláchen mit 60" gemessen. 

Das Nebengestein, ein bráunlicher Sandstein ist den Sandsteinen von Dren- 
kova áhnlich, folglich allem Anscheine nach liassisch. 

Dieser, in die GneiBe eingewalkter, sehmaler Sand- 
steinstreifen, weléher zu weiteren Sehürfungen nicht 
ermutigt, war weiter nördlich áuf noch einem Punkte auffindbar, d. 1. im 
Ogasu cu Drugu, wo ich einen 01 m máchtigen Kohlenstreifen im Sand- 
stein beobachtete. Dieses kleine Tal Ogasu cu Drugu ist ein rechtsseitiges 
Seitental des Kosovica-Tales. Der Kosovica-Bach entspringt aut 
der Nordostlehne der Lisa-Pojana und flieBt-in west-östlicher Richtung 
dem Pörecéka-BluBo zu. 

In dem Kosovica-Tale finden wir von der Mündung der Ogasu cu Drugu 
aufwürts (westwürts) wieder nur GneiB und Glimmersehiefer. Ebenso wird die, 
zwischen dem Kosovica-Tale und dem Saska-Tale gelegene Gegend, von den er- 
wühnten Perm-Sedimenten, dann von den Diorit-Durchbrüchen bei Rudna Glava 
abgesehen, von kristallinischen Schiefern aufgebsut. Bei einer Begehung des von 
Milanovac östlich zar Donau ausmündenden Tales.deg Kazanski potok 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGISCHEN KENNTNIS DER NORDOSTSERBISCHEN GEGENDEN. 315 


habe ich wahrgenommen, da B die, dieses Tal im Anfange begleitenden Mediterran- 
Sedimente auf GneiB, beziehungsweise Glimmerschiefer aufgelagert sind, welche 
dann die HauptmaBe der Höhen Avramova ŐŰuka und Mormunt 
auibauen. 

Meine, an zahlreichen Punkten gemachte Messungen ergaben, daB auf die- 
sem ganzen groBen Komplexe kristalliniseher Schiefer das Hauptstreichen an- 
náhernd von S gegen N und das Verflüchen vorwiegend gegen W gerichtet ist. 
In diesem kristallinisehen Grundgebirge sind zahlreiche Faltungen wahrnehmbar, 
deren Achsenlinien gleichfalls den Richtungen 8—N, beziehungsweise SW—NO 

folgen. 
Í Diese Richtungen stimmen aber mit den Richtungen der Faltungen des 
sogenannten Banater Gebirges völlig überein. 

Die erwáhnten Schichten des unteren Perm sind den kristallinischen Schie- 
fern faBt konkordant aufgelagert. 

Diese ziemliche RegelmaábBigkeit verschwindet aber am rechten Ufer des 
Porecka-EluBes : lángs der FahrstraBe und in den Seitentülern finden wir kolossale 
Störungen, das Streichen und Verfláchen der Schichten ündert sich auf Schritt 
und Tritt, aubBerdem bildet bald der GneiB, bald der PhiLit den FuB des Gebirges 
und überdies treten zahlreiche Dazitdurehbrüche auf. Alle diese Erscheinungen 
sind löngs der StraBe in natürlichen und künstliehen Aufschlüssen gat za sehen. 

In den tiefsteingesehnittenen Tölern dieser Gegend treten jene Amfibol- 
sehiefer auf, welche insbesondere in dem, von Rudna Glava nordwestliech gelége- 
nem Tale Brestovica mika und nahe des-Ortes Crnajka im Tale Leva reka.in aus- 
gedehnten natürlichen Aufschlüssen zu sehen sind. Diese Schiefer sind ungemein 
gestört und überdies durch Gesteinsgünge nach allen Richtungen netzförmig 
durchkreuzt. . 

Bei Rudna Glava treffen wir zuerst jenen máchtigen Durchbruch, welchen 
die serbischen Geologen, namentlich Dr. RApovawovié das kTandamassív, nennen. 

Es ist zweifellos, daB der Ausbruch von Rudna Glava mit dem von Tanda 
im Zusammenhange steht, doch — im Gegensatze zu den serbisehen Geologenr — 
kann ich die Gesteine von Rudna Glava nicht als wahre Granite 
erkennen. 

Ich glaube dies mit folgendem begründen zu können. Schon in den Aus- 
bruchsgesteinen im Saskatale sind zwei Arten von Feldspat vorwiegend vorhanden, 
aubBerdem ist darin viel Biotit, wogegen der Ouarz nur untergeordnet auítritt, 
Muscowit aber gönzlich fehlt. Dieses Gestein wáre demnach wohl am besten als 
guarziger Biotitdiorit anzusprechen, 80 wie man sich dem Kontakte 
des von seinem Erzkontaktvorkommen bekannten Okna brdo nöhert, ist das 
stetig wachsende Vorkommen von Amfibol im Ausbruchsgesteine wahrnehm- 
bar. Hiebei wird das Írüher granitoide Korn des Gesteines immer feinkörniger, 
so, dab man am Kontakte die Bestandteile des Gesteines auch mit der stüárksten 
Lupe schon kaum wahrnehmen kann. j 

Wenn ich erwöge, daB das (im J. 1914) bei Tanda gesammelte Gestein den 
Typus eines wahren Biotit-Granites darstellt, so komme ich zu dem 
SchluBe, dab die, mit dem Durchbruche von Tanda zusammenhüngenden Aus- 


316 GÉZA VON BENE 


bruchsgesteine von Rudna Glava das Beispiel einer magmatischen § pa l- 
tung darstellen, in dem von Tanda über das Baskatal bis zum Okna brdo ein 
Übergang aus dem Biotitgranit in den Amfibolgranit und in den Diorit wahrza- 
nehmen ist. Petrographische Untersuchungen sind berufen, diese Frage zu entschei- 
den oder richtig zu stellen. 

Bei dem Erzkontakte des Okna brdo fand ich auch Anzeichen, welche 
darauf deuten, dab die magmatische Spaltung bis zum Stadium des Gabbro 
vorgesehritten ist. Die Bisenerzgruben haben nömlich auch serpentin- 
rei1che Gesteine aufgeschloBen, die dem Gabbro nahe stehen. InfolgedeBen 
ist es nicht ausgeschlossen, dab auch der Gabbrostock am serbischen Donau- 
ufer an der Poreékamündung (und somit auch der Gabbro der Stromschnelle Juc, 
sowile der bei Tisovica und Plavisevica am linken Donauufer) in der Tiefe mit 
dem Ausbruch von Tanda zusammenhángend, ein Endelied der magmatischen 
Spaltung des Ausbruches von Tanda darstellt. 

Wie erwáhnt, werden die Amfibolschiefer im Tale Brestovica mika und im 
Leva reka Tale bei Crnajka von zahllosen Gesteinsgángen durchschwármt. Diese 
bestehen zumeist aus schneeweibBem Feldspat, und erreichen von Schnüren von 
1—2 cm bis zu 1—2 dm Dicke, wogegen dann einzelne, völlig aus fleisehrotem 
Feldspat bestehende, müchtige Gánge — als die jüngsten — die ersteren unter 
flachen Verfláchen, mitunter ebensöhlig völlig durehgueren. Diese lichtfleiscb- 
farbigen Gönge erreichen zumeist mehrere meter Möchtigkeit, ich habe einen 
solchen von 4 m Müchtigkeit gemessen und scheinen völlig, oder gröBtenteils aus 
Ortoklas zu bestehen, wobei ich stellenweise auch verwandelten grünlichen Biotit 
fand. 

Eim práchtiges Bild stellen diese Gesteingánge auf der linken (östlichen) 
WandderBrestovica mika dar, wo dieselben die Erosion auf ca. 20—25 m 
Höhe blobBgelegt hat: die dunkelgrauen, fabBt schwarzen Schiefer sind durch die 
weibBen Göngen nach allen Richtungen durechguert und in betráchtliceher Höhe 
über der Bachsohle ist der fleisehrote Gesteinsgang alles durchguerend auf ca. 
30 m Lánge zu sehen. Ich habe sehr bedauert, daB es nur an einem Apparate man- 
gelte, dieses scehöne geologiseche Bild fotografisceh zu verewigen. 

Die Schiefer, welche bei Rudna Glava vom Diorit durehbrochen wur- 
den, sind zumeist dunkelgraue, stellenweise bláuliche Schiefer und GneiB. In der 
rechten (westlichen) Seite des Tales Brestovica mare finden sich in einer gewissen 
Höhe an der Lehne des Okna brdo dünnbláttrige, tonige, graubraune Schiefer. 
Zwischen den Schiefern sind ein paar Kalkbánke eingelagert, dieser Kalk ist in 
der Náhe des Durchbruches kristalliniseh und guarzig. Solche Bünke kristalli- 
nischen Kalkes habe ich auf kurze Abstánde (20—30 m) im Brestovica mare- 
Tale drei beobachtet, wáhrend auf der Höhe des Okna brdo bloB eine, 10—15 m 
miáchtige solcehe Bank vorhanden ist. Dieser kristallinische Kalk bildet gewöhn- 
lich das Liegende des Magnesitvorkommens. Der GneibB, die Schiefer und die Kalk- 
bünke streichen hier im Allgemeinen nach 18h—.239 und fallen unter 2697—78" 
gegen S, beziehungsweise gegen SW. Die Lagerung der Bánke kristallinischen 
Kalkes ist ziemlich regelmáBig, ungestört. Einzelne Störungen in den kristalli- 
nisehen Schiefern habe ich nur im oberen Teil des Brestoviczatales beobachtet, 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGISCHEN KENNTNIS DER NORDOSTSERBISOHEN GEGENDEN. 317 


dann im Topolnicatale, wo dieses sich mit dem Graski potok vereinigt. An dem 
letzteren Punkte sind die GneiBschichten in der Form eines S gefaltet. Bedeu- 
tende Störungen sind dann im Topolnicatale in der Gegend, wo auf Kohlen ge- 
sehürfít wurde, und wo, wie ich erwáhnte, einzelne losgeri Bene Schollen von Lias- 
sandsteinen in die Schichten des Gneibes und der kristallinisehen Schiefer völlig 
eingewalkt sind. 

AuBer der Metamorphose der Kalke hat der Dioritdurchbruch am Okna 
brdo auch andere Veránderungen bewirkt, indem im Hangenden der kristallini- 
sehen Kalke auch Granatfels und Epidotfels zur Ausbildung ge- 
langte. An mehreren Punkten bilden auch diese Gesteine das Nebengestein und 
auch die Verunreiniger der Kisenerze. 

Die Hisenerze treten also zwischen dem Diorit und dem kristallinischen Kalke, 
hier oft in innigem Zusammenhange mit den erwáhnten metamorphen Gesteinen, 
auf ; diese metamorphe Bildung ist aber verháltnismábPig gering. Das Eisenerz 
wurde bisher bloB in Gestalt einer Lagerstátte aufgeschloBen, u. zw. dergestalt, 
daB auf eine streichende Lánge von ca. 900 m an mehreren Punkten ein 1—4 m 
müchtiges Erzlager zum AufschluB gelangte. Hiebei wurde nachgewiesen, daB das 
Erzlager auf die oberwáhnte streichende Lánge durchaus nicht ununterbrochen 
fortsetzt, sondern in bald lángeren, bald kürzeren Abstánden absetzt. Die Tiefen- 
fortsetzung des Vorkommens ist noch überhaupt nicht geklárt : unmittelbar vor 
dem Ausbruche des Krieges waren hieraut abzielende Arbeiten im Gange. Es ist 
wichtig, da B ich bei meinen, in den Jahren 19183 und 1914 gemachten Begehungen 
festgestellt habe, dab von den KEisenerzschurfbaaten gegen Ost, am Ostabhange 
des Okna brdo, die erwáhnten metamorphen Bildungen in einer gewiPen Höhe 
über der Talsohle der Brestovica mare gánzlich a ufhören, so da B der kristallinische 
Kalk hier ohne Erzkontakt in den Schiefern eingelagert ist. Unter ebensolchen 
Umstönden setzt der Kalk auf die Ostseite des Tales fort, bis derselbe dann weiter 
gegen O, nordöstlieh von Rudna Glava, auf den Bergen Tras, Kornet gánzlich 
versehwindet. Am Kornet fand ich einen, schon gönzlich amorphen, bankigen, 
taubengrauen Kalkstein, in welchem ich trotz fleiBigem Suchen keine Pctre- 
fakten fand, die ich aber per analogiam doch für Kalksteine des oberen Jura 
(Malm) halte. 

Es ist nicht ausgeschlossen — aus Zeitmangel kcnrnte ich es nicht entschei- 
den — daB der, am Kornet und noch darüber hinaus weiter nach O von mir 
nachgewiesene Kalkstein mit dem am Okna brdo in den Schiefern eingelagerten 
kristallinisehem Kalkstein nicht identisch, sondern eine, den Schiefern aufgela- 
gerte, viel jüngere Bildung ist. Wenn aber nachzuweisen würe, daB die beiden 
Kalksteinvorkommen zusammengehören, dann würe der SchluB wohl am Platze, 
daB die kristallinisehen Kalke am Okna brdo. verháltnismáBig junge, vielleicht 
umgewandelte jurassische Kalke sind, welche in die kristallinischen Kalke einge- 
faltet wurden. 


Erzlagerstátten von Rudna Glava. 


Den Dioritdurehbruch von Rudna Glava habe ich bis zur Mündung des 
Tales Ostravica mare studiert. Gegenüber der Mündung dieses, von Süd kommenden 


318 GÉZA VON BENE 


Tales erklimmt der, nach Majdanpek führende Fahrweg steile GneiB-Felsen : ober- 
halb der StrabBe bauen das Gebirge ebensolche Biotitdiorite auf, wie jene der An- 
höhen bei Rudna Glava. 

schon gelegentlich meiner im Jahre 19183 ausgeführten Begehungen habe 
ich festgestellt, dab einzelne, auf Rudna Glava und seine Umgebung bezugha- 
bende Fachgutachten der Sachlichkeit geradezu in márchenhafter Weise ent- 
behren, Auf dies Gebiet bezieht sich das phantastischeste vom Dipl. Bergingenieur 
B. A. WENDEBORN, aus Weimar, dessen Fachgutachten mir zur Orientierungy zur 
Verfügung stand. WENDEBORN behauptet unter dem Titel: kMalachit-A u s- 
bisse im Ogaschu Repedinulunj, daB er oberhalb des Ogaschu Tri- 
fului Chromerze cin unbedeutender Menges gefunden hötte. Ich bin diesem 
Gegenstande mit mehreren Ortskundigen nachgegangen, die sömtliche uralte, alte 
und neue Aufsechlüsse kennen, habe aber keine Spur von Chromerzen gefanden. 
Es sollte aber noch ánger kommen! Unter obigem Titel führt WENDEBORN an, 
dab am Berge Samar, an dessen Westseite, bei der Ouelle nöchst des Hauses des 
JOVAN TROJANOVITS, sowie an dem dorthin führenden WegexkMalachit- und 
Azurit-Auswitterungen und diehtere Impregnationem 
von Kupfererzen auftreten, und fügt hinzu, es sei umsomehr geraten, diese kErzes 
mit Sehurfröschen und Stollen zu erschlieBen, als bekanntlieh von Rudna Glava 
weiter entfernt die bedeutenden Kupferbergwerke von Bor und Majdanpek 
gelegen sind. Ich habe unter der Führung von Hinheimischen, welche sümtliehe 
Schürfe der Umgebung gut kennen, und in Begleitung des pensionierten kön. ser- 
bisehen Berginspektors Mizrosgkovirs das Haus des JOVAN TROJANOvITS, die dabei 
gelegene Ouelle und den erwáhnten Weg am Samar-Berg aufgesucht und habe 
wohl ein, in mineralogiseher Hinsicht sehr interessantes Vorkommen, aber keinerlei 
Erz gefunden. Bs tritt hier námlich bei der erwváhnten Ouelle ein, über 1 m máchti- 
ger Gang von Grammatit auf, in welchem hie undda winzig kleine 
Pyritkristállehen eingesprengt sind — sonst Nichts! 

Neben dem erwáhnten Wege ist eim 1—119 m michtiger, sehneeweiBer 
Gesteinsgang, welcher fabBt in seiner Günze aus Grammatit besteht, in 
welchem einzelne braune Nester auftreten. Diese Nester bestehen aus limo- 
nitischem Ouarz, in dessen Drusen sicih meergrüner Allophan 
befindet. Hie und da sitzen im bráunlichem Ouarze auch kleine Pyritkristalle. In 
dem schön strahligen, hie und da in das blaB Rosenfarbene spielenden, an sonsten 
weibBen Grammatit sind in Gruppen und auch einzeln kleine, nur mit scharfer 
Lupe erkennbare, lichtgrüne Kristállehen eingesprengt, vermutlieh Epidot, 
beziehungsweise Pistazit. Von Kupfererzen ist hier keine Spur. Ich 
stelle fest, dab : 

1. B. A. WENDEBORN den Allophan nicht kennt und diesen für Malachit 
gehalten hat, 

2. dab WENDEBORN auch dann sich unbegründet auf die Kupfererzvor- 
kommen von Bor und Majdanpek beziehen würde, wenn dieser an sich geringe 
Allophan tatsáchlich Malachit wáre, denn am ganzen Berg Samar gibt es über- 
haupt kein Kupfer-E rz, dagegen liegt sowohl B or, als auch Majdanpek 
sehr weit von diesem Punkte! 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGISCHEN KENNTNIS DER NORDOSTSERBISCHEN GEGENDEN. 319 


Der ebengenannte Sachverstándige berechnet auch den KEisenerzinhalt des 
Vorkommens von Rudna- Glava göánzlich falsch, indem er 900 m Streichen, 60 m 
Teufe und 4 m Michbtigkeit in Rechnung stellt. Die streichende Lünge wieder- 
spricht. sehon den Tatsachen, weil es erwiesen ist, da8 kein ununterbrochenes 
Streichen von 900 m Lönge existiert. Die Teufe von 60 m ist zum mindesten frag- 
würdig, weil die Teufenfortsetzung überhaupt noch nicht erwiesen ist. Eine durch- 
sehnittliche Máchtigkeit von 4 m ist durchaus nicht vorhanden. S0 fállt diese 
ganze Berechnung wie ein schön aufgebautes IKartenhaus zusammen. Die An- 
nahme WENDEBORNS, derzufolge dieses Erzvorkommen etwa bis zur SohJe des 
Saskatales, also 280 m tief anhalten wird, ist völlig aus der Luft gegriffen. Bei 
einem gründlicheren Vorgehen hátte wohl auch WENDEBORN sehen műüssen , daB 
das Kontaktmetamorphvorkommen und mit diesem auch die Vererzung an der 
Ostlehne des Okna brdo schon hoch oberhald der Talsohle Brestovica mare ver- 
sehwindet und auch im Tale das Hangende der kristallinisehen Kalke völlig 
taub ist. 

Ebenfalls B. A. WENDEBORN beschreibt unter dem Titel cDie Bra un- 
eisenstein-Ausbisse am Őuka goala im $a$ska-Tald ein an- 
gebliches Erzvorkommen, welches in der Natur nicht vorhanden ist. Auf der, 
durch Obgenannten beschriebenen Státte habe ich in der Umgebung etlicher 
alter Schürfgraben festgestellt, da B in dem grobkörnigen Ausbruchsgestein (Grano- 
diorit?) Ouarzaussecheidungen vorhanden sind, deren Materiale aber 
durchaus nicht als Brauneisenerz angesprochen werden kann, denn das ist nichts 
anderes, als eln eisenschüBiger Ouarz. 

Sapienti sat! Ich habe es für notwendig gehalten, die Methode, nach wel- 
cher manche cFachgutachtem verfertigt werden, durch objektive Darstellung der 
Tatsachen zu beleuchten — weitere Schlüsse überlasse ich den interessierten 
Kreisen. 

Der von Rudna Glava nach Crnajka führende Fahrweg folgt zum Teil dem 
Bachbette des Saska-Baches, hüufig durch dasselbe hindurch über ein ausgedehn- 
tes Übersehwemmungsgebiet, auf welehem die gesammten (Gesteinsarten der Um- 
gebung in Form von Geschieben, Schotter und Sand zusammengetragen sind. Bei 
der Turmruine Miloseva kula vereinigt sich der Crnajka-Bach mit dem 
Saska-Bach. Der Unterlauf des OCrnajka besteht gleichfalls aus einer Anháufung 
von (teschieben und dieser Bach ist gleichfalls zwermal zu übersetzen, wenn man 
die Ortschaft Crnajka erreichen will. Nach anhaltendem Regen sind diese Über- 
gönge nur bei Tage möglich, weil das Wasser uns háufig bis zum Steigbügel reichte, 
und. die tiefen Stellen zwischen den Gesteinsblöcken selbst bei Tage im trüben 
Wasser nicht sichtbar sind. An der Mündung des Crnajka-Baches am rechten 
Ufer. desselben wo die FahrstrabBe noch nicht weggespült wurde ragen dunkel- 
graue chloritische Schiefer in Gestalt von Felsen empor. Diese Schiefer sowie 
jene, auf welcher die Ruinen des Wachturmes stehen, reiht Dr. RADOVANOVIC 
in das Carbon. Weiter gegen Crnajka wird das Grundgebirge am linken Ufer 
zuerst durch alluviale und diluviale Sedimente bedeckt, dann tritt in einem klei- 
nen Tale, bezw. Graben ein, dem topolnicaer ühnliches, also mutmabich per- 
misches Sediment in Gestalt von roten Schiefern und Konglomeraten zu Tage. 


320 GÉZA VON BENE 


In eimem, von Crnajka ca. 49 km entfernten kleinen Tale ist grobes Konglo- 
merat, annáhernd mit nordsüdlichem S-reichen und 159—20? westlichem Verflá- 
chen auf sehr gestörten roten Schiefern aufgelagert. Dieses Konglomerat ist 
stellenweise mit Hisenoxyd stark impregniert, und macht auf den ersten Anblick 
den Eindruck eines Roteisenerzes. Bei genauer Untersuchung ergiebt es sich 
aber, dab dieses rote Gestein lediglich aus eisenschüssigem Ouarz besteht, also 
kein Erz darstellt. 

Schon dicsem Tálchen gegenüber, dann bei dem Dorfe Crnajka, auf der 
rechten Talseite sind die Kuppen der Anhöhen mit Kalksteinen bedeckt, welche 
die serbiscehen Geologen teils für unterkretazeieche, teils für oberkretazeische 
Gebilde erklárten. Diese Kalke háöngen mit den Kalken des Gebirgszuges Deli 
Jovan zusammen, dessen gröbte Höhe durch die Kuppen Golivrh (1100 m) 
und Crni vrh (1261 m) gekennzeiechnet ist. Im Gegensatze zu obiger Erklárung 
hat Trizrze bei Crnajka Klausschichten festgestellt, welche un- 
mittelbar durch Tithonkalke überlagert werden. 

Weiter gegen Süden begleiten den Fahrweg zuerst beiderseits die erwáhnten 
Kalke, dann gelangen wir in das Gebiet der Granite und Diorite, wo auf der Ost- 
serte des Vrba-Berges Biotitdiorit in steilen Felsen ansteht. Bei der, von Crnajka 
ca. 1 km südlichen Talerweiterung, wo an dem Bache ein paar kleine Müblen ste- 
hen, befinden sich groBe Schlackenhalden und der geebnete Platz einer einstigen 
Sechmelzhütte. 

Weiter aufwárts verengt sich das Tal und im engen Felsenbett stürzt der 
Bach mit groBem Gefülle tobend herab. Hier erklimmt der Fahrweg steiler das 
rechte Ufer und unter der Wegsteile befindet sich das schon kaum erkennbare, 
verfallene Mundloch eines Stollens. Zwischen dem Bachbette und der Fahrstra Be 
liegen ein paar ziemlich groBe Halden von gekuttetem Magnetiterz. Weiterhin- 
ober dem Fahrwege finden wir auf der Berglehne mehrere Pingen, welche offen- 
bar durch solche Grubenbaue entstanden sind, welche aus dem erwáhnten Stollen 
einst bis zu Tage getrieben wurden. Am Rücken des Gebirges, allwo auch einzelne 
Herb rge sich befinden, zeugt einelange Reihe von Pingen und Abgrabungen von 
einer bergmünnischen Tátigkeit unbekannten Alters, wáhrend in dem schlucht- 
artigen Teile des Bachbettes, gleichfalls am rechten Ufer, ca. 3 m über der Bach- 
sohle sich das Mundlcch des durch Ferix HoFFrMaAww im Jahre 1890 in der Rich- 
tung 4" 10" getriebenen Stollens befindet. Der im Jahre 1918 wieder gewültigte 
Stollen ist in Biotitdiorit granitischer Struktur begonnen, hat in 30 m Lünge ein 
4 m michtiges Magnetiterzlager angeschlagen und in 34 m das taube Liegend- 
gestein erreicht. Das Irz tritt hier absetzig und linsénförmig auf, hat eine Er- 
streckung nach 10? bis 11 und verflücht zumeist steil gegen SW. Diese Máchtig- 
keit der einzelnen Erzlinsen wechselt zwischen 0-5 und 40 m. Auf diesem Erz- 
streichen wurde der Stollen ursprüngliech auf 72 m Löánge ausgefahren und bis 
zum Ausbruch des Weltkrieges bis auf 145 m Streichen erlüngt. 

Das schöne, dichte Magnetiterz ist durch Kupferkies, lichtfleischrotem 


1 Jahrb. der Geol. Reichsanst. Wien, Bd. XX. 1870. 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGISCHEN KENNTNIS DER NORDOSTSERBISCHEN GEGENDEN. 321 

. 
Feldspat und durch Biotit, beziehungsweise aus diesem umgewandelten Chlorit 
verunremigt, ist aber immerhin ziemlich rein. 

Due: Vererzünn tritterni Gegelbsehait einer tonig- 
feldspatigen Gangausfüllung auf, in welcher mitunter hand- 
breite Stücke von rotem Feldspat eimgebettet sind. Hiebei tritt auch laucherüner 
Chlorit auf, stellenweise mit noch unverándertem Biotit. 

Btwa 5—6 m über diesem Stollen befindet sich der vorerwáhnte alte Stol- 
len, und oberhalb diesem hat die Pingenreihe die Vererzung auf insgesamt 170 m 
Lönge verfolgt. Über den Umfang der, zwischen dem alten Stollen und den Pingen 
ausgeführt gewesenen Grubenbauen, beziehungsweise über den Umfang der alten 
Bergbautátigkeit fehlen uns jegliche Daten. Eine Untersuchung der Teufenfort- 
setzung unter dem Hoffmannschen Stollen hat bisher nicht stattgefunden. 

Beéisobewandten Umstánden erachte ich jedwede 
Berechnung eines mutmabBlich hier vorhandenen Hrz- 
reichtums, sowie jedw ede hieraus gezogene Schlüsse 
biez üg ebzed eme me tanai tart admeisests0 hb jektesstürsenn, 
höchastens zur eventuüuellen Irreführungen von Laien 
geeignetes Beginnen, da ja unzweifelhafte Unterlagen für eine solche 
Berechnung nicht vorhanden sind. 

Der genannte B. A. WENDEBORN führt aber nicht nur eine solche Rech- 
nungsübung aus, sondern versteigt sich sogar zu folgender, zumindest sehr ge- 
wagter Behauptuneg: 

cDaB aber die Vererzung noch in gröBere Tiefen unter das Bachbett fort- 
setzt, ist im vorliegenden Falle gewib sehr wahrscheinlich, da sowohl die 
Granite, als die őSőyenite als Tiefengesteine in die ewige 
Ve ereia kan be e mehet um take ném len aran eletelk ab tsz pe dvehtsewtals 
rum die Magneteisenerze sich anders als ihre Mutter- 
gesteine verhalten sollten29 

Solche Übertreibungen verdienen keine Widerlegung. 

Memer bescheidenen Meinung nach wird das bisher absátzige Magnetiterz- 


vorkommen — ebenso, wie viele andere (uns bekannte und WENDEBORN unbe- 
kannte) Vorkommen — auch weiterhin und auch der Teufe zu absátzig bleiben 


und sehlieBlieh sich auskeilen. Das schlieBt aber nicht aus, daB ich den weiteren 
AuífísehluB dieses Vorkommens, zumindest auf die, aus den Pingen bekannte 
streichende Löánge und aubBerdem der Teufe zu für empfehlenswert erkláre. 
Angesichts der Absátzigkeit des Vorkommens kann ich aber nicht die sanguiniseche 
Hoffnung hegen, daB hier die Vorbedingungen für einen umfangreichen Magnetit- 
erzbergbau vorhanden wáren. 

Nachdem ich über Schwefelkiegsvorkommen bei Tanda und Topla 
vieles gehört hatte und ursprünglich vermutete, diese Bergbaue seien bloB wegen 
den sehr mangelhaíten Wegverháltnissen zum Erliegen gekommen, oder, dab das 
nur dem Mangel an Unternehmunesgeist zuzuschreiben wáre, habe ich 1m Sommer 
1914 auch diese Vorkommen begangen und mich davon überzeugt, dab die Ge- 
ringfügigkeit der Erzvorkommen die hauptsácbliche Ursache 
der Auílassung dieser Baue war. 


TES 
LAS) 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 


322 GÉZA VON BENE 


Wir haben Tanda nach einer zwelistündiger Fahrt von Crnajka erreicbt. 
In dieser Richtung besserte sich der Fahrweg, so dab er in der Crnajka-Schlucht, 
wo derselbe aus den Granitfelsen ausgesprengt ist, schon eine vorzügliche Stra Be 
darstellte. Von dem Orte Tanda ist von der StrabBe aus nichts anderes zu sehen, 
als das stattliche Scehulgebáude am linken Bachufer, daneben eine kleine Hüuser- 
gruppe und ein sehr dürftiges Wirtshaus an der StraBe ; die Ortschaft selbst liegt 
abseits in einem kleinen Tale. ; 

Schon am Hingange der Crnajka-Schlucht fand ich, daB hier wahre Granite 
das herrschende Gestein bilden. Auch die Mündung des Baches Gabar besteht 
aus Granitfelsen. Dieser Bach entspringt mit mehreren Ouellen aus dem west- 
hchen Teile des Gebirgszuges Deli Jovan und hat zwei, sich miteinander 
vereimigende Báche zum Ursprung, den Veliki Gabar und Mali Gabar. 
Die Kupfererzschürfe liegen in dem südlicher gelegenem Mali Gabar. Infolge der 
Unzugáneglichkeit dieser Töáler führte man mich vom Tandaer Wirtshaus über die, 
von hier östlich gelegene Anhöhe und lángs derselben gegen O und NO so daB wir 
nach eimstündigem Marsche unmittelbar zum Zusammenflub der Báche Mali 
Gabar und Painov potok gelangten, wo ich die Spur eines verfallenen 
Stollenmundloches fand. Um diese Stollenpinge herum ist überall Granit anstehend, 
welcher durch rötliche Ouarzgánge durchsehwármt wird. Die einstige Stollenhalde 
ist durch den Bach fast völlig weggetragen. Bei der Stollenpinge sammelte ich 
etliche Stücke scehwacher Kupfererze, welche hauptsáchlich aus fleiseh- 
rotem Ouarz und in diesen eingesprengtem Chalkopyrit, Azurit, Malachit 
und Tenorit bestehen. In den Spalten des Irzes ist hie und da auch Chlorit 
vorhanden. Dieser Stollen wurde nach den Aufzeichnungen des pensionierten 
serbiscehen Berginspektors Mirorkoviő im Auftrage des gewesenen kön. serbischen 
Berginspektorates Majdanpek im Jahre 1850 in der Absicht getrieben, die 
darüber auf der Höhe des Berges Cracu cu Oknele gelegenen Pingen zu 
unterfahren, um welche herum Kupfererze zu finden sind. 

Die Ergebnisse dieser bergemánnischen Tátigkeit lassen sich wohl in folgen- 
dem zusammenfassen. Mit den Schürfen am Cracu cu Oknele hat man zuerst 
höchstwahrscheinlich nachgewiesen, dab die Vererzung entweder gar nicht, oder 
bloB dürftig in die Teufe setzt. Hátte man dort einen namhaften AufschluB erzielt, 
so würde man wohl — so wie in anderen Bergdistrikten — mit Beihilfe mehrerer 
Stollen mit den Bauen in die Teufe gedrangen sein. Spáter wurde wahrscheinlieh 
dre Stollen im Tale angelegt, welcher aber höchstwahrscheinlich eine so geringe 
Vererzung, oder derart ungünstige (resteinverhültnise nachgewiesen hatte, dab 
man von jeder weiteren Aulschlubarbeit ablieb. 3 

DiesermaBen ist wohl die Frage des Cracu cu Oknele in seiner 
Gönze noch ungelöst, doch ist es zweifellos, dab die endgültige Lösung der Frage 
nur mittelst eines Stollens von mehreren hundert Metern Löánge, also nur mit dem 
Auvfwande sehr bedeutender Kosten zu erhoffen ist. Dabei ist wohl zu bedenken, 
da B eine günstige Lösung der Frage, d.h.ein ausgiebiger AufsechlubBb 
von: Kupfererzen Íragwürdig ist. 

Von Tanda gelangten wir auf der, sich von hier stetig versehleehternden 
StrabBe nach einer weiteren Wahrt von 2 Stunden nach Luke. Löánegs des oberen 


BEITRAGE ZUR GEOLOGISCHEN KENNTNIS DER NORDOSTSERBISCHEN GEGENDEN. 3923 


Crnajkatales ist noch der Granit sichtbar. Jenseits der Wasserscheide, oberhalb 
Luke, besonders am Hingange des Ortes sind palaeozoisehe Schiefer 
in güutem natürliehen Aufschlab za sehen. 

