9E266.2 . F64 k FOR, EHE: EEGETE FOR EDVCAIION FOR SCIENCE LIBRARY OF THE AMERICAN MUSEUM OF NATURAL HISTORY BY GIFT OF OGDEN MILLS " E ZGÉSR / Bound at [A.M NA fi ! Mi a Ha Vö aj hate 47 ESZT sze ést mék JKEMCAK PGEDT - ri IATA HK ISTORY . FÖLDTANI KÖZLÖNY. A ( MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA. EGYSZERSMIND Hg MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, ő és om MELLÉKELVE A HIDROLO GIAI KÖZLE MÉNYEK SE ÉVFOLYAM A. xz SAS ő ob (4 A.A SZERKESZTIK dr. LÁSZLÓ GÁBOR és. dr. VOGL VIKTOR TÁRSULATI TFTKÁROK. ÖTVENEDIK (L.) KÖTET. 1920. ú HÁROM TÁBLÁVAL ÉS ÖT ÁBRÁVAL. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUN GEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT. MIT DER BEILAGE: HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN III. JAHRGANG. REDIGIERT VON D: G. v. LÁSZLÓ und DE V. VOGL SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT. s FÜNFZIGSTER (L.) BAND, 1920. MIT DREI TAFELN UND FÜNF TEXTFIGUREN. BUDAPEST, 19321. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. X FIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHALT , . TARTALOMJEGYZÉK. S — GYÁSZJE ILENTÉSEK. SÁNDOR dr. haláláról . ZESRKEBLT ae zjeátett tó KÉST t NON SEN ETSKS I LÓCZY Lagos dr. haláláról . EE ÉESES AGYE TAK Egs — ÉRTEKEZÉSEK — Felső Skrétakorú gasztropodák Arad vármegyéből (az 8 A GATE ő zene A lSaSA Slle oat a ellátó kelsáást slat ets ertáls elé sak dr.: zös . Tengeralatti forráslerakodások a budapesti telaszkorú Í : képző ményekben: ez segitse ee elere : dr. és EmszT KÁLMÁN dr.: Adatok a krassószörényi bányavi- .. . - dék ásványainak kristálytani és chemiai ismeretéhez. ———— 1. Realgar Újmoldováról (a II. és III. táblávalha BELÉ: 98 VALA dacittúfa TELSTÉLÉNYTŐLŐ Vlrslp akk Teát ska; vála úÁa 2 RÖVID. KÖZLEMÉNYEK. NZENAU 5 ÁGOSTON úr A szebenmegyei Rekitánál előforduló medi- feELYANkoPúlOKATAMNETA ka css els esíáléje e se dés ele FARZI K FERENC "dr.: ... A Szt. Gellérthegy geologiai viszonyairól . . . REÁtaS szosz: sz Jegyzetek a ETAGYNTÓTSZÁSA eocénkorú tüske- MET e bőrűek faunájához.........2.ssrs isis MAST Ae éget hez . Az acanthicumos rétegek újabb előfordulása a BA NALA .." Magyar Középhegységben............ 0... . A muszári és sztanizsai aranybánya kalcitjai z Ez . .... Fosszilis rizopodák Albániából ............ . TÁRSULATI ÜGYEK. zgyülé ég (1920 máj us hó 5- ÉT) L szleng e gzése külések (1920 márc. 83-án, ápr. 7- -én, ápr. 21-én, jún. 2-án, jún. 28-án, nov. 3-á -an, dec. 1- -én) BABA ÁE SALE KON KZOZBKKOTATEZZÓT asztmányi ülések (1920 febr. 18-án, márc. 83-án, ápr. 7-én, 21- ser jún. 2-án, TILOS EL OSZTÁN Le ez EK Te LE REZÁ NEZETET EleáA kOÉ ; . HIDROLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. 3 HAFARZIK F. dr.: Szökevény hévforrások a Gellérthegy tövében 1—8. áb- 783ad SÖR TKZ S ETE a e KÉSO E OZ e ő CET OHAFARZIK F. dr.: A budapesti termális vízhálózatnak egy "eddigelé ge0- : ; lógiailag nem méltatott forrásáról (a 4. és 5. ábrával) Lap 21 84 .. Dr. 48 ALBX Sen náő SEL EZEr Tot $úzb Késes ka ZANA Dr. Lupwia V..KŐOZY BON 7. KENE EE e ÜLÉS N ge - ABHAN DLUN GEN. Sor R. HoJNwNos: . ÖGGÉktte ztette Gastropoden aus dem Komitat 6-3 SA. Taft. 15) KÉL EE Ket ai ZS Se SES Z TESTS ez zett Ae Bert á ela ES LE eszel NE KESZ. Dn. A. Larra u. Dr. K. Emszr : Beitráge e ersátoltosa Hitet 5 E . chemischei Bi —. " —— Kenntmiss der Mineralien im Montanbezirk Jee I j sé 1. Realgar aus Újmoldova (mit Taf. TI. u. 012 ; Dr. N: BAN seg ISTENT ERBÓL nk DEL EELÉLÉRY 2 ÜBER NHE — KURZE MITTEILUNGEN. e 1 Dr A. FRANZENAU: EAÉLÉ Foraminiferen von Hét im "Komite 3 sZ; HZRDSM SzSz széken zsls ehekk. Sás S TK ESR Tele e aze s EB Dr. FR. SuHAFARZIK: . Die geologischen Verháltnisse des Szt. Gellérth. S ősi : ; (Blocksberg) zu Budapest . . . . . . . . . . . áz dl k ela ő ben . Dr. V. VoGt:.... ... Notes sur les Echinides éocénes de la Hongrie . SES "zt TÜTE IS VEG HO Szet ész . Neueres Vorkommen der Acanthicur- Sehiohtesél im ; 16 Ell zndte Mittelgebirge ..... .- . . SZREZÉÉ Dr. MI VENDE- . . ... Kalzite aus den MERSCÉLK von Muszári un OZLATÁZHA SS ee Ét ez AS ATSE S Sen KI Dr. R. Horxos : . . . . . . Fossile Rhizopoden aus Albanien BESZ AS Ete FZSÉRT SEL VEREINSNACHRICHTEN atos IL Aus der Generalversammlung (5. Mai 1920)...5........01..... 1: MAAS völerúz Ba SA SIZE gÉN s ene l e Jlele ezt stee JE özés szt akét St a 48 III. Aus den AusschubB- Sitzungen Ka Szala S tsz KÉE ENEK É : HYDROLOGISUHE MITTEILUNGEN. Dr. FR. SCHAFARZIK : HeiBe Oűelenítüshtáute am FuBe des Szt. Gellérthegy ki ( Blocksberg) zu Budapest (mit Ablg. 1—3.) 5....... 157. Dr. FR. SCHAFARZIK: Über eine bisher unbeackhtet gebliebene Ruelle des Budapester köss és Wassernetzes (mit tg u.5 5 E 12 we év t ég . FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT VÁLASZTMÁNYA fájdalommal jelenti, hogy KRÉNNER JÓZSEF SÁNDOR dr. . az ásvány- és kőzettannak nyug. nyilv. rend. tanára, a Magyar "Nemzeti Múzeum ásvány- és őslénytani osztályának igazgatója, a Magyar. Tudományos Akadémia rendes tagja, Társulatunknak :864 óta rendes, 1883 óta választmányi és 1912 óta tiszteleti tagja, stb. stb. : 1920 január hó 16-án, életének 81I-ik évében Buda- . pesten elhunyt, földi maradványai pedig a budapesti kerepesi-úti temetőben nyugosznak. AZ ÖRÖK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDJÉK NÉKI! A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT VÁLASZTMÁNYA mély gyásszal jelenti 3 id. Tóczi LÓCZY LAJOS 45 c. államtitkárnak a Magyarhoni Földtani Társulat és több más tudományos testület tiszteleti tagjának, a magyar kir. Földtani Intézet igazgatójának, stb. stb. munkás élete 71-ik évében 1920 május hó 13-án Balaton- füreden bekövetkezett halálát. Mint ki utolsó leheletéig hazáját és tudományát szolgálta, minden idők geologusainak mintaképe marad. SÍRON TÚL IS LEGNAGYOBBJAINK KÖZT TISZTELJÜK! Irta: Hogwos Rezső dr. ré ayeő SZEGET OTA v aló j Z FEE 8 ké begyüjtését pedi néhai PErHő GyuLAa dr. végezte, aki terület geologiai felvételét eszközölte. A gasztropodák vizsgálata n a iális ezÜB ék. A DORBIGwY-tól kreált Aotásonkíla nem fajai több. rostáláson mentek át, amelyek közül a legalaposabbak REuss 1 1858) DTOLICKA (1860), CHOFFAT é és COSSMANN tollából kerültek ki. REuss Z . formáit. STOLICKA pedig a DORBIGNY-tól leírt 4: laevis, .crassa típusú . alakokat, — amelyeknél az utolsó kanyarulat annyira betakarja. az egész. ; . ban, hogy a D ORBiGwYy-tól leírt eredeti 4. gigantea-t sehogysem fedi Znx- sz által haágsúlgoztét első vagy Eb ions éekésnlátes a nnéléss e JEE ily irányú vizsgálatok nem váltak be, mert az első, a csúcs legfelső. részén helyet foglaló kamara legtöbbször annyira kopott, hogy következtetésekr még átmetszetben sem alkalmas. Egy keskenyebb, magasra feltornyosul és egy tompább spirájú alapalakra vezeti vissza az 4ctaconella-k különbös Ű : alakot, hogy a spira külsőleg már egyáltalában nem látszik — egy új nembe. sorolja, melyet Volvulina-nak nevez el. A spira gyakori sérült voltát azzal 37 magyarázza, hogy az állat még életében ezen utolsó kányarulatából fokoza- "A RÁÉR tosan visszahúzódik. A rokonságot inkább a Pyramidella nemmel. "hi ng- SÉRE súlyozza. Súlyt fektet már az Actaeonella fiatalabb példányainak ta . mányozására. Ez alapon összevonja az 4. d glandiformis- taz A. gigantea-val a Tornatella Lamarcki-t és voluta-t, továbbá az A. conica név alatt össze- foglalja az A. comica, voluta, elliptica és a Tornatella. comca és voluta alak jait. Ezek szerint három típust különböztet meg, az 4. Jigamtea-t ég a : Cai TLamarcki-t, harmadikul az A. conica-t, végül Volvulina név alatt új ném gyanánt tárgyalja az 4. laevis és crassa Dorb. fajokat, amely utóbbiak főleg nagyságban különböznek egymástól. Egyikük sem vette észre azon- ű KELI gigantea-ja. 7 Az irodalmi adatok kritikai átnézésénél ezúttal csak a legfóntosatá kal foglalkozom, amelyek az Actáeonella-k irodalmát új adatokkal vagy új . felfogásokkal gazdagították. A nemet D"ORBIGwNY írta le és ábrázolta leg- § először a kPaléontologie Francaise lapjain 1842-ben. Utána igen sokan írnak le és foglalkoznak paleontologiai szempontból szakszerűen az Actaconel- ze lak-kal. A nevek közül fölemlíthetőnek vélem, akiknek adatait kutatásaim- 78 ban fel is használtam: WINKLER: Der Oberkeuper nach Studien in se 8 Ézés bayrischen Alpen 1861 ( Zeitschrift d. Deutsch. Geol. Ges.); DRESCHER : Über die Kreidebildungen der Gegend von Löwenberg ( Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges. 1863.): WÜRTEMBERGER: Über den oberen Jura der Bándetáte § bei Goslar ( Zeitseh. d. Deutsch. Geol. Ges. 1885.);: ZEKKELI: Gasteropoden. . TES der Gosaugebilde in den Nordöstlichen Alpen. 1852: Srorrcxa: Hines 077 Revision der Gasteropoden der Gosauschiéhten in den Ostalpen :; GOLD- 7 Fuss : Petrefacta Germanie (1862); STOLICKA : Paleontologia Indica Me- BA moirs of the Geological survey of India (1868) : CHOFFAT : Faune crétacigüe : du Portugal: HotzzaáPFEL: Die Mollusken der Aachener Kreide ; WANNER: § Die Fauna der obersten (weissen) Kreide der lybisehen Wüste: EDGAR DACcKE: Mittheilungen über den Kreidecomplex von Abu Roasch bei Cairo ; FuTTERER: Die Kreidebildungen von Sta Croce; Börnm : Über eretacische Gasteropoden vom Libanon und Karmel ( Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges. OT TELSÁERÁTÁKOB GASZTROPODÁK ARADVÁRMEGYÉBŐL. Séhás Má, hogy a vámt magasság egyharmadát is eléri. ás általa. leírt. 00 legföljebb mint. variációk állhatnának meg és különösen — csupán nagyságbeli eltérésekkel — az egyetemi földtani ft nszék gyüjteményében őr őrzött és Hilflam (Stelerország) és Szászcsor (Szász- ES mellett) lelőhelyekről származó Actaeonella-khoz, amelyek szintén a onból származnak. BösE méreteket is említ értekezésében, azoknak nban fontosságot nem tulajdonít és így a különböző fiatalkorú egyéne- külön fajoknak veszi. ss A számos Áctaeonella fajt természetes módon úgy törekedtem össze- 5 vonni és rendszerezni, hogy a nomenklaturát is helyes irányba tereljem, ehhez megfelelő alapot teremtve. Ilyen alapot a méretek arányosságában véltem találhatni. A továbbiakban a mérési adatokra helyezem a fősúlyt, .. mert arányukat olyan tényezőnek tartom, amely kevesebb kombinációt z igényelve a legszabatosabbnak bizonyult, holott a szerzők közül, akik . Actaconella-kat írtak le — bár méreteket közölnek — PEerHő GyYuLÁ-n kívül egyik sem tulajdonított a méretek arányából folyó adatoknak fontos- 5 ságot. Pedig a méretek aránya a szerzőktől már sokat megvitatott fiatal . példányok helyes értelmezésének is látszólag nyitját adja. A nomenklatura 087 . tekintetében az Actaeonella nemet illetőleg kétféle felfogás uralkodik, ami némileg elejét veszi annak a zavarnak, amelyet a Tornatella, Actaconella, . Proteobulla, Volwvulina Trochactaeon, Spiractaeon elnevezések okoztak. Mindkét felfogás DORBIGNY eredeti leírására, tehát a kiinduló pontra tért vissza. Úgy a Írancia, mint a német felfogás az eredeti Actaconella nemet két al- nemre bontja szét, mivel ezen alakok között már úgy külső megjelenési formájuk, mint előfordulásuk tekintetében éles határ vonható. Az át- . menetek nem hiányoznak ugyan így sem teljesen, de ezen két típus fel- állítása teljesen megokoltnak látszik. A német nomenklatura (STOLICKA . szerint) az Actaeonella nemen belül a teljesen becsavart, ú. n. involut . alakokat Volvulina-nak nevezi, mely típus jellemzőjének az A. laevis DTORB. 6 : . DI HOJNOS REZSŐ A fÍrancia felfogás ( COSSMANN és öles szerint) az eredeti. le nemet szintén két alnemre, ú. m. a Tróchactaceon és Actaconella tí ; bontja. Trochactacon alatt az 4. Renauxiana alakját érti, míg a tulajd ; képeni Actaconella típusos képviselőjének az A. laevis-t tartja. Francia felf. Trochactaeon le A." Renauaxiana) . Actaconetla "A. laevis). Német felf. Actaeonella e gigantea) . Volvuhna c A. laevis). Azonban ezen felosztások egyike sem öleli fel az ÖSSZes változatokat, ge amennyiben nem vezethetők mind "vissza a megnevezett típusokra. 17 éözét BAT ÉS A két alnemre való szétbontás azért is hiányos, mert ha a D7 ORBIGNY — által leírt alakokra támaszkodik, úgy az: 4: gigantea legalább annyi joggal BRorni szerkesztésében a német felfogást követi és a Trochactaeon fajait a Actaconina nemnek alneme gyanánt tárgyalja. A rendszerezést csupán a iméretek nagyságára alapítani már csak azért sem lehet, mert az alak defor- mációjával ( lehámozottság, kopás) és a fiatal alakokkal kell számolni. Itt ugyanis kétféle eshetőség van. Az első esetben ugyanis a fiatal. ÉS példány héja ugyanolyan arányok szerint van felépítve, mint a kifejletté . s csak tényleges nagyságbeli különbség van köztük; tehát "valamely faj méreteinek (magasságának, szélességének és $pira-magasságának) a vi- szonya megközelítőleg állandó lehet, akár fiatal, akár kifejlődött egyénről legyen szó. seg A másik esetben pedig a korral úgy a tényleges, mint a viszonylagos méretek különbözhetnek egymástól, azaz mások lesznek a fiatal és mások a kifejlődött egyedeknél. A méretek arányának a megváltozása az alak idomára is természetszerűleg lényeges befolyást gyakorol. Nem jönnek 7. számításba a fejlődési fokozatok állapotai, amikor az egyén nera hasonlít 77 szülőjéhez. Az Actaeonella-ra az első eset látszik igazoltnak. Ha számos Actaeonella-t megvizsgálunk, úgy bizonyára feltűnik, hogy nagy, kifejlett példányok egy részének számos magas kanyarulattal bíró spirája van, míg ugyanolyan nagy, sőt nagyobb egyéneknél vagy egy- általán nem, vagy csak kevéssé emelkedik a spira az egészet beburkoló "utolsó kanyarulat fölé. A méretek ilyen variálása ifjú példányoknál is tapasztalható. Az Actaeonella-k az első törvényszerűséget követik, míg a második törvényszerűségre jó példa PHILIPPI: Paleontografica I. köt. 23. oldalán leírt és a II. táblán ábrázolt Tornatella abbreviata PnH., amely ír Srug D.: Bericht über die geologisehe Übersiehtsaufnahme des südw. 858 Siebenbürgens című értekezésében (Jahrb. der k. k. Geol. Reichsanst. 07 XIII. köt., 1863.) a 48-ik, illetőleg az értekezés 16. oldalán újabb ábrázolás kéz pus s ésnánt ezek szerint egy a két végén kihsdsesedő tojása vagy séről liptikus szabású, hasas alak lenne felveendő, aahól a splira magassága 56 1. En van befolyással. Ezen I. típusba a méretek LÁGYA Jpapes övetkező fajok volnának összevonandók : Trochactacon giganteus D"ORB. ( v. crisminensis ÜHOFFAT. 4 ouromensis CHOFFAT. fi intermedius ÜHOFFAT. a glandiformis CHOFFAT. Tornatella gagantea Low. -8 : D: HOJNOS REZSŐ TÓPEE B Vetés OS Actaeonclla Lamarcki ZEK.. Ek EZtBSő c gigantea DORB. § k salomonis FRAAS. jő 4 eylindrica STOL. a obtusa ZK. 3 : "c glamdiformis Zxk. É k . sancta Crucis FUTTERER. A Trochactaeon II. típusául azon jellegek megtartását tartom jogosult- sz nak, amelyeket CossMANN az Essais de Paléoconchologie comparée I. köteté- nek 74. oldalán szabatosan körülír. Módosulást ezen új beállításban a típus csak annyiban szenvedne; hogy spirájának magassága a tényleges magasság egy negyedénél nem lehet több. Ugyanis az eddig végzett mérések azon meggyőződésre juttattak, hogy bár e típusnál a spira magasságának mérték- számában 0-5 cm-es ingadozás megengedhető ugyan, de az mindig kisebb — 1-5 em-nél. erezne . . Ezen típus alá csak a következő fajok vonhatók össze mint variációk: eri Tornatella subglobosa MünsrT. ( Gorpruss-ból), Actaeonella- Renauxiana Zk. (szerző ábrázolásában), továbbá a konopi anyagban túlsúlyban található — Trochactacon Cossmanm és még a Tr. gigamteus variációi (v. n. ventricosus és obcsus) , amelyekről a fajok tárgyalásánál lesz szó. Az Actaeonella Renauaiana ZK. a szerző művének VII. táblája, 1—5. ábráin rajzolt példányokon ötféle spiramagasság van, amely átmenetet képezhetne a két típus között. "Meg- jegyzendő azonban, hogy ZEKKELI ábrázolásainak hitelességét több oldalról megtámadták és hogy akár a magasabb, akár az alacsonyabb spirájú alakot vesszük alapul, az egyenlő nagyság megdönti nevezett szerző fel- 7 tevését. Különösen szembetünő ZEKKELI-nél, hogy ezeket a különböző alakokat együvé foglalja össze, holott a fajjellegeket sokkal kisebb különb- ségekre fektette. Ide sorolandó még a Tr. Cossmanmi kőbele is. A kőbelek meghatározása mindig nehezebb és fokozott óvatosságot igényel, mert úgy negativ, mint pozitiv kőbelek az alakot igen eltorzíthatják. Két ilyen deformált kőbél került ki Konopról. Az I. és II. típusú Trochactaeon-ok között nemcsak külső megjelenésükben, hanem a belső szerkezetükben is lényeges különbségek mutatkoznak. Az átmetszetek, amelyek a legnagyobb. . magasság síkjában szelik a héjakat, a növekedési kamrák helyzetét jól feltüntetik. A nehezen készíthető csiszolatokból és átmetszetekből több tanulságot vártam, de az eredmény a fáradsággal nem arányos, amennyiben következtetésekre csak alárendeltebben használható bélyegeket tárnak fel. A III. típus gyanánt az Actaconella nem Volvulina alakját veszem alapul, a DORBIGwNY szerinti A. laevis-nek szószerinti értelmezésében, ÖTOLICKA módosításával, aki e nemnek leírását röviden a következőképen vázolja: A héj hosszúkásan tojásdad, hengeres, két vége felé többé-kevésbbé v fagor tá, . JÉ. azt 3 ú fejni öz Zé JG 1€ gyezett, egészen Egé varodott mpirával: a, szájnyílás vonalidomú és az — Volvaria - BZES Low., 1835. Trans. Geol. Soc. . Voluta 5.7" REuss, 1845. Kreideverstein. — Actaconella 4 ZEKK., 1852. Gastr. Gosau. Sz ZEGzHE S efrt Fe (CHOFFAT, 1885. Contrées de (intra. VZZLSÁÉGA KV HorzapFEL, 1888. Moll. Aach. Kreide. — 46 ——— 4 " Bönm, 1894. Paleontograf. 41. (4 Cossm., 1896. Essais Pal. comp. (c. terebellum Cossm., 1896. Alterv. a. 66 . Zoupariensis CHOFF., Faune crét. Port. ús Grossowprei CHOFT., ( Ge ét MLSz schiosensis Börm. b jE8 Máshoz s0 ráá GAGE Csik. kettéválasztása egy iagásabb és egy alacso- . —-— A spira rendszertani jelentűségél: továbbá az embrionális kamarának BEYRICH által hangoztatott szerepét nem tartom valószínűnek. Az érték- " határok, amelyek között a méretek ingadoznak, csekélyebbek, semhogy . szétválasztásra ne volnának alkalmasak. Az I. típus spiramagasságát 18 . em-nél mindig nagyobbnak találtam úgy az irodalmi adatok össze- hasonlítása folyamán, mint a közvetlen mérések alapján. A II. típus spirája . 12 cm-nél nem magasabb és számításba veendő minden esetben a tényleges magasság és a spiramagasság viszonya is. A rokonsági kapcsolatok tekinteté- 3 . ben minden szerző másképen vélekedik, aszerint, hogy az Actaconella : A . nemnek melyik sajátságát tekintette fontosabb fajjellegnek. A három redő 5 . eredetére nézve már GOLDFUSS is a nerineákra utal, amennyiben LAMARCK 10 140 AHOJNOS REZSŐ . Actaeonella-k ! orsója "alsó végén kellépő . három bordának. réz ez za 2 A fajok leírása. KR e I. (magasspírájú) tipus. . Trochactaeon erggtéslnamágús 1. SD. gigantea-jára, amely SZONDAB s nem azonos a D" Done től j A. gigamtea-val. A feltünően magas spira az A. comica ZKK.-ra utal. ZEKKELI ábrája a fiatalabb VENEEGYAKE rúg nÉ spirát tüntet fe é az idősebbnél. 43 Hz. Való ugyan, hogy a növekedés. folyamán a PERES mindinkább tompátős magassága és a tésdáa e kizbts a Jeghátározóttabban mégkülö köd úgy az 4. üylindrica SroL., mint a Trochactaeon giganteus v. intermedus CHoFF. fajoktól. 5 3 Lelőhelyei: Konop, 0 dvos. Trochactaeon gigamteus var. intermedius CHOEFrF. . Elég gyakori előfordulásáról a nagy számban begyüjtött "példé nyok tanúskodnak. A spira magassága a határértéket (1-5 cm-t) meghaladja. A varratvonal néha elmosódott, de jelenléte gondos preparálással a "Jeg többször kimutatható. " 8 Lelőhelyei: Odvos, Konop. § 1 3 Trochactaecon gigamteus var. glandaformis ÜHOFF. — Föszséstálá CHorrar leírásai és ábrázolásai jól fedik a megvizsgált "példányokat, . azok méreteivel és arányértékeivel is jól egyezők. A varratvonal és a "három redő az orsón jól fejlett. : ; Lelőhelyei: Odvos, Konop. II. (alacsonyspirájú) tipus. Tróddűctazon a giganteus How. n. var. ventricosus. tetőt Héj vastag, felső harmadában felfúvódott, retekalakú. Díszítésnák nyoma sem látszik; a spira alig emelkedik az egészet beburkoló utolsó kanyarulat fölé. A varratvonal elmosódott. A kiemelkedő spira nem olyan homorú elhatárolású, mint DORBIGNY Actaeonella gigantea-jánál. Külső testszabása különíti el a Tr. giganteus magasspirájú . válfajától és számos FEISŐKRÉTAKORÚ GASZTROPODÁK ARADVÁRMEGYÉBŐL. : ja SZzmár Práltozótásób és -rúsábbe a Tr. Cossmanni. -hoz közeledik, amelynek spi- ert ja már deéessstót mutat. gyakori kő belek úgy £ boziza mint negativ jellegűek. Az átmetszet első szerkezetet, mint az egymásba helyezett kanyarulatokat jól mutatja. 1 3 depressziója nem mindig kifejezett, de magassága a 0-8 cm-t nem aladja meg. ; Í száll Trochactaeon Cossmanni var. öbesus. 5 . Testszabása .és méretei választják. el CHorrar Tr. Cossmanm-jától. Ún ennél "nyúlánkabb és spirája mindig depressziót mutat. Az orsó get ésa ezér redő jól ve II. (Folvalinaj tipus. st BZ nonról és Ödvásról begyüjtött anyag ebbe a típusba tartozó ; késs nem tartalmaz, valamint az alvineczi és mexikói felső szenon képződ- ményekből is hiányzik. A három típus együttes szereplésének tisztázására még kevés adat s rendelkezésre. I 4 ge ESÉS Geologiai áttekintés. sa; A sztratigrafiai viszonyokat id. Lóczy Lagos és PETHŐ GYULA geologiai felvételei világítják meg. A. szóbanforgó felsőkréta területnek számos ter- . mészetes feltárása már régóta felhívta a vállalkozók figyelmét, mert a . mészkövet gyakorlatilag használták fel. PerHő Gy. említi e területről, ; hogy a csaknem kizárólag Actaeonellákból álló mészkőréteget rendszeresen ebek és égették. . A krétaképződmények jól követhetők, mert a babérces diluviális 085 88 gyakran felbuknak. Az alaphegység itt fillit, amelyet számos dioritos kitörés tarkáz. Gyakran még érdes kvarcit helyezkedik közbe, amely erős gyűrődések nyomait mutatja. PerHő Gy. a legidősebb kréta- képződményeknek a barna és vöröses agyagpalákat tartja, amelyekre közvetlenül gosau márgák és hippuritmeszek települnek. A kárpáti homok- kövek közül kiemelkedő mészszirtek Lóczy [L. értelmezése szerint a júra Sz legfelső emeletét, a titont képviselik, amit egy jó megtartású Itiera Stassted Fe ZoNx. előfordulásából következtet. . kitűnik az alábbi felöeönél BELE egy ugyanazon E igjjjtésee von A meghatározást főleg FELIX, STOLICKA, CHOFFAT,, ROMAN és M. E ZAR eg "WANNER, OUAas, DAERUE, COSSMANN, SE ORBIGNY, Reuss, BPE. "LER, Böse, TauscH, PETHŐ, PÁLFY "munkái. alapján. végeztem. 3 3 — taumából a következő fajokat Th ÉSEKATAKE ki s. Delphimula Pelossei Pon. MAGó ég JETOCÍVÜS: SSE Turritella ( Hanustator) téglát 5 BI Ök sét Ez k —— vernewilliana DTORB. e ( ( Torcula ) pondicheriensis. ; c Damesi BEH. töredék. KK interposíta PETHŐ. ( columna Zx. 7 JÉREBÉSÍR ESB Glauconia conoidea Low. 77 58 c Renauxi DORB. : c (Gimmetome) brevis Mat. ; : c — brevis n. v. ornata MAr. " tá c Mariae Mas. ; Trajamella amphora DTORB. — : Uchauxia. peregrinosa DTORB. Cerithium trismomila Micn. VE la rOS u si zs c lucidum Z. SZAZ c. arcotense 2. I . 4 — imauguratum HTOL. ( scalarotdeum D"ORB. ( daedalum ZKx. té ( gallicum DORBZSESE c sexangulum Zx. ( Höringhausi Kess. Chenopus costae CHOFF., n. v. maxima. 4 olisiponensis ÜHARPE. Nerimella sp. I Itiera sp. fi; c Stassiert ZEUSCH. Vernedia canaliculata. Dohum Arnensis CHOFF.. 13 ng. jötékmzdús CHOFTF. ; v. glandiformis. sa mán. tig EZLBÉS 8 . tramsilvanicus n. gp. s (2 N.V. VENtTÜCOSUS. LES 5184. v. obesus. SEzEt 8. las mérné A a Tres te EGG TAB SA a .. Ampulhina bulbiformis Tove: £ — Pileolus Herberti n. v. transilvanicus. . Röstellaria 1 50GsA Low. Ancillaria Sp. gb léső 3 Mesorhujtis Özenáklne 1944 ke. .. Teimostoma sp. töredék. . Fasciolaria gracilis ZRÜ WV, mmócgstatik, sz crassicostata ÖTOL. s KEKE sp. EH SÜN EOVÉSN t B Volutilites ) septemcostata FORBES. — - 2 nm 8 atabb Tólt kárát típusnak" idő ben való eloszlása a következő táblázatból út ki: ; : : 5 " Konop. ESSÉKLÉS E DUchauxi Mexico ] Alvinc a. senon hogy vez bES m, turon ENSZ So EE sokon "Trochacteon ! - ] . magas Diz et: FOGVA SSTttÉ Tt t 5 val... STESSE ei SEGNEZSS KŐ ; 3 "f. turon He j alá Szdekátesn dés w MOGRRRY . 8pE ( ; ; Kessel z . Tával éb 56 - J ; Fdendt z SVilyuliba ési csavart spirá- I 3 bet SAS Eg lk 7 z ezaz TE tüTÖD:] vk a Gas I Magyarország kostal JEL ájzése folyamán a felvevő geologusok számos helyről írtak le alsó és felső krétaképződményeket, amelyekből az kát esés ezta sak s 18 említik, de a nemmel és a faunisztikai körülményekkel közelebbről nem foglalkoztak. Az egész gasztropoda fauna jellege és össze- tétele a nyugati. országok szenonkorú krétaképződményeire utal, magában foglal azonban néhány keleti vonatkozású (indiai) fajt is, számszerint 11-et. 14 ———— Dr: HOJNOS REZSŐ Ég e A cefalapodák teljes hiánya sekélyvizi, lagunás, elegyesvizű tengeri üledékre vall, amit egyébként a geologiai körülmények is igazolnak. z ús e 7 EV Összefoglalás : 2. A francia és német értelmezést a Trochactaeon nemben egyeztetni iparkodván, három típusba soroltam a fajokat, melyek a méretekre vannak alapítva, elfogadható magyarázatát nyujtva egyúttal az ifjú példányok helyes értelmezésének is. Az üledék korát az összehasonlítások nyomán az alsó szenonba helyezem. Az Aectaeonetia-kra (Trochactaeon-okra) alapított szűkebbkörű színtezések csupán az ERŐS faunával összhangzásban BE hetők sikeresen. i Hég és . TENGERALATTI FORRÁS LERAKODÁSOK A BUDAPESTI TRIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEKBEN. (Előzetes jelentés.) PáLrY Móngic dr.-tól. A budai hegység triaszának egy sajátságos kifejlődésével óhajtok a következő sorokban foglalkozni, amely kifejlődés különös módon mindez- . ideig elkerülte a geologusok figyelmét. A villanyosvasút hűvösvölgyi végállomásától mintegy 10—15 perenyi távolságra a Mária Remete felé vezető út mellett egy hatalmas kőfejtő van a Fazekashegy nyugati végén, melynek mészkövét a ma már romokban he- verő mészkemencében egykor égették. i A Fazekashegy ezen részét néhai HOFMANN KÁROLY geologiai fel- vételei alkalmával dachsteini mészkőnek térképezte. Nincsen adatom arra, hogy amikor HOFMANN e területet felvette — 1868—1869-ben — e kő jfejtő már megvolt-e? HorMANnN leírásában legalább is nem említi. : Ha e kőfejtő sziklafalának északi felét néhány lépésről nézzük, az ott " feltárt kőzet teljesen a szétporló dolomit benyomását teszi s csak a sziklafal déli részén látunk rétegzést alig mutató kemény, szürkés-fehér vagy sárgás dachsteini mészkövet. A kőfejtő északi felének túlnyomó része a felületen finom fehér krétaszerű porrá széthulló kőzetből áll és a finom. porszerű anyagban csak elvétve akad egy-egy keményebb, szét nem mállott darab, :1 Előadta a Mh. Földtani Társulat 1920 évi április hó sze én tártott szak- ülésén. ans Földtani Közlöny. Bad. 1. köt. I. Trochacteon typus. Bandat del. Tyochactceon transsylvanicus nov. spec. II. Trochactceon typus. Bandat del. Trochacteon gigamteus DTORB. n. v. ventricosus "/1 Taf. I. tábla. Bandat del. Trochacteon gig. n. v. obesus 1/1 III. Actceonella ( Volvulina) typus 1 c A, DORBIGNY : Paléontologie Francaise Tome II. Planche 165. fig. 2." után. Bandat del. 3 TENGERALATTI FORRÁS LERAKODÁSOK, 1 15 saljelynek belseje sárgás, kiég áttetsző mészkő. A szétporló kőzetben azután előfordulnak egyes részletek, amelyek igen finom leveles fehér és szürke réte- gecskék váltakozását mutatják, majd pedig fehérre mállott sugaras kristály- halmazokból álló darabok is kerülnek elő. Igen gyakori ezeken kívül a kőzetben a pisolith is, egészen mogyoró nagyságú gömbökben. A szétporló . anyag helyenként egy-egy fészekben sárgásbarna és erősen agyagos lesz, majd pedig keményebb vékony levelés meszes-agyagos márgába megy át. A sziklafal nagy részét alkotó fehér, szétporló kőzetben azután szét- szórva 1 igen kemény, sárgás, szabálytalan mészkőtömzsök ülnek. Fölfelé, t. i. a sziklafal déli széle felé, a szétporló kőzet lassan, észrevétlenül megy át a felső színtájat alkotó kemény. dachsteini mészkőbe. : . A kőfejtő alsó részletének sziklafalán-egy helyen hófehér kalcit és . aragonit darabok hevernek. Ezeknek előfordulási módja nem látszik; alig- hanem utólagosan képződött telérben fordulnak elő, vagy egy forrás csator- náját képviselik. ; SEN A szétporló képződmény a kőfejtőtől kelet felé húzódik és a Fazekas- hegy csúcsa alatt az északi oldalon levő, régen felhagyott kőfejtőkben lát- . ható még. A Fazekashégy csúcsán a jól rétegezett dachsteini mészkőpadok 259 alatt DNy. felé dűlnek. A csúcs alatt levő régi kőfejtők oldalfalain fehér, -szétporló mészkő van, amely fészkenként finomleveles, agyagos lerakódásba megy át. : . A nagy kőfejtő szétporló mészköve, ami távolról a porrá mállott dolomit benyomását kelti, dr. EMszTr KÁLMÁN fővegyész elemzése szerint tiszta Ca 00,-ból áll és MgCO2-t még nyomokban sem tartalmaz. A fehér és szürke, igen vékony kemény rétegekből álló kőzet, valamint a fehér, szétporló kőzet belsejében levő üde darabok is nagyon emlékeztet- nek az aragonitra ; tényleg azonban kalcitból állanak. Szintén aragonitra emlékeztetnek a jelenleg hasonlóképen kalcitból álló sugaras képződmények is. A nagy fészkek alakjában előforduló vékonyleveles, puha meszes lerakó- dások pedig teljesen olyanok, mint aminőket a meszes források üledékei gyanánt a mésztufákkal kapcsolatban igen gyakran látunk. Eszerint ha. a nagy kőfejtő sziklafalának mélyebb, É-i részén látható aránylag kevés ke- mény mészkőtől eltekintünk, a feltárás szétporló anyagát alig tudjuk egyéb- nek elképzelni, mint forrásbeli lerakódásnak. Ebben a feltevésben megerősít a sziklafal különböző részein szétszórva, de elég gyakran előforduló pisolith is, amit csakis alulról, nyomás alatt felfakadó víz munkája hozhatott létre. A kérdés most már az lenne, hogy ez a mészkő miért porlik sokkal könnyebben szét, mint akármely más mészkő és hogy csakugyan kalcit-e annak eredeti állapota? Ezekre a kérdésekre ezidőszerint még feleletet nem tudok adni. Tekintve azonban a kőzetnek sugaras-rostos, majd pedig vékony- réteges szerkezetét, ami pl. rendkívül emlékeztet a korondi vagy a karlsbadi aragonitlerakódásokra, nem tartom kizártnak, hogy itt vagy szénsavas vagy 16 SAR pr "PÁLFY -MÓRIC melegforrások ésttet fel a triasztenger fenekén. S ezekből ! logalább út aragonit vált le, amely viszont molekulaáthelyező Sdés méllett a sokkal állandóbb kalcittá alakult át. Talán ezzel. a molekulaáthelyeződéssel "le kapcsolatos a kőzet szétporlása i 19. Lehetne esetleg arra is gondolni, hogy: a kétségtelenül forrásüledékek- sár nek tekintendő képződmények utólagosan rakódtak le a mészkőnek azokban a nagy üregeiben, amiket a később feltörő források hoztak létre § aminőre tényleg van példa a budai hegység -dachsteini mészkövében, de lehetséges az is, hogy a mészköveket meleg források, illetve azokkal kapcsolatos . kénes gázok bontották volna el. Ennek a feltevésnek azonban ellene mond az :a körülmény, hogy magában az aragonitszerű réteges kőzetben 15 elő fordulnak kövületek, még inkább pedig az, hogy a porrá széthulló kőzetben levő kövü- letek igen finom diszítésüket 15 teljesen megtartották, mi pedig kénes ú8ek jelenlétében elmosódott volna.. § Sztratigrafiai szen koLtbálha igen nagy fontaálas van ennek a fazekashegyi forrásüledéknek, amennyiben az fészkenként 8 bő-. ven jó megtartású kövületeket zár magába. : A budai hegység dachsteini mészkövei, eddigi ismereteink agetint; a rhátiai emeletbe, az alatta levő dolomit pedig a norikumba tartozik. A kő- fejtő déli részén, valamint a Fazekashegy csúcsán tipusos dachsteini mész- kövek vannak feltárva, melyekben az utóbbi helyen egy közelebbről meg nem határozható nagyobb megalodontát találtam. Annál feltünőbb volt, amikor a kőfejtő északi végének közeléből, tehát az egész képződménynek majdnem a legmélyebb részéből, sokkal mélyebb "szintre utaló hallstatti . fáciesre valló fauna került elő. Az innen származó kövületek közül a követ- kezőket sikerült meghatározni: Pinacoceras ef. Jarbas MÜNxsT. sp. ( Kaárni emelet. Set. Cassian, Hallstatt) . Placites sp. a platyphyllum alakköréből (etr. P. placodes Moss. Karni em. Hallstatt Arc. elhpticus-szal). Arcestes sp. az A. bufo és A. tacitus alakköréből. (karni etők TNÉtött, Trop. subbullatus-szal.) j Arcestes decipiens Moss. ( Karni em. Trop. subbullatus-szal.) Arcestes sp. az A. tornátus-csoportból. (Hallstatt kül. színtájaiban, de le- nyúlik a sct. cassiani rétegekig.) cfr. Paratropites Phöbus Dirrum. ( Karni em. Hallstatt, Trop: subbullatus-szal.) Daphmites sp. MLLE norikum.) Lytoceras sp. Sphingates sp. cír. 5. utal Moss. (Hallstatt, a karni em. felső részében és a norikum alján.) 2 Eutomoceras sp. ef. E. Laura€ Moss. ( Karni em. Hallstatt. Trop. subbullatus zóna.) 3 TENGERALATTI FORRÁS LERAKODÁSOK. 17 095 5 zó kanelló sp. . Neritopsis sp." — Naticopsis ? ladina lsd. (Sct. Cassian.) — Stephanocosniia dolomitica KITTL. (Bakony: a Papek fődolomitjából, ARADI . —— V. állítása szerint a Kis Gellérthegy aljáról is. Legközelebbi rokona a, . set. cassiani St. subcompressa és Katosira seelandica.) . Coelostylina crassa MÜNST. sp. (Set. Cassian.) . 2 Purpurina n. sp. . Osetrakodák. : Amint. e felsorolásból látni lehet, a faunában levő ammonitok nagy é része a karni emelet felső részére, az Arcestes elhpticus és a Tropites subbullatus zónára utal s csak a Sphingitesek és a Daphnitesek fordulnak elő a nori- kum alsó részében is, míg a Pinacoceras Jarbas főelőfordulása a set. cassiani- rétegekben vb: A csiga-fauna, bár tipusa a hallstatti faunához is hasonló, . részben szintén a sct. cassianira emlékeztet. — — Kétségtelen tehát, hogy a kemény dachsteini mészkő alatt következő - és meszes forráslerakodásokkal kevert képződmény a fődolomitot helyettesítiés nem tartozik a budai hegy- ség rhátiai dachsteini meszéhez. Kiderül azonban még egyben azis, hogy a fődolomit sem szorítkozik kizáró- lag a norikumra, hanem lenyúlik a karni emeletnek is legalább a felső részébe. Hogy a budai hegységben a fődolomitnak egy része a norikumnál mélyebb színtájat képvisel, azt már HOFMANN ! 18 sejtette, amikor felemlí- tette, hogy a Gugerhegy délnyugati aljáról származó Spiriferina budensis Horum., Kommckina. Suessi HoFm. és Macrodon parvum HorFwm. a sect. cassiani fajokkal vannak közeli rokonságban. Ezen fajoknak a sect. cassiani-fajokkal való közeli rokonságára reáutalt Dóczy 183 Ugyancsak a sct. cassiani-raibli-rétegekre emlékeztetnek azok a fajok is, amiket állítólag a Kis Gellérthegy aljáról ARADI VIkrok ? gyüjtött, de amiknek lelőhelyére vonatkozólag szakembereink körében kétség merült fel. Az a megállapítás, hogy a budai hegység dolomitja nemcsak a noriku- mot képviseli, hanem lenyúlik a karni emeletbe is, megegyezik a fődolomit bakonyi előfordulásával is, amennyiben Lóczy szerint ott a fődolomit egy- ! A Buda-Kovácsii hegység földtani viszonyai. M. kir. Földtani Intézet Évkönyve. I. k. 1871. p. 211. : A Balaton környékének geológiája. p. 169. 3 Földtani Közlöny, XXXV. k. (1905.) p. 79. Földtani Közlöny. L. köt. 1920. 2 - 18 D: PÁLFY MÓRIC h.A része helyenként egykorú a karni emeletbe tartozó ú. n. felső márgacsoport- "8 tal. Lóczy ugyanis nagyon valószínűnek tartja, hogy a fődolomit a xset. cassiani-raibli-rétegekkel ekvivalens felső márgacsoportból fejlődik ki akként, hogy a veszprém-nagyvázsonyi fensíkon és a, Tapolcza—Sümeg" . közötti kősíkon, valamint a keszthelyi hegységben az említett rétegek a 9 dolomitba beleolvadnako. (1. m. p. 178.) Annak a felismerésnek, hogy a budai hegységben a dölösáés a karni . emeletbe nyúlik le, van még egy másik sztratigrafiai jelentősége is, amennyi- ben az támpontul szolgál a Mátyáshegy keleti oldalán, a pálvölgyi kőfejtőből. ismeretes mészkő korára 18, amit BöcKH JÁNos éles szeme a füredi mészkővel hasonlított össze. Ismeretes, hogy a füredi mészkő a Bakonyban a felső márgacsoport alatt közvetlenül következik. Minthogy a Hazekashegyen talált kövületek alapján jogosan feltehetjük, hogy a budai hegység dolomit-. jának mélyebb része egykorú a felső márgacsoporttal, nyilvánvaló, hogy a mátyáshegyi mészkőnek a füredi mésszel való összehasonlítása BöcxkH-től mennyire indokolt volt. A Fazekashegyről leírt kőzethez följeéen hasonlóra a budai hegység- nek még több pontján akadunk. Így pl. hasonló kőzetet találtam a Kis Hárshegy keleti lejtőjén, a budakeszi úton, az Ördögárok baloldalán levő mária-remetei kőfejtőben, valamint a templomtól HZ ZTE LES a Várhegy déli oldalán levő kőfejtőben Is. A Kis Hárshegy csúcsát tipusos kéné. pados EZÉSE mészkő fedi. Keleti gerincén azonban, a lipótmezei tébolyda kertjének háta mö- gött, egyes részleteiben szintén porrá hulló mészkő van feltárva, ami itt is a dolomit szokásos megjelenésére emlékeztet s valószínűleg ez volt az oka, : hogy a geologiai térképen dolomitnak is van jelölve. A mélyebb szintben alatta, a Kurucles egy kis völgyületében azonban megvan a porrá széthulló tipusos dolomit is, amit ott egy kis kőfejtőben jól feltártak. A gerincen levő szétporló mészkőhöz hasonló mészkő darabkáit megtaláljuk még a Kis Hárs- hegy déli lejtőjén is, úgy hogy az legalább a keleti és déli oldalon megvan a tipusos dachsteini mészkő alatt. A budakeszi út baloldalán, a Szép Jákásznétül kissé nyugatra, egy kisebbszerű, jelenleg felhagyott kőfejtő van, amelynek szintén szétporló dolomitra emlékeztető mészkövét HorMANN ugyancsak dolomitnak jelölte térképén. Forrásüledékre emlékeztető lerakódásokat azonban sem a Kis Hárs- hegyen, sem a budakeszi úton nem találunk. Ezeknek sokkal tanulságosabb feltárását a mária-remetei templomtól északkeletre, a Várhegy oldalán levő. egyik kisebb kőfejtőben találjuk, hol a vékonylemezes forrásüledéket és a. porrá széthulló mészkövet a kemény, dachsteintipusú mészkővel összekeve- redve látjuk. A Várhegy déli oldalának ez a pontja azért fontos, mert itt HOFMANN is a rhátiainál idősebb dachsteini mészre gondol, amikor a követ- TENGERALATTI FORRÁS LERAKODÁSOK, 18 d írja: átt szolgáltatott. egy elmállott s öldélormitüsááőte mésztömeg nehány Chemmitzia sp. Natica sp. és díszes felületű Turbo sp.! példányt, de 30 kal kevésbbé 188 St ékte ESYSRANI sz a közelebbi GSM 945 sz ELEMÉR tudomásom szerint igen szép megtartású és gazdag faunát ü; jő észek azonban kólák még nem közölt. Pár kirándulásom alkal. vő 5 Jea Elton fla díszes "gaszteropodái nem egyeznek meg a Fazekas- yen talált fajokkal s alighanem magasabb szintet képviselnek. sz KEN a BASE közelebbi MEYE BER a HcHSÉRÜDI mészkő alatt g 1 Itt meg kell jegyezni, hogy úgy ez a faj, mint a HorMANw-tól a Gugerhegy- ről leírt Turbo pannonicus tulajdonképen Neritopsis, a sct. cassiani N. armata csoportjából, csakhogy ennél mindkettő sokkal nagyobb termetű és díszítésében is eltérő. A N. pannonica-hoz basonló termetű, de eltérő díszítésű neritopsisok úgy "a fazekashegyi, mint a máriaremetei nagy kőfejtőben (az Ördög-árok bal oldalán) szintén gyakoriak. 20 D: PÁLFY MÓRIC ból is aragonit válik le), noha az üledékbe zárt, helyenként gazdag fauna talán inkább langyosabb vízre utalna. mk hg : A források működése a karni és norikumi emelet ideje alatt tarthatott. kel Hogy azonban még később is, már. a dachsteini mészkő lerakódása után, közelebbről meg nem határozható időben a budai hegység ezen belsőbb terü-. at beee letén is voltak igen erős források, azt a réthiai dachsteini mészkőben levő öz forráscsatornák, az ezekben leülepedett forráslerakódások, valamint e csa- SÖRbE tornák mentén a dachsteini mészkövön észlelhető hatások bizonyítják. : Ilyen jelenségeket találtam pl. a mária-remetei templomtól nyugatra, a 700 /. Remetehegy északi oldalán, valamint a Hárshegytől nyugatra, az Ördög- árok völgyének jobboldalán levő kőfejtőkben 1s. i 3 "AG ott Pótlás. (Kelt 1920. június hó 30-án.) Est A f. év június havában VADpÁsz ELEMÉR tollából egy kis közlemény je- lent meg: Die stratigraphische Stellung des Dach-. i steinkalkes in der Umgebung von Budapest címmel , ( Herausgegeb. v. d. Verlagsgesellschaft cEthika 1920.), melyet szerző azért él; közölt, mert ezen vizsgálatait már — szerinte — nemcsak minden szakember —. ismeri, hanem ismeretes a gyüjtött anyag és annak lelőhelye is. TESB ZE SEEK Fennebbi közleményemben mindazt leírtam, amit Vapász gyüjtéséről -. előzőleg tudtam. Nem akarnék abba a gyanúba esni, mintha VADpász-nak érdemeiből a legcsekélyebbet is el akarnám tulajdonítani, azért hangsúlyo- o; zom, hogy gyüjtött anyagáról előzetesen tudomásom volt, sőt rajzoltatás közben láttam is, de annak lelőhelyét csak ez év tavaszán mutatták meg : SCHRÉTER és VoGt kollegáim, míg feldolgozásának paleontologiai és sztrati- 3 grafiai eredményeit nevezett közleményének megjelenése előtt éppen úgy ; nem ismertem, amint nem ismerte azt a legtöbb magyar szakember VADÁsz néhány bizalmas barátján kívül. 4 A fennebbi közleményemből kiderül, hogy a tőlem talált kövületek más. pontról származnak, mint VApász kövületei és más színtájat is képvisel- nek :; azzal a faunával pedig, amit a Remeteszorosban gyüjtöttem, egyáltalán nem 18 foglalkoztam, még pedig azért, mert tudomásomra jutott, hogy onnan származik Vapász gyüjtésének legnagyobb része. 4: Realgar Újmoldováról. bbb TH. és mik táblával.) . Az 1910—II. években a krassószörénymegyei kontaktterületen végez- ; "vén geológiai felvételeket,! alkalmam volt az ottani bányákat részletesen . bejárni. s ezzel kapcsolatban néhány, a kontaktelőfordulást jellemző, ille- . tőleg kísérő ásványt vizsgálat céljából begyüjteni. E vizsgálatok eredményét kívánom — a realgárral kezdve — röviden a következőkben ismertetni. B A realgár a krassószörényi kontaktterület legdélibb részén, Újmoldován, -ú szabadalmazott Osztrák- Magyar Államvasúttársaság tulajdonát képező st Florimunda bányamező hasonló nevű tárnájában fordul elő. Elég . — régóta ismert ásványa ez e területnek, hol a bányászat kezdete még a ró- — ——. — maiak idejére vezethető vissza.? Eredetileg piritbe települt rézérceket, azon- . — kívül kis mennyiségű ezüsttartalmú ólom- és rézérceket termeltek itt § és a — —— realgárt az auripigmenttel csupán melléktermék gyanánt nyerték. A fent- "" —— nevezett Államvasúttársaságnak egy, az 1885-ik évben megjelent leírása — — említi, hogy a Florimunda altárnában a realgárt és auripigmentet a 80-as 1! LIFFA A.: Jegyzetek a vaskő-dognácskai kontakt-vonulatról. (Magy. kir. Földt. Int. évi jelentése 1910-ről) Budapest, 1912. p. 165. EM LINA A: Jegyzetek az oravica-csiklovabányai és szászkabánya-újmoldo- vai kontakt vonulatról. (Magy. kir. Földt. Int. évi jelentése 1911-ről) Budapest. SsFOT Zs bp. 157. j ." G. MARKA: Notizen über das Banater Gebirge. (Jahrb. der k. k. Geol. —— Reichs-Anstalt. 19. Bd. Wien, 1869. p. 309.) ; G. v. BENE: Befahrung einer mutmaaBlich römischen Edelmetallgrube bei Neu-Moldowa Gúg Ungarn). (Oester. Zeitsch. für Berg- u. Hüttenwesen 1897. p. 198.) i 3 ; —. A szabadalmazott osztrák-magyar Államvasuttársaság délmagyarországi uradalmainak leírása. Budapest, 1885. p. 63 é 98. 3 G. MARKA: I. c. p. 309. M. CASTELL: Memoire sur les mines et usines métalligues du Banat. (Annales des mines, Vol. 16. Paris. 1869. p. 451 d 473.) 99 D: LIFFA AURÉL ÉS Di: EMSZT KÁLMÁN § évek folyamán rendszeresen fejtették.! A munkálatok azonban, midőn 1911-ben Újmoldován jártam, már szüneteltek és azóta tudtommal nem is indultak meg. ; sét A realgár itteni előfordulásáról a legelső adatokat ZIPSER K. A. 1817-ben megjelent munkájában találhatjuk,? amelyek szerint amaz, auri- pigment társaságában kvarcos telérkőzeten fennőve lelhető. E szerző Fadataió . nyomán idézik ezen előfordulást : G. LEONHARD ? és V. v. ZEPHAROVICH.? LEONHARD már részletesebben ismerteti úgy az ásvány társaságát, mint 00 / előfordulási viszonyait is, megemlítvén, hogy echalcopyrit, auripigment és malachit kíséretében a részint csillámpalában, részint mészkőben levő ére- teléreken lép fel. Ugyanezen szerző tankönyvében viszont csak annyit említ, hogy a realgár Újmoldován auripigment kíséretében fordul elő.ő ZEPHARO- vICH szerint auripigmenttel és chalcopyrittel kvarcos telérkőzeten vagy mészkövön lelhető. V. ZEPHAROvICH nyomán idézi ezen előfordulást C. HINTZE § is. Ezen adatokat egybevetve látjuk, hogy a szerzők véleménye — úgy a kísérő ásványok, mint a mellékkőzet tekintetében eltérők. fé E terület ásványainak előfordulási viszonyai részletesen csak azóta ismeretesek és behatóbb kutatások tárgyai, mióta B. v. Corra " a kontakt ércelőfordulás jellegzetes jelenlétét megállapította s ugyanakkor a lelőhely ásványait egybeállította. Mintegy 84 ásványt sorol fel, melyek közül a real- gárra nézve egyebeken kívül megjegyzi, hogy az alárendeltebb előfordulások közé tartozik, lelőhelye gyanánt pedig a Mária-Anna-bányát jelöli meg. Erre sza V. SCHRÖCKENSTEIN is megemlékezik a realgár és auripigment itteni előfor- 007 dulásáról,§ fel is sorol összesen 23 ásványt, azonban minden további ma- . : Be gyarázat nélkül. G. MARKA ? 31 ásványt említ, köztük a realgárt és auripig- ÉSz mentet, amelyekre vonatkozólag megjegyzi, hogy piritben és legszebb ki- tés fejlődésben a Mária-Anna-bányában lelhetők. Ete. 40565. i ? C. A. ZiPpsER: Versuch eines topographisch-mineralogischen Handbütbes Mtzőtsákl " von Ungern. Oedenburg, 1817. p. 253. 2 3 G. LEONHARD: Handbuch der topographischen Mineralogie. Heidelberg, 1843. p. 440. ac REVE t V. v. ZEPHAROVICH: Mineralogisches Lexikon. I. Bd. Wien, 1859. p. 374. etés $- III. Bd. Wien, 1893. p. 213. 