g

i**

f\

0\

• \

4*

.^

FARSANG

SZÍNMŰ HÁROM FELVONÁSBAN IRTA

MOLNÁR FERENC

•

Nyolczadik kiadás

BUDAPEST, 1917 FRANKLIN-TÁRSULAT

magyar irod. intézet és könyvnyomda

KIADÁSA

Fordítás joga minden nyelven fentartva.

* Előadás joga fentartva.

Copyright i g i 6 bv F. Bázd & Bzothet, Vienna. Budapeót.

610005

Franklin-Társulat nyomdá/a

SZEMÉLYEK

Oroszv Sándor

Kamilla, a felesége

öz mátyás ,._ „

LiSZKA, A HLGA

Miklós Rudolf Edmond . .,., .,,

Kapitány

Főbiztos Resdörtitkár

TiTKOSRENDÖR

Első rlhatárosnő második rl határosnő Harmadik kihatárosnö Pincér Portás

Fenyvesi Emil Fedák Sári Szerémy Zoltán P. Gazsi Mariska Tanag Frigyes Kertész Dezső Kemenes Lajos Bárdi Ödön Balassa Jenő Kardoss Géza Győző Lajos Kende Paula V. Kész Rózsi Kürthy Sári Pártos Gusztáv Szalay Károly

TÖRTÉNIK Pesten, a mllt században, az

ÖTVENES ÉVEK VÉGÉN.

Először adták a budapesti Vigszinházban Í916 október 28-ikán.

Digitized by the Internet Archive

in 2010 with funding from

University of Toronto

http://www.archive.org/details/farsangsznmhOOmoln

ELSŐ FELVONÁS.

ELSŐ FELVONÁS.

Egy nagy bálterein valamelyik oldalsó

zuga. Két hosszú bársonypad. Nyílás

jobbról, ezen túl van a bálterem.

Mikor a függöny felgördül, a hát- térben áll Miklós és Edmond. Jobbra kinéznek a bálterembe a nyíláson át. A nyilasban látszik néhány frakkos úrnak és báliruhás hölgynek a háta. Ezek ott szoronganak és szintén a bál- terembe néznek. Messziről tompán és fojtottan himnuszszerü zene szól. Ezt hallani néhány pillanatig, aztán messzi- ről éljenzés hatlatszik, amely lassan el- csöndesedik. Ugyanekkor a nyílásban állott emberek is eltűnnek, lassan el- mennek a bálterem felé. Igen halk zene messziről. A színpadon még min- dig némaság. Aztán, kis szünet után :

Edmond. A főhercegnő igen méltóságteljes.

Miklós

vem szól.

Edmond. Fenkölt, büszke arc.

Miklós. Igen.

Szünet.

Edmond.

Szép, ahogy az égó gyertyákat viszik előtte.

Miklós. Szép.

Edmond egyre kifelé nézve.

Milyen fényes kísérettel jött.

Miklós

nem szól.

ELSŐ FELVONÁS.

Edmond. Most az egész közönség az emelvény felé megy. Üres a terem.

Miklós. Hogy szaladnak ! Szünet.

Edmond. Egy magányos hölgy jön errefelé, sietve, végig az üres termen. Szünet. Ha nem csalódom, Oroszyné.

Miklós. Ő az.

Edmond.

Én szököm előle. Mozdul. Jössz?

Miklós. Igen.

Edmond. Nem szeretem.

Miklós. Miért?

FARSANG.

Edmond. Szép, de ostoba.

Miklós. Szép.

Edmond.

Oh, én udvariatlan ! Bocsáss meg ezért a sottise-ért. Mindig elfelejtem, hogy te . . .

Miklós.

Ne törődj velem, Edmond. Néz kifelé.

Edmond balra indul.

Én megyek előle. Érts meg; nem azért, mert a szellemi tulajdonságait keveslem, hanem, mert olyan vesze- delmesen szép.

Miklós álmodozva Szép.

ELSŐ FELVONÁS.

Edmond.

Gyere. Nem szeretem, hogy betege vagy ennek a remén\i;elen ábrándnak. Borzasztó ez . . . már két esztendeje! Megfogja a karját.

Miklós.

Jó . . . \dgyél el . . . mert ha magam maradok, megvárom.

Edmond karonfogva elviszi halra Kimennek .

Szünet. A színpad üres. Messze halk, lágy

zene szól.

Kamilla

lihegve, szaladva jön jobbról a függöny' nyíláson át a bálteremből. Táncolt. Ragyogó báliruhában van. A hár.'íony- padra veti magát. Legyezi magát, fel vayi hevülve. Figyel kifelé, mosollyal az arcán . Szünet.

FARSANG.

Rudolf

szaladva érkezik jobbról, a nyilason át, lihegve megáll.

De elszaladt. Alig érem utói. Kamilla.

Nem mondtam, hog}- szaladjon ön utánam.

Rudolf.

Kell azt mondani?

Kamilla. Pihenni akarok egy kicsit.

Rudolf. Egyedül akar maradni?

Kamilla. Most már hiába akarok.

Rudolf. Kérem, ha parancsolja, én tiszte- lettel távozom.

10

ELSŐ FELVONÁS.

Kamilla.

Nem paraucáolom. Ha ön elmegy, jön más. Mindjárt itt lesznek. Minden mozdulatomat tizen is figyelik.

Rudolf.

Álljak őrt itt a kárpitnál? Kamilla.

Itt legalább egy kis nyugalom van. Nem szeretem azt a nagy sokaságot ott künn. Most mind a főhercegnőhöz rohannak, ezer ember tolakodik ott, letépik egymás ruháját.

Rudolf. Most mutatják be az arisztokrata- hölgyeket a fenséges asszonynak.

Kamilla.

És a többi delnő ott áll körülöttük

és a száját tátja. Megvetem ezt az

egész jelenetet. Itt majd megvárom,

amíg vége lesz. Én táncolni jöttem

FARSANG.

ide, nem pukkedlizni. Bosszúsan. És éppen olyan ábrándosan lejtettünk, olyan szépen szállottunk, mikor meg- zavartak.

Rudolf. Muszáj volt, mert kezdődött a be- vonulás.

Kamilla.

Bánom is én. Én repültem és meg- állítottak.

Rudolf.

Meg volt elégedve a táncosával?

Kamilla. Imádok táncolni.

Rudolf.

Mint táncos, kérek egy kis elisme- rést.

Kamilla. El is felejtettem, hogy önnel tán- coltam.

Jobbról jón a kapitány.

ELSŐ FELVONÁS.

I'Capitány. Félrevonulás ?

Kamilla. Látja, hogy nem sikerül.

Kapitány. Menjünk?

Rudolf.

őnagysága nem akar résztvenni a tömegj elenetekben .

Kapitány.

Már mindenütt kerestem.

Kamilla.

Mindenki engem keres. Miért nem hagynak békén?

Kapitány.

Mert szép. Mert gyönyörű, mint egy báj kép.

Kamilla. Köszönöm. Tudom.

FARSANG.

Kapitány.

Számomra delej. Büverövel vonz.

Rudolf.

Őnagysága bosszankodik, mert meg- zavarták a táncban.

Kapitány. Igaza van. Isteni volt, mikor tán- colt.

Rudolf.

De jó táncosa is volt

Kapitány. Gyönyörű volt. Te úgy táncoltál, mint a medve Kreuzbergnél.

Kamilla fölkel. Sokáig tart még ez a ceremónia?

Kapitány. Most vonultak a főhercegnő elé a mágnáshölgyek. Ilyen csillogás és

ELSŐ FELVONÁS.

ragyogás, és ragyogás és csillogás ré- gen nem volt Pesten. És micsoda kísérettel jöttek ö fenségeik !

Rudolf

mozdul, a jobboldali nyílás felé, ágas- kodik.

Kapitány.

Hiába nézed. Most már nem is látni. Ügy körülvették a főkormányzó- ság urai, meg a méltóságos asszonyok. És olyan neveletlen a publikum. Mindenki egészen a közelébe megy, odaáll. Ott lökdösik egymást előtte.

Kamilla. Hát kell nekem ezt látnom?

Kapitány. Jól teszi, hogy nincs ott.

Kamilla. Nekem ez mind nem kell. Nekem a

FARSANG.

bál kell. Nekem megzavarta a tánco- mat.

Kapitány.

Nem akarja, hogy bemutassák a fenségnek ?

Kamilla. Nem.

Kapitány.

Nem szereti az ilyet?

Kamilla.

De . . . nagyon is. Csakhogy nekem nem kell az udvari élet . . . két percre. Több időre meg . . . elérhetetlen. Ami elérhetetlen, az nekem nem kell.

Kapitány. Preventív filozófia.

Kamilla. Micsoda ?

Kapitány.

Filozófia.

ELSŐ FELVONÁS.

Kamilla.

Nekem az se kelL Azt én nem ér- tem. Én csak nem akarok olyat megkívánni, ami úgy se lehet az enyém. Sajnálom azokat, akik ott állnak és egy morzsáért tátják a szájukat. Én azt a férfit is meg\'etem, akinek én nem tetszem.

Kapitány. Az meg is érdemli.

Rudolf.

Ha ez így van, akkor engem imádnia kell.

Kamilla

Rudolfhoz.

On híres okos ember, de én mindig unom önt, mikor a száját kinjntja.

Miklós és Őz jobbról belép.

Őz. Mondtam, hog>' itt lesznek.

Farsang. 17 o

FARSANG.

Miklós. Mi ez? Külön kis bál?

Kamilla. Ön is megtalált?

Miklós. Nem kerestem

Kamilla.

Végre valaki, aki nem keresett.

Miklós.

Mátyással • kerestük a Liszkát. De aztán lemondtunk róla, mert már ott áll a tenger közepén.

Őz. Ilyen üg^'es asszony nincs több a világon, mint az én Liszka húgom. Mikor a főhercegnő a menettel bejött, ö leghátul volt. Egy perc alatt már benne volt a tömeg közepében, most már ott áll az elején, a legelején, leg-

ELSŐ FELVONÁS.

belül, a pódium mellett. Az el?ö sorban.

Kamilla.

0 is tátja a száját. Miért engedi?

Őz. Önálló asszony. Özvegy asszonv. És különben pedig . . . nem lehet azt visszatartani. Nincs az a küzdelem, amitől visszariadna, csak egy eleven udvarhölg>-et láthasson. Kgy táborno- kot tiport le.

Kapitány. Őnagysága unja az egész dolgot.

Rudolf. Jól teszi.

Miklós ha/kan.

Rosszkedvű ?

Kamilla. Az uram hol van?

19

őz. A politikusok közt áll.

Miklós halkabban.

Rosszkedvű ?

Kamilla.

Haragszom, mert nem hagymák mulatni.

Őz.

Nem tart sokáig. Mindjárt elmen- nek. A fenséges asszony sose szokott sokáig maradni.

Kamilla. Minden percért kár.

Miklós. Nagyon el van kényeztetve.

Kamilla. Minek jönnek ide csillogni? Itt

20

ELSŐ FELVONÁS.

irígyeltetik magukat. Minek izgatják a polgárokat?

Rudolf. Igaza van.

Kamilla.

Ön legalább mindig helyesel nekem. Az egész társaságot otthagyva, a szín- pad szélére megy, a pad végére ül le. Mondjanak valamit. Mulattassanak.

Rudolf mohón. Tegnap az Arany Horgonyban . . .

Kamilla. Jaj, csak ön ne.

Kapitány. Meddig maradnak még Pesten?

Kamilla. Két napig.

Edmond jobbról belép. Edmond.

Ez már beszéd. Itt magam is szívesebben vagyok.

Kamilla. Ön igazán hiányzott.

Edmond. Köszönöm.

Kamilla.

Ihen az, mikor én menekülök, hogy egj'edül lehessek.

Öz.

Három hónapja vannak már itt, úgy-e?

Kamilla.

Már a negyedik hónapja. De most már kezdődik a dologidő a gazda- ságban, ilyenkor.

ELSŐ FELVONÁS.

Kapitány.

Minden télen Pesten vannak?

Kamilla.

Ezt illik tudni. A szezonban itt vagyunk farsangolni.

Kapitány. Bocsánat.

Edmond.

Hol jobb? Itt, vagy otthon?

Kapitány.

Gratulálok. Szellemdús kérdés.

Öz.

Otthon jobban szeret lenni.

Kamilla. Néha igen. Néha nem.

Kapitány. Hallottam, hog^' szenvedélyes lo-

23

FARSANG.

vas. Pesten szokott a lovagoldába járni?

Kamilla

Miklóshoz. Ön miért nem kérdez semmit?

Kapitány.

Untatjuk a kérdésekkel?

Kamilla. Dehogy. Nem látja, hogy mulatok?

Edmond Rudolfhoz. Voltál este a kaszinóban?

Rudolf. Voltam.

Edmond. Nyertél ?

Rudolf.

Vesztettem.

24

ELSŐ FELVONÁS.

Mennyit i Négyet.

Edmond.

Rudolf.

Kamilla. Négyet vesztett ?

Rudolf. Ma négyet, tegnap hatot.

Edmond. Én három nap alatt tizenkettőt.

Kapitány. Ha lovagol, nekem van egy rend- kívül finom kis irlandim, boldog vol- nék, ha egyszer megpróbálná.

Őz. Lovagol ő otthon eleget. Sokat is. Haragszik is érte az ura.

Kapitány. Olyan szigorú az ura?

25

FAKSAXG.

Kamilla. Szigorú.

Öz.

Zord és makacs férfi. Szép fajta. Nagyon szigorú. De kell is, mert őnagysága csak a legvadabb lovakat szereti. Mindig azt keresi ki, amelyikre a tiszti lovaglómester se mer fel- ülni

K.A.PIT.4NY.

Ezt már szeretem.

Kamill.^.

Otthon egészségesen élek. És jól alszom. Otthon úgy alszom, mint a tej

Kapitány.

A birtokukon?

Kamilla.

A zálogunkon. Az uram úgy hívja : Zálogfalva.

ELSŐ FELVONÁS.

Edmond.

Jó.

Kamilla.

Fél tízkor már ágyban vagyok. Imádok aludni.

Őz.

Itt nem tud?

Kamilla.

Itt nyvigtalanul alszom.

Kapitány.

Mert hiányzik a testgyakorlat. Ku- csirozni szokott?

Kamilla. Otthon igen.

Rudolf. Négyes fogatot. Azt szereti, mi?

Kamilla. Nagyon. Most van egy szép anieriká-

FARSANG.

nerem és hozzá négy sebes futamú táltosom . . . azokkal . . .

Edmond kiveszi a zsebkendőjét és sza- golni adja Rudolfnak. Rudolf kiveszi a sajátját és megszagoltatja Edmonddal.

Miklós.

Meggondolás nélkül áthajtott egy megáradt folyón, az egyik parti ól a másikra.

Kamilla.

Honnan tudja?

Miklós. Az ura panaszkodta. De kikapott érte, remélem.

Kamilla. Borzasztóan. 'Egy hétig nem be- széltünk egymással. De nem volt igaza az uramnak, mert a folyó kicsi.

Miklós. De sebes. És meg \-olt áradva.

ELSŐ FELVONÁS.

ŐZ. Erős kis folyó az. Én ismerem. Minden évben csinál valami ilyen rémítőt. Tavaly is, a gözkocsival.

Kamilla. Jaj, hagyják már ezt.

Kapitány. Mi volt a gözkocsival?

Őz.

A birtokukon egy helyütt mély vágásban megy keresztül a vaspálya. Ha az ember ott áll, csak a vaggo- nok tetejét látja, amint a mély árok- ban szaladnak. Hát tavaly eg^'szer őnagysága éppen arra lovagolt, mikor a bécsi vonat ott elszaladt és őnagy- sága volt szíves a robogó vonat fö- lött átugratni a vágás egyik oldaláról a másikra.

Kapitány.

Ezt már szeretem.

FARSANG.

Kamilla.

Igen, de . . .

Őz.

Tudom, tudom, most azt akarja mondani, amivel akkor is mentegető- zött : hogy nem volt veszedelmes a dolog, mert a vonat lassan haladt.

Kapitány.

És akkor is kikapott az urától?

Kamilla

Nagyon lepirongatott. Azt hiszem, legjobban szerette volna büntetésből lenyiratni a hajamat s engem maga- mat egy hétre bezárni a toronyba. Nagyon apprehendált. Nem szereti, ha a lovaknál lát.

Kapitány. A Baronesse még megvan?

Kamilla. Hogvne.

ELSŐ FELVONÁS.

Edmond. Ki az a Baronesse?

Kamilla. Nem ültem rajta már régea.

Edmond. Ja úgy.

Kamilla. Az uram letiltott róla.

Őz.

Bizonyára az is valami vadállat.

Kamilla.

Most a Pirost lovagolom be. Csilla- gos homloka van, felséges állat. Ismeri ?

Kapitány.

Ahhoz nem volt szerencsém. Csak a Baronesset hallottam dicsérni, tiszti társaságban.

FARSANG.

Kamilla.

Ön lovagol a Rákoson?

Kapitány.

Ó igen. Tagja vagyok egy tenyésztő- társaságnak. Most trenírozok a va- dászversenyre.

Kamilla.

Milyen kár, hogy ilyenkor nincs Pesten verseny.

Kapitány. Bezzeg Nizzában van ilyenkor is.

Rudolf még mindig a zsebkendőjével a kezében.

Jó, Kamilla asszony legyen a bíró. Edmond azt mondja, hogy nagyon parfümös vagyok.

Kamilla. Éreztem, mikor táncoltunk.

32

ELSŐ FELVONÁS.

Rudolf. És olyan nagyon erős?

Kamílla.

Ellenszenves, ha férfi illatosítja magát.

Rudolf mutatja a zsebkendőjét.

Kérem, ez nem is parfüm, ez egy kis Lubin-féle Vinaigre de Toilette, egy pár csöpp Eau de Cologne Russe- szel keverve.

Edmond. Mondom, hogy patika.

Kamilla. Még keveri is.

Miklós kiveszi a zsebkendőjét. Ez tiszta Eau de Cologne.

Farsang 33 3

Rudolf megszagolja. Ez német.

Miklós.

Szép orrod van. Ez párisi Jonquilla virág.

Kapitány saiát zsebkendőiét szagolja.

Ezen egy csöpp Farina van, ezt alig érezni. Nyújtja Edmondnak.

Edmond zsebkendőjével a kezében.

Azt lehet. Annyit lehet. Annyi nekem is van. Sajátját szagolja. Csak ép annyi, hogy az ember a vászon frisseségét érezze. Rudolfét szagolja. De a tied kiabál. Megszagolja Miklósét. Ez finom.

Rudolf

a kapitány zsebkendőjét szagolva.

Ezt nem is érzem.

34

ELSŐ FELVONÁS.

Kapitány

Mert már elrontottad az orrodat. Megszagolja Rudolfét. Rémes. Kamillá- hoz, aki a zsebkendőjét a kezében tartja. Szabad a zsebkendőjét?

Kamilla. Nem.

Rudolf. Nincs rajta semmi. Én már sza- goltam.

Edmond aki Kamilla mellé került. Tegnap operai nap volt. Volt a színházban?

Kamilla.

Nem. Mondja, mennyit vesztett? Edmond.

Tizenkettőt. Meyerbeert nem sze- reti?

Kamilla. Nem tudom, ki az. Mit játszottak?

35

FARSANG.

Edmond.

Észak csillagát.

Kamilla.

Nem ott. Maguk mit játszottak, mikor tizenkettőt vesztett.

Edmond. Fáraót.

Kamilla.

Az csúnya játék. Férfi-játék. Edmond.

Donizettit se szereti? Lammer- moori Lucia !

Rudolf odamegy Kamillához.

Kamilla.

A jó cigányt, azt szeretem. Az olyan zongorazenét, azt gyűlölöm.

Rudolf. De egy szép szívragadó zenéjü operát? . . .

ELSŐ FELVONÁS.

Kamilla.

Az ezeknek a finnyás városi cukor- hölgyeknek való.

Őz. Én azt gondolom, kérem . . .

Rudolf.

Azt hittem, szereti. Kápolnayék- nál, szerdán, a reunión, mikor az a hangászegyleti művész a szerelmi áriát játszotta . . . úgy ült ott, mint aki meg van bűvölve, előbb lehunj'ta a szemét, aztán eltakarta az arcát . . .

Kamilla. Hála Isten, hogy nem vették észre.

Rudolf. ]\Iit?

Kamilla.

Hogy elaludtam, őzhöz. Ön akart valamit kérdezni?

FARSANG.

ŐZ.

Én Verdi operáit akartam kér- dezni, de köszönöm, ezek után nem merem. Visszavonom.

Kamilla.

Aludtam és féltem, hogy észre- veszik. Ezért nem szeretek Pesten társaságba járni. Beszélni kell. Ott- hon néha egész nap hallgatok. De itt . . . itt, mindjárt vagy suttogni kezdenek a férfiak az ember fülébe, vagy a hírhedett írókról kell beszélni, ez mind ezeknek a müveit macskák- nak való. Ezeknek a szalónias pesti cicáknak, akik tudományosan csal- ják a férjüket. Ismerem én ezeket. Gyűlölöm őket. Ezért lakunk mi az Angol Királynéban.

Rudolf. Ezért?

Kamilla.

Ezért. Magunkban.

ELSŐ FELVONÁS.

■ ŐZ. De jövőre már lesz magánszállásuk.

Kamilla. Az uram akarja. Én nem akarok szállást és vendégeket. Jönnek és megint facsart eszű írókról és szín- házról beszélnek. A férfiak egészen körülveszik Kamillát.

Kapitány. A színházat se szereti?

Kamilla. Inkább a cirkuszt. Imádom a cir- kuszt. Egy szép idomítás, hajrá- lovaglás ! Renz lovagtársasága !

Kapitány. Bravó !

Kamilla. Egy szép merész lovarhölgyl

Kapitány. Az se rossz.

FARSANG

Edmond.

Drámához se mennek?

Kamilla.