MI ca. 1 km Entfernung südlieh vom Orte Luke ist die, am rechten Ufét 
des Baches Bela reka gewesene Strabe von den Hochwássern völlig zer- 
stört, so dab wir auf eine Entfernung von ca.2 kmin dem, mit Gesteinsgesechie- 
ben erfülltem Bachbette unseren Weg fortsetzen mubBten um den Feldweg zu er- 
reichen, welcher durch das Tal Jastrebovac nach Topla führt. Auf die- 
sem Wege begleiteten uns die dunkelgrauen Schiefer, welche das Bela reka-Tal 
und zum Teil die Berglehnen in Form von Schutt bedecken und deren Farbe 
vereint mit der örmlichen, kümmerliehen Vegetation auf den Wanderer einen 
trostlosen, ermüdenden BHindruck der Öde ausüben. 

In der Náhe des Ortes Topla öándern sich die Verháltnisse. Die Schiefer 
wurden hier überall stark injiziert : sie sind stark durch Ouarz erfüllt, wobei das 
Gestein weibBlich und infolge Limonit- oder Hisenoxydgehaltes eine bald gelbliche, 
bald rötliche Fárbung zeigt ; und hier erreichten wir die Gegend, wo einstens ein 
Bergbau aut goldhaltigen Pyrit umging. 

An beiden Seiten des Tálchens Todorov potok, welcher südsüdwestlieh 
von Topla sich vom Bergrücken Kosa herunterzieht, befinden sich mehrere 
Spuren kurzer Schürfstollen. Die stark verguarzten Schiefer zeigen hier überall 
die limonitisehen Umwandlungen von Pyrit, aber Erz ist nirgends zu finden. 
Zweifellos waren diese Schürfe ergebnislos. Jenserts der Ortschaft, in dem von 
dieser ostnordöstlieh gelegenem Tale Kunsko potok,auckhPerim potok 
genannt, wurde ehemals ein ziemlich ausgedehnter Tagbau betrieben. Die Reihe 
der Tagbaue reicht weit auf die Berglehne hinauf. Die Bestockung einzelner Tag- 
baue verweist auf das hohe Alter dieser Baue : in dem tiefsten, gröberem Tagbaue 
stehen Báume, deren Alter 25—30 Jahre betragen mag. Dieser, ca. 4—5 m über 
der Talsohle befindliche Tagbau zeigt eine höchstens 5 m hohe Abgrabung an der 
Bergseite und besteht aus einer, miteinander mehr-weniger zusammenhüngenden 
teihe von Aberabungen auf ca. 100 m Lánge. Vor diesen Tagbauen erstreckt sich 
eine lange, wallförmige Halde, deren Materiale fabBt in jedem Stücke aus Ouarz 
besteht, dessen Brocken mit zu Limonit verwandelten Pyrit völlig durchzogen 
sind, so dab gegenwártig der Ouarz mit Limonitma Be zasammengekittet erscheint. 
Pyrit selbst ist nur spárlich, in Form von Adern oder Streifen im Ouarz zu finden. 

Unter dieser grobBen Halde, fast unmittelbar ober dem Wasserspiegel des 
Baches ragt die vermorschte Zimmerung eines Stollens aus dem Bruche des Stol- 
lenmundloches hervor. Dieser Stollen wurde in schwárzlichgrauen arch:eisehen 
Sehiefern angeschlagen, die ich dann auch weiter talwárts mit einem Streichen 
von 20b—21" und einem südwestliehen Hinfallen von 259—30" vorfand. Noch 
weiter talwárts sind diese Schiefer in sehr gestörter Lagerung zu sehen. 

Die Stollenrichtung scheint 21" 5" gewesen zu sein und soll nach Angabe 
des Herrn Mirogkovrié nach Erreichung von 124 m Löánge im Jahre 1915 einge- 
stellt worden sein. Nach derselben Ouelle soll dieser Bergbau auf göldische Kiese 
gerichtet gewesen, und wegen Abnahme des Goldgehaltes zum Erliegen gekommen 
sein. 


425 


324 GÉZA VON BENE 


Der Bach hat die einstige Halde dieses Stollens vollkommen weggefühit, 
aubBerdem ist es mir sofort aufgefallen, dab vor dem Stollenmundloch — trotzdem 
dab sich das Terrain hier dafür sehr günstig zeigt — keine Spur eines solchen 
Manipulationsplatzes wahrnehmen lüBt, auf welchem seinerzeit die Scheidung von 
gewonnenen Erzen stattgefunden hütte, wáhrend man ansonsten überall, 
vor allen alten $tollen (Oravicza, Szászkabánya, Moldova, Dognácska 
ete.) welche tatsáchlich fündig waren, solche Seheide- 
státten ganz zweifellos nachweisen kann, wenn der betref- 
tende Bau auch schon seit Dezennien verfallen ist. 

Alles zusammenfassend gewann ich hier das folgende Bild der hier gewese- 
nen Bergbautátigkeit. 

Die Vererzung düríte anbetracht der Seichtbeit der Tagbaue sich auf die 
Taggegend beschránkt und nicht in die Teufe gesetzt zu haben. Der Stollen hat die, 
bezüglich des Goldgehaltes verarmten Kiese entweder gar nicht, oder nurmehr in 
kümmerlichen Resten verguert, aber auch goldarme Kiese konnten durch den 
Stollen nur als Spuren, aber nicht als (auch vom Golde abgesehen) bauwürdige 
Kiesstöcke oder Kieslager verguert werden, sonst wöüren die Scheidestütten auf 
dem flachen Gelánde neben dem Stollenmundloeche heute noch zu finden. 

Hiemit gelange ich zu dem SchluBe, daB dieser Erzvorkommen erschöpít, 
daher einer neuerlichen Erschürfung nicht wert sei. 

Ich muB noch mit ein paar Erzvorkommen abrechnen, welche in den Be- 
schreibungen und Gutachten öfters erwáhnt werden, zumeist mit dem Zusatze, 
sie wáren einer eingehenderen Untersuchung wert. Aus meiner folgenden Be- 
sehreibung werden mir nachfolgende Forscher beurteilen können, ob diese Vor- 
kommen des zumeist mühevollen Besuches wert sind? 

Diese Vorkommen sind: das Limonit vorkommen bei Mosnai; der an- 
geblich römische Kupfererzschürf im Tale Iz vor und der Schwefelkies- Ausbi 6 
im! Leva Heka Tale. 

Östlich vom Poreőcka Tale finden wir einen 2—3 km breiten Streifen 
kristallinischer Schiefer, die auBerordentlieh gestört sind; auch einzelne Dazit- 
durchbrüche treten hier auf. Östlieh von diesem Schieferkomplexe erhebt sich das 
Miroégebirge, dessen Hauptmasse aus liassischen Gesteinen besteht. Bin 
Hauptrücken dieses Gebirges verlüuft fasst parallel zu dem erwáhnten Streifen 
der kristallinischen Schiefer, beziehungsweise zu der groBen Dislokationsspalte 
des Poreéka, das ist der Rücken Veliki Greben, dessen einzelne Kuppen 
(Lesnica, Strnjak, Ajduska Glava, Ponor, Crni vrh und Kolje brdo) Seehöhen von 
500—700 m erreichen. 

An der Westseite dieses Hauprückens entspringen zahlreiche (Gebirgs 
báche, welche hauptsáchlich mit ostwestlichem Laufe dem Poreékaflusse zueilen. 
Diese Báche haben tiefe Táler erodiert, wodurch Bergrücken entstanden sind, 
welche am FuBe zumeist sehr steile Abhünge und flachgewölbte Anhöhen dar- 
stellen. Ein solcher Rücken ist der, zwischen den Báchen Mosna und Kor e- 
$1n, dessen gröbten Höhen durch die Kuppen Koravo brdo (328 m) und 
Kornjet (512 m) vertreten sind. 

Südlich vom Dorfe Mosna führt von der StraBe D.-Milanovae— 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGISCHEN KENNTNIS DER NORDOSTSERBISCHEN GEGENDEN. 325 


Grnajka ein steiler Karrenweg auf den erwáhnten Rücken. Der Weg führt 
über kahlen Glimmerschiefer, welcher im 38 m rel. Höhe über der Talsohle bei 
10" 4" Streichen unter 32" in SW fállt. 95 m hoch über der Talsohle ist das Strei- 
chen 225 109 und das Verfláchen gegen O 52". 

Ín beiláufig 300 m Seehöőhe gelangen wir zum Szállás des Mosnaer Insassen 
TENKA BASTERKIC auf einer wiesenbedeckten kleinen Hochfláche, von welcher 
der Karrenweg aut einen schmalen Grat steil emporführt. Beiderseits dieses Grates 
sind die Berglehnen mit Buchenwald bedeckt. Hier habe ich das Streichen des 
gelbliehbraunen Glimmerschiefers mit 09 107 beobachtet ; die Schichten scheinen 
am Kopfe zu stehen, doch ist das nicht genau sichtbar. 

Nun führt unser Karrenweg über sehr verworrengelagerten, kristallinischen 
Kalk. Dieser ist weiB und guarzig. Hierauf folg eine ca. 1 m máchtigé Hinlagerung 
von Limonit. Dieses Erz ist in den festen Teilen rotbraun, von muschligen Bruch, 
inwendig stellenweise luckig, schlackenartig und enthált stellenweise Ouarzkörner, 
welche auch 10 mm Lönge und 4 mm Breite erreichen. Zum Teil ist das Erz orange- 
gelb und tonig. Dieses IErz ist jenem Limonit sehr áhnlich, welehen wir von der 
bei Hátszeg gelegenen Gemeinde Boicza (Komitat Hunyad) kennen. 

Weiterhin wird der Kalkstein mehr massig und amorph, taubengrau und von 
Kalzitadern durchzogen. Ein par Meter weiter folgen ein paar unregelmábBige 
Schnüre von Limonit, dann wieder Glimmerschiefer, weleher bei 8? 10? streichen 
unter 307 in S fallende Bönke bildet. Bergauf ist dann nur mehr Glimmerschiefer 
zu sehen. I 

Von diesem LimonitausbiB gegen S, das ist gegen das Korcsintal zu, 
etwa 10 m saiger unter dem AusbiB sind im Jungwald die Spuren- eines alten 
Schurfes zu sehen, doch fand ich dort nur abgerollte Trümmer von Kalkstein und 
Glimmerschiefer, aber kein Hisenerz. 

Der beschriebene LimonitausbiB wurde schon von JosEF ABEL im J. 1851 
beschrmieben,! welcher an dieses Vorkommen groBe Hoffnungen knüpíte. ABEL 
erwáhnt auch in seiner Beschreibung, er habe zur Unterfahrung des Ausbisses 
einen Stollen angelegt, die A ufsehluBarbeiten aber wegen feindseliger Haltung des 
Grundeigentümers wieder einstellen műüssen. Nach der Aussage der Ortskundigen, 
die gelegentliceh meiner Wanderung stets das gröBte Interesse an den Erzvor- 
kommen bekundeten, soll in der Umgebung des beschriebenen Ausbisses nirgends 
ein anderer AusbiB von Hisenerzen oder eine weitere Söpur von Schürfungen vor- 
handen sein. 

Alles das zusammenfassend, komme ich zu dem Schlusse, dab hier keine 
Hofínung vorhanden sei, daB der erwáhnte LimonitausbiB in die Teufe Setze und 
daB hier ein wesentlicher AufschluB nicht zu erwarten ist." 

Der Izvor-patak entspringt an der Westseite des von Crnajka gegen 
ONO gelegenen Berges Venéanica (453 m) und flieBt mit nordwestlichem 
Laufe in den Poreéka-FluB, nahe zur Turmruine Miloseva kula. 

Wir steigen in dem engen Tale im Bachbette empor, welches aus dunkeln, 


1 Jos. ABEL. Über den Bergbaubetrieb in Serbien. Jahrb. d. 
k. k. Geol. Reichsanst. Wien, 1851 II. pag. 64. 


326 GÉZA VON.BENE 


zameist sehwarzgrünen oder dunkelgrauen Amtibolschieferfelsen gebildet wird. 
Diese Schiefer sind a uberordentlich gestört : das Streichen und Verfláchen ist nach 
allen Weltgegenden gerichtet, aubBerdem lenken zahllose, dünne Gesteinsgüánge 
unsere Aufmerksamkeit auf sich, welche zumeist aus schneeweibem Ouarz be- 
stehen und die Schiefer netzförmig durchschwármen. 

In kaum 1 km Entfernung von der Talmündung ist am rechten Bachufer 
ein enger Stollen in die festen Schiefer getrieben, welcher anfangs nach 20? führt 
and so enge ist, dab man nur am Bauche kriechend weiterkommt. In 15 m Lönge 
verzweigt sich der ötollen und ein, gegen NO führender Zweig ist seiner Enge 
wegen unfahrbar. An dieser Abzweigung nahm ich ein paar Proben aus den Ulmen 
und aus dem (Gesteinsschutt, welche ich dann ober Tege náher untersuchte. Das 
zu Tage gebrachte Material bestand aus braungefárbten Ouarz, Spauren von Ma- 
lachit, Stückehen von Chalkopyrit und aus kleinen Hexaedern von Pyrit. Man 
kann also hierautf folgern, dab man hier einstens den geringen Kupfererzspuren 
nachgegangen ist. Dieser kleine Schurfbau wird durch die mündliche Überlieferung 
den Kömern zugeschrieben, doch mag es auch sein, daB er aus der Zeit stammt, 
als Jos. ABEL als fürstlich serbischer Bergverwalter in. Dolni Milanovac 
um das Jahr 1550 herum den Bisensteinbergbau von Rudna Glava wieder 
erötfnete und auch in der Gegend des Poreckatales überall nach Eisen- und Kupfer- 
erzen schürfen lieb. Den besechriebenen dürfítigen Kupfererzspuren ist keinerlei 
Wichtigkeit beizumessen. 

Zam Schlusse telle ich die Ergebnisse meiner Begehung eines Sehwefelkies- 
Ausbisses im Leva reka Tale mit. Dieser Bach entspringt mit mehreren 
Ouellen an der Nordseite des Mali Goli vrh (x953), die Richtung seiner 
Ursprunggráben ist zuerst 50—NW, wáhrend das Haupttal sich haupsáchlich in 
0—W Richtung verlaufend, unmittelbar bei dem Dorfe Crnajka mit dem 
gleichnamigen Tale vereinigt. 

Am Hingange des Tales, dessen Sohle Amfibolschiefer bilden, sind die 
Höhen. von jenen Kalken bedeeckt, welche auf der mir durch Dr. RApovAwovIé 
gegebenen Kartenskizze als oberkretazeischen Alters bezeichnet sind, wogegen 
derselbe in einer mir gegebenen Beschreibung von dieser Gegend auch Kalke des 
Tithon anführt. Die Kalke reichen am Taleingange bis in das Tal herab, weiter- 
hin sind jene dunklen Scehiefer überall anstehend, dieichim Izvor potok 
fand. Auch hier sind die Amfibolschiefer von zahllosen Gesteinsgángen durch- 
sehwármt. Dann sah ich auf beiden Talseiten mehrmals grobe Komplexe jener 
roten, glimmerreichen, guarzigen, eisenoxidhaltigen Sehiefer und Sandsteine in 
müáchtigen Sechollen zwischen den Amfibolschiefern 
eingekeilt, welche ich am linken Poreckaufer bei Topolnica sah, und die ich 
für permisch halte. Diese Binschaltungen sind zweifellose Produkte riesiger Ge- 
biresfaltungen. 

Auf der Südseite des Berges Venéanica (453 m) in dem Seitentale 
Ogasu Cononiei sind gneibBartige, guarzige Schiefer, dessen eimmzelne dünne 
(071—0-5 m) Böánke kristallinisehen Kalkes zwischengelagert sind. Etwa 10 m im 
liegenden einer solchen Kalkbank, unmittelbar am rechten Ufer des Baches ist 
ein 075 m máchtiger ScehwefelkiesausbiB, welcher nahezu am Kopfe stehend, unter 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGISCHEN KENNTNIS DER NORDOSTSERBISCHEN GEGENDEN. 327 


dem vegetationbedeckten Humus versehwindet. Das Erz ist mit limonitisch- 
erdigen Bestandteilen verunreinigt, stellt also einen minderwertigen Eisenkies dar, 
Dieses Vorkommen würde nur dann einer gröberen Beachtung wert sein, wenn 
ein, dem streichen des JErzes nach unter den Bergrücken (Botu-Strnjak) getriebe- 
ner Schurístollen ein reineres und máchtigeres Erzlager auf namhaftes streichen 
aufschlieBen würde. 


Das Kohlenschuriígebiet von Mirocs. 


Als ich vor mehreren Jahren im dem südlicehen Grenzgebirge unseres Vater- 
landes ofítmals, insbesondere gelegentlieh der Aufsuchung gewisser angeblichen, 
aber nicht vorhandener Bisenerzaufsehlüsse oberhalb Dunatölgyes (Jeselnica) die 
waldbedeckten Hochfláchen der Miroé Planina überbliekte, stieg in mir 
der Wunseh auf, einmal wohl auch in diesen Regionen zu bummeln. Hiezu habe 
ich dann im Jahre 1914 reichlich Gelegenheit gehabt, als es mir beschieden war, 
im Miroégebirge geologisehe Beobachtungen zu machen und hiebei alle 
Freuden und Leiden des Montangeologen gründlieh zu durchkosten. 

Vorher war Dr. Sv. RApovaAwxovIié, Professor der Geologie an der Universi- 
tát in Belgrad so freundlich, mir eine Terraim- und eine Detailskizze über jene 
Koblenschürfe zu übergeben, welche durch weiland B. Zrrkovriéó durchgeführt 
wurden. OÖbwohl meine hier ausgeführten Begehungen Vieles des Interessanten 
boten, brachten sie mir dennoch eine groBe Enttáuschung, indem ich auf dem 
ganzen groBem Gebiete nicht ein einziges, zweifellos bauwürdiges Kohlenflötz 
finden konnte. Trotz eifrigem Suchen konnte ich auch keine solche Fossilien fin- 
den, auf Grund welcher die Altersbestimmung dieser Bildungen möglich wöre. 


Die Liasbildungen von Mirocs. 


Aus der, der Abhandlung Dr. FR. SCHAFARZIK $ áz aldunai Vaskapuhegység 
geológiai viszonyainak és történetének rövid vázlata) ! beiliegenden geologischen 
Karte ist zu ersehen, dab auf dem serbisehen Ufer nahe bis unterhalb Golubac 
GneiB und Amfibolit das Gebirge aufbaut. Weiter Donauabwárts folgen Schiefer 
und Sandsteine der Liasformation, welche dann ungefáhr gegenüber von N a s z á- 
dos (Tiszovicza) durch die müchtigen Tithon-Kalke des Veliki $trbac 
überlagert werden, Diese máchtige Kalküberlagerung endigt dann am serbischen 
Ufer unterhalb Újasszonyrét (Új-Ogradena), dann folgen wieder liassische 
Sedimente, welche weiterhin in der Gegend vin Teki1a—Orsova gegenüber 
an Glimmershiefer und GneiB grenzen. 

Nach Dr. RApovawovré so] die erwáhnte Kalkablagerung des Tithon noch 
weit nördlich, von der über Miroc nach Brzapalanka führenden StraBe 
endigen. Bei meinen Begehungen habe ich festgestellt, dab diese Kalke von dem, 
von Miroc gegen das Tal Mala Golubinje fübhrendem Wege östlich und nahe zu 
Miroé, ferner östlich von der Kuppe Golubinska glava (572 m) noch in 


1 Földtani Közlöny Bd. XXXIII, Heft 7—9. 


328 GÉZA VON BENE 


groBer Ausdehnung vorhanden sind, ferner dab dieselben auch noch westlich von 
Miroc, unmittelbar an der, über Miroé nach Brzapalanka führenden StraBe eine 
namhafte Kuppe aufbauen. Nach der Karte des Dr. RApovaáwxovIió wáre die 
Zone kristallinischer Schiefer zwischen dem Poreckatale und den Mirocer Lias- 
ablagerungen ca. 2 km breit, er erklárte aber die Angabe der Grenze der genannten 
Gebiete selbst für ungewib. Im Tale von Klokocevac habe ich gegen O eimen 3 km 
übersteigenden Weg zurückgelegt, ohne in diesem Abstande die Liassedimente 
erreicht zu haben. Nach Dr. RApovanovrté ist auch diese Formationsgrenze eine 
Bruchlinie, lángs welcher die kristallinisechen Schieéefer auf die 
Liasschichten aufgeschoben sind. 

Die östliche Begrenzung der Liasablagerungen der Mirot bildet nach Dr. 
RADOVANOVIC gleichfalls eine Bruchlimie, lángs welcher die kristallinisehen Sechiefer 
von O gegen W aufgeschoben wurden. Ich bedauere, daB die mir zur Verfügung 
gestandene Zeit viel zu kurz war, als daB ich mich von diesem Aufbau des Ge- 
birges überzeugen hátte können. 

In der westlichen Zone der kristallinisehen Schiefer, bei Klokocevac konnte 
ich nur soviel feststellen, daB im gleichnamigen Tale, ca. 3 km vom Orte entfernt 
einzelne Trümmer von Lias-Sandsteinen in die gneiBartigen kristallinisehen Schie- 
fer eingefaltet sind. Über diesen Punkt hinaus sah ich weithin wieder nur 
GneibB und Glimmersehiefer. 

Die Liasablagerungen erreichen bei Miroé ihre gröBte Breitenausdehnung, 
welche hier ca. 12 km betrágt. Diese Liaszone umfaBt den Höhenzug Veliki 
Greben und sozusagen das ganze Wassergebiet des Baches Velika re ka. 
Gegen Osten werden diese Schichten in der Umgebung von Virovica und 
Jabukovac und von hier südlich durch die Schichten der unteren Kreide be- 
deckt. Ebenfalls nach Dr. RApovawxovzé endigt ein sich allmáhlhg verengender 
Streifen des Lias in der Náhe des Ortes Pla vna, wáhrend ein anderer Streifen 
den von Crnajka nach Stubik führenden Fahrweg bei dem Höhenpunkte 
Kote 650 m übersetzend, am nördlichen Abhang des Goli vrh endigt. 

Zur Orientirung eventuell diese Gegende besuchender Fachgenossen mub 
ich erwáhnen, dab Miroc ein ármliches Dorf von etwa 100 Einwohnern ist, 
wo der Fremde für seine Unterkunfít und Verpflegung selbst sorgen mub. 

Nach einem vorangegangenen Rekognoszierungsritt haben wir ein leeres 
Zimmer des ármlichen Wirtshauses von Dolni Milanovac aus mit dem 
allernotwendigsten Geráte eingerichtet und von hier unternahm ich dann mit 
Inspektor Mirogkovié die Begehung des Schürfgebirges. Hiebei begleitete uns 
aus D. Milanovac berittene Gendarmerie, weil man zwischen Klokocéevac 
und Jabukovac eine bewaffínete Bande eines Raubmörders verfolgte, der 
mit mehreren Fahnenflüchtigen verbunden die Gegend unsicher gemacht hatte, 
weBhalb der Polizeichef von D. Milanovac sich spontan erbot, für unsere 
Sicherheit zu sórgen. 

Mit vorzüglichen Reitpferden haben wir Miroé von D. Milanovac 
in vier Stunden erreicht. Auf diesem Wege folgten wir der sogenannten Strabe, 
welche vom Donauufer oberhalb Golubinje in Serperitinen hinaufführt, wobei man 
wiederholt eine herrliche Fernsicht auf die Donau und das ungarische Grenzgebirge 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGISCHEN KENNTNIS DER NORDOSTSERBISCHEN GEGENDEN. 329 


genieBt. Diese einst vorzügliche StraBe war zur Zeit meiner Exkursionen völlig 
vernachlássigt, so dab aus, dem von den herabstürzendem Wasser grabenförmieg 
ausgewaschenem StraBenkörper förmliche Glimmersehieferfelsen emporragten. 
Mfolgedessen ist dieser Weg nur zu Pferd, und dann auch nur mit groBer Vorsicht 
gangbar, geringe Lasten können höchstens mit Ochsenkarren heraufgebracht 
werden. h 

Der Glimmerschiefer streicht hier ebenso, wie in der Náhe von Golubinje 
im ÁAllgemeinen von SSW gegen NNO und verflácht zumeist steil (407—609) ge- 
gen NW. 

Nahe der Mündung des Poreékaflusses in die Donau, wo der Bach 
Gradasnica aufnimmt, führt ein steiler FubBweg auf den Berg und vereinigt 
sich hinter der letzten Serpentine mit dem vorbeschriebenem Fahrweg. Circa 300 m 
östlich von dieser Wegkreuzung treiten zuerst die [Liasschiefer auf. Das sind 
sehmutzigbraune, ins graue spielende, milde Tonschiefer, welche auch infolge 
starker transversaler Schieferung leicht zerfallen. Die Kuppe Ploca (548 m) 
besteht aus grauem, weniggeschichtetem Kalkstem, weleher vermutlich mit dem, 
von Dr. RApovanovié weiter gegen Norden dargestellten und als Tithon erkann- 
tem Kalke indentiseh ist. Als ich bei der ersten Exkursion von Mirocé nach 
Golubinje den Weg kürzend, nördlieh der Ploca-Kuppe durch den 
Wald ritt, konnte ich durch den sechütteren Wald auf die rechte Seite des unter 
uns gelegenen Tales Velika Golubinje reka sehen, wobei ich feststellte, 
daB der Kalk des Ploca das genannte Tal übersetzend, auch jenseits desselben in 
Form von Kalkfelsen vorhanden ist. Demzufolge sendet das groBe Tithon-Kalk- 
Massiv, welches Dr. RApovawovté schon nördlich von Miréo zu endigen vermeinte, 
eimen Zweig weit nach Süden, um hart südlich der Ploca-Kuppe zu enden. 
Als ich zur selben Gelegenheit über den steilen KosistjJe-Rücken gegen G 0- 
lubinje hinabgimg, habe ich festgestellt, daB dieser ganze Weg über stark 
ausgewaschenen Muscovit-Glimmerscehiefer führt, weleher ein Haupstreichen von 
SSW in NNO und ein westliches einfallen hat. 

Unmittelbar vor Miroc, wo der Fahrweg sich sanft gegen den Ortsein- 
gang neigt, sind die mit Schiefer wechsellagernden Liassandsteine im StraBen- 
körper gut sichtbar. Das Streichen-ist hier 1? 09, das Verfláchen 407 gegen W. 

Dieser Sandstein ist ein, auf seinen verwitterten Fláchen gelblichbraunes, 
auberordentlich záhes, feinkörniges Gestein mit muschligem Bruche. Die mak- 
roskopische ÜUntersuchung ergibt als dessen Hauptbestandteile mehr-weniger ab- 
gerundete, graue Ouarzkörner und lebhaft glánzenden Muskovit. In der Masse des 
Gesteines sind blasenförmige Lücken sichtbar, welche mit limonitiseher Rinde 
ausgekleidet sind. Der Ouarz tritt zum Teil in ellyptisehen Körnern, zum Teil in 
inelinanderfíliessenden, schlierenartigen Körpern auf. Das Gestein reagiert nicht auf 
Salzsáure: es enthölt keinen Kalk. 

Bei der Begehung der Umgebung von Miroé habe ich festgestellt, daB die 
Spezialkarte 1 : 75,000, sowie auch die, von Dr. RApovawovrő erhaltene Terrain- 
skizze bezüglich der Darstellung der rechtsseitigen Zuflüsse des Hauptbaches 
Bela reka gewisse Unrichtigkeiten enthált. Die tatsüchliche Lage dieser Zu- 
flüsse ist die Folgende : 


3830 GÉZA VON BENE 


Östliech von -den Höhepunkten 498 und 425 des Höhenzuges Veliki 
Greben finden wir je einen Ursprungsgraben des Suti potok. Südlich 
vom Suti potokaist der Rücken Cracu reu gelegen. Von diesem gegen Süden 
folgt der Kazanski potok mit zwei Zweigen : dem rechtsseitigen- und dem 
linkseitigen Kazanski potok. Weiter südlich liegt ein unbenannter Höhenrücken 
und südlheh von diesem Michailow potok, an dessen rechtem Ufer sich der 
Bergrücken Kosa Serpec von W gegen O hinzieht. Südlich von diesem 
Kkücken sind dann die Táler der Báche Resica poto k (mala und velika). 

Verner ist es für jedermann, der diese Gegend begehen will, wichtig zu 
wissen, dab der auf der Karte 1 : 75,000 dargestellte Weg, welcher laut dieser 
Darstellung von Miroé lángs des Baches Velika reka führen sollte, nicht 
besteht und nach der Aussage Mirocer Insassen niemals bestanden hat:das Tal 
Velika reka ist von dem unteren Ende des Koga Serpec 
aúíwáarts elme üngangbare oder nur mit. grobBker Műlye 
durchgangbare mit Wald und Gestrüppe bedeckte fel- 
si1ge Wildnis. Meme Begleiter waren nicht zu bewegen, auf diesem Wege 
gegen Miroé zurückzüukehren, indem sie der Ansicht waren, dab uns die Nacht 
im weglosen Forst überraschen würde. Die alten Schürfe von Zivkoviő 
hegen in den vorerwáhnten Nebenbáchen der Velika reka und ich suchte sie von 
dem Höhenrücken Veliki Greben auf, imndem ich zuerst den Suti potok und dann 
die anderen Táler der Reihe nach beging. Am zweiten Tage dieser Exkursionen 
ritten wir aus dem Velika reka Tale über dem Vezurin (Cote 458) und über 
Cracu lungu nach Miroc züurüek. 

Am unteren Teile des Kosa $erpece liegen ausgedehnte Wiesen und es 
finden sich dort auch zurSommerszeit bewohute Szállás (Viehwirtschafts-Hütten) ; 
mit Ausnahme dieser Gegend ist sonst das ganze Gebiet von weglosen Buchen- 
waldungen bedeekt, durch den nur hie und da einzelne. Pfadt führen. Die. Welt- 

abgeschiedenheit dieser Gegend ist wohl am besten dadurch gekennzeichnet, daB 
ich im rechtsseitigen Kazanszki potok nach dem Scheuen meines Pferdes 
die untrügliche frische Spur und Losung eines starken Wolfes fand. 

Zu meinem Leidwesen waren die aufgesauchten Scharfstollen sömtlich ver- 
fallen. 

Auf dem Rücken Veliki Greben sind die Verwitterungsprodukte der Lias- 
tonsehiefer in Gestalt von kaffeebraunem Lehm sichtbar: einzelne Tümpel be- 
zeugen die Wasserandurchlássigkeit dieses Tones. Nachdem wir diesen Rücken 
circa 3 km verfolgt hatten, stiegen wir in einen Ursprunggraben des Suti-patak 
herab und gelangten in diesem Tale in circa 360 m Seehöhe zum Bruch eines, nach 
4" 59 getriebenen Stollens, wo der AusbiB eines Kohlenflözes unbekannter Mách- 
tigkeit zu sehen ist. Das Hangende ist ein arauer, ziemlich plastischer Ton, die 
Kohle ist mit Ton vielfach darchdrungen, unrein. Das Liegende des Flözes bedeckt 
ein sumpfartag durchtránkter Gesteinsschutt von Ton and Sandsteinbrocken. 
Dieser Stollen soll auf 27 m Lönge das Streichen des Flözes verfolgt und nach der 
Skizze von Dr. RApovANovIé aus zwci Bönken bestanden haben, a. zw.: 075 m 
Hangendbank, 0-5 m Mittelberg, und 170 m Liegendkohlenbank. Am linken Ufer 


D) 
des Baches war ein zweiter Stollen, seine Spur ist durch den Bruch kaum erkenn- 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGISCHEN KENNTNIS DER NORDOSTSERBISCHEN GEGENDEN. 331 


bar. Dem Bache auf 50 m abwárts folgend, finden wir einen, gleichfalls nach 4? 
streich-nden Kohlenausbib, dessen Müchtigkeit nicht erkennbar ist. Um diesen 
AusbiB herum liegen Gesteinstrümmer grober Ouarzbreccien, mit Ouarzstücken 
bis zu HaselnubBgröbe. Indem wir von hier einem rechtsseitigen Nebengraben auf 
100—120 m Entfernung aufwárts folgten, gelangten wir zu einen 3 m langen Stol- 
len in Sandstein, dessen Lagerung jedoch weder bei dem völlig verbrochenem 
Stollen, noch im Bachbette sichtbar war. In der Sohle dieses Stollens soll ein 
Flöz angefahren worden sein. 

Am rechten Uferdes Kazanski potok sieht man den Bruch eines, 
nach 16 10? getriebenen Stollens. Nachdem ein Gewitter im Anzuge war, war die 
barometrisehe Höhenbestimmung unmöglieh. Neben dem Stollenbruche habe 
ich das Streichen des Schiefers mit 209 5", das gegen SW geriechtete Verflüchen 
mit 587 gemessen. (e egenüber dem Stollenbruche liegt ein kleiner Haufen schief- 
riger Kohle. Reine Koble ist hier nirgends zu sehen. Ca. 100 m talwárts gelangt 
man abermals zu einen verfallenen Stollen, welcher angeblich 17 m lang war. 
Der Stollenbruch zeigt die Richtung 20? 1097. Anstehendes Gestein ist hier nicht 
zu sehen, um den Bruch herum liegen Stücke guarzigen Sandsteines. Dieser Stol- 
len soll in 16 m Lönge Kohle angefahren haben. 