5 G. LEONHARD: Grundzüge d. Mineralogie. Leipzig u. Heidelberg, 1860. D.ZZ7O: f § C. HINTZE: Handbuch der Mineralogie I. Bd. Leizzig, 1904. p. 354. " BERNH. v. Corra: Erzlagerstátten im Banat und in Serbien. Wien, 1864. p. 49. $ 103. S FR. v. SCHRÖCKENSTEIN: Die geologischen Verháltnisse des Banater szg Montan-Districtes. (Magyarhoni Földt. Társulat munkálatai. V. köt. Badsresa 1870. p. 70—71.) 1. 9. (2 MARSRA] 6 SP. öle I tsz, DOK A KRASSÓSZÖRÉNYI BÁNYAVIDÉK ÁSVÁNYAINAK ISMERETÉHEZ. 23 ts Ezekkel Gall a slat ágyát képező realgar előfordulási viszo- nyaira vonatkozólag felemlíthetjük, hogy az a Florimunda bányamezőben . kásásétó i ogy — ROZLOZSNIKTÓL ! amfibolos kvarcos diorit porfiritnek ÁTO JER A -— IG FERB a mészkővel való Kontaktusán szabálytalan "8 és az E EKÖZEET pedig Rn egyik terméke, Kdls oltó kívül még Fi s b ú A jee aggbsátot 1 is találunk Keizéllő jdve. ska MIKE? a ezötagett mol- Az SEVÁTESERE megvizsgált realgár stufák Éözelebbr ől megszemlélve, egy ürkés, szennyes jeHBt poyasot engednek felismerni, amely EBA meg- elyezkednek el a gyönyörű kifejlődésű, lén hajnalpiros színű tt kristályok" kisebb-nagyobb csoportokat, majd egész halmazokat Ja. Kísérő ásványokat a legtöbb példányon alig, legfeljebb kevés auri- ntet és csak elvétve imitt-amott egy-egy piritszemet látni. BEA realgár azonkívül, hogy a sokszor egész sejtszerűen kifejlődött üre- 3 n a legszebb kristályokkal lép fel, kisebb- -nagyobb méretű vaskos ér- kitöltéseket is alkot a stufák szabálytalan irányú repedéseiben. A fennőve . 7. jdött. E ZZÁSERBEB ans KELESERŐSE kívül szembeszökő EB tűnnek SAGS felemerhk 3 . zek előrebocsátása után a kristályok részletes ismertetésére térve át, VÁ 1 ROZLOZSNIK P. és Emszr K.: Adatok Krassószörény vármegye banatit- EGE jainak póntosabb petrographiai és chemiai ismeretéhez. (A m. k. Földtani Intézet . évkönyve. XVI. köt. Budapest, 1908. p. 203.) i ." MADERSPACH L.: Magyarország vasérc fekhelyei. Budapest, 1880. p. 108. : TórH MIKE: Magyarország ásványai. Különös tekintettel termőhelyeik . megállapítására. Budapest, 1882. p. 419. 5; : SzaBó J.: Ásványtan. Budapest, 1893. p. 356. : 5 L. FLETCHER: Krystallographische Notizen. (Philosophical Magazine 3: Vol. (5), IX. 1880. p. 189.) Refer. Zeitschr. f. Krystallogr. stb. V. Bd. Leipzig. ESSTSST. p. 112: 24 I D: LIFFA AURÉL ÉS D: EMSZT KÁLMÁN va meg sem vizsgált előfordulásból igen bő anyag áll rendelkezésünkre. Feldol- gozásához a kristálytani rész szerzője még 1914-ben fogott, azt azonban egy- részt a közben kitört háború, másrészt az utána következő zavarok miatt . folytatni s még kevésbbé befejezni nem tudta. Ennek folytán az anyagnak csupán ezideig feldolgozott részével számolunk be azon reményben, hogy . Sz 2 nyugalmasabb idő beálltával az elmaradt részét is ki fogjuk pótolhatni. FESS EZÉBÉL Kristallografiailag öt kristályt vizsgáltunk meg, amelyek mindegyike. a; vertikális prizma irányában megnyúlt, többé-kevésbbé karcsú s csupán egyik végükön terminál-lapoktól határolt egyén. Valamennyien csaknem teljesen átlátszók és igen fényesek. De az anyag más részében vannak egész . sötét vörös színű, az áteső fényt alig vagy csak vékonyabb éleken átbocsátó kristályok. Ez utóbbiak különösen a nagytermetű egyének között fordulnak elő, amelyeknek lapjai ezenkívül — a prizmaöv kivételével — rendesen még érdes felületűek is, mely tulajdonságuknál fogva tehát kristálytani vizsgá- latokra kevésbbé alkalmasak. 18 A. megvizsgált kristályok mindegyike úgyszólván más-más típust kép- visel, amellett azonban mind — még az imént említett érdes felületűek 15 — ama közös jellemző tulajdonságban egyezik meg, hogy valamennyin egy, a realgáron eddig még nem észlelt és úgy látszik, ezen előfordulásra jellemző alak igen nagy méretű s jól tükröző lapokkal van kifejlődve. ik: A realgárnak ismert alakjai közül az újmoldovai anyagon — miként az alábbi összeállításból látható — eleddig 18 volt ismeretes.; ezekhez járul még 4 alak, melyek a realgárra: újnak bizonyultak és az összeállításban. csillaggal vannak megjelölve. A megvizsgált kristályokat eszerint összesen 22 alak építi fel. Ha tekintetbe vesszük, hogy a realgár összes alakjainak száma GOLDSCHMIDT szögtáblái szerint! 44, amelyekből azonban utóbb hármat törlendőnek mond, úgy e maradékhoz a Löw M.-től? azóta felsőbányai anyagon talált egy biztos és a fennebb említett négy új alakot számítva, a , realgár formáinak végösszege ez idő szerint 46. 3 16 A megfigyelt alakok felsorolásánál szükséges megemlíteni, hogy úgy a kristályok felállítása, tengelyaránya, mint az alakoknak ezzel kapcsolatos . jelzése tekintetében a kristálytani rész szerzője GOLDSCHMIDT V. módszerét ? követte annál is inkább, mert a méréseket egy GoLrpscHumIipr-féle kétkörös goniometeren végezte. ha A :! V. GOLDSCHMIDT : Krystallographische Winkeltabellen. Berlin, 1897. p. 293. " V. GOLDSCHMIDT: Realgar von Allchar in Macedonien. (Zeitschr. f. Krystal- logr. stb. XXXIX. Bd. Leipzig, 1904. p. 121.) il ; Löw M. : Adatok a felsőbányai realgár kristálytani ismeretéhez. (Mathemat. és term. tud. értesítő. XXIX. köt. Budapest, 1911. p. 835.) — U. a. (Zeitschr. £. Krystall. etc. LI. Bd. Leipzig, 1912. p. 137.) 5 V. GOLDSCHMIDT: Realgar von Allchar etc. p. 120. CT (ADATOK A KRASSÓSZÖRÉNYI BÁNYAVIDÉK ÁSVÁNYAINAK ISMERETÉHEZ. 25 Az észlelt alakok a következők : Goldschmidt Miller betű ! szimbol! index HASA (00134 02 (0211 (0113 g £010) 0104 [62 SNS 03. (031). (032) (1001. (100) 14 z[— 20 1 (301) (201) 42104 (4104. TASK 60 HGOLY I é-f60LY (110) (2104 T 16 Tee ET HE T919) (120) 110 [ 17 ez 12 191) E (4902 [1 (890) 18 A SÁT LTV X119Y £130) (230) 19 a 1 — 21 110) 14194 £ 1 (14031 (1203 DOGS ZOL KS BOS KH (BOL HAB "1 (150) (2504 91 [3 "] — 35 I (351) (652) jel 9 19 at Toriy] 10123 — 62 (621) 1611) §/ 4 szemben L. FirrcHER! az ugyanezen lelőhelyről származó . egyetlen megvizsgált kristályon 16 alakot észlelt, melyek az s — 03/, — 740 ; (MILLER szerint — 10341) kivételével valamennyien ez összeállításban . bennfoglaltatnak. Eszerint az újmoldovai realgáron ez idő szerint együtt- véve 28 alak ismeretes. Eza A : E8T a . Ezen összeállításból kitűnik az is, hogy e kristályokon a prizmaöv elég " . dús kifejlődése mellett csaknem kizárólag a negativ terminálalakok vannak túlsúlyban, még pedig ezek között is különösen a piramisok. " —— A felsorolt alakoknak mintegy 100 poziciós szöge közül kizárólag csak itünőek szolgáltak az újmoldovai realgár kristályelemeinek a kiszámítá- 1. Ezek egyfelől a DANAa kézikönyvében ? felvett és GOLDSCHMIDT szög- .t blázatában ? is idézett CH. MaRiGwac-,! másfelől V. GoLpscHmIDr-nek ő és "HACKMAN-nak ő allehari realgárértékeitől is némi eltérést mutatnak. Nevezetesen : —— 1 L. FLETCHER:lI. c. .—— 2 R.S. Dawa: The system of mineralogy. New-York, 1892. p. 33. 3 V. GOLDSCHMIDT: Krystallographische Winkeltabellen. Berlin, 1897. : CH. MARIGNACc : (Ann. chim. et phys. 1884 Vol. (3). X. p. 425.) . — 5 V. GOLDSCHMIDT: Realgar von Allchar etc. p. 115. 7 § V. HACKMAN:, Ueber eine neue Form am Realgar von Allchar in Mace- . donien. (Zeitsch. f. Krystallogr. stb. XXVII. Bd. Leipzig-1897. p. 608.) 26 t p: LIFFA AURÉL ÉS D: EMSZT KÁLMÁN ú tA ; éa Beda hot 16, 8 szerző : a é ii ES 0-7202: 1: 04864 " 113955" Marignac 1! 00001 0-0008 0967 0-7203: 1: 04858 1183"44.4" Goldschmidt 0-0002 0-0014 0946 kg 0-7207:1: 04861 113746" Hackman 0-0006250-00LCz OSS 0-"7201:1:0-4872 113"7497 Liffa sát E táblázat - A rovatában feltüntetett különbségekből látni, kénsn az újmoldovai realgár ü tengelye valamennyinél rövidebb, a é tengely viszont valamennyinél hosszabb, míg a ő szög a 107" különbséget sehol el nem éri. Eszerint az általunk meghatározott értékek leginkább a MARIGNAC- féléket közelítik meg. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük, hogy VRBA? és KRENNER? a kresevoi, FouLLox ! az allchari, FLETCHER ő a nápolyi, felsőbányai s új- ; moldovai realgár tengelyaránya részére MARIGwac eredeti értékeit veszik, 8: míg Löw a felsőbányai realgárnál GOLDSCHMIDT idézett értékeiből indult ki. 3 A fennebbi tengelyarányoknak megfelelő elemek : 4 zt A KELLAZ e ÉG Do do u SZErZŐ : Bo do B 0:6754 074446 66957" — Marignac 070012 0:0011 096" s 0-6744 0-4447 66"15:6" Goldschmidt 0-0022 0-0010 — 09467 0 0:6745. 0.4449 66714 Hackman 0-0021" 0-0008. — Ü-SZzS SES 0:6766 0-4457 66"71V Liffa EZEK Tekintve, hogy e táblázatnak az újmoldovai realgárra vonatkozó elemei satál közül p,-t nem kevesebb mint 14, g.-t pedig 18 kitünő mérés adataiból Z38A nyertük, az értékeket biztosítottaknak tekinthetjük. Ezzel egyidejűleg meg- 23 jegyezhetjük, hogy az elemeket a kitünő méréseken kívül még a jó mérések — számításba vonásával is meghatároztuk, mikor 15 a po-t összesen 23, a g-t pedig 26 jó adat eredményezte. Azonban dacára annak, hogy az így nyert eredmények a fennebbiektől po-nál csak -£ 2 — 0:0004, a go-nál pedig csak 1 A fennebi tengelyarányok GOLDSCHMIDT felállítására vannak átszámítva, széket a és c tengelyek MARIGNACc eredeti értékeinek a felét jelentik. . VRBaA : Mineralogische Notizen. (Zeitschrift f. éve stb. XV. Bd. Leipzig, 1889. p. 460.) : KRENNER J.: Auripigment és realgar Boseniából. (Höldtani Közlöny, XIII. köt. Budapest, 1883. p. 383. és XIV. köt. 1884. p. 107. Zeitsch. f. Krys- tallographie stb. VIII. Bd. p. 537. 4 X. Bd. p. 91.) :§ H. B. v. FourLos: Mineralogische Notizen. (Verhandlungen d. k. k. Geo- 7 iGERESBER Reichs-Anstalt. Wien, 1892. p. 175.) : 5 I. ELETCHBER: 1. cit. Löw Mesélt irok A 1 KRASSÓSZÖRÉNYI BÁNYAVIDÉK ÁSVÁNYAINAK ISMERETÉHEZ. 27 Szól 107 0003 különbséggel ! törék. el, a fenti összeállításba felvett értékeket Bé ő méréseken alapulnak — kell leghitelesebbeknek mért értékei számitott ! 23948" ] 23949" 0004" 10201" 90900" ÖS; 89259:6" ! 90907 020-3" 10004" KÖDSZZS E 909— Ú00ZS 3 OSZGL 7 100-é -1 71946-2" [ HISZEL 909— 09082" 1097 1 569375" 1 SOSZO-LL 900 0901 1090-5E EV AAO TAT SOSBJ OSS ZÁ OSOT E 10001 "26950-4" 90007-571 9099 7 41 0905:1"10907-5" 209469" 3 8 90900-5" ! 909— [10201-1"10900-5" 16953:3" [] 2— 21 90200-5" ! 999— — [0903:8"10900-5" 34904" 11 11 90215" "] 909— 1 0953:6"10215" ca. 39011" ! 32919-3" [I 0910-5"10908-3" ca. 469044! ] 46955-7" [1 0900-2"1091177" "1 422105" [14 1 .24922-2" 110—11 16248:2" ! 14] 11 56926" ] 56946:-6" [/ 0906-8"10920-6" 909— 91 11 31 46906" ! 46203-7" 1 0201" 10902-3" 319281" ( 5 4] 9] 29945-4" ! 299441" [ 0901-3"10701-3" 17900-9" ! 512 71 452324" ! 45932-3" [ 0900-7"10900-1" 8921-6" 13 96202" ] 26213" 0 09117-4"10911" 64951! 1 11] 1 49003" ] 48954" 10228" 10909" ca. 61916" 122 4 63243:5" ! 630444 10901" ]10900-9" 36206-9" [ 21—] 2) 72202:5" ! 71939-2" [ 0900-6"10923:3" 76917-8" ! 61 4101 76919:6" ! 76920-1" [ 0200-8"10900-5" PDIZASÉTÍBEST 77 9 769— - ! 75957! 10901" .10203/ . E táblázatban a szóban levő szögek mérésének a száma: ng — n, -- ne, át a középérték kiszámításánál számba vett szögek: n, és a figyelmen sei ül hagyott élszögek száma: n; is fel van tüntetve, míg a kt A rovat az Ze zlelt és számított értékek különbségeit tartalmazza. Ez utóbbiból látható, 76 hogy az eltérések a legjobb méréseknél 1"-et alig haladnak meg, sőt egynéme- . lyikük még ezt sem éri el. Áttérve ezekután az új alakokra, mindenekelőtt a s——62 — (621) . 5 érdemel figyelmet, mert egyrészt azon alakok egyike, amelyek a legjobb . —— mérési adatokat szolgáltatták, másrészt, mert nagy és meredek lapjai 28 . D: LIFFA AURÉL ÉS D: EMSZT KÁLMÁN § tüntetett), hanem ezenkívül még mintegy 25 tisztán e forma szempontjá- si ból megvizsgált kristályon is megtalálhatók. án E Miként a fenti táblázat - A rovatából látható, mért és számított —007/ szögértékeinek eltérése a pg és 0 poziciós szögek mindegyikénél 01"7-nél 6: sét kisebb. Ha ezenkívül tekintetbe vesszük még, hogy szimbolumának grafikus zSáse úton meghatározott értékei a mért poziciós szögekből számítás útján nyert. eredményektől a p-nél: -- ő — 0-004, a g-nál. 4 9 — 0:005 különbséggel tér- nek csak el, a gnomónikus projekció bizonysága szerint pedig mintegy 5 öv centrumában fekszik, úgy kétséget nem szenved, hogy ezen alak biztossága S: teljes. Sőt állíthatjuk, hogy gyakori fellépése, feltünően nagyra fejlődött és (7. jól tükröző lapjai ezen alakot az újmoldovai realgár egyik járnettatő jelének vé minősítik. d6es3a A másik új alak, az előbbinek megfelelő negativ orthodóma : a — — 60 — (601), mely jóllehet csak egy kristályon (I. a 4. sz. ábrát) öl; egy keskeny, de fényes lappal észlelhető, szintén a biztos alakok közé sorolható. Reflexei u. 1. elég élesen határoltak, jól beállíthatók, miért : is szögeinek megfigyelt és számított értékei a fenti táblázat -- A rovata ZÉV e szerint 01", illetőleg 087-el térnek el egymástól. Szimbolumának grafikusan Séta nyert és mért szögeiből számítás útján meghatározott értékei mp-nél: 7 SEA0 S UODAS: rg-nábs SE 0 —0:002 különbséget tüntetnek fel, ami — ha még tekintetbe vesszük, hogy 8 öv metszőpontjában fekszik — biztossá- gát csak megerősíti. ; Az 7——35—(551) piramis a megvizsgált kristályok közül csak egy hl példányon (I. a 2. sz. ábrát), de mindkét lapjával kifejlődve volt észlelhető, 3 "amelyek közül egyik kitünő, másik gyenge reflexet adott. Ezért megmért értékeik a poziciós szögekben 05", illetőleg 017-nyi különbséggel tértek el egymástól. Középértékei ellenben a számított értékekkel szemben a - A rovat tanusága szerint 9-nél 0-6"-nyi, míg 0-nál 23"-nyi különbséget mutat- nak. Habár ez utóbbi különbözet a megengedhető határokat meghaladja, az " alak biztossága ennek dacára sem kétséges, amit két lappal való fellépésén kívül még az is támogat, hogy mért szögeiből számított szimboluma a jobb" reflexet adó lapnál a negyedik tizedesben egy egységgel tér el, a másik lap pedig semmi eltérést sem mutat a grafikusan meghatározott indexeivel szemben. 3 KT ESG ae — (4909 jelű prizma az eddigiekben elsorolt új alakok között — ha a mért és számított értékek eltérésének a nagyságát tekint- jük — kevésbbé megbízhatónak látszik. Csupán egy kristályon (1. a 2. sz. ábrát) találtam egy nagy lappal kifejlődve. Refilexe igen jó, élesen ha- tárolt és ennek dacára mért és számított szögértékei túlnagy különbözetet mutatnak. A t A rovat szerint ez az eltérés a e szögnél 0", a o szögnél pedig 07157. . ADATOK A KRASSÓSZÖRÉNYI BÁNYAVIDÉK ÁSVÁNYAINAK ISMERETÉHEZ, 29 A szóban forgó alak indexét grafikusan meghatározva, ez egész pon- . tosan megállapítható : úgy a mért poziciós szögek közvetlen értékei, valamint a tautozonális egyenletből történt levezetése is ugyanezen eredményre ve- . zettek. Sőt ellenőrzés céljából a szögnek az indexből való visszaszámítása, is . mindössze -t 090/547-nyi különbséget eredményezett, ami kétségtelenül a ; . meghatározott index helyességét bizonyítja. Tekintve, hogy a (490) index igen közel áll az 1120) -hoz, az a kérdés merülhetne fel, vajjon e két alak nem , azonos-e egymással? Összehasonlítva azonban mért és számított poziciós . szögeiket, értékeikben — mint az alábbi összeállításból is látható — annyira ús eltérők, hogy ezen körülménynél fogva a két alak azonossága szóba se jöhet. Számított — Írr904 —] .g7o13" ] 890597 ! 37011597 [ 900070" 3 11207 2 90197 1 301133" K490y — ] 34954 90915" 1 349026" 9090/0" I Végre kombinációba vonható eshetőség gyanánt felhozhatnók még . a 007/5—1370) prizmát is, mint oly alakot, amely ugyancsak közel áll az (120)-hoz. De számított poziciós szögei ennek is még mindig 1 "-nyi eltérést mutatnak a szóban levő 1490) prizmáéitól, úgy hogy ekkora különbség nem jogosít fel e két alak azonosságának a feltételezésére. Mindezek alapján . ha némi fentartással is, ezen alakot biztosnak minősíthetjük. esz Hogy ez új alakok, valamint Löw M.1 o — — 32 — 1321) jelű alakjá- nak a poziciós szögei GOLDSCHMIDT szögtábláinak ? sibéfelető helyére be- illeszthetők legyenek, szükségesnek tartottam értékeiket mindenekelőtt . GOLDSCHMIDT idézett munkájának az elemeire átszámítani. Ezeket az érté- keket alábbi táblázat foglalja magában: A EENJEE ZET HENEZE , ] Szim-] Miller ől I e bol ! jegy. ? P [/ 00 9/e . 1490).13491" 1909— [900 909— 13491: 155958-110-6751) co ] oo — 32 ] (321). 161914 163941 160934 144912: 54947" 25933 [1772200-9727 [20216 űl — 35 (351) 13605 171937 [ , 67939 [33058-5004- [4 " 24320 30092 etés a ]— 62 ! (621) 76918. (76919 [175055-144912- 1 70943:113918: 3:989610-9728 141066 / 383 0 [5 60 (601. 902: [750557 c, /1.09— 7BoBb"i kEéesi .; 100000 39896 "759 : f 1 Löw M.:1 a . 2. GOLDSCHMIDT : :].. €. p. 293. 30 D: LIFFA AURÉL ÉS B. EMSZT KÁLMÁN E táblázatra vonatkozólag még csak azt kell megjegyezni, hogy A SZÖ- gek fél percre le vannak kerekítve s a 19 perc közelében fekvő értékek, a percek után egy tizedesponttal megjelölve. j Összehasonlítva az így GoLpscHMIDT elemeiből kiszámított eredménye- ket, a szóban forgó lelőhely kristályain a legkitünőbb adatok alapján meg- — állapított és az alábbiakban egybefoglalt értékekkel azt látjuk, hogy lényez 7. gesebb eltérést alig mutatnak. (1. az erre vonatkozó táblázatot a HR sz. - te At oldalon.) ú; Ami már most a többi alakot illeti, lássuk azokat az egyes típusokkal ES " együttesen ismertetve. Ez utóbbiakra vonatkozólag még csak megjegyezhet- jük, hogy habár jellemvonásaik egymástól eltérők, lényegükben inkább csak az egyes alakok elosztására és kifejlődésére szorítkoznak. Ezek alapján a megvizsgált kristályokat három típusba foglalhatjuk egybe. Az elsőtipushoz tartozó kristályokat (I. a 2. és 5. ábrát) a leg- egyszerűbb alakok alkotják. A túlnyomóan kiféjlődött prizmaövön kívül — ami különben valamennyi kristályra egyaránt jellemző — a [001.010] öv van a 1021) és (001) alakoknak csaknem egyenlő nagyságú lapjaival uralkodó mértékben képviselve. A piramisok közül tökéletesség és nagyság tekintetében első helyen a c1(621) említendő, amely mindkét lapjával csaknem egyenlő mértékben fejlődött ki, a (111) és 1211) f vant ellen- ben érdesek és miként a keskeny, de fényes csík képében igAGRS 1121); csak egy-egy lappal szerepelnek. Az 7— 1351), valamint az 0—1321) piramisok bár keskeny, de kitünő reflexet adó sapi sztemetdÉnek fejlődtek ki. E típus kristályaira JEGBRZÉ hogy az 1120) egyoldalú megnyúlása folytán, torzultak, továbbá, hogy az (1204 prizma, az (140) és 1130)-val alkotott váltakozásából kifolyólag lépcsőzetes rostozást visel. Amásodik típust csupán egy kristály képviseli (1. az 1. ábrát). A többiektől annyiban tér el, hogy testszabása az egyes formák aránytalanul eltérő kifejlődése következtében legerősebben torzított. Egyedül a c 1621) piramis az, amely mindkét, közelítőleg egyenlő nagyságú lapjával szimmetri- kusan van kifejlődve. A többi termináló alak többnyire csupán egy és csak nagy ritkán mindakét, — de ez esetben is méreteikben igen eltérő — lappal van jelen. Így látjuk ezt pl. az 1111) lapjain. Ezekkel kapcsolatban még megemlíthető, hogy az [100.010] övben egyetlen keskeny lappal, egy a 1100)-hoz közel eső alak volt e kristályon megfigyelhető. Mért szögértékéből kiszámított indexe: (1.34.0). Tekintve azonban, hogy e lap reflexe gyenge, s fenti indexéből visszaszámított szög- értéke a mért szögértékhez képest -- A — 0939"307-nyi különbséget mutat, a szóban levő alakot csupán a (100) egy vicinális lapjának tekinthetjük. A harmadik típust a legszimmetrikusabban kifejlődött kris- tályok (I. a 4. és 3. ábrát) képviselik, amelyek egyikén csupán a 1011) lép fel páratlanul (1. a 4. kristályt), míg a többi alak úgy nagyság, mint elhelye- ] 1966.£ 0 ) HÖZTOZSO S Era as at 020750 ) MEL AGG Re 006. IF 1109/7700 S a aaa Es ö6ILeT PY26-0 T966-€£ 1 uTESbocl üaYEYYOOL Ő .96SlOTT 16 rSo08£ Ú al (06094 Í .4Y.21092 (169) (635 Lene 9 IG j TGIO.£ ! 09£7.6 ; 0? 009 ] 9. of€ I neg 0PoL9 , MELL OSS LL NT Ar d-GOG [4 (IGGYET gs B 07 ig 6920. ! prz6-0 ! ezLe:I (I. 8Lőgogő ! .LP.O0oTG [I 9. ETOPT ! .0T.88009. I PE TTOEI 1 10 :PTOI9 (IGgy ! 68£—[ 9 61 e T9yI-IT ; LLE0-T a ST OTVOST ] .ET0 ogy TA uGY 6 09y un ELYSOBY [48 : 18079 (1167 EG es p SI "Hi pz6r.o ! czgy.0 ! Grzo:0 1.6 ,99096 ! 26.OFo£ I 6E.80096 ! 6VG ot ut éT096 [98168 [ (él ] TV L1 ta] O6TO.T ! TTL6-0 , nT6:6 og? 1 .8TE ot I 96 ATP? , KT GYOS ÁÁ TS KG ÖSSZ T E (TOL kos őlzzé ta 917 a erze.o ! ézer:0 1] 1866-0. .,LerT dag 1 aT6.0 Set 1.68 Se9GG-] aYT EAT TF 8 PToGó 1.9 rB6IÉT U-I TT 77" G A £280.-T 0 EZGOSD 48 0. 90 EGT E AK (1 40000" Vaot.6. 00£ ÚN uőVre o9y [sz 706 (T08r- [08 —íj2 VI A 896G-T ! 9197-I , -nTEGTSEG ! .EeY,6G0ET GT, 18099 , "E.97o98 ! ,FT.BFOOT [TEO £0 A €I Z L690-T ) TP.6-O , "Ta. GYOIY ! nLE.GEOLT [/ .96.EToT? ) "GY. GGV ! .Et.öGoPó ! (1603 60 MEZ stat 8 pG9.o 1 szgy.0o ! rtrr.o I .eGT ofő ] ,ZE.8Eo1G ! GÉ BGoG6 ] 0 .6PotG [I sZ.GTOBE [ .EEOTOGY [/ (ITOJ T0 x II A , 59] LVI9.0 [ .TE.65098 ] 1960 of€ , v 4, 196,0 ofe (O6Pj ] "/600 di OT te 1 s "N 920£.0 TI .IT9 og ] .6I/EG991 , , ; KEL ÉNSOT s tOgtj ád gs he 1-6 a , v.] 96480 [4 ET069 ] 198.97006 Vin , AE KOGOTSOGY S AOK Es 0 50 d] 8 SIZKTRSd tsa Ül 090€-0 [1 .GE.6 0£9 ] 126.08096 ; ; MET KEGYES AK FÉM G 6.00 70445 ja , O66L.0. Tat :BFoGG ] GETE? ) , ne, ttoze t06Ik 660 [a 9 JEE , 0819." ,86./650££ ] 6€,18098 , pi , .6e.Le09aN tort] 50 tn Base 8 00 ] 19£0.-£ ( .OGETOBT [ A EL9ToTL I r FuTL9TotL 7 TOTGy 1096 SZA eNT I 0 SS I EKGÜ érkezés VO uh, ; SAO sz GŐBEN ONES S NO 80 Já 8 s 00. VEK SSKEKE GÁ ge ÜSS Sze res GOKA Zs s TGÜB e rtáete ANAK KÖVET SOROS Hé ő sa 0 AFITT-O 40 0 00 (0 :6FoE6 [50 0 00. [ 10 HYoE6 [0 GFoG6 [100006 (00£ "OSAN DNÓ iz ló 9 4 4 g Tá 4 ú w Keze ; h- j 17 $ / vi Pr NY ) j HG JOTT [togmizg] neg [ uezg ; a Y X ) OK A KRASSÓSZÖRÉNYI BÁ 32 D: LIFFA AURÉL ÉS DI: BMSZT KÁLMÁN A zés tekintetében legjobban közelíti meg a szimmetrikus kifejlődést. 4 1) típus : a kk. kristályai az előbbiektől egyébként még abban is eltérnek, hogy mindeniken a (201) dóma egy nagy és jól tükröző lap alakjában lép fel. E ts A formáknak az egyes kristályokon való elosztását és azoknak a meg- vizsgált anyagon való gyakoriságát a következő táblázat foglalja magában: ve j. ése j , LéLd . , : jell azé 8 77 vize e s Áttérve ezek után az újmoldovai realgár chemiai összetételére, min- denekelőtt megjegyezhetjük, hogy a realgárnak eddig aránylag igen kévés elemzése ismeretes. HINTZE erre való tekintettel kézikönyvében igen kívá- natosnak jelzi újabbi analizisek végzését. Újmoldován előforduló realgár elemzése eddig nem ismeretes ; ha csak nem vesszük KLAPROTH-nak ? egy bánáti, de közelebbről meg nem határo- zott lelőhelyű realgáron végzett és az alábbiakban közölt analizisét ilyennek. A meglevő s részünkről hozzáférhető irodalomban a realgár chemiai összetételére vonatkozólag a következő adatokat találtuk: "KrapPRorn a fennebb említett bánáti s egy törökországi realgáron. vég- zett. elemzéseket, amelyek szerint : / bánátirealgár: törökországi realgáts His s09Ü 5 As — 62095 S5S-7310 (4 K éj 5 380 4 100-0 100-0 Ezzel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy W. H. MILLER tadködges ben ? KLAPROTH-nak egy analizisét idézi, amely szerint a realgár összetétele : Ismeretesek továbbá: LAUGIER " elemzése ASZ B9:HA 6: S .Z 30-45 ( 100-02 1 C. HisTze: Handbuch der Mineralogie. 1. Bd. Leipzig, 1904. p. 359. ? KLAPROTH: Beitr. 1810. V. 234. ő 3 W.H.M1iLLER—H.J. BRooKE: An elementary introduction to mineralogy. London, 1852. p. 178. : LAUGIER: (Annal. de chim. 1813. 85. p. 46.) E7 £ 6 Taf. II. tábla 2] e ká CV: (1) 8 tt 33 tal Bi b gi [4 a A realgár összes formáinak gnomonikus projekhója. pi; j Die Gesammtprojecton des Realgar. 14 o régi formák - alte föormen ÉT . hja KÉTAt 2N8YB ; / ---" — prizmák: : Prismen a MEg ZTA 2. 30 690 2-0 200 f va g e $a§ g Ci 3 § [ SOVTSASANBE TÚL ! Ave, ] I ADATOK A KRASSÓSZÖRÉNYI BÁNYAVIDÉK ÁSVÁNYAINAK ISMERETÉHEZ. 383 KorpP-WILL analizise: ! As 70:259/ S 300094 — 100-25 JANASCH-nak Binnenthalból és Alleharról származó realgárokon vég- zett elemzései a következő összetételeket eredményezték : ? Binnenthali realgár: A llekarirealgár: As — 6954 99 ÜSSE OSOT 290 OVSZ Gt S:2:30:55 ( Telér anyag — 011 c 100-12 99-94 Az újmoldovai realgár e dolgozat chemiai részének szerzője szerint a következő összetételt eredményezte : c As — 69749 S — 29:82 c tó Si0, — 0-15 4 € 99-71 A realgár teoretikus összetétele DANA szerint: 3 MILLER szerint: As —7019 As — 100790 , S — 29-9 S — 29-93 4 :" 1000 100-00 Összehasonlítva az újmoldovai anyagon végzett elemzésünk eredmé- nyeit a fennebb elsorolt adatokkal azt látjuk, Hogy figyelemre méltó elté- rést alig mutatnak, minek folytán a realgárnak fennebb idézett DANA, illetőleg MiLLER-féle teoretikus összetételére vezetnek. :! KorP-WILL: (Jahresber. 1858. 746.) 2 TANASscCH: (Zeitschr. f. Krystall. 39. Bd. 1904. p. 114.) 3: DANA E. S.: The system of mineralogy. 1892. New- York. p. 34. £ W. H. MILLER : I. c. p. 178. Földtani Közlöny. L. köt. 1920. A) s. Thy e kAPVenk OI - VITTÉL SZANT BIOTITOS DACITTUFA KISTÉTÉNYRŐL. Irta VENDL MIKLós dr. A harmadkorú vulkáni működések hamuszórásainak igen érdekes nyomai hazánkban a különböző tufaféleségek. Amint ismeretes, meglehető- ; sen elterjedtek ezek harmadkorú vulkános vidékeinken, így a Mátrában, a Cserhátban, a Bükkben, Erdély egyes helyein stb. Az erdélyi tufákról már részletes petrografiai tanulmányokkal rendelkezünk,! a szorosabb értelem- . ben vett magyarországi tufákra vonatkozó újabb részletes petrografiai vizs- gálatokban azonban aránylag elég szegény irodalmunk. Az alábbiakban egy : ilyen harmadkorú tufa ásványos összetételéről óhajtok beszámolni. Kistétény táján, a tétényi fensik 6—8" alatt délnek dűlő szármát mészkő padjai között egy körülbelül 15—20 cm. vastagságú tufa van be- telepedve. Jó feltárása van a kistétényi villatelep déli oldalán levő kata- kombaszerű kőbányákban. SCHAFARZIK FERENC dr. a Földtani Társulat egyik szakülésén szármátkorú hamuszórásból származó, cirkonban bővel- kedő tufaként be is mutatta? teljes vizsgálatot azonban nem közölt; más helyen már pontos helyét és települését is megadja.? HaALavÁTs GyULA egyik munkájában szintén megemlíti e tufát.! Ezése Ea A. tufa makroszkoposan zöldes-szürke színű, szappanos tapintású, a legtöbb részen kővelőszerű, eléggé tömörnek mondható, bár kézzel 15 szét lehet törni apróbb darabkákra. Helyenként azonban, különösen a felszíni száraz helyeken, szétomló és laza, úgyannyira, hogy már az ujjak között is könnyen szétmorzsolható. B részeken a színe is világosabb ( fehéres-sárga) s 1 Dr. SzápgeczkY GYULA: Amphibolandesit-ásványtufák az Erdélyi Medence DNy-i felében. (Múzeumi Füzetek. E. N. M. Ásványtárának Értesítője. I. k. Kolozsvár, 1912. p. 99—112.) Dr. Szápeczkv GyuLaA: Tufatanulmányok Erdélyben. I. rész: Kolozs tufavonulatai. (1. c. II. k. p. 201—233.) ; II. rész: Kolozsvár nyugati környékének tufás rétegei. (1. c. III. k. p. 164—216.): III. rész: Kolozsvár. Kolozs, Visó közti terület tufái. (1. c. IV. k. 1. szám.) "Földtani Közlöny XIV: k. p. 88. : Dr. SCHAFARZIK FERENC: Geológiai kiárndulás Kistétényre, a Kamara- erdőbe és a Pacsirta-hegyre, a Budai hegységtől D-re. (Műegyetemi kirándulási egyzetek. p. 3—4.) : HALaAvÁTS GYULA: A neogénkorú üledékek Budapest környékén. (A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve. XVII. köt. p. 283.) . BIOTITOS DACITTUFA KISTÉTÉNYRŐL. 35 a még a mészkővel konkordans finom rétegeződést is észrevehetünk rajta. A fedüvel és a feküvel közvetlenül érintkező részeken körülbelül 1—2 em. SES kövületekben dús és erősen meszes, itt tehát szembetünően 08 haki a DEE sz6 "részek HEGADAN mésztől és kövületektől men- 0 kv külön 18 "végeztem egy Zetválász tt ami Ezért "volt szükséges, . me rt a Kurrw-féle oldat az irodalmi adatok szerint karbonátok szétválasztó: Flnézek kadétba tapadó levegőben kell keresnünk. Egyébként a szét- LABÉST 4d 3 etás meglehetős szépen elkülönítette az eltérő fajsúlyú ásványokat. . Oldat fajsúlya : Előforduló ásványok : Megfelelő ásványcsaládok : Cirkon, titántartalmú mag- szk a lb fi 1 netit, amfibol (?), limonit, ke- ra6lS sz aktelkét VjA vés érezárványos biotit.. É Apatit, limonit, biotit és Apatit, csillámok, kalcit. kalcit. Biotit, kvarc, labrador. Földpátok, kvarc. a2"478 Agyagnemü alapanyag. Üveg, zeolitok. THouter-oldatok közül pedig — a kalcitnak 271 körüli fajsúlyára . való tekintettel — a 2:855 és 2:62 fajsúlyúakkal végeztem egy különválasz- tást s ekkor jelentkezett is rendkívüli ritkaságként egy-egy kalcitszem a nevezett fajsúlyhatárok közé eső ásványok csoportjában. 3. 36 D: VENDL MIKLÓS A fentebbi táblázat I. csoportjába eső ásványok közül legszebb a meg- lehetős bőségesen jelentkező ci r k o n. Színe igen halavány rózsaszínű, telje- 07. sen átlátszó s rendkívül élesen idiomorf. Egyénein jól felismerhető az (1001 e deuteroprizma és az (111) protobipiramis. Általában a prizma az uralkodó 7. alak, kristályai leggyakrabban hosszúkásak, néha azonban zömökebbek is. akadnak, sőt egyes esetekben a c tengely irányában annyira megrövidültek, " hogy az (100) és (111) alakok egyensúlyban kifejlődve granatoéderre emlé- keztető kombinációt adnak s így az úgynevezett khyacinth-habitus fellépé- séről is szólhatunk. A cirkonok felismerését éles idiomorfizmusukon kívül megkönnyíti még rendkívül magas fény- és kettőstörésük 18. Pozitiv optikai jellegük is könnyen megállapítható a prizma zónájában. A szemecskék hosszú- . sága a c tengely irányában mérve 50—300 4., a. prizmák szélessége pedig HESS a legtöbb esetben 20—100 u. között ingadozik. Egyes cirkonokban rendkívül ; apró, elliptikus alakú, igen éles körvonalú, szabálytalan elrendeződésű, szín- telen zárványokat figyeltem meg, amelyek a legnagyobb valószínűséggel üvegzárványok. SE őS és és A cirkonnál sokkal nagyobb bőségben jelentkezik ebben a csoportban i az érc, amely általában xenomorf kifejlődésű. A szemcsék nagysága leg- inkább 10—300 4. között változik. Teljesen átlátszatlanok, erős ráeső fény- ben acélszürkék, azonban gyakran szép kékes fényben tükröznek. Ilyen szemek erősen emlékeztetnek a tiszta magnetitre, a mágnessel szemben azonban minden esetben közömbösek voltak, miként valamennyi többi ére- szemecske is. A karcuk fekete, sósavban még KJ hozzáadására 18 csak igen. nehezen oldódnak. Mindezen sajátságok titánban gazdag vasércet gyaníttat- nak, amit a Ti kimutatására végzett mikrokémiai reakció is megerősített. Egyes szemek végül barnás limonitos mállási kéreggel bevontak, sőt egyes esetekben 1 mm. átmérőjű barnás-sárga okkereslim o n 1 t -aggregátumokat is megfigyeltem; amelyek már gyenge nyomásra teljesen szétomlanak s bennük az érenyomok még néha feltalálhatók. Mindezeket egybevetve. tiítánban gazdag magnetitnek kell az ércet tartanunk. Az ére néha a biotit zárványaként is előfordul. : Ebben a csoportban találtam még két teljesen xenomorf, rendkívül apró, zöldessárga-kékeszöld színekben meglehetősen pleochroos, hasadás nélküli szemecskét is, amelyeken ez utóbbi körülmény miatt kioltást mérni nem tudtam. A főzóna optikai jellege pozitiv volt, tehát valószínűleg a m Í i- bolok lehetnek, közelebbit azonban rajtuk megállapítanom nem sikerült. Az azonban kétségtelen, hogy teljesen lényegtelen elegyrészek s valószínű- nek tartom, hogy a tufának nem eredeti, a kitörésből származó ásványai, hanem valamilyen módon később keveredhettek a tufa anyagához. A II. csoport ásványai közül a biotit a legnagyobb jelentőségű. Ez különben az uralkodó ásványa a tufának. Rendkívül szép, szabályos hat- szöges lemezkékben jelentkezik, melyek néhol magmatikus rezorbcióra em- BIOTITOS DACITTUFA KISTÉTÉNYRŐL. 37 lékeztetően karélyos körvonalúak. A lemezkék nagysága átlagban 100—1000 és . u. közt ingadozik. Áteső fényben, a lemezkék vastagsága szerint, a bázis- metszetek színe a sárgától egészen a sötét veresbarnáig változik. Pleochroiz- musára vonatkozólag: b. — c az előbb említett színekben. Az a-t a hasadási — —— lapra L metszetek hiányában megállapítanom nem sikerült. Az optikai . jelleg negativ, az optikai tengelyek szöge pedig igen közel van 0"-hoz. Zár- ványokként szép hosszúkás apatitprizmákat és ércet figyelhettem meg. . Gyakori jelenség a pleochroos-udvar végtelenül parányi, gömbölyded, köze- lebbről meg nem határozható, sötétszínű (rutil ?) vagy átlátszatlan (érc) Ét zárványok körül. : Az apatit színtelen, hosszúkás prizmákban jelentkezik, néhol pira- misos végződéssel. A hatszöges körvonalú szemecskék sem ritkaságok, néha azonban teljesen legömbölyödöttek vagy szilánkos szegélyűek. Nagyságuk általában 10—300 4. Felismerésükhöz az optikai sajátságok megállapítá- sán kívül még az ammoniummolibdátos mikrokémiai reakciót is felhasznál- . tam. A jellegzetes rombdódekaéderszerű és ammoniumfoszformolibdátból álló kénsárga kristálykák a mikroszkóp alatt jól látszottak. Megemlítendő- nek tartom még, hogysrajtuk néhol a c tengelyre közel 1 és az apatitokat jellemző keresztelválás is mutatkozik. Olykor zárványként is szerepel az apatit biotitban és földpátban. Az egy-két teljesen tiszta, legömbölyödött kalcit-szem, mely a mészkőből kerülhetett a tufába, külön megemlítést nem érdemel. A III. csoport ásványai közül a plagioklasz néha szép tiszta üveges külsejű, kifejezetten mikrotin jellegű, máskor viszont már zavaroso- dik. A P és M lapok szerinti hasadása jól megfigyelhető és néhol szép zónás alkatú. Az ikertörvények közül e szemcséken az albité az uralkodó, de gyak- "ran teljesen ikerrovátkolatlanok. Az ikerlemezek száma általában csak 2—3 és az ikerlemezek néha fogazottan illeszkednek egymáshoz. A plagiok- klasz-szemek rendkívül aprók, nagyságuk 10—200 4. vagy még kisebbek. Teljesen xenomorf szeméecskék, néhol azonban a hasadási lapok szerint észre- vehetően táblásak. Fénytörésük 1.54 (kanadabalzsam), ill. 1594 ( monobrom- naftalin) között: van. Itt-ott üvegzárványosak. Optikai jellegük pozitiv. Az albitikreken az albit ikersík M nyomához mért kioltások, továbbá a szim- metrikus zónában mért maximális 27—27" kioltások alapján is e plagi- oklaszt savanyú labradornak kell tartanunk. Összetételét körülbelül Ab., An.a albit-anortit molekulaarány fejezi ki. A szóban forgó tufának ritka elegyrésze a kvarc, amely teljesen víztiszta, kagylós törésű, körülbelül 100 u vagy ennél is kisebb xenomorf szemecskékben jelentke- zik. Néhol egy-egy síma lap is látszik rajtuk. A IV. csoportba került s a tufának legnagyobb részét kitevő ala p- any a gtól származik a kőzetnek már említett eredeti zöldesszürke, illetőleg fehéressárga színe. Kevés vízzel meglehetősen plasztikussá válik ez alapanyag, 38 3 D: VENDL MIKLÓS —/ több vízben pedig kásává esik szét. Zárt üvegecsőben bőségesen veszít TK öt vizet. Száraz állapotban a nyelvhez tapad és agyagos szagú. Kobaltnitráttal 0 megcseppentve s azután hevítve, megkékül. Ugyancsak ez az alapanyag teszi . gi tufánkat helyenként teljesen kővelőszerűvé, késsel faraghatóvá s okozza. szappanos tapintását, valamint laposan kagylós törését is. Lángban . hevítve. eleinte barnul, később azonban ismét fehéredik s nem olvad meg. Mikroszkóp é ésa alatt benzolban vizsgálva szürkéssárgás, áttetsző, zavaros sötét interpozi- ciókkal telt szemecskékben jelentkezik, amelyek igen alacsonyrendű színek- ÉKES ben aggregátpolarizációt mutatnak. Fénytörésük 1"502 (benzol) és 1.523. ( monoklórbenzol) közé esik. Fukszinoldatot mohón abszorbeál az alapanyag s erősen meg is köti, amit bizonyít az, hogy többszöri vízzel való kimosás után 18 piros marad. Ha azonban huzamosabb ideig hevített próbát akarunk megfesteni, akkor azt tapasztaljuk, hogy csak :alig észrevehető mértékben. festődik. Mindezek -alapján tehát kétségtelen, hogy a tufa alapanyaga az agyagfélék egyik képviselője s valószínűleg közel állhat a steatargillithez. A kimutatott ásványok alapján e kőzetet biotftos dacittufá-. n a k minősíthetem, amely a kvarc csekélyebb mennyisége mellett már az andezites tipushoz közeledik. Az üvegbázis valószinűleg devitrifikálódott s hidrokémiai átalakuláson ment keresztül és a jelenlegi alapanyag egy része innen származhatik. ei Rekitánál előforduló meditterránkorú ML foraminiferák. . Ma: él Fnaszmsau ÁGOSTON dr. ér klvés alúl közé kenektó öblöcske alakjában mediterránkorú ís 087 ÁKBÉA a marerkező foraminiferák SadAlGEHÉSSE 2 ús tés aját töredéke. Megnyúlt alak töredéke alacsony kamrákkal.. blonga Rss. Egy SES sa he es héj. k ; . Glandulina Rekitaensis Nodosaria Franzenaui : HSSB nov. sp. SCHR n. sp. héj 2, részét teszi ki. A héj felső végén van a radiális irányban haladó bevágásoktól körülvett kerek nyílás. A héj felülete sima, fényes. Hossza 0-5 mm. ukja hasonlít a Gl. pygmaea Rss.-hoz,? de ennél az utolsó kamra a héj magasságának "/s részét képezi és kezdőrésze jóval hegyesebb, ag ] int a mienknél. 1 Az elmult évben megboldogult szerzőnek nagyértékű kézirati hag yatéká- Szőts . ból közöljük e kis tanulmányt, mint amely nyomtatásra kész leírásban maradt esti . reánk. Értékét növeli, hogy benne sajátkezű rajzokkai ellátott két új fajleírás is did szerepel, amelyek közül a Nodosaria-t, mint amelyet szerző fajnévvel még el nem látott volt, róla nevezett el utólagosan SCHRÉTER Z. dr. geológus. A 2? HataváTs Gy.: Szászsebes környékének földtani alkotása. (M. kir. Föld. . Int. 1905. évi jelentése. Budapest, 1906. p. 80.) — 3 Rxuss: Die Foraminiferen und Entomostraceen d. Kreidemergels v. Lem- . berg. (Naturw. Abhlgn. Wien, Bd. IV. p. 22. T. I. Fig. 3.) 40 : RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Nodosaria Franzenaui nov. sp. ScHR. (1. ábra.) Az alig 066 mm hosszú, egyenes, alsó végén gömbölyű héj öt, a fiatalabb rész felé szélességben alig gyarapodó kamrából van alkotva: A legfiatalabb kamra egy rövid, hengeres, felső végén trombitaszerűen szélesedő ke- rek nyílásban végződik. Az embrionális kamra kissé szélesebb, mint a következő. A vízszintes kamraválasztó vonalak által határolt, többé- kevésbbé elliptikus alakú kamrák széles alappal érintkeznek. A három öregebb kamra szélesebb, mint magas ; a többinél a viszony fordított. Míg az embrionális kamra alsó és az utolsó kamra felső része sima, addig a héj többi részét vékony hosszirányú bordák fedik. Az ezek között maradt közök szélesebbek, mint maguk a bordák. A héj alakja és díszítése nagyjából a N. Ludwigi Rss.-nak! felel. meg. csakhogy ennél a példányunknál előforduló trombitaalakúan kiszélesedő nyílás amannál hiányzik, míg viszont az embrionális kamrája központi tüskével van ellátva. É Cristellaria, calcar L. var. cultrata Monrr. A két nem egészen ép példányon a szárnyszegély keskeny, a köldöklemez pedig aránylag nagy. Cristellaria sp. Erősen sérült héj. Látható kamravarratai époly erősen ivelt lefutásúak, mint a Cr. vortez FICHTEL £ MoLnLr-nál. Köldöklemez. hiányzik. Nodosaria sp. Három töredék a N. inornata D"ORB. alakköréből. Egyikük. egy legfiatalabb héjrész, a másik kettő kezdőkamrák részei. Nodosarta sp. Három töredék, magasabb mint amilyen széles kamrákkal és igen ferdén álló kamraválasztó falakkal. Nodosaria sp. Két kamrából álló töredék. A kamrák közel gömbidomúak és széles alappal érintkeznek. Nodosaria sp. Két töredék, mély befűződésekkel elválasztott gömbös kamrá- kat mutatva. 8 Uvigerina tenuistriata Rss. Három héj. Uvigerina sp. A héj hosszúkás tojásidomú, felfelé gyorsabban, lefelé issabtán ( legömbölyödő. A háromoldalú spirálist összetevő, s a választó vonalak által élesen határolt kamrák domborúak, alsó részükön erős bordákat viselők, mely utóbbiak vége egészen tüskealakú. A nyilás, amennyire a sérülések dacára következtetni lehet, vékony henger végén ült. A héj vékony, üvegszerű. Magassága a 0-5 mm-t nem éri el. A négy talált példány egyike sem teljes. Alakja az U. pygmaea D-ORB.-hez hasonló,? de ettől a bordáknak tüskealakúan kiképezett végeiben eltér. Globigerina bulloides DJORB. A gyakori fajokból való. Ki traloba Rss. A fauna leggyakoribb alakja. £ Dutertrei DORB. Gyakori. zk — dubia EGG. Gyakori, de a többi Globigerina fajhoz viszonyítva a legritkább. Orbulina umwersa D"ORB. Gyakori. ( ( tk var. bilobata DTORB. Gyakori. 1! REuss: Die Foraminiferen, Anthozoen u. Bryozoen d. deutschen Septarien- thones. (Denkschr. d. kais. Akad. d. Wiss. Wien, 1866. XXV. Bd. I. Abt. p. 135. Tat. aT e BIg-23) ? DORBIGwyY: Die foss. Foraminiferen d. tert. Beckens v. Wien. — Paris, 1846. p. 190. Taf. XI. Fig. 25—26. RÖVID KÖZLEMÉNYEK, 41 Mt eDaltetia compressiuscula Rss. Egy ötkamrás héj, melyet Rxguss a var. — — gumgyeloba névvel jelöl. " Pullenia bulloides DTORB. Egy példány. .. Discorbina complanata DTORB. Egy héj. . Truncatulina: Bouéana DTORB. Három héj. k . — Ungeriana DORB. Négy példány. sé Kt cryptomphala Rss. Két héj. k- ——— lucida Rss. Négy példány. — Heterolepa Dutemplei D ORB. Két héj. (t bullata Fgsz. Két példány. 4 —— Girardana Rss: Öt héj. . Anomalina badenensis DORB. Két héj, melyeken az alsó felület közép- táján kiemelkedő fogantyúalakú dudor jól látható. Pulvimulina repanda FrcHTEL 4 MoLL. Utolsó kanyarulatán olykor nyolc kamra is számlálható. A kamravarratok egyes példányokon duzzadtak, .- — másoknál bemélyedtek. Egyik példányon a kamravarrat duzzadása gombalakú köldököt képez. Hét héj. jő i Pulvinulhna umbonata Rss. Három példány. . Nomomna umbilicatula Mowrr. Két héj. t — Soldanmm. DORB. Hat példány. A Szt. Gellérthegy geologiai viszonyairól. Irta: SCHAFARZIK FERENC dr. e az ke se A Szt. Gellérthegy geologiai viszonyaival BEuDANT óta különösen tr SzaBó JózsErFr, majd később HoFrMANN KÁROLY, HALAVÁTS GYULA És 788 SCHRÉTER ZOLTÁN foglalkoztak. Az eddigi megfigyeléseket összefoglalva : és részben helyesbítve, mint a Szt. Gellérthegy geologiai alkotásában részt- vevő képződmények a következők említhetők : SZEUZNO A felsőtriaszkorú fődolomit a hegy zömét alkotja. b Erre később a júra és kréta időkön keresztül tartott kontinentális időszak elmulása után afelsőeocénkorú transzgresszió a nummu- . lnás és orthofragmiteszes mészkövet rakta le. Majd a hegység némi emel- kedése folytán visszavonult a tenger, miközben partvonalát itten egy § bizonyos időn át megtartotta ( Gellérthegy, Ördögorom, Rupphegy) és ez e alatt a parti jellegű dolomitkőporos szarúkőóő brecósá tí a "birto zoás mészmárgát ésa búdai márgát létrehozta, mely utób- biak a lágymányosi sikot elfoglaló és a dunabalparti területek mélyebb ze "altalaját képező kiscelli agyaggal együtt azalsó oligocén ! —— összefüggő képződménysorozatának tekinthetők. A szarúkőbreccsa képződése Í parti hullámverésnek az eredménye, amit mi sem bizonyít jobban, mint- 6 hogy a hullámostromnak szintén kitett nummulinás mészkőből leszakadt, yi köbméternél nagyobb sziklák mint zárványok kerültek bele a szarúkő- breccsa anyagába. Megemlítendő továbbá, hogy ezeknek a sziklazárványok- nak a repedéseibe a szarúkőbreccsás iszap áltelérszerűen belényomult, 1 Kivonat az 1920 jún. hó 28-án helyszíni bemutatással kapcsolatos elő- adásból. it 42 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 3 i sg te amiből arra kell következtetnünk, hogy a nummulinás mészkő iszapjá a szarúköves breccsa képződésekor már teljesen ( JIABENETRORÁN mm egaelkáráttb j kőzet volt. Ismét csak hosszú idő eltelte után jelentkezik a ple isztocén elején a hévfíorrások szülte travertino, mely azonban már konti- nentális képződmény, épúgy, mint ahogyan a Gellérthegy DK-i tövében mutatkozó fiatalabb pliesztocén-óholocén képződésű lösz is sörbe szárazföldi, még pedig légi lerakodásnak az eredménye. Tektonikai szempontokból a-Szt. Gellérthegy "horszt-nak tekin-. tendő, amennyiben három oldalán sülyedések veszik körül, még pedig az É-i és D-i oldalon flekszúrák, míg a K-i szélén a. budapesti termális vonal hatalmas törése határolják. A tulajdonképeni 234 m magas Nagy-Gellérthegy hiutószerő tetején álló félig lerombolt katonai fellegvár Ny-i végében húzódó glacis táján, mintegy . 10 m-el alacsonyabb szinlőben, egy édesvizi mészkő- telep tűnik fel, melynek nagyobbrészt már kiaknázott padjai szintesen borítják a budai márgát.-Általában tovább Ny-ra a Nagy-Gellérthegynek . azon hátán, amely róla Ny-i irányban a Kis-Gellérthegy felé lehúzódik, már széltében a budai márga az uralkodó kőzet, amelynek folytonos- ságát azonban két ponton váltós vetődések következtében a felbukkanó dolomit megszakítja. Hasonlóképen dolomitból áll a Kis-Gellérthegy fő- tömege 18. Ennek közelében a Hegyalja-úton feltárt budai márga a két szomszédos dolomitrög közé beszorítva szinklinálist képez. Ez egyszersmint a Meletta sardinítes Hácxk. egyik ismert lelőhelye. A Nagy-Gellérthegyről említett ópleisztocénkorú travertino lerako- dásán kívül még más régi hévvíznyomok is észlelhetők, különösen a Nagy- Gellértheg gy D-i oldalán, Ny-i hegyhátán a mezőőri-lak mellett, a Hegyalja- úton és a Kis-Gellérthegy, városi kőbányája szélein, mindenütt némi baritosodáson kívül főleg a budai márga elkovásodása képében. ed béd Jegyzetek a magyarországi eocénkorú tüskebőrűek faunájához. Írta: VoOGL VIKTOR dr. [/dec(i 4 Az. eocénben az endociklikus (reguláris) tüskebőrűek az exocikliku- sokkal szemben már lényegesen tért veszítenek, úgy Franciaországban, Algirban, Tuniszban, Egyiptomban, mint Felsőolaszországban és a déli Alpokban. Ha a magyar eocénből előkerült echinida anyagot szemléljük, az endociklikus echinidák alárendelt szerepe talán még fokozottabb mér- tékben feltűnik. Erdélyben a reguláris echinidák még gyakoribbak Nem ritka cidaris-tüskék mellett vázak i8 találkoznak, és például a Leiopedina Samusi Páv. is elég gyakori. Nem ritka azonkívül a Coelopleurus coronalis KLEIN (a magyar irodalomban eguis Aa.) s elég gyakran fordul elő az az echinida is, melyet KocH A. Psammechinus Gravesi DEs.