V, /03-íoÍ- CORNELL UNIVERSITY LffiRARY Digitized by the Internet Árchive in 2016 https://archive.org/details/foldtanikozlony1031 magy Földtani Közlöny A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT M FOLYÓIRATA M BíOJUlETEHb BEHTEPCKOrO PEOJionmECKoro obuiectba BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY ELSŐ SZÁM (1) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 103. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK — COJíEP>KAHHE - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK — HAy>THbIE CTATbH - MÉMOIRES Dr. Bank V.: A 24. Nemzetközi Geológiai Kongresszus Montreálban 1—13 Dr. Balkay B.: Bazaltoszlopossággai kapcsolatos megfigyelések Indiában — Observationsconcemlngcolum- narity of hasait in ttie Western Ghat Mountains, India 14—18 EelvXri Gyönqvi— (ir. VioziAn I.: Koegzisztens paragonit — muszkovit a Kőszegi-hegység metamorf kőzeteiben — Coexistent paragonite — muscovite in the metamorphic rocks of the Kőszeg Mountains 19—20 Borza T.: Rétegtani és ősiénytani vizsgálatok Hont (É Börzsöny) környékén — Stratigraphical and paleon- tological investigations in tlie visinity of Hont (Nortliern Börzsöny Mountains) 27—40 Dr. JASKÓ H.: A pliocén kori lignitképződés törvényszerűségei - Gesetzmássigkeiten dér Lignitbildung im Fliozán 41—48 Bállá Z.— Dudkó AntonyinA: Az uránáthalmozódás ércképződésben játszott szerepéről — O ponH nepeoTjTO>KeHHH b ypanoBOM opyneHCHHH 49—67 Monostori M.: Budai márga — tardi fácies — kiscelli agyag a Budai-hegységben (megjegyzések a képződés körülményeihez) — Budaer Mergel — Eazies von Tárd — Kiszeller Tón im Budaer Gebirge (Bemerkun- gen zu den Bildungsverháltnissen) 58—62 RÖVID KÖZLEMÉNYEK — KPATKME COOBU(EHHH - NOTICES VÖRÖS A.: Fúrőalga-nyomok a kericseri (Bagony -hegység) liászból — Traces of boring algae from the Liassic of Kericscr (Bakony Mts., Hungary) 63 — 00 Gerry E. — Kozur H.: Méhes Gy. (1911) „Bakonyi triászkorú Ostracodák” eredeti anyaga a Magyar Állami Földtani Intézetből — Originals of Méhes 1911; „Über Trias-Ostracoden aus dem Bakony” at the Hun- gárián Gcological Institute 67—69 Gellai MXria-Bbenadbtta: Holothuroidea scleritek a bakonyi albai mészkőből 70-74 HiREK, ISMERTETÉSEK — COOBH(EHMH, PEUEH3HH - NOTICES, REVÜE BIBLIOGRAPHIQÜE 76-80 TÁRSULATI ÜGYEK — JTEJIA OBIIIECTBA - AFFAIRES DE LA SOOIÉTÉ 81-87 ÉRTEKEZÉSEK földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (!'J73) 103. í — 13 A 24. Nemzetközi (teológiai Kongresszus Montrec'ill)an dr. Dnnk Viktor 59 év után ismét Kanadában ülésezett a 24-ik Nemzetközi Geológiai Kong- lesszus. 1913-ban Torontóban, 1972-ben .Montreálban Quebec államban augusz- tus 21 — 30 között került megrendezésre. A rendező 2,5 milliós nagyvárost jól választották, mert 5 egyetemével, modern hatalmas szállodáival kitünően oldotta meg technikai-műszaki, kulturális-szociális vonatkozásban egy- aránt — feladatát. 114 országból mintegy 7000 résztvevő számára gazdag jirogramot állítottak össze. A kongre,sszus alkalmából kiállítá.st rendeztek és (Georama 72) külön geo-bélyegsorozatot bocsátottak ki. A házigazda ország nagy vegyiparának néhány jellemző adata Kanada vegyiparának forgalma 1967—1969 között 2, 3-ról 2,58 milliárd dollárra nőtt. 1970-ben 1,9% volt a növekedési ráta és ennek megfelelően a forgalom értéke 2,63 milliárd dollárt tett ki. A rendelkezésre álló energetikai és vegyipari nyersanyagok közül, melyek tartalékai a mai hazai igényeket jelentősen meghaladják, elsősorban a szén- hidrogéneket (főleg a földgázt), a ként (S) és a kálisót kell megemlítenünk. Kőolaj és földgáz tartalékai ennek a hatalmas országnak még nem kellően felmértek. A jelenlegi becslések szerint a kitermelhető ipari kőolajkészletek 1500 millió tonnára tehetők. Kanada kőolajtermelése 1960-ban évi 26 millió tonna volt, ez 1971-re kereken 76 millió tonnára növekedett. A hazai finomító- kapacitás ezzel közel egyensúlyt, kereken 73 millió tonnát ké})visel. Úgy ter- vezik, hogy az elkövetkező években a kőolajtermelést négyszeresére sikerül majd megemelniök. A földgázkészleteket észak Kanadában 20 000 milliárd m^-re becsülik. Ez egyben a nyugati félteke leghatalmasabb jelenlegi földgáz kincse. Kanada egyéb területeinek földgázkészletét további 1500 milliárd m^-re becsülve világossá váhk az ország ezirányú kiemelkedő perspektívája, 1955-ben 4270 millió m^ gázt termeltek egy év alatt, ez 1971-ben 65 millió m^ volt. A földgáz Kanada egyik legjelentősebb exportcikke. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy viszonylag nagy kéntartalma miatt jelentős beruházásokat kellett és kell majd eszközölni a kéntelenítésre, mert különben elhelyezése, eladása nehéz- ségekbe ütközik. A kén világpiaci ára nem fedezi az előállítási költségeket, ezért a legjelen- tősebb kéntermelő országok: Kanada, Franciaország, Mexikó, Lengyelország, a 1 Földtani Közlöny 2 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet kínálat tudatos csökkentésében állapodtak meg. Kanada az elmúlt 10 évben kénimportőrből a Föld legelső exportőrévé vált. 1971-ben 5,8 millió tonna ként bányásztak ki, de csak 3,5 millió tonnát tudtak értékesíteni és a kanadai rak- tárkészletek 8,5 millió tonnára növekedtek. Ha ez így megy tovább, 1975-re a készletek 20 millió-, 1980-ra 60 millió tonnára növekedhetnek. A túlkínálat árcsökkenést hozott: 1 tonna kén ára 1969-ben 35 dollár volt, 1971-ben mind- össze 6 — 8 dollár. Kanada legnagyobb kénimportőr partnerei az USA, India | és Ausztrália. 1 Műtrágya felhasználás terén Kanada a Föld élvonalbeli országai közé tar- tozik, ezért jelentős műtrágya felhasználó ipart alakított ki. Az USA-ból importált foszfát mellett jelentős hazai lelőhelyeket is feltártak. A műtrágya- gyártó kapacitás 1970-ben évi 4 millió tonna voit. Kálisó és káli műtrágya termelés szintén igen jelentős. 1969-ben 3,5 millió tonna kálisót, 65 millió dollár termelési költséggel állítottak elő, 1970-ben 3,4 millió tonnát 116 millió dollár, 1971-ben 3,7 miihó tonnát 140 millió dohá- rért termeltek ki. A káhsóbányák a vüágtermelés 30%-át, a világforgalom- ' nak 20%-át adják. Exportja főleg a latin-amerikai országokba, Európába, j Távol-Keletre irányúi. i A vegyiparra általában a kapacitáshoz mérten szűk belföldi piac, az USA 1 közelsége, a vámszabályozás és egyéb szálhtási nehézségek rányomják bélye- ] güket. A szervetlen eredetű vegyipari termékek előálhtása az elmúlt években növekedett, a szerves eredetűeké csökkent. A műtrágyagyártás, ellentétben más fejlett tőkés országokkal, igen lassan növekszik. A műanyagok exportja 1964-óta csökkenő, viszont importjuk jelentősen növekedett. Jelentős szintet ért el viszont a gyógyszergyártás, amely azonban a növekvő igényeket még így sem tudja kielégíteni. (1969-ben 346 millió dollár értékben állítottak elő és 96 millió dollár értékben importáltak gyógyszereket.) Szervezet A Kongresszus fővédnöke Roland Michener Kanada főkormányzója, tagjai P.E. Trudeatj Kanada miniszterelnöke, D. S. Macdonald Kanada bánya- és energiaügyi minisztere, továbbá 14 miniszterelnök, ill. miniszter az egyes államok képviseletében, nagy vállalatok, egyetemek vezető képviselői. A kanadai nemzeti szervező testület végrehajtó bizottsága: Elnök: R. E. Folinsbee Alberta állam. Egyetem Alelnök: P. E. Auger, konzultáns geológus J. M. Harrison Bánya- és Energiaügyi Minisztérium Főtitkár: J. E. Armstrong Kanada, Földtani Intézet Szervezőtitkár: P. Moyd Kanada, Földtani Intézet Főtitkár helyettes: R. A. Blais Politechnikai Főiskola Kiadó: J. E. Giel Mc Gill Egyetem Kirándulás-program : szervező-vezető: M. E. Hriskevich Aquitan RT., Kanada h'echnikai program: szervező-vezető: C. H. Scumidt Bánya -energiaügyi főo. lUGS végrehajtó bizottság: képviselő: Y. O. Fortier Földtani Intézet, Kanada A 24. Nemzetközi Geológiai Kongresszus elnöksége: Dank:A 21. Nemzetközi Geológiai Kongresszus 3 Elnök: R. E. Folinsbee (Kanada) Alelnök: P. E. Auger (Kanada) Főtitkár: J.E. Armstrong (Kanada) irányítása alatt működött. 17 szekcióban, 2 szimpóziumon folyt a mintegy 1000 előadás. A szekciók: prekambrium, jietrológia, tektonika, szilárd ásványok, fluidu- mok, sztratigráfia és szedimcntológia, ])aleontológia, tengeri geológia és geo- fizika, geokémia, hidrogeológia, negyedkori geológia, mérnökgeológia, minera- lógia, j)lanetológia, computerológia, geológiai nevelés. Az egyik szimpózium tárgya aug. 22 23-án: ,,A földtudományok és az életszínvonal.” A másik tárgya aug. 24 25-én: ,, Hogyan segítik a földtudományok a fej- lődő országokat.” Valamennyi előadás 19 kötetl^en kiadásra került a szimpóziumokéval együtt még a kongresszus tartama alatt. 56 tudományos szervezet tartott szervezeti és tudományos ülést részben a kongresszus üléseinek keretében, részben attól függetlenül. A szervezeti ülésekről a lUGS tájékoztatót adott. A kirándulási bizottság szervezésében 27 tanulmányútra került sor részben a kongresszus előtt, részben utána. A pubbkációk kiadására szervező bizottság alakult a 19 kötet, a preprintek és kirándulásvezetők kinyomtatására és forgalmazására. A kiállítás szervező bizottsága: Georama 72 néven a Bonaventura szálló hatalmas kiállító csarnokában 147 kiállító mutatta be a földtani kutatás terén elért eredményeit, eszközeit, anyagait, ezek között 67 kereskedelmi kiállító, 26 nemzeti, 6 provinciális, ill. állami kiállító, 18 könyvkiállítás és 30 egyéb intézmény. Külföldiek: Ausztrália, Ausztria, Csehszlovákia (térképek és geo- fizika külön !), Dánia (Grönland), Egyesült Királyság, Franciaország, Hollan- dia, India, Irán, Lengyelország, Marokkó, NDK, NSZK, Olaszország, Romá- nia, Spanyolország, Svédország, Szomália, Szovjetunió, USA. A filmfesztivál bizottsága a kongresszus tartama alatt folyamatosan vetí- tett, részben szakmai (aug. 22, 23, 24, 25) részben (aug. 20, 21) Kanada megismerése tárgyú filmeket. (Szerkezeti földtan, pleisztocén geológiája, vul- kanológia, bányászat, kutatások, kőolaj-, érc-kutatás, környezet-geológia tárgykörében). Működött egy hölgyprogram, — szociális és kultiiráüs, — közönségszervező bizottság is. A Kongresszus megrendezése részben és főleg állami (300 000), részben privát támogatásból, mintegy 320 000 kanadai dollárba került. Több mint 500 geológus önkéntes munkájával segített, időt, fáradságot nem kímélve, melyet pénzben aligha lehetne kifejezni. Ügy gondolom, hasznos lesz elöljáróban a nemzetközi geológiai szervezettel és annak az alapítás óta szétterebélyesedő ágazataival, bizottságaival, al- bizottságaival, tagállamaival megismerkedni. Elsősorban abból a szempontból, hogy mi a magyar geológia vagy a hazai geotudományok művelői hol, milyen módon vannak képviselve, milyen szerepet játszanak és játszhatnak a szer- vezetben. . r Nem érdektelen visszamenni az alapokig, mert azok a hagyományok, ill. lerögzített határozatok determinálnak sok olyan dolgot, mellyel esetenként 1* 4 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet találkozhatunk, esetleg egyet nem érthetünk, de módosításra vagy javaslatra csak akkor van remény, ha egyáltalán szereplünk, aktivizálódunk ebben a szervezetben. Az lUGS keletkezése A geológusok nemzetközi fórumát a Földtani Tudományok Nemzetközi Unióját J. Hall (USA) és T. H. Huxley (Egyesült Királyság) alapították IGC néven (International Geológical Congress). A geológusok eme nemzetközi fóruma 1878-ban Párizsban ült össze először (alapító dokumentuma francia nyelvű) és a II. világháború idejét kivéve 3 — 4 évenként különböző európai, észak-amerikai, afrikai és ázsiai országokban tartottak kongresszust. A II. világháború után rendszeresen 4 évenként: London 1948, Alger 1952, Mexikó 1956, Koppenhága 1960, Űj-Delhi 1964, Prága 1968, Montreal 1972. Jónéhány esztendeje, de biztosan megállapíthatóan az algériai és mexikói kongresszus után merült fel annak szükségessége, hogy a testület nemzetközi geológiai kérdésekkel foglalkozva mintegy összekötő láncszem legyen az in- terdiszciplináris testületek, társ-, testvér tudományok: geofizika, geokémia, geográfia, kristálytan, asztronómia és az alajjtudományok: matematika, fizika, kémia, biológia között. Ezek együttesen alapították meg a Nemzetközi Tudományos Unió Tanácsát (International Council of Scientific Unions =■ ICSU). 1960-ban a koppenhágai kongresszuson a dániai Arne Noé Nygaard elnöklete alatt, angol-, holland-, svájci javaslatra a résztvevők elfogadták az International Union of Geological Sciences, lUGS alapítási javaslatát. A külön tanácskozás 1961-ben Párizsban az UNESCO székházban volt. Első elnöke I. M. Harrison (Kanada), főtitkára Th. Sorgenfrei (Dánia), alelnökök: I. I. Gorsky (SzU), I. Hawkes (B. E.), T. Kobayashi (Japán), J. Lombard (Franciaország) B. C. Roy (India). J. A. Dons (Norvégia) volt a kinevezett gazdasági-financiális ügyvivő. Ennek a végrehajtó bizottságnak vezetésével az egyesülés gyorsan szer- vezkedett és kapcsolatot létesített a tudományos testvéregyesületekkel az ICSU égisze alatt. Az lUGS tanács a résztvevő országok egy-egy kéj)viselőjéből áll és először 1963-ban Rómában tartott ülést. JoH, (néni * IBCÍ( Ikin mitki dUiias Mi az lUGS? Önkéntes, nem gazdasági jellegű szervezet, melynek fő célja és tárgya: a) megkönnyíti és serkenti a földtudományi problémák megoldására irá-> nyúló tevékenységet, h ) megkönnyíti a geológia és a ka])csolódó tudományok közötti nemzetközi egy ü tt m űködést , c) biztosítja a nemzetközi együttműködés folyamatosságát a föld- és kap- csolódó tudományok között, d) segíti a nemzetközi geológiai kongresszust (ICC) és biztosítja annak aktivitását. Irányító testületé a Tanács. Áll a tagországok egy-egy kiküldött (általuk: kinevezett) ké{)viselőjéből. A kiküldött testület a Geológiai Tudományokf Nemzetközi Bizottsága (National Comittees fór Geological Sciences). Ííerá binví 1-ík litonto Sítogrs i n. nláj í ■Ui’c D a n k : A 21. Nemzetközi Geológiai Kongresszus 5 A lUGS-nak jelenleg 60 tagországa van és ezzel a harmadik legnagyobb tudományos testület a világon. Nagy területek vannak még a Földön, melyek szegényesen képviseltek: Közép és Dél-Amerika, Közép és Észak-Afrika, Kelet-Ázsia. A lUGS tanácsa minden nemzetközi geológiai kongresszuson (IGC) ülésezik. Legutóbb 1972. augusztusában Montreálban. Speciális esetekben azonban összehívható két (IGC) kongresszus között is. Az lUGS működése Összefogja a világ geológusait mind a tudományos, mind az alkalmazott földtudományok vonatkozásában a nemzetközi szabályok keretein belül. Foglalkozik: nevezéktan-, rétegtani egységek klasszifikációja, — sztratigrá- fiai egységek, paleontológia, — lexikonok, szimbólumok és terminoló- giai-analitikai módszerek, - mintavételek, — geológia oktatása, — doku- mentáció, — geológiai adatok gépi feldolgozása, — tárgyidőszaki érdekessé- gek, fejlődési lehetőségek, — különböző témakörök és területek koordi- nációja, — a különböző ágazati és más tudományági specialisták munkáinak vonatkozásai tárgykörökkel. Az lUGS szervezete Adminisztratív r«'“szleg Főtitkári hivatal í Gazdasági Hivatal ' Mineralógia i Ásványok általában I Ércek ! Agyagásványok ' Paleontológia Kartográfia Tanács Végrehajtó Bizottság Szakmai részleg Tudományos részleg Földtani oktatás Egyetemi színvonalú geol. oktatás bizottsága Földtani dokumentáció Geol. dók. bizottság Gépi adatok bizottsága (adat- bank) Földtudomány-történet Publikációkat gondozó bi- zottság Más nemzetközi egyesülete- ket koordináló bizottság Petrológia Geokémia Szedimentológia Üledékes kőzetek Jelenlegi-, Metamorf kőzetek Fosszilis-, Tűzi eredetű kőze- Sztratigráfia Viszonylagos kor Abszolút kor Paleogeográfia tek Szerkezeti geológia Tengeri Geol. Regionális geológia Alkalmazott geoló- gia Hidrogeológia ( Gazd. geológia | Mérnökgeológia [ Kozmikus geológia Interdiszciplináris geológia Ércek éghető anyagok Az lUGS különböző bizottságain, albizottságain, egyesületein át állandó nemzetközi fórummal szolgál a tapasztalat- és véleménycserére, a tudomány, a világ geo-szakeinbereinek fejlődése érdekében. A lUGS nemzetközi kongresszusokat, szimpóziumokat, tudományos ülése- ket szervez a bizottságain, albizottságain keresztül, de néha a testületen kívüli 6 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet szerv rendezésében nemzetközi érdeklődésre számottartó témákban. Az évente j négyszer megjelenő GN (Geological Newsletter)-ben összegezi a nemzetközi . geológiai tevékenységet. l Működése A végrehajtó bizottság évente üléseik, ill. a kongresszusok ideje alatt szük- ségszerűen 2 — 3 alkalommal. A 23. (IGC) kongresszuson 1968-ban Prágában választott bizottság: Elnök: Előző elnök: Alelnökök: Gazd. vezető: Főtitkár: Főtitkár h.: Hivatalon kívül: Előző főtitkár: K. C. Dunham (Eeryesült Királyság, Anglia) T. F. V. Bakth (Norvégia) F. Gonzalez-Bonokino (Argentina) R. I. Laítitte (Franciaország) T. B. Volán (USA) B. Rühle (Lengyelország) V. I. Smlrnov (Szovjetunió) R. W. WiLLETT (Űj-Zéland) W. Engelhardt (NSZK) S. Van dér Heide (Hollandia) I. Petranek (Csehszlovákia) Y. C. Fortier (Kanada) W. van Leckwijck (Belgium) 8 Az ülések között a főtitkár végzi a tennivalókat. Az ügyintézés általában 2, levelezés útján történik, de kétévenként ajánlatos a Végrehajtó Bizottságnak összehívása. j 2, Gazdasági bázisa ^ A lUGS minden tisztségviselője ingyen dolgozik. Az adminisztratív kiadá- | sokra valami költségtérítést kapnak. Három forrás áll rendelkezésre: •• I. Nemzetközi hozzájárulás, különböző kategóriák szerint: ’ 1. kategória a tagország évi 150 $-t fizet *' : 2. kategória a tagország évi 300 $-t fizet 3. kategória a tagország évi 600 $-t fizet 1. ] 4. kategória a tagország évi 900 $-t fizet 5. kategória a tagország évi 1500 $-t fizet *■ ^ 6. kategória a tagország évi 2250 $-t fizet 2. i 7. kategória a tagország évi 4500 $-t fizet : j 8. kategória a tagország évi 9000 $-t fizet '■ E II. Évi segély az UNKSCO-tól a ICSU-n (International Council of Scienti ^ fic Unions) keresztül. I ^ III. lUGS/UNESCO szerződés si)eciális alkalmakra és tanulmányokra. J ^ Dank:A 24. Nemzetközi Geológiai Kongressz'u.‘i 7 lUGS tagországai Kate- gória Ország Az ország képviseleti szervezete Argentina Ausztrália Ausztria Belgium Bolívia Botswana Ceylon Chüe Cyprus Csehszlovákia 3. Dánia Associación Geológica Argentina, Peru 222, Buenos Aires National Committee fór Geological Sciences, Australian Academy of Science, Gordon St. Canberra City, A. C. T. 2601 Austrian National Committee fór Geology, Geologische Bundes- anstalt, Rasumofskygasse 23. A- 1031 Wien Comité National des Sciences Géologiques — Nationaal Comité voor Geologische Wetenschappen, Académie Royale de Belgique, Palais des Académies, 1000 Bruxelles Servicio Geologico de Bolívia, Casilla Correo 2729, La Paz Geological Survey and Mines Department, Priváté Bag 14, Lobatse Department of Mineralogy, Ministiy of Defence and Extemal Affairs, Colombo Comité Nációnál de Ciencias Geologicas, Casilla 10465, Augusti- nas 785,6° piso, Santiago Geological Survey Department, Director, Nicosia National Geological Committee of Czechoslovakia, Trojanova 13, Praha 2. National Committee fór Geology of Denmark, Director, Geologi- cal Survey of Greenland, 0stervoldgade 10, Trp. K, DK- 1350 Copenhagen K. South African Scientific Commitee fór the lUGS, P. O. Box 395, Pretoria Egyesült Államok U.S. National Committee of Geology, U. S. Geological Survey, Washington D. C. 20242 U. A. R. National Committee of Geological Sciences, c/o National Information and Documentation Centra (NIDOC), Al-Tahrir Street, Dokki-Cairo British National Committee fór Geology, The Royal Society, 6. Carlton House Terrace, London S. W. 1. Finnish National Committee fór Geology, Geological Survey, Otaniemi Comité National Frangais de Géologie, 12 rue de Bourgogne, Paris 70. Ghana Geological Surv-ey Department, Director B. O. Box M. 80, Accra Committe fór Geological Sciences, Koninklijke Nederlandse Akademie van Wetenschappen Kloveniersburgwal 29, Amster- dam Indián National Committee, fór lUGS, Prof. A. G. Jhingran, Head Dept. of Geology, Delhi University, Delhi-7. Geological Sirrvey of Indonesia, Djalan Diponegoro 57, Bandung The Geological Survey of Irán, Ministry Industry and Mines, Teherán Irish National Committee fór Geology, Royal Irish Academy, 19 Dawson Street, Dublin 2. Icelandic National Committee fór Geology, Natturugripasafnid, P. O. Box 532. Reykjavik The Geological Survey of Israel, 30. Malche Israel Str., Jerusalem Science Councü of Japan, 22 — 34, Roppongi 7 chome, Minato- Ku, Tokyo Geological Survey of Canada, Department of Energy, Mines and Resources, 601 Booth Street Ottawa 4, Ontario Geologica Society of China, 245 Keelung Road, Section 3, Taipei Gouvernement Central, Direction du Service Geologique, Kin- shasa Korea (népközt.) Geological Survey of Korea, Pyongyang Dél-Afrika Egyesült Arab Köztársaság Egyesült Királyság Finnország Franciaország Ghana Hollandia India Indonézia Irán Írország Izland Izrael Japán Kanada Kina Kongó 8 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet 1 . Kuba Academia de Ciencias de Guba, Director, Instituto de Geológia, Capitolio Nációnál, Habana 3. Lengyelország Polish National Gomimttee ot iUGS, instytut (ieologiczny C. U. G., ul. Nakowiecka 4. Warszawa 12. 1 . Luxemburg Service Géologique du Luxembourg, 38 Boulevard la Főire, Luxemburg 2. Magyarország Hungárián National Committee of the HJGS, Múzeum krt. 4/A, Budapest, VIII. 1 . Malagasy 1 . Malawi 1 . Malaysia Service Géologique de Madagaskara, B. P. 280 Tananarive Geological Survey Department, P. O. Box 27, Zomba Geological Survey of Malaysia, Headquarters, P. O. Box 1015, Scrivenor Road, Ipoh 1 . Marokkó 2. Mexikó Service Géologique du Maroc, Rabat National Committee fór Geological Sciences, Instituto de Geo- lógia, Universidad Nációnál Autonoma de Mexico, Ciudad Universitaria. Mexico 20 D. F. 5. NDK Nationalkomitee für Geologische Wissenschaften dér DDR., Invalidenstrasse 44, 104 Berlin 1 . Nigéria National Committee fór IUGS, Department of Geology, Uni- versity of Ibadan, Ibadan 2. Norvégia Norwegian National Committee fór Geology, Geologisk Insti- tutt, 7034 Trondheim-N. T. H. 7. NSZK Deutsches Komitee dér IUGS, Alfred-Bentz Haus, Postfach 54,3 Hannover-Bucholz 5. Olaszország Consiglio Nazionale déllé Richerche, Commissione Italiana di 2. Portugália Geológia, Piazzale déllé Scienze 7, Roma Commissao Geologica Nációnál, Instituto de Alta Cultura, Praca 4. Románia do Principe Reál, Lisboa Roumanian National Committee fór Geology, Ministerul Lidust- riei Miniere Si Geologiei, Departamentul Geologiei, Str. Mende- leev nr. 34 — 36, Bucuresti 1. 3 . Spanyolország 3. Svájc Comision Nációnál de Geológia, Rios Rosas 9, Madrid Comité national suisse de Géologie, Bernoullianum, CH-4000 Basel 3. Svédország Swedish National Committee fór Geology, Villa Pomona, Stock- holms Universitet, S- 10405, Stockholm 1. Swaziföld Geological Survey and Mines Department, Director, P. O. Box 9, Mbabane 8. Szovjetunió National Committee of Geologists of the USSR, GIN, Pyzhevsky 7, Moscow ZH-17 1. Taifüki 1. Tanzánia 2. Törökország 1. Tunézia 1. Uganda 2. Üj Zéland 2. Venezuela Dcj)artrnent of Mineral Resources Rama VI. Road, Bangkok 4. Mineral Resources Division, P. (). Box 903, Dodoma Mineral Research and Exploration Institute, P. K. 116. Ankara Service Géologique, Avenue Mohammed V, Timis Geological Survey and Mines Dejmrtmcnt, P. O. Box 9. Entebbe Tlio Royal Society of New Zealand, P. O. Box 196, Wellington Dirccción de Geológia, Ministerio de Minas e Hidrocarburos, Carai;as 2. Yugoszlávia Union des Soeiétcs de Géologie de la Rcp. Féd. Populaire de Yugoslavie. Savez Geoloskih Drustava F. N. K. J. Kameiúcka 1. Zanibia 6, I’ost. fah 227, Beograd Geological Survey Dejiartment, Director, P. 0. Box RW 135, I Ridgeway, Lusaka Kate- gória Ország 4. Hrazília Üj tagok 1 Az ország képvisi'leti szervezete I 1 li'partainento Nációnál da l’roducao Mineral do Ministório dasj Minas e Energia, Avenida llateur 404, Rio do Janeiro I 4. Hm/.ília 9 Dank:A 2i. Nemzetközi OeoUxjidi Kongresszus 2. Oörögország 1 . Kolumbia 1 . Panama 1 . Szíria Inötitute fór Geology and Subsurfaco Research (IGSR) 34, Veran- zeroii St., Athens 102 Instituto Nációnál de Invostigacionea (íeologico Mineras, Carrera 30. No. 51 — 69, Bogotá Direccion General de Recursos Mineralea, Ministerio da Cornercio e Industrias, Apartado Postai 5648, Panama 4 Directorate of Geological Research and Mineral Resources, Damascus Ausztrália Dél-Afrika Üj-Zélond Változások a kategóriában 3-ból 4-be 3-ból 4-be 2-ból 3-ga Cím-változások Argentína Csehszlovákia F ranciaország Associacion Geologica Argentína, Maipu 645-ler Plso, Buenos Aires National Geological Committee of Czechoslovakia, Mylnská dolina 1, Bratislav'a Cornité National franfaise de Géologie, 77, rue Claude Bemard, Paris 5 e 1. 2. Ü! 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. A szervezetek, tanácsok, egyesületek, bizottságok rövidítései ABSE ASGA AZOPRO CCMRG CIGME CGMW EACC FCS FF GAC lAEA lAEG lAGC lAGC-WGH lAGOD lAGOD-COFFI lAGOD-WGMOD lAGOD-WGGODBP lAH lAMG lAP lAS lASPEI Association of Earth Science Editors Association of African Geological Surveys Association fór the geological of the deep zones of the Earth’s crust Commonwealth Committee on Mineral Resources and Geo- logy. Commission fór the International Geological Map of Europe Commission fór the Geological Map of the World Editerra — AESE-Co-ordinating Council Frieds of Corals and Stromatoporoids Friends of Fluorite Geological Association of Canada International Atomié Energy Agency International Association of Engineering Geology International Association of Geochemistry and Cosmoche- mistry lAGC-Working Group on Hydrogeochemistry — Subgroup 4 Internationa Association on the Genesis of Őre Deposits lAGOD — Commission on Ore-Forming Fluid in Inclusions lAGOD-Working Group on Manganese Őre Deposits lAGOD-Working Group on Genesis of Őre Deposits as a Basis fór Prospecting International Association of Hydrogeologists International Association of Mathematical Geology International Association of Planetology International Association of Sedimentologists International Association of Seismology and Physics of the Earth’s Interior 10 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet 24. ICG 25. IFSEG 26. IMA 27. IMA-TC 28. INQUA 29. INQUA-CSL 30. lOC 31. IPU 32. IPU-WGTL 33. lUGS 34. lUGS-ABF lUGS 35. lUGS-CGD 36. lUGS-CGT 37. lUGS-CM 38. lUGS-CMG 39. lUGS-COGEODATA 40. lUGS-CP 41. lUGS-CS 42. lUGS-CSDB 43. lUGS-CSG 44. lUGS-IGCP 45. lUGS-INHIGEO 46. lUGS-INHIGEO- HCPG 47. lUGS-MWG 48. lUGS-SCS 49. lUGS-SG 50. lUGS-SGS 51. lUGS-SEPHPT 52. lUGS-SJS 63. lUGS-SNSIR 54. lUGS-SSC 65. lUGS-SSl 66. lUGS-SSS 57. lUGS-STS 58. MAC 59. SEG 60. SGA 61. SSC 62. USNCG 63. WGMTSP Interunion Commission on Geodynamics International Federation of Societies of Economic Geologists International Mineralogical Association IMA-Teaching Commission International Union fór Quatemary Research INQUA-Commission on Shore-Lines Intergovernmental Oceanographic Commission ad hoc group fór Development of Maríné Geological Data Management International Paleontological Union IPU Working Group on Traces of Life International Union of Geological Sciences lUGS-Comité consultatif des Publications lUGS-Committee on Geological Documentation lUGS-Committee fór Geology Teaching at University Level lUGS-Commission on Meteorites lUGS-Commission fór Maríné Geology lUGS-Committee on Storage, Automatic Processing and Retrieval of Geological Data lUGS Commission on Petrology lUGS-Commission on Stratigraphy lUGS-Committee on Silurian-Devonian Boimdary lUGS-Commission on Structural Geology lUGS-International Geological Correlation Program Coordi- nating Panel lUGS-International Committee on the History of Geological Sci©ncGS lUGS-INHIGEO-History of Concepts of Precambrium Geology lUGS-Maestrichtian Working Group lUGS-Subcommission on Cambrian Stratigraphy lUGS-Subcommission on Geochronology lUGS-Subcommission on Gondwana Stratigraphy lUGS-Subcommission on Experimental Petrology at High Pressures and Temperatures lUGS-Subcommission on Jurassic Stratigraphy lUGS-Subcommission on the Nomenclature and Systematics of Igneous Rocks IUGS-Subcommi.ssion fór Stratigraphic Classification lUGS-Subcommission fór Stratigraphical Lexicon lUGS Subcommittee on the Sihirian System lUGS-Subcommission on Triassic Stratigraphy Mineralogical Association of Canada Society of Economic Geologists Société de Gcologie Appliquée Spectroscopy Society of Canada United States National Committee on Geology Working Group on Magnetic Time Scale Polarity A geológiai munkák a természeti jelenségek rendkívül sokféle változatával kénytelenek foglalkozni. Ha pl. két geológus szakember életét ugyanannak a jirohlémának megoldására áldozza azonos eredmények elérése érdekében, az nagyon elismerésre méltó teljesítmény lehet, de szükségtelen is egyben, mert együttműködéssel rövidebb idő alatt, kétszer olyan eredményt érhet el és sa- ját egyéni élete is kétszeresen produktív lehet. A lUGS az értékes eszme és tapasztalatcserék világméretű, rendkívül s/éles skálájii állandó fóruma. Mint- hogy munkáját a Nemzeti Bizottságon keresztül végzi, a földtan szilárd nem- zetközi bázisa. Ebbe a bizottságba ))edig a lölyainatos tudományos és szerve- zeti aktivitással a munkaesojiortokon, albizottságokon, bizottságokon ke- resztül vezet az út. D ank: A 24. Nemzetközi Geológiai Kongresszus A 24. kongresszuson regisztrált országok delegációi A 24. IGC résztvevő országai, delegáció vezetői Ország Név Afghanistan Algéria Argentína Australia Austria Belgium Botswana Brazília Bulgária Burundi Cainerova Canada Central African Repub. Columbia Cuba Cyprus Czechoslovakia Díűiomey Denmark Ethiopia Finland Francé Germany (Fed-Rep.) Germany (Dem-Rep.) Ghana Greace Guyana Hungary Icoland India Indonesia Irán Iraq Ireland Israel Italy Ivory Coast (Cote d’Ivoi) Jamaica Japan Kenya Korea Kesotho Libéria Mali Malagacho Malavsia Malawi Marocco Mauritíuiie Mexico Netherlands New Guinea New Zeland Niger Nigéria Norway Sayed Hashim Mirzad M. Barek Haifa P. Stipanicic N. H. Fisher Holzer J. M. Graulich U. W. Hepworth Acyr Avila Da Luz Tcholakov Aloys Rdenzako O. Chatke-Kamga D. K. Derry Mathieü Gbarpoma A. JlMENO Néstor Mayo Y. Hadi-Stravinou Pravda PlERRE DjOSSTT Th. Sorgenfrei Shifferaw Demissee H. Stigzeltds J. Goguel Eugen Seibold V/. Gotte J. E. CUDJOE J. Bornova M. A. Lee V. Dank Gudmxtndxjr Pat.mason M. S. BALAStnSTDARAM JOHANyAS Gholam Ali Mohajer A. K. Al-hashimi O. H. Holland E. Zohar G. SCHIAVLNATO Ahlti A. D’AGtniAR or A. Porter (3498) K. Yagi J. Waxsh J. Lee W. C. Fairbairn A. E. NuiaiA Jones M. Kavento Rasoamahenina S. K. Chung F. W. Chapusa Saadi Moussa A. K. O. Saleh D. Cordoba A. A. Thiadens A. Kenwick D. Kear O. Diallo C. N. Okezle Chr. Oftedahl 12 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet Panama Philippines Poland Portugál Roumania Saudi Arabia Senegal Sierra lecone Somai i South Africa Spain Sri I anka Swéden Switzerland Tanzania Tchad Thailand Trinidad Tobago Turkey Uganda USSR UAR (Egypt) UK USA Upper Volta (Haut Volta) Venezuela Y ugoslavia Zaire Zambia J. D. Quiros F. A. COMSTI Román Osika SOAEES CaRNEIRO V. Ianovici M. Jameel Routher Mohamadou A. H. Gabesi A. Sh. Osman J. F. Enslin J. A. Gomez-Angulo Djac Hapuarachchi K. A. Linbergson Augustin Lombard B. H. N. Rimambo Oumar Abdoül K. Ritakpajwan H. Hinds Mustafa Arslaner C. S. Tamal-Ssaxi SMraNov E. M. El Shazly W. A. Deer V. H. McKelvey P. J. Tapsoba A. Bellizzia J. Protic Ulvera A. M. Drysdall Az lUGS Végrehajtó Bizottsága 1972 — 1976 periódusra a 24. kongresszus kapcsán 1972. augusztus 29-én új tisztikart választott: Elnök: Db. Alelnökök: Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Főtitkár: Dr. Egyesületi főtitkár: Db. Gazdasági felelős : Dr. P. H. Abelson USA Sels Mexico Grasselly Gyula Magyarország I. A. Katili Indonézia R. Lapitte Franciaország V. 1. Smirnov Szovjetunió Altiney Törökország S. VAN i)ER Heide Hollandia J. Petranek Csehszlovákia 1. Metz Ausztria A választás eredménye jelentős magyar siker, mert első ízben üdvözölhetünk hazai tudóst a lUGS tisztikarában. A magyar delegációt dr. Szádeczky Karuoss Elemér akadémikus, az MI'A Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának elnöke, a lUGS Nemzeti Bizottság elnökének megbízása alapján: I)R. Bank Viktor tagjai: Sz. Dr. Fux Vilma OKGT vezérigazgató helyettes vezette, egyel emi tanár ELTE Dank: A 24. Nemzetközi Geológiai Kongresszus 13 Dr. Grasselly Gyula tsz. vezető egyetemi tanár .TATÉ Dr. Rónai András osztályvezető .MAEI Dr. Kiss JÁNOS egyetemi docens ELTE voltak. A bizottság szavazati joggal rendelkező tagjai (Dank, Grasselly) rend- szeresen resztvettek a naponta megtartott TDGS tanácsülésein, valamint a Végrehajtó Bizottság ülésein. összefoglalás A lUGS és a Nemzetközi Kongresszus működésének, szervezeti feléjátésé- nek ismertetésével célom a hazai szakemberek előtt feltárni a lehetőségeket a munkába való bekapcsolódásra. Meg kell teremteni a rendszeres, nem karn- j)ányszerű működés és a képviseletek anyagi bázisait, forrásait. A lUGS, a MFT, MTA, a KEH koordinált együttműködése alaj)ján belátható időn belül meg kell kezdeni az 1976-os nemzetközi kongresszusra a magyar geotudomá- nyok nívójuknak kijáró szintű képviseletének megszervezését szakmai-tudo- máíiyos-tárgyi-gazdasági szempontból egyaránt. Fel kell térképezni geo- képviseleteink nemzetközi kapcsolatait, az élőket és a csak elvileg létezőket egyaránt. Meg kell határozni a legfejlődőképesebb ágazatokat a nemzetközi általános igények figyelembevételével. Fokozottabban be kell kapcsolni a fiatal szakembereket e munkába. Kérem javaslataikat, véleményüket írásban is juttassák el a Magyarhoni Földtani Társulat elnökségének. A Magyarhoni Földtani Társulat Választmá- nya, szakosztályai, szakcsoportjai, vidéki szervezetei elé terjesztés és megvita- tás után javaslatokat tervezek kidolgozni az aktivizálódó tudományt műve- lők tevékenységének összefogására, képviseletük biztosítására. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1973) 103. 14—18 Bazaltoszlopossággal kapcsolatos megfigyelések Indiában dr. Balkay Bálint (1 ábrával) Ismeretes, hogy a bazaltoszloposság néhai Vadász Elemér professzor egyik kedvelt témája volt. Ezt a dolgozatot az ő emlékének szeretném ajánlani. Ennek a már többek által alaposan megtárgyalt témának újólagos felvetését indokolja az a néhány megfigyelés, melyeket dn. Vörös István munkatársam- mal 1969 őszén az indiai félsziget Dekkán-platójának nyugati peremvidékén, a Nyugati Ghat-hegységben tettünk. Az, amit megfigyeltünk, nem új, de tud- tommal még nem történt meg kellő értékelése a jelenség értelmezésének iro- dalmában. Arról van szó, hogy a Dekkán-fennsík kilométereken át szemmel követhető, néhány méter vagy néhány tucat méter vastag, közel vízszintes lávaömlései- nek egyes szintjeiben — az ömlésnek a megfigyelés számára hozzáférhető részein mindenütt — egyöntetű, formáiban és méreteiben aiig változó, függő- leges oszloposság figyelhető meg. Ebből véleményem szerint először is az következik, hogy az oszloposság és a láva kitörési központja között nem lehet lényeges kapcsolat. A dekkán-trap kitörési központjai részleteikben nem ismertek, de feltevés szerint a bazalt hasadékkitörések eredménye. Akárhogyan is van, az a tény, hogy az oszloposság a fent vázolt hatalmas kiterjedésben megfigyelhető, kitörési központ vagy vonal nyomát pedig ugyanilyen nagy kiterjedésben nem leljük, arra vall, hogy a takarók jó részében a láva áramlási képe is, hőháztartása is független a kitörési hely minden hatásától. Másik érdekes következtetés, hogy az oszloposság helyzete független a láva áramlási irányától. A láva fent vázolt térbeli helyzete arra vall, hogy kisebb helyi anomáliáktól eltekintve a láva csaknem vízszintes, lamináris áramlást végzett. (Viszkozitása tehát igen csekély kellett, hogy legyen; éppen ezért a viszkózusabb lávák hömpölygő mozgásának sem találjuk nyomát az oszlopos bazaltban.) Lényegében tehát az oszloposság itt az áram vonalakra merőleges. Viszont más földrészek centrális vulkánjain végzett megfigyelések szerint az oszloposság olykor (pl. vulkáni kürtőkben) az áramvonalakkal párhuzamos, máskor velük a derékszögtől különböző szöget zár be. így hát valóban elmond- ható, hogy az oszloposság és a folyási irány között nincsen összefüggés. Ezt a következtetést fizikai meggondolással is megerősíthetjük. Az oszlo- pokat határoló kőzetrések csak teljesen megszilárdult, nyúlósságának utolsó Alumíniumipari Tervező Vállalat 15 B alk a y : Bazaltoszlopossággnl kapcsolatos megfigyelések . . . maradváin^ait is elvesztett kőzetben alakulliattak ki. Ellenkező esetben a kőzetréseket létrehozó feszültség a kőzet folytonosság megszakítása nélkül, képlékeny vagy viszkózus folyás útján is kiegyenlítődhetett volna. Az oszlo- posság tehát szükségké])pen jóval a lávaömlés megszűnte után alakul ki. Az ugyan lehetséges lenne, hogy a íólyás által megszabott kőzetszövet határozza meg az oszloposság helyzetét és természetét, de az áramkép és az oszloposság heh'zete közötti összefüggés hiánya ennek ellene mond. Ilyen összefüggést egyébként mikroszkópos vizsgálattal sem sikerült kimutatni. A fenti negatívumok után folytassuk az elemzést j)ozitív irányba: ju'óbái- junk a jelenség valóságos okaira következtetni. Az idevágó mechanikai elmélet szerint a kőzetréseket mindig nyíró-, vagy húzófeszültség okozza. A kőzet- rések térbeli elrendeződése pedig rávall a létrehozó feszültségtér természetére. Nyírófeszültségek hatására az ismert Mohr-féle síkok alakulnak ki. A bazalt- oszloj)Osság kőzetrései nem ilyenek, ezek tehát hú/ófeszültség hatására kelet- keztek. Újra csak a mechanikára hivatkozva, a húzófeszültségek hatására ki- alakuló kőzetrés-felületek a feszültség irányára merőlegesek. Ezekszerint a dekkáni trap-bazaltok oszlo])ossága vízszintes húzófeszültség eredménye. Az oszloj)osság nagy területen egyöntetű, ezért a húzófeszültség is egyöntetű volt. Továbbá a feszültség nem egy meghatározott irányból hatott, mert akkor ez irányra merőleges, hosszan elnyúlt j)árhuzamos hasadékrendszer alakult volna ki. Ellenkezőleg, a húzófeszültség a vízszintes sík minden irányából hatott. Földtanilag az ilyen feszültségtér vagy az igénybevett anyag egyöntetű zsu- gorodására, vagy az alatta elterülő összlet egyöntetű nyúlására vezethető vissza. (Az utóbbi feltevés sem abszurd, hiszen a Föld tágulását ilyen, vagy amolyan formában fötételező elméletek mind posztulálják az alépítmény ilyesszerű nyúlását. De ha ez lenne a helyzet, a kőzetréseket okozó feszültség alulról, az alaphegység felől adódnék át fölfelé, tehát a kőzetrések lenyúlná- nak egészen addig, amíg a fedőrétegterhelés a feszültségteret el nem torzítja, vagy a kőzetek képlékenysége elejét nem veszi kőzetrések keletkezésének. A Dekkán-trap oszlopossága viszont meghatározott szintekhez kötött. Marad tehát az anyag egyöntetű zsugorodása.) A zsugorodás kézenfekvő oka a bazaltnál a kihűlés. (Más anyagban zsugoro- dásra vezethet a kiszáradás: ismeretes az agyag száradási formái és a bazalt- oszloposság közti analógia.) Első rátekintésre kézenfekvőnek látszik a bazalt- kihűlés miatti oszlopokat egyszerűen a kihűlés során kialakuló izoterma- felületekre merőlegesnek tekinteni. De a bazalt a kihűlés során nemcsak szintes értelemben, hanem gömbszimmetria szerint, minden irányban zsugo- rodik. A zsugorodás azonban csak akkor kelt feszültséget, ha a zsugorodó tömeg valamely irányban nem zsugorodhat szabadon. A zsugorodásnak a kihűléskori térszínre merőleges — a Dekkán-trap esetén tehát a függőleges* — komponense nem hoz létre húzófeszültséget, mert a bazalt a térszínre merőle- gesen - lefelé — akadálytalanul zsugorodhat, sőt a nehézségi erő még segíti is ebben. Ebből tehát következik, hogy húzófeszültség a zsugorodás okozta alakváltozásnak a szabadon lezajlani nem képes összetevőiéből lesz csupán. Erre az összetevőre merőlegesek az oszlopokat határoló kőzetrések. Nagyki- terjedésű, sík lávaömlés esetén pedig ez az összetevő eléggé pontosan — ki- sebb lávatestekben pedig nagyjából — párhuzamos kell, hogy legyen a láva kihűléskori térszínévei. Igaz, hogy az izotermafelületek is feltehetőleg párhu- zamosak voltak a térszínnel, de a fenti elemzés szerint nem az izotermák szab- ják meg az oszloposság helyzetét, hanem a kihűlő lávatestet határoló felület 16 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet helyzete szabja meg egyszersmind az oszloposság és az izotermák orientá- cióját. Az elmondottakban van egy látszólagos ellentmondás. Ha a húzófeszültség egy bizonyos — a fentiek szerint a térszínnel párhuzamos - síkban minden irányból támad, miért hasábalakúak az oszlopok, holott a feszültségre minden irányban merőleges idom a henger lenne? Ennek kézenfekvő oka, hogy a ki- alakuló idomoknak egymáshoz hézagmentesen kell illeszkedniük, erre pedig csak sokszögkeresztmetszetű hasábok alkalmasak. További kérdés, hogy miért pont hatszögletű a legtöbb hasáb, és miért ötszögletű legnagyobbrészt a többi ? Bár ez a méhsejtszerkezet stb. ismeretében intuitíve is eléggé kézenfekvő, nem árt ezt a kérdést is szigorúbban elemezni. A kritérium, mely a kialakuló hasáb alakját megszabja, a következő: hogyan lehet adott tömeget környeze- tétől a lehető legkisebb összterületű elválás! felület mentén elválasztani? (Ez a kritérium nem más, mint a fizika egyik általános elvének, a legkisebb hatás elvének alkalmazása a vizsgált esetre.) A kialakuló idomnak teljesítenie kell a hézagmentes illeszthetőség feltételét is. Ilyen idom lehet a szabályos háromszög, a négyzet, a szabályos hatszög és egyfajta szabálytalan ötszög. (Belátható, hogy szabályos sokszög oldalhossza adott területhez mindig ki- sebb, mint az ugyanannyi oldalú szabálytalané: ha pl. egy négyzetet rombusszá deformálunk, la ábra — , kerülete változatlan marad, a területe viszont csökken.) A háromszög és a hatszög közül azonnal a hatszög javára dönthe- j tünk, mert az Ib ábrán a háromszögekre bontott hatszögben a szaggatott | vonallal rajzolt oldalakat elhagyva, hatszoros tömeget jóval kisebb — felé- 7 nyi - felülettel sikerült felapróznunk. A négyzet, a hatszög és az (számítás ' egyszerűsítése végett szabályosnak vett) ötszög területének és kerületének A a K = 4A T = q2 K=4A Adott kerületű négyszögek közül legnagyobb területű a négyzet h=-^ tg 54° ^ k= 5a X Q b _ . RAo T =— =-^ erc goniométer sebesség mellett, a d-értékeket a kvarc 4,26 Á-ös csúcsához korrigálva, két párhuzamos felvételen. A mérés pontossága e módszerrel: i 0,003 A. , A kapott adatokból a Zen és Albee (1964), ül. Guidotti (in Frey 1969b) ( által megadott számítási mód szerint meghatároztuk a csillámokban az Npa ,( paragonit-mólhányadokat (I. táblázat). [ A paragonit mólhányada (Npa) a koegzisztens csiüámokban • I. táblázat — Table I. Minta jele muszkovit paragonit d(^2) Np.(Mu) o/„ d(M2) Np.(Pa)% (Z. A.) (Q.) Z. A. Cák-3. 120,3-125,3 9,960 17,3 19,4 9,620 97,0 Cák-3. 300 9,970 15,0 15,8 9,615 98,1 Velem- 1. 20,5 9,968 15,5 16,6 9,620 97,0 Velem-2. 23,0 9,970 15,0 15,8 9,618 97,4 Velem-2. 38,2 9,965 16,2 17,7 9,620 97,0 Velem-3. 76,0-77,0 9,963 16,6 18,4 9,615 98,1 Z. A.: Zen-Albee (1964) képletével számítva G.: Guidotti (in Frey 1969b) képletével számítva. Npa*ra csak akkor kapunk megbízható adatokat, ha a csillámok (1) nem kevert rétegűek, (2) nem tartalmaznak Ca-t. Mivel a bázisreflexiók d(o„2) egész számú hányadosai, az (1) feltétel teljesül. A (2) feltételnek csak 3 minta tesz eleget (II. táblázat). A másik 3 minta Ca- • tartalma részben a kalcitban van, de (a későbbiekben tárgyalandó intenzitás- mérések alajiján is) valószínű, hogy egy része a csillám, mégjiedig mint Zen és Albee (1964) kimutatták, a földpátokhoz hasonlóan, szinte kizárólag a Na- csillám szerkezetébe épül be. Mivel a tiszta Ca-csillám, a margarit d/^oj) értéke, 9,66 A, (Haroer 1956, ASTM 12-188) közel áll a tiszta paragonitéhoz (9,60 A), ezekben a mintákban Npa közelítőleg a ,, paragonit és margarit mo- lekula” együttes hányadát adja meg a csillámban. Az 1. táblázatból kitűnik, hogy míg a jiaragonit szinte teljesen K-mentes ( (97 98%-os), addig a Na szilárd oldódása a niuszkovitban sokkal nagyobb ( mérvű (15—19%). ! F e l V á r i — V i c z i á n : Koegzisztens paragonit-muazkovit . . . 21 A vizsgált kőzetek részleges kémiai elemzése 11. táblázat — Table 11 Minta Jele CaO K,0 Na,0% Cák-3. 120,3-125,3* nyom 3,81 2,43 Cák-3. 300* 2,26 3,07 1,64 Velem-1. 20,5 nyom 5,76 1,56 Velem-2. 23,0 1,50 2,79 1,28 Velem-2. 38,2 nyom 4,92 1,92 Velem-3. 76,0-77,7 2,30 2,85 1,98 Elemzők: Guzy K.-né, Tolnay V^. és a Komlói Labor*. A két csillám mennyiségi meghatározásának problémái , Mivel a biztosan kimutatott ásványok között csak a csillámok tartalmaznak Na-t és K-t, felmerül annak a lehetősége, hogy az I. és II. táblázat adatait I felhasználhatjuk a (már ismert összetételű) csillámok mennyiségének meg- határozására. A kétismeretlenes egyenletrendszer megoldását, ahol az isme- retlenek a két csillám %-os mennyisége a kőzetben, együtthatói pedig az ás- I ványok K, ül. Na tartalma, a III. táblázat tartalmazza. . A peiragonit és muszkovit számított és röntgendiffrakciósan mért mennyiségi adatainak összehasonlítása 111. táblázat — Table 111. Minta jele a kémiai elemzésből számított adatok I(,„, alapján mért Wpa/WMu W^Pa/'''Mu(™ért) Wpa Wmu W'pa/Wjia Wpa/WMu(számí- tott) siily-% Cák-3. 120,3-125,3 12 19 0,65 1,16 1,8 Cák-3. 300* 8 15 0,55 0,35 0,6 Velem-1. 20,5 5 29 0,19 0,39 2,1 Velem-2. 23,0 6 14 0,44 0,69 1,6 Velem-2. 38,2 8 24 0,33 0,67 2,0 Velem-3. 76,0-77,7* 10 14 0,72 0,54 0,8 x: paragonit valószínűleg Ca-t is tartalmaz. M’pa; a paragonit, ill. muszkovit súly-%-os mennyisége a kőzetben. A két ásvány számított mennyiségének arányát (Wpa/Wjvtu) röntgendiffrak- ciós intenzitásmérésekkel eUenőriztük. Zen és Albee (1964) közük az F^(oo4)pa és F^(oo4)mu struktúrfaktorok négyzetei értékének változását az izomorf helyettesítés függvényében. Adataikat felhasználva a (004) reflexiók inten- zitás-arányára (a vizsgált ásványok átlagos összetételét véve alapul) a követ- kező értéket kapjuk (feltéve, hogy a két ásvány 1 : 1 arányban van): 22 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet I(004)Pa = ^ 9)22 _ Q QQ I(004)Mu ^^(004)Mu‘® 8,89 ahol 0&° a szögfaktor. Figyelembe véve, hogy (a Velem-2. 23,0 m-ből származó mintán ötszöri mérés átlagaként meghatározva): I(oo2)Mu/I(oo4)Mu — 1>86 és I(oo2)Pa/I(oo4)Pa == 1>11> áttérhetünk a használatosabb (002) reflexiókra: =■ 0,60 ± 0,05. f(ü02)Mu Ennek az értéknek az ismeretében meghatározhatjuk a két ásvány súlyarányát az 1(002) intenzitások mérésével (III. táblázat). Az intenzitásokat két párhu- zamos, 1/4 °lperc goniométersebességgel készített felvételen a csúcsba írható háromszög területével mértük. A III. táblázatból látható, hogy a kétféle módszerrel kapott súlyarányok nagyon eltérőek, de két csoportba sorolhatók: 1. Két mintában a röntgennel mért érték lényegesen kisebb a kémiai össze- tételből számítottnál (Cák 3. 300 m. Velem 3. 76,0 — 77,7 m.). Ezek ugyanakkor nagy Ca-tartalmúak. Valószínű, hogy ezekben a minták- ban a paragonitba sok Ca épül be, ez megváltoztatja a számított ásványarányt is, de — eddig még nagyrészt ismeretlen módon — megváltoztatja az inten- zitásviszonyokat is. A Ca-tartalmú paragonit bázisreflexióinak intenzitására bizonyos támpontot nyújtanak Belkovszkij (1966 és 1969) más körülmények között készült diffraktogramjai, amelyekben az I(oo2)Pa/I(oo4)Pa intenzitás- arányok: 1,00 (CaO = 0,85%), ill. 0,94 (CaO = 0,51%). Ezekkel számolva a mért Wpa/WMu arány közeledik a számítotthoz. 2. A Ca-mentes mintákban a paragonit-muszkovit arány a röntgen vizsgá- lat szerint kb. kétszer több, mint a kémiai elemzés szerint. Lehetséges, hogy itt a K-tartalom egy részét elfedett reflexió miatt ki nem mutatott káliföld- pát köti le, és a muszkovit valóságos mennyisége kisebb, mint a számított. A fentiek alapján a két ásvány mennyiségére a III. táblázatban közölt számított adatok inkább az alsó határt jelzik a paragonit, és a felső határt a muszkovit esetében. A súlyarányok közül a Ca-mentes mintákban feltehetően a röntgennel mért közelíti meg a valóságos értéket. A paragonit előfordulása WiNKLER (1964) alapján a paragonit a zöldimla-íáciesben a nyomástól c.saknem függetlenül, kevéssel 400 °C alatt jelenik meg. Winkler (1965) szerint : a paragonit közönséges kőzetalkotó ásvány nagy Ai-tartalmú pelites kőzetek- ben a regionális metamoríózis zöldj)ala-fáciesében és az alinandin-amfibolit- fácies staurolit-almandin-szubfáciesében. Zen (1960) szerit)t a paragonit a zöldpala-íácies legalacsonyabb hőmérsékletű filliteiben jelentkezik először. Harder (1956) az Osztrák-Alpok jicnnini és közéjikeletalpi takarójának inczo- zónás csillámpaláiból ismertet paragonit előforduhísokat. Heritscii (1963) szintén a középkeletaljii takaróból írt le Ca-gazdag jiaragonitot közelebbi jellemzés nélkül. Frey (1969a) a Svájci-Alpokliól ismertet jiolites és márgás üledékek regionális metamorfózisa során keletkezett alacsony metamorf i fokú palákból 6 : 4 arányú közberétegzett jiaragonit-fengit ásvánvt. F el V á r i — V i c z i á n: Koegziszlens paragonit-muszkovit . . . 23 A ])aragonit képződése és stabilitási viszonyai A paragonit a természetben a nuiszkovithoz képest viszonylag szűk tarto- mányban stabilis. WiNKLER (1964) a paragonit képződésére a következő egyenleteket adja meg: 2 kaolinit + albit 420 paragonit -f 2 HgO, 3 kaolinit + 2 NaCl 2 paragonit + 2 HCl + 3 HjO. Frey (1969a) a következő egyenletet közölte: Na-illit — ► paragonit -f- íéngit + víz. A paragonit stabilitása felső határának meghatározására a következő kí- I sérleti adatok állnak rendelkezésünkre. Chatterjee (1970) szerint kvarc- ; mentes környezetben á , paragonit — ► albit -|- korund -4- vízgőz bomlás a muszkoviténál alacsonyabb hőmérsékleten következik be: 1 kbár nyomásnál 530 — 550°-on, 7 kbár nyomásnál 650- 670°-on. Ugyanakkor termodinamikailag kimutatta, hogy kvarc jelenlétében ezek- nek a hőmérsékleti határoknak esökkenniök kell. IvANOV és Guszünyin (1970) az előző bomlásra 1 kbár nyomásnál 540 i 5°-ot adtak meg. Kvarctartalmú kőzetekre kísérletileg is meghatározták a hőmérsékleti stabilitási tartomány csökkenésének mértékét. Ekkor a bomlás a következő- képpen megy végbe: kvarc -(- paragonit ^ > albit + andaluzit -j- H,0. ,, Ikbár H A nyomás növekedésével nő a hőmérséklet is, 1 kbárig gyorsan, majd vi- í szonylag lassan, íg\ pl Kvarc jelenlétében 3 kbár nyomásnál a paragonit- - fázis 540°-ig, 10 kbár nyomásnál 660°-ig stabihs. Ghent et al. (1970) a bio- I tit-zónabeh kvarc-kalcit -paragonit -plagioklász -grafit együttes képződésére 6 I kbár nyomást és 430° hőmérsékletet tételeznek fel. Számításaikból kiderül, hogy ha a fluid fázis nyomását egyenlőnek vesszük a teljes nyomással, a nyo- más értékének alakulására a csillámokból felszabaduló vízgőz mellett a kal- citból és a jelenlevő szerves anyagokból felszabaduló CO2 és szénhidrogének parciáhs nyomása is jelentős hatással van. A Na és K megoszlása a koegzisztens csillámok között Zen és Axbee (1964) mutattak rá, hogy a különböző lelőhelyekről és kü- lönböző metamorf zónákból származó, együtt előforduló niuszkovit és para- gonit d(oo2) értékei között igen sok esetben lineárisan jól közelíthető fordított arányosság van (1 ábra). Mivel d(oo2) ^ rácsban egymást izomorf módon he- 24 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet lyettesítő Na és K mennyiségének függvénye, ez egyenértékű azzal, hogy azoknál az ásványpároknál, amelyeknél ez az összefüggés kimutatható, a két csillám Na- és K-tartalma kémiai egyensúlyban van, és megoszlásukból a metamorfózis során beállt egyensúly állapotjelzőire lehet következtetni. 1. ábra. összefüRgés a paragonit és muszkovit d(ooi) értékei és a metamorf zónák között Zen és Albee (1964) nyomán IIYAMA (1964) kísérleti eredményeivel és a köszegi-hegységi adatokkal kiegészítve. J_e Imagyarázat: A: 500 C* P = 1 kbár; B; 550 C°, p = 0,91, P = 1 kbár (1.: IV. táblázat), p = ció mól/literben C(NaCl) . , „ . _ -CÖrCÍ)TC(NaCI)- ’ ^ = koncentrá- Az 1. ábrán a szerzők által megadott pontokat megjelöltük aszerint, hogy az általuk képviselt kőzet milyen metamorf zónába tartozik, és ugyanerre a diagramra felvittük a Kőszegi-hegységből származó minták adatait is. Az ábrából látható, hogy az általunk vizsgált minták jól illeszkednek a megadott egyenesre, tehát bennük a Na és K jó közelítéssel egyensúlyban van. A jion- tok a feltüntetett legalacsonyabb metamorf fokot jelentő biotit-zóna területére esnek. (Kisebb eltérés itt is csak annál a két mintánál van, amelyeknél nagy Ca-helyettesítést tételeztünk fel.) E megoszlás leegyszerűsített laboratóriumi modelljének tekinthető az liYAMA (l‘Jü4) által vizsgált niuszkovit-paragonit-NaCl-KCI-H .^O rendszer, amely alkalmas az 1. ábra alacsony metamorf fokú tartományának a képződési körülmények szerinti, bizonyos l'okú kalibrálására. Iiyama a kísérleteket 1 kbár állandó nyomáson végezte. Adott nyomáson a közölt kísérleti eredmények alapján — ismerve az egymással egyensúlyban levő muszkovitban és parago- nitban a K és Na megoszlását, egyértelműen meghatározható az egyensúlyi hőmérséklet és a szilárd fázi.ssal érintkező vizes oldatban a C(NaCl) mólkoncentráció-arány. C(NaCl) + C(KCl) F el V á r i— V i c z i á n : Koegzisztens paragonit-muszkovit 25 A két csillám összetételét visszaszámolva d(ou2)‘re (IV. táblázat) két, a meg- adott pontosságon belül az 1. ábra regressziós egyenesére eső j)ontot kapunk (A és B). Az ezekhez a j)ontokhoz tartozó T és p értékek azokat a hőmérsékleti és koncentrációhatárokat jelzik, amelyek között a kőzetek a metamorfózis utolsó olyan fázisában lehettek, amelyben a kémiai egyensúly ki tudott ala- kulni, és amely után feltételezésünk szerint már nem változott a csillámok K és Na tartalma. IiYAMA (1964) kísérleti adatainak megfelelő értékek IV. táblázat — Table IV. pont jel- zése az 1. ábrán muszko7Ít paragonit p T C(NaCl) d(002)A (Z. A.) d(002)A (Z.A.) (kb&r) (C°) C(NaCl) + C(KC1) Np»(Mu) Np.(Pa) A 1 500 0,94 0,16 9,97 0,93 9,63 B 1 560 0,91 0,20 9,94 0,93 9,63 Az IiYAMA-féle kísérleti rendszer használhatóságát a kőzettani értelmezés- ben bizonyítja, hogy adatai alapján számított d(o„2) értékek között hasonló' összefüggés áll fenn, mint amelyet a természetes kőzetekben találtak. Előnye, hogy tájékoztatást ad a hőmérséklet mellett a szilárd fázisokkal érintkező- oldat összetételéről is. Hátránya, hogy nem nyújt támpontot a nyomás becs- lésére. Köszönetnyilvánítás Köszönetét mondunk dr. Nagy Elemérnek értékes tanácsaiért és a velemi minták szíves átengedéséért. Irodalom — References l Brown, G. (ed.) (1961): The X-ray identirication and crystívl structures of clay tninerals. Min. Soc., London ÍChatterjee, N. D. (1970): Synthesis and upper stability of paragonite. Contr. Min. Petr. 27. 3. 244—257. Frey, M. (1969a): A mixed-layer paragonite-phengite of low-grade metaraorphic origin. Contr. Min. Petr. 24. 1. 63—65. Frey, M. (1969b): Die Metamorphose des Keupers vöm Tafeljura bis zura Lukmanier Gebiet. Beitr. Geol. Karte d. t Schweiz N. F. 137. I Gheíít, E. D., Jones. J. W., Nicholls. J. (1970): A note on the significanoe of the asserablage calcite-quartz-plagio- I clase-paragonite-graphite. Contr. Min. Petr. 28. 2. 112 — 116. I Harder, H. (1956): Untersuchungen an Paragoniten und an natriumhaltigen Muskoviten. Beitr. Min. Petr. 5. 3. I 227—271. p Heritsch, H. (1963): Excursion in das Kristallin dér Koralpe. Mitt. Naturwiss. Vereins f. Steiermark 93. 178—198. L ÍIYAMA, J. T. (1964): Étude des réactions d’échange d’ions Na— K dans la série muscovite-paragonite. Bull. Soc. Fr. j Min. Crist. 87. 4. 532—541. Koch S., Sztrókay K. I. (1967): Ásványtan. (2. átdolg. kiad.) Tankönyvkiadó, Bp. WiSKLER, H. G. F. (1964): Das T-P-Feld dér Diagenese und niedrigtemperierten Metamorphose aufgrund von Mineral- reaktionen. Beitr. Min. Petr. 10. 1. 70—93. WlNKLER, H. G. F. (1965): Die Genese dér metamorphen Gesteine. Springer, Berlin, etc. Yoder, H. S., EroSTER, H. P. (1955): Synthetic and natural muscovites. Geochim. Cosmochim. Acta 8. 5—6. 225—280. Zen, E-an (1960): Metamorphism of Lower Paleozoic rocks in the vicinity of the Taconic Rangé in west-central Ver- mont. Am. Min. 45. 1—2. 129—175. Zen, E-an, Albee, L. (1964): Coexistent muscovite and paragonite in pelitlc schists. Am. Min. 49. 7—8. 904—925. BenKOBCKHfl, A. H. (1966): riaparoHHT h3 KBapucBbix >khjt boctouhofo CKnoua Cpefluero Vpana. 3an. , Bcec. MHH. o6m-Ba 95. 6. 722—726. i BenKOBCKHfi, A. H. (1969): Kam;Hficoflep>KamHft naparoHHT Hay^anefiCKoro MeTaMop(j)HuecKoro komo- neKca. 3an. Bcec. mhh. o6m-Ba 98. 3. 350—352. I HeaHOB, H. fi., TycbiHHH, B. . (1970): ycToíÍMHBOCTb naparoHura b cucreMe SiO, — NaAlSi,0, — A1,0, — H,0. I reoxHMHB (1970) 7. 801 — 81 1. 26 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet Coexistent paragonite-muscovite in the metamorphic rocks of the Kőszeg Mountains Gy. Felváry and I. Viczián The boreholes Cák-3, Velem-1, -2, and -3 in the Kőszeg Mountains, an eastern outpost of the Alps, have cut a földed sequence of calcareous phyllites and phyllites with quartzite lenses and őre traces. The micaceous components of interbedded layers stained by dark- grey to black, glistening, organic matter were identified as paragonite and muscovite as a result of X-ray analyses. According to the authors’ knowledge, this is the first occur- rence of paragonite in the territory of Hungary. The other ininerals of the rock are the following: chlorite (corundophyllite-ripidolite), somé quartz, occasionally calcite and potash feldspar. The organic matter is in the state of anthracite and meta-anthracite (determination by M. Földvári). In the pláne of schis- tosity a film-like coating can be found in which pyrite, marcasite, and gél of írón sulphide occur (determination by B. Nagy). In the present paper the more detailed, diffractometric, analyses of micas are discussed. In imoriented slides, after the dissolution of carbonate and chlorite, both micas were identified as polytypical 2M-modifications. Basic reflections were measured in oriented slides, the accuracy of the method was ±0.003 Á. The basic reflections in the micas were used fór the determination of the molar ratio (Npa) of ,, paragonite molecules” (Table I). As evident fromTable I, whereas parago- nite is almost totally devoid of K (Npa 0.97 — 0.98), in muscovite the Na substitution is much more considerable (Npa 0.15 — 0.19). It should be noted that the determined Npa values represent the molar ratio directly of Na-mica in samples free from Ca (Table II). In Ca-containing samples they give appro- ximately the molar ratio of ,,margarite -j- paragonite molecules”. The intensities of basic reflections were compared with the quantitative proportions of the two micas as calculated from chemical analyses (Table III) . With a view to the uncer- tainties of conversion, an approximation of the intensity ratio of the 9.6 Á peak of para- gonite and of the 10.0 Á peak of muscovite was attained fór the case when the two mine- rals are present in 1 : 1 ratio (0.60 ± 0.65). This figure can be used fór quantitative phase analysis. As shown by references, paragonite had been describcd to occur in several places in the Alps, e.g. in the Swiss Alps and the Fennie and Central East-Alpine nappes of the Austrian Alps. According to statistical data, it is stable within a relatively narrow temperature rangé, approximately up to 650° C, bút in presence of quartz the upper limit of its stabi- lity further decreases in great mcasure. Its temperature rangé of stability is less sensible with i’egaid to the variation of pressure. The presence of organic matter may further com- plicate the stability conditions. Measuring the base spacing of coexistent micas. Zen and Albee (1964) came to recog- nize the do^j values of the two minerals to be approximately inversely proportional with each other and the metamorphic zones to be readily distinguishable as a function of these two variables. The micas examined by the authors fit well in this relationship and repre- sent the lowest metamorpliic grade as calibrated on the diagram (Fig. 1). 'fo somé extent, Iiyama’s experimental results (1964) allow to calibrate this diagram in terrns of temficrature and of the chemical coinposition of the Solutions in contact with the minerals. Converting the Npa values given by him back to d^o, base distances, the data shown in Table IV are obtainod. Comparing these with the values found, the authors (Rrno to concludo that the examined rocks, containing the coexistent muscovite-parago- nite pair of minerals, could have forrnod within the 500 — 550° C temperature rangé under the effect of Na-rich Solutions with Na (Na -|- K) molar ratios higher tliau 0.9. Földtani Közlöny, Bull. of the Hunyarian Oeol. Soe. (1973) 103. 27— iO Rétegiani és őslénytani vizsgálatok Hont (E-Böi*zsöny) környékén Borza Tibor (4 ábrával, 1 táblázattal, 3 táblával) Összefoglalás: A szerző a területen négy formációt különböztet meg. A honti ( slírösszlet felső rétegtagozatát képviselő Szt. János-árki gazdag molluszkafaunát újra- vizsgálva annak korát a bádeni emelet alsó-lagenidás cönozónájába sorolja, ellentétben « a régebbi véleményekkel, melyek azt a kárpáti emeletbe helyezték. A fauna kronosztrati- , gráfiai értékelése mellett a szerző paleoökológiai értékelést is ad. A börzsönyi andezit- i összlet korát és időtartamát az alsóbádenibe sorolja. \ Bevezetés A Hont község környéki terület földtani viszonyainak tisztázásával kap- csolatban két fontosabb feladat megoldása került előtérbe: egyik az ún. MáJER-féle honti ,, felsőmediterrán” fauna lelőhelyeinek felkutatása, újra- gyűjtése és újra vizsgálata; a másik pedig a börzsönyi andezitvulkánosság korának meghatározása (1. ábra). IMajer I. (1915) ,,A Börzsönyi hegység északi részének üledékes képződ- ményei” c. munkájában négy lelőhelyet említ a község környékéről, azonban az ún. mélyúti árok helyét pontosan nem határozta meg, így ez utóbbi lelő- helyet a terepi bejárás során nem tudtam felkutatni. ÍVLa.jer andezitkitörés előtti és kitörés utáni ,, felsőmediterrán” képződményeket különböztetett meg, melyek közül az előbbi képződmények a Honti-szakadékban és a Szt. János- árokban vannak feltárva, az utóbbi képződmények a Börzsöny nyugati sze- gélyén, Kemence környékén találhatók meg. Id. Noszky J. (1941) a Keleti-Börzsöny területén a mélyebb középső- miocén képződményeket három részre osztotta: alsó terresztrikumra; középső, tengeri üledékcsoportra és felső terresztrikumra, mely utóbbi az amfibolande- zittufa és agglomerátum fekvőjét alkotja. Ettől eltérőnek tartotta ugyan a Hont-környéki kifejlődést, de az andezitösszlet fekvőjét a ,, magasabb helvéciai terresztrikum”-ba sorolta. |j Reich L. (1952) és Pojják T. (1953) a Honti-szakadéktól nyugatra található ^ felsőhelvéti terresztrikus kavicsszintet elkülönítették a szakadék fejénél talál- I.' ható kavicsos tengeri képződménytől (pernás pad). iMindhárom szerző a slír Ij teljes egészét helvétinek tartotta. Bálni T. — Cs. Meznerics I.— Nyerő M. R. (1965) cikkünkben a helvéti ' rétegekkel kapcsolatban utaltak a Honti-szakadék slírösszletére és szintén a ! helvétibe sorolták. 28 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet 1. ábra. Hont község környékének térképvázlata a faunalelöhelyekkel Fig. I. Map of the vicinity of Hont viliágé showing the fossUiferons localities Földtani viszonyok, a terület lithosztratigráfiai ismertetése A legmélyebb, felszínen tanulmányozható képződmény a parassapusztai kavics-homokösszlet. Erre fokozatosan finomodó szemnagysággal a honti slírösszlet következik, melynek felső tagozatát a Szt. János-árki molluszkás homok képezi. A slírösszíetre a Bába-hegyi pernás konglomerátumösszlet települ. A parassapusztai kavics-homok bánya, a Honti-szakadék és a Szt. János-árok szelvénye a bányában mérhető dőlési adat alapján (195/15°) összeszerkeszthető . E formációk összességét teljes üledékciklusként lehet felfogni, melyben az alsó kavicsösszlet a ciklus transzgressziós szakaszát, a slír a tengerelöntés kul- rninációját, a felső konglomerátumösszlet pedig a regressziós szakaszt képviseli. Erre az üledékes rétegcsojiortra diszkordánsan a börzsönyi andezitösszlet tele- j)ül, mely főleg agglomerátum és tufa formájában található meg a környéken (2. ábra). A parassapusztai kavics-homokösszlet a Nagy-hegy É-i oldalában, a Hont és Parassajniszta között 1970-ben éjiült új műút melletti homokbányában tanul- mányozható, fekvője nincs feltárva. A formáció alsó rétegtagozata váltakozóan kavics-konglomerátumrétegekből áll, melyből fokozatosan fejlődik ki a vastag, limonitoH, keresztrétegzett homok. Ebből a homokból csak szivacstűk isza- jiolhatók. Az összletet agyagos, aleuritos, tufitos, homokos rétegekből álló rétegtagozat zárja be, melynek homokos, csillámos rétegeiből növénymarad- ványok, egy juvenilis Chlamys gentoni és más ajiró Chlamysok, Tellinák, Borza: liétegtani és őslénytani vizsgálatok H ont környékén 29 ENy . DK BABA-hegy 331 m 2. ábra. összefoglaló szelvény a Börzsöny-hegység É-i peremét felépítő formációkról. Jelmagyarázat:!. Kavics konglomerátum, 2. Homok (parassapusztai kavies-homokösszlet), 3. Kemény, meszes agyag, 4. Molluszkás, agyagos homok (honti slirösszlet); 5. Bába-hegyi pemás konglomerátumösszlet, 6. Börzsönyi andezitösszlet, 7. Lösz, lejtötör- meiék, alluvium Fig. 2. Combined profilé of the formations roaking up the northem margin of the Börzsöny Mountains. L e g e n d : 1 . Gravel-conglomerate, 2. Sand (gravel-and-sand sequence of Parassapuszta), 3. Hard, caicareous clay, 4. Moliuscan, clayey sand (schlier sequence of Hont), 5. Pemabearing conglomerate sequence of Bába Hill, 6. Börzsöny Andesite Pormation, 7. Loess, scree, aliuvium Conus ag yagkőbelek , erősen lapított Schizasterek, szivacstűk és süntüskék kerültek elő (3. ábra). ENy DK 3m 3. ábra. A parassapusztai kavics-homokössziet osziopszeivénye. Jelma- gyarázat: 1. Aprószemű, vörös kvarckavicsos homok, 2. Durva kavics, 3. Szürke, durva kavics, 4. Vörös, laza konglomerátum, 5. Szürke, laza kon- glomerátum, 7. Agyagos, aleuritos, tufás homok Fig. 3. Lithologic colnmn of the gravel-and-sand sequence of Parassapuszta. L e g e n d: 1. Smallgrained sand with red quartz gravels, 2. Coarse gravel, 3. Grey, coarse gravel, 4. Red, unconsolidated conglomerate, 5. Grey, un- consolidated conglomerate, 7. Clayey, silty, tuffaceous sand >0 0 0 0 0 0 0 O 0 O l oooooooo o o o o o o o o o o o o o n ooooooc r> o n O O ■ o o o ) o o o o o o o o o o ) o o o o o o o o o o ) o o o o o o o o o o o • o • o • o • 0 • o • o • o • o • o • o • o • o • o • o • o . o • o • o • o 30 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet A honti slírösszlet legjobb feltárása a Honti-szakadékban található, mely Hont községtől DK -re húzódik a Bába-hegy irányába. A szakadék fiatal kaptnra eredménye, a jelenlegi felsőszakasz jellegű völgy ÉNy— DK-i, a víz- esések alatti alsószakasz jellegű, rövidebb része pedig ÉK— DNy-i csapású. Az összlet fekvője a parassapusztai kavics-homokösszlet, fedője a Bába-hegyi pernás konglomerátumösszlet. A sKr változatos kifejlődésekből tevődik össze, így a szakadék É-i, alsó bejáratánál homokos-agyag található, benne rossz- megtartású ősmaradványokkal: magányos korallok, Flabellipecten ex gr. " fraterculus, Hinia, Conus dujardini, Ringicula és Turris töredékekkel, valamint | viszonylag gazdag Foramifera faunával. ' Az alsó bejárattól 90 m-re, a szakadék oldalfalában sötétszürke, kemény, * töredezett, finomhomokos, meszes agyag található mintegy 15 m-es vastag- ságban, melynek keményebb változatai alkotják a szakadék vízeséseinek lép- csőit. A kemény, meszes agyagból Flabellum, Cardiolucina agassizi, Saxolucina cf. incrassata, Macoma elliptica ottnangensis és Hinia gyűjthető, valamint szegényes mikrofauna iszapolható. A nagyon gyakori Macomákon és Flabellu- mokon kívül csillámos homokkal kitöltött féregjáratok és növénymaradványok jellemzik a szürke, meszes agyagot. E fölött 3 cm-es riolittufa-közbetelepülés ' helyezkedik el, melynek dőlési adata: 170/11°. Erre konkordánsan 2,5 m-es szürkésfehér, kagylóstörésű, tömött, montmorillonitos agyagréteg települ, ^ melyben ismét tufás anyaggal kitöltött féregjáratok találhatók. A szakadék- nak ezen a részén legfölül csillámos, homokos-agyag következik, vékony már- gabetelepüléssel, melyből csak mikrofauna gyűjthető (4. ábra). A szakadék felső vége felé újból szürke, meszes agyag, majd agyagos ho- mokrétegek alkotják a szakadék oldalfalát, egészen a fedő Bába-hegyi pernás konglornerátumösszletig. A homok nehézásványaiban az idősebb homokokkal szemben már a piroxének és amfibolok uralkodnak. A shr e rétegtagozatára a NyENy DC.-<; 4. ábra. A Honti-gzakndék K-I raliínak szelvénye az É-i bejiirattól 90 m bivülaiiKban. JcImaKynrázat:!. Szürke, kemény, meszes agyafj, 2. lUollttuf'a, .1. Szűrkésfehér, kaKylés-sziUnkos töréaíi, montmorillonitos agyas, 4. Csillámos, homokos agyag, 6. Márga, 6. Sárga, homokos agyag Fig. 4. Section of the eastern wall of the Hont Ölel t at 90 m (listanco from the northern cntrance. L e g e n d: 1. Grey, hnrd, caicareous clay, 2. llhyolltic tuff, 3. Oreyi.sh-whito, montmorillonitio elay of eonchoidal to splintery fractiire, 4. Mlcaccoiis, sandy rlay, ö. Mari, 6. Yellow, sandy clay í iti I, á' B o r z a : Rétegtani és őslénytani vizsgálatok Ilont környékén 31 Foraminiferák mellett a sok szivacstű, Jiadiolaria és glaiikonitszemcsék jellemzők. Ezzel a rétegtagozattal azonosítható a Szt. János-úrki molluszkás homok, mely kőzettanilag és helyzetét tekintve teljesen megegyezik a honti slírösszlet előbb emhtett felső rétegtagozatával, és így a slírösszletbe sorolható. Míg azonban a Honti-szakadékban levő megfelelője csak héj töredékeket tartal- maz, addig a Szt. János-árokból gazdag makrofauna került elő. A községtől D-re, a Bába-hegy irányába húzódó Szt. dános-árok szintén fiatal bevágódás, mely több, szerteágazó vízmosásból tevődik össze. A i>atak majdnem végig egyveretű, sárga, agyagos homokba vágódott bele, melyben laza homokkő- közbetelepülések vannak. A homok nehézásványait uralkodóan a piroxének és amfibolok jellemzik. A homokból a Radiolariák, Foraminiferák, szivacstűk, glaukonitszemcsék mellett üstracodák és otojithnsok nyerhetők az iszapolás során. ]\Iajer 1. (1915) erről a lelőhelyről 11 molluszkafajt említ, az újravizs- gálat során 49 fajt (27 kagylót, 22 csigát) lehetett meghatározni, ezenkívül Bryozoák, magányos korallok, Gastropoda opercidumok, Zía/anM^-töredékek, féregcsövek, 3 Brachiopoda faj és egy Lamna-iog került elő (lásd I. táblázat). A Bába-hegyi ]}ernás konglomerátumösszlet a Honti-szakadék felső végénél található, a Bába-hegy Ny-i oldalában. Fekvője a Szt. János-árki homok. A konglomerátum kavicsainak anyaga főleg kvarcit, alárendelten gneisz. A kavicsok között sok fúrt és Lithothamniummal bevont kavics van. Magá- nyos korall, sok Perna héjtöredék, Ostrea cf. digitalina, Anomia ephippium, Venus, Venerupis, TurriteUa hicarinata és Ba/an«s-töredékek gyűjthetők. Az üledékes formációkra diszkordánsan települ a börzsönyi andezit összlet , mely a hegység É-i peremén főleg bontott, kifakult, salakos andezit- és ande- zitagglomerátum, valamint^horzsaköves, lapillis andezittufa formájában for- dul elő. A Bába-hegy tetején levő kis bányában lapilUs kristálytufából és portufából álló andezittufát fejtettek. A fauna paleoökológiai értékelése A parassapusztai kavics-homokösszlet felső rétegtagozatának paleocönó- zisa főleg iszapfaló, slírfáciest jelző Schizasterekből áll, mely a középső-szub- ütoráhs zónára (30—120 m + 20 m) jellemző. A honti slírösszlet kemény, meszes agyagjára az iszapba ásó életmódot folytató Macomák és a fénykerülő, az iszapos tengerfenéken gyakori magányos Flabellumok jellemzők, melyből a középső-szubhtorális öv alján, növényzettel ritkán benőtt tengerfenéken, normáhs sótartalmú tengervízben élt paleo- cönózisra lehet következtetni. A Szt. János-árok gazdag faunájának egykori biotópjában a Polinicesek, Ringiculák, Hiniák, Conusok és Cyíichnák az aljzaton mászó ragadozó csigá- kat képvisehk, működésüket feltűnően sok megfúrt molluszkán lehet látni. A kagylók nagy többsége iszapba ásó életmódot folytat (Nucula, Corbula, Macoma), de a Carditák, Chlamysok, Anadarák nem ássák be magukat. Nagy- részük filtráló szervezet, melyek erősebben mozgatott vizet igényelnek. A paleocönózis a középső-, és a sekély-szublitorális (1- 30 m) zónában élhetett, meleg, jól mozgatott, normális tengervízben. A Bába-hegyi pernás konglomerátumösszlet faunája (Perna, Ostrea, Bala- nus), valamint az erős vizmozgást kibíró vastaghéjú kagylók és az endolithi- 32 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet A Hont-község környéki lelőhelyek összesített faunalistája, kiegészítve az elterjedési területekkel I. táblázat — Tabelle I. Lelőhely i Elterjedés Parassapusztai Homokb. Honti-szakadék Szt. János-árok Pernás pad Paratethysen belül Paratethysen kívül & Eggenburgi Ottnangi Kárpáti Bádeni c8 w 'c Burdigalai Helvéti 1 Tortonai ANTHOZOA Caryophyllia sp. + Flabellum sp. + + LAMELLIBRANCHIATA Nucula nucleiis (Linné, 1758) + + + + + + + + + + + Anadara hontienais (Majeb, 1915) + + Barhatia harhata (Linné, 1758) + + + Qlycymeris sp. + Limopsia anomala (Eichwald, 1830) + + + + + + + + + + Per na sp. + Chlamya multiatriata (Poli, 1795) + + + + + + + Chlamya jakloweciana (Kittl, 1887) + + + + + + Chlamya angeloni (Meneohini, 1859) + + + + + Chlamya macrotia (Sowerby, 1847) + + + + + Chlamya gentoni Fontannes, 1880, juv. + + + Chlamya sp. + Hinnitea sp. + Flahellipecten ex gr. fralerculua (Sowerby, 1841) + + + Lima cf. Urna (Linné 1758) + Oalrea cf. digitalina Dubois, 1831 + Oatrea sp. + + Anomia ephippium Linné, 1758 + + + + + + + + + + + Anomia cf. coatata Brocchi, 1814 + Cardita calyculata (Linné, 1758) + + + Cardita acalaria Sowerby, 1 825 -1- + + + + + + + + Cardita (Beguina) diveraicoala Reuss, 1860 + + Linga columhella (Lamarck, 1818) + + + + + + + + + + + Lucinoma wolfi (R. Hoernes, 1875) + + + Cardiolucina agaaaizi (Michelotti, 1839) + + + + + + + + Saxolucirui cf. incraaaala (Dubois, 1831) + Taraa rolundalua (Montaou, 1803) + + + + + + + + + + + Chama gryphoidea Linné, 1758 + + + + + + + + Venua sp. + Pitar chione Linné, 1758 + + + + + + + +J Pilar rudia (Poli, 1795) + + + + Venerupia sp. + Teliina sp. -f- Macoma elliptica otlnangenaia (R. Hoernes, 1876) + + 4- + + + + + + + + + Capaa lacunoaa (Ciiemnitz, 1782) + + + + + + + + ( I I f P í f S' i! re a. Cr h i ÍR B o r z n : Kétegtani és őslénytani vizsgálatok Honi környékén 33 I. táblázat folytatása Lelőhely Elterjedés Parassapusztai liomokb. Honti-szakadék s é s s s c. c u l’aratethysen belül Paratethysen kívül *c 1 c u> Ottnangi Kárpáti Bádeni "2 )4 c Burdigalai 1 Uelvéti Tortonai Oastrana fragilis (Linné, 1758) + + + + + + + Ábra cf. stricta (Brocchi, 1814) + Zozia cf. antiquata rindobonensis + Csepreghy-Meznerics 1., 1954 + Corbula gibba (Olivi, 1792) + + + + + + + + + 4- + Thracia ventricosa Philippi, 1844. + + + + + + + + + + + GASTROPODA Theodoxns piclus (Férussac, 1825) + + + + 4- + + + + + + Astraea cf. rneynardi (Michelotti 1847) + Strombiformis snbulatus (Dongván, 1799) + + + + Pirenella nodosoplicata (Hoernes, 1856) + + Turritella bicarinata (Eichwald, 1830) + + Turritella erronea Cossmann in-' Friedberg, 1914 + + + + + + + + Turritella subangulata (Brocchi, 1814) + + + 4- Turritella turris Basterot, 1825 + + + + + + + + + Turritella cf. vermicularis (Brocchi, 1814) + Calyptraea chinensis (Linné, 1758) + + + + + + Polinices catena helidna (Brocchi, 1814) + + + + + + + + 4- + 4- Trivia sp. + Pirula condita Brongniart, 1823. + + + + + + + 4- + + + Pirula geometra Borson, 1825 + + + + + Hinia hoemesi (Ch. Mayer, 1864) + + + + Hinia laevissima kostejana Boettger, 1901. + + Hinia sp. + Ancilla glandiformis (Lamarck, 1810) + + + + + + + 4- + 4- Mitraria friedbergi (Cossmann, 1912) + + Cancellaria cancellata (Linné, 1758) + + + + + Clavatula orientoromana Báldi, 1960 + + Clavatula sp. + Clavus obeliscus (Des Moulins, 1841) + + + + + + Conus dujardini Deshayes, 1845 + + + + + + + + + + + Conus sp. + Ringicula auriculata auriculata Menard, 1811 + Ringicula sp. + Cylichna cylindracea convohUa Brocchi, 1856 1 + + + + + + + 4- + + + Közlöny 34 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet I. táblázat folytatása kus szervezetek nyomait mutató fúrt kavicsok tengerjtarti fáciest jeleznek. Ez a j)aleocönózis a sekély-szubiitorális öv felső részén élt, az apály legmélyebb szintje alatt, 33— 34% sótartalmú meleg tengervízben. A Szt. János-árki molluszka fauna kronosztratigráfiai értékelése A molluszka fauna kronosztratigráfiai értékelése során kiderül, hogy a 16 perzisztens alak mellett a bizonytalanul, vagy csak genusra meghatározott alakokat nem számítva, 13 olyan faj van, melyeknek figyelembevételével a fauna kora meghatározható. A fajok elterjedését is feltűntető faunalistán (lásd I. táblázat) jól kitűnik, hogy 1 1 olyan faj került elő a területről, mely a l’aratethysen belül csak a bádeni emeletből ismert, tehát egyértelműen a bádeni emeletre utal. Ezek közül azonban négy faj endemikus, csak a Para- tethys területéről került elő. E fajok a következők: Carditn ( Beguina) diver- sicoMa, llinia laevissimn kontejana, Mitraria fricdhergi, Clttvofvla orientoromana. E fajok endemitása nem hagyható figyelmen kívül a kronosztratigráfiai érté- kelésnél, mégis a szobi és a szokolyai alsóbádeni formákkal való rokonságra, közelítő egyidejűségre utalnak. Az endemikus Pirenella nodosoplicata a bá- deni emeleten kívül a szarmatából is ismert. Az öt nem endemikus bádeni faj a J’aratethys területén kívül a tortouai emeletnél korábban jelenik meg, így a I B o r z n : Réteíjtani én ősléni/tani viznunlatok fi ont környékén 35 ' Cardita cnhfcxthüo, a Pirula geometra és a Cancellaria canre.llata a buidifíalai és helvéti, a Pitar rudis és a Píromhiforuii.s .subiilafu^ pedig a helvéti emeletben. A Clavus obeliHcus a l’aratethys medencéjében az egri emeletben, a I’ara- tethysen kívül ]>edig a katti emelettől a helvéti emeletig lordul elő, a tortonai emeletben már nem, így bizonyos mértékig idősebb jelleget kölcsönöz a fauná- nak. Érdekes, hogy a Rxngicula auriculata auriculata MrcN.VRi), 1811 fajt sehon- nan sem említik a miocénből, bár alfajai igen gyakoriak már az oligocén végé- től. A tipikus, szűkebb értelemben vett Pingicvla auriculata ma élő forma, honti előfordulása ezért figyelemre méltó. A honti Szt. János-árok faunája ílymódon nem a kárj)áti, hanem a bádeni emelet alsó-lagenidás cönozónájába sorolható, valamivel idősebb a felső- lagenidás szokolyai faunánál és egyidős a kismarosi tufit faunájával. Ez megegyezik azzai a ténnyei, hogy a vulkanogén ásványok már a faunát tar- talmazó Szt. János-árki homokban megjelennek. A tortonai (bádeni) emelet alsó határát az amfiboltartalmú homok alatt kell megvonni, mint azt Vass D. — ^Lvrkova M. (1966) dél-szlovákiai kutatásaik során javasolták. így a honti slírösszlet felső rétegtagozatát képviselő Szt. János-árki moUusz- kás homok faunája a bádeni emelet alsó részébe, míg az alatta elhelyezkedő szürke, meszes agyag szegényes faunája a kárpáti emelet felső részébe tehető. A kárpáti emelet alsó részébe, vagy az ottnangi emeletbe helyezhető a parassa- pusztai kavics-homokösszlet felső rétegtagozata az onnan előkerült Chlamys gentoni ala])ján, valamint a Honti-szakadék E-i bejáratánál található homokos agyag a benne gyakori Flabellipecten fraferculus-töredékek alapján. A fent említett két képződményt, valamint az alsó, transzgressziós kavics rétegta- gozatot települési helyzetük alapján is az alsókárpátiba, vagy az ottnangiba lehet sorolni. A börzsönyi andezitösszlet kora A börzsönyi andezitösszlet kora és időtartama nagyon jól leszűkíthető az alsóbádenire. Az alsóbádeni fekvőn kívül az andezitösszlet fedője is alsóbá- deni a Dél-Börzsönyben (Báldi T.— Kókay J. 1970.), a Ny-Börzsönyben pedig lajtamészkő települ az andezitre (Reich L. 1952). A lajtamészkőben pedig nem találtak lapilhket, melyek vulkáni tevékenység továbbfolytatására utalnának a lajtamészkő képződésével egyidőben. Irodalom — References jállDl, T. (1960): Tortonische Molluskenfauna von „Badener Tegelfazies” aus Szokolya, Nordungam. Ann. Hist.- Nat. Mus. Nat. Hung., 52., 51 — 99, Taf. 1—3. Báldi T.— Cs. Meznekics I. — Nyirö M. R. (1965): A Kelet-Börzsönyi oligocén-miocén rétegek biosztratigráfiája. MÁFI Évi Jel. 1963-ról, 279-310. Báldi T.— Kókay J. (1970): A kismaros! tufit faunája és a börzsönyi andezitvulkánosság kora. Földt. Közlöny, 100., 274-284. Beer-Bistricky, E. (1956): Die miozánen Buceinidae und Nassariidae des Wiener Beckens und Niederösterreichs. Mitteil. Geol. Gesell., 49., 41 84., Taf. 1, 2. Bellardi, L. — Sacco, F. (1873—1904): I molluschi dei Terreni terziari dél Piemonte e della Liguria, Parte I— XXX. Torino Berger, W. (1954): Die Rlngiculiden aus dem Tertiár des Wiener Beckens. Arc .Molluskenkunde, 83., 113 — 136, Taf. 7-12. Borza T. (1971): Rétegtani és őslénytani vizsgálatok a Börzsöny-hegység északi peremén. Szakdolgozat. Kézirat. ELTE Földtani Tanszék Budát, T.— Cicka, I.— Senes, J. (1965): Miozán dér Westcarpaten. Geol., üst. Dión. Stura, 27 — 142, Taf. I— XII., Bratislava 3* 36 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet CiCHA, I.— Senes, J.— Tejkal, J. (1967): Chronostratigraphie und Neostratotypen, Miozán Mj. Vydav. Slov. Akad. Vied., 50—212, Taf. IB — 12B, Bratislava CossMANN, M.— Peykot, A. (1909 — 1934): Conchologie ndoKenitiue de l’Aquitaine. Actés de la Soc. Linnéenne de Bor- deaux Cs. Meznerios, I. (1943): Die Brachiopoden des ungarischen Tertiilrs. Ann. Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung., 36.. 10 — 60, Taf. II-Vl. Cs. Meznerios I. (1950): A hidasi (Baranya m.) tortonai fauna. MÁFl Évkönyve, 39. 2., 1 — 106, Taf. 1—6. Cs. Meznerios I. (1954); A keietc.serháti helvéti és tortonai fauna. MÁFI Évkönyve. 41., 4., 1 — 185. Eberzin, a. G. — Korobkov, I. A.— PCSELINCEV, V. F. (1960): Osznovii paleontologii, Molluszki. Goszud. Na-Tech. Izd., 1. köt. 1-360, és 2. kötet, 1—300. Hilber, V. (1879); Neue Conchylien aus den mittelsteierischen Mediterranschichten. Sitzung. d. k. Akad. d. Wiss. Math.-Nat. Kla.sse, 79., I., 416—464. Hoernes. R. (1875); Die Fauna des Schliers von Ottnang. Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. 25., TV., 334—400, Taf. X-XV. Hoernes, R. — Auinger, M. (1879): Die GastrOpoden dér Meeres-Ablagerungen dér ersten und zweiten MiocSnen Mediterran-Stufe. Abh. k. k. geol. Reichsanst. 12., I., 1—382, Taf. 1—50. Hölzl, O. (1965): Die Moliuskenfauna aus dem Grenzbereich Burdigal-Helvet im Kaltenbach. — Gemergraben. Landkreis Miesbach (Oberbayern). Geol. Bavarica, 55., 258—289, Taf. 1—4. Hörnes, M. (1856): Die Fossilen Mollusken des Tertiaer-Beckens von Wien. Abh. k. k. geol. Reichsanst., 3., 1 — 736, Taf. 1-52. Hörnes, M. (1870): Fossile Mollusken des Wiener Beckens. Abh. k. k. geol. Reichsanst. 4., 1—479, Taf. 1—85. Kojumdgieva, E.— Straohimirov, B. (1960): Les fossiles de Bulgarie, VII. Tortonien. Akad. Scien. Búig., 1—317, Taf. 1-59., Sofia Kókai, J. (1967): Stratigraphie des Oberhelvets („Kárpátién”) von Várpalota (üngarn). Palaeontogiaphia Italica, 63., 75-112, Taf. V— IX. Majer I. (1915): A Börzsöny hegység északi részének üledékes képződményei. Földt. Köziöny., 45., 18—40, I— II. tábla Noszky J. SEN. (19.37): A honti szakadék. Földt. Közlöny 67., 172 — 174. Noszky J. SEN. (1941): A Börzsönyhegység ÉK-i lábának földtani viszonyai. Földt. Int. Évijei. 1936— 38-ról, 503—518 Pojjík T. (1953): A Börzsönyhegység északkeleti előterében és a hegység északi részén végzett kutatások. MÁFI Évi Jel. 1950-ről, 181-191. Reioh L. (1952): A Börzsönyhegység nyugati peremének mediterrán képződményei. MÁFI Évi Jel. 1948-ról, 31—37. Roger, J. (1939); Le Genre Chlamys. Mém. Soc. Geol. Francé, 40., 1—294, planches 1—33. SiEBER, R. (1956): Die mittelmiozánen Cardiíidae und Cardüdae dér Wiener Beckens. Mitteil. Geol. Gesell., 47., 183 — 234, Taf. 1-3. Strausz L. — SzalaiT. (1943): A várpalotai felső mediterrán kagylók. Földt. Int. Évi Jcl.-nek függeléke, 1., 113—156., I-IV. tábla Thorson, G. (1957): Bottom Communities (Sublittoral or Shallow ShelO- Geol. Soc. America, Mem. 67., 1., 461—534., Baltimore Vass D. — MarkovA M. (1966): Megjegyzések a dél-szlovákiai és észak-magyarországi tortonai képződmények alsó ha- tárának megvonásához. Földt. Közlöny, 96., 414 — 420 Wenz, W. — Zilch, a. (1960): Gastropoda, Teil 2, Euthyneura. Handbuch dér Paláozoologie, 6, 2, 1—833., Berlin Táblamagyarázat — Exjilanation of the Plates I. tábla — Fiaté I 1 — 2. Anadara horúiensis (Majer, 1915) (2,6X) Szt. János-árok 3. JSarbalia burhata (Linné, 1758) (3,8X) Szt. János-árok i. Chlamys muUistriata (Pou, 1795) (3,7X) Szt. János-árok b. Chlamys jaklmreciana (Kittl, 1887) (4,5X) Szt. János-árok 6. Chlamys mar.rotis (Sowkrby, 1847) (4,3 X) Szt. János-árok 7. Chlamys angeUmi (Meneghini, 1859) (4,4X) Szt. János-árok Chlamys yentoni (Fontannbs, 1880) (4,4X) Parassapusztai kavics-homokbánya Fotók: Klinda Lajos JI. tábla — Fiaté II l-Cardila calyculata (Linné, 1758) (2X>Szt. János-árok 2. Cardita scalaris SOWBRBY, 1825 (4X) Szt. János-árok 3. Cardüa ( JSeguina) diversicosta ReüSS, 1860 (5X) Szt. János-árok i.Cardiolucina agassizi (Michelotti, 1839) (ÜX) Szt. János -árok 5. Pilar rtidis (POLl, 1795) (3X) Szt. János-.árok 6. Macoma elliptica oUnangmsis (R. Hoernes, 1875) (2,4X) Szt. János-árok 7. íltrombtiormis subulalus (Donovan, 1799) Gi,5X) Szt. János-árok 8. Pirenella nodosoplirata (Hoernes, 18.56) (4,2X) Szt. János-árok 9. Pirula geometra Borson, 1825 (4X) Szt. János-árok 10. Hinia hoemesi (Cll. Mayer, 1864) (2,8X) Szt. János-árok Fotók: K LINDA Lajos III. tábla - Plate III 1. Hinia laerissima kostfjana Boettger, 1901 (8.6X) Szt. János-árok 2 — 3. Milraria friedhergi (Co.ssmann, 1912) (4,5X) Szt. János-árok 4. Cancellaria rancellata (Linné, 1758) (2,5 X) Szt. János-árok 5 — 6. Clavalula orienlnromana BAldi, 1960. (4X) Szt. János-árok 7—8. Clamis obelisaus (l)KH Moulins, 1841) (4,1 X) Szt. János-árok 9 — 10. Hingicula aurirulata atiriculata Menard, 1811 (4X) Szt. János-árok 11. Cylichna cylindTacea rnnrolula Brocchi, 1856. (3,4 )<) Szt. János-árok Fotók: Klinda Lajos fí o r z tt : Héte(/t(ini és ősléni/tun i rizsijáldtok Hont könii/ékén 37 1. tábla 38 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet n. tábla B o r z a : Rélegtani és őslénytani vizsgálatok Hont környékén 39 III. tábla 40 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet Stratigraphical and paleontological investigations in the vicinity of Hont (northern Börzsöny Mountains) T. Borza In connection with exploring the geological setting in the vicinity of Hont viliágé, two main problems have been found to be important to solve: one is to explore and re-examine Majer’s so-called ,,Upper Mediterranean” fannal localities; the other is to determine the age of the Börzsöny’s andesitic volcanism. Lithostratigraphically, the following formations can be recognized in the area; the lower- most formation exposed is the gravel-and-sand sequence of Parassapuszta. It is overlain, with a gradual increase in grain size, by the schlier sequence of Hont whose top is consti- tuted by the molluscan sands of Szt. János Ravine. The schlier sequence is overlain by the Perna-bearing conglomerate sequence of Bába Hill. A rather poor fauna can be discovered at the top of the sequence in the gravel-and-sand pit of Parassapuszta, from the sandy clays, and grey, hard calcareous clays as weU from the Perna-bearing conglomerates under- lying the andesite sequence in the Hont Cleft (Table I). The afore-listed formations com- bined can be taken to represent a complete sedimentary cycle in which the lower gravel sequence represents the transgression phase of the cycle, the schlier does so the culmina- tion of the transgression and the upper conglomerate sequence the regression phase. The sedimentary deposits are overlain unconformably by the Börzsöny Andesite Formation which on the northern margin of the mountains is mainly represented by altered, bleached, scoriaceous andesites and their agglomerates as well as by pumiceous andesite tuffs with lapillis (Fig. 2). The riehest fauna of all these formations was recovered from the molluscan sands of Szt. János Ravine representing the upper member of the schlier sequence of Hont. The fauna can be collected from yeUow, clayey sands interbedded with sandstones. The heavy minerals of the sands are represented predominantly by pyroxenes and amphiboles. I. Majer (1915) listed 11 mollusc species from this fossiliferous locality. During revision 49 species (27 bivalves and 22 gastropods) could be identified beside Bryozoans, individual corals, gastropod opercula, fragments of Balanus, worm burrows, 3 brachiopod species and 1 tooth of Larnna (Table I). After washing, Radiolaria, Foraminifera, sponge spicules, glauconite grains as well as ostracodes and otoliths can be gained from the sands. The faunae of the afore-mentioned formations could be evaluated and interpreted even palecologically. The paleocoenosis of the gravel-and-sand sequence of Parassapuszta consists chiefly of mud-eating representatives of Schizaster indicative of the schlier facies characteristic of the mid-sublittoral zone (30—120 m ± 20 m). The hard, calcareous clays of the schlier sequence of Hont is characterized by burrowing Macoma and by solitary, light-shy Flabellum frequently occurring on muddy sea bottoms: a fact suggesting the presence of a paleocoenosis that lived on a sparsely overgrown sea floor in tlie mid-sub- littoral zone of normál salinity. In the contemporaneous biotope of the rich fauna of Szt. János Ravine the predatory gastropods crawling on the sea floor are represented by Polinices, Ringicula, Hinia, Conus and Cylichna, as shown by the surprisingly great num- ber of bored mollusc shells. The great rnajority of tlie bivalves ( Nucula, Corbula, Macoma) are burrowing animals, though Gardita, Chlamys and Anadara do nőt burrow. Most of them arc filtrating organisms requiring comparatively more agitated waters. The jjaleo- coenosis soems to have lived in the mid- to shallow sublittoral zone (1 — 30 m), in agitated sea water environment of normál salinity. 'Phe fauna of the Perna-bearing conglomerates of Bába Mill ( Perna, Ostrea, Balanus) as well as the bored gravels showing the traces of thickshellod, hydrodynarnically resistive molluscs and endolithic organisms indicate tlie Í)r(!sence of a coastal facies. This paleocoenosis lived in the uj)por part of the shallow-sub- ittoral zone, below the deepest low-tide lovel, in a warin sea water environment of 33 to 34%o salinity. As found ílni'ing the chronostratigrapliic evaluation of the mollusc fauna of Sz. János Ravine, that fauna can be assigned to the lower Lagenid cocnozone of the Badenian rathet than to the Carpathian, being somewhat older than the upper Lagenidae fauna of Szó kolya and synchronous with that of the Kismaros tuffites. The age and stratigraphi( rangé of the Börzsöny Andesite Formation can be restricted rather well to the Lowc Badenian. Beside tho Power Badenian footwall, the hanging-wall of the Andesite Fór mation is alsó Lower Badenian in tho soutlicrn Börzsöny (T. Bát.di — J. Kókay 1970) whereas in the western Börzsöny Moutitains it is leithakalk that rests on tlie andiísit' (L. Reioh 1952). In the leithakalk, however, no lapilli that would indicate any continua tion ofthe volcanism during the doposition of t he limestonos has so far been found. Földtani Közlöny, Kuli. of the Hungárián Geol. Soc. (1973) 103. 41- 43 A pliocén kori lignitké])zodés törvényszerűségei Dr. Jaskó Sándor (1 ábrával) A hőerőművek fűtőanyaggal való ellátásához szükséges nagyméretű kül- fejtések telepítése céljából az elmúlt 10 — 15 év folyamán mind nálunk, mind a szomszédos államokban jelentős kutatási tevékenység folyt a püocén kori hgnitek felkutatására. Az elért eredményekről beszámoló j)ublikációk zöme csakis egy -egy előforduhisra vonatkozik s ritkák az olyan tanulmányok, amelyek összefoglalást adnak egy-egy földtani egység pliocénjének egészéről. A kőszénképződés általános törvényszerűségeit tárgyaló tankönyvek pedig csak az idősebb (főleg karbon korú) telepekkel foglalkoznak (Mtjrchinson — Westoll 1968, Lehmann 1953). Ezért a most bemutatásra kerülő dolgoza- tomban arra törekedtem, hogy nagyszámú részletadat rendszerezése és össze- sítése révén megállapíthassam a jjliocén kori lignitképződésre vonatkozó ál- talános törvényszerűségeket. Ebben a munkában személyesen végzett meg- figyelésekre is támaszkodhattam, a rendelkezésre álló szakirodalmon kívül. A száxnos éven át végzett földtani térképezés és a lignitkutatások során részletesen megismerhettem Magyarország és Erdély különböző részeinek pliocén korú üledéksorait. Az O. F. F., KFH és a NIM megbízásából különböző években tett hivatalos kikülde- téseim alkalmával tanulmányozhattam az osztrák, csehszlovák és lengyel lignitkutatáso- kat. Végül pedig az 1970. évben a Magyarhoni Földtani Társulat anyagi támogatásával végzett tanulmányutamon a bulgáriai phocén korú lignitösszletek több különböző feltá- rását vizsgáltam meg részletesen. Engedjék meg, hogy ezúton is kifejezhessem köszöne- temet mindazoknak, akik e külföldi utazásokat számomra lehetővé tették, továbbá mind- azon külföldi geológus kollégáknak, akik beszélgetéseink során értékes felvilágosításokat nyújtottak. Külön megköszönöm a Magyarhoni Földtani Társulat Elnökségének és a KFH Külkapcsolatok Osztályának, hogy bulgáriai utazásomat segítették anyagi támo- gatással, illetve a nemzetközi hiv’atalos utazási programba beiktatással. A csatolt térképen (1. ábra) látható a phocén kori lignitek elterjedése. Amint a térképen látható, az európai kontinensen a pliocén korú lignitek elterjedése az 50 és 37 szélességi fokok közötti sávban az 5 sz. hosszúsági fok- tól a 30 számú hosszúsági fokig tart. Ezen belül is a Bécsi-, Pannóniái-, Dáciai- és Thráciai-medencékben, valamint a Balkánon találjuk a legtöbb előfordu- lást. Két különálló kisebb lignitvidék van Wetterauban és a Saone-völgyben is. Az Appenin-félszigetnek csak a közepe táján, Toscanában fordulnak elő phocén korú hgnittelepek. Akadnak ugyan délebbre, még Róma és Nápoly környékén is lignitelőfordu lások, de ez utóbbiak a szakirodalom szerint már a kaíábriai rétegekhez tartoznak, tehát negyedkoriak. Meglepő az a tény, hogy habár a pliocén üledékek igen elterjedtek kelet felé 42 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet a Fekete-tengertől egészen az Aral-tó vidékéig, nemcsak oligohalin és mezo- halin, hanem terresztrikus-fluviatilis fáciesben is, de mégsem keletkezett sehol- sem lignittelej). A Moldva-Besszarábiai-küszöb tehát ebben a vonatkozásban is ősföldrajzi határt alkot. A Pannóniai-medence és Dáciai-medence területén általánosan elterjedt lignitképződés helyett, ugyanezen időben, a Krím-félszigeten és a Kaukázustól északra elterülő vidéken laterites málásból származó üledékes vasérctelepek rakódtak le nagy elterjedésben. Nem említ az irodalom lignit- telepeket a bakui olajmezők ún. , .produktív” sorozatából sem, holott ez utóbbi korban is, fáciesben is meglehetősen hasonló a mi felsőpannonunkhoz. Ez a produktív sorozat 2Ü00 m-t meghaladó vastagságú, folyami-tavi fel- halmozódás, Unió, Planorbis, Limnaea fajokkal. Közismert tény, hogy a világ kőszénkészletének messze túlnyomó része a Föld felszínének aránylag kis területére koncentrálódik. A kőszénképződés helyszíne pedig változik az idő függvényében. Ezzel a tapasztalati ténnyel összhangban áll tehát az is, hogy a pliocén kori lignitkéj^ződés az európai kontinensnek csak egy pontosan körülhatárolható részére terjed ki. Lüttig (1959) nyolc olyan feltételt nevez meg, melyek nélkül nem jöhetnek létre kőszéntelej^ek. Ezek közül a következő három a legfontosabb: a) meleg klíma, bj sb terület lassú süllyedése, a láposodást közvetlenül elborító iszaphordalék jöjjön létre. Timofeev (1968) szerint a széntelepek keletkezéséhez ősföldrajzi, őstekto- nikai, klimatikus és üledékképződési feltételek szükségesek. Mivel az ,, őstek- tonika” alatt feltehetően a területnek a szénképződés időszakában lassú pul- záló epirogén süllyedését érti, ezért tehát Timofeev lényegében azonos körül- ményeket tart szükségesnek a szénképződéshez, mint Lüttig. Való igaz, hogy a térképen ábrázolt területen csakis ott keletkezhettek és maradhattak meg mindmáig lignittelepek, ahol ezek a feltételek megvoltak. Azonban ezek a feltételek többé-kevésbé meglehettek a pliocén korú Para- tethys keleti környezetében is. Még megoldatlan kérdés, hogy az Odessza — Ki- ev Brest vonalától keletre levő vidék klímája és növényvegetációja valóban olyan mértékben tért-e el a Közép-Európa és a Balkán pliocén klímájától és növényvilágától, hogy lápképződésre nem volt alkalmas. Talán az össze- hasonlító pollenanalitikai tanulmányok fognak erre feleletet adni. A lignitképződés sehol sem folytatódott egyfolytában a pliocén teljes idő- tartama alatt, hanem annak csupán egyes emeleteire vagy kronozónáira szo- rítkozott. A lignitképződési kronozónák természetesen nem egyidőben voltak mindenütt. Mint az alábbiakból látni fogjuk, e tekintetben lényeges különb- séget kell tennünk az orogén szegélymélységek és a kratogén előtér területén keletkezett telepek között. Előző csoportba sorolhatjuk a Bécsi-, Pannóniái-, Dáciái-, Thráciai-medencék telej)eit, melyeknek kiterjedt laj)os felszínét egy- ugyanazon időpontban borították a lápok. A második csoportba tartoznak a toscánai és balkáni hegyvidék völgyeiben, egymástól elszigetelten kifejlődött kisebb telepek. Ez utóbbiak létrejötte nem egyidőben történt, egyik korábban, másik későbbi időpontban keletkezett. A Bécsi- és Pannóniai-medencék lignitlclepeiről már egy régebbi dolgoza- toitiban kimutattam (.Jahkó 1956), hogy ezek döntő többsége a felsőj)annon korszak Prnsodacyia vulskUsi és Cotigeria balatonica kövületekkel jellemzett szintjébe tartozik. Tény az, hogy a medenceüledékek között mindenütt meg- Ja3ko:A pliocén kori lignitképzodés lörvcnijHzeruségei 4 3 találjuk, és mindenütt ugyanabban a szintben, a lignittelepeket. Csak a perem- részeken, az alaj)hegység öbleibe benyúló előfordulások között akadnak eltérő korúak, vagy kétes besorolbatóságúak. A részletesen megvizsgált 47 előfordulás közül 33 őslénytani-rétegtani ala- pon biztosan kimutathatóan ebbe a szintbe tartozik. Hét további előfordulás, települési viszonyai alapján, feltételezhetően ugyanide sorolható be. Úgy látszik idősebbek az alsópannonban képződött ilzi és henndorfi telepek (Zai’FK 1956). Kárj)átalja lignittelepei viszont fiatalabbak, esetleg a levanteibe tar- toznak. Utóbbi helyeken ugyanis a telepek nem a ])annon medenceüledékekben találhatók, hanem a Vihorlát-Gutin-hegység vulkáni kéj)ződményeinek fekvő- jében, fedőjében, sőt nem egy helyen fordul elő, hogy két andezit láva-{)ad között fekszenek, bizonyítékul arra, hogy a vulkáni tevékenységet időnkint lápképződési időszak váltotta fel. A szovjet szakemberek ezt az ún. ilnieki (= iloncai) szenes-rétegcsoportot a levantei korba helyezik (Sztruev 1963). Az Erdélyi-medence nagy részében, így Marosvásárhely, Székely udvarhely és Nagyszeben közötti területen nem találunk pliocén ligniteket. Itt ugyanis hiányzanak a dáciai emelet üledékei, a pliocént csak a meociai és pontusi rétegek képviselik (Vancea 1960). Az Erdélyi-medence pliocén végi kiemelke- dése és felszínének lepusztulása jóval erőteljesebb volt, mint a vele szomszédos Pannóniái- és Dáciai-medencéké. Pózért az Erdélyi-medencében vagy egyálta- lán nem keletkeztek már dáciai üledékek, vagy pedig még ha létrejöttek is, utóbb áldozatául estek a letárolásnak. Csak a Kárpátok tömegébe ékelődött kis különálló részmedencécskékben Borszéken, Illyefalván és Báróton találunk dáciai üledékeket, bennük lignit- telepekkel (PiON és Petre 1965). A Dáciai-medence É-i szélén a Kárpátok tövében levő, hosszan elnyúló lignitképződménv teljes egészében a dáciai emeletben jött létre (Raileanu 1963). A Dáciai-medencét kelet felé lehatároló Besszarábiai-küszöb területén levő előfordulások földtani koráról megoszlanak a vélemények. Ptjtzer és Martin (1954) a dáciaiba, Szinegub és Kondraskin (1969), továbbá Sztruev (1963) a pontusiba helyezi őket. A Thráciai- medence összes telepeinek a korát a bulgáriai földtani szakiro- dalom őslénytani-rétegtani vizsgálatok alapján mindenütt dáciainak jelöli. A Thráciai-medence DK-i végébe esik Tozlaki, és Ophiolon. Ezeket a Helles- pontus és Bosporus melléki lignites rétegsorokat — ugyancsak faunafeldol- gozás alapján Papp A. (1947) pontusinak határozta meg. Itt tehát látszó- lag ellentmondás van a bulgáriai, valamint a görög és török előfordulások korát illetően, holott ugyanannak a medencének a részei. A teljes pliocén üledéksorból a telepösszlet vastagsága a Bécsi-medencében 4%-ot, a Pannon-medencében 8, a Dáciai-medencében 5%-ot tesz ki átlagban. Még ha tekintetbe vesszük is, hogy az üledékképződés intenzitása nem volt egyenletes, akkor is arra következtethetünk ebből, hogy a telepösszlet kelet- kezési időtartama még egy tizedét sem tette ki a pliocén kor egészének. így aránylag rövid ideig tartó, és egységesen megnyilvánuló jellegzetes mozzanata ez a Kárpát-Balkán előmélységek földtörténetének. Nem mondható már el ugyanez előfordulásaink második csoportjáról, vagyis a hegységekbe nyúló kis völgy- katlanok fejlődéséről. Ezeknek a medencécskéknek rétegsorai nehezen körre- 44 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet lálhatók egymással. Még az olyan helyeken is, mint Toscana, ahol pedig igen alaposan és egységes szempontok szerint végezték a vizsgálatokat, sem sike- rült egységes képződési kort kimutatni. Sőt ellenkezőleg, az bizonyosodott be, hogy úgyszólván ahány előfordulás, annyi időpontban jött létre. Bizonytalan a kormegjelölés a Balkán-félsziget déli részein is, ahol az elő- fordulások zömét a pontusiba, kisebb részüket a levanteibe, néhányat pedig az ópleisztocénbe helyeznek. A Balkán-félsziget nyugati részén, Boszniában és Hercegovinában előfor- duló lignitelepek kora Anic (1951 — 53) és Milojevic (1963) őslénytani-réteg- tani megállapításai szerint pontusi s. str. (ez nagyjából egykorú a mi felső- pannonunk alsó részével). A Bosznia és Hercegovina területén található lig- nites rétegsorok, feltehetően a Pannóniai-medence egyik messze délre nyúló öblében rakódhattak le annakidején és csak a később bekövetkezett kiemel- kedés, tektonikai szétdarabolódás és letarolódás bontotta őket szét mai for- májukra. Összegezve az elmondottakat, megállapítható, hogy a hgnitképződés fel- tételei a neogén folyamán mindinkább délebbre tolódtak át. A miocénben főleg a Lengyel- és Német-síkságon s minálunk Borsodban és Nógrádban keletkeztek a telepek. A pliocénben főleg az Aljjoktól és Kárpátoktól délre volt a lignitképződés színhelye. Az ópleisztocén korú hgnittelepekkel pedig már csak az Appenin-félsziget déli részén és Görögországban találkozhatunk. « További feladat lesz annak a pontos részadatokkal alátámasztott bizonyí- tása, hogy a neogénben miért váltakoztak egymással a szénképződési és meddő- üledékkéjjződési időszakok. Érdekes lenne annak is a nyomozása, hogy a lig- nitképződés helyszínének fokozatos dél felé vándorlása milyen összefüggésben volt a kontinens klímájának hidegre változásával. A körülményektől függően különböző nagyságú és felépítésű kőszéntelepek jöhetnek létre. Általában két főtípust különböztethetünk meg: az első fő- típus a paralikus fáciesű, számos telepből álló összlet, mely rendszerint orogén, gyűrődéses területeken található, a vastag üledéksor egyik tagjaként. A másik tí[)usba limnikus fáciesű, egyetlen kőszénrétegből álló alaptelepek tartoznak; ezek rendszerint csak a töréses, kratogén területeken, ún. plattformokon ala- kulnak ki. A két szélsőséges főtíj)us között helyenként átmeneti jellegű elő- fordulások is vannak. Longvinenko (1968) kihangsúlyozza, hogy a telepösszlet sajátságai, va- gyis a tele])összlet vastagsága, a telepek száma és átlag vastagsága, továbbá a telej)eknek horizontális irányba gyorsan vagy lassan változó volta, elsősor- ban attól függnek, hogy milyen tektonikai viszonyok között jöttek létre. A telej)képződés folyamatának megszakítatlan volta, vagy pedig meddő üle- dékek lerakódásaival ciklusos váltakozása az ejjirogén süllyedés módjának következménye. iMatveev (1968) reámutatott, hogy az olyan nagykiterjedésű kőszénterü- leteken, melyek különböző tektonikai jellegű övezeteken nyúlnak keresztül, a különböző kifejlődés-típusok fokozatos átmenetekkel ka})csolódnak egymás- hoz. Matveev szerint csak akkor határolódnak el egymástól éles határral a kifejlődés-típusok, ha az egyes előfordulások közötti részeken az utólagos eró- zió eltüntette az eredetileg meglevő átmeneteket. Vizsgáljuk meg a következőkben, hogy pliocén korú lignitelőfordulásaink mennyiben felelnek meg ezeknek az alaptípusoknak. A pliocén kori alaj)telepek mind limnikus-terresztrikus jellegűek, többnyire J a a k ó : A pliocén kori lignitképződés törvényszerűségei 45 csak egyetlen réteg alkotja őket, meddő kozbetelepülés ritka. Vastagságuk rendszerint 20 35 m között van. A , .közti jellegű” telej)összletek vastagsága 100 320 m között van, bennük a szén több padban fordul elő, a tiszta szén összva.stagsága 0 ni-től 60 ni-ig változik előfordulásonkint . Az ún. közti jellegű előfordulások között akad mocsári-, szárazföldi fáciesű is, de többségükben oligohalin fáciesű üledéksorokban találhatók. Sajnos sok előfordulás teleptani leírásában az irodalom csak összevontan ismerteti az elő- került molluscumok jegyzékét, ebben keverednek a különböző fáciesre utaló alakok. A részletesen megvizsgált és leírt pliocén lignitelőfordulásoknak 32 százaléka alaptelep, 9 százaléka átmeneti jellegű, 59 százaléka pedig közti jellegű telep. A telej)összlet vastagságát tekintve a következőkéi)j)en oszlanak meg: 0-100 m között 62%, 100 200 m között 24%, 200—300 m között 11%, 300 — 400 m között 3%. Ha csak a tiszta szenet vesszük számításba (1 m-nél vastagabb telej)ek össz- vastagságai) 0 — 20 m között 56%, 20 40 m között 35%, 40 60 m között 9%. Az elmondottak figyelembevételével most már tájegységenkint külön-külön vizsgáljuk meg azt, hogy a teleptani adottságok hogyan függnek a keletkezési hely földtan i-hegységszerkezettani jellegétől. A Saone-völgyhen lakusztrikus, deltafáciesű közti telepeket találunk. A tele- pes összlet ugyanúgy, mint a jűiocén rétegsor többi tagja, vízszintes helyzetben található, nem nagy mélységben. A Bécsi- és Pannóniai-medencé^ előfordulásai bizonyos mértékben paralikus jellegűeknek tekinthetők. Itt ugyanis a telepeket kísérő meddőrétegek oligo- halin fáciesű faunájúak; Congeria, Limnocardium, Prosodacna, Melanopsis stb. íiijokat tartalmaznak. Előfordulnak azonban a hegységkeretbe benyúló öblökben típusos limnikus-terresztrikus alaptelepek is. Ilyen pl. a komjáti előfordulás. Jól megfigyelhető az alaphegységkerettől a medence közepe felé haladva a telepösszlet fokozatos megvastagodása és a szénpadok számának megsza})orodása, valamint a j)adoknak ki vékony odása. Példa erre a Pannoniai- medence északi szegélye. Itt Komjátiban egyetlen telep van, mely 30 m vastag. Visontán és Bükkábrányban a különböző szénrétegek összvastagsága együtte- sen 30 — 40 m-t tesz ki, de egy-egy telep általában csak 3 4 m vastag, ritkán éri el a 10 m vastagságot. Az egész telepösszlet, meddőközbetelepülésekkel együtt, mintegy 200 m vastagságban ismeretes. A medence belsejében, a jász- ladányi mélyfúrásban, két telepösszletet is találtak. A felső összlet 130 m vastag, ' benne 17 lignit pad van. Az alsó összlet 150 m vastag, 9 ügnitpaddal. Sajnos azonban a 27 lignitrétegből egyetlen egy sem érte el még az 1 m-es vastagságot I sem (Jaskó 1966.). A Bécsi- és Pannóniai-medencék — utólag keletkezett intramontán depresz- 1 sziók és így az őket kitöltő pliocén üledéksor már nem vett részt jelentősebb 1 tektonikai mozgásokban. Ebből az is következik, hogy a Bécsi- és Pannon- I medencék pliocén összlete, bár a paralikus fáciesű közti telepek tíjnisába tar- I tozik, azv)nban ennek ellenére még sincs redőkbe gyűrve. A Pannóniai-medence ' nyugati szélén a telepes összlet monoklinális dőléssel enyhén süllyed a medence I belseje felé. Hasonlók a települési viszonyok az északi medenceperemen is, I ahol a sűrű hálózatban telepített lignitkutató fúrások gyűrődések helyett csak 1 kevés és aránylag kis elvetési magasságú töréseket mutattak ki. 46 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet Más a helyzet a Dáciai-medencéhen. Itt a Déli Kárpátok tövét végigkísérő lignitösszlet a pliocén rétegsor többi részével együtt résztvesz a K— Ny csapású gyűrt redők és pikkelyes feltolódások felépítésében (Raileanu— Origóra s Onescu — Peisca 1963.). Gyakori eset, hogy a lignittelepek lapos brachiantiklinálisok magjaiban megközehtik a felszínt, a redőszárnyakon pedig a mélybe süllyednek. A Déli Kárpátok előterében, mintegy 400 km csa- pásmenti hosszúságban, megszakítás nélkül húzódó lignitvonulat limnikus- palusztrikus fáciesű, gyűrődéses szerkezetű ún. ,, közti” típusú telepekből áU. A Balkán-hegység déli tövében húzódó Thráciai-medencében némileg bonyo- lultabb a helyzet. Ahol a neogén üledéksor vékony és a medence keskeny, ott többnyire a medencealjzat mélyedéseit kitöltő előfordulásokat találunk. Másutt, ahol a neogén üledéksor jelentősen megvastagszik, így a nyugat-maricai elő- fordulásnál, a telepek felszínre bukkanásai egymással párhuzamosan húzódó redők szárnyait követik (Jovesev 1960.). Az Appenin-félszigeten Toscanában előforduló hgnittelepek mindenütt az alaphegység teknőszerű mélyedéseit töltik ki, limnikus-paluvsztrikus fáciesű alaptelepként. Közel horizontáhs helyzetűek, gyűrődések nincsenek, legfeljebb kis elvetésű magasságú törések láthatók. Ez azzal magyarázható, hogy a haj- dani mocsárvilág csak az akkori szárazulat belsejébe nyúló lagúnákban alakult ki, míg az Appeninek előmélységében a miocéntől a calabrianoig bezárólag ( szüntelen nyílttengeri üledéksor rakódott le, nagyobb oszcillációk nélkül (Moretti 1962.). A Balkán- félsziget nyugati-, déli- és középső részén igen nagyszámú, de csak kisebb kiterjedésű neogén medence található, javarészükben pliocén korú lig- i nittelep is van. Ezek a medencécskék ma már teljesen különállnak egymástól, * közöttük nem egyszer 1500 2000 m magas hegyláncok húzódnak (Anic 1951 - 1953). Egyedül csak a neogén rétegsorok és faunák hasonlósága utal arra, hogy í a miocén és phocén korokban helyenkint összeköttetésben kellett lenniök egy- ' mással és talán a környező tengermedencékkel is. Úgy látszik, hogy a félsziget belsejében a pliocén óta lejátszódott epirogén kiemelkedés és nagymérvű letarolódás jelentősen megváltoztatta az egykori domborzatot. Talán ez is oka lehet annak, hogy a Balkán -félsziget neogén rétegtanáról mindmáig nem ala- , kíthattunk ki egységes, megbízható képet. A Jialkán -félszigeten szétszórtan található Hgnitelőfordulások között akad- ’ nak alaptelej) típusúak és közti telej) típusúak is. Érdekes módon a telepösszle- , tét kísérő üledékek zömükben lakusztris-limnikus fáciesűek. A Pannóniái- l medence felé eső előfordulásoknál mező- és oligohalin üledékek is vannak. A mai j Égei-tenger környékén a pliocén rétegsorokban vannak ugyan marin fáciesű I tagok is, de azok sohasem képezik a telepösszlet közvetlen fedő-, vagy fekvőjét, j hanem attól jelentős vastagságú tavi-, mocsári rétegösszlet választja el őket. | Irodalom — Literatur Anic, I).: (1951 — 1953): Starost naHlana sa amedlni UKlJcnom u liosni, HerroROvinl 1 Dalmadji. Geoloski Vesnik V— VII. Zaiíreb ClUl'AOKA, I). — Pauca, M. — Iciiim, Tr. (1970): GeoIuRia Depresiunii Transllvanei. Bucurcsti JOVCSKV, I. (1900): PoleznI izkopacnii iia N. K. Buliiarija. Szófia . JASKÓ S. (1900): A pliocén IlKnitck tolcpüléac és kutatási lehetőségei. Bányászait! Lapok Lkhmann, R. (1953): Leltfaden dér KoldengcoluKie. Halié Lonuvinknko, N. V. (190H): Geneticseszkaja kla.HsziflkaclJa ugIcnosznQh fonnacii. Mez.sdunarodnűJ Oeol. Kongressz. XXIII. Ja a kő: A pUocén kori lignitképződés törvénpszerűaégei 47 I LÜttig, G. (1959): Die umbro-toscnniaohe LiKnitfomiation in nioderner RPoloKischer Sicht. Hrminkohle i MaTVKEV, a. K. (1908): Ueneralizuvumiuja geiielicseszkaja klnsszifikacija UKoljnüh basszeiiiov. Mezsdunarodnüj Geol. KoiiRressz. XXIII. I MlL0JE\7C, K. (1903): OraniccustratiKrafiJislatkovodnoK tercijara ISoane i IlerceRovine. Geoloski Glasnik 7 Sarajevo I Mokktti, a. (1902): Teiitativo di sinte.si didié conoscenze sui Kiaciinenti italiani di carboni fossili. Industria Miuiera. XIII. 1 MtrCUINSON, I). — Westoll, S. (1908): Coal and coal-bearinR strata. London 1 Papp, a. (1917): Cber die KntwickluiiK dér Agüis im JunKtertiür. SitzunKsberiidite dér Akad. dér Wias. in Wien. Abt. 1. Hd. 155. . PlON, N.— l’ETKE, J. (1905): Considerations gcuIoRiques sur les bassius sediiiientaires Ilorsec et llilbor. Dari de Seama. Bd. 51. PROTEScr, 0. (1932): I’rivire generala rezervelor de carbuni din Ilomania. Inst. Geol. al Komanei. Studii Teclinice si Kconoinire. Vol. III. Pa.ae. 8. Pl'TZER, 11.— .Martin, O. (1951): Zűr Stri tigrapliie und Ilydro-Geologie von Bessarabien. Neue.s Jatirbuch Sailkanv, (}.— Griooras, N. — Onksco, N. — Plisca, T. (1903): Geológia zacainintelor de carbuni cu privire asupra teritoriului R. P. K. Bucuresti SziPECZKV K.ardoss K. — KOMW.U.TER A.— TakAcs P. — Kttre L. (1952): A kőszén képződése, kémiája és bányászata. Bpest . SZTRVEV, .M. N. (1963): Geologija mesztorozsdenij uglja i gorjucsüh szlancev. Tóni I. Moszkva i Timokeev, P. P. (1968): Lithologo-facies and forniational analysis of coal bearing deposits. Internat. Geol. Congr. I Prague I Vancea. a. (1960): Xeogenul din bazinul Transilvanei. Bucuresti I Zapfe. H. (1950): Die geologisciie .Altersstellung österreichisciier Kohlenlagerstiltten. Berg- und Hüttenmánnische I Monatshefte. Jg. 101. Gesetzmássigkeiten dér Lignitbildung im Pliozári Dr. S. Ja a kő ' Zwecks Anlegung von grossen Tagebauen, die für die Versorgung dér Heizkraftwerke mit Heizstoff notwendig sind, tvurden in den vergangenen 10 bis 15 Jahren sowohl in , Ungarn, als auch in den Naehbarlandern namhafte Erkundungsarbeiten auf pliozáne Lignité geführt. Über die kleineren-grösseren Erkundiingsgebiete sind zahlreiche Publika- tionen erschienen. Aufgnind dér grossen Menge von Teilangaben aus dér Literatur, sowie dér eigenen Erfahrungen, die ich wáhrend Studienreisen gewonnen habé, weise ich náchts- folgend die Gesetzmássigkeiten dér pliozánen Lignitbildung nach. Wie das auf dér Karte zu seben ist, sind die pliozánen Lignité in deí Zone zwischen den Breitengraden 50 und 37, von dem 5. bis zum 30. Lángengrad verbreitet. Innerhalb dieser Zone befinden sich die meisten Lignitlagerstátten im Wiener, Pannonischen, Dazischen und Thrakischen Becken, sowie auf dem Balkan. Zwei gesonderte, isolierte Lignitgebiete befinden sich in dér Wetterau und im Saone-Tal. Auf dér Appenninen-Halbinsel kommen pliozáne Lignité nur in dér mitleren Gegend, bei Toskana vor. Es ist überraschend : obwohl die pliozánen Ablagerungen gégén O, vöm Schwarzen Meer bis zum Gebiet des Aral-Sees sehr verbreitet sind, habén sich Lignitlagerstátten niergends — von den kleinen Vorkommen bei Kujbyschew im Kama-Tal abgesehen — gebildet. Die Moldau-Bessarabien-Schwelle bűdet alsó sogar in dieser hinsicht eine paláogeogra- . phische Grenze. Auf dér Krim-Halbinsel und im Raum nördlich vöm Kaukasus lagerten sich in dér gleichen Zeit aus lateritischer Verwitterung stammende sedimentáre Eisenerz- körper ab. Die Literatur erwáhnt keine Lignitlagerstátten aus dér sog. KHHbi, 2. pygHbie, m — ko/thucctbo CKBawHH b ashhom HHTepBane; n — oömee KOUHuecTBo CKBawHH (nycTwx huh pyAHux). 2. áhrn. Az érces és meddő fúrások megoszlása a zöld homokkövek gamma rétegei extremális értékeinek módusa sze- rint. Jelmagyarázat: I . Meddő fúrások, 2. Érces fúrások 0ue. 2. F^acnpenencHHC py/uu.ix h riycTwx cKBawmi no BenHMnue Moni>i HiiTeHcnnuoCTn raiwMa-HsnyMenHn cnoee Cc.'ipyAHE.ix aencHbix nceoaMMKon, nbiAcneiiHbix no nnarpa/wMaM raMMa-KapoTa>Ka. BepTHKanbHan ocb: koum- uecTBo CKiia>KHK. I'opn30HTanbHaH ocb: Mona. y c n o B H i.i e o 0 o 3 ii a u e ie >i h; iu^. 3. IdsMCHeHHC cpenHcfl no yMacTKan rawMa-aK- THBHOCTH nepcKpbinaiomHx KpacHhix H noACTHnammnx cepbix, a TaK>Ke aencHbix, npoMOKyroMUbix KpacHbix m npoMOKyroMHbix ccpbTx necwaHHKOB. ropnaoHTanbiiag ocb: yMacTKOB; ohm orno>KeHbi n cootbctctbmh c AfílcT- BMTenbHblMH paCCTOflHHHMH HX IJCHTpoB ApyP OT ApyPa no npoíJiMAK). BepTHKanbHan ocb: cpeAHUH raw.via-aK- THBHOCTb; neCMaHHKOB. yCAOBHbIC 0603Ha>IC- hhh: 1. acAPHbix, 2. npoMewyroMHbix ccpbfx, 3. noA- CTHAaiOIUHX cepbtx, 4. npoMOKyTOMHblX KpaCHblX, 5. nepcKpbinaioiuiix KpacHbix Bállá — Dudko: Az uránáthalmozódás ércképződésbeni szerepe 55 4. ábra. A zöld homokköösszlet urántartalma érc alakjában Jelenlevő hányadának (K^ro) területi produktivitások (mr^rc) változása területrészenként. J elmagyarázat: 1. Területi produktivitás (mc), 2. A zöld homokkövek urántartalmának érc alakjában jelenlevő hányada (K érc) 0ue. 4. MsMeHeHHe aouh pynHoro ypana (Kérő) b aene- Hbix necnaHHKax h cpeflHefI npoflyKTHBHOCTH (mctro) no yuacTKaM. PopHaoHTaubHan ocb; yuacTKon (cm. (})nr. 3). BepTHKaubHan ocb: nojift pynHoro ypaua (cnpana) m cpeaHnn npoayKTHBHOCTb (cjiena). Vc/ioEHbie o6o3HaweHHn: I. npoayKTUBHOCTb, 2. aojw pya- Horo ypaHa b aeucHbix necwaHUKax A területrészek sorszáma zödniény urántartalma minimálisra csökken. A jelenség legvalószínűbb magyarázatául az a feltevés szolgálhat, hogy a zöld homokkőben levő urán egy része a rétegsor egyéb kőzeteiből származik. Azt, hogy ez az áthalmozás egy- úttal az ércesedés intenzitását is jelentősen megnövelte, meggyőzően igazolja a zöld homokkőben levő uránmennyiség érc formájában jelenlevő hányadá- nak növekedése is, ami együtt jár a területi produktivitás emelkedésével (4. ábra). Ez esetben is ismeretlen a másodlagos migráció kezdete előtti eloszlás jellege, s így az eredeti háttér-értékek is. A 3. sz. ábra görbéi lefutásáVjól ítélve úgy tűnik, hogy az áthalmozódás minimális értéke felbecsülhető, ha a 3. sz. terü- letrész eredeti állapotát feltételesen az 1. sz. területrész paramétereivel jelle- mezzük. Mivel ez utóbbiak is nyilvánvalóan magukon viselik a másodlagos mig- ráció hatását, az áthalmozás mértékét ilymódon csak alulbecsülhetjük. Számításunkat az alábbiakra alapozzuk. Feltételezzük, hogy a másodlagos migráció során dúsulás csak a jelenlegi érctestekben ment végbe, s azt próbál- juk meghatározni, hogy ezek fémvagyonnövekedésének hányadrésze származ- tatható a íekvőszürke összlet és a köztesszürke rétegek gamma-hátterének csökkenéséből, ami az alábbi módon írható fel: ^ ^ • í^kszO) • (ytez(l) — y/csz(3)) + ^fsz(3) ' {yfsz(l) — y/sz(3))] . ^(3) — fncQ) a keresett hányados; sugárzási uránekvivalens (%U/y); a köztesszürke rétegek átlag vastagsága a 3. sz. területrészen im); a fekvőszürke összlet csökkent urántartalmú részének vastag- sága a 3. sz. területrészen (m); a köztesszürke rétegek átlagos gammaértéke az 1. sz. terület- részen ; ua. a 3. sz. területrészen; a fekvőszürke összlet átlagos gamma-értéke az 1. sz. terület- részen; ua. a 3. sz. területrészen; az 1. sz. területrész fúrásainak átlagos produktivitása (m • U %) ua. a 3. sz. területrészen (m • U%). ahol k: Ku. ^/csz(3) • '^fsz{3) '■ yksz(D- yksz{3)- yfsz(\)’ yfsz(3)- mC(iy. mc,z) : 56 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet Valamennyi paraméter értéke ismert, kivéve az ^/s2(3)-ét. A yjsztz) megha- tározásához felhasznált vastagságadatok átlaga az tényleges értékénél nyilvánvalóan kisebb, azonban ezzel számolva \& k — 0,15 adódik; kétszeres vastagság még nem látszik túlzottnak, s ezzel ü k = 0,26. így tehát a másod- lagos migráció ércképződésben betöltött szerepe még e rendkívül alulbecsülő számítás alapján is egyötödre-egynegyedre tehető, s valóságos értéke minden bizonnyal jóval nagyobb. Összesítve tehát, a gamma-karotázs adatok geofizikai program szerinti kiértékelésének néhány eredményével a másodlagos urándúsulás ércképző sze- repe világosan bizonyítható, de viszonyítási alap hiányában mennyiségileg nehezen értékelhető. Közvetett számítás alapján feltételezhető, hogy — a korábban lefolytatott szerkezeti-lokalizációs vizsgálatok eredményeivel össz- hangban — az ipari ércesedés zöme a másodlagos uránmigráció nyomán jött létre. Irodalom — Bn6jiHorpa4)HH Bállá Z. (1965): A Kővágószőllösi antiklinális fejlődéstörténete. Földt. Közi., 95. 4. Bállá Z. (1969): A szerkezeti tényezők szerepe az uránércesedésben. Földt. Közi., 99. 3. Baranyi Í., Kardos I., Szabó J. (1969): A mecseki perm kutatófúrások produktív összletében végzett inélyfúrásgeo- fizikai mérések gépi feldolgozásának kérdései. Magy. Geofiz., 10. 6. VirAoh K., Vincze J. (1967): A mecseki uránérclelőhely képződésének sajátosságai. Földt. Közi., 97. 1. 0 pojiH nepeoTJloweHMH b ypanoBOM opy^eHCHHH Sonman EoAAa— AnmonuHa JJyÖKO Mex3HH3M nepeoTBOweHHB ypana npeACTaBiifieTCii b CBcayioiueM bhac. FIpii Hajiimnn oKHCJiíiiouiHx noAseMHbix BOA B TOJiuie nepcKpbiBaioiiuix KpacHbix necManHKOB HaMMHaercB paCTBopcHHe ypana h3 nopoA npoAyKTHBHoii tobuih. 3to noubiiuaeT KOHueHxpauHio ypana b noAacMHbix BOAax nocjieAHeii, ÖJiaroAapB Meiwy HaMMHaerca AHtjKpyBHa ypana b CTopony noA- CTHBaKHAeií H nepeKpbiBaioiueH tobiu. B nepBOM cayMae BCJiCACTBHe öbicrporo naACHiia ypaH bhobb ocawAaerca b ne- CKOJibKO 6oiiee rayöoKHX 30Hax iipoAyKTHBHoü tojiiah. Bo BTopoM CJiyMae ypan pacceiiBaeTca B liOABeMHbix BOAax riepcKpijBaiomeií tojiuih. C npcKpaiuenneM OKHcaenHa 3tot pacceaiinbiii ypaH noA BBHaniieM ycToiÍMiiBoro MmiHMyMa erő KOHucHTpauHH b noAse.MHbix boabx noACTiiaa- KHlieii TOaUlH AHKHOCTb kojih- MecTBemioií oiieiiKH poaii npoueccon iiepeorjioatemia b ofipaaoBaiimi ypanoiibix pyA. ÜKaaa- aocb, MTO AHcnepciia 3ine napaMexpoB ot- aiiMaioTca Apyr ot Apyra anaMHTCJibno cjiaGee ((|)nr. 2). CacAOBaTeabiio, noBbiiiienne oGmeii KonTpacTHOCTn B pacnpeAejicniin ypana npn opyAcnenun motko iioATBepwAaeTca. C Apyroií CToponi.i ycTanonjieno, mto raMMa-aKTunnocTb caoen iipoAyKTHBiion tojiiuh, bij- AejieniiMx 3CM no MuniiMyMaM KapoTaiKiibix AnarpaMM, b pyAUbix CKBawnnax b cpeAneM na 15% Meiibine TaKOBoií b nycTbix. CaeAOBaTejibiio, CBaai. opyAenenna c riponeccaMii pacTuopenna li all n — D n (l k o; Az uránáthahnozódás ércképzödésbeni szerepe 57 ypan3 AOKaaiJBaercíi biiojihc otmctahbo. Ha 3to >kc yiaKT, mto raMMa-aKTHB- HOCTb ripoMOKyTOMHbix KpacHbix iiecMaimKOB B cpcAHCM Ha 10% Hn>Ke TaKOBoií nepeKpbiBaK)- lAHX. 1 lapHAy c MHCTO CTaTHCTH'ieCKHM aHaAH30M Mbl IipOBCAH H COnOCTaBaeHHC napaiMCTpOB pa3- Hbix ynacTKOB pyAHoro noaa ((j)nr. 3—4.). ÜKa3aA0Cb, mto HaiuiyHiuee opyACHeHue conpoBo>K- AacTCH HaHMeHbuiefi raM.Ma-aKTHBnoCTbio cepwx riecMannKOB ((|)nr. 3). flpn 3tom ycTaHOBACHO, MTO HHTCHCMBHOCTb OpyACHeHIIH yCHAIIBaCTCA B HCpByiO OMCpCAb 33 CMCT yBeaiIMCHHH A03H pyAHoro ypaHa b iipoAyKTUBHoií Tojime (ij)nr. 4.). Ha 3T0M ocHOBaHiiii CAcaana rioribiTKa oucHiiTb, KaKaa Aoaa pyAHoro ypana npoHCxoAHT aa CMCT CHHWCHHH CPO COAep>KaHIIH B CCpblX riCCMaHMKaX. 3a HCH.MCHHe.W HH(j)OpMaUHH o nepBO- HaMaabHOM coctohhhh (ao nepeoTaowcHHH), pacMCT npoBcaii Taiian aa iicxoAHbie aah yMacTKa JVs 3. TaKii.M oöpaao.M ycTanoBnaH, mto chh- >KeHne oömero KoanMCCTBa ypana b cepwx nopoAax yMaCTKa 3 no cpaBHCHHK) c TanoBbiM yMacTKa X9 1 cocTaBaaeT npuMepno OAHy MCTBcpTyio-nHTyK) MacTb ot noBbiiueHHA KoaHMecTBa ypaHa b pyAHWx Tcaax ynacTKa Ke 3 no cpaBnemiK) c TaKOBbi.M ynacTKa Ke 1. TaK K3k, oah3ko, H opyACHeHHe yMacTKa Ke 1 őeaycaoBHO BoamiKao npn yMacTuii npoueccoB nepeoTaoweHHH ypana, noayMeHHaa Aoan, CKopee Bcero, snaMUTeabHO Hn>Ke AencTBHTeabHoií. HosTOMy poab nepeoTao)KeHHH b ypanoBOM opyACHCHnn mo>kho CMHTaTb cymecTBeHHOíí. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1973) 103. 58—62 Budai márga — tardi fácies — kiscelli agyag a Budai-hegységben (megjegyzések a képződés körülményeihez) Monostori Miklós"^ összefoglalás: A szerző a rendelkezésre álló adatok és a budai márgából szár- mazó sekélyfúrási minták vizsgálata alapján új elgondolást fejt ki a budai márga — tardi fácies — kiscelli agyag képződménysorozat képződési feltételeinek alakulásáról. E sze- rint mindhárom képződmény kialakulása elképzelhető egy uralkodóan mélyebb szublito- rális vízmélységű tengermedence keretein belül. A — feltehetően bizonyos fokig elgátolt — medencében fokozatosan megromlott a víz kémiai egyensúlya (főként az oldott gázoké). Ez a folyamat a budai márga képződése idején indult meg ekkor még nem volt általános és csak a bentoszt érintette. A tardi fácies kialakulása idején általánossá vált és a plank- tonra is kihatott. A kiscelli agyag képződési idejére az egyensúly hel5rreállása jellemző. Bevezetés Egy évszázada folyik a vita a Budapest környéki paleogén különféle képződ- ményeinek rétegtani viszonyairól. Lényegesen kevesebb figyelmet fordítottak viszont e képződmények keletkezési körülményeire. Jelen dolgozat szerzője 1965-ben publikált dolgozatában főként a mészalgagumós nummuliteses mészkő, nummuliteses discocyclinás mészkő és bryozoás márga fácies- viszonyaival foglalkozott. Budai márga mintákon végzett újabb vizsgálatok (Boda J.— Monostori M., 1972) érdekes új adatokat adtak a budai márga képződési körülményeiről és lehetővé teszik a budai márga — tardi fácies — kiscelb agyag keletkezéstörténetének újabb értelmezését. Budai márga, tardi fácies, kiscelli agyag Budai márga Hantken M. ( 1880) az óbudai jól feltárt rétegsor vizsgálata alaj)ján fokozato- san mélyülő tengert tételez fel a kiscelli agyag képződésével bezárólag. Vogl V. (1912) a mélyülés mellett a budai márga képződése idejére parteltolódást is említett. Dunicn E. (1957, 1959) szerint a budai márga lapos j)artú, nyíltabb tengerben keletkezhetett, főként 100 120 m mélységben. Monostori M. (1965) mélyebb neritikus, Tiiedencebelseji, nyílttengeri jellegű kifejlődésnek tekinti. ' • ELTE, ősléiiytiini Tanszók. Előadta a MFT őslénytani és Rétegtani Szakosztélyának 1872. előadóülésén. M onos- o r i : Budai-tardi fácies-kiscelli agyag a Budai- hegységben 59 Más nézetet vallott Toborffy G. (1923), aki szerint a budai márga sekély, partközeli tengerrész üledéke. SzTRÓKAY K. (1932) és SzÖTS E. (1958) is hasonló eredményre jutott. Egyik nézet szerint tehát a budai márga jiartoktól távolabb, többé-kevésbé kimélyült medencében, a másik szerint partközeli, egészen sekély tengerrészen ülepedett le. T a r d i f á c i e s Majzon L. (1940, 1941, 1957, 1966) mutatta ki a budai márga és a kiscelli agyag közti foraminiferamentes, hal- és növénymaradványokban gazdag tardi fáciest. Az üledék szerinte lagunás, csökkentsós vízi, mangróve-parti típusú környezetben keletkezett, mely idó'nként szárazzá vált. Innen ered a sok behordott növényi maradvány. A sok halmaradvány tömeges halpusztulás eredménye. Oka: az erős felmelegedéstől fellépő oxigénhiány. Horusitzky F. (1958) rámutatott a víz kénhidrogénes voltára is. A tardi fácies az eddigi nézetek szerint tehát ouxin lagunakörnyezet üledéke, erős elsekélyesedést jelez a budai márgához ké2)est. Kiscelli agyag A kiscelli agyaggal kapcsolatban Bogsch L. (1929) faunavizsgálatai 250 ln- nél sekélyebb, nem nagyon jiarttávoli tengerrészre utalnak. Yenül A. (1932) kőzettani vizsgálatai szerint a vízmélység általában 100 m-nél kevesebb lehetett, helyenként azonban meghaladhatta a 200 m-t. Majzon L. (1957, 1966) Foraminifera- vizsgálatai alakiján sekély vizet tételez fel, 100 m körüli átlagos mélységgel, de kiemeli, hogy a jelenkori analógiákból nehéz egyértelmű következtetést tenni. A planktondús szinteket mindenesetre parttól távolabbiaknak tekinti. Horusitzky F. (1958) összesítése szerint a fauna a neritikus régió mélyebb (200 — 250 m) részére utal, a helyenként tömeges j)lankton nyílt tengerre. A nézetek tehát e képződmény tekintetében is megoszlanak a sekélyebb és kissé mélyebb vízi származás közt, bár lényegesen kevésbé, mint a budai márga esetében. Az egykori környezet lehetséges összetevői a Budai-hegység területén Vízmélység A budai márga és a kiscelli agyag esetében a bentosz makrofauna kis egyed- száma normális sótartalmú, iszapos aljzatú tengerben nem tekinthető egészen sekély vízre jellemzőnek. A faunakép inkább jelez alsó szublitorális övét a Budai-Iiegység egészére nézve, egyes helyeken természetesen ennél sekélyebb és mélyebb is lehetett. Parttávolság Nehéz e tényezőre egyértelműen következtetni. Bizonyos - a későbbiekben tárgyalandó — jelenségek a budai márga esetében közeli partra utalhatnak, probléma, hogy teljesen hasonló jelenségeket várhatunk vízalatti kiemelkedések esetén, melyek létezése szintén feltételezhető. 60 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet Part morfológia E kérdés az előbbivel függ össze. Egyaránt elképzelhető távoli lapos vagy közeli meredek part. Az előbbi esetben a közeb meredek (sziklás) partvonalra utaló jelenségek vízalatti kiemelkedésekből eredhettek. Sótartalom A budai márga és kiscelli agyag képződése idején kétségtelen a normális óceáni sótartalom. A tardi fácies faunája ennek megítélésére nem alkalmas, mint ahogy nem alkalmas az előzőekben tárgyalt három tényező megbízható kimutatására sem. Hőmérséklet Az óceáni mikrofaunák izotóp- és evolúciós vizsgálata szerint (Emiliani C., 1966; Frerichs W. E., 1971) az eocén végén, oligocén elején jelentős hőmér- sékletcsökkenés lehetett. További vizsgálatra szorul a tárgyalt képződmények faunáinak az egykorú északi faunaprovinciákkal való rokonsága. Feltételezhetünk északról származó hideg áramlatokat is, de nem zárhatjuk ki azt sem, hogy a vízhőmérsékletnél erősebb hatást gyakorolhatott az egyes északi kifejlődésekkel azonos lithológiai jelleg (aljzat felépítés). Aljzat Az aljzat mindhárom fáciesben uralkodóan iszapos jellegű volt. Ez a fauna összetételét és az egyes alakok vázmorfológiáját is erősen befolyásolta. A réteg- zettség mértékét az élővilág is befolyásolta. Az aljzat iszapos jellege elősegítette a következőkben említendő jelenségek kialakulását. Gáz rend szer A budai márgában már jelentkeznek olyan jelenségek, melyek a fenékmenti vízben oldott gázok rendszerének megváltozásáról tanúskodliatnak. Ilyen jelen- ség az, hogy egyes rétegekben a bőséges plankton mellett a bentosz Foramini- ferák apró, mintegy elkorcsosult alakok. A tardi fácies képződése idején ez a gázegyensúly- megbomlás a medence egész vizére kiterjedhetett. A budai már- gától eltérő rétegzési sajátosság, a sok növényi és hahnaradvány erre vissza- vezettiető lenne. A növényi és lialmaradványok esetében a fő tényező a rossz oxidációi viszí)nyok miatti megmaradás lehetett. Ez speciális ősföldrajzi körülmények közt önmagát fokozó folyamat volt. A rétegzettség megváltozása jelentős részben hidrokémiai — hidrobiológiái tényezők függvénye. Mészalgás — nummuliteses mészkőbetelej) ülések a budai márgában Hantken M. (1873, 1880) kimutatta mészalgás — nummuliteses mészkő és bryozoás márga fáciesek megjelenését a típusos budai márgán belül. A mészkő- betelepülések vizsgálatával foglalkozott Boda J. és Monostori M. (1972) M o n () s t o r i : liudui-tdrdi. jácies-kiscelli (Kjnntj a Budai-heqyséijhen 61 Kzek ca vizsgálatok iszapmozgási jelenségek kimutatásához vezettek. A jelen- ségek egyik lehetséges magyarázata az, hogy a sekély, mozgatott vízben kelet- kezett mészalgagunu)s nummuhteses mészkő iiledékanyaga a közeli meredek ])art menti tengerrészekről csúszott le a mélyehhvízi plankton f'aunás márgáha. A másik lelietséges magyarázat az, hogy a viszonylag gyorsan besüllyedt térszín egyenetlenségeit medencefenékként is tartósan megőrizhette. A mélyehh medencéből kiemelkedő részeken ,sekélyvízi biogén mészkő és márga rakódha- tott le, mely ezeknek a kiemelkedéseknek meredek lejtőin időről időre a mélyebb részen képződő planktondús márga felszínére folyhatott vagy moséxlhatott át. Nem kell teliát minden ilyen betelepülésnél a közeli j)artra gondolni, hasonló jelenségeket idézhettek elő a tengerfenék kiemelkedései. Következtetések /. A nummuhteses — mészalgagumós mészkő, nummuhteses — discocycli- nás mészkő, bryozoás — discocyclinitlás márga és planktondús foraminiferás budai márga különféle fáciesekhez kapcsolódó üledékekből képződtek, melyek egyidejű létezését bizonyítja a két legeltérőbb kifejlődés (mészalgagumós — ; nummuhteses mészkő és })lanktondús foraminiferás márga) együttes előfordu- lása. 2. A Budai-hegység területén e kifejlődések dominanciája a fokozódó transz- I gresszió és besüllyedés következtében időben a megadott sorrend irányába el- tolódott. 3. Az eocén oligocén határ közelében a besüllyedés felgyorsult és tagolt ; fenékreliefü, valószínűleg meredek partmenti aljzatú medence alakult ki. ) A belső kiemelkedések szintén meredek oldalúak lehettek. Ez lehetővé tette a I sekély vízi üledékek becsúszását, beiszapolódását a mélyebb medencébe. ’ 4. A besüllyedt medence feltehetően fokozatosan elgátolódott más tenger- i| medencéktől (vizalatti küszöb kialakulása nehezítette meg a víztömegek cse- . réjét). A fenékinenti vizek hidrokémiai (főként gáztartalmi) rendszere egyre inkább megváltozhatott. Ez a folyamat a budai márga fő tömegének képző- I dése idején kezdődött. Egyes rétegek már itt is a gazdag plankton Foramini- I fera-fauna mellett gyakran csak elcsökevényesedett, a])ró bentosz alakokat I tartalmaznak. ' 5. Ez a változás a későbbiekben olyan méreteket ölthetett, mely már a I plankton faunát (legalább is annak fosszilizálódó alakjait) is sújtotta. Ezzel jól I magyarázható lenne a tardi fácies üledékének képződése. A sok növényi és j halmaradványt érthetővé teszi az oxidatív bomlás csökkenése a budai márga I tengeréhez viszonyítva. A reduktív vízi közegben a besodort planktonvázak is I nagyrészt megsemmisülhettek. 6. A további fejlődés során - nyilván ismét szerkezeti mozgásokkal kap- ; csolatban - a medence pangó jellege megszűnt, ismét gazdag Foraminifera- I fauna alakult ki (kiscelli agyag). ' 7. Ilyen módon a tenger jelentősebb mélységbeli és sótartalmi változásai ! nélkül is magyarázható a budai márga tardi fáciesű képződmények — kis- ; celli agyag keletkezési története a Budai-hegység területén. E három képződ- I mény-típus fő tömegében mélyebb szublitorális medenceüledékből alakult ki, de eltérő hidrokémiai és hidrobiológiái feltételek mellett rakódtak le. 62 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet Irodalom — Literatur Boda J.— Monostori M. (1972): Adatok a budai márga képződési körülményeihez. Őslénytani Viták, 20. Bogsch L. (1929): Adatok a kiscelli agyag újlaki és pasaréti feltárásainak ismeretéhez. Doktori értekezés, Budapest Dudich E. dö57): A „briozoás” és „budai” márga viszonyának újravizsgálata. Földt. Közi. 87. DTjDICH, E. (1959): Paláogeographische und paláobiologische Verhaltnisse dér Budapester Umgebung im Obereozán und ünteroligozán. Ann. üniv. Sci. Budapest Sect. Geol., II. (1958) Emiliani, C. (]9(i6): Isotopic paleotemperatures. Science. 146 (3645) Freriohs, W. E. (1971): Evolution of planktonic foraminifera and paleotemperatures. Journal of Paleont., 45. Hantken, M. (1873): Dér Ofner Mergel. Jahrb. d. kön. ungar. geol. Anst., Bd. II., Lief. III. Hantken M. (1880): A budavidéki ó-harmadkori képződmények. Földt. Közi. 10. Horusitzky F. (1958): Az alsó oligocén agyagos kifejlődése. Tardi fácies. Középső oligocén. Rupéli emelet. Kiscelli agyag. Budapest természeti képe c. kötetben. Akadémiai Kiadó, Bpest. Majzon E. (1940): A bükkszék! mélyfúrások. M. Kir. Földt. Int. Évk., XXXIV. Majzon L. (1941): Oligocén és miocén foraminiferafaunák kiértékelése. Besz. a M. Kir. Földt. Int. Vitaül. Műnk., a M. Kir. Földt. Int. 1939. Évi Jel. Függeléke Majzon L. (1957): A magyarországi oligocén mikropaleontológiai rétegtana. Akadémiai doktori értekezés, kézirat Majzon L. (1966): Foraminifera-vizsgálatok. Akadémiai Kiadó, Bpest. Monostori, M. (1965): Paláoökologische und Faziesuntersuchungen an dén Obereozán-Schichten in dér Umgebung von Budapest. Ann. Sci. Budap., Sect. Geol., VIII. (1964). SzÖTS E. (1958): Budai márga. Budapest természeti képe c. kötetben. Akadémiai Kiadó, Budapest SzTRÓKAY K. (1932): A budai márga kőzettani vizsgálata. Földt. Köd., 62. Toborí'fi G. (1923): A budapestkörnyéki oligocénről, különös tekintettel a geológiai korhatárok megállapítására. M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 1917— 19-ről Vendl a. (1932): A kiscelli agyag. M. Kir. Földt. Int. Évk. XXIX. VOGL V. (1912): Az eocén és oligocén képződmények határa Budapest környékén. Koch emlékkönyv, Budapest Budaer Mergel — Fazies von Tárd — Kisceller Tón im Budaer- Gebirge (Bemerkungen zu den Bildungsverháltnissen) M. Monostori 1. Die Numinnliten-Kalkalgenknollen-Kalke, Nummuliten-Discocyclinen-Kalke, Bryo- zoen-Discoeycliniden-Mergel und die an Plankton reichen, foraminiferenführenden Budaer Mergel entstanden aus, an verschiedene Fazies gebundenen Sedimenten, dérén Koexis- tenz durch das gemeinsame Vorkommen dér beiden verschiedensten Ausbildungen (Kalk- algenknollen-Nummuliten-Kalke und planktonreiche, foraminiferenfuhrende Mergel) bewiesen wird. 2. Im Rauin des Budaer Gebirges hat sich die Dominanz dieser Fazies — dér sich ver- stárkenden Transgression und Absenkung zufolge — zeitlich in Richtung dér angegebenen Reihenfolge verschoben (Obereozán -Ünteroligozán). 3. In dér Náhe dér Eozán-Oligozán-Grenze hat sich die Absenkung beschleunigt und es entstand ein Becken, dessen Bódén lángs dér Küste vermutlich steil war. Die inneren subaquatischen Schwellen konnten ebenfaUs steile Abhánge gehabt habén. Die ermöglichte die Verrutschung und Verschiittung dér Flachwasserablagerungen über die tieferen sub- litoralen Beckenablagerungen. 4. Die Senke wurde vermutlich graduell von den anderen Meeresbecken abgeschnürt (dér Austausch von Wassermassen wurde durch die Entstehung einer subaquatischen Schwelle erschwert). Das hydrochemische Régimé (hauptsáchlich dér Gashaushalt) dér i bodennahen Wásser konnte sich immer mehr geándert habén. Dieser Prozess begann zűr y Zeit dér Entstehung dér Hauptmasse des Budaer Mergels (Ende Eozán — Anfang Oligo- ( zán). Einige Schichten führen — neben dér reichen Plankton-Foraminiferen-Fauna — 4 auch hier oft nur noch kleinwüchsige, degenerierte Benthos-Formen. 5. Diese Veránderung konnte spáter von so einem Ausmass sein, dass dabei schon die Plankton-Fauna (die in Fossilisation begriffenen Formen) beschádigt wurde. Damit wáre - die Entstehung dér Sedimente dér Fazies von Tárd gut zu erkláren. Das Vorkommen von : grossen Pflanzcn- und Fischrestenmengen kann durch die Verringerung dér oxydativen i Zersetzung im Vergleich mit dem Seemilieu des Budaer Mergels verklárt werden. Iin reduktiven Wasscrmittel konnten die eingeschwemmten planktonischen Skelette grössten- teils vernichtet worden sein. 6. Irn Laufe dér weiteren Entwicklung — offensichtlich im Zusammenhang mit tekto- i nischen Bcwogungen -- hörte die Stagnation des Beckens auf und es kam wieder zűr Entstehung cincr, besonders an Foraminifercn reichen Fauna (Kisceller Tón). 7. Auf’ dicse VVeiso lásst sich die Kntstehungsgcschichte des Budaer iVIergels, dér For- mationcn dér Fazies von Tárd und des Kisceller Tones im Raum des Budaer Gebirges auch ohne Voraiissetzung von eventuellen grössercn \’eránderungen dér Tiefe und des Salzgehaltes erkláren. Diese (Írói Forinationstypcn bildeten sich in ihrer Huuptmusso aus tieferen sublitoralen Beckenablagerungen, doch erfolgto ihre Alilagerung unter verschiedenen hydrochemi- y seben und hydrobiologischen Verháltn issen. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny, Bull. of tlie Hungárián Oeol. Soc. (1973) 103. 63—66 Fiiróalga-nyomok a kericseri (Bakon y-lig-) liászból Vörös Attila (2 ábrával) A Cyanophyták és Chlorophyták között gyakoriak az olyan fonalas algák, melyek rögzítés, vagy védelem céljából megfúrják a tengeraljzaton heverő testeket (többnyire a mészanyagú vázakat és kőzetdarabokat). Az algafonalak behatolását valószínűleg szénsav, vagy valamilyen szerves sav segíti elő. A ki- alakított furatok (járatok) alakja változatos, elágazó lehet, vastagságuk az algafonalak méretétől függően 1 — 70 // között változik, leggyakrabban 2—3 jU (Hessland, 1949). A mai tengerekben a fúróalgák gyakoriak (Boekschoten, 1966). Fotoszinte- tizáló életmódjukból következően, mélységbeli elterjedésük korlátozott, SwiNCHATT (1969) szerint kb. 20 m-es vízmélységben a leggyakoriabbak, 40 m-nél mélyebben pedig alig fordulnak elő. A fúróalgák fosszilis járatait vékony csiszolatban vasas színeződés teszi szem- betűnővé. Ezt a jelenséget már egészen idős (ordoviciumi) kőzetekben is meg- figyelte Hessland (1949), aki kimutatta, hogy a vashidroxid kicsapódása az algák működésének eredménye, tehát a fúrási folyamat kísérőjelensége. Fonalas gombák az algákhoz hasonló járatokat produkálhatnak, lényeges különbség azonban, hogy a gombák szerves tápanyagszerzés céljából fúrnak és így csak a conchiolint tartalmazó vázakat támadják meg, kőzetdarabokat nem (Perkins— Halsey, 1971.). A kericseri lelet és értékelése A kericseri hász szelvény a Bakony-hegységben, Lókút községtől D-re helyez- kedik el. Üledékföldtani leírása Konda (1970), biosztratigráfiai értékelése Géczy (1971) munkájában található meg. A feltárt rétegsor középső részét ,,hierlatz típusú” mészkő alkotja. Ebből a tagozatból, a 20. sz. rétegből (phens- bachi emelet, davoei zóna) származó minta vékonycsiszolatában voltak meg- figyelhetők a fúróalga-nyomok. A járatok egy része biogén váztöredékekbe hatolt (1. ábra), gyakoriak azonban a megfúrt litoklasztok is (2. ábra). Ez utób- biak kétségtelenné teszik, hogy nem gomba, hanem alga élettevékenység nyo- mai kerültek elő. A fúróalga-nyomokat hordozó kőzetkomponensek kizárólag az eufotikus zónában (<150 m), a mai analógiák alapján annak is csak sekélyebb részében (<40 m) képződhettek. Képződésük időpontja és végleges beágyazódás előtti sorsuk azonban további tárgyalásra szorul. 64 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet 1. ábra. Egy pátittá átkristályosodott váztöredék (valószínűleg Ammonites) (balról) és egy extraklaszt (jobbról) sugaras kalcitos cementben. A váztöredékben 10— 60 aí átmérőjű, vasas kitöltésű járatok figyelhetők meg (sötét foltok). Az extraklasztban egyetlen, igen vékony járat látható. Kericser, 20. réteg. Vékonycsiszolat. N: 3dX. Fig. 1. A shell fragrnent (probably ammonite) recristallized intő sparry mosaic (left) and an extraclast (right) in drusy calcite cement. The shell fragrnent shows iron-stained borings (dark patches) with diameters 10—60 u. In the extra- clast a single, tiny boring is visible. Kericser, bed 20. Thin section. X38. 2. ábra. Viszonylag vékony (4 — 10 //) és egyenes alga-fiirutokut mutató lltoklaszt. Kericser, 20. réteg. Vékonycsiszolat. N: lOOX. Fig. 2. Intraclast with relatively thin (4 — 10 fi) and straight ulgal borings. Kericser, beil 20. Thin scction. X 100. V őrös: Fúróalga-nyomok a kericaeri liáazból 65 A szelvény biosztratigráfiai feldolgozása során Géczy (1971) az alsórétegek- ben (36. — 32.) faunakeveredést állapított meg: ezek a rétegek az ibex zónára jellemző Ammonitesek mellett a felsőszinemuri obtusum, oxynotum és raricosta- tum zóna alakjait is tartalmazzák. A keveredés nem kondenzáció, hanem újra- feldolgozódás eredménye, valószínűleg a szinemuri üledékek áthalmozódásával magyarázható. Az áthalmozódási folyamat a faunisztikailag megállapított tartamon túl is folytatódhatott, így nem zárható ki, hogy a megfúrt kőzet- komponensek a szinemuriban keletkeztek, és áthalmozódás útján kerültek a pliensbachi üledékbe. Az őslénytani feldolgozás során a kericseri lelőhelyről az a felfogás alakult ki, hogy az itt található ősmarad vány anyag nagy része allochton, viszonylag magas helyzetű, tengeralatti tei'ületen élt és pusztulás után szállítódott a mélyen fekvő, nyugodt vizű lerakódás! helyre (Géczy, 1971; Vörös, 1970). Ezt figyelembe véve, a megfúrt vázrészek és litoklasztok nem a lerakódás! hely, hanem a tengeralatti magaslat (,,seamount”) bathynietrikus helyzetét adják Jiieg. A mediterrán jura néhány pontjáról ismertek fúróalga-nyomok: É-i Alpok (Wendt, 1970), Sziciha (Jenkyns, 1971), ezeken a területeken Stromatolitok is találhatók. Miután a bakonyi jurából eddig nem került elő eufotikus zónára utaló jel, a mediterrán ősföldrajzi egység általános süllyedési tendenciájának figyelembevételével (Garrison— Fischer, 1969) indokolt volt feltételezni, hogy a tagolt aljzat legmagasabb pontjai is az eufotikus régió alsó határánál (150 m) nagyobb vízmélységben voltak. A most ismertetett fúróalga-nyomok egyértelműen bizonyítják, hogy a kericseri lelőhely közelében feltételezett tengeralatti magaslat felszine ( vagy ennek egyes részei ) a felsőszinemuri és valószínűleg még a carixi alemelet idején is az eufotikus zóna sekélyebb részének megfelelő, néhányszor 10 m-es vízmélységben volt. A fúróalga-nyomok vékonycsiszolatban könnyen fehsmérhetők, így tér és időbeh eloszlásuk vizsgálatával értékes ősföldrajzi és fejlődéstörténeti adatok- hoz juthatunk, a jura mellett bármely más földtörténeti időszakkal kapcsolat- ban is. Irodalom — References Boekschoten, G. J. (1966): Shell borings of sessile epibiontic organisms as palaeoecological guides (with examples from the Dutch coast). Palaeogeogr., Palaeoclimatol., Palaeoecol., 2., 4. Garkison, E. R.— Fischer, A. G. (1969); Deep-water limestones and radiolarites of the Alpine Jurassic. In: Friedman, G. M. (Ed.): Depositional environments in carbonate rocks, a sympo.sium. SEPM Spec. Publ., 14. Géczy, B. (1971): The Plíensbachian of Kericser Hill, Bakony Mountains, Hungary. Ann. üniv. Sci. Budapest,. Sec. Geol., XIV. Hessland, I. (1949): Investigations of the Lower Ordovician of the Siljan District, Sweden. II. Lower Ordovician pe- netrative and enveloping algae from the Siljan District. Bull. Geol. Inst. Univ. Uppsala, 33. Jeskyxs, H. C. (1971); The genesis of condensed sequences in the Tethyan Jurassic. Lethaia, 4., 3. Koxda J. (1970): A Bakony hegység! jura időszaki képződmények üledékföldtani vizsgálata. Földt. Int. Evk., L., 2.. Perkins, R. D.— Halset, S. D. (1971): Geologic significance of microboring fungi and algae in Carolina shelf sediraents Joum. Séd. Petrol., 41.. 3. SwiscHATT, J. P. (1969): Algái boring: a possible depth indicator in carbonate rocks and sediments. Bull. Geol. Soc. America, 80., 7. Vörös A. (1970): A kericseri (Bakony hg.) pliensbachi brachiopoda fauna vizsgálata, ösl. Viták, 14. Wendt, J. (1970): Stratigraphische Kondensation in triadischen and jurassischen Cephalopodenkalken dér Tethys. N. Jb. Geol. Pál., Mh., (1970), 7. 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet Traces of boring algae from the Liassic of Kericser (Bakony Mts., Hungary) A . V Őrös The algal boringe described here come from the Kericser section which is situated in the Bakony Mts., 2 km to the South of the viliágé Lókút. The middle part of the exposed sequence coneists of „hierlatz type” limestones (Konda, 1970). This lithology, the bed No. 20. (Pliensbachian, Davoei Zone: Géczy, 1971) yielded the sample which contains the algal boringe. Most borings penetrated intő skeletal fragments (Fig. 1.) bored intraclasts are alsó frequent however (Fig. 2.). These latter are regarded as evidence fór the algal origin, since fímgi — boring fór food — would penetrate only the conchioline-bearing shell fragments (Pebkins— Halsey, 1971). The bored rock-components could be formed only in the photic zone and — according to recent analogies — only in its shallower part (40 m). They are however probably rede- posited particles and this needs further discussion. In the lowermost beds (36. — 32.) of the Kericser section faunal mixing was pointed out by Géczy (1971): these beds deposited in the Ibex Zone bút contain Upper Sinemurian ammonites as well. The mixing can nőt be due to condensation bút to the reworking of the Sinemurian sediments during the Ibex Zone. The reworking process could continue over the period pointed out faunistically, therefore it is nőt out of question that the bored particles were formed in the Sinemurian and later were carried intő the Pliensbachian sediments. On the hasis of the palaeontological data we assume that the majority of the fossils at Kericser is allochthonous, lived on a submarine topographic high and after deatli was carried intő the deeper, calm piacé of accumulation (Géczy, 1971; Vörös, 1970). If so, the bored shell fragments and intraclasts indicate the bathymetric position of the sub- marine high (,,seamount”). Traces of boring algae are recorded from several points of the Mediterranean Jurassic (Wendt, 1970; Jenkyns, 1971) at these localities stromatolites alsó occured. The Jurassic of the Bakony Mts. has nőt provided any signs indicating the photic zone, therefore, con- sidering the generál rate of subsidence of the MediteiTanean Area (Garrisoo — Fischer, 1969) ít seemed reasonable to assume, that even the highest points of the bottom topo- graphy were well below the lower limit of the photic zone (150 m). The algal borings presented here give clear evidence, that the „seamount” (or a part of it) which possibly existed near to Kericser was at a water depth of a few tens of metres at least during the Upper Sinemurian and perhaps the Carixian times as well. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1973) 103. 67—69 Mehes Gy. (1911) „Bakonyi triászkorú Ostracodák” eredeti anyaga a Magyar Állami Földtani Intézetből* Gerry Ephraim et Kozur Heinz Méhes (1911) típusanyagát tartalmazó cellát a Magyar Állami Földtani Inté- zet őslénytani gyűjteményében tanulmányoztuk. Idő hiánya valamint sok példány törékeny jellege és rossz megtartása miatt a cellát nem nyitottuk ki. A zárójelben levő számok azonosak Boda J. (19G4) „Catalogus Originahum Fossilium Hungáriáé” c. munkájában levőkkel, a T . . . AFI jelű számok a Magyar Állami Földtani Intézet típusgyűjteményének számai. A szerzők köszönetét mondanak a IVIagyar Állami Földtani Intézet őslény- tani gyűjteménye dolgozóinak a szíves közreműködésért. (1660) Bairdia baconica Méhes 1911, holotypus, T686 AFI ladini. Felsőőre, nagyon rossz megtartású. (1661) Bairdia balatonica Méhes 1911, syntypus, T649 AFI ladini, Csopak; ( Bairdia sp.) (1662) Bairdia constans Méhes 1911, holotypus, T1240 AFI karni. Vészprém, Jeruzsálem- hegy. (Cypridacea gén. et spec, indet.; lehet, hogy Triassocypris) (1663) Bairdia dadayi Méhes 1911, holotypus, T657 AFI ladini, Csopak; jó megtartású. (1666) Bairdia? kochi Méhes 1911, holotypus, T695 AFI ladini, Felsőörs; rossz megtartású, ( Hungarella ) (1667) Bairdia lőrentheyi Méhes 1911, holotypus, T831 AFI ladini, Felsőörs; jó megtartású, teljes. (1668b) Bairdia pannonica Méhes 1911, syntypus, T1209 AFI karni, Veszprém, Jeruzsá- lemhegy; megsemmisült . (1670) Bairdia praesubdeltoidea Méhes 1911, holotypus, T854 AFI ladini, Felsőörs; nagyon jó megtartású. (1671) Bairdia? problematica Méhes 1911, syntypus, T685 AFI ladini, Felsőörs; megsemmisült, a néhány rossz megtartású töredéken nem láthatók az elmeszese- dett belső lamellák. (a Hungarella genotípusa !) (1673) Bairdia tenuipunctata Méhes 1911, holotypus, T658 AFI ladini, Csopak; jó megtartású (juvenilis?). (1704b) Cythereis convexa (Batrd) var. frequens Méhes 1911, syntypus, T680 AFI ladini, Felsőörs; rossz megtartású (indet. gén. et spec.; lehet, hogy Bairdia). * Ez a közlemény a Földtani Közlöny 103/1. számában és a „Tbe Ostracodologist” 20. számában jelenik meg a magyar Ostracoda-kíitatók munkacsoportjának keretén belül. 5* 68 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet (1726) Cythereis rostrata Méhes 1911, holotypus, T659 AFI ladini, Csopak; jó megtartású ( Bairdia ) (1747) Cytheridea csopakensis Méhes 1911, holotypus, T2001 AFI ladini, Csopak; jó megtartású (indet. gén.) (1757) Cytheridea loczyi Méhes 1911, syntypus, T852 AFI ladini. Felsőőre; (nem triász !) (1763) Cytheridea spinosa Méhes 1911, holotypus, T2002 AFI ladini, Csopak (Hungarella) (1769b) Cytherideis finályi Méhes 1911, syntypus, T688 AFI ladini, Felsőörs; jó megtartású ( Baird iacea ; ? Bairdiacypris ) . (1780) Cytherura mvtila Méhes 1911, holotypus, T687 AFI ladini, Felsőörs; nagyon rossz megtartású (indet. gén. et spec.) (1781) Cytherura mutila Méhes var. minor Méhes 1911, holotypus, T1129 AFI karni, Veszprém, Kopacsy major; jó megtartású (indet. gén. et spec.) (1837) Pontocypris rara Méhes 1911, holotypus, T1072 AFI karni, Veszprém; jó megtartású (Triassocypris ? ). Originals of Méhes 1911: „Über Trias-Ostracoden aus dem Bakony” at the Hungárián Geological Institute* Ephraim Gerry and Heinz Kozur A cell, containing type matéria! of Méhes 1911, has been examined at the paleontological collection of the Hungárián Geological Institute. Because of lack of time and the delicate and had condition of many of the specimens, the cell was nőt opened. Numbers in brackets are those of Bon a 1964: Catalogus Originahum Fossilium Hungáriáé, numbers marked T. . . AFI are of the type collection of the Hungárián Geological Institute. The authors wish to thank the staff of the paleontological collection of the Hungárián Geological Institute fór their kind cooperatinn. (1660) Bairdia baconica Méhes 1911, Holotype, T 686 AFI Ladinian, Felsőörs Very badly preserved (1661) Bairdia balatonica Méhes 1911, Syntype, T 649 AFI Ladinian, Csopak ( Bairdia sp.) (1662) Bairdia constans MÉHES 1911, Holotype, T1240 AFI Carnian, Veszprém, Jeruzsá- lemhegy (Cypridacea gén. et spec. indet., possibly Triassocypris) (1663) Bairdia dadayi Méhes 1911, Holotype, T 657 AFI Ladinian, Csopak Well preserved (1666) Bairdia? kochi Méhes 1911, Holotype, i' 695 AFI Ladinian, Felsőörs ( H ungarclla ) (1667) Bairdia lörcntheyi Méhes 1911, Holotype T 831 AFI Ladiniati, Felsőörs Fair preservation, coinj)lcte (1668b) Bairdia pannonica Méhes 191 1, Syntype, T 1209 .AFI Carnian, V'eszj)réin, Jeni- zsalenihogy Destroyed •|Thls notf is beUiK i)Ui)lishc(l in no. lOH/l of tlio Köldtnni Közlöny nmi no. ‘20 of The OstriioodoluKÍst as part of the octlvlties of the Hungárián Ostraeodc WorkhiK Group G e r r y — K o zűr: Méhes (1911 ) „Bakonyi triászkorú Oslracodák . . . 6 (1670) Bairdia praesubdeltoiden Méhes 1911, Holotype, T 854 AFI Ladinian, Felsőörs Very weU preserved (1671) Bairdia? problematica Méhes 1911, Syntype T 685 AFI Ladinian, Felsőörs Destroyed, somé badly preserved fragments showing no calcified inner lamellae. (Generotype of HungarellaH ) (1673) Bairdia tenuipunctata Méhes 1911, Holotype, T 658 AFI Ladinian, Csopak Fair preservation (? Juvenile) (1704b) Cythereis convex (Baird) var. frequens Méhes 1911, Syntype, T 680 AFI Ladinian, Felsőörs Hadly preserved (Gén. et spec. indet., possibly Bairdia) (1726) Cythereis rostrata Méhes 1911, Holotype, T 659 AFI Ladinian, Csopak Well preserved ( Bairdia ) (1747) Cytheridea csopakensis Méhes 1911, Holotype, T 2001 AFI Ladinian, Csopak Well preserved (indet. gén.) (1757) Cytheridea loczyi Méhes 1911, Syntype, T 852 AFI Ladinian, Felsőörs (nőt Triassic!) (1763) Cytheridea spinosa Méhes 1911, Holotype, T 2002 AFI Ladinian, Csopak ( Hungarella ) (1769b) Cytherideis finalyi Méhes 1911, Syntype, T 688 AFI Ladinian, Felsőörs Fair preservation (Bairdiacea:? Bairdiacypris ) (1780) Cytherura mutila Méhes 1911, Holotype, T 687 AFI Ladinian, Felsőörs Very badly preserved (Indet. gén. et spec.) (1781) Cytherura mutila Méhes var. minor Méhes 1911, Holotype T 1129 AFI Carnian, Veszprém, Kopacsy major Fair preservation (indet. gén. et spec.) (1837) Pontocypris rara Méhes 1911, Holotype, T 1072 AFI Carnian, Veszprém Fair preservation , ( Triassocypr is?) Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soe. (1973) 103. 70— 7i Holothuroidea scleritek a bakonyi albai mészkőből Gellai Mária-Bernadettá* (2 ábrával, 1 táblával) Bakonyi albai mészkőfajták vékonycsiszolatában szitalemez típusú Holothu- f roidea scleriteket ismertem fel. A felismerést elősegítette más Echinodermata v vázelemekhez hasonló optikai viselkedésük. Az irodalomban eddig iszapolásból ' vagy ecetsavas feltárásból származó scleriteket ismertettek. Ugyanazon tengeri ugorkának többféle típusú scleritje lehet, de a fosszilis ij anyagban ezek szinte sohasem maradnak együtt. Egyes sclerit típusokhoz ^ nagyon hasonló vázelemek vannak más 1 Echinodermata osztályokban is. Ezért. | rendszerezésük számos problémát okoz. i Mesterséges és ,,linnéi” kategóriákat al- t kalmazó rendszerező munkák egyaránt L vannak, s az ebből eredő nevezéktan! bo- | nyodalmak nehezítik a határozást. Gya- | korlatilag az a rendszer használható, amely | a scleritek alaki sajátságaiból indul ki. (! Ezt a feltételt kielégíti Frízzel és Exline > (1955) rendszere, amelynek nyomán genus n és species kategóriákat alkalmazok. Valamennyi alább ismertetett példány albai sekélytengeri mészkőből, mésziszap- .i rögös, mésziszaprögös-pszeudo-ooidos vagy granulomorf — detrituszof « mikrofáciesből származik. A szentgáli és kislődi mintákat a Bauxitku tató Válla lat, a dudari mintát Knauer J. bocsájtotta rendelkezésemre. C 1 a B 8 i 8: Holothuroidea De Blainville, 1834 emend. Wright, 1868** Família: Calclamnidae Frízzel & Exline, 1965 G e n u 8: Calclamnella Frízzel & Exline, 1965 S p e c i e 8: Calclamnella urkutica n. 8p. HolotypuB: I. tábla ill. 2. ábra 1; mérettáblázat 1. Derivatio nominÍB; UtaláB az úrkúti mészkőre, amelyből a Bclerit előkerül' Stratum typicum: Albai emelet, úrkúti mészkő. Locus typicus: Kislőd, Zs-4 sz. fúrás 53,1 — 66,2 m ,,A” minta * Klóadta a Magyarhoni Földtani Tártiulat őslénytani Szakosztálya 1071. V. 3-i szakülésén. •• A tonfieri URorkák osztályának meRnevezésére — Zittkl nyomán — Ryakran a Holothurioidea nevet hosználjá A csoportot azonban dr Hlainvillk különítette el 1834-ben, ordoként, majd Orton emelte clossis rangra, a Wrioi által Javított névvel, amint arra Frízzel és Exlinb (1060) rámutatott. 1. ábra. Az említett mélyfúrások helyzete a Bakonyban G e 1 1 a i: Holothuroidea scleritek a bakonyi albai mészkőből 71 DiagnoBÍs: A két lyuksor a sclerit hossztengelyéhez képest szimmetrikus, a lyuk- sorok távolsága közel azonos a soron belüli lyuktávoísággal. A lyukak alakja és mérete alig eltérő. A sclerit körvonala elég szabályos. L e í r á s: A sclerit pajzshoz hasonlít. A lyukak köralakúak. Diagnosis differentialis:A szintén szinunetrikus C. irregularia (Schlum- bebger) fajnál a lyukak viszonylag kicsik, a lyuktávolság kisebb, mint a lyuksorok közti távolság. Genus: Cucumarües Deflandke-Rigaud, 1948 Synonimia: Thuroholia Gutschik, 1954 Calclamnoidea Frízzel & Exline, 1955 Eocaudina Martin emend. Frízzel & Exline, 1955 partim CucumarUes Müller, 1964 Cucumarües Jordán, 1967 A Calclamnoidea nemzetség teljesen megfelel a Cucumarües genus diagnózisának. Az Eocaudina nemzetség e munkában idézett fajai ugyancsak kielégítik a Cucumarües nemzetség diagnózisát. A részletekre nézve Müller A. (1964) és Jordán H. (1967) munkáira utalok. Species: Cucumarües szoerenyiae n. sp. Holotypus: I. tábla ill. 2. ábra 2.; mérettáblázat 2. Derivatio nominis: Szörényi E. Echinodermata kutató tiszteletére. Stratum typicu m: Albai emelet, iirkúti mészkő. Locus typicu s: Szentgál, Zs-6 sz. fúrás 80,8 — 82,3 m ,,C” minta 2. ábra. A bakonyi albai mészkőből előkerült Holothuroidea scleritek. Jelmagyarázat: 1. Calclamneüa urkutiea n. sp. holotypus, N = 133X, 2. CucumarUes szoerenyiae n. sp. holotypus, N = 6ÖX, 3. CucumarUes n. sp. N = 310X, 4. CucumarUes sp. (aff. anguiata Deplandre-Rigaud) N — 167X, 5. Cucumarües n. sp. N = 183X, 6. CucumarUes jnUcher n. sp. holotypus N = 133X, 7. CucumarUes pulcber n. sp. paratypold N = 133X, 8. Cucumarües sp. (aff. Uema (Keistan— TOLLMANN)] N = 133X 72 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet Mérettáblázat (a méretek mikronban) Sclerit méret lyiikszáin lyukátmérő lyuktávolság 1. 95X60 4 15 12-15 2. 195X175 31 15-20* 30** 15-20 3. 200 13 15-30 8-10 4. 210 13 10-20* 45** 5-20, 15* 5. 360X270 12 25-35* 40** 20-25 6. 260 7 15-25 15-20 7. 215 9 15 10-15 8. 200-100 3 15, 30, 45‘ 45 * gyakori ** legnagyobb Diagnosis:A sclerit konvex lemez, sok, közel azonos méretű, egyenletes eloszlású lyukkal. A lyuktávolság ugyanakkora vagy kissé nagyobb, mint a lyukak mérete. A lyukak alakja kerek, ovális vagy háromszög. L e í r á s: A sclerit közel pajzsalakú, körvonala egy szakaszon ívelt, szabályos, máshol szabálytalan, töredezett. A lyukállás öt-, hat- és hétszöges, vagyis egy-egy központinak kiválasztott lyuk körül a lyukak öt-, hat- vagy hétszögesen helyezkednek el. Diagnosis differentialis:AO. multiporus Müxler faj alakja hasonló, de a lyukak szórtan helyezkednek el, és hasonló felületre csak 7 — 9 lyuk esik. Az E. Kiiis- TAií— Tollmann által Eocaudina trema néven leírt (1963) sclerit lyukáUása kevésbé sza- bályos, a hasonló felületre eső lyukak száma kb. 13. S p e c i]e s: Cucumarites n. sp. I. tábla ill. 2. ábra 5; mérettáblázat 3. Egyik oldalán szabályos ívelt, máshol töredékes jellegű körvonalú sclerit. A metszet kissé elmosódó. A lyukállás szabályos öt- és hatszöges. Hasonlít a Jordán H. (1967) által ábrázolt (I. tábla 5.) scleritre, de sokkal kisebb annál. Emlékeztet a G. szoerenyiae fajra is, de itt a lyuktávolság kisebb a lyukméretnél. Lelőhelye: Kislőd, Zs-4 sz. fúrás 61,5 — 64,1 m ,,B” minta; albai emelet úrkúti mészkő. S p e c i e s: Cucnmaritea sp. (aff. angulata Deflandre — Rigattd) I. tábla ill. 2. ábra 4; mérettáblázat 4. A sclerit körvonala háromszögre emlékeztet. A lyukak alakja változatos, a lyukállá szabálytalan. A Frízzel & Exline (1955) által ábrázolt (2. tábla 14.) formára emlékeztet d e sokkal nagyobb, nagyobbak a lyukak is. Lelőhelye: Kislőd, Zs-4 sz. fúrás 64,7 — 69, m ,,A” minta; albai emelet úrkúti mészkő. Species: Cucumarites pulcher n. sp. Holotypus: 1. tábla ill. 2. ábra 7; mérettáblázat 5. Paratypoid: 1. tábla ill. 2. ábra 6; mérettáblázat 6. Derivatio nominis:A szabályos lyukak és lyukelrendeződés keltette benyomás alapján. Stratum typicum: Albai emelet mikrofaunás mészkő Locus typicus: Dudar, D-245 sz. fúrás 289,4 — 290,6 m 7. sz. minta. Diagnosis: Kissé domború sclerit. A lyukállás szabályos, a lyuktávolság általában i azonos a lyukmérettel. Leírás: A sclerit körvonalában két homorú szakasz van. A lyukak alakja kerek vagy közel kerek. Diagnosis differentialis: Emlékeztet a fentebb ismertetett, szintén sza- 1 bályos lyukállású C. n. sp-re, de a lyukátmérő és a lyuktávolság viszonya feltűnően eltér.* A G. szoerenyiae kisebb scleritjén sokkal több és részben szabálytalan alakú lyuk van. Paratypoid: A sclerit ovális, körvonala töredezett. A lyukak alakja kerek, a lyukállás szabályos, a lyuktávolság azonos a lyukinérettel. I G e 1 1 a i : H ololhuroidea scleritek a bakonyi albai mészkőből 73 Species: Gucumariles sp. aff. trema (Kristan— Tollmann) I. tábla ill. 2. ábra 8; mérettáblázat 7. A sclerit háromszög alakú, éles, határozott körv'onalú. A lyuktávolság és a lyukátmérő I azonos. A lyukállás közepesen rendezett. A lyukak köralakúak. Hasonlít az E. Kristan — I Tollmann (1963) által Eocaudina trema néven leírt példányra (9. tábla 1.), de sokkal I kisebb és kevesebb lyuk van benne. Lelőhelye: Kislőd, Zs-4 sz. fúrás 53,1 — 56,2 m ,,A” I minta; albai emelet úrkúti mészkő. Species: Gucumariles n. sp. I. tábla ill. 2. ábra 3; mérettáblázat 8. A sclerit orientációja nem párhuzamos a vékonycsiszolat síkjával, ezért a metszet nem teljes. A megfigyelhető rész hosszúkás, enyhén hullámos körvonalú. Három lyuk figyel- hető meg, ebből kettő nagy, közelítőleg kövér csepp alakú. Emlékeztet az E. Kristan — Tollmann (1963) által Eocaudina graridis néven leírt alakra (10. tábla 6.), de mérete sok- kal kisebb. A dolgozat a Bauxitkutató Vállalatnál készült. A vékonycsiszolatok ugyanitt vannak elhelyezve, kivéve a D-245. sz. fúrásból származó vékonycsiszolatot, amely a Magyar Állami Földtani Intézetben nyert elhelyezést. Irodalom Fbizzel, D. I. et Exlixe, H. (1953): Monoj^aph of Fossíi Uolothurian Sclerites — Bull. Missouri School of Miues — (1966): Holothuroidea — Fossil Record in: Mooee, R. C. Treatise on Invertebrate Paleontology part U vol. 2. pp. 646-672. JORDiN, H. (1967); Echinodermen-Siebplatten aus dem Zechsteinkalk des Thüringer Beckens. Geologie Jahrg. 16. H. 7. pp. 842—850. Kristan-Tollmann, E. (1963): Holothurien-Sklerite aus dér Trias dér Ostalpen. Sitz. Akad. Wiss. Wien math.- ntw. KI. Abt. 1. 173. pp. 350-380. MOller, a. H. (1964): Sklerite von Holothuroidea aus dér Schriebkreide (Unteres Maastricht) von Rúgen. Geologie Jahrg. 13. H. 2. pp. 223-235. Táblamagyarázat I. tábla 1. Calelamnella urkutica n. sp. holotypus N = 200 X 2. CucumarUes szoerenyiae n. sp. holotypus N = 90X Z.Cucumaritee n. sp. N = 466 X 4. Cucumaritei sp. (aff. angvlala DEFLAlTDRE-RiaAüD) N = 250 X k. Cueurrutrües n. sp. N = 275 X 6. CucumarUes pulcher n. sp. holotypus N = 200 X l. CucumarUes pulcher n. sp. paratypoid N = 200 X 8. CucumarUes sp. [aff. trenui (Kristan-Tollmann)] N = 200X Foto: Kovács á. 74 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet 1. tábla HÍREK, ISMERTETÉSEK 150 éves Beudant Magyarországról szóló könyve 1822-ben, vagyis 150. esztendeje neve- zetes munka jelent meg Párizsban, mely hazánkat is közelebbről érdekelte. Címe: ,,Voyage mineralogique et géologique en Hongrie pendant l’anné 1818”, szerzője Francois Sulpice Bettdant volt, a párisi királyi ásványtár aligazgatója, az egyetem mineralógus professzora, a Francia Tudo- mányos Akadémia tagja, a M. Tudományos Akadémia 1833-ban megválasztott tagja. Beudaiít, XVIII. Lajos francia király megbízásából és költségére 1818-ban csak- nem eg\' félévre terjedő, rendkívül becses tanulmányutat tett hazánkban. A nagy felkészültségű és finomtollú tudós ebben a 4 kötetes munkájában — melyek közül 3 kötet a leírást, a 4-ik a földtani térképe- ket és szelvényeket teirtalmazza — érdekes utazási tapasztalatairól s megfigyelései alapján hazánk földtani viszonyairól szá- molt be. Bettdant nagj'becsü müvét a magyar geológusok mind ismerik, hosszú évtizedeken át alapmimkaként használták és ma is nagyra értékelik, mert ez volt az első olyan munka, mely hazánk területé- nek egész földtanát igyekezett összefog- lalni. A munkához mellékelt 1 : 1,000.000 méretarányú földtani térkép pedig az első, az egész országra kiterjedő átfogó ilyen térkép, amelyen nemcsak a különböző korú magmás és üledékes képződmények, hanem a hasznosítható anyagok: kősó, kőszén és vasérctelepek is fel vannak tün- tetve. Mimkája emellett általános kultúr- történeti szempontból is fontos miután nemcsak az ásványok és kőzetek érdekelték, hanem a városok, az emberek, a művelt- ségi viszonyok és népszokások is. így müvében az ásvány- és földtani leírásokon kívül az akkori Magyarország művelődési és gazdasági állapotára vonatkozó számos figyelemreméltó adatot őrzött meg szá- munkra. Tisztelettel emlékezünk hazánk föld- tani felépítésének úttörő kutatójára, aki meglepő szeretettel írt rólunk magyarok- ról és aki ezelőtt 120 esztendővel 1852. december 10-én hunyt el Párizsban. Dr. CsÍKY Gábor Inkey Béla emlékezete 125 éve, 1847-ben született Pozsonyban Inkey Béla, a múlt századi magyar geo- lógus társadalom sajátos egyénisége, ki- emelkedő, de kellőképpen nem méltányolt t€igja, a M. A. Földtani Intézet főgeoló- gusa és első agrogeológusa, a M. Tudomá- nyos Akadémia tagja, a M. Földtani Tár- siilat volt titkára. Főiskolai tanulmányai során először a jogot végezte Budapesten és Pozsonyban, majd a freibergi Bányászati Akadémián szerzett bányamérnöki oklevelet. Vagyo- nos nemesi család sarja lévén önkéntesként vagyis díjazás nélkül kapcsolódott be a Földtani Intézet felvételi mimkájába és főleg erdélyi hegyvidéki földtani térképe- zést végzett. Legértékesebb mimkája a Nagyág vidékének földtani és bányászati viszonyait tárgyaló műve. Ez az első hazai ércföldtani mű, mely az érc és kőzet- genetika kérdéseit máig hel5d;állóan, világ- irodalmi szinten tárgyalja. Úttörő munká- jáért a Természettudományi Társulat Sem- sey-díjjal jutalmazta, a Tudományos Aka- démia pedig 1887-ben, elismerésének jeléül, tagjai sorába választotta. Másik hegyvi- déki térképező munkájával egy nagy- szabású országos vállalkozásnak volt a részese. Az 1881. évi bolognai nemzetközi geológiai kongresszus ugyanis elhatározta, 76 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet hogy a képviselt államok közreműködésé- vel elkészítteti Európa átnézetes földtani térképét. E határozatnak eleget akarván tenni a magyar állam Szabó József ösztön- zésére vállalta a Keleti és Déli Kárpátok alig ismert Icristályos-mezozóos vonulatai- nak átnézetes felvételét a csatlakozó román területet is beleértve. Az akkori igen nehéz viszonyok közti hatalmas méretű és fárasz- tó munkára három geológus kapott meg- bízatást: Herbich Ferenc, Primics György és Inkey Béla. Herbich Ferenc és Pri- Mics György a Keleti Kárpátok és a Foga- rasi-havasok területét térképezték, Inkey Bélának a Déli Kárpátoknak a vörös- toronyi Olt-szorostól a dunai vaskapuig terjedő, 200 km-t meghaladó szakasza jutott. E nagy vállalkozásnak mindhárman időben eleget tettek. 1891-ben megbízták a Földtani Intézet keretében az agrogeológiai osztály meg- szervezésével, melynek vezetője lett mint intézeti főgeológus. Ebben nagy szerepe volt Szabó Józsefnek, aki nagyra becsülte szaktudását. Ettől kezdve síkvidéki geo- lógiával, az Alföld földtani felvételével, talajtani tanulmányozásával foglalkozott és Treitz Péterben, későbbi kiváló agro- geológusunkban jó munkatársra talált. Ezirányú hivatalos működése azonban nem volt hosszú életű: 1897-ben megnem- értés és hivatali intrikák miatt kilépett a Földtani Intézet szolgálatából, visszavo- nult vasmegyei birtokára gazdálkodni. Élte hátralevő részében sem szűnt meg munkálkodni és mint magántudós továbbra is foglalkozott szaktudományaival. Az 1906. évi mexikói nemzetközi geológiai kongresszuson a Földtani Társulatot kép- viselve francia nyelven tartott előadást az ércesedés és a kőzetváltozások kapcso- latáról. Utolsó nyilvános szereplése az 1909. évben Budapesten megrendezett első nem- zetközi agrogeológiai konferencián volt, mely őt érdemeinek elismeréséül titkárául és nagy nyelvtudása miatt a négy nyelven kiadott Munkálatok (Comptes rendues) szerkesztőjéül választotta. Inkey Béla sokat utazott, bejárta egész Európát és Észak- Amerikát. Az utazásról azt tartotta: „Valamennyi természetbúvár között a geo- lógusnak kell legtöbbet utaznia, mert ő nem a könyvekben, sem a múzeumokban, hanem csakis a szabad természetben lelheti tanulmánya tárgyát.” Szavak, melyekkel minden geológus egyetért és melyek a mindenkori illetékesekhez is szólnak. Inkey Béla azon nagyjaink közé tarto- zik, akit nem fűtött az érvényesülés ambí- ciója, nem volt a nyilvánosság embere, csendben dolgozott nem elismerésért, sem anyagiakért, hanern a tudománynak és a tudományért élt. így kortársai közül is kevesen ismerték fel igazi tudományos jelentőségét és ma 50 évvel halála utón (1921-ben hunyt el Szombathelyen) már kevesen tudják, hogy a magyar tudomány- nak és kultúrának külföldön is elismert kép- viselője volt. Dr. CsÍKY Gábor Emlékezés Pálí'y Móricra születésének 100. évfordulóján Említés nélkül maradt el egy évforduló: ezelőtt 100 esztendővel, 1871-ben született Erdély Bágyqn nevű községében Pálfy Móric, a M. Á. Földtani Intézet főgeoló- gusa és c. igazgatója, a M. Tudományos Akadémia tagja, a M. Földtani Társulat volt elnöke és tiszteleti tagja. Tanulmá- nyai végeztével a kolozsvári tudomány- egyetemen, az ásvány-földtani tanszéken Koch Antal professzor tanársegéde lett. Innét 1895-ben a Földtani Intézethez került és maradt 1926. évi nyugalomba vonulá- sáig. 1930-ban hunyt el Budapesten. PÁLFY Móric eleinte főleg kőzettani és őslénytani stúdiumokkal foglalkozott, ké- sőbb azonl)an és mindvégig munkássága döntően kőzettani-bányaföldtani irányú volt, a földtani térképezés keretében, ami- nek egyik legnagyobb hazai művelője volt. Erdély földje, szükobb hazája volt az a terület, ahol földtani kutatásait végezte. Részletesen térképezte az Erdélyi-közéj)- hegység területén a Gyalui-havasokat, az Erdélyi Érchegységet és a Bihar-hegység nagy részét. Idevonatkozó legfőbb müvét, „Az Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és érctelérei”, a Földtani Társulat 1912-ben Szabó József emlék- éremmel tüntette ki. Földtani felvételeinél nagy súlyt helyezett a gyakorlati szem- pontból fontos tényezőkre, így a bánya- geológiai és a hidrológiai viszonyokra is. „Az erupciós kőzetek zöldkövesedése” című tanulmányában, az utóvulkáni mű- ködéseknek és hatásoknak mai fogalmak szerinti megkülönböztetése, ami Szabó Józsefnél és Ínkey Bélánál már világosan bontakozni látszott, Pálfy Móricnál még kissé összefonódik és a propilitesedés kér- désében sokáig kimeríthetetlen vitaanya- gul szolgált. PÁlfy Móric a hazai gyakor- lati geológiának jelentős képviselője volt és kiemelkedő tagja a szózaclforduló hazai térképező geológusai nagy nemzedékének. Dr. CsÍKY Gábor // írek, iamerletések 77 Külföldi előadások 1972. november lió llO-An az Iráni Föld- a Böckh Húgó-féle Irán — Kárpátmedence tani Intézetben (Teherán) dr. Dudich analógia mai értékeléséről tartott előadást. Endre Magj arország bauxitjairól és a A mintegy 30 résztvevő és az előadók közt magyar bauxitkutatásról, dr. Iíalkay egyórás kötetlen baráti vita alakult ki. Bálint pedig Magyarország földtanáról és * I’kicAjan, a.: Apele rninerale termale din Románia. (Románia ásvány- és hév- vizei.) Editura Tehnicá, Bucure^ti 1972. 296 oldal, 81 ábra, 46 táblázat, 1 térkép. Összefoglaló jellegű mű, mely jó átte- kintést nyújt Románia e jelentős termé- szeti kincséről. A szerző, a legjobb romá- niai szakemberek egyike, aki számottevő tudományos múltra tekint vissza, a leg- újabb és a régebbi kutatási adatok fel- használásával olyein — az egész kérdés- komplexumot felölelő munkával gazdagítja Románia tudományos-technikai irodalmát, mely jól szolgálja ez ország ásványvizei- nek, hévvizeinek és gj’ógy lápjainak töké- letesebb megismerését, minél jobb, éssze- rűbb felhasználását. A könyv az ásvány- és gyógyvizek általános jellemzése után ezek felheisználá- sának és kutatásának rövid történetét adja. Ezután rátér e természeti kincs területi megoszlás- és vízföldtani jelleg eredet szerinti tárgyalására. Pl. a Moldo- vai-fennsík ( Podif ul Moldo venesq) szarmata, illetve szilur- és kristályos palákból szár- mazó ásványos vizei. Azután Dobrudzsa, a Román Alföld ( =Cimpia Romána), a Keleti- és Déli Kárpátok ismert forrásai és kútjai, illetve gyógylápjai stb. Táblázatok tüntetik fel az ismertebb források vizeinek vegyi összetételét és vízhozamát, illetve hőfokát és földtani eredetét. A földtani szelvények az illető terület rétegtani felépítéséről nyújtanak tájékoztatást. A fontosabb — igen nagyszámú — ásvány és termálvizek jellege, eredete, múltja és jövője, felhasználási módja kivd- lághk ebből a nagy alapossággal össze- állított könyvből. Egy következő fejezetben az ásvány- vizek palackozás útján történő felhaszná- lásáról beszél a szerző. Külön fejezet fog- lalkozik az ásv'áriy és gyógyvizek, vala- mint gyógjdszapok ésszerű felhasználásá- nak és védelmének kérdésével (felsorolva azokat az általános elveket, melyek szem előtt tartása biztosítja Románia e fel- becsüUietetlen értékű természeti kincsé- nek ésszerű kiaknázását). A gazdag — 114 címet tartalmazó — bibliográfiai rész jó összegezését adja az idev'ágó irodalomnak. (Mégis egyes je,len- tős szakkönyvek, mint pl. Szabó A. — Soós I. et al. ,, Magyar Autonóm Tarto- mánybeli ásványvizek és gázömlések.” Akad. Kiadó, 1957. — úgy látszik, elke- rülték a szerző figyelmét.). Hasznos a könyv végén található betű- rendes jegyzéke azoknak a helységeknek, földrajzi pontoknak, melyek ásványos, illetve hévvizekkel, gyógyiszapokkal ren- delkeznek. Végezetül e könyvet egy térképvázlat zárja, mely Románia ásványvizei hidro- kémiai típusainak genetikus övezeteit tün- teti fel. A románul nem tudó olvasót francia-, német-, angol- és orosz nyelvű rövid kivo- nat tájékoztatja e mű tartalmáról. A tetszetős, ízléses, modern kivitelezés összhangban áll a könyv értékes tartalmá- val. A kimondott szakembereken kívül haszonnal forgathatják e könyvet tanárok, orvosok s mindazok, akik Románia e rend- kívül gazdag és változatos, közhasznú és egyre jobban értékelt kincséről szakszerű és korszerű adatok birtokába akarnak jutni. Fuchs Hermán J. Letorxeur — R. Michel: Géologie du génié civil. Paris, A. Colin, 1971. 728 oldal, 360 ábra, VIII. színes képtábla, 23 táblázat. Az utóbbi időben örvendetesen bővülő műszaki földtani irodalom újabb értékes művel gyarapodott. Címe — a francia szóhasználat sajátossága szerint — nem mérnökgeológia, hanem Nettmann közis- mert müvéhez hasonlóan ,,az építőmér- nöki munkák geológiája”. A könyv tár- gyalásmódjában meg is felel e címnek, a könyvben a kvantitatív megfogalmazás ritkább, egyik legfőbb erősségét viszont a geológiai ihletésű szelvények, tömbszelvé- nyek sokasága alkotja. A mű két főrészre tagozódik. Az első ,, általános adatok”, a második ,, munká- latok” címmel foglal össze szerteágazó fejezeteket. Az általános adatok részben az 1. feje- zet a kutatási módszereket foglalja össze 78 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet röviden, igen érdekes példákkal. A kuta- tási módszerek között több újszerűt is üdvözölhetünk, ilyen pl. a Ménard-féle pressziométer, valamint a kőzet-szaggat- hatóság szeizmikus meghatározása. A 2. — szintén összefoglalás-jellegü — fejezet a helyi földtani körülmények válto- zatosságával foglalkozik, külön kiemelve a mállás szerepét. A 3. fejezetben a szerzők részletesen tárgyalják az elméleti hidrogeológia ele- meit, a vízmozgás törvényeivel, a vízadó rétegek és talajvízszintek meghatározási módszereivel. Igen részletesen ismertetik a külíinbözö földtani környezetben lehetséges vízadó rétegeket és azok tulajdonságait. Az általános rész a felszínmozgásokkal kapcsolatos 4. fejezettel zárul, külön fog- lalkozva a felszín süllyedésével és a lejtő- mozgásokkal. Az egyensúly egyszerű me- chanikai feltételeit megtalálhatjuk, de szabatosan inkább a mozgások földtani körülményei kerülnek ismertetésre. A munkálatok című, és mintegy a mü 70%-át kitevő fejezetben külön kerülnek tárgyalásra az anyagok (talajok, kőzetek), valamint a felszíni és földalatti munkála- tok kérdései. A könyv az anyagvizsgálati módszerek és minősítő tulajdonságok rövid ismertetése után foglalkozik a földmimkák anyagai- val, valamint a természetes adalékanya- gokkal. A földtani környezetbe való beavat- kozás kérdései közül érdekes példákat lát- hatunk a tömörítésre, injektálásra víz- mentesítésre, talaj vízszintsüllyesztésre. A felszíni munkálatok között az első helyet a vizbányászat foglalja el. A közön- séges (nem termál) vizek tulajdonságainak, kezelési módjának és vízkészletének meg- határozása után a vízkivételi módok és a minőségvédelmi kérdések kerülnek tár- gyalásra. Külön — kisebb — fejezet fog- lalkozik a termálvizekkel. A tárgyalás a továbbiakban a mérnöki munkálatok szerinti fejezetekben folytató- dik. Ilyenek az alapozási munkálatok, közlekedési pólyák, csatornaépítés, hidak, vízfolyások szabályozása, hajózócsatornák, völgyzórógátak és tározók, tengeri munká- latok. A földalatti munkálatok című fejezet az aknák, valamint az alagutak és tárók kér- déseit foglalja össze. könyv igen sok hasznos adatot tar- talmaz, példái rendkívül érdekesek, szaba- tosan dokumentáltak. Külön ki kell emelni, hogy gyakran ismerteti egy adott létesít- ményhez készítendő mérnökgeológiai szak- vélemény ajánlott részletes tartalomjegy- zékét. A könyvhöz 400 tételt meghaladó rész- ben általános, részben a rnű fejezetei sze- rint csoportosított irodalomjegyzék is tar- tozik, mely jóformán az egész világirodai- mat felöleli. A mü szerkesztése, kiállítása is minta- szerű, a szakterület tanulmányozói igen hasznosan forgathatják. KIebtész Pál B. R. Doe: Lead Isotopes. (Ólom izotópok) Springer, Berlin — Heidelberg— New York, 1970, 137 p. A „Minerals, Rocks and Inorganic Minerals” monográfia sorozat, melynek ez a könyv a harmadik kötete, a nagysikerű ,,Mineralogie und Petrographie in Einzel- darstellung” sorozat folytatása angol nyel- ven. A sorozat megváltoztatása a szerzők és egyben az olvasók körének kibővítését is célozta. A könyv, címéhez híven, az ólom izo- tópjaival kapcsolatos valamennyi tudni- való tárgyalását és a kérdés teljes irodal- mának összefoglalását tűzte ki célul. Az első fejezet az U — Th— Pb abszolút kormeghatározási módszert tárgyalja. Az U— Th — Pb-rendszerben 3 különböző kor- jelző izotóparány határozható meg. Az uránizotópok aránya természeti kon- stansként adott lévén, a különböző izotóp- arányértékek segítségével az esetleges vesz- teségből adódó hibák a concordia-discordia görbékkel kiküszöbölhetők. A számítások metodikáját az alkalmazható standard reagensek és kalibráló minták adatai egé- szítik ki. Az elvi alapok ismertetése után külön-külön tárgyalja az egyes, a módszer- hez alkalmas ásványokat. A módszerhez legalkalmasabb cirkon és titanit mellett az apatit és monacit és egyes uránósvá- nyok használhatók még fel többé-kevésbé. Bár cirkonból is könnyen kilúgozódik egy kevés ólom a metamorfózis során, a teljes átalakulás ritka és a kormeghatározás a különösen idősebb kőzeteknél — elég pon- tosan tükrözi az ásvány keletkezési korát (és nem metamorfózisát). A titanit hason- lóan alkalmasnak tűnik, a kevés vizsgá- lati eredmény alapján azonban ez még nem tekinthető biztosnak. Vannak példák más ásványok, (colurnbit-tantalit, ferguso- nit, rutil, glaukonit stb.) és kőzetminták vizsgálatára is. A közönséges ólomizotópok jelentőségét az adja, hogy az ólom stabil lévén, radio- aktív ólmot nem termelő környezetben befagy az ólomizotóparány. Az eredeti ólomizotóparány alapján következtethe- tünk a földtani korra, ill. a genetikára. A módszer fontos eredményeket szolgáil- tatott a mcteoritok korára (egységesen 4500 millió év) és a Holdéra (a felszín: kőzetek kora 3700 — 4200 millió év). A tek' ) í j I II írek, ismertetések 79 titek a vizsgálat szerint a földi kőzetekre hasonlítanak. A földi kőzeteken végzett vizsgálatok szerint az izotóparány geneti- kai jellemző, ennek alapján genetikai típu- sokat és provinciákat lehetett megkülön- böztetni, pl. elkülöníthető a magmás és a metamorf (fiatal és idős) ólom. A vizek és a levegő ólomtartalmának vizsgálata a szennyezések eredetéről tanúskodhat. Az utolsó fejezet a teljesség kedvéért az ismert radioaktív ólomizotópokat ismer- teti. Közülük csak a leghosszahh felezési idejű (22 év) Pb-'® jelentős, 100 évűiéi nem idősebb lávaömlések és firnbó datálására és érctelepi'k hidrogeokémiai nyomozására használható. A könyv végén 50 oldalas függelék táb- lázatokat, mérési adatokat és irodalmi uta- lásokat ail teljességre törekvőén. J.A.SKÓ Tamás Kolf Sei.m: Minerale. Xeumann Kiadó Ez a 443 oldal terjedelmű kézikönyv diákok, ásványgyüjtők és mindazok szá- mára, akik az ásványtan geokémia fonto- sabb összefüggései iránt érdeklődnek, igen jelentős segítséget nyújt. A szerző a fel- vetett problémákat mindenki számára érthetően tárgj-alja, mégis a közölt ismeret - anyag nagyon jelentős. A könyv két főrészre tagolódik. Az első részben a szerző az általános elméleti anyagot közli. Ennek során betekintést kapunk az ásványok belső szerkezetének felépítésébe, majd a kristályalaktan prob- lémáival ismerkedünk meg. A könyv az ásványok fizikai tulajdonságairól és kémiai felépítésükről is jelentős ismeretanyagot közöl, de legrészletesebben az ásványok keletkezési viszonyait tárgyalja. A második részben az olvasó az ásvány- határozás menetével ismerkedhet meg. Tekintettel arra, hogv' a könyv’ főleg diá- kok, laikus gyűjtők számára készült, az egyszerűbb kémiai reakciók és az alaktani megfigj-elések valamint a fizikai kísérletek képezik a határozás menetének gerincét. A határozó kulcs a következő rendszerre épül fel: az ásványokat 3 nagy csoportba osztja éspedig 1. fémfényü, 2. félfémes és r.em fémes de színes karcszínü ásványok, 3. nemfémes, színtelen karcpróbát mutató ásványok. A csoportokon belül a színek megállapítása után a keménység! fok alap- ján jutunk el a vdzsgált ásványfaj azonosí- tásához. A határozást 320 színes és fekete fehér fénykép nagy mértékben segíti elő. Embey-Isztin Antal Biihoi pagoB, B. B., KoHAparbCB K. 51.: Koc- MH'ieCKHe MCTOAbl BCMaeBegeHUB. (VlNOGBA- Dov, B. V., Kondratyev, K. A.: A föld- megfigyelés kozmikus módszerei). Gidro- meteoizdat, Leningrád, 1971. 189 oldal, 2ü ábra, 33 fénykép A földkörüli pályáról v’égzett földtani kutatás eredményeiről ma már gyakran jelennek meg hosszabb-rövidebb közlemé- nyek a földtani, geofizikai és kőolajipari folyóiratokban, a korlátozott terjedelem miatt azonban vagy csak egy-egy konkrét módszerrel, illetve a földfelszín valamely területével foglalkoznak, vagy pedig szük- reszabott, rövid áttekintést nyújtanak csu- ])án. A drága (főleg nyugatnémet és ame- rikai kiadású) összefoglaló jellegű űrkuta- tási könyvekben találunk ugyan elsőrangú minőségű, földtani szempontból is rend- kívül érdekes fénj-képanyagot, ezek magya- rázata azonban többnyire hiányos, látha- tóan csak ,, színesítésre” szolgál, földtani részletességre és szakszerűségre nem is igen törekszik. A NASA, illetve a Szovjet Tudományos Akadémia ilyen tárgyú jelen- tései és fényké{)sorozatai az egyénileg érdeklődők számára gyakorlatilag hozzá- férhetetlenek. Ezt a hiányt pótolja Vinogradov és Kondratyev munkája. Amint címe is jelzi, a kozmikus repülőtestek sokirányú megfigyelőtevékenységét ismerteti, s az egyidejűleg kapott információtömegnek csupán bizonyos hányadát használja fel a földtan. Az öt fejezetre tagolt könyv részletesen tárgj-alja az alábbi kérdéseket: a kozmikus földmegfigyelés alapv’ető módszerei és irá- nyai (Ezen belül vizuális, fényképezéses, televíziós, hőérzékelési, mikrohullámú és radarmódszerek), a Földet ábrázoló, sző- kébb területre korlátozott, illetve globális felvételek komplex értelmezése (itt szól a multisávos fényképezési módszerről), a földfelszín infrav’örös fényképeinek inter- pretációja, végül a kozmikus spektrométe- res mérések. Ízelítőül említjük meg pl. a 3 — 30 (i-os. hullámsávban végzett kísérletek ismerteté- sét, mely szerint a kőzetalkotó ásványok emissziós színképéből — még a légköri ózon szelektáló hatása ellenére is — fel- ismerhetők bizonyos kőzetek. A hőspekt- rum alapján aktív v’ulkáni és tektonikus területek, termikus anomáliák is kimutat- hatók. (A könyv egy amerikai, mineralógiai vizsgálatokat végző mesterséges hold ter- véről is emhtést tesz, mely interferencia- spektrométerrel működne.) A televíziós képek komplex interpretá- ciójáról szóló fejezetben a Nimbus-I. és- a Kozmosz-226. mesterséges hold, illetve- 80 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet a fényképek tárgyalásakor a ballisztikus rakéták 1946 — 50-ben és az embervezette űrhajók 1961 óta készült felvételeit elemzi. Érdekes a növénytakaró szerepe: az egy- mástól eltérő növénytársulásokkal borí- tott területek tónusváltozásai meglepő pontossággal jelzik a litológiai határokat, még 600—1000 km magasságból, a televí- ziós képátvitel természetszerű felbontás- vesztesége ellenére is. A további fejezetek közül érdemes meg- említeni a globális interpretációt, amely a Földet nagyobb magasságból, esetenként ténylegesen gömbként ábrázoló felvételek elemzésével foglalkozik. A szerzők példa- ként a Zond-5. automatikus bolygóközi űrállomásnak Afrikáról, illetve a Szaharáról készített felvételének htológiai és mega- strukturális elemzését mutatják be. A könyv korszerű szemléletére jellemző, hogy minden módszer ismertetésekor hang- súlyozza az egyes tudományágak szoros kapcsolatát, kölcsönhatását és egymásra- utaltságát a kozmilms földmegfigyelésben. Szerencsésen egyesíti a kielégítő áttekintés- hez szükséges terjedelmet a szakszerű föld- tani értékeléssel, valamint a szemléltetésre alkalmas minőségű fénykép- és ábraanyag- gal. A könyvet gazdag irodalomjegyzék egészíti ki. dr. Kőháti Attila TÁRSULATI ÜGYÜK A ^lagyarhoni Földtani Társulat 1972 őszi-téli ülésszakán elliangzott előadások Szeptember 4. Állami Díjra javaslatot tevő bizottság ülése Elnök: HÁMOR Géza Résztvevők száma: 4 Szeptember 12. Elnökségi ülés Elnök: Dank ^'iktor Napirend: 1. 'lYijékoztató a XXIV. Nemzetközi Geológiai Kongresszusról, 2. A Társulat elhelyezése a Technika Háza költözésével kapcsolatban, 3. 1973. évi nagyobb rendezvények, 4. Állami Díjra javaslatot tevő bizottság jelentése, 5. Okta- tási kérdések Résztvevők száma: 5 j Szeptember 18. 1973. évi jubileumi ülés- \szakot előkészitő bizottság ülése 1 Elnök: Hámor Géza j Részt v’evők száma: 7 j Szeptember 20. Általános Földtani Szak- ' osztály előadóülése I Elnök: Szal.\i Tibor I SzÁDECZKY Kardoss Elemér: Az új I globális tektonika gyakorlati és elméleti I vonatkozásai a Kárpát-Pannon területen I Vita: Stegena L., Horváth F., Bartha Gy., Székyné Fux V., Szádeczky Kardoss E. Résztvev^ők száma: 132 Október 2. Választmányi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Beszámoló a XXIV. Nem- zetközi Geológiai Kongresszusról, 2. A Tár- sulat 1973. évű jubileumi ülésszaka, 3. Egyéb bejelentések. Az ülés megkezdése előtt Székyné íTrx Vilma társelnök megemlékezett Csa- JÁGHY Gábor választmányi tag elhunytá- ról. Résztvevők száma: 47 ' Október 4. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Szalai Tibor M.\UCHa Lászlé): A karsztvízmozgást befolyásoló árapály-eredetű kért'gdefor- máció módszeres megfigj^elése SzALONTAi Gergely: Mélyszerkezeti egy- ségek és a hidrológia kapcsolata Vita: Schrnidt E. R., Kőrössy L., Sze- bényi L., Bauer J., Maucha L., Szaíontai G., Szalai T. Résztvevők száma: 37 Október 9. 0,'ilénytan-Jiétegtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Báldi Tamás SzTRÁKOS K.1ÁROLY: Foraminifera fácie- sek az Eger — Demjén környéki paleogén- ben. Vita: Majzon L., Monostori iVI., Boda J., Szabóné Drubina M., Báldi T., Sztrákos K. Monostori Miklós: Budai inárga — tardi facies — kiscelli agyag a Budai hegy- ségben (megjegj-zések a képződés körül- ményeihez) Vita: Sztrákos K., Géczy B., Majzon L., Báldi T., Monostori M. Résztvevők száma: 13 Október 10. Mérnökgeológia-Epitésföld- tani és a Középdunántúli Területi Szakosz- tály előadóüléssel és munkahelyi látogatás- sal egybekötött tanulmányi kirándulása Kirándulásvezető: Vitális György Balatonkenese: A BME Általá- nos Geodéziai Tanszéke által végzett, a kenesei magaspart csúszásaival összefüggő geodéziai mozgásvizsgálatokat Sárdy An- dor, a térség földtani viszonyait Vitális György és Rónai András ismertette. Balatonalmádi: Előadóülés a Bauxitkutató V. tanácstermében Elnök: Rónai András PoHL Károly: Milyen mérnökgeológiai adatokat vár a bauxitkutatótól a tervező bányamérnök Erdélyi Tibor: A műszaki földtani vizsgálatok szerepe a halimbai bauxitte- rületen 6 Földtani Közlöny 82 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet Ülés után a vállalatnál rendezett kiállí- tás földtani részét R. Szabó István, a víz- földtani részt Hőriszt György, az anyag- vizsgálati bemutatót Szekér Zoltán ismer- tette. A DEVIG telepi kút vízföldtani viszo- nyait Hőriszt György tárta fel. Bálát o,nfüred: Munkahelyi láto- gatás a MÁFI Középdunántúli Területi Földtani Szolgálatánál. Ennek szervezetét és tevékenységét PÁXFY József mutatta be. A délután bejárt Balatonfüred — Bala- tonszöUős — N agy vázsony — Veszprémfa jsz — Csopak — Alsóörs útvonal földtani kép- ződményeit kirándulásvezető tartalmazta. A résztvevők megtekintették a Kinizsi várat, a Kálvária dombot és a Nosztori völgyet. A jól sikerült tanulmányút a csopaki Víg molnár csárdában ért véget. Résztvevők száma: 57 Október 16. Elnökségi Ülés a Központi Földtani Hivatal elnökénél Elnök: Dank Viktor Napirend: A Társulat és a KFH közötti együttműködés Résztvevők száma: 6 Október 20. Ifjúsági Bizottság ülése Elnök: Jaskó Tamás Napirend: Technikus Napok előkészí- tése Résztvevők száma: 11 Október 25. Mérnökgeológia-Építésföld- tani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Rónai András Napirend: 1. Beszámoló az elmúlt félévi tevékenységről, 2. Nemzetközi rendezvé- nyekről (XXIV. Nemzetközi Geológiai Kongresszus, Kárpát — Balkáni Asszociáció Mérnökgeológiai Bizottságának ülése), 3. 1973. évi munkaterv-javaslat Résztvevők száma: 12 Október 25. Általános Földtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Szaxai Tibor Dank Viktor: A XXIV. Nemzetközi Geológiai Kongresszus Résztvevők száma: 39 Október 30. Gazdaság földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Varjú Gyula Fruzsina János: A földtani kutatási döntéselökészítós néhány kérdéséről Vita: Varjú Gy., Barabás A., ifj. Gagyi- Pálfy A., Kókay J., Cseh Németh J., Beke I., Faller G., Fruzsina J. ZsiLÁK György: A KGST Földtani Állandó Bizottság komplex programjának gazdaságföldtani célkitűzései Vita: Cseh Németh J., Varjú Gy., Mol- nár J., Faller G., Zsilák Gy. Résztvevők száma: 26 November 30. Ásványgyűjtők Klubjának előadóülése Elnök: Varjú Gyula Molnár József: Az Osztramos szerke- zete és az ezzel kapcsolatos vasércképződés Dénes György: Az Osztramos barlang- jai VÁRHEGYI Győző: Az Osztramos ásvá- nyai Baross Gábor: Az osztramosi barlangi ásványok megmentése Résztvevők száma: 27 November 8. Mérnökgeológia-Épitésföld- tani- és az 0MB KE Bányászati Szakosztá- lyának közös előadóülése Elnök: Kertész Pál Juhász András: A bányaföldtani szol- gálat mérnökgeológiai feletdatai Vita: Jaskó S., Szabó N., Kiss L., Makrai L., Bodonyi I., Faller G., Kertész P., Juhász A. Résztvevők száma: 22 November 9. Tudománytörténeti Szakcso- , port vezetőségi ülése Elnök: ÁÍajzon László Napirend: 1973. évi munkaterv. Kiad- vány előkészítése Résztvevők száma: 10 November 13. Őslénytan- Rétegtani Szak- i osztály előadóülése Elnök: Galácz András Radócz Gyula: Életnyomok (paleo- , ichnológiai adatok) Bélapátfalváról a hel- véti összlet síkparti homokjából Vita: Boda J., Galácz A. Hajós Márta: A kelet-mecseki szarmata ( diatomaföldrétegek paleontológiái vizsgá- ^ lata Vita: Boda J., Nagy Lné, Galácz A., Hajós M. Résztvevők száma: 13 November 20. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Oktatási kérdések, 2. ^ Egyéb ügyek. i Résztvevők száma: 5 November 20. Általános Földtani Szak- . osztály előadóülése Elnök: Szalai Tibor Jaskó Sándor: Az üledékképződés tör- vényszerűségei a Kárpátokat, Dinaridá- j kát és a Balkán -hegységet övező pliocér j kori medencékben i Kókay József: A Bakony-hegység perem I fő törésvonala- a globális tektonika kereté- i bon várpalotai adatok alapján Társulati ügyek 83 Vita: Vető I., Stegona L., Szalai T., Wein Gy., Jaakó S., Kókay J. Résztvevők száma: 31 November 30. Mémökgeológiai-Épitéa- földtani Szakosztály munkahelyi látogatása a Mélyépítési Tervező Vállalatnál Elnök: Rónai András Nagy Zoltán műszaki igazgató h. meg- nyitója után a vállalat működési területét, SziViüc A. az 1. sz. iroda munkáit ismer- tette. ZoLLER József a Hidrológiai Osztály tevékenységének bemutatása során Len in - város térsége és a Duna balpart regionális vízellátása, valamint a Markazi tározó tervezési munkáit, Németh L. a Pécs- Pellérdtortyogói vízmű rekonstrukcióját ismertette. Asbóth J. a Talajmechanikai Osztály feladatköréből a magas partok (Balatonfűzfő, Dunaújváros, Százhalom- batta), a szegedi partfal és a budai vár- palota állékonysági kérdéseit, valamint a talajtérképek készítését mutatta be. Pász- tor D. a Hidromechanizációs Osztály tevékenységéből a zagj’tározó terek tech- nológiáját, a rézsű állékonyságát és az altalaj -védelmét ismertette. Kiss M. pedig a Mélyépítési Osztálynak a ^ Dunamenti Hőerőmű alapozása és az Ózdi Vasmű gépalapozása során végzett tevékenysé- géről számolt be. Vita: Schmidt E. R., Helyi Iné, Pécsi M., Rónai A., Nagy Z. Résztvevők száma: 50 December 11. Gazdaságföldtani Szakosz- tály előadóülése Elnök: Hahn György Körösi Lászlóné: A földtudomány he- lye a tudományok rendszerében Bohn Péter: A geológia szerepe a kör- nyezetv^édelemben Vita: Katona S., Zboray Gy., Dömsődi J., Hahn Gy., Mészáros M., Loberer A., Barna T., Körösi Lné, Bohn P. Résztvevők száma: 20 December 11. Általános Földtani Szak- osztály vezetőségi ülése Elnök: Szat.at Tibor Napirend: 1. Az 1972. évi működés érté- kelése, 2. az 1973. évi munkaterv Résztvevők száma: 9 December 12. Elnökségi ülés Elnök: Székyné Fux Vilma Napirend: 1. Technikus Napok előkészí- tése az Ifjúsági Bizottság meghívott veze- tőivel, 2. Jubileumi ülésszak program- jának kidolgozása a Tudománytörténeti Szakcsoport megbízottjával, 3. Egyéb ügyek. Résztvevők száma: 1 1 December 13. Mérnökgeológia- Építés föld- tani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Kertész Pál Napirend: 1973. évi munkaterv Résztvevők száma: 5 December 13. Mérnökgeológia- Építés- földtani Szakosztály klubdélutánja Elnök: JuGovics Lajos Vitális György: Visszapillantás a Mér- nökgeológia-Epítésföldtani Szakosztály 10 éves működésére Kertész Pál: A Kárpát-Balkáni Asszo- ciáció Mérnök geológiai Bizottsága len- gyelországi üléséről Vita: Jugovics L., Bendefy L., Szalai T., Kertész P. Résztvevők száma: 17 December 18. Tudománytörténeti Szak- csoport klubestje Elnök: Majzon László Schmidt E. Róbert: Műszakiak a geoló- giában CsiKY Gábor: Beszámoló és visszapillan- tás Allodiatoris Irma: Cuvier ismertetése új oldalról Orsovai Imre: 150 éves a Lexicon Mine- ralogicum Az ülés kezdetén Székyné Fux Vilma társelnök köszöntötte Jugovics Lajost, a Társulat doyenjét, 85. születésnapja alkalmából, majd átnyújtotta Horváth Mária és Orsovai Imre tagtársaknak az Ifjúsági Díjat Résztvevők száma: 23 A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szakosztályánál 1972. őszi-téli ülésszakán elhangzott előadások Október 20. Előadóülés Elnök: Mezősi József Balogh Kálmán: A hazai újpaleozoikum rétegtani és ősföldrajzi alapvonásai Balogh Kálmán: A magyar triász . rétegtani egységeinek nevezéktana Résztvevők száma: 37 November 10. Előadóülés Szolnokon Elnök: Balogh Kálmán SzÖTS Endre: A Duna — Tisza köze mezozóos képződménye Gajdos István— Papé Sándor— Völgyi László: Adatok Szeged — Kiskundorozsma szénhidrogén földtanához 6* 84 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet • Vita: Balogh K., Suba S., Somfai A., Vándorfy R., Mucsi M., Mezősi J., Szőts E., Völgyi L. Résztvevők száma: 24 December 15. Előadóülés Elnök: Balogh Kálmán T. Kovács Gábor: A Duna — Tisza-köze déli részének miocén képződményei Vita: Balogh K., Somfai A., Vass G., T. Kovács G. Résztvevők száma: 25 Ezen az ülésen értékelte a Vezetőség a beérkezett pályamunkákat is. A bírálatok alapján csak egy pályamunka került jutalmazásra: Szalay Árpád „A pannóniai medencealjzat metamorf és gránátos kép- ződményeinek geokémiai vizsgálata” c. munkája A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szakosztályánál 1972. őszi -téli ülésszakon elhangzott előadások Szeptember 12. Vitaülés Elnök: Majorlaki József Szederkényi Tibor: Pécs város belső területének hidrológiai viszonyai Vita: Rónaki L., Vass B., Somogyi J., Honig Gy., Várszegi K., Koch L., Barabás A., Szederkényi T., Majorlaki J. Résztvevők száma: 46 Szeptember 21. Előadóülés Zalakaroson Elnök: Némedi V. Zoltán Bardócz Béla: DNy-Dunántúl rétegtani és szerkezeti sajátosságai a szénhidrogén- kutatás tükrében Vita: Némedi V. Z., Szederkényi T., Németh G., Honig Gy., Ság L., Barabás A., Kassai M., Biró E., Bona J., Bardócz B. Németh Gusztáv: A Villány — Mecseki zóna fiatal üledéktakaróval fedett részének mélyföldtani viszonyai a magyar— jugosz- láv szénhidrogénkutatási adatok alapján Vita: Némedi V. Z., Hónig Gy., Biró E., Bardócz B., Németh G. Résztvevők száma: 40 November 13. Vezetőségi ülés Elnök: Kovács Endre Napirend: 1. Novemberi tsnulmányút, 2. Üledékföldtani ankét, 3. 1973. évi mun- katerv, 4. Jutalmazások Résztvevők száma: 9 November 16 — 17. Tanulmányút a Bala- ton és környéke vízgazdálkodásának földtani és vízföldtani viszonyai, biológiai kvUatásai megismerésére közös rendezésben a Magyar Jlidrológiai Tár.saság Bécsi Csoportjával November 16. Előadóülés Siófokon Elnök: Kiss György Kiss György: A Dunántúli Vízügyi Igazgatóság tevékenysége a Balaton kör- nyékén Ligeti László: A balatoni vízügyi ki- rendeltség tevékenysége Mohos lYíl: A llalaton hidrogeológiája PÁTER János: A Balaton bioklimatoló- giája és az üdültetés Résztvevők száma: 76 A balatonarácsi temetőben Lóczy Lajos sírjánál Tóka Jenő mondott megemléke- zést és a résztvevők koszorút helyeztek el. Délután előadóülés Balatonfüreden a MEV Bányászüdülőjében Elnök: Tóka Jenő Kertész Gáspár: Balatonfüred és a gyógyvíz Majoros György: A Balatonkörnyék földtani és vízföldtani viszonyai JÁMBOR Áron — PÁLFY József: Hasznos ásványanyagbányászat a Balaton környé- kén Moldvay Loránd: A Balaton környé- kének építésföldtani térképezése Résztvevők száma: 65 November 17. Előadóülés Keszthelyen Elnök: Páter János Kárpáti István: A Balaton hidrobioló- giái kutatása különös tekintettel a bioszféra programra Mittelstiller József: A Balaton hal- gazdálkodásának időszerű problémái Joó Ottó: Tájékoztató a nyugat-dunán- túli Vízügyi Igazgatóságnak a Balaton vízgazdálkodását érintő tevékenységéről Korim Kálmán: A balatonkörnyéki hévízfeltárás helyzete és jövője Höriszt Gj'örgy: A bauxitbányá.szat ■ és a karsztvíz Résztvevők száma: 65 Előadóülés Hévízen Elnök: Páter János Strecker Ottó: Hévíz balneológiái jelentősége Résztvevők száma: 62 Délután a résztvevők a balatonboglári Állami Gazdaság vízproblémáival ismer- kedtek Ottóffy Attila bemutatásában Résztvevők száma: 66 Társ\dati ügijek 85 November 22—24. „Gyakorlati eredmé- nyek bemutatása az üledékjöldtan tárgyköré- ből" című ankét az Ijjúsági Bizottsággal közös rendezésben November 22. Elnök: Tóka Jenó, Székyné Fux Vilma és Hérczi István SzÁDECZKY Kardoss Elemér; Üledék- képződés és leinoztektonika Vita: Somogyi J., Hónig (Jy., Szádeczky Kardoss E. Fülöp József: Időszerű feladatok a rétegtan (üledékföldtan) terük'tén Hámor Géza: Az üledékkifejlótlés és szerkezetalakulás összefüggései epirogén területeken Vita: Halogh K., Székyné Fux V., Hónig Gy., Hámor G. Balogh Kábnán: Dél-alföldi transz- gressziós rétegsorok üledékjegyei Vita: Hónig Gy., Székyné Fux V., Somogyi J., Sipos J., Balogh K. November 23. Elnök: Dank Viktor Újvári József: A Duna-delta fejlődés- történeti vázlata Vita: Viczián I., Kovács E., Bérezi I., Újvári J. Barabás Andor: Üledékkéjiződési je- lenségek a Tiszán Vita: Viczián I., Barabás A. Gedeonná Kajetzky Mária: Fosszilis folyóvízi üledékek mikromineralógiai spekt- rumának értelmezése recens hordalékvizs- gálatok alapján Molnár Béla: Az alföldi ' negyedkori összlet genetikai értékelése Vita: Haas J., Molnár B. Mucsi Mihály: Üledékföldtani vizsgá- latok a DK-Alföldről. A terület földtani fejlődéstörténete a neogénben, különös tekintettel a szénhidrogéntároló összle- tekre Vita: Balogh K., Bérezi I., Sipos J., Mucsi M. Bérczi István— V’iczián István: Le- hordási terület. Fáciesek és diagenezis a dél-alföldi neogénben Vita: Balogh K., Dank V., Bérczi I., Viczián I. Báldi Tamás: Fosszilis életközösségek mint egykori szedimentációs környezetek indikátorai Mihailescu, N.: A romániai K-Kárpá- tok jialeogén flis-képzódményei és ,,Sedy- mentary structures” c. film levetítése. J.4mbor Áron: Az agyagos kőzetek fáciesének meghatározása szövetük alap- ján Andó József: Szállítási-leülepedési tér- szín vizsgálata a lognormál szemcsepojiu- lációk elemzése alajiján November 24. Földvári Mária — Lelkes György — Vető István — Viczián István; Kőzettani, ásványtani és geokémiai módszerek együt- tes alkalmazása tatabányai alsókréta fúrás- minták vizsgálatára Vita: Balogh K., Viczián 1. V^árszegi Károly: Egyidejű vulkános- ságra utaló jelenségek üledékes összletek- ben Vita: Pordán S., Vörös A., Somogyi J., Balogh K., Hónig Gy, Barabásné Stuhl Á., Majoros Gy., Várszegi K. Barabásné Stuhl Ágnes: A Ny-mecseki felsőperm összlet üledékföldtani jellegei statisztikus értékelésének rétegtani és egyéb földtani eredményei Vita; Somogyi J., Balogh K., Barabásné Stuhl Á. Kassai Miklós: DK-dunántúli paleo- zóos rétegsorok fáciesmeghatározásának jiroblémái Vita: Szabó J., Barabás A., Majoros Gy., Mucsi M., Pordán S., Balogh K., Barabásné Stuhl Á., Hónig Gy., Sipos J., Kassai M. ViRÁGH Károly: Üledékföldtan! adatok számítógépes feldolgozásának eredményei Vita: Somogyi J., Virágh K. Dank Viktor elnök zárszava és a ren- dezők felé nyilvánított köszöneté után Tóka Jenő zárta be az ankétot. Résztv'evők száma: 89 December 8. Klubdélután Elnök: Némedi V. Zoltán Kőháti Attila; Az űrkutatás földtani eredményei Résztvevők száma: 40 86 Földtani Közlöny 103. kötet, 1. füzet A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szakosztályánál 1972. őszi-téli ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 14. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. 1972. II. félévi program, 2. Lignit ankét Résztvevők száma: 11 Szeptember 14. Előadóülés Elnök: Richter Richárd Somosvári Zsolt: Alapozási kötött tala- jok tulajdonságai különös tekintettel az álbányakárokra Harnos János: A rudabányai pátvas- ércek mágnesezhetőségének vizsgálata Vita: Richter R., Benkő F., Juhász A., Szabó I., Szabó Iné, Kéri J., Harnos J., Somos vári Zs. Résztvevők száma: 39 Október 19. Lignit Ankét Elnök: Juhász András JaskÓ Sándor: A pliocén kori lignitkép- ződés törvényszerűségei Dk-Európában PÁLFY József: Eszak-magyarországi lig- nitkutatás eredményei, bányászkodást ne* hezítő körülményei Tóth Miklós: A lignit helye és perspek- tívája a hazai energiamérlegben (bemutatta Juhász József) WoLF György: Ellenőrző minőségi vizs- gálatok tapasztalatai a lignitkutatásban Elek Izabella: A lignitkutatás anyag- vizsgálatából következtethető földtani ered- mények Hursán László: A mélyfúrási geofizika módszerei a bükkábrányi lignitkutatási területen Vita: Bársonyos J., B. Nagy J., Barabás A., Oswald Gy., Kolonics L., Pálfy J., Juhász A. Résztvevők száma: 62 Az ankét délutáni programján Szla- BÓCZKY Pál „A felszíni és szerkezeti viszo- nyok kapcsolata a bükkábrányi lignit- kutatási területen” címmel tartott a hely- színen bemutatót. A délutáni bejáráson 45 fő vett részt. Október 26. Vezetőségi ülés Elnök: Pojják Tibor Napirend: 1. 1973. évi munkaterv, 2. Ifjúsági klubdélután programja Résztvevők száma: 10 Október 26. Előadóülés Elnök: Földvári Aladár Kossuth Gáborné: Szihkátásványok organikus származékai üledékes kőze- tekben Csordás István: Termolumineszcenciás módszer alkalmazási lehetősége a dolomi- tos mészkövek kimutatására Vita: Kovács L., Richter R., Nemes A., Kossuth Gné, Csordás I. Résztvevők száma: 28 November 9. Előadóülés Elnök: Kovács Lajos Benkő Ferenc: Az ásványi nyersanya- gok kategorizálása és a műrevalósági minő- sítés Vita: Mátyás E., Juhász A., Kövi J., Benkő F., Kovács L. Résztvevők száma: 25 November 15. Ifjúsági klubdéltUán a NME Földtan-Teleptani Tanszékével közös rendezésben Elnök: Kovács Lajos Havasi István — Kozák Miklós: Terme- lési gyakorlat a Kaukázusban IvANCSÓ Edit— Szigeti Éva: Tanul- mányút Csehszlovákiában Résztvevők száma: 104 November 30. Vezetőségi ülés Elnök: Juhász András Napirend: 1. Az 1973. évi munkaterv jóváhagyása, 2. Az 1973. évi pályázat ered- ményének ismertetése, 3. Jutalmazási javaslatok Résztvevők száma: 12 December 7. Klubdélután Elnök: Juhász András Oswald György: Algíri beszámoló A klubnapon került sor a pályadíjak és a j utaknak kiosztására Résztvev'ők száma: 48 December 9. A „Földünk kincsei” című kiállítást Földvári Aladár nyitotta meg. Bemutatásra került ásvány-, csiszolt fél- drágakő- és ékszer, korall- valamint csiga- gyűjtemény. Az egy hétig nyitvatartott, igen nagy érdeklődést kiváltott kiállítást Mészáros Károly szervezte Társulati ügyek 87 A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Területi Szakosztálynál 1972. őszi-téli ülésszakon elhangzott előadások Szeptember 25. Ankét a kőszén- és bauxü- készletek gazdaságossági és műrevalósági értékelése tárgyában a Veszprém megyei Műszaki Hónap keretében Elnök: Benkö Ferenc Benkő Ferenc: Az ásványi nyersanya- gok kategorizálásának elvi kérdései a műrevalósági minősítés tükrében Tóth Miklós: A hazai kőszén- és bauxit- vagyon helye az ország ásványi nyers- anyagai között (az előadást Tóth József tartotta) Fruzsina János: Az ásványi nyers- anyagok reálköltségeinek előrebecslése Makrai László: A Középdunántúli Szénbányák kőszénkészletének gazdasá- gossági problémái R. Szabó István: A bauxitkészletek műrevedósági megítélésének tapetsztalatai a Bauxitkutató Vállalatnál Faller Gusztáv: Az ásványvagyon- gazdálkodás bányagazdaságtan! megíté- lése Vita: Barabás A., Benkő F., Hahn Gy., Komlóssy Gy., Makrai L., Szabó E., R. Szabó I., Szantner F., Tóth J., Fruzsina J. Résztvevők száma: 38 Október 10. Közös előadóülés, munkahelyi látogatás és tanulmányi kirándulás a Mér- nökgeológia-Építésföldtani Szakosztállyal (1. utóbbinál) . A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Helle Mária A kézirat nyomdába érkezett: 1973. III. 9. — Terjedelem: 7,7 (A/5) ív Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bemát György >s:0 ^ u i-lS E'O e- O 'O N s. :D ü) O O .= S o §o o uTE o._ O) _ u ^ 50 O -o vSP'O '"ö i_ o)_r « (UvQ >4, o . o 3 J- c ^ ^ N (/) O T3 lO c Q> “ _V D)“ •- E“ ^S-2'S '2^ o U 2 Q. 'O N ■ O esi E -Q — h c Ei2 ,JL « O c ;0 iir. ° N 0-0 o ° ir . N E ° Íí E ÍZT lO 1- ■Q. o (u O N '-' C V) • ™ t ZZ: <" — CT) O _ -o ;0 '(l) C E -iz -3 .S "O '® a) o lUrl 5 o Q Síi Q-^ co ö> c — ' V) U O) - 50 'Oí ' Q> -2^ E-S'gü c- • I I • •— - I I 3 ÍO <ü 0‘(U O'O'O ^ — CT-^’c ^O — -CT O 3^ >' Oü .LO^ ° «ö< E -o CM 'O o Ou O 4) l! > ^ -o > .. E'- s(D t/i f- E 'O U> .- Q .1-1 i_ V OO- g CT S c^-_:^-CT ~ N P "o E o 3 o CT^-^0).OC-3OE ♦- C CT _o N 3 M ü) — ■ :2-g’5: K O o-a § CT > § E CT N E E.g E ._ >. "Z: 2 z: -o 2. Si°. 3 CT X , . ^ >:o O-^-CT i/> — yj^ E 3 O -CT 3 C N -Si-E ■ otP r ~ -•=- o -07 V> K|^.^ ^ ^ í J3 ^ 3 50 -2 'O -O :0 'O ,« K 3 ™-2 c o -o o o u,r E 3 CT o N i- — u> 3^0 CL E- •E -CT zii N -O CT I- -=0 3-E.g’i; CT CT . „ n3 wct|-, -C qíOCTm !<ö y ' u o; vC) lT E£ e'S s S (/) c O "n ^ .ü v(l) — (/> ^>3 5 >3 (/) (/) w KI co « u ce *“ •— öJ ra . co 03 CO S C « S ^ „«S| JS « v'cn:o ^ c/» o) S > k co 'CU O) ^ í) CT) o . U - CT) _ O g.?,CT «-- ^ i |^'2 -CT 2 -- 3 3 Dl 01 vO 5 S : N u) V) - »/» 3 o )-CT^ > > ül — <“ CT S-" ■ -E- " o c — 1 3 . o Ó CT Ó ; ^ < < -CT ^ O E o CO i_ “> ct'<“ N i| Q> Q) ^ N u» ^ 'O c N 0) o E O 3 »- O)- °P o. E vJ ^ yy :-2 2 o CT- UN.p"- ■3 3-0 _0):0 S > ^ , E c§ o-^'2:0 a; E - ^ o :Ö*'Ö' E ^ c i/> 'O 5> O 3 z= 'O : N u '^■?r ® ° u. 2; *- 'ft> O ií_ O C ‘O •“ .ű _v — O -Í3 „ ^eí:n- 1- T3 M O. cn CT o N ‘CT -CT 'CT N c TT V) C O ^ ^ 1_ o o *S ^ flí "U y c o tA 1 5 O.EI CL c E E E E .2^ kötet MÁSODIK SZÁM (2) 1973 Földtani A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT . v > ■ FOLYÓIRATA -^3' ' ' .V,i±aí4^,: '-Í- -r*;.;’-'-- BIOJUlETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrMMECKOrO OBmECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 103. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK — COflEP>KAHHÉ - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK — HAVMHblE CTATbH - MÉMOIRES Dr. Dank V.; Energia prognózisunk néhány időszerű kérdése (elnöki megnyitó) 89— 94 De. Hámor G.: Főtitkári beszámoió 95—100 Dr. Nemecz E.: dr. Náray-Szabó István emlékezete 101—102 Dr. Földváriné, Vogl Mária: dr. Csajághy Gábor emlékezete 103—107 De. Székyné, Fux Vilma: dr. Pantó Gábor emlékezete 108—116 KisoyöEGY Z.: dr. Bányai János emlékezete 117—122 Bálint P., Udvardi M., Szántó F., Patzkó A.: Téglaagyagok és azok szemcsefrakcióinak vizsgálata — Investigations of brlck clays and their grain fraktions 123 — 135 Dr. Kriván P.: A periglaciális Duna-üledékek közelhegységi törmelékanyagának eredete a Duna -kanyartól a Pesti -síkságig — Ursprung des aus nabe gelegenen Abtragungsgebieten stammenden Schuttmateriales dér periglazialen Donauablagerungen vora Donauknie bis zűr Pester Ebene 136—144 Knagee J.: Űj jura feltárások a Vértes-hegységben — Nouvelles découvertes du Jurassique dans la Montagne Vértes 145-155 SZTRÁKOS K.; Foraminifera fáciesek az Eger-Demjén környéki paleogénben 156—165 Bállá Z.: A diagenezis második szakaszának uránércképző szerepéről — O ponH BToporo arana flHa- rcHeaa o oőpaaoBaHHH ypaHOBbix pyn 166—174 Dr. Scholz G.: a bakony -hegység! középsőkréta nánai és pénzeskúti rétegek földtani és rétegtani viszonyai — Geologische und stratigraphische Verháltnisse dér mittelkretazischen Schichten des Bakony-Gebirges (bei Nána und Pénzeskút) 175—188 DR. Radócz Gy.: a borsodi paleogén és alsómiocén rétegtani kérdései 189 — 195 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKHE COOBUIEHHH - NOTICES Dr. Kókay J.: Sajátos üledékképződési jelenség Várpalotáról 196—198 Dr. Boda J.— Dr. Monostori M.: Üledékmozgási jelenség a budai márgában 199 —201 Dr. Detre Cs.: Apró Bracliiopodák és csigák Bracliiopoda-teknök belsejében — Tiny brachiopods and gas- tropods witliin brachiopod valves 202—204 HiREK, ISMERTETÉSEK — COOBIHEHHH, PEUEH3HH - NOTICES, REVUE BIBLIOORAPHIQ0E társulati ügyek — HEJIA OBUIECTBA - AFFAIRES DE LA SOOIÉTÉ 217-220 ÉRTEKEZÉSEK Fiildlaiii KözUiny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1973) 103. 89—94 Energia prognózisunk néhány időszerű kérdése (elnöki megnyitó) Dr. Dank Viktor* Társulati életünk ez évi súly- és fénypontja a Magyarhoni Földtani Társulat alapításának 125. évfordulóját — lehetőségeinkhez mérten — méltóan meg- ünnepelni célzó áprilisi ünnepi — jubileumi ülésünk lesz. A visszatekintés, az összegzés, a számvetés ünnepi gyűlése lesz ez, melyen fejet és az elismerés zászlaját hajtjuk meg nagynevű elődeink, nagymúltú egyesületünk megalko- tói, fejlesztői és fenntartói előtt. Honorunk részben a már történelmi távlatban, elérhetetlen j)éldaképeinknek szólnak, de társulatunk legérettebb generációi, főként tiszteleti tagjai még hordozzák magukban a régi kapcsolatok áttételein a hősi kor szépségeit endékeikben, ha nem is a forrásig visszanyúlóan. Számba vesszük majd tevékenységünket, röviden közösségünk elé tárhatjuk felmérésünk eredményeit, beszámolóink során a 125 év néha nem is mindig általunk betakarított terméseinek legjavát. Egy esztendővel ezelőtt Társulatunk jelen tisztikarának választása során az elnökség ugyan már kialakította a programot, melyet a választmány meg- vitatott és jóváhagyott, de úgy gondolom, hogy az éppen kibontakozóban levő kezdeményezésekről, azok megvalósítási állapotáról még korai szólnom. Ezek- ről csak annyit, hogy az elnökség intenzíven támaszkodik a választmány, a területi szakosztályok, szakcsoportok, bizottságok, a tagság munkájára, infor- mációira. Társulati életünket úgy igyekszik fejleszteni, hogy az a követelmé- nyeknek, a szükségletnek megfeleljen. Változatlanul folyamatos munkaprog- ramunk a napirenden a geonómia helyzetének, jelentőségének képviselete, elismertetése, a publikációk, a Közlöny, az oktatás és a továbbképzés proble- matikájának megoldása, a kimagasló munkák és teljesítmények elismerése és elismertetése, társegyesületeinkkel és külföldi partnereinkkel kapcsolatok javítása, elmélyítése. Ezekről bővebbet a főtitkári beszámolóban hallunk. Végső célunk ma is elméleti és gyakorlati tevékenységünk szüntelen javítása, hazai természeti erőforrásaink minél hathatósabb (eredményesebb, gyorsabb, olcsóbb) felkutatása, feltárása, kiaknázása. Ez egyben valamennyi tagtársutik kötelessége, feladata, kinek-kinek a maga posztján. ^Mostani közgyűlésünkön a készülődés jegyében, a jubileum előestéjén szeretnék néhány olyan gondolatot felvetni, mely a jövő, éspedig a távolabbi jövő körvonalaival foglalkozik egy nyersanyagkutatási ágazat, pontosabban a szénhidrogénkutatások várható alakulásának tükrében. Ügy hiszem, hogy ez • A MFT 1973. III. 14-i közgyűlésén elhangzott előadás. 1 Földtani Közlöny 90 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet a modell megfelelő átértékeléssel — más ágazatra is érvényesen alkalmaz- ható. Sokan és sokhelyütt elemezték már a kutatások optimális távlati volumené- nek kérdését. Ez a kérdés-konglomerátum azonban egyre bonyolultabbá válik és az összefüggések sokkal többrétűek, mintsem egy-két megközelítéstől vár- hatnánk a helyes döntés megalapozását. Szinte közhelynek számít annak hang- súlyozása, milyen fontos a szerepük a szénhidrogéneknek a hazai energia- ellátásban. A hazai területen feltárt készletek termelése a legolcsóbb, gyors ütemben hasznosíthatók, és az igényeknek több mint felét jelenleg is a magyar- országi kőolaj és földgáztelepek szolgáltatják. A Társulatba tömörült geo- szakemberek e vonalon dolgozó népes csoportja erőt, időt nem kímélve fára- dozik hosszú évek óta a hazai földben potenciálisan rejtőző energiahordozók mielőbbi felkutatásán, feltárásán és hasznosításra bocsájtásán. Nem célom e helyt részletesebb adatok közlése, de megemhthetem, hogy az elmúlt évben ismét jelentős új tudományos és egyben gazdasági jelentőségű kutatási ered- mények mutatkoznak az Alföld déli részén meghatározott stratégiával foly- tatott, 5- 10 évre tervezett, céltudatos, szívós tevékenység során. Ezzel egy- időben a geoműszaki tudományos és operatív tevékenység iránya és igénye, a nemzetközi gazdaságpolitikai és kereskedelmi kapcsolatok rentabilitása és lehetősége, a hazai ásványvagyongazdálkodás gazdaságossági vizsgálatai, a pénz- és hitel2)olitikai, beruházási szabályozók és változások hatása csap össze, ütközik ezen a területen. A gazdaságirányítás jelenlegi rendszerének bevezetése óta többféle, egymással sokszor ellentétes vélemény alakult ki. Nem szabad kételkednünk bármelyik nézet jóhiszeműségében, hiszen ezek a jelenségek megtalálhatók a világgazdaság nagy méreteiben a nemzetközi kőolajj)olitiká- ban is, és a mi energiahelyzetünk, és a nyílt gazdasággal járó adottságaink különösen nem adnak lehetőséget az ettől való függetlenségre (árváltozások, . stb.). Az ellentmondások feloldása a kőolaj világgazdaságban is rendszerint megrázkódtatásokkal jár. A magyar föld kutatói világosan látják, tudják, I hogy hazájuk földtani adottságai nem teszik lehetővé annak az óriási és egyre gyorsulóan növekvő nyersanyagigénynek kielégítését, amit fejlődésünk tervei ; megszabnak. Azzal is tisztában vannak azonban, hogy az itthoni munkalehető- ségek növelése, a részleges önállóságra, önellátásra törekvés nemcsak tudó- i mányos, gazdasági, műszaki, de szociális, kommunális, demográfiai célokat j együttesen szolgál. Ez az arány j)ersze minden erőfeszítés: új készletek meg- i találása, nagyobb hatásfokú kihozatala és hasznosítása (másodlagos, harmad- i lagos termelés, j-obbantás, nukleáris energia felhasználásával történő bányászat i ellenére egyre csökken. Dicsekvés nélkül, tényként közölhetjük, hogy a hazai .szénhidrogénkutatá j sok 1935-től figyelembe vett szakaszában az 19()5 1970 közötti jjcriódui i minden eddigi idők legeredményesebb, legnagyobb új kőolaj- és földgáz í készleteket felfedező időszaka volt. Jelenlegi ismert készleteinknek tvílnyoim több.ségét az elmúlt 10 esztendőben találtuk meg és tártuk fel. És az a tény hogy az elmúlt évben az igények kielégítését 53%-ban 0 l\It CH belföldö kitermelt kőolaj- és földgáz biztosította, mutatja a kutatások eredménye.sst gét. Az o])eratí\' kutatások sikerének megalapozásában nagy szerej)ük vol azoknak az elméleti földtani munkáknak és ezek nyomán tett felismeréseknél melyek a Káipát-medence földtani fejlődéstörténetével, a {)annon süllyedé kialakulásával foglalkoztak. Ehhez csatlakoztak a szervesanyag-kéj)ződé.sse migrációval, akkumulációval, a tele2>ek kőzettani, tektonikai, energetik; 1) a n le : Elnöki megnyitó 91 paramétereivel a geofizikai adat értelmezés során elért új eredmények. Ezek 10 éves időszakra mintegy 1975-ig determinálták az irányvonalat. A korszerű anyagvizsgálatok, üledékkéj)ződési, tektonikai eredmények hazai adaptációja és továbbfejlesztése minden bizonnyal újabb fejlődés zálogai, újabb hazai kutatási eredmények forrásai lehetnek. Ezekről részletesebben más alkalommal kell szólani. A nemzetközi tudomány ez irányú állását és helyzetünket a Moszkvai Kőolaj 1971 és a Montreali Geológiai Világkongresz- szusok anyagában mérhetjük le. A fejlett ipari és az ij>arukat erőteljesen fejlesztő mezőgazdasági-ipari (lassan már ez a megkülönböztetés is elévül) országokra egyaránt jellemző, hogy tíz- évenként energiaigényük megkettőződik. 'J'ávlatilag (20 30 év múlva) az elkövetkezendő idők energiamérlegében a szénhidrogének aránya tovább nő. Ha 2000 körüli időre az ország lakosságának száma eléri a 15 milliót, kőolajból évi 50 millió, földgázból évi 3(» millió igény várható. Ezzel erre az időre elérheti a fejlett ipari országok jelenlegi 1 főre jutó évi mintegy 3,3 t olaj és 2,0 t földgáz fogyasztását. A szénhidrogénszükséglet távlati becslésekor nem- csak a fűtés, motorizáció, de a ])etrolkémia, műanyagipar, mezőgazdaság kemizálá.sa ezen belüli kiemelten gyorsan fejlődő igényeivel is számolnunk kell. De csak az energia vonalon viz.sgáíva a kérdést, lényeges nagyságrendi javulás a fekete- és barnakőszén ellátottságunkban, vízienergia vonalán nem várható, és ahogy nukleáris energiahasznosításunk jelenlegi helyzetét nézzük, nem vár- ható annak számottevő részvétele ebben az időszakban. Fenti becslés vonalvezetése szükségszerűen hasonlít a fejlett ijiari és jobb nyersanyagellátottságú országok tényadataihoz. 1950-ben az NSZK-belföldi felhasználásán felül még 18%-kal több energiahordozót tudott termelni, ugyanekkor Franciaor.szág 31%, Olaszország 47%, Hollandia 36% energia- behozatalra (kőszén, kőolaj) szoiult, míg Belgium önellátó \olt. 1970-ben az NSZK 47%, Franciaország 71°/„, Olaszország 81,8%, Belgium 81,7%, Luxem- burg 99,2%, Hollandia 42,2%, imj)ortra szorult; az a Hollandia is, amelyik jelenleg 2076 Gm® igazolt földgázkészlettel rendelkezik, melyből 1925 Gm® a Groningen környéki telepekben tárol és 1970-ben 31,5 Gm^ gázt értékesítettek. Csak a gázkészleteket és gázellátottságot tekintve, a környező államok közül a Szovjetnnió nagyságrendekkel, Románia többszörösen kedvezőbb helyzetű, Magyarország viszont abszolút értelemben is egy főre jutó készlet kvótát is figyelembe véve, megelőzi Ausztriát, Csehszlovákiát, I.engyelországot, Bulgá- riát, Jugoszláviát. A fejlett ipari országok 100 vagy megközelítően 100 Mt kőolaj feldolgozási kapacitásuk mellett változatlanul kutatnak és ennek eredményeként 1971-ben pl. az NSZK 7,5 iM, Ausztria 2,8 iM, Franciaország 2,3 M, Hollandia 1,9 M, Olaszország 1,4 M, Spanyolország 0,156 iM, Anglia 0,084 M! tonna kőolajat termelt hazai földből. Ha tovább szélesítjük vizsgálódási körünket és számba vesszük a föld szén- hidrogén készleteinek, kőolajiparának alakulását energia és vegyijiari alap- anyag szempontjából, legalábbis racionálisan értékelhetjük helyzetünket a távlatok perspektívájában. A föld szénhidi’ogénkészletei ma meghaladják a 80 Gt-t. 1965 1970 között a legnagyobb mértékű kőolaj vagyon növekedés a Közel-Keleten (Szaud-Arábia, Irán. Arab öböl), a Szovjetunióban (Volga, Ural, Ny. -Szibériai területek), Afriká- ban (Líbia, Algéria, Nigéria, Egyiptom) volt. A nyugat-európai északi-tengeri és észak-amerikai alaszkai új előfordulások ezeknél jóval kisebb jelentőségűek. 1* 92 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet A készleteknél a termeléssel kajicsolatos sorrend másként alakul. Legnagyobb készlettel Szaud- Arábia (17,5 Gt), — a föld készletének 21%-a, — rendelkezik, utána a Szovjetunió következik 12 Gt-al (13%), majd Irán 9,5 Gt), Kuwait (9,2 Gt), USA 6,4 Gt), hogy csak a legnagyobbakat említsük. A földgázkészletek terén a Szovjetunió vezet (Nyugat-Szibéria, Közép- Ázsia, Kelet-Ukrajna, Volga, uráli terület). Jelentős eredmények: Afrikában (Algéria, Líbia), Nyugat-Európában (Északi-tenger, Hollandia, NSZK), távol Keleten, ausztráliai és újzélandi területeken születtek. A Föld gázkészletei jelenleg 40 000 Gm3-t meghaladják. Ez a nagy (1960— 1970 közt 40 Gt) új készletnövekedés a kitermelt mennyi- ségek megkétszereződése mellett jött létre. A Földön 1960-ban a kőolajtermelés 1051 Mt volt 1970-ben 2275 Mt-ra emelkedett. A kőolaj részesedése a világ energiafogyasztásában 1960-ban 33, 1970-re 46%-ra növekedett. A termelés háromnegyed részét a 7 nagy kőolajtermelő adta: USA, Szovjet- unió, Venezuela, Szaud-Arábia, Irán, Líbia, Kuwait. Ugyanakkor a kőolaj- fogyasztás kétharmada (1,4 Gt) Észak-Amerika és Nyugat-Európa között oszlik meg. Az USA, SZU, Japán, NSZK, Nagy Britannia azok az államok, ahol a kőolaj fogyasztás meghaladta az évi 100 Mt-t. A feldolgozási-finomítási kapacitások 28%-a Nyugat-Európában, 28%-a Észak-Amerikában, 15%-a Kelet-Európában, 11%-a Dél-Amerikában található. A termelésben élenjáró Közel-, Közép-Keleten, Afrikában épült finomítók a Föld feldolgozási kapaci- tásának mindössze 6%-át képviselik. Ily módon az emberiségnek kétharmada olyan országban él, ahol egyáltalán nincs kőolajtermelés, vagy az olyan kevés,’ hogy nem fedezi az igényeket: Ázsia nagy része, Dél-Amerika zöme, Jaj)án, Nyugat-Európa. Mégis ezeken a területeken, ezekben az országokban találjuk azokat a fejlett geoműszaki és káderkapacitásokat, melyeknek túlnyomó hányada természetesen nem hazai területekeTi tevékenykedik. Itt nemcsak a készletek és a termelés, hanem a szükséges anyagi ráfordítások is megnőttek. A vizsgált 10 évben a kutatásra és ipari beruházásokra fordított összeg meg- közelítőleg 150 G $ volt. Az eg3Te nehezebb geológiai, geográfiai viszonyok, az általános áremelkedések és a környezetvédelem kötelező beruházásai a növekvő kereslet miatt 1970 — 80 közötti évtizedben hasonló célokra 400 45C G $-t terveznek fordítani. Előtérbe léptek a nagyobb mélységek, a teíiger self régiók kutatásai, ezek költségei pedig 3 — 4-szeresét teszik ki az azono.- volumenű szárazföldi tevékenységnek. A Föld legmélyebb kőolajkutató fúrás: 1930-ban Kaliforniában (3500 m), 1948-ban 7100 m Wyomingban, 1971 -bei egy okhahomai mélyfúrás 9450 m mélységet ért el. 25 éve még csaknem tel jesen szárazföldi kutatás-termelés volt ismeretes, 1970-ben a termeié; 20%-a self-területekről szárnurzott, mely 1980-ra várhatóan eléri a 30%-ot 2000-re pedig az 50%,-ot. A Föld felszínen mintegy 350 M kni“-t kitevő óceánul területéből 25 M krn^ ahol a víz 200 m-nél nem mélyebb. .