Wegen Unwegsamkeit der Talsohle waren wir genötigt, von hier den Rücken 
Cracu reu zu ersteigen und lüngs dieses gehend wieder in den unteren Teil des 
Kazanszki potok hinabzugehen, wo wir zu einem, angeblich 9 m lang gewese- 
nen verbrochenen Stollen gelangten, welcher Kohle a ufgeschlossen haben soll. Der 
wohlgeschichtete Sandstein am Stollenmundloch streicht nach 9£ 109 und fállt unter 
68" in SW. Nahe unterhalb dieses Stollens ist ein zweiter, gleichfalls verfallener 
Stollen, bei welehem erdige und schiefrigtonige Massen alles versehüttet haben. 
Im untersten Teile des rechtsseitigen Kazanski-potok sind steilaufgerichtete, 
grobkörnige, breccienartige Sandsteine zu sehen. Hier befindet sich bei dem Zu- 
sammeníluB der Báche ein kurzer Stollen, dann abermals einer am linken Ufer 
des rechtsseitigen Kazanski potok, 2—3 m lang, beide in völlig tauben Sandstein 
getrieben. Oberhalb des letzterwáhnten Stollens habe ich das Streichen der groben 
Sandsteine und Ouarzbreccien mit 3h 09, und ihr Verflüchen gegen W mit 16" 
gemessen. ; 

Im oberen Teiledes Michailow potok fanden wir einen verbroche- 
nen Stollen, dessen Richtung genau, gegen S zeigt. Nach der Skizze von Dr. RADo- 
VANOVIC war dieser Stollen im Streichen eines 3 m möchtigen Flözes getrieben, 
welehes durch eine SW—NO streichendes, steil in 80 fallender Kluft abgeschnitten 
wurde. Vor dem Stollenbruche liegt ein Haufen schiefriger Kohle. In der rechten 
Seite des Tales Mala Recica, in der Gegend Lespié ist ein halbverbrochener 
Stollen im Streichen sandigen Schiefers, welcher gegen 7? 39 gerichtet und unter 
40" S fállt, getrieben. Im sandigen Scehiefer sieht man dünne, schiefrige Kohlen- 
streifen. Dieser Stollen soll 17 m lang gewesen sein und ein 1 m máchtiges, durch 
ein taubes Mittel in zwei Büánke geteiltes Flöz verfolgt haben. 

Von diesem Punkte ca. 150 m im genannten Tale aufwárts gehend, gelangte 
ich zu einen, ca. 0"5 m máchtigen KohlenausbiB am linken Bachufer. Hier strei- 
chen die, das Hangende und das Liegende diese Flözes bildenden, tonigen und 
elimmerreichen Schiefer nach 8? und fallen unter 60" in NO. 


GÉZA VON BENE 


Die Kohle dieses Flözes ist sehr mulmig, zum gröBten Teil erdige RuB- 
kohle, in welcher wenig Glanzkohlenteile und auch Anflüge von Pyrit zu sehen sind. 

Es ist aus dem Vorstehenden zu -entnehmen, daB ich insgesamt 10 ver- 
fallene Stollen und einen Kohlenausbib gesehen habe. Nicht ein einziger Stollen 
ist erhalten, obzwar in dieser Waldgegend, wo das Holz dort verfault, wo es ge- 
wacbsen ist, also sozusagen wertlos ist, mit sehr geringen Kosten möglich gewegsen 
wáre, wenigstens jene Stollen zu erhalten, die fündig waren. Bei so bewandten 
Verhültnissen habe ich hier, wie auch oft schon in anderen Sehurfgebieten die 
Wahrnehmung gemacht, daB die Schürfer die Katze im Sacke verkaufen wollen, 
indem sie mit groBer Naivitát hoffen, es werde sich eine Kapitalsunternehmung 
finden, die ihnen ihre Ware teuer abkaufen wird, ohne dab der Verkáufer es nötig 
hátte den Wert seiner Ware nachzuweisen. In solchen Föllen sagt und schreibt 
man mir aber umsonst, es sei in diesem und jenem Stollen dies und das g e w e- 
sen: wenn ich bei meiner Begehung nichts zu sehen bekomme, so wird 1n mei1- 
nem Fachgutachten auch nur dieses nichts zum Ausdruck gelangen. 

Solche Erfahrungen machen wir aber hauptsáchlich deshalb, weil sich sehr " 
háufig Personen mit Schürfungsunternehmungen befassen, die davon absolute 
nichts verstehen und die dann obendrein — oft im guten Glauben — der Ansicht 
sind, der Küufer des Objektes werde so gefállig sein, seine verfallenen Stollen 
a fonds perdus wiedergewáltigen, um die oft gepriesenen, háufig aber recht 
dürftigen Bergschátze ans Licht zu fördern. 

Wir sind bestrebt, dise Ilusionen bei jeder Gelegenheit tatkráftig zu zer- 
stören. 

Meine Leser wollen mir diese kleine, aber notwendige Abschweifang von 
unserem Gegenstande gütigst entschuldigen, welche nicht nur auf serbische, son- 
dern auf andere Schurfgebiete giltig ist. 

Nach der beschriebenen Begehung fand ich es umso notwendiger, mögliehst 
tiefe Glieder dieser Liasablagerung zu besichtigen, weil mir Dr. RADOVANOVIÓ 
schon Írüher mitgeteilt hatte, dab er unter den Mirocer Iiasschichten an der 
Donau Schichten des Karbon vermute. Auch sagte mir Inspektor MILogKovIC, es 
habe ein Berliner Universitátsprofessor, Namens HALL bei Golubinje einen Kohlen- 
ausbib gesehen.t 

Zu diesem Zwecke gingen wir von Miroé gerade Norden zu, gegen die Kuppe 
Golubinjska Glavica und stiegen hinter derselben in das Tal Mal a 
Golubinjska reka hinab, durch welches wir bis an das Dona uufer gelang- 
ten, um dann über Golubinje nach D. Milanovac heimzukehren. 

Auf dem Wege von Miroc gegen dies Golubinjska Glavica 
sah ich, daB die blinden Táler Ravna reka und Dubosnica reka 
in das Tithonkalk-Massiv eingeschnitten sind. Die Schiefer und Sandsteine von 
Miro ő, welche anfangs auf dem flachen Rücken durch alluviale und diluviale (?) 


1 Hier dürfte eín MiBverstündnis obwalten : im KEILHACK-OviTrzowschen sGeologen- 
Kalender; 1911—1912, dann 1913—1914 ist kein Berliner Professor dieses Namens und alle 
4 HALL welche im Jahrg. 1913—1914 angeführt sind, befinden sich in Diensten überseeischer 
Staaten. 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGISCHEN KENNTNIS DER NORDOSTSERBISCHEN GEGENDEN. 333 


Tone bedeekt sind, treten bei Golubinjska Glavica wieder zu Tage 
und sind dann lángs des Tales Mala Golubinjska reka überall in natür- 
hehem AufséhluB sichtbar. Hier sind die Schefer vorwaltend, und der Sandsteim 
tritt erst im untersten Abschnitt des Tales zu Tage, ganz nahe dem Ufer der 
Donau. ; 

Ich habe auch festgestellt, da8b hier die Schiefer viel guarziger sind als bei 
Miroc und daB jene kaffeebraunen Schiefer; welche hauptsáchlich am Rücken . 
Veliki Greben avuíftreten, hier fast gánzlieh fehlen. Die Schiefer im Tale 
Mala Golubinjska reka sind zumeist bla ugra ue, stellenweise schwárz- 
lichtgra ue guarzige Schiefer, deren Hauptbestandteile Ouarz und Muskovit sind. Bei 
genauer Prüfung dieser Schiefer erhielt ich den Hindruck, als seien dieselben unter 
groBem Druck ausgewalzt. In wie hohem Grade diese Schiefer gestört sind, zeigen 
die folgenden Daten des Streichens und Fallens, welche ich lángs des Tales an 
einzelnen, voneinander weit gelegenen Punkten erhoben habe. 

Nördliceh von der Kote 592 der Golubinjska Glavica, in dem, 
nach SW verla afenden Ursprungsgra ben : 4" 137—80?" gegen 80. Gegen das Ende 
dieses Grabens : 0? 1097—65" gegen W. Unterhalb der Vereinigung dieses Grabens 
mit dem bena chbarten : Streichen 22 5", — 42" gegen N, weiter : 1" 59,—46" gegen 
W, im Haupttale : 22 59 —75" gegen W, im Ha upttale : 4" 59,—389 gegen NW. 
Bei einer jáhen Krümmung des Tales : Streichen 22" 10", Binfallen 507 gegen SW. 
Alle diese Angaben beziehen sich auf die Schiefer. Nahe unter der erwáhnten 
Talkrümmung sind die Schichten in Form eines 2 gebogen. Im untersten .AL- 
sehnitt des Tales, von wo der Donaustrom ganz nahe sichtbar wird, streichen 
Sandsteinbünke guer über den Fahrweg : sie streichen nach 8" 159, und fallen unter 
507—607 in NW. 

Der hier gesammelte Sandstein ist dem von Miro dé fasst gleich, nur ist 
der aus der untersten Mala Golubinjska reka feinkörniger. Auf dem 
ganzen Wege fand ich weder einen KohlenausbiB, noch solche Gesteine, welche 
auf die Gegenwart von Karbonschiechten deuten würden. Ebensowenig gibt es hier 
Schürfe, welche meinen, in der ganzen Gegend ortskindigen Begleitern gewubB be- 
kannt gewesen wüáren. Trotz vielfachem Spalten der gutspaltbaren Schiefer konnte 
ich beim eifrigsten Suchen keine Spur von Pflanzenresten oder Petrefakten finden. 

Zum Teil die aubBerordentlieh ungünstige Witterung, welche töglich zum 
mindestens ein, oít auch mehrere Gewitter brachte, zum Teil andere Aufgaben 
haben mich daran verhindert, die Liasschichten vonder Mala Golubinjska 
reka stromabwárts auf einer weiteren Exkursion zu untersuchen. In Golubinje 
angelangt, zwang uns ein lange dauernder Sturm unter Dach zu kommen und als 
wir nach stundenlangem Warten wieder gegen D. Milanovac ritten, ereilte 
uns — glüeklicherweise schon im Orte — ein furchtbbares Gewitter, dem ein 
zweitügiger Regen folgte, welcher die Wege auf mehrere Tage ungangbar machte. 
Dann muabBte ich mit dem pens. Inspektor Mirogkovió za Schiff nach Veliki 
Gradistje fahren, am die Kohlenschürfe bei Ranovac zu besichtigen. 


GÉZA VON BENE 


bas Carbon der Umgebung von Kanovac. 


Meine letzte Aufgabe war das Studium der Kohlenschürfe im Karbon 
zwischen den FlüssenMla va und P e k, in der Umgebungvon Kladurovo, 
Ranovac und Monastirvca. 

Nach vierstündiger Wagenfahrt gelangten wir von Veliki Gradistje 
. nach Sena am Pek, wo wir in eimmem bescheidenem Dorfwirtshause leidliche 
Unterkunít fanden, weshalb wir zwei Tage von hieraus exkurierten. Die Ausflüge 
wurden zam Teil zu Wagen, zum Teil zu Pferde ausgeführt, das letztere Verkehrs- 
mittel ist aber in Serbien dem ersteren vorzuziehen : nicht nur, weil man mit den 
landláufigen Fuhrwerken und auf den sechlechten StraBen wie gerádert auf den 
Ort der Bestimmung kommt, sondern auch deshalb, weil man mit einem guten 
Pferd auch von den Fahrwegen abgehen kann, wodurch viele Wege gekürzt wer- 
den können. 

4 Die in Rede stehende Gegend besteht sozusagen aus den nördlich sich ver- 
fláchenden Ausláufern des Gebirges von Kucajna. Die gröbte Höhe der hier 
aulítretenden Hügel ist nahe um 400 m Seehöhe. Die höchsten Höhenpunkte sind : 
die Govedarni ca-Kuppe (449 m) dee Krst-Gebirges, Zebá c (429 m), 
ötolice (455 m), Veliki Obor (891 m), Crni vrh (419 m). Die Seehöhe 
der, über den PekfluBb führenden Brückezwischen Sena und Misljenovac 
ist 111. m. Die Gegend ist nur teilweise bewaldet, der gröbte Teil der flachen 
Kuppen und Rücken ist mit Wiesen und auch mit Áckern bedeckt. 

Der FlubB Pek entspringt in dem, von Majdanpek südlich gelege- 
nem Zagorje-Gebirge, vereinigt sich südwestlich vom genannten Berg- 
orte mit dem Mali Pek und fhebBt von hier mit zahlreichen jáhen Windungen 
bis in die Náhe von €igansko selo in der Haupricehtung 850—NNW, 
wendet sich dann gegen SW, und bildet bei KucCevo (Gornji Krusevica) einen 
groBen Bogen im Tale, welches oberhalb Kuéevo eine groBe Breite gewinnt, von 
hier ist die Richtung des F]lubBlaufes wieder hauptsácblieh 80—NW bis zur Ort- 
schaft Klenje, von wo der FluB gerade gegen N sich wendet, um sich bei Ve- 
liki Gradistje indie Donawu zu ergiessen. 

Der Pek nimmt den FluPcharakter in der Gegend von Duboka an, 
wo das Tal sich erweitert und der schon ansehnliche Flub tráge fliebend, alljáhr- 
heh gyobe GesteinsmaBen absetzt. Bei Neresnica verengt sich das Tal, um 
sich eleich am westlichen Ende dieses Ortes wieder zu verbreitern. Von Kucevo 
talwárts fliebBt der Pek durch eine, die Kreidekalkfelsen durchbrechende schlucht- 
artige Talenge Klisura, wöhrend bei Sena beide Ufer durch Glimmer- 
schiefer gebildet werden. Unterhalb der Talenge von Sena tritt der FluB aus 
dem Gebirge in das Flachland, um in diesem seinen Weg bis zar Donau zu 
beenden. 

Im Sommeranfang 1914 trafichim Sena eine Abordnung serbischer und 
französiseher Ingenieure, welche mit der Aussteckung der Hisenbahntrace von 
Pozarevac nach Majdanpek bescháftigt waren. 

/merst fuhren wir von Sena nach Kucéajna und von hier auf einer 
auberordentlieh aufeeweichten, lehmigen Strabe auf der Südseite des Ba é gegen 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGISCHEN KENNTNIS DER NOÖRDOSTSERBISCHEN GEGENDEN. 335 


W aut das Krst-Gebirge. Ünterwegs hatten wir unter uns das traurige Bild 
der ruinenhafíten Reste der Anlagen des verfallenen Bergbaues von Majd an- 
Kucaina. Auf der erklommenen Höhe oberhalb dieser verfallenen Bergansie- 
delung gelangten wir bald in die Region der Erzkontakte, wo milder Diorit, und 
oberhalb dieses Kalkfelsen anstehen. Am Kontakte der beiden sind ausgedehnte 
Gruppen von Pingen sichtbar. Weiter oben führt der schlechte Fahrweg über 
grauen, geschichteten Kalkstein in Serpentinen auf den, mit Wald bedeckten 
Krst. Dort, wo der Fahrweg den Wald verlassend unterhalb der Goved a r- 
nica-Kuppe (449 m) gegen SW flach abwárts führt, erscheinen verwitterte, 
bráunliche Sandsteine und Schieter. Den Fahrweg verlassend, gingen wir nun zu 
FuBP gegen Kladuro vo und stiegen in das kleine Tal hinab, weleches sich öst- 
heh vom Orte befindet und durch den Bach Kladni potok durchflossen 
wird. Hiemit gelangten wir in das einstige Hoffmannsche Schurfgebiet, wo aber 
leider kein offener Stollen vorhanden ist. Im Tale Kladni poto kist ein ver- 
fallener Stollen, weleher in 99 7" Richtung getrieben war. Diesem gegenüber liegt 
ein kleiner Haufen mit Sehiefer verunreinigter Kohle. Hinige Schritte talabwárts 
habe ich im Bachbette das Streichen eines grauen Sandsteines mit Tonschiefer 
mit 8h 69 und das Verflácbhen gegen NW mit 807 gemessen. Nach Angabe des 
Herrn Mirogkovió war im erwáhnten Stollen ein 1 m máchtiges Flöz aufgeschlos- 
sen. Den Bach ca. 200 m abwárts verfolgend fand ich, eleichfalls am linken Bach- 
ufer einen Stollen áhnlicher Richtung wie die des ersten, gleichfalls völlig ver- 
brochen, mit einer kleimmen Halde, welche vollkommen aus Chloritschiefer 
besteht. Diesem Stollen gegenüber ist der Chloritschiefer auch am rechten Ufer des 
Baches zu sehen. Zweifellos liegen die Karbonschichten, in welchen hier geschürft 
wurde, unmittelbar auf Chloritsechiefer. Von hier gingen wir in südwestlicher Rich- 
tungin das Tal Őungerski potok (auch Őungureski p. genannt). Auf der 
Südseite des flachen Hügels, welecher die beiden Töler trennt, unterhalb des, mit 
Akazlen umgebenen Szállás des Raáposrav Lezré liegt eine groBe Wiese, auf wel- 
cher schon von weitem eine graue Halde sichtbar ist. Ober dieser Halde war ein 
Hotffmannscher Schacht. Die Halde besteht gröbBtenteils aus mürbem, grauem 
Tonschiefer mit wenigen festeren, guarzigeren Feilen und hie.und da einem Stück 
von Blackband, wovon nahe der Halde ein kleiner Haufen zusammengelegt ist. 
Die guarzsandigen Gesteinsstücke der Halde sind taubengraue Schiefer, geben 
angehaucht den Tongeruch und der feinverteilte Ouarz und die kleinen Mus- 
kovitsehuppen sind darinnur mit starker Lupe zu untersecheiden. In diesen 
Sandschiefern findet sich viel Pfílanzen-Detritus, auch fand ich ein 
63 mm langes, 11 mm dickes Stücek Kalamites. 

Der erwáhnte Schacht soll 10 m tief gewesen sein, wo dann gegen NO zwei 
Strecken in 2 097 Richtung erlönet wurden, mit welchem verworfene Flöztrümmer 
von 0745 m und 170 m Möchtigkeit aufgeschlossen wurden. 

Im der Náhe des Schachtes liegt auch ein kleiner Haufen mit Sehiefer sehr 
verunreinigter Kohle. 

Talwárts von diesem Schachte, am rechten Ufer des Őungureski 
potok ist der Bruch eines, gleichfalls durch HoFFMANN getriebenen Stollens 
zu sehen, welcher 1865 auf 65 m zur Unterfahrung des Schachtes getrieben wurde, 


336 GÉZA VON BENE 


womit mehrere schwache, und ein, mit den tauben FEinlagerungen zusammen 
2 m máchtiges Kohlenflöz verguert worden sein soll. Die Stollensohle liegt bei- 
láufig 12 m unter dem gewesenen Tagkranz des Schachtes. Diesen Stollen lie8 
Berginspektor MiLogkovié vor einigen Jahren auf 400 m Lánge gewültigen, hie- 
bei áubBerte sich aber ein derart ungeheuerer (Gebirgsdruck, dab nicht nur die 
weitere Stollengewáltigung, sondern auch die Erhaltung des schon gewültigten 
Teiles unmöglieh gewesen sein soll. Wir setzten nun unseren Weg über die Gegend 
Oreskovica gegen SW fort, um noch einen Schurfpunkt aufzusuchen, wel- : 
cher von dem, nach Petrova c führendem Fahrwege südlich, bei Meljnica 
hegt und gleichfalls von HOFFMANN stammt. 

Auf diesem unserem Wege, in der Gegend 0 res$e c, in den Graáben unter- 
halb der dortigen Szálláse, auf dem FuBsteige der zur StraBe führt und an dieser 
selbst liegen teils unmittelbar am Chloritschiefer, teils auf mutma bBlicnh karboni- 
schen Schiefern rote Sehiefer und guarzige rote Sandsteine, 
welche ich für permische Sedimente halte. 

Diese Sedimente ziehen sich vor Meljnica-guer über den Fahrweg 
gegen SW. Nachdem nun ein scehweres Gewitter im Anzuge war, und MILOJKOVIÉ 
mich versicherte, dab bei dem, nahe Meljnica gelegenem Schurfe kein Kohlen- 
ausbib zu sehen sei, trachteten wir unter Dach zu kommen und kehrten gegen 
Abend nach Sena zurjück. 

Einen zweiten Ausílug unternahmen wir von dort über Misljeno va c, 
indem wir lángs des Bukovi potok auf den flachen Rücken ritten, welcher 
sich zwischen den Höhen Golo brdo und Pavlovac erstreckt, von wo 
wir gegen das Sapanicatal hinabstiegen. An der Südlehne des erwábnten 
Rückens ist der Boden der Mais- und Kartoffelfelder durch die Verwitterungs- 
produkte brauner Tonschiefer gebildet. In ca. 240 m Seehöhe sieht man die, von 
Akazien umgebene Pinge eines Schachtes, in welcher man schiefrigen Sandstein 
und dünngeschichteten Schiefer findet, doch ist festes Gestein nicht anstehend. 
Nach den Daten Inspektor Mirogkovtiés stammt dieser Schacht von FELIx HoFrF- 
MANN aus den Jahren 1888—1889. sol! 36—37 m Tiefe erreicht haben und in die- 
ser Tiefe sollen 3—4 Kohlenschmitze von 0-3—0-4 m Máchtigkeit aufgeschlossen 
worden sein. 

Unterhalb dieses Schachtes, in dem, auf der Karte Sa panica, durch 
das Landvolk aber Osipavnica genanntem Tale habe ich dann eine An- 
zabl Brüche von teils durch HoFFmawxa, teils spüter durch das serbiscehe Árar 
sehr regellos angelegte Stollen vorgefunden. 

Am linken Bachufer steht neben dem Hoffmannschen Stollen ein guter- 
haltenes Wachhaus, in welchem ein Wáchter wohnt, der die verfallenen Stollen 
bewacbt, sonst eibt es hier nichts zu bewachen. 

Der Stollen HoFFMANNXS ist nach seinem tiefen BHinschnitt zu urteilen, in 
der Richtung 10? 7" getrieben. An den guarzig breccienartigen Sandsteinen beim 
Stollenmundloch habe ich das Streichen nach 23" 0? und ein westliches Binfallen 
von 507 gemessen. Dieser Breccie ist dünnschiefriger Schiefer und dichter Sand- 
stein aufgelagert. Der Stollen soll 30 m lang gewesen sein und auBer mehreren 
dünnen Kohlenstreifen ein Flöz von 1780 m Máchtigkeit aufgeesehlossen haben, 


BEITRAGE ZUR GEOLOGISCHEN KENNTNIS DER NORDOSTSERBISCHEN GEGENDEN. 337 


dessen reine Kohlenmáchtigkeit 10 m war. Am Stollenmundloch besteht der 
Bruch aus so groBen Trümmern von festem Sandstein urd guarziger Breccie, 
daB es mir unverstündlieh erscheint, weshalb dieser Stollen nicht wenigstens bis 
zu dem, in 4—5 m őStollenlánge verguertem Flöze erhalten werden konnte? Die 
augenfülligen Verháltnisse des, in festen Gesteinen verbrochenen Stollens machen 
mir den Eindruck, man habe denselben aus irgend einem Grunde gewaltsam zu 
Bruche geworfen ! : 

Diesem Stollen gegenüber streicht der Sandstein am rechten Ufer des Baches 
nach 281 12" und föllt unter 507 in W. Man soll aus diesem Stollen auch ein Ab- 
sinken am erwáhnten Flöz begonnen haben, weleches aber wegen Eindringen des 
Wassers aus dem, neben dem Wachhause befindlichen Graben nicht fortgesetzt . 
werden konnte. Spáter hat man aus diesem Graben einen kurzen Stollen in den 
Hauptstollen getrieben. Von hier talaufwárts sind beiderseits des Baches noch 
.zwei Stollenbrüche sichtbar. Zwischen diesen zwei Punkten habe ich das Streichen 
des Sandsteines im Bachbette mit 0? 2" und das gegen O gerichtete Verflüchen 
mit 50" gemessen. Die Schichten bilden hier also eine Antiklinale. 

Von dem beschriebenem HOoOFFMANNschem Stollen talabwárts, nahe zum 
Wachbhaus sind am rechten Ufer noch eim paar Stollenbrüche, beziehungsweise de- 
ren Pingen zu sehen, vor welchen ziemlich umfangreiche Halden liegen, welche 
hauptsáchlich aus grauen Schieferton bestehen. Diese Stollen waren in der Richtung 
gegen den, auf der Berglehne befindliche, eingangs erwáhnten Schacht getrieben. 
Ca. 200 m talwárts vom tiefstgelegenen Stollen treten auf beiden Ufern des Baches 
rote Schiefer auf, welche den Schiefern des unteren Perm bei Anina 
und bei Domán ganz gleich sind. Dicse permisechen Schiefer liegen konkordant 
auf den Sardsteinen urd Schiefern des Karbon und streichen am rechten Bach- 
ufer nach 20" 59, unter 309 gegen SW einfallend. Weiterhin bedecken beide Ufer 
des Osipavnica-Baches auf eine groBe Strecke permische Schiefer und 
mit diesen mehrmals wechsellagerndé permische, teils rote, teils graue Sandsteine. 

Bei dem, von N kommenden rechtsseitigem ZufíluB Slani potok 
streichen die Permechiefer nach 2" 5" und fallen unter 52" in 0. In gleichmáBPiger 
Lagerung sind hier die Permschichten án beiden Talgehángen weit hinauf zu 
sehen. 

Im Slani potok, in ca 210 m Seehöhe war noch ein Stollen von 
HOFFMANN, aber es ist kaum die Spur davon sichtbar. Der Bach hatte sein Bett 
diagonal durch die Sedimente in der Art gegraben, daB hier unter dem Perm die 
Karbonschichten wieder zu Tage traten. Dieser, angeblich 45 m lange Stollen soll 
nur schwache Koblenschmitze von 0-25—0-30 m geguert haben und auf einem 
solchen soll man ein 30 m tiefes Gesenke getrieben haben, welches sehlieBlich we- 
gen Wettermangel eingestellt werden muBbte. Nahe dieses Stollenbruches habe 
ich aus einem lichtbraunem Tonschiefer Pflanzenabdrücke gesammelt, in welechen 
ich ganz einwandírei Karbonpflanzen feststellen konnte. Nach Mit- 
teilung des Inspektors Mizrogkovió hat von ebendiesem Punkte stammende 
Pfilanzenreste auch Dr. M. Srau8B als Karbonpflanzen bestimmt. 

Unterhalb der Mündung des Slani potok habe ich dann im Haupttale an 
rötlichen, guarzigen Sandsteinen 3! 59 streichen und 30" 80 verfláchen beobach- 


Földtani Közlöny. XLVI. köt. 1916. 23 


388 GÉZA VON BENE 


tet. Im Hangenden dieser Schichten und auf den Zabran weit hinauf liegen 
dann rote Permsechiefer. In ca. 1 km Entfernung unter der Mündung des Slani 
potok streicht eine ununterbrochene Schichtenreihe von Permsandsteinen und 
-Schiefern nach 19" 59 und fállt unter 8807 in S. Hierauf folgt ein máchtigerer 
Komplex von Schiefern, dann, besonders am rechten Ufer gut sichtbar, glimmer- 
reicher Sandstein mit dem Streichen 189 107 und 267 Hinfallen gegen S. Aber- 
mals folgt eine Serie roter Schiefer, die von gelblichgrauen, guarzigen und elimmer- 
reichen Sandsteinen überlagert sind ; diese streichen nach 1" 10 "und fallen unter 
389 in 0. (Ca 150 m unterhalb dieser wohlgeschichteten Sandsteinzone talab- 
wárts erschemen muskovitreiche Glimmerschiefer in verwor- 
rener Lagerung und nahe unterhalb jener Bachkrümmung, wo am linken Ufer 
eine grobe Gruppé von Kirschenbáumen steht, erscheint im Bachbette mit 83? 0" 
streichen, anscheinend am Kopfe stehend ein lauchgrüner Chloritsechiefer 
mit glünzend blanken Rutscehfláchen. Von hier talabwárts ist dann nur mehr 
Chloritschiefer und Glimmersechiefer zu sehen. 

Rinzelnen nach mir diese Gegend begehenden Fachgenossen wird es zu 
Gute kommen, wenn ich hier mitteile, dab ganz nahe diesem Unterlaufe des Ba- 
ches, welcher hier schon den Namen BobresSka reka fühit, sich eine prách- 
tige Ouelle trinkbaren Wassers befindet. - 

Diese Ouelle lhegt unmittelbar westlieh von der Binmündung des Crna- 
vr$ka reka in den Bacen Bobreska reka, am Waldrande, neben dem 
Karrenwege, der von dem Bachzusammenflusse auf den Stenjakrücken 
hinauffühit. 

Die Ouelle ist in permischen Sandstein gefabBt und auf der vorderen groBen 
Sandsteinplatte ist auch mit zyrillischer Insehrift verewigt, dab TRAILto Zxxkrő die- 
sen Stein im Jahre 1876 zum Andenken seiner Gesellschaft gesetzt habe, welche 
hier namentlich angeführt wird. 

Wer in brennender Sommerhitze stundenlang in dieser Gegend wandert, 
wird TRarro Zikré für die Erhaltung dieser Nuelle, die weit und breit das einzige 
gute Trinkwasser liefert, gewiB lobpreisen. 

Von hier setzten wir unseren Weg gerade gegen 5 fort. Sowie die erwáhnte 
Ouelle aus kristalliniscehen Schiefern entspringt, sieht man auch weithin den Bach 
Crnavráka reka aufwárts nur solche Gesteine, bis dann im der Gegend der, im Tale 
befindlichen kleinen Ansiedlungen (Szállás) die Bachsohle durch braune, tomge 
Schiefer gebildet wird. Über diese, hier ihrer Lagerung nach nicht deutliche, mut- 
mabBlich karbonische Schiefer führte unser Weg an der Ostlehne des Berges 
Petrze allmáhliech hinauf und zuletzt ohne Wegzur Pet rze-K u p p e, welche 
wir auf einem Feldwege an der Ostseite umgimgen, wo wieder Glimmersehiefer 
ansteht. Von hier stiegen wir in das Tal Oga$u rosu hinab, wo sehr stark 
gestörte (hloritschiefer das Bachbett bilden. 

Im unteren Abschnitt des Oga$u rosu mündet von Süden her ein klei- 
nes Tal, Boruga genannt, in das Haupttal. Im der Sohle dieses Tüálchens sieht 
man karbonische Schiefer und eine, völlig aus Schiefer bestehende Halde, welche 
aus einem lönestverfallenem Schurfschachte stammt. Dieser Schacht wurde durch 
den Petrovacer Notár DOBROosrav Pergoviőó geteuft. Der Schacht soll 12 m tiet 


BEITRÁGE ZUR GEOLOGISCHEN KENNTNIS DER NORDOSTSERBISCHEN GEGENDEN 339 


gewesen sein, angeblich hat ein, aus 10 m Teufe ausgelegter Ouerschlag ein 1 m 
miüchtiges Kohlenflöz auf 15 m streichende Lánge gegen SW aufgeschlossen, wo- 
rauf man auf 86 m flache Teufe abgeteutft haben soll. Die auf der Halde liegende 
Kohle ist sehiefrig, unrein. Dieser Komplex von karbonischen Schichten im Bo- 
rugagraben ist von geringer Ausdehnung, und im unteren Ende des Grabens tre- 
ten wieder Glimmersehiefer auf. 

Nachdem man mich versicherte, dab auBer den vorbeschriebenen hier nir- 
gends mehr Schürfe oder Kohlenausbisse vorhanden seien, war auch diese meine 
Exkursion beendet, worauf wir durch das Vitovnicatal über Manast1- 
rica, den Zabran, dann über Mustapié und Misljenovac nach 
Sena zurüeckkerhrten, von wo ich am folgenden Tagnach VelikiGradistje 
fuhr, um bei Bazias wieder auf heimischen Boden zu gelangen. 

Wie man sieht, habe ich also wieder ein groBes Schurfgebiet begangen, wo 
weder Ausbisse bauwürdiger Kohlen, noch Kohlenaufschlüsse in befahrbaren 
Schurfbauen sichtbar waren. Geringe IKohlenhaufen bei einzelnen Schurfbauen 
bezeugen die Unreinheit der einst erschüríten Kohlen. Die Karbonschichten sind 
überall in stark gestörter Lagerung. Alle Wahrnehmungen zusammenfassend, 
muB ich dieses Schurfgebiet für zu weiteren Schurfarbeiten nicht ermunternd 
bezeichnen, denn. wenn es auch hier irgendwo gelingen würde, ein bauwürdiges 
Kohlenílöz aufízusehleben, so ist in diesem Schurfgebliete das Vorkommen einer 
zusammenhöángenden, ungestörten Kohlenablagerung doch ausgeschlossen und 
nachdem auch die bisherigen Schürfungen nur einzelne isolierte Trümmer von 
unreinen Kohlenfílözen zu Tage brachten, kann hier von einer groBzügigen Flöz - 
ablagerung und von eimmem namhafíten Kohlenbergbau keine Rede sein. 

Bezüglich der geologischen Verháltnisse ha be ich festgestellt, dab die Karbon- 
schichten von Kladurovo mit jenen des Osipavnicatales bei Ma- 
nastirica nicht zusammenhöngen: von einer, durch manchen vermutete 
Karbonmulde, welche Kladurovo, Rumunovac unddie Osipavnica 
in sich begreifen würde, kann gar keine Rede sein.! 

Wie erwáhnt, kommen hier die Karbonschichten in einzelnen Schollen aut 
die kristallinischen Schiefer gelagert vor und werden an gewissen Punkten durch 
permische Schichten überlagert. 