Nem. Néha a Beleznay-cirkuszba megyünk. Inkább oda, főként ha Madame Carré Pesten van. Az beszéd. És az oroszlánszehdítök Kreuzberg- nél. Ezekért elmegyek a világ végére is.

Kapit.\nv.

Bravó! Bravó! Most közelebbről voltak itt keringőző ebek, tizenkét darab, hát az valami remek volt.

Kamilla. Már elmentek?

Kapitány. Most Varsóban vannak.

Oroszy belép, egyszerre csönd.

J.

ELSŐ FELVONÁS.

Oroszy.

Sok férfi, ke^'és nő. Megál és nézi őket.

Kamilla alázatosan közeledik férjéhez, alázatos hangmi beszél vele.

Értem jöttél, édesem?

Oroszy megcsókolja a kezét.

Nem, drága angyalom, csak tudni akartam, hol vagy.

Kamilla. Itt várok, amíg vége lesz.

Oroszy.

Nem vagy kíváncsi a magasszel- lemű méltóságos asszonyok felvonu- lására és leborulására ?

Kamilla. Nem én.

FARSANG.

Oroszy. Temérdek asszony van ott.

Kamilla.

Nyávadt szalonhölgyek. Egészsé- ges embernek nem öröm nézni, hogy egy asszony előtt száz másik asszony letérdel.

Oroszy.

Ettől az én kis báj tündéremtől tanuljatok önérzetet. Jól van, angya- lom, így szeretlek. Mikor büszke vagy. Az illik hozzád.

Kamilla.

Mi is urak vag\'unk.

Oroszy. És nem tegnap óta.

Kamilla. Nem térdelünk.

ELSŐ FELVONÁS.

Oroszy.

Nem veszünk részt a kegyvadásza- ton. Megyek a vacsorát megrendelni. Majd Edmonddal kinézünk az emele- ten két szép külön szobát.

Kamilla. A másikban kártyázni akartok?

Oroszy. Kicsit.

Rudolf.

Ma lesz a revanche.

Őz.

Ma megint el fogsz nyerni tőlünk mindent.

Oroszy.

Hányan vagyunk a vacsorához? Kamilla

Itt . . . négy, öt, hat, heten. Liszka nyolc.

Orosz Y.

Liszka nyolc. Kápolnay, Jurkovich tíz, Kovács Pista tizenegy. A szupét tizenegy személyre rendeljük. Van valami kívánságod?

Kamilla.

Semmi. Ha táncolok, megeszem a vasat is.

Oroszy őzhöz.

Te meg eredj a húgodhoz. Őz.

Nem szereti, ha mindig a nyakán vagyok. Özvegy asszony, önálló asz- szony. Azt se tudom, hol van.

Oroszy

Fenn van az emeleten. Kétségbe van esve.

Őz.

Mi van vele ?

ELSŐ FELVONÁS.

Oroszy. Varrják.

Kamilla. Varrják?

Oroszy.

Letaposták a ruhája volantjait a tolongásban. Leszakadt róla vagy egy rőfnyi. De legalább mindent látott.

Őz.

Ügy kell neki. Ügy kell neki. Elsiet.

Oroszy. Itt maradsz ?

Kamilla.

Ha megengeded.

Oroszy. Boldog vagyok.

Rudolf.

Félelemre nincsen ok. Sokan va- gyvink.

Oroszy

komolyan.

Jegyezd meg magadnak, én még soha életemben nem féltem.

Rudolf. Csak azért mondom, mert a fér- jek szeretik, ha többen vannak az asszony körül. Ami biztos, biztos.

Oroszy feléje lép. Mi biztos ?

Rudolf zavarban. Ügy értem, hogy ha többen van- nak, ezek egymást ellenőrzik.

Oroszy idegesen. Erre semmi szükség.

Rudolf. Csak azért mondom, mert . . .

J.

ELSŐ FELVONÁS.

Oroszy

erősen.

Nincs szükség semmire és senkire.

KAMILLA,

Csak tréfál. Nagyon komoly vag^'.

Oroszy szelíden, Rudolfhoz.

Csak nem apprehendálsz ?

Rudolf. A világért sem.

Oroszy. Nahát. Gyere Edmond, te jól tudsz németül veszekedni a vendég- lőssel. Indul. Pontban éjfélkor vacsora. El Edmonddal jobbra.

Kapitány

Rudolfhoz. Ez nem sikerült, ez a szellem- dús éle.

FARSANG.

Rudolf.

ő nem értette. Én úgy értet- tem . . .

Kapit4ny.

Jól van, fiam. Kamillához. Ki fogok nézni egy pillanatra, én se szeretem a nagy ceremóniákat, de a tisztek mind ott állnak egy csomóban, nem illik hiányozni. Azt hiszem, még lesz a pauza előtt egy quadrille. Ha szabad . . .

Kamilla.

Csak ha magunk közt leszünk.

Rudolf.

Nem szereti, ha nézik. Igaza van.

Kamilla.

Magamnak mulatok. Alig négy-öt bálra megyünk minden farsangon. Az uram nem visz el többre. Akkor legalább egy évre ki akarom táncolni magamat. Szeretem most Pesten a

ELSŐ FELVONÁS.

bálokat. Néhány év óta olyan lobo- gók és szenvedélyesek.

Kapitány.

Csupa láz és tűz. Tegnapelőtt is itt nagy affér volt, egy csárdás miatt.

Kamilla. Párbaj ?

Kapitány. Pisztoly.

Rudolf. Lyuk a levegőben. •

Kapitány. Kettő.

Kamilla. Szerelem?

Kapitány.

Szerelem. Vőlegény, menyasszony, udvarló.

Kamilla. Kicsoda ?

Farsang. 49 4

FARSANG.

Kapitány. Kálonyi Richárd.

Kamilla. Jól táncol!

Rudolf. Kötekedő. Kalandhős.

Kamilla. Jól táncol!!

Rudolf.

Foglalkozás nincs. Adósság van. Iparlovag.

Kamilla. Jól táncol ! ! !

Rudolf megadja )nagát. Kérem. Már félisten. Ahogy akarja. A függönynyíláshoz megy.

ELSŐ FELVONÁS.

Kapitány.

Bocsánat. Egy kis mutatkozás a lovastiszti gruppéban. Aztán g>'ors- vonati sebesség, vissza. Meghajtja magát. A függönynél, kifelé menet, Rudolfhoz. Mit veszekszel vele? Ezzel az igéző, félisteni növel.

Rudolf.

Bosszant, hogy ilyen ostoba.

Kapitány.

Hiszen ép ez az, ami benne kivételes és ingerdús ! Nem érzed ? Jössz ?

Rudolf. Nem.

Kapitány. Megvárod, míg kidobnak.

Rudolf. Meg.

Kapitány vállat von és elmegv.

FARSANG.

Kamilla. Miklós ma egész este hallgat.

Rudolf. ő most mindig hallgatag.

Kamilla tréfásául, Miklóshoz.

Talán szegén}'?

Miklós.

Szegény vagyok, mint mindig. De nem ezért hallgatok. Nem is hallga- tok. Csak a többi beszél sokat.

Kamilla. Kártyázott?

Miklós. Hogyne.

Kamilla. Reggelig?

Miklós. Igen.

ELSŐ FELVONÁS.

Kamilla. Vesztett?

Miklós.

Mint mindig.

Kamilla.

Délután kelt fel.

Miklós. Este.

Kamilla.

Az ágyból egyenesen a bálba.

Miklós.

Nem. Mielőtt felöltöztem, három óra hosszat zongoráztam Beethovent.

Kamilla, Rossz kedve van.

Miklós. Halálos.

Szünet.

FARSANG.

Rudolf

hogy mondjon valamit.

A Divatcsarnok azt írja, hogy

Eugénia császárné a minap Parisban

egy színházi előadáson sírva fakadt.

Ene aztán ... az egész publikum . . .

Kamilla. Köszönöm, nem kell.

Rudolf. IVIi nem kell ?

Kamilla. A történet. Nem vagyok rá kí- váncsi.

Rudolf. Kérem.

Szünet.

Rudolf kissé zavarban.

Van egy jó kártya pletykám is.

ELSŐ FELVONÁS.

Miklós. Unalmas vagy.

Rudolf

Kainilldhoz, Miklóst mutatva.

ő nem téved?

Kamilla. Nem.

Rudolf. Most mit csináljak?

Miklós. Nézd meg künn, jön-e már a fő- hercegnő.

Rudolf. Már régen itt van.

Miklós.

Hát nézd meg, hogy megy-e már a főhercegnő.

Rudolf

Kamillához. Igen?

Kamilla. Nekem mindég^', Rudolf, ha itt van és ha nincs itt.

Rudolf. Kérem. Nem vag^'ok itt. El jobbra.

Kis szünet. Aztán Miklós, aki ugyanazon a padon ült, mint Kamilla, csak a bal végén, most egészen közel húzódik a középen ülő Kamillához. Kamilla tűri ezt a nagy közelséget, nem mozdul. Foj- tott, gyors beszélgetés következik.

Miklós. Hokiapután elmegy. Nagyon szen- vedek. Elutaznak.

Kamilla. El.

Miklós. Még egy nap. És a mai éjszaka.

Kamilla. Igen.

ELSŐ FELVONÁS.

Miklós. És . . . soha.

Kamilla. Soha.

Miklós.

Tavaly is így szenvedtem végig ezt a négy hónapot. Napról-napra. És az idén is. Nem könyörült rajtam.

Kamilla. Ne kártyázzék.

Miklós. Borzalmas, amit szenvedek.

Kamilla. Az anyját búsítja.

Miklós.

Kínlódom, mint egy kutya. El- hiszi?

Kamilla. Nem dolgozik.

Miklós. Tudja, miért nem.

Kamilla. Az ügyvédi szigorlaton megbukott.

Miklós. Igen.

Kamilla.

És én vagyok felelős.

Miklós.

Nem. Az én őrültségem. Amivel ebbe a lehetetlenbe kapaszkodom.

Kamilla. Tönkremeg^'^ egészen.

Miklós. Azt akarom. Elhiszi?

Kamilla. El.

ELSŐ FELVONÁS.

Miklós.

És most még egy nap . . . aztán várni, várni . . . jövőre . . .

Kamilla. Ki tudja, élünk-e jövőre.

Miklós. Nem birom.

Kamilla. Kell.

Miklós. Müyen könnyen mondja ezt. Milyen nyugodt.

KAMILLA.

Igen.

Miklós.

Egy perce, egy pillanata nincs, amikor ez az én nagy szenvedésem eszébe jut, hogy megrázza.

Kamilla. Eszembe jut.

FARSANG.

Miklós.

Ez g^'ötör. Ez a nagy, titokzatos, nyugodt szépsége. Szünetet tart. Ol- vasta a ((Szegény ifjú történetét?!)

Kamilla.

Nem. Kitől van?

Miklós.

Egy francia írótól, aki a császárné kegyence. A neve . . .

Kamilla.

Ne mondja, mert úgyis elfelejtem, írja fel. Meghozatom.

Miklós. Tavaly már odaadtam.

Kamilla. Az volt az?

Miklós. Az.

60

ELSŐ FELVONÁS.

Kamilla. El akartam olvasni. Elvesztettem.

Miklós. így élni . . .

Kamilla.

Önök mind könyveket adnak az embernek. Aki udvarol, másnap már könyvet dugdos ide, hogy az mondja el a többit. Mindig egy láda regényt kap a hotel-szobalány, mikor el- utazunk.

Miklós.

így élni . . . míg én elsorvadok érte. Ilyen nyugodtan. Ilyen boldogan.

Kamilla. Igen.

Miklós.

Fölgerjedés nélkiü . . . egyenlete- sen . . . gondolkodás nélkül. Ha az enyém volna . ha az enyém volna...

FARSANG.

Kamilla fölkel mellőle.

Ha az öné volnék? Miklós.

Oh én szép új életem ! A szemét kinjátni. Hog>' lásson. A \alág szép- ségeit megmutatni ... az egész vilá- got . . . ezeknek a szép szemeknek, hog}' felgyuladjanak és mélyek legye- nek és érezzenek és szenvedjenek.

Ivamilla. Nem akarok.

Miklós.

Hogy felvillanjanak : örüljenek és haragudjanak, csodálkozzanak, — ki- nyíljanak!

Ivamilla.

Tudom, hogy nincsenek n^átva. Érzem néha. Nézek velük, de alusz- nak.

ELSŐ FELVONÁS.

Miklós. Álmodnak?

Kamilla.

Szeretnének. Menjen ön Miklós, ne legyünk itt ketten.

Miklós. Ne küldjön. Fél?

Kamilla. Nincs okom.

Miklós fájdalmasan

Müyen egészséges.

Kamilla. Lovaglás. Gyalogláts.

Miklós.

Elvérzem mellette, lassan. Valami hideg tenger van köztünk. Egy meleg

63

pillantását nem láttam. Nem is tud. Talán, mert nincs gyermeke.

Kamilla. Fájdalom.

Miklós közelébe lép.

Ez a szép, vérlázító termet. Nyuga- lom. Háztartás.

Kamilla elhúzódik tőle, leül.

Azzal se törődöm.

Miklós. Hát?

Kamilla.

A cselédek.

Miklós.

Mint egy szép vad.

04

ELSŐ FELVONÁS.

Kamilla.

Az uram egy ellensége azt mondta rólam egyszer: Oroszy Kamilla egy balga tigris.

Miklós. Oroszy . . . Oroszy . . . Szereti?

Leül melléje.

KAMILLA.

Komoly férfi .

Miklós türelmetlenül. Szereti ?

Kamilla.

Csupa szigor és becsület.

Miklós. Nem szereti.

Kamilla alig érezhető gyűlölettel. Gyöngéd és erős.

Farsang 65 5

FARSANG.

Miklós.

Mást szeret. Vagy szeretett valakit nagyon.

Kamilla.

Soha. ön az első férfi, akivel így beszélek. Miklós, menjen, ne üljünk igy titokban.

Miklós. Az első vagyok ?

Kamilla. Az.

Miklós. Szeretem. És tűri.

Igen.

Miért ?

Kamilla. Miklós.

Kamilla kö)iiviedén. Tetszik. Férfi és szomorú. Komoly és kellemes a sok dandv közt.

KKSO FKT. VONÁS.

Miklós halkan. Nem birom.

Kamilla halkan. A legkülönb.

Miklós.

Mi lesz velem?

Kamilla.

Liszka eped önért. Annak már nyitva is van a szeme. És magasabb szellemű divathölgy. Az könyveket olvas. És hárfázik.

Miklós. Legalább szerelemféltés ez?

Kamilla. Nem. Csak sajnálom Liszkát.

FARSANG.

Miklós. Mert szegény engem szeret?

Kamilla. Azért. Ez már több, mint szerelem. Ilyet még nem is láttam. Beteg. Elsápad, ha szól hozzá. Látni, amint reszket.

Miklós. Nem kell.

Kamilla. Nyilvánosan reszket mindenki előtt.

Miklós.

Nem kell. Tudom.

Kamilla.

Miklós

fellángol.

Ön kell . . . halálosan kell . . . Ka- milla felkel fnellőle éhesen és szomja san nézek önre. Önt felébreszteni . . . és felébredni az ön érzeményeivel

EISŐ FELVONÁS

együtt . . . egy nagy, szilaj életre , . . ő is felkel. Fáradt, semmittevő va- gyok ... de fiatal vagyok és lángeszű vagyok és elszánt vagyok. Micsoda ember lennék ! Volna kiért . . . volna, aki büszke legyen rám és repüljön velem ... a felhőkig ! . . .

Kamilla. Szép volna.

Miklós. Megérdemelném ?

Kamilla. Meg.

Miklós.

Hát miért nem?

Kamilla.

Miért igen? Nem érzem, hogy valami kényszerít.

Miklós.

És ha ezt érezné?

FARSANG.

Kamilla. Nem csalnék. Elhagynám az ura- mat, ö megölne, — vagy önt. De akkor nekem már mindegy volna .

Miklós. És igy}

Kamilla. Szeretek — önnel lenni. Ez az egész. Lassan elsétál tőle.

Miklós. Beszélni ?

Kamilla leül. Hallgatni. Oly jó.

Miklós

inelléje megy. Nagyon ?

Kamilla. Nagyon.

Miklós nagyon a közeiéhen Nem birom ki, ha Pestről elutazik.

KLSÖ FELVONÁS.

Azt az első üres napot, hogj' sehol semmi utcán nincs remény, hogy szembe jöjjön velem . . . Én . . . én . . . elmennék egyszer önökhöz tavasszal...

Kamilla.

Nem lehet.

Miklós féltékenyen.

Valaki más van ott.

Kamilla. Nincs senki.

Miklós. Esküszik?

Kamilla.

Esküszöm. Nem kell senki. Neui kell semmi.

Miklós jeléje hajol. Az én szavaim se, az én szegény, forró szavaim . . .

FARSANG.

Kamilla. álmodozva.

Azok . . . jók . . .

Miklós

Azt kell hinnem, eljutnak a szívéig. Odáig égnek.

K.\MILLA

lehunyja a szemét.

Néha.

Miklós egészen halkan. Most?

Kamilla.

Játszom velük.

Miklós még halkabban. Most?

Kamilla

kissé érzékien. Jól esnek. Most talán kellenek is.

J-

ELSŐ FELVONÁS.

Táncoltam. Bál van. Éjszaka van. Imádok táncolni. És ez vele jár . . . ez ilyenkor jó . . . és meleg van és zene . . . Egy kicsit figyel, halkan. Jó cigány van itt ma.

Miklós

halkan, maga elé.

Agyonlövöm magam.

Kamilla. Melyik cigány ez? Sárközy?

Miklós halkan, mélyen. Agyonlövöm magam.

Kamilla.

Pedig ez nem is a legjobb. Van most egy nagyszerű zenebanda itt Pesten, de nem tudom, hogy hívják. Vigyáz- zon Miklós, ne álljon olyan közel hozzám. Jobbra nézett. Jön a Liszka.

FARSANG.

Miklós.

elhúzódik tőle.

Liszka . . .

Liszka belép jobbról, megáll, kis szünetei tart.

Kamilla. Gyere, g\'ere.

Liszka. A bátyáin nincs itt?

Kamilla. Honnan jössz, Liszka ?

Liszka.

Felülről, a gardróbból.

Kamill.\. Letiporták a ruhádat.

LlSZK.\.

Le. Az egész alja leszakadt. De olyan nagyszerűen csinálta meg az az asszony ott fönt.

ELSŐ FELVONÁS.

Kamilla. Ügy kell neked.

LiSZKA.

Igazad van.

Szünei.

Kamilla. Megint olyan komolyan nézel rám.

LlSZKA.

Nem.

Kamilla. Gyűlölsz. Bálban mindig gyűlölsz.

Liszka

őszintén.

Csak csodállak. És irigyellek.

Kamilla.

Bemutattak legalább a fenséges asszonynak ?

FARSANG. LiSZKA.

Nem. Leszakadt ruhával csak nem mehettem oda. Pedig a bátyám nagyon szerette volna.

Kamilla.

Az előbb gúnyolt itt, amiért tola- kodtál.

LiSZKA.

Pedig ő küldött.

Kamilla. Ez jó.

LiSZKA.

Én nem is mentem volna, ő mondta, hogy menjek, sürgetett, hogy men- jek, . . . hogy bemutatnak . . . hogy fiatal özvegy vagyok . . . ezzel javítom a társaséleti pozíciómat. Leül a má- sik padra. A bátyák . . . rosszabbak, mint a íérjek Mindig a bátjí^ák ilyen érzékenyek a társasági helyzetre. Én nem bánom az enyémet. Én nem

76

ELSŐ FELVONÁS

mentem volna. Ide akartam jönni. Szünetet tart. Hol vannak a többiek?

Kamilla. Az uram vacsorát ment rendelni . . .

Szünet.

	LiSZKA.
Vacsorát ?
	Szünet.
	Kamilla.
Igen.
	Szünet.
	LiSZKA.
	remegve.
Kevesen vagytok itt.
	Kamilla.
Gondolod r
	LiSZKA.
Nem úgy	értem.

FARSANG.

Kamilla. Lehetnénk még kevesebben is.

Miklós felkel. Ha én vagyok az . . .

Kamill.\. Nem.

LiSZKA.

Tudom, hogy én vag\-ok. Indul. Hol a bátyám?

Kamilla ■sértődötten. Nekem nem lehet ilyet mondani.

LiSZKA.

Kérlek. Elmegy sértődötten. Szünet.

Kamilla. Menjen utána.

Miklós. Nem megyek.

78

ELSŐ FELVONÁS.

Kamilla

parancsolóan.

Most menjen utána azonnal. Nem bírom nézni, hogy így kínlódik. Mikor így kinlódik, mikor így vergődik a szerelmével szegény, akkor ön miatt... harapós. És engem harap meg.

Miklós. Szegény kis állat. Elmegy utána.

Kamilla egyedül marad, rövid ideig néz a távozó után, aztán hátraveti a fejét és lassan legyezi magát. Aztán maga elé néz. Aztán meglát valamit jobbról a földön, ahol a függöny drapériája a földet éri, a nyilasban, úgyszólván már nem is a színpadon. Mereven néz oda. Lassan odahúzódik, ülve, a padon, aztán le- siklik, lehajol, lenyttl oda, felvesz valamit. Visszajön a középre, bámulva nézi a tárgyat, arcán nagy meglepetés és rémület. Egészen halkan, meglepet-

FARSANG.

ten. Egy drágakő . . . Körülnéz, hogy senki nem látja-e és ismét csudálkozva nézi a drágakövet.

őz belép jobbról.

Őz

visszanéz a nyilas felé.

Rettenetes dolog történt.

Kamilla. Mi az?

Őz. Óriási botrány van künn. A fő- herczegnő elvesztette a diadém jából a nagy koronagyémántot.

Kamilla meglepetten.

A koronagyémántot? Őz.

Igen, azt. Azt mondják, milliókat ér. Nem találják sehol. Iszonyú izga- tottság van.

80

ELSŐ FELVONÁS.