\ hatalmas méreti kontinentális self Vietnam, Malaysia, Új Guinea Ausztrália, valamint Kanad; és Szovjetunió között, Euró])ában a Keleti- és ftsz:d\i-tcngei't;ken található. A utóbbi területeken végzett kit;irtó és áldozatos kutatá.sok eredményekén Dánia, Norvégia, Spanyolország, Ohiszország, N;igy Britanni.i, ]):irti vizeit telepített fúrásokból szükségletük egy részét hazai forrásokból fedezik, és eze' növelésére mindent elkövetnek. Az északi-tengeri self területeken 1975-re a évi kőolajtermelést 50 Mt, a földgáztermelést 40 (i nr'’-rc becsülik. Az it folyó munkákban a tőkés oi'szágok v:il:imonnyi fémjelzett olajtárs:iság:i érdi kelt. Az Adrián intenzív kutatások folyimk mind ohisz, mind jugoszláv részrő D a n k : Elnöki mcynyitó 93 Szicília és Málta kr)zött olasz kőolajmező működik, Kelet -Spanyolországban az Ebro-lolyó deltája előtt jelentős tengeri előfordulást fedeztek fel. Írország partjainál gáz és gőztermelcst kaptak. A Fekete-tengeren, Krímtől csaknem lüUkm-re a szovjet kutatók dolgoznak, távolabb a bolgár partokon és a romániai selfen folynak a kutatások. Külön kiemelném ebből a sorból az Északi-tengeren elért brit eredményeket. A szi- getország 1971-ben csekély: évi 84 ezer tonna olajat termelt, de már kereken 1000 O m^ gázkészlettel rendelkezik. Az időközben feltárt tengeri lelőhelyek- ről 1975-re 13, 1980-ra 20 Mt évi kőolajtermelést terveznek ! Visszatérve a hazai keretekre, 2000-ig számolva helyes annak a koncepciónak terveki"e bontása és megvalósítási elhatározása, mely szerint intenzifikálni kell a hazai íöldön végzett szénhidrogénkutatásokat, hogy az eddig megismert készletnek megfelelő nagyságrendű prognosztikus készleteket minél gyorsabban felkutassuk és termelésbe állíthassuk. Helyes az imj)ortkőolaj érkezését 50—^ 60% arányban a Szovjetunióból feltételezni és tervezni (Barátság II. és újabb csővezetékek !), az Adria felől (Adria vezeték) pedig a többit, akkor nem vitás, a szénhidrogénben gazdag közel-keleti vagy afrikai országokban kell gyümöl- csöztetni azt a szellemi, ojieratív élőmunka és eszközkaj)acitást, mely segít- ségével a még szükséges szénhidrogén, elsősorban kőolaj mennyiségeket elő- teremthessük. Ehhez azonban tervszerű és folyamatos geoműszaki, kereske- delmi és nem utolsósorban diplomáciai tevékenység szükséges. Ismeretes a hazai kőolajkutató-fiirómunkások, technikusok és vezetők sikeres, sőt egyes esetekben bravúrosnak mondható tevékenysége 1969 óta Irakban. A NIM és az OKGT nagy súlyt helyez a megfelelő képzettségű szakemberek kiváloga- tására. továbbképzésére. Bele kell tanulni az ilyen jellegű tárgyalásokba, a szerződéskötések sokoldalú, körültekintő megfogalmazásába és azok megvaló- sításába stb. Hiszen óriási összegekről és lehetőségekről van itt szó ! Ha pl. a könnyebb számolás érdekében 20 S = 1 t olaj, 1 5lt évi olaj is már tetemes $ értékű ellentételezést igényei, és mint láttuk, 5 — 10 M tonnás tételekről lesz szó évente. A tapasztalatok azt mutatják, hogy kőolajipari munkáért, közös vállalkozásban vagy egyéb módozatban végzett tevékenységben a legcélszerűbb olajat vásárolni. A kockázat vállaláson túl a világpiaci ár és pénzértékingadozá- sok hatása természetesen elkerülhetetlen. Aki ebben a ,, közegben” dolgozik, annak ezt mindenesetre figyelembe kell vennie az ajánlatok, szerződések ter- vezésénél. E vonalon gyorsabb alkalmazkodás szükséges, mert nagyon sok ország akar még ily módon Közel-Keletről olajat és ligy tűnik egyre nehezebb kapni. Nyilván a hazai költség- és áralakulások is tovább követik a világtendenciát, ahogy tapasztaljuk is. A geo-tudományok művelőire vár az a nemesen nehéz, de szép feladat, hogy tudományuk alkalmazásával a költségeket minél inkább leszorítsák, az eredményeket növeljék, és elérésüket gyorsítsák meg a tudomá- nyosan megalapozott döntés-előkészítésekkel, ismereteik nemzetközi szinten tartásával, folyamatos, szívós, alapos munkával. Nem szándékozom ismertetni, csupán rámutatni azokra a belső elszámolással, szabályzókkal kapcsolatos problémákra, akadályokra, melyek a téren verseny- képességünket egyenlő egyéb geoműszaki, kereskedelmi feltételek mellett sok esetben megnehezítik, vagy illuzórikussá teszik. Ezek felszámolása más, ehhez értő szakember-csoportok munkájának feladata. 94 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet Tisztelt Közgyűlés ! Ügy tűnik, gondolatainkkal igen messzire kalandoztunk a ,, mente et malleo” alapító jelmondatától. Valójában azonban ez nem így van. Ha a malleo helyébe korszenl eszközeink egész fegyvertárát soroljuk, beleértve a mikroszkópot, röntgenkészüléket éppúgy, mint a 7000 m mélység elérésére alkalmas mély- fúróberendezést, a ,, mente” (mens) fogalmába pedig mindazt az agymunkát, mely nemcsak a kalapács által feltárt jelenségek összefüggéseinek oknyomozó vizsgálataihoz szolgáltatja a gondolatokat, hanem azokat a szellemi erőfeszí- téseinket is, melyeket e nem látványos kamerális tevékenység jelentőségének méltó kidomborításához, szükség esetén védelme érdekében teszünk, akkor úgy hiszem, valamennyiben egyetértünk abban, hogy ma már ez is szerves része a geológusi munkának. Tisztelettel kérem valamennyi tagtársunkat, hogy a magyar földtudományok nagy ünnepének közelgő jubileumi megemlékezésére tervezett programunk megvalósítását erejéhez, lehetőségeihez mérten támogassa. A Társulat mint testület csak tagjaiban válhat élő, alkotó anyagi valósággá. Ezeknek a gondolatoknak jegyében nyitom meg Társulatunk fennállásának 125. jubileumi évének 118. közgyűlését. Földtani Közlöny, Bull. o/ the Hungárián Qeol. Soc. (1973) 103. 95 — 100 Főtitkári beszámoló Dr. Hámor Géza* Tisztelt Közgyűlés ! Társulatunk, a Magyarhoni Földtani Társulat fennállása 125. jubileumi évé- ben elnökségünk egésze szaktudományunk és az egész magyar tudományos élet egyedülálló évfordulójának nagyszerű tényétől meghatva és megilletődve — áll a Közgyűlés elé évi beszámolóját előterjeszteni. Minden időben nehéz és felelősségteljes feladat a Társulat tisztségviselőinek a legfőbb fórum - a Közgyűlés — előtt beszámolni munkájuk eredményeiről. Hatványozottan érezzük azonban e felelősség roppant súlyát mi, akik szak- társadalmunk megtisztelő bizalmából éppen e történelmi jelentőségű évfordu- lót magába foglaló triennium idejére kaptuk megbízásunkat és első alkalommal teszünk eleget hagyományainkból eredő és ahq)szabály szerinti kötelesséf günknek. Feladatunk hálás és egyben hálátlan is: hálás, mert átélhetjük és teljes nagyságában átérezhetjük e történelmi pillanatot, ugyanakkor hálátlan, mert a pillanat varázsában is végre kell hajtanunk objektív értékelésünket, és saját szerény eredményeinket e khisszikus, tudománytörténetünk hősi korszakába sorolható egy és egynegyed század nyomasztó nagyságának árnyékában kell bemutatnunk. 125 év történelmi sorsfordulói, politikai és tudományos harcai, egyéni és közösségi tragédiák, majd ragyogó megújulások mellett szinte szégyell- jük apróbb napi, sokszor kicsinyesnek tűnő problémáinkat. 1847. augusztus 11-én a Magyar Orvosok és Természet vizsgálók nyolcadik nagygyűlésén, Sopronban vetette fel Zipser Keresztély Andi'ás besztercebányai tanár a Magyarhoni Földtani Társulat megalakulásának gondolatát, alábbi indoklolással : ,, Főcélja: az országnak minden részeiben való földismei-bányászati meg- vizsgáltatása végett, hogy mindennemű hasznavehető ásványok, főleg kőszén, tőzeg, nemes és nemtelen ércek, aranyos homok, építészeti, szobrászati, kő- nyomati kövek, yízépítészeti mészkő, különféle savak stb. felfedeztessenek és hasznok vétessék.” Javaslatát általános tetszés mellett elfogadták. Ezt követően 1848. január 3-án a Losonc melletti Videfalván Kubinyiék házában alakult meg az előkészítő bizottság: Kubinyi Ágoston, Kubinyi • Elhangzott a MFT 1973. III. 14-i közgyűlésén 96 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet Ferenc, Mabschan József bányamérnök, Petkó János Selmecbányái akadémiai ■ tanár és Zipser Keresztély András jelenlétében úgy határoztak, hogy a Társu- f lat alakuló közgyűlését 1848. augusztus 18 — 19-én Pesten tartják meg. IVIint ' tudjuk, a szabadságharc történelmi eseményei ezt elhalasztották, de Társula- * tünk azóta is ezt a dátumot, 1848. január 3-át tartja születése időpontjának. A mai évforduló történelmi jelentőségét három tény húzza alá: Az első: Társulatunk volt az első magyar önálló, az osztrák behatástól legalább formailag független szaktudományi egyesület ; ennek hazai tudomány- történeti jelentőségét úgy hiszem nem tudjuk eléggé kiemelten hangsúlyozni. Szinte felmérhetetlen jelentőségű hatását kiemelten jelzik a belőle sarjadó eredmények: — a Nemzeti Múzeum gyűjteményének megalapozása, a Földtani Intézet létesítése (így közvetve a Geofizikai Intézeté is), a később önálló Hidrológiai, Karszt- és Barlangkutató, Talajtani, Geofizikai egyesületek léte. A második: Társulatunk alapításának gondolata a reformkor, majd az 1848-as forradalmak légkörében fogant; születése egybeesik a magyar szabad- ságharcot megelőző és azt követő idők eseményeivel: ennek politikai tartalma, forradalmi és haladó irányzata ma már része a magyar nép történelmének. Ezért tartjuk Közgyűléseinket a centenárium óta rendszeresen március 15-ének előestéjén. ^ A harmadik: Hazánkban a világon harmadikként — a londoni (1807) és a párizsi (1830) után, alapítási évét illetően a berlinivel egyidőben, de a január 3-i dátumot tekintve kétségtelenül azt megelőzve — alakult Földtani Társulat, 1 ennek az egységes nemzetközi földtudomány szempontjából mindmáig nem kellően értékelt ténynek illő rangra emelése napjaink feladata. Tisztelt Közgyűlés ! 125. éves működésünk méltatása, értékelése és megünnej)lése áprilisi jubi- leumi ülésszakunk feladata, mikor méltó keretben, nálam hivatottabbak fog- ják ezt elvégezni. Engedjék meg, hogy ez alkalommal az éves főtitkári beszámolóra szorít- kozzam, munkánk múltban gyökerező, haladó hagyományokra é})ülő és a jelenben kiteljesedő voltát a 125 év egy kiragadott évének tükrében mutassam be. Ez az év a Vadász Klemér professzor, öi’ökös díszelnökünk által is ])ozitíven értékelt társulati munka éve, a kontraszt kedvéért kiemelt ún. ,, utolsó békeév”, 1938. Az ellentétek illetve eltérések bemutatása nem kritikai szempontú; fő célja tanulságok leszűrése jelenlegi tevékenységünk szempontjából. Vezérfonalként az akkori elsőtitkári beszámolót választottam: a Társulat taglétszáma 1938-ban 316 fő volt. A jelenlegi 963 fő. Érdekes ös.szetétclbeli különbség, hogy akkoriban a laikus érdeklődők és ])ártolók jelentős százalékkal képviseltek tagságunk körében. Ma ezt inkább a rokon szakterületeken dolgozó ún. regisztrált tagok jelentik, sajnos ki.sebb százalékban mint ez kívánatos lenne. Egymás kölcsönös tájékoztatása érdekében, éppen jubileumunkra való tekintettel. Elnökségünk hivatalosan és .személyesen is kapcsolatba lé])ett tár,stígyesületeink egy részével, OMHKE, Agrártudományi l’ársaság Talajtani Szakosztálya, más ré.sziikkel e munka folyamatban van. A taglétszám növekedése 1938-l)an 8 fő, 1972-lK'n 14 fő. Az elsőtitkári jelen- tés akkor név .szerint is kiemeli a tagajánlók munkáját, úgy érezzük, ezt a Hámor: Főtitkári benzámoló 97 megtisztelő íeladatot jelen viszonyaink kozott is fokozottan előtérbe kellene helyeznünk. 1938-ban 8 tagtársunkat temették el. Tárgyévben tovább folytatódott az a fájdalmas veszteségsorozat, amely az utóbbi néhány évben igen érzékeny veszteségekkel sújtott bennünket: Pantó Gábor, Nákai-Szabü István és CsAJÁGHY Gábor tagtársainkon kívül akikről megemlékezünk mai Köz- gyűlésünkön — JózsA László, Boros Ádám, Rzéchv Károly tagtársaink tá- voztak körünkből. A korabeli jelentés két érdemes tagtársunk, Rzádegzky Kakdoss Gyula és Lackó Ei’nő emlékének emléktáblával, illetve szobor formájában történő meg- örökítését adja hírül. Jelentem a Közgyűlésnek, hogy a közelmúltban elhunyt Horusitzky' Ferenc tagtánsunk síremlékének felállítására meghirdetett gyűj- tés eredménye 5200, -- Ft, melyet megfelelő formában kívánunk felhasználni. E feladat ellátásáért köszönettel tartozunk Boda Jenő tagtársunknak. Jubileumunk alkalmából Társulatunk nagyjai tiszteletére három emlék- táblát kívánunk felállítani: Szabó József emlékére a Földtani Intézet Szabó József utca felőli oldalán, Koch Antal endékére az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Koch Antal terme előtt, és Schafarzik Ferenc tiszteletére napjaink- ban megállapítandó helyen. A kegyelet megnyilvámdásai után elődeinkhez hasonlóan térjünk át a tár- sulati élet hétközna])jaira. Figyelemre méltó a korabeli kitüntetések, kinevezések listája: 19 tagtársunk részesült ezekben. Bár ma nem rendelkezünk hasonló kimutatással, meg kell állapítanunk, hogy munkánk e téren még kívánnivalókat hagy hátra. Itt elsősorban nem a táreulati lehetőségekre, emlékérmek, emlékgyi'irű kiadására gondolunk, és nem is elsősorban a személyek kiemelésére. Véleményünk szerint azonban a társadalmi értékítélet többnyire még ma is személyeken keresztül jelentkezik, és ez akkor jó, ha az illető munkáján keresztül egy szakterület, egy tudományág, vagy tudományágazat társadalmi elismerése és elismertetése tükröződik. Ügy érezzük, hogy a geológusmunka mint tudományos tevékeny- ség, és mint anyagi erőforrásokat feltáró munka, több figyelmet érdemel, különös tekintettel az utóbbi évek kutatási eredményeire. Külföldi kapcsolatok kérdése: a hajdani beszámoló örömmel üdvözli két tagtársuk külföldi ösztöndíját. ]\Ii ennél sokkal sokszínűbb, bár problémáktól nem mentes munkáról számolhatunk be. Társidatunk tagjai közül mintegy hatvanan jártak az elmúlt évben hivatalos úton külföldön. A tapasztalatok hasz- nosítására 7 klubesten került sor, ezek növelését szükségesnek tartjuk. Saját, társulati kiküldetési lehetőségeink korlátozottak, különösen valutaigényes utak esetében. E problémát alkalmanként nyújtott forint -támogat ássál igyekszünk áthidalni. Ily módon tavaly 6 tagtársunk utazásához járultunk hozzá. I Örvendetes eseményként könyvelhetjük el Grasselly Gyula tagtársunknak az lUGS alelnöki tisztségével történő megbízatását. A Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának munkáját felújítottuk. Ennek eredményeképiien 1973. év során 6 tagtársunk kiküldetésére nyílik lehetőség a legfontosabb szakmai rendezvényekre (pl. KBGA pozsonyi ülése, nagybányai vulkanológiai szimpózium stb.). Új problémaként jelentkezett egyes szakterületeken külföldi előadók meg- hívásának szükségessége. Elnökségünk az eddigi állapotokat rendezendő - úgy határozott, hogy egyrészt maximálja az évi meghívások számát 5 főben, másrészt nem annyira személyeknek szóló, hanem az illetékes Társulatok 98 Földtani Közlöny 103, kötet, 2. füzet elnökségének címzett meghívásokkal lehetőséget ad arra, hogy az ottani szak- mai közvélemény által is a kérdésben legkiválóbbnak számontartott előadót biztosítsák számunkra. Ez egyben erősíti a Társulataink közötti kapcsolatokat, másrészt a kölcsönösség és viszonosság elvén alapul. További lépés e tekintetben, hogy ez évi áprilisi jubileumi ülésszakunkra a határos országok földtani társulatainak elnökeit Társulatunk vendégül látja. Számítunk külföldi tiszteleti tagjaink részvételére is. Nem mehetünk el szótlanul a kézenfekvő analógia lehetőségét nyújtó, az akkori közgyűlésen elhangzott szomorú hangú bejelentés mellett sem; az ásvány- és földtudomány a szegedi főiskolán egy tanszéket vesztett és továbbra is betöltetlen az őslénytani tanszék. Elnökségünknek örökölt és napjainkig élő gondja az oktatás ügye, ezen belül a geológusképzés és továbbképzés hova- tovább akuttá váló és közismert problémái, — melyek megoldásával az Oktatási Bizottság foglalkozik. A középfokú képzés illetve továbbképzés kérdéseit az Ifjúsági Bizottság által szervezett ,, Technikus ankét” tárta fel a közelmúltban, és jó alapot szolgáltatott a kibontakozás útjainak megkereséséhez. Mindezek a problémák beszámolási időszak alatt érdemben nem jutottak előbbre, megoldásuk a követ- kező évek feladata. A Társulat legfontosabb szaktudományi tevékenységének változását követ- kezők jelzik: 1938-ban 17 szakelőadás volt, továbbá ekkor alakult meg a geo- fizikai és szeizmológiai bizottság. Beszámolási időszakban 46 szakülés 120 szakelőadással, 7 ankét, 7 klubest, 1 konferencia, 8 tanulmányút, 1 kiállítás (Miskolcon) és 2 továl)bképző tanfolyam zajlott le az üledékföldtan — illetve az építőanyagok kutatásának földtani feladata tárgykörben. A munka intenzi- tását jelzi a 8 elnökségi, 4 választmányi. 21 szakosztályvezetőségi ülés. Az eredmények publikációja már akkor is sok nehézséget okozott; az első- titkári jelentés hosszan tárgyalja a változatlan terjedelmű Közlöny mellett a Földtani Értesítő nehéz helyzetét. Mély megérté.ssel és tisztelettel adózunk elődeink nehézségei előtt. Közlönyünk terjedelme gyakorlatilag változatlan, az évi ötödik szám megjelentetése rendkívülien indokolt és időszerű lenne. Elnökségünk és a szerkesztőbizottság fokozott súlyozással igyekszik e nehézsé- get legyűrni: legutóbb úgy határoztunk, hogy korszerűségére, fontosságára való tekintettel a hazai üledékföldtani kutatásokat rej)rezentáló i)écsi üledék- földtani ankét anyagát, teljes terjedelmében, soron kívül fogja a Földtani Közlöny közölni. Nagy fejlődést értünk el szakosztályi kiadványainknál: a rotaprint kiadásá- ban i’endszeresen megjelenő Mérnökgeológiai Szemle, Őslénytani Viták és Általános Földtani Szemle mellett alkalmi kiadványként közzétettük az építő- ainuigipari, matematikai, földtani, üledékföldtani, térképészeti továbbképzé- •sek anyagait is, óriási munkát róva ezzel is Társulatunk titkárságának fárad- hatatlan munkatársaira. Kérem, fogadják e helyről is a Közgyűlés köszönetét. A főtitkári beszámoló szerves része mindenkor a ])énzügyi beszámoló. Meg- növekedett feladataink és az örvendetes aktivitás folytán ])énzügyi nehézsé- geink is gyara[)odnak. A M'PKSZ elnök.ségének megértő támogatása 1972. évben 150 000, Ft állami tíunogatáissal ])ártolta hiányainkat. Sajnálatos, hogy ezen idő alatt csak 44 900, Ft jogi tagdíjat kaptunk. .\z egyéni tagdíj- fizetés mintegy 35%-osnak tekinthető, ez 50 000. Ft-ot meghaladó ö.sszeggel járul hozzá kiadásaiidí fedezéséhez. Fz alkalommal is kérjük tagtár,saiid 1954. évről, 35-43. o. 32. A vegyi laboratórium 1954. évi működése. MÁFI Évi Jel. az 1954. évről, 29 33. o 33. A Balaton iszajjjának kémiai és fizikai tulajdonságúi. (Tolnay V. társszerzővel) Hidr Közi. 35, 5 6, 173—77. o. 1955. Földvári n é, V o g l: dr. Csajághg Gábor emlékezete 107 34. Ásvány- ős gyógy viz»‘ink. Magy. Kóin. Lapja, 10, 10, 311 — 17. o. 1955. 35. Eljárás kálit rachitnak ós egyéb káliföldpát-tartalmú kőzetnek vízben oldható kálisóra való feldolgozására. (Scherf E. és Székyné Fux V. társszerzőkkel) Szabadalmi Közi. 142.890 sz. 1956. 36. .A komlói feketekőszén feltárása pollenelemzési célokra. (Huszka L. társszerzővel) MÁÉI Évkönyve, XLA'. 1. 127 — 33. o. 37. Harkányfürdő hév^forrásainak iszapja. Hidr. Közi. 36, 4, 294 — 96. o. 1956. 38. Szilikáteleinzéseink inegbízhatcisága. MÁFl Évi Jel. az 1955 — 56. évről, 21—28. o. 39. A vegyi laboratórium 195(i. évi működése. MÁFI Évi Jel. az 1955 — 56. évről, 15 — 19. o.‘ 40. A hazai bentonitokról. (Kmszt M. és Szepesi K. társszerzőkkel) Földt. Közi. 87, 3, 274-83.. o. 1957. 41. A Maros iszapjának viz.sgálati eredményei. Hidr. Közi. 37, 3, 239 — 43. o. 1957. 42. A gvógyiszapok kémiai és fizikai tulajdonságai. Magvarország ásvány- és gyógyvizei. III.' rész. 631—92. o. Akad. Kiadó, 1957. 43. Emszt Kábnán emlékezete. Földtani Közi. 88, 1, 1—4. o. 1958. 44. The clieinieal composition of montmorillonite. (Emszt M. és Szepe;si K. tár.sszerzőkkel .Acta (4eol. .Aead. Sei. Hung. 5, 2, 157 — 68. o. 1958. 45. Über die ehemisehe Konstit útion des Montmorillonits in ungarisehen Bentoniten. (Emszt M. és Szepesi K. társszerzőkkel) Geologie, 7, 8, 1037 — 48. o. 1958. 46. .A vegj’i laboratórium 1957 — 58. évi működése. MÁFI Évi Jel. 1957 — 58. 549 — 56. o.) 47. Pirites ásvánvkiválás a tatabánvai medencéből. (Zamaróczv D. társszerzővel) Földt. Közi. 89, 3, 270-79. o. 1959. 48. .A vegyi laboratórium 1959. évi működése. MÁFI Évi Jel. 1959. 493 — 96. o. 49. .A felszín alatti vizek szerves anyagai. Hidr. Közi. 40, 4, 324 — 29. o. 1960. .70. .A vegyi laboratórium 1960. évi működése. MÁFI Évi Jel. 1960. 389 — 93. o. 51. .A vegj’i laboratórium 1961. évi működése. MÁFI Évi Jel. 1961, II. 97 — 101. o. 52. Emlékezés Nendvich Károlvra születésének 150. évfordulóján Földt. Közi. 92, 1, 3 — 7. o. 1962. 53. .A magj-arországi me'zozóos képződménj'ek geokémiai vizsgálata. (Bárdossj’ Gy. társ- szerzővel) .Acta Geol. .Acad. Sei. Hung. X. 117 — 131. o. 1966. 54. A peloidok vizsgálatának újabb szem])ontjai. Hidr. Közi. 43, 5, 425 — 27. o. 1963. 55. Biokémiai ténj-e'zők szerepe az andezitek mállásában. (.láránj’i I. társszerzővel) MÁFI Évi .Jel. az 1963. évről, 321 -25. o. 56. A króm, az összes kén, a bárium és a nikkel meghatározása szilikátókban egj’ bemérés- ből. Magj’. Kém. Lapja, 6, 333 — 34. o. 1967. 57. A bálvánvosfüredi Mikes-féle források előzetes vizsgálatának adatai. Hidr. Közi. 1945. XXV. 23-25. o. 1967. 2* Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Hoc. (1973) 103 108 — 116 dr. Pantó Gábor emlékezete (1917—1972) Székyné, dr. -Fux Vilma* Dr. Pantó Gábor, a Kertai György, Noszky Jenő, Vidacs Aladár generáció- jához tartozott. Azokhoz, akik képesí- tésüket a második világháború előtt vagy a második világháború alatt sze- rezték. Azokhoz, akik fiatalságuk virág- zásában szenvedték végig üldöztetésben, vagy katonaként és hadifogságban a má.sodik világháborút. Azokhoz, akik a második világháliorú elcsendesülése után még nem voltak befutott, elismert szakemberek és akiknek áldozatos mun- kával kellett elismerést szerezniük ma- guknak. Azokhoz tartozott, akik tehet- séggel, a földtani tudományok iránti fanatikus szeretettel, folytonos, szaka- datlan munkában ezt az elismerést ki is vívták. Azoklioz, akik tudásukat gaz- dagon adták át a mellettük dolgozók- nak, akik nem féltek a tehet.séges fia- taloktól, akik előbbre vitték, támogat- ták őket. Azokhoz, akik alapvető kér- désekben mondtak véleményt. Azokhoz akik a mindennapok nehéz harcábai a túlfeszített élet soha meg nem álló tempója miatt , alkotóké,szségük teljébei felőrlődtek, korunk gyógyíthatatlan betegségével életükért vívott hos.szú küz delemben, vagy szívbántalomban hirtelen roppantak szét, mint a túlfeszítet rugó. Azokhoz tartozott, akiknek nem cím, pozíció adott rangot, hanem : tudás, a tehetség, a maximumra törekvés magasrendű emberi igénye. I*ANTÓ Gál)oi’ líMT. október 24-én Budapesten született és 1Ü72. októbe 28-án Budapesten halt meg. .\ szülői házban édesapja a köztiszteletben áll Pan'I'Ó Dí'z.ső bányamérnök és édesanyja, Albert I’aula mellett a hazj földtani és bányá.szati kutatás iránti korai érdeklődést és a felfelé törekvc vágyát lca|)ta útravalóul. K hatás következtében választotta is végül nyeh • KllmtiKzoH a MKT. 11)73. III. Il i kőzKyüli'-sí'-ii iS z r k- ff n i'\ F u .r : J)r. Fmitó (láhor t'uiléki'zHe 109 tanulás helyett a geológus pályát. Kocii Sándor professzor volt rá különö- sen nagy hatással. A (’suesoini éreelőfordulás genetikai, teleptani feldolgo- zása e. doktori értekezés.sel I940-l)en .M.'VURitz Béla professzornál doktorált. 1941. januárjában került a Földtani Intézetbe. Az 1941 42-es évek töl)bhó- napos nyári felvételező munkája Észak Erdélyben P'öldv.vki Aladár ve- zetése alatt döntő belölyással volt további fejlőd évsére. Dolgozott a Czible- sen, a Kadnai- Havasok esilláinelőíördulásain, bányaföldtani felvételezést vég- zett Ditré)-( )rot ván, Balánbányán, az Aranyos- Beszterce völgyében, Gyer- gyót ölgyes környékén, a Boi-sabánya mellett Toroiagán. .Mimlezek az ered- ményei intézeti jelentések formájában katonaságtól és hadifogságból való hazatérése után 194(5 19Ő0. között jelentek meg. 194(5-ban kötött házasságot Schnjh'iv, Klárával, aki élete utolsó pillanatáig megértő, önfeláldozó szerető társa volt. Két gyermekük; Gergely (végzett éj)ítészmérnök), és Rszter (biolé)gia-kémia szakos hallgató) tette teljessé életüket. A hazai földtani tudományban elfoglalt helyét a Földtani Intézetben töltött negyedévszázad határozta nug. Ezt csak két alkalommal .szakította meg adminisztratív munkakörbe való áthelyezés: 1951. november 1. 1952. szep- tember 1. között a Bánya- és Energiaügyi Mini.sztérium Földtani Főosztályá- nak csojiortvezető főmérnöke, 1955. szeptember 1. 1957. május 15. között az tlrszágos Földtani Főigazgatóságon a főigazgató első helyettese. Mindkét eset- bvov), 1965. évi Vll. (Szófia) Kongresszusán, l’tóbbit a Balkán t hegység és a Kodope-hegység vulkanizmusának és érce.sedésének helyszín i Székifné, Fux: Dr. Puntó Gábor emlékezete 111 tanulmányozásáv al kapcsolta össze. Számos kültöldi rendezv'ényen tartott elő- adást, így a freihergi Herg- und Hüttenmánnische Tagung-on (1959 és 1962), a Nemzetközi \ idkanológiai Asszociáció olaszországi szimpóziumán (1961), a Gesellschatt für Geowissenschalten (Halle, 1966.), ill. a Geologische Vereini- gung (Mainz, 1967.) permi vulkánossággal kapcsolatos i*endezvényein. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Abszolút Földtani Kormeghatá- rozási Bizottság 13. (Jereván, 1964.) és 14. (Ungvár, 1965.) ülésén a Magyar Tudományos Akadémiát, a Földtani V ilágtérképezési Bizottság párizsi ülésén (1966.) a Központi Földtani Hivatalt kéj)viselte. Legtöbbet járt a szomszédos Csehszlovákiában, részletesen tanulmányozta az ottani ércesedéseket . A tokaji-hogységi térképező munkák idején a szak- mai problémák egyeztetésére — oda állandó határátlépővel rendelkezett. Élete utolsó évében, 1972 áprilisában, kulturális egyezményes keretben 2 hetes tanulmányúton volt Franciaországban. Bár a súlyos kór már nagyon legyöngítette elpusztíthatatlannak hitt fiatalos fizikumát, utolsó erejével a Plateau Central-on tanulmányozta a fiatalabb és idősebb savanyú vulkános- ságot. Hangja alig volt már, mégis két előadást is tartott, s mint nagy élményről számolt be erről az útjáról, még júniusban is, az MTA Geokémiai Bizottságban. Ezen az útján is mind minden kültöldi útján, nemzetközi megbecsülést, elisme- rést szerzett hazájának és a magyar földtani tudománynak. Ez tükröződik a nagyszámú nemzetközi tudományos tisztségben is. A Föld- tani Tudományok Nemzetközi Uniója Nemzeti Bizottságának alakulása óta titkára (1964), a Kállait Balkán Földtani Asszociáció magyar tagozatában 1958 óta ugyanezt a tisztséget töltötte be. A Nemzetközi Vulkanológiai Asszociáció, a Nemzetközi Földtani Térképszerkesztési Asszociáció, a Szocia- lista Akadémiák Komplex Bizottsága, a Planetáris Geofizikai Együttműködés magyarországi képviselője. Élete utolsó évseiben megadatott neki, amire minden nagytudású ember vágyik, - hogy tudását fiatal embereknek, tanítványainak adja át. blhhez azonban heti 450 km-es utazást, számos ügynek nehézkes elintézését, családi különélést kellett vállalnia. 1967-ben lett a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem nagymúltú Ásvány-Földtani Tanszékének vezető professzora, Telegdi Róth Károly, Hoffer András, Ferexczi István, Földvári Aladár utóda. Vezetése alatt a Tanszék oktató-kutatói tevékenysége ei'őteljes lendületet kapott. Fáradhatatlan munkabírásáv’al, példamutatásáv'al, fiatalabb munka- társait céltudatosan, egyéniségüknek megfelelő munkára, maximális erő- kifejtésre ösztönözte. A széles profilú tanszék jmblikációs tevékenysége is erő- sen megemelkedett. Öt év^es debreceni tanszékvezetői tev-ékenysége alatt a Tanszék egyetemen és határainkon belüli, Vcvlamint hatáiainkon kívúili tekin- télyét és súlyát nagymértékben megnövelte. A debreceni Kossuth Lajos Tudo- mányegyetem Ásv ány-Földtani Tanszékét a hazai földtan egyik jelentős tudo- mányos központjáv^á éjíítette ki. Magasszintű előadásaival a földtani tárgyak iránt nagyfokú érdeklődést tudott kelteni. Tudásáért hallgatói nemcsak tisztel- ték, hanem közvetlen, természetes magatartásáért nagyon szerették. Élete utolsó hónapjáig — súlyos betegségét hordozv'a - harcolt, minden rendelke- zésre álló lehetőséget felhasználva, a hazai földtani oktatás kiszélesítéséért, az általános földtani műveltség emeléséért. Közel húsz évig dolgoztunk együtt a Tokaji-hegységben, a hazai kőzettani kutatás és a tudományos szervezés területén. Nagyszerű társ vmlt a munkában, gyors felfogású, közvetlen, kicsinyességtől mentes, csak a tudományos ered- 112 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet 1 meny érdekelte, sokat vitatkoztunk, de néhány szóval megértettük egymást. Egyéniségét hihetetlen munkabírás, pazar memória, tehetség, sohasem szűnő szakmai szeretet, kitűnő szervezőkéjresség, kimagasló nyelvkészség jellemezte. Németül, angolul, franciául, olaszul tárgyalt, beszélt; oroszul olvasott. Cím, rang nem érdekelte. Tudományos terveihez, elképzeléseihez következetesen ragaszkodott, s ha meg nem éi’tést tapasztalt, nem hagyta magát. Válogatás nélkül végzett minden olyan testi-szellemi munkát, amelyről úgy érezte hasz- nos, hogy a megismerést a magyar tudomány haladását szolgálja, együtt élt, együtt lélegzett a hazai és nemzetközi földtani tudományos élettel. Magas intellektusa, mélyen gyökerező műveltsége fogékonnyá tette minden kimagasló irodalmi, művészeti, emberi alkotás iránt. Nehéz, és az évek számában rövid volt ez a tudományra épített élet ! Nehéz volt, mert a tudományban való ilyen fokú elmélyülés, nagyon sok áldozatot, törődést, sok könnyű óráról, meleg családi együttíétekről való lemondást, soha meg nem szűnő munkát követel. De ha valóban az jelenti egy élet tartalmát, hogy mit tud megragadni a körülötte levő világból, mit tud felfogni annak a kornak a tudományából, szellemi tartalmából, amelyben él, - akkor Pantó Gábor tetőponton megszakadt pályafutása mégis teljes élet. Kétségtelen hogy ő a magyar földtani tudomány jelen századának egyik kimagasló szemé- lyisége. Pantó Gábor szakirodalmi munkássága ^ 1. A csúcsomi ércelőfordulás mikroszkópi és genetikai vizsgálata. MTA Mát. Term.-tud. Ért. 49/2. p. 673-700. 1940. 2. A Cibles környékének bányageológiai viszonyai. M. All. Földtani Intézet Évi Jelen- tése az 1941—42. évekről. (Észak-erdélyi Földtani Tanulmányok) j). 215-237. 1950. 3. Földvári Aladárral közösen: A Radnai-havasok csillámelőfordulásai. Uo. p. 261 — 278. 1950. : 4. A Ditró-Orotva-i ércelőfordulás. Uo. p. 279 — 287. 1950. ' 5. Jelentés az 1941 — 42. évi balánbányai bányageológiai felvételről. Uo. p. 289 — 304. 1950. 6. Földvári Aladárral közösen: Bányageológiai megfigyelések Borsabánya, az Ara- nyos-Beszterce völgy és Oyergyótölgyes környékének ércelőfordulásain és néhány más erdélyi ás vány lelőhelyen. Uo. p. 305 — 333. 1950. 7. Földvári Aladárral közösen: Balánbánya környéke bányageológiai viszonyai. Uo. ■ p. 335- 366. 1950. 8. A Borsabánya melletti Tcroiaga szulfidos érctelérei. Beszámoló a M. All. Földtani ’ Intézet Vitaüléseiről. 8. p. 33 — 44. 1946. 9. Szfalerit-kalkopirit rendszerek a toroiagai Mihály-telér (Borsabánya) ércéből. Be- számoló a M. All. Földtani Intézet Vitaüléseiről 8. p. 45 60. 1946. 10. Jelentés az 1946. évi nagybörzsönyi bányageológiai felvételről. M. All. Földtani Intézet 1945 — 47. évi Jelentése. II. köt. p. 163—171. 1951. ’■ 11. A nagybörzsönyi ércelőfordulás. Földtani Közlöny 79. p. 421 -433. 1949. 12. A má(Íi vasércelőfordulás bányageológiai viszonyai. Jelentés a Jövedéki Mélykutatás 1947/48. évi munkálatairól, j). 254 257. 1948. 13. Szerkezet i és ércképződési megfigyelések a rudabányai vasércvonulaton. Beszámoló * a M. Áll. Földtani Intézc't Vitaülésoiről. 10. p. 77 Í06. 1949. 14. A Nemzfü-közi Földtani Kongresszus XVI II. ülése Nagybritanniában, 1948. Föld- ■ tani Értesítő, 13. p. 31 34. 1948. 15. Beispiele von Strukt-urándcrungen sulfidischer Frze. Mikroszkojiio, Zentralblatt f. mikrosl<()j)iselie Forseliung u. Metbodik. 3. p. 234 237. 1948. 16. Bányaföldtani tanulmány Rudabányán és környékén. Magyar Állami Földtani Intézcit Fvi Jelentés az 1948. évről. j). 127 135. 1952. ‘ iS' z c k 1/ )i F u x: l)r. Fmitó Gábor emlékezete 113 17. Hévízi tó hitirolófíiai vizsfíálata. Hidrológiai Közlöny. 29. p. 290 -294. 1948. 18. Bányaföldtani ft'lvétel Kc'csk és Barád környékén. Niagyar Állami Földtani Intézett Évi .Jelentése az 1949. évről. p. ti7 80. 1952. 19. Balogh Kálnuínnal közösen: Kndahányai hegység földtana. Magvar Állani Föld- tani Intézet Évi .Jelentési' az 1 949. évről. p. BIS — 1.Ő4. 19.Ő2. 20. F’öldvári Aladárneval közösen: Xát rongahhrt) a Bódva-völgyhen. Magyar Állami h]öldtani Intézet Évkönyve. :19/I1. p. 1 1,'i. lO.'jO. 2 1 . Érckinesünk felkutatása. Md'.A Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei. 1/1. p. lOG-1 I 1. 19,51. 22. .Á reeski Lahóea feléj)ítése és éree. Földtani Közlöny 81. p. 14(5 — 152. 1951. 2:i. .Az eriiptíynmok földtani helyzete Diósgyőr és Bükkszent kereszt között. I'’öldtani Közlöny. 81. p. 1117—145. 1951. 24. -A gyöngyösoroszi magmadiffereneiáeió és érekéjjződés. .MT.A Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei. .5/8. p. 129 185. 1952. 25. La differeneiation des magmas et la formation des minerais de Gyöngyösoroszi. .Acta Geologiea .Aead. Se. Hiing. 1/1—4. p. 159 — HiG. 1952. 26. Le fér en Hongrie. Symj)osium sur le fér. (’ongrés Géologiiiue Intei'nat. XIX. Session. l’aris [). 227 247. 1952. 27. Bányafoldtani felvétel (Työngyösoroszin. Magyar Állami Földtani Intézet Évi .Jelen- tése az 1950. évről. p. 155 ÍG1. 1958. 28. Bányaföldtani felvétel az Uj)ponyi hegységben. Magyar Állami h’öldtani Intézet Évi Jelentése az 1952. évről. p. 91 — Í08. 1954. 29. Ásvány- és kőzettan az ipari technikumok számára, p. 1 — 115. 1. kiad. Tankönyv- kiadó 1952. 10. átdolgozott kiadás. Műszaki Könyv'kiadó 1968. 12. kiadás. 1965. 80. Balogh Kálmánnal közösen: Mesozoikum severniho Madarska a prilehlych casti Jihoslovenského Krasu. — Sbornik LJstredniho L^stavu Geologického. Svazek 20. oddil geologicky p. 618 — 660. 1958. 81. Balogh Kálmánnal közösen: F'öldtani vizsgálatok Nekézseny környékén. Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1958. évről. I. rész. p. 17 — 23. 1954. 32. Molnár .Józseffel közösen: .Az Kger-deinjéni mangánérc. Magyar Állami Földtani Intézet É\'i .Jelentése az 1952. évről. I. rész. p. 307 — 819. 1954. 33. A magmás ércképződés módjai és feltételéi magyarországi példákon. Mérnöki Tovább- képző Intézet 2868. p. 1 21. 1954. 84. Geofizikai módszerek az_ érckutatásban. Geofizika az ásv^ányi nyersanyagkutatás szolgálatában. Magyar .Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet kiadványa p. 27-29. 1956. 35. .A Mátra érckincsei. Útmutató a TIT előadói számára. 9. p. 1—20. 1955. 36. Varrók K.-val és Kopek G.-ral közösen: .A zengővárkonyi vasérckutatás földtani eredményei. Földtani Közlöny 85. p. 125 — 144. 1955. 37. A gömbgrafit-képződés természetes módja és feltételei. Öntöde, a Kohászati Lapok melléklete. 7/1. p. 15—16. 1956. 38. .A Rudabányai Vasércvonulat földtani felépítése. Magyar Állami Földtani. Intézet Évkönyvbe. 44/2. p. 327 — 637. 1956. 39. .A rudabányai vasérctelep földtani leírása. Rudabánya ércbányászata. Orsz. Magy. Bány. Koh. Egj’esület kiadványa, p. 222 — 275. 1957. 40. Beszámoló a Nemzetközi Földtani Kongresszus XX. üléséről Mexikóban. Földtani Közlöny 87. p. 113—118. 1957. 41. Paricutin, a Föld legfiatalabb vulkánja. Természettudományi Közlöny. 1/5. p. 223-227. 1957. 42. A Paricutin vulkáni földtani tanításai. Földtani Közlöny. 88. p. 101 — 110. 1958. 43. Vörschláge zűr Schaffung einer einheitUchen Terminologie für vulkanische Gesteine. Zeitschrift für angewandte Geologie 1959. 9. p. 375 — 376. 44. Az ércképződés és az érctelepek kialakulásának törvényszerűségei. A földrajz taní- tása. 2/5. p. 16-21. 2/6. p. 18-21. 3/1. p. 18-23. 1959-60. 45. Geologické a rudné pomery Fe-loziska v Rudabanyi v Madarsku. Casopis pro Mineralogii a Geologii. 3. p. 468 — 473. 1959. 46. Balogh Kálmánnal közösen: Észak-IMagyarország mezozóos hegységei. Kirándulás- vezető a magyarországi Mezozóos Konferencia résztvevői számára, p. 66 — 89. 1959. 47. Investigations in cennection with v'ulcanology in Hungary 1957—59. Acta Technica Acad. Se. Hung. Ser: Geodetica et Geophysica. 30/1—2. p. 89—97. 1960. 48. Hozzászólás Mándy T. — Ötvös E.: A nyirokkérdés és a felszíni mállás c. dolgozatá- hoz. Földtani Közlöny 90. p. 199. 196Ó. 114 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet 49. Nekotorüe oszebonnoszti geologicseszkogo sztroenija mesztorozsdenija zseleznüh rúd Rudabánya v Vengrii. Geologija Rudnüh Mesztorozsdenij. 8. p. 30 — 37. 1960. .50. Wege und Unwege dér Erforschung eines erzführenden Vulkangebietes (Börzsöny- Gebirge, Ungarn). Freiberger Forschungshefte. C. 79. p. 148 — 156. 1960. 51. Szádeczky-Kardoss E.-rel és Széky-Fux V.-val közösen: A preliminary proposition fór developing a uniform nomenclature of igneous rocks. Reports of the Internat. Geological Congress XXI. Session Copenhagen. 13. p. 260 — 274. 1960. 52. Beszámoló a vulkáni hegységek kutatásának időszerű kérdéseiről tartott vitaülésről. M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1957 — 58. évekről. 9. p. 525 — 547. 1961. 53. Le magrnatisme mesozoique en Hongrie. M. Áll. Földtani Intézet Évkönyve. 49/3. p. 979-997. 1961. 54. Á Tokaji-hegység földtani lijravizsgálatának célkitűzései. Földtani Közlöny 91/4. p. 370 373. 1961. 55. Székyné Fux V.-val közösen; Die tertiáre vulkanische Tátigkeit des Tokajer Gebir- ges. MTA Geokémiai Konferenciájának Kiadványa. 1959. 56. Az ignimbrit-kérdés alakulása és magyarországi ve'tülete. (MTA Műsz. Oszt. vitaülése 1961. február 20.) MTA Műsz. Tudományok Osztálya Közleményei 29/1 — 4. ]>. 299-322. 1961. 57. Die Rolle von Glutwolken im neogenen saueren Vulkanismus Ungarns. 5. Congr. Assoc. Géol. Carpatho-Balkanique, Bucarest 1961. 58. Tufa-,,galacsin”. Földtani Közlöny 92. jj. 236 —237. 1962. 59. Bányaföldtani munkálatok: Ércek és nemércek. Bányászati kézikönyv III. p. 602-614. 1962. 60. The role of ignimbrites in the volcanism of Hungary. Acta Geol. ()/3 — 4. p. 307 — 337. 1962. 61. Rol’ ignimbritov v vulkanizme \"engrii (Fi’emd- íszaeva). Trudü Láb. Paleovulk. Vüp. 2. p. 233-238. 1963. 62. Ignimbrites of Hungary with regard lo their genetics and elassification. Bull. Volc. 25. p. 175—181. 1963. 63. Problemü diagnosztiki vulkanieseszkich i szubvulkanicseszkich obrazovanij v Tokajszkich gorach. Trudü Láb. I’aleovulk. \'üp. 2. p. 93 - 101. 1963. 64. Die Cu-As-Vererzung von Recsk (Ung. VR). Freiberger Forschungshefte C 162. p. 29 42 1963. 65. Investigations on volcanology in Hungary 1960 — 62. Acta Techn. 43/ — 1 — 2. p. 71—79. 1963. 66. Miozáne Tuffhorizonte Ungarns. (KB.A. „Magrnatizmus” Szekció szimpóziuma Balatonalmádin 1963. május.) Acta. Geol. Acad. Sc. Hung. 9/3 — 4^. 225 — 233. 1965. 67. A Tokaji -hegység földtani vizsgálata. 1961. M. Áll. Földtani Int. Évi Jelentése 1961. évről I. p. 471 -483. 1964. 68. Mikó L.-sal közösen: A nagybörzsöny! ércesedés. M. Áll. Föltani Int. Évkönyve 50/1. p. 1 -153. 1964. 69. A Tokaji-hegység földtani vizsgálata. 19ti2. M. Áll. Földtani Int. Évi .lelentése 1962. évről. j). 349 365. 1964. 70. A Tokaji-hegység hai'inadkor előtti képződményei. M. .Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése 1963. évi'ől. j). 227 — 241. 1965. 71. fntrusion or extrusion. Acta Gt'olog. 8/1 4. p. 83 96. 19t)4. 72. Az ignimbritvulkánosság újabb kérdései. Föld to geology, 1963—1966. (Geoelieniistry, Minera- logv, Hetrology, V'olkanologvteetoniíís). .Aeta Geodesl. Geoj)hys. e( Mon(anits. Acad. Sci‘. Hung. 2/1 2. p. 89 101. 1967. 84. Developinent of inagmas an.: .Az ország természeti erőforrásainak kutatása és feltárása c. előadásához a kiemelt kutatás helyzetéről. AIT.A Föld- és Bányászati Tud. Oszt. Közi. p. 311 312. 1967. 93. A Geokémiai Tudományos Bizottság beszámolója (19(55 1967). MTA í’öld- és Bányászat i d'ud. Oszt. Közi. ji. 361 364. 1967. 94. .A Tokaji- hegység és előtere szerkezet i-vulkanológiai kapcsolata. M. Áll. Földtani Int. Évi Jelentése 1966. évj’ől. p. 21.5 — 223. 1968. 95. 1966. évi eredmények a Tokaji-hegységben. M. All. Földtani Int. Évi Jelentése 1966. évről, p.^211 — 214. 1968. 96. Kováeh Ádámmal és Balogh Kadosával közösen: Stroncium isotojiic ratipns in the Tertiarv' igenous roeks of the Tokaj Mountains, Northeastern Hungary. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 12/1 — 4. p. 79 -97. 1968. 97. A Nemzetközi Földtani Kongresszus 23. ülésszaka és a Földtani Tudományok Nem- zetközi Uniója Tanácsának ( lUGS-Council) prágai ülése, 1968. augusztus. MTA Föld- és Bányászati Tud. Oszt. Közi. 2. p. 159—167. 1968. 98. Kainozói vulkánosságunk az újabb kéregszerkezeti és petrológiai eredmények tük- rében. Acta Geogr. Debrecina 14/7. p. 177— 180. 1968. 99. Cenozoic Volcanism in Hungarj’, Guide to Kcxursion 40 C of the Internat. Geol. Kongr. (szerkesztő 20 társszerzővel). Akadémiai Kiadó p. 1 — 96. 1968. 100. Crustal developinent and mean intrusion level. Rejiortof 23^'' Session Internat. Geol. Congr. Proceadings of Sect. 2. p. 99— 105. 1968. 101. Dér Neogene A’ulkanismus Ungarns. Tschennaks Mineralogische und Petrographi- sche Mitteilungen 13/3 4. p. 321 —327. 1968. 102. Exkursion in das Vulkangebeit von Tokaj (Ungarn). Tschermaks Mineralogische und Petrographische Mitteilungen. 13/3 — 4. p. 331 340. 1968. 103. Hozzászólás Szádeczkx'-Kardoss K. osztálytitkár beszámolójához (Tudományos szervezés). MTA Föld- és Bányászati Tud. Oszt. Közi. 2. p. 207 — 208. 1969. 104. Hozzászólás Szádeezky-Kardoss K. osztálytitkár beszámolójához (Tudományos fő- feladat). AITA Föld- és Bányászati Tud. Oszt. Közi. 2. p. 217 — 218. 1969. 105. Magmás és metamorf képződmények vizsgálata. 100 éves a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI kiadás), p. 132- Í42. 1969. 106. The role of the Geological Institute in the investigation of magmatic and metamorphic formations. In: 100 Years of the Hungárián Geol. Inst. 1969. 107. Harmadkori magmás ciklusok áramlás összefüggései a Pannon- medencében. MTA 116 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet X. Oszt. „A Föld anyag- és energiaáramlásai és ezek szerepe a Pannon medencében” c. ankét anyaga p. 281 286. 1969. 108. A Kárpát- Balkáni utómagmás ércképződés petro-metallogenetikai problémái. Acta Geogr. Debrecina Tóm. 15 (Ser. 7.) p. 19 — 37. 1969. 109. Koch Sándorral közös: Alpidisch-postmagmatische Mineralisation Ungarns, ihre genetischen und paragenetischen Merkmale. Bull. 9th Congr. Carpatho- Balkan Geol. As. Acta Geol. Acad. Sci. Hímg. 14/1—4. p. 161 — 178. 1970. 110. Petro- and metallogenetic problems of postmagmatic őre formation in the Carpath- Balkan territories. 9th Carpatho-Balkan Geol. Áss. 1969. 111. A geo- tudományok negyedszázados fejlődése és eredményei hazánkban (referátum). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormány megalaktilása 25. évfordulójának tiszte- letére rendezett jubileumi tudományos ülésszak (MSzMP Hajdú-Bihar megyei Bi- zottsága). I. p. 405—413. 1970. 112. Az ásványtani és földtani oktató- és kutatómunka a KLTE-en az elmúlt 25 év alatt (korreferátum). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormány megalakulása 25. évfordu- lójának tiszteletére rendszett jubileumi tudományos ülésszak (MSZMP Hajdú- Bihar megyei Bizottsága) I. p. 413 — 415. 1970. 1 13. Development of Earth Sciences in Hungary during the last quarter of Centin^'. Acta Mineralogica et Petrographica Szegediensis. 19. p. 107 — 113. 1970. 114. A. M. Nah’n, J. Negendank társszerzőkkel: Palaeomagnetic Investigations of the Tertiary and Quaternary igneous rocks of the Tokaji mountains, Hungary. Geologi- Bche Rundschau 60. p. 727 — 743. 1971. 1 15. Zeschke-Günther: Mineral-Lagerstátten und Exploration I. Bd. Mineral-Lager- státten für Reaktoren-Material. p. 351. 200. ábra. 1 mell. F. Enke Vig., Stuttgart; ismertetése Bányászati Lapok 105. p. 66. 1971. 116. A. Gansser: Geology of the Himalayas. Intersi. Publ. London; 1964. p. 289. 149. ábra, 95 fotó, 4 tábla ismertetése. Geonómia és Bányászat. MTA Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának Közleményei, p. 359 — 360. 1971. 117. V. Széky-Fux: The Telkibánya mineralization and its Intra-Carpathian eonnexions. Bp. Akadémiai Kiadó 1970; ismertetése. Geologica Carpathica 23. p. 54. 1972. 118. UMP — Researches in Hungary Related to Geology. 1967—1970. Geochemistry, Mineralogy, Petrology, Volcanology, Tectonics, Report of the Hungárián National Committee of lUGG fór the XV General Assembly, Moseow, VII — 1. 1971. 119. Procedings in Volcanology in Hungary. lAVCEI Newsletter 1971. 6. 1971. 120. Pantó Györggyel közösen: Eleetron-probe Check of Fe-distribution in Sphalerite Grains of the Nagybörzsöny Hydrothermal Őre Deposits, Hungary. Meneralium deposita, 7. pp. 126—140. Berlin 1972. 121. Milyen volt az Atlanti-óceán őse. Geonómia és Bányászat, a Magyar Tudományos Akadémia X. F'öld- és Bányászati Tudományok Osztályának Közleményei. 5/1 2. p. 89-92. 1972. 122. Hozzászólás, Szádeczky-Kardoss Elemér: A Kárpát-Dinarid terület az új globális tektonika szemszögéből c. akadémiai vitaimlító előadásához. Geonómia és Bányászat, a Magyar Tudományos Akadémia X. Föld és Bányászati Tudományok Osztályának Közleményei, p. 171 — 174. 1972. 123. Bartha F.: A magyarországi pannonkori képződmények kutatásai, (ismertetés) Geonómia és Bányászat. A Magyar Tudományos Akadémia, X. Föld- és Bánj'ászati Tudományok Osztályának Közleményei. 5. j). 197. 1972. 124. Rodgers .íohn: The tectonicsof the Aj)palachians (az Appalache tektonikája), (ismer- tetés) Geonómia és Bányászat, a Magyar Tudományos Akadémia X. Föld- és Bá- nyászati Tudományok Osztályának Közleményei. 5. p. 199. 1972. 125. Anyagi és hatástudományok kölcsönhatása a geonóiniai szemléletben. Geonómia és Bányászat, a Magyar Tudományos Akadémia X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának Közleményei, 5. p. 241 244. 1972. 126. Interaction f)f Matni’ial- and EfÜHüsciences in the geonoinical Intuition. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 1711—3. p. 227 — 231. 1 3 I Földtani Közlöny, Hull. o/ the llunyuriati Geol. Soc. (l!)T3) 103. 117—122 (Ír. Bán yai János emlékezete (1886—1971) Kisgijörgy Zoltán* Letört egy fenyő a Hargitán ! Lehet-e találóbb hasonlattal érzékeltetni annak a tudós geológusnak halálát, aki egész életét, tudását, az utolsó iiillanatig mint tudományos kutaté), tanár, s ha kell mint ügybuzgé) és néjiét okosan szerető lapszerkesztő, egy vidéki kisváros ,, korlátáit” letörve a Székelyföld földtani kutatásának szentelte. Dr. Bánvai János 1971. május 13-án hunyt el Székely udvarhelyen, 85 éves korában. A ,,nagy generáeió” tagja volt ő is, a Hargita nagy tudósa. Dr. Török Zoltán, dr. B.vlogii Hrnő és az ő nevével, nagyon megritkult a sor. Életműve nélkül szegényebbek lennénk, tanítása, személyes példamutatása árán, gazda- gabbak lettünk. 188C. novemljer O-án született a felsőháromszéki Kézdivásárhelyen. Már az elemi iskola ])adjai között rendkívüli adottságokról, szorgalomról és zenei képességről tesz tanúbizonyságot. A polgári elvégzése után a Kolozsvári Tanító- képzőbe kerül, ahol az önképzőköri tevékenységben tűnik ki. Mint diák megírja ,,A vidék népszokásai és gyermekdalai” c. dolgozatát s jutalmazzák a Boér Gergely alapból. De figyelme egyre inkább a természettudományok felé irányul, amelyekkel már gyermekkorában eljegyezte magát. ,,Jártu?ik fel a Torjai büdösbarlanghoz. A Fortyogófürdő, a sok borvízforrás, az fogott meg e;igem a geológiának”. A budapesti Pedagé^giai Főiskola Természettudományi szakán szerez tanári oklevelet. Fiatal pedagógusként Abrudbányára kerül. Itt hívja fel J.óczv Lajos és Papp Károly figyelmét Bányai különleges földtani szemléltetőeszközök egész sorával és egy páratlan iskolai kőzet- és ásványgyűjteménnyel. Rövidesen külföldi tanulmányútra küldi a Földtani Intézet. A jénai egyetemre, majd a berlini Bányászakadémiára megy az első világháborút megelőzően, ahol az érctelérek mikroszkópi vizsgálatában szakképesíti magát. Szabad idejében szülőföldjét kutatja. Ékkor jelenik meg első jelentősebb tanulmánya a Földtani Intézet kiadásában a Bárót -aj tai barnakőszénterületről, ekkor hívja meg I ÓCZY Lajos az -Intézet külső munkatársának. Visszatérve Abrudbányára, a Botes-hegy aranytartalmú ércteléreinek vizsgálatában, az itt egészen lijszerű, kalkográfiai módszert vezeti be. Iskolája gyűjteményét közben hatalmas tudományos kollekcióvá duzzasztja. Sűrű egymásutánban jelennek meg magyar, román, német és francia nyelvű geológus. Bárót — Románia. 118 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet szakközleményei és érdekfeszítő tudományos népszerűsítő írásai. Elsőben sző- kébb pátriájának földjét kutatja. Az erdővidéki lignittelepek kutatásában tesz tanúbizonyságot bányaföldtani ismereteiről, megírja szülővárosa környékének geológiáját, miközben a Barcaság földtanáról és az Olt-szoros kialakulási viszonyairól értekezik. Tanári állásra kap meghívást Konstantinápolyból, majd a Budapesti Tanszermúzeum ajánlja fel állását. De a fiatal Bányai Jánost nem csábítják ezek a lehetőségek. 1916-ban megnősül, majd a Székelykeresztúri Tanítóképző tanára lesz. ííz a nekivaló légkör és munkalehetőség. Itt folytatja tudományos és nevelői tevékenységét. Széleskörű támadalmi munkát fejt ki, a könyvtár, a néjidalestek és tudományos ismertetői által. A pedagógus ])álya mellett ideje van bejárni Délkelet -Erdély földjét. Tanulmányozza az ásvány- vizeket, elvégzi azok üledékeinek geokémiai vizsgálatát, feltérképezi a Hargita- vidék motettáit, tanulmányt ír a székely kereszt úri gázterület geológiájáról. Magmás kőzettani tanulmányokat végez és megírja a Hargita központi részének geológiáját. Közben nagy szeretettel foglalkozik őslénykutatással és élete végéig kitartó szenvedéllyel a botanikával. Ilyennek kellett lennie — sokoldalúnak egy vidéki kutatónak. Gazdag és jól felszej’elt egyéni könyvtára később a vidék dokumentációs központjává válik. 1921-ben Mrazec felkéri a bukai’esti Geológiai Intézet külső munkatársának, 1926-ban pedig a kaliforniai Haop2>kins Marién Institut meghívja az ottani sósvizek tanulmányozására. Életében fordulópontot jelent 1931, amikor Székelyudvarhel^^e helyezik tanárnak. Még ebben az évben megindítja a Székehjség c. ,,a Székelyföldet és né])ét ismertető havi folyóirat”-ot, amelynek oldalain 13 évig páratlan módon szolgálja rendíthetetlenül a szakmája, a néjmajz, a hely és kultúrtörténet, a tudománynéjjszerűsítés művelésének és terjesztésének nemes feladatát. Nagy- tekintélyű szakemberek szólanak a néphez a kisvárosi folyóii’at oldalairól, amelynek tudományos-információs oldala valóságos tükörkéjie az 1931 1944 közötti időszaknak. A Székelység külön mellékleteként jelennek meg a székely- földi geológiai kutatások eredményei, amelyekben főleg a hasznosítható ásványi nyersanyagokkal és a fürdőélet fellendítésének kérdésével foglalkozik. A mellék- letekből állítja össze 1938-ban ,,A Székeli/föld fennészeti kincsei és csodás ritka- ságai” c. munkáját. Egyre szélesebbkörű kutatóteiáiletet választ. Munkastílusát az alai)kutatá- sok eredetisége és a gyakorlatiasság jellemzi. Módszerének fő vonása a követ- kezetesség, az alaj)osság, a szakkai)Csolatok kié])ítése, a szakirodalom időszerű ismerete és eredményeinek alkalmazása a helyi viszonyokhoz. Tevékenysége ez időszakának legkiemelkedőbb megvalósítása a székelyudvarhelyi Borvíz- kutató Intézet megalakítása és az emlékezetes Hargita-exi)cdíciók kezdemé- nyezése és megszervezése. Az előbbinek égisze alatt megkezdett munka később kiteljesedést nyert a Délkelet- Erdély ásványvizei és gázöndései cím alatt inegírt, j)Ost humus kiadást váró nagy munkában. Az emlékezetes Hargita- exj)C(h'ciók ma is követendő j)éldára ösztönző gyakorlata, hatalmas tudományos és ismeret halmazt eredményezett, s műhelyévé vált az építő vitáknak éseszme- c.seréknek. IhÁNYAi János felleltározta a Hargita-vidék ásványi kincseit, felfedezi Erdő- vidék új kincsét, a minőségéről ismert erdőfülei diatomaföldet. Az AmjJiora bányaiána nevű kovainoszat l)cszél arról, hogy itt őslénytani felfedezések is dicsérik nevét. Megírja a Kis-Küküllő és a Homoródok völgyének geológiáját, tanulmányozza a vi(lék iszapforrá.sait. A hargitai opálbarlang, a dobostorta- K i s ja, 1928. IV. évf. 4—6. sz. ;0. A Lucs-tó környéke Csík-megyében. Ifjú Erdély, VI/11. Kvár., 1928. !1. Orbán Balázs és a Hargita-monográfia. Véndiákok Lapja, IV/4 — 6., 1928. 12. A Székelyföld mondával megszentelt helyei. Ifji'i Erdély, VII/4., 1928. "i. Újabb pénzforrások. Alagj-ar Nép, VlII/10. sz. 1928. !4. Torjai Büdösbarlang, Ifjú Erdély, 6. sz. 1928. 15. Székelykeresztúr. Honismeret, Magyar Nép, A"III/26., 1928. 16. Erdély ásványvízgazdasága. Pásztortűz, IV/7. Kvár., 1929. 17. Alsórákos és környéke. Erdélyi Tirrista, 1929. !8. Turistafeladatok a Székelyföldön. uo. 3 — 4. sz. 1930. ' 9. Székelyföld mint fürdőország. EME X. vándorgyűlése, Nagyenyed, 1931. '•0. Orbán Balázs Szejkefürdője. Erdély, XXVIII. k. Kv'ár., 1931. 1 1. A székely Hargitáról. Földgömb, ÍI/4. 1931. f2. A Szent Anna-tó mint sportközpont. Erdélj’i Turista, 1. sz. 1931. ■ 3. Orbán Balázs (Emlékbeszéd a Homoródalmási barlangnál 1931. VI. 14-én O. B. I születésének 100 évfordulóján) Székelység I/l. sz. Szuvh., 1931. 4. Bölöni Farkas Sándor levele. Székelység 1/3. sz. Szuvh., 1931. 5. Likaskövek. Székelység, II/2. sz. Szuvh., 1932. 6. A székelv rov’ásírás újabban felfedezett emlékei. Székelység, III évf. 3 4. sz. Szu\'h., 1933. !7.A csíkszentimrei új büdösfürdő. uo. 5. sz. 18. 100 éves a Székelyföld első leírása. Székeh’ség III/9 — 10., Szuvh., 1933. ^9. Székelyudv'arhely város ismertetése. Székelység, III/6., Szuvh., 1933. jO. Kőcsűr a Vargj-as-patak völgj^ében. Ifjú Érdély, XIII., 1933. |l.Új növényi ritkaságimk. Székelység, IV/9 — 10. Szuvh., 1934. Í2. A Küküllők forrásvidékén. Ifjú Erdély, XIV. 1935. 3. Dobogófürdő. Tfji'i Erdély, XIV., 1935. 3 Földtani Közlöny 122 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet 44. Borszék ezelőtt 100 évvel. Székelység VI/9 — 10., Szuvh., 1937. 45. Bíró Lajos. Székelység, VII/1 — 2. Szuvh., 1938. 46. A Székely Nemzeti Múzeum uo. 6 — 7. sz. 47. A Szent Anna tó és környéke. (A Székelység melléklete) Szuvh. 1940. 48. A Maros és az Olt eredete. Erdélyi Múzeum, XLV/1— 4. sz. Kvár., 1940. 49. A geográfus Orbán Balázs. Földr. Közi. LXVIII. 1940. 50. A Gyilkostó. uo. 51. Adatok a Gyalui-havasok központi részének flórájához. Scripta Bot. Musei. Transilv. III. Kvár., 1944. 52. Gyakorlati útmutató az érctelepek biokémiai vizsgálatához (ismei’tetés) Földt. Közi. XCI/4. 1961. 53. A mérnöki geológia kézikönyve (ismertető) Földt. Közi. 1963. 3. sz. 54. Fehérvasérc. Előre, 1967. VI. 25. 55. A trassz. Hargita, 1970. I. 8. 56. A hazai flóra lijdonsága, Hargita, 1970. 111. 28. 57. A fehérföld, Hargita, 1968. VII. 21. 58. A krémmárvány, Hargita, 1970. V. 30. Földtani Közlöny, Bull. of the flungitrinn Geol. Soc. (1073) 103. 123—135 Téglciagycigok és azok szemcsefrakcióinak vizsgálata Bálint P.* Vdvardi M* Bzántó F** Patzkó A** (t) ábrával, 4 táblázattal) Ó s s z e f o g 1 a 1 á s: Szerzők á jellegzetes hazai típusagyaggal és ezek 4 ... 4 szemcse- frakeiójával röntgeiuliff rakeiós, jieptizáeiós, szeineseanalízis, szorpeiéis, kationcsere és kerámiai vizsgálatokat végeztek. Mi'gállapították, hogy a \ izsgált agyagok röntgeiuliff'rakciós elemzéssel meghatározott agyagásvány tartalma nincs összhangban azok kerámiai tulajdonságaival. A peptizál- hatóság, a szemcseeloszlás viszont szoros kapcsolatban áll az agyagok kerámiai jellem- zőivel. \ égeredménybt'n a vizsgtilt téglaagyagok minőségét döntően nem a röntgendiffrakciós vizsgálattal kimutatható agyagásványt art alom határozza meg, hanem a szemcseeloszlás, a peptizálhatóság és a legnagyobb disz]jerzitásfokú frakciók agyagásvánjdartalma, amely- re ezek szor])ciós kaj)acitásából és kationcserc kéj)ességéből jól lehet következtetni. Agyagok ásva 1130 összetételének vizsgálati módszerei Irodalmi áttekintés A téglaagyagok olyan színesre égő, 1150 1400 °C-on olvadó, többnyire üledékes kőzetek, melyek feléjtítésében az agyagásványok mellett a kvarc, földpát, kaiéit, dolomit és egyéb kismennyiségben jelenlevő kísérő ásványok is részt vesznek. A téglaagyagok geológiai koruk, keletkezési körülményeik, ásványi össze- tételük és technológiai tulajdonságaik alapján osztályozhatók. Albert (1967) felhasználhatóságuk, ill. technológiai ttüajdonságaik alapján meszes és mész- szegény, ill. -mentes, ezeken belül kis-, közepes-, kéjtlékeny- és nagyképlékeny- ségű agyagokat különböztet meg. A mészszegény (kalcit + dolomit tartalom < 8%) agyagok általában alacsony (950 1050 °C) hőmérsékleten tömörre égethetők, s megfelelő kéi)lékenység esetén nagyszilárdságú íágyálló épület- kerámiai termékek előállítására alkalmasak. A meszes agyagok tömörre égési hőmérséklete magasabb (>■ 1100 °C) és az olvadásponthoz közel áll. A téglaagyagok agyagásványai a kaolin-, illit-, a montmorillonit- (szmeklit) és a klorit csoportba tartoznak. X. Biehl (1964) ajánlása alapján a tégla- í^igyagok aszerint, hogy mely agyagásvány van túlsúlyban bennük, három fő csoportba oszthatók. Az első csoportba a montmorillonit, a másodikba az illit és a harmacükba a kaolinit tartalmú agyagok tartoznak. * SZIK.K.TI •*’ J.4TE, Kolloidkémiai Tanszék 3* 124 Földtani Közlöny lü3. kötet, 2. füzet Az agyagok kerámiai tulajdonságainak kialakításában döntően az ásványi y összetétel játszik szerejjet, melynek meghatározására számos vizsgálati mód- ^ szert alkalmaznak. Ezen módszerek részben kémiai, részl)en fizikai vizsgálato- \ kon alapulnak. A kémiai vizsgálati módszerek közül a legrégibbek az ún. . *, racionális elemzési eljárások. Ezeknek az a feltételezés az alapja, hogy az agyagásványok kénsavas kezeléssel, izzítással stb. — elbonthatók és ily módon elkülöníthetők az agyag egyéb komponenseitől (Seger és Berdel, Kallauner és Matejka). Grofcsik és Vágó (1952) kombinált módszert dob | goztak ki az ásványi összetétel DTA, i’öntgen vizsgálat és az oxidos elemzés | alapján végzett számítással való meghatározására. A tisztán kémiai elemzésen I alaj)\iló Hofmann — Haacke (1962) módszer kizárólag kevésszámú össze- | tevőből felé])ülő agyagok esetébeji, közelítő mennyiségi ásványi összetétel 1 meghatározását teszi lehetővé. E módszer szerint a kaolinit, csillám, illit és ; a kvarc elválasztása, ill. mennyiségének kiszámítása szelektív kémiai oldékony- • ságuk, az oxidos elemzés és az egyes ásványok ismert oxidos képletei alajjján j végezhető el (Pl. kaolinit; AI2O3 • 2 SÍO2 • 2 H2O). A tisztán kémiai elemzésen 1 alapuló módszereknek az agyagásványok változó kémiai összetétele szab I határt. I . Keeling (1961) olyan eljárást dolgozott ki, melynek segítségével valamely I nyersanyag agyagásványtartahnának számítása korrigált (csupán az agyag- 3 , ásványok szerkezeti v. kristályvizéből származó) izzítási veszteségük és ned- ^ . vesség adszorpciójuk meghatározása ala2:)ján végezhető el. A tisztán kaolinitből felépülő agyagokat nagy izzítási veszteségük és csekély szorpciós nedvesség- tartalmuk jellemzi. Az illitdús agyagok a kaolinoknál kisebb izzítási veszteség- * gél és nagyobb szorpciós nedvesség felvétellel rendelkeznek. A montmorillonit- ban gazdag agyagokra az előzőekhez viszonyítva még kisel)b izzítási veszteség és még nagyobb szorpciós nedvességtartalom jellemző. Az ásványi összetétel fizikai módszei’ekkel való meghatározására legismer- tebbek a termikus — és a röntgenvizsgálatok, ill. eljárások. Takáts Boros (1964) az agyagok egyes ásványi összetevőinek kiszámítására olyan termikus módszert dolgoztak ki, amely a derivatogramok kvantitatív kiértékelésén alaj)szik. A módszer csak kevésszámú alkatrészt tartalmazó agyagok esetén, ill. csak olyankor használható, amikor az egyes termikus csúcsok egymást nem zavarják. Ugyancsak kevésszámú komponenst tartalmazó agyagok ásványi ö.ssze- tételének mennyiségi meghatározására a termikus módszerek közül Holdridge (1969) a I)TA-t is eredményesen alkalmazta. A mennyiségi röntgenanalízis ala])ja, hogy az agyagokat feléj)ítő ásványi komponensek a difíí-aktograinon jellemző reflexiós csúcsokat eredményeznek s ezek intenzitása (a csúcs magassága, ill. területe) az ásványi kom])onens mennyiségének függvénye. Nárav - Szabó ,1. és IbÓTER Tiborné ( 1967) belső standardos röntgendiffrakciós módszerének megfelelően a vizsgálandó anyag- hoz ismert mennyiségű MgO-t kevernek, felveszik a röntgendiffraktogiainot, s az egyes komponensek mennyiségének számítását a komponensekre jellemző állandók és reflexió intenzitások alapján megl'elelő ké])lettel számítják. ' ■' Az egyes ásványokra jellemző állandókat etalon anyagok segítségével mérik. Az ásványi komponensek ily módon kapott mennyiségeit ö.sszeadják é.s lOO-ból levonva a röntgenamorf fázis mennyiségét nyerik. Jl. J. Gibbson (1967) röntgenvizsgálat i módszerében bol.ső standardként boehmitot használ és az etalon ásványt különféle extrakciós eljárásokkal magá- 1,: Báli n t, U fi V fi r fi i, S z fi ti t ó, I' ft t z k ó: Tétflfifujiifif/ok . . . 125 1)61 a vizsgálandó agyagból vonja ki. Ezáltal az ásványok kristályosodottsági fokából, s azok ősszel ét (dél kmi Íev() különbségekbe')! ad()dó értékelési hibákat kiküszöbölik. Irodalmi adatok szerint az agyagok kerámiai tulajdonságait döntően ásványi- és szemeseösszetételük, valamint ioneserekaj)aeitásuk határozza meg. Albert (1905) szerint az agyagok képlékenysége annál nagyobb, minél több agyag- ásványt, közöttük montmoidllonitot tartalmaznak, s ezeknek minél nagyobb mennyisége található a finom szemeséjű alkatrészek mérettartományál)an. Hüfm.an (1907) egyenes összefüggést állaj)ított meg a mont morillonit-tartalom és az agyagokból készített idomok hajlít()szilárdsága között. Alviset (1900) az agyagok ásványi összetétele és .száradási érzékenysége között talált össze- függést. Mindezek aláhúzzák a kerámiai nyersanyagok ásváinyi összetétele meghatározásának fontosságát . Vizsgálati nujflszerek és kísérleti eredmények Vizsgálataink során öt hazai típu-sagyag röntgendiffrakciós vizsgálati mód" szerrel ka])ott ásványi összetételét, .szemeseanalízisét, kerámiai jellemzőit, ezen- kívül az agyagok 4 — 4 frakciójának kationcsere-ka])aeitását, szorpciós nedves- ségfelvételét és minőségi löntgendiffraktogramját határoztuk meg, ül. vettük fel. ^'izsgáltuk, hogy a téglaagyagok és azok frakcióinak mely ásványtani, kémiai, fizikai és kolloidikai jellemzői hozhatcik összhangba az agyag kerámiai tulajdonságaival. A röntgendiífrakei()s vizsgálatokat a SZIKKTI Szilikátkémiai Osztályán, a peptizációs-, szemcseanalízis vizsgálatokat és az agyagfrakciók előállítását a Szegedi Jcizsef Attila Tudomány Egyetem Kolloidkémiai Tanszékén, a szorpciós-, kationcsere- és kerámiai vizsgálatokat a SZIKKTI Durvakerámia és Szigetelőanyag Osztályán vt'geztük. Mennyiségi röntgenanaiízi.s Az agyagok mennyiségi röntgenvizsgálatát Náray— Szabó és Péterné módszerét külső standardos eljárással kombinálva (1971) Rigaku — Denki röntgendiffraktométerrel végeztük el. Külső standardként Ni lemezt használ- tunk, s ezzel a belső standard előkészítéséhez, beméréséhez, a minták homoge- nizálásához szükséges időt megtakarítottuk a pontosság csökkenése nélkül. A módszer pontossága 10 relatív és 3 5 abszolút %. A külső- és belső standar- dos vizsgálati módszeri'el kapott adatok jó egyezést mutatnak. Az agyagok ásványi összetételét az I. táblázat tartalmazza. A peptizációs ojttimnm meghatározása Az öt hazai tÍ2)usagyagból olyan 10%-os szuszjjenziókat készítettünk, ame- lyek szárazanyagtartalomra .számolva 1, 2, 3, 4, és 5% Nag PO^-t tartal- maztak. Ebből a célból porcelántálba bemértünk 10—10 g szárazanyagtartabnú mintát 50 — 50 ml desztillált vízzel péppé kevertük, s rendre 2, 4, 6, 8 és 10 ml 5%-os Na,P04 oldatot adtuk hozzá. A szuszpenziókat üvegbottal jól elkeverve szobahőmérsékleten 1 napig áll- ni hagytuk. 126 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet Hazai típusagyagok ásványi összetétele, % Mineralogical composition of typical Hungárián clays I. táblázat — Table I. Megnevezés Paksi sárga iÖSZüS Kisbéri kék Bakony- szt. Lászlói kék Fehérgyar- mati barna Tiszaberceli kékesfekete Kaolinit 10 13 10 4 2 Montmorillonit 3 9 3 5 18 Iliit 1.5 21 13 4 5 Klorit 3 2 4 4 — Röntgenamorf - 11 22 39 41 Kvarc 32 16 21 32 26 Földpát 14 7 3 12 8 Kalcit 9 12 14 — — Dolomit 14 9 10 — - Különböző típusagyagok centrifugálással elválasztott finom frakcióinak mennyisége (d ^ 0,4 fim) Peptizable fraction of various clay types (d S 0,4 fim) II. Táblázat — Table II. Minta megnevezése Peptizálható menny iség,% Na, PO,,% (hidegen) 1 2 3 5 Paksi sárga löszős 4,0 6,0 7,8 9,0 11,2 Kisbéri kék 3,5 5,8 8,5 12,0 13,2 Bakonyszentlászlói kék 5,5 8,2 11,0 13,0 15,3 Tiszaberceli 10,9 18,0 23,6 25,7 26,7 kékesfekete 6,6* 14,4* 20,0* 26,0* 25,1* Fehérgyarmati barna 16,0 25,5 31,0 31,5 33,0 A *-gal jelölt számok a Na^ COj-os bepárlással végzett peptizálás eredményei. Másnap a rendszerekből 1%-os vizes szuszpenziókat készítettünk, azokat többször fel- ráztuk és 1 napig ismét állni hagytuk, hogy jól peptizálódjanak. Ezután álló ülepítéssel (10 cm-es ülepítési magasság mellett 8 ó. 30 pere alatt) elkülönítettük a 2 /xm-nél nagyobb átmérőjű részecskéket és a szuszpenzióban maradó részt a Zuglói Gépgyár által gyártott BD — I jelű centrifugával 2880-as fordulatszámmal 10 percig centrifugáltuk. Tíz perc szögcentrifugálás után a d < 0,4 ym részecskék már nem centrifugálhatók. Az így nyert finom szuszpenzió, ill. szolaliquot részét 105 °C-on porcelántálban bepároltuk és megmér- tük a szárazanyagtartalmát, amely megadta a peptizálható rész mennyiségét (d < 0,4 ^m). A tiszaberccli mintánál a Buzágh — SzKPESi-féle nátrium- karbonátos bepárlásos el- járást is alkalmaztuk. A vizes szuszponziókat szárazanyagra vonatkoztatott 5% NajCOj hozzáadása után vízfürdőn szárazra pároltuk, majd őrlés és szárítás után készítettük el az 1%-os vizes szuszpenziót. A továbbiakban ugyanúgy jártunk el, mint a hideg kezelés- nél. A kísérleti eredményeket a TI. táblázatban foglaltuk össze. Az első három minta esetében 5% Nag P04 tartalom mutatkozott optimális- nak, míg a tiszalterceli és a fehérgyarmíiti mintánál 4% is elegendő volt a maximális peptizáció eléréséhez. A kétfajta peptizálhatóság viz.sgálati eljártis eredményei között általában nincs nagy különb.ség. H á l i V t , Ij (I V (t r d i. Szántó, P a t z k ó : Tégltuigifaf/ok . . . 127 Szemcseanalízis Az előzőekben ismertetett peptizációs optimumnak megfelelően a paksi, visbéri, bakonyszentlászlói agyag esetében szárazanyagra vonatkoztatva 5%, i tiszaberceli és a fehérgyarmati agyag esetében 4% Naj P04-tal kezeltük a nintákat, majd 1%-os vizes szuszpenziókat készítettünk és Andreasen cészülékben 20 ern-es ülepítési magasság mellett ülepítettük. A kísérleti ered- nényekből a vizsgált agyagokra vonatkozóan megszerkesztett granulometriai 'örbét az 1. ábra mutatja l)e. összehasonlítva a granulometriai görbéből meg- latározható finom rész (d ^ 2 prn) mennyiségét a pei)tizálható rész (d < 0,4 im) mennyiségével megállapítható, hogy a minták sorrendje egy eset kivételé- el azonos. d pm . ábra. Hazai típusagyagok granulometriai görbéi. Jelmagyarázat: 1. Paksi agyag, 2 . Kisbéri agyag, 3, Bakon} szentlászlöi ag>'ag, 4. Fehérgj-arraati agj-ag, 5. Tiszaberceli agyag 'ig. 1. Granulometric curves of typical Hungárián ciays. L e g e n d: 1. clay from Paks, 2. clay froin Kisbér, 3. clay from Bakonyszentlászló, 4. clay from Fehérgj’arinat and 5. clay from Tiszabercel Agyagfrakciók előállítása és minőségi röntgenanalízise Az öt hazai típusagyagot a granulometriai görbék alapján 4 4 frakcióra •ontottuk. Az agyagmintákat a peptizációs optimumnak megfelelő Na3P04-tal ezeltük. V’alamennyi mintát l°o'OS szuszpenzió töménység és 15 cm ülepítési magasság mellett 0 percig ülepítettük, s így elválasztottuk a 10 /tm-nél nagyobb átmérőjű részecskéket. Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet 128 A szuszpenzióban maradó részt tovább ülepítve 2 óra után elv^álasztottuk az 5 — 10 ym átmérőjű frakciót. Ezután a Zuglói Gépgyár által előállított BD — I jelű centrifugával 2880-as fordulatszámmal 10 percig tartó szögcentrifugálással elkülönítettük ad ^0,4 fim frakciót. A 0,4 — 5 fan átmérőjű részecskéket a centrifuga üledékből nyertük Tekintettel arra, hogy a paksi és kisbéri agyagok finomfrakciójának mennyisége nem jellemző, ül. viszonylag kis mennyiségű, ezért ezen agyagokat más méretinter\ allumokra frakcionáltuk szét, mint a többit. A legfinomabb frakció ebben az esetben a d ^ 2 fim részecskéket tartalmazza. Az agyagok a fenti 4 4 frakciójának minőségi röntgenvizsgálatát ugyancsak Rigaku Denki röntgendiffraktométerrel végeztük el. A paksi, kisbéri, bakonyszentlászlói, fehérgyarmati és tiszaberceli agyagok frakcióinak minő- ségi röntgendiffraktogramjait a 2., 3., 4., 5. és 6. ábrák mutatják be. Ezekből megállapítható, hogy a kvarc a d j> 10 ^um-os frakcióban az agyagásványok pedig a d 1 t, l. fi r (t r (I i, iS' z (i n I ú, l' tt t z kő: 7'<’(/laagiia 10 /iim 0,2 2 .5-10 ftin 2,1 18 2- 5 jutn 3,2 24 < 2 /írn 3,t) 27 Kisbéri kék teljes 2,4 22 >10 jUrn 1,0 18 5-10 fim 2,3 21 2- 5 fim 3,1 27 < 2 fim 4,2 41 Bakonyszentlászlói kék teljes 2,5 20 > 10 fim 0,5 11 5-10 /írn I." 17 0,4-5 fim 2,5 20 <0.4 fim 6,0 61 Fehérgyarmati barna teljes 6,6 52 >10 fim 1,4 21 5-10 fim 4,7 46 0,4-5 fim 6,6 52 < 0,4 fim 10,6 80 Tiszaberceli kékesfekete teljes 1 8,5 54 >10 pm I 1,8 1 25 5-10 fim 6,5 ' 51 0,4 5 fim 1 8,2 1 53 1 <0,^ fim 1 10,8 1 i 63 A meghatározáshoz 10 — 10 g 0,1 mm-es szemcsefinomságúra aprított agyagot mértünk be (0,01 g pontossággal) 100 ml-s rázó, ill. mérőhengerekbe. Az anyagot tartalmazó hengerekbe rendre 50 — 50 ml 0,1 n, 0,2 n, 0,5 n, 1 n és 2 n NH4CI oldatot pipettáztimk. 8 órás itenzív rázás után az agyagszuszpenziót szűrtük, a szűrletből 20 ml-t 100 ml-s mérőlombikba pipettáztunk és azt desztillált vízzel jehg töltöttük. Ebből a törzsoldatból 10 ml-t titráló lombikba pipettáztunk és 2 csepp fenolftalein indikátort, valamint 5 ml formaldehid oldatot hozzáadva 0,1 n XaOH-dal rózsaszín átcsapási színig titráltuk. Párhuzamosan az előzőekben leírtakkal a 0,1 n, 0,2 n 0,5 n, 1 n és 2 n NH4CI oldatokkal vakpróbát is készítettünk. A kationcserekajiacitást 100 g agyagra vonatkoztatva mg.ekv-ben adtuk meg. Az agyagra vonatkozóan kapott ion- ^rekapacitás értékeket az NH4CI oldat koncentrációjának függvényében ábrázoltuk, s az agyagra jellemző kationcserekapacitási értékként a kapott ^örbe maximumának megfelelő értéket fogadtuk el. Az öt hazai típusagyag és izok frakcióinak kationcsei'ekapacitás értékeit a III. táblázat tartalmazza. 132 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet I Az agyagok képlékenységének és hajlítószilárdságának meghatározása Az agyagok kéjáékenységének meghatározását Atterberg módszerével végeztük el. Atterberg szerint az agyag képlékenységét (A) a folyási és sodrási határainak különbsége adja meg. Folyási határ (F) az a százalékos víztartalom, amely mellett a Cassagrande készülék csészéjébe kent agyagmasszában kiala- kított szabványos árok 25 ütés hatására 10 mm hosszban összefolyik. Sodrási határ (S) az a százalékos víztartalom, amely mellett az agyagból sodort 3. . .4 mm vastag hengerkék töredezni, ül. repedezni kezdenek (A = F — S). A folyási határ meghatározásához használt Cassagrande készülék egy forgatható víz- szintes tengelyre emelőszerkezet közvetítésével felszerelt rézcsésze, amely a forgatható tengelyhez csatlakozó hajtókarral 10 mm magasra felemelhető és onnan keményfa alapra szerelt keménygumilapra ejthető. A készülék rézcsészéjébe kb. 50 g agyagmasszát 12 mm-es vastagságban bekenünk, a szabv'ányos árkolókéssel a masszába ái’kot vágunk, s meghatározzuk azt az ütésszámot, melynél (a forgatókart 2 ford/sec sebességgel forgatva) az agyagmasszában vágott árok szélei 10 mm hosszban összefolynak. A csészében levő massza nedvességtartalmát meghatározzuk, s az ütésszám meghatározást még négy, különféle nedvességtartalmú masszánál elvégezzük. A különböző ütésszámokhoz tartozó víztartalmakat koordináta rendszerben ábrázol- tuk, s a kapott egyenes segítségével az n = 25 ütésszámhoz tartozó nedvességtartalmat leolvasva, a folyási határértékét kaptuk. A sodrási határ meghatározásához az agyagmasszát gipszlapon vékonj- hengerekké sodortuk. Ezt a műveletet addig folytattuk, amíg 3 — 4 mm-es hengerátmérő mellett az agyag repedezni, morzsolódni kezd. A sodrási határt az ezen állapothoz tartozó agyag- nedvesség meghatározásával nyertük. Az öt hazai agyag képlékenységi értékeit a IV. i táblázat tartalmazza. A száraz hajlítószilárdság meghatározásához az agyagból, ill. a belőle készített masz- szából fémformában kézi bedöngöléssel 70x lOx 10 mm méretű hasábokat formáztunk és azokat előbb szobahőmérsékleten, majd 105°C-on tömegállandóságig kiszárítva 5 crn- es alátámasztási közt biztosító ékekre helyezve megfelelő erővel törtük. A hajlítószilárd- gágot az alábbi egyenlet alapján számítottuk: ó/, = 3/2 (kp/cm=) ‘ sz ■ V- ahol p a törőerő (kp) 1 az alátámasztási köz (cm) sz a próbatest szélessége (cm) v a pró- batest vastagsága (cm). Az öt hazai típusagyag hajlítószilárdsági értékeit a TV. táblázatban mutat juk be. Hazai tfpusaRyaKok aRyaRiísványtartalma, peptizálliat6s;ÍRa A, frakciója, AttcrljerR-fóle kcpIókenysCRe ós hajlít <'. szilárdsÓRa Clay mineral content, peptizable aiui A fractions, .\tterbcrR plasticity and ricxiiiR .streiiRtb of typical HunRarian clay I IV. táblázat — Table IV Mints duration by the BD — cent rifuge of 2880 revolution number. The particles of 0.4 ... 5 /mi diameter were recover ed from the sediment of the centrifuge. Since the (|uantity of the fine fraction of the Paks and Kisbér clays is nőt characteristi and/or of ndativfdy low (juantity, these clays were fractionated intő size ranges other tha' the rest. The finest fraction in tliis case contains the particles of d ■ 2 /un. The qualitativ X-ray analysis of the above 4. . .4 fraction of the clays was carrii'd out by the use of th Rkíaku— 1 )enki X-ray ditfraetometer, too. The qualitative X-ray diffraetograms of th exjierimental clay samples arc shown in Fig. 2, 3, 4, 5 and fi.. It can be found on thes that r|uartz is enrii'hed in the d > 10 //m, the clay minerals are in th(! d < 10 /un fractioi The sorption wati'r uptake of the clays was characterized, after Keeeing, in terms ( the ((uantity of water absorlxíd during 24 hours from air moisture, a quantity alwa\ lowei’ than that ahsorbívl beforíí the reaching of the State of erjuilibrium. Defined accon ing to Keelinií’s method, the sorjition moisture is the amount of moisture adsorhr during 24 hours by a clay com|)l(ítely dried at. 105 gi’ound t.o 0.1 mm mesh size an beid fór 24 hours in an air of 73% relatíve moisturi', in referred to the volunie of ti ÁNDORNÉ 1969; SZENTIRMAI 1. VÉGH SÁNDORNÉ 1972.). Megjegyzendő, hogy a j)eriglaciális szoliflukciós ületlékeleggyel kitöltött, széles, lapostul])!! völgyek vízfolyásai a Solymári-völgy esetében az Arany- patak mentén, a mederben egymásra halmozódott durva kőzetblokkok itavisztikus jelenségek. Összehalmozódásukban a holocénben bevágódó patak- nz eróziós hatása nyilatkozik meg, oly módon, hogy a periglaciális szoliflukciós mlgytalpi üledékelegy kiisza])olható elegyi’észeit a víz elhordja, ugyanakkor .'iszont reliktumként hátramaradnak, s a mederágyban egymásrahalmozód- ,iak a benne szórtan mutatkozó kőzetblokkok. 1 E jelenség klasszikus példáját a hasznosi völgyben (Ny-Mátra) 1972-ben nérnökgeológiai célú fúrások és aknák telepítésével részletesen felvettük. 5ZABÓ J. (1872) a hasznosi völgy szelvényéből írta le először — az Arany- )atakkal egyező eredetű — periglaciális szoliflukciós durva kőzetblokkos aciest, amit a korabeli aktuogeológiai ismeretek birtokában még moréna-kép- ,;ődménynek tekintett. A patakmeder durva kőzettuskóinak, kőzetblokkjainak ■redete azonos az előző példáéval. , Az Arany-patak völgy völgytalpi üledékelegyének az óbudai felsőpleiszto- •én Duna-üledékek felszínére történt legyezőszerű kihelyeződése a folyóvízi 4 Földtani Közlöny 138 Föhltitni Közlöny 103. kötet, 2. füzet 1 — 2. ábra. }’eri(íliUÍ;Uis szolilliikci6s durva töruielíkblokkokat tartalmazó völnytalpi üledvkelCKy Szabó J. (1872) klasszikus liasznosi (Ny-Mátra) szelvéiiyóhöl (baloldali köp) A liasznosi patak mederszelvényóben (2. ilbra) mutatkozó andezit-tuskók az 1. ábrán szemléltetett periRlaeiális szolillukciós üledékeleKy finomabb szemcséjű elegyrészeinek a kiiszapolása után mint atavisztikus jelenséjíek. mint a völgytalpi kitöltésanyag reliktumai maradtak vissza. Abb. 1 — 2. i’eriglaziale soliriuktionssedimentmisclning an dér Talsolile, mit groben Gesteinsblöeken, aiis dem von J. Szabó (1872) beschricbenen klassischen Profil von Hasznos (West-Mátra) (links). Die im Flussbettprofil des Haclies von Hasznos (Abb. 2) sielitbaren Andesitbloeke sind als atavistiselie Ersebeinun- gen nach dér Abschlilmmung dér feinkörnigeren Komponenten dér in Abb. 1 veranschaulicliten periglazialen Soll- fluktionssedimentniisdiung, als Reliktc des die l'alsolile ausfüllenden Maleriales zurüekgeblieben összlet lerakódását nyilvánvaló üledék hézaggal követte. A Duna-vonal idoköz- hen végliement K-re tolódása, 2 3 kilométeres eltávolodása a völgytorkolat- tól viszont inegakíidályozta, a közbeiktat ódott széles, esés nélküli j)árkánysík kialakfdásával avölgytalpi periglaciális szoliflnkciós üledékelegy túlzott tovább- nyoinulását a Duna leié. Az üledékelegy ily módon megrekedt ti í’elsöpleisztocén ])árkánysík (terasz) íelületén, :i közelbegységi törmelékanyiig nem jutott el a szinkron Duníi-hordalékba. A tanulmányozott példa idkalimis arni, hogy a jieriglaciális Duna-hordalék közelbegységi törmelékanviigtartabnát, s a bozzá- elegyedés körülményeit tisztázzuk. Amennyiben a Duna ak pc'riglaeiális szóld lukciós üledékelegyét egészében átvette és to\ ábbszállílotla. K következtetésnek megfelel a térképezési ta])asztalat, miszeiint a dombor- zatos részeket csak a mindeli (édesvízi mészkő fedővel), s a közé])sőwürmi (Ila terasz) Duna-hordalék szegélyezi. Az egyik kiemelt, magas terasz, a másik csatlakozó ..városi ” terasz foianájában. A pleisztocén Duna e két sza- kaszban erodált a begységszegélyig. A jiotamopagetolitok, a Jégtál dáklta fagyottan szállított, a ))('riglaciális Duna- voualhoz szoliflukciós szállítással eljutott közel hegy. ségi durva kőzetblokkok megjelenése tehát indikát crkéid használható a Duna és a domborzat os részek egykori viszonyának jellemzésére; ngyanakkor magyarázatot ad a ])eriglaciális Duna-hordalékban mutatkozó finomabli. kavics homok agyag méretű közel- hegységi törmelékanyagok hozzáek'gyedésének módjiit tekintve is. i 3. libra. Folyóvízi jÓRben szállított kózetblokkok 1 — l.ő r III átiiiórővvl. Szent i.óriiic folyó l)-i part. Sainte-Klavie i mellett, 19fiá. ináreius (j. C. Dioxne. HI6S) Jlih. 3. Gesteinsblöcke von 1 bis l.ö ni-l)imliinesser. in ' fluviatileni Kis transportiert. Südul'er dér St. l.orenz. bei Sainte Flavie, Miirz 10115 (J.-C. Dioxxk. 10(i8) I I 4. ábra. F’olyóvízi jÓK-szállította közetblokk a leülepedés ' után. A körülötte kiaiakult köralaprajzú medence és a le- határoló törmeléksiínc a jéRgel eRj’ütt-ülepedés és ettyüttes- beáftj-azódás eredménye. Szent Lőrinc folyó D-i part, Persil öblözet. 1967. március (J— C. Dioxxe, 1968) I Abb. 4. Gesteinsblock, in fluviatilem Eis transportiert. nach AblagerunR. Das ringsum entstandene Becken von kreis- ( förmigem Grundriss und die abgrenzende Schuttschanze ■ sind auf gemeinsame Ab- und Einlagening mit dem Eis ' zurückzuführen. St. Lorenz-Flu.ss. Südufer. Kinbuchtung I Persil, Márz 1967 (J.-C. Dioxse, 1968) I _ 5. ábra. Folyóvízi jég-szállította 2.5 m átmérőjű kőzet • b’okkok a lerakódást, s á jégmaradvány olvadását követó- , f.n a ..beágyazódási” medencével. Szent Lőrinc folyó D-i part. Trois-Pistoles mellett. 1966 (J-C. Dionxe. 1968) ,t Abfc. 5. Gesteinsblöcke von 2.5 m-Durchmesser. in fluvia- !( tilem Eis transportiert. nach Ablagerung und Eisschmelze, ! mit dem •Einschaltungs«-Becken. St. Lorenz-Fluss, Süd- , ufer, bei Trois-Pistoles, 1966 (J.-C. Uioxxe, 1968) 4* 140 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet 6. ábra. Folyóvízi jÓKtáblákba fu^yottan szállított sötétszürke, tömött szövetű amiezit blokk (potamopaRetolit) Duna közópsówürmi Óla terasz) üledéksorából. A több tonnás közettuskó 4/5 része a rétejísorba ágyazottan, a felszín alatt van. Települését a 8. ábrán, elvi szelvényben ábrázoltuk. Középsöwürmi Duna terasz Vác— Sződliget közötti feltárása a 2. sz. országos főközlekedési úttól IC-re.- A leülepedést követően helyzetét nem változtató andezit-blokk felületét, a rajta áthordott futóhomok anyag le súrolta. A szélmarási (korróziós) nyomok ÉNV — DK-i lefutása a futóhomok-képződés idejének uralkodó széljárását ÉNV-i szélirányban rögzíti Abb. 6. Andesitblock, dunkelgrau, von dichter Textur, in fluviatilem Eis transportiert (Potamopagetolit), atis dér Mittelwürm (Ila Terrasse)-.Sediinentfolge dér Donau. 4/5 des (Jesteinsbloekes von mehreren Tomién- ist in die Schiohtenfolge, unter dér Tagesoberfláche eingeschaltet. Die Lagerungsverlialtnisse sind in Abb. 8 in Form von prinzipiellem Profil dargestellt. Aiifsebluss einer Donauterrasse von Mittelwürm-Alter zwischen Váe und Sződliget östlieh von dér 2. nationalen Verkehrsstrasse. Die Oberfláche des Andesitbloeks, dér seine Lagc naeh Ablagerung nU bt geándert hat, ist dtireh den ihn über fahrenen Flugsand abgerieben worden. Auftirund des N\V — SO-Verlaufs dór Korrasionsmarken muss dér Wind zűr Zeit dér Flugsandablageriing vorlierrsehend N\V geriehtet gewesen sein. A iiotíiinopagetolit l)lokkf)k szállítása és lerakódása :i mederszelvényre kor látozódik. Megjelenésük az árterekre nem terjed ki. .Meder- vtigy mederszegély kifejlődést jeleznek ;i folyéiyölgy teljes szelvényét át fogé) periglaciális „felkavi csolódás”, feltöltés ideje akitt ,,hiitilrkő” jelleggel. A folyóvízi jégtáblákba fiigyottiin szállított durva kéízetblokkok szállítási é lemkási mótljának jellemzésére három iiktiiogeológitii megfigyelést közlünl (3., 4., 5. ábra) kanadtii példa alapján (J-C. Í)ioN.\E, 19G8), a Szent Lőriin folyó élénk tengerjárásos tölo.sértorkolatámik déli ptirtszegélyéről (New Hruns wick). A közelliegységi finomabb tbrinelékíinytig jeleidéte a periglaeiális Duna- hordalókban ti periglaeiális szolifliikeiós :iny ottaii szóllitott sötétszürke tömött andezit blokk szél-súrolta felszíne. A kőzetblokk 2/3 része a felszín alatt van. Középsöwürmi dunai üleiléksor (Ila terasz) Vár — SzödliRet közötti feltárása a 2. sz. orszá- Kos főközlekedési üttól K-re Abb. 7. .Andesitbloek, dunkeltrrau, didit, in fliiviatiler lásseholle in eiiiRefrorener Form transportiert und vont Wind korradiert. 2/3 des (Jesteiiisbloi ks befinden sieti unter dér Tagesoberflaehe. Aufsrhluss dér niittelwürmischen Donau- sedimentfolRe (Terras.se Ita) östlieb von dér 2. nationalen Hauptverkebrsstrasse 1^3 I 5[Z3 t.ábra. A 6— 7. ábrákon szemléltetett potamopaRetoüt blokkok települése a periRlaciális helyzetű Duna Vác — Sződliget közötti középsőwűrmi (Ila terasz) üledékek sorában a 2. sz. orsziigos főközlekedési úttól K-re , Az elvi szelvény jelmagyarázata: 1. Termőtalaj, 2. Tnter-würrni és holoeén futóhomok a mozgásirányt Jelző nyíllal (2—3 m vastagságban). 3. Jégtáblákba fagyottan szállított közetblokkok (potamopagetolit), 4. Kriotur- bációs településváltozás a középsőwűrmi dunai homokos kavicsösszlet felszínén. 5. Középsőwűrmi folyóvízi homokos kavics A potamopagetolit blokkok szállítása a mederszelvényre korlátozódik. Megjelenésük az árterekre nem terjed ki. Meder- vagy mederszegélyi (parti) kifejlődést jeleznek. A 8. ábrán a mederszegélyt jelzik. Mintegy lehatárolják s elvá- lasztják a periglaciális Dunát DK-re fekvő tágas, felkavicsolódás alatt álló árterétől ' AW. 8. Lagerungsverháltnisse dér in Abbildungen 6 — 7 veranschaulichten Potamopagetolitblöcke in den periglazialen I tnittelwürmischen Sedinienten (Terrasse Ila) dér Donau zwischen Vác und Sződliget, östlich von dér 2. nationaien Verkehrsstrasse Erklarungen zum prinzipiellen Profil: 1. Ackerboden, 2. Interw ürmischer und holozaner Flugsand mit dem Pfeil. dér die Bewegungsrichtung zeigt (in 2—3 m Máchtigkeit), 3. Gesteinsblöcke (Potamopagetolite), in Eisscholien in eingefrorener Form transportiert. 4. Lageningsveranderung infoige Kryoturbation an dér Oberflache des mittel- wűrmischen sandigen Schotterkomplexes dér Donau, 5. Mittelw ürmischer fluviatiier, sandiger Schotter Die Transportierung dér Potamopagetoiitblöcke ist auf das Flussbettprofii beschránkt. Auf die Auen sind diese Blöcke nicht verbreitet. Essind die Indikátorén von Flussbett- oder Bettrandfazies (Küstenfazies). In Abb.Smarkieren die Blöcke den Flussbettrand. Sie grenzen etwa die periglaziale Donau und trennen sie von iiirer SO gelegenen, breiten, in Aufschotterung begriffenen Auen ab. 142 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet 9. ábra. AlsóoUptocón (lattorfi), kovakötőanyagíi liárshegj'i honiokkö-töiiib a kiizépsöwünni Duna-flledékekből A szemléltetett kőzetblokk a V;ie-SződliKet között, a 2. sz. országos főközlekedési út K-i oldalán levő feltárásból származik. Felületén szélmarási nyomok vannak. (Kiállítva az ELTE Természettudományi Karának ,.A” épülete előtt, a Trefort kertben.) Abb. 9. Block von unteroligoziinem (Lattorf) Jlársliegyer Sandstein von kieseligem Bindemittel aus dein Sedimcnt dér mittelwürmischen Donau. l)er dargestellte Gestelnsblock stammt aus dem an dér Ostseite dér 2. nationalen Verkebrsstrasse, zwlschen Vác und Szödliget befindlichen .Aufschluss. An dér Oberfliicbe sind Windkorrasionsmarken zu seben. (Aus^esstelt vor dem Gebüude A dér Fakultat für Naturwissenschaften dér Eötvös Universltiit, ini Trefort -Garten) Megjegyzés: a dunai ártérre nyíló, széles, lapostalpn völgyek kis vízgyűjtő- területű és kis hozamú vízfolyásai liolocén jelenségek. Bevágódásuk a würmi szakaszt lezáró ,, klímaoptimumok” (alleröd, bölling) alatt indult meg s a holocénben teljesedett ki. Az általuk végzett anyagkihoi-dás alapvetően a mederszelvényre, annak kivésésére és szélesítésére vomitkozik, időnként pedig a felhőszakadásokkal leöblített lejtők hordalékának elszállításában nyilatko- i zik meg. Hatásfokuk egyébként nagyságrendekkel alatta marad a ])eriglaciális j szakaszok szoliflukciós anyagkihordásának, áttelejiítő liatásának, amint az a 1 — 2. ábrán, s minden hasonló szelvényben tapasztalható. Az említett völgyek 1 korábbi vízfolyásai a holocénhez hasonló vagy közelítően hasonló klímájú jég- ! közötti (interglaciális, interstadiális) szakaszokban alakultak ki az ugyanúgy | periglaciális szoliflukciós üledékeleggyel kitöltött völgyekben. Mederszelvé- nyük azonban a rá következő periglaciális szakaszlían mindannyiszor össze- zárult, sík völgytalj) alakidt ki, atundrás üledékelegy pedig elmozdult a völgy- talpon esés mentén. A ])otamopagetolit blokkok elterjedése a Pesti-síkság dunai törmelékkúpjá- ban is általános: Délegyházáig 8zigetszontmiklósig Ivövethető. Közöttük a Kiskárpátok gránitja éppúgy megtalálható, mint a Kót .Mogyoród környéki alsóbádeni (alsótortonai) riolittufa anyaga. Mzek mérete általában félméter körüli. Jelenlétüket Pécsi M. (1958) is demonstrálja. K r i V n n : vl pcri/jlncUiUs Duun- 'úleih'kek tönnelékdiniugának eredete 143 10. libra. Alsóolistoivn (lattorl'i), kovakiitóanyaKÚ hürslieayi hoinokkó-tümb a köz/psőwiirmi Dima-üledékekból. KonKlomerátiiin aiiyaKÚ kfizetlilokkot s/eiiilóltet s/.t inuirá'i nyomokkal, a Vác-SzödlÍKet közölt, a 2. sz. orszáKos fő- közlekedési üt Ny i oldalán levő mészhomok téKlattyár leltárásaböl Abb. 10. Block von unteroliKozilnem (LattorO llársheityer Sandstein von kiesellKem Bindemittel aiis ilem .Sediment dér mittelwfirmisi'hen Donaii. Ks handelt sli h iim einen au- KonKlomcraten beslehenden Block mit Windkorrasions- markcn aus dem Aulschliiss dér Kalksand-ZiCKelfabrik an dér Westseite dér 2. nationalen Verkehrsslrasse, zwischen Vác und Szödliíiel A Vác Sződliget közötti középsöwürnii dunai kavicsösszletben durva, alsó- oligocén hárshegyi homokkő blokkok is mutatkoznak, mint a származási hely s a periglaciális szolií'lukció útján megtett felszíni út indikátorai ill. mérőkövei (9., 10. ábra). Anyaguk kovakötőanyagii konglomerátum és homokkő. Szár- mazási helyük a Váctól É-ra levő, ÉXYX\' DKK orográfiai csapásé Naszály. A periglaciális szoliflukciós anyagáttelejiítés a Naszály D-i szegélyt öré.séhez illeszkedő középsőoligocén kiscelli agyag, majd a felsőoligocén pectunculusos homok— agy agösszlet felületén történt. A lejtő mentén mozgó üledékelegyhez a mozgási felületet adó középsőoligocén és felsőoligocén képződmények mellett löszanyag is járult. A hárshegyi homokkő Ijlokkok ebben az üledékelegyben 4 ő km utat tettek meg mire elérték a középsőwürmi Duna eróziós partjait. Innen az üledékelegy finoimdjbszemc.sés anyaga görgetett és lebegtetett hor- dalékként, durva kőzetblokkjai }>edig jégtáblákba fagyottan szállítódtak lerakódás! helyükre. A periglaciális szoliflukciós szállítás időpontjáról a váci téglagyári feltárás helybenálló lösz -rétegsora az ,,ante tpiod ” elv alkalmazásával tájékoztat. Ily módon az utolsó nagymérvű szoliflukciós anvagáttelepítési szakasz - a Naszály D-i oldalán — a würmi alsó tagozatában ö.s.szetetten, ismétlődésekkel jelent- kezett, ami szállítási időpontul elfogadható a durva kőzetblokkok középső- würmi megjelenéséhez a Duna 11a teraszában. 144 Földtayii Közlöny 103. kötet, 2. füzet Irodalom - Idteratur Bulla, B. (1937 — 1938): Dur pleistozane Löss im Karpathenbeoken. Földi. Közi. 67. 7 — 9. p. 196—215; 68. 1—3. P. 33 — 58. — Dionne. J— C. (1968); Morphologie el sédimentologie glacielles. littoral sud du .Saint-Laurent. Zeitsrbr. f. Geoniorj)hologie, Suppleinentbd. 7. p. 56—84. — Kerekes .1. (1938); Fosszilis tundratalaj a Bükkben. Földr. Közle- mények 66. 4 — 5. p. 112—116. — Kerekes J. (19:19); A pestszentlőrinci fosszilis tundraképződincnyek. Földt. Közi. 69. 4 — 6. p. 131—139; Die fossilen Tundragebiete von Pestszentlörinc. p. 138 — 139. — Kerekes J. 0941): Haziink periglaciális képződményei. M. Kir. Földt. Int. Vitaülései 1941-röl, 4. szakülés. p. 97 — 149; Die periglazialen Bildnngen Ungarns. M. All. Földt. Int. Évk. 1948. 37. 4. p. 1 — 58. Kriváx, P. (1958): Tundrenerscheinungen mit Eislinsen und Eisbláttrigkeit in Ungarn. Acta Geol. 5. 3 — 4. p. 323—335. — Kriváx P. (1960); A Duna ártéri szinlöinek kronológiája. Földt. Közi. 90. 1. p. 56 — 72: Cbronologie dér alUivialen Donauterrassen in Ungarn. p. 71—72. — Kriv.íx P. (1961): Szabó József jelentősége a földtörténeti közelmúlt megismerésében és a neotektonikában. Földt. Közi. 91. 3. i>. 269 — 272. — Kriváx P. (1972/a): Jelentés Budapest mérnökgeológiai térképezésével kapcsolatos koordinációs munkálatok- ról. Kézirat. Földmérő és Talajvizsgáló Váll. Adattára — Kriv.áx P. (1972/b). Kifagyá.si jelenségek genetikája, alkal- mazása pleisztocén alapszelvények tagolására hegység! és medenceterületeken. Kézirat. M. .411. Földtani Int. Aihing dér potainopagetalcn Transpoi-tierungsweise war das aus dér Niihe des Estuariums des kanadischen St. Lorcnz (New Brunswick) stammende aktuogeologische Boobach tu ngsi natcrial massgebend . h'oiutani Közlimu. Unll. reccsa berriázi, esetleg felsőtiton lehet. Az ismertetett és a korábban leírt csóka-hegyi és jónás-völgyi feltárások a íóri-süllyedékben ismertté vált folyamatos jura rétegsorhoz kajjcsolódó, erősen ézagos rétegsor egykori kifejlődését igazolják. A két kifejlődési terület között lég feltáratlan, átmeneti jellegű, kevéssé hézagos kifejlődés sejthető. 150 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet 1 TáV^lamagyarázat — Explanation des panches I. tábla — Planche í. 1. „Probleniatikum 4” dacbsteiiii iiiészkóböl (Csákány-puszta) 200 X „Probleniatikum 4” récolté du Dachsteinkalk (Csákány-puszta) 200 X 2. Alsó- vagy középsőliász mészkő mikrofácies képe (Csákány-puszta) 28X Image microfaciologique de caloaires du Lias inférieur ou moyen (Csákány-puszta) 28 X 3 — 4. Középsőliász mészkő mikrofácies képe (Csákány-puszta) 28X Image microfaciologique de calcaires du Lias moyen (Csákány -puszta) 28 X JI. tábla — Planche II. 1. Kallóvi tűzkő vékonycsiszolati képe (Csákány-puszta) 28X Image en coupe mince de ca illőn calloviens (Csákány -puszta) 28 X 2. Cadosina cf. lapidosa VoGLEK lombardiás mészkőből (Csákány-puszta) 200X Cadosina cf. lapidosa VoGLER récolté d’un calcaire á Lombardia (Csákány -puszta) 260X 3—(. Oxfordi mészköbreccsa vékonycsiszolati képe (Csákány-puszta) 28X Image en coupe mince de bréches calcaires oxfordiennes (Csákány-puszta) 28X III. tábla - Planche III. 1—3. Lombardiás mészkő mikrofácies képe (Csákány-puszta) 68x Image microfaciologique de calcaires á Lombardia (Csákány-puszta) 68X 4. Dogger (?) mészköbreccsa vékonycsiszolati képe (Mór, Jónás-völgy) 28X Image en coupe mince de bréches calcaires du Dogger (?) (Mór, vallée Jónás) 28X IV. tábla — Planche IV I. Berriázi (?) mészköbreccsa vékonycsiszolati képe (Mór, Jónás-völgy) 28 X Image en coupe mince de bréches calcaires berriasiennes (?) (Mór, vallée Jónás) 28X 2—4. Dogger mészköbreccsa vékonycsiszolati képe Csóka-hegy) 28X Image en coupe mince de bréches calcaires du Dogger (Csóka-hegy) 28 x Szerző felvételei, kidolgozás: Pellékdy L.-né Photo pár l’auteur. itéalisation pár Mme Pellérdv ' ' 4 ! Irodalom — Bibliographie Bohn P. red.( 1968): Távlati földtani kutatás 1960. Budapest. — Csernák L.-SÉ — DüDICH E. JR.(1968): Három bauxit kutató fúrás anyagvizsgálatának földtani eredményei (Mesterberek Me- 17., Iszkaszentgyörgy Rp-436., Nyírád Nd 1495.) Pöldt. Közi. 98. 2. pp. 248—264. — PlÜGEL. E. (1964): Mikroproblematika aus den rhitischen Biffkalken de Nordalpen. Paláont. Z. 38. 1/2. pp. 74 — 87. — PüLÖpJ. et al. (1960): A Vértes-hegység juraidőszaki képződménye Földt. Közi. 90. 1. pp. 15 — 26. — Fülöp J. — Knaver J.— V'igh G. (1965): Teljes jura szelvény a Vértes-hegységbö Földt. Közi. 95. 1. pp. 54—61. — FClöp, J. (1971): Les formations .lurassiques de la Ilongrie. Ann. In.st. Geol. Pút Hung. 54. 2. pp. 31—46. (oroszul is) — KOSDA J. (1970): A Bakony hegység! jura időszaki képződmények üledék- földtani vizsgálata. MÁFl Évk. 50. 2. pp. 161 — 224. (1 — 70). Nouvelle.s décoiivertes du Jurassique dans la Montagne Vértes J. Knauer .\ cause de la déniulation, dans la Montagne Vértes (Montagne Centrale de Tran danubie) les fonnations jurassiques ne se sont conservées que sporadiquement. Au cou du lever bauxito-góologique entrepris pár l’Institut Géologique National de Hongrie i 1969, l’auteur de la présen te note a trouvé quelques nouveaux affleurements. Ceux-ci o contribué aux connaissances concernant la répartition góographique et les f'aciés ( Jurassifjue. Au bont du NE de la mont agne, jirós de Tatabánya (Csákány-puszta), dans un nouve; cheinin creux affleurent des debris de roohes jurassiques surmontéea pár du loess (Fig. et 2). A 4 km vers VVSVV se trouve le sondage de Kajiberek (43/Kl sz.) dönt la série jun sique décrite jtar J. Fülöp — J. Knauer — G. Vigh (1965) fut eomparée á celle du nouve K n a u e r : í'j jura feltárások a V crtes-hey>isé(jben 151 affleiiremont ot raiiteur a troiivé (jiie le Lias moyen est représenté jiar le merne faciös h toutes les ileux localités. Ce facics á Foraminiferes, Ostracodes, Globochaete et nodules de manfjaneso est aussi déveloj^pó dans plusieui’s autres régions de la Montagne Centrale de rransdamibie. Le silex a RaJiolaiit's du Callovien et les brcches authigéiies de l’Oxfoidien ■íoni identiques á ceiix développés á Tata et dans la Montagne Gerecse, tandis qu’á Ivapberek les étages Callovien et Oxfordién sont représentés j)ar des calcaires a Pnleotrix ( Bositra). Le faciós des calcaires a Lombardia du Kimmeridgien - Tithonique infcrieur est aussi peu différent du célúi de Kapberek. Les formations découvertes á Csákánypuszta suggerent un développement continu de la série jurassique. Au merne temj)s, le sondage Me — 17 creusé á 4 km vers le NE d’ici a mis á dócouvert un Táas inférieur littoral constitué pár des calcaires á Crinoides et des bréelies dolomitiques (l*. lloHX 19(58, ^Iine Csernák, E. üuuich 19(58). Dans raffleurement de Csákány-puszta il y a aussi du debris de Dachsteinkalk dans lequel le «l’roblematikum 4» de E. Flügel a été identifié, á cőté de Foraminiferes cai’acté- ristiques du Trias su[)érieur, pár M. Gellai. Antant que l’auteur saclie, c’est la premiere ilonnée ])aléontologicjue coneernant la jirésence du Kbétien dans la ^lonlagne Vértes. * .A.U bord d’ouest de la montagne, sur le versant sud-ouest du mont Csóka- hegy on a trouvé et décrit (.1. Füi.öi' ot al. 1960, J. F'ülöp 1971) les termes différents d’une série ■ liscontinue du Jurassiciue-Herriasien (Fig. 3). Du fait de leur mode de gisement et caracté- res litho- et biofaeiologitjues, ils coiTespondent aux séries discontinues jurassiques de Bakony (J. Konda 1970). Dans les fissures du Dachsteinkalk au XNW et NE de la région susdite, resp. dans les debris se trouvant dans un milieu de Dachsteinkalk, l’autcur a trouvé des brcches cal- ^aires conformes á la série jurassique (liscontinue qui vient d’étre décrite, mais un peu lifférentes des tyjit's de roches y rencontrés. Sur l’élévation de t«*rrain d’une altitude de 433 m on a pu observer des debris anguleux ju bien peu arrondis de Dachsteinkalk dans une páte de calcaire á Paleotrix (Bositra) et ■eux de calcaires á Paleotrix différents, d’un caractére dissimilain* pár rapport á la páte. Dans la vallée Jónás on a trouvé plusieurs types de bréches: a ) Debris de calcaire jiartiellement anguleux, partiellement fórt corrodés ayant pour laplupart une bordűré limonitisée (Dachsteinkalk?) dans une páte á Paleotrix et Foramini- féres. b) Debris de Dachsteinkalk, calcaire á Paleotrix et calcaire á Foraminiferes dans une páte de calcaire á Ostracodes. I c) Bréche de caractére semblable. L’auteur a trouvé un échant illőn de t Stenosemellop- ]sis hispaiiica Colom dans de la jmte moins riche en Ostracodes. Si la section en question Veprésente vraiment un fossd appartenant á cette espéce de Tintinnina pás tellement jcaractéristique, cette bréche — et peutétre mérne celle décrite en paragraphe b) — peut éventuellement correspondre au Tithonique supérieur. I f 152 Földtani Közlönij 1()3. kötet, l. füzet I. tábla — Planche I. K >1 II II í r : üj jura jrltárii.sok n Vértes-her/i/séi/ben 153 11. tábla — Plunche TT. 5 Földtani Közlöny 154 Földtani Közlöny lOS. kötet, 2. füzet 155 A’ II a II < r: l'j jura jvltárnnuk a ]'i'itrN-hea dutemplei (d’Orb.), C. ungerianun (d’Orb.) és Hanzawaia boueana (d’Orb.) nagy mennyiségben található meg. A fauna fontos alkotói még az Alabamina langentialis (Clod.), Kponiden schreibersii (d’Orb.), Bidimina kannelensis Batjes. Némely mintában a plankton is gyakori. 1 száraz fötd cggenburgi egri felsörupélí Qlsórupélí loltorfi priabonai 7. ábra. X tenger oszoilhtrioja Demjén környékén a paleogén során A 1 s ó m i o c é n Az alsómiocénbe szárazföldi képződmények tartoznak. Szintezésük az ős- maradványok hiánya miatt nem lehetséges. Mind a felsőoligocén, mind a fel- sőbb miocén tagozatok felé az elhatárolása bizonytalan. A középsőmiocén riolittufa diszkordánsan települ rá. 164 Földtani Közlöny 103, kötet, 2. füzet II. A terület fejlődéstörténete a Foraminifera fáciesek alapján A felsőeocén első képződményei szárazföldi tarkaagyag-konglomerátuin és a demjéni miliolinás mészkő. A felsőeocén során a tenger észak felé terjesz- kedik, ennek megfelelően a miliolinás fáciesek is észak felé vándorolnak. A transzgresszióval a területen egyre mélyebbvízi képződmények válnak uralkodóvá: litliothamniumos mészkő-bryozoás márga-globigerinás márga. Az alsóoligocénban csak a tardi kifejlődés különböző változatai találhatók meg. A felsőeocén képződmények különböző lepusztítottsági foka és az alsó- oligocén rétegek eltérő vastagsága alapján egy infralatdorfi lepusztítási szakasz bizonyítottnak vehető. Az alsó- és a középsőoligocén határa faunával nem igazolható, a tardi- kiscelli agyag fácieshatárát tekintjük általában ennek. A fáciesváltozás éles és jól megfigyelhető. Az alsórupélit a terület déli részén (demjéni, demjén-keleti kutatási terület) vastag homokkő-homokos agyagmárgaösszlet tölti ki. A Demjén-Kelet-410. -283, -407. fúrások alapján ezen a részen fáciesváltozás az összleten belül nincs, viszont észak-felé haladva megfigyelhető a partmenti fácies három részre tagolódása, melyeket mélyebbvízi, rhabdamminás, uvigerinás fáciesek (a szel- vényeken ezek összevontan ,,self” kifejlődés néven szerepelnek) választanak el. Ez a három réteg jól megfigyelhető azEger-1, Eger-2, Demjén-Dél-4; Demjén-1, -2. fúrásokban. A szelvényekben az is jól látható, hogy ezek a rétegek észak- felé fokozatosan vékonyodnak, sőt bizonyos rétegek (az Eger-3. fúrásban a legalsó, a Demjén-Dél-2-ben a középső) kimaradnak. Vannak olyan fúrások, mint pl. a Demjén-Pünkösdhegy-2, amelyben ilyen partmenti fáciesű réteg nincs, hanem az egész fúrás rhabdammiás fáciesben fejlődött ki. A legészakibb fúrásokban (Egerszalók-2, Eger-3.) ezek a partmenti alsó- rupéli fáciesek hiányoznak. Ezekben a rupéli alsó része globigerinás, Cassidu- lina vitálisis fáciesben fejlődött ki. Ez jelenti a legmélyebb tengert a területen az oligocénben. Az Egerszalók-2. fúrásban az alsórupéliben 2 planktonos szint van, rhabdamminás fáciessel elválasztva. Az Eger-3-ban csak egy ilyen szint van, a rupéli legalján és csak egy partmenti fáciesű szint nem sokkal fölötte, az alsórupéliben. A gyér faunájú szintek, valamint a rhabdamminás fácies alkotja a Ma,izox- féle hármas szintet, a Cassidulina vitálisis fácies pedig a MA.JZON-féle négyest. A négyes szint felső részéről említett ,,Planulinellás” (Ma.izon L., 1966.) szint nem általánosan elterjedt, általában csak a terület legészakibb részén (Eger- szalók-2, Eger-3.) figyelhető meg a j)lanktonban gazdag, és a rhabdamminás kifejlődések között. A szelvények alapján belátható, hogy a 3. és 4. szint egymá.snak heteroj)ikus fáciesei. Az alsó- és a felsőrupéli között a határt általában a harmadik homokos, ])artmenti fáciesű rétegek tetején húzhatjuk meg. A felsőrupéli során a tenger mély.sége a déli területen nagyobb lett, és viszonylag stabilizálódott. Agyag- mái’ga kifejlődéssel, a Bolivina dilafata-CihicÁdes pseudoungeriamis-n'AO^ fácies- sel képviselt a terület jelentős részén. Finnek egyik változata az, amely sok Clavulinoide.s szabói-t tartalmaz, ezt nevezi Ma.jzon L. az utolsó Clavulinoide- sek szintjének. A terület északi részén, az Kgerszalók-2. fúrásban a felsőrupéli- l)cn két planktonos .szint van, majd a lassú kiemelkedés miatt .sekélyebb vízi fáciesek következnek, sok Caiicanina elongala-\iú. \yj Eger-3. fúrásiján is hasonló kiemelkedés zajlott le. S z t r (i k o n : Formtnnijern járiesek az K(jer környéki pnleorjénben 165 A rupéli egri emeletek határa kőzettani alapon igen könnyen megvonható: a glaukonitos üledékek megjelenésével új típusú fauna jelentkezik. A gyér iúrási adatok alapján az új fajok megjelenévsét nehéz rögzíteni, ez a Wind- téglagyári teljes szelvény feldolgozávSa után várható. Fáeiesek alaj)ján az egri etnelet képződményeit nem lehet úgy szintezni, mint ahogyan a rupelit lehetett. .Mindenesetre az Kger-1 és a Demjén-Dél-2. fúrás között egy kh. ÉK I)Xy irányú árokszerű süllyedék mutatható ki a Fora- /HÍHÍ/em-íáeiesek alapján, azonban ez az árok nem olyan mély, mint a rupéli tenger hasonló árkai a területen. Az árkot északré)! és délről sekélyvízi kifejlő- dések kúsérik, a Demjén Pünkö.sdhegy-20. fúrás agglutinált Foraminiferák- hé)l állé) társulása; a glaukonitos mészmárga, melyben igen gyakoriak ix, Lepido- cyclina-, Opercuima-, M iogypsina-íélék és melynek legnyugatibb ismert elő- fordulása a Demjén Kelet-44. fúrás, é.szakról glaukonitos homokkő, Oper- culina-viú, Rotalia propingua (Reuss) és különféle Cibirides fajokkal. Meg- figyelhető, hogy a tengeri rétegsor fokozatosan sekélyedik, majd kiédesedik, amit a Demjén Kelet -6. fúrás 150,3 156,3 m között vett, és a Demjén — Dél-2. fúrás 100 105 m közötti mintája bizonyít: az előbbiben N onion-ié\é\í , Ammónia beccarii mellett még 1 2 Bolivina, Caurasina, Virgulina schreiber- siana Czjzek is előfordul, az utóbbiban viszont csak Nonion boueanum (d’Orb.) és tízszer annyi Ammónia beccarii (Linné) volt. A felsőoligocén kissé csökkentsós, majd édesvízi (pl. a Demjén É-2. fúrás 70 — 74,3 m között édesvízi, csak halpikkelyeket tartalmazott) kifejlődéseiből fokozatosan alakul ki a szárazföldi tarkaagyag sorozat, amely felhúzódik az eggenburgi emeletbe is. Irodalom Basdy, O. L. (1953): EooIorj' and Paleoecoloiíy of somé Califürmiu Foramini/era. Pt. 1. The frequency distribution of [ Reeent Foraininifera|of Califomia. Journ. Pál. 27. p. 161.— B.asdy, 0. L. — ChierU’I, .M. A. (1966): Depth-temperature ! Evaluation of selected Califomia and Mediterranean Bathyal Foraminiferu. Marine Geol. 4. p. 239. — B.4TJES, J. A. 1(1958): FoTaminifera of the OliRorene of Betjnum-.Meni. Inst. Roy. Sri. Nat. Béig. 1T3. — B-Íldi T. (1966): Az egri felsó- ! oligocén rétegsor és molluscafauna újravizsgálata. Földt. Közi. 92.— B.iim, T.— Radócz, Gy’. (1971): Die Stratigraphie dér Egerien und Eggenburgien-Schichten zwischen Bretka und Eger. Földt. Közi. 101. — BÉrczinÉ Makk A. (1972): A mezökeresztesi kutatási terület földtani viszonyai a szénhidrogénkutató fúrások alapján. II. rész: A mezőkeresztesi kutatási terület képződményeinek rétegtani vizsgálata. Kézirat — Bh.atia. S. B. (1957): The Paleoecology of the Laté Paleogene Sediments of the Isié of Wight. England. Contr. Cush. Found. Fór. Rés. 8. p. 11. — Chierioi, M. A. — Büsi, M. T.— CiTA, M. B. (1962): Contribution á une etude eeologiques Foraminiféres dans la mer Adriatique Rév. Micropal. ,'5. p. 123. — Closs, 1). — B.yrberisa, M. C. (1962): Faunal .Studies of Reeent Foramini/era from the Shore Sands of the State Rio Grande do Jul in Southern Brasil. Contr. Cush. Láb. Fór. Rés. 13 — Cooper, W. C. (1961): Intertidal Fora- mini/era of the Califomia and Oregon Coast. Contr. Cush. Láb. Fór. Rés. 12. o. 47. — Dudich, E. (1959): Paláogeogra- phisehe und Paláobiologische Verháltnisse dér Budapester Umgebung im Obereozán und Unteroligozan. Ann. Univ iSci. Búd. R. Eötvös nőm. Seet. Geol. 2. p. 53. — Lelkes Gy. (1970): A szépvölgj'i ..kiscelli af^ag” foraminifera fauná- jának vizsgálata. Ösl. Viták, 16. p. 9. — Lyxts, W. G. (1962): Distribution ofRecent Foramini/era in the Upper Florida Bay and Assoriated Sounds. Contr. Cush. Láb. Fór. Rés. 13. p. 127. — Majzon L. (1966): Foramini/era vizsgálatok, -ákad. Kiadó, Budapest. — .Monostori. M. (1965): Paláoökologische und Faziesuntersuchungen an dem Obereozan- Schichten in dér Umgebung von Budapest. Ann. Univ. Sci. Búd. R. Eötvös nőm. Seet. Geol. 8. p. 139. — Nagyné iGellai a. (1964): .A. dél-dorogi terület oligocén foraminiferái. MAFI Évi Jel. 1962. évről, p. 227. — Nagyné Gellai Á. {(1966): A dorogi medence oligocén rétegösszleténekforaminifera szintjei. MAFI Évi Jel. 1964. évről. p. 361. — Nagyné Gellai A. (1967): A solymári terület oligocén foraminiferái. MAFI Évi Jel. 1965. évről. p. 273. — Phleger, F. B.— Parker, F. L. (1960): Ecology of Foramini/era, Northwest Gulf of Mexico. Geol. Soc. Ainer. Mem. 46. — SZTR.ÁK0S, K. (1971): The Eocene-Oligocene Boundary Formations of Hungary and their Planktonic Foramini/era-Fragm. Min. iet Pál. 2. p. 5. — Vitálisné ZlLAHY L. (1967): Fel.sőeocén foraminiferák Felsőtárkány környékéről (DNy-Bükk). MAPI Évi Jel. 1965. é\TŐl. p 393 — WlLCOXOX. J. A. (1964): Distribution of Foramini/era of the Southern Atlantic Coast •Jfthe United States. Contr. Cush. Found. Fór. Rés. 15. p. 1. I Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Hoc. (1973) 103. 166—174 A diagenezis második szakaszának iiránércképző szerepéről Bdlln Zoltán összefoglalás; Virág K. és V^incze J. a diagenezis második szakaszában zárt rendszerben lejátszódott uránáthalmozódást tételez fel, amelynek okát a földalatti vízben oldott oxigén uránoldó hatásában látják. Ezta folyamatot geokémiai szempontból elemezve | úgy találtuk, hogy, ez kezdetben a rendelkezésre álló oxigénmennyiség legfeljebb néhány i cm vastagságú zöld homokkőréteg kivörösítéséhez elegendő, vagyis földtanilag jelenték- j télén. Érc-képződésben játszott szerepét sem tarthatjuk jelentősnek, mivel az oxigén- | diffúzió és a Fe( I l)-vegyületek oxidációja közel azonos sebességű folyamat, s így az uránérc és a vörös kőzetek között elhelyezkedő zöld homokkő valószínűleg a teljes oxi- I génmennyiséget lekötötték. E következtetés termodinamikai számításokkal való ellen- : őrzése a további kutatás feladata. A nyugat-mecseki ércmező kialakulásának másfél évtizedes tanulmányozása ' során fokozatosan tisztázódott, hogy az uránérc keletkezésében jelentős szere- ,i; pet játszott a diagenezis során megkötődött urán áthalmozódása. Ezt első ízben V az általunk lefolytatott statisztikus szerkezeti -lokalizációs vizsgálatok (Bállá, 1965, 1969) igazolták. Az érctelepek részleteket felölelő tanulmányozása alap-!Í ján ViRÁGH K. és Vincze J. (1967) egy sor ércszerkezeti- morfológiai tíimst i_ különített el, amelyeket kéjiződésük során kimutatható több szakasz-, j" poligén kifejlődés jellemez. Az egyes típusok egyes szakaszainak létrejöttét j a fenti szerzők külön nem igazolták, s így felosztási vázlatuk genetikai értei- ^ mezésével kajicsolatban komoly kétségek maradtak. Elsősorban vonatkozik ez az uránáthalmozódás egyes szakaszai szerepének megítélésére. Szerkezeti-lokalizációs vizsgálataink (Bállá, 1965, 1969) gyakor- latilag igazolták, hogy a feltárt ércmező 1965-ig ipari fém vagyonának kb háromnegyede konkrét vetőkhöz kapcsolódik, a fennmaradó negyedrész lokali zációs viszonyait is csak az adatok hiányosságaiból fakadóan nem sikerüli kielégítően tisztáznunk. Ennek ellenére az említett kutatók a szerkezeti ténye zők szerejiét úgy értékelik,, hogy azok csak néhány helyen határozzák meg a; ércesedés terület megoszlását. Ezzel szemben, úgy tűnik, meglehetősen nagv jelentőséget tulajdonítanak a diagenezis második szakaszában végbement át halmozódásnak. Nyilvánvaló, hogy ezen utóbbira a szerkezeti tényezők nen lehettek befolyással, s azt teljes egészében az üledékfclhalmozódás során fellépd j litofacialis viszonyok keretében a geokémiai körülmények határozták meg; A diagenezis második szakasza jelentcís ércképző szerepének valószínűsít és'j egyet jelent azzal, hogy az ércesedés elhelyezkedése részben független a szerkc [ i zeU tényezőktől. Világos, hogy a bányászati kutatás irányításában nagy jelen [ ! ' tősége van a felismert érclokalizációs törvényszerűségeknek. Ezért egyáltalá I i Ft a 1 1 a : - I rlitiiieiiezin tnánudifc sz (1-4) ahol n/^p — azon fúrások száma, amelyek harántoltak köztesvörös rétegeket; A számítás egyszerűbbé tételének érdekében az (1.4) képletet átírjuk más alakban: S^„ = K-Sp, (1.4.1) ahol K — a köztesvörös rétegek előfordulási területének aránya az összterülethez, majd az (1.2) alapján Skv amit az (1.4) képlettel összevetve megállapíthatjuk, hogy ^kv = ^ • ^0’ meghatározásunk szerint ^’kv = : nhv, ahol — a fúrásokkal harántolt köztesvörös rétegek összvastagsága; összevetve ezt az (1.4.3) képlettel, megállapíthatjuk, hogy N.' kV mifv K -n„ J_ h.'l^hv K behelyettesítve az alábbi képlet szerint ' 7 (1.4.2) (1.4.3) (1.4.4) (1.4.5) (1.4.6) ahol = a köztesvörös rétegek átlagvastagsága az egész ércmező területére (Sf^) számítva; azt kapjuk, hogy kv — (1.4.7) Az (1.4.2)-t és (1.4.7)-et az (1.3)-ba behelyettesítve azt kapjuk, hogy 1 kv • «o • • frikv = • «o • "»Aí (1.5) Ezek után az (1) végül is ilyen módon írható fel: Q02 = • •»o • (w/p f mA-p) • Pv • dHiO ■ CO2 (1.6.2) Ez az oxigémnennyiség elvileg a zöld és szürke kőzetekben jelenlevő valamennyi redukálóanvaggal reakcióba léphet. Diffúzióról lévén azonban szó, feltételez- hető, liogy e folyamat kis sebessége következtében a vörös összlet felől érkező oxigén elsősorban az útjába legliainarabb kerülő zöld homokkő kétvegyértékű vasionjait oxidálja fel. Ennek alapján a folyamat összhatását legreálisabb azon lemérnünk, milyen Viistagságú zöld homokkőréteg vörösödhetett volna ki ennek következtében. A kivörösödéshez szükséges oxigén mennyi.ségét az alábbi képletből határoz- hatjuk meg: -•1 duujetiezix második szítkaszának uránércképző szerepéről 169 Q'Ot = í'z • rfz • CpfO • ^*02 . (2) ahol Q Oi — zöldlioiiiokkövek kivörösítóséhez elhasznált oxigén mennyisége (to): — a kivörösödött zöld homokkövek térfogata (m^); — a zöld homokkövek átlagos térfogatsúlya (to/m^); — a ^'öld h()inokkövek átlagos Fe. -tartalma (to/to); ko-, — egységnyi vasmennyiség oxidálásához szükséges oxigén mennyisége; mivel pedig ahol Vz = s, és ahol — a zöld homokkövek vörös színűekkel érintkező felülete (m-); — a kivörösödő homokkőréteg átlagos vastagsága (m); ^z — + ^'kv ' = a köztesvörös rétegek zöld homokkövekkel érintkező felülete (m^); továbbá (2.1) (2.2) ahol vagyis ahol kV 2 • «0 • Sy • A (2.3) a produktív összletben átlagosan jelenlevő köztesvörös rétegek száma az érc- mező egész területére vonatkoztatva; V _ ^ kV — — . (2.4) ^'^kv — a fúrások által harántolt köztesvörös rétegek összmennyisége; a (2) más módon is felírhaté); Q ay • .9y • (1 — 2A ^y) • • d^ • Cp^Q • kg,', (2.5) Feltevésünk szerint Qoz = Q’OzJ t (3) s ennek alapján az egyértelműen meghatározható: ny . Sy.(m/y -r . d„^o ‘ ^Ot = ^y • Sy • (l -f 2A\,) -m^-d^- Cp,o ■ ko.. (3.1) egyszerűsítés után pedig {nip + Wi^^) ■ py • dp,.^o . cq, = (1 -4^ 2A\y) . . ép^o ‘ kg, (3.2) Innen a keresett értékre az alábbi képletet kapjuk: — ^ ^ (w/o + ^/cp) • Pv ■ 20 ■ ~ŐQz . ( 1 + 2A /fy) . . cpgo • ko^ Laboratóriumi vizsgálatok alapján p^ = 0,07, dz = 2,65 és Cpio = 0,012 körüli értékű- nek vehető. Az ércmező ismert részén Wij^ = 185 és = 10. A d/^ao = LO jelentősebb hibalehetőség nélkül. A ko„-t az alábbi reakcióegyenletből határozhatjuk meg: 4FeO + O, = 2Fe20j (4) 6 Földtani Közlöny 170 FöldUini Közlöny 103. kötet, 2. füzet A konkrét atomsúlyokat behelyettesítve azt kapjuk, hogy Mo, _ 32 4 . 72 0,111 ahol (4.1) Mq^ — az O 2 molekulasúlya, MpgQ — a FeO molekulasúlya. A 6(32 értéke ismeretlen. Világos azonban, hogy nem múlhatja felül a levegővel nor- mál hőmérsékleten és nyomáson egyensúlyban levő tiszta víz Oj-tartalmát. Ezért — ellenőrző számításról lévén szó — ezt fogadjuk el, mint lehetséges maximiunot. A víz- gőztenzióból és az oxigén parciális nyomásából összetevődő 760 Hg mm össznyomáson és 25 °C-on 100 g vízben 0,004 g O2 oldódik (1). A levegőben csak 21“(, oxigén van, ezért az atmoszférával egyensúlyban levő víz Oj-tartalma az előző értéknek csak kb. egyötöde, vagyis C(32(n,ax) = 0,000008 g/g. I 1 így tehát a (3.3) egyenlet megoldásához szükséges valamennyi adat rendel- kezésünkre áll. Kétségek merülhetnek fel azonban az és értékét ille- tően. A fedővörös összlet keleti irányban vastagszik, s így az ércmező ismeret- len területeivel együttvéve az my,, 185 m-nél biztosan nagyobb; a változási tendenciából ítélve azonban 250 m-t nemigen múlhatja felül, ezért — ellenőrző számításról lévén szó — ezt a felső határt fogadjuk el az értékének. A = = 0,07 a jelenleg mérhető, a diagenezis (és katagenezis) után kialakult érték, amely az eredetinél nyilvánvalóan kisebb. Ezért a számításban a kötőanyag nélküli kvarc-földpátos homokok porozitás -értékét használjuk, amely 30 40%- ■ ra tehető (6), s így a ^y(max) = 0,40. Végül a mai értéke nyilvánvalóan nagyobb, mint az üledékeké, aminek elsősorban a lecsökkent j)orozitás az oka. Mivel a é vörös és a zöld homokkőösszlet között a leülepedés idején nem lehetett lényeges különbség, nyugodtan vehetjük azokat egyforma |)orozitásúnak. Ebből ki- indulva P2 = 0,40 értéket felvéve kapjuk: 1 d\ 1 — Pz í Pzo (5) ahol d^ — az üledék térfogai súlya; d^^ — a kőzet térfogatsúlya; Pz — az üledék porozitása; Pz^ — a kőzet porozitása; vagyis a konkrét értékc'ket behelyettesítve dz — 2,65 • 1 — 0,40 r -A) , oT = 1,71 1 (5.1) : A térfogatsúlyhoz és a jjorozitáshoz hasonlóan az üledék CpfQ értéke is eltérhetett a I ma mérttől, azonban nemigfui követhetünk el jelentős hibát, ha az utóbbival számolunk. V égeredményben tehát. (250 t 10) ■ 0,40 . 1,0 • 0,000008 ■(1 + 2 • 0,81) • 1,71 . 0,012 • 0,1 1 I (3.4) így tehát ellenőrző számításunk azt mutatja, hogy a diagenezis második szakaszának hatására a vörös-zöld határon átlagosan maximum 14 cm vastag- ságú zöld homokkőréteg vörösödhetett volna ki. Megjegyezzük, hogy mivel a számlálóban szereplő my,.-t, p„-t és Cq^-í a lehető.ségekhez képest maximális, Bulla: A diagenezis második szakaszának uránérrképző szerepéről 171 V nevezőben levő pedig a lehetséges legalacsonyabb értékűnek vettük, i keresett valószííuileg 14 cin-nél jóval kisebb. így {)1. a mért és írtékekkel számolva már csak 1,6 cm-t kapunk. A is csak kis hányada ehet a számításban fellmsznált értéknek. Mindez arra mutat, hogy az való.ságos értéke néhány cm-nél nemigen lehet nagyobb. A diagenezis második szakaszának kezdetén a produktív összletet magában bglaló sorozat kőzeteit átitató földalatti vízben összesen annyi oxigén lehetett )ldva, amely az ércmező méreteiben mindössze maximum néhány cm vastag- iágú zöld homokkő ,,kivörösítéséhez” elegendő, önmagában véve ez az adat lern jellemez semmiféle konkrét folyamatot, hanem csak a lehetőségek mérté- téül szolgálhat. Ismeretes azonban, hogy az érctestek a vörös-zöld határtól iltalában bizonyos táv^olságban helyezkednek el jó összhangban azzal a körül- nénnyel. hogy az U()|^ + 2e~ = U02(s2> reakció kisebb redoxpotenciálnál négy végbe (tet.szőleges pH-nál), mint a limonit ► Fe(Il)alumo.szilikát átala- tulás, vagyis az urán elsődleges diísúlását létrehozó geokémiai gát a Fe(III) - R'eíII) határon belül helyezkedik el. A földalatti vízben migráló oxigén a kőzetek Fe(ll)-tartalmával nincs egyen- úlyban, hanem kb. az alábbi folyamatnak megfelelően reagál vele: Fe(ll)alumoszilikát -f- oxigén + víz -► limonit -f kaolinit + opál + • mnek értelmében a diagenezis második szakaszában végbemenő uránáthalmo- :ódás alapvető feltétele, hogy az oxigén F'e(Il) vegyületekkel lejátszódó reak- ‘iója hissúbb legyen, mint az oxigén diffúzió által való ])ótlódása az uránérc- esteket a vörös-zöld határtól elválasztónál nagyobb távolságon. Fentebbi számításunk értelmében a rendelkezésre álló téljes oxigénmennyiség lluisználásához potenciálisan néhány cm-es zöld homokkőréteg már elegendő, igyanakkor az uránércte.stek a vörös-zöld határtól többnyire szelvényben egalább néhány dm-re, rétegmentén pedig legalál)b néhány m-re vannak. ^]nnek alapján a diagenezis második szakaszában végbemenő uránáthalmozó- lás legfőbb feltételéül azt tekinthetjük, hogy az oxigéndiffúzó sebessége leg- alább 1 2 nagy.ságrenddel múlja felül a F’e(ll) vegyületek oxidációjáét. Mindkét folyamat sebességének nagyságrendje csak meglehetősen bonyolult zámítások alapján becsülhető, ennek tisztázása külön tanulmányt igényel. Előzetesen azonban annyit megjegyezhetünk, hogy az említett oxidáció való- zínűleg vizes közegben játszódik le az alábbi vázlat szerint; A kétvegyértékű va.sat tartalmazó filloszilikátok oxidációjának elvi vázlata -j- víz -|- H +\^ 1X0 B 3X0 BpeMH y>Ke nex CBH3H c noBepx i HOCXHbiMH B0A3MH H >1X0 BC6 npoHCCCbi npoxcKaiox B aaKpbixoH CHCXCMC. ripn 3X0.M pacxBopc HHe ypana, no hx mhchiik), oöycAOBACHO bahahhcm pacxBopcHHoro b noAae.MHbix BOAa' KHCAOpOAa. K Ha>iaAy Bxoporo axana AHareneaa nopoBbie boaw xoaihh nepeRpbiBaiomiix KpacHbix nec | H3HHK0B MOXAH COAOpiKaXb CXOAbKO KHCAOpOAA, CKOAbKO CXO HaXOAHXCH B nOBCpXHOCXHW BOAAx. B rioACXHAaiouiHx cepbix nec>iaHHKax nopoBbie boabi KiiCAopoAa npaKXH>iecKii ne coAep >Kax H3-aa peaKUHií c opraHHKoií nopoA. B peayAbxaxe coaAaexcH xpaAnCHX KOHiiciixpauH j KHCAopoAa Ha rpaHHtie AByx xoaiu, oöycAaBAUBaioiHHH AHijitjiyamo KuCAopoAa >iepea iipoAyRxnf I Hyio xoAuiy ((linjibxpaiiHH b aaicpbixon chcxcmc hcx). Tan iieaHOBCHHfi KiiCAopoAa na nopoBbix boa népi d KpidBaKHUeií XOAIllH. riOAHOe KOAH>ieCXBO KHCAOpOAa OlipCACAHCXCH HO (jlOpMyAC (1), KOXOpyiO nOCAC pHAa npeo( paaoBanHH mo>kho iipHBecxii k öoAce yAOÖHoií aam pacHCxoB ([lop.Me (1.6) (06o3Ha>ieHHH c.> ; B npHAOlKCHHH). KHCAOpOA OpH AH(l)({)yaHH B IipOAyKXHBliyiO XOAlUy paUblIIC BCerO MO>Kl BCxyiiHXb B peaKHHio c AByxBaAeiixnbiM iKCAcaoM aAioMociiAHKaxoB HC.MCHxa acACHiJx ncc'iam KÖB. lloaxoMy oGinyio reojiorH>ieCKyK) poAb ii.MeioiuerocH b naAnmin (cm. 1.6) KUCAopoAa hcai cooöpaanec ncero oueiinxb no mouihocxh xoro caoh acACHiiix necMainiKOB, Koxopbiii bcacacxbi nOAHOrO OKHCACHHA MOP Cbl npeBpaXHXbCH B KpaCHbIC. HeoGxoAHMoe aah noKpacncHHM acACHbix nccAaniiKOB koaibiccxbo KiiCAopoAa onpeACAHCXf o (jiopMyAC (2), Koxopan riocAe npeoSpaaoBaHun npiiBOAiixcn i< (2.5). Ha ocnoBaHim iipeAH' Ball a: A (lia(iniezin )ii(in(jdik nzaka.'izának uránércképző szerepéről 173 jiaracMoro paucHCTBa (3) mo>kho OAHoaHaMHO onpeACJiHTb HHxepecyiomyio wac MoiuHOCXb acACHbix tiec'iamiKOB (3.3). TaK KaK paCMCT iipoBcpo'mbiii, b (3.3) noACTaBaACM raKHC SHaMenHA napaMcrpoB, Koropbie A3IOT MaivCHMaAbHoe anaMemie ajim hckomoíí BejiiiMHHbi. Tai<, coAepwaHHC KHCJiopoAa npHHH- MaercH paBHijM raKOBOMy b miictoü boac, paBHOBCCHoii c aT.Moccj)epoíí; MoiuHocxb nepeie.\inbiH bcc — ne AJiH nopoA, a aah cooxBexcxByK)innx ocaAKOB, no (6). B:\fi ocxaabubix riapaMcxpoB ripnnH- MaK)XCH (j)aKXM'iecKne BejiiiMiinbi. PacMCx no (3.4) Aaex 0,14 m b KaneexBe MaKCiiMajibno bosmowhoio anaMenHA. Ecah we pac- Mcx npon3Bt‘Cxn c HafíjnoAae.MbiMH anaMcniiH.Mn nopncxocxn n o6x.CMHoro Bcea, no.nyMHM 1,6 CM ymixiJBan, mxo n coAcpwanne KiicjiopoAa bpha ah Aocxnrajio npnnnxon b pacnexe BCAHMHHbi, ,Mo>Ke.M yxBcpwAaxb, mxo oGinec oKiiCAUxejibnoe Bo.MAencxBne Bxoporo axana Anareneaa no yKa- aaHHoii cxcMC BpnA ah .moi ao őbixb fíoAbiiin.M, hokcah neoűxoAHMO aaa noKpacnennA neCKOAb- KHX CM acACHbix necMaiinKOB, xo-eexb reoAoriíMCCKn axox nponecc HeanaMnxeAeH. PoAb MKCHnn aaBucnx ox coornoujeHnA CKopocxeii AH(j)4)y.3Hn KHCAopoAa II erő noxpeÖAeiniH na oKiiCAcnne >KeAe3a, nőo ypanoBbie pyAnwe xeaa saAeraiox ox (jiaaoBon rpannuN Fe(lll) Fe(ll) na paccxonniin Mnnn.My.M b necKOAbKo am BKpecx n necKOAbKO m no CAOHCxocxn. ycAOBiie.M pacxBopeniiA ypana abjiacxca npeBbiuienne CKopocxbK) AH(})(l>y3HH xhc- AopoAa CKopocxn erő peaKumi c Fe(ll) nopoA Mnnn.MyM na 1—2 nopAAxa. ripeAnoAarae.Mbin .MCxannaM peaKiuni Fc(ll) c O, b boahoh cpcAe iiphboahxca na npnAarae- MOH cxe*Me. no neii biiaho, mxo CKopocxb peaKunn (JiaKxuMecKH onpcACAnexcn CKopocxbio ahcco- miamni, aAioMOcnAiiKaxa Fe(ll). li cooxBccxBiin c aaKono.M AeiicxBHA Macc axox npoqecc kohx- poAiipyexcA KOHuenxpaunen Fe-+. Tan KaK iiocacahaa yöbiBaex BCACCXBne peaKunn b Apyrnx xoMKax npoexpanexBa, noKeAii paexBopenne, b kohcmho.m cmcxc CKopocxb OKHCAennA onpcACA- aexcA CKopocxbK) An(j)(})y3nn iiohob Fe=+. llo AiixepaxypnbiM AannbiM (Gmelini) nsBCCXHO, mxo iKoacjKjinuneHX Ancjntiyann Fe-+ Bcero b 2— 3 pasa Menbiiie xaKOBoro aaa Oj. HoaxoMy b nepBOM npn6AH>KeHnn .Mbi ne biiahm ocHOBannií aah AonymeniiH o 10— 100-KpaxHoíi CKopocxn An4”t>y* Ilin MOACKyA KiiCAopoAa no cpaBHenino co CKopocxbio erő peaKunn c Fe^+ nopoA- Aaa noAy- íMennH öoAee yöeAnxeAbHux pasyAbxaxoB neoöxoAn.Mbi xep.MOAnnaMHMecKne paCMexbi, KoxopbiM npeACxaBAHCxcH ueAecooöpasHbi.M nocBHxnxb oxACAbnyio paöoxy. npHHUHnnaAbnaH cxe.Ma oKiiCAennH aAio.MociiAiiKaxoB, coAepwamnx AByxBaAenxnoe weAeao + BOAa + H + \ /KaoAHHHx f onaA / non aAioMOCHAHKaxHbiíí/ AAio.MocHAHKax Fe(n)< \noHFe-+\ , / Fe(OH)/ + H+ \ - KIICAOpOA + BOAa/ >AHM0HHX + BOAa/ npiiAo>KeHHe 06o3HaMenHH, (JnirypnpyiomHe b pacMexnbix (|)opMyAax BenrepcKoro xeKCxa Qot — > - ' kV — '0i ■Sjv 7!- noAHoe KOAHMecxBO KHCAopoAa, paexBopennoro b nopoBbix BOAax xoaiah nepeKpw- Baioinnx KpaCHbix necMannKOB; (xn); o6x>eM nopoA nepeKpbiBaKnuen xoaiah (Ky6. m); o6x>e.M npo.MewyxoMHbix Kpacnbix necMannKOB (KpacnoqBexnbix npoCAOCB b npoAyx- XHBHon xoAme (Ky6. .m); — cpcAHHH nopncxocxb KpacHbix nopoA; — oAOXHOcxb noAse.MHbix BOA (xH/Ky6. m); — cpeAHce coAepwanne KHCAopoAa b noAseMHbix BOAax b naMaAbHbix momchx BpeMenn (xh/xh); — BAomaAb, saHHxan nepeKpuBaiomen xoAiAen (kb. m); — cpcAHHH Moiynocxb nepeKpuBaiomen xoaiah (m); — KOAHMCCXBO CKBaWHH B pyAHO.M noAc; — CpeAHHH HAOmaAb BAIIHHHH OAHOH CKBa>KHHbi; — nAOiHAAb npo.MewyxoMHbix Kpaenux necMannKOB (kb. m); — cpCAHHH Moinnocxb npoMencyxoMHbix Kpaenux necMannKOB na yMacxKax nx paa- BHXHH (m); I 174 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet ^kv - K - muv - Q'oz — V, - d, ~ <^FeO — koi — 5, - — Skv - Nk. :i:Nkv- ^FeO — ^0 — Pz — Pz» — KO;iHMeCTBO CKBa>KHH, BCKpbIBUJHX npOMOKyTOMHblC KpaCHblC neCMaHHKH B COCTaBe npOAyKTHBHOií tojuuh; njiomaAen ynacTKOB c npoMOKyroMHbiMH KpacHbiMH necMaHHKajWH b pyaHOM nojie; cyMMapHaB bo bccx CKBa>KHHax MomHocxb npoMOKyroMHbix KpacHbix necMaHH- köb; (m); cpeflHHH MOinHocTb npÓMOKyTow Hbix KpacHbix necqaHHKOB B npeflCJiax Bcero pyji- Horo nojiH (m); Ko;iHMecTBo KHCJiopoAa, HspacxoAOBaHHoro Ha noKpacHCHHe aeacHbix necMaHHKOB (th); o6T>eM noKpacHCBUiHX aeACHbix necnaHHKOB (nyö. m); CpCAHHH OÖTjeMMblii BCC SeJICHblX nCCMaHHKOB (TH/Ky6. m); cpeflHce coAepwaHHC FeO b aejiCHbix necMaHHKax (th/th); KOAHMCCTBO KHCJIOpOAa, HCOÖXOAHMOrO AJIH OKHCaCHHH CAHHUUbl KOaHMCCTBa ^CACSa; .noBcpxHOCTb conpHKOCHOBCHHH KpacHbix HopoA c acACMbiMH (kb. m); cpcAHAH MoiAHOCTb CAOH noKpacHCBiuHx seACHb! necMaHHKQB (m); noBcpxHOCTb npoMewyxoMHbix KpacHbix necMaHHKOB b KOHTaKre c aeACHbiMH (kb. m); KOAHM0CTBO npocAOCB npoMOKyxoMHbix KpaCHbix HecMaHHKOB B npcACAax Bcero pyAHoro nojlfi (na oaho nepeceMCHHe); cyMMapHoe koahmcctbo npocAOCB npoMOKyroMHbix KpaCHbix necMaHHKOB, BCKpuiux cfCBawHHaMH B npcACAax pyAHoro nojifi; MOACKyAHpHblH BCC KHCAOpOAa; MOACKyAHpHbiH BCC FcO; oöieMMbiH BCC ocaAKa; OÖ-bCMMblH BCC nOpOAbi; nopHCTOCTb ocaAKa; nopHCTOCTb nopoAbi. F/iUllitiii Kiizlötip, Hull. of Ihe lliiiiDnrian Oeol. Soc. (tíirS) 103. 175 — 188 A hakony-hegységi középsőkréta nánai és péiizeskiiti rétegek földtani viszonyai Dr. Scholz Gábor (2 ábrával, 2 táblával). Összefoglalás: A dolgozat áttekinti a középsőkréta nánai és pénzeskúti rétegek földtani megismerését. Ismerteti az újabb kutatások eredményeit és az Amtnonoidea- faima alapján tárgyalja a vizsgált képződmények biosztratigráfiai helyzetét. Bevezetés Több mint 100 éve ismerjük a Bakony-hegységben a középsőkréta nánai és pénzeskúti rétegeket, vagy ismertebb nevükön a ,,glaukonitos” és a , ,turriliteses márgát”. Ez a márgasorozat egyes szintjeiben nagytömegű, gyakran igen jó megtartású faunát tartalmaz, Ammonoideákat, Gastropodákat, Bivalviákat, Echinoideákat. Hauer F., és Stache G. 1861-es gyűjtése óta Hantken M., T. Roth K., ifj. Noszky J., F'ülöp J., Szörényi Pl, Czabalay L. és mások gyűjtőmunkája nyomán a ^lAFI Múzeumában e faunatársulásokból gazdag gyűjtemény halmozódott fel, melyből az p]chinoideákat Szörényi E. (1955), a Gastropodákat Czabalay L. (1905) dolgozta fel. A fauna zömét kitevő és rétegtani szempontból kiemelkedően fontos Ammonoideák monográfikus fel- dolgozására azonban ezidáig nem került sor. Fülöp jirofesszor megbízásából a szerzőnek jutott az a megtisztelő feladat, hogy hazai földtani irodalmunknak ezt a hiányosságát ])ótolja. Az 1970 nyara óta folyó faunavizsgálatok, valamint az 1971 — 1972-ben végzett feltárások nyomán nemcsak az Ammonoidea fau- nára, hanem magára a bezáró üledéksorozatra nézve is több új megállapítást tettünk. p]zek alapján lehetővé vált, hogy a fauna részletes őslénytani feldol- gozásával egyidejűleg a szóbanforgó képződmények földtani és rétegtani viszo- nyaira vonatkozó korábbi ismereteinket néhány ponton kiegészítsük, illetve revideáljuk. A viz.sgált képződmények földtani megismerésének története Az első híradás a bakonyi középsőkréta képződményekről a múlt század derekáról származik. 1858-ban Kómer és Schwabexau bakony-hegységi geológiai kirándulásukról kréta időszaki kövületekkel tértek vissza Bécsbe, majd Schw.aben.au egy nagyobb kollek- ciót ajándékozott a bécsi Földtani Intézetnek. Ennek anyagát a bécsi Tudományos Aka- démia 1860. ápr. IT-i ülésén ismertette Foetterle F. Ékkor történt első ízben említés bakonjd középsőkréta ősmaradványról, nevezetesen a Pénzeskút környéki Turrilites Puzosianum d’Orb. leletekről. 1861 nyarán a bécsi F'öldtani Intézet megkezdte a Bakony részletes geológiai felvételét. E munkálatok során H.auer F. alapv'ető megfigyeléseket 176 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet végzett a kréta időszaki kifejlődési területeken, melyek alapján a bakonyi kréta üledék, sorozatot a következő 6 tagozatra bontotta: a zirci és a lókúti rétegek mészkőösszlete- ezek fedőjében a nánai és pénzeskúti rétegek márgasorozata, a polányi rétegek inocerainu- sos márgája és a homokbödögei rétegek hippuriteses mészköve. Vizsgálataim elsősorban a nánai és pénzeskúti rétegekre irányultak. A szóban forgó képződményeket a hazai szak- irodalom Stache G. nyomán (1862, 1867) általában ,,glaukonitos és turriliteses márga” néven említi. Véleményem szerint helyesebb a prioritást szem előtt tartva Hatjer F. (1862) első elnevezéseit használni. A nánai rétegeket Hauer F. (1862, 635. o.) a következőképp határozta meg: »Dunkel gelbliche bis bráimlich, fein-erdige Mergel mit zahlreichen dunkelgrünen chloritischen Körnern. Das Gestein erweicht nach und nach im Wasser, das Innere dér zahlreichen Petrefacten, die es enthált, grösstentheils Cephalopoden und Echinodermen, ist meist zu einer weit festeren Kalkmasse zusammengebacken, die Schale dér Petrefacten oft selbst von dér grünen Substanz, welche die Körner bildet, gefárbt. Dicse Schichten, ich will sie die Schichten von Nána nennen, trafen wir nur einem Steinbruche südlich bei dem Orte Nána, wo mán deutlieh ihre Auflagerung auf dem Caprotinenkalk beobachtet.« A márgaösszlet felső, glaukonitmentes szakaszát pénzeskúti rétegeknek nevezte és a következőképp definiálta: »Weisse oder hellgelbliche, sehr fein-erdige lockere, nur selten etwas festere Mergel, im Wasser erweichend, wie die vorigen, aber ohne Grünerdekörner. Sie erlangen náchts den Zirczer Schichten die grösste Verbreitung in dem ganzen Gebiete und sind stellenweise ebenfalls sehr reich an Petrefacten, namentlich grossen Cephalo- poden (Ammoniten, Turriliten, Hamiten) und Echinodermen. Auf weite Strecken findet mán aber in ihnen auch wenige oder keine Petrefacten. Die wichtigsten Fundorte dér letzteren sind dér Graben zwischen Jasd imd Nána, Pénzeskút und die Umgebung von Lókút. In dem Steinbruche bei Nána beobachtet mán ihre unmittelbare Auflagerung auf den Schichten von Nána. Mán kan sie als Schichten von Pénzeskút bezeichnen.« A két képződményre nézve újabb adatokkal csak ifj. Noszky J. 1934-es dolgozatában találkozhatunk. Ebben a munkájában a márgasorozat alatt fekvő mészkőösszleten belül a már ismert két mészkőféleség (zirci és lókúti rétegek) mellett egy harmadik szintet is elkülönített — szürke táblás mészkőcsoport — néven, az orbitolinás mészkő (lókúti rétegek) és a nánai rétegek között. Megállapította, hogy ez a képződmény két típusban fordul elő, de ezek egymáshoz való viszonyát nem tudta tisztázni. Az egyik típus, mint írja (122. o.) egy rendkívül faunaszegény lemezes mészkőcsoport, melyben egy tömegesen előforduló jellegzetes életnyomon kívül csak néhány összelapított tengerisün található. A másik, egy az előzőtől teljesen eltérő, vastagabb, táblás padokat alkotó, tömött csuka- szürke mészkő, melyben semmiféle kövületet nem talált. E mészkő véleménye szerint kőzettanilag szinte észrevétlenül megy át a fekvő orbitolinás mészkőbe (123. o.). Megfigyelte, hogy a táblás mészkő alkotja a nánai rétegek közv'etlen fekvőjét, azonban a két képződmény lehatárolásánál újra nehézségek merültek fel, mert mint írja. — ,,a glaukonitos márgacsoport ... fő jellemzői a tömegesen előforduló glaukonit szemek a szürke mészkő legfelsőbb padjaiban is bőven megvannak már.” (123. o.) Ugyanitt mint érdekességet említi, hogy Kistéspusztától E-ra megfigyelte amint ,,a szürke mészkő erő- sen kemény, hullámos felületű j)adjain az egyenetlenségeket kitöltve települ a márga- csoport”. A szerinte 2 — 3 méter vastag ,, glaukonitos márga” szerkezetére jellemző a kisebb-nagyobb tömbök, gumók sokasága és a közöttük levő lazább, de szintén nagy mész- tartalmú kötőanyag váltakozása. A ,, turriliteses márgának” sötétszürke, tömött, lemezes pados és agyagosabb tíj)usáról is említést tett. Rövi(l közleményében az a| ^ 1^1 ^ N C 0) ^ ° ü N < i/> .5! C9 ^ C i t: E § o I a ^ cn-3 C -•5 “- -il 01 u N - c ^ -6) o OL (/) Meszmárga Kalkmergel CS> Gumós meszmarga Kalkmergel mit Knollen Tömeges mészmórgagumokbol álló kemény rétegek Harte Schichten aus massen- haften Kalkmergelknollen Változó rétegzettségü agya- gos mórga Tonmergel von verschiedener Schichtung ;.rv- - •• • rry -. 00 1J.4J r\J Nónai rétegek-glaukonltos mészmórga alul faunakondenzációval és móllott felszlnü táblás mészködarabokkal Schichten v Nana Glaukonit führender Kalk- merget untén mit einer Faunenkondensation und PlQttenkalkblöcken v verwitterter Oberflache ^ ‘ I ' I ‘ I • I • I ; I Ilii II I I I T 11111117 1111 r Jól rétegzett szürke mészkő Gutgeschichtete grauer Kalkstein Felfelé fokozatosan tab- lósodó keményedö mész- homok Kalkarenil,nach oben allmdh- lich tafeliger und hdrter y o o c *o ■o A o ía o *D O ^0 Í' <1 M V U Ci- M h A 4 t> „Alsó faunas szint biogen mészkő Unter fossilführende Horizont - -biogener Kalkstein- Or bitót inas mészkő -Orbitotinenkalk ábra. A középsőkréta időszaki üledéksorozat felső szakaszának elvi szelvénye Bakonynána és Olaszfalu térségében (Északi-Bakony) b. 1, Prinzipielles Profil des oberen Absehnittes dér mittelkretazischen Sedimentfolge im Raum von Bakonynánülö nánai rétegek (glaukonitos márga) határán éles diszkordancia mutatkozik. A táblás mészkő felső 80 - 100 cm-es szakaszán megszűnik a jellegzetes egyenletes rétegzettség, a kőzetet karsztos hasadékok hálózata nagyobb tömbökre tagolja. A durva mészhomokos szövetű táblás mészkő az erősen egyenetlen, hullámos diszkordancia felület felé vashidroxvd- ban fokozatosan gazdagodik, majd tizedmilliméter vastagságú limonitkéreggel határolódik el a nánai rétegektől. E határfelület mentén erős glaukonitképződés történt. A nánai rétegek színe a bázisrétegben narancssárgás-zöldesszürke, feljebb valamivel világosabb szürkéssárga, szövete a táblás mészkő tetejéhez kéjiest egyenletesebben mikrokristályos. A kalcitkristályok átlag 0,02 0,2 mm átmérőjűek. A glaukonit mennyisége a táblás mészkő mélyebb szintjéhez képest ugrásszerűen megnövekszik, a kőzetnek szabadszemmel is jól látható jellegzetes képet kölcsönöz. A törmelékes ásványok (kvarc és kalcedon) mennyi- sége és mérete a fekvőben találhatóval azonos. A limonit mennyisége rendkívül kicsiny, csupán 0,05 mm-nél kisebb pirit utáni szferolitokra, vagy kristály- csoportokra korlátozódik. A nánai rétegek, az egyes feltárásokban 30 65 cm között változó vastagságú, bázisrétegében a narancssárga, dúsan glaukonitos mészmárgában a fekvő táblásmészkő nagytömegű, osztályzatlan törmeléke található. E mészkőtörmelék zöme azonban nem a fekvő transzgresszív feldol- gozásának terméke, hanem a táblás mészkő kiemelkedése utáni denudáeió és karsztos mállás eredménye. A beágyazott kőzettestek felszíne a diszkordancia felülethez hasonlóan korrodált, mállott, a felszíntől befelé csökkenő erősséggel j vashidroxidtól rozsdabarnára színezett. A bázisrétegre jellemző az erőteljes' i faunafeldúsulás is, melynek erőssége az egyes feltárásokban némileg ingadozó. i Általában azonban a korrodált, barnásfelszínű mészkődarabok között az erősen | glaukonitos sárgás mészmárgában tömegesen találhatók az Ammonifes és i tengei’isün maradványok. ' A kövületek a rétegsornak ebben az alsó szakaszában töredékes meg- , tartású, gyakran oldott felületű, vasas, foszfátos karbonátos anyagú köbelek. ! (1. tábla). A rétegsorban felfelé haladva az üledékanyag szemnagysága finomodik, a > glaukonit hamarosan kimarad, egyidejűleg megszűnik a faunafeldúsulás. A már glaukonitmentes rétegsoi-ban (pénzeskúti rétegek) még jó darabig a bázisréteg fajai találhatók. A nánai rétegek vastagsága az egyes feltárásokban 30 cm és 3 m között változik. Felfelé a pénzeskúti rétegek eredeti vastagsága rendszerint i már nem állapítható )neg, mert fedőjükben éles diszkordanciával jóval fiata- | lal)b képződmények, általában közéj)sőeocén, vagy j)leisztocén rétegek települ- i nek. A mészmárgasorozat vastagsága egyes mélyfúrásokban a 200 métert is meghaladja, általában azonban ennél jóval kisebl). Az összleten belül a nánai és pénzeskúti rétegek határán a glaukonit kimaradásán kívül egyéb lényeges kőzettani változás nem figyelhető meg. A két ké])ződményre együttesen jel lemző a lazább üledékanvag és a közbetelepülő változatos nagyságú, kémé I nyebb mészkőgumók egyenetlen megjelenése. Ezek a gumók az őket minteg\ kötőanyagként körülvevő lazább üledékkel azonos anyagúak, és szövetűek de keménységük a gumók belseje felé haladva, a mésztartalom növekedésé nek függvényében fokozatosan növekszik. Héjas felépítésük miatt rugalmasak nehezen törnek. Miután a keményedés kívülről befelé fokozatosan megy végln 179 -•1 Ixikony-hei/i/ná/i közcpmkrvta . . . a környező lazábl) üledékektől nem határolódnak el élesen. A kőzetben ez a csomósodás a diagenezis során létrejött másodlagos jelenség. A keményebb részekben található kövidetek, a lazabb üledékben lekv'őkkel szemben gyakran plasztikus deioi máeiót szenvedtek. A gyakran tetemes vastagságú sorozaton belül vannak ol\an szakaszok ahol a rétegsorban a lazább kötőanyag dominál, imls esetekben a keményebb, gumós típus jellemző. Nemritkán nagy, lapos tömbökből (összeállt 50 em vastag [>adok is megíigvelhetők. Némelykor kékes szürke, sárgásra ()xidálódó, finom réteges, vagy tömöttebb agyagos márgaköz- betelepülésekkel is találkozhatunk. Az egyes feltárások rétegsorában ezek a kőzettíj)usok teljesen szabálytalanul váltakozva lépnek fel. Pénzesgyőr kör- nyékén számos feltárásban megfigyelhető, hogy a nánai rétegek bázisának jel- legzetes íaunateldusidasa közvetlenül az ,,also faunas szint" korrodált egye- netlen felszínére települ. Ebben a 20 30 em vastag rétegben a faunafekíúsulás mértéke még a bakonynánai és ohuszfalusi gazdag lelőhelyekét is jóval meg- haladja. Az egymás hegyén-hátán heverő kövületek között az esetek több- ségében alig található eementáló üledékanyag, (11. tábla, 1.). A fauna össztétele a központi területrészével azonos, csak még fokozottabban mutatkoznak a kondenzációs jelenségek. A gyér kötőanyagból a glaukonit javarésze is kioldó- dott. Erre a vékony kondenzációs rétegre normális kifejlődésű, glaukonit- mentes penzeskuti letegek települnek, alsó szakaszukon a faunadús réteggel közös, csak jóval litkább íaunaval. Ahol csak a íeltártsági viszonyok ezt lehetővé tették az egész elterjedési területen mindenütt megfigyelhető volt a nánai rétegek és a táblás mészkő közötti diszkordancia. A táblás mészkő legfelső i)adjainak üledéke sekély tengervízben rakódott le, majd ezt követően a terület vízfelszín fölé emelkedett. A kiemelt felszínen kai-sztos jelenségek játszódtak le. Területünkön a táblás mészkő vastagság- adatainak összehasonlításából kitűnik, hogy a térszín egészen lapos lehetett. ibb. 2. An Hand dér V'eranderunK dér Maclitigkeitswerte dér Plattenkalk-Gruppe lii.sst sidi zwischen Jiísd und P^nzes- Kj'őr dér L'mriss des e)iemaligen Denudationsgelandes erkennen 180 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet A végbement lepusztulás a Jásd és Pénzesgyőr közötti, légvonalban mintegy 20 kilométeres szakaszon csupán 25 30 méteres térszín-egyenetlenséget hozott létre, ami 0,8°-os lejtőnek felel meg (2. ábra). Az általam látott feltárásokban a diszkordancia sehol sem terjedt ki az ,,alsó faunás szintre”, vagy az albai mészkősorozat mélyebb tagozataira. Mindazonáltal ennek lehetőségét nem lehet teljesen kizárni tekintettel Knauek J. (1966) közleményére. Ezt a lapos, meneteles, karsztosodott mészkőtérszínt a nánai rétegek lerakódásának idején újra elborította a tenger. Mindkét esetben az alacsony, lapos felszín követ- keztében egészen csekély oszcilláció is elegendő lehetett a tengerelöntés bekö- vetkezéséhez. Ennek megfelelően a transzgresszió földtani értelemben igen gyorsan haladt előre. Ezekre a viszonyokra vezethető vissza, hogy egyik eset- ben sem került sor a fekvő komolyabb mértékű transzgresszív feldolgozására. A transzgredáló nánai rétegek bázisán általánosan megfigyelhető fauna- feldúsulásban az egész Északi-Bakony területén egyazon Ammonites szubzóna fajai fordulnak elő, vagyis ez a szint biosztratigráfiailag izokron felületnek tekinthető. A bázison fokozott mértékben fellépő glaukonitképződés vélemé- nyem szerint a mészkőfelszín mállott kérgében feldúsult ásványok és a tenger- víz szabad érintkezési zónájában, vagyis a litorális régióban ment végbe. A ten- gerelöntés előrehaladásával a glaukonitképződés zónája is egyre előretolódott, mivel a mészkőfelszínt elborító új üledék egy idő után egyre fokozódó mérték- ben gátolta a glaukonitképződéshez szükséges ásványanyagutánjjótlást. A nánai rétegek esetében a transzgresszió kezdetén és a bázisréteg lerakódásának idején az üledékképződés sebessége, a rétegsor felsőbb szakaszaihoz képest jóval lassúbb volt. Erre utal a képződmény bázisán általánosan elterjedt fauna- feldúsulás ténye, az e fauna üledékkondenzációt tükröző telejjülésviszonyai és megtartási állapota. Az egyes feltárásokban a transzgredáló mészmárga- ■ j sorozat alsó szakaszának változó glaukonittartalma (vagyis a nánai rétegek : vertikális kiterjedésének ingadozásai) és a faunakoncentráció mértékének loká- lis változásai az egyes területek üledékképződési sebessége között kezdetben fennállt helyi eltérésekkel magyarázhatók. A tengerelöntés előrehaladtával ezek a helyi különbségek megszűntek, a tenger litorálisból neritikussá méhmlt, az | üledékképződés temj)ója egyenletessé vált és meggyorsult, ennek következté- j ben először csökkent, majd elég hirtelen megszűnt a glaukonitkéj)ződés és vele I együtt a faunafeldúsulás is. Mindeme folyamatok földtani szempontból rend- j kívül rövid idő alatt játszódtak le, amit bizonyít, hogy a pénzeskúti rétegek | alsó szakaszában a nánai rétegekével azonos, ugyanabl)a az Ammonites-S7A\h- | zónába tartozó fauna található. A jíénzeskúti rétegek képződésének idején ! az Északi-Bakony területe az üledékföldtani és faunisztikai adatok tanúsága szerint a neritikus tartományban fekvő trój)usi sekélytenger volt. A fauna- adatokon túlmenően Belemnites rost rumok fiziko-kémiai vizsgálatának ered- ménye is meleg, 39 °C-os vízről taTiúskodik. Ez a sekélyebb tengerrész közvet- len kapcsolatban állt a 1’hetis nyílttengeri, pelágikus területeivel. Az üledék- sorozatban mindvégig megtalálható .'\mmonoideák egy hatalmjis, Dél-Angliá- í tói Észak-Afrikán és Madagaszkáron át Indiáig nyomozható, erősen kozmopo- lita jellegű faunaprovincia tagjai voltak. Egyértelműen nyílttengeri kapcso- latokra utal a Belemnitesek gyakori előfordulása és a 3 4 genust kéi)viselö cáj)afogak jelenléte. Ugyanakkor valahol nem messze mindvégig szárazulatnak is kellett lennie, mivel a táblás mészkő bázisától kezdve az egész réteg.sorban gyakran találhatók szcnesedett növényi maradványok, melyek között különbö ző trói)usi fenyőfélék és más szárazföldi növények levelei is mutakoznak. Sehol ■•I biikomj-hean az albai-cenomán határon sem tajiasztalhatók említésre méltó litológiai áltozások. A zóna-, illetve emelethatár átléjiéséről csak a faunaváltozások inúskodnak. Táblamagyarázat - Tafelerklárung I. tábla — Tafel I. Kőzetminta a núnai rétegek bázisáról (Bakonynána. Csiga-hegy). Az erősen glaukonitos sárga mészinárgában vál- tozatos alakú, korrodált, niállott felszínű táblásniészkó darabok (t) és kövület töredékek láthatók Oesteinsprobe aus dér Basis dér Schichten von Nána (Bakonynána, Csiga-Berg). lm sehr stark glaukonitisierten, gelben Kalkmergel sind korrodierte Plattenkalkbnichstüeke von variierender Forni und verwitterter Oberflaehe :(t) wie auch Fossilfraginente sichtbar. 1 184 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet II. tábla — Tafel II. 1. Faunakondenzácló a nánai rétegek alján (Pénzesgyőr, Tilos-erdő) Paunenkondensation an dér Basis dér Schichten von Nána (Pénzesgyőr, Tilos-erdő) 2. Kőzetminta az „alsó faunás szint” és a táblás mészkő csoport diszkordáns határáról. A nyü a hullámos mészkő- felszínt borító glaukonitfeldúsuíást jelzi. Gesteinsprobe von dér diskordanten Grenze des »unterenfossilführenden Horizontes” und dér Plattenkalk-Grupp*. Dér Pfeil zeigt die Anreicherung von Glaukonit, dér die wellige Kalksteinoberfiáche bedeckt. Irodalom — Literatur Benkőné-CZABAXAY L. (1961): Magyarország kréta időszaki csigái. MÁFI Évkönyvé Bd. 49. H. 3. pp. 589—591 Benkőné-CZABAIiAY L. (1965): A Bakony-hegység apti, albai és cenomán Gastropodái. — Les Gastéropodes de l’Aptien. de l’Albien et du Cénomanien de la Montagne Bakony. Geol. Hungarica ser. Palaeont. fasc 31. pp. 181—291. Doüvilií, H. (1933): Sur le crétacé du Bakonyer Wald. Compte Rendű Somm. des Séances de la Soc. Cíéol. Francé fasc. 10. pp. 117—118. Fülöp J. (1961): Magyarország krétaidőszaki képződményei. MÁFI Évkönyve Bd. 49. H. 3. pp. 577—589 Hantken, M. (1867): Gault, Neokom, Jura und Lias Ammoniten aus dera Gegirbe des Bakony. Verh. K.k. Geol. Reichs- anst. Bd. 16. pp. 358—359. H.AUER, F. (1862): Über die Petrefacten dér Kreideformation des Bakonyer Waldes. Sit zungbericht d. Math. Nat. Cl. d. Akad. Wien Bd. 44. pp. 631 — 659. Knauer J. (1966): Hézagos albai rétegsor Balin kán. — Une série incomplete de l’Albien á Balinka. (Montagne Bakony). MAFI Évi Jeientés 1964-ről. pp. 221—231 Knauer J. (1968): A turriliteszes márga földtani korkérdése. Sur ie probiéme de l’áge géologique des mames a Turri lites. MÁFI Évi Jelentés 1966-ról pp. 73 — 75. Majzon L. (1943): Előzetes jelentés a Zirc Bakonycsernye közötti terüle: földtani viszonyairól. — Beitrag zu den geologischen Verhaltnissen des Gebietes zwischen Zirc und Bakonycsernye , MKFI Évi Jelentés 1939— 40-ről. pp. 263—270. Majzon L. (1961): A magyarországi Globotruncanás üledékek. MÜ'! ' Évkönyve Bd. 49. H. 3. pp. 593—633. Noszky J. (1934): Adatok az északi Bakony krétaképződményeinek ismeretéhez ' — Beitráge zűr Kenntnis dér kretazischen Bildungen des nördlichen Bakony. Közlemények a Debreceni Tisza I. Tud i Egyetem Ásvány-Földtani Intézetéből. H. 3. pp. 99—136. NoszKY J. (1942): Adatok a Bakony Zirc és Pénzeskút közt ) részének földtani ismeretéhez. — Angaben zűr Kenntnis dér zwischen Zirc und Pénzeskút liegenden Teiles des Bakony J Gebirges. MKFI Évi Jelentés 1936 — 38-ról. pp. 245—260. Noszky_J. (1951): Jelentés az 1950 évben Magyarországot az Alsópere környékén végzett földtani munkálatokról. Kézirat MÁFI Adattár. Bu. 27. — Noszky J. (1966): A szápá .Sz-42. jelű fúrás dokumentációja. Kézirat. Síuó M. (1966): A bakonyi cenomán régetek Foraminifera vizsgálata. - Stúdium dér cenomanischen Ablagerungen des Bakonygebirge anhand von Foraminiferen. MÁFI Évi Jelentés 1964 ről. pp. 223—243. — SlDÓ M. (1971): A bakonyi és vértesi rotaliporás-turriliteses márgaösszlet Foraminifera-társulása, — Les associations de Foraminiferes de l’ensemble de la marne á Rotalipores et Turrilites, dans les Montagnes du Ba kony et de Vértes. Földtani Közlöny Bd. 101. pp. 44—52. St.ache, G. (1862): Die geologische Verháltnisse Istrien; Siebenbürges und des Bakonyer Waldes in Ungarn. Jahres Bericht d. Schles. Gesellsch. f. vaterl. Cultur. Bd. 39. pf 43 — 49. St.ac’HE, G. (1867): Dér Bakonyer Wald eine alpine Gebirgsinsel im ungarischen Lössland. Oestr. Kevue. B, 7—8. pp. 125 — 138. Szörényi E. (1955): Bakonyi kréta Echinoideák. — Kchinides crétacés de la Montagne Bakony Geol. Hungarica ser. Palaeont. fasc. 26. pp. 1—281. Taeger H. (1911): Adatok az Északi-Bakony geológiájához. MKFI Évi Jelentése 1909-röi pp. 55 — 62. Taeger H. (1912): Adatok a Bakony felépítéséhez és földtörténeti képéhez. MKFI Évi Jelentése 1910-ről. pp. 61—68. T.AEGER H. (1914): A tulajdonképpeni Bakony középső részére vonatkozó földtai jegyzetek. MKFI. Évi Jelentése 1913-ról. pp. 326—335. Taeger H. (1936): A Bakony regionális geológiája. I. rész. - Regionale Geologie des Bakonygebirges. I. Theil. lm nordöstlichen Bakony und seinem Vorlande. Geol. Hungaricj ser. Geol. Bd. 6. pp. 1 — 128. Telegdi Róth K. (1935): Adatok az Északi Bakonyból a magyar középső tömeg fiata mezozoós fejlődéstörténetéhez. — Daten aus dem nördlichen Bakonygebirge zűr jungmezozoischen Entwicklung: geschichte dér "Ungarischen Zwischenmas.se”. .MTA Math. és Terin. tud. Értesítő Bd. 52. pp. 205—252. Vad.Isz Í (1953): Magyarország Földtana. Budapest. Geologische und stratigraphische Verháltnisse dér mittelkretazischen Schichten des Bakony-Gebirges (bei Nána und Pénzeskút) G. Scholz An (lieser Stelle wimscht Verfasser sioli nnr mit den Ergebnissen dér nencren Untéi sutdiiingen zu iief'asstui. Die erste von E. Uauer (1862) gegebt'iie Heschreibung dér in dt Frage stehenden Hildungen wird im ungarisciien Text mitgeteilt. Hezüglieli dér weitere Forsehungsergebnisse sitid besonders die Aufsatze von H. Douvillé (1033), .1. Noszk jun. (1934) und J. Knauer (1966, 1968) massgebend. (leologisehe Verháltnisse. An dér Hasis dér Sehiebten von Nána liisst sieh eine Dii kordanz beobaehten. Dér Oberteil des oberi'ii l’lat tenkalkes ist verkarstet, rtáehert sic in Kichtung dér Diskordanzfláelie Hllmahlieh an Kisenhj’droxyd an und wird dtirch eii Zehntelmillimeter-rnáebtige Limonitkurste von den orange bis grünliehgrauen, stai glaukonitisierten Kalkrnergel dér Scliicblen von Nána get remit . An dt'r Ha.sis dér SchicI ten von Nána ist eine grosso Menge unsort iertt'r Trümmern von mannigfaltiger Forni di liegenden Platttmkalkes vorzufinden. Die Kalksteintrümmer stammen meistentcá nicht von dér transgressiven Aufarbeitung des Liegenden, sonilern sind auf eine Dentidi tion und karsl ischo Verwitterung zurüekzuf'ühren, die naeb dér Ilebung des l’lat tenkalk S c li o t z : A hal:on>i-hv(jysé(ji középsőkréiu . . . 185 stattgefimden hat te. hür die Ihisissehicht isi eiiie starke Aiireicherung dér Fauna cha- rakteristisch. Die l’ossilien sind in diesein unteren Abschnitt dér Scliiclitenfolge oft durch Bruchstücke von Steinkerncn von aufgelöster überfláche, die aus eisenschüssigein, phos- phatisehein und karl)onatiscbeni .Matéria! bestehen (Tafel I, 'I'afel I[, Fig. 1) vertreten. In dér Scliiebtenlolge aufwarts wird die Korngrösso des Soilimentinateriales iin Vergleieii mit dér Rasisseliieht iininer feiner, dér CJlaukonit l)Ieibt liaki aus, die Faunenanreieherung hört auf, doeh kőimen in dér nuninehr glaukonitfreien Sohiclitenfolge (Scliiehten von Pén/.eskút) lüe Fossilien dér Hasisscliiclit ein gutes Stückchen weiter iininer noeli ange- troffen wcrden. Ausser dein Ausbleiben des GÍaukonits kaim kein anderer wesentlicher petrograpliisclier Untei-seliied y.wisehen den Schicliten von Nana und Pénzt'skút festge- stellt werden. Für die beiden líildungen ist das geineinsaine Auftreten dér lockcreren Sedimentpartii'ii inul ilor dazwischen geschalteten hárteren Knollen von variierender drösse charakleristiseli. Die Gesamtinachtigkeit dér Kalkinergel-Serie liat in einigen Bolirungen sogar 200 in übertroffen, ini allgemeinen ist sie aber viel geringer. Nelien dein m Komplex vorheri’selienden Knollenkalkmergel treten auch noch tonig-mergelige ^wisclienlagerungen und loekerere Kalkinergellagen olme Knollen auf. Es kőimen auch lolche Scliiehten angetrolTen werden, in welclien das harte, knollige Matéria! doininiert. In den einzelnen .A.ufsehlüssen zeigen die Miiehtigkeit dér Schiehten von Nana (d.li. die vertikale Verbreitung des glaukonitisierten Abschnittes dér Kalkinergel-Serie), die Menge les GÍaukonits und die Grősso dér Faunenanreicherungen gewisse lokálé Schwankungen. In zahlreichen .\ufschliissen ist zu beobachten, dass die charakteristische Faunenanreiche- ■img dér Basis dér Schiehten von Nana uninittelbar über dér korrodierten überfláche les minteren fossilführenden llorizontes” auftritt. Gerade an diesen Stellen ist die stárkste Ivondensation dér Faunenanreieherung zu beobachten, zwischen den angeháuften Fossi- ;ien ist wenig zeinentierendes Sediinentmittel, die Fossilien sind gebroehen, ihre Ober- ilache durch .Auflösung angegriffen usw. Allé dicse Erscheinungen lassen sich auf folgende iVeise interprátieren: Das auf kurze Zeit erhobene, flache, verkarstete Gelánde des oberen Plattenkalkes wurdc wahrend dér Ablagerung dér Schiehten von Nána vöm iMeer wieder .iberschwennnt. Infolge dér flachen, niedrigen überfláche konnte sogar eine ganz geringe üszillation zuin Einsetzen dér Transgression und zu ihrem, im geologischen Sinne sehr aschen Vortschritt geniigen. In dér Faunenanreieherung an dér Basis dér Schiehten von ('íána sind diejenigen Arten dér Ainmoniten-Subzone die im ganzen Verbreitungsbereich |/orkommen. Die an dér Basis in gesteigertem Masse auftretende Glaukonitbildung hat |iach dér Meinung des Verfassere in dér Zone des freien Kontaktes zwischen den in dér /erwitterten Krusto dér Kalksteinoberfláche angereicherten Mineralien und dem Meeres- vasser, d. h. in dér litoralen Region stattgefunden. Im Falle dér Schiehten von Nána var die Geschwindigkeit dér Sedimentation wahrend dér Ablagenmg dér Basisschicht m Vergleich zu den höheren Abschnitten dér Schichtenfolge viel langspmer. Davon zeugt íie Tatsache dér hier allgemein beobachtbaren Faunenanreieherung, sowie die, eine kon- lensierte Sedimentation widerspfegelnden Lagerungsverháltnisse dér Fauna und dérén iírhaltungszustand. Mit fortschreitender Transgression vertiefte sich das Meer vöm lito- alen in neritischen Zustand, das Tempó dér Sedimentation beschleunigte sich, demzufolge lörte die Glaukonitbildung und damit auch die Faunenkondensation plötzlich genug auf. Dicsér Vorgang spielte sich in cinem, im geologischen Sirme sehr kurzen Zeitraum ab, la auch an dér Basis dér Schiehten von Pénzeskiit immer noch die gleichen Fossilien auf- indbar sind, die aus den Schiehten von Nána bekannt sind. Dér Raum des nördlichen Bakony- Gebirges war — laut dér lithologischen imd faunistischen Angaben — eine tro- lische Flachsee, die dér neritischen Provinz angehörte. Über die Faimenangaben hinaus eugt auch die physiko-chemische Analyse dér Belemniten-Rostren von Jeinem warmen iVasser von 39°. Dicsér seichterer Meeresraum stand in immittelbarer Verbindung mit len pelagischen Hochseebereichen dér Tethys. Die in dér Schichtenfolge vöm Anfang lis ziun Ende vorhandenen Ammonoideen sind die Mitglieder einer riesigen, von Süd- íngland, durch Nord-Afrika xmd Madagaskar bis Indien verfolgbaren Faunenprovinz. íindeutig auf pelagische Beziehungen weist das Vorhandensein von zahlreichen Belemni- en imd dér 2 — 3 Gattungen vertretenden Haizáhne. Dabei musste irgendwo in dér Náhe in Festland gelegen habén, weil von dér Basis des Plattenkalkes in dér ganzen Schichten- olge oft verkohlte Pflanzenreste vorzufinden sind, unter welchen die Blátter von ver- chiedenen tropischen Nadelbámnen, sowie auch von anderen terrestrischen Pflanzen ■'ovkommen. Die Bestimmung dér ganauen biostratigraphischen Position dér Schiehten von Nána nd Pénzeskút wurde durch das Fehlen dér Bearbeitung dér Ammonoiden-Fauna er- tehwert (siehe angegebene Literatur). Aufgrund dér gegenwártigen Untersuchungen lásst ich Folgendes feststellen; i Földtani Közlöny 186 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet 1. Dér übel■^viegende Teil dér im Raum des nördlichen Bakony-Gebirges bekannten Schichten von Nana und Pénzeskút hat sich in dér Zone Vraconien im Top des Albien gebildet. Innerhalb desKomplexes lassen sich diebeiden Glieder das Vraconien nachweisen (siehe Liste dér vorkommenden charakteristischen Arten im ungarisclien Text). 2. Im obersten, durch die Denudation verschonten Abschnitt dér Schichten von Pénzeskút gelang es — das erste Mai im Bakony — das Vorhandensein auch des unteren Cenomans an Hand von Faunenangaben nachzuweisen. In dér Umgebung von Lókút und Óbányapuszta sind in zahlreichen Aufschlüssen, ferner in mehreren Tiefbohrungen Mantelliceratcn, Calycoceraten, Shaipeiceraten, Hyphopliten und charakteristische unter- cenomanische TuiTÜiten angetroffen worden. Sehol 187 2.- A bnkony-hegiiségi középaőkrctn . . . I. tábla - Tafel I. 1* 188 Föhltnni Közlömj 103. kötet, 2. füzet II. Tábla — Tafel II. Fiildiuiii Kfí:]öny, Hull. of Ihe Hutmarian Oeol. Soc. (Ii>73) KH. l«í)— 19j A borsodi paleogén és alsómiocén rétegtaiii kérdései Dr. Radócz (hjula* A (íöiuör Tornai karszt déli előteréluMi, a Rudabányai-hegységben, vala- mint a Borsodi- és Ózdvidéki-inedencében a paleogén képződmények még ke- véssé tamdmányozottak. Az utóbbi két niedence területének neogén és a dé- lebbre eső bükkszék! és bükkalji területek paleogén kéj)ződményei sokkal jobban ismertek, miután ezek részletesebb kutatását a hasznosítható ásványos anyagok feltárása is indokolta. Ez utóbbi területekkel az alábbiakban nem foglalkozunk. Történeti áttekintés Az els6 átfogó földtani felvétel idején, (az osztrák térképezés során), az 1860-as évek- ben, — a diósgyőri eocén mészkövet és a (Jömöri-karszt D-i előtere bazális törmelékes mészkövének egy némely előfordulását kivéve — még nem különítették el a képződménye- ket, hanem egységesen ,, miocén tengeri homok-, agyag- és homokos rnárgá”-nak jelölték azokat . Az eocén, oligocén és a miocén különféle emeleteinek megkülönböztetése, ill. azok első leírása, meglehetősen hosszú időt vett igénybe, hiszen az utóbbi 20 év irodalmában már többé kevésbé kielégítőnek nevezett földtani térképezés és rétegtani tagolás a múlt század közepe tájától a jelen század 40-es éveiig húzódott. A diósgyőri eocén mészkőről, mint ,, párisi durva mészkőről” legkorábban Beüdant F. S. (1822) tett említést, majd Petrrs, Böckh J. és Hantken után behatóbban először Kocsis J. foglalkozott vele, aki pontosan a századfordulón a hozzá kapcsolódó barnakő- Bzénréteget is leírta. Ezt követően a kutatók egész sora tett említést a diósgyőri és egyéb Bükk-hegj'ség környéki eocén képződményekről. Legutóbb W.^llacher L. értékelte (társulati előadás 1968) ezeket. A Gömöri-karszt D-i előterének egyes előfordulásaiban is, viszonylag korán felismerték (Foetterle F. 1867) a — közel 100 évig általában eocénnak tartott — meszes, mészköves, harmadidőszaki peremi képződményeket. Ez az összlet az egyik legjobb szlovákiai fel- tárása után az utóbbi években bretkai ,, rétegek” (formáció) néven ismeretes. A bretkai képződménnyel a századforduló után több magyar geológus is foglalkozott, az 1 950-es években B.vlogh K., Pantó G. és SzÖTS E. említi. Ma már bizonyos, hogy ez a maximiun 30 m vastagságú rétegcsoport a Gömöri-karszt D-i előterében Magyarországon is több ponton; Rudabányán át a Szendrői-hegységben is nyomozható. A rudabányai előfordulásról 1924-ben P.vlffy M., a közbeeső egyik imolai előfordulás- ról pedig 1935-ben először Schréter Z. adott számot. Az osztrákok részéről kezdetben egységesen miocén agyag, homok és márga néven jelölt összlet legészakabbi területén (illetve attól elkülönülten) Somodi (Drienovec) mel- lett először SÓBÁNYi Gy. (1896), a „miocén” összlet területén belül pedig, az egyik Pa- * Előadta a MFT. Északmagyarországi Szakosztályának 1969. szept. 26-i szakülésén. 190 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet rasznya melletti fúrásbdd először Kocsis J. (1890) említ oligocént. Kocsis e fúrásból Foraminiferák alapján az ottani kiscelli anyagot írta le, Sóbányi pedig a felszínen alig tanulmányozható összlet barnakőszéntelepes rétegsoráról közöl összefoglalást, de az oli- gocént jelző faunát onnan először Lóczy L. (1916) közölte. Először Schafarzik F. (1917) veti fel a felsőoligocén létének lehetőségét Fedémes környéki, majd id. Noszky J. az 1920-as években előbb az akvitánba, majd a katti emeletbe helyezi a Mátrától É-ra eső képződményeket. Ezt követően Schréter Z. (1929) elsősorban kőzettani analógiák alap- ján a középsőoligoeént több helyen is kimutatja a felszíni képződményekben. A Varbó mellett jelölt előfordulása máig is helytálló, a Nógrádi- és Ózd vidéki medence között jelölt rupéli területeit azonban később (1942-től) a MAJZON-féle Foraminifera vizsgálatok során nagyrészt a felsőoligocénbe sorolták, és ma már csak Bükkszék —Recsk környékén szerepel középsőoligocén a térképen; bár közben Jaskó S. és mások az északabbra eső területrészen is kimutattak ,,felsőrupéli” képződményeket. A somodi terület érdekessége, hogy Schréter Z., ugyancsak 1929-ben, a LóczY-féle fauna múzeumi anyagát az oligocénből a pannóniai (,,pontusi”) emeletbe sorolja s ezzel egy hosszantartó vitát vált ki a ma már nehezen hozzáférhető előfordulás korbeli hova- tartozását illetően. Egyébként a somodi barnakőszéntelepes összlet korát újabban katti- akvitáninak tekintik (Cechoviö 1962). A második világháború utáni intenzív mélykutatás során, napjainkig, több helyen feltártak olyan képződményt, amelyet az oligocén valamelyik emeletébe vagy az alsó- miocénbe besorolhattunk, de a legtöbb esetben ezek alsómiocén vagy felsőoligocén kora eldöntetlen maradt. A fentiekben körvonalazott földtani képet jól szemléltetik az 1960 előtt szerkesztett földtani térképek is. Az újabb térképeken (az 1 : 200 000-es rimaszombati lapon, a Balogh- féle 1 : 100 000-es — és a miskolci 1 : 200 000-es lapon) már a frissebb eredmények nyomai is láthatók. így, a bretkai formáció egész Szlovákiában és a magyarországi Imola mellett is, az eocénből a felsőoligocén = akvitán emeletbe ,, került”. A rimaszombati és a miskolci 1 : 200 000-es lapon odakerült az ,, aktíván”, a Nógrádi- és az Ózdi-medencét elválasztó nagyvastagságú felsőoligocén slír mellé is. Ezt a ,, fiatalítást” a szlovák geoló- gusok saját területükön az 1950-es évek elejétől az 50-es évek végéig végezték el. Vanov.4. M. (1959) Mollusca és Papp A. (1960) Miogypsina vizsgálataival a bretkai formáció akvitáni kora bebizonyosodott. Továbbra is eocénként maradt jelölve azonban az említett rudabányai előfordulás, valamint az új térképeken fel sem tüntetett égerszögi folt. Bizony- talan maradt a korláthegyi mészkő kora is. Közben Rudabányán a felszíni folt mellett több kutatófúrás is feltárta a hasonló kifejlődésű mészkövet s ezek újabb őslénytani ada- tokat is szolgáltattak. Rudabányáról egyes kútfúrások anyagából kisméretű Nummulite- seket is meghatároztak (Sidó M. in Pantó G. 1956), bár a ,,nummuliteses” jelző (gyakran indokolatlanul) a bretkai formációra alkalmazva korábban is szerepelt. A legújabb eredményeket és a további kérdéseket az alábbiakban foglaljuk össze. A bretkai formáció E formáció említett szlovákiai (Bretka környéki), továbbá a magyar oldal imolai, égerszögi és rudabányai a korábban több-kevesebb bizonyossággal eocénbe sorolt felszíni foltjait azonos kifejlődésű, de nem kizárólag azonos korú képződményeknek tekintjük. Az ide tartozó sziklásparti, detrituszos, meszes, mészköves képződmények mindegyike fiatalabb az eocénnél amit elsősorban a Miogypsina fajok igazolnak. A miogypsinákat mindegyik fent említett előfordulás anyagából sikerült kimutatni (Radóicz Gv. 1968). A szlová- kiai Miogypsinákat Rapp A. (1960) és Drooger C. W. ((’ecbovié 1962) a M. gunteri alakkörbe sorolta. A magyarországi Miogypsinák még nem kerültek részletes vizsgálatra. Eddigi vizsgálataink alajiján a legtöbb esetben ugyanazt az akvitáni emeletre utaló a M . gunteri alakkört véltük felismerni, amelyet a szlovákiai anyagból leírtak. (Ezt C. \V. Droogkr az anyag megtekintése után megerősítette.) A Rudabánya 390 és 407. sz. fúrásból előkerült, a fentiekével azonos kifej- lődésű, nummuliteszes, lepidocyelinás képződmények érdekességét az einlí- Udilócz: borsodi jsileoffén rs alsómiocén 7'étei/tani kérdései 191 tett kó l ösniiiriulvány íaj együttes elöíordulása jelzi. Ez a képződmény a Lepidoeyelinák alapján leginkább az alsóoligoeéid)a tartozhat, azonban még itt is szükség van további vizsgálatokra. A bretkai íormáeió legkeletibb tagjának a Szendröi-hegységben, Szendrőlád- tól I)-re található kavicsos, -lithothamninmos mészkövet és a hozzá kapcsolódó meszes, -j)ectenes, -ostreás balamisos kavicsos homokkövet tekintjük, ez utób- bit mint a Íormáeió mésztartalomban szegény kísérőjét. Mindezeket Schrktek Z. (1948, lp2), B.4UUJH K. (1949), Reich E. (1952) és Jámbor Á. (1959) lőként a kőszéntelepes miocén ké])ződményekkel hozták vonatkozásba. Ide kapcsolódik a Földv.vri A. (1942) által először említett abodi pectenes- balanusos homokkő is, amelynek kíséretéből azonban nem ismeretes a meszes- lithothamniumos kifejlődés. A Szendrői-hegység É-i és D-i előteréből, kutató- túrásokból szintén ismeretes ide sorolliató kéj)ződmény. Ma már bizonyos, hogy ezek a szendrői-hegységi ké])ződmények idősebbek a borsodi nógrádi kőszéntelepes miocén összletnél, amit tükröz a Balogh K. féle 100 000-es és a miskolci 200 000-es térképlap is, ahol szemben a ,, helvéti” barnakőszén- telei)es összlettel, ezek a képződmények ,,burdigalai” jelzéssel szerepelnek. A fácies adatok és ősíöldrajzi meggondolások alapján is bizonyosra vehető, hogy a közel azonos kifejlődésíí bretkai formáció ma már nagyrészt erodálódott és hézagosai! jelentkező kéjiződményei nem korlátozódhatnak egyetlen emelet- nyi időre, hanem feltehetően az egész oligocén és alsómiocén idején is, közel azonos földrajzi helyzetben, néhány méter vastagságban, többször és hosszabb időn át is keletkeztek. Ezért fontosnak tartjuk, hogy e képződmények korának vizsgálatánál az ősmaradványokat igen részletesen tanulmányozzuk. A bretkai formáció térbeli lehatárolását ma még nem lehet pontosan megadni. .A Gömöri-karszt D-i előterében és távolabb a medencében is, az ún. amussiumos slír alatt, közvetlenül a mezozóos képződményeken települ az ide sorolható képződmény, amit az Alsószuha 1. sz. fúrás is igazol, bár e fúrás anyagából Miogypsinák nem kerültek elő. Az összletnek a hasonló kifejlődésíí Bükkszék Recsk és Bükk-hegység környéki paleogén képződniényekkel történő összehasonlítását szintén tervbe vettük. Az amussiumos slír A Gömöri-karszt távolabbi (D-i) előterében, illetve a Nógrádi- és az Eger- csehi — Ozdi-barnakőszénmedence közötti ún. ,, oligocén” területén az újabb Mollusca vizsgálatok indokolták, hogy a korábban középső- és felsőoligocénbe sorolt ún. amussiumos slírt és a slír felett települő ún. ,,Katti” glaukonitos homok homokkő rétegcsopoi’tot egyaránt az eggenburgien (akvitán + burdi- gál) emeletbe soroljuk. A Mollusca faunát az istenmezei területen Csepreghyné Meznerics I. (1966), a pétervásárai területen és az északabbra eső mélyfúrá- sokból pedig Báldi T. értékelte (Báldi T.- Rauócz Gv. 1965, 1969, Báldi T. 1966, 1969). Ez a shrösszlet, amelynek megjelenése egyes tagozatokban a ,,kiscelli agyagra” emlékeztet s így ilyen vonatkozásban volt alapja az egykori rupéli besorolásnak is, üledékföldtani, és őslénytani szempontból bizonyos (helyi értékű?) szinteket, zónákat tartalmaz. A különféle vizsgálati módszerekkel nyert zónák határai azonban sok esetben nem esnek egybe. Mindezekről 192 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet ezidőszerint az Alsószuha 1. sz. kutatófúrás szolgáltatja a legtöbb adatot. ] Ennek a fúrásnak a szelvénye uralkodóan niárgás aleuritból áll, mintegy 750 m vastagságban. Az alsószuhai fúrásban az összlet talprétegét kéj)ező sziklásj)arti polimikt konglomerátum és breccsa, amelyben vékony lithothamniumos foraminiferás mészkőlencsék is találhatók a hretkai formációval azonosítható, azonban benne i sem M iogypsinákat vsem J^e2)idocyclinákat nem találtunk. Közvetlen felette 3 m körüli vastagságban erősen glaukonitos homokkő, illetve az alsó cjlaukonitos rétegek telej)ülnek, majd az ún. alsó hathysiphonos összlet (márgás aleurit) ' következik, amely 802 730 m között, 72 m vastagságú. Ez az összlet az alsó j és a felső határán, valamint közéj)tájon is, vékony ankerites és aleuritos ^ dolomit -betelepülést tartalmaz. Hasonló betelejjülés (vegyi üledékkéj)ződés) a i fúrás magasabl) rétegeiben is előfordul. Ez az alsó bathysij)honos összlet I Foraminiferákban meglehetősen szegény, bár sok a bekérgezett alak és az li összlet felső határánál Globigerinákban gazdag réteg is mutatkozott. Makro- y faunái alapján sekély sídilitorális tengermélységre lehet következtetni. Erre M 660 m-ig 70 m vastag oszcillációs homokkősávos márgás aleurit következik M Bathysijihonok nélkül, főleg nagyméretű Saxolucinákkal, ugyancsak sekély || szublitorális tengermélységgel. Felső határánál szintén mutatkozik ankerites l| dolomitréteg . Az összlet felső határát a homokkősávok erős lecsökkenésénél ■ vontuk meg. Vékony homokkősávok ritkábban feljebb is megtalálhatók. 635 m J körül egy 20 cm körüli vastagságú bontott, biotitos dacit (?) tufa-, illetve W tujitréteg az Amussiuniok megjelenésével esik egybe és 378 m-ig az Amussiumok >1 jellemzik az összletet. A Bathysiphonok az Amussiumokkal együtt ismét meg- H jelennek, ettől kezdve azonban a Bathysij)honok kisebb-nagyobb megszakítá- ^ sokkal mindvégig kitartanak, így a további tagolásnál már aligha jöhetnek szóba. Ezt a szakaszt alsóamussiumos zónának nevezhetjük. Foraminiferái változó mennyiségűek: alsó része még Foraminifera szegény, majd 586 m felett gazdagabbá válik és az egész fúrás leggazdagabb Foraminifera szintjét (503 440 m) is magába foglalja. A Foraminiferák felsza{)orodásával a j)olíenek erős lecsökkenését lehetett megállaj)ítani. Ugyanakkor 535 m-től (a következő rétegcsoj)ortba is átmenőben, 295 m-ig) szervesvázú mikro Foraminiferák is gyakran fellépnek. Fz a közel 260 m vastag, kőzettanilag főleg márgás aleurit- ból álló összlet három helyen tartalmaz, vékony (ankerites) dolomit r ét egecskét , néhány helyen a homokos frakció jobban felszaporodik és az összlet felső részén két helyen is megfigyelhetünk vékony, erősen glaukonitos rétegecskét . Makro- ■ fauna alapján a zóna már közép szublitorális, 30 120 m közötti tengermély- I ségre utal és ez a további szakaszokon is kitart. Makrofauna ala])ján 378 m-től I 115 m-ig hiniás-turritellás zónáról beszélhetünk, majd felette a felső amussiu- ■ mos zóna különíthető el. Mikrofauna ala])ján már 155 méter felett jelentkezik fl egy új zóna, miocén ( ,,h elvéti ' ) jellegű Foraminif érákkal, amelyben azonban | még meg van az Kponides hudensis (Han'I’ken) és a Palmula hudensis (Hant- ken) faj is. .Ma.jzon L. (1966) szerint ezek olyan ru|)éli fajok, amelyek még az alsókattiban is megtalálhatók. Kőzettani alajton 175 m-nél lehet zónahatárt kijelölni, miután eddig a inélyHÓgig az előzőkben említett márgás aleurit ural- kodik, kevés helyen 10%-ot alig meghaladó homokfrakcióval, ettől felfelé })cdig már igen gyakoriak a márgás aleuritl)an a 10%-ot meghaladó homok- frakciójú erősebben homokos betelepülések. Fz a homokos zóna két ciklusra i osztható, amennyiben a 175 m nél jelentkező el.ső homoko.sodás 115 m-ig i fokozatosan esökken, majd egy (a fúrásban a legfelső) ankerites dolomit- 193 líadúcz: .1 hornrxli jxileoí/rn és tilséjtniorén rétiytani kérdései rctegecske lolött egy újabb erős homokosodással a második ciklus veszi kezdetét amelyben (52 m-nél közel / m vastarj homokré1e(j is megjelenik. A fúrás felső szakaszán mutatkozó homokos zóna nem glaukonitos, így a felső glaukonifos homokkő szint ezen a helyen teljesen lepusztult, a fúrás helyétől 1 2 km-re I)-re azoid)an már tanulmányozható a felszínen. Az ismertetett alsószidiai összletnek az eggenburgien (akvitán -j- burdigál) emeletbe való besorolását a makrofauna össztétel egyértelműen indokolja (H.4LDI 'P. 19(59). .Mikrotauna alaj)ján a kor kérdés nehezebb feladat. Nagyné Gell.-u Á. szerint leitételezhető az is, hogy a fúrás a mioeénbe tartozik bizonyos paleogén formák jelenlétével (amelyek a miocénből eddig ismeretlenek), de lehetőséget enged az üledékek alsókattiba való sorolásának is. Ezek szerint még további vizsgálat szükséges ahhoz, hogy Foraminiferák alapján egyértel- műen lehessen eldönteni az üledékek korát. Az összlet ])alynológiai vizsgálata a kor meghatározása szempontjából ma még szintén nem jöhet szátnításba. R.\K()SI L. szerint a nem korjelző domináns fajok a dunántúli felsőoligocénben hasonló arányban fordulnak elő, azonban ez a jel még kevés az időbeni azonosí- tiishoz. Az alsó amussiumos zónában végzett előzetes Corcolifhnphoridae vizs- gálatok Bóna .1. szerint al.sómioeénre utahiak. Az Ózd vidéki- és Horsodi-medeneében az alsó riolittufa alatt több helyen is megütöttünk amussiumos képződményeket (Szuhakálló 94., Kazincbarcika Skz 169., Bóta 10 stb.). Az összlet j)ontos elterjedési térkéj)ének összehasonlí- tásához azonban még több kutatófúrás adatára volna szükség. Ugyanígy további adatokra van szükség ahhoz is, hogy ezen összlet alatt, és bizonyos szerkezeti helyzet esetén mellette is a képződményeket lehatároljuk. Többek között nagyon fontos lenne, hogy az ózdi, a fedémesi és a bükkszéki szén- hidrogénkutató fúrások, P\)raminiferák alapján rupélibe és kattiba sorolt kőzetanyagait is érintsék reambulációs vizsgálatok; többek között a Báldi- féle 3/o//?<*r«-vizsgálat kiterjesztését is javasoljuk. További kérdés, hogy a edémesi fúrásokból az OKOT adatai alapján még ismeretes ,,lattorfi” képződ- mények É-felé hogyan és meddig követhetők. Mindezek a kérdések a különféle '"étegcsoportok mélyföldtani, Jácies és ősföldrajzi vonatkozású elemzése szem- pontjából rendkívül fontosak. A vonatkozó rétegtani kérdéseket tehát még nem lehet lezárni. Szükséges, logy a mikrofauna, a pollen és az üledékföldtani adatok kiegészüljenek és ezt követően a ^follusca vizsgálat eredményeivel összhangba hozhatók legyenek. A Borsodi- és Ózdi-medencében feltárt egyéb oligo-miocén képződmények A Borsodi és Ózd vidéki medence helvéti (ottnangi) barnakőszén telepeinek altatása során különféle mélységig sok fúrás belejutott az alsó riolittufa alatti lomokos agyagos - aleuritos harmadidőszaki képződménybe, amelyeket a elsőnyárádi területtől távolabb, a medencék belsejében szinte egyetlen esetben ■em harántolták keresztül. Mindezen fúrásokról a miskolci 1: 200 000-es föld- ani térkép magyarázójában — a többi, korábban paleogénnek tekintett fúrási Idátokkal együtt — táblázatos összefoglalást is közlünk. Ide vonatkozólag elenleg csak az alábbiakat említjük meg; 194 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet 1. A felsőnyárádi formációt, illetve a Borsodi-medence Felsőnyárád környéki (feketevölgyi) alsó riolittufa alatti barnakőszéntelejies összletét, kezdetben a felsőoligocénbe és az alsómiocénbe egyaránt besorolhattuk (Radócz Gy. 1969) alapján, az amussiumos slírhez hasonlóan az eggenburgienbe tartozik. Ez az összlet az Upponyi- és a Szendrői-hegységet összekötő, elfedett, de magasabb helyzetű alaphegységpászta kisebb-nagyobb mélyedéseiben talál- ható. Közvetlenül az alaphegységre települ, alul, szárazföldi bázisréteggel. Újabban a Sajókaza 228 sz. fúrásból is előkerült ide sorolható barnakőszén- telepes rétegsor. A vázlatos felépítésű és változó vastagságú rétegsort csak kutatófúrásokból ismerjük. A csökkentsósvízi rétegek ősmaradványai még nincsenek teljes egé- szében feldolgozva, de hátralevő feladat még a részletes üledékföldtani feldol- gozás is. Az összletben gyakran előforduló mocsári sziderit-képződményeket eddigi adataink alapján a rudabányai vasércösszlet közelsége is magyaráz- hatja. 2. A két medence egyéb kutatófúrámiból umeretes alsó riolittufa alatti képződ- mények hovatartozását a rendelkezésünkre álló adatok alapján ma még sok esetben nem ítélhetjük meg pontosan. E fúrások dokumentációiban található ,,oligocén” bejegyzések és a már publikált adatok jelentős része is csak kőzet- tani analógia alapján történt. Az általunk részletesebben vizsgált Diósgyőr 318., Mucsony 136., Kazincbarcika Skz 169. és a Sajóvelezd 42. sz. fúrások szelvényeit már közreadtuk (Bandi T. Radócz Gy. 1969). A további fúrások értékelése folyamatban van. Az alsó riolittufa alatti képződmények szerkezeti és lepusztulási viszonyait ma még szintén kevéssé ismerjük. A Somodi(drienoveci) barnakőszéntelepes összlet kérdése E képződménnyel foglalkozó új (1962 utáni) vizsgálati eredmények nem isme- ' retesek, azonban a mi szempontunkból ősföldrajzi jelentősége van ennek a kis elszigetelt felszín alatti szlovákiai előfordulásnak, amely az eddig tárgyalt területtől jóval északabbra, közel az országhatárhoz ,, jóminőségű” barnakőszén- telepeket zár magába, fiz az összlet leginkábl) talán a felsőnyárádi formációval i hozható kapcsolatba, azonban a tervezett újabb vizsgálatokat nehezíti, hogy | Somodiból nincs megfelelő fúrási anyag és a bányászkodás is rég megszűnt. Szinte teljesen bizonyos, hogy a felszínen is található ottani édesvízi mészkő és annak faunája nem ka])csolódik az egykori ún. Bianca bánya tektoniku.s helyzetben levő barnakőszéntelepes összletéhez, amelyben a leírások szerint ugyancsak észleltek édesvízi mészkövet. GKcnovié (1962) leírásából kitűnik, hogy a felszíni édesvízi mészkő a pliocénbe tartozik, de az is bizonyos, hogy a kőszénösszlet részletvizsgálatainak eredményei ma még nem teljesen egy- értelműek: SCHRÉTKR (1929) és SÜMiíCllY (1939) szerint pannoniai. .1. Tk.ik.'VL a rosszmegtartású Molluszkumok között kimutatta a Schrktkr és Sümeííiiy előtti szerzők szerint oligocénre utaló ,,Melanopsis ex gr. hantkeni (HoKFM.)”-t, ugyanekkor pollenvizsgálatok alapján N. Bkzkova alaómioccnbe, B. Bacltová pedig alsómiocén felsőoligocénbe tartozónak jelzi a barnakőszéntartalmú összletet (CjECHovié 1962). A fentiek alapján bizonyos, hogy Somodi környékén létezik egy idő.sel)l) (katti-akvitáni? ) édesvízi mészkő is, és feltehető, hogy a Schrktkr (1929) és 195 R II (ló ez: A borsodi puleoíjén és alsámiocén rctef/tinii kérdéssel SCmkohv (1939) féle fiiutm a felszínen levő fiatalabb mészkőhöz kajK-solótbk és csak a LüC7A' féle eredeti anyag származik az idősebi) barnakőszenes összletből. Az elszigetelt helyzetű somodii (egerien?) barnakőszén előfordulás minden bizonnyal egy nagyobb kiterjedésű összlet része. További előfordulásait az országhatáron innen is feltárhatják kutatófúrások, bár kétségtelen, hogy az összlet legnagyobbrészt még a pliocén előtt lepusztult. Irodalom (B.ilogh K. (li)4Ö): A Hóilvu Sajó közti terület földtani viszüiiyai. Jt’öldt. Közi. 79. pp 270—282. — Balogh K. 1952): K Uudabányai vasörevoniilat hejtyséKszerkezete. .MTA. .M.T. O. K. 5. — Balogh K. (1964): A Bükkhekység földtani képződményei. M. All. Fölilt. Int. Évk. 48. 2. — Balogh K.— Bántó (1. (1952): A Kudabányai-hegység föld- tana. M. All. Földt. Int. Évi Jel. 1949-röl p. 135. — B.ÍLPI, T. (1969): Lower .Mioeene of Hungary. Collo- quium on Neogene Stratigr. Budapest sept. 1969. Broeeedings of tbe Blenary and Seet. Meetings. pp 7 — 20. — BAldi T. -H.adóoz Gy. (1965): Kgri jellegű felsöoligocén molluszká.s agyag és alsómioeén medencefáeies Borsodban. Földt. Közi. 95. 3. p. 306. — BAlpi, T.— Uapói'Z, Gy. (1969): Stratigrapliy of the Kgerian and Eggenburgian Formations between Bretka and Eger (N E-llungary). Colloquiuin on Neogene Stratigr., Budapest, sept, 1969, Broeeedings of Blenao' and .Sectional .Meetings., Sert. meetings. pp 15 — 30. — BöCKH H. (1899): .Adatok a Perien deniidiitus és a Pleuranectia comitatee kérdésében újabi) magy arországi leletek alapján. F. Közi. 28. pp. 353 — 357. — Böckh, J. (1867): Uie geologisehen Verhültnisse des Bükk-Gebirges und dér angrenzenden V'orberge. Jalirb. d.k.k. Geol. K. 17. p. 225.— Bpday T. — Cicha 1. — Sknks J. (1965): Miozan iler West -Kárpátén. Bratislavva. — Csepreghyné Meznehics I. (1961): L’évolution de oertains Bertinidés neogénes, la (piestion du „Chattien” et la limité Oligo-Miocén. Brétirage de Collotpie á .Sabadell pp. 1—42. — Csepreghyné .MeznerU'S 1. (1966): .Az istenmezei kutatófúrások beküldött mintaanyagán végzett őslénytani és rétegtani vizsgálatok eredményeiről. Kézirat (OÉAV). — CsiKY G. (1961): Az észak-magyar- orsziígi szénhidrogén kutatások kóolajföldtani eredményei. Földt. Közi. 91. 2. p. 95. — C'ECHOVií, V. (1962): Tercier. -in Vysvetlivky k prehládnej geologiekej mape CSSK 1 : 200 0(X) lisz Kimavská Sobotz. Op. 58. — Dénes Gy. (1961): Az Imolai-barlang feltárása. Karszt és Barlangkutatás, pp. 31—34. — FöldvAri .A. (1942): A Szendró, Meszes és Abod közötti terület földtani viszonyai. .M, Kir. Földt. Int. Évi jel. 1936 — 38-röl 2. p. 819. — ÍIahn Gy. (1964): Természeti földrajzi megfigyelések Istenmezeje környékén. Földr. Közi. 13. p. 291. — Hantken M. (1878): A magyar korona országainak széntelepei és szénbányászatta. — Harnos J. (1969): Harmad-negyedkori földtani képződmények térbeli helyzete Kiidahányán és azok kapcsolata az azonos korú környékbeli kifejlődésével. Kézirat — Illés V. (1907) Adatok a Gömörmegyében, a kis .Sajópatak és a Balogpatak között fekvő terület geológiájához. .M. Kir. Földt. Int. Év. k. 1906. pp. 204 — 214. — J.ASKÓ S. (1940): .A Kima és Taina közének oligocén rétegei és kövületei. Földt. Közi. 70. p. 294. — JAmbor .á. (1959): összefoglaló jelentés a Felsönyárád 166. sz. és Jákfalva 17. sz. fúrás földtani eredményé- ről. Ál) 347/11. — Kocsis J. (1900): .Adatok a Bükkhegység óharmadkori rétegeinek geol. és paleont. viszonyaihoz. Földt. Közi. 30. p. 146. — II). Lóczy L. (1916): .Az Abaúj-Torna vánnegyében fekvő Somodi helység mellett feltárt barnaszén előfordulás geológiai viszonyai, in: Bapf K.: .A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete, pp. 682 — 698. Budapest. — M.ajzon I.. (1942): Bükkszék és környéke oligocén rétegeinek foraminiferákon alapuló szintezése. M. Kir Földt. Int. Évi Jel. 1936 — 38. 2. pp. 907—931. — .M.AJZON L. (1955^: .A magyar és csehszlovák hatánnenti (felszíni és fúnissal feltárt) harmadkori rétegek tanulmányoziisa. Kézirat. MAFI-.Adattár. — Majzon L. (1966): Foraminifera viz.sgálatok. Akad. Kiadó. Bp. — ll>. Noszky J. (1916): .A .Mátrától északra levő dombos vidék földtani viszonyai. M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 1915-ről 2. p. 364. — IP. Noszky J. (1926): .A .Magyar Középhegység ÉK-i részének oligo- cén-niiocén rétegei 1. .Az oligocén. A mioeéntől való elhatárolás kérdése. A..H. N. M. H. 24. pp. 287 — 318. — ID. Noszky J. (192b: -A Mátra-hegység geomorfológiai viszonyai. Debreceni Tisza I. Tud. Társ. Honism. Biz. Kiadv. 3. — IP. Noszky J. (1929): .A Magyar Középhegység schlír-rétegei. .Adalékok a Schlirkérdés megoldásához. Debreceni Tisza I. Tud. Társ. II. o. Munkái. 3. — IFJ. Noszky J. (1948): Adatok Ajfalucska. Jászó és Debröd környékének földtani felépítéséhez. .M. All. Föhlt. Int. É. J. 1939 — 40-ről. 2. pp. 861 — 878. — Bapp .A. (1960): Das V'orkommen von Miogyp- xina in Mitteleuropa und dessen Bedeutung für die Tertiárstratigraphie. Mitt. d. Geol. Ges. Wien. — Bántó G. (1956): .A rudabányai vasércvonulat földtani felépítése. M. All. Földt. Int. Évk. 44. 2. — B.Alfy M. (1924): A Rudabánya hegy,ség geológiai viszonyai és vasérctelepei. M. Kir. Földt. Int. Évk. 26. 2. pp. 1 — 27. — Beters, K. F. (1858): Beitráge zűr Kenntniss afniiárKa s a fedő tufaréteg érintkezési felülete. Bal oldali kép: deformálódott réteglap; jobb oldali kép: illeszkedöieg települt vulkáni tufa rétegtalp. Várpalota 290. sz. fúrás. N = 1 X 198 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet 2 cm-rel a kőzethatár alatt már egy rétegecskén határozottan megfigyelhető hogy enyhe ívelésvsel idomul a pújmietszetek burkoló vonalához még meglevc plaszticitása folytán. A két kőzet érintkezési felülete felé haladva a mikrorétegzettség felbomlik az üledékanyag folyós állapota következtében. Ennek a rétegnek a vastagság} 3 — 4 cm-néí nem volt többre tehető. Jelenleg, tömörödés után a vastagság 2,5 cm. 3. ábra. I)iatomaceá.s agyagniárga sajátos „nyelvcsapos” települési jelensége. Oldalnézet. Várpalota 290. sz. fiíi N = IX A várpalotai palás, dititomticeás agytigmárga az évszak-periódust jeh mikrorétegek alapján évenként kb. 0,2 mm-t gyarapodott. így tehát minteg 150 — 200 évig volt folyós álla2)otú az üledék, majd fokozatosan, a víztartalo csökkenésével kb. ugyanennyi ideig kéjtlékeny, illetve szemiphisztikus állaj^ot Főleg mezozóos mészkőkéjiződményekben gytikoriak az agytigos, gunu mészkőréteg-felületek, melyeknek egyrésze felfogásunk szerint ti ,,Nettleton jelenséghez hasonló módon értelmezhető. Ha vékonyaltb, vtistagabb agyagi iszapra mészisztij) települ, az ismertetett üledéktdakzat is létrejöhet, l^egfeljel nem annyira kifejezetten mint V'^árpalotán. Az irodidom ti ,, terhelési jelenségei közé sorolj}! ti h}isonló települési }ilakzatok}it (Pktti.ioun et Fottkr, 1964 Irodalom Kókav J. (I9(!6): a llercnd-márkéi barnaköszénterülct földtani és őslénytani vizsgálata. Geol Hung. Ser. I asc.. :t0. — Kókay J. (1907): A Bakony -hegység felsfltortonai képződményei. Kőldt. Közi. 97. — Pettijohh, K t POTTER, P. K. (1904): Atlas and Olossary of Primary Sedinientary Stnictures. llerlin — New York. Földtani KözUhiy, Hull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1973) 103. 190—201 Üledékmozgcisi jelenség a budai márgában Boda ./. Monostori M.* (2 táblávul) Az Óbudai Szépvölgyben mélyített sekélyfúrásokból olyan sajátos minták {erűitek elő, melyek fontos adatokat adhatnak a budai márga képződési körül- nényeiről. A jelenségről és az egész rétegsorról korábban publikált tanulmányt (Boda 1. — Monostori M., 1972) kívánja illusztrálni az itt bemutatott ábraanyag. Az 1. tábla 1. ábráján jól látható, hogy a planktondús budai márga felületén ;zétágazó bemélyedésekben telejiül a durva törmelék jellegű üledékből kelet- cezett mészalgagumós — nummuliteses mészkő. Az I. tábla 2 — 3. ábráján a rétegzésre merőleges metszetben látható, hogy t mészalgagumós nummuliteses mészkő milyen vékony, kiékelődő betele- püléseket alkothat a márgában. Az I. tábla 2 4. ábráján és a 11. tábla 1. ábráján megfigyelhető a két kép- ;ődmény kontaktusának jellegéből, hogy még mindkettő többé-kevésbé céplékeny üledék állapotban volt a betelepülések keletkezésekor. A 11. tábla 2 — 4. ábrája vékonycsiszolati képben mutatja az elütő faciesű ;épződmények érintkezését. Itt is jól látható, hogy a két képződmény még >iledék állapotban került kap'csolatba, anyaguk részben keveredett. A sekély, mozgatott vízben keletkezett mészkő lokális betelepülését a mé- yebbvízi planktondús márgába, melyet részleges keveredésük kísért, meredek Ijzaton lezajlott üledékmozgási jelenségeknek tulajdoníthatjuk. ' Irodalom Boda J. — Monostori M. (1972): .\datok a budai márga képződési körülményeihez, ö.siénytani Viták, 20. Táblamagyarázat I. tábla Mészalgagumós— nummuliteses mészkővel kitöltött szétágazó bemélyesések a budai márga réteglapján. Budapest, , Csatárka u. 0,5 X —4. Mészalgagumós— nummuliteses mészkő kiékelődő vékony betelepülései a budai márgában. Budapest, Csatárka u. 0,5 X II. tábla Budai márga képlékenye állapotban feldolgozott csomója a mészalgagumós— nummuliteses mészkőben. Csatárka u. 0,5X 1—4. Mészalgagumós— nummuliteses mészkő és budai márga érintkezési helyének vékonycsiszolati képe. Budapesst Csatárka u. 3., 6 X, 2. és 4. 15 X • ELTE, őslénytani Tanszék. Előadták a MET őslénytani és Rétegtani Szakosztályának 1971. május 10-i előadó- lésén 200 I i li o ei egységí's kéj)et és főleg jó átlagos kéjiet. nj’újtot I ak. Ez utóbbi külön hang- súlyt ka|), mivel nagyon gyakran volt szükség erre az eljárásmódra, hiszen a fel- vételek (VITUK I-kntak) különböző idő- jxmtokban történtek. Munkaeredményeit rögzítik a 200 000-es térkép talajvúzszint variációinak kidolso- zásai. A kedves, rokonszenves, szolgálatkész dr. Bocz.án Béla tagtársunk urnájának elhelyezése alkalmából, a Farkasréti temetőben, a munkatársak, a M. All. Földtani Intézet s a geológus társadalom nevében dr. Moluv.vy Loránd mondott méltató búcsúszavakat. 1973. január 2;án 73. életévében el- húnyt dr. Boros Adám professzor, a bio- lógiai tudományok doktora, a mohák magyar tudósa, a Gyógynövénykutató Intézet volt igazgatója, a tápiószelei Orszá- gos Agrobolanikai Intézet egyik legnagyobb nevű alapítója, osztályvezetője, haláláig tanácsadója, az Országos Természetvé- delmi Tanács nemes ügybuzgalomtól fűtött tagja, tudományos társulatok dísz- és tiszteleti tagja itthon és külföldön (,,Doc- tor honoris causa” címmel tüntették ki a mendozai egyetem — National University of Cuyo, Argentína — , tiszteleti tagjául választotta a British Bryologieal Society, London), társulatunk hűséges tagja, mész- tufába zárt moháink inonográfnsa. Dr. Boros Adám haláláig fáradhatat- lan buzgalommal, az elhivatottak lelke- sedésével, az értők tisztánlátásával dolgo- zott életművén, szinte az utolsó ébrenlétig. Életnuive bi'fejezeti egész. Hosszú mun- kiíssága során gyűjtött., a maga nemében ])áratlaii gazdagságú anyaga állami véde- lem alatt áll. Nemzeti énlekű magángyűjte- ménnyé nyilvánít ott ák . Hírek, imnertetésck 209 Elhúiiyt kiváló tagtársunkat 107:1. január li-ón, nagy részvét mellett helyez- ték örök nyugalomra a Farkasréti t(>iu('- tóben. Kav^italánál dr. Simon 'l'ibor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Növény- rendszertani és Növény Földrajzi Tanszéké- nek vezetője és 11.4ny.vi Lá-szló tudomá- nyos kutató a tájiiószelei Oi-szágos .4gro- botanikai Intézet inunkat área vett búesút az elhunyttól. 197:1. április 14-én hosszú szenvedés után elhunyt dr. .-\i,hkut János Kossuth- díjas aranydiplomás vegyészmérnök, a műszaki tudományok doktora, a Szilikát- ipari Központi Kutató és Tervező Intézet nyugalmazott osztályvezetője, tudomá- nyos tanácsadó, a .Magyarhoni Földtani Társulat Agyagásványtani Szakosztályá- nak alapítá.sától kezdve tevékeny, alkotó tagja. Dr. .Alhicht Jánost, akit a Szilikát ijiari Központi Kutató és Tei'viíző Intézet saját halottjának tekint, 107:i. április 25-én nagy részvéttel kísérték el utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Ravatalánál — |)ályafutására visszai'inlékezve dr. Bkkk ll(Ua professzor a Szilikát ijiari Központi Kutató és Terv'ező Intézet, Kak.vssy (íyula a Szilikátijiari 'rudományos Egye- sület nevében méltatta elhúnyt tagtársunk érdemeit, tudományos eredményeit, sír- jánál pedig ll.VLi.NT Fái a volt munkatársak és tanítványok nevében vett búcsút dr. •Albert .Jánostól. 'rudományos minősítések 1971. április 14-én volt S. Mukherji indiai állampolgár, ösztöndíjas aspiráns „A bükk-hegységi ofiolit -félék lisvány- kőzettani és geokémiai vizsgálata” c. kandiilátusi értekezésének nyilvános vi- tája. Az opponensek véleménye és a vita eredményessége alajiján a kiküldött Bíráló Bizottság előterjesztésére S. Mukherji részére a kandidátusi fokozat odaítélését jav’asolja. .Jelölt aspiránsvezetője: dr. Kubovits Imre a föld- és ásványtani tudo- mányok kandidátusa volt. .Az értekezés opponensei dr. Kiss János és dr. Lengyel Endre a föld- és ásványtani tudományok kandidátusai voltak. 1972. június 23-án volt dr. Bendeffy László kandidátus, a Társulat Általános Földtani Szakosztálya alelnöke ,,.A Bala- ton évszázados vízszint változásainak meg- határozása, különös tekintettel a hazai geodézia-történeti és kartográfiai vonat- kozású forrásokra” e. doktori értekezésé- nek nyilvános vitája. Az opponensi véle- mények, a kialakult vita, jelölt vitakész- sége nyomán a kiküldött Bíráló Bizottság javaslatot terjesztett a Tudományos Alinö- sítő Bizottság elé a doktori fokozat oda- ítélése érdekében. Az értekezés opponensei dr. L.Ang Sándor a földrajzi tudományok doktora, dr. L.ászlóffy M’oldemár a műszaki tudományok doktora, dr. M.akkai László a történettudományok doktora és dr. Regöczi Emil a műszaki tudományok tloktora voltak. 1972. december 1-én rendezték meg Fécsiné dr. Dun.áth Éva ,,.A zeolitok jellegzetes víztartalmának és szerkezeté- nek kapcsolatáról” c. kandidátusi érte- kezésének nyilvános vitáját. .Az opponen- sek véleménye s a vita eredményessége alapján a Bíráló Bizottság előterjesztésé- ben javasolta, hogy a Tudományos Minő- sítő Bizottság Fécsiné dr. Don.áth Év'a számára a kandidátusi fokozatot ítélje oda. Az értekezés opponensei Földváriné DR. VoGL Mária a földtudományok doktora és DR. Erdélyi .János a földtudományok kandidátusa voltak. 1973. május 4-én volt Bóna .József aspiráns ,,A mecseki alsóliász és felső triász rétegek palynológiai vizsgálata” c. kan- didátusi értekezésének nyilvános vitája. A kiküldött Bíráló Bizottság, az opponensek véleménye, a hozzászólások és az azokra adott érdemi v'álasz, valamint a jelölt vitakészsége folytán egyhangú előterjesz- tést tett a Tudományos Minősítő Bizott- ságnak a kandidátusi fokozat odaítélése érdekében. Bóna .József apsiránsvezetője Nagy L.ászlÓné a biológiai tudományok doktora volt. Értekezésének opponensei SiMONCSiCS Pál a biológiai tudományok kandidátusa és Sólyom Ferenc a földtudo- mányok kandidátusa voltak. 210 Földtani Közlöny 103. kötet, 2. füzet Kitüntetések t Új Állami Díjasok rokontudományaink területéről Hazánk felszabadulásának 28. évfordu- lója alkalmából a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a szocialista társadalmi rend építéséért folyó tevékenység során elért nagy jelentőségű tudományos, ter- melési eredményeik elismeréséül több tag- társunkat tüntette ki a rokontudományok területéről. Az Állami Díj I. fokozatával tüntette ki egész életműve elismeréséül dr. Radó Sándor Kossuth-díjast, a földrajztudomá- nyok doktorát, a Mezőgazdasági és Élel- mezési Minisztérium Önálló ^Kartográfiai Osztályának vezetőjét; az Állami Díj II. fokozatával tüntette ki a Föld mágneses és gravitációs erőtereinek vizsgálatában elért eredményeiért dr. Barta Györgyöt, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Geofizika Tanszéke tanszék- vezető egyetemi tanárát; az Állami Díj megosztott II. fokozatával tüntette ki a hazai szén- hidrogén-termelés tudományosan meg- alapozott továbbfejlesztéséért, jelentős kő- olaj- és földgázkészletek felkutatásáért és termelésbe állításáért dr. Bán Ákost, a műszak tudományok kandidátusát az Országos Kőolaj- és Gázpari Tröszt vezér- igazgató-helyettesét (Társulatunk elnöké- vel, dr.^ Dank Viktorral megosztott Díj). Az Állami Díjakat 1978. április 2-án délelőtt dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese az Országház kupolacsar- nokában adta át, ezút.tal is köszöntött kiváló tagtársainknak. Az ünnepség elnök- ségében foglalt helyet Foí’K Jenő, a Mi- nisztertanács elnöke, Aczkl (Jyörgy, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság t itkára, Ir.KU Pál művelődésügyi miniszter, dr. Gsanádi György közlekcílési és poslaügyi minisztí^r, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmtv.ésügyi miniszter, KkskrÜ Jánosi\é könnyűipari minisztíu’, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, dr. SzKKlCR (iyula nehézipari miniszte'r, dr. Eriikv-Grúz Tibor, a Magyar Tudo- mányos Akadémia elnök<>, Gál László a SZOT titkára és NÉ szervezőtitkár (Magyarhoni Földtani Társulat), Forgó László geológus tech- nikus (M. All. Földtani Int.), Goda Lajos osztályvezető (Orsz. Földtani Kutató- és Fúró Váll.), dr. Gondozó György osztály- vezet őhelyettes (Oroszlányi Szénbányák), dr. H.uin Dyörgy főelőadó (Központi , Földtani Hiatal), dr. J.ánossy Dénes osztályvezető (Természettudományi Mű zeum). Kéri János osztályvezető (M. Áll I’öldlani Int.), KŐVÁRI János vezeti geológus (Mecseki Ércbányászati Váll.) Ludas Ferencné csoport vezedő (Bauxit kutató és Feltáró ^'^áll.), Makrai Lászk főgeológus ( Középdunánt úli Szénbányák) dr. Némedi \'ar(!A Zoltán osztály vezeti (Orsz. Földtani Kutató- és Fúró Váll.) dr. ScnEUER Gyula csojiort vezető (Föld mérő és Talajvizsgáló Váll.), Szabó Mikló ^ cso})ortv(vzető (Központi Földtani Hivatal) 'r. Kovács Gábor csoportvezető (Oray Kőolaj- és Gázipari Tröszt), V'arg.v Irnr igazgatóhelyettes (OKGT Geofizikai Ki tatási Üzem). fi írek, ismertetések 211 A Míigyar Rctegtani Bizottság időszerű feladatai A Magyar Kótegtani Mizotlság 19711. februárjában, dr. Fülőp József akadémikus elnökletével, idósz(*n"i feladatait a követ- kezőkben összegezte: 1. A Nemzetközi liétegtani Lexikon magyarországi kötete H. francia és 1. magyar nyelvű kiadása. 2. A nemzetközi törekvésekkel össze- hangolt magyar rétegtani kódex közreadása. 3. Rétegtani lígységeink korszerű fel- dolgozása. 4. Konzultációk, időszerű elméleti és gyakorlati kérdésekről. A Magyar Rétegtani Hizottság 10 munkabizottságból áll. Elnöke: dr Fülüp József akadémikus, alelnöke: dr. KüNI).\ József kandidátus, titkára: Cs.4sz.\r Géza. Következőkben ismertetjük a munka- bizottságokat az elnökök és titkárok be- mutatásával együtt. Paleozóos munkabizottság: Elnök: dr. Szepksh.\zy Kálmán Titkár: dr. Kass.\i Miklós Triász munkabizottság: Elnök: dr. Halooh Kálmán a tudomá- nyok doktora Titkár: dr. Oravecz János Fenn munkabizottság: Elnök: dr Eararás Andor kandidátus Titkár: dr. M.^joros György Jura munkabizottság: Elnök: dr. (jlÉt’ZY Harnabás a tudo- mányok doktora Titkár: Horv'.áth Anna Kréta munkabizottság: Elnök: dr FüLÖp József akadémikus Titkár: Haas János Eocén munkabizottság: Elnök: dr. Dudk’H fmdre Titkár: dr. Gidai László kandidátus Oligocén munkabizottság: Elnök: dr. H.4ldi Tamás kandidátus Titkár: Korpás László Miocén munkabizottság: Elnök: dr. Hámor Géza kandidátus Titkár: dr. (’sepreghyné, Mezneric-s Ilona a tudományok doktora Fliocén munkabizottság: Elnök: dr. Jámbor Áron Titkár: Horv.áth István Pleisztocén munkabizottság: Elnök: dr. Rón.ai András Titkár: dr. Krolopp Endre Beszámoló az Űrkutatási Bizottság (COSPAR) 16. Plenáris Üléséről (Konstanz, NSzK 1973 május 23. — június 5.) Az Űrkutatási Bizottság (Committee on Space Research) — tekintettel e tudo- mányág robbanásszerű fejlődésére — 1958 óta minden év'ben ülésezik. A COSPAR 1973. évi ülésére ezúttal Baden-Würten- berg egyik legrégibb történelmi városában, Konstanzban került sor. Az előadások színhelye egyrészt az 1414—18. évi ,,kon- stanzi zsinat” üléshelyén, a Konzil épü- letében, másrészt az egykori dominikánus kolostoiban, a mai Insel Hotelben zajlott le, ahol többek között Húsz János is raboskodott, megégetése előtt. A házigazda szerepét a freiburgi Fizikai Űrkutatási Munkacsoport (Arbeitsgruppe für phj'sikalische Weltraumforschung) mvmkatérsai töltötték be Rawer, K. professzorral az élen. Az ülések és egyéb rendezvények szervezése és sikere teljes mértékben nekik köszönhető. Az üléseken — amelyeknek hivatalos nyelve angol v’olt — mintegj'^ 800 szakember vett részt 34 országból. A Plenáris Ülés programjában három 3 napos Sympozium, évi beszámoló ülések és 7 munkacsoport 34 ülése szerepelt. Sympoziumok A) A földkutatás problémáinak megkö- zelítése űrtechnika alkalmazásával. B ) Az alsó ionoszféra szerkezetének mé- rési módszerei és eredményei. C ) Az éjszakai világító felhők és a boly- góközi por. Mu nkacsoportok 1. Követés, telemetria és dinamika. 2. Kísérletek az inteiplanetáris űrben és a magnetoszférában. 3. Űrtechnika alkalmazása asztrofizikai problémákra. 4. Kísérletek a felső atmoszférában. 5. Űrbiológia. 6. Űrtechnika alkalmazása a meteoro- lógiában és a földkutatásban. 212 Földtani Közlöny lü3. kötet, 2. füzet 7. A Hold és a bolygók űrrokon tanul- előadások statikus, tektonika mentes mányozása. szemlélete. Az 1973. évi konstanzi COSPAR ülés A Marssal foglalkozó előadások és fel- geológiai vonatkozásban azért emelkedik ki a korábbi ülések sorából, mert olyan egyedülálló űrkutatási teljesítmények előz- ték meg, mint az Apolló 17 holdexpedíciója (1972 december) és a Mailner 9 hosszú sikeres működése a Mars körül (1971 november -1972 október). A geológiával és rokontudományaival a Sympozium ,,A” és a (5. és 7. Munka- csoport foglalkozott. Két témakör kísérte végig az előadásokat: 1. a Hold és Mars kutatása, 2. a Föld felszínének kutatása űrtechnikával. 1. A Hold és a Mars kutatási eredmé- nyeivel a 7. Munkacsoport foglalkozott. A Holddal kapcsolatos ülések, valamint az egész COSl’AR Kongresszus legkiemel- kedőbb eseménye az Apolló 17 űrhajó két asztronautájának jelenléte és előadása volt. ScHMiTT H. H. az első geológus, aki a Holdon járt a Taurus- Littrow kráter környékének geológiai felépítéséről, a 6 gyűjtőállomás színhelyéről és a bizonyos narancsszínű foltról tartott előadást ere- deti színes képekkel szemléltetve, Evans R. E. az orbitból észlelt geológiai meg- figyeléseit és azok értelmezését ismer- tette. A Holddal kapcsolatos előadások az Apollo program során (Apollo 11 — 17) észlelt megfigyeléseket és jelenségeket összefoglalóan ismertették, valamint a Holdra elhelyezett műszerek által kapott adatok kiértékelésével foglalkoztak. A Hold 8 kőzettípusának, azok korá- nak (3,0 4,(5 milliái'd év) és keletkezési viszonyainak ismertetése az évű beszámoló előadás keretében került összefoglalásra (Hinnkrs N. W.). Az előadások foglal- koztak a Hold vulkanológiai kiértékelésé- vel ((Jrkkn .1.), a Holdkéreg szerkezetével, mágneses, gravitációs terével és a hold- rengések ismertetésével (Latham (J. V.). A Hold b(*lső szerkezetét a gravitációs vizsgálatok alapján állapították meg. Az Ay)ollo 12 és 1(5 által lét(>sített szeizmikus állomiísok UMigfigyelései ala{>ján a Hold kéreg (50 km vastag, GO 120 km-ig a köy)cny, 1000 km-ig a lithoszféra, 1000 — 1400 (?) km-ig az asthcnoszféra különít- hető el. A logt.öbb holdrengés eyiic(>nt ruma a lithoszféra és az ast henoszfc'ra határára esik. Előui nagy árvízét is észlelte. E multidisz- eiyilináris yirogram keretében a felvételek (('rinészetesen luíincsak földtani, hanem az egész (íinberi környezet tanulmányozására, a földhasználat, vízgazdálkodás, vegetáció, levegő- és vízszennyezés vizsgálat, jég- kutatás, stb. eélokra használható fel. A közel orlografikus felvételek a térképet is helyid lesítik. Brazíliában, Dél- Afrikai Köztársaság- // Írek, ÍHmertrtésrk 213 bán és Losothobnn új ér(‘l(*lőlu‘lyt*ket talál- tak e felvételek segítségével (de Mkndonca K., ViLJOKN M. J., Malan O. (!., Jackson A. A.). Az ülésen elhangzott NASA vélemény az volt, hogy a Föld eerőlörrásait figyelő program technikai részét megoldották, az ürfelvételt'k alkalmazását \iszont elvár- ják a Föld minden oi’szágától. A felvételek nyitva állnak minden földtudományokkal foglalkozó szakember fdőtt (Xorürkr<í \V’.) A műhold felvételek földtani és t(>kto- nikai kiértékelése az a kutatási terüh't, ahol a magyar földtein be'kaposolódhatna az aktív nemzetközi űrkutatásba. Szá- munkra az űrfelvétel elsősorban a Kárpát — Halkán Dinaridák nagyszerkezeti <‘gy- ségének to\'ábbi megismerésélu'z ad majd reális alapot. Cz.\K<) 'fibor IJr. Oéczy Barnabás: Ősnövénytan. Tan- könyvkiadó, Budapest, 1972. 1 —356., 175 ábra, 18 tábla Nem könnyű feladatra vállalkozott a Szerző, amikor a j>aleobotanika egy olyan nagy szerelmesének nyomdokain, aminő Andre.ánszky Gábor volt, új magyar ,,Ösnöyénytan” írásának gondját vette magára. Örömmel állapíthatjuk meg azonban, hogy feladatát kitűnően telje- sítette. Rövidre fogott, mégis minden lé- nyegeset megragadó, földtanf és paleo- biológiai szemlélettel telített könyve nem- csak a mai tantervi követelményeknek megfelelő, maximalizmustól mentes át- tekintés, hanem — tömör és szemléletes stílusánál fogva — élvezetes olv'asmány is. Elődjeihez, Soó Rezső és Andre.ánszky könyveihez képest Géczy ősnövénytana arányaiban, tartalmában és előadásmód- jában teljesen új. Azok számára készült, akik a geológusképzés irányából közeled- nek a paleobotanikához. Ezek többsége pedig figj'elemfelébresztést és nagyvonalú tájékoztatást igényel, a rendszertani vagy törzsfejlődési részletkérdésekben való el- mélyedést a specializálódni kívánók szá- mára hagyva meg. Géczy könyve meg- találja az iránj-mutatás és az adatközlés közti helyes arányt. Színvonal és korszerűség tekintetében sem emelhető kifogás. A könyv az ős- növénytan minden területét a modern geo-paleontológus szemléletével ötvözi egy- ségbe. Környezet-, klíma- és kor jelző szerep, földtani és földtörténeti jelentőség nemcsak önálló fejezetrészekként szere- pelnek, hanem a rendszertani leírásokat is átszövik és érdekessé teszik. Növény és külvilág szerves egységbe fonódik tehát össze, és »>z határozott materialista szem- léletet sugároz. Ez a tárgyahísméxl és a könyv végén levő összefoglalás a fejezetek közti összefüggést, a n'-tegtani, ülíídéktani, őséghajlat tani, ősföldrajzi, törzsfejlődési és kronoUigiai utalások serege pedig a rokon tudományok felé verhető hidakat biztosítja. Szerző az ősuövényfelhalmozó- dások (pl. kőszén, mészkő, diatomit) gya- koi'lati j('lentős(‘gér(' éj)piigy rámutat, mint a mindc'imapi paleontológus muukának a nyersanyagkutatásban valé> fontosságára. d’iKlománytörténeti utahisai a paleobota- nikéinak nemcsak a múltját, hanem ma különösen fejlődő irányait is megvilágítják. Külön tekinl('ttel van Szerző a magyar- országi ősnövényanyagra, annak feldolgo- zottsági állapotára, és a hiányok fölemlí- tésével a továbbkutatás éit jait is egyengedi. A kitűnő didaktikai érzékkel feléj)ített könyv 5 főfejezete közül az Allalánoa rész a növény-fossziliák kelet k(‘zés(', gyűjtése, prejjurálása és határozás! lehetőségei felől téijékoztat. A Rendszertani rész után kö- vetkező Földtani rész az ősnövények föld- tani jelentőségét (kőzr és a Sajó-völgy) új, részledeis, teerepi nu'gfigye'- lésekneépülő földtani jelk'inzése. A mono- gráfiának (>z ások Hzelvénnye'l és átt(>kintő térk('-ppel kíséri része maradandó értéke a magyar földtani kutatásnak, a sokirányú felhasználás lehetőségé ved. A monográfia legeu'l ékesebb, tanköny- vekbe kívánkozó fejezete a paleofikológiai rész. A sz<-rző a magya írországi felsőoligo- (íén faunákat 14 (Egykori <‘l('l közösségbe osztotta a típusos és a gyakori fajok alapján. Az egyes közösségeket környezeti igényük (vízmélység, sótartalom) alapján öt csoportba fogta össze: 1. Lagúna és litorális közösségek: a) V iviparus- Brotia közösségek, b) Polymesoda-Tympanotonus közössé- gek, c) Tympanotonus-Pirenella közösségek, d) Mytilus aqnitanicus közösségek, e) Pitar undvlata közösségek. 2. Sekély-szubitorális közösségek: a) Glycymeris latiradiata közösségek, b) Pitar polytropa közösségek, c) Nucula-Angulus közösségek, d) Corallinacea — Lepidocyclina közös- ségek ; 3. Sekély és közepesen mély szublitorális közösségek : Turritella venus közösségek. 4. Közepesen mély szublitorális közös- ségek; a) Pitar beyrichi közösségek b) Flabellipecten-Odonthocyathus közös- ségek, c) Schizaster cf. acuminatus közösségek. 5. Mély szublitorális-sekély-bathyális kö- zösségek : Hinia-Cadulus közösségek. Mivel a szerző e közösségeket a mai meg- felelő életközösségekkel vetette egybe, és elterjedésüket közvetlenül földtanilag ér- tékelte, módszere nemcsak a mai tengeri ökológia kutatóinak nyújt távlatokat, hanem a geológusoknak is. A paleoöko- lógiai adatok nagyvonalú ősföldrajzi kép- hez vezettek, klimatikus értékeléssel. A rétegtani rész az eddigi biosztrati- gráfiai és kronoszti'atigráfiai eredmények Európára kiterjedő, magas szintű össze- sítését nyújtotta, az oligocén, miocén, j)erzisztens és endemikus fajok %-os ér- tékelésével. A munkát rendszertani- őslénytani rész zárja le 240 taxon tömör, világos leínlsá- val. A 25 oldalas irodalom a munka meg- alapozottságáról t anúskodik. A munka kiállitá.sa, különösen a jól sikerült fényképtáblák, méltó a tartalom- hoz. Keméljük ez (esetben a kötés ellen S(un merül fel külföldi kifogás. Szólni kell azoTd>an a megjek'nés idő])on( járói. Az iro- dalomjegyzék tanúsága szí'rint a kézirat lezárásának éve líHlH., a megjelenés 1073. Sajnos elkéj)Z(ílhetetl('n, hogy ötéves késé;- a mű kí)nc('|)ciójának frissességét, a inon danivaló hatásosságát ne csökkentse. Ivülö nősen fájó ez abban az (‘setbiui, amikor t tartalom lu'mzetközi jek'iitőségű. Két ségtelen, hogy B.ii.ni műve a legjelentő sebb biosztratigráfiai munka ami az .-\ka Hírek, ismertetések 215 iléiniai Kiiuió gondozásában im-gjelent. Bízunk benne, hogy a tartós i‘s megérde- melt nemz<‘tközi siker a késés elkaiére sem marad el. dl'. (JÉt'ZY Barnabás Luuis DK Lóczy ('onsideruvöes (’oncerm'n- tes á Constituicao Tectóniea do Ksetido KAHHE - CONTENU A „GYAKORLATI EREDMÉNYEK BEMUTATÁSA AZ ÜLEDÉKFÖLDTAN TÁRGYKÖRÉBŐL” 0. ANKÉT ELŐADÁSAI (PÉCS, 1972) DK. Dane V.: Elnöki megnyitó 221 — 223 DE. Szádbczky-Kaedoss E.: a Kárpát — Pannon terület szubdukciós övezetei — The subduction zones of the Oarpatho-Pannonian Region 224 — 244 DE. Hámoe G.: Az üledékkifejlödés és a szerkezetalakulás összefüggései eplrogén területeken 245 — ^250 DE. Balogh K.: A dél-alföldi neogén transzgressziós rétegsorok üledékjegyei — Sedimentzüge von Trans- gressionsschichtfolgen aus dem Neogen dér südungarlschen Tiefebene 251 — 269 DE. ŰJVÁEI J.: A Duna-delta fejlődéstörténeti vázlata és szerkezeti egységei 270 — 284 Gedeonné, Rajetzky M.: Fosszilis folyóvízi üledékek mikromineralógiai spektrumának értelmezése recens hordalékvizsgálatok alapján 285 — 293 DE. Molníe B.: Az Alföld harmadidószak-végi és negyedkori feltöltődési ciklusai — Latest Tertiary and Quatemary sedimentary accumulation cycles of the Great Hungárián Piain 294 — 310 DE. Mucsi M.: a Dél- Alföld földtani fejlődéstörténete a neogénben — Geological history of the southem Great Hungárián Piain in laté Tertiary time 311 — 818 BÉROZi I., VloziÁN I.: Üledékes kőzettani vizsgálatok a dél-alföldi neogénben — Sedimentary petrographlc investigations of the Neogene of the Southern Great Hungárián Piain 319 — 339 DE. BAldi T.: Az életközösségek és üledékképződési környezetek összefüggésének vizsgálati módszerei- ről — Relationship between life communities and sedimentary environments; methods of investigations 340 — 344 DE. JAmbor Á.: Az agyagos kőzetek fáciesének meghatározása 345 — 354 Andó .1.: A száilftási-leülepedési térszín vizsgálata a log-norraál szemcsepopulációk elemzése alapján .... 355 — 363 FöldvAri Mária, Lelkes Gy., Vető I., Viczián I.: Kőzettani, ásványtani és geokémiai módszerek együt- tes alkalmazása tatabányai alsókréta fúrásminták vizsgálatára 364 — 371 VÁRSZEGI K.: Egyidejű vulkánosságra utaló jelenségek üledékes összletekben 372 — 380 Barabásáé, Stuhl Á.: A nyugat-mecseki felsőperm összlet üledékföldtani jellegei statisztikus értéke- lésének rétegtani és egyéb földtani eredményei 381 — 388 DE. Kassai M.: A délkelet-dunántúli paleozóos rétegsorok fácies-meghatározásának problémái 389—402 VIRÁG!! K.: Üledékföldtan! adatok számítógépes kiértékelése — Computerized evaluation of llthologlcal data 403—414 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE, 1972 — BHBJlHOrPA4>HH JlMTEPATYPbl rEOJlOmMECKMX M CMEWHblX HAVK B BEHUPHld 1972 U. - RÉPERTOIRE BIB- LÍOGRAPllIQUE DES PUBLICATION8 DU DOMAINE DES SCIENCES OÉOLOOIQÜES EN HONORIE, 1972 415—444 TÁRSULATI ÜGYEK - jJEJlA OBLUECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 445—449 f'iilditini Közlöny, Bull. of Ilié Uumiurian Qeul. Sor. f'Jt’J) lOÍ. .'•Jl— 22!!. hJilöki megnyitó dr. Dnnk Viktor Igen Tisztelt Ankét ! Engedjék meg, hogy háromnapos ankétünk megnyitása alkalmából rövid visszapillantást tegyek a közelmúltba. A Magyarhoni Földtani Társulat veze- tősége 1970-ben indította el a gondolatot a megvalósulás útján, melynek ered- ményeként üledékes petrológiai szakmai továbbképző tanfolyamot szervezett . A MFT Alföldi Területi Szakosztályának és a Társulat Ifjúsági Bizottságának közreműködésével 1971. áprilisában Szegeden került megrendezésre az a tan- folyam, melynek célja az üledékes petrológiai, ezen belül különösen az anyag- vizsgálati eredmények földtani értelmezése, az újabb ismeretek és főbb fejlő- dési irányok tömör áttekintő összefoglalása, tájékozódás és információ a szakterület művelői számára. A nagysikerű tanfolyam eredményeként a hallgatók és később az 1971-ben 250 példányban megjelent kiadvány alapján az olvasók megismerkedhettek a kőzetszerkezet, az üledékfácies, a szemcseeloszlás mikromineralógiai vizs- gálatok kérdéseivel, a karbonátos üledékes kőzetek faciológiájával, az ülepe- déssel, a szerves geokémiai vizsgálatok, az agyagásványok diagenezise, az üledékképződés, a mállás folyamatainak problematikájával. A szakmai igény ezt követően továbbra is jelentkezett és Társulatunk ismét teret akart nyújtani a gondolatok kicserélésének az új mondanivalók közlésének. Úgy gondolom, hogy az egy évvel ezelőtti szakmai továbbképzés jó segít- séget adhatott mindazoknak, akik azon résztvettek, vagy anyagát tanulmá- nyozták, hogy a mostani ankétünk magas színvonalú, koncepcionális szinté- zisbe tömörített előadásait jobban megérthessék, hasznosíthassák napi mun- kájukban. Ankétünk címe is ezt a törekvést fejezi ki: ,, Gyakorlati eredmények be- mutatása az üledékföldtan tárgyköréből”. Ez alkalommal a MFT Déldunántúli Területi Szakosztálya és Ifjúsági Bizottsága rendezésében a pécsi Technika Háza adott otthont geotudomá- nyokat művelő szakembereink összejövetelének. Fogadják érte a közremű- ködők Társulatunk valamennyi tagjának nevében tolmácsolt köszönetemet. A lemeztektonika forradalmasította újra az új és váratlan-meglepő fordula- tokhoz általában egyébként is vonzódó földtudományi szakgárdát. Az üledék- képződéssel kapcsolatos összefüggéseinek nagy regionális programjához jól illeszkednek azok a feladat-megoldások és iránykijelölések, melyeket a korszerű rétegtan művelése megkíván. A fáciesek és szerkezetalakulás- viszony ok összefüggéseinek oknyomozó vizsgálata hazai szempontból különösen jelentős. Egy veretű medenceüledékeink megkülönböztető jegyei közül nagy segítséget adhatnak a transzgressziós rétegsorok jellemzőinek felismerése. Az átlag 1 Földtani Közlöny 222 Földtani Közlöny, lüli. kötet, 3 — 4. füzet .szakember számára monotoii-egyveretű agyagos kőzetek fáciesmeghatározása fontos lehetőség és kules az egyedi és általános jellegek elkülönítő vizsgálatá- nál. Egy nagy üledékgyűjtőnek és .szállítónak, a Dunának és deltájának fejlő- déstörténeti vázlata nemcsak számos ország közös folyójaként tarthat számot az érdeklődésre, hanem kisebb társával a Tiszával együtt napjainkban ])rodukált viselkedéséből levonható következtetéseink segíthetik a fosszilis folyóvízi üledékek felismerését, viz.sgálatát. Ezek a kérdések a lehordási terület, az üledékalkotók .származási lielyeinek meghatározásával, a neogén fejlődés- történet rekonstruálásával és az alföldi negyedkori összletek genetikai értéke- lésével juthatnak korszerű megvilágításba. A karbonátos ké])ződmények litológiai és üledékföldtani vizsgálata külön tudományágazat. Rendkívül fontosak azok a kőzettani, ásványtani, geoké- miai módszerek együttes alkalmazásából leszűrhető tapasztalatok, melyekhez az üledékföldtan stati.sztikus értékelési módszerei kapcsolódnak és a legkor- szerűbb számítógépes adatfeldolgozás eredményeibe torkollnak. Nemzetközi rangot ad ankétunknak, hogy a kiváló román földtan képviselői- nek a Keleti-Kárjiátok paleogén flis képződményeivel, a Duna-delta fejlődés- történetével foglalkozó előadásaik és egy színes filmvetítés révén határainkon túli területek viz.sgálati eredményeibe is betekinthettünk e tárgykörben. Nagyon érdekesnek és tanulságosnak ígérkezik az a fúrómagokból álló i gyűjteményes mintakiállítás, mely a dél-magyarországi érckutatások és szén- hidrogénkutatások igen értékes maganyagának együttes megtekintését, összehasonlító elemzését te.szik lehetővé, s melyek egyúttal az értekezésekben ‘ foglaltaknak ékes tárgyi bizonyítékai. Ilyen regionális nagy mélységű össze- hasonlító anyagkiállításra csak úgy kerülhetett sor, hogy az érc- és szénhidro- I génipar vállalatai költséges kutatásaik anyagát széleskörű vizsgálatokon túl, j tudományos kritikai elemzés és szintézis számára is rendelkezésre bocsájtották. | Jó ])élda viszont arra is, hogy célszerű és gyümölcsöző a nagy anyagi ráfordí- ^ tásokkal meg, szerzett közvetlen információs anyagokat a s])ecialisták rendel- kezésére bocsájtani és a hasonló érdeklődési, valamint más vonalakon kap- csolódó szakemberek .szabad, konvenció mentes fórumán megvitatni, a vizs- (s- gálati eredményeket bemutatni. A tudományos életl)cn világszerte általában, így Társulatunknál is jelentős . szakmai differenciálódást figyelhettünk meg az elmúlt években. Ez a szét- különülés a területi szako.sztályokon kivid további 9 szakcso))ort megalakulá- ,i sához vezetett. Két.ségtelen, hogy elmélyült részletes tudományos munka és > beható érdemi szakmai viták a kisebb közösségekben lehetségesek, de szűk- l séges a geo-.szem lélet egységbe fogását célzóan egy bizonyos fajta integráció • is. Általános vélemény, hogy a régi tí))usú szakülések nem feleltek meg a követelményeknek és az is egyöntetű kívánság, hogy a plenáris fórumon történő tájékoztatás is szükséges, akár területi centrumokban, akár központi , rendezvény keretében. Az alkalmasabb működési formák közé sorolhat juk ii a kollokviumokat, meghat áiozott tudományos témakörökből kerékasztal, beszélgetéseket, rövid tanfolyamokat, egymás mellett működő téridét i szak-f osztályok ös.szevont regionális-geológiai értékelését stb. Mostani ankétünk is ötvözete ezeknek és az általános jellegű kérdések mellett { gyakorlati célzatú vizsgálódások eredményeinek ismertetésével I véleménv(>k cseréjével biztos, hogy előbbre viszi az adott, a vizsgálódás körbe bevont üh'dékkomple.xumok horizontális-vertikális irányú és szakág tatmlinánvozottságát egyaránt . D a n k : Klnöki megnyitó 223 Az interdiszciplinális kutatások tár<íy időszaki eredményeinek gyors közzé- tétele, szoros kapcsolat a gyakorlati élettel és rugalmas alkalmazkodás az élet- megk(')vetelte helyzetekhez, a loldtudományok korszerű fejlődési lehetőségének egyik alaj)vető követelménye. Ezt valósítja most meg Társulatunk Déldunántúli Területi Szakosztálya és Itjiisági Bizottsága, amikor megrendezte és megszervezte ezt az ankétot, annak ellenére, hogy eredeti lí)72. évi munkatervéhen nem szere]>elt. -A programból látható, hogy az elkövetkezendő ülésszakok előadásai a kí- vánalmaknak megfelelően szakmailag magas színvonalúak, általános érdeklő- désre számottartóak és népgazdasági szempontból időszerű és fontos témákat ölelnek fel és tárgyalnak. Minden feltétele megvan tehát annak, hogy hasznos, eredményes információ- csere, véleményc.sere után valamennyi tagtársunk szakmai ismereteit bővítve, gazdagabban térhet vis.sza napi megszokott munkájához és az itt szerzett tapasztalatai egy még magasabb színvonalú további fejlődés lehetőségét hordozó újabb szakmai összejövetel .szervezéséhez .szolgálhassanak alapul. Földtani Közlöny, Bull. o/ the llunyarianGeol. Boc. (I!)73J 103. 224 —244. A Kárpát- pannon terület szubcliikciós övezetei Dr. ^zádeczhy-Kardoss Elemér ( 7 ábrával) Olyan kérdésre vonatkozik az alábbi tanulniány, amely csaknem minden hazai Föld-kutató szakember munkájával kapcsolatban áll. Ha megtaláljuk személyes részletkutatásaink szükségképpeni összefüggéseit az új globális tektonikával, úgy munkánk horderejét elméleti és gyakorlati vonatkozásokban is nagymértékben növeljük. Az új globális tektonikai dinamizmus a földtudo- mányok eddigi horizontális szintek, gömbhéjak szerinti elvi és módszertani tudományági elkülönülését egységes (az időt is tekintetbe véve) 3 dimenziós szemléletté alakítja. A szilárd földfelszínről nagy köpeny mélységre behatoló mechanizmus útján a legkülönbözőbb földtudományi jelenségek egymással közvetlen kapcsolatba kerülnek. E jelenségek elemzése a Föld egyes területein az egyes földtudományágak hatóképességét kölcsönösen megsokszorozza. Lehet kételkedni a globális tektonika állításaiban általában, sőt kell is annak egyes részletkérdéseiben. Nem szabad azonban elsíklani felette, bagatelizálni azt a felfogást, amely először adott lehetőséget a földtudományok összességé- nek együttes fejlesztésére. Társulatunkban is már nem egy ízben volt szó az új globális tektonikáról. A következőkben ennek konkrét alkalmazása útjait vizsgáljuk a hazai földtan- ban. A kiindulást a szubdukciós szuturák, sebhelyek lokalizációja szolgáltatja. Ezek a sebhelyek a Föld fejlődését elsősorban meghatározó, észrevétlenül mozgó litoszféralemezek mélybetolódási, ütközési síkjainak felszíni metszés- vonalai. A prominens gyakorlati — elsősorban érc és szénhidrogén koncentrá- ciót ígérő — kutatásokra is ezek a sebhelyek a legérdemesebbek. A lemeztektonikai irodalom kritikai tanulmányozásával és geokémiai tovább fejlesztésével, a Kárpát-Dinarid terület példáján a szubdukciós mechanizmus- nak olyan kutatási módszertanát körvonalaztuk,* amely lehetővé tette a konkrét, helyi földtani, kőzettani és geofizikai adatokból a terület iijalpin szubdukciós rendszerének ezidőszerint önellenmondás-mentesnek látszó ki- dolgozását. E modell az 1971. és 1972. évi tanulmányok tovább fejlesztésével értelmezését adja a Kár[)át-Pannon-Dinarid terület néhány alapvető és eddig részben érthetetlen földtani sajátosságának. A könnyebb áttekintés végett először a szubdukció néhány, eddig nuísutt nagyobb részt nem közölt alaptulajdonságáról és tí))usáról szólunk. • A mrtílHZfrtiiiil ii KíJMtani Kutatjis c. folyóirat han mt'Kjelonó dolgozat fóiílalja ilsszc. S z (i il e c z k- I/-K ti r il o s n : . J Kiirjiiit l’tiiintjn lerüh‘1 .•iziihtliikciós tirczrtei 225 A szubduUció alaptulajdonságai és fő típusai Szorosabb értelemben „nzuhduLxiós öv” alatt a betolódott litoszíéralemez eredeti üledékes fedőjéből és környezetéből keletkező kőzetövet értjük. Mo- dellünk (1. ábra) szerint ebben az övben időben egymás után keletkeznek a hőmérséklet függvényében a kristályospalák, majd függőlegesen feltörve a irranitoidok, azután a szubszekvens andezites és a kontinentális bazaltos kőzetek. (Az óceáni alsó kérget adó óceáni bazaltok viszont az oceanközepi küszöbök széthasadási övében töimek fel.) Mennél lapo.sabban fekszik a betoló- dási sík, annál inkább elkülönülnek, térben eltávolodnak egymástól a magmás termékek. oceankozépi óceán melytengeri árok gyúrt hegység TABLA 1. uhra. A lenieztektonika sémája a szubdukcióval kapcsolatos magmás működések kémiai| kapcsolatainak feltünte- tésével Fit). 1. Sketch of plate tectonics showing the Chemical relations of(magmatic activities connected with subduction Ha viszonylag nagy mennyiségű üledék viszonylag gyorsan tolódik be, úgy az üledékek kevéssé felmelegedve, kiolvadás nélkül kerülnek nagy mélységbe, ahol végül is hirtelen nagy tömegű gőz felszabadulásával ignimbrites magmát szolgáltatnak. ÍMiyashtro (1972) szerint jelenleg a gyors betolódás (8 — 9 cm/év) nagy mély- ségű (10—11 km) mélytengeri árkok mentén keletkezik és nagy mélységre hatol (600 — 700 km). Ezt tholeiites vulkanizmus kíséri, pl. Tonga, Bonin, ÉK- Japán, Kurilli, Kamcsatka. Közepes .szubdukciós sebesség (5 — 6 cm/év) 7 — 8 km-es mélységű mélytengeri árkok mentén keletkezik, 500 — 600 km mélységig hatol és — esetleg kevés korai tholeiites vulkanizmus után — túlnyomóan mészalkáli, végűi esetleg kevés alkáli magmatizmussal kapcsolódik, pl. Aleuták, Riukiu, Indonézia. Lassú betolódás (2 — 3 cm/év) 100 — 300 km mély betolódást eredményez és kevés előzetes egyéb vulkánit után főleg alkáli jellegű magmát hoz létre, pl. Égei-tenger, Kalábria, É-Üjzéland, Macqueras. Az andezites vulkánosság a kb. közepes sebességű betolódás — az üledék mennyisége sze- rinti — két különböző fajtájának tekinthető. 226 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 1. füzet Ezeket az összefüggéseket következőképp értelmezzük. Az üledékes kőzetek szubdukciós átalakulása dehidrációval jár, ezért sokkal energia- (hő)-igénye- sebb folyamat, mint a kristályos kőzetek átalakulása. A lemezek betolódási sebességváltozásának így két egymással ellentétes hőhatása van. A nagyobb betolódási sebesség közvetlenül növeli a betolódási öv körüli köpeny lehűlési sebességét, viszont csökkenti azt a nagyobb sebességű litoszféralemezre az időegység alatt lerakódó üledékek kisebb mennyisége által. Gyors betolódás esetében tehát a magma főleg az üledékes illók által aktivált köpenyből és a bazaltos kéregből származik és így tholeiites összetételű. Közepes sebességnél a magma már főleg üledékes eredetű, andezites jellegű. A lassú eltolódás nagy mennyiségű üledékfelhalmozódásakor a részleges megolvadás hőmérséklete csak nagy mélységben érhető el, a keletkező magma szélsőségesebb esetben a | hosszabb feltörési úton felvett alkáliák miatt alkáli jellegű. j Végül igen lassú betolódáskor (1 cm/év » a lemez és mélységi környezete ' közt alig alakul ki hőmérsékletkülönbség. így az üledékek dehidratáló átala- kulása a kéregben 40 — 60 km felett végbemegy és a gőzök nagy része felfelé távozik, a gázokban gazdag vulkáni működés háttérbe szorul, az illók hiányá- i bán csak 700 C° felett meginduló parciális olvadás termékei túlnyomóan | intruzív jellegűek. így eljutnak az eddigi petrológia zéró betolódási sebességű 4 sztatikus feltételeihez, ami főleg a betolódás kezdeti (és végső) időszakaiban fi valósul meg. ' > Modellünk szerint az új globális tektonika írja le a Föld általános dinamiz- musát. Az üledékes takaróból ennek a mélységbe tolódásakor gőzalakban fel- ^ ! szabaduló illótartalom közvetlen gőzpárnát adó és közvetett filószilikát- képző kenőanyag -hatásával lehetővé teszi a gravitációs csúszást a ferde, sőt kvázi -horizontális lejtőn. Ily módon a globális tektonika és általában a földi nagy dinamizmus elsősorban az agyagásványok termelésével áll kay)csolatban. Intenzitását jelenleg a geonómiai tényezővé vált ember által többek közt mezőgazdasági és egyéb agyagké])ző, valamint organikus (mű)anyag gyártó tevékenysége útján — megváltoztatott és növekvő üledékképződés fokozza. Az üledékből már 100C° felett, tehát néhány km jnélységben felszabaduló illóanyag vándorlási sebessége, a szubdukciós övékben a betolódás hűtőhatá- sára zsugorodó kőzetekben növekvő mélységbeli hasadékok szívó hatására, magánál az üledéknél nagyságrendekkel nagyobb sebességű, és elvben akár a rn/nap értéket is megközelítheti. A szubdukciós működés megindulását ))rimitívebb alakban azonban már a régi táblák területén és azok ké])ződési idején feltételezik és így a szubdukciós scblielyek feltehetően a kontinensek egé.sz területét áthálózzák. .A szubdukciós és akkréciós övezet képviseli a komplex gőzexhalációs és vul- káni működésen keresztid a leghatékonyabb összeköttetést a Föld belseje és felszíne közt. .A szilárd Föld és a víz és a légkör kapcsolata itt az óceáni küszö- bök széthasadási (konszum])CÍós) övezeteinél is sokoldalúbb. .A l)ctolódási síkokat a földtan az új globális tektonika előtt többnyire lineamcnsekXiáni sokféleképpen éit címezett mélytörésekként írta le. De nem minden linearnens egyl>en szubdukciós övezet. A betolódás jelenlegi .sebo.ssége és mélysége arra mutat, hogy egy-egy szorosabb értelemben vett betolódási övezet rendszerint c.sak néhány tízmillió évig marad aktív. A szub- dukciós övezet, később a szcniiaktív stádiumba lép, amikor a lemezek horizon- tális eltolódásai lényegileg megszűnnek, de a kőzetátalakulási folyamatok a niélvIxMi és a szubdukciós övék felszíni környezetében még tartanak. Feltehe- S z á (l e c z k- y-K a r d o s s : A Kárpát — rannon terület szubdukeiós övezetei 227 í tőén ilyen állapotban vannak a szubdukeiós sebhelyek a Kárpát-Pannon területen. A szubdukeiós nuíkódés teljesen inaktív stádiumában a litoszféra I egykori üledékes takarója lényegileg teljesen átalakult, további kiolvadásra alkalmatlanná és a mélyben ultrabázitos kópenyanyaggá vált. Jlyen elhalt .szubdukeiós övezet komplexum pl. az Ural-hegység. Ezek a stádiumok a lepusztulás következtében fokozatosan mélyebb szintek alakjában jelennek meg a felszínen. Vizsgálataink szerint a (szemi)aktív szubdukeiós övezet földtanilag a követ- kezőképpen jellemezhető. Közvetlenül a betolódási sebhelyek intenzív disz- lokáeiós és esuszarnlási jelenségek kíséretében milonitos-.szirtöves kőzet- melange képződik; — a betolódás mögött besüllyedés, gyakran gyors zagyára- mos ritmusos üledékképződé.ssel; — a betolódás előtt kiemelkedés, a kőzetek sajátságától a betolódási sík helyzetétől, és a betolódásnak a szomszédos lemezhez képesti viszonylagos sebességétől függően különböző — takarós*, })ikkelyes, ékszerkezetes, törvegyűrt — feltorlódási jelenségekkel. E feltorla- szolt frontális részen a gyors kiemelkedésre jellemző üledékes kőzetek pl. bauxitövek fejlődnek ki. Távolabb a sebhely előtt található a magmás övezet, éspedig a lepusztulás mértéke szerint andezites-ignirnbrites és alárendelt fiata- labb bazaltos vulkáni, vagy mélységi granitoid jelleggel. A sebhely előtti és mögötti terület földtani felépítése hirtelen megváltozik, egymástól idegen kőzetfáciesek kerülnek egymással közvetlen érintkezésbe. (A földrengési és egyéb geofizikai kísérő jelenségekről itt nem szólunk.) Mindezek a sajátságok a szubdukció kora, ill. a lepusztulási mélység szerint változnak. Az el- és betolódás sebessége feltételezhetően változik, a SriLLE-féle tektono- fázi.sok idején gyorsabb, területünkön a felsőkrétában és a i)aleogén-neogén határán kulminál. takarók tömegtöbblete izosztat ikusan ,, benyomja” a köpeny felszínét, a betolódási övezet mögött a kéreg kivastagodik (kárpáti szirtöv). Ha a betoló- dási sík meredekebb és felette az üledékek felhalmozódását nem sokszorosítja a takaróképződés, úgy a Moho-felszín a betolódási sík előtt süllyed a mélybe ( Dunánt üli -középhegység ) . A mindössze néhány, vagy néhány tíz km széles és korban is szőkébb határokkal jellemezhető, főleg üledékes eredetű kőzetekkel jellemezett szoro- sabb értelemben vett szubdukeiós sebhelyeket — vagyis a szorosabb értelemben vett szubdukeiós öv felszíni elmetsződését, kibúvását — nevezéktanilag is célszerű megkülönböztetni a különböző korú aktív, szemiaktív és inaktív övezetek hipoparallel rendszerének nagy szélességű és milliárd éves nagyság- z’endre kiterjedő, tágabb értelemben vett komplex fő övezeteitől. Utóbbiakat jelenleg elsősorban a mintegy 1200 millió éves Cirkumpacifikus és Tethys hegységképződési övezetek ké]ivi.selik. * A takaróképzödés is lényegileg gravitációs tektonika, amelyet ez esetben az agyagos eredetű, vagy sós üle- dékek kenőanyag hatása te.sz lehetővé. Egy takarón belül a különböző korú rétegek — nagy részben együtt — közel azonos távolságra mozdulnak el. A legkönnyebben mozgó magasabb takaróegységek elmozdulása rendszerint gyorsabb és nagj'Obb hatótávolságú a mélyebbeknél. A takarómozgás valódi sebességét nem ismerjük. Amit eddig annak gon- doltunk az lényegileg a kapcsolatos lemeztektonikai mozgás sebessége. Ezzel szemben a litoszféralemezek eltolódása — az oceanic spreading és a szubdukció — a kéreg és a legfelső köpeny együttes mozgása, melyben a kéreg egyes kőzeteinek helyzete egymáshoz képest változatlan marad, nem keletkeznek autochton és allochton kéregrészek.