Nachdem mich meine Begleiter versicherten, daB auBer den von mir began- 
genen Schürfen auf dem in Rede stehendem Gebiete weder andere solche, noch 
Kohlenausbisse vorhanden seien, habe ich die, zwischen Kladurovo und 
Petrze polje, zwischen Ranovac und Kladurovo und endlich 
zwischen Kladurovo und Osipavnicatal gelegenen Gegenden nicht 
begangen : diese Begehungen wáren noch notwendig, um die geologischen Ver- 
háltnisse völlig klar zu legen. 

Wenn jemand diese Begehungen auszuführen beabsichtigt, so empfehle ich 
ihm aber, den Ort Petrovac imMlavatal als Ausgangspunkt zu wábhlen, 
welecher náher zu dem beschriebenen Gebiete gelegen ist, als z. B. Sena. 


1Siehe die Übersichtskarte des Königreiches Serbiem von 
J. M. ZuJovté, im Jahrbuch d. k. k. Geol. Reichsanstalt, XXXVI. Bd. 1886, welche in allen, 
durch mich begangenen Gegenden wesentliche Berichtigungen erfordert. 


23k 


340 KURZE MITTEILUNGEN. 


Als ein interessantes Phenomen muB ich noch die intermittterende Ouelle 
Potajnica bei Kucevo erwáhnen. Diese Ouelle entspringt in der Kl]i- 
sura bei Kuéevo in ca 1 km Entfernung von den nordwestlichsten Hüuser- 
gruppen des Ortes, unmittelbar an der Fahrstra Be, am FuBe des Berges Rudin a 
(420 m). ? j 

Em paar Schritte oberhalb der Stra8Be unter der massigen Kalkwand be- 
findet sich eine, etwa 1"5 m breite und 1 m hohe, an der Sohle mit Schlamm bedeeckte 
kleine Höhlung, welche sich mit emem engen Schlot in den Berg hinein fortsetzt 
und im Ruhestand der Ouelle nur wenig Wasser enthült. Unterhalb der StraBe 
ragen hie und da kleine Felsköpfe aus dem Gesteimsschutte hervor, zwischen 
welchen Schlamm- und Sandflecken sichtbar sind. 

Vor dem Ausflusse der Guelle hört man etwa eine Minute lang aus der Höhe 
ein dumpfes Brodeln, wie wenn in grölerer Entfernung das Wasser kochen würde. 
Nach Aufhören dieses, ganz rhythmischen Brodelns beginnt der Wasserspiege! in 
der Höhe langsam zu steigen, bis derselbe seimnen ursprünglichen Stand um 0-3 m 
überstiegen hat. Wáhrend das Wasser hier ansteigt, erscheinen bei den Schlamm- 
und Sandfílecken unter der StraBe zahlreiche Luftblasen in den Tümpeln und end- 
lich bricht dort das Wasser im Form eines völligen Baches hervor, um sich in den 
Pek zu ergieBen. 

Bei meimnem Besuche dauerte der Ausflub der Ouelle 15 Minuten und die 
Ruhe wurde durch langsame Abnahme des Wassers eingeleitet. Die absolute Ruhe 
dauerte 20 Minuten, worauf der beschriebene Vorgang sich wiederholte. 

Diese intermittierende Ouelle soll — im Gegensatz zu jener des Izbuk 
bei Kaluger im Komitate Bihar — zu allen Jahreszeiten, also auch im Winter 
tátig sein. 

Anima, am 1. Okt. 1914, 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER UNGARISCHEN FOSSILEN 
RADIOLARIEN 
Von Dr. RuporFr Hogwos.! 


— Mit der Tafel HI, — 


I. Einleitung. 
Kenntnis dor ungarisehon NVadiolarion 


Das bearbeitete Arvaváraljaer (Racsovatal) und Hanigovceer (Sároser 
Komitat) Material enthült eine so staunenswert reiche Radiolarienfauna, daB 
dasselbe sowohlin Betracht des Auftretens der Arten als auch der Zahl des Vor- 


: Der Fachsitzung der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft vom 3. Mai 1916 


vorgelegt von Chefsekretár Dr. KARL von PAPP. 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER UNGARISCHEN FOSSILEN RADIOLARIEN. 341 


kommens den Wettbewerb mit jedem an Radiolarien reichen Fundorte des Aus- 
landes aufnimmt. Als Vergleichsmaterial untersuchte ich jene in der paláonto- 
logisehen Sammlung der Budapester Universitát vorfindlrehen Kiesel- und Kalk- 
dünnschliffe, in welchen die Gegenwart von Radiolarien zu vermuten wai. Bei 
diesen Untersuchungen habe ich mir zwei Standpunkte vor Augen gebalten ; 
die Vergleichung des Radiolarienreicbtums der WFundorte mit den Vorkommen 
Ungains und die Ausbreitung der Radiolarien, aus welchen wir auf den strati- 
graphischen Wert der Fauna schlieSen können. Nach der Revision der Dünnscbliffe 
von achtzehn Fundorten habe ich den Radiolarienreichtum in vier Grade ein- 
geteilt, und zwar 


TES SZON NT GAL GAVE NM TESSEN em szerseh aru 9 s 
Limpater Jaspis, Csernajka, 
Schweizer Jaspis, Felső-Eörs . 
Hanigovce, 


Árvaváralja (Racsovatal). 


HI SERA aos TVE ENKe Es tir ert: 
Carpena , Királykút, 
Pisznice, Ilsede, 
ill, ." Parad, 
Petacidi. Calcare grizanna. 


Wáhrend HAECKEL die rezenten Radiolarien beschrieben hat, hat uns 
Rüsr mit den fossilen Radiolarien, die er in ein System gefaBt hat, bekannt 
gemacht. Rüsr hat Radiolarien aus den Jaspisen, Kalken, Kieseln und Kopro- 
lithen verschiedener Lönder Huropas beschrieben. Aus dem Auslande erwáhnt 
er als solche im Bezug auf die ungarischen Vorkommen den Urschlauer Aptichen- 
Schiefer, die Cernajkaer (Serbien) und Cillier (Steiermark) Kieselkalke, die West- 
sehweizer, Pfronter und Limpater Jaspise und Ilsedeer Koprolithen. Er ist der 
einzige, der Radiolarien aus Ungarn beschrieben hat, und zwar aus folgenden 
Fundorten: Piszke (Dogger), Pisznice (Lias), Felső-Eörs (Keuper), Királykút 
(Keuper), Szt.-László (Tithon), Lábatlan (mittlerer Dogger), Csernye (untere 
Lias), Podbiel (Neokom), Bükkgebirge (Karbon), Árvaváralja (Neokom). In fol- 
genden drei Abhandlungen hat er auch das vaterlándische Material bearbeitet : 
kBeitráge zur Kenntnis der fossilen Radiolarien aus Gesteinen der Jura, xBeil- 
tráge zur Kenntnis der fossilen Radiolarien aus Gesteinen der Trias und der 
paláozoischen Schichteny und kBeitráge zur Kenntnis der fossilen  Radio- 
larien aus Gesteinen der Kreidey. Das Árvaváraljaer (Racsovataler) Material 
stammt wahrschemlieh aus der Sammlung des verstorbenen Universitáts professors 
MAx von HANTKEN, sofern dieser jenes Kalk- und Kieselmaterial, in welchem er 
Radiolarien vermutete, aufsammelte und behufs Bearbeitung dem groBen $pe- 
zialisten für fossile Radiolarien, RusrT übersendete. 

Diesist die Ursache, weshalb er in seinen Werken so hüáufig ungarische 


342 D: RUDOLF HOJNOS. 


Fundorte erwáhnt. Von dem von Professor von HANTKEN aufgesammelten Ma- 
terial ist viel unbearbeitet  zurückgeblieben. Das Hanigovceer (Bároser Komitat) 
radiolarienhültige Gestein stammt aus der paláontologisehen Sammlung der 
Universitát. In den Dünnschliffen der Gesteine untersuchte ich die Radiolarien 
bei 103-facher Vergröberung; diese VergröBerung nühert sich hundert als Hin- 
heit am meisten und habe ich nach zahlreichen Versuchen gefunden, dab sie die 
geeigneteste ist. In solchen Föllen, wo diese VergröBerung nicht genügend für die 
feinere, innerliche Üntersuchung der Radiolarien war, wendete ich auch 480-fache 
Vergeröberung an. Die Árvaváraljaer und Hanigovceer Gesteine sind auch schon 
hinsichtlich ihrer áubBeren Erscheinung áhnlich, sofern sie rotbraun gefárbt sind, 
die Hanigovceer vielleieht um eine Nuance lichter, natürlich Dünnschliffe von 
eleicher Dicke als Basis angenommen. Diese Áhnlichkeit nimmt auch durcb die 
physikalischen Higenschaften und durch die faunistischen Übereinstimmungen 
zu. Beide Gesteine sind spröd, im Dünnschliff ziemlich durchscheinend, schon 
zufolge der reichen Radiolarienfauna. In metallösenden Süuren sind diese Gesteine 
kaum löslich, weshalb meine Absicht, die Radiolarien durch Auflösung des Mutter- 
gesteimes freizumachen und als separate, sozusagen rezente Organismen bei Be- 
seitigung des störenden förbigen Muttergesteines zu untersuchen, nicht gelungen 
ist. öpáter sah ich ein, dab das Radiolarien enthaltende Muttergestein nicht stö- 
rend einwirke, sondern ebenfalls die farblosen, durchscheinenden Radiolarien 
hervorhebt und háufig sogar auch die Bestimmung erleichtert, sofern es die Far- 
benverteilung und Nuancierung für die Untersuchung des inneren Organismus 
geeigneter macht. Die Gesteine ritzen den Stahl, obwohl sie nicht Funken geben ; 
ihre Haürte ist zirka 6-4 nach der Mohrschen Hárteskala. Ich glaube einen Zu- 
sammenhang zwischen der Gesteinshörte und dem Radiolarieninbalt gefunden 
zu haben und als Regel annehmen zu sollen, daB die Hürte des Gesteines im ge- 
raden Verháltnisse zur Zahl der Radiolarien stehe, sofern die aus Kieselerde 
bestehenden Skelette der letzteren die Hürte des dieselben einschlieBenden (Ge- 
steines betráchtlich vergröBPert. 

Ausnahmen sind jedoch auch hier in Menge zu beobachten. RÜüsr hat eine 
sroBe Zahl von Radiolarien in einem grauweiBen Kalk des Teisendorfer Flisck 
(ID nachgewiesen, wáhrend er in einem sehr áhnlichen und ebenso harten, grau- 
weiPen Kalk aus dem Traunsteiner Flisch keine Spur von Radiolarien gefunden 
hat. Die in den Dünnschhfífen gefundene Fauna ist im folgenden  Absehnitte 
beschrieben. 


II. Fauna des Árvaváraljaer und Hanigovceer Materials. 


Sphaerozoum sp. 


Die Spbaerozoen sind die treuen Begleiter dr Radiolarien. 
Selbst in solchen umkristallisierten Gesteinen, in welchen die Radiolarien zufolge 
ihres kleinen Wesens zugrunde gegangen sind, können dennockh Spherozoen 
avígefunden werden. Aus ihrem Vorkommen kann ein sicherer SchluB auf die 
Gegenwart, von Radiolarien gezogen werden. Rüsr hat dieselben hüufig in Ver- 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER UNGARISCHEN FOSSILEN RADIOLARIEN. 343 


bindung mit kleinen Kalk- oder Kieselkonkretionen gefunden ; in dem von mir 
untersuchten Material habe ich dies nicht beobachtet. Die Dreistrahliekeit scheint 
konstant zu sein, sofern nur das mehrfache derselben vorkommt. Ihre Einförmig- 
keit zeigt eine Gliederung zu fünf. Am háufigsten erscheint eine kleine dreiendige 
Form, die sich gegen das Ende hin etwas nadelförmig verdünnt oder verbreitert. 
Diese Verbreiterung wird entweder keulenförmig oder bogenförmig, oft sogar 
verzweigt begrenzt. Bei den Dreistrahligen hat Rüsr den Winkel zwischen den 
Stielen mit 120? beobachtet: Háufig ist aueh noch eine aus einer Kugel bestehende 
Form, aus welcher sechs Strahlen hervorragen; die Lánge der Strahlen macht 
die Hülfte des Kugeldurchmessers aus. Rüsr erwáhnt diese Form aus dem Aus- 
lande, aus dem Schweizer und Algüáuer Tithon, aus dem Urschlauer Aptichen- 
Schiefer und den Ilsedeer Koprolithen. Aus Ungarn sind, die öpherozoen aus den 
Piszkeer und Csernyeer Kalken und aus den Hanigovceer Kieselklippen bekannt. 
Die Bedeutungen der Spherozoen liegt in der náheren Bestimmung der 
Juraschichten, wie ich dies in dem Abschnitte über den stratigraphischen Wert 
der Radiolatien erörtere. Sie sind die charakteristiseéhen Begleiter des Tithón. 
Fundort:im Hanigovceer Material sehr háufig. 


Caenosphaera rotundata n. sp. 


fat IS Ebt oszi) 


Die Form ist eine Scheibe ohne innerer Struktur, an deren Rand sich eimm 
Strahlengürtel befindet. Dimensionen: Strahl 0771 mm, Dicke des Strahlengür- 
tels 0-23 mm. 

Diese Form kann als Übergangsart zwischen der Oaenosphaera pachiderma 
und der Caenosphaera rossica angesehen werden. Das Innere der C. pachiderma 
ist feinkörnig und die am Rande des Strahlengürtels befindlichen Strahlen sind 
sehr dünn; deren Lönge betrágt zirka ein Drittel von jener der Scheibenstrablen, 
wührend bei der Art C. rotundata der Strahlengürtel ein Siebentel des Strahles 
betrágt. Der Strahlengürtel der Caenosphaera rossica ist dünn, die Strahlen sind 
dicker, doch ist das Innere der háufig korrodiert geründerten Scheibe grobluckig. 
Auch die Caenosphaera rotundata ist ohne innerer Struktur. 

Fundort: im Árvaváraljaer und Hanigovceer Material hüufig. 


Caenosphaera regularis R. 


Rüsr erwühnt diese aus dem Schweizer Jaspis, aus den Ilseder Koprolithen, 
und dem Urschlauer Aptichen-$Schiefer. Im Árvaváraljaer und Hanigovcer Material 
háufig. 

Caenosphaera carbonica R. 


Es sind nur ihre ausgewaschenen und fragmentarischen Formen bekannt. 
Die Anordnung der runden Lucken in Reihen und die Dimensionen stimmen bei 
dieser Art überem. j 

Rüsr erwühnt sie aus dem Harzer Karbon. Im Árvaváraljaer und Hani- 
govceer Material nicht selten. 


344 3 D: RUDOLF HOJNOS 


Caenosphaera pachiderma R. 


Rüsr w eist sie aus dem Westschweizer Tithon-Jaspis nach. Sie kommt 
auch im Árvaváraljaer und Hanigovceer Material vor, spielt jedoch hier eine 
untergeordnetere Rolle, hier kommt vielmehr die 0. rotundata, 0. carbomica und 
C. regularis in gröBerer Menge vor. Das Innere derselben ist indessen selten körnig, 
wie dies RüsrT zeichnet, sondern áhnelt vielmehr der inneren Struktur, der von 
mir beschriebenen Caenosphaera rotundata. T ; 


RKhodosphaera, oligoporus n. sp. 
(Taf. III. Fig. 2.) 


Scheibenform, in welcher die zwischen den $Strahlen befindliche Partie 
lichtere Felder bildet. Die Anzahl der licbten Flecken (Felder) betrügt 10—11. 
Auber den Hauptstrahlen gibt es in dem die Rinde bildenden Gürtel kleine Strahlen, 
die nicht über die Scheibe reichen. Die Dimensionen sind folgende: Dicke des 
Strahlengürtels 0-11 mm, Lönge der lichten Felder 0721 mm, Zentralkugel 0718 mm. 
Diese Form ist áhnlich der Art Rh. devonensis R., die Rüsr aus dem Harz (Scháben- 
holz) beschrieben hat. Bin Unterschied zeigt sich in den, durch den reduzierten 
Strahl geformten Feldern, in der Dünnheit und Dicke der kleinen Strahlen und 
in dem markanteren Erscheinen der Lücken des zentralen Gürtels, wáhrend bei 
der Art R. ohgoporus die kleinen Strahlen dicker und sechütterer, die Anzahl der 
Felder zwiscben den Strahlen gröBer und die Lucken der zentralen Kugel mehr 
ausgewaschen sind. Rüsr-hat die Art Rh. devonensis aus dem Karbon und Devon 
nachgewiesen, sie scheint also für das Paláozoikum typisch zu sein. Das Vorkommen 
ihres naben Verwandten im: Árvaváraljaer Material ist demnach ein neueres 
Beispiel für die Abnabme des stratigraphisehen Wertes der Radiolarien. 


Rhodosphaera hexazonata n. sp. 


(Tat. III. Pig. 3.) 


Die Form besteht aus sechs einander umfassenden Kugeln, in welchen sich 
in jedem zweiten Gürtel kleine Strahlen befinden. Die Mitte niimmt eine dichte, 
feinkörnige zentrale Kugel ein. 

Eine nahe Verwandte ist die von VINASSA aus dem Tithon von Carpena 
beschriebene Rhodosphaera elegans VIrwx., die nur drei einander umfassende gitter- 
artige, blasenförmige Kugeln hat, wáhrend die Rh. hexazonata aus sechs Kugeln 
besteht, unter welchen sich im 1., 3. und 5. Gürtel (von auBen nach innen gezühlt) 
kleine Strahlen befinden. 

Die Dimensionen bei 480-facher VergröBerung sind folgende : 

AuBerster Gürtel 1 — 0:69 mm, 2 — 0-92 mm, 3 — 0-837 mm, 4 — 0-21 mm, 
5 — 082 mm, 6 — 009mm. 

Fundort:im Árva váraljaer Material sebr selten. 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER UNGARISCHEN FOSSILEN RADIOLARIEN, 345 


A4Amphibrachium-fragment. 


Wegen mangelhaftem Erhaltungszustand náher nicht bestimmbar, obgleich 
es wahrscheinlich eine neue Art ist, sofern die Anordnung der Lucken ganz neu- 
aitig ist. Aus Ungarn ist diese Gattung noch nicht beschrieben worden. 


Zygocyrcus budapestini n. sp. 
(Taf. III. Fig. 18.) 


An der innen leeren Ringform ist ein Höcker sichtbar. Durchmesser 0-63 mm. 
Die Form ist sehr áhnlich der Art Zygocyrcus simplhcissimus, bei welcher indessen 
jener Höcker fehlt. Die letztere besteht aus derselben Substanz, wie die begren- 
zende Rinde selbst; von Kammern im Inneren findet sich keine Spur. 

Fundort: im Hanigovceer und Árvaváraljaer Material ziemlich hüufig. 


Trochosphaera n. g. 


o 


An der Oberfláche lange nadelntragende, im Inneren eine aus feinlückigem, 
schwammigem. Material bestehende Kugel. 


Trochosphaera longispina n. sp. 


STat:: ÚN 0Hig4) 


Aus der anscheinend vollkommen dichten Kugelrinde treten dichte, gegen 
das Ende hin zugespitzte Stiahlen hervor. Das Innere der Kugel hat eine dichte 
sehwammige Textur. 

Durchmesser der Scheibe bei 480-facher VergröBerung 8"18 mm, Lánge der 
Strahlen 238 mm. ; 

Die neue Gattung Trochosphera stimmt hinsichtlieh der áuBeren Eigen- 
tümlichkeiten der Form am besten mit den Gattungen Acamtosphaera und Helio- 
discus überein. Sie weicht jedoch von diesen durch folgendes ab: in der Rinde 
der Gattung Ácantosphaera sind. kleine Strahlen wahrnehmbar, die ber der Gattung 
Tvochosphaera feblen. 

Die Gattung Hehodiscus ist bedeutend kleiner, die Oberfláche ibrer netz- 
artig blasigen Kugel hat 12—14 dichte strahlenartige Stacheln, wáhrend die 
Gattung Trochosphaera verbháltnismáBig gröBere und kleinere stachelntragende 
 Kugeln und eine dichtsehwammige Textur hat. 

Rüsr erwáhnt diese zwei am nüchsten verwandten Gattungen aus dem 
Karbon von Cabriera. 

Fundort: im Árvaváraljaer Material sehr selten. 


316 D- RUDOLF HOJNOS 


Thaecosphaera Pappii n. sp. 
(Tat IME Big, 5.) 


Drei durch verháltnismábBig dicke strahlenartige Süulen zusammengefügte 
Kugeln. Die strahlenartigen Süulen von der üuBeren Kugelschale ausgehend 
reichen bis an die zentrale kleine Kugel und verschmelzen sich mit dieser. Zwischen 
den drei einander umfassenden Kugeln zeigen die üuBere und die innere Scheibe 
grobkörnigere, die mittlere hingegen feinkörnigere, schwammige Textur. 

Dimensionen : der erste Gürtel 0-29 mm, der zweite 0718 mm, die zentrale 
Scheibe 0-24 mm. Binen Übergang hat Rüsr gebildet zwischen der aus dem 
sizilianischen Karbon erwáhnten Th. sicula und den Th. sexactis. Bei der Th. 
sicula findet man innen drei Kugeln mit netzartig verástelter Textur, deren Gefüge 
gegen das Zentrum hin ausgewaschen ist, wáhrend bei der Gattung Th. Papp 
drei kráftige Strahlen wahrnehmbar sind. 

Bei der Th. sexactis R.. finden sich sechs strahlenförmige Sáulen; die zentrale 
Kugel hingegen ist ohne Gefüge, wáhrend bei der Th. Pappii nur drei strahlen- 
förmige Söulen und drei Kugeln vorhanden sind. 

B ümadKostbie ama Árvaváraljaer Material selten. 


Rhopalostrum Crevolense Pant. 


PANTANELLI erwáhnt unter dem Namen BHuchitonia crevolense zwei Formen 
gleichen und eine verschiedenen Alters, die Rüsr unter dem Namen Rhopalastrum 
crevolense zusammenzieht. Im Hanigovceer Kiesel sind nur ihre Fragmente bekannt. 


Rhopalastrum hungaricum n. sp. 
(Taf. III. Fig. 6.) 


Drei Arme sind in solcher Weise angeordnet, daB zwei in eine Gerade fallen ; 
der Winkel zwischen den $Stielen ist 180", wáhrend, der dritte Arm senkrecht auf 
die durch die beiden Arme gebildete Gerade steht. Die Lönge der Arme ist gleich 
und sind dieselben in zwei Reihen grob durchlöchert und konkav begrenzt. 

Lánge der Arme 0-72 mm, Dicke derselben 0717 mm. Die Rh. h. kann als 
Übergang zwischen den Gattungen Rhopalastrum und Dictiastrum angenommen 
werden, sofern das Auftreten der Lucken und die Ungleichheit der Winkel zwiscben 
den Stielen auf die Gattung Rhopalastrum, die Ausbildung dei Stielenden bingegen 
auf die Gattung Dicthiastrum hinweist. 

Fundort: im Árvaváraljaer und Hanigovceer Material ist ihr Vor- 
kommen ziemlich háufig. 


Rhopalastrum tuberosum. R. 


Nach Rüsr ist diese nur aus dem Cernajkaer Tithon, dem Urscblauer 
Aptichenschiefer und dem Schweizer Jaspis bekannt. Sie scheint ein typischer 
Begleiter des Tithon zu sein. Hine ziemlich augenföllige Form des Árvaváraljaer 
Materials . 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER UNGARISCHEN FOSSILEN RADIOLARIEN. 347 


Staurosphaera, antigua. R. 


Bisher aus der Felső-Eörser Trias und Csernyeer Lias bekannt gewesen. 
Im Auslande hat sie RüsTaus dem Scbweizer Jas pis und VINAsSsSA aus dem Carpenaer 
Tithon nachgewiesen. 

Im Árvaváraljaer Material hüufig. 


Staurosphaera gracilis. R. 


Rüsr erwáhnt sie aus der Lias von Csernye, aus den Koprolithen von 
IIlsede, dem Schweizer Jaspis und dem Urschlauer Aptichenschiefer. 
Im Hanigovceer Material háufig. 


Staurosphaera, indeguale, n. sp. 


(Taf. III. Fig. 7.) 


Die Form ist grobluckig, rhombisech; an den vier Spitzen spitzige, nicht 
strukturierte Ausláufer. Dimensionen : Lünge des Rumpfes 0-57 mm, die kürzeren 
Arme 0-56 mm, die lángeren 0771 mm. Die St. imaeguale steht der von Rüsr be- 
sehriebenen Art Staurosphaera amtigua insofern nabe, dab man an den Stacheln 
keine Furchen findet und keine andere Struktur, wáhrend sich im Rumpf der 
Staurosphaera, imaeguale grobluckige Körncben befinden. 

Fundort: im Árvaváraljaer und Hanigovceer Material ziemlich hüufig. 


Hagiastrum astrictum. R. 


Unter diesem Namen beschreibt Rüsr zwei Formen, und zwar ein armloses 
jüngeres (?) Individuum von rbombischer Form und eine Form mit Armen, wo 
die Arme von der Dehnung der Scheitel des Rhombus herrühren konnten. Im 
Racsovataler Kiesel fand ich auch noch den Übergang zwischen beiden, sofern 
die Arme zwar noch nicht ihre volle GröBe erreicht hatten, wo aber zwischen den 
Schichten bereits eine starke Einschnürung zu finden war. 

Rüösr hat die H. a. aus dem Schweizer Material nachgewiesen. In den Árva- 
váraljaer und Hanigovceer Dünnschliffen háufig. 


Hagiastrum eggregium. R. 


Bisher nur aus dem Scbweizer Jaspis erwáhnt. Ím Arvaváraljaer Material 
háufig. 


Druppula magna, n. sp. 
(Taf. III. Fig. 8.) 


Form eiförmig, im Zentrum mit einer aus kleinen Rhomben bestehenden, 
kernartig angeordneten eiförmigen Kugel. Die die zentral angeordnete Kugel 


348 D: RUDOLF HOJNOS 


bildenden Abschnitte verlaufen zuerst konzentriseh, dann aber, nach drei vollen 
Kreisen, nehmen sie, ohne weitere Kreise zu bilden, nebeneinander Platz. Der, 
die áuBere Eiform umfassende dicke Rand zeigt eine blasenartige körnige Struktur. 
Dicke des áuBeren Ringes 021—0-32 mm, jene des inneren Ringes 0771—0-73 mm. 

Die D. m. ist die von Rüsr aus dem Trias von Asturien beschriebenen Art 
Druppula pomatia áhnlich, die bei eiförmiger Gestalt ebenfalls blasig-körnig ist, 
doch ist die Struktur der ausgedehnten zentralen Kugel grobblasig, wáhrend die 
zentrale Partie der Dr. magna aus kleinen Abschnitten besteht. 

Fundort: im Árvaváraljaer und Hanigovceer Material selten. 

Diese Gattung ist vom Silur bis zur Kreide bekannt ; aus dem Tithon wurde 
bis jetzt nicht eine einzige Gattung erwáhnt. Rüsr erwáhnt 12 Arten aus dem 
Langenstregiser Silur, aus dem süduraliscehen Devon und aus dem Harzer und 
sizilianischen Karbon. Aus der Kreide führte er nur eine Art, die Druppula Muram 
aus dem Cillier Koprolithen VOT. ; 

Fundort: im Árvaváraljaer und Hanigovceer Material selten. 


Stylosphaera resistens. R. 


Von Rüsr aus dem Schweizer Jaspis erwáhnt. Im Hanigovceer Kiesel 
ziemlich hüvfig. Gut erhaltene Formen derselben sind selten, sofern ihre bipolar 
angeordneten, kanöletragenden Stiele háufig nicht in die Ebene des Dünnscehliffes 
fallen oder verschoben sind. 


Tripocictia elegantissima n. sp. 


(Vat LES Ks: 9) 


Form eines geleichseitigen Dreieckes, aus dessen Spitzen nadelförmige, 
furchenlose spitzige Fortsátze heraustreten. Lönge der Fortsátze 0"69 mm, Seite 
des Körpers 0-64 mm. 

Dieser Form steht am náchsten die von Rüsr beschriebene Tripociclia 
trigomum, die aus dem Schweizer Jaspis und dem Urschlauer Aptichenschiefer 
bekannt ist. Die Stiele der Tripociclha trigonum befinden sich in gleicher Ent- 
fernung von einander, das heiBt, sie schlieBen gleiche Winkel miteinander ein, 
die Lücken sind gedrángt und Kanöle sind in den Stielen nicht wahrnehmbar, 
wáhrend bei der Tr. elegantissima zwei Stiele in eine Gerade fallen und die Lücken 
parallel mit den Seiten des begrenzenden Dreieckes angeordnet sind. 

Fundort: im Árvaváraljaer Material ziemlích selten. 


Haexastilus priamevus. R. 


Die rundliche gitterartige Form mit den drei Ausláufern ist im Racsovaer 
Material ziemlich háutfig. Rüsr erwáhnt sie aus der Lias von Csernye und aus 
dem schwarzen Hornstein des Rigi. 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER UNGARISCHEN FOSSILEN RADIOLARIEN. 3849 


Haliodictya, n. g. 


Das Skelett ist gitterartig viereckig, an den Spitzen mit vier gegitterten, 
ausgedebnten Fortsátzen. 


Haliodictya Löőrentheyi n. sp. 
(att IS Pig 10: 


Im viereckigen Mittelteil sind in vier Reihen angeordnete rundliche Lucken 
und in den vier Fortsátzen ist eine stark gedehnte gitterig-lückige Struktur zu 
beobachten. 

Anscheimend sind nur die einander gegenüberstehenden Fortsátze gleich. 
Dimensionen: Lánge 148 mm, Breite 110 mm bei 103-facher VergröBerung. 
Die Stielenden sind ausgewaschen und unbestimmbar, weshalb sich die angege- 
benen Dimensionen nur auf das beschriebene Exemplar beziehen. 

Am nüchsten steht bezüglich der Gestalt die Gattung Staurodictia; nur 
sind die Stiele derselben dichter und ohne Textur und bloB die Scheibe selbst 
zeigt ein gitteriges Gefüge, wáhrend bei der Hahodictya Rumpf und őtiel über- 
haupt gitterige Textur aufweisen. 

Eime nahe Verwandte ist auch noch die Gattung Stilodiciya, deren Skelett 
kreisrund oder ein abgerundetes Viereck ist und gleichfalls eine gitterige Struk- 
tur zeigt. Hinsichtlich der Zahl und Lage scheinen auch hier die mannigfaltigen 
Fortsátze gedrángt vorzukommen. DemgemaB gehört die Gattung Haliodictya 
innerhalb der Unterklasse Discoida in die Familie der Porodiscida. 

Fundort: im Árvaváraljaer Material ist nur eine vollstándige Form 
zu finden, ihre Spuren finden sich jedoch in mehreren Dünnschliffen. 


" RkRhombodictyum n. g. 


Grobluckige rhombische Form, mit zwei in der Richtung der gröBeren 
Diagonale auftretenden Fortsátzen. 


Rhombodictyum perspicum n.€sp. 


(ETATS ESEK N o SSE) 


Form eines grobluckigen Rhombus mit zwei an den Enden sich zuspitzenden 
Fortsátzen. Dimensionen: Lánge 18 mm. Sie steht der Gattung Theosyringium 
nahe, deren Scheibenform ebenfalls zwei luckige Fortsátze besitzt. Waáhrend bei 
der Gattung Theosyringium $puren von Kammern zu finden sind, zeigt sich inner- 
halb der rhombischen Form der Rh. perspicum nur eine netzartige, körnige Löchrig- 
keit. Die Gattung Rhombodictyum gehört innerhalb der Familie der Pordiscida 
in die Unterfamilie Stylodictya. 1 

Fundort: im Árvaváraljaer und Hanigovcur Material selten. 


350 D: RUDOLF HOJNOS 


Cennilpesis monoceras. R. 


War nur aus dem Schweizer Jaspis bekannt. Die Achse der ungarischen 
Formen neigt etwas mehr von der Vertikalen ab, als jene aus dem Schweizer 
Jaspis abgebildeten. Auch die Lücken sind reduziert, indem sich nur 7—9 Reihen 
vorfinden, wáhrend Rüsr von 9—11 Lücken in einer Reihe erwáhnt. 


Cennilepsis Rapii. R. 


Wáhrend der Schweizer Jaspis durch 11 Arten von Cenmilepsis charakte- 
risiert ist, sind aus dem ungarischen Material nur 4 Arten bekannt. Rüsr erwáhnt 
die C. Rappwi als nicht seltene Form auBer aus dem Schweizer Jaspis auch aus 
dem Urschlauer Aptichen-Schiefer. 


Theosyringium primaevus nm. sp. 
(Vat else Rüge A29) 


Die Form ist im ganzen die eines abgestumpfíten Fünfeckes und hat an 
ihren beiden Kielen je einen Fortsatz. Die eine ist kurz und stumpf, wáhrend 
der untere lángere röhrenartig ausgedehnt ist, nach unten sich zuspitzt und $ieb- 
artig lückig ist. : 

Im Imneren sind Spuren einer  Kammernabánderung  wahrzunehmen. 
PANTANELLI glaubt bei der Theosyringium Amalae drei Kammern gefunden zu 
haben. (PANTANELLI: contre piccole concemerazioni.) Rüsr bemerkt, daB er bei 
dieser Art gleichfalls Spuren von Kammern gefunden hat (Rüsr: Andeutungen 
von Kammern). Es ist demnach nicht ausgeschlossen, daB auch bei dieser Art 
die Kammereinteilung aufzufinden würe. 