-nak említ, mely azonban talán inkább valami Echinopsis vagy Hebertia-faj, de semmiesetre sem Psammechinus, mint erre már ÜorTEAU! is utalt. Mindent összevéve ! CorTrTEAu: Echinides eocénes II. p. 629. RÖVID KÖZLEMÉNYE Ki 43 Fal onban, Eztán a reguláris echinidák Erdélyben is messze az irregulá- risok mögött maradnak. Még csekélyebb szerepük van a Magyar Közép egység eocénjében, ahonnan eddigi irodalmunk szerint csak elvétve mlítenek endociklikus fajokat; kétségtelen azonban másrészt, hogy a agyar eccénkorú tüskebőrűek faunája még igen hiányosan ismert, s emcsak újabb, erre irányuló gyűjtések vetnének világosságot a még nagyon ismeretlen alakra, hanem valószínűleg gyűjteményeinkben is van még n sok olyan maradvány, amely, ha tanulmányozásra kerül, a magyar orú endociklikus echinida faunát 18 lényegesen bővíteni fog gja. gutóbb egy 1885-ben Ajka környékén gyűjtött elég szép meg- SÚ echinida került kezembe, mely a m. kir. Földtani Intézet tulajdona. példány egy Triplacidia-faj, az eddig ismert hat Triplacidia közül a ciai Tr. Stache1, a felsőolaszországi Tr. veronensis BITTN. és az egyip- Tr. Fraasi LoR.-hoz állván legközelebb. Valamennyitől abban külön- ak, hogy jóval lapítottabb az összes eddig ismert Triplacidia-knál. Eltérő alakján kívül díszítésében sem egyezik a felsorolt fajok egyikével sem, "tehát új fajnak kell tekinteni. Érdekes, hogy ez a faj, melyet Tr. hungarica . n. sp. névvel illettek, díszítésében bizonyos középhelyet foglal el a veronai és dalmáciai faj között. Az ambulacrális mezők dudorai olyan kifejlődésűek ÉS elrendezésűek, mint a Tr. Stache1-n, az interambulacrumok díszítésében . ellenben inkább a felsőolaszországi fajjal egyezik, mert sűrűbb a díszítése, . úgyhogy az interambulacrális mezők közepe nem olyan sima, mint a Tr. . Stachei-nél. Az egyiptomi Tr. Fraasi csak hiányosan ismert. LoRIoL! csak . — az alsó oldalát írja le és ábrázolja, úgyhogy lehetetlen biztosan megítélni, — hogy vajjon a Tr. Stachei-hez vagy a Tr. veronensis-hez áll-e ez az új faj közelebb: Annyi bizonyos, hogy a Tr. Fraasi, a Tr. Stachei és a Tr. vero- nensis a nemen belül is szoros rokonsági kört alkotnak, melybe most negye- . dikül a Tr. hungarica-t 15 helyezhetjük. A többi Triplacidia, a Írancia Tr. . biarritzensis Corr. a szintén francia Tr. Van den Heckei AG. és az indiai Tr. Lorioh Corr. meglehetős idegenül állnak a négy mediterrán provinciabeli . fajjal szemben. . — Addigis, amíg a Tr. hungarica-t részletesen le nem írhatom és ábrázol- hatom, ebben az előzetes jelentésben csak rá akarok mutatni arra, hogy mily pompás állatföldrajzi eredményekkel kecsegtet a magyar eocénkorú echinidák tanulmánya, s hogy minden lépésnél milyen újabb rokonsági . kapcsok merülnek fel egyrészt a nyugatmagyarországi, másrészről a dél- . —— európai és egyiptomi eocénkorú echinus-faunák között. 45 Év yes jé f sal nú Ez ÉS. er v g Az acanthicumos rétegek újabb előfordulása a Magyar tá B Középhegységben. ké aj Írta: ViGH GyuLa dr.? a A Magyar Középhegység északkeleti részének júrarétegeit ismertető 2 s az 1913. év tavaszán megjelent értekezésemben ? a Pilis-hegység felső 153 ; 1! LoORIOL: Monogr. d. echin. conten. dans les couches nummul. de VÉgypte "—— (Mém. de la soc. de physigue et d"hist. nat. de Genéve XXVII. 1880. p. 69. Fs3 Mets $18- LT) f ? Hlőadta a Társulat 1914. évi ápr. hó 1-én tartott szakülésén. 3 Vian Gy. dr. : Júratanulmányok a Magy. Köz.-hgs. ÉK-i részéből. 1913. 44 : RÖVID. KÖZLEMÉNYEK. júrakorú kövületes rétegeiről csak röviden emlékeztem meg. A. következők- ben az 1914 folyamán végzett ezirányú vizsgálataimról óhajtok beszámolni. . Az Esztergom és Kesztölc határában emelkedő Velka-Szkala (— Öreg szikla) északkeleti lejtőjén, hol a liászrétegek szálban előfordulnak, vörös, fehérfoltos, márványszerű tömött mészkő szerte heverő rögei, darabjai. is észlelhetők. SCHAFARZIK FERENC 1883-I felvételi jelentésében ! már emlí-. tést tesz ezekről a liászrétegekről É-ra, tehát azok fedüjében, a Vörös-úton, — hömpölyökben szabadon heverő mészkőrögökről. Phylloceras és Perisphinctes sp.-t említ belőlük, aminek alapján a júraidőszak egyik felső tagjának jelen- létére következtetett. Vizsgálataim megerősítik SCHAFARZIK ebbéli felfogá- sát, amennyiben a szóbanforgó heverő mészkődarabok a belőlük gyűjtött kövületek tanusága szerint afehér-júra kimm e - ridgien emeletét képviselő rétegek maradványal- nak bizonyultak. fi B ; A heverő rögök némelyikében többé-kevésbbé jó megtartású kövülete- ket sikerült gyűjtenem, melyeknek tanulmányozása az. alábbi fajok felisme- résére vezetett: . ; Eugemacrinus ef. nutans GoprFr., Isoarca (:) sp., Phylloceras isotypum BEN., Ph. sp. (ptychoticum) (.) Os., Ph. ptychostoma BEN., Ph. ef. serum (:) OPpp., Ph. Kuntm Neuxm., Perisphinctes cf. subcolubrinus WAAGEN., Aspido- ceras Tietzez NEuM., Asp. sp. ind. ( Asp. Oegir OppP. alakköréből), 4. pannoni- cum nov. sp. (az Asp. Rogozmcenze alakköre), 4. hungaricum nov. sp., Ásp. sp. ind., Aptychus cf. Beyrichi OPpp., Belemmites ef. ensifer Opp., B. ef. hastatus ON., B. Votronensis E. FAVRE. j 2 Ez a fauna elég biztosan meghatározza a vörös mészkő korát. Ebből a szempontból tagolva faunánkat, mindenekelőtt azt találjuk, hogy mivel az BEugemacrinus-ok már az oxfordienben fellépnek és a középső neokomig élnek, egyes szerzők szerint pedig a bajocientől a felső krétáig, ezért szint- jelző fontosságuk nincs. A faunában szereplő Phylloceras-fajok azonban határozottan a malm felső részére, az ú n. ctacanthicumos rétegeke-re és az alsó- titonra jellemzők, de gyakran előfordulnak a felső titonban is : minthogy pedig mélyebb szintekből eddig nem ismeretesek, gyakoriságuk következté- ben szintjelzésre alkalmasak. Az ÁAspidoceras-ok közül általában a tág köldökűek jellemzők a malm alsó, a szűk köldökűek a malm felső szintjeire, de szigorú határt a két típus időbeli elterjedése között vonni nem lehet, mert kivételek gyakran előfor- dulnak. A két típus alakjai együttesen is előjönnek egyes szintekben, sőt ez a keveredés az ú. n. cacanthicumos rétegeks-ben gyakran észlelhető, de nem ritka a titonban sem. Itt találhatók a közepes köldökbőségű Aspidoceras-ok is, amelyek a két tipus közt az átmenetet alkotják. A faunánkban szereplő Aspidoceras Ttetze1-t ugyan — mely a közepesen bő köldökűekhez tartozik — NEUMAYR ? a sztankovkai ú. n. ktransversariuszos rétegekből írta le és ! SCHAFARZIK F. dr. : Jelentés az 1883. év nyarán a Pilis-hgs.-ben eszközölt földtani részletes fölvételről. (Földt. Int. Évi jel. 1883. és Földt. Közl. XIV. köt.) " NEUMAYR: Jurastudien II. (Jahrb. d. geol. R. A. Wien, 1871. Bd. 21.) Die Fauna der Schichten mit Asp. acanthicum Opp. 1871. (Abhandl. d. k. k. geol. R. A. Bd. V. p. 194 és 215.) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 45 £: eralíti még az Etsch-völgyből. lg eni és OPPENHEIM ? pedig az ú.n. bimammatuszos szinty-ből említik, mégis nem tartom kizártnak, hogy: ez az . alak magasabb szintekben is elő ne fordulhasson és talán csak ritkasága . okozza, hogy a malm fiatalabb rétegeiből eddig még nem említették. SAE Végeredményben tehát közepesen tág köldökű Aspidoceras-aink . —— inkább a malmnak mélyebb, a felsorolt Phwylloceras-fajok jelenléte pedig KA annak felsőbb részére utalnak. ; Mé . Faunánkat az említettek alapján kevert jellegűnek kell mondanunk. it Az tacanthicumos rétegeky-re és titonra jellemző fajok mellett a malm mé- . lyebb. szintjeiben gyakori fajok is előfordulnak. Ugyanolyan esettel állunk E z itt szemben, mint a tatai Kálvária-dombnál, hol a túlsúlyban lévő cacanthi- . . cumos rétegeko-re és alsó-titonra utaló fajok mellett a malm minden szintjét . képviselő fajok — köztük szintjelzők is — előfordulnak.? Amint Tatán való- — — színűleg az egész malm ki van fejlődve s csak a sajátságos üledékképződési —— viszonyok miatt nem lehet az egyes szinteket egymástól elkülönítve kimu- — — tatni, nem lehetetlen, hogy a Pilisben is megvoltak a malm összes szintjét képviselő rétegek, melyeknek megmaradt roncsaiból gyűjtött kevert jellegű faunában éppen az említett Phyllocerasok alapján az tacanthicumos réte- gekv-et látom erősebben képviselve. . Vessünk most egy pillantást ezeknek a rétegeknek a , Magyar Közép- hegység egyéb pontján, például a Pilissel szomszédos részében, a Gerecse- . hegységben előforduló, hasonló korú rétegekhez való viszonyára. A. Gerecse- hegységben eddigi ismereteink szerint három helyen fordulnak elő felső- . júrakorú (titon) rétegek. A Paprét-árokból és a Margit-hegyről HoFMANN KÁROLY ! írt le faunájuk alapján az alsó-titonba tartozó mészköveket. Az Asszony-hegy " D-i oldalán pedig pár évvel ezelőtt Vapász M. E. és KocH NÁNDOR ismertek fel alsó-titonra utaló kövületeket, amelyek : Terebratula (Pygope) Bouéi ZEuscHwNER, T. (P.) diphya Coz., Lyto- ceras sp. ( guadrisulcatum (?) ORg.), Phylloceras nov. sp. (?) (a subtortisul- .catum ORB. és silenum FONTANNES alakköréből), Aspidoceras longispinum Sow., Aptychus Beyricmi OPp., A. punctatus VOLTZ. . . Úgy ez, mint a HOFMANN § által felsorolt fauna csupán titonra utaló "fajokat tartalmaz s belőle a mélyebb szintekre jellemző fajok hiányzanak. . A Bakony " malmrétegei is — legalább eddigi ismereteink szerint — tiszta hey 1 P. CHoFFAT: Description de la Fáune jurassigue du Portugal. Ammonites du Lusitanien de la contrée de Torres Vedras. Lisbonne. 1893. vs ? OPPENHEIM: Der Malm der Schwedenschanze bei Brünn. (Beitr. z. Pal. Öst.-Ung. Bd. 20. 1907.) i s KocnH N.: A tatai Kálvária- domb földt. visz. (Földt. Közl. XXXIX. Bs SZE kOt 1909.) 78 . — 1 HOFMANN K.: Jelentés az 1883. év nyarán a Duna jobb partján Ó-Szőny . — és Piszke közt foganatosított földt.-i részletes fölvételről. (Földt. Közl. XIV. Be. ű .köt. 1884.) 5 KuULcsÁR K.: Földtani megfigyelések a Gerecse-hgs.-ben. (Földt. Közl. . XLIII. köt. 1913.) GÉ e 7 KocH A.: A Bákony északnyugati részének másodkori képletei. ( Földt. Közl. V. 1875.) Vapász E. : A Déli-Bakony júrakorú rétegei. (Bal. tud. tan. eredm. I. köt. I. rész. Pal. függ. 1909.) 46 RÖVID. KÖZLEMÉNYEK: titon faunát zárnak magukba. Egyedül a tatai és a pilisi felső-júrarétegek mutatnak fel kevert faunát és nagyobbfokú megegyezést úgy korban, mint faciesben. Végül megállapítható, hogy a gerecsei és bakonyi felső-júrakorú —. rétegeknél a pilisiek idősebbek, mint ez a faunák összehasonlításából kitűnik. A muszári és sztanizsai aranybánya kalcitjai! 70 / Írta: VENDL MÁRIA dr. A muszári aranybánya kálceitkristályait kifejlő- dés tekintetében 4 csoportba lehet osztani. Az 1. típus kombinációját a (0112—2R és ( 1010) 600.R alkotja. A kristályok 1—2 mm. nagyságúak s 1—1zZem átmérőjű gömbös EREES tokban helyezkednek el szürkésfehér kyarcon. A II. típus kristályainak kombinációit a (0112) — (0231) . z 9 R, (2131) 3- R3, (4041) -- 4 R és (1010) cs R formák altató A kristályok nagysága 1 mm—3 em. A III. típus kristályai romboederesek. Alakjaik: (0221) —2R, (1010. R, (0112) —3;R és ( (2131). -- R3. A 0221) EESKÉ érdes étetési idomoktól egyenetlenek. A IV. típust alkotó kristályok szkaltusáetés termetű 6 Az ural- kodó alak egy negativ szkalenoeder, melynek mért hajlásszögei a (18. 49. 67. 20) —38:R 27 értékeivel majdnem teljesen megegyeznek : ú Hzaritntb Mért je 18. 49. 67. 20 : 67. 49. 18. 20 — 84"92"58" 83958"— 8495" 18. 49. 67. 20 : 18. 67. 49. 90 — 28"28"7198" 28995/— 98934" E formához először vom Rarn jutott elbai kalciton n végzett mérések alapján, de ő e formát komplikáltsága miatt a (11. 29. 40. 129—8R 22. helyettesítette, ámbár mért értékei a (18. 49. 67. 20)-nak jobbat SE feleltek. A muszári kalcit szkalenoederének értékei oly nagy (30—40") el- térést mutatnak a (11. 29. 40. 12) szögadataitól, hogy a kettő nem azonosít- ható, amiért itt is a (18. 49. 67. 20) szkalenoedert kell feltételeznünk, melyet DEs CLOISEAUx már vom RATH mérései és számításai alapján fel is vett a kalcit formái közé. A (18.49. 67. 20) szkalenoeder élét párhuzamosan tom- pítja egy negativ san GeG SE melynek jele a mérések és számítások alapján a (0.29. 29. 10) —29 R-nek felel meg. Ez az új romboéder, melynek mért . értékei csak alig térnek el a számított hajlásoktól, közel áll a (0331)-hez, de vele nem azonos egyrészt a mért és számított értékek közti meglehetős nagy eltérés (307), másrészt övviszonya miatt; t. i. a szóbanforgó romboeder a (18. 49. 67. 20, 67. 49. 18. 20] övben fekszik : - 1 Kivonat az 1920 dec. 1-i szakülésen tartott előadásból. ag, 1 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 47 Jé $ Eli : Számított Mért . 29. 3010: MESS e GE BTO 25 169 DES TO 29. 29. 10 : 202 KOSZ ROSZ JE BÓ 90 TOZASZ- EÁ 29. 29. 10 : "99. 29. 0. 10 — 109"940"/18" 109934 — 109944" HEÉRei ELNE DSE Sze Vo Z ú és 8 AL ésoöszzez a ÉG 110715"36" ső 2 IV. típus kristályain a (18. 49. 67. 20) szkalenoeder és (0. 29.29. 10) . romboeder mellett még a (2131) — R3 szkalenoeder is fellép, nemkülön- "be a ; (0221) — 2R, (4041)-- 4R, néha a (0881) — 8R, (1011) — R s ritkán (01129—iR romboederek. 3 A megvizsgált sztanizsai kaléi ta Magyarok hegyéről a Pap sz "Popa)- -bányából származik. A mészkövön ülő kristályok két típus szerint . vannak kifejlődve: az egyik típus rövid oszlopos, mint az e4dis ismert va sztanizsei kalcitok általában, formái (1010) oo R és (0112) —1:R; a másik típus, amilyen a Pap-bánya Flelályanak legnagyobb része, hosszú oszlopos és alakjai: (1010) co R, 12131) — R3 és (5052) 4-8R. E kristályok igen Gyossöt mindkét VEGUKOR kifejlettek. g Tét e Fosszilis rizopodák Albániából. (Előzetes jelentés.) Írta: Hoswos Rezső dr... A fosszilis foraminiferák és. radioláriák előfordulása korántsem oly ritka, mint azt általában véljük. Az adatok hiányossága csak az ezirányú kutatások elégtelenségének eredménye. Őslénytani jelentőségük ott kezdődik, . ahol más kövület nem áll rendelkezésre. Fő őképpen a radioláriák tanulmányo- sé . — zása nehéz azok nagy változékonysága, a bizonytalan nomenklatúra és a ét . törzsfejlő jdéstörténeti ismeretek hiányossága következtében, mikhez még rossz megtartási állapotuk és a csiszolatok tökéletlensége járulnak. . Jelenlegi ismereteink szerint a radioláriák fejlődési állapotai, az ú. n. . heliozoaállapot kivételével, váztalanok. Az átmenetek még nincsenek eléggé . tanulmányozva, valamint nyílt kérdés a változékonyság "oka is. A víz hő- " — mérsékleti és kémiai viszonyai, az áramlások, a víznyomás, a szaporodás . ivartalan volta, a minden változásnak kedvező környezet stb. valószínűleg mint külső tényezők számbaveendők volnának. Amidőn báró Nopcsa FERENxc dr. megtisztelő megbízását elfogadva, albániai gyűjtését vettem vizsgálat alá, módszer tekintetében ugyanazon elveket tartottam szem előtt, amelyeket Adatok a magyarhoni fosszilis radioláriák ismeretéhez; című értekezésemben ? lefektettem volt. A használt szakirodalom is azóta csak WISNOWSZKY és SOUINABOL idevágó műveivel gyarapodott. A. csiszolatokban megvizsgált négyféle kőzet leletcédulái a következő adatokat tartalmazták ; : rá 1 Bemutattatott az 1920. évi dec. 1-i szakülésen. Földtani Közlöny XLVI. köt. 1916. GYA TIBEL TESZ S LÜL AGGZÁN ERÁ LN; ts 48 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. I. Plattenkalk mit Hornstein bei Leithis bei Ibik. 7. II. Cukalikalk bei Ura Peys bei S0s1. III. Kalkthonlager im Cukalikalk bei Ura Peys bei Bos IV. Hornsteinlager im Hangenden der KA. bé: Mastuzzi ÉS P. Sosi bei Toplana. A csiszolatoknak 108-, ill. 480-szoros nagyítással eszközölt vizsgálalge a következő eredményekre vezetett : I. (2 csiszolat): A sárgás-szürke kőzet rideg és kemény, kalciterek keresztül-kasul szelik. Radioláriavázak gyakoriak, de elmosódottak. A. megkülönböztetett fajok a következők : Caenosphaera bakonyana R., Staurosphaera gracilhis R., Cenmlepsis macropora R., C. typica R., Rhopalastrum (töredék), Rhombo- "dicwum perspicuum HoJx., Sethocapsa globosa R., Dictiomrutra sp. Diplactura, (töredék), Stichocapsa testa R., Lithocampe pervulgata R., L. sutata R., -L. coarctata R., Theocapsa guadrata R., Tricolocampe sp. ; ?, IT se SAS aba Barnásan szürkés kőzet, jó megtartású foraminifera- és radiorália- vázakkal. A Nasselarta-típus uralkodó, ami közepes mélységű tengerre enged következtetni. Megállapítható fajok voltak: Foraminiferák Tegtu- laria granosa HANTK., Globigerina sp., Operculina sp. Radioláriá k: Druppula pomatiá ÍR Diplactura (töredék), Haliodictia (törédék), Zygo- circus budapestiensis Hogx., Lithocampe apticophila R., Tricolocampe pervul- gata R., T. clepsidra R., Theocapsa guadrata R., Sethocapsa collaris R., S. horrida S8UVIN., Stichocapsa differens R., Tetracapsa Zinckenm R., Eucyrtis ( töredék), Tricolocyrtis hgustica Hogwx., IF. (2 csiszolat): Halványsárgak emény kőzet, csiszolataiban a kalciterek között számos foraminifera- és radiolária-vázrésszel. Megállapítható fajok voltak: For a- miniferák: Plecamum gibbum d" ORB., Cristellarta rotulata LAM., Globi- gerinma sp. Radioláriák: Cenmilepsis sp., Rhopalastrum (töredék), Theoseringvum helvetuicum R., Iithocampe rechnata R., Theocapsa obesa R., Tetracapsa Zinckenm R., Eucyrtis ( töredék), Theocoris morchellula R. IVa csa szjolatbe Világosszürke kemény és rideg kalciteres kőzet, elég jó megtartású mikrofaunával, melyben megállapíthatók voltak: Foraminiferá lk: Plecamum gibbum d" ORB., Clavulina communis d7ORB., Textularia sp., Globi- gerima sp. Radioláriá k: Caenosphaera disseminata R., C. lacunosa R., Spongurus resistens R., Rhopalastrum (töredék), Stichocapsa longa R., Tetracapsa Zinckenü 1 lathocampe perővigétas, B L. aptchophila R., Eucyrtis (töredék). TÁRSULATI ÜGYEK. 49 ; Ú1E Összefoglalás. Bár e kőzetek faunáik alapján nem párhuzamo- sSíthatók teljesen, időbeli különbségük még sem nagy, amennyiben a felsorolt K alapján az 1. és III. sz. kőzetek titonkorúaknak, a II. és ÍV. sz. B alatt leírtak pedig középső. malmkorúaknak ( kimmeridgien?) tekinthetők. BE titonba való utalás nem oly határozott, mint azt a magyarországi kova- . és mészkőzeteknél kimutattam. Hiányoznak u. 1. a öpherozoumok, mint a . radioláriák hűséges kísérői, amelyek a titontól napjainkig kisebb-na gyobb 27. ER játszanak hasonló üledékekben. A radiolária-fauna főbb vonásai- "ban a nyugatsveici jaszpiszok faunájára emlékeztet. A Naselláriák és .5pu- . melláriák aránya általában ingadozó, de előbbieknek állandó jelenléte — . HARCKEL szerint — közepes tengermélységekre enged következtetni. Tehát . ezen albániai mikrofauna a zonális és abisszikus faunák határát képviseli. TÁRSULATI ÜGYEK. isk TESzztet I. Közgyűlés. " Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat 1920 május 5-éi tartott LXX. közgyűléséről. Szá eoá közgyűlés az egyetemi ásványtani tanszék termében delután 5 órakor kezdődik. 3 É Elnök: SZoNTAGH TAMÁS dr. Megjelentek: BaLás Rózsa, BUGARSZKY ISTVÁN dr., FERENCZI IST- VÁNNÉ, HERMANN MARGIT, KADiÓ OTTOKÁRNÉ, KEscH KATALIN, KRENNER AN- DOR, özv. KRENNER JÓZSEFNÉ. LEHÁR Lászó, LŐB ERZSÉBET, MAURITZ BÉLÁNÉ " — MORANDINI IRMA, Tokopy LÁSZLó, SCHETSINE GEORGINE vendégek. Továbbá: ASCHER ANTAL, BEKEY IMRE GÁBOR, DöMöK TERÉZ. EMSZT - KÁLMÁN dr., ENDREY ELEMÉR, ÉHIK GYULA dr., FARKAS KÁLMÁN, FERENCZI ISTVÁN dr., GAÁL ISTVÁN dr., HILLEBRAND Jenő dr., Hogwos REzső dr., Ho- RUSITZKY HENRIK, JuGovics LaJos dr., KaApió OTTOKÁR dr., KocH ANTAL dr., KocH NÁNDOR dr., KocH SÁNDOR, KREPUSKA GYULA, KuraAssy ENDRE, LÁSZLÓ "GÁBOR dr., LIFFA AURÉL dr., id. Lóczy LAJos dr., MAYER IsTvÁN dr., gróf MA- RENZI FERENC KáRorny, MaARzsó LaJos, MauRgirz BÉLA dr., OELHOFER HENRIK, ÖOPPENHEIMER MÁRTA, Pawxró DEzső, Papp KáRoLty dr., PAPP.SIMowN dr., PÁLFY MóR dr., PÁVAY-VAJNA FERENC dr., PEKÁR DEzső dr., PETRIK LAJOos, 35CHA- FARZIK FERENC dr., SCHERF EMIL dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., BIMKOVITS DÁ- NIEL, ÖTREDA Rezső, TELEGDY RórH KÁRoLny dr., TREIrz PÉTER, TOBORFFY - ZOLTÁN dr., TUREK FERENC dr., VENDL MÁRIA dr., VENDL MIXLós, VIGH GYULA dr., VOGL VIKTOR dr., WESZELSZKY GYULA: dr., WINKLER LAJOos dr., ZSIVNY VIKTOR dr., társulati tagok. 1. Elnök az ülést megnyitván a mai jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri PEKÁR Dezső dr. és PETRIK LaJos társulati tagokat; egyben kimenti BöcKH HuGcó dr. államtitkár távollétét. 2. Elnök megtartja a LXX. közgyűlést megnyitó alábbi beszédét : Mélyen tisztelt közgyűlés ! . Társulati életünkről két igen nehéz év lezajlásával csak most számolhatunk . be. Ezen idő alatt nagy, igazán igen nagy események vésődtek hazai történetünk lapjaira. Földtani Közlöny. L. köt. 1920. 4 50 TÁRSULATI ÜGYEK. A mindent megrázó események nemcsak az ország politikai alkotmányának ősi épületét döntötték romba, hanem társadalmilag 1 is nagy evoluciót és bomlást idéztek elő. Igaz hazafias érzést nem ismerő, lelketlen és szívtelen elemek hová sülyesztették ezt az ezer év óta fennálló birodalmat, ezf a józan ELŐ KEREZÉREKSE bíró magyar népet?! Ma Szent István koronája gyöngyeinek egy része a gonosz tolvajok által kitörve, ellenségek kezében van. Címerünkből még. csak a Mátra tartja a meg- rongált, töredező kettős keresztet. A négy folyóból már csak kettőnek megcson- kított szakasza mossa a magyar földet. Kapzsi szomszédaink, akik eddig is annyira kihasználták "mostoha helyzetünket és élhetetlenségünket, a fertelmes, telhe- tetlen és gonosz nyúgoti polip segítségével, még a megmaradt kevésből 15 készü- lődnek elrabolni egy "értékes darabot. Kívülről. ellenségek gyűrűje vesz körül. Itthon a lelketlen gaz kufárok megrontása folytán széthúzás, megnemértés, határ-. talan önzés és mélységes erkölesi sülyedés marja és sorvasztja testünket ,és lel- künket ! z Mindez kétségbeejtőn szomorú képet mutat. i Ellenségeink és megrontóink azonban csalódnak. Mi még nem haltunk meg! Minket az a meggyőződésszülte remény táplál, hogy mindez nem marad így. Van még isteni gondviselés, van még e földön is igazság, amely minket el nem hagyhat. "Vannak még igaz hazafias lelkű, bátor, hazájukat forrón szerető, a tiszta er rkölc söket híven követő hazafiak is, akik utolsó leheletükig fognak ezen ideálisan határolt terület visszaszerzéséért és megtartásáért küzdeni. Vannak még . egymást szerető keresztények, akik a vallás igazi erkölcsi törvényeit és eszméit követve, együtt fognak a mentés munkájában részt venni. Azi igazság és a jogosság elvitázhatatlanul a mi részünkön van s az életerők törvényei szerint most 15 azok- nak kell győzni. És végül is, ha Isten velünk, ki ellenünk 19 " Mélyen tisztelt közgyűlés ! Beszámoló szózatom lehető rövid lesz. Nem akarok búcsúzásomkor gyarló szavaimmal türelmüknek terhére lenni. £ A letelt négy év alatt társulatunk iránti őszinte szeretettel és legjobb aka- rattal iparkodtunk kötelességünknek eleget tenni. Ha mindezek dacára elégedet- lenséggel is találkoztunk, já nem sikerült társulatunk ügyeit a közkívánatnak. megfelelően vezetni, úgy kérem azt egyedül az én alkalmatlan voltomnak és gyar- lóságomnak betudni. Valamelyes mentségül talán az szolgálhat , hogy a becsületes jóakarat meg volt, de bizony a háborús, majd forrongó idő annak keresztülvitelére nem kedvezett és sok mindent jóformán léhetetlenné is tett. 1918-ban még úgy . szaküléseinket, mint választmányi tanácskozásainkat rendesen megtartottuk Hé ügyeinket 15 nagyobb fennakadás nélkül bonyolíthattuk le. 1919. évi március hó 90-án egy rendkívüli közgyűlést is tartottunk. Társulatunk hetven éves fenn- állása óta izgalmasabb közgyűlésünk nem volt. Ebben az időben az emberek idegesebb, szenvedélyesebb és kíméletlenebb hangulata az eddigi barátságos, tár- gyilagos és egyetértő megbeszélést jóformán lehetetlenné tette. Héves vita után alapszabályaink lényeges módosítását határozta el e rendkívüli közgyűlés. A hir- telen kiütött forradalom azonban e megv áltoztatott alapszabályok valóraváltását meghúsították. Ez évben a rendes közgyűlést már meg nem tarthattuk s így most kérjük a nagyérdemű Közgyűlést; hogy ezen alapszabályváltoztató határo- zatot megsemmisíteni kegyeskedjék. 1919. évi ápr ilis 1-én az ország kormányzását elfoglaló tanácsköztársaság a társulat vezetőségét és választmányát arra kényszerítette, hogy a társulatot az ő edirektóriumának; adja át. Ez a közoktatási népbiztosságban tényleg meg 15 történt, amivel társulat vezetősége, és választmánya beszüntettetett. A nagy. reformátorok teljesen átvették társílatunkat s valószinűleg az igazi geologiai tudomány magasabb régióinak elérése céljából teljesen szünetelt a társulat és szakosztályainak működése, egészen a tanácsköztársaság bukásáig. Mindezekről már a történeti megrögzítés miatt is a főtitkár úr lesz kegyes részletesebben meg- emlékezni. L TÁRSULATI ÜGYEK. 51 Tagjaink kiválóságai közül a két év alatt SzÉcHENYI BÉLA gróf, KRENNER , JózseF S. tiszteleti tag, Förvös LoRÁND báró, BEDŐ ALBERT báró, GÉSELL SÁNDOR "És FRÁNZENAU ÁGOSTON dr. rendes tagok húnytak el. ; Folyó évi április hó 20-án EszTERHÁZY MIKLÓS dr. herceget, társulatunk . pártfogóját veszítettük el. A halál 51 éves korában ragadta el közülünk. A nemesen gondolkozó herceg, mint igazi magyar érzésű hazafi, élénk részt vett társadalmi életünkben i is. Hosszabb ideig szorgalmas elnöke volt az kOrszágos Magyar Ker- . tészeti Egyesületnek; s más társaságoknak. Előzékeny, közv etlen modorával s minden hazafias mozgalom iránti érdeklődésével, őszinte közbecsülést és tiszte- . letet vívott ki magának. Takarékos és jó gazda volt s családját igen nagyon sze- . rette. Tisztelet és áldás kísérje emléküket. ESSS E, Tarsulatunk , pártfogói tisztségét herceg EszTERHÁZY PÁL, a megboldogult ; . Miklós herceg fia és utódja készségesen vállalta el. — —— Az 1918-ik évi közgyűlés a szentmiklósi SzaBó JózsEF-érmet BALLENEGGER EZHlGEET m. kir. geologusnak ítélte oda. Továbbá ugyancsak ebből az alapból . FERENCZI ISTVÁN dr. nyerte el a pénzbeli pályadíjat pi EN VÉSEÉSE környékének leni tanulmányozására. A társulat elnökét 1918-ban a kereskedelemügyi miniszter úr az kOrszágos Középítési Tanács; rendes tagjává nevezte ki. Ennek a szervezetnek működése a beállott köztársasági kormányzással csakhamar meg is szünt. . Örökítő tagjaink sorából TELEKI PÁL gróf külügyminiszter lett s ez alka: ; lomból őt az elnökség üdvözölte is. El nem mulaszthatjuk, neki hálás hazafiúi köszönetünket e helyen is nyilvánítani azért a nagy és kiváló munkáért, amit a béke előkészítésénél végzett. Adja az isteni; gondviselés, hogy őnagyméltósága még igen sokáig és igen hasznosan szolgálhassa hazánkat. E Szakosztályaink 1918-ban még szintén dícséretesen működtek. A Barlan- es: kutató Szakosztály új elnöke BELLA LaAJos ny. középiskolai tanár, a Hidrologi1ai — . Szakosztály elnöke, Kovács SEBESTYÉN ALADÁR sajnálatos lemondása után, BOGDÁNFFY ÖpöN min: .osztálytanácsos lett. "A szakosztályok f. évi tisztújítási eredményeit a mélyen tisztelt Közgyűlés fogja iöezerősíáok Még 1918-ban az akkori pénzügyminiszter úr, méltányolva a társulat köz- . hasznú működését, 5000 korona rendkívüli segélyt engedélyezett. A földmívelés- ügyi és a közoktatásügyi miniszter urak pedig a. szokásos segélyezéseket szintén folyósították. A kereskedelemügyi miniszter úr ellenben etárcáját alig érdeklő célra, mit sem adott. 3 Új pártfogónknak, az illető kormányköröknek, valamint a Magyar Ter- mészettudományi Társulatnak és a magyar királyi Földtani ntzétnel "önzetlen ; támogatását hálás szívből köszönjük. 7. 88 Köszönjük BöckH Hucó dr. m. k. pénzügymimsztériumi államtitkár úrnak E azt-a készséges és eredményes közbenjárását, amellyel társulatunknak 1918-ban B .a pénzügyminiszteri segélyt kieszközölte. ESÉSE Tudományunk és szakmánk körében itthon ezidő alatt némi megállapodás a" mutatkozott. s A m. k. Földtam Intézetben a rendes tudományos és az ország anyagi ér- § dekeit is felkaroló munka, mostoha körülményeink és az, események folytán né- ; mileg meg volt bénítva. Működése bizonyítékainak, kiadványainak közzétételét a szerencsétlen, lelketölő idő és az anyagi lehetőség hiánya is jóformán teljesen lehetetlenné tették. Ha a munka azért szorgalmasan foly tatódott is. azt a megelőző évek 1 igazán lelkes és lázas tev ékenységével összehasonlítani nem lehet. Hogy minő " rombolás érte ezt a kiváló intézményt, azt itt nem fejtegethetem. Megirandó ötvenéves történetében majd kellően ki lesz az domborítva. 3 Ötven év, mélyen tisztelt Közgyűlés, egy tudományos hazai intézmény ; életében nagy idő! Különösen az első ötven év, amikor a kezdet nehézségeivel — —— s annyi más egyébbel is meg kell küzdeni. j szébk A magyar királyi Földtani Intézet pedig 1918 június 18-án lépte át tulaj- 4. ke 52 3 TÁRSULATI ÜGYEK. donképeni fennállásának ötvenedik évét. Hogy Bddss működése és alkotásai hazánknak és a tudománynak mennyit érnek, annak elbírálására mások illetéke- sek. E helyről azonban ahhoz az őszinte kívánságomhoz nekem is jogom van, miszerint a jövőben dicsőséggel, sok fényes közhasznú eredménnyel forgassák az intézet geologusai a kalapácsot úgy, mint a tollat. TSÉG az ő jelszavuk 18 az, hogy cmindig és mindent a hazáért A nevezett intézet nagyérdemű eddigi igazgatója Lóczy LAJos dr. tudortáá egyetemi tanár és társulatunk tiszteleti tagja, betegeskedése folytán hosszú sza- badságra ment. Értékes és nagy munkásságát, valamint az ebből kifolyó korszakot alkotó fényes eredményeket itt nem vagyok" hivatva kellően méltatni. Hetven — évet betöltve, mindezekért szerény jutalma legyen az, hogy mi őt hivatott vezé- rünknek tartjuk és a legnagyobb tisztelettel és büszkeséggel valljuk magunkénak. Ha egykor majd nyugalomba tér, nyugodt lelkiismerettel mondhatja el, hogy kötelességének mint a haza hív polgára és mint tudós eleget tett s hogy hazánk határain túl is, országunk tudományos mivelésének ő volt egyik legelsőbbrangú zászlóvivője. AZ isteni. gondviselés adjon neki jó egészséget és még sok évi munka- kedvet és boldogságot. Mielőtt elnöki jelentésemet bezárnám, méltóztassanak megengedni, hogy hazánk egyik legújabb történeti jelentőségű eseményét elevenítsem fel. Fiz évnek elején a magyar nemzetgyűlés az ország kormányzójává HoRrny - MIKEósT, —. . a nemzeti hadsereg fővezérét válaszotta meg. Kormányzó úr főméltóságát, mint. a legelső magyar "embert, hazafias és odaadó hódolattal üdvözöljük. "Kérem a mélyen tisztelt Közgyűlést, legyen kegyes elhatározni, hogy az. üdvözlés. írásban is megtörténjék. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Ma tartjuk tulajdonképen hetvenedik közgyűlésünket . Hetven esztendő életünkben nagy idő, kivált mikor ez az idő hazánk történetének is egyik legfon- tosabb korszakát foglalja magában. Azt hiszem, társulatunk tisztességesen kivette. és teljesítette is a reáeső munkát, az ő kötelességét, s így híven szolgálta hazáját. Mennél régibb a hegedű, annál tisztabb, szívhez szólóbb a hangja ; mennél vénebb a templom, annál magasztosabb, meghatóbb annak hajója; mennél roskattabb a kereszt, amelyhez szenvedők és szomorkodók vigasztalásért járulnak, annál több rajta a bizalom, a szeretet, a hála könnye. Legyen úgy a mi társula- tunkkal is. A régiség igazi nemes patinája védje meg minden veszedelemtől. Le- gyen ez a magyar "geologusok és a hozzátartozók tiszteletteljes szent hajléka, amelynek magasztos hajójában a kölcsönös megbecsülés, egyetértés, a legnemesebb munka és verseny-szeretet és tiszta nemes hazafias érzés hozza össze tagjainkat és tartsa őket szoros kapcsolatban i 1s. Életemnek legkitüntetőbb és legmegtisztelőbb állásától válok most meg. Hálás szívből köszönöm tisztviselőtársaim nevében is kegyes elnéző támogatá- sukat h. bizalmukat. A jó Isten szeretete legyen mindnyájukkal ! Mavuxgirz BÉLA dr. választmányi tag emlékbeszédet tart KRENNER JÓZSEF dr. tisztáltk, tagról. (Megjelent a Természettudományi Közlöny 1920. évi LII. kötetében.) 4. PAPPp KÁRoLY dr. felolvassa alábbi titkári jelentését a Magyarh. Földtani Társulatnak 1918. és 1919. évi működéséről. I. Bevezető; Mélyen tisztelt Közgyűlés ! A krónikás tollát veszem kezembe, amikor a Magyarhoni Földtani Társulat 1918. és 1919. évi működéséről titkári tisztem alapján beszámolok. Miként Magyar- ország határai az 1918. év derekán érték el legnagyobb kiterjedésüket, amikor egyúttal győzelmes hadaink idegen országok bérceit taposták, épúgy a magyar . geológusok egyesülete is az 1918. év közepén érte el fejlődésének tetőpontját, TÁRSULATI ÜGYEK. ; 53 . — amikor úgy anyagiakban, mint tagjainak számában társulatunk soha nem remélt . — magaslatra jutott. Szaküléseink sorozatában, s a Földtani Közlöny hasábjain a . Balkán geológiai kutatásai is ott szerepeltek. . — De 1918 szeptemberében Bulgária katasztrófája a mi sorsunkat is megpe- . csételte. A bolgár front áttörése következtében albániai frontunkat vissza kellett . vonni és seregeink Montenergón és Szerbián át csakhamar kiszorultak a Balkán- . ról. Majd elkövetkezett 1918 októberében a katonai összeomlás, s ennek folyománya . képen a kétszeres forradalom. Hazánk határai az 1919 évben 34 részre szűkültek, .s a kommunista kalandorok makacsságából megkellett érnünk, hogy fővárosunk ; utcáit balkáni seregek tisztították meg a bolsevik csőcselék garázdálkodásától. . —— Hazánk eme szerencsétlen fordulatával együtt szomorú sorsra jutott a ma- gyar geologusok társulata is. Radikális érzelmű geologusainkban épúgy fellobo- — — vették kezükbe. iz Nagy hangon hirdetett eszméikből azonban mitsem valósítottak meg. a mind untalan hangoztatott szakszerű vezetéshez még csak közel sem juthattak, . minthogy terveikkel ellenkezőleg a ktanácsköztársaságy vezetői épen a legalsóbb . rendű munkások kezébe akarták juttatni a tudományt is. — A kommunizmus tudományos nívóját legjobban jellemezte SZTANCSEK ZOLTÁN — — központi tanfelügyelő úr, tagtársunk, aki a tanácsköztársaságot a félművelt . emberek társaságának nyilvánította. j . — Ugyanis a tanácsköztársaság tudósai KUNFI ZSIGMOND népbiztos paran- csára elsősorban a tanfeiügyelőket iparkodtak a kommunizmusnak megnyerni, . hogy így a tanítóságot kezükben tarthassák. Ezért a népbiztosok mindenféle ér- vekkel iparkodtak SZTANCSEK tanfelügyelőt is megpuhítani, ami azonban nem si- került. SZTANCSEK dr. ellenvetései során hivatkozott arra, hogy a kommunizmus . durva erőszakkal, népámítással, csalással, lopással dolgozik. amire a népbiztos tudósai azt mondták, hogy mindez a politikában szokásos dolog. Amikor azonban . — azt vágta oda nekik, hogy önök félművelt emberek — erre rögtön becsukatták. ést Valószínű tehát, hogy SZTANCSEK dr. barátoma kommunisták ele- venére tapintott, amikor őket félművelt társaságnak nevezte. Ez a fél- . műveltség főkép abban nyilvánult, hogy embereiket nem oda állt- élottak amihez értettek. Például egyik kiváló mesteremberüket először polgármesternek, azután had- testparancsnoknak tették, s amikor itt megunta magát, népbiztos lett belőle. . Faluhelyen magam is láttam, hogy égy korcsmárosból lett direktor micsoda buzga- GE lommal fogott a közigazgatáshoz, ami azonban minden igyekezete mellett sem — — sikerült, holott mindezt a falusi jegyző nehány órai munkával játszva elvégezi. jú A mi geologus körünkben a Földtani Társulat hármas direktóriumának egyik tagja műszerész volt. A földtani intézet geologusai fölé pedig egy különben kiváló meteorologust helyeztek. ; Egyszóval a sokszor hangoztatott szakszerűséggel legelőször is a kommut- nista tudósok ütköztek össze, a szakszerűségből tudákos fecsegés lett és eme fél művelt rendszer önnönmagában hordta felbomlásá- ak CSiTráit. Mindennél veszedelmesebb volt azonnbana kommunista tudósok hazafiatlansága. Hogy messze ne kalandozzak fejtegetéseimben, csupán a Földtani Közlönynek legutolsó számára hivatkozom, amelyben TREITz PÉTER tag- — — társunknak: Magyarország morfologiai egysége; című érteke- " zése foglaltatik egy térkép melléklettel. Ezt az izzó hazaszeretettől áthatott érte- , kezést még az 1918. év végén kiszedettem, s a füzetet teljesen kiszedve adtam át a direktóriumnak, úgy amiként ez most a mélyen tisztelt Közgyülés előtt fekszik" túgvan kó 54 TÁRSULÁTI ÜGYEK. Ezt az értekezést a direktórium a Közlönyből kidobta, azzal az z indokólássat hogy a Tanácsköztársaság nem ragaszkodván a területi épséghez, olyan cikket nem " közölhet, mely a magyarság uralmát tovább is fenn akarja tartani. Auguszígs a havában jött az oláh cenzor, s ez megint nem engedte az értekezés kinyomatását. Hála a Franklin-Társulat tisztességes érzelmű " főszedőjének, hogy a szedést -a kommunistak és az oláhok elől elrejtette, s most mélyen tisztelt Tagtársaink sz szzbgl kezébe juttathattam. Szet Ez a példa azt mutatja, hogy a "kommunisták a magyarság uralmát mit annyira sem becsülték, mint a tőlünk elszakadt erdélyi oláhok. De ne vágjunk az események elébe, hanem nézzük sorjában a Magyarhon k. A Földtami Társulat 1918 és 1919. évi történetét . i BEL ÉE ZS Stt érje II. Szakűlések 1918-ban.- Az 1918. . évben nyolé szakülést tartotfunk, amelyen 12 előadó 17 előadásban számolt be kutatásairól. Az előadók között idősb Lóczy Lagos: A m. kir. Földtani Intézet szerbiai tanulmányai- ról számolt be, amelyekben 1917-ben nem kevesebb mint 8 geológus vett részt a Drinától a Morava völgyéig, s Rigómezőtől Montenegróig terjedő hegyvidéken. Egy másik előadása a Szent Ann a-tó vulkáni kráterőről szólt, amelyben olaszországi vulkanologiai tapasztalatai révén kétségtelenülmeg- állapította a Hargita déli peremén ülő tengerszem embrionális vulkáni jellegét. Ifjabb Lóczy LAJos Nyugatszerbia geologiai viszonyai- rób számolt be, amelyek során nagy kiterjedésben megállapította a paleozoos palákat, felfedezte a permokarbon meszeket, s azonkívül a triaszt az alsó werfeni rétegektől kezdve a karniai emeletig 7 szintre taglalta. K VADÁSZ ELEMÉR: Kelet-Montenegróban végzett sztra- tigrafiai és tektonikai tan ulmányát mutatta be, a tőle meg- szokott szabatos módon; ugyancsak Kelet-Montenegró és a no v1l- 4 azári Szandsák geologiai viszonyairól tartott elő adást KoRMOB TIVADAR , aki szép vetített képekkel illusztrálta a vidék arculatát. TELEGpI RorH KáRoryY: Gyergyóbélbor és Borszékfürdő . környékének geologiai viszonyait vázolta, ahol mint harctéri geologusnak alkalma volt a vidék alsólevantei korú lignittartalmú medencéit tanulmányozni. Mindezek az előadások g FEE ÉKETÉ Ti seregeink előnyomulása nyomán, ök harctéri "geologiából fakadtak. Mése kalandozó csa pataink azonban nemcsak a geologiát és st e ők tonikát, hanem a paleon- tOBOLÓI A 6. ÁS értékes anyagokkal gazdagították. Es Így LEIDENFROST GYULA: ta J ózsei királ yi herceg hadse- regcsoportjának harcvonaláras. tett gyűjtőkirándulásáról, AZ Ojtozi- hágón túl, Szalánc-fürdő közeléből menilites palák ból gyönyörű halmarad- ványok at hozott. A 10 ládát megtöltő gyűjtemény a m. kir. Földtani Intézet : múzeumába. került, s LEIDENFROST tagtársunk emez expedició eredményeiről számolt be társulatunknak. Paleontologiai tárgyú előadásaink fénypontja báró NopPcsA FERENC dr. választmányi tagnak : (A dinosauruskrólb szóló tanulmánya volt, amely- nek keretében a modern paleontologiai kutatások módszereit is vázolta. Ezen tanulmány közérdekű voltát leg gjobban bizonyítja az, hog gy az előadást GORKA SÁNDOR főtitkár és szerkesztő úr elkérte a Természettudomán A Közlöny számára, amelynek Pótfüzeteiben meg is jelent. Ugyancsak báró NopPcs sa választmányi tagunk a gosaui rétegekből egy új dmosaurusnak:a Leip- sanósaurusnak fogát mutatta be. JABLONSZKY JENŐ ra Magyarországi karbonkorú algák- ról sszóló tanulmányában főkép a Bükk-hegység algáit ismertette, amiket VApáÁsz ELEMÉR gyűjtött. TÁRSULATI ÜGYEK. I 55 . Végül VADÁSZ ELEMÉR: a magyarországi miocén rétegek- . ből nehány érdekes kövületet mutatott be. z Az agrogeologia köréből TRErrz PÉTER: kA kőzetek elbom- lása és elmállásas címen eme két fogalomnak külön névvel való meg- . jelölését javasolja ; majd a cMagas-Tá t ra morénájában talált hé kaolin-teleprőb tartott második előadásában a kaolinosodás poszt vulkános EE . folyamatát bizonyítja. TRzrrz PÉreR harmadik előadása: ceMagyarország zt 3 morfologiai egységes címen olyan általános érdeklődést. keltett, hogy a . Magyarország Területi Épségét Védő Liga külön kiadásban is közölte. Ugyanez a munka az, amelyet a kommunista direktórium és később az oláh cenzor is ki- dobott a Földtani Közlöny hasábjaiból, azonban Wxisz ANTAL. a Franklin-Tár- c . sulat főszedője a szedést megmentette társulatunknak. Ugyanezt az értekezést CHOLNOKY JENŐ egyetemi tanár úr, a Magyar Föld- rajzi Társaság érdemes elnöke, külön ülés keretében kritikájával tüntette ki. Az értekezés címét; helytelenítette, minthogy beune épen a morfologia a legkevesebb. Megvallom, a munka címét én is túlságosan szerénynek találom, mert tényleg . nem ls annyira morfologia; , mint valóságos zeti tanulmány; Magvaror- Szág földrajzi egységének a vázlata ez, amely címet a szerző talán szerénységből nem ; választotta, minthogy nem akart geogratusnak feltűnni. . Azálkalmazott geöologia köréből: SCHRÉTER ZOLTÁN XA sajÓó- völg hl i barnaszén-telepe krő b, mig Rózsa MiHÁLY: KA német- ; országi kálisótelepek rétegző idésének újabb -beosz- tásáról értekezett. Legvégül LFFaA AUuRÉL választmányi tag a mineralogia köréből bemu- tatta Hrawarsótr KÁROLY dr. bécsi mineralogus értekezését, amely a gömör- . . — megyei Helpán talált grandidierit ritka ásványról szól. TÉS Valamennyi előadáson szépszámú hallgatóság jelent meg, s az előadásokat legtöbbnyire szakszerű vita is követte. tag ; ; III. Az 1919. év teéerméketlensége. kel Az 1918. évi 8 szakülés 17 előadásával szemben 1919-ben mindössze — — egy szakülésünk volt, mindjárt az év elején, amelyen idősb Lóczy Lagos 47 caz alsó vágvölgyi mészkőszirtekrőb, ÖCHRÉTER ZOLTÁN: Salgótarján vidékének hidrogeologiai viszonyairób értekezett, és a tit- kár előterjesztette BÁNYAI JÁNos-nak: (Az aran yjosbányai régi bá- nyák geologiai viszonyairól beküldött tanulmányát. "Az 1918-ik év gazdag és változatos társulati életének az 1919-ik év meddő vitatkozásaival való szembeállítása azt a tényt mutatja, hogy a komm uniz- "mus a seologia terén semmitiéle szakszerű dolgot sem alkotott. ; ESZ 19419. év "ey ésert törvényes és törvénytelen ülésekre oszthatjuk; törvényesek azok, amiket a közgyűlés által meg- választott tisztikar—önszántából hívott össze, törvénytelenek azok az ülések amelyeket részben népbiztosi rendeletre, részben a törvénytelenül, beférkőzött direktorok SZ ÉZAK hívtak össze. Törvényes üléseink a következők voltak: 1. 1919 január 29-én választmányi ülés, amelynek főtárgy a, volt KoRMos TIVADAR és BALLENEGGER RÓBERT indítványa alapszabályaink át- ) alakítása ügyében. Ezt a tervezetet a választmány meglehetős hűvösen fogadta és 8 tagú bi- zottságot küldött ki, hogy ezt részleteiben is kidolgozza. FI A második tOPVenyess vadasztmanyi sül és 1919 február 28-án és folytatólagosan 1919 március 83-án kizáró- lag ezzel az alapszabálytervezettel foglalkozott, s a Al sztanásezlán mindössze 1 szavazattal sikerült ezt a kommunista izű javaslatot megbuktatni. 56 TÁRSULATI ÜGYEK. bál Itt azután. elérkeztem ahhoz a ponthoz, amelyet a mélyen tisztelt Közgyűlés bg előtt kötelességem megvilágítani. jé Eltekintve minden egyéni felfogástól, pusztán csak az előttem fekvő okmá- nyokból beszélve, kiderül, hogy társulatunkban a a kommunizmus első jele 1918 december 4-én mutatkozik abban a beadványban, amelyet Választmányunkhoz - közvetetlenül az ülés előtt KoRMmos TIvADAR és 20 társa adott be, a következő beköszöntővel : (A közelmúlt eseményei, amelyek hazánk jóvadő Söjezünik nűnödk bizdászs fs: talansága mellett is örvendetes hajnalhasadással köszöntöttek reánk, új köteles- ségeket rónak társulatunkrá is) A beadvány a nemzetközi tudományos világba való szorosabb bekapcsolódást kívánja, összefoglaló ismertetések formájában, — SS ost amelyek minden egyéb közleménnyel szemben mindaddig előtérben álljanak, 0 míg az irodalmi összefoglalások befejezést nem nyernek. Ennek az óhajnak telje sítését sürgősen követelik, a Közlönyben nyitandó új rovat vezetésére BALLENEG- hez GER RÓBERT-et független "hatáskörrel kijelölik és figyelmeztetik a választmányt : EZÉ; itt az ideje, hogy ta, társulat működése passzivitásából a kor szellemét megértő ÉSZ jea megszólaltatni tudó modern aktivitásba menjen át. 7 264a Ez a követelő hang választmányunkban mindeddig szzeskakts volt, s kelle- S metlen hatást tett. Ezen az ülésünkön az a vélemény alakult ki, hogy a Földtani. j Közlöny a jövőben is, miként a multban, főkép hazai tárgyú és eredeti munkákat közöljön és ismertessen, míg a külföldi irodalom termékeit csak a rendelkezésre SZÉ álló téren közölje. ggg Minthogy legnagyobb akadálynak szerkesztői ténykedésem rintatközötk BZ a következő ülésen BALLENEGGER RÓBERT titkártársam ingerült hangon köve- zi S telte, hogy neve a Földtani Közlöny címlapjáról levétessék. Ezt 8 kívánságát tel- jesítettem i 18, Miként az 1919. évi két első törvényes ülés jegyzőkönyveiből kitűnik, csak egy hajszálon múlott, hogy a radikális geologusok választmányunkban javasla tukat keresztül nem vitték, s főkép tiszteleti "tagjaink bölcsebb belátásának kö- szönhető, hogy az indítvány 1 szavazattal elbukott. A választmányi ülésen Va- j Dász ELEMÉR fenntartotta a külön indítványt, s jelezte, hogy ezt közvetlenül a közgyülés elé fogja terjeszteni. ; I III. Az 1919 március 204 rendkívüli közgyűlésen azon- ban neni VApász ELEMÉR, hanem BALLENEGGER RÓBERT terjesztette elő 33 társa nevében azt a különvéleményt, amely már a mélyen tisztelt Közgyülés tagjai előtt is ismeretes. Ez a rendkívüli közgyűlés, társulatunk történetében a 69-ik összes 7 ülés, tisztán az alapszabálymódosítások céljából gyült össze 77 taggal. 