* K litoszféra eltolódás sebessége jelenleg túlnyomóan 1 — 10 cm/évre tehető, horizontális kiterjedése pedig többezer km is lehet. Minthogy 1000 km elmozdulás 10—100 millió év alatt megj- végbe, a közben lerakódó különböző korú üledékek elmozdulási távolságai nagyságrendekkel különbözhetnek egymástól: mialatt a kréta korú üledékek 1000 km-re tolódnak, a fedőben a pleisztocén üledékek 10 km-t tesznek meg. Itt tehát a felső réteg elmozdulása kisebb méretű a mélyebbnél. A palinszpatlkus rekonstrukciókban el keU különíteni a felszínközeli takarómozgás, gyűrődés szerinti térrövidülést a nagy mélységre kiterjedő lemeztektonikai „térrövidüléstöl”. A takarómozgás és betolódás kapcsolatáról egy részmodellt kidolgoztunk (1971. p. 22—23.), a részletesebb osztályozáshoz azonban modellkísérle- tekre is szükség van. 228 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet A Cirkumpacifikus övezetben nagy kiterjedésű óceáni litoszféralemezek tolódnak a kontinentális táblák alá és a litoszféralemezek egymás mellett, a transzform törések mentén egymással csaknem párhuzamosan, ill. a hegység- ívek helyzetének megfeleló'en kissé divergensen tolódnak be a Benioff síkok mentén mintegy 700 km mélységig. A ])árhuzamos, ill. divergens mozgás következtében a Cirkumpacifikus övezet litoszféra sávjai mozgásukban egy- mást lényegesen nem akadályozzák. Ezzel szemben a Tethys-övezetben túlnyomóan két kontinentális litoszféra - lemez ütközik össze. Afrika és Európa ,, összeütközését” horizontális eltolódások és átmeneti dilatációs mozgások kísérik. A dilatáció idején a széttöredező mikrokontinensek közti hasadékok sial-nélküli, azaz óceáni sávokká szélesed- nek. Egy-egy ilyen mikrokontinens körül csak viszonylag keskeny óceánsávok, sziálkéreg nélküli szerkezetek alakulnak ki. Ezért' itt a betolódások rendszerint, mintegy 300—400 km mélyek és a mikrokontinensek körül konvergens öveket alkotnak. A konvergens betolódás legszebb példája a Kárpát-medencék körül alakult ki (2. ábra). Ezek a konvergensen haladó litoszféra sávok egymást a betolódásban kölcsönösen gátolják, s ezért vagy függőlegessé válnak, vagy visszahajlanak, vagy apró szeletekre tagolódva különböző sebességgel mozog- nak, peremi szeleteik elmaradnak a betolódásban a középső szeletekhez képest. (Lásd az 1972. évi tanulmányt.) A szubdukció ellenkező irányú divergens kanyaraiban viszont a litoszféralemezek közt fokozatosan szélesedő szerkezeti árkok képződése várható. A Tethys-övben a betolódás sebessége is kisebb, eddigi hozzávetőleges ismeretünk szerint átlag kb. 2 cm/év. A Cirkumpacifikus övezetben a szubdukciós és akkréciós lemezhatárok rendszerint térben is nagymértékben elkülönülnek. (Itt kivételesen az akkréciós határ a szubdukciós határban folytatódhat, a K-pacifikus küszöb lineárisan átmegy az É-amerikai Kordillera szubdukcióba.) Viszont a Tethys-övezetben a kétféle határ párhuzamosan is egymás mellé tolódhat. Itt a mikrokontinensek az azokat elválasztó keskeny óceáni sávok, ill. azokból keletkező szubdukciós övezetek mentén horizontálisan is eltolódhat- nak, sőt elcsavarodhatnak. (Elcsavarodásokat, rotációkat kimutattak paleo- mágneses alapon, pl. az Ibériai- és Appennini félszigeten.) így a szubdukció transzkurrens törésbe mehet át. A Tethys bonyolultabb és sűrűbb )uozgásokkal jellemzett övezetében a .szubdukciós síkok dőlésiránya az idők folyamán inkább megváltozhat, akár ellentétessé is válhat. Itt a betolódások többé-kevésbé szimmetrikusan, mindkét oldalról is létre- jöhetnek, pl. a Maros-ív Tollmann szelvénye szerint és a Vardar-öv Medvenich szelvénye szerint. A Darnó övezetben is két ellentétes irányú dőlés ismeretes. A közép mediterrán jelenkori és a Káry)át - Pannon újalpin betolódások í l|;OÍ ■ ' > i lo Fö É k tio: OVI É 3U l léi iln ■m ;arl 1 7 I / / / A Földközi-tengeren belüli aktív betolódási övék felett, ill. előtt kialakuló vulkáni öv 1 erűiét én észlelt szeizmikus hipocentrumok lényegileg a })rimér vulkáni magmakamra mélységét jelzik (lásd az 1971. évi dolgozat 4. ábráját). .\ l''ölílközi-lengerben két aktív vulkáni övezettel ka])Csolatos szubdukciós u • ih \ Uí >’ z á d e c z k i/-l\ n r d o n s: -1 KdrjHit l’diuivn terület nzuhdukriós övezetei 22Í) övezet ismeretes (Ninkovk'H, Hays, Caputo), mindkettő északi irányú betolódással. A két övét együttesen az At’rikai-tái)la középső részéből az euró])ai kontinens alá tolódó előreugró hatalmas tövis („Adriatisz tüske”) peremeiként lehet értelmezni, ami az Aroanü által 50 évvel ezelőtt körvonalazott afrikai ,,trainaux écrauseur”-nek felel meg. Az Adriatisz tüske csúcsa előtt fekszik Földünk legerősebben gyűrt hegysége, az Alj)ok, ÉK-i oldalán a Dinaridák, ÉNy-i oldalán pedig az Aj)penninek. Ez a szubdukció ma is aktív, a Dinaridák- ban a nyugati oldalon északi komponensű, szeiziiiikusan igazolt (Ritsema) horizontális eltolódás is működik. Az európai szárazföldön azonban csak szemiaktív és inaktív régi betolódási övék vannak. E tekintetben jelenleg legjobban ismert a Kárpát-Pannon terület, ahol 4 vagy 5 fiatal alpin, — a felsőkrétában és a rniocénban legaktívabb szubdukciós sebhely valószínűsíthető (2., 3. és 4. ábra). A ) Közülük a külső öv a kárpáti szirtöv alakjában nagyrészt kőzet-melange- ként jelenik meg és virágfüzérként 7 ívre oszlik. Mindegyik betolódási ívhez egy-egy vulkáni ív tartozik. Az Alpok idősebbek a Kárpátoknál, tehát az alpi átmeneti vulkáni szakasz is idősebb (paleogén) a kárpáti íveknek megfelelő (neogén) vulkánoknál. Ez öv részletesebb leírását az 1971. és 1972. évi dolgozat tartalmazza. Az övezet szubdukciós jellegét Dewey és Bírd feltételezték. 2. ábra. A Kárpát-Pannon-Dinarid terület neoalpin szubdukciói és a kapcsolatos vulkáni övezetek vázlata Fig. 2. Sketch of the Xeoalpine subductions of the Carpatho-Balkan-Dinaride region and the associated volcanic zones 230 Földtani Közlöny, lOli. kötet, 3 — 4. füzet 3. ábra. A Kárpát-Pannon terület neoalpin szubdukcióinak szelvényvázlata Fig. 3. Profile sketch of the Neoalpine subductions of tlie Carpatho- Balkan arai e £ u O a o N 4. áhru. A inaiíyaror.H/.iiKl m*(íal|iin H/.ubíliikdók a korrelál vulkáni ércképzódinányek, szánhűlroK<^n. ill. Cü* telepei Fig. 4. JlUüRnriaii Neoalpine subíluetlons ami correlate voleanie fornmtlonx. bydrorarlxm. resp. COt doposits z (i (l e c z A' i/'K II r il u .s n: .1 Kiirjxit l‘itiinoii teruh t szulxtiikciúx örczi’tei 2Iil li) A inafiviir fíeolófiiál elsősorban a fiatal üledéktakaróval részben elícdett belső övezetek érdeklik, amelyek közül a le^jobban követhető a Mmji/ftr közép- he(jyfié(j- peremi szHhdukció.'i öv. Ennek jé)l feltárt szakasza a ,,l)arné)-vonal”, amelyet EantÓ) (1. az HtTI. évi doliit — 1‘nnnon terület szuhdukeió.s iirczetei 2‘Xi 6. ábra. A maKj’arországi feltételezett szűbdukciós övezetek mögötti besüllyedések (KÖRÖSST és Balogh izopach tér- képei alapján) Fig. 6. Depressions behind Hímgary’s hypothetieal subduction zones (in the light of the isopach niaps of KÖRÖSSY and BALOGH) Minthogy a dunántúli részen az oligocén üledékképződés kisebb mérvű, ezért itt hasonló jelentős miocén vulkánosság nem jelentkezik. Az itteni kisebb paleo- gén vulkáni nyomok súlypontilag a felsőkréta betolódás termékei lehetnek. A középhegység-peremi szubdukció is jelentős horizontális elmozdulási komponenst tartalmaz. A közvetlen földtani megfigyelés elsősorban ezt a horizontális mozgási összetevőt észleli. Ez a horizontális összetevő a Moesiai- táblának az óramutató járásával párhuzamos eltolódásos rotációjához (lásd az 1971. évi dolgozatot) kapcsolódik és az egész Kárpát-medence rendszerben megnyilvánul az újalpin vulkánosság időben hasonló rotációjaként; a szub- szekvens magmatizmus Jugoszláviában a felsőkrétában kezdődött, a dunántúli paleogén, az észak-magyarországi miocén, a Kelemen-hargitai pedig pliocén túlsúlyú. Lehetséges, hogy a középhegység-peremi szubdukció a Mátraalji területen szétágazik, egyik ága a Bükk-hegység mellett délre, és a Tokaj -hegység táján folytatódik a Szamos -vonalig. (E kérdés rövid idő alatt tisztázható lesz.) C J A kőzetek hirtelen változása a Rába-vonalnál, valamint a neogén képződ- mények kiterjedése (6. ábra) arra utal, hogy esetleg a Rába-vonal maga is fiatal szubdukció. Az általános szubdukciós mechanizmus tekintetbevételével 234 Fölitini Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet itt egy DXy-i dőlésirányú kisebb mérvű miocén szubdukciós mozgásirány gyanítható, amelyet - a mezozóos üledékek elterjedése szerint — a felső- krétában esetleg egy ellenkező dőlésű betolódás előzött meg. A teljesen eltakart törésnek közelebbi jellegéről ma még nem lehet határozott véleményt mondani. D ) Az alj)i Judicaria-Insubria vonal folytatásában a zalai olaj vidéken keresz- tül a Mecsek-hegység déli pereme mentén Kiskőrös vidéke felé folytatódva ÉNy-i irányú betolódást tételezünk fel, amelyet itt röviden mecseki szuhdukció- nak nevezünk. E szubdukció feltevése a következőkön alapul. 1. A gránit- vonulat sávosan jelenik meg a Mecsek — Kiskőrös vonalon. 2. Szederkényi T. itt egy egészen különböző kőzetekből (gránit, gneisz, csillámpala, fillit, milonit) álló 1—2 km széles diszlokációs övét mutatott ki, amely felfogásunk értelmében melangeként értelmezendő. Ezt alátámasztja az is, hogy az illó vándorlásokkal jellemzett szubdukciós övezetre igen jellemző retrográd metamorfózis jelenségeit is megtalálta. 3. Szederkényi szelvényei törésekkel elhatárolt ékszerű kőzetsávokat mutatnak, amelyek beszívásos elnyelési szerkezetre utalnak. 4. A mecseki diszlokációs övezet két oldalán különböző képződmények és szerkezetek találkoznak: az északi oldalon a túlnyomó perm-mezozóos kőzeteket kevés gránit kíséri, a déli oldalon idősebb és eredeti- leg nagyobb mélységben keletkezett gránit és kata-mezo kristályosjiala-sorozat van túlsúlyban. A mecseki diszlokáció folytatása a Nagyalföldön hasonlókép- pen egy főleg alig metamorf ópaleozoikumból álló északi területet választ el egy erősebben metamorf déli területtől. 5. A déli övben nagy mélységre, nagy ' nyomásra utaló, a Kárjiát-Pannon-Dinarid területen kivételes jellegű kőzetek jelennek meg disztén és szillimanit palákkal (Szederkényi) és eklogit jellegű kőzettel (B.4R.\ny.\i L. 1969). (A szubdukciós övék peremvidékeit világszerte ilyen ké])ződmények jellemzik.) 6. E szubdukció előtti É-i oldalon a betolt üledékes kőzetek részleges olvadási terméke is megjelenik a komlói etc. andezi- tek alakjában. 7. A Villányi-hegység pikkelyes felépítése Dewey és Bírd a 1 cirkuni])acifikus nagy betolódások előterében kimutatott szerkezetével lényegi- If i: lég azonos. Kókay itt is feltételezi az ékszerkezeti sajátságokat is. 8. A mező- [i . zoikum, sőt a gránit Pécs vidékén közismerten rátolódik a pliocénre is (lásd it többek közt a VADÁsz-nál közölt .szelvényeket). 9. A betolódásos aktivitásra r - utaló jelenségek itt még a jelenlegi hidrológiai viszonyok alapján is feltehetők. Szederkényi (szóbeli közlés) szerint a vízszint magassága és a víz hőmérséklete ■> > is e szerkezettel jiárhuzamosan változik. A Mec.sek ])eremén az újalpinnál idősebb betolódás és az azt követő meta- morfózis, valamint a gránitos és kvarc]iorfiros magmás működés intenzívebb r és a kiemelkedés is nagyobb mérvű volt a közéjihegység-jiereminél. Az eredeti- < lég magasra feltörő jiosztkinematikus gránitok feltehetően nagyrészt lepusz- tultak. így a felszínen az eredetileg nagy mélységi képződmények, a nagy- nyomású kristályospala és a szintektonikus migmatitos gránit jelenik meg. A kratonizálódás nagyol)!) intenzitásának megfelelően az üledékképződésben a i iniogeoszinklinális ké))ződmények mellett nagy szerepet kapnak a terresztrikus > üledékek (liá.sz kő.szénösszlet). .Az alsókréta bauxitosodás a villányi-teknőben, ' valamint a kréta kori magmás működés uralkodóan alkálimagmás jellege (VicziÁN, 1970) ugyancsak a fokozottabban miogeo.szinklinálisos jellegre utalnak. A mec.seki .szubdukció kb. é.szaki dőlé.sére következtethetünk a tektonikai ‘ szerkezetből, a mee.seki és villányi mezozoikum ellentétes dőléséből (Vadá.sz S z á fi e <• z k- t/-K a esik a követ- kezőkben a natjyal földi flis szi(hdiikxiónak nevezendő diszlokáció a Tisza-menti nagyalföld eltakart flis övezetében. Ennek a mecseki szubdnkciótól független önálló jellegei vannak. Szubdukciós eredetére többek közt a következők utal- nak; 1. az övezet szűk, kb. 50 km széles teridetre összeszorult komplex geo- szinklinális jellege, 2. a flis övezet kőzeteiben gyakori erős di.szlokációra utaló jelenségek, a csúszási tükrök, valamint az igen meredek és envliébb dőlések változásai (KörüSSY L. szóbeli közlése), 3. bázisos és idtrabázisos ofiolitos kőzetek nagy mennyiségű törmeléke a flis övben, ami a mélytengeri ároknak — a szubdukció eme egyértelmű jelének — közelségére utal, 4. az ofiolitos kőzetekre utaló j)ozitív gravitációs és mágneses anomáliák párhuzamos öves megjelenése, -5. a betolódott üledékek j)arciális olvadékokra utaló ignimbrites kőzetek ])árhuzamos, íves megjelenése ez öv frontális oldalán, (lá.sd: Körössy miocén izopach térképét és Posgay mágneses ható térkéj)ét), 6. az övezet flis kőzeteinek gyakori ritmusos rétegzése, ami a szubdukció övezetekben o))timá- lisan lehetséges gravitációs zagyáramos csúszásokra utal és a Kárpáti szirtövi betolódásra is jellemző, 7. a betolódási sebhely mögötti pliocén és ])leisztocén süllyedék megjelenése és a betolódással párhuzamos elhatárolódása (6. ábra), 8. a betolódási sebhely előtt ÉNy-on miocén kori kiemelkedési övezet kifejlő- dése, amire a miocén kori, főleg ignimbrites, tehát lényegileg .szárazföldi kéj)- ződmények (is) és Kőr()SSY térkéj)ein is feltüntetett kb. 00 km .széles miocén üledék-nélküli területek megjelené.se utal. Mindezek alapján a betolódási sík dőlésiránya egyértelműen északnyugati. Ezzel ö.sszhangban az itteni Posgay féle hatók dőlései is túlnyomóan ÉNy-iak. E szubdukció maximális intenzitását kb. a flis üledékképződés végére, tehát kb. a paleogén-neogén határra, azaz (ugyanc.sak kb.) a miocén elejére tehetjük. Kréta időszaki vagy még idősebb betolódási szakaszról itt keveset tudunk. Az alföldi flis vonulat durva üledékké])ződése gyors üledékfelhalmozódásra és így feltehetően gyors betolódásra is utal. Ezzel a gyors betolódással állhat kapcsolatban az 1. fejezetben mondottak szerint a korrelát vulkáni képződ- mény túlnyomóan ignimbrites jellege. A közép-tiszai vulkán hatalmas nyírségi ignimbrites tömege a Szamos- vonal szubdukcióját is tekintetbe véve, két — sőt a középhegység-peremi szubdukció feltételezett északalföldi leágazását is figyelembe véve, három — oldali betolódás üledékeinek közös kiolvadási termékének tekinthető. A durva polimikt képződmény — részben talán mikromelange, ill. a szub- dukcióval párhuzamos szigetív roncsai — főleg a flis öv DK-i peremén jelenik meg. ENy felé viszont a flis öv felsőkréta — paleogén képződményei a közön- séges neritikus paleogénbe mennek át (Juhász Á.). Ezért a szubdukciós seb- helyet is kb. a DK-i oldalon kereshetjük, egy kb. Debrecenen, Nagybányán és a Borgói-hegységen (É-Erdély) áthaladó vonalon. A Borgói -hegységben az öv az ún. transzkárpáti paleogén flis alakjában a felszínre kerül, ahol két kisebb takaros rátolódás is ismeretes. Itt a szubdukciós szutura az 1970. évi romániai tektonikai térkép egyik ,,nagy törés”-ével esik egybe. 236 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 1. füzet F) Alpi, erdélyi, balkáni és dinári folytatások. A középhegység-peremi és a mecseki szubdukció modellünk szerint Ny-felé folytatódik az alpi Insubria, ill. Judikaria vonalban, amely így Magyarország területén több ágra oszlik. A mecseki szubdukció itt összeolvad a Magyar középhegység-peremi és a Dinári szubdukciókkal. A betolódási övéknek ebben az alpi szakaszában nem ismeretes korrelál vulkáni ív, de ez nem is várható. Az itteni rendkívül intenzív szubdukció felett magasra kiemelkedő komplex takarórendszeren ui. a felszíni pl. vulkáni képződmények szükségképp gyorsan lepusztultak. Egykori jelenlétükre utal azonban az andezites-dacitos és tonalitporfirites szubvulkáni csatornák megje- lenése a Bacher-hegységben és az említett tektonikai vonalak mentén. Való- színű azonban, hogy az alpi andezites vulkánosság eredetileg is kisebb méretű volt. Az üledékek takarók alakjában való nagy mérvű felszínközeli felhal- mozódása ui. csökkenti a mélybe tolódó magmává átalakítható üledékek meny- nyiségét. Az alpi betolódás DK felé a Dinarid betolódásban folytatódik, amelyet első közelítésként a 2. ábra körvonalaz, a feltételezhető korrelát vulkáni és hipa- bisszikus magmás övezettel együtt. A Magyar középhegység-peremi övezet a Darnó szakasz ÉK-i végénél közvetlenül keresztezi a Stíllé által Szamos-vonalnak. nevezett, eltakart lineamenst, amely É-Erdélyen keresztül a Maros ív melange övezetével valószí- nűsíthető szubdukciós övhöz kapcsolódik. így maga a Szamos-vonal is feltehetően a belső szulidukciós öv tagja. A Maros-övi szubdukciót mindkét oldalon takarós feltorlódás kíséri és lehet- séges, hogy e kétoldali mozgások egymással nem egykorúak. A Maros-ív korre- lát vulkanizmusát az Apuseni -hegység ércesedéssel kísért felsőkréta — harmad- időszaki magmatizmusa képviseli. A román 1970. évi tektonikai térképnek erdélyi részén feltüntetett két ,,nagy törés” (lineamens) tehát modellünk szerint szubdukció. A Maros-ívet követő és Gyulafehérvárnál szétágazó, az erdélyi neogén medencét Ny-ról határoló főág megfelel a meghosszabbított Maros -szubdukciónak. Az erdélyi neogén medence kb. K-i határával egybeeső másik lineamens megfelel a nagy- alföldi fi is szubdukciónk folytatásának. Valószínű, hogy a belső övezet tovább dél felé is folytatódik, kb. a Vardar- övezetben, amelyet Köbér óta ismételten a Maros-ív folytatásaként értelmez- tek. A Maros-ív és a Vardar-övezet kapcsolódásáról a magyar— jugoszláv liatárvidéken ma még legfeljebb csak sejtéseink lehetnek. Ezeknek a szubdukcióknak korrelát vulkáni ill. magmás képződményeit durván ugyancsak a 2. ábrában körvonalaztuk. Koirelát liorizontális eltolódások és haránttörések A. Horizontális eltolódások A szubdukciós síkok az agyagos kőzetek, az ezek víztartalma hatására kép- ződő szer[)entin-talkos, valamint gőzpárnás kenőanyagok hatá.sára horizontális elmozdulásokat is preformálnak. Ilyenek főleg a két kontinens közti össze- ütközéscs perein egymás mellett bonyolultan eltolódó mikrokontinensei körüli szubdukciókban várhatók. A középhegység-jieremi szubdukció menti horizon- tális elmozdulással korrelálható j)l. a kristályospala övezet hiánya az ÉK-i Kárpátokban. S z á (l e c z k y-K (I r y. Ami. Univ. Sói. Kudapest. Sert. Geol. 14. 200. .VNdkusov, 1). (1905): (ieoloRie dér Tsolieolioslowakisrlien Kan>atoi. Berlin — llratislava 1. 1964. II. .\rnoriN, J. (1965); (ieosynrlines, Elsevier B.tUHiH, K. (1967): Die KooloRisohen BildunReii des Bükk-OebirRes. Aiin. Inst. Geol. Publ. Huiir. Budapest lULOGH. K. (1971): The isopahlte niap of the oliROoene of ÍJorth llunRary. Aota Min. l’etr. SzeRoii. 20. 19. B.vLor.H. K. — KöRössy, L. (1968): Tektonisohe Karte VtiRams ini Masstabe 1:1 000 000. Aota GeoÍ. Arad. Sri. IlunR. 12., 255. BLE.4Hr. M. — l’ATRl'Lirs. I). — H.tPVLEScr, E.— SAfLEA, E.— Savv, 11. (1967): Carte GeoloRique B. S. Itminianie, Bururest CAl'fTO, M.— Panza, G. Postpischl, 1). (1970): Deep Stnirturr of the Mediterranean Basin. Jour. of Geophys. Rés. 75., 4919. Cl.ar, E. (1964): Zuin BeweRUnRsbild des GebirRsbaues dér Ostalpen. Zb. deutsch Geol. Ges. 116., 267. Csömör, 1). (1907): OnpeaeneHHe HanpnweHMH, neflcTBOBanujHx b ouare BenrepcKoro seMneTpecennn 12. I. 1956. r. .\nn. l'niv. Sri. Budapest. Ser. Geol. X.. 3. Dask V. — Bodzay L. (1971): A nuiRyarorszáRi potenridlis szrnhidroRÓnkí.szletek földfejlödt'stiirtrneti háttér Geonóniia is Bányászat 4., 2—4., 261. , UlETZ, K. S. (1961): Continent and Orean basin evolution by BreadiiiR of the Sea-flour. Nat. 8544. Dewey, J. P. — Bírd, J. M. (1970): Morfntain beit and the new Rlobal teetonio.s. Journ. Geophys. Kés. 75., 2625. Pt‘Löp, J. (1969): Les forinations jura.ssiques de la lloiiRTie. Ann. Inst. Geol. Publ. liunR. 59., 2., 31, Géczy B, (1972): A jura faunaprovinriák kialakulá.sa is a mediterrán lemeztektonika. Geonóniia és Bányászat 5. 3-4. GoorEL. J. (1949): Le stnirture des fossils afrirains et le Rravimetrie. Ann. Geophys. 5., 174. ÍLÁmor G. (1972): A NÓRrád-rserháti terület kutatási ereiiminyei. MAEI évi Jel. 1970-ról. 19. H.ímor G. (1970): A K-inerseki miorin. MAPI Évkönyv 53., 1. ILLIES. J. H. — Mveller, St. (1970): Grabenproblemes. StuttRart JUH.Ísz, Á. (1970): The flysrh-like formations of the Great llunRarian Piain. Arta Geol. Arad. Sri. HunR. 14.. 407. K. aram.ata S. (1972) Előadás a Dinaridák érresedisiról. Érr- is ritkafim elemeloszlás. UNESCO szimpózium. Leobeii (Nyomás alatt) : Kassai M. (1973): A Villány-szalatnaki mélytöris. Geonóniia is Bányászat (Nyomás alatt) KóKAY J. (1956): HeRsiRszerkezeti mozRásviszonyok Várpalotán. Földt. Közi. 86.. 17. KÓKAY I. (1968): HeRysiRkipzödési elméletek bakonyheRyséRi adatok tükrében. Földt. Közi. 98. 3 — 4., 381. KöröSsJ.' L. (1970): EntwicklunRSResrhirhte des neoRenen Berkens in UnRarn. Acta Geol. Arad. .Sci. Huiir. 14., 421 L. ArBSVHER, H. P. (1971): Das Alpen-Ilinariden Problein und die Paliiispatik dér südlirhen Tethys. Geol. Kund.schau 60.. CI1I. 813. Mitch ell, a. H. — Eeading, H. G. (1971): Evolution of island ares. Joum. of Geol. 79., 253. Mitucu. E. (1972): TiefenlaRe dér Moho-Srhirht in UnRarn. Eötvös L. Geofiz. Int. kiadványa Miyashiro, X. (1972): Metamorphism and related maRmatism in plate tectonies. Amer. Joum. Sci. 272., 629. Nin'KOVICH, 1). — Hays, J. P. (1969): Tectonie settinR of Mediterranean Volcanoes. Acta Int. ConR. on the volrano of Thera, Lainont-Doherty Obs. NÉmedi-Varga Z. (19 67): A Mersek-heRy'SÍRÍ andezit vulkánossáR. Földt. Közi. 97., 396. Paxtó G. (1956); A r udabányai vasircvonulat földtani felépítése. MÁÉI Évkönyv XLIV/2. Ritsema. X. K. (1969): Seismo-tertonic implications of a review of European Earthquake mechanism. Geol. Kund- schau 59., 35. Rosov, B.— Yaroshevsky, a. a. (1969): Chemical romposition of the Earth’s Crust. The Earth’s Crust and Upper Mantle. Geophj'S. MonograpU. WashinRton 13., 37. PosGAY K. (.1967): A magyarorszÜRi földmáRneses hatók áttekintő vizsgálata. ELGI Geofiz. Közi. XVI. 4., 23. Rutten", M. G. (Í969): The Geology of Western Europe. Elsevier SoLLOGUB. V. B. (1969): Seismic crustal studies in Southeastem Europe. The Earth’s Crust and Upper Mantle Geopliys MonORr. 13. Washington. 189. SiEGENA. L. (1970): Geoisothermes in the depth of 1 km, a provisional map. Steges'a. L.; Plattentektonik, Tethys und das UnRarisrhen Becken. (Nyomás alatt) Sz.ídeczky-K.ardoss E. (1971): Az új globális tektonika mozgásmerhanizmusa és kapcsolatai a F'öld és az élet fejlő- désével. Geonóniia és Bányászat 4., 4. 2* 240 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet Szádeczky-Kardoss E. (1072): A Kárpát-Pannon-Dinarid szerkezet modellje. Geonómia és Bányászat 5., 113. Tollmans, a. (1969): Die tektonische GliederunK dér Alpen-Karpaten-Bogens. Geologie 18., 1131. Telegdi-Roth K. (1959): Ö.sállattan. Tankönyvkiadó VAD.ÍSZ E. (1960): Magyarország földtana. Budapest Weix, Gy. (1969): Tectonic review of the Keogene-covered area of Hungary. Acta Geol. Acad. Sci. Hung. 13., 399. WILSOX, J. T. (1965): A new clase of faults and their bearing on Continental drift. Natúré 207., 343. VICZIÁN I. (1970): A mecseki alsókréta miogeoszinklinális jellegű alkáli magmatizmus nagyszerkezeti összefüggései. Földt. Közi. 100. 4., 372. Tlie 8iibdnction Zones of the Car])atho-Pannonian Region F . S zádeczky- K a rdo-ss*, Subduction zones are belts of rock originating froin the initial sedimentary cover of subducfed lithospherical plates and their snrronndings. According to our model (Fig. 1), in this beit the crystalline schists were formed in a time succession as a function of tein- perature, to be followed later by vertically ascending granitoids and, thereafter, by subse- quent andesitic and Continental basaltic rocks. (The ocanic basalts yielding the oceanic lower crust, however, ernpt in the rift zone of rnid-oceanic ridges.) The flatter is the piain of subduction the more separated, set apart in space, will be the magmatic produets. If a cornparativ'ely large mass of sediment is subducted rather rapidly, the sedi- inenls will penetrate to great depths in just a little heated condition, without being melted; to produce then, as a result of the sudden release of enormous masses of vapour, an ignini- britic magma. Mviashiro’s relationships concerning the rate of subdvction can be interpreted as fol- lows. l’he subductive alteration of sedimentaiy rocks is accompanied by dehydration. Thercfore it is a process rcqiiiring mucii more energy (heat) than the alteration of ciys- tallinc rocks. Accordingly, the variation of the subduction rate of the plates has two ojipo- sitc effects: the higher subduction rate will directly increase Ihe rate of cooling of the mantle around the subduction zone; on the other hand, it a5Í11 deciease it by the smaller (jüant ity of sediment being deposited in unit tinié on the lithospherical plate of higher velocity. Thus, in case of rapid subduction (8 — 9 cm/year) the magma derives from the sedimeuitary volatilc-activated mantle and the hasalt mantle and hence it is of tholeitic composition. At a médium velocity (5- fi cm/year) the magma is alrcady originating ina- inly of sedimentary rocks showing thus an andesitic character. A low- velocity subduction (2 9 cm/y('ar) can be attained in the case of the accumulation of great quantities of sedi- ment, the temperature of jiart.ial melting being reached at great depth only, hence the alkaline natúré of the resulling magma owing to the alkalis taken u[i over the yet longer [lalh of ascension. Finally, at. very slow subduction (1 cm/year or less) hardly any difference in tempera- tui-e b('twcen the jilate and its depth vicinity will occur. The dehydration change of the sedimenis in the crust will thus take piacé above 40 to fiO km and most of the vajiours will be relcased upwards. Hence the decline of gas-rich volcanism. According to our model, subduction mechanism is the principal driving agent of Earth’s generál piáid tectonic dynamism. 1 )ircctly furnish inga mpowrcMs/izon and producingindirec- tly a i>hyllo.silicate-for>nin(f lubrica/il, the volatiles relcased in form of v'apour from the sedi- ment aiy cover being subducl.ed, will allow a (jravitational ylidiny on the obliijue, or even (luasi-hoi'izorital, slope. Subduclion activitic's an- supposed to have been initiated, in a jirimitiv’c form Ihough, in the areas of ancient platforms at the time of the formation of Ihose. .Accordingly, Ihe whol(> territory of Ihe continents is laced by subduclion sutim'S. .As indicated by Ihe prescni-day velocity and dcjith of subduction, singlc subduction zones laken in tbc strici s('usc n‘main active, as a rulc, fór a couple of tens of millions of years only. 'I'he subduclion zone rcachcs later a semi-active stage when vast hoi’izontal shifis do no longer laké jilace, bul the i'ock alteration jiroccsses slill persist at dejith and in Ihe sui'face luaghbourhood of subduclion zones. The subduction sutures are supposed to be in such a condition in the Carjial ho- Pannonian region. In Ihe compictely in/ic.tiva l’apcr hcid al a iiieetiiiR of tlio lliiimarian GcoloRiral Sorii'lv on Sciitombcr 20. 1972. i*? z (i il e c z h 1/-K (I r d o .v s : .1 Kárpát I’anuoii lerülft nziihiliikriós övezetei 241 stagf ol' subdiu-lion uct ivil ies t he initiall_%' scdinicntary c-o\ <‘r ol Ilié lil liosphcae is eoinplet- ely traiistdrnu'd, having lu'coine iiiisuitable Idr f'iiiiliei- inellin^ and Idiiniiif' now an nllra- basitie iimntle siilistanee at dejilli, e.g. Ilié Urals. As a resull ol' deiiiidatioii, lliese slajíes will appear on Ilié siirl'aee in Ilié tömi of j;radiially lower and lower borizons. ()n Ilié subdiielion siilnre a ínylonil ic-klippens melmiije aeeoinjianied by larpe-seule disloi'al ion and sliini|)ing jilienoiiiena will be Ibinied; beliind I be snbdiielion a suhsidence lakos |)laee, fieqnenlly willi rapiil, rlij I liinieal, lui bidily-eiinenl sedinienlal ion; in IVoiit. of the subilnelion Ihere is an uplietind willi various [ila'iioiiiena of])ilinfí - napjies, llinisl/ shecis, wedjíings, taiill IVai-liires in dependenee on Ilié jiosilion of Ilié pláne of sub- duolion and on llie relalive ralo of siibdiiel ion eoinjian'd lo llie neifílibonring plalo. Fari bor off llu' suliire is Ilié niaginalie Ix'll \aryiiifi in cliaiaeler in dejiendenee on llie degreo of denuilal ion, being eillier andesil ie-igninibril ie and siibordinaled basall -volcanic or of inlnisiv(> graniloid lype. I?eoaiise of llie surjilns weiglil of Ibe napjies lh«* surfaee ol' Ilié inanlle is isoslal ieally ,,ooinpressed”, warjied, and behind llie subduelion zoiie even Ilié eriisl grows Iliiékor (Carpalliian Klippen Bell). 1 f Ilié subilnel ion pláne is sif'ejier and I he sujieriniposi'd aec ii- nuilalion of ihe overbnrden is nol ('nlianeed lo Ilié iinilliple by najijie leelonies, llie Moho disí'oni innily plnngi's lo gnail deplli in froni of Ilié subduelion pláne ('rran.sdanii- bian Fenlral Mounlains). The sithdiietion sutiirc s. sir. of inainly s('dinn>nlary origin Ihe onleroj) of Ihe suh- duelion zone s. str. — is usually nol more ihan a few kilóméi rés or lens of kilomeli-es wide. The geology of Ihe arca in froni of and behind Ihe suliin' shows a sudden ehange, as foreign lilhofaeies gél in direel eonlael wilh one anolher. It is Ihe aelive, semi-aelive (and inaelive?) bi'lls eombined llial fönn Ihe (’ireum- J’aeifie and Telhyan orogenie belts of aboul 1200 .M. of age. In Ihe Cireitni-I’iicifie beit, vast oeeanie lil hospherieal piales have been subducled bi'nealh Ihe eonlinenlal jilales, penetraling down lo aboul 7Ü0 km deplh, being arranged sub|)arallel lo one anolher along Iransformal faulls, resp. in a slighily divergent way, along Ihe Benioff jilanes, in aeeor- danee míiIi the jiosilion of the mountain ares. Beeause of Ihe jiarallel, resji. diverging movement the lithosjiherieal jilates of the Fireum-Paoifie beit do nőt essentially impede one another’s motion. On the contrary, in Ihe Tet/ii/nn beit it is jiredominantly two eonlinental jilales that have oollided, Iheir margins being broken intő miei'oeontinents. -Around eaeh microeon- tinent of this kind only rather narrow oeeanie belts, struetures wilhout a sialie cnist, have been formed. Therefore the subduelions oeeurring hei'e are usually about 400 to 400 km deej), foiming eonveigent belts aiouiid the mieioeoni inents. The most eloquent examjile of convergent subduetion has been formed around the Carjiathian basins (Fig. 2). Hunning in a convergent way, these lithosjiherieal jilates mulually hinder one another’s subduetion movement. 'fherefore they either beeome vertieal, or eurved baek, or they move with different veloeity being broken intő small seginents the marginal members of Mhieh are retarded in subduelion with respeet to the eentral seginents. In the diver- gent bends of ojijiosite trend of subduetion, howev'er, gradiially widening rifts may be sujijiosed to develop between the lithosjiherieal jilates. In the Tethyan beit the veloeity of subduetion is alsó lower, about 2 em/year aeeording to the available infomiation In the Cireum-Paeifie beit the boundaries of subduetion and aeeretion plates a-re lar- gely sejiarated even sjiatially. In the Tethyan beit, however, the two kinds of boundaries inay be sílifted to a jiarallel juxtajiosition. Here the mieroeontinents may be dislocated even horizontally along the narrow oeeanie zones sejiarating them, respeetively along the resultant subduetion zones. Aloreover, they may even be twisted. (Twistings, rotations, eould be deteeted jialeomagnet ieally e.g. on the Iberie and Italian peninsulae.) Subdue- tion ean thus pass intő transeurrent fraeture. In the more intrieate zone of the Tethys eharaeterized hy more frequent movements the diji direetion of the subduetion planes may beeome even antithetieal in the eoui’se of time. Subduetions here may be brought about more or less symmetrieally, from both sides, e.g. the Maros are aeeording to Tol- MAXx’s profile and the Vardar are aeeording to Medvenich’s. In the Darnó zone two antithetieal dip direetions are known, too (Pantó). The seismic hypoeentres observed above, resp. in front of, the aetive subduetion zones within the Mediterranean Sea indieate essentially the depth of the primary magma eham- ber. In the Mediterranean Sea two subduetion zones eonneeted with aetive voleanie belts are known to oeeur, both being eharaeterized by a northerly subduetion. The two zones together may be interpreted as representing the margins of a vast voleanie sjiine plunging beneath the European eontinent (,, Adriát is spiné” ) from the middle portion of the Afri- ean platform. In front of the Adriatis spine’s tip lie the Globe’s most intensively földed 242 Földtani Közlöny, lU'S. kötet, 3 — 4. füzet mountains: the AIps; on its noitlieastern side arc thc Dinarúlcs, on tlie northwestern one the Appcntiincs. This siibduction is still active todaj-. On thc Europcan continent, howev'er, tliere arc only ancient, seini-active or inactive suixluction zones. In the Dinaiides, on tlie western side, a horizontal dislocation of nor- ihei’ly trend is alsó in action, as snggested hy seisrnicity and other phenomena as well. In the Cai'[)at ho- l’annonian region, 4 or 5 yoimg Alpine, suhduction suturcs inay he supposed to OCCUI-. These seem to have heen most activ'e in Laté Cretaceous and Miocéné tiines (Fig. 2, 3, 4). 1. The ontermost one of these, the suhduction of the Cai-pathian Klippen Beit, is re- j)resented fór the most part hj' a rock melange, heing split up intő 7 festooned arcs. One volcanic arc helongs to each suhduction arc. The Alps are older than tlie Carpathians, therefore the Alj)ine, ti-ansitional, volcanic stage is alsó older (Paleogene) than the vol- canoes (of Neogene age) corresponding to the Carpathian arcs. (Like in the Carpatho- Pannonian-Dinaride region, most of the őre mineralizations are connected either directly with suhductions, or with magmatic intrusions of vei’tieal sense issuing from the suhduc- tion planes, here too.) 2. The eubduetion zane bordering on the Hungárián Central Mountain Rangé is well- exposed on its stretch (‘alléd the ,,I)arnó line” referred to as a typical melange hy G. Pantó. a pronounced suhduct i(jnal mohilization within this zone seems to have heen respcjnsihle fór the occurrence of inetasomatic mineralization at Rudahánya and of hydro- t herma! and skarnous (jre mineralizations at Recsk and Gyöngyösoroszi (Fig. 4). In thc vdcinily of (jyöngyös the zone plunges heneath the Great Hungárián Plain’s IJpper Tertiary .secjuence. This stretch is indicated hy the Üllő grahen and a zone of seis- ' micity running parallel to it. The marginal suhduction suturc of the Hungárián Central Mountain Rangé is sharpl}’ curvcd (arched) to the sovithwest of Budapest, to pass then across the Bicske hasin intő the narrow, granite-strij)ed stretch reduced in thickness tectonically, and to jóin then, via the South Zala Oilfield, the Alpine Judicaria Line which is alsó of suhduction natúré. The suhduction natúré of the northern Great Piain and Ti-ansdanuhian stretchcs is indicated hy: 1. the tectonic reduction in thickness of the ’ gránité hodies, 2. the reduction of the neighhouring eugeosynclinal, marine Carhonifcrous i zone to a narrow helt, 3. the sudden changes in facies, e.g. terrestrial facies in the west and mai’ine I’ermian in the cast, and the striking difference hetween the Jurassic fannal ‘ provinces of the (’cntral Mountains and the Mecsek, 4. the narrcjw and steep Paleogene and Miocéné helt wedged hetween the granitic, resp. metamorphite zones and the neigh- houring southei'n Tiiassie, 5. the sudden tei'inination of the Oligocene-lUiocene neritic facies at this line, (5. the locally steep position of t he Lower Miocéné strata, 7. the develop- ment of the imhricatcd wedge stnxcture determined in fuller detail (e.g. at Várpalota, Fig. 5), 8. the j)re-suhduction ujxlift of the Transdanuhian Central Mountains as a frontal t(!Ctonic forination in Laté Cretaceous to Miocéné times, 9. the ajxpearanee of hauxitic dfíposils as a result of karstificat ion due to the rapid ernergence of INIesozoie carhonate rocks paralk'l to the suhductkjn suturc, 10. the considerahle accumulation of hydroear- hons in Zala counly partly as a result of the suhduction of large quantities of sediment. (Beneath the oilfield of Budafa a nort hward-dijxping suhduction is alsó known in the jxre- f 'r(!rtiary hasenumt .) 'riiü plaiK! of suhduction has dijiped in to N dii'ection since Laté Cretaceous tinié, f 'riiis suliduclion zone, however, was active earlier aln'ady, hűt its suhduction jilane seems t. to havi! dipped then süli in ojijiosite direetion. Fór, the Transdanuhian stretch of the ' Central Mountains marginal zone had acted since the heginning of the Paleozoie like a lot.ation axis: a hinge. 'l'he Carhonifcrous to Ti'iassic marine sedimentary hasin (Wein’s Igái Bükk geosyncline) had exti'iided fi’om th(' SE up to that line. After the Breton t (!ct onophase, howevei', it is the ai’ca lying N^W of the line that heeamc a sedimi'ntary hasin. Aecordingly, it is (piit.e jiossihle that th(‘ C(*ntral Mountains rotation axis had heen of suhdiict ion nuturc' as early as the Lahaian jihasi' when hoth the Carhono-Triassic sedi- ments and t h(' rocks ol’ the Lowi'r Paleozoie series were imhihed hy the depths. TIk! Mátra Börzsüny’s andesitic volcanic matéria! can he interpi-eted as a partial mell of thc mainly Norlh Hungárián Oligoccne sediments of IIuí (’entral Mountains iiiar- i^inal zone of suhduel ion . Since the Oligoccne .sediment at ion in Transdanuhia was h'ss iniensive, no similarly significant Miocéné voleanism was manilV'sted Iliért'. The minor I raecs of Paleogene voleanism Ihere luay rt'prest'nl th(‘ jiroduels of a Lal(‘ Cretaceous suhduetion. 'Phe suhduetion of the Cenli'al Mountains marginal zone too inelud(‘S a significant horizontal eomponent of disfilacement . II is possihle Ihat I his suhduel ion dixergi's in the .Mát ra-alja ai'ca, as one hraneh eon- S z li (I e r z k- I/-K II r (l u » s : .1 Kiirpiil l’iiiuioii terület nziilnluki ión iieezetei 24 tiiuu'S aloiifí Ihf Mükk Mountains in asoiitiuTii (liiv('li(»n locxtcini rroiii llic'I'okaj .Moiint- aiiis up to (lie S/.ainos line. 3. The siidden rhange uf tlie mc-ks at tlic Kál)a line as w(41 as tla* extensioM oC (he Xene Ibmmtions (Fig. (í) indieates that tlie lldha Inic itselí inay he a yoniig suhdue- tion. A uoinj)letely conoealed l’aidt, i( does nol yet allow one to fornmlatí* any f'ii'ni oj)i- nion ahout its identity and more preeise eharacterist ies. ■/. In the eontinnation of tlio AÍpine .Jiidiearia- Insuhria line a N\\ trending suhduc- tion is siipj)osed to oceiir along the Southern inargin of the Mecsek Monntains towards the region of Kiskőrös across the Zala oilfield. It is referred to here hrieflj' as Mecsek sub- duction. The hypothesis conee'rning the existenec' of this snhduction relies on (he follow- ing: 1. the striped pattern of the gránité rangi' ah)iig the Me<-sek Kiskdrüs line, 2. the develoj^nent of a disloeation zone, 1 to 2 kin vvide, eonsisting of gránité, gneiss, iniea- schist, phyllite, phyllonite and injdonite interpri'tahle as a inelange showing the eharaeter of retrograde metainorjihisin (Szeukhkknvi), 3. the develojiinent , there again, of wi'dge- like rock strijies separated by faults and indieative of a snet ion-absorjition structure, /. the ineeting of different roeks and structures on the two sides (liinhs) of the fault zone: on the north liinh the predoininant ly l’ei'inian-Mesozoie roeks are aceomjianied hy somé gránité, on the Southern limh older granites and eata- to meso-erystalline sehist series of ileejier origin are predoininant. 'l'he eontinnation of the Mecsek disloeation in the (Jreat Hungárián Idáin alsó separates a northern arca eonsisting mainly of very jioorly metamorphosed Lower l’aleozoic froni a more intensivelj’ nietamorphosed Southern arca. ö. In the Southern zone roeks oeeur exeejit innal fór the Carjiatho Halkan Dinaride region, with ilisthene- and sillimanite-sehists and roeks ofeelogite natúré. 6. 4’he oeeiirrence of partial melting products of suhdueted si'dinientary roeks in the fönn of Komló ande- site, etc. on the northern side, in front of the suhduetion, 7. the thrust-sheet (imbrieat ion) structure of the Villány Mountains, S. the thrusting of the .Mesozoie, and evőn of the gránité, over the I’lioeem', 9. the variation of water-tahle and water temperature jiarallel to this structure. ün the margin of the Mecsek the pre-Late Aljiiiu* suhdiu-t ion and tlii* suhsequent meta- morphism as well as granitic and (juartz-porphyrie magmatism weri* more intensive and the uplift was alsó more pronouneeil than it had heen the case with the Central .Mountains inarginal zone. Kising originally high, the postkinematic granites seeni to ha ve been ero- ded fór the most part. Thus, originally deep-generated formations, high pressure crj’stal- line schists and syntectonie migmatic granites, have bc'en exposed to the surface. A Laté Alpine, northerly, dip of the Mecsek suhduetion is suggested by theitectonic setting, the antliitetic diji of the Mecsek M+^sozoic on the one hand and the Vdllány’s on the other. The eontinnation of the ^lecsek subdiiction is to be looked fór in Transylv'ania’s western marginal mountain rangé: the Maros arc forming its Southern bordér. 5. A direct continuation of tlie 3Iecsek subduction suture is the fault, referred to in the following as Grenl Fiain Flyseh Subduction, occurring in the buried flyseh beit along the Tisza river in the (Jreat Hungárián Piain. This shows individiial features independent of the Mecsek subduction. Its origin by subduction is indicated, among others by the follo- wing: 1. 1 he compressed,complexgeosynclinal eharaeter of thenarrow zone rest ricted to an area of about 50 km width; 2. the marked disloeation phenomena frecjuentlj' occurring in the roeks of the flyseh zone, the changes of very steep dip angles to slighter ones (Körüssy); 3. the great amount of detritus of basic and ultrabasic ophiolitic roeks in the flyseh zone; 4. the jiarallelly-zoned occurrence of positive gravimetric and geomagnetic anomalies indieative of ophiolitic roeks; 5. the parallelly-arched occurrence of ignimbritic roeks indieative of partial melting of subducted sediments on the frontal side of this beit; 6. the frequent rhythmical stratification of the flyseh sediments of the beit (an indication of gravitational turbidity current slumpings representing the potential optimum of occur- rence in subduction zones and a feature eharacterist ic of the Cai-pathian Klippen Belt’s subduction as well); 7. the appearance of the Pliocene and Pleistocene depression behind the subduction suture and its delimitation parallel with the subduction (Fig. ti); 8. the development of a Miocéné zone of emergence in the X4V, in front of the subduction suture. The subduction pláne has a XW dip. In accordance with this, Posgay’’s magnetic agents alsó show predominantly northwestern trend there. This subduction is supposed to have attained its maximum of intensity by about the end of flyseh sedimentation, hence about the Paleogene-Neogene boundaiy, i.e. again about the beginning of the iMiocene. The coarse sedimentation of the Great Hungárián Plain’s flyseh beit is indieative of a rapid subduction as suggested by the rapid rate of accumulation of sediments. Tt is this rapid subduction that seems to be responsible fór the predominantly ignimbritic natúré of the correlate volcanic formation. 244 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet Tlie Imge igninibrit ic niass (occun ing in the Nyírség) of the Middle Tisza Volcano inay be regarded as the common melting product of bilatei-al subduction of sediments, as suggested by the subduction of the Szamos line; moreover, even a trilateral subduction may be admittcd, if, in atldition, tiie North Great Piain off-branching of the Central Mountains niarginal subduction is taken intő consideration. According to our inodcl, the Central Mountains niarginal and the Mecsek subductions continue westwards in the Alpine Insubria and Judicaria lines, respectively, which di- verge intő scveral branches in the Hungárián territory. In this Alpine stretch of the sub- duction zones no corrclate volcanic arc is known to occur, nor is plausible to. Surface volcanics, if any, on the coinplox nappe System, emerging high above the extremely in- tensive subduction there, must have been rapidly eroded, or they could nőt pierce the overburden at all. That such volcanics may have once been present there is suggested, hovvever, by the ajipearance of andesitic-dacitic and tonalite-porphyritic subvolcanic channels in the Bacher Mountains and along the afore-mentioned tectonic lines. The Alpine subduction continues southeastwards in the Dinaride subduction which is sketched, at first appi'oximation, in Fig. 2, together with the hypothetical, potential correlate volcanic and hyjiabyssal igneous belts. The Hungárián Central Mountains marginal zone directly crosses, at the NE end of the Darnó line, the buried lineament, callcd Szamos line by Stillk, which is connected with the subduction zone that may be supposed to coincide with t he melange zone of the Maros arc. Accordingly, the Szamos line itself is presumably a ineinber of Ihe internál subduction zone. The Maros subduction is accompanied on both sides by nappe tectonics and it may be possible that these bilateral movements are nőt synchronous. The correlate volcanism of the Maros arc is represented by the ore-mineral- ized Upper Cretaceous to Tertiary magmatites of Transylvania’s western boundary rangé. (According to our model, the two ,,large fractures”, lineaments, shown in the Transylvanian part of Rumania’s tectonic map published in 1970 would thus be subduc- tions. The main branch following the Maros arc and diverging at Álba Tulia and thus bordering Transylvania’s Neogene basin in the west corresponds to the prolonged Maros subduction. The other lineament coinciding with the eastern boundaiy of Transylvania’s Neogene basin corresponds to t he continuation of the Great Piain Flysch subduction of Hungary.) It is probable that the inner zone continues further southwards, about the Vardar zone which has been repeatedly inteipreted as the continuation of the Maros arc since Kober’s time. Bccause of their argillaceous roc-ks and the resulting serpcntine-talc and vapour-cu- shionod lubricants, the subduction planes are zones controlling horizontal dislocations, slip faults. Such are plausible to occur in the subductions around the microcontinents being dislocated in an intricate way on the colliding borders of the two continents. Fór instaruie, the absence of a crystalline scliist beit in the Northcastern Carpathians may be due to horizontal dislocations along the Central Mountains marginal s\d)duction. Consider- able horizontal dislocations are supposed by Lauuscher (1971) and GÉczv (1972) on the hasis of the faciological condit ions of sfídimentary rocks. In the Tethyan beit the system of tran.wersal fractures separating the lithospherical plates is alsó much denser and more comj)lex than it is in the Circum- Pacific beli. In the case of the winding subductions of the Tethyan beit. the transversal fractures run in part convergently, i.e. forming a System of plates impeding one another’s disloeation; in jiart, in the case of antithctical subduction beuids, they markedly divergc, forming a system consisting of tectonic grab(‘us and horsts of different. lieight result ing in a dense ,,j)ar(iuct” j)attei'ii. ’l’he nOative height position, horst or graben natúré, of the lithospherical plate seg- rncnts between these transversal fault, structures may vary in the course of geologieal time. Moreover, in ext.nano cases — i<:i ... 247 (' ) Kíhetkezö lépésként ífiitiek alapján az üledéksorok vciiilcális kiértékeléséi véjreztük el alapszelvényeken. Lefílbntosahl) alaj)el\ ként a lito.sztratigrátiai és bio.sztrati"ráfiai szempontok együttes értékelését figyelembe véve megállapí- tottuk a pontos, héza(jt(d(ui(\\\) rétegsorrendet, az egyes ös.szletek tagolási lehetőségeit és rögzítettük azok egzakt elhatárolásának kritériumait. A mozaik- szerű vertikális szelvényekből így megállaj)ítottuk az egyes üledékképződési ciklusokat , melyeknek jellemzése, elhatárolása, a diszkordaneiák felismerése, faciológiai kiértékelése szintén fent említett méxkszerekkel történt. Eközbeji különös figyelmet fordítottunk a cikluskezdő és záró tagozatok, az ezen belüli üledékszakevszok, üledékütemek, a szín- vagy posztorogén vulkanizmus és a ciklus inflexiós pontjának vizsgálatára. Ekkor jelentkezett az első (időbeli ) i) -s s z e j ü (j (j é s az üledékkifejlő- dés és szerkezeta lakú lás között: az üledékciklusok kezdete és vége a fő .szer- kezetalakító fázi.sokkal jól korrelálható (törmclék.szállítás, faunahullámok fellépé.se ill. kihalás). Azonos módon jellemezhető a vulkáni működés lefolvíisa. A eiklusindító orogén fázis utánmozgásainak elcsituhusa és a következő ciklust indító fázis kezdeti szaka.sza közötti holtpontot (az üledékciklus inflexiós pontját) az üle- T^- g I.ULEDEKCIKLUS VÉGÉN (kárpátién) :-AlaQuna:_ v' \ nyiltlengeri szárazföldi V — __ . ' ' , 'W (^ 111. ÜLEDÉKCIKLUS KÖZÉPÉN (badenien) r\0quvcry//////j szárazföld '/////////////////z lefüződö .folyoviziT^^ Í^//////y\ - — mocsári lagúna / \ ~ 7 \ !^ff0lV0VÍZI_ — — - ^mocsár. 1 \ , / t \ . \ / 1, I RODÁni fázis gyűrt formaelemeinek orientációja (síkban) / ábra. A Kclott-Mccsck ÉNy — J)K-I iráiiyü löriíarendHzerének kapcsolatA a filciesviBzonyokkal 249 Hámor: .1: úle(l>'kkifpjlódr.s vs ^ei . . . DNY Regressziós losszlct- EGERIEN EK Amussiumos slir Amussiumos slir \Bathysiphonos slir /c lm ^ lés /c o • o \<2 " Keresztrét^gezett homo|l az üledékkéj)zödés és szerkezetalakulás között; meghatározható az üledék- ciklusok areális és regionális érvényességi köre, a vertikális és horizontális fá- eies változások mennyiségi értékelése alapján. e) A vizsgálati eredmények térképi rögzítése és szerkesztések során tapasztal- tuk a harmadik összefüggést: az ősföldrajzi-kifejlődési területek, táj- egységek, fáciesterületek határai, — sokszor az övék és zónák határai is — is- mert vagy feltételezett szerkezeti elemekkel (törésvonalakkal) esnek egybe. Részletesebb tanulmányozás során kiderült, hogy a legerősebb fáciesváltozá- sok a legmobilisabb szerkezeti zónák fölött jelentkeznek, időtartamuk és nagyságrendjük egyenes arányban áU a szerkezeti elem nagyszerkezeti-mélyföld- tani jelentőségével. Ebből következik, hogy a' különböző nagyságrendű fá- ciesegységek szerkezetföldtanilag preformált egységeken fejlődtek ki, azok által determinált módon. E megfigyelésünket a vulkanológiai fejlődéstörténet és a vulkáni képződmé- nyek tömegarányai is alátámasztják. Megfigyeléseink dokumentálására mellé- kelten bemutatjuk az 1., 2. .sz. ábrákat. 2. Egy módszer célját és értelmét felhasználási területének spektruma hatá- rozza meg. Itt elsősorban néhány ,, visszacsatolási lehetőségre” hívjuk fel a figyelmet a részletezés és teljesség igénye nélkül. A módszer alkalmazásával megközelíthetővé, magyaráz hatóvá, értelmez- hetővé válnak bizonyos sok vitára alkalmat adó rétegtani problémák, országon belüli vagy távkorrelációs kérdések, melyek a klasszikus biosztratigráfiai szemlélet és módszer alapján holtpontra jutottak. Megbízhatóbb alapokra helyezhetjük ősföldrajzi térké])einket és erre épülő prognózistérképeinket. A szerkezetkutatásban módszerünk a fedett szerkezeti elemek kimutatásához, ]| közvetett módon történő bizonyításához, az eddig kevés konkrét felszíni vagy fúrásadatra támaszkodó szerkesztésekhez segédeszközként szolgálhat. Vulkanológiai célú felhasználáskor elsősorban a kompresszív és dilatatív .szerkezeti elemek, kitörési centrumok nyomozása elsőrendű feladat. A módszer eredményeként megemlítjük részletes földtani térképeinket, a fiatal szerkezetalakulásban ala])vető fontosságú ÉNY — DK-i irányú haránt- törések kimutatását, a harmadidőszaki vulkáni működés időben ÉK- irányba történő vándorlását az ország területén. V^izsgálati adataink messzemenő következtetésekre nyújtanak lehetőséget a szénhidrogénkutatás (anya- és ; tárolókőzetek), érckutatás (szerkezeti irányok és vulkanizmus), kőszénkutatás' (elmeddülés és minőségi viszonyok), vegyesásványi anyagok kutatása és t prognózisa terén (pl. betonitosodás, kaolinosodás), különös tekintettel ezek t szerkezetföldtani- üledékf(')ldtani ala})jaira. , )■, E; ÍA' •«- s- « *n if FÖltHatii Fözlönff, Hull. of the Tlínmurinn O^ol. Sor. (i973) !0S. 251 — A (lél-alfölcli neogén traiiszgressziós rétegsoiok üledék jegyei I)r. BnJoqh Kálmán (10 ttihlával)* Annak ősföldrajzi következményeit, hogy a Pannon-medence l)-i és DK-i perem hegységei ben az óharmadidőszaki képződmények hiányával szemben a középsőmiocén tengeri üledéksorai közvetlenül mezozóos vagy ])remezozóos aljzatra települnek, elsőül Lóczy L. sen. (1913), majd Tklkgdi Roth K. (1929. pp. 135—138) vonta le. Megállapításuk lényegét, miszerint a neogén tengerek a felsőmediterrántól kezdve fokozatosan hódították meg az .Alföld legnagyobb részét elfoglaló óharmadidőszaki szárazulatot, a legújabb összefoglalások (H.ímor G.— J.vmbor Á., 1971; Kőrössy L., 1971; Széles M., 1971) is meg- erősítik. A fejlődés mégis tagadhatatlanul nagy, hiszen az utolsó négy évtized során lemélyített számos szénhidrogén-kutatófúrás eredményeinek fényében a Lóczy— Telegdi Roxn-féle elképzelésnek ma már számos részlete kézzel- foghatóan elevenedik meg előttünk. Ennélfogva a neogén transzgressziók korára, természetére, méreteire és irányaira vonatkozó tudásunk jelentékenyen szélesedett. Vastagságtérképeink egyértelműen azt bizonyítják, hogy az alföldi neogén medence tiíbb, változó sebességgel süllyedő részmedencéből állt. Az üledékvizsgálat pedig arról tanúskodik, hogy e részmedencéket — a süllyedés általánossá válása előtt - kisebb- nagyobb szigetek választották el egymástól. Számos esetben éppen ezeknek a később eltemetett, de környezetükből to- vábbra is kiemelkedő, egykori szigeteknek a tömörödés következtében ál- boltozatokká hajlított fedő-rétegsoraiban kitűnő szénhidrogén-csapdák alakul- tak ki. X szigetek sorsa természetesen helyzetüktől függően változott. Egyesek már a tortónai transzgresszió során víz alá merültek, s az alsópannon beltó térhódítása idején már csak vízalatti hátságokat formáltak (ilyennek látszik pl. a kiskundorozsmai és a szegedi szerkezet aljzata). Ezzel szemben a kissé keletebbre fekvő algyői szerkezetnek csak a Ny-i oldalán lehet kimutatni miocén képződményeket, a szerkezet magjának zöme azonban még a pannon elején is szigetet alkotott. Az alsótortónai és az alsópannon üledékképződést nemcsak időbeli, hanem — méretek, kapcsolatok, só- és ősmaradványtartalom folytán — jelentékeny fácieskülönbség választja el egymástól. Ennek elle- nére — legalább is az említett térségben — az alsótortónai és az alsópannon transzgressziós rétegsorainak üledékjegyei között meglepő hasonlóság mutat- kozik. • A bemutatott anyagot a szegedi József Attila Tudományegj-eteni Föidtani Tanszékének kollektívája az Országom Kőolaj- és Gázipari Tröszt megbízásából dolgozta fel. Közlésének engedélyezéséért őszinte köszönettel tartozunk a Trösz vezetőségének. 252 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3— L füzet A tortónai rétegösszlet A tortónai rétegösszlet Uorozsinán kristályos palából, Szegeden kristályos palából, valamint az alsó- és középsőtriász képződményekből álló aljzatra települő, rétegzetlen, gyakran breccsaszerű alapkonglomerátummal kezdődik (1. tábla 1. és 2.)- Ennek osztályozatlan, alig vagy csak gyengén koptatott, durva szemei, amelyek 5, 7 sőt 12 cm átmérőt is elérnek, kevés, azonos anyagú durva homokkőbe vagy finom konglomerátumba ágyazódnak. A kőzet szem- cséi felhalmozódási környezetük összetételét tükrözik. Ennek megfelelően Dorozsmán kloritos csillámpalából és kvarcitból állanak. Szegeden viszont metamorfit-törmelék — legalább is az északibb fúrásokban — a sötétszürke középsőtriász dolomit, a lilásvörös szeizi homökkő, a zöld werfeni pala és dolomitmárga szemekkel szemben háttérbe szorul, s a kevés homokkő-kötő- anyagban is a dolomit és a kvarc dominál. Bármennyire elütőnek tűnik is azonban a szegedi kőzet a dorozsmaitól, színének és összetételének tarkaságát nyilván csak a le])usztulási terület kőzetanyagának helyi változásai okozták, amelyekben a transzgressziót megelőző szerkezetalakulás és lepusztulás együt- tes hatása tükröződik. Anyagi különbségeik ellenére, a két kőzet lényegileg azonos körülmények közti, gyors leülepedés eredménye. A breccsaszerű alapkonglomerátum fölött a szegedi fúrások olyan, általában ' finom konglomerátumnak nevezhető kőzetet tártak fel, amelynek mindig jól gömbölyített kavicsszemei világosszürke színű, rosszul osztályozott, gyéren muszkovitos és általában mészmentes dolomit — kvarchomokkőbe ágyazódnak (I. tábla 3 — 4; II. tábla 1—4). A kavicsszemek átmérője 2— 15 — 36 mm között i mozog, de olykor )> 70 mm-t is elér. Túlnyomórészt sötétszürke középsőtriász | dolomitból, kisebbrészt kvarcitból állanak; a werfeni és kristályos ]>ala kavi- csok ellenben ritkák és aj)rók (max. átmérőjük 6 mm). Az erősen kavicsos ) részletek közé a kötőanyag viszonylagos feldúsulásával jellemzett, többnyire k : szabálytalan lencsék és szakaszok iktatódnak. Bár jó réteghi])ok még itt .sem >i láthatók, a kavic.sos és homokos ré.szletek lüktető váltakozá.sa mégis az o.sztá- ^ lyozódási rétegzésre való törekvés jeleit mutatja (II. tábla 3). Hogy tökéletes f osztályozódás nem következett be, azért az üle]>ítő közeg állandó, bár változó intenzitású turbulenciája lehet felelős. A vastagabb kavic.szsinórok és -lencsék nyilván az anvagtermelés és szállítás időnkénti megerősödésének eredményei. . .\ kavics.szalagokba azonban gyakran homokkővel kitöltött kimosási üregek 1 mélyülnek (II. tábla 1). A kavic.s.szalagok feletti, ros.szul o.sztályozott homok- . kőben levő durvahomok- és kavicsszemcsék ])edig sokszor közel vízszintes f örvényhengerckre utaló, ,, hálószemes” megoszlást mutatnak (I. tábla 3 — 4, II. tábla I 2). Ezeknek az 1,5 — 3 cm átméiőjű, többé-kevésbé körkere.szt- met szélű ,, hálószemek ”-nelc a köze))ét általában a homokkő finomabb részlegei töltik ki, bái- néhány ki.ssé durvább szemcse itt is megjelenhetik. • \ háló.szemek kerülete felé azonban a szemcsenagyság nő, úgyhogy a lég- J dui vább .szcmc.sék mindig legkívül találhatók. .A kimosási árkok és az örvény- hálók egyaránt a már lerakott üledék újbóli fclkavarodá.sát és továbbmozgását , bizonyítják. A fének('t súroló, függőleges és ferde örvények a már leidepedett . szemcséket félszii)panl va tovaragadták; a közel vízszintes tengelyűek pedig a felszálló águkon féléméit üledéket a leszálló águkon ismét leejtették. Mivel a víz sebes, sége az öi’vény kerülete mentén nagyobb, mint a belsejében, az ' örvényhálók szemeséinek mego.szlása is ennek megfelelő lett. .A jelenség szín- helye egyértelműen a transzgre.sszió előrehaladása során létrejött abráziós li a l o (/ h : A ih'l-alfölili iieoiji'n tmnnz(jre.sszi6n n'leijnorok . . . 2ő:í sík, aminek Iblytonos vízmozgása részint a rákerült tüiinelék felaprózódását és legömbölyödését, részint az említett drvényszerkezetek kialakulását lehetővé tette. A jmrt vonal távolodásával azonban a hullámtörési övhöz kötött víz- mozgás hevessége általában esőkként, és ennek megfelelően, egyre finomabb szemcserészlegek közbeiktatéalásával, egyre tökéletesebbé válé) osztályozódási rétegzés köszöntött be (II. tábla 4). Az így kialakult szekélyvízi turbiditek azután, a szemesenagyság további gyors csökkenésével, viszonylag vékony — részint rosszul rétegzett és rosszul osztályozott, részint pedig osztályozódási vagv összetett rétegzést mutató — homokkő- és aleuroliton kere.sztül, fekete márgaösszletbe mennek át. A torfónai márga tulajdonképpen finomhomokkő, aleurolit, márga és mészkő ritmusos váltakozásából álló, bakterio])iriten és az ennek bomlásából kelet- kezett limoniton kívül kevés szerves anyagot is tartalmazó, a diagenezis során tübbé-kevésbé agyagásvány talanodott, eu.xin jellegű képződmény (111. tábla 1 — 2). Gyakran még mészben diis tagjai is kvarcban és muszkovitban dús mikrorétegekkel tagoltak. Finom rétegzettsége folytán benne helyenként vízalatti suvadásra vagv üledékfolyásra utaló gvüredezettség mutatható ki (111. tábla 2). A márgaösszlet az üledékanyag nagy mérvű finomodása mellett az üledékképződés sebességének ugrásszerű csökkenését tanúsítja. Kz — a többi üledékjeggyel együtt — a ])artvonal messze kerülésére és gyors kimélyü- lésre utal. Mivei plankton Foraminiferákat tartalmaz, inkább csendes-, de nyíltvízi képződménynek tekinthető, semmint többé-kevésbé zárt öböl üledé- kének. A tortónai tengernek a márgaösszlet feletti üledékei Szegeden lepusztultak. Valószínű azonban, hogy felette hasonló, fekete agyagos aleurolit és világos- szürke, aprószemű homokkő finom rétegeinek váltakozásából álló rétegsor következnék, amilyet a Hódmezővásárhely- 1 . sz. fúrásból ismertünk meg. Ennek üledékszerkezete az alsópannon magasabb részére emlékeztet, s gya- koriak benne a vízalatti suvadás okozta deformációk is (III. tábla 3). Az alsópannóniai rétegsor Az alsópannóniai rétegsort két, egymást helyettesítő fácies vezeti be. A pannon elején még szigeteket alkotó kiemelkedések peremén a tortónaihoz hasonló, alul durvább, fölfelé finomabb, de mindig rosszul osztályozott, mész- ben szegény alapkonglomerátum és -homokkő foglal helyet, aminek szemcse- anyagát aljzatának kőzetösszetétele határozza meg. Ez az általunk vizsgált területen csak az algyői szerkezet szárnyain jelentkezik, s anyaga — a helyi viszonyokhoz igazodóan — a fekvőjében levő kristályospala alaj Alegységével azonos (pegmatit, kvarcit és gránátos kloritpala; III. tábla 4; IV. tábla 1). A durvakonglomerátum és a homokkő részaránya területenként változó. A tortónai alapképződménytől ezt az összletet főleg a szemnagyság viszonylag gyors csökkenése különbözteti meg. Ez a homokkőlencsés finomkonglomerátum- szalagok kimaradását okozó jelenség vagy a lepusztulási terület kőzetanyagá- nak kémiai mállásra hajlamosabb voltával, vagy az alsópannon beltó abráziós energiájának viszonylagos csekélységével, vagy a kettő együttesével magya- rázható. Mindenesetre olyan széles abráziós padka, amely a durvább szemcsék többségének erős legömbölyödését biztosította volna, itt és ekkor nem ala- kult ki. ^ Földtani Közlöny 254 Földta)ii Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet Ezzel és az algyői sziget hirtelen megsüllyedésével magyarázható ellenben, hogy az alsópannon alaptörmelékét — adataink szerint — csupán néhány méter vastagsági!, szürke, finomhomokos, meszes aleurolit-sáv választja el a fedőjében következő, sötétszürke — fekete márga— mészmárgaösszlettől. Ez az átmeneti aletirolitős.Hzlet híjával van ugyan a jó réteglaxDoknak, de durva- homokkő- és kőzetdara-sávok ismételt megjelenése és a durvább szemcséknek efölötti ,, felhős” megoszlása révén mégis határozott osztályozódási rétegessé- get mutat (IV. tábla 3). S hogy kétségünk se lehessen afelől, hogy ezt a sekély- vízi turbiditre utaló jelleget az ülepítő közeg turbulenciája és a partok felől időnként beáramló törmelék ismételt felkavarodása idézte elő, egyes minták- ban a tortónai alapkonglomerátum felsőbb részéből leírt örvény hálós szerkeze- tek is felismerhetők. Ezek méretei nem érik ugyan el a tortónaiakét, amellett a ,, hálószemek” csupán egyetlen sort alkotnak, de talán épjien ezért, a jelenség genetikája annál egyértelműbb (IV. tábla 2). Az alsópannon olykor kissé barnás árnyalatú, sötétszürke márga— mész- márgaösszlete mind a transzgressziós alaprétegek fölötti helyzete, mind színe, szervesanyag-, pirít-, illetve limonittartalma, mind itt-ott mutatkozó, meg-, szakadó horizontális finom rétegzettsége tekintetében a tortónai márgaösszlet- hez hasonló képződmény. Epjien ezért az utóbbitól csupán Foraminifera- mentessége, illetve Congeria-, vagy Limnocardium-türiaXma, alapján lehet biztosan megkülönböztetni, annak ellenére, hogy annál mindig, minden vál- tozata lényegesen kevesebb törmelékanyagot (kvarc- és muszkovitszemcsét) tartalmaz. Finom rétegzettsége általában o.sztályozódási rétegzéssel kajicso- latos (IV. tábla 4). A márga — mészmárga az Algyő-17, -19, -27, -88. és -90. fúrásban túlterjedő transzgresszióval, közvetlenül a kristályos aljzatra tele- f)ül. A szigetek közötti, erősebben süllyedő, tehát mélyebb medencerészekben viszont — ahol a parti konglomerátum — homokkő szintén kimarad — az utóbbinak a helyettesi tő jeként jelentkezik. A WALTHER-féle fáciesszabálynak megfelelő helyzete, üledékszerkezete, valamint Hystrichosphaeridákban és Peridineákban dús volta miatt egyaránt a csendesebb, de nyíltabb vizek le- rakódásának tekinthető. A medence tovább mélyülését sötétszürke, vékonyrétegű, sőt palás, agyagos aleurit és agyagmárga rétegsor megjelenése jelzi (V. tábla 1). Csökkentebb mész- tartalma és finomabb szemcsézete alapján az alsópannon medence valóban e fácies kéjiződése idején érhette el legnagyobb mélységét. Az agyagmárgaösszlet fedőjében azonban a finomszemű üledékeknek egyen- letes süllyedésről tanúskodó, egyhangú sorozatát durvább és jinomabb üledékek sokféle módon váltakozó sora váltja fel. Ezt a rétegsort Kürössy L. (1971) ,, homokos szint”, és ,, homokos agyagmárga szint” néven említi. Körössy ezen megkülönböztetései azonban csak nagy vonalakban érvényesek, mert számos szelvényben az alsópannon egésze márgás, és benne csak vékony homokkőbetele])ülések találhatók. Nyilvánvaló, hogy egymást változatos módon helyettesítő fáciesekről van szó, amelyek mego.szlását a durvább üle- dékeket a medence belsőbb részeiben elosztó vízáramok kiterjedése, energia- és turbulencia-viszonyai határozták meg. Ennek megfelelően a rétegzés módja is igen változatos. Különböző vastagságú, folytonos vagy megszakadó, pár- huzamos-horizontális finom rétegzésen (V. tábla 2 — 4.) kívül gyakran külön- böző dőlésszögű ferde rétegzésekkel találkozunk, amelyek laposabb — merede- kcbb homokfodroknak a fenéken való vándorlásához fűződnek. A lapos homok- fodrok finomabb réteglemezei olykor csak vékony aleurit- vagy agyagflázerek Halt) (j h : .1 (Irl-iilföldi iieoifrii Irniixzt/rrssziós rétegsorok- . . . 255 alakjában ör/ödtek incfí (VI. tábla 1—2). .Máskor a boinokiodi-ok lenyesődésó- nek és elejíVPiiuetödésének IcffkiUönbö/.öbb lázisaival találkozunk, s özek alap- ján lényegében minden agyagos vagy aleuritos kőzetbe ágyazott hoinoklen- csét honiokrodor-inaradványnak tekinthetünk (lá.sd a \ 1. tábla 3 — 4 a X. tábla 4. és az \'. tábla 4. kéj)eit a jelzett sorrendben). A vízárainok időnkénti jelentékenyebb megerősödését és t urbnleneiáját olvashatjuk ki azokból a rosszul oszló li/ozoti homokkősávokix'd is, amelyek több cm, vagy töbl) dm vastagságban iktatódnak a ])árliuzamos — horizontális avagy lencsésen kiékelődő finom rétegek közé (V. tábla 4. teteje; \ 1. tábla I. és 3; \'II1. tál)la 1—2). Ezzel összhanuban e homokköves szakaszokban gya- koriak a kétségtelenül szállítást szenvedett aleur(ol)it- vagy agyag(kő)kaviesok is (Vll. tábla 2. alsó része; Vili. tábla 1 -2. teteje; IX. tábla 5). Egyes homokkőesíkok cyi/enes oszUilyozoltsáfjáhól ellenben (VI. tábla 4. al.sóbb része) a turbulens zagyáram energiájának fokozatos csökkenését olvashatjuk ki. Az említett rétegzést íj)Usok kombinálódá.sa folytán sok esetben bonyolult összelett réteyzés alakult ki (VI. tábla 4; X. tábla 4). A közepükön vastagabb homokhullámok okozta differenciált terhelés a keletkezéskor még vízzel telt, finom iszapban különféle méretű terhelési zsebe- ket és ezeket kompenzáló lúmjszerkezeteket alakított ki (VI. tábla 3 — 4). A ter- helés gyakran az eredetileg kiemelkedő (pozitív) formák iszapba süllyedé.se következtében azok változatos konvolúcióját eredményezte (IX. tábla 1). Az üledékdeformációnak ez a fajtája azonban gyakran akkor is megjelenik, amikor homokhullám keletkezésének semmi nyoma nincs (V. tábla 3; VII. tábla 1 — 3; Vili. tábla 1 — 2). Ilyenkor arra kell gondolnunk, hogy a frissen lerakódott üledéket rázkódás (pl. az üledékgyűjtő süllyedése következtében fellé])ő föld- rengés) érte. Gyakoriak az alsój)annon rétegsorban a vízalatti suvadás hatására kelet- kezett gyűrődéses (IX. tábla 2), vagy az üledék megrogyásával ka})c.solatos töréses (IX. tábla 3) deformációk is. Az ezek nyomán támadt konvolúciós szer- kezetek (X. tábla 4. kép alja) nem mindig különíthetők el éle.sen a differenciált terhelésből eredő konvolúcióktól (1. még a Vili. tábla 3 — 4. ké])ét is). Előfordulásaik szoros kapcsolódása folytán az üledékképződés közbeni tektonizmushoz fűződő suvadásokkal kell genetikai kapcsolatba hoznunk az alsópannon homokos tagjaiban oly gyakori, gyakran önálló belső szerkezetet mutató aleur(ol)it- és agyag ( kő )kavicsoknt is (IX. tábla 4 — 5; X. tábla 12). Nem gondoljuk hogy ezeket az a])ály vagy általában alacsony vízállás idején kiszáradt és fellevelező isza])darabokból lehetne levezetni, mint azt általában hiszik. Ügy véljük, hogy — legalább is ez esetben — vízalatti suvadás által feltépett, részben már kissé konszolidálódott üledékdarabokról van szó, amelyeket éppen a suvadás következtében hirtelen felerősödő vízáramok sodortak lerakódásuk helyére. Ezt bizonyítja, hogy mindig durva üledékbe ágyazva találhatók, aminek megjelenése ugyancsak erős vízáramot feltételez. Az természetesen lehetséges, hogy a vízalatti üledékmegcsúszás poligenetikus jelenség, és azt elsődleges vízáramok irány- vagy erősség vált ozása is kiválthat- ja. Az aleur(ol)itkavicsok keletkezését és tovaszállítását azonban minden- képpen a suvadás következményének kell tekintenünk. A létesült vízáramok legközvetlenebb nyomait azonban az áramlási baráz- dák jelentik (X. tábla 3). Ezek árkait és kitöltéseit a terhelési deformációk ugyan olykor némileg módosították, mégis többnyire jól felismerhetők. 3* 256 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet A dél-alföldi alsópannon mindezen üledékjegyei e kor medencepei’eini le- rakódásaiból hiányzani látszanak. Ezeknek a jegyeknek az ugyanitt feltárt tengeri törtön üledékjegyekhez való hasonlósága a két transzgresszió azonos mechanizmusát tanúsítja, megközelítően azonos mélységi és fenékdomborzati viszonyok közepette kialakult áramlásokkal. Táblamagyarázat — Tafelerklárung I. tábla— Tafel I. • 1. Kristiilyospalu kavicsokból álló, durva, rétegzetlen és osztályozatlan parti konglonierátum a tortónai alapkonglo- merátumösszlet alsó részéből. — Dorozsma-4. fúrás. 2937,30—2937,44 ni. Oldalnézet Grobes, ungeschichtetes und unsortiertes, aus Schotter von kristalíinen Schiefem gebildetes Grundkonglomerat aus deni Unterteil des tortonischen Grundkonglomeratkomplexes. — Bohning Dorozsma-4. 2937,30—2937,44 m. Seitenansicht 2. Uralkodóan triász kőzetek darabjaiból álló, durva, rétegzetten és osztályozatlan, polimikt breccsa a tortónai alapkonglonierátuniösszlet aljáról. — Szeged-7. fúrás. 2828,71 — 2829,00 m. Felületi csiszolat Meistens aus Trümmem triassischer Gesteine bestehende, grobe, ungeschichtete, unsortierte und polymikte Brekzie aus dem Unterteil des tortonischen Grundkonglomeratkomplexes. — Bohrung Szeged-7. 2828,71—2829,00 m. Anschliff 3 — 4. örvényhálós szerkezetek a tortónai alapkonglomerátumosszlet középső részéből. — Szeged-2. fúrás. 2666,00— 2679,50 m. Oldalnézet Wirbelnetz-Struktur aus dem mittleren Teile des tortonischen Grundkonglomeratkomplexes. — Bohrung Szeged-2. 2666,00—2679,50 m. Seitenansicht TI. tábla -Tafel II. 1. Kimosódásos és örvényhálós szerkezetek a tortónai alapkonglomerátumösszlet középső részéből, finomszemü doloraitkonglomerátum és durva dolomit— kvarchoniokkö lencsék érintkezésén. — Szeged-2. fúrás. 2666,00— 2679,50 m. Felületi csiszolat Auswaschungs- und Wirbelnetz-Struktur aus dem mittleren Teile des tortonischen Grundkonglomeratkomplexes, an Berührung von feinkörnigen Uolomitkonglomerat-, bzw. grobcn Dolomit-Quarzsandstein-Uinsen. — Bohrung Szeged-2. 2666,00-2679,50 m. Anschliff 2. Apró dolomitkavicsok alkotta örvényhálós szerkezet a tortónai alapkonglomerátumösszlet közepe tájának kissé meszes dolomit— kvarchomokkövében. — Szeged-2. fúrás. 2666,00—2679,50 m. Felületi csiszolat Von kleinen Dolomitkicsen gebildete Wirbelnetz-Struktur in dem ein biűchen kalkigen Dolomit-Quarzsandstein aus dem mittleren Teile des tortonischen Grundkonglomeratkomplexes. — Bohrung Szeged-2. 2666,00—2679,50 m. Anschliff 3. Jlossznl osztiilyozott középszemű dolomithoinokkő kavicslencsékkel a tortónai alapkonglomerátumösszlet felső részéből. — Szeged-7. fúrás. 2788,90—2789,12 m. Felületi csiszolat Schlecht sortierter, mittelkörniger Uolomitsandstein mit Schotterlinsen, aus dem Oberteil des tortonischen Grund- konglomeratkomplexes. — Bohrung Szeged-7. 2788,90—2789,12 m. Anschliff 4. Négy egyenes osztályozódású apróritmus a tortónai alapkonglomerátumösszlet felső részéből. — Szeged-7. fúrás. 2780,35-2780,60 ni. Felületi csiszolat Vier Kleinrhythmen von normalen Gradation aus dem Oberteil des tortonischen Grundkonglomeratkomplexes. — Bohrung Szegcd-7. 2780,35 — 2780,60 m. Anschliff 111. tábla Tafel TIT. /. l’árhuzamo.s— horizontális finomrétegzetlség a tortónai márgaösszlet finom homokos— kőzetlisztes márgarétegei- ben, a képen fehér színben jelentkező jiiritlencsékkel. — Szeged-2. fúrás. 2656,00-2665,00 m. Felületi csiszolat l’arallel-horizontale Feinschielilung aus feinsandigen— aleiiritischen Mcrgelschichtcn des tortonischen Mergel- komplexes. mit l’yritlinscn, die in der Abbildung in weiBer Farbe erscheinen. — Bohrung Szeged-2. 2656,00— 2665.00 m. AnselililT 2. A tortónai márgaösszlet sötétszürke— fekete, szaggatott horizontális rétegzésű lemezeinek (lent) iszapmozgásra utaló gyüredezettsége (lent). — Szegcd-2 fúrás. 2650.00 — 2065,00 m. Felületi csiszolat An Sehiammbewegung hinweisende, faltige Deformation (oben) in dunkelgrauen bis schwarzen, diskontinuier- lieh horizontal gesehiehleten l.amellen (untén) des tortonischen .Mergelkomplexcs. — Bohrung Szegcd-2. 2056,00— 2005.00 m. Anschliff .7. Vfzalatti suvadás okozta gyürődéses deformációk fekete, agyagos aleurolit és világosszürke, aprószemü homokkő eredetileg jiárhiizamos — horizontális réteglemezeiben, a tortónai összlet kissé magasabb részéből. — Hódmező- vásárhely 1. fúrás. 5054,00 — .5054.30 m. Oldalnézet Infolge submariner Itut.sehung aurgetretene Filltelung in ursprünglich parallel — horizontal gesehichteten Lamellen schwarzen tonigen Aleuroliles and liellgratien feinkörnigen Sandsteines. Kin bitSchen höherer Teil des tortonischen Komplexes. — Bohrung Hódmezővásárhely i. 5054,00-5054.30 m. Seitenansicht 4. Kristályospala kavicsokliól álló, durva, rétegzetlen és osztályozatlan konglomerátum az alsópannon alapkonglo- merátumösszlet aljáról. — Algyő-91. túrás. 2535.82—2030.09 m. Oldalnézet Aus Kiesen von kristalíinen Schiefem l)cstehendes, grobes, ungeschiehtetes und unsortiertes Konglomerat von der .Sohle des unterpannonischen Gruiidkonglomcratkomidexes. — Bohrung Alg>ő-91. 2535,82—25,30,09 m. Selten- nnslcht li <1 l o <1 fi : .1 tlrl-iilföhfi )U‘Oi/('n tniiiszijrrssziík'i nteijnoruk . . . 257 1\'. tábla 'raíbl 1\'. í. UéleKzetlen. rosszul osztályozott, dara- úa aprókavicsos ilurva homokkő az alsópannon alapkonKloinerátuniüsszlct inaKasahb részóból. — Alttyó-áO. tVirás. 'J5Ü1, 70— 2502,70 in. Oldalnézet L iiKeschirhteter, sclilecht sortiertcr, KrusÍK-1'einkicsclÍKer, Krober .Sandstein mis dein Obertcil de.s unteriiunnonl- sohen GrundkonRlomerates. — ItobruiiK AIrj ö-50. 2.')01, 70— 2502,70 ni. Seitcnansiclit 2. Az filedék l'elkavarodásával kialakult örvéiiybálók rinoniszeniii bomokköbe települt durvább boniokköben. — •\z nlsópannóniai alapkonKlonierátuniösszlet teteje. Al*tyó-248. fúrás. 2724,00—2724,25 in. Oblalnézet InfolKe dér .\ufwirbelunK iles Sediiiientes entstandene Wirbelnetze in eiiiein mit reinkórniKein Sandstein abwech- selnden. jjroben Sandstein. — Oberster Abscbnitt des unteriiannoniscben OrundkoiiKlonieratkomidexes. — Hob- runs .\Ik}'ó-24S. 2724,00—2724,25 ni. Seitenansicbt 3. A már lerakott törmelék felkavarodása folytán kialakult „felhős átmenet” fiiioin homokos meszes aleurolit és a belé ájo'azott durva bomokkósitvok között. — Az alsópannon alaiikonnlomerátumösszlet közvetlen fedője. — AlRy’ö-85. fúrás. 2804,07—2805,17 m. Oldalnézet ..WolkiKer ÜberKuiiK" zwischen feinsandiRen, kalkiRen .Meurolit und weebsellaKernden Grobsandsteinstreifen, uebildet ditrch AufwirbehinK des sehon abgelaKerten Sedinientes. L'iimittelbares HanRcnde des unterpannonischen GrundkonRlomeratkomplexes. — llobrunK AlRyö-85. 2804,97—2805,17 ni. Seitenansicbt 4. MeRszakadó horizontális inikroréteRzésű, felül durvább, alul finomabb szemcsézetű fekete márpa az alsópannon iiiárRa- iiiészmárRa összletéből. — SzeRed-2. fúrás. 2593.18 — 2598,58 m. Felületi esiszolat üben Rröber, untén feiner Rekörnter, scbwarzer, diskontinuierlieb — borizontal feinRescbiehteter MerRel aus dem unterpannonischen MerRel— KalkmerRelkomplex. — HohniiiR SzeRed-2. 2593,18—2593.58 m. .\nsebliff \’. lálila Tafel /. Sötétszürke, vékonyrétegű, aRyaRos, palás aleurit. — .\z alsópannon magasabb része. — Algy6-82. fúrás. 2489,35 — 2489,57 m. Oldalnézet OunkelRrauer, dünngeschichteter, toniger, schieferiger Aleurit. — Oberteil des ünterpannon. — Bohrung Algyó- 82. 2489,35—2489,57 ni. Seitenansicbt 2— 3. Világos homokkő vékony, horizontális— párhuzamos lemezeivel tagolt sötétszürke, meszes aleurolit. Kgyes vastagabb homokkólemezek alsó felületén apró terhelési zsebek és lángszerkezetek. — Az alsóiiannon magasabb része. — Szeged-9. fúrás, 2528.55 — 2528,70 m. Oldalnézet nunkelgrauer, kaikiger Siltstein, abwcchselnd mit hellen, dünnen, horizontal— parallelen Sandsteinslamellen. -\uf dér Unterflácbe einzelner dickeren .Sandsteinslamellen Belastiingstasehen und Flammen. Jlöberer Teil des Ünterpannon. — Bohrung Szeged-9. 2528,55—2528,70 m. Seitenansicbt 4. Finombomokkő vékony, horizontális párhuzamos csíkjaival és lencséivel tagolt, sötétszürke aleurilt (lent), és reá települt világosszürke, rétegzetlen. muszkovitos, meszes finom- és aprószemű homokkő (fent). — Az alsópannon magasabb része. — Szeged-9. fúrás. 2714.09-2714,87 ni. Oldalnézet Dunkelgrauer Aleurolit, geteilt durch dűnne, horizontal— parallelé Feinsandsteinstreifen und -linsen (untén). In seinem Hangenden hellgrauer, ungeschichteter, niuskowit- und kalkführender, fein- und klcinkömiger Sand- stein. — Höberer Teil des Ünterpannon. — Bohrung Szege VI. tábla -Tafel VI. 7. Flázeres szerkezet agyagmárgával váltakozó, aprószemű homokkőben. — Az alsópannon magasabli rész — Ferencszállás-13. fúrás. 2508,32—2508,70 m. Oldalnézet Flaserstruktur in kleinkömigem Sandstein. dér mit Tonmergel abwechselt. — Höherer Teil des Ünterpannon. — Bohrung Ferencsziillás-13. 2508,32—2508,70 m. Seitenansicbt 2. -Aleuritflázerek világosszürke, finom- és aprószemú homokkő lapos ferde rétegzettséget mutató bomokbullániai között. — Az alsópannon magasabb része. — Ferencsziillás-O. fúrás. 2260,50—2260,65 ni. Oldalnézet .\leiiritflasem zwischen Sandrippeln eines fein- und kleinkömigen Sandsteines, dér flache Schragschichtung hat. — Höherer Teil des ünterpannon. — Bohrung Ferencsz;Ulás-6. 2260,50-2260,65 m. Seitenansicbt 3. Horizontális párhuzamos rétegzést felváltó, ferdén rétegzett honiokhuUám. — Az alsópannon magasabb része. — Szeged-7. fúrás. 2335,30—2335,43 m. Oldalnézet Schraggeschichteter Sandrippel, ablösend eine borizontal— parallelé Schichtung. — Höherer Teil des ünter- pannon. — Bohrung Szeged-7. 2335.30—2335,43 m. Seitenansicbt 4. Részint elnyelődött, részint letarolt, ferdén rétegzett homokhullámok okozta, megszakadó lencsés szerkezet ki- fejlődése horizontális— párhuzamos finonirétegzettségű homokkőből. A kép felső részének vastag lencséje elsüly- lyedt homokhullám. — Az alsópannon magasabb része. — Szeged-9. fúrás. 2467,66—2467,85 m. Oldalnézet -Ausbildung einer diskontinulerllchen Linsenstruktur aus horizontal-paralleler Felnschichtung eines Sandsteines, z. T. durch Verschluckung, z. T. durch Abtragung schraggeschichteter Sandrippeln. Die dicke Linse im Oberteil dér Abbildung ist ein infoige differenzierter Belastung versunkener Sandrippel. — Höherer Teil des ünterpannon. — Bohrung Szeged-9. 2467,66—2467.85 ni. Seitenansicbt VII. tábla -Tafel VII. .. -Szürke aleuritra települt apró- és finomszemű homokkő érintkezése, terhelési zsebekkel és azokat kompenzáló lángszerkezetekkel. — Az alsópannon magasabb része. — Algyő-82. fitrás. 2485,22—2485,30 m. Oldalnézet Berührung z\vischen kiéin- und feinköniigem Sandstein und dem llegenden, grauen Aleurit. An dér Grenze schön ausgebildete Belastungstaschen und kompensierende Protuberanzen (F lammen). — Höberer Teil des ünter- pannon. — Bohrung Algyő-82. 2485,22—2485.30 m. Seitenansicbt 2. Világosabb szűrke durva homokkőnek aleuritlencsés finom homokkőbe mélyedő, nagy terhelési zsebei. — Az alsó- pannon magasabb része. — Algyö-82. fúrás. 2486.12 — 2486,21 m. Oldalnézet Gro/?e Belastungstaschen eines hellgrauen, groben Sandsteines, die sich in eine, Aleuritlinsen führende Feinsand- steinlager eintiefen. — Bohrung Algyö-82. 2486,12 — 2486.21 m. Seitenansicht 3. K 2. képen ábrázolt minta finom homokkövének felső lapja, a terhelési zsebek lenyomataival. Felülnézet Die obere Sehichtflache dér in Abb. 2. dargestellten Feinsandsteinprobe, mit Abdrücken von Belastungstaschen. Von oben gesehen 258 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3—1. füzet VII[. tábla -Tafel Vili. / — 2. Lángszerkezetek, alul vékony aleurolitcsíkokkal váltakozó, fent aleurolitkavicsos homokkőben. — Az alsó- pannon maga.sabb ré.sze. — Szegcd-2. fúrás 2410,93—2417,10 m. Oldalnézet FI i mmenstrukturen in einem Kandstein, dér untén mit dünnen Aleurolitbündern abweehselt, oben aber Aleuro- litkiese entbált. — Höherer Teil des ünterpannon. — Bohrung Szeged-2. 2410,93—2417,10 m. Seitenansieht 3 — 4. Sötét agyagmárga, a rárakódott, részben agyagflázerekkel tagoit, aprószeinű homokkő belésüUyedt részleteivel! — Az alsópannon magasabb része. — Ferencszállás-13. fúrás. 2390,85—2391,05 m. Oldalnézet Jlunkler Tonmergel, mit hineingesunkenen Detailen des überlagernden, z. T. von Tonflasem geteilten, klein- körnigen Sandsteines. — Höherer Teil des Ünterpannon. — Bohrung Ferencszállás-13. 2390,85—2391,05 m. Seitcnansielit ÍX. tábla -Tafel IX. 1. Oifferenciált terhelés folytán a fekvő aleuritba süllyedt homokhullámok konvolúciója — Felsöpannon. — Algyö- 242. fúrás. 1965 m Konvolution von Sandrippein, die — infoige differenzierter Belastung — ins liegende Aleurlt eingesunken sind. — en Oberpannon. — Bohrung Algyő-242. 1965. m > 2. Vízalatti suvadás okozta redőződés finom- és durva aleurolit-, illetve finom- és aprószemű homokkőlemezek vál- takozásában. — Az alsópannon magasabb része. — Ferencszállás-13. fúrás. 2214,31-2214,02 m. Felületi csiszolat ; ^ Fáltelung infoige synsedimentárer ítutschimg in abwechselnden Fein- und Grobaleurolit-, bzw. fein- und kiéin- :ít kömigen Sandsteinlamellen. — Höherer Teil des Ünterpannon. — Bolirung Ferencszállás-13. 2214,31—2214,82 m. il Anschliff 3. Üledékképzödés közbeni mikrovetődés homokkő és agyagos aleurit iíorizontális párhuzamos réteglemezeiben. — Az alsópannon magasabb része. — Algyö-86. fúrás. 2422,50—2422,84 m. Oldalnézet .Synsedimentare Klcinverwerfung in horizontal— parallel abgelagerten Lamellen von Sandstein und tonigen Silt- stein. — Höherer Teil des ünterpannon. — Bohrung Algyő-86. 2422,50—2422,84 m. Seteinansicht ■I. önálló finom rétegzettséget mutató finom aleurolitlepények rosszul osztályozott, durva- és aprószemű homokkő- ben. — Az alsópannon magasabb része. — Szeged-9. fúrás. 2405,60—2405,78 m. Felületi csiszolat Kigene Feinschichtung aufweisende, feine Aleurolitfladen in schlecht sortiertem, grob- und feinkörnigen Sandstein , — Höherer Teii des ünterpannon. — Bohrung Szeged-9. 2465,60-2405,78 m. Anschliff •5. Apró aleurolitkavicsok és apróhullámos ferderétegzés rosszul osztályozott homokkőben. — Az alsópannon maga- sabb része. — Szeged-9. fúrás. 2465,10-2465,40 m. Oldalnézet Kleine Aleurolitkiese und felnwellige Schrágschichtung in schlecht sortiertem Sandstein. — Höherer Teil des ünterpannon. — Bohning Szeged-9. 2465,10—2465,40 m. Seitenansieht ' X. tábla— Tafel X. 1. önálló mikrorctegzettséget mutató finom aleurolitiepények és darabok rosszul osztályozott, aprószemű homok- kőben. — Az alsópannon magasabb része. — Szeged-9. fúrás. 2465,00-2465,78 m. Felületi csiszolat Kigene Feinschichtung aufweisende, feine Aleurolitfetzchen und -stücke in schlecht sortiertem, kleinkömigen Sandstein. — Höherer Teil des ünterpannon. — Bohrung Szeged-9. 2465,60—2465,78 m. Anschliff 2. Az áramlási viszonyok gyors változását tanúsító minta az alsópannon rétegösszlet magasabb részéből. Alul és középen csendes vízi ülepedésre utaló, párliuzamos— horizontális rétegzés. Az alsó rész közepén konvolút homok- hullámok, a minta tetején homokkőbe .ágyazott aleurolitkavicsok. — Algyő-264. fúrás. 2410,65 —2410,80 m. Oldalnézet (Jesteinsprobe, die íuif die schnelle Veranderung dér Strömungsverháltnisse hinweist, aus dem hóhérén Teil de> ünterpannon. ünten und In dér Mitte des Bildes parallel— horizontale Schichtung, die eine Stillwassersedimenta tion bcweist. In dér .Mitte des unteren Teiles konvolute Sandrippein: in dem Oberteile dér Gesteinsprobe Aleurolit ] kiese, eingebettot in Sandstein. — Bolirung Algyő-264. 2410,65—2410,80 m. Seitenansiclit 3. Áramlási barázda-kitöltések paliís aleuritba átmenő, finomszemű homokkőréteg alsó réteglapján. — Azalsópannoi | magasai)!) része. — Algyő-82. fúrás. 2485,93—2485,98 m. j .Strönmngswülste auf dér ünterflácl)e eincr in schieferigen .\leurit übergehenden, feinkörnigen Sandsteinschicht. — i Höl)ererTeil des ünterpannon. — Bohrung Aigyő-82. 2485,93—2485,98 m. T 4. összetett rétegzett.ség az alsópannon magasai)!) részében. A minta alján iszapmozgásos konvolúciót szenvedet v homokkő- és aleurolit lemezek, majd ferdén rétegzett, de lepusztult homokhullámok. A minta közepén levő, rosszn 4 rétegzett, aprószemű homokkötest alján apró ter!)clési zsebek. E homokkősáv fedőjében ismét legyalult homok i- hullámok, a fedő aleurolitban pedig párhuzan)Os — l)orizontális l)omokkőlencsék és lemezek. A l)omokkőlcncsékbe) .# ásószervezetek fenie vagy függőleges járatai. — Szeged-9. fi'irás. 2714,74—2718,15 m. Oldalnézet | Ziisammcngesetzte Scliicl)tung in l)öl)ereu) Teile des l.interpannon. lm ünterteil dér I’robe konvolute Sandstein .^ und Alcurolitlamellen. dann 8cl)r!lgge.schicl)tete, nachtrilglich abgetragene Sandrippein. An dér Basis des in dc^é Mitte dér l’rol)e befindlicijcn, ungescl)ichteten, kleinkömigen Sandstcinköri)crs kleine Belastungsmarken. ír llangenden dieses Sandstelnslreifens stark abgetragene Sandrippein, in dem hangenden Aleurolit al)er parallcl- horizontale Sandlinsen uiul -laniellen. Inneri)alb dér Sandsteinlinsen schr.áge oder senkrechte Wülilspuren séd meiiifresscniler Organismen. Boijning Szeged-9. 2714.71 -2718,15 m. Seitenansieht Irodalom — Ijiteratur ll.\i,o(iii K.(I971): Kőzet szerkezet és üledékfácies. Az üledékes petrológia újabb eredményei. Budapest. A Magya , honi Földtani Társ\ilat kiadása, pp. 1 — 58. ll.lMoii G — .Mmiior a (1971): A magyarországi középsőmiocén. Földtani Közlöny 101. pp. 91—102. Kűuös.sy b. (1971): .Mélyföldtani és fejlődéstörténeti vázlatok a magyarországi pannonból. — .A mag>'arországi pa [ nonkori képződmények kutatásai. Akadémiai Kiaiió. Budapest, pp. 199—221. ! bóo'/.v h. Hcn. (1913): A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telcpedése. A Bal | tón tud. l)in. ereilm. 1. 1. 1. Iludapesi ) Balogh: .-1 dél-alföldi neugén tranazgressziún rélegaorok . . . 259 Széles M. (1071): A Nagyalföld medeocebeli pannon képződményei. — A maRyaroniziÍKÍ pannonkori kéjiződraények kutatásai. Akadémiai Kiadó. Budapest, pp. 253—344. Teleqdi Hoth K. (1920): Magyarország geológiája. I. — Tud. Oyűjt. 104. Pécs. 170 p. VóLoyi L.— StTB.v 8.— Bállá K.— Csalaoovits I. (1070): Algyő. — Mag>'arorszitg szénhidrogén telepei. — Az OKOT kiadása. Budapest. 423 p. és 64 melléklet Sedimentzüge von Transgressionsschichtfolgen aup elem Neogen dér südungarischen Tiefebene Dr. Kálmán Balogh (mit 10 Taft'ln) Uie Ungaiische Tiefebene war im Neogen ein Inselgebiet, dessen ausragende Detaüe entweder iin Untertorton, oder iin Unterpannon unter Wasserbedeckung lagen. Obwohl sich die tortonische Transgression nicht nnr zeitlich, sondern auch faziell von dér unterpannonischen imterschied, gibt es zwischen den entsprechenden Gliedem beiden Transgresaionsreihen viele, überraschende Parallelitaten, die offensichtlich durch die .-\hnlichkeit ihres Sedimentationsmechanismus erklárt werden könne^n. 260 I. tábla — Tafel I. nv\U »>\ I I . tlílllt) ritici II. 3 ÍV. tiU)ln 'lafcl IV. 2():í ‘,0 VI H. tábla 207 rnlH Vili. 3 Földtani Közlöny X. tábla — Tafcl X. 260 Földtani KözUrny^ Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1973) 103. 270—284. > A Duna-delta fejlődéstörténeti vázlata és szerkezeti egységei cir. Újvári József (7 ábrával, 3 táblázattal) A Duna-deltája, ez az alakulóban levő szárazí’öldi-folyamtorkolati képződ- mény, már évezredek óta magára vonta a tudományokkal foglalkozók figyel- mét. Első leírása HERODOTOS-tól (i. sz. e. 484 — 423) származik, aki Dájrius útját követve jutott el ide is. ő említi meg, hogy az Ister (a Duna görög neve) öt ágra szakadva ömlik a Pontus Euxinusba (Fekete-tenger). Igen értékes PoLlBlus-nak az a megjegyzése, hogy egy napi távolságra a partoktól (25 — 35 km) egy 1000 stádium (185 km) hosszúságú homoknyelvet találhatunk a Delta előterében. Sztrábon (i. sz. e. 58- i. sz. 25-ig) hét delta-ágról beszél és adatokat közöl azok elnevezéséről és méreteiről (pl. a deltafront hossza 55 km). Az idős Plinius (i. sz. 23 — 79) a következő deltaágakról beszél: Peuce, Naracu Stoma, Calon Stoma, Pseudo Stoma, Boreum Stoma és Spireo Stoma. IVIinden jel arra mutat, hogy ez a sok ág a mai delta nyugati szakaszán létezett, az ' egykori hordalékkúp övezetében, a távoli homoksziget pedig a kezdődő tenger- parti zátonyszigetek (ma beépült deltaszigetek) embriója volt. A román delta- történet-kutatók nagy része nagy figyelmet szentel az enigmatikus Peuce sziget meghatározására, melyet a legtöbb antik utazó megemht (Nastase, 1932). A delta első koordináta hálózattal ellátott térképét Ptolemeus CLAunros (i. sz. 90 — 100) készítette el. A delta tanulmányozása a múlt évszázad közepén indul meg Ch. Hartley vezetésével, ki az Európai Dunabizottság (CED) műszaki szakértője volt. 1857-l)en T. Schpratt közöl két tanulmányt a delta és környéke geológiájáról, majd évszázadunk elején a megnövekedett éi’deklődés hatására tisztázódnak a deltával kapcsolatos alapfogalmak egy sor kutató munkájában, mint pl. Penck a. (1891), Martonne De. E. (Í902), Cvuic kS. (1908), Szemenov- > Tiensanszki.í (1908), Antiba Cr. (1910) stb. A modern kutatások úttörői között igen jelentősek BrÁtescu C. (1924), Nastase Gh. (1932), Válsan Gh. (1934), Arhangelszklt A. D., Sztrahov N. M. (1938), Slanar H. (1945), Jh'’ANNENSTiEL M. (1950), Muratov M. V. (1952), Fedorov P. V. és Szkiba L. A. (19G0, 1961); a konkrét fúrásadatok megjelenése után Porr N. (1958, 1959), Ionescu N. (1958), Liteantj E., Prica.ian A., Baltac G. (1961, 1966) és Banu A. C. (1965, 1971) geológiai jellegű munkái jelentősek. Ezeken a tanulmányokon kívül megjelent egy sor gazdag megfigyelési adatot tartalmazó monográfia is a Duna-deltáról, mint amilyenek Petrescu I. Gn. könyve (1957), a nagy román— szovjet Delta- monográfia (szerzők: At-mazov A. A., Bondar C., Diaconu C., Giiederim V.,1 -VTihaieov V. N., Mita P., Nichiforov I. D., Raj I. A., Rodionov N. A.,| Stanescu V., Vaotitn N. K. (1963), Banu A. C. és Rudescu L. monográfiájal IJ j r II r L: .1 Dmia-ileltii Ji’.jlóiU'stiirh'nrti viizliitn . . . 271 Banu a. C’. doktori disszertációja egy nagykiterjedcsű nád- tenyésztési, biológiai jellegű Delta-monográfia Kudkscu et ab, llHiő, vala- mint egy sor résztamdmájiy, melyekre itt nem térhetünk ki. A Diiiia-dolta l'ejlödéstörtéMiot i vázlata .A Duna deltája, ez a ma is kétéltű terület főleg a negyedkor ké|)zödménye’ de fejlődése napjainkban is megtartotta kettős irányát: fejlődik a tenger irá- nyában és függőlegesen, belső szerkezetében is. A kivételesen nagy vizek idején területének alig 3,5%-a marad szárazon (1 . ábra), tehát alig 148 km^ a 4:i40 km-- ből, ami Románia területén található. A delta hip.szografikus görbéje figyel- meztet arra, hogy a Fekete-tenger északi ])artvidéke állandó süllyedésben van, a transzgressziót számtalan tény bizonyítja. .A delta fejlődése tehát lé])ést kell tartson a vízállás növekedésével. •A delta fejlődéstörténete szorosan kape.solódik a Duna absé) szakaszának kialakulásához, melyet a heli.xes agyagok jeleznek Ltteanu et ab (1901, 1900). A Vaskapu-szoros kialakuhlsakor a Dáeiai-medence tenger-tava még létezett, ennek lefolyását a Pontusi (fekete-tengeri) süllyedék irányába a dobrudzsai röghegység északi küszöbe is akadályozta, de a kialakult ő.sduna vízhozamai elősegítették az átfolyást, majd a lineáris eróziót. Sajnos, a leg- régebbi Duna-teraszokban, valamint a Duna által kialakított hatalmas olténiai hordalékkúpban jellegzetes fossziliákat találni nem sikerült. Legrégebbieknek azok a Rhinoceros merki maradványok számítanak, melyeket AIiiiaila X. talált a A'alah süllyedékben. Ez a mindel-riss intervallumra utal. A Paleo- Duna a saint-prestiai szakaszban tér rá jelenlegi útvonalára (Lite.anx', Giienea 1900). Ezt a megálla])ítást húzza alá Wexz AV. tanulmánya is (1942), mely szerint a ])annon fácies puhatestű faunáját a pontusi és levantei emelettel kezdve találjuk meg az Aldunai, A’alah süllyedékben. A Duna-delta talapzata kristályos palákból, ])aleozóos, mezozóos és neogén üledékekből áll. Az egykori öböl legmélyebb részein egy ÉNy— DK irány vető vomd végig, mely elvála.sztani látszik az é.szak-dobrudzsai talapzatot az 4* 272 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet 2. ábra. A Fekete-tenRcr negyedkori trans/.Rressziói a üuna-delta területén. Jelmagyarázat: P = paleoeuxin, C = earangat, N ■ neoeuxin, Sv = régi stádium; 1. = fúrások 100 m mélységig, 1. a. = fúrások melyek adatai a 3. sz. ábra szelvényét alkotják, 2. = mélyfúrások helyei éHZiik-dobrudzsai süllyedék tala])zatától. A déli övezetben a Bestepe típusú ,1 devon kőzetek, valamint triász mészkövek uralkodnak. A központi övezetben J§ a jura üledékösszlet, valamint neogén üledékek (főleg dáciaiak) jellemzőek, jm Az északi övezetben a jura összlet fölött a szarmata és a pliocén lelhető meg. || A talapzathoz tartozó legfiatalabb üledékek a vörös agyagok; ezek villafrankai v delluviális-proluviális (szárazföldi) üledékek és a mai delta legnagyobb részénél megtalálhatók. k U j vári: .1 Duua-delta Jejlődéatörténeti vázlata 273 ii a ■£'S-°2 a-c V Üt "O ^ , i* *4> ^ K ^ u. 0> > ü ü b*o 0 >3 — 2 u O i- *C i’=S3 1 1-1 ^ 5? u & . a*gü -^4í-i*í 2Ü «í — ^ öc s « c "-5 «*? 3 'Ő O — ^ « S 0> >»w 0> ^ g 2Í-S-S - g O 3^ « iL "ÍS ti " ^ N 53 C ^ S*c fi Ü V c 3 «*= S 2 c3Öi?^ li'l'Ss ^■a c a.< a — > S-?.S -ot i-o-g^ő fi ’s « 3 O í í- « e-N Tiö&§ öif &s 5 Ü >íd 53 -ti 2 — fi >.« C3 g i|§ll |i^f " 2^2 ^ 3 . :“ vi, fi •-»« >■ fc- 00 ^ N > n 3) 0^ , g.fi > fi 20 0*5 « Í*fi p . 3 « 50 fi ’fi í« fi ^ fi “.O fi .fi fi «« ü "fi o fi 274 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 1. füzet A 2. ábrán jelölt fúrások nagyrésze csak a talapzatig haladt (100 m-ig), viszont 5 mélyfúrás a talapzatot is feltárta a következő pontokban; 1. Maliuc (420 m), 2. Sf. Gheorghe (521,36 m), 3. Crisan (347,85 m), 4. Periprava (400 m), 5. Chilia Veclie (400 m). Ha a Fekete-tenger vízállásait állandónak tekintenénk, elvben elfogadható lenne az üledékek átmérőjének fokozatos csökkenése a talapzattól a felszín felé, hiszen a feltöltődéssel a folyó hosszanti esése és munkakéjiessége a torko- latában is csökken. Ez nagyvonalakban érvényes is, viszont amint a kutatások bizonyítják, a Fekete-tenger vízállásingadozásai sok esetben megzavarták az eredeti ülepedési folyamatot és ez híven tükröződik a fáciesek váltakozásá- ban mind függőleges, mind vízszintes irányban (3. ábra). A transzgressziós és regressziós folyamatok teljes egészükben a jelenlegi fúrásmintákból tükröződnek, ezért a régebbi, spekulatív jellegű kutatások eredményeit nem sorolhatjuk föl anélkül, hogy ellentmondásba ne kerülnének az újabbakkal. Ezek közül a Litbanu E. és munkatársai által összeálhtott fejlődési szakaszosítást találjuk legmodernebbnek, legteljesebbnek (I. táblá- zat). A szerzők szerint a delta legrégebbi képződményei a felszínhez legközelebb, a mai folyami szakaszban találhatók, ami kétségtelen jele az ős-hordalékkúp létezésének. Szerkezetében nem sikerült meghatározni a deltaképződésre oly jellemző vízalatti frontális szakaszt, ami a folyóvíz energiájának csökkenésével , jár együtt. A deltafront hiányát azzal lehetne magyarázni, hogy a negyedkor folyamán a Fekete-tenger vízállásai közel i 40 — 50 méter körül váltakoztak egy képzeletbeli szint körül, mely éppen a pszefitikus alapszinten lenne. A hor- ' dalékkúp édesvízi környezetben alakult ki a saint-prestianban (Corhicnla fluminalis, Theodoxus danubialis, Viviparus diluvianus) . ' A második fejlődési szakaszra a paleoeuxin transzgresszió jellemző, mely '1 során a tenger sós vize behatolt a Szeret torkolatáig, a mai Dujia-szakasztól északra (2. ábra). Ebben a szakaszban ülepedett le az alsó-pszammitikus összlet (3. ábra). ^ A harmadik fejlődési szakaszban, az uzunlai’ regresszió idején a delta újból édesvízi környezetben fejlődik, ekkor alakul ki a tulajdonké})peni delta- ^ jellege és csupán a karangat transzgresszió idején önti el újból a sósvíz a mai 1* delta keleti részét egy eléggé keskeny övezetben. A negyedik szakaszban folytatódik a transzgresszió, mely a neoeuxin nevet • kapta és a deltát elönti a sós-brakkvíz, az üledékekben (pszamo-pelitek) 7 pedig uralkodnak a káspi-tengeri őslények (I. táblázat). A neoeuxin transz-v gresszió során a tengervíz a brailai mocsarak északi területeit is elönti (2. ábra), t de mo.stmár a mai í)una-völgy vonalán. Az ötödik .szakaszban, az alsóholocénben kezdődik az a transzgresszió, á mely rövid és nem túlságosan jelentős vízállásingadozásokkal (i 5 — 6 métei i a jelenlegi ,,0” ponthoz viszonyítva), napjainkig tart. Ekkor alakult ki tehát i a mai delta kerete, mely eléggé hű.ségesen alkalmazkodott a Fekete-tengei í vízállás-ingadozásaihoz. A hűvös, atlanti periódus esaj)adékos voltát igazoljüj Hanti A. C. (1071) megfigyelése, mely szerint a transzgresszió igen alacsony ‘ ról indult ( — (U), — 80 m). A hatodik .szakaszban a fel.sőholoeénben, a Duna deltájában kialakul a belst j dinamikai szerkezet az ágak és a turzásközi süllycdékek között, tehát a ma f foltöltődés dinamikája egyre világosabbá válik. Ujoári: A Ditna-delUt JejlődéMörténetí vázlíUa 275 • NIKIFOUOVA K.V., ALEXB15VA T/. T. (1960) »• OROMOV V. I. (1957) 276 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 —4. füzet Liteanu és Banu (valamint igen sokan mások) bizonyos fokig ellentmondó álláspontot foglalnak el a Fekete-tenger vízállás-ingadozásaival kapesolatban. Liteanu szerint: „A Fekete-tenger vízállás-ingadozásait illetően kifejezzük abbeli véleményünket, miszerint ezek létezésének ellentmondanak a létező üledékösszletek. Nyilvánvaló, hogy a Fekete-tenger vízálláscsökkenése, egy adott stádiumban, maga után vonta volna a meglevő régebbi üledékek eró- ziós jellegű eltávolítását (h). A Fekete-tenger lehetséges pozitív jellegű ingado- zásait, melyek a Földközi-tengerrel lennének kapcsolatosak, megkérdőjelez- ték. Valóban a földközi-tengeri víztömegek behatolása a Pontusi-Káspi i süllyedékbe az uzunlárra tehető, tehát arra a szakaszra mikor a deltában reg- ressziót lehet megfigyelni. A carangat-tengeri szakaszban, amikor a transz- gresszió aránylag jelentéktelen, bár a kapcsolat a Földközi-tengerrel fennáll, a tengervíz csupán a delta keleti részét önti el. A Fekete-tenger neoeuxin stádiumában, mikor a kapcsolat a Földközi-tengerrel megszűnt, bizonyos fokú édesülés állott be, de ezzel egyidejűleg a félsós tengervizek behatolnak a del- tába, amit a jellegzetes puhatestűek jelenléte igazol” (Liteanu et ah, 1961). Ugyanakkor Liteanu megállapítja, hogy: ,,Az említett üledékösszletek, melyek a fekete-tengeri stádiumhoz tartoznak a csaudától napjainkig, mind azt bizonyítják, hogy a teljes sztratigráfiai szakaszban a delta területe egy állandó ; süllyedés hatása alatt volt” (1961). Véleményünk szerint nagyon fontos ez a határozott állásfoglalás a tektonikai j hatások mellett, hiszen a Kárpát-kanyar előterében a pliocén és a negyedkor I közötti átmenet időszakában hatalmas méretű süllyedés észlelhető, mellyel , egyidejűleg a valahiai orogenezis fázisában a hegyvidék közel 1000 méterrel ' emelkedett. Lehetetlen, hogy ezek a nagy kiterjedésű változások ne érintették ' volna a deltán áthaladó kontaktvonalat is, mégpedig negatív jelleggel. Ennek ellenére véleményünk szerint semmiképpen sem elhanyagolható az a tény, hogy a mai Fekete-tenger vízgyűjtőterülete 5,3-szor nagyobb a tenger felszíné- nél és ha hozzá számítjuk a káspi-tengeri kapcsolatot is (a Volgával, Urallal 4 stb.), úgy könnyen elképzelhető évezredes viszonylatban a természetes víz- y A Fekete-tenger TÍzálláeingadozásai a holocénben (Banu A. C. szerint) II. láblázat Hz. Az ínj'adozás jelleí^e Az ingadozás kiterjedése Időmeghatározás* (megközelítően) kezdet vég Javasolt elnevezés 5. pozitív — 4 m-röl indul i.sz. I— II. folytatódik Valah transzgresszió 4. negatív + 5 m-tfil — 4 m-ig i. sz. e. II. i. sz. I II. Dáciái regresszió 3. pozitív — 4 ra-trtl f4 ra-ig i. sz. e. VI -VII. i. sz. e. II. Neolit (Űj fekete-tengen ) transzgresszió 2. pozitív -(60 80) m-töl — 4 m-íg holocén kezdet i.BZ.e. XU XV. i.sz. e. VI -VU. Régi fekete-tengeri transzgresszió 1. negatív — (60 80) m-ig HüUyed WUrm I. i. sz. c. i.sz. e. XII -XV. Neoeuxin regresszió X.™ ívczrcdekben I. Rz. •- IddHz&inltAsunk Rzcrint i.sz. e. •• idfiszi'tinltiisunk cldtt Ú jvári: .1 Duna-dchn Jejlődrstörtcneti vázlata 277 háztartás okozta akár 60 — 8U méteres vízállásingadozás is. .Ami pedig a delta- üledékek teljes mértékű eróziós eltávolítását illeti, kétségeink vannak, hiszen az eróziósbázis jelentős süllyedése a vonalas eróziót segíti elő, aminek víz- szintes kiterjedése még a Duna esetében is csak 1,0 1,5 km-nyi szélességű medret feltételez; ezt pedig a meglevő fúrások, bár számuk igen jelentős, nem biztos hogy hatásosan jelezhetik. Tény viszont, hogy a Nastask által jelzett (1932) tengerfenék! medrek léteznek, méghozzá 30 — 80 m mélységig; főleg a Sft. Gheorghe delta-ág folytatását lehet felismerni, ami ennek igen régi voltára vet fényt (Banu A. C. szerint würm 1.), (11. .sz. táblázat). * ^ * Bár a holocén kor a legrövidebb és legközelebbálló napjainkhoz, talán a legkevésbé tanulmányozott, ismert. Banu A. C. dolgozatában (1971) minden lehetséges történelmi, geológiai, morfológiai és hidrológiai adatot feldolgozott azzal a célzattal, hogy a Fekete-tenger holocén kori vízálhísingadozásait ki- nyomozza (II. táblázat). A fenti táblázat beosztása nem különbözik lényege.sen a Fedokov P. V. és SzKiBA L. A. vázlatától (mely a Muratov M. V. nagy beosztását részletezi). A szovjet kutatók a fanagóriai " dáciai) regressziót követően elhatárolnak még egy, ún. ,,nimfeai” trans;.,^ -ziót, mely során a Fekete-tenger szintje 4- I m-re emelkedik, egy iijabb (nevtelen) regres.sziót és végül a jelenlegi tr gressziót (Banu, 1971). A 4-5 m-es delta-szintet Banu a Duna Sf. Gheorghe ágának jobb oldaian található teraszszinttel igazolja. Ez volna a legmagasabban fekvő tanúja a delta létezésének. A Duna-delta felszíni szerkezete és fejlődésének főbb vonásai A Duna deltájának jelenlegi felszíni szerkezete magán viseli a negyedkor- végi, főleg holocén kori fejlődés összes nyomait. Ezt a szerkezetet a Duna torkolati szakaszára jellemző hidraulikai, hidrodinamikai jellegzetességek határozták meg. Az üledékek nagyságrendi eloszlása, valamint az üledék- képződés során az uralkodó áramvonalak alakító hatása rendkívül tisztán felismerhető a felszíni formák alakjában és területi elterjedésében. A 4. ábrán bemutatjuk a Duna-delta morfo-hidrodinamikai felosztását, mely szerint 5 főbb övezet különíthető el; A) A központi deltatest folyami deltaszakasza szerkezetében két alegységre oszlik; 1. Egy Tiberisz típusú régi, ma jórészt feltöltött deltaszakaszra, 2. A régi folyami deltaszakasz gyengén feltöltött torkolati szakaszára. B) A központi deltatest tengeri deltaszakasza beépült tengeri rekesztő zátony- szigetekkel és köztes deltatavakkal jellemezhető. Három fő összetevőjét külö- níthetjük el; 1. A fejlődő Kilia szubdelta (Szovjetunió), 2. A központi deltatest frontális szakasza, 3. A Dranov mocsárvidék kampóturzásokból alkotott keleti, tengeri sza- kasza. C) A baloldali limántavak övezete (a központi deltatest előrehaladásával el- zárt folyótorkolatokban). •!. áhrn. A Dunii-deltiis/.akiis/, «/,prk 4(> km) emelkedik ki 1 — lő méterrel a Duna medi-éből, teluit ezen a szakaszon a mederfenék esése meg- szűnik és emelkedni kezd (negatív esés), míg el ne??? éri ii deltiiluit szintjét. Innen ti medrek esése Ő — ő mm körül van kilométerenként a torkolati szakivszig. Ez :i negatív esés létezett a i'égi f’ekete-te?igeri stádiumban is (:i. ábia; tőzeg- szint!), sőt a. pszefitikus i’étegösszletek kialakulása idején is isaeeea íölött (csauda stádium). A folyami deltaszakaszon (A) a parti tui/.ások, valamint az egykoii, ma ?nár szigetekké vált turzások követik a deltaiígak ii'ányát, tehát Xv — K-i ii-ányúak. Külsőleg igen hasonlíta?iak a védőgátakhoz, .szeikezetüket tekintve viszont a görgetett hoi’dalékok anyagából é])ülnek lel (0,1 o,:i i?im át?néi’ő), de elég jelentős szerep jut a lebegtetett hoiclalékokia is (o,ol — 0,1 mm átm.). A folyami deltaszakaszon, a hoixlalékkúp.szerűen feltöltött légi della.szakasz (1) ágain lefutó víztömegek toi-kolati megtorpanása a mai Matita-.Meibei és a Litcov süllyedék (2) keleti részén jött létre. Ez az egykori lioidalékkú]) pei-emi szakívszának felel meg, ma itt találhatók a legnagyobb deltatavak (Matita, .Merhei, Babina, Dolliéi, Tiei Ozeie, Bogdajiioste, Lideanca, Furtuna, Obretinul .Mare,Gorgova, Isakov, l'zlina, valamint a Sf. Gheoi'ghe ágtól déh-ea Di-anov-tó). A tengeri deltaszakaszon (B) az üledékképződés hidi’aulikai adottságai alaji- vetően megváltoznak. A folyami turzásokkal hatái’olt deltaágak aránylag gyoi’san hatolhattak át az A. 2-es szakaszon. Ezek üledékei részben elődeltákat, szubdeltákat alkottak a Chilia-ág hosszában, az általuk szállított hordalékok belekerültek viszont a tengeráramlatok hatáskörébe, hol eleinte zátony.szige- teket képeztek (lásd a Szahalin zátonyszigetet !), majd kialakultak a rekesztő zátonyok is, melyek leszigetelték a legyezőalakot felvett zátonyszigeteket. Ez a tengeri deltaszigetek eredetének magyarázata (Letea, Caraorman az első, a Sáráturile sziget nagyrésze a második generációban jött létre). A hátra hagyott üledékképződési ,,hiátusz” (A. 2.) már, mint a delta belvízi, hidrauli- káikig , .védett” övezete fejlődik tovább, benne igen lassú az üledékképződés. A gyorsan előrehaladó Chilia-ág mögött a feltöltődés a leggyorsabb és leg- kiterjedtebb (Letea sziget). Miután a Sulina-ág meghaladta a Caraorman öve- zetét, a folyami turzás gyors előrehaladásával újabb hidraulikai hiátuszt képezett, mely ma a Puiu-Rosu süllyedék nevet viseli; ennek keretében szintén nagy méretű tavak kaptak helyet (Lumina, Puiu, Rosu stb.). Tekintettel arra, hogy a Sf. Gheorghe ág tengeri szakasza a legfiatalabb (1,5 — 2 ezer éves), emögött csak elnyújtott kampóturzások alakulhattak ki. Akárcsak a Sahalin-sziget, ezek alakja is merészen kanyarodik délnyugatra, ami az északról jövő tengeráramlatok jobbra tolódását jelzi (Koriolis — Baer- LÖrvény). Ez a tendencia a partvidék egyensúlyi állapotán is érzik (lásd: 4. ábra, partvidékeltolódás). A deltaágak összesen 85 km^-nyi területet foglalnak el a delta romániai szakaszán, évente 200 km^ vizet és 0,35 km'^ hordalékot szállítanak a tenger felé. A delta hidraulikájának egyik alapvető törvényszerűsége abban nyilvánul meg, hogy a Duna vízhozamainak és hordalékhozamainak 83%-a megkerüli 280 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet a központi deltatestet. Az egykori hordalékkúp hatása tehát még napjainkban f. is észlelhető a folyami szakaszban, ott ahol az elágazás van. Ebből egy sor igen . érdekes jelenség jön létre, melyet a meglevő irodalom nem tükröz következe- tesen. a) A deltacsúcson a víztömegek nagyrésze a süllyedő területek felé veszi útját, tehát a Kilia-ág vízszállítása és hordalékszállítása uralkodik (60 — 65%). A Sf. Gheorghe-ág a múlt évszázadban még jelentős vízhozammal rendelke- zett (30%), míg a központi fekvésű Sulina-ág hozama jelentéktelennek bizo- nyult (7%).^ A Sulina-ág szabályozása során, a kotrások következtében ennek vízhozama jelentősen megnövekedett. Évszázadunk kezdete óta a Sf. Gheorghe-ág rovására a két ág között 10%-os vízhozam-eltolódás állott be. h) A delta fejlődése a legnagyobb vízhozamü ág mentén a leggyorsabb. Időszámításunk előtt, az V — 1 évszázadokban bizonyíthatóan a Sulina-ág volt a legaktívabb, kialakította azt a Tiberisz típusú kezdeti deltaszakaszt, melyet mi most a folyami deltaszakaszként tartunk nyilván. Ekkor, Herodo- TOS leírása szerint a Duna vízhozamainak nagy része a mai Dranov mocsarai felé folyt, a deltának pedig 5 ága volt. A mai Razelm-tó partján levő Hystria görög kikötőből indultak a hajók a Duna irányába. írásos adatok bizonyítják, hogy csupán a harmadik évszázadban tették lehetetlenné a felhalmozódó üledékek a kikötő használatát, tehát ekkor alakultak ki az öbölben azok az egykori parti turzások, zátonyszigetek, melyek ma mint turzásszigetek fel- osztják a Razelm-tavat (Razelm, Golovi^a, Zmeika, Sinoe). Ezek iránya meg- egyezik a Sáráturile sziget szerkezeti vonalaival, tehát feltételezhetően egy- idősek és főleg a Sulina-ág és a Sf. Gheorghe-ág tengeri szakaszának előre- haladásával magyarázhatók. A déli övezet feltöltődésével és az északi övezet fokozatos süllyedésével indult meg a múlt évezred közepe táján a lefolyó víztömegek északra tolódása. Ekkor a Chilia-ág már kialakította első szubdeltáját a Pardina süllyedékben és valószínűleg már átvágta a régi Chilia-félsziget északi részét, szerkezeti szigetté alakítva ezt az egységet és megkezdte második szubdeltájának, a Babinának kialakítását. Tekintettel a megnövekedett vízhozamokra és a nagy hordalékszállításra, a XVI — XVII-ik században megkezdődött a harmadik, a Kilia szubdelta kialakulása is. Számításaink szerint itt az elmúlt három év- században összesen 7,6 km^-nyi üledék képződött; a tenger színe felett a szub- delta területe meghaladja a 350 km^-t, míg 20 méter mélységig számítva a 640 km^-t. A Kilia szubdelta évente 121 métert halad dél felé, 80 métert keletre és 41 métert északra (Píitrrscu, 1957). A növekedési ütemét az 5. ábrán lehet megfigyelni, melyet részben Szamoilov N. V. (1952) adatai alap- ján állítottunk össze. r.) A deltaágak mederállékonysága változó. A Lohtin— Velikanov-féle mederváltozékonysági tényező a legkisebb értékű a Sulina-ágban, nagyobb a Sf. Gheorgho-ágban és a legnagyobb a Chilia-ágban, de általában véve nem mutat magas értékeket (10 alatt). A Sf. Gheorghe-ág csúcsán értéke 5,92 és gyorsan csökken 0, 72-ig a torkolati szakaszon. Hasonlókép))en, a kanyargós- sági tényező 1,56 a Chilián, 1,60 a Sf. Gheorghen és 1,03 a szabályozott Suli- nán. A deltaáíjak közötti fejlődése egészében véve hasonlít a sík vidékek gátakkal elhatárolt belvízi területeinek fejlődéséhez. Ezek feltöltődévse a nagy- vízi időszakban a leggyorsabb, tehát tavasszal és a nyár elején. A gátakat U j V fi r i: - I Dfunt deltft fejlődf'nlörténc.ti rúzldtti . . . 281 5. ábra. A hLilia s/.iilxlelta niivekedósi üteme (részben Szamoilov X. V. udutui ulupjáio a deltában a turzások helyettesítik, melyeket a í'olyamatbíin levő polderesités során sikeresen használnak fel ti belvízi területek sejtekre való mesterséges felosztásánál. A delta már február végén, márciusban kezd feltőltődni és ez ti folyamat rendszerint május végéig tart. A behatoló víztömegek hordaléktöménysége átlagban 400 g/m^, ezért a helyi lakosság ezeket ,, sárga vizeknek” nevezi, míg az ősszel-télen visszatérőket ,, fekete-vizeknek” (hordaléktöménység 50 g/m^ körül), hiszen ezek már a természetes ülepedés után tiszták és bennük hatásosan megnyilvánul a fekete tavi üledékek színe. Közej)es értékben a Duna deltájának tározávsa 2,23 milliárd m^, de meghaladta már a 7 rnilliárdot is. Átlagban a behatoló víztömegből 780 000 tonna iszap képződik, azaz 160 g/m-. A leülepedett iszap mennyisége nagy mértékben függ az illető területek, süly- lyedékek elszigeteltség! fokától. Az ágakhoz közeleső területen a fajlagos üle- ])edés meghaladja a 3500 g/m- évi értéket, viszont a Púin — Ro^u-tavakl>an alig éri el a 25 grammot. A víztömegek a j)ókhálószerííen bonyolódó csatorna- hálózaton át jutnak be a deltába és térnek vissza az ágakba. A főbb csatorná- kat a közlekedés megkönnyítése céljából mélyítik és szabályozzák. Ennek ellenére feltűnő az az elszigeteltség, ami a főágak és a belvízi területek között áramlástani szempontból fennáll. Jellemző ])1. hogy a belvizes területeken a Duna által szállított hordalékoknak csupán 1,15%-a ülepszik le, a többi a tengerbe kerül. Napjainkban a belvízi területek vízmérlegét rendszeresen megfigyelik, sőt sok helyen irányítják a nád és halgazdálkodás érdekeinek megfelelően. A belvízi területek fokozatos feltöltődése csökkenő irányzatot mutat, ezzel együtt pedig csökken a behatoló hordalékok átmérője is (TTI. táblázat). A szenu'seösszetétel függőleges irányú változásit a I )iina-deltájának belvizes területein (Gorsova-siillt'edék, Litcov-csatorna (Baxu, 1965) Ifi. táblázott Mélység (m) Homok % Por o/ /o Agyag o /O 2,70 42 51 5,00 6 59 35 8,60 17 64 19 10,80 30 53 17 13,00 70 22 8 17,40 89 8 3 282 FöMUtni KözWny, 1()3. kötet, 3—1. füzet A tenger vízállásingadozásai és ezek hatása a Dima-delta fejlődésére A Uuna-deltában a legnagyobb a vízjáték az első elágazásnál (Csátálnál), hol meghaladja az 5 m-t és fokozatosan csökken a torkolat irányában, ahol nagy vonalakban megegyezik a tenger vízállásingadozásaival, ami Sulinánál csupán 120 cm körül észlelhető több éves megfigyelési időszakban. Ez a ki- egyenlítődés elsősorban a deltaágak mentén megy végbe a tenger vízállás- ingadozásainak hatására, de eléggé fontos szerepet kap ebben a deltavidék tározóképessége is (6. ábra). Tekintettel arra, hogy a tenger vízállásváltozásai jelentősen befolyásolják a Duna-ágak hosszanti vízszint-esését, a folyó torko- lati energiacsökkenése és megszűnése térben rendkívül nagy változatosságot mutat. A delta hossza a Tulcea — Sulina-ágak vonalán 90 km. A kis vizeknél az esés 4 — 5 mm/km körül van. Ha tehát a tenger vízállása 0,5 m-el nő, a duz- zasztás az egész deltára kiterjed; 1,0 m-es vízállásnövekedésnél a duzzasztás már Brailát is meghaladja. A közepes Duna vízállások esetén az ágakból áramló víz 2—4 km-re hatol be a tengerbe, de nagyobb esések esetén 8 — 10 km-re is kihat. A Fekete-tenger szintingadozása a következő tényezők hatására jön létre: a) A vízmérleg évszakonkénti változása következtében a vízállások já- téka 15 — 25 cm. b) A tengerjárás 8—12 cm amplitúdóval rendelkező dagály-apály hullámo- kat idéz elő, melyek közepes periódusa 12 óra. A dagályhullámok a kis vízállás idején 20 — 25 km-re hatolnak be az ágakon, máskor viszont hiányozhatnak. c) A keleti szél duzzasztást idéz elő, a nyugati szél jjedig apaszt. A duzzasz- tás idején a vízjáték 50 — 80 cm körül van; esetenként gyakori az ágakba hatoló tengervíz-ék, ami a medrek fenekén igazi ellenáramlást jelent (7. ábra). Ilyenkor a Duna víztömegei jól elhatárolt hidrofrontot alkotnak a delta elő- terében, mely 1—4 km távolságra található a partoktól. Nyugati szél esetén az 50 — 100 g/m'^-es hordaléktöménységű dunai víztömegek elérik a 40 km távolságra található Kígyók-szigetét is (Szovjetunió). A déli szél szintén szét- szóródást eredményez, míg az északi nyomban délre téríti a folyó vizeit és ezek az odesszai áramlat vonalán 200 — 300 km távolságra is észlelhetők. 1945 és 1900 között 93 esetben figyeltek szélduzzasztást (egy e.setben 1 méter vízjátékkal) és 32 esetben apasztást (három esetben 40 — 50 cm vízjátékkal). Újvári: .4 Duiid-ilella fejlűdéstörh'nvli vázlntu . . . 28:í Sulina ág Torkolati védögát h (m) Sebességi görbék ^15-^ Izohalinák (g/L) 7. ábra. Tengeníz-ék a Sulina áftban A hullámzás hatása szintén jelentős, de csak időleges változásokat ered- ményez. Rendszerint a lidóvonalakat zúzza szét, melyek viszont a tengeráram- latok hatására rövidesen regenerálódnak közelebb vagy távolabb a delta központjától. így jönnek létre az épülő és a visszahúzódó partszakaszok a lidók övezetében (4. ábra). d) A napjainkban végbemenő transzgres.szió, mely Ranu A. C. szerint a Fekete-tenger pozitív vízmérlegéből adódik (?) eléri az évi 2 mm átlagot, mel3diez még hozzáadható az a 0,5 mm-es érték ami a földkéreg sültyedésének az eredmeiwe (Zsivago A. az északi partvidéken 2 mm-t észlelt !). A transzgresszió eredményeként a deltaágak, valamint ezek parti turzásai fokozatosan emelkednek, viszont a belvízi területek feltöltődése lemarad, mígnem a behatoló víztömegek mennyisége ann\üra meg nem nő, hog\^ biz- tosítsa a különbség kieg\'enhtését. * * * A fentiekben igv'ekeztünk vázolni eg\* sor alapvető törvényszerűséget, melj'ek a Duna deltájában jellegzetesek és ameRek az utóbbi évek kutatási eredménv’eként körvonalazódtak. Ezeknek az ismerete alapvetően fontos a delta ésszerű, gazdasági szempontjából való értékesítésénél. Az üledékképződés folyamata döntően befoRásolja ennek a fiatal, most képződő szárazföldnek a fejlődését. Irodalom -VSDRUsov, lí. D. (1890): Die Schichten von Gap Tschauda Ann. K. K. Nat. Histor. Hofmuseum, 3. Astipa, Gr. (1910): Das Überschwemniungsgebiet dér unteren Donau. Inst. geol. Rom. 13'. -Mítipa, Gr. (1941): Marea Neagrá Acad. Rom. Publ. Fond. V. Adamachi. I. 60. Arhanoelszkij, a. D.— Sztrahov, N. M. (1938): Geologicseszkoje sztroenie i razvitie Csemogo Mórja. Izd. A. X. SzSzSzR. Moszkva Basu, a. C. (1971): Delta Dunárii. (Dokt. dissz. kézirat), Buciire?ti 284 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet Ba.vu, a. C.— iiCBESCr, L. (1960): Delta Dunárii. Ed. Stiintificá, Bút. BkÁtescu, C. (1922): Delta Dunarii, geneza .sí evolufia sa raorfologicü. Bul. Soc. Geogr. Rom. t. XLI, Bút. BrÁtescu, C. 0935): Delta Dunárii, geneza ?i evolu(ia ei morfologica ?i cronologitá. Bul. .Acad. Rom., Seet. ^tiinta j(17,7) BratescL', C. (1942): Oscilatiile de nivel ale apelor bazinului Marii Negre in cuaternar. Bul. Soc. Geogr. Rom. t. LXl, Bút. Gvijic, S. (1908): Entwicklungsgesehidite des Eisernen Törés. Erglift. Nr. 160 zu Pét. Mitt.. Gotha Eedorov, P. V. 0960): Sztratigrafia oszetverticsnih otlozsenij Ponto-Kaszpija. Hronologija 1 klimatü osetverticsnogo perioda. 4. Feporov, P. V.— .Skiba, L. -A. (1961): Ostila(iile nivelului Marii Negre Marii Caspite in holocen, An. rom.— sov., .ser. Geoi. -geogr. 1. Tate.antj, E.— Ghexea, C. (1966): Cuaternarul din Románia. Studii telin. ec. Comit. Geol. Rom. ser. H. nr. 1. Eiteanu, E. — Pric.4J.an, a. — Baltac, G. (1961): Transgresiunile cuaternare ale Marii Negre pe teritoriul Deltei Du- nárii. Stud. percet, de geol. Acad. RPR. tóm. VI. nr. 4. Martonne, B., De. (1902): La Valachie. Paris .Muratov, M. V. (1952): Istoria bazinului Márii Negre in legáturá cu dezvoltarea regiunilor inconjurátoare. An. Rom — SOV’. ser. geol. geogr. nr. 7. .Muratov, M.V. (Í961): Istoritul cuaternar al bazinului Márii Negre ?i compararea acestuia cu i.storicul Márii Medi- terane. An., Rom.— sov. ser. geol. geogr. nr. 3. Nastasse, Gh. I. (1932): Peuce, contribu(ie la cunoasterea geografitá, fizicá ?! omeneastá a Deltei Dunárii in anti- thitate. Bul. Soc. Rom. Geogr. nr. 51. PETUE.scu, L. Gh. (1957): Delta Dunárii. Genezá ?i evolufie. Ed. St. Buc. Popp, N. — lONESCr, N. (1958): Foraje in Delta Dunárii. Interpretarea geoniorlologitá si hidrogeologitá. llidrobiologia. 1. Ed. Acad. RPR. POPP, N. (1959): Contribu(ii la cunoa.sterea litologiei $i hidrogeologitá a Deltei fluviale in zóna tanalului Sulina in vederea ameuajárii stuficole. Celulozá §i hirtie. nr. 2. Popp, N. (1962): Caratterizarea litologitá a párninturilor Deltei Dunárii pe baza Szegilong "'V — 286 A vizsgált hordalékok mintavételi helyei Nograd^zökál /szerehcs'jyo^ Balsa P u^lstenme- V ío Bodrogke^Szabolcs Herhpdkak', resztür ^ "Orhalom^ S l S ^ Ipolyszög )| GaUuta jobbágy, KWcVen^Mezökö- ° .2 >,én«4.Sf' Lóriin -Túra Kerepes o e ® Csömör BUDAPEST ' Baja s r'.. 1 O /. ábra. A vizsgált terület mintavételi helyei. Jelmagyarázat; 1. Recens hordalékminták, 2. Pleisztocén hordalékkúp, 3. Futóhomok mintái igen szép ásvány-jiéldányokkal, főleg barna amfibollal és magnetittel jelentkeznek, az Egér-patak különlegessége a nagy mennyiségű magnetit — ilmenit és a titanoaugit, mely a Szarvaskő környéki diabáz lepusztulást jelzi. Két kisebb vízfolyás, a Gyöngyös- és Kánya-jiatak árvíz utáni hordaléka nagy százalékban tartalmaz hipersztént, augitot és magnetitet (])1. a Kánya- , patak 62% hipersztént tartalmaz). Nyékládházánál a Sajó— Hernád hordalékkiipjának kőzettani vizsgálata] külön tanulmányt érdemelne. Kcavicsanyaga kitűnően tükrözi a nagy kiterje- désű lehordási területet felépítő változatos kőzeteket. (A Geineridák kristályos] palái, granitoid kőzetek, andezitek, illetve üledékes kőzetek lepusztult anyagát] tartalmazza.) Ez jellemző ásványos összetételére is. Ugyanezt figyelhetjük meg] a Sajó esetében Sajószentpéternél, míg a Hernád és Szerencs-patak már a hegy-J aljai vulkánosság lepusztulását jelzi. A líodrog hordaléka liodrogkeresztesnéll (1 e d e o n n é, ll (t j e t z k- 1/ : Fos-szilin Joli/óvizi idrdékck mikroinincrrdóijiai 2H1 csaknem torlat-jellegű magnetit, míg a könnyű frakcióban uralkodóan horzsa- követ és kőzetüveget tartalmaz. A líódva különlegessége az opak ásványok mellett a sok glaukoíán. A felső Tisza, 'rúr, Szamos hordalékában növekszik a klorit, giánát és zöld amfibol mennyisége. Délre fordulva elérjük a Berettyót, a Körösöket, majd a .Marost. Ha az eddigi folyóknál, patakoknál figyelembe vesszük a hipersztén — augit barna amfibol arányát, azt látjuk, hogy a hipersztén valamivel nagyobb százalékban szerepel, míg az utóbbi folyók esetében a barna amfibol, illetőleg lampiobolit mennyisége meghaladja a hiperszténét. Emelkedik a zöld amfibol mennyisége is. A Marosnál és a Sebes- Körösnél megnő a gránáttartalom. .A 'riszából több helyről vett minták közül az ábrán (2. ábra) a (’songrád környékit közöljük. A magmás ásványok mellett több kloritot és gránátot találunk. Az Ipoly hordalék-ásványai között a hi|)ersztén az uralkodó, jellegzetes, hogy a pleisztocén hordalékkúpból vett homokmintákban tíibb tí])Usosan metamorf eredetű ásványt találtunk. A Duna nehézásvány-együttese, mint az ábrán is kitűnik, szembeszökően elüt az előbb közölt vízfolyásokétól. Hordalékanyagát könnyen felismerhetjük fúrásaink rétegsorában, mivel nemcsak az ásványos összetétel, hanem a szemcsék megjelenési formája is jellegzetes. Sok a korrodált, gyakran rózsaszín gránát, az ej)idot — pisztacit — piemontit együttes, a kloritoid, mely kis százalékban, de mindig jelen van. Típusos és jelentős mennyiségű az antofillit (a gránátos antofillitpala kavicsa pl. gyakori a Duna-kavicsok közt). Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a könnyű frakció ásványait sem, hiszen az üledékekben többnyire 90 súlyszázalék fölötti értékben találhatók. Összetételének ismerete fő kiegészítője a nehézásvány frakciónak, sőt eseten- ként döntő jelentőségű is lehet. -A legnagyobb mennyiségben előforduló kvarc figyelmet érdemel mind megjelenési formáját, mind,oj)tikai viselkedését tekintve. Nagyszámú, hullá- mos kioltási!, illetve mozaikos szerkezetű, többnyire korrodált kvarc jelenléte pl. azokban a mintákban, ahol a nehézásványok egyértelműen vulkáni le- pusztulásra utalnak, tanúsítja azt, hogy a legtöbb képződményben milyen jelentős szerepe van az idősebb üledékes kőzetek áthalmozásának. Bizonyítja még ezt a káliföldpát jelenléte is és a könnyű frakcióban gyakran előforduló kőzettörmelék. A káliföldpát, savanyú és bázisos plagioklász, valamint ezek albit-ikerlemezes, vagy inverz-zónás, esetleg komplex ikresedése utal a kelet- kezési körülményekre, a földpát százalékos eloszlása pedig az üledék ún. ,, érettségére”. A horzsakő, a kis törésmutatójú kőzetüveg és rekrisztalizált vulkáni alapanyagtörmelék, mely savanyú vulkánitok lepusztulásából szár- mazik, vizsgálataink során nagyobb százalékban a Laskó- és Eger-patak, valamint a Bodrog hordalékában fordul elő. * * * A dolgozat második fejezete a recens hordalék vizsgálat ok mikromineralógia- áredményeit veti össze fosszilis folyóvízi üledékek mikromineralógiai spektrui mával. Ezt célozza az utóbbi években az Alföldön mélyített mindszenti, csongrádi és hevesvezekényi kutatófúrások teljes szelvényén végzett elemzés értékelésének és grafikus ábrázolásának bemutatása. Röviden összegezzük a vizsgálati és grafikus ábrázolási módszert: a min- tákban előforduló nehézásványok meghatározása és százalékos kiértékelése 288 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 1. füzet után — melyet táblázatban rögzítettünk — a nehézásványokat rendszertani alapon 13 csoportba osztottuk. Az ezen rendszerrel szerkesztett szelvényben a rétegsoron végigkövethető az ásványcsoportok — a szintjelzö ásványok esetében az ásvány — dúsulása, csökkenése, vagy kimaradása. Ez a bontás a lehordási irányok kutatását sem zavarja, mivel az így csoportosított ásványok a kőzetekben is többnyire együttesen fordulnak elő. A 13 csoportot az 1. szel- vényen, illetve a 2. ábrán is feltüntettük. Ezek a következők: 1. Opak ásványok: hematit, magnetit, ilmenit, leukoxén 2. Gránát- csoport 3. Disztén, staurolit, kloritoid 4. Epidot csoport: epidot, pisztacit, piemontit, zoizit, klinozoizit 5. Tremolit, aktinolit, antofillit, glaukofán (5. Zöld amfibol 7. Barna amfibol és lamprobolit 8. Hipersztén 9. Angit 10. Biotit 11. Klorit 12. Járulékos ásványok: rutil, brookit, anatáz, cii’kon, titanit, turmalin, apatit 13. Epigén ásv'ányok: limonit, pirit, sziderit, kai'bonátok, agyagásványok A szelvények értékelésénél részint az ásványos összetétel, részint a meg- tartási állapot alapján mindhárom fúrás esetében egymástól jól elhatárolható szakaszokat (azonos egységbe fogható sorozatokat) különíthetünk el. Mikromineralógiai alapon megállapíthatjuk a szállítás irányát — az anyag származási helyét — , míg az ásványok megjelenési formája, megtartási álla- pota, a mállott, bekérgezett szemcsék aránya a szállítás és leülepedés körül- ményeiről tájékoztat. Kizárólagosan az ásványos összetételre és a törmelékszállítás irányára tör- ténő utalások alapján időrendi besorolás nem adható. Tény azonban, hogy azok a változások, melyek a pliocénban és pleisztocénban a domborzat, illetve éghajlat alakulásában végbementek, mindig jól tükröződnek az üledékek szemcsenagyságában és ásványos összetételében. Az alábbiakban bemutatandó .szakaszokat, mint egy.séges üledékképződési periódusokat tárgyalva olyan következtetéseket vonliatunk le, melyek főbb vonalaikban azonosíthatók a lito- lógiai, sztratigráfiai, klimatológiai, élettani stb. alapon a vizsgált területre felállított kronológiai rendszerekkel. A közel azonos szerkezeti egységben telepített mindszenti és csongrádi fúrást együtt, míg a hevesvezekényit ezek után tárgyaljuk. A mindszenti fúrás a felsőpannóniai rétegeket is harántolta (1: 1210,0 — 1440,0 m), melyeket ásványos összetételük alapján két szakaszra bonthatunk: h) 1380,0 — 1440,0 m: tíj)usos felsőj)annóniai beltavi képződmény; a) 1210,0 — 1380,0 m: a már ezideig is erőteljesen feldarabolt Paratethys lakusztris maradékának üledékei, itt megtalálhatók már a kialakuló folyóvízi tevékenység nyomai is. Éles határt nem vonhatunk a felsőj)annóniai és felsői)liocén üledékek között. .Mindszenten 1210 m fölött (II. 690,0—1210,0 m), C.songrádon a fúrás talpától (T. 913,0 — 1192,0 m) nagy vastagságú, kezdetben finom.szemű, majd egyre több és vastagabb homokbetele|)ülést tartalmazó összlet helyezkedik el, mely- nek ásványos ö.sszctétele meglepően egy veretű. Az üledék a rodáni mozgások hatására a felsői)lioeén kezdetén a területen kialakult depre.s.sziók felé irányuló Gyöngyös polák, Gyöngyös Konya p, Mezőkövesd Bódvo, Boldvo Nogrod- ^ szakon — 'Jósz^ S abra. A fúrtíok helye, a Dünn, vnlamint a Tisai í« m'híny melli'kfolyó lionlalc'kAnakiltloB'ill neh<*rAsvilny öísieieiele. Jelmatjyftfrtrat: leukOJín. 2. OrinAí, S. alaurülit. klorltoid, 4. Típldot. plwlnril. plenionllt. r.oi/lt, kllnn?ol*it. 5. AntofUllt. Iremolit. nkllnollt, *1ouk<»l 7. Buínaomflhol. lüinprol í.llf. 8. HIpetMlíii, «. Axiffíl. 10, BlotH. II. Ktnrlt. 12. Hulll. broukil, unaldR, el uayíiurtsvilny, kArettOrmelík lU, tiinimllii, apalil, . ITemnUt, muKnetlt, llmenli. , silllimanlt, Ü. Z4IÜ amflhnl. onll, pIrK, karhOD.U, aziilerlt. : Otdcoorti'. Kajbtzky MiRU. J. ábra. A inlndsienll és csoiitfnWI fiifá* mlkromlneroléniai swlvénye. ■'í.r V.T' binriroi.i 1071 Jelm««y*ri*at 1- Hcmatit, m&gnftll. Ilmcnlt, leukoién. 2, Qrdnél, 3. I)i«Un. 4 FÍ>Wol nl8*lüc», nlemonm, lolílt. kllnoiol*», 5. Antomilt. trenioIU. aktinoUt, Rlnukofán. stíWn.au . 0. Zö I LmTi. Bnma amnbol. lamprobollt. 8. Hlp^«*lén 0. Auifit dlop«ld 10. WolU. iinnléí. cirkon, Utánit, tummiln. apttUt. IS. Llmonll. pirít, stiderlt, kartxmit, Q«y*Ba«viny. U- büllkus heieiepUiwwK (t e (l (■ o n II /’ a j c t z k' 1/ : Fosuziliít foti/óvizi úlvdi'ki-k niikmini neriilóijiii i 28!) folyóvízi tevékenység eredményeként rakódott le. Az egy veretű ásványos összetétel az egyirányú szállítást bizonyítja. Iránya — mivel a legújal)b kiitatá.sok alapján a süllyedék mélypontja a Hódmezővásárliely Makó közti téridét — lehet északi, északnyugati, de kedveztek a domborzati viszonyok egy déli, délkelet felöli lehordásnak is. .Mivel a medencebeli siUlyíalé.sek és a környező hegységi)eremek emelkedése következtében erősen megnövekedett reliefenergia jiagyaránvú anyagelhordást eredményezett, mindkét e.selben jelentős volt a hegylábi laza üledékek áthalmozása. .Mindszenten 9t)7,lö — nt)T,52 m-nél, CW)iigrádon !)08,0 — 913,0 m közt meg- jelenő aprókavic.sos homok jelzi az üledékképződés változását, mely az ásvá- nyos összetételben is nyomon követhető. ,\z anyagot a fel.sőpliocén második felében a területre érkező Ö.sduna első lerakódásának tekinthetjük. .Mint ismeretes, a felsőpliocén elején az O.sduna, miután a brucki kapun át a Kisalföldre léj)ett a Dunántúl nyugati felében l)-i, DNv-i irányban folyt (Sz.\nKCZKY-K.\Ki)OS.s, 1938) és csak a későbl) létre jött szerkezeti változások hatására fogla'ta el helyét a Kisalföldön, a vi.segrádi szorosban, majd átlós irányban a Duna— Tisza közén a felső])liocén má.sodik felében, illetve a pleiszto- cén időtartamának egy ré.szén. felette telejnilö összletben (.M. lla; Cs. II. a — b — c 075,0 — 913,0 m) mindenütt megtaláljuk a Duna-hordalék típusos ásványait. felfelé finomodó szemcseösszetételű rétegeket mindkét szelvény- ben aprókavicsos homokbetelepülés szakítja meg (.Mindszent 066,8 667,79 m, Csongrád 646,21 — 655,49 m), melyet a klorit erőteljes dúsulásával az ásványos összetétel megváltozása is jelez (M. III. 447 — 680; (’s. III. 35))- 575 m). .\ })liocén — pleisztocén határon, illetve a günz után (Kkktzoi, 1955, 1956) lezajlott erőteljes szerkezeti mozgások következtében lényegesen megváltozott a térszín, így nagyarányú a változás a lepusztulásban és felhalmozódásban is. .\ pliocén — })leisztocén határon mindkét szelvényben kloritcsiics jelentkezik, e fölött IMindszenten a fő anyagszállító, az O.sduna lerakott üledékeit találjuk, így az ásvány-eíívüttes azonos a felsö{)liocén felső szakaszában észlelttel. Csongrádon az ősduna által szállított törmelék mellett jelentős a Zagyva- árok felől érkező anyag, mely bőven tartalmazza a ])eremekről lehordott idősebb képződmények törmelékanyagát. Éppen ezért jól észlelhető a szelvény- ben a mintánkénti változékonyság. A közije ékelődő mocsári szintek ismétlő- dése a folyóvízi tevékenység időszakos szüneteléséről tanúskodik. .4 mind.szenti és csongrádi szelvény IV. szakasz (.M: 183,0 -447,0 in, Cs: 290,0 — 350,0 m) üledékei az eddigiektől gyökeresen eltérő ásványos összeté- tellel jellemezhetők. A nagy arányú változást újabb emelkedési-süllyedési periódus okozta, mely a magasabb helyzetű medenceperemek, illetve mögöttes területek felől nagy tömegíí anyagszállítást eredményezett. Mindkét szelvény- ben itt jelennek meg számottevő mennyiségben a belső-kárpáti öv területéről származó ásványok. Az összlet korát a nagyon jelentős alsópleisztocén inter- glaciális szakasz idejére tehetjük. Csongrád V. (118,0 — 290,0 m). Az Ősduna, Őszagyva, végül a Tisza által szállított törmelékanyag együttesen jelentkezik. -A. két legfelső szakasz (M: V. 27,0 — 183,0 m; Cs: VI. 33,0—118,0 m) fő jellemvonásaiban jól azonosítható. Uralkodó a vulkáni öv területéről szállított törmelék és több szintben kimutatható a folyóvízi tevékenység szüneteiben a Duna öntésterületeiről eolikus úton átha mozódott homokrétegek közbe- települése (4 — 4 szintben). Jól látható a szelvényen az ásványos összetétel változása is. Említésre méltó, hogy AIind.szenten a barna amfibol mennyisége 290 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3~ i. füzet nagyobb a hijjerszténénél, mely a Körösök— Berettyó (Östisza)— Maros felől érkező anyagra utal, míg a Csongrádi körzetbe vezető szállítási irány északi — északkeleti, az itteni folyók több hipersztént, augitot, a Zagyva, Tárná, Sajó mindig sok gránátot is szállítanak (Cs. több a gránát). E szakaszokban folyóvízi eredetű Duna-hordalékot nem találunk, a Duna a pleisztocén vége felé fokozatosan elfoglalta mai helyét. Hevesvezekény : A Mátra pereme és a Tisza-völgy közt kb. fele távolságban telepített hevesvezekényi fúrás szelvényére tekintve, más jellegű képet lát- hatunk. Szembetűnő elsősorban, hogy a fúrás mélysége csupán 600 m. A negyed- ■ kori rétegek az előző fúrásokéhoz viszonyítva kevesebb, mint fele vastagságban jelentkeznek. A szelvény szerkesztése, illetve a ciklusokra bontás itt is jó eredményeket adott. Az I. szakasz (451,95 — 600,0 m) egyveretű, ásványfajban szegény összlete a felsőpliocén mélyebb rétegeit, a pannóniai képződmények felől való átmene- tet reprezentálja (550 — 600 m között már feltételezhetők a felsőpannóniai üledékek, ennek pontos eldöntését több irányú, komplex vizsgálattól várjuk). A II. szakasz (279,11—451,95 m) jellegzetes felsőpliocén összlet tarka agya- gokkal, melyeket kőzetlisztes, finom homokos, esetleg kavicsos, ritkábban mocsári szintek szakítanak meg. Az ásványos összetételben az epigén ásványok (limonit, pirit) és a klorit a domináló (gyakori a kloritosodott biotit). III. szakasz (202,08 — 279,11 m) változó összetételű, jó megtartású ásvány- együttesekkel jelentkezik. Az előző szakaszhoz viszonyítva több gránáttal. IV. szakasz (202,08 m). Erőteljesen növekszik az ásványfajták száma. ' Kmlítésre méltó az amfibolok dixsulása. Két alciklusra bontható; h) ii gránát kevesebb, a klorit egyenletes eloszlásban mutatkozik, a) a klorit erőteljesen csökken, a gránáttartalom megnő. V. szakasz (6,35 — 111,62 m). Legjelentősebb a barna amfibol egyenletes eloszlása mellett a hipersztén és augit megjelenése. Sok a gránát, a klorit négy szintben mutat erősebb dúsulást. A szelvény főbb jellemvonásai tehát: 1. a legfelső szakaszban ez esetben is jelentős szerep jut az akkor már kiemelt helyzetben levő vulkáni lehordási területről az üledékgyűjtőbe került törmeléknek (mint ezt jelenlegi folyóink esetében is tapasztaltuk). 2. Eltér a terület fejlődéstörténete azonban mindi szerkezetében, mind felszínalakulásában. Hosszú folyóhálózat nem lévén a törmelékanyagot a Mátra és a Bükk maga- i sabl) térszínei felől érkező kisebb folyéxk, patakok szállították (Tárná-, Eger- Laskó-))atak ősei), elhordva környezetük harmadidőszaki, vagy idősebb anya- gát. Knc utal a sok gránát* a helyenkéíit dúsuló klorit (egy része biotitból) * illetve a könnyű frakcióban mindvégig előforduló glaukonit, mely utóbb egyértelműen jelzi az oligocén glaukonitos üledékek áthalmozását. A több.ször feldolgozásnál dúsulnak az ellenállóbb ásványok (járulékos ásványmező) ezért találunk a minl-ákban bőségesen gránátot, rutilt és meglepően nagyszám! i turmalint. Gyakoriak a bemosott Spongia tűk, Radiolariák is. Végezetül megemlítjük, hogy a régi folyóvölgyek lefutásának, az üledékei t ásványos összetételének ismerete nem hanyagolható el a hidrológia, talajtan mérnökgeológia területén. Az ásványos összetétel kihatással van a laza üle ” (lékekben áraink) víz kémiai összetételére, mely nem közömbös sem az öntözés éf)ítkez(>s, sem ivóvíz-nyerés esetében. Ezt egy gyakorlati példával illusztrál (f e d e o yi n é, It a j e t z k y : Fosszilis folyóvízi üledékek inikrotnineridógiui 291 0 m ^ 25 50 75 VXrU ■ - ^ Fetsőpannoniai ? Az asvanyfajok száma fokozatosan csökken Pliocen pleisztocén hotór tarka agyagok megjelenése 4. ábra. A hevesvezekényi fúrás ralógiai szelvénye. Szerkesztette: Rajetzky Mária, 1972. Jelm z a t o t I. a 3. ábrán mikroniine- Gedeonné, agyaré- 292 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 1. füzet nám. Pár éve a Körmend környéki vízkutatásoknál felmerült az a probléma, hogy egyes vízadó rétegekben a vizek milyen sok vasat tartalmaznak. A mikro- mineralógiai analízis során kiderült, hogy ezekben a szintekben igen nagy mennyiségű a biotit, melynek lebontásával a kioldódó vastartalom a vizekben feldúsult. Irodalom BjIrdossy Gy. (1961: Üledékes kőzeteink nevezéktanának kérdései. Földt. Közi. 91. 1. Borsy Z.— Molnár B.— Somogyi S. (1969): Az alluviális medencesíkságok morfológiai fejlődéstörténete Magyar- i országon. Földr. Közi. Üj Folyam. 17. 3. Bulla B.— Mendöl T. (1947): A Kárpát-medence földrajza. Egyet. Nyomda Bulla B. (1953): Az Alföld felszínének kialakulása. Alföldi Kongresszus. MTA. Műsz. Tud. Oszt. Közi. Dobos I. (1965): Az Alföld levantei képződményeinek rétegtani vizsgálata és vízföldtani jellemzése. Földt. Közi. 95. 2. Engelhard!, W. V.— Füchtbauer, H.— Müller, G. (1970): Sedimente und Sedimentgesteine. E. Schweizerbart’sche | Verlagsbuchhandlung. Stuttgart , Erdélyi M. (1955): A Duna-völgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei. Hidr. Közi. 35. 5—6. Erdélyi M. (1967): A Duna— Tisza közének vízföldtana. Hidr. Közi. 47. 6. Fr.anyó F. (1966): A Sajó— Hemád hordalékkúpja a ne^edkori földtani események tükrében. Földr. Ért. 15. 2. Gedeonné, Rajetzky M. (1971):, A Badacsony— Szigliget közti terület pannon utáni fejlődéstörténete mikromineraló- giai vizsgálatok alapján. MÁFI Évi Jel. 1969. ' Gedeonné, Rajetzky M. (1972): A mindszenti és csongrádi kutatófúrások mikromineralógiai vizsgálata — különös r tekintettel az anyagszállítás egykori irányaira. MÁFI Évi Jel. 1971. T Herrmann M. (1954): Bükkalji pannon homok vizsgálatok. Földt. Közi. 84. 4. ‘ Herrmann M. (1955): Mátrai és cserhátalji pannon homok vizsgálata. Magy. Nemzeti Múzeum Term. Tud. Múzeum n Évk. Tóm. 6. Kertai Gy. (1957): A magj'arországi medencék és kőolajtelepek szerkezete a köolajkutatás eredményei alapján. l Földt. Közi. 87. 4. ,1 Körössy L. (1957): A Tiszántúl mélyföldtani és ősföldrajzi viszonyai a köolajkutatás kilátásai szempontjából. Bányá- szati I/apok 1957. 9. Körössy L. (1963): .Magyarország medenceterületeinek összehasonlító földtani szerkezete. Földt. Közi. 93. 2. Kretzoi M. (1955): Adatok a magyar medence negyedkori tektonikájához. Hidr. Közi. 35. o Kretzoi M. (1956): A Villányi-hegj’ség alsó pleisztocén gerinces faunái. Geol. Hung. Ser. Pál. p. 27. * Kretzoi M. (1969): A magyarországi quarter és pliocén szárazföldi biosztratigráfiájának vázlata. Földr. Közi. Űj- folyain 17. 3. Kriván P. (1953): A pleisztocén földtörténeti ritmusai. Az új szintézis. Alföldi Kongr. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. Kriván P. — Nagy L.-né (1963): Harmadidőszaki és negyedkori spóra-pollen bemosást tartalmazó palynológiai spekt- rumok felbontása a lehordási terület megismerése és rétegtani felhasználása érdekében. Földt. Közi. 93. 2. Lengyel E. (1930): Alföldi homokfajták ásványos összetétele. Földt. Közi. 60. köt. .Marková, M. (1967): Litologia neogénnych sedimentov juznevo. Slovensko Sbomik Geologickych Vied Západné Karpaty rád 2K— 2V. 8. Mezősi I.— Donáth É. (1951): A Maros és a Tisza lebegtetett hordalékának ásványtani és vegyi vizsgálata. Act« Univers. Szegediensis P. Min. Petr. V. Miháltz I. (1953): A Duna— Tisza köze déli részének földtani felvétele. MÁFI Évi Jel. 1950. Miháltz I. (1953): Az Alföld negyedkori üledékeinek tagolása. Alföldi Kongr. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. .Miklós M. (1955): A mezökeresztesi M-3 sekélyfúrás üledékkőzettani és mikromineralógiai vizsgálata. Földt. Közi. 85. 4. Moln.ár B. (1961): A Duna— Tisza közi eolikus rétegek felszíni és felszín alatti kiterjedése. Földt. Közi. 91. 3. .Molnár B. (1963): A délalföldi pliocén és pleisztocén üledékek tagolódása nehézásvány összetétel .alapján. Földt. Közi. 93. 1. Moln.ár B. (1964): Magyarorsz.ági folyók hoinoküledékeinek nehézá.svány összetétel vizsgálata. Hidr. Közi. 44. 8. .Molnár B. (1965): Adatok a Duna— Tisza köze fiatal harmadidőszaki és negj'edkori rétegeinek tagolásához és szárma- zá.sához nehézásvány összetétel alapján. Földt. Közi. 95. 2. Molnár B. (1965): ösvízrajzi vizsgálatok a Dél-Tiszántúlon. Hidr. Közi. 45. 9. Molnár B. (1966): Lehordá.si területek és irányok változásai a Dél-Tiszántúlon a pliocénben és a pleisztocénben. Hidr. Közi. 46. 3. Molnár B. (1969): Szemnagyság és nehézásvány összetétel közti összefüggés. Földt. Kutatás 15. 2. .Molnár B. (1971): A mikromineralógiai vizsgálatok alkalmazása a földtani kutatiísban. Az üledékes petrológia líjabb eredményei. 1971. évi szegedi tanfolyfun előadásai kiadv. Noszky J. (1940): A Cserhát-hegység földtani viszonyai. Magj'ar Tájak Földtani Leírása PÁKOZDY V. — ÜNGÁR T.— VÁRADI F. (1949): A Maros homokjának ásvány-kőzettani vizsgálata. Hidr. Közi. 29. 3—4. Pbstiiy L. (1955): A sajóhídvégi SA 12/A sekélyfúrás üledékközettani és mikromineralógiai viz.sgálata. Földi. Közi. 85. 4. PÉCSI M. (1959): A magyarországi Dunavölgy kialakulása és felszínalkata. Akad. Kiadó Rónai A. (1963): Az Álföld negyedkori rétegeinek vízföldtani vizsgálata. Hidr. Közi. 43. 5. HÓNAI A. (1965): Negyedkori rétegek térképezése. Földt. Közi. 95. 2. Hónai a. (1968): A Síkvidéki kutató esztály 1966. évi munkálatai. MÁFI Évi Jel. 1966. Rónai A. (1969): A medencebeli pleisztocén sztratigráfia hazai eredményei. Földr. Közi. Oj folyam 17. 3. SoilEFEER V. (1963): Adatok a Vardaridák és Bánáti-Árok felszín alatti vonulatainak követéséhez a Kíírpát-medencé ben. Földt. Közi. 93. 3. SOHMIDT, lí. H. (1963): Vízföldtani, ösvízrajzi és hegységszerkezeti összefüggések. Hidr. Közi. 44. 6. Somogyi S. (1961): Hazánk folyóvizhálózatának fejlődéstörténeti vázlata. Földr. Közi. Uj folyam 9., I. Sümeoiiy ,r. (1944): A Tiszántúl. Magyar Tájak Földtani Leírása SOmeoiiy .1. (1953); A Duna— Tisza közének földtani vázlata. MÁFI Évi Jel. 1950. SttMEOHY .1. (1953): Medencéink jillocén és pleisztocén rétegtani kérdései. MÁFI Évi Jel. 1951. .SOmkguy .1. (1955): A magyarországi iileiszlocén összefoglaló ismertetése. MÁFI Évi Jel. 1953. (l e d e o n n é, H 'r^zlct a marsi fúrás ciklusos felsúpaniiOnlal Ossr.leU'iiek 201 — 370 ni kOzOttI S7.akaszúrf>l. J r 1 iii u k y a r u z u t: I. ÜlcdékkilrJIÚd^ 1. Af^uu (< 0,000 min 0), 2. Finom kO- ECtUezt (0,005 - 0,02 mm 0), 3. Diirvo kOzrtUsr.t (0,02-0,06 mm 0), 4. ARyaakú, 5. Aleiirollt, ü. Finom homok (0,06-0,1 mm 0). 7. Aprúsrcmú homok (0.1-U.2 mm 0). 8. K0z(-psz«mú homok (0.2— 0,5 mm 0), 0. LiimK, 10. Homokkő, 56—77 az oszlop jolih oldalúnál a szemrscOxszolútelre rtlszletcsrn elemzett mlntdk szünm. II. Az úlcdúk színe <■» elváltontsa I. Sirga, 2. SzarkCHHárgA, 3. SárffiUszúrke. 4. VILlKusszilrke, 5. Zölcle&szOrke, 0. KOzépszQrke, 7. 86tátszQrkc, 8. Fekete, 0. MúszkiválAs, 10. Múszkoiikiúclú, 11. I.liiiuDitfiilt, 12. Llnionltkonknlclú, 13. Növénymamiivány. 111. MiniLTK- UxoXr — DAviP-rdc szcmrsealaktipuaok: 1. files, szllánkos, 2 Kissf- koptatott, 3. Koptatott; IV. AsváiiyŐMzetőtel 1. AuRlt, 2 Baznítos amnbol, 3. KOzönsúKes umflbol, 4. Moirnetlt, 5. Minonlt. 0. Itiotit, 7. Kluril. 8. Gránát, 0. Rgyáb ásvány Osszcsien, 10. Mállóit ásvány. 11. Lehordáal terület-változás. V. KarbomilLartalorn; VI. Ksyáb’ lii. Kiemelkedő, vagy nyuKalmi szakii'z. Ib. Süllyedő szakasz, 2. Sekálytavi filedókképzől>ea. 1. Sharp, splilteiy, 2. Sllghtiy rounded, 3. líounded; IV. Mlneraloglrul rompositlon: 1. Aiigitc, 2. Dnsoltle hornblcnde, 8. Cunmioa hnrnhlen- de. 4. Mngnettte, 5. LiiDooite, 0. Blotlle, 7. Clilorlte, 8. Onmet, 9. Other miuenü cornblned, 10. Weathrrrd intneral. 11. Clianges In source arca; V. Curbonule roDtent; VI. Uthers la. Ptiose of iiplift or teetonic stUlneas, Ib. Phase of subsidenoe, 2. Shallow-water, Incustrlal aedlroentatlon. 3. Near-shore sedimeiitjition. I. Tmnsgíession-bound trend. 5 Degreasionbound trend. A — B aedlinenlarj i yele> IV. VI. I. V CaCOj 0 10 20 30 40 1 2 3 4 5 6 í'ifl. 3. I'url úf th« lithologlcal lóg of tlio borcholc or Makö cipotlog a cycUaü Plelslocene fluvlalile Kquenre In Ilié 0,0 lo i’iU ro Inton-al. L e g e n cl. I. Litliology 1. Cluy, 2. Meactow clay, 3- FIne sill, t. Coane elit, 5. Lőne. 6. Klne soDd, 7. Small gralned sand, 8. Médium grnincd »ond, 0. ( oane sand, 10. Sedlnient wllh two innxlma, 1—33 Numbere of Ibe eunipln nnalyzed fór RRinulotnetric coinpoiition on theright eicle of the lóg; II. Colonr of the aedlment ond Its clutngc. 1. Yellow, 2. Oreylsh-yollow. 8. WhiUih-grey. 4. Orey, b. Dark grey, Ö, Ureen, 7. Ilrown, 8. Humus rcmtent, U. Cnicareou* preclpltate, 10. Corbonate eoncretion, 11. Llmonllo molllp, 12. Slollueo témáin; 111. Oaillbfx * ^am ahape lypee l. Sharp, aplIKcry, 2. Rounded. briglii, 3. Rounrtrtl, dűli; IV. Mlneralnglral compoiltlon 1- Hypemlhene. 2. Augite, 3. BaMiltlo homhlcnde. 4. Magnetlte. 5. rrdo- rlte, 0. Conimun liurnbirnde, 7. (•amet, 8. LImuiilte. 0. ütlier nilnerulí romblned. 10. Wenfhered minrral, 41 - 10 The nnl »el of number groups rrprrsenU CaILLSUX Index, of tbe frldepar, Ihe eeicoiid I* Ibe rnlio of wenlherecl tnlnrrals aeconipored to all mlneraU coiiibined. — Changc ot the íoiiree arca, V. Corbonate conleiit; VI. Inlenally of erűitől movement 1. Ers of henvy tubtldence and srcuntulatloii, timo fór dcposltlon of médium gmlned sundi. 2. Km of more rapid eubtldcnec nm! aecumulatinn. time lor di'f^iltlon ol inuűl gralned umdi, 3. Éra of olower •nbeidenee and aecumiilatlon. tlme fór dcposUion of flne umdi, 4. I.ow rnte of lubildem e and aecimmlatlon. Ilino fór d*‘i>08lMon of fine nni eoaree sllte, 5. Rclftllve leeionie etabllity and a perlőd of aceiimulalioa of clAyi, 0. Brcak In flnvlatlle ledlmenlatlon and. lluio tor dopoiltlon of loeni. Ioe*«io »eil|nienl« ntid redepoiltcd two-inoxlnm »c-diiiien(», I., It.. III. Number* of aedimentory ryele* on the riglif ilde of the lóg Molnár: .-1; Alföld hiinndilidőnznk-i'rfii i's neijiirdkori frltültőili'si . . . 2Í)7 eredményeként me^állíi|)ítlmtó, liofty a 4öH m-es felsöpannoniai szelvényben négy süliyeilő (a) és négy emelkedő (vagy kéregnyugalmi) időszakot (1>) lehet kimutatni, amelyek páronként egy-egy üledékciklust alkotnak (A— D) (2. ábra, 1. táblázat (Moi.nák li. HHiSb). A nuu'xi íel84*>|>iinnimíai sxolvémy tiledckriklusaiimk va.'ruliimt jelző Ul, gálati eredményei is bizonyítanak — a folyóvízi üledékképződés szünetel é helyette lösz fejlődik ki a területen. jászladányi fúrásszelvény szim, metrikus ciklusai átlagosan 43 m vastagsá, gúak. A 430 m pleisztocén üledéksoron belül a rétegsor közepén levő ciklu.so vastagabbak, míg a szelvénv elején és végén levők vékonvabbak (Rón.\i A 1968, 1969b). 0 20 40 60 80 lOOV. mm 0 0,000 - 0,002 4. ábra. Jellemző üledőkciklus (6.) a jászladányi fúrás pleisztocén folyóvízi összletéből RÓNAI A. (1969b) szerint Fiy. 4. Typical sedimentary cycle (6) from the Pleistocene fluviatile sequ- ence of the borehole of Jászladány ac- cording to A. Rónai (1969b) M o l n ár: • l: Alföld harmndidŐKznk-véiji c-s itegi/rdkuri feltöltődv.si . . . 301 Aszimmetrikus ciklus Szimmetrikus ciklus -Jászladányban a VIL (a felülről lefelé számított negyedik) ciklusban 122 m- ben következik be a dél-alföldihez ha- sonló jelentős lehordási terület-, tehát ösvízrajzi változás (Molnár B. — Fe- ketkÁ. 1972). Kérdés a továbbiakban az, hogy mi- kor jön létre a szimmetrikus és mikor az aszimmetrikus ciklus. A medence egész területéta pleiszto- cénben sem egyformán éri a süllyedés, hanem részmedencék (üledékgyűjtők) jönnek létre, mint amilyen j)l. ti Jász- sági-medence (RÓN.vi A. 19ü9a, 1969b), vagy egyes területek környezetükhöz viszonyítva éppen magasabban marad- nak, mint ])1. a Hajdúság kiemelt táb- lája. A kéregmozgás hatásának ezt a külötibségét — amely az intenzitás fo- kában és a szakaszosság ütemében mu- tatkozik meg — tükrözik a szimmetri- kus, illetve aszimmetrikus ciklusok ki- fejlődési különbségei. •A dél-alföldi aszimmetrikus cikluso- kat a kéregmozgás szakaszosságának határozottabb jellege, tehát az időben relatíve gyors süllyedés és a lassúbb fel- töltődés okozta. A jászsági szimmetrikus ciklusokat pedig — amelyeket Róna- A. is a kéregmozgás szakaszosságára vezetett vissza — a relatíve kiegyensú- lyozottabb süllyedés és a vele majdnem lépést tartó feltöltődés eredményezi' A két terület közötti süllyedés és feltöltődés különbség elvi görbéjét az .5. ábra mutatja. 5. ábra. A dól-ulfökli as/.iminetriku.s (u) és a jászsÚK- sziinmetrikus (b) ciklusok kércKmozRasi és feltöltödés- mechaixizmusa közötti különbséft elvi vázlata Fig. ö. Sketch sliowiuK the difference in crustal nio' veraent and accumuiation mechanisin between the a! syinmctric cycie of the Southern ílreat Hunearian I’lain (a) ami the syiumetric one of the JászsiÍK (b) Az alföldi negyedkori összlet területi eloszlásának törvényszerűségei Eddig közetprofilokban vizsgáltuk meg az alföldi fiatal harmadidőszaki és negyedkori képződmények kifejlődését. Elég adatunk van azonban már ahhoz is, hogy az alföldi negyedkori folyóvízi képződmények területi eloszlásának törvényszerűségeit is tanulmányozhassuk. ScroiiDT E. R.— Láng G.— Németh L. (1962) ártézikút és egyéb fúrások adatai alapján térképen rajzolta ki az alföldi negyedkori kavicsos homokréte- gek elterjedését (6. ábra). Térképükön jól látszik, hogy ezek a képződmények a peremek felől benyúlnak a medence belseje felé, majd gyorsan ki is ékelődnek. Karácsonyi S. (1970) a felszínközeli kavicsos homok kiterjedését tanulmá- nyozva hasonló elrendeződésben, csak kisebb kiterjedésben rajzolta ki a kavi- csos homokrétegek elterjedését. Tehát a medence pereme felől, annak belseje felé ő is gyors kiékelődést tapasztalt. Urbancsek J. (1960) a jó vízadók, tehát a durvább szemcseö.sszetételű ré- tegsorok elhelyezkedésének meghatározására az ártézi kutak fajlagos vízho- ” Földtani Közlöny 6. ábra. Az Alföld fontosabb kavicsos-homok hordalékkúpjainak elterjedése Schmidt E. B.— LAnű G.— Németh L. (1002) szerint és a 8. ábra szelvényeinek helye. Jelmagyarázat: 1. Kavicsos homok hordalékkúpok elterjedése, 2. l'aleozóos képződmények, 3. Mezozóos képződmények, 4. Vulkáni képződmények, I., II. a 8. ábra szelvényeinek helye A’íff. 6. Distribution of the Great Uungarian Plain’s gravelly-sandy alluvial fans according to E. II. Schmidt— G. Láng < — L. Németh (1962) and locations of the profiles from i’ig. 8. L e g e n d: 1. Distribution of gravelly-sandy alluvial • fans, 2. Paleozoic rocks, 3. Mesozoic rocks, 4. Volcanic rocks, I., li. Locations of the profiles frora í'ig. 8 reze 19. ál ■Íz nlioti tesliei zainának változását használja fel (íájlagos vízhozamnak az 1 m leszívásra eső vízhozamot értjük 1/perc/m-ben megadva). A jó fajlagos vízhozamú területe- ket azonosítja az egykori folyó-völgyekkel és medrekkel (7. ábra). Urbancsek J. térképeiről e szerint az is leolvasliató, hogy a medence peremektől annak belseje felé fokozatos az üledékfinomodás. Urbancsek J. (1062) Alföldet átszelő földtani szelvényeket is szerkesztett (8. ábra). Szelvényeiben a medence belseje felé kiékelődő durvább üledéksorok függőleges irányban finomabb rétegsorokkal váltakoznak. A részmedencékéi belül, a durvább üledéksorok lencséi a lerakódás idején közel vízszintes hely zetűek voltak, süllvt'déskor azonban a bázis felé domború alakot vettek fel | Wda' V (illiidéf •tüv M o I n li r : .1; Alföld hfiniiudidőnzftk-rét/i c.s itcí/i/rdk-ori jeltöltődcfifíi . . . :io:} r . ábru. Az alföldi ártézi kutak fajluKos vízhozama az őü— 100 in közötti inélysi^Kekhen UrbaSCSKK J. (1900) szerint J e I m a R y a r il z a t : 1. 0—20 1/p/m, 2. 20—40 1/p/m, 3. 40—60 1/p/m, 4. 60—80 1/p/m, 5. HO < 1/p/m Fiy. 7. Specific yields of the Oreat Hunearian Plain’s artesian Wells at depths between 50 and 100 m aceording to J. l'RBASCSEK (1960). L e g e n d: 1. 0 to 20 liters per mimite per meter, 2. 20 to 40 liters per minute per meter, 3. 40 to 60 liters per minute per meter, 4. 60 to 80 liters per minute per meter, 5. More than 80 liters per minute per meter Ai,len, J. R. L. (19(55, 1968) a lehetséges alluviális fáeies megjelenési for- mákat alajtesetekre osztotta. Az alföldi negyedkori üledékkifejlődés a fentiek- ben ismertetett jellemzők alajiján az általa hegylábi környezet alluviális le- gyező formájú hordalékkú])jának nevezett formájához hasonlít a legjobban (9. ábra). Az elmondottakon kívül jellemzi ezt a fácies-formát még az is, liogy a le- rakott üledéksor összeér a lehordási területtel. Az összenőtt alluviális legyezők keskeny sávban jelentkeznek, amelyet a 6. ábra nálunk is jól mutat. A nyelv- alakú legyezők durva rosszul osztályozott nem nagy távolságból szállított hordalékot tartalmaznak. Minél távolabbra benyúlik egy nyelvalakú durvább üledéksor a medencébe, tehát minél távolabb jut az üledék a lehordási terü- lettől annál megnyúltabb formájú és csipkézettebb végű. A durvább réteg- sorok alakja attól függően, hogy kialakulásukban az areális folyás, vagy az áramlásos folyás vett részt, lemezes, vagy lencse alakú. Mint látható volt az p.lföldi negyedkori képződményeknél az utóbbi érvényesült és alakult ki. A korlátozott irányítottságot tükrözi a szállítás során egymásra rakódott le- gyezőalakú rétegsorok geometriája és a legyezőalak csekély kanyarulata. Ezek a jellegek nagyrészt jól illenek az alföldi negyedkori üledékösszlet ki- fejlődésére is, amelyből az is következik, hogy az Alföldön a negyedkorban elég gyors lehordással, illetve feltöltéssel számolhatunk. 6* 304 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 1. Jüzet ENy dk 2 3 ^ S. (J'bra. lí-Ny— I)K-i inlnyu szelvények az Alföldről Uiíbancsek J. (1962) szerint. J e I in a ff y a r é z a t : 1. KÖzép- szemu liomok, 2. Közép- és apröszernŰ liornok, 3. Finoinszernű homok és közetlisztes homok, 4. Agj’aff, közetlisztes íigyaff, 5. Pliocén — pleisztocén hátér, G. feltételezett törés i Hs trendinff profiles frorn the Great Uunffarian Piain according to J. Urbancsek (1962). L e ff e n d: 1. Medimii grained sand, 2. Médium to sinall graincd sands, 3. Fine sand and silty sand, 4. Clay, silty cíay, 5. Plioce* ne — Pleisloceneboundary, 6. Hypothetical fracture 305 Mól II ti r : .-le Atfülil htinntuliilönztik-vi't/i rn neiiijedkori Jeltöltődéni . . . 9. ábra. A heKyhíbi környezet iilluviálLs legyező formijú hordalőkkiipjiinak elméleti szerkezete és geometriai jellemzői Allkn', J. K. L. (1903) szerint Fig. II. Theoretical struetiire and geometrical rliaracteristies of the alluvial fan of the peidmont environment accord- ing to J. U. I/. Allén* (1903) 10. ábra. Ártérképződési ciklusok a Szeged környéki pleisztocén-végi és holocén képződményekben Miháltz I. (1953) szelvénye alapján. Jelmagyarázat: 1. Középszemú homok, 2. Aprószemű homok, 3. Finomszemű homok, 4. Kőzetlisztes finom homok, 5. Finom homokos kőzetliszt, 6. Ag>*agos közetliszt, 7. Agj-ag, 8. Réti agyag, 9. Tózeges rétegek. 10. Tőzeg, 11. Homokos lösz, 12. Lösz, 13. Közetlisztes lösz, 14. Mesterséges feltöltés, 15. Ártérképződési jiklusok alsó határa, egyben eróziós felületek a pleisztocén rétegsorban, 16. Holocén ártérképződési ciklus alsó határa és eróziós felület, 17. a— d ártérképződési ciklusok Fig. 10. Cycles of flood-olain selimentition in latest Pleistocene to Holocene formations near Szeged accordiH8 to I. Miháltz’s profile (1955). Legend: 1. Médium grained sand. 2. Small grained sand, 3. Fine sand, 4. Silty flne sand, 5. Fine sandy silt, 6. Clayey silt, 7. Clay, 8. Meadow clay, 9. Peaty layers, 10. Peat, 11. Sandy loess, 12. Loess. 13. Silty loess, 14. Artificial fUling, 15. Lower boundary of floow-plain sedimentary cycles, representing, at the same time, erosional surfaces with the Pleistocene sequence, 16. Lower boundary of the Holocene flood-plain sedimentary cyele and erosional surface, 17. a — d. flood-plain sedimentary cycles 306 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3— 4. füzet Az alföldi negyedkori ártérkép ződési formák 1 Az alföldi negyedkori üledékekben az eddigi méretektől eltérő, kifejlődésében ■ különböző, és nem kéregmozgásra, hanem a síksági folyók feltöltési mechaniz- musára, a folyómeder oldalozó eltolódására, illetve meanderezésére vissza- vezethető, alulról felfelé finomodó kisebb ciklusok is megjelennek (Miháltz I. 1955, PÉCSI M. 1970, Molnár B. 1972a— b) (10. ábra). Az alföldi nagyobb ciklusokon belüli 10 — 20 m-es kisebb ciklusok nagyobb területen át nem korrelálhatok. Az ártér adta kisebb méretek, valamint a fel- töltés alakította helyi viszonyok lényegesen jobban befolyásolják vízszintes irányú kitei’jedését. A nagyobb ciklusokon belüli, de a nagyobb ciklus mindenkori szakaszára eső átlagszemcseméretnek megfelelő kisebb ciklusok, a nagyobb ciklus dur- vább szakaszán belül durvább, finomabb szakaszán belül finomabb szemcse- összetételűek . Botvinkina, L. N. (1962) szerint ez a ciklusfajta mindig eróziós felszínre települ és ártéri üledékkel fejeződik be. Nagyságát Pécsi M. (1970) szerint a legnagyobb árvizek vízoszlop magassága adja meg. Az alföldi ártérképződési ciklusok jellege, kialakulása és felépítése hasonló a K.\d.á.r L. (1954, 1960), Ruchin, L. B. (1958), Botvinkina, L. N. (1962), Allén, J. R. L. (1964, 1965a), ÜUFF, D. P. McL. — Hallam, A. — Walton, E. K. (1967) és még sokan mások , által is kimutatott és a folyóvízi feltöltési mechanizmusból levezetett ciklu.so- kéhoz. Az eróziós-terület és a feltöltődő terület (Alföld) fej lődéstörténeti összefüggése .\z Alföld esetében is az eróziós és feltöltődési terület közötti nagyolib szint - különbség esetén az eróziós területen nagyobb esésű, tehát nagyobb munka- ké{)ességű folyók erodálnak. Ennek megfelelően a feltöltődő medencében — ahová a letarolt hordalék került — durvább üledék rakódott le, mégpedig a peremterületektől a medence belseje felé finomodva (11. ál)ra. A, 1). A letáro- lással és különösen a feltöltéssel a két terület közötti szintkülönbség csökkent, tehát az eróziós területen a folyók munkavégzőképessége is csökkejit. A szállí- tott és lerakott üledék pedig egyre finomabb volt (11. ábra A, 2). Az eróziós terület és feltöltődő terület további szintkülönbségének csökke- nése esetén a kisebb munkaképességű folyók már csak finom hordalékot szállí- tottak és raktak le az Alföldre (11. ábra A, 3). .A letarolási területen ez a folyamat le])usztulást, a feltöltődő Alföldön j)e- dig felhahnozódási ciklust hozott létre (11. ábra A, I). A feltöltődő medencé- l)en egy ciklusban, tehát egy szelvényben az üledéksor alulról felfelé finomodik .A peremekhez közelebb ugyanazon ciklusban durvább, attól távolodva a me-l dence belsejében pedig finomabb üledékek váltogatják egymá.st. Amikor az eróziós terület nyugaloml)an maradt, esetleg kissé emelkedett f a medence területe azonban erősen süllyedt, mint ahogy az .Alföld esetében ezt az adatok bizonyítják, az eróziós tcrületeti a folyók újra l)cvágódtak, durvábl hordalékot szállítottak és raktak le az alföldi medencébe (11. ál)ra B II). .A feh halmozódási ciklus ily módon megismétlődtitt . Pál Molnár: ,-lc Alföld tnirnnid időszak- rt'íji r.s nef/yrdkori Jellöltődési . . . 307 a) Eróziós terület ÍI. ábra. Az eróziós terület és feltóltódö terület (Alföld) fejlődéstörténeti összefÜRKései Fiy. II. Evolutional relationships between erosional area and accunuilation area (fíreat HunRarian Piain) A medencében kialakuló ciklusok a |)ereintefiileten nem jelentenek egyben teljes DAVis-féle ciklusos morfológiai fejlődésmenetet (Davis, W. .M. 1912). A pleisztocénben az Alföld peremén ui. nem ismeretesek ilyen többszörösen ismétlődő tönkösödött felszínek. Ebből is következik, hogy a felhalmozódási ciklusok kialakításában elsősorban a medence .szakaszos süllyedése és az ezáltal meghatározott feltöltés játszotta a fő szerepet. A pollen és a J/o//usc«-fauna vizsgálati eredmények alaj)ján a ciklusok ki- alakulása ui. a negyedkori klímaváltozásokkal sem hozhatók kapcsolatba (Miháltzné-FARAGÓ M. 1960, Miháltz I. — Miháltzné-FARAOÓ M. 1961, Bartha F. 1962, Kretzoi M.— Krolopp E. 1972). Ugyan ez a következtetés vonható le a ciklusokkal kapcsolatba nem hozható kvarc/földpát arány vál- tozásokból is (Molnár B. 1967, 1968a, 1969). Mint minden eddigi magyarázat vagy kísérlet — a peremterület és a me- dence fejlődéstörténeti összefüggéseinek tisztázására — ez is túlegyszerűsíti a folyamatot és nem tudja rajzban sem megfelelően kifejezni annak minden egyes mozzanatát. A 11. ábrán pl. a jieremterület és a medence határa a le- tárolás során látszólag változatlan. Ilyen a termé-szetben soha nem fordul elő, mert a letárolás során a folyók a peremterület rovására hátravágódnak, így lényegesen eltolódik az inflexiós vonal. A 11. ábra azonban egyszerűsítve is értelmezi a medencebelső feltöltődésének azt a mechanizmusát, amely létre- hozza a felhalmozódási ciklusokat. 308 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet Az alföldi felhalmozódási ciklusok felismerésének gyakorlati jelentősége A bevezetőben célkitűzésként adtuk meg azt is, hogy a kutatás anyagából lett megállapítások a gyakorlati — főleg vízföldtani kutatások — sikereit kívánják szolgálni. Az alföldi harmadidőszak- végi és negyedkori üledékkifejlődés törvényszerű- ségeinek ismerete megkönnyíti, hogy azokban céltudatos kutatással könnyeb- ben elérjük a jó vízadókat. Az alföldi folyóvízi üledék a medence peremektől, mint láttuk a medence belseje felé finomodik, e sajátság részleteiben azonban a durvább és a finomabb üledéksorok függőleges irányú változásán keresztül valósul meg. Az alföldi harmadidőszak-végi és negyedkori képződmények több szuper- ponált ciklusból épülnek fel, amelyek egyedi sajátságaik ellenére is nagyobb távolságban korrelálhatók. A cikluselemek kőzettani sajátsága, hogy azokban a jó vízvezető rétegsorok és a kevésbé jók törvényszerűen, és meghatározott vastagságban, arányban váltogatják egymást. A Dél-Alföldön pl. a negyedkori 150—180 m vastagságú ciklusoknak mindig az alsó harmadában kereshetjük a jó vízadókat. Egy -egy jó vízadó a peremek- től a medence belseje felé finomodik. Ezek a regionálisan kifejlődött jó víz- vezető összletek segíthetik elő a medencebeli vízutánpótlódást is. A fúrás előrehaladásakor a feltöltődés ciklusosságát ismerve, tehát mindig a törvényszerűen következő, és később esetleg már előre is jelezhető jó víz- adókat lehet keresni. A vízkutató fúrást nem célszerű befejezni az esetleg közbeeső ártérképző- dési ciklusok korlátozott kiterjedésű durvább üledéksoraiban. A gyakorlati vízföldtani szakemberek munkájuk során eredményeinket már eddig is hasznosították. Nekik van lehetőségük arra is, hogy bőséges közvetett információkkal szerzett alföldi földtani adataikat (elektromos lyukszelvények) — a feltöltődés törvényszerűségeinek magfiiráson alapuló megismerése után — a gyakorlati feladataik megoldásánál a továbbiakban még helyesebben érté- keljék. Irodalom — References Allén, J. R. L. (1904): Studiea in fluviatile sedimentation: six cyclothems from tlie Lower Old Red Sandstone, .\iikIo- j Welsli Hasin. .SedimentolORy, 3. ])p. 103 — 198. Allén, .). R. L. (190.'>a): Kinimí-upwards cycle.s in alluvinl succe.ssion. Geol. J., (2) pp. 229—246. Allén, J. R. L. (1905b): A rewiew of the oriRin and charaoteristies of reoent alluvial sediments. SedimentoloRy, 1 Spcdal Issue, 5. 2. pp. 1 — 191, 103 — 104. Allén, J. R. L. (1968): Current riplcs. Amsterdam (North- Holland) l’iiblisliinR Company, pp. 1—414. Hartha F. (1959) A H'ilatün környíki fclsfl-pannóniai korú kípzödmönyek l'inomrétCRtani vl7.aR.41aWnak fOldtaniI eredm()nyei. FOldt. Közi. 89. 1. pp. 23 — 30. f Hartiia F. (1902): A makói és a Ryulai vízkutató fúnísok pubatestűinck vizsRiüata. MaRy. All. Földt. Int. l5vl Jel.j 1959 évről, pp. 271-294. Hartha F. (1971): A maRyarorsziÍRi pannonkori képződmények kutatiísai. Akadémiai Kiadé), Hudapeat Hotvinkina, l. N. (1902): Szloisztoszty oszádoosnih pórod. Moszkva Davis, W. M. (1912): Die erklilrende BesehrcibuiiR dér Landformen. LeipziR, Herlin Dokk, F. Mcl. 1). — ÍIallam, A. — Walton, K. K. (1907): Cyclic sedimentation. KlsevierPublishinR Company, Amster-j dam, London, New York, Developments in SedimentoloRy 10. pp. 1—251. KrdISlyi M. (1960) A llajdúsáR vízföldtana. llidrolÓRiai Közlöny 40. 2. pp. 90 — 105. IIalavAts Gy. (1888): A szentesi ilrtézi kúl. A MaRy. All. Földt. Int. Évk. 8. p. 157. IIalavAts Gy. (1889); A hódmczővásíírhelyl két Artézi kút. MaRy. All. Földt. Int. Évk. 8. p. 203. IIalavAts Gy. (1891) A szeRcdi két Artézi kút. MaRy. All. Földt. Int. Évk. 9. p. 77. IIalavAts Gy. (1892); A hereeRlialmi Artézi kút. Földt. Közi. 22. I. f. IIalavAts Gy. (1894): Az Alföid Artézi kútjii. MaRy. mérnök és építők eRyletének közlönye 28. Földvári A. (I97üa): Oledékelklusok és oszcilloRrain. MTA X. Oszt. Közi. 3. pp. 233—237. M ol ndr: Az Alföld liannad időszak -ve;/ i rs nc FöLDViRI, (1970b): Applicutinn of the „osdilogruiii ami sciliinentary cyele iiieUiod” in inirrostratiKraphy. Acla Oeol. llung. T. 14. pp. 337—342. Karácsonyi S. (1970): Irányelvek kavicsinezök ápItöanyaKÍpari kutatásához. Földtani KuUtás 13. 3—4., pp. 22 — 32. KAdAr L. (1954): Króziós folyamatok dialektikája. Földr. Közlemények ÜJ folyam II. 78. 2. pp. 107—120. KAd.Ar L. 0900): Hordalék mozgás és folyószakaszjelleg. Földrajzi Értesítő 9. 1—4. pp. 310 — 329. KöröSSY Ij. (1902): A Nagy Magyar Alföld mélyföldtani és kóolajföldtani viszonyai. Kandidátusi alföld negj-edkori üledék-komplexumának genetikája. Kandidátusi disszertáció. Szeged. (Kézirat) MolnAr B. — Fkkkte a. 0973): A Jászsági-medence fejlődéstörténete a jászladányi fúrás mikromineralógiai viz-sgálata alapján. Szeged (Kézirat) PÉCSI M. (1970): A légköri és kozmikus hatás oka a felszíndomborzat alakulá.sában. MTA Föld- és Bányászati Tud. Oszt. Közi. 3. 1 — 3. pp. 181 — 194. Rónai a. (1904): A sikvidék földtani kutatiisiinak jelentősége. .Mag>’. All. Földt. Int. Évi Jel. 1901 évről. 2. pp. 5 — 17. Rónai A. (1908): A síkvidéki kutató osztály 1900 évi munkálatai. .Mag>'. Áll. Földt. Int. Élvi Jel. 1900 évről, pp. 241 — 250. Rónai A. (1909a): A medencebeli pleisztocén sztratigráfia hazai eredményei. Földr. Közi. Cj folyam 17. 1. pp. 218— 229. Rónai. A. (1969b): Eine vollstendige Folge quarter Sedimente in Ungarn. Eiszeitalter und Oegenwart 20. pp. 5 — 34. RÓN.AI A. (1969c): Az Alföld földtani atlasza 1:100 ezres szolnoki lap. Magy. Áll. Földt. Int. Kiadv. Budapest Ruchin, h. B. (1958): Orundzüge dér Lithologie. Akademie-Verlag, Berlin, pp. 1—806. SCHMIPT E. U. ed. (1962): Magyarország vízföldtani atlasza. .Magy. Áll. Földt. Int. Kiadványa SzAdeczky-K.ardoss E. 0970): A litofáciesek ciklusossága, az üiedékképződés .sebessége és az endogén-exogén folya- matok paleokiimatikus hatásai. MTA X. Oszt. Közleményei 3. 1 — 3. pp. 259—267. Urbancsek J. (1960): Az alföldi ártézi-kutak fajlagos vízhozama és abból levonható vízfiíldtani ő.sföldrajzi következ- tetések. Hidrológiai Közlöny 40. 5. i>p. 398—403. Urbancsek J. (1962); Szolnok meg>-e vízföldtana és vízellátása. A Szolnok megj-ei Tanács V’égrehajtó Biz. Kiadv. Szolnok Urbancsek J. (1965): .Az Alföld negyedkori földtani képződményeinek mélyszerkezete. Hidrológiai Közlöny 45. 3. pp. 111-124. Walter, J. (1893 — 1894): Einleitung die Geologie als historische Wissenschaft. Jena Zalínyi B. (1962): Adatok a nagyalföldi pleisztocén ostracodafauna ismeretéhez. Magy Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1959 évről pp. 397-413. Latest Tertiary arai Quaternary Seiiimentary Accumulation cycles of the Great Hungárián Piain B. Molnár As a result of crustal movements, the Upper Pannonian and Upper Pliocene (Le- vantine) sediments of the Great Hungárián Piain show a cyclicai development. The cycles differ in characteristics from area to area. It seems, however, that the Upper Pliocene cycles are of transitional character foiTning a transition between the Upper Pannonian shallow-water lacustrial and Pleistocene fluviatile deposits. In other worils, they are a kind of link between the two, indicating nevertheless the conditions of accn- muíation to have changed in the meantime. The Great Hungárián Plain’s Quaternarj^ fluviatile sediments are built up of seve- ral superimposed cycles too. The Quaternary cycles are partly symmetrical, partly asym metrical. In the Illrd cyele, i. e. during the deposition of the respective sediments, the deve- lopment of new paleohydrographic conditions. on a considerable part of the Great Hungárián Plain’s. The cyele IVth closest to the surface, is incomplete. 310 Földtani Közlöntj, 1U3. kötet, 3 — 4. füzet Despite fheir individual patteriis, the superiinposed cycles of the Great Hungárián IMain can be correlated over considerable distances. A lithologieal peeuliarit j- of the cycles is that highly pei-meable (water-bearing) layers alternate, proportionally and according to definite rules, with less pernieable ones, their thickness showing a kind ofregularity, too. VVithin the major cycles (43 to 180 m thick) due to crustal movements, somé minor alluvial, floodplain-controlled cycles can alsó be recognized, being different from the f'ormer and showing an upward decrease in grain size. Varying between 10 and 20 m in thickness, these minor cycles may be ascribed to the sidewise erosion or meandering of the rivers. Because of their smaller size controlled by the floodplain and of the accu- mulation-controlled local conditions, they cannot be traced fór greater distances later- ally. The knowledge of the system of the Great l’lain’s latest Pliocene and Quaternary litho- logical characteristics allows an easier j)rospecting fór aquifers of high yield by organi- zed research-work. yötdtani Kő:ltinu, Hull. of the ll (ietd. Sor. flffTdf l(f-i. lil I ÍJl''. A Dél-Alföld földtani fejlődéstörténete a líeogénlíen (ír. M iir.si M ilifihj (() ál>rávnl) ü s s z e f o g 1 a 1 á s: A s/.itző véleményt' szeriiii a I )él-Alf()l:i;i kfiBetflxIkAl aOaUil. A Apróhomokos flDoniliomokkó, S. Aleurolltos nnonihoniokkA. 0. Füinpi 10. MúrKS. itiiSBniár(ta, 11. Diin-rs vusIugsAtfil rsIlUni nnyagú loi rót«Rsi>r Jolmntryur linmokos durva nirurotit iii-Brkk'arországi pannon- t kori képződmények kutatásai” pp. 173 — 198. Körössy L. (1963): Magyarország medenceterületeinek összehasonlító földtani szerkezete. Földt. Közi. 93. pp. 153 — 172. Mkrklin R. L. (1959): Benyomások a magyar miocénről. Földt. Közi. 89. pp. 107—108. Szatmári P. (1971): A kvarchomokképződés feltételei és a magyarországi felsöpannon. „A magyarországi pannon- * kori képződmények kutatásai” pp. 233—252. t Széles M. (1971): A Nagyalföld medencebeli pannon képződményei. „A magyarországi pannonkori képződménj'ek kutatásai” pp. 253 — 344. Tóth K. (1971); A Vértes hegység déikeleti előterének pannon képződményei. „A mag>'arországi pannonkori kép ződmények kutatásai” pp. 345—361. f VÖLGYI L. (1965): A Nagyalföld középső részének mélyföldtani vizsgálata. Földt. Közi. 95 pp. 140—163. , b Geological history of the Southern Great Hungárián Piain during the laté Tertiary M. Mticsi ^ In t he author’s opiiiion the Neogene sequence of the Southern Great Hungárián Piáin is characterized by a continuity and conforinity of laté Tertiary sediinentation. The V’^Itli inain cycle of sedimentation started asynchronously at the different points of the area (Figt 1 and 2). During the Laté Miocéné an overall transgression took piacé, except fór a few islands and peninsulac remaining emergent. The paleogeographic interpretation of thi Sarmatian is still unsettled. The difficulty is caused by the lack of the hrackish-watei Sarmatian in areas of deep structural position, ineanvvhile thero is no evitlence of a hiatuí or erosion. To be able to solve this problem, one should interjirete the Sarmatian as » facies rather than a stage, since a facies of this kind niay be present or absent in tln different zones in dependence on local conditions. The largest extent of the water coverage was attaincd in the Early Pannonian an< the greatest water depths are supjiosed to ha ve existetl at the sanie tinié. By the ver beginning of Laté Pannonian the rate of accuinulation und tbc silting uj) got so adran ced, that beside the shallow-lake enviromnent one have to expect periodically water-co vei'ííd flood plains, swainpsand a fluviatile sediinentution too.These facies laternlly subst> t uting aiid/or chronologically following each other are traceable up t o the jiresent tiini F/Mtnni Közlöny, Hull. of the /lunyurian Ue‘>l. Sor. (1973) 103. 319 — :W!t. Líledékes kdzettcini vizsgálatok a del-alföldi iieogánl:)en Bérezi István* ós Viczián István** (21 almival, 1 táhiá/.attal) Ö í5 s y, t* f o g 1 a 1 á s: A vizsgált dvl-alföldi, szénhidrogánkulató iiiélyí'úráaok által feltárt neogén rétegsor (Algyó, Dorozsjiia, Üllés, ()ttöinös) törmelékes képződményekből épült fel: földtani koruk a középsőt őrt onait ól (vagy helvétitől) a felsőpannóniaiig terjed. \ vékonyesiszolatból meghatározott ásványos összetétel alapján mind az idősebb, mind a fiatalabb neogén kőzetek túlnyomórészt rejuvenáeiós litoarenitek. A szemese- elemzésiíken ala|>uló szöveti vizsgálatok (érettségi fok, SAHU-t*gyenletek, SAHU-féle fáeies diagram, CM), arra utalnak, liogy a neogén üledékképződésben jelentős szerepet játszot- tak a különböző, erősen áramlásos fáeic'sek. Az agyagfrakeió fő agyagásványai illit, illit-niontmorillonib kevert szerkezet, klorit és kaolinit. Az agyagásványok többsége törinelékiís eredetű. A rétegsorban felülről lefelé haladva kb. 2,5 — 11 km mélysé en iliagenetikus illit-montmorillonit kev’ert szerkezet -* illit és valószínűleg kaolinit — illit átalakulás figyelhető meg. Ezek az átalakulásuk a diagenezis Müllkr (19t)7) értelmezése szerinti ,,inély betemetődési szakasza” felső, illetv'e alsó zónája közti határnak felelnek meg. -A tlurvább frakeiók kloritja és muszko- v’itja az epimetamorf palák megfelelő ásványaihoz hasonló. A világos K-esillám b„ érté- •keit S.\ssi (1972) kelet-alpi adataival hasonlítottuk össze, ezek ala[)ján a lehordási terület kis nyomású metamorfózist szenvedett kőzetekből épült fel. A Szeged környéki szénhidrogénkutató fúrá.sok a helvéttől a pleisztocén- holocénig terjedő, többé-kevésbé teljes neogén üledékes összletet tártak fel. .Az 0K(5T Kutatási Szervezetének szíves hozzájárulásával rendelkezésünkre bocsátott magminta anyag révén lehetőségünk nyílt a pelites, pszammitos és pszefites kifejlődések váltakozásából álló, mintegy 2000 — 3500 m vastag rétegsor egyes szintjeinek, valamint két vertikális szelvénynek (Algyő, Do- rozsmai vizsgálatára. Rétegtani viszonyok A terület legidősebb neogén képződményei az algyői, dorozsmai és öttömösi szerkezet 30 — 150 m vastag ősmaradványmentes, többnyire durvatörmelékes (Algyő, Dorozsma), helyenként homokköves (Algyő-69.; Öttömös-1.) rétegei. •A durvatörmelékek három kifejlődési típusba sorolhatók: a) Vörös színű, limonitos-agyagos kötőanyagú, elsősorban metamorf kőzet- dörmelékekből álló, alárendelten karbonátos mezozóos törmelékanyagot is tartalmazó oligomikt hreccsa (Algyő-18., 81., 85.); b) szürke, kemény, rétegzetlen, kötőanyagot alig tartalmazó, túlnyomórészt metamorf kőzettörmelékből álló monomikt breccsa (Algyő- 14., Dorozsma- 1.); ’’ Kfiolaj- és Földgázbányászati Ipari Kutató Laboratórium, Budapest .Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest 7* 320 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet c) sötétszürke, kemény, rétegzetlen, kötőanyagnélküli, inonomikt dolomit- hreccsa, — konglomerátum (Algyő-26., 29.)- A homokkőkifejlődések: I a) Zöldesszürke, tömött, kemény, rétegzetlen epidotos homokkő (Algyő-69.); i b) szürke, tömött, alig rétegzett, vagy rétegzetlen kvarchomokkő (Öttö- mös-1.). A fenti ős marad vány mentes kifejlődéseket rétegtani analógiák alapján a miocén helvét emeletébe soroljuk. Mivel azonban őslénytani vizsgálatokkal I csak a tortonai emelet középső és felső szintjei mutathatók ki, feltehető, hogy i e törmelékes kifejlődések az alsótortont is magukba foglalják. í A tortonai emelet középső és felső részébe sorolható képződményeket Algyőn, Dorozsmán és Üllésen egyaránt találunk. Legelterjedtebb kőzetkifejlődés a szürke, feketésszürke, tömött, kemény, rétegzetlen, rosszul, illetve zavartan, vagy osztályozottan rétegzett, a réteg- - zett helyeken néhol 20 — 25°-os rétegdőlést mutató, másutt közel vízszintesen települt, vókonyabb-vastagabb aleurit-homokkőrétegekkel tarkított, helyen- ként tiszta homokkőbe, ill. aleuritba átmenő, majd ismét tisztábbá váló kvarc-, kvarcit-, dolomit- és metamorf kőzettörmelék kavicsokból álló oligo- mikt konglomerátum (Algyő-21., -29.; Dorozsma-1., -3.; Üllés-l., -6., -7., -8., -12.) Az üllési terület tortonjában Algyőhöz és Dorozsmához képest jelentősebb szerepet kapnak a pélites üledékek rosszul rétegzett, középkemény, finom- homokos agyagmárga, ill. tömött, kemény, rétegzetlen mészmárga formájában. A szóbanfbrgó képződmények korát őslénytani vizsgálatok bizonyítják (Bérczi I. — Bércziné Makk A., 1969). Szarmata képződmények a területen csak elszigetelten fordulnak elő. Ke- mény, tömött, rétegzeüen márga (Üllés-10.) és tömött, kemény oligomikt konglomerátum (Algyő-28.) formájában. A képződmények korát mindkét területen gazdag csökkentsósvízi ősmaradványegyüttes igazolja (Bérczi T.— Bércziné, Makk A., 1969). X pannóniai emelet legalsó szintjét Algyőn egy ÉNy— DK-i csapásirányú, ))szefites rétegösszlet képviseli, amely 2500 — 2900 m mélységben 5 — 77 m vastagságban helyezkedik el. A törmelékanyag metamorf- és kvarckavicsok- ból áll, a kötőanyag feketésszürke aleurit, agyag, fehéresszürke karbonátos aleurit, homokkő. A konglomerátum szint felett 1—40 m vastag, rétegzetlen mészmárga települ. Dorozsmán, Üllésen és Öttömösön az alsópannóniai konglo merátumszint hiányzik, csak a felette települt mészmárgaszint található meg A mészmárgaösszlet felett valamennyi szerkezeten 1500 — 2700 m vastag homokkő, aleurit és agyagmárga váltakozásából álló törmelékes sorozat tölti ki a pannóniai emeletet. A felette következő, maximálisan 400 m vastag L Dn. ivai Idpi lai líveti éig: fiat levantei — holocén - építi fel. ■pleisztocén sorozatot kavics-homok-tarkaagyag váltakozá.sí) jalg 'te fioei Bak wtőe Szerkezeti viszonyok Az egyes, kiemelt rögvonulatnak tekinthető szerkezeteket az ÉÉNv— DDK-i ill. KÉK— NyDNy-i irányú nagy szerkezeti irányokkal (Pusztamérges- öttömösi diszlokációs öv. Makói-árok) párhuzamosan futó, árokszerű mélye (lések választják el egymástól (1. ábra). Az egyes szintek hiánya, ill. meglét Sffleg Gflék '■■Tori fí erezi V i c z i á II : l'lvilékee kőzettani rizniiálatok a dél-alföldi neugéiibeii 321 l. ábra. A Szegedi-medence miocén képzödménj’einek szerkezeti térképe. Jelmagyarázat: 1. Helvét, 2. Törtön, 3. Szarmata t'új. l. Struotural map of the Miocéné formutions of the Szeged ba.sin. Legend: 1. Helvetian, 2. Tortonian, 3. Sarmatian és vastagság-viszonyai alapján feltételezhető, hogy a nagy szerkezeti irányok- kal párhuzamos törések mentén a helvét — törtön (esetleg a törtön— szarmata) és a szarmata— pannóniai határon kisebb-nagyobb szerkezeti elmozdulások következtek be, aminek következtében egyes területrészek hosszabb-rövidebb ideig szárazulattá váltak és lepusztulásnak voltak kitéve. Ezzel magyarázzuk azt a tényt, hogy egyes területrészeken bizonyos szintek hiányoznak. (A törtön az algyői szerkezet nagy részén, az alsópannóniai konglomerátum Algyőtől Ny-ra és az algyői szerkezet Ny-i szárnyán.) A szarmata rétegek szórványos, foltszerű elterjedésére két, egyformán valószínű magyarázat adható; elképzel- hető egyfelől, hogy a törtön végén a korábban elöntött területek ismét szá- razra kerültek; másfelől pedig, hogy a vékony szarmata rétegösszlet a miocén — pannóniai határon bekövetkezett mozgások eredményeképpen lepusztult. Ez a szerkezeti elrendeződés megmaradt az alsópannóniai legalján elhelyez- kedő konglomerátumszint lerakódásának idején is. A vízzel borítottság és a nagy területekre kiterjedően egységes pannóniai üledékképződés csak ezt követően vált általánossá a területen. Az á.sványos összetétel mikroszkópos vizsgálata Az egyes kőzetminták ásványos összetételét vékonycsiszolatban határoz- tuk meg, és koi’onként — területenként csoportosítva, kvarc — földpát — kőzet- törmelék diagramban ábrázolva adjuk közre (2 — 3. ábrák). A minták túl- nyomó i’észe Algyőn, Dorozsmán és Üllésen egyaránt kőzethomoknak (litoare- 322 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 1. füzet 2. ábra. A törtön törmelékes képződmények ásványos összetétele. Jelmagyarázat; 1. Arkóza, 2. „Kőzet- homokos” arkóza, 3. Földpátos kőzethomok, 4. Kózethomok (litoarenit), 5. Kvarcos arkóza (szubarkóza), 6. Kvarcos kőzethomok (szublitoarenit), 7. Kvarcit Fig. 2. Mineralogical composition of the detrital sediments of the Tortonian. L e g e n d; 1. Árkosé, 2. Lithic árkosé, 3. Feldspathic lithoarenite, 4. Lithoarenite, 5. Qiiartzose árkosé (subarkose), 6. Quartzose sublithoarenite, 7. Quartzite Kvarc 3. ábra. Az alsópannóniai konglomerátumszint ásványos összetétele. Jelmagyarázat: 1. Arkóza, 2. „Közel | homokos” arkóza, 3. Földpátos kőzethomok, 4. Közethomok (litoarenit), 5. Kvarcos arkóza (szubarkóza), 6. KvarccJ közethomok (szublitoarenit), 7. Kvarcit Fig. 3. Minaralogical composition of the Lower Pannonian conglomerate horizon. Legend: 1. Árkosé, 2. Llthl árkosé, 3. Feldspathic lithoarenite, 4. Lithoarenite, 5. Quartzose árkosé (s\ibarko.se), 6. Quartzose sublithoarenlt | 7. Qviurtzitc B é r c z i—V i c z i n n : Üledékes kőzettani vizsíjálatok a dél-alföldi neoí/énben 323 Magmás 4. ábra.' A törtön törmelékes képződmények kvarcanyaKának összetétele. Jelmagyarázat: 1. Algyö (H = helvét), 2. Doroz-sma, 3. Üllés F\g."4. Composition of the quartz matter of Tortonian detrital sedlments. L e k e n d: 1. Algyó (H = Helvetian)* 2. Dorozsrna, 3. Üllés 5. ábra. Az alsópannónlai konglonierátumszint kvarcanyagának összetétele Fit). 5. Quartz composition of the Lower Pannonian conglomerate horizon 324 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 --4. füzet nitnek) minősül. Folk, R. L. (1968) genetikai felosztását követve a rejuvenációs litoarenitek csoportjába sorolhatók. Ez a közetcsoport túlnyomórészt idős metamorf képződmények felszínre került, lepusztított kőzetanyagából tevődik össze. A ,, túlnyomórészt” határozószó jogosultságát igazolják azok a kvanti- tatív mikroszkópi vizsgálatok, amelyek során az egyes kvarctípusok (4—5. ábra) és kőzettörmelék változatok mennyiségi eloszlását határoztuk meg. A törtön képződmények kvarcanyagának túlnyomó többségét valamennyi területen a biztosan, vagy feltehetően metamorf kvarcváltozatok (préselt kvarc; finoman szemcsézett poíikristályos kvarc, illetve durván szemcsézett poli- kristályos kvarc, egy kristályos, hullámos kioltású kvarc) teszik ki, de ezek mel- lett néhány %-os mennyiségben megfigyelhetők biztosan, illetve feltehetően magmás kvarcváltozatok (egyenes, ül. kissé hullámos kioltású, buborékzárvá- nyos kvarc, illetve zárványmentes, hullámos kioltású egykristályos kvarc). A magmás kvarcanyag mennyisége ÉNY-ról DK felé — 'Olléstől Dorozsmán át Algyő irányába haladva fokozatosan csökken', ami arra látszik utalni, hogy | a törtön üledékgyűjtőbe ÉNY felől magmás törmelékanyag, vagy másodlagos, áthalmozott, eredetileg magmás lehordási területről lepusztult üledékből szár- mazó törmelék szállítódott. Az ebből az irányból történő üledékszállítás a miocén-pannon határon végbement szerkezeti mozgások következtében meg- v szűnhetett, mivel az alsópannóniai konglomerátumösszletben biztosan mag- • más eredetű kvarcanyagot már nem találunk. Ugyanakkor a kőzettörmelék anyagban csak metamorf és üledékes kőzetek | (csillámpala, gneisz -féleségek, ül. raezozóos karbonátok) darabjai találhatók, j magmás kőzetek törmeléke nem. Ez kétségtelenül — a magmás kvarcanyag i mennyiségének alárendelt voltával együtt — azt jelzi, hogy a magmás lehor- ^ dási területet vagy térbeji, vagy időben, esetleg térben is, időben is távol kell keresnünk. Az üledékes aüotigén elegyrészek mennyisége változó. A többnyire kristá- lyos, algamaradványos triász mészkő-, dolomitdarabokból, közelebbről meg nem határozható korú márgatörmelékből és paleogén homokkődarabokból álló elegyrész-csoport regionális megoszlása hasonló a magmás kvarcanyagéval: a tortonban DK felől ÉNY felé mennyisége növekszik. A pannóniai kőzetekben üledékes elegyrészek nincsenek. Szöveti vizsgálatok A szöveti sajátságok vizsgálata az egyes minták szemcseeloszlásának meg- határozásán alapul. A szemcseeloszlásból meghatározható paraméterekből Sahu diszkrimináns egyenletei, fácies-diagramja és a CM-diagramok segítsé- gével — a korábbiakban (Bérczi 1969, 1970, 1971, 1972) már ismertetett mó- don — próbáltunk következtetni a lerakódás időpontjának fáciesviszonyaira. A SAHU-féle diszkrimináns egyenletek ala])ján mind a tortonban, mind a részletesen vizsgált alsópannóniai konglomerátitmszintben a turbidit kifejlő- dések az uralkodóak. Lamináris áramlásokkal átjárt fáciesekben az üüési és dorozsmai törtön homokkövek és az algyői szerkezet DK-i részének alsópannó- niai konglomerátumában közbetelepült homokkövek rakódtak le. Hasonló következtetés vonható le a SAHU-féle fácies-diagram (6. ábra) és az egyes terü- letek különböző kőzet-])opulációira megszerkesztett, korábbi tanulmányunkban (Bkrczi 1972) ismertetett módon kiértékelt CIM-diagramok (7 — 13. ábrák) B é r c z i—V i V. z i á n: ('ictlékefi kőzeUdiii vizsíiálnUik n drl-alföldi iieoyéiiben 325 6. ábra. A Szegedi-medence neogdn törmelékes kőzeteinek SAHr-féle fácies-díagramja Fig. 6. Sahu’s facles diagram of Neogene detrital sediments from the Szeged basin 7. ábra. Az algyői miocén homokkóminták OM-diagramja Fig. 7. CM diagram of Miocéné sand samples from Algj'ö 32G Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet C ^ S. ábra. A dorozsmai miocén homokkőminták CM-diaKramja í’/a. X. OM diaKTam of Miocéné sands from Dorozsma '.t. ábra. A dorozsmai miocén alciiritok (!M-dia»framja Fiy. !). CM diagram of Miocéné siits from Dorozsma ti V r c z i V i c z i á h : ('ledck^'ü kőztdlmu i'izsijálíUok n (Irl-nljöliii neogenben :i2 ( 10. ábra. Alfö'ö. ileszki szint: a/. KNy-2. területrész koiiKlonierátmii mintáinak CM diafíraiiija Fig. tO. AlíO’rt. Deszk liorizon: CM diaKrani of coiiKlomerate sainples froni area N\V-‘d U. ábra. Aigyö, deszki szint: az ÉNy-3 területrész konglomerátum mintáinak CM-diagramja Fig. 11. Algyő. Deszk horizon: CM diagram of conglomerate samples from area NW-á 328 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet 12. ábra. Algyő, deszki szint; a deszki területrész konglomerátum mintáinak CM-diagramja Fig. 12. Algyó, Deszk horizon: CM diagram of conglomerate samples from Deszk 13. ábra. Algyd, deszki szint: a deszki terüietrész homokkő mintáinak CM-diagramja Fig. 13. Aigyö, Deszk iiorizon; CM diagram of sandstone samples from Deszk li é r c z i — V i c z i n n : Ülvdéke.x kőzettani, vizxíjálatok a dél-alfökli neoíjénhe, 329 alapján. A matematikai statisztikai és grafikus módszerekkel végzett fácies- elemzésekböl kapott eredmények helytálló voltát - mint azt korábbi tanul- mányunkban (Bkrc'zi 1972) is részleteztük — magmintákon megfigyelhető rétegzettvségi jelenségek is alátámasztják. Az agyagfrakció vizsgálata A laboratóriumi módszereket e dolgozat keretében csak röviden jellemezzük és inkább a kapott eredmények földtani értelmezésére térünk ki részletesebben. Az egyes röntgendifrakciós tulajdonságok ínérési módját részletesen ismerteti Risch.ík és VicziÁN (1974) tanulmánya. 151 mintát vizsgáltunk meg, mintánként 5 — 5 felvétel készült, egy az ere- deti kőzetről, négy a 3%-os HCl-es oldási maiadék < 2 /tin-es frakciójáról különböző kezelévssel és preparálás! módokkal (orientált, orientálatlan, heví- tett és glicerines felvétel). Az egyes ásványok néhány, genetikai szempontból lényeges .sajátságát a következőkben foglalhatjuk össze: A kaolinit 001 reflexiójának félmagasság-széle.ssége, B(OOl), 0,23 — 0,31° 2 O közé esik (Cu-sugárzás), ami rendezettebb szerkezetet jelent. A csilláni-af/i/uf/- ásványok közül az epi- és anchimetamorf származású 2M-muszkovit dominál, csak a Of 1^ lp< a V o c lagyarúzat: 1 montmoríll 2 iUit-montn] 3 iUit 4 klorít 5 kaolinit X középértók 6 azóríls H é r c z i—V i r z i á n : üledékes kőzettani vizsgálatok a dél-alföldi itcodénbcn 333 létől (15. ábra). A nagy eltérést a kaolinit -tartalom okozza: átlagban 40 — 45%, ami az utána következő legmagasabb átlag-értékeknek (üllési törtön) közel négyszerese. A magyarországi üledékes kőzetekben található agyagásványok áttekintése (VicziÁN 1972) azt mutatja, hogy ha.sonló, nagy kaolinit tartalmú, kloritmen- tes agyagásvány a.sszociációk a Jura és oligoeén között voltak gyakoriak, itt is elsősorban szárazföldi, illetve szárazföldközeli képződményekben (pl. mecseki liá.sz: kőszéntelepes összlet, kréta-paleogén terre.sztrikum). Az algyői alsópannóniai konglomerátum.szintben észlelt magas kaolinit- tartahnat három, egymást erősítő tényező eredőjének kell tekintenünk: 1. Az alsópannóniai konglomerátumszint — mint az a szemcseparaméterek regionális eloszlásának vizsgálatakor is kitűnt — az üledékanyag származási területéhez közel eső kéj)ződmény; következésképj), a pélites frakcióban is a differenciális ülej)edés miatt a kaolinit kerül túlsúlyba. .A kanllnil túlnyomó ré.szét ilyen törmelékes eredetűnek tekintjük. 2. A kaolinit egy része a durvatörmelékes idedék földpát anyagának el- agyagosodásából keletkezhetett. Ez azonban a törmelékes eredetű kaolinithez képest alárendelt mennyiséget jelent, mivel a mikroszkó])i viz.sgálatok szerint a földpátszemcséknek csak viszonylag kis hányada l)ontott. ■3. Az idedékképződéssel egyidejű törmelékes eredetű kaolinitfelhalmozódás, a korai diagenetikus szakaszban leját.szódó, földpát -eredetű kaolinitdúsulás és a későbbi diagenetikus fázisokban esedékes kaolinit degradáció között a kong- lomerátumszint szénhidrogénekkel telítődött, amelyek jelenléte megakadá- lyozta a kaolinit degradációjához szükséges fizikai-kémiai viszonyokat ki- alakító rétegvíz l)ehatolását, így végső soron konzerválta a magas kaolinit tartalmat. A c.sillám-k lórit asszociáció eredetének kérdése -A vizsgált teljes kőzet két uralkodó rétegszilikátja (Öttömös kivételével) dioktaéderes csillám (muszkovit, illit) és klorit. Ez az asszociáció anchi-epimetamorf kőzetekre jellemző és ilyen lehordási területi’e utal. Ezt alátámasztják a törmelékszemcsék mikroszkójms vizsgála- tán kívül a klorit és a csillám jó kristályos volta és ])olitij) módosulata is. Érdekes következtetéseket tett lehetővé a dioktaéderes csillámok para- méterének összehasonlítása a Keleti-Alpok metamorf csillámai távolságaival (Sassi 1972). Sassi szerint b„ értéke, amely a világos K-csillám fengit tartal- mától függ, az ásvány keletkezésekor uralkodó nyomás indikátora, és segít- ségével a Keleti-Alpokban élesen el tudta különíteni a hercini (kis nyomású) és az alpi (nagy nyomású) metamorfózist. E módszert kíséreltük meg alkalmazni ezúttal üledékes kőzetekben levő törmelékes csillámok lehordási területének nyomozására (20. ábra). Az ábrá- ból látható, hogy az általunk vizsgált csillámok !)„ értékei lényegében a musz- kovit-mezőhe esnek, bár gyakorisági görbéjük kissé a fengit felé tolódik (a ' r (' z i i c z i (i II : l'lcili'‘kr.s kőzi’ttaiii riztiijiiliiliik . 211, összefoglaló táblázat kü- lönböző lelőhelyekről) : 1,5 — 3 km Algyő, Dorozsrna (miocén, pannon): 2,5 — 3 km Ezeket a diagenetikus átalakulásokat figyelembe véve vizsgált szelvényeink Müluer (1967) beosztása szerint a diagenezis mély hetemetődési szakaszában vannak, a szelvények felső részei annak felsőbb szintjeit, a főleg illit-klorit összetételű alsóbb szintjei annak alsó szintjét képviselik. Irodalom Relére nces Bárdossy, (íy. — Meskó, Jj.— fóka, T.— Sajqő, Cs.— Tomschey', O. (1970): Sedimentpetrographische Untersuchuiig dér tertiáren GesteLne des Algyőer Gebietes (Südost-Ungarn). Acta Geol. Hung. 14. 251—269. (Bull. IXth. Congr. Carpatho-Balcan Geol. Áss. 2.) Bérczi, I. (1970): Sedimentological investigation of the coarse-grained olastic sequence of the Algyö hydrocarbon- ■ holding stnicture. Acta Geoi. Hung. 14. 287—300. (Bull. IXth. Coiujr. Carpatho-Balcan Geol. Áss. 2.) Bérczi I.— B. Makk A. (1969): Biosztratigráfiai és üledékföldtani fáciesvizsgálatok a Szegedi-medence pannonnál idősebb üledékes képződményein. Kézirat, Bp. BÉRCZI, I. (1972): Sedimentological investigation of pre-Pannonian sedimentary formations in the Szeged-Basin, SE-Hungary. Acta Geol. Hung. 16. 229—250. Bdrst, J. í’ (1959): Postdiagenetic clay miheral environmental relationship in the Golf Coast Eocéné. Clays and Clay Min. 6th Conf. 327-341. Dunoyer de Segonzac, G. (1969): Les minéraux argileux dans la diagenése passage au métainorphisme. Mém. Sérv. Carte Oéol. Als. Lorr. 29. 1 — 317. ESQüBViN, J. (1969): Influence de la coipposition chimique des illites sur leur cristallinité. Bull. Centre Rech. Pau — SNPA 3. 147-153. POLK, R. L. (1969): Petrology of sedimentary rocks. Hemphill’s, Austin, Texas MOller, G. (1967): Diagenesis in argillaceous sediments. in Larsen, G.— Chilinqar, G. V. (ed): Diagene.sis in sedi-. ments. Ch. 3. 127 — 177. (Developinents in Sedimentology 8.) Elsevier, Amsterdam etc. RisohAk G.— VicziAn I. (1974): Agyagásványok bázisreflexiőinak intenzitását meghatározó ásványtani tényezők. | MÁÉI Évi Jel. 1972-ről. (in prep.) Sassi, F. P. (1972): The petrological and geological significance of the bo values of potassic white micas in low grade | metamorphic rocks. An application to the Eastern Alps. Tschermaks Min. Petr. Mitt. 18. 2. 105 — 113. Smoot, T. W. (1960): Clay mineralogy of pre-Pennsylvanian sandstones and shales of the Illlonois Hasin. Part ÍH.J Illinois State Geol. Survey 293. 1—9. VicziAn I. (1971): Agyagásványok diagenezise, in ,,Az üledékes petrológia újabb eredményei” 249—282. VicziAn I. (1972): Beszámoló jelentés az „Agyagásvány-kataszter” állami kutatiisi megbízás 1972. évi teljesitésiiről. | Kézirat, Bp. (MAFI Központi Irattár) Weaver, C. E. (1959): The clay petrology of sediments. Clays and Clay Min. 6th Conf. 154 — 187. Weaver, C. E. (1967): Tlie significance of clay minerals in sedimens. in „Fundamental aspects of petróleum geochc j inistry” 38 — 75. Ibii IEi(í liw IfiU Ib Uii B é r c z i— V i c z i á u : (Hedikes kőzettani vizHijálatok a dél-aljüldi neorirnhen ;}39 Seclimentary |)etrogra])hic investiiratioiis oí' tlio Neogene of tlie Southern (íreat Hungárián Illáin /. Bérezi iiml /. Viczi/iii Ttie Neogene sequence uncovered by liydroearbon exploraloiy drilling activity in tht; Southern Great Hungárián Piain (Algyd, l)oi-o/,sina, Üllés, Öttöinös) is constitutod by detrital sediments ranging in geological age Írom th(> .Middle Tortonian (Helvetian) up to the Upper l’annonian. In the light of the mineralogieal eoinposition delerinined from thin section analyses, both the older and the younger ro(!ks are mostly rejuvíumted lithoarenites. As indicated by granulometry-based textúrái studies (inaturity index, Sahu equations, Sahu’s facies diagram, CM), the various faeies eaused by diíTerent sea currents played a considerab- le part in LateTertiaiy aedimentation. The prineipal elay minerals of the clay fraction are illite, mixed-layer illite-montmo- rillonite, chlorito and kaolinite. Most of the clay minerals are of detrital origin. Down- wards in the profile, one can observe at about 2.5 to 3 km depth the diagenetic changes mixed-layer illite-montmorillonite structure — illite and j)robably kaolinite -► illite. These alterations correspond, as intcipreted by Müller (19G7), to the boundary bet- ween the higher and lower zones of the ,,deep-burial phas(^” of diagenesis. The chlo- rite and muscovite of the coaraer fractions are akin to the corresponding minerals of epimetamorphic schists. The b„ values of K-miea were compared with Sassi’s K-Alpine data (1972). .A.ccordingly, the source area must have been eonslifutcvl by roeks affec- ted by low pressure metamorphism. Földtani Közlöny, Bull of the Hímgarian Oeol Soc (1973) 103 340—344. Az életközösségek és üledékképződési környezetek összefüggésének vizsgálati módszereiről dr. Bálái Tamás összefoglalás: Röviden ismertetjük a PETERSEN-féle életközösség- fogalmat és annak fosszilis anyaggal kapcsolatos használhatóságát. Az őséletközösségek szerkeze- tének elemzésével kapcsolatban az epifauna/infauna arány, a szuszpenzió-filtráló/üledék- faló arány, a plankton/ben tosz arány, a taxonszám/egyedszám arány, valamint a beágj-a- zódási mód és lumasella-képződés ökológiai jelentőségével foglalkozunk. Mikor Petersen dán marin-biológus 1913-ban a Dánia körüli tengerek fenék- i lakó makrofaunáit tanulmányozta, sok ezer minta vizsgálata után arra a meg- állapításra jutott, hogy az egyes fajok elterjedése nem ötletszerű, hanem bi- zonyos törvényszerűségek által szabályozott. E szabályszerűség abban nyi- latkozik meg, hogy a tengerfenék nagy területeit meglepően hasonló kombiná- cióban előforduló makrofauna-fajok lakják, és ezek közül egyesek nagy egyed- j számukkal különösen kitűnnek. Más területeken ismét más kombináció ural- < mát találta, ahol ugyancsak néhány taxon bizonyult dominánsnak. Ily módon •< 10 — 12 különböző faj segítségével sikerült 8 állatközösséget (community) fel- i ismernie és elkülönítenie a Skagerrak mély vizeitől a Balti-tengerig. Mind- | egyik közösségnek térképen jól lehatárolható elterjedési területet tudott ki- i jelölni. A PETERSEN-féle statisztikus kommunitás-módszerrel azóta a világ || valamennyi tengerén végeztek vizsgálatokat, és eredményességét mutatja, | hogy az elmúlt fél évszázad leforgása alatt tekintélyes irodalom halmozódott ( fel e tárgykörben, sőt szintézisek is megjelentek. Ennek ismertetésétől itt el- j tekintek és könyvemre utalok, ahol a vonatkozó irodalom megtalálható (Báldi i 1973). ! Felmerül a kérdés; vannak-e a PETERSEN-féle közösségeknek fosszilis meg- j felelői ? Ha vannak, akkor fáciestani szempontból hasznosíthatóak-e, van-e i üledékföldtani jelentőségük? ! A kérdés.első részéhez: PETERSEN-féle közösségek jellemző adatai több- nyire héjjas makrofaunára vonatkoznak. A tenger-biológusok elsősorban eze- t két a szervezeteket használják fel az egyes kommunitás-tí])usok leírására — ezzel öntudatlanul is segítve a paleontológusoknak (kutatási céljaik ui. ])ro- dukciós-biológiai, halászati jellegűek). Fentiekből következik, hogy az utolsó 60 millió évre visszamenően, tehát a tercierből, legalábbis körvonalaikban — jellemző taxonjaik ahi])ján — azonos, vagy hasonló életközösség-maradványok (izocönózisok) előfordulását várhatjuk. A jelenkori tengeri fauna alapvonásai ugyanis - lálékbőség mellett. A mi gyakorlatunkban, a hazai tercierben, az erősen csök- kent sótartalom, vagy a szélsőségesen ingadozó sótartalom indikátora leg- többször az ilyen közösség. De egyhangú faunák kialakulásának más okai is lehetnek (pl. diagenezis során csak kalcithéjasok maradnak fenn, mint számos pectenes, ostreás homok esetében), ezért ismernünk kell az előforduló taxonok sótartalomra vonatkoztatott ökológiai valenciáját. Az egykori életközösséget alkotó állatok maradványainak helyzete a bezáró kőzetben, vagyis a beágyazódási mód, igen fontos a szedimentációs környeze- tek értelmezésében. A lumasella (cocjuina. Sebül) felhalmozódása lassú, meg- megszakított üledékképződés, vagy erős vízmozgás jelzője lehet, amint azt a tengertani vizsgálatok is igazolják. Ha a környezet, ])1. a sótartalom megvál- .1; lUrlk'OZÖ-'inri/f'k' í'.v idetlrkki'pzödrifi könii/rzclí’k . . . H n l >1 / . 34:^ tozik, iiz t'ívdeti életküzcissóg ollialt maiadványain más tíj)usú, új közösség telepid meg. mely utól)l)i az előző a.sszoeiáeióval keveredve fog a gyűjtő elé kerülni. Kz a kondenzáeió jelensége, mely üledékképződési szünet világos in- dikátora. (Példa; ..marin-hrakk” faunák a fél.sőoligoeénből, melyeket csak kondenzáeióval értelmezhetünk.) Kmkkv, .Mkkill és Tkumbull, KHíG) ten- iieralatti felvételei újólag hehizonvították, hogy „a héjak a tengeralatti hal- mokon vagy zátonyokon gyakoriak, ott ahol az üledékképződés üteme lassú. K héjak itt eoqninát is alkothatnak”. ..Ahol gyor.sak az áramlá.sok, ott jól osztályozott lekerekített kaviesok kövezete marad vissza, melyet helyenkint felvált vagy eltakar a vékony, hnllámharázdált homok. Mindez gyakorlatilag 25 m-nél ki.sehh mély.séghen fordnl elő.” Tgyanezek a szerzők megfigyelték, hogy olyan tusókagyló, mint pl. a ('yprina Ishtndicít a tengerfenék-fotók szerint — az üledék tetején fekszik, .szétvált teknőkkel, melyek alnl-konvex helyzetben észlelhetők. Paradoxon volmi feltételezni, hogy erős áramlások leróziója vájta ki az idedékből a teknőket, hiszen erősen áramló vízben felül- konvex helyzetet ve.sznek fel a kagylóteknők (ez nyújtja a legkisebb ellenállást). Kmkry szerint egyszerűen az történik, hogy az állat halála után a ligamentum kinyíló könyvhöz ha.sonlóan széttárja a teknőket. Kz a mozgás, valamint a bioturbáció az egyébként sem túl mélyre ásó kagylók teknőit az üledékfel- színre tolja, mely utóbbiak a gyenge vízmozgás mellett megtartják instabil helyzetüket és így is fog?uik betemetődni. KMKU^ a következőket írja: ,,a kon- vex-alul helyzet gyakorisága a jelenkori kontinentális selfeken az áramlások gyenge voltának hatékony indikátora, l^vtizedek, vagy talán még hosszabb iidö sem volt elegendő ahhoz, hogy a víz mozgása a kagylóteknőket a hidrodi- namikailag stabilabb felül-konvex helyzetbe fordítsa ! C’su])án a homok-j)ar- tokon, és ott, ahol a vízáramlás sebes.sége a 2 m/sec-ot meghaladja (kísérletek szerint) billen át a teknő a felül-konve.x helyzetbe. A holocén kontinentális selfen azonban ritkán haladja meg az áramlási sebesség a 0,2 m/.sec-ot, ez ma- gyarázza az alul-konvex helyzet gyakoriságát”. A fentiekben esak ízelítőt tudtam adni, — azt is csak vázlatosat — azoknak a módszereknek gazdag tárházából, melyekkel az őséletközösségek elemzése révén értékes adatokhoz jutunk az egykori szedimentációs környezetek rekon- strukciójához. Sok példát említhetnék arra vonatkozóan, hogy az azonos kőzettani-üledékföldtani jellegek, tehát az azonos litofácies ellenére az eltérő közösségek az adott kőzet merőben eltérő szedimentációs környezetből való származását jelzik. Egy iszapos lapos parton, egy öbölben, vagy a self mélyebb régióiban teljesen azonos aleuritos kőzetek képződhetnek, de amennyiben van bennük fauna, az eltérő szedimentációs környezetet azonnal konstatálni tudjuk. Milyen téren tud tehát kiegészítő, sőt alapvető adatokat nyújtani a paleo- ökológia az üledékföldtannak? — üledékfelszín szilárdsága, viszkozitása — üledékképződés sebessége — üledékképződési szünetek — víz áramlási sebessége — víz sótartalma — víz Oj tartalma — eredeti szerves anyag-tartalom mennyisége az üledékben — vízhőmérséklet, éghajlat — parttávolság és tengermélység 344 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3—1. füzet A szedimentológiai vizsgálatok természetesen nem válnak feleslegessé olyan kőzetek esetében sem, melyekben van fosszilis életközösség. Itt is csak példa- ként sorolnék fel néhány környezeti és egyéb tényezőt, melyre nem tudunk paleocönológiai alapon következtetni: — lehordási terület helyzete, távolsága, geológiai felépítése — üledék érettsége — a diagenezis problematikája, mely a fosszilizációt is meghatározza — abszolút kor meghatározása — és végül a paleocönológiai eredmények kontrollja. Szerintem a jövő útja továbbra is a már megkezdett ösvény folytatása: a komplex vizsgálatok tovább fokozódó terjedése, olyan típusú kutatásoké, melyekben együtt, egymást kiegészítve dolgoznak a földtudományok külön- féle szakágaihoz értők csoportjai egy -egy probléma megoldásán. Irodalom — References B.íldi, T. (1973); MoUusc Fauna of the Hungárián Upper Oligocene (Egerian). Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 5U. Davis, F. M (1925): Quantitative Studies on the Fauna of the Sea Bottora. No. 2. Gr. Brit. Fish. Invest., ser II, 8, pp. 1 — 50. Ekman, S. (1947): Über die Festigkeit dér marinen Sedimente als Faktor dér Tierverbreitung. Zool. Bidrag. Uppsala, 25, pp. 1-20. Emery, K. O. (1968): Fositions of empty Pelecypod valves on the Continental sehlf. Joum of Séd. Petr , 38, pp. 1264-1269. Emery, K. O. — Merill, A. S.— Trcmbüll, J. V. A. (1965): Geology and biology of the sea floor as deduced from simul taneous photographs and samples. Limnology and Óceanography, 10, pp. 1—21. Petersen, Ó. G. J. (1913): Valuation of the sea. II. The aniraal communities of the sea-bottom and their importance, fór marine zoogeography. Kép. Dán. Bioi. Stat., 21, pp. 44 -|- Pl. 6 -f Ch. 3 -f- Appendix Thobson, G. (1957): Bottora Communities. (Sublittoral or Shallow Shelf.) in: Treatise on Marine Ecologj- and Paleo- erolopy, vol. 1, Geol. Soc. Amer, Nem 67, pp. 461—534. Relationship between life communities and sedimentary environments: methods of investigations T. Bálái Petersen’s community concept and ifcs applicability to fossils ara briefly reviewed In connection with the analysis of community structure, the ecological significance o the epifauna versus infaima, suspension filters versus rnud-eaters, plankton verem benthos, number of taxa versus number of individuals ratios, are discussed. I Fohitani Közlfiini^ HuH. of the Hnnunrian GeoL .s'or. (tU7S) :i4.'> íi54. Az agyagos kőzetek láeiesének lueghatáiozcisa dr. Jámbor Áron (lő ábrával, I lál>Iá/.atlal) Az utóbbi két évtizedben az üledékes kőzetek íaeiesvizsf^álata vilá<í. szerte lelentősen előrehaladt a terepi és a laboratóriumi módszerek terén egyaránt. Kazánkban ez utóbbiak az őO-es években jelentősen kifejlődtek. Egyre több Igazat futott fel a klasszikusok, az őslénytani, a kőzettani mikro.szkójmzás és i kémiai vizsgálatok mellé. A telje.sség igénye nélkül említésre méltó a DTA, DT(t, röntgen, szénkőzettan, szemcsekerekítettség, szemeseelemzés, színkép- ‘lei.izés, fehérjeminőség, izotópelo.szlás stb. .Az őslénytani kutatási módszerek IS jelentősen gazdagodtak. Kifejlődött a palinoUigia, a mikro])lankton viz.sgá- lat, s egyre több lesz e téren a mennyiségi értékelés. A terepi módszerek is mutatnak valamelyes fejlődést. .A klas.szikus időkben I fácies nagy keretei egy-egy tapa.sztalt geológus számára többé-kevésbé nyil- ;,ván valóak voltak, de a fiatalok az új felfedezés örömével vetették rá magukat A részletezésre, először természetesen az őslénytani-kőzettani módszer alkalma- zá.sé.val, a neogén képződményekre (Strausz L. 1928). Kezdetben nem .sok visszhangja támadt ennek. A terej)i kifejlődéselemzés, vagy fáeie.sanalízis az ŐO-es években ,.a vas és acél országa leszünk” jelszó keretében megiiululó hatalmas fúrási tevékeny.ség kezdeti nehézségeinek elmúlása után lendült fel. 1. ábra. Lemezes af^agmárga, egj-kori száradúsi ha.sa- dékokkal. Alsópannóniai. Csór 17. sz. fúrás 2. ábra. Lemezes agyagmárga Limtiocardium sp.-vel. száradás! hasadókokkal. Alsópannóniai, Csór 17. sz. fú- rás, fúrómag rótegfelület 346 Földlani Közlöni/, 103. kötet, 3 I. füzet .3. áhra. Az 1. ábrán levő egyik hasadék oldalfelszfne egy. kori — ma szenesedet! — gyökárnyomokka I. ábra. Az 1. ábrán levő egj ik basadék oldali színe egj'kori — ina szenesedéit gyökiTii> mokkái I ' .1 (i in l) (> r : .1; niji/inios h'izelek fdrienriick' niviihatározdnii :u7 A laboratóriumi módszerek elsösurhaii a Földtani lntézetl)cn és az Efíyete- meken, a terepiek főként a homokos összletekre az IJránérebánya \'állalatnál, a Komlói Ményfúrónál, továbbá az Érc- és Ásványbányászati Vállalat Tokaji Kirendeltségénél fejlődtek ki. Ebben az utóbbi nagy mozgalomban jóformán teljesen kőzettani jellegek alapján sikerült az egyes törmelékes összletek fáciesvi.szonyait tisztázni. X mészkövekre vonatkozó eddigi eredményeket Farkas F. (1971) foglalta össze. Xz agyagos kőzetek eközben kissé árván maradtak. Törmelékes kőzetek is lévén, ugyan a fúrási fáciesszelvényekben az agyagrétegek is megkapták a iiiinösítést, de ezt vagy az ősmaradványaik vagy a fáciesviszonosság törvénye dapján következtették ki. Az adatok általában jók így is, azonban az alábbiak- ban néhány olyan megfigyelést és következtetést szeretnék bemutatni, amely többé-kevésbé újdon.ságnak számít ezen a téren, s az eddigi eredményeket |)ontosíthatja. Xz elmiilt 7 évben alkalmam volt több ezer folyóméter miocén, j>annon, sőt paleogén — felsőkréta fúrási szelvény feldolgozására. Közismert, hogy ezek általában ősmaradványdús sorozatok, s így a kőzettani jellegek és az ősmarad- ványok adta fácies-összehasonlításra kedvező lehetőségek nyíltak. Az elválási formák felismerése és értelmezése I,- • Az agyag, illetve agyagos rétegek egymástól nemcsak színükben és szemcse- ^‘loszlásukban, hanem elválásukban is különböznek. Ez eleinte alig tűnik fel, nert egy-egy geológus különböző korú és különböző állapotú fúrási mag- ínyagot dolgoz fel. A hosszas gyakorlat azonban bizonyos következtetések evonávsát sürgette és sürgeti ma is. Feltűnt, hogy egyes ősmaradványokban jjazdag szarmata rétegsorban nem minden kőzettí))us tartalmaz azonos fajo- 6. ábra. Lemezes elválásii agyagmárgás aleurit. Oligocén 348 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 1. füzet 8. ábra. Leiiiezes-ka(r> lós plviUású attyaKniárKÚ' aleiiri' Oliffocrn alsómioo('n 7. ábra. Laiiipzes plválású awyaK. Kö/.ápsc^eocpii. *\aK.\- Körliő 1. sz. fúrás, 1;5I7.Ú K52'á,8 iii Jámbor: a(jy ci 1 ártéri J Leveles Lemezes o Lemezes kagylós -1- Breccsás -t- Kagylós O o o -f -f Gumós + + + -i- Gömbhéjas + + + 4- Szemcsés -H + -1- + Rogyási felületek + + + Osztályozottsági típusok . rossz -b -r + közepes + jő -f -1- + Xem fordul elő O ritkán fordul elő -f- gyakran fordul elő Egyéb elváltozások Természetesen a nem párhuzamos elválásé agyagokban az előbbi folyama- tok nemcsak különleges szövettípust hoznak létre, hanem egyéb elváltozásod is bekövetkeznek, illetve nem következnek be. , A bekövetkező elváltozások közül a leglényegesebb az agyagos kőzetekber általánosan jelenlevő hakteriopirit elhomlása, illetve elbomlásának megindulása Ennek következtében az agyagkőzetek színe zöld, sárga, barna, vörös vág} lila lesz. Ezzel egyidőben, vagy még ezt megelőzően az aragonit-héjú ősmarad vány ok bomlani, azaz porlani kezdenek. Ez a poriás térben és időben a legál talánosabb fosszilizálódási folyamat első lépcsője. A poriás következtében a: ősmaradvány , .puhává”, azaz törés nélküli összpréselődésre alkalmassá, rend kívül könnyen kioldhatóvá válik. A kioldódott és a kőzetbe , .nyomtalanul’ felszívódott ősmaradvány helyén lenyomat marad, vagy újabb kémiai egyen súly-változások hatására kaiéit válik ki. Az oly ellenálló pollenit stb. anyagú, ugyancsak rendkívül gyakori pollenek spórák pedig az oxidálódás következtében nyomtalanul eltűnnek, gázzá válvi távoznak az üledékből. Nagyon lényegesnek ítélem ezt a megfigyelést, mer egyértelmű magyarázatot ad arra, hogy miért tartalmaznak egyes tarka össz letek tengeri ősmaradványokat, elsősorban persze kaiéit héjú genusok fajait s mások miért teljesen faunamentesek. A be nem következő változások a szorosabb értelemben vett zagyszállításo kőzetekre jellemzők. A málladék színét itt általában megtartja az üledék é az üledékes kőzet stádiumában is, mert az üledékgyűjtő biokémiai, kémia hatásai alig tudnak hatni a gyors leülepedés és a rendkívül gyenge vízvezető képesség miatt. A szárazföldi mállás következtében természetesen oxidatí színek uralkodnak a barnásvöröstől a szürkéssárgáig bezárólag. Színváltozás elsősorban a kisebb-nagyobb, főként növényi eredetű törmelékdarabok boni lása, s környezetének leredukálása hoz létre. A gyors lerakódás miatt az agyagásványok itt nem tudnak vízszintes lieh Jámbor: Az (ujíjmjos kőzetek f ne ivsénvk meghatározása ‘Aő:í I. IdMázal i "x Z 1 'OS Delta édesvízi t/> 3 S > 1 ■9 s* ‘E. — k >> g Tavi t s 1 s 0) •o 3 nyfltvlzi part- közeli ; oyiltvízi partok' tói távoli laposparti Tengeri 1 -3 4) .a s £ ál 5 s <9 — — *o P a + + + -b + -f- + -4- + -t- -1- + + -1- -1- + -1- + + + -I- + o + + o o + + + + + + + + + + + + + + + + + + -t- + -t- + + + + + + -1- -t- + + + ietbe kerülni, s ennek követketében ezek a kőzetek is szemcsés, gumós ^Iválásúak lesznek. A zagyszállításos üledékekhez hasonló szövet alakul ki az erőteljes koagulá- cióval történő üledékképződés folytán is. Ilyet a flis- és slírösszletek agyago- sabb kőzettípusainál láthatunk. Az üledékföldtan olyan klasszikus megfigyelései, mint a száradási hasadá- sok, az ezekbe felülről benyomuló áltelérek, a fosszilis esőcseppek, a mászási nyomok, lábnyomok mind csak látványos kísérő jelenségei az agyagkőzetek szövete létrejöttének, amely nagyméretű regionális folyamat. Az agyagos kőzetek elválás! szövetéből levonható i fácies-következtetések összefoglalása i. A lemezes és leveles elválású agyagok csendes, alig mozgó, a partoktól vi.szonylag távollevő, relatíve mély vízből ülepedtek le. Diagenizálódásiik a i'étegterheléses víztelenedés következtében ment végbe. ; 2. A breccsás szövet egyszeri kiszáradást és gyors újra átázást, majd a réteg- i.erhelés hatására végbemenő diagenezist bizonyít. 3. A kagylós, gumós, szemcsés és gömhhéjas elválás feltehetően az agyagás- .ányok irányítatlan helyzete következtében egyszeri tartós, vagy többszöri Kiszáradás, majd talajosodás, vagy közönséges tófenéki lápi talajosodás, zagy- ■szállítás és erőteljes koagulálódás következtében alakul ki. A leglényegesebb ény — amely egyelőre nem bizonyított — az agyagásványok rétegzéssel nem oárhuzamos elhelyezkedése lehet. A következtetések megkönnyítése érdekében bemutatom az I. sz. tábláza- ot, amely az egyes szövettípusok fácies elterjedését mutatja be. I Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az egyes szövettípusok megjelenése, nint fáciesfüggvény közvetlenül a lepusztulási terület és az üledékgyűjtő norfológiai viszonyától, illetve annak a szerkezeti mozgások által megszabott ’áltozásaitól függ. 354 Földtani Közlőin), 103. kötet, 3 — 1. füzet 14. ábra. Szemcsís elválású aiíysig fényes rogy.lsi lapokkal és mészkonkréciókkal. Oligorén ló. ábra. Szemcsés elviilésú agyag fénj'es rogyési lapot kai. Oligoeén Az elválási tíjnisok elterjedése Magyarországon A magyarországi perrnben és szeiziben elsősorban a kagylóstól a göml héjasig terjedő oxidatív, zagyszállításos agyagos kőzeteket találunk, a ki zé])ső — íelsőtriászban és a jurában, valamint az alsókrétában a lemezei leveles típusok uralkodnak. A bauxitok szemcsés vagy kagylós elválásúal jiizolitos kifejlődésük a gömbhéjas szövet extrém változatának tekintheti A szenon alján, az alsóeocénben a szemcsés, fényes rogyási lapokkal átjár típusok a leggyakoribbak. A felsőeocénben és a dunáninneni oligocénben i inét a lemezes típusok uralkodnak. A dunántúli oligoeén agyagkőzetei a lei változatosabbak szövettípusok tekintetében. A helvéti és tortonai slír szén esés vagy lemezes, a szarmata és pannóniai agyagok lemezesek, a sekély fáci sekben jellemzőek a kagylós-szemcsés szövetUjmsok. A pleisztocén agyagé általában szemcsések. A karbon és idősei)!) üledékes kéiiződményekről szándékosan nem endéke tem meg, mert azok agyagos kőzetei már anchimetamorfátalakulást szenvedte Földtani KŐzlönif, Hall of the lianuarian Geol. Sor, (IU73) 103. :r)r>— 3(»3. Szcíllítcisi-leiilepedési téiszín vizsgálüta a log-iio rínál szemcsepopiilációk elemzése alapján Andó J6z.se f (7 ábrával) ü s s ^ e f o g 1 a 1 á s: A töniiclókes üledékes kő/.í'lekiiél iiiegállapitliató s/.eincse- nagyság-eloszlások két, vágj' több összetevő-eloszlás úii. |)Oj)uláeió — keverékei, melyeket különböző szállítási feltételek alakítottak ki. Az egyes populáeiókat (szállítás- leülep('désinódokat) képviselő eloszlásszakaszok helyzetének, [)aramétereinek vizsgálata a kőzetszövet és az üledékfelhalmozódás fizikai körülményei s így a leülep(>dési köi'- nyezet — közötti kapesolat megállapításához nyújt eszközt. E módszer a eseihát-hegy- ségi oligoeén — miocén litorális-szublitorális, törmelékes üledékes képződmények össze- hasonlító vizsgálata során adatokat szolgáltatott az egyes litofáciesek térbeli kapesoló- dásának megállajiításához. Az eljárás az egyéb módszereknél némileg több lehetőséget nyújt a szemcsenagyság-eloszlás és az azt meghatározó fizikai-dinamikai tényezők kö- zötti eredeti összefüggést torzító dia- és epigenetikus folyamatok figyelembevételéhez. A közelmúltban az országos területi ritkafémkutatás keretében regionális geokémiai vizsgálatokat végeztem a törmelékes üledékes kőzetekből álló Észak-Cserhátban. E munka során az alaptidatokat szolgáltató térképezés, valamint a minősítő anyagvizsgálatok mellett különös figyelmet szenteltent az elemeloszlási jellegek értelmezéséhez feltétlenül szükséges kőzetrétegtani, litofáciológiai-genetikai összefüggések tisztázására. E célból a szemcseméret- eloszlások értelmezésével kíséreltem meg az üledékfelhahncxzódási mechaniz- mus és környezet meghatározását. Jelen beszámolóban csak a fáciesvizsgálati munkamódszer és az eredmény rövid ismertetésére szorítkozom. Kutatási alapelvek és előzmények A törmelékes üledékek szemcsenagyság-eloszlását a szállítási felhalmozódási , térszín morfológiája, a szállító-ülepítő közeg hidro-, (illetve aero-) dinamikai , sajátságai, az anyagszolgáltató terület földtani-kőzettani jellege, távolsága, ! valamint az éghajlati és — a kéregfejlődési állapottal is kapcsolatos — dom- 1 borzati tényezőkkel irányított lepusztulási-felhalmozódási sebesség határozza ' meg. Ezért a kőzetszövet megfelelő elemzése adatokat nyújthat e tényezők ! jellegének tisztázásához. E felismerés alapján számos kutató foglalkozott kü- lönböző jelenkori, ismert üledékképződési térszín szedimentológiai vizsgálatá- val, s az elméletileg megállapított összefüggéseket kísérleti és megfigyelési adatokkal támasztották alá (Krumbein, W. C. 1937, 1938, Pettijohn, F. J. ■ 1949, Doeglas, Í). J. 1946, Injian, D. L. 1949, Moss, A. J. 1962, 1963, Visher, G. S. 1967, Folk, R. L. — Ward, W. C. 1957). A szemcseméret -eloszlások alapvető törvényeinek és statisztikus jellemzői- ■ nek, a log-normalitásnak felismerése (Krumbeix, W. C. 1937, 1938) után két élesen el nem határolható — módszertani irány alakult ki. A statisztikus 35Ü Földt'uií Közlöny, 103. kötet, 3 — á. füzet paraméterek és az ún. granulometriai koefficiensek kezdeti, egyszerűbb alkal- mazása (Teask, D. P. 1932) után ez irány erősen fejlődött (Ruhin, L. B. 1947, Inman, D. L. 1952, Folk, R. L. — Waed, W. C. 1957, Masson, C. C. — Folk, R. L. 1958, Sahu, B. K. 1964, Passega, R. 1967), s ma is széles körben alkal- mazott (Feiedman, G. M. 1967, Bérczi I. 1969). Az anyagtól gyakran kissé elvonatkoztatott statisztikus paraméterek, vi- szonyszámok és a diszkrimináns-analízis alkalmazása mellett számos kutató foglalkozott a szemléletes eloszlásgörbék alakjának részletező elemzésével. Kezdetben a szemcseméretek normál, majd logaritmikus-normál eloszlását tételezték fel. Az ettől való rendszeres eltérés értelmezéséhez Doeglas, D. J. (1946) szolgáltatott fontos adatokat. Alapvető megállapítása, hogy a szemcse- nagyság-eloszlások két vagy több, különböző szállítási, ülepítési tényezők ha- tására kialakult összetevő-eloszlás — ún. populáció — keverékei. Az egyes populációkon belüli normál eloszlást feltételezve, az összetevő eloszlásszaka- szok elkülönítésére a szemcseátmérőt aritmetikai, a gyakorisági értéket pedig valószínűségi skálán ábrázoló koordináta-rendszert javasolt. Az aritmetikai- valószínűségi diagram kumulatív görbéjén ugyanis a normál eloszlások, vagy eloszlásszakaszok egyenesként, illetőleg egyenes szakaszokként jelentkeznek. Eredményei azonban nem szolgáltattak kielégítő adatokat, mivel — mint az újabb vizsgálatok során bebizonyosodott — az összetevő szemcserészlegek logaritmikus-normál eloszlásúak. Ezért az újabb kutatók — a már korábban Ottó, G. H. (1939) által is javasolt módon — a szemcsenagyság-eloszlások log-valószínűségi diagramon való ábrázolását alkalmazták az egyes populá- ciók elkülönítésére (Pettijohn, F. J. 1949, Sindowski, K. H. 1958, Fullee, A. O. 1961, Spencer, O. W. 1963, Vishee, G. S. 1967, 1969). E kutatásokat nagyban előmozdította az üledék.szállítási-felhalmozódási folyamatok fizikai- hidrodinamikai vizsgálata. Inman, D. L. (1949) ez alapján felismerte a horda- lékszemcsék mozgásának három fő módját, vagyis a görgetéses csúszásos, az ugráló (szaltációs) és a lebegtetett (szuszpenziós) hordalékszállítást. E szálh- tásmódok eltérő osztályozó, hordalékmozgató szerepe hozza létre a log-való- színűségi kumulatív szemcseméreteloszlási diagramon elkülönülő populáció- kat, amit a fent említett szerzők recens üledékeken folytatott vizsgálatai is alátámasztanak . A log-valószínűségi diagramon ábrázolt knmmnlatív szemcseméret-eloszlások értékelésének alapjai Mint általában e módszert sem alkalmazhatjuk mereven, az eljárás elvi le- hetőségeinek esetenkénti külön értékelése nélkül. Az alábbiakban vázlatosan ismertetem a kiértékelés alapjául szolgáló megfontolásokat. A törmelékes üledékes kőzetek log-valószínűségi diagramon ábrázolt ku- mulatív szemcseméret-eloszlásán a feiit jelzett, egyenes szakaszokként jelent kező ])opulációk többnyire jól elkülönülnek (1. ábra). A nyert log-normá eloszlási! szemcserészlegek közül a legnagyobb méretek tartományában 8 görgetve szállított anyagot képviselő ])opuláció helyezkedik el. Ezen, eseten ként hiányzó részleget mindig egyetlen egyenes szakasz ábrázolja. Az enné kisebb mérettartományban egy, esetenként két, igen jó osztályozottságot tűk röző eloszlásszakasz állapítható meg, mely a lüktető ugrásokkal (szaltációval .1 n d 6 : A száll ítdai-leülcpedésl. térszín rizsr/iilala . . . 3Ő7 ^rn I. ábra. Partszegélyi képzfidmén>~ek log-valószínűségi 2. ábra. Az áramlási sebesség mélység szerinti eloszlású' szemcseeloszlási dia^amjal. Anomiás homokkő. Szügy nak vázlatos rajza (BooiRDi J., 1971) szállított szemcséket képviseli. A szuszpenzióban szállított üledékanyag a finomszemcsés tartományban hoz létre egyenes eloszlásszakaszt. Az egyes ; populációkat képviselő szakaszok átlagos szemcsemérete, mérettartománya, osztályozottsága (meredeksége) egymással való metszéspontjaik helyzete, továbbá egyéb statisztikus- paraméterei a szállítási-leülepedési folyamatok hidrodinamikai sajátságaitól függenek, melyet további anyagszolgáltatási, környezeti tényezők bonyolult módon befolyásolnak. E tényezők közül elsőd- leges szerepe a szállító-ülepítő közeg — esetünkben a víz — áramlási jellegei- nek van. Az áramlási sebesség a mélység szerint erősen változik, mérési ered- mények szerint a meder, vagy medence feneke felé fokozatosan csökken (Bo- GÁKDi J. 1971) (2. ábra). A sebességeloszlási görbe ívének .szimmetriapontját jellemző sebességet középsebességnek, a legfelső álló hordalékrészleg felszínén valószínűsíthető sebességet fenéksebességnek nevezzük. Látható, hogy e réteg szemcseközti terében a víz csökkenő sebességgel tovább áramlik, s a mozgás csak a következő szemcseréteg határán szűnik meg. Az aljzaton nyugvó, adott méretű törmelékes szemcsék csak a fenéksebesség, illetőleg az áramlásból származó hatóerő bizonyos értékénél mozdulnak meg, s száUítódnak görgetve tovább. A mozgás-nyugvás határállapotát jellemző, az aljzaton érvényesülő sebesség a kritikus fenéksebesség. Nyilván e sebességi érték mellett következik be az adott nagyságú mozgó szemcsék megállapodása is. Bár a hazai és kül- földi kutatások szerint a kritikus sebesség és a szemcseátmérő összefüggését — adott fajsúly esetén is — befolyásolja a vízmélység, a hőmérséklet, meder, vagy medencealjzat, valamint a gyakran turbulensnek tekinthető vízmozgás pulzáló függőleges sebességei, e két érték között — kísérleti -alapon — a kö- vetkező összefüggést találtak (Bognak J. 1971) (3. ábra). 358 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet ■3. ábra. Az átlaRüs szemcseniéret és a kritikus fenéksebesség összefüggése (Bogárdi J., 1971) A szaltációs szeincserészleget a fenékrégióhoz vtiló kötődése miatt a horda- lékvizsgálatok során általában a görgetve szállított szemcsékhez számítják, j Mivel az így szállított anyag lerakódás után jól elhatárolt, jellegzetes populá- ciót alkot, vizsgálataink során elkülönítjük a görgetett szemcserészlegtől. A fenéken mozgó kisebb szemcsék a nagyobb tömegű hordalékszemekbe üt- ! köz ve — az im})ulzustörvény értelmében — azoktól eljiattannak. Az így át- menetileg kissé magasabl) szintbe jutó szemcsére az ott uralkodó némileg erő- sebb vízmozgás, valamint a turbulens áramlás emelő ereje hat. így a görgeté- ses és szusz])enziós szállítás határeseteként lüktető ugrálással haladó szemcse- i'észleg különül el a hordalékban. A leírt tényezők csak szűk szemcsetarto- mány esetében okoznak ugrálva való szállítást, ezért e szemcserészleg igen jól i osztályozott, eloszlási szakasza tehát általában meredek. Mivel e szemcsék magasabb szintekben való mozgását a közé])sebességhez közelebb álló áram- lási viszonyok biztosítják, a kritikus középsebességgel való jellemzésük ja- vasolható. A kritikus közé])sebesség és az átlagos szemcseméret közötti össze- függést a 4. ábra szemlélteti (Bognár J. 1971). A valódi lebegtetett hordalék a legfinomabb szemcsékből áll, egyenletesen o.szlik el a teljes vízmélységben és folyamatosan sziKszpenzióban van. Az áram-* lási középsebefsséggel való kapcsolata igen bonyolult, a lebegő álla])otot a sebességingadozásokból adódó turbulens keveredés belső felhajtóerői biztosít- ják. A lebegtetett hordalék mozgás, a korábban tárgyaltaknál kiegyensúlyo- zottabb, fokozatos átmenetekkel jellemezhető (Bogárdi *1. 1971). Kzekkel magyarázható e populáció gyenge osztályozottsága. kis meredekségű eloszlás- szakasza. Az itt észlelhető hirtelen változások, törések ezért az eredeti hidro- dinamikai tényezőkön kívüli, színszediment vagy dia-e])igenetikus hatiíst bizonyítanak (1. ábra). A lebegtetett anyagszállítás fenti jellegeiből követ-' kezik, hogy e szemcsék leülepedése egyré.szt a víz mozgásenergiájának minimá- lisra csökkenésével, másrészt a 2. ábrán szemléltetett leülepedett szemcseréte- gek fokozatosan csökkenő áramlási sebességű .szemcseközti vizéből történik. A .szaltációs és görgetéses ))0|)ulációk szoros kapcsolata, a lei'ilepedett horda- lék utólagos megbolydítása élő szervezetek, vagy hirtelen áramlásváltozás. .1 )i i{ 6 : .1 sz után történt.) A kis mennyiségű csúszásos szemcse mellett az eloszlás nagy j részét igen jól osztályozott két alpopulációból álló szaltációs szemcsecsoport ‘j képezi. Hasonló — 2