Die Formen dieser Gattung sind im Dünnsehliff zumeist scheibenartig. 
Rüsr erwábnt nur eine Form, die Theosyringium Helveticum, die nicht scheiben- 
förmig ist; zwei Fortsátze sind jedoch auch bei dieser von abweichender Form. 

Rüsr gestattet innerhalb dieser Gattung ziemlich viel Freiheit, wie dies 
auch aus den in seinen Werken abgebildeten Individuen hervorgebt. 

Für wichtig bölt er jedoch die bipolar angeordneten Fortsátze und das 
Auftreten der Lücken. Rüsr erwáhnt die Reprásentanten dieser Gattung aus 
dem Ilsener Koprolithen, aus dem Westschweizer Tithon-Jaspis, aus dem sizi- 
hanischen Karbon und dem Gardanazzaer Neokom. Die am nüchsten stehende 
Art, die Th. Helveticum ist aus dem Titbon-Jaspis bekannt. Hin grobBer strati- 
graphischer Wert kommt diesen Arten nicht zu. Im Árvaváraljaer Material sehr 
selten. 


Theosyringium Amatiae Pant. 


In Ungarn war diese Form nur aus der Csernyeer unteren Lias bekannt. 
Im Racsovaer Material kommt es oft vor, daB zufolge der Dicke des Schnittes 
das Bild eines zweiten Individuums störend wirkt, dab man geneigt würe, eine 
neue vierástige Form vorauszusetzen und kann man die Formen nur durch Kontrol- 
lierung mehrerer Scbnitte von einander unterscheiden. 


BEITRAGE ZUR KENNTNIS DER UNGARISCHEN FOSSILEN RADIOLARIEN. 351 


Theosyringium proboscideum. R. 


- Ein Begleiter des Tithon, sofern diese Form bisher aus dem Cernajkaer 
Hornstein und aus den Pfronter und Scbweizer Jaspisen bekannt ist. Im Racsovaer 
und Hanigovceer Kiesel nicht selten. Aus Ungarn ist sie bisher nicht erwáhnt 
worden. 

Einige Veründerungen treten jedoch bei den Árvaváraljaer Formen aut, 
sofern nach meinen Beobachtungen die zentrale scheibenförmige Partie in der 
Richtung der zwei Fortsátze etwas ausgedehnt ist und eine eirunde Form zeigt. 


Tricolacirtis n. g. 


Besteht aus drei übereinander liegenden groblückigen Kammern. Das 
Skelett hat an seiner obeizen Kammei einen spornartigen Fortsatz. 


Tricolacirtis ligustica n. sp. 
Es ANT, Its) 


Das Skelett besteht aus drei ineinander sich öffnenden groblückigen 
Kammern, von welchen die oberste einen spitzigen Fortsatz trágt. Die untere 
Kammer scheint sich ebenfalls zuzuspitzen, doch ist dies nicbt deutlich zu sehen. 

Dimensionen : Lánge der ersten Kammer mit dem Fortsatz 0-48 mm, Lönge 
der mittleren Kammer 0-43 mm, die der letzten (in einem Conus endigend?) 
047 mm. f 
Auf Grund der Verwandtschaft bildet die 7. I. innerhalb der Unterfamilie 
Triocirtida eine Übergangsgattung zwiscben den Gattungen Tricolocapsa und 
Theocirtis. Wáhrend námlich die áubBere Gestalt und lückige Textur auf die Tricolo- 
capsa hinweist, bringt sie der spitzige Fortsatz der Gattung Theocirtis náher. 
Es sind also Charaktere von beiden Gattungen darin vereinigt. Die Gliederung 
in drei Abscbnitten und die lückige Struktur unterscheidet sie übrigens von beiden 
Gattungen. 

Fundort: im Hanigovceer und Árvaváraljaer Material sind ein voll- 
stándiges Exemplar und Fragmente bekannt. 


Podocirtis Fragment (nm. sp. ?) 


Die Form zeigt gitterige Struktur; sie trágt spitzige Fortsátze, unten mit 
ausgewaschener Kappe. In ibren groBen Charakteren unterscheidet sie sich von 
der in EHRENBERGS Microgeologie (Das Erden und Felsen schafende Wirken 
des unsichtbaren kleinen selbstáöndigen Lebens auf der Erdew) auf Taf. 36 Fig. 23 
erwáhnten Podocirtis papalis darin, dab der den Fortsatz tragende obere Teil 
eine löcherige Basis besitzt und fast einen für sich abgesonderten Teil darstellt. 
Da der untere Teil beschüádigt war, konnte ich eine náhere Bestimmung der Form 
nicht vornehmen. 

Fundort: im Árvaváraljaer Material ist nur ein Fragment der P. 


bekannt. 


352 D: RUDOLF HOJNOS 


Sethocapsa, hanigovcensis n. sp. 


CRS ETT Bios a4 


Die lángliche, eirunde, sporenartige Fortsátze tragende Form hat ein kleines 
Köpíchen. Die verhültnismáBig gioBen, durch dünne Scheidewánde von ejnander 
abgesonderten Lücken sind netzartig angeordnet. 

Dimensionen : Lánge 1732 mm (samt den Fortsátzen), gröbBte Breite 061 mm. 

Am nüchsten steht sie zu der von Rüsr aus dem süduralischen Devon- 
Jaspis besehriebenen Sethocapsa obstipa, die sich dadurch von dieser neuen Art 
unterscheidet, dab ihr Köpíchen stark vom eirunden Rumpf abgeschnünrt ist ; 
ibr Fortsatz ist kurz und stumpf und die Lücken sind kleiner und dichter (in 
einer Reihe finden sich 11—183 Lucken), wáhrend das Köpfchen der S. hamigov- 
censis nur áubBerlich vom eiförmigen Rumpf abgeschnürt ist, ibr Fortsatz lang 
und spitzig ist und die Lucken giöbeL sind. 

Diese Gattung ist vom unteren Devon bis in die Kreide bekannt. Rüsr 
erwahnt auch eine Sethocapsa-Art aus dem Muschelkalk von Felső-Eörs, die S. 
occlusíve. 

Fundort: im Árvaváraljaer und Hanigovceer Material ziemlicb háufig. 


. Sethocapsa globosa.:R.: 


Von Rüsr aus dem Urscblauer Aptichen-Schiefer nachgewiesen. Aus Un- 
garn bisher nicht erwáhnt. 
Fundort: im Hanigovceer Kiesel nicht selten. 


Stichocapsa perpasta. R. 


Begleiterin des Tithon, sofern sie bisher nur aus dieser Etage bekannt war. 
RüsrT erwahnt sie aus dem Szentlászlóer stückigen Kalk-und aus dem Schweizer 
Jaspis. Im Hanigovceer Kiesel hüufiger, im Árvaváraljaer seltener vorkommend. 
Mehr in Fragmenten zu finden, unter Beibehaltung der typiscben BHigentümlich- 
keiten (die in den zonenweise in zwei Reiben angeordneten Lucken und in der 
konkaven oberen Begrenztheit bestehen). 


Dtichocapsa Fetzholdti. R. 


Wird von Rüsr aus dem Westschweizer Jaspis erwáhnt. Bei den in Ungarn 
vorkommenden Formen sind die in Reihen angeordneten Lucken verwaschener 
als bei den von Rüsr abgebildeten. . 

Im Árvaváraljaer Material ziemlich selten. 


Archicapsa, rotundata. D. 


Aus dem Schweizer Jaspis von Rüsr besehrieben, wo sie háufig vorkommen 
. . . [4 , . . 
soll. In Ungarn war sie bisher nicht bekannt geworden. Im ÁArvaváraljaer Kiesel 
selten. 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER UNGARISCHEN FOSSILEN RADIOLARIEN. 38353 


Spyrocapsa (Fragment). 


Rüsr erwáhnt aus dem Devon im Ural die Arten Spyrocapsa auginella R. 
und Sp. taema R. 
Im Árvaváraljaer Material ist ein Fragment bekannt. 


Thaeocapsa acuta n. sp. 


(Taf. III. Fig. 15.) 


Form eirund, im welcher sich zwei nicht miteinander kommunizierende 
Kammern ohne Struktur befinden. Die Wand fasst die zwei Kammern rinden- 
artig zusammen und trágt einen sporenartigen Auswuchs. Dimensionen : Lönge 
0583 mm, Breite 0748 mm. Hinsichtlieh der Form steht ihr die von Rüsr aus dem 
Schweizer Jaspis erwábnte Th. Emilhae am nüchsten, die ebenfalls zwei Kammern, 
jedoch mit feiner luckiger Struktur aufweist, der Fortsatz ist stumpf, kurz und 
Juckig, wábrend bei der Th. acuta eine Struktur im Inneren der Kammern nicht 
wahrnehmbar und der dornartige Fortsatz nach vorne gebogen, strukturlos und 
spitzig ist. : 

Fundort: in den Hanigovceer Dünnschliffen ziemlich selten. 


Thaeocapsa Kochii n. sp. 


(Taf. III. Fig. 16.) 


Form einer in einer Richtung etwas gedebnten Kugel, an welcber sich in 
der Dehnungsrichtung an dem einen Pol ein Kammern enthaltendes Glied befin- 
det. Die Schale ist dick (0709 mm) und sind darin kleine Lamellehen (0702 mm) 
zu sehen. Die zwei Kammern kommunizieren nicht miteinander. Am nüchsten 
steht ihr hinsichtlich der öuBeren Gestalt die von Rüsr beschriebene Art Theo- 
capsa obesa. Bei dieser Art gibt es keine innere Struktur, die Schale ist dick und 
es sind drei Kammern vorhanden, wöhrend sich bei der Art Theocapsa Kochu 
in der Rinde Lamellchen befinden und die kleine Kammer besser eingeschnürt 
ist. Rüsr beschreibt die Arten Theocapsa mediooblonga und, Th. medioreducta 
aus der Lias von Piszke und aus dem Kieselkalk des Rigi. Auf Grund der Beschrei- 
bung PANTANELLIS wird die Th. elongata aus der mittleren Lias von Piszke er- 
wabnt. 

Fundort: im Hanigovceer Material, selten. 


Theocapsa guadrata R. 


Bisher nur im Schweizer Jaspis bekannt gewesen. Ihr Auftreten ist dem 
nach chbataktetistiseh bei der Feststellung der Verwandtschaft des Sehweizer 
und des ungarischen Tithon, welcher Umstand vom Standpunkte der Paláozoologie 
Wichtigkeit besitzt. 


Földtan. Közlöny. XLVI. köt. 196. 24. 


354 D:t RUDOLF HOJNOS 


Theocapsa obesa. R. 


Rüsr hat diese Form aus dem Schweizer Jaspis beschrieben, wo sie als 
eine nicht selten vorkommende Form figuriert. 


Lithocampe cretacea. R. 


Wird von neun miteinander kommunizierenden Kammern gebildet. Rüsr 
hat sie aus den Pfronter und Teisendorfer Jaspisen nachgewiesen. Aus Ungarn 
war sie bisher nicht bekannt. 


Lithocampe coarctata. R. 


Rüsr lábt innerhalb der Gattung Lithocampe viel Freiheit zu, wie dics 
auch die in diese Gattung aufgenommenen ÁArten verschiedener Form und Struk- 
tur bezeugen. Bald sind die Kammern miteinander in Verbindung, bald nicht, 
ihre Anzahi ist auch veránderlich. Selbet innerhalb einer Art gibt es auch eine 
klemere Abweichung, die mit den Havptcharakteren nicht im Gegensatz steht. 
Aucb bei der [ithocampe coarctata habe ich mehrere Varietáten gefunden, bald 
solche mit 5 und 6 Kammern, bei welchen letztere zasammenflossen, bald solche, 
wo die Kammern abgesondert waren. Wie dies meine spüteren Untersuchungen 
auch bestátigt baben, sind diese Unterschiede durch die Oualitát der Dünnscbliffe 
verursacht worden. 

Ich fand innerhalb dieser Art dreierlei Varietáten, eine der von RÜST er- 
wahnten sechskammerigen und zwei fünfkammerige, die sich dadurch von einander 
unterscheiden, dab die BEinschnürung zwischen den Kammern störker ist. Rüsr 
hat sie aus der Lias von Csernye und dem Ilsedeer Koprolith nachgewiesen. 

Fundort: im Árvaváraljaer und Hanigovceer Material ziemlich selten. 


Spongophacus Hantkenii n. R. var. 


Diese unterscheidet sich von der von Rüsr besechriebenen Art Spongo- 
phacus Hamikenm dadurcb, daB ihr áuBerer Rahmen vielfach dünner ist. Auch die 
Dimension ist verhüáltnismöábig red uziert.: Die innere Partie ist dünkler nuanciett, 
im übrigen netzartig blasenförmig. 

Fundort: im Árvaváraljaer Material selten. 


1 Rüsr erwáhnt bei seinen abgebildeten Formen nirgends die angewendete Ver- 
gröBerung, weshalb ich behufs Erleichterung der Umrechnung eine Formel aufstellte, 
mittels welcher die von RüÜüsr egebrauchte VergrölBerung vermittelt werden kann. Diese 
Formel basiert auf dem Prinzip, daB der VergrölBerungsgrad proportionnel mit dem Zahlen- 


wert der vermessenen Form ist. (? — Ede yó g die von mir benützte VergröBerung, m 
m 


die gemessene GröBe, x der Zahlenwert, und 0 die VergröbBerung, die R. gebrauchte, be- 
deutet. 


BEITRAGE ZUR KENNTNIS DER UNGARISCHEN FOSSILEN RADIOLARJEN. 355 


Xiphocapsa n. g. 


Kugelförmiges, einen Höcker tragendes Skelett mit scbwammiger Struktur. 
Die Kammern liegen in zwei Reihen nebeneinande1. 


Xiphocapsa tetraporata n. sp. 


(Taft. III. Fig. 17.) 


Form kugelig, an einem Ende mit einem Höcker. Das $Skelett ist, soweit 
dies beurteilbar, von fein schwammiger Struktur. Im Höcker befinden sich zwei 
kleinere und in dem bedeutend gröBeren Körper zwei gröbere Kammern. 

Als nene Gattung habe ich sie innerhalb der Unterfamilie Stychocyrtida 
unter die Gattungen Stichocapsa und Cyrtocapsa eingereiht, auf Grund der ver- 
wandtschaftliehen Verbindung, sofern die Stychocapsa keine eiförmige Gestalt 
besitzt, ebenfalls mit mehreren Kammern ausgestaltet ist, mit dem Unterschiede 
jedoch, dab wáhrend die Kammern bei der Cyrtocapsa übereinander in einer Reihe, 
diese bei der Gattung Xiphocapsa im zwei Reihen angeordnet sind. Die Gattung 
Cyrtocapsa bat an ihrer obersten Kammer einen spitzigen spornartigen oder 
stumpfen Höcker. Dieser stumpfe Höcker ist jenes Charakteristikum, durcb wel- 
ehes sich die Cyrtocapsa. memer neuen Gattung nöáhert, was ich ducrh die Benen- 
nung Xiphocapsa ausdrücken wollte. Es vereinigt daher die Gattung Xiphocapsa 
in sich sowohl die Charaktere aus der Gattung Stychocapsa, wie aus jener der 
Cyrtocapsa.. 3 

Dimensionen : Lánge 0-"83 mm, Breite 0-64 mm. 

Fundort: Im Hanigovceer und Árvaváraljaer Material selten. 


Je sans Ungrasn esb-a8 mer bre sreduie b emten sorpamro ANT a eve 


1. Sphaerozoum sp. (8 Varietáten)" Rhodosphaera oligoporus n. sp." 
Caenosphaera, carbomica R." Rhodosphaera haexagonata n. sp." 
Caenosphaera. pachiderma R." Thaecosphaera Pappui n. sp. 
Caenosphaera, bakonyiana R. . Stylosphaera resistens R." 

5. Caenosphaera rotundata n. sp." Tripocidia elegantissima nm. sp. "7 
Caenosphaera regularis B." Haegastilus primaevus R. 
Caenosphaera lacunosa R. Cierposphaera cireumphcata R. 
Cenmlepsis multiplex R. Staurolonche robusta R. 
Cenmlepsis Rappu RB." . 25. Staurolonche egtensa. 

10. Cenmlepsis jaspidra R. Staurolonche Hamtkemnai. 

.  Cenmlepsis monoceros R." Rhopalastrum tuberosum R." 
Staurosphaera gracilis R." Rhopalastrum nudum. 
Staurosphaera inaeguale n. sp." Rhopalastrum hungaricum n. sp. 
Staurosphaera sedecimporata R. . Rhopalastrum proaviítum R. 

15. Staurosphaera amtigua R. Rhopalastrum erevolense R." 


Trochosphaera longispina n. sp." 


Dictyastrum singulare R. 


24 


356 D: RUDOLF HOJNOS 


Hagiastvyum astrictum R." Porodiscus commumis R. 
Hagiastrum plemm R. 45. Porodiscus subspiralis R. 

35. Hagiastrum eggregium RB." Porodiscus peronde R. 
Hahodyctia Lörentheüi n. sp." Porodiscus parvulus R. 
Rhombodictyum perspicum n. sp." Triactoma títomanum R. 
Spongurus resistens R. Amphibrachium-Fragment.." 
Spongodictium imvolutum R. 50. Pentalastrum primitivum R. 

40. Spongotractus coccostilus Kh. : Hegalastrum aimfans R. 
Druppula cornus R. Azocoris ? 

Druppula angustisporata. Zygocircus simplhicissimus R." 
Druppula magna n. sp." 54. Zygocircus budapestámi. n. sp." 


e 


Die aus Ungarn bishcr besehriebenen Nasgellartent 


55. Thaepodium micropus R. TIathocampe coarctata var." 
Thaesyringium primaevus n. sp." Stichocapsa perpasta R. 
Thaesyringyum proboscideum RB." 75. Stichocapsa biceps R. 
Thaesyrinénum amaliae R." Stichocapsa bükkiana. 
Thaeocapsa elongata R. Stichocapsa Petzholdtm h." 

60. Thacocapsa medioreducta R.- Archicapsa rotundata R.? 
Thaecocapsa guadrata h." Archicapsa piriformis BR. 
Thaeocapsa obesa KR." 80. Sethocapsa hamigovcensis n. sp." 
Thaeocapsa acuta n. sp. "7 Sethocapsa occlusiva Rh. 
Thaeocapsa Kochm n. sp. Sethocapsa globosa R." 

65. lathormtium biventre R. í Tricolocirtis hgustica n. sp." 
Iathocampium rectihneum HR. Xiphocapsa tetraporata m. sp." 
Tetracapsa Zinkenm R. 35. Spongophacus Hamtkenümű R. var. 
Tetracapsa Hamntkenm R. sss 
lithocampe perontgate R. Spyrocapsa? ] 

70. Lithocampe tutata R.? Podocyrtis$  : Fragmente. 
Lithocampe Hacckelm R. Podocapra" 


Züthocampe ceretacea R." 


III. Alter des Gesteins und stratigraphischer Wert der 
Kadiolarien. 


Die Radiolarien kommen schon im Allgonkium in einer groBen Artenzahli 
vor und der Nasselarta-Typus ist schon hier vom Spumellariatypus abgesondert. 
Íhr Erscheinen auf der Eide ist daher auf die ülteste Periode zurückzuführen. 
Fine von diesem (tesichtspunkte ausgehende gründlichere Untersuchung würde 
sewiB auch auf dieses Problem Licht werfen. Rüsr hat nebst der tiiassischen. 
jurassischen und kretazischen auch die paláozoische Radiolarien-Fauna studiert 


! die mit § bezeichneten Arten wurden bisher aus Ungarn ncch nicht erwáhnt. 
waáhrend die mit §? bezeichneten neue Árten reprüsentieren. 


BEITRÁAGE ZUR KENNTNIS DER UNGARISCHEN FOSSILEN RADIOLARIEN. 38357 


und konnte so auchderen chronologisches Erscheinen und Verbreitung beobachten . 
Hierüber veröffentlichte er eine stratigraphische Tabelle in seinem Werk : (Beitráge 
zur Kenntnis der fossilen Rádiolarien aus Gesteinen der Trias und der paláozoischen 
Schichtenn, in welchem er ohne jede überflüssige Eiláuterung nur die Daten erwáhnt. 
Schade, daB er unter Weglassung der Gattungsnamen blo8B Zablen mitteilt. Die 
Rolle der Leitradiolarien ist öáhnlich jener der Leitfossilien, sofern nicht eine 
einzelne Art, sondern die ganze mit ihr vorkommende Fauna das erdgeschichtliche 
Gepráge gibt. 

Es gibt jedoch auch niveaukennzeichnende Gattungen und Arten — wenig- 
stens auf Grund unserer jetzigen Kenntnisse — die in einer Periode plötzlich 
erseheinen und die sich in die neüen veránderten Verhültnisse nicht genügend zu 
schicken vermögen und zugrunde gehen. Einzelne Gattungen indessen, wie die 
Gattung Caenosphaera, deren mannigfaltige Form vom Devon bis zur Gegenwart 
bekannt ist, können vom geologisehen Standpunkte keinen besonderen Wert 
besitzen. Die Caenosphaera carbonica R., die, wie aucb ihr Namen zeigt, für das 
Karbon typisch wöáre, figuriert auch im Racsovaer Gestein als nicht seltene Art. 

Áhnlich fand ich auch die Itthocampe cretacea R. Es ist dies ein neuer Beweis 
dafür, dab der Gebrauch der die Zeitperioden bezeichnenden Artennamen hüufie 
Störungen verursacht, sofern diese Art eventuell bei spüteren Untersuchungen 
auch aus einem anderen Niveau bekannt werden kann und so Anla8 zu Irrtümern 
geben kann. 

Rüsr erwáhnt die Gattung Rhodosphaera blo8 aus dem Paláozoikum, mir 
ist es jedoch gelungen, auch eine Art aus dem Hanigovceer Material nachzuweisen . 
Die Gattung Spyrocapsa war bisher nur aus dem unteren Devon des Ural bekannt. 
Es ist mir gelungen, ein, wenngleich fragmentarisches und nüher nicht bestimm- 
bares Hxemplar im Sároser Material aufzufinden, welches unbedingt den Charakter 
einer mit der Gattung Spyrocapsa übetreinstimmenden Art an sich trügt. Aus 
diesen Beispielen ist zu ersehen, wie wenig die vertikale Ausbreitung der einzelnen 
Gattungen und Arten bekannt ist. Die Fauna des Árvaváraljaer und Hanigovceer 
Gesteins stimmt nicht nur in den Hauptzügen überein, sondern diese Faunen 
können auch sowohl in den Gattungen, wie in der Anzahl ihres Auftretens — 
von einigen lokalcharakteristiscehen Formen abgesehen — nebeneinander gestellt 
werden. 

Ein augenfálliger faunistischer Umstand zieht eine Grenze zwischen den 
beiden Gesteinsvarietáten und dies ist das Auftreten der Sphaerozoen in dem 
rotbraunen Hanigovceer Gestein. Im Hanigovceer Material gibt es acht Varietüáten 
von Sphaerozoen; solche meist indessen auch Rüsr in seinem WerkBeitráge 
zur Kenntnis der Juras aus dem Schweizer Tithon-Jaspis nach und 
selbst PANTANELLI erwáhnt sie auch aus dem toskanischen Tithon-Jaspis, obgleich 
er die eimzelnen Arten nicht absondert, sondern nur unter zusamménfassendem 
Namen als Sphaerozoum species behandelt. Diese Gattung gemahnt an die zer- 
fallenden Schwammnadeln und weist sehr mannigfaltige Formen auf. Man findet 
unter ihnen nadeldünne Formen, dann solche, wo der Winkel zwischen den Stielen 
gleich ist, und wieder andere, bei welchen die Stiele sich verdicken und an den 
Enden eine keulen- oder bogenförmige Verbreiterung zeigen. Rüsr führt in seinem 
oben erwábnten Werke auch eine Photograpbie hievon vor. 


358 D- RUDOLF HOJNOS 


Auf Grund der Schweizer Dünnsehliffe stimmen die hier vorkommenden 
Arten von Sphaerozoum sowohl in den Formen, als auch in ihren anderen Bigen- 
sehaften vollstándig mit den Arten des Sároser Komitates überein. Es ist somit 
sehr wahrschemlich, dab diese Gesteine dem obersten Malm— der tithonischen 
ötufe — angehören. Wenngleich Rüsr einzelne Individuen von Sphaerozoen auch 
aus dem Dogger nachweist, so ist doch deren Anzahl im Vergleich mit der im 
Tithon vorkommenden eine verschwindende, Wáhrend sich im Lábatlaner Dogger 
in einem ein Ouadratzentimeter messenden Dünnschliff drei Individuen befinden, 
in der Piszkeer Lias deren zwei, kommen in den Schweizer und Hanigovceer 
Dünmnschliffen deren 8 bis 10 vor. 

Bezüglieh des Gesteinsalters erwáhnt Rüsr in seinem die Jura behandelnden 
Werke aus Árvaváralja das Neokom und den mittleren Malm, doch wurde letztere 
Annahme von Professor HANTKEN als zweifelhaft bezeichnet. Er beschreibt das 
Gestein jedoch als hellgrauen Kalk aus dem Neokom (Palxgontographica XXXI. 
p. 274), dann als dichten, roten Kalk aus dem mittleren Malm. Es findet sich 
aber auch em Hinweis auf den oberen Malm, indem K. M. PAut Lin seinem Werk 
cDie Karpathensandsteine und Klippenbildungen zwischen dem Gebirgszuge der 
. Árvaer Magura und dem Árvaflusse von Turdossin bis Árvaváraljas gleicbfalls 
von der Racsovavölgyer Geologie sagt, dab anscheinend der oberste Malm reprá- 
sentiert sei. K. M. Paur sagt námlich: Doch scheinen die grauen 
Hornsteoeinkalke der Podbjeler Klippe, sowie die roten 
ET o Sn8:ton karl kre, sw elleh:e.éi mh ar es ov a talked e EN Lera ÜnítaS 
mergel uterlagern und welche mit den roten Aptichben- 
kalken von 8t. Veit bei Wien petrographisech groBe 
Áhnlichkeit haben, die höberen Malmsehiehten zu 
reprásentiervrens Diese geologische Voraussetzung bestürken auch die 
Radiolarien, sofern aubBer den oben erwáhnten Sphaerozoen aucb noch andere 
Gattungen und Arten auf das Tithon hinweisen. 

Zur Kontrolle ist Jie Szt. Lászlóer, Cernajkaer und Schweizer Tithon-Fauna 
sehr gut verwendbar. Aus dem Cernajkaer Tithon (Serbien) erwábnt Rüsr folgende 
Arten : Caenosphaera pachiderma R.", Staurosphaera amtigua R.", Triactoma tito- 
nicum h., Rhopolastrum nudum R.", Rhopolastrum tuberosum R.", Theosyringium 
proboscidum RB." Die mit § bezeichneten Namen reprüsentieren jene Arten, die 
ich auch im Hacsovaer, beziehentlieh im Hanigovceer Material gefunden habe. 

Von Szt. László sind die Staurolonche extensa, R., Dictiastrum singulare R. 
und Stichocapsa perpasta R. jene Arten, die auch ich aus dem untersuchten Material 
nachgewiesen habe. 

Den Tithon von Carpena (Spezia) hat VrIsassa studiert ; trotz der abstechen- 
den faunistischen Umstánde ist es mir gelungen, die Arten Staurosphaera amtigua R., 
Staurolonche elongata PANT., Stichocapsa bispinata R. und Zygocyrcus Bütschli Vix. 
aufízufinden. Die gröbte Verwandtschaft mit dem Schweizer Tithon-Jaspis zeigt 
jedoch das Racsovaer, beziebungsweise Hanigovceer Material. Dieses Faktum 
glaubte ich am anschaulichsten:in einer Vereleichungstabelle nachzuweisen. 


: Verhandlungen der K. k. Geol. Reichsanstalt. (Wien, 1867.) 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER UNGARISCHEN FOSSILEN RADIOLARIEN. 359 


Ich habe daher die im Schweizer Jaspis vorkommenden Arten zusammengestellt, 
die solcherart mit den Formen des ungarischen Tithon verglichen werden können. 

Eimzelne Gattungen fehlen gánzlich aus dem ungarischen. Tithon, wie: 
Triactoma, Stylosphaera Diplactura, Discospyra, Spongasteriscus, Oyrtocalpis, 
Tripodiscus und Iathocyrtis. 

Aus dem Sechweizer Titbon fehlen die Gattungen : Staurosphaera, Haegasttlus, 
Carposphaera, Trochosphaera, Spongurus, Spongotractus, Spongodictuum, Druppula, 
Porodiscus, Thaecosyringvum, Rhombodictyum, Theopodium, Tricolocapsa, Xipho- 
capsa, Hahodictya, Zygocircus. 

Diese Radiolarienspezialitáten aus dem Tithon von Ungarn haben nur 
eine mehr lokale Bedeutung, eine giöBere Wichtigkeit kann ihnen daher — rück- 
sichtlich der vielen neuen Arten — nicbt zuerkannt werden. 

In der folgenden Tabelle möchte ich jene Übereinstimmung zur Anschauung 
bringen, die zwischen dem Árvaváraljaer, bezw. Hanigovceer Material und dem 
ihm am náchsten stehenden Schweizer Tithon-Jaspis berteht. 


1. Spaerozoum sp. Hagiastvrum porrectum h. 
Caenosphaera pachiderma h." Hagitastrum egregium Rh." 
Caenosphaera. stellata. 30. Rhopalodiciuum bisulceum KR. 

Rhopalodiectvum Zatteli Dunikov. 

Spongasteriscus Dumkovskyi RB. 


Caenosphaera. disseminata h. 
5. Caenosphaera  gregarta. 
Cenmlepsis jaspidae R." Cyrtocalpis lepida R. 
Cenmlepsis concava BR." Tripodiscus disseminatus B. 
Cenmlepsis tipica Rh. ? 35. Archcapsa? pyriformis h. 


144 


Cenmiepsis 
Cenmilepsis 
Cenmlepsis 
Cenmilepsis 


minuta BR. 
Rappu BR." 
oblonga Rh. 


monoceros Rh." 


Archicapsa " rotundata R." 


Archicapsa " Wiederscheimmm Rh. 
Cyrtocapsa7 tricicha h. 

( f 
Theosyringium proboscideum h." 


Cenmilepsis ovata RB." 40. Theocapsa" obera B. 
Cenmilepsis elongata Rh. Theocapsa " guadrata HR. 

15. Triactoma pachyacantha NR. Theocapsa? BEmihas R. 
Szylosphaera resistens R. lathochytris excavata R. 
Staurolonche divergens Rh." lathocampium rechlhmeum R." 
Thaecosphaera sp. R." 45. TLithocampium rveclhimatum R. 

: I 1 
Tripocidia trigonum Rh." Tetvacapsa? pinguis R. 

20. Diplacitma longa R. luthocampe" cerassítestata Rh. 
Discospira perspicua Rh. lathocampé perampla h. 
Amphibrachuum eyhndricum R." Lithocampe guwmisertata h. 
Rhopalastrum nudum B." : 50. [ithocampe termisertata h. 

J) fi 
Rhopalastrum processum R. lIathocampe segcorollata h. 
1 [ 

25. Rhopalastrum tuberosum R." Lithocampe irregularis B. 
Hagiastrum subactum R. lIathocampe altissima R. 
Hagiaswum astrictum R." Lithocampe Haeckelm h." 

; 1 


1 Die mit § bezeichneten Genus sind auch aus dem Tithon von Ungarn bekannt. 


360 D: RUDOLF HOJNOS 

55. Iithocampe mediovi latata R. Stichocapsa bicacuminata Rh. 
Strichoformis raviata GUEMBEL." Stichocapsa glandaformis h. 
Stichoformis depressa, B. Stichocapsa differens KR. 
Stichocapsa? jaspidea R. Stichocapsa decora H. 
Stichocapsa oblongula h. Stichocapsa, imminuta Kh. 

60. Stichocapsa direchporata B. Stichocapsa Petzholdm R. 
Stichocapsa tecta BR. 70. Stichocapsa Grothi BR." 
Stichocapsa longa R. 71. Stichocapsa perpasta R." 


Stichocapsa tenwis R. 


Ferner habe ich versucht die ima Palüozoikum und Mesozoikum vorkommen- 
den Radiolariengattungen hinsichtlich ihrer Ausbreitung nach dem geologischen 
Alter in einer Tabelle zusammenzustellen. Da ich die Aufführung sámtlicher 
vorkommenden Gattungen in solcher Weise zu schwerfállig fand, erwáhne ich 
nur jene Gattungen, die aus der Fauna von Ungarn bekannt sind. 

Auf Grund der Tabelle sind mitbin die Gattungen Sphaerozoum, Carpo- 
sphaera, Tripociclia, Hagiastrum, Thaeopodium, Tetracapsa, Tricolocyrtis, Xipho- 
capsa, Trochosphaera, Haliodictia usw. jene, welche im Tithon als für die Niveaus 
kennzeichmend anzuseben sind. 

Hine andere Tabelle habe ich mit Bezug auf die Artenverháltnisse Ungarns 
(auf Grund der ungarischen Fundorte) zusammengestellt, aus welcher auf Grund 
der Arten tiefergehende Schlüsse — wenngleich von lokaler Bedeutung — ab- 
geleitet werden können. 