Kamilla néma izgalomban lassan hátratette a kezét.

A . . . koronag;^^émántot ? , . . Őz.

Egy nagy gyémántot, ami a korona tulajdona, valami neve is van, óriási brüliánt, benne van az iskolai köny- vekben.

Kamilla. Elvesztette ?

Őz. A diadém] ának a közepén volt.

Kamilla. Kiesett belőle?

Őz. Bizonyára.

Kamilla. És nem vette észre.

Farsang. 81 6

őz.

Csak most vette észre. Ilyen büsz- kén tartja a fejét .. . hátra eshetett a fejdíszére . . . aztán le a ruhájára. A fejéről csak nem lopták le.

Kamilla hidegen, rémülten nevet.

Azt nem hiszem. Őz.

Nagy rémület van ám . . . A zene halkan szól.

Kamilla. És nem tudják, hol vesztette el?

Őz. Lehet, hogy a teremben ... de ott táncolnak . . . táncközben félre rúg- hatták valahova . . . Ott keresik az emelvény körül, ahol a bálanyák ülnek.

Rudolf lihegve jön jobbról.

ELSŐ FELVONÁS,

Rudolf. Klasszikus botrány van. A fő- hercegnő . . .

Kamilla idegesen. Elvesztette a diadémjából a korona- gyémántot, tudom.

Rudolf izgatottan. Már elmondtad?

Őz.

El.

Rudolf.

Ilyen az én szerencsém. Borzalmai hangulat van künn az egész teremben.

Őz. Na, azt elhiszem.

Rudolf. Előbb nagy szaladgálás volt, egész pánik ... de most megkértek minden-

FARSANG.

kit, hogy tegyenek úgy, mintha semmi se történt volna. A helytartó sorra odament az egyes társaságok- hoz és kérte a hölgyeket, hogy táncol- janak.

Kamilla.

És táncolnak?

Rudolf.

Muszáj nekik. Önnél nem volna nagy sikere a helytartónak.

Kamilla. Nálam?

Rudolf. Kénytelenségből táncolni. Én se bírom. Megugrottam előle. Engem ne táncoltassanak rendőrileg. A cigányra ráparancsoltak, hogy folytonosan játsz- szék, amilyen erősen csak tud és egy pillanatra se hagyja abba.

Figyelnek , a zene szól.

Kamilla. Mindenki tudja már?

84

ELSŐ FELVONÁS,

Rudolf.

Egy pillanat alatt az egész terem- ben tudta mindenki. A polgármesterek odamentek a fenséges asszonyhoz. Szegény policáj direktor olyan fehér, mint a fal.

Kamilla.

És keresik?

Rudolf.

A polgármesterek is. Aki nem táncol, az keresi.

Őz

meggyőződéssel.

Az egész épületet át kellene kutatni. Ott kezdeni, ahol a főhercegnő bejött és végig egészen addig a trónusig, ami az emelvényen van.

Kamilla már szinte remegő hangon.

És ha a fogatában hagyta?

85

Rudolf. Azt is nézték. Nincs benne. Oroszy jobbról jön.

Oroszy. Ez aztán a skandalum !

Rudolf. Már elmondtuk.

Őz. Rettenetes.

Oroszy. Te már kint is úgy sopánkodtál, mintha te vesztetted volna el. Lojális alattvaló vagy.

Őz felháborodva. Engedj meg, azt mondják, milliókat ér. Sok milliót.

Oroszy. Hát aztán ?

ti6

ELSŐ FELVONÁS.

Kamilla csudáihozva. Sok milliót?

Öz. Nem is lehet megbecsülni. A kö értéke, a történelmi becs ... a ko- rona . . .

Oroszy. A rémes az, ami most történt . . . ezt nem tudjátok. Az urak lassan körülállták a pódiumot és észrevét- lenül körülfogták mindazokat a del- nöket, akik az emelvényben voltak . . . és a helytartó nag^'on udvariasan bocsánatot kért tőlük és mindnyáját beterelték a művész-szobába ... és ott most megmotozzák őket.

Rudolf. Ez iszonyú ! Hiszen ez észbontó !

Öz ijedten. A nővérem hol van?

FARSANG.

Oroszy.

Megint ott láttam nyomakodni a pódium körül, mikor az előbb fel- mentem különtermet rendelni.

Őz.

Szent Isten ! Elszalad jobbra.

Kamilla erólteteit mosolylyal.

Az úriasszonyokat megmotozzák ?

' Oroszy. Mind.

Kamilla

mintha fel volna háborodva.

És miért tűrik ?j

Oroszv.

Fiam, ez olyan nagy eset, ami egyszer esik ezer esztendőben. Báró- czynét is bevitték, az ausztriai bank

88

ELSŐ FELVONÁS.

igazgatójának a feleségét, a méltóságos asszonyt. Az pedig nem lopta el.

Kamilla. És megmotozzák?

Oroszy. Biztosan.

Rudolf. Az pedig csak nem lopta el. De azért ennél a motozásnál jelen lenni... vagy egy függöny mögül nézni . . ,

Oroszy. Nem lopta azt el senki. Legfeljebb, ha valaki megtalálta és nem adta vissza.

Kamilla hideg mosolylyal. Vagy meg se találta senki.

Oroszy. Vagy az.

Rudolf. Milyen barbár kegyetlenség ez a

89

FARSANG.

vetköztetés. Hiszen . . . csak látták volna ott az emelvényen, amikor valaki lehajol és felveszi . . .

Okoszy.

A hölg^'ek mind meghajoltak, le a földig. Az udvari mégha jlásnál mind a földre ülnek. Ki veszi észre, ha a másik ilyenkor felvesz valamit a földről?

Kamilla.

hideg nevetéssel.

Még talán , . . minket is megmotoz- nak.

Orosz Y.

Azt nem tanácsolnám nekik. De mi nem is voltunk ott ... A főher- cegnő azt mondta, úgy emlékszik, hogy mikor fellépett az emelvényre, azzal szemben van a nagy tükör a falon, abba belenézett, akkor látta, akkor még megvolt.

ELSŐ FELVONÁS.

Rudolf. Ebben is tévedhet.

Oroszy.

Csak azokat kérték fel, akik a pódiumon és a pódium mellett álltak.

Kamilla. ö is belenéz a tükörbe.

Oroszy. O is ember.

Rudolf.

Rémes. Nekem a hideg jár a hátamban.

Oroszy.

Egy nagy tengerzöld gyémánt. Egy brilliánt. Azt mesélik, az oroszi cári kincstáré volt, onnan jött valami nászadománnyal nyugatra. Most a császári koronáé. Azt mondják, az egész világ ismeri ezt a követ.

FARSANG.

Kamilla

hitetlenül.

Az egész világ? Egy követ?

Rudolf.

Mondom, hogy az iskolakön jrvekben is benn van. Én tudtam is a nevét.

Kamilla.

Neve is van?

Rudolf.

Hogyne. Ezeknek mindnek van nevük. Várjon csak, hogy is hív- ják.. .

Kamilla. És 6 . . . most hol van?

Oroszy. Kicsoda ?

Kamilla. A fenséges asszony.

ELSŐ FELVONÁS.

Oroszy.

Az emelvényen. Rudolfhoz. Láttad ott ülni?

Rudolf.

Láttam. Ijesztő.

Oroszy.

Halotthalványan ül. A trónuson, amit oda építettek neki . . . egészen mereven, fehéren . . . lecsukott szem- mel ... A fején a vak diadém, köze- pén a fekete ürességgel, ahonnan a gyémánt hiányzik.

Kamilla. Ne menjünk ki?

Oroszy.

Hova? Oda?

KLamilla.

Megnézni, ahogy ül. Szeretném látni.

FARSANG.

Orosz Y.

Világért se. Itt maradj. Még csak az kéne, hog>' a közelébe menj. Bele- keverednél ebbe a dologba. Az Isten mentse meg őket attól, hogy minket meg akarjanak motozni, akár téged, akár engem.

Kamilla. Mulatságos lehet.

Oroszv.

Ne is mondd. Xem tűrném.

Kamilla.

Nem tűrnéd ?

Oroszv.

Hozzám próbáljanak nyúlni. Vagy hozzád.

Rudolf.

De ha mindenki . . .

94

ELSŐ FELVONÁS.

Oroszv ellentmondást ium tűrően

Oroszy Sándorné nem. Aki a tested- hez mer nyúlni, azt egy ütéssel ütöm le.

Kamill.^ megkönnyebbült, mosolyog. Ne haragudjál rájuk.

Oroszv.

Hálát adok az Istennek, hogy nem állít ez elé a probléma elé. Szerencsé- jük, hog3' nem is próbálják.

K.\MILL.\

Még próbálhatják.

Oroszy erősen Nem. Ezt nem. Liszka jön feldultan, utána rögtön Miklós.

LiSZKA.

Istenem . . . reszket . . . édes Iste- nem . . .

Kamilla. Mi az?

LiSZKA.

Jaj . . . szívem . . . keze a szívén.

Oroszy. Mi van kegyeddel?

Miklós

lihegve.

Megmotozták.

Kamilla. Téged megmotoztak?

Oroszy

felháborodva.

Hol volt a bátyja?

Liszka. Nem találtam . . . nem láttam . .

96

ELSŐ FELVONÁS.

Oroszy. Kivel volt keg\'ed?

Miklós kifulladtán ül le.

Velem volt ... de elszaladt . . . otthagyott . . . megint előre küzdötte magát, fel az emelvényre . . .

LiSZKA.

Istenem . . . Csöndesen sír.

Rudolf.

Te . . . nem tudtál szólni?

Miklós.

Mondom, hogy nem tudtam semmi- ről .. . Mikor a botrány kitört, már nem is láttam. Hozzám odajött a helytartó, hogy az Istenre kér, tán- coljak reszkesspolkát. Fölkel. Hát táncoltam reszkesspolkát. Mindenki- nek táncolni kellett. Én mindenesetre

Farsang. 9" ^

biztosítottam magamat, az ő felesé- gével táncoltam.

LiSZKA.

szepegve. Ügy kell nekem. Minek tolakodtam.

Kamilla. Hogy motoztak meg?

LiSZKA.

A ruhámban . . . Sírva, a ruhám alatt . . .

Kamilla.

Külön szobában ?

LiSZKA.

A művész-szobában. Rettenetes volt. Siró szemmel elmosolyodik. Ott motoz- ták az összes nőket. Milyen mulatságos volt. Nevet, sír. Az urak leüUetik.

Kamilla. Ki motozott?

ELSŐ FELVONÁS.

LiSZKA.

Az Öltöztető asszonyokat hozták fel a gardróbból és egy öreg német hölgy dirigálta őket, nem tudom kicsoda, de méltóságos asszon^Tiak nevezték. Mindenki ott volt, akinek az ura nem mert botrán^i; csinálni. Gyávák ! Azt a rémületet abban a szobában ! Mikor már túlestem rajta, úgy szerettem volna még ott maradni, de kiküldtek, ebben is malőrös vagyok, én voltam a második, akit meg- motoztak. Sír.

Kamilla. Levetkőztél?

LiSZKA.

Nem kellett . . . Csak kikutattak az asszonyok . . . De egyszerre dolgozott valami öt . . . Mint a pribékek . . . úgy estek neki a finom divathölgyek- nek ... és . . . az a látvány ott . . , csupa selyem és szalag ... és par-

99 7*

FARSANG.

íümök ... és harisnyák, te, és lábak és kajla lábak és szép lábak ... és kövérek és finomak ... és minden selyem és csipke ... és micsoda külön parfümök és keblek és csipkék... és öregek és fiatalok ... és azok a híreS szép asszonyok ... a szendék és tetszelgök, mind, te, ha ezt egy férfi végignézhette volna ... És rémület a parfümben, és sírtak, a tündérhölgyek felemelték a ruhájukat nyakig és úgy zokogtak ... a sok csipkében ... És mások mulattak, és lestek egymást . . . és elájultak . . . egy magas, komoly, gőgös hölgy elájult, mikor körül- vették . . . ennek volt a legszebb alakja és egy csipke arrangementja, a keblén, egészen átlátszó ... és reszketés és rémület, és micsoda drága dolgok, csupa titkolt kincsek . . . olyan szemérmes színek, a fehér kebleken, tudod . . . olj'an «csak-te- látod-édes-uram, csak-te-látod-édes uram)) ... és most eg>'szerre mind kint I

ELSŐ FELVONÁS.

És az a beszéd, és tiltakozás és csipkék és jázminillat és sikoltás, meg selyem, narancsvirágparfüm és nevetés meg sírás ... és azok a hóhérok, azok a gardrobos asszonyok . . . mint a ku- tyák a vadra . . . némelyik ájuldozó hölgyet hárman is bontogattak . . . mindenik magának akarta . . . Soha nem fogom elfelejteni ... és . . . csak most nagyon izgatott vag^^ok . . . Sirds fojtogatja... mert... nagyon izga- tott vagyok . . . Sírni kezd . . . de . . . nem adom egy világért . . . hogy ezt láttam . . . hogy ezt láthattam . . . sír . . . ennél mulatságosabbat . . . soha életemben . . . Ha ezt egy férfi lát- hatta volna !

Rudolf felháborodva. Rettenetes !

Miklós Szegény Liszka ... ha tudtam volna . . .

104

FARSANG.

Oroszy. Pihenjen egy kicsit.

Rudolf. Rettenetes !

Oroszy.

Jól van már! Hozok, Liszka, egy limonádot. Balra elsiet.

Rudolf Liszka niellett áll, suttogva. Mondhatna egy pár részletet a toalettekből, a nevek megnevezésével.

Liszka.

Milyen illemsértő eszme ! Ne kíván- jon tőlem ilyet.

Miklós. Szegény kis Liszka.

Liszka. Ne sajnáljon. Törli a szemét. Iri- gyeljen ön is, mint Rudolf. Mosolyog.

ELSŐ FELVONÁS.

És mindehhez szólt a zene ... Kamillához ... te . . . a zenebanda ott van az üvegfal előtt. Sír. Játszott mint a veszedelem, verte a cimbal- mot . . . milyen lárma volt . . . zene, meg sírás, meg nevetés, meg ájul- dozás ... és a cigány csak játszott, húzta, verte, dolgozott, mint a bo- lond . . .

Miklós.

Mégis meg kellene tudni . . . Indul.

Kamilla

ifedten.

Maradjon itt.

Miklós. Kérem. Visszalép.

Kamilla. Maradjatok itt.

Miklós. Csak a helytartót akartam . . .

FARSANG.

Kamilla halkan, parancsolóan.

Itt maradjon !

Rudolf Liszkához.

Csak azt mondja meg, hogy Báró- czynénak mik a toalett-titkai?

LiSZKA.

Ne kívánja tőlem.

Rudolf. Jó, jó. Jön kegyed még hozzám.

Oroszy

balról belép, átadja Liszkának a limo- nádot.

LiSZKA

Rudolfhoz. Istenem, milyen gyöngédtelen.

l04

ELSŐ FELVONÁS.

Oroszy. Szörpentsen ebből.

LiSZKA.

Köszönöm. Iszik. Kapitány jön i óbbról izgatottan.

Kapitány. Nahát . . . Nagy lélekzetbe kezd.

Rudolf k láltva.

Kapitány izgatottan.

Tudjuk.

Tudják?

Kamilla.

Tudjuk. Mindent tudunk.

Kapitány. A részleteket is?

FARSANG. LiSZKA

sirva. Azokat is.

Kapitány rémes izgalomban.

Na és mit szólnak hozzá?

Oroszy.

Mit szólnak hozzá ők?

Kapitány. Kik?

Kamilla.

A fenséges asszony? . . .

Kapitány. Készülnek. Indulnak.

Kamilla. Elmennek ?

Kapitány. Igen. A választmányi urak már

106

ELSŐ FELVONÁS.

leszaladtak, hallottam, amint mond- ták, hogy a fogatok álljanak elő.

Kamilla. És a gyémánt?

Kapitány. Nincs meg.

Rudolf. És a bál? Mi lesz a bállal?

Kapitány.

Az folytatódik. A helytartó meg- kérte a rendező-választmányt, hogy a bál épen úgy folytatódjék, mintha nem történt volna semmi. Mindenkit felkértek, hogy táncoljon.

Kamilla. És táncolnak?

Kapitány. Muszáj. Egy hölgy rosszul lett. És

FARSANG.

egy hölgynek elveszett a fülbevalója és az külön jár jajgatni, de senki se hallgat rá. Azt is tudjátok, hogy motozás volt?

LiSZKA.

Tudjuk.

Kapitány

harsányan. Nahát . . .

Orgszy. Szeretted volna látni.

Kapitány. Egy évet az életemből.

Rudolf. Azt elhiszem. Ismét Liszkához megy.

LiSZKA

felkel és otthagyja. Hagyjon már békén !

Kapitány. Egyelőre senkinek sem szabad ki- menni az épületből.

t08

ELSŐ FELVONÁS.

Oroszy.

Nagyon helyes. Jó, hogy nekünk már van különszobánk az emeleten. A sárga szobát kaptuk és a mellette lévőt, mert Kápolnay nem adja kártya nélkül.

Kamilla.

Mégis kártyázni fogtok?

Oroszy. Vacsora után. 'Egy kicsit. Újra szólni kezd a himnnszszerü zene.

Rudolf Mennek !

Kapitány. Most mennek ! Kapitány és Rtidolf a nyíláshoz megy.

Miklós. Ezt megnézem. Indul ó is.

Kamilla halkan. Itt marad ön.

FARSANG.

Miklós. Igen.

Kamilla.

Velem marad ön.

Miklós. Parancs. Ezalatt a függönynyílásha állt Liszka is.

Kamilla. Odáig ön is elmehet.

Miklós. Parancs. Ö is a nyíláshoz megy.

Oroszy, aki ezt a rövid és fojtott pár- beszédet haloldalt egyediül állva észre- vette, most Kamillához lép.

Kamilla megretten.

Oroszy. Különös.

110

ELSŐ FELVONÁS.

Kamilla. Micsoda ?

Oroszy. Rövid, de titkos szavak. Suttogtál.

Kamilla. Semmit.

Oroszy. Mióta ismerlek, még soha ilyet nem tettél.

Kamilla. Nem felelek.

Oroszy.

Még nem is kérdeztelek. Csak figyelmeztetlek .

A szemébe néz és a többihez megy a

függöny-nyílásba. Mind néznek a bálterem felé, nyújtogat- ják a nyakukat, Liszka félig künn áll már, úgy, hogy csak a négy férfit látni, háttal. Kamilla egyedül és komolyan áll a szinpad közepén, ökölbeszorított kezében a gyémánt.

111

FARSANG.

Rudolf

kifelé néz.

Milyen mozgás van . . . Kapitány.

Ott . . . nézd ... az emelvénynél . . . az, aki most jön le lépcsőn. . .

Oroszy.

Melyik?

Kapitány.

Az a szikár, magas ... az a nagyon magas . . .

Oroszy.

Aha. Látom.

Rudolf.

Olyan, mint egy márványszobor.

A himnuszszerü zene tompán és hal- kan szól, végig.

Kapitány. A nagy ajtón mennek ki.

ELSŐ FELVONÁS.

LiSZKA.

Milyen szép . . . Most megint viszik előtte a gyertyákat. Milyen sápadt. Nézd KanűUa!

Kamilla.

mereven néz maga elé, nem arra, amerre a többi. Látom.

Rudolf. Azon az üvegajtón mennek ki?

Oroszy. Itt a középen . . . most ... a citrom- fák mellett, itt, ahol most nyitják . . .

Kapitány.

Most nagyszerűen látom. A fő- herceg mosolyog.

Oroszy. Nem nagyon.

Rudolf. Iszonytató . . . Nézd, milyen rémes

Farsang. 113 g

az az üres diadém . . . Nézd, most látni ... a közepén ... ott iiiányzik a kő . . . Kísérteties . . .

Miklós.

Mint egy szobor . . .

Rudolf Kamillához. Szép nag^'sád !

Kamill.\

mint fent.

Láttam.

LiSZKA.

Azért büszkén tartja magát . . . milyen magasan tartja a fejét! Milyen szép, szenvedő arc ! Kimegy.

Kis szünet.

Kapitány.

Vigyázz, most mennek erre. Mo.st idenéz.

ELSŐ FELVONÁS.

Kis szünet.

Egyszerre minden férfi mélyen meg- hajol. Kamilla, egyedül, a szinpad közepén, felkapja erre a fejét, és aztán ő is a legmélyebb udvari meghajlást csinálja arrafelé, amerre a férfiak hajolnak meg. Kamilla a földig hajol, alázatosan. A himnusz szól. Az egész társaság ebben a helyzetben marad mi- közben legördül a

FÜGGÖNY.

8*

FARSANG.

MÁSODIK FELVONÁS.

Kts terem. Hátul, középen az álta- lános bejárat. Jobbról, egészen hátul, oldalra szolgáló nyilas, amely egy kis folyosóra vezet, a szomszéd külön szoba felé. Égő gázcsillár, amelyről bojtos zsinór függ le. Kissé balra a középtől dúsan és ünnepélyesen teritett asztal, tizenegy személyre, vacsora után. Négy-öt szék a falak mellett, néhány szék az asztalnál. Éjfél után. Messziről, nagyon tompán, alig hallhatóan báli zene. Néha a tánc dobogása.

Liszka és Rudolf az asztal előtt.

LiSZKA

izgatottan. Ne hagyjon itt, Rudolf !

116

MÁSODIK FELVONÁS.

Rudolf

u7iottan. Kérem, mennyei nagysád.

LiSZKA.

Az istenért, ne hag^'jon magamra a keservemmel. Ön az eg\-etlen ember, aki még segíthet rajtam.

Rudolf. Mivel?

LiSZKA.

A világfi eszméivel. A lélekbúvár tanácsával.

Rudolf. Kérem, mennyei nagysád.

LiSZKA.

Kártyázni akar menni.

Rudolf. Igen.

LiSZKA.

Egy percet . . . Egy percre hallgas-

Rudolf. A helyem rezerváha van. Várnak.