pr and Bros, New York PyxHii, Jl. B. (1947): rpanynoMeTpHMecKn(l mctoa H3yHeHnn necKoe. Jl. P. Y. Sahu, B. K. (1964): üepoaitional mechanisms froni Ihe slze analysia of clastic sediiiients. Jour. Sedinientary PetroloKy 84. p. 73-83. SiNPOWSKI, K. H. (1958): l)ie aynoptisehe Metliode des Korkuryen-VerKleiches zűr Aussenzug Fossiler Sedinienta- tionsriiunie. Oeol. Jalirb. 73., p. 235 — 275. SPBNCEK, D. W. (1963): The interpretation of grain size distribution eun’es of rlnstic sedinients. Jour. Sedinientary Petrology, 33. 180-190. nusK. 1). P. (1932): Origin and environiiient of source sedinients of petróleum. Gulf l’ublisli. Co. Houston, Texas VISHER, ü. S. 0907): The reiation of grain size to sedinientary processes. Ani. Assoc. Petroleum Oeol. Bull. 51, p. 484. VlSHER, 0. S. (1969): Órain size distributions and depositional processes. Jour. Sedinientary Petrology, 39., p. 1074 — 1106. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soe. (107-3) 103. 364—371. Kőzettani, ásványtani és geokémiai módszerek együttes alkalmazása tatabányai alsókréta fúrásminták vizsgálatára Földvári Mária — Lelkes György — Vető István — Viczián István (3 ábrával, 4 táblázattal) 1972-ben a Magyar Állami Földtani Intézet laboratóriumai 22 db kőzet- minta részletes vizsgálatát végezték el Fülöp J. megbízásából. A minták a Ta. 1329., Ta. 1472., és Ta. 1481. sz. fúrásokból- származnak, alsókréta korúak. A mintákon a következő vizsgálatok készültek el: vékonycsiszolatos és mikro- minerológiai vizsgálat, röntgendiffrakciós és derivatográfiás vizsgálat a kőzet- ből, savas oldási maradékából és 2^m alatti frakciójából, teljes kémiai elemzés, valamint szerves C, pirit, savban oldható Ca, Mg, Fe meghatározása és a savas ■ oldási maradékból mennyiségi színképelemzés. Dolgozatunkban e laboratóriumi vizsgálati adatok olyan üledékföldtani értékelését kíséreltük meg, amely pusztán az egyes minták vizsgálati adataira ' támaszkodik egyéb rétegtani, őslénytani stb. adatok részletesebb ismeretei nélkül. Vizsgálati eredmények Mikroszkópos vizsgálatok íra l^e üfll FI Ini] A vékonycsiszolatos vizsgálatok alapján a minták két csoportba sorolhatók (IV. táblázat): 1. Viszonylag sok terrigén töi'inelékes anyagot tartalmazó karbonátos kőze-1 tek (mészmárga-agyagmárga). 2. Karbonátos és agyagos kötőanyagú, szervesanyagtartahnú homokkövek. A karbonátos kőzetek legnagyobb része biomikrosparit, ezenkívül biomikrit biopelmikrosparit, biopelsparit, pelmikrosparit és pelsparit is megfigyelheti j (Folk 1959). Az allokémikus kőzetelemek szemcsenagysága (0,25 — 4,0 mm j alapján többnyire közép kalkarenitnek és finom kalciruditnak nevezhetők [ Á karbonátos kőzetek alapanyaga eredetileg mikrit lehetett, ez azonban í diagenezis során mikrosjjarittá vagy sparittá kristályosodott át. Az ősmaradványok közül leggyakoribbak nCrinoidea töredékek, ritkábbak i| Foraminiferák, Ostracodák, kagylóhéjak és .szivacstűk. Furóalgák működé.sé nek nyomai is felismerhetők. A karbonátos kőzetekl)en a homok szemcsenagyságú terrigén törmeléke] anyag főleg kvarc, mennyisége hozzávetőlegesen 10 — 25% között van. A terri gén törmelékes .szemcsék alakja többnyire kissé szögletes és kissé kerekített tehát az átlagos szemc.sekerekítettség meglehetősen kisfokú. A homokkövek többnyire finom-apró.szemcsések. A kötőanyag általában agyfO gos és karbonátos. Néhány minta elég sok .szervesanyagot, piritet, illetve kevt] .sebb ,,glaukonitot” tartalmaz. M- S- Földvári el al : Kőzettniii, ásványtani és geokémiai módszerek . . . 365 A mikromincmlóT ^ O O S o m - co O 3. ábra. A fúrá.sniintíSk savban okihatatlan maradékának Co-, Cr-, Ni-, V-tartalma és Ni/Co aránya 10* 368 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet 2. viszonylag meleg, de száraz éghajlat, vagyis kis kilúgozással járó mállás (pl.; Guadalupe-delta, Texas; Morton 1972, Nílus üledékei a Földközi-tenger- ben; Venkatarathnam, Ryan 1971, Fekete-tenger déli zónája; Stoefers, Müller 1972, Rio de la Plata tölcsértorkolata: Siegel et al. 1968, stb.). A savban oldhatatlan maradék magas Co, Cr, Ni, \" tartalma és a magas Ni/Co arány bázisos kőzetekre jellemző (Vinogradov 1962), különösen ha arra gondolunk, hogy a Mg mellett bizonyára Ni is kioldódott a sósavval. A kőzettani, ásványtani és kémiai adatok felhasználásával kiszámítottuk a kőzet szilikátfázisának összetételét. Ha a nem-karbonátos fázisból levonjuk a | kvarc, a szerves C és a S mennyiségét, durván megkapjuk a szilikátokból és » hidroxidokból (továbbiakban szilikátfázis) álló fázis összetételét. A szilikát- 1 fázis összetételét leginkább a homokkőminták vizsgálatából ítélhetjük meg. / A III. táblázat mutatja, hogy a homokköves szakasz szilikátos fázisa eléggé ^ egyöntetűen 56 — 57% SiO.^-t, 10 — 13% AL^Og-t, 0,3 — 0,6% Caü-t, 8 — 10% | Fe.gOg-t, 9—11% MgO-t, 2 — 2,5% K^O-t, 1 — 1,5% NagO-t tartalmaz. Ez. I különösen az igen magas MgO tartalom, bázisos kőzetet sejtet. * A homokkő szilikátfázisából annak eredeti kőzet-összetételére következtetni í azonban az erős agyagosodás, a feltételezhető diagenetikus Ca- vesztés és a » vulkáni üveg eltérő jellege miatt igen nehéz, ez a kérdés még további vizsgálatot » igényel. tS zá Ilit ás és le iilepedé .y] ? A vékonycsiszolatos vizsgálatokból a leülepedésre vonatkozólag a következő- | két mondhatjuk: • Folk (1959) szerint a biomikril olyan csendes leülepedési környezetre utal, | ahol az áramlatok gyengék voltak és így nem mosták ki a mikrokristályos |l mésziszapot a nagyobb biogén szemcsék (kagylóhéjak, Crinoidea töredékek, Foraminiferák) közül. Ilyen viszonyok vagy mély vízben, vagy sekély vízben, de védett területeken lehetségesek. A vizsgált minták esetében az utóbbi t lehetőség látszik valószínűnek. A biosparit rendszerint élénkebb áramlású közegben képződik, ahol a mikrokristályos mésziszap kimosódott. A pelsparit leülepedésének környezete nem teljesen tisztázott. Pelmikrif ké])ződhet iszap- faló organizmusok életműködése következtében (egyes szerzők szerint a pelle tek iszapfaló organizmusok ürülékei), vagy ha a mésziszapba ])elletek szállítód- nak egy magasabban fekvő területről. Mindkét esetben nagyon nyugodt áramlásmentes lerakódás! környezetet tételezhetünk fel. A fossziliák és pelletel nagyjából egyenlő arányú keverékéből álló kőzeteket Folk biopelmikritnel. vagy biopelsparitnak nevezi. Az ősmaradványok közül a Foraminiferák és kagylóhéjak belső self leülepe dési környezetre és meleg vízre utalnak. A Ta. 1472. sz. fúrás 495,9 — 496,2 n mintában megfigyelt fúróalga nyomokból ])edig a leülepedés minimális mélysé gére következtethetünk. Algák ugyanis kizárólag az eufotikus régióban, 15i m-nél kisebb mélységben élnek. A recens fúróalgák kb. 20 m-es vízmélységben i leggyakoribbak, 40 m-nél mélyebben pedig ritkán fordulnak elő (Swinchati 1969). így 0 minta ké])ződési mélysége néhányszor 10 m-re tehető. A vizsgált karbonátos kőzetek legtöi)bje a Plumley et al. (1962)-féle energia index osztályozás II. osztályába tartozik, így kéj)ződésük valószít\űleg ide szakosan mozgatott vízben történt. Földvári et a! : KőzcUuhí , áfivámjtitni és tjaokétvini módszerek... A homokkövek és :i szervesaiivafí-tartiilmú minták la<íúna, csztuárium, vagy más sekély, partközeli leülepedési helyre utalhatnak. A homokkövek karboná- tos kötőanyaga (legalább is időszakosan) tengervízzel való érintkezést jelez. Ugyanezt valószínűsíti e minták karbonát fázisának Sr-tartalma is (!(()()— 1400 pj)!u). A homokkő nagy szervesanyag és pirit tartalma a márgáénál reduktí- vabb fáeiesre utal. D i a KeHHbix ropHbix nopon seMHOú Kopbi. reoXHMWH (1962.) 7. 555 — 571. Földtani Közlöny^ Hull. of Ilié Hungárián Geol. Soc. (1973) 103. 372—380. Egyidejű vulkánosságra utaló jelenségek üledékes összl etekben Várszegi Károly (9 ábrával) Bevezetésképpen el kell mondanom, hogy ez az anyag nagyrészt a figyelem felkeltését szolgálja ami a rendszerezést illeti. Az elmondottak és a fényképeken bemutatottak viszont mind makroszkóposán, mind mikroszkóposán illetve r egyéb módszerekkel meghatározva bizonyítottak. A mikszoszkópos vizsgák- ■ tokát a Mecsek ill. Szalatnak területéről a MÉV kőzetlaborban Selmeczy j Béláné, a Villányi-hegység területéről ugyancsak a Mév laborból Fazekas 4 Via végezte. Többé-kevésbé mindnyájunk előtt ismeretes az a tény, hogy a fiatalkorú 3 üledékekben általában felismerhetők az egyidejű vulkánosságra utaló nyomok. | Ezek vagy közvetlenül megfigyelhetők (pl.; agglomerátumok, tufák vagy éppen l kiömlési magmás kőzetek, lávák), vagy bizonyos jelekből következtethetünk | azokra. Ismert az a tény, hogy a vulkáni niűködésre utaló jelzések erőssége függ a lerakódás! hely távolságától, e működés intenzitásától, a vulkán jellegétől, az anyagszolgáltatás jellegétől, a lerakódás közegétől (víz, szárazföld). Az üledékes kőzetek korának, lerakódás! idejének növekedésével a külön- böző jelzések fokozatosan elmosódottá válnak a diagenezis eredményeké])i)en. Az orogén területeken a koronként ismétlődő vulkánosság egyes fázisai ' (előmagmás, utómagmás) végkéjip felismerhetetlenné tehetik a jelzéseket j nemcsak makroszkóposán, hanem mikroszkójjosan is. , j A felismerhetőség ellen dolgozik még az egyes szakemberek szubjektivitása \ j szakmai ké])zettségük, valamint a koncepciós jellegű anyagfeldolgozás (])1. j fáciesvizsgálat). 1 Nem kell különöskéjjpen kihangsúlyoznom, hogy a vulkánosságra utah ! jelek felismerése, annak lehatárolása mind korban, mind típusban, milyen fonto; ^ j szere])et játszik a hasznosítható anyagok feldúsulásában, a megtalált anyagól t genetikájának tisztázásában és így természetesen a tovább kutatásban is. L A DK-dunántúlon folytatott kutatások (kőszén, urán, víz, földtani térképe ; zés, vegyesásvány stb.) közben a kutatók sok olyan üledék jelleget figyeltél, r meg, amelyekre nem találtak magyarázatot (trachidolerit telcjitelérek, kő.szén 1 £ telejies csoport X fácies, jakabhegyi homokkő X fácies, különböző agya<>. | betelepülések karbonátos összletekbe). A tömeges kutatásnál (fúrás) a fúráso |i feldolgozása egy idő után sablonossá válik, a megfigyelések pontatlanok lesznek- | Hogy ez mennyire így van annak legjobb példája: A Mecsekben több mint szá', I éve folyik kőszénbányászat és kutatás, mégis csak az utóbbi években találta i .i y)iroklasztikus rétegeket (Balogh Sándor) a kőszéntelepes összletekben. ^ A MíCV-nél számtalan vékony csiszolat készült a permi és a jakabheg) összlet rétegeiből, azonban vulkáni eredetre való utalás egyiknél sem történ • V (i r n z e (/ i : Kiji/ifivjíí ritlkrinOKsdí/ra utaló jelensétjck üledékes összletekheu 37:} A követ kt'zökhen felsorolnék eiívj)}!!' jelenséget azon üledékes összletekböl, ainelvckhen egyidejű vulkánosságra utalhatunk. Mzek tűzieredésű idedékek, ainelvek vízl)en rakéxltak le. A rétegeid<énti változás legszebl) példája a Vokánv — Kissé turonvi fúrások szelvényei. A vokányi fúrás felsöpenni idedé- kek helyett kvarejxufír niikrogránit-i)orfír testbe jutott, a tőle Ny-ra iné- lyidt bissei fúrás ennek a kvareporfír vulkánnak a |)ereinét fúrta meg. Itt a vulkáni i)iroklasztikus anyag rétegzetten váltakozik, idedékes penni homokkő- vel. Az egyes rétegeket lávaanyag, agglomerátum, szé>rt vulkáni por, bomlott láva, vidkáni bombák, valamint jól rétegzett homokkő alkotják. 'fermészetesen a homokkőösszlet anyaga is többnyire feldolgozott vulkáni törmelék. A rétegződés vízalatti kitörésre és leü lej >e( lésre utal. Hissétől Ny-ra 2 km-re van a'l’urony 1. sz. fúrás, amely a két másik fúrás előtt mélyült. \ fel- dolgozása folyamán tűzi eredetű üledéket nem figyeltek meg a rétegsorban, firdekes módon a mecseki permi medencétől ezt a medencét azéiú választották el, mert kevesebb kvarcporfírkavics volt található) benne, miid a mecseki felső{)ermi üledékekben. A fúnis anyagának reand)ulációs vizsgálatai azt mutatták, hogy a turonvi felsóípermi üledéksor anyagának legnagyobb részét tűzi eredetű anyagok alkotják. .Ma már az is belátható, hogy vulkánmorfoló- giai okból kvarc])orfír-kavicsanyag tömege.sen nem képződhetett. A mec.sekihez kéj)est túlnyomó a finomabb szemcsenagysóigú üledék. A réteg- ződést illetóíen feltűnő a hirtelen, átmenet nélküli szemcsenagysóig váltóis. /. ábra. Kvareporfír vulkáni bomba a Szalatnak 4. sz. fúrás „jakabhegyi” fökonglomerátum összletéból 2. ábra. Vulkáni agglomerátum a szalatnak! terület (Alsómocsolád 5. sz. fúrás) alsókarbon összletéból 374 Földtani Közlöny, lü3. kötet, 3 — 4. füzet 3. ábra. Aleurolitpala zárványfoszlányok .szórt vulkáni anyagban (Szalatnak 4. sz. fúrás alsókarbon összlete) /. ábra. Vulkáni szórt anyag, rppodóskitfiltós a .Szalatnak 4. sz. fúrás alsókarbon aleurolitpala összletéból tt r a z c t üsuzlrlrkhrii :nő amikor Í8 í inomszemíí a^yajios (vulkáni por) üledék durva, vagy középs/eimí tVakeióba megy át (fáeies szelvényeken ez kimosásként van jelölve). (Ha eze- ket összevetjük a hissei fúrásban é.szlellietö kitörési eiklusokkal biztosan azono- sítható szinteket kapunk.) Figyelemre méltó a durvább frakciónál a vi.szonylag monomikt összetétel. -A finomabb frakció, amely vulkáni poiból keletkezett a vízbe hullva rövid idő alatt lebomlott, átalakult, agyagásványosodást szenvedett Az agyagásványok túlnyomó %-ban egyfélék (területünkön főleg illit). A belőlük kéj)ződött agyagos rétegek zöld, szürke vagy vörös színűek aleurolit, vagy aleurit szem- nagyságúak. Elválásuk szögletes, gömbhéjas rétegzetlen vagy lemezes, táblás rétegzésűek, mikrorétegzett, séget ritkán mutatnak, általában csak akkor, ha valami durvább frakcióval rétegződnek. Ilyenek láthatók a mec.seki felsőj)erm üledéksoi’ban, azalsótriá.szban, valamint a mecseki fel.sőtriász karni nóri — raeti emeleteiben, ahol az egész rétegsort tűzi eredésű idedékek építik fel. A szalatnaki terület fel.sőpa mión iái üledékeknél megfigyelhető volt, hogy faunás vagy épjien luina.sella pad után hamaro.san (egy-két méter) egy vulkáni porból alakult agyagréteg jelenik meg. .A máriagyűdi rózsabánya mindenki által ismert, kevert faunás padja fölött (0,5 — 1 m-re) egy átalakult vulkáni })orból származó agyagréteg van. Kézenfekvőnek lát.szik, hogy a fauna tömeges pusztulását legalábbis köz- vetve a vulkáni működés okozta. Ez vonatkozik a középsőtriász eoenothvri.ses szintjére is. Ugyancsak régóta ismeietesek a mecseki közéjisőtriászból a zöldagyag- betelepülések, valamint a különböző rétegtani jelen.ségek (ál kereszt rétegzett- ség, gumósodás, antigén breccsásodás stb.). Mint már a bevezetőben említettem a vulkán centrumától távolodva a jelenségek egyre elmosódottabbá válnak, nehezebben észlelhetők. .Az .Abaliget 2. sz. fúrás alsóanizusi ké])ződményei •5. libra. Finom vulkáni szórt anyagból képződött réteg. Az anyag előbb a finomabb repedéseket töltötte ki (Szalatiiak 4. sz. fúrás alsókarbon aleuritpala összletéből) 376 Földtani Közlöny, lü3. kötet, 3 — 4. füzet között JÁjNIBor Áron vastag tufaréteget ír le. A karbonátot tartalmazó közegbe hulló vulkáni por, a centrumhoz közel vulkáni porból származó agyagrétegeket, vagy aleurolitrétegeket, távolabb ,,gumósodást” idéz elő, amelyben a ,, gumók” kötőanyaga mészmárga. A szalatnaki terület a centrumhoz közelebb volt, itt agyagrétegek települnek közbe. Az agyagrétegek ciklusossága a gumósodás cikluso.sságával megegyezik. A Nagy Elemér által emelethatárként leírt antigén (Triász monográfia) breccsásodás, amely általános elterjedésű az alsó- triász seizi-alsókampili, alsó-felsőkampili, valamint felsőkampili-anizusi határán a kéregmozgást és a vele kapcsolatos vulkánosság megindulását jelzi. Ugyanúgy a coenothyrises, nagygumós szint felett megjelenő rendkívül színes antigén breccsa, a faunás pad és a gumósodás megjelenése egyértelmű. Ugyanilyen breccsa található (Vadász E.) az anizusi végén bekövetkező általános regresszió és a Nagy E. -által először leírt ,,ladini tufa” megjelenése között. A mohácsi Jenyei- völgyben fúrt vízkutató fúrások magmás kőzetet tártak föl a jura aaléni-toarci emeletek határán nagy elterjedésben. A komlói kőzetlabor vizsgálata szerint a magmás kőzet fonolit. Pordán Sándor mint lakkolit testet mutatta be természetesnek véve a fonolit kréta korát, amely j mint tudjuk eddig bizonytalan volt. A jeleket, áttelepülést, szinttartást figye- lembe véve itt egyidejű vízalatti lávaömlésről van szó. A felette települő | tűzköves mészkő tűzkőgumói egyértelműen származtathatók a vulkáni, t illetve az utóvulkáni működésből. Természetesen ez a fonolit korát is a jurában ( rögzíti. 1 Az eddigiekben felsoroltak főleg rétegződés! jelenségek. A rétegeken belül is I mutatkoznak olyan rendellenességek, amelyek egyidejű vulkáni működésre i engednek következtetni. A vulkán anyagszolgáltatása a működés jellegétől függ. Van olyan, amely csak szórt anyagot szolgáltatott, van amely lávát és | ]' auxit pizolitok találhatók. Ugyancsak elgondolkoztató a mecseki liász cőszenek magas kéntartalma, illetve szulfidásvány-tartalma, mely tömegénél bgva nem lehet növényi eredetű A sóképződésre ismert gátelmélet a Mecsekben a gipszre nem értelmezhető, iiert általában vörös üledékhez kapcsolódnak. A szeizi emelet végén fokozato- an megjelenik egy mészkőbreccsa pad, amely gipszgömböcskéket tartalmaz, ilbben az esetben elképzelhető, hogy a karbonátos közeghez a vulkánosság zolgáltatta a ként, és mészkő helyett gipsz keletkezett. A felsoroltakból sok )lyan adatot hagytam ki, amely még bizonyításra, magyarázatra szorul és sok )lyan jelenséget elmondtam, amely közismert, azonban a jelenségek kapcsola- ának folyamatosságához szükség volt rá. Az elmondottak alapján túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a DK-Dunántúlon iz egyes korok törmelékes üledékei túlnyomórészt vulkáni eredetűek, figye- embe véve a medencék peremein majdnem állandóan működő vulkánok nyagszolgáltatását. Azt is láthatjuk, hogy a kréta vulkánosság, bár nagy Iterjedésű, nem a legintenzívebb volt, beletartozik a sorba. Ugyancsak kétsé- 380 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet geket kell támasztanunk az ún. trachidolerit teleptelérek korát és kőzetminősí- tését, valamint teleptelérként való megjelenését illetően. A vulkánosság jellegének, ciklusainak, működési helyeinek anyagszolgál- tatása felismerésének, rendszerezésének gazdasági jelentősége van, mind az érc, mind a kőszén, hévíz és egyéb hasznosítható ásványi nyersanyagok fel- kutatásában. Földtani Közlöny, Hull. of the llanyarian tíeol. Kor. (1973) 103. :WI — 3H8. A nyugat-mecseki felsoperm összlet iileclékföldtani jellegei statisztikus értékelésének rétegtaui és egyéb földtani eredményei Bamhásné, Sfvhl Ágnes (5 ábrával) A most ismertetendő tanulmányom tblytatá.sa annak a munkának, amelyet a Társulatban 1967-ben mutattam be ,,A mecsek hegységi felsőpermi üledékek tagolávsa ciklusos kifejlődésük alapján” címmel, és amely 1969-ben a Földtani Közlönyben is megjelent. •Mivel jelen dolgozat szorosan kapcsohklik az előzőhöz, nagyon röviden ismer- tetem azt. \"izsgálataimat a Ny-mecseki felsőpermi törmelékes .szárazföldi kifejlődésű liledékekben folytattam, amelyet az előző szerzők tarka-, szürke-, zöld-, vörös- liomokkő és jakabhegyi homokkő rétegcsoportokra tagoltak. .Amikor azonban ezekben az üledékekben a részletes fúrá.sos kutatás megindult, nyilvánvalóvá vált, hogy az előbb felsorolt összletek nemcsak egymás felett, hanem heteropi- kusan egymás mellett is előfordulnak. Sürgető feladattá vált tehát annak tisz- tázása, hogy az ércesedést hordozó zöldhomokkő egy szintnek vagy emeletnek megfelelő rétegtani egységhez ka])CSolódik-e, vagy pedig különböző szintekben vagy emeletekben jelentkezik, mint a feldúsulás szemj)ontjából kedvező fácies? A feladat nem volt könnyű, mivel egy látszólag egyhangú törmelékes folyó- vízi komplexummal álltunk szemben, amelyet azonban a medri és ártéri fáciesek bonyolult egymásfeletti és egymásmellet isége jellemez. így kőzettani 'vezetőszinteket a jakabhegyi konglomerátumon és az alatta települő ,,lila kavicsos” összleten kívül nem tartalmaz. Ősmaradványai, a spórák-pollenek Igen ritkán, szeszélyesen és természetesen csak a redukált összletekben talál- hatók, finomabb rétegtani tagolásra nem elegendő sűrűségben. Rendelkezésünkre állt viszont a nagy mennyiségű fúrás földtani leírása, amely nagy részletességgel tartalmazta a makroszkóposán felismerhető kőzet- tani és üledékföldtani jellegeket, illetve jelenségeket, így pl. a rétegzettségi típust, szemnagyságot, a szemcsék osztályozottságát, színt, rétegfelületi jelen- ségeket, kötőanyagot stb. 1962 után ez az adathalmaz kiegészült azzal, hogy a kőzetanyag dokumentálását a makroszkóposán megállapítható folyóvízi ritmusonként végeztük és ezekben az előbb felsorolt jelenségek alapján megál- lapítottuk és grafikusan ábrázoltuk azt is, hogy az illető ritmusban a folyóvízi főfácies mely alfáciesei voltak jelen. A sztratigráfiai problémát tehát a rendelkezésünkre álló hatalmas mennyi- ségű és leírt kőzettani és üledékföldtani jelenségek feldolgozásából kellett megoldanunk és előző, valamint mostani dolgozatomban azt szeretném bemutatni, végülis hogyan sikerült ezen az úton eredményt elérnünk. A mecseki felsőperm elmondott kifejlődési sajátosságaiból következett, jhogy kisebb rétegtani egységekre való tagolásánál a diasztrófikus elmélet által I 11 Földtani Közlöny 382 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet szabott utat kellett követnünk, mely a földtörténeti tagolás és elhatárolás alapjául a földkéreg mozgásait, illetve ezen mozgásoknak az üledékekben megnyilvánuló követelményeit veszi alapul. Ehhez felhasználhatjuk az epirogén jellegű mozgásokat, amelyeket a Stíllé által megfogalmazott ,,epirogenetikus egyidejűség szabálya” szerint transz- gressziók és regressziók által közrefogott üledékciklusok tesznek kronológiai értékűvé és ezzel természetes elhatárolásra alkalmassá. Természetesen ebben a megfogalmazásban az epirogenetikus egyidejűség szabályát regionálisan kell értelmeznünk, de minden bizonnyal érvényes olyan kisebb részterületre is, mint amilyen az egykori permi medence volt. Az nem kétséges, hogy ebben az egykori permi medencében epirogén jellegű mozgások voltak. Mivel ezek egy időben játszódtak le, a feladat az volt, hogy e mozgásoknak az üledékek kőzettani és földtani kifejlődésében megnyilvánuló következményeit felismerjük. Ez nem volt könnyű, mert mint említettem, a folyóvízi kifejlődés látszólagos bonyolultsága szinte lehetetlenné teszi az azonosítást. Elvonatkoztatásra, egyszerűsítésre kellett tehát törekednünk, úgy hogy az üledékképződés során kialakult valamilyen természetes földtani egységet alapul véve, ezen egység valamilyen földtani vagy kőzettani jellemzőjét egyszerűen, lehetőleg számmal kifejezve, megtaláljuk az egyidejű, epirogén jellegű mozgá- sok, illetve ezeket jellemző ciklusok határait. Az is fontos volt, hogy a földtani vagy kőzettani jelenségeknek számmal való kifejezésekor mindig tudjuk, hogy az a szám mit fejez ki, vagyis mi a földtani tartalma? Feladat volt az is, hogy a fúrási dokumentációkon feltüntetett számos adat közül azokat vegyük csak figyelembe, amelyeket a különböző dokumentálók azonosan látnak, tehát szinte ,, objektív” jellegűek. Ilyen a durva vagy finom szemnagyság, a réteg- zettségi típus, a szín és a fácies, de ez utóbbi csak a ,, meder” és ,, ártér” fácies megjelöléséig, további lebontásnál, — pl. ártéri pocsolya, ártéri elöntés stb. — már nagyobb a szubjektív tényező szerepe. Mivel az epirogén jellegű mozgásoknak folyóvízi üledékekben megnyilvá- nuló következményeit kerestük, feltételeztük azt, hogy a mozgást bevezető ,,transzgresszív” szakasznál inkább a durvább szemcséjű, rétegzetlenebb medri üledékek képződnek, míg a szakaszt lezáró ,, regressziónál” a finomabb szemcséjű és rétegzettségű ártéri jellegű üledékek keletkeznek. Az így létre- jövő folyóvízi üledékciklus tehát az uralkodóan medri üledékektől az uralko- dóan ártéri üledékek képződésének lezárásáig tart. A munkahipotézis tisztázása után, — amelyet Barabás Andorral és J.ámbor Áronnal dolgoztunk ki — a munka menete a következő volt: Az a természetes egység, amelynek valamilyen kőzettani vagy földtani ismérvét számmal akar- tuk kifejezni, a már említett üledékképződési (folyóvízi) ritmusok voltak. A természetes földtani egység tehát adva volt, következett az a kérdés, hogy melyik ,, objektívon” értékelhető földtani vagy kőzettani jelenség legyen az, amelyet ritmusonként számmal ki lehet fejezni. Két tényadat közül választ- hattunk: 1. Durva vagy finomszemű üledékek vastagságának értéke ritmusonként; 2. Meder vagy ártéri fácies arányának kifejezése szintén ritmusonként. A szemnagyságot a nagy méretarány és az igen a[)rólékos feldolgozás miatt nehézkes lett volna értékelni, egyébként is a ,,mederfácies” vagy ,,ártérfácies” mindenkéy)pen magasabb földtani kategória. Ha azt mondom, hogy medri fácies, vagy ártéri fácies, ebben a nicghatározásban benne vannak mindazon »S' t u III: .1 niiuijat- mecseki, fclsőpenn összlet . . . H a r ti h á s n é földtani jelenségek és kőzettani jellegek, amelyeket oly nagy részletességgel igyekeztünk meghatározni és leírni. Khhen a kifejezésben tehát a szemnagysá- gon kívül benne van a rétegzettség! 1 ípus, a kőzetszerkezet is, és egyúttal ősföld- rajzi környezetet is jelöl. Végül igen egyszerű és gyors feldolgozási módszerrel ritmusonként kiszámítottam amederfáeies százalékos értékét és ezt fúrásonként 1 : 1000 méretarányban függőlegesen, grafikusan ál)rázoltam. IM. lia fgy 10 111 vastag ritmusban 2 in incdt-rfáciesű ülinlék van, akkor eliben a ritniiis- ban a intMlerfácics százaléka 20. Kbből mindjárt érzékelhetjük, hogy az illető helyen a vizsgált ritmusban uralkodóan ártéri ük'dékek kéjiződtek és így tovább. Amikor eddig eljutottam, láthattuk, hogy munkahipotézisünk helyes volt, mert sikerült kimutatnunk üledékképződési ciklusokat és ezek a medence különböző helyén azonos számban jelentkeztek. A mecseki felsőpermben (a jakabhegyi konglomerátum aljáig) 18 ilyen ciklus van, — nagyságrendileg apróciklus. Egy-egy apróciklus az uralkodóan medri üledékektől a kev'ésbé medri, esetleg teljesen ártéri üledékek lerakódásának végéig, vagyis a következő uralkodóan medri üledékek aljáig tart. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az ércet hordozó zöldhomokkő fácies nem egy, hanem több szintben képződött, és keletről nyugat felé haladva egyre maga- sabb ciklusban jelentkezik. A nyugati részen van egy terület, ahol három cik- lusban, tehát nagy vastagságban fejlődött ki a zöldhomokkő, vagyis ebben az övben van a szürke és vörös homokkőnek függőlegesen legnagyobb össze- fogazódási területe. Ez a jelenség valószínűleg e területrész egykori, sajátos, az alaphegységi szerkezeti viszonyokban gyökerező helyzetével van összefüggés- ben. Eddig jutottam el az 1967-ben befejezett munka .során és az ismertetett rétegtani eredmények, ha nem is közvetlenül, hanem közvetve, végülis az elsőd- legesen megfigyelt és leírt üledékföldtani jelenségek és kőzettani jellegek feldolgozása útján jöttek létre. A munkát 1971-ben folytattam. Cikliiskijelölés karottázs-adatok alapján Első cél, hogy megkíséreljem a fácieseloszlás alapján kijelölt ciklusoknak karottázs adatokkal (ellenállással) való egyeztetését, illetve a ciklushatárok- nak ezen adatokkal való igazolását. A munkát Majoros Gy. tanácsára végez- tem el és az egyeztetés során kiderült, hogy a földtani alapon általam előbb kijelölt ciklushatárok az ellenállás szelvényen is jelentkeznek. Ezáltal fizikai adatokkal is igazoltam a ciklusok létezését, rétegtani értékét és azt, hogy a vá- lasztott földtani alapokon nyugvó módszer helyes volt. Természetesen a karottázs szelvény fizikai paraméterei nem pótolják a földtani feldolgozást, mert ezekkel csak a ciklushatárokat tudjuk kijelölni, a ciklusok földtani tar- talmát meghatározni nem tudjuk. Legbiztosabban a két módszer együttes alkalmazásával lehet kijelölni a ciklushatárokat. Miután a fizikai paraméterekkel való utólagos egyeztetés alapján ilyen jól sikerült az apróciklusokat igazolni, megpróbáltam néhány alsópermet ért fúrás alapján az apróciklusoknál nagyobb ciklusokat kijelölni az ellenállás- szelvényen. (Véleményünk szerint az apróciklus a szint fogalmának felel meg, a karottázs szelvény ellenállás adatai alapján kimutatott kisciklus földtani értelemben emelet nagyságrendű.) Két fúrás az 5061. és 4571. alapján négy 11* 384 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet — A, B, C, D — kisciklust sikerült elkülöníteni és ezúttal ezeket utólagosan próbáltam földtani adatokkal igazolni. Ha ugyanis az alsópermet ért fúrások apróciklusainak mederfácies-százalék szelvényét felrajzoljuk (az aprócikluso- kat azonos vastagságúnak véve) földtanilag is világosan elválnak ezek a kis- ciklusok — emeletek. Bár kevés adatom van, de meg szeretném még említeni azt a megfigyelése- met, hogy új geokémiai fácies (ezen a tarka, szürke, vörös, tehát redukált és oxidált összleteket értem) megjelenése mindig a kisciklusok aljához kötődik. Ui. a B kisciklus alján a 3. apróciklusban jelenik meg először a medencében a szürkehomokkő, a C kisciklus alján a 13. apróciklusban pedig a vöröshomokkő és ehhez szorosan kapcsolódva a zöldhomokkő fácies is. A folyóvízi fáciesek horizontális eloszlása ciklusonként Miután már volt rétegtani alap, ezért az 1971-ben folytatott munka másik célja az volt, hogy apróciklusként, térképen ábrázoljam a folyóvízi fáciesek eloszlását. Eddig ugyanis csak vertikálisan néztem a meder és ártéri fáciesek változását, ezúttal horizontálisan is ábrázolni akartam. Az eljárás ugyanaz volt, mint előzőleg, de most nem ritmusonként, hanem apróciklusonként számí- tottam ki a mederfácies százalékot. így megkaptam azt, hogy bizonyos helyén a medencének, pl. a 15. ciklusban a mederfácies százalékértéke pl. 85. Ez azt jelenti, hogy ezen a helyen az illető apróciklusban csaknem az egész időszak alatt meder jellegű üledékek rakódtak le. Ezzel a számmal kifejeztem a fúrás • által jelzett helynek egykori bizonyos ,, földtani energia” helyzetét. Ezeket a számításokat a 14 — 15 — 16 — 17 — 18. apróciklusokban végeztem el, mivel a kutatófúrások zöme — a szerkezeti fúrások kivételével — csak ezeket az apróciklusokat harántolta. A feldolgozott fúrások a választott méretaránynak megfelelő sűrűségben helyezkedtek el és az erősen tektonizált helyeket figyelmen kívül hagytam. Kb. félezer fúrás többszázezer fm anyagát dolgoztam fel. .Mindegyik apróciklusról külön térkép készült. A munka menete a következő t volt; A])róciklusonként minden fúrási pont mellé beírtam a mederfácies száza- lékot. Mivel a mederfácies százalék azt fejezi ki, hogy az ábrázolt fúrás helyén i egy bizonyos apróciklus időtartama alatt milyen arányban képződött meder- t fácies üledék, a térképen elkülönítettem azokat a helyeket, ahol ez a százalék igen magas. 80 feletti, illetve igen alacsony, 20 alatti volt. Ugyanis az a hely, ahol egy bizonyos időtartam alatt csaknem végig meder (80 felett), illetve ártéri (20 alatt) üledék képződött, az egy bizonyos ősföldrajzi-morfológiai, I illetve ezeket meghatározó tektonikai helyzettel bír. Ezeknek az ősföldrajzi jellegeknek pedig minden bizonnyal befolyásuk volt az érces területek kialaku- lására is (]., 2., 3., 4., 5. ábra). Ha ezeket a térképeket időben egymás fölé helyezve szemléljük, láthatjuk. ) hogy jól körű Illatáról hatóan (tehát nem elszórtan, össze-vissza, egyes jionton- 4 ként) jelentkeznek azok a helyek, ahol az egyes apróciklus üledékeinek képző- | (lése alatt uralkodcian medri, illetve uralkoíhian ártéri üledékek ké])z1 é, S t u h 1 : nyugnt-tuecseki Jelsőpenn üsazlet . . . 387 5. ábra. A 18. apróciklus fáciesei. JelmaRyariizatot 1. 1. .'ibriinál Az is jól látható, hogy a legtöbb ártéri, illetve legkevesebb meder fáciesű terület a 14. és 15. apróciklusban volt. Időben felfelé haladva, — mint már említettem — az uralkodóan ártéri jellegű üledékek nyugat felé vándoroltak és egyre kisebb területre szorultak össze (16. — 17. apróciklusok). Egyúttal az uralkodóan meder üledékek területe nőtt és szintén nyugat felé nyomult előre, míg a 18. ciklusban (lila kavicsos összlet) teljesen uralkodóvá vált, itt ártéri fácieseket már alig találunk ás ebben a ciklusban a zöldhomokkő képződése is megszűnt. Az eredeti munkatérképeken 1 cm-es távolságokkal E — 1) irányú vonalakat húztam és ezek mentén lemértem a 80 feletti és a 20 alatti mederszázalék ará- nyát és az így kapott értékeket ábrázoltam a vonalaknak megfelelően. Itt bejelöltem azokat a területeket is, amelyeken belül az illető apróciklusban zöldhomokkő képződött. Világosan kitűnt, hogy a zöldhomokkő képződése kimondottan azokhoz a területekhez kötődik, ahol uralkodóan ártéri jellegű üledékek vannak, iUetve ilyen fáciesű üledékek csak a zöldhomokkő képződési területén találhatók. A bemutatott térképekkel kapcsolatban hangsúlyozni .szeretném, hogy az ott ábrázolt folyóvízi fácies-eloszlási adatok nem egy időpontra, hanem eg^ apróciklus időtartamára vonatkoznak. Tehát, ha azt mondom, hogy a Ny- mecseki felsőperm bizonyos területén a 16. apróciklusban uralkodóan ártér volt, ez nem jelenti azt, hogy ott a ciklus üledékeinek lerakódása idején mederüle- dék nem képződött. Az a tény azonban, hogy egy bizonyos időtartam alatt pl. 00%-ban ártéri és 10%-ban mederüledék képződött, meghatározza annak a helynek, illetve területrésznek egykori jellemző földtani helyzetét. Mint az elmondottakból kitűnt az üledékföldtani és kőzettani jelenségek feldolgozása és értékelése, ha közvetett úton is, de lehetőséget adott arra, hogy rétegtanilag tagoljuk a Ny-mecseki felsőpermet és ebből a rétegtani 388 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet alapból kiindulva meghatározzuk a felsőperm egyes rétegtani szintjében a folyóvízi főfáciesek területi eloszlását, azok időbeni változását, illetve ezeken belül az ércet hordozó zöldhomokkő helyzetét. Ehhez kapcsolódva röviden megemlítem még azt, hogy a zöldhomokkő képződési területén belül érc nem képződött ott, ahol az apróciklus folyamán uralkodóan meder volt. Különösen jól lehet ezt tanulmányozni a 14. és 15. apróciklusokban, ahol is azt tapasztal- hattuk, hogy az érces területek az uralkodóan mederüledékekkel jellemzett ,, kanyarulatokon” belül helyezkednek el. Ezzel többet nem foglalkoztam, mert véleményem szerint az általam ismer- tetett módszerrel és az alkalmazott méretaránnyal az ércesedésnek csak területi megjelenése, illetve fáciesterületekhez való kötődése vizsgálható. Bár ezekből bizonyos genetikai következtetéseket lehet levonni, az ércesedés finomabb paramétereinek törvényszerűségei kutatásához e módszerrel fel nem tárható jelenségek vizsgálata szükséges, amelyeket már részben elvégeztek és a jövőben végezni fognak. Ennyit szerettem volna ismertetni munkánkból azzal a céllal, hogy bemutas- sam, milyen lehetőségek rejlenek az üledékképződési jelenségek feldolgozásá- ban. Természetesen az ilyen munkánál alapvető követelmény az, hogy e jelen- ségek elsődleges megfigyelése és leírása nagyon alapos legyen. Minél pontosab- bak a részletmegfigy elések, annál biztosabb alapokon nyugszanak a belőlük levont ös.szefoglaló jellegű földtani, rétegtani, ősföldrajzi következtetések. FiiUllniti A'örtó/ii/, Bull. o/ Ihe lliinnarian Qeol. Boc. (1973) 103. 3í<9 — A clélkelet-duiuinti'ili paleozóos rétegsorok áciesmeghatározáscuuik problénicii Dr. Kassai Miklós (lÜ ábrával) Összefoglalás: A Mecsek— Villányi-hegység területén az elmúlt öt évben nagy- szániii mélyfúrás mélyült, melyek döntő fontosságú adatokat szolgáltattak a paleozóos rétegsorok vastagságára, elterjedésére és egymáshoz v-aló kapcsolatára vonatkozóan. Bizonyítani lehetett, hogy a felsőkarbon homokkő 1500 métert meghaladó vastagságát figyelembe véve, a paleozóos homokkősorozat összvastagsága a 4000 m körüli értéket , éri el. Ez a nagyvastagságú homokkősorozat a v'izsgált területen belül egy paleozóos mély- szerkezet mentén kiéleződik kelet felé, mely egyben az üledékgyűjtő határát is jelenti. E mélytörés területén kvarcporfír működés volt a felsőperm végéig, és tőle keletre le- pusztulási területek húzódtak. Ezt az ősföldrajzi helyzetet a jakabhegyi homokkő megjelenése szünteti meg. A ,,régi alaphegységen” alapkonglomerát lunmal települő és a már faunával jellemezhető triász képződmények felé harmonikusan fejlődő sorozatot a Dunántúl számos helyéről ismerjük. Rétegtani azonosságukat már száz éve felismerték, ősföldrajzi kapcsolatuk tisztázása azonban a terület szerkezeti elemzésének egyoldalúsága miatt késett. Az elterjedési, ősföldrajzi helyzet tisztázatlansága a fáciesminősítés formális megoldását eredményezte, és ebben a rendszerben a legkézenfekvőbb földtani adatok illesztése is problémává vált. Általános elterjedés, rétegtani viszonyok A Délkelet-Dunántúl harmadidőszak előtti alaphegységtérképe (1. ábra) valamint a földtani szelvények alapján (2—3. ábra) két fő megállapítást tehe- tünk. Szerkezeti szempontból az egységes Mecsek-villányi antiklinális hatá- rozza meg a nyugati területet, míg a keleti területen a képződmények ÉK— DNy sávokba, tömbökbe rendeződnek. Rétegtani szempontból a nyugati területen nagyvastagságú felsőkarbon-perm homokkősorozatot] találunk, míg a ke- leti területen ezek hiányoznak és a jakabhegyi homokkő nyitja meg az üledékképződést (4. sz. ábra.). A fenti helyzetet jellemző ősföldrajzi térképvázlaton (5. ábra) foglaltuk össze ismereteinket a jakabhegyi homokkő megjelenése előtti állapotnak meg- felelően. Az üledékgyűjtő medencébe történő törmelék beszállítási irányt a Ny-Mecsek területén határoztuk meg százezres nagyságrendű adathalmaz alapján (Kassai 1969.), mely egyértelműen keletinek adódott. A keleti területeken jellemző szelvényt találunk a Balatonfelvidéken — Pá- pán — Nagykőrösön — Madarason. A balatonfelvidéki szelvénnyel kapcsolat- ban már Böckh J. és Lóczy L. is felismerte, hogy ,,a balatonmelléki veres homokkövet és verrukánóját nyilvánvalóan csak a Déli- Alpok grödeni rétegei- vel és a pécsi Szent jakabhegy homokkövével hasonlíthatjuk össze” (Lóczy L. 1913.). E megállapításuk értékét csak növeli az a tény, hogy ők még nem ismer- hették a Szalatnak — Szilágy— Bátaszék— villányi szelvényeket (6. ábra.). 39ü Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 1. füzet 4. ábra. A Délkelet-Dunántúl földtani felépítésének modellje az anizusi emelet végéig. Szerkesztette; Kass.u M„ 197i Jelmagyarázat: 1. Mészkő, 2. Márga, 3. Diszkordancia, 4. Kvarcporffr, 5. Aleurolit, 6. Homokkő, konglome- rátum, 7. Kiértékelt törmelék-beszállítási irány A nyugati területen jellemző vastag felsőkarbon — perui sorozat regionális kapcsolatát a dinári geoszinklinális felé keressük. „Bosznia és Hercegovina nyugati részén a paleozóos és inezozóos folytonos üledékek tisztán nyílttengeriek. Kelet felé egy szárazfölddel érintkeznek, mely Dél-Magyarország, Középső-Szerbia és a Balkán hegységtől délre eső Rumélia területét foglalja magába. Ez a régi Keleti szárazföld, aminek egyes részei először a jimi és a kréta időszakban kerültek tenger alá . . .” (Vadász E. 1954). A fenti kifejtés után a szerző meg sem kísérli ősföldrajz ilag összekapcsolni a Nv-mecseki általa ismert sorozatokat az előbbi területekkel. .Még két ősföldrajzi kiértékeléssel foglalkozunk. X'a egyik a jugoszláviai terű let triászára vomitkozik, ahol is, az elterjedés keleti határának vonalazá,sa. valamint a terület rétegsorai egyértelműen ka])csolódnak a Délkelet-Dunántúl adataihoz (ii terület vulkánosságának összehasonlítása külön tanulmányt érdemelne) (IboTKovic — Markovic 1901.) (7. ábra.). A másik az európai triász kifejlődési tí])usait tünteti fel (8. ábra.) K 1907.). A le})usztulási területként feltüntetett furcsa zóna ma már egyes rész- leteiben nem is igazolható, általában azonban, valószínűsíté.sét konceiíciá" okokra lehet visszavezetni. E három idézett munkán kívül még számos tanulmányt idézhetnénk. (iM. Rhunn, SciiKKKiíK V., CsALAOovns 1. stb.), amelyben a Villány-szalatnaki mélytörés valamilyen formában megjelenik. .A Délkelet-Dunántúl területének jó megkutatottsága mely az utóbbi időben teljesedik ki — nyújtott lehető- .séget az általánosításra és annak !i prolílémának az e.xponálásáni, hogy a Mecsckalga S. iSbra. FiM-s<'‘K-tőrképe. Szerkesztette. Iíarabás A., Baranyi I., Jámbor A.. 1903, Kassai M., 1969. merátum díszknrdanoia határa t. 1. Fedett felsÓpenn, aLsótriász kvarcporfír, 2. Kvarcporfír, 3. A fókonglo- Kassai: .1 (hilketel-duiuinláli pdeozóos rrtetjsorok . . . 391 jakabhegyi homokkő bázisára vonatkozó ősföldrajzi helyzet kidolgozása elen- gedhetetlenül fontos a paleozóos rétegsorok fáeies meghatározásához, arról itt nem is beszélve, hogy ^Magyarország hegységszerkezeti képének kidolgozása a kérdés ismerete nélkül szinte fikcióvá válik. A fáeies meghatározások ellentmondásai, az adatértékelések bizonytalansága A Ny-mecseki permi homokkősoi’ozatot — az alsópermi 800 m ( !) vastag vörös aleurolit csoportot kivéve — a megjelent irodalom egyértelműen a folyó- vízi főfáciesbe sorolta. A szürke színű homokkő képződését nedves, hideg klímára vezették vissza, a vörös színű üledékeket pedig száraz meleg klímával hozták kapcsolatban. A balatonfelvidéki vörös homokkő újabb irodalmában hasonló megállapításokat találunk. Amikor a sorozat szintézisének végeredményeképpen kimutatható volt, hogy a vörös és a szürke képződmények heteropikus fáciesben fejlődtek 392 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3- 4. füzet Nagykoros tIany-Szalalnaki paleozóos mélylörés ö. ábra. A felsöpenii ősföldrajzi vázlata a Dunántúlon. Szerkesztette; Kassai M., 1972. Jelmagyarázat: 1. A triász transzgresszió iránya, 2. A törmelékszállítás iránya a felsőperm végéig, 3. Kvarcporfír vulkánosság (felsö- perm), 4. Lepusztulási teriiiet a felsőperm végéig, 5. Üledékgyűjtő, 6. Mélyfúrások; B — M— V Bakony— Mecsek— Villányi-hegység a szelvényben ki — egyes területen 100 m vastag hoinlokfelü létén — akkor az éghajlattal való magyarázatot el kellett vetni, és a szürke színt niocsárlápi fáciessel magyaráz- ták (9. ábra.). E megoldásnak alajios indokok alapján ellentmond (10. ábra.) az a tény, hogy a folyóvíz és a mocsárláp hidrodinamikai különbségéhez az átlag- szemcsenagyság különbsége is hozzátartozik, ami itt nem tapasztalliató, valamint a szürke sorozat nagy vastagsága is komoly kifogásokat teremt. A felső vörös sorozatban, folyóvízi fáciessel nehezen magyarázhatók a dolo- mit konkréciós szintek, illetve padok, mely ])ad vastagságok néhány e.setben elérték az egybefüggő 50 — 80 cm-t (11. ábra.). Az eddig fellelt ősmaradványokkal kapcsolatban a következőt leliet nfondani. Barabás A. kandidátusi értekezésében az alsópermi aleurolit összletből Brnchiopoda héjkeresztmet.szeteket mutat be, valamint a felső vörös homok- Kassai: .-í drl kelet ■ditnánt ál i peleozúos réteijsorok 3 ‘>3 . ábra. Az alpi és germán kifejlődésű triász mai elterjedése és valószínű Ősföldrajzi határa (Petkovic, 1961). Jei- |ii a g y a r á z a t: 1. A triász képződmények mai elterjedése (alpi típus). 2. A triász képződmények mai elterjedése (alpi és germán típus), 3. .K triász tenger valőiszínű ősföldrajzi határa íősorozatból Kolozsvári G. szakvéleményére hivatkozva (,,egy Jerea típusú covaszivacs geminulás állapotban visszamaradt pszeudomorfozájá”-t). VÁR- pzEGl K. (1961.) Phyllopodákat ír le és határozottan tengeri fáciesbe sorolja 4 legfelső homokkőképződményeket. (Jakabhegyi alatti sorozat.) Kiss J.— tROSSZ a. (1958.) a bakonyán található dolomitkonkréciókról értekezve (9. ibra.) azokat szervetlen eredetre, óriásmolekula-képződésre vezetik vissza, bizonytalanságukra mutat, hogy a következőket írják: ,, Esetenként ötös zimmetriát mutató rajzolatok, dudorok és körkörösen futó barázdák észlel- letők a korong mindkét oldalán, s megtévesztően szerves eredet benyomását celtik. Különösen kőbélre utalnak azok az adatok, melyeken vázhéjnak is leillő 1/2 mm vastag bekérgezések vannak. . . . Ilyen üledékkőzettani formá- dat észlelni a balatonfelvidéki és Perkupa környéki triászban is amit id. Lóczy i.RhizocoraUiumnak”, ,, hieroglifának” minősített”. Vadász E. (1964.) e kér- llésről ezt írja: ,,. . . az epigén dolomit kétségtelenül preegzisztált alakulat íielyét tölti ki”. ' Mindezek az adatok már ellentmondásokat tartalmaztak a folyóvízi fácies- lueghatározással kapcsolatban és ezt az elbizonytalanodást csak fokozta, a ' illányi szelvény feltárása, ahol a sorozatba beépülve találjuk (2. ábra.) a vó- :ányi kvarcporért, illetve a Bissén megfúrt peremfáciesét, amely bizonyítja, tiogy az a vulkán egy vízzel borított medencében működött, és a működési [zünetekben peremén vízalatti üledékek rakódtak le. 394 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet f if L a 8 ■^88 150 200 250 300 350 400 450 500 550 600 650 700 750 800 850 900 950 1000 1050 1100 1150 1200 1250 1300 1350 1400 1450 1500 1550 1600 )71. s: ai: .-1 délkelet-dunántúli peleozóon rétegsorok... 395 10 20 30 4.0 5,0 (m/m) fúrás (Ny. -Mecsek) átla^zemcsenagysági szelvénye. Szerkesztette: Kassai M., 1970. 396 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet 3476 4256 4241 4296 4299 ki -100 ^291 "30’ 11. ábra. Szemcse-eloszlási rétegszelvény (Ny.-Mecsek, ' felsőperm). Szerkesztette: Kassai M., 1972. Jelmagya- ráz a t: 1. Aleurolit és finomszemű homokkő, 2. Apró- és középszemű homokkő, 3. Nagy- és durvaszemű homokkő. 4. Dolomit, 5. Dolomitkonkréció, 6. Zöld-vörös határ A jakabhegyi homokkő Térjünk át ezután röviden a jakabhegyi homokkő fáciesmeghatározására. ^ E képződmény szintén folyóvízi főfáciesű minősítéssel szerepelt. A szerző azonban már évekkel ezelőtt kimutatta (Kassai 1969.), hogy a sorozat a ten- geri fácieshez tartozik, annak parti, sekélyvízű, homokos düne-fáciese. A teljes bizonyító anyag néhány fontosabb részletét kiemelve foglaljuk össze a kérdést: — A jakabhegyi homokkő bázisán települő max. 30 cm átmérőjű, kavicso- kat tartalmazó főkonglomerátum 5 — 15 m átlag vastagságban, az egész terüle- ten megtalálható. Elborítja a működésüket befejezett kvarcporfír vulkánokat, és típusos tengeri transzgressziós településben meghódítja a keleti lepusztulási területeket (5 — 6. ábra). (A folyóvizeknek nem sajátja ez a települési jelleg ilyen regionális méretekben.) — A főkonglomerátum kavicsnagysági összletét vizsgálta Nagy E. (1958.) Emery K. O. módszere alapján, végeredményként a tengerparti kavicsokra jellemző elosztást kapott (12. ábra). Emery nagyszámú vizsgálati anyaga úgy véljük elégséges biztosíték a kapott végeredmény elfogadásához. — Az ún. IT. konglomerátum (13. sz. ábra) egy- kb. 2 — 3 ni vastagságú réteg, melyben az 1—3 cm-es kavicsok ,,iisznak” a homokkő alapanyagban,, sehol sem dúsulnak konglomerátummá. Ez a megjelenés — mely nagy területre érvényes — ellene mond a folyóvízi fáciesnek, ahol a kavicsok helyenkénti koncentrálódását kellene tapasztalnunk. ű — A vörös aleurolit fácies kb. 10 m vastagságával a teljes területen, még mikrojelenségeiben is azonosan jelenik meg. - A teljes sorozatra jellemző, hogy a törmelékként szállított csillámlemez- kék a rétegla])pal párhuzamosan dúsulnak, mind a finomszemű, mind a nagy-' Kassai: .1 délkelet-dunántúli peleozóos rétcíjsorok . . . 397 100 90 80 Q75 70 60 50 (M) 40 30 QjS 20 10 0 12. ábra. A cserkúttól K-re levő feltárás kavicsainak tárfoRatszjízalákos eluszlása. Szerkesztette: Nagy E., 1958 zemű rétegekben. Ez állóvízből való lerakódásra utal a SxoKES-törvény rtelmében. — A keresztrétegzettség nyilásszögnagysági eloszlása azonos a már triász aunával jellemzett vörös aleurolit csoportban számítottal, annak ellenére, logy a jakabhegyi homokkősorozat átlag szemcsenagysága, a nagyságrenddel lagyobb (13. ábra). Az átlag szemcsenagyság a hidrodinamikai állapot függ- énye a folyóvíznél, de a keresztrétegzettség meredeksége is. Itt a kereszt- étegzettséget nem folyóvízi rríbzgás hozta létre, hanem a parti sekély víz hintázó nozgása, amit a 14. ábra is bizonyít, ahol az iránygyakorisági diagram négy aaximumos volta nem folyóvízre jellemző. A diagramok által jellemzett 0—15° nyilásszögnagysági maximum nem felel meg a világirodalmi adatok zerinti folyóvízi eloszlásnak, ahol is jellemző értéknek a min. 20°-on felüli lagyságot tartják. (A felhasznált adatszám biztosíték, hogy az eloszlást jellem- őnek tartsuk.) A paleozoikum végi ősföldrajzi térkép jjroblémái r összefüggésben a fáciesmeghatározással A Délkelet-Dunántúl ősföldrajzi térképének adatbizonytalansága úgyszól- *'án minimális. Nem mondható el ugyanez a Dunántúlra szerkesztett ősföld- ajzi térképről, legalábbis ami a közvetlen földtani adatokat illeti. A keleti területekre vonatkozóan a ^Mecsek és a Balatonfelvidék között liányzik egy mélyfúrás, mely az anizusi képződményekből indulva és a „régi laphegységbe” jutva feltárná a sorozatot, hogy az ENy^— Dk-i összekötő zelvény megszerkeszthetővé váljon. A nyugati területen a balatonfelvidéki szelvény DNy-i folytatásában lenne zükség egy olyan mélyfúrásra, amely feltárná az általunk feltételezett balaton- it FnMtHni Közlöny /J. átna. A Nyutfati-Mecsek J\ (I .s /t <1 i: .1 ilclkclft-iliiiiiintiili jteli'ozvD.s rétetiHorok . . . \ elvidéki vörös homokkő alatti, a Ny-mecseki felsőpermmel analóg képződmé- iiyeket (Dióskál?). ' Ezek után röviden ismertetjük azokat az adatokat, amelyek a fenti ősföld- ajzi térkép megszerkesztésére inspiráltak és amelyek alapján szükségesnek ítéljük a jelzett adathiányok megszüntetését, mind a fáciesproblémák, mind az ‘zzel összefüggésben levő tektonikai problémák megoldását illetően. A méretes geofizikai paraméter eloszlások közül (15. ábra): — A Zilahy-Sebes L. (1964.) által .számítógépen levezetett gravitációs nomália eloszlás, — Stegexa L. (1971.) geometrikus anomália eloszlása, — Heiskannenek (Beíídefev 1964.) a geoid magyarországi részére vonat- ,cozó kiértékelése, 12* 400 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — i. füzet 1 Kéregvaslagság (Balkay , Mituch) Elöf urdulás gyakoriság Földrengés gyakoriság (Rethly) Jellemző földtani szelvény I Bazalt Kvarcporfi t “T _l 1 Anizusi 1 I I ! _ 1 J ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ _ b — . O _• O *_ o • _ n Jakabhegyi.-homokkö.' • Q Jpi— Q— n — r>*- Q* Pér ni ; . • ; •felsökarbon’; •. 4. + gránit •/ + -t alsokarbon / -f + -t- szilur palák 15. ábra. A Villányi-szalatnaki mélytörésre vonatkozó paraméter-eloszlások áttekintése (Kassai M., 1972). J e magyará zat: 1. CO C° 1 km mélységben levő hőmérséklet (Steoena), 2. Gravitációs eloszlás (Zilahi S. L. 3. „M” jelű izokin (Bbndf.FV), 4- Völgyhálózat és vízfolyás irányítottság — Balkay B. (1960.) Mituch E. (Stegkna 1971.) kéregvastagsági eloszlásai - Réthly (1952.) földrengéstérképeinek kiértékelései, ahol az ÉNy— Df zónák jellemzők, rnegmagyarázhatóvá válnak, a felsőpermre szerkesztett ős földrajzi térkép alapján (6. ábra.). A méretes földtani paraméter eloszlások közül; A Dunántúl harmadidőszak előtti medencealjzatának mélységeloszlás (16. ábra). Kassai: .-1 délkelet-diinúntúli peleozóos rétegsorok , . . 401 í. ábra. A dunántúli harmadidőszak előtti alaphegység mélységtérképe (MAFI) és átlagvastagsági eloszlása (Kassai, 1971) — A vulkánosság eloszlása tekintetében a kvarcporfír vulkánosság (Bala- onfelvidéken Köveskálnál), hasonlóan a bazalt előfordulásokhoz, melynek igjai a tapolcai-medence ÉNy — DK-i árkos süllyedésében, Bár — Mohács — liskőszeg (Jugoszlávia) vonalon helyezkednek el, affinitást mutatnak a törés- ez, csakúgy, mint a keleti-mecseki fonolit, andezit, alkáli-diabáz előfordulásai. Izek az eloszlások szintén magyarázhatók az előbbi ősföldrajzi térkép alap- in stb. A méretes földfelszíni paraméter eloszlások közül: — A Dunántúl vízhálózatának és domborzatának irányítottsága, — Bendeffy L. (1964.) ,,M” jelű izokin térképe, — Magyarország relief-energia térképének (Bulla B. 1962.) Somogy— Zala irületére eső része, magyarázatot nyer a Dunántúlnak, az újpaleozoikumban 402 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet meglevő, illetve a fenti eloszlások alapján feltételezett ősföldrajzi, felépítésbeli különbségei által. A jelzett adathiányok megszüntetésével közelebb jutnánk az ősföldrajzi \ térkép közvetlen valóság alapjához, és ennek az igazolódása nemcsak azt jelentené, hogy a földtani geofizikai-földfelszíni méretes paraméter eloszlások liti szükséges harmóniáját kapjuk eredményül, hanem a fáciesproblémák megoldd- f sában is előreléphetünk, valamint közvetlen ipari kutatási koncepciók is kidől- r gozhatók (geotermia, érc, szénhidrogén). i‘ Irodalom BaI/LA Z. (1967): A Dunántúl perin előtti képződményeinek szerkezetéről. Földtani Közi. XCVII. köt. 1. füzet Bállá Z. (1967): Az uránércesedós és a kőzetek színe közötti összefüggés vizsgálata. Földt. Közi. 97. Balkay B. (1960): A magyarországi földkéreg szerkezete. Geof. Közi. IX. kötet 1—2. sz. Barabás A. (1964): A Délkelet-Dunántúl paleozóos képződményei. Magyarázó a Magj'ar— Jugoszláv geol. találkozón Barabás A. (1955): A mecseki perm időszaki képződmények földtana. Kandidátusi értekezés Bendefy L. (1967): A Bakony-hegység geokinetikai viszonyainak földkéreg szerkezeti vonatkozásai. Bakonyi Mú- zeum, Veszprém BÖOKH J. (1876): Pécs környékének földtani és vízi viszonyai. Földtani Int. IV. k. Emery, K. 0. (1955): Journal of Geol. 63. köt. 1. sz. .lÁMBOR Á. (1964): A Mecsek-hegység alsópermi képződményei. Kézirat. MÉV. JUGOVics Jj. (1967): A dunántúli bazalt és bazalttufa területek. MÁFI. Évi Jel. Kassai M. (1972): A Délkelet-Dunántúl mélyszerkezeti viszonyai és vázlatos vízföldtani-, és geotermikus jellemzői. Magy. Hidr. Társaság pécsi csoportjának Évkönyve Kassai M. (1969): A jakabhegyi homokkő fácies-, és korkérdései. Egyetemi doktori ért. Miskolc NME Kassai M. (1971): A villányi hegység északi előterének permi képződményei. (Villányi monográfia. Szerkesztés alatt.) Kiss J.— Grossz A. (1958): Konkrécióképződés és újkarbonátos fácies a mecsek-hegységi permi pszammitos összlet- ben. Földt. Közi. 88. köt. Majoros Gy. (1963): A Balaton-melléki permi rétegösszlet üledékföldtani vizsgálata. Doktori ért. Kézirat Nagy E. (1968): A Mecsek-hegység triász időszaki képződményei. MÁFI Évkönyv. L. I. Kötet. 1. füzet Nagy E. (1958): A középső-permi durva konglomerátum rétegcsoport üledékközettani vizsgálata. MÉV Petkovic K. V.— Markovic B. (1961): Jugoszlávia mezozoikuma. MÁFI. Évkönyv. XLIII. kötet. 1. füzet Réthly a. (1952): A Kárpát-medencék földrengései. Bp. Akadémiai Kiadó SOHEFFER V. (1963): Adatok a vardaridák és a Bánáti árok felszín alatti vonulatainak követéséhez a Kárpát-raeden céhen. Fk. XCÍII. köt. 3. füzet Stbgena L. (1971): Lemeztektonika. Tethys és a Magyar-medence. Ált. földtani szemle 1. sz. Magyarhoni Földt t I 4 1^'- /'l Társ. Bp. Szabó J. (1965): A Mecseki felső-permi és alsó-szeizi összletek ferderétegzettségi adatainak értékelése. Földtani Közi 95. 1. pp. 40-46. Székyné, FüX V. (1967): A dunántúli harmadkori vulkánosság Földi. Közi. XCVII. 1. füzet Vadász E. (1954): Magyarország földtani nagyszerkezetének vázlata. MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi. 14. 1 — 3. p. 21 Vadász E. (1964): Bizonytalan éle tnyom -alakulatok a permi rétegekből. Földt. Közi. XCIV. kötet. 3. füzet VÁRSZEGI K. (1961): Levéllábú rák (Phyllopoda) maradványok a mecseki permi összletből. Földt. Közi. 91. k. ViRÁGH K.— ViNOZE J. (1967): A mecseki uránérclelőhely képződésének sajátosságai. Földt. Közi. 97., 1. ' Zilahy-Sebess L. (1964): Regionális és maradékanomáli.ák meghatározása gépi számítással. Geof. Közi. XIII. köte' 3. fűzet FöUHani Kiizlöni/, Hull. of the llunnarittH Geol. Sor. (lU’ médián (Me), módus (Mo), kvartilisek (Q^, Qg), Tnisk együttható (H = 1 QslQi)) szórás {a), relatív szórás (V), ferdeségi együttható (a harmadik momentumból számolva — csúcsossági együttható (negyedik momentumból számolva — y2)- Tapasztalati összefüggésekre támaszkodva normális, lognormális, ill. egyikbe sem tartozó eloszlásba soroljuk az adathal- mazokat. A nem normális eloszlású halmazok esetén logaritmikus transzformá- cióval számolt értékekkel dolgoztunk. A halmazok eloszlástípusainak figyelembevételével számítottuk az alábbi statisztikai próbákat, ill. ellenőriztük a hipotéziseket; a t (Student) próba az X\ = X2, az F próba a Ui = (T2 hipotézis ellenőrzésére szolgál, a próba két független halmaz homogenitására ad választ. A próbák és hipotézisek teljesülé- sét 95, 99 és 99,9%-os kétoldali szignifikancia szinten vizsgáltuk. Minden egyes földtani megfigyelés mélység szerinti változásának vizsgálatára trendszámitást végeztettünk. A felsorolt számítási feladatok algoritmusai könnyen megtalálhatók a matematikai statisztikai szakkönyvekben, ezért ismertetésétől eltekintünk. Meg kell jegyeznünk, hogy a földtani tartalom biztosítása érdekében minden- kor geológus feladatnak tekintendő a legmegfelelőbb statisztikai mutatók és a szükséges statisztikai próbák, hipotézis-ellenőrzések kiválasztása. A számítási feladatok kijelölése földtani megfigyelésenként differenciált megítélést kíván a geológustól. Részletezés és bizonyítás nélkül belátható, hogy értelmetlen lenne előírni ugyanazon számítási feladatokat, például a csak numerikus értékekkel jellemzett rétegvastagságok, ill. a számszerű értékekkel kifejezett és egzaktul értelmezhető geokémiai közeg, valamint a földtani fogalmat jelentő faciestípus statisztikai vizsgálatára. Úgyszintén a geológus feladata a jellegében diszkrétnek, vagy folyamatosnak tekinthető megfigyelések elkülönítése, az egyes adatok súlyozhatóságának elbírálása, továbbá ezek matematikai konzekvenciáinak feltárása a számítás- technikai szakember részére. A matematikus, ill. a számítástechnikai szakember sokrétű matematikai, szer- vező és programozó jeladata közül esetünkre konkretizáltál! az alábbiakat sorol- juk fel; — adatlapokon levő elemi alapadatok átvitele lyukkártya adathordozóra, majd mágnesszalagra; — előírt matematikai feladatok programozása földtani megfigyelésenként; — számítások elvégeztetése, az eredmények kinyomtatása eredménylapokra és egyidejű tárolása mágnesszalagon a későbbi számítások céljából. Ezt követően az eredmény lapokon megfigyelésenként és fúrásonként földtanilag ellenőriztük a statisztikai paraméterek helyességét. Az ellenőrzés, tulajdonképpen az esetenként kevés elemi alapadat miatt torz, vagy egyes fúrások bizonyos mélységközeiben adódó alacsony magkihozatal miatti hiánypótlásra, ill. megbízhatatlan mérőszámok korrekciójára irányul. A kor- rekció az összes körülményt figyeleitibe vevő matematikai szigorral történik. Kiküszöbölésre és későbbi helyettesítésre kerül a fúrás azon földtani megfigye- lése, melynél a statisztikai ]>araméter értéke meghaladta a fúrási csoportra számított mérőszám szórásának háromszorosát. A 3a-ás hibakorláton tvl eső paraméterek behelyettesítése valószínűbb értékek- kel az összes földtani körülményt szem előtt tartva a statisztikai próbák ered- ményei alapján történt. Teljesülni kell a következő feltételeknek; 1. A produk- tív összlet adott paramétere földtani tartalomban azonosítható a fedő, vagy V i r (i (j h ; üledék-földtani adatok- nzámitógé.jies kiértékelése 40Í) fekvő összletével; 2. A hasonló földtani kifejlődésű produktív összletet harán- tolt fúrások csoportján belül a statisztikai j)róbák (t, F. x-) eredményei úő%-os valószínűvségi szinten megengedik a behelyettesítést; 3. A mélységtrend értéke nem zárja ki a behelyettesítést. Bármelyik feltétel nem teljesülése esetén a fúrási csoportra számított átlagértéket helyettesítjük be. Ezt követi a korrigált értékek átvezetése az adathordozókra. Ezzel a lépés.sel tekinthetjük befejezettnek az 1. geol. programot. Ennek keretében tehát „síírítettük” a földtani megfigyelések elemi ala])adatait és előké.szítettük a további .számításokhoz. A 11. geol. programon belül végzett dlszkriminancui- és jaktomnalizisri’A itt mindössze annyit említünk meg, hogy az előbbivel azokat a fúrásokat választ- juk külön csoj)ortokba, melyek jellegében hasonló földtani körülményeket tükröznek; az utóbbi a regressziószámításba vonandó, egymástól független való.színűségi változók kiválasztására .szolgál. Az előzőek szerint számított és értékelt földtani megfigyelé.sek derivátumai, mint független valószínűségi változók a továbbiakban többváltozós rerjresszió- számitás (ViRÁOH — Eszterii.vs— Rkvksz, 1972) alá kerültek. A fent hivatkozott cikkből célszerűnek tartjuk kiemelni a következőket; •A regressziószámítás alapfeladata olyan többváltozós regressziós függvény létrehozása, melyben a valós földtani paraméterek, mint egymástól független való.színűségi változók együttesen meghatározzák az érce.sedés mértékét kife- jező függő változó valószínű értékét. A regressziószámítás programja lineáris függvénykapcsolatot tételez fel, melyet egyes földtani j)araméterek értékeinek transzformációjával közelítettünk meg. Leggyakrabban a logaritmikus és az exponenciális transzformációt alkalmaztuk. E tekintetben me.sszemenően nem merítettük ki a lehetőségeket. A regressziós egyenlet kiszámításakor a ])rogram a Student-kritérium alapján, a megadott valószínűségi .szint mellett válogatja ki a függő változóval kapcsolatban álló független változókat. A rendelkezésre álló gépkonfiguráció egyszerre mintegy 110 valószínűségi változó közötti válo- gatást tesz lehetővé. Eredmények X lelőhely egyik érces területéhez földtani meggondolások ala])ján sorolt fúrások közül 38 db-ról állt rendelkezésre üledékföldtani szelvény. A regresz- sziós egyenlet meghatározásához ércföldtani és ta]>asztalati alapon 53 lehetsé- ges valószínűségi változót tápláltunk be. 80%-os valószínűségi .szinten kiszá- mított egyenlet 12 független változóból és egy konstansból állt. A meghatározott egyenletbe behelyettesítve az adott fúrások aktuális föld- tani paramétereit számunkra is meglepő eredmények születtek. Az egyenlet segítségével a fúrásonként kiszámított és a természetes gamma-karottázs szerinti lineáris fémvagyon közötti multikorrelációs együtthatóra R = 0,90 értéket kaptuk. Összehasonlításképpen említhető, hogy korábban egy függet- len változóval végzett korrelációs vizsgálatok maximálisan R = 0,56 értéket adtak. 1. Ipari eredmények A lineáris fémvagyon nagyságától függően ipari érces (I), nem ipari érces (Ni) és meddő (M) fúrásokat különböztetünk meg. Ezen sorolás szerint szemlélve, számításaink az alábbi táblázatban foglalt átminősítéseket tették lehetővé. 410 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3-1. füzet Karottázs szerint Földtani adatok szerinti minősítés (db) Minősítés db I Ni M I 24 23 0 1 Ni 4 2 2 0 M 10 3 5 2 Összes 38 28 7 3 A földtani pai’aniéterekből számított és a karottázs szerint megállapított lineáris fémvagyon átlaga közötti különbség 12%. Legfontosabb ipari jelentőségű eredmény az,- hogy megnöveltük az ércesnek minősíthető kutatójúrások számát. A meddő fúrásokból ipari, vagy nem ipari ércessé átminősített fúrások területi elhelyezkedését vizsgálva három változatot különíthettünk el: 1. Az átminősítés a készletszámítási tömbön belül megerősítette a készlet hitelét. 2. Az átminősítés a tömb közelében lehetővé tette az érces terület és vele együtt az ásványvagyon növelését. 3. Az átminősítés a ritka hálózatban kutatott területen újabb perspektívát nyit a további kutatásra, ill. újabb ércvagyon valószínű kimutatására. A kutatófúrásokra meghatározott lineáris fémvagyon területi változása trendfelületek segítségével modellezhető (Krtjmbein— Gbaybill, 1965). Az ércesedés tér modelljének meghatározása és a földtani értelmezéssel megszer- kesztett ún. trendprognózis térképek elkészítése az egyes érces területekre igen hasznosnak bizonyult a további kutatási irányok kijelölésénél. 2. Földtani következtetések Az ásványi nyersanyagok kutatásában általában a legnagyobb elméleti és gyakorlati problémát jelenti az érckontrolláló tényezők felderítése. A grafikus, avagy egy, ritkán néhány független változóval végzett korrelációs vizsgálatok a legtöbb esetben nem hozták meg a kívánt eredményt. De nem is hozhatták meg, mivel az ásványképződési folyamatban egyidejűleg mindig több tényező játszik szerepet. Erre meggyőző példával szolgálhat az elméletileg és kísérlete- ■ sen is sokoldalúan tanulmányozott hidrotermális ércesedés, melynek funkcioná- lis kifejezése leegyszerűsítve is csak az eg5’üttesen ható nyomás, hőmérséklet, < időtartam, oldatkoncentráció. Eh, pH, mellékkőzet minősége stb függvényéhen • lehetséges. Az üledékes ásványi nyersanyagoknál is a földtani és geokémia közeg sok- ^ sok változója együttesen határozza meg a felhalmozódás, ill. a későbbi hely- ( benmaradás feltételeit. A földtan tudományágai ma már a vizsgálati módszerek sokaságát alkalmaz- f zák a felderítendő álla])otok kimutatására. A klasszikus tere))i megfigyelések- ( tői kezdve a legkorszerűbb ásványtani, kémiai, fizikai laboratóriumi módsze- ♦ rek számtalan alapadatot szolgáltatnak a geológus számára. Lzen ,, információrobbanás” eredményeként óriási adathalmazok állnak i rendelkezési-e, melyek egyaj-ánt tartalmazzák a keresett függő változóval t ténylegesen ka])csolatban levő és arra befolyást nem gyakorló alapadatokat, f V i r ti ij h : L h'dék'fültiltnii mlatok .sziimitói/i'pi'/t kiértrkch'xr 41 I A röviden ismertetett eljárásunkkal kialakítottunk egy olyan földtani szemléleten nyugvó több lépcsős rendszert, melynek segítségével a rendelke- zésre álló elemi alapadatok földtani-matematikai feldolgozásáv.il kiválaszt- hatók a hasznosítható ásványi nyersanyag kéi)ződésére ténylegesen ható tényezők és elkülöníthetők a háttérjelenségek, ill. a véletlenszerűek. A keresett függő változóval függvénykapcsolatban levő független változókat ható ténye- zőknek tekinthetjük. Ennek megfelelően, az ércesedés mértékét kifejező regressziós egyenlet független változóiként szerepló földtani megfigyelések ércesedési tényezőknek tekintendők. A gé])i úton meghatározott regressziós egyenlet független változói közül az alábbi földtani megfigyelések derivátumai mutatnak jelentősebb függvény- kapcsolatot az ércesedéssel : kőzetszín, fácieskifejlődés, szemcsenagyság, rétegzettség, kötőanyag. Az ércesedéssel fennálló függvény kapcsolat egyben genetikai kapcsolatot jelent. A mecseki uránérc ásványparagenetikai részleteinek ismeretében (Virágh— V’iNCZE 1967, VmÁGH— Szolnoki 1970) nem jelenthetjük ki, hogy csak a fel- sorolt tényezők határozzák meg az ércfelhalmozódást. Nyilvánvalóan nem dokumentáltunk tömegesen, vagy makroszkóposán egyáltalán nem dokumen- táltunk egy sor olyan tényezőt, amelyek közvetlen összefüggésben vannak az ércesedési folyamattal. Másrészt, bizonyosan vannak a dokumentált földtani megfigyelések között is olyanok, amelyeknek még nem találtuk meg az ércese- déssel — kellően magas valószínűségi szinten — függvénykapcsolatban levő mérőszámát, avagy a kiszámított statisztikai mutató linearitását biztosító helyes transzformációt. Mindezen lehetőség fenntartásával bemutatjuk a regressziós egyenlet föld- tani értelmezésének néhány numerikus és elméleti vonatkozását. Az értelmezésnél induljunk ki a regressziós egyenlet általános alakjából: Y = f(aiXi -b + + -f- a\) ' Vizsgáljuk meg az valószínűségi változó hatását az Y függő változóra. Ennek érdekében x^, x^ . . . x„ értékeit rögzítsük az érvényességi határukon belüli tetszőleges szinten, pl. az átlagértékükön és legyen: Ao = a^x + 03X3 + A a„x„ Feltételünk szerint az általános alak Y = ctiXj Aq ^ öq formában írható fel, mely lehetővé teszi az Xj^, ill. értelemszerűen bármelyik független változó hatásának numerikus vizsgálatát. Ezzel az eljárással tulaj- donképpen az egyenlet által meghatározott hiperfelületből képzünk metszetet ía kitüntetett független változó tengelye mentén. Kérésünkre Dravecz J. matematikus végezte el a fentiek szerinti elemzést. Az A„ értékének kiszámí- tásához az aktuális független változók átlagértékét és ehhez közelálló eseteket helyettesítette be. Az alábbi ábrákon három földtani megfigyelés különböző módon képzett és (transzformált valós adatokkal számított inérőszámának, valamint a lineáris fémvagyon — Y (feltételes egységek) összefüggését mutatjuk be. I 412 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet 2. ábra. A lineáris féravagyon 00 és a rétegzettség mé- rőszámának (RM) összefüggései Fig. 2. Linear metál reserves (Y) versus stratification index (RM) 3. ábra. A lineáris fémvagyon (Y) és a közetszín-kifejlő- dés átlagos vastagságának (KS) összefüggése Fig. 3. Linear metál reserves (Y) versus average őre- bearing rock thickness (KS) A 2. ábra független változójaként szereplő BM a produktív összleten belül dokumentált rétegzett és rétegzettlen homokkő %-ban kifejezett vastagságá- nak aránya. Az ábrából leolvasható, hogy az R3I és az Y értékei között fordí- tott kapcsolat áll fenn. Figyelemre méltó, hogy az RM egy bizonyos értéken ^ túl negatív hatást gyakorol az ércesedés megjelenésére, azaz kedvezőtlen viszo- nyokat tükröz az érckifejlődés szempontjából. A 3. ábrán bemutatott fordított függvénvkapcsolat linearitását ^ transz- ig KS formáció biztosította. Az összefüggés liatározott genetikai kapcsolatot tükröz, Y 4. ábra. A lineáris fémvagyon (Y) és a liomokkörétcgek vastagságának szórása (SÍ) közötti összefüggés Fig. I. Linear metál reserves (Y) versus scatter of sandstone layer thickness (SÍ) r irágh: üledékföldtain adatok szó mitógó péti kiértékelése 413 Ilivel a kőzetszínkit’ejlődések átlagva.sta"ságának csökkenésével nő a produktív isszlet geokémiai kontrasztossága, ami kedvező az uránérc f'ellialmoz()dására. A 4. ábrán látható függvénvkaiicsolat linearitását ^ transzformációval ,.S7 .‘rtük el. Mivel a többváltozós regressziós egyenletben az változó negatív fSl dőjellel szerepel, ezért az Sl és az }' között egyenes összefüggés áll fenn. A üggvénykapcsolat ércföldtani tartalma könnyen értelmezhető. Az 81 értéke iz alluviális medence üledékfelhalmozódási sajáto.sságaival függ össze, más- észt a diagenezis és a katagenezis fejlődési szakaszokban kihatással van a lórusoldatok vándorlására, ezen keresztül az ,, érccsapdák” kialakulására. Jgyanilyen kapcsolatot mutat a produktív ös.szletet felépítő homokkő átlagos ,-zemcsenagysága és a szemcsenagyság szórása is. I A 2., 3., 4. ábrákon látható, hogy az egyes független változók érvényességi ' artománya különböző nagyságú Y intervallumokat ölelnek át. Legkisebbet iz 81, legnagyobbat a K8. Ez szemléletesen érzékelteti azt a tényt, mely szerint a különböző ércesedési tényezők különböző mértékben hatnak az érckifejlő- lésre. Hasonló gondolatmenettel számszerűen vizsgálható a regressziós egyén- ét változóinak egymáshoz és az A „-hoz viszonyított ,, súlya” is, mely további lényeges információkat nyújt a bonyolult földtani folyamatok értelmezéséhez. Végezetül még egy érdekes kérdésre mutatunk rá. A ha.sznosítható ásványi tiyersanyagok mintázása és minőségvizsgálata során általában a keresett elem dúsulását, tehát a pozitív vektort állapítják meg. A többváltozós regre.ssziós egyenlet független változóinak sztochasztikus jellegéből következik, hogy a üggő változó számított értéke esetenként negatív előjelű. Esetünkben ez azt elenti, hogy az adott fúrásban az ércesedési tényezők olyan sztochasztikus 'gyüttesben vannak jelen, mely kedvezőtlen a hasznosítható ásványi nyex’s- jinyag kifejlődésére. Mivel a negatív érték számszerűen fejezi ki a kedvezőtlen /iszonyok mértékét, a geológus fontos támpontot ka]) a tov^ábbi irányvételhez. Irodalonx — References japaöam, A. Bnpar, K. (1966): MexaHHSM oSpasoBaHMfl ocaaoHHWX ypaHOBwx pya Ha npHwepe MeneKCKoro .MecTopowaeHHH. JIhto/i. h non. h3k. Ni 2. 'mÁGH K.— Vince J. (1967): A Mecseki uránérclelöhely képződésének sajátosságai. Földt. Közi. 97. 1. iaígh K.— Szolnoki J. (1970): Baktériumok szerepe a mecseki uránérc keletkezésében és későbbi áthalmozódásában. Földt. Közi. 100. 1. 'TpaxoB, H. M. (1960): Ochobbi reopHH jiHTOreHeaa. T. 1. MocKca. ntáGH K.— ESZTERH.ÍS S.— RÉVÉSZ B. (1972): Érckutató fúrások geológiai elemzése statisztikai programmal. Szá- mológép 72/3. CarMBElN. \V. C.— Graybill, F. A. (1965): An íntroduction to statistical models in geology. New York Computerized evaluatioii of lithological data K. Virágh As shown by eaiiier geological investigatioiis, the complex őre mineralization of the ■lecsek uránium őre deposit had been produced by the interaction of many variables. tccording to the author’s working hypothesis, the formation of the őre can be considered o have been a stochastic process in which the geological and őre mineralization pheno- aena were of probability natúré. The relationships between the geological agents and re mmeralization were examined by the aid of electronic computer. In this connection 13 Földtani Közlöny 414 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet a geologically-based original System of programs consisting of several independent, though intimately interconnected programs has been developed. The elementary data obtained in the course of lithological logging of őre exploratoiy drill-cores were developed intő statistical parameters and then appropriate geological and mathematical analyses were carried out in order to determine the factors fímction- ally interrelated with őre mineralization. Substituting, at a high variability level, the actual geological parameters, intő a func- tion obtained by multi-variable regression computing, the linear metál reserve value characteristics of the surroundings of exploratory boreholes were calculated by means of a close correlation. This jjrocedure has made it possible to supervise and check the in- dustrial value ascribed to any drilling and, consequently, to increase the explored őre reserves. The geological interpretation of the regression equation permits one to disclose genetic relationships and determine the factors of őre mineralization quantitatively. With somé reasonable modification, the newly developed system can be used fór the exploration of mineral deposits of different composition and genesis and fór investigating the theoretical geological circumstances. A nmgyar földtani irodalom jegyzéke 1972 lépertoire l)ihliogra])hicpie deH{)uhlieationsdu doinaine des Sciences géologiíjues en Hongrie, 1972 BiiŐJiiiorpa(j)iiH JinrepaTypbi reojiürn9ecKiix h cMOKiibix nayK h BeiirpHH, 1972. r. A jefíy/.i'k öss/fállítástlniil ti következő folyóirat okát és kiadványokat vettük figj-eleinbe; icta Hiologiea, Acta Ibiiversitatis Szegeiliensis icta Hiologiiia Debrecina Aeademiat^ Scientiamin Flungarifae icta (Jeodetica, Geopbysiiía et Montanistica Acadeiniae Seientiaruni Hungarii-ae icta Geographiea Debrecina Acadeiniae Scientiariim Hnngaricae icta Geograpliica, Acta Univei’sitatis Szegediensis icta Geologica Acadeiniae Seientiaruni Hnngaricae icta Mineralogica-Petrographica, Acta Univei'sitatis Szegediensis igrokéinia és Talajtan t Helyipar Műszaki Gazdasági Tájékoztatója V Kőolaj- és Földgázbányá.szati Ipari Kutató Laboratói-iuin Műszaki Tudományos Közleményei dtalános Földtani Szemle V Magj'ar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet 1971. évi .felentése V Magyar Állami Földtani Intézet Évű Jelentése 1970-ről i Magyar Állami Földtani Intézet ívkönyve V Nagykanizsai Thurj’ György Múzeum Jubileumi Évkönyve 1972. Vnnales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici lásd .A Természet udományi Múzeum Évkönyve tnnales Instituti Geologici Hungarici lásd A Magj'ar Állami Földtani Intézet Évkönyve tnnales Univei-sitatis Seientiaruni Hudapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Geologica , Vnthropos, Rrno I. Anyag- és Energiaáramlási Ankét, Budapest V Szegedi Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged Asztronautikai Közlemények V Természettudományi Múzeum Évkönyve A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatás 20 éve, VITUKI Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története Az építő- és építőanyagipari nyeisanyagok kutatásának és termelésének földtani felada- tai I-II. bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat bányászati és Kohászati Lapok, Kohászat bányászati és Kohászati Lapok, Kőolaj és Földgáz bányászati Kutató Intézet Közleményei barlangkutatási Tájékoztató baust o ffindust rie botanikai Közlemények bulletin de la Société Géologique de Francé, Paris "III. Congrés INQLi^A, Paris 'íll.th Congress of the ISP (International Society fór Photogrammetry), Ottawa ;Ongrés Yougoslave de Spéléologie, Skopje, 1970 ípítésügj-i Tájékoztató Közlemények Ipítőanj’ag ^ifth International Strata Control Conference, London ^^izikai Szemle földrajzi Értesítő földrajzi Közlemények földtani Közlöny 13* 41(5 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet Földtani Kutatás Földtani Szemle Fraginenta Mineralogica et Paleontologica Geofizikai Közlemények reojTOPHa H (Jtayna iiHWHero h cpeflHcro njieiiCToueHa SeporiH, MoCKBa Geologické Práce, Bratislava Geologicky Zbornik — Geologica Carpathica, Bratislava Géologische Paláontologische Mitteilungen, Inssbruck Geonómia és Bányászat Geotermics, Pisa Hidrológiai Közlöny Hidrológiai Tájékoztató 6th Hímgarian Diffraction Conference. Abstract of Contributed Papers, Siófok „Ifjúsági Napok” a Magyar Hidrológiai Társaság Ifjúsági Ankétja, Budapest International Association of Hydrogeologists, Mémoires, Tokyo International Post-graduate Course on Hiydrological Methods fór Developing Watei Resources Management III., VITUKI Intei’national Symposium on the Mineral Deposits of the Alps, Ljubjana Jahrbuch dér Geologisohen Bvmdesanstalt, Sonderband, Wien Karszt és Bailang Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató KpaTKHii oóaop MHHepaabHO-CbipbCBbix pecypcoB HCKOTopbix pasBHBaiomHXCít crpaH Ashh A(j)pHKH H LleHTpa.abHOH AMepHKH. Otacji FeoJiorHH, MocKBa XV. Magyar Emissziós Színképelemző Vándorgyűlés előadásai, Tatabánya Magyai- Geofizika Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Csoportjának Jubileumi Évkönyve 1972 Magyar Tudomány Magyarázó a Dorogi-medence földtani térképéhez. 10 000-es sorozat Magyarázó a Mecsek-hegység földtani térképéhez. 10 000-es sorozat Magyarázó a Tokaji-hegység földtani térképéhez. 25 000-es sorozat • Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához Magyarország hévízkútjai (II. kötet), VITUKI Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere IV. Magj'arország tudományos térképei Mélyépítéstudományi Szemle Mérnökgeológiai Szemle Mineralium Deposita, Berlin — Heidelberg— New York Modern térképészeti módszerek a földtani kutatás szolgálatában Módszertani Közlemények, Geokémia 1. Natúré, Physical Science-Monday Őslénytani Viták Proceedings of the Symposium ,,Hornická Pribram ve vede a technice 1973”, Pfibrai Publications of the Hungárián Mining Research Institute, Budai)est Revista Technologica, Havanna Special Papers of the Hungárián Geological Institute, Budapest Számológéj) Szervező-geológus továbbképző tanfolyam előadásai, Budapest Tatabányai Szénbányák Műszaki-Közgazdasági Közleményei Thermal Analysis Topográfiai térképek szerepe és jelentősége a népgazdaságban, Budapest Tudományos Eredmények a Rétegtan Területén, Budapest Verhandhmgen dér Geologisehen Bundesanstalt, Wien Vertebrata Hungarica, Budapest Visvelle Spektroskopie-Syrnposium, Prag Vízellátási Kongresszus, Várna Vízügyi Közlemények Wissenschaftlich-Technischer fnforrnatlonsdiensl , Sonderheft , Berlin Zbornik Geologickyeh Vied, Bratislava .1 wdiD/iir fiildtíini irodalnw je;/!)zi’lce, 1972 417 vBDKi. Daykm, M. .M. — Márton 1’.— Máktonnk Szalav E.: Tliernioinujíiie- tic- aimlysis and oplical ('xaiuinations of ])ost -orofíonic' basalts froin Hungary. .Annales Uni\-. Se. Biidapestinensis, Soe- lio Geol. X\'., 7 15., 112 (szt'uno/.al lan) ábra, ang. R. iCZÉL E.: Eöt\'ös foldinágneses kutatásai. Fizikai Szemle XXII., 2., 37 — 3!). '.rzKL E. — R.vrta Gy. — Heoymkííi L.— Kirali Ferencné — AIituch fk X’^e- MES 1. Tóth P.— A'arc.a P.: A földi erőterek változásainak vizsgálata — The investigations of the variations of ter- restrial fields — HccjiegoBamie Bapiiauiiii CHJioBiJX noaeii aeivtaii. .A Magy. All. Eötvös L. Geofiz. Int. 1971. «>vi jelenté- I se, 93— 100., 5 ábra, 1 táblázat, ang., or. H. n.ÁAi .A.: Az általános geofizikai kutatá- sok néhány társadalmi vonatkozása, (íeonómia és Bányászat 5., 3 — 4., 251 — 255. DÁM .A.: A Magyar Medencében mért MT szondázási görbék értelmezési kérdései. Változások a jólvezető rétegek mély- ségében, regionális és lokális hatások. .Magyar Geofizika XIII., 4 — 5., 198 — 208., 11 ábra, 1 táblázat, ném., or. R. D.\M A.— Verő J.— Varo.v Gy.: Com- putation of anisotropic models fór the inagnetotelluric sounding ciirves of the Carpathian Basin — BbimiCBeHiie aHii- soTponHbix .M0ge.neH k KpHBbi.w .MarHiiTo- I TeaJiypHMecKHx 30HgnpoBaHnit, HSMepeH- I Hux B BcHrepcKOM öacceiÍHe. Acta Geo- daet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hímg. 7., 1 — 2., 125— 136, 7 ábra, 1 táblázat, or. R. ^D.YM A.: lásd Horváth F. GÓcs AI.: lásd Gr.asselly' Gy'. LFÖLDi L.t Geominco Földtani és Bá- nyászati Rt. tevékenysége — Activity of the Corporation GEOMINCO. Föld- tani Kutatás XV., 1 — 2., 71 — 76., ang. R. LTNÖDER A.— Kasz.yp A.: Vízkészlet és vízbeszerzés Szarvason — AVasservorrat und AVassergewinnung in Szarvas — AVater resources and water production at Szarvas. Hidrológiai Közlöny 52., 1 — 2., 16 — 22., 4 ábra, ang., ném. R. NDRÁSSY* L. — BaR.ÁTH I. — BÉRES BÉ- L.ÁNÉ— Karas Gy.— Liszt F. — Már- FÖLDi G.— Mészáros F. — AI orvai L.— Salamon B. — Siklós A. — Szuny'Ogh F.— T.at.ár J.— A’iola B. — Zil.yhiné Sebess L.: Alélyfúrási geofizikai mód- szer- és műszerfejlesztés — AAVll-logging inethodological and instrumental re- search — Hpo.MbiCROBaR reo(J)ii3HKa. A Magy. .All. Eötvös L. Geofiz. Int. 1971. évi jelentése, 76 — 90., 14 ábra, ang., or. R . ■Árkai P.— Tomsctiey' ().: Beszámoló KBG.A magmás-metamorf bizottságá- nak kijevi ülésih'ől. Geonómiai ('-s Bá- nyászat 5., 1 2., 195 196. •Asszonyi Cs.— Karolyi L.: Rheological basic relations of rock mechanies ■ — Of) OCIIOBIIblX aaBllClIMOCTRX pCOJIOI IIMCC- Koi't iiopo;tHoii .MexaiiiiKii-pcaio.MC. .Acta Gi'odai't., Geopliys. et Montanist . Acad. Sci. Hung. 7., 1 — 2., 3 — 33., 13 ábra, or. K. .Asszo.nyt Cs. Karolyi L.; .A kőzet- mechanika rcológiai alapegyen létéiről. I. Tatabányai Szénbányák Alűszaki- Közgazdasági Közleményei 12., 3., 123 — 132., 9 ábra. Asszonyi Cs. — K.YRfiLYT L. Kktiter R.: Kőzetek meehanikai jellemzőinek labo- ratóriumi meghatározása, 'fatabányai Szénbányák Alűszaki- Közgazdasági Köz- leményei 12., 1., 16 — 23., 15 ábra Aujeszky' G. — Scheuer Gym A pécsi Tettye-forrás hidrológiai vizsgálata — Hydrologische Untersuchung dér Pécser Tettye-Quello — Hydrology of the Tettye-Spring at Pécs. Hidroléigiai Köz- löny 52., 12., 6 — 15., 10 ábi'a, 3 táblá- zat, ang., ném. R. -Aujeszky’ (L — Scheuer Gy’.: A tervezett paksi ,,A” erőmű területének építés- földtani viszonyai — MiDKCHepHO-reo- -nonmecKiie ycROBitR TeppiiTopiiH saiipocK- TiipoBaHHoií aroMHoit CTaHuiiH «A» B r. riaKUi. Földtani Kutatás XA’., 4., 64 — 70., 4 ábra, or. R. Balázs E.: A dunánti'ili nagymélységű fúrások földtani és kőolaj földtani ered- ménj’ci. A Kőolaj- és Eöldgázbányá- szati Ipari Kutató Laboratórium Mű- szaki Tudományos Közleményei 1971., 13—18., 2 abra B.yl.yzs E.: a Kisalföld medencealjzatának rétegtani viszonyai. A Kőolaj- és Föld- gázbányászati Ipari Kutató Laborató- rium Műszaki Tudománvos Közleményei 1971., 19-21. B.áldi T.— Horváth M. - Korr.ás L.: Oligocén. In: Tudományos eredmények a rétegtan területén 1971-ben. Magyar Tudományos Akadémia Földtani Bi- zottsága, Budapest, 1972., 33 — 38. B.áldi T. Borz.a T. — Horv.áth M.: Ege- rjén fauna Budapest — Károlyi kertből. Őslénytani Viták 20., 77 — 78 B.áldiné Beke M.: The nannoplankton of the Upper Eocéné Bryozoan and Buda Maris — HaHH0n.jaHKT0H0BaH 4*^' yHa .vteprejiefi co .vuiaHKaMii ii GygaiicKiix ■Meprejieii. Acta Geologica XA’I., 211 — 228., 3 ábra, 1 táblázat, 4 tábla, or. R. B.alkjyy B.: Bauxitkutatási lehetőségek Afrikában, a Közel- és Közép-Keleten — 418 Földtani Közlöny, 1U3. kötet, 3 — 4. füzet Baiixite prospection potentials in Af- lika, in the Near and Middle East. Földtani Kutatás XV., 1 — 2., 31 — 34., ang. R. Balkay B.— Dudich E.— Mészáros M.— Szénás Gy. — Szurovy G.: Idegen föld- részek földtana. In: Szervező-geológus továbbképző tanfolyam előadásai, Eöt- vös Loránd Tudományegyetem Termé- szettudományi Kar, Budapest, 1972., 47 — 133. Kézirat Balra Z.: Az orogenezis különböző típu- sairól — O pasHHx THnax oporenesa. Geonómia és Bányászat 5., 1 — 2., 1 — 15., or. R. Bállá Z.: A Kelet-mongóliai érckutatás módszereiről — O Mexogax pasBCAKH pyA B BOCTOMHOií MoHroJiHH. Földtani Kutatás XV., 1 — 2., 51—57., or. R. Bállá Z.: O naAeoHTORorHMecKOiM oőocho- BaHHH Boapacra lopcKHx otrowchhh Moh- rOAHH (KpHTHMCCKHH 0Ő30p AHTCpaTyp- Hbix AaHHbix.) — On the paleontological re- liability of the age of the ,,jurassic” formations in Mongólia. Acta Geologica XVI., 163—183., 5 ábra, 2 táblázat, ang. R. Bállá Z.: O crpoeHHH h pacnpocTpaHCHHO- CTH lopcKoro ByAKaHorcHHoro KOMnACKca Boctomhoh MoHroAHH. On the exten- sion and structure of the Jurassic vol- canic series of Eastern Mongólia. Acta Geologica XVI., 185—210., 13 ábra, ang. R. Ball.a Z. — Dudko a.: A nyugat-mecseki urán elsődleges felhalmozódásáról — Oő ocraHOBKe nepBHMHoro HaKonACHHA ypana. Földtani Közlöny 102., 3 — 4., 324 — 333., 5 ábra, or. R. Balogé K.: Földtani térképszerkesztési gyakorlatok (haladóknak). József Attila Tudománj’egyetem, Szeged, 1 — 166., 145 ábra. Kézirat Balogji K.: Historical roview of concep- fions referring to the Pannónia Mass. Geologické práce, Bratislava, 59., 5 — 28., 16 ábra Balogii K.: a rétegtani és ősföldrajzi szemlélet megújhodásának világkép- építő szerepe. Geonómia és Bányászat 5., 3-4., 283 — 287. Baloííh K. — Barabás A.: The carboni- fei’ous and permian of Hungary. Acta Miner. Petr. Szeged, XX., 2., 191-207., 4 ábra, 4 táblázat Bá.n'yai B.: -Az ICSOBA (International (-'oinmittee fór Stiulie of Bauxites and .Aluininiimi Oxides Hydroxidcs) nem- zetközi kollokviuma Leobenbem. Bá- nvászati és Kohászati Lapok, Bányá- szat, 105., 12., 850-851. Barabás A. .Mozsolits T.: Az építő- és építőanyagi])Hri ásv’ányi nyersanyagok földtani kutatásának tervezése, hely- zete és szabályozásának elvi kérdései. In: Az építő- és építőanyagipari nyers- anyagok kutatásának és termelésének földtani feladatai. I. kötet. A Magj'ar- honi Földtani Társulat Ifjúsági Bizott- sága és Eszakmagj^arországi Területi Szakosztálya valamint az ÉVM Földtani Szolgálat által 1972-ben Miskolcon ren- dezett előadássorozat anyaga. Budapest 1972., 15-34. Barabás A.: lásd Balogh K. Barabásné Serényi E.: Litiimi meghatá- rozása a Velencei-hegység vízmintáiban. Módszertani Közlemények, Geokémia, 1., 65—71., 2 ábra, 1 táblázat Baráth I.: A KGST Földtani Állandó Bizottság szerepe a geofizikai műszer- fejlesztésben — Pojib geíJTeRbHOCTH rioc TOBHHOií Komhcchh HO reOJlOPHH C3B l paSBHTHH re0({)H3HMeCKHX npnőopoB. Föld tani Kutatás XV., 1 — 2., 15 — 22., t ábra, or. R. Baráth I.: lásd Andrássy L. Bárdossy Gy.— Meskó L.— Pantó Gy. Sajgó Cs.: Le métamorphisme de con tact de la bauxite de Bédarieux et quel ques aspects généraux du métainor* phisme des bauxites. Bulletin de t Société Géologique de Francé, Parif 7. ser. XII. , 5., 856 — 869., 13 ábre 3 táblázat Bárdossy Ga’.— Rántó Ga’.: On the pyrit types in bauxites. — Titnbi njipma őoKCHTax. Acta Geologica XVI. , 3 11 17 ábra, or. R. Bárdossy Ga’.: lásd Sola aiár K. Barnabás K.: lásd Szentes F. Barta Ga’.: Az új geofizikai szemlélt társadalmi hatása. Geonómia és Bányi szat 5., 3 — 4., 237 — 239. Barta Gy.: Hozzászólás ,,A földtudom, nyok helye a ma és a holnap inűvelts gében” c. vitához. Geonómia és Bány szat 5., 1-2., 17 — 19. Barta Gy.: Magyar geofizikusok szere) a nemzetközi geofizikai szervezotekl)i — Part of Hungárián gcophysicists the international geophysical organiz tions. F'öldtani Kutatás X\'., 1 : 9—10., ang. R. B.arta Gy.: Kopernikusz hatása az embt gondolkodásra. Fizikai Szemle XXI 12., 353-356., 4 ábra Barta Gál: Visszapillantiís az I. .Ányc és Energiaáramlási Ankét eredményei In: II. Anyag- és Energiaárami .\nkét, Budapest, 1971., Budapest, .41- déiniai Kiadó, 1972., 5 — 9. Barta Ga'.: Adalék Eötvös L. munka nak mai külföldi értékeléséhez. Mag}' Tudomány 6., 395 — 397. Barta Gy.— Varg.a P.: Nagy mélységi' .4 magyar Jöldtani irodalom jegyzéke, 1972 419 ben és magasságokban ino/.gó tömegek földi hatásáról. In: II. Anyag- és Ener- giaáramlási Ankét Hudapest, 1971., Ibulapest, Akadémiai Kiadó, 1972., 243-250. Gy. — Bell B.— Fülöp J.— Pécsi M.: Hozzászólás az Osztálybeszámoló- hoz. Geonómia és Bányászat 5., 3 — 4., 215-221. Barta Gy.: hlsd Aczél E. B.arta 1.: lásd Külcs.Ar L. Barth.a F.: .a „Pannon monográfia” (1971) és a Rétegtani Lexikon problé- máiról — Zu den Problemen dér ,,Pan- non-Monographie” (1971) und des ,,Lexique Stratigraphique”. Földtani Közlöny 102., 3 — 4., 314 — 323., ném. R. Bell B.: lásd B.arta Gy. Bella L.4szlóné: lásd V'arga Imréké Bélteky L.— Korim K.— Liebe P.: A ha- , zai hévízfeltárás eredményei 1965 — 1970. Magyarország hévízkútjai. II. köt. VITUKI kiadványa, Budapest, 1972., 1-255. Bexcze P. — Flóri.4n E.: Heating in the ionosphere duiing geomagnetic dis- , turbances and the thickness paraméter , of the F region — flOTenRCHHe b hohoc- (})epe BO BpcMR rjiaBHoit (j>a3bi MarHitxHbix őypeií n napaMerp TOJibutnHN noHOCíjiep- , Hbix CJioeB. Acta Geodeat., Geophys. et Montanist. Aead. Sci. Hung. 7., 1 — 2., 191 — 195., 4 ábra, or. R. (Bencze P.— Flórián E. — Saiko J.: Dy- * namical processes in the ionosphere during the geomagnetic stoníi of feb- ruary 2., 1969. — RnHa.MimeCKHe npo- ueccbi B H0H0C(})epe bo BpcMbi reoMarHHT- HOH 6ypn 2-ro (jjCBpajiH 1969 r. Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 7., 1 — 2., 137—146., 6 ábra, or. R. iBekueffy L.: A Balaton évszázados víz- szintváltozásainak meghatározása, külö- nös tekintettel a hazai geodéziai-törté- neti és kartográfiai vonatkozású forrá- sokia. Doktori Értekezés. Budapest, 1972. Bendeffy L.: Tennészeti és antropogén tényezők hatása a Balaton vízállására — L’influence des facteurs naturels et i anthropiques sur la hauteur d’eau du Lac Balaton. Földrajzi Értesítő XXI., 2 — 3., 335 — 358., 4 ábra, 4 táblázat, fr. R. .Bendeffy L.: A Duna magyarországi , felső szakaszának, valamint a Rába , vízrendszerének tektonikai elemei — Über die tektonische Elemente des obe- ren Donau- imd des Raab-Fluss Gebietes . in West-Ungarn. Általános Földtani Szemle 1., 1971., 9 — 27., ném. R. Bendeffy L.: Xopcsa Ferenc a tudós és az ember — Franz Xopcsa dér Gelehrte und Monch (1877 1933). Hidiológiai Tájékoztató 1970. június, 10 12., 1 fénykép, ném. R. Bendeffy L.: Magyarország tudományos térkéjiei. Általános Földtani Szemle 2., 39-40. Bendeffy L.: A dunaföldvári partcsu- szamlás — Die Uferrutschung bei Duna- földvár. Földrajzi Közlemények XX., 1., 1 — 17., 14 ábra, ném. R. Bendeffa' L.: Hozzászólás Szádeczka- Kardoss E.: a Kárpát — Dinarid terü- let az új globális tektonika szemszögé- ből c. akadémiai vitaindító előadásához. Geonómia és Bányászat 5., 1 — 2., 139 — 148., 4 ábra, l táblázat Bi;nkö F.: Az építőanyagok készletszámí- tása. In: Az építő- és építőanyagipari nyereanyagok kutatásának és termelé- sének földtani feladatai. II. kötet. -A Magyarhoni Földtani Táreulat Ifjú- sági Bizottsága és Északmagyarországi Területi Szakosztálya valamint az ÉVM Földtani Szolgálat által 1972-ben Miskol- con rendezett előadássorozat anyaga. Budapest, 1972., 134 — 164. BenkŐ F.: Az építőanyagok földtani ku- tatásának főbb kérdései — OCHOBHbie Bonpocbi reoRoropasBeAOMHbix paöor na cxpoHTenbHbie .MaxepHajibi. Földtani Ku- tatás XV., 4., 1 — 12., or. R. BenkŐ F.: Az ásványtelep alaki szabá- lyosságának meghatározása — Onpege- RCHHe npaBHabHocxH tj)opMbi MHHepaabHoro n.nacxa. — Bestimmung dér Formregel- mássigkeit von mineralischen Lagerstát- ten — Determination of the regularity of the fomi of mineral deposits — Déter- mination de régularité formale d’un gi- sement. Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 105., 7., 474 — 482., 7 ábra, 4 táblázat, ang. fr., ném., or. R. Bényei K.: A kötőanyagipari földtani nyersanyagok minősítése. In: Az építő- és építőanyagipari nyersanyagok kuta- tásának és termelésének földtani fel- adatai. II. kötet. A MagA’arhoni Föld- tani Társulat Ifjúsági Bizottsága és Északmagj'arországi^ Területi Szakosz- tálya valamint az ÉVM Földtani Szol- gálat által 1972-ben Miskolcon rende- zett előadássorozat anyaga. Budapest, 1972., 25 — 47, 7 táblázat Bérczi I.: Sediinentological investigation of Pre-l’annonian sedimentary forma- tions in the Szeged Basin, SE-Him- gary — HHronorHMecKne HCCJiegOBaHHg AOnaHHOCKHX OX.XOWCHHH B CcregCKOM őacccHHe (K)>KHaH BcHrpHH). Acta Geo- logica XVI., 229 — 250., 14 ábra, 3 táb- la, or. R. Bérczi I.: lásd Tilesch L. 420 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet Bércziné Makk A.: A Meandrospira iulia (Premoli Silva) ( Foraminifera ) előfordulása az Iszka-hegy kampili tiro- liteses összletében — On the occurrence of Meandrospira iulia (Premoli Silva) ( Foraminifera ) in the Carnpilian Tiro- lites sequence of Mt. Iszka. Földtani Közlöny 102., 3 — 4., 336 — 339., 1 tábla, ang. R. Béres Béláké: lásd Andrássy L. Bilik I.; Földtani térképek és magyará- zók készítése, szerkesztése, közreadása. In: Modern térképészeti módszerek a földtani kutatás szolgálatában. A Ma- gyarhoni Földtani Társulat kiadványa, Budapest, 1972., 205 — 271., 34 ábra, 5 táblázat Bíró E.— Varga I.— Vándoréi R.: A ju- goszláv határmenti együttműködés ta- pasztalatai és eredményei a kőolajipar- ban — OnuTbi H pesyjibxaTbi norpaHHH- HOH KoonepapHH He^rRHoií npoMbiuijien- HOCTH c lOrocjiaBHeH. Földtani Kutatás XV., 1-2., 23-25., or. R. Bisztricsány' E.: Sekélyfészkű földrengé- sek felületi hullámainak kódájával kap- csolatos vizsgálatok. Geonómia és Bá- nyászat 5., 1 — 2., 189 — 190. Boda J.: Néhány észrevétel az ősföldrajzi térképek szerkesztésével kapcsolatban. Földtani Közlöny 102., 1., 80 — 81., 4 ábra Boda J.: A ,,fáciesek korrelációjá”-nak törvénye újabb megvilágításban. Föld- tani Közlöny 102., 3 — 4., 334 — 335. Boda J.— Monostori M.: Adatok a budai márga képződési körülményeihez — Contributions to the formation of the ,,Buda Maris” (Paleogene). Őslénytani Viták 20., 63 — 70., ang. R. Bodoky T.: Investigation of interpolation procedures — Interpolációs eljárások vizsgálata — HccJiegoBaHHe MerogOB HHTepnojiRgHH. Geofizikai Közlemények XX., 1-2., 17-22., 7 ábra, magy., or. R. Bodoky T. — Gróh E.— Kovács B.— Korvin G.— Nagy M.— Nemesi L.— POLCZ L. — SCHANTZL R.— SÉDY L.— Sípos J.: Szeizmikus módszer- és mű- szerfejlesztés — Seismic methodological and instrumental research CeiicMO- pasBegKa. A Magy. All. Eötvös L. Geofiz. Int. 1971. évi jelentése, 55 — 73., 16 ábra, ang., or. R. Bognár L.: Ilidrocirkou (cyrlolit) egy mecseki amfibolitból. — Ilydrozireon (cyrtolite) from Mecsek ainyihibolite. Földtani Közlöny 102., 2., 199 — 203., 4 ábra, 2 táblázat, ang. R. PoG,sc;ii L.: IIorusitzky Ferenc (1901 — 1971). Karszt- és Bai’langkutatási Tájé- koztató 1972., 1., 2. Bogsch L.: Geológia. In: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1945—1970. Budapest, 1972., 693 — 702. Bogsch L.: Dr. Horusitzky Ferenc em- lékezete (1901—1971). Földtani Köz- löny 102., 3-4., 223-230., 1 fénykép Bogsch L.: A Magyar Karszt- és Barlang- kutató Bizottság megszűnése. Kai-szt- és Barlang, 1970., I., 51. Bohn P.: Feltárási kutatás. In: Modem térképészeti módszerek a földtani ku- tatás szolgálatában. A Magyarhoni Föld- tani Tái-sulat kiadvünya, Budaiiest, 1972.-, 175. Bóna J.: Palynological practice in the investigation of liassic coal measures in the Mecsek Mountams (South Hun- gary) Abstract. In: Austria— Czechoslo- vakia — Hungaiy Unesco Refresher Col- loquium 1971 in the fields of Strati- graphy and Micropalaeontology, Final Report. Jahrb. Geol. B. A. — Wien, 1972., Sonderband 19., 35. Bóna J.: lásd Némedi Varga Z. Bondor L.: Glaukonitképződés hazai kora- harmadkori üledékekben — Genetic of Glauconit in Early-Tertiary sediments . from Hungary. Fragm. Min. Pál. 2., 1970 — 71., 57 — 126., 2 ábra, 9 táblázat, 5 tábla, ang. R. Borai A.: A társadalmi-gazdasági szem- pontok érvényesülése a geonómiában. Geonómia és Bányászat 5., 3 — 4., 351— < 355. Boromisza T.: lásd Kertész P. ; Borsy Z.: Üledék- és morfológiai vizsgá- latok a Szatmári-síkságon az 1970. évi árvíz után. Geofizikai Közlemények XX., 1., 38 — 42., 6 ábra, 1 táblázat Borsy Z.: A szélerózió vizsgálata a ma gyarországi futóhomok területeken — I nvestigations of erosion by wind in thi wind-blown sand areas of Hungary Földrajzi Közlemények XX., 2 — 3. 13 ábra, ang. R. Borza T.: lásd Báldi T. Böcker T.: a kai-sztvizek mozgásviszo nyal természetes körülmények között In: II. Anyag- és Energiaáramlási .\n két, Budapest, 1971. Budapest, Akadt miai Kiadó, 1972., 107-121. Buda Gy.: Magyaromzági granitoid köze tek genetikai és tektonikai csoportos fása, különös tekintettel a földjiáto ' vizsgálatára. Geonómia és Bányászó 5., 1 2., 21—26., 9 táblázat CoRNiDEs I.: lásd Kiss J. CzAHALAY L.: lásd Szentes F. CzAKÓ T.: .‘V földtani térkéjiezés el6kész| tésc. In: Modern térképészeti módszere a földtani kutatás szolgálatában. Budi .1 mdiifiar JóhÜnni irodalom jefjuzélce, 1972 421 jH'St, 1972., Magyarhoni Köldtuiii Tár- sulat kiadványa, 29 2S., 1 áhra [.'ZAKÓ T.; Földtani lógifónykóp-interpiolá- lás. In: Modt'rn térkc'jjószeti módszerek a földtani kutatás szolgálatában. A I .Magyarhoni Földtani Társulat kiad- I vanj-a, lludapest, 1972., (39 — 81., 9 ábra l’ZAKü T.: A légifényképek felhasználása 1. In: Modern térképészeti módszerek a földtani kutatás szolgálatában. A Ma- gyarhoni Földtani Táreulat kiadványa, liudajM'st, 1972., 89 — 90., 1 táblázat „’z.vKÓ T.: Fotogeológia és egyéb földtani légikutatási módszerek — Paanbie aapo- pasBegoMHbie MeroAbi b reojionin. Föld- tani Kutatás XV., 9., 26 — 29. ,2 ábra, or. R. JZAKÓ T.: Piros program. Általános Föld- tani Szemle 2., 49 — 44. Iz.vKÓ T.: Apollo 17. Általános Földtani Szemle 2., 41. ^1saj.4.ghy G.: Kőzetek SiOj tartalmának meghatározása. Módszertani Közlemé- nyek, Geokémia, 1., 79 — 81. ilsÁszÁR M. M.: Relationship between subsidence invereions and low level jets. Annales Univ. Se. Budapestinensis, Sec- , tio GeoL, XV., 89 — 98., 5 ábra, 1 táb- i lázat, or. R. iCSEPREGHYNÉ MeZNERICS I. HozzászÓlás Fülöp József: ,,A rétegtan alapvető ( kérdései tanulmányozásának időszerű- I sége” című előadásához. Őslénytani Viták 19., 11. ■CsiKY G.: Emlékezés Zsigmondy Vilmosra, születésének 150. évfordulójánT Földtani Közlöny 102,. 3 — 4., 231 — 235. CsiKY G.: Balogh Ernő élete és munkás- sága (1882 — 1969). Földtani Közlöny I 102., 3-4., 241-245, 1 fénykép iCsiKY G.: 140 esztendős a modern geoló- I gia. Földtani Közlöny 102., 1., 96. iCsiKY G.: Emlékezés I. M. Gubkinra. ' Bányászati és Kohászati Lapok, Kő- I olaj és Földgáz 8., 233. CsiKY' G.: A Magyar Természettudományi Társulat megalakulásának 130. éve. ; Földtani Közlöny 102., 1., 96 — 97. iCsiKY G.: Alfréd Bentz emlékezete. Bá- nyászati és Kohászati Lapok, Kőolaj I és Földgáz, 10., 308. Csókás J.: Közvetett feltárási módszerek az ásványi nyersanyagok földtani kuta- 1 tásában. In: Az építő- és építőanyag- ipari nyersanyagok kutatásának és ter- melésének földtani feladatai. II. kötet. A Magyarhoni Földtani Társulat Ifjú- sági Bizottsága és Északmagyarországi Területi Szakosztálya valamint az ÉVM Földtani Szolgálat által 1972-be Mis- kolcon rendezett elődássorozat anyaga. Budapest, 1972., 48 — 67., 7 ábra Csongrádi Bél.áné: A mezőkeresztesi kutatási terület kőzettani viszonyai a szénhidmgénkutató fúrások alapján. \ Kőolaj- és Földgázbányászati l|)uri Ku- tató l.,aborat óri\im .Műszaki 'I’udomá- nyos Közleményei 1971., 22-24. Dank V.: llydroearbon ])rospecting und geoehemistry. Annales Univ. Se. Buda- pestinensis, Sectio Geol. XV'., 29 — 98., 1 ábra, or. R. Dank V'.: Hozzászólás Szádeczky-Kar- DOSS E.: .V Kárpát- Dinarid terület az új globális tektonika szemszögéből, e. akadémiai vitaindító előadásához. Geo- nómia és Bányászat 5., 1 — 2., 149—151. Dankházi Gy. — Makai M. — SzABAnyÁRY L.: Geoelektromos módszer- és inűszei-- fejlesztés — Geoelectric methodological and instrumcntal researidi — SjieivTpo- pasBCAKa. A Magy. Áll. Eötvös L. Geo- fiz. Int. 1971. évi jelentése, 74—75., ang., or. R. Deák L: Kötőanyagipari ásvánj-i nyeis- anyagok kutatásának kérdései. In: Az építő- és éfiítőanyugipari nyereanyagok kutatásának és termelésének földtani feladatai. 1 1. kötet. A Magyarhoni Föld- tani Társulat Ifjúsági Bizottsága és Északmagyarországi Területi Szak- osztálya valamint az ÉV'M P’öldtani Szolgálat által 1972-ben Miskolcon ren- dezett előadássorozat anyaga. Buda- pest, 1972. 3 — 24., 11 ábra Deák VI. : Topográfiai térképek felhaszná lása a földtani kutatásban és térképe- zésben. In: Topográfiai térképek sze repe és jelentősége a népgazdaságban. A Vlezőgazdasági és Élelmezési Minisz- térium és az Országos Földmérési és Térképezési Hivatal kiadványa, Buda- pest, 1972., 128-134. Deák VI. (szerk.): Vlagyarázó Vlagyai- ország 200 000-es földtani térképsoroza tához. L-39-XII. V'eszprém. A Vlagy. Állami Földtani Intézet kiadványa, Budapest, 1972., 1 — 266., 52 ábra, 26 táblázat Deák VI.: lásd Szentes F. Debreczeni E.: Untersuchmig dér VV'ár- meentwickkmg durch Sauerstoffsoqi- tion in Kohlenanháufungen — Hcc.neA0- Banne Ten.noo6pa30BaHHH, BOSHHKaioutero BCJiegCTBue Knc.nopoflHOH copngHH B yrojib- Hbix rpygax. Acta Geodaet., Geophys. et VIontanist. Acad. Sci. Hung. 7., 1- 2., 95— 118., 10 ábra, 1 táblázat, or. R. Dér I.: lásd Szentes F. Detre Cs.: Hozzászólás Báldi Tamás: ,,A rétegtani osztályozás és _ nevezék- tan elvei” c. előadásához. Őslénytani Viták 19., 12-14. Detre Cs.: Triász. In: Tudományos ered- ménj'ek a rétegtan területén 1971-ben. 422 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet Magyar Tudományos Akadémia Föld- tani Bizottsága, Budapest, 1972., 7 — 14. Detre Cs.: Az Ugod környéki karni mész- kőrétegek makrofauna vizsgálata — Makrofaunaimtersuchungen dér kar- nischen Kalksteinschichten aus dér Um- gebung von Ugod ( Bakon ygebirge). F'öldtani Közlöny 102., 1., 87 — 91., 1 táblázat, 1 tábla, ném. R. Detre Cs.: Kampili fauna Balatonfűzfő- ről — Campil-Faima bei Balatonfűzfő (Bakonygebirge). Földtani Közlöny 102., 1., 83 — 86., 3 ábra, 1 táblázat, ném. R. Detre Cs.: Hozzászólás Fülöp József: ,,A rétegtan alapvető kérdései tanul- mányozásának időszerűsége” című elő- adásához. Őslénytani Viták 19., 12—14. Dienes 1.: Hypothesis testing methods in the fault finding. Proceedings of the Symposium ,,Hornická Pfibram ve v^ede a technice 1972”. Pfibram 149—160. Dienes I.; OopMyjiHpoBKa saganH cono- CTaBRCHHR pa3p630B H HCCKORbKO aRFO- pHTMOB ee pemeHHB. In: MaTeMaTH3aitHR H aBT0MaTH3aUHR B reOROrHMCCKHX HCCJie- gOBaHHRx. JleHHHPpafl, 1972, 45— 46. Dienes I.: O Meioge PaflHOHOBa ahh pacMRe- HCHHH reojioPHMeCKHx Tea. In: Proceedings of the Symposium ,,Hornická Pfibram ve vede a technice 1972.” Pfibram 142—147. Dienes I.— Viczián I.: Automatic evalu- ation of routine X-ray powder dif- fractograms. 6th Hungárián Diffraction Conference, Siófok, 1972. Abstract of contributed paj)ers, T-29/a. Divéky a.: Az ellenállásirány természetes j)otenciál korreláció kalibrálása vízte- lítettség meghatározásához. A Kőolaj- és Földgázbányászati Ipari Kutató La- boratóritnn Műszaki Tudományos Köz- leményei 1971., 76 —80. Dobos I.: Vízfeltáró fúrások tervezési és értékelési nehézségei. Mérnökgeológiai Szemle 11., 7 23., II ábra Dobrovony K.— Jósa 1*1.— Rezessy G.— SzABADVÁRY L. — SzABÓ M.— VaRGA J.- né: Általános mérnökgeofizikai és se- kélyvízföldtani mérések. A Magy. Áll. Fötvös L. Geofiz. Int. 1971. é\i jelen- tése 50 — 52., 1 ábra Dokk II, J. V. N.— Varentsov I. M. Grassei.by Gy.: Heport, on the business me(!ting of the Orking Grouj) on Man- ganese Formát ion (now Commission on Manganes(í). Acta .Miner. Petr. Szí'ged, XX.; 2., 388- 391. Dömsödi .1.: tőzeglá])ok földtani kuta- tása — reoRoni'iecK.'iH pasBCABta ToptjBi- Hi>ix ŰOJIOT. Földtani Kutatás X\’., 3., 17 24., 3 ábra, 2 táblázat, or. R. Dkaskovits P. — Dudás J. KiuÁi.'S'E. — ■Mitugh K.: .\ Börzsöny hegység fel- építésének és ércesedésének geofizikai kutatása. A Magy. Áll. Eötvös L. Geofiz. Int. 1971. évi jelentése, 27 — 31., 5 ábra Dudás J.: lásd Draskovits P. Dudich E. jr.: Paradoxes and Use of Bryozoa (Abstract). In: Austria — Czechoslov^akia — Hungary Unesco Re- fresher Colloquiiun 1971 in the fields of Stratigraphy and iMicropalaeontology, Final Report. Jahrb. Geol. B. A.— Wien, 1972., Sonderband 19., 36. Dudich E. — Gidai L.: Eocén. In: Tudo- mányos eredmények a rétegtan terü- letén 1971-ben. Magj-ar Tudományos Akadémia Földtani Bizottsága, Buda- pest, 1972., 27 — 32. Dudich E.: lásd Balk.ay B. Dudich E.: lásd Kopek G. Dudko a.: lásd Bállá Z. Dudko a.: lásd Szabó J. Dulemba J. L.: A holdkőzet petrográfiai vizsgálata (Nyugalom tengere). Föld- rajzi Értesítő XXI., 2 — 3., 281 — 284., 1 táblázat Duma Gy.: lásd Ravasz Cs. Elek I. — Géresi Gy.: A légigeofizikai módszerek elméleti alapjai. In: Modem , térképészeti módszerek a földtani ku- tatás szolgálatában. A Álagyarhoni Föld- tani Társulat kiadványa, Budapest, 1972., 109 — 148., 12 ábra, 8 táblázat Ember K.: Hozzászólás ,,A mérnökgeoló- giai szakmérnökképzés tapasztalatai” c. Vitaülésen. Áférnökgeológiai Szemle 12., ' 77-79. Embey Isztin A study of lamjrrophy- ! ric dike rocks of the Á'elence Mills i (Hungary). Fragmenta Mineralogica et i Paleontologica 3., 5—21., 4 ábra, 6 láb- .: Gí'ofizikai érckuta i tás Recsk és a Darnó-hegy körzet ('-iH'n ' A Alagy. Áll. Eöt\’ös L. Geofiz. Int i 1971. évi jelentése, 32 — 39, 6 ábra EszterháS S.: lásd á'irágh K. Fábiáncsics L. Laxtos Miki.ósné: Fel színi geofizikai \izsgálatok az uzsa bányai bazaltelőforduláson. Magvar G»'0 fizika XIII., 4 5., 180 186., 'ti ábra iH'in., or. B. A miUjyar földtani irodalom jeyyzékc, 11)72 42:} Farkas Ü.: Az építő- és építőmiyagipar i'öldtani nyei’sanyagellálása és fejlesz- tési célkitűzések. In; Az éj)ítő- és építő- anyagipari nyei'snnyagok kutatásának és termelésének földtani feladatai. I. kötet. A Magyarhoni Fökhani Tái'snlat Ifjúsági Hizottsága és Eszakinagyar- t)rszági Területi Szukt>sztálya valamint az É\'M Földtani Szolgálat által 1972- ben Miskolcon rendezett előaKeHepHO-reojioruMecKoro KapritpoBaHUH b okpccthocth oaepa Bajia- TOH. Földtani Kutatás XV., 4., 23 — 27., or. R. Form.án J.ÁNOSNÉ- L.antos M.— X’.agy Z.: .A. medenceszerkezet vizsgálata inag- netotellurikus mérésekkel a Hanságnál. .Magyar Geofizika XIII., 4 — 5., 175 — 179., 6 ábra, ném., or. R. Földi M.: Újabb vízföldtani ailatok a Villányi-hegységi kareztterületről - Beitrag zűr Hydrogeologie des Vjllányer Karstgebietes (Südungarn). A M.AFl Évi jelentése 1970-ről, 181-195., ti ábra, 3 táblázat, ném. R. Földv.Ariné Vogl M.: Módszerfejleszté- sünk célkitűzései és általános szem- pontjai. Módszertani Közlemények, (tco- kémia, 1., 3 — 5. Földv'.ákiné Vogl M.: .\ geokémiai kuta- tások szerejie a technika és mezőgazda- ság fejlődésében. Geonómia és Bányá- szat 5., 3 — 4., 273 — 27ü. Fr.axyó F.: lásd Rókái A. Fülöp J.: Tudományos és technikai forra- dalom a földtanban és a hozzá kapcso- lódó területeken — HayMHO-TexHHMCCKaR pcBoaiouHR B reojioniH ii na npmieraio- miix TCppHTopHBX. Földtani Kutatás XV., 3., 1-6., or. R. Ft'LÖP J.: A rétegtan alapvető kérdései tanulmányozásának időszerűsége (elnöki vitamdító). Őslénytani Viták 19., 5 — 9. Fülöp J.: lásd B.arta Gy. Gal.ágz a.: Trilobiticeras 7 A in monoidea, Otoitidae) from the Bajocian (Aliddle .Imassic) of the Bakony Mount ains. .Annales l'niv. Se. Budap(‘stinensis, 8ec- tio Geol. X\’., 39 45., 2 ábra, or, R. C.iAL.v«'Z .A. — X’ÖRös A.: .A bakonv’-hegjsf'gi jtira fejlődéstörténeti vázlata a főbb üledékföldtani jelenségek kiértékelésit alapján — .Jurassie history of the Ba- kony .Mounlains and interpretál ion of Principal lithological jthenomena. Föld- tani Közlöny 102., 2., 122 — 135., 2 ábra, ang. R. G.-u.li L. — ViT.vi.is Gy.: Síkvidékek és folyóvölgyek légifény képeinek vízépítési és építésföldtani értelmezése — Wasser- bauliche und baugeologische Deutung dér Luftaufnahmen von Flachland und Flusstálern. — Hydrotechnical and civil engineering interpretation of acrial photographs of areas in plains and river valleys. Hidrológiai Közlöny 52., 12., 529 — 537., 12 ábra, ang., ném. R. G.alli L. — ViT.ÁLis Gy.: Hegy- és dombvi- dékek légifényképeinek vízföldtani és műszaki-földtani értelmezése — Hyd- rologische und technisch-geologische Wertung dér Luftaufnahmen von Berg- und Hügellandschaften. Hidrológiai Közlöny 52., 10., 419 427., 24 ábra, ném. R. Géczy B.: Hozzászólás Fülöi> József: ,,A rétegtan alapvető kérdései tanulmá- nyozásának időszerűsége” című előadá- sához. Őslénytani Viták 19., 15 — 16. Géczy B.: Szinemuri' Ammonites zónák a Bakony-hegységben - Zones ü Ani- monitcs du Sinémurien dans la Montagne (hl Bakonv. Földtani Közlöny 102., 1., 1-11., fr.‘R. Géczy B.: .Ammonite faunae from the Lower Jurassie standard profile at Ló- kút, Bakony Mountains, Hungaiy. An- nales Univ. Se. Budapestinensis, Sectio Geol., XV., 47 — 77., 2 ábra, 7 tábla, or. R. Géczy B.: Ősnövénytan ria.neoüOTaHn- Ka — La paléobotanique. Budajicst, Tankönyvkiadó, 1972., 1 356., 175 ábra, 18 tábla, fr., or. R. Géczy B.: Bakonyi liász .Ammonites-fau- nák biosztratigráfiai értékelése. Őslény- tani Viták 20., 17 — 21., ang. R. Géczy B.: The Sinemurian in the Bakonj- Mountains — Ot.iowchhh cuHC.vuopcKoro Jipyca B ropax BaKOHb. Acta Geologica XVI., 251 — 265., 3 ábra, or. R. Géczy B.: A jura faunaprovdnciák kiala- kulása és a mediterrán lemeztektonika. Geonómia és Bányászat 5., 3 — 4., 297 — 311. GÉCZY' B.: Hozzászólás Sz.ádeczky-Kar- doss E.: a Kárpát -Dinarid terület az új globális tektonia szemszögéből c. 424 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3— F füzet akadémiai vitaindító előadásához. Geo- iióinia és Bányászat 5., 1 — 2., 153. (íkczy B.: Jura. ín: Tudományos ered- mények a rétegtan területén 1971-ben. Magyar Tudományos Akadémia Föld- tani Bizottsága, Budapest, 1972., 15 — 19. Géczy B.: a fossziliák üledékföldtani ér- tékelésének módszerei és újabb eredmé- nyei. Földtani Közlöny 102., 3 — 4., 270-279. Géczy B.: lásd Szentes F. Gellai Mária B.: Stromatolitok a halim- bai (D-i Bakony) felsőtriászból — Stro- matolites froin the Upper Trias of Ha- limba, Southern Bakony Mountains, Hungary. Földtani Közlöny 102., 3 — 4., 340 — 345., 3 tábla, ang. R. Géresi Gy.: lásd Wéber B. Géresi Gy.: lásd Elek I. Gidai L.: A dorogi terület eocénje — L’Éocéne de la region de Dorog. A .MÁFI Évkönyve LV., 1., 1 — 140., 47 ábra, 7 táblázat, 12 fúrási szelvényábra- melléklet Gidai L.: Adatok a Mór— Pusztavám környéki eocén földtani viszonyainak megismeréséhez — Contribution á la connaissance de la géologie de l’Éocéne des environs de Mór--Pusztavám. A MÁFí Évi jelentése 1970-ről, 103 127., 4 ábra, fr. R. Gidai L.: Magyarázó a Dorogi-medence földtani térképéhez. 1 : 10 000-es soro- zat. Sárisáp. A Magyar Állami Földtani intézet kiadványa, Budapest, 1972., 1- 14., 2 táblázat, 1 melléklet Gidai L.: lásd Dudich E. Gócz.4n F.: Comparative palynology and the paleoclimate of bauxite formation. 1 n : A ustria — Czechoslo vakia — Hungary I^nesco Refresher Colloquium 1971 in the fields of Stratigraphy and Micro- palacontology, Final Report. Jahrb. Geol. B. A. — Wien, 1972., Sonderband 19., 3(5-37. Góczán F.: Felsőkréta. In: Tudományos eredmények a rétogtan területén 1971- l)en. Magyar Tudományos Akadémia Földtani Bizottsága, Budapest, 1972., 24-2(5. Góczán L. Marosi S. — Szilárd J.: Ki- egészítések a magyarországi genetikai talajn'ndszerhez. Fölilrajzi Értesítő XXI., 2 -3., 293-309. Görel É. — Németh L.: Kőbánya város- központ műszaki- földtani adottságai — TcximKo-rcojioniMecKiie ycjiomni b ro- poflCKOM nciiTpe KöOáiiML Földtani Ku- tatás XV\, 4., 34 45., S ábra, or. K. Grasselly Gy.: 'riiermal stabilitj' and oxidatioii of .Mn^O,. .Actn .Miner. Ikdr. Szeged, XX., 2., 227 — 240., 5 ábra, 4 táblázat Grasselly Gy.: A geonómia és a gyakor- lat kapcsolata az egyetemi tanszékek kutatómunkájában. Geonómia és Bá- nyászat 5., 3 — 4., 245 — 249. Grasselly Gy. — Ágócs M.— N-^gy K.: Characterization of insoluble organic substance of sediments by thermal and infrared investigation. Acta Miner. Petr. Szeged, XX., 2., 241 — 253., 8 ábra, 1 táblázat Grasselly Gy.: lásd Dorr II. J. V. X. Gróh E. — Karas Gy.— Korvin G.— LendVai K.— Sípos J.: — BbiMHCJiCHne CHHTCTHMeCKHX CaHCMOI'paMM HO KpHBbIM aKyCTHMCCKoro KoporaiKa. — Szintetikus szeizmogram számítása akusztikus lyuk- szelvényből — Computation of synthe- tic seismograms from acoustic lóg. Geo- fizikai Közlemények XX., 1 — 2., 23 — 40., 11 ábra, ang., raagy. R. Gróh E.:_lásd Bodoky T. Grossz Á.: Alkalmazott földtan. (Egye- , térni jegyzet). Budapest, Tankönyvkiadó 1972., 1-219., 67 ábra Guzyné Somogyi A.: Kismennyiségű ino- i libdén fotometriás meghatározása szili- > 1 kátos kőzetekben. Módszertani Közle- f mények. Geokémia, 1., 29 — 35. | Guzyné Somogyi A.: Kismennyiségű wolf- j ram meghatározása szilikátos kőzetek- I ben. Módszertani Közlemények, Geo- kémia, 1., 47 — 51. Guzyné Somogyi A.: Kőzetek cirkónium , tartalmának meghatározása. Módszer- i tani Közlemények, Geokémia, 1., 59 — 64., 2 táblázat Guzyné Somogyi A.— Tolnay A^.: A Föld- tani Intézet kémiai laboratóriumainak módszertani munkái — Methodological work at the Chemical laborator3' of the Hungárián Geological Institute. A MÁFI Évi jelentése 1970-ről, 227 — 232., 1 táblázat, ang. R. 1 Gyökei Lászlóné: Karasica völgyében J végzett hidrogeológiai kutatás. ín: Ifjú- sági Napok , Budapest, 1971 . szeptember u 7 — 10. A Mag\'ar Hidrológiai Társaság ^ kiadvánj’a, 30 47., 12 ábra 1 i Haáz I.: Gravitációs és földmágiu'ses ^ anomáliák háromdimenziós értelmezése. ( Mag^'ar Geofizika XIII., 3., 104 111., | 2 ábra, ném., or. R. Haiin Gy.: .A tőzeg és lápföld-területek kutatásának, kitermidésének földtani ha- tósági szabályozása az OÁB szei’voze- tében. A Helyi|>ar Műszaki Gazdasági Táj(‘k()z(atója, 1972., 4., 151 155. ,1 iiiii'jjiiir földtani irodnhtni jc.ijtizcke, 1!)72 425 Hajós M.: Hozzászólás .József': ,,A rótoglaii ala|)vclő kérdései laiuil- inányozásáiiak időszerűsége" című elő- adásához. Őslénytani \’ilák 1!)., 17 IS. H.ajós M.: Siliceous imieellnlai-s. 'riieir use fór hieiolopty and l)iosl rul i^jrapliy (.Ahstraet). In: Anslria — (’zechoslo\a- kia — Iluiifíary l’neseo Kc'fresher Col- lo()nium 1971 in the fields of Slrali- firaphy and Alieropalaeontology, Final lieport. Jahrb. (íeol. H. A. — W ien, 1972., Sonderbaiul 19., 97. H.ámor G.: a Né)grád-cserháti ti'rűlet kutatási eredményei — Krgebnisse dér Erforsclmng _ des _ Xógrád-Cserhát-Ge- bietes. A ^LÁFI Évi jelentése 1970-ről, 19 — 34., 2 ábra, néni. K. H.ámor G.: Miocén. In: Tndoinányos ered- mények a rétegtan területén 1971-ben. Magyar Tudományos Akadémia Föld- tani Bizottsága, Budapest, 1972., 39 45. H.az.w 1.: Tái-sadalmi igények a geodéziá- val szemben. Geonéimia és Bánvászat 5., 3-4., 313-317. líÉUERV.ÁRi 1’.: -A. szeizmikus tevékenység mélység szerinti eloszlása a globális tektonika szemszögéből. Geonómia és Bányászat 5 .,1 — 2., 1.55 lÜl., 2 ábra, 2 táblázat Hegedűs Gy. — Jankovich 1.: Badenien korallzátony Márkházáról — Récif eo- raljien du Badénien h Márkháza. A M.ÁFl Évi jelentése 1970-ről, 39 — 53., 1 ábra, 5 tábla, fr. R. .Hegedűs M.: lásd Kedves M. iHegyiné Bakó J.: Examination'of hydro- thermal rock alterations with Derivato- graph. Thermal Analysis, Proceedings Third tCTA Davos 1971, 3., 657 — 662., Birkháuser Verlag, Basel und Stuttgart, ■ Hegyiné Fakó J.: Unteisuchung dér metasomatischen Dolomitisierung an Rohstoffen dér Bindemittelindustrie. Baustoffindustrie., A., 5., 9—12., 18 ábra, 1 táblázat Hegyiné Fakó J.: Hidrotermális hatások vizsgálata a miskolctapolcai Nagykő- mázsán — Untersuchung dér hydro- thennalen Einflüsse am Berg Nagykő- mázsa bei Miskolctapolca. Hidrológiai Tájékoztató 1970. június, 114 — 118., 12 ábra, 2 táblázat, ném. R. Hegymegi L.— Varga P.: Digitális földi árapály-regisztráló állomás. Magj-ar Geofizika XIII., 3., 112—113., 2 ábra, ném., or. R. Hegymegi L.: lásd Aczée E. Hesp V.: Hasznosítható ásványtelepekre és feldolgozásukra vonatkozó vizsgá- latok Ausztráliában. Geonómia és Bá- nyászat 5., 1 — 2., 27 — 34., 1 ábra Hetényi .M. N’.ákhelyi .M.: Investiga- tions on oxidution-reduction D'lalions of Consolidated sediiiK'iits b\’ ZobeH’s method. Aeta Miner. Ik-tr. Szeged, XX., 2., 255 2f)4., 8 ábra, 2 táblázat Hevesi .A.: Forrásmészkő- képződés a Bí'ikkben — Formation du travertin dans la montagne de Bükk. Földrajzi Értesítő XXI., 2 3., 187 — 205., IS éibra, 2 téibléizat, fr. R. IlonoT .1.— Kiu.-íly E.: Mongóliái konij)- lex vízkutató expe(líeié)k munkája 19t)7 7t) közéit t — () paűoTa Beitiepc- Koií rem|)ii3iiMecKoii aKcneaiiium h AIohi o- anii aa ricpiioa 1967 — 1970 rr. Földtani Kutatás 1 2., .58 — 67., 10 ábra, or. R. Hűhót. 1. E.- Tah.v S. — Zsieee A.: Komplex geofizikai kutatások Alongó- liában Integrate geojihysical surv'eys in .Mongólia Ko\tnaeii paauegKa b MoHroaim. A Alagy. .Áll. Eötvös E. Geofiz. Int. 1971. évi jelentése. 103 105., 2 ábra, ang., or. R. Hoffer .a.: On the causes of intra-ter- restrial urmvst and the origin of the geo- magnetie field ripiiMinii.i BHyTpwae.M- Horo Boa.NtymeHmi ii iipoiicxowaeHiie reo- .MaiHiiTHoro noajt. Acta Geodaet., Geo- phys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 7., 1 — 2., 35 — 53., 9 ábra, or. R. Hoffer E.— Kakas K.— X^yitrai T.— Ráner G. — Szabadv.ára' E.: Komplex geofizikai kutatás a Dunántiili Közép- hegv'ségben. A Magy. All. Eötvös L. Geofiz. Int. 1971. évi jelentése, 14 — 26., 7 ábra Holló L. — Tátrallyay M.— Verő .J.; Experimental results with the charac- terization of geomagnetic micropulsa- tions I. — OnbiTHbie peayabxaTbi, CBBsaH- Hbie C OgHHM HOBbIM MHKpOnyjlbCagHOHHblM HHgeKCO.M. I. Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hímg. 7., 1 — 2., 155 — 166., 4 ábra, 5 táblázat, or. R. Holló L. — Verő J.: Experimental results with the characterization of geomagne- tic micropulsations II. — OnuTHue pe- syjibTaTbi, CBRsaHHbie c oahiim hobhm mhk- ponyabcagHOHHbiM HHneKCOM II. Acta Geo- daet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 7., 1 — 2., 167 — 175., 6 ábra, or. R. Homoródi L.: Fotogrammetria, település- fejlesztés, környezetvédelem. Geonómia és Bányászat 5., 3 — 4., 319 — 322. Horusitzky F.: Hozzászólás Fűlöp Jó- zsef: ,,A rétegtan alapvető kérdései tanulmányozásának időszerűsége” című előadásához. Őslénytani Viták 19., 19 — 35., 1 ábra 426 Földtani KözlÖJiy, ](J3. kötet, 3—1. füzet Horváth A.: Alsó-ki-éta. In: Tudományos eredmények a rétegtan területén 1971- ben. Magyar Tudományos Akadémia Földtani Bizottsága, Budapest, 1972., 20-23. Horváth F. — Stegena L. -Adám A.: Reply. Natúré, Physical Science-Mon- day, 235., 58., 120., 2 ábra Horváth G.: lásd Tilesch L. Horváth Gy. — Sztrókay K.: Önporló Ca-aluminát salak gyártása vörösiszap- ból. Bányászati és Kohászati Lapok Kohászat, 105., 10., 471 — ^476., 11 ábra Horváth M.: A szécsényi amussimnos slír felső tagozatának mikrofaunája — Microfauna of tlie upper member of the Amussium Schlier at Szécsény, Hungary. Földtani Közlöny 102., 2., 1G3 — 175., 2 ábra, 2 táblázat, 1 tábla, ang. R. Horváth M.: lásd Báldi T. HORV-4.TH Sz. B.: A fúrólyukmérésekből levezetett kőzetfizikai paraméterek meg- bízhatósága. Magyar Geofizika XIII., 1—2., 56 — 63., ném., or. R. Hursán L.: Hozzászólás Fülöp József: ,,A rétegtan alapvető kérdései tanulmá- nyozásának^ időszerűsége” című elő- adásához. Őslénytani Viták 19., 37 — 40. Hutter E.: a tiszántúli pannóniai flóra a palynológiai eredmények alapján. A Kőolaj- és Földgázbányászati Ipar Kutató Laboratórium Műszaki Tudo- mányos Közleményei 1971., 25 — 26. Ihrig 1). összeáll.: A Vízgazdálkodási Tu- dományos Kutatás 20 éve .VITUKI kiadvány, Budapest, 1972., 1 — 56. Jámbora.: A földtani térképezés időszerű kérdései Magyarországon. In: Modern térképészeti módszerek a földtani kuta- tás szolgálatában. Budapest, Magyar- honi Földtani Társulat, 1972., 5 — 22., 1 ábra, 1 táblázat Jámborné Kness M.: Eocéné stratigraphy of the Dorog hasin based upon larger Foraminifera. (Abstract). In: Austria — Czechoslovakia — Hungary Unesco Re- fresher Colloquiurn 1971 in the fields of Stratigraphy and Micropalaeontology, Final Report. Jahrb. Gool. B. A. — Wien, 1972., Sondorband 19., 38. Jámborné Kness M.: Nagy- Fommmí- fera vizsgálatok néhány ÉK- Dunántúli mélyfúrás eocénjéből — Rocherches de grands Foraminiforcs dans l’Éocöne de quekjues sondages dans le secteur NE de Transdanubie. A MÁFI Évi je- lentése 1970-ről, 129 —144., 1 ábra, l táblázat, 4 tábla, fr. R. Jankovich I.: lásd Hegedűs Gy. Jankovits L.: lásd Emszt M. .lÁNOSSY D.: Die mittelpleistozáne Vogel- fauna dér Stránská Skála. Anthropoa, Brno, 20., N. S. 12., 35-64., 6 ábra, 2 táblázat J.ÁNOSSY D.: Middle Pliocene Microver- tebrate Fauna from the Osztraraos Loc. 1. (Northern Hungary). Annales Hist.- Nat. Mus. Nat. Hung. 64., 27 — 52., 4 ábra, 3 tábla Jánossy D.: Hozzászólás Fülöp József ,,A rétegtan alapvető kérdései tanul- mányozásának időszerűsége” című elő- adásához. Őslénytani Viták 19., 41 - 42. . JÁNOSSY 1).: Masztodonlelet Nagykanizsa környékéről — Mastodon Fund von Nagykanizsa. A Nagykanizsai Thuiy György Múzeum Jubileumi Emlék- könyve, 1972., 231—237., ném. R. JÁNOSSY D.: Dér eiate Nachweis einer Kalt-Mousterien Vertebratenfauna in Ungarn (Tokod-Nagyberek, Kom. Ko- márom) — A hideg moustéri szakasz első faunisztikai bizonyítéka hazánkban (Tokod-Nagyberek, Komárom megye). Vertebr. Hung. 12., 1970/71., 103 — 109., magy. R. Jantsky B.: Az első mongóliai földtani' térképező expedíció tapasztalatai — ŐnbiTbi nepBOH cobmccthoh MoHrojio— BcHrepcKOH reojiorocbÖMOMHOií CKCneflH- HHH. Földtani Kutatás XV., 1—2., 42 — 50., 12 ábra, 1 táblázat, or. R. Jantsky Zs.: A magyar földtani irodalom jegyzéke 1971. — Répertoire biblio- graphique des publications du domainc des Sciences géologiques en Hongrie 1971 — BHÖJiHorpa^HB jiHTeparypbi reo- HOrHHCCKHX H CM6)KHbIX HayK B BCHrpHH 1971 r. Földtani Közlöny 102., 3—4., 346-371. Járainé Komlódi M.: Role and impor- tance of pleistocene and holocene paly- nology (Abstract). In: Austria -Cze- choslovakia—Hungary Unesco Refre sher Collocpiium 1971 in the fields ol Stratigraphy and Micropalaeontolog}’ Final Report. Jahrb. Geol. B. A. — Wien, 1972., Sonderband 19., 38. Jaskó S.: Pliocénkori üledékképződés t Kárpát- Balkán szegélymélységekben. Geonómia és Bányászat 6., 163—169. 4 ábra Jaskó S.: A pliocénkori lignitképződéi törvényszerűségei — Gesetzmássig- keiten dér pliozánen Lignitbildung ii Sütlost-Europa. Általános Földtani Szemle 2., 5 -20., 1 ábra, ném. R. Jaskó T.: lásd Wein Gy. Jónás K.: lásd Solymár K. Joó 1.: Kelet-Eiirópa függőleges kéreg magyar földtani irodalom jegyzéke, 1972 427 mozgási térképe. Geonóniia és Hányá- szat 5., 1 — 2., 35 43., 1 ábra ÓSA íi. — Sz.\B() M.— Varoa J.-né: Hala- tonjiarl vidéki mérnökgeofizikai térké- pezés. A Magy. All. Eötvös L. Geofiz. Int. 1971. évi jelentése, 40 — 41., 1 ábra ÓSA E.: lásd Dobrovony K. OGüVíCS L.: A Kisalföld bazalt és bazalt- tufa előfordulá-sai — Die Hasalt- und Basalttuffvorkoinmen der^ Kleinen Un- garisehen Tiefebene. A MÁÉI Évi jelen- tése 1970-ről, 79—101., 21 ábra, néni. R. tJGOvi s L. — Szentes F.: Id. Lócza’ Lajoí kutatásai a Magius-Hirnnlayában — Louis Lóezy Senior’s studies on the Higli Himalaya Mounlains. Földtani Közlöny 102., 1., 74 79., 4 ábra, ang. R. üGovK’s, L.: lásd Szentes f'. iüH.\SZ Á.: A Magas- Bakony durva üledé- keinek morfometriai vizsgálata — In- vestigations of the clastic sediments in the Bakony Mountains. Földrajzi Ér- tesítő XXL, 2-3., 159-186., 17 ábra, 1 táblázat, ang. R. fUH.4sz A.: Szénbánya vállalatok földtani szolgálatának mérnökföldtani jellegű feladatai. Mérnökgeológiai Szemle 12., 45 — 55., 1 ábra, 1 táblázat lüHÁSZ J.: Elnöki megnyitó. Mérnökgeo- I lógiai Szemle 10., 5 — 6. fuH.Ász J.; Beszámoló Miskolc város épí- tésföldtani térképezési munkájának ed- I digi munkavégzéséről — klHcjtopMauHR 0 iiHweHepHO-reojionmecKOM KapTtipoBa- HHH Ha TeppUTOpiIH POpOga MlllUKORbU. ' Földtani Kutatás XV., 4., 55 — 63., I 8 ábra, or. R. IfuH.Ász M.; lásd Mih.áltzné Faragó M. lüH^sz Z.: Agyagásványok dielektromos ■ állandója. Földtani Közlöny 102., 3 — 4., I 301 — 313., 7 ábra, 5 táblázat ] fvAKAS K.: lásd Koffer E. Kakasy Gy.: Földtani kutatás és a techno- ■ lógia összefüggése a téglaiparban. In: I Az építő- és építőanyagipari nyereanya- gok kutatásának és termelésének föld- tani feladatai. II. kötet. A Magj'arhoni Földtani Társulat Ifjúsági Bizottsága és Északmagyarországi Területi Sa^ak- osztálya valamint az ÉVTVI Földtani Szolgálat által 1972-ben Miskolcon ren- dezett előadássorozat anyaga. Buda- pest, 1972., 105 — 118., 2 ábra Kapolyi L.: lásd Asszonyt Cs. Kar.4csonyi S.: Budapest építésföldtani térképezésének problémái. Mérnökgeo- lógiai Szemle 10., 45 — 53., 6 ábra Kar.ácsonyi S.: Budapest mérnökgeoló- giai mintatérképei — OőpasuoBbie hh- TKeHepHo-reojiorHMecKHC KapTbi r. Byga- iieiiiT. Földtani Kutatás XV., 4., 28 33., 9 ábra, or. R. Kar.ácsonyi S.: A kavicsipai' ásványi nyeisanyag kutatásának földtani fel- adatai. In: .\z éjiítő- és építőaiu’agipari nyersanyagok kutatásának és termelé- sének földtani feladatai. 1. kötet. A Magyarhoni Földtani Társulat Ifjúsági Bizottsága és Piszakmagyarországi Te- rületi Szakosztálya valamint az P]\'M Földtani Szolgiílat által 1972-ben Miskol- con reiulezett előadá.ssorozat anyaga. Budajiest, 1972., 56 — 79., 14 ábra, 1 táblázat K,\u.ácsonvi S.: Az ÉVM — és az ijiar- ágak — földtani szolgálata. In: Az éjiítő- és építőanyagipari nyersanyagok kutatásának és termelésének földtani feladatai. I. kötet. A .Magyarhoni Föld- tani Társulat Ifjúsági Bizottsága és Északinagyaroiszági Területi Szak- osztálya valamint az EVM P'öldtani Szolgálat által 1972-ben Miskolcon ren- dezett előadássorozat anyaga. Buda- pest, 1972., 35 — 55., 10 ábra K.vrAcsonyi S.: Mintavételek és fúrás- technikai kérdések az éjiítőanyag föld- tani kutatásában. In: Az építő- és építő- anyagipari nyersanyagok kutatásának és termelésének földtani feladatai. II. kötet. A Magj'arhoni P'öldtani Táisulat Ifjúsági Bizottsága és Északmagyar- országi Területi Szakosztálya v'alamint az ÉV’M P'öldtani Szolgálat által 1972- ben Miskolcon rendezett előadássorozat anyaga. Budapest, 1972., 119—133., 7 ábra Karácsonyi S.— Margittai E. — Scheüer Gy.: Víztározás! vizsgálatok Kaposvár téreégében — Untersuchung dér Spei- chennöglichkeiten im Raume von Ka- posvár. Hidrológiai Tájékoztató 1970. június, 98 — 102., 5 ábra, 1 tábla, néni. R. Karácsonyi S. — Reményi P.: Á város- fejlesztéshez kapcsolódó feltárások je- lentősége a mérnökgeológiai térképezés- nél — 3HaM6HHe BCKpbiTHH fl.n5i ypőaHH- aauHH npH MHiKCHepHO-reoJiorMMecKOM KapTiipoBaHHH. Földtani Kutatás XV., 4., 84—90., 4 ábra, 3 táblázat, or. R. Kar.ácsonyi S. — Scheuer Gy.: A dunai magaspartok építésföldtani problémái — klHweHepHO-reojiorHMecKHe npoőJieMbi bu- COKHX óeperoB JXyHaa. Földtani Kutatás XV., 4., 71—83., 15 ábra, or. R. Karácsonyi S. — Scheuer Gy.: A dunai magaspartok vízföldtani sajátosságai — FHflpoRorHMecKHe ocoSchhocth bhcokhx őeperoB p. ílyHaft. — Hydrogeologische Eigenarten dér Donau Hochufer. Hidro- lógiai Közlöny 52., 9., 375 — 383., 13 ábra, ném., or. R. Karas Gy.: lásd Andrássy L. 428 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet Kakas Gy.: lásd Gróh E. Kassai M.: Üélkelet-Uunánti'il mélység- szerkezeti viszonyai és vázlatos vízföld- tani és geotermikus jellemzői. A Ma- gyar Hidrológiai Társaság I’écsi Cso- portjának Jubileumi Évkönyve, MTESZ kiadvány, 1972., Pécs, 103—119., 7 ábra Kaszap a.; Kolumbia bányászata. Bá- nyászati és Kohászati Lapok, Bányá- szat, 105., 4., 228. Kaszap A.: Kőszén a Szovjetunióban. Bányászati és Kohászati Lapok, Bá- nyászat, 105., 8., 564. Kaszap A.; lásd Altnöder A. Kecskeméti T.: Hozzászólás Fülöp Jó- zsef: ,,A rótegtan alapvető kérdései tanulmányozásának időszerűsége” című előadásához. Őslénytani Viták 19., 43 — 45. Kecskeméti T.— Vanová M.: Nummuli- tes of the Dorog Sturovo hasin — HyM- .viyRHTbi ,Ilopor-UJTypoBCKoro őacceiiHa. Zbornik Geologickych Vied, Bratislava, Rada ZK., 17., 105 — 145., 2 ábra, 6 tábla, or. R. Kecskeméti T.: lásd Kopek G. KecskemétinÉ Körmend y A.: A Dorogi- medence eocén mollusca faunája — Die eozáne Molluskenfauna des Dorogéi- Beckens — La fauné de Mollusques de l’Epcéne^ dans le Bassin de Dorog. A MÁÉI Évkönyve LV., 2., 147 — 377., 8 ábra, 2 táblázat, 45 tábla, ném., fr. R. Kedves M. — Hegedűs M.: Periporát pollenszemek portugál felső krétakori üledékekből — Periporat-Pollenkörner aus den oberkretazischen Ablagerungen Portugals. Botanikai Közlemények 59., 1., 19 — 21., 22 ábra, nem. R. Kedves M. — Párdutz A.: Elektronmik- roszkópos vizsgálatok fosszilis zárva- terniő polleneken. Őslénytani Viták 20., 71-75. Kerekesné Tüske M.: A Mány nyugati kutatási terület eocénjének nannoplank- ton-vizsgélata — Eocéné nannoplank- ton of the Mány-West exjiloration area (Transdanuhia, Hungary). Őslénytani Viták 20., 23 — 45., 3 ábra, ang. R. Kertész P.: A inérnökgeológia szakmér- nöki tanfolyam kialakításának kéi-dései. Méi-nökgcológiai Szemle 12., 57 — 64. Kertész P.; ,,Mérnökg(!ológiai feltárások műszaki és gazdasági kérdései II.” 1972. ájn-ilis 2(i-i ankétr megnyitója. Mérnökgeológiai Szemle II., 5 — 1). Kertész P.: A kőijiari ala])anyagok minő- sítése. In: Az építő- és éj)ítőanyagipari nyersanyagok kutatásának és termelé- sének földtani feladatai. 1. köted. A Magyai'honi Fölíltani 'I’ársulat Ifjúsági Mizott sága és Eszakmagyarországi Te- rületi Szakosztálya \alamint az ÉVM Földtani Szolgálat által 1972-ben Mis- kolcon rendezett előadássorozat anyaga. Budapest, 1972., 124 — 140., 2 ábra Kertész P. — Boromisza T.: Ankét a mérnöki geológia szakmérnökképzésről. Mélyépítéstudományi Szemle XXII., 10 493-494. Kilczer Gy.: Az excentrikus földdipólirs mágneses potenciálterének koherens multipólus sora. Geonómia és Bányá- szat 5., 1 — 2., 191—192. Kilczer Gy.: The eccentric dipole’s de- finition and the determination of its data by coherent multipole analysis - OnpegejiCHHe SKgCHTpHMecKoro gHno.nH h erő gaHHbix npH aHajiHse KorepcHTHoro My/ibTHnoaioca. Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 7., 1 — 2., 81 — 93., 5 ábra, or. R. Király E.: lásd Draskovits P. Király E.: lásd Hobot J. Kis K.: A comparison between the normál and régiónál magnetic fields of Hun- gary. Annales Univ. Se. Budapestinen- sis, Sectio Geol., XV., 79 — 88., 7 ábra, or. R. Kiss J. — Cornides I.: Oxigén and carbon izotopic investigation of the formation of the őre veins in the Mátra Mountains.' _ Intern. Symposium on the Mineral De- ( posits of the Alps, Ljubljana. Kiss Z.: Robbantással keltett rövidperió- dusú felületi hullámok vizsgálata. Geo- 1 nómia és Bányászat 5., 1—2., 193—194. I Kisvarsányi G.: Az Apolló 12 holdex- | pedíció begyűjtött kőzeteinek előzetet- i vizsgálata. Geonómia és Bányászat 5.. ' 1 — 2., 45 — 50., 1 ábra, 3 táblázat Kleb B.: Az egri építésföldtani térképezi*!- »■ feltárási munkái. Mérnökgeológiai Szemle 11., 53 — 65., 7 ábra, 5 táblázai Kleb B.: Eger mérnökgeológiai térkéj)e zése — MHiKeuepHO-reoJiorHMecKoe nap . THpoBaHne b r. 3rep. Földtani Kutatá.* • XV., 4., 46 — 54., 6 ábra, or. R. Knauer J.: Hozzászólás Fülöp József •' ,,A rétegtan alapvető kérdései tanulmá i nyozásának idöszerűstige” című elő adásához. Őslénytani Viták 19., 46 48 Knauer J.: lásd Szentes F. ‘ KnOBLOCH E.: Die gegenseitigen Bozie hungen dér tschochoslowakisiihen iin( ungarischen Tertiárflon*n. Földtani Köz löny 102., 3 — 4., 246 269., 1 tábláza Kocn L. — Mező P.: Az újpetrei vízkú hidrogeológiai vdszonyai és rétegkeze ) lése, I\lagyar Hidrológiai Támiság Péci Csojiort jának .lubileumi Évkönyve l>écs, MTESZ kiadv., 1972., 167-185 8 ábra, 3 táblázat Kókay J.: Az otlnangien faciosztratoti' pus-szel vényei a N’árpalof ai-medencf -■1 magyar földtani irodalom jegyzéke, 1972 429 ben. Földtnni Közlöny 102., 1., 40 — öil., 2 ábra, 2 tábla vüKAY J.: lásd Rónai A. vÓKAV J.: lásd Szentes F. \.ONi)A J.: A földtani előkutatás helyzete és irányai a Magyar Állami Földtani Intézetben State and trends of geo- logioal surveying in the Hungárián (íeo- logieal Institute: Direetor’s report ’TO - riojioiKeHiie II HanpaB.neHiie npegBapnrejib- Hbi.x reojioriiMeCKiix paőoT b HcHiepcKOM reoaoruMeCKOiM iincTiiTyje (Otmct AnpcKTo- pa aa 1970 r.) A iVIÁFI Évi jelentése 1970-ről, 5—12., ang., or. nyelven is- mét lés vÓNYA A. — Ráner G.— Szalai I.: A Ma- gyar Közéjihegység előtereinek szeizmi- kus (módszertani) kutatása. A Magy'. Áll. Eötvös L. Geofiz. Int. 1971. évi jelentése, 42 — 46., \i ábra yóny.a a.: lásd Erkel A. AOVEK G. — Dudic'h E.— Kecskeméti T.: I Essai eomparatif sur la paléogéographie . éocéne de la Transdanubie et de la . Slovaquie du Sud — CpaBHCHiie naaeo- reoi'pa(})iin soueHa SagyHaiiCKOH ii K3>k- HOcaoBauKOii TeppnTopnn. Zbomik Geo- logickych Vied, Rratislava, Rada. ZK. ■ 17., 147—164., 6 ábra, or. R. jlxoPEK G.: lásd Szentes F. ÍKoreczné L.aky I.; Foraminiferal studies on Miocéné formations of Hungary , (Abstract). In; Austria— Czechoslova- I kiu - Hungaiy Unesco Refresher Col- ' loquiiun 1971 in the fields of Strati- j graphy and Micropalaeontology, Final I Report. Jahrb. Geol. B. A. — Wien, I 1972., Sonderband 19., 39. ilvORECZNÉ Laky' I. — X.agy'NÉ Gellai Á.: i Species of the genus Almaena froin the ; Hungárián Tertiary setliments — Flpefl- CTaBHxeaH poaa aaMaeHa b TpexHMHbix oxaoMveHHRx BeHxpHH. Aeta Geologica XVI., 267 — 279., 1 táblázat, 2 tábla, or. R. Korim K.: Geologieal aspects of thermal , water occurrences in Hungary. Geo- I thermics. Pisa, 1972., 1., 3., 96—102., i 5 ábra Korim K.: Ground water in fractmed and \ fissured rocks. International Post-gra- I duate Course on Hj'drological Methods i fór Developing IVater Resources Man- , agement III., I., Budapest, VITUKI kiadvány, 1972., 159—189., 18 ábra •Korim K.; Xagjnnélységű porózus víz- ' tároló rendszereinek jellemzői és műkö- désmódja — The characteristics and 1 mechanism of porous deep aquifers under the Hungárián Plains — Caracté- I ristiques et fonetionnement de nos ré- seaux d’emmagasinement poreux a grande profondeur. Vízügyi Közlemé- nyi'k 1972., 4., 3(i9 392., 7 ábra, 2 táb- lázat, ang., fr. R. Korim K.; iUagyarország geotermikus viszonyai. ^Mérnökgeológiai Szemle 12., 1972., 27 — 40., 1 térképábra, 1 táblázat Korim K. Lieue P.: Hévízelőfordulási viszonyok a Balaton fléli partvidékén — Thermal water occurrence on the South- ern shore of Laké Balaton — Vorkom- men von Thermalwassem am sUdlichen Ufergebiet des Sees Balaton. Vízügyi Közlemények 1972., 2., 162 — 179., 8 ábra, 2 táblázat., ang., ném. R. Korim K.; lásd Bélteky L. Korpás L.: A Köz(-phegységi Osztály 1970. évi tevékenysége — Über die Tátigkeit dér Abteilung |Transdanubi- sches^ Mittelgebirge im .Jahre 1970. A MÁFI Évi jelentése 1970-ről, 103 111., 1 ábra, ném. R. Korp.Is L.: lásd Bálui T. Korpás L.ászlóné: Pliocén. In: Tudo- mányos eredmények a rétegtan terüle- tén 1971-ben. Magyar Tudományos Akadémia Földtani Bizottsága, Buda- pest, 1972., 4()— 54. Korvin G. — Lux L: An analysis of the propagation of sound waves in porous média by means of the Monté Carlo method — Hanghullámok terjedésének vizsgálata jiorózus közegben Monté Carló módszerrel — AHaAH3 pacnpocx- paiieHRR 3ByK0Bbix boah b- nopiicxoií cpege no Mexogy MoHxe Kapno. Geofizikai Köz- lemények XX., 3 — 4.,' 91— 106., 4 ábra, magj’., or. R. Korvin G.: lásd Gróh E. Korvin G.: lásd Posg.ay' K. Kovács B.; lásd Bodoky T. Kovács F.: A bánj-aüzem alapvető para- méterei és a vízbetörések közötti kap- csolatról. Geonómia és Bányászat 5., 1 — 2., 51 — 77., 37 ábra, 5 táblázat Kovács J.: Hozzászólás ,,A mérnökgeoló- giai szakmérnökképzés tapasztalatai” c. Vitaülésen. Mérnökgeológiai Szemle 12., 71 — 72. Kozur H. Mostler H.— Véghné Neu- BR.ANDT E.; Beschreibung einiger neuer Conodonten-Arten und Unterarten aus dem germanischen Becken und dér austro-alpinen Conodontenprovincz. In; Neue Conodonten aus dér Trias dér Slowakei und ihre stratigraphische Be- deutímg. Geol. Paláont. Mitteil. Imis- bruck, 214., 8—15., 3 tábla Kozur H. — Oraveczné Scheffer A.; Neue Ostracoden Arten aus dem Rhát Ungarns. Geol. Paláont. Mitt. Inns- bruck, 2., 3., 1-14. Köháti a.: Orbitális pályán keringő űr- hajókról készült fényképek földtani értelmezése. In: Álodem térképészeti 14 Földtani Közlöny 430 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet módszerek a földtani kutatás szolgála- tában. A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványa, Budapest, 1972., 177 — 202., 3 ábra, 4 táblázat Körös I.: lásd Zilahiné Sebess L. Kőrössy L.: Az óceánfenék földtani ku- tatása. Általános Földtani Szemle 2., 45 — 46. Kőrössy L.:^ A tektonikai taglalás mód- szereiről. Általános Földtani Szemle 1., 1971., 29-36. Kretzoi M.: a geonómia és bionómia köl- csönhatásai. Geonómia és Bányászat 5., 3-4., 289-295. Kretzoi M.— Krolopp E.: Az Alföld harmadkor végi és negyedkori réteg- tana az őslénytani adatok alapján — Oberpliozáne und quartáre Stratigra- phie des Alföld (Grosso Ungarische Tief- ebene) aufgrund palaontologischer An- gaben. Földrajzi Értesítő XXI., 2 — 3., 2 — 3., 133—158., 3 ábra, ném. R. Krolopp E.: Hozzászólás Fülöp József ,,A rétegtan alapvető kérdései tanul- mányozásának időszerűsége” című elő- adásához. Őslénytani Viták 19., 49. Krolopp E.: lásd Kretzoi M. Kulcsár L. — Barta 1.: Kőzettani vizs- gálatok az erdőbényei Mulató-hegy Barnamáj lakkolitjában — Petrogra- phische Untersuchungen am Lakkolith von Erdőbénye. Acta Geogi’aphica Ueb- recina XV-^XVl/VIII- IX, 1969/70., 32 — 72., 7 ábra, 5 táblázat, 8 tábla, ném. R. Kurali Ferencné; lásd Aczél E. Laczkovics J.: Mérnökgeofizika a kavics- kutatásban. In: Az építő- és építőanyag- ipari nyersanyagok kutatásának és ter- melésének földtani feladatai. I. kötet. Magyarhoni Földtani Társulat Ifjú- sági Bizottsága és Északmagyarországi Területi Szakosztálya valamint az ÉVM Földtani Szolgálat által 1972-ben Mis- kolcon rendezett előadássorozat anyaga. Budapest, 1972., 80--91., 6 ábra Lantos Miklósné: lásd Fábiáncsics L. Lantos M.: lásd Formán Jánosné Le Minh Triet: On the role of the Earth’s ro tation in the oocurrence of the geo- magnetic secular variation O pojiii npaiqeHHH scmbh Ha boshhkhobchhh reo- MarHHTHOií BCKOBOH BapHagiiH. Acta Geodaet., Goophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 7., 1 — 2., 147 — 154., 1 áb- ra, or. R. Ledersteoer K.: I)ie statischo Abplat- tung des Normalspharoides dér Erde — The static flattening of the reference System of the Karth — CraTiiMecKoe OKaTHC Hop.viajibHoro ajjepHoga sc.mjih. .Ac.la Geodaet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 7., 1 2., 227—236., ang., or. R. Ledersteoer K.; A Föld alakjának prob- lémája. Geonómia és Bányászat 5 1-2., 79-87. Lelkes Gy. — Reznák L.: Újabb vizsgá- latok a homokok útépítési szempontból történő minősítésére. Mélyépítéstudo- mányi Szemle XXII., 12., 585 — 590., 5 ábra, 6 táblázat, ang., fr., ném., or. R. Lendvai K.: lásd Gróh E. Liebe P.: lásd Bélteky L. Liebe P.: lásd Korim K. Liszt P’.: lásd Andrássy L. JlioŐHMOBa A. E. — HHKHTHHa B. H.; Peuie- HHeAByMepHoii KpacBOH saganH renjioBbixH ejieKTpoMarHHTHbix nogeií nag BepTHKagb- HblM KOHTaKTOM rOpHSOHTajlbHO-CJIOHCThlX cpeg. Annales Univ. Budapestinensis, Sectio Geol. XV., 121 — 130., 1 ábra Lovász Gy.: A Drma és a Tisza Kárpát- medencei szakaszának medereróziós fo- lyamatai — Flussbetterosionsprozesse dér Donau- und Theisstrecken im Kar- patenbecken. Földrajzi Értesítő XXL, 2 — 3., 207 — 216., 3 ábra, ném. R. Löffler H.: Adalék a Fertő tó üledékei- nek ismeretéhez — Beitrage über die Sedimente des Neusiedler-Sees. Hidro-, lógiai Tájékoztató 1970. június, 158 159., ném. R. Lux I.: lásd Korvin G. Magyar L.: lásd Molnár B. Majoros Gy.: lásd Szentes F. Majzon L.: Százötven éve született Hant KEN Miksa (1821 — 1971). Földtani Köz löny 102., 3-4., 236-240. Majzon L.: Adatok a magyarország Clavvlinoides fajokhoz — Anmerkungei zűr ungarischen Clavulinoides-Arten. Földtani Közlöny 102., 2., 109—121. 1 ábra, 2 tábla, ném. R. Makai M.: lásd Dankházi Gy. Marczel Ferencné: lásd Szentes P\ Márföldi G.: lásd Andrássy L. Margittai E.: lásd Kar.4.csonyi S. M.arosi S.: lásd Góczán L. Márton P.: lásd Ahdel Dayem M. .M Mártonné Szálát E.: lásd Abdel Dayef M. M. M.artos F.: Föld alatti robbantások ni hány kőzetinechanikai és robbantásteci nikai problémája. Geonómia és Bánvá szat 5., 3-4., 333 339., 4 ábra Maucha L.: Über die Karstsaugheber a) 1 íydraulische Realais. Congr. Yougoslav de Spéléologie, Skopje, 1970., 113 123., 8 ábra Maucha L.- Sárváry L: .-Vz árapái eredetű kőzetdilatáció mérése és ehhc kapcsolódó észlelések a Jósvafői Ki tatóálloináson. In: 11. Anj'ag- és Éne .-1 iii(i(/i/(ir fülflltnii irodiiloni ji i/iiz'-k-e, 1972 431 giaárHiiiIúsi Ankét Hudapcst, 1971., Hiiiiapest, Akadémiai Kiadé), 1972., 239 242. lARt'Z F.: Prcliiniiiary report on the power speftra of ionosjiheric absorp- tion — IlpeABapnTeju>nbiii otmét o ctiCKT- paAbHüíi iTJioTHOCTii nonoc4>epHoro iior- AoiUCHiiít. Ac’ta (jt'üdat't., (í(‘oj)hys. et .Moiitaiiist. Acad. Sci. Hűiig. 7., 1—2., 197 205., 9 ábra, 1 táblázat, or. H. Ieskó a.; Design of short interpolating fnnetions l'or digital firoeessing of seis- inic data. Annales Univ. Se. Hudapesti- nensis, Sectio Geol., X\'., 99 — 109., 4 ábra, 1 táblázat Iesk(’) a.: Az ELTF' Geofizikai Tanszékén használt számítógépek és a velük vég- I zett munka ismertetése. .Magyar Geo- ■ fizika XIII., 4 — 5., 1Ü7 — 170., or. ném. U. Ieskó A.: Planung in dér Verarbeitnng seisinisoher Hatén angewandter digita- ! len h'ilter inul statistische Untereu- ' chung ihrer Effektivitát. Wissenscliaft- lich-Techniseher Informationsdienst, XII., iSonderlieft, Berlin, ü — 71., 22 — 32. Ieskó A. — Zsellér P.; Approximation of the optium-filtei-s iised in seisiuic V data proeessing — A digitális szeizmikus adatfeldolgozásban alkahnazott opti- nuunszűrók közelítéséről — 06 annpoK- CH.MauHH onrn.MajibHbix (jMtJibrpoB, npii- MCHfle.Mbix npii itni{)poBOH oópaöoTKC ceiíc- mhmcckhx AaHHbix. Geofizikai Közlemé- nyek XX., 3 — 4., 29 36., 2 ábra, 2 táb- lázat, magj-., or. R. tiESKÓ L.: lásd B.4RDOSSY Gy. lÉszAROS F.: lásd Andrássy L. jlÉsz.ÁROS ]\I.: -A. magyar földtan külföldi I gazdasági munkái — Wirtschaftlich bedeutende Arbeiten dér ungarisehen 1 Geologen im Ausland. Földtani Kutatás XV., 1-2., 1,1- 14., ném. R. lÉsz.ÁROS M.: Ásványi nyersanyagok ku- tatási lehetősége Dél -Amerikában. — Mögliehkeit dér Erforschung minerali- scher Rohstoffe in Südamerika. Földtani Kutatás XV., 1—2., 35 — 41., 2 táblá- zat, ném. R. ;lÉsz.ÁROs AI.: lásd Baxk.ay B. ÍÉsz.AROS P.: .A Győri medence DK-i ■ peremének talaj és talajvdz viszonyai. In: Ifjúsági Xapok, Budapest, 1971., : szeptember 7 — 10. Budapest, Magyar Hidrológiai Társaság kiadvánva, 1972., 2-13., 6 ábra " Iezö P.: lásd Koch L. IezÖSI J.; Role of metasomatism in the lode’senvironsof Gyöngyösoroszi (Mátra Mountains). Acta Miner. Petr. Szeged. XX., 2., 287-309., 34 ábra [IH.ÁLTZXÉ F.aragó M.~ Mucsi M.: Geo- • logische Entwicklungsgeschichte von Xatronteichen auf Grund palynologische I7ntersuehungen. .ActaGeogi-a])hica, Sze- ged, .XI., 1-7., 93-101. Mih.vltzné F.araoó M. - .Il h.ász .M.: Sj)or«‘-pollen investigation of borehole No. 11. at Líikösháza, with speeial regard to the recyeled sj)oromorphs. .Vcta Biolügiea, Szeged, 17., 1 4., 78-87. .Mihály S.: Előzetes jelentés a Szemlrői- hegység középső-devon Tabulatáiról — Preliminary report on .Middle Devonian Tabulata from the Szendrő Hills, NE- Hungaiy. őslénytani Viták 20., 5 — 16., ang. R. Mih.ályi S.: Hozzászólás Fülöp József: ,,.A rétegtan alapvető kérdései tanul- mányozásának időszerűsége” című elő- adásához. őslénytani Viták 19., 50 — 51. Mike Zs.: Légifelmérési technikák és az inteipretálás. In: Modern térképészeti módszerek a földtani kutatás szolgála- tában. A Magyarhoni Földtani Tái-sulat kiadványa, Budapest, 1972., 49 — 62. Miklós G.: Mikroökonómiai vizsgálati módszerek alkalmazá.sa a geofizikai ku- tatásban — flpHMCHeHHe MHKpOCKOHO- .MIIMHblX .MCTOAOB HCCJiegOBaHHH B TCÜíjlH- SHHeCKOii pasBCAKC. Földtani Kutatás XV., 3., 4 ábra, or. R. Milasovszky B.: A fotogeológiában hasz- nálatos sztereoszkópikus kiértékelő mű- szerekről — O CTepeocKomi'iecKHx aHajiH- THHecKHX npHÖopax npii.MeHue.Mbix b (Jio- ToreoJioniH. — In der^ Fotogeologie ge- brauchte stereoskopische M’ertungsin- strumente — Stereoscopic evaluating Instruments used in photogeology — Inst- rmnents stéréoscopiques d’interprétation utilisés dans la photogéologie. Bányá- szati és Kohászati Lapok, Bán5'ászat, 105., 6., 381 — 384., 8 ábra, ang., fr., ném., or. R. Mil.4SOVSzky B.: A légi fénj'képpár elő- készítése a geológiai részletpontok ma- gassági adatainak meghatározására — nogroTOBKa BosflyiuHOH (jioTonapbi ajih onpeaejieHHH BbicoxHbix ganHbix reoaorH- MCCKHX MacTHbix TOMCK — Voibereit ung des Luftbildpaares zűr Bestimimmg dér Höhenangaben dér geologischen Teil- punkte — Preparation of the aerial image pair fór the detennination of the height data of geological details — Préparation de la paire de photos aériennes pour la détennination des données d’hauteur des points de détail géologiques. Bá- nyászati és Kohászati Lapok, Bányá- szat 105., 7., 465— 468., 7 ábra, ang., fr., ném., or. R. ÁIiL.ASOVSZKY B.: Síkfotogrammetria a geológiában — flJiocKan (jiOTorpaMMerpHR B reojioniH. — Entzerrungsphotogram- 14* 432 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet I metrie in dér Geologie — Suiface jjhoto- grammetry in geology — Photogrammét- rie pláne dans la géologie. Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 105., 4., 252 — 255., 9 ábra, ang., fr., néin., or. R. Milasovszky B.: A sztei’eofotogrammet- ria elemei a geológia szemszögéből — SiieMCHTbi CTepeo(J)OTorpaMMeTpHH c tomkh spCHHH reo.norHH — Elemente dér Stereo- fotogrammetrie vöm Gesichtspimkt dér Geologie — Elements of stereophoto- grammetry from the view-point of geo- logy — Eléments de la stéréophotogram- metrie au point de vue de la géologie. Bányászati és Kohászati Lapok, Bá- nyászat, 105., 5., 320 — 323., 8 ábra, ang., fr., néni., or. R. Milasovszky B.: A fotogrammetria az ásványi nyersanyagkutatás szolgála- tában — OoTorpaMMerpnH b c.ny>K6e ajih HCCJiegOBaHHíi MHHepajibHoro CbipbH — Photogrammetrie im Dienste dér minera- lischen Rohstoffschürfung — Photo- grammetry in service of mineral raw matéria! prospecting — La photogram- metrie au service de la prospection des minéraux. Bányászati és Kohászati La- pok, Bányászat, 105., 1., 32 — 35., 8 ábra, ang., fr., ném., or. R. Mindszenty a.— Vörös I.: Ore-geolo- gical/stmctural mapping of open areas by aerial photo in terpre tation. Com- munication to the Xllth Congress of the Int. Soc. fór Photogrammetry, Ottawa, 1972., Commission VII., 21 — 20., 5 ábra Mituoh E.: lásd Aczél E. Mituch E.: lásd Draskovits P. Moldvay L.: Mi az építésföldtan? — Mto TaiKe- HepHO-reoaoruMecKoro KapxnpoBaHHH na BeiircpCKoií iiii3.\ieHHuCTH. Földtani Ku- tatás X\’., 4., 13 — 22., or. R. Rón.vi llydrogí'ological Majis of Lovv- land 'Perritories. Intern, .\ssoc. of Hydrogeologists. Memoires., IX., Con- gress of Tokj’o, 'Pokyo, 1972., 45 47., 5 ábra Rónai A.: .\z Alföld -kutat ás újabb ered- ményei — Neue Ergebnisse KHC II CpCAHOILICHCTOlieHO- Ba>i (j);iopa KapiiaxKoro BacceÜHa. In.: reojioriiR II (jiayHa HiwHcro ii cpegHcro n.xeiicxoiieHa 3Bpoiiii. MocKBa, HayK CCCP. 1972., 123-142., 6 ábra, 8 tábla Rónai A. — Szentes F.— Franyó F.— Kókay J. -Schmiut E. R. -Scholtz T. — Szűcs L.: Magyarázó Magyarország 200 ÜOO-es földtani térképsorozatához. L-34-VII. Székesfehérvár. Budapest, Magyar Állami Földtani Intézet kiadv., 1972., 1 — 179., 54 ábra, 14 táblázat RÓn.vki L.: a Ny-mecseki kai-szt vízföld- tani kutatásának újabb eredményei. .4 ^lagyar Hidrológiai Táreaság Pécsi Csojiortjának Jubileumi Évkönyve, Pécs, MTESZ kiadv. ,,1972., 121-146., 9 ábra Rózs.wölgyi J. — Nagy Béláné: Üledé- kes kőzetek iliszperz bitumentartalmá- nak nyoinelem\izsgálata — Trace ele- ment analysis of the disperse bitumen content of sediiiKTitary rocks. Földtani Közlöny 102., 2., 176 — 187., 10 ábra, 5 táblázat, ang. R. Saiko J.: lásd Bkncze P. Sajgó Cs.: lásd B.vrdossy Gy. Salamon B.: lásd Andrássy L. Sárvárt I.: Ilpocxo>KAeHHe napcxoBbix xep- .MaJibHbix noA no xeopnn BenAejin. MoKgy- napoAHue rnApoAornMecKne Kypcii, 3. CeccHR. UoKAagbi na ceMiinape cnyuiaxe- ACH KypcoB, MocKBa, 1972., 53—54. S.ÁRVÁRY' I.: A budapesti hévizek védő- területe. Vízügyi Közlemények 1972., 3., 269 — 280., ang., fr., ném., or. R. Sárváry I.: Az első vázlatos kép egj' karsz- tos egység vízháztartásáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató 1972., 2., 10-14. Sárváry I.: A zsomboly-genetika kérdé- seiről. Karszt és Barlang, 1970., I., 5 — 14., eszp., ném., or. R. Sárvárt I.: lásd Maucha L. 436 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet I Sas E.: A Gerecse liegység délkeleti elő- terének szénelőfordulásai — VroJibHbie MecTopo>KAeHHH HJTO-sanaflHoií nepeAHeft Mac™ ropbi repCMC. - Kohlenvorkominen in den S — Ö Vorbergen des (^lerecse- Gebirges — Coal deposits in the S — O promontory of the Gerecse rangé — Gi- sements de charbon au pied du Sud-Est de la rnontagne de Gerecse. Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 105., 2., 114—119., (i ábi'a, ang., fr., néin., or. R. Sátori G.: An investigation of the inva- sion of particles intő the lower iono- sphere cluring the reoovery phaso of geoinagnetic storins — McCRegOBaHue npHTOKa MacTHit b HHWHeií H0H0C(})epe b (J)a3e npeKpaigeHHH reoiwarHHTHbix őypefi. Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 7., 1 — 2., 119—124., 7 ábra, or. R. ScHANTZL R.: lásd Bodoky T. SCHEUEB Gy. — ScHWEiTZER F.: A negyed- kori fagyaprózódási folyamatok ^ ha- tása a karsztforrásokra. Földrajzi Érte- sítő 20., 4., 465 — 468., 8 ábra ScHEUER Gy. — ScHWEiTZER F.: Az édes- vízi mészkövet lerakó karsztforrások paleogeográfiai viszonyai és osztályozá- suk. Földrajzi Értesítő XXI., 2 — 3., 285-291., 15 ábra ScHEUER Gy.: lásd Aujeszky G. ScHEUER Gy.: lásd Karácsonyi S. ScHMiDT E. R.: Megemlékezés Szabó Józsefről születésének 150. évfordulója alkalmából. Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 105., 11., 773 —774. ScHMiDT Eligius R.: Tallózás a műszaki és gyakorlati földtan mesgyéjén. Mér- nökgeológiai Szemle 12., 41—44. ScHMiDT E. R.: A magyar kőolaj- és gáz- ipar 25 éve. Mérnökgeológiai Szemle 12., 85-93. ScHMiDT E. R. — SzALAi T.: Hozzászólás Jaskó Sándor: ,,A pliocénkori lignitkép- ződés törvényszerűségei” című előadá- sához. Általános Földtani Szemle 2., 20. ScHMiDT E. R.: lásd Rónai A. ScHOLZ G.: Az Anisoceras ( Anisoceras) nanaense (v. Hauer) originálisának re- víziója — Révision de l’holotype d’Ani- soceras (Anisoceras) nanaense (v. Hau- er). Földtani Közlöny 102., L, 92 — 95., 1 ábra, 1 tábla, fr. R. ScHOEZ G.: Hozzászólás Fülöp József: ,,A rétegtan alajivető kérdései tanul- mányozásának időszerűsége” című elő- adásához. őslénytani Viták 19., 57 — 58. ScHObz G.: Anisian Wetterstein limestone reef in North Hungary. Acta Miner. Betr. Szeged., XX., 2., 337 — 362., 4 ábra, 1 1 tábla ScholtzT.: lásd Rónai A. SCHWEITZER F.: lásd Scheuer Gy. Sebestyén K.: Modern geofizikai eljárá- sok különös tekintettel az adatrögzí- tésre és a kiértékelés automatizálására. Magj’ar Geofizika Xlll., 1 — 2., 4 - 12., ném., or. R. SÉDY L.: lásd Bodoky T. Sédy L.: lásd Hobot J. Serédi B.: a kavics termelése, a minő- ségi kavics előállítása. In.: Az építő- és építőanyagipari nyersanyagok kutatá- sának és termelésének földtani feladatai. I. kötet. A Magyarhoni Földtani Tár- sulat Ifjúsági Bizottsága és Északina- gyarországi Területi Szakosztálya vala- ■ mint" az EVM Földtani Szolgálat által 1972-ben i\Iiskolcon rendezett előadás- , sorozat anyaga. Budapest, 1972., 92- 107., 5 ábra, 5 táblázat SiDÓ M. : Biostratigraphic importance of , Cretaceous Foraminifera in Hungary- | (Abstract). In: Austria — Czechoslova- i kia Hungary Unesco Refresher Col- loquium 1971 in the fields of Strati- graphy and Micropalaeontology. Final Report. Jahrb. Geol. B. A. — Wien,- 1972., Sonderband 19., 40. Siklós A.: lásd Andrássy L. Sípos J.: lásd Gróh E. . SOHÁNÉ SzALAY K.: Kismennjdségű lítiun • pontos meghatározása szilikátos kőze- tekben. Módszertani Közlemények, Geo kémia, 1., 37 — 45., 5 ábra, 1 táblázat SoHÁNÉ SzALAY K.: Kismennyiségű re; meghatározása szilikátos kőzetekben i Módszertani Közlemények, Geokémia ( 1., 53 — 57., 2 ábra, 1 táblázat i SÓKI I.: A Nagyegyháza, CsordakúI i> Mány körnj'éki bauxit előfordulások i Tatabányai Szénbányák Műszaki-Gaz I dasági Közleményei, 12., 3., 116—122 t 2 ábra Solymár K. — Bárdossy Gy.— Jónás K. Cr-containing boehmite and Al-eoii I taining Cr-mineral in a bauxite sampl from Severoonezhsk - XpoMOCoaepHc; ') miiií CcMiiT II ajiK)Miiniieco;icp>Kaiuiiii mi j Hcpaji xpoMa H3 CcBepooiie>KCiKenn>i iiopi npii iioMOiuH MCxaiiiPiecKoro Mogcjibiioi aiiaansa Lösung von Aufgaben Itezü Heh dér Gesteinsbowegungen durch m chanischo Modellanalyso — Soltit ion tasks relatíve to rock mollon by ni .1 miUjijar Jöldtani irodalom jeíjíjzt ke, Ií)72 4‘M elianú-al nioclel unulysis — Solufion diíS problenies (111 inoiiveini'nt dós roohos jmr . analyse do inodiMe niócaniijue. Bányá- szati és Kohászati Laj)ok, Bányászat, 105., ()., :188 — 1194., 15 ábra, ang., fr., néni., or. K. Steoen.a. L.: Lonioz-tektonika, 'retbys ás a Magyar Modenco. Általános Földtani Szemle 1., 1971., 41-5S., KI ábra 1 táb- lázat Steuen.v L.: Szénhidrogén akkiiinuláció és földtani vízáramlás a Magj’ar Me- dence üledékeiben. In: 11. Anyag- és Energiaáramlási ankét Budapest, 1971., Budapest, Akadémiai Kiadó, 1972., ) 199-209., 8 ábra iStogena L.: Hozzászé)lás Füeüi* József: „A rétegtan ala])vető kérdései tanul- mányozásának időszerűsége” című elő- adásához. Őslénytani \'iták 19., 59 — 00. IStecena L.: Lemeztekttmika, Tethys és a t Magj’ar-medence. Földtani Közlöny 102., ! 3- 4., 280 — 300., 13 ábra, 1 táblázat •Stegena L.: Mélyfúrásokkal kapcsolatos : geotermikus kutatások alajiösszefüggé- • sei. In: Földalatti hidraidika. (Tan- folyami jegj zet) Budapest, Magyar (Jeo- fizikusok Egyesülete kiadv., 1972., 1 — 15., 2 ábra I Stegexa L.: Magyarország tudományos I térképei (1. sorozat). Az Eötvös L. Tu- I dományegyetem Térképtudományi Tan- ' székének kiadványa, Budapest, 1972., ' 10 térkép I Stegen.\ L.: lásd Horváth I Steiner F.: The determination of the I standard deviation and the number of 1 distant points in case of adjusting of i point-groups — OnpegejieHue Ancnepctiti it KOJiHMecTBa BbinaAaioiHHx tomck npii ypaBHHBaHHH MH0>KeCTBa TOMCK. Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 7., 1 — 2., 55 — 68., 3 ábra, or. R. I Stomfai R.: a gravitációs és mágneses I hatószámítás egyértelműségéről — 06 1 OAHOBHaMHOCTH peuteHHR OÖpaTHOH 33- gann rpaBUMerpHH h MarHHTOMeTpnii. — On the unambiguity of gravitational and magnetic body-calculations. Geo- fizikai Közlemények XX., 1 — 2., 49 — 71., 10 ábra, ang., or. R. SzABADVÁRY L.: lásd Dankházi Gy. Szab AD VÁR Y L.: lásd Dobrovony K. SzABADVÁRY L.: lásd Koffer E. SzABADV.ÁRY L.: lásd POLCZ I. Szabó E.: Bauxitföldtani megfigyelések Ghánában. I. — FeojtorHHeCKHe HaÖRio- flCHHB öoKCHTa B FaHe. I. — Bauxitgeo- logische Beobachtimgen in Ghana. I. — Geological observations relative to bau- xite in Ghana. I. — Observations géologi- ([ues de la bauxite au Ghana. 1. Bá- nyászati és Koliászati Lapok, Bányá- szat, 105., 7., 483 — 490., 6 ábra, ang., fr., ném., or. R. Sz.MJÓ E.: Bauxitföldtani megfigyelések Ghánában. II. — rcojioníMCCKiiC HaŰJiH)- AemiB öoKCiira b Fané. II. — Bauxit- geologischo Beobachtimgen in Ghana. II. — Geological observations relative to bauxite in Ghana. II. - Observa- tions géologiijues de la bauxite au Gha- na. II. Bányászati és Kohászati Laj)ok, Bányászat, 105., 9., 615 — 619., 3 ábra- ang., fr., ném., or. K. Szabó Gáborxé: lásd Erkel A. SzABéi I.: lásd Szentes F. Szabó J.: Magyarázó a .Mecsek hegység földtani térké[)éhez. 1 : jO 000-es soro- zat. Cserkút. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa, Budapest, 1972., 1 — 41., 1 melléklet Sz.VBÓ J. — Dudko a.: Erckutató mély- fúrások karót tázs adatainak statiszti- kai feldolgozása. .Magyar Geofizika XIII. 1 2., 48 49., ném., or. R. Sz.\BÓ J. — Dudko A.: Érckutaté) mély- fúrások karót tázs-adatainak statisztikai feldolgozása — CTaTiiCTHHecKaH oöpaöoT- Ka iKHbix AaHiibix r;iy6oi- rület az új globális tektonika szemszö- géből” című akadémiai vitaindító elő- állásához. Geonómia és Bányászat 5., I 2., 179. SzÉr.E.s M.: .A Kőrös-árok alaójiannon i'é- tegei. A Kőolaj- és Földgázbányászati Ipari Kutató Laboratórium Műszaki Tudományos Közleményei 1971., 27 — 30. SzEMERÉDY P.: A piotonprecessziós föld- mágneses térerősség-mérés. Geonómia és Bányászat 5., 3 — 4., 379 — 380. Szénás Gy. (ed.): The crustal structui’e of Central and Southeastern Europe based on the results of explosion seismologj-. Geofizikai Közlemények, Különkiad- vány, A Magy. Áll. Eötvös L. Geofiz. Int. kiadványa, Budapest, 1972., 1 172., 74 ábra Szénás Gy.: lásd Balkay B. Szentes’ F.: A Keszthelyi-hegység hegj-- ségszerkezeti helyzete — Tektonische Stellung des Keszthelyei' Gebirges. A MÁFI Évi jelentése 1970-ről, 151 — 153., 1 ábra, ném. R. Szentes F. — Szepesházy K.— Géczy B. Szalai T.: Hozzászólás Körössy László: ,,A tektonikai taglalás inódszereiről’' című előadásához. Általános Földtani Szemle 1., 1971., 37 — 40. Szentes F. — B.\rnabás K.— Czabalay L. — De.4k M. — Dér I. — Jügovics L. Knauer J. — Kopek G.— Kókay J. Majoros Gy.— Marczel Ferencné ' Noszky J. — Szabó I. — Szűcs L.: Ma- gj^arázó Magyarország 200 000-es föld- tani térképsorozatához. L-33-XII. Vesz- prém. A Magyar Állami Földtani In- tézet kiadványa, Budapest, 1972., 1 266., 52 ábra, 26 táblázat Szentes F.: lásd Jügovics L. Szentes F.: lásd Rónai á. Szepesházy K.: Hozzászólás Fülóp Jó- zsef: ,,A rétegtan alapvető kérdései ta- nulmányozásának időszerűsége” című előadásához, őslénytani Viták 19., 61 66. Szepesházy K.: A Tiszántúl középső lé- szének jura időszaki képződményei, a szénhidrogénkutató fúrások adatai alap- |i ján — Die Juragesteine des mittleren • Teiles von Tiszántúl auf Grund von ( Schürfbohrungen auf Erdői und Erdgas. • A MÁFI Évi jelentése 1970-ről, 67—78., f 2 ábra, 1 táblázat, ném. R. Szepesházy K.: lásd Szentes F. Szilágyi A.: Tégla- és cserépipari nyei-s- anyagok földtani kutatása. In: Az ' éjiítő- és építőanyagipari nj'Ci'sanyagok kutatásának és termelésének földtani feladatai. II. kötet. A Magjarhoni Földtani Társulat Ifjúsági Bizottsága és Eszakmagyaroi'szági Területi Szak- osztálya valamint az ÉV’M Földtani Szolgálat által 1972-ben Miskolcon ren- dezett előadássorozat anyaga. Buda- pest, 1972., 68-81., 4 ábra Szil.\ri) J.: a mérnökgeomorfológiai tér- 439 ,4 mii(/i/oiiu)rpbologin en Hongrie. Fbhlrajzi KözU'iniáivt'U XX., 2-3., 228-233., Ír. H. SztL.\KD J.: lásd Gócz.vn L. Szilvágyi J.: Felszínküzeli mozgások mér- nökgeológiai feltárása. Mérnökgetilógiai Szemle 10., 27 29. SzLABÓCZKY P.; A kötöipari nyersanyag- kutatás földtani feladtitai. In; Az épitö- és építőanyagipari nyersanyagok kuta- tásának és termelésének föliltani fel- adatai. l. kötet. A Magyarhoni Földtani Társulat Ifjúsági Bizottsága és Eszak- magyarországi Területi Szakosztálj a va- lamint az ÉVM Földtani Szolgálat által l9T2-ben Miskolcon rendezett előadás- sorozat anyaga. Budapest, 1972., 108 123., 3 ábra SzüüR Gy.: Hozzászólás Fülöp József: ,,A rétegtan alapvető kérdései tanulmá- nyozáséuiak időszerűsége” című elő- adásához. Őslénytani \’iták 19., 07 — 71. SzöÖR Gy.; Molluszkabéjak elemzése deri- vatográfiás fingerjirint módszerrel — Derivatographic analysis of Molluscan shells by fingerprint inetbod. Földtani Közlöny 102., 1., 54 73., 19 ábra, 3 táblázat, ang. K. SzöÖR Gy.: Hozzászólás ,,A rétegtani kor- reláció és osztályozás módszerei” prob- lémakörhöz. Őslénytani Viták 19., 07 — 71. SzöÖR Gy.: Analyses of Molluscan shells by the Derivatographic fingerprint method. Geologiczk5' Zbornik; Geologica Carpathica, Bratislava, XXIII., 1., 15 — 38., 19 ábra, 3 táblázat SzöÖR Gy.: Recens és fosszilis JMollusca héjak nyomelem vizsgálata. Acta Bio- logica Debrecina VII— VIII., 177 — 192., 2 táblázat SzTRÁKOS K.: The Eocéné- Oligocene boun- daiy formations of Hungary and their Planktonic Foraminifera — Magyar- orezág eocén-oUgocén határképződmé- nyei és azok planktonikus Foraminife- rái. F'ragm. Min. Pál. 2., 1970—71., 5 — 55., 3 ábra, 3 táblázat, 6 tábla, magv-. R. SzTRÁKOS K.; Rupéli foraminifera- fáciesek a demjéni területen és kapcsolatuk a Majzon-féle szintekkel. A Kőolaj- és Földgázbányászati Ipari Kutató Labo- ratórium AÍűszaki Tudományos Közle- ményei 1971., 30 — 31. SzTRÖKAY' K.: lásd Horváth Gy. SzuNYOGH F.: lásd Andrássy L. Szúró vy G.: A magyar kőolajbányászat expanziós lehetőségei az ország határain tiil — Possibilites of petróleum and natural gas prospecting abroad. Föld- tani Kutatás X\'., 1 — 2., 23 — 30., ang. H. Szurovy G.: lásd Balkay B. Szi'cs L.: lásd UéiNAi A. Szűcs L.: lásd Szkntks F. Tah.v S.; lásd Hobot J. 'rÁRCZY-lloRNocH Zur Bcrecliniing dér fehlenden Elements eines gcscblossí'iien oder eiiH's orient ierten, beidemcits an- geschlossenen Polygonzuges - () Bi.imiC- .temiit oTcycTuyioiuiix eRCMCHTOB co.MKHy- Toro luiii opiieitTiipoBaHHoro ii iipiiBRsaH- HOK) c ;iByx CTopoH iioaiiroiia. Acta lieodaet., Geophys. et .Montanist. .A.cad. Sci. llnng. 7., 1 — 2., 09 — 80., 0 ábra, or. H. r.vHJ.VN G.: .\z ásványelőkészítés várható fejlőKH CÖ- per-1. .NiecTopoiKfleHHR Ajige- Cerea. Bá- nyászati és Kohászati Lapok, Kőolaj és Földgáz 105., 3., 72 — 84., 15 ábra, 5 táblázat, ang., ném., or. R. Tolnay V.; lásd Guzyné Somogyi A. Tolnay' V.: lásd Nemesné Varga S. Tömör E.: lásd Szádeczky-Kardoss E. Tomschey O.: lásd Árkai P. Tomschey O.: lásd Sz.ádeczky-Kardoss E. 440 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 4. füzet Tóth P.: Magnetoszferikus VLF emissziók. Asztronautikai Közlemények 1972., 1 — 95., 24 ábra. Tóth P.: lásd Aczbl E. Török Cs.: A jászsági és nagykunsági öntöző csatornák geotechnikai feltá- rása. Mérnökgeológiai Szemle 11., 43 — 51., 4 ábra Török 1.: Iliit és montmorillonit szerke- zetváltozásainak vizsgálata infravörös spektrofotométerrel — Structural chan- ges of illite and montmorillonite studied by infrared. spectrophotometry — Changements structuraux de l’illite et montmorillonite étudiés pár spectro- photométrie infrarouge — Hayiienue H3- MeHeHHÍi CTpyKTypbl HRRHT3 H MOHTMOpUJl- jioHHTa nH(})paKpacHbiM cneKTpo(J)OTOMeT- poM. Agrokémia és Talajtan, 21., 1 — 2., 131 — 138., 4 ábra, 1 táblázat, ang., fr., or. R. Travnicek L.: lásd Müller K. Trombik M.— Zuberek V.: Geofizikai módszerek alkalmazása egyes szénföld- tani feladatok megoldására és a kutatás ezekkel kapcsolatos automatizációs prob- lémái. Magyar Geofizika XIII., 3., 65 — 71., 3 ábra, ném., or. R. Urbanc^sek J. (szerk.): Magyarország mélylYirású ki'itjainak katasztere IV. Budapest, Országos Vízügyi Hivatal Vízkészletgazdálkodási Központ Víz- földtani Felügyeletének kiadása, 1971., 1 -309. Urbancsek J.: A vízvezető rétegek kor- szerű megnyitásának műszaki előfel- tétele. In: Magyarország mélyfúrású kút- jainak katasztere IV. Budapest, Orszá- gos Vízügyi Hivatal Vízkészletgazdál- kodási Központ Vízföldtani Felügyele- tének kiadása, 1971., 6 — 8. Vadász E.; Földismereti szakszótárunk előtörténete. Geonómia és Bányászat 5., 1-2., 123-133. Vadász E.: On reccnt investigation of coalified-silicificd wood remnants — IIOBbie HCCJICgOBaHHR OŰyPReHHblX-OKpeM- Hejibiibix ocraTKOB gpeBCCHHbi. Acta Geo- logiea XVI., 295 — 301., 2 ábra, or. R. Vadász E.: Gharcoaly wood inclusion in Pleistocene hasalt broocia from the Upper Rhine Valley — HpcBecHbiií yroRb B BHgC BKJUOMCHIIH BIiyTpH IIJICiíCTOUe- H0BI)IX ŰaaaRbTOBblX ŰpeKMHli na BCpXOBbCU pei). Hidrológiai 'I'ájékoztató 1970. június 15 — 16., 2 ábra, ném. R. ^TT.\LIS Gy.: Tapasztalatok és javaslatok a mérnöki geológia szakmérnöki ága- zat földtani oktatási jtrogramjával kap- csolatban. Mérnökgeolétgiai Szemle 12., 65 — 70. ' \’ITÁLIS Gy.: \*isszapillantás a Mérnökgeo- lógia-Pipit ésföldtani Szakosztály 10 éves működésén'. Mérnökgeológiai Szemle, 12., 1972. 5-25., 3 táblázat Vitális Gy.: I)r. Schréter Zoltán 1882 1970. Hidrológiai Tájékoztató 1970. június, 5 — 6., 1 fénykép, ném. R. Vitális Gy.; lásd G.\lli L. Vörös A.: A Villányi-hegység alsó- és középsőjura képződményeinek üledék- földtani vizsgálata — Lower and Middle Jurassic formations of the Villány iMountains. Föliltani Közlöny 102., 1., 12 — 28., 10 ábra, 1 táblázat, ang. R. ^’ÖRÖs A.: lásd Galácz A. Vörös I.; lásd Mindszknty A. M’éber B.: a légi geofizikai mérések al- kahnazása a földtani kutatásban. In: Modern térképészeti műszerek a föld- tani kutatás szolgálatában. A Magyar- honi Földtani Társulat kiadványa, Buda- pest, 1972., 149—174., 9 ábra, 3 táb- lázat M’éber B. — Géresi Gy.: A kálium el- oszlása a Tokaji-hegységben légi-gamma- spektrometriai felvétel alapján — Dis- 442 Fül'ltnni Közlönif, 103. kötet, 3 — 1. f üzet tiibution of potassimn in the Tokaj Mountains from aero-gamma-speetro- metric survey data. Földtani Közlöny 102., 2., 151 — 162., 7 ábra, 1 táblázat, ang. R. WÉBER B.— Nagy L. — Gébesi Gy.: A ká- lium eloszlása a Börzsöny-hegységben légi-gammaspektrometriai felvétel alap- ján — Distribution of potassium in the Börzsöny Mountains from aero-gamma- spectrometric survey data. Földtani Közlöny 102., 2., 136—150., 9 ábra, ang. R. Wein Gy.: A Kisalföld neogén előtti aljza- tának szerkezet-földtani vizsgálata. Ma- gyar Geofizika XIII., 4 — 5., 187 — 197., 3 ábi’a, ném., or. R. W'ein Gy.: Hozzászólás Szádeczky-Kar- DOSS E.: ,,A Kárpát — Dinarid terület az új globális tektonika szemszögéből” című akadémiai vitaindító előadásához. Geonómia és Bányászat 5., 1 — 2., 181 — 183. AV'ein Gy. — Jaskó T. — Szalai T.: Hozzá- szólás Ravaszné B aranyi Lívia: ,,A szigetíyek fejlődése” című beszámolójá- hoz. Általános Földtani Szemle 2., 34. Zambó J.: Einige Grundaufgaben aus dem Kreis dér optimalen Materialbewe- gung — HcKOTopbie ocHOBHue sagaMU on- THMaabHOH AOCraBKH MarepHajiOB. Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 7., 1 — 2., 217 — 225., 8 ábra, or. R. Zambó J.: A jövő bányászata. Geonómia és Bányászat 5., 3 — 4., 327 — 331. Z.VMBÓ L.: A Tisza II. víztározó területé- nek és környékének geomorfológiai vizs- gálata. A Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajztudományi Tanszékeinek Centenáriumi Évkönyve, Budapest, 1970., 125 — 141., 4 ábra Zentai P.: a színképelemzés szerepe és alkalmazása a korszerű geokémiai ku- tatásban. Módszertani Közlemények, Geokémia, 1., 7 — 16. ZibAHiNÉ Sebbss L. — Körös 1.: Computer Processing and representation of multi- layer geoelectric sounding curvcs — Sokreteges elektromos szondázás! gör- bék gé])i számítása — BbiMUCAenHC mho- rOCJlOHHblX KpiiBblX BJieKTpiiMeCKOro 30H- AHpOBaHHB Ha 3BM. Geofizikai Közle- mények XX., 1 — 2., 41 — 47., 3 ábra, magy., or. R. Zilahiké Sebess L.: lásd Andrássy L. ZoLLER J.: Völgyzárógátak mérnökgeoló- giai feltárásának műszaki- gazdasági ta- pasztalatai. Mérnökgeológiai Szemle 11., 25-41. ZuBEREK V.: lásd Trombik i\I. ZsÁMBOK I.: A budaörsi karsztakna hid- rológiai vizsgálata. In: Ifjúsági Napok, Budapest, 1971. szeptember 7 — 10. A Magyar Hidrológiai Társaság kiadványa, 22 — 29., 4 ábra Zsellér P.: lásd Meskü A. ZsiLÁK Gy.: Kocra-PHRa — KpaTKHii oöaop .MHHcpajibHo-CbipbeBbix pecypcoB hckoto- pbix paSBHBaiOlHHXCB CXpaH A3HH, A4)pHKH H UeHTpaAbHOH AMepHKH (BbinycK 3.). COBCT EkOHO.MHMCCKOH B3aÜM0n0M0mH CeKperapHaT. OrAeB reoaorHH, MocKBa, 1972., 163-172. ZsiLÁK Gy.: HnKaparya — KpaiRHü o6- 3op MHHepajibHO-CbipbCBbix pccypcoB HC- KOTOpblX pa3BHBaK)lHHXCH CTpaH A3HH, A(})pHKH H HeHTpaJIbHOií AMCpHKH (Bbl- nycK 3.). CoBer EKOHOMHMecKofi Baaii- MonoMoigH CeKperapHaT. OrAeji reoAorHn, MocKBa, 1972., 173-176. ZsiLÁK Gy.: IlaHaMa — KparRHÜ oöaop MHHepaAbHO-CbipbeBbix pecypcoB HeKoro- pbix pasBHBarouiHxcB crpaH Ashh, A(j>piiKH H UeHTpaAbHOH AmepuKH (BbinycK 3.). CoBer Ekohomhacckoh BaaHMonoMoiHHCeK- perapHar. OxAeA reojioPHH, MocKBa, 1972., 177-180. ZsiLÁK Gy.: CajibBaAop — KparRHÍí oCaop MHHcpaAbHO-CbipbeBbix pecypcoB HeKoro- pbix pa3BHBaiOmHXCB crpaH ÁsHH, A(})pHKII H UeHTpaAbHOH AMepHKH (BbinyCK 3.). CoBer Ekohomhmcckoh BsaiíMonoMomHCeK- perapnar. OrAen reoAOPHn, MocKBa, 1972., 181-183. Zsillé lásd Hobüt .1. Ü.sszeállította: Jantsky Zsuzs.\nna az ELTE Földtani Tanszék könyvláiosa .1 főlilldni irodalom je(jijz('kv, U)72 44:i -Alagyar FíiKitani Irudaloiu I !)7 1 . } 'útiás HáRdossy Gy.: Bibliographie des travaux condemant les bauxitos (19ti5— 19ü8). Tmvaux de riCSOBA Zagieb, 8., 1-34. HAkdossy Gy’.: Bauxite deposits of Hun- gary. In: Bauxite-Alurnina-Aluininimn. Proceedings of the Second International Syinposiuni of the International Coin- inittee fór Studies of Rauxites, Oxides and Hydroxides of Aluininiuin (ICSOBA). Fémipari Kutatóintézet ki- adványa, Budapest, 1971., 9 — 20., 3 ábra BArijossy Gy. — Pantó Gy.: Investiga- tion of Bauxites with the Help of Elec- tron-Probe. Tschermaka Mineralogische luid Petrographiache Mitteilungen, W'ien, 15., 165-184. Erdélyi T.— T.ykács S.: Geological ami industrial value of near surface clayey bauxites near Halimba, Hungarv'. In: Bauxite- Alimiina-Aluniinium. Proceed- ings of the Second International Syinpo- sium of the International Committee fór Studies of Bauxites, Oxides and Hydroxides of Alumínium (ICSOBA). Fémipari Kutatóintézet kiadványa, Bu- dapest, 1971., 169 — 183., 10 ábra, 5 táb- lázat Hegy'INÉ P.akó J.: Elektronmikroszkópi vizsgálatok a dorogi Kőszikla dolomito- sodott kőzetein — Elektronmikrosko- pische Untereuchungen des dolomitrei- chen Gesteins eines Bergs bei Dorog — Electron Microscopie examination of the dolomitized Kőszikla rocks — 3.neKTpoH- HOMIIKpOCKOnUMCCKHe HCCJlCflOBaHHR flOJlO- .MHTHsupoBaHHbix oopog. Építőanyag XXIII., 304 — 306., 8 ábra, 1 táblázat, ang., ném., or. R. Hegyiné Pakó J.— Vitális Gy.: Unter- suchung dér hydrothermalen Effekte an RohmateriaUen dér Bindemittelin- dustrie. Baustoffindustrie, 14., 3., 89 — 93., 18 ábra, 1 táblázat Hegy’iné Pakó J.— Vitális Gy^.: Kiegé- szítő földtani és anyagvizsgálatok a váci X'agyszál nyugati részéről — Er- gánzende imd Materialprüfímgen vöm Westabhang des Nag\^szál-Bergs bei Vác (Waitzen an dér Donau, Nordun- garn) — Supplementarj^ geological and materials examinations from the Wes- tern Part of the Nagyszál (near Vác) — HonojiHHTCJibHbie reoiiorHMecKHe ii Maxe- pnaabHbie HcnbiraHHR MCCTopoiKfleHHHaa- naflHoií Mac™ Bau-Hagbcan. Építőanyag, XXIII., 466 — 470., 14 ábra, 1 táblázat, ang., ném., or. R. Höriszt Gy’.: Hydrogeology of the Nyirád bauxite region and Ihe resulls of aeti\-e water j)rotect ion. In: Bauxite-Alumina- Aluminiuin. l’roceedings of the Second International Symposium of the Inter- national Committee fór Studies of Bauxites, Oxides and Hydroxides of -Áluminium (ICSOBA). Fémipari Ku- tatóintézet Kiadványa, Budapest, 1971., 99—112., 7 ábra, 2 táblázat Kis 1.: I’rotection against kamt water in the Bakony bauxite mines. In: Rauxite- ,\lumina-.\luminium. Proceedings of the Second International Symposium of the International Committee fór Studies of Bauxites, Oxides and Hydroxides of .Áluminium (ICSOBA). Fémipari Ku- tatóintézet kiadványa, Budapest, 1971., 219 — 226., 3 ábra, 2 táblázat Komlóssy^ Gy.: ^lineralogical comjiosi- tion of the Iszkaszentgj'örgy bauxite. In: Bauxite-Alumina-Aluminium. Pro- ceedings of the Second International Symposium of the International Com- mittee fór Studies of Bauxites, Oxides and Hydroxides ofAluminiimi (ICSOBA), Fémipari Kutatóintézet kiadványa, Bu- dapest, 1971., 131 — 144., 3 ábra, 2 táb- lázat Lift.yy' Gy’. (szerk.): Atlas of thermoana- lytical curves. 1. (TG-, DTG-, DTA- curves measured simultaneously) Buda- pest, Akadémiai Kiadó, 1971., 1 — 116., 50 ábra Mitkherji S.: A bükk-hegységi ofiolit- félék ásvány-kőzettani és geokémiai vizsgálata. Kandidátusi Értekezés, Bu- dapest, 1971. Ottlik P. — Sz.yb.\dváry' L.: Geophysics in bauxite prospecting. In: Bauxite- Alumina- Aluminium. Proceedings of the Second International Symposium of the International Committee fór Studies of Bauxites, Oxides and Hyd- roxides of Aluminium (ICSOBA). Fém- ipari Kutatóintézet kiadv^ánj^a, Buda- pest, 1971., 157 — 168., 7 ábra Pantó Gy’.: lásd Bárdossy' Gy. SoLY’MOS M.: Effects of Yvater-level sinking on bauxite production planning. In: Bauxite-Alumina-Aluminium. Proceed- ings of the Second International Sym- posiiun of the International Committee fór Studies of Bauxites, Oxides and Hydroxides of Aluminium (ICSOBA). Fémipari Kutatóintézet kiad\'ánya, Bu- dapest, 1971., 227 — 230., 3 ábra Szabadv.áry' L.: lásd Ottlik P. Takács S.: lásd Erdély’i T. Tolnay K.: Designing and technology of 444 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3~4. füzet big lioles drilled fór uater in hard rocks. In: Bauxite-Alumina-Aluminiuin. Pro- ceedings of the Second International Symposiuni of the International Coin- rnittee fór Studies of Bauxites, Oxides and Hydroxides of Aluminimn (ICSOBA), Fémipari Kutatóintézet kiadványa, Bu- dapest, 1971., 197 — 209., 6 ábra ^■ITÁLIS G Y. ; Hozzászólás az Eger környéki karsztvíz beszerzés kérdéseihez. Éger minőségi vízgazdálkodása ankét. Eger, 1971., MTESZ soksz. kiadv., 108-111., 2 ábra Vitális Gy.: Észak magyarországi kötő- anyagipari nyereanyagok földtani és anyagvizsgálati eredménj^einek össze- hasonlító értékelése. — Vergleichende Wertung dér geologischen und Material- prüfungsergebnisse von Bmdemittel- rohstoffen aus Nordungarn — Evalua- tion and comparison of geological and technical prospecting fór cement raw materials in Northern Hungary. Építő- anyag XXIII., 150 - 100., 7 ábra, 2 táb- lázat, ang., ném. R. ViT-VLis Gy.: lásd Hegyiké Pakó J. rARSl’I.AI'l UCYIÍK A Magyarhoni Földtani Társulat 1973. évi tavaszi ülésszakán elhangzott előadások íprilis 2. AíjyiKjásványtani- és Asványtan- leokémini Szakosztály közös előadóülése Elnök: Xemecz Ernő Székyné, Fux — Kiss János: líe- zámoló a XXIV. Nemzetközi Geológiai •vongresszusról Vita: Hauer J., t'arga Gy., Kubovies 1., lugovies L., Székyné, Fux Résztvevők száma :22 fő íprilis 9. Őslénytan- Réteglani Szakosztály lőadóülése Elnök: Géczy Barnabás Majzün László: Néhány oligoeén kérdés \'ita: Itáldi T., Horváth M., Géezy R., Jajzon L. B.Á.LDI Tamás- Horv.vth M.4ri.\ — 'óthné, ^I.\KK Ágnes: A Budafok 2. sz. zelvény, mint a Baratethys kiscellien, •gerien és eggenburgien emeleteire java- jolt parasztratotípus Vita: Majzon L., Galáez A., Detre Cs., Joda J., Horváth M., Géczy B., Báldi T. Résztvevők száma: 20 fő íprilis 10. Elnökségi ülés Elnök: D.\nk Viktor Napirend: 1. Jubileumi ülésszak, 2 Cgj'éb Résztvevők száma: 5 fő íprilis 16. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- ály előadóülése Elnök: Sztrókay Kálmán Kiss János: Hidrotermális kristályos áziskisérletek. I.: Teleterma v'agy szinge- letikus ,,stratiforme” ércesedés Vita: Vörös I., Nagj^ B., Földessy J.,. lognár L., Sztrókay K., Kiss J. Saks.a Csaba: Űjabb enargitos-luzonitos icelőfordulás a recski Lahoca északi elő- erében Vita: Varga Gy., Földessy J., Székyné, Aix V., Embey-Isztin A., Zelenka T., íiss J., Cseh Németh J., Baksa Cs. N.agy Béla: Metacinnabarit és cinna- >arit a csillaghegyi Róka-hegyen (bejelen- és) V^ita: Cseh Németh J., Zelenka T., Jantsky B., Nagy B. Horv.\th István — Szemereyné, Sze- METHY .Andrea— VicziÁN István: Ritka és eddig ismeretlen ásv'ányok a mongóliai Bi- és Mo-ércek oxidációs zónájából (be- jelentés) Vita: Kiss J., Viczián I. Résztvevők száma: 49 fő Április 25 — 27: Jubileumi ülésszak a Tár- sulat alapításának 125. évfordulója alkal- mából Április 25-én délelőtt a Magyar Tudo- mányos Akadémia dísztermében a Himnusz nusz elhangzása után Dank Viktor, a Tár- sulat elnöke üdvözölte a résztvevőket, majd Cs.ANÁUY György akadémikus, a MTESZ elnöke. Közlekedés- és Postaügyi miniszter méltatta a jubiláló Társulat je- lentőségét. Erdey-Grúz Tibor akadémi- kus, a MTA elnöke hangsúlyozta: a Tár- sulatnak fontos szerepe van abban, hogy a magj’ar geológusok világszerte tekintélyt szereztek a magyar tudománynak. Áz ünnepi ülésszakon a külföldi földtani tár- saságok és a MTESZ tagegyesületek kép- viselői üdvözölték a Társulatot. A társulati emlékgyürüt az alábbi tagtársainknak nyújtották át: Bartkó Lajos, Bogsch László, Dank Viktor, Fülöp József, Janstky Béla, Józsa István, Lengyel Endre, Majzon László, Morvái Gusztáv, Pantó Dezső, Szádeczky-Kardoss Ele- mér, Székyné, Fux Vilma, Sztrókay Kálmán, Vendel Miklós, Vit.ális Sándor és Túri Istvánné MTESZ főtitkár-he- lyettesnek. A délelőtti ülésszakon hangzott el Dank Viktor megemlékezése a 125 esz- tendős Magyarhoni Földtani Társulatról Április 25-én délután került sor a Magj'ar Állami Földtan Intézet épületénél Sz.abó József, a Rudas fürdő ivócsarnokában ScHAFARZiK Ferenc és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földtani Tanszékén Koch Antal emléktáblájának leleplezésére. A megemlékezéseket D.ank Viktor, Al- földi László és Székyné, Fux ATlma tar- 446 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet I tották. Este a MTESZ elnöksége a 125 éves Magyarhoni Földtani Társulat tisz- teletére fogadást adott a Kossuth téri új székházban. Április 26. Ünnepi ülésszak (délelőtt) Elnök: Alköldi László Für.öp József: A földtani kutatás és a társadalmi-gazdasági haladás Földvári Aladár: A geológia és a Föld- tani Társulat szerepe az ércek és „nem- ércek” teleptanában a múltban és a jelen- ben Vitális Sándor: Kőszénkutatásunk fej- lődése ScHMiDT Eligius Róbert: Mit adott a hidrogeológia a földtannak? Dank Viktor: A Magyarhoni Földtani Társulat és a kőolaj- és földgázijiar Barnabás Kálmán: Bauxitkutatások hazánkban Délután ( tudománytörténeti ülés ) Elnök: Székyné, Fux Vilma Majzon László: A két Kubinyi és a Földtani Társulat CsiKY Gábor: Koch Antal élete és munkássága BidlÓ Gábor: Schararzik Ferenc a műszaki geológia megalapítója Balkay Bálint: Böckh Hugó, Irán és a köztes tömeg (bemutatta VÖRÖS István) Április 27-én a jubileumi ülésszak részt- vevői számára VÉGH SÁNDORNÉ, Wein György, Báldi Tamás és Keiván Pál által összeállított útvonalon Budapest környé- kének földtanát mutatták be Május 11 Agyayásványtani Szakosztály előadóülé.se Elnök: Székyné, Fux Vilma Szántó Ferenc: Montmorillonitok ultra- centrifugáé vizsgálata Vita: Kerek L, Rohrsetzer S., Szántó F. Patzló Áunes— Szántó Ferenc: Fe- lületaktív anyagok adszorpciója agyag- ásványokon Vita: Székyné, Fux V., Szepesi K., V'iezián 1., Varjú Gy., Szterjopulosz K., Kerek L, Szántó F. Résztvevők száma: 19 fő Május 14. Általános Földtani Szakosztály előadóülése iílnök: SZALAI Tibor Hadzi E.: Dél-Eurójia mező- és kaino zoikumi Bzerkezetalakulásának vázlata. Geológiai és geofizikai adatok alapján, a lerneztektonika figyelembevételével, ké- szült kísérleti modell Vita: Szádeczky-Kardoss E., Schmidt E. R., Bárdossy Gy., Horváth F., Géezy B., Bondefy L., Szalai T., Hadzi E. Résztvevők száma: 32 fő Május 14. Mérnökgeológia- Építés földtani Szakosztály és a M. Áll. Földtani Intézel valamint a Balatoni Intéző Bizottság Ter- mészettudományi Szakbizottságának közös rendezésű ankétja a Balaton-vidéki épí- tésföldtani térképezés eredményeinek bemu- tatására Elnök: Rónai András Moldvay Loránd: A Balaton partvi- dékén folytatott építésföldtani térképezés célja és eddigi eredményei Sajó János: Az építésföldtani térképek felhasználása az építési-beruházási költsé- gek számításánál PÁLFY József: A Balatonfelvidék éf Veszprém város vízellátási kérdései ét Veszprém megye földtani természetvédelni munkálatai Lovász György: Az építésföldtani tér képezés a jelenkori felszínalakulás és t geomorfológia szemszögéből GuÓth Péter: A Balaton-vidéki földtan képződmények talajmechanikai és talaj fizikai jellemzői Vita: Holényi L., Sajó J., Pálfy J. Szilvágyi I., Vizy Zné, Moldvay L., GuÓti P., Rónai A. Résztvevők száma: 42 fő , Május 18. Mérnökgeológia- Epitésföldta): Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Kertész Pál. Napirend: 1. Az 1973. évi rendezvényei 2. Külföldi kongresszusok, 3. Mérnökgeok giai Szemle, 4. Papp Ferenc emlékpályázi Résztvevők száma: 9 fő Május 21. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Esztergomi V»indorgj-i lés, 2. Egyéb Résztvevők száma: 5 fő Május 21. ő.slénytnn-liétegtani Szakosztá előadóülése Elnök: Kecskeméti Tibor Krolopp Endre: Alsópleisztocén foly vízi molluszkafaunák a Dunántúlról Vita: Jánossy D., Boda J., Keoskcnu i 'I'., Krolojip E. SiDÓ Mária: Az ugodi formáció Forau ' n//er«- társulása Vita: Majzon L., Mihály S., Sidó i Monostori Miklós: Ostracodák az ól (lai tardi kifejlődésből VJta: Majzon L., Sztrákos K., Kecsl méti T., Géezy B., Monostori ^1. Résztvevők száma: 17 fő Május 22. Ifjúsági Bizottság rezit'is ülése Elnök: .Vndó József Napinüid: 1. Az lljúsági Bizottság az i Társulati ügyek 447 fc-ezi>to, 2. A földtudományi közoktattíssal Kapcsolatos kérdések Résztvevők száma: 11 fő Május 2S. T udnwánytörtéurtí Szakcsoport ■•ezrtőségi ülése Klnök: Majzon László Napirend: A Szakcsoport munkafer\’c, Kiad\ ány-ügy Készt vevők száma: S fő Május 2S. Tudománytörténeti Szakcsoport kluhdélutánja Klnök: ÁIajzox LííszIó Allodiatoris Irma: Kmlékezés Ko- \'ÁCS Gyulára, a Földtani Tái'sulat első titkárára Majzon László: Zipszkr András emlé- Kezete ScHMiDT Eligius Róbert: Kutató geoló- :;usok és bányászok I Résztvevők száma: 13 fő Május 2S. Ásványtan-Geokémiai Szakasz- ály előadóülése Elnök: Sztrókay Kálmán Kumar Sinoh A. (India): Üjabb érc- ■uikroszkópos megfig\*elések a nagybör- /.sönyi szulfidérceken Hudec Imrich (Csehszlovákia): Arany meghatározása geológiai mintákból neut- i'onaktivációs módszerrel Bérczi István — Bognár László — Kiss Tános: Neutronaktivációs axialitika és je- lentősége a geokémiai-kristálykéraiai kuta- tásokban Vörös István: A ,, Kigom Hills”-i (Ni- géria) molibdénércesedés (bejelentés) Vita: Sztrókay K., Kiss J., Kumar Singh A., Hudec I., Kubovics I. Résztvevők száma: 26 fő Május 29. Ásványtan-Geokémiai Szakosz- tály szakmai látogatása a Budapesti Mű- ■izaki Egyetem kísérleti atomreaktoránál Bérczi István vezetésével Résztvevők száma: 26 fő Június 4. Gazdaság földtani Szakosztály klubdélutánja Elnök: Varjú Gyula Szederkényi Tibor: Űj-Zéland gazda- ságföldtajii viszonyai Résztvevők száma: 40 fő T únius 4. Általános Földtani Szakosztály ^s a Magyar Geofizikusok Egyesülete Álta- 'ános Geofizikai Szakosztálya közös előadó- ülése Elnök: Szalai Tibor Stegena Lajos: Medencefejlődés és lemeztektonika Vita: Szádeczky-Kardoss E., Bárdossy Gy., Kőrössy L., Szalai 1'., Stegena L. Résztvevők száma: 62 fő Június 12 Mérnökgeológia- Építésföldtani Szakosztály előadóüléssel egybekötött tanul- mányútja Budapest— Gyöngyös — Eger út- vonalon Elnök: Rí’inai András Zámhori Ferenc: Egf'r városrendezési fejlesztési tervének építésföldtani problé- mái Ki, Kit Béla: .Az egri éjiítésföldtani tér- képezés célja, programja, feltárási munkái, a térképezés földtani-építésföldtani ered- ményei ,A délutáni helyszíni bejárás alkalmával Felnémet északi határában a földrajzi, geomorfológiai viszonyokat Láng Sándor, a gazdaságföldtani kérdéseket Vitális György, a mérnökgeológiai-építésföldtani vonatkozásokat Kleb Béla ismertette. Eger északi lakótelepén a mérnökgeoló- giai-építésföldtani kérdésekről Kleb Béla, a földrengések tanulmányozásáról CSOMOR Dezső, a geomorfológiai vonatkozásokról Láng Sándor szólt. Az Eger, Grónai u 5/a sz. ház alatti pincerendszerben a pince- rendszerek miatt szükségessé vált pince- megerősítési és speciális alapozási munká- kat a Bányászati Aknamélyítő Vállalat részéről Szabó Gy. mutatta be Résztvevők száma: 38 fő Június 15. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Szádeczky-Kardoss Elemér Wevimenauer W.: Über die tertiaren Vulkanite Mittel-Europas (ohne Ungarn) Résztvevők száma: 21 fő Június 20. őslény tan- Rétegtani Szakosztály klubestje Elnök: Kecskeméti Tibor Krolopp Endre: Beszámoló a Szovjet- unióban tartott 1972. évi INQUA kol- lokviumról Résztvevők száma: 14 fő Július 2. Ásványtan-Geokémia- és Általá- nos Földtani Szakosztály valamint a Magyar Geofizikusok Egyesülete közös előadóülése Elnök: Szalai Tibor Kis VARSÁNYI Géza: A Föld és a Hold a műholdfelvételek alapján Vita: Sztrókay K., Kőháti A., Varga Gy., Stegena L., Czakó T., Szalai T., Kis- varsányi G. Résztvevők száma: 107 fő Július 11. Őslénytan-Rétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Báldi Tamás 448 Földtani Közlöny, 103. kötet, 3 — 4. füzet Papp a.: Neue Ergebnisse dér Neogen- stratigraphie in Europe Résztvevők száma: 12 fő Július 16. Általános Földtani- és a Gazda- ságföldtani Szakosztály valamint a M. Áll. Földtani Intézet közös előadóülése Elnök: Szalai Tibor Nagy Elemér— Somos László: Kuba és a Karib-térség földtani-tektonikai és gaz- daságföldtani jellemzése Vita: Varga Gy, Szilárd J., Bendefy L., Szalai T., Nagy. E. Résztvevők száma: 32 fő Július 25. Ásványtan-Geokémiai és az Általános Földtani Szakosztály valamint a Magyar Geofizikusok Egyesülete Általá- nos Geofizikai Szakosztályának közös elő- adóülése Elnök: Stegena Lajos Kisvarsányi Géza: Földtani kutatás: „Remote Sensing of Geological Resources” Vita: Göbel E., Czakó T., Székyné, Fux V. Stegena L., Kisvarsánjd G. Résztvevők száma: 35 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szakosztályánál az 1973. tavaszi ülésszakon elhangzott előadások Május 18. Előadóülés Elnök: Mezősi József Jantsky Béla: A mecseki kristályos alaphegység Vita: Jantsky Gy., Gyarmati J., Mezősi J., Kövér Z., Jantsky B. Résztvevők száma: 25 fő Június 8 — 10. Tanulmányút a Mecsek- hegységben A tanulmányút során bemutatásra ke- rült a márévári- völgy szelvénye, Abaliget,, Nagyharsány és Villány környéke Résztvevők száma: 25 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szakosztályánál az 1973. tavaszi ülésszakon elhangzott előadások Március 27. Előadóülés a Magyar Hidroló- giai Társaság Pécsi Csoportjával, a Magyar Hygiénikusok Társaságának Déldunántúli Tagozatával és a TIT Egészségügyi Szakosz- tályával közös rendezésben a Műszaki és Közgazdasági Propaganda Hónap keretében Elnök: dr. Páter János dr. Bakács Tibor: A bioszféra elszeny- nyeződésének közegészségügyi problémái Résztvevők száma: 100 fő Május 10. Vezetőségi ülés Elnök: Tóka Jenő Napirend: 1. A MTESZ Baranya megyei szervezetének közgyűlése, 2. Környezet- védelmi ankét, 3. Zalai tanulmányút, 4. 1973. évi további rendezvények Résztvevők száma: 9 fő Május 17. Előadóülés Elnök: Kovács Endre Kerekes Attieáné— Kkrner Béláké: A Nagyveleg 2. sz. fúrás eocén rétegsorá- nak mikropaleontológiai vizsgálata Vita: Kovács E., Bóna J. Előd Szaniszló: Réteglapok és sávozott ság viszonyának jelentősége a bányageo .. lógiai munkában (bejelentés) Vita: Hőnig Gy., Előd Sz., Wéber 15. Somogyi J., Érdi Krausz G., Kovács Mm I Koch L., Kovács E. Hőkig Gyula: A sztilolitkeletkezés kei dése új megvilágításban (bejelentés) Az előadóülésen a megjelentek a MTES! '! Baranya megyei szervezetének szejitembi -P havi vezetőségválasztó közgj-űlésén B.' ! RABÁS Andor, Bóka József és P.vpp Istvái mint jelölőbizottság, javaslata alapjá Érdi Krausz Gábor, Lipi Imre és Ni I MEDI Varga Zoltán küldöttként val részvételét egyhangúlag elfogadták Résztvevők száma: 30 fő Június 5. Klubdélután a Magyar Hidn ! lógiai Társaság Pécsi Csoportjával köz< rendezésben Elnök: Majorlaki József SzEDKRKÉKYi Tibor: Üj-Zélandi tanai mányút földtani és hidrogeológiai tajias lalatai Résztvevők száma: 80 fő Társtilafi i'tínjek 44!) A Magyarliotii Földtani 'rársulal Északina^yarországi TcMÜleli Szakosztályánál az 1!)73. tavaszi ülésszakon olhaiifízott olöadások Apriliit //. KlőíuhVúlés I Klnök: Hknkö Keiciu- Kkiu .János: A ^^ÁFI területi szolfjáUit .izerepe cs tevékenysége az építőipari alaj)- anyag- bányák kút a t ásában I JiizsA (tábor: Építőipari homokok és kaviesok kutatási problémái és az étidig kialakult kutatási módszerek Késztvevők száma: itü lő Április 19. F ilinhemiitatóval egybekötött •előadóülés f]lnök: Csillag Pál, a budapesti Fran- cia Műszaki és Tudományos Tájékoztatási Központ igazgatója, aki ismertette az Intézet tevékenységét, majd hat francia földtani tárgyú film került bemutatásra Résztvevők száma: 90 fő Május 16. ,,Miskole vízellátása, a források környezet- és egészségvédelme, geofizikai kutatások, felhasztiúlhato karsztvizkészle- tek" című ankét a ..Magyar H idrológiai Társaság és a .Magyar Karszt- és Barlang- kutató Társtilat Borsodi Csoportjával, va- lamint a Magyar Geofizikttsok Egyesülete .ilföldi Csoportjával közös rendezésben Elnök: l’oJJÁK Tibor PiUKOvics .József: A !\riskolei Vízművek és Fürdők hideg és meleg karszt vízterme- lési igényei és problémái .Juhász András: Környezetvédelmi szempontok Miskolc \'ái'os vízellátása cél- jából jelentős bükki források hidrogeológiai vízgyűjtőinek vizsgálat ániíl IIÁRSONYOS .Jenő: Kai’sztvíztermelő mű- vek vízminőségének viilt ozása, a kai'sztvíz- \-édelem ('gészségügyi szemj)ontjai llUKSÁN László: (Icofizikai módszerek a kelet-bükki karsztvízkutatásban SzLABÓC’ZKY Pál: A Mükk-hegység j)ei-s- j)ektívikus karsztvízkészletének Miskolc számára hasznosítható része Az ankét délutánján tanulmányút Lillafüredre, ahol az Ist ván-cseppkőbar- langot HoUBÉLY Sándor, az Anna-barlangi fori'ásokat PiUKOvics .József mutatta be. F. (Jéza a környék vízellátási célú kai'szt kutatásairól, az Egyel (‘in Geofizikai Tanszékének munkaközössége a felszíni geofizikai mérésekről adott tájékoztatást Hésztve\-ők száma: 121 fő Június 6. Előadóülés Elnök: H. N.aov .Józst'f Makab.ás Andor— Fklkcíyházi Zsolt: Ásványvagyongazdálkodási és nyilván- tartási tajiasztalatok romániai tanulmány- út ala|)ján •M.vty.ás Ernő: A Tokaj -hegység kerá- miai nyersanyag-vagyonban rejlő ipar- telepítési lehetőségei Részvevők száma: 2S fő PALYAZAT 1974. évi kutatási jutalmakra A Magyar Tudományos Akadémia pályázatot ír ki a távlati tudományos kutatási terv kutatási főirányaiban elért jelentős eredmények jutalmazására. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1/1974. MTA— E sz. utasításának megfelelően pályázhatnak tudományos kutatók és egyetemi oktatók, ill. kollektíváik, továbbá kutatással foglalkozó más. szakemberek függetlenül attól, hogy milyen munkahelyen dolgoznak. A ])ályázatban — két évnél általában nem régebbi — nyomtatásban meg- jelent tanulmánnyal vagy közlésre alkalmas kézirattal (kivételesen kutatási zárójelentéssel) lehet részt venni, függetlenül attól, hogy az adott kutatás a távlati terv keretében indult-e meg, vagy csak a munka folyamán kapcsolódott hozzá. A kutatási jutalom az eredmény jelentőségétől függően egyéni pályázó esetében 5000 15 000 Ft, kutatói kollektívák esetében 6000 25 000 Ft. Nem részesíthetők a fenti jutalomban: — az Akadémia tagjai, a kutatóintézetek igazgatói, a tanszéki akadémiai kutatócsoportok vezetői ; akik az adott kutatási tevékenységért a munkabéren és járulékain, illetve a már megjelent tanulmány szerzői díján kívül más ellenértékben (kuta- tási szerződési, szakértői, líjítási, szabadalmi díjban, kutatási eredményért kapott külön jutalomban stb.) részesültek; kutatási jutalomban már részesített, vagy ezzel kapcsolatban már érdem- ben elbírált pályamunkák, kivéve ha az elbírálás óta elért számottevő iij tudományos eredményt tartalmaznak. A pályázatnak tartalmaznia kell: 1. A pontosan kitöltött pályázati űrlapot (beszerezhető: az IMTA Tudomá- nyos Testületi Titkárságán Bp. V., Münnich F. u. 7. sz. alatt, az egyetemek rektori hivatalaiban, továbbá akadémiai- és ipari kutatóintézetekben). 2. A kutatási eredményt tartalmazó tanulmányt (közlésre alkalmas kézira- tot). Szükség esetén a kutatási főirányért felelős tárcák koordináló bizottsága adnak felvilágosítást arra nézve, hogy az adott pályamunka, tematikájg alapján melyik főirányhoz tartozik. A pályázatot (tanulmányt és pályázati űrlapot) 1974. májm 30-ig kell f kutatóhely vezetőjéhez benyújtani, aki a pályázati űrlajma felvezeti szak véleményét, és a ])ályázatot június 15-ig továbbítja az Akadémia Tudománvo; Testületi Titkárságának. Az előírt határidő után, vagy hiányosan, továbbá nem kellően rendezet' alaklian benyújtott ])ályázatok nem vehetők figyelembe. A már benyújtót ])álvázati anyagot kiegészíteni, vagy módosítani nem lehet. A kutatási jutalmak kiosztására december hó második felében kerül sor. A kutatási jutalomban részesített pályamunkákat az MTA főirányér felelős tárcavélemények figyelembevételével szabadon hasznosíthatja. Budajiest 1974. február hó 12. A Magyar Tudományos Akadémi Elnöksége A távlati terv kutatási főirányai Országos szintű kutatási főirányok A ,M A( ;yar tudományosa ka ohm I A goiido/.ástUmn 1. Szilárdtestek kutatása 2. Az életfolyamatok szabályozásának mochanizniusa 3. A közigazgatás fejlesztésének koinj)Iex tuilományos vizsgálata 4. A szocialista vállalat A XFdlÉZIPAlU MIXISZTÉUIUM goiuloziisában 5. Biológiailag aktív vegyiiletek kutatása A MOVELÖDÉSÜGA'I MIXISZTÉHIUM gondozásában 6. A köznevelés fejlesztését szolgáló j)cda- gógiai kutat fisok. Tárcaszintű kutatási főirányok (amelyek nem azonosak az országos fő- iránnyal) A BELKUKESKEUELMl MINISZTÉRIUM gondozásában 1. Lakossági fogyasztási, keresleti tenden- ciák 2. A kereskedelem fejlesztésének hosszú- távú koncepciója 3. V állalatok, szövetkezetek szervezetének és tevékenységének racionalizálása Az EGÉSZSÉGÜGYI iMINISZTÉlRIUM gondozásában 1. Számítástechnika alkalmazása az orvos- tudományban és az egészségügyben 2. A lakosság védelme a természetes és mesterséges környezet (bioszféra) káros hatjaitól (főleg orvosi vonatkozásban) 3. Perinatalis mortalitás csökkentésére irá- nyuló kutatás 4. Transzplantációs munkálatokat előké- szítő kutatás 5. Tömegesen elterjedt betegségek epide- miológiájának kutatása 6. Daganatok ethiopathogenesise és therá- piája V . Sérülések pathológiája és ellátása 8. Radioizotópok orvosi alkalmazása 9. Genetikai kutatások -A. KÖZPOXTI FÖLDTANI HIV.ATAT> gondozásában l.Az ország természeti erőfori'ásainak kutatása és feltárása A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL goiwlozásában I. Társadalmunk rétegf'zőflé.sének tdakulásu és az életmód változása OKSZÁt í( )S TESTNEVELÉS I ÉS SPORTHIVATAL gondozásában 1. A néjicsség fizikai erőnlétének fejlesztése és fenntartása a t(‘stkultúr»i eszközeivel A MAGYARTUDO.MÁNYOS AKADÉMIA gondozásában 1 . A számítástechnika alkalmazásai (kivéve az orvostudományi alkalmazásuk) 2. Az ember természeti köi-nyezetének védelme (főleg a bioszféra megváltozása szempont jábé)l) 3. Gazdaságpolitikánk tapasztalatainak elemzése; javaslatok a továbbfejlesz- tésre 4. Középtávúi világgazdasági prognózis, kü- lönös tekintettel a népgazdasági tervezés szempontjaira ő. A tudományos-technikai forradalom mint világtörténelmi folyamat a kapi- talizmus és szocializmus viszonyai kö- zött. (A tudományos-technikai forrada- lomra való felkészülésünk tudományos megalapozása.) ö. A táreadalmi tudat fejlődése Magyar- országon a felszabadulás óta. A MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI AHNISZTÉRIUM gondozásában 1. A kemizálás és a biológiai alapössze- függéseinek kutatása 2. A vízgazdálkodás alapösszefüggéseinek kutatása 3. A zöldségtermesztés biológiai és gépe- sítési alapjainak kutatása 4. A szőlőtermesztés biológiai alaj)jainak kutatása 5. Kertészeti növények genetikája és ne- inesitési módszereinek fejlesztése G. A háziállatok fertőző és nem fertőző betegségei elleni védekezés komplex rendszabályait megalapozó kutatások 7. Hazai és külföldi növ'ényfajták gyűj- tése, megőrzése, cseréjük szerv^ezése S. A mezőgazdasági vállalatok ökonómiai kérdéseinek kutatása 9. Állami gazdaságok és termelőszövetke- zetek vezetés fejlesztése 10. Az élelmiszergazdaság közgazdasági sza- bályozórendszerének fejlesztése 1 1 . Az élelmiszergazdaság jelentőségének, makroökonómiai törvényszerűségeinek feltái’ása, tervezési módszereinek töké- letesítése 1 . Fől)b mezőgazdasági ágazatok ökonó- miai sajátosságainak feltárása, tovább- fejlesztése 13. A mezőgazdasági nagyüzemek vállalati mechanizmusának és gazdaságpolitikai üzemi hatásának vizsgálata 14. Az élelmiszergazdaság egj'es ágazatai- nak fejlesztési koncepció kialakításához módszerek, prognózisok kidolgozása 15. Közgazdasági befolyásoló eszközök és módszerek hatásának vizsgálata (a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban) 16. Korszerű vállalati szervezés és mód- szerek kutatása (a mezőgazdaságban és élelmiszorijjarban) A :\rUNKAÜGYI MlNlSZTÉHllAl gondozásában l.A munka társadalmi, gazdasági össze- függései. A kiadásért felöl az Akadémiai Kiadó igazgatója Mflszaki szerkesztő: Sós Attila A kézirat a iiyomdéta érkezett: 1973. IX. 12. — Terjedelem: 20.30 (.\/.'> iv) 74.754fi.'iAkadémiai Nyomda, lludapest — Felelős vezető: Bernét C.vörgy Ára: 20 — Ft Előfizetési díj egy évre 40, — Ft INDEX: 25299 FelelOs szerkesztfi: DANK VIKTOR Technikai szerkesztő: MEISEL JÁNOSNÉ A szerkesztő bizottság tagjai: BÁLDI TAMÁS, FÖLDVÁUYNÉ VOGL MÁRIA, KONDA JÓZSEF, KRIVÁU PÁL. SZÉKVNÉ FÜX VILMA, SZILVÁGYI IMRE * Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbe- sítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI 1900 Budapest V., József nádor tér. 1.) közvetlenül vagy postautalvá- nyon, valamint átutalással a KHI 215 — 96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Egyes példányok beszerezhetők a 1055 Budapest V , Bajcsy-Zsilinszky^út 76. sz. alatti hírlapboltban. Előfizethető és példányonként megvásárolható az Akadémiai Kiadónál, 1363 Budapest V., Alkotmány u. 21. Telefon 111 — 010. Pénzforgalmi jelzőszámunk 215 — 11488, az Akadémiai Könyvesboltban: 1368 Budapest V., Váci u. 22. Telefon; 185—612. Előfizetési díj egy évre: 40, — Ft AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST FÖLDI ANl KÖZLÖNY BlOJUlETEHb BEHEEPCKOrO TEOJlOrMMECKOrO OBIMECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQÜE DE HüNGRIE BULLETIN ÜF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY GEüLOGISCHE MITTEILUNGEN 104. 4. BUDAPEST, 1974 Földtani Hözlönv A A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJlJTETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrHqECKOrO obiiiectba BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN ' ' GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ^ BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY “ T. 104 No. 1. (1974) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 104. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK — COAEP>KAHHE - CONTENU É71TEKEZÉ«KK — HAVMHblE CTATbH - MÉMOIKES Adler, Kiiílolf E.: Gyakorlati tektonikai analízis is szintézis — Praktiscli-tektonische Analyse und Syntiiese 1 — 9 Végliné, Neubrandt Erzsébet: Űj Meoalodontacea fajok a inagyarorszilgi felsötriászból — Neue Megalodon- turea-AHen aus dér Obertrias von Ungarn 10- 39 dr. BXldi Tamás: A kisrellien, egerien és eggenburgien parat ipusaként javasolt Budafok-2. sz. fiírás szelvé- nye és makrofaunája — Profil und Makrofauna dér als Paratyiius für das Kiscellien, Egerien und Eggen- ' burgien vorgesoliiagenen Bohrung Budafok-2 40— ri9 Báldiné, Beke Mária — Báldi Tamás: A novaji típusszelvény (kisceliien-egerien) nannopianktonja és mak- rofaunája — Nannoplankton and niolluscs of tbe Novaj profile, a faciostratotype fór Egerian . . . 60— 8h | Horváth Mária — Makk áoxes: A Budafok-2. oligo-mioeén típusszelvény üledékföldtani és mikropaie- ontológiai elemzése — Litbologisohe und mikropalaontologisebe Analyse des oligo-miozanen Typenpro- fils von Budafok-2 89—104 Ibrányiné, ÁRKOSI Klára — Báldiné, Beke Mária: A budai márga nanno])lanktonjának elektronmikroszkö- pos vizsgálata — Electron microscopic study of tbe nannoplankton in tbe Buda .Mari lOá-lls MOi.ler Pál: Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből (1) — Les faunes de Crustacés Déeapodes des calcaires de Budapest (1) 119 -182 líOvri) KÖZLEMÉNYEK - KPATKME COOBIHEHHH - NOTIPE.S KUCIIS Hermán: Adatok Kolozsvár környéke Bracbiopodáinak ismeretéhez — Beitrag zűr Kenntnis dér Bracliiopoden aus dér Umgebung Klauscnburg (Cluj) 133— I3.'i dr. líAPéioz Gyula: Barit konkréciók a rudabányai pannonbői 136 — 140 llfltEK, LSMEI!TETÉSEK-COOBIHEHHH,PEUEH.THH-NOTICES,l!EVi;EBIBLl()GKAI>HUjrE Ul 14:> TÁR.SHLATI ÜGYEK - HEJIA ÜBIUECTBA - AEEAI It ES HE LA .SOCIÉTÉ 140 149 ÉRTEKtZÉSKK Földtani Kőzlöup^ fíull. of the l{unijnrian Qenl, Soc, (1974/ lOÍ. 1 — 9 Gyakorlati tektonikai analízis és szintézis Rudolf K. Adler (2 ábiiúal) Összefoglalás; Feladatai és iimnkainódszeie a modern tektonikának önálló helyet jelölnek ki a földtudományok keretében a földtan, ásvány-kőzettan, fizika, informatika, bányászat, építészet között. A kőzetek, kőzet tái-sulások és kőzettestek mechanikai tulajdonságainak és mechanikai viselkedésének, endogén, exogén és technikai erőhatások melletti települési viszonyaiknak és deformációjuknak, valamint azoknak a folyama- toknak a vizsgálata, melyek ezeket előidézték, ill. a mechanikai-tektonikai képződési törvényeknek és abszohit érvényességük körének levezetése felvilágosítást kell hogy adjon a földtörténeti fejlődésről, segítenie kell a technika tektonikai problémáinak meg- oldását, és lehetővé kell tegye a tektonikai jelenségek gyakorlati hasznosítását. Az anyag t'S a forma számos anizotrópiája és inhomogenitása folytán a tektonikai jelenségek spe- ciális földtani-tektonikai térképezés alapján történő szerkezetstatisztikai szemlélete ma már döntő tektonikai munkamódszerré vált. Minthogy a tömegstatisztikai módszerek igen munkaigényesek és a gyakorlati tektonikai vizsgálatoknak lehetőleg rövid idő alatt döntő eredményre kell vezetniük, a fotogrammetria és az elektronikus adatfeldolgozás lényeges tektonikai munkaeszközünk. A fizikai kísérletek és a matematikai szimuláció nyújtják a kívánt modell-elképzeléseket a tektonikai folyamatok lefolyásáról. Alábbi- ikban a modern tektonikai munkamódszerekről és eredményeiről számolunk be. Szerkezetstatisztikai-tektonikai alapok A tektonikai nagyformák viszonylag bonyolult felépítésű tektonikai egyedi jelenségeket képviselnek. Ezért a nagytektonikai munkák eredményeit nehe- zen lehet általánosítani és nehéz belőlük általános törvényszerűségeket leve- zetni. Ezért azután az évek során a fizikai kísérletekkel és a matematikai és elméleti-fizikai szemlélettel kapcsolatban álló mikrotektonikai munkamódszer terjedt el. Ez a munkamódszer a tektonikai elemeket — amennyiben ennek lehetősége és értelme van — statisztikusnak tekinti. ^Mindig a település, kőzettan, fácies, tektonikai helyzet és forma tekintetében homogén tektonikai szerkezeti egy- ségből indul ki. Általánosítás, induktív megfigyelés, észlelés és összehasonhtás útján halad tovább, célirányos fizikai kísérleteket és matematikai szimulációt is végezve, a legkisebb, homogén részből az egyre nagyobb tektonikai egységek szerkezet-anahzise és kialakulás-szintézise felé. Minthogy deduktív munkamódszer a tektonikában ahgha lehetséges, a modern tektonikai kutatásnak a kombináltan általánosító és egzakt indukció útján kell haladnia. Valamely tektonikai alaptörvény levezetéséhez fel kell tennünk, hogy az általánosító és az egzakt indukció azonos eredményhez vezet. Csak ekkor tekinthető az alaptörvény bizonyítottnak. Csak meghatározott számú terepi mérés és kísérleti ,, analóg-megfigyelés” áll rendelkezésünkre. Fizikai meggon- 1 Földtani Közlöny 2 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet dolásokra és matematikai szimulációra támaszkodva következtetünk e méré- sek és megfigyelések általános érvényére. Az egyedi esetről valamennyi lehet- séges eset összességére való átmenet meghaladja a megfigyelések korlátáit. Ezért a tektonikai alakulás alaptörvényei mindig csak tapasztalati törvények lesznek, melvek nem tekinthetők általános érvénvűnek (vö. Brinkmann 1964). A tektonika ma már az egzakt természettudományok közé tartozik. Munka- módszere szorosan összeköti a matematikával, statisztikával és fizikával. A modern tektonika megkísérli a végbement tömegmozgások pályájának és időbeli lefolyásának leírását, a hegységek és maradványaik történetének kiol- vasását a tektonikai szerkezetből és a mozgás dokumentumaiból. Majd igyek- szik az egész Föld tektonikai fejlődését bemutatni és egy mechanikai-kinema- tikai és amennyire lehet dinamikai magyarázatot adni erre a fejlődésre, illetve a hegységeknek és ezek egyes elemeinek tér- és időbeli felépítésére és létre- jöttére: megmagyarázni a folyamatokat, melyek a kőzetek mai települési viszonyaihoz és szerkezeti felépítéséliez vezettek, és bemutatni a törvényszerű- ségeket, amelyek a helyi, regionális és kontinentális méretű hegységszerkezetet megszabják. Az e vizsgálatok által tisztázott tektonikai adottságok és törvényszerűségek műszakilag közvetlenül hasznosíthatók is (Adler 1970). Ez a földtudományi irányzat sajátos munkamódszert fejlesztett ki a geo- metriai, szimmetrológiai, mechanikai, genetikai ill. gyakorlati-technikai tek- tonikai analízis-szintézis útján, üt alapvető tényből kell kiindulnia. Ezek. Becker (1892, 1904), Sander (1930, 1948 — 50), Schmidt (1932), Mülleb (1933), Closs (1936), Metz (1967), Harbaugh és Merriam (1968), ill. Har BAUGH és Bonham — Carter (1970) szerint minden szerkezetalakító folya matra jellemzőek (Adler 1971). 7. Minden tektonikai átalakulás — fizikai-kémiai folyamatait tekintve is — szigorúan a mechanika törvényeit követi (Becker 1892, Müller 1933 Closs 1936). Még akkor is, ha ezek a különböző, egymással mégis elválaszt hatatlanul összefüggő deformációs jelenségek együtteséből (sokféle anizotrópia inhomogenitás, anyag- és formafüggés) nem mindig olvashatók le közvetlenü így a modern tektonika tulajdonképpen az alkalmazott fizika egyik ága (Müi.le 1933). 2. Ezért a részlet deformációk bizonyos mértékig modellezhetők fizikai analót kísérletekkel (Becker 1904, Cloos 1936), próbatestekkel végzett köze mechanikai kísérletekkel, talajmechanikai ,,in-situ” mérésekkel a kőzettestc természetes felépítésébe való mesterséges beavatkozások esetén (Mülle 1963), valamint matematikai szimuláció útján (Harbaugh Merriam 196 Harbaugh Bonham-Carter 1970) 3. A jellemző paraméterek sokasága miatt ezek a tetszőleges nagysá rendű — jelenségek többnyire csak statisztikusan reprezentálhatják a deformác mechanikai törvényeit (Schmidt 1932). 4. Minden tektonikai deformáció szigorúan anyag- és helyfüggőén megy végi Ezért minden tektonikai adatgyűjtést és feldolgozást szigorúan anyag-, helyzet helyfüggőén kell végrehajtanunk (Sander 1930, 1948 50) a fö hit ani -szeri zeti-statisztikai-tektonikai térkéjiezés során. 5. Végül a kőzettestek mozgásképi szimmetriájának minden földta , továbbá statisztikai, szerkezettektonikai analízisét tisztán kinematikai alapc , a legkisebb, településileg, kőzettanilag, fáciológiailag, tektonikailag és alakil; .1 (l l e r : (h/dkorluti tektonikai (walizin és szintézis 3 lioinogén deformációs részelem sajátos alakváltozásának meghatározásával kell kezdeni. Csak .sok részelem elemzésének eredményéből kiindulva lehet induk- tíven a fölérendelt nagyegységek tektonikai deformációs kéj)ének levezetéséhez eljutni. További léj)és a deformációs ósszeluusoidításokkal a tektonikai szer- kezetalakulás ala))tórvénveinek, ill. ezek sf)eciális érvényességi körének, vala- mint anizotrópiák, iidiomogenitások, és anyagi függőségek által megszabott térbeli és időbeli vaiiációinak megállapítása (Mktz lthj7). Statisztikus-tektonikai arlat gyűjtés Ala})ja a földtani-tektonikai céltérképezés. Knnek keretében célszerűbb egy kis. korlátozott, de térbeli jól hozzáférhető mérési területen minden észlelhető jelenséget felmérni, semmint egy nagyobb területen csak tallózni. A felvételi tér })ont hálózatot az egyes kőzetek és a tektonikai viszonyok tekintetbevételé- vel kell meghatározni, hogy statisztikusan reprezentatív legyen. Döntő, hogy az egyes mérési pontok adatanyagát másodlagos elváltozások ne torzítsák és azok mindegyike kőzettanilag és tektonikailag homogén legyen. Csak ilyen vizsgálattal tisztázható az egyes tektonikai kisformacsoportok véletlen — , vagy ]iedig törvényszerű volta, és ennek helyi vagy nagyobb terü- letet érintő jelentősége. Sok esetben nagy szerepe van a felvétel időpontjának, pl. vágatfelvételeknél (abszolúte egyidejű mérés több vágatban, ill. relatíve egyidejű mérés, pl. közvetlenül a kihajtás után). Ezért gondosan betanított munkatársak össze- hangolt munkájára van szükség, különösen az emberi lieavatkozások hatásának vizsgálatánál (Adler, 1969). Az SMK-40 és SMK-120 sztereofénvké])ezőgép])el orientált sztereofotók készíthetők (Adler 1969, 1970). Ezek mindjárt a terepi laboratóriumban előhívhatók, tektonikailag kiértékelhetők és regisztrálhatók pl. Terragraph -\- Ekomat segítségével. Az ehhez csatlakoztatott IBM 29 lyukasztóegységgel pedig közvetlenül gépi lyukkártyára vihetők, a mért felületek koordinátái számítógé})j)el a kívánt módon transzformálhat ók, és kísérőadatokkal ellát- hatók. Ezek révén pontos feltárástérkéjiek készíthetők, még nehezen meg- közelíthető, vagy omlásveszélyes sziklafalakról is. Az adatok rögzítésének vázlata Az adatrögzítési’e speciális módszert dolgoztunk ki (Adler és Paffrath 1971). A számítógépbevitelhez megfelelő kódot és űrlapot (1. ábra) alakítot- tunk ki. Az űrlapra kerülő adatok közvetlenül, változtatás nélkül vihetők át gépi lyukkártyára. Az űrlap fejlécén feltüntetett nyílt nyelvű (nem kódolt) adatok csak a tájékozódás és a visszakeresés megkönnyítését szolgálják. Az adatok összeállításánál a tisztán tudományos, valamint a gyakorlati, elsősorban bányatektonikai szempontokra egyaránt tekintettel voltunk. Az űrlapok felső részén a szöveges adatok kapnak helyet, pl. a leírt mérési pont közigazgatási helye, a felvételi pont rövid leírása. A helymegjelölő adatok után a szöveges észlelési adatok következnek, ezek kódolt formában a 80 oszlopos lyukkártya 73 — 80 oszlopában kapnak helyet. J* 4 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet Spezielle Kennungen 1 Beispiele | in aá !■ lA CT ^ 1 O ' 3* Angabengruppen I o 3; Lochkartentyp ANGABE DÉR KARTENART > > — SCHEMA EINER LOCHKARTE FÜR AUFSCHLUSS BESCHR El B ENDE DATEN AD. 71/20 - HORIZONTBEZEICHNUNG STR ATIGRAPHIE) Q-n, ; (FLÖZ-GESTEINSSCHICHT) ° l" OJ “o V ro *CB 'cn ’o ’o ’vj ’o - _ - -