38 Ártatlan dolognak Hats ztik ezé a hazas a szűkebb és j tágabb szaktanáccsal, azonban ha azt tekintjük, hogy a tervezet a közgyűléstől . minden jogot megvont, a szaktanács tagjait pedig éltefogytig tartó megbízással látta volna el, teljesen ellentéte ez minden szabád társulati életnek. A hátterét pedig a headványnak gyülölködő hangja világítja meg : cKözismert dolog — mondja BALLENEGGER RÓBERT, — hogy az utóbbi 10 év alatt társulatunk súlyos krízisen ment keresztül. A Társulat tagjainak száma évről-évre rohamosan nőtt, most már a 800-at is elérte, ezzel szemben a szellemi élet évről-évre hanyatlott. 5 Közlönye ugyan megjelent, bár nagy késésekkel, szaküléseket is tartottunk, habár . csak ritkán, de nem hallottunk vitákat, amelyek azt mutatták volna, hogy az el- hangzott ige termékeny talajra hullott. Szaküléseink meghívóin csak kevés nevet . láttunk szerepelni : a. geologusok nagy többsége, s közöttük igen kiváló emberek, állandóan távolmaradtako BALLENEGGER titkártársamnak ilyen hangú indo! jolása olyan váratlanul érte a közgyűlésen az elnököt és titkárt, hogy elképedve állottunk a helytelen állításoknak eme tömegével szemben. A közg gyülésen báró Nopcsa FERENC úr kelt a Társulat vezetőinek "védelmére, mondván, hogy nem oszthatja BALLENEGGER amaz indokolását, hogy a társulat szellemi élete az utolsó 10 évben sülyedt volna,. sőt úgy szakülései, mint közlönye révén magas tudományos nívóra emelkedett, B ; "TÁRSULATI ÜGYEK. 57 ZA fsgyarboni Földtani Társulat a magyar közönség érdeklődését felkeltette a geologiai tudományok iránt és a háború folyamán is intenzivebben működött, mint akár a bécsi geologiai társulat. Igen tisztelt Közgyülés ! Az imént részletesen felsoroltam, hogy az 1918. év . . folyamán 8 szakülést tartottunk, amelyen 12 előadó 17 tanulmánnyal szerepelt, . közöttük olyan elsőrendű szakférfiak, minők idősebb és ifjabb Lóczy Lagos, "báró Norcsa FÉRENC, TREITz PÉTER és még számos fiatalabb tudós. Valamennyi szakülést élénk vita követte; s 8 előadásunk idegen folyóiratokban is megjelent, illetőleg a külföld céljára nyomás alatt van. — " — Ezentények megállapítása után BALLENEGGER RÓBERT-nek mult évi köz- . —— gyülésünkön elhangzott indokolását alaptalan és üres fecsegésnek nyilvánította m, ET és Csak azt sajnálom, hogy ehhez az indokoláshoz 33 tagtársunk is hozzájárult és er . aláírásával. : "A szóbanforgó rendkívüli közgyülés — miként ismeretes — 47 szavazattal 99 ellenében a Választmány tervezetét fogadta el, mire a különvélemény hívei IE közt mintegy 20-an nagy zajjal kivonultak az ülésteremből s a Fiume kávéházból ; " küldözték át megbizottaikat. sz A következő napon: 1919 március 21-én kiütött a kommunizmus, s csak- . hamara Magyarhoni Földtani Társulat is ugyanarra a sorsra jutott, mint a Ter- mészettudományi és a Földrajzi Társaság. - § "Most már sem a régi, sem az új alapszabályra nem volt szükség, mert a tör- "vény uralma megszünt. et Törvénytelen ülésünk 1919 április 1-én d. u. ő órakor ETŐ Főzoktátásügyi népbiztosság helyiségében volt, hol választmány unk ANTAL s MÁRK csoport vezető parancsára megjelent s a társulat vezetését átadta a Tanács- — — köztársaság direktóriumának. ERSé os Ennek alapján április 8-án a Tudományos Társulatok direktóriumának meg- bízásából VApász ELEMÉR geologus, JABLONSZKY JENŐ botanikus és REIsz LAJos műszerész elvtársak vették át a társ ulatot. Április 1-e után úgy a tisztikar, mint a választmány teljesen visszavonult, s az ezután történtekért semminemű felelősséget nem vállalhat. ES7-éi Bet orsonyteten ülést a tudómán yos társulatok — — direktoriuma részéről VApÁsz ELEMÉR hívta össze 1919 május 14-ére. A kezemben volt jegyzőkönyv tanúsága szerint ezen az ülésen a tudományos társulatok részéről VADÁSZ ELEMÉR mint elnök, míg a földmívelésügyi népbiztos- ság részéről BALLENEGGER RÓBERT és RÉTHLY ANTAL mint társelnökök vettek . részt, s a jegyzőkönyvet SZILBER JózsEFr vezette. Jelen volt 45 tudós nemcsak a Éz geologusok, hanem a különböző természettudósok köréből. Az elnöki megnyitó és az ezt követő vita főkép a Földtani Intézet működése körül forgott. Az elfogu- datlan szemlélő most utóbb kétségtelenül megállapíthatja, hogy ezen az ülésen . súlyos és igaztalan támadások érték hazai geologiai ismereteink fundamentumát : a m. kir. földtani intézetet és ennek igazgatóit. Különösen Vapász elvtárs expozéja . vérig sértette a földtani intézet igazgatóit, úgy hogy másnap, május 15-én, Lóczy LAJos igazgató állását a Tanácsköztársaság rendelkezésére bocsátotta. 5; Bár magam a május 14-iki ülésen nem voltam jelen, de ennek folyamatáról részint a jegyzőkönyvből, részint egyetemi és Földrajzi Társulati vizsgálóbiztosi minőségemből értesültem. A május 14-iki nevezetes ülésről sok szó esik még mai napon is, s álta- lában a tudományos közvélemény emez ülés hatásának tulaj jdonítja a. Föld- tani Intézet ésa Nemzeti Múzeum ásványtárának szét- robbantását. Ugyanis a tanácskormány direktóriuma csakhamar átalakította eme múzeumokat ; törvényes igazgatóit, úgy itt, mint ott, eltávolította, s helyükbe új vezetőket állított. Minthogy azonban eme szomorú esemén jek már társula- tunkon kívül állanak, ezekről titkári jelentésemben tovább nem is szólok. § A kommunizmus bukása után 1919 aug. 6-án LEIDENFROST GYULA, mint a Természettudományi Múzeumok és Társulatok adminisztrativ vezetője elvileg 83 59" TÁRSULATI ÜGYEK, ed visszaadta az elkommunizált Társulatokat gs be vezetőinek. Minthogy ez az átadás az Adria-Egyesület helyiségében volt, mélyen tisztelt Elnökünk idegen társulati helyiségben elvből nem jelent meg. A Magyar Földrajzi EBASASÉS elnök-. sége sem képviseltette ott magát. Ily módon társulatunk valóságos átvétele csak szeptember hagáták történt meg. A kommunizmus alatt a Földtani Társulat direktóriuma semmit sem bubi. kált ; a kéziratokat érintetlenül, de a szedéseket széthányva vettem át. Vagyonunk- hoz nem nyultak, csupán kézikönyvtárunknak mintegy 80 kötete hiányzott, ami- ket azonban utóbb a Nemzeti Múzeumból visszakaptunk. Anyagi veszteségünk abban van, hogy tagjaink tájékozatlanul állván a szo- . morú rendszerrel szemben, tagsági díjat nem fizettek. rtékpapirjainkra osztalé- kot nem kaptunk, az allami segélyek elmaradtak, úgy hogy 1919 őszén társula- tunk sivár és vigasztalan állapotban volt. . A kommunizmus bukása után első törvényes válasz t- mányi ülésün ket 1919 december 83-án tartottuk, amelynek 2 főtárgya volt. Az egyik a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter úr Jeirata, amelyben a Miniszter úr felkéri a Társulat elnökségét, hogy a Társulatnak a Tanáésköz- társaság ideje alatti történetét ismertesse, kiterjeszked ve a Társulat jövőben való működésének kérdéseire is. Ez meg is történt, amire válaszul a Miniszter úr az. 1920 év folyamára 7000 korona, segélyt folyósított. Az ülés 2-ik főtárgya vizsgáló- bizottság kiküldése volt, amely bizottság a Társulat tisztikarának, vál asztmányá- nak és összes tagjainak a kommunizmus alatt történt szereplését vette vizsgálat alá. V álesztmány unk — ÍLosvav Lagos tiszteleti tagunk javaslatára — azt az utasítást adta a vizsgáló-bizottságnak, hogy ne apró-cseprő ügyeken rágódjék, S hogy személyes ellenszenvet a vizsgálatokba ne keverjen, hanem csak országos § szempontokat vegyen irányvadóul. Aki a haza és a tudományok ellen vétett az bűnhődjék. 3 Eme feladatának a bizottság teljesen meg is felelt és MauRrIrz BÉLA dr., Emszr KÁLMÁN dr. és LÁSZLÓ GÁBOR dr. bizottsági tag urak hónapokon át tartó vizsgálatuk eredményét a Választmány döntése alá bocsátották. IV. A Társulat kommunista fagjai. Mélyen tisztelt Közgyülés ! A legnehezebb helyzetbe kerülök akkor, amikor titkári tisztemből kifolyó- lag az 1920 február 18-án tartott választmányi ülés kizáró és rosszaló határozatát a. mélyen tisztelt Közgyülés előtt nyilvánosságra hozom. Magam a kommunizmus kezdetén olyan szerencsés voltam, hogy KÚNFI : ZSIGMOND közoktatásügyi népbiztos még 1919 március 29-én eltiltott az egyetemi tanítástól, azzal a 26 bölcsészetkari tanárral együtt, akik KÚNFI törvénytelen ren- deleteinek ellenszegültünk. El is távoztam hamarosan a fővárosból és a Tápió partján 5 hónapon. át nyugalmasan élve, csak a szolnoki ágyúdörgésből tájéko- zódtam az eseményekről. De nehéz helyzetbe jutottak a fővárosban maradt be társak. Egyrészt a megélhetés gondjai, másrészt a fenyegető parancsok talán olyan szaktársakat is a bolsevizmus. karjaiba kergettek, akik esetleg lelkük mélyébői gyűlölték az erőszakos uralmat. Mint az egyetemi vizsgálóbizottság tagja, s mint a Magyar Földrajzi Társaság igazoló-bizottságának elnöke körülbelül 60 kommu- nista tudós lelkébe tekinthettem, s mondhatom, hogy sok régi jó barátom fölött pálcát kellett törnöm. Mindkét bizottságban túlságos szigorúnak találtak, s a szemrehányó levelek olyan özönét kaptam, hogy ezek hatása alatt a Földrajzi Társaságban viselt tisztségemről le 18 mondtam. Ezt a szubjektiv kitérést azért említem, hogy a mélyen tisztelt Közgyűlés tagjai bepillantást nyerjenek abba a rendkívül nehéz helyzetbe, amelybe a bizottság és a választmány tagjai kerültek, mikor szaktársaik erkölcsi becsületéről kellett ítélkezniök. Úgy a bizottság, mint a választmány a legalaposabb vizsgá- latok s megfontolások után hozta meg határozatát, amely a következő : . TÁRSULATI ÜGYEK. 59 is 1: KÖVESLIGETHY RADó dr:. . LEIDENFROSP GYULA dr. és AZER a. SZIRTES ZSIGMOND dr. tagtársainknak még az 1919 év folyamán be- 5 jelentett kilépését a választmány egyhangúlag tudomásul vette, azzal a hozzá- ; adással, hogy újból való jelentkezésük esetén csakis igazoló eljárás után vehetők fel. II. Rosszalásra ítélte a következő tagtársakat : Es .4. BALLENEGGER RÓBERT dr., II. titkárt 10 szavazattal 2 ellen. . KocH NÁNDOR rendes tagot 7 szavazattal 5 ellenében. . Kogcurowiricz KÁRoLY rendes tagot 10 szavazattal 2 ellenében. 5 MIHÓK OTTÓ Gt 10 K 1 ( . RBÉrHry Antal örökítő tagot" 9 szavazattal 2 ellenében. . BaALLó Rezső rendes tagot 11 szavazattal 2 ellen. 5 6 7 SK MS tarsulatból kizárta a: következő tagokat: 9 10. Bagrúcz LaJos dr. rendes tagot 10 szavazattal 2 ellen. BE 11. BOGDÁNFY ÖDÖN c 8 c DE 2 ; ; 12. JABLONSZKY JENŐ 4 11 ( § Ezék BE 13. JEKELIUS ERICH 4 11 Ki JÜK " szötári 14. KoRmos TIVADAR választ. tagot 11 Ki ILS ÉÉEKI 4 . 15. LAMBRECHT KÁLMÁN rendes tagot 12 szavazattal— ellen. 80 "16. LENDE ADOLF 3 Ki 9 4 B : 17. SZILBER JÓZSEF k 10 c a Sea ; 18. VADÁSZ ELEMÉR választ. tagot 9 4 DEÉK és ; Választmányunk eme határozata óta megjelent, s a mult héten kézhez is kaptam a Belügyminiszter úr 1902 április 8- án kelt rendeletét, amely az egyesü- letek tagjai ellen folytatott igazolási eljárást szabályozza. Eszerint minden egyesü- let jogosult tagjainak a kommunizmus alatti magatartását vizsgálat tárgyává tenni. A bizottság 4 vagy 12 tagú, s határozata fölmentő, vagy az egyesületből kizáró lehet. Ha a tagra rábizonyult, hogy a proletár diktatura mellett agitált, tett vagy beszelt, annak érdekeit szolgálta, ha beigazolódott, hogy magatartása sértette a némzeti hazafias érzést, úgy a kizárást okvetlenül alkalmazni kell. ki Nagyjából választmányunk határozata is ezen elvék szerint történt. A fel- sorolt 18 tagot Elnök úr őméltósága a választmány határozatáról már értesítette 15. Ha azonban a felsoroltakon kívül a mélyen tisztelt Közgyűlés tagjainak valamely tag ellen még kifogása volna, úgy 20 tag írásbeli kérelmére társulatunk a vizsgálatot. köteles elrendelni. Ezt azonban már az új választmány fogja végezni. Titkári jelentésem legszomorúbb részéhez: az elhúnyt tagokról való meg- emlékezéshez értem. ? V. Elhúnyt tagjaink emlékezete. 1. Mindenekelőtt nemeslelkű pártfogónk: herceg EsTERHÁZzY MIKLÓS dr. emlékének szenteljünk néhány szót. A családnak abból az ágából származik, amelyik kezdetben báróságot viselt, nevezetesen az 1713-ban elhúnyt báró ESTER- HÁzY PÁL családjából, akinek utódai előbb grófi, majd 1804-ben hercegi rangra emelkedtek. Édesatyja Pál herceg volt, aki 1898- bin halt meg. Miklós herceg 1869-ben született, középiskoláit Sopronban végezte, majd jogot tanult, s 1888- ban Strassburgban együtt tanult Szász KÁROLY- lyal, aki róla a Budapesti Hirlap ha- sábjain (1920 április 10-1ki szamában) gyönyörű emléksorokat írt. Önkéntesi évét a szombathelyi huszárezredben szolgálta, s a vilgáháború folyamán őrnagyi rangra emelkedett. Feleségének: UZIRÁKY MARGIT grófnőnek 1911-ben történt halála óta visszavonultan élt. Élete delén, 51 éves korában hirtelenül hunyt el 1920 április 6-án, s utolsó kívánsága szerint az esterházi parkban, szabad sírba felesége mellé temették. Vele a régi Magyarország legnagyobb hitbizományának ura szállt sírba, aki 60 TÁRSULATI ÜGYEK. bár rövid életet élt, de annál több jót tett, s mindig megértette a kor szavát. Mér- hetetlen gazdagsága, kastélyainak, palotáinak sorozata, s rengeteg értékű mű-. kincsei sohasem ragadták a költekező élet felé. Mindig a munkának élt, birtokait teljes rendbe hozta s még a háború előtt saját jószántából birtokain a parcellázást ee 15 megkezdette. Hitbizománya legidősebb fiára, a 19 éves Pár hercegre szállt, aki A. CSA- lád 70 éves hagyományához híven, társulatunk pártfogói tisztét már el is vállalta. 2. BEDŐ ALBERT nyugalmazott földmívelésügyi államtitkár, a magyar er- dészet újjáalkotója a másik halottunk. Tanulmányait Selmecbányán végezte, s 1868- han államszolsálatha lépett ; 3 1880-ban már miniszteri tanácsos, s a következő évben főérdőrmestet lett. A EE. a földön is méltányolt 1878-ik évi erdőtörvény megalkotása főkép az ő nevéhez fű- ződik. A Magyar Tudományos Akadémia már 1880- ban levelező tagjává válasz- 8 totta, s nyugdíjba vonulásakor 1896-ban a kolozsvári egyetem bölcsészet kari doktorrá avatta. Az Országos Erdészeti Egyesületnek tiszteletbeli. elnöke volt és a Magyarhoni Földtani Társulat tagjainak sorába 1888 óta tartozott. Bai 1918 október 21-én, Budapesten, 79 éves korában. 3. BERINKEY Győző m. kir. főmérnök élete delén a mult évben elhunyt. : A Hidrológiai Szakosztály megalakulása óta tartozott tagjaink közé. 4. BEZERÉDY PÁL örökítő tagunk, a hazai selyemtenyésztés megalapítója 1918 jan. 20-án 78 éves korában a tolnameg gyei Hidja községben elhúnyt. Ő volt az, aki annak idejé én külföldi útjából visszatérve a földmívelésügyi minisztéri um- nak azt az ajánlatot tette, hogy a selyemtenyésztést honunkban meghonosítja , Munkája olyan szépen sikerült, hogy halála. idején mintegy 40 selyemfonógyár 8 éb gubóraktár körül több mint 100 000 ember foglalkozott selyemtenyésztéssel. zetlen munkálkodásáért FERENC JÓZSEF király főrendiházi tagnak, majd belső titkos tanácsosnak nevezte ki. Tagjaink sorába SzaBó JózsEF ajánlotta 1884-ben. 5. Báró Börvös LóRÁND 1919 április 8-án 71 éves korában elhunyt. Mint a nagy írónak, báró Eörvös JózsEr-nek a fia, már gyermekkorában kitünő nevelésben részesült. Hajlama már korán a természettudományok felé . vonzotta, s ezért édesatyja megbízásából KRENNER JózsEF vezette be a természet- . tudományok elemeibe. KRENNER hatását mutatja legelső munkája, amelyet a szkerisórai jégbarlangról a cVasárnapi Ujság? 1860 évfolyamának 49. számába írt. KRENNER és SzaABÓó ajánlatára már 1867-ben társulatunk tagjai sorába lépett, s állandóan meg is maradt tagjaink között, úgy hogy SZONTAGH TAMÁS elnök úr az 1917 február 7-iki közgyülésünkön ötven éves tagsága alkalmából ssel zkt köszöntötte 18. Eörvös LóRÁND korunk egyik legnagyobb fizikusa, akinek eszméi a szabad természet rajongó szeretetéből fakadtak. Hogy a földi nehézségi erő térbeli válto- zásait célzó mérései ma világszerte ismeretesek, ATTA kétségtelenül nagy hatással voltak geologiai hajlamai. Méréseinek véghezvitelére valóságos expediciókat " szervezett, kezdetben BEMSEY ANDpoR, később az állam költségén. Fzek az expediciók bejárták a Bala- tont, a Nagy- Alföldet, Erdélyt s a Fruskagórát. A mult század nyolcvanas éveitől kezdve állandóan a eravitációval foglalkozott, s a torziós ingával első részletes felvételét Lóczy LAaJos buzdítására, PEKÁR DEzső segítségével, 1901-ben a Balaton jegén végezte. Mindannyiunk emlékezetében van még az 1912. évi dec. 18-iki szakülésünk, amelyen Börvös báró egykori tanítója KRENNER JózseF kíséretében megjelent, s az Erdélyi Medence izosztatikus egyensúlyáról előadást tartott. Eörvös modszereinek az elméleti geologia számos ágára nagy jelentősége van, amire legszebb példa . a kecskeméti földrengési területen végzett mérése, amelyek során a földrengések és a nehézségi zavarok között az összefüggést kétségtelenül kimutatta, de a jövő- ben a gyakorlati kutatások is sok hasznát. fogják látin, amiként ezt BöckH HUGó gázkutatásai is sejtetni engedik. Hua ra . TÁRSULATI ÜGYEK. 61 Báró BEörvös LóRÁND emlékezetét a Természettudományi Közlöny 1919 . máj. 1 számában MIKOLA SÁNDOR, s ugyanezen folyóirat 1920 márciusi számában . PERÁR Dezső méltatja. "6. FRANZENAU AGOSTON mineralogus és. paleontologus. Kolozsvárott 1856-ban született. 1877-ben a József- -műegyetem ásványtani . intétetén tanársegéd , 1883-ban a Magyar Nemzeti Múzeum ás ványtan: osztál yánák segédőre, majd előlépve fokonkint a múzeum ásvány- s őslénytani osztályának igazgatója lett, s mint ilyen halt meg 1919 nov. 19-én 64 éves korában. . — Münkái részint paleontologi141 irányúak, amikkel főkép a fosszilis foramini- . ferák ismeretét bővítette, de főkép kristálytani ús ásványtani értekezések. A hu- ; nyadmegyei Kisalmás európaszerte híres ásványairól (1894), a bélabányai pixitről út (1898), az esztergomi Kis-ötrázsahegy kalcitjáról (1907), a magyarországi kalci- 85 . tokról, köztük a sághegyi, diósgyőri, tokodi, kemencei, : gyalári kalcitokról írt érte- kezései a legfinomabb mérések alapján páratlan ul szép ábrákkal! vannak ellátva. SAZAKSTOT Tagjaink sorába 1877-ben KRENNER JÓZSEF ajánlotta, s egy ízben a Földtani Társulat titkára, majd 1904 és 1914 között választmányi tagja volt, s így társu- latunk belső életében is tevékeny részt vett. 7. GESELL SÁNDOR főgeologus s bányatanácsos született 1839-ben Pozsony- ban. Középiskolai tanulmányai után a selmeci bányászakadémián töltött négy évet. 1864-ben a bécsi geologiai intézetben, s a bécsi egyetemen tanult, az osztrák geologusok oldalán részt vett a magyarországi geologiai felvételekben is, 1868-ban a"gavosdiai vasgyárhoz került; ahol lényeges szerepe volt a később Vajdahunyadon . épített vasgyár létrehozása körül. 1871-ben a máramarosi s nagybányai bánya- igazgatóságok kerületében bányageologus volt, s ez időkből származik a Mára- marosi vaskőbányakerület geologiájár ól írt munkája, amelyet a M. Tud. Akadémia adott ki 1876-ban. 1883-ban az állami földtani intézethez került főgeologusnak, s eme minőségében főkép a sóvári kősóbánya földtani viszonyait (1885) és a kör- MöGciI " ércbányaterület bány BERZOR AJ (1886) tanulmányozta és publikálta. 1908-ban nyugalomba vonult, s Besztercebányára költözött, ahol 1919 no- vember havában 81 éves korában hunyt el. Elhunytáról a cseh megszállás folytán csak elkésve értesültünk, s csak most áldozhatunk kedves öreg kartársunk emléké- nek. Társulatunk tagjai sorába 1871-ben BöcKH JÁNOS ajánlotta, s több ciklusban választmányi tagunk volt. Emlékét PÁLFY MóR a Bányászati s Kohászati Lapok) 1920 ápr. 15-iki szá- mában örökítette meg. 9. GSTETTNER KATALIN dr. embertani intézeti tanársegéd 1918 okt. 24-én, élete virágában, 24 éves korában Münchenben a spanyol járvány áldozata lett. Nagykanizsán született 1893-ban, a budapesti egyetemen a természetrajz- földrajzi szakot hallgatta, ebből tanári oklevelet is szerzett. De hajlama az antro- pologia felé vonzotta, amelyből 1915-ben doktori szigorlatot tett, s azután az egyetemi an tropologiai intézetben LENHOSSÉK tanár oldalán működött. 1918 e, a müncheni antropologiai intézetbe ment dolgozni, s itt érte utól a korai alál . 9. KRENNER JózsErF életét és működését MAURITZ tanár úr. hangulatos em- lékbeszédéből megismertük. 10. PASZLAVSZKY JÓZSEF zoologus s botanikus a zemplénmegyei Deregnyőn 1846-ban született. Pesti egyetemi tanulmányai után 1870-ben a nemzeti múzeum ásványtárában, 1873 óta az állattani tanszék mellett mint tanársegéd működött, 1874-ben a II. ker. állami főreáliskola tanára, később igazgatója lett. Munkás- ságát főkép a Magyar Természettudományi Társulatnak szentelte, ahol hervad- hatatlan érdemei vannak. Elhunyt 1919 szept. 21-én, 74 éves korában. Társula- tunknak 1873 óta rendes tagja volt. 11. PonGkácz Jenő földbirtokos, Abauj-Torna vármegyének bizottsági tagja 67 éves korában Komjátiban elhunyt. j 1911 óta tartozott tagjaink közé, s főkép a Barlangkutató Szakosztály kedvéért támogatta társulatunkat. zt 2 átl, dl] A Z 8 kt . 7 Té 62 TÁRSULATI ÜGYEK. 4 e SE ZLTÉ e . RIEGEL ViLMos bányamérnök s az Osztrák- MagyarÁ Ilamvasuttársaság Gál énsk felügyelője, majd a brennbergi kőszénbányák igazgatója 1918 március 1-én 65 éves korában elhúnyt. éz Élete. javát az aninai-resicai szénbányákban s a vaskő-dognácskai vasére- ss bányákban töltötte. 1884-ben az aninai szénbányákban, robbanás alkalmával, bölcs intézkedésével és lélekjelenlétével 50 bányász életét mentette meg, eze t a : magyar király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. : 8: 13. SavER GyöRGY, a Krupp-gyár magyarországi vezérképviselője az 1918. év folyamán elhunyt. : Tagjaink sorába 1911-ben BRUCK ALBERT aranybányatulajdonos ajánlotta. IS 14. SCHULLER ALAJOS műegyetemi tanár, jeles fizikus 1920 április JOAN E ZEtts 75 éves korában elhunyt. Mint a heidelbergi egyetem 2 világhírű tanárának : BUNSEN-nek és KiRcHHoFr-nak tanítványa, már kora férfikoraban 1873-ban a műeg gyetemre került, mint a kísérleti fizika tanára. Közel ötven éven át tanított És búvárkodott ; számos tudományos kutatása között legértékesebbek hőtani vizs- . gálatai. Munkái a fizika és kémia határos részein mozognak. Különösen kalorimetri- kus vizsgálatai, amiket BUNSEN módszere nyomán tökéletesített WARTHA VINCE tanártársával együtt, továbbá a különböző anyagokkal végzett párolgási vizsgá-. I latai, amiket saját találmányú kéneső-légszivattyúval légüres térben foganato- téka sított —-mind "maradandó becsű kutatások. Hz ves A gépészmérnöki szakosztálynak 1885—87 között dékánja, a M. Tud. Aka- démia rendes tagja, s a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktora volt. gk. Társulatunkba rendes tagul SCHAFARZIK FERENC dr. ajánlotta 1874-ben. 15. Gróf SZÉCHENYI Béla FERENC -nek, a Magyar Nemzeti Múzeum alapí- tójának unokája, a nagy SZÉCHENYI IsTvÁN-nak, a M. Tud. Akadémia megalapító- jának fia, 1837 február 83-án. Pesten született. ÖDÖN fivérével együtt fiatalságát Pesten és Cenken töltötte angol és francia lektorok vezetésével. Tanulmányait Berlinben és Bonnban végezte, 1858-ban Angliában, Francia- s Olaszországban utazott. 1862-ben gróf KÁRoLYI GyuLÁ-val az Északamerikai Egyesült-Államokat s Canada déli részét utazta be, míg bolyongó természete 1865-ben/az Atlasz- ESZZÉT vitte OTOSZTAt vád aszátt a. 1870-ben a híres szépségű ERDŐDI HANNA grófnőt . oltárhoz vezette, aki azonban 8 év mulva hirtelenül elhunyt. Ez mélyen lesújtotta s a tudományokban keresett vigaszt. 1874-ben ásatásokat rendezett az apadó Fertő medrében, s az itt talált kőkori leleteket bécsi archzelogusok segítségével le is Írta. SUESS EDÉ-vel való gyakori találkozása érlelte meg benne az ázsiai . expdeició gondolatát, amely útra geologusnak Lóczy LaJos-t kérte fel. 1877 dec. 4-én ireszéből indult útra ; az expedició, BÉLA gróf, BÁLINT GÁBOR nyelvész, KREITNER Guszráv főhadnagy : geografus és Lóczy LaJos részvételévelt 1878 februárban Calcuttából Szikkim, Butan és Tibet határáig jutottak, Dardsilingben megnézték KőRÖSI CSOMA SÁNDOR sírját, majd Közép- Jáva vulkános vidékeit tanulmány ozták. 1879 decemberében a Jangecekiang folyami gőzösére ültek és 1500 km utat tettek meg Hankonag. Itt kezdődött a tulajdonképeni felfedező expedició 14 hónapon át megszakítás —. 5 nélkül haladva az Iravadi síkságig jutott. Úgy földrajzi, mint geologiai szempontból legértékesebb volt a Tibetbe irá- nyuló út, mely a Tibeti felföldet 3 oldalról környező magas hegyláncokat keresztül- gy kasul szelte. 3 SZÉCHENYI BÉLA expediciója a déli szélesség 59-tól a trópusi tájékokon át az északi szélesség 409-ig jutott, ahol a tenger már . csaknem minden évben befagy. Az egyenlítőt kétszer szelte át az expedició : a Föld legszebb vidékei. Harmadfél évi távollét után 1880 máj us elején érkezett vissza az expedició hazánkba. A tudományos anyag feldolgozását 20 hazai s külföldi tudós végezte, s csak 1900-ban fejezte be; megjelent magyar, német nyelven 3 kötetben, 2 l nagy atlasszal. A A munkát a nemzetközi tudományos kritika nagy elismeréssel fogadta: a TÁRSULATI ÜGYEK. X Gy 2 — — Német, francia, angol, orosz és japán folyóiratok elragadtatással ismertették, A különösen báró RICHTHOFEN FERDINÁND, aki maga is 10 é évig kutatott Kiütéban a munkát remekműnek tartotta. A mult században alig volt. olyan utazás, amely t annyi sokoldalú ismertetést hozott volna Keletázsiáról, mint SZÉCHENYI expedi- ZÁRNÁ ciója, Kétségtelen, hogy a tudományos anyag gyűjtése, rendezése, szakférfiak Lé "részére kiosztása Lóczy Lajos műve, azonban már magában az, hogy SZÉCHENYI . ilyen kiváló tudós tanácsait mindenben teljesítette, SZÉCHENYI BÉLA nagy voná- saira utal. A közelismerés nem is késett; a M. Tud. Akadémia 1896- ban a nagy jutalmát Széchenyi utazásai I. kötetének ítélte, a párisi Akadémi Lóczy művét . — 1900-ban a Tsihatseff-díjjal tüntette ki. , — ) —————" Társulatunk gróf SzécHENYI BÉLÁ-t 1904-ben tiszteleti tagul választotta, s égő . Lóczy LaJos társaságában gyakran láttuk rokonszenves , nemes ala kját üléseinken. sss AZ Ú915. évi: fébruári közgyűlésünkön születésének 80 éves fordulója alkalmából — ——" SZONTAGH elnök úr mély tisztelettel üdvözölte kiváló tagunkat körünkben, .azon- ban 1918 dec. 12-én ESZMEK EE fajuló spanyol járvány áldozata lett. tú :Neve örökké ragyog nemcsak a magyar, hanem a ! —— nemzetközi művelődés töfténetében is, s valóban büszkék ke lehetünk, hogy gróf SzécHENYr BÉLÁ-t tiszteleti tagjaink sorába Év számíthattuk. . AZÉ . . Jelentésem végére értem. Mély meghatottsággal búcsúzom a mélyen tisztelt Közgyülés előtt főtitkári tisztségemtől. . Három turnusban, több mint 10 éven át viseltem a Magyarhoni Földtani Társulat főtitkárságának díszes, de fáradságos állását. Mindenkor a Társulat fej- lesztése, naggyátétele lebegett szemem előtt; s ha e célom közben a mélyen tisz- telt Közgyűlés tagjai közül valakivel, akaratomon kívül, netán ellenkezésbe ke- rültem volna, úgy ezért bocsánatot kérek. : Amidőn megköszönöm a mélyen tisztelt Közgyülésnek, hogy 10 éven át 7 . bizalmával megtisztelni szíves volt, s amidőn köszönöm a mélyen tisztelt Elnök- ségnek, Választmánynak és a két Szakosztály vezetőinek szíves támogatását, kérem, hogy jelentésemet tudomásul venni méltóztassék. kk a kód 5. Elnök indítványára a közgyűlés egyhangulag érvénytelennek nyilvá- nítja az 1919 március 20-iki rendkívüli közgyülésen elfogadott alapszabályterve- zetet, amely különben is belügymininiszteri megerősítés "híján érvénybe sohasem A lépett és kimondja, hogy ily módon az 1914 febr. 4-én elfogadott alapszabályok érvényesek. .6. Elnök indítványára a közgyűlés egyhangulag elfogadja a választmány által javasolt ala psza bálymódosítást, amely az 1914. év február hó 4-én kelt és az 1914. évi 116.473—1914. V. sz. belügyminiszteri engedéllyel meg- erősített alapszabály pontjaira vonatkozik : A. tagok kötelességei. 14. §. A rendes tagok évenként 20 ozota tagsági díjat fizetnek. Ezenkívül az oklevélért, — ha ezt az illető tag kívánja — külön 40 korona jár. Azonban személyek 400 korona lefizetésével — mint örökítő tagok — 300 koronával pedig — mint pártoló tagok — egyszersmindenkorra is leróhatják .kötelezettségüket. Hivatalok, intézetek, testületek, vállalatok csak rendes vagy pártoló tagok gyanánt léphetnek be. . 7. Elsőtitkár beterjeszti a pénztárvizsgáló-bizottság 1919. évi je- lentését. 64 a Magyarhoni Földtani Társulat 1919. évi pénztári forgatm TÁRSULATI ÜGYEK. 2 EHE) Pénztári jelentés áról és vagyonának állásáról az 1919. év végén. ; 4 I. Forgó tőke. ; A) Bevétel. ! TES ZREZSS k i Előirányzat —— Tényleges Tétel Megnevezés "az se évre eellLk Pénztári maradvány az.1918. évről....2............ 169697. 1696-97 1. A vallás- és közoktatásügyi miniszter segélye ....... 4500— —— 2. A földmívelésügyi miniszter segélye" .........0...... 6000— —— 2000-— 9. A pénzügyminiszter segélye eszt ez esés zása ő 5000-— — — 4. MAGÁNOSOKSSEZÖLYOÉ E. szea ln dee 1007— — 9. Aláptőke és ToTgÓtÓkermlája 2: sz ise váó Te Sezéó ea 3750-— 459"— G--Hátralékos tagsági díjak észak ááá sak ő 1000— 150— ESÁZTAT I SGVISTAOSÁDLA JA kelsz ás Ze e ks ÖZEeá a éz és 4000-— 874— SZAZ TIM zévizelőtizet ések ésaz kZl Sszeéezt köze 400-— 174— 9. "Kiadványok eladásálbóláss e az asz kes ette e 100-—— 67-15 10. Vegyes "Beyételek Sz Es le ts sea ü SL a Se 100-— 109-—— 11. A Szabó-alap kamataiból megbízásra ..... . ES etés 100-— — — Társulati alaptőke gyarapítására: 12. Dr. Pekár Dezső főgeofizikus örökítő díja ........... ZEZSZEROTREBB 13. Dr. Jekelius Erich geologus ( MÁSA EE zt Ét - 200-— 14. Dr. Ferenczi István geologus 4 (SSEL ÁL EEG AG KSS HAS — — 50-— 15. Siemens-Schuckert művek alapítványa (II. r.) ....... — — 1007— 16. Dr. Lifta Aurél főgeologus örökítő díja .... . . . . . . . . . — — 200 — . 17, Dr. Papp Simon főgeologus AKZSZON OB EN SEN TS — 200-— A Hidrologia Szakosztály javára: 18. Bogdánffy Ödön szakoszt. elnök örökítő díja ........ —- — 150— T9Alaptóke után: szel vényikamhatzo , etei ak ee —- 57-75 20-A társ ulathoz "befolyt tagdíj: ss isz oszen sza — — 5— A Barlangkutató Szakosztály javára: 21. Alaptőke után szelvénykamatok .................... —t — 2247— 22. A társulathoz befolyt tagsági díjak ................. — — 195:55 A Szabó-emlékalap kamataihoz: 23. Szelvény- és takarékbetéti kamatok ................ " ee ."128:66 Összesen . . ... 26,746-97 — 7236-08 TÁRSULATI ÜGYEK. 65 z i B) Kiadás. 3 b Előirányzat Tényleges Tétel Megnevezés az 1919. évre kiadás : 2 K KÉS TEGÜEtolkoknetet sal EV TOMS EKE e Ka ASE At lel E TK ee TÉT 18,726-97 992-96 2. Első titkár tiszteletdíja ....... . .. . § BLZÉSe ET e ZEKE 900-— 2I5E S. eMásodtitkarétisztelétdíjás s Szisz szzs di deres. CEL NE és 6000 150-— 4. Pénztáros tiszteletdíja . . . . . e A elk Sa e 300-— 300-— KSE KOLT ULALOKTÁT A Ser ő tal ná rkzál s kelet lés VSZ S tlbé 240-— 76-80 KESSzalgáak Tútalómdí ja ts sz kém esés ee éa üss sg lé SZERESS 4807— 376 — KESESOS TAK OTÜB SOS ze ÉS sebet ese re zotásn ee éz ela EAT árt 12007— 290:-60 MEG tegdet átadások éz mász ee ás e ljs ász els skeet 1500— —— 886-20 SS uséVégyes kiadások (szeszes éss d kád c Hál ETEK ÉNG ÉTÉSSEAE 2007— 41570 . "10. A Szabó-alap kamataiból megbízásra ........... ÖSS NOS egés ző 11..- Batlangkutató Szakosztálynak segélye... ............ 5007— — —. 12. Hidrologiai Szakosztálynak 1918—1919-re. . . . . . . . . .. . 20007— —- — 18. A társulati alaptőke gyarapítására az alapítványokból — 950-— 14. A Hidrologiai Szakosztály alapítványa ............. sze TÉE 1507— 15. a) A Barlangkutató Szakosztály szelvénykamatai .... — 224 — .b) a Szakosztályt illető tagsági díjak ............... —— 195:55 16. a) a Hidrologiai. Szakosztály r. szelvénykamatai ... . . — — 5715 b)"a Szakosztályt illető tagsági díj ..2............:. — — 5 — 17. Dr. Szabó-alap kamataihoz csatolva................. — 12366 18. A társulati forgótőke pénzmaradványa .............. —— 232686 JE2 ÜSSZÉSEM E. / z 26, 74697 723608 II. A társulat vagyona. 1. Anyatársulati alaptőke értékpapírokban s takarékbetétben ..... . . 76078-78 2. Dr. Szabó József emlékalap értékpapírokban s takarékbetétben .. — 10365-27 3. Dr. Szabó József emlékalap kamatai takarékbetétben ......... . 631-66 4. A. Barlangkutató Szakosztály alaptőkéje .......3...........s.. 13209-— 5. A Hidrologiai Szakosztály alaptőkéje ...........:..... ESSERE 23862:60 GSDsagalécsmszky Dandor emlékalap . össz za szeseznk e: 59855 7. A társulati forgótőke maradványa .... . E A eleszi ák eleála 232686 Összes vagyon .... 106,072:67 KII. A társulat követelése. Mos tatakarék csekszamla ütam a szeszes je em vezéz ee rk vas s 100-— A társulat vagyonának részletezése az 1919. év végén I. Társulati alaptőke értékpapirokban: K KEK 490-os magyar korona. járadék 02.000... 7. 46,0007— 4/595-0s- jelzálog -hitetbank ss egres ővele 200— DS SOS Magyar hadikölesön sze dzs sé: Ti kékes 15,000-— G-OS MAGYATzhadakölesön , (seg ezé ajjaj ása 12,1007— Mar ékbetéb MGM Va st se zza ea zele se E LeL azé SEL 211873 76,078-73 Földtani Közlöny. L. köt. 1920. 5 Sás VÖ ÉS ÉT 7 et EE KG ET pt tag TT kt TT GBK E S EÁ É ETO z Se ztéss K teés ÜZE. eszak! E e ge 66 " TÁRSULATI ÜGYEK. II. Szabó émlékalap értékpapírokban: 49/-os magyar koronajáradék........... . Kistezett zs 5 159/-os földhitelintézeti záloglevél................ 10007—— 5:145976708. magyar BAdtKkölcsön 7 e ss asse szzzs teás sz LON 6 95-os magyar hadikölcsön TR ehez ÉSÉT Sz zs sás 13000 Ex karékDEGENDEN ezés . sre ezt azza SS k ál Ét ése azt NSA III. Szabó-emlékalap kamatai: Makarékbetétben 2. észt este ezt ts dus ÉR . 68166 IV. Barlankutató Szakosztály vagyona: 470 Pesti Hazai Első Takarékpénztár ............. 5600-— s 9/9-os magyar koronajáradék................ RÉS 1200-7— 5 14599-os magyar hadikölcsön. .......... ES RÁ Ke vs 4007— 6 /0-os. magyar hadikölcsön yt sére e ká seg sieles .. e 1250— 4759"— Takarekbetetben ő szoross HERE ELEN ZÓNEÓ Sz ÉSGN áSt V.. Hidrologiai Szakosztály BO SAE 9/2005 Magyar hadikölcsön zs ses estés sé zés . 2100— 69 sos. magyar hadikoléson 2 es tetás sDethek szant te : 1007— TakárokbetSt BET sa szerez é dstei ak áastl VELE s eles SEEN ÉSE, 662:60 VI. Dr. Kalecsinszky-emlékalap: BEFELKÖNYVDÉT esen zt Zeta AZA ÉSZ ÉT t VESS 598:55 VII. Forgótőke maradvány: 2326-86 Összes vagyon ...... 106,072:67 Jegyzőkönyv 2862-60 598-55. 2326-86 106,072-67 a Magyarhoni Földtani Társulatban 1920 március 27-én tartott pénztárvizsgálatról. Mi alólírottak, mint a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlése, illetőleg választmánya részéről kiküldött pénztárvizsgálók, a mai napon a pénztárban megjelenve, megbizatásunkban eljártunk, és a következőket jelenthetjük : Minekutána a pénztár vizsgálatára és a pénztár kezelésére szolgáló utasítá- sokból tájékozódtunk, az elszámoláshoz tartozó okmányokat összehasonlítottuk a napló tételeivel és helyességükről meggyőződtünk. TÁRSULATI ÜGYEK. e 67 ; A Magyarhoni FöldtaniTársulat vagyona az 1919. év végén: : ; : 18 . 1. Anyatársulati alaptőke értékpapírokban s takarékbetétben . ... . . 76,078-73 2. Dr. Szabó József emlékalapértékpapirokban .................. 10,365-27 SSE SZAÓ ( Jözsetemlékalapzkamatai ss osz eeee keőe éle eb ork 631"66 4. A Barlangkutató Szakosztály álaptakéje s: testeteket sé bee 13,209"— 0 A Hidrologiai Szakosztály alaptőkéje 2... .s ll... 2,862:60 . 6. Dr. Kalecsinszky Sándor emlékalap........0...../... LELEZZGDESEBE 598:55 S (SA társulati forgótűke Maradványa zs gséseszzesssseel éke 2,326-86 Összesen... 106,072:67 A társulat követelése a postatakarékpénztárban letét 100 kor. 4) Bevételek. Az 1919. évi bevételek összege az előirányzott 26,746 koro- nával szemben csak 7236 korona volt. Ennek "okai a következők: 1. mert a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 4500 koronás, s a Pénzügyminisztérium 5000 koronás segélye teljesen elmaradt, míg a Földmívelésügyi Minisztérium az előirányzott 6000 koronás segély helyett csak 2000 koronát utalványozott "ki; 2. mert az alaptőke kamatjából az előirányzott 3750 korona helyett csak 459 korona folyt be; 83. mert a hátralékos tagsági díjak tételénél az előirány- zott 1000 korona helyett csak 150 koronát, az 1919. évi tagsági díjaknál 4000 korona helyett 874 koronát, s az előfizetési díjaknál 400 korona helyett . csak 174 koronát vett be a társulat. Míg az elmult években az anyatársulat és szakosztályainak bevételeinél az örökítő és alapító tagok tetemes összegekkel szerepeltek, addig az 1919. évben mindössze 7 tagunk gyarapította 1100 koronával anyatársulatunk és hidrologiai szakosztályunk "alaptőkéjét. B) Kiadások. Amilyen szomorú képet mutata Forgó tőke 1—23. bevételi rovata, még szomorúbb a kiadások 1—18. tétele. 1. Mindenekelőtt a Földtani Közlönyre 18,726 korona előirányzat helyett csak 992 korona esik, aminek magyarázata az, hogy az 1919. évben a Földtani Közlöny egyáltalán nem jelent meg, s a szóbanforgó összeg 15 csak a Pénztári jelerítés, Alapsza- bálytervezete, s egyéb apró nyomtatvány fedezésére szolgált; 2. a Társulat tisztviselői megállapított tiszteletdíjuknak csak egy csekély hányadát vették fel, ami abból magyarázható, hogy a proletárdiktatura kitörése után az el- kommunizált társulatban minden tevékenység megszünt, s a tisztviselők közül egyesegyedül a pénztáros tatotta meg dícséretes buzgalommal tevékenységét ; 3. minthogy a társulatban a társulati élet április 1. óta teljesen szünetelt, azért a postaköltség s irodai kiadások tétele is a minimumra redukálódott. Végeredmény gyan ánt a csekély bevétel mellett a még cseké- lyebb kiadást tekintve a társulati forgó tőke mégis 2326 korona 86 fillér marad- vánnyal zárul. Pénztári jelentésünkben reá kell mutatnunk arra a szomorú jelenségre, hogy az 1919. év pénztári forgalma az utóbbi évek örvendetes gyarapodása után társulatunk történetében a legsivárabb. képet mutatja. Különösen szomorú ez a kép, ha mérle- günket az elmult 1918. év számadásaival hasonlítjuk össze: 1918-ben ugyanis az anyatársulatot 60 alapító tag több mint 18,000 koronával, s két szakosztá- lyunkat 50 alapító tag csaknem 8000 koronával g gyarapította. Az 1919. évben mindössze 7 alapítónk volt 1100 koronával. A harmadévi (1918. év) 58,000 koro- 5x 68 e TÁRSULATI ÜGYEK nát meghaladó forgótőkénkkel szemben. 1919-ben forgalmunk csak 7236 koronát tesz ki. Ezek a számok minden magyarázatnál szomorúbban igazolják a kétszeres forradalom és az oláh megszállás folytán: bekövetkezett gazdasági pangást. Bár az 1919. évi úgynevezett Tanácsköztársaság társulatunkat elkommu- nizálta, s minden társulati tevékenységet , megszüntetett, mindazonáltal alap- tőkénket nem bántotta, s ennek köszönhető, hogy vagyonunk érintetlenül maradt. Ily módon százezer koronát meghaladó vagyonunkkal bizalommal indulhatunk a szebb jövő útjára. T. Mindezek után javasoljuk, hogy a választmány és a közgyűlés a pénztár- noknak a felmentést adja meg, s buzgó szolgálataiért FÖRZGHBEBE "gyült SÁSTASBS Kelt Budapesten, 1920 március 27-én. 3 Dr. EmszT KÁLMÁN, — PETRIK LAJOS, — TIMKÓ IMRE, a pénztárvizsgáió bizottság tagjai. br Költségvetés az 1920. évre. / 4) Bévétel VE K 1. Pénztári marad vány AZ ALI TJ ZENET: Bezt ez tetté zeke TSÉST .. 28326-86 2. A m. kir. Vallás- és Közokt. Miniszter segélye (5000 r. -- 2000 rk.) . — 7000-— 3. A ms kir.. Földművelésügyi: Miniszter Segélye ss 23 4000-7— 4-A mi kir. Pénzügyminiszter SÖBOLYO: ösze die eV sser éle öss es É SSE 50007— 5. Herceg Esterházy Miklós dr. pártfogói díja s... ss.5... si. 8407— GMAGÁNOSO KISSE BÉY ez ee leó zta e ES Se VESE KSS 200-— 7:.Aláptőke kamátja szósz ése sss kelere ss tegyek a eti sza eletet otélz zel ST 32407— SZE HOPZOtÓkozkamatj aza sszeg pi ei eeás ká e áés ket. S ÉLSATSTS s 3k TEÁS 100-7— HÉ Hát ralókos:tadSagr díjak éz szeszes ks k s e éa ÁT ÖT EST. 5007— OSS TIDOZS VALA OSÁGL JA 5 eresze elk ee seats zsé TESSEN 40007— 11. 1920. évi előfizetések . . .-. : . . . . EE ZÁS Z teTÉT S ZESON SS ES EB EZGANÁAZSSST 2007— 12. Kiádványok- eladásából esszét os tás jég zeke sé TNS Ss e SES 1007— 18. Vegyeszbevételekei ess suis eztetet szé ete szó ézesls eze elte EE SSE 103-14 14. A Szabó-alap kamataiból megbízásra (100 -- 400) ............. 5007— Összesen . ...... PINT EE B-z Kar dsáa. 1 Köldtami KÖZLÖNY Ez zek essél elet VZ eétesoseta See Ea ÜST ÉS 21,000-7— dJHlső titkár tiszteletdíja Tsz ösi ss skees a sa emet zel eösss SÉT 900-— 9... Másodtítkar: üszteletdíja esesszek s séssás szk étek Te tsa vtsz káá Sa VÉSÉet 600-— A: Pénztaroszhiszteletáí ja s e ke áetek be s e esés FeAezattie 1 5007— 5. Imok jutalomdíja . .. . . . . ERETT e a SOSE TES Te koze (ASETAS 200— , Öö. Szolsák jutaloradíjass azás ere sát tiettes éz ete ők ée te atás ee KDE él SSE 4007— 7 Postakólts eza száz alsó e ELST tető Öö etátee e El EtEz ÉS á NA SZ NNAK 12007— S Irodát Kiadások szet trázsáeréntáz ka jivása eres meets ES ets kó ESET SEL LLSÉSÉÉ 1500.— MEZ VeGYOS , KrRdÁBOK aze ezt aelk edz ágát etezel ete ési Öt VETTE Ste te p ZKSEN S 310— 10. A Szabó-alap kamataiból megbízásra (1004 400) .......:... . . 500-— 11. A Barlangkutató Szakosztálynak SÉBŐNY zést ÖLE ös zé kel 500-— 12. A Hidrologiai Szakosztálynak Segély zs szü éa lete atást kN S Ét 5007— Összesen . 12... 28,110"— Kelt Budapesten, 1920. március 27-én. ÁSCHER ANTAL, Dr. PaPP KÁRoLY, pénztáros. első titkár. Dr. EmszT KÁLMÁN, PETRIK LAJOos, TIMKó Imre, a pénztárvizsgáló bizottság tagjai. TÁRSULATI ÜGYEK. 69 A közgyülés az 1919. évi pénztári jelentést elfogadja, s a pénztárvizsgáló- bizottság tagjaiul újra felkéri Emszr KÁLMÁN dr., PETRIK LaJos és TIMKÓ IMRE urakat. 8. Első titkár bejelenti a Barlangkutató és Hidrologiai Szak- osztályban megejtett választások eredményeit : 4) A Barlangkutató Szakosztály 1920 április 17-én évzáró gyülésén kiegészítő választásokat tartott, amelyeknek folytán a tisztikar és a vá- lasztmány az 1920—1921. évekre a következőkép alakult. Elnök: BELLA [LAJos. Alelnök: KaApIió OTTOKÁR dr. Titkár: FERENCZI ISTVÁN dr. Választmányi tagok: . BEKEY IMRE GÁBOR. . HILLEBRAND JENŐ dr. . HoRusirzkY HENRIK. ÉHIK GyuLA dr. Ifj. Lóczy LaAJsos dr. . Báró NYÁRY ÁALBERT dr. . ÖCHRÉTER ZOLTÁN dr. . VoOGL VIKTOR dr. Közgyülés a Barlangkutató Szakosztály választását egyhangulag tudo- másul Veszi. B) A Hidrologiai Szakosztály 1920 április 20-án tartott évzáró ülésén ugyancsak kiegészítő választásokat tartott, s ilykép a tisztikar és a választ- mány a következő tagokból alakult : Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. Társelnökök: FARKAS KÁLMÁN és gróf MARENZI FERENC. KÁROLY. Titkár: WESZELSZKY GYULA dr. Málasztmányi tagok: N . CHOLNOKY JENŐ dr. . DÁNos MIKtLós. . Báró KAAS ALBERT. . Kovács SEBESTYÉN ALADÁR. LENGYEL ZOLTÁN dr. Idősb Lóczy Lasós dr. . OELHOFER HENRIK. . PAPP KÁROLY dr. . SCHRÉTER ZOLTÁN dr. . TREITz PÉTER: 11. ZIELINSZKY SZILÁRD. 12. ZSIGMONDY DEzső. A Hidrologiai Szakosztály tagsági díját 10 koronára, s alapító díját 300 ko- ronára emelte fel. A választmányhoz bejelentett eme jelentést a közgyülés egyhangúlag táldos másul veszi. 9. Elnök felkéri a közgyűlést, hogy a tisztikart és a választ- mányt az 1920—1922. évekre válassza meg. A szavazatszedő bizottság tagjai: HoRusirzkY HENRIK, FERENCZI ISTVÁN és PANró Dezső a következő eredményt hirdetik ki : (Az 1920. évi május hó 5-én tartott Magyarhoni Földtani Társulati köz- gyülés szavazatszedő-bizottságának jelentése. Elnök: HORUSITZKY HENRIK, tagjai: FERENCZI ISTVÁN dr és PANTó DEzső. A szavazások eredményét a következőkben vagyunk bátrak jelenteni. I. Elnökre leadatott 46 szavazat: ebből 2 érvénytelenít- , tetett, mert úgy az elnök, mint alelnökre ugyanazon személy volt jelölve. A meg- maradt 44 szavazat a következőképen oszlott meg : b 001 S OU 09 E ÉSA 9 00 0-1 9 UUA 009 E 70 . TÁRSULATI ÜGYEK. 28 PárrY MóRgic dr. — kapott 29 szavazatot. SZT És szó Papp KÁROLY dr. 4 8 4 : z EmszT KÁLMÁN dr. 4 70 Ki 3 : LIFFA AURÉL dr. 4 4 a i SES AÉS II. Alelnökre beadatott 46 szavazat: ebből 2 a fenti oknál szik fogva érvényteleníttetett; 5 pedig üres volt.-A. TEtOÓ 39 szavazat a követ- bzs kezőkép oszlott meg : kk 3 PAPP KÁROLY dr. kapott 24 szavazatot. HORUSITZKY HENRIK 4 5 4 fi PRixc GYULA dr. ( 4 4 r de) PÁLFY MóRgic dr. 4 4 Kő ; EZÉ MaAuRIiTrz BÉLA dr. K 9 4 A ez III. Első titkárra leadatott 46 szavazat, melyből 5 üres volt. A megmaradt 41 szavazat a következőkép oszlott söGBE iz LÁSzLó GÁBOR dr. kapott 21 szavazatot. SCHRÉTER ZOLTÁN dr. ( 19 € KApió OTTOKÁR dr. (4 1 € f IV. Másodtitkárra leadatott 46 szavazat, ebből 5 üres volt. A megmaradt 41 szavazat pedig a következőkép oszlott meg : VoGgL VIKTOR dr. kapott 29 szavazatot. Vagyis 2 MAJER ISTVÁN dr. K 7É ( 3 Kovács dr. ci 4 4 KADIó OTTOKÁR dr. ( 1 4 V. A választmányi tagokra 45 tag szavazott; ebből 3-an a 12 megválasztandó választmányi tag helyett csak 11-re adták le szavaza- tukat. Az érvényes 537 szavazat a következőkép oszlott meg : 1. BöckH HuGó dr. Ell 37 szavazatot. 2. EMmszT KÁLMÁN dr. 40 Ki 3. HORUSITZKY HENRIK 4 28 4 ha 4. KApió OTTOKÁR dr. (I sk 4 3 5. IIFFA AURÉL dr. 4 36 fd sa 6. MaAuRgirz BÉLA dr. 4 38 fi 7. Báró Nopcsa FERENC dr. ( 29 4 8. SCHRÉTER ZOLTÁN dr. 4 39 ( 2. 