LiSZKA.

Egy szó az egész. De nekem élet és halál.

Rudolf. Kérem.

LiSZKA

kétségbeesetten, Oroszvné szerelmes.

Nos?

Ideges.

Igen.

Rudolf.

LiSZKA.

Rudolf.

LiSZKA.

Izgatott. Szórakozott. A vacsoránál nem evett.

Rudolf.

Nem sokat evett.

118

MÁSODIK FELVONÁS.

LiSZKA.

Én meghalok ebbe, Rudolf.

Rudolf. Igen? Nos, és?

LiSZKA.

Két évig bírta és én két év óta reménykedem ... és most . . . Holnap- után már utaznak ... és most a végén ... az utolsó órában veszem észre, hogy végem van, mert most szeretett bele Miklósba.

Rudolf

jobbra néz.

Ön elfogult. Önnek fátyol borul a szemére, ha Miklóst beszélni látja vele. Akkor ön megvadul, mennvei nagysád. Indul. Jön?

LiSZKA.

Hova?

FARSANG.

Rudolf. Egy kicsit nézni a játékot. A kártyá- sok közt promenádézni. Jöjjön, az elszórakoztatja. A karját nyújtja.

LiSZKA

megfogja a kar-ját.

Ne hag^'jon itt. Adjon tanácsot. Nézze . . . csak egy perc az egész . . . nekem nincs senkim, akinek a szíve- met kiönthetném. Barátnőimtől iszo- nj-odom, a bátyám erkölcsbíró és üyen bűnös érzelemmel csak nem mehetek a papokhoz ! Ön ismeri Kamillát, Miklóst, a vüágot. Én gör- csösen kapaszkodom önbe.

Rudolf.

Az előbb, mikor a memoárjaim számára adatokat kértem, nagyon ri- deg volt hozzám.

LiSZKA.

Milyen adatokat?

120

MÁSODIK FELVONÁS.

Rudolf. Tudja ön jól.

LiSZKA

siránkozva. Mit akar tőlem?

Rudolf

gonoszul.

Az előbb abban a müvészszobában... olyan érdekes titkokat látott . . . Én azokból farsang végéig megélek az estélyeken. Ezeket nekem újságolnom kell. Én elvesztem a létjogosultságo- mat, ha nem tudom, hogy Báróczjoié méltósága milyen toalett-meglepeté- sekkel szolgált a motozásnál.

LiSZKA.

Megzsarol ! Menekülni akarok ke- beltitkaim fölöslegétől, a lelkem nyu- galmát kérem tőle és ő zsarol ! Ön túl- megy az illem korlátain !

121

Rudolf.

Pardon. Már nem kértem semmit. Indul.

LiSZKA

ijedten.

Ne hagyjon el. Ne sértődjék meg. Ne hag5'jon magamra zsibbasztó szenvedésemmel. Istenem . . . mikre kényszerít . . . Báróczyné . . . sírva . . . a keblén kék selyem . . . könnyű, de finom anyag . . .egészen halványkék... Valencienne csipkével . . háromszögű Einlag ... az Guipure-csipke ... és egészen körül a csipke fölött, fűzve, egy vékony kis créme-szalag ... de most hallgasson meg legalább két percig . . .

Rudolf ki van elégítve.

Kérem, parancsoljon.

122

MÁSODIK FELVONÁS.

LiSZKA

sietve.

Ma este . . . mióta ott lenn beszél- tek . . . Kamilla fel van dúlva. Nem lehet ráismerni.

Rudolf. Izgatott.

LiSZKA.

Az urával nem beszél. Alig felel neki.

Rudolf. Ideges.

LiSZKA.

Sose szokott lenni.

Rudolf.

Velem is röviden bánt.

LiSZKA.

Mindig magára akar maradni Mik- lóssal.

123

Rudolf. Igen?

LiSZKA.

De én folyton zavarom őket . . . Kétségbe vagyok esve . . . Fol>i;on Miklóst keresi a szemével. Sohase tette.

Rudolf.

Az igaz.

LiSZKA.

i\Iit csináljak? Még egy napig van- nak itt . . . Ha addig folyton a nyakukon vagyok . . . amíg eluta- zik . . . Hiszen most jövő télig nem láthatják egymást . . .

Rudolf. A nyakukon? Nem jó. Indul

LiSZKA.

Már megint megy.

Rudolf. De kérem . . .

MÁSODIK FELVONÁS

LiSZKA.

Csak ezt az eg>-et. Csak még egy percig. Fel van dúlva, most, az utolsó órában szeretett bele . . . csak úgy lobog a szeme ... a túlfeszültség- től ... ne hagA'jon itt . . . nem is figyel ide . . .

Rudolf. Dehogy nem.

LiSZKA

izgatottan, gyorsan.

Istenem . . . Báróczynét már mond- tam . . . várjon . . . Wiesenfeldnét, a tőzsér nejét ismeri?

Rudolf. Hogyne.

LiSZKA

sírva.

Hímzett fehér mousseline... Hosszú kettős betétek . . . körül keskenv

FARSANG.

csipke ... az alja kivarrva bodrozott volán -nal . . . halvány Groseille des Alpes szalag kis rosette-ekkel . . . Csak ezt mondja meg: jól teszem-e, ha Kamillát megszólítom és megaláz- kodom előtte és megkérem, hogy ne gyötörje ^Miklóst, ha nem szereti, így megtudom, hogy szereti-e, vagy nem szereti.

Rudolf. Hosszú kettős betétek?

LiSZKA.

Igen. Szint fog vallani, muszáj neki, úgy-e?

Rudolf.

Ha őszintén beszél vele . . .

LiSZKA.

Meg fogom szólítani. Sietve. De mondja, hogy ezzel nem rontok-e el mindent ... ha Miklós megtudja.

MÁSODIK FELVONÁS.

hogy könyörögtem érte? Csak egy okos szót, Rudolf, mondjon valamit, nézze . . . már kettőt megmondtam, ne hagyjon el és még van egy, csak egy okos szót, nem kérem ingyen . . . még tudok egyet, összesen hármat láttam. Istenem, de szerencsétlen va- gyok ...

Rudolf.

S ha az asszony nem szerelmes Miklósba, akkor . . .

LiSZKA.

De szerelmes. Nem lehet ráismerni. Ma úgy megváltozott egy óra alatt. De most még lehet valamit tenni, Rudolf, amit én itt szenvedek . . .

Rudolf. Minek jön ide?

LiSZKA.

Nem ettek semmit. Ezt hogy magyarázza ?

127

FARSANG.

Rudolf bölcsen. Miklós már vacsorált.

LiSZKA.

Lehet. Ez megnyugtat. És az asz- szony ?

Rudolf még bölcsebben. Nem volt éhes.

LiSZKA.

Gondolja? Hiszen ha így volna . . . Egy fél barackot evett és két kanál tuttifrutti-fagylaltot. Ez mit jelent?

Rudolf igen komolyan.

Tuttifrutti izgalmat jelent. 1^ akarta hűteni magát.

LiSZKA.

Hát mégis szerelmes ! Ma jobban hatott rá Miklós, mint máskor. Hirte-

MÁSODIK FELVONÁS.

len. És látja, ezt akarom tóle meg- kérdezni. Meg is fogom. Rudolf indul. Csak annyit mondjon : tegyem meg, igen vagy nem . . . segítsen rajtam . . . jaj Istenem . . . Várjon. A szép Jurko- \'ichnét is tudom . . . sirva . . . tiszta vászon, egészen sima, egészen házias, jaj, ez az utolsó, több már nincs, kis finom kézimunkával szegve, a zsüpón alul házicsipkével, égszinkék szalag, de csak kis csokrok, — csak beszéltek volna, de ahogy az az asszony hallgat és maga elé néz és valamin gondolko- zik és . . .

Rudolf affektáltan. Rossz kedve van itt ma mindenki- nek.

LiSZKA.

Gondolja ön?

Rudolf. Ez a skandalum megzavarta a mulatságot. Én is borongó vagyok.

Farsang. 129 9

LiSZKA.

Gondolja, hogy én is ezért látok rémeket? Mondja, úgy-e? Persze! Ez a motozás izgatott fel. De ezt értem, engem megmotoztak. De ö ! Hiszen ő nem is érti, milyen nagy dolog ez . . .

Rudolf indul. Kezét csókolom.

LiSZKA

hirtelen leül. Nem tartóztatom. Gonosz, blaziro- zott ember ön. Most nincs több tit- kom . . . bát most nincs több türelme. Spórolnom kellett volna ezzel a három illetlenséggel.

Rudolf.

De tündéri nag3'sád, hogv mondhat ön ilyet? Tudja, liogy mindig rendel- kezésére állok.

LlSZK.\.

Jó . . . Menjen, menjen . . . menjen

130

MÁSODIK FELVONÁS.

kártyázni . . . Kifosztott, most itt- hag^^ Nemes modor.

Kamilla jön jobbról, utána Miklós.

K.\MILLA

előtemegy az asztalhoz, leül. Zavarunk?

LiSZKA.

Fájdalom, nem. Engem mindenki un. Rudolf örül, hogy kártyázni mehet.

Rudolf.

Ilyet ne mondjon. Most azért is itt maradok.

LiSZKA.

Mert Kamilla itt \an.

Kamill.\ nyugtalan.

Miattam ne maradjon itt. Csak menjen szépen kártyázni. Olyan

FARSANG.

nagyba megy, hogy öröm nézni. Csak olyan füst ne volna. Szeretem nézni a nagy játékot. Mindig kicsi- ben kezdik és egy félóra múlva meg- vadulnak.

Miklós

	mellette áll.
Miért hívott ki?
	Kamilla
	halkan.
Beszélni akarok önnel.
	Liszka
	Kamillához.
Azelőtt	érdekelt a kártya.
	Kamilla.
Ma nem	érdekel.
	Liszka.
Táncoln	mégy?

MÁSODIK FELVONÁS.

Kamilla.

Nem.

LiSZKA.

Ideges vagy.

Kamilla. Sose voltam.

LiSZKA.

Röviden felelsz.

Kamilla. Tgen.

LiSZKA.

Nem ettél semmit.

Kamilla fölkel, idegesen.

Ezeket a szószos francia dolgokat nem szeretem, Galantine, mayonnaise, fricassé, fricandeau, — francia koty- folás. Látni se tudom. Elég hosszan feleltem ?

Kis szünet.

FARSANG.

Oroszy belép jobbról.

Mi van veled, gyermekem? Miért hagytál ott minket? Nem jól érzed magad ?

Kamilla.

Dehogy nem.

Miklós.

Azt mondja a nagyságos asszony, hogy nagyon nagy benn a füst.

Oroszy.

Nyugtalan vagy. Elrontották a mulatságodat. Látom én azt. Akarsz hazamenni ?

Kamilla leül.

A világért sem. Oly jó itt. Nem kell mindig tombolni. Most egy kicsit csöndesen beszélgetünk itt, csak menj fiam, ne zavartasd magad, aztán le- nézünk a nagyterembe.

MÁSODIK FELVONÁS.

Rudolf.

Ahol csak voltam, mindenütt ilyen feszült a társalgás.

Kamill.a.. Nyersz ?

Oroszy.

Rémesen. Rudolfhoz. Rudolf, ha akarsz, g>'ere, míg más nem ül le a helyedre.

RfDOLF.

Bocsánat, drága hölg^'eim. Elsiet, jobbra.

Oroszy

indul.

Hát . . . ahogy akarod, ang\'alom. Bármikor haza akarsz menni, szólj, ne zsenirozd magad, én rögtön föl- kelek és megyünk. Van elég sam- pányeretek? Megnézi az üveget a vödörben. Csönget. Liszka, ne gondol- jon a motozásra.

FARSANG. LiSZKA.

felriad. Nem gondolok.

Oroszy. Mátyás hol van?

LiSZKA.

Lenn van. Mindenütt szaglász, min- dent akar tudni. Ilyesmi kell neki. Most ö boldog, izgatott, most ő résztvesz mindenben . . .

Oroszy

Miklóshoz.

Te ma nem játszol?

Kamilla

nyugtalanul.

Hagyd itt Miklóst nálunk.

Miklós. Szabadságot kérek.

MÁSODIK FELVONÁS.

Oroszy. Félóra . . . neg\'edóra . . .

Miklós. Félóra.

Oroszy.

De egy perccel se több. Érted jövünk.

Miklós. Jó.

Oroszy.

És mulattasd legalább a hölgj-eket, ne légy te is olyan zord. A belépő pincérhez. Hozzon sampányert ide is, meg a másik szobába is. A másik szobába erősét. A nőkhöz. Asszonyok, milyet akartok? Édeset?

Erősét.

Kamilla.

Oroszy.

Tyű, ha. Hát ide is erősét. Indul jobb felé. És oda be kávékat.

FARSANG.

Pincér.

Hánj-at, kérem?

Oroszy. 'Egy hordóval. Százat. Pincér el. Jó mulatást. Jobbra el.

Kis kínos szünet. A két asszony az asztalnál ül, Mik- lós Kamilla közeiéhen áll.

LiSZKA.

Most mulassunk.

Senkise felel.

Miklós Kamillához.

Akar lejönni a terembe?

Kamilla halkan. Nem.

Miklós.

Nem táncolni. Csak nézni a táncot.

MÁSODIK FELVONÁS.

Kamilla. Itt akarok maradni. Szünet.

LiSZKA

nagy beszédbe kezd.

Rudolf, aki hirhedett lélekbúvár, azt mondja, hogy az emberek önzők. Mindenki önnön érzeményeinek világá- val van elfoglalva.

A pincér belép üvegekkel. A vödörből kiveszi a benne, lévő üveget, a maradékot kitölti és új üveget állit a vödörbe. Aztán a többi üveggel elmegy jobbra, miután az üresét a többi üres mellé állította a falhoz.

Ezalatt senki se beszél.

LiSZKA

amint a pincér kiment.

Az emberi önzés azonban csak addig jogosult, amíg másra nézve nem sértő. És az ember szívesen tűri

139

FARSANG.

a mások önzését, mert tudja, hogy ennek így kell lennie, — de ha emiatt

más valakit állandóan mellőznek, sértő módon . .

Kamilla Miklóshoz.

Liszka kiről beszél?

LiSZKA.

Liszka általában beszél.

Kamilla.

Egy szót se értek belőle. De csak mondd tovább.

Miklós csillapítólag.

Liszka kedves, finom asszony, Liszka nem akar senkit megtámadni, ő nem szokott olyat mondani ami mögött más értelem van.

MÁSODIK FELVONÁS.

LiSZKA

sírásra álló hangon.

Liszkát mindenki unja. Liszka min- denütt fölösleges.

Miklós. Liszka nagyon érzékeny.

Liszka.

Ne bántsatok, én olyan könnyen sírok. A szemét érinti.

Kis szünet.

Öz

hátul, középen jön, nagy sebbel-lobhal,

hangosan.

Lent voltam ! Lent voltam !

Miklós.

Na ... na .,. na ... na . . . ! Ne döntsd fel a házat.

FARSANG.

ŐZ lihegve. Lent voltam, nagyon érdekes híre- ket hozok.

Miklós. Megvan a gyémánt.

Őz. Az nincs meg. Ellenben a rendőrség már itt van. A titkosrendöröket frakkba öltöztették, de mindenki rá- juk ismer.

Miklós. Miről?

Őz. A frakkjukról. Itt van velük egy policáj -titkár és egy főbiztos lehet, hogy maga a policáj direktor, mert az dirigálja őket. Az egész épületet fel- kutatták. Most szedik fel a szőnyeget a nagy lépcsőn. Lenn a kapunál emberek állanak és csak azokat eresztik ki, akiknek cédulájuk van a főbiztostól.

MÁSODIK FELVONÁS.

LiSZKA.

Milyen cédula ?

Őz.

Xígy látszik, mindenkit meg akar- nak Ndzsgálni, de nem eg^-szerre, mert nem akarnak feltűnést.

LiSZKA.

Csak nem? . . . Istenem, ha engem még egyszer . . .

Őz.

Ne félj, a te cédulád már megvan. Az enyém is. Kamillához. Ön is kap, ha egy szót szól. Inspekció van lenn a földszinten mindenki számára, aki el akar menni.

Miklós. És mit szól ehhez a publikum?

FARSANG.

Oz.

Hát lássa, most megint szeretem a publikumot. Olyan jókedvük van. Ügy tombolnak, úgy mulatnak, ilyen még nem is volt. Ki van adva a jelszó, hogy ma itt olyan dalidó lesz, amilyen még nem volt Pesten, mert senki se megy haza . . . Egyáltalán nem megy haza senki . . . Két nap, két éjszaka fogunk mulatni. Magam is ifjú lábdühöncnek érzem magamat, olyan hej ehuja-ked vemben vagyok. A jobbról jövő és a bejárat felé menő pincérhez. Hékás, kellner bácsi. Ad- jon egy kis italt. Pincér a vödörből veszi az üveget és tölt neki. Mindenki- nek ötven fok láza van, a hölgy- koszorú úgy táncol, mintha ma volna vége a világnak. És a cigány milyen sziláján húzza a szívmozgatót ! Köszö- nöm 7s5íA. Pincérei. Mindössze egy-két öreg házaspár ment haza.

MÁSODIK FELVONÁS.

LiSZKA.

Megmotozták őket ?

Őz

leül. Mind a négyen az asztalnál ülnek.

Nem mind. Lehet felmentést is kapni. Már sokat felmentettek, akinek protekciója van. Embert kell szalaj- tani Budára, a helytartó lakására.

Miklós. Most éjjel?

Őz.

Nem alszik az most. Minden fél- órában kap jelentést.

LiSZKA.

Hát olyan borzasztó nagy dolog az a kő?

Őz.

Ez világraszóló dolog, édesem. Ez nagyobb dolog, mint mikor Fridrik

Farsang 145 10

FARSANG.

Károly hercegnő a berlini operaház- ban a királyi páholyban elvesztette azt a híres karperecet . . .

Kamilla elgandolkozva. Igen.

Öz.

Ez, tündéri hölgyeim, egy óriási indiai gyémánt, eszményi tengerzöld színe van, ezernél több karátos volt, de kétszer is pallérozták, úgy, hogy valamit vesztett. Négy é\'ig palléroz- ták Amsterdamban a legjobb munká- sok, most nég>- és fél mUlió forintra van becsülve az értéke. A pincér bejön a középen a kávékkal és némán elmegy jobbra.

LiSZKA.

Négy és fél millió !

Öz. Nagyon szép neve van, úgy hívják, hogy : <'A Nap fiad. Az orosz cári kincs-

MÁSODIK FELVONÁS.

táré volt száz évig, aztán a spanyol udvaré, onnan került hozzánk, a kincstárba, most a császári korona tulajdonát képezi.

Kamilla feláll.

Őz

kissé tneglepetten hallgat el.

Kamilla. Csak mondja. Lassan a jobboldalra megy át.

Őz ránéz és folyiaíj'a . . . azért hívják koronagydmántnak. A legszebb kő. Elsövizü gyémántnak nevezik. És tudjátok, milyen régi? Több, mint ezer éves. Kelet-Indiában találták, egy hindu templomban, ahol egy istenszobornak volt a szeme . . . ezer évig. Ez az istenszobor, a Brahma, egy hattyún ül és négy arca van a négy világtáj felé.

FARSANG. LiSZKA.

Honnan tudod te mindezt? Őz.

Leszaladtam a kaszinóba, hamar megnéztem a Conversationslexikón- ban. Fölkel. Meg^'ek, elmondom a csibukhősöknek is . . .

LiSZKA

utána szalad. Megyek veled.

Őz. Kártyázni akarsz?

LiSZKA.

Én nem. De mit akarsz ott te?

Őz. Én kártyázni akarok.

LiSZKA.

Megint kártyázol?

MÁSODIK FELVONÁS.

Oz.

Megint belebeszélsz ?

LiSZKA.

Megint veszteni fogsz. Őz.

Mit jössz utánam? Miért nem maradsz itt Kamillával? Mit csinálsz benn ?

LiSZKA

Nézlek.

Őz.

Borzasztó ! Indul. De azt az eg^'et kikötöm, hogy egy szót se beszélj a játékomba ... és ha rosszul megy, ne várd amíg szólok, hanem magadtól kelj fel és menj el és hagyj engem békében ... én már igazán nem tu- dom mit csináljak. Elsiet jobbra, Liszka utána szalad.

Kis szünet.

Kamilla

hátrasiet a középajtóhoz, onnan néz a jobboldali nyílás felé, nyugtala'utl.

Miklós ábrándozva.

Milyen szép ez . . . egy isten szeme volt . . . egy isten nézte rajta keresz- tül a világot ezer esztendeig . . . Pincér visszaj'n jobbról és némán megy ki a középajtón.

Kamilla nagy szünet titán, fojtott izgalommal.

Szeret ?

Miklós

fölkel. Tőlem kérdi . .

Kamilla. Azt kérdezem, szeret?

MÁSODIK FELVONÁS.

Miklós.

Nem akarom hinni . . . körül kell néznem . . . hogy ön . . . ezt kér- dezi . . . tőlem . . . rémült-holdogan. Kamilla I

IVAMILLA.

Szeret ?

Miklós.

Még . . . feleljek is?

Kamilla gyorsan.

Olyan nagyon , . . olyan vadul, olyan halálosan szeret . . , ahogy mondja . . . ?

Miklós.

Kamilla . . . nem bírom el . . . ezt a boldogságot. . .

Kamilla türelmetlenül.

Erre feleljen. Igaz ez mind?

FARSANG.

Miklós. Igaz.

Kamilla.

Énértem mindenre képes volna ? Miklós.

Mindenre . . .

Kis szünet.

Kamilla. izgatottan, halkan, gyorsan. Elhagyni mindent és mindenkit, szállását, zongoráját, barátait, test- véreit, szüleit ?

Miklós. Mindent . . .

Kamilla.

Ha azt mondanám, hogy szeretem és az öné vagyok . . . nincs a világon olyan, amit meg ne tenne értem?