— C - 2 — o n. n. - REICHTSWERT inm a n. n. n ’tn CB o o OD ’ui O) ’o ’lB ‘cn ~ -vJ - - O m 0 - o _ >: cn - o 1 m _ y: m “ 2 - 2 C 2 - O — cn " to — o ro — cn ~ co o n: n. ■ HOCHWERT in m a n. n. n. Vi v> ’-J tn _tn u> u> - ? _ ^ - m - j) “ cn o AUFSCHLUSSITUATION a.-n. tn - Ni ^ r\ AUFSCHLUSSGROSSE inm* (000$ NNN$ 999) "■ n. o ’o CJ n. _ MACHTIGKEIT DES MESSHORIZONTES in cm (0000 5 cn - STÖRUNGSTEKTONISCHE SITUATION a.Zn. o o o - fsj ERHEBUNGSART a-n cn” o_ ’< ,cr (j p- rr p — a.-n Q.-n. a.-n. - ERHOBENE TEKTONISCHE FORMELEMENTE S'n. — entsprechend Tabelle a.-n a.-n. a.-n m -í CT cr cr CT o* _ CD - K - TTATENFÖRM (ClW .wn~3 BE 2-6) a.-n — GRABEN-u HORSTSCHOLLEN ZWISCHEN GROSSENSPRUNGEN S, p o _ rso - o _ JJ r-O - > cn - X r* cn — cn ■o — o 1 öl . 00 o GRABEN-u HORSTSCHOLLEN ZWISCHEN KLEINEN SPRÜNGEN n o o_ o p_ "o"" "o “ní "o ’_o ~o ]o - ro - SATTEL und MULDEN ^ o ö* o ’o CD o ’o o - ro _ TRAPEZ-U PARALLELSCHOLLEN n - ro a.-n ARBEITSGEBIET (SCHACHTANLAGE) a.-n - 00 - OD m cn - z -D - zm CM “ 2’ - O - aufschlusskennung kennziffer ;; n. n n. l. ábra. Qépl lyukkártya a feltárást jellemző adatok számára. Fig. I. Scliema elner Loclikarte fflr aufsclilussbesrhreibendc üaten Adler: Gi/akorlati tektonikai anaUzis és szintézis 5 A szöveges adatok rovata alatt az űrlaj) beosztása a normál, 80 oszlopos lyukkártya formáját követi. Ide az információkat kódolt formában vezetik be, és a lyukkártya számára lyukasztás! bizonylatként szolgál. A kártya első oszlopában a kártya rendeltetését jelzik. Az észlelési adatokat rögzítő kártyákon az első oszlo})ba pl. A-betű kerül. X 2 7 oszlopban a vizsgált képződmény rétegtani szintjét és fáciesét rögzí- tik, a hatodik oszlopban például a keménységi mutatót. A 8 — 13 oszlopok tartalmazzák az észlelés évét, hónapját és na])ját. A 14 — 32 oszlopba a felvételi pont koordinátái kerülnek. A következő kártyamező, a 33 45 oszlopok mezeje tartalmazza a feltárás speciális adatait. Bánya és mérnökgeológiai szem])ontból nagy jelentősége lehet a feltárásra vonatkozó kiegészítő adatoknak, mint pl. a feltárások hozzá- férhetősége (33. oszlop), a feltárás tíj)usa (34 35), a feltárás mérete m’^-ben (36 38), a vizsgált réteg Viustagsága cm-ben (39 42), kimért felület m^-ben (43 44), a feltárás minősége kiértékelés szemjjontjából (45). A tektonikai helyzet rögzítésének helye a 46 - 50 oszlop, ahol a mérési pont környezetének redőkhöz, ill. törésekhez viszonyított tektonikai helyzete kap helyet . Az 51 — 64 oszlopokban jelölik a felmérés teljes vagy részleges (reprezen- tatív) voltát, a kőzetrések sűrűségét, a törési idomok alakját a mért elemek fajtáját stb. A 65 — 72 oszlopokban kap helyet a nagytektonikai helyzet leírása. A feltárások leírását rögzítő lyukkártyák utolsó mezejében, a 73 — 80 oszlo- pokban a feltárás azonosítója található, mely minden ugyanarra a feltárásra vonatkozó lyukkártyán megismétlődik. Ez arra szolgál, hogy kapcsolatot biztosítson a feltárás- leírás és a mérési adatok között. Tekton ika i adatok A feltárást jellemző kártyán a tektonikai adatok csak röviden szerepelnek. Részletesebben kerülnek azonban a tektonikai adatok rögzítésére szolgáló lyukkártyára. Az első lyukasztási űrlapon 140, minden következőn 175 tekto- nikai formaelem rögzíthető mérési adataival úgy, hogy ez az űrlap változtatás nélkül lyukasztási bizonylatként szolgál (2. ábra). A lyukkártya első oszlopában — az észlelési adatokat rögzítő kártyához hasonlóan — a kártya rendeltetését jelző betűkód van. Ha tektonikai síkokat írnak le az adatok, ,,F” (Fláche) kerül ide, ha tektonikai irányt, akkor ,,L” (hneáris adatok). A 2 — 7 oszlopba, az előbbi kártyáról írtakhoz hasonlóan, a rétegtani és fácies-adatok kerülnek. A 8. A oszlopban az adott kártyán lyukasztásra kerülő tektonikai síkok, vagy irányok számát rögzítik. A 9 — 17 , 18 — 26, . . . 63 — 71 kilencoszlopos kártyamezők egy-egy tektonikai formaelemet írnak le; rögzítve annak normáhs vagy átbuktatott települését (1 oszlop), dőlését (2 oszlop), statisztikai súlyát (1 oszlop), felnyíltságát (1 oszlop), különleges jellegek (1 oszlop). A 72. oszlopban rögzítik a leírt tektonikai elem fajtáját. A 73 — 80 oszlopok felhasználása ugyancsak a feltárás -leíró kártyához hason- lóan történik. Ide kerülnek a feltárás speciális azonosító adatai. 6 Földtani Közlöny, U)4. kötet, 1. füzet CD lA y> CA O > co r“ 3 *D in' TJ ÍJ cű z: o n CT 3 :z'o "Q D N 3 CO o V 3 D 3 N 3* yr O Spezielle Kennungen O I 3- CO c O 3T 3 (b=Leerstelle) ■c ■D T3 63 dér 64 moglichen Zeichen zulassig Ausnahme ^ bei Q, n Lochung=!1 4 8 3 ANGABE DÉR KARTENART T\ — * H0RI70NTRF7FirHNUNr, ÍSTRATIGRAPHIE) ARBEITSEINHEIT Q-n Q-n. KJ - - CA - -4 - ifi f FI h7-r,Fc;TFiN<;.MATFRiAi ^ R ÉGI ONAL BEREICH a-n o - XT) iz > o ‘ ^ ' LOKALBEREICH a-n í' KJ X SPRODIGKEITSZIFFER (GES7EINSMATERIAU 99 " o — - 5 > m FA2IESAU5B1LDUNG MLwwrurir.TNUMMLR n Oi — — * O fsj AUF LOCHKARTF EINGETRAGENE M ESSD ATEN 7A H L ( 1 -7 \ n Lfl -J — — -o 1— FLACHE UND LINEAR ÜBERKIPPUNG bzw. AUSGE5TALTUNG (b bzw 0od.1) a CT CT — > — FLACHE UND LINEAR STREICHWINKEL (OOOsNNNs 399^) n n n ÍD Í ” CD ° 2 ■? 5 - 2 m ~ O m - FLACHE UND LINEAR EINFALLSWINKEL (OOSNNí995) n a _ KO m m cn - r (A m m - 2 m 33 FLACHE UND LINEAR GEWICHT a-n > O — — Cn FLACHE OFFNUMGSZIFFER LINEAR ZUGEHORIGKEIT a-n CT CT — * FLACHE UND LINEARAUSBILDUNG-BESTEG ( BESONDERHEITEN ) a.-n a CT — cn r~ FLACHF UND 1 INFAR URFRKIPPUNG bzw AUSGESTALTUNGÍb bzw Dodi 1 n CT CT — “ TI m - o z -5 o 2 m o — FLACHE UND LINEAR STREICHWINKEL (OOOsNNNí 399^) n. n, n cn CD V " CD - KJ o 0 1 - FLACHE UND LINEAR EINFALL5WINKEL (00sNNs9#) n n Vi’ CP - KO - m if) - > Flache Und linear gewicht Cl. - n. 03 n — m Q FLACHE OFFNUNGSZIFFER LINEAR ZUGEHÖRIGKEIT a-n CT XJ — KJ m FUCHE UND 1 INEAR AUSRII DUNG-RFSTEG fBESONDERHEITENt Q.-n CT XJ — * “* CA FLACHE UND LINEAR ÜBERKIPPUNG bzw AUSGESTALTUNG (b bzw. Ood 1) n O’ XJ — w - FLACHE UND LINEAR STREICHWINKEL (000 sNNN <399^) ■ n. n n cn OJ OJ - £ m CO C; 33 - FLACHE UND LINEAR EINFALLSWINKEL (00 - KO CD “22 -od o -i FLACHE UND LINEAR GEWICHT a -a > 0) — m FLACHE OFFNUNGSZIFFER LINEAR ZUGEHORIGKEIT Q.-a C7 CT — FLACHE UND LINEAR AUSBILDUNG-BESTEG (BESONPERHEITEN) Q-a O" CT — » cn co —1 FLACHE UND LINEAR ÜBERKIPPUNG bzw. AUSGESTALTUNG (b bzw. 0 odl 1 n XJ CT — ül o n O s 5 z FLACHE UND LINEAR STREICHWINKEL (OOOsNNN 5399^ ) n o> KJ co Z CT a V£> cn -Pm co — FLACHE UND LINEAR EINFALLSWINKEL (00«NN<993) a n CD CD C£> m 2 2 -5iP 2- m o o X FLACHE UND LINEAR GEWICHT Q - n o 03 — m FLACHE OFFNUNGSZIFFER LINEAR ZUGEHORlGKETf Q, - a XJ CT ~ z FLACHE UND LINEAR AUSBILDUNG-BESTEG (BESONDERHEITEN) Q.-a XJ CT -* cn FLACHE UND LINEAR ÜBERKIPPUNG bzw AUSGESTALTUNGÍb bzw.Ood 1) f\ XJ CT — cn o. - FLACHE UND LINEAR STREICHWINKEL (OOOsNNN s 399^) n p co - - O 5 _?o -2 2 “md - 2 tó Cü > -H n. ín m - FLACHE UND LINEAR EINFALLSWINKEL (00 — o FLACHE OFFNUNGSZIFFER LINEAR ZUGEHÖRIGKEIT Q -a CT CT — * FlAcHE und LINEAR AUSSlLDUNG-BESTEG (BESONDERHEITEN) Q.-n CT CT — o FI ACHF UND lINFAR [JBFRKIPPUNG bz w AUSGESTALTUNG (b bzw 0 od 1) n CT CT — • _ m ni Cl FLACHE OFFNUNGSWINKEL LINEAR ZUGEHORIGKEIT Q.-n CT CT — o FI ACHF UND l INFAR AlJSBIl DUNG-BESTEG (BESONDERHEITEN) Q -n CT CT — * FLACHE UND LINEAR ÜBERKIPPUNG bzw. AUSGESTALTUNG íb bzw, Ood 1) n. CT CT — - FLACHE UND LINEAR STREICHWINKEL (OOOs NNNs3999) n n _CT CiJ •sj -SS ” cn a CT "kj -p - FLACHE UND LINEAR EINFALLSWINKEL (OOKNNsSS^) a n CT CT CD V - KJ CD FLACHE UND LINEAR GEWICHT Q-n CT > — m -»■ FLACHE OFFNUNGSWINKEL LINEAR ZUGEHORIGKEIT Q-n CT CT -• z ni - cn -o > FLACHE UND LINEAR AUSBILDUNG-BESTEG (BESONDERHEITEN ) Q-n CT CT — o O. ART DÉR EINGETRAGENEN FORMELEMENTE Q-n X yx — — -t J3 > - ARBEITSGEBIET Q-n Q -n Q-n KJ ö CP KJ _ ^ -mtA N3 AUFSCHLUSS UND DATENKENNUNG n o O KENNZIFFER n o n o o cn z n a "»o ■ - 2. (íhrii. Orpi ly iikkiirtya a ((“ktoiiikai adatok sz:iinára Fiíi. 2. Srlipiiia piner liOchkartp für tpktonisptip DatPii A d l e r : GyakorhUi tektonikai anatizifi én szintézis i Statisztikai-tektonikai adatelőkészítés, feldolgozás és ábrázolás Minden statisztikai-tektonikai feldolgozás ina is a Lainbert-féle azimntális projekción alapnl. A szerkezeti diagramok manuális előállítását a Lambert- féle jirojekció segítségével, a Schmidt-bálóval ábrázolhatjuk. Csakhogy ezek- nek a diagramoknak a kiszámolása igen időigényes (Müllkk, 1963), ezért a diagramok előállítására célszerűbb a gépi adatfeldolgozás. Ez lehetővé teszi az adatok különböző módon csojiortosított feldolgozását, pl. külön a kőzet- réseket és a redőfelszíneket , az egyes adatok súlyozását stb. A csoportosításnál figyelembe leliel venni a feltárások, ill. a képződmények jellegeit (Adler 1970.). A számítógépi feldolgozás az adatok és feldolgozási utasítá.sok ellenőrzésé- vel kezdődik. Az adatok kinyomtathatók ])ontdiagram formájában (kb. 500 pontig). Ez a kinyomtató program használható .szimulált adatok feldolgo- zására is. Minden egyes kiváhisztott adatcsoport külön le.számlálliató 0,25, 0,5, vagy 1.0%-os ablakmérettel. 10 000 egyenletesen elo.sztott ponton elvégezve a kiszámlálást, az eredmény izovonalakkal, vagy gyorsnyomtatón szám- és betűjelekkel adható meg. A diagramokat tet.szés .szerint megadott módon forgathatjuk a térben. Az eredmény lista vagy diagram formájában nyom- tatható ki. Meghatározható az egyes formaelemek met.szési iránya (150 elempárig), a diagramok maximumhelvei, és a maximumérték környezetébe eső eredeti adatok. A tektonikai kutatás feladataihoz kidolgoztunk egy, a .szerkezetelemzésre, és fizikai-matematikai szimulációs kísérletekre épített feldolgozási rendszert (Adler, 1971.). Az elméleti célok mellett 'a szerkezeti elemzés gyakorlati célokat is szolgál, pl. a kőzetekben gravitációs folyás, jégolvadás, ill. emberi beavatkozás által kiválasztott deformációk becslését (Adler, 1969.). A különböző méret-nagyságrendű tektonikai szerkezeteknél az alkotóele- meinek szimmetriaviszonyait a mechanika törvényei szerint az , .ideális kocka deformációjából” kiindulva vizsgálhatjuk. Ez az ,, ideális kocka” kompakció, hajlítás, törés és nyírás iitján torzul. A kiinduló ,,torz kocka” az igénybevétel- nek megfelelő felületek mentén törik el. A deformációtestekből felépített nagyobb szerkezeti egységek elemzésénél mindig az egyes deformációtestek alkotó elemeinek egyenkénti vizsgálatából indulunk ki. Legfontosabb jellem- zők az egyes elemek szimmetria viszonyai hajlásszöge és gyakorisága, az ele- mek mentén történt kiegyenlítő mozgások, helyzetük és kialakításuk a tekto- nikai környezethez képest. Tektonikai iellemzők A homogén rész deformációképe jellemzésére több tektonikai mérőszámot vezettünk be, melyek meghatározásához a település egyértelmű ismeretén kívül legalább 100 — 150 statisztikusan reprezentatív tektonikai felületelem mérése kell. Ez a számsor megadja a bánya- és építőmérnöki gyakorlat számára szükséges tektonikai adatokat. 8 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet A jellemzők megadják, hány különböző tengelyorientációjú felületelem található és hányféle felületelemsereg alkotja ezeket; mi az egyes seregek genetikai és gyakorlati tektonikai szerepe, és milyen tektonikai zavar, miiven irányú mozgások kapcsolódnak hozzájuk; milyen az egyes seregeken belül a felületelemek szórása; a deformáció gyűrődéses és töréses tektonikai típusát; mennyire nyitottak a tektonikai felületek. További adatok megadják a felületek átlagos súlyát, az összeshez képest; a különböző méretű felületelemek mennyiségét 5 kategóriában és a repedezett- ség (N/m^) mértékét. A szerkezetre utalnak még a felületelemek maximumait és jelentőségüket megadó számok. Mint számos gyakorlati alkalmazás mutatja, a földtani — tektonikai kuta- tás ezen deformációs mérőszámai gyakran jeleznek bizonyos távolságra fellépő fáciesingadozást, nagyobb feszültséglevezető felületet, ül. zavarzónát. Lénye- ges itt, hogy a modern fotogrammetriai és számítógépes statisztikai mód- szerek nemcsak az adatok nagy volumenű mérését, alapos feldolgozását és értelmezését tették lehetővé, hanem a feldolgozás idejét is lecsökkentették annyira, hogy gyakorlatilag adott az azonnali beavatkozás lehetősége. Irodalom — Literatur Adler, R. E. (1968); Tektonisclie Kartierung mit statistischer, gefögetektonisoher Datenerfassung. Clausthaler Tekt. H., 8. pp. 79-90., Clausthal-Zellerfeld 1969. ADLER, E. E. (1969): Neue Arbeitsmethoden in dér tektonischen Forschung. Geol. Mitt., 9., pp. 97—108., Aachen 1969. ' Adler, R. E. (1969): Modeme Daten — und Informál ionsgewinnung und -verarbeitung in dér Tektonik. Zbl. Geol. Paláontol. Teil I, D. Literaturberichte, H. 6, pp. 1053—1079., Stuttgart 1969. ADLER, R. E. (1969): Instrumentelle Aufnahme und elektronische Auswertung von tektonischen Fláchen und Line- aren. Geol. Edsc.h., 59. H. 1, pp. 152—162., Stuttgart 1969. ADLER, R. E. (1970): Terrestrisch-photogrammetrische Erfassung von tektonischen Fláchen und Linearen. Zeiss- Mitt., 5. H. 4, pp. 157—198., Stuttgart 1970. ADLER, E. E. (1970): Elektronische Datenverarbeitung in dér modernen Tektonik. Clausthaler Tekt. H., 10. pp. 25 — 47., Clausthal-Zellerfeld 1970. Adler, E. E. (1971): Praktisehe Tektonik im Ruhrbergbau. Compte Rendű 7. Intem. Carb. Congr., Krefeld nyomdá- ban Adler, R. E. Paefrath, A. A.: (1971): Ein neues Schema zűr Fixierung geologisch-tektonischer Informál ionén. N. Jb. Geol. Paláont. Mh., nyomdában Adler, R. E. (1971): Ableitung einer Kennzahl zűr Charakterisierung tektonischer Defomiationen. Glückauf Forscli. H., Essen nyomdában Becker, 0. F. (1892): Finite homogeneous strain, flow and rupture of rocks. Bull. Geol. Soc. America. V^ol. 4. pp. 13-90., New York 1893. Becker, G. F. (1904): Experiments on schistosity and slaty cleavaye. U. S. Geol. Survey Bull., 241. pp. 1 — 34., Washington Brinkmann, E. (1964): Geologie als Wissenschaft. Lehrbuch dér Allgemeinen Geologie, Bd. 1. Kap. 2. 1. Aufl., pp. 32—49., Stuttgart: Ferdinand Enke Verlag Cloos, H. (1936): Einführung in die Geologie. Ein Lehrbuch dér inneren Dynamik. 1. Aufl.. 503. p. Berlin: Verlag vor Gebrüder Bomtraeger Harbaugh, J. W. und Merriam, D. F.: (1968): Computer Applications in Stratigraphic .4nalysis. 282. p., New York London-Sidney: John Wiley Sons. Inc. Harbaugh, J. W. Bonham— Carter, G.: (1970): Computer Simulation in Geology. 1. Aufl.. 575. p. New York-London Sidney-Toronto: John Wiley Sons, Inc. KrÜckeberg, F. (1968): Eine Programmiersprache för geffigekundliche Arbeiten. Clausthaler Tekt. H., 8. pp 7 — 53. Clausthal-Zellerfeld MarSAL, D. (1967): Statistische Methoden für Erdwissenschaftler. XII 152. p. Stuttgart: E. Schweizerbart’schi Verlagsbuchhandlung Metz, K. (1967): Lehrbuch dér Tektonischen Geologie. 2. Aufl., 357. p. Stuttgart: Ferdinand Enke Verlag MÜLLER, L. (1933): Untersuchungen űber statistische Kluftmessung. Geol Bauwes., 5. H. 4. pp. 185—255., Wlei Müller, L. (1963): Iler Felsbau. Bd. 1. Theoretischer Teil, Felsbau über Tagé, 1. Teil, 1. .4ufl., 624. p. Stuttgart Ferdinand Enke Verlag Müller, L. (1965): Geomechanlk — Wege und Entwicklungen einer jungen Wissenschaft. Berg und Hütterniir nische .Mh., 110. II. 5/6, pp. 148-156., Wien Sandbr, B. (1930): Gefűgekunde dér Gesteine. Mit besonderer Berücksichtigung dér Tektonik. 1. .4ufl., 352. p. Wier JuIius Springer Verlag Sander, B. (1948): Einfülming in die Gefűgekunde dér geologischen Kíirper, Teil I: Allgemeine Gefűgekunde un Arbeiten im Bereich Handstück bis Profil. 1. Aufl., 215. p. Wien und ínnsbruck: J. Springer-Verlag Sander, B. (1950): Einführung in die Gefűgekunde dér geologischen Körper, Teil II: Die Korngefüge. 1. Aufl., 409. i Wien und Innsbruck: J. Springer Verlag SCHMIDT, W. (1925): Gefűgestatistlk. Tschermaks Mineraloglsche und Petrographische Mitt.. 38. pp. 392—423., Wle SOHMIDT, W. (1932): Tektonik und Verformungslehre. 1. Aufl., 208. p. Berlin: Verlag von Gebflrder Bomtraegi SCHUCK, F. (1927): Tektonisch-petrologische Studien am Mittweidaer (íranitkörper. Abh. Math. — Phys. KI. Sári sischen Akarl. Wiss., 39. Nr. 7. pp. 3 — 42., Dresden .4 dler: Gyakorlati tektonikai analízis és szintézis 9 1’raktisch-tektonisc‘lie Analyse und Synthese Hadulf E. Adler (ClausUuil-Zellerfold/Hoseaheini) Auffíabeii unU Arbeitsinethodik weisen dér modernen Tektonik iin Kálimén dér Geowis- sensohaften einen weitgehend selbstíindigen I’latz zwischen Geologie, Mineralogie-l’et- rologie, l’hysik, Informatik, Berg- und Ingenieurbau zu. Systemat ische Untersuchiingen dér meehanisehen P^igenaehaften und des meehanisehen Verhaltens von Gesteinen, Gesteinsverbanden und Gebirgskörpern bei t*ndogen, exogenen und technischen Kraft- einwirkungen, ilirer Lagerungsverháltnisse und Deformation, dér Vorgange, die zu diesen geführt liaben und dér Gesi'tzmássigkeiten, die diesen zugrunde Hegen sowie die Ableitung dér rneehanisch-tektoniselien Formungsgesetze und dér speziellen Bedingungen, unter denen diese absolute Gültigkeit besitzen, sollen Aufsehluss über die gesehiehtliehe línt- wieklung dér Erde gébén, zur Lösung tler tektonisehen I’robleme Hoernes, M . rompressus V\’öhrmann, M . sndahis Schafhautl, M . ampezza mis Hoernes, M. mojsvári Hoernks és alfajai. Előadta az őslénytani Szukosztdly 1Ü71. niiíjus i)-i szűkülésén Végit né, Xenbrandt: Uj Mvgnlndnnbtcen f ttjuk n felsőtrifíszból II T riadomegalodon rátóti ii. sp. (1. tábla, a h ál)ra; II. tábla, le ábra) 1) e r i V H t i () n o m i n i s; lelőhclyi'ről H o 1 o t y j) u s: ELTK Alk. Földtani Tanszéke gyűjteinényében L o e u s t y p i e »i s: Rátót és Fj)lény közötti átmenti kőfi'jtő S t r a t n in t y [) i e n in: Nöri fődoloinit. Diagnózis: Egyenlőteknös, egyenlőtlen oldalú, széles, hátrafelé megnyúlt, felfújt teknőjű kagyló. Búbjai kiesik, rövidek. Lnnula nagy és mély. Bitrnn- eát, a léelenyomatok keskenyek és mélyek, az alsó jieremen a köpenyszegély lenyomatáig húzódnak, a búbtájon hirtelenül összetartók. A kettős él reml- kívül éles, keskeny, az arca is nagyon keskeny, de mély, felfelé szélesedik. Leírás: A kétteknős kőbélnek a búbjai és hmnlája oldottak. Kiegészítve sem lehetnek azonban magasak, a hátsó léetartó él hirtelen búbtáji keskenyedése szerint. A mellső izombenvomat töredékes, de függőlegesen álló szemfog alakú- nak sejthető. A zárszerkezetből csak a zároslemez alapja maradt meg, eszerint zárófogai erősen fejlettek, nagyok lehettek. Szokatlan a rendkívül mély, tágas, két a peremet kísérő sekély mélyedéssel jellemzett lnnula. Ehhez a fajhoz sorolandó még egy példány, amely az alábbi neveken szere- ])el az ii'odalomban: Hüernes K.: 1898: Dicerocurd'unn sp. ind.; Hoernes R: Adalékok a bakonyi felső triász megalodontjainak isin. p. 138. Frech F. 1904: Dicerocardium sj). ind. ex aff. nirinnii Stopp.; Frech: Cj kagylók és brachiojiodák etc. p. őü 57. Frech F. 1907; Dicerocardium incisum n. sp.; F'rech: A werfeni rétegek vezér- kövületei etc. XII. -es, XV. tábla (cet. excl.) Összehasonlítás: Frech eredetileg az ehhez a fajhoz tartozó példányt Dicerocardium incisumként határozta meg. A Dic. incisum faj ma a Rhaeto- megalodon genuszba tartozik. A leírt példány sem a Hhaetomegalodon genusz, sem az incisus faj bélyegeit nem mutatja. A Hhaetomegalodon genuszt a ma- gasság szerint megnyúlt habitus, hosszú egyenes búbok, magas lapos lunula, nagy, de lapos zárófogak jellemzik. A T riadomegalodon rátóti ezzel szemben széles, szokatlanul alacsony búbú és rendkívül mély, alacsony lunulájú, nagy, de erőteljes zárófogai vannak. Egyetlen azonos liélyeg a bitruncát jelleg. A rátóti faj legközelebb áll a T riadomegalodon damesi Hoerx. fajhoz. Attól csak valamivel felfújtabb teknői és nagy, mély lunulája, a hátsó perem éle- sebben bitruncát formája és nagyon keskeny areája alapján különböztetjük meg. Habitusában hasonlít még a Xeomegalodon complanatus Gümb. fajhoz is, főleg oldalnézetben. Ennél azonban vastagabb és a hátsó kettős él biztosan megkülönbözteti. Méretek: Magasság: Szélesség: Vastagság: Lunulaszélesség : Lunulamagasság : kb. Külső hátsó élek legnagyobb távolsága: Belső hátsó élek legnagyobb távolsága: { = areaszélesség) : Búbmagasság az alsó lunnlaperemtől mér\-e: Búbmagasság a komisszura vonaltól mérve: i:i.5 mm 175 mm 108 mm 78 mm 60 mm 65 mm 35 mm 60 mm 40 mm 12 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet 2. Genusz: Neomegalodon Gümb. 1862 ? Neomegalodon (Neomegalodon) dicerocardiformis n. sp. (V. tábla, 1 a — c ábra) Derivatio no minis: Dieerocardid jellegeket mutató alakjáról. Holotypus: Balteknő-kőbele, alsó és mellső pereme töredékes. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Alk. Földtani Tanszékének gyűjteményében Locus typicus: Gánt, Bányatelep vízaknája Stratum typicum: Felsőkarni fődolomit, a fődolomit alsó része Diagnózis: Egyenlőteknős, egyenlőtlen oldalú, szembenézetben szívalakú. Búb alacsony, egyenes, búbok közti tér tompaszögű. Lunula alacsony, széles, perem nélkül simul az oldalteknő felületébe. Area rendkívül széles, erősen kon- káv, pereme legömbölyített. Az areaperem adja a teknőoldalak körvonalát. A félteknő keresztmetszete háromszöghöz hasonló: a komisszurasík vonalá- ban egyenes . az arearészen konkáv, a teknőoldalon S-alakú határvonallal. Leírás: 2 db bal, 3 db jobbteknő kőbelének búbtöredéke került elő a lelő- helyről, ViGH Gy. 1928. évi gyűjtése során. A holotypus egy balteknő, melynek alsó és mellső pereme töredékes. A teknő kifejlődésében annyira eltér minden eddig ismert fajtól, hogy új fajként való leírása akkor is indokolt, ha az később kiegészítésre szorul. Zárszerkezete nem ismert, ezért soroltuk kérdőjellel a formailag legközelebb álló Neomegalodon (Neomegalodon) szubgenuszhoz. Lehetséges azonban, hogy a Dicerocardium, genusz előfutáraként új genuszt képvisel. Alakja átmenet a Neomegalodon és Dicerocardium között. De nem fejlődött ki rajta a Dicerocardiumokra jel- lemző, mély ligamentumárok, az ellaposodott mellső oldal és a hátrafelé meg- nyúlt háromszöget alkotó alsó, illetve hátsó perem. Egyenlőteknőssége valószínű, a hasonló nagyságú eltérő egyedektől szár- mazó bal, ill. jobbteknők közel szimmetrikus alakja alapján. Méretek: (mm) Magasság: (kiegészítve) 60 Szélesség: 38 Vastagság: 2x32 Lunularnagasság : 21 Lunulaszélesség : 2x20 Areaszélesség: 2x27 Búbmagasság: 16 Neomegalodon (Gemmelarodus ) paronai praenorirns n. ssp. (ILI — IV. tábla, 1 — 8 ábra; VII. tábla, 3a — c ábra) Derivatio nominis:A főfaj jellemző nóri koránál korábbi megjelenéséről Holotypus: Kétteknős kőbél. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Alk. Földtai' Tanszékének gyűjteményében Locus typicus: Veszprém, Aranyosvölgy nagy kőfejtője Stratum t y i c u m: Felsőkarni fődolomit, a fődolomit alsó része Diagnózis: Mint az alapfaj, csak kisebb termetű, laposabb, area kevésb mély, lumda laposabb, keskenyebb, élesperemű, a biibok kevésbé előrehajlók Leírás: Erősen egyenlőteknős, egyenlőtlenoldalú. A balteknő ívelt, felfújt a jobbteknő lapos. A balteknő búbja jétval magasaVtb, vastagabb és befelé hajlól)b, mint a jobbteknőé. V é g h II é, X e u b r a n d t : l’j Megnlodontnreu fajok a jelsőtriászból 13 A lunula két fele egyenlőtlen a búbok alatti tér különbségével. Kissé beiné- lyedő, pereme éles. A mellső izombenyomat félhold alakú. Az areaj)erem határozottan egy élű, elég lapos, egyenlőtlen nagyságú, alsó csúcsa nem éri el a teknők legmélyebb pontját. A mellső és alsó perem egyetlen folytonos ívet formál vagy csak kissé törik meg, hátul felhajlik az areacsúcsig. A peremen a köj)envszegély benyomat párhuzamos a peremmel különösen a jobb, lapos teknőn éles. A holotípuson csak a záros lemez alsó egy-két mm-es része maradt meg. Más példányokon jól látszik a jobb teknő két főfogának megfelelő mintázat: a peremmel csaknem párhuzamos elülső, és a hátrafelé dőlő, az elülső foggal felül csúcsban érintkező hátsó fog, valamint e kettő közé illeszkedő nagy, hosszúkás, babalakú, a balteknőnek megfelelő főfog. A di Stkk.\no által ábrázolt hátsó fog egyik példányon sem maradt meg. Összehasonlítás: Az alfaj egy igen törmagazdag populáció szélső morfotípusa. A több lelőhelyről gyűjtött, íelőhelyejiként több száz példányon vizsgált populáció többi tagjai: N. carinthiacus, N. höckhi idősebb formája, N . laczkói, N . amjulahis, N . vértesensis. E fajok átmenetekkel ka])csolódnak egymáshoz. Külön morfosj)eciesként kezelésük mégis indokolt, mert későbbi fejlődésük során a N . höckhi, a N . carinthiacus, X . laczkói és X . paronai prae- ftoricMS utódai határozott fajokként élnek tovább, míg a X . angulatus, és vér- tesensis utódok nélkül pusztulnak ki. A faji differenciálódásban a nóri utódok ;iz általános termetnövekedés mellett a Megalodontidákra jellemző, sok cso- portnál analóg fejlődési tendencia szerint alakulnak: a A", höckhi a megvastago- dott, a rarí«///mrM« továbbfejlett alakja) a lapos, a X. laczkói a széles, a X. paronai majd A", seccoi a magtus és extrémül egyenlőtlen teknőssé váló külön alnembe (Gém méla rodus) sorolandó alakkört képviseli. E fajok mindegyike újabb, hasonló fejlődési tendencia kiindulópontjává 'váUk, ami a nóri emelet végén kialakuló alfajokká történő differenciálódás- bankulminál. (X. complanatus — X. c. dudarensis, X . c. di stefanoi, X . c. se- gesiamis, X. c. italiciLS, X . c. inflatns, X . c, desioi ; X . paronai — ► X . seccoi — <■ X. amplus, X . s. suhqnadrangtdaris, X . s. haconicus.) (A X. höckhi és A^. laczkói még ez előtt a szétseprűződés előtt kipusztul.) A nóri utódok számára di Stefano (1912) a Gemmalarodns szubgenuszt állí- totta fel. Ezt Allasiiíaz (1965) megerősítette. A N . paronai praenoricus eseté- ben — éppen a többi karni fajjal mutatott átmenetei miatt — a Gemmelarodus ízubgenusz csíráját ismerhettük meg. Egyéb lelőhelyek: Sümeg Szőlő-hegy és Sümeg Nyirád közti út; Bakonybél Gerence- völgy; Gánt Bányatelepi kútakna és útbe vágás; Gyer- mely Vörös-hegy; Bpest Kisgellért-hegy; Csákberény Horog-völgy. Minde- aütt a fekőkarni fődolomitból. Megjegyzés: Az alfaj az irodalomban nagyon sokszor szerepel Megalo- ius seccoi Paeona ,,juvenilis” példány vagy Megalodus lóczyi Hoernes né- ven. A Megalodus lóczyi-vó\ kiderült, hogy fiatalabb szinonimája a X . seccoi Parona fajnak, tehát ez a név invaliddá vált. A X. paronai praenoricus n. ssp. íétségtelenül genetikai elődje a X. seccoi-wak, azzal azonban fajilag semmi- yen körülmények között nem azonosítható. A X . seccoi ugyanis már olyan iésőbbi fejlődési stádiumot képvisel, ahol a teknők egyenlőtlensége sokkal okozottabb és a balteknő felfúvódása olyan mértékű, hogy a balteknő are- íja néhány mm-es keskeny, de nagyon mély, erősen ívelt árokká redukálódik. 14 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet A N . (0.) paronai praenoricus és a N. (G.) seccoi közé iktatódóan még egy külön fejlődési állapotot jelent a N. (G.) paronai faj. Méretek (min-beii) holotipusra vonatkozóan: Balteknő: Jobbteknő Magasság: (M) 43 39 Szélesség: (Sz) 32 38 Vastagság: (V) 17 9 Lunulamagasság (Lm): 15 13 Liinulaszélesség ( Lsz ) : 8 8 Areaszélesség (Asz): 9 7 Bi'ibmagasság a lunula alsó peremétől (Bsz) Bitbmagasság a komisszurasík legmagasabb 18 15 pontjától: 7 3 A többszáz példányból 55 db volt minden tekintetben mérhető. Ezek méret- eloszlását az 1., az egyes méretek arányait a 2. ábrán mutatjuk be. Az 1. ábra szerint a magasság legnagyobl) gyakorisága 25 — 45 mm között, a szélességé 20 — 35, a vastagságé 15 — 25 mm között van. A 2/a és 2/b. ábra a karcsúságot, a 2/c, 2/d ábrák a lunula arányait, a 2/e az area viszonylagos szélességét, a 2/f ábra pedig a biibmagasságnak a teljes ma- gassághoz viszonyított arányát mutatja. Érdekes megjegyezni, hogy a szórási kör átmérője (D) mindegyik viszonylatban közel azonos, 31 36% között változik. Az egyéni fejlődéssel járó arányváltozások is megmutatkoznak a diagramokon. A szórási körön belül általában kijelölhető egy ellipszis, amely- nek a nagy tengelye egy a-val jelölt szöget zár be az abszcisszával. E szög tg-értéke jól jellemzi a termetnövekedés (magasság-növekedés) során bekövet- kező méret-arányváltozás intenzitását. E szerint a vastagság, a lunulamagas- ság és búbmagasság viszonylag nő, a szélesség viszonylag csökken az egyéni fejlődés folyamán. Megjegyezzük, hogy ezek a fejlődési tendenciák valamennyi Megalodontida j cso])ortra, ill. fajra jellemzők. I. ábra. .1 .Xenuieoalodoii fOeiiímclarodus) paronai praetunicus n. ssp. nií'Tet Kj'akorisiÍKÍ eloszlása. LcBiiagyol KyakorisiÍK M: 25 — 45 mm, Sz: 20—35 mm, V: 15 — 25 mm között. Abb. 7. nitufiKkcitsvcrteilunK (ler Dimensionen von Meome^ialmUm (Oemmelarodus) paronai praeiioríCHí n. ssp. (irösi' ( llilufiKkcit M: 25 — 45 mm, Sz: 20 — 35mm, V; 15 — 25 mm. ‘ • Gant o Aronyosvölgy + Egyéb , 2. ábra, A Xeotnegalodon (Gemmelarodvs ) paronai praenoricus n. ssp. különböző méreteinek arányait ábrázoló iiagramok. D: a szórási kör átmérője, tga: az ábrázolt pontok köré írható ellipszis nagy tengelyének meredeksége az abszcisszához viszonyítva. ább. 2. Diagrammé dér verschiedenen Dimensionsverháltnisse von Neomegalodon (Oemmelarodus) paronai praenoricus n. ssp. D: Durchmesser des Streuungskreises, tgot; Steilheit dér Grossachse dér innerhalb dér dargestellten Punkte einsohreibbaren EUipse im Vergleich mit dér Abszisse. 16 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet 3. Genusz: Conchodon Stüppaxi 1862. Conchodon giganteus n. sp. (VI. tábla, la — c ábra) Derivatio no minis: hatalmas termetéről Holotypus; Jobb teknő kőbele, zárszerkezet részbeni megmaradásával. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Alk. Földtani Tanszék gyűjteményében, Vitális Sándor 1963-as gyűjtése Locus typicus; Uudar-Nagyesztergár közötti mészkő-rög Stratum typicum: Dachsteini mészkő raeti tagozata Diagnózis: Szemben szívalakú, oldalról kerek körvonalú, egyenlőteknős kagyló. Búbjai nagyon fejlettek, erősen előrecsavartak. A tarajszerűen közéjük magasodó mellső perem fölött érintik egymást, majd a taraj -oldalakkal pár- huzamosan újra szétválnak. A búb a teknőmagasságnak több, mint a felét foglalja el. A lunula alacsony, de széles, nincs éles pereme, előlnézet ben a búbok rejtik. A Conchodon genuszra jellemző hátsó kettős él módosult: az izomtartólécet széles megvastagodás képviseli, ami a kőbélen a teknőoldalakba simuló, lapos, enyhén homorú, a hátsó perem felé meredek szárnyszerű, tehát aszimmetri- kus mélyedésként észlelhető. A jobb teknőnek megfelelő hatalmas zárófog csaknem vízszintes, lefelé kon- káv babalakú. Homorú vágatába és a fog külső, alsó ágát kísérő mélyedésbe illik a balteknő ugyancsak babalakú, de felfelé homorú főfoga. Leírás: A holotípus balteknő teljes kőbele és a jobbteknő töredéke. A búb belső ívéből egy darab hiányzik, ezért a lunula a valóságnál nagyobb- nak, főleg magasabbnak tűnik. Egy másik, azonos lelőhelyről származó kétteknős példányon a búbok letörtek, de jól észlelhető az egyenlőteknősség, a taraj szerű mellső perem, a szemfog alakú mellső izombenyomat, a legömbölyített lunulaperem és az aszim- metrikus, lapos izomtartóléc, ill. vastagodás lenyomata. Összehasonlítás: A Conchodon infraliasicus Stoppani fajhoz közel áll, attól azonban nagyobb termetén kívül megkülönbözteti, hogy a búbok mélyen a mellső perem tarajának felső része alá nyúlnak és a hátsó oldalon a peremet kísérő izomtartóléc helyett lapos, széles mélyedés húzódik. 4. Genus z: Rhaetomegalodon Végh — Neubrandt, 1969 Rhaetomegalodon acutareatus n. sp. (VII. tábla, 1 a — c ábra) Derivatio no minis: éles peremű, fejlett arca- járói. Holotypus: Balteknő kőbele, alsó, mellső jierem sérült. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Alk. Földtani Tanszékének gyűjteményében Locus typicus: Bakonycsernye: Hétházjniszta (Bakony-hegysóg) Stratum typicu m: Raeti , .felső” dachsteini mészkő Diagnózis: Feltehetően egyenlőteknős, egyenlőtlen oldalú kagyló. Búbja közepesen magas, enyhén befelé hajló. Búbok nem érintik, csak közelítik egy- mást. Lunula magas, széles, lapos. Nem határolódik élesen, de a búbok alól egy elég mély vályú kíséri a peremét. Hátsó perem bitruncát. Nem mél.Vi de ha- V é g h n é, Neuhrandt: Uj Megnlodontacea fajok a felsőtriászból 17 tározóit a teknő oldalán futó léclenyoinat, amely felfelé keskenyedve a búbok hátsó ívébe olvad, lefelé liirtelen szélesedik. Az area széles, mély, pereme éles, fent a búbok belső oldalán fut a búb- csúcsokig. Leírás: A liolotípus az egyetlen eddig előkerült példány. Sajnos egy bal- teknő töredékes kőbele. A hátsó perem és az area kifejlődése azonban annyira jellegzetes és eltér minden ismert fajtól, hogy leírása mégis indokolt. Zár- szerkezete nem ismert, egyéb bélyegei azonban határozottan a Rhnetomerjalodon alakkörbe utalják. A búbok felső részén 14 ajiró gyöngylenyomat látható. Összehasonlítás: Legközelebb áll a Rh. cultridens (Bittner) fajhoz, búbjai azonban alacsonyabbak, kevésbé vaskosak. Areája élesebb peremű, mélyebb, a viszonylag karcsú alak csaknem teljes vastagságát átfogja. Ezért hátulnézetben bitruncát jellege nem is látszik, csak a teknő alsó harmadában. Méretei: (félteknőre vonatkoztatva) Maga.sság (kiegészítve): ~ 95 mm Vastagság: 40 mm Szélesség: 68 mm Lunuiainagasság: 26 mm Lunulaazélesség : 19 mm Areaszélesség: 28 mm Búbmagasság a lunula alsó peremétől: :16 mm Búbinagasság a komisszurasík legmageisabb pontjától: 20 mm Família: Dicerocardiidae Kut.vssy 1. G e n u s z: Dicerocardium Stoppani 1862. Dicerocardium furcatolaieratum n. sp. (Vili IX. tábla, 1 a — c ábra) D e r i V a t i o n o ni i n i s: A teknő oldalakon levő árokról H o 1 o t y p u s: kétteknős kőbél, sérült mellső oldallal. ELTE Alk. Földtani Tanszék gj'űjteményében Locus typicus: Nyirád, Deáki pusztától K-re (Bakony-hegység) S t r a t u m t y p i c u m: Nóri fődolomit Diagnózis: Egyenlőteknős, egyenlőtlen oldalú kagyló. Mellső oldal lapos, karéj OS kifej lődésű. Az alak ívelt oldalú háromszög jellegű. Búbok rövidek, szét- áUók, enyhén kicsavarodók. Búbköz közel derékszögű. Alsó perem vízszintes, enyhén ívelt. Hátsó perem a búbtól az oldalakon található befűződésig függőle- ges, homorú, onnan erősen ívelt. A teknőoldalakon a mellső éles peremmel pár- huzamos mély árok húzódik. Area széles, éles peremű és nagyon mély. Széles, mély ligamentum árok a búbcsúcsokig húzódik fel. Leírás: A mellső oldal erősen sérült, de azért jól rekonstruálható. A záros- lemez nem maradt meg, de a zárófogak a habitusból ítélve valószínűleg a búbok mögött helyezkednek el a hátsó peremmel párhuzamosan. Összehasonlítás: Legközelebb áll a faj a Dicerocardium curionii STOPPAXi-hoz. Különösen a mellső oldal gallérszerű, karéjos kifejlődésében hasonht hozzá. Az oldalperemmel párhuzamos mély árok a curionii fajnál nincs meg, illetve csak keskeny lécként övezi a mellső teknőoldalt. Megkü- lönbözteti még ezenkívül az alsó és hátsó perem íveltsége, a teknőoldalak domborúsága, a búbok viszonylagos rövidsége is a curionii fajtól. 2 Földtani Közlöny 18 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet Méretek: Magasság: Szélesség: kb. V'astagság a mellső karajos részen a búbtő magasságában (felső 1/4-ben) Vastagság a teknő oldalakon mérve a magasság 1/2-ében Area legnagyobb szélessége kb. Búbmagasság a komisszurasíktól Dicerocardium haconicum n. sp. (II. tábla, 2 ábra; X. tábla, la — b ábra) D e r i V a t i o n o m i n i s: A Bakony-hegységről, tágabb értelemben vett lelőhelyéről Holotypus: ELTE Alk. Földtani Tanszéke gyűjteményében L o c u s t y p i c n s: Nagytárkány (Nyires puszta) Bakony-hegység S t r a t u m t y p i c n m: Nóri fődolomit Diagnózis; Egyenlöteknős, egyenlőtlen oldalú kagyló. Mellső oldala szé- les, lapos, keskeny perem határolja, búbjai egyenesek, szerteállók, szarvsze- rűen megnyúltak, hátrafelé szárnyszerűen szétterülnek és elkeskenyednek. Oldalnézetben háromszög-alakú, a mellső és hátsó perem közt homorú felü- lettel. Az egyenes alsó perem meredeken felfelé irányul és tomjtaszögben hajlik át a hátsó, nagyon enyhén behajló búbperembe. Leírás: Kétteknős köbéi, amelynek búbvégződései oldottak. Zárosleme- zének csak kis részlete maradt meg, ez függőlegesen álló fogakat sejtet. Megta- lálható rajta a mellső oldalt szegélyező mélyedés és kívüle a keskeny karéj, amely sok más Dicerocardium fajon is megvan. Összehasonlítás: Leginkább a Dic. pteriiforme-heT. lursonlít a búbok szárnyszerű kifejlődése miatt. A kagylótest maga azonban víuskosabb, hát- rafelé jobban megnyúlt, búbjai jobban szétállnak, a mellső oldal domború, míg a pteriiforme fajnál homorú. Méretek: Magasság: Szélesség: Vastagság: Búbmagasság a komisszurasíktól mérve: Búbcsúesok távolsága a mellső oldal síkjában kb Búbtávolság a hátsó peremek síkjában 140 mm 95 mm 140 mm ()5 mm 100 mm 55 mm 120 mm 100 mm 113 mm 77 mm 55 mm 25 mm 2. G e n u s z; Phynocardia Wöhrmann 1898 Physocardia julii n. sp. (V. tábla, 2a — c, VII. tábla 2a — c ábra) T y p u s: Meyahjdux luingaricvs \uíh 1933. nec. Ivutassy; nőmén nudum. n e r i v a t i o n o m i n i s: ViOH Gyula kiváló triász kutató és a példányok gyűjtője tiszteletére H o 1 o t y ]> u s: Kétteknős diszított kőbél. Magyar Állami Földtani Intézet gyűjtemé- nyében L o 0 u 8 t y ]) i c u s: Csákbísrény, Öregszőlők (Vértes- hegység) S t r a t u tn t y p i c u m: Alsókarni márgasorozat Véghné, N e uh r a ti . Hétházpuszta (Bakony-liegység). Raet dachsteini mészkőből Rhaetomegalodon acutareatus n. sp. Hétházpuszta (Bakony-Gebirge). Aus rha- tischern Dachsteinkalk 1 .Physocardia Julii n. sp. Gánt: Horog-völgy alsó szakasza. Kami fődolomitból. 1 .Physocardia Julii n. sp. Gánt: untere Region von Horogvölgy. Aus karnischein Hauptdolomit Neornegalodon (Gemmelarodus) paronai praenoricus n. ssp. Voszjirém: Aranyos- völgy. Felsőkarni fődolomitból Neornegalodon (Gemmelarodus) paronai praenoricus. Veszprém: .Áranyosvölgy. Aus oberkarnischem Hauptdolomit VriI-IX. tábla — Tafel VII 1- IX. Dicerocardium furcatolateratum n. sji. Nyirád (Bakony-hegység). Nóri fődolo- initból Dicerocardium furcatolateratum n. sp. Nyirád (Bakony-Gebirge). Aus norischein Hauptdolomit Véghné, S e uh ru mit: Üj Me-N . seccoi-*- N. aniplas, N. s. subquadran- gularis, N. s. baronicus. (N. böckhi »ind N. laczkói sterber dicsem noch vo übermássi- Differcnzierung aus.) Für die noilschen Nachfolger hat m Stefano (1912) die Gemmelarodus I^ntergattung aufgestellt. Dicse wurde von Allasinaz (lOOö) bekrüftigt. lm Falle von N. paronai praetioricxÁS konnten wir — gerade wegen ihrer Übergánge in die anderen karnischen Arten — d('n Wurzel der Gemmelarodus Unteigattung kennenlernen. A n d e r e F undort e: Sümeg (Szdlü-hegy und Weg zwischen Sümeg und Nyirád), Gerence-völgy bei Bakony- bél, Brunnenschacht in Gánt- Bányatelep, Horog-völgy bei Csákberény. t^berall aus unterkarnischem Han[)tdoloniit. 1' é g h n é. A' e uh r a n d t: Uj M egulodotitacea fújok u fflxőlriúnzhúl 25 A. n ni e r k 11 n g: Die l'iiterart figuriiM-t s»‘hr oft in (U*r Liteiatnr als „juvi'iiiles” Kxenijilar v On Megalodus seccoi oder nnter deiii Nainen von Mcgalodna lóczyi Hükrnks. Hczüglich Megalodus lóczyi hat sieli heraiiagastidlt, dass as síeli iini ein jüngeres Synoiiyni dér Art V. seccoi 1’arona handelt. Dieaer \anie ist alsó invalid geworílen. A’, paronai praenoricus 1. ssp. ist ohne Zweifel ein génét iseher Vorfalír von A’, seccoi, mit dii'ser Art lásst sie ücli trotzdeni ape/.ifiseh keineswegs identifizieren. N. seccoi vertritt nanilicli ein spáteres Gntwiekliingsstadiinn, \vo die Ihigleiclilieit dér Klapjien viel fortgeselirittener und die Vufgeblasenlieit dér I^inksklappe so gross ist, dass die Area dér Linksklappe sicli auf ■iné ein paar nini hreite, aber selír tiefe, stark gebogene Furebe rednziert. Diezwisehen X. (G.) puronai pruenoricus niid X. (O.) seccoi eingesebultete Art X. (0.) ■tarouni stellt noeb ein gesondertes Fut wieklungsstadinni dar. Uineinsionen (in inni) bezogen auf den Holotypiis: Linkskiappe Reehtsklappe Hőbe: (.\1) 43 39 Breite (Sz): 32 38 Uirke: (V) 17 9 Lunulenhöhe (Lm): 15 13 Lunnlenbreite (Lsz): 8 8 .^rea-Breite (Asz): 9 7 Wirbelhölte vöm iinleren Rand dér Lunula (Biii): 18 15 Wirbelliöhe voin Höliepunkt dér Koinissurenriáelie: 7 3 Von ilen niebreren Inindert Exeinplaren waren 55 8tüek in jeder Hinsieht rnessbar. )ie Grössenverteilung von diesen sind in Abb. 1. und die \'erháltiiisse dér einzelnen Jrössen sind in Abb. 2 ungegeben. Naeb Abb. I befindet sieh die grösste Háufigkeit ler Hőbe zwiseben 25 — 45 mm, die dér Breite zwiseben 20 und 35, die dér Dieke zwischen 5 und 25 mm. Abb. 2/a und 2/b zeigen die Seblankbeit, .Abb. 2/e und 2, (1 die Verháltnisse dér Lunula, ^/e die relative Breite dér Area, 2/f das Verbaltriis dér Wirbelböbe zűr Gesamtböhe. ■is ist merkwürdig zu erwahnnen, dass dér Durebmesser (D) des Streuungskreises in eder Hinsieht beinabe gleieh ist und zw iseben 31 und 36®ó variiert. Die dureh die onto- renetisehe ínitwieklung bedingten Verbaltnisveranderungen la.ssen sieb auf den Diag- ammen erkennen. Innerbalb des Streuungskreises kann ini allgemeinen eine Ellipse ingesehrieben werden, dérén Grossaebse einen Winkel a mit dér Abszisse einsehliesst. 3er tg-Wert dieses Winkels charakterisiert gut die Intensitat dér im Laufe dér Wachstum- zunahme (Höbenzunabnie) statlfindenden Veránderung dér Dimensionsverháltnisse. ' )ementspreebend steigen die Lunulenböbe und die Wirbelböbe im Laufe dér Ontoge- ;iese verbáltnismassig an, wahrend die Breite verhaltnismássig abnimmt. : Es sei bemerkt, dass diese Ént wieklungstendenzen für allé Megalodontiden-Gruppen bzw. — Arten ebarakteristiseh sind. I I i 3. G a t t u n g; Conchodon Stoppani 1962 Conchodon gignnteus n. sp. (Tafel IV’^., Fig. 1 a — c) lerivatio no minis: naoh dér niáchtíBen Ge.stalt. ■lolotypus: Steinkem dér Eeohtsklappe mit partieller Erlialtung des Schlossapparates. Sammlung des Lehr- stuhls f. Amgewandte Geologie dér Eötvös Universitát, Gesammelt von Sándor Vitális 1938. I- o c u s t >■ p i c 11 s: Kalksteinscholle zwischen Dudar und Nagj-esztergár. .tratum typicnm: rhatischer Teil des Darhsteinkalkes. ) i a g n o s e: Muschel gleichklappig, in Gegenansicht herzenförmig, seitlich rund. Wirbel stark ent- vickelt, betráchtlicb vorwárts gedreht. Sie berühren sich über dem kielartig dazwischen ufragenden A'orderrand imd trennen sich dann wieder, parallel mit den Kielseiten^ )er Wirbel nimmt niehr als die Halfte dér Klappenhöhe ein. Die Lunula ist niedrig, bér breit und hat keinen scharfen Rand und in Vorderansicht wird sie dureh die Wirbel erdeckt. Die für die Gattung Conchodon eharakteristische hintere Doppelkante hat sich geán- ert: die muskelhaltende Leiste ist dureh eine breite Verdickung vertreten, die auf dem teinkern sich als eine flache, leicht gewölbte, gégén den Hintenrand steile, flügelar- ige, alsó asymmetrisehe Depression áussert, die sich sanft in die Klappenseiten ein- chmiegt. 26 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet Der dér Rechtsklappe entspreehende, ungeheure Schlosszahn ist fást vollkommen horizontal, nach untén konkav-bohnenförmig. In seine konkave Aushöhlung und in die den áusseren, unteren Zvveig des Zahnes begleitende Depression passt sich der eben- falls bohnenförmige, doch aufwárts konkave Hauptzahn der Linksklappe ein. Beschreibung: Der Holotypus ist der vollstándige Steinkern der Linksklappe und ein Bruchstück der Rechstklappe. Vöm inneren Bogén des Wirbels fehlt ein Stückchen, deswegen scheint die Lunula grösser und hauptsáchlich höher, als sie es in der Wirklichkeit ist. An einem anderen, vöm gleichen Fundort stammenden doppelklappigen Exemplar sind die Wirbel abgebrochen, doch sind die Gleichklappigkeit, der kielförmige Vorder- rand, der augenzahnförrnige Vordermuskeleindruck, der abgerundete Lunulenrand und der Abdruck der asymmetrischen, flachen muskelhaltenden Leiste bzw. Anschwelluní.' deutlich zu seben. V ergleich: Steht der Art Conchodon infraliasicus Stoppani nahe, vmn welcher sie jedoch mit ihrer grösseren Gestalt und mit der tief unter den Oberteil des Kiels des Vorderrandes ein- greifenden Wirbel abweicht. An der Hinterseite den Rand entlang láuft — statt einer muskelhaltenden Leiste — eine breite Vertiefung. Derivatio nominis: nach der scharfrandigen, gut entwikkelten Area. Holotypus: Steinkern der Linksklappe mit besctiádigtem unteren, vorderen Rand. Samnilung des Lehrstuhis f. Angewandte Geologie der Eötvös Universitát. Locus typicus: Hétházpuszta bei Bakonycsemye ( Bakony -Gebirge) Stratum typicum: „Oberer” Dachsteinkalk des Rhats. Diagnose: Es scheint sich um eine gleichklappige Muschel mit ungleichen Seiten zu handeln. Wirbel mittelmássig hoch, leicht inwárts gebogen. Die Wirbel berühren sich nicht, són- dern náhern sich nur. Lunula hoch, breit, flach. Sie grenzt sich nicht scharf ab, docl unter den Wirbeln begleitet eine ziemlich tiefe Furche den Rand. Hinterer Rand bitrun cat. Nicht tief, doch deutlich ist der an der Seite der Schale laufende Leistenabdruck der sich aufwárts einengend in den hinteren Bogén der Wirbel einschmiegt tmd sic! nach untén plötzlich erweitert. Area breit, tief, scharfrandig; oben an der Innenseite der Wirbel láuft sie bis zu der W ir belspitzen . Beschreibung: Der Holotypus ist das einzige bisher gefundene Exemplar. Leider handelt es sich un den unvollstándigen Steinkern einer Linksklappe. Die Ausbildung des hinteren Randet und der Area ist jedoch so charakteristisch und sie unterscheidet sich so auffallend voi allén bekannten Arten, dass ihre Beschreibung dennoch wohl begründet und berechtig ist. Der Schlossapparat ist unbekannt, doch weisen die anderen Merkmale bestimm darauf hin, dass die Neuart in den Forrnenkreis von Rhaetomegalodon gehört. lm Ober teil der Wirbel lassen sich 14 kleine Perlenabdrücke beobachten. V e r g 1 e i c h: Steht Rh. cuUridens (Bittner) am náchsten, doch sind ihre Wirbel niedriger und v'cn ger stámmig. Der Rand der Area ist schárfer, tiefer, und umfasst fást die ganze Mácl tigkeit der verháltnismássig schlanken Gestalt. Deswegen ist in Hinteransicht ihr bit runcater Charaktor auch unsichtbar, dieser ist nur im unteren Drittel der Schale z beobachten. 4. G a 1 1 u n g: Rhaetomegalodon Végh-Neubrandt, 1909 Rhaetomegalodon aciUareatus n. sp. (Taf. VII., Fig. 1 a-c) Dimensionen (bczogen auf Einzelklappe): Hőbe (ergünzt): Hőbe (erganzt): Dicke: Breite: 95 mm 95 ram 40 ram 68 rom V é g h n é. A' e u b r n n d l : l\j Me.gtilodoiU'trea jajok a jel/tői riászból 27 Ltimilenhölie 20 mm Lunulenbrelte lö mm Area-Breite. 28 mm WirbelhOtie vöm iinteren Kund dér I.iimilu 36 mm WirbelhObe vöm Höliepiinkt dér Komissurenriache 20 mm P' a in i 1 i a; Dicerocardiidae Kutassy 1. (} a t t u n g: Dícerocardium Stoppani 18(>2 Direrocnrdium furcntolatcratum n. sp. (Tafel \'III IX,. Fig. 1 a — e) Uerivatio no minis: Nach dér Fiirrlie an dér Sciialenseite. ({ o 1 o t y p u s: Doppeisteinkern mit besobOdiRter Vorderseite. SammiunR des Lelirstuhis f. .Xngewandte Geologie dér ^tvös Universitilt. ,ocus typious: Nyirii 12 1 Egerien o; ■§> s .2 a P bo W Ottiiangien Kárpátién z c CS ff Nuctda comta praemissa SEMPEIi, 1861 X X B Nucuia sp. indet. + yuculana ex aff. deshai/esiana XYST, 1833 -1- X B }'Mia raulini CX>SSMANN et PEYBOT, 1912 + -1- + + M Yotdia perovalis KOENEN, 1865 -I- B ilaUetia degrangei OOSSMAk.n et Peyrüt, 1912 + + + + -1- il yeilo ex gr. miolaurinus Sacco, 1898 -1- X X X X X M rúidaria sp. indet. Limopsis retifera SBSíPER, 1861 + + B Batít^area sp. indet. + Crenelia deshayesatia Mayer in GÜMB£L» 1861 + + i^arramt/Aftum duodécimlaineUaiutn 6ronnt Mayek, 1861 + -t- X X X X il Frapeamuzsium felsin^um FORESTI, 1895 + -f- + + + M Fropearmtzsium semiradiaíum Mayer, 1861 + + PaUioiutn mayeri HOFMANN, 1873 + -1- Thiiasira cara Korobkov, 1937 s. str. + + X X X X Litciruma sp. indet. -f- Saxolucina sp. indet. juv. -1- Moerella cf. budfusis HOFMANX, 1873 + o Latfmula sp. (? = Thracia sp.l + Cuspidaria dava BBYRICH, 1848 -i- + + B Solariella ex aff. suturaliz PHILIPPI, 1343 + + B Poliniets sp. indet. + -1- Castidaria sp. indet. + VoltitilUhts sp. indet. juv. -1- Tortoliva ex gr* canaiifera Lamarce, 1802 -t- X X X X X X M Clama sp. Turris cí. dtu-hasleli Nyst, 1836 juv. -1- o o B Turrís cruxmoiUana n. sp. + Turris coTonala MOXSTER in (íOLDFÜSS, 1844 + + + + ,+ + + A.camptochttus ex aff. clatralus BÍLDI, 1966 X X Bulla utricula BROCCm, 1814 + + + + + -1- + Boxania sp. indet. + + Odoniostomia cf. ereclum KOENTíN, 1891 + X B Cylichna sp. indet. + VagineUa lenuisiriata Semper, 1861 + B Vaginella ex aff. calandreUii JíICHELOTTI, 1847 X X X X X J1 Clio pvJffierrima MayeR, 1868 M Spiratella sp. indet. + CadtUus gracilina Saccx), 1897 + + + 11 Cadulus gracilina minor n. subsp. + X M Denlalium haeringense rarinodosum n. subsp. + X X -f Bathysiphon sp. Thaumastocheles sp. + + + Decapoda ScJtizaster cf. larioli PIvat, 1874 + o Trochypatagus hantkeni PÁVAY, 1874 + -1- Magyarázat: azonos taxon, x közeli rokon taxon, 0 bizonytalan azonosság; B-boreális, M-mediterrán A törökbálinti formáció alsó, homokosabb szakasza az üledék durvább szem- csézetének megfelelően időnkint kiugróan magas epifauna és szuszpenzió- filtráló értékeket mutat (pl. Pteria vagy a Ghjcymeris lumasellába halmozó- dása). Ez a tenger áramlásának élénkülését, az üledékkéjíződés időnkinti szü- netét, lassúlását, ,, kemény-felszínek” kialakulását jelzi a kiscelli agyag lera- kódását követő időszakban. Ez az esemény talán egyidőben következett be az egri és novaji szelvényben taj^asztalt hasonló változásokkal, és az egerien elejének tektonikai nyugtalanságával magyarázható. A törökbálinti formáció magasahb, aleuritosabb-agyagosabb rétegeiben ismét az üledékfalók és az infauna uralmát találjuk. 44 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet II. táblázat - Tabelle II. 319.2-359,6 m .2 1 s Egericn Bggenhurgien Ottnangien Kárpátién I 1 Badenien | Nucula nudeus Linné, 1758 + + + + Földia raulini COSSMann et Peyrot, 1912 + + U MaJktia éegrangei COSSMANN et Peyhot, 1912 + + + + + U Tindaria sp. indet. Cttspidaria sp. indet. Solariella ex aff. suturalis PgTLIPPi, 1843 + X B Roxania ex gr. burdigalensis — adjecta + + Dentalium fissura L.tMAKCK, 1818 + B Dentalium haeringeme Tarinodosum n. subsp. + + + Caduhis gracilina Sacco, 1897 + + U Turris laliclavia Bethich, 1848 + B Bathysiphon sp. Bryozoa III. táblázat — TabeUe III. 224,2-319,2 m 1 Kisoellien | g s Eggenborgien ottnangien Kárpátién Badenien B'ucula sp. indet. Yoldia glaherrima variáns WOLPF, 1897 + + B Glycymeris latiradiata SaiídbbrGER, 1861 s. 1. ~r Pteria phalaenacea Lamabck, 1819 + + + + Campt&nectes incomparahilis RISSO, 1826 + + + + U Ostrea sp. indet. juT. Isocardia snblransversa Orbignt, 1852 + + Cyprina islandica rotundata AQASSIZ, 1845 + B Astarte gracilis degrangei COSSMANN et PEYROT, 1912 + M Litcinoma c£. borealis LINNÉ, 1768 0 o O O O 0 Cardium ex aff. neglectum HÖLZL, 1962 X LaevicaTdium cypríum BROCCHI, 1914 + + + + + + Laevicardium tenuisulcatuin NyST, 1836 + + B Pitar beyrichi SEMPER, 1861 + + B Pitar splendida MKIUAN, 1858 + B Pitar polyfTOpa Anderson, 1958 + + + Parvicardium cf. praepapillosum BÁLDI, 1966 o Panopaea meynardi DESHAYES, 1828 + + + + + Pholadomya puschi GOLDPUSS, 1837 + + + + + CorlnUa gibba Olivi, 1792 + + + + + + Thracia pubescens bellardi PICTET, 1855 + X X X X M Angulus nysti DESHAYES, 1860 + + B TurriteUa t^enus ORBIGNY, 1862 + + M Diastoma cf. graíeloupi turritoapenninica Sacco, 1896 o M Xenophora cf. deshayesi MlCHELOTTI, 1847 o o o o o Polinices catena Da Costa, 1778 s. I. + + + + + + Drepanocheilus speciosus SCHIX)TUE1M, 1820 s. str. + B 1 Streptochetuz sp. indet. Turris selysi Db EONINCK, 1837 + B Dentalium cf. kickxi NYST, 184.1 o B .‘tchizaster sp. indet. Bryozoa Bálái: .4 kiscellien, egerien és eggp.nburgien paratipusaként javasolt 45 n ^ 0 O EEE E E EEE •Wwie eEE:::E|ii.|id 11 * • 1 ,1 ,r >11 j'l"'!' i:i:i;i:i;l!illll:l|il'! (ilil EEE EE E w JI'O — o w Q. sa 33 N 4> ^ O-W ^ S o 3 a ^ ^ te >> te “II s Zí'^ c ü « 3 >. -2 ftl 3 Í3 « tfl 50 O '3 .3 .2f 0> ^ "ű A ® ^ .5 c ^ ^ 2 2 S ■3 gís I r 0-0^ láp ss r o. af.S° 0^33 •a*- “ ® i:§I & II N r, 3 * 2i 22*^ t£ S 'O N ^ •3 « — 3 ^ C eí2 cö N C; cg 93 in C 3*0 5 I" o -<>ia .»o ö N 3 ** •OS,, 3 !1 >466. 2. VeraiKlerunRen dér chronologischen, palilofieoKraphisohen und paliloökologisdien Beachaffenlieiteii dér .Molluskenfauna. E r k 1 a r u n g e n: A, H und C = Biostrati- graphische Beschafl'enlieiten. J) - Zusarainensetzung nach paiaogeographiscliein Ursprung. E = Schichtenkolonne dér Bohrung. E = N’eranderung des Epifauna/Infauna- Verhaitnisses. G = Veranderung des Suspensionsnitrierenden/Sonstigen-Verliaitnisses. H = Veründerung dér aufgrund dér Makrolauna geniessenen Meerestiefe: von o bis lom auf arithmetischer, von lo bis 300 m auf logarithiniacher Skala. J)ie Strichcl- bzw. l'unktierlinien bezeichnen in allén Kolonnen hypothetisrhe Angaben 46 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet /K. táblázat — TabelU IV . 108,2 -224,2 m 1 I Kiscellien Egerien Eggenburgien ‘5b i O s íe & 'Cí M Badenicn yucula nucleiLS Linné, 1758 -t- -H + -1- Nucula cf. laevigata Sowerbt, 1818 O o O o O o yucula cf. schmidti Gltbert, 1955 o B Anadara sp. indet. Olyajmeris latiradiata Sandberger, 1864 juv. + GlycymeTis sp. indet. juv. Yoldia ex aff. raulini COSSM. et PEYR., 1912 X X M Fteria sp. indet. Camptonectes incomparabilis Risso, 1826 + + + U Crassatella caTcarenais Michelotti, 1847 M Crassatella speciosa MICHELOTTI, 1861 -1- H Cyclocardia scalaris SOWERBY, 1825 -t- + + + + M CyclocaTdia ex gr. orbicularis SowERBY, 1826 X Megacardita arduini Brongniart, 1823 + M Acanthocardia cf. bojorum Mayer, 1887 jur. o Pitar polylTopa ANDERSON, 1958 -1- + + PHar beyrichi Semper, 1861 juv. + + B Venus mvlHlamella Lamarck, 1818 + + + -1- + Angulus nysti DESHAYES, 1860 -1- -1- B Macoma cf. elliptica BROCCHI, 1814 X X X X X X Pholadomya •puschi GrOLDFUSS, 1837 -1- -1- -1- -1- + B Corbula gibba Olivi, 1792 -1- 4- + -t- Corbula basíeroti HÖRNES, 1870 -t- + + + + ' Thracia cf. ventricosa PHILIPPI, 1843 o O O o o o Clavagella cf. obliía Michelotti, 1861 o M 7'uTTitella venus Orbiony, 1852 + + M Turritella beyrichi Hopmann, 1870 s. str. -1- M Tympanotonus margantaceus BROCCHI, 1814 + + + Mastoma grateloupi turriioapenninica Sacco, 1895 + . M Vrepanocheilus cf. speciosus SCHLOTHEIM, 1820 o o Typhis cuniculosus NtST, 1843 + B Bullia hungarica Gábor, 1936 juv. -1- lyyria graniformis gárdonyi NOSZKY, 1936 + M Vohuilithes permulticostala Telegdi -Roth, 1914 + Dentalium apenninicum Sacco, 1897 + M Schizaster sp. indet. Bryozoa halpikkely magányos korall Gyökeres változásokat jeleznek az eggenhurgien budafoki homok uralkodóa epifauna és szuszpenzió-evö közösségei. Ezek, a durva üledékkel együtt, tenger hidrodinamikai viszonyainak lényeges megváltozását: gyakran jelei tékeny erejű vízmozgások hatását tükrözik. A törökbálinti formáció lerakódé körülményeihez képest éles változás és az azt követő durvatörmelékes üledé képződés a ,, szávai fázis” idején bekövetkező nagy ősföldrajzi ,, átrendeződé sel”, megnövekedett relief-energiával hozható összefüggésbe. 2. A tenger mélységviszonyainak változását a 2. ábrán sávval ábrázolju mely a valószínűsített minimális és maximális batimetrikus értékek kozö intervallumot fedi. a) A kiscelli agyag jellemző közössége, a Nncvla - Yoldia — Malletia L imops is — Thyasira Propeanmssium — Parvamussmm Cuspidaria — Cadn - lus - Solariella Turris — Prospatangidae asszociáció, a jelenkori tengerfenék i kb. 150 m mélységtől lefelé jellemzé) (liÁi>i)i 1073). A Tindaria és Neilo mé - tengeri kagylók, és a fúrást)an 350 380 m között tömegesen jelentkező né' li ál d i .1 k-iscellien, egerien és eggenburgien pamtipiisnként javasolt . . . 47 V. táblázat — Tabelle \\ 108,20 in a 1 '2 cD 'C 1 a o '& a cd a O 1 Kárpátién j Badenien ucula muUus LlNNÉ« 1758 + + + + + 'Utdara dilurii LamaR('K, 1805 + + + + + nadara fic/U«li DIMIIAYES, 18.S2 + + + + M Ivcjfmeris sp. indet. l^Utu sp. imiet. hlamvs gigají Sí'ULOTHEiM, 1813 + M hJamys operctdaris miotrattscersa SCHAKFKR, 1910 •f X X X M nomia ephippium LlN’NÉ, 1758 + + + + + sírta sp. indet. •Klocardia xalaris Sowerby, 1825 + + + + + M 'anthotítrdia moeachanum Ma VER, 1859 in coll. + tzvicardium cf. tenuisulcatum Xyst, 1836 o o B itar erycinoUUz LamarfK, 1806 + M cf. muUUamella LamaRí'K, 1818 o o o o o yrbula tfibba OLTYI, 1792 4- + + + ihbula sp. indet. iloma sp. indet. rolia escheri liRO-VOST-UlT. 1823 + + + + M 'íTTiUUa venus ORBIGNY, 1852 + . + M uniuUa eryna raturuiata Sf'H.\FFER, 1912 + + X M urriteUa terebralis subgradaía S.\COO, 1895 + M trriltUa ptrmicularis Iricinela SCHAFFER. 1912 + X X X M *rí6foÍiű praebűi^níata SkN’KS, 1971 -p olinkts caitíia D.a Costa, 1778 s. 1. + + + + + + olinices ealtna helicina BBOCCHI, 1814 + + + -t- + (Uica cf. tvpina DEFR-^NCE, 1825 o o o o o iciu amdúa BRONGjnART, 1825 + + + + + idlia sp. indet. Uva dufitsnti B-ASTEROT, 1825 -1- + + + ’ipeUo clamla rindobontnsis Mfzn'ERICS, 1954 + + + + 11 ncilla glandiforaiis Lamarck, 1810 + + +■ + ndUa glandiformis dtrlocaUosa SacCO, 1904 + X X X u ilichna sp. indet. rníalium kictTÍ Iransiens Steixisger, 1963 X + + B ^teropoda-ídi] (1 CUo, 1 Spiratella, 2 Vaginella) legalább 200—300 m, vagy alainivel még nagyobb mélységre utal. Locard (1898) szerint a Földközi- engerben jelenleg a Pteropoda-ía,iok száma a mélységgel arányosan a követ- ezőképp nő; 10 — 100 m 1 faj; 100 — 500 m 4 faj; 500 — 1000 m 7 faj. h) X tengermélység lényegesebb változása egybeeshet a kiscelli agyag és örökbálinti homok határával (316,5 m a fúrásban). A szelvénynek erről a ájékáról származó gyér makrofauna azonban nem ad valami bőséges infor- hációt e mélységváltozás részleteiről. Talán 'vala.miíéle Laevicardium cyprium — ^ryozoa — Yoldia — Schizasíer közösség élhetett ekkor, mely a kiscelli asszoci- ciónál jóval kisebb, akár 100 m körüli tengermélységben is elképzelhető' , c) A törökbálinti formáció legalsó gazdag molluszkafaunája a Pitar beyrichi lözösség (Báldi 1973) jó példája. Lényegében az egész alsó törökbáhnti omokot ez a kb. 30 — 120 m tengermélységből származó közösség jellemzi, t 30 — 120 m-es, elég tág batimetrikus diapazon némileg leszűkíthető. A Pteria- imaseUa (242 — 244 m között a fúrásban) figyelemre méltó. Bagdaszarjan n DA^^TAS\^LI et Merklin 1966) szerint a Pteria pad-alkotó fellépése 6 — 60 leggyakrabban 10 — 16 m közötti tengermélységben észlelhető. A fúrásban 70 m, valamint 224 m tájékán talált Glycymeris — Ostrea asszociáció ugyan- 1 I 48 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet VI. táblázat — Tabtllt VI, + 30 0 — 50,50 m Felszin Kiscellieu Egerieu Z ‘5b 2 a Ottnangien .2 e •<3 bá a TJ Nucula notabilis virgata HÖLZL, 1958 Glycymeris sp. indet. Amidara sp. indet. + Mytüus sp. indet. -1- Atrina peclinala brocchi Orbigny, 1852 -T- “T M Flexopecten crestensis FONTANNES, 1880 -t- -1- - + -t- M Pecten 'pseudobeudanti rotundata Schaffer, 1910 -1- + X M Anomia ephippium Linné, 1768 + -1- + -r -1- Ostrea sp. indet. + -1- Crassostrea gryphoides Schlothetm, 1813 -1- + a- Linga columbella Lamarck, 1818 + -f -1. -f- M Tárás rotumialus Montaqu, 1803 + + + + + -f- Acanthocardia moesckanum Mayer, 1859 -1- -1- Laevicardium cf. spondyloides Hauer, 1847 + O O o O Thracia eggenburgensis Scn-AFFER, 1910 + -1- Turritella 'oenus ORBiQN^r, 1852 -1- + + M Protoma cathedralis quadricincta Schaffer, 1912 + X -f X Cerithium ex gr. procTmatum Sacoo, 189-5 -t- o o o o M Calyptraea chinensis LlNífí;, 1758 -f -t- -1- + + + FÍCU.S ctmdila bronqniart, 1823 + -1- -1- -i- + -i- Ocinebrina cf. schönni HöRNES, 1853 + o o Áncilla glandiformis LAMARCK, 1810 + 4 + + -f* Charonia sp. indet. -f Fusus sp. indet. -1- Trigonostoma sp. indet. + Balanus concavus BRONN, 1831 -1- + 4- -1- + -1- csak kis mélységek, maximum 30—40 m, indikátora. E markánsan kiugró asszociációk az elsó törökbálinti homok lehetséges kéjjződési mélységét erősen behatárolják; 30 — 60 m között ingadozhatott. Ez az eredmény tisztán mutatja, hogy a tenger a törökbálinti formáció i lerakódásának első szakaszában akár 200 — 300 m-rel is sekélyebb volt a kis- j celli agyag tengerénél. Ez a mélységcsökkenés viszonylag rövid időszak alatt j zajlott le, melyet a szelvényben mindössze 46 m üledék reprezentál (316— 270 m) a már említett gyér makrofaunával. A mélységcsökkenés egybeesik • a táplálkozási és megtelepedési struktúra változásával és a preszávai orogén mozgásokkal lehet egyidős. d) A felső törökbálinti homokban kb. 130 m-től 210 m-ig viszonylag nehezen azonosítható közösségeket találtunk. Ezek a Nucula — Ángnliis, a Turritelk venus közösségekhez (Báldi 1973) állnak talán legközelebb. Az olyan fajok mint a Ch. incomparabilis , V . permulticostata és még mások alapján a tengei mélysége legalább 30 m-re tehető, de a 60 m-t ezúttal sem igen haladhatti meg. A felső törökbálinti rétegek tehát lényegében az alsóéhoz hasonló mély ségű tengerben képződtek, és az egyébként sem nagy litológiai különbség í gyengébb áramlásokkal magyarázható. Ezzel szemben határozottan sekélyszublitorálisnak bizonyul a förökbálint homok legfelső 20 métere (110 — 130 m), melyben Pitar polytropa közösség (Báldi 1973) található. Az ugyanitt észlelt Tympanotonus margaritaceus a pár korábbinál is nagyobb közelségét jelzi. A tengermélység nem haladhatta me| a 30 m-t, valószínű ennél is gyakran kisebb volt. Az egerien hosszii szakaszai át 30 — 60 m között stabilizálódott mélységet tehát a korszak legvégén regreszi iM 4 ■M ^Ejf fiat; di fíáldi: .1 kif tx> OJ CJ CJ LJ CJ fsj rorofOisjfsj— *— * _* ^ o^üiu>roOtD-^cr> »O0D o>Lnu>ro O'^'O ^ tnOcnocnOaiOLnOcnOLnoaiOcnOLnOLnOLno cnocno I Chlgmys gigas Ch opercularis miotransversa Flexopecten pálmáig przslensi I Anomig zphippium ^ i Ac. moeschgnum 1 Anc. glgndiformis s.l. jOlivg dufrzsneí I Turritellg venus ^ ^ Pitgr beyrichi. Yoldig Pilgr J>olyt£opg Lgevicgrdium lenuisulcgtum Lgeyic. cyprium Angulus nysti Nucula nucleus Diqstomg grgt turritogpenninicg Volutilithes permulticostgtg Cgmptonectes incompargbi is Glycymens Iglirgdigtg s.F Drepgnocheilus speciosus Pholgdomyg puschi Cyclocgrdlg scglgris Isocgrdig subtrgnsversg Cyprlng i. rotundgtg Pterig phglgengceg Pgnopeg meyngrdi rgulmi Yojd^g perovglis j | Pgrvgmussium d.bronni 1 Propggmussium felsineum | Propegm. semlrgdig|ium i ad grgciling m inor Cndulus grgciling Dent. ígeringenszrgrinodosum Bgthysiphon sp. Solgriellg ex Dent fissurg gff suturglis [ Nuc. corrtg prgemissg Clio pulcFierrimg i I • Vggmellg tenuistngtg 3. ábra. Níhiiny fontosabb molluszku taxon elterjedf'se a fi'irás szelvínyíbcii. a pontok az elóforiluUis nu'lységi jelzik Abb. 3. Verbreitung von einigen wichtigeren Molluskentaxa im Hobrprofil. Die Piinkte bezeicbnen die Tiefe dc» 7o koinmens emeletekből is leírt taxonok kísérnek. Végül 359 m alatt olykor jelentős hányáé bán jelentkeznek a kiscellienre korlátozódó taxonok. Egy másik diagramon (3. ábra) néhány fontosabb faj vertikális elterjedésé szemléltettük a fúrás szelvényében. Báldi: .1 k-i.sccllieii, ri/erleii és rggcnhuríjicn paratípusalcént javasolt .. . 51 2. A kisceUÍ€n,egerien halár megvonása ebben a szelvényben elég nehéz. N’em kíséri üledékhézag és inakroíannisztikailag is elég elmosódó. Mivel para- rípusról van szó, azért nem definíció, hanem az egri sztratotípussal való korre- áció alapján állapítandó meg. Egerben i)edig a kiseellien felső része gyakor- atilag nem tartalmaz makrofannát. Útmutatást adhat annak a néhány fajnak első fellépése a fúrás szelvényében, nelyet a C.MNS Paratethys Bizottsága 1970. évi bécsi ülése az egerien alsó tatárának definíciójához felsorolt et al. 1971, Cicka et Senes 1971). E fajok közül a budafoki szelvényben a Chlaimjs incomparabilis 235 m-ben, a feltár heyrxchi 270 m-ben, a (ih/cymeris latiradiata 272 m-ben lép fel legmélyeb- len. Általában mcgállaj)ítható. hogy 272 m-től felfelé helyezkedik el a fúrás- )an a szép, törökbálinti típusú egerien makrofauna. Ugyanakkor a legmaga- abb, megnyugtatóan kiscelliennek tekinthető együttes 365 m-ben jelentkezik ilyan tipikus kiscelli formákkal, mint a Yoldia perovalis, Thi/nsira vara s. str., '^arraniiissiian diiodecimlamellatum bronni. Ezek a taxonok nemcsak a kis- •ellien, Itanem a rupélien (É-Németország) és stamitien (Franciaország) felső tatárát sem lépik át. 359,6 m-ben a Schizatíter cf. lorioli és a Nncnlana cf. leshayesiana még ugyancsak kiscellient .sejttetnek. 272 - 359,6 m között viszoitt olyan átmeneti makrofannát találtunk, mely- tek kronosztratigráfiai helyzete nem állajtítható meg egyértelműen. Ez a najdnem 90 m vastag zóna szűkíthető, ha elfogadjuk, hogy a 272—319 m iözötti részben észlelt Loevicardnim cyprivm és Panopea meynardi — inkább dőfordulásának gyakorisága, semmint fajöltője alapján — esetleg már egerient elez. A továbbra is átmenetinek minősíthető zóna így 319 — 359,6 m között jelöl- lető meg. Ezt a zónát provizórikusán egerienbe soroljuk, melyhez a fő érvet a Vucida nucleus 359 m-ben való jelenléte adja. A novaji paratípus szelvényében ,5 ez a faj már az egerien bázisán jelentkezik (Báldi-Beke et Báldi 1974). Az ■ui’ópai boreális térségben is á felsőoligocén bázisán jelenik meg ez a neogén- >en és jelenkorban elterjedt faj (Heering 1942, Hinsch 1972). Mint negatív )izonyíték megemlíthető, hogy nincs olyan taxon 359 m felett, melyet vala- lonnan az egerienből már ne ismernénk, különösen a hasonló fáciesű egri nolluszkás agyagból (Báldi 1973). Fentiek alapján a kiseellien/ egerien határt 359 m-ben jelöljük meg, ez a latár nem esik egybe a litosztratigráfiai határral, mely 316,5 m-ben van a iscelli agyag és a törökbálinti homok között. Azt lehet tehát mondani, lOgy a kiscelli agyag legfelső 43 m-e már az egerienbe tartozik. Fenntartjuk zonban annak lehetőségét, hogy e határ nem pontos, és inkább az emhtett 19 — 359 m közötti intervallumon belül húzódik valahol. Emhtésre érdemes még, hogy a felsőkiscellien makrofauna (tehát a fúrásban 59—465 m között) maga is eléggé fiatal karakterű. Kasseli és sternbergi axonok is találhatók benne, mint a Xttcnla praemissa, vagy a Vaginella '^nuistriata. Az idős taxonok egy részét csak minuciózus különbségek választ- ák el felsőoligocén-neogén rokonaiktól (P. bronni- P. duodecimlamellatum s. tr., P. semiradiahim- P. mojsisovicsi, Cadulus gracilina — C. gr. minor). Ennek lapján nem lehetetlen, hogy a rupéheii/kattien határ árnyalatnyival mélyeb- en van a kiscellien/egerien határnál. 3. Az egerien! eggenhnrgien határ könnyen megvonható ebben a szelvény- ben annak ellenére, hogy a fúrás kérdéses szakaszán nincs üledékhézag. 110,8 — 13,6 m között még az egerien egyik jellemző formája, noha juvenilis példány- 4* 52 Földtani Küzlüntj, J04. kötet, 1. füzet bán, de biztosan identifikálható állapotijan került elő ( BuUia humjaricn). Ugyaninnen a mediterrán oligocén Crassatella speciosa alakköre is kimutatható volt. 103 — 106 m között az eggenburgienre korlátozódó taxonok már bőven előfordulnak a loibersdorfi típusú fauna olyan jellegzetes elemeivel, mint a Chlamys gigas, Ch. opereularis miotransversa. Hasonló, bár gyenge megtartású faunát találtunk 106 — 108,2 m között is. Mivel a loibersdorfi tpiusú fauna első fellépése jelzi az eggenburgien alsó határát (Papp et al. 1971, Cicka et Senes 1971), azért ezt a határt a budafoki szelvényben 110,8 m-re helyezem (a 108,2 — 110,8 m közötti szakasz litológiai alapon még a budafoki homokhoz tartozik). Az egerien/eggenburgien határ tehát egybeesik a budafoki és a török- bálinti formáció határával. A budafoki szelvény világosan igazolja Steininger (1971) azon megálla|)í- tását, mely szerint a Ch. gigas előfordulása az eggenburgien alsó részére kor- látozódik. E faj szelvényünkben csak 94 — 106 m között volt kimutatható. Ugyanakkor a Ch. crestensis Budafokon a felszíni feltárásban, valamint a fúrá.s 36 — 50 m-e között jelentkezett. A CVc crestensis a magasabb eggenburgien é.s részben talán az ottnangien jelzője. így a nagy-Pectenek alai)ján a felszínt és a fúrás szelvényének felső részét (0 — 50 m) felsőeggenburgiennek, míg az 50 — 110,8 m közötti szakaszt alsóeggenburgiennek tekinthetjük. 4. A zoogeográfiai kapcsolatokra fény derül a 2. ábra egyik diagramjából. ' melyen a mediterrán és boreális eredetű fajok százalékos mennyiségét ábrá- zoltuk. A szelvényben feltárt felsőkiscellien és egerien makrofaunák kevert: boreális és mediterrán eredetűek, alátámasztva azokat a korábbi megállapí-'* tásokat, melyek feltételezték az Északi-tenger és a Tethys összeköttetését a Paratethysen át. Az eggenburgien ebben a vonatkozásban is élesen elüt a megelőző emele- tektől. Boreális faj egyáltalán nincs benne. Ezzel szeml)en egif új, indopacifikus- mediterrán fauna váltja fel egy csapásra a kiscellien -egerien boreo —mediterrán molluszka-faunáját. 5. Valahol a budafoki szelvény kétségtelenül metszi az oligoccnj miocén (paleogénjneogén) határfelületet. Bár e világszerte kutatott határ modern, nemzetközileg egységes újradefiniálása még nem alakult ki, megkísérellietjük helyzetének közelítő nyomozását a vizsgált rétegsorban. A kiscelli agyag felsó része, mely valószínű a német szeptáriás agyaggal legalábbis részben egyidős, felsőrupéliennek tekinthető, l)ár nincs kizárva, hogy még az Eochatt legidősehli szakaszát is kéjiviseli. A törökbálinti homok az Eochattal, vagy legalább annak magasabb részével, és a Neochattal lehet körüroelül egykorú a dobergi neo- sztratotípus alapján (Anderson et al. 1971), valamint Hinsch (1972) vizsga > latai értelmében. Ez azt jelenti, hogy a törökbálinti formáció gyakorlatilag iné;, oligocén (vö. Báldi 1973). Kézenfekvő volna az eggenburgien indopacifikus mediterrán ,,íauna invázióját”, mely a kísérő litológiai és fáciestani változásokkal együtt az Alj) ' Kárpát Dinarid térség nagyarányú tektonikai és ősföldrajzi át rendeződé.sé I nek következménye lehet (,, szávai fázis”), az oligocén/miocén határ indikáló rának tekinteni. Az eggenburgien fauna merőben neogén jellege az egerienhci ■ domináns oligocénnel szemben ezt csak alátámasztaná. így az oligocénlmincéi • határ az egerienjeggenburgien határral pontosan egybeesne, és a budafoki fúrá: t, 110,8 m-ében kijelölhető lenne. A CMNS l^aratethys Munkabizottságában kialakult álláspont szerint azon h bari az eggenburgien alsó határa magasabban van a miocén alsó határánál i H ti l 1 I z 300 1 400 500 ábrs. Nóhüii.v, a korábbi irodalomban már szereplő környékbeli felszíni feltárás, valamint néhány típusszelvény korrelációja a budafoki szelvénnyel !W». 4. Korrelation von einijten, auch srbon in dér frfdieren Literatur fitfurierenden TaRcsaufscblűsse iler UniRebunR sowie von einiRen Stratotypen mit dem l’rofil von lludafok í nézet kialakulásában döntő inértéklien esett latba a bretkai mészkő rétcg- ani helyzetének — szerintünk korántsem inegnyugtatéKin lezárt megíté- ‘se. Még mindig nem látunk olyan nyomós érvet, mely kizárná a bretkai lészkő és a más fáeiest reprezentálé) loibersdorfi fauna egyidejűségét. Ezért orábbi fenntartásainkat itt is Iningoztat juk (IkáLüiet Radócz 1971). Ha a rét kai mészkő a kurrens vélemény szerint valétban mégis preeggenburgien, kkor az oligocén/mioeén határ valahol a törökbálinti formáció felső részében iizódna, és az egerien felső része már a neogénhez tartozna. Erre azonban a udafoki szelvény nem nyújt támpontot, sőt éjip az ellenkezőjét látszik iga- zolni. Szelvényünk, csakúgy mint a novaji szelvény, azt a javaslatot sem támo- atja, mely a tényleges nagy ,, fannal break”-et a rujjélien/kattien határon ^tva a neogén alsó határát itt kívánná megvonni. j Táblamagyarázat — Tafelerklárung 1 I. tábla — Tafel 1. Yoldia raulini C. et P. 444,6 — 447,1 in 7,5 X Xucula comta praeniissa Semp. 1165,0—1167,5 in 4,4 X lí. Limopsis retífem Semp. 384,3 — 1187,3 in 8,6 X |l. Mailet ia degranejei C. et P. 354,2 — 357,0 m 5,7 X jj. Yoldia raulini C. et P. 441,4 — 444,6 m 7,9 X j. Farvannissium duodecimlamellatiun bronni May. 441,4—444,6 in 8,2 X I. Turris coronatn Münst. 447,1 — 449, 6 ni 8,2 X • . Parvamussium duodecimlamellatiun bronni May. 365,0—367,5 in 7,1 X *. Xucula nucleus Lixxe 91,6 — 94,0 m 4,3 X '. Dcntalium haeringense rarinodosum n. subsp. 357,0 — 359,6 in 4,7 X ,. Propeamussium semiradiatum May. 459,8 — 462,4 in 2,7 X I I II. tábla — Tafel II. . Xeilo ex. gr. miotaurinense Sacco 384,3 — 387,3 in 5,1 X . Clio pidcherrima M.4.Y. 381,4 — 387,4 in 5,5 X . Yaginella ex aff. calandrelli Micht. 373,5 — 376,2 in 4,7 X . Turris cruxmontana n. sp. 367,5 — 370,5 m 5,1 X . Cadulus gracilina Sacco 449,6 — 452,0 in 4,8 X . Vaginelln tenuistriata Sesip. 373,5 — 376,2 in 3,8 X 54 Földtani Közlöny, lOi. kötet, 1. jüzet III. tábla — Tafel III. 1. Megacardita arduini Brongn. 170,6—173,2 m 1,6 X 2. Crassatella speciosa Micht. s. 1. 110,8 — 113,6 m 3,3 X 3. Laevicardium tenuisulcatum Nyst 267,2 — 269,8, m 1,3 X 4. Bathysiphon taurinense Sacco 359,6 — 362,3 m 3,1 X 5. Diastoma grateloupi turritoapenninica Sacco 121,0—123,8 m 3,4 X 6. Lyria graniformis gárdonyi Noszky 170,6 — 173,2 m 1,8 X 7. Olíva dufresnei Bast. 96,8 — 99,5 m 2,1 X 8. Turris selysi Kon. 224,2 — 226,2 m 3,0 X IV. tábla — Tafel IV. 1. Ancilla glandiformis dertocallosa Sacco 96,8 — 99,5 m 2,0 X 2. Chlamys opercularis miotransversa Schatf. 103,0—106,0 m cca 5x 3. Laevicardium cyprium Brocc. et Pitar beyrichi Semp. 267,2 — 269,8 m 1,5 X 4. Angulus nysti Desh. 267,2 — 269,8 m 1,9 X 5. Chlamys opercularis miotransversata Schaff. 103,0—106,0 m 1,5 X 6. Turritella terebralis subgradata Sacco 96,8 — 99,5 m 1,2 x 7. Olivella clavula vindobonensis Mezn. 94,0 — 96,8 m 2,7 X Irodalom — Literatur Andekson, H. J., Hinsch, W., Martini, E., Müiler C. & Eitzkowski, .S. (1971): Chattian. Giom. di Geológia, 37 pp. 69—79. BAldi, T. (1959): Paláoökologische Fazies-Analy.se dér burdigal-helvetischen Schichtenreihe von Budafok in de ümgebung von Budapest. Annál. üniv. Sci., Sect. Geol., 2, pp. 21—38. Báldi, T. (1969): On the Oligo-Miocene Stages of the Middle-Paratethys area and the Egerian fonnations in Hungarj Ann. Univ. Sci., Sect. Geol., 12. Bárdi, T. & RadóCZ, Gy. (1971): Die Stratigraphie dér Egerien- und Eggenburgien-Schichten zwischen Bretka un^ Eger. Földt. Közi., 101, pp. 130—159. Bárdi, T. (1973): Mollusc Fauna of the Hungárián Upper Oligocene (Egerian). Akad. Kiadó. Budapest, p. 511. Báldiné Beke M.& Bárdi T. (1974): A novaji típusszelvény (kiscellien-egerien) nannoplanktonja és inakrofaunáji Földt. Közi., 104, Cicka, I., Haon, H. & Martini, E. (1971): Das Oligozan und Miozan dér Alpen und dér Kárpátén. Ein Vergleic mit Hilfe planktonischer Organlsmen. Mitteil. Bayer. Staatss. Pál. hist. Geol., 11, pp. 279—297. Cicka, I. & Senes, J. (1971): Probleme dér Beziehung zwischen Bio- und Chronostratigraphie, regionale und intem gionale Stufen des jüngeren Xertiárs. Preprint für CMNS Kongr. in Lyon Cicka, I & Senes, J. (1973): The present state of the biozonal division of the Central Paratethys. Preprint fór the > Congr. Carpatho-Balcan. Geol. Assoc., Sect. 1, in Bratislava. Davitasviri, L. S. & Merkrin, B. L. (1966): Szpravocsnyik po ekologii inorszkich dvusztvorok. Izdat. Nauk Moszkva, p. 352. Fijchs Th. (1893): Harmadkori kövületek Krapina és Radoboj környékének széntartalmú mioczén-képzódménye bői és az úgynevezett „aquitaniai emelet” geológiai helyzetéről. Földt. Int. Évk. 10, pp. 145 — 157. Heerinq, J. (1942): Die oligozanen Taxodonten Bivalyén aus dem Peelgebiete (die Niederlande). Meded. Geol. Sticht ser. C-IV, 1, p. 42. Hinsch, W. (1972): Mollusken-Biostratlgraphie des Miozáns und Chatts im Südteil des Kreises Herzogtum Lauenbu (Schleswig-Holstein). Meyniana, 22, pp. 63—70. Horváth M.& Tóthné Makk A. (1974): A Budafok-2 oligo-miocén típusszelvény üledékföldtani és mikropaleontol giai elemzése. Földt. Közi., 104. Locard, a. (1898): Mollusques Testacés. In: Exp. Sci. „Travailleur” et „Talisman” 1880—1883, 2, Paris. p. 51 Papp, a., Steininger, F. & BöOR, F. (1971): Bericht über die Ergebnisse dér 3. Sitzung dér Arbeitsgruppe Parateth des Committee Mediterranean Neogene Stratigraphy 1970 in Wien. Verh. Geol. B. A., pp. 59—62. Steininger. F.& Senes, J. (1971): M,. Eggenburgien. Die Eggenburger Schichtengruppe und ihr Stratotypi Bratislava, p. 827. Profil und Makrofauna dér als Paratyjius für das Kiscellien, Egerie und Eggenburgien vorgeschlagenen Pohriing Budafok-il Dr. T. Báldi In dér Bohrung sind drei Formationcn erschlossen: das Bohrén begann mit dem .4n mien-Grosspccten-Sand von Budafok; daim wurde dér Pectunculus-Sand von Törő bálint durchtouft und das Bohrén wurde iin Oberteil des Kiseeller Tons, in 466,1 m Ti( eingestellt. Die Schichtenfolge chronostratigraphisch analysierend, kőimen wir folgt* f Bálái: ^4 kiwellien, cgerien, és et/f/enhiu-í/ien p(trutipusagos, glaukonitos finom-homokkő, 9. MoUuszkás agyag, 10. Szelvénypontok, ill. mintavételi helyek, , 11. Lepidocyclina, 12. Lithothamnium (1—2 KiscelUen; 3 — 9. Egerien) ig. 2. The Novaj profile on the hasis of the ditch made in 1972. L e g e n d: 1. Tuffaceous clay (Kiscell clay), 2. Ben- mtized tuff intercalation, 3. Coarse glauconitic sandstone sporadically with quartzite gravels and volcanic bombs, ^ Oil-grey Lepidocyclina mari, 5. Lithothamnian limestone, 6. Lepidocyclina limestone, 7. Marly-clayey glauconitic with Miogj-psina, 8. Clayey, glauconitic fine-sandstone, 9. Molluscan clay, 10. Sampling points, 11. Lepidocyclina 12. Lithothamnium (1—2. Kiscellian, 3 — 9. Egerian) 62 Földtani Közlőn;/, 104. kötet, 1. füzet felül a moUuszkás agyagból. A kiscellienre települő' legalsó réteg 1,5 m vastag, gyéren kvarcitkavicsos, glaukonitos durva homokkő, mely bentonitosodott lapilliket is tartalmaz. Erre 1 m vastag lithothamniumos mészkő következik, mely utóbbit alul 30 cm vastagságban olajszürke lepidocyclinás márga, felül lejiidocyclinás-miogypsinás mészkő és homokos márga fog közre. Végül a 36-os szelvénypontig glaukonitos aleuritot és finom homokkövet találunk, melyre azután a már emh'tett molluszkás agyag települ. A szelvény alsó, glaukonitos-mészköves részéből korábban mindössze két molluszka-fajt ismer- tünk, a makrofauna ebből a részből csak most, az új feltárások révén vált ismertté. Az 1961-ben publikált molluszka-fauna a molluszkás agyagból szár- mazott. Nannojílanktont pedig idáig egyáltalán nem vizsgáltak ebből a fontos szelvényből, mely időközben — a CMNS Páratethys munkabizottságának döntése értelmében az egerien egyik faciosztratotípusául lett kijelölve. A nannop Iánk tón Az egei’ien típusszelvényei közül nannoplankton vizsgálatok először a novaji szelvénynél készültek. A vizsgált 21 db minta alapján érdekes és szép megtartású együttest ismertünk meg. 26 jól meghatározható faj, egy új faj, valamint néhány csak közehtően meghatározott autochton faja az oligocén magasabb részén már figyelemre méltó fajgazdagságot jelent. Az anyag feldolgozása fénymikroszkóppal történt, elektronmikroszkópos vizsgálatok két mintából készültek, kiscellien: 18,0 m mintából részletesen vizsgálva, egerien molluszkás agyag: 45,0 m szelvénypont mintája (feldolgozás nem teljes). Az elektronmikroszkópos vizsgálatok az ELTE Földtani Tanszék Akadémiai kutatócsoport elektronmikroszkópos laboratóriumában készültek, Dr. Árkosi Klára irányításával. Az anyag előkészítéséért és a vizsgálatokra fordított gondos munkájukért köszönetét szeretnénk mondani Ibrányiné Dr. Árkosi Klárának, a Laboratórium vezetőjének és Rudnyánszki Lívia technikusnak A vizsgálati anyag preparálása szétszeparálás után az egyes frakciókbó szénreplika módszerrel történt (Ibrányiné Árkosi és Báldiné Beke 1974) A felvételek JEM lOOU elektronmikroszkóppal, 80 kV gyorsítófeszültséggel Agfa-Gevaert Scientia 23 D 50 fotolemezekre készültek. A nannoplankton tagolódása természetesen tükrözi a szelvényben má) terepen észlelt rétegtani egységeket; alul kiscellienbe tartozó tufitos agya; 6,0 — 26,0 m közötti minták, középen egerien glaukonitos homokkő, lepido cyclinás, lithothamniumos mészkő 28,0 — 36,0 m A szelvénypontok mintái felül típusos egerien molluszkás agyag, 36,0 m B mintától 60,0 m mintáig E három egység nannoplanktonja részletesen jellemezve a következő (1 táblázat): Kiscellien agyagi, 0 26,0 m minták. A vizsgált mintákra lég jellem zőbb fajok; Discolithina latelliptica, Keticvlofenestra lockeri, Ericsonia muir a ritkább egyéb Discolithinák. Kiemelkedő a ritka, de mégis fontos fajok közi a SphenolitJnts ciperoensis, Discoaster deflandrei és a Ilelicopontosphaera reci jelenléte. A feltárt rész legalsó része kissé eltér a többitől. így a 9,0 m jelű mint nannoplankton mentes, a 6,0 m minta nannoplanktonja eltér a többitől elst sorban a Discolithina latelliptica faj hiáíiyával, és a Discolithina enorm Locker faj aránylag nagyobb gyakoriságával. H (i I fi I >1 é, H e k e — H fi I ti i : ,1 aovnji ti/ni.sszclrén// tifinti<)plfnik-tf>iijn 63 Eyerien (ilaidonitos és lejndonjclinás, lUhothamniumos mészkő. 28,0 3(5,0 A m-ig. A nanno])lankton ezen belül nem egységes, az alsó rész nannoplanktonja igen gyér, elsősorban a 30,0 és 31,5 m mintáké. Ez kőzettanilag indokolható, az üledék túl durva szemű a nannoplankton lerakódásához. A 32,0 — 3(5,0 A m közötti rész nannoplanktonja nagyon jellemző, leggyako- ribb alak a Discolithina multipora, ezenkívül Helicopontosphaera euphratis, és Ericsonia mniri a gyakoribb alakok. Ki kell emelni a 33,0 m-es mintában a Braarudosphaem bifjeloiri és a Sp/ienolitfnis moriformis nagyobb mennyiségét, valamint a 32,0 m-es mintában talált Trifiuefrorhahdulus carinatns faj egyetlen példányát. Eyerien molliiszkás ayyay, 30,0 B 00,0 m minták. A képződmény nanno- )lanktonját vizsgálva legszembetűnőbb a felsőkrétából áthalmozott fajok lagy mennyiségben való belépése a 30,0 m B mintától kezdve (II. táblázat). \z autochton nannoplankton a Cydococcolitlms floridanus legnagyobb gyakori- ágával jellemezhető. Gyakori alakok még a Relicidofenestra lockeri, Disco- ithina multipora Helicopontosphaera euphratis, Zíjgrhahlithns bijtiyatus. Fon- os megemlíteni, aCocrolithvs abisectus, Reticulofenestra cf. clatrata, Discolithina eymenia, Helicopontosphaera aff. kamptneri, valamint a Sphenolithus belemnos .csak egyetlen példánya az 51,0 m-es mintában) fajok jelenlétét. t 1 thalmozott na n noplankton . Idősebb képződményekből áthalmozott fajok a szelvényben végig megtalál- ptók (II. táblázat). Elég sok eocén faj fordul elő, de valamennyi csak elszór- an egy-egy példányban. Középső- és felsőeocén alakok szerepelnek, ennél észletesebben nem jellemzők az alapkőzetre. Nagyon feltűnő a kréta fajok szerepe. A székién alsó részén 36,0 A m pontig kiscellien és egerien glaukonitos homokkő és lithothamniumos mészkő) csak .Ivétve 1 — 1 példány található. 36,0 B m-nél az egerien molluszkás agyag ázisán egyszerre jelenik meg egy változatos faj- és egyedszámban egyaránt azdag feísőkréta (biztosan magasabb szenon) együttes. Pontos feldolgozással fajok száma a mostaninál lényegesen nagyobbra adódna. Észre kell venni, ogy a két szenonnál idősebb kréta faj (Parhabdolithus emberyeri és Nanno- onns sp.) csak felül, 48,0 és 60,0 m között található. j A novaji szelvényben Horváth Mária vizsgálatai szerint krétából áthalmo- ott Foraminifera fauna nem található. E szerint a molluszkás agyagnál a ^dsőkréta lepusztuló képződményekből csak a nannoj)lankton nagyságú szem- nék jutottak el a novaji területre, a nagyobb Foraminiferák már nem. képződmények helyzete a nannoplankton zónációban A kérdéses zónákat Roth et al. (1971) és Martini (1970) értelmezése, ül. Miníciói szerint használom. A kiscellienbe tartozó tufitos agyag zónabeli hovatartázását fontos szintjelző akok jelenléte alapján rögzíthetjük. Trópusi és mediterrán területeken a phenolithus distentus zónát (NP 24) a belépő Sphenolithus ciperoensis (Roth (70), vagy a Coccolithus abisectus (Roth et al. 1971) jelenléte jelzi. Nyugat- émetországban ugyanezt a zónát a Coccolithus abisectus és Helicopontosphaera cfa fajok fellépése jelzi (Műller 1971). Ezek alapján a vizsgált kiscelli agyag 64 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet A tontos fajok elosz- lása a novaji szel- vényben Felsőkréta species Coccolithus abisectus Reticulofenesfra lockeri cf. clatrata Discolithina multipora enormis pygmaea segmenta latelliptica Helicopontosphaera recta euphraiis aff. kamptneri ’Zygrhablithus bljugatus Braarudosphaera bigelowi Discoaster deflandrei Triquetrorhabdulus carinalus Sphenolithus moriformis cf. disfentus ciperoensis beiemnos KISCELLI EGERI Sph disfentus Zone NP 24 Sph ciperoensis Zone NP 25 T Cannati Zone OOOO o o o uJcrirsiLri ^ O O iPO OlOO oo ö »-■ esi lD tO csj n po ro < OOOOOOQ ^£i cr» uS GO •— o ro ro 'Sf >4 'sj^rtLO CQ 1 ► 1 — — I 3. ábra. A fontosabb nannoplankton fajok elterjedése a novaji szelvényben FÚJ. 3. Distribution of the more iinportant Nannoplankton taxa in tlie Novuj section a Sphenolillnts dislenhis zónánál (NP 24) idősebi) nem lehet. Sajnos ezek fajok már felülről nem határolják le a kéjiződményt, mert mindegyik átlé) a fölötte levő Kphenolithtis ciperoensis zónába (NP 25). A novaji szelvényben a Coccolithus abisectus és Sphenolithus ciperoensi nemcsak erre a képződményre korlátozódik, de Helicopontosphaera recta mind össze a kiscelli agyag fölötti legalsó egerien glaukonitos homokkő mintába (28,0 m pontnál) található még (3. ábra). Két, Németországból leírt Discolithina faj szerepét kell megemlíteni inéj Discolithina desueta fajt IVI üllek (1970 A) a Sphenolithus d istentus és SpheuM thus ciperoensis zónából írja le, míg a Discolithina enormis alakot Lockk (1968) a Cottbusser Sehiehten-ből, mint ott fellépő fajt jelzi. Ez a kiseellienn fiatalabb képződmény, Locker (1972) szerint Trif/uetrorhabdulus carinatussf Biztos szintjelzőkkel a kérdéses kéj)ződménv Sphenolithus ciperoenb zónába való tartozását kizárni nem lehet. Naimo])lanktonban a legjiagyol különbséget a Discolithina latelliptica faj mennyiségének rendkívül nag méretű leesökkenése jelenti a képződméíiy tetején. Miután nTri(/itetrorhabdnl Báldiné, Beke—Báldi: .1 novaji lipitsszelrém/ nannoplunktonjn 65 carinatus faj csak a fölötte levő lepidoeyclinávS mészkőből ismert, és az egyéb őslénytani vizsgálatok (Horváth Mária mikropaleontológia) is a kiscellien kort állapították meg, képződményünket egyértelműen a SplienolUhus disfensus zónába helyezhetjük (NI’ 24; Martini 1!)70 szerint). Az eyerien (/lauk-onitn.s homokkő és lepidori/clinás, lUhothamninmos, mio- (jypsinás mészkő a ;}2,(» m-es mintában talált egyetlen Triqnetrorhabdulus carinatus alapján már a Sjdienolithus ciperoensis zónába (NP 25) tartozik. A típusos nagyforaminiferás mészkőben (32,0 36,0 A m) rétegtani értéke még a Discolithina pyymaea fajnak van, mely Lockkr (1968) szerint a rupéli- ben ritka és a CottbnsserSchichten-ben gyakori és .Müi.lkr (1970 A) is a Sjiheno- lifhus distentns és Sphenolithiis ciperoensis zónából említi. Jól jellemzik a kéjiződrnénv fáeiesviszonyait a Discolithina multipora és Braarudosphaera bigelowi fajok, melyek .Mürler (1971) szerint a németországi rupéli jellegzetes sekélyvízi alakjai, valamint e mellett a Sphenolithus mori- formis nagyobb mennyisége és a T riquet rorhabdulus carinatus jelenléte mely melegebb víztömeg legalább időleges behatolását jelzi (Liprs 1969). A molluszkás agyag nannoplanktonja legalábbis nagyrészben szintén a Sphenolithus ciperoensis zónába tartozik. Ezt megerősítik a Coccolithus abisectus és Sphenolithus ciperoensis fajok: bár jelenlétük itt sem túl gyakori, mélyebben sokkal ritkábbak. Ugyanezt az elterjedési törvényszerűséget rögzítette Bukry és Percival (1971) a Coccolithus abisectus fajjal és Bramlette és Wilcoxon 1(1967) a Sphenolithus ciperoensis fajjal kapcsolatban. A Discolithina segmenta fajt Bukry és Peruival (1971), mint késő oligocén alakot jellemzik, és a Zygrhablithus bijugatus fajjal kape.solatban Lücker (1968) kiemeli különösen gyakori mivoltát a felsőoligocénben (Cottbusser Sehichten). A szelvény tetején 51,0 m pontnál talált egyetlen példány Sphenolithus belemnos jelenléte már a Triqnetrorhabdulus carinatus zónát jelzi (Roth 1970 és Rüth et al. 1971 zónadéfiníciója szerint). A Helicopontosphaera aff. kamptneri-í a Martini és Lebenzon (1971) által így nevezett és ábrázolt alakkal azonosítom, melyet a szerzők a Keleti Kárpátok alsómiocén Krosno rétegeiből említik, Novajon már a lepidocyclinás mészkőben és a molluszkás agyagban megtalálható néhány példányban. Korreláció lehetősége a trópusi — mediterrán zónációval, valamint a boreális sztratotípusokkal Az oligocén nannoplankton zónációt először Bramlette és Wilcoxon (1967) állapították meg a trinidadi Cipero szelvényen mely Bolli plankton Foramini- fera zónációjának is a típusanyaga. Ezek a szintek középső- és felsőoligocénben lényegében azóta is változatlanul érvényesek, a zónahatárokat Roth (1970), Roth et al. (1971) és Wartini (1970) azóta pontosan és egymással nagyjából összhangban rögzítették. Novajon a Sqihenolithus-ók és Triquetrorhabdulus carinatus mint a legfontosabb zónajelzők ebben az intervallumban, bár igen gyéren, de jelen vannak, és ezek alapján a zónabeli besorolás jól megállapít- ható volt. ' Ennek ellenére a teljes nannoplankton mégis inkább rokon a németországi ■rupéli és katti képződményekből ismert együttesekkel. Ez már a sok Müller és Locker által onnan leírt fajból is kitűnik. A Reticulofenestra fajok, melyek annyira jellemzik a német középsőoligocént — és ehhez hasonlóan a novaji anyagot is — a trópusi területeken hasonló korú képződményekben csak ritkán 5 Földtani Közlöny 66 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet találhatók (Müller 1971). Közös fajokkal és nagyobb mennyiségben egyaránt megtalálhatók mindkét helyen a Helicopontosphaerák. A középső- és felsőoligocénben a hazai terület mintegy átmeneti helyzetű a déli „melegvízi” és a német „hidegvízi” faunák között. Németországban a rupéli közepén teljesen eltűnnek a SpJmiolithus-dk, és a legfontosabb szint- jelző Sphenolithus ciperoensis egész Németország területén ismeretlen (Müller 1971). A felsőrupéliben még igen gazdag a nannoplankton, — bár Spheno- lithusok nélkül — de a „chattien” már szegényes. Főként problematikus a katti típuslelőhelyek kérdése. Doberg és Astrup nannoplanktonját vizsgálva Haq (1971) a következőt állapította meg: a partközeli és csökkentsósvízi üledékek nannoplanktonja ritka és rossz megtartású, rétegtanilag fontos fajt egyáltalán nem tartalmaz, zónabeli helyzete nem állapítható meg. Éppen mert a két típuslelőhely annyira gyér faunát szolgáltat Roth (in Baumann és Roth 1969) feldolgozta a Glim- merode-i kőszénkülfejtés szelvényét, melyet Ritzkowski egyértelműen katti korúnak említ. Ez viszont a típusos rupéli aljával egykorú nannoplankton zónába tartozik: a JReticnlofenestra laevis és Sphenolithus predistentus zónák jellemzőit lehetett kimutatni. Németország területén, tehát ahol az oligocén típuslelőhelyek találhatók az alsó- és középsőoligocént még lehet nannoplankton alapján a trópusi piánk tón zónációkkal párhuzamosítani. Ugyanez a felsőohgocénben már lehetetlen Miután Roth (1970) szerint egyrészt a távkorrelációra legalkalmasabb piánk, tón szervezetek nagyon ritkák, másrészt legalább is részben egykorú a rupéli vei, a katti — legalább is jelenleg — nem megfelelő emelet. Ez vezetett oda hogy Roth et al. (1971) megállapítja: ,,A suitable upper Oligocene stage ha nőt been found yet”. (Eddig alkalmas emelet a felsőoligocén részére nincs) Taxonómiai megjegyzések Részletes őslénytani feldolgozás nélkül a fajokat a fényképtáblákon ábra zolom. Egyes alakok azonban, elsősorban a rétegtanilag legfontosabbak, nén: kiegészítést igényelnek. fíeticulofenestra lockeri Müllek elektronmikroszkópos felvételekkel rögzítettem a faj proximális és distális oldalé A pioximális nézetet a faj leírásakor Müller nem ábrázolta; csak szövegben emlí a központi mező pórusait. Az eléggé változékony fajról több fénymikroszkópos fe vételt is közlök. A Reticulofenestra bisecta fajtól való elkülönítés nem mindig bizt( fénymikroszkópban. Reticulofenestra bisecta (Hay, Mohler, et Wade) taxonomiailag nem véglegesen tisztázott faj, több néven szerepel pl. Dictyococcit dictyodus, Reticulofenestra scissura, Goccolithus pseudocarteri. Reticulofenestra cf. clatrata Müller Müller csak a Sphenolithus predistentus eis Sphenolithus distentus zónákból einlí a fénymikroszkópos ábrája elég rossz, ezért nem biztos a meghatározás. Reticulofenestra minuta llOTH és Reticulofenestra pectinata IIoth fajok meghatározása csak elektronmikroszkópos vizsgálatokkal történt. Discolithina multipora (Kamptner) eléggé változékony faj, az elkülönítés egyes átmeneti példányoknál bizonytalan ] a Discolithina enormis Locker fajtól. Discolithina latelliptica BAldi — Beke, 1974 A novaji anyagban felismert új faj, leírása az Eötvös Loránd Tudományegyeü Annales-ében található, hasonló című angol nyelvű cikkben B (í l <1 i H é. Bek e — Búid i: ,4 novnji tipitnnzelvény nnnnoplanktonja 67 Helicopoiitospliaera aff'. kamptneri Hay et Mohler Martini és Lebenzon (1971) említik ezt nz alakot ilyen néven a Keleti Kárpátok alsómioeénjébél. rriqueirorliabduliifi airinaíuíi Martini egyetlen biztosan meghatározott jjéldányát közlöm. Elég sok erre a fajra emlékez- tető formát találtam az anyag vizsgálatakor, melj’ek vagy tűs szerkezetű kaiéit, vagy rhabclolithok töredékei. Sphenolithus ef. distentus (M.\rtini) Az egj^etlen példány anyagunkban nem azonosítható biztosan a fajjal. ^phenoliihus ciperoensis Hramlette et M’ilcoxon több jiéldánya közül az V. tábla 5. ábra, Novaj ;i{),0 m-ből az, mely 45°-os orientáció- jával az eredeti leírással legjobban egyezik. •iphenolitlius belcmnos Bramlette et W'ilcoxon az egyetlen példány jól egyezik a leírással. Ez a faj eddig Euréipából csak Észak- ' Olaszországból ismert. Bramlette és Wilcoxon (19(57): Torino melletti ,, felső pte- ropodás márgá”-ból, valamint Hoth et al. (1971) az assisi szelvényben mutatták ki, kiemelve a lelet fontosságát mivel ők első ízben rögzítették a Sphenolühus belemnoa faj fellépésével a Triquetrorhabdidus zónát Elurópából. Ha ez a faj más egerien szelvé- nyekben is tovább követhető lenne, vigy az igen fontos sztratigráfiai és ősföldrajzi következtetéseket nyújtana. A inakrofaiina A szelvény hat szintjében található inakrofauna. Az egyes szinteket nagy oetfikkel jelezzük, és a 2. ábrán a szelvénypontok alapján leolvasható a réteg- sorban elfoglalt helyzetük. A. 26 — 27 szelvénypontok között. A glaukonitos homokkő és egyben az ?gerien legalsó 0,5 m-e. B. 27—28,5 C. 31,5 — 32 között. Ez a_ lithothaniniumos mészkő feletti miogypsinás inárga. D. 32 — 33 között. E. 33 — 35 között. F. 36 — 60 között. Ez a molluszkás agyag. Az A — E szintekből eddig mindössze két faj volt ismeretes, az F szint makró- faunáját már 1961-ben elég részletesen sikerült feldolgozni (Báldi et al. 1961). Ezért az F szint makrofaunájával ebben a cikkben nem foglalkozunk. Az A — C szintek makrofaunájában az aragonit-héjúak kőbeles megtartásúak. A D és E szintben eléggé porló, rossz megtartással fennmaradtak az aragonitházak (-vázak) is. Az F szint makrofaunája kitűnően megtartott, héjas példányokból áll. A taxonokat a III. táblázatban soroljuk fel elterjedési és gyakorisági ada- taikkal együtt. A rétegtani értékelésnél csak a molluszkákat vettük figye- lembe. .4 makrofaiina fáciestani értékelése Korábban már megkíséreltünk átfogó fáciestani magyarázatot adni a novaji szelvény magyar, sőt Paratethys-viszonylatban is egyedülálló kifejlő- iésére (Báldi et al. 1961, Báldi 1973). A kőolajkutató fúrások Corallinacea- ínyagának feldolgozása nyomán Krivánné Hutter E. (1961) is értékes paleo- ikológiai konklúziókra jutott. 5* 68 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet A novaji fácies-szukcesszió sajátos jellege, a rétegsor lassú üledékképződés- sel járó ,, sűrített” mivolta azonban szükségessé teszi az eddigieknél részlete- sebb, finomabb paleoökológiai elemzést, melyre az új feltárás nyomán lehető- ségünk is nyilt. A novajihoz hasonló, egyidős fáciesek legközelebb É -Olaszországból ismer- tek (bellunoi és schioi rétegek), az egész Paratethys vonatkozásában mindössze Eger környékére korlátozódnak. Megjegyzendő, hogy a bretkai mészkő fáci- esében is némileg eltérő, ezenfelül fiatalabb, a M. gunteri biozónába tartozik. Mindez növeli a fáciesvizsgálatok jelentőségét és nehézségeit. A) Az egerien bázisán fellépő makrofauna (A zóna; 26 — 27 ) világosan Flabellipecten — Odonthocyatlms közösséget, és így 30 — 120 m közötti tenger- mélységet jelez (Báldi 1973). Szükséges és lehetséges azonban a fenti inter- vallum szűkítése. Wells (1966) ahermatypikus korallokról írt kitűnő tanul- mánya szGYmt QjTrochocyatlius 13 — 1475 m tengermélységet és 14,7 — 26, 7° C hőmérsékleti intervallumot jelez. A nagy expedíciók adatai szerint a Pectini- da-k 30 — 120 m között a leggyakoribbak, 120 m alatt hii’telen ritkulnak. A Chl. opercularis (vö. Chl. biarritzensis) optimális mélysége 30 —40 m. Tatis- viLi (in Davitasvili et Merklin 1966) szerint a Cardifida-k a leggyakrabban 30 — 50 m között fordulnak elő. A nagy Flabellipectenekkel ugyanakkor a recens Platinopecten vethető össze, mely Fitch szerint 65 — 96 m között fordul elő. Hasonló mélységben élnek a Placopecfen-ek is Stanley (1970) szerint. A közösség szerkezetében uralkodik az epifauna jelleg: viszonylag szilárd, szubsztrátumhoz rögződve, ill. felette úszkálva, vagy kis mélységre ásva (Cardita) éltek az állatok. Jelentékeny áramlás, oxigénbőség. A szuszpenzió- filtrálás, mint táplálkozási mód, kizárólagos. Mindebből a következőkre követ- keztethetünk ; 50 — 60 m körüli tengermélység, kb. 15° C vízhőmérséklet. A glaukonit képződése Porrenöa (1966) összefoglalása szerint 30 2000 m között, de trópuson 125 m alatt, 15° C-nál kisebb hőmérsékleten megy végbe. Az áramlások és lassú üledékképződés előfeltétele a glaukonit megjelenésének. A vízhőmérsékletet a glaukonitra való tekintettel becsültük 1 5 °C-ra. B) 27 — 28,5 Az előző makrofaunához képest nem nagy a változás. A korallok itt 40 — 1145 m mélységet és 14,7 — 26,7 °C-t jeleznek. Az A) pont- ban elsoroltakon kívül, itt fel kell figyelnünk a Limopsis jelenlétére, mely minimum 30 m mélységre utal, míg a Zonaria, Conus, Cerifhium a 120 m-nél nagyobb mélységet kizárják, sőt 30 m-ig a leggyakoribbak. Epifauna-jelleg, kismélységre utaló infauna, (.Ig-bőség, áramlás itt is jel- lemző. A Crassatella carcarensis-ek, melyek a sekélyszublitorális övre jellem- zők, itt az átlagnál valamivel kisebbek. A Glycymeris nemzetséget pedig nem az egerien sekélyszublitorális latiradiata, hanem a területre nézve új, nyilván valamivel mélyebb biotójmt kedvelő faj ké])vi.seli. Mindezek alapján a tenger- mélységet 30 — 50 m-re, a hőmérsékletet 15 °C-ra becsüljük. Külön foglalkozunk itt a lithothamniumos mészkőpad eredetével és az azt alul és felül határoló lepidocyclinás fáciessel. A két fácies nemcsak tele])ülé,'- szerint, hanem nyilván térben is annak idején elvált egvmástól bár szom szédos volt. A Lepidocyclinák beágyazódás! módja és éj) megtartiísa viszonylai; kis energia-szintre utal, szemben a zömmel gumós kifejletű Corallinaceákkal Már korábban rámutattam, hogy a lepidocyclinás közösség biotój)ja 50 50 m mélységben elképzelhető (Páldi 1973). Ennél kisebb mélységre, .sekély Háld i né, H e k e — H á l d i: .1 novnji tipusszdvénii nimnoplanklonja 69 izublitorális eredetre utal azonban a lithothainniuinos mészkő. Krivánné duTTKR E. (1961) szerint csak két elágazásos faj fordul elő a Comllinacea lórában, a többi gumós ill. bekérgezéses. Ez .Johnson (1962) értebnezése szé- nit kb. 15 45 m mélységet jelenthet. Az Arclideolilhothamninm, MesophyUum ovábbá a ma is élő lAlhothamnium és Lilhophyllum fajok elterjedése alapján ró})usi-szubtrópusi klíma tételezhető fel. A vízhőmérsékletet esetleg valami- vel nagyobbra kell értékelnünk, mint a glaukonitos homokkő esetélien: 15 8 '^C-ra. Bár feltűnő, liogy zátonyéjiítő korallok még kis foltokban sem léjmek el a lithothamniumok között, holott ez a havsonló fáciesekben (pl. badenien, ívgy még a holocén Adriában is) elég általános jelenség. Ha a mészkő szórvá- lyos glaukonit-tartahnát is figyelembe vesszük, akkor a vízhőmérséklet alUj nlndhatta mexj a lő 16 ^C-/. (ez az oka a hermatyj)ikus korallok hiányának), ' mélység pedig legalább lő 40 m-re becsülhető. C) 31,0—32. A korallok (1966) nyomán itt 40 — 2000 m mélységre •s 5 — 27,5 hőmérsékleti intervallumra utalnak. A molluszkák szélső értékei ,:özül az Anisocardia (a recens Trapezimn alaj)ján) igen kis mélységre (max. '.0 m-re) utal. Ugyanakkor a Lucinoma borealis 20 m-nél, az apró Cardita-^ ,>edig 80 m-nél magasabbra nem mennek. A nagyforaminiferákat is figyelembe ■ éve: tengermélység: 30 — 40 m, hőmérséklet 15 — 20°C lehetett. ’ D) 32—33. A fáciest itt ,,slir-szerű” beütések (Macoma elliptica, Ory- ^aea, Flabellvm) jellemzik, ami összefügglict a nagyobb aleurittartalommal. ^öbb az ásóforma (infauna). A Gryphaea coehlear alapján minimálisan 45 m nélységgel kell számolnunk. A gazdag korallfauna az Aplocyathus (= Odonto- yathus) miatt 165 — 675 m mélységet és 12,5 15°C hőmérsékletet jelez, vülönösen a gyakori Heterosteginák azonban nem támogatják ezt a túlzott lagy mélységet. I Tengermélység: 40, — 120 m, hőmérséklet 12 — 15 °C. i alamivel gyengébl) áramlások. I E) Kissé több a glaukonit 33 — 3ő között. A Chl. biarritzensis visszatérése, ! Tnrritella jelentkezése valószínűtlenné teszi a 120 m-nél nagyobb mélységet, i rendelkezésre álló adatok alapján [ tenger mély ség: 30 — 120 m, hőmérséklet 12 — 15 [ehát tág intervallumban határozható meg. . F) A molluszkás agyaejban a Hinia-Caduhis paleocönózis előfordulása 120 i-nél nagyobb jnélységet jelez (Báldi 1973). IMég fontosabb különbség talán z előző biotópokkal szemben; a szubsztrátum lágy volt, jóval finomabhszemű, zerves detrituszban gazdagabb, az üledékképződés gyorsabb ütemű. A víz ramlása jóval gyengébb, az oxigénnel való jó ellátottság is némileg csökkent, egleg megszűntek a glaukonitképződés feltételei, a nagyforaminiferák is Itünnek. Dominál az infauna, elég sok az iszapfaló és ragadozó. A 200 m-nél 3kkal nagyobb mélységet azonban a Vemis, Cnassatella, Hinia, Athleta ném- etségek valószínűtlenné teszik. Tengermélység: 120 — 250 m, hőmérséklet kb. 10 — 15 °C. ^ makrofauna rétegtani értékelése A kiscellien/egerien határ nem definiálható egyértelműen a novaji szelvény- en a makrofauna alapján, mivel a mikrofauna szerinti kiscellien nem tartal- laz molluszkákat . j A legmélyebb makrofauna — akárcsak az egri holosztratotípus szelvényé- in — a Flabellipecten burgigalensis kétségtelen jelenléte alapján már egerien^ 70 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet 4. ábra. A moUuszkafauna kronológiai összetételének változása a szelvénj' függvényében. Jelmagyarázat a) Eocén, mélyebb oligocén taxonok, b) Felsöoligocénben végig élt taxonok, e) Oligocénben feltűnő, de miocénben gya kori taxonok, d) Egerienben, vagy közel egyidős más emeletekben fellépő taxonok, e) Miocén taxonok (oligocénb' eddig ismeretlenek). A szelvény bal oldalán feltüntetett betűk (a-f) a makrofauna szinteket jelzik Fig. 4. Changes in the composition of the molluscan fauna througbout the profile on a chronological basis. L e g e n ' a) Eocéné and older Oligocene taxa, b) Taxa, disappearing at the end of the üpper Oligocene, c) Taxa, first appeario during the Oligocene, bút more frequent in the Miocéné, d) Taxa, first appearing in the Egerian and/or in other stagt approximatively contemporaneous with the Egerian, e) Miocéné taxa (unknown so far from the Oligocene). Tt letters at the left side of the section (a-f) are marking the macrofaunal horizons nek tekinthető, mivel a Paratethys Munkabizottság 1970. évi bécsi ülésé elfogadott definíció szerint többek között e faj első fellépésével vonjuk me az emelet alsó határát. A 26 — 27 szelvénypontok közötti A ) zóna tehát má egerien. Ugyanebben a szintben az egerienre korlátozódó ritka Flabellipecte telegdirothi és a mélyebb oligocén Chlamys deleta alakkörhöz tartozó, de a egerienben gyakori CM. d. csepreghymeznericsae alfaj együttes megjelenés szintén az egerien-bázis jelzője. A szelvény egészének faunaváltozásait elemezve a következő főbb bá sztratigráfiai csoportokra bontottuk a novaji makro-taxonokat és azok száz; lékos eloszlásának vertikális változását diagramban ábrázoltuk (4. ábra a ) Eocén — mélyebb oligocén taxonok, melyek az Eger — novaji területen kív egész Európában ismeretlenek a magasabb oligocénből. Ilyen a Chlamys biarn zensis alakköre, az Anisocardia sacki, Crassatella bosqueti, Mathilda schreibet Ezek a formák a novaji szelvénynek magasabb szintjeiben is előfordulna Az egri Wind-féle téglagyári típusprofilban a molluszkás agyag középső és fel részén tűnnek el, tehát úgy fogalmazható, hogy az alsóegerien mélyebb részén igen idős formái, melyek a Középső-Paratethysben éltek legtovább. b) Olyan eocénben ill. mélyebb oligocénben fellépő taxonok, melyek a magasa oligocénből is ismertek a Paratethysen kívül (É-Ohvszország és Escornehéo rétegek: Chl. deleta alakköre, Cardita laurae, Glycymeris dispar obliqua, Laei cardium peracutum, Volutilithes multicostata, továbbá valószínűen a Crasi tella carcarensis, Chlamys boucheri, Isocardia abbreviota, Conus ineditus, Dew lium apenninicum) . Ezek a taxonok nem éltek már a miocénben sehol, és egerien felső határát sem lépik át. F'aj és egyedszámban egyaránt igen na részét alkotják a molluszkás agyag alatti novaji szintek faunájának. A m luszkás agyagban számuk észrevehetően csökken. c) Külön kiemeljük itt azokat a fajokat, melyek szórványosan már a közt sőoligocénben feltűnnek, de gyakoriságuk a miocént jellemzi: Chlamys mn, fí á l d i n é, Bek e — B didi: A novaji tipusazelvény nannoplanktonja 71 striata alakkör, Architectonica cf. cnrocollafa, a Cnjphaea cocJilear-hoT. közelítő taxon, Turris coronala. d) Legfontosabbak itt számunkra azok a fajok, melyeket egeriennél mélyebb rétegekből nem jeleznek, és Európa -szerte sem ismertek a ruj)éliennek megfelelő vagy idősebb szintekből. Ezek egy része átlépi az egerien felső határát: Flabelli- pecten burdigalensis, Nucula nucleus, Cardita cf. scalaris, Ilinia schlothehni, Venns midtilamella, Cadnlus gracilina, Athleta ficulina, Corbula basteroti ; más részük az egerienre ill. felsőoligocénre korlátozódik: Flabellipecten telegdirothi, Cardita cf. orbicidaris subparvocostata, Chlamys cf. oblitaquensis, Lyria grani- formis gárdonyi, Turricula ilonae, Turricula telegdirothi, Volutilithes permidti- rostaia, Vexillum peyreirense, Architectonica mariae, Murex paucispinatus, Tnrritella cf. venus. e) Különösen érdekesek a miocén fajok, melyeknek legidősebb előfordulása jegyezhető fel Novajon: Loripes dentatus alakköre, Turris trifasciata, Melanella spina. Az utóbbi két csoportból a gyakori és elterjedt taxonokat kell kiemelnünk, melyek a típusszelvénytől távolodva is jól felhasználhatók az egerien alsó határának megvonásához. , Az egerien legmélyebb szintjét (a novaji 26 28,5 pontok) jelezheti a Fla- ibelUpecten burdigalensis, Flabellipecten telegdirothi, Nucula nucleus fellépése '{ezek a novaji A) és B) zónában már előfordulnak) és némi óvatossággal — mi- vel a Tethys mélyebb oligocénjében is megtalálhatók, de a Paratethysben nem — a Glycymeris dispar obliqua, Crassatella carcarensis, Isocardia s. abbrevi- ata, Architectonica cf. carocollata, Conus ineditus. Ezekhez idős paleogén formák némileg továbbfejlett taxonjai: Chlamys biarritzensis novajensis, Chl. deleta csepreghymeznericsae, Lyria graniformis gárdonyi társulhatnak. A d) és e) csoportba sorolt, Paratethysre nézve újonnan feltűnő formák aránya kb. 40% körüli a teljes faunában. Az alsóegerien valamivel magasabb szintjében (34,5 - 36 m) a Miogypsina septentrionalis-szal együtt néhány további új taxon első fellépése rögzíthető: Loripes dentatus alakköre, Cardita cf. scalaris, Chlamys cf. orbicularis sub- parvocostata, Turritella venus. Idős paleogén formák azonban még itt is kitar- tanak: Anisocardia sacki, Crassatella bosgueti, Cardita cf. laurae. Az alsóegerien moUuszkás agyagot (36 — 60 m) nagyon sok fiatal forma fel- tűnése jellemzi: Cadulus gracilina, Hinia schlotheimi, Turricída ilonae, Athleta ficulina, Vohdilithes permulticostata, Corbida basteroti, Turris trifasciata, Murex paucispinatus stb. A kevés, még kitartó ősi forma: Crassatella bosgueti, Nuculana jjsammo- biaeformis mellett az új alakok csaknem 60 %-át adják a faunának. A molluszkás agyag bázisa jelenti tehát a szelvényben a leggyökeresebb törést a faunafejlő- désben (fannal break). Ugyancsak ebben a szintben két miocén faj is feltűnik. Figyelmen kívül hagytuk az olyan perzisztens kozmopolita formákat, mint a Pecchiolia cf. argentea, Pitar polytropa, Macoma elliptica, Corbula gibba stb. A 4. ábra diagramjaiból egyértelműen adódik a fauna összetételének fel- felé haladva egyre fiatalabbá váló arculata. A korreláció itt nem feladatunk, mégis utalnunk kell az É -olasz bellunoi és , schioi rétegek faunájához való meglepő hasonlóságra (úgyszintén a piemonti ,,tongriano”-val). Számos meglepő analógia mutatkozik továbbá a DNy- francia Escornebéou faunájával (szintén a fácieshasonlóság is közrejátszik). Az utóbbira már korábban is utaltunk (Báldi et al. 1961). 72 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. jüzet « ' « e = § "ö .b N 0‘09 0‘lí 0‘8f - M ca rt —1 r-. 30 0‘6S a 0 9S Y 0‘9£ e‘es 8 0‘££ O'ZS e‘i£ 03 ^ 0‘08 0 8Z 0‘9E 0 £ő 0‘8l 0‘«I 0‘SI 0‘6 0‘9 ^ ts o ■§ .„ . .s-iimii I g I a -5 *; . li (i I (l i n é, H c ke li ú l d i: .-1 novaji tipu/iszclréni/ nnnnopldnktonjd 73 0‘09 O'IC o'f.i: a 0‘flt: O r-< ^ ' B.-'- A* 0'9í: •-••SS o‘ss 0 0£ 0‘9í 0‘9£ 0‘£S « 0'8I 0‘«I 0‘fcl 0'6 0‘9 ■> s o g Jí 00 X ^ o ^ •O «8 s — *E^ r •is X c ^ ® .2. a u. “ 3 u tí sS l3 65 >> c •• “ O táC = j =8 i O-oS CS í- ^sa . e S S 55 •< < » ^ ö : ^ I <í o 5 -a . iia 1 ^ ^ = s < a i g-ls® s = ^ § S . W „ qS:^ ■§.§“§ I g S s 5I |b, I ii.t||ili:i >s •^5‘gip.oo^ I ^ i rt"© I- § 0.5 §?gffl. ^ H »5Í "S ^ ^ ^ 5z; H 11 : S-S ^áí? í a z w 3 -S « S- E : 5§* ® ^ : : *1 e ^ S 3 k. ÖL ^ c '■® 5 a « S*-S'-í I 6. a. » ^ O X u a s I •« 2 §§ ö s .§■ I II; ■s ? ■§^9 §•§ §.í ; £ s g 'ál § 74 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet in. táblától — Tabu III. A— E. 26.-36. I. II. ni. IV. j V. Nucula nvcletis Linné, 1758 Olycymeris dispar obligua Schaukoth, 1865 B 0,— H e— b ! B X E, — 0, i M Flabellipecten burdigalensis Lamarck, 1809 ABF xxx 0,-M, e— eg M Flabellipecten teUgdirothi CS. — Meznemcs, 1960 AF X X 0. e 1 Chlamys ( Aequipecten) Marritzensis novajerms n. ssp. AE X X (E.-O.) (pr— k) U Chlamys (Áe.) deleta csepreghymeznericsae BÁLDI, 1961 A X X (0,-0.) e M Chlamys (Ae.) muUistriaXa antiquaXa Ro VERETŐ, 1900 BD X X (O.-H) (k-b) H Chlamys (Ae.) c£. oblitaquen.sis SaCOO, 1897 D X (O.-M.) (e) M Chlamys ( Flexopecten) boiícheri DOLLFUS, 1887 B 0,-0. — M Crassatella carcarensis MlcnELOTTl, 1847 B xxx 0,-0, e M Crassatella bosgueti Koenen, 1866 CEP. xxx 0,-0, k— e 6 Anisocardia sacki PHILIPPI, 1846 0 0, — B Isocardia subtransversa abbreviata SACOO, 1900 B X X 0,-0, e M Cardiocardita laurae Bronqniakt, 1823 ABC xxx E,-0, k-e M Cyclocardia orbicularis stibparvocostata BÁLDI, 1963 ODE X X 0, e Cyclocardia cf. scalaris SOWBRBT, 1825 D X (0,-M,) (e b) M Megacardita cf. arduini Bronqniakt, 1823 E (0,-0,) (e) M Gryphaea transiens SACOO, 1897 D (O.-O,) — M Pecchiolia cf. argentea Martti, 1797 B X X (E.-P.) (k-b) lAtcinoma boreális Linné, 1758 C 0,-H k— b Loripes ex aff. dentatus Deprance, 1823 ABC X (eg— b) M Laevicardium of. peraeutum Roverbto, 1914 B (E,-0,) — M Acanthocardia sp. indet. C Vemis sp. indet. B Pitar polytropa ANDERSON, 1959 BP E,-M, k-eg Macoma elliptica Brocchi, 1814 DP 0,-M, k-b Corbula gibba Olivi, 1792 CF 0,— H k-b Thracia sp. indet. B Bolma cf. prohenica Sacco, 1896 B (0,-M,) — U Turritella cf. veniís ORBIQNT, 1852 EF (0,-M,) (e— eg) M Architectonica cf. carocollata Lamarck, 1822 B (0,-P) (eb) Cerithium sp. indet. B Zonaria sp. indet. B Lyria graniformis gárdonyi NOSZKY, 1936 B 0, e M Volutiliithes miUticostata BELLARDI, 1890 B Oj — O3 k — e U Turricu a sp. indet . E Conus (Lithoconus) ineditus Michelottt, 1861 B 0,-0, M BerUalium apenninicum SACCO, 1897 E O.-O, e M Lepidocyclina BŐD X X Heterostegina BŐD X X Bryozoa A Trochocyathus cf. plicatus MlOHELOTTl, 1838 AB XXX Acanthocyathus vindobmiensis BEÜSS, 1871 D Caryophyllia inops BEÜSS, 1871 D Balanophyllia cf. cylindrica MiCHELOTTl, 1838 B X Aplocyalhus armalus Miohelotti, 1831 D xxx Flabellum sp. indet. BO X X 1 Odontaspis sp. B Magyarázat: A-E zónákban talá't makrofauna listája. I = előfordulás az A-E novaji zónákban. II = gyako risági adatok: — ritka, x elég gyakori, xx gyakori, xxx igen gyakori. III = európai vertikális elterjedés: E, — köjép söeocén, Oj — felsöoligocén, stb. IV = Paratethysbeli vertikális elterjedés: pr = priabonien, k = kiscellien, e = egeri en, eg = eggenburgien, b = badenien. V = ősföldrajzi elterjedés: M = mediterrán, B = boreális Táblainagyarázat Explanation of plates [. tábla — J’lato 1. 1. Goccolithus abisectns Müller, Novaj' 48,0 minta, 2500 X ; a púrlmzamos Nikolná h keroaztozott Nikolok között 2. Ghiasmolithus altus Bctkry et Feróival, Novaj' 51,0 minta, 2500 X ; a normál fén^ nól, b keresztezett Nikolok között 3. Ericaonia muiri (Black), Novaj' 51,0 minta, 2500 X ; a normál fénynél, b kereszt zott Nikolok között 4. Reticulojenestra lockeri Müller, Novaj' 51,0 minta, 2500 X ; a. normál fénynél, b keres tezott Nikolok között I Háld iné, fí e k e fíáldi: .1 novaji típusszelvény nunnuplanktonja 75 5. KetictUojenestra lockeri Müller, Novaj 51,0 minta, 2500 X ; n párhuzamos Nikolnál’ b keresztezett Nikolok között 6. Beticulofcnestra lockeri Müller, Novaj 51,0 minta, 2500 x ; a páiimzamos Nikolnál, b keresztezett Nikolok között 7. Reticidofenestra lockeri Müller, Novaj 51,0 minta, 2500 X ; keresztezett Nikolok között 8. Reticulojenestra lockeri Müller, Novaj 51,0 minta, 2500 x ; keresztezett Nikolok között 9. Reticulofenestra lockeri Müller, Novaj 45,0 minta, 2500 X ; a normál fénynél, b keresz- tezett Nikolok között 10. Reticulojenestra bisecta (Hay, Mohler et Wade), Novaj 15,0 minta, 2500 X ; a nor- mál fénynél, b párhuzamos Nikolnál, c keresztezett Nikolok között II. tábla — Plate II. 1. Reticulofenestra bisecta (Hay, Mohler et Wade), Novaj GO minta, 2500 X ; a normál 1 fénynél, ö keresztezett Nikolok között 2. Reticulofenestra bisecta (Hay, Mohler et Wade), Novaj 48,0 minta, 2500 X ; a nor- mál fénynél, 6 keresztezett Nikolok között 3. Reticulofenestra bisecta (Hay, Mohler et Wade), Novaj :i:i,0 minta, 2000 X ; a pár- huzamos Nikolnál, b keresztezett Nikolok között 4. Reticulofenestra cf. clatrata Müller, Novaj 45,0 minta, 2500 X ; a párhuzamos Nikol- nál, 6 keresztezett Nikolok között 5. Reticulofenestra cf. clatrata Müller, Novaj 45,0 minta, 2500 X ; a normál fénynél, b keresztezett Nikolok között 6. Reticulofenestra cf. clatrata Müller, Novaj 45,0 minta, 2500 X ; keresztezett Nikolok között 7. Reticulofenestra cf. clatrata Müller, Novaj 45,0 minta, 2500 X ; keresztezett Nikolok között 8. CyclococcolUhus floridanus (Roth et Hay), Novaj G0,0 minta, 2500 X ; keresztezett Nikolok között ' 9. CyclococcolUhus floridanus (Roth et Hay), Novaj 51,0 minta, 2.500 X ; keresztezett Nikolok között 10. Cyclococcolithus floridanus (Roth et Hay), Novaj 26,0 minta, 2000 X ; keresztezett Nikolok között 11. Cyclococcolithus cf. hirsutus Müller, Novaj 23,0 minta, 2000 X ; a normál fénynél, b keresztezett Nikolok között 12. Discolithina multipora (Kamptnee), Novaj 6,0 minta, 2000 X ; keresztezett Nikolok között III. tábla — Plate III. 1. DiscolUhina multipora (Kamptner), Novaj 60,0 minta, 2500 X ; a normál fénjmél, b keresztezett Nikolok között 2. DiscolUhina muUipora (Ka^iptner), Novaj 36,0 B minta, 2000 X ; a normál fénynél, b keresztezett Nikolok között 3. Discolithina enormis Locker, Nov^aj 39,0 minta, 2500 X ; keresztezett Nikolok között 4. Discolithina enormis Locker, Novaj 6,0 minta, 2000 X ; keresztezett Nikolok között 5. DiscolUhina enormis Locker, Novaj 6,0 minta, 2000 X ; keresztezett Nikolok között 6. DiscolUhina destceta Müller, Novaj 12,0 minta, 2000 X ; a normál fénynél, b keresz- tezett Nikolok között 7. DiscolUhina pygmaea Locker, Novaj 33,0 minta, 2000 X ; keresztezett Nikolok között 8. DiscolUhina segmerUa Bukry et Percival, Novaj 48,0 minta, 2500 X ; a párhuza- mos Nikolnál, b keresztezett Nikolok között 9. DiscolUhina latelliptica Báldi — Beke, Novaj 18,0 minta, 2000 X ; a párhuzamos Nikolnál, b keresztezett Nikolok között 10. DiscolUhina latelliptica Báldi— Beke, Holotypus, Novaj 23,0 minta, 2000 X ; a normál fénynél, b párhuzamos Nikolnál, c keresztezett Nikolok között 11. DiscolUhina latelliptica Báldi — Beke, Novaj 18,0 minta, 2000 X ; keresztezett Nikolok között 76 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet 12. Discolithina latelliptica Báldi — Beke, Novaj 18,0 minta, 2000 x ; keresztezett Xiko- lok között 12. Discolithina latelliptica Báldi — Beke, Novaj 18,0 minta, 2000 X ; keresztezett Niko- lok között 14. Discolithina latelliptica Báldi — Beke, Novaj 15,0 minta, 2500 X ; a normál fénynél, b keresztezett Nikolok között 15. Discolithina latelliptica Báldi — Beke, Novaj 12,0 minta, 2500 X ; a párhuzamos Nikolnál, b keresztezett Nikolok között IV. tábla — Plate IV. 1. Discolithina latelliptica Báldi — Beke, Novaj 23,0 minta, 2000 X ; a párhuzamos Nikolnál, b keresztezett Nikolok között 2. Discolithina cf. rothi (Haq), Novaj 60,0 minta, 2500 X ; a párhuzamos Nikolnál, b keresztezett Nikolok között 5. H elicopontosphaera recta (Haq), Novaj 12,0 minta, 2000 X ; a párhuzamos Nikolnál, b keresztezett Nikolok között 4. Helicopontosphaera bramlettei Müller, Novaj 15,0 minta, 2500 X ; a párhuzamos Nikolnál, b keresztezett Nikolok között 5. Helicopontosphaera euphratis (Haq), Novaj 51,0 minta, 2500 X ; a párhuzamos Nikol- nál, b keresztezett Nikolok között 6. Helicopontosphaera euphratis (Haq), Novaj 32,0 minta, 2000 X ; a párhuzamos Nikol- nál, b keresztezett Nikolok között 7. Helicopontosphaera aff. kamptneri Hay et Mohler, Novaj 45,0 minta, 2500 X ; a normál fénynél, b 45°-os Nikolnál, c keresztezett Nikolok között 8. Helicopontosphaera aff. kamptneri Hay et Mohler, Novaj 36,0 minta, 2500 X; a normál fénynél, b keresztezett Nikolok között 9. Holodiscolithus macroporus (Defl.), Novaj 36,0 minta, 2000 X ; normál fénynél 10. Zygrhablithus bijugatus (Defl.), Novaj 48,0 minta, 2500 X ; keresztezett Nikolok között 11. Braarudosphaera bigelowi (Gran et Braarud), Novaj 42,0 minta, 2500 X ; a párhu- zamos Nikolnál, b keresztezett Nikolok között 12. Braarudosphaera bigelowi (Gran et Braarud), Novaj 33,0 minta, 2000 X ; a párhu- zamos Nikolnál, b keresztezett Nikolok között 13. Discoaster deflandrei Bramlette et Riedel, Novaj 45,0 minta, 2500 X ; normál fénynél 14. Triquetrorhabdulus carinatus Martini, Novaj 32,0 minta, 2000 X ; a párhuzamos Nikolnál, b keresztezett Nikolok között V. tábla — Plate V. 1. Sphenolithus moriformis (Brönn. et Str.\dner), Novaj 48,0 minta, 2500 X ; a normá fénynél, b keresztezett Nikolok között 2. Sphenolithus moriformis (Brönn et Stradner), Novaj 33,0 minta, 2000 X ; a normál i fénynél, b keresztezett Nikolok között 3. Sphenolithus cf. distentus Martini, Novaj 42,0 minta, 2500 X ; keresztezett Nikolok I között 4. Sphenolühus cipcroensis Br. et WiLCOXON, Novaj 51,0 minta, 2500 X ; keresztezőt Nikolok között 5. Sphenolithus Cíperoenais Br. et Wilcoxon, Novaj 39,0 minta, 2500 X ; a párhuzamo ‘ Nikolnál, b keresztezett Nikolok között 6 Sphenolithus belemnos Br. et Wilcoxon, Novaj 51,0 minta, 2500 X ; a normál fény nél, b párluizarnos Nikolok között Áthuhnozott fajok — Revvorked species 7. Discolithina plana (Br. et Sull.), Novaj 33,0 minta, 2000 X ; a normál fénynél | b fiárhuzamos Nikoloknál, c keresztezett Nikolok között 8. Cyclococcolithus ef. kingi Roth, Novaj 51,0, 2500 X ; keresztezett Nikolok közöt j 9. Fredi.scosphaera cretacea (Arkh.), Novaj 45,0 minta, 2500 X ; a normál fénynél I b keresztezett Nikolok között . 1 OCi Bál diné, Beke — Báldi: .-1 novaji típus.izelvény nfinnoplunktonja 0. Prediscosphaem cretacea (Arkh.), Novaj 45,0 minta, 2500 X ; a j)árhuzamos Nikolnál, b keresztezett Nikolok között /. Goccolithus barneme (Iílack), Novaj 51,0 minta, 2500 X ; keresztezett Nikolok között 2. Goccolithus barnesae (Black), Novaj 51,0 minta, 2500 X ; 3. Parhabdolithiis embergeri Noél, Novaj 00,0 minta, 2500 X ; normál fénynél \’l. tábla — Plate \'i. Athalmozott fajok — Heworked Species 1. Eiffellithus ttirrisei/feli (Defl.), Novaj 00,0 minta, 2500 X ; a normál fénynél, b keresz- tezett Nikolok között Ghiastozygus sp., Novaj 51,0 minta, 2500 X ; keresztezett Nikolok között . Ghiastozygus sp., Novaj 39,0 minta. 2500 X ; n [)árhuzamos Nikolnál, b keresztezett Nikolok között t. Vekshinella sp., Novaj 42,0 minta, 2500 x ; keresztezett Nikolok között 5. Vekshinella sp., Novaj 36,0 minta, 2000 X ; keresztezett Nikolok között 6. Zygodiscus diplogrammus (Defl.), Novaj 60,0 minta, 2500 X ; keresztezett Nikolok között 7. Arkhangelskiella cynibifonnis Vekshixa, Novaj 42,0 minta, 2500 X ; a párhuzamos Nikolnál, b keresztezett Nikolok között S. Arkhangelskiella parca Str.adner, Novaj 48,0 minta, 2500 X ; a normál fénynél, 6 keresztezett Nikolok között 9. Gribrosphaerella ehrenbergi (Arkh.), Novaj 45,0 minta, 2500 X ; a normál fénynél, b keresztezett Nikolok között 9. M icrorhabdulus decoratus Defl., Novaj 42,0 minta, 2500 x ; keresztezett Nikolok között 1. Micula slaurophora (Gardet), Novaj 51,0 minta, 2500 X ; keresztezett Nikolok között |2. Gycloplacolithella farmosa (K.ampt.), Novaj 36,0 minta, 2500 X ; 3. Braarudosphaera disculn Br. et Ried., Nov'aj 33,0 minta, 2000 X ; keresztezett Nikolok között l. Trochoaster simplex Klumpp, Novaj 39,0 minta, 2500 X ; normál fénynél |5. Discoaster cf. muUiradiatus Bb. et Ried., Novaj 33,0 minta, 2000 X ; a normál fény- ! nél, b keresztezett Nikolok között I?. Discolithina pulchra (Defl.), Novaj 36,0 minta, 2000 x ; keresztezett Nikolok 1 között Discoaster barbadiensis Tan, Novaj 23,0 minta, 2000 X ; normál fénynél VII. tábla — Plate VII. /. Ericsonia muiri (Black), proximalis oldal 9000 X ; Novaj 18,0 minta \l. Ericsonia muiri (Back), distalis oldal 9000 X ; Novaj 18,0 minta 3. Reíiculofenestra minuta Roth, proximalis oldal 26000 X ; Novaj 18,0 minta 4. Reticvlofenestra pectina Roth, proximalis oldal 26 000 X ; Novaj 18,0 minta ). Retirulofenestra minuta Roth, proximalis oldal 19 000 X ; Novaj 18,0 minta p. Reticulofenestra pectinata Roth, proximalis oldal 23 000 X ; Novaj 18,0 minta r. Discolithina enormis Locker, proximalis oldal 13 000 X ; Novaj 18,0 minta 1 VII., VIII és IX. táblák felvételei elektronmikroszkóppal, szénreplika módszerrel ■szültek VIII. tábla — Plate VIII. '. Reticulofenestra lockeri Müller, distalis oldal (distal view) 8500 X ; Novaj 18,0 minta '. Reticulofenestra lockeri Müller, distalis oldal 7000 X ; Novaj 18,0 minta I. Reticulofenestra lockeri Müller, proximalis oldal (proxirnal view) 8000 X ; Novaj ’ 18,0 minta Reticulofenestra lockeri Müller, proximalis oldal 1000 X ; Novaj 18,0 minta '. Reticulofenestra lockeri Müller, proximalis oldal 28 000 X ; Novaj 18,0 minta iF. Reticulofenestra lockeri Müller, proximalis oldal 8000 x ; Novaj 18,0 minta 78 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet IX. tábla — Plate IX. 1. Discolithina 2. Discolithina 3 Discolithina 4. Discolithina 5. Discolithina 6. Discolithina latelliptica Báldi — Beke, proximalis oldal 12 000 X ; Xovaj 18,0 mini latclliptica Báldi Beke, distalis oldal 11 000 X; Novaj 18,0 mint latelliptica BÁLDI— Beke, proximalis oldal 9600 X ; Novaj 18,0 mint latelliptica Báldi — Beke, proximalis oldal 12 000 X ; Novaj 18,0 mint latelliptica Báldi — Beke, distalis oldal 7000 X ; Novaj 18,0 minta latelliptica Báldi — Beke, distalis oldal 7000 X ; Novaj 18,0 minta Irodalom — References Baumasn, P. et ilOTH, P. H. (1969); Zonierung des Obereozáns und Oligozans des Monté Cagnero (Zentralapenni mit planktonischen Foraminiferen und Nannoplankton. Ecl. Geol. Helv. 62. 1. pp. 303—323. Báldi, T. (1966): Die oberoligozáne Molluskenfauna von Eger und die Neuuntersuchung dér Schichtfolge. An Mus. Nat. Hung., 58. pp. 69—101. Báldi, T. (1973): Mollusc fauna of the Hungárián üpper Oligocene (Egerien). Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 5 BÁLDI, T., Kecskeméti, T., Nyikö It. et Droooer, C. W. (1961): Neue Angaben zűr (Jrenzziehung zwischen Chi und Aquitan in dér Úmgebungvon Eger (Nordungarn). Ánn. Mus. Nat. Hung. 53, pp. 67—132. Bramlette, M. N. et Wilcoxon, J. A. (1967): Middle Tertiary Calcareous Nannoplankton of the Cipero Sectk Trinidad, W. I. Tulane Studies in Geology 5., 3. pp. 93 — 131. BrKRY, D. et Peecival, S. F. Jr. (1971): New Tertiary Calcareous Nannofossils. Tulane .Studies in Geology a Paleontology 8., 3. pp. 123 — 146. DAViTAsnLl, L. S. et Merklin, R. L. (1966): Spravochnik po ecologi morskioh dvustvorok. Izdat. Nauka, Moszk pp. 349. Droooer, C. W. (1961): Miogypsina in Hungary. Proc. Kon. Ned. Ak. Wetensch. ser. B, 64, pp. 417—427. Haq, BIL.AL UL (1971); Paleogene Calcareous Nannoflora Part II. Oligocene of Western Germany. Stockholm Cont butions in Geology 25. 2. pp. 57—97. Hofmann K. (1873): Adalék a Buda — Kovácsii hegység másodkori és régibb harmadkor! képződései puhány faunájának ismertetéséhez. MÁFI Évkönyv, pp. 193 — 215 + T. 12—17. Ibrányiné ÁRKOSI K. et Báldiné Beke M. (1974): A budai márga nannoplanktonjának elektronmikroszkópos vi' gálata. — Electronmicroscopic examination on the nannoplankton of the Buda Mari. Földtani Közlöny JOHNSON, J. H. (1962): The algal genus Lithothamnium and its fossil representatives. Quart. Colorado School Mining Krivánné HUTTER E. (1961): Zátonyépltő vörös algák (Corallinaceák) Eger környéki oligocénböl. — Reef — build red algae (Corallinaceae) in the Oligocene around Eger. Földt. Közi. 91, pp. 432—441. LiPPS, J. H. (1969): Triquetrorhabdulus and similar calcareous nannoplankton. Journal of Paleontologj- 48., 4. 1029-1032. Locker, S. (1968): Biostratigraphie des Alttertiárs von Norddeutschland mit Coccolithophoriden. Monatsberic dér Deutschen Akad. dér Wiss. zu Berlin 10. 3. pp. 220—229. Locker, S. (1972): Coccolithineen aus dem Paláogen Mitteleuropas. Palaont. Abhandl, Abt. B. Palfiobot., 3., 5. 735-853. Martini, E. (1970): Standard Palaeogene Calcareous Nannoplankton Zonation. Natúré 226. 5245. pp. 560—5 Martini, E. et Lebenzon, C. (1971): Nannoplankton — Untersuchungen in oberen Tál des Tarcau (Ostkarpal Rumánien) und stratigraphische Ergebnisse. N. Jahrbuch Geol. Paláont. Mh. Jg. 9. pp. 552—565. MOISESCU, V. (1972): Mollusques et échinides stampiens et égériens de la région de Cluj — Huedin — Román (Nord — Ouest de la Transylvanie). Mémoires, Inst. Geol., Bucarest pp. 152 + 1 — 37 Pl. MOller, C. (1970 A): Nannoplankton — Zonen dér ünteren Meeresmolasse Bayems. Geologica Bavarica 63. 107-118. Müller, C. (1970 B): Nannoplankton aus dem Mittel — Oligozán von Norddeut.schland und Belgien. N. Jahrbi Geol. Paláont. Abh. 135. 1. pp. 82-101. Müller, C. (1971): Nannoplankton Gemeinsschaften aus dem W-deutschen Mittel-Ollgozán. Notizb. hess. L.-A Bodenforsch. 99. pp. 43—53. NoszKY J. sen. (1939): A kiscelli agyag molluszka-faunája- Mollusc fauna of the Kiscell Clay I. Lamellibrancht Ann. Mus. Nat. Hung. 32. pp. 19—146. Oppenheim, P. (1900); Paláontologische Miscellaneen III. Zeitschr. geol. Ges. 52, pp. 237—326. Oppenheim, P.: Ueber die Ueberkippung von Orsó, das Tertiár des Tretto und Fauna wie Stellung dér Schioschich Zeitschr. geol. Ges. 55, pp. 98—235. PORRENGA, D. H. (1967): Glauconite and Chamosite as depth indicators in the marine Environment. Marine Geo pp. 495-501. Roth, P. H. (1970): Oligocene Calcareous Nannoplankton Biostratigraphy. Fid. Geol. Helv. 63. 3. pp. 799— ( Roth, P. H., Badmann, P. et Bkrtolino, V. (1971): Laté Eocéné — Oligocene Calcareous Nannoplankton fi Central and Northern Italy. Proceedings of the II. Planktonic Conference, Roma pp. 1069 — 1097. Stanley, S. M. (1970): Relation of Shell Form to Life Habits in the Bivalvia (Mollusca). Geol. Soc. Amer., Mei 125, pp. 296. Stradner, H. et Edwards, A. K. (1968): Electron Microscopic Studies on Upper Eocéné Coccollths írom the Oan : Diatomite, New Zealand. Jahrbuch. Geol. Bundesanstalt Sonderband 13. pp. 1—66. Vanova, M. (1959); Untermiozáne Fauna aus den basalen Konglomeraten von Safarikovo In dér Sűdslowakel. C . Práce, Zos. 51, pp. 141 — 198. Wells, J. W. (1967): Corals as Bathometers. Marine Geol. 5. pp. 349—365. B ál d i n é, B e k e — B dl d i: A novaji típuaszeh'ény nnnnophinktonja 7Í) ^annoplankton and inolluscs of the No vaj ])rofile, a faciostratotype fór Egerian Mária Báldi-Beke aiul Tamás Báldi The aiithors desoribe the new data gatliered since 1961, when the First detailed study of the Novaj profile was piiblished (Droooer 1961,Bíxdi et al. 1961). The sig- lificance of this section has been alsó proved by a motion of the CMNS Working 3roup fór Paratethys, when was designated by it as a faciostratotype fór the régiónál itage Egerian. Improving the outcrop, the authors are able to give a more precise description of he section, a study of the Nannoplankton and the molluscs of the deeper lying stra- a, both unknown so far. The underlying Kiscell Clay, nőt involved intő the rangé of Egerian, represents Zone SP 24 (sensu Martíní) by a relatively rich Nannoplankton matéria!. Triquetrorhabdulus •arinalus, appearing first in the section together with Miogypsina forrnosensis, eviden- •es Zone NP 26 fór the lower part of the Egerian. SphenoHthus belemnos, entering n the topmost layers of this section, indicates probably the presence of Zone NN 1 oo. The Novaj nannoplankton assemblage is a mixing of Mediterranean and Boreal dements, therefore one time it will make possible to gain somé useful considerations or a wider correlation. The molluscs, listed oji the table in the Hungárián text, all were collected from the owermost layers of the Egerian. The taxa of the upper part (found in the molluscan lay) were already described by Báldi in Báldi et al. (1961). A detailed ecological ana- ysis of the molluscs and corals gives a picture of the paleobiotop anrl a chronological reating makes possible to suggest contemporaneity with the N-Italian Schio and íelluno formations, as well as with the ílscornebéou beds in SW-France. 80 Földtani Ko7Íöny H (i l ({ i » r, li e k f H á ! il i: ,4 tioruji tij)iisMZflréit!/ naniio/ildnktonjo 83 6* 84 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet Í1 H li l 'I i II é, H r k r li li I il i : .1 naniji ll/iiis.szelréiii/ iKiirnojilanklonjit 85 86 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet Kv ÍT) 88 Földtani Közlöny, 101. kötet, 1. füzet (X. Tábla Fűltlliiiii Közlöny, Hull. of Ihe Hungárián Qeol. Soc. 0!t74) 104. 89 — 104 A Bii(lal()k-2. oligo-miocéii tí|)iisszelvéiiy iledéklöldtani és mikropaleontoIé)giai elemzése Ilorrálh Mária és Tóthné Makk Agnes^ (2 álirával, 1 táblázat tál) Ö s s z e f o jí 1 a 1 á s: Az 1971-ben jnélyült Budafok-kereszt-hegyi nm^ífúrás feltárta bxidafoki formáció (eggenburgien) alsó részét, a teljes törökbálinti formációt (egerien) a kiscelli agyag (kiscellien) felsó harmadát. A szedimentológiai és mikroj)aleontoló- ai elemzések szerint a rétegsorban felfelé regressziós tendencia mutatható ki. Mindhárom formáció nehézásványai uralkoihSan metamorfitokból származnak. A kis- lli agyagban és a törökbálinti homok alsó részében felsőeocén vulkánitok lepusztulá- iból eredő ásványok is jelentős mennyiségben mutathatók ki. A kiscelli agyag gazdag Fornminifern faunájából a kiscellien-egerien határ közelében •hány kiscellienre jellemző taxon eltűnik, majd a litológiai határon az autochton fauna szegényedése következik be, és szenon, hitécien bemosott Foraminifera együttes jelent- ‘zik. Ez utóbbi jellemzők észlelhetők az egész törökbálinti formációban, míg az eggen- irgien alsó határán néhány tíjnisos neogén foi-rna lé|> fel. .•\z egész szelvény plankton braminiferit faunában szegény. A Budafok-2. oligo-miocén .szelvény az egerien j)ara.sztratotÍ2)usa. A fúrás mélyítésének sztratigráfiai fnnto.sságát és a .szelvény nemzetközi jelentőségét ÁLDi T. jelen füzetben megjelenő tanulmánya részletezi. A) Az ÜLEOKKFÖLDTAXI VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Bevezetés A Budafok-2. fúrás anyagának üledékföldtani feldolgozása a rutinvizsgála- •kon (szemcsenagyság-eloszlás, karbonáttartalom meghatározása) kívül vány-kőzetteni és statisztikus vizsgálatokra is kiterjedt. Az alapadatok rtokában — a terepi makroszkópos leírást is figyelembe véve — készült el a rás kőzetteni szelvénye, melyet az f'A. ábra tüntet fel. A rétegoszlop mellett ; d/^-görbét találjuk. Az ún. statisztikai paraméterek közül (osztályozottsági iraméterek, átlag-szemcseátmérő {paraméterek, ferdeség, kurtózis stb.) az \ adatokból szerkesztett görbe a kiértékelésnél igen hasznosnak bizonyult. Az J/, az ún. közepes szemcseátmérő (Folk, R. L. 1968). Kiszámítása; J/ = yiC + ^50 + Vsj_ . 3 2 qc = — lóg F>rnm ^mm = szemcseátmérő mm-ben. * Előadták a MET Rétegtani és Őslénytani Szakosztálya 1973 április 9-i ülésén. 90 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet Az érték a minta szemcseeloszlását egyetlen jellemző mérőszámmal fejezi ki. Segítségével szemléletesen lehet ábrázolni egy-egy nevezéktani egységen belüli különbségeket (pl. durva vagy finomabb aleurit) és ez földtani szempont- ból is igen jelentős, ugyanis más-más körülmények okozzák a finomszemcsé; homok és a durva aleurit, valamint a durva homok és a közép-finomszemcsés aleurit egymásra telep ültségét. Másfelől ábrázolni lehetett a szemcsenagyság fokozatos eltolódását a durvább vagy finomabb tartományba (vö. M, görbe egyik tengellyel sem párhuzamos, azaz ferde szakaszait). A szemcsenagyság- és karbonát-elemzések kiértékelését és eredményeit az A. 1. és 2. fejezetekben; az ásvány-kőzettani vizsgálatok eredményeit az A. 3. fejezetben foglaltuk össze. A litosztratigráfiai határok megvoná.sa A fúrás a következő formációkat tárta fel; 1. Kiscelli agyag formáció (465,1 m (talp) — 316,5 m) 2. Törökbálinti formáció (316,5 m — 110,8 m) 3. Budafoki formáció (110,8 m — 0,0 m + 30 m a kereszt-hegyi felszíni fel- tárásban). A törökbálinti formáció két tagozatra bontható. A kiscelli agyag formáció és a törökbálinti formáció határa A törökbáliíiti formáció alsó határát az első, és egyben tekintélyes vastag ságú (17,5 m), homokos aleurit réteg megjelenésével jelöltük ki (lásd 1/A ábra). 316,5 m alatt a fúrásban csak aleurit és agyagos aleurit fordul elő. A litosztratigráfiai határ nem éles : 350 m-től a szelvényben felfelé haladvf az átlagos szemcseátmérő {M^) fokozatosan a durva aleurit tartornánybi tolódik (azaz az üledékanyag durvább lesz). A törökbálinti formáció és a budafoki formáció határa A törökbálinti formáció felső határát az utolsó komolyabb vastagsági agyagos aleuritrétegnél húztuk meg (lásd 1/A. ábra). A törökbálinti formáéi felső litosztratigráfiai határa élesebb, mint az alsó; bizonyos átmenetek a ké formáció között azonban felismerhetők. Ezt a fokozatosságot mutatja a) a 116,5 és 121,0 m között feltárt homokos aleurit, amely a budafol formáció bázisrétegeihez hasonló kifejlődésű b) a 87,0—89,0 m között települő bár csekély vastagságú aleuri közbetelepülés, amely a törökbálinti formáció felső rétegeire jellemző aleurih fácies utolsó jelentős képviselője oj az aleuritos homokok mennyiségének növekedése a törökbálinti formáé felső 20 m-ében. A törökbálinti formáció alsó és felső tagozatának elválasztása A két tagozat különállását az alsó tagozat durvább szemcsés, homokosai kifejlődése indokolja — a felső tagozat finomabb szemcsés, aleuritosabb kik lődésével szemben. A tagozatok határa 201,0 m-ben húzódik: itt található alsó tagozat utolsó kb. 10 m vastag homokrétege. A 3|S2I co íQ 6[!Z3 'EH 6 8 9 Km 13 17 21 í' Kn'iw jeUeraaSl. JelmagyarAíat A. Bu.lofoks!. «. mflyrüráa welvínye ik.ii Sí: r homokos kavics. 3- Homok, 4. Homokos aleurlt H alcuritos lioniok. 5. Aleurit, 6, Homokos aleurltos Ía A ^ alcurltos agyag. 8. Mdrgis aleurlt, 9. Mesies liomokkö. íO, TOinOr messcslmmok- **?; siáMlíkos aranya a fúrás s«lvíny^b«n 1. M6sr.li4r.fl, 2. l'orcelánhArú, 8. A«RluU>i4Jt, Ím.vÍÍÍÍ? o^ Néhány réUBtaiükg 6s ttclestanlla« fonlosabb faj clöfordolrtea a fúrta sailvényében ^. Cvrlammtna aculuionala (Uamtk^), 2. Cj/flamnuna rotundidormla íHáVTKBH). i. SptroloevUna rnnolievlata Orbkiht, 4. Ololniliria oranulota (EuOEB), i.Cancnt ptonorbis (ORBioxy). 7. HoíoJía projunipM (Rboss), 0. ,4«mio«ta beeMrii (Llfi.tí), 0. Kiphidium fUxu^m tiMppietim Papp, 11. £7p/.WÍu»i ortenburoense (EOOKR), 12. fribronmiíon don/im s. 1. (CoSHltA^). 13. Cn&rononiOT A^er^nni (HáOB). 14. tn*ro»wn«on minulum (RBtifiS). 16, PrMphiihum luberevJatum (ORBIOKT), 16. Pia- nu/irw eorfo/o (HAJtTKBK), 17. Flonlut boueamu (ORBloity), 18. Opmidina toldanü OBniOlfY, 19, CibieidoidM mi<;«nun.M (Okdioxt) 2^ Honrainiio boiuatut (OliBlORY). 21. Uamairaia höreici (OlOUá et Zapletalova), 22. Alma*~ ' ' . . — „. . . I sp. 4 osnabniijen >. 1. (Riiembr), 23. Oloborrtin. Abb. l. LilliuloKUchr nml mlkropataonloloalsrlie Beachaffencheiten des Budafoker Pro/lls. ErklArungen A Profil dér Tlofliolirung Budaíok E 1 SchotUr, 2. Schottriger Snnd, sandlger Scliotter. 3. Sand, 4. Sandiger Aleurll und oleurllfüiirender Snnd, 5. Aleurlt, 0. San- dlger, aleurltfahrender Bchoticr. aclioUrIger aleurltroiirender 8and. 7. Tonlger Aleurlt und ateurltrúlirender Tón. 8. Mergellger Aleurll 9 * w *^*°hter Knlkwuidsleln; B; A/. Kurve; (7 Prozontuelle Vertellungvon Artenvon verwhledenem OcliAusebau lm Bolirprufll 1. KalkschAllge. 2. Poríelanschalige. 3. AKglutinlerle, 4. Plauktonisrhe Arién; D: Vorkommen elnlger Btratlgraphlsch und fnzlnloglscli yrlchtlgerer Arten lm Bohrprofll 1. Cvcfumniína aciUidorMta (Haxtkbx). 2. Ovdammina roíutuiidoriaía (HartkbR), 8. Spirolnettliiia eana- ItfuUUa Obbiurt, 4, Oíolmlma ffratiidota (EooBB), 6. Canm* íurpidiu OtrSHMAK et TOPD, 0. Asíerigírifw/a plannrbtt (ORBIORT), 7, Kotalia projnnQíia (itüOSS), 8. Ammónia beecarii (LINI>2), 0, Elphidium flozuotum (Orbiokt), 10. Elphidium fU>xuo»um mMvpintm Papp. 11. Elphi- dium ortenburgente (Eooeb), 12, CHbroncmwn íoH/usn s. 1. (OcsHllAK). 18. Criérononlw hOíormanni (Haos). 14. Cribrorttmíon mmuliim (RErss). 15. Prolelpbidiitm Ivbemlalum (Orimort), 16. Planulina eodata (Uastkkn), 17. Florilut boueanus (ORBIOXT). 10. OproWino toldanii Orhiory. 19. Ci'biodoidAii ungenantu (Orbiont}, 20. Haruairata 6oti*iria (ORBIORT), 21. Haniaintia horeiei (OlcBA et Zaplbta- LOVl), 22. ,41ma«w omaOruoeníú s. 1. (ROBMBR), 23. (?ío0oírm«Mnu sp. '.-9 // orvát li —M ‘k fisszrastagsúuM 2..5 m ( 3-0 47,5 m (52%) 9,0 ni (10%) 45 111 (39“i) 24,5 m (21%) meoes homokkőptid van, 6 szintben, 4 m ósszvastagsigban laokrétegek átlag-szeuícsetU mérője max.2,49>-íg estikken ^íinouiszeuK*^ útlagoci .1/^ = 2.3q?* homok) • 3/j = 2,3^ íitlax-í^wtncseátinérövel jelleinezhetó homok durvább szemcsés, mint az .W* = 2,4<7^-s.' A litosztratigráfiai egységek jellemzése iscelH ogyfig formáció A Budafok-2. fúrás 150 m vastagságban tárta fel a kiscelli agyagot, tehát a idai típusos kiscelli agyag felső haianadát harántolta. Monoton, egyveretű ez a kifejlődés; aleurit, agyagos aleuritrétegek válta- izó összlete. Az 1/B. ábrán feltüntetett görbe szemlélteti legjobban a fejlődés nagy vastagságban is állandó jellegét. törökbálinti formáció alsó tagozata A fúrásban harántolt vastagság 115 m. E tagozat homok- (alárendelten kavi- cs homok — kavics), homokos aleurit- és aleuritrétegekből éjiül fel. Közbe- lepülésként vékony, tömör, meszes homokkőpadok gyakoriak. A réteg- ilopot és diagramot megtekintve látható, hogy legtöbbnyire 5 — 8 m stagságú rétegek váltakoznak: a rétegváltozékonyság tehát a kiscelli agyag- z viszonyítva nagyobb. A homok- és aleuritrétegek vastagsága között nincs ímottevő különbség, tehát ez a közepes rétegváltozékonyság a fáciesek izonylagos állandóságát mutatja. Összefoglalásul; a törökbálinti formáció alsó tagozata a kiscelli agyagtól it durvább szemcseméretében nagyobb rétegváltozékonyságában egyben a törökbálinti formáció felső tagozatától is megkülönböztethető az alsó tagozat átlagosan homokosabb, durvább -szemcsés kifejlődése, a felső tagozathoz viszonyított kisebb réteg változékonyság, és az eltérő karbonáttartalom alapján. 92 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet A törökhálhiti formáció felső tagozata Vastagsága 90 m. Finomszemcsés homok-, homokos aleurit-, aleurit- és agyagos aleuritrétegek váltakozó összlete. Kifejezetten nagyobb vastagságú meszes üledékek is előfordulnak, szemben a többi tagozattal, ahol (általában) csak vékony (0,2 m — 1,0 m), tömör, meszes homokkőpadok fordulnak elő. 120.0 és 175,0 m között igen finomszemcsés homok és középszemcsés aleurit- rétegek igen gyors váltakozása figyelhető meg. Ez a nagy változékonyság 175.0 és 201,0 m között fokozatosan megszűnik és ez is átmenetet jelez a török- bálinti formáció alsó tagozatába; ugyancsak ezt jelzi az átlag-szemcseátmérő eltolódása a durvább szemcsetartományokba. A felső határ közelében (kb. 20 m-es vastagságban) a rétegváltozások nagy- ságrendje a budafoki formáció jellegeit mutatja. A kiscellien — egerien rétegekről összefoglalóan a következőket állíthatjuk. Megfigyelhető a rétegváltozások nagyságrendjének fokozatos csökkenése a szel- vényben alulról felfelé. Mivel a durvább és finomabb szemcsés üledékek vas- tagságai között egy-egy formáción belül nincs nagyságrendi különbség — mint már kifejtettük — ez a tény arra utal, hogy a kiscelli agyag képződésénél uralkodó mélyebb-vízi és parttól távoli üledékképződést fokozatosan de nem egyenletesen — partközelebbi és sekélyebb tengeri viszonyok váltották fel.' Nem mond ennek ellent az a tény, hogy a törökbálinti formáció alsó tagozata bár viszonylag mélyebb-vízi képződmény (vö. Báldi T.), mégis homokosabb., mint a felső tagozat. Az uralkodó szemcsenagyságot ugyanis az ülepítő tér- ben uralkodó áramlási viszonyok határozzák meg. Ki kell emelni, hogy a * törökbálinti formáció felső tagozatában éjjpen a nagy változékonyság hívja fel a figyelmet — pusztán üledékföldtani nézőpontból — a sekélyebb tenger ' környezetre, annak ellenére, hogy igen finomszemcsés üledékekről van szó Budafoki formáció X budafoki formációt az egész törökbálinti formációhoz viszonyítva nagyobi ö homok- és kavicstartalom jellemzi. Nagy agyag -f aleurit tartalmú rétegei ij csak a formáció legalsó rétegeiben vannak. A törökl)álinti formáció (különösei áj a felső tagozat) homokrétegeivel ellentétben a homokok kavicstartalma i |j nagyobb. I A rétegváltozások nagyságrendje a törökbálinti formáció felső tagozatáho; ■ viszonyítva nagyobb (ugyanakkor az átlag-szemcseátmérő is nagyobb). A kü f lönböző üledék-tí})usok egymásra települése ,,rétegszerűbb”, azaz alárendelt . ^ fokozatos szemcsenagyság-változás. A kereszt-hegyi felszíni feltárásban feltárt 30 m vastag üledéksort már a É igen nagy átlagos szemcseméretű homokos kavics jellemzi. A rétegsorba felismerhető regressziós tendencia tehát — a szemcseméret fokozatos növeke • dését tekintve — a budafoki formációban is kimutatható; sőt a felszíni feltá>’á | magasai)}) rétegeiben talált fauna már litorális-szu})ralitorális környezetr « utal (vö. B.4nm T. jelen füzetben). : Az osztályozottság alakulása A rétegsorban feltárt üledékekre a rossz osztályozottság jellemző ((X; = 1 2 között, vö. Folk, R. L. 1968; Hkrczi I. 1971). 1 Morvát lí — M a k k: .4 Buditfok-2. oliriomiocén tipusszelvén;/ . . . 93 Az osztályozottság alapján nem különítlietök el a í'ormációk, de még egyes iledéktípusoknak sincs (pl. durva aleurit) jellemző osztályozottsági értékük, osztályozottság vizsgálata tehát ebben a szelvényben eredménytelen. Szembetűnő, hogy a kavicsrétegek osztályozottsága különösen a budafoki ormációban nagyon ro.ssz. Ezek az üledékek bimodálisak; a kavics ,,kötő- myaga” legtöbbnyire aleuritos finomhomok. Az igen rossz osztályozottság ótrejötte azonban nem feltétlenül elsődleges. Lehetséges ugyanis, hogy a jól •sztályozott kavics nagy hézagait a felette települő - esetleg szintén jól (sztályozott — aleuritos finomhomok kitöltötte. A szelvény ásványtani viz.s^álatának eredményei A nehézásványok között az egész szelvényt tekintve a gránátok ordulnak elő legnagyobb mennyiségben. Egyes szintekben a gránátok meny- tvisége jelentősen csökkent (2. ábra). Ugyanezekben a szintekben a kloritok s a muszkovit összmennyisége nő. Kimutatható tehát, hogy a gránátok és a lórit + muszkovit mennyisége a fúrás szelvényében ellentétesen változik 8 összmennyiségüket elsősorban az epigén szemcsék aránya befolyásolja (lásd . ábra). Ez a tendencia nem lehordási területváltozást jelez; valószínű, hogy . leülepedés! környezet energia-viszonyai szabják meg, hogy melyik ásvány- ^jta; a gránátok vagy a csillámok dúsulnak jobban. 1 A további kiértékeléshez hogy a lehordási terület e.setleges változása jzembetűnőbbé váljon — a gejietikailag összefüggő ásványokat csoportosí- nttuk. A következő ásványokat vontuk össze: , disztén — staurolit — andaluzit . i epidot — zoizit — klinozoizit^tremolit— aktinolit : turmalin 1 ilmenit — magnetit , zöldamfibol— oxiamfibol J biotit — kifakult biotit • barit — dolomit (lásd 2. ábra közéjíső oszlopa). Kimutatható, hogy a 2. ábrán 6 és 7-tel jelzett ásványok mennyisége esők- en, míg a 10 és 11-gyel jelzett ásványok mennyisége növekszik a mélység iggvényében. Ugyancsak növekszik a bázisos plagioklászok mennyi.sége is a lélység függvényében (lásd 2. ábra jobb szélső oszlopa). I 167,6 m-ben vonatkoztatási szintet vehetünk fel. A következő táblázat a íltozások számszerű értékeit foglalja össze e szinthez viszonyítva. átlagmennviség (db %) átlagmeuBTÍség (db %) 167,6 m felett átlagmennviség (db %) 167,6 m alatt disztén— Staurolit — andaluzit 1,4 1,9 0,6 epidot —zoizit — klinozoizit — tremolit— aktinolit 6,4 8,7 3,7 gránát — muszkovit — klorit 56,6 63,2 48,9 zöldamfibol— oxiamfibol 4,8 0,9 9,3 biotit — kifakult biotit 7,4 1,3 14,5 bázisos Dlagioklász 5.0 0,7 10,2 94 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet // orrát h —M a k k : .-1 liitdra) nem kronológiai, ham bio-, ill. litológiai változásokra utalnak (kivéve a planktonban a Globigerin des-t). Rétegtani szempontból legfontosabb a Cribrononion dollfusi s. 1. im jelenése a törökbálinti formáció alsó tagozatának (1. Tóthné Makk A.) fe ■ részén. A plankton faunában jellemző változás a kiscelli agyag planktonjához kép a Globigerina 2)raebulloides leroyi és Globigerinoides quadrilobatulns primord < közti átmeneti alak, ill. a Globigerinoides quadrilobatuliis jnimordius meg- lenése. E felismerés alátámasztja azt, hogy az egerien emelet alsó határa ko - lítőleg egybeesik a Globigerinoides genusz megjelenésével. A Glohigerinoi < qiiadrilobatulus primordius fajt Magyarországon felsőoligocénben előszói i budafoki szelvény pectunculusos homokjából sikerült kimutatni. Alsóniioi i rétegekből a korábbiakban már ismert volt (Kenawy, A. J. 1968; Horv.D M. 1972). A törökbálinti formáció felső 20 m-es szakasza, valamint a 216 210 i közti szakasza a Foraminifera-ínuna, alapján agyagosabb litofáciest je . mint az összlet nagy része. E mikrofaunák faj- és egyedszámban gazdag . Almaena — Coryphosloma — Polymorphina összetételűek. Jellemző, hogy a // o r vát k — M a k- k: A Iiuditjnk-2. oli(/omiocén lípusszelvéni/ . . . 97 'fOancris turgidus csak e két szakíiszon íordul elő, a kiscelli agyagban egyáltalán nem található (hasonló előfordulása ismert Egerből). Nyíró .M. R. (19611) aTőrőkbálint környéki klasszikus jiectunculusos homok- ból hasoidó összetételű faunákat említ. Közös jellemzői a faunáknak, hogy bligocén miocén rétegekben egyaránt előforJuló fajokból állnak. így a ^rihwnonion hiltermnnni, Cr. minuíiim, Almaena o.snabntgensis s. 1., Asterige- Anata planorbis, Cori/pfio.'itoma-ÍQiék. Plankton fauna ezekből a rétegekből lem került elő. Néhány szót bővebben a pcctunculusos homokban talált bemosott faunáról. H] fauna meghatározásában Sztr.vkos K. volt segítségemre. A részletes faunalistából kitűnik, hogy nemcsak felsőkréta, de középső- océn fajok is áthalinozódtak. A bemosott fauna jelentősége, hogy ősföldrajzi .iszonyokra, ill. szállítási irányokra enged következtetni. Budapest területén 's közvetlen környékén felsőkréta egy két bizonytalan fúrási adattól elte- kintve nem ismert. 8zenon globotruncanás rétegek a Dunántúli Közéj)liegység ■gyes tagjaiból (Bakony, Vértes, Gerecse) és Szlovákiából ismertek. A Budai- legység tömegét alkotó triászra közvetlenül a priabonien bryozoás márga és )udai márga települ, ill. a peremeken a lutécien. Valószínű tehát, hogy a mzépsőoligocénben már megindult (néhány O lobot runcana a kiscelli agyagban s van) le])usztulás, ill. szállítás Ny-i, ÉNy-i irányú volt. Ezt alátámasztják |dáldiné JÍeke M. (1974) vizsgálatai, aki a novaji faciostratotypus szelvény •gerienjében szintén talált felsőkréta (szenon) és eocén nannoplanktont. V szállítás a kisebb méretű nannoplanktont messzebb vitte, mivel a novaji zelvényben áthalmozott Foraminifera anyagot nem találtunk. A lepusztulás •s a szállítás tehát időben a kiscelli agyag képződése végén megindult, az egész elsőoligocén során tartott és az eggenburgienl)en is folytatódott. Az oligocén dején ez olyan ősföldrajzi képet valószínűsít, melyben a tengerelöntés és ;Céregmozgás a budai márga lepusztulását nem tette lehetővé, vagyis az oli- 'océn tengere a priabonien képződményeket részben elfedhette. i Budafoki anomiás — nagypectenes homok A fúrás 0,0 — 110,8 m közötti szakasza elég szegény Foraminifera-ídMnéA artalmaz. Összesen 36 fajt sikerült meghatározni, egyes alakokat a rossz meg- artási állapot miatt csak genuszra. A faunára az egyedgazdagság jellemző, leggyakoribbak az Ammónia- és Elphidmm-iéXék (E. crispum, Ammónia >eccarii, A. simplex), valamint a Globulina-k és Florilus-ok (Olobulina granu- osa, Florihis boueanus). E formáció bázisán lép fel az alsómiocénre jellemző Aphidium ortenburgense, valamint a miocénben általános E. flexuosum, E. lexnosum subtypicum, Hanzawaia hordd. A budafoki formáció fúrásban harán- olt felső szakaszán uralkodó a Cribrononion dollfusi s. 1. A budafoki anomiás — nagypectenes homok felszíni feltárásában egyedül a >ectenes agyagból került elő i^orammi/era-fauna. A faunában paleogén fajo- ,:at egyáltalán nem találtunk. A szelvény fúrásban harántolt eggenburgi aunáitól nem tér el. Egyetlen új alak jelenik meg, a fiatalabb miocén előfutá- aként, az U vigerina bononiensis primiformis . Meg kell említeni, hogy több oligocénből bemosott faj került elő, kevés kréta :s eocén áthalmozás mellett. 7 Földtani Közlöny 98 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet A budafoki szelvény Foraminifera-faunája I. táblázat — Tabelle I. 1 Kiscelli agyag Törökbálinti pectuncu- lasos homok s l'S a a C 0 c ~ 1 3 M a 05 ^ a •5 a a Balhysiptíon füifomiis M. Sars, 1872 + Qlomospira charoides (JONES et Parker, 1860) Haplophragmoides canariensis (Orbigny, 1839) + + Haplophragmoides latidOTsatus (BORNEMANN, 1855) + Cyclammina acvÁidorsata (HANTKEN, 1868) + Cyclammina amplectens Grzybowskt, 1847 + Cyclammina rotundiőoTsata (HANTKEN, 1875) + AmmobactUües agglutinans (Orbignt, 1846) Spiroplectammina carinata (Orbigny, 1846) + + 4- Spiroplectammina deperdita (ORBIGNY, 1846) + Spiroplectammina pectinata (BEÜSS, 1850) + Vubvullina capreolus ORBIGNY, 1826 + Vulvulina pectinata Hantken, 1875 + TextiUaria abbrevüUa Orbigny, 1846 + Texíularia gramen ORBIGNY, 1846 + + 4- Textularia sagittula DEPRANCB, 1824 + Textularia svBflabelliformis (HANTKEN, 1875) + Dorolhia parri CUSHMAN, 1936 + Karreriella siphonella (Beuss, 1851) + + Martinottiella communis (ORBIGNY, 1826) + + Spiroloculina canalicukUa Orbigny, 1846 + + Spiroloculina tenuissima Beüss, 1867 H- QuinquelocuUna agglutinans ORBIGNY, 1839 + QuinguelociUina akneriana ORBIGNY, 1846 + Quin^ueloatlina caHnata ORBIGNY, 1850 + + 4- Quingueloculina impressa REUS8, 1851 -f + QuinquelocuUna juleana Obrigny, 1846 + + QuinquelocuUna ludwigi Beüss, 1865 + QuinquelocuUna seminula (LINNÉ, 1758) + ■1- 4- Pyrqo bulloides (Orbiqny, 1826) + Pyrgo inornata (ORBIGNY, 1846) + Sigmoilina celata (Costa, 1850) + + Spirosigmoilina tenuis (CZJZEK, 1848) t- Triloculina consobrina OBRIGNY, 1846 + + Trilaculina gibba ORBIGNY, 1846 + + 4- Triloculina tricarinaxa OrbigNY, 1826 + + Triloculina trigonula (Lamarck, 1804) + Arliculina pseudosulcaía Kaasschieter, 1961 + Nodosaria bacillum DefrancE, 1825 Nodosaria exilis Nbugeboren, 1852 + Nodosaria oblonga Orbigny, 1826 -i t- Nodosaria stipitata BEÜSS, 1870 1 Amphicoryna marginuliniformis NyirŐ, 1961 ■1 Amphicoryna tunicaía (Hantken, 1868) -I- 1 Denlalina acuta ORBIGNY, 1846 + Dentalina inornata ORBIGNY, 1846 •l- Denlalina pungens Beüss, 1851 + Dentalina soliUa BEÜSS, 1851 + Frondicularia hndensis (HANTKEN, 1875) + Lagena hispida BEüSS, 1858 Lagena isabella (ORBIGNY, 1839) • + + Lagena striala (ORBIGNY, 1839) + + Lagena sutcala (Walker et .TAc;OB, 1798) + + Tyenticulina arcnatostriata (HANTKEN, 1868) LenlicuMna cuUrata (MONPORT, 1808) + + íyenticulina declivis (BORNEMANN, 1855) + Lenticulina inornata (ORBIGNY, 1846) + + Lenliculina intermedia (OrRBIQNY, 1846) + Lenticulina limbosa (BEÜSS, 1862) + Lenticulina simplex (ORBIGNY, 1846) t- + LenHculina vortex (PICHTEL et MOLB, 1798) + 4 Marginulina behmi KeusS, 1866 + Marginulina glabra ORBIGNY, 1826 d- Marginulina hirstila ORBIGNY, 1826 ■1 + Marginulina pediformis BORNEMANN, 1855 H- 4- Marginulina suhbullata Hantken, 1875 II o r V á l h — \I a k k : .-1 Bmlafok-2. oligomiocén típusszelvéni/ . . . 99 f. túhlázat fül ;/t utam Sf í 1 Törökbálinti pectunciilu* SOS homok Budafoki anomiás, nagy* pectenes homok turiiUla HEVSS, 1851 + t/ofVtnu/ino/»JM fragaria (GCmbel, 1868) + + ’lanuiaria bwitnsis (HANTKEN, 1875) + lanuiaria kubinyii HANTKEN, 1868 + ^settdonoiiasaria di^ffa (REl’SS, 1850) + + sp. + + ’dracf/uiria arcuata (Orbiuny, 1846) -4- + + aginulinopsis glitdia (Philipfi, 1843) + + 'Uctcfrondii'ularia striaia (HANTKEN, 1875) + IcbtUina gibba ORBIQNY, 1826 + + ■lobMlina gibba punctaia ORBIQNY, 1846 + + •lobulina granuíosa (KüOER, 1857) + + lobulina ina^guaHs REUS8, 1850 + + u/ruiina prcbtema ORBIQNY, 1826 + + 'UlíWtna probléma delioiden RECSS, 1866 + + *ieudopolffnu>rphina decorn (REUSS, 1863) + \^tevdc^tymorphina incerta (Egger, 1857) + ’yrttliMö fusiformis (ROEMER, 1838) + iigmotnorphina reguUtrie (Roe>íer. 1838) + landuiina dimorpha (BORNE^fANN, 1855) + Uandulina laevigaia ORBIQNY, 1826 + laerigala (Revss, 1850) + 'urrilina pupl>uHna sp. + >bo(run(ana sp. + + •)bÍQerin(Íia sp. + Kózépsöeocin (lutótien) artNina crassata densa (CrSBMAN) + spinulosa (Cl’SHMAX) d- rborcXalia sp. cf. T. cfiUralis (Cr.sHMAN) .4. rborofalia frontosa (Sl'BBOTlKA) + rborolatia lopUfnsis (CT.SHMAN) + uncoroaüoUks rohri BRÖnMMAns et Bermi pez tníimina sp. d- V>anomaÍina micra (COLÉ) + 'banomalina sp. d- lapsvdrax unUarus BOLU, LOEBIJCH et Tatp.^N + tap^ras sp. + bbotina eocena (Gümbel) + bbotina linaperta (FINLAY) + ■big^ina eocena compacia Sl’BBOTINA + \higerina linaperta compacta S^’BBOT^^'A + bigetina senilis (Bandy) + sp. indet. + \bigerapsu kugleri BOLU, LOEBUCH et TappaS + 'scoct/clina sp. (töredék) + jOligocén \trtinottiella conwiunis (OrbigN'Y) + ginuUnopsis gladia (PHILIPPI) + ’iaeroidina buUoides ORBIGNT + inforthitt schreibersiana (CZJZEK) + '■oidina soldanii Orbigst + omalina crtiplomphala (Hevss) + • bigerina sp. + tbamina tangentialis (Clodius) + • bentosz faunalista összeállításánál Loeblich— Tappax (1964), a plankton faunánál Lipps (1966) rendszertanát ' tűk alapul. Fáciesviszonyok a Foraminifera-faima alapján A mellékelt 1/C. ábrán feltüntettük az egyes iszapolási maradékokban talált liszházú, porcelánházú, agglutinált és plankton fajok százalékos arányát. . kiscelli agyagban 365 m alatt szembetűnő, hogy a fauna felépítésében a }inkton 10 — 15%-ban vesz részt, míg 365 — 322 m között hiányzik a plank- ta. A bentosz faunában gyakoriak a nagytermetű agglutináltak (Cyclammina (Htidorsata, Karreriella siphonella, Vtilvulina-k), a tipikusan batiáhs é'danii és az összes fáciesben egyaránt megtalálható MilioUna-íélék alapján a l'Celli agyag képződési mélysége min. 150 m volt. Ezt alátámasztja az is, Így egyes mintákban gyakoriak az Uvigerina-h (U. hantkeni, U . gallowayi). Hlyeknek díszítettsége a mélység függvénye (Bajstdy, O. L. 1960). 102 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet A litológiai határon éles változás következik be. A litológiai jeUemzőkliöz hasonlóan a bemosott faunaelemek élénk vízmozgásra, áramlásokra utalnak. Az áthalmozott plankton alakok üledékszemcsékkel együtt ülepedtek le. A helykénéit szegényes mikrofauna alapján (több Miliolina-íé\e, Globnlina-k, Polymorphina-^, Rotalia jnopinqua) a pectunculusos homok képződési mély- sége nem haladhatta meg a 100 m-t, annál valószínűleg kisebb volt. A peetun- culusos homok fáciesviszonyai a makrofauna alapján pontosabban tisztáz- hatók (Id. Báldi T. cikke e füzetben). A budafoki anomiás-nagypectenes homok jF'oram in i/ero -faunája fajsze- gény, de egyedgazdag. A nagy egyedgazdagság, az Ammónia-, Elphidium- és Nonion-íélék szinte kizárólagos jelenléte paítközeli fáciesviszonyokra utal mozgatott, durvaszemcsés fenéküledékre, 30 m, max. 50 m-es vízmélységre Pontosabb mélységértékek megadását nehezíti, hogy az eggenburgi homok csak egyes szintjeiben tartalmaz Foraminifera-íanmáit. Irodalom — Literatur Bandy, 0. L. (1960): General correlation of foraminiferal structura witli environnient. Inter. Geol. Congr., Sec. XX part XXII, pp. 7 — 19. Batjes, D. a. J. (1958): Foraniinifera of the Oligocene of Belgium. Inst. Boy. Sci. Xat. Belq., no. 143, pp. 3—18; pl. I-XIII. Bérczi I. (1971): A szemcseeloszlás-vizsgálatok statisztikus kiértékelése. Az üledékes petrológia újabb eredménje pp. 59—123, Budapest Bondoe, L. (1963): Mineralogisch-petrographische Untersuchungen dér oligozanen Schicbten in dér Cnigebung vo Budafok und Törökbálint. Ann. Hist.-Nat. Mus. Hung., 55, pp. 23—28. Buti, A. A. (1966)' Laté oligocene Foraminlfera from Rscomebeou, SW Francé. Sebőt, et Jens, pp. 1—99, UtrecI Folk, R. L. (1968): Petrology of Sedimentary Rocks. Austin, Texas, pp. 1 — 170. Hantken M. (1875): A Ciavulina szabói rétegek faunája. Földt. Int. Évkönyve, IV, 1, pp. 1—88, pl. I — XVI. Horváth M. (1972): A szécsényi amussziumos slir felső tagozatának mikrofaunája. Földt. Közi., 102, 2, pp. 163 175, pl. 1. Juhász Á. (1971): A Duna- Tisza köze harmadidőszaki vulkanitjai. Földt. Közi., 101, 1, pp 1 — 12. Kenawy, a. J. (1968): Planktonic Foraminlfera from the Oligocene and Lower Miocéné of Hungary. Ann. L'n .Sci., Sect. Geol., XI, pp. 133—201, pl. 1 — 17. LIPPS, J. H. (1966): Wall structure systematics and phylogeny studies of Cenozoic planktonic Foraminifera. Jour Paleont., 40., 6, pp. 1257 — 1274, pl. 155. Loeflich, a. R. et Tappan, H. (1964): Treatise on Invertebrate Paleontology, Part C, Protista 2. Univ. Kansas Prf Nyir(í , M. R. (1963): Beitrage zűr Foraminiferen-Fauna dér Oligozan-Schichten von Törökbálint. Ann. Hist.-N Mus. Hat. Hung., 55, pp. 62 — 70. Orsovai I. (1971): Jelentés a Budafok-2. sz. fúrás Ostracoda faunájának vizsgálatáról. Kézirat Székyné Fux V. et Barabás A. (1953): A dunántúli felsőeocén vulkánosság. B'öldt. Közi., 83., 7 — 9, pp. 217—2; SZTRÁKOS K. (1972): Budapest és Bükkalja paleogénjének rétegtani tagolása plankton Foraminiferák alapján. Di tori disszertáció Lithologische und mikropaláontologische Analyse des oligo- iniozánen Typenprofils von Budafok-2 M. Horváth und A. T . - Makk A) Lithologischen Untersuchungen Uie litliologische Hearbeitung des Materials dér Bohrung Biidafok-2 liat ausser Hou nenuntersiielmngen (granuloinetristihe Verteilung, Bestinmumg des Karbonatgehalt auch mineralogiseh-petrographische und statistische Ihitersiielningen mit uinfasst. 1. Din lithoslratigraphiHchen Einheden und dérén Orenzen Die Bohrung hat folgende pyirmationen ersehloasen: a) Kisceller Tori- Fór maíion (4(ir), 1 in (Sohle) — 3 Ki, 5 in). Monotone, gleiclitön Aushildung von Aleiirit — tonigein Aleurit (vergl. Kurve Ab in Ahh. 1/B). Die (Jrei dér Törökbálinter Formation und dér Kisceller 'ron-Forination liegt bei 316,5 ni (be i Auftritt dér ersten inachtigeren Sehicliten von sandigeni Aleurit, sielie Ahh. l/A). 1 lithostratigraiilusche (írenze ist nich scharf: ah 350 in lásst sich natíh ohen in dér Selii tenfolge eine allinahliehe Zunalnne dér Korngrösae nacliweisiMi. H o r V á t h — Mák k: .4 fíudafok-2. oligomiocén tipusuzelvény . . . 103 b) Törökbáliuter Formation (316,5 in— 110,8 ni). Lásst sich in zwei Teile gliedern: unterer Teil 316,5 m — 201,0 m, obererTeil 201,0 in — 100,8 in. Dér untere Teil dér Török- Ijáliiiter Formation ist iin V'ergleich mit dér alenritischeren Aiisbildung des oberen Teiles von gröberer Korngrösse und sandiger auBgebildet. Die Angaben, aiif welchen die Grenz- ziehung beruht, sind in dér entsprechenden Tabelle des Kapitels 1. 3 angeführt. c) Budafoker Formation (110,8 m — 0,0 m + 30 m im Tagesaufschluss von Kereszt- legy). Die lithostratigraphische Grenze zwisehen diesen beiden Formationen ist schár- ’er, obwobl dér Übergang gleichfalls allmáhlich ist. im Vergleich mit dér Törökbálintéi' Formation ist ein grösserer Sand und Schottergelialt eharakteristiseh. Im Tagesaufschluss •vird schon die sandige Schotterausbildung dominant. Auch aufgrund lithologischer Angaben kann in dér Schichtenfolge eine Regressions- endenz nachgewiesen werden. In dér Kisceller Tón- und dér Törökbálinter Fomation iann eine Abnahino dér Grössenordnung dér lithologischen Veránderlichkeit beobachtet verden (siehe Abb 1/B), was mit dér Hestandigkeit nába (NP 20) tartozik, bár a zónajelző fajt (melynek belépése a zóna alsó itárát definiálja) nem találtuk meg. A Sphenolithns psendoradians zónát -ARTiNi az Isthmolithus recurvus zónából választotta le, felső határa — mint ■ korábban megállapított Istkomolithus recurvus zónáé — a Discoaster harbadi- >sis illetve a Discoaster saipanensis fajok kihalása, mint az eocén — oligocén ..tára. A budai márga plankton Foraminiferáit feldolgozva, Sztrákos (1972) a -idai-hegység területén a budai márgát felsőeocén korúnak tekintette. Hivat- l'zott ^Iartini személyes közlésére, aki SzTRÁKOS-tól kapott mintákról, Jslyek között a budai márga legmagasabb részéből származó is volt, és melyek- ül Martini az NP20-as Sphenolithus pseudoradians zónát állapította meg. JARTiNi 1971-ben (in Cicha, Hagn & Martint) már ezt szintén leszögezte, Ír egyetlen összehasonhtó mintája alapján. A Sphenolithus pseudoradians f jelenlétét ő sem tudta megfigyelni. 110 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet Összehasonlító mintaként foglalkozott röviden a budai márgával Locker (1972) is, aki a mi vizsgálatainkhoz, valamint Martini (in Sztrákos 1972) faunalistájához hasonló együttest ír le, mint valószínűleg az Isthmolithus recurvus — Discoaster saipanensis zónába (NP 19) tartozót. A budai márga mikropaleontológiai feldolgozásánál gátló körülmény az anyag nem szép megtartása. Az erősen meszes kötőanyag általában iszapol- ható, de az erős átkristályosodások, utólagos mészkiválások miatt az ősmarad- ványok legtöbbször nem szépek, határozásuk sokszor bizonytalan. Ez az elek- tronmikroszkópos felvételeken is megfigyelhető. A fénymikroszkópos és elektronmikroszkópos vizsgálatok által meghatá- rozott fajok listája természetesen nem azonos. A három leggyakoribb fajt (Cyclococcolithus floridanus, Ericsonia muiri, Reticulofenestra scissura) vala- mint az igen jellegzetes alakú, de ritkább Sphenolithus moriformis és Discoastei barbadiensis-t az elektronmikroszkópos felvételek is rögzítik. Az elektronmikroszkóppal meghatározott fajok nagyobb része azonban éppen nem jellegzetes tulajdonságaik, kisebb méreteik miatt fénymikroszkóp pal meg sem határozhatók. Ezek a következők; Coccolithus pnralitos Roth & Hay Coccolithus tritus Roth Coccolithus cf. dupouyi (Defl. & Fért) Coccolithus cf. sarsiae Black Reticulofenestra hesslandii (Haq) Helicopontosphaera intermedia (Martini) Pyrocyclus hermosus Roth & Hay Coccolithus sp. Reticulofenestra sp. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok az utóbbi években eléggé átalak tották a fajok nevezéktanát is, bebizonyítva különböző neveken leírt forrná szinoním voltát, valamint azonos néven szereplő hasonló, vagy rokon alakri kimutatva külön fajba tartozásukat. Nevezéktani megjegyzéseinket néhány a fajöltőkre vonatkozó adattal kiegészítve tesszük meg. Ericsonia muiri (Black, 1964) paleogén képződményekből korábban Coccolithus pelayicus-^ént említe alak, elkülönítése elektronmikroszkópos leírás alapján történt. Reticulofenestra scissura Hay, Mohler & Wade, 1966. Gartner (1971) véleményét elfogadva, a fajnévnek prioritása van a bisecta névvel szemben. Hasonló formákat helytelenül azonosítottak Dictyococcites dictyodis (Defl.) fajjal, valamint valószínűleg a Coccolith pseudocarteri fajjal is. Elektronmikroszkópos felvételünk a R. bisecta 1 holotyjiusával azonos. Reticulofenestra hesslandii (Haq, 1966) fénymikroszkóppal még nem ábrázolt kistermetű alak, feLsőeocén — oligoci ben rendkívül gyakori. Cyclococcolithus floridanus Roth & Hay, 1967 ennek junior szinonimája a C. neogammation Bramlette & Wilcoxi , 1967. Kiemelkedően leggyakoribb alak a mintában, felsőeocén - oligoi i képződményekben mindenütt elterjedt. I h r á n y i n é, Á r k o s i— B á l d i n é, B e k e : A budai márga 111 Jelicopoiitodipfiuera intermedia (Martini, 19ü5) a faj az oligocénen végig közönséges, de Gartner és Smith (1967) az É- amerikai felsőeocénből (Vazoo Formation) //. seminulum néven liasonló formát elektroninikroszkói)j)al ábrázol, amit Martini (1969) a //. inter- ;nerfia-val azonosít. A fajt a budai márgából csak elektronmikroszkóppal lehetett meghatározni. Hscoíusler barbadiensis Tan, 1927. \'z. elektronmikroszkóppal megfigyelt példányok mérete az általánosnál jóval kisebb. phenolithus moriformis (Brünnimann & Stradner, 1960) junior szinonimája a Sph. pacificus Martini, 1965. Coccolithus parnliios Rüth & Hay, 1967, Corcolithns Iritus Roth, 1970, KColUhus cf. sarsine Black, 1962, Coccolithus cf. dupouyi (Defl. & Fért, 153) és Pyrocychis hermosus Roth & Hay, 1967 fajok kisméretű ritka alakok, Isőeocénből esetleg alsóoligocénből írták le valamennyit. Tál) lamagyarázat — E.xplanat ion of Piát es 1. Tábla - Plate I. Coccolithus cf. dupouyi (Defl. & Fért, 1953) proxiinális nézet 14 000 x X Coccolithus cf. dupouyi (Defl. & Fért, 1953) proxiinális nézet 9600 X Coccolithus cf. sarsiae Black, 1962 distalis nézet 13 000 X Coccolithus tritus Roth, 1970 proxiinális nézet 11 000 x Coccolithus pnralitos Roth & Hay, 1967 distalis nézet 16 000 X Coccolithus paralitos Roth & Hay, 1967 distalis nézet 17 000 x II. Tábla - Plate II. Ericsonia muiri (Black, 1964) distalis nézet 18 000 X Ericsonia muiri (Black, 1964) distalis nézet 14 000 X HelicopotUosphaera intermedia (Martini, 1965) proximális nézet 21 000 X Reticulofetiestrn scissura Hay, Mohler & Wade, 1966 distalis nézet 14 000 X Helicopontosphaera intermedia (Martini, 1965) proximális nézet 14 000 X Reticulojenestra scissura Hay, Mohler & Wade, 1966 distalis nézet 12 000 X III. Tábla — Plate III. Reticulojenestra hesslandii (Haq, 1966) distális nézet 25 000 X . Reticulojenestra hesslandii (Haq, 1966) proximális nézet 13 000 X • Reticulojenestra sp. proximális nézet 15 000 X Reticulojenestra sp. proximális nézet 9000 X i Reticulojenestra hesslandii (Haq, 1966) distális nézet 16 000 X ( Reticidojenestra hesslandii (Haq, 1966) proximális nézet 15 000 X IV. Tábla - Plate IV. 1. — 6. Gyclococcolithus jloridanus (Roth & Hay, 1967) j distális nézet 10 000 x í distális nézet 12 000 X V distális nézet 12 000 X í distális nézet 10 000 X proximális nézet 12 000 X ( proximális nézet 9000 X 112 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet V. Tábla — Plate V. 1 . Cyclococcolith.us floridanus (Roth & Hay, 1967) proximalis nézet 7000 X 2. Cyclococcolithus sp. distális nézet 28 000 X 3. Pyrocyclus hermosus Roth & Hay, 1967 proximális nézet 17 000 X 4. Sphenolithus moriformis (Brönn. & Stradner, 1960) 38 000 X 5. Discoaster barbadiensis T , 1927 20 000 X 6. Discoaster barbadiensis Tat^, 1927 18 000 X Irodalom — References Báldiné Beke, M. (1970): A bryozoás és budai márga nannoplankton faunája, őslénytani Viták lü. pp. 31— áü Báldiné Bbkb, M. (1972): Xhe Nannoplankton of the Upper Eocéné Bryozoan and Buda Maris. .\cta Geol. .\c. Hung. Vol. 10. pp. 211—228. Braarud, T. & Nordli, E. (1952); Coccoliths of Coccolithus huxleyi seen in an electron inicroscope. Natúré. \ 4322, pp. 301-362. Bradley, D. E. (1954); Evaporated carbon films used in electron microscopy. J. Appl. Pbys. Vol. 65—66. Cicka, I., Haon, M. & Martini, E. 1971. üas Oligozán und Miozan dér Alpen und dér Kárpátén. Ein Vergleich i Hilfe planktonisclier Organisnien. Mitt. Bayer. Staatssainnil. Palaont. hist. Geol. Vol. 11. pp. 279—293. Deflandre, Q. 8t Fért, Oh. (1952); Sur la struoture fine de quelquess coccolithes fossites observés au inicro.sci électronique. C. R. Acad. Se. 2100—2102. Beflandre, G. & llüRRlEAU, L. (1957): Application de la technique d’empreintes de carbonne a la systéniatk des Coccolithophorides fossiles. C. É. Acad. Sci. Vol. 244. pp. 2948 — 50. Downie, C. 8c Honeycombe, R. W. K. (1956): Examination of fossil coccoliths in the electron inicroscope. Xat’ Vol. 177. pp. 947—948. Edwards, a. R. (1963): A preparatlon technique fór caicareous nannopiankton. Micropaleontology Vol. 9. pp. 10:" 104. Gartner, St. Jr. 8c Smith, L. A. (1907): Coccoliths and related Caicareous Nannofossils froin the Yazoo Formát (Jackson, Laté Eocéné) of Louisiana. Univ. Cansas Paleont. Contrib. Paper 20. pp. 1 — 7. Gartner, St. Jr. (1971): Caicareous Nannofossils from the Joides Blake Plateau core, and Revision of Paleogr csonia muiri, Reticulofeneslra scissura, Sphenolithus moriformis, Discoaster barbadie f I b r á n // i né, A r k o h i — Háld i n é, H e k e: A budai inár(jn . . . 113 (known even froin stiulies uiuler optical inicroscope), Coccolühuti paralitos, Coccolithus triius, CoccolUhus cf. dupouyi, Coccolithun cf. sarsiae, líeticulofeneatra hesslandii, Heiico- poníosphaera intenned ia, Fyrocyclus hermosua. Bec-aiise of their sinaller size and less charac'teristic proi>eit ies, theso forrns represent ing tlie inajority of the species could nőt be detennined with the aid of oj)tical rnicroscope. Recent investigations hav'o confimied the stiatigraj)hic staternents that had eailier been inadé in respect of the forination. Aecording to the zonal scale pioposed by Martini (1970), the Buda Mari niay probably be assigned to the Ni* 20 Splienolithus pseudora- iiana Zone, though the zonal index-fossil is absent. Recently, similar stateinents were made bv Martini (in Cicka, Hagn and Martini 1071), Locker (1972) and Sztrákos 1972). ‘ 8 Földtani Köelöny 114 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet 1 b rá n !! i n é, A r k o k i fí hia sp. üpogebia kozmopolita 0 -30 m — PoTcellana kokayi Porcellana kozmopolita 0—40 m — ? Ebalia hungarica Ebalia kozmopolita 30 -2500 m ~ -p + -b Fisa oroszvi Pisa -j- + 2 50 m „Carcinus" Wrentheyi 1 ? — -i- — — „PiloíHus** mfditerraneus Xanthidae kozmopolita infralittorális -1- ? Xantko cfr. incisus Xaruho incisus -f- — 1—100 m -f + -r Brachynotus februarius Brachynotus sexdentatus — -f — 1/2 5 m -i- Pachygrapsus hurtgarkus Pachygrapsus marmorcUus -t- -1- — mediolittorilis A fauna diverzitás-száma 1,0 — 1,8 között van, ami szintén kedvezőtlenebi körülményekre utal a később leírandó más faunákkal szemben. A Pachygrapsus faj jelenléte és a mai fajokhoz mindenben hasonló alakj feltétlenül valódi mediolittorális környezetet jelez (Férés — Picard, 1961 35 oldal), ma ennek jelzőalakja. A lelőhely e tekintetben unikum. A töbl faj igényei változóbbak, az Upogehia az aljzatban ásásra alkalmas mészhc mokot jelez. A Brachynotus ma igen sekély vízben él és kedveh a védett helyt két, pl. az U pogebia-ikr&tókdií (Pesta 1918, 450 oldal). A Porcellana (Pisidia szintén főleg sekély vízben, kövek alatt, lyukakban tömegesen él. A Pis ma kedveli a 30 méter körüli mélységet, de a P. oroszyi eltérő alkata mé életmódot jelez. A X. incisns ma elsősorban 15 — 20 méter körül él, de gyal ran találtam 1 méter körüli vízmélységben a páncélját. Ügy trlnik, hogy a B( kély vízből a X. poressa kiszorította. A „Pilodius” természetesen közelebbn nem értékelhető, de a Xanthidae fajok gyakorisága sekély infralittorális kö nyezetet jelent. Az Ehalia fajok ökológiai spektruma igen széles. A — legalábbis időnként — brachyhalin környezet, dr. Kókay követke; tetősével egyetértve, lehetséges, bár az Oxyrhyncha-ííiiók (Pisa) a sótart! lom csökkenését nem igen tűrik. A fentiek néhány méter mély, nyugodt, búvóhelyekben gazdag tengerrés; mutatnak, melyből legalábbis időnként, kisebb oszcillációk során köve álltak ki, tehát a környezet a mediolittorális és sekély infralittorális közö változott a Peres — Picard (1964) által használt nomenklatúra szerin A víz időnkénti kiédesedését és az intenzív mészképződést talán közeli karsz források is elősegítették, hiszen a Buda-Pilisi karsztvidék már szárazföld vol A fauna hasonlít a Bachmayer (1953) által leírt Deutsch-altenburgi faun. hoz, de ott a feltárás nem tette lehetővé a rétegenkénti gyűjtést, így az keve jellegű. Müller: Decapoda faimu n budupenti miocénből 125 Táblainagyarázat — Ex2>lication des i)lanche.s I. tábla — Planche I. Forcellana (Fisidia) kokayi n. sp. holotypua felülről — vue dorsale Forcellann (Fisidia) kokayi n. sp. holotypus balról — vue de profil gauche Forcellana (Fisidia) kokayi n. sp. bal olló kívülről — pince gauche, vue du hóra Forcellana ( Fisidia) kokayi n. sp. bal olló alulról — pince gauche, vue d’en bas Ebalia hungarica n. sp. felülről — vue dorsale Ebalia hungarica n. sp. holotypus balról — vue de profil gauche Ebalia hungarica n. sp. holotypus felülről (sztereo) — vue dorsale (stereo) II. tábla — Planche II. Fisa oroszyi (Bachmayer) felülről — vue dorsale Fisa oroszyi (Bachmayer) balról — vue de profil gauche Fisa oroszyi (Bachmayer) jobb olló kívülről — pince droite, vue du hors „Carcinus" lőrentheyi n. sp. holotypus felülről — vue dorsale „Carcintis” lőrentheyi n. sp. holotypus balról — vue de j)rofil gauche III. tábla — Planche III. Xantho cfr. incisus Leach felüli’ől — vue dorsale Xanlho cfr. incisus Leach homlok — front „Filodius” mediterraneus Lőrenthey felülről — vue dorsale I\'. tábla — Planche IV. I Fachygrapsus hungaricus n. sp. holotypus felülről — vue dorsale : Fachygrapsvs hungaricus n. sp. holotypus élőről — vue an face í Fachygrapsus hungaricus n. sp. Telülről — vue doi-sale V’. tábla — Planche V. I Fachygrapsus hungaricus n. sp. homlok — front i Brachynotus februarius n. sp. holotypus felülről — \ ue dorsale iBrachynotus februarius n. sp. felülről — vue dorsale IBrachynotus februarius n. sp. felülről — vue dorsale S zerző felvételei ' Irodalom — Littérature B HMAYER, F. (1953): Die Dekapodenfauna des tortonisclien Leithakalkes von Deutsch- Altenburg (Niederöster- •eich). Mitteilungen dér Geologischen Gesellschaft in Wien, Bd. 44, Wien B ccm, P. (1883): Note sur les Crustacés Fossiles des Terrains tertiaires de la Hongrie. Annales des Sciences Géo- igiques. '.ome XIV Paris G ssskbk, M. F. (1928): Die Dekapodenfauna des österreichischen Jungtertiárs. Jahrb. Geol, Bundesanst. Wien, vol. 8. Wien G. 3SSNER, M. F. (1969): Decapoda, in: Treatise on Invertebrate Paleontology, ed.: Moore, R. C. Part E, Arthropoda . Kansas Lt jSTHEY I. (1898): Paleontológia! tanulmányok a harmadkorú rákok köréből. I. Adatok Magj-arország harmad- orú rákfaunájához. Mathematikai és természettudományi Közlemények, XXVII/2 Budapest D^they, I. (1929): in Lörekthey— BEiniLES: Die fossilen Dekapoden dér Lánder dér Ungarischen Krone. Geolo- 'ica Hungarica, Series palaentologica, Fasc. 3. Budapest í91s, J. M. et PiCARD J. (1964): Nouveau Manuel de Bionomie Benthique de la Mer Mediterranée. Recueil des ravaux de la Station Marine d’Endoume, Bull. N° 31, fasc 47. Endoume vi A, 0. (1918): Die Decapodenfauna dér Adria. Leipzig und Wien Bt FÉR, W. (1962): Aktuo-paláontologie nach Studien in dér Nordsee. Verlag W. Kramer, Frankfurt 126 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet Les faunes de Criistacés Décapodes des ealcaires miocénes de Budapest (1) P. Müller Sur le plateau de Tétény, banlieu de Budapest, plusieurs faunes carcinologiques o été collectionnés. La fauné de la couche inférieure est apparantée de celle de Budapes Rákos, déerite pár Brocchi (1883) et Lőrenthey (1898, 1929). La couche supérieur t d’une puissance de 1,0 á 1,6 m et elle contient deux différentes faunes. La fauné d gisements B, K et M (voir fig. 1.) est traitée ici. D’aprcs des moulages faits en matiére plastique, IM. József Kókay a constaté que Mollusques avaient vécu dans un milieu sublittoral peu profond, dans des eaux chauc et brachyhalines (salinité environ 26 á 28%o). La fauné est d’un age ,,badenien” supérieur (serravallien?) Cette fauné et les faunes récentes de l’Atlantique et de la Méditerranée présentf des caractéristiques semblables (voir le tableau), tandis que le fauné indo-pacifique < d’une caractére différent. On peut expliquer ces faits pár la cessation antérieure ( connexions inarines vers l’Orient et pár la refroidissement du climat. Ces éléments t picaux et subtropicaux du ,,Parathethys” (trés fréquents dans les autres gisemen ont trouvé un refuge dans l’Océan Indien. La fauné a un nombre de diversité de 1,0 á 1,8. La présence du Pachygrapsus prouve qu’il y avait Iá un milieu médiolittoral („roc médiolittoral”. Peres — Picard 1967 p. 35). Les autres espéces vivaient dans l’eau d’i profondeur de quelques métres (infralittoral), sur des substrats en partis solides, en pai meubles: sables ou vases ealcaires, qui pouvaient etre creusés pár des Upogebia (v le tableau). Descriptioií des espéces nouvelles Po7'cellana (Pisidia) kokayi n. sp. (Pl. I. 1, 2, 3, 4.) La carapace est d’mie forme approximativement pentagonale, moyennenient boml , la marge latérale légérement arqée a cinq épines. La surface est hachurée, particulii - ment sur la partié postérieure. Le front est triangulaire, et il a une főssé médiale. Ebalia hungarica n. sp. (Pl. I. 5, 6, 7.) La carapace est densément couverte de petits tubercules, elle est trés bornbee, p ■ rpie hémisphérique. La marge postérieure est aussi large que les 2/5 de la carap. •. Cette marge est formée de deux épines triangulaires. Sur la région intestinale il y a >■ forte bőssé. La nouvelle espéce semble etre apparantée á E. tubercidosa (H. Mii.., Edwards), mais són contour est plus arrondi, són front plus étroit, et la marge po rieure plus large. ,,Carcinus” lörentheyi n. sp. (Pl. IL 5, 6.) La cara])ace (^st boinbée dans le sens longitudinal et transversal. Les marges antéi i- térales ont cin(( épines (y compris l’épine extraorbitale), elles forment un demi-c( ie avcc le front. Le front a trois épines obtuses. Le jirolongement antérieur de la n'‘ ng mésogastrique est bien limité, il est long et mince. La jiartie antérieure de la re n prof ogasl ri que est trés boinbée, et elle forme une marehe. Pachygr(tpsus hungnricus n. sp. (Pl. IV. 1, 2, 3- Pl. V. 1.) IvU carapace est plate, reetangulaire, elle a trois épines sur la marge latérale (y con n* l’épine extraorbitale). L’axe de l’épine extraorbitale div'erge de 30“ de l’axe de la ( * pace. Les orbitos sont plus larges qu’un cinqiéinc' de la largeur de la carapace. Le f M ü 1 1 e r: Decapoda ivizióra szorul. E \ iszonylag gazdag Brachiopoda fauna alapján eszközölhető külön- bé természetű más megállapításokat későbbre hagyja, amikor több adat áll majd ren- ■elkezésére. Kolozsvár környéke harmadidőszaki rétegei ősállatvilágában a pörgekarúak - Brachiopodák — meglehetősen alárendelt szerejtet játszanak. Ennek meg- “lelően az irodalomban is gyéren szerepelnek. Pávay E. (1871) Kolozsvár ildtani viszonyait és ősmaradványait tárgyaló munkájában két fajt ír le — leglehetősen hiányosan — um. a Terebratulind tenuistriata LEYM.-t és a erebratulina cf. chri/salis HoN.-t. E fajok, Pávay szerint, együtt fordulnak elő kolozsvári eocén kori ,,bryozoa tályag”-ban (= briozoa rétegek, priabonai nelet); lelőhelyüket pontosabban nem jelöli meg, gyakoriságukról sem tesz nlítést. Koch a. (1874, 1894) ugyancsak két brachiopoda fajt említ; a ierebrotnlina tenuistriata LEYMERiE-t az ,,intermedia rétegek”-ből (— Num- ulites fabianii-réiegék, priabonai) és a briozoa rétegekből (ugyancsak pria- )iiai korú), az egykori ,, kardosfalvi kereszt” környékéről, illetve a kolozs- onostori Papp-patak völgyéből; az Argiope (ma; Megathyris) sp.-t ugyan- ak az előbbi lelőhelyről, a Papp-patak briozoa rétegeiből említi. Az 1874. i közleményében (265. 1.) mindkét faj előfordulását, a kis román templom atti feltárásban, gyakorinak mondja. Megemlítjük még, hogy Koch (1894), Kolozsvártól távolabb, Inaktelke és .^eres környékéről egy másik fajt, a Terebratulina parisiensis DESHAYES-t i emhti, az alsó durvamész rétegek ,,ostrea tályag” szinttájából (középső- • cén) (id. mű 217. 1.); ez Meznerics I. (1944) szerint közel áll ugyan a Koch líghatározta fajhoz, de azzal nem azonosítható; új faj, melyet Terebratulina jiim néven vezet be az irodalomba. (Később Elliott, G. F. (1947, p. 76) i annak a nézetének ad kifejezést, anélkül, hogy Meznerics revíziójának fídményét ismerné, illetve említené, hogy a Koch (1894) említette előfor- ( lása a Terebratulina parisiensis-nék az Erdélyi-medencében nem valószínű, bonjútásra szorul, mert e faj a Párizsi-medencén kívül csak ritkán fordul elő.) I. Z.Barbu (1963) a Kolozsvár környéki Nummulites /aftiawü-rétegekből a l<'ebratulina tenuistriata-t említi, mint nagyon gyakori alakot. A kolozsvári „Babes-Bolyai”-tudományegyetem lektora. Lakcím: Cluj, R. S. Románia, Str. Rákóczi 23. 134 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet N. Vlaictj-Tátárím (1963. id. mű 66. 1.) Kolozsvár környéke délnyugat részéből, a kolozsvári rétegekből (felső durvamész szint, priabonien) Brachio poda maradványokat említ a mészkövek vékonycsiszolataiból. Fuchs H. (1972) a Kolozsvár környéki felső durvamészkő rétegek felsc részéből, a brachiopodás szintből, melyet a Plecska- völgyi, illetve a Hűvös völgyi (= Valea Rece) szelvényben mutatott ki, gazdag és változató mikrofauna társaságában a következő pörgekarúakat találta; 1. Terebratulina tenuilineata (Baudon) — gyakori 2. Terebratulina sp. (aff. Terebratulina squamulosa (Baudon) — igen gyakor 3. Argyrotheca (syn. Cistella) aff. subcordata (Boettger) — igen gyakoi 4. Argyrotheca (Cistella) sp. (aff. A. (C.) squamulosa (Eichwald) — ritk 5. Mühlfeldtia (syn. Megerlia s. Megerlea) sp. (? Mühlfeldtia (Megerlia oblita (Michelotti) — ritka 6. Lacazella (syn. Thecidea) cf. mediterranea (Risso) — mérsékelten gyakor Tehát Kolozsvár környéke óharmadidőszaki rétegeiből eddig a követkéz brachiopodákat írták le, illetve határozták meg: 1. Terebratulina tenuilineata (Baudon) — felső durvamész réteg — gyakor 2. Terebratulina sp. (aff. T. squamulosa (Baudon) — f. dm. r. — igen gyako 3. ? Terebratulina tenuistriata Leymerie* N. fabianii rétegek és briozo; rétegek gyakori. 4. ? Terebratulina chrysalis Hőn.** briozoás rétegek. 5. Argyrotheca (syn. Cistella) aff. subcordata (Boettger) — f. dm. rétegek igen gyakori. 6. Argyrotheca (Cistella) sp. (aff. A. (C.) squamulosa (Eichwald) — dm. rétegek — ritka. 7. ?Megathyris (syn. Argiope) sp.*** — briozoa rétegek — gyakori. 8. Mühlfeldtia (syn. Megerlia) sp. (? Mühlfeldtia (Megerlia) oblita (.Mich LOTTi) — f. dm. rétegek — ritka. 9. Lacazella (syn. Thecidea) cf. mediterranea (Risso) — f. dm. rétegek mérsékelten gyakori. 10. Brachiopoda gén.? sp.? — f. dm. rétegek felső része. Amint az a megjegyzésekből is kitűnik e lista összetétele a kolozsvári pák gén Brachiopodák alaposabb feldolgozása révén valószínűleg módosuk * néhány fajt össze lehetne vonni; de még így is egy olyan viszonylag gazdi változatos felsőeocén kori Brachiopoda fauna sajátja Kolozsvár környékéiK mely a leggazdagabb azonos, vagy hasonló korii előfordulásokkal egyi . emlegethető. Valamennyi eddig meghatározott s fentebbi jegyzékben foglalt nemzeti' . és faj a Terebratulida rendbe tartozik, annak mindhárom főcsaládját (alrei jét) és négy családját**** képviselve. A Kolozsvár környéki felső durvamész rétegek felső szintjéből áltahi ; « meghatározott fajok, s a génuszok is - a Terebratulina kivételével li, : • Meznekics I. (id. mű 34. 1.) szerint vaiószfnúieg inkűbb a Terebratulina eaput-seri>eiUina LINNÉ, vagy a T. elrit i I SowERBY fajról leliet itt szó, de mert vizsgálati anyag nem álit rendeikezósóre, a kérdést biztosan eídönteni nem t • i •• Mbzneiuos I. (i(i. mű 47. i.) szerint — bár az anyag nem állt rendelkezésére — PAvay meghatározá.sának he f.j Bégéhez is kétség fér, annál is inkább, mivel e faj kréta kori. Valószínűnek tartja, hogj’ ez esetben is inkább aT “ 4 ratvlina striatiUa-TÓÍ leliet szó. ' •••Mivel tt Megathyrig d’Orbigny (syn. /Irtríope Eudes-Deslonoohamps) és az ^rni/roíAeca Dall (syn. Ci • < Cray) csak a belső jellegek alapján különböztethetók meg eg>-mástól, és kérdés, hogy ezt KOCH flgj-elembe ve N-l lehet ez esetben is az Argyrotheca génuszról szó. •••• Liharbv, B. K. és társai (1900) által használt rendszert véve alapul. Fuch.'t: Adatok Kolozsvár kürnifékc Ilraclnopodáinak ismeretéhez 135 ) képződmények, s egyáltalán e város harmadidőszaki Bracfiiopoda faunája számára; sőt egyesek - mint j)l. a Lacazelln- Románia l)rachio2)oda-faunájá- lan is nj elemet kéj)viselnek. E fauna ala})ján eszközölhető további megállai)ításokat későbbre hagyjuk, miikor már több adat áll rendelkezésünkre. Irodalom — Literatur Iamü, 1. Z. (1903): Micrüfuuna depozitelor sedinientare paleogene din iinprejuriinile Clujuhii. Aiial. Univ. lJucur., ser. nat., geol. — geogr. 37 (XII — 1963). :lliott, G. F. (1947): Distribution des Brachíopodes en espéces et ses causes, illustrí^e pár les Tíríbratulinidc's de rEoc^ne de i’Europe oocldentale. Bull. Soc. géol. Fr., sér. 5, t. 17. TcHS H. (1968): A Chajmmnina SiLVBSTRi nemzetség előfordulása az Erdélyi-medence eocén képződményeiben. Földt. Közi. 98. TCHS, H. (1972): Asupra prezen(el unui nivel cu braliiupode in orizontul calcarelor grosiere superioare (calcare de Cluj) din imprejurimile Clujului. Kézirat ,0CH .\. (1874): Adatok Kolozsvár vidéke földtani képződményeinek pontosabb ismeretéhez. Földt. Közi. 4. Í.OCH k. (189-1): Az erdélyrészi medencze hannadkuri képződményei. I. rész: Paleogén csoport. F. I. Évk. 10. .ICHAREV, B. K. et al. poOO): Otriad Terebratulida — in: Osn. Pál., Msanki, Brahiopodi. lKZNERU'_s, _I. (1944): üie Brachiopoden des ungarischen TertiSrs. An. Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung. 36. I,.ucr-T.ÁTÁR1M N. (1963): Stratigrafia eocenului din regiune.s de la sud-vest de Cluj. Ed. Ac. Kom. Bucure^ti. Reitrag ziir Kenntnis dér Brachiojioden atis dér Umgebung Klausenburg (Cluj) //. Fuchs üie ersten Angaben über üie teitiáren Brachiopoden von Klausenburg (Cluj, S. R. mnánien) staminen von E. Pávay (1871). Nach seiner Arbeit finden wir Angaben über iie paláogenen Brachiopoden dieser Stadt in den Aufsatzen von A. Köch (1874, 1894), I Meznbrics (1944), 1. Z. Barbu (1963) and N. Vlaicu-Tátárím (1963). H. Fuchs (1972, Manuskript) führt aus den unterpriabonischen ,,oberen Grobkalk- '■•hichten” (oder ,,Kolozsvárer Schichten”) Gattungen und Arten an, die bisher in dicsen ildungen unbekannt waren, (siehe die Liste im ungarischen Text); dicse, in verháltnis- ássig grossem Reichtum vorhandenen Formen sind auch für die tertiáre Brachiopoden- iplt von Klausenburg (Cluj) neu. • lm Aveiteren gibt Verfasser die vollstándige Liste dér bisher veröffentlichten paláoge- n Brachiopoden von Klausenburg an, wobei er sowohl das Altér, als auch die Háufig- .■it dér einzelnen Arten anführt. Das Vorhandensein von manchen Arten (mit? bezeieh- •t) ist fraglich, tvas wahrscheinlich auf irrtümliche Bestimmungen zurückzuführen ist. Allé Brachiopoden-Arten von Klausenbm'g gehören dér Ordnung Terebratulida an, ■ren allé drei Oberfamilien (Unterordnungen) und -vier Familien vertreten sind. Manche ten und Gattungen, wie z. B. Lacazella, stellen Formen dar, die sogar in dér Brachi- ■oden-Fauna Rumániens neue Elemente sind. Diese verháltnismássig reiche obereozáne ■achiopoden-Fauna wird schon mit Recht zusammen mit den Brachiopoden-Faunen n gleichem oder ahnlichem Altér erwáhnt. Weitere Feststellungen aufgrimd des Studiums dieser Fauna lásst Verfasser auf einen íáteren Zeitpunkt, wenn ihm schon mehrere Angaben zűr Verfügung stehen werden. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1973) 103. 136 — 140 Baritkonkréciók a rudabányai pannonból dr. Radócz Gyula (1 ábrával, 2 táblázattal, 1 táblával) A Rudabányai-hegység pannoniai képződményeit a felszínközeli triász ös; let metaszomatikus vasérceinek külfejtéses jövesztése során, kisebb-nagyol területeken teljes egészében feltárták. A pannon képződmények legszebb ft tárásai Vilmos-bánya területén tanulmányozhatók, ahonnan az összlet li nittelepeinek kíséretéből gazdag gerinces ősmaradvány társaság is előkerül A Vilmos-bányai külfejtések 1967. évi áttekintő földtani bejárása során, « triász képződmények egyenetlen felületére telejtült pannoniai összlet aL.r.' (a lignittelepes-összlet alatti) szintjében (1. ábra), több olyan, 1 — 7 cm átm i rőjű, világosszürke, legtöbbször megközehtően gömbalakú és sajátos (gya , ran pizolitos) szerkezetű konkréciókat (I. tábla) is gyűjtöttünk, amelyekn(* ^ a terepen megállapítható anyaga és részben megjelenési formája is, külö >: bözött a hasonló üledékekben gyakran jelentkező mészkonkrécióktól és szí U rosziderit féléktől. < Ez utóbbiak miatt a konkréciók anyagából röntgenvizsgálatot végezh ^ tünk. A diffraktogramot Dienes I. értékelte és megállapította, hogy az any. tí| uralkodó mennyiségben baritot tartalmaz (I. táblázat). Ezt követően a ba p kiugró mennyiségét a kémiai elemzések is alátámasztották (II. táblázat). I; i í 1. ábra. Külfejtés soriin feltárt pannon szelvények a rudabányai Vilmos-külfejtés területéről (szerk.: R.UXJCí 1967). Jelmagyarázat:!. Bányabeli vegyes kőzettörmelék (hányó), 2. Lignit, 8. .Szürke, homokos- és ag) aleurit (a ferde sraff iila, barna vagy sárga elszineződést jeiöi), 3. Triász képződmények (főként az ércescdett dől. oxidációs öve), 5. Gyökérnyom, 6. Moiinsoa-fauna, 7. Gerinces-fauna, 8. Barit konkréeió, 9. Kavics (elszórtan), 10. zetíörmelék az ércesedett triász képződmények anyagából Ka dó ez: Baritkonkréciók a rudabányai pannonból 137 riulabányai-liegységi pannóniai baritkonkróció éa az azt bezáró alenrit röntgenvizs- gálat! eredménye (%). Elemző: Dienes I. I. táblázat Baritkonkréció. első fázis A bezáró belső Öv külső ÖT ulenrit Barit <25 75 100 (05 raol.%) - Krarc 50 75 <25 25 -50 Muszkovít <25 <52 <25 Degradált illít < 25 Kaolinit <25 _ <25 Montmorülonit <25 <25 _ Feidpát <25 <25 db rudabányai-hegységi pannóniai baritkonkróció kémiai elemzésének eredménye (%). II. táblázat 1. 2. 3. 4 belső ÖT külső öv belső öv külső ÖT átlag Barna belső ÖT SiO, 13,6 19,33 27,84 18,78 TiO, nyom nyom 0,35 0,26 A1,0, 7,01 6,06 12.63 5,19 Fe,0, 0,50 0,53 nyom 0,98 FeO 1,64 3,44 2,39 1,68 MnO 0,04 0,15 0,08 0,08 MgO 0,75 0,75 0,82 1,12 CaO 0,75 1,39 1,51 0, 84 BaO 45,12 37,71 27,18 40,71 41,04 45,01 Na,0 0,08 0,08 0,13 0,17 K.O 0,64 0,64 1,61 0,97 — H,0 0,50 0,66 1,57 0,93 Izz. veszt. 4,25 4,19 5,85 5,08 P.O. 0,06 0,07 0,09 0,08 co, 1,27 2,92 1,79 1,51 so, 24.75 20,91 15,64 22,09 összesen: 100,60 99,47 99,48 100,47 lemző: 1 — 2. Nemes L-né és Guzy K-né, 3 — 4. Tolnay V. A vizsgálatok a vastagabb só kicsapódási fázis öveiből készültek. Ez a baritféleség a Rudabányai-hegységből ezideig ismeretlen volt. Az eddig mert baritféleségek (Viverot F. 1869., Maderspach L. 1876. stb.) a vas- ‘■cösszlethez szorosan kapcsolódva kerültek elő, főként mint elsődleges repe- áskitöltések. másrészt pedig mint az oxidációs öv másodlagos kristályai iCHMiDT S. 1882., Kertai Gy. 1935., Bruimmer E. 1938., Pantó G. 1956., OCR S 1966.). A most ismertetendő baritok a vasércösszleten kívül, tehát előbbiektől távolabb, eltérő környezetben konkréció formában jelentkeznek. E konkréciók általában rendszertelenül (elszórtan) helyezkednek el a pan- 3niai összlet alsó szakaszában, a mocsári jellegű, laza, kavicsos, kőzettörme- kes, homokos és agyagos aleuritban, amelynek CaCOg tartalma 1 — 5%. gyes helyeken 1 m^-nyi anyagból 50 — 60 db nagyméretű — és számos kisebb iritkonkréció is előkerült. Nagyobb mennyiségű, esetleg gazdaságosan kiter- elhető barit az eddigiek alapján a hegység pannóniai képződményeiből várható. 138 Földtani Ködön]), 104. kötet, 1. füzet A baritkonkréciós szint (lefelé) kapcsolódik a Pantó G. (1956) által leíri itteni legalsó pannóniai szinthez, a ,,szferosziderites konkréciósor és kong lomerátum”-hoz. A baritkonkréciók a bezáró üledék alkotóiból több-kevesebb anyagot min den esetben tartalmaznak. Legbelső részük, a központi mag, rendszerint bar násszürke, ritkán fehéresszürke és gyakran sok apró (0,05 — 0,5 mm) limoni tos szferoszideritgömböcskét, ,, átalakult” növényi foszlányt, ritkán egyél ásványszemcsét is tartalmaz (I. tábla 1. kép). Néhány metszet elkerülte ill nem jelzi világosan a központi magot (pl. I. tábla 4., 8). A köziJonti magho> elsőként szinte minden esetben egy, gyakran nagyobb szélességű, laza szer kezetű, világos, gyakran élénkfehér (röntgenvizsgálat szerint kaolinites) kevés limonitos szferoszideritszemcsét tartalmazó zóna (belső öv) kötődik amely a rákövetkező, általában kemény világosszürke vagy barnásszürke szürkésbarna zóna (külső öv) száradási repedéseiben is gyakran megtalálhatí (I. tábla 1., 2., 3., 6., 7. kép). E külső öv a legtöbb esetben vastag és kemény gyengén mikrokristályos alapanyagú és a belső övnél több idegen anyago (általában 0,5 mm átmérőjű limonitos szferosziderit gömböcskéket, apr< növényi töredékre utaló limonitos, gyakran koncentrikusan limonitos gömb halmazokat, aprókavicsokat stb.) figvelhetünk meg benne (pl. I. tábla 1 2., 6.). Az emhtett két öv (belső övpár) vastagsági aránya változó. A konkréciókat rendszerint egy vékony (1 — 2 mm körüli vastagságú) imiso dik fázist képező, az előző övpáréval megegyező anyagú külső öv pár vagy héj zárja le (I. tábla 1., 5.). Az I. tábla 8. képe viszonylag vastag külső övpár ral (héjjal) rendelkezik. Elvétve előkerült olyan konkréció is, ahol a külsi övpár vastagabb a belsőnél (I. tábla 3.). A gömbded alakú konkréciók mellett ritkábban összenőtt és szabálytalai (I. tábla 7.), elvétve növényi ágtöredékre kicsapódott alakzatok (I. tábla 11 12.) is vannak. Az összenőtt legnagyobb baritkonkréciócsoport 15 16 cr átmérőjű; a legnagyobb ágszerű képződmény pedig 4 — 5 cm széles és 30 ci hosszú volt a gyűjtött anyagban. Az ismertetett baritkonkréciók fía-tartalma a rudabányai metaszomatiku vasérc kíséretében ismeretes elsődleges baritok (barit I.) mállási anyagáhi származik, ugyanúgy mint az érctestek oxidációs-szferosziderites övében isme retes barit II. kristályai. A rudabányai barit I. és barit II. mellett a fent isméi tetett baritkonkréciók, a barit III. azt jelzik, hogy a rudabányai vasércösszle néhol nagymennyiségű hantjának egy része a terület jiannóniai lerakódása nak kezdeti időszakában jelentős mértékben oldatba jutott, kismértékbe szállítódott és a hegység területének mocsaras jellegű kis üledékgyűjtőibei megfelelő szulfátos környezetben (a redoxpotenciál növekedésekor), gyal ran szferoszideritesedett növényi töredékek és egyéb mag köré, sajátos kon! réciók alakjában rendszerint két fázisban kicsapódott. Táblamagyarázat I. tábla 1. A legfíyakoribb l)aiit konkréció típusinctszctc, gyengén kivelietÓ kiilsó övpárn Eredeti nagyság 2. Több BzferoBziderites növényi töredéket tartalmazó barit konkrécióinetazi sajátos alakú száradési repedésekkel. I\-a oxidációs övének ásványaihoz. Math. Térni. Tud. Ért. 58. p. 868. OCH S. (1966): MagyarursziiK ásvánj’ai. Akad. Kiadó Budapest OCH S.— Grasselly Gy.— Doníth É. (1950): MaiO’arországi vasércelófordulások ásványai. Acta Min. Petr. Sze- ged 4. pp. 1 — 41. ADERSPACH, L. (1876): Beschreibung dér Telekes-Rudabányaer Eisenstein Lagerstetten. Oesterreichisrhe Zeitschr. túr Berg- und Hütten. Red. von A. Patkra und K Jarolimek 24. p. 72. \STÓ G. (1956): A rudabánj’ai vasérvonulat földtani felépítése. Földt. Int. Évk. 44. 2. HHiDT 8. (1882): Barit és cerussit Teleke.sröl. Ért. a Terin. Tud. Kóréból. 12. pp. 1 — 31. VBNOT. F. (1869); Beitráge zűr mineralngischen Topographie von Oesterreich und Ungarn. Geol. Reichsanst. 19. pp. 595—612. 140 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet I. táb! 11 12 HÍRÜK, ISMERTETÉSÜK Sziídeczky-Kiirdoss Elemér akadémikus 70 éves Köszöntjük 70. születésnapja alkaliná- •ól Sz.4dkczky-Kardoss Elemér akadé- likust, a magyar föliltudományok nemzet - özileg is elismert vezető egyéniségét . Sz-\deczky-Kardoss Elemér 190;i szep- ■niber 10-én született Kolozsvárott. Édes- pja Szádeczky-Kardoss Gyula maga is e\ es geológus, a századfordulótól a kolozs- ári EgA'etem ásvány és földtan professzora alt. Tőle örökölte széleskörű tudományos •deklődését, a hazai föld geológiai meg- 'merésének vágyát. Huilapesti egyetemi [v’ei után tudományos tevékenysége egye- lni doktori értekezésével indult, melyet ötvös-díjjal jutalmaztak. 1926-ban ki- 1‘vezték a soproni Bánya-, Kohó- és Erdő- lérnöki Kar Ásvány-Földtani tanszékére nársegétlnek, majd néhány év múlva ki- lagasló eredményei nyomán professzori ngot kapott. Soproni éveinek sokoldalú vékenységéből elegendő, ha kisalföldi onográfiáját említjük meg (1935), mely- en a terület legkorszerűbb földtani érté- ■lésén túlmenően olyan éij kőzettani vizs- lati módszereket is ismertetett, melyeket óta határainkon kívül is széles körben kalmaznak. A pedagógiai mimka, az ifjúság nevelése lyre inkább tevékenysége homlokterébe rült. Ennek eredményeként 1948-49- 1n ő a Kar dékánja. Szervezője és irányí- ia a földtani, bányamérnöki és kohó- irnöki oktatás újjáalakításának és a mis- Ilci új Műegj^etem felépítésének. Ő lett az t egyetem első rektora (1949 — 50), majd íjután ezt a nehéz feladatot sikerrel meg- (potta a budapesti Eötvös Loránd Tudo- linyegj'etem meghívásának eleget téve í.’ette az Ásvány-Kőzettan Intézet veze- t ét. Egj'etemi tanári munkája mellett íwre behatóbb geokémiai kutatásokba líd ekkor. Ennek előmozdítására szervezi i'g 1955-ben az MTA Geokémiai Kutató Iboratóriumot, melynek mindmáig igaz- id ója. E rövid megemlékezés nem alkalmas a f Itan szinte minden tudományágára ki- t jedő sokoldalú alkotó tevékenységének felvázolására. Talán csak mérföldkövek- ként említhetnénk meg egymás után meg- jelenő könyveit: Szénkőzettan (1952), Geo- kémia (1955) és A Föld szerkezete és fejlő- dése (1968). Legfontosabb tudományos t'n'ilményei kíizül is csak a következőket említsük: Alajivetően új távlatokat nyitott a magmat izmus és a kőzetmetamorfózis folyamatainak megismeréséhez. Az ásvány és kőzetképződés fizikai-kémiai alapjainak megítélését is i'ij megvilágításba helyezte. Elég itt a vegyüíetpotenciállal, a terheléses és a gőznyomás, valamint a könnyen illők szerepével kapcsolatos felismeréseire utalni. .Az utóbbi években tudományos vizsgáló- dásának új csúcspontját jelenti a lemez- tektonika továbbfejlesztésében kifejtett munkássága. Hazánkban ő ismerte f^l elsőként a föld- tudományok mélyreható összefüggését és a közös összehangolt kutatás szükségességét. Ezért szerv'ezte meg 1965-ben az MTA X. (Föld- és Bányászati Tudományok) osz- tályát, melynek 1969-ig titkára, majd azóta elnöke. E beosztásában jelentős tudomány- szerv’ezői tevékenységet fejt ki. Megszer- vezi ,,A Föld anyag és energiaáramlásai” ankétokat, melyeken a földtudományok legkülönbözőbb ágai találtak közös fóru- mot . Az ő szerkesztősége alatt a négy világ- nyelven megjelenő ,,Acta Geologica” folyó- irat nemzetközi tekintélyre tett szert. Meg- indítója a ,,Geonómia és Bányászat” című folyóiratnak. Mindezek az eredmények nemcsak a szakkörök elismerését váltották ki, hanem magas állami és tudományos kitüntetések forrásává is váltak. Két alkalommal kapta meg a Kossuth -díjat; 1949-ben és 1952-ben. 1953-ban a Szabó József emlékérmet ítélték oda neki. 1949-ben a Tudományos Aka- démia levelező, majd 1950-ben rendes tag- jává választotta. Jelenleg az Akadémia elnökségének is tagja. 1953-ben a Munka- érdemrend arany fokozatának egyik első tulajdonosa. Számos nemzetközi elismerése közül em- lítsük meg, hogy 1958- óta levelező tagja 142 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet a bécsi Geológiai Társaságnak, 1959- óta tiszteleti tagja a csehszlovák Tudományos Akadémia Mineralógiai és Geológiai Társu- latának, 1960 óta levelező tagja a finn Geológiai Társaságnak, 1961 óta tiszteleti tagja az NDK Geológiai Társulatának és 1964 óta tagja az Amerikai Geokémiai Társaságnak. 1966-ban tagja lett a World Academy of Art and Science-nek. 1969 óta elnöke a Kárpát — Balkán — Dinári Geoló- giai Asszociációnak. 70. születésnapja alkalmából az égés magyar geológus társadalom, barátai, tisz telő munkatársai azt kívánjuk neki, hog- őrizze meg egészségét, jó kedélyét és mé| hosszú éveken át folytassa alkotó tevékeny ségét mindnyájunk örömére, büszkeségért Bárdossy Györg Üj akadémiai rendes és akadérniai levelező tagok a földtudomány területéről A Magyar Tudományos Akadémia l33. közgyűlése zárt ülésének második napján, 1973. május 11-én, titkos szavazással meg- választották az Akadémia új rendes, levelező és tiszteleti tagjait. Az Akadémia levelező tagjai közül 20 rendes tagot, a tudományok doktorai közül 47 levelező tagot, a külföldi tudósok soraiból 25 tisz- teleti tagot választottak meg. Az új akadémiai rendes tagok közül Bogárdi János és Zambó János kapcsoló- dik tudományszakunk területéhez mun- kássága ill. viselt tisztségei kapcsán. Az új akadémiai levelező tagok között talál- juk Társulatunk választmányának két tagját. Földváriné VoGL Máriát és Nemecz Ernőt, tisztségviselőinket. A rokon bányá- szati tudományok területéről Martos Ferenc a Bányászati Kutató Intézet igaz- gatója, a geodézia területéről pedig Homo- RÓDi Lajos lett új akadémiai levelező tag. A földtudományok külföldi tudósaina sorából tiszteleti taggá választották Ger. SZIMOV, I. P. és ViNOGRADOV, A. P. SZOvji akadémikusokat. A két szovjet akadéni kus a szovjet tudományos élet kiemelkei személyisége. Tiszteleti taggá választási oklevelét 1973. június 8-án, Moszkvába a magyar nagykövetségen Rapai Gyű nagykövet jelenlétében Bognár Géza, Magyar Tudományos Akadémia alelnöl nyújtotta át ünnepi keretek között. oklevelek ünnepélj^es átadásánál jelt volt Nagy Miklós az MSZIMP Közpon Bizottságának tagja, a Központi Bizottsi tudományos, közoktatási és kulturá osztályának vezetője és az általa %’ezete magyar kulturális küldöttség. Szovj részről jelen volt Pjotr Fedoszejev ak démikus, a Szovjet Tudományos Akadéni alelnöke, a Magyar Szovjet Baráti Társ ság elnöke és magasszintű küldöttség. Geraszimov, Innokentij Petrovics a Magyar Tudományos Akadémia új tiszteleti tagja 1973. május 11-én, A Me.gyar Tudomá- nyos Akadémia 133. közgyűlésének zárt ülésén tiszteleti taggá választották Gera- szimov, I. P. szovjet akadémikust, a Magyar Földrajzi Társaság tiszteleti tag- ját (1962). A tiszteleti taggá választásról szóló oklevelet 1973. június 8-án, a moszk- vai magyar nagykövetségen, ünnepélyes keretek között Bognár Géza akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alel- nöke nyújtotta át. Geraszimov, J. P. tudományos pálya- futása Leningrádban, 1926-ban kezdődik. Ekkor fejezte be tanulmányait a Lenin- grádi Állami Egyetem Földrajzi Karán. Ugyanott, a Talajföldrajzi Tanszéken volt aspiráns. Kandiilátusi értekezését 1930- ban védte meg. Dolgozott a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Talajtani Inté- zetében (Moszkva) mint a Talajföldrajzi Talajtérképészeti Osztály tudományos i munkatársa — később vezetője; a Len ■ grádi Bányászati Főiskola docenseként: > Moszkvai Állami Lomonoszov Egyeli igazgatóhelyetteseként , 1951 -tői folyai tosan igazgatójaként. 1953-ban a Szov ■ Tudományos Akadémia tagjai sorába i lasztotta. Tudományos munkássága kiterjedt alapvető jelentőségű. Több mint kéts/ J tanulmányt tankönj'vet, kézikönyvet I | Kiemelkedő alkotásai: Túrán jeleni (í felszínfejlődésének fő vonásai. Moszkvi 1 Leningrád, 1937.; Jégkorszak A Szovj ^ unió területén. A jégkorszak termiW 4 földrajzi viszonyai. Moszkva — Leningr I 1939. (K. K. MARKOVval közösen); .A fii felszín domborzatának szerkezeti voné i Hírek, ixniertetések 143 a Szovjetunió területén és ezek en'ilete. Moszkva, 1955).; A talajtan és a talajTöld- rajz alapjai. Moszkva, 1959. (M. .A. GLAZOVSZK.\JAval közösen); Középeurópa talajai és az ezzel kapesolatos természet- földrajzi kérdések. .Moszkva, 19t)0. (1ku.\szimov, 1. I*. inafías állami ki- tüntetései mellett a Dokucs.xjkv .Arany Knilékérem tulajdonosa is — elismerése- ként a talajgenetika, a talajföldrajz terü- letén, s a talajtérképezéshen elért munkás- ságának. A l*ozSEV.\LSZKiJ Arany Kmlék- - rmet a ,, Tanulmányok a külföldi orszá- iíok természeti földrajzáról” e. 1959-l)en, Moszkvában kiadott könyvéért kapta. M unkássága hazánkban jól ismert. Cse- lekvő kapcsolódása szakágazatunk aka- démiai és társadalmi intézményeihez nagy mértékben vitte előbbre a két ország tudományos együttműködését. Látogató sai, előadásai, konzultációi hasznos szol- gálatot tettek a hazai természetföldrajz, talaj földi’ajz s a szovjet földrajztuilomá- nyok eredményeinek kiesc'i’élésében s együttes továbbfejlődése terén. ( 1er.\szimüv, 1. 1*. akadémikust, érdemei elismeréseként a Magyar Földrajzi Társa- ság 19(i2-ben tiszteleti tagjai soráV>a vá- la.sztotta. hlhalalozasok 1973. június 2l-én, 48 éves korában, hosszéi súlyos betegség után elhi'inyt dr. ítROSsz Adám tagtársunk, az ELTE Alkal- nazott és Műszaki Földtani Tanszéke locence, a föld- és ásványtani tudományok ianditlátusa, a földtudományi Párt alap- szervezet titkára. Dr. Grossz Adámot, iz ELTE saját halottjaként 1973. ji'mius )9-én, nagy részvét mellett kísértek utolsó , ltján barátai és pályatársai a Farkasréti lemető ravatalozójából nyughelyére. 1973. jédius 20-án hivatásának teljesí- ése közben a Kaukázusban, 67 évesen, ,ragikus hirtelenséggel elhunyt dj. Föld- -ÍRY Aladár egyetemi tanár, a föld- €*s sványtani tudományok doktora. Kossut h- íjsis, az Országos Béketanács Elnökségé- nek tagja, a Magyar Tudományos Aka- émia Földtani Bizottságának tagja, a l'panyol Reál Academia levelező tagja. Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti agja, a Magyar Országos Béketanács ji.ranyérmének, a Szocialista Munkáért jlrdeméremnek tulajdonosa, a Felsőokta- lís Kiváló Dolgozója, valamint több hazai e külföldi tudományos és szakmai bizott- íg tagja. A Nehézipari Műszaki Egyetem Emlékezés A Magvar Természetbarát Szövetség 3gymászó bizottsága a pilisbeli Vaskapu i Kőfülke sziklánál országos hegymászó iJgyeleti túrát rendezett, ahol megkoszo- ízták Iván Béla volt tagtársunk emlék- Bányamérnöki Karának volt professzorát, a fáradhatatlan és példamutató oktatót, tudomány- és szakterületének kiváló mű- v^előjét, a békemozgalom kiv’áló harcosát az Egyetem saját halottjaként 1973. augusz- tus 1-én a Farkasréti temetőben, a Magyar Tudományos Akadémia által felajánlott díszsírhelyen, osztatlan nagy részvéttel helyezték örök nyugalomra. 1973. szeptember 19-én, életének 69. évében elhúnyt dr. AIajzon László a föld- és ásványtani tudományok doktora, az ELTE e. egyetemi tanára, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt ny. főgeológusa, a Magyar Állami Földtani Intézet v. igazgatója, a Nemzetközi Rétegtani L^nió Magyar Bizottságának tagja és Tudomány- történeti Szakcsoportjának elnöke, több tudományos és szakmai bizottság tagja, a Munka Érdemrend és a Munka Érdem- érem arany fokozatának tulajdonosa, a Szabó József Emlékérem kitüntetettje. Dr. Majzon László urnáját 1973. október 5-én, a szaktársak kegyeletes jelenlétében helyezték örök nyugalomra a pomázi temetőben. Iván Bélára tábláját (MTI hír alapján). Mint emlékeze- tes Iván Béla ígéretes tehetségű társunk 1969. szeptember 14-én feladata teljesí- tése közben, sziklaomlás áldozata lett Pilisszántón. Most lenne 29 éves. 144 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet Hallam, a. (ed.) 1973: Atlas of Palaeo- biogeography. Elsevier. Amsterdam, Lon- don, New York. 531 oldal, 213 ábra, 41 tábla. A nagyszabású kézikönyv 48 társszerző műve. Az egyes fejezetek szerzői a külön- böző korú, különböző taxonok ősföldrajzi elterjedését írják le. Nagy értéke a mim- kának, hogy szinte valamennyi fejezet az illető korú taxon globális paleobiogeo- gráfiai kiértékelését adja. Az egész munka fő célját a szerkesztői előszó körvonalazza; a WEGENBK-féle kontinensvándorlási elmélet paleobio- geográfiai bizonyítékainak felsorakozta- tása, illetve a paleobiogeográfiai adatok- nak a kontinensvándorlás alapján tör- ténő értelmezése. A munka az alábbi fejezeteket tartal- mazza; Hallam, A.: Bevezetés; Palmer, A. R.: Kambriumi Trilobiták; Whitting- TON, H. B.: Ordoviciumi Trilobiták; Jaanusson, V.: Ordoviciumi Articulata Brachiopodák; Skevington ,D.: Ordovici- umi Graptoliták; Kaljo, D. — Klaamann, E. : Ordoviciumi és szilúr korallok; Berg- STRÖM, S. M.: Ordoviciumi Conodonták; Boucot, A. J.— Johnson, J. G.; Szilúr Brachiopodák; Halstead, L. B.— Turner S.: Szilúr és devon Ostracodermák; Berry, V. B. N.: Szilúr-alsódevon Graptoliták; Johnson, J. G.— Boucot, A. J.: Devon Brachiopodák; Huose, M. R.: DevOn Goniatitidák; Edwards, D.; Devon flórák; Panchen, A. L.: Karbon Tetrapodák; Ross, C. A.: Karbon Foraminiferidák; Hill, D.: Alsókarbon korallok; Stehli, F. G.: Perm Brachiopodák; Gobbett, D. J. Perm Eusulinaceák; Romer, A. S.: Perm Reptiliák; Chalomer, W. G. — Meyen, S. V.: Az É-i kontinensek karbon és perm flórái; PLxnviSTEAD, E. P.: Az újpaleozóos Glossopteris flóra; Bremier, A. — Ma- CURDA, D. B • Jr.: Paleozóos Blastoideák; Cox, C. B.; Triász Tetrapodák; Kummel, B. : Alsótriász (szkíta) Molluscák; Wied- MANN, J.; Felsőtriász heteromorf Ammo- noideák; Westermann, C. E. G.: A felső- triász Monotis-kagylók; Stevens, G. R.; Jura Belernniták; Howarth, M. K.: Alsó- jura (pliensbachi és toarci) Ammonoideák; Dietl, G.; Középsőjura (dogger) hetero- morf Ammonoideák; Cariou, E.: Kallovi és oxfordi Ammonoideák; Enay, R.: Felsőjura (tithon) Ammonoideák; Wied- MANN, J.: Ancyloceratinák (Ammonoidea) a jura/kréta határon; Beauvais, L.: Felső- jura hermatypikus korallok; Wesley, A.: .Túra növények; Chario, A. .1.: Jura és kréta Dinosaurusok; Kaufmann, E. G.: Kréta Bivalviák; Dilley, F. C.: Kréta nagy-Foraminiferák; Mat.sxtmoto, T.: Felsőkréta Ammonoideák; Aoer, D. V.: Mezozóos Brachiopodák; Kürtén, B.; Alsóharmadidőszaki szárazföldi emlősök; Hottinger, L.: Néhány paleogén nagy- Foraminifera; Adams, C. G.: Néhány harmadidőszaki Foraminifera; Funnell, B. M. — Ramsay, A. T. S.; Harmadidőszaki plankton Foraminiferák; Ramsay, A. T. S. — Funnell, B. M.: Harmadidőszaki mészvázú nannoplanktonok; McKenzie, K. G.: Kainozóos Ostracodák; Lagaaij, R. — CooK, P. L.; Néhány tercier-recens Bryozoa; Tralau, H.: Néhány negyed- időszaki növény. Az átfogó jellegű fejezetekben a szerzők nemcsak a régebbi eredmények összefog- lalását adják, hanem bemutatják eddig még nem publikált legújabb kutatási eredményeiket is, illetve az ezekre felé- pített legújabb elméleteiket. Erről a mun- káról joggal állapíthatjuk meg, hogj" a legnagyobb és legátfogóbb paleobiogeo- gráfiai kézikönyv, amely valaha is megje- lent. A fejezetekben az egyes taxonok ős- földrajzi elterjedésének kiértékelése során a legtöbb szerző bemutatja az érintett taxonnak a megjelölt kronológiai inter- vallurnon belüli globális evolúciós szaka-, szait. így ez a munka a biosztratigráfia számára is rendkívül értékes, és jelentős mérföldkő a globális biosztratigráfia kia- lakítása felé vezető úton. Dr. Detre Csaba Ravaszné Baranyai L.; A kelet-mecseki miocén képződmények ásvány-kőzettani vizsgálata. A M. All. Föld. Int. Évk. 53. k. 2. f. 1973. A Magyar Állami Földtani Intézet regio- nális monográfiasorozatának iij tagja szó- i’osan kapcsolódik témájában Hámor Géza már megjelent mecseki miocén földtani monográfiájához, annak kőzettani anye^;- vizsgálati alapjait adja. Átvéve a földtani monográfia rétegtani beosztását a mecsek’ miocént 3 üledékképződési ciklusra osztva tárgyalja, ezeken belül összesen 13 össz- letet különböztet meg. Hatalmas és érté- kes vizsgálati anyagot foglal össze, a szerző sokoldalúságát mutatja, hogy az ásvány-kőzettani vizsgálatokat a mikro- mineralógiától a röntgendiffrakciós érté- kelésig szinte kizárólag maga végezte Az összleteket egységes szempontok szerint írja le, ezek a következők: a kőzet tíj)usok fizikai jellemzői, ásvány-kőzettan összetétel és nyomelemtartalom. Az ás- vány-kőzettani összetételen belül a kőzet- elegyrészeket a törmelékestől a vegyi - biogén kiválásokig genetikailag csojwrto- sítva tárgyalja. Külön foglalkozik az Hírek, ísmertetéHek 145 gj-agásványokkal, amelyek e csoportok őzül egj ikbe sem illeszthetők be teljesen. A monográfia legértékesebb részei közé irtóznak a tufaszintek kitörési módjára, [terjedésére és zeolitosodására vonatkozó legállapítások. Igen érdekesek a nyom- iemek és a nehézásványok összletenkénti [oszlására vonatkozó összefoglaló táblá- itok, kár, hogy hasonlók nem készültek többi ás vány csoportra (agyagásványok, arbonátok )is. Az egyes üledékes képződmények kelet- ezésére vonatkozó következtetéseket, sőt i összefoglaló táblázatokat is csak a író részben elszórva találjuk meg. Sok elyütt hiánvzik a genetikai követ kezteté- ■k alapjául szolgáló törvényszerűségek diszkussziója. Egyes kérdések, pl. a kar- bonátok, vagy az agj^agásványok genezise, vagy a diagenetikus folyamatok, a gazdag vizsgálati anyag és a téma érdekessége alapján külön összefoglaló diszkussziót is megérdemeltek volna. Ez a hiány azonban annak, az intézetben általános szemlélet- nek a következménye is, amely jobban kedvez a nyers vizsgálati adat -termelésnek, mint az adatok feldolgozásának. A munka egyes részei az újabb irodalom ismeretében nem tűnnek elég korszerűnek, ezt nagyrészt az a sajnálatos körülmény magyarázza, hogy a munka csak 6 évvel a kézirat lezárása után jelenhetett meg. VicziAn István 0 Földtani Közlöny TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1973 őszi ülésszakán elhangzott előadások Augusztus 30. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. 1973 második félévd inun- katerv áttekintése, 2. Szakosztályi idősza- kos kiadványok, 3. Kárpát-Balkáni Asszo- ciáció pozsonyi ülése Résztvevők száma: 4 fő Október 1. Választmányi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. 1974. évi munkaterv elő- készítése, 2. A Szövetség jubileumi köz- gyűlése, 3. Szakosztályi időszakos kiad- ványok Résztvevők száma: 39 fő Október 6. őslénytan- Rétegtani Szakosztály tanulmányútja Útvonal : Budapest — Hatvan — Sámson - háza — Márkháza — Kazár — Eger — Buda- pest Kirándulásvezető: Báldi Tamás Résztvevők száma: 33 fő Október 8. Mérnökgeológia-Epitésjöldtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Rónai András Napirend: 1. Beszámoló az utolsó veze- tőségi ülés óta eltelt időszak tevéken5^- ségéről, 2. Az 1973. II. félévi munkaterv ismertetése és véglegesítése, 3. Az 1974. évi munkaterv megbeszélése, 4. Juhász J.: Hidrogeológusképzés a miskolci Nehéz- ipari Műszaki Egyetemen, 5. Kertész B.: Kongresszusok kérdései, 6. Egyéb indít- ványok, javaslatok. Résztvevők száma: 7. Október ü. Geológus Szakkör A.7j 1973/1974 évadban ismét megindí- tott szakkör vezetője Hidasi János, je- lentkezettek száma: 19 Október 12. Ifjúsági Bizottság megbeszélése Elnök: Andó József Napirend: Továbbképző tanfolyamok szervezése Résztvevők száma: 12 Október 13. Geológus Szakkör tanulmány sétája a perbáli kőfejtő megtekintésére Vezető: Hidasi János Résztvevők száma: 1 1 Október 15. Általános Földtani Szakosztál előadóülése Elnök: Kőrössy László Fejér Leontin: Bányaföldtani inunk; a nyugat-németországi szénbányászatbai Vita: Kókay J., Klespitz J., Kőrössy L. Gondozó Gy., Bauer J., Bogsch L., Fejéri Résztvevők száma: 11 i Október 16. Tudománytörténeti Bizottsá ülése Elnök: Székyné Fux Vilma A Bizottság a dr. Majzon László el' hunytával megüresedett elnöki tiszts«'“ betöltésére Allodiatoris Irm.a. vezetőség tagot kérte fel. Napirenden az 1971 évv'égi és 1974 évi munkater\- szerepel Résztvevők száma: 8 fő Október 19. Mérnökgeológia- Epítésföldtai Szakosztály munkahelyi látogatá.ssal egybi kötött tanulmányútja Kirándulásvezető: Vitális György Útvonal : Budapest — Balassagyarmat Litke — Ipoly tarnóc — Salgótarján — I ío- mokterenye — Kisterenye— Budapest Litke, Komra-völgyi völgyzárógátas víztározó építkezése: IÍénes V. (OVI HEH A Komra-völgyi oldalvölgj’i víztáro? Iiidrológiai adottságai, Fischer L. (MÉL^ ÉPTERV): A Komra-völgyi gátépít* ismertetése. Ipolytarnóe természetvédelmi terüle Bartkó L.: a földtani és őslénytani visz* nyok ismertetése. Salgótarján: Munkahelyi látogatás MÁFI Északmagyarországi Területi Föl* tani Szolgálatánál. A föhltani szolgál* szervezetét és tevékenységét Józsa < ismertette. Salgótarján: A Pécskő-dombi lakótél* építkezési feltárásait Bartkó L., a ví Társulati üt/i/rlc 147 ^•álasztói víztározót X’itális (iy. isini'r- tettv Hoinokterenye: A külfejtés lielyéii léte- sített víztározót és közeífelszíni inozjíá- sokat Bartkó L. ismertette. A jólsikerült tanulmányút a kistere- lyei borkóstolóban ért véget Résztvevők száma: 42 Október 23. Geológus Szakkör Vezető: Hid.asi János A Szakkörön rövid tájékoztatás hang- mtt el, majd franciaoi'szági útibeszámolót léztek meg a résztvevők Résztvevők száma : 1 2 >któber 27. Geológus Szakkör kirándulása a lellért-hegy jöldtani jelépité.séuek lueijte- .intésére Vezető: Hidasi János Résztvevők száma: 14 tktóber 29. Általános Földtani Szakosztály ezet őségi ülése Elnök: Szal.ai Tibor Napirend: I. Megemlékezés a Szakosz- tály elhúnyt vezetőségi tagjairól, 2. 1974. évi munkater\' Résztvevők száma: 9 fő Okti'jber 29. Aggagásráni/tani Szakosztály bizottsági ülése Elnök: Nemecz Ernő Napirend: Bannóniai-medenee agyag- ásványainak rendszeres vizsgálatára alkal- mazandó metodika Résztvevők száma: 9 fő Október 29. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése PJnök: Nemecz Ernő Dékány István -Sz.ántó Ferenc: Ad- szorpció és duzzadás organofil inontmoril- lonitokban Viczi.ÁN István: Tájékoztatás a Kárpát- Balkáni asszociáció X. kongresszusa agyag- ásványtani előadásairól Vita: Nemecz E., Soha I., Sztrókay K., Szántó F., \'iczián 1. Résztvevők száma: 21 fő I A -Magyarhoni F'öldtani Társulat Alföldi Területi Szakosztálya 1973. őszi ülésszakán elhangzott előadások Október 9. Előadóülés Elnök: Grasselly Gyula Seim, R.: a greifswaldi földtani szek- ,ió kutatási eredményei j Helmchen, H.: A szers'es geokémia ■éhány kérdése I Vita: Balogh K., Rózsa Zs., T. Kovács ., Tanács J., Grasselly Gy., Molnár B., Valcz f!y.. Boros I.-né, Mezősi J., Varsányi I., Helmchen H., Seim R. Résztvevők száma: 24 Október 26. Klubnap Elnök: B.alogh Kálmán Balogh Kálmán — Mezősi József— ^Mol- n.ár Béla: Beszámoló a Kárpát -Balkáni .Asszociáció X. (pozsonyi) kongresszusáról Résztvevők száma: 29 A Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szakosztálya 1973. őszi ülésszakán elhangzott előadások któber 3—4. Tanulmányút DNy-Dunántúl Idtani, hidrogeológiai, hidrológiai viszo- 'tai és problémái címmel a Magyar Hidro- giai Társaság Pécsi Csoportjával közös ndezésben 'ctóber 3-án délelőtt: hangzott el: Németh Ede: A.budafai és lovászi ajmezők másodlagos (vdzbesajtolásos) emelési módszereinek tapasztalatai Dedinszky János: A DNy-Dunántúli '.felykarszt Az előadásokat kötetlen vita és tapasz- ' latcsere követte Délután: A zalaegerszegi olaj - és falumúzeum 1 ígtekintésére került sor Október 4-én délelőtt: Kovács Antal osz- tályvezető a murai vízkivételi művet mutatta be Muraapáti határában, majd a baksai szénhidrogénmező egyik új kútját s az ott folyó méréseket ismertette Németh Gusztáv tagtársunk. Délután résztvevők a zalakarosi termálfürdőt tekintették meg, ahol a termálvízkutatás történetéről, föld- tani vonatkozásairól Németh Gusztáv, a távlati tervekről s a víztermelési problé- mákról Kovács Antal adott tájékoztatást. Résztvevők száma: 25 fő Október 16 — 17. Tanulmány úttal egybe- kötött tudományos konferencia a 20 éves mecseki érckutatásról 10* 148 Földtani Közlöny, 104. kötet, 1. füzet Elnök; Tóka Jenő Elnökségi tagok: Dank Viktor, Jaz- BiNSEK Vilmos, Lukács Jenő Tóka Jenő: Elnöki megnyitó Barabás Andor: A magyarországi urán- kutatás és a földtani vizsgálatok kapcso- latának vázlata 1953— 1973_ között. Szabó János: A Mecseki Ércbányászati Vállalat geofizikai tevékenysége az elmúlt 20 esztendőben Vib.4gh Károly: Kutatáselméleti és mód- szertani kérdések a nyugat-mecseki érc- mező földtani megismerésében Bodrogi Frigyes: Gazdasági és föld- tani paraméterele összefüggésének vizs- gálata a MÉV működő üzemeiben Előd Szaniszló: Tektonikus övék a perm időszaki homokkövekben a mecseki lelőhely északi területén Érdi Krausz Gábor: Készletigazolódás meghatározása az ércminőség függvényé- ben Kablár János: A produktív összlet kifejlődésének néhány jellemzője és azok összefüggése az ércesedéssel a mecseki lelőhely keleti részén Mikolay István— Wirth Imre — Schmidt József— Győréi László: Dél-Szöllős terü- letének földtani vizsgálata Vita: Vendel M., Jantsky B., Jazbinsek V., Lukács J., Szabó J. Az előadóülés keretében kitüntetések átadására került sor: Tóka Jenő, Bod- rogi Frigyes, Szabó János a ,, Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója”-, Barabás Andor, Koch László, Szabó Imre, Virágh Károly a ,, Bányászat^ Kiváló Dolgozója”- és Baranyi István, Érdi Krausz Gábor, Gerzson István, Kardos István, Rónaki László, Schmidt József a ,, Kiváló Dől gozó” kitüntetést kapta A délutáni ülés elnöke Dank Vikto volt, akinek elnöki hozzászólása után a alábbi előadások hangzottak el: ViNCZE János — Fazekas Via: A mecsek uránérc ásványtani és paragenetikai kér dései Barabásné Stuhl Ágnes: A dunántúl újpaleozóos képződmények őslénytani vizsgálatainak rétegtani eredményei Kósa László: A fertőrákos! (meggyesi kristályos palasziget földtani — kőzettan vázlata Majoros Györgju A Dunántúli Közép hegység kőszénmedencéinek uránföldtar viszonyai WÉBER Béla: Az U és Th eloszlása a Északi Középhegység földtani képződ ményeiben légi mérések útján Szabó Imre: A mezozóos magmatizmu uránprognosztikai vonatkozásai Vita: Vendel M., Jámbor Á. Dank Viktor elnök zárszava után a ülést Tóka Jenő zárta be. Résztvevők száma: 110 fő Október 17. Tanulmányút Patacs — Orfű-' Mecsekrákos — Petőcz-puszta — Cserki'it YUvo nalon Barabás Andor, Rónaki Lászlé Mező Péter és Wéber Béla vezetéséve Résztvevők száma: 60 fő Október 26. Vezetőségi ülés Elnök: Tóka Jenő Napirend: 1. 1974. évi munkaterv, í ,,20 éves a mecseki érckutatás” konft rencia értékelése, 3. Nemzetközi kapcsr latok, 4. Egyéb kérdések Résztvevők száma: 10 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Észak magyarországi Területi Szakosztálya 1973. őszi ülésszakán elhangzott előadások Szeptember 5. Előadóülés Elnök; Kovács Lajos Egerer Frigyes: Természetes hőenergia áramlását befolyásoló kőzetfizikai mennyi- ségek Mátyás Ernő: A Tokaj-hegység nyers- anyagai a kőzetképző folyamatok tükrében .4 két előadást élénk vita követte. Résztvevők száma: 28 Szeptember 7.9. Vezetőségi ülés Elnök: Po,iják Tibor Na})inmd: 1. Az 1973. évi jirogram vég- legesítése, 2. Az 1974. évi munkaterv. Résztvevők száma: 9 Szeptember 19. Előadóülés Elnök: Pojják Tibor Szép Ilona: Lencsés és tömzsös iiyen anyagelőfordulások kutatásával kajicsí latos jiroblémák SzALAi Árpád: A Nagy-Alföld uiett morf medencealjzatának fáeiesei és ge( kémiai áttekintése Szentgyörgyi Károly: A Hódiiiez< vásárhely — makói árok neogén kéjizői ményei és rétegtani viszonyai Vita: Kovács L., Kéri J., Molnár !• Baksa Cs., Szalai Á., Pojják T. Résztvevők száma: 29 Társulati uffj/ek 149 Október 18—19. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Bányá- tzati Szakosztályának Bányajogi Munka- nzottsága, Borsodi Csoportja és Egyetemi Osztálya a Társulat Északmagyarországi Verületi Szakosztálya közreműködésével ,Országos Ásványvagyonvédelmi Konferen- :iá"-t rendezett, mely elsősorban az ásvány- •íkgyonvédelem jofíi és műszaki kérdései- vel foglalkozott. A konferencia résztvevőit dONOS János és Juhász András üdvözöl- ék, a megnyitót Kreffly Oábor tartotta. Vz első napon előadások (Tóth Miklós: Vz ásványvagyonvédelem bányagazdasági zempontjai, Barabás Antal — Zbor.w lyörgj': Földtani hatóság és ásvány- agyon védelem, Kovács Mihály— Naoy ^ál: Bányahatóság és ásványvagyon vé- delem, Juhász András: A bányavállalat ásványvagyonvédelmi feladatai) hangzot- tak el. A második nap előadása (Horváth László — Németh Géza: A műszaki üzemi terv szerepe az ásványvagyonvédelemben) után szekcióülések keretében Faxler Gusz- táv és Bodnár Pál illetve Dudás, József és Kovács József vezetésével „Ásvány- vagyonvédelem a szilárd ásványi nyers- anyagbányászatban” címmel folyt vita. .A szekcióüléseken Fruzsina János, Szent- PÉTERY Ernő, Cseh Németh József, Kle- MENCsics István, Kéri János, Kristóf Miklós és Kiss László ismertetései hangzot- tak el. A szekcióülések összefoglalóját Tárkány-Szücs Ernő tartotta. Résztvevők száma: 100—120 fő volt A -Maj^yarhoni Földtani Társulat Közéjidunántúli Területi Szakosztálya 1973. őszi ülésszakán elhangzott előadások 'któber 23. Előadóülés Elnök: M.akr.\i László Bohn Péter: Újabb adatok a Készt - leljd hegység földtanához i Tóth Kálmán: Adatok az ún. pere- lartoni alsópannon Mollusca-faunához • Geixai Mária Bernadett.^: Kösszeni rétegek vizsgálata a Halimba H-15(iö. sz. fúrás rétegsorából Vita: Végh S., Végh Sné,, Knauer J., Jámbor A., Bubics I., Tóth A., Alakrai L., Szekér Z., Bihari D., Gyovai L., Bohn P. Résztvevők száma: 22 fő PÁLYÁZAT 1974. évi kutatási jutalmakra A Magyar Tudományos Akadémia pályázatot ír ki a távlati tudományos kutatási terv kutatási főirányaiban elért lelentös eredmények jutalmazására. A Magyar I udoiiiuiiyos Akadémia elnöke 1/1974. MTA — fc. sz. utasításának megfelelően pályázhatnak tudományos Kutatók és egyetemi oktatók ill. kollektíváik, továbbá kutatássn oglalkozó más szakemberek függetlenül attól, hogy milyen munkahelyen dolgoznak. A pályázatban — két évnél általában nem régebbi — nyomtatásban megjelent tanúi mánnyal vagy közlésre alkalmas kézirattal (kivételesen kutatási zárójelentéssel) lehet részi venni, (üggetlenül attól, hogy az adott kutatás a távlati terv keretében indult-e meg, vagv' csak a munka folyamán kapcsolódott hozzá. A kutatási jutalom az eredmény jelentőségétől függően egyéni pályázó esetében .SOOO- láOOÜ Ft, kutatói kollektívák esetében 6000 — 25 000 Ft. Nem részesíthetők a fenti jutalomban: — az Akadémia tagjai a kutatóintézetek igazgatói, a tanszéki akadémiai kutatócsopor tok vezetői; — akik az adott kutatási tevékenységért a munkabéren és járulékain, illetve a mái megjelent tanulmány szerzői díján kívül más ellenértékben (kutatási szerződési szakértői, újítási, szabadalmi díjban kutatási eredményért kapott külön iutalom bán stb.) részesültek: — kutatási jutalomban már részesített, vagy ezzel kapcsolatban már érdemben elbírál' pályamunkák, kivéve ha az elbírálás óta elért számottevő új tudománvns ered ményt tartalmaznak. A pályázatnak tartalmaznia kell: 1. A pontosan kitöltött pályázati űrlapot (beszerezhető: az MTA Tudományos l'estülei Titkárságán Bp. V., Münnich F. n. 7. sz. alatt az egyetemek rektori hivatalaiban tovább akadémiai és ipari kutatóintézetekben). 2. A kutatási eredmén-yt tartalmazó tanulmányt (közlésre alkalmas kéziratot). Szüksé esetén a kutatási főirányért felelős tárcák koordináló bizottságai adnak felvilágosítást arr nézve., hogy az adott pályamunka, tematikája alapján melyik főirányhoz tartozik. A pályázatot (tanulmányt és pályázati űrlapot) 1974. május 30-ig kell a kutatóhel vezetőjéhez benyújtani, aki a pályázati űrlapra felvezeti szakvéleményét, és a pályázató iúnius 15-ig továbbítja az Akadémia Tudományos Testületi Titkárságának. Az előírt határidő után, vagy hiányosan, továbbá nem kellően rendezett alakba öenyújtott pályázatok nem vehetők figyelembe. A már benyújtott pályázati anyagot kiégi szfteni vagy módosítani nem lehet. A kutatási jutalmak kiosztására december hó második leiében kerül aor. A kutatási jutalomban részesített pályamunkákat az MTA — főirányért felelőt tirci vélemények figyelembevételével — szabadon hasznosíthatja. Budapest. 1974. február hó 12. A Magyar Tudományos Akadémi Elnöksége j I Földtani Közlöny Bfe A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT |v FOLYÓIRATA : ; : BIOJUlETEHb BEHTEPCKOrO ; ' ‘ rEOJlOTHMECKOrO 0BU4ECTBA ’ ' BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE : ; DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY - ^ T. 104" No. 2. (1974) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 104. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK — COJ[IEP>KAHHE - CONTENU A 125 ÉVES MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSÉN ELHANGZOTT ELŐADÁSOK DE. Dane V.; Elnöki megnyitó — Eröffnungsrede 151 — 166 i DE. FüiöP J.: A földtani kutatás és a társadalmi— gazdasági lialadás 167 — 173 DE. FöldvAei a.: a geológia és a Földtani Társulat szerepe az „ércek” és „nemércek”, akausztolitok telep- tanában 174 — 179 DE. Vitális S.: Kószénkutatásalnk fejlődése 180—185 DE. SCHMIDT E. R.: Mit adott a hidrogeológla a földtannak 186 — 189 I DE. Dank V.: A Magyarhoni Földtani Társulat és a kőolajipar 190 — 199 I DE. Baenabás K.: Bauxitkutatások hazánkban 200—208 í !l DE. Majzon L.: a két Kubinyi és a Földtani Társulat 209—220 fj DE. CsiKY G.; KOOH Antal szerepe és jelentősége a magyar földtanban 221—225 I DE. Bidló G.; Megemlékezés Schafaezik Ferencről a hazai műszaki földtan megalapítójáról 226—231 ^ DE. Balkay B.: Böckh Hugó, Irán és a „köztes eömeg” — Hugó de Böckh, Irán and the „Medián I Mass” 232—239 ■ DE. Alföldi L.; SchapakzIk Ferenc emléktáblájának leleplezése 240 — 241 j Székyné, DE. F’ux V.: KOCH Antal emléktáblájának leleplezése 242 — 243 TÁRSULATI ÜGYEK — HEJIA OBLHECTBA — AFFALRES DE LA SOCIÉTÉ 244-248 i I ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1974) 104 ISI — 166 Elnöki megnyitó (a 125 éves MFT Ünnepi Közgyűlésén) dr. Dank' Viktor Tisztelt Jubileumi Ülésszak ! Tisztelt Megjelentek ! Engedjék meg, hogy tisztelettel és szeretettel üdvözöljem a Magyarhoni ^^öldtani Társulat alapításának 125. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ilésszakunk valamennyi résztvevőjét. Külön köszöntöm a Társulat tagsága, álasztmánya és elnöksége nevében egyesületünk elöljáró-felettes szervei kép- iseletében megjelenteket: Csanádi György akadémikust, a Műszaki és Termé- zettudományi Egyesületek Szövetségének elnökét. Erdei Grúz Tibor akadé- úkust, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét. Túri Istvánné elvtársnőt, z MTESZ főtitkárhelyettesét. Lengyel Sándor professzort, az MTESZ Inökségének képviselőjét; a ^Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagjait, ársulatunk elnökségét, szakosztályi elnökeit, a szomszédos országok társulatai- ak elnökeit, a társegyesületek képviselőit. Társulatunk tagságát és kedves endégeinket. , Rendkívül nagy örömömre szolgál, hogy az MTESZ-be tömörült egyesületek )yenjének huszonkettedik elnökeként üdvözölhetem a Műszaki és Természet- idományi Egyesületek Szövetségét, fennállásának és gyümölcsöző együtt- űködésünknek 25. esztendejében. * A számvetések, a jubileumok idejét éljük. Számos intézmény, szervezet őst ünnepli fennállásának 25. esztendős évfordulóját a háború után talpra- ló fejlődésünk immár történelmi távlatú regisztrálásaként. Engedjék meg, hogy ismét emlékeztessem Önöket, hogy a Magyarhoni ildtani Társulat a legidősebb folyamatosan működő magyar tudományos lyesület 1848-as megalakulásával Európában a harmadik, az 1807-ben meg- fsrvezett Geological Society of London angliai, az 1830-ban alapított Société Oologique de Francé francia földtani társulat után, és az ugyancsak 1848-ban 1 rehozott Deutsche Geologische Gesellschaft német társulatot megelőzve. 1847. augusztus 11-én Sopronban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók ^ II. vándorgyűlésén dr. Zipszer Keresztély András besztercebányai tanár etette fel a Magyarhoni Földtársulat megalapításának gondolatát, ö a társu- 1 i gondolat atyja, melynek megvalósulásához a helyet és körülményeket Mefalván Kubinyi Ágoston és Kubinyi Ferenc biztosították. Ök, és ^lBschan József bányamérnök, Pettko János Selmecbányái akadémiai ta- 13 r által képviselt bizottság az alakuló gyűlés megtartását 1848. augusztus i Földtani Közlöny 152 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet 18 — 19-én tervezték megtartani, melyre a Szabadságharc eseményei következté- ben később, 1850-ben kerülhetett sor. A Társulat — bár forradalmi idők szülötte az alakuló értekezlet egyik határozati pontja: ,,a Magyarhoni Földtani Társulat magánegylet szoros kapcsolatban van a bécsi cs. és kir. birodalmi földtan intézettel”, világosan tükrözi a Szabadságharc leverése utáni helyzetet, és az ií köztudott a földtani irodalom megsárgult lapjait forgatók körében, hogy s Társulat működéséből fakadóan 1869-ben létesített Földtani Intézet számom tagja németül beszélt. A BACH-korszak és egy magyar társulat viszonyában e; utóbbi határozat elméletileg a vegetálás sorsára kárhoztatást jelenti. Mégü megindult uz egyesület munkája és magyarrá alakítása, folyamatosan éi feltartóztathatatlanul . A Magyarhoni Földtani Társulat célját első elnöke, Kubinyi Ágoston, íg^ fogalmazta meg: ,,Az ország minden részeiben való földismei — bányászat megvizsgáltatása avégett, hogy mindennemű hasznavehető ásványok, főlej kőszén, tőzeg, nemes és nemtelen ércek, aranyos homok, építészeti, szobrá szati, kőnyomati kövek, vízépítészeti mészkő, különféle savak, stb. felfedeztes senek és hasznok vetessék.” Tisztelt jubileumi Ülésszak ! A mi egyesületünk évfordulójához pontosan 100 esztendőt kell még hozzá tennünk a számos negyedszázados fennállását ünneplő más szervezetekbe, viszonyítva. A visszaemlékező értékelés terjedelme ezzel semmiképp nem lehe arányos, ezért sűrítésre törekvésünk, és nem felületességből fakadó felmérés hiba az oka a tömörítés során összevontan bemutatott eseményeknek. Az 50 éves évforduló alkalmából Közlönyünkben Kováts Gyula, Schmid’ Sándor, Koch Antal egykori titkárok írták, hogy az első két évtized a magva földtan kezdeti szakaszaként gyűjtő, leíró, úttörő jellegű volt. Természetese ebben az időben összehangolt, koordinált munkáról még nem lehetett szó, d a földtan jelentőségének köztudati elterjesztése az egyénenkénti elszigetel munkálkodás ellenére is sikerült. Sikerülnie kellett, hiszen ennek követke? ményeként, ilyen talajon kerülhetett sor a gyűjtött anyag Nemzeti Múzeumba történt tervszerű és rendszeres elhelyezésére. A Társulat könyvtára képezte társulati elismert tevékenység következményeként alapított Földtani Intézc könyvtárát, és a Földtani Közlöny mindmáig legnépszerűbb, legelterjedt eb hazai és nemzetközi szócsöve a magyar geológiának. Ha figyelembe vesszül t hogy a kutatások, vizsgálatok magándotációból egyéni vállalkozásokat szó gáltak, hogy rendszeres képzés nem volt, hogy nyelvi, nevezéktani nehézsége » is fennálltak, akkor értékelhetjük igazán a Társulat kapcsolatfenntartó, össze . fogó erejét ebben az időszakban. Tételes összefoglalóját ismerjük 1848 — 1950. közötti működési szakaszánál « dicséretes tárgyilagossággal, lényegretörő tömörséggel megírva, néhai Vene j Aladár, a Társulat egykori elnökének ,,A százéves Magyarhoni Földtai . Társulat története” címmel megjelent könyvében. Minden jel arra mutat, hoj: I ennek folytatásaként napvilágot lásson az elmúlt 25 év eseményeinek, társi « lati életének bemutató összefoglalója is. 125 esztendő már bőven történelmi távlat. Nemcsak egyesületi, de egy orszi i életének viszonylatában is igen jelentős idő. Önmagában természetesen a k( i nem érdem, ahogy ma mondani szokás: egy állajiot. A Magyarhoni Földta' • Társulat esetében sem ezt a hosszú időt óhajtjuk méltatni csupán, hanem azt ; I> a n k : Elnöki megnyitó 153 ;itkát, képességét, melynek segítségével változatos történelmi időkben sokszor gén nehéz körülmények között, mindvégig működő és fejlődőképes maradt. A távolabbi idők történé.seit köíinvebb megítélni, nemcsak a megszépítő nesszeség nehézségeket, kellemetlenségeket elnagyoló oj)tikája miatt, hanem nert az akkori döntések, lépések értéke ma már nyilvánvaló. A közelebbi múlt •acionális értékelését felgyorsult életünk .segíti, de valójában a történettudo- nánvos megalapozót t.ságú teendők körvonalazá.sával e távlatban még beért- letjük. A Tái-sulat alkotói, a társulati tagok együttesében igen változatos utat járt >e alapítávsa óta. Ez az út híven tükrözte a társadalom-átalakulási folyamatokat ‘s a földtan szaktudományának fejlődését is. A társadalmi változásokkal együtt- áró tulajdonviszonyok változása számos vonatkozásban érdekellentéteket akasztott, és a vezetés módszerei vi.s.szahatottak a földtani megismerésre, a cutatási, a tudományos szemléletre. Végső fokon tehát rendkívül változatos, caleidoszkóp-szerű képsor összesítéséből adódik az az általános fejlődés, mely- lek nehézségei, sötét jmntjai egyre inkább halványodnak, fényes szakaszait negújuló fejlődésünk haladó hagyományainak tekintjük. Az egyesület léte, fejlődése kezdetben tízek, majd százak, a MTESZ-ben ömörülés-óta ezrek — tízezrek s mindvégig az ország lakossága millióinak érdeme. Ez, ha nem is ebben a formában, több helyen olvasható a Társulatot érintő eljegyzésekben, irodalomban. Azt hiszem, nem járunk messze az igazságtól, •a úgy véljük, hogv a Társulat tagjai általánosságban mindig, bármilyen körül- üények között reálisan értékelték a végzett munkákat, a sikerek közt nem httek önelégültek és a meg{)róbáltató kudarcok nem termeltek kishitűséget, legtalálták minden e.setben a megoldás kulcsát. Mindig voltak, ha a föld alá lényszerítve is, az alapítási eszméért, a nagyszerű útmutatás valóraváltásáért •lunkálkodó tagtársak, a megpróbáltatá.sokat, mellőztetéseket is vállaló, élő ■Ikiismeretei Társulatunknak." ‘ Tisztelt jubileumi Ülés ! 1945-tel új kor köszöntött be, és ez az új rend nemcsak ünnepelte az évfor- jlókat, de sorra megvalósította, továbbfejlesztette az 1848-as alapítás cél- it. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) a agyarhoni Földtani Társulat 1948-tól alapító tagja. A Társulat tagsága, köz- ’űlése, vezetősége ekkor ismét jól ismerte fel a helyzetet, és csatlakozásának dyességét az elmúlt 25 esztendő igazolta. Megszűnt a sokszor nyomasztó agárahagyatottság. A megváltozott tevékenység leglényegesebb jellemzője, )gy lehetőséget, vitafórumot teremt a szakembereknek a gyors, közvetlen formációcserére. Áttekintés szerezhető a legidőszerűbb tudományos és gazda- f'gi kérdésekről. Lehetőség nyílik, hogy a tudományos egyesületek tagjai (ymással vitázva elmondják véleményüket és javaslataikat az országos ter- 'ket, távlati fejlesztési koncepciókat illetően. Ezzel a tudományos egyesület tpt az állami szerveknek, hatóságoknak a helyes döntés előkészítésében. I'. elmúlt negyedszázad azt bizonyította, hogy a minisztériumok, főhatóságok, ^zető állami szervek ezt a tevékenységet egyre jobban igénylik és döntéseik- il figyelembe veszik. A társadalmi politikai változásokkal megindul az iparosodás és ennek kap- om a hazai nyersanvagkutatások. Folynak a kőszénkutatások a Mecsekben, 1* 154 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet Bakonyban, a Mátra környékén. Egyre megalapozottabb készletekre számít- hat az ipar kenyerének előteremtője, a szénbányászat. Újabb területek kap- csolódnak be a kőolajtermelésbe. Szervezetten indulnak a bauxit, színesérc- kutatások, köztük az uránérckutatás és országosan megindul az ország termál-, ipari- és ivóvízkészletének felmérése. A rohamosan növekvő építkezési ütem soha eddig nem hallott mennyiségű cementet, építőanyagot, kohászati, kerá- miai alapanyagot követel. A földtani tudományos és az operatív geológiai munka az ország építésének szerves, elválaszthatatlan része. Középtávú terveinkben az ország számít ezekre a munkákra és eredményeire. Megindul és egyre intenzívebbé válik a földtani térképezés, mely rövid idő alatt több évtizedes mulasztást pótol. 1950. évben többet térképeztek, mint a megelőző 45 esztendőben összesen. A tervszerűséghez tartozik az utánpótlás nevelése. A geológusképzés meg teremtése egyúttal az egyetemi szakbázisok folyamatos tevékenységét is biz tosítja és lehetőséget nyújt a tanszékeknek a kutatási tevékenységbe bekapcso lódni. Az elmélet és gyakorlat, az oktatás és az ipar, gyümölcsöző kapcsolata napjainkban hosszúlejáratú szerződésekben, műszaki fejlesztési kooperációk bán általánosan elterjedtek, és hatásuk a hallgatók képzésében is pozitivet nyilvánul meg. A társulati tagok azonban a fejlődés ellenére felismerik, hogy a szaksajtó részeredmények töltik ki, szintézisekre van szükség és a továbbképzést i rendszeressé keli szervezni. Különösen jelentős ez a törekvés, mert a geológus képzés során vidékre, bányákhoz, kutatóterületekre, az ipar egyéb területér kerülő geológusokat a Társulat továbbra is aktivizálni óhajtotta és értéke' megfigyeléseiket, ismereteik közkinccsé tételét biztosítani akarta, őszinte) be kell vallanunk, ez kezdetben számos gátló értetlenség miatt nem sikerült Eleinte a vállalatok nem nagyon akarták befogadni a geológusokat a terme lésre, és munkatempóra hivatkozva a tudomány számára végzett vizsgálatoka termelésgátlónak és fölöslegesnek tartották. Később egy ideig nem rendelteté.‘ szerűen adtak munkát nekik, különböző bánya-adminisztrációval stb. bíztá meg őket. A statisztikai kimutatásokkal, termelési részproblémákkal val elfoglaltság mellé lakás, elhelyezés, munkahelyi és közlekedési problémá járultak, így hát szegény fiatal új,j ambiciózus geológusunk dehogyis juthatol el a társulati ülésekre, rendezvényekre, könyvtárba, vándorgyűlésekre. M már persze ez régen a múlté. A területi szakosztályok a társulati életet, közlekedés fejlődése a távolságok leküzdését lehetővé teszik, de azért fentie csökevényeit vagy más formában történő megjelenését ma is megfigyelhetjii egyes helyeken. A kutatásokra az állam hatalmas összegeket áldoz. A kutatás többé ne magánügy, vagy helyi mecénás nyújtotta lehetőség, hanem tervszerű tevéken ség. Egy tudományos egyesület értékét tagjai munkáinak összértéke fejezi legjobban. E vonatkozásban is szédületesen gyors volt a fejlődés, egyre-más jelennek meg az alapvető munkák a nyersanyagokról, az egyetemi tankönyve tágul a földtani vizsgálatokba vont társtudományok köre. Az ipari körök felismerik a földtan hasznát, egyre erősebb ipari földta szervezet jön létre, és helyzete az új bányatörvényben rögzítést nyer. .Megér södik a ké))zés, növekszik a létszám, és egyre tervszerűbbé, rendszerezettel) válik a földtani munka. Jelentősebb szintézisek jelennek meg a vidéken iparban működők tollából is, az ipari geológusok már nem csak adatszállít' vagy ,, bedolgozók” a nagy összesítésekbe. Számos vonatkozásban lehető 155 D a n k : Elnöki rnajnyitó /áJik a látókörnövelés, KGST témák, ENSZ, FAü, TESCO, OMFB, GEOMIN- ^O, CHEMÜKÜMPLEX külföldi munkavállalások lehetőségeivel. A Társulat smét felismeri a tennivalókat, nyelvtanfolyamokat és külszolgálatra előkészítő ilőadássorozatokat szervez az egyetemekkel, iparral, főhatóságokkal, társ- 'gyesü letek kel karöltve. Közben szakosztályok szűntek meg és szakosztályok önnek létre, esetleg ugyanazon szakosztályok. És nincs ebben semmi különös, fa még nem értek meg a feltételek valamelyikére, jobb, ha megszűnik, az élet negkövetelte szükséglet újra létrehozza, ha kell. Én ezt is a Társulat erényei :özé sorolom, s egyik olyan tulajdonságának tekintem, mely hosszú életét lapvetően meghatározta. Javul és elmélyül a kapcsolat a MTA-val, az OMFB-vel, a MTESZ-szel, és z számos közös rendezvényen jut kifejezésre. A rendezvények egyébként szintén jól regisztrálják a kor, az élet követel- iiényeit. Az oktatási és könyv-ankétok korszerű művekről, nevelési törekvé- ekről adnak számot. Kőszénterületeinken, kőolajmezőinken, bauxitelőfordu- ísaink, színesércbányáink, vízföldtani, mérnökgeológiai problémák objektumai örnyékén remlezett vándorgyűlések igen gyümölcsözőek. Bemutatják a tudo- lányos és gyakorlati vizsgálatokat, összegeznek és irány tmutatók. * féhány adat: 1851-ben a Társulat 76 tagot számlált, 1900-ban 310 tagot tartott nyilván. 