9. SZONTAGH TAMÁS dr. 4 38 Ki 10. T. RorH KÁRoLYy dr. 4 27 4 11. TREITz PÉTER 4 39 ( 12. ZSIGMONDY ÁRPÁD Ki 26 4 ROZLOZSNIK PÁL € 22 6 JugGovics LAJos dr. ( 21 4 BÖHM FERENC t 4 4 GAÁL ISTVÁN dr. ft 3. ( ILLÉS VILMOS ( 5 a LÁszLó GÁBOR dr. 4 8 4 Ifj. Lóczy Lagos dr. € 14 4 Löw MÁRTON dr. 4 8 fi PAPP SIMON dr. ( 18 4 PRINz GYULA dr. 4 10 4 SCHAFARZIK FERENC dr. 4 -7 k TOBORFFY ZOLTÁN dr. 4 1 4 VicziÁN EDE ( 17 4 VITÁLIS ISTVÁN dr. 4 1 4 VIZER VILMOS fi 5 4 ZIMÁNYI KÁROLY dr. 4 A 44 Budapest, 1920 május 6-án. G PANTó DEzső sk.., HORUSITZKY HENRIK sk. FERENCzI IETvÁN dr.., sk) a szavazatszedő bizottság elnöke. TÁRSULATI ÜGYEK. Tü ; . Ezek szerint a Magyarhoni Földtani Társulat tiszitkara és választmánya az . —1920— 1922. évre a következőkép alakult meg : j is : " : Elnök: Párnyry Mónró dr. A SZAZ EE] Másodelnök: PaPP KÁROLY dr. —————— — Elsőtitkár: LÁSzZLó GÁBOR dr. ARA . Másodtitkár: VoGL VIKTOR dr. tg Választmányi tagok : s 1. BöckH HuGcó dr. 29. EmszT KÁLMÁN dr. ak sz .8. HoRusirzkY HENRIK. Be . — 4. KADpIÓ OTTOKÁR dr. esek 5. LIFFA AURÉL dr. 6. MauRiTz BÉLA dr. 7. Báró Nopcsa FERENC dr. 8. SCHRÉTER ZOLTÁN dr. ál; ta ; 9. SZONTAGH TAMÁS dr. gmrzzú Bot 10. TELEGpnY RorH KÁROLY dr. 4] 11. TRErIrz PÉTER. ? 12. ZSIGMONDY ÁRPÁD. 5 1 10. SzorraGH Tamás dr. lelépő elnök hangulatos beszédben megköszöni úgy k. a maga, mint tiszttársai nevében azt a támogatást, amelyben őt és tiszttársait a Közgyülés 4 éven át részesítette és a Magyarhoni Földtani Társulat elnökségét és vezetését átadja PárrYy MóRgic dr. ujonnan megválasztott elnöknek. 11. PáLnrv Mógic dr. megköszöni a közgyülés bizalmát, s igéri úgy a maga, mint tiszttársai nevében, hogy a Magyarhoni Földtani Társulatot legjobb tehetsége szerint fogja vezetni. AGE i i 12. SOHAFARZIK FERENC dr. tiszteleti tag megköszöni a közgyülés nevében a lelépő tisztikarnak; s különösen SZONTAGH TAMÁS dr. elnöknek és PAPP KÁROLY dr. titkárnak buzgó működését, amellyel a legnehezebb időkben a Magyarhoni Földtani Társulatot vezették, irányították s úgy anyagilag, mint szellemileg ma- A gasra fejlesztették. Egyéb tárgy híján, Elnök köszönetet mondva a Közgyülés tagjainak kitartó működésükért, az ülést estéli 9 órakor berekeszti. . Kelt Budapesten, 1920 május 5-én. Jegyezte: PAPP KÁRoLY dr., elsőtitkár. II. Szakülések. 1920 március hó 3-án. a Elnök: SzorvraGnH T. dr. 1. LIFFA AURÉL dr.: A tsehermigit nevű ásvány előford u- :" lása Tokodon, Esztergom megyébem című előadásában a v. KoBELL-től Tschermig (Csehország) szénbányáiban felfedezett ammonium- timsó tokodi előfordulásáról számol be. A 60-as évek elején PETERS KÁROLY volt pesti egyet. tanár fedezte ezt fel Tokodon. Azóta ez utóbbi lelőhelyére vonatkozólag sehol semmi nyomot találni nem lehet. Szerző a helyszínén szerzett tapasztalatok alapján ez ásvány előfordulási viszonyait ismerteti meg. Majd rátér a finom szá- lakat, rostos tömeget alkotó ásvány közelebbi meghatározására. Kristály-optikai úton megállapítja annak a szabályos rendszerbe való tartozását, mely megfigyelése a tschermigit-ről eddig ismert vizsgálatokkal teljesen megegyezik. Megállapítja SCHROEDER VAN DER KOLK módszerével törési együtthatóját : n — 1746. Chemiai összetételére térve kiemeli, hogy Emszr-nek ez anyagon végzett analizise legjob- ban egyezik v. KoBELL-nek a tschermigi anyagon végzett analizisével. Ezek után rátér a szénrétegek kigyúlására, annak okait fejtegetve, hogy ezek során a szóban 2 TÁRSULATI ÜGYEK. levő ásványnak keletkezését kimutassa. (Az előadást legközelebb teljes terjedel- mében közöljük.) § ERSS E 2. Hosgwos Rezső dr.: Kelsőkrétakorú Acteonellák az aradvármegyei Konopról. (L. a f. é. jún. 28-iki szakülésen tartott előadáséval összevont szövegét jelen füzetünkben.) 8 3. VoGL VIKTOR dr. sBocén echinologiai tanulmányoks A magyarországi eocén echinuszokon végzett tanulmányairól számol be. A Brissoi/ desek után az erdélyi Ecmnanthus elegamst és Ech. scutella-t vizsgálta. Kimutatja , hogy Corrrau francia Ech. elegansa más faj, melynek megjelölésére az Ech. gal- hcus VoGL nevet ajánlja; az erdélyi Ech. scutella előadó szerint nem azonos a Dél- és Nyugateurópában, de Nyugatmagyarországon is elterjedt ilynevű fajjal, hanem új, s ezért Ech. Pávayi-nak nevezi el ezt az erdélyi fajt. Már eddigi vizs- gálatai során is mindinkább kibontakozik az a tény, hogy a magyar és erdélyi eocén echinida fauna között alig van egyezés. Utóbbiban indiai vonatkozások nyomai észlelhetők, előlaítben ellenben főként déleurópai (vicenzai) elemek szere- pelnek, mint erről legújabban az Eger környéki felsőeocén echinuszok vizsgálata alapján is meggyőződött. Egy új faj; a Plegiocidaris Rotm-n kívül csupa olyan faj akadt itt, melyeket felsőolaszországi alakokkal többé-kevésbbé könnyen lehetett azonosítani. 1920 április hó 7-én. Elnök: Párrv M. dr. 3 ; 1. TELEGDI RorH KÁROLY dr.: cÉszakalbánia és Montenegro határvidékének földtani viszonyairól; (Az előadást leg- közelebb közöljük.) 2. Báró NopcsA FERENC dr. hozzászólás alakjában tartott soron kívüli elő- adásábana Balkán geologiai jellemvonásairól, mint Albánia kiváló ismerője, áttekintő és összefoglaló pillantást vet az egész Balkánon eleddig eszközölt geologiai kutatások eredményeire, melyekben vezető szerep épen elő- adónak jutott. Térképeken és grafikonokon mutatta be a déli Balkán sztrati- grafiai arculatát és ilyen tudományos alapokból vezette le tektonikai következ- tetéseit. : Ezen előadás azóta teljes terjedelemben német nyelven megjelent : k(Greolo- gische Grundzüge der Dinariden; c. alatt (Geol. Rundschau, Leipzid, Bd: XII.) 1920 április hó 21-én. Elnök: SzorraGH T. dr. 1. PánryY Móxgic dr.: xTengeralatti forráslerakodások a budapesti triaszkorú képződményekben? (L. a jelen füzet- ben). SCHAFARZIK F. dr. hozzászólásában amaz ellentétre mutat reá, mely a tengeralatti édesvizi források működésével keletkezett, tehát lényegileg édes- vizi mészkő és a benne előforduló pelagikus faunának tisztán sósvizi jellege közt fennforogni látszik. 7. 2. BAnpar HorsrT: KguscH P.Gerichts- und Verwaltungsgeologie) c. művét ismerteti. A munka, amely a geologia és a törvénykezés közötti kapcsolatot és a peresetekre vezető geologiai vonatkozásokat tárgyalja, lexikális karakterű. Kiemeli a könyv praktikus használhatóságát úgy a szakember, mint a laikus szem- pontjából. Fejezetenként tárgyalja az összes lehető eseteket amelyeket a laikus számára úgy tesz könnyen érthetővé, hogy az egyes fejezetekre vonatkozó geo- lógiai alapismereteket röviden tárgyalja. Ezután előadó rátér a könyv tartalmának részletesebb ismertetésére egyes kiragadott példákkal vilgítván meg azt. Reá- mutat azon fejezetekre, ahol a szerző sajátos felfogása jut érvényre. Beszámol a könyv törvénymagyarázó fejezeteiről, amelyeket példás kommentároknak tart. Befejezi az ismertetést három magyar törvényszéki-geologiai eset rövid felemlí- tésével, névszerint a hüvösvölgyi talajcsuszamlással, továbbá az akarattyai és 4 Bé 7 e ú ásó ös SERVE ő és SPAN B 520 És sz j 1 Ask Pe T-. - ő kon ri es dés See? : A kk 6 a. t v 4 TÁRSULATI ÜGYEK. 73 lendvai esetekkel. Végül annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a munka a magyar geologusoknak i is hasznára főg válni. 3. Báró FEJÉRVÁRY G. GYULA dr.:4 Ujabb adatok az őslények fejlődésének törvényszerűségéhez.s Az előadás lényeges tar- talma azóta megjelent francia nyelven -Ouelgues observations sur la loi de Dollo etc.) eim alatt (Bull. d. 1. S0c. Vaudoise. Vol. 53. 1920.) 1920 június hó 2-án. Elnök: PárFrY M. dr. ROZLOZSNIK PÁL, SCHRÉTER ZOLTÁN dr. és TELEGDI RorH KÁROLY dr.: 4Az esztergomvidéki szénbányák bányaföldtani viszonyav címen egymásután . beszámoltak az elmult évi kutatásaikról, amelyeket a m. kir. Földtani Intézet megbízásából és az érdekelt bánya vállalatok támogatásával végeztek. (Ezen előadások legközelebb és tetemesen kiszélesített alapon, megjelennek a m. k. Földtani Intézet kiadásában.) 1920 június hó 28-án. Elnök: PÁLFY M. dr. 1. Hoswos Rezső dr.: Az odvos-konopi krétavonulat gasztropodái , (L. a f. é. márc. 8-iki szakülésen tartott előadáséval összevont szövegét jelen füze- tünkben.) 2. SCHAFARZIK FERENC dr.: (A Nagy- és Kis- -Gellérthegy geologiája; című előadás értékét csak növelték azok a helyszíni bemutatások, amelyeket a szakülés megjelent tagjai a két Gellérthegyre kisétálva élvezhettek. (Az előadás kivonatos tartalmát 1. a jelen füzet cRövid Közleményei közt.) 1920 november hó 3-án. Elnök: PÁrFrYy M. dr. 1. SZENTPÉTERY ZSIGMOND dr.: (A torockói vaspataki vas- bánya alkotása, A vasbánya altárójának, amelyet a métegek csapására merőlegesen készítettek, 1910-ben még bejárható 800 m-es szakaszán öt kőzetövet lehet megkülönböztetni, ú. m. a szerteitüllht, gneiszfillit, amfibolit, grafitfllit és kristályos mészkő öveit. Ezeknek rétegei a nagyfokú egymásba gyűrődés miatt többször váltakoznak egymással. Származásra nézve nagyobbrészt üledékeseknek mondhatók, kivéve a gneiszfillitet, amelynek eredeti kőzete meszes agyaggal, ritkán kevés homokkal kevert diabasz-törmelék volt. A sziderit, valamint a belőle származott limonit kisebb-nagyobb, olykor 4 m-nél is vastagabb rétegekben vagy kiékelődő telepekben és vékony telérekben fordul elő, még pedig mindenütt grafitfllit szomszédságában, de kevés kivétellel közvetlenül dolomit vagy kris- tályos mészkő övezi. A fő-sziderittelér 142 m vastag, de a mészkő felől, ép szár- mazásából kifolyólag, nagyon egyenlőtlenül végződik és olykor vékony hasadé- kokon több m távolságra is elágazik a főteleptől. A limonittal együtt az érceknek egész sorozata is előfordul, így göthit, wad, psilomelan, pirolusit, magnetit, hematit stb. A kristályos palák képződése úgy fogható fel, hogy ennél a dinamikai okokon és a gyalui permi v. prepermi intruzi vamon kívül egy másik, Toroeczkóhoz közelebb eső, még mindig a mélyben rejlő intrúziós tömeg is közreműködött érint kezései és utóvulkáni hatása alapján, amely tömegnek effuziós végágai a vidék triászkorú porfir- és porfirit-tömegei. Az így képződött kristályos pala "újabban i is ki lehetett téve nagyobb hegyképző folyamatoknak, amelyeknek nyomai föllelhetők azerősebb feszültségű helyek kőzeteinek nagyobb kataklazisában, a gyűrődések okozta sza- kadásokon és a felsőkréta-paleogén korban bizonyos magasságra újra feltódult magma utóvulkáni termékeiben. Igen fontos szerepe volt a kristályos palák át- alakításában az utóvulkáni hatásoknak. Az a körülmény, hogy az utóvulkáni. termékek leginkább a vetődési, szakadási vonalak mentén, sokszor épa dörzsölési breccsákban vannak felhalmozva, azt bizonyítja, hogy az utóvulkáni működések már a kész, sőt a ráncosodás folytán megszakadozott kristályos palákban folytak 74 TÁRSULATI ÜGYEK. 4. le, tehát nem követték közvetlenül a kristályos palák képződését, hanem egy jóval későbbi folyamat eredményei voltak. Nincs kizárva azonban a piezokontakt-. metamorfizmus sem, de még így is találunk időkülönbséget az egyes ércfajták él között. Az ércek közül legidősebbnek látszik a pirit, amelyet a metaszomatikus folyamatok a sziderit képződési helyein feloldottak. A sziderit idősebb, mint a repedéseiben kalcittal együtt előforduló galenit és szfalerit. Majd megindult a bányára nézve legfontosabb ásványképző folyamat, a sziderit oxidációja, amely a rodochrositos szideritből létrehozta a lhmonitot és kísérő oxid-érceit. Az oxidá- cióval összefüggésben egy másik folymat is megindult, az oxidációs metaszomatozis t.i. a sziderit széteséséből származó lefelé szivárgó vasoldatok átalakították a mészkövet a sziderit teleptelér mellett. Így azután a szideritből egyszerű oxidáció útján létrejövő oxid-hidroxid érceken kívül az érceknek egy másik generációja is származott, amely bizonyos magasságban felgyűlve, a torockói vasérctelep tekin- télyes vaskalapját szolgáltatta. Azok az óriási szintkülönbségek, amelyekben a sziderit előfordul, arra engednek következtetni, hogy az elsődleges sziderit bom- lásából származó szénsavas oldatok hatására másodlagos metasomatosis útján is. származott sziderit. (Az előadást legközelebb veljes egészében közöljük.) 2. KocHSÁspoRdr.: Ásványtani közlemények. I. A budai sapkás kalcit. A bemutatott s a budai Szépvölgyből származó darabokon a kalcit két generációban van kifejlődve. Az első generáció kristályai egyszerű (2181) indexű szkalenoederek, s ezeken ülnek a második generáció legömbölyödött, könnyen leemelhető kombinációk, melyeken a (2131), (0221), (0112) indexű ala- kok jelennek meg. II. Piromorfit, cerussit és barit Gyertyán- ligetről. A piromorfitnak és cerussítnak ez új hazai lelőhelye, míg a barit már régebben ismert e helyről. A bemutatott barit-kristályok igen apró, víztiszta kombinációi 12 alakuak, s uralkodóan a dóma-lapok lépnek fel rajtuk, míg a kristályok testszabása piramisos. Ilyen típusú kristályok ezideig még csak Harsti- genbő! és Kongsbergből ismeretesek. 1920 december hó 1-én. Elnök: PÁLFY M. dr. 1. VENDL MÁRIA dr.: (A muszári és sztanizsai aranybánya kalcitjai), (Az előadás kivonatos tartalmát 1. a jelen füzet Rövid közle- ményeip közt.) ; i ; 2. Hosgwxos REzső dr.: Fosszilis rizopodák Albániábóls (L. a jelen tüzetben u.. o.) III. Választmányi űlések. 1920 február hó 18-án. Elnök: SzorvraGH T. dr. z Megjelentek: BALLENEGGER R. dr., BoGDÁNFY 0., BöcgkH H. dr., EMszT K. dr., HoRusirzkvY H., ILosvavY L. dr. Kapié O. dr., LIFFA A. dr., id. Lóczy L. dr., PÁLFY M. dr., PaPP K. dr., SCHAFARZIK F. dr., TELEGDI RórH LaAJos vál. tagok és LÁszLó G. dr. meghívott r. tag. 1. Rendes tagokul ajánltattak: KéÖfe A cPannóma Turista Egyesület, Barlangkútató Szakosztálya. Aj.: KADIó 6 At" oh aes FRÖHLICH ÁRPÁD erdőmérnök, Budapest. AJ. : u. a. KurassYy ENDRE egyet. gyakom., Budapest. Aj.: u. a. TUREK FERENC dr. középisk. tan., Budapest. Aj. : ifj. Lóczy L. dr. VENDL MIKLÓS egyet. gyakorn., Budapest. Aj.: MauRirz B. dr. VErnrYy IsTvÁN bányatulajdonos, Veszprém. Aj.: LAczkó D. Örökítő tagul ajánlva : EmszT KÁLMÁN dr. m. kir. vegyész, főgeologus, Budapest Aj.: az elnökség. HÉ KENNY Telly ea V 72 OV AE KOLL ÉÉE 4. 9 az 0 48 2 TÁRSULATI ÜGYEK. 15 " Választmány valamennyit tagokul, ill. örökítő tagul választja. - 2. Nevesebb tagok elhunytának bejelentése : GESELL SÁNDOR nyug. m. kir. főbányatan. és főgeologus. f 1919 nov. 21-én, 81 éves korában Besztercebányán. KRENNER J. SÁNDOR dr. nyug. egyet. ny. r. tanár, a Magy. AGzákt . Múzeum ásvány- és őslénytárának igazgatója. T 1920 jan. 16-án 81 éves korában Budapesten. Választmány mindkét régi tag elhúnyta felett részvétét fejezi ki s emléküket a Földtani Közlönyben megörökíti. 8. A társulatból, ill. szakosztályaiból való kilépésüket bejelentették : LEIDENFROST GYULA dr. az anyatársulatból és annak szakosztályaiból, (kelt 1919 okt. -8.). SZIRTES ZSIGMOND dr. az anyatársulatból, (kelt 1919 dec. 13.). BRÉTHLY ANTAL dr. a szakosztályokból, (kelt 1919 dec. 27.). KövVESLIGETHY RADpó dr. az anyatársulatból és hydrologiai szakosztályából (kelt 1919 dec. 30.). SZALAY-UsraLussY Lászró dr. az anyatársulatból (kelt 1920 jan. 2.). SZILBER JózsEF dr. az anyatársulatból (kelt 1920 jan. 2.). Választmány az első öt tag kilépését tudomásul veszi, de SZILBER J. dr.-ét, mint aki ellen az igazoló eljárás már megindult, függőben tartja: Amennyiben pedig a nevezettek bármikor újrafelvételüket kérnék a társulatnál, csakis igazoló eljárás után választhatók meg. 4. Az igazoló- -bizottság beterjeszti jelentését. . Választmány ezirányú határozatáról (1. a közgyülés titkári jelentését) ér- i dekeltek írásban értesítendők. 1920 március hó 3-án. Elnök: SzoNTaGH T. dr. ? j. Megjelentek: ASCHER A., BogGpÁNFY Ö., Emszr K. dr., HoRusirzgYv H., Kapié O. dr., LIFFA A. dr., id. Lóczy L. dr., Mauxirz B. dr., PÁLrrY M. dr., PAPP K. dr., SCHAFARZIK F. dr. vál. tagok. 1. Az előző választmányi ülés jegyzőkönyve kiegészítést nyer. 2. A társulatból kizárt tagok közül egyeseknek írásbeli válasza bemutatva. 3. Kilépő ill. kizárt tagok örökítődíjainak miként való kezelése tárgyában kérdés intézendő a belügyminiszterhez. 4. A pénztárvizsgáló-bizottság meghívása. 1920 április hó 7-én. Elnök: PárrYvy M. dr. Megjelentek: Emszr K. dr., HoRusirzkvY H., Kapié O. dr., LIFFA A. dr., MauRirz B. dr., báró Nopcsa F. dr., PaPP K. dr., SCOHAFARZIK F. dr., SCHRÉTER ZdT.. TREITZ. BP/ vál. tagok. 1. A társulatnak pártfogója, herceg ESTERHÁZY MIxLós dr. elhunyta felett a választmány mély sajnálatát fejezi ki, elhúnyt emlékét jegyzőkönyvben meg- örökíti és az elnökség útján részvétét elj uttatja hg. ESTERHÁZY PÁL úrhoz. 2. BOGDÁNFY ÖDÖN vizsgálata tárg gyában beszerzett értesülések után vá- lasztmány nevezettnek kizárása mellett határoz. 3. Mindkét szakosztály elnökségének kiegészítésére utasíttatik. . 4. A pénztárvizsgáló-bizottság jelentésének és az 1920. évi költségvetésnek bemutatása. 5. A tagdíjak felemelése tárgyában szükséges alapszabálymódosítási terve- zetnek bemutatása. 6. Az igazoló eljárás belügyminiszteri megsemmisítésének esetére a vá- . lasztmány magatartásának megbeszélése. VESE közgyűlést előkészítő vál. ülés időpontjának megállapítása. 76 TÁRSULATI ÜGYEK. 1920 április hó 21-én. n Elnök: SzorraGH T. dr. Z Megjelentek: ASCHER A., BELLA L., EMszr K. dr., HoRusirzkv H., LIFFA A. dr. Mauxrrz B. dr., Párry M.dr. , PAPP (ESEL SCHAFARZIK F. (htsa SCHRÉTER . Z. dr. vál. tagok. 1. Választm. gróf TELEKI PÁL dr. örökítő tagnak külügyminiszterré történt . kinevezése alkalmából üdvözlésével megbízza az elnökséget. 9. Felkéretvén, Mauxirz B. dr. vál. tag elvállalja. hogy a közgyülésen néhai . KRENNUR új: SÁNDOR dr. tiszt. tag felett sadökbeszédet tartson. 3" Rendes tagokul ajánltattak : A. E. VAN GIFFEN múz, igazg., Groningen (Hollandia) . Aj.: a Barlangku- tató Szakosztály. Vicziás EpE min. o. tanácsos, Budapest. AJ. : SZONTAGH T. dr. Választmány nevezetteket tagokul választja. 4. A Barlangkutató, ill. Hydrologiai Szakosztályok évzáró ülésein megejtett kiegészítő választásokat a választm. tudomásul veszi. § 5. Az igazoló-bizottságnak ZALÁNYI BÉLA r. tag ellen lefolytatott eljárása alapján nevezett viselkedése felett sajnálkozását fejezi ki. 6. Az igazoló-bizottságok kötelességeit és összeállítását szabályozó belügy- FSZT rendelet tudomásul vétetik. . A közgyülés napirendjének megállapítása után az elnök és elsőtitkár az új ciklsra való tekintettel tisztségeikről leköszönnek. Választmány a tisztikarra és VAJASZEBÍSÁYTA a jelöléseket megteszi. . 1920 június hó 2-án. Elnök: PÁnrY M. dr. Megjelentek: ASCHER A., HokRusirzkY H., ILosvavY L. dr., Kapié 0. dr., LászLó G. dr., LIFFA A. dr., MaAuRirz B. dr., TELEGDI RornH K. , SCHAFARZIK E: dr., ÖCHRÉTER 27. dr., SZONTAGH T. dr., TREITZ Ps. voda VE dí; ZSIGMONDY Á. vál. tagok. 1. Az ujonan megválasztott választm. tagok üdvözlése. 2. Választmány az elnökségnek id. Lóczy LaJos dr. halála alkalmával tett intézkedéseit jóváhagyja: elhunytnak érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti s erről az elnökség útján az özvegyet is értesíti. Felkéri továbbá SzorvraGH T. dr vál. tagot, hogy agjövő évi közgyűlésen néhai id. Lóczy L. dr.-ról emlékbeszédet . mondjon. 3. Rendes tagokul ajánltattak : TRIBUSZER KÁROLY vegyészmérn., Budapest. Aj. : gr. MARENZI F. ROTARIDES MIHÁLY egyet. hallg., "Budapest. Aj.: Kiss E. SÜMEGHY JózsEF egyet. hallg., Budapest. Aj. : FERExCczi I. dr.. HABERL VIKTOR szobrász, Budapest. AT: a Barlangkutató Szakosztály. Örökítő tagul ajánlva : HEGYI DEzső dr., min. tan., Budapest. Aj. : az elnökség. Választmány valamennyit tagokul, ill. örökítő tagul választja és HEGYI D. dr.-nak jegyzőkönyvi köszönetet mond az anyatársulatnak és mindkét szakosztály nak juttatott nagyobb alapít ványaiért. 4. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszteri umnak papirszerző mozgal- mát választm. köszönettel tudomásul veszi, továbbá elhatározza, hogy míg a nagy drágaság és anyaghiány tart, a Közlöny munkatársainak csak 25 példány külön- lenyomatot bocsát ingyen rendelkezésére és azokat is boríték nélkül. Ugyanezen okokból a m. kir. Földtani Intézet kiadványai mint tagilletmények csak a szál- lítási költség megtérítése ellenében küldendők szét. 5. Választmány elfogadja az elnökség ajánlatát, hogy a társulati kiadványok etmenetileg legalább 4009/-os áremelkedéssel adhatók el. kJ vag KA LÁB Naaa EG ALLTAK út ő TÁRSULATI ÜGYEK. Í 147 6. Alapszabály 21. §.-a értelmében választm. titkos szavazással újra ASCHER ANTAL-t választja meg pénztárnoknak. I . — " 7. A jövő évi közgyűlésen esedékes SzaBó JózsEF-érem kiadásának előkészí- tésére a 7 tagú bíráló-bizottság megválasztatik. 1920 november hó 3-án. j Elnök: PÁrry M. dr. S Megjelentek: ASCHER A., HoRusirzkY H., Kapié 0.-dr., Lászró G. dr., "Mauxirz B. dr., SCHAFARZIK F. dr., SZOoONTAGH T. dr., VoGL V. dr., vál. tagok. i 1. Rendes tagokul ajánltattak: ; " — KELLER OSZKÁR dr. gazd. akad. tanár, Keszthely. Aj.: a titkárság. "PóRa JÁNos bányafőgondnok, Nemtibánya. Aj.: az elnökség. SzaBó Józser LÁszLó M. A. V. tisztviselő, Budapest. Aj.: VERESS J. dr. .- Választmány nevezetteket tagokul választja. i 2. Az egyetem közgazdasági karának, valamint a kolozsvári menekült egyetem ásvány-földtani tanszékének azon kéréseire, hogy a Társulat kiadvá- nyainak egy-egy teljes sorozatát részükre ingyen átengedje, választmány úgy ha- tároz, hogy bár anyagi körülményei ily nagy ajándékok tételét tiltják, mégis tekintettel a hazafias közművelődési célra, nevezett főiskoláknak a tagokat meg- illető kedvezményes áron bocsátja rendelkezésére kiadványait. , 48 8. A Magy. Mérnök és Építész Egyesület felszólítására az ott megalakuló szakszótári -bizottságba választmány az elsőtitkárt küldi. . 4. A Társulat vagyoni állapotáról a titkárság és a pénztáros által előter- jesztett jelentések tudomásul vétetnek. é B 5. A SzaABó JózsEF-érem bíráló-bizottságának működésbe lépése a bizottság elnökénél szorgalmazandó. ; . — HIDROLOGTAT KÖZLEMÉNYEK TE. ÉVF. SES 1990. . SZÖKEVÉNY HÉVFORRÁSOK A GELLÉRTHEGY TÖVÉBEN. Írta: SCHAFARZIK FERENC dr.! A főváros hévforrásait figyelemmel kísérők régóta tudják, hogy a Duna alacsony vízállásakor a jobbparton több helyütt hévforrások válnak láthatókká, melyek különben észrevétlenül a Duna medrébe ömlenek. A mostani alacsony, 1 m körüli vizállás ismét lehetővé teszi, hogy e források egynémelyikét tanulmányozhassuk.? . A források egyikének fakadáspontja a Ferenc József-híd budai fejé- nek északi végétől mérve 209 méternyire van. A kőlépcsőzettel burkolt . alsó rakpart tövében a lépcső támaszát képező durva betonpárkánynak néhány kimozdult termésköve között lép ki feltünően gőzölögve ennek a, kisebbfajta hévforrásnak kristálytiszta vize, amelynek melegét kezünk alig állja. E forrásból időnkint kénhidrogénszagú buborékok is szállnak fel. Vizének hőfoka egy Kapeller-féle hőmérővel mérve 44" C volt, míg egyidejű- leg úgy a levegő, mint a szabad Dunának felszíni vize 11" C€-t mutatott. Hasonló hévvíz nyomait, vagy pusztán csak gyengébb gőzölgését "és záptojásszagát az előbb említett ponttól még 26 méternyire a parton fölfelé is lehetett megfigyelni. Ezek szerint tehát a hévvíz, habár kis mennyi- . ségben, de szélesen lép ki a kőlépcsőzet alatti dolomitból. A szóbanforgó forrást először 1898 január 28-án láttam, amely napon a Duna vízállása 075 m volt. Ekkor a forrás a még kiépítetlen part lejtőjé- nek keményre fagyott iszapjából két egymás melletti ponton, mint forró vízszivárgás tört elő és folyt le a Dunához. Kifakadásának helye 1"5 m-rel magasabb volt az akkori víztükörnél, vagyis 225 m a 0 pont felett. Látni való tehát, hogy a mostani kőlépcső a forrás kilépését mélyebbre szorította. Ugyane helyet kérésemre 1902 december 19-én megtekintette PRINZz GyuLAa dr., akkoriban hallgatóm, jelenleg pozsonyi egyetemi tanár, aki nekem róla a következőket jelentette: kA lépcsős part alatt (mely ekkor már ki volt építve) talán 3 m-nyi szélességben kilátszik a meder, helyesebben a kővel már ki nem épített part és ott a partépítők az odahányt fejnagyságú ! Előadta a Hidrol. szakoszt. 1920 november 7-i szakülésén. :? Megfigyeléseimet 1919 október hó 23-án eszközöltem, de az utána kö- vetkező napokon is változatlanul ugyanazok voltak az előadott hidrologiai vi- szonyok. 30 HIDROLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. kövek között kis gödröt hagytak meg. E kis gödörben gőzölgő forrásvíz van, mely onnan a Dunába csergedez. E forrástól lefelé vagy 4—5 helyen - szivárog a kövek közül meleg víz egymástól 1—2 m-nyi távolságokban. A forrástól felfelé vagy 10 lépésnyire szintén fakad egy forrásocska., E jelen- tés tehát lényegében megegyezik az idén látottakkal. Az előbb leírt forrástól 160 m-nyire, vagyis a Ferenc József- hídtól ö 369 m távolságban van a másik forrásnak a nyoma, melyet 1898 január 28-án a ki nem épített fagyos parton három egymás mellett fekvő ponton, mint . . gyenge csergedezést figyelhettem meg. Ezeknek magassága az akkori 0-75 m-es Duna vízállása felett 0-5 m, a 0 pontra vonátkoztatva tehát 125 m volt. PRiwxsz Gy. dr. ezt a forrást 1902-ben már nem látta, sőt az idei be- járásom alkalmával, mikor az 1725 m-es nivót a kőlépcsőzet már takarta, e forrást felfedeznem szintén nem sikerült, de annyit mégis láthattam, hogy a víz szélétől befelé körülbelül 2 m-ig, valamint a vízszín alatt 0:50—1"0 m-nyi mélységből a, vízből sűrű rajokban buborékok szállnak fel, ami nyilván az ott kilépő termális forrással hozható összefüggésbe. E buborékolás mintegy 5 méter hosszúságban figyelhető meg a part mentén. Ezek szerint tehát ez a forrás a kőlépcső kiépítése óta szintén valamivel mélyebbre, azaz körülbelül a 0 magasságba leszoríttatott. Megjegyzem, hogy ezt az emanációt állandó jellegűnek ítélem, amennyiben a következő napokon 18 változatlanul megfigyelhettem. § A mélyebbre szállott két szökevény forrás közti nivókülönbség ma is, épúgy mint 1898-ban, 1 métert tesz ki. Végre nem volt érdektelen még azt is kutatnom, hogy a jelenlegi 3- 1 méteres Dunai vízállás és az említett forrásoknak a víz szélén való kilépése mellett, milyen nivót foglalnak el a szomszédos nagy fürdők hévforrásai? 1. A Szt. Gellértfürdő nagy forrása az éjszakai szünet kivételével egész nap szivattyúztatván október 24-én este 10 órakor 3- 123 m-re szállott alá, ( 25-én reggel 7 óráig pedig 3- 2:82 m-re emelkedett. - A forrás hőfoka 46" C. 2. A Rudasfürdő Mátyás-, Rákóczy- és Török-forrásainak együttes gyüjtőaknájában, a szivattyúzásnak október 26-án hajnalban 44 órakor bekövetkezett megszüntetése után, d. e. 9 óráig a vízszín -- 7760 m-re" emelkedett a Duna 0 pontja fölé.? 1 Teljes pihentetés, valamint a Duna magasabb vízállásai esetén azonban magasabbra is felszáll. Az ismert maximális magassága 5-80 ra. 3 A Dunának magas vízállása mellett a víztükör a közös gyűjtő aknában 0-40—0-45 m-rel magasabbra is felemelkedik, úgy hogy az utca kövezetéről gu- golva, kézzel kényelmesen elérhető. [4 HIDROLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. 31 ég áeeő . A víz hőfoka az aknában 42" C, a források üregeiben pedig még 1—2 — .————— fokkaltöbb.- S sas ÖK Hé ő . — 8. A Rácfürdő Nagy- és Kisforrása szintén megtartotta rendes túl- . . — folyását, még pedig: i ks OSSZES . a Nagy forrás -- 633 m-nél, MR Kis forrás . . 4. T78 m-nél. A víz hőfoka 439 C. ; . Ezekből a közel: egy időben eszközölt megfigyelésekből az derült ki, Cls a Szt. (Gellérthegy hévforrásai, minden rokonságuk dacára, mégsem z isa deze lb S §/ Ceki S o: . Twgr Tar méz ri rév 633 s 3 280 sz ; 100 [ ] 000 2. ábra. A Szt. Gellért- hegy hőforrásainak VÍíZz- magassága és hőfoka 1919 okt. 23. és 24-én 1—-— a Rácfürdő Kis - forrása ; II — a Rudasfürdő egye- Sítettetorrásass 7: III — a Rácfürdő Nagy-forrása ; IV — a Gellértfürdő ket- 1. ábra. A Szt. Gellértfürdő hévforrásának szöke- tős forrása; V — "Sszöke- vényága 1919 okt. 23. és 24-én, a Duna 1 m-es vényforrás a Duna part- vizállásakor. Az alaphegység felsőtriaszkorú d 0o- ján; VI — szivárgóforrá- Főnait; rajta briozoás konglomerátum sok a Duna 0-pontja ( Br. szét ) körül. tudnak valamilyen egységes hidrosztatikai nivót elérni. Mialatt a dunaparti ő; források 0 és 1 m magasságban fakadnak, addig a Szt. Gellért forrása -t- 282 m-re és magasabbra, a Rudasfürdő hévvízei -- 7"60 m-re és a Rácfürdő forrásai -- 633 és -- 7"78 m-re emelkednek. (L. a 2. ábrát.) A bokor ágaihoz hasonlóan különböző méretű kőzethasadékokban Földtani Közlöny. L. köt. 1920. fg 6 82 HIDROLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. egyazon nyomás folytán felszálló viz kétségtelenül a közlekedő őedények fizikai törvényeinek hódol. zs ; Ha valamennyi közlekedőedényszár egyenlő magasságú, akkor bennük az egységes hidrosztatikai nyomás alatt álló folyadék egy és ugyanazon 5 nivóig emelkedik. Ha azonban az egyik edényszárat lemetsszük és ezzel egy alacsonyabb színtben kifolyást létesítünk, akkor a többi edényszárban . a folyadék különböző színtekre fog alászállani. A szó-. - banforgó forrás esetében tehát, ha a lecsapoló ág a feltóduló víz csak egy kisebbik részének nyit szabad kifolyást, akkor a többi ágban a víz magasabban, de különböző színtekben fog megállani, még pedig leg- magasabban abban az ágban, mely a szökevény forrás elágazásán alul válik el a főcsatornától. Ha pedig a lecsapoló ágból netán az egész utána feltó- duló vízmennyiség kifolyhatnék, akkor ez az álla- pot, a többi ágak vízoszlopainak teljes megszünését, illetve a kifolyás szántjéle 8 való jézipadtórtó vonná maga után. k A Kérésemre TANGL KÁROLY dr. tűszyetetk tanár TAERÉBE hez kollégám fizikai laboratóriumában az egy közös víz- 3. ábra. Háromágú ké- SZÉK EC ve 5 EGB DEE B szülék külömböző víz- tartóból több ágban emelkedő vízoszlopnak ilyetén állások előidézésére. ha való magatartását kísérletileg is beigazolta, a miért egyik mellékágon a vi- a 3 5 SEEN vzzláekálA VEÉR zet lecsapoljuk. neki e helyen is legjobb köszönetemet fejezem kit. Ugyanezt a kísérletet egy egyszerű, üvegecsövekből összeállított és a vízvezeték csapjához illesztett, különböző irányban mó- dosítható készülékkel is demostrálhatjuk. (L. a 3. ábrát.) Valóban szerencse a mai fürdőforrásokra nézve, hogy a Dunameder eróziójának mostani stádiumában a megnyitott termális vízerek minden látszat szerint sokkal vékonyabbak, semhogy a parton fakadó erősebb - fürdőforrásokat teljesen megszüntetni képesek volnának. Ez utóbbiaknak . lépcsőzetesen a mai különböző színtekig való leapasztásához azonban már a jelenlegi szökevény források is tökéletesen elegendők. Valószínű továbbá, hogy "a Szt. Gellértfürdő forrása a szökevényfotrásai révén nagyobbfokú megcsapolást szenved, mint a Gellérthegy É-i tövében fakadó fürdőforrások. . De ezenkívül függ a fürdőforrásoknak víznivója — éppen e szökevény- források révén — még a Duna mindenkori vízállásától is. A dunaparti forrásoknak a fürdőforrásokkal való összefüggése abból a közvetlen meg- figyelésből is nyilvánvaló, hogy a Duna áradó vízállása mellett a fürdő- források nivója szintén emelkedik. A Duna fenekén kilépő forrásokra rá- nehezedő és egyre növekedő vízoszlopnak visszaható hidrosztatikai nyomása ugyanis szükségképen feljebb szorítja a fürdőforrásokat is, aminek határát "egy olyan magas dunai vízállás képezné, mely a semmiféle lecsapolással HIDROLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. 38 meg nem zavart termális nyomás magasságával lenne egyenlő. Ebben az esetben valamennyi forrás egy és ugyanazon (magas) nivót foglalná el. —.— ——— Ezt a magasságot azonban a Duna jelenleg sohasem éri el, lévén a leg- . ——— magasabb megfigyelt vízállása az 1838-iki árvíz alkalmával csupán 8-33 m, és: . úgy hogy az a budapesti hévvizeknek eddigelé ismert legnagyobb felszálló- a — — képessége (a városligeti artézi kutnál kb. 24 m. a 0 felett) mögött tete- 38 mesen elmarad. A fürdőforrásoknak az áradó Duna által való felduzzasz- — ——— tása esetében a hévvíz hőfoka könnyen érthető okokból átmenetileg néhány ek SEGZÉS fokkal csökken, míg kis vízállás mellett éppen ellentétes módon emelkedő. — . —— A BUDAPESTI TERMÁLIS VÍZHÁLÓZATNAK FGY EDDIGELÉ —— GFOLOGIAILAG NEM MÉLTATOTT FORRÁSÁRÓL. - e Cgumi Irta: SCHAFARZIK FERENC dr.! ! .. A pestmegyei Békásmegyer község Kálvária-dombjának keleti léjtőjére építve, délészaki irányban az Óbuda—Szentendrei országút vezet, amelynek keleti oldalán, de már mintegy 10 méterrel mélyebben, az itt kezdődő és innen a Dunáig terjedő óalluviális síkon, a Békásmegyeri Tégla- gyár R.-T. gyártelepe fekszik. Ennek keleti kerítése előtt fut ugyancsak délészaki irányban a Buda—Szentendrei h. é. vasút sínpárja, amelyen túl a szabad mezőn, szántóföldek között egy kisebb várócsarnokszerű épületet és ; mellette egy ZThgsony vízmedencét találunk. j Odaérve csakhamar kiderül, hogy egy hidrologiai ujdonságnak nevez- hető hemitermával van dolgunk, amennyiben eddigelé sem a hidrologiai, sem pedig a geologiai irodalmunk nem emlékezett meg róla. A nép . Bründ b-forrásnak nevezi. Felszálló vize régebben a szántóföldön pocsolyát táplált, amelynek túlfolyása egy sekély árkocskában a Duna felé vette az útját. Néhány év előtt azonban az 1910. hr. telek tulajdonosa, ZURMÜHL MÁRTroNx békás- megyeri lakos, a forrást egy rendes cementfalazatú medencébe foglaltatta, amelyet megfelelő padok beállításával az amúgy is vízben szükölködő község lakossága számára, falusi mosodának rendezett be. A forrás vize 5 vascsövön keresztül ömlik be a medencébe (4. ábra.). Mennyiségét 1920 szeptember 38-án, útitársammal SzarLápv JÁáwos óbudai hajógyári titkár urral megmértük és 24 órára 939:-60 hektoliternek számítottuk ki. Megjegyzendő azonban, hogy a csöveken kívül még a cementfal repedésein 1 Hlőadta a Hidrol. sz. o. 1920 deczember 1-i szakülésén. 6r s 34 HIDROLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. keresztül is észlelhető némi beszivárgás, úgyhogy a közölt adat valamivel. a valóságon alulinak vehető. ő : A kifolyó víz hőfoka 18" C. Egyelőre ez az egyedüli adatom, de az mosodában foglalatoskodók állítása szerint a víz télen-nyáron egyaránt langyos. A. csövekből horizontálisan kifolyó víz nivója a környező térszín magasságával (107 m) egyező, míg a csövek fölötti 0-27 m-es falrész azon már túl emelkedő és ennyire töltötték fel a medence külső szegélyét is: Ebből az elrendezésből kiviláglik, hogy a szóbanforgó cBründb-forrás tulaj- 4. ábra. Medencébe vezetett félhévvízforrás Békásmegyer határában. A—B — talajfeltöltés 0727 m. C — nyílt lefolyásig felgyülemlő; víz 0-34., D — kisceli agyag. donképeni fakadáshelye a cementmedencén kívül van, valamint hogy vize / valószínűleg mesterséges kavicsfeltöltésen keresztül a- csövekig emelkedik. A forrásvíz erősen meszes, mit nemcsak íze árul el, de a falazatán át történő vízszivárgások körül észlelhető mészkiválás is. Pontosabb meg- vizsgálása és különösen vegyelemzése azonban felettébb kívánatos. Geologiai viszonyok. A Bründl-forrás az ó-alluviális Duna- terrasszon fakad, melynek vizenyős, részben mocsaras felszíneakiscelli "Kalvária 164 2 SS SAYA e NENESAS ESJAS 5. ábra. A cBründb-forrás geologiai helyzete Békásmegyeren. Í — dachsteini mészkő (?); 2 — nummulitos mészkő; 35 budai márga; 4 — kiscelli agyag; ! 5 — alluvium. agy ag abráziós síkjának felel meg. A h. é. vasút árkaiban, a gyártelep felőli lecsapoló árkokban stb., a kiscelli agyag jelenléte már arasznyi mély- ségben kimutatható. Még jobban tanulmányozható e képződmény az ország- úttól nyugatra emelkedő domboldalban, ahol a többször említett téglagyár részére az agyag kitermelése folyik. Itt a most kifejlődő agyagbányában jól láthatók a kékesszürke kiscelli agyagnak átlag 32" alatt ÉK-felé dűlő padjai, melyek a domboldalon fölfelé menve, csakhamar kivékonyodnak. (5. ábra.) A kiscelli agyag fekűjében jelentkezik azatánabudai márga, HIDROLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. a 35 . — melynek anyagát az agyaggödörtől kissé délre, szintén az országút nyugati . oldalán, a hegyoldalban feltárták. Padjainak anyaga keményebb fajtájú ." mészmárga. A padok dűlése KÉK-i, 59 309 alatt. A kemény márgapadok . repedéseiben gyakori a kalcitkiválás, amelyben több csinos kristályt . (R?—2R, R—R ikrek oR. szerint) gyüjtöttünk. A dombtetőn a márga még jókora darabon követhető, egyre vastagodó lösztakaró alatt, míg a tulajdonképeni Kálváriahegyenmár a nummulit-mészkő figyelhető meg. Utóbbinak anyaga elég tiszta, kemény mészkő. . " . Ezt a felszínen látható rétegsorozatot méga dachsteini mész kő- 148 "vel lehetne kiegészíteni, amennyiben ez Békásmegyer, Üröm és Csobánka . vidékén a naummulitos mészkő fekűjét szokta képezni. A Bründb-orrás eredetére nézve az 5. ábra réteg- sorozata adhat tájékoztató útbaigazítást. Látható ezen szelvényből, hogy a felül lévő kiscelli agyag és a budai márga impermeábilis telepei alatt a nummulitos mészkő, majd pedig a dachsteini mészkő következnek, amelyek- . nek tömegei repedezettségüknél fogva vízgyüjtő és tározó természetűek. A felszálló víz tehát csakis ezen két utóbbi képződményből jöhet, s alig tévedhetünk, ha ez esetben főgyüjtő kőzetnek a dachsteini mészkövet . tartjuk. Az eredet mélységére nézve hozzávetőleg az átlagos geotermikus grádiensből (30-m) és a forrásvíznek a budapesti évi középhőmérsékletet (107 C) meghaladó hőfok többletéből (87 C) vonhatunk következtetést, amely számítás 260 m-t eredményez. Ami végre a forrás tektonikai helyzetét illeti, úgy a budapesti termális vizeket feltüntető térképből világosan kivehető, hogy a" békásmegyeri kBründb félhévvíz forrása beleesik a budapesti termális "vonal meghosszabbításába, annak tanulságosan kiegészítő és zátó lánc- szemét képezvén. Vele meghosszabbodik Budapestnek eddig ismert termális vonala a Római fürdőn túl 83-25 kilométerrel, de valamint helyzetileg ezidő- szerint a budai hévvizek közül a legszélső, úgy 18" C hőfoka alapján is az összes budapesti hév- és félhévvizek között az utolsó. úg tök ÉV he SUPPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY BAND1L. ő 1920, Der AUSSCHUSS der UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT gibt tief betrübt bekannt, dass — Herr. Dr. JOSBF. ALEXANDER. KRENNER emerit. o. ö. Professor der Mineralógie und Petrographie an der : Universiítát Budapest, Direktor des mineralogisch-paláontologischen Kabinetts des Ungarischen National-Museums, ordentliches Mitglied der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, seit 1864 ordent- líches, seit 1883-Ausschussmitglied und seit 1912 Ehrenmitglied der Ungarischen Geologischen Gesellschaft u. s. w. u.s. w. am 16. Jánner 1920 in seinem 8I. Lebensjahre in Budapest verschieden ist und im Friedhofe auf der Kerepeser-Strasse in Budapest beigesetzt wurde. Ehre seinem Angedenken ! . Der AUSSCHUSS der UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN . GESELLSCHAFT gibt mit tiefer Trauer Kunde von dem am 13. Mai 1920 in Balatonfüred erfolgten Ableben des. Herrn Titularstaatssekretars Dr. LUDWIG LÓGZY von LÓGZ senior Ehrenmitgliedes der Ungarischen Geologischen Gesellschaft und mehrerer anderer wissentschaftlichen Vereinigungen, Direktors der kgl. ungar. geologischen Reichsanstalt u.s.w. u.s.w. Als einer, der bis zu seinem letzten Atemzuge dem Vaterland und der Wissenschaft diente, bleibt der Dahingeschiedene den Geologen aller Zeiten ein leuch- tendes Vorbild! Auch über das Grab hinaus ehren wir Ihn als einen unserer grössten Manner! vé . ABHANDLUNGEN. ÉSE: . OBERKRETAZISOHE GASTROPODEN AUS DEM , sző KOMITATE ARAD! Von Dr. RuDpoLF Hogwos. (Mit der Tafel I.) P vzézáraa, Das mir von weil.:Dr. L. v. Lóczy zur Verfügung gestellte Materiál — ——— stammt zum gröbBten Teil aus der Umgebung von Konop, Odvos und Ber- zova, und wurde seinerzeit von Dr. J. PerHő eingesammelt. Das Material . ist besonders reich an Actaconellen, so daB ich mich mit dieser Gattung be- " — sonders emgehend befassen konnte. Die Messungen, Vergleiche, die ich an den über hundert ÁActaeonellen anstellen konnte, führten mich zu der Er- kenntnis von einigen GesetzmáBigkeiten, die die Gattung vielleieht von ganz neuer selite beleuchten. Die Unordnung, die in der Nomenklatur der Paláozoologie herrséht, vállehonte keine einzige Tiergruppe. Immer lebhafter regt sich der Wunsch, diesem Übelstande durch eine Regelung der Systematik abzuhelfen. Die Arten der Gattung Actaconella D"ORBiGwy hatten schon mehrfach Revi- sionen zu überstehen; am gründliehsten gingen dabei Rexuss (1853), STro- LICZKA (1860), CHorraT und CossMANN vor. Die Revisionen von Reuss und , — Srorrczka wurden eigentlieh durch ZEKKELIsS: cDie Gastrópoden der . Gósaugebirge etc. veranlasst; sie stellen sozusagen eine kritiscehe Besprechung dieser Arbeit dar. 3 5 . Beide Autoren trachteten danach, die bis dahin bekannten Arten auf natürliche Weise zusammenzuziehen. 80 wird z. B. die Gattung Tornatella Lam. durch Rxuss der Gattung ÁActaeonella einverleibt, auch wird von diesem Autor auf Grund der Arbeit von ZEKKELI eine Zusammenziehung der Arten A. elliptica und 4. Lamarcki, ferner A. obtusa und A. elliptica vorgeschlagen. Eine groBe Waichtigkeit wird dem Nucleus, -der ersten oder Embrional- windung beigemessen, die diesbezügliehen Untersuchungen führten jedoch zu keinem Ergebnis, da ja die oberste Kammer in der Regel dermaBen ab- : : Vorgetragen in den Fachsitzungen der Ungar. Geologischen Gesellschaft am 3. Márz und 28. Juni 1920. gs ; Di: RUDOLF HOJNOS heg Fériubön ist, dab sie nicht einmal im Durchschnitt Soklaktolnenaeei ő 7ü- öis 48 laBt. Die Actaconellen werden auf eine hoch aufgetürmte Grundform und. auf is és eine solche mit stumpfer Spira zurückgeführt. Srorrczx B ber stellt die Formen vom Typus der A. elliptica D"TOR8. und A. Lamar cki D7 ORB-— be denen die Spira durch den letzten Umgang bereits ganz verdeckt vi EE. s in die neue Gattung Volvuhna. DaB die Spira so háufig verletzt ist, és Fzgézts darauti zurückgeführt, daB sich das Tier schon bei Lebzeiten aus der obersten ES W indung zurückzieht. Es wird eher eine Verwandtschaít mit der Gattung Pyramidella betont. Auch betont Srorrczgka bereits die Wichtigkeit des 7 2 Studiums junger Actaconellen. Auf Grund solcher Studien zieht er die Arten 7 A. glandiformis und A. gigantea zusammen, ebenso die Arten Tornatella zúgást Lamarcki und T. voluta und vereinigt schlieBlieh die Formen A. comica, voluta, elliptica, Tornatella comica und voluta unter der Bezeichnung A. conica. Er unterseheidet demnach drei Typen : A. gigantaea, A. Lamarcka . und A. conica und behandelt die Arten A. laevis und crassa unter dem neuen — . . Gattungsnamen Volvulina. Allen diesen Autoren entging es jedocb, daB die von DOR8iGwY besehriebene Actaconella gigantea keineswegs mit dem ident ist, was ZEKKELI unter diesem Namen beschreibt. ; Wenn ich nun an eine kritische Betrachtung der bisherigen Literatur sehreite, will ich mich nur mit den wichtigsten Arbeiten befassen. Die Gat- tung wurde 1842 von DORBIaGwY (Paléont. Franc.) beschrieben und abge- bildet. Von den spüteren Arbeiten, die sich mit Actaeonellen befaBten, führe ich nur jene an, die ich bei meiner Arbeit benützte. Dies sind: JELEK H Der Oberkeuper nach Studien in den bayrischen Alpen 1861 (2 di 9. G.), DREscHER: Über die Kreidebildungen der Gegend von TE e s (eben 1863), WÜRTEMBERGER: Über den oberen Jura der Sandgrube bei Goslar (ebendort 1885), ZEKKELI: Gastropoden der Gosau- gebilde in den Nordöstliehen Alpen 1852, Srorxczka: Eime Revision der Gastropoden der Gosauschiehten in den Ostalpen, Goldfuss : Petrefacta Germaniae (1862), Stoliceka ; Paleontologia Indica (1868), CHorrar: Faune crétacigue de Portugal, HotrzAPFEL: Die Mollusken der Aachener Kreide, WANNER: Die Fauna der obersten (weiBen) Kreide der lybischen Wüste, B. DAckKe: Mitteilungen über den Kreidekomplex von Abu Roasch bei Kairo, FuTTERER: Die Kreidebildungen von Sta Croce, Bögm: Über eretazische Gasteropoden vom Libanon und Karmel (Z. d. d. g. Ges. 1900), RoMAN kg MAZERAN: Faune dü turonien du Bassin D Uchlaux., D. SruR: Berieht über die EF EGG Übersichtsaufnahme des südwestlichen Siebenbürgens (Jahrb. d. k. k. g. R. A. 1863), CossMawx : Essais de Paléoconchologie comparée, BETHŐ : Dio Kreidefauna des Petrowaradiner Gebirges. Besondere Beachtung verdient jedoch Böses: La fauna de moluscos del senoniano de cardenas San Luis Potosi (Boletin del Instituto Geologico de Mexico 1906). Bösp arbeitete mit der gröBten literarischen Umsiecht, besehrieb 4 sz "4 A ta éa vrfa 4 5X a E. ep SÓ. ég ak zet tött íz r " tat HRak " OBERKRETAZISCHE GASTROPODEN AUS DEM KOMITATE ARAD. éb zahlreiche neue Arten, u. zw. : Actaeonella ( Trochactacon) comformis, occiden- — — talis inconstans, irregularis brevis, plamilateralis, potosiana, variabilis. Wie . aus den Abbildungen ersichtlich, steckt er den einzelnen Arten sehr . enge Grenzen, so daB die Arten sehr háufig in einander übergehen. Alle I . stimmen darin überein, daB sich ihre Spira über den letzten Umgange erhebt, — sodaB sie oft !