Miklós. Ne kérdezze. Mért kérdi? Tudja.

152

MÁSODIK FELVONÁS.

Jobban tudja, mint én. Kamilla . . . mi ez?

Kamilla. Észre kellett vennie . . . ma nem úgy beszéltem önnel, mint máskor . . . Észre kellett vennie, hogy . . . ka- paszkodtam önbe.

Miklós. Nem mertem. Kamilla . . .

Kamilla.

Hogy ne mozduljon mellőlem . .

Miklós. Nem mertem gondolni . . .

Kamilla.

Egész este . . . hív-tam . . . marasz- tottam . . .

Miklós.

Azt hittem, nyugtalan . . . szeszé- lyes . . . Nem tudtam, hogy ezeknek a szavaknak értékük van . . . Soha-

FARSANG.

sem volt ... És még most se hiszek semmit . . . Ne szóljon, ne mondjon egy szót se . . . hadd higyjem még egy percig, hogy igaz az, ami itt történik . . .

Kamilla.

A szemét keresem . . . folyton . . . a tekintetét . . . abba kapaszkodom...

Miklós.

Még tart . . . még tart ez a tünde perc . . . Még hiszem ... de tudom, hogy jön az a szó . . . mindjárt ki-

mondja gaz ! . .

az a szó, hogy ez nem

Kamilla

igen hevesen.

Szenvedni kellene értem. Tudna?

Miklós. Eddig is ... de ezerszer annyit is...

MÁSODIK FELVONÁS.

Kamilla.

Ha elhagynék mindent . . . Küzdeni kellene nagyon . . . mindennel . . . na- gyon erős emberekkel . . . igen?

Miklós. Igen . . .

Kamilla.

Szenvedni és küzdeni . . .

Miklós.

Az . . . utolsó . . . lehelletemmel . . .

Kamilla.

Érettem . . . énérettem . . . bűnt el- követni . . .

Miklós.

Ne őrjítsen meg . . .

Kamilla.

Énmellettem állni, átkarolni en- gem nagyon erősen és büszkén , . .

FARSANG.

nyíltan és nagyon . . . még akkor is . . . titokzatosan, gyorsan ... ha nem vol- nék többé az, aki most vagyok . . .

Miklós.

Mi lehetnél, hog>' az életemet ne adnám érted?

Kamilla nagyon gyorsan.

És ha ... én kérdezlek . . . nekem most mindent kell tudnom rólad . . . és ha én . . . eg^'edül állanék ezen a nagy világon . . . nem olyan egyedül, mint most, de még jobban egyedül . . . egészen egyedül . . . úgy, hogy min- denki ellenem volna és úgy volnánk, hogy csak kettő volna : az egyik volnék én és a másik volna az egész világ, mind a többi emberek . . .

Miklós. Veled . . . veled . . .

156

MÁSODIK FELVONÁS.

Kamilla.

Ha engemet . . . Ha én . . . kidobott volnék és üldözött volnék, szabad volnék egészen, de mindenki vadászna rám ... és nem volna egy nyugodt perc ... És éjjel fel kellene riadni és nappal futni kellene... Velem volna?... szinte sikoltva . . . Véltem jönnél?

Veled

Miklós.

Kamilla.

Szégyenbe ... és rémületbe kel- lene ! . ■ . És szaladásba ! . . , És sza- badságba ... és gyalázatba . . . Ha szeretnélek, ha senkim se volna, csak te és te és mindig te . . .

Miklós.

Semmim sincs . . . mit hagyjak el? Ha te az enyém vagy ... mi az, amit elhagyok?

FARSANG.

Kamilla.

És ha az uram korbáccsal ül- dözne ... és ha fegyverrel üldözne . . .

Miklós. Meghalni érted . . .

Kamilla egyre hevesebben. És ha . . . gyalázatos és bűnös vol- nék ... és ha . . . loptam volna . .

Miklós. Ha . . . Mit mondasz?

Kamilla. Ha szeretnélek . . . és loptam volna... tolvaj volnék . . .

Miklós rémülten. Ha ... mi volnál? Hogy fel . . . felvillant a szemed . . . ilyennek még nem láttalak soha . . . hogy felgyul- ladt a szemed ! . . .

MÁSODIK FELVONÁS.

Kamilla.

Fel ! . . . Fel ! . . . Ha azt monda- nám, hogy ... én vagyok az . . .

Miklós. Kicsoda ?

Kamilla.

Aki . . . Ha azt mondanám, hogy a tengerzöld követ . . . az asztal elé megy, hogy m hallják a szomszédban . . . a koronagyémántot, a hindu isten szemét . . . hogy én loptam el.

Miklós

halk rémületben, keresztüihaiolva az

asztalon.

Te loptad el?

Kamilla. Én.

Miklós. Te . . . loptad ... el . . .

FARSANG.

Kamilla. Én.

Szünet. Oroszy lassan, nyugodtan lép he.

Oroszy

igen nyugodt hangon.

A szabadságod letelt, Miklós.

Miklós. A szabadságom? Ja, igen.

Oroszy.

Mi az? Heves vitatkozás?

Kamilla. Nem.

Oroszy.

Fel vagy hevülve, kedvesem.

Kamilla. Az asszonyok. Hallom, megint gú- nyoltak.

MÁSODIK FELVONÁS.

Oroszy.

Ne törődj velük kedvesem, már mondtam sokszor. Te különb vagy, mint ők. És Miklóst azért ne bántsd.

Kamilla. Nem bántom.

Oroszy. Itt akarsz maradni?

Kamilla. Itt.

Oroszy.

Lekísérlek Jurkovichékhoz, a leá- nyok közé, azokat szereted. Azt mond- ják, lenn olyan tánc van, amilyen húsz év óta nem volt.

Kamilla.

Nem akarok asszonyokat látni. Hagyj, édes angyalom, itt bennün- ket. Itt olyan jó nyugalom van. És itt vagy a közelben.

Farsang. **»* **

Oroszy. Szükséged van rám?

Kamilla.

Csak mondom . . . hogy a közeled- ben vagyok.

Oroszy

Miklóshoz.

Akkor, kérlek, Kápolnay foglalja el a helyedet.

Miklós. Neki adom.

Oroszy kissé élesen. Én eddig nem engedtem.

Miklós nyiigodtan. Most szabad.

Oroszy. Neked van fenntartva.

162

MÁSODIK FELVONÁS.

Miklós. Rendelkezzél vele.

Oroszy. Kérlek.

Kamilla Hagyd itt, nálam.

Oroszy. De akkor később már . . .

Kamilla iürehnetlenül. Az se baj.

Miklós. Látod, zsarnokság alatt állok.

Oroszy.

Zsarnokság alatt állasz. Kamilla iszik. Jobb volna, ha nem innál, szí- vem.

Kamilla.

Egy csöppet.

Oroszy. Nem szoktál.

Kamilla.

Jól esik. Ne aggódj miattam Sán- dor. Azzal teszel nyugtalanná, hogy úgy megfigyelsz. Ne törődj velem, szeretnék itt maradni, andalogni, be- szélgetni, most jól érzem magam,

Oroszy.

Ha jól érzed magad ... ez a fő. Indul, Miklós lassan a johh nyílásig

kiséri. Oroszy el.

Kamilla mozdulatlanul ül a helyén,

Miklós a jobhnyílásnál áll egy ideig

némán.

Miklós halkan.

Kétszer is mondta . . . kétszer is mondta . . .

Kis szünet.

MÁSODIK FELVONÁS.

Kamilla. Én loptam el.

Miklós

közel tnegy hozzá.

Próbára tesz. Vad . . . megint szen- vedélyes . . . most megint vad . . . mint amikor a négyesfogattal áthaj- tott a folyón . . . Kínozni akar vala- kit .. .

Kamilla.

Nem. Szünetet tart. De az ilyen arszlánok, ezek a szerelmes lyonok . . . Kaland, az kell, úgy-e? Kis kaland. De nagy kaland ! . . . Ránéz. Milyen komoly lett.

Miklós.

Mert játszik velem. Mert önnek senkise ember. Önnek mindenki kutya, vagy paripa. Vagy verni akar. vagy megnyergelni.

Kamilla. Ezt azért mondja ön . . . mert nem hiszi, amit mondtam. Én nem verek és nem nyergelek. Én tiszta vagyok . . . és nekem szűz szívem van . . . Én . . . most végre merek beszélni . . . mert mindenkit elhagytam ... és egyedül vagyok . . . Eddig azt hittem . . . ne- kem nincs szavam ... én nem mer- tem . . . De most nincs itt, aki ki- nevessen . . . Engem lenéznek ... de én asszony vag^'ok . . . nem beteg divathölgy, mint . . . ezek a tudákos macskák . . . én . . . nem hazudom !

Miklós. Nem hazudik?

Kamilla. Nem . . . mert tudni akarom . , . velem jön-e ön . . . mindenhova . . .

Miklós szenvedélyesen. Ahová viszel . . . ahová küldesz . . .

166

MÁSOOIK FELVONÁS.

odamegy hozzá . . . Nem . . . nem ha- zudtál?

Kamilla. Nem.

Miklós.

Te . . . te . . .? Hát te? . . .

Kamilla. Én.

Miklós.

Nem lehet. Nem lehet.

Kamilla. Megtaláltam. A földön.

Miklós. Hol?

- Kamilla izgatottan.

A függöny mögött . . . ahová vissza- húzódtunk. Most . . . megmondok min- dent . . . most csak te vagy itt . . . te nem tanítasz ... te meghallgatsz...

FARSANG.

Ott a corridoron ... a sarokban, ahol beszéltél ... és én hallgattam ... és forraltál és elsáppasztottál . . . tele voltam mindennel, amit mondtál . . . Két éve hallgatom. Aztán . . . kimen- tél .. . egyedül hag\-tál ... a szeren- csétlen életeddel ... a szenvedésed- del ... és a szomorú és alázatos sze- relmeddel . . . ]Mikor eg\xdül akar- tam maradni, hogy lélekzetet ve- gyek . . . mert fájt, hogy el kell megint szakadnom tőled ... és éjjel a pár- námat rágom, miattad, hónapokig, otthon . . mint tavaly . . . Most már mindent meg kell mondani ... És akkor kimentél ... és én leszorítottam a mellemet ... és akkor . . . mikor ott egyedül voltam .' . . ott a függöny- nél, a földön . . . ott megláttam és feh'ettem. Azt hittem . . . üveg . . . Akkor még nem tudtam, hogy mi- csoda, és akkor rögtön jött az az ember ... és mondta, hogy elveszett egy g\'émánt ... és akkor a kezemben

J.

MÁSODIK FELVONÁS.

volt ... és gondoltam . . . egy percig várok, hadd mondja végig ... és hátradugtam a kezemet ... és akkor jöttek mások ... és én azt gondol- tam, te szeretsz ... és . . . elmenni ! . . . Most itt az alkalom, az egyetlen alka- lom, amilyen sose jön többé vissza . . .

Miklós. Az igazat mondod?

Kamilla. Azt. Ha nem ... ha nem jöhetne ide senki . . . Nézeget . . . Nézd meg . . . Nem jönnek?

Miklós a jobb nyílásba néz. Senki.

Kamilla. Biztos ?

Miklós

kifigyel.

Senki. A folyosó hosszú . . . ott, messze kártyáznak . . .

FARSANG.

Kamilla. Itt van. Az asztalra teszi a követ. Szünet.

Miklós nézi. Ez az . . . és . . . és . . . Kérdőleg

néz az asszonyra.

Kamilla. Most fig3'elj jól ide. Nem adom vissza .

Miklós. Nem . . . adod . . . Wssza?

Kamilla. Nem. Ráteszi a kezét. Most tudod.

Miklós. Nem . . . adod . . . vissza ?

K.\MILLA.

Mért vagy úgy megrémülve ? Ügy-e ? Miért vagy szerelmes eg>' ostoba

MÁSODIK FELVONÁS.

asszonyba? Nem adom vissza. Egy okos asszony visszaadná. Én nem — adom — vissza. És most megint meg- kérdezlek . . . hogy . . . szeretsz-e?

Miklós.

Szerelmes vagyok. Szerelmes vagj'ok. Ájult vagyok, bűvöletbe szédültem, álmodom . . . semmi se igaz . . . Sze- relmes vagyok . . . Elébe térdel.

Kamilla izgatottan, fojtottan, gyorsan.

Te nem tudod, hogy én nem birom az életemet. De most kimondom. Te csak azt tudod, hogy lovakat verek véresre és a sebes vízbe vágtatok bele. Kelj fel. Most szedd össze a szívedet, mint én. Miklós felkel. Én nem birom az életemet. Én nem adom vissza a pogány isten szemét, nem adom vissza soha többé, mert akkor megint... hazautazás ... és gazdaság ... és a lovak ... és egj^edül lenni ... és

FARSANG.

mindenki lenéz és csúfol, mert ostoba vagyok, az uram meg kínoz . . . mert tanít és sajnál és lenéz ... és úgy vágyódik rám, olyan utálatosan akar... és hizeleg ... és akkor én visszaestem megint az életembe, amit nem birok. Amíg ez nálam van, addig kifelé meg>'ek ebből a rabságból, ez meg- szabadít . . . kifelé megyek ... ez magával ránt . . . Én gj'önge va- gyok ... az uram erős és sötét és rettenetes, mint egy vasbörtön ... és én csak így tudom tőle hozzád szaba- dítani magamat ... ha örvénybe ug- rom . . . ami elránt és elsodor tőle. Ide nem tud utánam jönni ... és ha megtudja, mivé lettem . . . már nem is akar többé. . . . Meghaltam neki . . . és akkor lélekzetet veszek és élni kezdeki

Miklós. Égő, tüzes tündér ! . . .

MÁSODIK FELVONÁS.

Kamilla.

A szabadságba ineg>'ek ! . . És már egy órája tartom itt és senkinek se mondhatom ... és várni akartam vele ... de ha most nem mondtam volna meg, ordítani keUett volna : engem fogjatok meg, engem vigyetek el, mert nálam van, nálam van! De te most velem jössz, mert mertél nekem sugdosni . . És azért mertem ellopni, mert szeretlek . . . Nem adom vissza. Ha nem lett volna senkim . . . visszaadtam volna . . . Ez csábított ... te csábítottál a bűnre . . . Két éve . . . tüzet raksz a halántékomra . . . parazsat nézel rám... Mindent megpróbáltál ... a könj^ei- det eldobtam ... a szavaidat . . . hall- gattam, de elfelejtettem . . Nehéz volt , de . . . otthon . . . azokon a vad lovakon . . . kinj^argaltam magamból mindent, amit mondtál ... És este . . . aludtam . . . agyonaludtam a szavai-

dat, az arcodat ... de nem hagytál • • • újra kezdted ... és néztél és beszél- tél .. . Mint az olvasztó lámpa . . . úgy dűlt belőled az égés . . . hát most . . A követ fogja ... itt foglak, mert loptam, és te tudod . . . Most már ti ketten össze vagytok kap- csolva : ez a gyémánt és te . . . most velem jösz ... ha nem hazudtál . . .

Miklós.

Hogy én . . . hazudtam? . . .

Kamilla.

Elvettem tőlük . . . most itt mind szaladgálnak, fönt járnak, én már figyelem egész este . . . ahogy dobog- nak a fejünk fölött, futkosnak ... és a lépcsőn föl, le . . . És futárt külde- nek ... és nem alusznak ... és táv- iratoznak a császárnak ... és én vettem el, és itt tartom őket mind, az egészet, és ahog)' sír az a szép öreg főhercegnő, azt én itt tartom . , . és

MÁSODIK FELVONÁS.

mind a kormányzókat és a rendőrö- ket ... és az udvart és az orosz udvart és a spanyol hercegnőket és a császári koronát és az egész rémületet mind . . . itt tartom és el mertem venni és én vettem el és nem adom vissza . . .

Miklós. Imádlak . . .

Kamilla.

És ne mondd, hogy adjam vissza! Most még küzdenem kell vele, dula- kodik a kezemmel, de addig szorítom, amíg megszelidül és kihűl és nem mozdul és behunyja azt a szép kék szemét és megalázkodik és meghódol, és a kutyám lesz és azt csinálok vele, amit akarok . . . De segítened kell, én mindenemet neked adom, — ahogy itt látsz, úgy vagyok a tied és senki másé és az uram vagy, és a szeretőm vagy ... és végre, végre a nyoszo- lyádnál térdelek és sírok és úgy

FARSANG.

kérlek, hogy szeress és szeress és . . . segíts szabadulni ! . . .

Miklós.

El vagyok veszve . . . igézó álom- kép . . . boldogság . . .

Kamilla.

Mindjárt meg akart szökni . . . amint megfogtam . . . szorítani kellett, tudta, hogy urára akadt . . . neki több esze volt, mint nektek, akik azt mondjátok, hogy egy szép ostoba asszony vagyok . . . ö megismert mind- járt . . . mert ezek a gyémántok és brüliántok . . . ezek megérzik az asz- szonyt . . . ezek tudják, hogy mi rabolni akarjuk őket . . . Férfiakhoz gógösek, de egy asszonytól már a kirakatban reszketnek . . . félnek, mint a bárányok, mikor a farkast látják . . . megérzik, hogy itt nincs kegyelem, még az ilyen fenségesnek se, mint ez, még ennek se, még a

176

MÁSODIK FELVONÁS.

császárénak meg a cárénak se, még a szerecsen isten szemefényének se . . . ha egyszer egy asszony a kezébe vette . . . ők érzik ezt ... a keztyiin keresztül érzik . . , hogy nem szaba- dulnak . . . mert lopják őket ... és rabolják őket ... és viszik őket . . . és fogják őket és nem adják vissza őket soha többé ... És . . . szeretné- nek sikoltani és visítani ... de nem tudnak . . . csak tüzelni tudnak és ragyogni tudnak és fájni tudnak . . .

Miklós.

Imádlak.

Kamilla

extázisban .

El akarok veled szökni . .

Miklós. Veled . . . veled, igen, . .

177

Farsang.

Kamilla rajongó hangon. Elvisszük. Amerikába ... A kék tengeren megyünk, és én elől állok a hajón, rajongva a nagy szélben, nekitámasztom a mellemet és lobog- tassa a nyitott hajamat, mint a zászlót ... És repülök, viszem a gyé- mántomat, a milliómat, a sok milliós gyémántomat . . . veled ! . . .

Miklós. Velem . . .

Kamilla. Bezárni az ajtót és meggjújtani a csillárokat, mikor sóvárogva és szerelmesen vársz rám . . . egy nagy teremben ... és viselni . . . ezen a hó mellemen . . . neked . . .

Mikl6s. Óh, én szép életem . . . Óh, én szép vad életem . . . Óh Kamilla, lángba- borult fehér rózsám . . . veled, veled, a tengerre . . .

T

MÁSODIK FELVONÁS.

Kamilla. Szökni kell ! . . . most itt mind keresik . . . motoznak . . . rendörök . . . a kardokkal ... és a fegyverekkel . . . Most kell velem jönnöd . . . mind- járt . . .

Miklós.

Most . . . mindjárt . . . örült vagy ...

Ka.uilla.

Az . . . de menni kell . . . vissza- adni már nem lehet . . . már késő . . . és nem adom, nem adom . . . mert tőle kaptalak téged ... És ha meg- találják nálam, akkor se adom, mert dulakodni kell velem . . . fojtogatni kell engem, hogy odaadjam . . . Fej- szével kell lecsapni a kezemet, hog>'

eleresszem

Miklós.

Csak az . . . hogy szeretsz . . . mégis szeretsz . . . szerettél és titkoltad . . .

és most, mint a láva a hegyből . . . úgy szakad fel belőled . . . hogy szeretsz . . .

Kamilla.

Nem tudtam. Most tudtam meg . . .

Miklós.

És enélkül . . . lefojtottad volna megint a szent rejtélyt . . . elmentél volna ... és egyszer csak sikerült volna, hogy a gerjedelmet megöljed a kebledben ... és csak azért, ezért a bűnért jutottam eszedbe ... és nem is engem szeretsz . . . azt a tenger- zöld követ szereted . . . Hogy össze- törném . . . egy pöröllyel . . . össze- törni, hogy por legyen belőle, olyan kis por . . . mint a só . . . és szét- szórni a szélbe . . . mert azt szereted igazán !

Kamilla.

Hozzád vittem . . . téged váleisz-

180

MÁSODIK FELVONÁS.

tottalak . . . nem mást ... Az uramat, azt . . .

Miklós. Az uradat? ... Az urad . .

Kamilla. Bánj el vele !

Miklós.

Megbolondítottál . . . viszel magad- dal ... az örvénybe, a kéjmámorba... és én repülök veled . . . Óh, én édes őrjöngésem!

Szmiet.

Liszka jobbról jön.

LiSZKA.

Miklós, az urak kéretik, menjen be, a helye fenn van tartva. Senki nem felel. Kápolnay rengeteget vészit és nem teljes a partié. Senki nem felel. Én mondtam, hogy engem ne küldjenek,

J_

de kényszerítettek, különben nem zavartam volna.

Kamilla. Nem zavarsz.

LiSZKA

izgatottan .

Az urad követelte, hogy jöjjek ide és mulattassalak, mert se be nem akarsz menni, se táncolni nincs ked- ved és Edmond urat se akarod és Jurkovichékat se akarod, mondtam, hogy biztosan engem se akarsz, de kényszerített, én magamtól nem jöt- tem volna a nyakadra.

Kamilla Miklóshoz.

Menjen ön be és mondja meg, hogy én nem engedem önt játszani és követelem, hogy itt hagyják velem. Aztán jöjjön ide vissza. Leül.

MÁSODIK FELVONÁS.

Miklós. Ahogy parancsolja. Elmegy jobbra. Kis szünet.

LiSZKA

idegesen, feldúlva, szinte rémülten.