Aus den cambrischen, silurisehen und devonischen Sehichten sind die 
Spumellarien bisher nicht bekannt. Im Karbon kommen vor die Arten.: 


Cenmilepsis multiplex R. Bükk (roter Kieselschiefer), 
Druppula cornus R. Bükk (roter Kieselschiefer), 

Druppula angustiporata B. Bükk (Kieselkalk von Felsőeörs), 
Pentalastrum primitivum R. Bükk (Felsőeörser Unicum), 
Hezalastrum infans R. Bükk (Felsőeörser Unicum) . 


Nassellarien sind aus den cambrischen, silurischen und devonischen Sehichten 
bisher nicht bekannt. ; 
Aus dem Karbon führt Rüsr aut: 


TIithocampe tutata R. (Bükk, roter Kieselschietfer), 
Stichocapsa biceps R. (Bükk, roter Kieselscbiefet), 
Stichocapsa bükkiana (Bükk, roter Schiefer). 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER UNGARISOHEN FOSSILEN RADIOLARIEN, 361 


Verbreitung der aus Ungarn beschriebenen Radiolarien- 
gattungen nach Zeitperioden. 


! j 
Name des Genus Silur Devon kelábon I Dyas Trias Jura / Kreide 

! 
Sphaerozoum az vas eme I — SS es —— Z404 1 gi 
Caenosphaera, wa va 1 1 1l 1 1 1] 
Genhilegsis 1 ze 1 1 il 1 1 1 
Staurosphaer ül vs em — Ez 1 ász új ztés Haz ast, 
ÚT GÜSÖNAETÜSEs Sz zz Mha tea 1 3 —z EG 1k ] 
Trochosphaera u. ve 7. 5 SGSERÁL TE essel tódikás —- 1 las 
Rhodosphaera u. ve igeséa —- TES sEe — 182 
Thaecosphaera. va 1 ESA ttáztlset ri J szád dei zás ag — 1 w 
Trigocielia uz szár szlisz j ERTL eze at SSE Zn KENÖTER 1l4ú 
POTOURSOUS sz ze éz SAN ZS ták ése zni ez JER 
Rhopalastrum u ma) 5 ize 1 1 il 1 
IDENY DO AKONE ZÁS te 1 1 úl 1 1 1 
Dictyastrum E elb téess — Ez etéren — Ua 
Hagtasíramaz azaz SNS, ene edge — MEG eze 
SZOT OLONOho ze Tess — 5 4] 1! ! 1 Es 1 1 
Rhombodictyum .. — E TE szel SA aza TNS 
IDONÓOLKOGGLÜS Zak zat al Mkt; EGG TSEÉRE kgÜSBS ! íl FL UNNLN KEEN 
Hegalastrum u.m)  — e] MSZT Tsz Eli 1 — 
ZÜDOGITGÜSZET Ez ztés BOT EZT kes 1 I 1 
LK O GAS élése SS TAR 1 5 JAZZ a ZERGE EZ 1 sze sát HEZ 
Thaeosyringium a. me  — -— ALAK Rés S 1 1 S 
MILZONOGBÁN eze Szt Met ei — DEZSZ ek Sa ES 1 gi — 
TA ZgCNÖSÜ eze salt SEN So sát es KÉS Tá ZENET 1 1 
Inthormtium .. -— égeket Et eg EG DÓL SA JE ő — 1 —— 
TROCANDTUNY EE zt 8 — — — Ti f vel, s 
Tetracapsa a ez ma I . — sajat észak öt — TER esse 
Tüthocámpé ák ssz e pi dő KBER ss 1 1 
SZE HOCOÓ Se zs ata KÉT - 1 — — 1 — 
Tricolocírtis az zN — [ — [an — ] — S De ses 
XYDhOCApSO u maa vm SEEM SSE HÍV zs — — 18 — 
SPYUTOCADSA aza sa ze  — ásta Tt liszt - § LMI KE 
Heliodigíja u um ér TK ES ESZÉK ÁE ese KÉK AZ 
TTTEDVOGÓZOS ASK ea zá TÁL AZT eza 18 sz 1 [  — 


1 Die mit $ bezeichneten Gattungen wurden bisher nur aus dem Tithon erwáhnt. 


53062 D- 


RUDOLF 


HOJNOS 


Die Spum ellarién im Mesozoikum. 


Trias. 


1... Ken pen 


Staurosphaera  amtigua BR. Felső-Eörs 
Csernye. 
Staurolonche Hamtkenüi Velső-Börs . 
Spongodiction involutum Felső-Eörs. 
Spongotractus coccostylus Velső-Körs. 
/ygocircus . simplicissimus  Felső-Börs. 
Porodiscus commums Velső-Börs. 
Porodiscus subspiralis Felső-Börs. 
Porodiscus paronae Felső-KEörs. 
Porodiscus parvulus Felső-Börs . 


2. Múschelkalk. 


Caenosphaera bakonyiama R.. Felső-Börs . 
Spongophacus Hantkenm R. Felső-Eörs. 


Zigocircus — simplicissimus  R. Pelső- 
FEörs. 
3. Roter Sandstein. 


Bisher ist es weder im Auslande, noch 
in Ungarn gelungen, aus diesen Schich- 
ten Radiolarien nachzuweisen. 


Jura. 


Task 


Carposphaera. cireumplicata R. (Árva- 
váralja). 

Rhopalastrum nudum R. (Árvaváralja . 

Hagiastrum plenmum R.. (Árvaváralja) . 

Staurolonche extensa BR. (Szent-László) . 

Dictiastvrum singulare h. (Szent-László) . 


Dogger. 


Caenosphaera lacunosa h. (Lábatlan) . 
Cenmilepsis jaspidae R. (Lábatlan) . 
Spongurus resistens RB. (Lábatlan). 
Rhopalastrum nudum Rh. (Piszke). 


Malm. 


Staurosphaera gracihs KR. (Czernye). 
Staurosphaera,. antigua R. (Czernye). 
Hexastilus primaevus KR. (Czernye). 
Rhopalastrum proavitum R. (Czernye). 


Hierher gehören ferner auch die aus dem Árvaváraljaer und Hanigovceer 
Material nachgewiesenen Arten, die am Schlusse der Artenbeschreibung aufge- 


führt sind. 


ő Kreide. 


Neokom. 


Staurosphaera sedecimporata KR. (Podbiel), 


Staurolonche robusta Rh. (Árva váralja). 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER UNGARISCHEN FOSSILEN RADIOLARIEN. 363 


Die Roölle der Nassellarien im Mesöoözoik um 


Die Tuasformation ist blob durch die zweite Schichte reprásentiert. Aus 
dem Keuper and dem roten Sandstein sind bis derzeit keine Radiolarien nach- 
gewiesen worden. 


Muschelkalk. 


Sethocapsa occlusiva RB. (Felsőeörs). 


Jura. 
Lias. 
Theosyringium Amaliae Pasr. (Árvaváralja), 
Tithormtium biventre R. (Árvaváraljaer Unicum), 
Stichocapsa perpasta B. (Szent-László). 


Dogger. 
Theocapsa elongata R. (Piszke), 


Theocapsa, medioreducta R. (Piszke), 
TIithocampium rectilimeum R. (Lábatlan). 


Malm. 


Theosyringyuum micropus R. (Czernye), 
Thaeopodium Amahae PaAwr. (Czernye). 


Hierher gehören auch noch die aus dem Árvaváraljaer und Hanigovceer 
Material nachgewiesenen AÁrten, die am Schlusse der Artenbeschreibung auf- 
geführt sind. a 


Kreide. 


Neokom. 


Tetracapsa Zinkenü (Árvaváralja), 
Ithocampe pervulgata (Podbiel). 


Der stratigraphische Wert der bisher aus Ungarn noch nicht beschriebenen 
Spezies und die Bemerkungen hierüber wurde unter den Beschreibungen erwáhnt. 


IV. Ouellenwerke. 


EHRENBERG: Die lebendigen Infusorien und die lebendige Dammerde (1837). 

— Die Bildung europaáiséher, libischer und arabiscber Kreidefelsen ünd des 
Kreidemergels aus mikroskopischen Organismen (1839. Leipzig). 

— Mikrogeologie. 

— Zur Mikrogeologie. 

— Mikrogeologie. (Das Brden und Felsen schaffende Wirken des unsichtbar 
kleinen selbstándigen Lebens auf der Erde.) I 


364 D: RUDOLF HOJNOS 


HAECKEL: Radiolarien (I. Teil), Spumellarien und Nassellarien. 1887. Berlin. 

— Radiolarien (II. Teil; Acantharien und Phaeodinien). 1888, Berlin. 

hüsr: Beitráge zur Kenntnis der fossilen Radiolarien aus Gesteinen der Trias 
und der paláoszoischen Schichten. 

- Boitráge zur Kenntnis der fossilen Radiolarien aus Gesteinen der Jura. 1885. 
- Beitrüge zur Kenntnis der fossilen Radiolarien aus Gesteinen der Kreide. 

- Contributions to Canadien Mikropaleontology Part. IV. (Ottawa, 1892.) 

Vrsassa de REGny: Radiolari delle Flaniti titoniane di Carpena (1898). 

PANTANELLI: Idiaspri della Toscana ei loro fossili. 

DuwIKowsky: Die Spongien, Radiolarien etc. bei öchaffberg bei Salzburg (1882. 
Wien). 5 

JOHANN MÜLLER: Über die Thalassicollen, Polycistinen und Acantrometren des 
Mittelmeeres (1858, Berlin). 

UnrziG: Die Tatragebirgen. 

I MB AUT s Die Karpathensandstein- vád Klippenbildungen zwischen dem 
Gebirgszuge der Árvaer Magura und dem Árvaflusse, von Turdosin bis Árva- 
váralja (Wien, 1867). 

— Die Klippen- und Karpathensandsteinbildungen des rechten Árvaufeis. 

G. STACHE: ScbluB der Aufnahme im Gebiete der Hohen Tátia (Wien, 1867). 

Zugleich bringe ich auch an dieser Stelle dem Herrn Universitátsprofessor 

EMERICH LŐRENTHEY meinen ergebenen Dank zum Ausdruck für seine wohl- 

wollende Unterstützung und fÍreundlichen Unterweisungen, durch welcbe mir 

die Ausführung meiner Arbeit ermöglicht wurde. 
Boarbeitet im Paláontologischen Institut der königlich ungarischen 

Universitát. 


(Aus dem ungarischen Original übersetzt M. PRzYBoRsKxi, dipl. Berginge- 
nieur, Berginspektor i. P.) 


b) KURZE MITTEILUNGEN. 
NOTIZ ÜBER LATERITISUHE EISENERZE IN SENEGAMBIEN. 


Von Dr. HERMANN LIENAU. 


Einleitung. 


Der Ausdruck Latertt, (vom lateinischen Later— Ziegelgesteiuw), 
stamint von BUCHANAN, der diese Bildungen in Indien eingehend studierte. Ge- 
wöhnlich sind es Eruptivgesteine, die durch Verwitterung diese aluminium- und 
eisenhaltigen KRestformationeny bilden, welche auch noch kTerra rossas und 
eTerre a ravets; genannt werden, und haupsüchlieh in tropischen Gegenden vor- 
kommen. Übrigens ist jedes andere als eruptive (Gestein gleichfalls fáhig, Laterite 
zu liefern, und je nach dem Ursprung sind auch die Laterite verschiedener: 7u- 


sz Ű ee 


KURZE MITTEILUNGEN. 365 


sammensetzung. Nicht immer ist die Tonerde vorwiegend, es kann auch HBisen 
oder Kieselsüure als Hauptbestandteil auftreten. So sind die Zersetzungs- 
produkte des Basalts in [dand, undam Vogelsbergin Hessen Bauxite 
(LrE8BRrcH). Auch der Laterit der Seychellen-Inseln ist ein Bauxit mit 5094 
Tonerde (BaAuxg), und die Bauxite des Départements Var in Südfrankreich ver- 
danken ihren Ursprung sehr wahrscheinlich dem Porphyrmassiv des Maurengebirges 
bei Toulon, worauf bereits RoUuLE hingewiesen hat. Sie sind also auch gewisser- 
maBen eine Art Laterit, wenn auch auf sekundárer Lagerstátte. 


Beschreibung der Senegambischen Eisenerze.: 


In Senegambien wurden kilometerlange Bisenerzlager signalirt und in Folge 
dessen wurden vom Verfasser zwei Distrikte, die durch Schurfrechte belegt waren, 
besucht, nömlich Thies und Rufisgue. 

I. Thies. Thies ist eine Stadt von 83000 Binwohnern an der Strecke Dakar- 
St. Louis und 71 km von Dakar, der Hauptstadt von Französisch-Westafrika 
entfernt. Die Region von Thies ist auf emmem Plateau von 80—120 m Höhe gelegen. 

Dieses Plateau, das nach Osten hin mit sanftem Gefülle verlüuft, wird. nach 
Westen zu plötzlich durch eine ca 40 km lange und 70—80 m hohe őteilwand, 
die wie eine groBe Verwerfung aussieht, unterbrochen. Vor dieser Steilwand, der 
eFalaise de Thiesy, deren Richtung genau Nord-Süd ist, liegt eine dreieckige Halb- 
insel des Cap vert, deren Scheitelpunkt die Hafenstadt Dakar bildet. 

Am besten übersieht man die geologischen Verháltnisse am Meeresstrand, 
in der unmittelbaren Umgebung von Dakar, denn der Laterit des Plateaus von 
Thies ist fast überall von máchtigen Sandschichten überlagert, welche in der Re- 
genzeit mit einem undurchdringliehen Dickicht (Brousse) bestanden sind. 

Man könnte nun aus der Anwesenheit von Basalten in der Region von Dakar 
schlieBen, daB der Laterit des Landes basaltischen Ursprungs sei, und bis jetzt 
sind die Forscher auch dieser Ansicht, jedoch ist diese Anschauung als irrtümlieh 
aufízufassen. Es ist námlieh leicht zu konstatieren, daB zwischen den Basalten, 
die teils zu Tage ausgehen, und dann müchtige Massive bilden, wie auf der kleimen 
Insel Gorea, gegenüber Dakar, teils die Mergelschichten nicht durchbrochen ha- 
ben, wie bei der kHalaise du Lazarety und zwischen dem Laterit sich keine Beziehung 
festlegen láBt. Kein Übergangstypus existirt. Übrigens sind die Basalte nirgend wo 
verwittert, wenn nicht durch die Brandung des Meeres, welche sie langsam zu 
Sand reduziert, indem sie die abgestürzten Basaltstücke zwischen dem Schotter 
des Strandes abschleift. 

Die spezifisceh schweren Fraktionen dieses Sandes, aus einem sehr reinen 
Titaneisen bestehend, bilden am Strand bedeutende Ablagerungen, und 
werden übrigens auch industriell gewonnen, in Rufisgue zum Beispiel. 

Die Genesis des dortigen Laterits ist eine ganz andere. Es handelt sich 
nömlich hier um die Zersetzung durch die Atmosphárilien, von leicht eisenschüs- 
sigen Mergelschichten, und ihre Umwandlung in ein kalkíreies und eisenreiches 
Gestein, welches mitunter, durch weiteres cReifeny, gradezu ein wirkliches Hisen- 
erz bilden kann. 


366 KURZE MITTEILUNGEN. 


Diese Umwandlung kann man besonders günstig am Strand beim Schlacht- 
haus in Dakar studieren, wo die Schichtenfolge sehr klar alle Übergangsfasen 
vom roten und harten Laterit bis zam sehr weissen und fettigen Mergel aufweist. 

Die wemgen Ausbisse des Laterits auf dem Plateau von Thies werden meist 
als Steinbrüche ausgebeutet und man liefert von dort das Material zam Hüáuserbau 
und zum Beschottern der Hisenbahnen. Diese Ausbisse haben meistens eine abge- 
rundete und polierte Oberfláche, deren Farbe, auf Oxydation kleiner Manganmengen 
zurückzuüführen, fast schwarz ist. Der ganze Habitus erinnert an gewisse Limonite. 

Die Máchtigkeit der Lateritschicht erreicht, wie man am Profil von etwa 
30 Tinkwasserbrunnen, die von den Geniletruppen für die Travaux Publics nieder- 
gebracht wurden, konstatieren kann, bis zu 12 m, die überlagernde Sandschicht 
bis zu 10 m. Die Laterit geht nach der Tiefe zu im Mergel über. 

Es bestehen hier vom Laterit zwei Typen verschiedenen Aussehens. 

4) Der pisolithische Typus, kompakt, von kleinem, ge- 
drüngtem, eng zementiertem Korn, dunkelrot und sehr hart. Dieser ist die selte- 
nere Varletát. Die Analyse, vom Verfasser im Laboratorium des Militárspitals zu 
Dakar angefertiet, ergab : 

TT SOTK e Evek stee best ESNE ÉTÉ 2 ZITALEY SSE OTTO AN ÖTEN OTET ÁS NAA ÉG ő 
TSTERCÍSÁNTO Ze a ezt T0-SIZ0s AZELOTT SE SZEKTA 


B) Der Haupttypus, sehwammartig gehölt und durch- 
löchert, von hellerer Farbe, ins Gelbe stechend, leichter, und weniger hart als der 
erste. Die Analyse ergab: 


IRS EN etes ke e ke áe AAA 2878 202 ATS BASEBALL KSOTÓ S ZSZ TR 10N0/8 


IKTOSCÍSÁÜTO BE EE et TEGEK 9.382 1300 2O E ÁGOTA EBE 4BO-EÉBEB 


II. Rufisgue. Rufisgue, kleine Hafenstadt und Zeutralpunkt für die 
Ausfuhr der Arachisnub, Station der Strecke Dakar—St. Louis, liegt 24 km vón 
Dakar entfernt. Schurfrechte waren belegt bei Cap Rouge, 15 km südöstlich von 
Rutfisgue, über den Strand zu erreichen. Dort stöBt eine niedere Hügelkette, eine 
lateritische Terrainwelle, die übrigens parallel der Klppe von Thies lüuft, recht- 
winklig ans Meer. lhr áuBerstes, ganz erodirtes Ende erhebt sich unmittelbar 
himter dem Strand, wodurch der Name Cap Rouge entstanden ist. Zwischen den 
von der Brandung losgelösten Blöcken von Laterit, die vom Meereswasser be- 
arbeltet wurden, findet man solche, die vollstándig in Hisenerz vom Aussehen 
eines hoteisensteins umgewandelt sind. Die Analyse, in Dunkergue angefertigt, 
ergab folgende Werte : I 


SET Sza tés e seen SÉT DODO LESDOLOL OTT Zoli kiszes 
IKZegelSÁTKB s őrét E ERŐ 8.5. AEHAZ TNS F/ OD 
TÜTANSAŰT E Esze etette ezett 0.4 0.4 0.8 0.1 
MADGAT "sz sház ása et e ata ST Éz ÉT 0.1 0.1 0.1 0.5 
Kalk, Magnesia, Tonerde . .. . . 0.2 0.5 0.5 0.8 
Glülhvorlűsü és setén etés ZA 9.4. , ADA 145 


Man unternahm, durch dieses Resultat ermutiet, einige Schurfarbeiten. 
Aber kaum hatte man die dem Meere zugewandte Oberflüche abgedeckt, so fiel 


BOL pet 


- 


VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 367 
der Eisengehalt bedeutend. Ein Gesenke, 10 m hinter dem Strand abgeteuft, und 
die ganze Schicht (8 m) durchfahrend, brachte nur noch den gewöhnlichen Laterit 
zu Tage. Zwei andere (Gesenke, in der Löngsaxe der Hügelkette niedergebracht, 
hatten dasselbe Ergebnis. 

Konklusion. Der Laterit von Thies und von Rufisgue in Senegambien ist 
nicht vergleichbar mit dem von Guinea und von Indien, welcher zu einem Grad 
von Hisen angereichert ist, dab er als wirkliches Eisenerz angesprochen werden 
muB. In Portugisisch-Indien (Goa) und in Franz.-Guinea werden derartige Lager 
mit Erfolg auf Hisen aufgebaut. Dieser Grad der kRei1fes wird aber vom sene- 
galesischen Laterit nur sehr selten, und dann nur an der Oberflüche erreicht. 
Diese Lager bieten demnach kein praktisches Interesse. 

Barátka (Ungarn), den 1. Mai 1916. 


(0) VERSCHIEDENE MITTELLUNGEN. 
. EUGEN WALDEMAR HILGARD. 


(1838—1916.) 


Anfang dieses Jahres verschied in. Kalifornien E. W. HILGARD, einer der 
Gründer der modernen Bodenkunde. Seine Lehren hatten einen entscheidenden 
EinfluB auf die ungarischen Agrogeologen, wir wollen deshalb einige Minuten bei 
seimem Andenken verweilen. 

HILGARD ist im Jahre 18383 in Zweibrücken (Bayern) geboren als Sohn des 
Publizisten und Dichters TH. ERAsMus HILGARD, der in eine politische Konspira - 
tion verwickelt, 1833 nach Amerika emigrierte. In Illinois fing HILGARD seine 
Studien an, die er in Heidelberg beendete, wo er 18583 zum Doktor der Philosophie 
promovierte. 

Nach Amerika zurückgekebrt, finden wir ihn schon 1858 als Staatsgeologen 
in Mississippi. Von 1875 an bekleidete er die Stelle des Professors der Agrikultur- 
chemie an der staatliehen Universitát in Berkeley (Kalifornia) und war gleich- 
zeitig Direktor der von ihm gegründeten Versuchsstation. 

Im wissenschaíftliehen Leben der Vereinigten Staaten führte HILGARD eine 
vornehme Rolle; die Zahl seiner Werke betrágt fast 250. 

Seine Hauptwerke sind die folgenden : 

Neport om the." Geology and Agriculture "os the 
State of Mississippi. Dieses 1860 erschienene Werk behandelt auBer 
den geologischen Verhültnissen des Staates Mississippi auch dessen Bodenver- 
háltnisse in Zusammenhang mit den wirtschaítlichen Fragen des Staates. Hier 
begründet er schon die Prinzipien der agronomischen Forschung, die er spüter 
auf seiner Verssucbstation verwirklichte. 

Im Jahre 1869 erschien sein zweites Werk On the Geology of 


KÉN, RÉS 


305 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


Louisiana and the Rock Salt Deposits of: Pétite -Amnse 
Island). 1884 schrieb er im Auftrage des Departementes des Inneren sein (Re- 
port on Cotton Production in the United States. 1880 wurde er Leiter der Kom- 
mission, die die Aufgabe hatte, die agronomischen Verhültnisse und Bedürfnisse 
des Westens zu erforschen. Als solcher publizierte er gemeinsam mit F. GC. JoNEs 
und R. W. FuRNES sentReport on the elimatic and agricult u- 
ral foatures and the agricultural "practice. and needs 
of the Arid Reogions oí the Paciiic 810pe9. 

Im Jahre 1892 erschien sein wohlbekanntes Werk Über den HinfluB des 
Klimas auf die Bildung und Zusammensetzung des Bodensy, das auch in deutscher 
Übersetzung erschien und seinem Verfasser die Liebig-Medaille der Münchner 
Akademie der Wissenschaften zufallen lieb. Dieses Werk interessiert die ungari- 
schen Agrogeologen im höchsten MaBe, denn es widmet den Székfeldern Ungarns 
ein besonderes Kapitel. Er bespricht die Bildungsweise - dieser Böden und zeigt 
auch die Wege der Melioration. 

Seine Universitátsvortráge hielt HILGARD fast bis zu seinem Tode. Den 
Inhalt seimer Vortráge publizierte er 1906 im seinem Werke kSoilsy, das noch lange 
eine reiche Ouelle der bodenkundliehen Forschung bleiben wird. 

Die Agrogeologen betrauern in HILGARD ihren Áltesten, der gezeigt hat, 
wie man die Öden der ariden Regionen in Íruchtbare Lönder umwandeln kann. 
Und damit hat er sich den Dank Áller verdient, denn das materielle Wohl der 
Menschheit hánet noch immer von der jáhrlichen Rückkehr der Ernte ab. 

Dr. R. BALLENEGGER. 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


V.B aes tez ünsozaga as Ma 49160, 

Prásident: Dr. THOMAS V. SZONTAGH. 

a) Geologe Dr ROBERT BALLENEGGER bespricht in seinem Vortrage die 
mechanische Zusammensetzung der Bodentypen Un- 
garns und bespriecht auch die Zwecke und Methoden der mechanischen Un- 
tersuchung. Die mechanische Untersuchung dient in erster Reihe geologisechen 
Zwecken urid die Entscheidung des Ursprunges der mineralischen Bestand- 
teile der Böden ist ohne mechanische Untersuchung ofít unmöglich. Nützlicke 
Dienste erweist ferner die mechanische Unteisuchung des Bodens bei der land- 
wirischaftlichen Bewertung, insbesondere wenn man die zur Wasserveisorgung 
des Bodens dienenden Faktoren kennt, namentlich die lokalen klimatischen 
Verháltnisse und den Grundwasserstand. Bine landwirtscbaftliche Bodenklassi- 
fikation lüsst sich jedoch auf die Resultate der mecbhanischen. Untersuchung 
nicht begründen, denn wenn es auch einen bestimmten Zusammenhang zwischen 
den physikalischen Higenschaften der Böden und der KorngröBe der minerali- 
schen Bestandteile derselben und deren Menge gibt, so kann man doch diesen 


Vt ate 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 369 


Zusammenhang zahlenmábBig nicht ausdrücken. AubBerdem kann man — wie 
auch schon ÁTTERBERG darauf hinweist — mit Hilfe der mechanischen Unter- 


suchungsmethoden die plastischen Bestandteile des Bodens von den nichtplas- 
tischen nicht absondern. 

Als Basis für eine auf einer exakten Grundlageruhenden landwirtschaft- 
liche Bodenklassifikation muB man daher jene Bigenschaften der Böden wihlen, 
die direkt zur Unterscheidung der einzelnen Gruppen dienen können. Zu dicsem 
Zweck sind, die von ÁTTERBERG empfohlenen zwei Untersuchungsmethoden am 
geeignetsten, mittels welcher einesteils die Plastizitát der Böden (Formbarkeit 
in feuchtem Zustande), anderenteils deren Festigkeit in trockenem Zustande 
bestimmt wird. Auf Grund dieser Hinteilung stellen wir die gesamten plastischen 
Böden in die Gruppe der Tone. Die nichtplastischen Böden reihen wir Nách 
ihrem Festigkeitsgiade in die Gruppe der Lehme und der Sandböden. 

Nach diesen A üsführungen demonstriert Vortragender die Ergebnisse der 
mechanischen Untersuchung von zahlreichon Bodenproben und weist darauf hin, 
da B sich bei Böden derselben Provenienz und derselben mechanischen Zusammen- 
setzung ihrer Muttergesteine, unter verschiedenen klimatischen Verháltnissen 
Böden von auBerordentlich abweichender Zusammensetzung ausgestalten. 80 
charakterisieren sich unsere am Alföld aus dem LöbB entstandenen dunkel- 
braunen Steppenböden dadurch, dab der Boden annáherungsweise in seiner 
ganzen Möchtigkeit dieselbe mechanische Zusammensetzung hat, wábrend man 
in den gleichfalls aus dem LöB entstandenen Böden am Rande des Alföld, auf 
einem Waldgebiet mit feuchterem Klima, zwischen dem Oberboden und Unter- 
grund ein viel mehr tonige Partien enthaltendes Niveau findet, dessen Plastizitüt 
und Festigkeit bedeutend giöfer ist als jene des Oberbooens oder Untergrundes. 

Zu dem Vortrage des Dr. R. BALLENEGGER macht Chefgeologe EMERICH 
TIMKÓ folgende Bemerkungen : 

Die mecbanische Analyse der Böden hat durch eine lange Reihe von Jahren 
dem Zweck gedient, die mineralischen Bestandteile der Böden abzusondern und 
deren gegenseitiges Verháltnis, der KorngröbBe entsprechend, in Zablen auszu- 
drücken. Zu diesem Zwecke bat man eine ganze Reibe von Apparaten, konstruiert. 
Mit diesem Verfabren zur Untersuchung der physikalischen Higenschaften der 
Böden baben sich lange Reihen von Zahlendaten in riesigen Mengen angehüutít, 
die zur Charakterisierüng dieser Higenschaften der Böden dienten. Diese Zahlen- 
daten können jedoch, wenngleich sie unzweifelbaft die Resultate der wissen- 
scbaítlichen Untersuchungen fixieren, nur als Daten angesehen werden, die die 
Beziehungen der physikalischen Gesetze zu den Böden verauschaulichen. LABANIN, 
ADAMOV, NEFEDOV und insbesondere ÁTTERBERG haben nach den aus den physi1- 
kalischen Bodenuntersuchungen gewonnenen Zahlendaten schon sehr wertvolle 
Scblüsse gezogen, die auch für die Landwiitschaft von Wert sind. Mein 
geehrter Kollege und Freund hat uns bei der physikalischen Analyse der 
ungarischen Bodentypen, diese neueren Untersucbungsmethoden vor Áugen 
haltend, die gewonnenen Resultate — die nur Zahlendaten zu sein scheinen — 
als Ausgangspunkt wertvoller praktischer Fragen vorgefühit. 


19 
OL 


Földtani Közlöny. XLVTI. köt. 1916. — 6 — 


370 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


Von den zablreicben Daten will ich hier nur zwei berausgreifen. Zunüchst 
die Bestimmung der KorngröbBen, von 0-2 bis 0702 mm 6 Durcbmesser, die die 
Grenze der Durcblássigkeit des Wassers bezeichnet. Dieser interessante Zahlen- 
wert ist bei der Bewásserungsírage von gröbBter Wichtigkeit, denn aucheine voll- 
kommene technische Ausführung der Bewásserung hat keinen Wert, wenn das 
Wasser nicht in den Boden eimzudringen vermag. 

Bei der Bewásserung der Békéscsabaer. Wiese, die das Arader Kultur- 
ingenieur-Amt eingerichtet hat, habe 1ch bei den vor eximnigen Jahren durchgeführten 
Bodenuntersuchungen nachgewiesen, daB ein-zwei Tage nach der Bewüsserung 
in den einzelnen Böden nicht einmal jene gebundene Wassermenge vorhanden 
war, die sonst gewöhnlich das. Minimum für die Vegetation ausmacbt. Der 
Aúsíührung von Bewásserungsanlagen műüssen daher aáhnliche  phisikalische 
Bodenanalysen vorawgehen, wie sie. der Vortragende gezeigt hat. Vor vier 
Jahren babe ich auf meiner Reise nach den Steppen von Transkaukasien auf 
der Mugan-Stjepe Bewásserungswerke im.groBen Stile gesehen, die dort zum 
Zwecke der Baumwollerzeugung errichtet wurden. Dem Entwutrf und der Aus- 
führung des grobBen Bewöásserungswerkes sind geénaue Bodenuntersuchungen 
vorangegangen, die von den Piofessoren SACHAROV und KALGININ durchgeführt 
wurden und ich hatte die Ehre mit dem letzteren in Tiflis persönlich über diese 
Arbeiten zu sprechen. s 

In Ungarn ist in einzelnen Teilen des Hortobágy die Nutzbarmachung 
durch Bewásserung jetzt im Gange. 

Bedauerliéherweise legt das Kulturingenieur-Amt auch hier auf die Resul- 
tate einer systematischen Bodenuntersucbung keinen Wert, und doch ist es nicht 
genügend, Wasser über ein Gebiet zu leiten, sondern es muB auch Sorge dafür 
getragen werden, daB dieses auch in den Boden gelange. Nur so kann das 
Bewásserungswerk seinem Zweeck dienlich sein. S 

Eine  welitere Date der  physikalischen  Bodenuntersuchungen, die 
vom Standpunkte der Landwirtscbaft von der selben egrobBen Tragweite ist, 
betrifft die Menge des groben und feinen Tonses. Wichtig ist dies deshalb, weil 
die fertigen Nöhrstoffe der bervorzubringenden Pflanze an diese Bestandteile 
gebunden sind. Die Üntersuchungen von TREITz-SzirLÁáGyI haben dargetan, dab 
der pbysiologisch wirkende Kalk auch an diesen Bestandteil gebunden ist. 