/, der Gesamthöhe erreicht. Diese Arten könnten höchstens als . Varietáten betrachtet werden und sind den in der Sammlung des Buda- — pester Universitátsinstitutes liegenden Actaeonellen von Hieflau (Steier- s fs .. mark) und Szászcsór (Siebenbürgen) áhnlieh, welche Formen ebenfalls aus dem Senon stammen. Böse gibt auch MabBe an, ohne ihnen jedoech eine . Wichtigkeit beizumessen, weshalb er dann jugendliche Top nb als be- . §ondere Arten ansieht. lch trachtete die zahlreichen Actaeonellen auf dátttliche Weise derart zu sichten, daB dabei auch die Nomenklatur in die richtigen Bahnen gelange. Bine Basis dazu glaube ich in den MaBen und dem Verháltnis derselben . zueinander gefunden zu haben. Im weiteren wird das Hauptgewicht auf LÖSZ . die MaBe gelegt, da ich ihr Verháltnis zueinander als einen Faktor betrachte, . der sich bei- wenig Kompliziertheit am prázisesten erwies. Das Verháltnis . zwischen den MabBen gibt auch über die bereits so viel besprochene Frage der jugendlichen Exemplare Aufklárung. Betreffs der Nomenklatur herr- sehen bei den Actaeconellen zwei Auffassungen, wodurch die frühere, durch die Benennungen Tornatella, A ctaeonella, Proteobulla, Volvuhma, Trochactacon, Spiractaeon verursachte Unsicherheit einigermaBen gemildert wird. Beide Autfassungen kehrten auf die ursprüngliche Beschreibung DJORBIGNY"S zurüek. Sowohl die französische, als auch die deutsche Auffassung zerlegt die ursprüngliche Gattung Actaconella in zwei Subgenera, da sich zwischen . diesen Formen sowohl betreffs ihrer áuBeren Erscheinung, als auch hin- siehtlich ihres Vorkommens scharfe Grenzen ziehen lassen. Übergünge fehlen zwar nicht gönzlieh, doch erscheint die Aufstellung dieser beiden Typen durchaus gerechbtfertigt. Die deutsche Auffassung bezeichnet die involuten Formen als Voivulhnen, als Typus dieses Subgenus ist A. laevis zu be- trachten. Die Benennung Actaeonella ist dem Typus der A. gigantea, vorbe- halten. Die französisehe Auffassung (nach CossMaNw und CHOFFAT) zer- gliedert die Gattung ebenfalls in zwei Subgenera und unterscheidet den Typus Trochactaeon und Actaeonella. Als Typus von Trochactaeon gilt A . Renauxiana, als typischer Vertreter der eigentliehen Actaeonellen A. laevis. Französisehe Auffassung: Trochactaeon (Typus: A. Renauaiama ) . ; Actaeonella (Typus: A. laevis). Deutsche Auffassung: dActaeonella (Typus: A. gigantea) . 5 Volvuhna — (Typus: A. laevis). EGZ AT Fa ÉRNÉSÜZ, ) § 92 D: RUDOLF HOJNOS 3 BÁR Keine dieser Einteilungen. umfabt jedoech sSámtliche Variationen, indem diese nicht alle auf die bezeichneten Typen zurückzuführen sind. Die Zergliederung in zwei Subgenera ist schon deshalb mangelhaft, weil, wenn sie sich auf die von DORBIGwY beschriebenen Formen gründet, A. gigantea die Gruppe Actaeonella zumindest mit ebensoviel Recht ver- tritt, als A. laevis. Die neueste, von BROILI redigierte Ausgabe ZITTELS folget der deutschen Auffassung, und 6 behandelt Trochactaeon- Arten als Vertreter der Gattung Aciaeomina. j Die Systematik lediglich auf die GröbBenverháltnisse zu haerani éhé s schon deshalb nicht an, weil man einerseits mit der Deformation (Ab- schálung etc.), andererseits mit den jugendlichen Formen zu rechnen hat. Hier liegen námliech zwei Möglichkeiten vor. Ím ersteren Falle ist das. Geháuse des jugendlichen Exemplares-nach denselben Proportionen auf- gebaut,.wie bei der ausgewachsenen Form, und eső ist zwischen beiden ein bloBer GröBenunterschied zu verzeichnen ; die Proportion der MafPe (Höhe, Breite und Spirenhöhe) einer gewissen Art kann also annáhernd die gleiche sein, ob es sich nun um ein jugendliches oder um ein ausgewachseneg Exem- plar handelt. Im zweiten Fall können sich nicht nur die absoluten, sondern auch die relativen MaBe der jugendlichen Exemplare von jenen der ausgéwachsenen Form unterscheiden. Die Veránderung der Proportion der MaBe zieht naturgemaB auch eine Veránderung der Form nach sich. Dabei kommen die Entwicklungsstadien, in denen das Junge seinen Eltern nicht gleicht, noch gar nicht in Betracht. Für die Gattung ÁActaeonella scheint der erste Fall zuzutretífen. Je man eine gröBere Anzahl Actaeonellen untersucht, so wird man finden, dab ein Teil der groBen, ausgewachsenen Exemplare eine aus zahlreichen hohen Windungen bestehende Spira besitzt, wáhrend sich die Spira bei anderen ebenso groBen, oder auch gröBeren Exemplaren, kaum über den das ganze umhüllenden letzten Umgang erhebt. Dieses Varieren der MaBe ist auch : bei jungen Exemplaren zu beobachten. Die Actaeonellen bilden die Gruppe mit hoher Spira, für die zweite Gruppe stellt Tornatella abbreviata (Pal2eon- tographica I. p. 23., Taf. II.) ein gutes Beispiel dar ; diese letztere Form erhielt spáter den Namen Actaconella abbreviata, doch dürfíte dies kéme Actaeconella sein, da ihr die drei charakteristiscehen Rippen fehlen. Diese alleinstehende, zweifelhafte Art bestütigt als Ausnahme die Regel, dab die MagBproportionen bei den Actaeonellen konstant sind. Unter der Bezeichnung Proportion der Höhe und Breite verstehe ich den OÖOuotienten, den die Teilung der Höhenzahl (in cm) durch die Breitenzahl (ebenfalls in em) ergiebt. Dieser Ouotient wird auch durch ein Fadenkreuz gut charakteri- siert, dessen eine Achse die Höhe, die andere (gröBte Breite) die Breite reprösentiert. In die Höhe muB natürlich auch die Spirenhöhe mit inbe- : Ég OBERKRETAZISCHE GASTROPODEN AUS DEM KOMITATE ARAD. " 93 gyiffen sein. Die Spirenhöhe ist vom Oberrand des letzten Umganges zu messen. Wenn das Exemplar deformiert oder abgerieben war, nahm ich ést möglichst. Mittelwerte, ohne die so erhaltenen Werte bei den SchluBfolge- rungen zu verwenden. Die Proportion wird durch H/B ausgedrückt. In der . . Nomenklatur folgte ich der französisehen Auffassung. Innerhalb der Gattung . Trochactacon würe jedoch die Aufstellung eines neuen Typus mit hoher Spira gerechtfertigt. Dazu würde mich gerade das Material von Konop . bewegen, das klassisehe Vertreter dieser Gruppe liefert. In den Rahmen dieser drei Typen Trochactaeon 1. und II., sowie Aciaconella könnten alle . bisher bekannten Arten leicht eingefügt werden. c! s. . Die Typen können folgendermaBen charakterisiert werden : . 1. Typus: ovale oder elliptisehe, an beiden Enden zugespitzte, bauchige Formen, wo die Spirenhöhe 1/2 der Gesamthöhe betrágt. An dem der Spira entgegengesetzten Pol drei Spindelfalten wohl entwickelt. Höhen und Breitenwerte fast gleich. Hierher würden nach den MaBproportionen fol- -geride Arten gehören: Trochactacon giganteus D-ORB. 4 v. crisminensis ÜHOFFAT. 4 ouromensis ÜHOFFAT. c — intermedius CHOFFAT. c glandiformis ÜHOFFAT. . Tornatella gigamtea Low. Actaeonella Lamarcki ZEK. G gigantea DORB. Kj salomoms FRAAS. Kt eylindrica STOL. Ki obtusa Zx. K glamdaformais. Zx. 4 samcta crucis FUTTERER. ; Für Trochactaecon II bleiben die von CossMaNw (Essais de paléoconch. comp.) angegebenen Charaktere bestehen. EHine Beschránkung würde nur darin bestehen, daB die Spirenhöőhe nicht mehr als 1/ der Gesamthöhe be- tragen darf. Zu diesem Typus können als Variationen nur folgende Arten gestellt werden: Tornatella subglobosa MüÜüwnsr. (aus GOoLDF.), Actaeconella Renausiana Zx. (Abbild. des Autors), dann der im Material von Konop reichlich auftretende Trochactaeon Cossmanni, sehlieBlieh die weiter unten zu besprechenden Variationen des Tr. gigamteus (ventricosus und obesus n. var.). Die fünf Abbildungen von Actaeonella Renauxiana bei ZEKKELI lassen fünferlei $pirenhöhen erkennen, so daB hier Übergünge zwischen den beiden Typen vorliegen könnten. Doch wurden die ZEgKgELTsehen Abbil- - dungen schon oft bemöngelt, und sie scheinen auch in diesem Falle nicht 7 94 D:! RUDOLF HOJNOS zutreffend zu sein, da ja ZEKKELI sonst schon viel geringere Ünterschiede Sa zur Trennung von Arten benützt. Hierher gehört auch der Steinkern von Trochactaeon Cossmamni. Die Bestimmung von Steinkernen ist stets viel 7. schwieriger und erheischt groBe Vorsicht, da die Form oft sehr verzerrt ist. e FA Es liegen mir von Konop zwei solche deformierte Stemkerne vots es s Es Zwischen Trochactaceon I und II bestehen nicht nur in der Sage Form, sondern auch in dem inneren Bau wesentliche Unterschiede. Durch- sehnitte in der Richtung der gröbten Höhe zeigen die Lage ús Kammern sehr deutlich. 5 Ft Den Typus III stellt die [/olvuhnen-Form der Gattung Actaconella dar, in wörtlich genauer Deutung der DORBIGwNYschen A. laevis, mit der. Berichtigung BTOLICZKA"s. Diese Gruppe könnte also. folgendermaBen charakterisiert werden: Geháuse lönglieh oval, zylimdrisch, an . beiden 3 Enden mehr-weniger zugespitzt, mit ganz verhüllter Spira. Mündung lang gezogen, über die ganze Höhe der Form reichend. Innenlippe maábBig ver: dickt, drei etwas schief gestellte Rippen aufweisend. Die zuweilen. Kéne s E aufígewulstete Endigung der Falte des letzten Umganges spitzt die Form VAA Auf Grund der Literatur stellő ich folgende Formex hierher: 7 333 Volvaria laevis Low., 1885. Franc. Geol. Soc. si "Voluta tk . Rxuss, 1845. Kreideverstein. Ess §a Actaconella 4 — ZEKK., 1852. Gastr. Gosau. KSE GEGÍL et CHOFFAT, 1885. Contrées de Cintra. SZ AAA vez kt — HotrzapPFEL, 1888. Moll. Aach. Kreide. 7 ( c . Bönm, 1894. Paleontograph. 41. SES SÉSE (I c — Cossm., 1896. Essais pal. comp. c 3 ( terebellum Cossm., 1896. Alterv. ék ( Zoupariensis CHOFF., Faune erét. Port. I AZÉ ( Grossouvrei ÜHOFF., ( CRS Et 506 ( schiosensis Bönm. I dESzék Als Übergang zwischen Trochactacon II und Volvulina kann Tr. Cossmanm und noch mehr dessen Varietát obesus n. var. betrachtet "werden, immerhin stehen diese Formen Trochactaeon II noch náher. Die Teilung der Gattung Trochactaeon würde die Wiederemtübrung der MEEx"schen Benennung Spiractaeon berechtigt erscheinen lassen. Um jedoch die Nomenklatur nicht zu komplizieren, sehe ich davon ab. Die systematische Wichtigkeit der Spira und die von BevkRrcH betonte Rolle der Embryonalkammer scheint mir recht fraglich zu sem. — . s Die Grenzen, zwischen denen die MaBe schwanken, sind so eng, dab diesen MaBen schon deshalb ein groBer systematischer Wert beigemessen werden muB. Die Spirenhöhe ist beim Typus I stets höher als 178 em, beim e. Aa .. OBERKRETAZISCHE GASTROPODEN AUS DEM KOMITATE ARAD. 95 — Typus II bleibt sie stets unter 172 em; in jedem Fall muB auBerdem das — —— Verháltnis der Gesamthöhe zur Spirenhöhe in Betracht gezogen werden. e esz " Bétretts der verwandschaftlichen Beziehungen gehen die Ansichten .der Autoren sehr auseinander. Die drei Falten der Actaconellen deutet . bereits GOLDFUSS als ein Merkmal, das auf eine Verwandschaft mit den . Nerincen hinweist. örs 8 Beschreibung der Arten. Typus I (mit hoher Spira). Sz Et s sas Trochactacon transylvameus n. sp. . Die Spirenhöhe betrágt !s der Gesamthöhe. Die drei Spindelfalten szelik entwickelt. BinigermabBen an ZEKKELIs 4. gigamtea erinnernd, die . nicht mit DORBiGwvs ursprüngliecher 4. gigántea ident ist. Die auffallend 5 hoke Spira deutet auf A. conica. An den Abbildungen ZEKKELcrs hat jedoch a das. jüngere Exemplar eine. höhere Spira als das ültere. — —— Esist wohl wahr, daB die Spira im Laufe des Wachstumes allmáhlich : — stumpfer wird, ihre Depression kann jedoch damit noch nicht erklürt wer- — - den. Gehüuse groB, dick, in der Mitte aufgetrieben, skulpturlos. Sutur un- 5 sichtbar. Durch die Höhe der Spira und die aufgeblühte Form unterscheidet. - — sich die Art sowohl von 4. cylindrica, als auch von Trochactaeon gigamteus var. imtermedia CHoFr. auf das entsehiedenste. : . Fundort: Konop, Odvos. a sz . . Trochactaeon gigamteus var. intermedius CHOFF. . Ziemlich háufig. Die öpirenhöhe übersehreitet den Grenzwert (1:5 cm). Sutur bisweilen versehwommen, ihr Vorhandensein jedoch bei sorgfáltiger Práparierung in der Regel nachweisbar. Fundort : Odvos, Konop. Trochactaeon giganteus var. glandiformis UHOoFF. Die Abbildungen und Beschreibungen CHorFaTrs treffen für die mir vorliegenden Exemplare sehr gut zu. Suturlinie und die drei Spindelfalten . wohl entwickelt. Fundort : Odvos, Konop. Typus II (mit nideriger Spira). Trochactacon gigamtaeus Bow. var. ventricosus nov. var. Geháuse dick, im oberen Drittel aufgedunsen, rettigförmig. Von einer ökulptur keine Spur zu sehen ; Spira kaum über den sie umhüllenden letzten Umgang aufragend. Suturlinie verscehwommen. Die Spira im Umriss nicht s0 konkav, wie bei DORBIGwNY"S A. gigamtea. Von der Varietát der A. g1- gantea mit hoher Spira und zahlreichen anderen Varietáten dieser Art, un- 7 vi : gp ÉSZT KSE 96 Dr RUDOLF HOJNOS § tersecheidet sich diese Form in ihrer áuBeren Erscheinung. Am meisten náhert sie sich Tr. Cossmanni, deren Spira bereits eine Depression aufweist.. Fundort : Odvos, Konop. 8 Trochactaeon Cossmanmi ÜHOFr. Die Form ist dermaBen involut, da8 die Spira förmlich eingesenkt ist, eine Vertiefung bildend, in deren Mitte die Anfangskammer ein wenig aufragt. Die Vertiefung ist jedoch weit, von einer volvulinenartigen Aus- bildung ist noch keine Rede. Die hüáufigen Steinkerné sind teils positiv, teils negativ. An Durch- schnitten ist die innere Struktur gut zu sehen. Die Depression der Spira ist nicht immer ausgesprochen, ihre Höhe bleibt jedoch stets unter 0-8 em. Trochactaceon Cossmanm var. obesus. ma Von Tr. Cossmammi untersecheidet sich die Form in ihrem Habitus und ihren MabBen. Sie ist nömlich stets schlanker und ihre Spira weist immer eine Depression auf. Die Spindel ist schlank und die drei FHalten wohl ent- . wickelt. s; ETT. Volvulinentypus. In dem Material von Konop und Odvos fand sich kein einziger Ver- tretér dieses Typus, wie er ja auch im oberen Senon von Alvincz und von Mexiko fehlt. . Zur Klárung des gemeinsamen Vorkommens der drei Typen liegen noch wenig Daten vor. Geologiseche Übersicht. Die stratigraphischen Verháltnisse wurden durch die Arbeiten von CL. v. Lóczy sen. und J. PerHő beleuchtet. Die zahlreichen natürliehen Auf- schlübBe der oberen Kreide in dem im Rede stehenden Gebiet riefen die Aufmerksamkeit der Unternehmer schon seit langer Zeit wach, da der Kalkstein auch praktisch verwertbar ist. Das Grundgebirge ist hier Phyllit, reichlich von Diorit durchbrochen. " Oft ist auch rauher Ouarz zwischengelagert, der sehr gefaltet ist. Als álteste Kreidebildungen betrachtet Permő die braunen und roten Tonschiefer, die unmittelbar von Gosaumergeln und Hippuritenkalken überlagert wer- den. Die aus den Karpathensandsteimen aufragenden Klippenkalke ver- treten nach L. v. Lóczy das Tithon, was durch eine wohlerhaltene Itiera Stasgycemn bewiesen erscheint. Es wurden in diesem Gebiet zu wiederholten Malen Fossilien jeskite melt, eine ausführliche Faunenbeschreibung! steht jedoch noch aus. Die Fauna, in der die oben beschriebenen Tróchactaeon-Arten vor-- kommen, kann in folgender Liste aufgezáhlt werden : te , € ustator) gramulatoides T7Onn. ses asztot] DSE ————— vermevilliana D ORE. EAK ES ER AB a Pondichoriensis új j meki VAS Sllmzeérk e brevis Ma. sEzk ló 7s-bretis n. V- ornata Mar. KOPT TÁDT St Mariae "Mas. HEGKEV : ZERGE KÖRZET 8 genáriksal IVOSez Vt n trismonila KV ÉTK zé Ek 3 . torosum 7. : . KEZEBE a E VEK ZÜS Nézd L BA I elt MS arcotense 2. edés Bs josag — imauguratum STon. zta scalaroideum D" ORB. 3 ; B áste TELEETÉR E ÖGEdOUM ÓK szasz e za . 3 — gallicum Di Ox6. .§ si . sezangulum ZER. (a Höninghausi KrSs. sEsglt: 7 fenebe costae OHOFF., n. v. magma. szi Vö olisiponensis CHARPE. ; TOAL aj j z ZSELÉ SZG ÉÉ S . Te Az; E Gtgsstz, Znvson. ötlíöéas (8 ; Kés zarnédia camaliculata. stét ; fé . Dolium Arnensis CHOFF. ; . Trochactacon gig. v. intermedius CHOFF. íz A 0 6 v. glamdíformis. : ze za Cossmanni. ). HERE (4 tramsilvamicus n. sp. ÉS 4. n. v. ventricosus. AL ás at OL, NENOÜGSUS. , 43 KÉS É b; Natices fruscagorensis PETHŐ. i 3 . (Nevertta) Clepsidrac M. E. Sigaretus auriformis n. sp. k costatus n. sp. 98 DI: RUDOLF HOJNOS Ampullina bulbiformis Low. Pileolus Herberti n. v. transilvamicus. Rostellaria gaibbosa Low. jé Ancillaria sp. Mesorhytis Gasparinmi DORB. Teimostoma sp. Bruchstürk. Fasciolaria gracihs Zx. n. v. incostata. Lyria crassicostata TOL. Voluta sp. c (Volutihtes) septemcostata FORBES. Die zeitliehe V erteilung der oben beschriebenen drei Typen ist die folgende : ; ő ; T Konop. ! Peterwardein DUchaux szé Mexico Alvina [/ EE u. senon [ Hypersenon ! Turon ES] ob. Senon / ob. Senon Trochactxeon mit ; -K hoher Spira .. z " 6 is ob. Turon — 1 Trochacteon mit : -- niederer Spira k E 3 Senon — VE Volvulina mit Ze involuter Spira / szt - -k ob.Turon — .— Im Laufe der geologiscehen Landesaufnahmen fanden die Aufnahms- geologen an zahlreichen Punkten Ungarns Unter- und Oberkreidebildungen, aus denen auch Actaeonella gigantea erwáhnt wird. Mit der Gattung und den faunistischen Verháltnissen befaBte sich jedoch niemand von diesen Autoren. Der Charakter und die Zusammensetzung der ganzen Gastropodenfauna weist auf die Senonbildungen der westlichen Lánder hin, die Fauna ent- hált jedoch auch einige östliche indisehe Elemente, der Zahl nach 11. Der vollstándige Mangel an Cephalopoden deutet auf seichtes, bracki- sches Lagunenwasser, was übrigens auch mit den geologisehen Verhált- nissen in Einklang stebt. Zusammenfassung. Um die französische und deutsche Auffassung in Binklang zu bringen, stellte ich die Trochactaceon-Arten in drei Gruppen, die auf die MabBe ge- gründet sind. Hiedurch ergab sich auch eine zufriedenstellende Erklárung der jugendlichen Exemplare. Auf Grund der Vergleiche stelle ich die Bil- dungen in das untere Senon. Hine genauere Horizontierung ist nur an der Hand der Gesamtfauna möglich. pt SUBMARINE OUELLENABLAGERUNGEN IN DEN TRAISBILDUNGEN VON BUDAPEST. ( Vorláufiger Bericht). Von Dr. M. v. PÁLFY. Im folgenden will ich mich mit einer eigenartigen Ausbildungsform der Budapester Trias befassen, die bisher sonderbarerweise ganz unbe- achtet blieb. : ; Am Westende des Berges Fazekashegy, etwa 10—15 Minuten von der Endstation der elektrisehen Strassenbahn im Hűvösvölgy, an der Strasse "nach Mária-Remete, befindet sich ein michtiger Steinbruch, dessen Gestein früher in dem heute bereits verfallenen Kalkofen auch gebrannt wurde. K. HorMANNx kartierte in diesem Teil des Fazekashegy seinerzeit Dachsteinkalk. Es liegen mir keinerlei Daten vor, ob der Steinbruch zur Zeit der Kartierung — also 1868—1869 — schon existierte? Von HOFMANN wird er zumindest nicht erwáhnt. Wenn man den nördlichen Teil der Steinbruchswand von einer Distanz von einigen Schritten betrachtet, so gewinnt man ganz den Eindruck eines zerfallenden Dolomites, und nur im südliehen Teil der Wand sieht man kaum geschiehteten, grau-weiBen oder gelblicehen harten Dachsteinkalk. Der gröBte Teil der nördliehen Hálfte des Steinbruches besteht aus einem an der Oberfláche zu weiBem kreideartigen Staub zerfallenden Gestein, und in dem weiBen staubartigen Material finden sich nur sporadiseh hártere, nicht verwitterte Stücke, deren Inneres aus einem gelblichen Kalkstein besteht. In dem zu Staub zerfallenden Gestein finden sich des ferneren ein- zelne Partien, die aus einer Wechselfolge von sehr feinen, blátterigen, weibB und grauen Schichtechen bestehen, dann wieder trifft man aus weibB ver- witterten radialen Kristallaggregaten bestehende Stücke. Sehr háufig treten ferner auch Pisolithe im Gestein auf, die die GröBe einer HaselnuB erreichen können. Das zerstáubende Material wird stellenweise gelbliehbraun und sehr tonig, dann wieder übergeht es in dünnblüátterigen kalkig-tonigen, hárteren Mergel. In dem weiBen, zu Staub verwitterten Gesteim sitzen verstreut sehr harte, gelbliche, unregelmáBige Kalkblöcke. Nach oben, d. i. gegen den 7k 100 Dr: M. v. PÁLFY Südrand der Wand übergeht dieses zerstáubende Gestein ganz allmáhlieh in den das obere Niveau bildenden Dachsteinkalk. : An einer Wand der unteren Steinbruchspartie liegen an einer Stelle sehneeweiBe Kalzit und Aragonitstücke. Wie diese Mineralien auftreten, ist nicht zu sehen, wahrscheinlich kommen sie in einem nachtráglich entstande- . nen Gange vor oder sie stellen die. Röhre eimer Ouelle dar. Das zerstáubende Gestein zieht vom Steimbruch in östlicher Richtung weiter und tritt in den alten, lángst aufgelassenen Steinbrüchen an der N-Lehne unterhalb. des Gipfels nochmals auf. Am Gipfel des Fazekashegy fallen die gut geschichteten Dachsteinkalkschichten unter 25" gegen SW ein. An den Wánden der alten Steinbrüche unterhalb des Gipfels steht weibBer zerstáubender Kalk an, der nestweise in eine feinblátterige tonige Bildung übergebt. ; Das zu Staub verwitternde Material besteht nach den Analysen des Herrn Chefehemikers Dr. K. EmszT aus remem CaCoO,, und enthált nicht einmal Spuren von MgCO,. Das weiBe und graue, sehr dünn geschichtete, harte Gestein, sowie auch die in dem zerstáubenden Gestein auftretenden, noch frisehen Gestein- stücke erinnern in hohem MaBe an Aragonit ; in Wirklichkeit bestehen sie jedoch aus Kalzit. Ebenfalls an Aragonit erinnern auch die heute aus Kalzit bestehenden strahligen Bildungen. Die in Form von groBen Nestern vor- kommenden dünnblütterigen weichen kalkigen Bildungen aber sind. ganz von derselben Erscheinung, wie gewisse kalkige Ouellenbildungen, die ; man sehr hüufig in der Begleitung von Kalktuffen sieht. Wenn man demnach von dem wenigen frischen harten Kalkstein in der tieferen Partie des Stein- bruches, also im nördlichen Teil desselben absieht, kann man das zu Staub verwitternde Material kaum als etwas anderes,-denn als Ouellenbildung auffassen. Hierauf deuten auch die an verschiedenen Stellen- der Wand verstreuten Pisolithe, die nur in unter Druck von unten aufbrechendem Wasser entstanden sein konnten. j Es würde sich nun fragen, warum dieser Kalk leiehter zerstáubt, als jeder andere Kalk, und ob er ursprünglich tatsáchlich aus Kalzit bestanden habe? Diese Fragen kann ich heute noch nicht beantworten. In Anbetracht der strahlig-faserigén, dann wieder dünnsechichtigen Struktur des (Gesteines jedoch, worin er sehr an die Koronder, Karlsbader Aragonitbildungen erin- nert, erscheint es nicht ausgeschlossen, daB hier am Grunde des Trias- meeres kohlensaure oder warme Ouellen hervorbrachen, aus denen sich wenigstens zum Teil Aragonit absetzte, der sich dann zu dem viel bestán- digeren Kalzit umwandelte. Durch eine solehe Umgruppierung der Moleküle erklürt sich vielleieht auch die Zerstüubung des Gesteinegs. 3 Andererseits könnte man auch daran denken, daB sich diese Ouellen- bildungen nachtráglieh in groBen Höhlungen des Gesteines absetzten, in MEL a d 26 iz ő ért 7 ee kp : ja [s es né za ár 4 gat ét 72 sg Tale Pé) re b fd SUBMARINE OUELLENABLAGERUNGEN IN DEN TRAISBILDUNGEN VON BUDAPEST. 101 Hoblráumen, die von spüteren Ouellen ausgeráumt wurden, wie ja dafür im Dachsteinkalk des Budaer Gebirges tatsáchlieh Beispiele vorliegen. . Auch könnte man vermuten, dab die Kalksteime von warmen Ouellen, oder mit diesen zugleieh ausströmenden Schwefelgasen zersetzt wurden. Da- gegen spricht jedoch der Umstand, dab selbst im aragonitartig geschichteten . Gestein Fossilien vorkommen, noch mehr aber die Tatsache, daB die Fos- silien im AB A Gestein mit vorzüglieh konservierter Skulptur vor- kommen, was nách der Eimwirkung von Scehwefelgasen kaum recht mög- lich wáre. Auch stratigraphisch ist dieses Ouellensediment am Fazekas- hegy von grobBer Wichtigkeit, indem es nesterweise ziemlich reichlich gut erhaltene Fossilien birgt. Die Dachsteinkalke der Umgebung von Budapest gehören nach un- seren bisherigen Kenntnissen in die rhátische Stufe, der darunter liegende Hauptdolomit aber ins Norikum. Im südlichen Teil des Steinbruches, sowie am Gipfel des Fazekashegy sind typische Dachsteinkalke aufgesehlossen, in denen ich an letzterer Stelle eimen nicht náher bestuimmbaren Megalo- donten sammelte. Umso auffallender war es daher, als sich nahe zum nördliehen Ende des Steinbruches, also nahezu aus der tiefsten Partie des . ganzen Komplexes, eine auf viel tieferes Niveau deutende Fauna von Hall- stádter Fazies fand. Von den hier gesammelten Fossilien konnte ich folgende bestimmen : Pinacoceras ef. Jarbas Müwxsr. sp. (Karnische St. Sct. Cassian, Hallstatt). Placites sp. aus der Formengruppe des platyphyllum (cfr. P. placodes Moss. Karnische St. Hallstatt mit Arc. ellhipticus) . . Arcestes sp. aus der Formengruppe des A. bufo und A. tacitus (Karnische St. Hallstatt, mit Trop. subbullatus) . Arcestes decipiens Moss. (Karnische St. mit Trop. subbullatus.) Árcestes sp. aus der Gruppe des A. tornatus. (Hallstatt, verschiedene Ni- veaus bis hinab in die Skt. Cassianer Schichten.) cír. Paratropites Phöbus Dirrm.. (Karnischer St. Hallstatt, mit Trop. sub- bullatus.) Daphmites sp. (Hallstatt, Norikum.) Lytoceras sp. I Sphingites sp. efr. S. pumilo Moss. (Hallstatt, oberer Teil der Karnischen und Basis der norischen Stufe.) 3 Eutomoceras sp. cf. E. Laurae Moss. (Karnische St. Hallstatt. Zone des Trop. subbullatus.) Euomphalus n. sp. Kokamella sp. Neritopsis sp. 102 Dr M. v..PÁLFY es éz És ESETT Naticopsis ? ladina Kirru. (Skt. Cassian.) E LETŐ ZÁRT Stephamocosmia dolomitica Kirrr. (Bakony: Hiadekdotes des Papek, SL nach V. ARapi, auch am FuBe des Kis Gellérthegy. Nöáchst verwandt — ; mit der Skt. Cassianer St. subcompressa und Katosira seelandica.) VEZE e Coelostylina crassa MÜxsr. sp. (Set. Cassian.) k ő ? Purpurina n. sp. 3 dj Ostrakoden. ké a 5 I Wie aus dieser Liste ersichtlieh, deuten die Ammoniten zum groBen Teil auf die obere Partie der karnischen Stufe, auf die Zone des Arcestes . ellipticus und Tropttes subbullatus und nur die Splhingiten und Daphmaiten ea kommen auch im unteren Teil des Norikum vor, wáhrend Pinacoceras Jarbas és seine Hauptverbreitung in den Skt. Cassianer Schichten hat. Die Gastro- podenfauna erinnert, obwohl sie auch der Hallstádter Fauna aáhnlich ist, teilweise ebenfalls an Skt. Cassian. 3 Unzweifelhaft vertritt also die unter dem harten Dachsteinkalk li egende, und vornehmlich aus kalkigen Ouellenbildungen " bestehende Ablagerung den Hauptdolomit und gehört nicht zu dem rhátischen Dach- steinkalk des Budaer Gebirges. Doch geht aus alldem des ferneren noch hervor, daB sich der Hauptdolomit nicht aussechlieBlieh auf das Norikum ; beschránkt, sondern zumindest auch in den oberen Teil der karnischen Stute 3 hinabreicht. ; ; DaB im Budaer Gebirge einzelne Teile des Dolómitas ülter als norisch sind, das wurde bereits von K. HoFMANN ! vermutet, als er betonte, dab die vom SW-FuBe des Gugerberges stammende Spiriferina budensis HorFrum., Koninckina Suecssi Horm. und Macrodon parvum HoFm. mit Skt. Cassianer Arten nahe verwandt sind. Auf die nahe Verwandschaft dieser Arten mit Skt. Uassianer Formen deutete auch L. v. Lóczy ? hin. Ebenfalls an Skt. Cassianer Raibler Formen erinnern jene Fossilien, die angeblieh von V. ARADpr? gesammelt wurden, gegen deren Fundort . jedoch im Kreise unserer Fachleute Bedenken aufstiegen. ja Die Beobachtung, dab der Dolomit des Budaer Gebirges sich nicht lediglieh auf das Norikum beschránkt, sondern teilweise auch in die karni- sehe Stufe hinabreieht, steht in vollem Hinklang mit den Verháltnissen im Bakony, wo ein Teil des Hauptdolomites nach L. v. Lóczy stellenweise alterseleieh mit der karnischen, sog. oberen Mergelgruppe ist. Nach v. ! Die geolog. Verháltnisse des Ofen-Kovácsier Gebirges (Mitteil. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar. Geol. Anst. Bd. I.). ? Die Geologie des Balatonsees, p. 201. 3 Földtani Közlöny, Bd. XXXV. SUBMARINE OUELLENABLAGERUNGEN IN DEN TRAISBILDUNGEN VON BUDAPEST. 103 LÓCZY ist es námlich sehr wahrscheinlich, daB sich der Hauptdolomit aus der mit den Skt. Cassianer-Raibler Schichten üguivalenten oberen Mergel- gruppe entwickelt, indem die besagten Sechichten auf dem Plateau von Vesz- SB prém-Nagyvázsony, auf dem Steinfelde zwischen Tapolcza und Sümeg und im Gebirge von Keszthely mit dem Hauptdolomit verschmelzen (I. e. p.). Die Beobachtung, daB der Dolomit im Budáer Gebirge in die karni- sche Stufe hinabreicht, hat auch noch eine andere stratigraphische Be- deutung, indem sie als Stützpunkt bei der Altersbestimmung jenes Kalk- Ész . steines im Pálvölgyer Steinbruche an der Ostlehne des Mátyáshegy dienen kann, den J. BöcgkH mit dem Füreder Kalk verglich. Bekanntlich bildet der . Füreder Kalk im Bakony das unmittelbare Liegende der oberen Mergel- . grappe. Da nun auf Grund der am Fazekashegy gesammelten Fossilien als — erwiesen betrachtet werden kann, da8B der tiefére Teil des Dolomites im ..— Budaer Gebirge mit der oberen Mergelgruppe altersgleich ist, erscheint der Vergleich des Kalksteines am Mátyáshegy mit dem Füreder Kalke durchaus begründet. . Dem Gesteine am Fazekashegy ganz áhnliche Bildungen finden sich noch an mehreren Punkten des Budaer Gebirges. Bin áhnliches Gestein fand ich z. B. an der Ostlehne des Hárshegy, an der StraBe nach Budakeszi, im Steinbruch von Máriaremete am linken Hange des Ördögárok, sodann NB-lich von der Kirche Máriaremete in dem Steinbruch an der 8-Lehne des Várhegy. Der Gipfel des TR Hátsíogy besteht aus typischem harten, gebankten Dachsteinkalk. Am Ostkamme jedoch, hinter dem Garten der Irrenanstalt Lipótmező, ist in gewissen Partien ebenfalls zu Staub zerfallender Kalkstein aufgeschlossen, der hier ebenfalls die Erscheinungsform des Hauptdolo- mites nachahmt, und damit ist es zu erkláren, daB dieses Gestein auf der géologischen Karte als Dolomit ausgeschieden wurde. Tiefer, in einer kleinen Talung des Kuruczles steht jedoch auch typischer Dolomit an, der hier in einem kleinen Steinbruche gut aufgeschlossen ist. Dem am Gipfel auftre- tenden Gestem áhnliche Stückechen eines Kalksteines findet man auch an der 8-Lehne des Kis-Hárshegy, so daB dieser Kalkstein zumindest an der E- und S-Lehne des Berges unter dem typischen Dachsteinkalk vorhanden sein muB. Links an der StraBe nach Budakeszi, etwas westlich vom Gasthaus Sehöne Schaáferin, befindet sich ein kleinerer, heute aufgelassener Steinbruch, dessen ebenfalls an zerstáubenden Dolomit erinnerndes Gestein von K. HOFMANN auch als Dolomit kartiert wurde. An OGuellenablageraungen erinnernde Bildungen fanden sich jedoch weder am Kis-Hárshegy, noch an der StraBe nach Budakeszi. Ein viel lehr- reicherer AufschluB dieser Bildung findet sich jedoch NE-lieh von der Kirche Máriaremete in einem kleineren Steinbruch an der Lehne des Vár- 104 Dr: M. v, PÁLFY hegy, wo das dünnplattige Guellensediment und der zu Staub zerfallende Kalkstein mit dem harten Kalkstein von Dachsteintypus vermengt auf- treten. Dieser Punkt der Südlehne des Várhegy ist deshalb von Wichtigkeit, da hier scehon K. HoFMANN an prárhátischen Dolomit dachte, als er sich über die Lokalitát folgendermaBen áuBerte: cHier lieferte auch eim günstig verwittertes, etwas dolomitisiertes ötück einige Exemplare von Chemmiizia sp., Natica sp. und gezierte Turbo sp. aber meht in genügend vollstándigem Zustande, um sie einer náheren Bestimmung unterziehen zu können.! Die letzteren Formen erinnern in ihrem Habitus mehr an Esinoformen, wie an solche der rhátischen Formation und es dürften die sie einsehlieBenden Lagen vermutlich noch der Hauptdolomitgruppe angehören, worauf auch die geringe GröBe der mitvorkommenden Megalodonten mehr hinweisen würde. (l. c. p. 168.) ; jéé Bin schöner und lehrreicher AufschluB des Ouellenbildungen ein- - sechlieBenden Kalksteines befindet sich in jenem groBen Steinbruche, der SW-lich von der Kirche Máriaremete am Westhang des Ördögárok liegt. Vor Jahren sammelte hier E. VADÁsz meines Wissens eine sehr gut erhaltene und reiche Fauna, die jedoch noch nicht besehrieben ist. Gelegentlieh einiger Exkursionen in der Gesellsehaít der Herren Z. SCHRÉTER, V. VogL, 97. FERENCZI und [. v. MaRzsó sammelte ich ebenfalls eine ziemlieh sehöne, vornehmlich aus Schnecken bestehende Fauna, die jedoch noch bestimmt werden muB. Der zugángliche Teil der 30—40 rmn hohen, nahezu senk- rechten Wand des Steinbruches besteht auch hier teilweise aus zerstáuben- dem, kreideartigen Kalkstein, in welchem stellenweise Pisolithe und an BErinospongien erinnernde, kugelig-sechalige Ausscheidungen nichts seltenes sind. Die reich verzierten Gastropoden dieser Fauna stimmen mit den am Fazekashegy gesammelten Arten nicht überein, sie sind wahrscheinlich jünger. : : Wáhrend man in der weiteren Umgebung des Fazekashegy unter dem Dachsteinkalk allenthalben die beschriebenen, Ouellenbildungen führenden Kalke findet, folgt etwas weiter im unmittelbaren Liegenden des Dachstein- kalkes überall sehr máchtiger Dolomit. Es Írágt sich nun, warum hat sich zu derselben Zeit im Umkreise des Fazekashegy ganz magnesiafreier Kalk, nicht aber Dolomit abgesetzt? Ich glaube diese Erscheinung auf die 1 Hier muB erwáhnt werden, da8B sowohl diese Art, als auch der von Hor- MANN vom Gugerberg beschriebene Turbo pannonicus eigentlich eine Neritopsis ist, aus der Gruppe der Skt. Cassianer Neritopsis armata, nur sind beide Formen viel gröBer als diese Art und weichen von ihr auch in ihrer Skulptur ab. Der N. pannonica in ihrer GröBe ühnliche, jedoch in ihrer Skulptur abweichende Neri- topsiden sind sowohl am Fazekashegy, als auch in dem GroBen Steinbruch bei Máriaremete (am linken Abhang des Ördögárok) háufig. $UBMARINE OUELLENABLAGERUNGEN IN DEN TRAISBILDUNGEN VON BUDAPEST, 105 Tátigkeit máchtiger submariner Ouellen zurückführen zu können. Diese SüBwasserguellen düríten bewirkt haben, dab sich an ihrer Aufbruchsstelle nicht Dolomit, sondern ein mit Ouellenablagerungen vermengter Kalk ab- setzte. Und wenn man in Betracht zieht, dab die Dolomitbildung neuerer Zeit meist mit wármerem Meerwasser in Zusammenhang gebracht wird, so vermute ich in diesen Ouellen hier kalte. Ouellen, allenfalls Söuerlinge (aus der Salzguelle von Korond setzt sich z. B. auch Aragonit ab), obwohl die stellenweise reiche Fauna eher an laues Wasser deuten würde. , Die Tátigkeit der Ouellen dürfte sich auf die karnische und norische Stufe erstreckt haben. DaB es aber in diesem imneren Teil des Gebirges auch in spáterer, nicht náher bestimmbarer Zeit starke Ouellen gab, das beweisen die im Dachsteinkalk nachweisbaren (uellenröhren, die darin abgesetzten Ouellenbildungen, sowie die an diesen..Röhren im Dachsteinkalk selbst wahrnehmbaren Ouellenwirkungen. Solche Erscheinungen beobachtete ich westlich der Kirche Máriaremete, an der N-Lehne des Remetehegy, sowie W-liceh vom Hárshegy, in den Steinbrüchen am rechten Hang des Grabens Ördögárok. — Í ! Nachtrag. ( Fingelaufen am 30 Juni 1920). Im Juni des laufenden Jahres erschien aus der Feder von HB. Vapász ein kleiner Artikel, betitelt: Die stratigraphische Stellung des Dachsteinkalkes in der Umgebung von Buda- pest (herausgegeben von der Verlagsgesellsehait Ethika 1920), die Ver- fasser nach seiner Angabe deshalb publizierte, weil nicht nur diese seine Arbeiten, sondern sogar auch das Untersuchungsmaterial und auch der Fundort jedem Fachgenossen bekannt seien. In obiger Publikation wurde alles erwáhnt, was mir über die diesbe- zügliehen Arbeiten VaApász bekannt geworden ist. Ich möchte nicht in den Verdacht kommen, die Verdienste von Vapász auch nur im gerinsten schmá- lern zu wollen, deshalb betone ich nochmals, daB ich von seinem Material Kenntnis hatte, ja dasselbe zur Zeit, als es gezeichnet wurde, auch zu Ge- . sicht bekam, jedoch weder den Fundort, noch die paláontologisehen und stratigraphischen Resultate der Bearbeitung kannte, die ja aubBer einigen intimen Freunden von VADpÁSsz niemanden bekannt waren. Aus obiger Mitteilung erhellt übrigens, dab die von mir gesammelten Fossilien von einem anderen Punkt stammen, als jene von Vapász, und auch ein anderes Niveau vertreten. Mit der Fauna aber, die ich in der . Remete- sehlucht sammelte, habe ich mich überhaupt nicht befaBt, da mir zur Kennt- nis gelangte, dab der gröBte Teil des Vapász"schen Materiales gerade von hier stammt. j BEITRÁGE ZUR KRYSTALLOGRAPHISCHEN UND CHEMISOHEN KENNINIS . . DER MINERALIEN IM KRASSÓSZÖRÉNYER MONTANBEZIRK. Von Dr. A. Lirra und Dr. K. Ewmszr. I. Realgar aus Ujmoldova. (Eliérzü : Tat: ELIT) Als ich in den Jahren 1910—1911 im Kontaktgebiet des Komitates Krassószörény geologische Aufnahmen bewerkstelligte,! fand ich Gelegen- heit die dortigen Bergwerke zu befahren und einige, die Kontaktstellen cbarakterisierende, beziehungsweise begleitende Mineralien für Untersu- chungszwecke einzusammeln. Die Ergebnisse solcher Untersuchungen wünsche ich — mit dem Realgar beginnend — kurz mitzuteilen. Der Realgar findet sich im südliehsten Teile des krassószörényer Kontaktgebietes bei Ujmoldova, im Revier kFlorimunda); gelegenen gleich- namigen Stollen, welcher der Priv. Österr.-Ungarischen Staatseisenbahn- gesellschaft gehört. Es ist em seit lange her bekanntes Mineral des Gebietes, wo der Bergbau bis zur Römerzeit zurückzuüführen ist.? Ursprünglieh wurden allhier in Pyrit gelagerte Kupfererze, sowie Blei- und Kupfererze mit geringem Silbergehalt abgebaut,? wobei Realgar mit Auripigment bloB als Nebenprodukte gewonnen wurden. Eine im Jahre 1885 erschienene Beschreibung der Güter der genannten Staatseisenbahngesellschaft erwáhnt, ! A. LIFFA: Geologische Notizen über den Kontaktzug von Vaskó—Dog- nácska. (Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Anst. f£. 1910. Budapest, 1912. p. 181.) A. LIFFA: Notizen über den Kontaktzug von Oravica—Csiklovabánya und Szászkabánya—Ujmoldova. (Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Anst. f. 1911. Budapest, 19135p.:174.) z ; 2? G. MARKA : Notizen über das Banater Gebirge. (Jahrb. d. k. k. Geol. Reichs. Anst. 19. Bd. Wien, 1869. p. 309.) G. v. BENE: Befahrung einer mutmaBlichen römischen Edelmetallgrube bei Neu-Moldova (Süd-Ungarn). (Österr. Zeitschr. f. Berg- u. Hüttenw. 1897. p. 198.) G. v. Bexx: Beschr. d. Dománe d. Priv. Österr.-Ung. Staatseisenbahnges. (Ungarisch.) Budapest, 1885. p. 63. u. 98. 3-G. MARKA: 1. c. p. 309. M. CAsSTELL: Mémoire sur les mines et usines métaligues du Banat. (Ann. d. Mines, Vol. 16. Paris, 1869. p. 451. et 473.) EL DEGO S REALGAR AUS UJMOLDOVA. 107 daB im Florimunda-Stollen Realgar und Auripigment seit den 80-er Jahren regelmáBig abgebaut wurden. Dieser Bau war aber, als ich im J. 1911 nach Ujmoldova kam, bereits eingestellt und meines Wissens nicht wieder begonnen. ; I ] Über das dortige Realgarvorkommen findet sich die früheste Angabe im Werke C. A. ZIPsERs,! wonach das Mineral mit Auripigment auf einem guarzigen Ganggesteine aufgewachsen vorkomme. Dieselbe Angabe zitieren G. LEoxHARD ? und V. v. ZEPHAROVICH.? Ersterer beschreibt ausführlich — gowohl die Vergesellséhaítung, wie das Vorkommen des Realgars, welcher zusammen mit Chalkopyrit, Auripigment und Malachit auf Erzgángen der . kristallinen Schiefer und des Kalksteines anzutreffen sei. In seinem Lehr- buche aber! führt er unter Realgar bloB soviel an, daB es in Ujmoldova mit Auripigment vorkomme. ZEPHAROVICH führt Realgar mit Chalkopyrit und Auripigment in guarzigem Ganggesteime auftretend an. Nach diesem Autor wird das Vorkommen auch von C. HiwsrzE zitiert.? Aus solchen An- gaben ist es klar, dab die Ansichten der Mineralogen sowohl betreffs der Begleitmineralien, als des Nebengesteimes recht abweichend waren. . Die Verhültnisse des Auftretens der Mineralien in diesem Gebiete sind nur seither náher untersucht worden, als daB B. v. Corra f die Existenz des typischen Kontakterzvorkommens festgestellt und gleichzeitig die Mineralien dieser Fundstelle aufgezáhlt hatte. Er führt 34 Mineralien an. . unter welchen vom Realgar erwáhnt wird, dab er dort eine untergeordnete Rolle spiele und in der Grube cMaria-Anna; vorkomme. Auch FR. v. SCHRÖCKENSTEIN " gedenkt dieser Fundstelle von Realgar und Auripigment, führt auch noch 23 Mineralien an, jedoch ohne weitere Bemerkungen. G. MARKA ? nennt 31 Mineralien, worunter er auch Realgar und Auripigment erwahnend bemerkt, daB sie auf Pyrit und in schönster Ausbildung in der Maria- Anna-Grube anzutrefífen seien. All diesen Behauptungen gegenüber können wir in Bezug auf das Auftreten des Realgars feststellen, daB er im : C. A. ZIPsER: Versuch eines topographisch-mineralogischen Handbuches von Ungern. Ödenburg, 1817. p. 258. : G. LEONHARD: Handbuch d. topographischen Mineralogie. Heidelberg. 1843. p. 440. : ? V. v. ZEPHAROVICH: Mineralogisches Lexikon. Bd. I. Wien, 1859, p. 8374. u: Bd. III. Wien, 1893, p. 213. : G. LEONHARD: Grundzüge d. Mineralogie. Leipzig u. Heidelberg, 1860. p. 276. 5 0. HisTzE: Handbuch d. Mineralogie, Bd. I. Leipzig, 1904. p. 354. § BERNH. v. Corra: Erzlagerstátten im Banat u. in Serbien. Wien, 1864. p.-£9 ús 103; " FR. v. SCOHRÖCKENSTEIN : Die geologischen Verháltnisse d. Banater Montan- Distriktes. (Magyarh. Földtani Társ. Munkálatai. Bd. V. Budapest, 1870, p. 70—71.) Sze BET. 108 2 DI: A. LIFFA UND D: K. EMSZT Florimunda-Bergbezirk am Kontakt eines Granodiorites — von P. Roz- LOZSNIK ! als amphibolführender guarziger Dioritporphyrit determiniert — mit Kalkstein als Ausfüllung unregelmáBiger Spalten auftritt. Das solche Adern eimschlieBende Nebengestem ist — wie es P. RozLozsNIK beschreibt und bereits vor ihm auch L. MApERSPACH ? erwáhnt — fahl, ausgebleicht und stark zersetzt. Diese Erscheimung ist unwidersprechlich die Folge eimer einstigen Solfatarawirkung, deren Produkte aubBer Pyrit und Chalko- . pyrit der Realgar und Auripigment sind. M. Tórn? führt das Realgar- Vorkommen von Moldova nach MApxgspAcH an. J. SzaBó ! erwáhnt das- selbe ohne jegliche Zutat. j Die von uns untersuchten Realgarstufen lassen bei náherer Besich- tigung eine graue oder scehmutzigweiBe Masse erkennen, welche auf Salz- - sáure nicht reagiert. In deren unregelmáBigen Hohlráumen sitzen die tadellos enfwickelten hochroten aufgewachsenen Kristalle, gruppenweise oder in ganzen Haufen. Von Begleitmineralien ist höchstens etwas Auripigment, hie und da eim 6 Pyritkorn wahrnehmbar. 3 AuBer diesen schön entwickelten Kristallen, welche in Höhlungen der oít zelligen GrundmabBe sichtbar sind, bildet der Realgar noch Aus- füllungen in unregelmáBig verzweigten Spalten der Stufen. Die aufgewach- senen Kristalle zeichnen sich auBer ihren grellen Farben auch durch ihrén hohen Glanz aus. Ihre GröBe ist recht verschieden : eimige sind — bei eben- möBiger Dicke — mehr als 1 cm lang, andere sind áuBerst kleimm und dünn, wieder andere bilden sogar haardünne langgestreckte Prismen. An den meisten Exemplaren föllt es unverzüglieh auf, daB die ansonsten nicht gar fláchenreichen Kristalle von den gewohnten Formen des Realgars wesent- dich abweichen, und eine mehr-weniger meiPelförmige Gestalt besitzen. Bevor wir zur náheren Besprechung der Kristalle vorschreiten würden, sei noch erwáhnt, daB von der gennanten Fundstátte, woher unseres Wissens nur von L. FLETCHER " ein eimnziges Exemplar kristallographisch beschrie- ben, chemisch aber noch keines untersucht worden ist, uns recht reichliches Material zur Verfügung steht. Die Bearbeitung dieses hatte der Verfasser des kristallographischen Teiles bereits im Jahre 1914 begonnen, war aber an der Fortsetzung und Abscflie8ung der Studie durch den Kriegsausbruch 1 P. RozLozsNIK u. K. EmszT: Beitráge zur náheren petrographischen u. chemischen Kenntnis der Banatite d. Komitats Krassószörény. (Mittlgn. a. d. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Anst. Bd. XVI. Budapest, 1908.) : L. MADERSPACH: Eisenerzlager Ungarns. (Ungarisch.) Budapest, 1880. 3 M. Tórn: Die Mineralien Ungarns mit bes. Rücksicht a. ihr Vorkommen (Ungarisch.) Budapest, 1882. 1 J. SzaBóÓó: Mineralogie. (Ungarisch.) Budapest, 1893. 5 L. FLETCHER: Kristallographische Notizen. (Philos. Mag. Vol. 5. IX. 1880. p. 189.) . REALGAR "AUS UJMOLDOVA. k 109 und die darauffolgenden Wirrnisse verhindert worden. Indem wir die bis- her gewonnenen Resultate unserer Untersuchungen verőffentlichen, hoffen wir solche demnüáchst noch ergánzen zu können. Diesmal wurden fünf Kristalle dem kristallographischen Studium unterzogen, welche alle in der Richtung des vertikalen Prismas gestreckt, mehr-weniger schlank und nur an einem Ende von Terminalfláchen be- grenzt, nahezu vollkommen durchsichtig und sehr glánzend waren. In an- deren Teilen des Materials fanden sich aber auch ganz dunkelrote, dem durchfallenden Lichte kaum, oder blob an dünneren Kanten permeable Kristalle. Letztere waren meist gröBere Exemplare, deren Flichen ts ÜG der Prismenzone ausgenommien — auBerdem auch noch rauhe Oberfláchen besaBen, und folglich für kristallographische Untersuchungszwecke un- geignet waren. 3 . Nahezu jedes der untersuchten Krystalle stellt einen anderen Typus- dar, wobei aber sümmtliche — die erwáhnten rauhfláchigen nicht ausge- nommen — .darin überemstimmen, daB an ihnen eine Form, welche am . Realgar bisher unbekannt gewesen und demnach für dieses Vorkommen - eharakteristisch zu sein schemt, mit groBen und gut reflektierenden Fláchen entwickelt ist. Am bisherigen Material von Ujmoldova waren — wie aus der nachb- stehenden Zusammenstellung ersichtliceh — bisher nur 18 Formen des Real- gars bekannt, zu diesen gesellen sich noch 4 Formen, welche für den Realgar neu und in der folgénden Zusammenstellung mit emem öSternchen be- zeichnet sind. Die untersuchten .Kristalle weisen also 22 Formen auf. Wenn wir bedenken, dab GoLpsScHMIDT im semen Winkeltabellen ! die gesammte Formenzahl des Realgars auf 44 schátzt, von welchen aber er nachtráglich drei zu streichen empfiehlt,? so beláuft sich die Gesammtzahl der Formen — die seither von M. Löw? am felsőbányaer Material gefundene eine und noch die obenerwáhnten vier neuen Formen hinzugereéchnet — für den Realgar derzeit auf 46. Zur Tabelle der beobachteten Formen sei bemerkt, dab der Ver- fasser des kristallographischen Teiles sowohl bei der Aufstellung, wie dem Achsenverháltnisse der Krystalle, folglich der Bezeiehnung der Formen, V. GoLrpscHMmMIDT8 Verfahren! anwendete, umsomehr als die Messungen : V. GOLDSCHMIDT: Kristallographische Winkeltabellen. Berlin, 1897. : V. GOLDSCHMIDT: Realgar von Allehar in Macedonien. (Zeitschr. f. Kristallogr. Bd. XXXIX. Leipzig, 1904. p. 121.) 