Nem bírom nézni, olyan nagyba megy a játék, olyan halotti csöndben játszanak, még a lélekzetüket is visszafojtják . . . ezrekbe játszanak... és olyan valami vad és halálos hangu- lat van benn . . . nem bírom ki . . . A? urad nyer és vissza akarja veszteni és nem bírja, mert ezzel is csak dűl hozzá a pénz ... És olyan sáppad- tak . . . már nem bírtam, őszintén szólva ezért jöttem ki.

Kamilla. Nem ezért jöttél ki, Liszka.

LiSZKA.

Ne mondd ezt. ^Síiért jöttem volna ki.

183

Kamilla. Nem ezért jöttél ki, Liszka.

LiSZKA

reszketve. Csak ezért . . . jöttem ki . . .

Kamilla. Ne hazudj.

Liszka vizsgálódva néz rá.

Valami van \'eled, Kamilla . . . Milyen magasan tartod a fejed . . . milyen forró a hangod . . . milyen haragos vag>- ... és milyen szép vagy most, milyen felségesen szép lettél . . . olyan szép vagy, hogy meg- szakad belé a szívem . . .

Kamilla. Ezért jöttél ki. Liszka.

MÁSODIK FELVONÁS.

LiSZKA

hozzámegy, lekuporodik melléje a földre.

Hogy irigyellek, milyen rettenete- sen irigyellek, én irigyellek, irigyel- lek .. .

Kamilla.

Ezéri; jöttél ki, Liszka.

Liszka

gyorsan. Nem ezért: jöttem ki, te nem tu- dod, miéri; jöttem ki, én nem szere - lemf éltesből jöttem ki, én sokkal silánj'abb módon jöttem ki. Kamilla, én megalázva és összetörve térdelek itt, én azért jöttem ki, hogy könyö- rögjek neked, te szép Kamilla.

Kamilla. Könyörögni ?

Liszka. 0 mindjárt visszajön, nagyon ha- mar kell megmondanom.

FARSANG.

Kamilla. Mit akarsz ?

LiSZKA.

Könyörögni, kérni.

Kamilla. Mit?

LiSZKA.

Miklóst. A fiút.

Kamilla. Mit??

LiSZKA.

Add nekem.

Kamilla. Micsoda beszéd ez?

LiSZKA.

Add nekem. Dobd ide nekem. Neked nem kell. Ajándékozd nekem, dobd el, hogy én íölvehessem. Olyan nag^- úr vag\', olyan felséges vagy.

MÁSODIK FELVONÁS.

ha nem kell neked, ne tartsd, ne adj neki reményt, én tudom, hogy té- ged nem lehet meg se közelíteni . . . de ne játszszál vele . . . dobd ide ne- kem ...

Kamilla.

Dobjam oda neked?

LiSZKA.

Amíg csak annyi reménye van, mint egy hajszál, addig nem megy mellőled. Most elutazol és ilyenkor én itt maradok vele és szenvedek, mert rámosolyogtál az utolsó pillanatban... az indóházban ... és ebből megél jövő télig . . . De neked nem kell . . . és ha egyszer . . . és ha most meg- mondod neki ... és végleg eltaszí- tod ... Te elmégy és én itt mara- dok ... a nagy nyomorúságban talán meglát engem . . . Én bevallom neked Kamilla . . . hogy én a hetedik meny- országba repülök, ha ö azt mondja

FARSANG.

magában, hogy téged halálosan imád, hogy te eldobtad, de az utolsó cseléd is jó neki arra, hogy a testi fájdalmát enyhítse ... És én királynénak fogom magam érezni, ha én lehetek ez az utolsó cseléd . . . Ilyet még egy asz- szony . . . egy másik asszonynak . . . nem vallott be soha ... és ... én .. . én . . . ezért jöttem ki, Kamilla.

Kis szünet.

Kamilla. Nem adom.

LiSZKA

csudálkozva néz fel rá. Neked . . . kell?

Kamilla.

Nem kell. Űgy kell, mint a többi. Mindegy, ha jön, mindegy, ha megy.

MÁSODIK FELVONÁS.

LiSZKA.

És nem adod?

Kamilla. Nem .

LiSZKA.

Szereted.

PL^MILLA.

Nem.

LiSZKA.

De látom . . .

Kamilla. Rosszul látod.

LiSZKA.

És mégse adod?

Kamilla.

Nem.

FARSANG. LiSZKA

fölkel.

Milyen kegyetlen vagy és . . . mi- nél keg^'etlenebb vag}- . . . annál igé- zőbb vag}' . . . liiszen ez a borzasztó, hogy úg}- el vagyok tőled ragad- tatva ... ha férfi volnék, úg^*' halnék meg érted, mint ahogy más egy pohár vizet iszik. Most milyen könyörület- len vagy.

Kamilla.

Mondd úgy, ahog^^ szoktad, mikor nem hallom. Ostoba vagyok.

Messziről hallani, amint megszólal a bánatos, lassií csárdás

LlSZK.\.

Szép vag^' . . . Még ebben sincs szerencsém ... te akkor vagy szép, ha kegyetlen \agy ... és még én itt szépítelek . . . Hog\' megaláztál megint. Milyen semmi vag^'ok megint. Hog>-

MÁSODIK FELVONÁS

meghaltam megint. Gyűlölettel nézi. Ügy ülsz itt . . . mint aki haiáios ítéleteket ír alá . . . keg^^etlen ki- rályné . . . fehér hóhér vagy . . . gyű- löletes vagy . . . Ez már nem is emberi . . . csak a halak eszik meg egymást ilyen közönynyel és hidegen, mint az asszonyok . . .

Kamilla.

Menj el a badarságaiddal, Liszka, és hagyj engem békén.

Liszka.

Es csak haragudnál rám . . . csak gyűlölnél !

Kamilla.

Menj haza, Liszka, én másra gondo- lok úgyis, mialatt beszélsz.

Liszka nagy izgalomban. Csak egy asszony tudja azt a

191

FARSANG.

szenvedést, hogy hiába minden . . . egy meleg, fehér testtel állni szem- ben . . . ilyen tehetetlenül . . .

Kamilla. Menj édes fiam a tudományoddal.

LiSZK.A..

Gyűlöletes vag^- ... te . . . te . . . természeti szépség ! ... Te ... te test !

Kamilla.

Igazítsd meg az arcodat fiam, meg- látják rajtad, hogy sírtál megint.

LiSZKA

, fl tükörhöz megy. Összetörve, gyerekes hangon.

Mivel igazítsam meg? Kamilla.

Ott van. Oda mutat, ahová a ridi- küljéi tette.

MÁSODIK FELVONÁS.

LlSZKA

igazítja magát a tükör előtt.

Miklós belép jobbról. Ujabb félóra szabadságot kaptam. Mondhatom, nehezen ment.

LiSZKA.

Akkor én mehetek vissza. Szünet.

LiSZKA

szepegve.

Ne tartóztassatok. Szaladva el, jobbra .

Kis szünet.

Kamilla hirtelen felkel. Félóra?

Miklós. Igen.

Kamilla.

Az elég. Sok is. Most . . .

Farsang. 193 13

FARSANG.

Miklós.

Most?

Kamilla. Szökni. Mozdul.

Most ? Azonnal. Őrület . . . Félsz ?

Ha okosan

Miklós.

Kamilla.

Miklós.

Kamilla.

Miklós.

Kamilla kitörve.

Csak okosan ne!

Miklós. Most már . . . ahogy akarod

MÁSODIK FELVONÁS.

Kamilla. Ügy akarom . . . most rögtön, rög- tön . . . innen ki, innen el . . .

Miklós.

Hova?

Kamilla.

Hozzád. Végre ! Ma éjszaka . . . ná- lad ... és nálad . . . amíg az uram megtudja, hogy elhagytam és szeret- lek ... és hogy már holnap reggel késő . . . mert nálad vagyok és a kedvesed vagyok ... és aztán el . . , el... Félsz?

Miklós. Nálam . . . éjszaka . . .

IvAMILLA.

Félsz ? Imádlak.

Miklós.

Kamilla nagyon hevesen. Most már ... az uram vagy

195

FARSANG.

tolvaj vagy . . . Ne rémüldözz. Csó- kolj meg az ajkamon.

Miklós a folyosó felé mozdul.

Csak erről ... ne jöjjenek . . . be- látnak . . .

Kamilla.

Csókolj meg . . . legföljebb bejön . . . és megöl ... és . . . csókolj meg . . . így . . . meghúzza a zsinórt és ezzel el- oltja a lámpát.

A szoba elülső fele koromsötét. A há- tulsó falán végigömlik az az igen erős fény, amely a folyosóról tüzel he, sárgán.

Miklós a sötét részben némán, vadul csókolja meg Kamillát, az asztalnál, ahol meg- csör dűlnek a poharak. Nagy hosszú

csók.

Egy emberi árnyék jelenik meg a

világos háttérfalon. Valaki lassan jön

a jobb-nyílás felé.

MÁSODIK FELVONÁS,

Miklós. Jönnek.

Kamilla hátraugrík, a fénylő falnak támaszko- dik, az ajtó mellett, úgy, hogy fürdik a sárga fényben.

Miklós aki az asztaltól jobbra állott, a szín sötét részében, lassan az asztal előtt át- megy balra, előre, ott áll a falhoz la- pulva, a sötétben. Kis szünet. Fenn zúg a csárdás.

Oroszy belép jobbról. Miért van itt sötét?

Kamilla. Egyedül vagyok.

Oroszy. Te oltottad el?

Kamilla.

Én.

FARSANG.

Oroszy.

Miért ?

Kamilla.

Oly jó volt így itt lenni . . . egyedül a jnéla homályban . . . hallgatni így a zenét ... a táncot . . .

Oroszy. Miklós hol van?

Miklós megmozdul a sötétben.

Kamilla. Leküldtem. Hirtelen mondta hogy Miklóst hallgatásra kényszerítse.

Oroszy.

Hova?

Kamilla. Hogy hagyjon egyedül. Nem akar- tam senkit. Nem akarok senkit.

Oroszy. Mi van veled?

198

MÁSODIK FELVONÁS.

Kamilla.

Tudod, hogy szoktam így . . . Rám jön néha. Ez a rosszkedv. Mint otthon .

Oroszy. Az előbb még . . .

Kamilla.

Ez most . . . végtelenül jól esik . . . Itt így egyedül lenni a sötétben. Ezt a tombolást hallani. Nem akarok hazamenni.

Oroszy.

Lemehettél volna vele . . Miklós- sal ... a nagyterembe ... ha tombolás kell . . . Miért nem mentél vele?

Kamilla. Unom

Oroszy.

Szerelmes beléd.

199

FARSANG.

Kamilla. Azért unom.

Oroszy.

Nem igaz.

Kamilla.

Unom. unom, unom. Ezért keresem a magányt. Értsd meg a feleségedet. Hagyj eg\'edül.

Oroszy.

Izgatott vagy. Ügy állsz itt a nagy szemeddel, mintha . . . égnél . .

Kamilla.

Légy okos. Hagyj itt magamra. Nem akarok hazamenni. Mindenkinek elnyerted a pénzét. Az emberek . . . sáppadtan . . . kártyáznak veled.

Oroszy. Ez bánt? Ez izgat?

MÁSODIK FELVONÁS.

Kamilla.

Veszítsd vissza ... a nyeresége- det ... Ne tedd tönkre őket . . Hagyj itt . . . Én várok reggelig . . . én várok holnapig ... de ez a halálos kártya . . . ahogy kifosztod őket . . . ahogy . . . Ezért menteni ki . . . úg^ ülnek ott veled . . . mint a halálra- ítéltek.

Orosz Y.

Nem akarom a pénzüket. Kamilla.

Menj ... én itt várok . . . aztán lemegyek . . . kimegyek a csarnokba, a levegőre . . . csak egyedül hagyj . . .' csak ne küldj hozzám senkit . . .

Oroszy. Liszka szívesen van veled.

Kamilla.

Ne g5álkolj vele. Hagyj . . . egye- dül .. .

Kis szünet.

FARSANG.

Oroszy.

Kamilla ... én magadra hagylak . . . Szünetet tart . . . Én visszamegyek hozzájuk . . . anélkül, . . . hogy meg- g^'ujtanám itt a lámpát . . . hogy . . . anélkül, hog^' . . . Én neked elhiszem, amit mondasz.

Kamilla. Kell is . . . hinned . . .

Oroszy

emeltebb hangon.

Űgy lesz minden, amint te akarod. De te tudod, hogy én ki vagyok.

Kamilla.

Tudom.

Orosz V.

Te nekem a szentségem vagy. Amit te nekem mondasz, az szentírás. De te tudod, hogy ... én soha nem fogok kérdezni tőled semmit. Te tudod,

202

MÁSODIK FELVONÁS.

hogy az én szavam acél, és az én öklöm . . .

Kamilla

nyugodtan.

Ne merészeld tovább mondani.

Orosz Y. Te tudod, ki vagyok. Kamilla.

Te tisztességes ember vagy. Neked nem szabad ... te nem teheted sze- rencsétlenekké . . . ezeket az embere- ket.

Oroszy.

Amit te nekem mondasz, az szent- írás. Én csendes vérrel megyek \'issza ... és azt teszem, amit mondtál nekem. És te . . .

Kamilla. Én megvárlak.

Szünet.

FARSANG.

Oroszy lassan elmegy jobbra.

Kis szünet. Kamilla és Miklós

mozdulatlanul úgy marad, ahogy volt.

Fenn bánatosan zúg a csárdás.

Kamilla

miután megvárta, hogy Oroszy, akit árnyéka kisér, végleg eltűnjön, és meg- várta egy ajtó csapódását és még azután is várt egy pillanatig, — halkan, nyu- godtan, parancsolóan.

Ne mozduljon. — Maradjon ott, ahol van. — Én most kimegyek, lemegyek a csarnokba és ott várom. Ön vár egy pillanatig, aztán bemegy' hozzájuk, mintha a bálteremből jönne. Elmondja, hogy mi van lenn . . . aztán velük marad egy kicsit . . . — Ne feleljen. — Azután lejön hozzám, az előcsarnokba. — És szeretni fogsz. Most . . . Miklós feléje lép, a fénybe. Kamilla egy mozdulattal visszatartja.

a.

MÁSODIK FELVONÁS.

Pszt ! Most . . . menj be hozzájuk . . . Kisuhan az ajtón, amely előtt állott.

Szünet.

Miklós

végigsimitja a homlokát, aztán emelt fővel lassan megy ki jobbra a szín- padról, az erős fény felé. A bánatos csárdás szakadatlanul zúg.

Függöny,

20&

FARSANG.

HARIMADIK FELVONÁS.

Részlet a lépcsőcsarnokhói . A szín- padot hatalmas függöny fogja körül, amely előtt jobbra és balra járás van. A függöny a középtől jobbra szét van nyitva. E nyílás mögött aranykorlátos lépcsőházi erkély látszik, félkörű. A fél- kör egyik végén egy magas kandeláber, gyertyákkal. A középtől balra a függöny előtt két aranyozott szék. Az erkélyen túl a háttér homályba vész, csak egy óriási ablakot látni, amely a közeledő hajnaltól kék. Végig egyre hajnalodik. Távoli zene . . . Kis szünet, mi titán a függöny felgördült.

Első ruhatárosnö.

feketében, fehér kötény, fehér főkötő, — nagy csomag női és fér fi- felsőruhával ,

HARMADIK FELVONÁS.

cilinderrel, bottal megrakodva jobbról a

függöny előtt jön, átmegy némán a

színen és balra el.

Kis szünet.

MÁSODIK RUHATÁROSNŐ

ugyanazt cselekszi, mint az első. Kis szünet.

Harmadik ruhatárosnö

ugyanazt cselekszi, mint az első kettő,

de a szín balszélén találkozik az elsővel,

aki már visszafelé főn, balról.

Első ruhatárosnö. Még táncolnak fönt.

Harmadik ruhatárosnö. Csárdás ?

Első ruhatárosnö. Igen.

Harmadik ruhatárosnő. Jaj, de szeretem a csárdást.

Első ruhatárosnő. Én nem.

Harmadik ruhatárosnő.

Mindig szeretnék csárdást táncolni, de sohse jutok hozzá, mert mindig mire vége az én dolgomnak már a cigányok is elmennek. — Sokan vannak még?

Első ruhatárosnő.

Csak a bolondok. De már azok is kezdenek menni.

TiTKOSRENDÖR

megjelenik balról az erkélyen és némán nézeget lefelé, háttal a közönségnek.

•Első ruhatárosnő a harmadik csoynagjára mutat. Ezek itt ... a kisteremben vannak,

HARMADIK FELVONÁS.

ezek külön táncoltak . . . bevitték a fél bandát, az húzza nekik. Hogy szaporázzák !

Harmadik ruhatárosnő. Csárdás ?

Első ruhatárosnő. De még milyen. A földet verik.

Harmadik ruhatárosnő. A gyémánt még mindig nincs meg?

Első ruhatárosnő.

Nincs.

Harmadik ruhatárosnő

Az ilyen nagyuraságok mindig el- kerülik a ruhatárat.

Első ruhatárosnő. Az nekik nem exisztál.

Farsang. 209 14

FARSANG.

Harmadik ruhatárosnö.

Hallotta már valaha, hogy főherce- gek ruhatárba tettek volna valamit? Ott nem is vesz el semmi.

Első ruhatárosnö.

Ha a gyémántot beadták volna, most megvolna.

Hapmadik ruhatárosnö. Azt csak nem teszik ruhatárba...

Második ruhatárosnö balról jön.

Magánál van a kétszázhuszas ? Vigye már, a kétszázhuszast jajgatják.

Első ruhatárosnö

mikor Második belépett, sietve a fobb- szélre ment, miután meglátta és nézte egy pillanatig a iitkosrendőrt. Most a jobbszélen áll és integet a másik kettőnek.

HARMADIK FELVONÁS.

Harmadik ruhatárosnö. Viszem már

MÁSODIK RUHATÁROSNÖ

észreveszi az integetést. Mi az?

Harmadik ruhatárosnö megfordul, ő is odanéz.

Első ruhatárosnö ujjáí a szájára teszi, fejével mutatja.

Rendőr ! Mind a három óvatosan a nyilas felé megy, hogy nézze.

Első ruhatárosnö.

Titkosrendör I

A titkosrendör váratlanul megfordul. A nők szétrebbennek, eltűnnek. Első jobbra, Második és Harmadik balra. A szín üres. A titkosrendör lassan bejön és balfclé megy. A szín balszélén találkozik Másodikkal, aki jön vissza.

FARSANG. TiTKOSRENDÖR

halkan. Honnan jön?

Második ruhatárosnö remegve.

A kisteremből.

TiTKOSRENDÖR.

Vannak ott még?

Második Ruhatárosnö. Vannak, de már mennek.

TiTKOSRENDÖR.

Köszönöm. Lassan el halra.

MÁSODIK RUHATÁROSNÖ

jobbfelé megy, a jobbszélen megáll, onnan néz utána.

Kis szünet.

HARMADIK FELVONÁS.

Kamilla jön halról, véhány lépést tesz, megáll, visszanéz sokáig az eltűnt detektivre. Aztán leül az egyik székre.

Második ruiiatárosnő

alázatosan Kamillához megy.

A ruha tetszik, kézit csókolom?

Kamilla

felriad. Mi az?

Második Ruhatárosnö.

Ruhatárosáé vagyok, kézit csóko- lom.

Kamilla.

Igen. Számot ad neki.

MÁSODIK Ruhatárosnö. idehozzam ?

Kamilla.

Igen.

FARSANG MÁSODIK RCHATÁROSNÖ

a számot nézve.

Ez lent van, az alsó ruhatárbar. Elsiet, a nyilason át, aztán balra el a függöny mögé.

Kis szünet.

Az erkélyen a függöny mögött johhr ól jövet megjelenik Főbiztos, Titkár és Portás. Főbiztos és Titkár szalonkabát- ban, portás díszbimdában. a nagy bottal. Künn beszélgetnek.

FŐBIZTOS.

Akkor összesen négy kijárat van az épületből.

Portás.

Igenis, főbiztos úr.

FŐBIZTOS.

Itt, a nagylépcsőházból három.

Titkár. Itt három, abból kettőt már azonnal lezárattam, csak a főkapu van n\itva

HARMADIK FELVONÁS.

és ott van Bruckner titkár az embe- rekkel.

FŐBIZTOS.

És a negyedik kijárat?

Portás a színpadra mutat, balra.

Az a cselédségi lépcsőnél van, főbiz- tos úr. Itt át a kis csarnokon, aztán a vendéglőn és a konyhán, az a másik utcára szól.

Titkár. Ott van Brankó.

FŐBIZTOS.

Merre van az?

Portás.

Erre parancsoljanak. Mutat a szin- padra, balra.

Főbiztos.

Ne ordítson.

213

FARSANG.

Portás.

Kérem. Suttogva. Erre parancsolja- nak. Indul, és előilük belép a nyíláson a színpadra, ahol balfelé megy, utána vonul Főbiztos és Titkár. Lassan és némán elvonulnak Kamilla előtt, ki- mennek balra.

Kis szünet.

Miklós

sietve főn balról, idegeseit visszanéz az eltűnt csoportra, aztán gyorsan, Kamillá- hoz. Régóta vár?

Kamilla. Igen. — Mit nézett?

Miklós. Furcsa emberek járnak itt.

Kamilla. Tudja, kicsodák?

HARMADIK FELVONÁS.

Miklós. Tudom.

Kamilla. Fél tőlük?

Miklós. Félni?

Kamilla.

Már egyszer voltam itt, vártam, nem jött, felmentem, megint lejöttem.

FŐBIZTOS

lassan visszajön balról.

Bocsánat . . . szabad kérnem egy szóra . . .

Miklós. Engem ?

FŐBIZTOS.

Egy szóra.

Miklós.

Kérem. Lassan hozzámegy. Kamilla feláll.

217

FŐBIZTOS

Kamilla felé. Bocsánat, asszonyom. Miklóshoz. Űgy-e bár Steigenbürger Kálmán pro- fesszor úr?

Miklós. Nem, kérem. Kornády Miklós va- gyok.

FŐBIZTOS.