1950-ben a Társulat taglétszáma 248, szakülések száma 7 1960-ban a Társulat taglétszáma 662 fő szakülések száma 36 előadások ,, 88 1970-ben a Társulat taglétszáma 942 fő szakülések száma 86 előadások ,, 198 A fejlődés nemcsak a taglétszám, a szakülések és az előadások számának övekedésével mérhető — bár azok is fontos mutatók, — hanem az előadások irgy választásával, társegyesületi, akadémiai közös rendezvények, külföldi ismerések egyaránt jelzik azt. Engedjenek meg néhányat felsorolni az elmúlt .5 esztendő terméséből; 1951. — A MTA nagygyűlésén 16 tagtársunk tartott előadást az alap- és : ipari kutatások helyzetéről, tennivalóiról. f 1953. — Magyar Szovjet Barátsági Hónap ünnepi előadóülésén tagtársaink szovjet földtudományok különböző ágazatait ismertetik a hazai vonatkozá- kkal összefüggő elemzésekben. Kőszénföldtani vándorgyűlés Salgótarjánban, írszt ankét a Hidrológiai Társasággal közös rendezésben, Miskolcon. 1959. — Megalakul a Társulat első területi csoportja Pécsett. Ugyanez ben rendezi a 90 éves MAFI a nagysikerű nemzetközi mezozóos konferenciát Társulat aktív közreműködésével. ' 1961. — Megalapítják a tagok a Társulat középdunántúli, majd észak- agyarországi csoportját. 1962. — Mérnökgeológiai szakcsoport alakul. Ugyanezen évben az Energia- í zdálkodási Tudományos Egyesület, Magyar Kémikusok Egyesülete és az "szágos Bányászati és Kohászati Egyesülettel közösen Miskolcon Országos 156 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet Földgáz Ankét tárgyalja a hazai földgázforrások, azok bányászati, valamint energetikai és kémiai felhasználásának problémáit, ősszel Kőolajbányászat Tudományos Ülésszakon széleskörű elemzés alapján alakították ki tagjaink ( tárgyban véleményüket és álláspontjukat. 1963. — Az ELTE Természettudományi Karával nyilvános vitaülés rende zése a geológus szakképzéssel kapcsolatos kérdésekről. Szimpózium a közép dunántúli ásványi nyersanyagbázis helyzetéről és kilátásairól, a Közép dunántúli Csoport rendezésében. Ünnepi ülés az Északmagyarországi Csoport az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület és a Magyar Kémikusok Egye sülé te rendezésében, Miskolcon. Bánya védelmi ankét a Magyar Hidrológiai Társasággal és az Országos Bányá szati és Kohászati Egyesülettel közös rendezésben, Edelényben. 1964. — A Magyar Állami Földtani Intézet és a Magyar Eötvös Lóránt Geofizikai Intézet beszámolóülése a Társulattal közös rendezésben. Ankét . műrevalóság földtani és bányaművelési vonatkozásairól, az Országos Bányá szati és Kohászati Egyesülettel közös rendezésben, Miskolcon. Magyar jugoszláv geológus találkozó Pécsett. , 1965. — Nemzetközi Szénkőzettani Bizottság magyarországi ülésszaka. 1966. — Bauxitvándorgyűlés Balatonalmádiban. 1967. — Hidrogeológiai Konferencia a Hidrológiai Társasággal közös rendi zésben, a Borsodi Műszaki Hetek keretében, Miskolcon. Szénhidrogénföldtani Kollokvium, Budapest. Gépi adattárolás és adatfeldolgozás a földtani kutatásban, a Geofiziks^ Egyesülettel közös rendezésben. Ankét az ózdvidéki kőszénmedencéről, az OMBKE-vel közös rendezésbei Földtani Hét a TIT budapesti szervezetével közös rendezésben, Budapestéi Az Osztrák Ásványtani Társulat tanulmányútja. Szidorenko A. V. szovji geológiai miniszter előadása a szovjet geológia 50 éves fejlődéséről, MTA-vi közös rendezésben. Ankét Budapest mérnökgeológiai problémáiról, az Építőipari Tudományi Egyesület és a Magyar Urbanisztikai Társasággal közös rendezésben. Észal magyarországi Kőszénföldtani Vándorgyűlés Salgótarján — Gyöngyös — Mi kolc. 1968. — Szegedi vándorgyűlés. Szakmai kirándulás az ország legnagyob 1965-ben felfedezett kőolaj- és földgázelőfordulására. Ankét Pécs — Baran} fejlesztésének gazdasággeológiai lehetőségeiről. Automatizálási és információfeldolgozási ankét a Geofizikai Egyesülett közösen. 1969. — Rendkívüli ünnepi közgyűlés a MÁFI 100 éves fennállása alkalm ból, Budapesten. Magyar -jugoszláv geológus találkozó Szegeden. Neogén nemzetközi kollokvium, Budapest. 1971. — Tiszántúl felszíni és mélyföldtanával foglalkozó vándorgyűK Szellemi exportlehetőségek a földtani kutatásban. Ankét a Társulat Ifjiísá Bizottsága, a KFH és a Geominco Bányászati Rt. közös rendezésében. l\Iode térképészeti módszerek a földtani kutatás szolgálatában c. tanfolyam. Ifjúsági Bizottság rendezésében. Az üledékes potrológia újabb eredményei c. tanfolyam az Ifjúsági Hizotts rendezésében. Létesítmények építése, üzembelielyezése és üzemeltetése a fi lődő országokban c. MTESZ Konferencián tagjaink előadásai. Dán k: Elnöki megnyitó 157 1972. — A geológusképzós és továbbképzés tapasztalatai és jövője címmel rendezett ankét. Tudománytörténeti Bizottságunk beszámolt az MTESZ Tudomány és Technikatörténeti Bizottságán. A Bányászati Jvohászati Egyesülettel közös rendezésben Országos Bányakár Konferencia Balatonfüreden. Gyakorlati eredmények bemutatása az üledékföldtan tárgyköréből című ankét Pécsett. Kőszén és bauxitkészletek gazdaságosságának és műrevalóságának értéke- lése címmel ankétot tartottunk a Veszprém megyei műszaki hónap keretében. A 24. nemzetközi Geológiai Világkongresszus (Montreálban). 1972-ben a MTESZ Vili. Közgyűlésén áttekintést kaptunk a Szövetség társadalmi, tudományos tev^ékenységéről, nemzetközi kapcsolatairól, oktatási munkájáról, a fiatal szakemberek részvételéről az egyesületi munkában, gazda- sági és technikai problémákról. Tájékozódhattunk a tagegyesületek, MTESZ társaságok, bizottságok, területi szervezetek, központi szervezetek tevékenysé- géről. Megismerhettük és mások is megismerték, hogy e keretben Társulatunk tagsága érzi munkájának jelentőségét, a tudományos közvélemény erejét, részt kért és kapott az országos kutatási tervek kidolgozásából és bírálta is azokat. Társulatunk belső szervezeti felépítése ezt a fejlődést is tükrözi. X Társulat szakosztályai és szakcsoportjai (alapítási évük sorrendjében) 1. Déldunántúli területi szakosztály 1959 2. Agyagásványtani Szakosztály 1960 3. Észak magyarországi Szakosztály 1961 4. Középdunántúli Szakosztály 1961 5. Mérnökgeológiai-Építésföldtani Szakosztály 1962 6. Ásványtan Geokémiai Szakosztály 1963 7. őslénytani Szakosztály 1963 8. Délalföldi Területi Szakosztály 1966 9. Gazdaságföldtani Szakosztály 1967 10. Általános Földtani Szakosztály 1969 11. Matematikai Földtani Szakcsoport 1970 12. Tudománytörténeti Szakcsoport 1970 . 13. Ifjúsági Bizottság 1970 14. Ásvány Gyűjtők Klubja 1971 I E néhány kiragadott példa — melyet Csiky Gábor választmányi tagunk összeállításából vettem — is mutatja, milyen sokrétű és hol differenciálódóan részletező, hol integrációs átfogó tevékenységre van szükség mindékor azonban a fő cél a hazai nyersanyagforrások felderítése, felmérése és az ország számára rendelkezésre bocsájtása. A társegyesületékkel karöltve közös célunk az ország jólétének, boldogulásá- nak megalapozása a geokutatások tudományosan alapozott gazdasági ered- ményeinek hátterével. Fel kell mérnünk, mink van. Racionális, tárgyilagos prognózisok alapján javaslatot kell készítenünk lehetőségeink kiaknázását negvalósító műszaki-technikai — káderkapacitások kialakítására, az arányok, rányok meghatározására. 158 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet Társulati elismerésként: A Szabó József emlékérmet első ízben 1900-ban adta ki a Társulat, azóta 25 tagtársunk kapta meg. A Hantken Miksa emlékérmet 1963-ban ítélték oda első ízben, azóta 4 tag- társunk mondhatja magáénak. A Koch Antal emlékérem első ízben 1969-ben került kiadásra. Két tagtár- sunk kapta meg. A Jubiláns Érmet 5 tagtársunknak ítélte oda a bizottság. A Társulat Emlékgyűrűjének 1966 óta 16 tulajdonosa van. (A mostani 16-al együtt 32.) A Vendl Mária Emlékalapítván ydíj 1965-től két ízben került kiadásra Pontosabban fogalmazva: az emlékérmek és az Emlékalapítvány mindig munkát értékel. A Társulat keretén belül külön e célra létre hozott elnökség Bizottságok tevékenysége során történik a számba jöhető tudományos munkát vizsgálata, összehasonlító kritikai értékelése és az odaítélési javaslat. Belföld tiszteleti tagjaink száma 8. Külföldi: 19. A földtani munka állami részrő történt elismeréseként tagjaink között 20 Kossuth- és 2 Állami díjat tartunt számon. Kiléptünk már az elmaradott országok sorából, tovább fejlődve folyamatosai előrébb akarunk lépni. Az ásványi nyersanyagkincsekben viszonylag szegény ország is megtalálhatja a fejlődési lehetőséget ezen a vonalon. Áz elmúlt 25 esztendő a legjobb példa erre. Bár a múlt hagyományainak ápolása méltó külsőségeket is igényel, tudomá , nyos hagyományainknak tisztelő tovább fejlesztését mindenekelőtt a tettel márkázzák. Mi így fogjuk fel a Társulat hagyományainak megbecsülését, ünne pünk tartalmát így kapcsoljuk össze az ünneplés külsőségeivel. A legjobbar szerkesztett beszéd, a legcsillogóbb külsőségek sem pótolhatják az el nen végzett munka, vagy a szakmaiatlanul, lélek nélkül végzett látszat-tevékeny ség okozta hiányt. A mi jubileumunk nem táplál a múlt iránt hamis nosztalgiákat. Mi tiszteletté és kegyelettel emlékezünk 1848. alapítóira, tudományunk nagy alakjaira művelőire, tovább fejlesztőire, egységesen Társulatunk alkotó tagságára. Külö nősen azokra, akik meghatározó jellegű útmutatást adtak, a haladás irányábi ható tevékenységükkel jelentősen befolyásolták Társulatunk fejlődését. Az elődök iránti tisztelet, a kutató érteni-akarás vezérel minket, amiko ennek a csodálatos vitalitásnak forrását megjelölni és méltatni kíséreljük Nem csupán stílus szempontból, sem nem véletlenül hangzanak ezek a mon datok többesszám első személyben. Úgy gondolom, úgy gondoljuk sokan ni társulati tagok és mások, hogy közös alkotásokról, közös területünkről nen szabad másként szólnunk, csak többesszámban, mindazok nevében, akik tét tek is érte valamit. A ,,mi” itt most azt a teremtő-alkotó, fenntartó-továbl fejlesztő, türelmetlenség motorjától hajtott és a higgadt bölcsességgel szabá lyozott közösséget jelenti, akik magukat a föld titkainak megismerésének nehé: hivatásával jegyezték el. És Íme, az öreg társulat ma is funkcionál, ma is jelentős társadalmi-szakma tényező változatlanul a rendkívül kockázatos, mindenkor nagy költségigényíi de országos kihatású földtani kutatások területén. Hagyományainkhoz hívei tagjai ma is hűek az anyagi világ megismerésének elvéhez, s e nemes törekvéssé együttjáró rnellékutakkal, tévedésekkel együtt vállalják a miíltat, és kritika értékű tanulságfelismerésük biztos iránytű lesz a jövőben. Dán k : Elnöki megnyitó 159 Tisztelt jubileumi Ülés ! Személyi felsorolásokban, nevek idézésében szándékosan szegényes az elnöki méltatás. Nem mintha nem lenne bőven, egy külön ülésszakot kitevő mennyi- ségben elhunyt és élő tagtásaink által végzett kimagasló tevékenység, melyet ez alkalommal is elismeréssel és köszönettel külön személyekhez rendelve ki ne emelhetnénk, de ez majd a Krónikás feladata lesz. Nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy a Magyarhoni Földtani Tár- sulat tagsága az alapítás 125. évfordulóján egységben és cselekvő összefogásban munkálkodik hazánk földjének megismeré.sén, természeti erőforrásaink fel- kutatásán és feltárásán. Baráti és testvéri egyetértésben és együttműködésben küzd a MTESZ-be tömörült többi egyesülettel, nemzetközi kapcsolatai révén a közeli és a távolabbi, a KGST és azon kívüli országok társegyesületeinek tagságával, a tudományos megismerések fejlesztéséért, az eredmények ismer- tetése, a tapasztalatok cseréje útján a nemzetközi tudományos kapcsolatok kiszélesítéséért, elmélyítéséért . Éljen és virágozzék a Társulat ! Lendítsék előre fejlődését tagjai a további évtizedek során eredményekben gazdagodva újabb jubileumok felé ! I Eröffnungsrede des Vorsitzenden an dér festlichen Generalversammlung dér 125-jáhringen Ungarischen Geologischen Gesellschaft ' Dr. T*. Dank s'erehrte Jubilámnssitzung ! erehrte Anwesende ! ’ Gestatten Sie mir, bitté, allé Teilnehmer unserer, anlásslich dér 125-jáhrigen Jahres- ■ ende dér Gründung dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft veranstalteten Jubi- Humstagung mit grösster Verehrung und Wárme zu begrüssen. Gesondert begrüsse th im Xamen dér Mitglieder, des Ausschusses und des Prásidiums dér Gesellschaft ie hier anwesenden Vertreter unserer vorgesetzten Organe: den Akademiker György ’SAXÁDI, Vorsitzenden des Verbandes dér Technischen und Wissenschaftlichen Véréin ngarns (MTESZ), den Akademiker Tibor Erdei Grúz, Prásidenten dér Ungarischen kademie dér Wissenschaften, die Genossin Istvánná Túri, Stellvertreter des Gene- ilsekretárs des MTESZ, den Professor Sándor Lengyel, Vertreter des Prásidiums es MTESZ — Ehrenmitglieder dér U^ngarischen Geologischen Gesellschaft; das Prá- dium unserer Gesellschaft, die Vorsitzenden ihrer Sektionen, die Vorsitzenden dér esellschaften dér Xachbarlánder, die Vertreter dér Bruderv'ereine, die Mitglieder nserer Gesellschaft imd unsere hochverehrten Gáste. Es freut mich ausserordentlich, dass ich als zweiundzwanzigster Vorsitzender des ,'oyens dér im MTESZ vereinigten Gesellschaften den Verband dér Technischen und •issenschaftlichen Vereine im 25. Jahre seines Bestehens und unserer fruchtbaren usammenarbeit beglückwünschen kann. * Wir leben in einer Zeit dér Rechenschaftsgebímgen und Jubiláen. Zahlreiche Insti- tionen, Organisationen feiern jetzt die 25. Jahreswende ihres Bestehens, als einen his- rischen Meilenstein auf dem nach dem Weltkrieg neu eigeschlagenen Wege unserer atwicklung. Es sei mir erlaubt, Sie wieder daran zu erinnern, dass die Ungarische Geologische Ge- Ischaft als dér álteste, kontinuierlich funktionierende, ungarische wissenschaftliche ■rein, mit ihrer Gründung in 1848, nach dér 1807 in England organisierten Geological ciety of London und dér 1830 in Frankreich gegründeten Société Géologique de Francé, II die dritte geologische Gesellschaft in Európa zu verzeichnen ist, dérén Gründung sogar 160 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet jener dér ebenfalls in 1848 gegründeten Deutschen Geologischen Gesellschaft vorange gangén war. Den ersten Antrag zűr Gründung eines geognostisch-montanistischen Vereines fii' Ungarn stellte Dr. András Keresztély Zipszer, Professor von Besztercebánya, in dei im Jahre 1847 in Oedenburg (Sopron) abgehaltenen VIII. Versainmlung Ungarischei Aerzte und Naturforscher. Er ist dér Anreger dér Idee dér GeseUsehaftsgründung, fü: dérén Verwirklichung Stelle und Bedingungen von Ágoston Kubinyi und Ferencz Kr BiNYi in Videfalva gesichert wnrden. Dicse Herren sowie dér durch den Markscheide' József Marschan und János Petkó, k. u. k. Bergrat und Professor an dér Schemnitze Bergakademie, vertretene Ausschuss hatten vor, die Gründungssitzung am 18—19 August 1848 abzuhalten, die jedoch — den Ereignissen des Freiheitskampfes zufolge - erst sjDáter, in 1850 zusammengerufen werden konnte. Obwohl die Gesellschaft in Revo lutionszeiten ins Leben gerufen wurde, widerspiegeln ihre Statuten: »Die geologisch' Gesellschaft für Ungarn ist ein, mit dér k. k. geologischen Reichs-Anstalt in innigen wissenschaftlichen Verband stehender Privát -Véréin « — klar die nach dér Xiederlag des Freiheitskampfes bestandene Lage, imd es ist auch für diejenigen, die die vergilbtei Folianten des geologischen Schrifttums bláttern allgemein bekannt — , dass viel Mitarbeiter sogar dér im Jahre 1869 — als Ergebnis dér Tátigkeit dér Gesellschaft - gegründeten Ungarischen Geologischen Anstalt deutschsprachig waren. Die soebe; erwáhnte Festlegung dér Statuten bedeutet theoretisch, dass eine unter dem BACH-Regi me gegründete ungarische Gesellschaft auf das blosse Dahinvegetieren vervviesen wai Trotzdem fing die Arbeit und die Umgestaltung zu einer ungarischen Gesellschaft ar Dicsér Vorgang ging ununterbrochen und unaufhaltbar vor sich. Den Zweck dér Geologischen Gesellschaft für Ungarn formulierte ihr erster Voi sitzender Herr Ágoston Kxtrinyi wie folgt: » . . . die geologische Durchforschung allé Gegenden Ungarns, und in Folge dessendie Auffindung und Bekanntmaehung von allerk nützlichen Mineralien, Erzen, Steinkohlen, und zum Bau und anderen technische Zwecken tauglichen Fossilien . . .«. ^ Verehrte Jubiláumssitzung ! Verglichen mit den zahlreichen Organisat ionén, die ihren Vierteljahrhundert lángé Bestand feiern, können wir unserer Gesellschaft ruhig noch rund 100 Jahre dazugebei Dér Umfang einer solchen zurückblickenden Einschátzung kann mit dicsér lángén Zeit spanne keineswegs proportioniert sein. Daher ergibt sich die Kondensierung de Geschiehte nicht aus Nonchalance sondern aus dér kompaktén Sehilderung dér Ere^ nisse. Zum Ánlass des 50-jáhrigen Jubiláums stellten die damaligen Sekretáre Gyula Ke VÁTS, Sándor Schmidt und Ántal Koch in dér Zeitschrift unserer Gesellschaft fes dass die ersten zwei Jahrzehnte, als die Anfánge dér ungarischen Geologie, eine sammelndi beschreibende Tátigkeit kennzeichneten. Selbstverstándlich konnte damals noch von keim zeitlich abgestimmten, koordinierten Arbeit die Rede sein, dennoch gelang es, d Bedeutung dér Geologie — trotz den individuellen, isolierten Tátigkeiten — gemeinkundi zu machen. Dies musste gelingen, denn auf dicsem Grunde konnte letzten Endes d planmássige und regelmássige Abgabe des am Gelánde gesammelten Materials im Ui garischen Nationalmuseum erzielt werden. Die Bibliothek dér Gesellschaft war d Grundlage für die Erriehtung dér Bibliothek dér neugegründeten Ungarischen Geoh gischen Anstalt, und die Mitteilungen dér Gesellschaft, die »Földtani Közlöny*, sind nat wie vor das populárste, meist verbreitete, vaterlándische und Internationale Organ di ungarischen Geologie. Nur wenn wir in Betracht ziehen, dass die Forschungen ur Untersuchungen aus Privatdotation, im Dienste von privátén Unternehmen erfolgtei dass eine systematische Bildung von Geospezialisten fehlte und dass mán dabei no( auf nomenklatorische Schwierigkeiten stossen musste, können wir richtig verstehen, w lebenswichtig die verbindende und die Kontakté aufrechterhaltende Funktion tler G sellschaft in dicsér Periode war. Ein ausführlicher Ergebnisbericht über die Tátigkeitsjjeriode 1848 — 1950 ist ni lobenswerter Objektivitát und Pregnanz im Bucii »Hundert Jahre dér Ungarischen Geol gischen Gesellschaft* aus dér Feder von Aladár Vende erschienen und uns allén bekann Nun wáre es erwünscht, als Fortset zung, an dieser Stelle eine Zusarnmenfeissung der P>rei nisse, des Lebens unserer Gesellsdiaft in den vergangenen 25 Jahren vorzutragen. 125 Jahre stellen ja wohl schon eine historische Perspektive dar. Nicht nur in Relatit einer Gesellschaft, sondern auch im Leben einer Nation sind es eine betráchtliche Zei S[ianne. Natürlich ist das Altér in sich selbst noch kein Verdienst, es ist eher, wie int sagt: ein Zustand. Auch im Falle der Ungarischen Geologisclien Gesellschaft wünscln wir diósé lángé Zeit nicht zuwürdigen, sondern wollen wir eher auf jenes Geheimnis, jei 1) (i n k : Klnüki nie Gesellsehaft, bezőglieli ihrer Mitglieder cinen mannigfal- tigen Weghinter sich gelassen. Diese Laufbalm w idiuspiegelt treu die Frozesse der sozia- len Umwandlungen und auch die F]nt wicklung der Fachwissensehaft Geologie. Uie \’eranderung der Eigentumsverhaltnisse infoige der gesellsehaft lichen Veránderungen hat viele Interessengegensátze hervorgerufen und die vei-sehietlenen iMethoden der Leitung hatten eine Rückwirkung auf die geologisehe Erkennung, auf die wissenschaftliche und Forsclumgs-Ansehauung. Letzten Endes ergibt sich alsó die allgemeine Entwickhmg aiis einer áusserst mannigfaltigen, kaleidoskojiartigen Keibe von Kildern, wobei die dunk- len Flecken immer mehr erblassen, wáhrend wir die glánzenden Abschnitte als die Progressive Tradition unserer, sich erneuernden Entwicklung betrachten. Die Existenz und die Entwicklung der Gesellsehaft, war zu Keginn der Verdienst von Duzenden, dann von Hunderten und die seit der Vereinigung im MTESZ schon von Tausenden, ja sogar Zehntausenden von Menschen, und von Beginn bis zűr Gegen- wart ist ihese Flntwicklung Millionen der Bevőlkerung von Ungarn zu verdanken. Dies ist, wenn auch nicht in dieser Fönn, in mehreren Xotizen, und in der Literatur über die Ungarische Geologisehe Gesellsehaft zu lesen. Ich glaube, wir stehen der Wahrheit, nahe wenn wir feststellen: ilie Gesellschaftsmitglieder habén das Getane unter allén Umstanden immer, realistisch beurteilt; die Erfolge habén sie nie selbstgefállig geinacht und die Misserfolge habén keine Kleinglaubigkeit gezeugt. Mán versuchte immer den Schlüssel zűr Lösung zu finden. Es gab immer »lebende Gewissen« der Gesellsehaft, die trotz allén Heiinsuclumgen und Zurücksetzungen, für die Griindungs- ideen, für die grandiosen Vorhaben eintraten. Verehrte Jubiláumssitzung ! Mit 1945 kam die neue Zeit die die Jahreswenden nicht nur feierte, sondern die in 1848 festgelegten Gründungsziele, der Reihe nach verwirklichte und weiterentwickelte. Die Ungarische Geologisehe Gesellsehaft ist seit 1948 Gründermitglied des Verbandes der Technischen und Wissenschaftlichen Vereine Ungarns (MTESZ). Damals, in 1948 hatten Mitglieder, Generalversanmilimg und Vorstand die Situation wieder richtig er- kannt: das habén die vergangenen 25 Jahre bewiesen. Die Beklommenheit der Zeiten, als die Geologen ihre Forschungstátigkeit oft auf sich selbst gewiesen treiben mussten, war vorbei. Kennzeichnend für die geánderte Gesellschaftstátigkeit ist, dass die Gesell- schaft den Fachleuten ein Fórum ist, wo sie die Informationen rasch und unmittelbar austauschen können und dadurch Übersicht über die aktuellen Fragen der Wissenschaft und M irtschaft gewinnen. Die Mitglieder der wissenschaftlichen Vereine können ihre -Meinung und Vorschláge in Bezug auf die Staatspláne und die Konzeptionen der pers- (Jektivischen Entwicklung vorlegen und besprechen. Damit hilft der wissenschaftliche Véréin den Staatsorganen und Behörden in ehnischi l’roblíuno. Mán wurde inforrniert über die l’atigkeit dér Mitgliedvereine, dér Gi'sellsehaí ten, Kornmissionen, Regionalorganisationen und zentralen Organe des M 1 ' eríiihren, dass sámtliche Mitglieder unserer Gesellsehalt dér Bedeutung dér MT ESZ-Ta 165 I) a n k : Elnöki mcijny itó tigkeit und dér Kraft dér wissenseliaf'tlichen Öffentlichkeit bewusst sind und dass sie die Teilnahnie an dér Erarbeitung von nationalen Forschungspliinen beansprucben und sich an dér Diskussion und Kritik beteiligen. * Die innere Struktur unserer Gesellschaft \viders{)iegelt auch diese Entwicklung. Sektionen und Fachgruppen dér Gesellschaft (in Reihenfolge des Gründungsjahres) 1 Kegionalgrui)pe Südtransdanubien 1959 2 Toninineralogische Sektion 1960 3 Kegionalgruppe Xordungarn 1961 4 Kegionalgruppe Mitteltransdanubien 1961 6 Ingenieurgeologisehe-baugeologische Sektion 1962 6 Mineralogische-Geocheinische Sektion 1963 7 Paláontologische Sektion 1963 8 Kegionalgruppe Südalfold 1966 9 Wirtschaftsgeologische Sektion 1967 10 Sektion Allgemeine Geologie 1969 11 Fachgruppe Geomathematik 1970 12 Wissenschaftshistorische Fachgruppe 1970 13 Jugendkomnnission 1970 14 Klub dér Mineralsaminler 1971 Auch diese einigen Beispiele, die aus dér Zusammenstellung unseres Ausschussmit- TÜedes Gábor Csiky, herausgegriffen worden sind, zeigen uns, welch mannigfaltige, bald lifferenzierend detaillisierende, bald umfassende, integrierende Tátigkeit jeweils er- ■'orderlich ist; trotzdem bleibt aber das Hauptziel die vaterlándischen Kohstoffquellen •u erkunden, einzuschátzen und dér Volkswirtschaft zűr Verfügung zu stellen. Gemeinsam mit den Brudervereinen bezwecken wir, die Grundlage für die Wohlfahrt ler Nation an Hand dér wissenschaftlieh begründeten Wirtschaftsergebnisse dér Geofor- ichungen zu erschaffen. Wir müssen einschátzen, was wir habén. Aufgrund rationeller )bjektiver Prognosen müssen wir Vorschláge zűr Sicherstellung von technischwissen- chaftlichen Kadern, die die Ausbeutung dér Ressourcen unseres Landes realisieren ^cönnen, sovvie zűr Bestimmung dér Proportionen und Richtungen, erarbeiten. I * I Auszeichnungen seitens dér Gesellschaft: Die Szabó József Erinnerungsmedaille wurde das erste Mai in 1900 von dér Ungarischen leologischen Gesellschaft ausgehándigt. Seitdem habén 25 Mitglieder diese werte Aus- eichnung erhalten Die BLantken Miksa Erinnenmgsmedaille wurde ziun ersten Male in 1963 heraus- egeben. Seitdem können sie 4 Mitglieder als ihr eigen betrachten. Die Koch Antal Erinnerungsmedaille wurde zuerst in 1969 ausgehándigt. Zwei Mit- lieder habén sie bisher erhalten. Die Jubiláumsmedaille wurde durch die Kommission 5 Mitgliedern zugesprochen. Dér Besitz des Erinnerungsringes dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft ist seit 966 16 Kollegen zuteil geworden. (Zusammen mit den jetzigen 16 erreicht die Zahl dér usgezeichneten 32.) Dér Vendl Mária Gedenkstiftungspreis wurde seit 1965 zweimal ausgehándigt. Genauer formuliert: die Erinnerungsmedaille und die Gedenkstiftung würdigen immer ne geleistete Arbeit. lm Rahmen dér Gesellschaft werden die in Rechnung kommenden issenschaftlichen Arbeiten durch spezielle Prásidialkommissionen geprüft, einer verglei- enden kritischen Auswertung unterzogen und Vorschláge betreffs Zuerteilung erarbei- *t. Die Zahl dér inlándischen Ehrenmitglieder dér Ungarischen Geologischen Gesell- haft betrágt 8, die dér auslándischen: 19. Als Annerkennung dér geologischen Arbeiten ntens dér Regierung werden 20 Kossuth- und 2 Nationalpreistráger unter den Geolo- pchen Gesellschaftsmitgliedern in Evidenz gehalten. 166 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet Die Zeit, als Ungarn zu den unentwickelten Lándern záhlte, ist vorbei. Uns weiter entwickelnd, wollen wir kontinuierlich vorwárts schreiten. Auch ein an nutzbaren Boden- schátzen verháltnismássig armes Land kann die Möglichkeit dér Entwicklung in diesem Bereich finden. Die vergangenen 25 Jahre sind das beste Beispiel hierfür. Obwohl das Pflegen dér Traditionen dér Vergangenheit selbstverstándlich bestimmte wohlverdiente Áusserlichkeiten beansprucht, werden die den Traditionen erwiesene Ver- ehrung und die Wei térén twicklung dieser Traditionen vor allém durch konkrété Tatén markiért. Wir fassen alsó die Achtung und Schátzung dér Traditionen unserer Gesellschaft so auf, und verbinden auf diese Weise den Inhalt unserer Feier mit den Áusserlichkeiten dér Huldigung. Selbst die best geprágte Rede, die glanzreichsten Áusserlichkeiten können eine undurchgeführte oder eine ohne Geist und Sachverstánd- nis erledigte Arbeit nicht ersetzen. Unser Jubiláum hegt keine falsche Nostalgie bezüglich dér Vergangenheit. Wir geden- ken dér Gründer von 1848, dér grossen Gestalten, dér Pfleger und Entwickler unserer Wissenschaft mit Stolz und Erfurcht, und einheitlich zollen wir den gründenden Mit- gliedern unserer Gesellschaft Pietát. Besonders stolz sind wir derer, die die Laufbahn dér Gesellschaft bestimmt und durch ihre progressiv orientierte Tátigkeit die Gesellschaftsent- wicklung wesentlich beeinflusst habén. Éhre den Vorfahren, Verstándnislust und Wissbegierde sind die Motiven, womit wir die Quellén dieser wunderbaren Vitalitát nachzuweisen und zu würdigen versuchen. Weder aus stilarischem Grund, nich zufálligerweise lauten diese Sátze in »Majestátsplu- ral«. Ich und viele Gesellschaftsmitglieder, wie auch andere meinen, dass wir von den gemeinsamen, kollektiven Errungenschaften, imserer gemeinsamen Geschichte nicht anders, als nur im Plural reden dürfen, im Namen aller, die für die Gesellschaft etwas auch geleistet habén. Das »Wir« bedeutet hier jetzt jenes schaffende-aufbauende, aufrech- terhaltende-weiterentwickelnde, vöm Motor dér Üngeduld angetriebene und mit nüch- terner Weisheit gesteuerte KoUektiv, dessen Mitglieder sich auf den schweren Beruf dér Erkennung dér Geheimnisse dér Erde engagiert habén. ' Und siehe, die alté Gesellschaft funktioniert nach wie vor, ist immer noch, unge- ándert ein bed eu tender sozialer-fachlicher Faktor im Bereich dér áusserst riskanten, stets einen grossen Aufwand beanspruchenden, doch dabei die ganze Volkswirtschaft beeinflussenden geologischen Forschung und Erkundung. Den Traditionen getreu befür- worten ihre Mitglieder, nach wie vor, das Prinzip dér Erkennbarkeit dér materiellen Welt und trotz den Nebenwegen und Irrtiimern dieses edlen Bestrebens nehmen sie die Ver- gangenheit an, und diese kritisch gesinnte Morál des Kollektivs dient als sicherster Richtungszeiger für die Zukunft. Verehrte Jubiláumssitzung ! Mit Absicht ist die Anführung von Persönlichkeiten, die Zitierung von Namen in dér Rede des Vorsitzenden ziemlich beschránkt.Mankönnte ja eine Sondersitzung zusamincn- rufen, um die hervorragende Tátigkeit unserer verstorbenen und lebenden Gesellschafts- mitglieder zu würdigen. Die Aufgabe einer solchen Würdigung je nach Personen, mit dér ihnen gebührenden Anerkennung und Dankbarkeit, verlassen wir jedoch den Chronisten. An dér 125. Jahreswende dér Gründung dér Ungarischen Geologischen Gesellschaft kann ich mit ruhigem Gewissen sagen dass sich die Mitglieder einheitlich und unennüd- lich bemühen, um den Bódén unseres Vaterlandes zu erkennen, seine Ressoureen zu erkunden und aufzuschliessen. In freundschaftlichern Einverstandnis und brüder- licher Zusarnmenarbeit mit den im MTESZ vereinigten anderen Assoziationen sowie — dank ihren internationalen Beziehungen — mit den Bnulervereinen dér benachbarten und weiter von uns gelegenen, dem RGW angehorigen und anderen Lándcr kámpfen sie für die Entwicklung wissenschaftlicher Erkenntnisse und durch die Bekanntinachung dér Ergebnisse und den Austausch dér Erfahrungen streben sie an, die internationalen wissenschaftlichen Beziehungen auszuweiten und zu vertiefen. Es lebe und blühe die Ungarische Geologische Gesellschaft ! Mügén dic Gesellschafts- mitglieder, mit den Ergebnissen weitcrcr Jahrzehnte bereichert, ihre Entwicklung gégén nou(!re .lubiláon fördern ! Földtani Közlöny, Bull. ol Ihe Hungárián Oeol. Soc. (1974) 104. 107-173 A földtani kutatás es a társadalmi-gazdasági haladás dr. Fiilöp József Tisztelt társulati ünnepi ülés ! Kedves hallgatóim ! A Magyarhoni Földtani Társulat alapításának 1,25. évfordulóján, a Központi Földtani Hivatal képviseletében, két alapvető szempontból kívánok gondola- tokat fölvetni: 1. Az ünnep jellege a történelmi múlt tanulságainak számbavételére és értékelésére kötelez. 2. Szaktársadalmunk széles körével való találkozás ugyanakkor a jelen helyzetünk elemző áttekintését és az időszerű feladatok kiemelését is indokolttá teszi. Mivel a hazai földtan történetén belül a legjelentősebb ásványi nyersanyagok kutatását további előadók tekintik át, — a magam részéről a földtan általá- nos hazai fejlődését, legfőképpen pedig a földtani kutatás 'és a társadalmi- gazdasági haladás alapvető kölcsönhatásait törekedtem megragadni, hogy a történelmi tanulságok is segítségünkre legyenek mai helyzetünk és feladataink reális megítélésében. A XIX. század első felében kibontakozó reformkor mélyreható szellemi áram- ata termékenyítőén hatott -a hazai természettudományos gondolkodásra, 'innék eredményeként alakult ki a magyarországi földtan, amelynek érdem- eges tudománytörténete a Magyarhoni Földtani Társulat 1848-ban történt ilapításával kezdődik. A társadalmi-gazdasági fejlődés szükségleteit vilá- :osan felismerő szakemberek történelmileg időszerű lépése volt a földtani ,:utatás első magyarországi szervezetének létrehozása. A hazai föld megisme- ését és természeti erőforrásainak hasznosítását célzó földtani kutatások rend- szeressé tételének és a kutatási eredmények folyamatos közreadásának szán- éka jelentős tényező volt a nemzeti függetlenségi törekvéseknek. A hazai ildtan kiváló úttörői, haladást szolgáló törekvéseik valóraváltásáért a szabad- lígharc közdelmeiben is cselekvő részt vállaltak: Szabó József, Kossuth Lajos xlétromfelügyelője, Zsigmoxdy Vilmos és Kubinyi Ferenc a szabadságharc ktív résztvevői voltak. A budapesti tudományegyetem földtani tanszékeinek százados története is szabadságharc forradalmi törekvéseiben gyökerezik. Eötvös József minisz- ‘rsége alatt határozták el, hogy az orvoskar ásványtan — állattan tanszékéből válva a bölcsészeti karon önálló ásványtani tanszéket állítanak fel. Ennek ső szervezője 1,850-től kezdődően Szabó József a magyar földtan ma is töret- n dicsfénnyel övezett kiválósága volt. A társadalmi és gazdasági haladás által létrehozott földtani intézményeket azok nyilvánvaló indokoltsága miatt — , a szabadságharc leverését követő )litikai elnyomás sem törölte el. A Habsburg neoabszolutizmus tudomásul ■tte a Magyarhoni Földtani Társulat megalakulását. Rendszeresen megjelent 2 Földtani Közlöny 168 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet a Társulat kiadványa, a Munkálatok. Szabó József ugyan nem kapott tanári kinevezést és 1855-ben az egyetem elhagyására kényszerült, de az ásványtan- földtani tanszék tovább működött és élére később Szabó József is visszatérhe- tett. A gyakorlati szempontból legfontosabbat: az ország rendszeres geológiai felvételét azonban az 1849-ben alakult bécsi földtani intézet végezte. Jelentős további lépésekre a magyar földtan fejlődése terén az l867-es kiegyezést követően kerülhetett sor. Kiemelkedő fontosságú ezek közül a Földtani Intézet megalapítása. A kezdeményezők sorában ismét az elsők között vannak a nagy úttörők: Szabó József és Zsigmondy Vilmos. Tanácsukra a kormányzat elhárítja a bécsi földtani intézet ajánlkozását a magyarországi földtani felvételek folytatására és a szükségleteknek megfelelőbb hazai meg- oldást választja. Három fő ágon — az intézet, az egyetem és a társulat keretei között — gyors ütemben fejlődött ezután tovább a magyar földtan, a társa- dalmi elmaradottság ellenére kibontakozó gazdasági fejlődés ösztönzésére és annak egyre eredményesebb szolgálatában. Az ipari fejlődés alapja a vasipar volt, amely a gyorsan növekvő és most már geológiai kutatásokat igénylő vasércbányászatra támaszkodott. A vasút és a gőzhajózás, valamint a malomipar fejlődése a kőszénbányászat nagyarányú fellendüléséhez vezetett. Az ipari fejlődés fokmérője ebben az időszakban a kőszéntermelés: 1860 és 1913 között a világ kőszéntermelése 130 millió tonná- ról 1300 millió tonnára emelkedett. A magyar kőszéntermelés ugyanakkor, 475 ezer tonnáról 10 millió tonnát meghaladó szintet ért el. (Az előbbi tíz-, az utóbbi huszonkétszeres növekedés). A rendszeres földtani térképezésen kívül a bányageológiai felvételek, az* érc és a kőszénkutatás, valamint rajtuk kívül az összes egyéb gyakorlati irányú földtani vizsgálat az első világháború végéig a Földtani Intézet hatáskörébe tartozott. Az ásványi nyersanyagok kutatása az érc és kőszénlelőhelyek vizsgálatán kívül kiterjedt a szénhidrogénkutatásra, az építőipari kőzetfajták és a kőbányák átfogó számbavételére, a finom- és a durva kerámia, valamint a cement- és az ásvány-festék ipar nyersanyagainak felmérésére, diatomapala-, tűzálló- agyag-, öntödei homok-, dolomit-, foszforit- és azbeszt lelőhelyek kutatására A filoxérás szőlőpusztulás, a gabonaválság következtében előtérbe került igényesebb termőföld hasznosítás, és a szikesedés elleni küzdelem 1891-ber agrogeológiai osztály felállításához vezetett. Az e téren gyorsan kibontakozó széles körű tudományos és gyakorlati munka tette lehetővé Lóczy Lajos szá mára, hogy 1909-ben Budapestre hívja össze az első nemzetközi agrogeológia kongresszust, amelyről ma is tisztelettel emlékeznek meg a nemzetközi talaj tani kongresszusok szervezői. Az ásvány- és a gyógyvizek védelme, a városok és a községek vízellátása az artézi kutak létesítésének engedélyezése és szakszerű telepítésének irányi tása az 1885. évi vízjogi törvény alapján hatósági jogkörrel tartozott a Föld tani Intézet feladatkörébe. Az új vasútvonalak tervezése, a vízi-építkezések földtani })roblémáinal ■ megoldása és a bányavíz elleni védekezés a mérnök-geológiai tevékenység bevezetését tették szükségessé. 1894-ben a kőolajfinomítók vízszennyezé.^ okozó tevékenységének vizsgálatával megjelent a környezetvédelem első fec.s ! kéje is. Az egyetemen a tanárképzés mellett a szaknevelés is teret kapott. Szabi Józ.sef tanítványaként alaj)ozta meg tudását többek között Koch Anta; ■ F ül öp: .-1 fühitani kutttrüs és ánva- illetve kutatási területek részletes földtani újratérképezését. A tervszerű földtani és bányászati kutatások eredményét összehasonlítva : felszabadulás előtti helyzettel a következő számadatokkal érzékeltethetem: A felszabadulás előtt több mint 100 év alatt kőszénkutatásra 7200 db úrást mélyítettek le 700 000 fm hosszban, míg a felszabadulás után 1945 — 1972 cözt 28 év alatt 15 430 db fúrást 2 263 700 fm hosszban. Természetesen a jiagymérvű kutatások hatásáfa a megkutatott kőszénkészletek is lényegesen növekedtek. Erre vonatkozólag is szabad legyen ezt egy-két adattal rögzíte- .lem. A felszabadulás előtt 1925-ben Vad.ísz Elemér az ország kitermelhető .őszénkészletét 645 millió tonnára, 1939-ben Vitális István 1405 millió tonnára ,s 1946-ban Vitális Sándor 1191 millió tonnára, ugyanakkor az összes kész- iítet 3032 millió tonnára becsülte. A felszabadulás után 1948 végén részletes ,őszénkészlet becslést végeztem — az akkor szokásos 1 faj súllyal számolva — z összes földtani készletet 3570 millió tonnára és a kitermelhető készletet ,580 millió tonnára becsültem. A felszabadulás utáni nagyon részletes kutatások eredményeként ma az sszes földtani készletet kereken 7500 millió tonnára és a műrevaló (gazdasá- osan kitermelhető) készletet 2000 - 2500 millió tonnára becsülhetjük. ; Talán érdekes lesz megemlíteni, hogy a felszabadulás előtt 180 év alatt sszesen kitermeltek kereken kb. 400 millió tonna kőszenet, míg a felszabadu- s után 20 év alatt kereken 600 millió tonnát. . A felszabadulás előtt lényegében az ország összes reménybeli kőszénterüle- •t ismertük azokon a kutatás mai szemmel nézve kezdetleges formában, sók- or csak 1-2 fúrással meg is indult, de a mai értelemben vett részletes kutatás pm volt lehetséges, sőt 1-2 eredményes fúrás esetén sem folytatódott. Jó jílda erre a Salgó Mecsek-hegységi kutatása melyet 1922 — 27-ig vezettem, ■-ászvár déli területen lemélyítettünk 4 fúrást amiből kettő eredményes volt, ,omló környékén 3 fúrást amiből egy eredményes volt 2 fedőben állt meg. 182 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet Ezzel szemben a felszabadulás után a Mecsekben lemélyítettek összesen 270 db fúrást, így természetes, hogy a kőszénkészlet az 1 — 2 adatra támaszkodó : becsléssel szemben 400 millió tonnáról 850 millió tonnára növekedett. í A földtani szolgálat nagymérvű kifejlesztése, a központos irányítás a i\IÁFI, ' Geofizikai Intézet, fúróváílalatok nagyarányú fejlesztése lehetővé tette, hogy ma országunkban alig-alig akad olyan terület melyen legalább a felderítő kutatást el ne végezték volna, de a legtöbb területen az előzetes, sőt részletes kutatás is megtörtént. Nincs terem arra, hogy az összes kutatási eredményeket ismertessem ezért i engedjék meg, hogy 1 — 2 példát mutassak be mi volt a múltban, hogy történt a kutatás és mi a helyzet ma ezen a téren. Példának olyan területeket válasz- tottam, melyek erősen érdeklik nemcsak a szakembereket, hanem az egész népgazdaságot. i, 1920-ban a németegyházai terület földtani bejárása és az abból levont követ- keztetések alapján dr. Vitális István javasolta a Salgónak a Németegyüiáza- csordakúti általa reménybelinek jelzett szénterület megkutatását. A Salgó 1920-ban a szabad területekre (Hoffiviann és Domokos féle föld-í birtok^ megszerezte a szénkutatási jogot. (A szomszédos mesterbereki terület ; a M. A. K. szénjogi birtoka volt.) Amikor a kőszénkutató fúrásokat el akarták kezdeni 1922-ben kiderült, hogy Németegyházán, illetve Csordakúton Tata- bánya szomszédságában 1900— 1902-ben a M. A. K. már 4 kutató fúrást mélyí- tett le. A 4 fúrás közül 3 eredménytelen volt s a legmélyebb fúrás 273,65 in- ben a fúrómester szerint fekvő mészkőben állt meg és mindössze 1 m vastag* palát harántolt. A földbirtokosnál őrzött fúrómagot megvizsgálva Édesapám' megállapította, hogy nem a fekvő mészkövet, hanem a középsőeocén nummuli- 1 teses mészkövet fúrták meg s az átfúrt 1 m-es ,, szenes pala” az ún. ,,fornai”- típusú szén. 1923-ban elkezdődött a fúrások lemélyítése ütveműködő fúró-; berendezésekkel. 1923 — 26 közt Németegyházán lemélyítettek 27 db fúrást 7380,79 fm és Csoi’dakúton 9 db fúrást 1434,52 fm hosszban. (A fúrások közűi Németegyházán 13 míg Csordakúton 4 bizonyult produktívnak.) 1941 — 42-ber a M. Á. k. magfúró berendezéssel Németegyházán lemélyített 13 db fúrási 3269,95 fm hosszban. A két területen tehát a felszabadulás előtt lemélyítettet összesen 49 db fúrást 12 085,16 fm-t ami mai értékelésünk szerint csak fel y derítő kutatási fázisnak felelne meg. felszabadulás után 1951-ben elkezdő dött az előzetes, 1963-ban a részletes kutatás és a két területen lemélyítettel ; összesen 111 db szénkutató fúrást 30 486,10 fm hosszban. (Ezenkívül lemélyüli /c még 1968 — 72 közt 5 hidrogeológiai és 12 bauxitkutató fúrás). A fúrások helyéi y és a kijelölt produktív terület határát a felszabadulás előtti és utáni kutatáséi alapján az 1. sz. ábrán tüntettem fel. Jól láthatjuk, hogy a nagyegyházai terű létén a ré.szletes kutatás alig változtatott a produktív terület határán, míg ; csordakúti területen jelentős változást hozott. Természetesen ez megmutatko zik a szénkészlet becslésekben, számításokban is. Dr. Vitális István 1948-bai számtani középarányos módszerrel és 1 fajsúllyal számolva Németegyházán i szénkészletet 41,26 és Csordakúton 3,17 millió tonnára becsülte. I96l-bcn r részletes kutatások megindítása előtt tanítványom Landesz István egyetem doktori értekezésében földtani tömbmódszerrel számolva és 1,4 — 1,6 fajsúllyal a szénkészletet 46,77 és 4,49 millió tonnára teszi. A részletes kutatások befeje zése után Dr. Sólyoívi Ferenc (1970/71) Nagyegyházán az összes földtan ^ készletet 62,8, a kitermelhető készletet 45,8, Csordakúton a földtani készlete' 14,4 és a kitermelhető készletet 10 millió tonnára becsüli. Amint a példábó Vitális: Kőszcnkutatásaink fejlődése 183 3 Földtani Közlöny 1. ábra. A Nagyegyháza- csordakúti barnaköszénterület. Jelmagyarázat; 1. Salgó fúrások (1923—26), 2. MÁK fúrások (1940-41), 3. Felszabadulás utáni fúrások (1951—72), 4. MÁK — Salgó szénjogblrtok határ, 5. Vitális I. álul kijelölt produktív terület (1948), 6. Részletes kuUtások alapján kijelölt produktív terület (1972),7. Triász a felszínen, 8. Eocén a felszínen, 9. Ollgocén a felszínen f 184 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet N-10 I o 2 3 4 M 5 P 2. ábra. A Mány környéki, bamaköszénterület. Jelmagyarázat: 1. Felszabadulás utáni fúrások (1951 — 72), 2. MÁK — Salgó szénjogbirtok határ, 3. Részletes kutatások alapján kijelölt produktív terület (1972), 4. Miocén a felszínen, 5. Pannon a felszínen látjuk a részletes kutatás nem hozott lényeges eredményt a nagyegyházai területen — legfeljebb az ismeretességi fokozat növekedett — , Csordakúton azonban a részletes kutatás közel ötszörösére növelte a szénkészletet. Talán még jobban érzékelteti a kutatások közötti külömbséget a szomszé- dos mányi terület (2 ábra). Mány és Csabdi községek határában 1921,— 1930 közt a Salgó, M. Á. K. és Budapestvidéki Kőszénbánya 17 szénkutató fúrást mélyített le eredmény nélkül. 12 fúrásban elérték a fekvő triász mészkövei vagy dolomitot, míg a többi 5 fúrás a miocén vagy oligocén fedőben állt meg. (Sajnos a 2. ábrán a régi 17 fúrás közül csak 4 fúrásnak a helyét sikerüli feltüntetni, mert a többinek a helye bizonytalan.) Barnakőszéntelepct egyik Vitális: Kőszcnkutatásaink fejlődése 185 fúrásban sem találtak. 1964-ben megindul a mányi területen a felderítő, majd előzetes kutatás. 1964 1972-ig lemélyítettek 68 db kutató fúrást 27 828,96 fm hosszban s amint a 2. sz. ábrán látjuk lényegében csak a terület délnyugati része van részlet e.sen felkutatva de így is a feltárt összes földtani készletet 200 millió tonnára becsülik (Sülyoai F. 1971.). A Salgó 1926-ban a fúrá.sok befejezése után megterveztette a németegyházai területének feltárását. Elkészült a gróf Bethlen István már akkor is volt személyi kultusz — akna terve. A karsztvízveszélyt túlzottan lebecsülve — ugyanis akkor a szomszédos Tatabánya csak 7 m^/p karsztvizet emelt — mindössze 20 m^/p szivattyú kapacitásival számoltak. A tőkés megtehette, hogy esetleg elúszik az egész bánya, oda lesz a befektetés, de ma amikor a Nép vagyonáért vagyunk felelősek ezt nem tehetjük meg. Ezért még ebben az évben megindulnak Nagyegyházán a hidrogeológiai megfigyelő fúrások, — ki- derült ugyanis az újabb kutatások alai>ján, hogy a kőszénösszlet nem települ közvetlen a szálban álló fekvő dolomitra, hanem közben 50 — 150 m vastag áthalmozott dolomitbreccsa van, közbetelepült, helyenként műrevaló vastag bauxittal mely esetleg jó védőrétegnek tekinthető. A hidrogeológiai fúrások és megfigyelések kedvező eredménye alapján kerülhet sor a bányanyitásra, illetve a passzív vagy aktív karsztvíz elleni védekezésre való felkészülésre. Azt hiszem, hogy a bemutatott két ])éldával élesen megvilágítottam a fel- szabadulás előtti és utáni szénkutatások módját és elért eredményeit. A Magyarhoni Földtani Társulat központi ülésein, vidéki csoportjainak szakülésein és nagyrendezvényein lehetőséget adott és ad, hogy a szénkutató geológusok eredményükről beszámoljanak, elősegítsék a szaktudomány fejlő- dését és előbbre vigyék a népgazdasági tervek teljesítését amihez szívből kívá- nok Jó szerencsét ! Irodalom Dr. Jaskö S. (1943): A Bicskei-öböl fejlődéstörténete, hejtj-szerkezete és fúrásai. MAFI Beszámoló, V. évf. 1. füzet. Landesz I. (1961): A Nagj’egyházi-medence és környékének földtani viszonyai. ELTE egyetemi doktori értekezés. Kézirat ScHMiDT J. (1926): A németegyházai gróf Bethlen akna tervezete. Bp., 237 oldal -f térképek. Kézirat. MÁÉI Adattár. Dr. Sólyom F. p972): A Tatabányai Szénbányák terüietén végzett újabb földtani kutatások. I. p. 168—174. Tata- bányai Szénbányák műszaki közgazdasági közleményei. 12. évf., 4. sz. Dr. Vadász E. (1925): A szén és a petróleum múltja és jövője. Bp. Dr. Vitális I. (1939): Magyarország szénelófordulásai. Sopron Dr. Vitális I. (1918): A Németegyháza— Mesterberek— Csordakút-puszta területe alatt felkutatott paleogén fényes barnaszén. Bányászati és Kohászati Lapok 2., 3. és 4. sz. Dr. Vitális S. (1946): Magyarország kőszén és tözegkészlete. Magyar Technika I. évf. 6. sz., X. hó. De. Vitális S. (1947): A Magyar Állami Szénbányák 3 éves kutatási tervezete. Magyar Technika. II. évf. 8. sz. III. hó. 3* 1 Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1974) 104. 186 — 189 Mit adott a liidrogeológia a földtannak dr. Schmidt Eligius Róbert A vízföldtan tárgya egyike a legfontosabb folyékony halmazállapotú, az élő szervezetek szempontjából nélkülözhetetlen, ,,ásvány-anyagok”-nak, amelyet már az ,, ősember”, sőt elődje is keresett, feltárt és hasznosított. Közben pedig lassan a tározó kőzetekkel ismerkedett meg, s kezdetleges földtani ismereteket szerzett. Egy évszázaddal ezelőtt még a felszíni és forrásvizeken túlmenően, a magyar rónák pásztorai gyakran csak a ló és marha nyomától, néha pedig a 0,1— 1,0 m mély ún. kopolya kutakban felserkedő vizeket itták. A vízi emberek közül a csikászok és pákászok viszont hosszú nádszálakból készített ún. lápikutakkal, a vert kút vagy abesszíniái kút előfutárával szerezték be ivóvizüket. Marhái- kat, lábasjószágukat gödör- vagy sírkutakból itatták, amelyeken e célból állataikat átterelték. Települési helyeiken a mélyebb talajvizet is jobbára csak primitív ásott kutakkal: béleletlen földkutakkal, zsombékkal, sövénnyel, fával, kővel, téglával stb. bélelt kutakkal tárták fel s pl. gémes kutakkal, kam])ós botokra akasztott edényekkel merték. Ritkábban járgányos, kerekes kutakkal. Nem csoda tehát a bélbetegségek, s a különböző más népbetegségek nagy száma és áldozatai. Ennek véget vetettek a hazánkban már 1825-től történt kisebb kútfúrási kísérletek, pl. Ugodon (14 m-ig). A korszerű mélyfúrások létesítése azonban Zsigmondy Vilmos nevéhez fűződik. Az első fúrt kutak voltak: 1866 Harkány, 1867 Margit-sziget, 1868 — 79 Budapest Városliget (971 m mély), 1879 Püspökladány stb. Ezek a fúrások már nem csak műszaki szem- pontból voltak korszerűek, de rétegtani szempontból is nagymértékben hozzá- járultak, elsősorban az Alföld felépítésének megismeréséhez, hegységszerkezeti viszonyainak tisztázásához. így lassankint nemcsak a felszíni vizek tanulmányozása és szabályozása révén vált az ország — az 1800-as évek derekán — világviszonylatban is ismert- té, a Tisza-szabályozás, az Al-Duna rendezése és hajózhatóvá tétele révén: : Széchényi István, Vásárhelyi Pál, Kovács Lajos munkája nyomán. Hanem a kútfúrótechnika és geológia fejlődésével az 1900-as évek közepe tájáig fokozatosan a földalatti, az ún. mélységi vizek ismerete terén világviszonylat- ban az első helyre került Magyarország. Ennek széles körben való ismertté válásához hozzájárultak a következő gyűjteményes munkák is: Schmidt E. R.: Magyarország Vízföldtani Atlasza v-j (73 térképpel és egy Vázlatok és Tanulmányok című 655 oldalas kötettel). Rónai András: Szolnok megye Atlasza. Urbancsek János: kútkataszterei, Bélteki Lajos: hévízkútkataszterei, Kessler Hugó: Karszt és forrástanul- mányai stb. és sok más szerző munkája. S c h m i d t : Mit adott a fiidrugeulóí/ia a földtannak? 187 Lassan és fokozatosan megismertük az üledékeket, a kőzeteket és az egyes formációkban tárolt vizek karakterét. Ezek: A negyedkor: terresztikus; kavics, homok, kevés agyag; a víz kalcium- hidrogénkarbonátos keménysége, német keménységi fokokban 20 alatt, oldott alkatrész 1 g/l-ig. Felsőpliocén: mocsaras, állóvízű, folyami; homok, kevés kavics, lignit, agyagos homok, agyag. Ezen formáció vizeinek nincsen sajátos, jellegzetes karaktere. Felső részében hasonló a negyedkor vizeihez, fekvőjében a felső- pannon vizeihez hasonlít. Ennek a kornak az elhatárolásával egyenlőre a vegyészeken kívül még a sztratigráfusok is birkóznak. Az oldott alkatrészek 1,5 g'l alatt vannak (valamivel több mint a negyedkor üledékeiben). A víz keménysége 15 nk°-ig. Felsőpatinon: folyami, félig sósvizű; homok és agyag. A hegységek lábánál víz beszivárgás észlelhető. A víz kalciumhidrogénkarbonát-tartalmú. Ez a víz a medencék belseje felé való vándorlás közben ion-kicserélődés révén nátrium- hidrogénkarbonát- és szóda-tartalmxivá válik, tehát lágyabb. Oldott alkat- részek 2 g,l alatt keménység 5 15 között. Alsópannon: féligsósvizű; homok, agyag, agyagos márga. Vize nátriumhidro- karbonát- és nátriumkloridtartalmú. Oldott anyaga lü és 20 g/l között van. Keménysége 10 — 15. Szarmata: csökkentsósvizű; durva mészkő, meszes homokkő, márga, riolit- .tufa, vize kalcium-magnéziumhidrogénkarbonát-tartalmú. Oldott alkatrész ■13 g 1-nél kevesebb. Keménysége 5— 10-ig. A mészkő csökkenti az oldott anyag- tartalmat. Mediterrán I. és II.: tengeri; lajtamészkő, márga, vulkanikus tufa. Vize kalcium-magnéziumhidrogénkarbonát- és nátriumklorid-tartalmú. Oldott myagtartalma 25 g/l alatt. Oligocén: tengeri agyag, agyagos márga, homokkő, vulkáni tufa. Vize nátrium- hidrogénkarbonát-tartalmú, magas nátriumklorid mennyiséggel, északon nát- riumszulfáttal. Összes sótartalma 28 — 30 g/l-ig. A víz keménysége 20 — 25 nk°-ig. Eocén: terresztikus, csökkentsós, tengeri; feltárva aránylag kevés van. Mészkő, konglomerátum, márga. A vízellátásban csak ott bír szereppel, ahol i triászon fekszik. Vizének kémiai jellege hasonló a triászéhoz. Kréta, jura: mint vízszolgáltató kevésbé jelentős; márga, meszes homokkő, 1 triász összlethez hasonló. Triász: tengeri; fődolomit és dachstein mészkő. Vize kalcium-magnézium- lidrogénkarbonát-tartalmú. Keménysége 15 — 25 (Budapestnél 20 — 42 között). Oldott anyagtartalma 3 g/l alatt. Kristályos alaphegység : vize általában lágy, oldott anyagtartalma 0,5 g/l datt. Az oldott alkatrészek tartalma a mélységgel általában nő. A legtöbb fosz- zilis víz. Kivétel a meszes szarmata és a triász vize. Ezeknél az eredetileg gyütt ülepedett víz a diagenezis, vagyis a kőzettéválás során kiszorult. A jelen- ig ott tárolt víz másodlagosan jutott a kőzetbe (pl. karsztvíz). SuESS nézete a juvenilis vízről, annak vertikális mozgásáról ezzel lényegileg legdőltnek tekinthető. Mert különben az egyes vízformációk vizei vegyi jelle- ének rég el kellett volna mosódnia. Ennek ellenkezőjét észlelhetjük hazánk- an, olyannyira, hogy az egyes rétegvizeknek határozott sztratigráfiai jellege van. A fenti általános törvényszerűségek ellenére a lokális körülmények termé- ?etesen erősen befolyásolhatják a vizek kémiai jellegét. 188 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet Például, Budapest és Szeged között a negyedkori víz erősen magnézium- i tartalmú, ami a Dunának, a dolomitos középhegység áttörésére vezethető i vissza. Konyhasós víz szénsavelőfordulás esetén és karbonátos kőzetek jelen- j létében erős nátrium-hidrogénkarbonát-tartalmú vizet szolgáltat stb. ; * A magyarországi geotermikus grádienskutatás kb. 100 évre nyúlik vissza és benne elsősorban a vízföldtani kutatás szerzett érdemeket. Kezdetben, Zsigmondy Vilmost kivéve, a kifolyó vízből számították a ,,gg”-t, később a talphőből. Ennek tudható be, hogy ma már elég jól ismerjük hazánk ,,gg” viszonyait regionálisan és a mélység felé is. Legkisebb a geotermikus grádiens az Alföldön, ahol 18 m/l° körüli, a Dunántúlon 20 — 24 között van, míg az Alföld északi peremén kb. 23 — 26. Ez a megoszlás közvetlen kapcsolatban áll e tájegységek eltérő földtani felépítésével, a kőzetek konszolidáltságával, tömöttségével, vagyis hővezetőképességével. A ,,gg” ezekkel változik, ugrán- dozik és ezzel a bizonyos talphő eléréséhez szükségelt fúrási mélység is. A hővezetőképességet befolyásolják a szerkezeti viszonyok is, a gáztartalom a nyitott törések stb. * Tapasztalat és mérések alapján ismeretes az egyes vízföldtani tájegységek fajlagos vízhozama, vagyis az egy méter depresszióhoz tartozó vízhozam és ezek összefüggése a tájegység vízföldtani felépítésével. A vizek hozama, mennyisége, valamint minősége: nevezetesen kémiai alkata és hőfoka szabja meg a vizek használhatóságát. Éspedig, hogy pl. ivó, háztar- tási, tisztasági, sport, termál vagy gyógyfürdői célokra használható-e, esetleg ipari, fűtési, melegvízszolgáltatási vagy mezőgazdasági öntözési célokra stb. A vízkutatásnak ezeket a szempontokat ismernie és messzemenően figyelembe kell vennie. Ezek az alapjai a mélységi-vízgazdálkodásnak. Az utóbbi 1-2 évtizedben meglehetősen előre törtek az ide vonatkozó ismeretek. Sok fúrás is történt, sok anyagfeldolgozással és rendszerezéssel. Nem is szólva az össze- foglaló korszerű térképezésekről. Egy évvel ezelőtt kb. 52,242 fúrt kutat tartottak nyilván az országban. (Az üzemen kívüliek pontos számát nem ismerjük.) A 35 °C-nál melegebb vizű termálkutak száma 466 és 392 m^/perc vizet szolgáltat. Ebből csak ivóvízként flO kutat használnak 56,4 m^/perc vízadó képességgel. Mezőgazdasági fűtési célokra 77 kút áll üzemben és 1Í5,7 m^/perc vizet ad. Ij)ari célokra H termálkút 10,6 m^/perc vízszolgáltatással üzemel. A többi eloszolva, kisebb célokra talál felhasználást. Az ország közműszerű ivóvíz ellátását kb. 1,7 millió m^/napra szokás be- csülni. A különböző gyógyvíz mennyiséget közel napi 250 ezer köbméterre, amiből nyáron napi kb. 210 ezer, télen pedig mintegy napi 180 ezer köbméter kerül felhasználásra. Mindezek révén nagyon sok információt szolgálhatott a vízföldtan már eddig is a geológiának, de még sokkal többet és értékesebbet tudna, ha ezeket az adatokat tudatosabban keresnék és rendszeresebben fel is használnák. Schmidt: Mit adott a h idrogeológia a földtannak? 189 Példa erre a Tiszántúli földgázos terület, amelynek alapvető népgazdasági jelentőségű felismeréséhez, az 1930-as évek második felében ,a rendszeres vízföldtani és gázkutatások nyújtottak alapot. És amelyből a kiváló hazai olaj- és gázipar 2 -2 1/2 évtizeddel később oly nagyjelentőségű produktív gáz- és olaj mezőket teremtett, miként ezt pl. dr. l\4PP Károly és dr. Papp Simon professzorok, továbbá újabban dr. Kertai György és dr. Dank Viktor vezér- ig.li. és társulati elnökeink is ismertettek és több helyütt elismertek. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soe. (1974) 104. 190—199 A Magyarhoni Földtani Társulat és a kőolajipai dr. Dank Viktor (10 ábrával) Azok közül a hasznosítható ásványi nyersanyagok közül, melyek anyag jólétünk, fejlődésünk döntő tényezői, talán a szénhidrogének pályafutása i legmeredekebben ívelő. A Magyarhoni Földtani Társulat alapítása idején a világon még sehol sen beszéltünk tudatos, tudományos igényű szénhidrogén kutatásról és termelés ről. A természetes kibúvások, feltárások körzetében a közelkeleti (Irak, Irán példákhoz hasonlóan a Kárpát-medence területén is ezek a megismerés els( forrásai. A gazdaságilag jelentős eredmények azonban a Pannóniai-medencr vastag fiatal üledékekkel borított területének közvetett módszerekkel történc kutatásához fűződnek. A hazai szénhidrogén termelés alapja az ország területén végzett kutatá sokkal feltárt szénhidrogénkincs. A kutatások elvi eredményessége elsősorban a terület földtani fejlődés történetének a szénhidrogének képződésére és felhalmozódására gyakorol hatásától, a potenciális készletek kialakulásától függ. E lehetőségen belül a tényleges eredmények a valósághoz közelálló földtani modell (kutatási koncepció) a műszerek felbontóképességének és teljesítmé nyének növelése (anyagvizsgáló eszközök, szeizmika, karotázs), valamint ; mélyfúrási technika kapcsán születnek. 1945 előtt A kutatások mindig a földtani szemlélettől, az eszközellátottságtól és az ez feltételező anyagi forrásoktól függenek. A Társulat szakemberei elméletilej és gyakorlatilag már régen foglalkoztak szénhidrogének kutatásával és elgon dolásaik, földtani koncepciójuk helyességét az erdélyi földgáztelepek (ma Románia), az Egbell környéki (ma Szlovákia), a Bujavice melletti (ma Jugoszlá via) kőolaj és földgáztelepek felfedezése fémjelzi. A kutatásokat Böckh Hug( vezette. A szénhidrogénkutatások és a feltárt kőolaj- és földgáztelepek bányászati tőkeigényes, nagy kockázattal járó vállalkozás. Az első világháború után i hazai szakemberek csak a koncepció kialakításáig, a geológiai viszonyok fel vázolásáig jutottak el, az elszórt kincstári kutatások csak szimbólumkén jelezték a törekvést. A magyar szellemi tevékenység eredményeként kialakítót geológiai javaslatok alapján angol, német, olasz, amerikai tőkeérdekeltségei vásároltak koncessziót és végeztek érdembeli kutatásokat. Az első ipari jelentőségű kőolaj - és földgázelőfordulás feltárása a mai Magyar ország területén a Magyar Amerikai Olajipari Részvény Társaság (MAüRT Dank: A Magyarhoni Földtani Társulat és a kőolajipar 191 ábra. Magjarország 1935-40 körött felfedezett kőolaj- ös földgázelóforduláaai. Jelmagyarázat; 1. Kőolaj, 2. Szénhidrogén gáz, 3. CO, gáz, 4. Gázkeverék t fa. Magyarország 1940—45 között felfedezett kőolaj- és földgázelőfordulásai. Jelmagyarázat; 1. Kőolaj, 2. Szénhidrogén gáz, 3. Gázkeverék (CH„ COj) 192 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet 3. ábra. Magyarország 1945—50 között felfedezett kőolaj- ás földgázelöfordulásal. Jelmagyarázat: 1. Kőo 2. Szénhidrogén gáz, 3. CO, gáz, 4. Gázkeverék tevékenységéhez fűződik, melynek magyar részről Papp Simon volt a vezetőji 1937-ben DNy-Dunántúlon a budafai (lispei) telepek felfedezése eredményt ként (1. ábra). Ezt követően 1940-ben Lovászi, majd 1941-ben Üjfalu, 1942-be t Pusztaszentlászló térségében voltak eredményesek a kutatások. Az alfölt . területeken a kincstár, Telegdi Róth Károly irányításával 1937-ben Büki szék környékén tárt fel egy kis kőolaj előfordulást. A Magyar-Német Ásván olaj Társaság (MANÁT) 1941-ben Tótkomlós környékén harántolt gáztelept két, de a kutakat nem tudták biztonságosan kiképezni. Az 1943-ban feltái széndioxidos gázkeveréket szolgáltató Kőrösszegapáti lelőhely a többi előfo duláshoz hasonlóan jelentéktelen. 1937 — 1945 között gyakorlatilag Budaf Lovászi, Újfalu, Pusztaszentlászló szolgáltatta a hazai kőolaj és földgá: termelést( 2. ábra). 1945 után A második világháborút követő helyreállítási időszakban átmeneti megto panás állt be a kőolajipar fejlődésében. A dunántúli területen a Hahót— ederic földgáz és a biharnagybajomi kis kőolaj és kevertgázt tartalmazó telepeki találták meg csupán (3. ábra). A MAORT-ot 1948-ban államosították. Az 194 es években az Alföld területén létesített német objektumok a békeszerződ' értelmében a Szovjetúnió tulajdonába kerültek. 1946-ban megalakult magyar-szovjet olajipari vegyes vállalat a MASZOVOL, majd 1952 — 19;' között MASZOLAJ néven olyan magyar-szovjet vegyes vállalat működöt mely magába foglalta a kőolajkutatást, termelést és feldolgozást. 1954-t ' valamennyi kőolaj ipari létesítmény állami vállalatként folytatta további tev t kenységét. A hároméves terv kidolgozásával kezdődően 1964-ig a kutatá i tevékenységnek Kertai György volt az irányítója. Da nk: A Maf/yen; a lagylengyeli kőolajtelepek felfedezése DNy-Dunántúlon. Az új előfordulás ermelése esakliamar elérte, majd meghaladta a két idősebb (Budafa Lovászi) állalat termelését és hitumentartalmú kőolaja keresett exportcikké is vált. t Somogy megyei Görgeteg— Bahócsa térségében 1955-ben csaknem 1 milliárd 11^ jóminőségű szénhidrogéngázt tartalmazó telepek feltárása az iijabb sikeres utatási eredmény. Ugyanezen idő alatt az alföldi kutatások nyomán feltárt előfordulások kész- ítei a dunántúliakhoz viszonyítva elenyészően kicsik voltak. Legjelentősebb z 1955-ben Eger mellett felfedezett Demjén környéki kőolajtároló földtani lakú lat (4. ábra). 1957 új szakasz kezdete. Megalakult a Kőolajipari Tröszt. Jelentős mennyi- égű, a kőolajkutatáshoz szükséges berendezéseket, eszközöket importáltunk s ez a körülmény kedvező hatással volt az ország kutatásának ütemére. 957— 1958-ban még a zalai előfordulások környékének kutatása volt előtér- ■en és ez Nagylengyel környékén újabb olajtároló l)lokkok, Budafa, Lovászi setében kisebb telei)ek felfedezését eredményezte. A tudományos értékelő munka újabb eredményeivel egyidejűleg változott földtani-kutatási koncepció: mindinkább az Alföld fúrásos kutatása került lőtérbe, melyre a komple.x szeizmikus mérések és azok korszerű kiértékelése s értelmezése adott alaj)ot. Az alföldi kutatá.sok 1958 évvel kezdődően jártak iemelkedő sikerrel, ekkor fedeztük fel a hajdúszoboszlói szénhidrogéngáz- plepeket, melyek nagyságrenddel nagyobbak az addigiaknál és erre az időre sik a békési kőolaj- és földgázelőfordulások felfedezése, Battonya, Puszta- iddvár, Pusztaszőllős térségében. Földgázkészleteink ugrásszerű megnöveke- ése nyomán, kibővült tevékenységgel 1960-ban megalakult az Országos kőolaj- és Gázipari Tröszt. 'ibra. Magyarország 1950—55 között felfedezett kőolaj- és földgázelöfordulásai. Jelmagyarázat: 1. Kőolaj, 2. Szénhidrogén gáz, 3. CO, gáz, 4. Gázkeverék 194 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet A jelentős új gázkészletek lehetővé tették az ország nagy részére kiterjed' gázprogram kialakítását. A minden egyéb energiahordozónál kisebb önköltsé és a készlet lehetővé tette a gáz egyre szélesebb körű felhasználását (5. ábra' 1960-ig a Dunántúl kutatásai elsősorban a kőolajkészleteket, az alföld kutatások a földgázkészleteket növelték jelentősen. 1961-ben már 25 Mrd ni ipari szénhidrogéngáz készlettel rendelkezett az ország, és az ipari szénhidrogén gáz készletek 44%-a az Alföldre jutott. 1961 évet követően a kutatási tevékenység súlypontja már az Alföldre helye ződött át. A dunántúli területek részletesebb kutatása következtében a köny nyebb földtani problémák megoldása már megtörtént. A bonyolultabb geolt giai viszonyok korszerűbb, nagyobb felbontóképességű, mélyebbre hatol geofizikai előkutatási eszközöket és nagyobb mélységű kutatófúrásokat ige nyeltek a Dunántúlon, míg az Alföldön a hagyományos módszerekkel jelentő kutatási sikereket értünk el. Különösen a Dél- Alföldön voltak igen szépek kutatási eredményeink, mert Üllés (1962), Szánk (1964), Algy’^ő (1965), Tázlá (1966), Ásotthalom (1967), Kelebia (1968), Ferencszállás (1970), Endrőd (1971 Kaszaper-Dél (1972), Szeged-város (1972) környékén olyan kőolaj- és földgái telepek felfedezésére és feltárására került sor, melyek jelentősen megnövelté a hazai termelésű szénhidrogének forráslehetőségeit. Az előadás elhangzás óta Tótkomlós-K, Ferencszállás-K, Kiszombor újabb kőolajtelepek felfedezi sének helyei. Ugyanezen időszakban a Dunántúlon a mezőcsokonyai, belezna Ortaháza környéki, Pusztamagyaród melletti kőolaj- és földgáztelepek fe fedezése az előzőknél nagyságrenddel kisebb eredményt képviselnek. Jelenti sek viszont a nagyobb kihozatalt biztosító másodlagos termeltetésre haszni sított széndioxidgáztelepek Budafa térségében (6., 7). ábra. Az előadás ót Pusztaapáti és Szilvágy térségében kedvező kilátásokra jogosító hozamú kőola telepeket harántoló kutatófúrások mélyültek. Dank: A Magyarhoni Földtani Társulat és a kőolajipar 195 VSicnlgyorgyvolgy • • . "Bak bra. Magyarország 1900—65 között felfedezett kőolaj- és földgázelöfordulásal. Jelmagyarázat; 1. Kőolaj, 2. Szénhidrogén gáz, 3. COi gáz, •!. Gázkeverék . 'a. Magyarország 1965—70 között felfedezett kőolaj- és földgázelöfordulásal. Jelmagyarázat: 1. Kőolaj, 2. Szénhidrogén gáz, 3. CO2 gáz, 4. Gázkeverék 196 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet 8. ábra. Kőolaj- és földgázelőfordulások Magyarországon (1972. január 1-i állapot). Jelmagyarázat: 1. Kőolaj, 2. Szénhidrogén gáz, 3. CO, gáz, 4. Gázkeverék D (i n A' A Magyarhoni Földtani Társulat és a kőolajipar 197 198 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet 1972-ben 115 IVIrd m ebből 55% jóminőségű szaoaagaz es ipari szénhidrogénkészletek túlnyomó hi ^ a gázkészletünl szabadgáz és a > 10. ábra. Földgázkészleteink alakulása. Jelma- gyarázat: 1. Földgáz, 2. CO] gáz nyada az Alföldön található (8. ábra) Országunkban a rendszeres ipari j( lentőségű kőolaj és földgáztermelés 193’ bán indult meg és azóta 1973-ig kiterme tünk 38 millió tonna kőolajat, 31,0 Mrd n földgázt, az V. ötéves tervben 25 — í Mrd m^ gáztermelést tesznek lehetővé kés: léteink, 1 M tonna propán -butánt, kér 7 ken 70 M tonna szénhidrogént. Kerekt / 8 M m fúrást mélyítettünk. Potenciái i készleteink 1/2 -ét találtuk meg (9. és 1 ^ ábra). ; Tudománytörténetünk szorosan kapcs lódik Társulatunk történetéhez, hiszen tudományművelők önkéntes csoportos lása, társadalmi egyesületbe tömörülé párhuzamosan történt a hivatali teendí i ellátásval a különböző intézmények I vállalatok geoszer vezetőinek fejlődésév* I Természetesen nem állíthatjuk azt, hogy,| tudományos megismerések akadály és k j sedelem nélkül behatolhattak a gazdaság az ipari életbe, különösen a magán válls kozások, a szegényes kincstári tőkeell tottság, a szétszórt és váltakozó idejű és érvényű külföldi cégek hazai ko cessziós kutatásainak idején. Az eredmények mindig akkor mutatkoztak, amikor tudományos alapozol ságú folyamatos kutatások történtek valamely területen. A számos kis magá vállalkozás országos szempontból e nagy kockázatú, nagy költségű tevéken ség viszonylatában soha ném volt meghatározó jelentőségű. Nem egyszer módszeres, rendszeres kutatás biztosítva volt, csak a pénz fogyott el az eU vagy első néhány gyakorlatilag eredménytelen fúrás befejezése után. Ma igen erős geo-szervezete van a magyar kőolajiparnak, az ipari szervezet között a legerősebb. Rendszeresen és folyamatosan kapcsolatot tart ni tudományos és gyakorlati intézményekkel. Aktív tudományművelői elméi* vonatkozásban is jelentős tevékenységet fejtenek ki. A kőolajkutatásokkal foglalkozó tudományos értékelések, koncepciók an\ gának előadása, megvitatása rendre a Társulat keretei között történt. A Társ lat részben egyedül, részben a Magyar Állami Földtani Intézet, az Eötv Lóránd Geofizikai Intézet, a MTA, ÜMBKE, Magyar Geofizikusok Egyesüle Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület, Magyar Hidrológiai Társiiság^ közös rendezésben számos ankéton, tudományos ülésszakon, kőolaj területek tartott vándorgyűlésen foglalkozott a hazai szénhidrogénkutatások tudom nyos és gyakorlati kérdéseivel. További haladásának záloga a tudományos eredményeinek fokozott alk mazása és a saját tudományterület elmélyült művelése, fejlesztése. A kőolajkutatásban, kőolaj- és gáziparban foglalkoztatott szakemberek t’j l D a n k : A Magyarhoni Földtani Társulat és a kőolajipar 199 yomó többségben tagjai a 'társulatnak. Jelentős a részvételük a választmány- án. Aktív tevékenységet fejtenek ki a Dunántúli Területi Szakosztályban és z alföldi kőolaj- és földgázkutatások eredményeként 1966-ban alapított Iföldi Területi Szakosztályban mint tagok, előadók és vezetőségi tagok. A Társulat élére összesen 5 alkalommal választott a tagság a magyar kőolaj 3 földgázkutatások irányításával foglalkozó elnököt. A Magyarhoni Földtani Társulat és a hazai kőolaj- és földgázkutatások özött a kapcsolat folyamatos volt és a fejlődés mind a kőolaj és földgázipar, lind a Társulat jól lemérhető, regisztrálható és együttműködésük gyümölcsöző •edménye a magyar földtan egyik legszebb sikerének tekinthető. I I I i Földtani EözIOnj I Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1974) 104. 200 — 208 Bauxitkiitatások hazánkban dr. Barnabás Kálmán (1 táblázattal) A bauxit hazánk legjelentősebb ásványi nyersanyagainak egyike, termesze tes tehát, hogy kutatása, tudományos és földtan-gazdasági megismerése í magyar földtan egyik régi, fontos feladata volt, és az jelenleg is. A bauxi jelentősége kitűnik abból, hogy ásványi nyersanyagbázisát képezi annak í magyar aluminiumiparnak, amely méreteinél fogva nemcsak kontinensünkön hanem világviszonylatban is számottevő gazdasági tényező, és amely műszaki gazdasági színvonalával méltó elismerést és megbecsülést vívott ki magának A magyarországi bauxit kutatásának és vizsgálatának ügye már évtizedek kel ezelőtt felkeltette az érdekelt szakemberek, a földtani tudományos intéz mények és az ipar érdeklődését, aminek eredménye az a nagyarányú bauxit kutató és vizsgáló munka, amely a két világháború közötti időszakba kezdődőt • és bontakozott ki, és amely a második világháború után erősödött meg, és vál országosan szervezett, átfogó és céltudatos tevékenységgé. Ebben a munkában a Magyarhoni Földtani Társulat is jelentős részt vállal és végzett azáltal, hogy szakülésein helyet adott a bauxittárgyú tudományoi tanulmányok bemutatásának, több bauxitvonatkozású földtani vándorgyűlés vezetett, olyan vidéki területi osztályt szervezett, amely tevékenységének fi feladata a bauxitra vonatkozó földtani ismeretek gyarapítása és terjesztése továbbá, hogy lehetőséget nyújtott szakfolyóiratában, a Földtani Közlöny ben az előadások, tanulmányok publikálására. Ennek következménye, hogy ; bauxitra vonatkozó hazai tanulmányok számottevő része a Magyarhoni Föld tani Társulat révén vált ismertté. Hazánkban a bauxit felfedezése annak az élénk földtani kutató munkánál az eredménye, amely az első világháború utáni években új ásványi nyersanyag telepek felderítésére irányult. Abban az időben ugyanis új ásványkészletel feltárása az ipar számára különösen sürgős és szükséges volt, mert az ij)ar háborút követő területi változások következtében számos addigi ásvány nyersanyagforrását elvesztette. A kutatómunka sokirányú volt, és abban nem csak szakintézmények, hanem magánvállalatok, alkalmi társulások és önáll' kutatók is részt vettek. A kutatások eredményeként lí)20-ban két helyen fedeztek fel bauxitot: Déli-Bakony északnyugati peremén, Halimba közelében, valamint a Vérté dél-keleti részén Gánt mellett. A halimbai kutatások, bár évekig folytatódtak akkor még nem jártak érdemleges eredménnyel, mert a kimutatott készleteké részint mennyiségi, részint minőségi okokból nem tartották gazdaságos mű velésre érdemesnek, vagy legalábbis olyan értékűnek, amely a gánti bauxitta mind földtani települési körülményeinél, mind mennyiségénél és minőségéiu fogva felvehette volna a versenyt. A felfedezést követő gánti kutatások ugyani li a r n u h an elsőként kidolgoztaés megvalósította az aktív vízvédelmet, ami annyit jelent, hogy a különösen karszt víz veszélyei- bauxitterületeken a víztároló triász mészkő- és dolomitösszletek erőteljes meg- csapolásával regionálisan süllyesztik a karsztvízszintet oh^ mértékben, hog\ a mindenkori bányaműveletek a helyi tényleges vízszint fölé kerüljeneV. Ilyen aktív vízvédelem valósult meg a nyírádi és az iszkaszentgyörgyi l)á nyákban, és tette lelietővé a száraz, vízveszélytől mentes művelést. A lialiin bai területen a fekvő mészkő és dolomit tömítettsége miatt, a kislődin pedig » telepnek a karsztvízszint felett való helyzete miatt nincs szükség aktív víz védelemre. jelé • mi eres ::éli ISIIK 'íua isent fí (i r n a b ti n : liinu-ilkittutrisok ktizánkhun 205 Közben folytatódott a különböző bauxitfajták rendszeres laboratóriumi vizs- gálata a bauxitkatavszteri munkálatok keretén belül. Jelentős eredménye ennek a tevékenységnek, hogy a kataszteri adatok alapján a bauxitkészletek ipari- gazdasági értéke timföldtecbnológiai szempontból is mérlegelhető. A kutatási feladat, amelynek megvalósítására 1960 táján az erőteljes fej- lesztés megkezdődött, az évek során lényegél)en teljesült, s a bauxitbányászat érckészletekkel való ellátottsága hosszú távlatban is biztosított lett. Nem volt tehát szükség oly nagyarányú kutatófúrási tevékenységre, mint az 1960 — 68 közötti években. Ennek megfelelően 1969-ben a fúrási terjedelem lényegesen csökkent, és a legutóbbi évig 50 60 000 fm között mozgott. De még ez a fm- keret is lehetővé tette évi 500 — 700 fúrás lemélyítését 70—100 m átlagos mély- séggel. A jelenleg is tartó negyedik kutatási szakaszt a költségeket fedező ipar szem- pontjából úgy jellemezhetjük, hogy feladata annak biztosítása, hogy az érc- cészletellátottság kielégítő szintje egyelőre állandó maradjon. A kutatás jelle- gét, helyét és méretét tehát úgy kell megválasztani, hogy a kutatással kimuta- ott lij készletek mennyisége lehetőleg pótolja azt a csökkenést, amit a folyton lövekvő — jelenleg mintegy évi 2|4 millió t — bauxittermelés és az azzal járó ermelési veszteség okoz. Feladata még a munkálatoknak, hogy újravizsgálja ■s felmérje a további kutatási lehetőségeket, és elkészítse a további kutató nunkálatok távlati tervét az ország teljes bauxitkincsének megismerésére. Az utolsó években a legnagyobb méretű fúrási tevékenység a nyírádi terü- eten folyt, ahol a bauxit lencsés települése különösen sok fúrást igényel ahhoz, lOgy a megkutatottság mértéke elérje a kívánt szintet. A terület bauxitja kiváló minőségű, a karsztvíz veszély nagy, a vízvédelem igen költséges, kívá- natos tehát a termelés mennyiségének fokozása, hogy a művelési költségek ajlagos eloszlása kedvezőbb legyen. Egyidejűleg jelentős méretű fúrási mun- álatok történtek a Bakony északi peremén Bakonyoszlop környékén, ahol a I utatás figyelemre érdemes bauxittelepeket mutatott ki. Az eddigi adatok .zerint a területről várható érckészletek mennyisége számottevő. 1972-ben újabb bauxitkutatás kezdődött a nagyegyházai barnakőszén- ledence területén, a kőszéntelej)ek alatt előforduló bauxit megvizsgálására. V. terület szénvagyonának gazdasági értéke és kitermelésre érdemes voltának Idöntése ugyanis jelentős mértékben függ attól, hogy esetleg az ugyanott ta- dható bauxit is kitermelhetőnek bizonyul-e a széntermelés mellett. így a ■ ermelési költségek kedvezőbben oszlanának meg. A munkát, amely a magyar alumíniumipar részéről a hazai bauxit meg- ( mérésére irányult és irányul jelenleg is, a népgazdaság és a földtan tudománya ■ ’.empontjából jelentősnek és eredményesnek ítélhetjük meg. Hasonlóan kell legítélnünk azt a tudományos tevékenységet is, amelyet több hazai tiidomá- vos intézmény és számos szakember fejt ki a bauxit tanulmányozása érdeké- in. Figyelmük főképp a bauxit ásványos összetételére, vegyi és fizikai tulaj- íonságára és genetikai viszonyaira irányul, és munkájuk ezen a téren sok ér- . -kés megállapítást eredményezett. A bauxit a Magyarhoni Földtani Társulat érdeklődésének és munkaprogram- nak is állandó tárgya. A Társulat 1961-ben Veszprém székhellyel külön terü- li szakosztályt, a Középdunántúlit, szervezett, amely különösen a bauxit nulmányozásával foglalkozik, és rendszeresen tart bauxittárgyú előadásokat, lönként tanulmányi kirándulás keretében mutatják be hazai és külföldi lakembereknek bauxitterületeinket és a bauxitkutatás hazai szervezetét. 206 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet A magyarországi bauxitkutatás története Bauxitkutató munka területenként I. tábláttú Év Dunántúli-középhegység Észak- Magyar- ország Dél- Magyar- ország Egyéb munkaterület vagy esemény j i Bakony Vértes Gerecse Egyéb 1920 Hallmbán bauxitot találnak, további kutatások Gánton bauxitot találnak 1 f 1921 1922 Isztiméren és Ba- konyszentlászlón bauxitot észlelnek Gánton további eredmé- nyes kuta- tás Bicske — nagy egy- házai ku- tatások kezdete - 1 1923 1924 1925 Eplényen és Alsó- perén bauxitkuta- tások Bauxitlelet Pilisszántó és Pilis- csaba vidé- kéről 1926 Gánton bauxitbányi nyflik 1927 1928 1929 1930 Fenyőfőn, AJsóperén és Dudaron bauxitkutatások I'í 1 Nagy har- sányban bauxitot találnak 1931 1932 1933 1934 1935 1936 Bauxit- kutatások Xézsán 1937 1938 Nyirádon és Nagyh - sánybon bauxitbás | nyílik 1939 V 1940 Iszkaszentgyörgyön bauxitot találnak További kutatások Nézsán Sümegen Alsóperén ^ bányanyitás 1941 Iszkaszentgyógyön bányanyitás ' 1942 Szőo, Nagy t árkán j « puszta, Eplény, Né bányanyitás 1943 óborok — ázsouy- puszta báuy anyit 1944 ' i' Csak a gánti, in szőci és nyirádi bá r működik 1945 p 1946 1 ' ' ' Barnabás: Bauarükutalások hazánkban 207 1M7 IMS 1949 mo Erőteljes fúrási ku- tatás főleg Nyirád, Halimba, Alsópere, Iszka vidékén; to- vábbá földtani tér- képezés a Bakony- ban Erős fúrási kutatás Oánton és Földtani térképezés a Buda — Pilisi-hg- ben Újabb kutatás Nézsán MASZOBAIi Bauzit- kutató Expedíció meg- aiakulása, országos, átfogó bauxitkészlet- számitás I9&1 térképezés a Vértes- ben 1962 Földtani térképezés és fúrás Nagy egy- házán Újabb ku- tatás Nagy har- sányban 1963 Bányanyitás Halimbán 954 Halimbán és Nyirá- don a kutatás foly- tatása Földtani térképezés Aggtele- ken és a Blikkben Bauxitkutató Vállalat megalakulása az Expe- dició helyett 966 Kutatás Bakonybél és Kislőd környékén Fémipari Kutató Inté- zetben a bauxitkatasz- teri munka kezdete 966 957 1 Vízföldtani kutatás kezdete Nyirád, Halimba és Is^a környékén BKV-nál a vízföldtani kutatás szervezése 958 1 969 Fenyőfő és Bakony- >60 szentlászJó környé- kén kutatások kez- dődnek - Az aktív vízvédelem megtervezése a bauxit- bányászatnál )61 i Újabb kutatás Isz- kán majd Nyirádon, A MFT Középdunán- túli Osztálya megala- kítása 162 li Halimbán és Fenyő- főn Magy.— Szovj. Timföld. Alu. egyezmény meg- kötése. Kislödön bauxitbánya m6S '64 Bauxi tkutató Vállalat Ji65 Újabb ku- tatás nagy építkezései r Nagy egy- házán MET bauxitos vándor- gyűlés 07 Újabb kutatás Alsó- perén és Kislőd vidékén 1 69 Kutatás kezdődik Bakonyoszlop vidé* kén MÁFI jubileum és ki- rándulás, ICSOBA konferencia ^70 BKV 20 éves jubileum és MFT vándorgyűlés ti ( •2 Újabb itatás Nagyegy- házán 208 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet Ilyen rendezvény volt 1966-ban, majd 1970-ben a Bauxitkutató Vállalat húsz- éves jubileuma alkalmából a Magyarhoni Földtani Társulat vándorgyűlése. 1969-ben a Magyar Állami Földtani Intézet centenáriumi ünnepségének egyik tudományos programpontját a bauxit képezte, ami mutatja a súlyt, amit ez a kőzet jelent a hazai földtan területén. Ugyanebben az évben az ICSOBA felvette a bauxitot magyarországi tudományos konferenciájának tárgysoro- zatába, és tanulmányi kiránduláson ismertette a hazai bauxitkutatást és bá- nyászatot. Mondhatjuk tehát, hogy a magyar földtan évtizedeken át érdeklődésének és tevékenységének egyik fontos tárgyaként kezelte a bauxitot, és ennek hazai felfedezése óta nem szűnt meg gyarapítani ismereteit erre a mind tudományos, mind gyakorlati szempontból érdekes és jelentős kőzetre. A bauxitkutatás eredményeit is joggal számíthatjuk tehát azok közé az értékek közé, amelye- ket a magyar földtan adott 125 éve az országnak. Földtani Közlöny, Bull. o/ the Hungárián Oeol. Soc. (1974) 104. 209 - 220 A két Kiil)inyi és a Földtani Társulat dr. Majzon Lászh) Vavilov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke egyik megnyitó )eszédében említette: ,,A tudomány története mindegyikünk számára fontos, károsak maga a tudomány. Meggyőződésünk, hogy a tudomány és ezen belül gyúttal a tudomány történetének segítsége, szükséges előfeltétele a szocialista ■ársadalom fejlődésének”. Híisonló gondolat irányítja a magyar földtan tudo- lányának történetével foglalkozókat. Erre szinte reávisz szakmánk szeretete, adományunk tárgya, mely a hazai föld mélyreható megismerésére irányulva zokat a kiváló tudósainkat is bemutatja, akik a múltban néha elszigetelten itték előre a magyar tudomány ügyét. Hazánkban a középkortól a vallás- és a jogtudomány művelői viszik a veze- iszerepet és ezek közül néhányan csak mellékesen foglalkoznak természet- idománnyal, a földbirtokos nemesség pedig úgyszólván nem is törődik vele. nagyobb városokban az orvos, a pap, a tanító és a bányász alkotják azt az 1. emet, mely előző tanulmányai, majd állása révén érdeklődik a természeti rirgyak, jelenségek után, az ezekről való megfigyeléseit fel is jegyzi és esetleg izli is. A XIX. században már elkülönül a nemességtől és a polgárságtól az ' réteg, amelyben szerep jut az előbb említett szellemi foglalkozásúaknak is. zonban a természettudomány fejlődését hazánkban még mindig sok körül- ény gátolta. Nemcsak az, hogy évszázadokon át sok nemzedéket nálunk nem hetett tudományos képzésben részesíteni, hanem az idegen származású alkodók hazánk boldogulásával, mindennemű belső megerősödésével nem rődtek, sőt ezt igyekeztek meg is akadályozni. Mind ezek mind a belső ki- • yensúlyozatlan viszonyok tették lehetetlenné természettudományi intéz- : Ínyek, egyesülések, gyűjtemények megteremtését, valamint a főiskolai ok- ító és nevelő munkának korszerűvé emelését. Ilyen állapotok mellett nem cso- ( Ikozhatunk Széchenyi és Kossuth háziorvosának, Balogh Pálnak (1794 .67) kifakadásán, amikor a paleontológia elmaradásának okát említi: ,,Ha- 5 nkban határozatlanul kell heverniük honunk földjén talált ősvilági csontok- 1 k, mert pontos meghatározásuk összehasonlító bonctani gyűjtemények ilkül lehetetlen.” Nem volt egy tudományos intézményünk, amelynek tagjai iijüket, tudásukat csupán a tudományos vizsgálatoknak szentelték volna. Tasnádi Kubacska a. feljegyzéséből tudjuk, misem volt jellemzőbb az á apótokra, hogy az egyszerű szögmérő beszerzését is a helytartótanácsnak k llett engedélyezni, mely az egyetem kérelmét háromszor utasította el. Vagy I az ásványtani tanszéken egyetlen lupe volt a legkomolyabb tudományos e köz. Természetes tehát, ha ilyen körülmények között az oktatás messze el- n radt a követelményektől. így azután szinte szükségszerű volt, hogy a habsburgi abszolutizmus erő- 210 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet södő irányzatának időszakában 1830 után megalakulnak a természettudomá- nyok művelésével foglalkozó első társulások. A Magyar Tudományos Akadémia elődje a Tudós Társaság 1831-ben, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók egyesülésének állandó Vándorgyűlései 1840-ben, a Természettudományi Tár- sulat pedig 1841-ben alakult. A polgári forradalmi időszak pozitívan járult hozzá a mi Földtani Társula- tunk megalakulásához. A szakembereket az elnyomás szinte kényszerítette hogy a hazai földet geológiailag-bányászatilag is megismerjék, hogy ezáltal mint gyakorlati vonatkozású komoly eszközzel, nemzeti függetlenségi törek véseinket ilyen módon segítsék. Ez azután összefogta a földtannal és a bányá szattal foglalkozókat, úgyannyira, hogy a magyarsághoz való tartozásukal többen még idegen származásuk ellenére nemcsak szóban, írásban, de érzület ben is kinyilvánították. Érdemes külön is kiemelni, hogy valamennyi tudomán\ ág között a földtan volt az első, melynek működésére hazánkban külön, önálk társulat alakulását határozták el. (Ez egyébként a londoni (1807), a párizs (1830) után a berlinivel (1848) egyidősként a harmadik társulata a földtan tudományoknak.) Az alakulás az egykorú jegyzőkönyvek és egyéb feljegyzések alapján i következők szerint történt. A Magyar Orvosok és Természet vizsgálók VIII vándorgyűlése Sopronban 1847. augusztus 11-én ült össze. Az elnöklő Esz TERHÁZY Pál mellett Kubinyi Ágoston volt az ülés vezetője, mint alelnök A szokásos megnyitó és ügyviteli kérdések tárgyalása után az első előadó Dr ZiPSEB Keresztély András (1783 — 1864) besztercebányai természetrajz szako* tanár ,, Javaslatok földismereti bányászegyesület alapítására Magyarországon című előadásában indítványt terjesztett elő. Ebben kitért arra ,,hogy a bánya termények és keresett érczek holléte bizonyos törvényeknek van alávettetve, me lyeknek kinyomozására és figyelembe vételére a bányásznak különös gondo kell fordítani, a mi múlhatatlanul feltételezi, hogy a természettudományok bán nem lehet egészen járatlan, s nem nélkülözheti némely földismereti tapasz tálatokat, ha a használható érczek felkeresése körül sikeresen akar fáradozr ... Ez által nem csak földünk hozzáférhető héjjának szerkezete leszen ismerttt a mi egyszersmind az emberi tudás sokféle ágaira új fényt derít, hanem olya ércznemek is fedeztetnek fel, melyek különben a tudományokban egészen if meretlenül maradtak volna ... s minthogy a tudományok között kölcsönt viszony és kapcsolat létezik az innét származott lökések és hullámzások kihal nak más tudományokra — s a nemzeti gazdászatra is.” Majd Zipser reámuts arra, hogy külföldön: ,,Czélul tűzték ki tehát a tartományok minden részelne kikutatását, hogy minden nemű hasznos ásványokat, föld- és ércznemeke' kőszenet, turfát, épülethez, szobrászathoz s kőnyomatokhoz használható ke veket fedezhessenek fel, megvizsgálják a különféle kőzeteket s mindezen fe fedezések megbírálata, s azoknak közzététele a bányászati, kereskedelmi s mi iparos vállalkozások megkönnyítése végett, — fő czélja ezen egyesületeknek. Mert, mint külön meg is jegyezte: ,, Gazdagságot a természetben keresni fe igazság és kötelesség.” Végül ezzel a gondolattal fejezi be előadását: ,,Kgyé iránt ha a javaslatba hozott egyesület gazdag bányászati termények felfedezéf tekintetében fényes eredményekre nem jutna is, legalább haszonvehető fők ismereti térképekre tennénk szert, a mi hasonlóképen nem volna megveteiK) nyereség.” Ezek a gondolatok nemcsak a passzív múlt megítélése, de egyben a jö\ ígéretei voltak. M n j zon: A két Kuhiiif/i és n Füldtnni Társulni 211 ZiPSEK javaslatát a szakemberek mellett a nagygyűlés résztvevői is általános elkesedéssel fogadták. Kz után Kubinyi Ágoston alelnök mint határozatot )ejelenti: ,,Zipser András tudor által indítványozott földkutató és bányász- ársulat alkotására nézve, van szerencsém jelenteni, hogy ezen indítvány ki- olyása a 'Magyar földtani társulat’ lett.” A nagygyűlés jegyzőkönyvének XX. pontját képező társulat alapítására ett ZiPSER-féle, mint közfigyelmet keltei indítvány azonnali megindítására, i költségek fedezésére önkéntes adakozás indult s az elnök Eszterházy Pál évi UK) forintot ajánlott fel. A nyomban kibocsátott ívek gyorsan beteltek azokne- eivel, akika tagdíj befizetése mellett az alakuló társulat tagjai óhajtottak lenni. A Társulat ügyeinek továbbvitele céljából Kubinyi Ágoston, a Magyar 'íemzeti Múzeum igazgatója 1848. január 3-án a Losonc közelében fekvő ddefalvára, a saját házába meghívta Kubinyi Ferenc táblabíró földbirtokost, lr. ZiPSER Keresztély tanárt, Pettko dános selmeci akadémiai tanárt és dARSCHAN József bányamérnököt. Kubinyi Ágoston, mint az összeült bizott- ág elnöke előterjesztette az alakuló társulat pontokba foglalt célkitűzését, ijelölték a közgyűlés augusztus 18-i időjiontját, valamint elhatározták, hogy elkérik Andrássy Györgyöt, a közgyűlésig a Társulat ügyeinek vezetésére. 'Ízt azonban Anur.ássy 1848. márc. 1-én kelzetett levelében elhárította. Köz- ien kitört az 1848 — 49. évi szabadságharc a már elfogadott határozatok végre- ajtását megakadályozva, a lényegileg megalakult Társulat további fejlődése zünetelt. Láthatjuk, hogy a hazai természettudományos mozgalom a múlt század egyvenes éveiben nyert nagyobb lendületet. A lelkes szakemberek összefo- ása most már olyan erős volt, hogy a szabadságharc leverése után következő úlyos elnyomás sem állíthatta meg a fejlődést. Zipser Keresztély András által 847-ben Sopronban elvetett mag 1848-ban Videfalván megfogamzott és így iUBiNYi-ék, valamint a többi dicső ős lerakhatták azokat az alapokat, mélye- ién felépült a ma már 125 éves Társulatunk. ; A már Videfalván megalakult Társulatot Kubinyi Ferenc (1796—1874) és 1.UBINYI Ágoston (1799—1873) állandóan napirenden tartották mind a Ter- lészettudományi Társulat tagjai, mind szélesebb plénum előtt újságcikkben (Magyar Hírlap, 1850. márc. 8.). A bécsi kormányzatnál pedig Haidinger ilmosban, az előző évben alakult Birodalmi Földtani Intézet igazgatójában laptak KuBiNYi-ék támogatást, akinek édesapja, Haidinger Károly a selmeci ányászati akadémia tanára volt és mint ilyen a KuBiNYi-családdal, különösen ‘erenccel baráti kapcsolatba került. A bécsi kormány Kubinyi Ágoston szün- ‘len megkeresésére, melyet Haidinger is helyeselt, Hoernes Móric múzeumi igédőrt Pestre küldte, aki 1850 május 24-én értekezletet tartott s ezen el- >gadták a Társulat munkatervét, mely pontokba foglalta a ZiPSER-féle sop- mi, a Kubinyi Ágoston-tól Videfalván, illetve a Magyar Hírlapban is már fejtett szempontokat. Egyúttal az értekezlettel közölte, hogy Kubinyi gostonnak a Társulat ,,alakulhatására felsőbb helyről engedelmet eszközölni” in lehetőség. Ennek az engedélynek megérkezése után 1850. július 6-án meg- ,-rtották az első közgyűlést, melyen ismertették az alapszabályokat és egy- ingúan Kubinyi Ágoston akadémikus, múzeumi igazgatót elnökké válasz- "tták, míg az elsőtitkár Kováts Gyula múzeumi őr, paleobotanikus lett. szeptember 3-án összeült pótközgyűlés pedig a tisztikar többi tagját, köztük UBiNYi Fere.ic akadémikust alelnökké, dr. Szabó József egyetemi h. tanárt ásodtitkárrá, valamint a választmány tagjait választotta meg. 212 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet Meg kell jegyeznünk, hogy ez év novemberében 190 éve született Zipse ekkor már idős volt ahhoz, hogy egy fiatal társulatban tisztséget vállalhatni volna, azonban neve így is örök betűkkel van bevésve a magyar földtan tudc mányának történetébe, hasonlóan a KuBiNYi-akéhoz, mert az általuk kezdi ményezett és szívós kitartással, valamint lelkesedéssel megteremtett Társuk hazánk legszomorúbb korszakában nemcsak megalapozta, majd fejlesztett a geológia tudományát, hanem egyúttal védte is a magyar nyelvet. E gond< lattal szorosan összefügg Társulatunk alakulási idejének kérdése, mely vé{ eredményben a videfalvai, 1848. január 3-án tartott ülés napja. Ezt a dátumc említi először az 1947. február 5-én összeült közgyűlésen Majzon L. elsőtitká beszámolója, mely céloz elődeink megalkuvó, helytelen értelmezésű alapítá évére. De az 1948. január 3-án, vagyis a videfalvai dátumon nagyon szerén módon tartott Szalay T. által megnyitott csendes ünneplés már a Társuk centenáriumát jelentette. A fényesebb centenáriumot az anyagi nehézsége hiúsították meg. így azután a Közlöny jubileumot hirdető füzetei melle csupán a Centenarina Majzon, 1948. Foraminifera nemzetség emlékeztetett ; évfordulóra. Két évvel később, 1950-ben Vadász E. társulati elnök közgyűlé megnyitója világosan utal, hogy: ,,A Társulat alapítása független a működ' lehetőségeitől s a szabadságharc alatti kényszerű működési szünet, az elte száz év politikai és társadalmi mozgalmaiban, később is megismétlődött, kisek nagyobb időtartalommal, anélkül, hogy a Társulat életét megszűntnek vaf nem létezőnek mondtuk volna. Semmi okunk nincs arra, hog}^ az osztrt elnyomás kormányzati intézkedéseinek ún. ,, törvényességét” tiszteletben tar' ■ suk.” A megalakulás körüli huza-vona, a kormányzat lekicsinylése megmuta kozik abban, hogy a magyar féllel való tárgyalásra, — melynek tagjai közö akadémikusok (Ktjbinyi F., Nendtvich K.) és neves tudósok (Kováts Petényi S. J.), bányatanácsos (Fuchs V.) voltak — egy, akkor még névteh i segédőrt (Hoernes M.) küldött. Nekünk jelentőségteljesebb a lelkes előde li 1848-ban a Társulat alakítására vonatkozó szabad elhatározása, annál is inkái 4 hiszen az alapítók, majd a tagok közül többen üldöztetést, sőt börtönt is sze » védték (Fuchs V., Kubinyi F., Nendtvich K., Szabó J. és Zsigmondy V i akik pedig aligha fogadták el az alapítás dátumául az 1850. évet. Vendl A-ni - a Társulat száz éves történetét ismertető műve több helye és az összefogla » fejezetének első mondata határozottan kimondja: ,,A Magyarhoni Földta !> Társulat 1848-ban alakult meg.” * * * A Társulat történetének első negyedszázada szorosan összekapcsolódott éi két Kubinyi fivér életével. Ahogyan az élni-, a kiemelkedni akarás adta m k a lökést ZiPSER András javaslatához, úgy a mindinkább növekvő abszolút ^ mus elnyomása, majd a ])olgári forradalom előzményei buzdították a Kui Ji NYi-akat az eszme valóraváltására. Ezeket ismerve értjük meg, hogy a köri i mények fejlődése emelte ki és tólta előtérbe mint egyéneket tudománytörtéi é tünk színpadán a KuBiNYi-akat. Túl vagyunk azon a koron, amikor elhunyta után mindenkit csak dícsér $ a legcsekélyebb munkásságot is felbecsülni divatszerű köteles.ség volt. (Fz; egyező véleményt hangoztatott Kubinyi F. (1804. p. 19.) is.) Ma már elérkezí k az ideje az igaz szónak, amikor ez nem kegyeletsértés és amikor a szármáz! f sem tekintik kifogásolható, de vállveregetéssel jóváhagyott bűnnek, hisz az ilyen eredetű méltatás súlyosabban hat, mint a gáncsoló kritika szava. M(ijzo7i: .-1 két Kuhitti/i és a Földtani Társulat 213 Az emberek szeretik ismerni az elődöket, a tudománytörténész azonban nem i közelmúlt felfogása szerint gondolkodik a származás kérdéséről. A három dőneves KuBiNYi-család első kimutatható őse, Hudkont (1233) a keresztes- láború vitéze volt. A család másik jelentős tagja, László kamarai tanácsos a >lVI. sz. végén veszi el Kstkkh.ázy .\lagdolnát, a későbbi gróf és nádor, Ester- íÁZY Pál nővérét. Kubinyi Ágoston és F’erenc atyja András (1776 — 1851) lógrádi földbirtokos befogadta a felvilágosodás áramlatának eszméit és főleg iz iskolák segítésével tiint ki. Értékes és válogatott könyvtárán kívül régi )énz- és éremgyűjteménve volt. A két fiú tőle örökölte a tudomány- és Ferenc i törhetetlen hazaszeretetet, míg az anyától, Prójnay' Évától a segítőkész érző zívet és mindkettőjüktől az önérzetet. Kellettek is ezek a tulajdonságok, mert 'inbert és hazafit próbára tevő korban éltek. Csak ezeknek birtokában lehetett iz alxszolut izmus, ezután a kiegyezés korának lapos, sivár élete fölé emelkedni s a fejlődő eszmék hirdetője lenni. De talán a legtöbbet a szülőföldjüktől, a jó )alócok és a tót atyafiak görbe nógrádi földjétől kapták, melyről Mikszáth gy merengett; ,.A tündérkert se szebb tán, a Kelet gyöngyei se bájolóbbak, nint a ti borókabogyóitok.” A kakukkfű illatú rétek, a madárfüttyös, bükkös- ölgyes erdők, a szökkenő patak, meg a jobbágykézrakta hajdani várfalak felett ebbenő hűs szellő mind-mind már gyermekkoruktól körülvették őket. Éppen iz a miliő, melyet később M.vd.vch és Miksz.yth is megismert, hiszen Videfal- ához oly’ közel esik a sztregovai kúria vagy a szklabonyai zsupfedeles paraszt- láz. De a feljegyzések szerint a felvilágosult magyar polgári gondolat a XVIII. izázadban ezen a tájon lobbant fel. És azoknál a dzsentri családoknál, ahol a 'irtok nem jelentett a hatalommal gőgöt, ott a nemes nem volt idegen a nép özött. Ilyen a Kubinyi család is. A fiúk a videfalvai szülőházból 1808-ban a besztercebányai gimnáziumba erűitek, hol 1811-ig tanultak. Itt ismerkedtek meg Zipser András természet- ,ajz-szakos tanárral, aki még külön is bevezette őket az ásványtannal kapcso- Ktos ismeretekbe. Ugyancsak itt kezdődött meg őszinte baráti kapcsolatuk i'etényi Salamon Jáno.ssal is. Későbl) e két férfi pályájának jelentős pontjai i'orosan egybekapcsolódnak a Kubinyiakéval. Zipser vezetésével felvidéki utat tesznek, amikor a betléri Andrássy gyűj- l'inényt is megtekintették. Álind ennek, mind apjuk gyűjteményének példája vonlán határozzák el, hogy ők is gyűjteményt állítanak össze. (Ez egyébként 49-es háborús események alatt pusztult el.) Három évet a híres debreceni ollégiumban tanultak és 1814-ben apjukkal néhány hétre Bécsbe utaznak, lol éppen a kongresszus tanácskozott. 1815-ben mindketten Pesten beirat- oznak a jogra. Megemlítendő, hogy a következő év nyarán galíciai úton van- !ik s ezen főleg a wielicskai sóbánvák kötik le érdeklődésüket. Tanulmányaikat U9-ben fejezik be. Innen azután a két fivér pályája elválik. ' Először Ágoston életének méltatásával foglalkozunk. Két éves juristásko- isának ideje alatt megismerkedik FÁY' Andrással, Kazinczy Ferenccel és '.EMERE Pállal. 1821-ben mint nógrád-megyei aljegyző a népnevelés, a magyar v'elv ápolására egy intézmény alapítását javasolta, melynek 40 ezer forint imataiból a tanuló ifjúságot jutalmazták. 1841-ben Bene Ferenc orvospro- sszortól életrekeltett Orvosok és Természetvizsgálók Nagygyűlései, melyek kább vándorgyűlések voltak, Kubinyi Ágoston eddigi működését a tudo- ányok felé fordították. Ebben nagy szerepe volt ZiPSER-nek és bátyjának, Tencnek példamutató hatása is. Maguk az ülések főleg a természettudomá- 'ok iránti érdeklődést úgy felkeltették, amely eddig egészen ismeretlen volt 214 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet hazánkban, hogy nemcsak a szakemberek jelentek meg ezek rendezvényein, kirándulásain, hanem az ország nagyjai, befolyásos urai is. Az ülésekről szóld nagy formátumú kiadványok, az üléseken meghirdetett pályázatok, mind csak ezeknek a tudományokra kifejtett komoly hatását bizonyították. Mint az elő- zőkben a soproni vándorgyűléssel kapcsolatban láttuk, Kubinyi Ágoston a? üléseknek többször részint alelnöke vagy elnökeként tevékenykedett. Bátyjával, Ferenccel egyik fő szervezője az 1841-ben alakult Természet tudományi Társiilatnak, melynek ugyancsak alelnöke, majd elnöke volt. Á 125 éve alakult Társulatunknak 1848-tól 1866-ig első elnöke, majd ettől 1871-4 választmányi tagja. Része volt az Archeológiái Társulat megalapításában is Külföldi útjain főleg német, osztrák, belga és holland múzeumokat, gyűjte ményeket tanulmányozott. 1843-ban választotta az Akadémia tiszteleti tag jának és ugyanakkor nevezték ki a Nemzeti Múzeum igazgatójává is. A mú zeum belső és külső felszerelésére, a körül v^evő kert kialakítására 100 ezer fo rintot gyűjtött. Neki köszönhető, hogy 1849-ben a Múzeum gyűjteménye nem pusztultak el és nagy összeköttetéseivel menekült meg 1850-ben a Bécsbt szállítás veszélyétől, valamint az épület kaszárnyává való átalakításától. Itt kell megjegyeznünk — amit éppen Hermán O. életképéből tudunk , — hogy Kubinyi Ágoston baráti, önzetlen támogatásának mit köszönhe ( Petényi Sámuel, annak aki később a Nemzeti Múzeumban felettese is lett ; Az ornitológus PsTÉNYi-t nehéz anyagi helyzetében 1826-ban Kubinyi Ágos • tón Videfalvára hívta, ahol a felvidék madaraiból komoly gyűjtemény alapjai • vetette meg, melyhez még gazdag érmegyűjtemény és 6000 kötetes könyvtá' is tartozott. Ezenkívül Kubinyi Ágoston saját felajánlásként az Orvosok é . Természetvizsgálók két nagygyűlésén olyan feltételű pályázatokat tűzött ki amelyeket Petényi S. nyert el. Igen érdekes téma volt mind a kettő. Az elsc i melyet a temesvári IV. vándorgyűlésen 1843-ban olvasott fel, a növény vándor * lás okainak alapos kifejtése volt a tárgya; a másik pedig az V. kolozsvái ; nagygyűlésen nyerte el Kubinyi díját, az állatvédelem kérdése és az állatkínzá * megakadályozásának keresése volt. Kubinyi Ágostont nyájas, szelíd és fegyelmezett természete szinte predes2 • tinálta, hogy kitűnő elnök legyen, aki mindenkor tapintatával és higgadtságé i val kitűnt még a hevesebb viták alkalmával is. Ezért is kedvelték mindenüti i ahol az elnöki tisztséget ő töltötte be és mint ilyen is szinte ,, társadalmi mur ■ kában” terjesztette a természettudományokat. Ezt a munkásságát nemcsa ; itthon, de külföldön is megbecsülték, amit számos tagsága és kitüntetése i bizonyít. Talán hibájaként róhatnánk fel, hogy az ilyen megtiszteltetésekr r szerette, és mintha kereste volna is (Nendtvich). És az idő istene Kronos t se’ rendezhette volna meg hatásosabban, hogy az ünnepléseket is szerető ek » elnökünk halálának századik évfordulója éppen a Társulat 125-ik jubíleun »■ évében van. Viszont Kubinyi Ágoston, mint láttuk mindig mind anyagilaj mind erkölcsileg nagy összeköttetései révén mindenkor támogatta a magyi ; tudományos mozgalmakat. Ellentétben Ferenc bátyjával, nem politizált és nehéz időkben inkább kerülte az ezzel járó merész megnyilatkozásokat. íp azután a Világos utáni események őt nem érintették és talán ennek köszönlie a Múzeum már említett kétszeri mentését is. Tudománytörténeti hűség miatt meg kell említenünk, hogy Kubinyi Ágo tón életében szakadást lioztak az 1848-as események. Tartott a forradalomt ( és felfogása szerint ennek eszméi túlzók voltak. Berzeviczy A-nek (1922—1 III. p. 147, 482) az abszolutizmusról írt négy kötetes monográfiája szerii M lijzon: --I két Kubini/i és a Földtani Társulat 215 ctes magatartása miatt, a forradalmi kormány által elmozdított Kubinyi Á. iiiizeumi igazgatót a Haynau OKKiNOER-kormány helyezte vissza állásába. ÓKAI anekdotaszerű adatot is feljegyez az abszolutizmus alatt óvatos igazgató gyik megnyilvánulásáról. Irodalmi működéséből kitűnik, hogy nem volt hivatott szaktudós. Kisebb luinkáin kívül, melyek inkább múzeológiai témájúak és a nagygyűlések megnyitói vagy az ülések befejező beszédei voltak, a mammutról (1829), hazai mérges növényekről (1842), a királyhegyi földismereti kirándulásról 1842), a szekszárdi régiségekről (1857) és a temetőkről (1869) írt művei mlíthetők. Az idősebb Kubinyi Ferenc 1821-ben pest-megyei aljegyző lett s innen isszament Nógrádba. Itt mint a szabadelvű ellenzéki j)árt tagja három })o- sonyi országgyűlésen (1832, 1843, 1846) megyéje követeként vett részt. Mint rősen demokratikus érzésű ember csak a nép jogait és a művelődés érdekét zem előtt tartva szólalt fel. Igyekezett segíteni a nép helyzetén, mely abban 5 megnyilvánult, hogy megyéje építette az első közös magtárt ; bár protestáns olt, pártoskodás nélkül követelte a katolikus nemzeti iskola felállítását. A lehezen bontakozó irodalmat is támogatta, mikor Blaskovich Bertalannal nyagilag lehetővé tették Kisfaludy Károly szépirodalmi zsebkönyvének, az Auróra”-nak első évi megjelenését (1821). Ennek révén vált Pest irodalmi özponttá (Auróra-kör: Vörös.marty, Bajza, Toldy, Czuczür). Indítványára zavazta meg az országgyűlés a Nemzeti Múzeum éjiületének felépítését és z alapját megvető Jankó vicii ^liklós-féle nagy értékű kézirat- könyv- és régi- éggyűjtemény megvásárlását (1836). A javaslatot először 1832-ben elutasít- ík, Kubinyi azonban fáradhatatlanul, minden befolyását felhasználva az gyet újra felveti és ekkor már az országgyűlés a fél millió forintot az épít- ezésre, 120 ezret pedig a gyűjtemény megszerzésére megszavazza. A természettudományok között elsősorban az ásvány- és földtan szeretetét ,iég ZiPSER oltotta belé és az otthoni gyűjteményüknek ilyen tárgyú részét ő llitotta össze a régészeti mellett. ZiPSER-rel együtt vett részt a német orvosok természetvizsgálók boroszlói (1833) és jénai (1836) ülésén, amikor megismer- adik HuMBOLDT-tal és a mikrópaleontológus EHRENBERG-gel, aki Humboldt ;állásán társaságukban vizsgálja a jénai forrás véglényeit. A gyűlésen ismer- ^stik Kubinyi és Zipser tiszteletére elnevezett Georgina fajokat, i Az Akadémia 1840-ben levelező, majd 1858-ban tiszteleti tagjává és mikor ,:egalakult a mathematikai és természettudományi bizottság, első elnökévé választotta. Öccse mellett tevékenyen vett részt a már említett társulatok egalapításában. Az Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésein nemcsak ■nökölt mint öccse, hanem szakelőadásokat is tartott. így a soproni nagy- ,,'űlésen Petényivel együtt tett beremendi megfigyeléseiről számol be és indít- ínyozza az előkerült csontok szakszerű meghatározását. Mikor a résztvevők ;margitai kőbányát tekintik meg, ,, Kubinyi Ferencz táblabiró adott magya- izatot” az egykorú feljegyzések szerint. Az ülésen számol be Buda néhány í ványáról és az akkor ismert rétegsorról. Az első pesti parlamentben Losonc képviselője a mérsékeltebb lassú haladás- ul elégedetlen volt és így Kossuth politikájához csatlakozott. A szabadság- 1 re alatt is ezt követve egyike lett Kossuth legszemélyesebb híveinek. Vilá- ^s után várfogságra és vagyonelkobzásra ítélték, azonban 1852-ben főleg a (iládi barát, HAiDiNGER-nek közbenjárására amnesztiát kapott. Berzeviczy A (1922—37 I. p. 182.) írja, hogy Kubinyi F. nem volt a Hay'nau által fel- ^ Földtani Közlöny 216 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet mentett 28 között, ,, kiknek számát a Felség még megtoldotta Kubinyi Ff renczczel.” 1861-ben a losonci kerület ismét megválasztja képviselőnek s Berzevicz írja (1922 — 37 III. köt. p. 357): , .vitában felszólalt nevesebb szónokok közül . . mikor Kubinyi Ferenc Kossuth Lajos nevét említette a Ház nagy része zajc san éljenzett. Vahot Imrével közösen szerkesztik a ,, Magyarország és Erdély képekben című művet (1853), melynek leíró adatait Jókai erdélyi vonatkozású regényei kívül az angol Charles Boneb 1865-ben megjelent munkájában is felhasznált; Érdekes adat, hogy a Tudományos Akadémia keretén belül nagy harc folyt ,,cz” hang írásbeli jelölésére. Az 1857. márc. 2-án tartott valamennyi osztál közös vitáján Kubinyi Ferenc elnökölt. Kubinyi Ferencnek mindig kedvenc gondolata volt Mátyás király anna idején egész Európában csodált és halála után, valamint a török dúlás ideje széthordott könyvtár Corvina kódexeinek tanulmányozása és egyes példányé esetleges visszaszerzése. Ebből a célból Ipolyi Arnold és Henszlmann Imi művészettörténészekkel 1862-ben Konstantinápolyba utazott. Itt az Eszk Szeraj könyvtárában megtalálták a Corvinák maradványait, összesen 14 d: rab kódexet, melyből néhányat sikerült az Akadémia könyvtárának megszi rezni. Ez az út ezenkívül nemcsak a hazai, de a külföldi tudományos kört^ figyelmét is felhívta Mátyás könyvtárának széjjelszórt maradványaira. J Akadémia Archeológiái és Nyelvtudományi Bizottsága előtt ezután Told Ferenc állandóan napirenden tartotta az összes. Corvina felderítésének kérd' sét. Főleg Rómer Flóris nyomozó munkája vitte előre az ügyet s így 41, edd ismeretlen kódexet fedeztek fel. Tehát ilyen figyelemre méltó eredménye le Kubinyi Ferenc kezdeményezésének azon kívül, hogy nyolc év alatt vissz, kaptuk azokat is, amelyeket 1862-ben Konstantinápolyban tanulmányozta! ezek között négyet maga II. Abdul Hamid szultán a Nemzeti Múzeum r szére az uralkodónak adott át 1877-ben a Szuezi-csatorna megnyitásánál. A Társulatban 1866-ig alelnök, majd ettől 1870-ig Ágoston öccse után a m • sodik elnök és leköszönése után Szabó József indítványára az első tiszteleti f H nők lett. Mint alelnök a Társulat 16 éves működéséről szóló igen részletes f szakemberre valló jelentéséből kitűnik, hogy milyen nehéz időket élt át a Tá ; sulat a kezdeti rövid lendület után. Néhányan, mint ő az alelnök, Szabó Józs M elsőtitkár erélyes és lelkes tevékenysége ellenére is a Társulat éppen csak te .1 gődött. Pénztelenség, a publikálások hiánya voltak a legfőbb okok, hoj i különösen a vidéki tagok elmaradtak. Kubinyi Ferenc 1866-tól kezdődő elnö f ségének ideje alatt mellette Hantken Miksa az elsőtitkár , .lelkes, odaadó tev f kenységére a Társulat helyzete kezdett lényegesen javulni és evvel egyii ^ működése is lüktetővé vált, a tagok száma nőtt” (Vénül A. 1958). Az élni j és a titkár fáradhatatlan és kitűnő szakavatottságú munkája mellett igen sok » jelentett, hogy három év alatt (1867 1870) három kötetben megjelent Közlöny elődje a Munkálatok is. Ezt hangoztatta később Schmidt S. a Társul f* 30 éves munkásságát összefoglaló ismertetése is. ' Most még szólni szeretnénk általánosságban Kubinyi Ferenc működésén f annál is inkább, mert erről Petényi méltatásával kajicsolatban (Tasná > Kubacska 1958) bizony hamis képet alkothatnánk. Mind Kubinyi F., mii t Petényi S. .1. iránt érzett mélységes rokonszenvemet csak fokozza az a sz p év, amely már elég történelmi távlatot is ád az események és az eredmény f ismeretéhez, ezeknek konkréten hű és tárgyilagos értékelésére. Azt hiszoi M a j z o u : A két Kubini/i és a FiihUnni Társulat 217 itt van már az ideje annak, hofty annyi idő után rendeznünk kell kötelezett- ségeinket szellemi nagyjaink életének és munkásságának megfelelő és tudomány- történet i hűségű kiértékelésében. De nemcsak az életműveknek minél alaj)o- sabl) kritikai elemzését kell elvégezni, hanem ennek megfelelő tudatosítását is. Hasonlóan hívja fel a figyelmet egyik napilapunk ez évi januári két cikke is (Magyar Nemzet, 1973. jan. lü. és 20. sz.), amikor hiányolja, hogy egyes szel- lemi kiválóságainkat ,, távolról sem tartják .számon, amennyire illene . . . Tár- sadalmunk mindmáig itt is, ott is .semmiképp sem igazolható feltevésekkel van félrevezetve.” A másik cikk reá is mutat arra, hogy; ,, Főleg a szabadságharc utáni ötven esztendő tudománytörténetére vonatkozóan van így.” \'isszatérve a Kubinyiak, főleg Ferencnek Petényivel való kapcsolatára, az mindig őszinte, önzetlen baráti volt. Ezt mutatják egyrészt az Ágostonnál már említett anyagi támogatá.sok, valamint, hogy Ferenc javasolja az Akadémiá- nak Petényi halála után művének kiadatását. Végül ])edig Kubinyi F. a gyerekkori jó barát lesz a későbbi biográfus is, és ezzel hívja fel a figyelmet 1864-ben Petényi alapvető munkásságára, itt bizony nem fogadhatjuk el azt i éppen Kubinyi Ferenchez nem illő jelzőket a méltatás kritikájaként, ügyanis éppen a szabadságharcot végigküzdött, várfogságot viselt, vagyonát vesztett Kubinyi Ferencnél nem lehet a bátorságot hiányolni, aki fél lelep- ezni má.sokat és ,, talán van leplezni valója saját magának is.” ,,Nem politikus, ■sak politizál” megjegyzés (Tasn.íih Kubacska 1958) c.sak félreismerése YUBiNYi F. ])olitikai megnyilatkozásainak. Első.sorban kultúrpolitikája magas- •a törő és kitartó volt, melyet bizonyít a Nemzeti ^lúzeum építésére, gyűjte- nénvének gazdagítására az országgyűlés.sel megszavaztatott több mint 600 ■zer forint. Ugyanitle sorolható a Corvinákkal kapcsolatos eredményes tudo- mány-politikája, mely még halála után is élt mások munkásságában. De leg- (lagyobb tudománypolitikai megnyilatkozását feltétlen külön kell megemlíte- uünk. 1863-ban (Kubinyi 1863) felhívja a figyelmet a természettudományi árgyak gyűjtésére és így a Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek gazdagítására, pivel ilyenekből kevés jut el oda. Javasolja a Vándorgyűlésnek, hogy hozzon atározatot, mely ezt a szakemberek kötelességévé teszi. Az illető vidék urai •edig mindenben támogassák a gyűjtést végző szakembereket. Tovább meg- .^gyzi: ,,Hogy mind anyagi, mind szellemi tekintetben oly hátra vagyunk, -nnak tulajdonítható, mivel a természettudományok iskoláinkból ki voltak lüszöbölve, ha tanítattak is fájdalom igen felületesen.” Végül így fejezi be: a természettudományok mind szellemi, mind anyagi tekintetben minden adományok alapjainak tekintendők.” És éppen ezért felhívja az illetékeseket, 'Z országgyűlésen kövessenek el mindent és vegyék pártfogásuk alá a termé- :ettudományokat, hogy a művelt nemzetek sorában helyet érdemelhessünk. Száztíz éve elhangzott szavak, melyek középiskoláinkat tekintve szaktudo- lányainkra ma is érvényesek. Bizonyos gyakorlati vonatkozású megnyilvánulást láthatunk Kubinyi két fkkében. Egyik (1847) felhívja a figyelmet az erdőírtás súlyos következmé- Iveire, melyet csak fokoz az esetleges tartós esőzés, ez pedig azután csuszam- sokat és ami még komolyabb, talajeróziót okoz. Emiatt szorgalmazza a kér- 'ses részeken a fa- és növénytelepítést és felhívja a törvényhozás figyelmét megfelelő rendeletek alkotására. Hasonló volt a Vág-folyó pusztító áradásai (leni védekezést szolgáló cikke (1863) is, melyben kimondja, hogy ez ,,az állam jgsürgősebb kötelességei közé tartozik.” Tehát Kubinyi F. nevéhez fűződik p’an szakmai felismerés, melyet a földismében is járatos politikus látott meg. 218 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet Kubinyi F. gondolatai, tudománypolitikai irányelvei korszerűek. Gon- dolatébresztő aktivitása mindig az ország vezetőinek felelősségére ajiellált Javaslatai, a természettudományok haladására vonatkozó utalásai sokszoi kapcsolódtak az iparnak, a földmívelésnek a tudománnyal való szoros össze függésére és komplex fejlesztésének szükségességére. Kubinyi. F. a haladá; útját mindig csak a tudományt támogató segítséggel tudta elképzelni. Po i litikai pályafutásának csúcsa az 1848. márc. 31-én tartott országgyűlési ki állása volt, amikor nálunk elsőnek követelte az általános választójogot ; Ez olyan demokratikus sőt forradalmi politikai hitvallásról tanúskodott mellyel messze megelőzte kortársait. Ezt hangoztatja 1866-han is (3. p. 16) I ,,A harcz azonban fájdalom még most is tart, a nép követeli állampolgái ; jogait, követeli a szabadságot ! Hasztalan kapaszkodnak az oligarchák ön zésüknek kedvező dicasteriális rendszer felé — a végdiadal a népé lesz ! ! ! Kevés ily bátor gondolatot publikáltak ez időben. Igazi politikusi volté { bizonyítja Lisznyai K. Szónoki mellképek ,, Kubinyi” című verse, mely J költő verssorozatában olyan politikus szónokokkal együtt jelent meg, min | Kossuth, Szemebe Bertalan, Pulszky Ferenc, Szentkieályi Móric, Bóni } Sámuel, Bezeréuj István, Lónyai Gábor és Perczel Mór. Mindegyikük 184 | utáni sorsa emigrálás, in contumáciam halál és várfogság. Kubinyi Ferenci sem az ipolytarnóci kövült fenyőtörzs felfedezéséért és leírásáért ítélték e. Kétségtelen, hogy kortársai között voltak politikusok, bár azok nevét ma mi nem ismerjük, akik Mikszáth sorai szerint: ,, Hiába voltak ezek derék, oko nevezetes emberek, utánuk csak a vacsoraszoba dohányfüsttől megsárgu^ plafonja maradt. Sőt, ha egyszer azt is bemeszelik, akkor nem maradt semmi. De éppen így módosítandó ez a megjegyzés is, hogy Kubinyi F. ,,nem elég oko hogy Petényi életrajzát, szembetűnő baráti igyekezete mellett is, jól megírja {Tasnádi Kubacska 1958). Azonkívül odébb ezzel ellenmondó megjegyzé ,, Szerencse, hogy Kubinyi, aki Petényi halála után a kéziratot kiadta (i a beremendi csontokról van szó) . . . így tudunk ma mértéket venni Petén' nagyságáról”, akit egyébként a méltatás túlzottan értékel, amikor Kitaibi után a XIX. század legnagyobb magyar természetvizsgálójának tart. Pedi bizony, voltak nagyobb és jelentősebb eredményeket már akkor felmuta tudósaink, akik működésükkel szinte fémjelezték a századot. Éppen Kubin két, Beremendről szóló megemlékezése felhívta a figyelmet az itteni csőn maradványokra. Tudnunk kell, hogy a Természettudományi Társulat 184 jún. 5-én tartott közgyűlése Kubinyi Ferencet és Petényi Salamont küld, ki Beremendre, és Petényi szerint (35. p. 39) Kubinyi F.: ,, eddig gyakori szokása szerint most is a kirándulási költségeket magára vállalta.” Kubin először 1854-ben (23. II. köt.) említi a beremendi leletet, megjegyezve, hogy csontmaradványok leírását Petényi végzi el. Másutt 1863-ban azt írja en , (Kubinyi 1863) ,, azért kívántam bemutatni, liogy másoknak és kivált sza értőknek alkalmat nyújtsak a kérdéses állatok további vizsgálatára és mc határozására.” Ezt, mint az irodalomból ismeretes. Petényi el is vége? (Kubinyi 1864). A ,, szilárd jellem és ernyedetlen törekvések” (TasnAih Kubacska 1958) . jól összegezzük, inkább Kubinyi F.-et jellemezték, mint a szelíd, a már hi - úéi fogva is a paj)-családból származó jiredeszt inált teológus-tudós Petén\ , aki (Kubinyi 1864) sokszor indulatos, kételkedő és nehezen megbocsájtó t-- mészetű volt. , De lássuk a kortárs, Vahot I. sorait az 1848-ban megjelent OrszággvűU Majzoyi: A két Kubini/i és a Földtani Társulat 219 Emlék 1. rész 54. oldalán; Megyei követek; „Nógrádból; 1. Károli János, 2. Dezsöfi Jób. — Az első helyét a szilárd jellemű Kubinyi Ferencz váltá fel.” Ugyanúgy módosítandó az a kijelentés is, hogy ,, Kubinyi a gazdag földbirto- kos életét éli. Tudománnyal foglalkozik, de nem tudós . . . Időtöltés ez szá- mára, a gazdag ember kedvtelése és becsvágyó lelkesedése, ami . . . elégséges arra, hogy vándorgyűléseken, társulatokban, az Akadémián naív igyekezete is hangacíó lehessen.” Ezekre az előbb elhangzottak után csak azt jegyezhetjük meg, hogy Kubinyi F. is éppen olyan autodidakta, mint Petényi S. vagy később Hermán O. De nem is lehettek szakképzett tudósok, legalább is a mai értelemben nem, hiszen nálunk a XIX. sz. első évtizedeiben ilyent, különösen a fökltan területén nem képeztek. Nem akarom itt Kubinyi F. értékes szakmai munkásságát tovább részle- tezni, amely leginkább a földtan és rokontudományok területén mozgott. Ha a korabeli jegyzőkönyveket, feljegyzéseket értékeljük, igen érdekes, sőt értékes adatok birtokába jutunk. Ekkor érjük meg, hogy szak munkásságát a korabeli intézmények, élükön az Akadémiával, miért méltányolták és honorálták. Talán első említendő tudományos leíró cikke az ijiolytarnóci, általa 1837-ben 'elfedezett kövületfa, melyet le is rajzolt. A palócok híres gyertyánköve 18 öl üosszú volt és már akkor három darabra törve hevert. Megemlíti, hogy régeb- ien, mikor egész volt, keresztben feküdt az árkon, úgyhogy átjártak rajta és ikkor ,,kőlócá”-nak hívták. (Önkéntelenül is Arizona megkövesedett eredeje ut eszünkbe, ahol ugyancsak megfigyelhető ilyen kövült fatörzs képezte híd.) Egyébként a tarnóci fával később (Í854, 1867) is foglalkozik; hasonlóan ked- . elt területe Nógrád kövületei, ásványai. De megvizsgálja a kiscelli, ajnácskői, omhányi és a Tisza-medréből előkerült csontmaradványokat. ír a recski ermésrézről, Hárshegy és Hegy alj a földismei viszonyairól. A Társulat külföldi kapcsolatait ajándékozásokkal igyekszik erősíteni. így )1. a washingtoni Smithsonnian Institutnak kiscelli halfogakat küld, melye- cet 1866. ápr. 6. szakülésen bemutat. Szerette volna kiadni Magyarország és a ‘zomszédos országok kozmográfiáját, mellyel életének utolsó szakaszában is oglalkozott és amelyet az Akadémia kézirattára őriz. Ez utolsó műve volt és ■)izonyítja azt a szinte kimeríthetetlen erőt, mely életének végső napjaiban is 'sztönözte. 1866-ban szép megemlékezést írt régi mentoráról, ZiPSER-ről, aki nnak idején a földtani tudományokba vezette. Már akkor megérlelődött benne z a mag, melyet azután Zipser a soproni nagygyűlésen fejtett ki; szabadulni lindenben az osztrák elnyomás, kizsákmányolás alól és gazdaggá tenn a ■emzetet a tudomány gyakorlati vonatkozásai révén. A Kubinyi iránti tisztelet megmutatkozik a rendszertani elnevezésekben is. Így a Kubinyia genusznevet adta Schulzer a szlavóniai morzsagombák egyik íleségének, amely a gyertyánfák levelén él. Fajnevek közül a következőkben ■I Kubiny"! Ferenc emléke; Bobulina kubinyii Hantken, 1868; Castanea ubinyii Kováts, 1885; Soricuhts kubinyii Kormos, 1934 és Asterigerina ■ubinyii Majzon, 1973. Kubinyi Ferenc élete minden megmozdulásában különbözik a felvidéki ne- les urak életétől, távol állt azoktól a politikai és szociális bűnöktől, sőt hibák- ul, amelyek körének az életét akkoriban általában jellemezték. Tevékenységé- nek kortörténeti értéke is jelentős, mivel élete, működése egybeesik a magyar •'ép nemzeti, politikai, társadalmi és művelődési átalakulásának nagy elő- íszítő forradalmi időszakával. Ennek következtében Ferenc élete természet- derűen szakadatlan küzdés volt, amel}Te reányomta bélyegét, meghatározta 220 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet indítékát az igazi hazaszeretet. Ebből a tudomány haladása is profitált, ezt pedig igyekezett a nép tulajdonává tenni. Munkáját önzetlenül végezte, jutal- mat ezért nem várt, sőt minden címet, kitüntetést visszautasított. Odaadó munkása volt a magyar tudományos életnek, melyért sokat tett és áldozott. Vagyonának nagy részét erre fordította, míg az új viszonyok, a vagyonelkob- zás miatt anyagi nehézségek ilyen tevékenységét végleg meggátolták. A fenn elmondottakat vettük figyelembe, amikor szellemi hagyatékát ki- értékeltük és mindez azt mutatja, hogy Kubinyi Ferenc tudománytörténeti arcképcsarnokunknak jelentős alakja. Irodalom BERZEViczy A.: (1922—1937).: Az absolutizmus kora Magyarországon 1849—1865. T— IV. köt. BöCKH J.: (1896): A geológia fejlődésének rövid története Magyarországon 1774— 1896-ig. — In: BÖCKH J.: A raagj-ar királyi földtani intézet kiállítási tárgyai. Földt. Int. Gyakorlati és Alkalmi Kiadványai, p. 12. Hermán 0. (1891): Petényi Salamon a magyar tudományos állattan megalapítója. Budapest. JÓKAI M.: A kiskirályok, II. köt. Kritikai kiadás, 49. köt. p. 368. Akad. Kiadó, 1968. JÓKAI M.: Cikkek és beszédek, IV. p. 803. Kritikai kiadás. Akad. Kiadó, 1968. JÓKAI M.: A mi lengyelünk. Kritikai kiadás, 66. köt. p. 580 .és 235, Akad. Kiadó, 1969. KOCH A. (1902): A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves működésének története. Földt. Közi. XXXII. p. 164. KOVÁT.S Gy. (1852). Első jelentés a magyarhoni földtani társulatról. Pest. Kubinyi F. (1842): Nógrádmegyei kövesült fa. Magy. Orv. és Terin. -vizsg. Műnk. II. Kubinyi F. (1843): Nógrádmegye ásvány-földtani és státusgazdasági tekintetben. Magy. Orv. és Term. -vizsg. Műnk. III. Kubinyi F. (1844): Nógr.ádi csigakövületekről. Ibid. IV. Kubinyi F. (1847): Liptó megyében fekvő Havránek nevű hegy leszakadásairól földismei tekintetben. Magy. Orv. és Term. -vizsg. Munkálatai. VII. p. 169. Kubinyi F. és Vakot I. (1853—1854): Magyarország és Erdély képekben. 1—4. köt. Pest. ' Kubinyi F.: A tamóczi óriás nagyságú kövült fa és az ezt környező kőnemek földismei tekintetben. In: Kubinyi F. és Vakot I. (1854): Magyarország és Erdély képekben. III. p. 61. Pest. Kubinyi F. (1863): A Vág áradásai. Magyarhoni Földt. Társ. Műnk. II. p. 39. Kubinyi F. (1863): A beremendi Jura-mészképletről. Magy. Orv. és Term. -vizsg. Műnk. VIII. Kubinyi F. (1864): Petényi Salamon élete és hátrahagyott munkái. Pest. Kubinyi F. szerkesztésében: A beremendi mészkőbánya természetrajz- és őslényt.anilag Petényi Salamon által leírva. In: Kubinyi F.: Petényi Salamon élete és hátrahagyott munkái, p. 37—85. Pest. Kubinyi F. (1866): Doctor Zipser Keresztély András életrajza. Pest. Kubinyi F. (1867): A magyarhoni földtani társulat 16 évi működéséről szóló jelentés. Magyarhoni Földt. Társ Műnk. III. p. 46. Lisznyai K. (1848): Kubinyi. In: Orsz.ággyűlési Emlék. Politikai, történeti és szépirodalmi almanach. Szerkesztette Vakot I. í. Politikai és történeti rész. p. 54. II. Szépirodalmi rész. p. 59. Budapest. Magyarország 1832, 1833, 1834, 1835, 1836 Közgyűlésének Naplója Magyarország 1847/8 Közgyűlésének Naplója a Tekintetes Karoknál és Kendeknél, p. 205. — Pest, MDCCCXLVIII Majzon L. (1948): Elsőtitkári beszámoló a Társulat 1947. évi közgyűlésén. Földt. Közi. LXXVII. p. 83. Majzon L. (1948): Centenarina nov. gén. és Cassidulina vitálisi nov. sp. a budai alsórupéli rétegekből. Földt. Közi. LXXVIII. p. 24. Nendtvick K. (1876): Kubinyi Ferencz és Ágoston. Értekezések a Term. -tud. Köréből, VII. köt. XII. ScKMiDT S. (1880): A magyarhoni földtani társulat 30 éves munkássága. Földtani Értesítő, I. p. 2. SÜMEGIIY J. (1948): Emlékezés. Földt. Ért. 13. évf. p. 29. SZALAI T.. (1948): A Magyarhoni Földtani Társulat centenáriumi évének megnyitása. Bány. és Kohl. Lapok LXXXl. p. 18. SziNNYEl J. (1900): Kubinyi Ágoston és Kubinyi Ferencz. In: Magyar írók élete és munkái, VII. 1 ASnAdi Kubacska a. (1958): Nagy magyar természettudósok. Élet és Tud. Kiskönyvtár, p. 89 . VadAsz E. (1950): A százéves magyar földtan tudománypolitikai mérlege Földt. Közi. LXXX. p. 127. Vendl a. (1947): Száz éve. Földt. Értesítő p. 1. Vendl a. (1958): A százéves Magyarhoni Földtani Társulat története. Műszaki Tud. -tört. Kiadványok, 9. sz. Xantus J. (1875): Megemlékezés Kubinyi Ágostonról és Kubinyi Ferenczről. Magyar Orv. és Term.-viz.sg. XVII győri vándorgyűlésének Munkálatai, p. 114. Zipser E. (1863): Javaslatok földismei bányászegyesület alapítására Mag>'arországon. Magy. Orv. és Term.-vizsj Műnk. Vili. Sopronban 1847. aug. 11 — 17-én tartott nagy gj' ülésén, p. 43 — 45. XXIII. és p. 5. Földtani Közlöny Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1974) 104. 221-225 Koch Antal szerepe es jelentősege a magyar íőlcltanban dr. Csiky Cinbor Koch Antalra emlékezünk a 125. esztendős Magyarhoni Földtani Társulat volt elnökére és tiszteleti tagjára, a magyar földtan egyik iittörőjére, geológus nemzedékek nagy tanítómesterére, Erdély földtanának alapvetőjére, a hazai természettudományos oktatás-nevelés kimagasló egyéniségére. Ezelőtt kereken 100 esztendővel, 1872. november 10-én, Kolozsvárott, a városi Vigadó, a történelmi nevezete.sségű Redoute, nagy esemény színhelye volt : megnyílt Erdély egyeteme, a történelmi Magyarország második tudomány- egyeteme. Az első rektor, Berde Áron ekkor mondotta el örökérvényű figyel- meztetését, hogy az egyetemet nem néma falai, hanem tanárainak szelleme alapítja meg. Egyben kifejezte reményét, hogy Kolozsvárnak ez a harmadik egyeteme nem jut az első kettőnek sorsára. Á történelem útjai azonban ki- fürkészhetetlenek! Az egyetem létrehozása egy 300 esztendős törekvésnek megvalósulását jelentette. A Báthori István, Bethlen Gábor és Mária Terézia főiskoláinak emlékén épülő, a felvilágosodás és reformkor nagyjai - Apáczai Csere János, Bőd Péter, Aranka György, Döbrentei Gábor, Mikó Imre — tudomány- szervező munkájának és egy" mind szélesebb körben hódító, nemzeti óhajjá, 'törekvéssé bővülő közakaratnak az eredménye volt. Az egyetem működésének első félévszázadában az egyetemes magyar kultúra ás tudomány sok kiválósága munkálkodott. Az egyetem tanárai között ott találjuk többek közt; Böhm Károly és Pauler Ákos filozófus. Márki Sándor történész, Gombócz Zoltán nyelvész, Meltzel Hugó irodalomtörténész és íritikus, Brassai Sámuel a polihisztor, Martin Lajos és Fejér Lipót mate- natikus. Farkas Gyula és Tangl Károly fizikus, Fabinyi Rudolf kémikus, Jholnoky Jenő geográfus, Borbás Vince botanikus, Entz Géza és Apáthy [stván zoológus. Török Aurél antropológus és Hőgyes Endre orvos professzo- ’okat, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Ebbe a névsorba illik bele az egyetem ásvány-földtani tanszékének első vezető professzora Koch Antal Ideológus is, valamint utóda Szádeczky Kardoss Gyula. Koch Antal a magyar földtan történetének múltszázadi első korszaka úttörő lemzedéke legkiválóbbjai közé tartozik. Szabó Józseffel, Hantken Miksával ís Hofmann Károllyal együtt, akik hazánkban e tudománynak polgárjogot iiizereztek. I A magyarországi tudományos iskolák egyike sem gyökerezik törésmentesen I reformkorban, sem a termé.szettudományok, sem a társadalomtudományok erén. Annál több alakult ki viszont a dualizmus első évtizedeiben, a gazdasági ársadalmi fejlődés viszonylag zavartalan, kedvező szakaszában, nagy tudós gyéniségek keze nyomán. Az első iskola a hazai geotudományok terén a Szabó — 222 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet Koch neveivel jelzett volt. A SzABÓ-iskola első geológusai, a magyar földtan kiválóságai: Koch Antal, Schafarzik Ferenc és Szádeczky Gyula voltak, akik egyszersmind első munkatársaiként az ő példamutatása szerint vitték tovább az általa kijelölt feladatokat. Koch Antal gyűjteményalapító, oktató- nevelői módon továbbfejlesztő őslénytan-földtörténeti kiterjesztéssel, — Schafarzik Ferenc a gyakorlati alkalmazott földtan kifejlesztésével, annak a mérnökképzésben való szerepével, — Szádeczky Gyula a kőzetvizsgálatok franciás irányú genetikai művelésével fejlesztette tovább Szabó József taní- tásait. Egyenes folytatója Szabónak azonban Koch Antal volt a mester leg- jobb és legközvetlenebb tanítványa, életművének méltó továbbfejlesztője. A 67-es kiegyezés utáni lendület a tudományos kutatások terén is kedvező fejlődési lehetőségeket teremtett. A magyar föld megkutatásában, szervezete, célkitűzése és erre beállított anyagi felkészültsége alapján az 1869-ben meg- alakult Állami Földtani Intézet vitte a vezető szerepet. A tudományos kuta- tásokból azonban tevékenyen kivették részüket az egyetemi tanszékek is, így a budapesti, 1872-től pedig a kolozsvári is. A hazai földtani kutatásoknak ezt a századfordulóig terjedő első, romantikusnak nevezhető korszakát az anyag és adatgyűjtés, földtani ül. ásvány-kőzettani és rétegtani-őslénytani ismeret- szerzés jellemezte, mely elsősorban pontos rétegtani vizsgálatokat és megálla- pításokat eredményezett, de mindmáig alapvető adattára a hazai föld geológiai megismerésének. E kor hegységszerkezet, tektonika terén még alig hagyott ránk valamit, atektonikus korszaknak is nevezhetjük, mert hegységszerkezeti szemléletről — kivéve Hofmann Károly munkásságát — nem igen beszélhetünk. A magyar földtani irodalomban alapvető, klasszikus és sok tekintetben a' kort meghaladó, máig is értékes munkák örökítik meg a múlt századi roman- tikus korszak tudományos tevékenységét és ebben az alapozó munkában Szabó József, Hantken Miksa és Hofmann Károly mellett nagy szerep jutott Kocb Antalnak is. E kor rétegtani-őslénytani jellegét Hantken Miksa fémjelezte de méltó folytatója volt Koch Antal, aki elődjénél sokoldalúbb munkásságá- val tűnt ki. Életműve nagyjából tükrözi a kor földtani tudományos fejlődését és színvonalát. Koch Antal ezelőtt 130 esztendővel, 1843-ban született Zomborban. A közép iskola elvégzése után 1861-ben a budapesti tudományegyetemre iratkozott be ahol többek között Szabó József és Hantken Miksa előadásait hallgatta 1865-ben tanári oklevelet szerez, majd 1867-ben Budapesten a Műegyetemei asszisztens Hofmann Károly tanszékén az őt helyettesítő Wartha Vinci mellett. 1868-ban volt tanára. Szabó József maga mellé veszi tanársegédnek Már a következő évben Szabó ajánlatára, a megalakuló Állami Földtani Inté zet szolgálatába lép, de nem maradt sokáig, mert még az év őszén a Közokta tásügyi Minisztérium, ösztöndíjjal 1 éves külföldi tanulmányútra küldte Bécsben a világhírű Tschermák és Suess professzorok előadásait hallgatta majd a bonni egyetemet látogatja, közben bejárta Hollandiát és Belgiumot. Áz 1872-es év fordulópontot jelentett Koch Antal életében, amikoris a; újonnan felállított kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Ásvány-Föld tani tanszékére egyetemi tanárrá kinevezik. Ezzel lezárul életpályájának rövid változatos és küzdelmes szakasza. Egyénisége ekkor bontakozik ki a mag: teljes egészében. Közel negyedévszázados kolozsvári működése alatt az egye térni ásvány-földtani intézetet a semmiből alkotta meg, alapozta meg és emelt* eurójiai színvonalra úgy, hogy az jóformán egészen 1945-ig abban a változatlai alakban tökéletesen működött. Az Erdélyi Múzeum Egyesület gazdag, d* Csiky: Korh Antal szerepe és jelentősege a magyar földtanban 223 rendezetlen ásvány, kőzet és ősleTiytani gyűjteményes anyagát az egyetem, az oktatás céljait szolgáló szakszerű gyűjteményé tette. Kiváló alkotásai meg- maradtak és ma is hirdetik nagyságát, áldozatos munkásságát, amit Erdély földjének megismerése érdekében végzett. A budapesti tudományegyetemen Hantken Miksának 1893-ban, majd Szabó Józsefnek 1894-ben bekövetkezett halála után a tanszékek átszervezésével létesült földtani-őslénytani tanszéket Kocii Antal foglalta el 1895-ben, az ás- vány-kőzettani tanszékre j)edig Krenner Józsefet nevezték ki. Budapesti egyetemi munkássága alatt a fősúlyt a kolozsvárival szemben a tanári-oktatói működésre helyezte, bár itt is kezdetben az intézetszervezés, gyüjteményrende- zés és fejlesztés munkája várt rá, amit hála szervezőtehetségének kiválóan oldott meg. Koch Antal tudományos érdemeit, mind a hivatalos, mind a tudományos körök elismerték. A Magyar Tudományos Akadémia 1875-ben tagjai sorába iktatta. A Magyarhoni Földtani Társulat, melynek elnöke volt 1904 -1910 között, 1915-ben tiszteleti tagjául, a Londoni Földtani Társaság (Geological Society of London) pedig még 1904-ben külső tagjául választotta meg. 1913- ban történt nyugalomba vonulásakor a tudomány és a felsőoktatás terén szer- zett kiváló érdemeinek elismeréséül magyar nemességet kapott. Ez egyike azon ritka eseteknek, amikor valaki tudományos alkotásaival szerzett nemes- séget, ami címerében is kifejezésre jutott. 1927-ben hunyt el Budapesten, a farkasréti temetőben nyugszik. Koch Antal tudományos jelentősége, a földtani tudományok terén kifej- tett úttörő és sokoldalú, — az ásvány-kőzettan, földtan és őslénytan legkülön- bözőbb ágaira kiterjedő munkássága közismert és ma is irányt szabó hatású. Működése kiterjed a történelmi Magyarország egész területére, de főleg három terület földtani tanulmányozásával örökítette meg nevét: a Szentendre — V^isegrádi- és Pilis-hegység, a Fruska Gora és az Erdélyi-medence. A Dunazúg hegység területén és főleg az Erdélyi-medence harmadidőszaki képződményei- ben kutató utódainak mindig az ő nyomdokaiban kellett járniok. Élete legnagyobb és a magyar fökltani irodalom egyik legnagyobb alkotásá- nak az , .Erdélyi medence harmadkori képződményei” című monográfiáját rartjuk. Az Erdélyi-medence tanulmányozását Hofmann Károly kezdte meg, le munkássága korai halála miatt befejezetlen maradt. Alapvető megállapí- tásait átvéve, Koch Antal folytatta munkáját és megemlíti, hogy , .tanulmá- nyaimat nagyon elősegítették Hofmann Károly főgeológusnak 1878-ban meg- íezdett és rendszeresen folytatott részletes földtani felvételei.” így jutott isztályrészéül Koch Antalnak, de nem érdemtelenül annak a munkának n, betetőzése, melyet talán Hofmann Károlynak szánt a sors. Az Erdélyi- medence harmadidőszaki képződményeit tárgyaló klasszikus szintézisében lerakta a rétegtani alapot és első ízben rajzolta meg a medence kialakulását és ősföldrajzi vázlatát. Munkájának alaposságát és időállóságát hirdeti az a ténny, nogy azóta vagyis több mint 70 esztendőn keresztül számos magyar, román ‘s német geológus tanulmányozta az Erdélyi-medence tercier képződményeit is lényegesebb változtatás nélkül elfogadta Koch rétegtani beosztását. : Ásvány-kőzettani kérdésekkel főleg kolozsvári tanársága idején foglalkozott, gy azok nagyrészt erdélyi vonatkozásúak. Külön ki kell emelni ,, Erdély ás- ányainak kritikai átnézete” című művét, mely még ma is használható forrás- nunka. Az őslénytannal élete vége felé foglalkozott behatóbban és gerinces őslény- 224 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet tani úttörő munkássága a külföldi őslénytani irodalomban is méltó módon képviseli a korabeli magyar paleontológiái tevékenységet. Az ősemlősök három egyedülálló erdélyi lelete — a Praeaceratherium , a Prohyracodon és a Kochictis — világszerte hirdetik Koch Antal nevét a tudományos világban. IMagvar- ország ősgerinces maradványainak rendszeres jegyzékét 1916-ig terjedően le- zárva kéziratban hagyta hátra. Koch Antal tudományos munkássága alapos, rendszeres és célratörekvő volt. Tervszerűségének köszönhető, hogy befejezett életművet hagyott hátra, ami nagy ritkaság. Egyetlen tervbevett munkát lehet megemlíteni, amit az értet- lenség hiúsított meg és az Magyarország földtanának a megírása lett volna, amit a budapesti egyetemen elő is adott. Ezt a munkát a Magyar Tudományos Akadémia által kiírt Semsey pályázat keretében szándékolta megvalósítani, de mint szellemi örökség egyik tanítványának Vadász Elemérnek jutott osztály- részéül, így a megvalósítás viszont több mint fél évszázadot késett. Koch Antal oktatói és kutatói elhivatottsága és adottsága már Szabó József mellett megmutatkozott és kialakult. Munkássága ezek jegyében az oktatás- nevelés és a tudományos kutatás vonalán párhuzamosan, de teljes összhangban haladt, kutatási eredményeit pedig tanításaiban is felhasználta. Az egyetemi tanár szerepe olyan hivatás, melyben a tudós és tanár folytonos küzdelmet vív, mert kutatómunkát végezni és egyidejűleg eredményesen tanítani igen nehéz feladat. Koch Antal ama kevesek közé tartozik, akik ezt a nehéz kettős fel- adatot 40 éven keresztül sikerrel oldották meg. Végső fokon nehéz lenne el- dönteni, hogy vajon melyik volt benne nagyobb, a tudós avagy a tanár. Nemzedékek nagy tanítómestere volt, aki mindenkor arra törekedett, hogv a tudománynak és hazájának megfelelő szakembereket neveljen. A tanítás . magunk munkájának eredményeit mindenki számára hozzáférhetővé tévé • készség, ellenszolgáltatás nélkül. Zárkózott magát elszigetelő vagy megközelít hetetlen hivatali méltóságába és elfoglaltságába burkolódzó tanár esetleg tanít i de szakjának semmiesetre sem nevel. A mester munkájának igazi gyümölcs( 1 pedig az ő tanítványai. Koch Antal a tudománynak és tanítványainak élt í Íi így érthető az, hogy ő nevelte a legtöbb kiváló szakembert a hazai földtan tudományoknak. A KocH-iskola legkiválóbbjai így Pálfy Móric, Gaál István Noszky Jenő, Vogl Viktor, Telegdi Roth Károly, Pávai Va.jna Ferenc : Vendl Aladár, Mauritz Béla, Vadász Elemér, Schréter Zoltán, Prin; i Gyula, JuGOVics Lajos, századunkban a hazai földtani tudományok míívelésé ) ben és fejlesztésében vezető szerepet játszottak. Elismeréssel kell adóznunl i annak a kiváló munkának, melyet a hálás tanítványok, a szeretett mesternél ^ nyújtottak át 1912-ben, 40 éves tanári jubileuma alkalmából, mely munka egy ^ úttal igazolása annak, hogy tanításának magvetése a tanítványok tudományo i tevékenységében új gazdag termést hozott. Tanítási készsége nem szorítkozott az egyetem tantermeire hanem fontosnál I tartotta a természettudományos ismereteket szélesebb körökben a nagyközönsé y számára is hozzáférhetővé tenni. Ezt a célt ismeretterjesztő előadásokkal és köz á leményekkel, továbbá mintaszerűen rendezett gyűjteményekkel is szolgált I Mi nem ismerhettük Koch Antalt az embert, csak nekrológokból, emléke i zésekből és tanítványai szavaiból szerezhettünk tudomást, de mindezek al:i| ! ján és nyomtatásban meg iicm jelent naplószerű önéletrajzában a tudományér f lelkesedő kutató és a melegszívű igaz ember bontakozik ki előttünk, akine | élete célja a munka és kötelességteljesítés volt. Vadász Elemér, a tanítván V szavait idézem: ,, ravatalánál állva rezdült meg bennünk először az a gondola' «) C s i k- 1/ : Kor/i Antal szerepe, és jelent őséíje a ma-ig másodtitkár, 1904-től alelnöke, 1910-től 1916-ig elnöke, 18-tól tiszteleti .gja, ,, Elnöki megnyitói minden évben sűrített összefoglalását adták a föld- n tudományos és gyakorlati eredményeinek” (Telegdi Róth Károly). Közel 100 éve megkezdett tudományos tevékenysége a tágabb értelemben itt földtan minden ágát felöleli. Három terület ami különösen kiemelkedik Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet 228 a térképező geológus, a hidrogeológus és a szeizmológus. Az egész munka szin- tézisét adja viszont Schafakzik Ferenc a professzor, az iskolát teremtő nagy nevelő. Jelentős alkotásait tanítványai a világ minden részén felhasználták, tovább fejlesztették, leginkább persze itt Magyarországon. Széleskörű munkásságából nehéz valamit kiemelni a többi rovására, de alko- tásai önmagukért beszélnek, és a leginkább kiemelkedő és messze ellátszó hegy- csúcsokat elég szemügyre vennünk, hogy kedvet kapjunk a többi munkája későbbi részletes áttanulmányozására. A térképező geológus Munkáját már Szabó József mellett elkezdi, amikor a nógrád-gömöri bazalt vidék, majd a Cserhát-hegység kőzeteit tanülmányozza. A kőzettani leírás mellett a terület földtanával is részletesen foglalkozik. A Cserhát-hegységről készült tanulmányt később tovább fejleszti és 1892-ben megjelenik ,,A Cserhát hegység piroxén andezitjei” c. műve. Vendl A. szerint; ,,Ez a munka még 60 év távlatából is útmutató marad ahhoz, hogy miként kell vulkáni területek összes földtani jelenségeit részletesen vizsgálni és az eredményeket összefog- lalni”. A Földtani Intézet kötelékébe kerülve 1883-ban a Pilis-hegységet térképezi. • 1886-ban részt vehetett Déchy Mór III. kaukázusi expedíciójában. A közel 4 hónapig tartó úton az Elbrusz és Dagesztán geológiai felépítését tanulmányozza. Vizsgálatainak, helyszíni megfigyelésének eredményei Déchy Kakukázus, c. művének III. kötetében jelentek meg. Élete főműve a Déli-Kárpátok geológiai felvétele volt. A Kazán-szorostól a Retyezátig és a Pojana-Ruszka térképezése. Kisebb megszakításokkal 1884- » tői haláláig kedvenc vizsgálati területe volt. Pótolhatatlan a veszteség hogy a2 I. világháború és halála megakadályozta a terület monográfiájának elkészí- tésében. Kéziratos térképe talán még megvan, az Évi Jelentésekben felapró- zott részletek jelentek meg a terület földtani felépítéséről. Ezekből és részber i megmaradt naplóiból látható az az óriási munka, amit végzett. A hatását azon bán nagyon nehéz felmérni, mert sajnos a területről szóló újabb dolgozatok hoí csak néha egész véletlenül lehet hozzájutni. Kis töredéke munkájának megjeleni a Vaskapuval kapcsolatban 1903-ban, mint Kirándulás vezető. Legnagyobb máig érezhető hatása van Budapest és környéke, két periódus bán készült felvételében. A 75 000 térképezésnél (1894 — 96) a Buda észak k lap felvételét végezte, majd 1919 — 22 között a budai délkeleti la})ot vette fel » Az északi lap a terület még ma is legjobb és legrészletesebb nyomtatásban meg t jelent térképe. A déli rész térképezése során szerzett tapasztalatait akadémiai rendes-tag i székfoglalójában összegezi. Itt tette közzé, hogy a hegység felé])ítésére jellemzi | a diapírszerű boltozat kifejlődése, melynek típusát a Gellért-hegy felépítésébei » ismerte fel. A hidrogeológus A Főváros gyógyvizei igen sokat köszönhetnek SciiAFARZi^ínak. Elsősorhat a gyógyvizek védő területének kijelölése terén végzett úttörő jelentőségű mun kát. A budapesti fürdők közül a Rác-fürdő, a Margit-.szigeti gyógyforrás, a; Erzsébet-sósfürdő, a délbudai keserűvizes telepek védőterületét jelölte ki B idl ó: Megemlékezés Schafarzik Ferencről . . . 229 Már egyik első munkájában hangsúlyozza, liogy az összes gyógyforrás részére közös védőterület kijelölése szükséges, hogy a víz mennyisége és víz nívó biztosítható legyen. Javaslatai sajnos csak évtizedek múltán valósultak meg. A Gellért-hegy lábánál a Dunába folyó szökevényforrásokra is ő hívta fel a figyelmet. A budai thermák vonalát észak felé is kiterje.szti, amikor felismeri, hogy a békásmegyeri Kálvária-dombon fakadó langyos forrás is része a budai inelegforrások sorozatának. Nagy hatású tanulmányában foglalkozik a budapesti Duna paleohidrográ- fiájával. A Rákos környéki egykori Duna-delta magyarázatát adja meg. igen jelentős gyakorlati-szakértői tevékenység is fűződik a hidrogeológiai jellegű munkáihoz. Ezek a kéziratos jelentések nagyrészben eltűntek az idő sodrában, de nehány megmaradt fogalmazványból látható az a pontos, minden részletre kiterjedő gondos munka, amit ilyenkor végzett. 4 szeizmológus A hazai földrengéskutatás megindítása Schafarzik nevéhez fűződik. Leg- dőször az 1879-es földrengés adatait dolgozta fel, majd az 1880-as zágrábi föld- engést tanulmányozta részletesen. Tanulmányai alapján sikerült elérnie, hogy a ^Magyarhoni Földtani Társulat- )an megalakult 1881-ben a földrengés! bizottság. Szabó József elnökletével. A bizottság előadója és lelke Schafarzik volt. A bizottság működése a leg- lagyobb nemzetközi elismerést vívta ki, amikor 1901-ben Strassburgban az első liemzetközi földrengéstani értekezleten ismertették a két évtizedes munkát. V földrengési bizottság a megfigyeléseit 1903-ban függesztette fel, amikor az írszágos ^leteorológiai Intézet vette át. 1 műszaki geológiai munkák ■ ScHAFARZiKot állandóan munkára ösztönözte az a felfogása, hogy a tudo- mányos munka csak akkor érték, ha eredményei a társadalom anyagi jólétét egítik elő. Kiváló gyakorlati érzéke és nagy tudása valósággal predesztinálta gyakorlati kérdések megoldására. Igen szétágazó munkássága közül csak két i’ányt szeretnék kiemelni; a kőzetek gyakorlati felhasználására irányuló mun- jásságát és a felszíni mozgásokkal kapcsolatos vizsgálatait. ! A kőzetek ipari hasznosítása terén kifejtett munkássága 1884-ben indul meg. 'fESELL Sándorral összeállítja az általa röviden ,,Kőzet-Catalogus”-nak neve- jett művet, amelyben a fontosabb hasznosítható kőzeteket ismerteti. A Föld- mi Intézet vezetője munkáját nagymértékben elősegíti azzal, hogy többször ülföldi tanulmányútra küldi és így Norvégia— Svédország — Olaszország és 'örögország kőiparát részletesen tanulmányozhatja. Ezzel az útjával kapcso- dos a Korinthoszi csatorna ismertetése a Természet Tudományi Közlönyben. Összefoglaló munkája 1904-ben jelent meg. IMagyarország 2515 kőbányáját merteti benne. A hozzácsatlakozó 1 : 900 000 térképpel együtt még ma is lég- ibb összefoglalása a hazai kőbányáknak. A felszíni mozgásokkal is gyakran foglalkozott. Különösen érdekes meg- gyeléseket végzett a Pasaréti úton levő mai Vasas-pálya feletti rész csúszásai- il kapcsolatban már 1882-ben és az óbudai téglagyárak fölötti területekkel. 230 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet Az óbudai terület rendezésével kapcsolatban 1916-ban észleléseit nagy kézira- tos monográfiában foglalta össze. A műszaki földtan nagy kárára a munka nem jelent meg. A pesti oldal altalajával foglalkozik a budapesti harmadik főgyűjtő csatorna szelvénye c. munkája. A tanár Igen jelentős munkáit kiemelve nem mehetünk el szó nélkül Schafarzik oktatói tevékenysége mellett. Egész élete a mások tanítása jegyében telt el. Mint tanársegéd és egyetemi professzor ez munkájához tartozott, de közben mint a Földtani Intézet geológusa sem hagyta abba. Nyári felvételeire mindig elvitt egy-egy fiatalabb geológust, később egyetemi tanársegédeit, akiket a terepen vezetett be a geológusi munka szépségeibe, segített nekik áthidalni a? első lépések nehézségeit és később is figyelemmel kísérte munkáikat, együtt örvendezve sikereiknek. Oktató tevékenysége igazán 1904-ben indult virágzásnak, amikor a Műegye- temre kinevezték. A Műegyetemi oktatás nagy nyeresége volt, amikor átvettt az Ásvány- és Földtani Tanszék vezetését. Az akkor már 40 éve fennálló Tanszék először ScHAFARZiKban kapta meg azt a professzort, aki elméleti tudásával ál tudta tekinteni az egész oktatási anyagot. Két évtizedes gyakorlati tapaszta lataival ki tudta emelni a speciális műszaki oktatás számára a legfontosabl részeket is, e mellett meg tudta kedveltetni nem egy hallgatójával a mérnök gyakorlatban nélkülözhetetlen, de jelentőségében lebecsült ismereteket. Tár, gyainak ,, oktatási reformja” sokkal közelebb vitte hallgatóit a természethe? és a műszaki létesítmények földtani problémáihoz. Hallgatói igen tisztelték és szerették. Telegdi Kováts László az élelmiszerkémia professzora a mű egyetemen megemlékezéseiben mindig kiemelte, hogy az előadásokon Scha FARZIK milyen szeretettel beszélt az ásványok világáról. Különösen megragadtt őt a lorándit ismertetésénél használt mondata; ,, Hatalmas nagy, 1 — 2, ső' ritkán 3, milliméteres kristályok is találhatók”. A vegyészmérnök hallgatók számára Ásványtant és Teleptant, a mérnök hallgatók számára Geológiát adott elő. Ránk maradt az Agrogeológia c. tárg} kidolgozott előadásainak kézirata is. Az anyag ma is megállná a helyét olyai alapos tárgyi tudáson és jó szemlélettel épült fel. Igen nagy vesztesége a magyar tudománynak, hogy nem tudott tankönyve megjelentetni. Előadásainak anyagát összefoglaló néhány sokszorosított jegy zet ránk maradt. Ezeket lapozva meglepő az a világos, })recíz előadási mód amivel igyekezett hallgatói számára könnyebben megtanulhatóvá tenni i tárgyait. Külön ki kell emelnünk a tanulmányi kirándulásokat, amire még több min fél évszázad távlatából is szívesen emlékeznek egykori diákjai, A gondosai megírt és sokszorosított útmutatók szakmailag is igen értékessé tették a kelle mes emlékeket. Az általa ‘összegyűjtött, átjavított útmutatók segítségéve írta meg, Vendl Aladár Geológiai kirándulások Budapest környékén c. köny vét. Nevezetes volt a Schafarzik féle ,, mesteriskola” egykori tanítványaiból nála vizsgázó tanárjelöltekből válogatta össze munkatársait. Mai generációul majdnem minden klasszikus mestere hosszabb-rövidebb ideig dolgozott Scha FAHZiK mellett. Vende Aladár, Schréter Zoltán, Mauritz Béla, Telegh Róth Károly, Tokody László, és műegyetemi tanítványairól se feledkezzünl Bidló: Megemlékezés Sclia farzik Ferencről . . . 231 leg, ScHERF Emil, Gedeon Tihamér, Bendefy László, Náray-Szabó I, Mod- Ai — Koyácii kapott tőle életre szóló útmutatást és buzdítást. , .Csendes modora halk szava és mindig derűs arckifejezése már az első látásra lindenkiben rokonszenvet keltett. Szíve színarany volt: mindenkin segített, ki hozzáfordult” írja róla aki legközelebbről ismerte, Vendl Aladár. Tegyük ozzá, hogy azon is igyekezett segíteni, akit nem is ismert. Rá jellemző tett olt, hogy amikor lefordította németre Lóczy hatalmas művét a Kínai biro- alom geológiáját, és ezzel nagyban hozzájárult Lóczy munkájának külföldi léltó megismertetéséhez, a honoráriumként kaj)ott 1000 forintból (mintegy hónapi fizetése) alapítványt létesített a Földtani Intézetben, hogy fiatal eológu.sok külföldi tanulmányutakra mehessenek a kamatokból. Telegdi ^ÓTH Károly szerint az alapítvány pénzértéke elveszett, de maga az alapít- ány ténye mindenkor hirdetni fogja alapítójának nemes intencióját és nagy- iké áldozatkészségét. SCH.A.FARZIK Ferencet már életében is, itthon is külföldön is nagyra becsülték, idását elismerték, szerették és tisztelték. Már majdnem fél évszázada, hogy távozott, itthagyta számunkra példamutató élete emlékét, írásait, sok szere- ltei forgatott könyveit, hogy tanuljunk belőle, vigyük tovább gondolatait, 'lytassuk megszakadt munkáit, ne ismerjük a fáradtságot, és addig ne fejez- ik be a munkát, amíg a geológuskalapács ki nem esik a kezünkből örökre. 1 Földtani Közlöny Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soe. (1974) 104, 232 — 239 Böckli Hugó, Irán és a „köztes tömeg” dr. Balkay Bálint* (2 ábrával) Összefoglalás: A szerző értékeli Böckh Hugó és szerzőtársainak dolgozata mely az iráni és magyar köztes tömeg hasonlóságának eszméjét kimondta. Megjelöli dolgozat helyét az Iránra vonatkozó mai földtani ismeretek összességében; vázolja I dolgozat magyar, ill. iráni vonatkozásainak megítélésében történt változásokat anne i megjelenése óta; végül a magyar és az iráni köztes tömegre vonatkozó mai nézet eki * megkísérli általánosabb geotektonikai keretbe foglalni. * Erre a megemlékezésre az alkalmat Társulatunk jubileumi ülésszaka adl ] meg, az alapot viszont négyszeri iráni kiküldetésem; ezek leghosszabbit ' három hónapig tartott, és az iráni Földtani Intézet munkatársaival érdeké í eszmecseréket eredményezett. E dolgozat nagyrészt irodalmi búvárkodás eredménye, hiszen három hóna ) közel sem volt elegendő olyan terepi megfigyelésekre, melyek Böckh Huj 8 szellemi hagyatékának értékelésében segíthettek volna. Böckh Hugó iráni munkásságát azért érdemes újra szemügyre vennün i mert az elmúlt évtizedben Iránnak a kőolajkutatástól távoleső területein i rohamléptekkel haladt a földtani megismerés, és lépést tartott vele az | ismeretek szintézise is; másrészt tapasztalhattuk, mennyire élő a mindé | napok gyakorlatában Böckh Hugó munkája. Böckh, Lees és Richakdsí | könyvnek is beillő dolgozata (1929) a két világháború közti idő ,,Irán földtaná | nak tekinthető: az iráni geológusok vitatkoznak vele, megállapításait módos) I ják, de ma is alapmunkának tekintik; hozzá hasonló, újabb, modern bázis csi I napjainkban alakult ki, elsősorban Jovan Stöcklin (1966, 1967, 1968) munkí I sága nyomán. r Böckh, Lees és Richardson dolgozata ,, Adalék az iráni hegyláncok rétc c tanához és szerkezetéhez” szerény elmen 1928. szept. 11-én hangzott el i Brit Tudományművelő Társaság ülésén; kiadására 1929-ben, a J. W. Gregoi ' glasgowi professzor szerkesztette ,, Ázsia szerkezete” c. kötetben került si Böckhék 110 oldalas dolgozata a 227 oldalas kötetnek több, mint felét fogla el, és Gregory előszava szerint nemcsak terjedelmében különbözik a köt többi dolgozatától, hanem abban is, hogy nagymennyiségű új ismeretet dolp «í fel. Emiatt várható, irta Gregory, hogy ez a dolgozat Délkelet-Ázsia föl tanának egyik fontos forrásmunkájává válik majd. Elmondhatjuk, ho Gregory jóslata bevált. • Magyar Alnniíniuinipari Tröszt. B a l k a y : Böckh Hiiyó, Irán és a ,, köztes tömey” 233 A dolgozat alapjául szolgáló terepmunka több évig tartott. Böckh 1923 - 24. és 1924 25. telén járta be részletesen az akkori Angol-Perzsa Olajtársaság koncessziós területeit, melyek lényegében a Zagrosz-liegység területére estek. 1925 26. telén nagyobb szabású földtani expedíciót vezetett Irakba, ahol alkalma volt iráni megfigyeléseit a tágabb környezet földtanába illeszteni. 1926. júniusában pedig a Qasr-el-Shirin - Kermanshah Hamadan Qaz- vin — Teherán Qom útvonal bejárásával bővítette az Iráni -fennsíkra vonat- kozó ismereteit. Munkatársai közül Richardson 1925 — 26-ban a Dashti és Lingeh közötti területen dolgozott, Lees pedig a Perzsa-öböl túlsó partján elterülő Omani-hegységet vizsgálta. A gyűjtött anyag feldolgozásában több nemzetközi szaktekintély vett részt, köztük J. A. Douglas, W. B. R. Kjng és L. F. Spath professzorok. A dolgozat fő vonásai a következők. 1. A szerzők az alpi nagy tektonikai iskola teljes fegyvertárát alkalmazták: hivatkozásaik között Argand, Köbér, Penck, he Sitter, Stíllé, Staub, a két SuESS és Wegener művei szerepelnek. Aligha tévedünk, ha a szerző- társak közül BüCKH-nek tulajdonítjuk ezt a széles körű tájékozottságot, már csak azért is, mert a dolgozat Eötvös és Pékár, valamint id. Lüczy L. mun- kásságát is idézi. A dolgozatnak ez a vonása találkozott a kötet szerkesztőjének, Gregory professzornak a szándékával, aki bevezetőjében maga is hivatkozott ,az alpi nagytektonikai iskolára, sőt a könyv első dolgozatát éppen F. E. SuESS-sel, ez iskola egyik kiváló személyiségével íratta meg. Gregorynak fontos lérdeme volt ez, hiszen ily kevéssel az első világháború után még a német szellemnek ezek a kiváló alkotásai is ellenszenvet kelthettek brit körökben; ,sőt, az angol földtani gondolkodás a jobbára német nyelvű alpi tektonikai iskola gondolataitól és eredményeitől azóta is meglehetősen idegenkedik. 2. Egy másik jellegzetes vonása a műnek a menet közbeni szintézis. A pub- likációt a szerzők — egyéb feladataik közepette — két hónap alatt készítették jdő, ami a tárgyban való tökéletes jártasságra és teljes elmélyülésre, valamint ; iszteletre méltó munkabírásra vall. Az iráni földtani irodalomból kivehető, aogy az a földtani kutatómunka, melynek a dolgozat úgyszólván a pillanat- képét rögzíti, megállás nélkül haladt tovább; még a kézirat lezárta és az impri- nálás közötti idő is számos új eredményt hozott, melyek a dolgozat állításait észben megerősítették, részben módosították, kisebb részben megcáfolták. Ezeket láb j egészetekben, ill. utóiratban [Böckh, Lees, Richardson, 1929, i). 214] ismertették a szerzők.) A kutatás menetével szorosan lépést tartó •ublikálás tekintetében ez a mű tehát mindmáig példaadó lehet. . 3. Harmadik jellegzetes vonás a széles regionális földtani és nagyszerkezeti ,'eágyazás. Böckh és szerzőtársai a Közel-Keletet jórészt személyes tapaszta- ltból ismerték; mélyen merítettek a mai Pakisztán és a Pandzsáb földtani 'odalmából is. Böckh maga Colombiában is térképezett, még a dolgozat legjelenése előtt, tehát első kézből ismerte a Karib-térséget is; földtani gon- 1 olkodásának alapjait pedig a Kárpát-medencében végzett munka formálta ,i. Ezért válhatott Böckh és szerzőtársainak dolgozata az alapos helyismeret i p a széles látókörű szintetizáló készség összefonódásának kiváló példájává. 4. Negyedszer és utoljára, a mű bizonyos egyensúlytalansága tűnik fel. Ha könyvet valóban mint ,,Irán földtanát” tekintenénk, hibájául róhatnánk fel i Elbursz és Köpet Dagh hegy ség vonulat ok tárgyalásának csaknem teljes ányát, és a Zagrosz- hegység központi részéről, vagyis az Angol-Perzsa lajtársaság koncessziós területéről szóló részek bizonyos túltengését. A ,,köz- 6* TOROK 0 234 Földtani Közlöny^ 104. kötet, 2. füzet urani^Qiz^ .Rasht "Torbot lamedarv NAGY KAVIR [sfahoi AhVQ2 ZohedoTi KUWEIT Bushchr Abbai 1. ábra. Irán vázlatos szerkezeti térképe. Rtjttner és Stöcklin(1967) után, egyszerűsítve és módosítva. J e 1 ni a g y a rázaf 1. Arab pajzs (DNy-on) és Turánitplató (ÉK-en), 2. Lut-masszívum, 3. Prekainbri képződmények alpi' területen, — Alpid szerkezeti egységek: 4. Fiatal gyűrt övezetek, 5. Idősebb gyűrt övezetek, 6. A zagroszi áttolödá. övezete, 7. Alpid szerkezetek a líöCKH-féle köztes hegység területén, — 8. Ofiolit-radiolarit fácies, ö. Harmadidöa^ ^ vulkánitok, 10. Alpid kőzetátalakulás a BöCKH-féle köztes hegység területén, 11. Negj-edkori vulkánok, 12. Törís vonal, 13. Feltolódás, 14. Gyűrődési tengely Fia. 1. Struotural sketeh map of Irán. After Rxjttner and StÖCKL.N (1967), simplifled and modified. Lég e n d; 1 4 Arabian Platform iSW) und Túrán Plateau (NE), 2. Lut Block, 3. Prccambrian basement outerops m Alpldic arew I — Alpldic structural units: 4. Young fold zones, 5. Older fold zones, 0. Zagros thrust zone, 7. Alpidic stnicturr | within IJOEOKH’s ,, médián masa”, — 8. Ophiolite-radiolarite, 9. Tertiary volcanics and tuffs, 10. Zones of Alplol' ■ metamorphism within Bobckh’s „meilian mass”, 11. Quaternary volcanoes, 12. Faults, 13. Thrusts, 14. told axc | 40° 44° 46° 36° J 34° K^manshah .BAGHŰAa'.,\ OMANI-OBOL 60° B a l k a y : Böckh Hugó, Irán és a „köztes tömeg" 235 |2. ábra. Európa egyrészének szerkezeti földtani térképvázlata. A térképlap kiterjedése ugyanakkora, mint az 1. ábráé. Az 1. és 2. ábra méretaránya a 38. szélességi fokon megegyezik. (A Mezsdunarodnaja Tektonicseszkaja Karta Jevropi 1962] nyomán, erősen átértelmezve.) Jelmagyarázat; 1. Cseh-masszívum, Ukrán-pajzs, 2. Kisebb masszívu- nok, 4. Flis, molassz, fiatal gyűrődés, 5. Prealpid képződmények, alpid átgyűrődéssel, 8. Alpid ultrabázitok, 9. Har- madidőszaki vulkánitok, 11. Neg>’edkori vulkánok, (A számozás az 1. ábrával párhuzamos.) Fig. 2. Structural sketch map of part of Europe. Thls map sheet covers the same area as Fig. 1. The scales of the two naps coincide at 38° lat. N. (After the Mezhdunarodnaya Tektonicheskaya Karta Yevropi [1962], strongly modified.) - e g e n d: 1. Czech massif, Ukraininan shield, 2. Smallersblocks, 4. Flysch and molasse, young folding, 5. Pre-Alpidic lOnnations of Alpidic folding, 8. .Alpidic ultrabasic rocks, 9. Tertiary volcanics and tuffs, 11. Quaternary volcanoes, (Numbering is discontlnuous in order to emphasize analogies between the two maps.) 236 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet tes tömeg”-gel, melyen később a legtöbbet vitáztak a szakemberek, a dolgozat viszonylag keveset foglalkozik. De ez az egyensúlytalanság megfelelt az isme- retek akkori állásának, sőt nyomokban mindmáig megmaradt. Annál inkább értékelnünk kell, hogy a szerzők, lehetőségeik korlátáit belátva, ,,Irán föld- tana” helyett a szerény ,, Adalék” cím mögé rejtették impozáns munkájukat. * A dolgozat leglényegesebb állítása, hogy az Iráni-fennsíkot körülvevő két magashegység, az Elbursz és a Zagrosz többé-kevésbé szimmetrikus kétoldalas orogént képez, melyek közt maga a fennsík a koberi ,,Zwischengebirge”- fogalomnak megfelelő, merevebb, kaptafaszerűen viselkedő köztes tömeg. A Zwischengebirge helyett a ,, médián mass” — szószerint: ,, köztes tömeg”- terminust Böckh vezette be, mondván, hogy ez a tömeg Iránban fennsík, a Kárpát-medencében síkság, aKarib-térségben pedig tengerrel borított medence, tehát nem jellemző rá a hegységi jelleg. A kétoldali orogén DNy-i előtere a mozdulatlan Arab-pajzs; erre ÉK felé a Zagrosz-hegység fiatalon gyűrt vonu- lata következik, majd egy kb. 120 km széles ún. ,, takaros öv” (ennek takarós voltát ugyan későbbi vizsgálatok megcáfolták; térképünkön az ,, idősebb alj)id gyűrt övezetek között szerepel) ; végül ezenbelül helyezkedik el a köztes tömeg. ■ Lássuk, hogyan jellemzik Böckhék a köztes tömeget. 1. Legidősebb kőzetei ősi kristályos palák és magmás kőzetek; a kambrium ( kőzetei már nem vettek részt átalakulásban. 2. A rétegsor hiányos; hiányzik többek közt a felsőkambrium, a szilur, az* alsódevon; a triász csak helyenként van meg. 3. A jura elterjedtebb; a kréta erőteljes transzgresszióval jelentkezik. ■ 4. A paleogént viszonylag jelentéktelen üledékes sorozat mellett vulkáni f képződmények, elsősorban tengerbe hullott tufák jellemzik. 5. A neogén ismét erőteljes transzgresszióval jelentkezik; később fokozato- • san beltavi jellegűvé, majd szárazföldivé válik. 6. A szerkezetet a zagroszi (ÉNy— DK-i), elburszi (K — Ny-i) és egyéb szer- 4 kezeti irányok zavaros összefonódása jellemzi. A köztes tömeg területén nincse- # nek alpinotíp szerkezetek, de van gyűrődés; elterjedtek a törvegyűrt, germano- i típ szerkezetek, sőt a sódómok is. A gyűrődés elsősorban a késő-pliocén valachiai | román”) fázisban erőteljes; beszakadások és fiatal vulkánosság követik. | Mint említettük, Böckhéknek éppen a köztes tömegre vonatkozó szintézise I épült a leggyérebb ismeretanyagra. Nem csoda hát, hogy az idők múltával I kisebb-nagyobb hiányosságai ütköztek ki; 1938-ban E. Baier elérkezettnek f látta az időt a köztes tömeg eszméje elleni megsemmisítő támadásra. Baiek I lényegében a következőket állította: A középső-iráni területen nincsenek valódi gneiszek; az átalakult képződ- t, mények átalakulása jórészt jura időszaki; szó sincs arról, hogy ez a terület a i belátható földtörténet során bármikor nyugodtan, mereven viselkedett volna; 8 ellenkezőleg, több erőteljes alpinotíp gyűrődés járta át; Közé])ső-lrán nem más í> mint a zagroszi és az elburszi kettős orogén egymáshoz simuló, igen mozgékonv belső öve, mely Baieb szerint az eurój)ai Alpok pennini övének felel meg. (.A ma * nevezéktanunk szerint Baier feltehetőleg az alpi orogén egyik eugeoszinkliná- • hsának nevezte volna Középső-Iránt.) Baier támadása voltaképpen nem Böckhék műve ellen, hanem annak a geológusok tudatában kialakult árnyképe ellen irányult. Böckhék ugyani.' sohasem állították ])1. azt, hogy a középiráni területen valódi gnejszek lenné 237 lidlkay: liörkh llutjó, Irán és a „köztes laniey” nek, és — amint azt fentebb láttuk azt sem, hogy ez a terület egy ősi pajzsrészletre jellemző nyugalmat tanúsított volna a prekambriumtól mind a mai napig. Végül, bár Baikr dolgozatát tíz év választotta el a Böckliékétől, még Baier is erősen hiányos ismeretekre volt kénytelen építeni. Azóta eltelt harmincöt év; ma már az iráni geológusok bár talán nem végleges, de minden- esetre jóval világosabb képet alakítottak ki a helyzetről. Ennek fő vonásait Jovan Stöcklin (1966, 1968) foglalta össze a következőkben: Középső-lrán a ])aleozoikumban ,, platform” módjára viselkedett, és ugyan- így viselkedett az iráni terület többi ré.sze, sőt a tágabb környék is. A me- zoikumbanésa harmadidőszakban vi.szont Középső-lrán mozgékonyabbá vált, talán mozgékonyabbá, mint a környező területek. Erőteljes diszkordanciákon kívül gránitintrúziók jelzik ezt a mozgékonyságot, sőt helyenként enyhe kőzet- átalakulás is (ennyiből tehát Baiernek igaza volt); azonban ez az átalakulás szélső esetben is alig haladja meg a fillitfáciest, és legnagyobbrészt a mi itt- honi ,,anchimetamorf” fáciesünknek felel meg. A terület szerkezete — ahogy arraBöCKH-ék is rámutattak — kaotikus, többféle szerkezeti irány összefonó- dásával. A mezozóos mozgások a korábbi ,,j)latformot” szabálytalan mozaikká törték össze, melynek később egyes darabjai sasbércszerűen, mások ároksze- rűen viselkedtek. Stöcklin és a közelmúlt kutatások szerint a ,, köztes tömeg” eszméjét nem elvetni, hanem módosítani kell. A kiemelkedett területek közül a legnagyobb kiterjedésű, az ún. Lut-masszívum, Stöcklin szerint ,, valódi köztes tömeg”. Érdekes, hogy méretre a Lut-masszívum éppen akkora, mint a Kárpát- medence belseje, noha attól eltér abban, hogy a hossztengelye a környező hegységek csapására merőleges. * Időközben jócskán megváltoztak a nézetek a Kárpát-medence köztes tömegé- lek viselkedéséről is, elsősorban a medenceterületek fúrásos kutatása nyomán, tía mai felfogásunkat a Kárpát-medencéről összevetjük az iráni köztes tömeg BöCKH-féle ismérveit felsoroló hat ponttal, az első öt pontban az egyetlen leotektonikailag jelentős eltérés, hogy a vulkánosság nagy része a Kárpát- nedencében neogén, nem pedig paleogén. Ami a 6. pontot illeti, a Kárpát- nedence köztes tömegében gyűrődés gyakorlatilag nincsen; törvegyűrt formák •itkák; még a gyűrvetört formák sem általánosan elterjedtek. Sódómok az •írdélyi-medencében vannak, az irániaktól eltérő rétegtani és szerkezeti hely- zetben. A késő-pliocén mozgások erőteljesek, de nem gyűrő jellegűek. I Ha másrészt felfogásunkat Jovan Stöcklin összefoglalásával vetjük össze, ő eltérésként a gránitintrúziók és a mezozóos kőzetátalakulás tényével talál- uk magunkat szemben.* Viszont megkell állapítanunk, hogy a Kárpát-medence ‘.:öztes tömege a Stöcklin által köztes tömegnek tekintett Lut-tömbnél ■ mely viselkedését tekintve inkább a Rhodope-masszívumhoz hasonlatos — i jóval mozgékonyabb. Egészében véve tehát az iráni és a magyar köztes tömeggel kapcsolatos ézeteket a frissebb megismerések azonos irányban módosították ; a két terület özött bizonyos analógiát ma is elismerhetünk, azzal a fenntartással, hogy a lagyar köztes tömeget mindenkor passzívabb, nyugodtabb fejlődésmenet I pllemezte. 'i I • • Balogh K. 1974. V. 27-i előadása (A Nyugati Kárpátok belső...) szerint a szlovák 'geológusok a Ny-i Kár- f ktok belső öveiben is feltételeznek fiatal metamorfózist. 238 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet Érdemes külön kitérni az iráni területnek egy tulajdonságára, melyre BöCKH-ék és Stöcklin egyaránt rámutattak: ez a többféle szerkezeti irány összefonódása, különösen a Lut-tömb körül, ahol csakúgy örvénylenek a szer- kezeti vonalak. A magyar területen ilyesféle összefonódás nem szembeszökő, bár kimutatható (Bállá, 1967). Ha azonban Erdélyt és különösen az Alduna vidékét is szemügyre vesszük, a kép már nem ilyen egyszerű. Az Alduna tájáról a Kárpát-medence területére átsugárzó dinári irányú szerkezetek és a miattuk való ambivalens geotektonikai helyzet (mecseki trachidolerit !) az ország többi részének viszonylagos szerkezeti egyszerűségétől elüt. * Az Irán és a Kárpát-medence közötti összehasonlítás érdekességére és proh lematikájára a két térképmelléklet tanulmányozása világít rá igazán. A kél térképrajz úgy készült, hogy — különböző vetületűk ellenére — léptékül a 38. szélességi fokon azonos legyen, és azonos legyen a két térkép által befogoti terület is. Előrebocsájtva azt, hogy minden formai összehasonlítás a Föld fel színformái és kéregszerkezete közötti kapcsolat bonyolult sokrétűsége miatl szükségképpen elmegy a lényeg mellett, mégis érdemes néhány jelenségre felhívni a figyelmet. 1. A térképek által átfogott nagyobb területek között, az eltérések ellenére sokkal több hasonlóságot találunk, mint ha csak a két köztes tömeget vetjül össze. 2. Az Adria: Perzsa-öböl; Zagrosz: külsődinári láncok; a Zagrosz és Középső Irán között elterülő ,, idősebb alpid gyűrt övezet”: dinári ,,alpid átgyűrődési prealpid övezet”; az iráni ofiolit-radiolarit-fácies: dinári ultrabázit-öv; Elbursz Sztara Planina (,, Balkán-hegység”); Lut-masszívum: Rhodope-masszívun megfeleltetés érdekes, továbbkutatásra ingerlő analógiákra vezet. (A szobán falán lógó ,,Irán földtani térképét” [1957] első ránézésre már többen össze tévesztették Jugoszláviával.) <3. Az eltérések közül a legjelentősebb, hogy a Perzsa-öböltől DNy-ra köz vétlenül a Xavier le Pichon szerint (szóbeli közlés) a Zagrosz alá tolódó Arab pajzs lemeze foglal helyet, az Adriától DNy-ra viszont a sokféleképpen értei mezhető Itália. Jelentős különbség van a fiatal vulkánosság helyzetében i (bár érdemes rámutatni, hogy Európa szovjet kiadású szerkezetföldtani térkép [1962] a fiatal magyar bazalthegyeket nem tünteti föl a fiatal vulkánok között. 4. Végül érdemes észrevenni, hogy Irán és a Kárpát-medence közti össze hasonlítás a két terület jelentősen eltérő mérete miatt sántít; a bemutatót két térképen szereplő területek összevetése talán éppen egyenlő nagyságul miatt gyümölcsözőbb. * üsszefoglalólag elmondhatjuk, hogy azt az elképzelést, mely szerint Középső Irán és a Kárpát-medence közé egyszerű egyenlőségjelet lehet tenni, minden kép])cn megcáfolta az idő. Igaz viszont, hogy ezt az állítást ebben a merc formában JÍÖCKH Hugó és szerzőtársai sohasem mondták ki. Igaz az is, hog; a földkéreg felszíni és szerkezeti formáinak végtelen változatosságában Irá; és a Kárpát-medence környezetében sok azonos színt és bélyeget találunk Mai szemléletünk szerint az igazi kérdés nem a Lut-masszívum és a Kárpát medence és/vagy a Rhodope-masszívum közötti analógia vagy eltérés, haner. fíalkay: Böckh Hugó, Irán és a ,, köztes tömeg” 239 a két térkép által befoglalt, tágabb környezet összehasonlítása a tektonika modern irányzatainak tükrében. Böckh és társainak munkáját 45 év távlatából szemlélve, ez a fő felismerés marad meg bennünk: kiválóan megtették, amit korukban megtehettek, és ezt a feladatot akkoriban senki más sem tudta volna jobban elvégezni. Tévedtek is, mert tévedni emberi; de szorgalmuk és szellemi bátorságuk nélkül az utódok nehezebben juthattak volna el mai ismereteikhez. Szellemi hagyatékukat nem lerombolta, hanem a neki járó megtisztelő helyre építette be az elismerő utókor. IRODALOM Baier. E. (1938): Ein Beitrag zum Theina Zwischengebirge. Zentralbl. Mineral. Geol. B sorozat, 11. sz. Bállá Z. (1967): A Magyar Középhegyst'g szerkezeti főirányairól. Földtani Közlöny, XCVII köt., 3. sz. BOECKH, H. DE, G. M. Lees, F. D. S. lUcHARDSON (1929): Contribution to the stratigraphy and tectonics of the Iranian ranges; a Structure of Asia c. kötetben: szerk. J. W. Gregory. London, Methuen. Gansser, a. (1960): Ausseralpine Ophiolithprobleme. Eclogae Geol. Helv. 52. köt., 2. sz. National Iranian Óil Company (1937): Geological Map of Irán, 1 : 2,500.000. IlUTTSER, A. és J. StöCklis (1967): Generalized tectonic map of Irán (az alábbi 10. sz. tétel térképmelléklete). Satszkij, N. Sz. és mások (1962): Mezsdunarodnaja tektonicseszkaja karta Jevropi, 1 : 2,500 000. SCHRÖDER, J. W. (1944): Essai sur la structure de l’Iran. Eclogae Geol. Helv. 37. köt. 1. sz. Stahl, A. F. (1911): Persien. A ..Handbuch dér regionalen Geologie” 5. kötetében. Stöcklin, J. (1966): Tectonics of íran. Geotektonika, 1. sz. (Akad. Nauk SzSzSzR.). Stöcklin, J. (1968): Structural history and tectonics of Irán: a Review. Bull. Am. Áss. Petroleum Geol. 52. köt., 7 sz. Thiele, O. (1966): Zum .\lter dér Metamorphose in Zentral-Iran. Mitt. Geol. Ges. Wien. 58. köt. Hugó (ie Boeckh, Irán and the „Medián Mass” B. Balkay ' Tlie paper is an assessment of a treatise by Boeckh et al. (1929) in which was first oublished the idea of an analogy between the Iranian and Hungárián médián masses. It assigns a piacé to said treatise within the body of present-day knowledge about Iranian geology, and outlines the changes in Hungárián and Iranian geological opinion ioncerning the relevant assertions of Boeckh and his co-authors. Wiews on the beha- '.úour of both the Carpathian Basin and Central Irán hav'e changed, bút most of the ■íhanges have affected the ideas concerning the two regions in similar ways. By ■omparing maps of the broader environs of the regions it is foimd that such a comparison S much more meaningful than the narrower one attempted by Boeckh et al. and the luthors criticising or modifying their views. I Földtani Közlöny. Bull. of the Hungárián Geol. Soc. (1974) 104. 240—241 Schafarzik Ferenc emléktáblájának leleplezése dr. Alföldi László Tisztelt Ünneplő Közönség! Néhány méterre tőlünk a Gellért hegy sziklái magasodnak, mellettünk a Duna, majd a pesti síkság alatt 1000 méteres mélységben fekszenek a Gellért- hegyet alkotó kőzetek. Itt a hegység és a síkság találkozásánál emlékezünk dr. ScHAFABZiK Ferencre a Műszaki Egyetem Ásvány-Földtani Tanszékének professzorára a Magyarhoni Földtani Társulat egykori elnökére, a tudós geoló- gusra, Budapest földjének és vizeinek úttörő kutatójára. Egyike volt a századforduló nagy egyéniségeinek, korának egyik legnagyobb sokoldalú kiválósága aki az ásvány és földtan terjedelmes tudományának mindegyikében nagy volt. Munkássága az Ál-Duna Kazán szorosának geológiai vizsgálatára, Svéd- ország, Norvégia, Olaszország kőbányáinak, Görögország egyes vidékeinek, a Korintoszi csatorna földtani körülményeinek vizsgálatára alapozva jut el a hazai és nem utolsó sorban Budapest földjének vizsgálatához. 1898-ban szak- értő javaslatot készít a Rácfürdői gyógyforrások védőterületének megállapítása ügyében. Ettől kezdve évek hosszú során át tanulmányozta a budapesti meleg- forrásokat. Eredményei bőségesen gazdagították erről való ismereteinket. Foglalkozott a margit-szigeti melegvizekkel, értekezése jelent meg a Szent • Gellérthegy geológiai viszonyairól, a Gellérthegy tövében a Duna medrében fakadó szökevény forrásokról. Visszapillantás a Budai hévforrások fejlődés- . történetére, majd Budapest székesfőváros ásványvizeinek geológiai jellemzése címmel foglalta össze a fő vonásaiban még ma is helytálló ismereteket, és külön . cikkben foglalkozott a budapesti ásványkincs gazdaságosabb kiliasználásával. i Hévizeink, ásványvizeink vizsgálata mellett foglalkozott a főváros talaj- ! vizeivel, a Duna paleohidrográfiájával, de nem mulasztotta el a csatornázással •. kapcsolatos sok kilométeres feltárások leírását sem, mint ahogy a Budaj)est • harmadik fő gyűjtőcsatornájának földtani szelvénye című cikke jelzi. A főváro.<- > területéről 1 : 5000, Budapest, Szentendre környékéről 1 : 75000 léptékű földtani térképet készített. Ma is fontos forrásmunka a Magyar Korona országai területén levő kőbányák részletes ismertetése című könyve. Egyesítette magában a tudós és az oktató összes kiválóságait amit a geológiai kiráníhilás Budapest környékén című Vendl Aladárral közösen alkotott könyve fémjelez. Ismeretterjesztő oktató és tudományos alapossággal összeállított forrásmunka ez a könyv és mint ilyen egyedülálló a magyar földtani oktatáí történetében. Eredményeit nemcsak cikkei, hanem tanítványainak, munka társainak életútja is jelzi. Dr. Vendl Aladár, Schréter Zoltán, Telegdi RoTh .•1 l földi: iSchit farzik Ferenc emléktáblájának leleplezése 241 Károly, Kocii Nándor, \’igh Gyula, Kulcsár Kálmán, Tokodi László, Rakusz Gyula mind megannyi nagysága volt a század eleji, vagy éppen közel- múlt geológiájának. A tudomány művelése, az ifjúság oktatása, könyvek írása mellett volt ideje arra, hogy vezető szerepet játsszon a Magyarhoni Földtani Társulat életében. Munkálkodása során kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar geológiai, és az egyetemi oktatás, a vízkutatás történetében és őt tekintjük a magyar mű- szaki földtan megteremtőjének. S hogy emlékét a feledés homályától védjük, és emlékeztessünk rá mindenkit, aki erre jár, ezért emléktáblával jelöltük nevét, kedves kutatási területének neves ])ontján, közel a Műszaki Egyetem- hez, a Gellérthegy töv'ében, a Rácfürdőtől nem messze, a Duna partján, a szökevényforrások szomszédságában itt a Rudasfürdőben. Földtani Közlöny, Bull, of the Hungárián Geol. Soc. (1974) 104. 242—243 Koch Antal (1845—1927) emléktáblájának leleplezése Székyné, dr. Fux Vilma Nehéz olyan geológus-professzort méltatni, tudását, szakmai és embe nagyságát felidézni, aki legalább 2 generációval előttünk járt, akit személyese nem ismertünk, akihez személyes élmény nem kapcsolt. Koch Antal professzort csak a még élők elmondásaiból, a kortársak írásba megjelent megemlékezéseiből, s munkáiból, amelyek mindig nagy hatássi voltak reám, tudom felidézni. Koch Antal 130 évvel ezelőtt Zomborban született. Egyetemi tanulmánya itt Budapesten végezte. Különösen Than Károly és Szabó József előadása. Szabó József példája és segítő keze formálta a hazai földtan egyik legkieme kedőbb geológus professzorává. Már 20 évesen, egyetemi hallgatóként foglalkozik a bazaltok tömöttségéve' ,,Beocsin környékének földtana” című munkája a következő évben a Földtai Társulat munkálataiban jelenik meg. Ideiglenes állások - eperjesi tanár műegyetemi, tudományegyetemi tanársegédi. Földtani Intézetben ideiglent geológusi — és budavári főgimnáziumi rendes tanári állás után, miközbe minden szabad idejét a geológus kutatásnak szenteli, 29 éves korára olya nevet szerez magának, hogy az új kolozsvári egyetem ásvány— földtan őslénytan tanszékére 1872-ben őt nevezik ki egyetemi tanárnak. A Kolozsváré töltött 20 év a legfontosabb életében. Semmiből teremti meg Kolozsváron 8 Ásvány — Földtani Intézetet. Az Erdélyi Múzeum Egylet hatalmas ásvánvtai és őslénytani gyűjteményébe életet lehel, rendezi. 1969-ben jártam ott a mi geológiis hallgatóinkkal, az Erdélyi-medence telj< rétegtanát felölelő gyűjtemény, két nehéz háború lezajlása után is, ,,Koc Antal” gyűjtemény néven több helyiségben elhelyezve, ott van ma is, vált< zatlanul. A gyűjteményt gondozó magyar utódok őszinte büszkeséggel vezette minket végig ezeken a termeken. 1877-ben készül el a Dunazúg-hegység monográfiája ,,A Dunai trachy csoport jobbparti részének leírása” címen. 1896-ban befejezi ,,A Fruska Goi geológiájá-”t, s az ,, Erdélyi medence harmadkori képződményeinek monogr; fiája” első részét is. Emellett nagyszámú ásványtani, kőzettani, földtani • őslénytani munkát jelentet meg. Erdély ásványait kritikailag átnézi. Kőzettai munkái a Hegyes Drócsával, a ditrói szienittömzzscl, a Ciblessel, a Margit andezitjeivel foglalkoznak. Először írja le magyarul, egyes kőzetalkotók ojitiki vi.sel kedését. így érthető, hogy 1875-ben akadémiai levelező taggá, 1894-bc rendes taggá választják. Szabó József halála után a buda])cst i egyetem Ásván' • Az emléktáblát a Társulat 125 éves Jubileumi ünnepsége során, a T.ársulat Javasiatára az Eötvös Lóráná Túr mányeKyetem Természettudományi Kara a KocH Antai terem bejárata mellett (Múzeum krt. 1/a. III. cm.) lielyeile Székyné, Fux: Koch Antal emlcktáblá jónak leleplezése 243 [vőzettan és Földtan-Őslénytani Tanszéke két részre oszlik. Előbbire Krenner Józsefet nevezik ki, utóbbi vezetésével 189ő-ben Koch Antalt bízzák meg. Budapesten tovább folytatja széles skálájú kutatói és oktatói tevékenységét. 115 földtani munkájának jórésze az említett nagy monográfiákba épül, más •észük Erdélyen kívül a Bakony, az Al-Duna, Rudabánya, a Budai-hegység ;tb. földtanával foglalkozik. Nagyszámú őslénytani munkájából a Gryphea 'iszterházx elterjedésével foglalkozót kell kiemelnünk. Emellett ír középiskolai Öldtani tankönyvet, egyetemi hallgatók számára ásvány-kőzettan-földtani “lőadói vezérfonalat. — 23 éves korában lett társulatunk tagja, 28 éves korá- lan másodtitkára. 1895-ben Buda])estre kerülésekor választmányi tag, majd a l'ársulat alelnöke. 61 éves korában választják meg a Társulat elnökének, s azt b tisztséget általános tisztelettől övezve 5 éven át (1904- 1909) tölti be. — ínnyi tudományos tevékenység ellenére tanítványai Vadász Elemér és Pálfy ilór — bár nehéz a választás — mindketten nem tudósnak, hanem a tanárnak idják a pálmát. Vadász E. szerint: ,,a tanítás mindenkori atyamestere”, ízerény volt, rangért, kitüntetésért nem kaj>aszkodott. Legnagyobb örömet a ondoni Földtani Társaság tiszteleti tagsága jelentette számára. Számomra Koch Antal sokat adó, a hazai föld földtani megismerését nagy epéssel előrevivő élete, példakép, s mindannyiunk, elsősorban az egyetemi ■ktatók számára nagy tanulság csak azt a tanári tevékenységet lehet oktatás- ak nevezni, amely a saját munkájával megszerzett eredményeket minden llenszolgáltatás nélkül — mindenki számára hozzáférhetően adja át, szórja zét. Koch Antal tanítása ilyen volt. Ezért példakép e táblára vésett név, nem- sak a tudomány-művelésre induló hallgatóink, hanem valamennyi itt működő ktató és Társulatunk valamennyi igazi geológusa számára. Ezeknek a gondolatoknak jegyében — köszönetét mondva a>TTK vezetősé- |ének a tábla felállításáért — leplezem le Koch Antal geológus-professzor tnléktábláját. TÁRSULATI ÜGYEK A Magyarhoni Földtani Társulat 1973 november — 1974 januári ülésszakái elhangzott előadások November 5. Ásványtan — Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Kubovics Imre Farkas László: Gránát kristályok rönt- gendiffrakciós egykristály vizsgálata Andó József: Cserhát -hegység! üledékes képződmények kőzettani — geokémiai vizsgálata Vita: Sztrókay K., Dienes I., Jámbor Á., Rischák G., Bérezi I., Kubovics I. Résztvevők száma: 22 November 6. Geológus Szakkör Vezető: Hidasi János A foglalkozás tárgya: A magmás kőzetek és kialakulásuk Résztvevők száma: 8 November 9. Tudománytörténeti Szak- csoport klubdéluiánja Elnök: Allodiatoris Irma Bogsch László: Emlékezés Papp Károly- ra születésének 100. évfordulóján Bidló Gábor: A műszaki egyetem ás- vány-földtani tanszékén végzett üledék- kőzettani kutatások története Lorberer Árpád: Stanislav Stasic sze- repe Magyarország földtani megismerésé- ben Vita: Rónai A., Jugovics L., Bogsch L., Csiky G., Lorberer Á., Allodiatoris I. Résztvevők száma: 22 November 12. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Tárgy: A Szövetség decemberi jubileumi közgyűlése Résztvevők száma: 5 November 12. Általános Földtani Szak- osztály előadóülése Elnök: Szalai Tibor Vető István: Szakmai beszámoló az 1962 évi franciaországi tanulmányútról, különös tekintettel a szénhidrogén-prognó- zis egyes kérdéseire Résztvevők száma: 14 November 12. Őslénytan-JRétegtani Szak osztály előadóülése Elnök: Báxdi Tamás Farkas Henrik: Az Ostracoda-kutatá problémáiról Vita: Kókay J., Géczy B., Müller P Monostori M., Krolopp E., Báldi T., Far kas H. Müller Pál: Miocén Decapoda faunái Vita: Farkas H., Géczy B., Báldi T. Müller P. Résztvevők száma: 14 November 13. Matematikai Földtani Szak \ csoport előadóülése, melyen az 1973 októbe ( 15 — 20 közötti Pribramban rendezett szim \ pózium „Matematikai módszerek és gép ' adatfeldolgozás a földtanban” című szék é cióban elhangzott magyar előadásoka ♦ mutatták be: Dienes István: Rétegazonosítási prok lémák Domokos Miklósné— Dudich Endre - Hálóterv-módszerek alkalmazása földtai * dokumentáció és nyersanyagkutatások szervezésénél Jasko Tamás: Módszer vegyelemzése kódolására Dienes István— Guoth Péter— Kő- hegyi János: Mérnökgeológiai adatok röp zítésére, tárolására és feldolgozására szó gáló komplex rendszer ViRÁGH Károly — RÉv:Ész Bendegúz- Dravecz József: Földtani és matematikt módszerek alkalmazása kutatófúrások érti kelésére Dienes István: Röntgen rutin-felvétele automatikus értékelése Résztvevők száma: 21 November 13. Gazdaságföldtani Szakosztál i, előadóülése Elnök: Varjú Gyula Reményi K. András: Geonómiai szén pontok és szemlélet a környezetvédelen ben Falit János: Tanzánia földtani viszonyt Résztvevők száma: 22 Társulati ügyek 245 yovember 16. Földtani Közlöny Szerkesztő- bizottságának ülése Elnök: Dank Viktor Naj)irend: 1974. 1. és 2. szám össze- állítása Résztvevők száma: 6 Xovember 20. Geológus Szakkör V'ezető: Mensáros Péter Tárgy: Magmás kőzetek {II. rész) Résztvevők száma: 10 November 26. Agyagásványtani Szakosztály előadóülése Elnök: Nemecz Ernő H.4rdossy György: A bauxitok agyag- ásványai Vita: Balkay R., Vörös I., Kakasi Gyné, Szántó F., Nemecz E., Viczián I. Rischák Géza— Viczián István: Agyag- ásványok bázisreflexióinak intenzitását meghatározó ásványtani tényezők Vita: Nemecz E., Takáts T., Szántó F. Résztvevők száma: 27 December 3. Mérnökgeológia-Epitésföldtani Szakosztály évzáró klubdélutánja Elnök: Szaxai Tibor illetve Rónai •András I Rónai András: Mérnökgeológiai prob- t lémák a montreali (1972) és a pozsonyi 1(1973) kongresszusokon I K.\r.4csonyi Sándor: Mérnökgeológiai • tapasztalatok a környező országokban I Vita: Szalai T., Karácsonyi S., Rónai A. ' Résztvevők száma: 33 i December 4. Matematikai Földtani Szak- csoport keretében Rendszerszervezési Bizott- lág alakulása Részvevők száma: 7 December 4. Mérnökgeológia- Építés földtani Szakosztály bizottsági ülése I Elnök: Gaxli László Tárgy: Az építési földtan feladata és módszerei Részt ve v^ők száma: 7 • December 4. Geológus Szakkör ■ ' Vezető: Fáy Miklósné Tárgy: Üledékes kőzetek és kialakulásuk 1 : Résztvevők száma: 10 • december 4. Általános Földtani Szakosztály ( ’őadóülése • : Elnök: Szalai Tibor Mahel, M.: Die geotektonische Posi- ) on dér Kárpátén im Rahmen des Alpiden- i /stems • I Résztvevők száma: 22 t\ecember 10. Gazdaságföldtani Szakosztály unkabizottsági ülése Elnök: Varjú Gyula Tárgy: Természet- és környezetvédelem Résztvevők száma: 1 1 December 10. Őslénytan-Rétegtani Szak- osztály előadóülése Elnök: Géczy Barnabás Chikán Géza: Eger környéki miocén diatomás képződmények vizsgálata Vita: Hajós M., Géczy B. Mihály Sándor: l’aleoökológiai meg- figyelés a gánti középsőeocénből (bejelen- tés) Vita: Dudich E., Galácz A., Detre Cs., Monostori M., Chikán G., Mihály S. Résztvevők száma: 23 December 10. Ásványtan-Geokémiai Szak- osztály előadóülése Elnök: Kubovics Imre Balázs ílndre: Kisalföldi trachitos vul- kanizmus Nagy Béla: A dolomitporlódás genetikai vizsgálata Kiss János: Hidrotermális kristályos fáziskísérletek II.: CaCOj — Fe és CaCOj — — Mn rendszerek Résztvevők száma: 42 December 11. Geológus Szakkör Vezető: Fáy Miklósné, Hidasi János, Mensáros Péter Tárgy: ,, Üledékes kőzetek és kialakulá- suk” c. előadás gyakorláti része Résztvevők száma: 11 December 17. Nemzetközi Kapcsolatok Bi- zottságának ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Napirend: 1974 évi utaztatási tervek összeállítása Résztvevők száma: 5 December 19. Tudománytörténeti Szakcsoport évzáró klubdélutánja Elnök: Bogsch László Allodiatoris Irma: Emlékezés Sem- SEY Andorra halálának 50. évfordulóján Föld váriné Vogl Mária: Emszt Kálmán emlékezete CsiKY Gábor: Visszapillantás és emléke- zés Résztvevők száma: 29 Január 8. Geológus Szakkör Vezető: Hidasi János Tárgy: A jég szerepe a felszín kialakítá- sában Résztvevők száma: 12 Január 14. Elnökségi ülés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. 1974 évi munkaterv, 2. 246 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet Egyéb kérdések Résztvevők száma: 6 Január 15. Mérnökgeológia-Epítésföldtani Szakosztály munkabizottsági ülése pjlnök: Galli László Tárgy: Az építési földtan feladata és módszerei Résztvevők száma: 7 Január 15. Mérnökgeológia-Epítésföldtani Szakosztály közös előadóülése a Magyar Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Szak- osztályával Elnök: Szebenyi Lajos Vitális György— Hegyi Istvánná: Hidrotermális kőzetelváltozások a Dunai andezithegységgel határos dolomitterüle- teken Vita: Vető I., Matyók I., Szebényi L., Vitális Gy. Gőbel Ervin: A kanadai Nagy Tavak hidrogeológiája és elszennyeződése Résztvevők száma: 34 J amiár 21. Matematikai Földtani Szak- csoport és az Agyagásványtani Szakosztály közös előadóülése Elnök: Dienes István Bálint Pál: Durvakerámiai nyers- anyagok ásványtani összetétele és techno- lógiai tulajdonságai közötti összefüggés Vita: Sztrókay K., Viczián I., Szántó F., Dienes I., Bálint P. Viczián István: Üledékes kőzetek dia- genezis előtti agyagásványtani összetételé- nek rekonstrukciója matematikai logikai módszerekkel Vita: Sztrókay K., Szántó F., Dienes L, Viczián I. Résztvevők száma: 17 Január 22. Geológus Szakkör Vezető: Szemebe Y Huba Tárgy: Földtörténet I. Résztvevők száma: 8 Január 22. Ifjúsági Bizottság megbeszélése Elnök: Andó József Napirend: 1974 évi tanfolyamok Résztvevők száma: 11 Január 28. Öslénytan-Rétegtani Szakosztály klubdélutánja Elnök: Galácz András Kecskeméti Tibor: Beszámoló a spanyolországi mikropaleontológiai kollok- viumról Résztvevők száma: 22 A Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szakosztályának 1973 november— 1974 januári ülésszakán elhangzott előadások November 23. Előadóülés Elnök: Balogh Kálirián Kubucz Béla: Kaszaper és Tótkomlós összehasonlító földtani szerkezeti vizs- gálata Ungáb Tibor: Újabb talajfizikai adatok Szegedről Antal Sándor: A kincsesbányai Rák- hegy bauxittelepének mikromineralógiai és szöveti vizsgálata a genetika függvényé- ben Vita: Balogh K., Somfai A., Völgyi L., Kurucz B. Résztvevők száma: 27 December 14. Vezetőségi ülés Elnök: Balogh Kálmán Napirend: Pályázatok bírálata Részvevők száma: 8 December 14. Előadóülés Elnök: Somfai Attila Dercsényi László: A modellezés lehető- ségei a mélyfúrási tevékenységen alapuló földtani kutatásban Bujdos Lászlóké— Valcz Gyula: A deszki szinti víz kémiai összetételének változása Papp László: Szénhidrogénképződési mechanizmusok redoxi vonatkozásai Szalay Árpád: Granitogén kőzetek geo- kémiai és ásványasszociációs viszonyai SzENTGYÖBGYi Károly: A szarmata emelet képződményei, fáciesei és rétegtani viszonyai az alföldi szénhidrogénkutató fúrások alapján Vita: Völgyi L., Mezősi J., Somfai A., Balogh K., Boros Lné, Valez Gy., Szent- györgyi K., Szalay Á., Papp L. Az előadások után Balogh Kálmán szakosztályelnök értékelte az 1973 évi pályázatok eredményét s a pályadíjat illetve jutalmakat adott át az eredményes pályázóknak:^ Gajdos István — Papp Sán- dor, Szalay Árpád, Szentoyöroyi Károly. Részvevők száma: 43 November 22. Vezetőségi ülés Elnök: Balogh Kálmán Napirend: 1974. évi munkatorv és költ- ségvetés Résztvevők száma: 7 Társulati iujyek 247 A Magyarhoni Földtani 'l'ársnlal Dóldiinántnli 'rerületi Szakosztályának 1973 noveinl)cr— 1974 januári ülésszakán elhangzott előadások Xovembrr 2S. .Is Orszáyos Mayi/ar Hánya- •izati rs Kutiászal i Kyycsület M érsek i Csoport - iával közös konferencia ,,.l inecseki fekete- kőszénkutulds helyzete és feladatai” téma- körben Kínok: Nkmedi /oltán ül. Kadó Aln- lár Kadó Aladár: A megalapozott éa biz- tonságos bányaterve/.éa igényei l’ÓLAi György: Áttekintés a inecseki kószénelüfördulás fökltani felépítésének sínért ségéról Ajtay Aladáuné: A mecseki kőazéneln- ördulás megkntatottsága Kovács Endre: Hol tart a meesi-ki kül- izíni fúrásos kutatás Laki l’ál: A magmintákon végzett és égezlietö technológiai vizsgálatok Némedi V. Zoltán: A Komló 170. sz. •iutatófúrás földtani eredményei Büna József: A mecseki feketekőszén- 'sszlet palynológiai vizsgálatának réteg- ani eredményei Vita: Kovács E., Szirtes L., Hegybíró B., jjipi I., Verbőczi J., Pólai Gy., Hc'mig (ty., ,?ohn P., Némedi V'. Z., Kadó A. I Résztvevők száma: 45 December 13. A Budapesti Francia Műszaki és Tudományos Tájékoztatfísi Központtal közös filmdélután Elnök: Né.meih V. Zoltán Filmek: 1. l’elvouxtól Visóig, 2. A fran- cia .\l[)()k keletkezése, J. 79° északi széles- ség, 4. .\ száheli peremvidék, 5. Oceano- gráfiai munkálatok a Thalassán. Résztvevők száma: 45 Január 16. \'ezetőséyi ülés f'lnök: Tük.a Jenő Napirend: 1. A március 28-i, ,, Számító- gépek alkalmazása a földtani kutatásban c. ankét előkészítése, 2. A március 19 — 2ü-i, Baranya megye környezetvédelmével fog- lalkozó ankét földtani programja, 3. To- vábbi rendezvényekkel kapcsolatos kér- dések, 4. Külföldi kapcsolatok, 5. Egyéb kérdések, javaslatok megbeszélése. Résztvevők száma: 8 Január 29. Klubdélután Elnök: Bóna József Kecskeméti Tibor: A spanyolországi földtani tanubnányút tapasztalatai. Résztvevők száma: 34 A Magyarlioni Földtani Társulat Északinagyarorsz •kosztályának 1973 november — 1974 januári ülésszakán e ■országi Terület November 15. ÍV. Bányavizvédelmi Ankét \z Országos Magyar Bányászati és Kohá- zati Egyesület, valamint a Magyar Hidro- lógiai Társaság Borsodi Csoportjaival közös endezésbeyi Eblök: Gebhard Kábuán Borbély Sándor— Juhász András: A iorsodi szénmedence rétegvizeinek kémiai ‘llege és következtetés a vízutánpótlódásra Schmatzer Imre: Tervszerű rétegvíz - ,'csapolás tapasztalatai és az eddig történt ízbetörések körübnényeinek elemzése a utnoki bányaüzemnél Axeva János: A bányászkodás hatása a ilaj vizekre az edelényi körzetben []í Tóth Lajos: Feketevölgyi vízlecsapolá- r')k és tapasztalatai ií Az előadásokat élénk, széleskörű vita I f ivette. I Résztvevők száma: 120 1 1 ovember 22. Vezetőségi ülés L Eblök: PojjÁK Tibor Napirend: 1. 1974. évi munkaterv, 2. ij*73. évi pályázat, 3. Egjéb l' Résztvevők száma: 7 November 28. Ifjúsági Klubnap Eblök: Richter Ricbard illetve Pojják Tibor Bodri Gjuila: Barlangi geodéziai méré- sek és a térképi ábrázolási módszer Lénárt László: Csepegés- vizsgálat, hő- mérséklet és légnyomásmérés a Létrási Vizes barlangban Űjszászi József: Geofizikai mérések a barlangkutatásban A klubnap hasznos szakmai beszélgeté- sekkel zárult. Részt vev'ők száma: 51 December 6. Előadóülés a Kassai Műszaki Főiskola Ásványtani Kutató Laboratóriuma munkatársainak közreműködésével Elnök: Pojják Tibor Timcsák Géza: Sztereológia és annak alkalmazása a petrológiában Hroncova, E.: Számítógépek alkalma- zása a petrológiában A nagy érdeklődéssel kísért előadásokat kötetlen szakmai beszélgetés követte. Résztvevők száma: 69 7 Földtani Közlöny 248 Földtani Közlöny, 104. kötet, 2. füzet December 13. Pályadíj -bíráló Bizottság ülése Résztvevők: Pojják Tibor, Juhász And- rás, B. Nagy József, Sinyei István kiosztotta a nyújtott át. Résztvevők száma pátyadíjakat s jutalmakat 35 December 19. Évzáró klubdélután Elnök: Pojják Tibor Verebélyi Kálmán: Kubai éhnény- beszárnoló A klubnap keretében a vezetőség érté- kelte a Szakosztály 1973. évi munkáját. Január 17. Évnyitó klubest Elnök: Pojják Tibor Szederkényi Tibor: Ütiképek Óceániá- ról Az ülésen került sor a Szakosztály 1974 évi mimkatervének ismertetésére. Résztvevők száma: 43 * December 13. Előadóülés az Ásványtan- Geokémiai Szakosztállyal közös rendezésben Elnök: Vörös István és R. Szabó Ist- Antal Sándor: A Kincsesbánya-rák- hegyi bauxittelep mikromineralógiai és szöveti vizsgálata a genetika függvényében Vörös István: A Kincsesbánya-bitói bauxittelep mikromineralógiai vizsgálata Brokés Ferenc: Mikropaleontológiai i A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Területi Szakosztályának! 1973 november 1974 januári ülésszakán elhangzott előadások Tüskés-major vizsgálatok a csabrendeki II. sz. bauxitlencsén Báldiné Beke Mária : A csabrendeki I Tüskés-major-II. sz. bauxitlencsében talált j nannoplankton vizsgálata Mindszenty Andrea— Vörös István: | Nigériai élménybeszámoló Vita: Knauer J., Szabó E., Jámbor A.,| Papp P., Vörös I., Góczán F., Szantner F.,1 Bognár L., Bárdossy Gy., Mindszenty A.,| Dudich E., Tóth K. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJlJlETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrHMECKOrO OBIUECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY No. 3. (1974) FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 104. KÖTET * TARTALOMJEGYZÉK — COHEP>KAHHE - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK — HAVMHblE CTATbH - MÉMOIRES Dr. Boda J.: A magyarországi szarmata emelet rétegtana — Stratigraphie des Sarmats in Ungam 249—260 Dr. Ma JZON L.: Néhány oligocén kérdés 261—274 MÜLLER P.: Decapoda (Crustacea) fauna a budapesti miocénből — Fauné de Décapodes (Crustacés) du Miocéné de Budapest (2) 275 —287 Dr. SlDÓ MIria: Az ugodi formáció Foraminifera társulása — The foraminiferal assemblage of the Dgod Formation 288 — 317 SiNGH A. K.: A rózsabányai (Nagybörzsöny) szulfidos ércásványok elektron-mikroszondás vizsgálata — — Electron-probe analysis of the sulphide Őre minerals of Rózsa Mines (Nagybörzsöny, Hungary) . . . 318—324 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKHE COOBUIEHMH - NOTIOES FucHS H.: Üjabb adatok a Chapmanina gassinensis (Silvestri) ősföldrajzi és földtani elterjedéséhez — Beítrag zűr genaueren Kenntnis dér palaogeographischen und geologischen Verbreitung von Chapmanina gassi- nensis (SUvestri) 325 —327 Elsholtz L., Selmecziité Antal Piroska, Seemeczi B.: Kingit eiőfordulás Magyarországon, a kingit deri- vatogramja — Ein Kingit-Vorkommen in üngarn, das Derivatogramm von Kingit 328—335 Dr. Detrb Os.: Mit nevezünk pelsóinak — Zum Begriff „Pelsonisch” 336—340 Dr. Bendefy L.: Hévizes barlang és természetes vízgőz-exhaláció a beremendi kőbányában 341—343 Dr. SCHOLZ G.: Adatok az É-i Bakony középsőkréta időszaki képződményeinek ismeretéhez — Beitrag zűr Kenntnis dér Mittlerenkreide-BUdungen im nördlichen Bakonygebirge ,344 —347 HÍREK,ISMERTETÉSEK-COOBIlIEHHH, PEL(EH3HH-N0TICES,REVIJE BIBLIOGRAPHIQUE 348— 35t TÁRSULATI ÜGYEK - fí.EJlA OBIHECTBA - AFF AIRES DE LA SOCIÉTÉ 357—364 ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Ball. of the Hungárián Qeol. Soc. (1974) 104. 249—260 A niagyarorszcigi szarmata emelet rétegtana dr. Bodri Jen/)* (2 ábrával, ',i táblázattal) A magyar szarmata szintezhetősége A Földtani Közlöny 101. k. 1971. 2 — 3. számában már beszámoltunk a tag- lalás lehetőségéről a mollnszka és a F'oraminiferida fauna alaj)ján. Ez nemcsak a hazai szarmata szintezhetőségének ])roblémáját oldotta meg, hanem egy- úttal lehetővé tette a dél-orosz (euxinusi) szarmatával történő korrelációt, valamint pontosan rögzíti szarmatánk helyét az előző területek miocén-plio- cén rétegtanának skálájában. Szintezésünk az egyes molluszka és Foraminiferida fajok vertikális gyakori- sági eloszlásán alapszik. Ezen belül különösen jelentős annak a felismerése, hogy több molluszka és Foraminiferida faj kipusztul a szarmatán belül, vagyis csak az alsó részben alálhatók, a felsőben nem. F]zek a fajok a legbiztosabban jelzik a szintet, még léhány példányban is, noha általában tömeges előfordulásúak: Ábra reflexa, Mohrensternia-k, Cibicides lobatulus, Elphidium reginum. Ezek mellett ritkán, le előfordulhat még a Loripes dentatus, Cardium praeplicatum, Ostrea gingen- is sarmatica, Psammobin labordei sarmatica, Calliostoma angidatum, C. guften- ergi, G. orbigmjanum praeforme, Clavatula doderleini, Terebralin bidentafa lig- itarum, Natica catena helicina, Mitrella seripia, Pholas Jiommairei. Kis számú lőfordulásuk eddig még csak a szarmata alsó részében volt. Ezért feltételez- etőeu ugyancsak szintjelzők. Minthogy említett fajok csak az alsó részben találhatók, a felsőre olyan fajok ;dlemzők, amelyek tovább éltek, általában az alsóban is megtalálhatók ugyan, e nagytömegű fellépésük a felső szintben van. (Tehát az alsó szintet egyes íjok pusztán a jelenlétükkel jelzik, a felső szintet pedig néhány faj nagy j3él- ányszámú előfordulása jellemzi az alsó szilit alakjainak hiánya mellett.) zek elsősorban az Ervilia és az Irus fajok. Nem tömeges fellépésük is inkább I felső szintet valószínűsíti, ha más ősmaradvány nincs mellettük. A követ- bző fajok nagy példányszámban nem találhatók ugyan, de megjelenésük a fel- ' szintet sejteti: Solen subfragilis, Cardium latisidcum, Calliostoma podolicum, orsanum duplicatum, Pirenella disjuncfa, Gibbula picta. Szintezésünkben nem követjük a hazai irodalomban azt a gyakran használt fejezést, amely egy-egy fajjal Jellemez egy réteget vagy rétegeket, mert fél- lértést vagy kétséget okozna. így pl. ha az alsó szintet rissoás, a felső szintet ]dig erviliás rétegeknek neveznénk el, akkor a két faj együttes előfordulása em vastag, finomesillámos, darabosan széteső, szürkészöld márga. Faiinameddő. 2. 1<1 em vsustag, kissé homokos, erősen mállott, széteső, világos, sárgászöld márga. A fauna rossz megtartású. 1 dnr’ üledékben van: Ábra reflexa 8 db, Cardium vindoboncn.'ich 13. A kőzet cm®-nyi felületén 400 oolit.szemcse találh:itó. Az oolitok m:igj;i túlnyomólag váztöredékek, valamint Spirolina auslriaca (3) és kevés Milioliiu alkotja. 7a. 16 cm vast:ig, erősen meszes, zöld ;xgy:ig. Makroíaunája fi:ital példányok f ból áll. Irus gregarius 2, Cardium vindobonense 2, Ervilia podolica 2, Gibbul f Bőd a: A Magyarországi szarmata emelet rétegtana 255 pida 1 található 1 dm^-ben. Az iszapolási maradék tele van a Pirenella picta v'ázainak töredékével, amelyek teljesen meg vannak őrölve. 1 cm^ iszapolási tnaradék mikroí'aunája: Elphidium 850 (E. minutum, lessonii, fichtelianum, listeri, hauerinum), Rotalia beccarii 4000, Nonion granosum 230, Osíracoda 20 (Hemicytheria lőrentheyi, Cytheridea sp.). 7b. 15 cm vastag, zöldesbarna agyag és zöld meszes agyag váltakozása. 1 im^ anyag makrofaunája: Ervilia podolica 7, Cardium vindobonense 2, C. la- isulcum 1, Irns gregarins 1, Gibbula picta 5, Hydrobia hörnesi 2, Acmaea sp., Pirenella picta 500, de legnagyobbrészt juvenilis példányok, vagy csak a spira dősebb kanyaridatai. Az iszapolási maradék 1 cm^-ébcn: Elphidium 770, Rotalia beccarii 2200, Nonion 200. 8. 33 cm vastag, finomszövetű, sárgásfehér, oolitos mészkő, helyenként lurvaszemcséjű kifejlődésben. 1 dm^-ben: Cardium vindobonense 10, Macira ichicaldi 3, Solen subfragilis 2, Pirenella miiralis 85. Mikrofanna: Miliolina-\í ;s Spirolina austriaca, amelyből 1 cm^ felületen 4 — 5 található. 9. 5 cm vastag, laza, porló mészkő, illetve mésziszap. 1 dm^-ben; Irus gre- larius 23, Cardium vindobonense 30 (fiatal példányok), Solen subfragilis 2, Macira eichwaldi 2, Cardium latisulcum 1, Dorsanum duplicatum 1. Az iszapolási naradék 1 cm^-ben* Elphidium hauerinum 35, QuinquelocuUna akneriana 3, íydroides pectinata 2, Óstracoda tí (Leptocythere egregia, Hemicytheridea sp.). 10. 50 cm vastag, tömött szövetű, gyengén oolitos, szürkésfehér mészkő. ^ dm^-ben: Cardium vindobonense 10, Irus gregarius 8, Modiolus incrassatus t, Pirenella picta lenyomat 80. A mikrofaunában növekszik az Elphidium és a Miliolina mennyisége. Spirolina austriaca 1 db. 1 cm^ felületen. 11. 10 cm laza kötésű, porló mészkő, mésziszap. A maradványok csak töre- iékek. 1 dm^-ben: Irus gregarius 6, Cardium vindobonense 2, Gibbula picta ,. Az iszapolási maradék 1 cm^-ében: Elphidium hauerinum 115, Quinqneloculi- ahauerina 35, Nonion granosum 2Q, Óstracoda 10 (Cyamocylheridea leptostig- la, Hemicytheria convexa, Leptocythere egregia). I 12. 20 cm vastag, laza mésziszap. 1 dm^-ben; Cardium vindobonense 7, Irus .regarius 5, Dorsanum duplicatum 1. Az iszapolási maradék 1 cm^-ében: Elphi- \ium hauerinum 95, Nonion granosum 10, Triloculinn inflnta 15, Quinquelo- ulina akneriana 5, Óstracoda 10 (Loxoconcha sp.). 13. 70 cm vastag, gyengén oolitos, kötöttszövetű, durva mészkő. 1 dm® őzetben: Irus gregarius 5, Cardium vindobonense 30, Gibbula picta 4, Dorsanum Vtplicatum 1, Pirenella mitralis 1. A mikrofaunában a Miliolina -k uralkodnak. Palaeobiotop. A kőfejtő rétegei mind a lithologiai kifejlődést, mind fauna ökológiai viszonyait tekintve sekélytengeri eredetűek. Ezen belül is irtközeli üledékeknek minősülnek, szublitorális jelleggel, még abban az öv- '.m, ahol a tipikusan parti jellegű ferderétegződés már nem fejlődhetett ki. I A víz mozgatottságára utal az oolitos jelleg, amely állandó, függőleges irány- iul is mozgó vizet jelez. Az oolitok szemcsenagysága a durvahomoknak felel eg. Lineárisan mozgó víznél ez a nagyság 6 — 9 km/óra sebességet jelent, inthogy a szemcsék lebegésben voltak a lesüllyedésig, a víz nem lehetett tiszta dátszó. Az oolitok magját főleg a Foraminiferák alkotják. Életterük nem ez :környezet volt, mert a víz az aljzatról feldobva lebegtette őket. Fel kell téte- lmünk, hogy kissé mélyebb régiókból hozta fel őket az áramló és a part felé 1 ladó víz. Tehát valószínűleg allochton elemek. Éppen a lebegés folytán 1 iradhattak meg épségben. Az oolitszemcsék közt cementáló anyag alig van, L pecbg arra enged következtetni, hogy a feltehetően meleg vízből kiváló 256 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet mész teljesen elhasználódott az oolitok növekedésére. A mészanyag utánpótlásé könnyen elképzelhető a jelenleg is pár km-re levő dolomitpartokról. A kivák mészpelyhek is csak fokozhatták a víz zavarosságát. Ebben a miliőben élt e makrofauna, durva homoknak megfelelő szilárd aljzaton. Gyakoriak a kettői teknők, amelyek a gyors beágyazódásra utalnak. A magános teknők a réteg lapokon domború oldalukkal felfelé helyezkednek el, igazolva a víz áramlását Nagy sűrűségük az üledékben csak utólagos összemosással magyarázható. A be ; ágyazódás gyorsaságára utal, hogy a vázak általában igen jó megtartásúak j Egyes esetekben az eredeti szín is megmaradt (Muscnlus, Modiolus). Bár í\ makrofauna-elemek bizonyos fokú összeomlásról tanúskodnak, a biotop mégú gazdag lehetett. Túlnyomó többségben kagylók vannak. Az áramló víz való ■ színűleg nem kedvezett az epibentosz csigafaunának. Az agyagrétegek vizsgálata más üledékképződési és aljzat viszonyokró tanúskodik. A kevés makrofaunaelem azt jelentheti, hogy e rétegben meg szűnt a víz összehalmozó tevékenysége és a molluszkák számaránya megfelelhei az autochton mennyiségi viszonyoknak. Az oolitképződés hirtelen megszűnési kisebb fokú elmélyülést és nyugodtabb vizet enged feltételezni. Az agyagréteg leülepedése után ismét elsekélyesedés történt, az oolitképző dés újra megindult. A feltárás rétegeinek vizsgálata; sekély, jól átmozgatott, meleg tengervíz üledékképződésről tanúskodik. ♦ é » 1 I I < Az alemeletek viszonya az euxinusi típusú szarmata alemeleteihes Miután a hazai szarmata molluszka és Eoraminiferida faunáját időrend sorrendben szétválasztottuk, idősebb és fiatalabb csoportra, most már lehető ség nyílt arra, hogy összevessük alemeleteinket az euxinusi szarmata két al A magyarországi alemeletek, valamint a kelet-európai volhynien és bessarabien összehasonlítása Die Vergleichung die ungarischen Unterstufen und die ost-europaischen Volhynien und Bessarabien I. táblázat — TabelU / Kozárdi alemelet Tinnyei alemelet Ábra reflexa Loripes deniaius Cardium praeplicatum Ostrea gingensis sarmatíca 1 Psammobia labordei sannatira \ Mohrenstemia inflata Mohrenstemia angulata Ocinebrina sublavaía CHthon pictiís CaÜiostoma amjulcUum Calliostoma guítenbergi Cailiostoma orbignyanum praeforme Clavatula doderleini Terebralia bideniata lignitarum Natica catena helicina Mürella scripta Ervilia podolica Írás gregarius Irus vitalianus Cardium laíisulcum Cardium praefischerianum Cardium plicatofiUoni Donax dentiger Calliostoma podolicum Dorsanum duplicalum Pirenella disjuncta 1 Gibbula picta Bessarabien + + + — + + + 1 + + + + + + — + + + 1 + + + + + + — + + + 1 + + + Volhynien Jelmagyarázat: l-H-b-fl-fl 1 1 1 1 1 + 1 + 1 I+ + +I + I 1 1 1 1 1 + 1 + 1 I+ + +I + I 1 1 1 1 1 1 1 1 Bulgária — — — Szovjetunió + 1 + 1 + + + + 1 + 1 + 1 + + + + 1 + 1 + 1 + + + + 1 Bőd a: A magyarországi szarmata emelet rétegtana 257 A magyurországi és a kelet-európai szarmata korrelációja Korrelatíon des ungarischen und ost-europáischen Sarmats II. táblázat — TabelU II Paimóuíai“ine(lom*e R ux i uusi - medence Püocén pannóniai Felsdpaimóniai alemelet Oherzüni alemelet felső- emelet Alsópannóniai alemelet Besszariibiui alemelet középső* MuK'tin szarmata Tinn}’ei alemelet szarmata miocén emelet Kozárdi alemelet Volhjmiai alemelet alsó* emeletével: a volhyniai és a besszarabiai alemelettel. Ezt az I. táblázat mu- tatja be. A feltüntetett fajok IMagyarországon, a Szovjetunióban, valamint Bulgáriá- ban egyaránt megtalálhatók. Az opszehaponlítáí-ban Kolesznyikov (SzU) és Ko.tumdzsieva (Bulgária) monográfiáit használtuk fel. A táblázat alapján két igen fontos megállajiítást tehetünk: 1. Szintezésünk helytálló voltát megerősíti az, hogy alsó és felső alemele- tünk fajai időben az euxinusi szarmatában is szétválnak. 2. Egyértelműen megállapítatjuk, hogy kozárdi alemeletünk a volhynien- nel azonos, míg a tinnyei alemeletünk, a felső alemelet jiedig a bessarabiennel. Tehát a magyarországi szainiatában a hessarahien jelenlétét nemcsak feltételez- hetjük, hanem bizoni/ítottnok kell vennünk. ^lint látjuk, alemeleteink határai egybeesnek a volhynien és a bessarabien határával. Felvetődhet még a kérdés, hogy közéjisőszarmatánk teljes-e? A dél-orosz területeken a bessarabien végén llipparxon faunák lépnek fel, amelyek nálunk az alsó- és felsőpannóniai alemelet határán, a Congeria partscM-ungula caprae iszintben jelennek meg Kretzoi M. (1961) szerint. Tehát a bessarabien aleme- let itt végződik, és felette kezdődik csak az euxinusi felsőszarmata, a chersonien (II. táblázat). Irodalom Literatur BOD.t J. (1971): A magyarországi szarmata emelet taglalása a gerinctelen fauna alapján. Földt. Közi. 101. k. Bokor Gr. (1941): Adatok Ecseg és Kozárd szarmata faunájának ismeretéhez. Földt. Közi. 71. k. Hantkes, M. (1859): Die Umgebung von Tinnye bei Ofen. Jahrb. d. KK. Geol. Reichsanst. Jg. X. Hantkex M. (1865): Az Uj-Sz6ny— pesti Duna s az Uj-Szöny—Fehén-ár— budai vasút befogta területnek földtani leírása. Math. Term. Tud. Közi. III. Hantkes, M. (1866): Die Tertiárgebilde dér Gegend westlich von Ofen. Jahrb. d. KK. Geol. Reichsanst. Jg. XVI. Jaskó S. (1943): A Bicskei-öböl fejlődéstörténete, hegyszerkezete és fúrásai. Beszámoló a vitaülésekről. V. :Jaskó S. (1943): Adatok a Bicskei neogén öböl földtani ismeretéhez. Földt. Int. Évi Jel. 1939 — 40. I. KOJrMDZSlEVA, E. (1959): Fossilite na Blgarija. VIII. Koleszntkov, V. P. (1935): Szarmatszkie moUjuszki. Paleontologia SzSzSzR. X. 2. ^ETZOI M. (1961): A diősdi gerinces-fauna és a miocén-pliocén határkérdés. Földt. Közi. 91. Id. Noszky J. (1912): Adatok a Ny-i Mátra geológiájához. Földt. Int. Évi Jel. 1911. id. Noszky J. (1923): A Zagyvavölgy és környékének geológia fejlődéstörténeti vázlata. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hnng. XX. 'arországi és a külföldi szarmata korrelációja 258 Földtani Közlöny, 104, kötet, 3. füzet •'a^ö“'oSaf„ . Is ’kACJQ^ ^ C cö aj ^ CU m • sw 3 -g, s •= s c p. a iá‘ M 9* S íO ö3 0> ^ OQ ^ ^ N « S “ a . a “ ■n s » ő o 'aip I g§sa|'3 0^ «"il|ilr iS-a^ ® « .-o •2-§s« § ga a tn cS 2 CQ > «a S e4 lí o3 co 0) d •o O H> g CÍ5 g g *0 < o T3 QJ o a 1 ‘ "S CSk 0) S^r O I II ‘•SS M 3 a áS s ^ *«í S .-s 2 e a c Q c: §|-g 5'C . s •21 s ^ < 3 £ p e Cü •M S S ^ O ^ '2 *¥ S'-s i « 2 !2 S “Isi l§l§- 8-í-S S S«ll á-® £ ő fel •s « ■i a 3 C •i’s '.« g- 3-Sl'S-i ^'3'jí’g 4) QJ ^ > ÖO 6jD bD .' SSS-- - = •2-21 E| i . 3 ? § -S 3 — ► Ó 5 g.» S 2fe3 a a ^ I ■£ §0 ^ I 5 a f 1-0 il« •2 ^ ® ö; 2 öí 1-3 &S c s ^ g S*3 £S 5* a> - 73 Boda: A Mag^fnrországi szarmata emelet rétegtana 259 Stratigraj)hie des Sarmats in Ungarn Dr. J. Boda Horizontierbarkeit des ungarischen Barmals In den Heften 2 und 3 des Ilandes lol dér Földtani Közlöny (Zeitschrift dér Ungari- sohen Geologiachen Gesellschaft) habén wir aufgrund dér Mollnsken- und Foraminiferi- den-Fauna dió iMöglichkoiten für dió stratigraphische Gliederung des Sarmats bereits besprochen. Das hat nicht niir das Problein dér Horizontierbarkeit des ungarischen Sar- mats gelöst, sondern auch die Korrelál ion mit dem Sarmat von Süd-Hussland (euxi- nisch) ermöglicht. Dadurch wird die l’osition des Sarmats von Ungarn in dem strati- graphischen Gliederungsschema des Milozans und l’liozans in den soeben erwáhnten Gebieten genau festgelegt. Unsere Horizontierung beruht auf dér vertikalen Haufigkeitsverteilung dér einzelnen Mollusken- und Foraminiferiden-Arten. In iliesem Zusammenhang ist die Erkenntnis, dass mnerhalb des Sarmats mehrere Mollusken- und Foraminiferiden-Arten auasterben, d. h. dass sie nur im unteren Teil im Oberteil nicht mehr, vorhanden sind besonders wichtig. Diese Arten sind selbst dann die sichersten Leitfossilien dieses liorizonte*s, wenn sie nur in einigen Exemplaren vor- kommen, obwohl sie in dér Regei mass(>nhaft vorhanden sind: Ábra reflexa, Vertreter v'on Mohrensternia, Cibicides lobatulus, Elphidium reginum. Neben dicsen können selten, aber trotzdem vorkommen: Loripes dentatus, Cardium praepUcatum, Ostrea gingensis sarmatica, Psammobia labordei sarmatica, CaUiostoma angulatum, C. guttenbergi, C. orbignyanum praeforme, Clavatula doderleini, Terebralia bidentata lignitarum, Natica catena helicina, Mitrella scripta, Pholas hommairei. Ihr sparliches Vorkommen war bisher nur im unteren Teil des Sarmats bekannt. Daher sind es wahi’scheinlich ebenfalls Leitfossilien. Da die erwáhnten Arten nur im unteren Teil angetroffen werden können, sind für den Oberteil solche Arten charakteristisch, die weiterlebten, und die zwar im allgemeinen auch im unteren Teil vorhamlen sind, doch ihr massenhaftes Auftreten auf den oberen Horizont entfállt. (Den unteren Horizont inarkieren einige Arten lediglich durch ihr Vorhandensein, den oberen Horizont charakterisiert dabei — neben dem Fehlen, dér Főimen des unteren Horizontes — die grosso Exemplarzahl einiger Arten.) Diese Arten gehören vor allém Ervilia und Irus an. Auch ihr nicht massenhaftes Vorkommen ver- wahrscheinlicht eher das Vorliegen des oberen Horizontes, so sie von keinen anderen F'ossi- lien begleitet sind. Die folgenden Arten sind zwar nicht in grosser Exemplarzahl vorhan- den, doch deutet ihr Aftreten deis Vorliegen des oberen Horizontes ah: Solen siibfragilis, Cardium latisxdcum, CaUiostoma' podolicum, Dorsanum dupUcatum, Pirenella disjuncta, Gibbula picta. Unterstufen des ungarischen Sarmats und dérén Stratotypen Aufgrund ,der beiden Horizonté gliedern wir die Sarmat-Stufe v'on L^ngarn in zwei Teile: untere und obere Unterstufe. Das gemeinsame Vorhandensein dér beiden Unterstufen lásst sich nur in Bohrungen beobachten. In Tagessaufschlüssen lásst sich nur die eine studieren. Vielleicht war gerade diese Tatsache dér Grund, dass mán den zeitlichen L^nterschied in dér Fauna bisher nicht erkannte. 1. Stratotypen dér Unterstufen (Die ausführliehe lithologisehe Charakterisierung, sowie die Analyse dér Fauna und des Biotops wird im Bánd ,,Sarmatien” in deutscher Sprache durch die Arbeitsgruppe für Paratethys des Committee on Mediterranean Xeogene Stratigraphy veröffentlicht.) A. Als Stratotyp dér unteren Unterstufe wird von uns dér Aufschluss bei dér Ortsehaft Kozárd gewáhlt, dér laut unserer gegenwártigen Kenntnisse als dér reichste und grösste Aufschluss dieser Unterstufe zu betrachten ist. Wegen des Fossilreichtums, des guten Erhaltungszustandes und dér leichten Sammelbarkeit dér Fossilien sowie dér guten Zu- gángigkeit des Aufschlusses habén wir uns entschieden, dicsen als Stratotyp zu wáhlen und die Unterstufe selbst naeh dem Namen dér Ortsehaft kozardische Unterstufe ( Kozar- dien) zu nennen (Abb. 1). Locus typicus: Am Nordende dér Ortsehaft Kozárd — Nordosthang des Cserhát Gebirges — an dér östlichen Seite dér in Richtung Alsótold führenden Strasse: ein Wasser- riss, dér die Bildungen des unteren Horizontes in einer Lángé von ca. 300 m und in 3 bis 4 m Höhe erschliesst. Die Schichten werden aus Tonmergel und sandigem Mergel aufgebaut. 260 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet Aufgrund dér in dér Náhe niedergebrachten Tiefbohrung besteht das tiefere Liegend aus tortonischem (Badenien) Andesit. lm Hangenden können sandige — kalkige Ablagerungen angetroffen werden was di benachbarten Tagesaufschlüsse beweisen. Diese vertreten schon die obere Unterstufe Die Sedimente wurden in seichtem Stillwasser abgelagert. B. Als Stratotyp dér oberen Unterstufe wird dér Aufschluss des Hügelzuges Sőreg ú dér Nahe von Tinnye gewáhlt, dér einer dér besten Ausbisse dér oberen Unterstufe de ungarisehen Sarmats ist. Aufgrund seines Fossilreichtums, seiner guten Erhaltung un< leichten Sammelbarkeit bezeichnen wir diesen Ausbiss als den Stratotyp dér oberen Unter stufe und die Unterstufe selbst nennen wir Tinnye- Unterstufe (Tinnyeien) nach den Namen dér Ortschaft Tinnye. Locus typieus. Die Lokalitát befindet sich 300 m westlich (Abb. 2) von de SO-Krümmung dér Strasse (500 m von Dorf), die von Tinnye (30 km von Budapest westwarts führt. Dér Fundort ist ein altér, kaum in Anspruch genommener Steinbruch. Die Schichten des Steinbruchs vertreten die kalkige Fazies, und zwar hauptsáchlicl die oolithische. Sie lagerten sich in einem seichten, in.Brandung und Strömung begriffenei Wasser ab. Laut dér in dér Umgebung niedergebrachten Tiefbohrungen, geht das Liegende mi einer Sedimentationskontinuitát in die untere Unterstufe des Sarmats über, dérén Lie gendes das Tortonien (Badenien) ist. Aufgrund dér Schichtenfolge dér Tiefbohrungen folgen im Hangenden die pliozanei (pannonischen) Ablagerungen mit einer Kontinuitát dér Sedimentation. Das Verháltnis dér Unterstufen zu denjenigen des euxinischen Sartnats Nachdem wir die sannatische Mollusken- und Foraminiferiden-Fauna von Ungaríj in chronologischer Reihenfolge bereits in eine áltere und eine jüngere Gruppé getrenn habén, ergibt sich nun die Möglichkeit unsere Unterstufen mit den beiden euxinischei Unterstufen des Sarmats zu vergleichen: mit dem Volhynien imd dem Bessarabien. Di' ist in Tabelle I vorgelegt. ' Die angeführten Arten können sowohl in Ungarn, als auch in dér UdSSR sowie ii < Bulgarien angetroffen werden. Bei dér Vergleichung habén wir die Monographien voi Koleschnikov (UdSSR) und Koumdgibwa (Bulgarien) benutzt. Aufgrund dér Tabelle können zwei sehr wichtige Schlüsse gezogen werden: ' 1. Die Stichhaltigkeit unseres Horizontierungsschemas wird dadurch bekráftigt, das f die Arten unserer unteren und oberen Unterstufe sich zeitlich auch in dem euxinischei á Sarmat trennen. ’ 2. Die Grenzen unserer Unterstufen fallen mit dér Grenze des Volhyniens und Bessa í rabiens zusammen. 1 2. Wir können eindeuting feststellon, dass unsere Kozárdien mit dem Volhynien idén H tisch ist, wáhrend die obere Unterstufe — unsere Tinnyeien — dem Bessarabien ént | spricht. lm ungarisehen Sarmat können wir alsó das Vorhandensein des Bessarabien -l nicht nur annehmen, sondern für bcwiesen haltén. Es könnte noch gefragt werden, ob unser mittleres Sarmat vollstándig ist? In dei i Gebieten von Süd-Russland treten am Ende des Bessarabiens //tpparion- Faunén auf, dii bei uns an dér Grenze dér unteren und oberen pannonischen Unterstufe — nach M Kretzoi — im Congeria partschi — C. ungula caprae-Horizont erscheinen. Hier ende alsó die Unterstufe Bessarabien und darüber beginnt erst das euxinische Obersannat das Ohersonien (Tabelle II). Wie wir seben können, unterscheidet sich die Entwicklungsgeschichte unseres Karpa ' tenbeckens von jener dér westlichen, südlichen und östlichen Paratethys. Die Salzgehalt . abnahme des verháltnismássig gescblossenen sich innerhalb dér Meeres vollzog sich vie ■ schneller, als in den soeben erwáhnten Gebieten. Demzufolge fand die Umwandlung de marinenbrackigen Biofazies in das limnobraekige, durch Limnocardien-Congerien-Mela i nopsis charakterisierte Pliozán früher statt. Das ist eine geohistorische Tatsache. Da ii i den anderen Gebieten dér Paratethys die miozáne Fauna weiterlebte, ist das Miozái : unseres Karpatenbeckens unvoltstándig. Es wáre daher unrichtig gewaltsam eine cin heitliche Stratigraphie für die Bereiche dér Paratethys anzuwenden. Wir können nu bestreben, ein möglichst genaues Korrelationsbild in dér geologischen Entwicklungs f geschichte dér einzelnen Gebiete zu gcwinnen. Die Korrelationen, welche diese zeitlichei j Versátze nachweisen, widerspiegeln auch den Dynamismus dér erdgeschichtlichen Eréig 1 nisse. I Földtani Közlöny, Bull. ofthe Hungárián Oeol. Soc. (1974) 104. 261—274 Néluíiiy oligoceii kérdés dr. Majzon László* (1 ábráv'al, 1 táblázattal, 1 táblával) A következőkben oligocén üledékeinkről néhány, az utóbl)i időben felvető- dött kérdésre válaszolnék, illetve ezeket a más vizsgálatokat folytató kutató eredményeiként ismertetném. Ezek kiterjednek határkérdés, korbeosztás és természetesen az ezekkel kaj)csolatos fati naért ékelés problémáira is, mely utóbbi alapja az előbbieknek. Célom mindig a parányőslénytan segítségén ala- puló tárgyi igazság ,,sine ira et stúdió” szellemében való elérése. Egyik ilyen, már régebben megválaszolatlan kérdésünkkel kezdem. Korob- Kov 1. A. (1952) óbudai molluszka-anyag vizsgálatára hivatkozva a ,,kiscelli” agyag korával foglalkozik. Az anyagban olyan fajokat talált és határozott meg, melyeket ő az észak-kaukázusi, általa ,,Vari(imussiiun /rt//a.r-öv”-nek nevezett szintben figyelt meg. Ez az öv a felsőeocénbe tartozik, mely a Glohiijerina conglobnta zóna és az alsóoligocén hadumi sorozat között foglal helyet. Korob- KOV említi, hogy a Variamussinm fallax faj, amelyet Hofmann K. és más kutatók is annak idején a Pecten bronni MAVER-nak tartottak, nőmén nudum. Szerinte így a kiscelli agyag felsőeocén korú, mivel az általa vizsgált óbudai faunában nem talált olyan fajt, amely minden kétséget kizáróan rupéli eme- letre utalna. 1960. év május — júniusában Leningrádban alkalmam volt Ko- ROBKOV professzorral a kérdésről részletesen értekezni, ö akkor a legnagyobb , készséggel ismertette felfogását, bemutatta anyagát, mivel azonban érdemben 3sakis parányőslénytanilag tudtam volna véleményt nyilvánítani, Korobkov cendelkezésemre bocsátotta a kérdéses zóna, valamint a fekvő- és a fedőkőzet anyagát is. Az itthoni mikropaleontológiai elemzés a következő eredményeket hozta. A fekvő tömeges globigerinás üledéke megfelelt a szovjet felsőeocén Globigerina 'xmglobatus-os zónájának (ami talán a mi bryozoás márgánkkal párhuzamosít- lató, egyébként is bryozoás volt); a variamussiumos zóna faunája ugyancsak ,;ömegesen tartalmazott Globigerina-\í?iAj (közöttük a G. bulloidest is), de a Gylin- iroclavulina rudislosta (Hantken) faj, amelynek eredeti neve Clavulina cylind- icxL Hantken volt, utal a budai márgára. A fedő, úgynevezett hadumi soro- dat (alsóoligocén) alsó tagja sötétszürke kissé meszes agyag az ostracodás szintbe tartozott, melynek faunája teljesen egyezik a hazai lattorfi emelet ,ardi szintjének halmaradványokat ugyancsak bőven tartalmazó rétegeivel, így azután, tekintettel arra, hogy a Pecten bronni Mayer (= Variamussiun cdlax Korobkov) faj, mely Hofmann K., Hantken M., Bogsch L. és Id. >Í0SZKY J. vizsgálatai szerint a felsőeocén bryozás és a budai márgán kívül a upéli emelet kiscelli agyagjában is megtalálható, nálunk, Magyarországon •Előadta a MFT 1973. ápr. 9-én tartott szakülésén 262 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet hosszabb fajöltőjű alak, mint az általam vizsgált krimi, Arai tótól D-re es' területeken és valószínűleg az É -Kaukázusban is. Ez pedig esetleg a szerinten K-ről való faunavándorlás révén a származásra és természetesen bizonyo időeltolódásra is utal. Mészáros M. a variamussiumos ö\' erdélyi (Románia), illetve a Kárpátoko. belüli terület kifejlődéséről írja, hogy az Erdélyi-medence mindazon lerakódé sai, amelyekben V. fallax-ot találtak nem egyezik meg a szovjetunióbeb zón üledékeinek korával. Ugyanis ez a faj és vele együtt a kísérő fauna későb fejlődött ki a Kárpátokon belüli területeken, mint a Szovjetunióban. ÁIÉszÁ ROS M. kimondja, hogy ez a faj Magyarországon a középsőoligocénben éli Erdélyben pedig a nagyilondai halas palák lerakódása után. ÁIészAros M hivatkozik Rohi környékén végzett vizsgálataimra, ö a kiscelli agyag faunájá tartalmazó agyagmárgát - engem aposztrofálva — tévesen az alsóoligocé korba helyezi, pedig 1944. és 1950. években megjelent cikkeim szerint az észak erdélyi nagyilondai palák kora alsóoligocén és a reája települt agyagmárg (Hofmann K. akvitániai emeletbe sorolt ,, mélytengeri agyagos fáciese' pedig középsőoligocén. Megállapíthattuk, hogy mind a szovjetuniói hadum, mind az észak-erdéh iragyilondai halas és a kárpátukrajnai menilites palák megegyeznek a hazí tardi rétegekkel (= 5. sz. foraminiferamentes szint); ezek mind kőzettan mind ősélettani jeleiket tekintve teljes hasonlóságot mutatnak. Ugyancsa alsóoligocén korba sorolhatók a megegyező körülmények között lerakódol esztergom-környéki, szápári és a szlovéniai sotzka rétegek és a bennük k fejlődött barnakőszéntelepek, melyeket ezelőtt felsőoligocén korúnak tartottal (KoROBKOV-nak adott válasz a szovjetunióbeli beszámolóm egyik része volt' mely sajnos kéziratban maradt.) Bizonyos, hogy oligocén kérdés a középső- és felsőoligocén határa is. Elmond hatjuk, hogy a Bükkszéktől Ny-ra eső feltárásokon (Majzon, 1942) kívül a egri, a volt Wind-féle agyagfejtő és az itt lemélyített 80 m-es fúrás szinte ,,ké? zelfoghatóan” tárta fel a rupéli üledékek átmenetét a felsőoligocén alsó részéb sorolható rétegek felé. A lerakódásokról az irodalom a következőket jegyzi f( T. Roth K. (1912) szerint a kövületes homok kora felsőoligocén, míg az alatl fekvő agyag kevés Foraminiferát és Ostracodát tartalmaz bár Clavutin szabói nincs benne — , a kiscelli agyag legmagasabb része. Schréter Z. (1939a Gaál I.-nek felelve írja a Wind-féle faunával kapcsolatban: ,,A kövülettarta mú homokrétegek itt közvetlenül, egyező rétegdűléssel a szürke, kiscelli agya jellegű agyagréteg fölött fekszenek, amelyek viszont kétségkívül a valódi ki.‘ celli agyag fölött következnek”. ÁIa.tzon L. (1942) a Wind-féle feltárás össze rétegeit vizsgálva megállajűtja, hogy a három agyagos (T. Roth K. 1912. f. val jelölt) rétege tartalmaz Foraminiferákat. Közli, hogy a Plannlinella ot nahnigensis rupéli példányai durvább díszítésíiek, míg az egriek, luisonlóa a sóshartyániakhoz vékonyabb házfalúak és simább felszínűek. A fauna kéj) legközelebb áll a Budapest -környéki kövületes, homokos agyagéhoz (193! j). 1065). A rétegek korát hasonlóan mint li). Noszky J. (1936) tis T. líoTii K (1912) a felsőoligocén (= katti) magasabb részébe sorolja, mint fiatalabb kait en szintet. (Ezt a véleményemet az újabb adatok birtokában módosítanom kel CzABAEAY L. (1958) az egri rétegsort ugyancsak konkordáns tele))ülésűne tartja és szerinte ez az itteni katti és akvitániai rétegek között az elhatárolá.- megnehezíti. Cikkének igen érdekes felvetése: ,,Fel kell tennük a kérdést, bog feltétlenül szükséges e a felsőoligocén jcleíiléte, mikor számtalan más helye M a j zo n: Xélidny oligocén kérdés 263 a közóiKsőoligocén rétegekre akvitáni vagy burdigálai emelet következik”. Kár, hogy nem fejtette ki erről nézetét, mert így talán az egri feltárás két eme- lete nem ,, kísértett volna tovább is”. (V..ahalay L. felvetése egyezhet T. Roth K.-éval. mely szerint ,,a peetiinenlusos homok és eyrenás agyagrétegeink — különösen olyan faunával mint az egri méltóan képviselik a neogén kezde- tét”. 'f. Kotii K. szerint termeW.etesebb lenne a lieosztás, ha elhagynánk az oligocént és ismét megjegyzi, hogy ,,a kiseelli agyagban kivesző eocén fauna és a peetuneidusos homokban gyökerező fiatalabb harmadkori fauna között adódó természetes határnál jobbat a Középhegység paleogénjónek és neogénjének elkülönítésére nem is keresheti. énk”. Duu.w L. (1958) érdekes megjegyzése szerint az egri makrofauna , .konzervatív” ahhoz, hogy a szintet eldöntse, mely fiatal rupéli korú. Mind Czahai.ay 1.., mind Dubay b. való.színűleg figyelem- be vette, hogy a rujiéli emelet felső szakaszára több helyen pl. (a demjéni Hangács-dűlőben, a Tárd 1. sz. mélyfúrásokban stb.) a miocén különböző kifejlődésű rétegei települnek. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a glaukonitkeletkezés körülményei és az üledékképződésben ezzel járó változások kihatással lehettek az élővilágra (Majzon, 1960). Erre több példát sorolhatunk fel. így pl. az alsó- és felső- kréta határán képződött glaukonitos márga szinte két részre o.sztja a mikro- faunát. Az albai emeletben kihalnak az Orbitolina-^ és a cenomanban léi)nek fel a Globoiruncanida-k. A felsőszenon inoceramusos márga glaukonitos. Kihal- nak a felsőkréta fajok és megjelenik egy egészen más fauna a Nummulites- ekkel. A felsőeocén glaukonitos rétegeinek lerakódása körül tűnnek el a Num- mulites- és i/an/A'enÍ7ia-asszociációk. Az előbb említett felsőrupéli glaukonitos rétegek is kisebb mértékben hasoidó jelenségekre utalnak. A katti rétegek már egészen új faunát zárnak magukba, amelyben a miocén faunánk gyökerezik (Majzon, 1942). Tortonai lerakódásainkban is találhatók glaukonitos rétegek (lovászi, andráshidai fúrások) és rövidesen a faunaváltozás megfigyelhető. B.