3: M. Löw: Beitráge z. kristallogr. Kenntnis d. Realgars v. Felsőbánya. (Zeitschr. f. Krystallogr. "Ba. LI. Leipzig, 1912. p. 137.) (Math. és Természettud. Értes. XXIX. Budapest. 1911. p. 835.) 1 V. GOLDSCHMIDT: Realgar v. Allchar etc. p. 120. 110 : Dr A. LIFFA UND Dr K. EMSZT i VAEEÉ ebenfalls mit einem zweikreisigen GorpscHMIDT"schen Goniometer bewerk- stelligt wurden. : I Die beobachteten Formen sind die folgenden : 7 Goldschmidt HESS SZ MJÉn ; Symbol Index els, ás Symbol ! Index zt 1 c 0 (00131 (001X 12 g 02 (0213 TA 9 b ] 000 10104] (010) 13 y 03 (031) f 3 a "! c0C 1(1004[/ (1002 14 z ] — 20 ! (201) 4 i 2 oo 1 (210) (4104 15. to. — 60 JT60LK T 5 1 00 ]1(110)[/ (2102 16 mú Is IZE SES 6 m ]! 0092 11204) (110) 17 e ] — 12 1(121) f 7 ÚT T oo 1(490)9 (890) [/ 18 A ] —tat 1 (1226 8-[. v ] o0 3 113041 (2304 19 dot LOTS 9 w ] co 4 ](140)1 (120) 20 07 32) 3000 1 10 ö .] o9 5 1(150)1 (2502 917 I xm [ — 35-1-351Y 11 r 01 (0113 (012) 99 [] re ] — 62 1(621)] (611) I L. FLETCHER! hatte am einzigen untersuchten Kristalle derselben Her- kunft 16 Formen beobachtet, welehe mit Ausnahme von 5—08— (0821 — . (nach MILLER — 1034) alle in dieser Zusammenstellung inbegriffen sind. 77 Demnach sind am Realgar von Ujmoldovaszdemzeilésssse 23 Formen bekannt. j Aus derselben Zusammenstellung ist weiterhin ersichtlich, dab neben der recht reichlichen Prismenzone an diesen Kristallen beinahe ausschlieB- lich negative Terminalformen prádominieren und unter diesen wiederum bésonders die Pyramiden. 3 Von den etwa 100 Positionswinkeln der angeführten Formen wurden zur Berechnung der Kristallelemente ausschlieBlieh nur die tadellosen herbeigezogen. Diese weisen etliche Abweichüngen auf, sowohl gegenüber den in DaAwvas Handbuch? und GoLrpscHMmiIDTs Winkeltabellen? ange- führten Werten nach CH. MaRirGwac,! als gegenüber solcehen am Realgar von áAllchar beobachteten (GoLpscHMIDT? und HAcKMAN.") Diese Ab- welichungen sind folgende : 5 SZT EG ATOTER élt 6 : E. S. DAwa: The system of mineralogy. New- York, 1892. p. 33. ; 3 V. GOLDSCHMIDT: Il. c. 1 CH. MARIGNACc : (Ann. chim. et phys. Vol. (3) X. 1884. p. 425.) 5 V. GOLDSCHMIDT: Realgar v. Allchar etc. p. 113. § V. HACKMAN : Über eine neue Form am Realgar v. Allchar in Macedonien. (Zeitschr. f. Kristallogr. Bd. XXVII. Leipzig, 1897. p. 608.) ZAK KEKLZÁNÁL S ZÁGK ÉN Le; VELT ÁE N NN L A EL ENZŰ E vat él ő A a "a ta sínt 9 ME 44 BRG N taraj taggyr Ati REALGAR AUS UJMOLDOVA. SZIRT. 3 /S as:b:6 jEjBé [74 é 0-7202: 1: 04864 113955". Marignac!t —— 0-0001 — 0-0008 096 0-7203: 1: 04858 113"44.4" Goldschmidt 0-0002 0-0014 0746 0-7207: 1: 04861. 113746" — Hackman 0-0006 0-0011 073 —. 0-7201:1:0-4872 113749" Liffa íz . ( Aus den Differenzen der Rubrik -k A ist ersichtlich, dab die Achse . á beim Realgar von Ujmoldova die kürzeste, Achse é hingegen die löngste ist, wáhrenddem der Winkel B eine Differenz von 10" nirgends erreicht. "Demnach stehen unsere Werte den MARrcwac"schen am nöáchsten. Nebenbei sei erwáhnt, dab VRBa? und KRENNER? für den Realgar von Krefevo, Fourrox! für solchen von Allchar, FLETCHER"? für die von Neapel, Felsőbánya und Ujmoldova die MaARrcwac"schen Originalwerte des Achsen- verháltnisses annehmen, wáhrenddem Löw" beim Realgar von Felsőbánya aus den angeführten Werten GOLDSCHMIDT 8 ausgeht. . —— Die Elemente der obigen Achsenverháltnisse sind folgende : SZOVA po go u po go u 0-6754 0-4446 6695" —— Marignac 0-0012. 0-0011 096 0-6744 0-4447 66715-6 Goldschmidt 0-0022 0:0010 094-6 06745 0-4449 665714" Hackman 0:0021 — 0-0008 0ES 0-6766 0-4457- 665711" Liffa . Da von den Elementen dieser Zusammenstellung po aus 14, go aber aus "18 tadellosgen Beobachtungen gewonnen waren, sind die Werte als sicher- gestellt anzunehmen. Auch sei bemerkt, daB wir obige Elemente noch mittelst Herbeiziehung weiterer guter Messungen zu bestimmen versuchten, . wobei für po insgesamt 23, für go sogar 26 gute Daten zur Verfügung stan- den. Obzwar die auf diesem Wege erzielten Resultate von den angeführten bei po nur üm -- ö — 0-0004, bei go um -- ö — 0-0003 abweichen, müssen " — 1 Die Achsenverhültnisse sind zu GOLDSCHMIDT"s Orientation umgerechnet, wonach die Achsen 4 und c die Hülfte der MaRrcwac"schen Werte bedeuten. ? (0. VRBA: Mineralogische Notizen. (Zeitschr. f. Kristallogr. etc. Bd. . KV. Leipzig, 1889, p. 460.) 3 J. KRENNER: Auripigment und Realgar aus Bosnien. (Wöldt. Közlöny, Ba. XIII. Budapest, 1883. p. 383. und Bad. XIV. 1884. p. 107 ; Zeitschr. f. Kristal- logr. etc. Bd. VIII. p. 5837. und Bd. X. 91.) 1 H. B. v. FouLLosx: Mineralogische Notizen. (Verhandl. d. k. k. Geol- Reichs-Anst. Wien, 1892, p. 175.) SE ELHTGHER: L cit. $6-M. Löw: I. cit. 112 Dr A. LIFFA UND D: K. EMSZT die ersteren — als aus lauter tadellosen Messungen abgeleitete — als die verláBlichsten betrachtet werden. tés Auf Grund obiger Elemente sind die Werte der Positionswinkel p 7 43 und o in nachstehender Tabelle: den. beobachteten Winkelwerten gegen- übergestellt : 5 : ; 2 8 ; ) Kanten- a 8 Hú 1 i winkel íz a A 8 gemessene berechnete je Böujts emessene bberechnete sztó he zzala MÉGSE Werte 3 ESZ NSZÉSH a Werte el 0 OO0LYI 909047 ] 909007 [171 21 239487 ] 23949" 00204" 10901" b10 col(otoMI 090-3" ]. 02— . [13] 7101 89950-6" ! 9020" 11020-3" JO004" s al oo O(100) 90046" . ! 999— [1— — 900— — ] 909— . [0946" 109— i 12 00 (210M 71943" ./ 71946-2" [1 — —/ 900— — ! 909— . 110903-2"109— 1 [-oa- 110) 56936-5" 1-56937:5" [613 9. 89959-5/ 4 909— 00017 1090-5T m]60-2 (1901 37013" :! 379127 "J1] 81191 899594" 1900-as [0004 0001 0109 31304 269555" ! 269504" 21 4 6] 90907-5" " 900— — 10905-1"10907-5" u. 100 4(140)I 20248" — ) 20246-9" [21 6 8] 90900-5" [ 909— — 110901"1"10900-5" ö [00 5I(15OJI 16249-5" ! 16953-3" [ 2/— 21! 90900-5" ! 909— 109203-8"10900-5" T ! 009/5 (490) 34054" ) 34047 ] 1— 11 90215" ! 909— 110953:6" 10915! ca. r] 01 MOLLY 422—- ] 42910-57 [1 —) 4[ 32911" ] 32919-3" 110910-5/J0008-37ea.[ S a! 02 [O21YI 240992" " 24922-2" [10 — 100 46044" ) 46955-7" 109200-2"10911-7" y! 03 O3LJ 16955" 169482" 1— 1] 56026" ! 56946-6" 10206-8" 10920-6" z 1— 20K3OLYI 899597 [907 [21 11-31 46906"... 46903-7"-HOPO1" OSOBBE n1— IKIL1)] 31929-4" ) 31928-1" 1 5] 4] 911 29945-4" ! 299441" 109013" 10001"3" e — 12/(I21M 17900-2" ! 17900-9" 51 27 71 459324" ) 45932:3" 110200-7" 100004" 1: A [211224] 8033 8021:6/ 11112] 31-26902" "1 26013" HOC1T4OSTA d 1— 21211) 64223" 61951" [1 1— 11 49903" 48054" 010928" ]0909" ca. I 0 — B2(B2LY 61917" ! 619167 1272 4] 632435 ! 630444" 0001" 10900-9" 7 1— 35351) 369075" ! 36906-9" [ 2— 21 72202-5 ! 71939-2" [0200-6" 10023-3" s 1— 62(621YI 76917" ) 76917-8"116/ 4 10] 76919-6" ! 76920-1" [109200-8" 10900-5" ds SZABS 90001". 902 — 25—1:.20769— e 175257 4HOTOTSZ ORAS j l In dieser Tabelle ist die Zahl der Winkelmessungen: ns — n! 4 na, also wurde ebenso die Zahl der bei Berechnung des Mittelwertes herbeige- zogenen Winkel: n! wie solche der nicht in Betracht kommenden Kanten- winkel: n, angeführt, wáhrenddem die Rubrik -- A die Differenzen der gemessenen und berechneten Werte enthült. Aus letzterer ist ersichtlich, daB bei den besten Messungen der Ünterschied kaum 1" betrágt, ja gelegent- hch noch geringer 1st. Was die neuen Formen anbelanet, verdient in erster Reihe c — — 62 — 16214 unsere Aufmerksamkeit als eine jener Formen, welche die besten Mefresultate lieferten und weil ihre steilen Flchen nicht nur an den zu REALGAR AUS UJMOLDOVA. 3 "zzabiő besehreibenden (aut Taf. II. Fig. 1—5. abgebildeten) Kristallen, sondern . noch an weiteren 25 Individuen beobachtet wurden. Wie aus der Rubrik -- A obiger Tabelle érsichtleh, ist die Differenz " . — der gemessenen und berechneten Winkelwerte bei den Positionswinkeln w und p immer kleiner als 017. Wenn wir noch in Betracht ziehen, daB die . — graphisch bestimmten Symbolwerte dieser Form von den aus ihren Posi- — — tionswinkeln berechneten Werten für p um -- ő — 07004, für g aber um 3 8 — 0-005 abweichen, aubBerdem dab sie laut gnomonischer Projektion im Zentrum von etwa 5 Zonen legt, bedarf es keiner weiteren Beweise, da B die Sicherheit dieser Form als unwiederleglieh zu betrachten sei. Wir können hg ő sogar behaupten, daB dieselbe, mit HEZ háufigen Aufítreten, den auffal- ése lend groBen und stark reflektierenden Flöichen für den Realgar von ÚJ- . — moldova ganz besonders charakteristisch ist. Bine andere neue Form, welche das negative Orthodóma der vorer- . wáhnten darstellt: v — — 60 — (6014 und welche bloB an einem einzigen Kristall (Taf. II. Fig. 4) mit einer scehmalen, jedoch glinzenden Fláche zu 7 beobachten war, kann ebenfalls zu den sicheren Formen gerechnet werden. Ihre Retlexe sind námlich recht scharf abgegrenzt, gut einstellbar, daher die gemessenen und berechneten Winkelwerte blob um 01" resp. 03" von einander abweichen. Die Differenz der Symbolwerte, welche auf graphi- sehem Wege und aus Winkelmessungen berechnet erhalten wurden, be- trugen für p: £ 9 — 0:021 und für g : kt o — 0-002, was noch durch den Umstand unterstützt, dab diese Form 8 Zonen angehört, ihre Sicherheit nur bestárkt. Die Pyramide 9 — — 35 — Est JA warnur an zwelen der untersuchten Kristalle zu beobachten (Taf. II. Kig. 2.), jedoch mit beiden Fláchen ent- "wickelt, deren eme ausgezeichnet, andere nur schwach reflektierte. Daher , Hg o di g ihre gemessenen. Werte in den Positionswinkeln um 057, resp. 01" von einan- der abweichen, die Mittelwerte aber gegenüber den berechneten Werten, laut Rubrik -- A der Tabelle, für o: 0-6" und für o 23" Differenzen auf- weisen. Letzterwáhnte Differenz übersechreitet zwar ihre zugelaBenen Grenzen, dennoch kann die Form als eine sichere angesprochen werden, erstens weil sie ein Flichenpaar darstellt, weiters da ihr, aus gemessenen . Winkeln abgeleitetes Symbol, bei der gut reflektierenden Fláche in der . vierten Dezimale blob um eine Einheit, bei der anderen Fliche aber den graphisch bestimmten Indexen gegenüber garnicht abweicht. Das Prisma IT — oo "/z — 1490) scheint unter den angeführten neuen Formen — in Anbetracht des Unterschiedes zwischen gemessenen und be- rechneten Werten — eine weniger sichere zu sei. Es fand sich auf einem eimzigen Krystall (Taf. II. Fig. 2.) mit emer groBen Fláche auftretend. Ihr Retlex ist recht gut, scharf umgrenzt und dennoch weisen die gemessenen und berechneten Winkelwerte zu betráchtliche Differenzen auf. Laut der Földtani Közlöny. L. köt. 1920. 8 11 ö [DIVA C LIFFA UND Dr. K. EMSZT Rubrik -— A betrágt dieser Abstand für pg: 07 und für p ÖLI5 Aut graphi- schem Wege ist der Index der besprochenen Form ganz sicher feststellbar ; sowohl die Werte der gemessenen Positionswinkel, als eine Ableitung aus der sz ű ses tautozonalen Gleichung ergaben ahnliche Resultate. Sogar die zur Kontrolle 7 durchgeführte Berechnung des Winkels aus dem Index ergab nicht mehr als -4090/4"7 Differenz, was für die Richtigkeit der Indexbestimmung 7. zeugt. Da der Index 14907 dem (120) recht nahe steht, wáre noch fraglich, Kén ob diese beiden Formen nicht die gleichen sind? Wenn wir aber ihre gemesse- 77 nen und berechneten Positionswinkel vergleichen, ergeben sich — wie aus nachstehender Zusammenstellung ersichtliceh — so bedeutende Unterschiede, daB die Gleicheit der beiden Formen als ganz ausgeschlobBen zu betrachten ist. (AT BOL TEHET NE TETZTET EOÜL ELMEET TE TETT ÉTATS MÉ TOO TEEK ŐT Ma et 2 Rt TETTRE TK BETA TACÍTEROR TET Gemessen , Berechnet ő Gemessen Berechnet [e zött őtal BEL éke Ze 2 ———— —,— —— ———— —— — raz tétet Sze: ÖN ÉALSat ; TOAOISZ BT SÁS E 39059" TAADOZ NET OOROT OSS ; st 9 h 3 8995 3 9 99197 3011!33" 14904 — 34954" 90915" [1 3490/26" 909070" Als eine weitere Möglichkeit sei noch das Prisma co "/3 — (870) án geführt, das ebenfalls zu (1204 nahe steht. Seine berechneten Positions- winkel weichen aber von solchen des Prismas ! 1490) noch immer um 19 ab, so daB dieser groBe Untérsechied die Ciethek véss beiden Formen gönzlich ausschlieBt. Auf Grund der angeführten Argumente können wir diese Form, wenn auch blo8 mit Vorbehalt, als eine sichere annehmen. Damit diese neuen Formen, und die von M. Löw! beobachtete c — — 327 — (821) t mit ihren Positionswinkeln in den Winkeltabellen GOLDSCHMIDT s ? untergebracht werden können, hielt ich es für notwendig ihre Werte auf die GoroscHmipT"schen Elemente umzurechnen. Diese Werte weist folgende Zusammenstellung auf: Buch- ] S8ym- stabe bol Miller 60 ! 90 ele T 00 9/4 ) 1490) 3421" 1909— 1909— 1900— (3491- 155958-10-6751) co ] 00 9 — 39 (521) 619141 639041 1 600234 144212-1151247"125933 [1:772210:9727 120216 n ! — 35 fö51y113605. Í71937/ ,, 167239 (33058-5004: [ ,, 24320 3:0092 s ] — 621621) 76218 76919 75955-144912- ! 70043"113218: ( 3:989610-9728 41066 w ] —601(601)19009—1759551 -,, — ] 09— 175955: 02— [/ ,, — 1070000 13:9896 VAM AZON né; ? GOLDSOHMIDT: 1. c. p. 293. És re: . s vető Áss RÉGIT FANS TEA EE Viz kite fOGSBZT GT zi : Ku WZ tér fi ss; ? DJ E ZS ez bd ez BREALGAR AUS UJMOLDOVA, 1.15 —— 2." Im dieser Tabelle sind die Winkel auf halbe Minuten abgerundet und . die Werte nahe zur 13 Minute gelegen, mit einem Dezimalpunkt ange- zés -deutet. Die aus. CGLGSÓEENTDÉ Elementen derart berechneten Werte mit 8 solehen, auf Grund tadelloser an Kristallen genannter Fundstelle est- gestellten Daten vergleiehend — wie in nachstehender tabellarischen Über- 3 z sicht 94 116. — ist ersichtlich, dab nennenswerte Unterschiede nicht be- - stehen. s . Was die übrigen Formen anbelangt, mögen diese in ihren entsprechen-. úg "Typenkreisen angeführt werden. Letztere beziehen sich wesentlich auf die Verteilung und Ausbildung der eimzelnen Formen, wonach die unter- 3 suchten Kristalle in drei Typenkreise gereiht werden können. Die zum ersten Typenkreis gehörenden Kristalle (vergl. Taf. II. Fig. 2. u. 5.) weisen die einfachsten Formen auf. AuBer der vor- wiegenden Prismenzone — was übrigens sümtliche Kristalle charakteri- siert — ist die Zone [001-010] mit den groBen Flüchen der Formen (0211 a nad 1001) vertreten. Von den Pyramiden ist hinsichtlich Vollstándigkeit . und GröBe 0 16211 an erster Sötelle zu nennen. Sie ist mit beiden Fláchen nahezu gleich stark entwickelt, hingegen sind die Pyramiden (1114 und 1211; rauh, und wie die als schmaler glánzender Streifen KiGhébaze ! 1121], nur mit je eier Fláche vertreten. Die zwar schmalen, jedoch andobge tál ét . Reflexe zeigenden Flichen der Pyramiden y — 13511 und o — 1921) sind symmetrisch entwickelt.-Die Kristalle dieses Typenkreises sind durch eine . einseitige Verlángerung von (120) verzerrt und das Prisma 1120) zeigt in- : fölge; der alternierenden (140) und (130) eine joo tlsáua Éslterdné Derzweite Typenkreis ist bloB durch einen emzigen Kristall (Tat. II. Fig. 1) vertreten und weicht von den übrigen darin ab, daB ihm der ungemein verschiedene Entwicklungsgrad der zusammensetzenden Formen ein ganz besonders verzerrtes ÁuBeres verleihen. Nur die Pyramide ue 1621) ist mit ihren beiden, nahezu gleichgroBen Fláchen. ssmmetrisch ausgebildet. Die übrigen Termimalformen sind meistens bloB mit einer, seltener mit beiden Fláchen und dann in sehr verschiedener Dimension entwickelt vertreten. So verhalten sich z. B. die (111) Flichen. Hier sei erwáhnt, daB in der Zone [100.010] eine Form, nahe verwandt zu 1100], mit einer eimzigen Fláche erschien. Ihr aus gemessenem Winkel- wert berechneter Index ergab sich als: (1. 34. 0. Da diese Fláche nur un- " genügend reflektiert, ihr aus dem Index berechenbare Winkelwert aber vom gemessenen um -- A — 073930" abweicht, kann diese Form blobB als eine Vizinalfláche von (1004 betrachtet werden. Den dritten Typenkreis vertreten die hochsymmetrisch entwickelten Kristalle (Taf. II. Fig. 4. u. 8.), an deren einem (Fig. 4.) blo8 (0114 mit unpaarer Flüche auftritt, die übrigen Formen aber in GröBe und 8x sé8 3 19-60618 19Po—0-18129 [ h — 09148 ÉVA T do : Rtszt klzél. gymbol ! "Miller 3 is : g 1 c ÖN éle T001A A JONOTOS A [23949 OT ABAGTL OT 09 00 [23549 OT [00010 0 c Aa 2 b ÖSSZE TOLON A VO 2 es OT NDS AL 08 5 BŐSZ EZ ha 021. 90904 a 00 tá 3 MG esz ÜSE TIGOL A 909 SZE KBOS- E DOS ee De YON em ÜSZA TT 0 A AEZATHÍHAÁT (2001 (2104 [/71946411" ( a 909 EI AGA 1891325071I, 370361 00 S 5 1 soka KO EN ESTE SY ést ( a e NC: [1 56987 32 33922/98-IC 155180 ( ( / 6 8 32 ell EZ úr AREA E ELL BE ASE ÁG SZERÜSÉ tási ( 37911"59" ! 52948" 17 0-7590 ( ( 4 7 v 09 3 .! (130$ ]/ 26950/25" ( ft ( 26950/25" ! 689 9/8385" 0-5060 ( a ká 11 8 [ u [I 004 ] (1140) , [ 20946"56" ( a K 20046"56" ] 69913! 4") 0-3795 c ( ai 9 Öö 095 11503 16953/19" ( ( ( 16953/19" 1 732 641" 1 0:3036 ( € ű 10 T 009/4 1 (490) 1 34970/26" a ( ( 349 0/26" ).55959/"34" ( 0"6747 a ( A 11 r 01 fo11y [1 42910/33" ] 38919"17" (237497 0" [ 25958/32" [.21938-37"7 249 17237) 074414 ] 0-4872 06574 É 195 02 (021) [ 24922"12"-] 46955/45" ( 44915"26" Í 17932"37" ) 41942"54!" K 0-9744 ] 1"0697 13 y 03 (0314 [1 16948/14" ) 56946"34" . a 55087/15" 1 13959/48/"] 53912"31" a 14616 ! 1"5268 14 z ] — 90 ] (301) 1 909—-— ] 462 3742" 469 37427] 090" 07 469 37427 [ 09 07 07 170377 0 1"0377 15 n. [21 ] ci HI 310287.6"] 29044! 84. 16936"14"] 25958/82".[ 159 0/21" ] 259-1"377-) 0-2981 ] 074872 0:5712 16 SON MD AVAT OSOTZAL SA BSZZA ( JÁDN5ID6" IR 120SZ BI [4302/2AT ( 0"9744. ! 1"0190 17 A ] — 1 [ (i22y ] 8021/3671 269137 1") 49 542" ] 25958/32" ) 8940"57" ) 25955-.27.) 0-0715 J.0-4872 04924 ű 18 a ] — 91 [/ (211) T 64051" 3" 48054/11" [469 3742" a 439 0/43" ! 18940"45" 1 1"0377 ( 11464 19 o — 32 ( (321) 61216" 0" 1 63944/24" 60038"10" ( 44915"26" ( 51950"47" [ 259327187 17773 j 0-9744 I. 2:0269 :9 20 n ] — 35 ] (851). [369 67547 7193911/) e S1940/587 E3AS, 46 1-5OS- 47 0T k 9:4360 ] 3"0154 ve tAStÁ et d 697 1 (624) .76917147" ] 769207 77 75957" 27 44915/26" 9 70944/14" (18918 317 3:9961 ] 0-9744 ) 4"1132 ( [22 cz BD A GOTKSBOS SE AZORDZÉ RŰ ( OSZOSOL ÉT SSSZESA KET OSS OSOG ( as 0 [S 35Alsó] REALGAR AUS. ÚJMOLDOVA. ; 117 . Anordnung eine nahezu vollstándige Symmetrie aufweisen. Die Kristalle dieses Typenkreises unterscheiden sich von den übrigen auch darin, daB auf jedem Individuum das Doma (201) mit einer groBen und stark glün- zenden Fláche erscheint. Die Verteilung und Hiufigkeit der einzelnen Kristallformen : am untersuchten Material versmnlicht folgende Tabelle : Indem wir nun zur chemischen Zusammensetzung des Realgars aus . Ujmoldova schreiten wollen, sei sogleich bemerkt, daB bisher recht wenig Analysen des Realgars bekannt sind. DeBhalb hált HiwsTzE in seinem Hand- buche! weitere Analysen für wünschenswert. Hine Analyse des Realgars aus Ujmoldova ist uns bisher unbekannt, wenn nicht als solche die von KraAPRorH? am Banater (ohne náhere Loka- litát) Realgar durchgeführte Analyse anzusprechen ist. Über die chemische Zusammensetzung des Realgars fanden wir in der uns zugánglichen Fachliteratur folgende Angaben: KrapPRorTnH analysierte einen bereits erwáhnten Banater Rieájéar und einen aus der Türkei. Die Resultate waren : Bea ES at a: dő Banat tRealgár asd Ttüzketi: As — 69-00/ As — 62-09 SE800 0 SZEZ 8309 100-0 100-0 W. H. MILLER führt im seimmem Lehrbuche? eine Analyse nach KLAPROTH an, wonach die Zusammensetzung des Realgars wöre : As 68-0 94 § 30-59/ — 98-5 . ! C. HiIsTzz: Handb. d. Mineral. Bd. I. Leipzig, 1904, p. 359. : KLAPROTH: Beitr. 1810. V. 234. 3 W. H. MILLER H. J. BRooKE: An elementary introduction to mineralogy, London, 1852, p. 178. (6 . z § 8. und eine von 1 Korp— c nésit BAK És 0 a EE EL [1 25 99 S 30 0 sKS Dig SK Jelen von JANASCH s "an Rédiear n 56 ket TARTA gaben nachstehende Resultate: 3k Realgar a. Brünn hadse ea :- As — 69-54 09 Se § AR HO máma — 0N MS ME E ta ÖR ea lzes est Kt sie éla des chemischen Teiles ; gegenwürtigor Studie fan kV, VOR Ujmoldova : jea EL SE ; 2 si SSE Liz 69-74 ee £ "§. — 29-82 Ke al ztástési o. 2 0ABO jós e ESZES Die léorötstke; Zusammensetzung des Roalgars ist Nach Dawa:t " " Nach Mmmm izé sú Ssi Szat As aeosz te és SES ÜN at ÜSS JOY TELE za E NŐS 77 a00-0 zi e EZTEMDDS S Die aus dem Material von Ujmoldova gewonnenen 88; ; übrigen angeführten verglichen, ist kaum em nennenswerter T : cayesándátb beizubehalten sind. ! LAUGIER: (Ann. d. chim. 1813. 85. p. 46.) . :" KoPP—WILL: (Jahresber. 1858. 746.) é 5 3 JANASOH: SZELLBES at Kristallogr. Bd. szdá 1904. p. 114. 5 w. E. Miuntslet 12 62ba 178. £ sa z siet BIOTITDAZITTUFF VON KISTÉTÉNY. Von Dr. NIKóLAvUs VENDL. . Sehr interessante Spuren der Aschenwürfe des tertiáren Vulkanismus "in Ungarn sind die verschiedenen Tuffarten. Wie bekannt, sind diese in den S tertiüren Vulkangebieten Ungarns ziemlich verbreitet, so in der Mátra, m : tát im Bükkgebirge, an einzelnen Stellen Siebenbürgens u. s. w. Über . die siebenbürgisehen Tuffe liegen bereits detaillierte Studien ! vor, die Lite- . ratur über die Tuffe Ungarns im engeren Sinne des Wortes ist jedoch bisher noch ziemlich arm. Im folgenden möchte ich über die mineralische Zusam- mensetzung eines solchen tertiáren Tuffes berichten. . In der Gegend von Kistétény ist den unter 6—8" gegen S einfallenden Keásáséhen Schichten des Plateaus von Tétény in etwa 15—20 cm Mách- - tigkeit Tuff zwischengelagert. Bin guter AufschluB findet sich in den kata- . kombenartigen Steinbrüchen an der Südseite der Villenkolonie Kistétény, Von Prof. FR. SCHAFARZIK wurde das Gestein als zirkonreicher sarmatischer Tutt in einer Fachsitzung der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft vor- gelegt," genauer wurde der Tutff jedoeceh damals nicht beschrieben ; anderen- ortes gibt Prof. SCHAFARZIK bereits den genauen Fundort an,? undjteilt auch Eimzelheiten über die Lagerungsverháltnisse mit. Auch Gy. HALAVÁTS erwáhnt diesen Tutt in einer seiner Arbeiten. Der Tutt ist . makroskopiseh grünlichgrau, seifenartig anzufühlen, . meist steinmarkartig, ziemlich dicht, obwohl er sich schon mit dem Finger leicht in kleimere Stüekehen zerbrechen láBt. Stellenweise jedoch, besonders an Íreien trockenen Stellen, ist er locker, so daB er sich schon mit dem Finger zerbröckeln láBt. An solchen Stellen ist auch seine Farbe heller (weiBlich- gelbbh auch ist in solchen Füllen eine mit dem Kalkstein konkordante feine Sechichtung an dem Tutf wahrzunehmen. In den unmittelbar an das Lie- gende und Hangende angrenzenden Partien ist er in ein-zwei em Michtig- : J. v. SzápDEczkY: Amphibolandesittuffe im SW-lichen Teile d. Sieben- bürgisehen Beckens. (Museumshefte. Bd. I. Kolozsvár, 1912.) SZÁDECZKY: Tutfístudien in Siebenbürgen. I. T. (ibid. Bd. II.) ; II. T. (ibid. HSaSS KET) L ELT. (i0id. Bd:-1V5). : Földtani Közlöny, Bd. XLIV. " FR. SCHAFARZIK: Geologische Exkursion nach Kistétény in den Kamara- erdő. auf den Pacsirtahegy, §S-lieh vom Budaer Gebirge (Exkursionsführer). 120 D: NIKOLAUS VENDL keit ausnehmend fossilreich und hoch kalkig, also offenkundlich tuffitisch, die mittleren Partien scheinen jedoch kalkírei und fossilleer zu sein. Von mi- j neralisehen Gemengteilen sind mit freiem Auge nur die glünzenden bronz- 3 braunen bis schwarzen Biotitsehüppehen wahrzunehmen. Stellenweise 7 ij sieht man wohl auch rötliehbraune limonitische Verwitterungsflécken. Zur Untersuchung wáhlte ich-von der mehr lockeren Partie eine kleine handvoll. Bei einer Probe mit Salzsáure erwies sich das Material als kalk- frei. Zu den weiteren Untersuchungen benutzte ich natürlieh nicht mit Salzsáure behandeltes Material, das ich am Wasserbade 1—2 Stunden in beg Wasser kochen lieB, bis es sich vollstándig aufweichte, dann . sonderte " 3 ich die Gemengteile mittels Kremrix"scher Lösung nach ihrem spezifisehen Gewicht in vier Gruppen. Da jedoch auch das Vorhandensein von Kalzit wahrscheinlich war, führte ich eine Trennung auBerdem auch mit THOULET- Lösung aus, was deshalb nötig war, weil die KrErs"sche Lösung nach den . Angaben in der Literatur zur Trennung von Karbonaten nicht geeignet ist. Die Gemengteile der einzelnen Gruppen bestimmte ich unter dem Mikroskop. Über die bei dem Sonderungsverfahren erhaltenen Gruppen und ihre Mine- rale gibt die unten folgende Tabelle Aufschluss. ; ú Zu bemerken ist noch, daB der Biotit in seiner Hauptmasse nicht in sp, der Fraktion von 3-296—2:711 spez. Gew. auftrat, wie es nach seiném in " der Literatur angegebenen spezifisehen Gewicht von 2-8—3-2 entsprochen Ezt hátte, sondern in der Fraktion der Mineralien mit dem spezifiscehen Gewicht ax agé von 2:711—2"-478. Dies ist auf die dünn lammellöse Ausbildung dieses c) Minerals, ferner auf die ihm in den feinen Sprüngen anhafítende Luft zurück- zuführen.. Im übrigen konnten die verschieden sehweren Mineralien ziemlich genau gesechieden werden. re mü Spez. Gew. úz Entsprechende Mineralfamilie d. Lösung ! Vorkommende Mineralien Gruppe gés Zirkon, titanhaltiger Magnetit, (. mfze. G teSATTeTt 3.296 ] Amphibol(?), Limonit, wenig pls Azapbibátk zt Biotit mit Erzeinschlüssen. 5 —— —, ———— — —— 7—,—,——— — — —,————,————— — 2.711 TS LÉRÁL ARS KAT, EN Ek Apatit, Glimmer, Kaffit. 2.478 Biotit, Ouarz, Labrador. Feldspate, Ouarz. 12.478 Tonartige Grundmasse. Glas, Zeolithe. z Ek Von THouter-Lösungen benützte ich im Hinblick auf das spezitfische Gewicht des Kalzites (ca 271) solche von einem spezifiscehen Gewicht von 2855 und 2"62, und auch hier erschienen unter den in diese Gewichtsgrenzen entfallenden Mineralien als groBe Seltenheit einzelne Kalzitkörnchen. a éghez ezé za et MÉG) BY dan e vtsz 9W3 fg Csá ft S. 7 jő x BIOTITDAZITTUFE VON KISTÉTÉNY. 121 Von den Mineraiien der Gruppe 1. der obigen Tabelle war der ziemlich reichlieh vertretene Zirkon am schönsten. Er ist sehr blaB rosafarben, ganz durchsichtig und áubBerst scharf idiomorph. Das Deuteroprisma (100) . und die Protobipyramide (111) ist gut kenmntlich. Im allgemeinen ist das Prisma vorherrschend. Die Kristalle sind meist lünglich, bisweilen jedoch gedrungener, mitunter in der Richtung der Achse dermaBen verkürzt, dab die Formen (100) und (111) im Gleichgewiecht ausgebildet eine an den Granatoeder erinnernde Kombmation ergeben, so daB man also von dem . sog. Hyazinthen-Habitus sprechen kann. Der Nachweis der Zirkone wird aubBer ihrem scharfen Idiomorphismus auch durch ihre ungemein hohe Otrahlen- und Doppelbrechung . erleichtert. Auch ihr positiver optischer : Charakter ist in der Prismenzone leicht nachweisbar. Die Lánge der Körn- chen betrágt in der Richtung der Achse cca 50—3000 v. die Breite der Prismen meist 20—100 v. An einzelnen Zirkonen beobachtete ich sehr kleine, ellip- tisehe, scharf umrandete, unregelmáBig verteilfe, farblose EinsechlüBe, höchstwarschemlieh GlaseinschlüBe. . Vael reichlicher als der Zirkon tritt in dieser Gruppe Erz auf, das im allgememen xenomorph ist. Die GröBe der Körnchen schwankt zwischen 10—300 v.. Die Erze sind vollkommen undurchsichtig, in starkem auffalen- den Licht stahlgrau, oít besitzen sie jedoch schönen blöulichen Glanz. Solehe Körnchen erinnern in hohem MaBe an Magnetit, doch verhielten sie sich dem Magnet. gegenüber stefs indifferent, ebenso wie auch alle anderen Erzkörnchen. Ihr Strich ist schwarz. In Schwefelsáure lösen. sie sich auch . nach Zugabe von KJ nur sehr sehwer. All diés láBt auf ein titanreiches Bisenerz schlieBen, was auch durch eine mikrochémisehe Titanreaktion bestátigt wurde. Hinzelne Körnchen sehlieBlich sind mit einer braunen hmonitischen Verwitterungskruste überzogen, ja in einzelnen Füllen be- obachtete ich sogar braungelbe, ockerige Limonitaggregate von 1 mm Durchmesser, die schon auf sehr schwachen Druck ganz zerfallen und in ihrem Inneren bisweilen noch Erzspuren erkennen lassen. All dies in Betracht gezogen, mub das Erz als titanreicher Magnetit bezeichnet . werden. Erz kommt mitunter auch als BinschluB in Biotit vor. Ín dieser Gruppe fand ich auBerdem noch zwei ganz xenomorphe, ungemem kleine, grünliehgelb - bláuliehgrüne ziemlieh pleochroistische Körnchen ohne Spaltung, an denen wegen des letzteren Umstandes keine Extinktion beobachtet werden konnte. Der optische Charakter der Haupt- zone war positiv, wahrscheinlich handelt es sich also um Amphibole, . náheres lieB sich jedoch nicht feststellen. GewiB ist nur, daB dies ganz be- langlose Gemengteile sind, wahrscheinlich stammen "sie nicht aus der Erup- tion, sondern mengten sich dem Tuff spüter auf irgend eine Weise bei. Von den Mineralen der II. Gruppe ist der Biotit am wichtigsten. Dies ist überhaupt der vorherrschende Gemengteil des Tuffes. Er tritt in 192 D: NIKOLAUS VENDL sehr schönen, regelmáBig hexaágonalen Lamellen aut, die a an magmatische Resorption gemahnend wellig umrandet sind. Die GröBe der Lamellen 33 sehwankt im Durchschnitt zwischen 100—1000 4. In durehfallendem Licht er- seheinen die Basisschnitte je nach der Dicke der Lamellen gelb bis dunkel- 77. rotbraun. Pleochroismus: b — c in den genannten Farben; 4 konnte im 07 Ermangelung von auf die Spaltungsíláche L Schnitten nicht festgestellt 58 werden. Der optische Charakter ist negativ, der optische Achsenwinkel 0" sehr nahe an 07. Als EinsehlüBe kommen sehr schöne, lángliche Apatit- 7. prismen und Erz vor. Háufig ist ein pleochroitiseher Hof um überaus kleine kugelige, nicht náher bestimmbare dunkle (Rutyl?) oder undurch- sichtige (Erz?) EinsechlüBe zu beobachten. I szk Der Apatit bildet farblose Prismen, mitunter mit Pyramiden- endigung. Auch hexagonale Körnechen sind nicht selten, oft sind diese jedoch ganz abgerundet. Ihre GröBe betrügt im allgemeinen 10—300 u. Ich wies sie nicht nur optisch, sondern auch mittels mikrochemiseher Am- moniummolybdatreaktion nach. Die schwefelgelben, rhombdodekaéder- artigen aus Ammoniumphosphormolybdat bestehenden Kristállehen waren u. d. M. deutlieh zu sehen. Zu bemerken ist, dab an ihnen bisweilen auch die auf die Achse c nahezu L und für die Apatite charakteristisehe Ouer- absonderung zu sehen ist. Mitunter tritt der 2é eval auch als Einschlub im . Biotit und Feldspat auf. Die sporadischen, ganz klaren, abgeründeten Kalzitkörner, die aus dem Kalkstein in den Tuff gelangt sein duríten, verdienen keine besondere Erwáhnung. "Von den Mineralen der III. Gruppe ist der Plagioklas mitunter von schönem glasigen AuBeren, ausgesprochen von Vikiotinchátáktáó ein andermal bereits getrübt. Die Spaltung nach P und M deutlieh, stellen- welse schon zonár. Von Zwillingsbildungen Albitzwillinge vorherrschend, háufig jedoch ohne Zwillingsriefung. Zahl der Zwillingslamellen meist nur 2—3, die Lamellen bisweilen gezáhnt ineinander gefügt. Die Plagioklas- körner sind ungemein klein, 10—200 v., auch noch kleiner. Es sind vollstán- . dig xenomorphe Körnchen, manchmal jedoch nach den Spaltflüchen merk- . lich tafelig. Strahlenbrechung: 154 (Kanadabalsam) bis 1594 (Monobrom- naphtalin). Hie und da finden sich darin GlaseinschlüBe. Optiseher Charakter positiv. Auf Grund der Extinktionen muB dieser Plagioklas als sauerer Labrador betrachtet werden. Seine. Zusammensetzung kann etwa mit der Molekularproportion Ab., An, ausgedrückt werden. Sehr selten tritt im Tuff Ouarz aut, der ganz wasserhell von muscheligem Brüch ist und in 100 4 groBen oder ducb kleineren xenomorphen Körncehen autftritt. Hie und da ist auch eine glatte Fliche zu beobachten. ; Von der in die IV. Gruppe gehörigen, den gröBten Teil des Tutfes bildenden Grundmasse stammt die grünlichgraue, bezw. weiBlich- BIOTITDAZITTUFF: VON KISTÉTÉNY. 123 gelbe Farbe des Gesteines. Mit wenig Wasser wird diese Grundmasse ziem- 538 lich plastisch, in viel Wasser zerföllt sie zu Brei. Trocken klebt sie an die . — Zungeundist von tonigem Geruch. Mit Kobaltnitrat betropft, wird sie blau. — — Diese Grundmasse ist es auch, die dem Tuff stellenweise ein steinmark- . artiges Aussehen und seine sonstigen physikalischen Higenschaften ver- §j . leiht. In der Flamme erhitzt, wird sie Anfangs braun, dann weiB, schmilzt . — jedoch nicht. In Benzol erscheint sie u. d. M. in Form von graugelblichen, " . 896 durchscheinenden, mit dunklen Interpositionen erfüllten Körnchen, die eine 5 Aggregatpolarisation in Farben von sehr niedriger Ordnung aufweisen. st Strahlenbrechung 1502 (Benzol) und 1:5283 (Monochlorbenzol). Fuchsin- setal lösung wird von der Grundmasse gierig absorbiert und fest gebunden, so — — daBsie auch nach wiederholtem Auswaschen rot bleibt. Wenn man jedoch eine . Jángere Zeit erhitzte Probe fárben will, so findet man, daB sie sich kaum fárbt. Auf Grund alldessen ist es also unzweifelhaft, da8 die Grundmasse des Tuffes eine Art Ton ist und dem Steatargillit nahe steht., ; Infolge der nathgewiesenen Gemengteile kann der Tutf als Bio- titdazit tutti bezeichnet werden, der wegen seines niedrigen Ouarz- . gehaltes sich bereits dem andesitisehen Typus náhert. Die Glasbasis ist wahrscheinlich devitrifiziert und hat eine hydrochemische Diagenese durch- . gemacht, daher düríte die gegenwártige Grundmasse stammen. KURZE MITTEILUNGEN. ESSEK EB Mediterrane Foraminiferen von Rekita im Komitat Szeben. Von Tr Dr. A. FERANZENAU. , s Im Nordwesten von der Gemeinde Rekita, an dem nach Felsőpián führenden Wege, befindet sich in einer kleimen, zwischen kristallinische Schiefer emgeschobenen Bucht, ein mediterranes Tonlager, in welchem fol- - gende : Forammiferenarten angetrofifen wurden : ee P(ecamum sp. Ein seitlich stark verdrücktes Exemplar vom Typus Pl. agglutinans DORB. : Tegtularia sp. Das Bruchstück einer schlanken Art. ÉS Boliwvina. sp. Das Bruchstück einer langgestreckten Art, mit sehr niederen Bar Kammern. ; : 3 Cassidulina, oblonga Rss. Bin Exemplar. ? Lagena fihcosta Rss. Ein etwas defektes Exemplar. Lagena Haidingeri Czsz. Eme Schale. : Glandulina. Rekitaensis nov. sp. (5. Abb. im ungarischen Text p.: 39.) Zwei Exemplare. Das Geháuse lánglich-oval, an beiden Enden zugespitzt, am unteren aber stumpf endigend. Die gröBte Bréite der ochale liegt beinahe in der Mitte der Höhe. Kaum sichtbare Náte deuten nur drei Kammern an, von welchen die jüngste ?/2 des Ge- háuses einnimmt. Die Endkammer trágt die von einem Kranze radialer Binschnitte umgebene Öffnung. "Die Oberfláche der Schale ist glatt, glünzend. Lönge des Exemplares 0-5 mm. Die Schale gleicht "der Glandulina pyugmaea Rss.,? bei welcher aber die letzte Kammer ?/g der Höhe ausmacht und deren Anfangsteil spitziger ist als bei unserer Art. Nodosaria Franzenaui ScHRf. (3. obige Abb.) Das kaum 0-6 mm lange, gerade, am unteren Ende gerundete Gehüuse ist aus" fünt, 77 gegen den jüngeren Teil an Breite kaum -zunehmenden Kammern , : Diese kleine Studie fand sich im Nachlab dés im Vorjahre verblichenen Verfassers. Herr Sektionsgeologe Dr. 7. SCHRÉTER hatte die Freundlichkeit, das Manuskript druckfertig zu machen, wobei er die eine, vom Verf. nicht benannt gewesene neue Nodosaria nach dem verblicheneén Autor taufte. ? REeuss: Die Foraminiferen und Entomostraceen d. Kreidemergels v. Lemberg. (Naturwiss. Abhandl: Wien, Bd. IV. p. 22. Taf. T. Fig. 3.) át ás ze tte É ; SZÉ, 2-3 ise et FEÉRÁt €. GÉ ENNOS VERE et leg ak Fefe, a NET ITK Ni ET pe j s É; KURZE MITTEILUNGEN. 125 . gebildet. Die jüngste Kammer endet in eine kurze, zylindrische, am oberen Teile trompetenartig erweiterte Mündung. Embryonalkammer ist um ein Geringes breiter als die ihr folgende. Die durch horizon- tale Naáhte getrennten, mehr weniger ellyptisehen Kammern stoBen —— — mit breiter Basis aneinander. Die drei álteren- Kammern sind breiter . als hoch, bei den zwei jüngeren ist das o Verhültnis umgekehrt. Über die Schale verlaufen, mit Ausnahme des unteren Teiles der Embryonal- . kammer und des obersten Teiles der: letzten Kammer, welche glatt "sind, feine aber scharfe, durch breitere Zwischenráume getrennte . Lángsrippen. .. "Die Schale entspricht der Form und Skulptur nach der Nodosarta . Ludwigi Rss., welche aber die trompetenartig erweiterte Mündung . entbehit, deren EE etelt hingegen mit eimem zentralen- Stachel versehen ist. . Nodosaria sp. Drei Bruchstücke vom Bau der N. inornata dORB: Eines — — ist der jüngste Teil, zwei die Anfangsteile von Schalen. Nodosarita sp. Drei Bruchstücke mit höheren als breiten Kammern und sehr . schief stehenden Kammerscheidewánden. . Nodosaria sp. Aus zwei Kammern bestehendes Brüchstück. Die Kammern . sind beinahe kugelförmig und berühren sich mit breiter Basis. Nodosaria, sp. Zwei, durch tief liegende Binschnürungen getrennte und aus .sphárischen Kammern zusammengestzte Bruchstücke. Craistellaria, calcar LINN. sp. var. cultrata Mosxrr. Der Flügelsaum ist bei den beiden, nicht ganz intakten Exemplaren schmal, die Nabelscheibe ver- háltnismábBig groB. Cristellaria, sp. Bin Bruchstück, dessen siehtbare Kammernühte in ihrem Verlauf eben so stark geschwungen sind, wie dies bei Cr. vortex FICHT. g Motzr sp. der Fall ist. Eine Nabelscheibe fehlt. Uvigerina tenwistriata Rss. Drei Schalen. Uvigerina sp. Das Geháuse lánglich eiförmig, nach oben rascher, nach unten allmahlig abgerundet. Die die Spirale zusammensetzenden, durch deutliche Nihte getrennten Kammern sind gewölbt, in ihrem unteren Teile stark gerippt, so daB die Rippen über dem Rand als Stacheln - —. fortsetzen. Die Mündung, soweit erhalten, am Ende eimer dünnen Röhre gelegen. Die Schale dünn, glasartig. Die Lánge der vier öchalen übersteigt bei keier 075 mm. Der Gestalt nach gleicht dieses Form der Uvigerina pygmaegd D-ORxg.,? unterscheidet sich aber von ihr durch die stachelartig endenden Rippen. Da die Mündungsröhre bei keinem Exemplar erhalten ist, "muB ich von einer Benennung dieser Art absehen. Globigerina bulloides DJORB. Háufig. Globigerina triloba, Rss. Die háufigste Art der Fauna. Globigerina Dutertrei DORB. Háufig. 1 REuss: Die Foraminiferen, Anthozoen u. Bryózoen d. deutschen Sep- tarientones. (Denkschr. d. k. Akad. d. Wiss. Wien, 1866. Bd. XXV. Abt. I. p. TGos bak 11. Big. 23.) 2 A, DORBIGNY: Die Foraminiferen des tertiáren Beckens von Wien. — Paris, 1846. p. 160. Taf. XI. Fig. 25—26. 126 KURZE, MITTEILUNGEN. kiobitennátáte selten. Orbulina umiversa D"ORB. Hüutfig. Z I Orbulhmna umwversa DORB. var. bílóbata DORB. Hbonfalls háufig. esse Pullema compressiuscula Rss. Hine Schale mit fünf Kammem, wie. sie ReEuss als var. gunguyeloba bezeichnet. dj Pullema bulloides DORB. Eine Schale. TAZÉSTA ) Pe ús Discorbina complanata D"ORB. Ein Exemplar. . DRAEÉS És Truncatulhna Bouéana D"ORB. Drei Schalen.. Í te Trumcatuhma Ungeriana D-ORB. Vier Exemplare. 70 8 Truncatulina, cryptomphala Rss. Zwei Schalen. Truncatulina lucida Rss. Vier Exemplare. ÉR ő Heterolepa, Dutemplei DORB. Zwei Schalen. 220 ess gtáa Heterolepa bullata WRNzN. Zwei Exemplare. TGÉZÉEE Heterolepa, Girardama Rss. Fünf Schalen. AÁnomalhna Badensis DJORB. Zwei Schalen, welche die knaatat ásó Er. höhung im Mittelteil der unteren Seite sehr deutlich zeigen. Pulvinulina repanda FrcHr. d Monr. Auf der letzten Windung sind manch- : mal auch acht Kammern zu záhlen. Die Kammernöhte sind bei einigen Exemplaren wulstartig verdickt. Bei einem Exemplare bilden die ke . Verdickungen der Kammernabte einen knopfartigen Nabel. Sieben Ochalen. Pulvinuhna umbonata Rss. Drei Exemplare. Nomomna umbailicatula Monxrr. Zwei Schalen. Nomomnina Soldami D-ORB. Sechs Exemplare. d Die geologischen Verhültnisse des Szt. Gellért (Blocks-) —. Berges.! Von Dr. FRANZ SCHAFARZIK. Mit den geologischen VerhültniBen des Szent Gellért (Bolcks-) Berges in Budapest haben sich seit Beupawxr besonders JOSEF SZABÓ, spáter KARL HOFMANN, JuLrrus v. HaLraváÁTs und ZOLTÁN SCHRÉTER befaBt. Alle die Beobachtungen dieser Forscher revidierend und zusammenfaBend können als am Aufbau des Szt. Gellért- Berges beteiligte folgende Formationen 2 an- geführt werden. Als alleráltest kann derzur oberen Trias gehőrige Haupt- dolomit genannt werden, welcher die Hauptmasse des Berges aus- macht. Erst viel spáter nach emer dem Jura und der Kreide entsprechenden kontinentalen Periode setzte die obereozüáne Transgression mit ihren von Nummulinen und O.thophragmiten erfüllten Kalkabsátzen. ein, worauf dann nach einer gewissen Hebung des Gebirges das regre- dierende Meer seine Ufer hier eine. Zeit lang festhielt (Szt. Gellért-Berg, ze 1! Auszug aus einem in Verbindung mit einer Exkürsion gehaltenen Vortrage. KURZE MITTEILUNGEN. a VDT : Ördögorom, Rupp-Hügel) und dabei als charakteristische Uferbildungen ie von Dolomitgrus verkittete Hornsteinbreccie, ferner einen Bryozoenführenden Kalkmergel und den sog. Ofener . Mergel absetzte, weleh letztere im Vereine mit dem die Lágymányoser . Terrasse, sowie den tieferen UÜntergrund der linkseits der Donau befind- . lichen Gegend bildenden Kleinzeller Te gel als eine kontimuler- — —— liche Sedimentations -Serie des Unter-Oligozáns aufgefaBt werden SEZZKONNeN zr ss Sp tornáteinbrédeie ist als das ErgebniB der einstigen Brandung auf- zufaBen, was besonders dadurch bekraftigt wird, dab die durch den An- sturm der Wellen abgelösten Felstrümmer des ebenfalls am Ufer befindlichen [ummulitenkalkes als EinschlüBe in die Hornsteinbreccie hineingerieten. Iiebei ist zu bemerken, daB die anfangs breiartige Masse der Hornstein- . breccie alle Spalten dieser abgestürtzten Nummulitenkalkblöcke ausfüllt, . "woraús gefolgert werden kann, daB die Masse dés Nummulitenkalkes da- Szi sa mals diagenetiseh bereits vollkommen verfestigt war. —. — —— Wieder erst nach Ablauf eines langen Zeitabschnittes erscheimt zu ves Böginn des Pleistozáns als Zeuge der. damaligen Thermalguellen- . — tötigkeit der Travertino, eine bereits rein kontinentale Bildung. . Ebenso auch der Löss am Südostabhange des Szt. Gellért- Berges, eine ; 18 subaörisehe Bildung aus. jüngerer pleistozáner, bis alt- " holózánér Zeit. Tektonisch ist der 284 m hohe, klotzige Szt. Gellért-Bergem Horst, indem er an drei Seiten von: Absenkungen umrahmt wird, u. zw. N- und S-lich von Flexuren, wáhrend sich an seiner Ostseite der máchtige Bruch "der Budapester Ttermallinien befindet. SZRGSÉÉS . Auf dem Gipfelplateau des eigentlichen grobBen Szt. Gellért-Berges — —— steht gegenwártig die. halbabgetragene Zitadelle, vor deren an ihrer W- — —— Seite befindlichen Glacis man etwa 10 m tiefer zu einem Travertin- . ——— Lager gelangt, dessen dicke, gröBtenteils bereits abgebauten Bünke " den Ofener Mergel überdecken. Weiter W-lich tritt dann auf dem vom j groBen zum kleimen Szt. Gellért-Berg abfallenden Rücken als allgemeine Decke über dem Dolomit der Ofener Mergel aut, dessen kontinuitát bloB an zwei Stellen durch die an Wechselbrüchen auftauchenden Dolomit- . Sehollen unterbrochen wird. Ebenfalls aus Dolomit besteht ferner auch die Hauptmasse des kleimen . Szt. Gellért-Berges und hier gew-hrt man bei Ubersechreitung der ihn oro- . graphisch abtrenrenden Sattelflanke, daB der daselbst beiderseits der Hegyalja-StrabBe befindliehe Ofener Mergel zu einer ausgesprochenen . öynklinale zusammengedrückt ist. Es ist dies zugleich ein bekannter Fund ort von Meletta sardanites, HAECKEL. AubBer dem erwáhnten altpliozánen Travertin- Vorkommen am grobBen Szt. Gellért-Berge kann man weitere Thermal-Ouellenspuren noch beobachten: an der Südseite des gr. Szt. Gellért-Berges, auf. semem . W-Rücken beim FElurhüterhause, an der Hegylja-StraBe und an den Rándern der Dolomitmasse des kl. Szt. Gellért-Berges, u. zw. in einer gewissen Barytbildung, und auch in Verkieselung des Ofener Mergels. 128 ÉG KURZE MITTEILUNGEN. 4 zt . . bé a € ; - vel Se ve] Nouvelles notices sur les Echinides éocénes de la Hongrie. j p Kés i j Par V. VoGtL. sgt zőekt E 3 Hé Dans VÉocéne les echinides endoeycligues Sont bien rares. Gest MESZ ainsi en France, en Espagne, dans le Vicentin, dans les Alpes meridionales, 7 en Égypte et aussi en Hongrie. L"echinofaune éocéne de la Trangylvanie 0. renferme relativement un assez grand nombre d"Echinides endocyeligues SEN comme des Plegiocidaris, des Cidaris, la Leiopedina Samust PÁv., gui nest pas rare dans 1 Bocéne de c-tte région, puis un Coelopleurus cité comme C. eguis AG. et le Psammechinus Gravesi (non DEs.) KocnH, gui est peutétre une 0. Herbertia ou une Echinopsis. De VÉocéne de la Hongrie proprement dite, dans nos montagnes centrales, on connait un nombre encore plus bas d -evhás: sé nides endocyeligues ; mais des recherches aux diverses localités, dont guelgues unes semblent étre bien riches en echmides (comme p. e. Ajka dans la Mon- tagne de Bakony) augmenteront — jen suis sűr — aussi le nombre des echinides endocyeligues, ainsi gue. dans nos musées on trouvera encore des —- exemplaires jusgulici pas etudiés et determinés, gui enrichiront la faune 0. endocycligue hongroigse. Kt Etudiant les echinides de notre Focene, j"ai récemment trouvé dans le musée de Vinstitut Géologigue ún assez belexemplaire- dtun echinide endo- eyeligue, recueilli en 1885 a Ajka dans la Montagne de Bakony, et pas encore determiné. C"est une forme assez grande, une Triplacidia, voisime de Tr. veronensis, Stachei et Lortoli, mais plus applatie, la plus applatie der. tout"s les six espéces de Triplacidia connues. Elle se distingue de la . plus gp voisine Tr. Stachei aussi dans sa sculpture, et doit étre considerée comme j une éspéce nouvelle. Cette Tr. hungarica n. sp. a des tubercules sensiblement plus nombreux gue la Tr. Stachei, se rapprochant sur ce rapport de la Tr. " veronensis, mais gui différe de Tr. hungarica par ses aires ambulacraires lisses aux environs de Vapex. II semble, gue Tr. hungarica doit étre placé . entre ces deux espéces vicentine et dalmatine. La Tr. Lortioli, bien guelle n est: pas suffisamment connue, parait étre fort voisine surtout de la Tr. 7 Stachei, et ces guatre Triplacidia forment entre elles ün groupe assez 7" fermé, et bien différent des trois autres éspéces de ce genre.! E; f Jespére de pouvoir donner bientőt une description plus suffisante et des figures de ma Triplacidia hungarica. Dans cette présente note: préli- minaire. j ai voulu seulement démontrer, gue chague nouvelle forme de Véchinofaune éocéne hongroise vient de fixer les relations entre nőtre région et le Vicentin, comme je le disais déja dans une séance précédente de la Societé Géologigue Hongroise le 3. Janvier, 1920. É 3 1 LoRIoL: Monogr. d. echin. contenus dans les couches numm. de VÉgypte . p. 69. Pl. I. fig. 17. — A voir Vénumération des Triplacidia: J. LAMBERT: Notes sur guelgues KEchinides éocenigues des Corbieéres septentrionales (Annales de Vuniv. de Lyon, Nouv. sér. I. 1911 p. 12. de Vextrait). ;, KURZE MITTEILUNGEN. 