Akkor ezer bocsánatot kérek. Be- mutatkozik. Stofí rendőrbiztos.

Miklós. Kornády.

Kezet fognak.

Főbiztos. A professzor urat . . . ismeri?

Miklós. Nincs szerencsém.

Főbiztos. Nagyon hasonlít kegyedhez . . .

J-

HARMADIK FELVONÁS.

ahogy most itt hirtelen el tetszett menni mellettem, azt hittem . . .

Miklós. Nagj'on sajnálom.

FŐBIZTOS.

Kérem. Bocsánat, hogy zavartam.

Miklós. Kérem.

FŐBIZTOS

meghajol Kamilla felé, balra el.

Kamilla komolyan. Megijedt.

Miklós. Én?

Kamilla. Megijedt.

Miklós.

Ez már a második, amelyik meg- szólít.

FARSANG.

Kamilla. Hol volt ilyen sokáig?

Miklós. Benn voltam a kártyásoknál.

Kamilla. Mit csinált ott?

Miklós.

Pár szót váltottam velük . . . néz- tem egy kicsit . . .

Kamilla. Ilyen sokáig?

]MlKI.ÓS.

Veszekednem kellett. Ott akartak tartani.

Kamilla, És ez mostanáig tartott?

Miklós. Igen

-jL

HARMADIK FELVONÁS.

Kamilla.

Nem. mond igazat. Mikor bement, fönn álltam a corridor végében. Akkor ön kijött és állt a kis corridoron aztán még fel-alá járt sokáig egyedül. Pedig tudta, hogy várom.

Miklós. Azt hittem, itt van lenn, a csarnok- ban. Azt mondta.

Kamilla. Azért nem jött?

Miklós kissé zavartan. Jöttem. Itt vagyok.

Kamilla.

Miért járt egyedül fel-alá a corri- doron ?

Miklós hevesen. Tele vagyok gondolattal és lázam

FARSANG.

van ... a szívem ki akar szakadni a mellemből . . .

Kamilla gyanakodva. Gondolkozott.

Miklós.

Nem . . . csak újra átéltem azt, ami egy perc, egy pillanat alatt történt. Kellett . . . nem hittem . . . hogy el- higyjem, még egyszer kellett ... és a csókot . . . még egyszer . . . még száz- szor . . .

Kamilla.

Az uram mondott x'alamit?

Miklós. Semmit.

Kamilla. Kártyázik?

MlKIX)S.

Igen.

HARMADIK FELVONÁS.

Kamilla. Nyer?

Miklós.

Mindent. Mindent ő. Kápolnay adósságra játszik, őz Mátyás ruini- rozva \an.

Kamilla.

Az uram nem szólt semmit?

Miklós. Nem.

Kamilla.

Rád se nézett?

Miklós. De igen.

Kamilla. Nagyon ?

Miklós.

Nagyon.

Kamilla. Szóltál hozzá?

FARSANG.

Miklós.

Nem. Nyugodtan álltam Mátyás mögött és néztem a kártyáját.

Kamilla. És akkor is rád nézett?

Miklós. Igen.

Kamilla.

Le se vette rólad a szemét.

Miklós.

Nem. Furcsa . . . hogy ezt kérde- zed . . . hogy ezt tudod . . .

Kamilla.

Ismerem ezt a nézését. Félelmes. Soha nem kiált, soha nem üt, soha nem goromba. Egy emberünk sik- kasztott egyszer . . . egy szóval se szidta . . . csak ránézett, ilyen rette- netesen . . . aztán akkor annak el

HARMADIK FELVONÁS.

kellett mennie ... és utána nézett . . és az ember elment, messze, a kert- ben, már egészen messze ment és onnan félénken visszalesett ... és ö még mindig ott állott mozdulatlanul... és nézte. Ezt ismerem. Mikor ki- mentél, akkor is nézett.

Miklós. Nem tudom.

Kamilla. Én tudom. — Féltél tőle.

Miklós. Nem.

Kamilla.

Fel-alá jártál a corridoron. Vissza akartál menni, hogy néz-e még.

Miklós.

Még csak gondolatnak is . . . hogy mondhatsz ilyet?

Farsang. 225 15

"t

FARSANG.

Kamilla.

Én azt hittem, a szempillád se mozdul meg. De megmozdult. És gondolkoztál. És nem jöttél. És. most is, amikor ez a rendőr megszólított . . . Hirtelen. Te félsz.

Miklós. Én . .

Kamilla.

Te talán nem tudod. Én tudom. Sáppadt vag}'. Én most vagyok nyu- godt először életemben. Még a hango- kat se hallom. Ez a nag}' lárma, minden, mintha meghalt volna körü- löttem . . . csak én egyedül élek . . . és szállok felfelé, mintha léghajó sajkája vinne föl, el az emberektől . . . egyedül, magam ... és te itt vagy mellettem . . . és . . . sáppadt vagy . . . és akadozol ... és megállsz ... és húzol lefelé ... én úgy érzem, hogy

HARMADIK FELVONÁS.

nincs testem . . . csak vágy va- gyok és szerelem ... és szállok . . , és egy súlyos test van itt velem . . . amit nekem kell vinnem . . . mert halavány ... és rémült . . .

Miklós. Mit beszél? Honnan veszi ezt?

Kamilla. Az arcodról. És sehonnan. És érzem.

Miklós. Az arcomról?

Kamilla

türelmetlenül.

Kérdezed most is . . . Pedig azt

kellene kiáltanod : nem ! — És vinned

engem, repülnöd, úgy, hogy én alig

tudjalak utóiérni . . .

Miklós.

Ez . . . nagy tévedés . . . izgatott vagy . . .

FARSANG.

Kamilla.

Mint a halál, olyan nyugodt vagyok. Demost ne is mozdulj, ne is beszélj . . . Már rég nem volna szabad itt len- nünk . , . már rég azt kellett volna mondanom, hogy mit állunk itt, menjünk, pillanatok alatt ... de nem merem mondani, mert rettegek . . . hogy ha kimondom ... ha indulok . . . lesz egy szavad, vagy egy mozdulatod, vag^' egy késésed a kilépésben ... és énbennem összeesik minden ... ne is szólj ... én is beszélj . . . most én félek, hogy semmi se igaz . . . hogy egy pillanat, és összezuhant minden . . .

Miklós. Ha van az arcomon valami . .

Kamilla idegesen.

A hangodon . . . Most olyan érzé- keny vagyok . . . most olyan élesen hallok és látok . . . mint a tolvajok . . .

HARMADIK FELVONÁS.

most mindenkinek a szeme mögé látok . . .

Miklós. A hangom zengzetén . . . csak a nag>', emésztő szerelmemet érzed . . . ami kínoz . . .

Kamilla.

Miért kínoz	? Miklós remegve
.... az az	egy . . . az	az	egy- •
ami kínoz . . .	Kamilla.
Még most is	Miklós kitörve.

Hogy . . . nem én . . . nem én . . . Féltékeny vag)^ok ... a gyémán- todra . . . mint ahog^^ soha emberre nem voltam féltékeny . . .

Kamilla megretten.

Téged szeretlek.

Miklós. hevesen.

És azt, amit tettél ... és engem is . . . és engem csak azért. . . mert azt szereted, azt . . . igazán . . . abha vagy szerelmes . . . azt imádod.

Kamilla ijedten. Téged.

Miklós.

De azt . . . jobban . . .

Kamilla.

Téged. Ez már üresebben hangzik.

Miklós. elkeseredve. . .

A bűnödet, azt ! Az őrült, szép

HARMADIK FELVONÁS.

kalandodat ... a felviharzó új élete- det ... a megszabadulásodat ... És engem viszel, mint egy szerelmes rabszolgát . . . lenézel és megvetsz . . . a tengerzöld kövedet imádod ! . . .

Kamilla.

Téged. Lecsukott szemmel, egészen üresen.

Miklós.

És olyan koldus vagyok és annyit szenvedtem, hog^' megalázva és meg- sértve . . . térden csúszom utánad . . . Már vérzem mindenütt ... de végre hívtál, és végre a szomjas szájamon . . . megcsókoltál . . . hogy . . . hogy beteg vagyok belé és meg fogok halni.

Kamilla keserűen. Attól is félsz?

Miklós. Éretted? Ha érted pusztiilok el . . .

FARSANG.

de el fogok pusztulni ... a gyémán- todért ... és odadobom magam mámo- rosan a fekete vadászok elé . . . hogy engem öljenek meg . . . hogy utat nyerj ... és mehess vele ... a tengeren túl . . . ahol más, szép, délceg fiatal férfiak vannak . . . szenvedélyesek és elszántak . . . akik megörülnek a csó- kodtól ... és akik édelegve repülnek veled . . . nevetve és bátran . . . mert azok nem szerettek téged soha . . .

Kamilla

összetörve, halkan.

Téged . . . téged szeretlek . . . Miklós.

Csak ma !

Mindig.

Kamilla gépiesen.

Miklós. Ahogy ezt mondod . . . egyre gyön-

232

HARMADIK FELVONÁS.

gébben . . . ahogy már nem rám gondolsz, mikor mondod . . . ezek a fáradt számycsapásai a lelkednek . . . Ahogy még mondod . . . ahogy még reméled . . . hogy elhiszem . .

Kamilla

egészen halkan.

Téged . . . öröktől fogva . . .

Miklós. Magamat ?

Kamilla

mint állomba.

Magadat

Miklós.

Engem . . . férfit . . . embert . . ahogy itt a tied vagyok . . . egyedül?.

Kamilla lecsukott szemmel, alig halhatóan.

Ahogy ... itt . . . az enyém . . vagy . . .

233

Miklós

vadul.

Nem hiszem !

Kamilla mint a lehellet, oly halkan.

Ahogy itt ... az enyém . . . vagy . . . Miklós.

Nem tudsz csalni ! Nem tudsz hazudni !

K.\MILLA.

Csak téged . . .

Miklós.

Nem vagy még asszony . . . rosz- szul hazudsz . . . lány vagy . . . egy szép, nagy, kivirágzott szűz gyermek vagy . . . aki a játékszerét félti . . . hogy elveszik tőle . . .

Kamilla elhalóan. Nem.

204

HARMADIK FELVONÁS.

Miklós. Nem tudnál szeretni . . .magamért,,.

Kamilla Igen.

Miklós.

Csak így ... és csak most , . . és csak ezen az áron . . .

Kamilla. Nem.

Miklós.

Már szinte nem is felelsz . . , már nem is szavak . . . amiket mondasz . . . De én most kinyitom a szemedet . . . mert most ki fogom njátni ... és most rám fogsz nézni . . . mert most megkérdezem tőled . . . megkérde- zem . . . nagyon közel megy hozzá.

Kamilla egészen halkan, lecsukott szemmel. Szeretlek . . .

a35

FARSANG.

Miklós

halkan. A gyémántod nélkül is?

Kamilla. Ügy is . . .

Miklós. Nézz rám.

KAMILLA

ránéz. Halkan. Űgy is.

Miklós. Ha nem volna? . . .

Kamilla. Akkor is . . .

Miklós. Soha.

Kamilla. Akkor is . . .

236

HARMADIK FELVONÁS.

Miklós.

Soha ! . . . Hog\' higyjem ezt el neked? Hogy higyjem el, hogy nem- csak vadászkutyának kellettem . . . csak bűntársnak vagyok jó . . . mert kártyás és korhely vagyok, mert azzá lettem évek szenvedésében . . .Mondd, hogy' higyjem?

Kamilla. Higyjed.

Miklós.

És ha erre meg kellene esküdnöd?

Kamilla üresen, gépiesen, gyorsan.

Esküszöm . . .

Miklós. Hogy' mondtad ezt ... És én mindenemet adom ... És itt ájul- tan . . . nem akarja, és mégis elárulja... És nem tudja titkolni . . . hogy nem én kellek neki.

FARSANG .

Esküszöm.

Kamilla

elhalóan.

Miklós.

Fáradtan ... és reménytelenül eskü- szik . . . halott szavakkal , . .

Kamilla. Mit . . . akarsz . . . tőlem . . .

Miklós.

Egy! Egyetlenegy . . . egy bizonyí- ték van ! Egyetlen ! . .

Kamilla ijedten. És az?

Miklós.

Arra . . . amit mondasz, amit ha- zudsz . . . hogy szeretsz ... ha igen, van bizonyíték!

Kamilla.

23S

HARMADIK FELVONÁS.

Miklós

hevesen.

Tudod! Már tudod!

Kamilla remegve attól, ami jön. Istenem. . . .

Miklós.

Csak azt akarod, hog^' én mondjam ki. De most kimondom! Most . . . inkább ebbe pusztuljak bele . . .

Kamilla könyörgőn. Miklós . . .

Miklós.

Egy bizonyíték van ... És akkor . . . és akkor érted meghalni a legszebb, a legszebb . . . Mondjam?

Kamilla. Miklós . . .

FARSANG.

Miklós. Add vissza a g^-émántot.

Kamilla felvillanó szemmel.

Meg\'agy. Itt van. Tudtam.

Miklós hevesen, ostromolva. Egy őrült ötlet . . . eg>' caprice, egy szeszélyes perc . . . egy nyomorult véletlen, hogy az ördög odadobta a lábad elé . . . Minek ragaszkodói hozzá, ha szeretsz? . . .

Kamilla maga elé.

Ha nem érzed . . . sose fogod meg- érteni, hogy ... a bűnöm, a szerel- mem . . . egymáson gA,-uladt meg . . .

Miklós.

De ha már tudod ... mi szükséged rá ! . . . Dobd el . . . és szeress ! . . .

240

HARMADIK FELVONÁS.

Kamilla.

Te arra gondolsz, hogy az édes anyád mit fog szólni.

Miklós.

Ezt ne mondd . . . ezt már . . . ott fönn . . . megöltem magamban . . .

Kamilla izgat otían.

És . . . a barátaid mit fognak mondani. Komády JVIiklós . , . meg- szökött egy nag\' lopással ... A ka- szinói

Miklós.

Hagyj ezzel . . . ebben a részegség- ben hag5'j még meg, nem gondolok rájuk, senkire ... az anyámra . . . nem, senkire . . .

Kamilla őszintén nagy fájdalommal.

És az én anyám? Nekem is van.

Farsang. 241 16

Az én kaszinóin, az én becsületem? Nekem is van. Az uram ... És az én gyalázatom? Az én anyám? Az én uram ... Az én életem ... az én menekülésem ... az én börtönöm . . és az én pillanatom, mikor megfognak és vége ... és meghalni, ha nem sikerült ... az én életem, az én sebem a szívemen ... az én vérem . . . és az én eltemettetésem valahol messze, ahol a vadászok elöl pisztolyhoz nyultain ... az én lecsukott sze- mem . . . ?

Miklós hirtelen.

Mind . . . mind ... itt tartod a jobbkezedben ... a keztyüdben . . . Egy mozdulat ... és ha szeretsz . . . ez mind a földön van, ott ... és meg- nyílik az Isten szép, áldott kék ege . . . és a nyár süt le a szívünkre . . . csak a kezedet kell . . . így . . . kinyitnod . . .

HARMADIK FELVONÁS.

Kamilla fájdalmasan. Hogy dobjam el. Adjam vissza.

Miklós

rábeszélően.

Esztendők nyugodt boldogsága . . . ahog^' az isten rendelte nyomorult, kis embereknek ... a nagy korlátok közt . . . ahogy a természet egymás- hoz szorít két égö fiatal embert ... a nagy reszketésekre . . .

Kamilla fájdalmas mosolylyal hallgat.

Miklós.

. . . Hogy egymás szemébe nézze- nek ... és forrón és remegve egymás- hoz nyúljanak ... és évek ne legye- nek elegek . . . hogy még mindig szomjazzák egymást ... és együtt, együtt ... El attól, akit nem szeretsz.

FARSANG.

Kamilla.

Ezt . . . kerestem . . .

Miklós.

Könnyű . . . Egy szó . . . Egy írás... Elválni . . .

Kamilla fájdalmas gúnynyal.

Az íráá kell.

Miklós.

Ha nincs köztünk egyéb fal, mint egy darab üres papir, amire rá kell írni valamit . . .

Kamilla elmerengve, kiábrándultan. Hogy rend legyen.

Miklós hirtelen.

Ne hidd, hogy ezen a világon van olyan veszély . . . amitől ... ha te az enyém vagy . . . Mitől félek én?

244

I

HARMADIK FELVONÁS

Kamilla fájdalmas gúnynyal. Hogy kényelem legyen. Szép, rózsa- szín kárpitos hálóterem, biztonság. Patyolatpáma alatt az iromány, hogy elváltam és te nőül vettél. Az ajtó bezárva, a függöny leeresztve ... és az egész vüág őrzi és tiszteli a hitvesi szerelem idylli kéjeit . . .

Miklós. hevesen, boldogan.

A mennyország. És gyermekünk születnék.

Kamill.a. tnaga elé, keserűen. Nyugalom . . . Kényelem.

Miklós gyorsan. De nem kell, ha mást akarsz. Ha veszélyt akarsz, ha vadregényes ka- land kell . . . mindent ! Leszököm hozzád a birtokodra ... és ha százan

FARSANG.

Őriznek . . . bemászom az ablakodon, éjszaka ... és ha megfog, vágjon le . . . lőj jön le . . . Ha akarod : cselédnek állok be a parasztjaid közé . . . úgy osonok hozzád . . . nem félek semmi- től ... És itt . . . valahol . . . nálam, vagy máshol . . . ahová eljösz ... ha a bűnt keresed ... ha a veszély iz- galmát akarod . . . egy lakás, ahol várlak . . . ahol örökké éhesen vár- lak . . . egy kis lakás . . .

Kamilla fájdalmas giinynyal. Egy kis lakás . . Pesten ... Az ó- városban . . .

^Miklós. Csöndes utcában . . .

Kamilla. Ahol senki se lát . . .

Miklós. Puha kis szobák ...

24Ö

HARMADIK FELVONÁS.

Kamilla diadallal, de már fáradtan, szünet után. Megint megvágj' ! Kis lakás . . .

Miklós ijedten. Te mondtad !

Kamilla szeuirehányóan, keserűen.

Ennyi minden kellett hozzá ! . . . hogy ott légy, ahol . . . kezdeni sze- gy elted . . . hogy oda jussál . . , ahol a többi van . . . mind ezek a selado- nok frakkban és attilában . . . Egy szép, finom kis lakás az ó-városban és rajtam sűrű fátyolkendő alkonyodó délután ... és rajtatok illatszesz . . . és boudoir és virág az asztalkán . . . még a nyoszolyán is kaméliaszir- mok ... kis lakás ! . . .

Második ruhatárosnö jön a nyilasból, hozza Kamilla belépő- jét és shawlját. Lassan közeledik feléjük.

Kamilla. Tegye le . . .

MÁSODIK RUHATÁROSNÖ.

Igenis . . . Leteszi és elmegy. Szünet.

Kis lakás.

Kamilla !

Kamilla sóhajtva.

Miklós megijed.

Kamilla. Megijedtél. Elhagytál.

Miklós ijedten. Nem ! Nem !

Kamilla fájdalmasan.

Te egy tisztességes fiú vagy.

HARMADIK FELVONÁS.

Miklós. Ügy mondod ezt, mintha gyalázni akarnál vele . . . Mit teszel velem? . . . Miért beszéltetsz? Miért faggatsz . . . kínozol . . . vizsgálsz . . . Miért nem hagysz meg a kábult részegségemben, hiszen tudod . . . hogy megyek ve- led . . . ahová akarsz ! Rémülten. Be- széltetsz velem . . . olyat mondatsz velem . . . ami nem igaz, ami nem is kell . . . Kamilla ! . . . Mikor tudod, hogy amit te akarsz . . .

Kamilla. Most félsz, hogy lemaradsz . . . hogy itt hagylak . . .

Miklós. Megyek veled . . . ahogy te aka- rod!.. .

Kamilla maga elé, nagyon őszintén. Az egyetlen volt. Akit valaha szerettem. Soha senkit, csak ezt.

FARSANG.

Miklós.

Ne veszítsünk egy percet se ! Meg- ragadja Kamilla belépőjét. Most . . . azonnal ... el . . . azonnal . . .

Kamilla.

Tedd le . . . Hag\'j . . . Lélekzeni akarok.

:Miklós. Azonnal ... el innen . . .

Kamilla gondolatokban.

Igen. Egy kicsit még.

^ÍIKLÓS.

Eg}- pillanat . . . rohanok a ruhá- mért . . . rögtön itt vagyok . . . Indul.

K.\MILLA.

Nem lesz késő?

25Ö

HARMADIK FELVONÁS.

Miklós f ne gall.

Késő? . . . Hogy késő lesz?

Kamilla.

. . . Mire visszajösz értem . . .

jMiklós

visszajön.

Hát . . . megyek íg\' . . . ahogy va- g3'ok . . . csak jöjj . . . azonnal . . .

Kamilla halkan.

Menj a ruhádért.

Miklós.

Nem . . , nem kell.

K.\milla.

Nem jöhetsz ki velem . . . kalap nélkül . . . feltűnő . . . leül . . . menj . . . öltözz fel . . .

FARSANG.

Miklós. Egy- perc ! Jobbra, a nyilason át el- rohan.

Kis szünet.

LiSZKA

balról bejó7i Tudtam, hogy eg^-edül vagy.

Kamilla jelentőségteljesen . Egyedül vagyok.

LiSZKA.

Azért jöttem . . .

KL\MILLA.

Ha tudtad volna . . . hogy egyedül vagyok . . . nem jöttél volna. De most nem bánom.

LiSZKA.

De Kamilla . . .

Kamilla. Gvere ide.

HARMADIK FELVONÁS.

LiSZKA. Oh . . .

Kamilla szeretettel.

Ülj le ide mellém.

Liszka szinte rémülten.

Ezt még . . . istenem . . . ezt még sohse mondtad nekem . . .

Kamilla. Mit?

Liszka.

Hogy üljek le . . . melléd . . .

Kamilla. Ülj le. Ltszka leül. Te az előbb, ott fenn . . . könyörögtél nekem.