-íldi T., Kecskeméti T. és Nyíró M. R. (1961) két cikkben a Wind-féle és novaji Nyárjástető szelvényeit a Demjén — Szomolya 5. sz. és a Bogács 1. sz. fúrásokéval párhuzamosítják, összehasonlítva Cs. Meznerics I. (1960) és Majzon L. (1960) beosztásával. Báldiék megfigyelési eredményeikkel kimutat- ják, hogy Eger környékén — az eddigi megállapításokkal egyezően — ,,arupé- íitől az akvitániaiig meghatározottan kimutatható a rupéli és akvitániai réteg- csoport között a kattinak megfelelő glaukonitos, nagyforaminiferás márga”. (Itt meg kívánom jegyezni, hogy a 3. ábra szelvényein a 3. számozású mollusz- kás agyagot én sehol sem tartottam rupéli korúnak.) Másik megfigyelésük, hogy a rupéli és burdigalai emeletek között emlegetett molluszkafauna nem tipikusan katti, de nem is akvitániai. Egyúttal kimondják, hogy ha a további- akban a katti és akvitániai puhatestű-fauna elválasztására nem található el- fogadható kritérium, akkor le kell mondani azon helyeken az oligocén-miocén határ kijelöléséről ahol nem találhatók nagytermetű Foraminiferák (Lepi- docíjclina, Heterostegina, Miogypsbia ). Ellentmondás az a megjegyzésük, hogy a novaji rétegsorban a Miogypsina-k és Lepidocydina-k alapján volt megálla- pítható a katti emelet és ezek olyan kistermetű Foraminiferákkal együtt talál- hatók, melyeket rupélinek tartottak. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a rupéli és a valódi katti kisalakú Foraminiferákból álló fauna megkülön- böztetése komoly nehézségekbe fog ütközni. A Drüoger C. W. közreműködé- sét is tartalmazó cikkben a novaji sze’^ény faunáját részletesen ismertetik és megjegyzik, hogy szerintük a kattinak tartott lepidocyclinás glaukonitos 264 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet üledékekben „az olyan tipikus paleogén fajok előfordulása, mint például a Clavulinoides szabói ellensúlyozza a neogén színezetet”. A szerzők a katti és akvitániai emelet egymásutániságát, vagyis az Hteni felsőoligocén kettős be- osztását embtik, amelyet a következő évben Báldi T. (1962) egy emeletre szűkít, megjegyezve, hogy az egri rétegek alsó szakasza mind üledékföldtani- lag, mind faunisztikailag szorosabban kapcsolódnak a rupélihez, mint a fedő alsómiocénhez. Báldi T. (1966 és 1971) ismét foglalkozik az egri rétegsorral, mely a Wind-féle agyagfejtő udvarán lemélyített 80 m-es fúrás anyagával bővült. A rupéli feletti felsőoligocént négy kifejlődésre tagolja és javasolja, hogy az egri szelvény az egyik európai felsőoligocén sztratotípus legyen. E véleményét (1971), mint az előzőt is, részletes molluszkavizsgálatokra építve az egrien új emeletnév bevezetését ajánlja. A magam részéről megjegyzem, hogy Kecskeméti T. (1961) sajnálattal állapítja meg az itt megfigyelt Lepidocyclina fájok hosszú, a lattorfitól a bur- digalai, illetve katti emeletig való, előfordulásait. Hagn H. (1956) hasonlót említve kijelenti, hogy a lepidocyclinás és heterosteginás, lithothamniumos mészköveinek Lepidocyclina-'\ nem elégségesek annak eldöntéséhez, hogy a ré- tegek felsőoligocén korúak. Megjegyzendő a mészkő kifejlődése a Montre Brionenál is hasonló betelepülésű és faunájú, mind Demjén környékén. Nem tarthatom meggyőzőnek Drooger (1961) érvelését, mely szerint a katti sztratotípusban talált Miogypsina septentrionalis oly közel áll a M. com- j)lanata-hoz, hogy annak boreális helyettesítő fajaként fogható fel. Ez nem bizo- nyítja megnyugtatóan bükkaljai rétegeink felsőoligocén korát. A Miogypsina-k^o\ kapcsolatban még azt is megjegyezhetjük, hogy az első- , két 1953-ban a Rákosszentmihály 15., Cinkota 12,15. és 1959-ben a Mátyásföld 1. sz. fúrások felsőoligocén, míg a Bükkszéktől É-ra fekvő Buja-hegy 4., valamint a Szomolya 1. és Demjén-Kelet 44. sz. fúrások rupéli agyagmintáiból emhtet- tük. Papp a. (1954) a szlovéniai Zagorjenál a limnikus, barnakőszenes sotzka réteg feletti 300 m vastag, a kiscelli agyag Poramini/era-faunájával megegyező lerakódásokkal kapcsolatban Miogypsina-^sá, ismertet. Felveti a magyaror.szági • rupélire utaló fauna korának kérdését, mivel ezeket alsómiocén, míg a barna- kőszenes sotzka rétegeket felsőoligocénnek tartották. A Papp A. -tói említett őslény- és rétegtani kérdést helyszíni szlovéniai vizsgálataimmal 1958-ban meg- • oldottam. Hagn H. által említett tévesen felsőoligocénnek tartott rétegek fau- i nája rupélira utal, és emiatt kénytelen meg is jegyezni, hogy a ,,ClavuUna szabói rétegek felső szakaszából (= kiscelli agyag) leírt Foraminifera-{A]ok sztratum typikumaként a rupéli emeletet kell tekinteni”. Itt jegyezhetjük i meg, hogy Id. Noszky J. (1943) a középsőoligocénre, mint földtöi’téneti szék- i ció kategóriára a ,,kiscellien” emeletnevet javasolta. Ekkor már ismertük, j hogy a külföldi rupéli kifejlődések mind vastagságra, mind Foraminifera- y faunájukat (323 faj; Majzon, 1966) tekintve messze elmaradnak a magyar- • országi rupéli rétegektől. E véleményeket látszik elfogadni Báldi T. (1971), amikor faunatáblázataiban a kiscellien emeletnevet használja a rujiélien helyett Az Országos Földtani Főigazgatóságtól felhasználás céljából 1961-ben én is megkajúam a Wind-féle agyagfejtés udvarán 80 m-re lemélyített fúrás réteg- mintáit. Most ezek mikropaleontológiai vizsgálatából adódó eredményeket értékelve a következőket mondhatom. Ha végigtekintünk a táblázatban ismertetett fauna alakjain, azonnal fel- tűnik, hogy ezek segítségével a 80 m mélységű fúrásból előkerült anyag négy részre osztható. M ajzon: Néhány oligocén kérdés 265 1. 80 — 55 m agyagmárga, mely a rupéli emeletnek az úgynevezett utolsó Clantlinoinoides-ek szintjébe tartozik (régi jelzése 1. sz. szint). Gyakori a G. szabói, C. alpina, sőt az inkább felsőeoGénből ismert C. haeringensis Cushman is. mely csak néhány példányban két bükkszék! és a szécsényi mélyfúrás rupéli rétegeiből került elő; most e szint két mintájában is megfigyeltük. Ezenkívül Bifarina zsigmondyi, Uvigerina farmosa, Vulvulina pectinata, V. subflabellifor- mis, Marginulina behmi, Planularia hibinyii és más csupán a rupéli emeletből ismert fajokat találtam. 2. 55 — 35 m közötti agyagmárgák, melybe 45 40 m között homokos, kissé glaukonitos homokkő települ, már a C. szabói nélküli felsőrupélibe tartozik. A Claindinoides-ek itt már hiányoznak, de az idősebb oligocénre utaló fajok még megfigyelhetők. A 35. m-ben eltűnik egy Uvigerina, mely már mélyebben néha igen gyakori. A betelej)ült homokos, glaukonitos rétegekben csak két faj került elő; ezek mind olyanok, melyek a felsőoligocénben, sőt miocénben .sem ritkák. 3. 35 — 18 m mélységben erősen glaukonitos homok, tufás homokkő volt és ebben szegény a fauna; a Spiroplectammina carinata fajhoz közelálló alak jele- nik meg a 35 m-es mélységben, mely itt gyakori; a többi faj ubiquistának mond- ható. 4. 18-0 m molluszka-törmelékes, meszes agyagban a Foraminifera-ínuna. már egészen eltérő az előző rétegekétől. Teljesen kimaradnak az idő.sebb ala- kok és megjelenik egy miocén jellegű együttes, melynek legtöbb faja jelenleg is él. Másik eltérést a Quinqneloculina-k mutatják. E rétegünk kapcsolódik a Wind-féle feltárás baloldalán (T. Roth K. 1912) vastagabb ,,a” jelölésű leg- alsó agyaghoz, melynek faunáját már ismertettem (1942); akkor megjegyeztem, hogy a fauna legközelebb áll a Budapest -környéki katti emeletbe tartozó kövü- letes homokos agyagrétegből ismertekkel (1939), de ilyen még a Rákossszent- niihály 18. sz. fúrás felsőoligocén, ugyancsak Quinqueloculina-kat tartalmazó i üledéke is. , Most, hogy a fúrás eredményeit ismerjük, módosítom a Wind-féle feltárás I rétegeinek koráról eddig ismert véleményemet (1942), mely szerint az üledékek j kora fiatalabb katti. Most. hogy ismerjük a rupéli fekvőrétegeket a felettük I fekvő, valamint a nagy feltárás ,,k" jelzésű gazdag makrofaunás rétegét is bele- I ' '1. ábra. A régi Wind-féle feltárás és a fúrás szelvénye (Tf.legdi Roth K., 1914 és B.íidi T., 1966 nyomán). J e 1- , magyarázat; a = agyag, am = agyagmárga, g = glaukonitos rétegek, b = finom homok, d = homokos agyag, ► |8 = kavicsos durva homok, r = riolittufa, x -f- k = kövületek, u = uniós, c = cerithiumos, m = mytilusos rétegek 2 Földtani Közlöny 266 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet I. tábUUa Á2 egri Wind-íéle agyag- fejtő udvarán mélyített fúrás faunája Eger Magyarország Elzász Németország Monté Brione | Mexikó Bpest-kömyék DNy-Franciao. No vaj 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 n 12 13 Rhabdammina abyssorum M. Sars + + + + Ammodiscus incertuá (D’ORBIQNT) + + + + + + Baplophragmoides lalidorsatus (BORNEMAKN) + + Cyclammina placenía (REUSS) + + + + Cydammina cancellata Bradt + + + + + SpiropUctammiTia carinata (D*Orbignt) gy n.r. gy + + + + + + gy gy Vúlvuliiia pectinata Haiítken + + + + YulvxUina subflabelliformis (Hantken) + + + Oaudryina dijformis Haletard + + + +• + + + Clamlinoidea szabói (Hantken) gy + + + gy Clavulinoides alpina OUSHMAN gy + + Clavulinoides haeringensis CUSHMAN + + Karreriella hantkeniana CuSHMAN + + + + + Manijwuiella communis (D’ORBIQNT) + + + + + + + + Sigmoilina cekUa COSTA + + + + + + + Robulus rotuUuiLS (Lamarce) + + + + + + + Sobulus vortex (PlCHTBL éa MOLL) + + + + + + + Robultis inomattis (D’Orbiqnt) + + + + + + + + + + Planularia kubinpii (HANTKEN) + + + Marginulina pediformis BORNEMAIíN + + + Marginulina gladixis PHILIPPI + + + + + Marginulina fragaria GüMBEL + + + + ■f + + Margimtlina behmi Reuss + + + + + Amphicoryne tunicata (Haiíteen) + + + Dentalina irUermedia HANTKEN + + + Dentáíina capitala BOLL + + + + + Dentalina verneuilii D’Orbignt + + + Dentalina debilis Hanteen + + Nodosaria TOdicula (LINNÉ) + + + + + + + Nodosaria resupinata GÜMbel + + + Nodosaria acuminata HANTKEN + + -1- Nodosaria latejugata Gümbel + + Chrysalogonium ewaldi (REUSS) + + + + + + Chrysalogonium exilis (NeuGEBOREN) + + + + + + + Siphogeneroides vásárhelyii (Hantken) + + + Frondicularia tenuissima (Hanteen) + + + + Giatulina probkma var. deltoidea REUSS + + + + + + Nonion umbiUcatulum (MONTAQU) + n.r. + + + + + Bifarina zsigmondyi (HANTKEN) + + + + Bulimina truncana Grümbel + + + üvigerina farmosa HANTKEN + + + + Uvigerina sp. gy + Bolivina reticvlala Ha2íteen + + + + Bolivina semisíriata Hantken + + + Bolivina nobilis Hantken + + + + ^yBolivina** budensis HANTKEN + + + eUmgata Hantken + -t- + + Bolivina punctata D’Orbiqnt gy + + + + + + + Qyroidina girardana (REUSS) + + + + + + + + + Oyrnvtina soldanii (D’OrbIQNY) + + + + + + + + + + Siphonina reticuUita (CZJZEK) n.r. + + + gy Ceratobulimina contraria REUSS + + + + + + + Cassidulina globosa Hantkfjn + + + Cassidulina subglobosa BRADY + + + + + + + + Pullenia quinqueloba (REUSS) + + + + + + + + Sphaeroidina bulloides D’Orbiony + + + + + + + + + Globigerina bulloides D’Orbiony + + + + + + + + + + + n.r. Anomalina affinis (Hantken) + + + + + Anomalina grosserugosa (GÜMBEL) + + + + + Anomalina cryptomphala (ReuSS) + + + + + + + Planulina compressa (HANTKEN) + + + Planulinella osnabrugensis (Roemer) + + + + + + + Cibicides propinquus (REUSS) + + + gy Cibicides ungerianits (D’Orbigny) + + + + + + + + + + + + Cibicides lobaiulus (WALKKR és JAKOD) + + ■f + + + + + nr + Jleterolepa simplex Franzenau + + + + + Vuhmlina capreolus D’ORniONy + + + + Spiroloculina tenuis (GZJZEK) + + + + Majzon: Néhány oligocén kérdés 267 Ax egri 4\'iad-féle agyag- fejtő udvarán mélyített fúrás faunája Eger 1 Magyarország | Elzász Németország 1 ; Monté Brione Mexikó M 1 M 1 CQ i k Ö ? o 12 * 5 8 9 10 11 12 13 ulut arcuaíostriaítu (HakTKEN) -1- -f + 4- Mmoria hantkeni CUSHMAN -1- + -t- 4- ^aiina semilaevis Hantkkn -)- Jalina soluta REV88 -h + + -1- + 4- 4- íaiina füiformis D’ORfilGNT -1- + + + -t- 4- 4- tahna adoiphina D’ORBIQNT -1- -1- + -t- *ionodasaria spinicosta (D’OrBIGNT) + -I- + + 4- nuia bvdensis (Ha>TKEN) + + + + '’^nuitna tubhuUaia Hantken + + + mina inflata SEGPEN^ •f + + -1- jffina pfgmaea D*OrBI0KT + -1- + + + 4- 4- nina be^richi var. carinata (HAfTTEEK) + + -1- + -1- 4- nides budensű (HANTKEN) + + + 4- 4- nides tchreibersii (D’ORBIGJíT) + + + + + nidíi wnbontUtu (REUSS) + + + + + -1- 4- ririo eaiifomica CI'SHMílN idei duiemplei (D*0RB1QNT) + -1- gy + + + -1- 4- gy n.r. •idei pseudoungerianus CUSBMAN + + + -1- 4- oplectammina sp. gy + ularia deperdita D'ORBIQNT -t- 4- 4- ’daria aÚtrenaía D'ORBIGNT + + ifibba D*0RBIGNY -1- + •qutloevjina-k gy + + + -1- 4- gy Jwt cuUralus MONTFORT + + + + + 4- 4- + i/ina eonsobrina D’ORBIONY + ■f + + 4- 4- lina eororia REUSS -1- + + -t- 4- 'ina dilaia/a REUSS -1- 4- 4- 4- Jína KÍtreibersiana CUZEK -f + + -1- + -t- 4- 4- oerincidex trüoba (REUSS) + + 4- 4- urtwn — héj törmelék tö . A Wind-féle agyagfejtés fúrása (1. Utolsó C/airufinoüífiek szintje, 2. Felsőrupéli C.-ek nélküli szint, 3. Glaukonitos homok, ■ homokkő, 4. Mollusoum — törmelékes meszes agyag), 5. Magyarországi rupéli (MajzoN, 1966), 6. Elzászi rupéli (ANDREAB, 1—97), 7. Németországi rupéli (Spandel, 1909, BREILIE, 1969), 8. Monté Brione „íelső**-oligocén (Hagn, 1956), 9. Mexikói I ligoc^i (Nuttall, 1932), 10. Budapest, katt» (Majzon, 1966), 11. DNy* Franciaország akTitániai (^Kaasschieter, 1955), j-íovaj, rupéli (NtirŐ, 1961), 13. Novaj, katti (NTIBŐ, 1961). íve, ezek a felsőoligocénnek egy mélyebb alsó szakaszába tartoznak. A „k” i’g a rupéli felszíntől kb. 70 — 73 m magasan fekszik, míg Budapestnél pl. Rákosszentmihály 18. sz. fúrásban a 485,5 m-es talpmélységben még felső- ':océn agyagmárgát ért el a fúró, mely felett egy Glycycmeris latiradiata fajt snagába záró homokos agyag 265,9 m-ből került elő. Az adódó 220 m-nél 1 ;osan jelentékenyen nagyobb távolság is jelzi, hogy az egri felsőoligocén Bnás kifejlődések a Budapest -környéki (Törökbálint, Pomáz, Leányfalu stb.) fordulásoknál idősebbek lehetnek, melyek a kimondottan cyrenás-tympa- i'onusos-glycymerises rétegek miatt az egriektől jól megkülönböztethetők örökbálintien” ) . [eg kell még jegyeznem, hogy a Wind-féle feltárásnál lemélyített fúrás egyik é géből sem került e\6 Lepidocyclina, Heterostegina vagy Miogypsina, bár ezek fül a Heterostegina-k nagy példányait a közeli régi Vincellér iskola kútjából z’mazó glaukonitos homokkőben megfigyeltem. Novajnál (Nyárjastető) sííoszvajnál (Nagyigmány) a felszíni glaukonitos rupéli-katti határrétegei fi;egyezők mind kőzetkifejlődés, mind kis- és nagy-Foraminiferáit tekintve 2 Ígér 2. számú, valamint egyes Demj én-környéki fúrásokból előkerült anyag- a (Majzon, 1960). Az Eger 1. sz.-ban feltárt felsőoligocén szintén quinquelo- rnás üledék. Megjegyzendő, hogy a Wind-féle téglagyári fúrásban a Quin- 268 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet queloculina-\i a glaukonitos rétegek felett, a felsőoligocénben, míg Novaj i a lepidocyclinás mészkőben, illetve a miogypsinás rétegben találhatók (BÁi i T., Nyirő R., 1961). A fentiekből kitűnik, hogy a glaukonitos rétegek nem mindenütt tártaim - nak nagytermetű Foraminiferákat, mivel úgy látszik, hogy jelenlétük inká > az ebbe települt szporadikusan előforduló lithothamniumos mészkőhöz kötc . Ha pedig a Bogács 1. sz. fúrás 318 m és a Szomolya 1. sz. fúrás 535 m mélység - bői előkerült heterosteginás — lepidocyclinás glaukonitos üledék kistermi i Foraminiferáit vizsgáljuk, akkor azok között jóformán mindegyik a ru] i emeletre utal (Ammodiscus incertus, Haplophragmoides latidorsatus, Cych - mina placenta, Vulvulina subflabelliformis, V. capreolus, V. pectinata, Trita lina hantkeni, Clavulinoides szabói, Planularia kubinyi, Saracenaria hantkt Marginulina fragaria, M . subbullata, M. pediformis, M. gladius, Dentalina a - roximata, Nodorsaria coarctata, Bifarina zsigmondyi, Bulimina truncana, l gerina farinosa, Bolivina semistriata, B. budensis, Eponides budensis, Anomal j af finis, Planulina costaía, Heterolepa simplex, Cibicides propinquus ) . A jelen « hazai anyag feldolgozása, valamint a külföldi mediterrán fáciesek összehas ■ lító vizsgálatai alapján ezek az Eger -környéki eredmények csak újabb és ni - győző adatokat szolgáltattak a kérdésesnek mondott heterosteginás, lepi cyclinás, glaukonitos homokkő és az ebbe telejmlt lithothamniumos més: o fiatalabb rupéli korára. Mert nem lehet az úgynevezett ,,kiscelli agyagi " faunáját tartalmazó üledékeket más szempontok miatt fiatalabb oligocé e sorolni. Úgy járnánk, mint mikor ezeket az esztergomi barnakőszénterüle n a felsőoligocénbe helyezték. A faunajegyzékből kitűnik, hogy a Wind-féle agyagfejtés fúrásanyagá k rupéli faunája teljesen egyező az ország egyéb részeiről származóval. Az iti ü glaukonitos rétegek feletti felsőoligocén fauna pedig nagyon hasonló a Buda) it környéki katti emeletből származóhoz. A novaj i felszíni feltárásnak mind a i- péli, mind a katti faunáiról — melyeket Nyirő M. R. (1961) faunája ala) n értékeltem - ugyanezt mondhatom. A jegyzékből is kitűnik, hogy a Ny- '• lőhelyek (Elzász, Mainzi-medence, Hessen) rupéli faunájában csak néhány i- mondottan paleogén faj található, ami arra utal, hogy hazánk középsőoligc ‘n tengerének vagy nem, vagy csak igen kevés kapcsolata volt a Kayser k.i- könyvben is feltüntetett É-i nagy tengerággal. Míg nálunk a rupéli fauna n id faj-, mind egyedszámban gazdag és a HANTKEN-féle 71 fajból, melyek rány u ják bélyegüket a mediterrán kifejlődésekre, addig az északi tengerághoz r tozó területeken egy -két ilyen formát ismerünk. Ezzel szemben a mediteiin provinciához sorolható Monté Brione, Hagn szerint felsőoligocén humájal" kimondottan rupéli fajt tartalmaz. Egyébként Hagn véleményét Cita (1 4) éppen a Clavulinoides szabói-Ta alaj)ozva határozottan utasítja el, amely eg’zfi a mi véleményünkkel is, hogy a faj nem található a felsőoligocénben. Cit.a é sőbb (1962) azt is megjegyzi, hogy a boreális területekkel való korrelációik nehézséget okoz. HAGN-nak e rupélire utaló faunája alatt fekszik az álta if ru)iélibe sorolt lithothamniumos mészkő I let erőst égi na, LepidorycUna és Or- culina fajokkal. Ez, valamint a tanijiicoi oligocén nagyon hasonló kifejlőisű a mi Eger Demjén környéki rétegeinkhez. így a gazdag olajelőfordul •»! miatt jól talnulmányozott Tam))iconál az alsóoligocén faunája (Ninr i- 1932; Thalmann, 1934) egyező a liazai rujiélivel. Az egri fúrásból ismert f: hb 33 faja, míg a magyarországi ru|)élival 53 faja közös. Tanijiiconál e felett k szik a korallogén mészkő Miogypsina , Ileterostegina, Operndina és ki.sten tű M a j zon: Xéliány olitjocén kérdés 269 ’pidoriiclina fiijokkal, mely utóbbiiik közül kettő Novajon is megfigyelhető, toljára hagytuk DNy-Franeiaország akvitániai faunáját, melynek Miogyj)- iiáit Dkoocjer, kis Foraminiferáit })edig Kaasschikter (1955) dolgozta fel. két kutató egyetlen nemzetségre alapított boreális tartományú faunájára aiatkozó véleményét Nyirö M. K. (két 1961-es cikk) elfogadja és adatait u.ni T. (1966) is említi, bár nem hiszem, hogy ilyen gyenge makrofaunisztikai •gvezést ” elfogadott volna. K.vassí'Hikter faunájából teljesen hiányoznak az ri, a demjéni fúrások, valamint a Nyirö R. közölte fajok és csupán 8 ubi- listának mondható faj egyező és ezek közül 6 biztosan (C. dutemplei, C. loha- liis. C. iiri(/erianus, Spirojdectamnűmi carinatn, Glohujerina hulloides és Boli- H(i dilatnta ) jelenleg is él. így igazán nem tartható a már előzőleg említett Kecskemétit. (1961) véle- énye a Lepidoríjclina-k korjelző szerepéről, valamint ennek ellenére a másik i Foramini/em- vizsgálatok alapján rétegeinket mint amussiumos slirt az a >- miocénbe sorolják. Báldiék említik, hogy a slir ,, minden valószínűség szent (— tehát nem biztosan — ) diszkordánsan a kiscelli agyagon fekszik”. A mai )• fauna korjelző szerepéről nem vagyok hivatva állást foglalni. Meg kell azon n jegyeznem, hogy a slir jelleget kihangsúlyozó Amussium denudatum Re ís (Meznerics 1967), mely jól elkülöníthető paleogén elődjétől, az A. corru% SowERBY-től (Bárdi T. és Radócz Gy., 1965) miért volt hosszú ideig az ös!*s érdekelt magyar kutató számára a denudatum fajnak csak variatása, ahogy :t Trappner (Foss. Cat. 15. p. 90.) is kezelte. Ezenkívül megjegyzendő, h y Horváth M. megállapításai nem helytállóak. Pl. írja: ,, jellemző, hogy típi « paleogén fajt nem tartalmaznak”, pedig a 106 fajt felsoroló jegyzékében ,,cs ” 20 faj (= 18,8%) a jellegzetes rupéli alak (vagy hibásak a határozások, ame v mutatnak a %-arányok). Ezt Horváth M. mintha érezné is, mikor megjegy a Cydammina acutidorsata-ról, hogy a példányok elég nagy méretűek (= \ cancellata). Ha a szerző figyelembe venné a fiatalabb miocén (kárpátiéi r badenien és helveti + tortonai) rovatokat is, a 106 faj közül ezekben 96 jt találnak. Ezek szerint a faunáját nyugodtan felső slirnek vagy inkább torto i- nak is mondhatná ! A katti slirnek kora Foramini/era -faunája szerint lehet alsómiocén is ie ennek elfogadását nagyon megnehezíti éppen az üledékképződés fokozatc'ji folyamatos átmenete a fekvő rupelienből. Ilyen Senes J. (1961) dél-szlováai beosztása is, ahol ő a náluk felsőoligocén akvitániai emelet alsó részébe osji az ,,echinoidea tüskés agyagmárga miocén jellegű Foraminiferákkal (ruili alakok teljes hiánya), makrofaunájában uralkodó az Amussium denudatu ’• mai jellemzett rétegeket. Viszont meg kell jegyeznünk, hogy a Cyclamnié cancellata és a Bathysiphon tartalmú agyagmárgákat a táblázatában az nW burdigálai rovatban szerepelteti, pedig e két réteg nemcsak szerintem ug;n* azon üledékféleség.* (A rétegeknek ezekre a jellegeire már 1942, 1949, 1954 1961-ben rámutattam, melyekhez még hozzáfűzném, hogy a felsőoligocén 4 szakaszába tartozó slires kifejlődésű rétegekben egyes helyeken (Buja-1 ^ 1. sz. fúrás 52 m; Fedémes 9. sz. 300 m és 13. sz. fiirásban ugyancsak 30 Jl mélységében) gyakoriak a kistermetű Globigerinák.) A csehszlovák véleményeket röviden kritikailag ismertetve: Cicha (1 A a miocén alján említi azokat az üledékeket, melyeket eddig kattinak tartói! (a pectunculusos rétegek a slir neritikus fáciese). Az akvitániai slir szlov; 4 faunája természetesen ugyanazokat a fajokat tartalmazza, mint a magyaroi ár giak (csak a Marginulina behmi szerintem a 31. crystellaroides faj). Cicha i A jegyzi, hogy e fauna miocén korára utalnak az Elphidiutn-ok és a fí. beccm Szerinte - tévesen ezek a Kárpát-medencében csak a miocénben találhnll Az alsóburdigalai neritikus kifejlődésekre ugyanazok a gyakori fajok a jel * zők, melyeket hasonló jelzővel az akvitániaiból már említett, csak itt je il* kezik a Bathysiphon is. Cicha és Ötyroky (1962) már határozottan az • Egyébként a slir rétegtani hovíítartozandóságának kérdésében a csehszlovák kutatókat (Cicha, 1959. Vl Senks, 1981) a magyar szakemberek hosszantartó felsóoUgorén (katti-akvltánlai) rétegtani vitája zavarta meg a közös országhatár mentén az ide tartozó üledékek földrajzilag is határosak. M a j z o n: Néhány oligocén kérdés 271 miocénbe helyezi nemcsak a pectunculusos, hanem a cyrenás rétegeket is. Szerintük ezt Majzon (1942) egri miocénképűnek jelzett felsőoligocén Fora- /nini/era-faunája, valamint Cs. Meznzrics I. Eger, Törökbálint stb. akvitániba sorolt molluszkafaunája igazolja. A már Seneca használta ,,audiatur et altéra pars” elve alapján véleményün- ket igazolja Grill (1941), aki szerint a burdigalai ,,Haller-slir” fekvőjében levő finoman csillámos oligocén slir a Cydammina gracilis és a Bathysiphon tauri- neme Saccü (helyesen; taurinensis) fajokat is tartalmazza. Figyelemre méltó megjegyzés, hogy míg egyes slir feltárások homoklencséiben a Pectunculus latiradiatus található, addig a miocén slirben a Bathysiphon filiforme M. Sars (= helyesen: filiformis) a szegény fauna gyakoribb alakja. (Azt hiszem ezt a megfigyelést teszi magáévá Dél-Szlovákiára vonatkozóan Senes J., 1961). ]\Iég nagyobb a megegyezés Grii.l 1953. évi közlése szerinti adataival. A szerző az alsóausztriai Ernstbrunn környéki globigerinás eocén-oligocén határára helyezett, egyebek mellett Clavulinoides szabói, Rotalia lithothamnica, Cyclammi- na acutidorsata, Eponides nmbonatíis, Anomalina granosa, Vulvidina haerin- gensis fajokat tartalmazó rétegek felett a michelstetteni rétegekben Bn- thysiphon taurinensis, Marginulina crystelleroides található, és Grill szerint a kor alsókatti vagy felsőoligocén. Itt a rétegtani település azonos a hazai meg- figyeléseinkkel. Végül pedig idézzük H.Á.MOR G.-t (1972), akinek közlése szerint: ,, . . . számos új adatot nyertünk a felsőoligocén egerien (katti) üledékképződési ciklus lefolyására és felépítésére”. , .Ennek alapján a glaukoni- tos homok-homokkő az ,,amussiumos slir” és a ,,bathysiphonos slir” hetero- pikus fáciesként azonos rétegtani helyzetűek”. Újból meg kell jegyeznünk (1961), hogy szükséges volna e nagy vastagságú, egyébként Fornniinifera-gazdag kifejlődésnek a rupélihez hasonló részletes mikro])aleontológiai vizsgálata, mely regionálisan kiterjedne nemcsak az észak- magyarországi egész felszíni elterjedésére, hanem a különböző helyek mély- fúrásaiból előkerült vertikális szelvények anyagára is. Ennek segítségével való- színűleg a felsőoligocén slires kifejlődés finomabb rétegtani beosztását nyer- nénk. E régebbi véleményünkhöz (1961) csatlakozik Báldi T. és Radócz Gy. (1965) is, mikor reámutatnak, hogy sokatígérő lenne a slir mikropaleontológiai vizsgálata, mivel a hazai slir pl. a Bathysiphon gyakorisága szerint a Grill- féle cyclamminás-bathysiphonos kifejlődéssel egyező üledék. Itt önkéntelenül is újból eszünkbe kell, hogy jusson Id. Noszky J. (1926) kijelentése: , .nekünk hatalmas, sok ezer km- terjedelmű, ezer méternél is vastagabb, teljes, össze- függő, máig mesterséges feltárásokkal is bővelkedő oligocén . . . rétegsoroza- taink vannak”, majd ezek után arra figyelmeztet, hogy éppen azért a magyar- országi kifejlődések a külföldieknél sokkal jobb és biztosabb alapot és részlete- sebb betekintést nyújthatnak az oligocén föld- és életfejődésének mozzanataiba. Ma már tudjuk, hogy csaknem 3400 m vastag a hazai oligocén kifejlődése. Ebből a hatalmas oligocénből pedig kevés maradna, ha Korobkov véleménye szerint a rupéli rétegeinket a felsőeocénbe és a katti slires fáciest a miocénbe sorolnánk, ugyancsak külföldi vélemények hatására. így ezután csak a török- bálinti, pomázi, leányfalui és visegrádi c\Tenás, tympanotonusos, pectunculu- sos, valamint az egri faunás rétegekre, tehát 50 — 80 m vastag üledékre szű- külne a hazai oligocén. Megfigyelési eredményeinknél nem minősítettünk és nem fogadtunk el valamit helytelennek, az ,,új” miatt, kielégítő, meggyőző érvelés és főleg bizo- nyítás nélkül. De szem előtt tartottuk, hogy a megszokott régit, a már elterjedt 272 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet véleményt ne szorítsa ki az „újabb” csak azért, mert de nem jobb, mert ilyenkor többet vesztenénk a meggyőző régi elvetésével, mint amit az újnak (végeredményben csak m ásnak) bevezetésével nyernénk. ' T áblamagyarázat I. tábla Glycymeris latiradiata Sandberger 1. Eger, Wind-féle téglaagyagfejtő kövületes ,,k” rétegéből 2. Leányfalu, Csaba-kútja alatt a Dora-patak pectunculusos sárga homokjából 3. Rákosszentmihályi 18. sz. fúrás 405,5 m, szürke homokos agyagmárgájából Irodalom Báldi T. (1962): Megjegyzések dr. Csepreghyné Meznerics Ilona „A „katti” — akvitáni kérdés tudománytörténeti megvilágításban” című cikkéhez. Földt. Közi. XLII., p. 198. BÁLDI T. (1966): Az egri felsöoligocén rétegsor és moliuszka-fauna újravizsgálata. Földt. Közi. 96., p. 171. Báldi T. (1971): A magyarországi alsómiocén. Föidt. Közi. 101., p. 85. Báldi T., Kecskeméti T., Nyirö M. R. (1961): A katti és akvitáni emeiet kérdése a Kárpát-medencében Eger környéki új adatok alapján. Földt. Közi. 91., p. 282. BÁLDI, T., Kecskeméti, T., Nyirö, M. 11., Drooger, C. W. (1961): Neue Angaben zűr Grenzziehung zwischen Chatt und Aquitan in dér Umgebung von Eger. Ann. Mus. Nat. Hung. 53., p. 67. Báldi T., Kadócz Gy. (1965): Egri jellegű felsöoligocén moliuszkás agyag és alsómiocén medencefácies Borsodban. Földt. Közi. 95., p. 306. Báldi, T., Radócz, Gy. (1971): Die Stratigraphie dér Egerien- und Eggerburgien — Schichten zwischen Bretka und Eger. Földt. Közi. 101., p. 130. Bartkó L. (1947): Beszámoló az 1946. évben Sóshartyán— Szécsény környékén végzett kutatásokról. Kincstári só- kutatás 1946. évi műnk. Jelentés, p. 34. Benkőné Czabalay L. (1958): Az egri téglagyári rétegösszlet faunaképe. Földt. Közi. LXXXVIII., p. 344. BÉlteky L., Gellai Á. és Láng G. (1962): A csepeli II. sz. melegvizes kút. Hidr. Közlöny, 1962., p. 246. Cicka, I. (1959): Kurze Übersicht dér Entwicklung dér Mikrofauna dér unteren und mittleren Miozans dér alpin — karpatischen Becken im Verhaltnis zum Oberhelvet — „Kárpátién”. Mitt. Geol. Gesellsch. Wien, 52. Cicka, I. (1960): Stratigrafické prehoduocení mikrofauny t.zv. chatskych vrstev na Jizném Slovencku ve vtazích k sedimentum Paratethydy. Geol. práce, Zosit 57., p. 157. Cicka, I. — Ctyroky, P. (1962): Bemerkungen zűr Stratigraphie vöm Miozán dér Paratethys. Sbornik üst. Geol. XXVII., 1960. CsiKY G. (1961): Az észak-magyarországi szénhidrogénlnitatások köolajföldtani eredményei. Földt. Közi. 91., p. 95. CSIKY G. (1966): A demjéni köolajkutatás tíz éve. Bány. Lapok, 1966., p. 776. CsiKY G. (1969): Hévízfeltárás Leányfalun. Dunakanyar Tájékoztató, 1969., 1. sz., p. 33. CSIKY G. (1970): Hévízfeltárás Vácott. Ibid. 1970., 2. sz., p. 35. Cs. Meznerics, I. (1960): Pectinidés neogénes de la Hongrie et leur importance biostratigraphique. Mém. Soc. Geol. Francé, Nouv. ser. No. 92. Cs. Meznerics I. (1962): A „katti” — akvitánai kérdés tudománytörténeti megvilágításban. Földt. Közi. XCIL, p. 185. Cs. Meznerics I. (1967): Az ipolytamóci burdigalai fauna. Földt. Közi. XCVII., p. 177. Csongrádi B.-né, Kővári J., Majzon L. (1959): Adatok a Budapest környéki medencerészek rétegsorához. Földt. Közi. LXXXIX., p. 407. Ddbai L. (1968): Adatok az egri oligocén-miocén rétegek földtanához. Kőolajipari Tud. Kút. Labor, témája. Kézirat Grill, R. (1941): Stratigraphische üntersuchungen mit Hilfe von Mikrofaunen im Wiener Becken und den benach- baren Molasse-Anteilen. Oel. un. Kohlé, 37., p. 602. Grill, R. (1953): Dér Flysoh, die Waschbergzone und das Jungtertiár um Ernstbrunn (Niederösterreich). Jahrb. Geol. Bundesanst. XCVI., p. 80. Haqn, H. (1956): Geologische und paláontologische üntersuchungen im Tertiár des Monté Brione und seiner Umgebung. Palaeontographica, 107. Hámor G. (1972): Nógrád-cserháti terület kutatási eredményei. Földt. Int. Évi Jel. 1970. évről, p. 24. Hantken M. (1868): Jelentés a magyarhoni barnaszénteiepek átkutatásának eredményeiröi. Magyarhoni Földt. Társ. Műnk. IV., p. 43. Horvátk M. (1972): A szécsényi amussiumos slir felső tagozatának mikrofaunája. Földt. Közi. 102., p. 163. JÁMBOR Á., Korpás L., Kretzoi M., Pálfalvi I., Rákosi L. (1971): A dunántúli oligocén képződmények rétegtani problémái. Földt. Int. Évi Jel. 1969. évről, p. 141. Jámborné Kness M. (1966): A Szentendre 2. sz. mélyfúrás földtani eredményei. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1964. évről, p. 367. Kaassckieter, J. P. H. (1955): Smaller Foraminiferen. In: Droooer, Kaassckieter és Key (1955): The Microfauna of the Aquitanien — Burdigalien of Soutliwestern Francé. Verhandl. Konin. Nederlande Akad. Wettenschappen, Naturkunde, XXI. No. 2. Korobkov, I. (1952): K voprosü o vozraste kiscelskih glin Vengri. — A magyarországi kiscelli agyag korának kérdései. Vesztnyik Í>eningradszkogo Universzit. 1952., No. 50. Krivánné Hutter E. (1961): Zátonyépítő vörösalgák (Corallinaceák) az Eger környéki oligocénből. Földt. Közi. 91., p. 432. Ma.izon L. (1939): Fúrólaboratóriumi foraminifera-viz.sgálatok. Földt. Int. Évi Jel. 1933—35. évről, II., p. 1023. Majzon L. (1939): Budapestkörnyéki kattiai rétegek Foraminiferái. Földt. Int. Évi Jel. 1933 — 35. évről, p. 1065. Majzon L. (1940): A bükkszéki mélyfúrások. Földt. Int. Évk. XXX. Majzon L. (1941): Oligocén és miocén foraminifera-faunák kiértékelése. Vitaülés Beszámoló 1939. évi Munkálatokról, p. 29. M n j z o n: Néháni/ oligorén kérdés 273 AJZOS L. (1042): Űjabb adatok az egri olijjocí'-n rettegek raunájához és a paleogén-neogén határkérdés. Földt. Közi. 72., p. 29. aJíon L. (1944): A Clavulina Szabói Haiitk. előfordulása K.szak-Erdélyben. Ibid. 1944., 4. fűz. AJZOS L. (1943): Foraniinifera-vizsgálatok a mélyfúrá.si laboratóriumban. Földt. Int. Évi Jel. 1936 — 38. évekről, IV., p. 1391. AJZON L. (1948): Az újabb bükkszék! mélyfúrások. Földt. Int. Évk. XXXVII. AJZO.N L. (1949): A mélyfúrási laboratórium foraminifera vizsgálatai. Földt. Int. Évi Jel. 1939 — 40. évekről, III., p. 283. AJZON L. (1930): Magj'arlápostól Désig húzódó terület geológiai viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1943. évről, II., p. 262. AJZON I,. (1936): Kőolajfúrá.saink újabb rétegtani eredményei. Földt. Közi. LXXXVI., p. 49. .AJZON L. (1937): A magyarorszilgi oligorén mikropaleuntológiai rétegtana. .Vkadémiai doktori értekezés. Kézirat AJZON L. (1938): jugoszláviai „sotzka” rétegek kora. Földt. Közi. 88., p. 334. .AJZON L. (1959): A mezőkeresztesi mélyfúrások réteg- és őslénytani viszonyai. Kézirat .AJZON L. Ö9ő9): a demjén-környéki kutatások réteg- és ő.slénytani eredményei. Kézirat AJZON L. (1960): MagyarorszAgi paleogén foraminifera-szintek. Földt. Közi. XC., p. 333. .AJZON L. (1961): Az észak -magyarországi oligorén rétegtani tagolása foraminifera-tanulmányok alapján, i'öldt. Közi. 91., p. 121. AJZON L. (1966): Foraminifera-viz.sgálatok. Akad. Kiadó .AJZON L., IIEoedOs Gy. (1949): Kétegininták viz.sgálata a fúrólaboratóriumban. Földt. Int. Évi Jel. 1948. évről, I. p. 369. íszÁROS .M., M.arosi M. (1957): Raspindirea spécid Varianiussium fallax in interiorul arcului Carpatic. — Annalele Roniano — Sovietira, Ser. Oeol. Geograf. Bucuresti, p. 43. agyné Gellai A. (1964): A Dorogi-medence oligorén képződményeinek Foraminiferái. Földt. Int. Évi Jel. 1961. évről, I., p. 369. agyné Gellai A. (1964): Az oligorén kifejlődésének párhuzamosítása a Dorogi-medencében foraminifera-vizsgálatok alapján. Földt. Közi. 94., p. 233. agyné Obllai A. (1966): A Dorogi-medence oligorén rétegösszletének foraminifera-szintjei. Földt. Int. Évi Jel. 1964. évről, p. 361. I. NOSZKY J. (1926): A Magyar Középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei I. Oligocén. Ann. Mus. Nat. Hung. XXIV. p. 287. I. NoszKY J. (1936): Az egri felső chattien molluszkafaunája. Ann. Mus. Nat. Hung., Pars. Min. Geol. Pál. XXX., p. 53. 1 Noszky J. (1943): Geológiai képződményeink rationális beosztása és nomenclaturája. Tisia, VI. i. Noszky J. (1943): Felsö-oligocén stratigraphiánk problémái. Földt. Közi. LXXIII., p. 96. UTALL, W. (1932): Lower Ollgocene foraminifera from Mexico. Joum. Pál. VI. p. 3. iSTÓ (j., Moln.4r J. (1954): Az eger-demjéni mangánérc. Földt. Int. Évi Jel. 1953. évről., p. 307. APP, A. (1954): Miogypsinidae aus dem Oligozán von Zagorje. Rozprave Geol. Pozocila, 2. p. 173. JHMIDT, E. R. (1970): A budapesti Paskál-malmi mélyfúrás. Bány. Koh. Lapok, 103., p. 22. .'1IRÍTER Z. (1939): A Bükk-hegység délkeleti oldalának földtani Tiszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1933—35. évekről, 11., p. 511. .'HRÉTER Z. (1939a): A magyarországi alsó miorén elhatárolása és taglalása. Vitaúlés Beszámoló, 1939., 2. fűz., p. 14. :hréter Z. U953): Ózd— Tornaalja (Safarikovo) vonalától keletre eső harmadkori terület földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel. 1943. évről. ENBS J. (1961): A Nyugati-Kárpátok ősföldrajzi fejlődése a miocénben. Földt. Közi., 91., p. 149. ENBS J. (1964): A Sturovo— Dorog— Tokodi alsó-oligocén problémái. Földt. Kutatás VIII., 2—3. sz. ■Poss Z. (1964): Adatok az Esztergom vidéki oligocén képződmények fácies viszonyaihoz. Földt. Közi. 94., p. 211. '.trAkos, K. (1970—71): The Eocene-Oligocene Boundary Formations of Hungary and their Planctonic Foraminifera. Fragnienta Min. et Pál. II., p. 5., 1970—71. Budapest GLEODI Roth K. (1912): A Magyar Középhegység északi részének felsőoligocén rétegeiről, különös tekintettel az egen-idéki felsőoligocénre. Koch. Emlékkönyv, p. 111. ELEGDI Roth K. (1914): Felső-oligocén fauna Magyarországról. Oeol. Hung. I., 1. fűz. lALMANN, H. E. (1934): Mitteloligozan in dér Umgebung von Tampico (Mexico). Geol. Rundschau, XXV., p. 325. adAsz E. (1960): Magyarország földtana. II. kiadás. Akadémiai Kiadó iCSEY Ot. (1939): A bakonyi Ajka— Úrkút — Haiimba környékének eocén-képződményei. Föidt. Szemle, 1939. 274 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet I. táb 3 Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1974) 104. 275 —287 Decapoda (Criistacea) fauna a budapesti m iocéiil)ől (2^ Müller Pál ( 1 táblázattal, 3 táblával) összefoglalás: A Tétényi fennsíkon, a miocén, felsőbadeni (=? Serravalliano) mészkőből gyűjtött négy eltérő típusú /Jecnpoda-faunaközül a legfiatalabb a leggazdagabb, hozzávetőleg 10 — 30 m mély, nyugodt vízben, helyenként algában dús fenéken élt. Az aljzat ásható mészhomok, a gyoi-s kémiai mészkiválás a vázakat gyoi’san bekérgezte, ez igen jó megtartást eredményezett. Ennek köszönhető, hogy 3 Anomwm-faj (ebből 1 új) oarapaxa is megmaradt. Ezenkívül 12 Brachyura-f&\ (ebből 6 új) került elő, melyek közül 1 indo-nyiigatpacifikus, 3 atlanti-mediterrán rokonságú. Bevezetés, a lelőhelyek leírása A cikksorozat első részében (]\1üller 1974) leírt faunához kéjjest az itt ismer- tetett minden valószínűség szerint fiatalabb, bár a két réteget egy rétegsorban még nem sikerült megfigyelni. Az első cikkben közölt helyszínrajz szerint a most ismertetett fauna a ,,D” és ,,G” jelű helyekről került ki, részben régi ágyúállásból, részben munkaárokból. A kőzet anyaga keményebb és lazább mészhomokkő, egyes rétegekben sok Molluscaval. A lenyomatokról készített öntvények alapján, dr. Kókay József határozta meg a faunát. (Kérem, fogadja ezért hálás köszönetemet.) Leírását idézem: ,, fauna: (epokitt lenyomatok) Oxystele patula orienialis CossM. et Peyb: Bittium reticulatum Costa; Ceri- thhoncÍT. bronni Partsch; Cerithium cfr. exdoliolum Sacco; Calyptraea chinen- sis L. juv. Hinina dujardini Desh. ; Hinia rosthorni Partsch; Clavatula brigit- tae Hoern. et Auing.; Bulla sp.; Musculus aff. sarmaticus Gat.; Tárás rotun- datus Mont.; Phacoides columbella Lamck. ; Cardium cfr. manyense Kókay.; Venus sp.; Paphia sp. Értékelés: a fauna sekélyszublittorális környezetben élt. A Bittium reticulatum, Musculus aff. sarmaticus. Cerithium cfr. exdoliolum és a Clavatula doderleini brigittae alakok legalább időnként brachihalin sótartalmú környezetet valószínűsítenek. Budapest, 1972 május, Kókay.” Másik mintából sok Chlamys biaense, Mezn. valamint Miliolidea, Elphidium, Bolivina, Rotalia fajok kerültek elő. Ennek alapján dr. Kókay a következőt írja: ”A Pecten- félék általában 30 — 40 m mélységben élnek a leggyakrabban, de kivétel van bőven. A Foraminifera együttes inkább ennél sekélyebb vízben élhetett.” A fauna kora felsőbadeni, ami valószínűleg a serravalliano felső részének felel meg, esetleg belenyúlik a tortoniano aljába. A Decapoda-fajok ismertetése Glajissner (1969) rendszere szerint ismertetem a faunát. O r d o : Decapoda Latkeille 1803 Infraordo : Anomura Latreille 1831 Superfamilia: Thalassinoidea Latreille 1831 276 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet Família: Cnllianassidae Dana 1852 Subfamilia: Callianassinae Dana 1852 Genus: Callianassa Leach 1814 Callianassa oroszyi (Bachmayer) (I. tábla 3.) Semiranina oroszyiy Bachmayer (1954) A Bachmayer által Semiranina n. gen.-ba sorolt faj egy Callianassa carapax cervicalis barázda előtti része, melynek megmaradása jól jellemzi a Deutsch- Altenburg-i és a budatétényi lelőhelyek kitűnő megtartási viszonyait. A lelő- helyről több Callianassa típusú olló is előkerült, de ezek túl töredékesek a meg- határozáshoz. Subfamilia: Upogebiinae Borradaile 1903 Genus: Upogebia Leach 1814 Upogebia scabra n. sp. (I tábla 2.; olló? I tábla 1.) Anyag: 3 carapax a ,,G” lelőhelyről, több töredékes olló ugyaninnét, valamint a ,,B” lelőhelyről (lásd Müller 1974) és egy a fentiekkel jól megegyező jó megtartású olló Búd apest — Rákosról . S t r a t u m t y p i e u m : miocén, felsőbadeni. Locus typicus: Budapest — Budatétény ,,G”. Diagnosis: a carapax hosszúkás lant-formájú, hátul simább, elől érdesebb. Derivatio nominis: az érdes felületről. Holotypus : MG 1 1 ., I tábla 2. kép. Descriptio :a carapaxnak a cervicalis barázda előtti, lant alakú része maradt meg. Ez erősen megnyúlt, a cervicalis barázda íve megnyúlt ellipszis- alakú, míg a hozzá közelálló Upogebia pusilla s más recens fajoknál körív-alakú. A rostrum jórésze hiányzik. A rostrum középvonalában húzódó árok nem olyan hosszú, mint az U. pussilla-ná\. A valószínűleg idetartozó olló ujjának hossza mintegy fele a kéztőének. Superfamilia: Galatheoidea Samouelle 1819 Família: Oalatheidae Samouelle 1819 Subfamilia: Galatheinae Samouelle 1819 Genus: Galathea Fabricius 1798 Galathea weinfurteri Bachmayer 1950. (I tábla 4.) Bachmayer (1950, 1963) Anyag: 1 carapax a ,,G” lelőhelyről, 3 az ,,A” helyről. A sérült rostrum dacára az ausztriai fajjal az azonosság biztosra vehető^ Tnfraordo : Brachyura Latreille 1 803 Superfamilia: Calappoidea ? De Haan 1 833 Família: Leucosíidae Samouelle 1819 Genus: Ebnlia Leach 1817 Ebalia hungarica Müller müller (1974) Anyag: 2 carapax a ,,G” lelőhelyről. A ,,B” lelőhelyről leírt típussal mindenben megegyeznek. M ü 1 1 e r: Decapoda fauna a budapesti miocénből '211 S e c t i o : Ori/rkyncha Latreille 1803 F a m i 1 i a ; Majidae Samouelle 1819 Genus: Micippa Leach 1817 Micippa austriaca (Bachmayer) (I tábla 5., 6.) ilaia hungarica, Löresthf-y in Lörenthey — Bkurlen 1929, 3íaía auMriaca, BachmaYER 1953. Anyag: mintegy 15 carapax a ,,D” és ,,G” lelőhelyről. Az alak nagyon hasonlít a Lörenthey által leírt, de pontatlanul ábrázolt Maia hungarica típusáról készült gipszmintához, de a dudorok nagysága és eloszlása kissé eltérő. Tökéletes az egyezés a Bachmayer által leírt Maia austriaca ábráival. A lelőhelyen jó állapotban megmaradt homlok, a szem- üregek és a tájak eloszlása jól egyezik a mai d/ircíppa -fajokkal. S e c t i o : Oxyrhyncha ? L.\treille 1803 Família: Farthenopidae M.\Cleay 1838 Genus : Farthenopc Weber 1795 Lörenthey Rákosról sok Parfhenope típusú ollót gyűjtött Lamhrus sp. ind. megjelöléssel, ezeket később az Andorina elegáns Lörenthey fajhoz tartozó- nak vette (Lörenthey in Lörenthey — Beurlen 1929, Vili tábla 3. képek). Mivel a budapesti miocénben legalább két Parthenope faj carapaxát találtam, nyilvánvaló, hogy az ollók inkább ezekhez, mint a bizonytalan rendszertani helyzetű, ritka Andorina-ho?. tartozhatnak. Parthenope loczyi n. sp. (I tábla 7). Anyag: 1 carapax-töredék lenyomata a ,,G” lelőhelyről, 2 sérült carapax a kerej)esi út csatornaárkából s valószínűleg idetartozó ollók Budapest — Rákosról. S t r a t u m t y p i c u m : miocén, felsőbadeni. , L o c u s t y p i c u s : Budapest — Kerepesi iit . Diagnosis:a carapax nagj'jából síma felületéből rendezett sorokban viszonylag nagj- dudorok állanak ki. Derivatio no minis: LÓczy Lajosról, a nagy geológusról. Holotypus : MKC 11,1 tábla 7. kép. Descriptio: a carapax kiegészített körvonala széles szögletes, kissé ellipszishez hasonlít. A dudorok viszonylag síma alapból emelkednek ki. A kö- zépgyomortáj és szívtáj dudorai kissé hosszúkásak, a többi kerek vagy kissé ovális alapú. A kopoltyútáj dudorai hátrafelé legyezőszerűen szétváló három sorba rendeződnek. A mellsőoldali perem fogainak alakja a felület dudoraihoz hasonlít. A faj némileg emlékeztet a recens Parthenope agonusva., de a sorokba rendezett dudorok attól és a többi mai fajtól élesen elkülönítik. Parthenope szabói n. sp. (I tábla 8., 9. ábrák) Anyag: 1- carapax a ,,D”, 4 a „G” lelőhelyről, több ollótöredék. Stratum tj'picum: miocén, felsőbadeni. Locus typicus: Budapest — Budatétény ,,G”. Diagnosis: a szív- és középgyomortáj igen élesen kiválik a carapax többi részéből, a hátsó-oldalperemek egymással mintegy 120°-os szöget zárnak be. Derivatio nominis: Szabó Józsefről, a geológia nagy tanítójáról. Holotypus : MG 21, I tábla 8. kép. 278 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet A hátsó-oldalperemek különböző nagyságú dudorszerű fogakkal díszítettek, mintegy 120°-os szöget zárnak be egymással. A szívtáj közel kerek alaprajzú, erősen kiemelkedik környezetéből, kisebb dudorok díszítik. A középgyomortáj* jal együtt szabályos piskóta-alakot ad. A carapaxot borító dudorok elég hegye- sek, különböző méretűek. A mellsőoldali perem szabályosan ívelt, 9 csaknem egyforma dudorral. Az alak hasonlít a Parthenope exilipes recens fajhoz, de felületén a dudorok elhelyezkedése eltérő, s a carapax némileg hosszúkásabb. S e c t i o : Cancridea Latreille 1 803 Família: Atelecyclidae Ortmann 1893 Subfamilia: Thiinae Alcock 1899 Genus: Thia Leach 1814 Thia szoerenyiae n. sp. (II tábla 3., 4.) Anyag: 1 carapax a ,,D” lelőhelyről. Stratum typicum: miocén, felsőbadeni. Locus typicus: Budapest — Budatétény ,,D”. Diagnosis : síma, közepesen domború carapax, az előrenyúló homlok gyengén három lóbára osztott. 5 fog a mellső-oldalperemen. Derivatio nominis: dr. Szörényi Erzsébetről, a tengeri sünök kiváló kuta- tójáról. Holotypus: MD 1 1 . II tábla 3., 4. képek. Descriptio: a sí ma carapaxon tájak nem ismerhetők fel, hátsóoldali pereme alig, mellső-oldali, öt fogat viselő (az extraorbitással együtt) pereme jobban ívelt. A homlok erősen előreugrik a kis szemüregek közül, enyhén három lóbára osztott. A hátsó-perem viszonylag szélesebb s inkább kifelé ívelt, szem- ben a genus egyetlen ismert fajával, a recens Thia scutellata-\al (= T . polita ). A mellsőoldali fogak száma öt, míg a recens fajon négy. Genus : Trachypirimela n. gén. Genotypus : Trachypirimela radula n. sp. Diagnosis: a carapax közel ötszögű, erősen érdes, jól elhatárolt tájakkal, a mellső- oldalperemen négy oldalt elálló tüskeszerű fog. Derivatio nominis: emlékeztet a Trachycarcinus és a Piriméla genusokra, a nevek összevonásából. Descriptio: az ötszögletű carapax emlékeztet a Sirpus és Trachycarci- nus fajokra, de rostruma kevésbbé osztott, szemürege nagyobb, laposabb, hátsó pereme pedig a Pirimela-ra, hasonlít. A közép-gyomortájon két, a kopoltyú- tájon és az előgyomortájon pedig egy-egy jellegzetes dudor van. A közé})- gyomortáj és a szívtáj között befűződés van, de élesen nem válnak el egymás- tól, mert a cervicalis barázda itt sekély. Trachypirimela radula n. sp. (II tábla 5., 6.) Anyag: 1 carapax az ,,A”, 2 a ,,G” lelőhelyről. Stratum typicum: miocén, felsőbadeni. Locus typicus: Budapest — Budatétény ,,A”. Diagnosis : mint a genus leírásánál. Derivatio nominis: reszelőliöz hasonló felületéről. Holotypus: MA 1 1, II tábla 5., 6. kép. Müller: Decapoda fauna a budapesti miocénből 279 Descriptio: A carapax ötszögű, a hátsópereni egyenes, aránylag rövid, vvel csatlakozik a hosszabb, szintén közel egyenes hátsó-oldalperemhez, mely ilől a hossztengelyre merőleges nagy tüskében végződik, illetve csatlakozik a nellső-oldalperenihez, melynek mind a négy foga közel oldalirányba mutat, le az ötödik, extraorbitális hiányzik. A kopoltyútáj elején jellegzetes dudorvan, nögötte a felület reszelőszerűen érdes. A homlok erősen előreáll, három osztatú, le nem különül tüskékre. Felülete apró kerek dudorokkal pontozott. Família; Corystidae Samouelle 1819 (» e n ii s : MicromUhrax Noetcino 1881 Noetling a Micromithrax holmticus fajt a Majidae családba sorolta, de a ipus és egy újabb példány tanulmányozása alapján Griff (1967) megállapí- jtta, hogy a faj a Corystidae családba tartozik, sőt azt a Corystes genusba so- )lta. Véleményem szerint a generikus önállóság megtartható az eltérő cara- axalak és díszítés alapján, így az új fajt a következő néven ismertetem: Micromithrax^. grippi n. sp. (II tábla 1., 2.) Anyag: egy carapax a ,,G” lelőhelyről. Stratum typicum: miocén, felsőbadeni. Locus typicus; Budapest — Budatétény „G”. D i a g n o 8 i s : Erősen domború, sok dudorral díszített, a carapax közepén levő izépgyomortáj kúpszerűen kiáll. Derivatio nominis: Kari Gripp kiéli professzorról, aki a genus rendszertani ■lyzetét tisztázta. H o 1 o t y p u s : MG 31, II tábla 1 ., 2. képek. Descriptio: a lekerekített rombuszhoz hasonló carapaxon a tájak jól különülnek. A szívtájon egy kettős dudor, a középgyomortájon egy erősen emelkedő, a többi tájon is egy-egy jellegzetes dudor van. A mellső-oldal- vrem 3 fogú, a jól elkülönült extraorbitális fogon kívül, mely a példányon ányos. A homlok háromosztatú, aj)ró dudorokkal borított. Noetling fajá- 1 a mellső-oldalperem eggyel több foga s a carapax zömökebb alakja külö- (ti el. S e c t i o : Brachyrhynchn Borradaile 1907 Superfamilia: Portunoidea Rafinesque 1815 Família: Portunidne Rafinesque 1815 S u b f a m i 1 i a : Macropipinae Stephehson et Campbell 1960 Genus : Macropipus Prestandrea 1833 (az ICZN 394 sz. döntés alapján Portunus lBRICIUS 1798 helyett, ez nem azonos a Portunus Weber 1795-el). A következőkben inertetett két faj bizonyos mértékben eltér a mai Macropipus-októl, de a genus válto- s^os alakú tagjai alapos revízió nélkül nem lennének a carapax alapján biztosan besorol- Itók. Ezért egj'előre Lőrenthey eredeti meghatározását megtartom. Macropipus pyqmaeus Brocchi (III tábla 1.) Portunus pygmaeus BEOCCHI (1877) Anyag: két carapax a ,,G” lelőhelyről. Brocchi egyetlen kis példány alapján leírt faját Lőrenthey nem találta i'g újra. Az új példányok tökéletesen megegyeznek Brocchi ábrájával, de a t usnál lényegesen nagyobbak. 280 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet Macropipus rakosensis Lőrenthey (III tábla 2- b.) Portunus rákosensis Lökenthey in Lőrenthey — Beürlen (1929), XIII tábla 1. kép; hibás rekonstrukci non: XII tábla 20—23. képek. A Magyar Állami Földtani Intézet múzeumában meglevő eredeti péld: nyok tökéletesen megegyeznek a gyűjtött példányokkal, de Lőrenthe egyetlen carapax-felülnézeti rajza elhibázott rekonstrukció: a tájak eloszlás is más a valóságban, s a mellső-oldalperemen nem 6, hanem 5 fog van az extr: orbitálissal együtt. A XII tábla 20 -23. képén Portunus rákosensis névé ábrázolt ollók tipikus Charybdis, esetleg Thalamita ollók. A Bachmayer ált; Deutsch-altenburgból leírt Portunites Kühni tájainak eloszlása hasonlít budapesti fajhoz, de a felület vonalkázottsága lényegesen erősebb. A ,,G’ ,,D” lelőhelyen és Diósd-Szidonia hegyen talált ollók típusos Macropipu ollók. Superfamilia; Xanthoidea Dana 1851 Família: Xanthidae Dana 1851 Genus: Xantho Leach 1804 Xantho cfr. incisus n. ssp? Titamcarcinus vulgáris: Bachmayer (1953), non; TUanocarcinus vulgáris: Glaessner (1928), Xantho cfr. inéin' MOller (1974). Anyag: 3 carapax a ,,G” lelőhelyről. A recens Xantho incisus granulicarpus alfajtól kevéssé különböző alak erőse eltér, különösen a közép és előgyomortáj kifejlődésében Glaessner (192! III tábla 9. kép) ábrájától, de megegyezik Bachmayer ábráival (1953, I tábla, V tábla 1., 2. képek). Genus : Pilumnus Leach 1815 Pilumnus mediterraneus (Lőrenthey) 1898 Pilodius mediterraneus: Lőrenthey (1898), Chlorodopsis mediterraneus: Lőrenthey in Lőrenthey — Bkcrli (1929), Bachmayer (1953), „Pilodius" mediterraneus Müller (1974). An y a g : 1 carapax a ,,G” lelőhelyről. A faj teljesen típusos tagja a genusnak, carapaxa igen jól megegyezik pé dául a Pilumnus floridanus mai fajéval. Ollója (lásd Lőrenthey— Beurle 1929, XII tábla 16., 17., 19. sz. képek) szintén típusos, bár csak a felső pereme tüskés, de számos mai fajé is ilyen. Pilumnus telegdii n. sp. (II tábla 7., 8.) An y a g : 3 carapax a ,,G” lelőhelyről. S t r a t u m t y p i e u m : miocén, felsőhadeni. L o c u s t y {) i c u s : Budapest — Hudatétény ,,G”. D i a g n o 8 i s : erősen elhatárolt tájak, a ko{)oltyú- és előgyomortájon apró dudoro Derivatio nőm in is: Telegdi — Uoth Károly néhai őslénytan-profess/.i romról. lí o 1 o t y p u s : MG 41 ., II. tábla 7., 8. képek. AI üller: Decnpoda fauna a budapesti miocénből 281 Descriptio: az elliptikus carapax hosszirányban erősen, kereszt- irányban gyengébben domború. A tájak igen jól elkülönülnek. A koj)oltyútáj a hossztengellyel 45°-ot bezáró barázdával két részre osztott. Az első és oldalsó részeken sok apró dudor van, hátrébb a carapax .simább. A homlok két ívre különül. A mellsö-oldal])eremen az extraorbitálissal együtt 5 fog van, élőiről a nuisodik kisebb a többinél. Követ keztetésck Mint azt a táblázat mutatja, a leírt fauna az előző publikációban (Müller 1974) ismertetetthez ha.sonlóan főleg atlanti-mediterrán jellegű, ha a fajok mai rokonságát nézzük, bár a Mirippa gyakorisága indo-nyugati)acifikus jelleget is ad. Valószínűleg nem a tengerrész még élő kapc.solatait mutatja ez a jelleg, hanem azt, hogy aThetys egyaránt adta az indo-nyugatpacifikus és az atlanti- faunák jó részének eredetét, de az előbbiben főleg a melegkedvelő, ré.szben zátonylakó formák éltek tovább, az utóbbi viszont a mérsékeltövi alakokat örökölte. A fauna ásható aljzatú (Callianasm, Upogebia, Tina, Micromithrax), általá- ban teljes sótartalmú tengerben (Pecten-íélék, Micippa) élt. Az aljzat mész- lomokja aránylag elég szilárd, alkalmas a mászó (kletterer, Scháfer 1962) detmódú rákok számára. A víz mélysége az Upogebia gyakorisága alapján is, negegyezve dr. Kók.-vy József véleményével, 3Ü méternél lényegesen kLsebb lehetett. A Miccippa is erre utal. A fenék felett úszó Macropipus fajok gyakori- iíága arra utal, hogy összefüggő algavegetácio nem igen lehetett, bár egyes y pogebia-ífíidk kedvelik a Posidonin-mezokei. • A fauna diverzitás-száma mintegy 5 körüli, a carapaxokkal képviselt fajok fezáma alapján. Ez igen kedvező élőhelyet jelent az eddig vizsgált miocén 9eraporfa-faunákkal szemben. A fajok rokoosigának geográfiai és mélységi elterjedése Distribution géographique et bathymetriquc des tazons Toisins 7. táblázat — Tableau I Lelőhely Gisement Xév Nőm Kokon taxon Taxon voisin Földrajzi elterjedés Distribution géographique Mélység Profondeur < h liákos 1 Deutsch Altenbg Atlanti Medit. Indo-w. pác. -1- Callianassa oroszi/i Callianassa Kozmopolita 1—200 + + Upogebia scabra Upogebia Kozmopolita 0—10 (30) + -1- Galalhea ueinfurteri Galalhea Kozmopolita 1—200 -1- ? Ebalia hungarica Ebalia Kozmopolita 16—2500 -1- -1- Micippa austriaca Micippa + 0—10 (70) + Parthenope loczyi Parthenope Kozmopolita 20—150 ~ Parthenope szabói Parthenope Kozmopolita 20—150 Thia szoerenyiae Thia scutellata + + 10—70 Trachvpirimela radula Sirpmt + -h 10-70 Micromithrax grippi Micromithrax hols. + Macropipus pyginaeus Macropipus Kozmopolita 1—100 -t- ? Macropipus rakosenMs Macropipus Kozmopolita 1—100 -1- ? + Xantho cfr. incisus Xantho incisus + -H 1—40 (100) -H + Pilumnus mediterraneus Pilumnus Kozmopolita 1—20 (400) Pilumnus teleadn Pilumnus Kozmopolita 1—20 (400) 3 Földtani Közlöny 282 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet Valószínű, hogy a ,,B”, ,,K” és ,,M” lelőhelyek (Müllee 1974) faunái lokális szárazföldi szakaszt (diszkordanciát) követő kis üledékciklus elején igen sekély, kissé változó sótartalmú vízben éltek, míg a most leírt fauna már a további elöntés valamivel mélyebb, viszonylag nyugodt és többé-kevésbbé stabilizá- lódott sótartalmú vizének életterét jelzik. Ez a fauna is erősen hasonlít a Bachmayek által leírt Deutsch-Altenburg-i faunához. Táblamagyarázat — Explication des planches I tábla — Planche I 1. Upogebia scabra? n. sp. olló — pince (Budapest— Rákos) 2. Upogebia scabra n. sp. carapax — holotypus (,,G”) 3. Callianassa oroszyi (Bachmayer) carapax (,,G”) 4. Galathea weinfurtheri Bachmayer carapax (,,G”) 5. Micippa austriaca (Bachmayer) carapax („G”) 6. Micippa austriaca (Bachmayer) homlok — front (,,D”) 7. Parthenope loczyi n. sp. carapax — holotypus (Kerepesi út) 8. Parthenope szabói n. sp. carapax — holotypus („G”) 9. Parthenope szabói n. sp. carapax (,,D”) II tábla — Planche II 1. Micromithrax ? grippi n. sp. carapax — holotypus (,,G”) 2. Micromithrax ? grippi n. sp. carapax — holotypus — élőiről — vue frontale 3. Thia szoerenyiae n. sp. carapax — holotypus (,,D”) 4. Thia szoerenyiae n. sp. carapax — holotypus — élőiről — vue frontale (,,D”) 5. Trachypirimela radula n. gén. n. sp. carapax — holotypus (,,A”) 6. Trachypirimela radula n. gén. n. sp. carapax — holotypus — balról — vue de gauche („A”) 7. Pilumnus telegdi n. sp. carapax — holotypus (,,G”) 8. Pilumnus telegdii n. sp. carapax — holotypus — élőiről — vue frontale (,,G”) ■M m *2 III tábla — Planche III 1. Macropipus pygmaeus Brocchi — carapax (,,G”) 2. Macropipus rakosensis Lörenthey — carapax (,,G”) 3. Macropipus rakosensis Lörenthey — carapax (,,G”) 4. Macropipus rakosensis Lörenthey — a 3. élőiről — vue frontale 5. Macropipus rakosensis Lörenthey — carapax (,,D”) 6. Macropipus rakosensis Lörenthey — jobb olló — pince droit (a szerző felvételei) f-L( Irodalom — Bibliographie ‘ál Bachmayer, F. (1950): Neue Dekapoden aus dem österreichischen TertiSr, Annáién des Naturhistorischen Museums in Wien, Bd. 57. pp. 133 — 140. Bachmayer, F. (1953): Die Dekapodenfauna des tortonischen Leithakalkes von Deutsch-AltenburK(NiederÖ8t«rreich), Mitteilungen dér Geologischen Gesellschaft in Wien, Bd. 44., pp. 237 — 262., T. I— VI. ’ Bachmayer, F. (1954): Zwei bemerkenswerte Crustaceen-Funde aus dem JungtertiSr des Wiener Beckens, öster-** i|| reichische Akademie des Wissenschaften, Sitzungsberichten, Math.-Naturwiss. KI., Abt. 1., v 163., no 1—2., pp. , 63-70., T. I. ; GLAE.SSNER, M. (1928): Die Dekapodenfauna des österreichischen Jungtertilrs, Jahrbuch dér Geoiogischen Bundes-W'": anstalt, Wien, Bd. 78., pp. 161-219., T. III-IV. Geaessner, M. F. (1969): Decapoda, in: Treatise on Invertebrate Paleontology, ed. R. C. Moore, Part R pp. R 533., Boulder Colorado W ' Gripp, K. (1967): Dekapode Krebse Tertiáren Alters aus Schleswig-Holstein, Meyniana: Veröffentlichungen aus derowíSI Geoiogischen Institut dér Universitilt Kiéi, Bd. 17., pp. 1 — 3., T. I. ■V i L(5rethey I. (1898): PalaeontoIÓRiai tanulmányok a harmadkorú rákok köráböl: I. Adatok Magyarország harmadkwú 1( rák-faunájához, Mathematikai ás Természettudományi Közlemények, 27. 2. pp. 3 — 162. Lörenthey, I. (1929): in: Lörenthey, I. — Beitrlen, K.: Die fossilen Dekapoden dér LAnder dér Ungarischen Krone, , Geologica Hungarica, series Palaeontologica Fasc. 3., pp. 1—420., T. I — XVI. MOLLBR P. (1974): Decapoda (Cruatacea) fauna a budapesti miocénből (1), Földtani Közlöny 104. 1., pp. 119 — l®;,, T. I-V. » - SCHiPER, W. (1962): Aktuo-palAontoIogie nach Studien in dér Nordsee, Verlag Kramer, Frankfurt a M. Mülle.r: Decapoda fauna a budapesti miocénből 283 Fauné de Décapodes (Crustaeés) du Miocéné de Budapest (2) Pál Müller K é s u m é: — Farmi les quatre faunes de Df'capodes de types diffi'renta, — recueillies dana les calcaires miocénes, adénien supérieur, au Plateuu de Tétény, — c’est la plus rícente qui est la plus riche, ayant vécue dans dea eaux diues, profondes de 10 á 30 m., sur un fond, ou les Algues abondaient, pár endroit. La vasé est constituée du sable ilraire creusable; pár sülte la précipitation rapidé de la chaux, les Décapodes ont été vite incrustés, résultaat une bonne conser\’atlon. Les carapaces conservés de trois espéces d'Anomura (dönt une nouvelle) sont aussi dús á s fait-ci. En outre, on a trouvé douze espéces de Brachyura (dönt six nouvelles) dönt une á raffinité indo-pacifique- nest et trois atlantlco-méditerranéenne. Description des nouvelles espéces de Déca podes U pogebia scabra n. sp. (Planche I., Fig. 2.; PinceT Planche I., F'ig. 1.) C’est la partié lyriforme de la carapace, située avant le sillon cervical, qui est restée onservée. Celle-ci est fortement allongée, l’arc du sillon cervical présente la forme d’une llipse allongée, tandis que chez U pogebia pusilla, forme proche, et chez autres espéces écentes, il est en forme d’arc de cercle. Une grande partié du rostre manque. Le sillon, tngeant la ligne rnédiane du rostre, n’est pás si long que chez Upogebia pusilla. La lon- ueur de l’indice des pinces, appartenant trés probablement a cette espece, atteint en- iron la moitié du carpe. Parthenope loczyi n. sp. (Planche I., Fig. 7.) Le contour complété de la carapace est large et angulaire, ressemblant un peu á. une llipse. Les tubercules émergent d’un fond relativement üsse. Les tubercules des régions pigastrique et péricordiale sont un peu allongées, tandis que les autres sont rondes ou nt une base un peu ovale. Les tubercules de la région branchiale sont distribuées en trois gnes, divergeant en éventail, en arriére. La forme des dents du bord antério-marginal ‘ssemble aux tubercules de la surface. L’espéce rappele quelque peu Parthenope agonus ■cent, mais les tubercules, distribuées en lignes, la séparent nettement de celui-ci et d’ atres espéces récentes. Parthenope szabói n. sp. (Planche I., Fig. 8., 9.) Des dents tuberculiformes, de grandeurs différentes, ornent les bords marginaux pos- ■rieurs, présentant un angle de 120° entre eux. En plán, le dessin de la région cordiale !t presque rond, émergeant fortement du voisinage, et ornementé de tubercules un peu lus petites. Avec la région épigastrique rnédiane, il présente la forme d’un biscut régü- kre. Les tubercules, couvrant la carapace, sont assez aigues et de dimensions différentes. e bord antériomarginal est réguliérement arqué a neuf tubercules presque uniformes. a forme ressemble a l’espéce récente de Parthenope exilipes, mais a sa surface la distri- ition des tubercules différe et sa carapace est un peu plus allongée. Thia szoerenyiae n. sp. (Planche II., Fig. 3., 4.) A la carapace üsse, on ne peut reconnaítre les différentes régions; le bord marginal )strétieur est ni guére arqué, célúi antério-marginal — portant cinq dents (ensemble i'ec celle extraorbitale) en est un peu mieux. Entre les petites orbites, le front — légére- ent divisé en trois lobes, prolonge fortement en avant. Le bord postérieur est relativement US large et plutőt arqué a l’extérieur, contrairement a Thia scvtellata (= Th. polita), Iliié espéce récente, connue du genre. Le nombre des dents antériomarginale est cinq et ■ latre chez l’espéce récente. Genre : Trachypirimela n. gén. Génotype : Trachypirimela radula n. sp. Sa carapace pentagonale ressemble aux espéces de Sirpus et Trachycarcinus, mais són Jitre es moins divisé, són orbite est plus grande, plus plate et són bord postérieur res- i nble á Pirimela. La région épigastrique rnédiane porté tubercules caractéristiques, 3* 284 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet tandis que celles branchiale et épigastrique antérieure chacunes n’en possédent qu’une seule. Entre les régions épigastrique médiane et péricordiale, se trouv^e une incision, cepen dánt celles-ci ne se distinguent nettement, cár le sillon cervical n’est pás profond, ici. Trachypirimela radida n. sp. (Planche II., Fig. 5., 6.) Carapace pentagonale, bord postérieur rectiligne, relativement court, rattachant pai un arc au bord marginal postérieur un peu plus long, aussi presque rectibgne et terminan' dans une épine grande et perpendiculaire á l’axe longitudinal, respectivement rattachan' au bord antério-marginal dönt toutes les quatre dents sont dirigées presque latéralement cependant la cinquiéme, celle extraorbitale, manque. Le front prolonge fortenient en avant il est tripartite, mais non divisé en épines. Sa surface est pointée de minuscules tubercule; rondes. Micromithrax ? grippi n. sp. (Planche II., Fig. 1., 2.) Sur la carapace, rappelant un rhombe arrondi, les régions se distinguent bien. A li région épicordiale se présente une tubercule double, a celle épigastrique médiane en es une bien saillante, mais aux autres on en trouve aussi une caractéristique. Outre la den extraorbitale, bien distincte et défectueuse á notre spécimen, le bord antério-margina a trois dents. Le front est tripartite, couvert de menues tubercules. Une dent plus au bon antério-marginal et la taille plus trape de la carapace la séparent de l’espéce décrite pa Noetling. Xantho cfr. incisus n. subsp. Cette forme — peu différente de la sous-espéce récente de Xantho incusus granidicarpu — se distingue fortement, particuliérement pár le dévelopment des régions épigastriqut médiane et antérieure,' de la figure présentée pár Glaessner (1928, Pl. III., Fig. 9.] mais elle est conforme a celles, données pár Bachmayer (1953, Pl. I\'., Pl. V., Fig. 1., 2. Pilumnus telegdii n. sp. (Planche II., Fig. 7., 8.) La carapace elliptique est bien convexe longitudinalement, mais en moins transverse lement. Les régions se distinguent trés nettement. La région branchiale est divdsée e deux parties pár un sillon, formánt un angle de 45° avec l’axe longitudinal. Aux partié antérieures et marginales se présentent beaucoup de tubercules minuscules, la carapac étant plus üsse en arriére. Le front se distingue en deux arcs. Ensemble avec celle extre orbitale, au bord antériomarginal se présentent cinq dents dönt la seconde pár avant es plus péti te que les autres. 5 mm Müller: Decapoda jauna a budapesti miocénből 285 I. tábla — Planche I. 2 1 , 5 mm 5 mm j 286 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet II. tábla — Planche I , 5 mm , 10 mm 7 5 mm j 287 Müller: Decapoda fauna a budapesti miocénből III. tábla — Planche III 5 mm 4 , 10 mm 6 ,10 mm , I Földtani Ködöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1974) 104. 288— 317 Az ugodi formáció Foraminifera társulása dr. Sidó Mária (4 ábrával, 15 táblával) A hazai szenon összletre vonatkozó 1963-as rövid összefoglalásomban az ugodi formáció* korát a Foraminifera társulása és rétegtani helyzete alapján a kampani alemeletbe, pontosabban a középső- és alsókampani alemeletekbe soroltam aszerint, hogy önálló fáciesként, vagy a jákói formáció heterojjikus fácieseként jelentkezik. Külszíni szelvényeinkben a jákói és a polányi formációkhoz viszonyított rétegtani helyzete általában elég bizonytalan. Azonban a számos különböző helyen mélyült fúrási rétegsorból vastagságára, korára, rétegtani helyzetére vonatkozóan már többet mondhatunk. (Előfordulásukat lásd a 4. ábrán.) így a bakony-hegységi mélyfúrások és a Kőolajkutató Laboratórium adatai szerint a zalai olaj vidéken mélyített kutatófúrásokban többféle kifej lődésű, különböző kőzettani felépítésű és faunatársulású szenon üledékkomplexust tanulmányozhatunk, jelen esetben elsősorban az ugodi formációt és a másik ' kettőnek ahhoz való viszonyát (1. ábra). Legideálisabb és legkézenfekvőbb az lenne, ha a teljes szenon rétegsor egy szelvényben egymásutáni sorrendben, a bakonyjákói szárazföldi formációtól, az ajkai barnakőszéntelepes, a csinger völgyi, a jákói, az ugodi és a polányi for- mációkig tanulmányozható volna. Ilyen szelvényt azonban ezideig a mély- fúrások nem harántoltak. Adataink szerint nagy vastagságú folyamatos rétegsort tártak fel a Devecser 3., Magyarpolány 1., Bakonyjákó 22., és egyes nagylengyel! (99., 147., 190. és Szilvágy 4. stb. sz.) mélyfúrások. Ezek némelyikében határozottan látható, hogy az ugodi formáció a jákói formációból folyamatos üledékképződessel fej- lődött ki, majd a fedőjében szintén üledékfolytonossággal következik a polányi formáció, melynek kora a Glohotruncana calcarata Cushman faj alapján biz- tosan felsőkampani. Ezekben a szelvényekben a jákói formáció és az ugodi for- máció önálló biofáciesei egymásután következnek. A jákói formáció a Globo- truncanák, — azónajelző értékű Gl. concavata Bbotzen alapján a felsőszantoni- alsókampani alemeletbe tartozik. Ugyanakkor más fúrási rétegsorokban, mint a Bak 1., 2., a Nagytilaj 1. sz. fúrásokban a polányi formáció alatt csak az ugodi formáció van meg, a jákói formáció és a mélyebb szenon rétegtagok hiányoznak. Ennek oka valószínűleg az, hogy a szenon transzgresszió csak később érte el ezeket a területeket. Máskor fennáll az az eset is, (Sümeg 1., 2., Pá])a 2., Nagylengyel 206., Csatár 1. sz. fúrás) amikor a folyamatos alsószenon rétegsorra; a bakonyjákói száraz- * A rétcKtuni lexi kon tíj nevezéktana szerint ezután az inoeeranuisos-Klobotruncaniis összletet polányi, a liii>puri' eses összletet ugodi, az exogyrás-gryphaeás összletet pedin jákói formációnak net'czzük. 289 Sidó: Az ugodi formáció Foraminifern társulása földi, az ajkai harnaköszenes, a csingervölgyi a jákói formációkra az ugodi formáció kimaradásával közvetlenül a polánvi formáció következik. így a Sümeg 2. sz. fúrásban bizonyíthatóan a jákói formáción belül a,Gl. concavata-s zóna után a buliminás-gavelinellás együttes a jellemző, majd ezekre a Gl. calcarata-s zóna következik, ami a felsőkam])ani alemeletet bizonyítja. Tehát itt láthatjuk, hogy az ugodi formációt biztosan a jákói formáció helyettesíti. Ebben az esetben valószínűleg a környezeti tényezők megváltozása játszott közre. Végül fúrásaink feltártak olyan rétegsorokat mint azt a Homokbödöge 1., 5. fúnísoknál is tapasztaltunk, ahol c,sak a jákói formációig transzgredált a szenon tenger. J)e nagyon .sok olyan adatunk is van, mint a Nagylengyel 98., Homokbödöge 6. és a (ivepükaján 3., 4., 5., 7., 8. ,sz. fúrásoknál, ahol a szenon rétegsor az ajkai formációtól az ugodi formációig bezárólag fejlődött csak ki és a polánvi formáció már hiányzik. Ilyen e.setben arra következtethetünk, hogy az aljzat fokozatos hxssú mozgásával a térszín kiemelkedett és a felsőszenon transzgresszió ezeket a helyeket már nem érhette el, vagy ha mégis elérte, akkor a hiányzó rétegek az eocén előtt lejnusztultak. A felsorolt adatok birtokában és az ebből levonható földtani következteté- sek .szerint az ugodi formáció általában zátonyfáciessel, legtöbbször fokozatos átmenettel fejlődött ki a jákói, vagy e.setleg a csingervölgyi agyagmárgából, de sok esetben azoknak a heteropikus fácie.se is lehet. (Hakony-hegység, zalai olaj vidék; 1. ábra). Ideális szelvény 1 Nagytiloj 1 Bak 1 2 Tért ler Csatár 1 Sümeg '1 Ndgylengyel 206 Pápa 2 Tertier b e ~ c ~ 4-9 Nagylengyel 98 Homokbodoge 6 Gyepukaján 34,5.7.8 Tertier Homokbodoge 1.5 Tertier l'. ábra. Az ugodi formáció települési helyzete, a vizsgált fúrási rétegsorokban (idealizált, összevont szelvények szerint), .felmagyarázat: 1. Polányi formáció (inoceramusos-globotruncanás társulás), 2. Ugodi formáció (hippuriteses — hapydioninás— rhipidioninás társulás), 3. Jákói formáció (exogyrás— giyphaeás társulás), 4. Csingervölgyi formáció korallos— moUuszkumos társulás), 5. Ajkai bamakószenes formáció (pyrguliferás társulás), 6. Bakonyjákói száraz- földi édesvizi formáció '^ig. I. The stratigraphic position of the Ugod Form.ition. Légén de: 1. The Polány Formation (Inoceramug— flobotruncatia assemblage), 2. The Ugod Formation ( Hippurites— Rhapydionina — Rhipidionina assemblage), 3. The áko Formation (Exogyra—Gryphaea assemblage), 4. The Csingervölgy Formation (Corall— Mollusc a.ssemblage), 5. The Ajka Formation fPyrqulifera assemblage), 6. The terrestrial, fresh-water Bakonyjákó Formation 290 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet Az ugodi formáció lito-, és biofáciesét tekintve önálló, jól jellemezhető kép- ződmény. Kőzettani felépítése területenként változhat. Általában a rosszul rétegzett fehér-világosszürke, sárgásszürke, vastagpados típusos mészkő- padok mellett néha sárgásvörös, rózsaszínű, vagy világos, majdnem fehér, le- mezes mészkőpadokat is találunk, közöttük gyakran sötétebb szürke agyag- márga-mészmárgaközbetelepülésekkel, vagy csak mészmárga kifejlődéssel (mint a Dv. 3. sz. fúrásban ahol nem zátonyfáciesként fejlődött ki ez a formá- eió). Gyakran tűzkőgumókat is tartalmazhat, melyekről vékonycsiszolatban megállapítható, hogy rendszerint Radiolaria, Spongia felhalmozódásból áll- nak. A mészkő erősen karsztosodó jellegű. (Vetők mentén gyakoriak a víz- járatok.) Az ugodi formáció vastagsága nagyon változó. A Bakony-hegység területén 1 — 250 m között mozog, a zalai olajvidéken pedig a 200 m-t jóval meghaladja. A régi felfogás, .amit Koch A. (1870), Böckh J. (1872), id. Lóczy L. (1913) képviseltek, hogy nálunk is, mint az Alpokban két szintben (a Bakony ÉNy-i szélén egy felső, és a DNy-i részén pedig egy alsó szintben) fejlődött ki az ugodi formáció, már túlhaladott, megdőlt Jansky B. (1954), Dubay L. (1956). Az ugodi formáció a Bakony-hegység területén felszínen nagyobb elterjedés- ben Sümeg, Tapolcafő, Tevel-hegy, Bakonyjákó környékén tanulmányozható. Települési helyzete azonban egyik helyen sem látható jól. A jákói formációhoz való viszonya bizonytalan. Az ugodi formációt általában a Pachyodonták jellemzik, gyakran tömeges megjelenésű és egyéb zátonyképző szervesmaradványok: algák, szivacsok, korallok alapján típusos zátonyfácies. Vannak szelvények (pl. Dv. 3. sz. f. Gyepükaján 7. sz. f. 422, 0 — 435, 0 m), ahol a mészkő közötti vékonyabb, vasta- gabb lemezes márgás rétegeket (az agyagmárga padokat) már eltérő fauna- társulás jellemez. Ilyen fáciesek mindenesetre csendesebb, mélyebb vizet jelez- nek. Az ugodi formáció mikro- és makrofauna társasága elég gazdag, változatos és jellemző. Barnabás K. (1937), Czabalay L. (1961, 1968, 1970) a vastag- házú Pachyodonták közül a Hippurites ( Orbignya ) colliciatus WooD, H. opelli Douv., H. diaperi Douv., Radiolites angeoides (Laperoise) fajokat tartják a legjellemzőbbeknek. Számos Rudistán kívül még a Cydolithes-ek (Géczy 1954) Ceripora, Echinoidea és mészalga maradványok figyelhetők meg nagy egyedszámkan. Szörényi E. (1954) főleg a botriopygusos padokat tartja igen jellemzőnek. A Micraster, Rostropygus, Hungaresia nemzetség különböző fajait határozta meg. Mészalgák közül a Charophyták, Dasycladaceák a gyakoriak. Vékonycsiszolatban a Thaumatoporella parvovesicularia (Raine) fajt ismertük fel (XII. tábla, 2 ábra). Foraminifera társulása a jákói és a polányi formációhoz viszonyítva mind faj, mind egyedszámot nézve szegényesebb és azoktól eltérő. Az ugodi és jákói formációk közti faunisztikai eltérés a fácieskülönségek miatt mutatkozik. A polányi formációhoz viszonyítva pedig elsősorban időbeli különbség áll fenn, de fáciesbeli eltérésből adódóan is más a fauna asszociációja. Foraminifera együt- teseit általában vékonycsiszolatban lehetett jól vizsgálni és értékelni (I X. tábla). A Bakony-hegység területéről és a zalai olajvidékről számos fúrási szelvényből és csak igen kevés külszíni feltárásból került elő kiiszapolt Forn- minifera jelentéktelen mennyiségben. Az összlet vékonycsiszolati anyagában elég sok új és jellemző forma jelenik meg és itt is mutatkoznak jellegzetes biotársulások. így a Nagylengyel 60., Sidú: Az ugodi formáció Foraminifera társulása 291 79. számú mélyfúrások mészkörétegoi közötti márgaközbetele])ülések Fora- minifera együtteseiben (nem túlságosan nagy genus és faj, de annál nagyobb egyedszámban) az agglutinált házúak dominálnak (XV. tábla). Főleg a primi- tív, ősibb típusú genusok: Reophax, II yperammina, Nodosarella, Rhahdammina, Cyclammina, Ammodi.scu,s, Glomospira stl). kozmopolita fajai szerej)elnek. Ez a Foraminifera társulás inkál)b fáciesjelző, mint korjelző és csak lokálisan jelentkezett endemikus együttesként. Ezt a társulást a bakonyi fúrások és a külszíni feltárások anyagában ezideig nem találtuk meg. Érdekes módon a jákói formációban a már gyakorivá vált Textidaridae és V erneididae család képviselői itt csak kis faj és egyedszámmal figyelhetők meg, viszont gyakoriak és jellegzetes fáciesképet alkotnak. Adataink szerint a bakonyi területen az ugodi formáció közötti agyagmárga Foraminifera társasága inkább a jákói formáció yavelinellás fannaegyiUteséhez ádl közel, de annál ffij és egyedszámban jóval szegényesebb. A Gavelinellák itt csak szubdominánsak. Ilyen együttest figyeltünk meg a sümegi Gei inci-kőfejtőben, a Fachyodontás mészkőösszlet közé telej)ült agyagmárga iszapolási maradékában is. Ugyanakkor itt a mész- kőösszlet vékonycsiszolatai csak kevés F'oraminiferát, főleg M iliolidae-íéléket tartalmaztak. Ezzel szemben a homokbödögei 6. sz., de főleg a Gyej)ükaján 3., 5., 7., 8. sz. mélyfúrásokból és az ajkai bányából vizsgált erősen pachio- dontás, hippuriteses mészkő, valamint a zalai fúrások zátonyfáciesének és a Bükk-hegység bántapolcsányi külszíni feltárás (gosau típusú) mészkövének vékonycsiszolataiban már annál több sekélytengeri, partmenti fáciesre utaló Foraminifera társulás metszeteit találtuk. A formációban feltűnő a gyér plank- ton és ez az előfordulás természetesen a fáciesviszonyokkal függ össze. A mész- kőpadok közötti vékony márgasávokban eddig csak néhány Hedbergellát és rosszul orientált, fajra j)ontosan meg nem határozható Globotruncana metszetet találtunk, ugyanakkor mindig több Gavelinella, Gyroidina és Ataxophragmium- féle fordult elő ezekben a metszetekben. Viszont a zalai fúrásokban (Nagy- lengyel 203., 205., Bak 1., 2. és Nagytilaj 1. sz. f.), az ugodi formáció Hippuri- teseket tartalmazó mészkövének vékonycsiszolataiban a gazdag Miliolidae együttes mellett igen jellemző, és elég sok a nagyalakú forma. így a Cuneolina, Dyciclina, Dictyoconus, Rhapydionina, Rhipidionina és az Accordiella nemzet- ségek képviselői. Ezek azonban itt közel sem olyan nagy faj és egyedszámmal jelentkeznek, mint a legutóbb vizsgált Gyejmkaján 3., 5., 7., és 8. számú fúrá- sok rétegsoraiban (200 m vastag). A Rhipidioninák, néhány Keramosphaeriná- val és főleg Miliolidae-íélékkel nagy tömegben, egyik másik mintában kőzet- alkotó mennyiségben (XI— XIV. tábla) találhatók. Ez az asszociáció itt nagyon jellegzetes mikrofáciest alkot. A mikrofaunakép teljesen megegyezik a jugo- szláviai, istriai liburnicás rétegekből közölttel (Bignot 1971). Éppen e teljes fácies és faunisztikai egyezés keltette fel a figyelmemet, hogy ezekkel a jól jellemezhető mikrofáciesekkel behatóbban foglalkozzam, már csak azért is, mert a zalai és a bakonyi pachyodontás zátonyfácieseinket Rhipidionina lihíir- mca-val Rhapydionina lihurnica-wA és Dicyclina schlumbergeri-\el jellemez- hetjük (1, 2. ábra). A már fent említett és rögzített adatokkal a képződmény pontos korát, a fekvő és a fedő rétegekhez viszonyított rétegtani helyzetét biz- tosan tudjuk. A helyes rétegtani besorolást Foraminiferákon kívül még egyéb mikro- és makrofaunávalisbizonyíthatjuk (Mészalgák Rudistákstb.). Czabalay 1970-es munkájában a sümegi kőfejtő szelvényében az ugodi formáción belül alsó- és felsőkampanira jellemző Hippurites-eket és Radiolites fajokat határo- zott meg. Véleménye szerint alsókampani fajok a Hippurites carinthiacus 292 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet 285 305 405 422 435 475 485 498 524 53 8 Foraminifera együttesek Emelet k. eocen 1 1 j n d d 1 Rhapydioninás-Rhipidioninas együttes 1^ < 10 N fi 0- 10 cr Hedbergellás- plankton együttes o 0- n Rhapydioninas- Rhipidioninás együttes < ^ 10 Mészalgas együttes Buliminds-Gavelinellas együttes Globotruncana concavata-s zóna ■ Exogyrds-Grypheós biofacies Korallos- moll. biofácies Numofallotids- Vidalinds együttes z K ősze n e s - py rguhte- rós.mészalgas biot. Miliolidaeas együttes »— z cO Oolitos t rídsz 0 20 40 m 1 1 1 2. ábra. A gyepükajáni 7. sz. fúrás biofáciesei és Foramiiiifera együttesei Fig. 2. Biofacies and foraminiferal assemblage of the borehole Gyepükaján No. 7. Redlich, H. oppeli santoniensis Kühn, H. athaniensis Ktenos. Az alsókam- pani társulások között zátonykörüli biofáciesek is megjelennek, exogyrás acteonellás-nerineás padokkal, majd fokozatosan felfelé a zátonyépítő Hippu- rites-Kadiolites társulások következnek a felsőkampanira jellemző fajokkal: Radiolites suhtoucasiToxíCAS, R. moulet Bayle, R. angeoides Laperoise, Hippu- rites (VaccÁnites) archiaci Mun.-Chalm. stb. Azért is igen lényeges tisztázni szelvényeinkben a rhapydioninás-rhipidioni- nás fáciesek sztratigráfiai helyzetét, mert a külföldi hasonló kifej lődésű mészkő- előfordulások azonos együtteseiről a bibliográfiai adatok eddig eléggé eltérően vélekedtek. Pleniöar (19G0), Farinacci (1965) Radoöiö (1965), Rignot (1967, 1971) ezeknek a fajoknak rétegtani szerepéről különbözőké})pen nyilat- koztak. Az eltérő vélemények főleg azzal magyarázhatók, hogy sokszor bizo- nyos fajoknak, itt éppen a Rhapydionináknak és Rhipidionináknak fajöltő- jét nem ismerik még eléggé. A típus-lelőhelyen kívül esak néhány helyről közöl- tek ezekről adatokat. Az idézett helyeken gyakran a képződmény tele])ülési helyzete nem tisztázott még teljesen. Rignot (1971) ugyan táblázatán az istriai Rlntpijdionina-Rhipidionina liburnica-H mészköveket már határozottan szenon Sidó: Az ugodi formáció Foraminifera társidása 293 korÚHcak tartja, bár az emeleten belül a ])ontosabb rétegtani szerepüket (hogy melyik alemeletet jellemzik) még nem adja meg. Véleményem szerint a magyarországi ugodi formáció zátonyfácieseit — melyeket Foraminiíerákkal nálunk is Rhapiidionimi-Rhipidionina lihurnica-a h'iofáciesnek nerezhelünk — a már fent exponált adatok alapján, a maestrichti LELŐHELYEK KOR FAJOK Nagylengyel 6Q79 Nogylen- 9B 190 gyei 206 Devecser 3.* Gycpükajan 6 Gycpukajon 7 Gyepukajan 5. Gyepúkajon 3. Bakonyjakó 22* Sümeg környéke Ugod kornyéke Bukk'hcgység Bcintapolcsány Rhobdammina div sp t P A N 1 Nypcrammina _ dtv sp PsammosDhacra div sp Z - - — Ammodiscus div sp Glomospira div sp * — Rcophax div sp Trochommtna div sp * Hapiophraqmoidcs div sp 1 ! 1 1 1 1 1 1 1 1 1 i 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 MIMI 1 II 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 III 1 III 1 IMII III II 1 1 1 1 1 1 I 1 1 1 1 1 1 Rscudocyciammina sp Flabcllommina sp Spiroplcctamrmno comptanota (Rcuss) - longa (LalicSerl - Sp. Tcxtulana cf qlobulifcro R«uss -1- sp Bigcn«rino sj> Spiropicctinata qnncctcns(JontS'PQrkcr} OorothiQ conulus (Reuss) oxycono (Reuss) -II. pupa (Rcuss) -.1- sp EqcrcUa sp Valvulina sp. Aloxophragmium sp SPi SPo compQctum Brotzcn Cuncollna sp. Accordicllo conica Farinocci Lituonella sp. Oicvclma schlumbcrqcn Mtntcr-Chalm. Cycioqyra scnonica (Ounilrovslcv ) Vidaltna sp. Opthalmidium cf orbicutarc (Burboch) rolula LalicKer -D- sp. Cornuloculina cf. inconstons (Bradv) Spíroloculina cf ciongata Ehrenb. -II- crclacea Reuss — — — ■■ — “* ophíonca LocbTich -Toppan Quinqucioculina morcmoni Cushman -R- anfiquQ Franké -u- stoUcy Brotzen — -u- rotundata Carscy -.1- sp. — — ■ — « w — H Massilína plonoconvexa Tappan — — — — < Triloculina morroní Schlumberqcr — — — Rhapydionina liburnica (Stache) ™ — H — “ Rhipidionina liburnico (Stache) — M — — Keramosphaerlno terqestina (Stache) — Nodosaria sp. — — Valvulineria cretocea (Carsev) Siderolites sp — Gyroidtna dcpressa (All.) — — -H- sp. 1 1 1 1 1 1 1 1 1 GavcUneilo sp. . spi — — zü; spj „ j,. mészmárga — 1-5 db — 5-10db —10-50 db ■ 50s7.köíáoie« Krramospha^na tergesíina (STACHK) Nagyítás 70 x 2. Gyepiikaján 7. sz. í. 366,0 — 366,8 m rhapydioninás — rhipídionmás —miUolidaeás inészköfácies Rhapifdionina liburnUa (StacuE) Rpi^ocuiina sp. fajjal Nagyítás 70 x XIV. tábla — Plate XIV. 1. Qyepükaján 7. sz. í. 366,0—366,8 m rhapydioninás— rhípidioninás — miliolidaeás mészkófáoies Rhipidionina Uburnica (STACIIE) Dicgclina schlumberg^ Ml’N. — CnALM. Nagyítás 35 x 2. Gyepükaján 7. sz. f. 475,2 — 476,0 m miliolidaeás fácies Chara terméssel Nagyítás 70 x XV. tábla - Plate XV. 1. Bántapolcsánytól ÉXy-ra, külfejtésből, az tigodi formációból, hippuriteszes mészkfifácies Quinquflocuiia sp. Nagyítás 70 X 2. Nagylengyel 60. sz. f. 2099,0 — 2100,0 m, az ugodi formációtiól, a hippuriteszes mészkőösszlet közti agyagmárgából reophazos— rhabdamminás — glomoepirás együttes Nagyítás 40 x Irodalom — References ' A. G. I. P. Minteraria (1959): Microfacies Italiane Milán 35. p. 145 pl. Alexasdrowicz, S. (1959): Osady Gómokredowe W Nowej Cerekwi Kolo Glubczyc. Rocnik Pol. Tow Geol. pp. 165-179. Pl. 13-15. Barnabís K. (1937): A sümegi felsókréta rétegek földtani és őslénytani viszonyai. Disszertáció pp. 1—44. pl. I. Budapest Bignot, G. (1967): Présence de Murciella cuvillieri Fourcade dans le Libumien des environs de Trleste. C. R. somm. Soc. géol. Francé, fasc. 2. pp. 50—51. Bignot, G. (1971): Contribution á l’étude des espéces Libumiennes des genres Rhapydionina Stache 1913 et Rhipi- dionina Stache 1913. Revue de Micropal. No. 4. pp. 222 — 236. Böcku J. (1874): A Bakony déli részének földtani viszonyai. II. Földtani Intézet Évkönyve II. 1. pp. 31—66. BrsER, S. (1965): Stratost plasti s Keramosphaerina (Brady a) tergestina (Stache) v slovenskih Dinaridih. Geologija Razprave in Porocila 8. Knjiga Ljubljana ' CZABALAY, L. B. (1965): Situation paléogéographique de la fauné de MoUusques du Sénonien de la Hongrie. Acta Geologlca, t. IX., fasc. 3—4, pp. 391—409. ■ CZAB.4LAT, L. B. (1966): Les zones á Rudistes du Sénonien des Monts de Bakony. Hongrie. Referati VI. Savetovania, Dea I. pp. 404—422. Ohrid. I Ctta, M. B. 0965): Jurassic, Cretaceous and Tertiary Microfacies from the Southern Alps (Northern Italy). Int. Séd. Petr. Ser. vol. 8. Brill E— J. Leiden 99 pp. 117 pl. CrsHMAN, J. A. (1928): Foraminifera. Their Classifiction and Economic üse. Cush. Láb. Foram. Rés. Spes. Pub. No. 1. p. 401. pl. 59. I CuviLLiER, J. (1961): Stratigraphic correlations by microfacies in Western Aquitaine. Int. Séd. Petr. Ser. vol. 2. Brill. 1 E.— J. Leiden, 34 p. 1(10 pl. ' Danilova, a. (1958): Mikropaleonolski prikaz zóna viseg senova u Böki Kotorskoj. Buiietin Géoiogique Livre II. • Institut Géoiogique du Montenegró pp. 223—232. i Deloffre, R. et Hamaoüi, M. (1969): Biostratigraphie des „breches de Soumoulou” et description de Pseudobroec- I kinelia soumouiouensis n. gén. n. sp. Foraminifére du Crétacé supérieur d’Aquitaine. Bull. Centre Rech. Pau— 5 SNPA., vol. 3. no. 1. pp. 5—31. ii Dübay L. (1956): A nagylengyel! terület mélyföldtani viszoi^ai. Földtani Közlöny, 86: 3. pp. 257—264. Budapest 4 Farinacci, a. (1965): „Laffiteina marsicana” nouva spécié di Rotalide nel Calcare maestrichtiano a „Rhapydionina 1 libumica” di M. Turchio (Marsica). Riv. Ital. Pál. Str. vol. 71. fasc. 4. p. 1. pl. 115 — 117. a Farinacci, A. et Radocic, R. (1965): Correlazione fra serie giuresi e cretacee dell’Appennlno centrale e déllé Dinaridi a esteme. Ric. Sci. Roma, t. 34. (II. A.), pp. 269—300. pl. 15. 4 Flecry, J. J. (1933): Le Sénonien et l’Éocéne á microorganismes benthoniques du Klokova (zonedu Gavrovo, Akar- t nanie, Gréce continentale). Rév. Micropaleont., vol. 13. no. 1. pp. 30—44. pl. 3. 4 Foürcade, E. (1966): Murciella cuvülieri n. gén., n. sp. nouveau Foraminifére du Sénonien supérieur du Sud-Est de I l’Espagne. Rév. Micropaláont. 9. 3. 147. 9 jASTRO, P. de (1966): SuUa presenza dl un nuovo genere di Endothyridae nel Cretacico superiore della Campania. l| BoU. Soc. Nat. Napoli. vol. 75. p. 3—33. 7. fig. pl. 1—5. 4* 300 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet Geroch, S. (1960): Microfaunal Assetnblages from the Cretaceous and Paleogene Silesian Unit in the Beskíd Siaskl Mts. Instytut Geoiogiczny Biuietyn 153. GóOzán F. (1961): A déli Bakony szenon képződményeinek palynológiája. Földtani Int. Évk. XLIX. 3. pp. 635—645. Budapest Haon, H. (1953): Die Foraminiferen dér Pinswanger Schlchten (unteres Obercampan). Ein Beltrag zűr Mikropaleon- tologie dér helvetischen Oberkreide Südbayems Paleontographica, 104 A: 1 — 119. Stuttgart Hantken M. (1875): Üj adatok a Bakony föld- és őslénytani ismereteihez. Földtani Intézet Évkönyve III/5. pp. 1—155. Budapest Hanzlikova, E.— Roth, Z. (1963b): Lithofacies, biofacles and sedimentary conditions in the Cretaceous beds of the Flys zone in the Czeohlovak Carpathians. Geol. Sbor., 14. 1: 83—108. Bratislava Henson, F. R. S. (1948b): New Trochamminidae and Verneulinidae from the Middle Fást. Ann. Magaz. Nat. Hist., (11), t. 14. p. 605-630. pl. 14-18. Herm, D. (1962): Stratigraphsohe und mikropaleontologische üntersuohungen dér Oberkreide im Lattengebirge und Nierental. Abh. Bayer. Akad. Wiss., math.— naturwiss. KI. NF, 104: 1—191. München Hiltbrmann, H.— Kooh, W. (1962): Oberkreide des nördlichen Mittel-europas in Leitfossilien dér Miropaláontologle: B 299—366. Berlin. Jantsky B. (1954): Adatok Ugod— Homokbögöde környékének földtani viszonyaihoz. Földtani Int. Évi Jel. p. 23. Jaskó S. (1935): A pápai Bakony földtani leírása. Dissertatio, Földtani Szemle melléklete, pp. 1—41. carte géol. Budapest Koch a. (1870): Földtani utazás a Bakony Ny-i részében. Term. tud. Közlöny, 2. p. 17. Budapest Kopek G. (1961): A Bakony-hegység felsőkréta kőszéntelepes összletének ősföldrajzi és hegységszerkezeti vázlata. Földtani Közlöny, 91: 4. pp. 413—420. Budapest Lobblioh, a. R.— Tappan, H. (1964): Protista 2) Sarcodina: Thecamoebians and Foraminiferida), in R. C. Moorb: Treatise on tnvertebrata Paleontology. üniv. Kansas Press., part C. vol. 1. et 2. 900 p., 642 fig. Lóczy L. (1913): A Balaton környékének geológiai képződményei. Balaton tudományos tanulmányozásának eredmé- nyei I., I. pp. 197—215. Budapest Majzon L. (1956): Kőolajfúrásaink újabb rétegtani eredményei. Földtani Közlöny 86: 1. pp. 44—58. Budapest Majzon L. (1966): Foraminifera vizsgálatok. Akad. Kiadó Budapest Martin L. (1964): Upper Cretaceous and Lower Tertiary Foraminifera from Fresno County, California. Jb. Geol. B. A. S. 9. pp. 1 — 128. Neagu, T. (1962): Studiul Forammiferelor Aglutinante din Argilele Cretacic Superioare de pe Valea Sadovei Cimpulung- Moldovenesc. Si Bazinul Superior al Váü Buzaului. Studii Si Cercetari de Geologie 1. T. VII. pp. 45—81. Noszky J. (1952): Jelentés az 1944. évi sümegi földtani felvételről. Földtani Intézet Évi Jelentése 1943. évről pp. 9 — 11. Budapest Noszky J. (1957): Sümeg környékének újrafelvétele. Réambulation géologique de la région de Sümeg. — Földtani Intézet Adattára, Manuscrit, Budapest Pavlovbo, R. (1964); Stratigraphie des couches liburniennes au Nord-Ouest de la Yugoslavie. Mém. B. R. G. M. Coll. Paléogéne (Bordeaux, sept. 1962) no. 28. pp. 711—719. Pejovio, D. et Radooic (1968): Contribution é la biostratigraphie du Sénonien le plus jeune dans l’ile de Brac. Coll. Geol. Dinaric Alps, juin 1966, Ljubljana pp. 113 — 122. POKORNY, V. (1958): (írundzüge dér Zoologischen Mikropaleontologie, 1. Berlin Radocio, R. (1959): Somé problematic microfossils from from the Dinarian Cretaceous. Vesnik Zavoda Geol. Geogr. Istr. Srbije, t, 17. pp. 87—92. pl. 3. Radooic, R. (1960): Microfaciés du Crétacé du Paléogéne des Dinarides externes de Yougoslavie. Inst. Rech. Géol. Crna Gora Pál. Din. Youg. Titograd, (A) t. 4. livre 1. 35. pp., 67. pl. Retjss, a. E. (1860): Die Foraminiferen dér Westphálisohen Kreideformation. S. B. österr. Akad. Wiss., math. nath. 1. 408: 1-94. Wien Saint-Maro, P. (1969a): Niveau repére dans le Campanien supérieur du Liban-Nord (région de Ras-Baalbeck). C. R. Soc. Francé pp. 98—100. Salaj, J.— Sámuel, O. (1966): Foraminifera dér Westkarpaten- Kreide (Slowakei). Bratislava SlDÓ M. (1962): A magyarországi szenon Foraminiferák földtörténeti értékelése. Thése. Manuscrit, p. 1—40. Budapest SiDÓ M. (1963): A magyarországi szenon képződmények szintezése Foraminiferák alapján. Földtani Közlöny 93. köt. 2. f. p. 217-226. Staohe, G. (1913): Uber Rhipidionina St. und Rhapydionina St., etc. Jahrb. k. k. Geol. Reichsanstalt, t. 62, p. 659— 680. pl. 26-27. Szörényi E. (1955): Bakonyi kréta Echinoideák. Geol. Hung. Ser. Paleont. 26. pp. 1—286. pl. I— XXII. Budapest VadAsz E. (1960): Magyarország Földtana. Akad. Kiadó Budapest WlOHBR, C. A. (1956): Die Gosauschichten in Becken von Gams österreich und die Foraminiferen Gleiderung dér hóhérén Oberkreide in dem Thetys. Palaeont. Z. Bd. 30. S. 87—137. Stuttgart The foraminiferal assemblage of the Ugod Foraiation M. Sidó In her brief summary concerning the Senonian sequence (M. Sidó 1963) the author assigned the Ugod Formation to the Campanian Substage, relying on its foraininiferale assemblage and stratigraphie position. In terms of the new nomenclature of the Lexique Stratigraphique the Inoceramus-Globotruncana sequence has henceforth been namcd the P ol ány Formation, the Hippurites sequence the Ugod Formation, the Exogyra-Oryphaea sequence the J á k ó Formation. biffcring in lithology and fossil content, the three Senonian sedimentary sequenoea can be studied in several types of stratigraphie succession as uncovered by deep drilling and oil-exploratory drilling in the Zala oilfield as well as observable in outcrops and boré- holes in the Bakony Mountains (Fig. 4). The present paper is concerned primarily with the Ugod Formation and with its relation to the other two (Fig. 1). Sidó: -4: iigodi formáció Foraminifera társulása 301 ]. In tlie most ideál case the entire Senonian can bo studied as a continuous sedimen- tan- seccession extending frorn the terrestrial formation of Bakonyjákó up to the Ajka lignité sequence as well as to the Csingervölgy, Jákó, Ugod and Polány Formationa respectively. As it is observable in the boreholes Devecser 3, Magyarpolány 1, Nagylengyel 99, 147, 190, Szilvágy 4, etc., the Ugod Korrnation must have developed from the Jákó Formation and it overlies Ibis direetly. It is overlain, again vvithout any broak in scdimentation, by the Folány Formation wliose age certainly corresponds, as certified by Inocerarnus and Globotruncana calcarata Cushman, to the U p pe r C am pa n ián . Int hőse profiles the Jákó Formation and the Ugod Formation follow eaeh other, both rej)resonting indepen- dent biofacies. As evidenced by the represcntatives oí Globotruncana and of the zonal index foBsil Gl. concavata Bkotzen, the Jákó Formation belongs to the U{)j)er Santonian-Lovver Campanian. 2. In other llithological logs, e. g. Bak 1, 2, Nagytilaj 1, only the Ugod Formation is a\ailable below the l’olány b’ormation, while the Jákó Formation and the deeper levels ofthe Senonian are absent. This seems to be due to that the Senonian transgression rea- ehed these areas with somé delay, or other eeological factors may have been involved, so that the Ugod Formation is a hetero[)ical facies replacing the Jákó Formation. 3. In other cases (Sümeg 1, 2, Pápa 2, Nagylengyel 206, Csatár 1) a continuous Lower Senonian is followed, with the Ugod Formation being absent, iminediately by the Polány Formation. Within the Jákó Formation, after the Gl. concavata Zone indicating the pre- sence of the Santonian Substage, a BuUmina-Gavellina assemblage is characteristie, to be succeeded, on its turn, iminediately by the (»7. Zone prooving the presence of the Upper Campanian Substage. 4. The author has plenty of data on localities, sueh as Nagylengyel 98, Homokbödöge 6 and Gyepükaján 3, 4, 5, 7, 8, where the Senonian sequence extends from the lignité measures only to the Ugod Formation inclusive, bút where the Polány Formation is totally absent. 5. Finally, the boreholes have uncovered sequences (Homokbödöge 1, ö), where the Senonian sea transgression lasted till the deposition of the Jákó Formation only. In such cases the conclusion can be drawn that, with the slow movement of the sea bottom, the area must have emerged from the sea and thatthe Laté Senonian transgression could nőt have reached these places anjmore, or if it did, then the lacking deposits must have been ereded before the Eocéné. As regards its litho- and biofacies, the Ugod Formation is an independent, readily characterizable lithostratigraphic term. It may vary in lithology from one area to the other. As a rule, it is constituted by poorly stratified, white to light grey, yellowish-grey, massive limestones, locally cornprising interbedded clayey-marl and calcareous mari layers of darker coíour or it may possibly be represented entirely by calcareous maris (e. g. in the borenhole Dv. 3). Its thickness varies largely: from 10 to 250 m in the terri- tory of the Bakony Moimtains, being considerabh' higher than 200 m in the Zala oilfield. The micro- and macrofaunal assemblagesof the Ugod Formation are rather diversified, rich and peculiar. In generál, this formation is characterized by Pachyodonta, frequently by an abundance of fossils including reefbuilding organisms: algae, sponges, corals, re- ferring to a typical reef facies. As such it is primarily characterized, by the Pachyodonta species Hippurites (Orbignya) colliciatus WooD, H. oppeli Douv., H. chaperi Douv., and Radiolites angreoides (Laperouise), as shown by K. Barnabás (1937) and L. Cza- BALA.Y (1961, 1968, 1970). The representatives of Cyclolithes (Géczy 1954) and Cerioporas. are alsó significant. Out of the Echinids, E. Szörényi (1954) considers the Botryopygus beds to be most t\-pical as well as various species of the genera Micraster, Rostropygus, and Hungaresia. Of the calcareous algae, Charophyta, Dasycladacea are frequent and the species Thaumatoporella parvovesicularia (Raine) has been observed (Plate 12, Fig. 2). As compared to the Jákó and Polány Formations, the foraminiferal assemblage of the Ugod Formation is poorer in respect of the nimiber both species and specimens, thus being different from those formations as a matter of course. The faunistic difference between the two formations is due naturally to differences in facies. With regard to the Polány Formation, it is primarily a difference in time that exist. Its foraminiferal assemblages could be examined as a rule in thin sections and these studies have provided a reliable hasis fór evaluations and representations (Plates I. — X.). In the foraminiferal assemblage recovered by washing from the interbedded mari layers within the limestones uncovered by the deep boreholes Nagylengyel 60 and 79, it is the populations of agglutinated forms that predominate, even though nőt too rich either genericaUy orspecifically (Plate XV.). The presence of a very poor plankton, striking as it is in the Ugod Formation, is accoim- 302 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet ted fór, of course, by a faciological control. Very characteristic in the thin sections of the Fachyodonta limestones of the Ugod Formation are the representatives of the genera Rhapydionina, Rhipidionina and Accordiella and the considerable number of larger forms such as Cuneolina, Dyciclina, Dictyoconus. In addition, the representatives of Textularidae and Miliolidae are very significant. In the lithological logs of the boreholes Gyepükaján 3, 5, 7 and 8 (200 rn thick) the remnants of Rhipidionina and Rhapydionina, associated with a few representatives of Keramosphaerina and mainly Miliolidae, are very abundant, in fact rock-forming in somé samjjles (Plates XI — XIV). This assemblage forms here a very characteristic microfacies. The composition of the microfanna agrees totally with the data and figures published on the Liburcina Beds of Istria, Yugoslawia, by Bignot (1971), being perfectly parallelizable with them. What called the author’s attention to study in fuller detail these microfacies was this complete faciological and faunistic agreement. Notably, as shown by deep drilling intő comparatively well delimitable. sequences (see Fig. 2), the pachyodont-bearing reef facies of Zala and Bakony can be characterized by Rhipidionina liburnica, Rhapydionina liburnica and Dicyclina schlumbergeri. The afore-listed adata certainly fix the exact age of the Formation and its position with regard to the under- and overlying strate. The correct stratigraphic assignment can be verified, beside forarniniferae, by other micro- and macrofossils as well. L. M.-Cza- BALAY, in her paper of 1970, gave the determinations' of pachyodonts characteristic of the Lower and Upper Campanian from within the Ugod Formation. (Hippurites carinthia- cus Redlich, H. oppeli santoniensis Kühn, H. athaniensis Ktenos). Species charaeteris- tic of the Upper Campanian are: Radiolites subtoucasi Tovcas, R. moulet Bayle, R.angeo- ides Laperouise, Hippurites (Vaccinites) archiaci Mun.-Chalm. It is very important to settle the problem of the stratigraphic position of the Rhapy- dionina- Rhipidionina facies in Hungary, because of the rather marked divergences of the opinions concerning the limestones and as emblages of similar type. Notably, Plenicar (1960), Farinacci (1965), Radocic (1965) and Bignot (1967, 1971) took different posi- tions as to the stratigraphic role of these species. These divergences can be mainly ex- plained by the fact that the stratigraphic ranges of somé species, e. g. of those of Rhapy- dionina and Rhipidionina in the case under consideration, are oftenunsatisfactorily known. The afore-mentioned authors restricted themselves to listing just a few occurrences be- side the type locality. And even at these localities the mode and position of occurrence of the respective formation is unclear. Notably, although Bignot (1971) holds, in his tabu- lation, the Rhapydionina- Rhipidionina liburnica limestone of Istria to be of certainly Senonian age already, he does nőt indicate the more exact stratigraphic position of these fossils within the Stage. According to the author’s opinion, the Ugod Formation — with its reef facies that might be called Rhapydionina- Rhipidionina liburnica biofacies in Hungary, too — must have been formed, as certified by the above data of its mode of occurrence, in the time spanning the Maestrichtian and Santonian Substages, i. e., more exactly, during the Campanian. This litho- and biofacies corresponds completely to the limestones with Keramosphaerina tergestina, Spiroloculina, Dyciclina schlumbergeri and Accordiella conica distingished in the Outer Dinarides of Yugoslawia by Farinacci — Radoőiö (1965) and to Bignot’s Rhapydionina- Rhipidionina liburnica limestone of Istria (1971). Parti- cularly striking is the agreement of the microfacies discussed and figured herewith (Plates X — XIV) with the last-mentioned formation. Therefore we are inclined to admit a close paleogeographic connection to have existed between the two areas. In other words, the Senonian sea of Transdanubia must have had its coastline shifted in Southwest direction and thus it had been interconnected directly with what is now Yugoslavia and Austria and that a faunistical — i. e. indirect — corre- lation with Italy too seems to have been possible. As fór the species occuring and identifiable within the Ugod formation, the author has restricted herself to list them (Fig. 3) and to show their jihotographs (Plates I — X). Thus, it remains fór further jiublications to discuss their systematics and give their des- criptions. Information of this kind has been given here excej)tionally fór just a few forms considered to be faciological indices. Sidó: Az iigodi formáció Foramínifera társulása 303 I. tábla — J'Iate I. 304 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet II. tábla — Plate TI. [N/f/ó; -‘Ír ugodi j(irtnáci<> Foniniinifcru tárnuldsít 305 III. (ál)la - riate III. 306 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet IV. tábla — Plate IV. Sidó: .-li uijoili formáció Foruminiferu társulása 307 308 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet VI. tábla — Plate Sidó: Az ugodi formáció Foraminifera társulásd 309 Vll. tábla - riate VTI. 310 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet VIII. tábla — Plate VIII Sidó: Az tujodi formáció Foraminijem társulása 311 IX. tábla - IMate IX. 312 Földtani Közlöny, 104. kötd, 3. füzet X. tábla — Plate X Sidó: Az ugodi formáció Foraminifera társulása 313 XI. tábla — Plate XI. 5 Földtani Közlöny I 314 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet XII. tábla — Plate XII. Sidó: Az Uijodi fortnació Farain i ni fcra túmulnsa 315 XIII. tábla Plató XIIT. 5* 316 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet Sidó: Az xigodi formáció Foraminifera társulása 317 XV^ tábla - Plate XV. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Geol. Soc. ( 1974) 104. 318— .324 A rózsabányai (Nagybörzsöny) szulficlos ércásványok elektron-mikroszondás vizsgálata A. K. Singh* (11 ábrával) Összefoglalás: A rózsabányai szulfidos ércesedés ásványait JEOL, JXA-5 típusú elektron-mikroszondával vizsgáltuk. Az ércásványokon néhány sajátos strukturá- lis és összetételbeli jelenséget figyeltünk meg. Először mutattuk ki a területen a schap- bachit (AgBiSj) jelenlétét, amely bizmutirmal együtt az arzenopirit repedéskitöltésében figyelhető meg. A galenit és a schapbachit elegyedés hiányából arra következtettünk, hogy képződése jóval 215° i 150 °C alatt történhetett. Bevezetés A rózsabányai ércesedés azóta híres, mióta anyagából sikerült felfedezni a tellurt. Bár a terület ércesedésének gazdasági jelentősége ezidőszerint még nem tisztázódott, az elmúlt időszakban számos részletes geológiai vizsgálódás tárgya volt . ^ Pantó G. és Pantó Gy. (1972) az itt található szfalerit mikroszondás vizsgá- latát végezték el, és a vas eloszlását tanulmányozták a szfaleritkristályokban. Nem tapasztaltak a kristályokon a képződést köv^ető növekedési struktúrák kialakulását. Meglepő anizotrópiát és zonalitást észleltek a kristálynövekedés- nél, amely az egyoldalú anyagellátásnak és esetleg átmeneti rezorpciónak tulaj- donítható. A rózsabányai szfalerit Fe-tartalma 8,1 — 18,0% között változott, átlagosan 10,1% volt. E változékonyságot az érchozó fluidomok hőmérséklet- ingadozásának tulajdonították. A rózsabányai ércesedés az észak-magyarországi miocén vulkánosság terü- letén levő börzsönyi viilkanizmus középső részén helyezkedik el, legelterjed- tebb vulkáni kőzetei az andezit és dácit változatai és piroklasztikumai. A vulkanizmus kezdeti időszaka a felsőhelvéti emeletben volt. A fő paroxiz- mus a tortonai periódusra esik, amelyet a kaldera -szerkezet kialakulása köve- tett. A vulkáni összlet kialakulásában Pantó Gy. (1968) három fázist külön- böztet meg: 1. A K-i hegységperem savanyú szubvulkáni és vulkáni ké})ződményei. az abból kifejlődő nagymérvű rétegvulkáni összlettel. 2. Központi beszakadásos kalderaszerkezet, hozzákapcsolódó szub vulkán kőzetekkel (tömzsök, telérek). 3. Kalderaperemi és Ny-i hegységperemi kőzettelérek és tömzsök. Az ércképződés a propilitesedett szubvulkáni formációkra korlátozódik.- A Rózsa-hegy É-i lejtőjén levő ércesedés tömzsös típusú biotitamfibol-dácitban helyezkedik el. A terület ércásványai csökkenő mennyiségi sorrendben a kö- • Klőadta az MPT Ásványtan-Geokémiai Szakosztáiy eiőadói üiésén 1973. V. 28-án. Singh: Szulfidos ércásx'ányok elektroji-mikroszotidás vizsgálata 319 vetkezők (Koch S. 1966): pirrhotin, pirít, inelnikovit, markazit, arzenopirit, szfalerit, galenit, kalkopirit, vallerit, glaukodot, bizmutinit, tetraedrit, cosalit, emplektit, termésbizmut, galeno-bizmutit, jamesonit, sartorit, proustit, ste- fanit, sternbergit és termf^sarany. Az ércásványoknak a szerző által meghatározott paragenezise mikroszkópi szöveti vizsgálatok alapján a következő: Pirrhotin — termésbizmut, bizmutinit és cosalit — galenit I, kalkopirit I és szfalerit 1 — gélpirit, inelnikovit I, pirit 1, markazit 1 — arzenopirit I és II — termésbizmut — bizmutinit és cosalit — inelnikovit 11, pirit és markazit II, szfalerit II, kalkopirit II és galenit II. Saját viz.sgálatok alakiján a rózsabányai éreesedés 200 450 °C között ment végbe. A szerző a terület ércásványainak elektron-mikroszondás vizsgálatát a cél- ból végezte el, hogy további információkat szerezzen azok összetételbeli, hő- mérsékleti és strukturális változásairól. Vizsgálati módszer A vizsgálatok az MTA Geokémiai Kutató Laboratórium JEOL, JXA-5 típusú elektron-mikroszondáival történtek. Megfigyelések Vizsgálataink során részleteiben rögzítettük a pirrhot innak gélpiritté való átalakulását annak hasadékai, repedései és fázishatárai mentén. A pirrhotin- ban gyakoriak az apró galenit- és cosalitzárványok. A gélpirit, mint a pirrhotin átalakulási terméke ,, madárszem” ill. kollomorf szerkezetű, dehidratációra utaló repedésekkel (1. ábra). /. ábra. Kollomorf gélpirit, belsejében repedésekkel. Kompoziciós elektronkép. 25 kV. A képen 6 mm = 17/« 2. ábra. Arzenopirit termésbizmuttal és cosalittal. A környezet pirrhotin. Kompoziciós elektronkép. A képen 6 mm = 17m 320 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet Az arzenopiritben gyakoriak a termésbizmut-, bizmutinit- és cosalitzárvá- nyok (2, 3, 4. ábra), amelyek elsősorban az üreges és szivacsos arzenopirit vál- tozatokban jelennek meg. Az arzenopirit repedéseit általában később keletkezett bizmutásványok töltik ki. A bizmutinhoz kapcsolódva az arzenopirit repedései mentén elsőként határoztuk meg a schapbachit (matildit-AgBiSa) jelenlétét (5, 6, 7, 8, 9. ábra). A különböző nagyítással készült felvételek közül az 5. sz. elektronkép egy mikroszkópban ólomfehér hipidiomorf szemcsét ábrázol, amely két (6. ábra) eltérő összetételű ásványból áll. Mikroszonda vizsgálatok alapján a sötétebb szemcse (6. ábra) elemi elosz- lásában az Ag, Bi és S játssza a fő szerepet, az ólom nem mutatható ki. 3. ábra. A 2. képnek megfelelő Pbifa röntgenkép 4. ábra. A 2. képnek megfelelő Bina röntgenkép 5. ábra. Bizmutinit és schapbachit, arzenopirit hasadék- 6. ábra. Az 5. kép nagyítása. A képen 6 mm = 8,3p bán. Kompozícióé elektronkép. .25 kV. A képen 6 mm = 33/i Singh: Szulfidos ércásványok elektron -mikroszondás vizsgálata 321 7. ábra. A 0. képnek mesfeleló Sjn röntgenkép S, ábra. A 0. képnek megfelelő B1 mx röntgeiikép 9. ábra. A 6. képnek megfelelő Ag^a röntgenkép 10. ábra. Szfalerit-csillagok kalkopiritben. Kompozíciós elektronkép 25 kV. A képen 6 mm = 17/í Ércmikroszkóp alatt a galenithez hasonló fehér tónusú, olajimmerzióban sárgásfehér, kissé sötét fehér reflexiós pleokroizmussal rendelkezik, +nikolok- kal jól kivehető anizotrópiával. Mindezek figyelembevételével a kérdéses elegyrész romhos schapbachit (matildit) jelenlétére utal. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az utóbbi évek labo- ratóriumi vizsgálatai az Agg— S — BÍ2S-rendszeren belül számos fázis jelen- létét mutatták ki (alfa-béta AgBiSg— AggS. SBigSg, 5Ag2S.4BigS3,3AggS.BigS3), amelyek természetes analógjai (schapbachit, pavonit kivételével) ezidőszerint még nem ismertek. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy az általunk meghatározott schapbachit (matildit) Nagybörzsöny területén nem az egyetlen Ag — Bi szulfid (pl. AgBÍ3S3 = pavonit). Tekintettel arra, hogy a vizsgált területen bizmutinit, cosalit, galenobizmuti- nit is jellemző paragenetikai tag, amelyek galenittel együtt is megjelennek, 322 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a PbS-Ag2S-BÍ2S3 — rendszeren belül egyéb a fentiekben rögzített Pb-Bi és Pb-Ag-Bi szulfidok valamelyike ne lenne jelen. Ezek tisztázása nagymértékben hozzájárulna a nagybörzsönyi ércesedés genetikai képének pontosabb körvonalazásához. Az alábbiakban Van Hook és J. R. Craig adatait kiegészítve közöljük a PbS-Ag2S-BÍ2S3-rendszer mindazon fázisait, melyek természetes analógjai is ismertek: /. táblázat — Table I Ásvány Képlet Kristály-rendszer elemi cella Akantit (a — fi) Argentit (a — fi) Ag,S « 179 0°) monoklin prizmás, Z = 4, Ag,S (179—586 C°) Ag,S(> 586 C°) szabályos holoéderes a, = 4,89 A, Z = 2 szabályos holoéderes = 6,34 A, Z = 4 Galenit PbS szabályos holoéderes Fm 3 m a, = 5,93 A, Z = 4 Schapbachit, (matildit) a — AgBiS, (> 195 -1 5 C°) szabályos holoéderes Fm 3 m a^ = 5,64 + 0,002 A Schapbachit (matildit) — AgBiS, (< 182 ± 3 0°) hexagonális Djd/5/ — B,m = 4,07 -1 0,02 A C = 19,06 -4- 0,05 A Pavonit Ag,S • 3Bi,Sj monoklin a„ = 13,35 A, b„ = 4,03 A c, = 16.34 A = 94° 34’ Z = 2 Beegerit 6PbS • Bi,S, szabályos Lillianit 3PbS ' BigSj rombos, holoéderes Dtif Pnmm, ao = 15,87 A, b, = 19,06 A, Co = 4,12 A Cosalit 2PbS • Bi,S, rombos holoéderes D«ií Pbnm, c, = 4,06 A b, = 23,86 A, a„ = 19,07 A rombos holoéderes, vagy monoklin (?) Wittit 5PbS - SBijSj Pb,Bi.S„ (?) Cannizzarit monoklin — prizmás Galenobizmutit PbS • Bi,S, rombos holoéderes Djlí Pnam, a, = 11,75 A b„ = 14,50 A, Co = 4,083 A rombos holoéderes Bonchevit PbS • 2Bi,S, Ustarasit PbS • 3Bi,S, ? Bizmutinit BijSj rombos holoéderes D*iJ Pbnm, ao = 11,15 A bo == 11,29 A, Co = 3.98 A Z = 4 Arzenopirit zárványaként galenitet és kalkopiritet is kimutattunk. Az arze- nopirit zónás felépítése elsősorban az üreges és szivacsos változatokra jellemző A sötétebb sávok vasban és kénben gazdagabbak (11. ábra). Az arzén elosz- lásában jelentős különbségek nem észlelhetők. Az arzenopiritet jelentős kobalt ! tartalom jellemzi. A vas- és mangántartalom a szfaleritben ugyanazon szemcsén belül is széles i határok között változik. A mangán inkább a szemcse határain koncentrálódik. ! A szfalerit és kalkopirit mint zárvány általában emulziós, vagy pettyezett megjelenésű. Csillagalakú szfaleritzárványok voltak megfigyelhetők a kalko- piritben (10. ábra). összefoglalás A pirrhotin az érctelep legidősebb és leggyakoribb ásványa. A fokozatos át- alakulások során gélpiritté, melnikovittá, piritté, markazittá és arzenopiritté alakult. Az ércesedést változatos bizmutásványok jellemzik: a termésbizmut, bizmutinit és cosalit. Bi- ásványok képződése széles intervallumban az első pirr- hotin kiválásoktól az arzenopirit kristályosodás befejező szakaszáig történt. I Ezért jelennek meg ezek az ásványok zárványok alakjában a pirrhotinban, ^ galenit I-ben, kalkoi)irit I-ben és arzenopiritben, valamint az arzenopirit repe- 1 déseit töltik ki. Ezenkívül e bizmutásványok többsége arzenopirittel átnőve » is megjelenik, jelezve a szingenetikus kiválást. ' S i n g h : Szulfidos ércásváni/ok elektron-mikroszondna vizsgálata 323 Először sikerült e területen schapbachitot (Ag._,Bi82) megfigyelni, amely nzmutinittal és cosalittal társult repedéskitöltésben. E felismerés kihangsú- yozza az Ag-Pb-Bi-S rendszer szerepét e területen. Remdohr P. (1938) szerint alfa schapbaehit (szabályos) (AgBiSj) 350 C° elett korlátlanul-, míg rombos (béta) változata 210 C°-nál egyáltalán nem el- gyedik a PbS-sel. A galenit és schapbaehit elegyedés hiánya a telepben azt iizonyítja, hogy aránylag kisebb hőmérsékleten (210 C°) képződött, jóval az rzenopirit után. Üjabban Craig J. R. szerint (1967) az Ag-Pb-Bi-S-rendszerben a természetes osalit vízgőz jelenlétében 425+ 25C° tartományon belül stabilis és a kristá- yosodás során az uralkodó hőmérsékleti viszonyokat tükrözi. Kimutatja, ovábbá, hogy a PbS— AgBiSa-rendszer homogénné válása 215-i- 15°-on ját- íódik le. E hőmérséklet alatt szételegyedés következik be, különálló PbS- kgBiSj fázisokkal, ahol a korábban Ramdohr P. részéről rombosnak meg- atározott alfa AgBiS, nem rombos, hanem hexagonális (a„ = 4,07 0,02 3 Co = 19,06 Á ± 0,05). Említésre méltó az arzenopirit erőteljes zónás felépítése, különösen a sziva- sos típusok esetén. Az arzenopirit kobalt mennyisége a pirrhotinhoz és kalkopirithez képest )val nagyobb. ■A szfalerit nem homogén, sem a Mn-, sem a Fe-tartalom tekintetében, agyobb mangán koncentráció volt megfigyelhető a szfaleritszemcsék határán. * * * Köszönetnyilvánítás A szerző köszönetét fejezi ki dr. Kiss Jánosnak (Budapest Eötvös Loránd udományegyetem, Ásványtani Tanszék) a munka irányításáért, továbbá ZÁDECZKY Kardoss Elemér professzor Úrnak, hogy lehetővé tette a vizsgá- tok elvégzését és Dr. Pantó Györgynek, aki az elektron-mikroszonda vizs- Uatokat végezte. 324 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet Irodalom— References I Craio, J. R. (1967): Phase relations and mineral assemblages in the Ag— Bi— Pb— S System. Miner. Deposita, v. 1 No. 4, p. 278. Edward, a. B. (1954): Texture of the ore minerals and their significance. Melbourne, Australian Institute of mininj i and metallurgy. (Inc.) Heinrich, K. P. J. (1963): Bibliography on electron probe microanalysis and related subjects. Wilmington. Del E. 1 ' du pont de Nemours Co. Inc. Koch S. (1966): Magyarország ásványai. Budapest, Akadémiai Kiadó 131—151. Pantó G. and Mikó L. (1964): A nagybörzsönyi ércesedés, MÁPI Évkönyve, L kötet, 1. füzet Pantó, G. and Pantó, Gy. (1972): Electron-probe check of Fe-distribution in sphalerite grains of Nagybörzsön’ hydrothermal ore deposits, Hungary. Miner. Deposita, v. 7, p. 126 — 140. Pantó, Gy. (1968): Volcanic and petrochemical character of the northem Börzsöny mountains. Acta Geol. Ann. Sci Hung. V. 12. p. 31—50. Pantó Gy. (1969): Az elektronmikroszonda működése és földtani vonatkozásai. MTA X. Osztályának Közleményei 3 263-281. Ramdohr, P. (1939): Über Schapbachit, Matildit und den Silber und Bismut-gehalt mancher Bleiglanze. Sitznng berlchte dér preuss. Akad. Wlss. Phys— Math. klasse, 71—91. SCOTT, 3. D. and Barnes, H. L. (1971): Sphalerite geothermometry and geobarometry. Econ. Geol. v. 66., p. 653 —669 SiNGH, A. K. (1973): Geochemical and mineralogical study of the sulphide minerals of the Nagybörzsöny tűnnél ani Rózsa mines. Annál. Univ. Scient. Budapestensis de Roland Eötvös nominatae. XVII. Van Hook, H. J. (1960): The ternary System Ag,S — BiS,— PbS. Econ. Geol. v. 55, pp. 759—788. Electron-probe analysis of the sulphide Ore minerals of Rózsa Mines (Nagybörzsöny, Hungary) A. K. Singh The sulph ide ore minerals of Rózsa mine located in the Central part of Börzsöny volca t nic area in the northern hill ranges of Hímgary were studied using a JEOL, JXA-5 elec i trón probe X-ray microanalyser. Somé interesting structural and compositional feature of the ore minerals were observed. Small inclusions of galena and cosalite have been identified in pyrrhotite. Inclusion of native bismuth, bismuthinite, and cosalite are more common in the arsenopyrite witl pitted surfaces. The cleavage eracks of arsenopyrite are often fiiled up by the later fór med bismuth minerals. A minute h5rpidiomorphic mineral grain associated with bismuthinite, has been idén I tified in the eracks of arsenopyrite. It is rich in silver and sulphur, contains bismuth, bu totally lacks in lead. Schapbachite (Matildite, AgBiSj) and PaVonit (AgBijSj) are the onl; i two naturally occurring minerals known with such composition. The mineral can be presu a med to be nearer to Schapbachite, although its exact identification needs datailed chemi » cal and X-ray data. The lack of solid solution between this mineral and galena can b a explained due to its formation at a temperature below 215 ± 15 °C (Craig, 1967). I Zoning is more commonly observed in arsenopyrite with pitted surfaces. Cobalt i I strongly fractionated in arsenopyrite relative to pyrrhotite and chalcopyrite. 1 Sphalerite is non-homogenous both in iron and manganese content. Higher conoentra I tion of manganese has been noticed in the bordér of the sphalerite grains. i RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Kötlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc. (1974) 104.325—327 Üjabb adatok a Cliapmanina gassineiisis (Silvestri) ősföldrajzi és földtani elterjedéséhez Fuchs Hermán* ( 1 ábrával) összefoglalás: A szerző újabb adatokkal kiegészítve közli a Ghupmanina gaaai- enaia (Silvestri) földrajzi és földtani elterjedésének térképvázlatát, mely most délen vréta szigetéig, keleten pedig Iránig terjed. E’öldtani előfordulása a közép aőeocéntöl az ligocénig bezárólag; főelterjedése pedig a priabonaí emeletre esik. Az elmúlt esztendőkben több közleményben (1968, 1969, 1971, 1972) fog- dkoztunk a Chapmanina gassinensis (Silvestri) fajjal, annak alaktani jelle- eivel, ősföldrajzi és földtani elterjedésével, paleoökológiai viszonyaival. 1971-es özleményünkben, az akkor rendelkezésünkre álló, elég nagy számú adat alap- 'ín egy térképvázlaton rögzítettük e jeles Foraminifera faj ősföldrajzi és réteg- ^ini elterjedésére vonatkozó adatokat. Az alábbiakban újabb adatokkal kiegészítve közöljük e faj elterjedésére onatkozó teljesebb térképvázlatot. Ezek az általunk most felhasznált - rész- en régibb, részben újabb — adatok egyrészt megerősítik a Chapmanina gassi- \ensis oligocén korú elterjedését is, másrészt azt a véleményünket, hogy e faj lefordulásával számolhatunk mindazokon a területeken, ahol megfelelő korú s fáciesű üledékes képződmények rakodtak le. így Gauthler J. C. (1971. fide refer. Nemkov G. I., 1972) Palma de Mallorca ‘'ügetnek oligocén korú képződményeiből közli e faj előfordulását, egy vastag rganogén mészkőlerakodás felső részében, — mely a szerző szerint már az ligocénhez tartozik, — sok és jó megtartású példányt talált, melyeket éppen “zért ,,in situ” helyzetben levőknek minősít. Christodoulou G. (1960) — Renz C. és Reichel M. (1945) adatainak fel- asználásával — Kréta szigetének priabonai képződményeiből, a Kophinos- 3rino északi lejtőjének Tripolitza övezetéhez tartozó flis képződményeiből mlíti e fontos faj előfordulását. Az ezt kísérő társalakok közül a. Halkyardia, linima Liebus, Pellatispira madarászi Hantken, Gypsina glohulus (Reuss), ^eterostegina cf. helvetica Katjfman, Asterocyclina sp., Lituonella sp. alakokat, 'ummulites-e^et, Discocyclina-'kdut említ. Ez a Dercourt J. (1964) említette eleponesusi előfordulás déli folytatása. Papp a., Turnovsky K. et al. (1970), Plöchinger B. és Oberhaijser R. 1957) adatainak, ületve anyagának felhasználásával közölnek a szóbanforgó ij vékonycsiszolatairól ábrákat, adatokat (op. cit. Taf. 84., fig. 1., 2.). Az anyag Salzburg melletti Nierentalgraben felsőeocén korú rétegeiből származik. A kolozsvári „Babes— Bolyai” Tudományegyetem Ásvány-Földtani Tanszékének lektora. 326 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet 1. ábra. A Chaptnanina gassinensis (SiLVESTRI) Ősföldrajzi és földtani elterjedése. Jelmagyarázat:!. Kolozsvá ' (Cluj) környéke, 2. Matitól délnyugatra (Tripolistól északra). 3. Babuna (Macedónia), 4. Bisevo-sziget (Dalmácia) 5. Déli Appenninek (Campobasso körzet), 6. Középsó Appenninek (Monté Amaro és Dpi), 7. Lessini orientale (Vicén za), 8. Monté Stria (Mossano közelében, Vicenza), 9. Monté Baldo (Verona), 10. Cassino (Torino mellett), 11. Francia- olasz Tengeri Alpok és Basses Alpes, 12. Mallorca-sziget, 13. Katalán KordiUerák (Barcelona és Gerona tartomány) 14. Saint-Crique-de-Gave (Béarn vidéke), 15. A Berni Alpok délnyugati része (Morclesi takaróredó), 16. Bajor Mészkí Alpok, 17. Bükk -hegység (Eger mellett), 18. Nierentalgraben (Salzburg mellett), 19. Kréta szigete (Kophinos-gerim i északi lejtője), 20. Tafresh vidéke (Teherántól délnyugatra) Fig. 1. Die paláogeographische und geologische Verbreitung von CAapma ina gossíenm (Silvestbi). Er kiár un i gén: 1. Umgebung von Klausenburg (Cluj), 2. Südwestlich von Mati (nördlich von TripoUs), 3. Babuna (Mazedot v nien), 4. Bisevo-Insel (Dalmatien), 5. Süd-Appenninen (Bezirk Campobasso), 6. Mittlere Appenninen (Monté Aman i und Ópi), 7. Lessini orientale (Vicenza), 8. Monté Stria (In dér Nahe von Mossano, Vicenza), 9. Monté Baldo (Verona) - 10. Cassino (neben Torino), 11. Französische und italienische Alp Maritime und Basses Alpes), 12. Insel Mallorca i 13. Katalanische Kordilleren (Provinz Barcelona und Gerona), 14. Saint-Crique-de-Gave (Umgebung von Béam) 4 15. Dér südwestliche Teil, dér Bemer Alpen (Deckenfalltung von Morcles), 16. Bayerische Kalkalpen, 17. Bükk < Gebirge (neben Eger), 18. Nierentalgraben (neben Salzburg), 19. Insel Kréta (Nördlicher Hang des Kophinos-Ilücken) ^ 20. Umgebung von Tafresh (Südwestlich von Teherán) Papp és Turnovsky szerint a Chapmanina gassinensis az ausztriai felsőeocéi • képződményekre jellemző. Ugyancsak az osztrák felsőeocén képződémények v bői adják — többek között — a Halkyardia nemzetség (aff. Halkyardia mininu ( Liebus) előfordulását is. Ez utóbbi szinte elmaradhatatlan társalakja az előbb y fajnak. A Chapmanina gassinensis salzburgi előfordulása keletről a Bajoi • Mészkő-Alpokbeli előforduláshoz csatlakozik, valamelyest áthidalva a magyar országi és Kolozsvár környéki előfordulásig fennálló űrt. Flandrin J. és Hadjian J. (1970) Irán központi részének északnyugati felé íi bői, Tafresh területéről, közölnek e faj előfordulására vonatkozó adatokat. 4 Nevezetesen, a kréta időszaki rétegekre transzgresszíve és diszkordánsan tele • pülő mintegy 3000 m vastag üledékek Ej-tel jelzett rétegösszletének 7. szintje i: bői (orizont Ej, assise 7), organo-detritikus mészkőrétegekből említi a Chap manina gassinensis -t. A gazdag faunából említett más fontosabb fajok a Nummulites heautnonli D ‘ Archiac, N. munieri (A) Ficheur, N. incrassatus (B, A) De La Harpe, N suhbeaumonti De IjA Harpe, N. bi-apiculatus Doncifiux, Discoryclina aff marthae, Miliolinák (Quingueloculina, Spiroloculina) , Rotaliidák (QyroidinelUi magna), Gastropodák, Pecten-íé\ék, korallok, Bryozoák és algák (Archeaóli- F u c h s: Újabb adatok a Cliapmanina gassinennis . . . 327 thothamnium ) . Ezek a rétegek, melyekben már nem fordulnak elő a francia felsőlutéciai nagytermetű, pontozott Nummulitesek és még nincsen jelen a ]>ria- bonai emeletre jellemző Nummulites fahinnii — a szerzők szerint a felső- lutéciai emelet zárótagjai: erre utal szerintük a Chapmnnina gassinensis, a Nummnlites beaumonfi, N. suhbeaumonti, N. incraNmtus, Gyroidinella magna együttes előfordulása is. (Megjegyzik a Ch. ga.-iíiitiensis-szel kapcsolatosan, hogy az Aquitániában a lutécium legfelső részében és a bartonienben fordul elő, a Oi/roidinella magnn pedig a Párisi-medence középsőlutéciai ké{)ződményei- ben, valamint a felsőlutéciai és a felsőlutéciai/felsőeocén közti átmeneti réte- gekben.) Ez az iráni előfordulás messze kitolja keletre a Chapmanina gassinensis föld- rajzi elterjedését. Irodalom Literatur Christodoülou, G. (1960): GeoloRísche und roikropalSontoIoKiitche l'ntersuohunKen aus dér Insel Karpathos (Dode- kanes). PalaeontOKr. 115, Abt. A. DíRcourt, J. (1064): Contribution á l’átude géologique d’un secteur du Peloponnése septentrional. Ann. gíol. d. Pays Hellén. 1 sér. 15. Fla.ndrin, J. — Hadjian, J. (1970): L’Éocéne de la région de Tafresh (Nord-Ouest de l’Iran centr.). Hull. S. g. Fr. 12 (1970) 5. Fpchs H. (1968): A Chapmanina SlLVESTRl nemzetség előfordulása az Erdélyi-medence eocén képződményeiben. Földt. Közi. 98. FUCHS, H. (1969): Contributli la cunoasterea genului Chapmanina SilveSTKI. Studia üniv. Babes— Bolyai, ser. Geol.- Geogr., fasc. 1. Fuchs, H. (1971): Contributli la cunoasterea raspindirii geologice si paleogeografice a genului Chapmanina Silvestri. Studia Ünlv. Ba. — Bo., ser. Oeoi— Miner., fasc. 2. Fuchs, H., G.íbos, L. (1972): Nol contributli la cunoasterea raspindirii geografice si geologice a spéciéi Chapmanina gatsineiuis (SiLVESTRi). Studia üniv. B.— B., ser. G. — M., fasc. 2- Cluj. Nbmkov, G. I. (1972): Gauthier, J. C.: „Présence de Chapmanina gastinengis (SiLVESTRI, 1905) dans l’Oligocene de l’ile de Palma de Mallorca (Espagne).” c. cikkének ismertetése a: Keferat. Journal — svodn. tóm, 1972/7 — B204. Papp, A.— Turnovsky, K. et al. (1970): Anleitung zűr biostratígraphischen Auswertung von Gesteinschliffen (Micro- facies Austriaca). Jb. G. B. A., Sonderband 16, Wien Beitrag zűr genaueren Kenntnis dér paláogeographischen und geologischen Verbreitung von Chapmanina gassinensis (Silvestri) H. Fuchs In seinen frülieren Aufsátzen (1968, 1969, 1971, 1972) im Zusammenhang mit den Vor- 'kommen dér Umgebung von Cluj (Rumanien) hat sich Verfasser mit den morphologischen Merkmalen, den Verháltnissen des Vorkommens sowie dér geologischen und geographi- schen Verbreitung dér Art Chapmanina gassinensis (Silveltbi) befasst. lm Rahmen des vorliegenden Aufsatzes, mit neuen Angaben ergánzt, publiziert er die Karte dér Verbrei- tung dieser wichtigen Foraminiferen-Art. Dementsprechend reicht ihr Areal im Westen bis zűr SW-Küste von Frankreich, im Osten bis zum zentralen Teil von Irán (Tafresh- Gregend), im Süden bis zűr Insel Mallorca bzvv. Kréta, im Norden bis zu den Bayrischen Kalkalpen bzvv. dem Bükk-Gebirge (Ungarn). Das iranische Vorkommen versehiebt die A^erbreitung dér Art weit in östlicher Richtung und dieses Areal vvird sich im Raume dér ehemaligen Tethys noch vveiter erweitern. Ihr geologisehes Vorkommen ist vöm mittleren Eozan einschliesslich bis zum Oligozán bekann, doch falit ihre Hauptverbreitung auf das Friabonien. Mir dér Zunahme unserer Kenntnisse über diese Art vvachst auch ihre alters- und faziesbestimmende Rolle. I Földtani Közlöny, Bull. o] the Hungárián Oeol. Soc. (1974) 104. 328 - 335 Kingit előfordulás Magyarországon, a kingit derivatogramja Elsholtz László, Selmecziné Antal Piroska, Selmeczi Béla (5 ábrával) Összefoglalás: A Nekézseny-Dédestapolcsány környéki palaösszletre települt lejtőtörmelékben derivatográfiás és kémiai elemzéssel alumínimn és vasfoszfát ásványokat mutattunk ki. Ezek közül határozottan azonosítottuk a kingitet. Az 1967-ben megjelent „Magyarország ásványai” c. összefoglaló munka (Koch S. 1967) még nem utal arra, hogy hazánkban a wavelliten kívül egyéb alumíniumfoszfát ásványt is találtak volna. Az 1968 évi upponyi-hegységi kutatásokból származó mintákat elemezve : azonban olyan ásványi anyagokat találtunk, melyeket hazánkban még nem ; írtak le. Az Upponyi hegységben, Nekézseny-Dédestapolcsány között mintegy • 5 km hosszú és kb. 1 km széles karbon agyag-kovapala-homokkőösszlet húzódik ( A meredek dőlésű sötétszürke agyag-kovapalákra helyenként mintegy 3 — 5 m i vastag sárga-vörösbarna kötőanyagú lejtőtörmelék települ (1. ábra). Ebben a I lejtőtörmelékben a fekvő felé növekvő mennyiségben cm-es, dm-es nagyságú, fehér színű betelepüléseket találtunk, mely bevonat formájában az agyag- kovapalarétegek mállott zónájára is áthúzódik. A lejtőtörmelék kötőanyagá- nak és a fehérszínű közbetelepüléseknek vizsgálata során alumínium- és vas- foszfátokat sikerült kimutatni. mn iixQrn m 11111111 ittttttttttciE-ii-lIí / . A . \ A / . / ./. A / 1. ábra. A Nekézseny-Dédestapolcsány környéki foszfátok feldúsúlásának ideális szelvénye. JelmaKyarázat' 1. Talajtakaró, 2. Vasfoszfátos kötőanyagú lejtőtörmelék, 3. Vas— alumíniumfosifát-betelepülések, 4. Üde és mállott agyagos kovapala (alsókarbon) Abb. 1. Idealisiertes Profil dér Anreicherung von Phosphaten in dér Umgebung von Nckézseny— Dédestapolcsány-' Erklárungen: 1. Bodendecke, Oehftngeschutt von phosphatischein Bindemittel, 3. Eisen- und Alumínium- phosphateinlagerungen, 4. Frischer und verwitterter toniger Kieselsohiefer (Unterkarbon) • Részlet a Magyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szakosztálya 1009. február 19-1 ülésén elhangzott és megvitatott előadásából. K l s h o 1 1 z ct al.: Kingit előfordulás Magyarországon 329 3. ábra. A fehi-r— sárRa — vörösbarnii anyaR derivatuRramja .ibb. 2. UerivatoRramm iler weiasen— Rolben — rothbraunen Subiftaoz A fehér sárga vörösbarna anyagról készült derivatograin utalt elsőként rra, hogy főtöinegét másodlagos löszfátiisvátiyok alkotják (2. ábra). Bár a 770 C°-os exoterm csúcsot zeolit sísványokkal is kapcsolatba lehetne lozni, a megkülönböztetés a foszfátkoncentráció meghatározásával azonnal negtörtént. Mivel az elemzés magas BoOj-tartalmat igazolt (15 — 20%), meg- íséreltük az egyébként meglehetősen heterogén foszforit darabokból a fázisok iúsítását a .színek alapján. így hozzájutottunk hófehér, krémsárga, okker- árga, sárgásbarna, vörösbarna és sötétbarna frakciókhoz. Kzekből [rendre erivatográfiás és kémiai elemzést végeztünk. Az eddigi eredinények alapján tiszta ásványokra történő dúsítási törekvések részben sikeresnek mondhatók, elen rövid közleményünkben az így kapott anyagokról kialakult képet kíván- uk ismertetni. Az alumíniumfoszfátok Dl’A görbéit Földvárink (1958) Manly R. L. (1950) özleménye alapján, illetve V. 1’. Ivanov.a (1961) ismertette (3. ábra). Ha a mi fehér anyagunkról készített derivatogram (4. ábra) DTA görbéjét 3. sz. ábrán láthatókkal összehasonlítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy az |vansit és kingit jöhet számításba. A wavellitről közölt első és második görbék ugyan nem egyértelműek, de dlemző a 100 300 C° közötti kettős endoterm csúcs. A mi anyagunk viszont csak egyetlen nagy endoterm csúc.sot ad 230 C°-nál, )vál)bá egy közepes exoterm csúcsot 770 870 C° között. Bár a wardit is ad 00 C° körül exoterm csúcsot, azonban ennél az ásványnál 500 C°-on jelent- (ezik egy endoterm csúcs is, így a vizsgálatból kizárható, s azt annak a kérdés- ek az eldöntésére korlátozhattuk, hogy kingit -e vagy evansit a szóbanforgó t'hér alumíniumfoszfát. A kérdésre mikroszkópi vizsgálatok alapján nem lehe- [ítt feleletet adni (Larsen, Berman 1965). 1 Kérésünkre dr. Bárdossy György volt szíves a fehér anyagot is hordozó jiinta röntgendiffraktometriás vizsgálatát elvégezni, amiért ezúton is köszö- I 6 Földtani Közlöny 330 Földtani Közlömj, 10 f. kötet, 3. f üzet 200 400 600 800 1000 r> I I . ' 1 ■ I ' : ^-r-1 7 / Too 400 600 800 lOOO 200 400 600 800 1000 Kingil : Evansil Bolivarit Wavellit ; Zefarovinil Wardil: Augelit^ LqzuIíI Túr k iz ■ Ambligonil : Berlinil ■ Variscit 12 11,27 ,28 5 2,23 1 , 24 9 10,15,16 ,17,18 6 , 19 , 20 3, 26,26 8, 13 ,14 7 21,4 ,22 3. ábra. Az aluiufniumroszfátok I)TA Rurbdi (A, Mán is K, IVANOVA szerint) Abb. 3. DTA-Knrven chaft (19 Február 1969) gehaltenen und diskutierten Vortrag. 334 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet Die erste und zweite Kurve von Wavellit ist zwar nicht eindeutig, doch ist die endo- t therme Doppelspitze zwischen 100 und 300 °C charakteristisch. Unser Matéria! ergibt dagegen nur eine einzige groase endotherme Spitze bei 230 °C, ferner eine mittelgrosse exotherme Spitze zwischen 770 und 870 °C. Obwohl auch Wardit i eine exotherme Spitze um 800 °C liefert, erscheint jedoch bei dicsem Mineral auch eine endotherme Spitze bei 500 °C; so kann dieses Mineral aus dér üntersuehung ausge- schlossen werden. Dementsprechend konnten wir die Üntersuehung darauf beschranken, umzu bestimmen, obdasin Frage stehende weisse Aluminiumphosphat Kingit oder Evan- sit darstellt. Die Frage konnte aufgrund mikroskopischer Untersuchímgen nicht beant* wortet werden (Labsen, Bermjust 1965). Auf unsere Anregung war dr. György Bárdossy SD gut die auch die weisse Substanz enthaltende Probe röntgendiffraktometriseh zu untersuchen, wofür wir ihm auch auf dicsem Wege besten Dank zu sagen verpflichtet sind. Lant seiner schriftlichen Mitteilung sind in dér Probe die Glieder dér Serie Kingit- Pivansit-Bolivarit vorhanden. Angesichts dér Tatsache, dass die DTA- Kurváé von Bolivarit oberhalb 400 °C eine mittelgrosse endotherme Spitze aufweist (Abb. 3) und dass dicse auf dem Derivatogramm unsorer originalen Probe erkennbar ist (Abb. 2), können wir das Vorhandensein von Boli- \ arit in dér Probe sogar als doppelt bewiesen betrachten. Das hergestellte weisse Konzentrat konnte jedoch dicse Komponente nicht enthalten habén, da das davon hergestellte Derivatogramm (Abb. 4) zwischen 400 und 500 °C keine endotherme Spitze aufweist. Da Kingit und Evansit eher in amorphem Zustand erscheint, dürfte für ihre Unterscheidung die infrarote Spektroskopie geeigneter, als die Röntgen- ei iffraktornetrie sein. Die DTA- Kurve hat den Anschein, als stammte sie von Evansit. Laut Abb. 3 ergibt Kingit keine exotherme Spitze. Unserer Meinung nach ist díis auf eine Geratestörung zurückzuführen; den auf dér Kurve ist deutlich zu sehen, dass diese vöm mit cinem Pfeil bezeichneten Punkt an ihre Kontinuitát verliert. Wir meinen, dass auf- grund dieser Kurven weder Kingit, noch Evansit eindeutig voneinander unterschieden werden können, da die exotherme Spitze auch für Kingit, wie für das Phosphat eines jeden dreiwertigen Metalls, charakteristisch sein kann. lm Buch von H. Strunz (1957) figurieren die in Frage stehenden Mineralien mit fol- genden chemischen Formeln: Kingit Al3(0H)3(P04), • 9H3O d.h. 3 AUO3 • 2 P2O3 • 21H,0 Evansit Al3(0H)6(P04) • 6H,0 d.h. 2 ALO3 • P2O5 • I8H2O Nach den von Frau Szalay durchgeführten Analysen ist die Zusammensetzung des weissen Konzentrates wie folgt: P2O3 29,9% AI2O3 29,8»/„ F6203 4,2o/„ Auch dér Wert des Glühverlustes, 36,1%, stimmt gut mit dér auf dér TG- Kurve des Derivatogramms ablesbaren Gewichtsabnahme übercin (Einwágung im mittleren Tiegel 1 g, DTA; 1’ /lO, DTG 1/10, TG 500 mg, Aufheizgesehwindigkeit 10 °C/min.) Berechnen wir aufgrund dér obigen Angaben das ALOj : PjOj-Verháltnis, so ist das 1 1 : 0,7, wahrend das AI2O3 ; H20-Verhaltnis sich genau für 1 : 7 ergibt. Unter Bérűek- I sichtigung dér erhalten gebliebenen Eisenverunreinigung lasst sich feststellen, dass die i Angaben derjenigen von Kingit (ALOg • 0,66 P2O5 • 7H2O) und nicht derjenigen \on ' Evansit (AI2O3 • 0,33 P2D5 • 6H2O) entsprechen. Tn dér Mineralogie sind auch die Eisen-Analogen (Strengit, Kakoxen, Beraunit, Del- vauxit) dér Aluminiumphosphate (Variszit, Bolivarit, Wavellit, Ev'ansit, Kingit) l>e- schrieben (Strunz 1957). Unseren bisherigen Untersuchungen nach sind in dér auch weisses Phosphat enthalten- den Substanz, nőben Bolivarit, Kingit, Göthit, Lepidokrokit, Jarozit, aucb mindesteiis zwei Plisenphosphate vorhanden, und zwar aller Wahrscheinlichkeit nach: Picit, als dió I amorphe Erscheinunsgform von Delvauxit, sowie Beraunit. Bischer ist es nicht gelungen, | diese vöm Göthit und Lepidokrokit entsprcchend zu trennen, trotzdem wird das Deriva- i togramrn eines dér Konzentrate (braunlichgelb) hier mitgeteilt (Abb. 5). Die exotherme Spitze um 800 °C meldet sich gewissermassen auch bei den gelben-brau- Elaholtz et al.: Kingit előfordulás Magyarországon 335 nen Proben. Aiifgrund dér chemischen Analysen und dér Derivatograrnme ist zu vermu- tén, dass Picit eine des Bolivarits, Beraunit eine des Kingits áhnliche DTA-Kurve liefert. Die mineralogische, petrographische und geologische Untereuchung dér phosphat- führenden Bildung wird forgetsetzt. Zusammenfassung: Mit Hilfe von derivatographisehen und chemischen Analysen wur- den im Gehángesehutt, dér den Schieferkomplex in dér Umgebung von Nekézseny- Dédestapolc.sány überlagert, Aluminium- und Eisenphosphatmineralien nachgewiesen. Von dicsen ist Kingit befriedigend identifiziert worden. Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Qeol. Soc .(Í974) 104. 336— 340 Mit nevezünk pelsóinak? dr. Detre Csaba (1 ábrával) Összefoglalás : Az alpi triász irodalomban (ilterjedten használt anisusi emelet pelsói alemeletének eddigi biosztratigráfiai definíciója homályos, és nincs kijelölve a sztratotípusa. Szerző a pelsói alemelet sztratotípusának kijelölését a felsőörsi Malom- völgy anisusi rétegsorában ajánlja. Az alpi középsőtriász irodalmában általánosan használatos a pelsói krono- sztratigráfiai megjelölése, amely a középsőanisusi Paraceratites binodosus vagy Decurtella decurtata biozónának felel meg. A név eredete: Lacus Pelso, a Balaton latin neve. Első ízben alemelet megjelöléssel, a kétosztatú anisusi emelet alsó (,,Balato- nisch”) alemeleteként Waagen, Diener (1895, in Mojsisovics, Waagen Diener 1895, p. 1293)-nél találkozunk vele. Ez a megjelölés eléggé homályos és hiányolja a pontos definíciót: ,,Der Binodosus Zone entspricht die Balato- nische, dér Trinodosus -Zone die Bosnische Unterstufe. Die erstere Benennung' sj)ielt auf die Umgebung des Platten-Sees an, wo die reiche Gliederung des un- teren Muschelkalkes durch die verdienstvollen Arbeiten von J. Boeckh ueber die Trias des Bakony-Waldes nachtgewiesen wurde.” Itt rögtön szembeötlő az ellentmondás, ugyanis Böckh (1872) szerint a Ceratites binodosus a Déli bakonyi ,, kagylómész” képződmények legfelső, általa Arcestes sluderi-ye\ jellemzett szintjében fordul elő. (1. c.: p. 144, 5. szint). Lóczy (1913) Artharer (1903) feldolgozása alajiján a BöCKH-féle binodosu- sos szintet a trinodosus szintbe helyezi át, és C. binodosus-t már egyáltalán nem is említ a balatonfelvidéki képződményekből. Itt most röviden ki kell térnünk a binodosus-trinodosus vitára. A két zóna számos szerző szerint a Déli Alpokban nem volt elkülöníthető, sőt Riedel (1949) odáig ment, hogy a Ceratites trinodosus ]\loJS. fajt a Ceratites binodosus Hauer faj egy varietásánok tekintette. Assereto (1966) azonban már iijból megkülönbözteti a két zónát, Zapfe (1970) az anisusi sztratotípust a binodosus » zónába sorolt rahnbauerkogeli és tiefengrabeni, valamint a trinodosus zónához I sorolt grossreiflingi képződmények alapján definiálja. Assereto (1971) a Déli Alpokban is egyértelműen szétválaszthatónak tartja a két zónát, meg- védve az eredeti MoJSisovics-i (1872) koncepciót. Pia (1930) a ,,Balatonisch” alemelet helyett a germános latin ,,Pelsonisch” nevet vezeti be, amelyet szintén a Ceratites binodosus zónával azonosnak vesz.. Ez teljesen érthetetlen, mivel tudnia kellett volna, hogy Lóczy (1913) nem említ a Déli Bakonyból Ceratites binodosus-t. Ez csak azzal magyarázható, hogy egyszerűen minden kritika nélkül átvette a Waagen — DiENER-féle (1. c.) ,, balatoni” megjelölést. UJ ov D 6 t te,: lií it. rtP/tyfi/fiÉnl- ^ 338 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet Komplikálja a helyzetet azzal, hogy a pelsói típusterületeket már a Déli Alpokban jelöli meg (p. 97., 3. ábra) (Dont, Cimegot) cephalopodás fácies: Ceratites binodosus, valamint a vele párhuzamosítható brachiopodás kifejlő- dések (Cimego, Recoaro, Altprags), ezzel egy teljes rétegtani nevezéktan! absurdumot hozva létre. Pia óta a pelsói kronosztratigráfiai megjelölés az alpi irodalomban igen el- terjedt. Az előbbiekből is látható, hogy mennyire fontos lenne a pelsói sztratotípus definíciója. Szem előtt tartandó a prioritást, a pelsói sztratotípust a Waagen- Diener (1. c.) által először körvonalazott helyen, a Balatonfelvidéken kell definiálni. Erre legalkalmasabb szelvénynek a Malom-völgy Forrás-hegy lejtője kínálko- zik, ahol folytonos üledéksor észlelhető az alsóanisusitól a felsőladiniig (1. ábra), noha a jelenlegi feltártsági viszonyok elég rosszak, de ezen mesterséges feltárá- sokkal segíteni lehet. A vizsgálatok során tisztázni kell: A pelsói sztratotípus csak a brachiopodás (4.) rétegcsoportra szűkíthető e le? (Bückh 1872: ,,Stur recoaro mesze”, Lóczy 1913: ,,recoaroi brachiojiodás mész”), vagy beleérthető a felette levő cephalopodás (5 -6.) rétegcsoport is, amelyet Böckh a binodosus -zónához, Lóczy (1913, Arthaber 1903) nyomán a trinodosus -zónához sorolt. Itt egyúttal ellenőrizni kell Assereto (1971) ,,alsó” és ,, felső” bakonyi anisusi Ámwonoídea-szintjeinek helytállóságát is, amelyet nem szelvényszerűen gyűjtött anyagból, hanem egyes kiragadott lelőhelyek alapján álhtott fel. Assereto (1. c.) munkája alapján ugyanis úgy tűnne, mintha ebben a szelvényben az ,,alsó” Balatonites balatonicus-?>íú jelzett szint hiányozna. Valószínű, hogy ez az ,,alsó” szint, amelyet az Északi alpi rohnbauerkogeli (binodosus-zóna) faunával rokonnak tart, a brachiopodás (4.) rétegcsoport izokrón biofácies variánsa. Biosztratigráfiai szempontból nagyon lényegesek lesznek a mikropaleontoló- giai vizsgálatok, különösen a Foraminifera- és Conodonta-vizsgálíitoh., amelyek ebből a szelvényből még teljesen hiányoznak. Az utóbbi időben Kozur (1970) végzett az ,,illyr” rétegcsoportokon O.s/racoda- vizsgálat okát. Ezenkívül ter- mészetesen kötelező érvényűek az ISSC Circular N** 27. által egy sztratotípus definíciójára vonatkozó vizsgálati követelmények, valamint feltétlenül érde- mes lesz számos parasztratotípus vizsgálata, és részletes összehasonlításokat tenni az utóbbi években egyre intenzívebben tanulmányozott alpi lelőhelyekkel. Ezzel kapcsolatosan idéznem kell Assereto (1. c., p. 45) sorait a bakonyi anisusi képződményekre vonatkozóan: ,,Tjeider fehlen in dieser sehr interessan- ten Gegend moderné biostratigraphische Untersuchungen auf Grund horizon- tierter Aufsammlungen.” A felsőörsi (ajánlott holosztratotípus), valamint a többi balatonfelvidéki anisusi szelvény részletes, modern követelményeket szem előtt tartó feldolgozá- sa után kaphatunk konkrét választ arra, hogy mi is az, amit pelsóinak nevez- zünk, mert addig csak egy rétegtani nőmén nudum. Irodalom — Literatur Arthaber 0. (1904): A Déli Bakony werfeni-rétCReiböl és kaftylómcazéböl szíírniazó vlj CepMopodaAcMek és 8 kaKylómész oephalopoda-fauniijíínak revíziója. A Balaton Tud. Tanúim. Eredni., 1. kötet, I. rósz, FÜRKClék: A Balatonmellók paleontolÓKiája. III. k., III. f. (1003): Neue Funde in den Werfcner Schichten und im Musehelkalke des Südliohen Bakony und Revision dér Oephalopodenfauna des Muscholkalkes. Ilesult. Wisa. Erlorsch. Balaton- sees. B(l. I. Teil II. Anbani?: Palaeont. Umg. Balatonsees. Bd. III. II. III. 339 Detre: Mit nevezünk pclsoinak ASSERETO, R. (1966): Sül rltrovamento di CefalopodI Anisici nella Val Romáim. (Alpi Giulie Occidentali.) Riv. Ital. Paleolit. V. 72, n. 3. ASSBKETO, R. (1971): Die Binodosus Zone. Ein Jahrhundert wissensohaftliclier Oegen.sátze. Sitzungsber. 0.sterr. Akad. Wiss., matheni-nat. KI., Abt. I., 179. Bd. BöCKH J. (1872): A. Bakony déli részének földtani viszonyai. I. rész. A Magy. Kir. Földt. Int. Evk. II. kötet, II. füzet. BÖCKH, J. (1873): Die geoloKisehen VerháltnUse des südlichen Teiles des Bakony. Teil I. .Mittellungen aus elem Jahr- buch dér Kön. Ung. Oeol. Anstalt, Bd. II., II. 2. International Subconiiuission on Stratigrapliic Clas.sification of International Commission on Stratigrapliy Circular No. 27. (1970.) KozcR. II. (1970): Neue Ostracoden-Arten aus dein obersten Anis des Bakonylioclilandes. Bér. Nat. Med. Ver. Inns- bruck, Bd. 58. LÖCZY h. (1913): \ Balaton környékének geológiája és morfológiája. A Balaton Tud. Tanúim. Eredm. I. kötet I. rész. (1906: Die geologisciien Formationen der Balatongegend und ihre regionale Tektonik. Result. Wiss. Erforscti. Balatonsees, I. Bd. I. Teil. ) MOJSisovics, E. V. (1872): Ueber ein erst kürzlich aufgefundenes, unteres Cephalopoden-Niveau im Muschelkalk der Alpen. Verh. k. k. (leol. Reichsanst. Pia, J. (1930): Grundbegriffe der Stratigrapbie mit ausführlieher Anwendiing auf die europáische Mitteltrias. Leipzig, u. Wien. Franz Deuticke RlEiiF.L, k. (1949): I Cefalopodi anisici déllé Alpi meridionali ed il loro significato Stratigrafico. Mcm. Ist. Geol. Univ. Padova. v. 36. ROSENBERii, G. (1952): Verlage einer Sehichtnahmcntabelle der Nord und Südalpinen .Mitteltrias der Ostalpen. Mitt. Geol. Ges. Wien, Bd. 42 — 43. STüRZENBAi'M J. (1875): Adatok a Bakony Cerutites Rei7zí-szint faunájának ismeretéhez. Földt. Közi. 5. k. Teieudi Roth L. (1871): A Felsö-örs melletti Forrásbegy lejtőjének geológiai átmetszete. Földt. Közi. 1. k. WA.VOES. W., Diener, C. (1895): Untere Trias. (Skytisebe und Dinarisciie Serie) in Mojsisovics, E., W.aaoen, W DiESER, C.: Entwurf einer Gliederung der pelagischen Sediniente der Trias-Systems. Sitzungsber. matliem.— naturw. Cl. .Akad. Wissensch. 104. Bil. Abth. I. Z.4PFE, H. (1971): Die Stratotypen des Anis, Tuval und Nor und ibre Bedeutung für die Biostratigrapliie und Biostrati- noniie der alpinen Trias. Annales inst. Geol. Publ. Hung., vol. 1. UIV., fase. 2. Zum Begriff ,,Pel.sonisch” Dr. Cs. Detre I Iin Sehrifttum über die Mittelrias der Alpen ist der Hogriff ,,Pelsoniscli”, der der Para- \'.ercUites binodosus- oder Decurtella decurtata-Yi\o7.one des mittleren .‘\riis entspricht, all- i'emein verbreitet. Ursprung des Begriffes: Lacus Felső = lateinischer Xaine für den Balaton-See (Plat- I ensee). i Das erste mai treffen wir diesen Begriff, als eine Unterstufe, bei Waagex, Diener 1895, in Mojsisovics, ^V'AAGEN, Diener 1895, p. 1293), die damit die untere (,,Balato- iiische”) Unterstufe des zweiteiligen Anis bezeiehnen. Diese Bezeicliung ist ziernlicli unklar ,ind betiarf einer genaueren Definition: ,,Der Binodosus-Zone entspricht die Balatonische, jler Trinodosus-Zone die Bosniche Unterstufe. Die erstere Benennung spielt auf die Um- Irebung des Platten-Sees an, tvo die reiche Gliederung des unteren Muschelkalkes durch I'lie verdienstvollen Arbeiten von ,1. Boeckh ueber die Trias des Bakony-Waldes nach- (ewiesen wurde ” Hier falit einem der Widersprueh gleieh ins Auge, denn laut Böckh (1872) kornmt \'eratiles binodosus im obersten, von ihm mit Arcestes studeri charakterisierten Horizont ller im südlichen Bakony-Gebirge vorkommenden ,,i\lusehelkalk”-Bildungen vor (1. c. I). 144, 5. Horizont). I Aufgrund der Bearbeitung von Arth.aber (1903) stellt Lóczy (1913) den Böckh’ chen Binodo.SM5-Horizont in den TróiorfosM.s- Horizont um, und erwáhnt überhaupt ieinen C binodosus aus den Triasbildungen des Balatonliochlandes. [ Hier müssen wir nun kurz auf die Diskussion Binodosus contra Trinodosus eingehen. líach zahlreichen Verfassern konnten die beiden Zonen auch in den Südalpen nicht unter- nhieden werden, und Riedel (1949) ging sogar so weit, dass er die Art Ceratites trinodosus lls eine Varietát von Ceratites binodosus Hauer betrachtete. Assereto (1966) unter- 3heidet jedoch von neuem die beiden Zonen, Zapfe (1970) definiert den Stratotyp des .nis aufgnmd der zűr Binodosus-Zone gerechneten Bildungen von Rahnbauerkogel und jefengraben sowie aufgrund der zűr Trinodosus-Zone gerechneten Grossreiflinger Bil- ungen. Assereto (1971) hált die beiden Zonen auch in den Südalpen eindeutig für trenn- ar, dadurch die originale Mojsisovies’sche Auffassung verteidigend (1872). Pia (1930) führt statt der ,,Balatonischen” Unterstufe den germano-lateinischen Na- ;ien ,,Pelsonisch” ein, den er ebenfalls mit der Ceratites binodosus-Zone identifiziert. Dies ’t vollkommen unverstándlieh, da er wissen hátte müssen, dass Lóczy (1913) aus dem lüdteil des Bakony- Gebirges keinen Vertreter von Ceratites binodosus erwáhnt hatte. Die 340 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet kann nur damit erklárt werden, dass er den Begriff „Balatonisch” \'on Waagen— Dienei (1. c.) ganz einfach, ohne Kritik übernommen hatte. Er kompliziert die Situation noch damit dass er die Typusgebiete des Pelsons schon ir den Südalpen angibt (p. 97, Abb. 3) (Dont, Cimego: Cepbalopodenfazies: Ceratites bino dosus sowie die damit parallelisierbaren Brachiopodenfazies: Cimego, Recoaro, Altprags) was ein Absurdum in dier stratigraphischen Nomenklatur zustande bringt. Seit Pia hat sich die chronostratigraphische Bezeichnung ,,Pelsonisch” in dér alpiner Literatur durchaus verbreitet. Auch den obigen Ausführungen ist zu entnehmen, wie wichtig eine genaue Definitior des Stratotyps des Pelsons wáre. Das Prioritátsprinzip achtend muss dér Stratotyp des Pelsons an dér von Waagen— Diener (1. c.) zum ersten Mai angegebenen Lokalitát, dem Balatonhochland , definien werden. Unseres Erachtens nach ist hierfür dér Abhang Malom-völgy Forrás-hegy de) geeigneteste, wo eine kontinuierliche Sedimentfolge vöm unteren Anis bis zum oberei Ladin (Abb. 1 ) beobachet werden kann, obwohl die gegenwártigen Aufschlussverháltnisst ziemlieh schlecht sind, doch lásst sich dieses Problem durch künstliche Aufschlüsse besei tigen. lm Laufe dér Untersuchungen muss Folgendes geklárt werden: Lásst dér Stratotyp des Pelsons sich nur auf die brachiopodenführende (4.) Schicht gruppé beschránken (Böckh 1872: ,,Recoaro-Kalk v'on Stur”, Lóczy 1913: ,,Brachiopo denkalk von Recoaro”), oder ist darin auch die diese überlagernde cephalopodenführendi (5 — 6.) Schichtgruppe mit einbegriffen, die Böckh zűr Éinodosus-Zone, Lóczy (1913 nach Arthaber 1903) zűr Trinodosus-Zone rechnete? Hierbei ist zugleich auch die Stich haltigkeit dér Bakonyer ,, unteren” und ,,oberen” anisischen Ammonoideen-Horizont' von Assereto (1971) zu prüfen; Horizonté, die von Verfasser nicht aus profilmássi) gesammelten Matéria!, sondern an Hand einzelner ausgegriffenen Lokalitáten aufge stellt wurden. Aufgrund dér Arbeit von Assereto (1. c.) schiene es námlich so, als fehl< dér ,, untere”, mit Balatonites balatonicus markierte Horizont in diesem Profil. Es is v wahrscheinlich, dass dieser ,, untere” Horizont, den er faunistischt für einen Verwandtei dér Rohnbauerkogel in den Nordalpen ( Binodosus- Zjone) hált, eine isochrone biofaziell • Vaiiante dér brachiopodenführenden (4.) Schichtgruj)pe ist. Von biostratigraphischen Gesichtspunkt aus werden die mikropaláontologischen L'nter . suchungen, sehr wesentlich sein, besonders die Untersuchungen, an Conodonten, die ii u diesem Profil noch vollkommen fehlen. Tn jüngster Zeit führte Kozur (1970) Ostraco «i den-Untersuchungen an ,,illyrischen” Schichtgruppen durch. Ausserdem sind selbst ^ verstándlich die Untersuchungsanforderungen an die Definition eines Stratotyps, wi' ' sie im Zirkular No 27 dér ISSC festgelegt sind, von rechtsverbindlicher Cültigkei't, férné wáre es unbedingt dér Mühe wert eine Anzahl von Parastratotypen zu untereuchen um « ausführliche Vergleiche mit den in den letzten Jahren immer intensiver studierten alpinei fe Lokalitáten vorzunehmen. In diesem Zusammenhang muss ich die Zeilen von Assereto (1. e., ji. 45) über di' • Anisbildungen des Bakony zitieren: ,,Leider fehlen in dieser sehr interessanten Gégéin k moderné biostratigraphische Untersuchungen auf Grund horizontierter Aufsammlungen.' ■ Erst nach dér detaillierten, den modernen Anforderímgen entsprechenden Bearbei I tung dér anderen Anisprofile des Balatonhochlandes sowie von Felsööi-s (vorgeschlagene I Holostratotypus) können wir eine konkrété Antwort auf die Frage erhalten, was das ei C gentlich ist, was wir Pelson nennen, denn bis dahin bleibt es bloss ein stratigrapliische) ■ Nőmén nudum. I f í I Földtani Közlöny, Bull. of the Hunyarian Geol. Soc. (1974) 104. 34I—-Z4.J Hévizes barlcuig és természetes vízgőz-exhaláció a be remencli kőlxinyálíaii dr. Bendefy László (2 ábrával) Pávai-Vajna Ferenc, a magyar hévízkutatás nagynevű és sikeres úttörője egy 1961. december havi szakmai kiszállása alkalmával a beremendi kőbányá- ban különös jelenségre figyelt fel. Erről a Karszt- és Barlangkutató Társulat fanáesadó Testületéhez intézett, 1962. május 13-án kelt levelében így számolt be: ,,A múlt év decemberében egy környékbeli társadalmi munka keretében, futólag a beremendi kőbányában is megfordultam, s ott a melegvíz-akna mel- letti magas kőszikla tetején, egy tektonikus pikkelyvonal mentén természetes vízgőz feltárást figyelhettem meg az akkori hideg időben. Ez az 1928. évi tosz- kánai Larderello környéki megfigyelé.scim után számomra nem volt újság, de úthon meglepett viszonylag kisméretű aránya ellenére is, mert részemről ha- zánkban ilyet még szemmelláthatólag nem figyeltem meg, csak a kimondott hőforrásaink felszínén. Nagyon örülnék, hogyha valakinek még volna hazánk területén hasonló megfigyelése és az nekem és a közismeretnek tudomására juthatna.” • Nincs tudomásom arról, hogy akár a Karszt- és Barlangkutató-, akár a Magyarhoni Földtani Társulathoz bárkitől hasonló tárgyú megfigyelésről hír- idás érkezett volna. : Megemlíthetem azonban, luigy amikor 1935. augusztus 15-én, a beremendi nészkőfejtő bányaudvaráról, egy néhány nappal korábbi robbantás alkalmával feltárt, kisméretű (talán lOü 120 cm-es) üregen át a hévizes barlangba kötélre erősített ülőkén legelsőként leereszkedtem, annak nagyoia páratelt levelgőjét 10 — 45 C° melegnek találtam. i A barlangüreg feltűnően szabályos formájával a timurida mohammedán építészét kisebb -nagyobb méretű félboltozatokkal gazdagon tagolt mennyezeti viképzésére emlékeztetett (1. ábra). Az üreg teljes magassága kb. 12—13 m ehetett. Alsó harmadát kb. 4 m mélységű, 38 C°-os víz töltötte meg, efölött i legfelső kupolaszerű boltozat 8 9 m magasan zárult. A barlang legnagyobb lízélességét 6 m-nek becsültem. ' Az üreg majdnem csupasz falai zseblámjiám fényében — halvány rózsa- zínnek tűntek, helyenként kisebb nyershús színű, hosszúkás foltokkal. A víz- ükör közelében többnégyzetméteres sárgás színű foltokat figyeltem meg ízek 4 — 5 újjnyi szélességű halványbarna csíkkal váltak el a rózsaszínű fal- elületektől. Imitt-amott kaiéit- és aragonitkristályokból álló vékony bekér- ;eződéseket észleltem. 2 — 4 mm-nél hosszabb élű kristályokat alig-alig láttam. Az alattam csillogó víztükör tökéletesen sima és nyugodt volt. Színe azonos olt a benne tükröződő barlangfalakéval. Alulról történő hévíz -szivárgás nyo- nát szemmel észlelni nem lehetett. Megfigyelhető volt azonban, hogy a víz 342 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet 1. ábra. Az 1930-as évek végén megsemmisült bereraendi hévizes barlang szelvénye (Bendefy, 1935. aug. 15.) 2. ábra. Beremend cementgyári köfejtóudvar. Albai pachyodontás orbitolinás mészkő (Fülöp J. szerint). Jel- magyarázat: 1. Tömött közetszüvet, 2. Pleisztocén lösz, 3. Sötétszürke héjú Pachyodonták, 4. Az cg>’korl hévizes barlang kb. helye Bendefy: Hévizes barlang a bererneiuli kőbányában 343 a barlangüreg alján, ÉNy felől, a víztükör alatti mintegy 4 m mélységben, egy 30 — 40 cm átmérőjű, kerek, sötétbarna színű lyukon át nyomult fel a bar- langba. Az üreg peremét vastag bekérgeződés borította. Ez a nyílás egy ÉÉNy — DDK-i csapásirányú, 70 — 80°-os dőlésű rátolódási felület mentén képződött. Magának a Beremendi-hegynek a harsány-hegyivel egyező szürke, bitumenes miliolinás mészkőtömege is a harsány-hegyihez tartozó, attól elszakadt és a pannóniai rétegekkel fedett medencealjzatból magasba tóit pikkelyrög (Va- dász, 1960). Néhány éven belül a mészkő kitermelése miatt ez az érdekes szín- folt is eltűnik majd szemünk elől. Irodalom POlöp J. (1966): A Villánj-i-hegysóg krétaidfiszaki képződményei — Les romiations crétacées de la Montagne de Villány p. 40. Bpest. Pívai-Vaj.va F.: Természetes vízgőz feltárás a beremendi kőbányában. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató IV. évf. 58. old. Bpest, 1962. íkviiZ £.: Magyarorsálg földtana. 2. kiad. (Akad. Kiadó) Bpest, 1960. Földtani Közlöny, BtiU. of the Hungárián Geol. Soc. (1974) 104. 344 —347 Adatok az É-i Bakony középsőkréta időszaki képződményeinek ismeretéhez dr. Scholz Gábor A bakonyi középsőkréta időszaki nánai és pénzeskúti rétegek vizsgálata során több í adat került a napvilágra a nánai rétegek fekv'őjében található táblás, ill. orbitolinás mési kővel kapcsolatban is. Eredetileg ezeket az adtokat is a Földtani Közlöny 1973/2 szárat bán megjelent dolgozatomban kívántam ismertetni, de külföldi tartózkodásom alatt eg sajnálatos félreértés következtében kimaradtak a publikálásra került szövegből. Mivel szóbanforgó megfigyelések az érintett képződményekre nézve újszerűek szükségesne tartom rövid ismertetésüket, annál is inkább mert a nánai és pénzeskúti rétegekkel fof. lalkozó dolgozatom némely részének megértését nehezíti az a tény, hogy a szövegbe csupán a táblás és orbitilinás mészkövek földtani leírása maradt ki, míg ezek a szelvénye ken és a fotótáblákon továbbra is szerepelnek és a megmaradt szövegben is számos utalá található a kimaradt részben leírtakra. Az É-i Bakonyban szélesen elterjedt albai, biogén mészkősorozat zárótagja r. az ún. orbitolinás mészkő (lókúti rétegek). Szürkéssárga színű, finom, tömőt i* szövetű, kagylósán, vagy szilánkosan törő, jólrétegzett, pados mészkő. Vastag, sága, általában 10 - 15 m, de területenként némileg ingadozik. Alsó szakaszát 41 az ürbitolinákon kívül egyéb kövület csak szórványosan fordul elő, felső pad ^ jaiban viszont egy igen gazdag, jellegzetes faunafeldúsulás található, (,,alsc d faunás szint”, Knauer 1966). 1 A mészkő ezekben a felső, 1 — 2 m vastag, faunadús rétegekben kifejezettel N bioklasztikus jellegű, a kőzetanyag túlnyomó tömegét a különböző szerve eredetű vázelemek alkotják, melyekét mikrokristályos kaiéit cementál. Tör ^ melékes ásványként csupán max. 0,2 mm átmérőjű, víztiszta, gyakran korro n dált szegélyű kvarcszemek fordulnak elő szórványosan. Epigén ásvány kén kevés glaukonit és némi limonit említhető. A faunát zömmel erős, vastaghéji kagylók, {Exogyra columha (Lám) , Aleetryona diluviana (L.), Exogyra flabellaV (Goldf.,) Arca gahrielis Leym., Neithea qnadricostata Sow., Pholadomija cl scidumbergeri Thomas et Peron stb.), továbbá számos Terebrahda, csigák magános korallok, Orbitolinák és Echinoideák alkotják. Gyakoriak még a me > szes féreglakócsövek. Bakonynána, Jásd és Olaszfalu térségében az orbitolinás mészkő legfelsc faunadús rétegeinek korrodált, egyenetlen felszínére diszkordánsan települ 1 táblásmészkő csoport. A fekvő mészkő a diszkordancia felület közelében vas < hidroxidtól vörösesre színezett, karsztos rej)edésekkel átjárt. A mészkő korro I dált, oldott, mikroszkóp alatt is rendkívül éles, egyenetlen felszínén, szabad i szemmel is látható milliméter vastagságú limonitkéreg figyelhető meg, melye' 1 glaukonitfeldúsulás kísér. (Id. Scholz 1973, 2. tábla 2. ábra). A transzgredák • táblásjnészkő sorozat alsó szakasza eltér az eddig ismert kifejlődésektől 6 kellő tapasztalat hiányában könnyen összetéveszthető a nánai rétegekkel A fekvő mészkő karsztos hasadékait és felszínének egyenetlenségeit kitöltv( 345 iSc/)o/r; Adatok- az É-i Bakony középsőkréta képződmények... először egy sárgás, elég laza, durvaszövetű mészhomok települ. A szemcse- átmérők 0,05 és 0,8 mm között változnak, de a durvább komi)onensek domi- nálnak. A bázisrétegben megtalálhatók az ,,alsó faunás szint” kissé koptatott törmelékdarabkái. A diszkordanciafelületen tapasztalható intenzív glaukonit- kiválás felfelé haladva erősen csökken és a glaukonit mennyisége kb. a fekvő mészkőével azonos szintre esik vissza. Törmelékes ásványként az előzőhöz hasonló kvarc, továbbá allotigén keletkezésű kalcedon észlelhető, antigén ás- vány a glaukonitnál valamivel gyakoribb kollofán, 0,2 mm-nél nem nagyobb szénült növényi törmelékek a táblásmészkő sorozatban mindvégig megfigyel- hetők. Az összletben felfelé haladva a laza üledékl)en azonos anyagú és szövetű, de keményebb, jobban összeceme utált lapos gumók lépnek fel. Ezek tömege fokozatosan növekszik a szelvényben a lazább üledékrészek rovására, egy- idejűleg a szemcsenagyság is finomodik. Az alsó 1 méteres .szakaszban taj)asz- talható átmeneti visszíiesés után a glaukonit a kollofánnal együtt ismét gyako- ribbá válik. A rétegsorban tovább felfelé haladva a keményebb, meszesebb üledéklencsék tömege tovább nő, köztük már csak mintegy habarcsszerűen látni lazább anyagot. A kőzet fokozatosan egyre szabályosabban rétegzetté válik és kb. 4 5 méterrel a diszkordancia felület felett nyeri el a táblásmészkő jól ismert típusos kéj)ét. A rétegsor e felső, szabályos la])okkal határolt, kemény rétegeinek szövete tömött, biokhusztikus, de a biogén karbonátanvag felismer- hetetlenné aju’ózott. Az egész .sorozatra jellemző a makrofauna szinte teljes hiánya, melynek oka minden bizonnyal az erős mozgatottságban kcre.sendő. ■A rétegsor közepetáján helyezkedik el az a inár Noszky J. (1934) által felismert kifejlődés, melyre egy hengereled, néha elágazni látszó, féreg járatkitölt ésszerű .képződmény tömeges jelenléte jellemző. Ezt a képződményt Noszky az angliai albaiból leírt Dorydermadichotomum Ben. mészszivaccsal azonosította. Az orbi- tolinás mészkő felső j)adjaiban található gazdag fauna részletes őslénytani 'feldolgozása még folyamatban van, de az eddigi eredmények egyértelműen az ..alsó faunás szint” felsőalbai korára utalnak. Közvetve szintén ezt bizo- nyítja az a tény. hogy az alsóvrakoni nánai rétegeket földtani szempontból jcsak egész rövid időintervallum váhusztja el az orbitolinás mészkőtől. (A táblás- mészkő sorozat amúgy is gyors felhalmozódást mutató rétegei lokálisan hiá- myozhatnak, a diszkordanciafelületek sem kéj^viselnek nagyobb időhézagot :.stb. — Id. SCHOLZ 1973.) Mindez arra utal, hogy felül kell vizsgálnunk az É-i Bakony albai képződményeinek rétegtani helyzetéről alkotott korábbi nézetein- ket. Ugyanis, ha az orbitolinás mészkő kora a részletes őslénytani vizsgálatok befejeztével továbbra is felsőalbainak bizonyul, akkor a mészkősorozat fekvő- jében levő munieriás agyagmárgaösszlet sem leliet alsóalbai. Az eddigi adatok szerint a munieriás agyagmárga és az albai mészkősorozat alsó tagja, az ún. pachyodontás mészkő között az átmenet folytonos, ugyanakkor a teljes mészkő sorozat vastagsága csak kb. 50 — 60 m. Tekintettel arra, hogy e biogén mész- kövek képződése, fáciesviszonyaiknak megfelelően, földtörténeti szempontból 'övid idő alatt kellett, hogy végbemenjen, nagyon valószínűtlen, hogy ez a nészkőösszlet kitöltené az alsó- és a felsőalbai közötti tetemes időszakaszt. Söldtani Közlöny 346 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet Beitrag zűr Kenntnis dér Mittelkreide-Bildungeii im nördlichen Bakony-Gebirge G. Scholz lm Laiife dér Untersuchung dér mittelkretazischen Schichten von Nána und Pénzeskút im Bakony sind mehrere neue Angaben auch in Bezug auf die im Liegenden dér Schichten von Nána befindllchen Plattén- bzw. Orbitolinen- kaiké ans Tageslicht gekommen. Ursprünglich wollte ich auch dicse Angaben in meinem, im Heft dér Földtani Közlöny (1973/2) erschienenen Aufsatz veröffentlichen, doch wahrend meines Aufenthaltes im Ausland sind sie bedauerlicher- weise vöm gedruckten Text ausgeblieben. Da die in dér Frage stehenden Beobachtungen neuartig für die betreffenden Formationen sind, halté ich es für erforderlich, hiermit eine Kurzfassung darüber zu gébén, umso mehr, da das Ver- stehen gewisser Teile meines Aufsatzes über die Schichten von Nána und Pénzeskút dadurch erschwert ist, dass aus dem Text lediglich die geologische Beschreibung dér Plattén- und Orbitolinenkalke fehlt, wahrend dicse auf den Profilén und Tafeln ungeándert figurieren und auch im gedruckten Text zahlreiche Hinweise auf das im ausgebliebenen Teil Beschriebene zu finden sind. Das Abschlussglied dér im nördlichen Bakony weit verbreiteten biogenen Kalkstein- serie des Albs ist durch die sog. Orbitolinenkalke (Lókuter Schichten) vertreten. Es háti- déit sich um cinen graulichgelben, feinen, dichten, gutgeschichteten, bankigen Kalkstein von muscheligem oder splittrigem Bruch. Die Máchtigkeit variiert in dér Regei zwischen 10 und 15 m, doch schwankt dicsér Wert gewissermassen vöm Gebiet zu Gebiet. An dér Basis kommen neben den Orbitolinen andere Fossilien nur spárlich vor, in den oberen Bánken dagegen ist eine sehr starke Faimenanreicherung (,,unterer fossilfülirender Horizont”, Knauer 1966) zu beobachten. Dér Kalkstein ist in dicsen 1 bis 2 m máchti- gen oberen fossilreichen Schichten von ausgesprochen bioklastischem Charakter, die über- wiegende Masse des Gesteinsmaterials besteht aus verschiedenen organogenen Skeletten- elementen, die durch mikroholokristallinen Kaklspat zementiert sind. Als detritisches Mineral kommen lediglich max. 0,2 mm grosse (im Durchmesser), wasserreine, oft am Rand korrodierte Quarzkörner vereinzelt vor. Von den epigenen Mineralien diirfte ein wenig Glaukonit und etwas Limonit erwáhnt werden. Die Fauna besteht vorwiegend aus starken, dickschaligen Muscheln (Exogyra columba (Lám.), Alectryona diluviana (L.), Exogyra flahellata (Goldf.), Arca gabrielis Leym., Neithea quadricostata Sow., Pholado- mya cf. schlurnbergeri Thomas et Peron, usw.), ferner aus zahlreichen Terebratulen, Gastropoden, Einzelkorallen, Orbitolinen und Echiniden. Háufig sind noch die kalkigen Wohnröhre von Würmern. Im Raum von Bakonynána, Jásd und Olaszfalu wird die korrodierte, unebene Ober- fláche dér obersten fossilreichen Schichten des Orbitolinenkalkes diskordant durch die Plattenkalkgruppe überlagert. In dér Náhe dér Diskordanzfláche ist dér Liegendkalk- stein durch Eisenhydroxyd rötlieh gefárbt und von karstischen Klüften durchsetzt. Auf dér korrodierten, durch Auflösung angegriffenen, selbst unter dem Miksroskop áusserst kantigen, unebenen Oberfláche des Kalksteins lásst sich eine, sogar mit unbewaffnetein Auge sichtbare, mm-máchtige Limonitkruste beobachten, die durch eine Glaukonitan- reicherung begleitet wird (siehe Scholz 1973, Taf. 2, Fig. 2). Die Basis des transgredieren- den Plattenkalkes unterscheidet sich von den bisher bekannten Ausbildungen, und man- gels Erfahrungen können dicse Kaiké leicht mit den Schichten von Nána verwechselt. werden. Zunáchst beobachtet mán gelbe, lockerbindige, grobe Kalksande, welche die karstischen Klüfte und die Unebenheiten dér Oberfláche des Liegendkalkstcins ausfüllen. Dér Durchmesser vari’ert zwischen 0,05 und 0,8 mm, doch dominieren die gröberen Koin- ponenten. In dér Basisschicht können leicht abgerundete Trümmerbruchstückchen des ,,unteren fossilführenden Horizontes” angetroffen werden. Die an dér Diskordanzfláche beobachtbare intensive Glaukonitausscheidung verringert sich aufwárts stark und die Menge des Glaukonits fállt auf etwa den des Liegendkalksteines zurück. Als detritisches Mineral lásst sich dem vorangehenden áhnlicber (juarz sowie allothigener Chalccdon beo- bachten; authigenes Mineral ist dér im Vergleich zum Glaukonit etwas háufiger auftretende Kollophan; verkohlte Pflanzenbruchstücke von nicht mehr als 0,2 mm Durchmesser können in dér Plattenkalkserie überall beobachtet werden. Aufwárts irn Komjilex treten im lockeren Sediment Knollen von gleicher stofflicher Zusammensetzung und Textur, doch hnrter, st.árker zementiert und flach,. auf. Dicse verbreiten sich aufwárts im Profil allmáhlich auf Kosten dér lockereren Sediment teile, und gleichzeitig wird auch die Korngrösse immer feiner. Nach dem, im unteren 1 ni-Ab- schnitt beobaebtbaren provisorischen Rückfall wird dér Glaukonit, zusammen mit dem Kollophan, wieder háufiger. Weitor in dér Schicht folge aufwárts steigt die i\ía.sse dér hár- teren, kalkigeron Sedirnentkörner, unter denen lockereres Matéria! nur noch in Fönn Se hol z: Állatok' az K-i Jiakoni/ középiiökréta képződtiii'n;ick . 347 von Alörlol vorhuiulon ist. Die Sf)uclitiiii>í ilos Gesteins winl allinahlidi rofíelniássiííor und ca. uin 4 — 5 in ob(>rliall) dór 1 )iskordan/.ria(!ho fíowinnt dór IMattenkalk das fiir ihn typisoho, fjut bokannto Toxturbild wiodor. Dió 'IVxtur dii'si'r oben'ii, durch rofíolinássifíe Flaolion bofíron/.ton, liarton Soliiobton dór Sorii' ist iliclit, bioklast isoh, iloeb ist das Kar- bonát inat orial bis y.nr l’norkonnbarkoit y.orkloiiK'rt wonJon. Für dió fj;an/,o Sorio ist, das fást völlitío Földön von .Maki-ofossilion oliarakt(>ristisob, was allor W^abrschoinlickoit naob autóin stai’k bevvofítos, aj;iti(‘rtos W’assoriiK'diiim /.iiriiok/.üführon ist. I l-^wa in dór .Mitto dór Soliiobtoidblfío bofindot sicli dió boroits von J. Xoszky (1934) ' erkannto .Viisbildnntí, wofiir das inassenhaflo .A.iiftroton oinor /.ylyndrischon, inanchinal sicli verzwoifit orwoisondon, otwa dón Ansidieiu oinor W^irinbaiitonfüllunff bositzondon , Rildiin^ obaraktorist isoli ist. Dioso Mildiiii" wnrdo von Noszky mit tloiii aiis dóin .A,lb von Knfíland bosohriobonon Kalksohwamin Doryilcrnia ilirhotoinam Bex. idontifiziort. Die in 'dón oboron Bankon dós ( )rbitolinonkalk('S aiift rotonde roicbo Fauna wird ziir Zeit palii- ontologisob Ix'arboitot, dooli woison dió bisborigon Krgebnissi' oindontig auf das Obor- alb-.41tor dós „untoron fossilführondon Horizontos” hin. l’nniit tolbar wird dasscdbo aiioh daduroh bowii'son, dass t roimt wordon. (1 )io aiioli sonst von oiniM’ rasobon Anhaiifimfí zoiifíondon Schicliten dór l’lattenkalksc'rio könniMi bio und da folik'ii, auch dió 1 )iskordanzflaoht>n vortroti-n keinon y;rössoron Zoitranin nsw. — sielio ScHOi.z 1973.) Das allos woist daranfliin, dass wir linsoro früheron Aiiffassiuiííon iiboi- dió strati- •írapbisclio Stollun^; d«‘r .41b-.\blaí;orunf;on dós nördliolion Bakony-Gobirfíos rovidioron iniisson. Donn wonn das .-Vltor des Orbitolini'iikalkos aich mit doni .\bsohliiss dór ansführ- , liclion palaont ologisolion Fntoi-aiiohiinf'on auoh wiátorhin als Oboralb orwoist, kann auoh ■dér iin LioRonden dér Kalkserio golagerto Muniorientnnmorgolkomplox niobt Unteralb sóin. Naoh dón bishorifion Kr>íebnisson ist dór Überpjant' zwisohon doni .^^lmiorionton- , merf'ol und doni Basisfrliofl dór albisohon Kalkserio, deni sog. Faoliyodontonkalk, kon- , tinuierlioh, woboi dii^ .Máohtijíki'it dór vollstandigen Kalksteinsorio c^a. 50 bis 60 in er- , reioht. Da diesi' biofíonon Kaiké — ihron Faziosverliáltnisson ontsprechoiul — sicli in , oinoiii geoliistorisoh solír besohranktoin Zoitranin góbiidét habon inüssten, ist es sehr nnwai'soheinlioli, dass diosor Kalkstiünkomplex dió botraolitliolio Zoitspanne zwischen ,dein untoron und oberon .■\lb ausfüllon dürfto. Irodalom — Literatur in ScHOLZ (1973) Földtani Közlöny 103., 2. pp. 175 — 18S. I HÍREK, ISMERTETÉSEK AZ MTESZ jubileumi közgyűlése 1973. december 12-én, szerdán tartotta jubileumi közgyűlését a megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő Műszaki és Ter- mészettudományi Egyesületek Szövetsége az építők szakszervezetének Dózsa György úti székházában. A közgyűlés elnökségében helyet foglalt Kisházi Ödön, a Népköztár- saság Elnöki Tanácsa helyettes elnöke, dr. Timák Mátyás, a Minisztertanács elnök- helyettese, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, a MTESZ elnöke. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, dr. Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudo- mányos Akadémia elnöke, dr. Osztbov- SZKY György, az Országos Műszaki Fejlesz- tési Bizottság elnökhelyettese. A közgyűlést dr. Csanádi György nyi- totta meg. Ezután dr. Valkó Endre, a MTESZ főtitkára számolt be a szövetség negyedévszázados tevékenységéről és a fel- adatokról. Hangsúlyozta: a szervezet fő törekvése a tudomány és a technika hala- dását és a népgazdaság fejlődését társa- dalmi úton előmozdítani. Ennek a feladat- nak külön hangsúlyt ad a MSZMP Köz- ponti Bizottságának ]9(i9. évi határozata, amely felhívta a MTESZ vezetőszerveit, hogy több segítséget nyújtsanak az egye- sületeknek a legfontosabb népgazdasági és tudománypolitikai feladatok kiválasztásá- ban, munkájuk összehangolásában. Különös gondot fordít a szövetség a fejlődés legújabb irányaira, a különféle kormányprogramokra, kiemelt kutatási feladatokra. Ez tükröződik a szervezeti fejlődésben: a megalakuláskor számlált 14 egyesület helyett ma már 28 működik. A gazdasági élet és szakmák differenciáló- dásával sorra alakultak a különböző szak- osztályok az egyesületekben. A Magyar Agrártudományi Egyesületben már 50 szakosztály működik. A nemzetközi tudományos és műszaki élettel is szoros a MTESZ kapcsolata. A szövetség keretébíín működő egyesüle- tek, szakosztályok több, mint 50 nemzet- közi tudományos szervezet tagjai, és a hazai 7 ezer rendezvény, konferencia, ki- állítás, előadás jelentős része más országok közreműködésével zajlik le. A kapcsolatok többsége a szocialista országokhoz fűződik. A MTESZ-nek kezdeményező része van abban, hogy a szocialista országok hasonló szervezetei közös táreadalmi tevékenysé- güket egyre inkább a KGST integrációs program megvalósításának szolgálatába állítják. A főtitkár beszámolója után hozzászólá- sok következtek, amelyekben a MTESZ munkáját elősegítő észrevételeiket, javas- lataikat ismertették a különböző területe- ken dolgozó szakemberek. A vitában felszólalt dr. Dank Viktor Társulatunk elnöke is. Hozzászólását a referátum záradékában teljes terjedelmé- ben közöljük. Felszólalt dr. Tímár Mátyás is. A párt Központi Bizottsága és a kormány nevében üdvözölte a fennállásának 25. évfordulóját ; ünneplő MTESZ közgyűlésének résztvevőit. I Köszönetét mondott azért az áldozatos munkáért, amelyet a táreadalmi szervezet a népgazdaság fejlesztéséért, központi prog- ramjainak megvalósításáért kifejtett. Ki- emelte: ma már nagy jelentőségük van azoknak a MTESZ szervezeteknek is, amelyek egyes vidéki iparcentrumoklian i és városokban működnek. Tevékenységük- i kel — különösen az utóbbi időkben — jelentősen hozzájárultak a népgazdaság fejlesztéséhez. A hatékonyabb vállalati munkában is mind nagyoíib a MTESZ szakembereinek szerepe. A szövetség nem- csak a műszaki értelmiség továbbképzésé- nek egyik bázisa, hanem a műszaki és köz- I gazdasági szemlélet egységétudv (u-ősödését | is biztosítja, amelyet gazdasági életünk ' nem nélkülözhet. A továbbiakban dr. Tímár Mátyiis a néjigazdaság időszerű kérdéseiről bi'szélt. Egyebek között kiemelte: az id(>i tervek teljesítése jó ütemben halad, s a nemzeti jövedelem növekedése előní láthatólag valamivel nagyobb lesz a tervezettnél. hinnék a sikernek részese a műszaki értelmiség is. Hírek, ismertetések 349 Befejezésül hangsúlyozta: a párt és a kormány továbbra is támaszkodni kíván a MTKSZ már eddig is hasznos munkájára, s a növekvő feladatok megoldásához a társadalmi szervezet további segítségét kérte. A felszólalások után dr. Csanádi György az elnökség nevében 42 szakembernek — köztük dr. Hámor Gézának, Társula- tunk főtitkárának — adott át MTESZ- díjat a társadalmi szervezetben végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseként. A díjak kiosztása után dr. Csanádi György elnöki zárazav'ával a MTESZ 9. közgyűlése befejeződött. * D r . D a n k Viktor felszólalása a MTESZ jubileumi k ö z g y ű lésé n A MFT ez évben ünnepelte alaj>ítilsának 125. évfordulóját mint a szövetség leg- idősebb egyesülete. Kz a hosszú idő a Tái’sulat tagjai számára bőséges tapaszta- latokat adott generációkon át a tudomá- nyos-műszaki, táreadalmi munka vonat- kozásában is. Lemérhetők és rekonstruál- hatók a fejlődéssel a társadalmi igények növekedésével járó nehézségek a működés- hez szükséges feltételek bizonytalanságai éppúgy, mint a tái'sadalmi haladás elő- segítését jelentő optimális szakaszok vál- tozásai. Korunk felgyorsult üteme ezt a ritmusos váltakozást egyre rövidebb idő- szakaszokban produkálja. A MTí^SZ ha- sonlóan más felszabadulás utáni, most negyedszázadot jubiláló intézményekhez, összegző visszatekintéssel és a következ- tetésekből fakadó előremutató jövőkuta- tással, prognózissal néz az elkövetkezendő lév'ek elé. ílindannyiunkat élénken foglal- koztat a jöv'ő, és abban a táisadalmi mun- kánk várható koordinátái. ' Én alapvetően abban látom a jövő tevékenységének magját, hogy a MTESZ mint a műszaki- és természettudományi •,, népfrontja” a társadalmi összbölcsesség 'és kötetlen v'éleménynyilvánítás fórumá- nak, tárgyilagos és hosszútávra szóló prog- ramjával lényeges része lehet szocialista fej löd ésünkne k . A hazai földtudományok művelőinek alapvető feladata természetes erőforrásaink mielőbbi felkutatása, feltárása és haszno- sításra rendelkezésre bocsájtása. Tovább kell fejlesztenünk az ország földtani meg- ismerését, részben még fel nem kutatott területek, de egyre inkább a régebbi mód- szerekkel és eszközökkel már vizsgált terü- 'etek korszerű és egj're korszerűbb újra és ijraértékelésével. Nyersanyag vonatkozásban a Föld or- szágai két vógletű nagy csoportra osztha- :ók. Egv'es országokban a hatalmas kész- etekből származó nyersanyagtermelés ■ najdnem teljes mértékben exportálásra I íerül, a másikban korszerű nagyipar fejlő- dött ki máshonnan szállított nyersanyagra 'pülvo. Ez a területi és gazdasági, egyúttal gazdasági különbözőség akkor tárja fel teljes valójában társadalmi-politikai össze- függéseinek anatómiáját, amikor valami- lyen konfliktus jelentkezik és bántja le azt a külső mázt, amit a ,, fogyasztási társa- dalmak” felsőbbrendűségének deklaráltak. Napjaink energiaválságával kapcsolat- ban láthatjuk, hogy a nyugati közgazda- sági igazságok tételei is mc'ginognak vi- szonylag rövid idő alatt. Hazánk természeti kincseinek kutatása nemcsak tiulományos, műszaki vonatko- zásban, de gazdaságossági szempontból történő újraértékelésén túl, egyes terüle- teink ill. már megismert ásványkincs kész- letünk gyors újraértékelése is szükséges. Néhilny vonalon elmaradt technológiánk miatt hevernek felhasználatlanul nyers- anyagkészletek. Másutt korszerű eszközök hiányában, vagy a költségek nagyságára hivatkozv'a kerültek ki témák a figyelem szférájából. De ami ma drága, holnap eset- leg már gazdaságos lesz. Elég, ha csak arra utalunk, hogy néhány éve a 16 — 20 S/ton- nás nyersolajárak ma 40 — 50 $/to között mozognak minőségüktől függően. Ezeknek a kérdéseknek tárcaszintű értékelése és a helyes döntéselőkészítése, széleskörű társa- dalmi megalapozottság nélkül a jövőben sem képzelhető el. Szakmánk változatlan törekvése, hogy amink van e vonatkozás- ban, minél gyorsabban közkincs legyen. De, hogy röviden fogalmazzak: meg lehet találni a hazai élethez szükséges ásványi nyersanyagokat másutt is, hatá- rainkon kív'ül is, kölcsönösen előnyös felté- telű szerződések keretein belül. És itt lép előtérbe az oktatás szükségleteknek meg- felelő korszerűsítése, a kádernevelés és utánképzés kérdése, a szakértelem és szak- tudás exportja és különböző nyersanyagok- kal, iparcikkekkel ellentételezése. A 92 ezer km- országterület észszerű megkutatásának határán túl, ezek a prob- lémák egyre sürgetőbbek lesznek. A nem- zetközi tudomány és műszaki, technikai eredmények, módszerek importja nem közvetlenül tehető át hazai geoviszonya- inkra és a kutatások sikerét a magyar föld 350 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet geológiai felépítése döntően determinálja. Plnnek a felépítésnek megismerésére fordí- tandó anyagi erőforrások és a várható eredmény, haszon viszonyítása és racionális értékelése továbbra is a társulati-társa- dalmi vélemény birtoklását igényli. A tőkés bicskabányák tulajdonosainak kiszolgálásától hosszú volt az út a felszaba- dulás utáni saját földünk birtokbavételén túl a magyar alumínium, urán, szénhidro- gén, szén, építőanyag kutatás és mérnök- geológiai tevékenység földtani kutatások- kal történő mai állapotú megalapozottsá- gáig, hogy csak a legfontosabbakat említ- sem és azt, hogy ez gyakran más társ- egyesületek eredményeiben is tükröződik. Az 1 948-as MTESZ-hez csatlakozás alap- jaiban segítette elő a műszaki-gazdasági feladatok társadalmi, tudománypolitikai, szervezeti hátterének kialakítását. (Meg i van az erő a hibák kiküszöbölésére.) Szakmai törekv^éseink e konstrukciók- ban fokozott társadalmi ellenői-zést, poli- tikai tartalmat kaptak, módszereiben gaz- dagodtak. E látszatra természetes határokban azonban igen nagyjelentőségű tényezők — úgy véljük konkrét gazdasági eredménye- inkben is realizálódnak. E gondolatokkal köszöntjük a 25 éves MTESZ-t és eredményes további együtt- működést kíván a Magyarhoni Földtani Társulat. A 100 esztendős Magyar Földrajzi Társaság 1972. május 12-én tartotta a Magyar Földrajzi Társaság centenáris ünnepi köz- gyűlését a M. Tudományos Akadémia fel- olvasó termében ott, ahol azelőtt 100 évvel az egybegyűlt alapítók kimondották a Tár- saság megalakulását és megválasztották annak első vezetőségét. A Társaság meg- alakulása Hxjnfalvy Jánosnak, a földrajz első magyar egyetemi tanárának a nevéhez fűződik, aki a Társaság első elnöke volt, de az alapítók és az első válíisztmányban ott találjuk Szabó Józsefet és Zsigmondy Vilmost is. A Társaság célkitűzését, Vámbéry Ár- min alelnöknek az 1873. évi első közgyűlé- sen tartott megnyitó beszédében elhang- zott ,,Terram mente peragro” jelmondata fejezte ki tömören. A klasszikus műveltségű múlt e mondattal fejezte ki, hogy az em- beri értelemnek be kell járnia a Földet és azt át kell tanulmányoznia. Második nagy feladatul a saját haza megismerését és leírását jelölte meg: ,,Nosce te ipsum”. Ezelőtt 100 esztendővel a kalandos explorátorok után tudós geográfus explo- rátorok indultak el a távoli világrészek behatóbb megismerésére. A szárazföldek belsejének felderítése a vége felé közeledett a múlt század utolsó negyedében, egyre kevesebb volt a fehér folt a térképeken és előtérbe került a bejárt területek tudomá- nyos felderítése. Ebből a világszerte foly- tatott kutató munkából a Magyar P''öld- rajzi Társaság is kivette a részét: Széche- nyi Béla, Lóczy Lajos, Zichy Jenő, Déchy Mór, Teleki Samu, Almásy Clyörgy, majd ("holnoky Jenő és Prinz Gyula utazásai ill. expedíciói világra szóló jelentőséggel bírnak. Ez volt a magyar felfedező utazások korszaka. A Magyar P'öldrajzi Társaság fénykora Lóczy Lajos elnöksége (1890 — 93 és 1905 — 14) idejére esik és az ő működése avatta a Társaságot valóban tudományos egyesü- letté; Lóczy Lajos geológus lévén, a föld- tanra támaszkodó természeti földrajzi irányzatot képviselte, szakítva a Hun- FALVY-féle leíró irányzattal. A felfedező utazások anyagának részletes és pontos feldolgozásán túl a Társaság és a magyar geográfusok figyelmét és tudását a hazai föld részletesebb és teljesebb feldolgozására mozgósította és összpontosította. A 32 kötetes Balaton monográfiára méltán lehet > büszke a Magyar Földrajzi Társaság és az * egész magyar tudomány. Méltán tisztelte 1 meg a Társaság Lóczy Lajos emlékét azzal, ^ hogy kül- és belföldi földrajztudósok mun- ^ kásságának megbecsülő elismerésére róla » elnevezett emlékérmet alapított. A 100 éves M. Földrajzi Társaság ünnep- lése már az előző évben, 1971. augusztusá- ban Budapesten megtartott Nemzetközi j Földrajzi Unió első európai regionális kon- ferenciája keretében megkezdődött, ahol az üdvözlések elhangzása után Kádár László professzornak, a Társaság elnökének ünnepi megemlékezése, ,,A Mag3^ar PMld- rajzi Tái-saság 100 éve” címen következett, majd hazai és külföldi tiszteleti tagok meg- választása. Hazai tiszteleti tag lett Í'ülöp József a KFH elnöke, Táisulatunk választ- j mányi tagja, továbbá RÉthly Antal, j Stefanovits Bál, Radó Sándor, Markos I György és 19 külföldi tiszteleti tag. Ezen- j kívül kiosztásra került a Lóczy és a Körösi CsOMA érem. Az 1972. május 12-i ünnej)i közgj'űlésen Kádár László professzor, ,,A geográfiáról és a geonómiáról” c. elnöki megnjutójáhan jelezte: ,, Jelen közgyűlésünkön nem kívá- nok a már felidézett (1971. augusztusi ünnepi beszédében) múlttal ismételten foglalkozni . . . ennél a történelmi mérföld- Hírek, ismertetések 351 krtnél inkább tuilományunk és tnntárKynnk jelenév(‘l és jövőjével kívánunk foglalkozni, mert ezen a téren is váhiszútlioz érkeztünk. Meg kell itt államink egy jierere, hogy tájé- kozódjunk és megkeressük a jövőlx' vezető legbiztosabb és legeredtnényt'sebbnek ígér- kező utat.” centenáris közgyűlés főtémá- ját ICnykdi (lyörgy előadása képezte, aki az emberi támailaíom és a földrajzi kör- nyezet kölcsönhatásaival — különösen annak árnj'oldalaival foglalkozott, ami egyn* többet foglalkoztatja világszerte a közvéleményt. Ezenkívül 1)ezsényi .lános a magyar hegymászás 100 éves eredményeit méltatta és nemes hagyományaira emlé- kezet t . \ fentieken túlmenően a M. Földrajzi Társaság elismerésre méltóan külön kiad- vánnyal is ünnepelte 100. születésnapját. .\ ...Aíagyar utazók, földrajzi felfedezők” c. kötetben (1973-ban jelent meg) vissza- tekintett a múltba, nemcsak az elmúlt 100 évre, hanem több mint 1000 esztendőre, összefoglalva a magyar nép földrajzi szem- léletének és ismereteinek évezredes fejlő- dését, az egyetemes földrajzi tudás gyara- pításához hozzájárult magyar világjárók és felfedező utazók életrajzával együtt, ez- által méltó etnléket állítva nekik. Elmond- hatjuk, hogy ma és a jövőben is nagy tanítás marad a I00._ esztendős Társaság számáia Vámhéuy Ármin említett jel- mondata, mert a geográfusok hivatá.sa, hogy az embf'riség saját környezetét és ezen túlmenően a nagyvilágot, — mely nem a nyugalom hanem az ellentétek örö- kös harcában a fejlődés színtere — úgy ismerje meg, ahogy az valóban megnyilat- kozik. Köszöntjük a 100 esztendős Magyar Földrajzi Társaságot és kívánjuk, hogy velünk továbbra is együttműködve, pár- beszédet folytatva, az eddigiekhez hasonló tudományos és gyakorlati eredményekkel szolgálja a magyar nép és haza érdekeit. I)r. CsiKY Gábor Gunnar E. Ereit inán (1897-1973) Gunnak E. Erdtman professzor 1973. február 18-án Stockholmiján elhunyt. A .világhírű palynológus 1897. november 28-án Hjortedben, Svédországban szüle- tett. A palynológia úttörőinek Gustav LAGERHEiM-nek és Lennard PosT-nak volt (tanítványa, s már 18 éves korában pollen (tanulmányokra specializálta magát. Dok- :ori fokozatát 1921-ben ,,Pollenanalytische iGntersuchungen von Torfmooren und Marí- nén Sedimenten in Südwest-Schweden” jcímű dolgozatával szerezte meg, ameh" mű \ következő évben megjelent. Ez időtől kezdv’e haláláig több, mint 150 cikke és -zámos könyve jelent meg. A legismerteb- bek ezek közül „An I ntroduction to Pollen Analysis 1943”, „Pollen Morphology and ^lant Taxonotny 1952”, „Pollen and Spore Morphology 1957 — 71”, „Handbook of Paly- 'wlogy 1969.” Először a lakásán létesített lalj'nológiai laboratóriumot Stockholmban .mely később külön épületben kapott el- helyezést. Az utolsó években a stockholmi gyetem biztosította laboratóriuma szá- lára a jól felszerelt helyiségeket. A föld linden részéről jöttek hozzá diákok, mun- atársak. A világ palynológiai irodalmát hosszú éveken át kiadatta, e munkában is hűséges segítőtársa volt felesége Gunni Erdtman. Elindította a Grana Palynolo- gica c. folyóiratot és a „World Pollen Flóra” című sorozatot. Munkáiban számos új morfológiai kifejezést alkotott, a morfo- lógiai fogalmak jobb megértése érdekében. Nagyon sok genetikai, rendszertani össze- függésre is rámutatott. 'Laboratóriumában az elsők között foglalkoztak transmissziós elektron mikroszkópos ultraatruktúra ku- tatásokkal. 1954-ben a stockholmi egyetem professzori címet adományozott neki, 1964- ben a müncheni egyetem díszdoktorrá avatta. 1968-ban a Palynological Society of India nemzetközi érmet alapított tisz- teletére. Magyarországon 1961 októberében járt a MTÁ vendégeként. A Magyarhoni Földtani Társulat és a Magyar Biológiai Egyesület közös palynológiai rendezvényt tartott tiszteletére. Ezen Erdtman pro- fesszor előadást tartott, más külföldi és hazai palynológusokkal együtt. Napi mun- kánkban műveit állandóan használjuk és emlékét tisztelettel megőrizzük. Dr. Nagy Lászlóné Elhalálozás 1973. december 31-én életének 92. évé- Attila Tudományegyetem volt tanszék- én elhunyt dr. Prinz Gyula professzor, vezető egyetemi tanára, a Magyar Föld- ' földrajztudományok doktora, a József rajzi Társaság tiszteletbeli elnöke, a Munka 352 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet Érdemérem, a Lóczy Lajos Emlékérem, a Kitaibel Pál Emlékérem, a József Attila Emlékérem tulajdonosa, a századforduló után kibontakozott nagy nemzedék doyen- je- A gyászjelentésen, melyet a József Attila Tudományegyetem és a Magyar Földrajzi Társaság adott ki többek között ez állt: ,, személyé ben a hazai és a nemzet- közi földrajztudomány klasszikus művelő- jét, s egyik felfedező utazóját vesztettük el.” Dr. Pbincz Gyulát 1974. január 14-én Budapesten, a Farkasréti temetőben he- lyezték örök nyugalomra. Az elhunytat a József Attila Tudományegyetem és a Magyar Földrajzi Társaság saját halottjá- nak tekintette. Ravatalánál dr. Somogyi Sándor, mint a Magyar Földrajzi Társíiság főtitkára, dr. Kbajkó Gyula, mint a József Attila Tudományegyetem képviselője, dr. Bendefy László, mint tanítvány — a sír- nál pedig dr. Székely András, mint a budapesti földrajztudományi intézmények képviselője mondott gyászbeszédet. A magyar földtudományok ,,nagy öregjének” ravatalánál dr. Csiky Gábor választmányi tag helyezte el Társulatunk koszorúját. Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná- csa 70. születésnapja alkalmából, tudomá- nyos munkássága és tudományos közéleti tevékenysége elismeréséül dr. Szádeczky- Kardoss Elemér tiszteleti tagunknak, két- szeres Kossuth-díjas akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai Kutató Laboratóriuma igazgatójának a Munka Érdemrend aranyfokozata kitün- tetést adományozta. (Akadémiai Közi. XXII. (1973.) évf. 17. sz. Budapest, 1973. okt. 18.) 1973. december 12-én a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövet- ségének 25. fennállási évfordulója alkalmá- ból rendezett Jubileumi Közgyűlésen a MTESZ elnöksége MTESZ-díjban részesí- tette dr. Hámor Gézát, Társulatunk főtit- kárát. A társadalmi szervezetben végzett kiemelkedő munkásság elismerésére és jutalmazására alapított MTESZ-díjat dr. Csanádi György akadémikus, a MTESZ elnöke nyújtotta át. Az Akadémiai Kiadó 1973. évű nívó- díjasai közül Kiadói nívódíjban és a vele- járó 20 — 20 ezer forintban részesült dr. Bogárdi János ,, Vízfolyások hordalék- szállítása” C. és dr. STEFANOV^TS Pál ,,Brown Forest Soils of Hungarj’'” c. műve. (Akadémiai Közi. XXIII. (1974.) évf. 1. sz. Budapest, 1974. január 18.) Bendefy László 70 éves A mű, amelyre 70 évét betöltve Ben- defy László visszatekinthet, nem szület- hetett volna meg kimeríthetetlen munka- készsége, sokoldalú, szerteágazó terüle- tekre kiterjedő műveltsége és a tudóst a nagy összegezések, szintézisekhez eljuttató fantáziája nélkül. Egész életét egy szó foglalja össze: a munka. 1904-ben született V£u?várott. Mindig magával hordozza születési helyének és annak környékének emlékét. Fiatal diák- ként érkezett Budapestre, hogy ettől a várostól azután soha meg ne váljon. A József Nádor Műegyetemen általános mér- nöki oklevelet, a Pázmány Péter Tudo- mányegyetemen pedig geológus doktori oklevelet szerzett. Földtan, őslénytan és földrajz tárgyú oklevele summa cum laiule minősítésű. 1958. november 14-én a Magyar Tudományos Akadémia a műszaki tudo- mányok kandidátusává, 1972. június 23-án a földtudományok doktoráványilvánította. Alkotásai közül kiemeljük: a szombat- Hírek, ismertetések 353 helyi Múzeum ásvány-óslőnytárának létesí- tését, a MÁV' kutak 1/4 évenkénti vízszint- méréseit, tektonikai, pjlaciálpeológiai, vul- kanolúgiai tanulmányait, szintezési munká- latait, Ausztriában, Felső- Olaszországban tett tanulmányútjait, a Pénzügyminisz- tériumban 1946-ban a Jövedéki Mélykuta- tás elnevezésű kincstári bányászati ügy- osztály megszervezését. Ennek az ügyosz- tálynak műszaki vezetőjeként létesítette a felsőcsatári talkurnbányát, Sóshartyán- ban megfuratta a ,,Joda(jua” gyógyforrást. Ne\’éhez fűződik a Keszthely környéki pirit, markazitgumók keletkezési körül- ményeinek tisztázása, a Kőszegi -hegység újabb geológiai felvétele, a felsőregmeci paleozoikum feltárása és a bodva-völgyi gipszelőfordulás gyakorlati lehetőségei kér- désének vizsgálata. Mindeme kutatásokat ő szervezte és irányította. Külön kieme- lendő a Balaton évszázados partvonalvál- tozá.sainak, tendenciájának és vándorlásá- nak meghatározása. Balatoni munkájában a tó történelmét, régi térképeit is meg- ismerjük. A szerző a levéltári anyagban elrejtett térképek, levelek, iratok fáratl- hatatlan felkutatásáv’al a miilt számos tit- kát fejti meg. \ Föld felszínén végzett számtalan mérés adatainak megfigyeléséből, összege- zéséből a mélység jelenségeire von le követ- keztetéseket. Természetes, hogy a Föld fel- színén lefolyó mozgások mérési eredményei- nek összegezése az évmilliók során kiala- kuló mozgások, a lemeztektonika felé for- dították figyehnét s legújabb munkái, gon- dolatai a kontinensek vándorlásával, óceáni lemezek csúszásával foglalkozva igyekez- nek az új globális tektonika elgondolásai alapján rendszerbe foglalni a hazai mérések által nyert adatokat. így jelentős eredmé- nyeket ért el az új globális tektonika alap- jainak felderítésében, a jelenkori kéreg- mozgások vizsgálati módszereinek kifej- lesztésében, a Kárpát -balkáni és alpo- dinarid térség nagyszerkezeti felépítésének és a szeizmo-tektonikai jelenségekben ta- pasztalható összefüggések és egymásra- hatások megismerésében. Tagja több tudományos egyesületnek: a Magyarhoni Földtani Társulatnak, a Magyar Hidrológiai- és a Mag\^ar Földrajzi Társaságnak, alapító tagja a Magyar Geo- fizikusok Egyesületének, örökös elnökségi tagja a Geodéziai és Kartográfiai Egyesü- letnek (a Bibliográfiai Bizottság vezetője); tagja a Karszt- és Barlangtani-, a Bányá- szati- és Kohászati Egyesületnek, a zágrábi Südslav. Akad. d. Wiss. u. Arten MOHO bizottságának, az UNESCO Metrológiai Bizottságának. Munkássága átlépi az or- szág határait. Számos külföldi meghívás- nak tett eleget. Finnországban, Ausztriá- ban, Bulgáriában, a Német Szövetségi- és a Német Demokratikus Köztársaságban, a Szovjetunióban, Jugoszláviában tartott előadásokat érdekes új szeizmológiai és geokinetikai megállapításairól, valamint geotektonikai kutatásainak eredményeiről. Nem mulaszthatjuk el annak a lelkes és odaadó munká.sságnak kiemelését, amely- lyel Bendefy László mindig kivette részét a Földtani Társulat Általános Szakosztályá- nak ügyvitelében. Mint alelnök, támogatta a Szakosztályt és emelte színvonalát kiváló előadásaival, tanácsaival. Munkiisságát számos kitüntetéssel is- merték el: 1932-ben miniszteri elismerést nyert ,,a hazai múzeumügy fejlesztése terén kifejtett munkásságáért”, 1966. április 4-én a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta tudományos és társadalmi munkás- ságáért, 1971-ben a ,, Lázár deák Emlék- érmet” recens kéregmozgás-kutatásainak eredményeiért és komplex geokinetikai vizsgálati módszereinek kidolgozásáért. A nyelv és stílus, amelyen ttidornányos mondanivalóját közli, tősgyökeresen ma- gy'ar, egyszerű és érthető. Álűveinek tudo- mányos színvonaláért a Magyar Tudomá- nyos Akadémia és a Tankönyvkiadó Válla- lat nívódíját két ízben nyerte el. A mű, amelyet egy' tudós alkot, akkor válik tökéletessé, hogyha humánum hatja át. Ha munkáját az ember iránt érzett szeretete vezeti, munkáját az emberekért, tálasaiért, hazájáért érzett lelkesedése hatja át. Ez a gondolkozás az, amely Bendefy László tudományos munkáját értékessé és a jöv'ő számára reményteljessé teszi. Művei- ben nem száraz adathalmazokat közöl, de sokoldalúan megvilágítva az élő valóságot varázsolja elénk. Szerény, higgadt és bölcs. Ez a pár szó jelzi emberi helyét és jelentőségét. További sikeres működéséhez jó egészséget, munka- kedvet és még sok esztendőt kívánva Tár- sulatunk nevében tisztelettel köszöntjük. SzALAi Tibor 354 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet Tudományos minősítések 1973. november 2-án volt dr. Boda Jenő tagtársunk „A magyarországi szarmata emelet gerinctelen faunája és rétegtana” c. kandidátusi értekezésének nyilvános vitá- ja. Az opponensek véleménye és a kialakult vita eredményessége, jelölt vitakészsége és témajártassága alapján a kiküldött Bíráló Bizottság előterjesztése dr. Boda Jenő számára a földtudományok kandidátusa fokozat odaítélését javasolja. Az értekezés opponensei dr. Csepbeghyné Meznerics Ilona a földtudományok doktora és dr. Hámor Géza a földtudományok kandidá- tusa voltak. 1973. december 11-én rendezték meg dr. Csömör Dezső geofizikus ,, Magyar- ország földrengési viszonyai” c. kandidá- tusi értekezésének nyilvános vitáját. Az opponensi vélemények s az eredményes vita alapján a kiküldött Bíráló Bizottság dr. Csömör Dezső kandidátusi értekezését megvédettnek nyilvánította s a pályázott fokozat odaítélése érdekében javaslatot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizott- ság elé. Az értekezés opponensei dr. Ste- GENA Lajos a földtudományok doktora és dr. Ádám Oszkár a műszaki tudományok kandidátusa voltak. 1973. december 20-án volt dr. Faller Gusztáv a műszaki tudományok kandidá- tusa és dr. Tóth Miklós a műszaki tudomá- nyok kandidátusa, tagtársaink ,,A bánya- gazdaságtan és az ásványvagyongazdál- kodás terén végzett tudományos kutató- munka tézisekbe foglalt eredményei” c. közös alkotási! akadémiai doktori értekezés nyilvános vitája. Az eredményesen lefolyt vita, 3 a pozitív állásfoglalású opponensi vélemények alapján a kiküldött Bíráló Bizottság javaslatot terjesztett a Tudo- mányos Minősítő Bizottság elé a doktori fokozat odaítélése érdekében. Az értekezés opponensei dr. Zambó János akadémikus, dr. Fülöp József akadémiai levelező tag és dr. Simon Kálmán a műszaki tudományok kandidátusa voltak. * * SzEPESHÁZY K.; A Tiszántúl északnyugati részének felsőkréta és paloogén korú kép- ződményei. — Akadémiai Kiadó. Budapest, 1973. 90 p. 14 ábra 5 térképmelléklet. Bibi. Az egyszerű, de ízléses kiállítási! könyv a Kárpát-medence egy szénhidrogénkuta- tási, ősföldrajzi és hegységszerkezeti szem- pontból egyaránt fontos egységének beható ismertetését ígéri, s ennélfogva nagy érdek- 1974. január 30-án volt dr. Bárdossy György a földtudományok kandidátusa, tagtársunk ,, Földünk karszt-bauxit tele- pei” c. akadémiai doktori értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek vélemé- nye és javaslata, a kialakult vdta eredmé- nyessége, jelölt kimagasló vitakészsége és tájékozottsága alapján a kiküldött Bíráló Bizottság jelölt számára a doktori magas- fokozat odaítélését kérte előterjesztésében a Tudományos Minősítő Bizottságtól. Az értekezés opponensei dr. Fülöp József akadémiai levelező tag, dr. Balogh Kál- mán és dr. Grasselly Gyula a földtudo- mányok doktorai voltak. 1974. január 30-án rendezték meg dr. Barlai Zoltán a műszaki tudományok kandidátusa ,,A kőolaj- és földgáztároló homokkövek karottázs paramétereinek és interpretációjának általános új elmélete” c. akadémiai doktori értekezésének nyilvá- nos vitáját. Az opponensek véleménye és a kialakult vita eredményessége alapján a kiküldött Bíráló Bizottság javaslatot ter- jesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé a doktori magasfokozat odaítélése érde- kében. Az értekezés opponensei dr. Barta György akadémiai levelező tag, dr. Martos Ferenc akadémiai levelező tag és dr. CoRNiDES István a kémiai tudományok kandidátusa voltak. 1974. február 22-én volt Bállá Zoltán tagtársunk ,,A keletmongóliai Dél-Keru- leni kiemelkedés mezozoikuma” c. kandi- dátusi értekezésének nyilvános vitája. Az opponensek véleménye s a kialakult vita eredményessége, jelölt biztos tárgyismerete alapján a kiküldött Bíráló Bizottság jav^as- latot terjesztett a Tudományos Minősítő Bizottság elé a kandidátusi fokozat oda- ítélése érdekében. Az értekezés opponensei JÁNSiN, A. L. akadémikus, Nagibina, M. Sz. a földtudományok doktora és dr. JaskÓ Sándor a földtudományok kandidá- tusa voltak. * lődésre tarthat számot. Kgy olyan egység- ről van szó, amelyet idáig csak szakaszos magvételű fúnísokkal tártak fel anélkül, hogy rétegsorának teljes vastagságát, az és K felől vele szomszédos vonulatok mibenlétét és hntár\’onalát pontosabban felderítették volna. De magának a szólam- forgó képződményt öinegnek a faciológiai besorolása tekintetében is megoszlanak a vélemények. Fz a besorolás a Kárpátok Hírek, iftmertetések 355 ívén belüli „közbenső tömeg” kialakulás- története szempontjából azért nem közöm- bös, mert a tárgyalt rétegösszletekre alkal- mazott „flia”, ,,flÍ80Íd” és egyéb megneve- zések mindegyikéhez eltérő azerkezetalaku- lási föltevéseket fűzhetünk. A könyvön az a gondolat vonul végig, hogy a Tiszántúl tárgyalt képződményei a ,,flis” egy fajtáját képviselik. Ennek érdekében Szerző a könyv első felét a flis fáeiesre vonatkozó ismeretek világos, tö- mör, de minden lényeges kérdésre kiterjedő, irodalmi összefoglalnának szenteli. Szó esik itt a flisfogalom kialakulásáról, a flis ősföldrajzi, tektonikai, litológiai, őslény- tani és kőzetszerkezeti sajátságairól, fogal- mi körének szűkebb és tágabb értelmezésé- ről, éppúgy, mint a flis fáciesű rétegsorok keletkezésére kidolgozott elméletekről, a flisösszletek elengedhetetlen, gyakori, ritka, tiltott és vitatott jellemvonásairól, a létre- hozó zagyáramok méreteiről és mechaniz- musáról, a flisritmusok felépítéséről. Ezen elvi összeállítás után azonban — aminek hézagpótlóan hasznos voltához kétség nem férhet — némi csalódással kell tudomásul %"ennünk, hogy a könyv második felében Szerző nem perdöntő módon bizonyít, hanem csupán réteg-, üledék- és őslénytani adatokat sorol fel a vizsgált képzőthnények kor és litológiai fővonások szerint csopor- tosított mintáiról. A 22 oldalnyi adat- közlést követő, egyetlen oldalnyi facioló- giai összesítés így csupán egy véleménynek fényképes vagy rajzos dokumentáció nélküli, nem teljesen meggyőző hangoztatása. Az ős- maradványokban való szegénység, a lami- náció, a kisméretű keresztrétegzés, a gra- dált vagy nem gradált homokkőrétegek, agyagkőkav'icsok és iszapcsúszási nyomok jelenléte, az üledékanyag éretlen jellege ui. még 50 — 70° dőlés mellett sem feltétlenül bizonyít flis fáciest, különösen, ha mindezt a hieroglifák csaknem teljes hián5'a és növénymaradványos, sőt vékony kőszenes csíkok helyenkénti fellépése kíséri. (Az utóbbiakat az idetartozó — pl. szanda- szőlősi — fúrásmagok helvéti emeletbe sorolásával csak látszólag sikerül kiküszö- bölni !) A durv'a törmelékek keletkezését közeli magashegység gyors lepusztulása flis-medence nélkül is magyarázza. Az 7‘mlített üledékbélyegek az alföldi alsó- pannonban is megtalálhatók, jóllehet azt idáig még senki sem minősítette flis fáciesű- nek. KsIAZKIE\^^cz és Dzulynski helyesen hangoztatta: csak valamennyi jellemző flis-sajátaág együttes fellépése esetén sza- bad egy képződménysort flisnek nyilvání- tani. Túlságosan tág értelmezés esetén ui. a flia név nemcsak a jelentésében módosul, hanem egyenesen értelmét veszti. Szerző érzi ezt, és maga sem tekinti a vizsgált üledéket ,,a klasszikus flis kifej- lődésű, iskolapéldáknak tartott kárpáti flis képződményekkel . . . egyenrangúak- nak”, hanem csak ,,nem eléggé flis-szerű flis”-nek, „fél-flis”-nek. Azt hiszem, hogy ezt a belső-kárpáti paleogén ,,flis-övek” csaknem valamennyijére elmondhatjuk ! Indokolt-e hát ezek töltelékét ,,flis”-nek nev'ezni?! Ezeknek ui. sem az üledékképző- dési jellegük, sem ebből következő hegység- szerkezeti funkciójuk nem azonos a külső- kárpáti flisével, bár kétségtelen, hogy üledékgj'űjtőik a miocén előtt tektonikailag erősen deformálódtak. (Végeredményben Szénás Györgynek a zárófejezetben kriti- zált 1965. évi tanulmánya, a takarós szer- kezet hiányának közvetett (geofizikai) bizonyításával, szintén csak ezt akarta kifejezni.) Magam részéről a Tiszántúl paleogén összletében továbbra is csak egy olyan, törmelékes kőzetekkel feltöltődött tengely- vályúnak későbbi tektonikus hatásra össze- torlódott képződményeit látom, amelynek kapcsolatai lehettek ugyan a külső-kárpáti flisövvel, de anélkül, hogy annak facioló- giai, ősföldrajzi és tektonikai vonásait magára öltötte volna. (Ezért üledékeinek flis-minősítésével nem tudok egyetérteni.) ,4 kérdés végleges eldöntését a szóbanforgó képződménybe hatoló újabb fúrások mag- anyagának még érintetlen állapotban való vizsgálatától remélhetjük. A kőszerkezeti és szöveti sajátságoknak, a ritmicitás foká- nak, jellegének és méreteinek pontos rögzí- tését ui. — amire Szerzőnek ilyen mag- anyag hiányában nem volt alkalma — csak ez teheti lehetővé. Kár, hogy — Szerző hibáján kívül — a legújabb (pl. tiszagyen- dai) fúrások már kimaradtak. Ennek ellenére könyvét a további munka eszme- gerjesztő alapozásaként örömmel üdvözöl- jük, s annak fentiek szerinti folytatása lehetővé tételét az OKGT-től várjuk. Balogh Kálmán ; BopoHHH, K). A. EraHOB, 3. A.: Oamni h (})op.MaHHH. IlapareHesHC. HayKa Hobochőhpck. l’VoRONiN, Ju. A., Eganov, É. a.: Fáciesek és formációk. Paragenezis. Nauka, Novo- I szibirszk.) 1972. I A könyv újabb eredménye annak a rend- Novoszibirszkben nem kisebb céllal, mint ' -izeres munkának, amelyet a szerzők és hogy a földtannak egységes, matematikai- ; nunkatársaik már évek óta végeznek lag szabatos fogalomrendszert dolgozzanak 356 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet ki. Korábbi munkáikban definiált alap- fogalmakra támaszkodva e könyvben a címben megadott három, alapvetőnek te- kintett földtani fogalom meghatározásával foglalkoznak. Módszerük mindhárom esetben a követ- kező: először összegyűjtik az irodalomban található definíciókat, megállapítják logi- kai hibáikat. Ezután az egymásnak sokszor ellentmondó meghatározásokból megpró- bálják megfogalmazni a legelterjedtebb felfogást és meghatározni azt a célt, aminek eléréséért az illető fogalmat használják. Gyakori hiba földtani fogalmaknál, hogy a definícióba genetikai kritériumokat vesz- nek be, amelyeket pedig nem lehet kísér- letileg ellenőrizni, és így nem dönthető el egyértelműen egy vizsgálandó objektum- ról, hogy beletartozik-e egy definiált osz- tályba, vagy sem. Másik általánosan elterjedt hibának tartják, hogy nincs világosan megadva az a cél, aminek érdekében a fogalmat be- vezetjük. A fácies- elemzés célja szerzők szerint a következő: Meghatározni össze- tett földtani testek képződési körülmé- nyeit az őket alkotó elemi testek ma meg- figyelhető tulajdonságai alapján. A formáció-elemzés célja: összetett föld- tani testek tulajdonságainak meghatáro- zása az őket alkotó elemi testek tulajdon- ságai és kölcsönös viszonya alapján. Végül a paragenetikai elemzés célja: meghatározni egyes elemi földtani testek jelenlétét, mennyiségét és elhelyezkedését más elemi testek jelenléte, mennyisége és elhelyezke- dése alapján. A célok tisztázása után a fogalmak mate- matikai meghatározását adják meg. Ehhez főleg a halmazelmélet és a matematikai logikát használják fel. A definíciók többet adnak egy-egy fogalom tisztázásánál, ún. műveleti definíciók, vagyis egyszersmind a fácies-stb. elemzés módszerét is megeidják. Az elemzés módszerei néhány alapvető műveletre vezethetők vissza: alakf elisme- rés, korrelációs-regressziós analízis, csopor- tosítás. A fácies- és formáció-analízis egy- formán a diagnózis műveletét használja, a különbség köztük főleg a kapott ered- mény kísérleti ellenőrizhetőségében van, mivel a fácies-elemzés a földtani testek múltbeli képződési körülményeit van hi- vatva tisztázni, és ennek eredményének helyességéről nem tudunk közvetlenül meg- győződni, míg a formáció-elemzés esetében ez elvileg lehetséges, legfeljebb a földtani formációk nagy mérete miatt nehéz meg- valósítani. A fácies-, formáció- és paragenezis-elem- zés javasolt módszerei általában számító- gépet igényelnek. Sajnos nem derül ki a könyvből, hogy az itt megfogalmazott algoritmusokat konkrét esetekben kipró- bálták-e. A könyvtől a hazai színvonal általában két fokozattal van lemaradva, szinte az is nagy eredménynek számítana, ha a szerzők által bírált fácies-, formáció- és paragenezis- fogalmak és elemzési módsze-' rek elterjednének. VicziÁN István TÁRSULATI ÜGYEK Magyarhoni Földtani Társulat 1974 február — márciusi ülésszakán elhangzott előadások Február ő. Mémökgeológia- Építésföldtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök; Rónai András Napirend: 1. „A mérnökgeológiai fel- tárások műszaki és gazdasági kérdései” c. íinkétsorozat IV. részének előkészítése, 2. ,,Papp Ferenc Emlékpályázat ”-ra be- érkezett dolgozatok bírálóinak felkérése, 3. ,, Mérnökgeológiai Szemle” anyaga, szer- kesztése, 4. 1974. évi külföldi konferenciák Résztvevők száma: 9 fő Február 5. Geológus Szakkör Vezető: Hidasi .lános j Tárgy: Földtörténet — őslénytan I. I Résztvevők száma: 8 fő Éebruár 11. Választmányi ülés Elnök: I).\nk Viktor ! Napirend: 1. Beszámoló az MTESZ íjabileumi közgyűléséről, 2. 1974. évi mun- katerv', 3. Egyéb indítványok, javaslatok Résztvevők száma: 46 fő ]^Február IS. Általános Földtani Szakosztály ' löadóülése 1 Elnök: Sz.vlai Tibor [ Dr. Stanko Buser (Ljubljana): Geolo- |Áscher Bau des südlichen Teils dér West- varavvanken Dipl. Ing. Pero Mioc (Ljubljana): Über- iicht des geologischen Baues des sloweni- chen Teils dér Ostkaravvanken i Résztv'evők száma: 16 fő Február 19. Geológus Szakkör < Vezető: Hidasi János Tárgv': Földtörténet — őslénytan II. Résztvevők száma; 7 fő február 25. Oktatási Bizottság ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Napirend: Szakközépiskoláinkkal kap- solatos művelődésügyi minisztériumi ja- aslatok és a társulati technikus ankét latározatainak megvitatása, valamint be- zámoló a Társulat és a tudományos diák- örök kapcsolatáról Résztvevők száma: 7 fő Február 25. Matematikai Földtani Szak- csoport előadóülése Elnök: Dienes István Fuchs Péter; A földtani következtetés valószínűségéről Résztvev'ők száma: 8 fő Február 26. Geológus Szakkör Program: Az ELTE Őslénytani Tan- székén gyűjtemény-látogatás Hidasi János vezetésével Résztvevők száma: 7 fő Február 28. Mérnökgeológia-Epitésföldtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Rónai András Napirend; 1. ,,Dr. Papp Ferenc Emlék- pályázat” bírálata, 2. Mérnökgeológiai té- májú TV riport előkészítése Résztvevők száma: 11 fő Február 28. A Mérnökgeológia-Epitésföld- tani- és Gazdaságföldtani, valamint a Szili- kátipari Tudományos Egyesület Finom- kerámiai és Durvakerámiai Szakosztálya közös rendezésű ankétja a ,, Mérnökgeológiai feltárások műszaki és gazdasági kérdései" sorozatban (IV. rész: agyagterületek) Elnök; Rónai András Falu János: Az agyagkutatás földtani problémái az építőanyagiparban Csókás János: Agyagterületek mérnök- geofizikai kutatása Hursán László: A mélyfúrási geofizika eredményei a Csoznyatetői agyagkutatási területen Varjú Gyula: A finomkerámiai nyers- anyagkutatások földtani és gazdaságossági kérdései Csizi Béla: A tégla- és cserépipari agyag- kutatások gyakorlati igényei Bálint Pál; Durv'akerámiai nyersanya- gok minősítése Lenkei Györgyné — Boszilkov Vladi- mír: Durv'akerámiai nyersanyagok felhasz- nálása a finomkerámiai iparban Vitális György: Cementipari agyag- területek kutatási és feltárási tapasztalatai 358 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet 5 PÁLFY József: A területi földtani szol- gálat szerepe az agyagterületek kutatásá- ban A témagazdag ankét Rónai András zár- szavával ért véget. Résztvevők száma: 92 fő Március 4. őslény tan- Rétegtani Szakosztály vezetőségi ülése Elnök: Báldi Tamás Résztvevők száma: 12 fő Március 4. őslénytan- Rétegtani Szakosztály előadóülése Elnök: Báldi Tamás JÁNOSSY Dénes: Az osztramosi 8. lelő- hely faunája Géczy Barnabás: Lemeztektonika és paleobiogeográfia Vita: Boda J., Báldi T., Jánossy D., Góczán F., Nagy Lné, Haas J., Detre Cs., Géczy B. Résztvevők száma: 30 fő Március 5. Matematikai Földtani Szak- csoport vitaülése Vezető: Dienes István Korvin Gábor: Közeg véletlenségének fogalma a szeizmikában Dienes István: A véletlen fogalma a földtanban alkalmazott valószínűségi mo- dellekben. Vita: Mucsi M., Fuchs P., Kornis G., Dienes I. Résztvevők száma: 12 fő Március 11. Földtani Közlöny Szerkesztő- bizottságának ülése Elnök: Székyné Fux Vilma Napirend: Földtani Közlöny 1974/4. számának összeállítása és az 1975/1. szám előkészítése Résztvevők száma: 6 fő Március 12. Geológus Szakkör Az OTM ásvány gyűjteményének meg- tekintése Hidasi János vezetésével Résztvevők száma: 7 fő Március 12. Ásványtan-Geokémiai Szak osztály előadóülése Elnök: Vörös István Fazekas Via — Kósa László — Selmec Béla: Ritkaföldfém-ásványok a nyugat magyarországi kristályos palákban Kovács László: Újabb észlelések szilikogén porok DTA vizsgálatában Fazekas Via: Magnézium — alumínium hidroxil— foszfát-ásvány a Soproni-hegy ségből Vita: SzalaiT., Kósa L., Kiss J., Fazeka V., Kubovics I., Vörös I., Kovács L. Résztvevők száma: 16 fő Március 13. Közgyűlés Elnök: Dank Viktor Napirend: 1. Elnöki megnyitó,* 2. Meg emlékezés Földvári Aladár, >Iajzon László, ScHMiDT E. Róbert és Gross Adám elhunyt tagtársainkról,* 3. Fótit kári beszámoló, 4. ,,Dr. Papp Ferem > Emlékpályázat” díjainak átadása: I. díj: Bernáth Zoltán: ,,A nyersanya) e minőségének vizsgálata a kavicskutatás • eredmények alapján” II. díj: Badinszky Péter: ,,Közreműkö ' dés dr. Papp Ferenc mérnökgeológiai teve • kenységének továbbfejlesztésében az építő anyagkutatás területén” III. díj : Makranskiné Simon Magdolna ■ ,,Bp. II. Csatárka úti lakótelep területének * földtani rendellenességei és alapozási ki ' hatásuk” A bírálóbizottság további két dolgoza • tót: Alliquander Konrádné: ,, Építésföld I tani tanulmány Bács-Kiskun, Tolna, Bara J nya megye Dunamenti járás területeire’ Horváth Zsolt: ,,A dunaföldvári é balatonföldvári magaspartok összehason i lító mérnökgeológiai vizsgálata” j dicséretben részesített. A közgyűlés Dank Viktor elnök zár- < szavával ért véget. Résztvevők száma: 174 fő Főtitkári beszámoló Tisztelt Közgyűlés ! Engedjék meg, hogy Társulatunk 125 éves fennállásának jubileumi évéről szóló beszámolónkat ünnepi üléseink krónikájá- val kezdjem. 1973. április 25 — 27-én Jubileumi Ülés- szakot rendeztünk az MTA Dísztermében. A megnyitó ülésen jelenlétükkel tisztelték meg Társulatunkat a Kormány, a IMagyar Tudományos Akadémia, az MTESZ Elnök- ségének képviselői. Részükről, valamint a bécsi Földtani Társulat, a jugoszláv Föld- tani Társulatok Szövetsége és a szlovák Földtani Társulat, továbbá Táraegyt^sü- leteink (Magyar Földrajzi Társaság, Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat, Magyar i Hidrológiai Társaság, Energiagazdálkodási ' Tudományos Egyesület, i\Iagyar Agrár- trrdományi Egyesület Talajtani Társasága. ' Magyar Geofizikusok Egyesülete, Orsztígos | IMagyar Bányászati és Kohászati Egyesü- let, Szilikátipari Tirdományos Egyesület, I • Az elnöki megnyitó és a megemlékezések a Földtani Közlöny 1974/4. számában jelennek meg. Társulati ügyek 359 Spít/íipari Tudományos F^gyesület ) részéről ilhanji'/.ott üdvözlések, valamint a külföldi e hazai üdvözlő táviratok az őszinte el- ■ímerés és tisztelet hangján emlékeztek neg Társulatunk mi'dtjáról, eredményéről, elenlegi feladatairól. Dank V'iktor elnö- :ünk jubileumi megemlékezése után adtuk ,t a társulati emlékgyűrűt Hartkó Lajos, looscH László, Dank V'iktor, Füi.öp ózsef, Jantsky Béla, Józsa István, Len- yel Endre, Majzon László, Morvái hisztáv, Pantó Dezső, SzAdeczky-Kar- 'oss Elemér, Székyné Fux Vilma, Sztró- AY Kálmán, Túri IstvAnné, Vendel liklós, VitAlis Sándor tagtársainknak, kik hosszabb-rövidebb ideig elnökségi inkcióban vagy — ezzel egyenértékűen — Idozatos munkával segítették Társulatunk I unkáját. A Jubileumi Ülésszakon vették át tag- írsaink a Társulat herendi jiorcelánból észült emlékplakettjét. Az ülésszak első napjának délutánján agy elődeink emléke előtt tisztelegtünk: ZABÓ JÓZSEF emléktábláját a MA FI épü- tén Dank Viktor elnök, Koch Antal nléktábláját az ELTE Slúzeum körúti épületének III. emeletén Székyné Fux ILMA társelnök, Schafarzik Ferenc nléktábláját a Rudas-fürdő előcsarnoká- in Alföldi László társelnök avatta fel. fi emléktáblák elkészíttetéséhez és elhe- ezéséhez nyújtott segítségükért köszöne- nket fejezzük ki a Magyar Állami Fülel- ni Intézetnek, az Eötvös Loránd Tudo- ám^egyetemnek, a Budapesti Műszaki |.cyetemnek és a Fővárosi Fürdőigazgató- gnak. A feledhetetlen napot méltóképpen zárta ' ünnepi fogadás, melyet az MTESZ El- L ksége az új székház panoráma termében ; ott Társulatunk tiszteletére. Április 26-án Jubileumi Ülésszakunk xinepi Társulati Üléssel folytatódott, idyen Fülöp József, FöldvAry Aladár, “tAlis Sándor, Schmidt Eligius Róbert, iiNK Viktor, B.arnabAs Kálmán tag- I saink méltatták Társulatunk és általá- In a földtani kutatás helyét, jelentőségét, :'dményeit és feladatait országunk tárea- :lmi-gazdasági fejlődésében, á délutáni Idomány történeti Ülés azonos célkitűzés- r tudományimk kiemelkedő egj’éniségei [ UBiNYi Ágoston, Kubinyi Ferenc, Koch f tál, Schafarzik Ferenc, Böckh Hugó) 1 nkásságának tükrében mutatta be e fo- l; matot Majzon László, Csiky Gábor, F'iló Gábor, Balkay Bálint ill. Vörös líván színvonalas előadásában. Az ülésszakot április 27-én Budapest ^ -i része földtani felépítését É — D-i szel- i'iyben, a máriaremetei Szurdok- völgytől I budafoki pincékig bemutató földtani tanulmányút egészítette ki, melyet Végh SAndorné, Wein György, BAldy Tamás, KrivAn Pál tagtársaink vezettek. Ünnepi rendezvényeink sorát május 24 — 25-én esztergomi Vándorgyűlésünk zárta. Az ezeréves fennállását ünneplő város méltó környezetet adott jubileumi vándorgyűlésünkhöz, melyen Esztergom és környékének földtani, bányaföldtani, hid- rogeológiai, mérnökgeológiai-építésföldtani, — városépítési és talajtani viszonyait elő- adásokon és helyszíni bemutatón tanulmá- nyoztuk. A vándorgyűlés megerősítette meggyőződésünket és gyakorlatunkat, hogy az élet egyre sürgetőbben igényli a napi problémák komplex földtudományi mód- szerű megoldását. Ünnepi rendezvényeink másik fontos tanulsága: Szaktársadalmunk igényli a köz- ponti rendezvényeket, növelni kell az együvé- tartozás érzését, közös feladataink együttes megoldását. Bebizonyosodott, hogy jelen- tős eredményeket egyedül és kizárólag a l’ársulat összes erőinek összefogásáv^al, közös cél mellé állításával érhetünk el. ^lindazok, akik ezek létrehozásában közre- működtek bármilyen részfeladat vállalásá- val, fogadják e helyről is az Elnökség köszönetét. Tisztelt Közgyűlés ! Örömmel jelenthetem a Közgyűlésnek, hogy jubileumi ülésünket az elhangzottak ellenére nemcsak az ünneplés jellemezte. Az elmúlt évben 77 szakülésünkön 203 szak- előadás hangzott el, 5 ankét, 2 konferencia, 5 tanulmányút zajlott le. Ez a szakülések .számának 70%-os emelkedését, az előadá.sok számának szintén 70^/q-os növekedé.sét jelenti az előző év adataihoz viszonyítva, az ankétok és egyéb rendezvények számának egyidejű csökkenése mellett. E jelenségben egyértel- műen tükröződik az elmúlt év közepén megjelent takarékossági intézkedések hatá- sa, melyek egyértelmű nehézségeket tá- masztottak rendezvényeinknek pénzügyi lebonyolítása körül. Hangsúlvozni kí\-án- juk, hogy a múltban még a jelenleg érvény- ben le\'ő (csökkentett normák szerint) AlTESZ előírásokat sem értük el reprezen- tációban és rendezv'ényeink általában ön- költségesek voltak, a probléma tehát nem nálunk csúcsosodik, hanem abban, hogy a k állalatok, intézmények befizetési lehető- ségei korlátozódtak. A Szakülések számát tekintve tematikus szakosztályaink között az általános föld- tani szakosztály áll első helyen 13 szakülés- sel, területi szakosztályaink közel azonos számú rendezvényt készítettek elő, sajná- latos a korábban igen aktív Középdunán- túli Területi Szakosztály rendezvényeinek mindössze 3-ra történt visszaesése. Figye- 360 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet lemre méltó szaküléseink látogatottságá- nak kérdése: ezeken beszámolási időszak alatt halmozott létszámban 3186-an vettek részt. Ez a társulati összlétszámot figye- lembe véve örvendetes jelenség. Ennek ellenére egyes szakülések láto- gatottsága igen alacsony. Leglátogatottab- bak a központi rendezvényeink mellett az Eszakmagyarországi-, Déldunántúli Terü- leti Szakosztályok és a Mérnökgeológiai- Epítésföldtani Szakosztályaink ülései, ahol a szakosztály létszámához viszonyítva leg- magasabb az egy ülésre eső részvételi átlag. Ez a választott témák hasznosságát, idő- szerűségét, a szakosztályi tagság aktivitá- sát bizonyítja és egyben fontos tanulságul szolgál Elnökségünk munkájához is. Mun- kánk további mutatója a 3 elnökségi, 2 választmányi 25 szakosztály vezetőségi ülés. Hasznos módszernek bizonyultak a munka- bizottsági ülések , melyeket elsősorban Mérnökgeológiai-Epítésföldtani Szakosztá- lyunk gyakorol eredményesen. Társulati-Szakosztályi tevékenységünk fontos eseményéről számolhatok be a köz- gyűlésnek. Az 1973. november hónapban Várpalotán tartott iparági fúrási ankét résztvevői által kijelölt előkészítő bizottság azzal a kéréssel fordult Elnökségünkhöz, hogy Társulatunk keretén belül szilárd ásványi anyagok kvdatásával foglalkozó mély- fúrási-fúrástechnológiai szakosztály szerve- zéséhez nyújtsunk lehetőséget. Az Elnökség (fenntartva azt a határozatát, hogy adott időszakban az extenzív fejlesztés helyett inkább a meglevő szervezeti kereteken belüli intenzításnövekedést helyezi elő- térbe) a kérést támogatólag a Választmány elé terjesztette, amely az új Szakosztály alakítását február 11-i ülésén vita után egyhangúlag jóváhagyta. Döntésünket in- dokolja, hogy a Szakosztály célkitűzései és feladatai Társulatunk tevékenységi körébe tartoznak, a szakterület problémái első- sorban földtani tényezőkkel determináltak és megoldásuk az előttünk álló kutatási fel- adatok teljesítéséhez alapvető fontosságú. Az új Szakosztály megalakítása nem erőink további elaprózódását, hanem szakmai- tudományos kapcsolataink és munkaterü- letünk bővülését, és egyben új erők be- vonását jelenti Társulatunk életébe. A Szak- osztály megalakítására előreláthatóan ez év májusában kerül sor, kérjük előzetesen is ennek szíves tudomásulvételét. Nemzetközi kapcsolataink 1973. folya- mán az anyagi keretek által korábban ki- alakított szinten maradtak. 