Wir können aber noch weiter gehen. Die Pbosphorsüure und das Kali sind 
als hauptsáchlicbe Pflanzen-Nöbrstoffe gleichfalls teilweise an die tonige Partie 
sebunden. 

b) Dr. THEopogR KoRmos hált einen Vortrag über das erste fossile 
Hyönenskelett in Ungarn. Das im Museum der k. u. Geologischen 
heichsanstalt befindlicbe Skelett ist pleistozánen Alteis und stellt ein nicht gánz- 
licb entwickeltes Exemplai dei Hyaena crocuta :spelaca GorpF. oder der Höhlen- 
hyáne dar, deren nahezu vollstándiges Skelett Vortragender im Jahr 1915 
aus der Igric-Höhle im Biharer Komitat ausgegraben hat. Die Auífstellung des 
Skeletts hat Pröparator VIKTOR HABERL unter der Leitung des Vortragenden 
urchgeführt.p 

Zum Gegenstande des Vortrages des Dr. TH. KoRmos sprachen Baron 


ze ÖVE 


. MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN, 971 


FRAaxsz von Nopcsa und Prásident Dr. THoMAs von SzosxraGn, die wissenscbaft- 
liche Tátigkeit des Vortragenden würdigend. 

c) In einem, der Erinnerung an RICHARD LYDEKKER gewidmeten Vor- 
trage des Dr. KoromaN LAMBRECHT skizziert letzterer das Leben und Wirken 
dieses tátigsten Paláontologen unserer Zeit, der am 16. April 1915 im 66-ten Lebens- 
jabre in Harpenden verschieden ist. Vom Jabre 1874 bis 1882 nahm er teil an der 
geologischen Aufnahme von Indien, sonst aber widmete er seine ganze Zeit der 
Paláontologie. LYDEKKER bearbeitete in zahlreichen umfassenden Studien die 
reiche indische (Sirwalikd-Phozánfauna. Von 1885 bis 1891 schrieb er in zehn 
Bönden den Katalog der fossilen Wirbeltierreste (mit Ausnahme der Fische) 
des British Museums. Nach dem Abscbluss dieses, eine ungemein gro8e Übersicht 
erfordernden Hauptwerkes bereiste er die Fossilienfundorte von Argentinien 
und Patagonien, seine vornehmliche Aufmerksamkeit den Stereornites widmend. 
Im nevere: Zeit hat er sich mit der biologisehen, zoogeopraphischen und osteolo- 
gisehen Beschreibung einzelner grölBerer Wirbeltiergruppen bescbáftigt. (The 
Game, Horse, Sheep, Ox, Birds etc.) 

d) Baron Dr. Fgawsz von Nopcsa teilt in seinem Vortrage über den 
geologischbhen Bau von Nordalbanien, Serbien und Ost- 
Montenegro mit, daB es eben zehn Jahre her sind, daB er das erste Mal 
den Versuch einer übersichtlichen geologischen Karte des westlichen Teiles der 
Balkanbalbinsel unternommen hatte. Seither haben Bukowsxy, MASTELLI, 
KarzER und KirrEL Karten in verscbiedenem Madbstabe vezöffentlicht und 
Kossmar hat ein wichtiges Werk über das alpine Faltungssystem vom adriatischen 
Saume geschrieben. Er trennt den behandelten Gegénstand im Detail in : a) das 
Küstengebiet, b) das Cukali-Gebiet, c) die albanische Tafel, d) die Merdita und 
e) die tektoniscben Verháltnisse der Decke des Dumitor-Gebirges. Vortragender 
erwáhnt den 100 m máchtigen  Radiolarien-Kieselstein-Stock aus der Trias- 
sehichtengruppe im Cukali-Gebiete. 

e) Cbefsekretár Dr. KARL von Papp unterbreitet das Werk des Dr. RUDOLF 
Hogwos : cBeitrüge zur Kenntnis der fossilen Radiolarien Ungarnsy, bearbeitet 
unter der Leitung des Professors Dr. EMERIcH LÖRENTHEY im Paláontologisehen 
Istitut der Universitát. (Pag. 340—364, mit der Tafel III.) 


kk 


VI: BVareJa seg öz Une ata ss amin 096: 

Prásident Dr. THOMAS von SZONTAGH. 

a) Dr. ROBERT BALLENEGGER würdigt in einem der Erinnerung an E. W. 
HILGARD gewidmeten Vortrage das Wirken dieses vor kurzem verstorbenen 
Professors an der kaliforniscehen Universitát. HILGARD kam im Kindesalter aus 
Deutschland in die Vereinigten Staaten, wo er im wissenschaftlichen Leben eine 
hervorragende Stellung einnahm. Die Zahl seiner Werke hat über 250 betragen 
und seine Theorien waren auch für die ungarischen Agrogeologen von grobBer 
Wirkung. Durch sein erprieBliches Wirken bat er der Landwirtschafít riesige 
Gebiete geöffínet und kann er mit Recht zu den auserlesensten Mánnern unserer 
Zeit gezáhlt werden. (Pag. 367 —368.) 


Szegi SE 958 


372 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN., 


Prásident Dr. THoMAs von SZONTAGH fügt dem eben gehörten Vortrag 
die Mitteilung hinzu, dab HrirnGARD auf der Pariser Weltausstellung die goldene 
Medaille für eimen agrogeologisehen Apparat erhalten habe; die zweite Medaille 
erbielt die Japanische agrogeologische Sektion und die d:iitte die agrogeologische 
Abteilung der königlieh ungarischen Geologiscben Reichsanstalt. 

b) Baron Géza Jurrus von FesÉRvÁRY legt eine osteologisehe Studie 
über Diefossilen Fröscheausdenpröáglazialen Sehiehten 
von Püspökfürd ő vor. Vortragender berichtet über die von Dr. KoRMos 
aus den pröglazialen Schichten von Püspökfürdő gesammelten fossilen Frosch- 
resten. Er weist vor allem auf unsere bisherigen Kenntnisse von den fossilen 
Anuren hin, die bis in die Jura (Wyoming) zurüekreichen. Die osteologi- 
sehen Verháltnisse betreffend bescháftigt er sich gegenwártig nur mit der 
Bildung des Sacrunvs und des UrostyVs und weist auf die Erscbeinung hin, 
dab das Sacrum an einzelnen fossilen Hormen (Palaeobatrachus, Platosphus) 
aus 2 resp. 3 Wirbeln besteht. Hin derartiges Sacrum besitzende Frösche 
waren in Ungarn bisher nicht bekannt. Vortragender beschreibt nun einen 
Anuren, dessen Sacrum aus 2 Wirbeln besteht, und belegt ihn mit dem Namen 
Pliobatrachus Lánghae. Auf Grund dieses Fundes teilt er die Familie der 
Bufomdae im zwei Unterfamilien : Bufomnae FEJÉRv. und Platosphinae FEJÉRV. 
Er erwáhnt den  DEPÉRET-sehen  Diplopelturus vom Roussillon, der vom 
Vortragenden gleichfalls zu den Bufomdae gezáhlt wird. DEPÉRETS S B-- 
schreibung und Abbildungen entbehren der gebörigen Genauigkeit; so ist der 
senerische Unterschied zwischen dem Diplopelturus und dem vom Vortragen- 
den besehriebenen Pliobatrachus nicht sicher; das endgültige Klarstellen 
dieser Frage könnte nur durch genauen, unmittelbaren Vergleieh mit dem 
DEPÉRETSCh-n Material stattfinden. 

Nach der Beschreibung dieser Art berichtet Vortragender über einen aus 
Sacrum und Urostylus bestebenden Rest, der zu dem von BorkaYv beschriebenen 
Pelobates robustus gehört. Die Validitát dieser Art betreffend kann sich der Autor 
gegenwártig nicht áubBern; et bescháftigt sich in ausführlicher Weise mit der 
interessanten Bildung des UrostyUs und Sacrunvs und vergleicht diese mit den 
von BOULENGER und ÁADOLPHI an rezentem Materiale beobachteten, vom Vor- 
tragenden für Atavismen gehaltenen aberranten Formationen, auf deren Grund 
auf die genetische Entwicklung der bezeichneten Region geschlossen werden kann. 

An demselben Fundort kamen auch Reste von Rana esculenta L. foss. 
und Bufo viridis LAUR. zum 6 Vorscheine, die Vortragender mit den übrigen 
Pelobates-Resten zusammen in einer spáteren Arbeit eingehender beschreiben wird. 

ScehlieBlich leitet er auf Grund der aus den morphologischen Fakten gezo- 
genen Konklusionen allgemeine Schlüsse hinsichtlich der Entwicklung des Froscb- 
Sacrums ab und hált dafür, dab das aus mehreren Wirbeln bestehende Sacrum 
zwar ein archaischer Typus sei, jedoch hinsichtlich der vorweltlieken Anuren 
dennoch nicht als einheitlicher Charakter, sondem nur als eine auf Konvergenz 
basierende sporadische Erscheinung zu betracbten sei. Hinsichtlicb des Urostyl 
stellt er den Palaeo-Urostyl (z. B. Pliobatrachus) und Neourostyl-Typus (z. B. 
Rama, Bufo) auf und leitet letzteren vom ersteren ab. Vortragender weist auf 


ÖS 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN, 373 


den Zusammen hang hin in dem dics Lamina horizontalis des UrostyVs 
mit den lateralen Dilatationen der Vert. sacralis steht, welche bis jetzt als 
Diapophysen betrachtet wurden, und genetisceh aus 8 Elementen zu- 
sammengesetzt sind. 

Dr. THEoDoR KoRmos begrübt den Vortragenden, der sich mehrere Jahre 
hindurch mit den fossilen Fröschen bescháftigt. In der Fauna des Somlóhegy kom- 
men 160 Arten von Wiebeltieren vor. Vortragender weist aus der oberpontischen 
Fauna von Polgárdi identische Formen nach im Somlóhegyer Pleistozán. Die 
definitive Altersbestimmung wird, Aufgabe detaillierterer Studien sein. Dr. KoRk- 
mos nennt den vom Pliozán in das Pleistozáün führenden Zeitabschnitt die prá- 
glaziale Periode. Im Diluvium findet sich keine Spur mehr von archaischen 
Froschformen. Die Somlóhegyer Fauna weist auf die Formen im südlichen Teile 
des Mittellándisehen Meeres hin. 

Prásident Dr. THomas von SZorrTaGH begrüBt unser Mitelied Baron G. J. 
v. FEJÉRVÁRY, den wir heute das erstemal in unserer Fachsitzung mit einer solchen 
fachmöánnischen Arbeit auftreten hörten. 


(Aus dem ungarischen Original übersetzt M. PRzYBoRskit dipl. Bergingenieur, 
Berginspektor i. P.) 


ESET ee 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 
tisztviselőt 


az 1916—1918. évi időközben. 


FUNKTIONÁRB DER UNGARISCHEN GEOLOGISUHEN GESELLSCHAFT. 


Elnök (Prásident): IGLór SzZorvraGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos, 
a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. 

Másodelnök ( Vizeprásident) : Párry Mónic dr., m. k. főgeológus, a Magy. Tud. 
Akadémia levelező tagja. 

Első titkár (I. Sekretár) : PAPP KÁROLY dr., tudományegyetemi ny. rk. tanár, 
5 Magyar Földrajzi Társaság alelnöke. 

Másodtitkár (II. Sekretár) : BALLENEGGER RÓBERT dr., m. kir. geológus. 

Pénztáros (Kassier): ASCHER AwxTaL, műegyetemi kvesztor. 


A Barlangkutató Szakosztály tisztviselői. 


Funktionare der Fachsektion für Höhlenkunde. 


Elnök (Prásident): BELLA LaJsos, nyug. főreáliskolai igazgató. 

Alelnök (Vizeprásident): KoRmos TIvaApaáR dr. m. k. osztálygeológus, egye- 
temi magántanár 

Titkár (Sekretár): KApiIc OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus. 


A választmány tagjai (AusschubBmitglieder) — 
I. A Magyarországon lakó tiszteletbeli tagok : 
(In Ungarn wohnhafte Ehrenmitglieder.) ; 


1. ILosvav LaJos dr., m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, a Lipótrend 
középkeresztjének tulajdonosa, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési 
képviselő, a M. Tud. Akadémia másodelnöke és a királyi magyar Ter- 
mészettudományi Társulat elnöke; a Magyarhoni Földtani Társulat örö- 
kítő, és a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja. 

2. PALLINI INKEY BÉLA nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- 
s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 

8. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGNÁC dr., v. b. t. t., nyug. 
m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar 
Gazdaszövetség elnöke. 


—1 


(9 a) 


10. 


1 (1 


1122 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTVISELŐI. 970 


. BopRoGgI KocH ANTAL dr., tudomány-egyetemi nyug. tanár, a M. T. Aka- 


démia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. 


. KRENNER JózsEF SÁNDOR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi nyug. 


tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. 


. Lóczi Lóczy LaJsos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani 


Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar 
Földrajzi Társaság tb. elnöke ; aromán királyi Koronarend II. oszt. lovagja. 


. TELEGDI RorH [Lasos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti nyug. főgeo- 


lógus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja: 


. SEMSEI SEMSEY ANDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi 


tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. 


. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendházi tag, 


nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a: Magyarhoni Földtani Társulat pár- 
toló tagja. 


II. Választott tagok. 
(Gewáhlte Mitglieder.) 


. NAGYSURI BöckH HucGó dr.. m. k. miniszteri tanácsos, selmecbányai fő- 


iskolai ny. r. tanár. a III. oszt. Vaskoronarend lovagja, a Magy. Tud. 
Akadémia levelező tagja, az Országos m. k. Bányakutató Hivatal vezetője 
a m. k. pénzügymirisztériumban. 


. EmszT KÁLMÁN dr., m. k. osztálygeológus és vegyész. 
. HoRusirzkY HENRIK, m. kir. agro-főgeológus, a Magyarhoni Földtani Tár- 


sulat örökítő tagja. 


. KApió OTTOKÁR dr., m. k. osztálygeológus, a Barlangkutató-Szakosztály 


titkára. 


. KoRMmos TrvapaAR dr., egyetemi magántanár, m. kir. osztály geológus. 
. LIFFA AURÉL dr., műegyetemi magántanár, m. k. főgeológus, m. kir. nép- 


felkelő főhadnagy. 


. LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. r. tanár, a M. T. Akad. levelező és a 


Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 


. MaAuRirz BÉLA dr., tudományegyetemi ny. rk. és kir. József-műegyetemi 


magántanár, a M. Tud. Akadémia levelező tagja, tart. tüzérfőhadnagy. 


. DOHAFARZIK FERENC dr., kir. József-műegyetemi ny. r. tanár, m. kir. bánya- 


tanácsos, a hadi díszítményű katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Magy. 
Tud. Akadémia rendes tagja; Bosznia és Hercegovina bányászati szak- 
tanácsának tagja. 

ÖCHRÉTER ZOLTÁN dr., okl. középiskolai tanár, m. k. geológus, a Magyarhoni 
Földtani Társulat örökítő tagja, a Magyar Földrajzi Társaság választ- 
mányi tagja. 

Timkó IMRE, m. kir. főgeológus, a Magyar Földrajzi Társaság választmányi 
tagja. 

TRErIrz PÉTER, m. kir. agro-főgeológus, a Magyar Földtani Társaság vá- 
lasztmányi tagja. 


1900. 


1903. 


1906. 


1909. 


1912. 


1915. 


A SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉREMMEL KITÜNTETETT 
MUNKÁK JEGYZÉKE. 


VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE 
A USGEZEICHNETEN ARBEITEN. 


I Adatok az Izavölgy felsgőszakasza geológiai 
viszonyainak ismeretéhez, különös tekintet- 
tel áz ottani potroladmtártailmiű lerskódak 
STOIKIS a 

II.A háromszékmegyei Bósmező és környéke 
nek" geolóS1rai viszonyai sik ullomnios tre kimeriti ei 
az ottani petroleumtartalmú lerakodásokra 

Mindkettőt írta BöokH JÁNos. Megjelent a m. kir. Földtani 
Intézet Évkönyvének XI. és XII. kösetében, Budapesten 1894 és 
1895-ben. 

(Arbeiten J. BöokH8 über ungarische Petroleumgebiete.) 

Die Geológie des Tátragébirges. L Binloudttas 
und stratigraphas ehez Tens e gts e edet om ikes 
des Tátragebirges. Írta dr. UHLIG VIKTOR. Megjelent a 
Denksehriften der mathematischnaturwissenschaftlichen Klasse der 
kaiserliehen Akademie der Wissenschaften in Wien LXIV. és LXVIII. 
köteteiben. Wienben 1897 és 1900-ban. 

I. A szovátai meleg és-fórró konyhasóstavakról, 
mint természetes hőakkumulátorokról. 

II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. 

Mindkettőt írta KALECSINSZKY SÁNDOR. Megjelent a Földtani 
Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ben. (Abhandlungen 
A. KALECSINSZKYS über die heissen Kochsalzseen von Szováta in 
Siebenbürgen. 

Die Kreide (HypersSenonm) FPauna dos o Petem 
wardeiner (Péterváradery Gebirges (Fruska-Gora). 

Írta dr. PETHŐ GYULA Megjelent a Palgontographica LII 
kötetében, Stuttgart, 1906-ban. 

Az Erdélyrészi Érehegység bányáinak föld- 
tani viszonyai és éreételéret. 

Írta dr. PÁáLrv MóR. Megjelent a m. k. Földtani Intézet Év- 
könyvének XVIII. kötetében, Budapesten, 1911-ben. (Montan- 
geologisehe Arbeit M. PÁrrys über das siebenbürgisehe Erzgebirge.) 
A "Balaton. környékének geológiai képződ- 
ményei és ezeknek vidékek szerintitelpedése. 
Írta: tLóozi Lóozv LAJos dr. 

Megjelent a Balaton Tudományos Tanulmányozásának Ered- 
ményei c. munka I. kötetének 1. részében, az 1—820. oldalon 15. táb- 
lával és 327 szövegközti ábrával, Budapest 1918. 


A III. TÁBLA MAGYARÁZATA. 


ERKLÁRUNG ZU D. TAFEL III. 


Hoswxos REzső dr.: Adatok a magyarhomi fosszilis radioláriták 


Dr 


MME ELÉN EZ EE ea NT É s a ES SK ta 


. R. Hoswos : Beitrüge zur Kenmtmis der Ungarischen fossilen 


RAadtolar ton ásza TEK e a Se OLTEK E Ke ENOÉE NENT. 


. Caenosphaera rotundata n. sp. (Árvaváralja, Hanigovce) 1 : 103. 

. Rhodosphaera oligoporus n. sp. ( Árvaváralja) 1 : 480. 

. Rhodosphaera hexozonata n. sp. ( Árvaváralja) 1 : 480. 

. Trochosphaera longispina n. sp. ( Árvaváralja) 1: 480. 

. Thaecosphaera Pappii n. sp. (Árvaváralja) 1: 480. 

. Rhopalastrum hungaricum n. sp. (Árvaváralja és Hanigovce) 1 : 480. 
. Staurosphaera inaeguale n. sp. (Árvaváralja és Hanigovce) 1 : 480. 
8. Druppula magna n. sp. (Árvaváralja és Hanigovce) 1 : 480. 

9. Tripociclia elegantissima (Árva váralja ) 1 : 480. 

. Haliodictya Lörentheyi n. sp. (Árvaváralja) 1: 480. 

. Rhombodictyum perspicum n. sp. (Árvaváralja, Hanigovce) 1 :480. 
2. Theosyringium primaevum n. sp. (Árva váralja) 1: 480. 

. Tricolocyrtis ligustica n. sp. (Hanigovce, Árvaváralja) 1: 480. 

. Bethocapsa hamigovcensis n. sp. (Hanigovce, Árvaváralja) 1 : 480. 
5. Thaeocapsa acuta n. sp. (Hanigovce) 1 : 480. 

. Thaeocapsa Kochii n. sp. (Hanigovce) 1 : 480. 

. Xiphocapsa tetraporata n. sp. (Hanigovce) 1 : 480. 

. Zygocyrcus budapestini n. sp. (Hanigovce, Árvaváralja) 1: 480. 


262. oldal. 


Pag. (340). 


Földtani Közlöny Band XLVI. kötet. Tafel III. tábla. 


Hojnos Rezső dr. i Fosszilis radioláriák. 


OP SCIENGES 


—  XIWL KÖTET. 1916 JAN.—PEBR—MÁRO. 1-3. FÜZET. 


LÍRENYKEKKNNKANONONAKAKÁ NEAR TK KKK KÁK EN KANYE K KEK ÉKNN SAKK KNNA KAN KA KK NNK KK EYY KK LENKE NNAK ÉKKNAL KÁNYA EJ AKK ANNK KKTKE KKK KAANENY A NÁN KKN NKA KK ÉLNEK ENNKAKANKN KENNY AAN KAN Á NNNNA KNK KKK NK KKK NLYANYNKNA AN ENAAK KUKA ÁKK ETL AK TNKÁK KEK KK ENA NNNNA KÍN NN NT 9 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGYSZERSMIND 


A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


SZERKESZTIK 


BALLENEGGER RÓBERT dr. és PAPP KÁROLY dr. 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


sé : BUDAPEST, 1916. 
: A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


(GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN), 


: ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
J ( ( ZUGLEICH § 
3 AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 


REDIGIERT VON 


D: R. BALLENEGGER und D: K. va ABE 


SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT. 


. BUDAPEST, 1916. 
ő A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. x EIGENTUM DER UNG. GBOL. GESELLSCHAFT. 


sra Magyarhoni földtani Társulat titkári hivatala Budapesten, VII. ker., Stefánia-út 14. szám 
alatt van, ahova mindennemű postai küldemény címzendő. 


Alle die Ungarische Geologisehe Gesellschaft betreffenden Sendúngen sind unter folgender Adresse 
 erbeten: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. 


. Dr. FR. SCHAFARZIK: Eröffnungs-Vortrag, anlásslieh der am 9. Februar 1916 


Géza v. BENE : Zur Tektonik der Steinkohlenterrains bei Resicabánya und Ani é 


. — 4táblával.(5 kor.) — 2. HaALAaváTS Gy. A Nagybecskereki furólyuk. 3 táblával. (3 kor.) 
. — 3. KoRmos T. Három uj ragadozó a Püspökfürdő melletti Somlyóhegy preglaciá 

. rétegeiből. 1 táblával. (1.50 kor.) — 4. JABLosszky J. A. tarnóci meditérrán 
. flóra. 2 táblával. (2 kor.) — 5. Somogyr K. A gerecsei neokom. 3 táblával. 18 kor. 


. 4. KaApió 0. A Szeletabarlang kutatásának eredményei. 8 táblával. (10 kor.) — 5. Vi 


j (aze O3SA 
Ld Yi T 
TARTALOM . / 
SCHAFARZIK FERENC dr.: A Magyarhoni Földtani Társulat 1916 fobinát 9-én 
tart. ott EöSGYŰSÉPÉGEK elnöki megnyitó előadása tet EF sv a VÉR SENYŰTÉS ERŐ — 


AGARGÉL viszonyai (az 1-2 ADKÁVAT ATS SSE Kea s EGY KEEEE 


Társulati Ügyek. 


Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat 1916. évi február Sk tartott s 
66-ik SE NTHREBÁK VELGYANEZÉ TÁ A S Ke et Kt zzz ee ZS A 


INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS § 


abgehaltenen Hauptversammlung der Ungarischen Geologisehen Gsellschaft. 


. (Mit MEGT SÜTÖN (152 a ME NEE ESO Eat HÁ E TÜLÖN NSZ EÁ ESSESÉTÁL EE ESEN REZET 


A m, kir. Földtani Intézet legújabb kiadványai 18 ; 


. 4) A m. kir. Földtani Intézet Évkönyvéből — 
A . az 1915—16. évben megjelentek : 3 


XXII. köt. 1. VENDL A. A Velencei hegység geologiai és HEGÉKSANAS viszony 


6. KoRMmos T. és LAMBRECHT K.: A remetehegyi sziklafülke és postglaciáli fauni 
2 táblával. (2 kor.) — Az egész kötet ára 17.50 korona. te 
XXIII. köt. 1. Báró Nopcsa F. Erdély Dinosaurusai. 4 táblával. (4.20 kor.) 


2. JEKELIUs E. A brassói hegyek mezozóos faunája. 6 táblával. (7 kor.) — 3. Báró. 
FEJÉRVÁRY" G. Adatok a Rana Méhelyi By. ismeretéhez. 2 táblával. (2 kor.) — 


OGL 
V. Tengermellékünk tithon képződményei és azok faunája. 1 táblával. (1.50 kor.) - — 
6. KoRmos T. A pilisszántói köőfülke. 6 táblával. (10 kar — AZ egész EDKSÁ SEB 
34.70 korona. ( 
Az itt felsorolt művek egi yidejüleg a slíttettenek aus 85 Jahrbuche. de 2 
kön. ungar. Geologischen Anstaltv című folyóirat füzeteiként német nyelven — é 
különlenyomatokbanm is megjelentek. GY 


9) Geologica Hungarica. ; 


(A Magyar Birodalom földtani és őslénytami megismertetését" szolgáló folyóirat) 
I. köt. 1 füz. TELEGDI RorH K. Felső-oligocén fauna Magyarországból. 1— 
oldalon, 1—VI. táblával és 4 szövegábrával (12 kor.) — 2. füz. VApÁsz M. E. Ma 
ország mediterrán tüskésbőrüi. 67—227. oldalon, VII— XII. táblával és 122 szöveg- 
ábrával (14 kor.) — 3—4. füz. ifj. Lóczv L. A villányi callovien ammonitesek mo- 
nografiája. 228—454. oldalon, XIII-XXVI. táblával és 149 szövegábrával (25 kor.) 
Az egész kötet ára 50 korona. EA 


Megszerezhetők Kilián Frigyes Utóda egyetemi könyvikereskedésében 27 


jeagt 
(Budapest, IV., Váci utca 32.) 2 IV Ch 


ÉLŐZÉTÉES ÉRTESÍTÉS 


. A magyar kir. Földtani Intézet kiadásában az 1916. év nyarán 


megjelenik 


. A Magyar Birodalom 
Vasérc- és Köszénkészlete 


című, körülbelül 900 oldalas munka, 
egy térképmelléklettel és 255 ábrával illusztrálva. 


Irta PAPP KÁROLY dr. 


m. kir. osztálygeológus. 


Megrendelhető Kilián Frigyes Utóda egyetemi könyvkeres- 
kedésében, Budapest, IV., Váci-utca 32. sz. 


Ára 20 korona. 


. VORANZEIGE 


, ha Verlag der kön. JIZÁBEÁÉL LEN geologisehen Reichsanstalt erseheint 
Iz; im Frübjahr 1916 das Werk : 


. Die ElSenerz- un Kohlenvorráte 
des Ungarischen Reiches 


etwa 950 Seiten, mit einer Kartenbeilage und 255 Abbildungen illustrirt 


von Dr. KARL von PAPP 


kön. ung. Sektionsgeologe 


Ins Deutsche übersetzt von 
ARPÁD von ZSIGMONDY 
Dipl. Bergingénieur, Oberberginspektor i. R. 


Zu bestellen bei Friedrich Kiliáns Nachfolger, 
Universitátsbuchhandlung Budapest, IV., Váci-utca 32. 


Preis 20 Kronen. 


A magyar királyi államvasutak menetren 
Ervényes 1916. évi május hó 1-től. ; 


S48]s5 SS hová 38 s8 

So loa]sg 5S9l5a 
ez ér) délelőtt — 

912 112227 Szv. [ Zimonyi szállások 152 ] 525 
$ / 610] s ) Bicske 122 ) 528 

302 ] 625! Gyv.] Ruttka, Berlin Ag asbee 


906 ! 65 
iz m83ő Szv. 
10021 7áol 
312 ] 730] Szv. 
908 gas jó 
608 ] 7501 s 
406 ] 810) s 
512 ] 820 
306 ! 8351 s 
516 111309] s 
24 11155] 
914 112207 Szv. 
10 11230] s 
1008 112451 s 
316 ! 125] Szv. 
1304 ] 130] Gyv. 
.4 205 pi 
604 210 b 
318 ] 225] Szv. 
26 I 230] s 
320 ] 230] s 
518 [ 230] s 
1202 ] 235] Gyv. 
1902 ] 255] s 
1016 ] 380] Szv. 
18 1] 4801 s 
410 [ 510 v 
324 ] 5201 s 
5221 540 v 
308 / 555] s 
514 I 625] o 
326 ] 628] v. 
28 ] 689] s 
328 ] 639] a 
9209 1 728] o 
5241) 719) s 
ÜGZESI c 
FAJ MIZSOT 9 
1514 ] 82921 s 
910 ] 825] s 
1908 I 832] s 
1308 ] 915] s 
610 1 9321 s 
482 J10L8] Vv. 
1010 11028] Szv. 
12 /1088/.. s 


Ujvidék. Brod § 156 1 635 


Kassa, Csorba, Bártfa 11402 [ 795! 
Wien 156a ] 735 § 
Fiume, Pécs, Osijek 104 ] 755. 
Gödöllő 708 ] 825 
Zimonyi szállások 712 ] 8301s 
Arad, Brassó, Bukarest [4104 ) 905 
Sátoraljaújhely, Munkács] 114 ] 91 
ÁR ZEée a Kőrösmező,! 160 / 945 
Kolozsvár, Brassó 162 [11900 
Ruttka i 6504 1110 
Nagykáta 
Bicske 
A hrtá 164 11295] Szv. 
délután MS SE a) KEKE 
Ujvidék, Sarajevo 138 112251 s 
Szombathely, Wien 4106 112301 v 
Fiume, Osijek 16611 100[7 is 
Gödöllő 4108 1 1501 s 
Fehring, Graz, Sopron ([ 108 2007 Gyv. 
Wien, Zürich, Basel 120 ] 215] Szv. 
Arad, Bukarest 170 ] 220] s 
Hatvan 4110 ] 2301 v 
Bicske 704 ] 2307 Gyv. 
Péczel 6710 ] 2457 Szv. 
Szolnok 6506 ] 250] o 
SSzabadka, Indjija, 174 ] 410) sv 
1Sarajevo 110 ] 515] Gyv. 
Tapolcza 142 ] 520] Szv. 
Paks 176 ] 550] s 
Komárom 128 ] 6292] : 
Miskolcz. 722 ] 629] a 
Gödöllő 724.] 629) s 
Nagykáta, Szolnok 4114 ] 6392) s 
Ruttka, Oderberg 1406 ! 6227 Gyv. 
Kolozsvár, Brassó 130 ] 685] Szv. 
Péczel f178 1 72812 b 
Bicske, Triest ZABOT sZ eeitoln 
Hatvan 6508 ] 7392] v 
Kunszentmiklós-Tass 710 1 828] 5 
Nagykáta, Szolnok . Í92:ASLON a 
yőr 11408 I 832] s 
Gödöllő 118 98OT 10 
Kassa, Csorba 502 ! 938/ Gyv. 
Szabadka. Brod 720 1085] Szv. 
Pécs, Dalj 4116 [1112 s 


Győr, Graz 

Arad, Brassó 

Kassa, Lawoczne, 
Homonna, Körösmező 
Fiume, Tapolcza, Brod 
Szombathely, Wien 
Ruttka, Poprád-Felka 
Debreczen 

Bicske 


1) Nagykátától Szolnokig csak szombaton 4010 20 


4012 ] 622 


és ünnep előtti köznapokon közlekedik. 4016 11123 


Balatonfüred, Tapolcza 14102 ) 6007 . 
Kassa, Csorba 6502 I 630 - 


A vonatok indulása Budapestről 
A keleti pályaudvarról 


hová 


délelőtt 


Czeglé 


Wien 


délután 


Rákospalo 


Szeged 


Rákospalota-Ujpest 
Ersekujvár, Ipolyság 


Esztergom 
Lajosmizse, Kecskemét 
Rákospalota-Ujpest 
Zsolna, Berlin 

Rákospalota-Újpest 
Nagyszombat, Wien ( 
Temesvár-J., Csernahévizli . " 
Versecz, Karánsebes 
Esztergom 


Rákospalota-Újpest 
Rákospalotla-Újpest PE A z 
Lajosmizse, Kecskemét [/ 


fd 


Nagymaros 
] Esztergom 


Rákospalota-Újpest . 


Esztergom 


Lajosmizse, Kecskemét 
Rákospalota-Ujpest 


Wien 


Ullőó 
"Monor 


Vácz 


délelőtt 


délután 


4006 11215] Szv.] Esztergom 
218 Esztergom 

Dorog 

Esztergom . 


Esztergom 
Esztergom 


Nagymaros , 
BRakospalota-Ujpest 
Nagymaros — 


Esztergom 

Pozsony, Zsolna, Berlin 

Párkány-Nána, Ipolyság[ 

Rákospalota- 

Czegléd" 

" Lajosmizse 
"Temesvár-J., Csernahéviz 


Zsolna, Oderberg 
Wien, Zürich, Basel 
Kolozsvár, Bukarest 
Czegléd, Szeged 

Esztergom A 


Buda-Császárfürdőről 


FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA. 


A hatóságoknál bejelentett felelős szerkesztő: Papp Káro 


ta-Ujpest 


Ujpest 


ly. va 


——— 


fr 


Tung; 
0 "e 
4 
vb úg 9 


a. 7 


új 


kő BA ús zár áek S OF SCIENCES 
. XLVI. KÖTET. 1916 ÁPRLS2ZYÁJ —JÚN. 4-6, FÜZET, 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGYSZERSMIND 


A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


SZERKESZTIK 


BALLENEGGER RÓBERT dr. és PAPP KÁROLY dr. 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


BUDAPEST, 1916. 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


(GEOLOGISOHE  MITTEILUNGEN), 


— ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH ö 


5 AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 


REDIGIERT VON 


D£: R. BALLENEGGER und D! K. v. PAPP 


SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT. 


. BUDAPEST, 1916. 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. § EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT, 


A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten, VII. ker., Stefánia-út 14. szám 
alatt van, ahova mindennemű postai küldemény címzendő. 


Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse 
,  erbeten : Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia- út 14. 


TARTALOM 

A) Értekezések. e 
PÁrFY Món dr.: Az erupciós kőzetek zöldkövesedése (a 3. ábrával) -- -.. --- 783. 
SZENTPÉTERY ZSIGMOND dr.: A melafir és szerepe az Erdélyi Érchegységben... 86 
BALLENEGGER RÓBERT dr.: A Hegyes-Drócsa erdőségeinek talaja  --- --- --- 105 

Rövid Közlemények. / 

SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: Föltárás a budapesti Hungária-körúton ... ... --- --- 112 
HDHEÉTER, ZOLTÁN ÁT. :. Kútfúrás a TÖTÖkÖTÖn ke Esett tt gets elek ALTE 


B) Vegyes Közlemények. 


ToBoRrrY Géza dr.: A földkéregben egymást keresztező, kettős hullámrendszer- 
TATA a a B. ADTÁVAL) jildci yea Lee a red RE ZATAZBT ÉR AVAS At ele NETAN A EZ Vép SRL EB 


Társulati Ügyek. 