Liszka. Igen.

Kamilla.

Mikor bejöttél . . .

LiSZKA.

Igen.

Kamilla.

Emlékszel még, mit mondtál?

LiSZKA.

Igen, Kamilla.

Kamilla. Valamit kértél. Kis szünetet tart. Valakit elkértél tőlem.

LiSZKA.

Igen.

Kamill.\ nagyon nyugodtan. Neked adom.

Szünet.

LiSZKA

hitetlenül. A fiút . . a fiút . . .

Kamilla.

Neked adom . . .

HARMADIK FELVONÁS.

LiSZKA

félve, hogy nem jól érti. Azt kértem . . . hogy . . . neked úgyse kell ... és mondj neki valamit, amiből megtudja, hogy minden hiába nálad . . . Mert ezt kértem ! . . .

Kamilla. Tudom. Emlékszem.

És?

A tied.

LlSZK.\.

Kamilla.

Szünet.

LiSZKA.

Istenem . . . történt valami?

Kamilla. Nem történt semmi. Megbántam, hogy kegyetlen voltam hozzád.

LiSZKA.

És ő már . . . ö már tudja?

FARSANG

Kamilla. Mindjárt tudni fogja.

LiSZKA

fölkel.

De nem mondod meg neki . . . hogy én ezt kértem ... és nem fogja megtudni, hogy te azért mondod ezt neki . . . azért vágod el örökre az útját . . . mert én könyörögtem . . .

Kamilla.

Ne félj.

LiSZKA

gyorsan.

És még azt se szabad neki megtudni, hogy én tudok erről . . . mert akkor megutál . . . Sejtenie se szabad . . . hogy a hiúsága ne sajogjon . . . Én nem tudok az egészről semmit

Kamilla. Nem.

HARMADIK FELVONÁS.

LiSZKA.

Még nem tudja?

Kamilla.

Már kezdi . . . Neked azért szóltam most, mert ma éjszaka . . . vagy hol- nap reggel . . . most következik az a napja, amikor végleg egyedül ma- rad ... és vigasztalás kell neki . . . most jön az az első, égő, fájó nap . . . hogy kapaszkodnia kell majd min- den csillapításba ... és légy te a közelében és légy okos, nyerd meg a vonzalmát ... és légy te az első nö, akit meglát, mikor körülnéz . . . hogy te ott légy, még mielőtt a rossz személyek . . . hogy ne kerüljön azok- nak a kezére . . . hogy még idején . . .

LiSZKA.

Oh, az én nagy nyomorúságom. És . . . köszönöm neked. Megfogja a kezét. Látod . . . milyen koldus vag) ok.

Farsang. 257 17

FARSANG.

Kamilla. Én vagyok a koldus, Liszka.

LiSZKA.

Te? Te ragyogó királyné! Aki üyet tudsz adni ! Egy szavaddal . . . egy mozdulatoddal . . . tündérv^ilágot tudsz adni . . .

Kis szünet. Kamilla.

Menj most el, Liszka, mert ő most ide visszajön. És ha itt meglát . . . most . . . ebben az utolsó percben . . .

LiSZKA.

Megyek. Jobbfelé megy. Kamilla.

És ne engedd . . . Veletek menjen, ne engedd ki az utcára egyedül . . . nagy fájdalommal. Csak azt ne . . .

LiSZKA.

Megyek . . . ki a nyíláson, ott balra elmegy.

258

HARMADIK FELVONÁS.

Kis szünet. Főbiztos és Titkár, balról elől jövet némán és lassan átmegy a színen és jobbra elöl el.

Kamilla

tiézegeti a gyémántot.

Kis szünet.

Miklós a nyilason, annak jobboldala felöl sietve jön kabátban, kezében köcsög- kalap.

Itt vagyok. Megragadja Kamilla be- lépőjét. Menjünk . . . most menjünk...

Kamilla. Kicsi vagy.

Miklós. Miért . . . mondod . . . ezt . . .

Ka.milla fájdalmasan. Innen felülről . . . ahol én szál-

FARSAKG.

lok . . . olyan kicsinyek az emberek, mint a hang^'ák. És te elmaradtál . . . te is ott vagy köztük ... a sokaság- ban ... te is olyan kicsi -kicsi vagy . . .

Miklós. Kamilla!

Kamilla.

Okos vagy. Ellenség vagy.

Miklós. Kamilla . . .

Kamilla.

Egy erős, buta férfi . . isteni lett volna .

Miklós.

A tied vagyok ... a rabszolgád . . .

Kamilla. Okos vagy. Kicsi vagy.

Miklós. Az életem . . .

HARMADIK FELVONÁS.

Kamilla kezében a kővel.

Már nem kell.

Miklós. Mit csinálsz ... az istenért . . . meg- látják! . . .

Kamilla fölemeli a követ, nézi. Szép tengerzöld gyémántom . . .

Miklós. Meglátják . . . vigyázz ! . . .

Kamilla.

Még egyszer a szemébe nézek, jól, mélyen . . .

Miklós.

Mit akarsz? Rémülten. Csak nem . . .

Kamilla magasra tartja a követ és szenvedélyesen néz rá. Elcsukló hangon: Visszanéz rám ! Hirtelen lekapja.

FARSAXG.

jobbra néz, aztán nyugodtan és gyönsié- den eldobja, balra, ki a színpadról.

Miklós.

Mit csinált? Leteszi a belépőt a székre.

Kamilla ezalatt lassan jobbfelé ment. Kiszól jobbra . Kérem !

FŐBIZTOS

megjelenik a színpad jobbszélén. Engem méltóztatik?

Kamilla. Igen.

FŐBIZTOS

közelebb megy Kamillához. Parancsol?

Titkár ugyanekkor szintén megjelenik jobbol- dalt, kíváncsian néhány lépést tesz és megáll.

262

HARMADIK FELVONÁS.

Kamilla

vezeti a főbiztost halfelé, hidegen és

mosolyogva.

Kérem . . . ott csillog valami ... az urak nem azt keresik? Kimutat oda, ahová a gyémántot dobta.

Hol?

FŐBIZTOS.

Kamilla.

Ott ... a függöny mellett ... a sarokban. Én a világért se nyúlok hozzá. Nem merek a közelibe se menni, mert hátha ez az . . .

FŐBIZTOS

balra siet, lehajol, kivülről fölveszi, úgy, hogy ő azért látható marad.

A gyémánt ! . . .

Titkár

erre a szóra mint a nyíl, rohan a fő' biztoshoz és megáll mellette.

Kamilla. Ez az?

FŐBIZTOS

Ez. Izgatottan, hirtelen, a titkár- hoz. VÍÁx, hogy ön nem volt itt, mikor megtaláltam !

Titkár.

Én itt voltam . . . mikor őnagy- sága . . .

FŐBIZTOS

izgatottan.

Nagysád ... ez a boldogság, amit önnek köszönhetek . . . Boldog vol- nék, ha szerény erőmmel legmagasabb helyen . . . Szabad kémem : . szeren- cséltessen becses nevével. Kívülről fojtottan hallatszani kezd a bánatos, duhaj szupécsárdá^.

Kamilla.

Nem szükséges . . . Én hozzá se nyúltam . . .

HARMADIK FELVONÁS.

FŐBIZTOS

Őrömmel. Szóval nem óhajtja nagysád, hogy a neve szerepeljen?

Kamilla. Nem.

FŐBIZTOS.

Köszönöm . . . kezét csókolom . . Elrohan balra. Titkár utána.

Szünet.

Egy távozó társaság átmegy hátul a

nyílás előtt, az egyik hölgy meglátja a

némán álló Miklóst.

A HÖLGY

vigan,

Komády Miklós! Nagy csomó virá- got szór feléje és nevetve el.

Szünet.

Kamilla.

Most már le lehet tenni a kabátot.

FARSANG.

Miklós. Mit . . . mit csinált? . . .

Kamilla. Visszadobtam a tengerbe.

Miklós. Én ebbe . . . bele fogok pusztulni . . .

KLA.MILLA

feláll.

Miért zenélnek? Az én farsangom- nak vége.

Oroszy a nyílásból jön. Megáll előttük. A partié feloszlott.

Kamilla. Megyünk ?

Oroszy. Ha akarod. Miklóst nézi.

HARMADIK FELVONÁS.

Kamilla. Végig . . . mindig nyertél ?

Oroszy.

Nem. Visszaadtam. Visszadobál- tam. Miklóshoz. Téged vártunk.

Miklós. Nem jöhettem.

Oroszy.

Jól tetted. Te is vesztettél volna.

Miklós. Lehet.

Oroszy.

így . . . hogy nem jöttél . . . nyer- tél?

Kis szünet.

Miklós. Belém akarsz kötni?

FARSANG.

Orosz Y. Feltétlenül.

Miklós. Ne erőltesd magad. Rendelkezzél velem.

Oroszy erősen. Fogok is.

Kamilla hirtelen és hevesen.

Miklós menjen, önt várják és té- ged kérlek, kímélj meg engem. Mik- lós, menjen ön, őz Mátyásék várják, rám bízták, hogy küldj em

Miklós. Én...

Kamilla parancsolóan. Azonnal menjen.

, Miklós Oroszy hoz.

Ha akarsz, megtalálsz. Meghajol és

HARMADIK FELVONÁS.

a nyilason el. Oroszy lépést tesz Ka- milla felé.

Kamilla

hirtelen.

Egy pillanat választott el attól, hogy nevetségessé légy ... és igaz- ságtalanságot kövess el. Te azt hiszed, hogy ez az ember . . .

Oroszy.

Szerelmes beléd.

Kamilla.

Azt tudod két év óta.

Még mindig fojtottan, de erősödik a csárdás.

Oroszy.

Ma este úgy viselted magad . . .

Kamilla.

Az istenért ... el ne szóld ma- gad . . . nem tudod ! . . .

FARSANG.

Oroszy.

Micsoda beszéd ez? Mi ez? Ijesztően. ]\Iit nem tudok?

Kamilla. Én figyellek egész este.

Oroszy.

És én téged.

Kamilla.

Tudom . . . Megyek, kóválygok, ég az arcom, nem találom a helyemet, lobog a szemem ... és reszket a hangom . . . ezt mind láttad és tud- tad ... és nem tudtad, miért . . .

Oroszy.

Nem tudtam?

Kamilla Nem.

HARMADIK FELVONÁS.

Oroszy. Nem tudtam?

Kamilla.

Azt hitted, ez a szegény kis juris doctor . . .

Orosz V.

Szegény kis juris doctor?

Kamilla.

Hálás vagyok neki, hogy ezekben a perceimben ott volt mellettem . . . szegényke . . . mint egy jó kis kutya...

Oroszy.

Mi . . . mi volt?

Kamilla.

Megmondom. Elmondom. De egy szót se szólj ; már rendben van minden.

Oroszy.

Az istenért . . . mit csináltál megint?

FARSANG.

Kamilla

Sándor ... én találtam meg a gyémántot, amit a főhercegnő el- vesztett . . .

Oroszy

rémülten a mellére teszi a kezét.

Kamilla hirtelen, folytatva.

De már a rendörségnél van.

Oroszy. Már? Mi az : már . . ?

Kamilla. nagyon gyorsan.

Ne szólj közbe. Mindent megmon- dok. Vacsora előtt, lenn a függöny- nél ... a földön megtaláltam . .

Oroszy. És nem adtad vissza . . .

HARMADIK FELVONÁS.

Kamilla.

Már náluk van . . . eldobtam . . . megmutattam neki a földön . . . fel- vették, minden rendben van . . .

Orosz Y.

A vacsora alatt . . . nálad \olt . . .

Nálam.

Kamilla.

Oroszy.

Ezért . . . nem ettél . . . hallgat- tál . .

Kamilla.

Ezért . . . Ezért viselkedtem úgy . . .

nem szerelem . . .

Oroszy. Tűrted, hogy az embereket motoz- zák, hogy itt minden felforduljon . . . hogy úri hölgyeket levetkőztessenek...

Kamilla. Ne izgasd magad, azok örültek.

Farsang. 273 18

FARSANG.

hogy a drága alsóikat látta a többi asszony ... Te ne sajnálj senkit, csak engemet.

Oroszy már nyugodtabban.' Mindig . . . ezek a vadságok . . .

Kamilla. És azt a szegény Miklóst . . . kény- szerítettem, hogy velem maradjon . . . mert féltem ... és ö se tudta, mi bajom, csak tűrte a nyers modoro- mat . . .

Oroszy őszintén. Kétségbe kellene esnem . . . nem lehet veled bírni ... de . . . nagyot sóhajt. Istenem . . . most olyan vég- telenül boldog vagj'ok . . . kezet csókol neki. Te drága . . . tiszta . . . bocsáss meg egy szerelmes öreg embernek . . ,

Kamilla

kacéran, szelíden. Öreg?

HARMADIK FELVONÁS.

Oroszy

lélekzetet vesz.

Jaj . . . lehunyja a szemét . . az éle- tem legrosszabb órája volt.

Kamilla hamis alázatossággal.

Nem haragszol?

Oroszy. Csak ... te . . . ne haragudjál.

Kamilla. Már azt hitted . . .

Oroszy. Mikor úgy szeretlek . . .

Kamilla. És én . . . téged.

Oroszy

a kezére hajol. Te szép . . . gyermekem . . .

Kamilla lecsukott szemmel.

Csak téged . . .

FŐBIZTOS

jön balról. Bocsánat, asszon^-om.

Az uram

Stoff. Oioszy.

Kamilla bemutatja.

. . a rendörbiztüs úr.

FŐBIZTOS.

Orosz Y.

FŐBIZTOS.

Örvendek. A nag5'ságos asszony volt oly szerencsés . . .

Oroszy.

Tudom.

FŐBIZTOS.

És volt oly kegyes . . .

HARMADIK FELVONÁS.

Okoszy. Igen, hallottam.

A csárdás duhajahhan szól. Kamilla a színpad jobboldalán áll és hosszas, szomorú mozdulattal, fejét hátrahajtva figyeli a zenét. Búcsúzik tőle. Aztán lassan lehajtja a fejét, mint akiben minden összeomlik. Ezalatt :

FŐBIZTOS.

Hát én most . . . lovas futárral jelen- tettem a helytartó úr őnagyméltó- ságának, hogy a keresett legfelsőbb ékszerdarab . . . megvan. Őnagyméltó- sága érdeklődött a . . . legfelsőbb ék- szerdarab megkerülésének . . . részle- tei iránt. A nagyságos asszony kegye- sen *azt parancsolta nekem, hogy be- cses neve ... ne említtessék meg . . . és én így voltam bátor . . . mindössze annyit jelenteni, hog}' ... én . . . találtam meg. Kamillához. így mél- tóztatott . . .

FARSANG.

Igen.

Kamilla

nagyon halkan.

FŐBIZTOS.

Most csak azért bátorkodom . . . za- varni, hog^' . . . konstatáljam . . . így tetszett kívánni . . .

Kamilla

alig hallhatóan. Feltétlenül.

FŐBIZTOS.

Még abban az esetben is, ha a joumalistica igen tisztelt újdondá- szai . . .

Oroszy.

Nőmnek semmi köze ehhez az egész ügyhöz. Ha ö látta meg, kötelessége volt a rendőrséget figyelmeztetni rá, de megköveteli, hog\" semmiféle skan- dalumba bele ne keverjék, még mint becsületes megtalálót sem.

HARMADIK FELVONÁS.

FŐBIZTOS.

Abszolút korrekt álláspont. Oroszy.

A joumalistica igen tisztelt újdondá- szai pedig, ha csak ön nem szól ne- kik . . .

FŐBIZTOS.

Az istenért, kérem ! . . .

Oroszy.

Nahát ..Tőlünk nem fognak meg- tudni semmit.

Főbiztos. Abszolút korrekt. Volt szerencsém.

Oroszy.

Ajánlom magamat. Meghajlások, főbiztos balra vissza, el.

FARSANG.

Miklós

a nyílás mögött, az erkélyen megjelenik, jobbról. Leszól, háttal áll a közönségnek. Portás . . . egy fiákért ! . . .

Portás hangja

alulról.

Igenis, nagyságos úr. Távoli kiáltás. Fiáker !

Oroszy odafigyelt, odamegy.

Miklós!

Miklós bejön a nyíláson.

Oroszy.

Miklós ... az előbb . . . igazságta- lan voltam . . . kezét nyújtja feléje.

Miklós. Kérlek szépen . . . kézfogás.

Oroszy.

Nem jösz velünk?

280

HARMADIK FELVONÁS.

Miklós.

Bocsássatok meg ... őz Mátyások- kal Ígérkeztem . . .

Kapitány

mfgjelenik a nyilasban.

Oroszy. Hallottad a nagy újságot?

Kapitány.

Nem. Mit?

Oroszy.

Megtalálták a gyémántot.

Kapitány. Nahát! Kinél? ludul Kamilla leié.

Oroszy.

Senkinél. A földön volt. Jobb felé kiszól. Fogja ezt a számot.

281

Első ruhatárosnö belép.

Igenis, méltóságos uram. El, jobbra.

Oroszy.

Öt perccel a borravaló előtt min- denki méltóságos úr. Figyel a zenére kimegy a nyílásba.

Kamilla

magába roskadva, megsemmisülten áll

a színpad balszélén.

Kapitány Kamilla mellé kerül.

Régen volt ilyen sikerült bál Pes- ten. Ezek mée délig fognak táncolni. Kamilla nem felel. . . . Eleinte zavart az a g^^émánt-história, de aztán mindenki elfelejtette. Már nem is emlékszik rá senki . . . Kamilla nem, felel. Azt mondják, kint már nincs hideg. Megenyhült az idő . . . Esik a

282

HARMADIK FELVONÁS.

hó . . . Kis szünet. A szupécsárdás most már tombol, asszonyi nevetés, egy- két kurjantás kiséri.

Oroszy. Még mindig táncolnak. Kamillára néz. Ha kedved van?

Kamilla mereven, üres, hideg hangon. Hazamenni.

öz és Liszka az erkélyen jobbról jövet, utcára öltözve megjelennek. Onnan csak Miklóst látják, aki a nyílás előtt áll.

Őz.

Van kocsi?

Miklós.

Már kiáltott a portás.

Oroszy. Velük mégy ?

Miklós. Megigértem.

283

FARSANG.

ŐZ

bejön

Reggelizni megyünk az István fő- hercegbe. Jöttök ti is?

Oroszy Kamillára néz.

Kamilla

nemet int.

Oroszy. A feleségem fáradt. Hazamegyünk.

Őz. Isten veletek. Indul, visszajön. Igaz, hiszen ti holnap utaztok!

Oroszy. Ma, öregem, ma. Már egge van.

Őz Kamillához megy. Most megint nem látunk bennete- ket egy esztendeig. Kezet csókol. Isten veletek ! Kezet fog Oroszyval.

HARMADIK FELVONÁS.

LiSZKA.

Gyere már !

Őz.

Megint sietsz? Elmegy a nyíláson Liszkával.

Első ruhatárosnö

belép jobbról Oroszy bundájával és cilinderével és a jobbszélen vár.

I.ISZKA

távozóban. Miklós !

Miklós. Kezét csókolom. Meghajol Kamilla felé. Kamilla nem veszi észre.

Oroszy.

Miklós köszönt, fiam. Szervusz Mik- lós.

Kamilla

némán fejet hajt.

FARSANG.

Miklós Oroszyhoz: Szervusz. A nyilasban. Jövök. El balra a függöny mögött.

El-SÖ RUHATÁROSNÖ

most ráadja Oroszyra a bundát.

Messziről keservesen szól a csárdás, vigan a nevetés, kurjantgatás.

Harmadik ruhatárosnö balról belép és lassan öltözteti a mozdu- latlan, megtört Kamillát a hosszú fehér belépőbe és a fehér shawlba.

Oroszy

átmegy hozzá a balszélre és segít neki. Ezalatt a jobbszélen halkan beszélnek.

Első ruhatárosnö Ez mutatta meg a gyémántot.

MÁSODIK RUHATÁROSNÖ

aki közben besompolygott. Milyen sáppadt.

HARMADIK FELVONÁS.

Kis szünet.

Első ruhatárosnö. Lecsukja a szemét.

Második ruhatárosnO.

Milyen szerencse ... de a nevit se mondta meg.

Első ruhatárosnö.

Szegény embernek nincs ilyen sze- rencséje . . .

Kis szünet.

Második ruhatárosnö.

Milyen fehér. Mint egy halott.

A toalett kész. Harmadik ruhatárosnö a balszélre húzódik. Első és Második egészen a jobbszélre. Oroszy a karját nyújtja Kamillának. Elindulnak.

Első ruhatárosnö

alig hallhatóan súgva.

Mint egy szobor, olyan . . .

/ ^ "7 t-f /■ FARSANG

Meghajolnak. Oroszy és Kamilla némán megy a nyílás felé. Kamilla magasra tartott fejjel, félig lehunyt fsemmel, megsemmisülve, merev-fehéren

Harmadik ruhatárosnö síigva- Milyen hideg volt a keze.

INIÁSODIK RUHATÁROSNÖ

halkan titokzatosan.

Mint egy szép fehér halott . . . Oroszy és Kamilla kilép a nyilason.

Portás hangja lenn, távol. Fiáker !

A csárdás vadul és fájdalmasan tombol messziről. A táncolók nevetnek. Reggel van.

Függöny.

\

UNIVERSin OF TORONTO LIBRARY

DO NOT

REMOVE

THE

CARD

FROM

THIS

POCKET

£

:•*

4-^4

4- -'4

4^. ■/

■'^'^¥^^

" ■'7* ■."

'>-^-

^fé

IÍí:

\Wj^^^/k.	■* ■*	■ ■ ■ ■	L i m ■ ■	■ ■	■■	■
^^^^^^^B, "^^^^^^^m- ^	■ r ►-!

•ít -i-

	u	■ í
	! ■ ■ ■	■ ■ ■ ■ ■ . ■

"tí

C-J^

^■^'^

:•' j"v

*^^y

tUf^