129 . Über ein neueres Vorkommen von Acanthicum-Sehichten im Ungarischen Mittelgebirge. Von Dr. GY. VIGH.I E In memer 1913 erschienenen Arbeit über die Juraschichten des Un- garischen Mittelgebirges ? wurden die fossilführenden Oberjuraschichten des Pilis nur kurz berührt. Hier will ich über meine diesbezügliehen Unter- suchungen im Sommer 1914 in Kürze berichten. An der NE-Lehne der Velka Szkala zwischen Esztergom und Kesztölc, wo die Liasschichten anstehen, sind auch umherliegende Trümmer eines . roten, weiBgefleckten, marmorartigen, dichten Kalkes zu beobachten, die 1883 schon von Prof. SCHAFARZIK ? erwáhnt wurden. Prof. SCHAFARZIK führt aus ihnen Phylloceras sp. und Perisphinctes sp. an, und vermutet auf Grund dieser Fossilien hier irgend ein höheres Glied des Jura. Ich kann diese . Autfassung FR. SCHAFARZIK s bestátigen, und fand Beweise dafür, daB diese umherliegenden Stücke zum - Kimmeridge gehören. Ich sammelte aus ihnen folgende Fauna : .- —— Eugemacrinus cfr. nutans GF., Isoarca (?) sp., Phylloceras isotypum BEN., Ph. sp. (ptychoicum?), Ph. "—ptychostoma Bew., Ph. cír. serum (?) OPpp., Ph. Knuthi NEum., Perisphanctes cír. subcolubrinus WaAaAG., Aspido- .éeras: Ttetzei NHUM., Asp. sp. (aus der Formengruppe des Asp. rogozm- cense), Ásp. hungaricum n. sp., Asp. sp. md., Aptychus cír. Beyricmi OPp., Belemnites efr. ensifer Opp., B. cfr. hastatus OPp., B. Voironensis B. FAVRE. Durch diese Fauna erscheint das Alter des Kalksteines ziemlich genau bestimmt. Die Eugeniacriniten, die schon im Oxford auftreten und bis . zum Neokom fortleben, nach emigen Autoren vom Bajocien bis zur oberen Kreide zu finden sind, haben keine stratigraphische Wichtigkeit. Die Phylloceraten hingegen sind entschiedenfürdie Acanthic u m- "8 chichten des unteren Tithon charakteristisch, kommen jedoch auch noch im oberen Tithon vor. Da sie aber aus tieferen Schichten bisher unbekannt sind, sind sie infolge ihrer Höufigkeit gut brauchbar. Unter den Aspidoceraten sind die Formen mit weitem Nabel im AlIl- gememen für die untere, jene mit engem Nabel für die obere Partie des Malm charakteristisceh obwohl auch, Ausnahmen zu beobachten sind. Auch . zusammen kommen die beiden Typen vor, ja diese Vermengung ist gerade in den Acanthicum-Schichten háufig, und auch im Tithon nicht selten. Hier sind auch Ubergangsformen mit mittelmaBig weitem Nabel zu finden. Der . in memer Fauna auftretende Asp. Tietzei — eine Form mit mittelmáBig :! Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 1. April 1914. : ViGH: Juratanúlmányok a Magyar Középhegység ÉK-i részéből. ( — Jura- studien aus dem NE-Teil des Ung. Mittelgeb. Inauüguraldissert.; nur ungarisch.) Budapest, 1913. ; SCHAFARZIK: Bericht üb. geol. Detailaufn. im Pilis-Gebirge. (Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Anst. f. d. J. 1883. und Földtani Közlöny, Bd. XIV. 1884.) Földtani Közlöny. L. köt. 1920. 9 1830 - KURZE MITTEILUNGEN. weitem Nabel — wurde von NuuMaAYR ! zwar aus den sog. Trangversarius- Schichten von Sztankova beschrieben, aubBerdem aus dem Etschtal ange- führt, von CHOFFAT? und OPPENHEIM 3 aber aus dem sog. Bimammatus- Horizont erwáhnt, doch halte ich es nicht für ausgeschlossen, daB diese Art auch in höheren Niveaus auftrete, vielleicht bringt es nur ihre Selten- heit mit sich, daB sie bisher aus jüngeren Schichten nicht erwáhnt wurde. Alles in allem deuten meine Aspidoceraten mit weitem Nabel eher mt. 3 tiefere, die Phylloceraten hingegen mehr auf höhere Malmschichten.. Die Fauna ist demnach gemischt. Neben Formen der Acadttábtáe schichten und des Tithon treten auch solche Arten auf, die in tieferen Hori- bzs zonten háufig sind. Es ist dies der gleiche Fall, wie am Kalvarienhügel bei Tata, wo neben Acanthicum- und Tithonformen, Arten aus jedem Niveau . des Malm, darunter auch recht charakteristisehe, nachgewiesen wurden.t So wie bei Tata wahrscheinlich der ganze Malm ausgebildet ist, und die. einzelnen Niveaus nur infolge der eigentümlichen Sedimentationsverhált- nisse nicht nachgewiesen werden können, so waren vielleicht auch mm Pilis alle Malmhorizonte vorhanden. Heute sind es nur mehr virú HOzÜÉSZEBBSÉKB Stücke, unter denen besonders scharf nur die Acanthicumschichten zu er- kennen sind. ES In dem, dem Pilis benachbarten Gerecsegebirge sind oberjuragsisehe 707 ( Tithon)-Schichten bisher von drei Punkten bekannt. HoFMANN? be- schrieb solche Sehichten aus dem Graben Paprét-árok und: vom Margit- Berge ; am §-FuB, des Asszonyhegy? aber entdeckten vor eimigen Jahren E. M Vapász und F. KocH Untertithonschichten mit folgender Fauna : Zed út Terebratula (Pygope) Bouéi ZeuvscHw., T. (P.) diphya Con., Lytoceras sp. (guadrisulcatum (?) OPpep.), Phylloceras n. sp. (aus der Formengruppe des subtortisulcatum ORB. und silenum Fowr.), Aspidoceras toóéa páTátáae Sow., Aptychus Beyrichi OPp., A. punctatus VoLnaz. j Sowobl diese, als auch die von HOFMANN " aufgezáhlte Fauna umfabt j lediglich Tithonformen, ültere Elemente fehlen. Auch die Malmschichten 0 SZANTAK des Bakony? schlieBen nach unseren bisherigen Kenntnissen eine reine- ; Tithonfauna ein. Nur die Oberjuraschiehten des Pilis und jene von Tata s bergen eine gemischte Fauna. etés SchlieBlich kann noch festgestellt werden, daB die Schiehten des Pilis ülter als die Oberjuraschichten des Gerecse und Bakony sind, wie dies aus dem Vergleich ihrer Faunen hervorgeht. l! NEUMAYR: Jurastudien II. (Jb. d. k. k. G. R.-A. XXI.) Die Fauna d. Schicht. mit Asp. acanthicum (Abh. d. k. k. G. R.-A. V.). z tk : CHOFFAT: Description de la faune jurass. du Portugal. Ammonites du Lusitanien de la contrée de Torres Vedras. Lisbonne 1893. V; " OPPENHEIM: Der Malm der Schwedenschanze bei Brünn. (Beitr. zur Pal. Österr.-Ung. X.X. 1907.) 5 JESS k . 1 KocH F.: D. geol. Verh. d. Kalvarien-Hügels bei Tata. ( Földtani Közlöny, 0. Bd. XXXIX. 1909.) Üss 5 HOFFMANN: Ber. üb. geol. Aufn. am rechten Ufer d. Donau etc. (Földtani et Közlöny, Bd. XIV. 1884.) SSE § KULCSÁR: Geol. Studien im Gerecse- SZEENÉR (Földt. Közlöny, Bd. XLIII, . nék 1913.) Ehet Készül Ear e 6 1-j 8 KocH A.: D. sekundáren Gebilde im NW-lichen Bakony-Gebirge. (Földt. — 00" Közlöny, Bd. V. 1875) und E. Vapász: D. Juraschichten d. südl. Bakony. (Wis- sensch. Hrg. d. Balaton-Forsch. Bd. I. TI. 1. Paleont. Anh.)." "KURZE . MIITTEILUNGEN. 131 8 . Von Dr. MARIE VENDL. rel Kalz kele vktalle det Goldgrube Muszári kön- insichtlich ihrer Entwickelung in 4 Gruppen gereiht werden. Den. I. Typus bilden die Kombinationen von: (01129—3:R und . R. Die Kristalle sind 1—2 mm groB und sind auf grauweiBem in kugeligen Gruppen von 1—13 cm Durchmesser angeordnet. en II. Typus vertreten die Kombinationen : (0119) —1R, (0221 (2131) — R 3, (4041) — 4 R und (1010) oo Rh. Die Gröbe der Krys- le betrágt 1 mm — 3 em. . — Die Krystalle des III. Typus sind romboedrisch. Ihre Formen : (0221) 2 R, (1011) R, (0112) — : R und (2131) 4- R 8. Die Fláchen von (0291) él R sind infolge rauher Ktzfiguren uneben. — — Zum IV. Typus gehören die Krystalle mit skalenoediischem Habitus. Die vorherrschende Form ist ein negatives Skalenoeder, dessen Fláchen: "winkel nahezu vollstándig mit (18. 49. 67. 20) — 8: R Sz übereinstimmen : j VESE AR z ő : : j Berechnet Gemessen 748 49. 67. 20: 67. 49. 18. 20 — 84" 2 58" 83"58— 845" tni 18. 49. 67. 20: 18. 67. 49. 20 — 28"28/18" 28"25——28"34 st Zu dieser Form gelangte zuerst G. v. RarH auf Grund seimer Messungen 55. an Kalziten von Elba, jedoch nahm er anstatt dieser komplizierten Form, KER 99 40 19) — 3 R 2 an, obzwar seine gemessenen Werte den 3 . obigen náher standen. Die "Winkelwerte des Kalzitskalenoeders von Muszár . weisen aber so betráchtliche Abweichungen (30—40"9 von den angenomme- 2 nen (11. 29. 40. 12) Werten, daB sie keineswegs als identiseh zu nennen . sind, weshalb hier das Skalenoeder (18. 49. 67. 20) angenommen werden Hő mubB, das schon DEs Crorszaux auf Grund der Messungen und Berechnun- . gen G. v. RATrHs im die Formenreihe des Kalzites eingeschaltet hat. . —— Die Kante des Skalenoeders (18. 49. 67. 20) wird durch ein negatives És Romboeder parallel abgestumpft, dessen Zeichen laut MebBung und Berech- " . nung (0. 29. 29. 10) — 29 R sein soll. Dieses neue Romboeder, auf welchem . die gemessenen und berechneten Winkelwerte nahezu gleich sind, steht . (0331) am nücbsten, ist aber mit solchem nicht identisch, eimesteils infolge . der ziemlich hohen Differenzen (30) zwischen den gemessenen und berech- neten Werten, anderenteils wegen seines Zonenv verháltmiasos da dieses . besprochene Romboeder i in der Zone (18. 49. 67. 20., 67. 49. 18. 20) liegt : Berechnet: Gemessen : a 0. 29. 29. 10: 18. 49. 67. 20 — 16" 6710" 169.9A/2-ETGR 0 tés 0. 99. 29. 40: 50... A 2. 1— 786383 TSZASS ZUG SÁB § 0. 29. 29. 10: 29. 29. 0. 10 — 109"940/187 —— 109"934—109"944" "3 MESSZE a A 1818 MOR SR ET. B 85.01 —119915"86" 1 Auszug aus einem Vortrage in der Fachsitzung v. 1. Dez. 1920 gehalten gk 132 KURZE MITTEILUNGEN. An den Krysstallen des IV. Typus treten auBer dem Skalenoeder. vi (18. 49. 67. 20) und Romboeder (0. 29. 29. 10) jadb das Skalenoeder (2131) --R 3 auf, aüBerdem die Formen: (0221) — BENE 4 SAIZETSB ső 5 auch: (0881) — 8 R, (1011) — R, selten: (0112) — : s Die untersuchten Kalzite von Szta A izsa stzánrudkek aus Es der Pap (Popa)-Grube am Berge Magyarok. Die auf Kalkstein sitzend, Krystalle sind in zwei Typen entwickelt. Der eine Typus i8t kurz seulen- förmig, wie alle bisher bekannten Individuen dieser Fundstelle und zeigt 7 die Formen: (1010) co R und (0112) — 3 R; der andere Typus ist lang seulenförmig, wie die Krystalle der Pap Grube allgemeim, und führt die . Formen: (1010) co R, (2131) 7 R 3 und (5052) -- 2.2t Diese Krystalle 7 sind recht háufig an beiden Enden ausgebildet. Fossile Rhizopoden aus Albanien. ( Vorláufiger Bericht). Von Dr. RupoLF HogNnos.! Von Herrn Baron Dr. FR. Nopcsa wurde mir der ehrende Auftrag; einige von ihm in Albanien gesammelte Gesteine auf Rhizopoden zu unter- suchen. Ich befolgte dabei dieselben Prinzipe, wie ich sie im meiner Arbeit cBeitráge zur Kenntnis der fossilen Radiolarien Ungarns; niederlegte, auch die benützte Fachliteratur bereicherte sich seither nur durch die Arbeiten WISNOWSKISs und SOUVÍNABOL S. Die in Dünnschliffen" untersuchten vier Gesteine trugen folgende ze Etiguetten : I. Plattenkalk mit Hornstem bei Leithis unweit Ibik. II. Cukalikalk bei Ura Peys bei 50s1. III. Kalktonlager im Cukalikalk bei Ura Peys bei 50s1. IV. Hornsteinlager im . Hangenden der Cukalikalke bei Mastuzzi P. S0si bei Toplana. Die Dünnschliffe miüvetésai bei 103, bezw. 480-facher Vergröberung un S tersucht, wobei sich folgendes ergab : I. Das gelblichgraue Gesteim ist spröd mit Kalzitadern durchsetzt." Radiolarienreste hüáufig, jedoch undeutlieh. Die erkannten Arten sind die folgenden : Caenosphaera bakonyana R., Staurosphaera gracihs R., Camma- " le psis macropora R., C. typica R., Rhopalastrum ( Fragment) , Rhombodictium perspicuum Hogw., Sethocapsa globosa R., Dictiomitra sp., Diplactura ( Frag- ment), Stichocapsa testa R., Lithocampe pervulgata R., L. sutata R., L. coarc- tata R., Theocapsa guadrata R., Tricolocampe sp. ; TI. Bráunlichgraues Gestein mit wohlerhaltenen Foraminiferen und Radiolarienresten. Nasselarienty pus vorherrschend, was auf ein Meer von mittlerer Tiefe sechlieBen láBt. Es wurden festgestellt a) Foramini- feren: Tegtularia granosa HANTK., Globigerina sp., Operculhma sp. b) :! Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungar. Geol. CISSSUSGHBREK am" 1. De- zember 1920. FAT § VEREINSNACHRICHTEN. A Ae] "Rad jolarien: - Druppula pomatia R., Diplactura (Fragment), Hal- . fodictia ( Fragment) , Zygocircus budapestiensis Hogw., Lithocampe apticophila R., Tricolocampe pervulgata R., Tricolocampe clepsidra R., Theocapsa guad- ű Bs rata R." Sethocapsa collaris R., S. horrida S0UIN., Stichocapsa dafferens R., z Tetracapsa Zanckenüi R., Eucyrtis (Fragment), Tricoloci yrtis hi gustica Hogw. III. BlaBgelbes, hartes Gestein zwischen den Kalzitadern mit zahl- 7 éten Foraminiferen und Radiolarienresten. Foraminiferen: . Plecamium gibbum DORB., Cristellaria rotulata LAm., Globigerina sp. R a- diolarien: Cenmilepsis sp., Rhopalastrum. (Fragment), Theoseringium K helveticum R., Lithocampe rechnata R, Theocapsa obesa R., Tetracapsa Zinckenui R., Eucyrtis (Fragment), Theocorys morchellula R. IV. Hellgraues sprödes Gestein mit Kalzitadern und wohlerhaltener . . Mikrofauna. Foraminiferen: Plecamium gibbum D"ORB., Clavulina communis DORB., Tegxtularia sp., Globigerina sp. Radiolarien: Caenosphaera, disseminata R., 0. lacunosa R., Spongurus resistans R., Rho- palastrum (Fragment), Stichocapsa longa R., Tetracapsa Zinckemi R., . lLithocampe pervulgata R., L. aphuchophila R., Eucyrtis ( Fragment). ."Zusammenfassung. Auf Grund der aufgezáhlten Arten sind die Gesteine I. und- III. als Tithon die Gesteine II. und IV. als mittleres Malm ( Kimmeridge) zu betrachten. Freilich sind die Hinweise auf das Tithon nicht so entschieden, wie sie bei den ungarischen Hornsteinen und Kalken waren. Es fehlen námlieh Spharozoum- Arten als treue Begleiter der Radiolarien, die in áhnliehen Sedimenten vom Tithon bis auf heute eine mehr oder weniger groBe Rolle spielen. In ihren Hauptzügen erinnert die Radio- larienfauna an jene der westschweizerischen Jaspise. Das Verháltnis von Nassellarien und Spumellarien ist im allgermneinen schwankend, das Auf- treten der ersteren deutet nach HAEzcCKEL auf mittlere Meerestiefen. Diese albanische Mikrofaune liegt sonach an der Grenze der zonalen und abyssi- "schem Faunen. VEREINSNACHRICHTEN. I. Generalversammlung. Auszug aus dem Protokoll der am 5. Mai 1920 abgehaltenen LXX. Generalversammlung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft. Nach der Eröfinungsrede des Prásidenten Hofrat Dr. TH. v. SZONTAGH hált Prof. Dr. B. MAuRrrz eine Gedenkrede über Prof. J. A. KRENNER. Dodann verliest Prof. Dr. K. v. Papp seinen Sekretársbericht über die Jahre 1918 und 1919. Er gibt eine kurze Schilderung der Geschichte der Gesellschaft in den letzten Kriegsmonaten und wáhrend der beiden Revolutionen. . Im Jahre 1918 wurden acht Fachsitzungen abgehalten, in denen 17 V ortráge gehalten wurden, das gesellschaftliehe Leben war überaus rege, lebhafte und streng fachliche. Debatten folgten den oft hochbedeutenden Vortrágen. Dann kam das Jahr 1919, in welchem namentlich von der bolschewistischen Revolution im Márz angefangen ein gánzlicher Stillstand eintrat. Schon am ersten April wurde der bisherige Vorstand der Gesellschaft abgesetzt und ein aus einem Geologen, einem Botaniker und einem Mechaniker. bestehendes Direktorium an 134 VEREINSNACHRICHTEN. die Spitze der Gesellschaft gestellt. Dieses Biróktotáá SAS am ÉV: sammlung zusammen, die sich vornehmlich auf eine scharfe Kritik der Ungar. Geologischen Reichsanstalt beschrünkte "und daB Prot. L. v. Lóczy, der Direktor der Reichsanstalt tags araut se niederlegte. / 8; eaz Nach dem Sturz des Kommunismus in Ünésen wurde die Leitung der G schaft wieder von dem früheren Vorstand übernommen. Es stellte sich daB die Gesellschaft durch den Kommunismus keinen unmittelbaren Schaden erlitt, nur insofern, als das Kapital keine Zinsen trug, die. sta, Unterstützungen wegfielen, die Mitglieder in Unkenntnis "der Sachlag ] Beitráge bezahlten. Jedenfalls war die finanzielle te e Gesell a ind 1919 trostlos. HG Es . nismus abgehalten. ön ÉGETI Ze wichtige. eszbe J 3 finanziellen Lage, auch wurde zugleich des Verfahren gegen jene Mit ] geleitet, die wahrend den MEGŐ des Bolschewismus ein dem Vaterlan erzielten alsbald die td aétuni der staatlichen Unterstützungen s; das gegen die kompromittierten Mitglieder eingeleitete Verfahren führte. aber 7 AusschlieBung von 10 Mitehedern. 3 Eine ganze Anzahl von Miteliedern schied wáhrend den vérílossen groBe Physiker, Dr. jgndsk VFRANZENAU, Aze ngz átt am Nationalmuseum él Prof. J. A . KRENNER, ALEXANDER v. GESELL, Oberbergrat und kel. ungar. Chef- geologe 1. ÉR. sodann der Forschungsreisende Graf BÉLA v. SZÉCHENYI u. A Nach Verlesung der Kassenberichte und Genehmigung des Voransc für 1920 schreitet die Generalversammlung an die Wahl des neuen Vorstandi 3 Es werden gewáhlt zum É Prásidenten: Dr. M. v. PÁnFy, Vizeprásidenten : "zam I. Sekretár Dr. G. v. LÁSzró, zum II. Sekretár Dr. V. VoGt.. 7 Kösedse ált j gliedern: Dr. H. v. BöckH, Dr. K. Emszr, H. HogusirzxkY, Dr. O. Kapré, Dr. . ÍNFFA, Dr. B. Mauxgirz, Dr. Baron FR. v. Nopcsa, Dr. 7. SCHRÉTER, Dr. K. v. TELEGD, Dr. TH. v. SZONTAGH, P. Tgurrz, Á. v. KÉLENRKELD : KH. Fachsitzungen. " 3. Marz 1920. 3 : őv" 1. A. Lwrra spricht über das NoPLUmiteú von Tsc 1€1 migit bei Tokod im Komitat Esztergom. Das Vorkommen dieses Minerals bei Tokod ist etwa vor 60 Jahren durch K. PETERS bekannt gewor- den, seither fehlte jedoch jede Nachricht darüber. Vortragender kann nun te Angaben über das ungarische Vorkommen machen. Das "Mineral hat einen Bre- chungsindex von n — 1746. Die Resultate der von K. EMSZT ausgeführten Ana- lyse stimmen am besten mit jenen der KoBELzschen Analyse übereim. sa 2. R. Hogsos: Oberkretazische SL A SG EBELA BE von. K.0-8 nop, Komitat Arad (Siehe-8. 89. dieses Bandes). : tá zEkt a 3. V. Voct legt die vorláufigen Resultate seiner Studien an eozünen Est Echiniden Ung garns vor, und betont den tiefgreifenden Unterschied, der sich zwischen der eozánen Echinidenfauna Siebenbürgens und des eigentlichen Ungarns zu erkennen gibt. Dort zeigen sich Spuren von indischen Beziehungen, RT hier haben wir eine Fauna von rein mediterranem Charakter, mit, wenig lokalen Bis szAnA Arten, wie z. B. Plegiocidaris Roth n. sp. aus dem Bükkgebirge bei Eger. ; gyi épricht Tér die geologisehen Verhölt- ien und Montenegro. (Der Vortrag wird cheinen.) . oPcsA gibt im ÁAGSLTüLktorátédte Übersicht úkez Set bisherigen Balkanforschungen; er vi SL te spricht über submarine CZetMá e blásot u n- ör. Titias von Budapest. (8. 99. dieses Bandes.) "R. SOHAFARZIK macht auf den Widerspruch aufmerksam der zwischen der ÁLFY angenommenen Entstehungsweise des Kalkes, der also sozusagen elm jasserkalk sein müBte, und der darin eingeschlossenen Meeresfauna besteht. ; v. Banpar bespricht P. Kguscus cGrerichts- und Verwaltungsgeologies. J v. FEsÉRvÁRY legt neue Daten zur Gesetz- "der Entwicklung von AukSESÉR 0 GST ÖT VON 5 Z. SCHRÉTER und; K. Rorn v. TELEGD berichten einzeln di Tártéljen, die sie im Koöohlengebiet von Esztergom im uftrage der kel. ungar. Géologischen Anstalt und mit ÜUnterstützung der inte- lerten . Bergbauunternehmungen ausführten. Die Resultate dieser Arbeiten 78 erden i im Verlage der (Geologischen Anstalt erscheinen. 28. Juni 1920. 1. R. HoJwos spricht über die Gastropoden des Kreide- s zugos von Odvos-Konop. (8. 89. dieses Bandes.) EA BIR, : SCHAFARZIK schildert die Geologie der Berge Nagy- Star nd. Kis-Gellérthegy. Bin Vortrag, dessen Wert durch die daraut fol- 8 . gende Exkursion auf diese Berge, an welcher sich die Teilnehmer an der Fach- 5 GERMHUE petetlgler, noch weséntlich erhöht wurde. (8. 126. dieses Bandes.) 453. November 1920. SARÉSSR E SZENTPÉTERY szküldett den Báu der Bisengrube Vas- Ép a 3 tő ak bei Torockó. Im Erbstollen, der senkrecht aut das Streichen der SS iekton; verlüuít, konnten 1910 in 800 m Lánge fünf Gesteinszonen beobachtet . werden: Serizitphyllit, Gneisphyllit, Amphibolit, Graphitphyllit und kristalli- . nischer Kalk. Infolge heftiger Faltungen wechseln diese öfíter mit einander ab. 7 Bi sind meist sedimentür, mit Ausnahme des Gneisphyllits. Dies ist durch Kalk und seltener Sand verzementiertes Diabas-Trümmerwerk. Der Siderit und Li- monit kommt in Schichten oder auskeilenden Lagern und dünnen Güngen in der Nachbarschaft des Graphitphyllits vor, meist berührt er jedoch unmittelbar Dolomit oder den kristallinischen Kalk. Auch zahlreiche Begleitmineralien sind " bekannt. Bei der Entstehung der kristalliniscehen Schiefer haben auBer dynami- . — schen Ursachen auch Kontakt- und postvulkamische Kinflüsse einer noch heute . —— in der Tiefe verborgenen Intrusivmasse mitgewirkt. Auch seither düríten die kristallinischen Schiefer gröBeren Gebirgsbewegungen ausgesetzt gewesen sein. Von den Erzen ist der Pyrit der ülteste. Der Siderit ist ülter als der in seinen Spalten . — mit Kalzit auftretende Galenit und Sphalerit. Spüter setzte die Oxydation des " Siderits ein, es entstand Limonit und die begleitenden Oxyderze. vi A legt Kalzit aus j der eöeebung von Buda zwei Generationen ausgebildet ist. Die erste Generation bildet auf diesen sitzt die leicht abtrennbare zweite Generat 10n mi (0221), (0112). Sodann spricht er über Pyromo1 Baryt von Gyertyánliget. Die Batry. vorherrschend sind die Doma-Fláchen. Kristalle nur von Harstigen und Kongsberg bákanüt: BESZe. "3 EESzée ear ket 1. "Dezember ANJ2OZ SG Égett éőstő RA LP "1. MARIA VENDL gpriclit; über die Kslze deres Ta won Muszári ünd Sztanizsa.. (Binen Auszug es .§. 181. dieses Bandés.) Sz ; 2. R. Hoswos behandelt FossileRhizopoden aus A £-(8. 132. dieses gek Es NEZESE AZEE ég bszgt Vele 1. Ausscnuásüzünyes Hevégi Í sa ; Ara; 18. Héber; H.zMarz oz aepril, 91. April, 2. Juni, 3. övén Set . (Protokollauszüge im ngarischen Text S. tás X4 . HYDROLOGISCHE MITTETLUNGEN Ml[- KETTÉ Jahrg. ; e: 3 s É 1920. — HEISSOVELLENELÜCHTLINGE AM FUSSE DES SZENT-GELLÉRT " . (BLOUKS-) BERGES ZU BUDAPEST, Von Dr. FRANZ SCHAFARZIK. — ———— Den mit den Termalguellen von Budapest Vertrauten ist es schon Jő seit lange bekannt, dab bei niedrigem Wasserstand der Donau am rechten — — Ufer an mehreren Punkten warme Ouellen zum Vorschein kommen, die sich sonst únvermerkt in den Strom ergieBen. — — a Deram 23. Oktober 1919 und den náchsten Tagen üáuBerst niedrige, kaum 1 m erreichende Wasserstand ermöglichte es abermals, einzelne . dieser Ouellen náher in Augenschein nehmen zu können. ; Der Austrittspunkt der einen dieser Ouellen liegt 209 m fluBauf- waárts von der nördl. Randlinie des Granitpfeilers der Franz Josef-Brücke. Am FuBe des mit Steintreppen überkleideten unteren Ouais tritt hier — — zwischen den an dieser Stelle etwas gelockerten Bruchsteinen des in Zement Í gelegten und die Stütze der Ouaitreppenanlage bildenden Steinwurfes eine autfallend dampfende kristallreine Therme hervor, deren Temperatur wir mit der bloben Hand kaum zu ertragen vermögen. Mitunter steigen aus . ihr Gasblasen mit/ entschiedenem Schwefelwassergeruch zur Oberflüche. Die Wassertemperatur habe ich mit einem KAPELLER schen Thermometer mit 44" C bestimmt, wáhrend zu gleicher Zeit sowohl das Wasser der vor- überílieBenden Donau und auch die Luft 11" C aufwiesen. Ahnliche OuellenausbiBe oder aber auch bloB"schwüchere Dümpfe . und Geruch nach faulen Eiern habe ich von dem soeben markierten Punkt aufwaárts noch etwa auf 26 m hin verfolgen können, so dab man zusammen- fabBend sagen kann, daB diese cwilde, Ouelle zwar augenscheinlich mit wenig Wasser, jedoch in ziemlieher Breite aus dem unterhalb der Ouaianlage j befindliehen Dolomite hervorbricht. 5 Die soeben erwáhnte Ouelle habe ich zum erstenmale am 28. Januar 1898 gesehen, als der damalige Wasserstand der Donau 075 m betrug. Damais rieselte die heisse Ouelle aus dem hartgefrorenen Schlamm des noch nicht verkleideten Ufers hervor. Ihr Austrittspunkt lag 175 m höher als der damalige Donauspiegel, also 225 m über dem 0-Punkte, woraus er- 138 sichtlich ist, daB die nachherige Stelntroppenvertleidune herunterdrückte. KSE SEK oá d Denselben Ort hat auf mein Firénabböséa am 19. De boctátséa bugbacitáltén überein. héz : 2 Bs s 160 m von der anfangs hess ebésés Ouelle aufwarts, d. 1. einer Entfernung von 369 m von der Franz Josefs-Brücke ab finden die Anzeichen eines zweiten Guellenausbruches. Diese Ouelle habe . 28. Januar 1898 zum erstenmale untersucht und gefunden, daB sie AUS A damals EZ EÁRÁRÁÉEK E Boden des SERESISÜRE Ufers an drei ne stand war 0-5 m ü. va p. ., also 125 m über Null. Dr. Gy. Pnrsz hi Guelle im ja ahre 1902 nicht mehr beobachten können. dieser Stelle muB bemerkt yozdeté dab man za erwahnte Gasomástkttő als eine tt égásk Erscheinung betrachten kann, da, 785 dieselbe auch an ő mgdésülnásd álelles betrágt leo auch heute ebenso wie im He mágágás einen Meter. HlZzsők a. am 23—24. Okt. 1919 bei einem ESZ ká ZETA des Dada énis "mit 1 m. Das im Profil angedeutete Grundgebirge besteht aus ober- dischem Dolomit, die am Gellért Bergabhange aufliegenden Schichten dagegen ZET SÁR ETŐ aus alttertiüren ERYOZOG EME lort era ton. 3 m, bis 7 Uhr írül des lá ddca 25. Oktober jedoch stieg nach völliger ehen Ruhe der Spiegel der Ouelle auf -4- 282 m.! § Die Temperatur dieser (uelle betrug am Tage der Beobachtung 46" C. 20 Der Wasserspiegel i im gemeinsamen Sammelschachte der Mátyás-, Rákóczy- und Török-Övellen des Rudasbades erhob sich am 26. Oktober sz kinn um 144 Morgens eingestellter Pumptátigkeit bis zur 9. Stunde Vor- mittags auf -- T 60 m über dem Nullpunkte der Donau.? 1 Bei absoluter Üngestörtheit, sowie auch bei höheren Donau-Wasser- : . stánden kann diese Xuelle auch noch höher ansteigen. Ihr bisher bekanntes höchstes . Niveau erreichte 580 m über Null. : .? Bei hohen Donau-Wasserstánden erhebt sich der Spiegel des gemeinsamen ek Samimelschachtes um 0-40—0-45 m, so da8 derselbe aus knieender Stellung vom Niveau des Strassenpflasters aus mit der Hand beguem erreicht werden kann. 140 HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN. Die Temperatur des Thermalwassers im Schachte habe ich mit 429 c ; gemessen, wobei jedoch zu bemerken ist, dab die Temperaturen der einzelnen OuellenzuflüBe in den Dolomit-Spalten um 1—2" mehr aufweisen. — zt 3. Auch die groBe und kleine Ouelle des benachbarten Rácfürdő-Bades ks behielt ihren gewöhnliehen Überfall bei und zwar: die groBe Ouelle in einem gé: Höhe von --6883 m, die kleine Ouelle bei. 5 sé $ e. 7- 778 m. Die gleichzeitige W assortentbssestlttt mk öns rétsk mtx betrug 4839 C. b VE b 2 e Já Aus allen diesen nahezu éleichzeítizetéő S 160 Beobachtungen geht zur Genüge hervor, dab 55 6533 die Thermalguellen des Gellért (Blocks-) Berges trotz aller ihrer verwandschaftlichen Beziehun- gén nicht auf ein gleiches Überfallsniveau anzu- 07 ú steigen im Stande sind. Wahrend die cwilden ASZATE 280 Abzweigungen am Donauufer in den Niveaux i 400 von 0, resp. 1 m entspringen, erreicht der Spiegel ő j der Szent-Gellért-Ouelle -- 2:82, eventuell auch "7 I : láss mehr, die Termen des Rudas-Bades dagegen 707. I I MIVVUI 7- T"60 m und die Ouellen des Rácfürdő-Bades 2. Abbildung. -- 633 und 7"98 m. Wasserstandshöhen — der : D r szal EDS KÉS SLŰ Gát as in den Dolomitspalten von ve med Bé zó bűdábesttaut: denen Dimensionen ansteigende Termalwasser steigenden "Thermalguel- von der Wurzel an sich verzweigenden Strauch- d len am 23—24. Okt. 1919... üsten vergleichbar, ist zweifellos dem bekanntem 0 0 sowie deren Temperatu- — physikalischen Gesetze der kommunizierenden ren. I. Nebenguelle des — Gefsge unterworfen. Wenn alle diese aufsteigenden Rácfürdő-Bades, II. Ver- köte. jó eleéhortisti szt ad önti einigte Xuelle des Rudas- ASte die gleiche Höhe erreichen, so wird sich die fürdő-Bades, IIT. Haupt: — unter einheitlichem hidrostatisehen Druck befind- . Ruelle des Rácfürdő-Ba- — liche Wassermenge in allen Zweigen bis zu einem Vé des, IV. Doppelguelle des — gleiehen Niveau erheben. Wenn wir aber einen Skt. Gellért-Bades, V.Ent- - B : : € ké kt. Gellért-Bades, V.Ent- " Sejtenast abscheiden und aus ihm einen tieferen "ése weichende Astguelle am 3 DocAuthor E 0ueltsiekes : ANAS ermöglichen, dann wird man beobachten 7 eeBasS rungen im 0-Niveau des . können, dab die Wassersáulen in den übrigen 707 Donaubettes. Asten nicht ein gleiches, sondern verschiedenes sáéstai Niveau einnehmen. Wenn der abgezapfíte Ast blo8 . einem geringeren Teil des im ganzen Systeme aufsteigenden Wassers den Austritt gewáhrt, dann wird bei einem Dreier-System das Wasser in den beiden anderen Ásten von üngleiehem Durchmesser versehiedene Höhen erreichen, und zwar wird es in dem Röhrenaste, welecher unterhalb der 3 Gabelung der cwildem Ouelle abzweigt, den höchsten Stand einnehmen. f. Wenn dagegen das ganze im Spaltensysteme aufsteigende Wasser etwa im ; Niveau der cwildem Ouelle austreten würde, so müBte dieser Umstand den HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN,., 141 ; é ús; völligen Niedergang der beiden anderen Wassersüulen, resp. deren bis zum . AusfluBniveau der cwildem Ouelle erfolgenden Reduktion bewirken. Auf meine Anregung hin hat mein geehrter Kollege Prof. an der hie- . sigen Technischen Hochschule Dr. K. TANxGr dieses Verhalten einer aus einem gemeinsamen Reservoir, jedoch in mehreren Zweigen aufsteigenden .Wassersáule mittelst entsprechend aufgestellten WurFr"scehen Flaschen-und j Durchleitung eines Wasserleitungsstromes auch expe- rimentell nachgewiesen, wofür ich ihm meinen ver- bindhiehsten Dank ausspreche. Auch láBt sich mit . einem noch einfacheren, aus Glasröhren zusammen- . gelügten und einem Wasserleitungshahn anmon- . tierten Apparat in verschiedenen Abánderungen experimentieren. (Vgl. beistehende Figur.) . Es kann füglieh als ein wahres Glück für die heutigen Badeguellen bezeichnet werden, dab dié infolge des heutigen Stadiums der Donaubett- Erosion . angeschnittenen termalen Wasseradern allem An- scheine nach bedeutend schmüchtiger sind, als daB . sie die auf der Uferterrasse befindliehen Badeguellen A — trocken zu legen im Stande wáren. Um jedoch die verschiedenen staffelförmig abgéstuften Ouellenni- Kélketá ak kezel veaux hervorzurufen, dazu sind sie dermalen VOT- strierung verschiedener handenen tiefer gelegenen cwildem Ouellen vollauf SZÉL ZÖR ÁT TELEN ő gewachsen. Ferner kann als höchst wahrscheinlich des einen Nebenastes. . angenommen werden, daB die Thermalguelle des Szent-Gellért (Blocks-) Bades in bedeuterem Ma8Be abgezapít wird, als die am nördliehen FuBe des "Berges entspringenden Ouellen. " AuBerdem hángt aber das Niveau der Badeguellen eben durch die Vermittlung der cwildemy Ouellen auch noch von dem jeweiligen Stande der Donau ab. Bei ansteigendem Donauspiegel geht auch das Niveau der Bade- guellen entsprechend in die Höhe. Die auf diese Weise auf die im FluPbette entspringenden xwildem Ouellen aufgesetzte Wassersáule drückt notwendi- gerweise auch die Badeguellen zu einem höheren Niveau hinauf, wobei als Aktionsgrenze ein derartig hoher Donauwasserstand anzunehmen wiáre, welcher der durch keinerlei Abzapfung eingeschránkten natürlichen ther- malen Druckhöhe gleiehkommt. In diesem Falle würden alle am Ufer aus- .tretende Ouellen ein und dasselbe (hohe) Niveau erreichen. Jedoch wird diese Kote in unseren Tagen von der Donau nicht mehr erreicht, indem ihre höchste Marke in dén letzten hundert Jahren und zwar"1838 blo8 8:33 m betragen hat, daher bedeutend hinter dem bisher bekannten Steig- vermögen des aus dem Budapester Thermalreservoir kommenden Wassers zurücksteht (beim art Br. im Stadtwüldehen-ca 24 m). zÉRSÉESNSS MITTEILUNGEN. . ; SS 53 estél 142 Gründen vortérgátentk um einige Grade herab, vobánde e bei f Wasserstánden die Guellentemperatur entsprechend zunimmt. ós Az 728 ÜBER EINE UNBEACHTET GYEBLTEBA " ." Von Dr. Tan en ; ú HASüT kofindet Shi mitten auf Íreilem Felde eine kleine Sohókdia vor derselben ein Wasserbecken, 21-4 m lang, 5 95 m breit and ! : Nei náherer Besichtigung stellte es sich heraus, dab wir es in diese mit einer als neu zu betrachtenden Hemitherme zu thun haben, der in der bisherigen hydrologischen, noch geologisehen Literatur Er geschah. Die dortigen Ortsbewohner bezeichnen diese -Onelle ku cBründb. SZEGTE den Áckern einen Sumpi gespeist, dessen Szék in eimem móló tó zur Donau abfíloB. Vor einigen Jahren aber. wurde diese SAE Wassers zu eáéskel war, so dab unser RechenergebniB als matt wahren Werte befindlich betraechtet werden muB. : Aus Fig. 1. ist sofort ersiehtlieh, daB die Cúette; selbst eige auBerhalb des Beckens gelegen ist und wvahrscheinlieh gegen die weiter Umgebung abgedichtet, knapp an der áuBeren Seite des Sammelbeck bis zur Höhe der Bisenröhren emporsteigt. 192 a888 Die Temperatur des ausflieBenden Wassers betrug 18" C. 3 — HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN. 1453 . Das Wasser selbst hat einen khartenm; Geschmack und scheint stark kalkháltig zu sein, was auch auf Grund kalkiger Ausscheidungen an den . Eimsickerungen durch die Beckenwandung wahrscheinlich erscheint. Eine genaue Wasseruntersuchung und namentlich ehemische Analyse wird . jedenfalls durchzuführen sein. 36 . — Geologisehe VerhültniBe. Die Bründl-Ouelle entspringt . "auf der alt-holozánen Donauterrasse, deren stellenweise morastige und 5 ea szaéa éé s mind dja a, agyalt És 4. Abbildung. Aufsteigende Halbtherme in Békásmegyer, nördlich Budapest, . mit einem ihr vorgesetzten Sammelbecken. 4—B — Terrainaufschüttung 627 m, C — Wasserhöhe im Becken bei geöffneter Schleuse 0-34 m, D.—. Tegel von ; 3 Kis-Czell. — — teilweise schilfbewachsene Fláche durch die seitliehe Erosion der Donau . — auf dem miüchtigen unteroligozánen Kleinzeller Tonlager ein- —. — geebnet worden ist. In den Abzugsgráben entlang der Vizinalbahn, in den — —— kleinen Wasserableitungseráben in der Náhe der Ziegelei u. A. kann man KEAZAS ZTE Do is) zati 404 ; ő CVS ÉRÉS MERANNNSSASSS 66 223 43 B a. — ——5. Abbildung. Geologische Lage der BründI-Xuelle bei Békásmegyer. 1 — Wahr- ——— scheinlica Dachsteinkalk, 2 — Nummuliten-Kalkstein, 3 — Mergel von Buda, £ 4 — Tegel von Kis-Czell, 5 — Alluvium. sich bereits in spannweiter Tiefe vom Vorhandensein des Kleinzeller Tegels e ; " —— überzeugen. Besser jedoch ist dasselbe in der von der Ziegelfabrik westlich, bereits in die Hügellehne eingehauenen Tongrube aufgeschloBen, woselbst man durchschnittlich em NO-liches Verfláchen seiner öchichten unter 32" . beobachten kann. Zum Rücken dieses Hügels ansteigend keilt sich der Tegellager alsbald aus, um dem darunter folgenden Ofener Mergel den Platz zu ráumen. Es sind dies vorwiegend kompaktere Kalkmergel, deren Bánke in einem in der Náhe etwas südlich befindlichen kleinen Bruche 144 (Kombinationen von 2131. 0221. 1011 0111, zugleich Zellénet a erbliekt. Oben. am FLKÉRÍZÉOKEA versehwindet der Ofener ht ar kann noch mit groBer alráctámtébkölt nach SE mit deti Dá kalke ergünzt werden, insofern das Hangendste der-im Bereiche der barten Gebiete von Békásmegyer, Üröm und Csobánka auftretenden eben durch diese Kalkformation vertreten ist. In Bezug auf den Úr- sprung der Bründl-Ouelle bietet das in Fig. 2. mitgeteilte Profil. "ge L ös Anhaltspunkte. Unter den impermeabéln Lagern des Kleinzeller Teg (Guelle betreffend, kann auf G einer die Tádabedte Thermalínáo ; ÉAKLAMSZEASÁLÁNB Karte SEC BEosibÉB ls dab das Békásmegyerer Bründ Hokasáló Fidlőtherme CARES sich die hamis über das Körmiselő PASAS JÁStO hinaus um 3"25 krütr. Naeha unseren BE elk Kendínibén; stellé ATRATÉK fg WV 5: ke sie VEGE nur ihrer Lage nach dia atzte ist; ESR SEe au mit ihrer 187 C betragenden Temperatur als die geringste erscheint: FOLDTANI KÖZLÖNY. 55. MM FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓTRATA, tő EGYSZERSMIND 9 gp 2 A( ; ITVATALOS KÖZLÖNYT. . "ZNI kJ AEKTÜBET MAAA lene (23 sotet fa B. HIDROLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. f - 1. ÉVFOLYAMA. SZERKESZTIK . LÁSZLÓ GÁBOR és dr. VOGL VIKTOR "TÁRSULATI TITKÁ ROK. ÖTVENEDIK (L.) KÖTET. 1920. HÁROM TÁBLÁVAL ÉS ÖT ÁBRÁVAL. FÖLDTANI KÖZLÖNY. — (GEOLOGISOHE DZTASTTÉERÉEEB ZUGLEICH ; AMTLGHES ORGAN DER KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISÜHEN ANSTALT. s MIT DER BEILAGE: . HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN III. JAHRGANG. REDIGIERT VON 7" Dr G. v. LÁSZLÓ und DE V. VOGL SEKRETÁRBE DER GESELLSCHAFT. FÜNFZIGSTER (L.) BAND, 1920. MIT DREI TAFELN UND FÜNF TEXTFIGUREN. BUDAPEST, 1991. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. x EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten, VII. ker., Stefánia-út 14. szám 4 alatt van, ahova mindennemű postai küldemény címzendő. . Alle die Ungarische Geologisehe Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter fölgender Adresse - erbeten : Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., AE nyrseia -út 14. a Hi tani Közlön; ezen Hz atok mert mint 50-iket, sálamágási ünnepi mezben Dhajtották viszontláthatni. Most pedig, hogy közkézre. a épen az ellenkezőjét kell róla megállapítanunk, mert nemcsak külső kiá sában, de méretéiben is tagadhatlanul a mostoha időket tükrözteti 1 SES Nehogy bárki is e tényt a Társulatnak, vagy az időközben kicserélt szerkesztőségnek rovására írhassa, alulírottak minden kifogásolható techni j hiányosságot a közismert keserves gazdasági állapotokra hárítanak át, jelentvén, hogya végzetes nemzeti megrázkódtatások Társulatupkat a gyengébb anyagi erőben érték, amely hazánk TEEBSZORT BABE nyomán végzetesebbé Kb ? Hogy a Földtani Közlöny bármi szerény alakban is foráb niédtstő BT " hesse tudományos életünket, el nem mulasztottunk minden elképzelhető tám. a: 88 .gatást igénybe venni, de egyszersmind kötelességünknek tekintettük . az Íí szerzett egtisgt kél, a véksőkig menő takarékossággal élni. Ugyanezen; okból jónak látta a Társulat közgyűlése a ren "ta évdíját 50, az örökítő díjat 1000 és a pártoló díjat 2000 koronára eme amely járulékok! az 1922-ik évben lépnek.érvénybe. grvt Amit a jélen egyfüzetes évfolyamban nyújthatunk, úgye őtátli e szemelvényei, vagy mondhatnánk szerény kamatai ama nagy tudomán tőkének, amely tagjaink és munkatársaink ernyedetlen szorgalmában rejlik. A tudományos tartalom érdekében az ú. n. társulati ügyeknek szokásos k merítő közlését ezúttal mellőztük, kivételt ez alól csupán a rendes évi kö gyűlés ismertetésével téve, mint amelyből az. érdeklődők két évi beléletün minden fontosabb mozzanatáról tudomást szerezhetnek. 2. A példátlanul nehéz időkre való tekintettel alulirt szerkesztőség term j szetesen eláll minden programmszerű igérettől és T29éssls helyett csak kéré- SgzőS sekre szorítkozik. éa ÖZRTB Kérjük tehát tagjainkat és olgasóinkat, hogy egy jobb jövő reményében elnézéssel legy enek a Földtani Közlöny hiányosságai és késedelmes meg- í jelenése iránt és érdeklődésüket tőle ezután se vonják meg. sss . Kérjük miunkatársainkat, hogy támogatásukra akkor is biztosan számít- Té hassunk, amikor minden meggyőződésünk ellenére csak a legszűkebb térre z szoríthatjuk nagybecsű közleményeik kiadását. ét: Kérjük végül valamennyi tagunkat és jóakarónkat, hogy úgy erkölcsi, — úg mint anyagi támogatásukat a Társulat javára fordítani siessenek, mért igen ER messze vagyunk még az utolsó évtizedben élvezett anyagi rendezettségtől BOKAS nagyon is ráillik jelen helyzetünkre a közmondás, hogy : bis dat gui cito dat! Budapest, 11922 március hó. i Vogl Viktor dr. László Gábor ete másodtitkár. , ; első titkár. Munkatársaink szives figyelmébe! — A szakelőddöktől előadásaik rövid kivonatát mindenkor mielőbb várjuk a jegyzőkönyv és esetleges hirlapi ismertetés céljaira. A szerzőktől közlésre. szánt dolgozataikat fél.ívre, egy oldalra írva kérjük, lehetőleg rúnegóval a A magyarosság A tudományos fogalmazásnak is kelléke. ; pas Vála ASZÍTBH AA határozat értelmében csak az cÉrtekezésekv-ből adunk a szerzőknek 25 különlenyomatot (boríték nélkül); ettől eltérő kívánságok csak a szerzők költségére teljesíthetők, sel A Szerkesetőség. FG 12 ESA Ze ab, ö dö) s Ne Ce BZ EA REL VT EN . An unsere Mitglieder und Leser! j . Gewiss wurde das tes E a átélő Heft des Földtani: Közlöny (Geolo- sétát its der esselésíatt wáhrend des Teri öbe; worauf arj die ver- Ben nationalen Erschütterungen und die heillose dorsümmeling ; — Was im gegenwürtigen lszage Szbotén werden konnte, ist nur eine , Atölese; EAEZŐSB bloss die bosciteidenen Zinsen des wissenschaftlichen tét Mit Rücksicht auf dís FEKETÉK séhweren Zeiten enthált ájeh die. nat . fertigte Redaktion von jedem programmássigen Vergprechen und wendet sieb eher mit Bitten an die Freunde unserer Zeitschrift. ús In erster Reihe sind alle unsere Mitglieder und Leser gebeten, gegenüber . den Mángeln und der Verspátung des gegenwártigen Heftes, mit Zuversicht aut, . bessere Zeiten, ihre Naehsicht walten zu lassen und ihr bisheriges Interesse für . den Földtani Közlöny auch künftighin bewahren zu wollen. — ———— Wir bitten unsere Mitarbeiter uns ihre Unterstützung auch dann nicht zu . — entziehen, wenn wir trotz bessten Willens ihre wertvollen Mitteilungen nur in . gedrüngtem Ausmasse publizieren können. I Endlich richten wir an alle unsere Mitglieder und Gönner die dringende . Bitte, der Ungarischen Geologischen Gesellschaft mit jeder moralischen und materiellen Hilfe beistehen zu wollen, da die elementaren Missgeschicke uns . von einer beruhigenden Lage allzuweit entfernt haben und das Sprichwort . — vollwertig besteht, dass: bis dat gui cito dat! HE. Budapest, im Monat Márz, 1922. 3 a —. —— Dr. Viktor Vogl : Dr. Gabriel v. László 7 E zweiter Sekretár. erster Sekretár. KS e KR An unsere Mitarbeiter! ő " Handsehriften sind in Bogenformat, einseitig beschrieben und mit Marginal- " "" raum erwüngselht. fe Daut Beschluss der Ausschussitzung v. J. 1920 werden bloss von den szgk cAbhandlungen? je 25 Separatabdrücke (ohne Umschlag) an die Verfasser frei ——— abgeliefert; sonstigen Wünschen kann nur auf Kosten des Verfassers nach- gekommen werden. ; Die Redaktion, Földtani Értesítő : I. (1880)—IIKI. (1882), kötetenkint — pro Band. .. .. . Szabó J.: Selmecz környékének geológiai viszonyai (I886).5 zzz s tetttt zatét, kaphatók a Társulat EL KJKDAL Budapest, VILL, Stefánia-út 14. s (Árak magyar koronákban szállítási költségek nélkül.) § PUBLIKATIONEN zu beziehen vom Sekretariat d. GézeTEhaTt Budapest, VIL, sgt (Preise in ung. Kronen exkl. Porto.) Földtani Közlöny — Geologische Mitteilungen : IV. 1876, ő úőo), XII.-(1882), kötetenkint — pro Band. 22 ss maz e ma XIV. (188£4h—XX.X. (1900) kötetenkint — pro Band .. .. - gés ság Esso XXXI. (1901—XXXVIII. (1908), XL. (19109—XILI. (1911), XLIII. (1 JE: (1920), kötetenkint — pro. Band. 7 2: 2 a az fsz nézei foz szg d Tartalommutátó — Generalregister : 1852—1882... 0 0 mo ég tg f k 1883—1900. Az éz s ES F. Posepny: Erzlagerstátten von Rézbánya (1874). 0 — 2. mom BESb e; A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. — Kurze öbezésbt 8 d. geologiscehen Verháltnisse d. Lánder d. ungarischen :Krofre (1897). s-0£ zék 30 Koch A.: Az erdélyi medence harmadkorú képződményei. II. Neogén (4900) § 50 c c c — Das Tertiárbecken v. Siebenbürgen. II. Neogen (1900) . Staub M.: A Cinnamomum-nem története. — Geschichte d. Genus Cinne nek. — Mitelieder der Geseashálk sowie inlündigche Hibtsáttsékéni und Sehulon gel ni. 50 9. PreisermáBRigung. i övgkli . Magyarország földtani térképe ülő A magyar királyi földtami intézet, összes eddigi felvett ? térképét 1 : 500,000 TNEÁGÉ ÉG 4 ző ) Ennek első lapja előreláthatólag már ez év fol yamán megjelenik. A kiac t példányszám megállapítása céljából kérjül" az előjegyzéseki e Ld a Magyarhoni Földtani Társulathoz mielőbb bekiü ildeni. ; v04s besügert ÉS-t ké Geologiseche Karte Ungarns. Die kgi. ung. Geologische Anstalt publiziert, mit Benütgung aller ihrer bisherigen Spegialaufnalumen die geologische Über- sichtskarte Ungarns i. Mapst. 1 : 500,000 (auf 4 Blüttern). Das 2 erste Blatt (0) erscheint voraussiehtlich im t. Jahre. . Zwecks Feststellung der Auflagezahl wird um baldigste Prü inumeration 6 bei der , Ungar ischen Geologischen Gesellschaft erbeten. get ő ú TA, 2 a a er ai szi a tadalk Eg FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA: GÉCZY KÁLMÁN. e 498 ugrujá TAN Ji Ar? tetábk fő e. ús med 8. HANY Haji gye MVILy TTI