A) Szakülések. I. 1916 jan. 5. VApász M. ELEMÉR dr.: Földtan a hadi ismere- 
tekben. 2. VoGL VIKTOR dr.: Tengermellékünk tithonképződményei ... 117 

II. 1916 jan. 26. 1. BALLENEGGER RÓBERT dr.: A Hegyes—Drócsa erdőségei- 

nek talajáról, 2. BENE GÉZA—RADOVANOVICS SZVETOLIK : Szerbia geológiai s 
bányászati viszonyai (a Timok-Duna-szöglet érec- és szénfeltárásai) .-. 119 

TIT. 1916 márc. 1. PánLry MóR dr.: Az erupciós kőzetek zöldkövesedése, BöcKH 
Hugó dr. hozzászólásával. 2. JEKELIus ERrcnH: A brassói hegység felső-júra-  —— , 
korú képződményei ... ... ss Bé BABA HED 
IV. 1916 ápr. 5. 1. SCHRÉTER ZGTÁN dTs 18 BŰLkhegyEés TREES ÜGSTÁSAT 
Papp KÁROLY hozzászólása a görömbölyi Tapolcza forrásairól. 2. TOBORFFY 
Géza dr.: A földkéregben egymást keresztező, kettős hullámrendszerről. 3. 


VENDL MÁRIA dr.: A griedeli baritkristály alakjai... --. --. --- --- " 124 
B) Választmányi ülések. I. 1916 január 5. BEYSCHLAG FERENC és TSCHERMAK 

GOSZTÁV: tiszteleti tagokul való ajánlása 2 orat eten EZER 

II. 1916 jan. 26. A régi tisztikar lemondása. Az új tisztikar és a választmány 
első jelölése : -.- s merje zza IAN 

III. 1916 febr. 3. Új tisztikar és SATKSZÉNÁDN, másddük jelhlőse ESELYE ee] 1 

IV. 1916 márc. 1. Az új tisztikar bemutatkozása, bizottságok ALAKÍTÁSA zSz RT , 

V. 1916 ápr. 5. A Földtani Közlöny szerkesztésére vonatkozó szabályok... 129 007 


a 


INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 


4) Abhandlangen. gtástéb 
3 a [8 


Dr. M. v. PÁnrY: Über die Propylitisierung der Eruptivgesteine (Mit der Figur 3.) 133 
. Dr. S. v. SZENTPÉTERY: Der Melaphyr und seine Rolle im Siebenbürgisehen 
HEZOBDIÉSŐ : KOZ L EÉARE E Fájzs GES ET 253 sei ZS 


Dr. R. BALLENEGGER : Über ús Boden der NAL KÁGÉN des Tér rács Gebirges 170 


B) Kurze Mitteilungen. 


Dr. Z. ScHRÉTER: Aufschluss auf dem Hungaria Ringstrasse in Budapest ... 177 

Tr. Z. BOHRÉTER: Brünnenböhrúng in TörÖkÖK: (idon VESE sar ESA 

Dr. G. ToBogFrY: Über das sich kreuzende doppelte Welléngyetem (Mit den 
Figuren 4—5.) , --- sa he aa BT EST IG ette EE KEGYE TÉREN ÉNE TENGEREN 


Mitteilungen aus den Fachsitzungen, 
Seite 
I. Fachsitzung am 5. Juni 1916. 1. Dr. M. E. Vapász: Über Geologie in 
den Kriegswissenschaften. 2. Dr. V. VoGgr: Über Tithonbildungen in 
TÜNSSTSKSLÉLttOTALO ag E e sét za ül seg zal EE 1 A8E TZESÉGSTNNTRSNR 
II. Fachsitzuug 26. Januar 1916. 1. Dr. R. BALLENEGŐER : Über den Boden 
der Waldungen des Hegyes Drócsa. 2. 5. v. RADpovANxovics—G. BENE: 
Beitráge zum geologisehen Gebirgsbau des nordöstliehen Gebietes von 


DOT DLONN Zé LR ess ALÓ VEB, VE OVB KÁLRE ENNE, 3 ML AT sa d ket ELEN SzARÉ HETEK ti 
III. Fachsitzung am Il. Mára 1916. s 

1. M. v. PÁwry: Die Propylitisierung der Eruptivgesteine; 2. D. E. v. 

IZEELIUS ad ürabildangen der Berge. von /BrAsS8Ó: (04. szosz ses aze a 88 


IV. Fachsitzung am 5. April 1916. 1. Dr. Z7. SCHRÉTER: Dig halbwarmen 
Vuellen des Bükkgebirges. Dr. K. PAPpP: Die Tapolczaguellen von Göröm- 
böly. 2. Dr. G. ToBoRgrrv: Über das in der Erdrinde sich kreuzende 
Doppel-Wellensystem. 3. Dr. M. VEwsDL: Über die Kristallformen des 
Elreédleleny Báritsi eee A ter éle gen SAGAN rosz a I sáról asd e ése PARZNANA 

A Magyarhoni Földtani Társulat tagjainak névsora az 1916. év elején (Ver- 
zeichnis der Ungarischen Geologischen Gesellschaft mit Anfang 1916).. 193 


A Magyarhoni Földtani Társulat részére tett alapítványok ... ... ... ... 212 
A Magyar Földtani Társulat csereviszonyainak kimutatása... ... .-- 4215 
A Magyarhoni Földtani Társulat tisztviselői az 1916—18. időközben (Etktiotáte 

der Ungarischen "Geölögiseheon : Gegellsehatt) 5 esz see este se KER HZ 


A m. kir, Földtani Intézet legújabb kiadványai: 


4) A m. kir. Földtani Intézet Évkönyvéből 
az 1915—16. évben megjelentek : j/ 
/ 


XXII. köt. 1. VENDL A. A Velencei-hegység geológiai és petrográfiai viszonyai. 
4 táblával. (5 kor.) — 2. HALaváTS Gy. A nagybecskereki furólyuk. 3 táblával. (3 kor.) — 
3. KoRmos T. Három uj ragadozó a Püspökfürdő melletti Somlyóhegy preglaciális 
rétegeiből. 1 táblával. (1.50 kor.) — 4. JABLoNszkY J. A tarnóczi mediterrán korú 
flóra. 2 táblával. (2 kor.) — 5. So0MoGYI K. A gerecsei neokom. 3 táblával. (4 kor.) — 
6. KoRmos T. és LAMBREcHT K.: A remetehegyi sziklafülke és postglaciális faunája. 
9 táblával. (2 kor.) — Az egész kötet ára 17.50 korona. 


XXIII. köt. 1. Báró Nopcsa F. Erdély Dinosaurusai. 4 táblával. (4.20 kor.) — 
2. JEkELIUs E. A. brassói hegyek mezozóos faunája. 6 táblával. (7 kor.) — 3. Báró 
FExJÉRVÁRY G. Adatok a Rana Méhelyi By. ismeretéhez. 2 táblával. (2 kor.) — 
4. KaApió O. A Szeletabarlang kutatásának eredményei. 8 táblával. (10 kor.) — 5. VoGL 
V. Tengermellékünk tithonképződményei és azok faunája. 1 táblával. (1.50 kor.) — 
6. KoRmos T. A pilisszántói. kőfülke. 6 táblával. (10 kor.) — Az egész kötet ára 
34.70 korona. ; 

Az itt felsorolt művek egyidejüleg a eMitteilungen aus dem Jahrbuche der 
kön. ungar. Geologischen Anstalti című folyóirat füzeteiként német nyelven és 
különlenyomatokban is megjelentek. 


B) Geologica Hungarica. 


(A Magyar Birodalom földtami és őslénytani megismertetését szolgáló folyóirat.) 


I. köt. I füz. TELEGDI RorH K. Felső-oligocén fauna Magyarországból. 1—66. Y 
oldalon, 1—VI. táblával és 4 szövegábrával (12 kor.) — 2. füz. VApDÁsz M. E. Magyar- hő 
ország mediterrán tüskésbőrüi. 67—227. oldalon, VII—XII. táblával és 122 szöveg- 
ábrával (14 kor.) — 3—4. füz. ifj. Lóczy L. A villányi callovien ammonitesek mo- 


nografiája. 228— 454. oldalon, XIII-XXVI. táblával és 149 szövegábrával (25 kor.) — 
Az egész kötet ára 50 korona. 


Megszerezhetők Kilián Frigyes Utóda egyetemi könyvkereskedésében 
(Budapest, IV., Váci utca 32.) 


. A a v 
K énis 4 ezta pd 
ját ÖLT ZT ása TIVI 


A magyar királyi államvasutak menetrendj 


L 


Érvényes 1916. évi május hó 1-től. 


A vonatok indulása Budapestről 


A keleti pályaudvarról 


fe ése SE) 
sálsÉlss hová 
ON YVISV 
59 [OR [5E 
délelőtt 
912 112232] Szv. ] Zimonyi szállások 
8 ] 610 s I] Bicske 
302 ! 6251 Gyv ] Ruttka, Berlin 
1110 ! 639] Szv.] Balatonfüred, Tapolcza 
1502 ! 645] Gyv.] Kassa, Csorba 
906 ! 659] : ] Újvidék. Brod 
1512 ] 6551 Szv.] Kassa, Csorba, Bártfa 
2 ] 790] Gyv.] Wien 
1002 ] 710] . ] Fiume, Pécs, Osijek 
312 ] 780] Szv.] Gödöllő 
908 [745] s ] Zimonyi szállások 
608 ] 750] s, ] Arad, Brassó, Bukarest 
406 ! 810] v ] Sátoraljaújhely Munkácsi 114 
512 ] 820 (Rolozáváló Körösmező, 
Kolozsvár, Brassó 
306 ! 835] s ] Ruttka 
516 11190] s ] Nagykáta 
24 111551 s ] Bicske 
délután 
914 11220] Szv.] Ujvidék, Sarajevo 
10 11230] s ] Szombathely, Wien 
1008 112351 sv ] Fiume, Osijek 
316 ! 1251 Szv.! Gödöllő 
1304 ] 1390] Gyv.] Fehring, Graz, Sopron 
4 ] 205] s ] Wien, Zürich, Basel 
604 ] 210] vs ]j Arad, Bukarest 
318 ] 225] Szv.] Hatvan 
26 Í 230] sv ] Bicske 
320 230] s j Péczel 
518 [ 290] s jsátus? satb 
zabadka, Indjija, 
1202 ] 235] Gyv. Szláv J 
1902 ] 255] s ] Tapolcza 
1016 ! 330] Szv.j Paks 
18 ] 430] 5 Íj Komárom 
410 ] 510] s ] Miskolcz 
324 ] 520] s, [ Gödöllő 
5221] 5410] , ] Nagykáta, Szolnok 
308 ] 5551 s ] Ruttka, Oderberg 
514 ] 618] s ] Kolozsvár, Brassó 
326 ] 625] s Í Péczel 
28 ] 622) vs j Bicske, Triest 
328 ] 632] s ] Hatvan 
920 ] 722] s ] Kunszentmiklós-Tass 
5241] 712] s ] Nagykáta, Szolnok 
16 Í 722] v [ Győr 
332 1 722] sv [ Gödöllő 
1514 ] 822] s ] Kassa, Csorba 
910 ] 828] s: ] Szabadka. Brod 
1908 ] 832] v ] Pécs, Dalj 
1308 ] 915] s ] Győr, Graz 
610 1] 922] vs ! Arad, Brassó 
15 Kassa, Lawoczne, 
482 [10-81 Vv. foot Kőrösmező 
1010 11028] Szv.] Fiume, Tapolcza, Brod 
12 11082] s ] Szombathely, Wien 
338 11128] Vv. / Rutlka, Poprád-Felka 
614 11128] Szv. ! Debreczen 
14a 111881 Szv.] Bicske 


1) Nagykátától Szolnokig csak szombaton 
és ünnep előtti köznapokon közlekedik. 


A hatóságoknál bejelentett felelős szerkesztő: Papp Károly. 


FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA, 


A nyugoti pályaudvarról — 


o 
z hová 


délelőtt 
Rákospalota-Ujpest 


Ersekujvár, Ipolysá. 
Gzebtéd EE 
Esztergom 

Lajosmizse, Kecskemét 
Rákospalota-Ujpest 
Zsolna, Berlin 
Rákospalota-Újpest 
Nagyszombat, Wien 
Temesvár-J. , Csernahévi 
Versecz, Karánsebes 
Esztergom 

Wien § 
Rákospalota-Ujpest 
Rákospalota-Ujpest 
Lajosmizse, Kecskemét 


4102 
6502 


4104 


160 
162 
6504 


4 ú YEN YAN tEEEE 
8" dad 


délután 

164 112957 Szv.] Rákospalota-Ujpest 

714 11215] s ] Szege 

138 11225] v ] Nagymaros 

4106 112301 s ] Esztergom , 

166 ] 199] 5 ! Rákospalota-Ujpest 
4108 ] 1501 vs ] Esztergom 

108 ] 2907 Gyv.] Wien, Zürich, Basel 
120 15] Szv.] Galánta, Ipolyság 

170 ] 2201 s ] Rákospalota-Újpest 
4110 ) 2301 s ] Esztergom 

704 Í 2307 Gyv. Temesvár-J. Csernahéviz 
6710 [ 2451 Szv.] Czegléd, Szolnok 

6506 ] 250] s ] Lajosmizse, Kecskemét 
174 ] 420] vs ] Rákospalota-Ujpest 

110 ] 515 Gyv.] Wien 

142] 5201 Szv.] Nagymaros , 

176 1 5501 s ] Rákospalota-Ujpest 

128 ] 6221 s ] Nagymaros 

722 ] 629] s.) UIlő 

724 ] 6221 wv ] Monor 

4114 ] 6321 s ] Esztergom 

1406 ) 622 Gyv.! Pozsony, Zsolna, Berlin 
130 ] 688] Szv: / Párkány-Nána, Ipolyság 
178 ] 7157 s ] Rákospalota-Újpest 

728 ] 7287 s ] Czegléd 

6508 I 732] s ] Lajosmizse 

710 ] 822] s jTemesvár-J., Csernahéviz 
132 Í 8292] v ] Vácz 

1408 ] 822] s ] Zsolna, Oderberg 

118 1 982] s ] Wien, Zürich, Basel 
502 ] 928 Gyv.] Kolozsvár, Bukarest 
720 11088] Szv.] Czegléd, Szeged 
4116 (1122) s ] Esztergom 


Buda-Császárfürdőről 


délelőtt 
4002 j 585] Szv.] Esztergom 
4004 ] 854] s ] Esztergom 

délután 
4006 11215] Szv.] Esztergom 
4010 ) 218] s ] Esztergom 
4012 ] 622] s ] Dorog 
4016 11123] s ] Esztergom 


szé BASSZ OR TA Nok, kt MEL, ESEK LE SZÉN VA végzik) EoNleSát 
— XGÍI KÖTET. 916. JÚLJTátás DECEMBER 7-12. FÜZET. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGYSZERSMIND 


. A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE., 


SZERKESZTIK 


BALLENEGGER RÓBERT dr. és PAPP KÁROLY dr. 


§ A TÁRSULAT TITKÁRAI. 
A XDLVI. KÖTET TARTALOMJEGYZÉKÉVEL. 


f BUDAPEST, 1916. 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 
(GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN), 


. ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
3 ZUGLEICH ; 
7 AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISOHEN REICHSANSTALT. 


REDIGIERT VON 


D: R. BALLENEGGER und DI K. v. PAPP 


SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT. 
BEILIEGEND DAS INHALISVERZEICHNISS DES XLVI. BANDES. 


; BUDAPEST, 1916. 
Í A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. X EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. 


A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten, VII. ker., Stefánia-út 14. szám 
alatt van, ahova mindennemű postai küldemény címzendő. 


Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse 
erbeten: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. ű 


TARTALOM 


A XLVI. kötet tartalomjegyzéke III 
Ú.FereuciJgózset (1830—1916.).. 2: 5 tát e Ea osz MAAA HK ( ZESTT ES ZEN 


A) Értekezések. - 
via" váli 


Báró NopPcsA FERENC dr. : GYEN Rácország és Keletmontenegrő. geológiai is aszt gt 


v 


térképe (az [. táblával) ... --- gre tel ZD EE AR étel AE csali 
RADOVANOVIÓ SZVETOLIK dr.: Adatok az :. Úiszákkeléti Szerbvidék geológiai hegy- . 
231 


szerkezetéhez; (AIT. A-B. táblávaly 37. EE SESÉNOSS tt nat et Es TB 


BENE Géza: Adatok Szerbia északkeleti részének MERTE TTA VT CÉSA 6. 
.Hoswsos REzső dr.: Adatok a magyarhoni fosszilis radioláriák ismeretéhez 8 5 6 ZO 
ELT ETÁDIÁY AD rea JE ezett ze sel hö rEZ VEN ELÉ S VS 29069. 50 


y B) Rövid Közlemények. 


. Ligvavu HERMAN dr.: A szenegambiai laterites vasércekről 2 0-0 0-2 02 0 BA 


LE A C) Vegyes Közlemények. . z EE 
54;  BALLENEGOPE RóBERT dr.: Hilgard Eugen Waldemar (1833—1916.) KE JÖL SE TbSE b ha 2 287 á 
TERE ZA tók Társulati Ügyek. 3 MON F 
3 ERGA j Szakülések. V. 1916 máj. 3. a) BALLENEGGER RÓBERT dr.: A magyarországi " Í 
s8aé talajtípbusok mechanikai összetételéről, Timkó IMRE hozzászólásával; b) . 
. KoRmos TivapaR dr.: Az első fosszilis hiéna csontváza Magyarországon; 
—— c) LAMBRECHT KÁLMÁN dr.: LYDEKKER RICHÁRD emlékezete; d) NorcsA 7 
—— FeRrwxc báró: Északalbánia, Rácország és Keleti Montenegró geológiai . :V-2oz JATARR 
HAL . szerkezete ; e) Hoswsos Rezső: Adatok a SG ÁBA fosszilis radioláriák "VAGA 
5. ismeretéhez --- --- --- -—- --- —- SEGIT áz ASE S SOS 
JEVAÉS 1916 jun. 7. a) BALLENEGGER RÓBERT dr. : ZEGIAKA E. W. emlékezete ; bak 
. FejéRváRY Géza GyYULA báró: Fosszilis békák a ÉSE fürdő: vidéki öN 
KeáDreglaciális rétegekből ca 7 22212 zza LES a AZÉ ké NEGYET 293 
kel Mellsztmányi ülések. VI. 1916 máj. 3. A Balkán Bizottság felhívása... kök z 994 i 
— VIL 1916 jun. 7. LENHOSSÉK MIHÁLY lemondása a Barlangkutató Szakosztály Bv Bá 
elnökségéről; a Szabó alapból LAMBRECHT KÁLMÁN megbízása a fosszilis szal 54 
ruadarak tannak n ozás ával e rgy zet sa e sé get sági Ve esedk BENE 295 


INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 


Franz Josei I. (1830—1916.) 
A) Abhandlungen. 


! 


Rascien und Ost-Montenegro (Mit der Tafel I.) --- .--- --- --- --- 
Dr. Sv. RaApovanovió: Beitrüge zur Gebirgstektonik des nordöstlichen Serbieni iz 
(Mt der TÁ ter ÚT At Bs tet e szüks ÁSTA Telek zási ott E TGSTÉS "90544 


b 

káró G. v. BENE : Beitrüge zur geologischen KöratbáS der norádétsérbisőhsn Gegenden 311 
43 Dr. R. Hoswsos: Beitrüge zur Kenntnis der ungarischen egász Radiolarien — 

.774gjb (Mit der Dafol ont, jo öss vallot etetés AAL UZNI BELE TM N TA S EKE sé ÖBÉKESÉ 

sző k: I B) Kurze Mitteilungen. va 

ER Dr. H. Lixsau: Notiz über lateritiscehe Eisenerze in Senegambien ... .-. --- 364 

Mé , 


4 4 ( 
/ Vo held a Ti 
Vat, Fő LÉ AA la patás a, i K 
N72 eTO Ő zi VE ae ay bee b ; SA e PTÉÉT sir rsztsl AA kh" 
fizad ön (8 KI a átbNY ak fd sax TA nél Vá dél 08 Ne EV kt. fe 


0) Verschiedene Mitteilangen. ha " Seite 


Dr. R. BALLENEGGER: EUGEN WALDEMAR HILGARD (1833—1916)... ..- --  ... 367 


Mitteilungen aus den Faochsitzungen. 


V. 3. Mai 1916. a) R. BALLENEGGER: Die mechanische Zusammensetzung 
der Bodentypen ; Bemerkungen v. E. Timkó; b) TH. KoRmos: Über das 
erste fossile Hyünenskelett in Ungarn ; c) Dr. K. LAMBREcCHT : Erinnerung 
an RICHARD LYDEKKER; d) Baron FR. v. Nopcsa: Über den geologischen; 
Bau von Nordalbanien, Serbien und Ost-Montenegro; e) Dr. R. Hognos : IgAtbat 
Beitráge zur Kenntnis der fossilén Radiolarien Ungarns . . ZT L EZSRT 

VI. 7. Juni 1916. a) R.- BALLENEGGER: Erinnerung an E. W. HiLGARD; b) 
Baron Gesza JULIus von FEJÉRVÁRY: "Die fossilen Frösche aus den prüg- sat 
jasialed SG hiChtEn VON PÜSDÖKTÜTÉŐ MAG Séb Sa akseetg aza Lenk AVE NEZESE ; 


A m. kir. Földtani Intézet - legújabb kiadványai: 


A) A m. kir. Földtani Intézet Évkönyvéből 
az 1915—16. évben megjelentek : 


XXII. köt. 1. VENDL A. A Velencei-hegység geológiai és petrográfiai viszonyai. SE 
ke 4 táblával. (5 kor.) — 2. HáLaváTs Gy. A nagybecskereki furólyuk. 3 táblával. (3 kor.) — gi! 
. 3. KoRmos T. Három uj ragadozó a Püspökfürdő melletti Somlyóhegy preglaciális 
rétegeiből. 1 táblával. (1.50 kor.) — 4. JABLowsszkv J. A tarnóczi mediterrán korú 
flóra. 2 táblával. (2 kor.) — 5. SomoGyI K. A gerecsei neokom. 3 táblával. (4 kor.) — 
6. KoRmos T. és LAMBRECHT K.: A remetehegyi sziklafülke és postglaciális faunája. öved 


2 táblával. (2 kor.) — Az egész kötet ára 17.50 korona. 3 VÁRÁT 
XXIII. köt. 1. Báró Nopcsa F. Erdély Dinosaurusai. 4 táblával. (4.20 kor.) — h. ja 
2. JEKELIUS E. A. brassói hegyek mezozóos faunája. 6 táblával. (7 kor.) — 3. Báró ; sz 
FEJÉRVÁRY G. Adatok a Rana Méhelyi By. ismeretéhez. 2 táblával. (2 kor.) — - ha 
4. Kapi O. A Szeletabarlang kutatásának eredményei. 8 táblával. (10 kor.) — 5. VoGL MAP 
V. Tengermellékünk tithonképződményei és azok faunája. 1 táblával. (1.50 kor.) — sző 
6. KoRgmos T. A pilisszántói kőfülke. 6 táblával. (10 kor.) — Az egész kötet ára! ZA 
34.70 korona. 3 ; j 2) 
Az itt felsorolt művek egyidejüleg a cMitteilungen aus dem Jahrbuche der j mas 

kön. ungar. Geologischen Anstalts című folyóirat füzeteiként német nyelven — és f. 

3 különlenyomatokbam is megjelentek. 

: a B) Geologica Hungarica. v3. 

té 8 (A Magyar Birodalom földtani és őslénytani megismertetését szolgáló folyóirat.) k 

"45 " I. köt. L füz. TELEGDI RorH K. Felső-oligocén fauna Magyarországból. 1—66. 
oldalon, 1—VI. táblával és 4 szövegábrával (12 kor.) — 2. füz. VADÁsz M. E. Magyar- 

2 ; ország mediterrán tüskésbőrüi. 67—227. oldalon, VII-—-XII. táblával és 122 szöveg- 

tő ábrával (14 kor.) — 3—4. füz. ifj. Lóczy L. A villányi callovien ammonitesek mo- A 

úá nografiája. 228—454. oldalon, XIII-XXVI. táblával és 149 szövegábrával (25 kor.) — k 

ág: Az egész kötet ára 50 korona. $ 

94; . 

gé. Megszerezhetők Kilián Frigyes Utóda egyetemi könyvkereskedésében 
VE (Budapest, IV., Váci utca 32.) 
"z 
j. ,, ! 


gt v e pi tt e a Y al sad á ca 

a é 4 65 k t 
9 t 7 2 Bs TA az Ve 
td É ag p ő 


T 


, 


A magyar királyi államvasutak 
Érvényes 1916. évi október hó 1-től. 


A vonatok indulása Budapestről 


A keleti pályaudvarról 


menetrendje. 


A nyugoti pályaudvarról — h38 


hd ta gy tg -wv 
88] s BÍZS hová sSls£]ss hova 
salsáls8 39]sáalag 
délelőtt délelőtt 
912 11228] Szv. ] Zimonyi szállások 528] Szv. ] Rákospalota-Ujpest 
8 1 610] s] Bicske 522] s ] Érsekujvár, Ipolyság 
302 ] 625] Gyv.] Ruttka, Berlin 5292] s, ] Czeglé 
1110 30] Szv. ) Balatonfüred, Tapolcza 14102 ] 6001 s ] Esztergom 
1502 ] 6351 Gyv.] Kassa, Csorba 6502 1 6301 s ] Lajosmizse, Kecskemét 
906 ] 650] : ] Újvidék. Brod v 
1512 ] 6551 Szv.] Kassa, Csorba, Bártfa 
2 ] 700] Gyv.] Wien 
1002 Í 710] 5, ] Fiume, Pécs, Osijek 
312 ] 7909] Szv.] Gödöllő 
908 ] 745] ., ] Zimonyi szállások 
608 ] 750] s, ] Arad, Brassó, Bukarest Í 4104 Esztergom 
406 ] 810] , ] Sátoraljaújhely Munkács] 114 ] 9151 s ! Wien É 
512 ] 820 Jt éségáz, Kőrösmező, ! 160 [ 945] vs ] Rákospalota-Újpest 
Kolozsvár, Brassó 162 111901 s ] Rákospalota-Újpest 
306 ! 8351 s ] Ruttka 6504 J1110] s j Lajosmizse, Kecskemét 
516 11130] w ] Nagykáta 
24 111551 w Bicské 
délután 
z 12957 Szv. ! Rákospalota-Ujpest 
délután 714. 112151 o Szöged ip 
914 11220] Szv.] Újvidék, Sarajevo 138 11225] s Nagymaros 
10 11230] s j Szombathely, Wien 4106 (12301 s ] Esztergom  . 
1008 112451 s ] Fiume, Osijek 166 ] 190] s ! Rákospalota-Ujpest 
316 ! 125] Szv.! Gödöllő 4108 1 150] s ] Esztergom 
1304 ] 1301 Gyv.] Fehring, Graz, Sopron ( 108 ) 200/ Gyv.] Wien, Zürich, Basel 
4 ] 205] 5 ] Wien, Zürich, Basel 120 ] 215] Szv.] Galánta, Ipolyság 
604 ] 210] s ] Arad, Bukarest 170 ] 220. s ] Rákospalota-Újpest 
318 ] 225] Szv.] Hatvan 4110 ] 2301 5 ] Esztergom 
296 ] 230] s ] Bicske 704 ] 230] Gyv. Temesvár-J., Csernahéviz 
920 ] 230] s ! Péczel 6710 ] 245 Szv.] Czegléd, Szolnok 
518 I 240] o HETET SALT 6506 16 b Eper Kecskemét 
zabadka, Indjija, 174 b ákospalota-Ujpest 
1202 ] 295/ Gyv. lSarajevo j 110 ] 5151 Gyv.]! Wien vi zi ; 
1902 ] 255] s ] Tapolcza 142 ] 520] Szv.] Nagymaros 
1016 [ 330] Szv.] Paks 176 ] 550] s. ] Rákospalota-Ujpest 
18 1] 430] , Í Komárom 128 ] 622) s, ] Nagymaros 
410 ] 510) s ] Miskolcz 722 1 622] s [ Ullő 
324 ] 520] s ] Gödöllő 724 ] 6292) s Í Monor 
5221] 540] v ] Nagykáta, Szolnok 4114 ] 632] s ] Esztergom 
308 ] 555] w ]j Ruttka, Oderberg 1406 ! 622 Gyv.] Pozsony, Zsolna, Bérlin 
514 ] 6151 s ]( Kolozsvár, Brassó 130 ] 688] Szv.] Párkány-Nána, Ipolyság 
326 ] 628] s ] Péczel 178 ] 7287 5 ] Rákospalota-Újpest 
28 1 622] s ! Bicske, Triest 728 ] 738 s ] Czegléd 
328 ] 632] s ] Hatvan 6508 ] 7327 s ]! Lajosmizse 
920 ] 728] s ]! Kunszentmiklós-Tass 710 1 8281 s jTemesvár-J., Csernahéviz; 
52419] 729] v j Nagykáta, Szolnok 132 ] 829] s ] Vácz 
16 ] 722] s [ Győr 1408 1 8227 v ] Zsolna, Oderberg 
332 ] 722] s [ Gödöllő 118 ] 93221 s ] Wien, Zürich, Basel 
1514 ! 822] v ]! Kassa, Csorba 502 ] 988 Gyv.] Kolozsvár, Bukarest 
910 ! 825] s j Szabadka. Brod 720 "1085 Szv.] Czegléd, Szeged 
1908 j 832] v ] Pécs, Dalj 4116 JIIL42) s ] Esztergom 
1308 ] 918] s j Győr, Graz 
610 1 932] , éred ass 
482 11018] vv. ( AsSáA, ANYOCZUOS - 
Homonna, Kőrösmező 3 pg aaz az 
1010 Hőse Szv.] Fiume, ADDIG Brod Buda-Császárfürdőről 
12 I11( s ] Szombathely, Wien A re 
338 [1198] v. [ Ruttka, Poprád-Felka délelőtt 
614 Szv. / Debreczen 0021 585 HÉ 
14a [115] Szv.] Bicske Telkek 
délután 
4006 1218 Szv. [ Esztergom 
1) Nagykátától Szolnokig csak szombaton 4010 820 fé ca eszisi 3 som 
és ünnep előtti köznapokon közlekedik.! 4016 11123] s Fárterőorő 


A hatóságoknál bejelentett felelős szerkesztő : 


Papp Károly. 


FRANKLIN-TÁRSULAT : NYOMDÁJA, 


, ti 


LTV 
u" A 


1918 út 


Nkat ti 
744 Tt 


MOCT at Í 
177 VELÜLRNTRONANTSA] 
j. TATJA ; HA ; 


! 


Ms 


j NIGER HAB 
J0NA HT HEAR; 
ij 47 


kh4 


ú 
ú 


3 17 711086 WV 


,KTÓENIKKÁRB 
( § 


; v 
0 TA 
Ű 
Hány ri 
ű Ny 
1 4ALA 
n a 
8 
í 
, 
( 
új 
b 
j § 
f i [/ 
k a. fi t 
KLÁN JN 1. 
KAZAT 104 
V/ § (! [/ § Tt j (fi j 
FARA TANGYTN SZŐ í öVtő 
f j E 14 
1 [/ E. 7 I 
VE NLG ET ázos él SERONT ANTAL ű 18 HA 
I HARLENYÉK hi Z 
- KILERAL ME EVT VIRUS, VANAK 
A (At ; Ml4i 
3 1 ne nk i 
1 10 j AP 
"1 S f ) j Xi 18 
1 K) 1 ) f ft 
í Ww 3 
ú 
sa fi ú Ű így 1 1 1 j 
11 W 
új ALYANA új L "E 3 
I f 
b té b 
NENYALI ú 
p! 1) h 9 ; Ki 
I 14 í í/ 744 MNO ! 
EN j f j b 19 ült ky AN VALA VA 
j ül DAJGNYAT ÉT; JNELYYUNN , 4918 
j 
14 KEVÉLY KEN 3 
Út NYÓNIK ptANti 
Y , N [AA HV 
! i í íi KÖRÉN 
VENNI § 19484) 
j I ! j ; n 11 j 
8 j ; ) 
fi TE 1 
MANN, ) 9 
Va f f 4 TEAR AV 
? j [/ 1 J l 
! f ; 
j ] 
) f 
fi ( V/ j 
Í Í hl y v9! 34 
, HT í bi vi 
/ Ke f 19 [4 ú; 
1 ! j ; 
( 
1 JA Key 
; 180 kt KAN 
gi fh 
d 
; 
48 ; 
í 
Hi A 
yi 
p 1 j 
f 
í 


KEDETYE JA Hú 
b MAL 9] Ve 8 Tf l vh. j 4 Új 
KAN ATA US KE VÁSEZÉGSŰÁN 


BV 


11 
TON AVATNI 


A, 44 


Al 1 NALA NNON 
h őn 


b. j 
dj VARRT dkú 
u 18 XN 


ta (e j/ f 
f § ks FON A f OB, 
ny! § ll A 1Z.V HBA Vádi ú 
NYEK KNTNNGEVA OAK 
A 


ő 


pi 


( 
(14 


vő ; rágtátó bó új FGANNTAA j 4 út 184 KŐVAZÉN V9( 9 d Hai 


1 etet a ere tál VIZE 41 Mt; 
j Vá Mk gs 9 1. me ; Ke "a 
MEAZYÁT PA ú Mé 1 ; élt na ő PogAtáy h örv udtá 4 A A ; 
; Ú "ant! tá Ti V p/ 6 dddna 1 a? Í 198 4 


l 


NNNNNITNUNINI 


100125337