5 külföldi előadót fogadtunk, ill. hívtunk meg, megítélésünk szerint a legidőszerűbb, hazai kutatási problémáink megoldását legjobban elősegítő témakörökben. Ezzel teljesítettük azt a múlt évi határozatunkat. mely 5 főben maximálta a meghívottá számát és céltudatosabb munkát írt ek Tagtársaink 8-an jártak Társulati kiküldi tésben, ill. anyagi támogatással külföld ör ezt továbbra is kevésnek tartjuk. A Társulati élet fontos tényezője a Föle tani Közlöny. Az elmúlt év során sikerük a kiadás ütemét némileg gyorsítani, te vábbra is problémánk a terjedelem. . Magyar Tudományos Akadémia Geológii Tudományos Bizottsága ajánlást készítel a rotaprint kiadásunkban megjelenő Mé. nökgeológiai Szemle társulati folyóiratkéi történő kiadására. tJgy hiszem anyagi fed< zet biztosítása esetén ezt a Közlöny rége időszerű évi ötödik számának keretébe vagy önálló kiadványként örömmel válla hatjuk, bár utóbbi megoldás valószínűié nehézségbe ütközik. Itt említem meg, hog szakosztály folyóirataink (Őslénytani V ták. Általános Földtani Szemle, Földtai Tudománytörténet Évkönyv és jelenk még a Mérnökgeológiai Szemle) és alkalii kiadványaink időszaki értékelése alapjá szükségesnek mutatkozik egy Szerkeszt Bizottság létrehozása. Ennek feladata í említett anyagok hozzáértő, felelős, nei utolsósorban technikai szerkesztése lenn' hogy az e téren kialakult bizonyos mérték rendezetlen állapotokat szakszerűvé és jós i szerűvé tegye. Az 1973-as évben ismét fájdalmas vés ' teségek érték Társulatunkat. Elhunyta i Albert János, Földváry Aladár, Grosí ( Ádám, Majzon László, Princz Gyűl • ScHMiDT Eligius Róbert, Varga Lász d tagtársaink. Társulatunk taglétszáma jelenleg 981 f ^ A 18 fős növekedés és a régi tagságok rend ' zése részben a jubileumi emlékplakett kedve hatásának tudható be. Nagyon jó lenne, 1 • a létszámhullámzást a jövőben nem b folyásolnák a tagdíjhátralék miatti kén; Ij szerű törlések. Ismételten felmerült igéi íf idegen állampolgárok társulati tagságán! « kérdése. Tekintettel arra, hogy alapszab á lyunk értelmében levelező tagként külföldi « is kérhetik felvételüket, a Választmány le utóbbi ülése megbízta az Elnökséget a f« < vétel ügyviteli rendjének kidolgoziisár A megfelelő engedélyeztetési eljárás ut» j erről tagtársainkat értesíteni fogjuk, hof J személyes kapcsolataik felhasználásával 4 hozzá tudjanak járulni tagfelvételi inu kálikhoz. Engedjék meg, hogy a személyi kérd seknél ernlékezzünk meg Dank Vikt- elnökünk Állami Díjjal történt kitüntetés ' ről. Forbáth LÁszLÓNÉ-t, Tái-sulatui szervező titkárát a Jubileum alkalmából , KFH elnöke a Földtani Kutatás Kivá ' Dolgozója címmel tüntette ki. Anyagi helyzetünket alábbi adatokk 361 Társulati ügyek jellemezhet j ük: 1973. évben befolyt tag- iíjaink összege: 55 564 Ft., az egyéni tag- iíjfizetés felnőtt tagok esetében 72%-os, ifjúsági tagdíjainknál 60%-os (ez még ikkor is bizonyos fokú növekedést mulat, lia sajnálatos nyomdahiba miatt múlt évi beszámolónk tévesen 35%-os adatot tüntet fel, ami valójában 65%-os volt). A jogi tagdíjból 64 000 Ft, állami tá-uo- íatásból 300 000 Ft bevételünk volt. Jelen- tős anyagi támogatásban rész(>sítetto a jubileumi rendezvényeinket az Országos Kőolaj- és Gázij)ari Tröszt (OKOT) és a Mecseki Ércbánya Vállalat. A jövőben határozott nehézségként jelentkezik azok- nak az összegeknek a hiánya, amelyeket [•endezvényeink részvételi díja jelentett. Az új reprezentációs renilelkczések ugyanis ■sökkentik a vállalati befizetések lebető- ■ségét olyan esetekben, mikor a költségek ■lelrnezési díjat is magukban foglalnak. risztéit Közgyűlés ! Jubileumi számvetésünk .sorozatát a Műszaki és Természettudományi Egyesü- jetek Szövetségének 25 éves fennállását inneplő Jubileumi Közgyűlése egészítette i világpolitikai eseményektől függő változiisa. Az előzőek- ben említett, hosszúlejáratú kutatási témák ala[)vető célkitűzéseit ezek ma még sajnos jelentősfui befolyá-solják (j)l. fekfüe és barnakőszén, lignit, rézérc stb. vonatkozá- sában). A gyakori konceprióváltozásból adódik szaktudományunk egyik jelenlegi problémája is: az egyetemi oktatás, a tudományos káderképzés és utánképzés bizonyos mér- tékű megoldatlansága. Távolabbi, de jelentő- ségében egyre növekvő feladat az ásványi nyersanyagok minősítési és felhasználási technológiájának továbbfejlesztése . Kutatómunkánk eredményességét hát- ráltatja jelenlegi technikai színv'onalunk, elsősorban fúrástechnológia vonatkozásá- ban. Az egyre jobban előtérbe kerülő mélységi kutatás megköveteli, hogy műszaki felkészült- ségünket magasabb szintre emeljük hazai vagy import megoldások segítségével. Fő feladatunk továbbra is egyértelműen az ország nyeisanyagszükségletét lehetőleg hazai forrásokból biztosító kutattísok társa- dalmi úton történő előmozdítása: a leg- fontosabb kérdések napirenden tartásával, vitájával, kritikai értékelésével széles körű szaktársadalmi együttműködés kialakítá- sával.” Fenti gondolatok jegyében értékelte Elnökségünk a Szakosztályoktól Ijeérke- zett munkatervet, megállapítva, hogy 1974. évi programunk is igen változatosnak, tartalmasnak ígérkezik. Szakosztályaink jól használják fel a bevált szervezési formákat, előadóülé.seket, munkabizottsági üléseket, kül- földi utakról és rendezvényekről szóló tájékoz- tatókat, tanulmány utakat, munkahelyi láto- gatásokat, pályázatokat, munkájuk tartal- masabbá és színesebbé tételében. Biztató kez- detként egy-egy vitaülés szerv^ezésére is sor került, új formaként jelent meg pl. Déldunántúli Területi Szakosztályunk mun- kájában az ún. területi ankét, melyet első alkalommal Tolna megye összes földtani tárgyú problémáinak feltárására és megoldá- sára kívánnak felhasználni. Szintén iij elem a mérnökgeológiai és déldunántúli szakosztályaink által rende- zett környezetvédelmi ankét. Erősödik to- vábbképzési munkánk: az Ifjúsági Bizottság karbonátos képződményekkel foglalkozó, valamint ércföldtani ankét ja ezt a célt hivatott elérni. Részben hasonló célú a matematikai szakcsoport két ankét ja, melyek a matematikai módszerek földtani alkalmazási lehetőségeit mutatja be. 8 Földtani Közlöny 362 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet Mint erről már körleveleinkből értesül- tek, az Elnökség két fő feladatot állított 1974. évi munkánk gerincébe. A magyarországi szénhidrogén és színesérckutatások helyzeté- vel és perspektíváival kívánunk kiemelt módon foglalkozni. A témák fontosságát, súlyát és időszerű- ségét úgy hiszem nem kell külön hangsú- lyoznom. A szénhidrogén- ankétot előreláthatóan má- jus hónapban rendezzük, ezt a magyar — szovjet műszaki tudományos együttműködés 25 éves évfordulójával kapcsoljuk össze, biz- tosítva ezzel neves szovjet szakértők rész- vételét is. Az érckutatás eredményeit a máso- dik félévben recski vándorgyűlésünkön vitat- juk meg. Ennek időszerű voltát az utóbbi évek kiemelkedő kutatási eredményei mel- Március 15. Ifjúsági Bizottság megbeszélése Vezető: Andó József Napirend: 1. ,,A karbonátos kőzetek képződése, vizsgálata és gazdasági jelentő- sége” c. tanfolyam részletes összeállítása, 2. A színesérckutatási tanfolyam előkészí- tése, 3. Tájékoztatás a Társulat Oktatási Bizottságán tárgyalt technikus-kérdésről, 4. A földtani tan- és szemléltető anyag összeállításával kapcsolatos kérdések Résztvevők száma: 10 fő Március 18. Általános Földtani Szakosztály előadóülése Elnök: Szalai Tibor Dudich Endre: Megjegyzések a kubai kúpkarsztok keletkezéséhez (bejelentés) GÖbel Ervin: A Kanadai Nagy Tavak északi oldalának ércesedése, egyéb ásványi nyersanyagainak geológiája és feldolgozása Vita: Jantsky B., Dudich E., Gőbel E., Szalai T. Résztvevők száma: 22 fő Március 25. Agyagásványtani- valamint a Gazdaságföldtani Szakosztály előadóülése Elnök: Nbmecz Ernő Nemecz Ernő— Varjú Gyida: Mordenit előfordulása a Tokaji-hegység savanyú |)iroklasztikumaiban Récsiné Donáth Éva: A zeolitkutatási módszerek elvi és gyakorlati jelentősége víztartalmuk meghatározása szempontjá- ból Varjú Gyula: A Tolcsva-szentvéri új klinoptilolit lelőhely ismertetése Vita: Szalai T., FOrdélyi J., Soha 7., Sztrókay K., Zelenka d\, Libor O., Kalló lett az is aláhúzza, hogy a recski ércbánya szót idén ünnepli 125 éi^es fennállását (úg látszik a jubileumok korát éljük). Tisztelt Közgyűlés ! Mint e rövid előzetes tájékoztatóból i láthatjuk, ,,szép és lelkesítő feladatokban a következő évünk is bőv^elkedik. Lehető ségeink adottak és jók, törekvéseink egybr vágnak az országos földtani kutatás f célkitűzéseivel. Ehhez a munkához kéri é igényli az Elnökség Társulatunk mindéi tagjának támogatását és aktív' részvételét Kérem a Tisztelt Közgyűlést a fótit kái beszámolót elfogadni szíveskedjék. * D., Mándy T., Kóbor L., Kakasy Gyné Nemecz E., Varjú Gy. Résztvevők száma: 32 fő Március 26. Mérnökgeológia- Építés földtan Szakosztály munkahelyi látogatása az AGROBER Mezőgazdasági Tervező és Be ruházási Vállalatnál Elnök: Rónai András JÁRMAI Pál az AGROBER tevékenység körét és az egyes szakterületek munkájáti < Hegyi László, Krénusz Ferenc és Fehér VÁRI Miklós a vállalat mélyépítési tervezés munkáival kapcsolatos építésföldtani kér déseket ismertette. A látogatást a vállala i tevékenységi körét reprezentáló filméi í vetítése tette színessé és teljessé Résztvevők száma: 32 fő Március 27 . Általános Földtani Szakosztáh előadóülése Elnök: Szalai Tibor CsONGRÁDiNÉ Hajdú Ilona: A mező keresztesi szénhidrogénkutatási terület föld 1 tani felépítése Vita: Szepesházy K., Sztrákos K. Kőrössy L., Klespitz J., Szalai T., Csöng rád iné Résztvevők száma: 18 fő Március 29. Tudománytörténeti Bizottsái V vezetőségi ülé.se Elnök: Allodiatoris Irma Napirend: 1. 1974. II . félévi progran v'églegesítése, 2. Évkönyv anyagának ősz- szeállításu, 3. Egyéb kérdések Résztvev'ők száma: 8 fő Társulati ügyek 363 \ Magyarhoni Földtani Társulat Alföldi Területi Szakosztálya 1974 február- márciusi ülésszakán elhangzott előadások Március 7. ]'ezctőségi ülés Elnök: Bai.OGH Kálmán Xapirond: 1. Munknprofíiam véfílcgcsí- ése, 2. Pályázatok kiírása, 3. Tanulmány- it szervezése Résztvevők száma: (i fő Március 7. Előndóülcs Elnök: Balogh Kálmán T. Kovács (íábor: A Mecsek, V’illányi- icfO'sóg és a dél-alföldi mezozoikum kap- solata Németh Márta: Új bükk-hegységi kar- bon mészalgák Vita: Balogh K., Magyar L., Mezősi J., Bapj) S., T. Kovács G. Résztvevők száma: 25 fő Március 29. Klubdélután Elnök: Balogh Kálmán IvANCSiCS Sándor: Iraki élménybeszá- moló Résztvevők száma: 28 fő lagyarhoni Földtani Társulat Déldunántúli Területi Szakosztálya 1974 február — márciusi ülésszakán elhangzott előadások ebruár 26. Előadóülés Elnök: Barabás Andor Kovács Miklósné: Szerkezeti vizsgá- itok a mecseki antiklinális északi szárnyán Fazekas Via: Magnézium — alumínium-- idroxilfoszfát ásvány a Soproni-hegység- en Somogyi János: Üledékföldtani-telep- ini vizsgálatok eredményeinek alkalma- isa a termelési gyakorlatban Vita: Barabás A., Kovács Mné, Előd Sz. • Résztvevők száma: 26 fő » lárcius 20. „A környezetvédelem helyzete, ladatai Baranyában és Fécsett” témakörben ndezett ankét VÍZ szekciójában elhangzott őadóülés Elnök: Czeglédi Béla, Kiss György, LTÖLDi László Koch László: A Nyugat-Mecsek bányá- ati vízvédelme . Kassai Miklós— Szederkényi Tibor: •ömyezetvédelemmel kapcsolatos földtani talajvédehni feladatok Pécs és Baranya rületén : Varjú Gyula: Hozzászólás a földtani rnyezetvédelem kérdéséhez Résztvev'ők száma: 120 fő .árcius 28. „Számítógépek alkalmazása a . dtani kutatásban” tárgyú ankét Elnök: Tóka Jenő Domokos Miklósné — Dudich Endre: • ganizációs szintek a földtani tudomá- 1 okban és kvázi adekv’át kódrendszereik Dienes István: A földtani előkutatás geológus munkáinak algoritmizálása a MÁFI-ban ViráGH Károly: Sztohaszt ikusan érvé- nyesülő érckontrolláló tényezők kimuta- tása és felhasználása a földtani kutatás hatékonyságának emelésében Dravecz József— Virágh Károly: Az ércesedési tényező valószínűségelméleti ér- telmezése Paulik Dezső: A számítógépes karottázs — ewlatfeldolgozás jelenlegi helyzete és jövőbeni lehetőségei az olajiparban Vita: Szabó J., Dienes I., Várszegi K., Jaskó T., Dravecz J., Pandúr B., Paulik D. Résztvevők száma: 67 fő A délutáni ülésszak elnöke : Gerzson István Iván László — Szabó János: Érckutató fúrások karottázs adatainak statisztikai feldolgozása Weidinger István: Bányafúrások ter- mészetes gammaszelvényezésének feldolgo- zása a MAELGI MINSZK 32 típusú szá- mítógép felhasználásával Bodrogi Frigyes: Bonyolult ércesedés matematikai modellezésének lehetőségei Harsány'i Lajos — Érdi- Krausz Gábor: Készletszámítások megbízhatósági vizsgá- latai (II. üzem) Győréi László: Lencsés településű érce- sedés előkészítésének és fejtésének terve- zése ponthálóval Vita: Weber B., Masszi D., Weidinger I., Érdi-Krausz G., Molnár J., Harsány! L., Gerzson I. Résztvevők száma: 44 fő 8* 364 Földtani Közlöny, 104. kötet, 3. füzet I A Magyarhoni Földtani Társulat Északmagyarországi Területi Szakosztálya i| ♦ 1974 február— márciusi ülésszakán elhangzott előadások Február 14. Előadóülés Elnök: Juhász András Csókás János: Széntelepes összlet tek- tonikai zavarainak kimutatása bánya- vágatokból geo-elektromos mérésekkel Hursán László: Széntelepes összlet részletes felbontása karottázs mérések alapján Vita: Kövi J., Latorczai J., Tóth L., Kéri J., Csókás J., Juhász A. Résztvevők száma: 45 fő Március 7. Előadóülés Elnök: Kovács Lajos Juhász András — Balázs Zoltán: A medencealjzat szerepe a széntelepes réteg- csoport kialakulásában a borsodi szén- medencében Somosvári Zsolt: Kőzetek anyagjellem- zőként számba vehető nyomószilárdságánaJ£| meghatározása J Vita: Csókás J., Hámor G., Kövi J.,j Kovács L., Juhász A. Résztvevők száma: 27 fő A Magyarhoni Földtani Társulat Középdunántúli Területi Szakosztálya 1974j február — márciusi ülésszakán elhangzott előadások Március 29. Kőszénföldtani előadóülés Elnök: Makrai László Molnár István : Felsőkréta szénmedence kutatási lehetőségei az ENy-i Bakonyban lemélyített kutatófúrások adatai alapján CsERNYÁNSZKY Miklós — Makrai László: A gépi jövesztés és különféle biztosítási módok frontfejtési költségeinek alakulása a vastagság mint földtani paraméter függ- vényében I^REKES Árpád: A fedő (eocén) karszt- víz eredményes süllyesztése a geotermikus mérések alapján a padragi bányák terüle-i tén CsÓTi Tamás: Néhány eljárás a műszaki-' gazdasági döntések megalapozásához a| szénbányászatban Szent Ai György: A kréta albai koréi (requiéniás) mészkőben tárolódott karszt-' víz süllyesztése a Balinka-akna területér] Vita: Kopek G., Kozma K., Haas J. f R. Szabó I., Pálfy J., Matusz K., Kerekei J Á., Szentai Gy., Tóth K., Károly Gy.f Gadzojannisz P., Makrai L. Résztvevők száma: 22 fő A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki szerkesztő: Sós Attila A kézirat nyomdába érkezett: 1974. IV 29. Terjedelem: 10,50 (A/5 ív) Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bernét György öldtani Cözlöny A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA BIOJlJlETEHb BEHTEPCKOrO TEOJlOrUMECKOrO OBIJUECTBA BULLETIN DE LA SOCIÉTÉ GÉOLOGIQUE DE HONGRIE ZEITSCHRIFT DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT BULLETIN OF THE HUNGÁRIÁN GEOLOGICAL SOCIETY T, 104. FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 104. KÖTET TARTALOMJEGYZÉK — COJlEP>KAHHE - CONTENU DR Dank V.: A földtani kutatások és a velük kapcsolatos társadalmi igény (a MFT 1974. III. 13-i köz- gyűlésének elnöki megnyitója ) 365 - 371 DE. Balogh K.: dr. Földvári Aladár emlékezete 372-380 DR. Boqsch L.: dr. Majzon László emlékezete 381— 38í Rónai A.: dr. Schmidt Elígius Róbert emlékezete 388 - 390 DR. Kriván P.: dr. Grossz Adára emlékezete 397— 4(X ÉRTEKEZÉSEK - HAYMHblE CTATbH - MÉMOIRES BÉrcziné, Makk A.: A Nagykörös — kálmánhegyi paleozóos és mezozóos medencealjzat földtani viszo- nyai — Geology of the Paleozoic and Mesozoic of Nagykörös — Kálmánhegy 401—418 Knauer J.; Kettőshéjú Cadosinák (Protozoa?) a bakonyi albai képződményekből — Doppelschalige Cadosinen (Protozoa?) aus den Alb-Bildungen des Bakony-Gebirges — Duselaj Cadoslna (Protozoa?) specioj le albiaj rokajoj de Bakony montaro, Transdanubo, Hungario 414—431" dr. Bogsch L.: Emlékezés Papp Károlyra, születésének 100. évfordulóján 432- 43? RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKHE COOBIHEHHH — NOTICES ' Gbllai M. B.: Kösszeni rétegek vizsgálata a Halimba H-1565 sz. fúrás rétegsorából — Untersuchung . von Kössener Schlchten aus dér Schichtenfolge dér Bohrung Halimba H-1565 438 -44' • Báldiné Beke M. : a csabrendeki Tüskésmajor II. számú bauxitlencsében talált nannoplankton vizsgálata f — Nannoplankton from a bauxite leiis Tüskésmajor II, Csabrendek, Bakony Mts, W- Hungary 446-457 p A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE, 1973 - BHBJlHOrPAHH JlMTEPATyPbl FEOJlOrMMECKMX H CMEWHblX HAYK B BEHFPHH 1973. E. - RÉPERTOIRE BIBLIO- GRAPHIQUE DES PUBLICATIONS DU DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQÜES EN HONGRIE, 1973 4.58 -49( HfREK,ISMERTETÉSEK-COOBlHEHMH,PEIlEH3HH-NOTICES,REVÜEBIBLIOGRAPHIQüE 491-491 t TÁRSULATI ÜGYEK - HEJIA OBIIJECTBA - AFFAIHES DE LA SOCIÉIÉ 499 - 501 p FiUdtnni KiizUhxy, Hull. of the Hunyarian Oeol. Soc. ( l'.)74 ) 101. .305— ,371. A földtani kutatások ás a velük kapcsolatos társadalmi igény (ír. Dani: Vikior (a M1*T 1074. III. I3-i kö/.fíyűlésénok rlníiki inegnvitója) Tisztelt Közgyűlés ! Kereken egy esztendeje a .Magyarhoni Földtani Társulat 125. évfordulójának év-elöestéjén, nagy jubileumi rendezvényünkre való felkészülés közejjette valamennyi tagtársunk, váhiszt mányi tagunk szerte az országban nagy vára- kozással, munkával teli izgalmas készülödés.sel, példás együttműködéssel igye- kezett sikerre vinni jubileumi ülésünk lebonyolítását és méltó megünne])lését. Most közel egy év távlatából lemérhető és megállai)ítható, hogy ez teljes mér- tékben sikerült, és ezért most e helyről is fogadják őszinte köszönetemet. Az ünnepi készülődés során végzett elemzés a történelmi megemlékezésen túl — főleg arra irányult, hogy mi volt az oka a Társulat ilyen ho,sszú időn keresztül történő fennmaradásának, mi a titka annak, hogy nehéz időkben is újrateremtette erőit. Akkor azt állaj)íthattuk meg, hogy mindig voltak olyan szakemberek, akik felismerték a helyzetet, a helyzet feímérésén túl meg tudták határozni a tennivalókat és a 'Pársidat tagságának többsége mindig igen ,^yorsan tömörült és indult az élet megkövetelte feladatok megvalósítása, nem ,‘gyszer megvalósításának kiharcolása érdekében. Fz nem véletlen. Ennek j)ka a heterogén, hivatali, beosztási, munkahelyi szempontból differenciált reoszakemberek Társulaton belüli, kötetlen szakmai működéséből fakadó ársadalmi, tevékenységében i-ejlik. j Egy e,sztendővel ezelőtt elnöki megnyitómban többek között a kialakítandó programok vonatkozásában elsőrendű geológus kötelességként említettem a Hazai természeti erőforrások minél hathatósabb kutatását. Ennek kapcsán zó volt a világ és az euró])ai környezetről és egy rövid helyzetkép keretén belül Ismertettem az energiahelvzetet, mely csakhamar energiaválsággá és politikai .rízissé is alakult a tőkés világban. Ennek eseményeiről rendkívül sok infor- náció látott napvilágot a sajtón, rádión, televízión keresztül. Nagyon élesen eltárultak az összefüggések az egyes országok nyersanyagellátottsága, társa- dalmi berendezkedéséből fakadó politikája és az olajembargo következtében z utóbbiban beállott változások, torzulások között. A nagyfej lettségű országok ikói, pislogó lámpafénynél vagy dideregve, esetleg gyalogolva, kerékpározva ették tudomásul, hogy a nyersanyagban gazdag- és a fejlett i])ari ország eddig Italuk jiredesztináltnak tekintett eloszlása nem örökérvényű törvény, lárhogyan is alakuljon a helyzet végülis, az már bizonyos, hogy a válságot legelőző viszonyok mind az árakat, mind az együttműködéseket tekintve, lár nem állnak vissza. Mint érezhető volt, hazánkat nem érintette ez a válság, és ez a szocialista rszágok előrelátó együttes nyersanyagpolitikájának eredménye és annak is lizonyítéka, hogy a gyakorlati élet geoműszaki problémáinak megoldása és t Földtani Közlöny 366 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet a társadalmi keretek között folyó tudományos tevékenység kapcsolata a; egész ország számára hasznos és gyümölcsöző. Az ismeretes, hogy ez a nyugat válság részben mesterségesen szított folyamatként egyes tőkés csoportosulá soknak igen nagy hasznot hozott. Bár közvetlen hatása itt nem érződött mint nyitott gazdaságnak azonban várhatóan éreznie kell országunknak a; importanyagoknál jelentkező közvetett befolyását az áremelkedéseknek. Ez a körülmény arra mozgósít minket geológusokat, hogy fokozott tevékeny séggel törekedjünk hazai természeti erőforrásainkat felkutatni, mielőbb fel tárni és hasznosítani. Először az energiahordozóknál jelentkezett ez a fokozot igény, de ez vonatkozik a bauxit, színesére, kőszén, építőanyagok, hasadóanya gok és az ún. vegyesásványi nyersanyagok kutatására is. Az egyre újabb világ piaci árak aspektusában a műrevalóság és a hazai lehetőségek más megvilágí tásba kerülnek és ennek az újonnan jelentkező társadalmi igénynek megfelelő en kell erőinket csoportosítani pénzügyi, műszaki, személyi vonatkozásokba! egyaránt. Az ilyen irányú törekvések a legmagasabb szintű állami és szakmai vezeté szempontjaival egyeznek és azok legmesszebbmenő támogatását élvezik Ezt igen nyomós érvek és tények támasztják alá, bizonyítják. Tavaly a KEf elnökének és a Nehézipari Miniszternek előterjesztését a Minisztertanác megvitatta és 1973. aug. 16-i 3328. sz. határozatában még erre az 5 éves tervre az eddigi összegen felül a szénhidrogénkutatások területén 1,5 milliárd forintot más ásványi nyersanyagok vonatkozásában pedig mintegy 200 millió forinto szavazott meg állami többlettámogatásként. Kőolaj kutatási területen ép})ei tegnapelőtt Algyőn számolt be az OKGT kutatásvezetése, a NIM, KFH, OT vezető szakemberei előtt arról, hogyan terveztük meg ennek a támogatásnál felhasználását, mik a további tervek és az elhárítandó nehézségek. ■ A szénhidrogének részaránya az ország energiamérlegében 1950-ben 11% . 1970-ben több mint 50% volt. Jelenleg félmillió vezetékes gázfogyasztói 1,5 millió propán-bután fogyasztót és 2 millió olajkályhát tart nyilván . statisztika. A korszerűbb energiahordozók alkalmazása hatásfok növekedésben új technológiák alkalmazásában, és környezetvédelmi vonatkozásban i > rendkívül kedvező képet mutat. Kormányprogram mondja ki, hogy továhl! ’ kell folytatni az energiaszerkezet korszerűsítését mégpedig elsősorban sajá | erőnkre támaszkodva ! Minden energiahordozóra szükség van ! A szénhich’ogé ^ nek mellett és nem szemben - a nagykészletű, olcsó külszíni fejtéssel művel ft hető kőszénkészletek szerepe növekszik meg, melyek az egyenletes fogyasztáf^ igényű erőműveket hivatottak ellátni (Oroszlány, bükkábrányi lignitre létesi |d tendő erőmű), míg a puffer szerepét a szénhidrogénneknek kell betölteniöl^ M 1980-ra tervezett a paksi atomerőmű üzembeállítása. A rohamosan növekvi I igények kielégítését célozzák azok a tervek, melyek szerint hazai évi gáz í termelésünket jövőre 5 G m^-t majd 6 G m^-t elérő mennyiségre kell fokozni « 1980-ban a hazai termelésen túl a Szovjetunióból 1 G m^ gáz imjmrtját tei vezzük. Bár kőolajtermelésünk a jövőben a fokozódó igények egyre kiseh hányadát elégíti ki (1980-ra 8,5 Mt szovjet import van tervbe véve) mégis |f hazai termelvény olcsósága, jó minősége igen nagy jelentőségű. ^ Tervek szerint 1977-re megé])ül az Adria vezeték, melyen a más országokig k vásárolt kőolajat szállíthatjuk haza a Eöldközi-tenger térségéből. 1980-ban 0 amikor a szénhidrogének 66 70‘%-al, a szén 20%, -kai szere})cl az energia mérlegben, teljes energiaszükségletünk mintegy 40%, -át tudjuk hazai fórrá sokból fedezni. A máshonnan, elsősorban a Szovjetunióból imixutáland 1) (I » le: ,1 földtani kutatának é.s a vei ük kapcsolatos társadalmi ajémi 367 snergiahordozók biztosítása érdekél)en reszt kell vállalnunk ellátásunk műszaki feltételeinek megteremtésében (beruházás, éj)ítés, bérmunka stb.). Hasonló törekvések vezetnek minket más, kedvezőbb ellátottsággal jelle- mezhető (bauxit, építőipari anyagok) és hasoidó, mennyiségileg viszonylag kisebb de értéke miatt igen megbecsülendő színeséreek kutatása területén. Dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy ásványi nyersanyagaink földtani kuta- ;ása területén jelentős eredményeket értünk el az ország méreteit és földtani idottságait figyelembe véve. 'rermészete.sen ezen a vonalon is van még javí- ani való, de igen nagy feladat vár a hazai anyagok termelési és feldolgozási echnológiájának kidolgozása terén működőkre is, ami isinert ij>ari készlete- nket jelentősen megnövelhetné és újabb, addig nem hasznosíthatónak tekin- ett készletek bekapcsolását te.szi lehetővé az ipar vérkeringésébe. A földtani kutatási tevékenységre világviszonylatban nagy feladatok várnak i jövőben is. Az energiaválsággal ka])esolato.san sok gyors felmérés született \s meggyorsultak a szénhidrogének kiváltására, heiyettesítésére irányuló (irekvések. Számbavették az ún. megújuló energiaforrások közül a legkézen- ekvőbbet, a napenergiát, mely ugyan óriási teljesítményt (2,7 • 10® ±T\\'ó-t) cépvisel, de hasznosítása a XX. században jelentős mértékű nem lesz. A szélenergia szintén helyi felhasználásként jöhet számításba. A vízenergia nár jelentősebb értékkel szerepel a felhasználás területén. A kontinentális olyóvizek potenciális energiája mintegy (25 35) • 10®T\V ó/év-re becsülhető, •nnek ma még csak 3 4,5%-a kerül ha,sznosításra, de várhatóan további íO 25%-a hasznosítható a jövőben. Xagy beruházások .szükségesek ehhez, le itt .sem nélkülözhető a földtani tevékenység (tárolók építése, vízlépcsők itb.). A tengeri ár-apályra épült erőművek gaz(laságossága ma még nem te,szi •zokat versenvképe.ssé és előreláthatóan a távolabbi jövőben is ez lesz a hely- et. A geotermikus energia hőértéke együttesen nagyobb, mint az éghető ásvá- nyi nyersanvagké.szleteké (4 km-es mélységig mintegy 20 • lO^- 1 egyezményes alóriájú szénnel egyenértékű). Ha.sznosítása szintén elsősorban helyi jellegű is meghatározott tartományban mozog. Magyarország ebben a vonatkozásban ;edvező földtani adottságokkal rendelkezik és a felhasználás területén is (ttörő jellegű eredményeket ért el. 1 A megújuló jellegű összes energiaforrás ])otenciális energiáját (30 200) • 10® i\V ó/évre becsülik a világon és megállapítható a nemzetközi adatok alapján ogy ezek a jövőben .sem játszanak maj(l vezetőszerepet az energiaellátásban. • A jelenlegi tendencia világosan utal arra, hogy a jövő az atomenergiáé. Az >1NSZ felmérések alapján 2000-re az energiafelhtisználás kb. 1/3-át nukleáris itiergia fedezi majd. Egy tonna urán vagy tórium 5 6 nagyságrenddel na- íyobb mennyiségű szénnel ekvivalens energiatermelésre képes. ■ A termikus reaktorokban végbemenő láncreakció zömmel az U®®®-ös izo- ópot hasznosítja. Ennek ércét szintén a geotudományok művelői hivatottak lajd felkutatni, feltárni, kitermelni. ‘ ^lindezek a világadatok azt tükrözik, hogy a távoli jövőben is várhatóan Isősorban az újra nem termelődő fosszilis energiahordozók és majd a hasadó- lyagok adják a bázist az energiatermeléshez. Azokban az országokban, lol már előbbre tartanak a fejlődésben, az eddig megtett lit alapján világosan 'tható, hogy a fejlődés következtében a társadalmi igény idővel változik, ! nyersanyagokra vonatkozóan mind mennyiségi, mind minőségi, mindpedig ■'.ok tárgyidőszaki megoszlása tekintetében. ' Igen örvendetes volt a KEH elnökével Dr Fülöp József akadémikussal 1* f 368 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet folytatott tárgyalás, melynek során a hivatal hatáskörébe tartozó ,, Hazánk természetes erőforrásainak feltárása” c. kiemelt feladat újrafogahnazásáró a helyzetmegkövetelte módosításról is szó esett. Ugyanitt kaptuk a felhívás és közreműködtünk annak a gazdaságpolitikai bizottság elé terjesztend'' határozati javaslattervezetnek megfogalmazásában, mely a hazai földtani ku tatásokkal kapcsolatos és a geo-problémakör minden lényeges szem])ontjár kiterjed. Szó van ebben a hazai prognóziskészletekről, a kutatótevékenvsé: műszaki, gazdasági hátteréről, a személyi feltételekről és a munkában résztvevii geo-szakemberek érdekeltségéről a geológusképzésről és továbbképzésre egyaránt . A Magyarhoni Földtani Társulat tavaly megfogalmazott 1974-re szóló prog i ramjaa kiemelten fontos ásványi nyersanyagok kutatáshelyzetének és a haza < intenzifikálási lehetőségeinek megvitatását tűzte ki célul. Elsőként a szénhid rogénekkel kapcsolatos ülésszak lebonyolítására kerül sor májusban, melyen ; magyarországi szénhidrogénkutatások helyzetét és perspektíváit vitatjuk meg Ezt követően tárgyaljuk az érckutatások helyzete és kilátásai című témakört Ezután a kőszénkutatások perspektívái az energiakrízis tükrében elnevezési ])roblémacsoport, majd a vízkutatások helyzete és feladatai tárgykör vizsgá latára, értékelésére kerül sor. Az egyes témák megvitatását úgy tervezzük, hogy egy ágazati összefoglal' előadáshoz szakelőadások és viták kapcsolódnak. Ez a terv egybevág a I MSZMP KB titkárságának 1969. évi határozatával, és annak végrehajtásé I jelenti, mely felhívja az állami szerveket, hogy minden fontosai)!) tervet, fej I lesztési koncepciót társadalmi bírálatra kell bocsájtani a tudományos egyesii I letekben. 1 Tisztelt Közgyűlés ! | Sokat hallott elv a feladatok és a kapacitások összehangolásának, a vezetés *1 módszer modell-kialakításának szükségessége. Engedjétek meg, hogy elmond jak néhány gondolatot — a földtanra vonatkozóan. A vezetési tevékenység meghatározására sok — régebb keletű model ismeretes az emberiség kollektív munka-tevékenységéből és kapcsolataibó eredően. Mint az élet minden területén az ugrásszerű minőségi változások itt is érez tetik hatásukat, érdemes tehát alaposabban szemügyre venni néhány ezze kapcsolatos kérdéscsoportot . Az i])ari élet és a gazdaságirányítás részeseként, annak sűrűjében több miir 20 éve élő és immár egy évtizede a hazai szénhidrogénkutatást irányító munka körben tevékenykedő geo-szakemberként gyakran tapasztalom, hogy a ne hézségek, éspedig az emberek által támasztott akadályok sok esetben a töbl)S(.h által óhajtott, jónak elismert, gyors intézkedést, megvalósulást igénylő dolgol temetőjévé válnak még a legtisztább jóhiszeműség mellett is. Néhány gondolat • tál szeretném megvilágítani ezt a kérdést. A számológép, a kibernetika, közelebbről a rendszertechnika lelietővé tetti j a vezetési tevékenység binér számrendszer segítségével történő ún. kiberneti I kai modelljének létrehozását. Bizonyos szem])ontok szerint szervezett rend ( szer (vállalat, intézmény) eszerint rendelkezik egy vezetési (szabályozó) szerv- i vei. Ez a rendszer tevékenységével és a környezettel szakadatlan információ ' cserét folytat és ilymódon biztosítja, liogy az adott rendszer bizonyos feladatok elvégzése, célok elérése érdekében működjön, 'rermészetesen a vezetés teve I Dán k: A fühlttnn kiiliitdiiak éx a reliik kapcsolatos társadalmi ifjéni/ 369 kenysége is rögzített, összefüggő logikai láncolatot alkot: információ, döntés, a végrehajtás megszervezése, ellenőrzése, szükség szerinti beavatkozás. A szervezett rendszei'he az ,,inj)nt” oldalon belé])nek a gépek, eszközök, ínyagok és a rendszer tevékenysége során átalakulnak termékekké és az ,out ])ut” oldalon kilépnek a iXMidszerből. (.Most nem foglalkozunk a gép gép iszta, a gép ember bonyolultabb és az ember ember még bonyolultabb kapcsolatával.) A kisebb rendszerek mind egymással, mind a környezettel )sszefüggenek és nagyobb rendszereket alkotnak. A rendszerek közötti kap- •solatokat általában gazdasági-pénzügyi csatornákon keresztül éj)ítették ki •s ma ezek meghatározó jelentőségiíek. Nincs kidönösebb probléma, ha ez a endszer egy olyan gyár, amely gépek, emberek segítségével bizonyos anyagok- at a programoknak megfelelő termékeket állítja elő. Kkkor a környezetével ). végtermék révén az áru janiz ka])Csolat nyilvánvaló. I Kíséreljük meg azonban ebbe a rendszerbe behelyettesíteni a földtani kuta- tást, mint tevékenységet, amire elvileg ugyanazon szabályozók érvényesek, kiindjárt adódik j)robléma. Így aztán kikerül egy igen fontos része a tevékeny- égnek egy egyoldalú értékelés révén az ,, értéket létrehozó szférából” és álik a kutatás a ,, szükséges ro.sszá” termelési értéket, eredményt effektív lem j)roességének összehangolási törekvésének. Vájjon mindenki belső meggyőződésből, indítékból végzi-e munkáját? Mindezeknek elemzése és áttekintése olyan munkaerő mennyiségek, olyan szellemi kapacitás- növekedéshez vezetne megfelelő tanulságok levonása és intézkedések esetén amit ma még fel sem tudunk becsülni. A földtani kutatásokkal kapcsolatos társadalmi igény kielégítésére irányuló törekvéseink láthatóan beleillenek a népgazdaság más iparágakkal is kapcso- latos fejlődési irányvonalába és lényeges a szerepük, ezért kérem a Társulat tagságát aktív munkájával, tevékenységével támogassa a megvalósítást célzó erőfeszítéseket . I Földtani Közlöny, Bull. of the Hmigarian Oeol. Soc. (1974) 104. 372— 3S0. Dr. Földvári Aladár emlékezete (1906—1973) dr. Balogh Kálmán* Földvári Aladár ama szakembere- ’ ink közé tartozik, akik felmenő rokon- ságában a tudomány művelése vagy » átadása egy már letűnt kor viszonyai » között nem volt hagyomány. Félárva t gyermekként azok között is hendi- » keppel indult, akik számára a család, f amelyből eredtek, a gondok közt kere- f sett szűkös kenyéren és a féltő szere- ♦ tétén kívül, egyéb lítravalót és eliga- É zítást nyújtani nem tudott. Akiket if- ■ júkoruk súlyos politikai, társadalmi é és gazdasági ellentétektől terhes lég- I körében pusztán fényes tehetségük, I szorgalmuk és konok kitartásuk emelt'! ki a,, szürke tömeg” -bői. Akiknek jel- leme és hivatástudata azonban elég l szilárd volt ahhoz, hogy pályájuk sok- sok lemondással teli, első szakaszát a H ,, társadalmi összeköttetések” lendítő ! ereje nélkül is győztesen zárják le. j Földvári Aladár atyai részről sza- i bolcsi szegény])arasztok sarja volt. Édesapját, Földvári Györgyöt azon- ban a falusi élet kilátástalansága arra kényszerítette, hogy a fővárosban, a Köz])onti Allam])énztárnál, vállaljon hivatalsegédi, majd kezelő altiszti állást. Itt Urbán Rózát, egy gölnici bányász- család leányát vette feleségül. Két fiúgyermekük közül azonban csak az idő- ■ sebbnek, Aladár Györgynek (sz. 1906. január 5-én Ruda])esten) a további ami- i lását tudták biztosítani. Knnek főokát a világháborús évek egyre neliezülő ti és a háború befejeztével gazdasági összeomlásban csúcsosodó viszonyaiban i| kereshetjük. Döntően súlyosbította azonban a család helyzetét az édesapa j ez időtájt bekövetkezett, korai halála is. Az édesanya kétkezi munkája és a ,i sovány özvegyi nyugdíj csupán a lét fenntartását volt kéjies biztosítani szá-.- makra. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy István, a fiatalabb fiú > * KlliiiHKZott a MFT 107-1. niiírcius 13-i kii/,Kyűl(''sén. í B a 1 o (j h : (Ir. l'üldi'ári Aladár emlékezete 373 talán apja példájára, aki a messzi Szaholcsln')! jött a fővárosba — 1930-ban még messzebbre, Spanyolországba ment szerencsét pré)bálni. Vérbeli technikus- tehetség lévén, néhány év alatt már annyit keresett, hogy 193.5-ben édesanyját is meghívhatta barcelonai látogatásra. E meglehetősen későn jött, és a s])anvol polgárháború, kitörése miatt csak- hamar megszakadt fénysugártól eltekintve azonban Aladár ifjúsága szaka- datlan munka és tamdás közben telik el. A közéj)iskolának a budapesti Refor- mátus, illetve a Baross-utcai Madách Eőgimnáziumban valé) elvégzése után, 1924-től a Pázmány Péter d'udományegyetem hallgatója. Szorgalmára és tudására az ásvány kőzettan akkori, nagyhatású oktaté)ja, Mauritz Béla professzor is felfigyel, és mint az Ösztöndíjtanács elnöke anyagilag is támogatja. 1929-ben kémia természetrajz szakos közé])iskolai tanári s ?gyúttal ,, summa cum laude” minősítésű geolé)gus-doktori oklevelet szerez. Ennek alapján tanársegéddé nevezik ki a .Műegyetemre, és így kilenc évig a nagy tudású, széles látókörű ViíNDLAladár rajta kívül még Pacp Eerencből *s Tak.\cs Tiborból álló kicsiny kollektívájának állandó tagja lesz. Vendl .dismert és erélyes vezető, aki a rendkívül szűkös tanszéki ellátmány ellenére is dérte, hogy munkatársai ne csak a magmatitok vizsgálatának a tanszék fény- korából SCH.-VF.VRZIK Ferenctől örökölt hagyományait folytassák, hanem — hazánkban i'ittörő mé)don a vízi- és építőmérnöki szem])ontbé)l annyira öntos üledékes kőzetek tanulmányozásának nu'xlszereit is kifejles,szék. Az dméletileg fontos alapadatok megállapítása szigorú ponto.sságot és fegyelmet iövetelt, amit az intézményeket és egyéneket egyaránt sújtó, általános nyo- norúság közepette csak aszkétikus jellemű, kizáré>lag a tudományért élő altatókkal lehetett megvalósítani. Eöldv.ári személyes visszajiillantása sze- int olyan kor volt ez, amelyben a tanszéki ,, beszerzéseket a legfontosabb ízakfolyóiratok folyamatos vásárlására kellett korlátozni, hogy legalább tudo- inást szerezzünk a nemzetközi kutatás állásáról. .Műszerbeszerzé,sről évekig |zó sem lehetett. Az állástalan diplomások korában a havi 80 pengős fizetésű L\1)()B” helyek megszerzése volt az egyetlen lehetőség kutató személyzet oglalkoztatására ... Az 193()-as évek elején bekövetkezett gazdasági világ- álság, személyzetcsökkentés stb. folytán, tovább növelte a nehézségeket . . .” Nyomasztó anyagi gondjai ellenére, amelyektől külföldi olajtársaságoknál aló jelentkezéssel kétszer is eredménytelenül igyekszik megszabadulni, a lu'íegyetemi évek mégis igen gyümölcsözőek Aladár számára. Eredeti tervéről, I júra ammoniteszek feldolgozásáról le kellett ugyan mondania, képzettsége és l'itóköre mégis mind elméleti, mind gyakorlati téren jelentősen kiszélesedik, íelföldi ösztöndíjak segítségével önálló és értékes rétegtani, tektonikai, ős- ddi'ajzi, teleptani és vízföldtani megfigyeléseket végez Budapest környékén és a . bakonyi mangánérc-telepeken, új módszert dolgoz ki agyagok mechanikai nalízisére, s Vendl Aladár munkatársaként tevékeny részt vállal a Budapest- lörnyéki és a börzsönyi löszfajták első üledéktani jellemzésében. Közben sokat ‘Ivas németül, angolul, spanyolul. Szűkös keresményéből is drága külföldi ikakkönyveket vásárol: a könyvek iránti, szinte gyermekes rajongása életét Ijégigkísérő szenvedélye lesz . . . Életre szóló, legnagyobb élményét mégis sjianyolországi útja jelenti. JMagyar -lami ösztöndíj teszi ui. lehetővé 1935-ben, hogy ne csak öccsét keresse fel lesanyja kíséretében Barcelonában, hanem a katalán sóvidék, a Sierra de uadarrama és a Pireneusok felépítését is tanulmányozza. Hogy ez az út ily lelkesítő hatással volt reá, azt erről készített színes beszámolóinak derűs 374 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet hangvétele érzékelteti. Pedig ez sem ment végbe nehézségek nélkül; mag£ ci])eíte kőzetmintáktól súlyos hátizsákját, s olykor üres gyomorral kellet' ' félrevonulnia, miközl)en útitársai a vendéglőt rohamozták ... A nélkülözések kel szemben azonban kárpótolta őt a gyűjtött tapasztalatok tömege és a spa nyol szakemberek elismerése, minek következtében a közvetlen kapcsolatol megszakadása ellenére is - 1941-ben a madridi Reál Academia de Ciencia' Exactas, Fízicas y Naturales levelező tagjává választották. Hiába vívta ki azonban Aladár tudása és mindig korrekt magatartása : kortársak megbecsülését, a Műegyetem nem tudott számára megfelelő előre haladást biztosítani, a pej)ecselő laboratóriumi munka pechg nem tudta ki elégíteni. Ő a földtani valóságot a maga teljességében akarta átfogni. Erre sajnos elég későn nyílt alkalom. 32 éves volt már, amidőn a Sima, Erdőbény és Szegilong környéki kaolinkutatás sikeres lezárása után, 1938-ban, Vend professzor tanácsára, a MAFl-hoz ment át. Ez a lépés élete új, 11 évig tárté termékeny korszakát nyitotta meg. Igaz, a viszonyok változása új munkahelyét sem hagyta érintetlenül. A intézet ui. ~ Böckh Hugó kezdeményezésére - a 30-as évek eleje óta hivata losan is letért a nagy földtani egységek összefüggő vizsgálatának 1918-i követett útjáról. Még a ,, tudományos” és a ,, gyakorlati” irányzat egyensiilyá kereső ifj. Lóczy is szűkreszabott, közvetlen gyakorlati feladatokra vol kénytelen irányítani geológusai munkaerejének nagy részét, ari-a számítva, hogy az így készített sok részmunka eredményéből majd csak ,, összeáll az új szintézist jelentő egész. . . A feladatok prakticista körülhatároltság * azonban éppen a továbbfejlődés lehetőségétől, a regionális gondolkodást! i fosztotta meg a munkatársakat. Az ebben rejlő veszélyt megj)róbálták ugya ;. a Lóczy által kezdeményezett vitaülésekkel ellensúlyozni, ezek azonban a egyéni tapasztalatok és álláspontok helyességének terepi ellenőrzése híján v a regionális kérdéseket nem oldották irieg. A földtani lényegnek a gyakorla i oltárán való feláldozása még a ])áratlan szorgalmú Rozlozsntk Pál tevéken} ségét is megakasztotta, aki ]>edig monográfiák sorával bizonyította, hogy képződmények pontos mikroszkópi leírásán túl csak azok vnlamennyi (ásván} kőzettani, kőzetkémiai, petrogenetikai, tele})ülési és tektonikai) jellegéne együttes figyelembevétele vezethet fejlődéstörténeti szintézishez. Rozlozsni ^ azonban magános óriás maradt. Ma is időszerű módszerét az intézetbeiv lev l| ScHAFARZiK-tanítványok nem vették át, és földtani ])rol)lémalátás nélki J petrografizálásuk öncélúsága az intézet kőzet- és tele])tani tevékenységénc t teljes elsorvadásával fenyegetett. Földvári Aladár intézeti teljesítményének nagyságát és jelentőségét csa |i e tények ismeretében ítélhetjük meg. Az ereje teljében levő, sokoldalúan kéj I zett férfi hozzákezd Rozlozsnik feledésbe vagy értetlenségbe merült útmut: 9 tásainak felélesztéséhez és a tudojnány új módszereivel történő, új stílus ) továbbfejlesztéséhez. Ö az, aki saját személyében újra bemutatja és általánosa . elismerteti a modern ])etrográfus típusát, aki végső célját nem a kőzetek 1( '■ írásában, hanem a kőzetkéj)ző folyamatok bonyolult szövevényének felderíté.st I ben, a földtani fejlődéstörténet egészének megvilágításában látja, s a gyakork o által felvetett teleptani kérdésekre eben a keretben válaszolni is ké]>es ! S tes: l ezt a megoldandó feladatoknak az új világháború eseményei közt egyre inkái). 1 érvényesülő szétaju’ózódása közt . . . Számos kisebb, kéziratos szakvéleményt tői eltekintve, dolgozik a Szendrői-hegységben, Kassa környékén, a ditn nefelinszienit-tömzs környezetében, az Avas-hegységi Nagytarnán, a Katin; B a l o tj U : dr. Földvári Aladár emlékezete 375 Havasok éa a Prelukai-hefíysejf csillámelöfordulásaiii, Balánhányán, líorsa- bánya, Araiíyos- Beszterce es (Jyerfiyótölfíyes vidékén, s old mefí közét- és ércgenetikai, geokronolé)giai, teleptani, vízföldtani és tektonikai kérdéseket. A felszabadulás után ritkaeleni-kutatásokat végez, inolibdén és fluorit után kutat a Velencei-hegységben, tanulmányozza a szabadbattyáni é)lomércelőfor- dulást, felfedezi és leírja hazánk egyetlen vízéi faunáját. Ré.sztve.sz a Kőszegi- hegység ujraterkepezéseben, es döidően szé)l bele az itteni inetainorfitok korkérdésébe. A hasadé) anyagok hazai kutatásának lehetőségei iráid érdeklődő tizikusokat ő vezeti a velencei és mecseki gráintterületre, és így jelentékenyen előmozdítja uránlelőhelyeink felfedezését. .Megszervezi intézetének üledékes laboraté)riumát. Sajátos iordidata a sorsnak, hogy az általa kezdeményezett irányzat szárba szökkenése már nem találja F()i.i)V.\Hi-t az Intézet tagjai soi’ábaT). Kgy nyári kiszállásán ni. gyermekbénulást kap, s bár ennek legsédyosabb következmé- nyeit nagy akaraterővel leküzdi, a reiubszeres terepmunkáré)! mégis kénytelen lemondani. Sédyos helyzetében, 1949. ő.szén, elfogadja hát a debreceni Kossuth Lajos 'rudománvegyetem évek é)ta gazdátlan .Vsvány Földtani Tanszékének vezetését. l*j íeladat körében ])crsze eddigi munkásságát is felfüggeszteni kénytelen. Csupán az uránkutatásban vesz még részt 1952-ig, de egy autóbaleset idán erről is lemond. Alkotiisai így torzók maradnak; bár legjobb tanítványa, F.-vxtó Gábor szerint így is . . magasan kiemelkednek kora , .előzetes” jelentései közül”, mert szerzőjüket , .átfogó tudása, alapkérdésekig nyúló érdeklődése és szívós ])roblémafejtése kéj)e.ssé tette . . . arra, hogy a tér- és időbeli korlálozás békh/óihnn í.s- mindenütt a lényeget láttassa meg, a földtani megismerést fő pontokon vigye előre.” Az oktatás nem idegen Földváui Aladár számára, mert ha a műegyetemi évektől el is tekintünk 1943 és 1948 között rendszeresen tai'tott magántanári lelőadásokat ,,L ledékes kőzetek” címmel. Érthető hát, hogy Debrecenben nagy erővel fogott hozzá a háború alatt sok kárt szenvedett tanszék moderni- zálásához, s annak felszerelését és személyzetét — 17 év megértéssel nem mindig italálkozó küzdelme árán — a korábbinál lényegesen magasabb szintre emelte. 'Jelentékenyen gazdagította térkéj)- és könyvtárát, személyes gyűjtéssel is ifejlesztette gyűjteményeit, nagyszámú kristálytani és tektonikai modellt ikészíttetett, lij műszereket szerzett be, ásványtani és földtörténeti jegyzeteket irt. Szigorú tanár volt, de tanítványait még a vizsgákon is földtani gondol- kodásra nevelte. Az egyetemi kutatómunkát, másrészt a hallgatók terepgyakor- latait kívánta előmozdítani azzal, hogy előbb Erdőbényén, majd Sárospatakon kutatóállomást létesített. Erőfeszítéseit méltányolták is: míg tudományos ;‘redményeiért 1951-ben Kossuth-díjat kapott, és 1952-ben, védés nélkül, a föld- és ásványtani tudományok doktorává nyilvánították, ])edagógiai tevé- kenységéért 1953-ban a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója lett. í A város földtanával és vízellátásával való foglalkozáson kívül Földv.\ri elentékeny közéleti szereplést is vállalt. 1953. óta bekapcsolódott az Országos Béketanács munkájába. 1954-ben a Béke Világtanács stockholmi kongresszu- sán. később a varsói Értelmiségi Békekongresszuson vett részt, majd a Béke- anács elnökségébe is beválasztották. Munkája elismeréséül 1956-ban a Szoci- ihsta Munkáért érdemérem arany fokozatával tüntették ki. Szakmai tekintélyét elzi a íMTA különböző (Földtani, Geofizikai, Geokémiai, valamint Ércbányá- zati) Bizottságaiban, a TMB Bányászati-Földtani-Geodéziai-Geofizikai Bi- lottságában, valamint az Országos Ásványvagyon Bizottságban viselt tagsága. 376 Földtani Közlöni/ 104. kötet, 1. füzet Éppen 60. évét tölti be Földvári Aladár, amikor - 1966. január 31-én - j a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának meghívására Miskolc- •! ra települ át, hogy ott előbb az Ásvány -Kőzettani, majd 1968-től 1971-ig a •. a Földtani - Teleptani Tanszék vezetője legyen. Innen kezdve haláláig az utól)bi tanszék professzora. Szívesen fogadta el ezt a meghívást, hiszen pályá- ján mindig szoros kapcsolatban állt a bányászattal. Úgy érezte, hogy haza- érkezett . . . Korát meghazudtoló frisseséggel fogott hozzá az oktatási mód- szerek javításához, a tananyag felfrissítéséhez, a könyvtár, a laboratóriumok és a gyűjtemények kiépítéséhez, a munkatársaknak a kxitató munkába való bevonásához, az abaújkéri kutatóállomás felállításához, a Kar külföldi egye- temekkel való kapcsolatainak megteremtéséhez Kassa, Freiberg, Krakkó, Leningrád és Moszkva irányában. Saját tapasztalatából tudta, mit jelent egy : fiatal ember számára a mienktől eltérő földtani alakulatok látványa. Boldog i volt tehát, mikor 1972-ben a moszkvai Gubkin-egyetemmel az első diákcserét i sikerült létrehoznia. E szinte példátlan és 1971-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címmel i elismert szervező tevékenység mellett Földvári Aladár a kutatómunka terén s is reneszánszát élte Miskolcon. Ezt a miocén és oligocén slírek üledéktani i bélyegeiről tanítványaival együtt írt dolgozatai tanúsítják. | Külföldi kapcsolatait több egyesület (a Geologische Gesellschaft in Wien, a ) Société Suisse de Minéralogie et Petrographie, a Geologische Vereinigung, a , Deutsche Mineralogische Gesellschaft és az American Álineralogical Society) tagságának fenntartásával ápolta. Tevékeny tagja volt a Hidrológiai Társa- ■ Ságnak és Társulatunknak, s az utóbbi őt tiszteleti tagjai sorába emelte. Szá- mos alkalommal, közvetlen terejn konzultációk útján nyújtott elvi és gyakor- i lati segítséget a Velencei-hegységben és az Alföldön folyó kutatásoknak. 1956-ban Bidgáriában tett tanulmányutat, 1957-ben a német geológusok 9 wernigerodei kongresszusán volt jelen, 1971-ben pedig a kassai, moszkvai és ( leningrádi bányászati egyetemeket kereste fel. Mégis legjobban 1957. és 1972. évi spanyolországi kiküldetéseinek örvendett. Nemcsak öccsét ölelhette annyi év után keblére, hanem ifjúkori szerelme, a Ibi'enexisok felé])ítését is újból tanulmányozhatta. És ez lett a végzete ! Olvasmányai ala])ján ni. hason- i lóságot sejtett a Pireneusok és a Kaukázus szerkezete között, és eri'ől személyes ■ élmények alapján akart meggyőződni. Nem lehetett lebeszélni róla. hogy az 1973. évi csereakció alkalmával ne ő vezesse a grúz hegyekbe tanítványait. . Túlhajszolt szíve azonban ezt a megterhelést már nem bírta ki, és Ordzsoni- ■ kidzébe érkezésük harmadnapján 1973. július 20-án, a város feletti, 2500 ni | tszf. magasságú gleccserhez való felka] laszkodás után megszűnt dobogni • • ■ j .Mélyen megrendítő ez a már 1935-ben megsejtett halál! (Első ])ireneusi j útjának hajmeresztő befejezése után ui. Földvári a rá jellemző módon jegyez- i te meg: a temjieramenturnos buszvezetők ügyessége ezúttal még lehetővé tette. I hogy ,,egy más alkalommal törjem ki a nyakamat, talán a Pireneusokban, talán máshol, de egyszer biztosan, mert nincs olyan szé]> hegyi túra, amelyre egyszer ne boruljon örök homály.”) 1973-ban már voltak ,, intései”, talán most is érezte, hogy a halál elébe megy . . ., de eltántoríthatta-e ez őt élete ^ legnagyobb kalandjától, amire távoli hegységek összehasoidításának vágya . vezette? S lehetett-e szelib befejezése életének, mint a maga által kitűzött cél felé haladva, a vállalt kötelesség teljesítése közben, teljes szellemi frisseségben, tisztelő tanítványoktól övezve, a tudomány és az oktatás hőséként esni el? fí (I I o <1 h : dr. Földvári, Aladár endékczete 37 7 l gy távozott, ahojivan élt ! Mint tudós és mint tanár, mindig az elmélet és a gyakorlat egyseget hirdette. Mint ember, korán megtanulta, hogy tisztelni kell az elet realitásait. De magasrendű eszményeket és célokat tűzött maga elé, mert a telje.s élei utáni vágy vezette, amit az igaz, a széj) és a jó harmónikus egysége jellemez. .Minden erdekelte; szaktudományának .széles mezőin kívül élvezte a szépirodalmat és a kéi)zőművészetet. Művelt és szellemes társalgó volt, de lelke mély.ségeit e.sak kij)ról)ált barátainak tárta fel. Környezetét szívós kitartással igyekezett saját eszményei .szerint alakítani. Köteles.ség- tudása nem ismert határt, s amikor a szük.ség úgy hozta, a siker érdekében saját fizikai erejét is latbavetette. Mindig az újat és nagyszerűt kereste, bár viselkedésében és kifejezéseiben mindvégig megőrizte az egyszerűséget, a szó- kimondást és a kis.sé fanyar luimort. Krős egyéniség volt, mélyen hitt cseleke- detei helyességében. De nem szidetett diplomatának, és feltétlen szakmai tár- gyilagosságát olykor helyzetek és .személyek .szubjektív megítélése homályo- sította el. Kzért gyakran félreértették; s talán éppen ezért — kétszeri házas- ,sága és gyermekei iránti szeretete ellenére is ki.s.sé mindig magános maradt. A méltánytalanságokat nehezen vi.selte el, de tudott megbocsátani. Ő.szintén örült mások sikereinek, s fel tudott emelkedni élete válságaiból. Kzért szeret- tük, tiszteltük és nagyrabecsültük, szakunk megingathatatlan és megveszte- gethetetlen bá.styájának, a tudományért és emberibb életért fáradhatatlanul küzdő embernek és barátnak tartottuk, akinek kiállására, tanácsaira még so- káig számítani szerettünk volna. .Mint ahogyan az is jó lett volna, ha sokoldalú ia])a.sztalatainak megkezdett vagy tervezett ös.szefoglalását még befejezheti. Egy azonban kétségtelen: ]>ályája c.súcsán távozott ! Ha személyét testi mivoltában az élet kérlelhetetlen törvénye szerint el is vesztettük, nemes és példamutató alakja alkotásaiban, tanítványai hitvallá.sá- ban. Társulatunk és a Földtani Intézet emlékezetében mindig messze világító laklva lesz ! I ‘ [ Földvári .\l.\dár mi'xk.vi , (Kéziratok *-gal jelölve) 929. .Adatok a hia— tétényi j)lafó oligoeén —miocén rétegeinek stratigraf iájához. — Beitráge zűr Strat igraj)hie dér Oligoeen — iUioeen-Sehichten des Plateaus \'on I Hia— Tétény. — .Ann. Mns. Xat. Hung. 26. p[). 35— ,59. |931. Pannonkori mozgások a Budai-hegységben és a felsőpannon tó partvonala Buda- j pest környékén. — Pontisclie Bewegungen im Budaer-Gebirge und Strandlinie 1 des oberpontischen Sees bei Budapest. — Földt. Közi. 61. pp. 51 63. 1932. .A Bakony-liegység mangánérctelepei. — l)ie iNIanganerzlagerstátten des Bakony- l Gebirges in Ungarn. — Földt. Közi. 62. pp. 15 — 40. 1 tábla. I — -A tervezett újabb városligeti artézi kút előkészítő fúrásai. — Die Forschungs- I bohrungen des gej)lanten, neuen artesischen Brunnens in Budapest. — Földt. j Közi. 62. pp. 65 — 80. 1 melléklet. . — (P.vpp F.-cel): Újabb adatok a gellérthegyi szökevényforrások ismeretéhez. — Thermalquellenflüchtlinge beim Gellért Berg — Hidr. Közi. 12. pp. 157—158. 933. Tektonikai megfigvelések a Dunántiili Középhegységben. — Földt. Közi. 63. pp. I 97-98. — A Dunántiili Középhegység eocénelőtti karsztja. — Dér voreozáne Karet des Transdanubischen Mittelgebirges. — Földt. Közi. 63. pp. 49—56. ■— Uj feltárások a Sashegy északkeleti oldalán. — t^ber neuere Aufschlüsse am NO- Abhang des Sashegy in Budapest. — Földt. Közi. 63. pp. 221—223. — Dunántúli őskarezt jaink. — Ifjúság és Elet. 9. pp. 93 — 95. — A piszkei vörösmárvány időállósága. — Éber die Verwitterung dér rőten Alarmore von Piszke. — Technika. 11. 3 — 4. j5p. 49 — 52. 378 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet r 1934. Gerölle mit Eisen- und Manganoxyd-Rinde. — Centralbl. Min. ete. 1934. Abt A. No. 8. pp. 230-233. — Tektonikai megfigyelések a Budai hegység nyugati peremén. — Tektonische Be- obachtungen am Westrand des Budaer Gebirges. — Földt. Közi. 64. pp. 163—174. — Hidrogeológiai megfigyelések a Budai-hegység nyugati peremén. — Observations hydrologiques faites au bord Occidental la montagne de Buda. — Hidr. Közi. 14 pp. 105-112. — (Vendl A.-ral és Takáts T.-ral): A budapestkörnyéki löszről. — ]\ITA. i\Iat. Term. tud. Ért. 52. pp. 713 — 787. 1 tábla. — (Vendl A.-ral és Takáts T.-ral): Studien über den LöB dér Umgebungvon Buda- pest. — Neues Jahrb. Beik Bd. 69. Abt. A. pp. 117 — 182. 1 tábla. 1936. Agyagok iszapolása ammoniumhidroxid-, nátriumoxalát- és nátriummetaszilikát- oldatban. — MTA Mát. Term. tud. Ért. 54. pp. 221 — 278. — Über die Wirkung einiger Tonstabilisatoren. — Kolloid-Beihefte. 44. pp. 125 — 170. Dresden — Leipzig. — (Vendl A.-ral és Takáts T.-ral): Újabb adatok a Börzsönyi-hegység löszének ismeretéhez. — MTA Mát. Term. tud. Ért. 54. pp. 177 — 206. — Über den LöB des Börzsöny-Gebirges (üngarn). — Neues Jahrb. Beik Bd. 75. Abt. B. pp. 391-411. — A badeni agyag előfordulása Budapesten. — Das Vorkommen des Badener Tegels in Budapest. — Földt. Közi. 66. pp. 228 — 233. — Abesszínia földje és természeti kincsei. — Földtani Értesítő. Uj folj’am. 1. 4. pp. j22 130. 1937. A Sierra de Guadarrama. — Term. tud. Közi. 79. 3. pp. 125 — 137. — A spanyolországi katalán sóvidék. — Földt. Ért. Üj folyam. 2. pp. 89 — 99. — A globigerinás iszap. — Term. tud. Közi. Pótfűz. 69. 4. p. 135 — 136. — A fosszilis Ostracodák. — Term. tud. Közi. Pótfűz. 69. 4. p. 136. 1938. Les richeses du sous-sok — Visages de la Hongrie. — Paris. pp. 61 — 73. — Spanyolország „kínai fala”: a l’ireneusok. — Term. tud. Közi. 70. 5. sz. pp. 279 — 291.'^ 1939. A Déli Pireneusok vulkánjai. — Földt. Ért. Üj folyam. 4. 2. pp. 65 — 70. — Jókai — a geológiai népszerűsítője. — Term. tud. Közi. 71. 6. pp. 357-363. — Szellemi szűkségmunka a tudomány szolgálatában. — Term. tud. Közi. 71. 8. p. 516. 1940. Bodenschátze. — Ungarn. Das Antlitz einer Nation. — Budapest, pp. 78 — 90. — Az eplényi áttolódás a Bakony hegységben. — Die Überschiebung von Eplény im Bakony-Gebirge. — Földt. Közi. 70. pj). 176 — 185. és 231 — 232. 1942. Jelentés a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának rendelete értelmében Sima. i Erdőbénye és Szegilong között az 1937. évben végzett kaolin kutatásról. — Bericht » űber die zwischen Sima, Erdőbénye und Szegilong im Jahre 1937. durchfűhrten 1 Kaolinforschungen. — MÁFI Évi jel. 1936 —38 . 3. pp. 1245 — 1272. 2 melléklet. )l 1942. Szendrő, Meszes és Abod közti terűlet földtani viszonyai. — Bericht űber die j geologischen Verháltnisseyles z.wischen den Gemeinden Szendrő, Meszes xmd Abod y liegenden Gebietes. — MÁFI Évi jel. 1936—38. 2. pp. 819 — 830. 2 melléklet. ' — Hozzászólás Tordai Zalányi B.: ,,Neogén Ostracoda-faunák rétegtani értékelést I bioszociológiai összefüggéseik alapján” és Endrédy E.: Adatok a fosszilis pH ki- } értékeléséhez” c. értekezéséhez. — Beszám. a m. kir. Földt. Int. Vitáid. Műnk ^ 1. 6. pp. 25-31. — Hozzászólás Straijsz L.: ,, Hozzászólás a magyar medencerendszer neogénjért vonatkozó rétegtani nevek egységesítéséhez” c. előadásához. — Beszám. a m. kir * Földt. Int. Vitáid. Műnk. 4. 6. p. 39. 1943. Hozzászólás dr. Pávai-Vajna F.: ,,Felső-Tzavölgy környékének geológiája” c ‘ előadásához. — Besz. a m. kir. Földt. Int. Vitáid. Műnk. 5. 6. j>p. 353 — 355. 1 i melléklet. 1944. A Stapelia virágzása és termése szobában. — Term. tud. Közi. 76. 6. p. 191. 1945. A Kassa környéki llilyó község határában levő érctelérről — Über den Erzgan^ ^ in dér Gemarkung dér Ortschaft Hilyó bei Kassa. — MÁFI Évi jel. 1941 24 • pp. 313 — 319. I melléklet. 1946. A kassai Lajos forrás lűdrogeológiája. — Hydrogeology of tbc Lajos-spring nem Kassa (Ko.sice, Czecho-Slovakia). — Hidr. Közi. 26. jtp. 67 — 77. 1 melléklet > — A ditrói nefelinszienit masszívum koráról és kontakt hatásáról. — .-\ge and Con taci -motamorjdűc Effects of the Nephelite Syenitc Stock of Ditró (Transsylvania) — Bősz. a MÁFJ. Vitáid. Muidí. 8. 1 — 2. j>p. 11 — 32. 2. melléklet. H a I o ij li : dr. Földvári Aladár eadékczete 379 1947. 194S. 1950. i ii j952. I ) I i>53. i 1- A naiíytarnai IWihály bánya. — Őre Dcposit of Nagytarna. — Bősz. aiUÁP'I Vitaül. Műnk. 8. 1 — *2. j)p. 5 10. 1 inellóklot. inolibdén ^'ololu•oi-hogy3Ófíi olőfordulásának tokíplani viszonyai. — Postvoloanic Molybdemiin-tiaoos in tbo Volenoo -inountain. — Bősz. a MÁFI Vitáid. Műnk. 9. I— ti. pp. 39 -5S. 1 niollóklet. Újabb kövületoldfordubúsok a kristályos j)alákban. — Torniészettudoinány. 2. 3. j). 91). -A inélytenfíori iilodékok i-adioaktivitása. — 'rennészott\idoinány. 2. fi. 182—184. .Magyar pidoontoló^usról Ainorikában olnov'ozott vezérkövidet . (Hantken Miksa). — Tonnész«'t tudomány. 2. 10. p. 320. .A jtdonkori inclytongeri idodékkéj)ződés inéroto. — Torinészottudoinánv'. 2. 12. j>p. 375 — 37fi. .A numyaroi-szátíi radioaktív anyafíkutatás földtani és kőzoUani vonatkozásai. — (íooiogioal and Bet rofíraplnoal Brinoiples Applied in Ki'searobos fór Badio- aotivp Eleinonts in llungaiy. — Beszáin. a MAKI A’itaid. Műnk. 10. pj). 37 — 58. 3 melléklet . A Kassától északnyugatra levő téridét földtani vi.szonyai. — Dió geologiseben Verbált iusst> des (5ebiet(>s XW’-liob von Kassa. — MÁFI Évi jel. 1939 — 40. 2. j>p. 801 — 842. 1 tábla, 3 melléklet. •A kassai \'asbegy és Ka.ssai Havas környékén 1940. évben végzett bányageológiai fehételek. — AÍontangt'ologisebe .Aid'nabine dós Vasberges von Kassa und dér Kassaer Havas. — AIAFl Évi jel. 1939 10. 2. pp. 843 — 859. 1 melléklet. (Noszky J.-vel, SzEBÉNYi L.-sal és Szentes F.-eel): Földtani megfigyelések a Kőszegi begységben. — Jel. a Jöved. Mélykidatás 1947/1948. évi műnk. pp. 5 — 31. 1_ melléklet. Erckutató fúrás \'elence községben. — Jel. a Jöved. Alélykút. 1947/1948. évi inunk. pp. 111 — 116. Bányageológiai megfigyelések Boi-sabánya, az Aranyos- Beszterce-völgy és Dj'or- gj’ótölgyes környékének éri-előfordulá.sain és nébány más erdélyi ásványlelő- helyen. — Montangeologisebe Beobaebtungen über Erzvorkommen in Borsa- bánya, im Tál dér .Aranyos-líeszteroe, in dér l’mgebung von Gyergyótölgyes und in anderen Siebenbürgiseben Alineralfundorten. — AIÁFI Év'i jel. 1941 — 42. 2. j)p. 305 — 333. (l’.\NTÓ O.-ral): Balánbánya környékének bányageológiai viszonyai. — ^Keport on tbe Geology and Őre Dejiosits of Balánbánya (Transsylvania). — AIÁf’I Évi jel. 1941 — 42. 2. pp. 335 — 366. (Bántó G.-ral): .A Hadnai Havasok esilláinelőfordidásai. — Mica Prospocts in tbe Kadna Alountains (Transsylvania). — M.AFI Évi jel. 1941 — 42> 2. pfi. 261 — 278. (Sz.ALAY S.-ral): Kőzetek radiológiai vizsgálata. — Akad. Értesítő ő7 . 482. p. 40. (Sz.'VL.AY S.-ral): Kőzetek radiológiai vizsgálata. — AITA Alat. és Temi. tud. Oszt. Közi. 1. 1. j)p. 60—72. (SzAL.AY S.-ral): A komlói szénmedence szén- és szénpalarétegeinek, valamint meddő kőzeteinek radioaktív vizsgálata. Hozzászólás Venpel A1.: ,, Összefüggések a magmák és ércesedések között” c. előadásához. — AIT.A AIűsz. Tud. Oszt. Közi. 1. 1. pp. 176 — 177. (Sz.AL.AY s.-ral): A pilisszentiváni altáró szeneinek és kőzeteinek radioaktivitása. (SzAL.AY S.-ral); Alérések a Alecsek hegység kőzeteinek radioaktivitására, Geiger- Müller számlálócsővel. Ásványtan. 1—2. rész. — Debrecen. Jegyzetiroda. 70 és 72 p. A szabadbattyáni ólomérc- és kövületes karbonelőfordulás. — MTA Műszaki Oszt. Köziem. 5. 3. pp. 25 — 53. Lead Ores and Fossiliferous Dinantian (Lower Carboniferous) at Szabadbattyán. — Acta Geol. Ac. Sei. Hung. 1. pp. 11 — 36. Radioaktív anyagok geokémiája a Mecsek-hegj'ségben. — MTA Alűszaki Tud. Oszt. Köziem, ö. 3. pp. 11 — 24. The Geochemistry and Radioactive Substances in tbe Alecsek Moimtains. — Acta Geol. Ac. Sci. Hung. 1. pp. 37 — 48. A kassai (Kosice) Csermely völgy márvány és mészkő előfordulásai. — Les occur- rences de marbre et calcaire de la vallée Csermelyvölgy de Kassa (Kosice). — AIÁFI Évi jel. 1944. pp. 55 — 60. 1 melléklet. A makranci (Mokrance) legelő vízellátása. — L’alimentation en eau du paturage de Makranc (Mokrance). — AIÁFI Évi jel. 1943. Befej. rész. pp. 73 — 74. 1 melléklet. Hidrológiai vizsgálat a kassai (Kosice) Csennelyvölgyben — Recherche hydrolo- 380 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet t gique dans la vallée Csermelyvölgy de Kassa (Kosice). — IMÁFI Évd jel. 194‘i Befej. rész. pp. 15 — IS. 1 térkép. — (CsAjÁGHY G.-ral és Majzon L.-val): A lágymányosi Postás-kórház területénei vízföldtani viszonyai. — Conditiqns hydrogéologiques des environs de l’Hőpita des Postes á Budapest. — MÁFI Évi jel. 1941 — 42. Záró kötet pp. 7 — 16. — (CsAJÁGHY G.-ral): Az abaújszántói sportuszoda hidrológiai viszonyai. — Conditi ons hydrologiques de la piscine de Abaújszántó. — MÁFI Évi jel. 1941 — 42. Zár kötet. pp. 23 — 29. 1954. Történeti földtan. — Egyetemi jegyzet. Budapest. Jegyzetellátó Vállalat. 55 j: — Hozzászólás Kádár L.: ,,A lösz keletkezése és pusztulása” c. előadásához. — *- MTA Társad. — Történeti Oszt. Köziem. 4. 3 — 4. pp. 126 — 127. — Elnöki megnyitóbeszéd a Magyarhoni Földtani Társulat 1954. május 3-án tartót közgyűlésén. — Földt. Közi. 84. 3. ]3p. 281 — 284. 1956. A Bakony és a Velencei hegység löszéről. — Über die Lösse des Bakonywalde und des Velenceer Gebirges. — Földt. Közi. 86. pp. 351 — 356. — ,,Hidroaérolit” kőzetek a magyarországi negyedkor lerakódásaiban. — Hydro aérolitische Gesteine im ungarischen Quartár. — Földt. Közi. 86. pp. 357 — 36C 1957. Egy új magyar karbonkori tájkép-rekonstrukció. — Földt. Közi. 87. 4. pp. 452-' 453. 1958. Spanyolországi kongresszusi élmények. — Felsőokt. Szemle. 7. 4. pp. 243 — 24t — „Hydroaérolitic” Rocks in the Quaternary Deposits of Hungary. — Acta Geo 5. 3-4. pp. 287 — 292. 1962. Elnöki megnyitó a „Debreceni kerekasztal konferencián”. — Hidrol. Tájékoz! 1962. aug. pp. 17 — 18. — Hozzászólás CsEPREGHYNB Meznerics I.: „A katti-akvitáni kérdés” c. előadásáho - Földt. Közi. 92. 2. pp. 198-199. 1964. Mestei'séges „geo”-űr kutatási rendszerünkben. — Felsőokt. Szemle. 13. 7—1 pp. 458 — 461. — Száz éves az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Ásvány- és földtai tanszéke. — Felsőokt. Szemle. 13. pp. 549 — 554. — Debrecen vidékének geológiája. — Term. tud. Közi. 95. 5. pp. 208 — 211. — Debrecen. — Term. tud. Közi. 95. 3. pp. 97 — 114. ^ 1966. Földtani címszavak a Tenn. tud. Lexikonban. — Budapest. 1968. (Hajduné Molnár K.-val): Studies on the „Schlier” Formation — J. Granulc ■> metrical Types of the „Schlier” Formation in North Hungarv. — Acta Geo Ac. Sci HÜng. 12. pp. 167-181. — (SzöŐR GY.-val): Studies on the „Schlier” Formation. — TI. Granulometricf . Types of the Austrian „Schlier”. — Acta Geol. Ac. Sci. Hung. 12. ]5j). 183—18', — (Hajduné Molnár K.-val): Studies on the „Schlier” Formation. — 111. The Palaec L geography of the „Schlier” in North Hungary. — Acta Geol. Ac. Sci. Hung. lí f pp. 189—191. ^ ^ Ti — (Szabóné Somogyvári K.-val): Studies on the „Schlier” Formation. — IV. Forani a niferal Biofacies Zones of the „Schlier” in North Hungary. — Acta Geol. Ac. Se j Hung. 12. pp. 193 — 197. 1970. (Hajduné Molnár K.-val): Studies on the „Schlier” Formation — V. d’be Jlien ^ mineralogy of the „Schlier” in North Hungary. — Acta Geol. Ac. Sci. Hung. 1 pp. 343-347. J, (Hajduné Molnár K.-val és Wallacher L.-val): Studies on (he „Schlier” Foi L mation. — VI. The Lithostratigraphy of the Miocéné Cover of the Coalhearin I „Schlier” Secjuence in North Hungary. — Acta Geol. Ac. Sci. Hung. 14. ])[>. 349 f 356. 1 melléklet. ' — (Szabóné Somogyvári K.-val): Studies on the „Schlier” Formation. - VI | Mici’ostratigraphy of the North Hungariati Miocéné „Schlier” Formation Hasé I on the Ghanges of Forarniniferal Biocoenosis and the Éxistence of a „Tortonian | Schlier Facies. — Acta Geol. Ac. Sci. Hung. 11. pj). 357 — 367. 3 tábla. * — Aj)j)lication of the „Oscillogram and Sedimentaiy Oyele Met hod” in Microat rati). ■ rajihy. — Acta Geol. Ac. Sci. Hung. 14. j)[). 337 — 342. ^ I — Lithology of the Quaternary in the Environs Tokaj, Bodrogköz, North-East Húr. | gary. — Acta Geol. Ac. Sci Hung. 14. pp. 369 — 386. 3 színes melléklet. — tiledékciklusok és oszcillogram. — MTA X. Oszt. Köziem. 1970. 3. ]>p. 233 — 2.1, . 1974. (Hajduné Moi.nár K.-val és Wallacher L.-val): Az északmagyarországi feW ,’ oligocén és alsómiocén tönnelékcís üknlékos kőzetek üledékkőzettani vdzsgálatii i — Nyomás alatt. FoUHnni Közliinu, Hűlt. 0/ the lliiiuiuriuii Geol. Soc. ! 107 !) 10 í. ,3Sl—.3>)7. I)r. Majzoii László einlókezete (1904—1973) dr. Boqsch László* A magyar inikropaleontológiát sú- lyos veszteség érte, amidőn Dr ..Ma.izon László, a Magyarhoni Földtani 'lYirsu- latnak Szabó) József Fmlékéremmel ki- tüntetett tagja eltávozott az élők sorá- ból. Űrt hagyott maga után munkahe- lyén, Társulatunk életében s az egyetemi .oktatásban csakúgy, mint tisztelői, ba- rátai, legfőbbképpen pedig családja kö- rében. Szegényebbek lettünk egy ked- ves szokással is, amely az esztendők fordulóján jelezte; megint lepergett egy jév. Szilveszter délutánján barátai és Ismerősei sorából néhányat telefonon hívott föl, hogy visszaemlékezzék az el- múlt év egyes eseményeire s tolmácsolja jókívánságait az elkövetkező esztendő- re. Nem csönget többé a szilveszter- napi telefon és nem érkezik meg a leve- [lezőlap sem, amely pesti lakásának fel- idása óta e hívásokat helvettesítette. ! Ma JZON László Érsekújváron szüle- |tett 1904. január 12-én. Iskoláit itt kezdte s az ,, állami csehszlovák reálgimnázium magyar párhuzamos osztályai”- nak elvégzése után itt tett érettségi vizsgát 1924. június 24-én. Ezután Magyar- prszágra költözött s a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán természetrajz-földrajz szakos hallgatónak iratkozott be. Itt szerzi meg ii bölcsészdoktori oklevelet 1933. június 17-én, a földtanból mint főtárgyból, iz őslénytanból és földrajzból mint melléktárgyból ,,cum laude” minősítéssel. Disszertációja címe; Leányfalu és környéke harmadkori üledékeinek geológiai |ís paleontológiái leírása. Érdekes, hogy bár ebben a dolgozatában is már számos Foraminiferida neghat ározását közli, az értekezés őslénytani fejezetében csak a kagylók és ?sigák leírását adja, köztük egy új alakét; Mytilus fuscus Hörnes nov. var. aungarica. Másrészt azonban érdekes az is, hogy az eredmények összefoglalása- ;íor utal már a Foraminiferidák jelentőségére; ,,A Leányfalu környéki (Boldog- ! • Elhangzott a MET 1974. március 13-án tartott közgyűlésén. I 2 Földtani Közlöny I 382 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet tanya, Dora-patak) kékesszürke agyagok a foraminiferidás kiscelli agyagtó a inikrofauna szegénységével ütnek el, bár petrográfiai külsejük igen hasonk hozzá. Az igen kevés Foraminifera faj közt a kiscelli agyagban hiányzó liotnlk heccari L. a leggyakoribb és ez a jelleg a kiscelli agyagtól azonnal megkülön bözteti.” Ennek a valóban fontos megfigyelésnek a jelentőségét a későbbi sorokbai ugyan annak az akkor nálunk általános nézetnek megfelelően, amely í évtized múlva még Telegdi Roth Károly Ősállattan c. tankönyvéből is ki csendül s amely a Foraminiferidák környezet-, mindenek előtt pedig időjelzc szerepét kedvezőtlenül ítélte meg — tompítani igyekszik. IMégis úgy érezzük hogy Majzon László és a foraminiferológia egy életművön át tartó kapcsolati már erre a doktori értekezésre vezethető vissza. Mikropaleontológiai vagy mint ő nevezte: paj’ányőslénytani — munkássá ga volt valóban az a tudomány-terület, amelynek második virenciaszakaszái Magyarországon Majzon László indította meg. Az 1948. á])rilis 9-én kíállítoti Decretum habihtationis szerint a Budaj)esti Pázmány Péter Tudományegye tem Philosophiai Kara ekkor képesítette őt ,,A foraminiferák biosztratigráfiá ja” c. tárgykörből magántanárrá. (Emlékezetem szerint Majzon László voll a Karnak utolsóként képesített magántanára, de biztosan a földtudományok bán legutoljára habilitált kutató, mielőtt a magántanárság intézményét sajnálatosan megszüntették.) Ettől az időtől kezdve élete végéig állandóar és nagy lelkesedéssel tartotta egyetemi előadásait. A Művelődésügyi IMinisztei 1963. július 17-i határozatával a ,, címzetes egyetemi tanári’ címet adományozta Majzon Lászlónak az Eötvös Loránd Tudományegyetem javaslatára. A húszas évek társadalmi viszonyaira jellemző módon a Csehszlovákiábói ,,re])atriált” ifjii létfönntartása sok nehézséggel járt. Házi tanítóskodássá., kellett kenyerét megkeresnie, egy ideig belső munkatársként dolgozott eg> könyvkiadó vállalat keretében, sőt az Országos Társadalombiztosító Intézet nyíregyházai kerületi pénztárában díjnokként is tevékenykedett. He végül is Majzon László már doktori oklevelének megszerzése előtt a Földtani Intézet geológusai közé került. (Saját életrajzi adata szerint 1932. június 23-ától, különböző hivatali okmányok tanúsága szerint július 1-től.). Itt a mélyfúrási anyagfeldolgozó laboratórium megszervezésével, főleg ]>edig a mélyfúrások anyagából előkerült ,, párán yőslénytani” anyag, elsősorban a Foraminiferidák tudományos feldolgozásával szerzett el nem múló érdemeket. A Földtani Intézetben 1948-ban helyettes igazgatói, majd 1950. júliusál)an igazgatói kinevezést nyert. 1952 szeptember 1-én ezen állásából felmentették s a Maszolaj Tudományos laboratóriumának megszerzésével bízták meg. A különböző átszervezések után is ezen a helyen, az Országos Kőolaj- és (láz- ipari Tröszt tudományos laboratóriumában dolgozott nemcsak 1965. június 30-án bekövetkezett nyugdíjbavonulásáig, hanem azután is, mint a laboratóri- um tudományos tanácsadója. A Tudományos Minősítő Bizottság 1952-ben értekezés megvédése nélkül a föld- és ásványtani tudományok kandidátusává, majd 1958-ban ,,A magyar- országi oligocén mikro])aleontológiai rétegtana” c. értekezésének sikeres meg- védése után a föld- és ásványtani tudományok doktorává minősítette. Évtize- deken át tagja, részben alelnöke volt több akadémiai bizottságnak, fől)izotl- ságnak, ill. szakbizottságnak. 1956-ban Munkaérdeméremmcl, majd 1965-ben a Munkaérdemrend arany fokozatával tüntették ki. li u (/ n c li : dr. Majzun ImuzIó eiiilékrzcie 383 1931. fel)ruár l()-án kötött liáziissáfíot HoLi.ós Ilonával. Házasságukból egy ú, András született. A második világháború utáni években a mindig vidárn s jókedvű, a geológusok összejöveteleire gyakran és szívesen eljáró Lonci ilyosan megbetegedett. A férjével együtt egykor szenvedélyesen tenniszező ataliisszonyt a betegség mindinkább mozgásképtelenné tette. Szonu)rú írsától, amely természetesen férje lelki állapotát is súlyosan érintette, 19G9. ‘briiár 14-én bekövetkezett halála váltotta meg. A magára maradt idősödő M.a.jzon László számára a családi élet melegének jra felparázslását jelentette geológus-kollégáid< húgával, 1’hkgelk Margittal :iT2. aug. 22-én között háza,ssága. Kz a nyugodt, békés boldogság azonban a alál kérlelhetetlensége miatt alig egy esztemleig tartott. A Magyarhoni Földtani 'fársulatnak .M.vjzon László I932. óta tagja, )44. óta választmányi tagja, 194.Ő 1947-ben főtitkára, 1970 óta haláláig a \ulománvtörténeti Cso])ort elnöke volt. 1973-ban elnyerte a Társulati Fmlék- ^űrűt. Nagy érdemei vannak a 'fársulat alapszabályainak átdolgozásában, egnagyobb büszkesége és öröme azotd)an kétségtelenül az az elismerés volt, nely 194ü-ban a Szabó .József Kmlékérem odaítélésével jutott osztályrészéül, liszkeséggel töltötte el a kollégáktól leírt új alakoknak róla történt elneve- •.se is. Tiszteletet érdemel .M.vjzon László személyében az elismerésnek az az őszinte égnyilatkozása, amelyet az elődök munkássága iránt tanúsított. Nemcsak nagy mikropaleontológus H.\ntkex Miksáról emlékezett meg több alkalom- al is tudományos érdemeinek alai)os méltatásával, hanem utolsó előadásában, valyi ünnepi közgyűlésünkön ,.A két Ktbinyi és a Földtani Társulat” inén részletes kutatások alapján számolt be Társulatunk alaj)ításának körül- ényeiről is. Mindezek a munkái tudománytörténeti szempontból érdekessé- ikkel, a])rólékos adatszolgáltatásukkal és megbízhatóságukkal érdemelnek ‘smerést. iMa.izon László életművében a Foraminiferidák játsszák a vezető szerepet. |)ldtörténeti szempontból a vizsgált anyag az újpaleozóikumtól a miocénig ,i jed. Legtöbb munkája azonban az oligocén Foraminiferidákkal foglalkozott. I'.ek mellett kiemelkedő jelentőségű a (í lobot runcanákat tárgyaló dolgozata, hely a Társulat Szabó .József Emlékérmét nyerte el. Hozzám természetesen nagyon közel áll az az értekezése, amely a nógrádsza- li tortonai korú tufás márga Foraminiferidáinak feldolgozását tartalmazza, 'munka a Földtani Intézet Évkönyvének ugyanazon füzetében jelent meg, Int az én monográfiám is. Ez utóbbi ugyanannak a faunának elsősorban a jhatestűivel foglalkozik. A kétféle állatcsoportból levont következtetések nnos eredményekre vezettek, ami annál is inkái)!) megnyugtató, mert a két dgozat készítése alatt nem volt kettőnk között kapcsolat. Én ugyanis Ipuhatestű anyagot, mint a bécsi Collegium Hungaricum tagja, az ottani ! turhistorisches IMuseumban dolgoztam föl s onnan már csaknem egészen párt kézirattal kerültem haza. ^Iajzon a nógrádszakáli Foraminiferidákat |gyon sok nézőpontból elemezte s tanulmánya még ma is korszerűen hat. ,A bükkszéki mélyfúrások” c. 1940-ben megjelent monográfiájának egyik 'fontosabb megállapítása: ,,. . . bizonyos zónákat, horizontokat figyeltem tg a ru péli emelet rétegein belül . . . így kiviláglott, hogy a rupéli lithológiai- ! sokszor egységesnek látszó rétegek, amit rendszerint általában mint kis- ;li agyagot szokás emlegetni, For(//?ii?ii/era-faunájára nem egyező, hanem íme elég nagy különbségek mutatkoznak” (p. 292). A továbbiakban azután 2* 384 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet 6 horizontot különböztet meg, amelyek azóta általánosan elfogadott és alka h mázott fogalmakként ismeretesek. ^ 1943-ban jelent meg a Szabó József Emlékéremmel jutalmazott munkájí t „Adatok egyes kárpátaljai flisrétegekhez, tekintettel a Globotruncanákra ' mint a Földtani Intézet Évkönyve 37. kötetének 1. füzete. A hallatlan szói galommal dolgozó, sok szempontot figyelembe vevő, érett kutató munkáj ez a monográfia. Hatalmas irodalmi vértezettséggel készült, több mint 20 munka idézetét felsoroló tanulmány. Iskolapélda ma is aiTa, hogy apróléke és alapos, pontos és részletes őslénytani munka segítségével biochronológii alapon milyen megbízható földtörténeti időhatározáshoz juthatunk. Majzon általában nem tartozott azok közé a paleontológusok közé, aki könnyen szánják rá magukat új taxonok felállítására. Ebben a monográfiájt bán azonban a Placentammina, Pleurostomelloides és U vigerinammina genusé kát írja le a trochamminoideses rétegekből, azaz a felsőkréta és a paleogén hi tárrétegeiből. Minden új genusát 1 2 új faj képviseli. A felsőszenonba sorozol globotruncanás rétegekből nemcsak új genust, hanem iij fajt sem ír It (Formailag tekintve a leírások ellen sok kifogás emelhető.) (Nyilván nem formai hiányosság, hanem az eltérő taxinomiai megítélés az oka annak, bog az új genusok legtöbbjét Loeblich és Tappan a Moore R. C.-tól szerkeszti Treatise on Invertebrate Paleontology C részében (1964) ismét bevont: ^ A Placentammina a Saccammina Saks, 1869, a Thalmannina a Lituotul ■ Rhumbler, 1895, míg a Pleurostomelloides a Textularia Defrance, 1824 gém ( keretébe került. Megmaradt önálló genusként az U vigerinammina , valamint . dachsteini mészkőből 1954-ben leírt Triasina. A Magyarhoni Földtani Társul: » alapításának 100 éves jubileumára 1948-ban elnevezett Centenarina genu: az említett szerzők a Triplasia-ha, vonták be.) Az Erdélyi Medence É-i felében végzett vizsgálatokkal Koch Antallal mej egyezően kimutatja, hogy a hídalmási rétegek legfelső részében a mikro faui' vagy igen szegény, vagy, ami még gyakoribb, a Foraminiferidák itt m: teljesen hiányzanak, Reich Lajossal szemben a dési tufák:rt :r mikrofaun ala])ján a középsőmiocén aljára helyezi. (Reich L. a burdigalaiba sorozta dési dacittufát.) Koch mezőségi rétegeiben anomalinás, anomalina nélkü gyér foraminiferás és partközeli tortonai fácies néven különböztet meg képző: ményeket. Fiz utóbbival kapcsolatban a következőket olvash:itjuk: ,,E len kódás feküjét a dési tufa, míg fedőjét szürke hrza, tufás homokkő ké])ez Faunáját már 1941-es jelentésemben ismertettem. A csicsóluigymási foramin fera fauna 61 fajból áll s ha nem is éri el a gazdagabb lapugyi, bujturi, kostej letkési és nógrádszakáli faunákat, mégis, különösen jellegzetes fajaiv: méltóan sorakozik ezek mellé. Ezek a jellegzetes badeni agyag és l:ijt:i mészk: bői ismert formák mutatják, hogy kimondottan tortonikummal állunk szén ben. Ennek viszont ellentmondana az a tény, hogy a hídalmási agy:xg és a dó tufa felett, tehát :iz alsó és középső miocén h:itárához igen közel fekszik e i)ar lerakódás.” Ezek a mond;xtok olyan problémákra ut:ilnak, amelyek véglegest t:xlán még ma sem jutott:ik megokhlshoz. Majzon László jjarányőslénytani munkássága :x h:innadidősz:vki ké])ző( ményeinket illetően :iz egész orsztigni kiterjed; :i Ihikonytól :v Bükk-hegység kutat. így kerül sor idősebb képződmények vizsg:il:itár:x is; a dachsteini mészkől)' származó, a Peneroplidae cs:il:idbzelö orvosa, aki nagyon megnyerte bizalmát és szeretetét, nekem kedves atal barátom, szülői házához is nagyon meleg barátság fűz. Néhány nappal a p érkezte után valóban föl is keresem őt. Orvos barátom, aki a látogatásomat )vető napon megy szabadságra, teljes mértékben megnyugtat: ,, Néhány hét att tökéletesen rendbejön a Professzor úr. Amíg itt fekszik, legalább jól is piheni magát.” Nagyon, a megszokottnál is sokkal melegebb volt ennek az ;olsó találkozásunknak a hangja. Csak úgy ömlött ajkáról a szó: elgondolások, ■vőbeli tervek. Nagyon sokat beszélt TársulatunkTudománytörténeti Csoportja unkájáról s a (,'soport jövőbeni terveiről. Nem hittem volna, hogy utoljára '‘szélgetünk. Alig néhány na]) múlik el és mindezek az elgondolások már csak .'grende let -jellegűek. 1973. sze])tember 19-én örökre lehunyta szemét Dr. AJZOX László, a magyar mikropaleontológusok nesztora. Hamvai, amelyeket gyászolóknak mélyen meghatott nagy sokasága kísért gyönyörű, koraőszi ipon a sírhoz, a })omázi temetőben nyugszanak. Érdemeit a magyar foraminiferológiában munkássága. Társulatunkért ■'gzett önfeláldozó tevékenységét a magyar geológusok kegyelete őrzi. DR. M.AJZOX LÁSZLÓ SZAKIRODAL.MI :MUNKÁSSÁGA (saját összeállítás) • .Földrajzi és csillagászati címszavak. (Outenberg Nagy Lexikon A — F, 1 — 10. kötet, ; 1931-19:F2.) í. Leányfalu és környéke harmadkori üledékeinek geológiai és paleontológiái leírása. • (Doktori értekezés, Budapest, 193:i.) ;. Budapest-környéki kattiai rétegek foraminiferái. (Földt. Int. Évi Jel. 1933 — 35-ről, , II. 1939.) ..Fúrólaboratóriumi foraminifera-vizsgálatok. (Földt. Int. Évi. Jel 1933 — 35-ről, • II. 1939.) 1'. Helembai Duna-fenék fúrások. (Ibid. 1933 — 35-ről, IV. 1940.) 'I. A nógrádszakáli törtön tufás márga foraminiferái. (Földt. Int. Évk. XXXI. 1936.) • .Rendellenes foraminifera-héjak. (Földt. Közi. LXVI. 1936.) ji. Bükkszék és környéke oligocén rétegeinek foraminiferákon alapuló szintezése. (Földt. L Int. Évi Jel. 1936— 38-ról, II. 1942.) F Újabb adatok Sóshartván és Szécsény vidékének oligocénkorú rétegeihez. (Földt. I' Int. Évi Jel. 193&-38-VÓ1, II. 1942.) (. Foraminifera-vdzsgálatok a mélvfúrási laboratóriumban. (Földt. Int. Évi Jel. 1936 — i 38-ról, IV. 1945). j. A láthatatlan koronatanúk. (Földt. Értesítő IV. 1939.) 386 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet 12. Újabb adat Budapest földtani feléjjítéséhez. (Földt. Közi. LXIX. 1939.) 13. Oligocén és miocén foraminifera-faunák kiértékelése. (Beszámoló a Földt. Int. Vi üléseinek Munkálatairól (1939) 1941.) 14. Előzetes jelentés Zirc és Bakonycsernye közötti terület földtani viszonyairól (Föl Int. Évd Jel. 1939 — 40-ről, I. 1943.) 15. Téeső, Neresznice közötti terület üledékeinek geológiai kora. (Ibid. 1939 — 40-i III. 1949.) 16. A mélyfúrási laboratórium foraminifera-vdzsgálatai. (Ibid. 1939— 40-ről, III. 194 17. A bükkszék! mélyfúrások. (P^öldt. Int. Évk. XXX. 1940.) 18. A városliget II. sz. mélyfúrás. (Hidrológiai Közi. XX. 1941.) 19. Szamosújvár és Déstől keletre eső rétegek sztratigráfiája. (Földt. Int. Évi Jel. 1941 42-ről, II. 1950.) 20. Földtani megfigyelések Apahida, Kisiglód, Szék, Kötelend és Kalyáni vám köm^ kén. (Ibid. 1941 — 42-ről, II. 1950.) 21. Fúrólaboratóriumi foraminifera- vizsgálatok. (Földt. Int. Évi Jel. 1941— 42-ről, 195 22. Földvári A. és Csajághy G.-ral: A lágymányosi Postás Kórház vízföldtani vis; nyai. (Ibid. 1941 — 42-ről, 1953.) 23. Sarló K. és Szalai T.-ral: Az Erzsébet Sósfürdő artézi kútja. (Ibid. 1941-42-1 1953.) 24. Adatok a délszlovákiai, dunamenti katti-rétegek faunájához. (Földt. Int. Évi J 1941 -42-ről, 1953.) 25. Vizsgálatok a mikrojjaleontológiai laboratóriumban. (Ibid. 1941— 42-ről, 195 26. Újabb adatok az egri oligocénrétegek faunájához és a paleogén-neogén határkérd (Fmit. Közi. LXXII. 1942.) 27. A foraminiferák és szerejjük a rétegtanban. (Terin. -Tud. Közi. 75. pótfüzet, 194 28. Várpalotai felsőmediterrán foraminiferák. (Beszámoló a Földt. Int. Vitaüléseir Munkálatairól 1943. 3. füzet.) 29. Adatok egyes kárpátaljai flis-rétegekhez, tekintettel a Globotruncanákra. (F’öl Int. Évk. XXXVII. 1. fűz. 1943.) 30. Magyarlápos és Dés közötti terület geológiai viszonyai. (Földt. Int. Évi Jel. 19- ról, II. 1951.) 31. FVlsőderna és Bodonos környéki kutatófúrások. (Ibid. 1943-ról II. 1951.) 32. Állami mélyfúrásaink Északerdélyben. (Ibid. 1943-ról, II. 1950.) _ , 33. A fúrólaboratói’ium mikrofaunisztikai vizsgálatai. (Földt. Int. Évd. Jel. 1943-i ■ 1953.) 34. Az Érdélyi-medence északi felének sztratigráfiája mikrofaunisztikai vizsgálat > alapján. (Beszámoló a F^öldt. Int. Vitaüléseinek Munkálatairól 1944. I. füzet.) 35. A Clavulina szabói Hantken előfordulása Északerdélyben (Ibid. 1944. 4. füze I 36. Előzetes földtani jelentés a Visegrád és Szentendre közötti területről. (FMldt. I * Évi Jel. 1944-ről, 1952.) 37. A mélyfúrások rétegmintáinak mikrofaunisztikai vizsgálata. (Ibid. 1944-ről, 195 38. Bükkszék környékén javasolt fúráspontok. (Ibid. 1945 — 1947-ről, II. 1951.) 39. F'úrólaboratóriumi rétegminta- vizsgálatok. (Ibid. 1945 — 47-ről, II. 1951.) 40. Elsőtitkári beszámoló a Magyar Iföldtani Társulatban 1945-ről, (F^öldt. Közi. LXXA’ i LXXVI. 1947.) 41. Reich L.-sal: A szamosmenti (csicsóhegyi) erupciós vonulat és az Erdélyi-medei e tufáinak genetikai kapcsolata. (F'öldt. Közi. LXXV — LXXVI. 1947.) , 42. Újabb adatok Szilvásvárad és Csernely közötti terület geológiájához. (Iföldt. 1 1 Évi Jel. 1945-47-ről, II. 1951.) l 43. Adatok Párád és FVdérres környékének rétegtanához. (Ibid. 1945-47-ről, 11. 195 f 44. A mélyfúrások rétegmintáinak vizsgálata. (Ibid. 1945 — 47-ről. II. 1951.) 45. Elsőt itkári beszámoló 1946-ról a Magyar F'öldtani Társulatban. (F’öldt. Közi. LXX\ 1948.) 46. Szentgál és Herend környékének földtani viszonyai. (F’öldt. Int. Évi Jel. 1945 — ■ í ről, II. 1951.) ■ 47. F’oraminifera-vizsgálatok a mélyfúrási laboratóriumban. (Ibid. 1945 — 47-ről, 11. 195 ( 48. Hegedűs Gv.-val: Sóshartyán II. sz. fúrás ennlniénye. (Jövedéki Mélykutat. 1941 48. évi Munkálatai, 1948.) 49. Centenaria nov. gén. és Gassidulina vitálisi nov. sp. a budai alsórupéli rétegek!) *! (F’öldt. Közi. LXXVIII. 1948.) 50. Újabb bükkszéki mélyfúrások. (F’öldt. Int. FIvk. XXXVll. 3. fűz. 1948.) 51. Hegedűs Gv.-val: Kétegminták vizsgálata a fúrólaboratóritimban. (F’öldt. Int. I • Jel. 1948-ról, 1962.) li o tj N c li : rlr. Mítjzon László emlékezete 387 5‘2, Adatok Hoinhány és Ii)olys7.öfí kíimvékének földtanához. (Földt. Int. Évi Jel. 1948- ról, 1952.) 58. llKOKm's (ÍY.-val: \ mélyfúrási lahoratóriiim 1949. évi vizsgálatai. (Ibid 1949-ről 1952.) 54. Éjahl) őslénytani adatok I polytarnóeról. (Földt. Közi. LXXX. 1950.) 55. Fgyél) ásványi nyei-sanyagaink. (Magv. Tud. .Akadémia Műszaki Tud. Oszt. Köziem 1951.) 5t). Foraminifera-fáeiesek és rétegtani jekaitőségük az olajkutatásban. (Földt. Közi LXXXlll. 1958.) 57. Mikropaleontológiai adatok a dacbsteini mészkő foraminifera faunájához. (Földt Közi. LXX.XIW 1954.) 58. ('ontril)utioiis to tbe stratigrapby of tbe Dacbstein limestone. (.Acta G(;ologica If 1954.) ’ 59. .A Bükkbegység pak'ozoos Foraminiferái. (Földt. Közi. L.X.X.XV. 1955). HO. Faleozoie Foraminifera of tbe Bükk Mountains. (.Aeta Oeologioa, III. 1955.) ()1. .A kőolajfúráspk újabb rétegtani eredményei. (Földt. Közi. LXXXVl. 1950.) 62. Fr.\nzkn.\i: .Á.-nal; Xew ami interesting Foraminifera Speeies. (.Annales Musei Nat. Hung. ser. nov. \’ll. 1950.) O8.T0KODY L.-val: Zum (.Jedenken an .Ágoston F'kanzknau aus .Aidass dér bundertsten M'iederkebr seines (leburtstages. (.Annales Musei Xat. Hung. Ser. nov'. VJÍ. 1950.) 64. .A jugoszláviai „sotzka” rétegek kora (Földt. Közi. LX.X.XVllT. 1958.) 65. .Állatok a BudajM'st környéki medimee részek rétegsoiáboz. (Földt. Közi. LXXXIX. 1959.) CsoNGR.Ám B.-né Kőv.4ry J.-fel. 66. Felkért hozzászólás Krktzoi M. „Élet földtani vizsgálatok móességét, a rétegek össze- Higgő vagy zavart voltát, az áramlási irányokat, az oldható anyagokat és még jók mindent. A víz egyrészt mint nyomjelző, segítsége a szerkezetföldtannak, jiásrészt a vízszükséglet kielégítése ezrével teremt kutakat, feltárásokat, meg- igyelő helyeket. A nagy medencékben a vízföldtan és szerkezetföldtan egymás élkül elképzelhetetlen. Schmidt K. R. mindkét tudományterületen kimagasló eredményeket ért el. 73 jelentősebb tanulmányát, cikkét tartjuk nyilván. Könyvnyi-pid:)likációkat, űyóiratcikkeket, térképeket, vitairatokat. Meglepő az a gomlolatgazdagság, a ülönleges látószög, a dolgok velejét kutató szándék, amely e tanulmányok- an megmutatkozik. Ugyanakkor, egymásnak ellentéteként jelentkezik dol- jozataiban az örökké nyugtalan, elégedetlen szellem és a fegyelmezett, gondos itgalmazás, logikus érvelés, kicsiszolt stílus. Vízföldtani kutatásainak és meg- gyeléseinek eredményei legteljesebb áttekintésben a Magyarország Víz- ildtana Atlasza c. munkában és ehhez írt testes kötetben jelentek meg Ú961), íktonikai elképzelései, magyarázatai Geomechanika c. 1957-ben kiadott mun- .ájában. Mindkét mű hazánkban úttörő jellegű, mindkét mű a nemzetközi ;odalomban is számottevő alkotás. Mindkét művet érte, a sokoldalú elismerés iiellett, kifogásoló bírálat is. Úttörő munkánál ez érthető és különösen érthető ilyan témakörökben, ahol a fejlődés napjainkban viharos gyorsasággal terem íjabb és újabb adatokat. Egy tudományos mű értékét azonban nem azon lehet I mérni, hogy az egybehangzó-e mások eredményeivel, vagy akár azon, hogy psőbbi vizsgálatok igazolták-e? Egyáltalán nem azon, hogy tantételei ,,iga- ák”-e valamely időszak felfogása szerint. Ha ez lenne a helyes mérce, a tudo- ■lánytörténet legnagyobbjai közül is sokat el kellene ütni a tudós címtől. Egy tűvet tudományos szempontból értékessé és tudományossá megfigyeléseinek izdagsága és eredetisége, következtetéseinek logikája, eredményeinek új- erűsége, alkalmazott módszereinek színvonala, fejtegetéseinek gondolko- 390 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet dásra ösztönző ereje tesz. Ezeket az értékeket pedig Schmidt E. R. munkásst 1 gától nem lehet megtagadni. I Geomechanikája a magyar földtant átfogóan megismerni szándékozókna I Telegdi Róth Károly és Vadász Elemér tankönyvei mellett legjobb vezetőj ■ lehet. Nem áll a másik kettő mögött sem sokoldalúságban, sem áttekinthetőség I ben, sem gondolatgazdagságban. Gyakorlati vonatkozásaiban pedig több por I tón túllép rajtuk. Lehet, hogy merészségben is, tévedésekben is, az lijjal val / viaskodásban. Vízföldtani atlaszát szintén bírálni lehet. Egyes részei elsietet | tek, nem minden eredménye kiérlelt. De kovásza volt a további fejlődésnél i Tudományos munkásságáért többféle elismerést kapott. 1956-ban Kossuti t díjat, 1961-ben Schafarzik emlékérmet, 1969-ben Zsarkóczy Samu emlékérme 4 1972-ben Vásárhelyi Pál díjat. * Nemzetközi sikert és elismerést jelentett az NDK földtani társulatána j| tiszteleti tagjává történt választása 1967-ben. , Tudományos sikereivel vetekszik társadalmi és egyesületi működése. Töb egyesületben volt alapító, vezetőségi és tiszteleti tag, sokféle bizottságbai tanácsban aktív résztvevő. Otthon érezte magát a vitákban, szellemes rögtöi ző volt, minden témához, eseményhez volt találó példája, tréfás történeti Élete alkonyán egyedül maradt. Gondolkodni lehetne azon, vájjon törvény szerű-e, hogy tudományos pályán mozgó, termékeny ember, aki nagyszám munkatárssal, fiatalabb dolgozóval működött együtt éveken át, élete végén r találjon társra, ne alakuljon ki körülötte egy a gondolatok, eredmények, tervei vágyak megmaradását, folytatását jelentő kis kör? Vajon az egyénben van hil)a, vagy korunk szellemi életének velejárója, hogy nincsenek iskolák, hogy tanártól, az idős tudóstól már nyugdíjazás előtt elfordulnak, de utána biztosan i Vájjon tényleg lejárt a nagy, vonzó ,, egyéniségek” ideje, vagy egyszerűé < nincs belőlük? Vájjon a kollektív munka, amely a tudományos életben hódi' ' elszürkíti az egyént, összemossa az egyedeket. Egymás mellettiséget jelen egymásba hatolás nélkül? Sok jel mutat arra, hogy manapság a tudomán i önmagában nem tud tekintélyt adni pozíció nélkül. , Öt is izgatta az elismertség kérdése. Harcolt érte, elégedetlen volt. Vég nélki i tudta felsorolni a hibákat, amelyek az igazi tehetség érvényesülését akad:’, lyozzák és a középszerűt, vagy éppen a selejtet szerephez jutt:itják. Élete vég i felé szakmatörténeti kutatásnak :ulta magát. Ebben vezérgondolata volt meg i fejteni azt, mi tette naggyá a tudomán vos vonalon miggvá lett egvéniségeket Mi süllyesztette el a hasonlókat? ]\Ii a tudományos érvényesülés titka? 1 Társadalmi és tudományos egyedül maradásról beszéltem. Ez árnyékolta b Schmidt E. R. utolsó éveit. A végső lökést azonban a sír felé a feleség távozá.< és a férj egyedül mamdása adta meg. Felesége, T(')R(")K Györgyi orvosnő élei társa, szellemi társa és gondozója volt negyven éven át. Ilyen hosszú időn á élvezte Schmidt E. R. azt a kincset, amiről csak az utolsó évben elvesztve — tudta meg, hogy pótolliat:itlan. Mégis csak boldog ember volt. így őrizzii i meg emlékezetünkben. i I\ ó n (I i : (ir. Sclimltil Eligiii>t líóhert emlékezete 391 DK. SCHMIDT KLKíirs U()KKKT SZAKIKODALIMI MUNKÁSSÁGA: A sopronniPfíVíM »)a/.aiiit»)k peolópiai és nclrofíráfiai viszonyai. 1020. Szeec'di Tuti. Könyv- tár, V. kött't Die Kmptivm'hipto bi-i Ki>lső|)ulya und IVdliegy. 1020. At-ta 1. l'jabl) mPKlifíyelést'k a karcagi kutatófnrá.sokkal kapcsolatban. 10:il. Kányá- szati és Kohászíiti Lapok. 7. sz. Szeged építőkövei. 10:il. .-V szegedi Alföldkiitató Bizottság Könyvtára. VII. Szakosztály közleményei 3. sz. A magyar közbenső tönu'g töréses szerkezete. 1031. Debreceni Szemle. Júliusi szám. A geotermikus gradiens kérdéséhez. 1032. Bányászati és Kohászati Lapok. H. sz. Kin Iheoretiscli-mechaniscbe Detitung dér euroja'iiscben Bruchsysteme. 1032. Neues Jahrb. etz. Stuttgart. Bt'il. Bd. .Abt. B. 1032. KísérU't a kőid diszlokácit’is irányainak gt'omechanikai magyarázatára 1032. Debrt'ceni Szt'inle. Júniusi szám. Kohkr — SCH.MiDT; Gt'omecbanik dér Krdoberf lácbt*, 1032. Forechungen und Fortschritte. Berlin. S. Jahrg. Nr. 14. A fúrási minták és azok értékelése. 1033. Bányászati és Koluiszati Lapok. 10. szám. .A jiest erzsébeti mélyfúrás sztratigráfiai viszt'aiyai. 1034. Földtani Közlöny. p(). 12 - 14. A debreceni 1. sz. kincstári gázos kút bidromecbanikai viszonyai és az azokból levonható általános tanulságok. 1034. Bányá.szati és Kohászati Lai)ok. 18. sz. Szénhidrogéneink vándorbísáról. 1034. Bányá.szati és Kohá.szati Lapok, 10. sz. j)p. 423 — 42(). On the Migration of Hungárián hydrocarbons. 1034. Földtani Közlöny, pp. 278 — 782. Fúróteljesítményekről és görbe* fúrt -lyukakról. 103ö. Bányászati és Kohá.szati LaiX)k. 18. sz. Ipari vízproblemák Budapesti déli szomszédságában. 1035. Bányászati és Kohászati Laj)ok. 21. sz. A mélyfúi-ás technikája. 1035. Búvár. .Az abessziniai kút. 1935. Búvár. Megjegyzések az artézi kutak élettartamának kérdéséhez. 1935. év. XV. évf. Hidrológiai y Közlöny Az Allöld altalajának hőméi'séklete, bőgazdálkodása és a geotermikus gradiens kiala- I kulására való hatása. 1036. Bánytíszati és Kobá.szati Lapok. 11. sz. I Artézi kútfők és önműködő zárószerkezeteik 1036. Bányászati és Kohászati Lapok. 23. sz. Az artézi kút alföldi válfaja. 1937. Földtani Értesítő, 1Í. évf. 2. sz. I Két figj'elemreméltó mélyfúrásról. 1037. Bányászati és Kohászati Lajjok. 12. sz. j Át nézet es földtani szelvények Csonkamagyarország nevezetesebb mélyfúrásain át. 1937. I Bányászati és Kohászati Lapok. 21. sz. I A Tiszaroff (1 : 25 000-es) térkéj)lapon előforduló artézi kutak ismertetése. Magyarázatok I Magyarország geológiai és talajismereti térképeihez. 1937. A m. kir. F. AI. fennható- j sága alatt álló m. kir. Földtani Intézet kiadása (magyar és német nyelven) • E sorozat további füzeteiben megjelent artézi kút ismertetések: Kunhegyesi, kunmadarasi, fegyverneki, polgárdi, mezőcsáti, szentmargitta-pusztai, ohat-kócsi, nagyhortobágyi, . t iszapalkonyai térképlajiokon előfordidó artézikutak ismertetése. 1937, (mint előző ) kiadás). jBattonyai, nagyigmándi, kisbéri és bakonybánki, j)üspökladányi, nagjdváni, karcagi, mezőhegyesi, tiszafüredi térképlajjok területén előforduló artézi kutak ismertetése. ' 1938. (mint előző kiadás.) iNádudvari, büdszentmihályi, balmazújvárosi, békési berettyóújfalusi, hajdúböször- j ményi, hajdúnánási, gyoma-endrődi, öcsödi, dévaványai térképlap területén elő- forduló artézi kutak ismertetése. 1939. (mint előző kiadás.) ■Szarvasi, gjuilai, körösladányi, hajdúszoboszlói, mezőberényi, derecskéi, mezőtúr-túr- kevei, tótkomlósi térképlap területén előforduló artézi kutak ismertetése. 1940. (mint előző kiadás.) A kunszentmártoni, tiszaföldvári, biharnagybajomi, gádorosi, újkígyós!, orosházai, kis- újszállási, törökszentmiklósi térképlap területén előforduló artézi kutak ismertetése. 1941. (mint előző kiadás.) Budapest dunabalparti altalajának geotermikus-gradiense 1938. Bányászati és Kohászati Lapok. 12. sz. Ősi prhnitív kutak és vízemelő szerkezeteik hazánkban. 1938. Bányászati és Kohászati I Lapok. 21. sz. I 392 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet Artézi és fúrott kutakon végzett hidrológiai tanulmányok a Mazalán-féle reométer segít- ségével. 1939. Bányászati és Kohászati Lapok. 19. sz. A kincstár csonkamagyarországi szénhidrogénkutató mélyfúrásai 1939. Földtani Int. Évkönyve. XXXIV. kötet, 1. f. A mezőkövesdi geofizikai maximum környékének geológiai és tektonikai viszonyai. 1939. Földtani Int. Évi Jelentése 1933 — 35-ről. Adatok Csepel-sziget északi részének sztratigráfiai, tektonikai és hidrológiai viszonyai- hoz. 1939. Földt. Int. Évű Jelentése 1933 — 35-ről A negatív artézi kút típusai és célszerű kútfő-elrendezései. 1940. Bányászati és Kohászati Lapok. 3. sz. Az artézi kút felépítményeii-ől és az artézi díszkutakről. 1940. Bányászati és Kohászati Lapok. 8. sz. Újabb gázelőfordulások. 1940. Földtani Int. Évi Jelentése 1933 — 35-ről III. kötet. A tiszántúli földgázkérdés mai állása. 1940. Földtani Közlöny. LXX. kötet. 4 — 6. füzet. A vízszerzésről és az artézi kutakról. 1940. Magyarország ivóvízellátása. A Magj^ar Mér- nök- és Építészegylet kiadása A magyarországi artézi kutakról, a körülöttük kialakult visszásságokról és megszüntetésük módjairól. 1940. Magyarország ivóvízellátása. A Magyar Mérnök- és Építészegylet kiadása Adatok Mezőberény környékének földtani viszonyaihoz. 1940. Földtani és talajmechanikai jegyzetek a budai Várhegy 1935 — 1936 évi suvadásához. 1941. Földtani Int. Évi Jelentése 1933 — 35-ről IV. kötet Néhány széljegyzet Kajrva Rezső geotermikus gradiens tanulmányához. 1941. Bányá- szati és Kohászati Lapok. 19. sz. A magyar só geológiája, bányászata és nemzetgazdagsági jelentősége. 1942. A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa Békés megye 1936. évi hydrogeológiai felvételi eredménj'-ének és artézi kútkataszterének rövid ismertetése. 1942. Földtani Int. Évi Jelentése 1936 — 38-ról III. pp._ 1381 — 1388. Geológiai felvétel 1937-ben a Tiszántúl déli részén. 1942. Földtani Int. Évi Jelentése 1936-38-ról. III. pp. 1389-1399. Összesített jelentés az 1938. évi hydro- és gázgeológiai felvételeimről. 1942. Földtani Int. Évi Jelentése 1936-38-ról III. pp. 1401-1412. IVIagyar bányamérnökök, mint a hazai földtani tudománj’ok úttörői. 1943. Bányászati és Kohászati Lapok. 19. sz. Műszaki geológiai problémák. 1943. Bányászati és Kohászati Lapok. 21 — 22 — 23. szá- mai A geotei-mikus gradiens . . . 1943. Bányászati és Kohászati Lapok. 24. sz. Sóbányáink egyes időszerű kérdéseihez. 1944. Bányászati és Kohászati Lapok. 1. sz. Megemlékezés Zsigmondy Vilmosról. 1944. Bányászati és Kohászati Lapok. 3. sz. Geomechanikai tanulmányok a nagy- tektonika és a bányageológia köréből. 1944. Bányá- szati és Kohászati Lapok. 9 — 10. sz. Gondolatok bányászatunk korszerűsítésének kérdéséhez. 1944. Bányászati és Kohászati Lapok. 13. sz. A barlang-, dolina- és poljeképződésről, mint különböző tektonikai jelenségekkel kap- csolatos karszttüneményekről. 1944. Bánj^ászati és Kohászati Lapok. 23. sz. Magyarország fúrótevékenysége a számok tükrében. 1944. Bányászati és Kohászati Lapok. 20. sz. Magyaror.szág energiakészletei, ásványszénhen, tőzegben, ásványolajban és földgázban. 1945. Budapest Székesfőv. házinyomdája Magyarország ásvány-anyagai. 1947. Budapest. Faust kiadás Magyarország bányaüzemi tájai. 1947. Bányászati és Kohászati Laj)ok. 7. sz. A Kárpátok és általában a lánchegységek szerkezetének geomechanikai szintézise. 1947. Földt. Int. Évkönyve. XXXVIII. kötet A Kárj)át medence sóbányászatának jji’oblémái. 1948. Bánytíszati és Kohászati La|X)k. 7. sz. A geomechanikai alapjai. 1948. Bányászati és Kohászati Lapok. 8. sz. A föld felszínének geomeclianizmusa. 1948. Földtani Közlöny. A Föld belsejének geomechanikája és hatása a földkéi’egre. 1948. Földtani Intézet vita- ülései A barlangi kürtők és gleccserüstök kéj)ződésének gi'omcchanikája 1949. Bányászati és Kohászati Lapok. 3. az. A zsomboly-képződés mechanikájáról és jelentőségéről óharmadkori széntele])eink víz- ment(!sítésénél, 1950. Bányászati és Kohászati Lapok. 7. sz. Ii ú n (i i: (Ir. Scliiiiitit KlKjutn Róbert eudékezete 393 Közép- és azigH hot'ysef'oiiik szi'i'kczel i kialakulásának {ícoiní'clmnikai alapjai. 1951. Hánvás/.at i és Kohászati La])ok. 7. sz. A Dunántúli iUagyar Közoplu'jíység KK-i részéiu'k luígyséfíszerkezcl i vázlata és kiala- kulásának fít'onu'clianikai imifíyarázata. 1952. Bányászati és Kohászati La[X)k. 1. sz. Tektonisvhi'r Bau und fí('onu'chanischo Krkláruntí zűr Kntstvhurifí dér uu}j;arischen Mitlol- tmd Insfluchirp'. 1952. .\cta ( Ivologica .\cad. Sci. Hunp:. Toinus I. Faso. 1—4. Hozzászt)lás \ iTÁi.is S.: „\ íz.hcszcrzesi lőhet 6séf;('k a Sajó \’ízfíyűjtőjéh('n” eímű előadá- sához a miskolei hidrológiai ankéton. 1952. 1 lidrolófiiai Köziöny. 9—10. sz. Hozzászólás Mazal.\n B.: Fedő- és íekii\izes telepek víztelenítésének hidi'olófíiai alaj)- elvei című előadásához a miskolci hidrológiai ankéton. 1952. 1 1 idrolóíjiai Közlönv 9-10. sz. Hozzászólás ScHKt’FKK \ iktor: „Az izosztatikus anomáliák és a hefíységké[)ződési vcr- geneiíik összefüfigése” eímű (dőadásához. 1952. M. Tud. ,\kad. iMíisz. Tud. Osztályá- nak Közk'ményei. \’lll. kötet. 4. sz. A kai'szt vízjárat ok kialakulásának fj;eomee hanikája. 1953. H. Tud. Akad. Műsz. Tud. Osztályának Közleményei. 1 1 1 . kötet l.sz. Adalék a r»>dőzes és a fíyűrt láncdi(‘nyséjr-kéj)ződés geomeehnikájához. 1953. Bányászati Lapok. 3. sz. Geomeehanikíii jegyzetek a 1 )unazúg-hefiy vidék hegyszerkezetéhez. 1953. Bányászati l..apok. 4. sz. Karszt- és kai’szt os hevízloi’rásaink geomeelianikai alajijai. 1953. Bányászati Lapok. 8. sz. A magyaroi-szági magmaprox incia kérdése geomeelianikai megvilágításban. 1953. JM- nyászati Lapok. 1 1. sz. I A hidrogeológia néhány geomeelianikai x'onatkozásáról. 1953. Bányászati Lapok. 12. sz. Az artezi-kutak problémái 1953. M. ddid. Akad. Műsz. Osztályának Közleményei. X kötet. 3 — 4. sz. A baranyai hegységesoport nagyszerkezete és a liász szén további feltárási lehetőségei geomeelianikai megvilágításban. 1954. Bányászati Lapok. 8. sz. A geomeelianikai szemlélet szerepe a kareztvíz kutatásban és a karsztvíz elleni v’édekezés- ben. 1954. Bányászati Lajiok. 9. sz. Hozzászólás JÁRAY Jenő: „Mikrotektonika és kőzetmozgás közötti összefüggés” című előadásához. 1954. Bányászati Lajiok. 10. sz. pp. 514. A tájegységek kérdése a hazai mélységi- és a kai’szt vízfeltárási lehetőségek szempontjából. 1954. Hidrológiai Közlöny. 5 — (i. sz. A gyopárosi tó és lij artézi-kiit hidrogeológiai viszonyai. 1954. Hidrológiai Közlöny. XXXn’. kötet. 11 — 12. sz. A Selmecbányái Akadémia — a világ legrégibb bányászati iskolája. 1954. Bányászati Lapok. 12. sz. jip. 6(58 — 6(59. Megjegyzések \’adász K.: .Alagyarorezág földtana” című munkájának hegységszerke- zeti részéhez. 1955. Földtani Közlöny. LXXXV. kötet Viszontválasz „A geomeelianikai szemlélet szerepe a karsztv'ízkutatásban és a karszt- víz elleni védekezésben” eímű tanulmányommal kajicsolatban megjelent hozzászólá- sokra. 1955. Bányászati Lapok. 10. (88) kötet 25 Jahre geomechanisehe Foreeliungen in Ungarn. 1955. Neues Jb. Geol. Pál. Mn. 8. , Stuttgart Tektonische Studien aus dem ungariselien Zwischengebirge, als Beisfiiele zűr theoreti- schen und praktischen Amvendung dér Geomechanik. 1956. Geotektonisches Sym- ■ posiiun zu Ébren von Hans Stille Geomechanika. 1957. Akailémiai Kiadó. Budapest, 275. old. 187 ábra Vertical and other torsional structures and problems of syntaxis of tectonic systems. Fascieule I. Sujiplementben: Studies on the tectonics of the Hungárián betweenland ■ as an example of the theoretical research and practical application of geomechanics (Translation). 1958. Peking. (kínai nyelven) 7 ábrával. 1 Hozzászólás Primz Gy.: ,,Az orezágdomborzat földszármazástani magyarázata” (A , ,,Tisia elmélet tükrében”) című értekezéséhez. 1958. Földrajzi Közlemények. VI. I ^ (LXXXII) kötet. 3. sz. (1 térképpel.) jreomechanik im Tiefbau. 1960. Zeitschrift für Angewandete Geologie. Bd. 6. Heft. 9. : jícomechanikai szempontok a magyar mezozóos kratoszinklinálisok kialakulásához és főbb hegységszerkezeti vonásaik értelmezéséhez. 1961. Földtani Int. Évkönyvbe. XLIX. kötet. 3. f. pp. 747 — 758. onsidérations géomechaniques sur la formation des cratosynclinaux mésozoíques de la Hongrie et sur l’interprétation de lenre caractéristiques tectoniques principales. 1961. XLIX. Fasc. 3. pp. 931 — 944. 394 Földtani Közlöny 104, kötet, 4. füzet Zsigmondi Vilmos. 1961. Hidrológiai Tájékoztató. Decemberi szám | Korszerű kúttípusok és ősi formáik. 1962. Hidrológiai tájékoztató. Augusztusi szám * Üjabb geomecbariikai tanulmányok (JMecsek, Balaton, Budapest gáz- és víztároló), i v 1962. Földtani Int. Évi Jelentése 1959-i'ől. pp. 425 — 437. Vázlatok és tanulmányok Magyarország Vízföldtani Atlaszához. 1962. Földtani Intézet I kiadv'ánya Magyarázó Magyarország Vízföldtani Atlaszához. (Német, orosz, angol és francia nyelven.) , 1962. Földtani Intézet kiadványa Versenyfutás a legfontosabb nyersanyagért, a vízért. 1962. Hidrológiai Tájékoztató. Ji'iliusi szám Wein János. 1962. Hidrológiai Tájékoztató. Április szám. ; Hévizeink és a hegységszerkezet összefüggései Budapesten. 1 962. Hidrológiai Tájékoztató. Decemberi szám Hegységszerkezeti és vízföldtani összefüggések Thüringiában. 1963. Hidrológiai Köz- i löny. 1. sz. pp. 43 — 45. Das bydrogeologische Kartenwerk Ungarns. 1963. Berichte dér Geologischen Gesell- ' schaft. Bd. 8. Heft. 3. Wasserchernizmus und Geologie irn Untergrunde Ungarns. 1963. Erdőéi Zeitschrift. j 79. Jahrg. Január. Heft. 1. pp. 25 — 26. - | Hidrológia I. (Hidrogeológia.) 1963. Építőijiari és Közlekedési Műszaki Egyet. Mérnöki 1 Kar. Szakmérnöki tag. Mérn. Továbbképző Intézet kiadványa. N. 44. Tankönyv- l» kiálló Hévíz és gyógyvíz feltárási lehetőségek a magyar medencékben, különös figyelemmel » Szeged térségére. 1963. METESZ Szegedi Bizottságának kiadása A hévízkutatás módszerei és eredményei Magyarországon. 1964. Földtani Int. Évi Jelen- i tése 1961-ről. II. rész. pp. 55 — 66. 1 ábra, 2 táblázat Hévízkutatás és a geotermikus grádiens. 1964. Földtani Int. Évi Jelentése 1962-ről. pj). 547-653. A vízföldtani kutatások 9 évtizede a M. Áll. Földtani Intézetben. 1964. Hidrológiai Köz- i löny. 4. sz. Társszerzőként: (1962.) Carte Tectonique Internationale de l’Europe. 1 : 2 500 000. 10—11 térképlap. 1964. Moszkva. Congres Géologique International. Cornission de la , Carte Géologique de Monde A keleteurópai tábla kratogén szerkezete. 1965. Hidrológiai Közlöny. 2. sz. Az 1 963-ban készült termálkutatakról és a hévízfeltárásokról általában. 1965. Földtani Intézet Évi Jelentése 1963-ról. pji. 19 — 25. Nagysuri Böckh János (1840 — 1909). 1965. Hidrológiai Tájékoztató A magyarországi hévízkutatás rövid története. 1965. Hidrológiai Tájékoztató. Júniusi szám Hozzászólás a ,, Geotermikus energia-hasznosítási ankét”-on Boldizsár T. és Scheffeb V. előadásaihoz. 1965. Budapest, pp. 35 — 40. (Bp. 1964. XI. 16.) Hydrogeological conditions in Hungary. 1965. Acta Geologica Hung. IX. ]>p. 443 — 448. ÍSCHMIDT E. U. — Vendel M.: Hévíz feltárási lehetőségek Sopronban. 1966. IX. 19. MPITESZ Soproni Városi Szervezetének kiadása Die grosse Uferrutschung bei Dunaújváros in Ungarn. 1966. Geologie. Jahrgang 15. Heft 4/5. Berlin. S. 606-61 1. A dunaújvárosi 1964. évi partomlás. 1966. Földtani Int. Évi Jelentése 1964-ről. [>p. 579-584. Vízföldtani viszonyok a budaj'esti 1 : 200 000-es L — 34 — II. Magyarázó) Magyarország 1 : 200 000-es földtani térképsorozatához. 1966. Térképmagyarázó. IMAFl kiadványa. I pp. 233, 238 — 239, 276-290. Budapest területének vázlatos hidrogeológiája. 1964 — 65-ben végzett munkálatok. Budn- jiesti fürdők fejlesztése. 1966. X. 8. Budapest. j)|). 21—24; 217 — 223. Nagybudapest geológiai és hidrogeológiai viszonyai. (188 és 189 megjelent: , .különleges adottságainak geotermikus kiaknázási lehetőségeinek vizsgálata”, 111. rész.: Buda- pesti fürdők fejlesztése.) 1966. IV^. hó. Országos Műszaki fejlesztési Bizottság kiad. pp. 90-97. Vízföldtani és hegységszerkezeti összefüggések (Balaton-környék, Kárpát- Balkáni hegy- ■ ség. Vöröstenger és keletiifrikai ái’ok). 19t>(). 1 liih'ológiai Közlöny. 5. sz. i A mélységi vizek összetételének néhány változása az idő és használat függvényében. | 1967. Hidrológiai Tájékoztató. Novemberi szám. pp. 30 — 33. Hévízfelt.árás adottságai és lehetőségei Magjuirországon. 1967. Hidrológiai Tájékoztató. J jp Májusi szám. p]). 39 — 48. R 6 ti (t i: tir. Srlmmlt Klii/liiít Róbert citilékczete 395 ^ols/.ín-alatti vi/.i'k. (llálr. Tái-s. jiil)ileuinára.) I0()7. HidrohStiiai Közlönv 4 sz np lü()-171. L balatonkörnyéki hévíziéit árási lehet fiségekiől. 1!)(>7. Hidrolófriai Tájékoztató. Novein- heri szám. j)j). 54 — 57. Idátok a Halatond<örnyék hegysé^^szerkezetéhez és vízföldtanához. 19(í7. Földtani Int. Évi Jelentése lí)(i5-ről. pj). 235- 23S. I hévízfelkiitatás terén 1 9()4 — 1 !)li5-hen elért enídinények. I!)fi7. Földtani fnt. Évi Jelen- tése 19l)5-ről. jij). 477 — 4S0. ársszerzóként : Magyaroi-száíí hasznosítható ásványi anyagai. T. Az energiahordozók lelőhelyei és ])rognózisa. I : 500 000 íotiee Exjáieative a l’Atlas Hj’drogéologi-ag, 13. Anhidrites dolomit, 14. Agyagos homokkő, 15. ! Homokkő, 10. Konglomerátum, 17. Breccsás dolomit. 18. Fúráspont a rnezozóos medencealjzat tető tsza. értékével. 19. Szintvonalak a rnezozóos medencealjzat tetején, 20. törési síkok rnezozóos medencealjzat felszínével alkotott metszésvonalai. Fig. I. Block diagram of the Nag>’kőrös — Kálmánhegj' area. Explanations: 1. Middle Liassic, 2. Lower 'Liassic— Upper Triassic, 3. Middle Trias.sic, 4. Lower Triassic, 5. L’pper Permian, 6. Dolomité, 7. Dolomitic limestone, 18. Limestone, 9. Limy mari, 10. Mari, 11. Interbeihled clayey limestone, 12. Anhydritic clay, 13. Anhydritic dolomité, 114. Clayey sandstone, 15. ^ndstone, 16. Conglomerate, 17. Breccious dolomité, 18. Point of drilling with the depth ivalue of the top of the 5Iesozoic basement with reference to sea level, 19. Contour lines at the top of the Mesozoic basement, 20. Lines of intersection of fracture planes by the Mesozoic basement surface. I kavicsos, arkózás homokkövet és arkózás konglomerátumot tárt fel. A kavics- iszemek gyengén koptatottak, átlagos átmérőjük 2 — 8 mm, maximálisan 10 — 20 mm. A törmelékanyag metamorf eredetű kvarcból, uralkodóan savanyú plagioklász- és biotitszemcsékből áll. A szemcséket bevonó és összecementáló vörösbarna a^yag, főleg a biotit bomlásából származó, vasoxidban gazdag málladák (MAFI, 1967). A törmelékanyag összetétele alapján uralkodóan grá- litos terület, alárendelten metamorf kőzetek lepusztulási terméke. • A vörös homokkő- és a felette levő alsótriász anhidrites összlet határán, a 17. sz. magfúrással (1378 1382,5 m) harántolt agyagbetelepülésből Deák M. 404 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet (MÁFI, 1967) még felső permre jellemző sporomorphákat írt le: Pityosporite. schaubergeri Pot.-Klaus., Pityosporites zapfei Pot.-Klaus., Pityosporite,^ delasaucei Pot.-Klaus., Lueckisporites virkkiae Pót -Klaus., Platysacctis pa pilionis Pot.-Klaus. Alsótriász A mecseki ENy— DK-i csapású nagyszerkezeti egységhez tartozó területekei a felsőperm, szárazföldi, folyóvízi törmelékes összletből üledékhézag nélkü folyamatosan fejlődik ki az alsótriász, lagúna fáciesű anhidrites rétegsor Tény, hogy az anhidrites összlet közvetlen fekvőjében levő agyagcsíkok s sporomorphák alapján még felsőperm korúak. A NkK-3. sz. fúrásban harántol alsótriász képződmények perm felé való határát mecseki analógiák alapján ot vonhatjuk meg (Nagy E. 1968), ahol — a szárazföldi üledéksort először váltja fel tengerparti üledékképződé; (anhidrites agyag), megjelennek a dolomit- és dolomitmárgabetelepülések. Mivel mélyfúrásokról van szó, így csupán időszakonként vett magmintákr; korlátozódik a rétegsor leírása. Két magfúrás közötti intervallum képződmé nyeire a nem mindig megbízható fúradékleírásból, valamint a geofizikai szel vény anyagból tudunk következtetni. A lemélyített 6 fúrás közül a NkK-3. sz. és NkK-4. sz. fúrás harántolt alsó triász képződményeket. A felsőperm (NkK-3.) fedőjét képező mintegy 80 n (NkK-3.) illetve 60 m (NkK-4.) vastag sötétszürke, fekete, tömött, jól réteg zett, kissé palás, 25 — 30°-os rétegdőlést mutató anhidrit, anhidrites márga agyagos anhidritösszlet az alsóbb szintekben gyakoribb breccsás dolomit- anhidrites dolomitbetelepülésekkel jellemzett. Az anhidrites összlet helyenként gyengén gyűrt vagy breccsaszerűen össze töredezett (NkK-4.). A hasadékokat és repedéseket tejfehér, kristályos anhidril tölti ki. Az anhidrites, dolomitos rétegek fedőjét mélyebb vízi, sekély tengeri, vékony barnásszürke, tömött, kemény, rétegzetlen, mikrokristályos, Ostracoda-\\é\ töredékes, breccsás mészkő alkotja. Az alsótriász képződmények teljesen ősmaradvány mentesek. A korhatári így csupán a kőzettani hasonlóság és a geofizikai mérések eredményei alap jár lehetett meghatározni. Középsőtriász Az alsótriász anhidrites rétegek fedőjében a NkK-3. sz. és a NkK-4. sz. fúráí harántolt, mintegy 160 280 m vastag középsőtriász összletet. Ezzel szemben a szerkezet É-i peremén mélyült NkK-5. sz. fúrás 1184 m talpmélységben középső triász mészkőben állt meg. Az alsótriász képződményekre települő vékony mészkő fedőjében vastag, zöldesszürke, kemény, helyenként cukorszövetű, rétegzetlen, jó kristályos, repedezett, olajos, breccsás dolomitot tártak fel (NkK-3, -4.). E felett nagyon eltérő vastagságú, zöldesszürke, barnásszürke, tömött, kemény, rétegzetlen, kalciteres, helyenként breccsás szövetű, fényes csúszási felületekkel átjárt, mikrokristályos mészrnárga-, mészkőösszletet harántoltak (NkK-3, -4, -5.). Az iitóbbi képződmények helyenként homokosak, a kvarcszemek nagysága Bér ez iné: -4 Nagykörös — káhnánhegyi palcozóos és mezozóos . . . 405 10 100 B között változik. A felsőbb szintekben egyre gyakoribbá válik a >alás agyag, meszes agyag; középszemű, finoman rétegzett, karbonátos kötő- ínyagú honiokkőbetelepülés (NkK-5.). Ez az összlet a mecseki analógiák ilapján (Nagy E. 1968) a ladini során meginduló regresszió kezdő tagja. A viemelkedés kezdetét jelző rétegek a NkK-5. sz. fúrásból ismertek, míg a S’kK-3, -4. sz. fúrás középsőtriászba tartozó mészkőösszlete ennél idősebb. Ez arra enged következtetni, hogy a szerkezet DNy-i (NkK-3.), Ny-i (NkK-4.) >eremén ezek a ké])ződmények egy későbbi tektonikus mozgás következtében demelkedtek és lepusztultak. A középsőtriász alján levő breccsás mészkő és a rátelepült dolomitos rétegek eljesen ősmaradvány mentesek. A dolomit felett harántolt mészkő, mész- nárga csoport rendkívül szegényes és rossz megtartású makro- és mikrofaunát artalmaz: Brachiopoda maradványok (MÁÉI, 1967.); Foraminifera: Frondi- ularia cf. ivoodvardi Howck., F rondicidaria sp., Ammodiscus sp., Tolyjxim- nim ? sp., Endothyranella sp., Glnmospira sp., TrochoUna sp., Nodosaria sp., Oentalina sp.; liadiolaria (általában átkalcitosodtak, de helyenként, például a S"kK-5. sz. fúrás 7. sz. magfúrás mészkövében még kovás anyagúak); Mollusca léjtöredék; Ostracoda héjtöredék. Ezek az ősmaradványok j)ontos kormegálla- )ításra nem alkalmasak, de a bezáró kőzetnek — rétegtani helyzete alapján vözépsőtriász kora nyilvánvaló, sőt valószínűleg a triász üledékciklus regresz- -ziós ágának (ladini) kezdő tagja lehet. ‘‘'elsőtriász— alsóliász A szerkezet tetővidékén (NkK-1.), K-i (NkK-2.) és DK-i (NkK-6.) peremén iiélyült fúrásokkal feltárt, változó vastagságú homokkőösszlet kora ősmarad- ányok hiányában pontosan nem adható meg. Csupán a rétegtani helyzetből phet következtetni hovatartozására. ]\Iivel közvetlen középsőliász mészkő, hészmárgaképződmények fekvőjében tárták fel ezért valószínű, hogy a aeti emelet során meginduló transzgressziós folyamat homokkőösszletének 'gfelső tagja. Részletesebb tagolás az ősmaradványok hiányában nem lehet- (éges. ^ - A szürke, tömött, kemény, rétegzetten, közép- és durvaszemű, agyagos- imonitos, arkózás, kovás- esetleg karbonátos kötőanyagú kvarchomokkő ;elyenként tufás. A törmelékanyag uralkodóan metamorf eredetű kvarc, varcit, de gyakori a földpáttörmelék (ortoklász, mikrolin) és néha vulkáni órmelék (NkK-2). A változó vastagságú homokkőrétegek közé zöldesszürke, bmött, morzsolható, rosszul rétegzett, gyengén palás, csúszási felületekkel jtjárt palás agyag települt. A palásság síkja 40 — 50°-ot zár be a magtengellyel i'íkK-l). A palás agyagbetelepülés a középsőliász mészkőösszlet felé gyakorib- á váhk. A repedésekkel átjárt palás agyag agyagos alapanyagát, a mikro- ristályos karbonátanyag, a repedésektől befelé haladva sávosan, fokozatosan atja át (NkK-2.). I 'özépsőliász A raeti folyamán megindult transzregresszió sekélytengeri képződménye, a . nagykőrösi szerkezet tetővidékén (NkK-1.), a K-i (NkK-2.) és DK-i (NkK-6) líremén feltárt mészkő-, mészmárga-, márgaösszlet, amely a transzgressziós . jrt bevezető homokkőrétegekre települ. 406 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet A világosszürke, barnás árnyalatú, kemény, tömött, közel vízszintesen rétej zett, kalciteres, mikrokristályos középsőliász mészköves képződmények ői maradványokban rendkívül szegények: Frondicularia sp., Dentalina sp átkalcitosodott Rctdiolaria; szivacstű; Mollusca hé ly töredékek; Ostracoda m; radványok; néhány bizonytalan, rossz megtartású algamaradvány. Ezeke kívül Makkay K. (1968.) még a Glomospirella genusba tartozó fajokat leírt (Glomospirella cf. friedli Kristan, Gl. cf. spirillinoides (Grozdilova Glebovskaia), Glomospirella sp.), amelyek a raeti-liász szintekben gyakorial Szerkezeti viszonyok A Nagykörös— kálmánhegyi enyhén gyűrt szerkezet elsőrendű (ÉK— DN’ és másodrendű (ÉNy DK) diszlokációs vonalakkal blokkokra tagolódik, fúrási adatokból arra lehet következtetni, hogy a terület az újkimméri mozgások során, D-felé irányuló nyomás hatására enyhén meggjmrődött, tör sek mentén kiemelkedett és lepusztult. Az ezt követő lepusztulás eredménye nek tulajdonítható például, hogy egyes fúrásokban a liász képződménye (NkK-3, -4, -5.) teljesen hiányoznak, vagy az alsótriász fedőjében időset középsőtriász rétegeket harántolt a fúró (NkK-3.), míg egy másik fúrás középsőtriász idősebb tagozatait (NkK-5.) tárja fel. A liász képződménye esetében is ez tapasztalható, attól függően, hogy a gyűrődés mely részén m< lyült a fúrás. Az enyhén gyűrt, törésekkel blokkokra tagolódó szerkezetben lényeges vá‘ tozások, valószínűleg az ausztriai hegységképződési szakasszal kapcsolatba a Nagykörös — kálmánhegyi triász képződmények nyomelemtartalma g/tonna-’ban Trace element content (ppm) of the Triassio sediments of Nagykőrös — Kálmánhegy II. táblázat — Table i Fúrás Mag- Kor jele szám Mélység m-ben Képződmény B Cu Ga V Ni Co Sr Ba ] Age Sign of Core Depth in metres Formation borehole number O NkK-3. 3. 1135,0—1136,5 mészkő — limestone 16 40 2 4 2 6 600 250 i 4/2. 1136,5—1139,5 mészmárga — limy mari 100 60 10 40 160 40 250 400 1 S 12/1. 1200,0-1205,5 dolomit — dolomité 25 40 1 4 2,5 6 250 100 1 13. 1220,5—1223,5 dolomit — dolomité 25 40 1 4 6 6 100 100 14/1. 1245,0—1248,0 dolomit— dolomité 25 25 1 6 2,5 10 250 400 NkK-4. 6. 1194,0-1197,0 mészmárga — 16 40 1 4 16 6 2500 250 48 7. 1197,0—1201,5 limy mari 60 40 10 25 6 6 600 250 (h 8. 1228,0—1229,5 mészkő - limestone 40 40 2 16 10 6 1000 400 9. 1250,0—1252,0 mészmárga— ■s limy muri 25 40 1 10 2 6 600 160 S NkK-5. 5/2. 1264,0—1267,5 mészmárga — 100 60 4 16 40 6 600 250 i 6. 1267,5-1268,5 limy mari 160 60 10 25 40 6 250 400 1 NkK-3. 15. 1281,0—1284,0 mészkő —limestone 16 40 1 4 4 10 400 160 ' I 16/1. 1345,0-1349,0 anliidrites agyag n .2 P anhydritic clay 60 40 16 25 10 10 600 400 1. S H 17/1. 1378,0-1382,5 anbidrites agyag 100 100 16 60 40 10 1000 600 ] M % anhydritic clay ^ o NkK-4. 11. 1481,5-1487,0 anliidrites anyag anliydritic clay 100 100 16 160 60 40 1600 1000 1 407 fí é r c z i n é: A Nagykörös — kálm áiiltegyi jmiIcozÓos és mezozóos . . . következtek be. A különböző időben végbemenő mozgások során kialakult rögök egyenetlen felszínére települnek az alsópannóniai édesvízi rétegek. .\z 1. ábrán vázlatos tömbszelvényben ábrázoljuk a feltárt perm-mezozóos me- dencealjzatot. CJeokérniai adatok A rendelkezésre álló kis mennyiségű anyagból, kizárólag a triász képződ- nényekből (2. ábra) készült nyomelem vizsgálat (amelyet a M.\FI Geokémiai dsztály végzett). A kapott eredményekből kiszámítottuk a triász kőzetek ácies elemzésre leginkább használható elemeinek átlagértékét (11. táblázat). A bór (B) mennyisége 35 — 130 g/tonna között változik. A legkevesebb NkK-4 z. fúrás középsőtriász összletében (KJ 00 g/tonna), a legtöbb a szerkezet É-i )eremén mélyült NkK-5. sz. fiirásban (100 100 g/tonna). Az irodalmi adatok Szádeczky-K.\rdüss E. 1955.; Degens, E. T. et al. 1957., 1958.; Keith, d. L. et al. 1959.; Potter, P. E. et al. 1903.) egybehangzó véleménye alapján f. B tengeri képződményekben dúsul (75 130 g/tonna átlagos mennyiségben), níg az édesvízi kifejlődések átlagos B tartalma 30 — 50 g/tonna. Ily módon a i3 mennyisége alapján a NkK-3, -4. sz. fúrás közép.sőtriász mészkő, mészmárga /étegei csökkentsósvízi közegben való keletkezésre utalnának. Ha azonban supán a sztratigráfiai vizsgálatok eredményeit tekintjük, akkor a B-tartalom elatív emelkedése (függetlenül a számértéktől) jól jelzi, hogy a felsőpermben neginduló transzgressziós sor fokozatosan mélyülő sekélytengerben lerakódott üledék kőzeteit tárták fel a NkK-4, -3, 5. sz. fúrások. Ez a sorrend a mai viszo- lyokból állapítható meg, de ehhez szem előtt kell tartani a földtörténet órán bekövetkezett kiemelkedésekkel kapcsolatos lepusztulásokat is. B Cu Ca V Co Ni Sr Bq Li m ' Ili III II + NKK-3 ^ NKK-4 • NKK-5 1 2 ábra. A Nagykörös — kálmánhegyi triász képzödmányek nyomelemtartalma. Jelmagyarázat: 1. Mészkő, mészmárga, 2. Anhidrites agyag ig. 2. Trace element content of the Triassic sediments of Nagykőrös — Kálmánhegy. Explanations: 1. Limestone, llmy mari, 2. Anhydritic clay 408 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet A réz (Cu) tengeri képződményekben dúsul 84 g/tonna, és édesvízi üledéket ben 42 g/tonna átlagos mennjdségben (Potter, P. E. et al. 1963.). A ír adataink 40 — 60 g/tonna közötti értéket mutatnak. Hasonlóan a B-hoz, Cu-tartalom relatív emelkedése is jelzi a különböző mélységben lerakódot üledékeket. A galbum (Ga) a B mellett a másik legfontosabb elem a paleosalinitás fe derítése szempontjából. Degens, E. T. et al. (1957.) és Keith, M. L. et a (1959.) szerint édesvízi fáciesekben dúsul 29 illetve 17 g/tonna átlagos menny ségben, míg a tengeri fáciesek Ga átlagát mindkét publikáció 8 g/tonna-na adja meg. A NkK-4, -3, -5. sz. fúrások középsőtriász mészköveiben, mésj márgáiban a Ga mennyiség átlagértékei rendre a következők: 3,4 g/tonne 5,8 g/tonna; 7 g/tonna. Mint az eredményekből is kitűnik tengeri képződmi nyékről van szó. Ezzel szemben a NkK-3, -4. sz. fúrás alsótriász anhidriti képződményeiben a 16 g/tonna érték jól jelzi a lefűződött tengerágat, a lagun fáciest. A vanádium (V) az üledékes fáciesben az oxiditekben dúsul erőteljese (SzÁDECZKY Kardoss E. 1955.), ezenkívül általában a tengeri üledékekbe _ nagyobb mennyiségben fordul elő (116 g/tonna), mint az édesvíziekben (7 g/tonna) (Potter, P. E. et al. 1963.). A Nagykőrös-kálmánhegyi terület közé] sőtriász összletében 14 — 22 g/tonna közötti átlagértéknek adódott. Mivel vizsgált minták karbonátos üledékek voltak és a V karbonátos kőzetekben nei dúsul (SzÁDECZKY Kardoss E. 1955.), ezért a kapott értékek nem értelmezhi tők. A kobalt (Co) mennyisége Szádeczky Kardoss E. (1955.) szerint mészki. > vekben kb. 2 g/tonna, a bitumenes kőzetekben ennél valamivel magasabb. Nagykőrös-kálmánhegyi középsőtriász mészkövek átlagos Co-tartalma 6—1 g/tonna között változik. Ez az átlagosnál magasabb Co koncentráció a kőz(' gyengén bitumenes voltával magyarázható. Míg az alsótriász, lagúna fácies összletben 10 — 40 g/tonna a Co mennyisége. A nikkel (Ni) mennyisége a karbonátos kőzetekben 10 g/tonna (Szádeczk , Kardoss E. 1955.). A vizsgált terület középsőtriász sekélytengeri fácies » üledékeinek átlagos Ni-tartalma 16 g/tonna. Míg az alsótriász, erősen bitunn i nes, fekete anhidrites agyagban 40- 60 g/tonna között ingadozik. A stroncium (Sr) Keith, M. L.— Degens, E. T. (1959) szerint a tenge : fáciesekben dúsul inkább (250 g/tonna). Az üledékes kőzetekben a Ca melle' • jelenik meg (400 — 800 g/tonna), nem annyira a kalcitban, mint inkább r ' aragonitban. Hasonló módon a gipszben alig van Sr, az anhidritben több leh( 1 (1400 1600 g/tonna) (Szádeczky Kardoss E. 1955.). A NkK-3, -4, -5. s i fúrás középsőtriász sekély tengeri, karbonátos üledékeiben a Sr átlagértéke i a Ca rejtése következtében 420- 1170 g/tonna között változott. Ezzel szén » ben, az alsótriász anhidrites összletben az irodalmi adatoknak megfelelőéi í 1000 g/tonna illetve 1600 g/tonna mennyiségben dúsult fel. A báriumra (Ba) vonatkozó kevés irodalmi összehasonlító adatunk vai Szádeczky Kardoss E. (1955.) szerint a mészkövek átlaga 100—200 g/tonn; ■ Ez közel megegyezik a NkK-3, -4, -5. sz. fúrás középsőtriász mészköveibei i mészmárgáiban levő 260 320 g/tonna közötti átlagértékekkel. Az alsótriáí anhidrites agyag (NkK-3, -4.) Ba mennyisége 600 1000 g/tonna-nak adódót. Ez ellentmond Szádeczky Kardoss E. "(1955.) azon megállapításának, hogy i evaporitokban Ba alig található (8 g/tonna). Az anhidrites összlet rendkívi magas Ba-tartalmának eredete még tisztázásra vár. Bérez iné: A Nayiflcőrüs — kálmdnhegyi paleuzóos és mezozóos 409 A lítium (Li) SzÁDECZKY Kardoss E. (1955.) és Keith, M. L. et al. (1959) idatai szerint a tengeri fáciesekben dúsul 100 g/tonna illetve 159 g/tonna nennyiségben, édesvízben 92 g/tonna. Vizsgálataink szerint a Li mennyisége L középsőtriász sekélytengeri, karbonátos üledékben 70—100 g/tonna-nak idódott. Míg a lagúna fáciesű anhidrites összletben 100—160 g/tonna. Végeredményben tehát 9 elem koronként, fúrásonként, képződményenként aló eloszlását vizsgáltuk a Nagykőrös — kálmánhegyi területen. Az egyes ■leniek koncentrációjából az idézett szerzők adatai alapján az egykori ülepítő Lözeg sótartalom-fácies viszonyaira az alábbiak figyelembevételével követ- Leztethetünk: 1. A fentiek következtében nem annyira a koncentráció ab- zolút értékét inkább annak változását tekinthetjük bizonyos értelemben áciesjelzőnek. 2. Az általunk vizsgált 9 elem közül 6 B, Cu, Ga, Co, Ni, Sr - V nem értelmezhető, Ba-ra nincs összehasonlító adat, Li ellentmondásos) lem relatív koncentráció változásai jól jelzik az alsó- és középsőtriász fácies- >eh eltérését. Sőt a középsőtriászon belül az egyes fúrásokkal harántolt ekélytengeri képződmények nyomelemtartalma különböző mélységben való -'rakódást valószínűsít, jól megegyezve a sztratigráfiai eredményekkel. Ősföldrajzi viszonyok 1 A feltárt perm mezozóos medencealjzat Mecsek típusú képződményekkel, vciesekkel képviselt. Fejlődéstörténete is kapcsolatba hozható a mecseki ionulattal. A felsőpermben meginduló medencekéi)ződés a triász folyamán tovább )>lytatódott, aminek következtében a területet fokozatosan mélyülő tenger ‘orította el. Ez a felsőj)ermtől a középsőtriászig (ladini) tartó transzgressziós ág •íárazföldi, vörös, arkózás konglomerátummal, homokkővel (felsőperm) indul 'skK-3.), amelyre zárt tengerrészben lerakódott lagúna fáciesű (alsótriász) ühidrit- és evaporit jellegű dolomitrétegek települnek (NkK-3, -4.). A foko- jitosan mélyülő medence sekélytengeri képződményei az alsótriász márgás mészkövek és az középsőtriász dolomitok, mészkövek (NkK-3, -4, -5.). ^ A mecsek-hegységi analógiák alapján a ladini során meginduló regressziók i3zdő tagja a palás agyagbetelepüléses mészkő és agyagos homokkőösszlet ^^kK-5.). A NkK-1, -2, -6. sz. fúrásokban feltárt homokkő a raeti folyamán megin- uló új ciklus transzgressziós ágának legfelső tagja, amely fokozatosan megy a sekélytengeri, középsőliász mészkőösszletbe. A Nagykőrös kálmánhegyi fúrásokkal harántolt triász képződmények egy djes üledékképződési ciklust ölelnek fel, amely a transzgressziós ág közepétől ilsótriász anhidrites összlet) a regressziós ág közepéig (felsőtriász homokkö- l?k) tart. 410 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet Táblamagyarázat — Explanation of Plates I. tábla — Plate I. \. Tolypa7nmina sp. ( Foratninifera) NkK— 3. sz. fúrás 4. sz. magfúrás 1136,6 — 1139, 5n mélységből származó középsőtriász mészkő véből. Nagyítás 100 x . l'olypammina sp. ( Foraminifera) from Middle Triassic limestone recovered from th( 1136,6 to 1139,5 m interval of cored borehole NkK — 3. Magnification 100 X 2. Frondicularia sp. NkK — 3. sz. fúrás 4. sz magfúrás 1136,6 — 1139,5 m mélységbő származó középsőtriász mészkövéből. Nagyítás 100 X. Frondicularia sp. from Middle Triassic liinestone recovered from the 1136.6 to 1139.1 m interval of cored borehole NkK — 3. Magnification 100 X 3. Endothyranella sp. NkK— 4. sz. fúrás 10. sz. magfúrás 1291,5 — 1294,0 m mélységbő származó középsőtriász mészkövéből. Nagyítás 25 X . Endothyranella sp. from Middle Triassic limestone recovered from the 1291. 5 to 1294.Í m interval of cored borehole NkK — 4. Magnification 25 X 4. Anunodiscus sp. NkK— 6. sz. fúrás 6. sz. magfúrás 1204,0 — 1208, 0 m mélységbő származó középsőliász mészmárgából. Nagyítás 60 X . Arnmodiscus sjj. from Middle Liassic limy maris recovered from the 1204.0 to 1208.Í ' m interval of cored borehole NkK — 6. Magnification 60 X 5. Dentalina sp., Eadiolaria a NkK — 1. sz. fúrás 7. sz. magfúrás 1185,0—1189,5 m mély i ségből származó középsőliász mészkőből. Nagyítás 40 X . Dentalina sp., Radiolaria from Middle Liassic limestone recovered from the 1185.( to 1189.5 m interval of coi’cd borehole NkK — 1. Magnification 40 X 6. Dentalina sp. NkK — 6. sz. fúrás 6. sz. magfúrás 1204,0 — 1208,0 m mélységből szár » mazó középsőliász mészmárgából. Nagyítás 60 X . Dentalina sp. from Middle Liassic limy mari recovered from the 1204.0 to 1208.0 n \ interval of cored borehole NkK — 6. Magnification 60 X * I f ír. tábla — Plate II. > 1. Ammonites-embrió NkK — 4. sz. fúrás 10. sz. magfúrás 1291,5 — 1294,0 m mélységbő' * származó középső triász mészkövéből. Nagyítás 10 X. Ammonite embryon from Middle Triassic limestone recovered from the 1291.5 t< 1 1294.0 m interval of cored borehole NkK — 4. Magnification 10 X 2. Ostracoda-\ié\töveáék NkK — 3. sz. fúrás 4. sz. magfúrás 1136,6 — 1139,5 m mélységbö ^ származó középsőtriász mészkövéből. Nagyítás 25 X . Ostracod shell fragment from Middle Triassic limestone recovered from the 1136.( to 1139.5 m interval of cored borehole NkK — 3. Magnification 25 X , 3. Brachiopoda-\\é']tÖTeúé\í NkK — 4. sz. fúrás 6. sz. magfúrás 1194,0 — 1197,0 m mély ségből származó középsőtriász mészmárgájából. Nagyítás 25 X . Brachiopod shell fragment from the 1194.0 to 1197.0 m interval of Middle Triassii i , limestone of cored borehole NkK — 4. Magnification 25 X Irodalom — References Oegens, E. T.— Williams, E. G.— Keith, M. L. (1957): Environniental studies of carboniferoiis .sedinients. Part I Bull. of Ainer. Áss. Petrol. Geol. 41. pp. 2427—2455. Degens, E. T. — Williams, E. G. — Keith, M. L. (1958): Environincntal studies carboniferous sediments. Part II. Bull of Anier. Áss. Petrol. Geol. 42. pp. 981 — 997. JAmhou Á. (1966): Megfigyelések a Nyugat-Mecseki triászban. MÁÉI Évi Jelentése az 1964-évröl. Keith, M. L. —Degens, E. T. (1959): Geochemical Indicators of niarine and fresh-water sediments. In Abelson I Re.searehes in Geochemistry. pp. 38—61. Makkay K. (1968): Az alföldi szénbidrogénkutató fúrásokban feltárt jura képződmények üledékföldtani és rétegtan ( vizsgálata mlkrobiofáciesek alapján. OKGT Adattár. MÁÉI 0967): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához (L-34-VIII. Kecskemét). Nagy lO. (1961): A mecseki triász áttekintése. MÁÉI Évkönyve. 49. pp. 295 — 302. Nagy E. 096t): A mecseki felső triász kérdés jelenlegi állása. MÁÉI Évi jelenté.se 1962-évről. pp. 13—16. Nagy E. 0964): E'oraminiferák a Mecsek-hegységi anizusi mészkőből. Eöldt. Közi. 94. pp. 240. Nagy El. (1968): A Mecsek-begység triász időszaki képződményei. MÁÉI Évkönyve. 52. OGIL Eöbltani Anyagfeldolgozó Osztály összefoglaló magvizsgálati jelentései. PoTTEU, P. E.— Shimp, N. E\ — Witters, .1. (1903): Trace clcments in maríné and fresh-water argillaccous sediemeni!- Geochem. et Cosmocb. Acta. 27. pp. 069—094. SzAdeczky Kaudoss Ií. (1955): Geokémia. Budapest, Akadémiai Kiadó. SZErnsnÁZY K. (1962): Mélyföldtani adatok a Nagykőrös — Kecskeméti területről. E'öldt. Közi. 92. pp. 40—52. VadAsz El. (1900): Magyarország földtana. Budapest, Akadémiai Kiadó ti é r c z i n é: .-l Nagiikőrős — kálmánhegyi paleozóos és mezozóos . . . 411 (Jeology of the Paleozoic and Mesozoie basoment of N agy koros — K á 1 niá n h egy .4. ti. -Mukk In the Nagykőrös- Kálmánhegy aroa, tlie so-called Nagykőrös II Gravilation High K. SzEPESHÁZY 1962), lying soiith of the city of Nagykőrös, 6 striicture-and hydrocarhon xploring wildcats were drilled between 1960 and 19611. All of these boreholes |)enetrated eeply intő the basement constituted by Uj>per Perrnian, Lower and Middle Triassio )oreíioles No 11, No 4 and No 5 at Nagykőrös- Kálmánhegy) and by Upper Triassic and ower Jurassic strata (boreholes No 1, No 2, No 6 at Nagykőrös- Kálmánhegy), respect iv'e- • (Fig. 1). These Pennian and Mesozoie sediments can be eorrelated with their countor- arts in the Meesek Mountains (E. Naoy 1968). The PaU'ü-Mesozoie baseiuínit of Nagykőrös- Kálmánhegy constitntes the northeeustern lember of the Meesek-Nagykőrös Megatectonic Unit. Unt by borehole Nagykőrös- Kálmánh('gy-3, the red areosic sandtones and conglome- ites represent the initial member of the transgressive seqiienee beginning in the Ujiper ennian. It passes without any break in sedimentation intő the Lower Triassic (borehokís agy kőrös- Kálmánhegy-!!, -4) anhydrite-ilolomite sefjtience of lagoonal facies overlain V’ shallow-water marly limestones and f)ure lim(>slones. Diiring the Middle Triassic lallow-water limestones, dolomites and dolomitic limestones and varying thieknesses breceious, sandy limestones and limy maris (boreholes Nagykőrös- Kálmánhegy-!!, ■ , -5) were deposited, with interbedded layers of sandstone and shales getting gradually lore freqiient in the higher horizons (borehole Nag\'kőrös-Kálmánhegy-5). These inter- dations indicate the onset of regression at the end of the Anisian. Whereas the siliceous, iffaeeous, clayey sandstones with interbedded elay layei*s uncovered in boreholes Nagy- aös- Kálmánhegy- 1 , -2, 6- include the upper lovel of the detrital sediments initiating le transgressive sequenee beginning with the Rhaetian Stage, the afore-mentioned saml- one sequenee is immediately overlain by shallow-water Middle Liassic limestones and ny maris already. The Upper and Middle Jurassic, Cretaceous, Paleogene and ^liocene are totally ab- ’nt. The Lower Pannonian sequenee rests on the uneven surface of Middle Triassic |•eceious limestones (boreholes Nagykőrös- Kálmánhegy-!!, -4, -5) and Middle Liassic nestones and limy maris (Nagykőrös-Kálmánhegy-1, -2, -6). The Triassic sediments were analyzed fór trace elements. The result allowed the author calculate the averago values of thosc elements of Triassic rocks as may b<* most suitable r facies analysis. I The distribution of 9 elements (1!, Cu, Oa, V, Ni, Sr, Ba, Li) was analyzed by ages, Íreholes and formát ions. The concentrations of each element allowed the author to aw conclusions as to the salinity and environmental eonditions of the contemporaneous 1 1 imént ary hasin with a view to the following: 1. The variation of concentration ither than its absolute value is considered to be indicative of facies in a sense or so; 2. |of the examined 9 elements — B, Cu, Ga, Co, Ni and Sr — show relatíve concentration iriations readily indicating and reflecting the difference in facies between the Lower and |iddle Triassic (V cannot be evaluted, Ba lacks any comparative data, Li is contro- I reial). I Moreover, the trace element eontent of the shallow-water deposits traversed by the Hividual boreholes suggests depositions at different depths, in good agreement with le relevant stratigraphic results. 1 I 412 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet I. tábla — Plate I. Bér ez iné: .-1 Saíjiikörvii — káltuániiegyi paleozóos és mezozóos . . . 413 II. tábla — l’late II. 1. 2, 3. 4 Földtani Közlöny Földtani Közlöny, Bvll. of the Hungárián Geol. Soc. (1974) 104. 414—431. Kettősliéju Cadosinák (Protozoa?) a bakonyi albai képződményekből Knauer József* (1 ábrával, 1 táblázattal, 3 táblával) Összefoglalás: A szerző az albai képződmények v'ékonycsiszolataiban talál kettőshéjú Cadosinákat ismerteti, melyek legtöbbjét nem sikerült korábban leírt fajja azonosítani. Előkerült egy hármas héjú alak is. A maradványok általában nagyobbak a malm-neokom alakoknál, megtartásuk rosszabb. Felépítésükben ugyanazon héjszer- kezeti típusok ismerhetők fel, mint az idősebb típusoknál, színük azonban gyakran eltérő. A pénzeskúti rétegek alsó részéből, a nánai rétegekből, a lókúti rétegek minden tago- zatából és az úrkúti mészkőből is előkei'ültek kettőshéjú Cadosinák. A bakonyi albai képződmények vékonycsiszolatos vizsgálata során számos, a Cadosina és a Stomiosphaera nemzetségbe tartozó maradványt találtam. Elő- *■ szőr a, Stomiosphaera sphaerica fKAUFMANN, 1865) fajt azonosítottam (Knaueb J. 1970), később egyre több alakot különíthettem el. Ezek közül ebben a dől- b gozatban a kettőshéjú Cadosinákat ismertetem. • A részletesen vizsgált É -bakonyi szelvények beleillenek a korábban körvona- lazott kifejlődési típusokba (Knauer J. 1967). A Gyk-1 jelű fúrás albai réteg- sora az idézett közlemény 1. ábráján az 5. kifejlődési típust, a D-245 jelűé a J 2. típust, a Tt-24 jelűé - a fúrás környékének felszíni feltárásait is figyelembe ■ véve — a 3. típust képviseli. Az Szgt-19 jelű fúrás rétegsoi’a újabb kifejlődési ■ típushoz tartozik, amely a Haj ag-hegy csoport ÉNy-i részén és a Csehbányai- medence É-i részén vált ismertté (in: Bohn P. red. 1971). Erre az jellemző, hogy a mikrofaunás mészkő enyhén denudált felszínére a táblás mészkő települ i amely erősen mészkő -homokos kifej lődésű. A D-bakonyi szelvény (Zs-6 jelű fúrás) az úrkúti mészkő kifejlődési típusához tartozik (Cellái M. B. 1974). Az úrkúti mészkőből, a lókúti rétegek valamennyi tagozatából, a nána » rétegekből és a pénzeskúti rétegekből tehát egyaránt előkerültek kettőshéji l Cadosinák, a zirci rétegekből azonban még nem. , A maradványok leírásánál elsősorban azokat a nevezéktani (terminológiai 1 fogalmakat, valamint mennyiségi mutatókat alkalmazom, amelyek pl. Nagy 1 f Cadosinákkal és Stomiosphaerákkal foglalkozó munkájában (1966) is szerepel | nek. Bizonyos különbségek azonban adódnak az egyes mutatók használható | ságában. A példányok nagyobbik részénél ugyanis a külső vagy a belső ])ereni gyakran mindkettő, meglehetősen korrodált, csipkés, egyenetlen. Ez nagyoi megnehezíti két számszerűleg kifejezhető jelleg, az átmérő — héjvastagsá) viszony ^ belső héj külső héj viszony felhasználását a fajok jellemzésében és elkülönítésében. Viszonylag biztos méret a két héj érintkezésé ) IClrtadta az Öslénytan-BéteKtani Szakosztály 1074. V. 0-i ülésén. ínauer: Kcttősliéjú Cuílosiiuik (Protozoa?) a hakoni/i albai k?pződm?ni/dkből 415 ?1, vagyis a középvonalnál mért átmérő (Dq). Kiég gyakran ])ontosan mérhető belső héj (V^) is, ezért a már bevezetett érték (Nagy I. 190ü) mellett iszámítottam a értéket is. Mindamellett ezek az értékek is meglehető- ■n, néha nagy mértékben szórnak. Ennek egyik oka az lehet, hogy a metszetek ry része a csiszolatban nem a legnagyobb (,, egyenlítői”) átmérő mentén dyezkedik el, miáltal kisebb látszólagos átmérőhöz nagyobb látszólagos héj- istagság tartozik. Ez az albai alakok nagyobb méretéből fakad, mely több- vire jelentősen meghaladja a csiszolat vastagságát, s ezáltal a közel érintőleges letszet is körmetszet lehet, s a vizsgált anvagl)a kerül. .\z alább tárgyalandó alakok egytől-egyig kimerítik a Cadosina nemzetség litériumait. A diagnózisnál és a leírásnál ezért a kioltási kereszt hiányát etenként nem is említem meg. ■\ dolgozatban következetesen héjról, s nem falról; külső és belső héjról, s MII héjrészről beszélek. Ez azonban csak a formai egység kedvéért történik, MII állásfoglalás a maradványok rendszertani hovatartozását, a héj megfigyelt 'tosztatúságának jelentőségét illetőleg. A maradványok lito,sztratigráfiai helyzetét a Nemzetközi Rétegtani Lexikon agyarország kötete 2. francia nyelvű kiadása értelmében adom meg. A holo- jHisok kísérete (assotiatio) gyanánt csak a hasonló életmódú alakok körét, •hát a Cadosinák feltételezett plankton életmódjának megfelelően a ])lankton akokat sorolom fel. A vizsgált bauxitkutató fúrásokat a .MASZOBAL (Gyk-1) és a Bauxitkutató állalat (Zs-6), a térképező (Szgt-19, Tt-24) és a barnakőszénkutató (D-245) rásokat az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat mélyítette. Az albai -tegsorokat Göbel E. (Gyk-1), Gellai M. R. (Zs-6), Mészáros J. (Szgt-19) • a szerző (Tt-24, D-245) dolgozta fel. 1. ábra. A fúrások helye a Bakonyban Fig. 1. Bohrungen im Bakony geblrge Fig. 1. La pozicio de la profundsondajoj en la Bakony Montaro 4* 416 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet n Rendszertani rész Cadosinidae Wanner, 1940 Cadosina Wanner, 1940 Cadosina collosa n. sp. Holotypus: I. tábla 1; mérettáblázat 1. Locus typicus: Északi Bakony; Veszprém megye, Hárskút, Gyk-1 jel fúrás 156,4 — 158,5 m, 76. sz. vékonycsiszolat. Stratum typicum: Albai emelet; a lókúti rétegek táblás mészk tagozata. Derivatio no minis: A külső, kristályos héj mintegy bekérgezi belsőt. (Callosus = kérges.) Diagnosis: Kettőshéjú, egykamrás kalcitgömb. A belső héj söté szemcsés; a külső héj világos, rendezetlen kristályokból áll. A maradványok lelőhelye és méretei Fundort und Diraensionen dér Fossilien Trovejo kaj dimensioj de la fosilioj I. táblázat — Tabellr Sorszám Nummer Numeralo Faj Art Specio Pénzeskúti rétegek Schiehte von Pénzeskút Nánai rétegek Schichte von Nána Táblás mészkő Lókúti rí Schichten "S 1 c s cs 'C V3 tegek von Lókú X c 11 '2 « o a Mikrofaunás mészkő *c *s le '3 ^ M — 1. C. callosa n. sp. holotypus + 2. C. callosa n. sp. paratypoid + 3. C. callosa n. sp. + 4. C. callosa n. sp . + 5. C. callosa n. sp. + 6. C. sp. 1. [aff. callosa n. sp.] + 7. C. sp. 2. [aff. callosa n. sp.] + 8. C. sp. [aff. semiradiata WANNER] + 9. C. dimidiata n. sp. holotypus + 10. C. cf. dimidiata n. sp. + 11. C. cf. dimidiata n. sp. + 12. C. allematan. sp. holotypus + 13. C. aitemata n. sp. + 14. C. alternata n. sp. + 15. C. alternata n. sp. + 16. C. alternala n. sp. + 17. C. alternata rx. sp. + 18. C. alternatan. sp. + 19. C. alternata n. sp. + 20. C. disiunctan. sp. holotypus + 21. C. disiuncta n. sp. paratypoid 1 + 22. C. disiuncta n. sp. paratypoid 2 + 23. C. disiuncta n. sp. paratypoid 3 + 24. C. disiuncta n. sp. + 25. C. disiuncta n. sp. + 26. C. sp. [aff. disiuncta n. sp.] + 27. C. sp. [aff. disiuncta n. sp.] + 28. C. sp. [aff. disiuncta n. sp.] + 29. C. n. sp. .3 + 30. C. sp. [aff. borzai Nagy] + 31. C. n. sp. 4 + 32. C. zonalis n. sp. holotypus + Jelmagyarázat: I)o = a középvonalnál mért átmérő — Das bei dér Mittellinie gemes-sene Durchmcsscr T4 = a belső héj va.stagsága — Dicke dcr innerpu Schale V = a teljes héj vastagsága — Dicke dér ganzen Schale Knauer: Ketlőshéjií Cadosindk (Protozoa?) a bakonyi albai képződményekből 417 I) e s c r i p t i o: Közepes termetű, kettőshéjú kalcitgömb. A belső héj szemcsés, áteső fényben sötét, barna árnyalatú, sarkított fényben kissé söté- ebb. E héjban ismeretlen (szerves?) festékanyag van. Ráeső fényben tejfehér. \ külső, kristályos héj áteső fényben világos, poláros fényben alig változik. Kz egyes kristályok alig határolódnak el egymástól. Ráeső fényben szürke. ^ peremek határozottak, a kül.ső perem csi])kés, a belső finoman egyenetlen. V középvonal jól észlelhető, sima. Diagnosis differentialis: Két idősebb faj némileg hfisonló elépítésű. A C. semiradiata Wanner, 1940 kisebb, s a külső, világos héj suga- itö-rostos szerkezetű. A C. sublapidosa Vogler, 1941 ugyancsak lényegesen asebb, a külső héj vastagabb a belsőnél, amely porcelánszerű, míg a C. callo- áé szemcsés. P a r a t y p o i d: 1. tábla 2; mérettáblázat 2. Belső pereme határozatlan, léja vékonyabb, mérete valamivel kisebb, a külső perem egyenetlenebb, a il^ Mélység Tieíe Profundo m "s — -S, Méretek Dimensionen Dímensioj Do Dk Vb Vk V D„ Vb Dk V Vb Vk .■yk-1 156,4—158,5 76 80 90 8 5 13 10,0 6,9 1,6 r.vk-i 156,4—158,5 76 74 80 6 4 9 12,3 10,0 1,5 igt-19 67,2- 70,2 69 94 119 12,5 12,5 25 7,5 4,8 1,0 1-245 289,4—290,5 4 69 88 6 9,5 15,5 11,5 5,7 0,6 yk-1 123,5—124,2 49 87 99 6,5 6 12,5 13,4 7,9 1,1 1 yk-1 123,0-123,5 48 78 90 12 6 18 6,5 5,0 2,0 i yk-1 115,0—116,0 43 54 66 6 6 12 .9,0 5,5 1,0 jyk-1 153,0-153,8 73 36 42 5 3 8 7,2 5,3 1,7 yk-1 166,0—167,0 83 100 112 4 6 10 25,0 11,2 0,7 5 yk-1 170,0-170,6 88 100 115 18 7,5 25,5 5,6 4,1 2,4 s-6 52,7— 54,6 19 92 107 12,5 775 20 7,4 5,4 1,7 |yk-l 170,0—170,6 88 126 141 6 775 13,5 21,0 10,4 0,8 .-245 289,4—290,5 6 106 125 8 9,5 17,5 13,3 7,1 0,8 'i-245 289,4-290,5 6 99 115 8 8 16 12 4 7,2 1,0 1-245 289,4-290,5 7 100 113 6,5 10 16,5 10,0 6,9 1.5 -245 289,4—290,5 6 104 120 17,5 8 25,5 5,9 4,7 2,2 s-6 48,6— 50,6 17 100 112 15,5 6 21,5 6,5 5,2 2.6 -6 48,6- 50,6 17 90 112 18,5 11 29,5 4,9 3,8 1,7 t-24 1,0- 1,9 2 119 124 8 2,5 10,5 14,9 11,8 3,2 t-245 289,4—290,5 7 130 149 6 9,5 15,5 21,7 9,6 0,6 -245 289,4—290,5 7 125 144 6, 9,5 15,5 20,8 9,3 0,6 -245 289,4-290,5 7 95 109 4,5 7 11,5 21,1 9,5 0,6 -245 289,4-290.5 7 63 75 5 6 11 12,6 6,8 0,8 Tk-1 173,2—173,6 92 51 62 5 5,5 10,5 10,2 5,9 0,9 vk-1 162,3—164,2 79 71 89 6 6 12 12,8 7,4 1,0 ,-245 289,4-290,5 4 91 97 12,5 3,5 16 7,3 6,1 3,6 vk*l 152,0—153,0 72 160 168 7,5 4 11,5 21,3 14,6 1,9 fe-k-l 152,0—153,0 72 150 158 7,5 4 11,5 20,0 13,7 1,9 vk-1 153,0—153,8 73 109 128 9 9,5 18,5 12,1 6,9 0,9 -245 289,4—290,6 5 60 66 3,5 3 9 17,1 7,3 1,2 -245 289,4—290,5 7 90 99 4 4,5 8,5 22,5 11,7 0.0 -245 289,4—290,5 7 — 115 5 5 19 — 6,1 i Dfc = legnagyobb átmérő — Dér grösste Durchmesser I Vk = a külső héj vastagsága — Dicke dér áusseren Schale Földtani Közlöny 104, kötet, 4. füzet 418 I belső héj világosabb, mint a holotypusnál. A holotypus vékonycsiszolatába . van. Assotiatio: Stomiospliaera div. s])., S. sphaerica, kevesebb Cadosin div. sp. (egyhéjú alakok), Bonét ocardiella conoidea (Bonét, 1956), Foraminifei div. gén. et sp. A holotypuson és a paratypoidon kívül még egy példányt találtam a tábk^ mészkőben (I. tábla 3; mérettáblázat 3.). Egy példány a pénzeskúti rétege bázisáról származik, ahol az a lókiiti rétegek alsó, mikrofaunás mészkő tag( . zatának denudált felszínére települ (1. tábla 4; mérettáblázat 4.). A pénzeskú rétegek kissé magasabb részéből ugyancsak előkerült egy példány (I. tábla f mérettáblázat 5.). Cadosina sp. 1. [aff. callosa n. sp.] (I. tábla 6; mérettáblázat 6.) A C. callosa holotypusától a közé])vonal rendkívül egyenetlen voltában tér e Cadosina sp. 2. [aff. callosa n. sp.] (I. tábla 7; mérettáblázat 7.) A C. callosa holotypusával egyező felépítésű, de sokkal kisebb példán} Cadosina sp. [aff. semiradiata Wanner, 1940] (I. tábla 8; mérettáblázat 8.) A C. semiradiata jellegzetes felépítése ismerhető fel a lókúti rétegek tábla mészkő tagozatában talált jiéldányon: a belső héj sötét, szemcsés; a küls ^ világos, érzékelhetően sugaras-rostos szerkezetű kaiéit. A belső héj sötét ái nyalatát ismeretlen (szerves?) festékanyag okozza. Az átmérő valamivt kisebb, mint az idősebb alakoké. A titonból Nagy I. (1966) 54 — 59 mikro* átmérőjű, a titonból és a neokomból Borza K. (1969) 50 — 70 mikron átmérőj példányokat említett. Az albai példány peremei - valószínűleg korrózió miatt — szabálytala nabbak. Áteső fényben vizsgálva a belső, sötét héj inkább szürkés, míg a idősebb alakoké barna, vörösbarna árnyalatii. Ráeső fényben a belső hé világos, a külső szürke. A külső héj radiális i’ostozottsága kissé durvább, min az idősebi) alakoké. További különbség az idősebb alakokkal szemben, hogy ; héj vastagabb és viszonylag vastagabb a küső héj is, a közéj)vonal pedig egye netlenebb. A C. semiradiata belső héjánál gyakori excentricitás viszont érzé kelhető. .Mivel csupán egyetlen, nem túlságosan jó megtartású ])éldány került elő az észlelt különbségek ellenére sem tartom célszerűnek új faj képviselőjénél tekinteni. Cadosina dimidiata n. sp. H o 1 o t y ]) u s: I. tábla 9; mérettáblázat 9. Locus typicus: Északi Bakony; Veszprém megye, Hárskiit, (Jyk- jelű fúrás 166,0 167,0 m, 83. sz. vékonycsiszolat. S t r a t u m t y ]) i c u m: Albai emelet; a lókúti rétegek orbitolinás mészk D tagozata. 1) e r i V a t i o n o m i n i s; A kétosztatú héjról. (Dimidiatus = ketté. osztott.) 1) i a g n o s i s: Kettőshéjii, egykamrás kalcitgömb. Mindkét héj szemcsés a külső sötétebb. Knauer: Kvttöshéjú Cadosinák ( l'rutozoa ? ) a bakonyi albni képződményekből 419 ]) e s c r i j) t i o: Nagytermetű, kissé deformált gömb. A héjak anyaga szejnesés kaiéit, amelyet ismeretlen (szerves?) anyag fest. A külső héj áteső fényben sötét sárgásbarna, ráeső fényben eléggé világos, a szemcsézettség érzékelhető. A keskenyel)b belső liéj áteső fényben kissé világosabb, ráeső fényben szürke. A belső perem l)ecsillan. Keresztezett nikoloknál egyik héjnál sincs változás. A középvonal határozott, kissé egyenetlen. A külső j)ercm egy szakaszon egyenletes, másutt kissé egyenetlen. A belső peremen kisméretű, fennőtt kaiéit kristályok láthatók. A váz deformációja valószínűleg utólagos. I) i a g o s i s d i f f e r e n t i a 1 i s: A hasoidó küllemű C. nraviensis Horz.v, 1909 héja áteső fényben szürke, az esetenként fellé])ő belső kalcitsáv sokkal világosabb, mint a C. dimidiata esetében. A C. allertutla n. sp. hasonló felé|)ítésű, de ráeső fényben a két héj egyforma, világos, áteső fényben viszont a héjak árnyalatában nagyobb különbség van. Elválasztó jelentőséget tulajdo- nítok a C . dimidinta héja eltérő színének is. A s s o t i a t i o; Stomiosphuem .sphaerica, S. div. sp., egy ?Cadosina S]>. Egy hasonló felépítésű, de a héjak vastagságában eltérő példányt, amely ugyancsak a lókúti rétegek orbitolinás mészkő tagozatából került elő, feltétele- sen ugyanezen fajhoz sorolok. Az eltérések oka a metszet eltérő tájolása; a csiszolat síkja feltehetően a gömb középpontjától távol, csaknem tangenciáli- san metszi a maradványt (mérettáblázat 10.). Ennél a j)éldánynál a közép- . vonal kissé elmosódott, a belső és a külső perem finoman egyenetlen. Egy további, feltételesen ide sorolható ])éldány az iirkúti mészkőből szár- mazik (mérettáblázat 11.). Megjelenésében és méretarányaiban közelebb áll ,a holotypushoz. A belső héj világosabb, mint a holotypusé.a héjak keresztezett piikoloknál kissé elsötétednek. Cadofiinn nlternntn n. s}>. H o 1 o t y p u s: 1. tábla 12; mérettáblázat 12. Locus t y p i c u s: Északi Bakony; Veszprém megye. Hárskút, Gyk-1 I jelű fúrás 170,0 170,6 m, 88. sz. vékonycsiszolat. S t r a t u m t y p i c u m: Albai emelet; a lókúti i’étegek orbitolinás mészkő tagozata. D e r i V a t i o n o m i n i s: Az ide sorolt példányok változó (= alternatus) méretarányairól. D i a g n o s i s: Kettöshéjú, egykamrás kalcitgömb. Áteső fényben a külső jiéj sötét, a belső világos. Mindkét héj szemcsés, ráeső fényben egyforma, vilá- b'os- 1 D e s c r i p t i o: Nagytermetű, kettőshéjú kalcitgömb. Áteső fényben vizs- gálva a külső héj sötét, kissé szürkés árnyalatú, szemcsés; a belső héj világo- ;abb, ugyancsak szemcsés. Ráeső fényben a két héj egyformán világos. A kö- zépvonal finoman egyenetlen, kissé elmosódott, egyes szakaszokon teljesen Elmosódó. A külső perem egyes szakaszokon határozott, másutt határozatlan. V belső perem határozatlan, csipkés. Diagnosis differentialis: A hasonló felépítésű C. dimidiata 1. sp. két héja között áteső fényben kisebb, ráeső fényben nagyobb különbség ■rzékelhető. Elválasztó jelentőséget tulajdonítok annak is, hogy a C. dimidiata iájának színe is más. ■ A s s o t i a t i o: Cadosina div. sp. (egyhéjú alakok), C. íZimírfiu/a (1 példány), ^ Stomiosphaera sp., S. sphaerica, ? Bonét ocardiella n. sp. 420 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet Négy példány a lókúti rétegek mikrofaunás mészkő tagozatából került ele (mérettáblázat 13^16). Ezek kisebbek a holotypusnál, átmérőjük (D^) meg- lehetősen egyforma, más méretükben és méretarányukban egymáshoz, vagy a holotypushoz hasonlók; ismét más méret vagy méretarány egy-egy példánynál^ erősebben elüt a többitől. Belső héjuk áteső fényben sárga, kis nagyításnál, vizsgálva némelyiké fényes, narancs árnyalatú fehér. Poláros fényben kissé ♦ sötétebb. A külső héj megegyezik a holotypuséval. Ráeső fényben a két héj 1 egyforma világos, vagy a belső héj egy árnyalattal sötétebb (a mérettáblázat- : bán 15, 16). A mérettáblázatban 14. sz. példány középvonala és peremei még . elmosódottabbak, mint a többi példánynál. A bezáró és kitöltő alapanyagban opak ásványok (gél-pirit) vannak, ilyenéi . egy-két helyen a Cadosinák héjába is beépültek a diagenezis során. További két példányt Gellai M. B. talált az úrkúti mészkő felső szakaszá- ban (mérettáblázat 17, 18). Ezek a holotypusnál kisebb, ugyanakkor vaskosabb alakok, amelyek héjfelépítése áteső fényben nagyon hasonlít a holotypuséhoz. - szemcsézettsége azonban durvább. Ráeső fényben a belső héj világos szürke, a külső héj valamivel világosabb, fényesebb. Peremeik finoman egyenetlenek. Egy példányt a nánai rétegekben találtam (mérettáblázat 19). Átmérője (Do) a holotypuséhoz áll közel, de külső héja rendkívül vékony. Optikai visel- • kedése a 15. és 16. sz. példányéval rokon, a belső héj azonban nem sárgás v árnyalatú. Cadosina disiuncta n. sp. H olotypus* II. tabla 21 merettablazat 20. Locus typicus: Északi Bakony; Veszprém megye, Dudar, D-245 jelű fúrás 289,4 290,5 m, 7. sz. vékony csiszolat. Stratum typicum: Albai emelet; a lókúti rétegek mikrofaunás mészkő tagozata. Derivatio nominis:A két héj jól elkülönül (disiunctus = elkülönített). Diagnosis: Kettőshéjú, egykamrás kalcitgömb. Belső héja világos, kristályos; külső héja sötét, szemcsés. Deseriptio: Nagytermetű, kettőshéjú forma. A belső héj áteső fény- ben világos, kristályos, a kalcitkristályok alig kivehető sugaras elrendeződést ' mutatnak. Ráeső fényben világosszürke. A külső héj áteső fényben sötét, szemcsés; ráeső fényben a belsőnél kissé világosabb, a szemcsésség kivehető. A külső héj ismeretlen (szerves?) festéket tartalmaz. A közéjjvonal és a peremek egyaránt határozottak, finoman egyenetlenek. Diagnosis differentialis: A C. oraviensis belső, világos héja ! finomszemcsés, míg a C. disiuncta-é kristályos. A C. oraviensis holoty])usánál a világos belső fal vastagsága a külsőnek mintegy harmada, a C. diskmcta-\\&\ ez az arány 0,63. A többi példányt vizsgálva; a C. disiunctpánál ez az arány 0,9 -1,0, a C. oraviensisnél a holotyjmshoz hasonló, csupán egy excentrikus példánynál (Borza K. 1969 LVIII. tábla 1. kép) éri el a 0,66-ot, a belső héj legnagyobb vastagságának helyén. Assotiatio: Cadosina alternata n. sp., C. zonalis n. sp., C. div. sp., (egyhéjú alakok), Stomiospheara div. s])., néhány S. spJiaerica, Foraminifera gén. et sp. ind., Itadiolaria gén. et s]). ind. (kalcitosodott). Paratypoid 1: II. tábla 23; mérettáblázat 21. A holoty])Ussal mind méreteiben és méretarányaiban, mind küllemében jól egyezik, csuj)án külső j)ereme határozatlan. Knauer: KeUőshéjú Cadosinák (Protozoa?) a bakonyi alhai képződményekből 421 P a r a t y i> o i d 2: 111. tábla 20; inérettáblázat 22. A h()lotyj)usnál kisebb, de méretarányaiban jól egyező példány. Ojdikailag hasonló viselkedésű, do ráeső fényben a két héj egyforma, elég világos. P a r a t y p o i d 2: II. tábla 24; mérettál)lázat 22. Kistermetű alak, méret- arányaiban eltér a holotyjjustól. Ráeső fényben a belső héj szürke, áteső fényben, keresztezett nikoloknál a belső héjban egy-egy kristály kiolt. A lókúti rétegek fiatalabb tagozataiból egy-egy kicsiny, kissé deformált f)éldány (mérettáblázat 24, 25) került elő. Áteső fényben nagyon hasonlóak a holotyjnishoz, ráeső fényben belső héjuk kissé sötétebb szürke. Cadofiinu sp. [aff. disiuncta n. sp.] (111. tábla 21. 11. tábla 27, 28; mérettáblázat 26 — 28.) A 26. példány a C. disiuncta holotyjjus vékonycsiszolatában van. Vékony iülső héjától eltekintve a holotypushoz hasonló felépítésű. Belső héja áteső ényben halványsárga; a kristályosság nem érzékelhető. A táblás mészkőből ‘lőkerült példányok (27., 28.) az előbbihez hasonlóak, de belső héjuk kristályos, ;iem sárga. Cadosina n. s]). 3. (111. tábla 22; mérettáblázat 29.) j Nagyméretű alak, egyik oldalán sérült. A belső héj alig kivehetően sugaras- ostos, mind áteső, mind ráeső fényben világos. A külső héj szemcsés, néhol ötétebb, sugaras rostokkal; áteső fényben világos, barnás árnyalatú, ráeső lényben világos, a szemcsésség érzékelhető. Sarkított fényben a héjak valamivel ötétebbek, mint párhuzamos nikoloknál. A külső perem határozott, finoman sipkés, a belső határozatlan, egyenetlen. A középvonal sima. A némileg hasonló idősebb alakok sokkal kisebbek. A C. pulla (Bokza, 1964) ugaras-rostos héjszerkezete sokkal finomalib, de jobban látható. A C. borzai líAGY, 1966 két héjának optikai viselkedése azonos, a középvonal erőteljes, ötét. I Cadosina sp. [aff. borzai Nagy, 1966] (II. tábla 29; mérettáblázat 20.) , A C. borzainak a maimból ismertetett példányai (Nagy I. 1966, Bobza K. ^969) 42 — 55 mikron külső átmérőjűek (D;j), tehát valamivel kisebbek a lókúti ptegek mikrofaunás mészkő tagozatában talált példánynál. Ennek alakja és elépítése egyebekben alig tér el a holotypusétól: a középvonal erőteljesebb; a fülső peremen is megfigyelhető egy nagyon vékony sötét szegély; a belső héj I issé világosabb a külsőnél. Cadosina n. sp. 4. i (III. tábla 22; mérettáblázat 21.) Mindkét héj sugaras-rostos, világos, a belső valamivel sötétebb. Kereszte- lőt nikoloknál a két héj alig sötétedik. Ráeső fényben a héjak egyformák, ég világosak. A rostos szerkezet durva, nehezen észlelhető. A peremek 'yenetlenek, a középvonal sötét, egyenetlen zegzugos lefutású, egyes sza- iszokon elmosódó. Törött példány. * * * •A vizsgálatok során egy hármas héjúként értelmezhető Cadosina is előkerült. Cadosina zonalis n. sp. 'olotypus: III. tábla 24 25; mérettáblázat 22. ocus typicus: Északi Bakony; Veszprém megye, Dudar, D-245 jelű fúrás 289,4 — 290,5 m, 7. sz. vékony csiszolat. 422 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet Stratum typicum: Albai emelet; a lókúti rétegek mikrofaunás mészk tagozata. Derivatio no minis: Az öves (= zonabs) héjszerkezetről. Diagnosis: Egykamrás kalcitgömb. A héj szemcsés, hármas osztati A belső héj világos, a középső sötétebb, a külső a legsötétebb. Descriptio: Enyhén deformált, 115 mikron átmérőjű kalcitgöml héja hármas osztatú. A belső héj durvaszemcsés, világos, 5 mikron vastaj A külső sötét, finomszemcsés, vastagsága ugyancsak 5 mikron. A középső h< közepesen sötét, ezen belül szakaszonként kissé sötétebb; 9 mikron vastaj A peremek és a héjak közti határok finoman egyenetlenek, eléggé határozottal A belső és a középső héj egy-egy rövid szakaszon hasonló árnyalatú, határu ilyenkor kissé sötétebb, finoman zegzugos vonalként mutatkozik. Keresztező' nikoloknál a héjak kissé sötétebbek. Ráeső fényben a külső héj világos, belső egy árnyalattal sötétebb, míg a középső egyes szakaszai a külső, nií szakaszai a belső héjhoz hasonlóak. A belső perem és a kitöltő nagy-kristályos kalcit között keskeny relikt mikr sáv van. Diagnosis differentialis: Hasonló felépítésű Cadosina h nem ismeretes. Assotiatio: aC. dishmcta holotypus és annak kísérete. Táblamagyarázó Tafelerklárung I. tábla — Tafel I. 1—5. Cadosina callosa n. sp.; 1 = holotypus, 2 = paratypoirl, 3 — 5 = a mérottábláza, t bán 3., 4., ill. 5. példány 1 = Holotypus, 2 = Paratypoid, 3 — 5 = Exemplar 3,4 bzw. 5 in dér Dimensionstabelle IS. Cadosina sp. 1. [aff. callosa n. sp.] 7. Cadosina sp. 2. [aff. callosa n. sp.] %. Cadosina sp. [aff. semíradtaía Wanner, 1940] 9. Cadosina dimidiata n. sp. holotypus f 10 — 11. Cado.sina cf. dimidiata n. sp.; a mérettáblázatban 10., ill. 11. példány j, Exemplar 10, bzw. 11. in dér Dimensionstabelle J \2 — \b. Cado.sina alternata n. sp.; 12 = holotypus, 13—15 a mérettáblázatban 13., 1 ill. 15. példány 12 = Holotypus, 13—15 Exemplar 13, 14, bzw. 15 in dér Dimensionstabelle II. tábla — Tafel II. 16_20. Cadosina alternata n. sp.; a mérettáblázatban 15., 16., 17., 18. ill. 19. példár Exemplar 15, 16, 17, 18, bzw. 19 in dér Dimensionstabelle 21—26. Cadosina dishmcta n. sp.; 21—22 = holotypus, 23 — paratypoid 1., 24 = pari typoid 3., 25 — 26 a mérettáblázatban 24., ill. 25. példány 21—22 = Holotypus, 23 = Paratypoid 1 , 24 = Paratypoid 3, 25 — 26 = Exomj lar 24, bzw. 25 in dér Dimensionstabelle 27 — 28. Cadosina sp. [aff. disiuncta n. sp.]; a mérettáblázatban 27., ill. 28. példány Exemplar 27, bzw. 28 in dér Ilimensionstabclle 29. Cadosina sp. (aff. borzai Nagy, 1966) Hl. tábla — Tafel III. 30. Cadosina disiuncta n. sj).; jiaratypoid 2 '• Paratyjjoid 2 ' 31. Cadosina sj). [aff. disiuncta n. sp.]; a mérettáblázatban 26. példány i Exemplar 26 in dér Dimensionstabelle í K ii n V e r : Ki’ttőfthéjú Cailofiindlc (Protozoa?) a bakon j/i albai képzőrlniéni/ekből 423 Ii2. Cíulosina n. sp. 3. 4;}. CadoKÍna n. sp. /. — CadoKÍwt zonalis n. sp.; lu)lotyi)ns J lolotypus 3(). Foraminifera, (!yk-l jelű fúi-ás lő2,()— lő3,0 in In (l(‘r Moliruiifí (íyk-l, 152,0 153,0 in 37. Foraminifera, (Iyk-1 jelű fúrás 150,4 158,5 111 In (ler Hohniiifí (íyk-l, 150,4 — 158,5 in ‘SS. PitfioneUa trejoi Honkt, 1050, Calcisphaerula innominata Bonét 1950; Gyk-1 jelű fúrás 123,5 — 124,2 in In dér Bohrnn;í (íyk-l, 123,5 124,2 in ‘S9. Cado.'tina sji., (íyk-l jelű fúrás 100,0 — 107,0 in In (ler Bohrimg (íyk-l 100,0—107,0 in .\ szerző felvételei, I’ki.i.ékdy L-né és Kovács .4. kidolgozása Photo IvN.xi’ER,; .Áusarheitiiiig Fraii Pkeléroy mid A. Kovács Irodalom — Literatur 1 BoiiN 1’. KKl>. (1970): Távlati r’öldtani Kutatás 1967 p. 183. Bohx 1'. ml. (1971): Távlati Földtani Kutatás 1968 i>. 77, 79. Bukz.\ K. (1969): Ilié .Mikrofazies und .Mikrofossilien des Oberjiiras und dér Unterkreide dér Klippenzone dér ^Vest- I kárpátén. Bratislava. I Gkzl.u M. B. (1974): Úrkút környéki albai mészkő rétejtsorok mikroráeies vizsgálata. Veszprém Megyei .Múzeumok Közi. 12. (sajtó alatt) GöBKL E. (1937): Az Északnyugati Bakonyban végzett fúrási kutatások földtani eredményei. .MÁFI Évk. XLVf. 3. pp. 477—488. Kxai'KR J. (1967): BeszAnioló a Bakonyi csoport munkájáról. MÁFI Évi jel. 1963-röl pp. 177 — 179. Ks.wkr J. (1970): Calcixphuerula, I’ilhoiielht és Stomiosphaera a bakonyi középsókrétából. Földt. Közi. 100. 1. pp. 88 - 90. MÉsz.íROS J. (1968): A farka.sgyepüi 23 000-es térképlap terfiletének földtani leírása. Kézirat, MÁFI, Budapest. X.4GV I. (1966): A Stomiosphaera és a Cadosina nemzet.ség rétegtani szerepe a mecseki felsójúrában. Földt. Közi. 96. 1 . pp. 86 — 104. VOGLER J. (1941): Ober-Jura und Kreide von Misol. l’aleontograpbica, Suppl. Bd. IV. Abt. IV. lief. 4. Waxser J. (1940): Gesteinbildende Foraminiferen aus Maim und L nter-Kreide des östlicben Ostindi.schen Archipels , Fal. Zeitschr. 22. Doppelschalige Cadosiiien (I^rotozoa?) aus den Alb-Bildímgen des Bakony (íebirges I ' ./. Knauer \ ^ on den bei dér Untersiiehung dér Alb-Bildiingen des Bakony gefnndenen zalilreiclien A ért retem von Cadosina und Stom iosphaera werden hier die tloppelsclialigen Cadosinen jjbesjirochen. Die iintersucliten Bolirjirofile vertreten verschiedene, früher beschriebene 'ij(J. Knacer 1967, Abb. 1) Aiisbildungstypen: Gyk-1 = Typ 5, D-245 = Typ 2, Tt-24 I = Typ 3. Die Sehichtenfolge von Szgt-ID gehört zu einein neuen Ausbildungstyp; hier ' jtritt innerhalb dér Schichten von Lókút eine Sediinentationslücke zwischen den mikro- I ifossilführenden Kalksteinen und den Plattenkalken auf. Die Sehichtenfolge von Zs-6 ijgehört zum Ausbildungstyp des Urkuter Kalksteins (M. B. Gellai 1974). k I Bei dér Beschreibung dér Fossilien wendet Verfasser vor allém jene terminologischen Begriffe sovvie quant itat ivén Kennzeichen an, die beispiehveise auch in dér Arbeit von 4. Nagy' (1966) figurieren. Es ergeben sich jedoeh gewisse Unterschiede in dér Verwend- barkeit dér einzelnen Kennzeichen. Beim grösseren Teil dér Exemplare sind námlich lie Ránder ziemlich korrodiert. Das maciit die Amvendung des Durchmesser-Schalen- iicken-Verháltnisses D//.V und des Verháltnisses dér inneren Schale zűr áusseren Schale, V bl^ k> bei dér Charakterisierung und Absonderung dér Arten sehr schwer. Eine ziemlich I |4chere Dimension ist dér beim Kontakt dér beiden Schalen, d. h. bei dér Mittellinie jemessene Durchmesser (D^). Ziemlich oft lásst sich auch die innere Schale (Vj) genau nessen, demzufolge berechnete ich neben dem bereits eingeführten D/^/V-Wertes (I. 'sAGY 1966) auch den D„/Vj,-Wert. Allerdings weisen auch diese Werte eine Streuung luf. Einer dér Gründe dafür liegt darin, dass die Querschnitte im Dünnschliff z. T. nicht leim grössten Durchmesser (,,Aequatorialdurchmesser”) Hegen so deiss einem kleineren chein bárén Durchmesser eine grössere seheinbare Schalendicke angehört. Das ist auf 424 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet die grössere Dimension dér Alb-Formen, die in den meisten Fallen die Dieke des Dünn- schliffes bedeutend überti’ifft, zurückzuführen. Die hierunter besproehenden Formen erschöpfen die Kriterien dér Cadosina-Gattung, deswegen wird das Fehlen des Auslösehungskreuzes im Weiteren nicht mehr erwáhnt. Uin dér Formeneinheit willen wird im Aufsatz konsequent von innerer und ausserer Schale gesprochen und nicht von einer Wand; das ist jedoch keine Stellungsnahme zűr Frage dér systematischen Zugehörigkeit dér Fossilien. Die lithostratigraphische Stellung dér Fossilien wird im Sinne dér 2. französischen Ausgabe des Ungarn-Bandes des Lexique Stratigraphique International angegeben. Als Begleitung dér Holotypen (Assotiatio) werden im ungarischen Text nur Fossilien von áhnlicher Lebensweise, alsó, dér vermuteten Lebensweise dér Cadosinen entspreehend, nur die planktonischen Formen angeführt. Systematischer Teil Cadosinidae WAmsTER, 1940 Cadosina Wanner, 1940 Cadosina collosa n. sp. Holotypus : Tafel I, Fig. 1; Dimensionstabelle 1. Locus typicus: Nördliches Bakony- Gerbirge; Komitat Veszprém, Hárskút, Bohrung Gyk-1, 156,4—158,5 m, Dünnschliff Nr.*76 Stratum typicum: Alb-Stufe; Tafelkalkserie dér Schichten von Lókút. Derivatio nominis: Die áussere kristalline Schale etwa inkrustiert sozusagen die innere (callosus = krustig). D i a g n o s i s : Kalkspatkugel doppelschalig, mit einer Kammer. Innere Schale dunkel, kömig; áussere Schale hell, aus unangeordneten Kristallen. Desoriptio : Kalkspatkugel von mittlerer Grösse, doppelschalig. Innere Schale kömig, in durchfallendem Licht dunkel von bráunlichen Tón, in polarisiertem Licht etwas dunkler. In dicsér Schale ist ein unbekannter Farbstoff enthalten. Bei Auflicht- beleuchtung milchweiss. Áussere, kristalline Schale in durchfallendem Licht hell, in polarisiertem Licht kaum geándert. Die einzelnen Kristalle sind voneinander kaum ab- gegrenzt. Bei Auflichtbeleuchtung grau. Ránder deutlich, ausserer Rand gezackt, innerer Rand fein-uneben. Mittellinie deutlich, glatt. Diagnosis differentialis: Zwei áltere Arten sind ziemlich einanderi áhnlich aufgebaut. C. semiradiata Wanner, 1940 ist kleiner, die áussere, helle Schale ist von radialfaserigem Bau. G. sublapidosa Vogler, 1941 ist ebenfalls wesentlich kleiner, die áussere Schale dicker als die innere, porzellanartig, wáhrend die von C. collosa kömig ist. Paratypoid : Tafel I, Fig. 2; Dimensionstabelle 2. Innerer Rand undeutlich, Scbale dünner, Dimensionen etwas kleiner, áusserer Rand unebener, innere Schale heller, als beim Holotyp. Cadosina sp. 1. (aff. collosa n. sp.) (Tafel I, Fig. 6, Dimensionstabelle 6.) Vöm Holotyp von C. collosa unterscheidet sie sich durch die ausserordentlich unebene • Mittellinie. Cadosina sp. 2. (aff. collosa n. sp.) (Tafel I, Fig. 7, Ilimensionstabelle 7.) il Dieses Exemplar ist von gleichem Bau wie dér Holotyp von C. collosa, doch viel kleiner. | Cadosina sp. (aff. semiradiata Wanner, 1940) ) (Tafel I, Fig. 8, Dimensionstabelle 8.) Innere Schale dunkel, kömig; áussere Schale hell, ein Kalkspat von gut erkennbarer i radialfaseriger Struktur. Durchmesser etwas kleiner als bei den álteren Formen. Die ( Ránder des Alb-Exemplares — wahrscheinlich wegen Korrosion — sind unregelmássiger. ) In durchfallendem Licht ist die innere Schale eher grau, wáhrend die dér álteren Formen braun, rötlichbraun ist. Die Radialfaserigkeit dér áusseren Schale ist ein bischen gröber, unmerkbarer, als bei den álteren Formen. Ein weiterer Unterschied besteht darin, dass die Schale dicker und atich die áussere Schale ziemlich dick, wáhrend die Mittellinie un- i gleichmássiger ist. Die bei dér inneren Schale von C. semiradiata háufige Exzentrizitát- ist jcdoch spürbar. 1 )a nur ein einziges, nicht allzusehr gut erhaltenos Exemjjlar zum Vorschein kam, hált i Verfasser es nicht fúr zweckmássig, dieses als den Vertreter einer neuen Art zu betrachten, 1 trotz dér beobachteten Unterschiede. I K )i a II e r : Kvttőnhéjú Ciulonlnúk ( l'ratozon ^ ) a hukoiii/i olbni képződményekből 425 Cddo.simi d i m iri Intii n. sp. H o 1 () t y p II s : Tafi‘1 I, Kijí. í); Dimensionstabcllo 9. L o c u s t y ]i i c u a : Ncii’dliclu's Makony-(4(>l)irf;o; Koniitut Veszprém, Hárskút, Bo}i- ning (5yk-l, 1()(),0 — 1()7,0 in, Düiinschlif'f No. 89. 8 t r a t 11 in t y p i e ii in : Alli-Stiife; Orbitolinonkalkfínippc dér Lúkiilor Seliicliten. 1) e r i V a t i o n o in i n i s : Xacli dér doppelgegliederten ( — diniidial us) Sehale. Diagnosis: Kalks|mtkiigel dopjielsclialig, einkainiiK'rig. Biúdo Sehalen kömig, die áiissere diinkler. DescripI io; ( írosswiielisige, etwas deforinierte Kiigel. Dér Sloff dér SelialiMi ist ein köriiiger Ivalkspat, dér mit einem nnbekannten (organiselien ?) Stof'f gefárbt ist. Die iiiissere Scbale ist in dtirelif'allendem Lieht diinkelgelbliohbraiin, in draiifTallendi'in bielit ziemlieh liell; die Köriiigkeit ist erkennbar. Die düimero innere Sebalo ist in dnreh- fallendem Lielit etwas beller, in dranffálendem graii. Dér innere Raiid sehimmert. Bi'i gekreuzten Nikols lásst sieb keine \'eránderiing bei den Sehalen merken. Mittellinio deiitlieh, etwas nnebeii. Aiissi'rer Kaiid ziim Teil (anf einer Streeke) eben, sonst etwas iinebeii. Auf dem inneren Bánd sind kleinwüehsige, draiifgewaelisene Kristallo von Kalk- spat zii seben. Die Deformation des Skelettes ist waiireelieinlieb auf naelilragliidie Brozesse zurüek- ziiführen. D i a g n o s i s d i f f o r e n t i a 1 i s : Die Scbale von C. omviensis Borza, 1969 von áhnlicbem Habitus ist in duriáifallendem Lieht graii, dér ab und zu auftretende innere Kalksjiatband ist vicl beller, als dies bei C. dimidiata dér Fali ist. C. nlternntn n. sj). ist von ábnlichom Bau, docb bei Aufliebt bideuchtung sind beiden Sebalen gleiehförrnig, hell; in durehfallendem Lieht zeigt sicli ein grösserer Untersehied im Farbimton dér Sehalen. Nach Meinung des Verfassei-s ist auch die abweiehende Farbe dér Scbale von C. dimidiata von diagnostiseher Bedeutung. Ein Exemjilar von áhnlichem Bau, doeh von abweichender Schalendicke (Dimensions- tabelle 10) wird bedingungsweise zu dereelben Art gereehnet. Diw Orund für die Ab- weichungen besteht in dér iintei’sehiedliehen Orientieriing des Quersídmittes. Ein weiteres Exemplar, das bedingungsweise hierher gereehnet werden kann (Dimensionstabelle 11), koinint mit ihrem Habitus und Orössenverháltnissen dem Holotyp nahe. Die innere Scbale ist beller, die Sehalen werden bei gekreuzten Nikols etwas dunkler. Cadosina alternata n. sp. H o 1 o t y p u s : Tafel I, Fig. 12; Dimensionstabelle 12. Locus typicus: Nördliches Bakony-Gebirge; Komitat Veszprém, Hárskút, Bohrung Gyk-1, 170,0 — 170,6 m, Dünnschíiff Nr. 88. S t r a t u m t y p i c ii m ; Alb-Stufe; Orbitolinenkalkgruppe dér Schichten von Lókút. Derivatio nominis: nach den variierenden ( = alternatus) Grössenverhált- nissen dér hierher gerechneten Exemplare. Diagnosis : Kalkspatkugel doppelschalig, einkammerig. In durehfallendem Lieht ist die áussere Scbale dunkel, die innere hell. Beide Sehalen sind kömig; bei Auflicht- beleuchtimg gleichföiTnig, hell. Deseriptio : Kalkspatkugel von grossem Wuchs, dojipelschalig. In durchfallen- dem Lieht áussere Sehale dunkel, etwas grau gefárbt, kömig; innere Sehale heller; eben- falls kömig. Bei Aufliehtbeleuchtung beide Sehalen gleichermassen hell. Mittellinie fein- uneben, etwas unklar, an manchen Stellen vollkommen verschwommen. Innerer Rand undeutlich, gezackt. Diagnosis differentialis: Zwischen den beiden Sehalen von C. dimidiata n. sp., eine Fomi v'on áhnlichem Bau, lásst sich bei durehfallendem Lieht ein kleinerer, bei Aufliehtbeleuchtung ein grösserer L'nterschied seben. Eine diagnostische Bedeutung wird auch dér Tatsache zugeschrieben, dass die Farbe dér Sehale von C. dimidiata auch ■verschieden ist. f Vier weitere Exemplare (Dimensionstabellen 13 bis 16) sind kleiner als dér Holotyp. ■Híre innere Sehale ist in durehfallendem Lieht gelb, bei kleiner Vergrösserung geprüft ist sie bei manchen Exemplaren glánzend, orange-weiss. Die áussere Sehale stimmt mit i-jener des Holotj^is überein. Bei Aufliehtbeleuchtung sind die beiden Sehalen gleicher- meissen hell, oder ist die innere ein wenig dunkler (Dimensionstabellen 15, 16). Zwei weitere Exemplare hat M. B. Gellai gefunden (Dimensionstabellen 17, 18). Das sind Formen, kleiner, doeh zudem auch dicker, als dér Holotyp. Ihr Bau ist in durch- fallendem Lieht dem des Holotj'ps sehr áhnlich, doeh ist ihre Körnigkeit gröber. Bei 426 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet Auflichtbeleuchtung ist die innere Schale hellgrau, die áussere Schale etwas heller, glán- zender. Ihre Ránder sind fein-uneben. F]xemplar 19 von dér Dimensionstabelle benimmt sich optisch áhnlich wie die Exemp- lare 15 und 16, docli ist die innere Schale nicht gelblich getönt. Cado.Hina disiuncta n. sp. Holotypus ; Tafel II, Fig. 21 — 22; Dimensionstabelle 20. Locus typicus: Nördliches Bakony-Gebirge; Komitat Veszprém, Dudar, Bohrung D-245, 289,4 — 290,5 m, Dünnschliff Nr. 7. Stratum typicum; Alb-Stufe; mikrofossilführende Kalkgruppe dér Schichten von Lókút. Derivatio nominis; Uie beiden Schalen sind gut abgesondert (disiixnctus = abgesondert). D i a g n o s i s : Kalkspatkugel doppelschalig, einkammerig. Innere Schale hell, kristallin; áussere Schale dunkel, kömig. Descriptio ; Grosswüchsige, einkammerige Form. Innere Schale in durchfallen- dem Lidit hell, kristallin; die Kalkspatkristalle weisen eine kaurn merkliche radiale Anordnung auf. Bei Auflichtbeleuchtung hellgrau. Áussere Schale in durchfallendem Lidit dunkel, kömig; bei Auflichtbeleuchtung etwas heller, als die innere, Körnigkeit merkbar. Die áussere Schale enthált eine unbekannte (organische? ) Fárbung. Sowohl die Mittellinie als auch die Ránder sind deutlich, fein-uneben. Diagnosis differentialis: Die inneren, helle Schale von C. oraviensis ist feinköi’nig, die von C. disiuncta kristallin. Beim Holotyp von C. oraviensis ist die Dicke dér inneren Wand etwa ein Drittel von jener dér áusseren, bei C. disiuncta ist dieses Verháltnis 0,63. Wenn wir die anderen Exemplare prüfen, so finden wir dieses Verhált- nis bei G. disiuncta 0,9 — 1,0, bei C. oraviensis ist es dem des Holotyps gleich, nur bei eiriein exzentrischen Exemplar (K. Borza 1969, Tafel LVIII, Fig. 1) erreicht es an dér Stdle dér grössten inneren Schalendicke 0,66. B a r a t y p o i d 1 : Tafel II, Fig. 23; Dimensionstabelle 21. Stimmt mit dem Holo- typ sowohl in Dimensionen und Grössenverháltnissen, als auch in Habitus sehr gut über- ein, nur dér áussere Rand ist unausgeprágt . Paratypoid 2: Tafel III, Fig. 30; Dimensionstabelle 22. Ist kleiner als dér Holotyp, doch stimmen die Dimensionen gut überein. Optisch benimmt es sich áhnlich, ‘ doch bei Auflichtbeleuchtung sind die beiden Schalen gleich, ziemlich hell. Paratypoid 3 : Tafel II, Fig. 24; Dimensionstabelle 23. Dicse kleinwüchsige | Form weicht mit ihren Grössenverháltnissen vöm Holotyp ab. Bei Auflichtbeleuchtung P ist die innere Schale grau, in durchfallendem Licht, bei gekreuzten Nikols löscht in dér 1 inneren Schale je ein Kristall aus. Zwei weitere kleine, etwas deformierte Exemplare (Dimensionstabelle 24, 25) sind í bei Auflichtbeleuchtung dem Holotyp sehr áhnlich, in drauffallendem Licht ist ihre I innere Schale etwas dunkler grau. ' Cadosina sp. (aff. disiuncta n. sp.) i (Tafel III, Fig. 31, Tafel II. Fig. 27, 28; Dimensionstabelle 26 — 28.) Exemplar 26 befindet sich im Dünnschliff des Holotyps von C. disiuncta. Von seiner dünnen áusseren Schale abgesehen ist es dem Holotyp áhnlich aufgebaut. Die innere ' Schale ist in durchfallendem Licht blassgelb; die Kristallinitát ist unmerklich. Die an- deren zwei Exemplare sind dem ersteren áhnlich, doch ist ihre innere Schale nicht kris- tallin, sondern gelb. Cfulosina n. sp. 3. (Tafel III, Fig. 32; Dimensionstabelle 29) Grosswüchsige, beschádigte Form. Innere Schale kaum merklich radialfaserig, sowohl in durch- als auch in drauffallendem Licht hell. Áussere Schale kömig, stellenweise mit dunkleren, radialen Fásom; in durchfallendem Licht hell, bráunlich getönt, bei Auflichtbeleuchtung hell; Körnigkeit merklich. In pola- risiertem Licht sind die Schalen etwas dunkler als b(‘i parallelen Nikols. Áusserer Rand deutlich, fein gezackt; innerer Rand undeutlich, uneben. Mittellinie glatt. Die gewissermassen áhnlichen áltercn Formen sind allé viel kleiner. Die radialfaserige J Schalenstruktur von C. pulla (Borza, 1964) ist viel feiner, doch besser sichtbar. Da.s o|)tische Verhalten dér beiden Schalen von C. borzai Nagy, 1966 ist gleich, die Mittellinie ^ ist, mai’kant, dunkel. Knaner: Kctlőshéjú Cadoninfik ( 1‘rotozoa ^ ) a bakonyi albai képződményekből 427 Cadosinn sp. (aff. borzai Naoy, 196()) (Tafel II, Kig. 29; 1 )iiní'naionstab(41e 30.) Die aus df'in Maim beschriobenen Kxernplan' von C. borzai (I. Nagy, 1966, K. Borza, 1969) habén einen ausaeren Durchmi'sser von 42 bis 55 /i (1)^), alsó siníl sie etwas kleiner ils daa Alb-Exeinplar. Sonst weicht dieses in Korrn und Bau kuiiin vöm Holotyp ab; \Iittellinie stárker; auch am auaseren Hand liLsst sieh ein sehr schmaler, dunkler 8aum )eobac‘hten; dió innere Schalo ist ein biss(-hen heller als die aussere. Cadonina sp. ■/. (Tafel III, Fig. 33; Dimensionstabelle 31.) Beide Schalen radialfaaerig, h('ll; die innere etwas dunkler. Bei gekreuzten Nikols verfien die zwei Sehalen kaum e r i V a t i o n o m i n i s : Nach dér zónáién ( = zonalis) Struktur. 1) i a g n o s i s : Eiukammerige Kalkspatkugel. Schale kömig, dreiteilig. Innere chale hell, inittlere dunkler, aus.sere am dunkelsten. Deseriptio; Leicht deformierte Kalkspatkugel mit dreiteiliger Schale. Innere chale grobkörnig, hell, 5 p dick. Die aussere ist dunkel, feinkörnig und ebenfalls 5 p ick. iMittlere Schale mittelmassig dunkel, mit etwas dunkleren Abschnitten. 9 p dick. >ie Grenzen zwischen Handern nnil Schalen fein-uneben; ziemlich deutlich. Die innere nd mittlere Schale ist auf einer kurzen Strecke von gleichern Farbenton, dabei áussert eh ihre Grenze als eine etwas dunklere, fein gezackte Linie. Bei gekreuzten Nikols sind ie Schalen etwas dunkler. Bei Auflichtbeleuchtung ist die aussere Schale hell, die innere [t um einen Farbton dunkler, wálrrend einige Abschnitte dér rnittleren Schale dér ávisse- 'n, andere dagegen dér inneren Schale ahnlich sind. Zwischen dem inneren Rand und dem ansfüllenden grosskristallinen Kalkspat befindet ilch ein sclimaler Mikritband. I Diagnosis differentialis: Keine Cadoshui- Art von áhnlichem Bau ist lekemnt. jj Assotiatio: Holotyp von C. disiuncta und dérén Begleitung. i )iiselaj Cadosina (Protozoa?) specioj el albiaj rokajoj de Bakony montaro, Transdanubo, Hungario J , Knauer , En mikrosekcajoj de albiaj rokajoj de la montaro Bakony mi trovds multajn indivi- • lojn de la genroj Cadosina kaj Stomiosphaera . Jene mi publikigas la du- kaj tri-.selajn •rmojn de la genro Cadosina. Temas pri globetoj, kelkfoje iomete deformitaj, de kalcita konsisto. En polarizita • mo ili ne montras nigran krucon. En la dimensia tabelo estas indikitaj la stratigrafiaj pozicioj de ciu individuo (speci- eno), laü la dua franciingva eldono de la volumo ,, Hungario” de Intemacia Stratig- fia Leksikono. 428 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet La signoj uzataj estas: Dq = diametro ce la mez-linio; Dij = diametro la plej granda; = diko de la interna selo; F|j = diko de l’ekstera selo; V = diko de la kompleta selo. La specimenoj generale estas malbone konservitaj, tial la dimensiaj proporcioj n taügas por karakterizi kaj apartigi la speciojn. Ekstrakto De La Sistematika Fartő Cndosina callosa n. sp. La interna selo estas rnalhela, bruneta, grajna; en incida Imno laktoblanka. La ekster ■ selo estas hela; konsistas el senordigitaj kristaletoj; en incida lumo gi esteis griza. L' , mezlinio estas glata, boné videbla. | Cadosina sp. 1. (aff. callosa n. sp.) Diferenco: la mezlinio estas tre malglata. Cadosina sp. 2 (aff. callosa n. sp.) Diferenco: gi estas múlté pH eta ol la holotipo. j Cadosina sp. (aff. semiradiaía Wanner 1940) i Gi diferencas de la pli agaj specdmenoj je laioloro de la interna selo. La fibreto de j ekstera selo estas pli maldelikata, malbone videbla. ^ Cadosina dimidiata n. sp. j Ambaú seloj estas grajnaj. La ekstera estas pli rnalhela, flavet-bruna, incid-lume síj fice hela. La pli hela interna selo estas griza en incida lumo. La mezlinio estas forta, iomel malglata. Cadosina alternata n. sp. La seloj estas grajnaj, incid-lume egale helaj. En traira lumo la ekstera selo estij rnalhela, grizeta; la interna estas pli hela. La mezlinio estas malklare videbla, delikatl malglata. Kvar el la aliaj individuoj havas flav'an internan selon. i Cadosina disiuncta n. sp 1 La interna selo estas hela, kristaleca, apenaü videhle radia, en incida lumo helgriz: La ekstera Selo estas rnalhela, grajna, incid-lume iomete pli hela ol la interna. La mezlin kaj la randoj estas boné evoluigintaj, delikate malglataj. Cadosina sp. (aff. disiuncta n. sp.) La ekstera Selo estas tre maldika. Cadosina n. sp. 3. La interna Selo estas hela (ankaü incid-lume), apenaü videble radie fibroza. La ekstei Selo estas grajna, hela, bruneta. La mezlinio estas glata. Cadosina sp. (aff. borzai Nagy 1 966) La mezlinio estas pli forta ol ce la jurasaj individuoj. La ekstera Selo havas maldikai malhelan eksteran bordon. i Cadosina n. sj). 4. i La .seloj estas radie fibrozaj, helaj, en incidalumo samformaj, sufco helaj. La radieo estas maldelikata, malfacile videbla. La mezlinio estas rnalhela, malkonkorde zigza>. Cadosina zonalis n. sp. La Selo estas triopa. La interna estas maldelikate grajna, hela. La meza Selo estas j; í* fin-grajna, meze rnalhela, sekcie pli rnalhela. La ekstera Selo estas rrralhela, plej delikac| grairra. En incida hirrro la ekstera selo estas hela, la interna estas iorníd.e pli rnalliela, ki|f la rnoza Selo estas laüsokcio identa cu kun la interna, 6u kun la ekstera Seloj. D i rrr e n s i o j : en la tab(>lo; la diko de la rnoza Selo estas. K >t (I u er: Kcttvshéjú üfi£rE vV ^pi i« " H ■ .'ö ^JiBÉiwnw ^ Földtani Közlöny, Bvll. of the Hungárián Geöl. Soc. (1974) 104. 432—437. Emlékezés Papp Károlyra születésének 100. évfordulóján Dr. Bogsch László* Hozzátartozik emberi sajátosságunk- hoz, hogy ugyanazt az eseményt, amely többünk szeme előtt ment vég- be, ketteh sem tudjuk pontosan egyfor- mán vázolni. Mindenki saját szemszö- géből, saját szemüvegén keresztül látja az eseményeket. iVIinden tárgyilagos- ságra törekvés mellett is lesznek olyan vonások az események általunk vázolt sorozatában, amelyek eltérnek ember- társunk esemény leírásától, noha éppen olyan őszintén törekedik a tárgyilagos- ságra, mint mi magunk, s ugyanolyan pontosan és történelmi hűséggel igyek- < szik megörökíteni a történések egy- másutánját. Még reménytelenebb és nehezebb a helyzetünk akkor, ha személyről kell megemlékeznünk, valakinek hivatásbeli és magánemberi arcképét megfeste- nünk. Az emberi arckép megfestésének feladata — sokan úgy hiszik köny- nyebbé válik, ha hosszabb idő választ el bennünket modellünk születési évétől. Éppen ezért a 100. születésnap alkal- mából történő megemlékezések rend- szerint már a tárgyilagosság igényével léphetnek fel. | Száz évvel ezelőtt 1873. november 4-én született Papp Károly és 90 évnyi 1- életút után 1963. június 30 án hunyt el. Halála után, mint asszisztenciája jj - leghosszabb időt oldala mellett töltött és legidősebb tagjára, rám hárult a ' feladat, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlésén jnegemlékezzcin róla. A közelmúlt napokban pedig Papp Károly tanítványainak és a Magyar- honi Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakcso])ortjának kezdeményezésé- ■ ■ re 100. születésnapja alkalmából felkerestük sírját szülőfalujának, Tápióságh- nak csöndes és nyugalmas békét árasztó temetőjében. Itt Társulatunk és a ‘ • Klhangz.ott a MFT Tudománytörténeti Szakcsoportjának 1073. november 9-én tartott ülésén. fíogsch: Emlékezel) Eapp Kdroli/ni születésének 100. évfordulóján 433 Magyar Földrajzi Társaság csokrai mellé helyezték a kegyelet virágait a tá])ió- sághi általános iskola felső tagozatának tanulói is. Az ifjnságnak Fapp Károly egyéniségéből a jó gyakorlásának megnyilatkozását igyekeztem példakéj)ül állítani. S ekkor jöttem rá arra, hogy a lOO. sziiletésna]) időtávlata Fapp Károly esetében nem jelentheti a megfelelő tárgyilagos perspektíva bizonyítását. Halála tíz évvel ezelőtt tett pontot a hosszá és fáradságos életét végére. A vele töltött közel két évtizedes egyetemi ,, hivatali” idő s az azóta fennállott levelezés az ember I’app Károly vonásait sokkal részletesebben modelláltan állította elém, mint a geológusét és professzorét. A geológus és ])rofesszor munkássága ott áll hátrahagyott műveiben s hirdeti a lelkiismeretes kutatót, aki korának iskolái szerint az adott lehetőségek között fektette le tudományos kutatásának eredményeit. De vajon csak ennyiből áll-e a 9 évtizedes emberi lét küzdelmének értelme? Csak a hátrahagyott nyomtatott betű, az előbb-utóbb mégis csak elavuló tudományos eredmény, az az egy-két szerény tégla a tudomány egyre maga- sabbra törő épületében jelenti egy ember életének egészét? Az a hallatla- nul bonyolult, nagyon sok összetevős emberi alkat a maga fiziológiai és psychés hatásaival elhanyagolható mennyiség-e akkor, amikor egy hosszú emberi életről szeretnénk képet alkotni? Meg kell vallanom, hogy Fapp Károly ké])ének megrajzolásában erősen gátol az az érzelmi vonás, hogy a hivatalos kapcsolat lazulásával és élete utolsó, közel két évtizedében a csu])án emberi kapcsolatok erősebbé válásával, falusi otthonának megismerésével és ennek a pesti lakással való összevetésével, egyre inkább megtanultam, miért kell Fapp Károlyt sze- mélyében őszintén tisztelni és a szív melegével egyre jobban megszeretni. >lilyen nehéz a személyiség arcképének megrajzolása akkor, amikor az elemzendő személyiséget csak a férfikor delelőjén ismerjük meg ! Akkor, amikor már közszájon forgó hamis vagy igazi jelzők és történetkék kapcsolód- nak a megismert személyiséghez és bennünket korban egy harmad évszázad ,, generációs differenciája” választ el. Azonkívül pedig a világtörténelem fer- geteges árama, amelyet mi még a serdülőkort sem igazán elérve éltünk meg, míg modellünk életét alapjaiban megváltoztatta, gyökeresen fölfor- dította. Azok a munkatársai, akik kisebb korkülönbséggel és már korábbi évekből ismerték Fapp Károlyt, vidámabbnak és kedélyesebbnek mondták, mint Kutassy Endre, Horusitzky Ferenc és jómagam, akik már csak az első világháború utáni időben kerültünk Papp Károly előadásaira illetve asszisz- tenciájába. Ekkor kissé már önmagába fordult, zárkózott és nehezen föl- melegedő, de mindig nagyon udvarias és a végtelenségig jóindulatú egyéniség- ként ismerjük meg Fapp Károlyt, Tápióságh szülöttjét. Tápiósághról 1926-ban Fapp Károly a Nemzetközi Geológus Kongresszus madridi ülésszakára utazik. A vasútállomással sem rendelkező kis faluból a háborútól megkímélt s egy régi monarchia csillogását még megőrzött Spanyol- országba. Ez a kontraszt tovább erősödik, amikor 1929-ben Dél-Afrikába, majd 1933-ban Észak-Amerikába utazik. A gazdagok országaiból visszatérve átszenvedi az anyagi függőségnek azt a sok keserves érzését, amelyek elviselése valóban nem járulhatott hozzá kedé- lyének megjavításához. Nagy anyagi áldozatokkal igyekszik otthoni ,, birtokán” minél tökéletesebb mintagazdálkodást megvalósítani. Annyira szeretett Tápió völgyi községe népének jólétét óhajtotta volna példaadó gazdálkodásával emelni. Azonban Budapestről irányítani új módszerekkel, az újhoz nem szokott 434 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet emberekkel egy kis gazdaságot: eleve nem sok reménnyel kecsegtető feladat.' ' A nehézségekről értesültünk mi is, mint professzorunk gépírói. Rengeteg be- adványt írtunk le a ,,tápiósághi kisbirtokos” nevében különböző hatóságokhoz, amelyek célja végeredményben mind a tápiómenti község lakói jólétének emelé- se volt. Eredmény természetesen legtöbbször nem volt s így ugyanazon ügyben ismételten is mindent megkísérelt Papp Károly, hogy községének fölemelkedé- sét elősegíthesse. Végtelen puritánságával és nagyfokú szerénységével soha nem saját előnyét helyezte előtérbe, hanem mindig másokét. Nem ismerte a társadalmi di])lomácia fegyvereit — sőt, nem is kívánta ezeket megismerni, még kevésbé alkalmazni. Óhajait, kérelmeit, javaslatait ezért mindig világos okfejtéssel, a józan észre számítva terjesztette elő. Hitte, hogy embertársainak megbecsülésével, a jónak gyakorlásával, a kívánságok jogos vol- tának bizonyításával és a ratióra való hivatkozással sikert érhet el. Sajnos nagyon ritkán volt így ! Nem hitt ezzel szemben az emberi aljasságban. Ebben viszont, sajnos nem ritkán volt része ! Különös jellegzetessége életünknek, hogy a basilioi rágalom-ária módszere, vagy a ,,calumniari, semper calumniari”-elv milyen igazságtalanul és milyen gyakran mutatkozik eredményesnek. S mily különös, hogy ez a módszer lég- i többször éppen azokkal szemben eredményes, akik jószándékkal, jóhiszemű- t séggel és önzetlenül igyekeznek embertársaik segítségére lenni. Miután senki sem lehet tökéletes, világos, hogy Papp Károly emberi tulaj- ^ donságai között is akadtak hibák. E hil)ák eredete sokszor rossz befolyásolásra l vezethető vissza. Itt magam is csak hallomásra utáltán továbbíthatom, hogy i közvetlenül az első világháború utáni években kerültek környezetébe olyanok, akik követ előzéseikkel Papp Károlyt — sajnálatos módon népszerűtlen gesztusokba sodorták. Ezzel kai'i tekintélye szenvedett csorbát. Legsajnálato-‘i sabb talán az a tény volt, hogy a legközelebbi rokon-tanszék professzorával való baráti kapcsolatát árnyékolták be felhők. Sajnos, a felhők eloszlása túl hosszú idő után következett csak be. A , .felhős állapot” valóban nem volt kívánatos ugyan, de az érdekeltek mindketten betartották a ,, kötelező játék- szabályokat” s így végeredményben helyrehozhatatlan konfliktus nem tá- madhatott. Ugyancsak hallomásból utalhatok arra a lelki törésre, amelyet az első világ- háború után az ország területe 2/3-ának s ebben főleg Erdélynek elvesztése okozott Papp Károlynak. Mindezen egy pillanatig sem csodálkozhatunk, ha meggondoljuk, hogy Papp Károly nevéhez fűződik az Erdélyi Érchegység , .arany négyszögé”-nek földtani értelmezése, csakúgy, mint akissármási földgáz föltárása. Ilyen eredmények elvesztése természetesen lelki töréshez kell, hogy vezessen. A kissármási földgáz feltárása századunk első évtizedében a földtan és a közgazdaság szem])ontjából egyaránt szenzációnak számított. A kötekedők ugyan akkor is azt hangoztatták, hogy nem érdem földgázt talál- ni akkor, amikor kálisóra történt a kutatás. Miután azonban előzetesen nem történtek fúrások és az Erdélyi-Medence mélye teljesen ismeretlen volt, meg- ítélésem szerint az Erdélyi-Medencében az akkori kutatási módszerek alap- ján antiklinálist megállapítani mindenké])])en magasfokú tudományos telje- sítmény. Ez ])edig Papp Károly érdeme volt. Ne felejtsük el, hogy mindez közel 70 évvel ezelőtti ismeretanyag alaj)ján, kalapáccsal és bányásziránytűvel való ,, műszerezettség” mellett történt. A maga kb. napi 1 millió köbméternyi földgázhozamával a kissármási akkoriban Kurój)a egyik legjelentősebb földgáz- li o g s c h : Emlékezés l’app Károlgra születésének 100. évjurdulóján 435 kútja volt. Külön érdekessége és nevezetessége a kútnak, hogy hozama több évtizeden keresztül alig csökkent. l’AiM* Károly biztosan nem volt hiú ember, de nyilvánvalóan fájtak neki a kissármási gáz föltárásában való érdemének lekicsinylésére vonatkozó itt-ott elhangzó megjegyzések. (Önkéntelenül is összehasonlításul kínálkozik Hajdúszoboszló esete. Lénye- gesen nagyobb fokú megkutat ott súg mellett, a szénhidrogénre mélyesztett fúrás a hajdúszoboszlói gyógyvizet hozta felszínre. Hány tíz- és tízezer ember- nek hozott gyéígyulást vagy legalábbis hosszabb-rövidebb ideig tartó tünetmen- tességet a betegségben a hajdúszoboszlói gyógyvíz. Vajon a meggyógyult bete- gek is azt kifogásolják, hogy szénhidrogén helyett gyógyvizet fakasztott a fúrás?) Magyarország 1 : 90ü 000 méretű földtani térképének Lé)CZA' Lajos hátra- hagyott kéziratos anyagának alapján az első világháborút követő infláció kellős közepén történt kiadása ugyancsak olyan érdem, amelynek jelentőségét senki sem vitathatja el 1’ai‘p Károlytól, aki nem akarja magára zúdítani az igazságérzet legnagyobb fokú hiányának vádját. Papp Károly a térké]) kiadá- sával nemcsak Lóczy Lajos évtizedeken keresztül gyűjtött anyagát mentette meg az ismeretlenségben való elenyészéstől, hanem a tanítómestere iránti ragaszkodásáról és hálájáról, valamint saját magas erkölcsi felfogásáról is tanúskodó hitet tett. Van Papp Károly működésében egy olyan esemény is, amely sem dicséret- ben nem részesült, sem támadások oka nem lett. Khhez, az Egyetemi Földtani Intézet gondozásában kiadott Földtani Szemle c. folyóirathoz sok munkája fűződött. Bár a szerkesztés gondos és jó, a cikkek többsége kitűnő, a folyóirat, sajnos, mégis a feledés homályába merült. Szerzői közül Nopcsa Ferenc id. és ifj. Lc)czv Lajos, Kozlozsxik Pál, Teleíjdi Roth Károly és maga Papp Károly is fémjelzi a Földtani Szemlét. Az inflációs időkben kiadott első számok (1921, 22, 23, 24) után nagyon rendszertelenül és ritkán jelentek meg a követ- kezők. Bibliográfiai szem])ontból siilyos hiba csúszott be: azonos cím, kötet- és füzetszám mellett jelent meg a magyar és idegen nyelvű kiadás, különböző években, sőt különböző tartalommal. Ma, amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem minden földtudományi tanszékének jelentős csereviszonya van, látjuk csak igazán milyen komoly jelentőségű lehet a jól szerkesztett és idegen nyelven is kiadott, nemzetközi cserére alkalmas folyóirat. A Földtani Szemle szép kiállítású és tartalmilag, néhány cikktől eltekintve, nagyon színvonahvs és értékes tanulmányaival büszkesége lehetett volna nemcsak az említett tanszékeknek, hanem egész egyetemünknek is. Sajnálatos, hogy a teljes anyagi lehetetlenülés s az előbb említett érthetetlen bibliográfiai lapsus a Földtani Szemle megjelent füzeteit is a teljes érdektelenség homályába süllyesztette. A bibliográfiai hiba annál is inkább érthetetlen, mert Papp Károly nevéhez fűződik a Földtani Közlöny legjobban szerkesztett, legterjedelmesebb és egyidejűleg két nyelven kiadott kötetei megjelenésének érdeme. Az anyagi lehetetlenülést jól jelzik az egyes füzetek árai is: az 1. füzeté, amely 1921-ben jelent meg, 100 korona, az 1922-es kiadású 2. füzeté, bár terjedelme jóval kisebb, már 500 korona, az 1923-ban megjelent 3. füzeté 3 ezüst korona, a 4. füzeté (megjelenési éve 1924) 3 arany korona. Az 5. füzet 1928-ban jelent meg, ára 5 pengő, a 6. pedig már csak 1943- ban, ugyancsak 5 pengős áron. Ez a hat füzet alkotja a magyar kiadás I. kötetét, a II. kötetből csak egy füzet jelent meg 1944-ben, ,, Emlékfüzet Papp Károly 25 éves tanári működéséről.” 436 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet Az idegen nyelvű kiadás I. kötetéből mindössze 2 füzet jelent meg. Az 1. füzet 1927-ben 3 német, 11 angol és francia szövegű tanulmánnyal közel 100 oldal terjedelemben, sok melléklettel 10 svájci frankos áron. A 2. füzetben 4 német nyelvű cikk van. Ennek a füzetnek a terjedelme is kb. ugyanannyi ugyanolyan áron. Megjelenési éve 1932. 1931 és 1944 között összesen tehát 9 füzet jelent meg, az első évek után rendszertelenül s ezzel a vázolt bibliográfiai hibával. Ha a Földtani Szemle kiadása rendben folyhatott volna, ma már túl lennénk az 50. füzeten. Papp Károly a Földtani Szemlében közölt egyik cikkében a hazai szintválto- zásokkal is részletesen foglalkozott. A süllyedő és emelkedő területről térkép- vázlatot is készített. Ennek a munkának eredményes folytatója Bendefy László. Nyugdíjazása után is érték Papp Károlyt még igaztalan támadások. Máig is azt remélem, hogy nem szerzett ezekről tudomást. Sokszor tett úgy, mintha dolgokat, amelyek bántották vagy bosszantották, nem is vett volna észre. Az egyre inkább befelé forduló lélek valamilyen saját- ságos védekezési megnyilvánulása volt ez nála. Voltak olyan hangok is, hogy Lőrenthey Imre váratlanul bekövetkezett halála után ő akadályozta meg az őslénytani Tanszék betöltését. A leghatá- rozattabban meg kell mondanom, hogy Papp Károly évek hosszú során át beadványokkal, kari ülési felszólalásokkal szorgalmazta az őslénytani tanszék betöltését. Eleinte Kadió Ottokár magántanár, majd c. rendkívüli tanár személyét hozta javaslatba. Azt hiszem, irattári munkával sem nagyon sike- rülne már ma kibogozni, hogy a sikertelenségnek a pénzügyi oldal, a rendkívül takarékossági rendszabályok mellett (gróf Károly'I Gyula miniszterelnök takarékossági okból reggelenként pesti lakásából a Lánchídon át gyalog ment a Miniszterelnökség várbeli épületébe, az egykori Sándor palotába) volt-e valami- ' lyen más, Kadió Ottokár ellen irányuló élet. Kb. 1934-ben Papp Károly áthabilit áltatta Szegedről Gaál Istvánt, mint magántanárt. A minisztériumnak azonban tudomására jutott, hogy Gaál István dévai tanár korában szabadkőműves volt s így a Karon lege artis elfogadott magántanári próbaelőadás után sem volt hajlandó Gaál Istvánnak a magántanári venia legendit megadni. A Gaál István személye körüli herce- hurcáról tőle személyesen hallottam, mert Papp Károly túl korrekt és ta])in- tatos volt ahhoz, hogy harmadik személlyel kapcsolatos kellemetlen személyi vonatkozású dolgokat közszájra adott volna. Hasonlóképpen Kadió Ottokártól hallottam már hallgató koromban személyesen (3 nyáron át részt vettem bar- langtani ásatásaiban) Papp Károlynak azon fáradozásairól, hogy öt az őslénytani tanszékre kineveztesse. Azok számára, akik az államháztartfis . akkori gondjait nem ismerték saját bőrükön, a klebelsbergi konce])ciók mellett i (a kultusztárca költségvetése állítólag fölülmúlta a honvédelmi tárcáét) különösen elképzelhetetlen, hogy a művelődésügyi minisztérium akkori elődje I éppen az őslénytani tanszék betöltésénél érvényesítette a takarékosság elvét. • Egyébként az őslénytani Intézet, mint a Kar egyik önálló költségvetési ^ egysége, mindvégig fennállott, tansegédszemélyzettel (Bartkó Lajos barátom » ott volt tanársegéd, majd utána az ostrom idején aknatalálat következtében ► elhunyt Balogh Rózsa Györgyike, s díjtalan tanársegédi minőségében az éppen akkor végző Eyszrich Rózsi), hivatalsegéddel, saját dotációval csak épj)en professzor nélkül. Nagyon érdemtelen az a gyanúsítás, hogy az óraadói díjak miatt nem szorgalmazta Papp Károly az őslénytani tanszék betöltését. Bogsch: Emlékezés Fiipp Károlyra születésének 100. évfordulóján 437 A tanszék j)ontosan 30 éves vakaneiájából Papp Károly csak néhány éven át tartott előadásokat az őslénytanból. Azt is két sorozatban. A 30-as években másodszor megindított előadások beszüntetésével (ekkor már asszisztenciájába tartoztam s így saját kijelentéseiből tiidom) éppen Oaál István kinevezését és a tanszék betöltését kívánta volna elérni. Azonkívül pedig nem ismerte a pénzéhséget s nem szorult rá az óraadói díjakra. Puritánsága sem tette volna számára lehetővé a pénzügyi haszonlesést. Kétségtelen, hogy a jóság gyakorlása és az erőszakoskodás bajosan férhet ;>ssze. Papp Károly az előbbit választotta, már csak azért is, mert ,, születési liibájaként” volt taj)intatos és nem harcias egyéniség. Amikor 100. születésnapján Papp Károly emlékét fölidézem, mindenekelőtt i jót gyakorló ember emlékét kívántam fölidézni. Életútját, tudományos mmkásságának eredményeit közölt cikkeinek jegyzékével együtt éppen úgy smertettem a Földtani Közlöny 95. ;évfolyamában megjelent nekrológomban, nint tanári mőködésének lényegét is. Ott talán kevesebb érzést engedtem negnyilatkozni. Ma — nem tagadom a szívemből szeretett és tisztelt, sajnos, -okszor félreismert Papp Károly emberi arcképét szerettem volna felidézni, iiztosan kedves emlékül azoknak, akik szerették és az egyre ritkább jót , gyakorló ember példaképéül azoknak, akik őt már nem ismerték. Olyan férfiú ircképét, akiről ma már megállapíthatjuk: 90 évet felölelő élete folyamán inindig hű volt önmagához. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungárián Oeol. Soc. (1974) 104. 43S—445. Kösszeni rétegek vizsgálata a Halimba H-1565 sz. fúrás rétegsorából Gellai Mária- Bernadetta* (2 ábrával, 4 táblával) Összefoglalás: A szerző egy déli bakonyi felsőtriász rétegsor vizsgálatár . eredményét közli, amely rétegsor kőzettani jellegei és raeti mikrofaunája alapján a kö ■ széni rétegekhez tartozik. A Bakony D-i részén, Halimbától Ny-ra mélyült 1971-ben a Bauxitkutf- Vállalat H-1565. sz. fúrása (1. ábra). A felsőtriász fekvő rétegsorból (271,6 360,7 rn) kiválasztott minták vékonycsiszolatos vizsgálatát végeztem Erre a rétegsorra triász kőzetekből álló törmelék települ. A triász rétegsorban legfelül 3 m vastag kvarchomokos, agyagos dolon van, majd 310 m-ig dolomit, dolomitmárga, alárendelten mészkő talállia' Innen a talpig túlsúlyban vannak a mészkőképződmények, egyes szakaszt bán a mészkő változó mértékben dolomitos. A dolomit általában fakó szürki fehér, lilásfehér, rózsaszín, barnáslila; szövete finom-, vagy aprószemc&' Sima, kissé porlódó felületek mentén kockásán törő. A mészkő egyrészt típue dachsteini mészkő küllemű, másrészt egyenletesen színezett barnásfeh világos barna, finomszemcsés, kissé szilánkosan törő, apró- durvapikkeh törési felületű. Gyakran sok apró, átkristályosodott ősmaradvány metszett Vékony csiszolatos vizsgálatok Kvarchomokos agyagos dolomit Durvaszemcsés granulomorf alapanyagban 30% hipidiomorf kvarcszemci kevés idiomorf dolomitkristály és az alapanyagnál durvábbszemű dolomik folt figyelhető meg. A kvarcszemcsék és a dolomitkristályok együttese sáv( . ba rendezetten mutatkozik. A kvarc kis hányada hullámos kioltási!, némeh » zárványos. Nagysága 10 és 80 mikron között változik, jól osztályozott, g\ kori mérete: 20 30 mikron. Egy esetben 1000 mikron méretűt is találta ' Dolomit Általában durvaszemcsés granulomorf, vagy ajirókristályos, legtöbbs? egyenletesen szemcsézett kristallomorf szövet. A dolomitkristályok hijúd ) morf, vagy idiomorf habitusúak, rendszerint mozaikszerűen szorosan ille^ • * IClöadta a MFT Közípdiinántúli Területi S/,ako.sztiíly J97:l. okt. 2:! i el6adrtül(’'S('‘n. 1 Cellái: Kösezeni rétegek vizsgálata a Malimba 11—1665 sz. rétegsorából 439 tednek egymáshoz. A kőzet néhol likacsos, a likacsok falán fennőtt dolonht- romboéderek vannak. Csak egy-két esetben tartalmaz néhány jellegtelen Foraininiferát. Mikroszkópos kőzettani jellegeit tekintve változatosabb a dolomitnál. n ) grannlomorf — detrituszos fácies Változóan szemcsés granulomorf-detrituszos alapanyagban kalcit- pettyek, helyenként sok faunával. b) az előzőkhöz hasonló, de újabb elemmel bővül: az alapanyagban elszórtan különálló kalcit- vagy dolomit romboéderek vannak. A mikrofáciesek sekélytengeri keletkezésre utalnak, gyengén mozgatott izet jeleznek. A mészkő mindkét fáciese viszonylag gazdag ősmaradványokban. I'oleg Foraminiferát, emellett O.stracodát, ritkábban CastrojK)dát, kagylóhéjat, ■Ichinodermata vázelem-töredéket, Thnumatopordla parvovesiculifera (Ray- ERi)-t és Problémai ikum 4-i tartalmaz. Felismerésüket .sokszor akadályozza tkristályosodottságuk. A Foraminiferák közül leggyakrabban: ' Frondicnlaria sp. Frondintlario troodvardi Howchin Triasina hantkeni AIajzon Glomospirella sj). ' Glomospirella cf. friedli Kkistan Glomospirella friedli Kristan ítkábban, illetve egy-egy alkalommal: ' . Nodosariidae gén. et sp. indet. ' ? Pseudonodosaria sj). Trocholina permodiscoides überhauser ; Permodiscus sp. ' Invohttina communis ^'Kristan) * Invohttina s}). fordul elő. Foraminifera határozásokat Oraveczné Scheffer A. ellenőrizte, amelynek kalmából még a következő metszeteket azonosította: Mészkő 1. ábra. A H-1565 sz. fúrás helyszínrajza Fig. t. Lageplan dér Bohrung H-1565 440 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet 2. ábra. A kvarchomokos agyagos dolomitréteg kvarcszemcséinek méreteloszlása (100 szemcséből) Fig. 2. Dimensionsverteilung dér Quarzkömchen lm quarzsandigen, tonigen Dolomit Involutina cf. tenuis (Kristan) Involutina sinuosa sinuosa (Weynschenk) Glomospira cf. tenuifistulata Ho Érdekes a Problematikum 4 jelenléte, am E. osztrák kutató index fossziliaként írta le a raeti emeletből.ORAVECZ ScHEFFER A. szóbeli közlése szerint a magyarországi felsőtriász anyagok igazolják rétegtani fontosságát. Ez és az ősmaradvány együttes igazoljg rétegsor raeti korát. A vékonycsiszolatos vizsgálatok alapján — figyelembe véve a kőzettani 14 őslénytani jellegeket — 271,6 m-től talpig a raeti emeletbe tartozik a réteg; {é és minden bizonnyal a kösszeni rétegekkel azonosítható. '!f Táblamagyarázat — Tafelerklárung I. tábla — Tafel I. \. Thaumatoporella parvovesiculifera N = 70 X 2. Problematikum 4. N = 70 X 3. Problematikum 4. N = 153 X 4. Triasina hantkeni N = 70 X II. tábla — Tafel II. 5. Problematikum 4. N = 150 X 6. Glomospirella friedli N = 60 X III. tábla — Tafel III. 7. Glomospirella friedli N = 70 X 8 — ^.Involutina communis N = 70 X 10. JnvolvUina cf. tenuis N = 70 X IV. tábla — Tafel IV. 11. Frondicularia woodwardi N = 150 X 12. Involutina sinuosa sinuosa N = 70 Glomospira cf. tenuifistulata N = 153 x 14. Glomospira sp. N = 150 + 15. Troc.holina permodiscoides N = 60 X 16. Trocholina permodiscoides N = 70 X Foto: Gellai M. B., Kovács Á., Oraveczné Scheffer A. ely valószínűleg Lithoporella ; Flűc’; Gél la i: Kösszeni réteíjek vizsgálata a Halimba II— 1565 sz. rétegsorából 441 Irodalom — Literatur TA M. 1$. (1965): Jurassic, Cretaceous and Tertiary Microfaciea from the Southern Alps (Northern Italy) Leiden .roKL K. (190-t): Microprohleniatika aus den rhiltischen Kiffkalken dér Nordalpen. l’al. Zeitsohr. 11. 38. Nr. 112 pp 74-87. ILLÁI M-H. (1971): A 210,0—300,7 m közOtti szaka.sz kiválasztott mintáinak vékonyosiszolati vizsgálata. In: Tóth redigit: Jelenti's a halimbai H-1505 sz. fórás földtani anyagviz.sgálatáról. Kauxitkutató V. Kázirat. ikhs-Zani.netti L. (1969): Les Koraminifíres du Trias de la Rágion de l’Alnital (Haute-Autriche). Jalirb. Geol. Bundesanstalt. Sonderb. 14. ;gh S. (1904): A Déli liakony raeti képződményeinek földtana. Geol. Hung. ser. Geol. tóm. 14. Untersiichung von Kösseiier Schicliten aus dér Schichtenfolge dér l^ohriing Halimba H-1565 M. B. Cella i Die ini Südteil des Bakony-Oebirges niodergebraehte Hohrung H-1565 (Abb. 1) ré- tit© 89 in tief in die Obortrias-Schichten, dérén Hangendes hier eine Scbiclitgruppe von .lertriadisehen Gesteinstrüininern dai-atellt. Jn dér Tria,s-Schiclitfolge Hegen im Top 3 ' mácbtige quarzsandige, tonige Dolomité, dann folgen Dolomité, Dolomitmergel und 'itergeordnet Kalkstein in einer Gesamtmátditigkeit von 35 m. Darunter in einem Inter- iill von 51 m überwiegen bis zűr Sohle dér Bohriing Kalksteine, in manehen Abschnitten ^ilomitische Kalksteine. Dér Kalkstein ist z. T. durch den petrographiseh sogenannten pischen Dachsteinkalk vertreten. Die Mikrofazies zeugen von einer seielitmarinen Genese, V'on einem leicht bevvegtem • assermittel. Dér Kalkstein führt hauptsáchlich Foraminiferen, daneben Ostracoden, Btener Gastropoden, Muschelschalen, Skelettenbruchstücke von Echinodermen, Thau- itoporella parvovesiculifera (Rayxeri) und Problémát icum 4. lm Dolomit kommen nur reinzelte Foraminiferen \'or. V'on den Foraminiferen sind am háufigsten: Frondicularia sp. F. u'oodwardi Howchin Triasina hantkeni Majzon Glomospirella sp. G. cf. friedli Kkistan G. friedli Kristan iltener, bzw. vereinzelt sind; •Nodosariidae gén. et sp. indet. I iPseudonodosaria sp. Trocholina permodiscoides Oberhauser Permodiscus sp. Involutina cornmunis (Kristan) imd Involutina sp. , e Foraminiferen- Best immungen wurden von A. Oravecz — Scheffer kontrolliert , die bei noch folgende Schnitte identifizieren konnte: Involutina cf. tenuis (Kristan) • 1. sinuosa sinuosa (Weynschenk) iGlomospira cf. tenuifistulata Ho. Interessant ist das Vorhandensein von Problematicum 4, das wahrscheinlich eine Litho- ‘rella darstellt; E. Flügel hat es als Index-Fossil aus dem Ehát beschrieben. Laut tteilung von A. Oravecz — Scheffer wird seine stratigraphische VVichtigkeit eh durch die obertriadischen Materialien von Ungarn bewiesen. Dies und die Fossil- iineinschaft bestatigen das rhátisehe Altér dér in Frage stehenden Schichtenfolge v^on ilimba, die — unter Berücksichtigung auch dér lithologischen Beschaffenheiten — ler VV'ahrscheinlichkeit nach mit den Kössener Schichten identifizierbar ist. 442 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet I. tábla — Tafel Gellai: Köfi.szeni rétegek vizsgálata a llalimba H—lőGÍ} sz. rétegsorából 443 II. tábla - Tafel II. 444 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet T Gellai: Köfiszeni rétetjek rizní/dlnln jp^en gyakori zygolitliokból és rhabdolit hókból legfeljebb egy-két példány an. Ilyen — faj, de méginkább egyedszáin összetételű együttes egyedül- lló, keletkezése csak különleges körülményekkel indokolható. Ezek a hatások vben lehetnek; 1. Biológiaiak: melyek a szervezetet még életében érték. 2. Utólagosak: melyek az őslénytani anyagot később valamilyen kémiai, echanikai, vagy más alapon szelektálták. 1. A külső környezethez való alkalmazkodással létrejött együttesként anya- ink nem értelmezhető. Ahhoz kisebb faj és nagyobb egyedszámú, valamint minden eddigi ismereteink szerint -- más fajoknak kellene tartozni. Feltűnő ] Idául a legnagyobb alkalmazkodó képességű Braarudosphaerák teljes hiánya (z egyetlen példány Braarudosphaera bigeloivi épp úgy lehet eocén is, mint léta). 6* 448 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet IDIUDp jJIZSDOl 1 1 IDlUDdUJD>l i UOJUDZS 1 1 1 1 1 pDIUO)^ 1 1 uojni 1 1 UDUU0U33 iDqiD — 1 — 1 1 _i L_ HdD 1 1 1 n 1 U0>10ZU 1 1 1 : □ Djn( I/Í C P ^ o c -a. a o 2 2 N fsjcniooo »— f^íNiísíCvj^ívi m*— «— rsi r> > -Q u £ ^ 9- 0) ■ -o N X) W -O — E' ^ o O ^ Is - o CJ i/i u Cl in ui D O u o ^ ^ o *«- 0> — ‘ o cn c o l_ C9 Jü •C ^ Q .t: r. o 2: o p 5 - O t T3 — £ P > — o £ £ - ^ ^ C .T O ^ (/) c in ~ % S ° ^ .9- "5 a jz w D = — c o ^ oi N ^ o o ■ ű => 6) O O -. -C :: ö O 2 "í -tf o < *- 2 '-'CD T5 O lA u — íD O o ■S 3 u; c ^ O O - - i 9 o Q. ol 3 u) o — « -c ^ ^ O Q. T3 -o — ^ -2 -Q W o o o í üí £ |£ 2 ° ^ o E ^ X -rí ° !r m Q '-' í5 -í " I I o .C Ui a o t: w c ^ 2 £ íd £ ^ 5 o c- a c E o o E í; c o 1= £ a> a m '£ E - c — ° i 5 ~ >fl i: >* £ N O -= m ”5 o — ^ CT' 0^ i/> ^ /-« L CT* a j: £ c in o tr o O - x: )i £ o ^ i3 a ^ i_ 'C íi» w < u z »- 9- => o *o u o in I 5 í: c i/> - I ' t s I ? £ 5. ^ ű o» 2. áftra. A Csabrcndek Tűskésmajor II bauxitlencse nannoplanktonjából a kríta fajok fajöltói /'ítf. 2. The rangé of Cretareous species of Csabrendek Tüsk<^smaJor Háld iné: Cxabrendeki Túskésnntjor II. számú hnuxitlencsé jenek vizsíjálata 449 2. A morfológiailag meglehetősen egységes anyag sokkal inkább felveti egy utólagos, alak szerinti szétválaszt ódás lehetőségét. Az 1969 óta folyó mélytengeri kutató-fúró j)rogram (DSDP) az óceáni üle- dékek felszínre hozásával és szinte szinkron feldolgozásával a nannoplankton kutatásokbaji számtalan új szem))ontot hozott. Kzek legfontosabb] a talán a pelagikus élőlények megmaradásának lehetősége: az oldódásos, valamint utólagos karbonát rárakódásból adódó elváltozások értékelése. Skálákat adnak a teljesen feloldódott nannoplanktontól, a részben kioldódá- soson át a teljesen épig, valamint tovább a túlnövekedés fokozatait, egészen a felismerhetetlen karlmnát anyagig (Bukry 1973, Roth et Ttiierstejn 1972). A skálánál az egyes fokozatokat jellemző genusz összetétellel írják le. Ezek alapján a bauxitban talált kréta eredetű fajok egy közepes erősségű karbonát kioldó kémiai folyamaton mentek át. Hiányoznak azonban anyagunk- ból, a hasonló összetételű mélytengeri üledékekben meglevő, egyéb coccolith fajok töredékei. A bauxitban megfigyelésem szerint töredékes coccolith szinte egyáltalán nincs. Valószínűnek kell tartanunk, hogy az anyagot az oldás mellett mechanikai hatások is szelektálták, tehát vízben lebegve legkedvezőbben az ép placoli- thok kéj)esek megmaradni, illetve szállítódni. Nannoplankton mentes minták: Ezekben sok a kaiéit, vagy aragonitkristály, Ravaszné Baranyai L. meghatározása szerint szkalenoéderes formában. Noél (1972) hasonlót ábrázol, szintén coccolithos üledékek köztes mintáiból. A kérdés üledékkőzettani magyarázatot igényel, Noel megelégszik azzal a megjegyzéssel, hogy a tűs karbonátkristályok a víz felső rétegeiben képződnek. Ezekben a mintákban is találtam — bár nem mindegyikben néhány cocco- lithot. A szkalenoéderek gyakran összeka])csolódnak, legtöbbször merőlegesen, és ekkor néha csak nehezen különíthetők el egyes kréta Tetralithus fajoktól. A bauxit nannoplankton anyagában egyed és fajszámra egyaránt uralkodó kréta alakok nagy valószínűséggel, bár nem bizonyíthatóan, egyetlen kor, illetve képződmény anyagából származhattak. Ha a fajok irodalomból ismert fajöltőjét ábrázoljuk, (2. ábra) e táblázat alapján nannoplankton együttesünk korát az albai emelet felső részén jelöl- hetjük meg. A fajöltők összeállításánál a mostanig megjelent és tudomásom szerint megközelítőleg teljes irodalmat vettem figyelembe. A táblázatnál azonban a zónákra bontástól eltekintettem. A magyarországi kréta nannoplanktonnal kapcsolatban ismereteim nem egyenletesek. A bauxitban talált nannoplankton a bakonyi neokomból ismert- nél jóval gazdagabb, korban is biztosan eltérő. Évekkel ezelőtt nem nagy mintaszámban, de vizsgáltam bakonyi, illetve tatabányai albai képződménye- ket, általában turriüteszes márgát. Ezekkel már a 14 közös fajjal rögtön feltűnik a hasonlóság, bár a Zygolithus félék sokkal gyérebbek, Stephanolithion egyáltalán nincs, és a Nannoconusok száma is viszonylag gyér. Erre azonban már korábban kitértem. Fiatalabb szenon képződmények ettől nagyon elté- rőek. Sok, oldódásra közismerten ellenálló szenon alakot ismerünk, melyek hiánya a bauxit nannoplankton] ából nagyon feltűnő. 450 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet r Táblamagyarázat — Explanation of Plates A nagyítás egységesen 3000 X . A felvételek az Nt-397. sz. fúrás anyagából készültek. A fényképanyag a szerző, valamint Laky Ildikó és Sebény Valéria technikusok mun- kája. Magnification is uniformly 3000 X . The photographs have been made of the matéria! reeo vered from borehole Nt-397. The photographic matéria! has been produeed by the author as well as by technicians I. Laky and V. Serény. I. tábla — Plate I. Eocén fajok — Eocéné species Az 1. a, 3. b, 5. a, 6. a, 9. b és 10. a képek párhuzamos nikoloknál készültek, a többi keresztezett nikolok között. Figs. 1. a, 3. b, 5. a, 6. a, 9. b, and 10. a have been made in plane-polarized light, the rest at erossed nicols 1. Coccolithus eopelagicus (Br. et Riedel), 83,5 — 84 m 2 — 6. Cyclococcolithina farmosa (Kamptneb), 2, 4, 5,: 83,5 — 84 m; 3: 85 — 85,5 m; 6 85,5 — 86 m 7. Rhabdolithus vitreus (Deel.), 84 — 84,5 m S. Zygrhablithus bijugatus (Deel.) 85 — 85,5 m 9. Sphenolithus radians Deel., 83,5 — 84 m 10. Cyclococcolithina farmosa (ICamptner) és jobbra — and right W atznaiieria barnesat (Black) kréta faj — Cretaceous species 83,5 — 84 m 11. Pewma cf. basquensis (Martini), 83,5 — 84 m 12. Sphenolithus sp., 85,5 — 86 m; a 0°, b 45°-os nikol állásnál a at 0°, b at 45° nicol position II. tábla — Plate II. Kréta fajok — Cretaceous species A 8. d és 15. b képek párhuzamos nikoloknál készültek, a többi keresztezett nikolol é között. , Fig. 8. d and 15. b have been made in plane-polarized light, the rest at erossed nicols 1 — 13. Watznaueria barnesae (Black), 1: centrális mezőn 2 lyukkal, 45° és 0°-os niko állásnál, 85,5 — 86 m; 2, 4, 5, 7, 9 és 10; 85 — 85,5 m; 3 és 13: 83,5 — 84 m; 6, 8, 11 \ és 12: 85,5 — 86 m; 8. a 45°-os b és c 0°-os nikolállásnál (mélységélesség eltérő) ' 12: két egymást átfedő helyzetben megmaradt placohth 1 : with two holes in Central area, at 45° and 0° nicol positions; 8. a; at 45° b: and c: al j 0° nicol position (depth of focus is different); 12; two placoliths preserv'ed ir i overlapping position i 14 — 16. Markalius circumradiatus (Stoveb), 14: 85,5 — 86 m 15: 83,5 — 84 m 16: 84 — 84,{ | m III. tábla — Plate III. Kréta fajok — Cretaceous species A 14. b kivételével valamennyi felvétel keresztezett nikolok között készült. All bút fig. 14. b have been made at erossed nicols 1 — 4. Cyclagelosphaera margereli (Noél, 1: 83,5 — 84 m; 2: 85,5 — 86 m; 3 és 4; 84 — 84, 5n 5 — 10. Repagulum parvidentaturn (Deel. et Fért), 5: 84 — 84,5m;6,8 és 9: 85,5 — 86m 7 és 10: 85 — 85,5 m 1 1 — 12. Manivitella pemmatoidea (Deel. in Manivit), 11 és 12: 83,5 — 84 m V,i. Chiastozygus amphipons (Braml. et Martini), a) szélén éles, b) középen éle; ii a) Sharp on the edge, b) sharp at the centre 14. Prediscosphaera cf. cretacea (Abkh.) b) párhuzamos nikoloknál, 83,5 — 84. m b) in plane-polarized light 15. Manivitella sp., 83,5 — 84 m 16 — 17. Cretarhabdulus cf. crenulatus Braml. et Martini, 16: 84 — 84,5 m; 17: 85 — 85,5 ni. törött példány — broken specimen \^ — \O.Eiffellithus turriseiffeli (Deel.), 18: 83,5 — 84 m; 19: 83,5 — 84, rn törött példány — broken specimen 20. Actynozygus splendens (Deel.), 84 — 84,5 m 21 — 22. Zygodiscus diplogrammus (Deel.) 84 — 84,5 m Hál diné: Csabrendeki Tüskésmajor II. számú bnux Ménesé jenek vizsgálata 45I 23. Zygodiscus pscudoanthophorus (Bramt,. et Martini), 84 — 84,5 m, a) középen éles, b) szélén éles a) sharp at tho centre, b) sharp on the edge I\'. tábla — Plate ÍV'. Kréta fajok és ásványkiválás — Cretaceous species and mineral Az 5. a és 9. képek normál lényben készültek, a 7.b párhuzamos nikolok mellett, a többi keresztezett nikolok között. lig. 5a and 9. have been mmle in normál light, fig. 7.b in pláne- polarized light, the rest at crossed nicols 1— 2. Arkhangelskiella sp., 1; 83,5 — 84 m; 2: 85 — 85,5 m 3. Biantolühus ? 84 — 84,5 m 4. CribrosphaereIla ehrenbergi (Arkh.), 85,5 — 86 m; a) középen élesebb b) szélén élesebb a) sharper at the centre, b) sharper on the edge 6. Nephrolithus^ 83,5 — 84 m 6. Tetralithusl 84 — 84,5 m 7— 8. iVannocona,? írwtííi Bronnimann, feliilnézetben, 7: 85 — 85,5 m; 8: 86,5 — 86 m, — top-view 9. Nannoconus steinmanni Kamptnkr, oldalnézetben, 85,5 — 86 m — side-view 10— 12. szkalenoéderes kalcit kristályok, 10: 86,5 — 87 m; 11: 85,5 — 86 m; 12:86 — 86,5 m scalenohedral calcite crj’stals. Irodalom — References Bukry, D. (1973) Coccolith Stratigraphy, Eastern Equatorial Pacific, Lég 16 Deep Sea Driiling Project. Init. Re- ports of D.S.D.P. vol. XVI. p. 6.53 — 711. Berniek, P., Busson, G. Enay, R. noel, D. (1972) Les Calcaires bitumineux d’Armailles, formation laminée du Kimmeridgien de la région de Belley (Ain), et leurs conditions de dépot. C.R. Acad. Sci. Paris t. 274. ser. D. p. 2926—2928. BrssoN, G. et Noel, D. (19?2): Sur la Constitution et la genése de divers sédiments finement feuilletés („lami- nites"), a alternances de calcaire et de matiére organiques ou argileuse. C.R. Acad. Se. Paris, t. 274. Ser. D. p. 3172—3175. Roth, P. H. et Thierstein. H. (1972): Calcareous Nannoplankton: Lég 14 of the Deep Sea Drilling Project.. Init. Reports of D.S.D.P. vol. XIV. p. 421—485 Nannoplankton from a bauxite lens at Tüskésmajor II, Csabrendek, Bakony Mts, W- Hungary M. Báldi-Beke The presence of nannoplankton in cores from boreholes drilled by the Bauxite Pros- pecting Enterprise was recognized by F. Brokés. The author was entrusted with exa- mining a couple of samples paleontologically. She performed the work at the Geological ■ Survey of Hungary. I She received 12 samples from the boreholes sunk at regular spacing intő the bauxite lens Tüskésmajor II at Csabrendek. Four of the samples yielded a rich nanno- plankton, three samples were poor in nannoplankton. In five samples the author could nőt recognize any, she found only calcite needles. As can be stated on the hasis of the four nannofossiliferous samples, the matéria! is nőt uniform stratigraphically, containing, fór the most part, Cretaceous species, fór the minor part Eocéné forms. Nannofossils of both age groups can be found in each sample, their proportions being almost similar. The great number of preliminary examinations by F. Brokés yielded similar matéria!. Having reviewed his matéria!, the author has made use of two rare species in her evalua- tion. The only aim of her studies has been to investigate the matéria! paleontologically. She eould identify 33 species of 27 genera, of which 24 are Cretaceous, 9 Eocéné. The stratig- raphic ranges of the species have been shown in two tables in which thes Eocéné and Cre- taceous species have been presented separately. 452 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet As ean be stated in connection with the Eocéné foims, they are usually species first | appearing in the Lower Eocéné and persisting intő the Middle Eocéné (Fig. 1). The agei • of flourishing (acme) of íS'p/^enoZ^í/l^6S radians, however, was in the Lower Eocéné. ThisI assemhlage is older than the Keticulofenestra dátum while Reticulofenestra placomorpha ’ is absent. This dátum corresponds to the boundary of the Hantkenina aragonensis and Glohigerapsis kugleri Zones of the planktonic foraminiferal scale: a boundary lying withini the lower part of the Lutetian Stage. The marine Middle Eocéné formations of the Hungárián Central Mountains (the Oper- culina mari inclusive) are younger. The majority of the determined nannofossils are Cretaceous. Rather poorly preserved, . the species can be recognized only at crossed nicols. Most of the fossils are placoliths wieh are otherwise scarce in other Cretaceous nan- i noplanktonic assemblages. The common forms of the Cretaceous, the zygoliths and i rhabdoliths are represented here by a maximum of one specimen or two. After its unique quantitatíve composítion the assemblage under consideration can be interpreted geneti- cally only by assuming special circumstances. In principle these may have been the follo- ' wing: 1. biological effects during the life of the organism; 2. postmortal circumstances, Chemical, mechanical or other, under which the paleontological matéria! was subse- i quently sort ed. (1) The matéria! under consideration cannot be interpreted as having been produced > by adaptation to the environment. An assemblage of that kind ought to include a lower * number of species and higher number of specimens and, as suggested by all evidence 9 thus far available, quite different species, indeed. Fór instance, the totál absence of > Braarudosphaera, form of highest adaptability, is striking (the only specimen of Braa- . rudosphaera bigelowi may be both Eocéné and Cretaceous). (2) On account of the morphologically rather uniform matéria!, the possibility of a morphometric selecting seems to be quite plausible. With bringing oceanic sediments to daylight and with their almost entirely simulta- neous Processing, the Deep-Sea Drilling Project (DSPD) carried on since 1969 has yielded countless new approaches and results in nannoplanktonic research. Most important of these may be perhaps the possibility of preservation of pelagic organism: evaluation oí changes due to etching and carbonate owergrowth. Scales ranging from a completely dissolved nannoplankton through partial dissolution' up to entirely intact fossils have been recorded. Moreover, the different stages of over- growth up to that of a carbonate matter beyond identifieation could be observed (Hukry 1973, Roth et Thierstein 1972). The individual stages of this scale are described in terms of typical generic composition. According to these results, the species of Cretaceous origin found in bauxites have undergone a Chemical, carbonate-dissolving process of médium intensity. The fragments of other eoccolith species, available in deep-sea deposits of similar composition, are lack- ing in the matéria! under study. According to the author’s observations, coccoliths fragments are almost totally absent in the bauxite. The matéria! seems to have been selected by both dissolution and mechanical effects. Consequently, it is the intact placoliths that are most apt to be preserved or transported most favourably in suspension. Samples practically devoid of nannoplankton: these abound in calcite or aragonite ciystals present, as shown by L. Ravasz — Baranyai, in scalenohedral form. Noéi (1972) figured a sample of this kind from intercalations of coccolith-bearing sediments. The question needs a sedimentary petrographic explanation. Noél only remarks that tlu carbonate crystal needles may have been formed in the uppermost water layers. The present writer even has found a few coccoliths in these samples, though nőt in all. The scalenohedrae are often interlocked, perpendieulaily in most of the cases. And in such cases it is sometimes difficult to distinguish them from somé Cretaceous TetrnUthut species. Predominant both specifically and individually in the nannoplankton of the bauxite the Cretaceous forms seern, to be with a high probability, bút without any sound proof déri ved from the matéria! of one forination of one and the same age. If the stratigraphic ranges of the species, known from the literaturo, are tabulated.' (Fig. 2.), on the hasis of this tabulation the age of the nannojilanktonic assemblage in- volved can be shown to correspond to the upper part of the Albian Stage. In tabulatinp the stratigraphic ranges, the author has taken intő consideration all rcferences availablr to her. She has nőt atternpted, however, to establish a zonal scale within thr tabulation. ti ál diné: Cnabrendeki Tüskéanmjor II. szánni hrnixitlencsé jenek vizsíjálata 453 Tier knowleilgo of Hungary ’s (^retaoeous nunnoplankton is nőt compleite. Tiie nan- iioplanklon recovered froin tho haiixito is mucii richer than that known írom the Neo- :"oniian of the Bakony Mountains, being surely of differont age, too. A couple of years >igo, she studied Alhian samples, nőt too great in numher though, mainly Turr Hites maris froin the Bakony Mts and Tatabánya, respeetively. With a view to the 14 species in <íom- 'iion, the similarity to those is striking, though the representatives of Zygolithus are nuch less frequent, Stephanolit fiion is totally ahsent and the numher of Nannoconus is ilso relatively scant. This, hovewer, was already discussed earlier hy the author. Youn- íer Senonian nannoassemblages ari* fjuite different. Many Senonian forrns resistant to iissolution were described whose absence in the hauxite is very remarkable. 454 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet I. tábla — Plate I. Báld iné: Csabrendcki Tünké.sumjor II. szátnú hítuxUlencscjének vizsgálata 455 I Háld iné: Cmbrendeki TünkésuKijor II. .számú hauxitlencséjének viz.sgálata 457 A magyar földtani irodalom jegyzéke 1973 BHAJiMorpa(|)HH jiHxepaTypbi reojiorHMecKHx h CMewHbix nayK b BcHrpHH, 1973 1 Répertoire bibliographiques des publications du domaine des Sciences géologiques en Hongrie 1973 A jegyzék összeállításánál a következő folyóiratokat és kiadványokat vettük figyelembe * Abstracts First Meeting. European Geophysical Society, Zürich I Acta Biologica Academiae Scientiarum Hímgaricae ^ Aeta Biologica, Acta Universitatis Szegediensis ' J Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae Aeta Geodaetica, Geophysica et Montanistica Academiae Scientiarum Hungaricae Acta Geographica Debrecina, Academiae Scientiarum Hungaricae Acta Geographica, Geologica et Meteorologica, Acta Universitatis Debreciensis Acta Geologica Academiae Scientiarum Hungaricae ' Acta Mineralogica-Petrographica, Acta Universitatis Szegediensis Agrokémia és Talajtan Általános Földtani Szemle A Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet 1972. évi Jelentése j A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1971-ről ' A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve A Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Csoportjának Jubileumi Évkönyve A Magyarhoni Földtani Társulat 1973. évi Jubileumi Vándorgyűlése, Esztergom A mongóliai magyar vízkutatás és feltárás története Vízügyi Dokumentációs Központ és Tájékoztató Iroda Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici lásd a Természettudományi Múzeum Évkönyve Annales Instituti Geologici Hungarici lásd a Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, Sectio Biologica Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae, Sectio Geologica Atlas of thermoanalytical curves 2, Budapest Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat Bányászati és Kohászati Lapok, Kőolaj és Földgáz Beitráge zűr Geophysik, Leipzig Bulletin of the IX. th Congress of the Carpatho-Balkan Geological Association Chronostratigraphie und Neostratotypen III., Bratislava Építőanyag Felsőoktatási Szemle Felszín alatti vizek hidrológiája, VITUKI Fiatal Hidrogeológusok Találkozója, Miskolc I First Hungárián Contribution to t he Work of International Commission on Geodynamics l — Studies on the Matéria! and Energy Flows of the Earth, Budapest j J^jld és Ég Földrajzi Értesítő Földrajzi Közlemények Földtani Közlöny Földtani Kutatás Földtani Tudománytörténeti Évkönyv 1972 Fragrnenta Mineralogica et Palcontologica Geofizikai Közlemények XVI II. Geofizikai Symposium, Budapest .-1 magyar földtani irodalom jegyzéke, 1Í)7S 459 jíéolopie Alpine, (írenoblo íeologiseho Rundschau, Stuttgart Teonómia és Rányászat Jeoterinics, Pisa íatütechnikai Szemle íidrogcoiléziai napok, Baja lidrológiai Közlöny lidrológiai Tájékoztató 1972 OSOBA Congrés International, Nice fjúsági napok. Szeged eíhrbuch (ler Geologischen Bundesanstalt, Wien, Carszt- és Barlangkutatás központi Földtani Kutatás II. Lakásépítési Konferencia, Budapest lagyar Geofizika Tagj ar Tudomány lagyarázó a Dorogi-medence földtani térképéhez. 10 OOO-es sorozat Ifogyorósbánya agyarázó a Mátra-hegység földtani térkéj)éhez. 10 OOO-es sorozat, yöngyöspat a- D. agyarázó a Mátra-hegység földtani térképéhez. 10 OOO-es sorozat. Rózsaszentmárton agyarázó a Mátra-hegység földtani térékéf)éhez. 10 OOO-es sorozat. Rocsk (Csákánykő) agyarázó a Mátra hegység földtani térképéhez 10 OOO-es sorozat. Apc .agyarázó a Tokaji-hegység földtani térképéhez 25 OOO-es sorozat. I akkoshotyka — Sátoraljaújhely lagyarázó Magyarorezág 200 OOO-es földtani térkéj)Sorozatához. L — 34 — XIX. Mohács érnökgeológiai Szemle iódszertani Közlemények, Geokémia ature, Physical Science-Monday idénytani Viták ideontographica, Stuttgart ■esi Műszaki Szemle .■riodica Polytechnica, Chem. Kng. Í'oceedings of the III. International Palynological Conference, Nov'oszibirszk oceedings of the Symposium ,,Horni6ká Pfihram” ve vede a technice, Pfibrain arch fór transform faults on the moon., Budapest ! ikattechnik, Berlin ludia Biologica Academiae Scientiarum Ilungaricae , Smposium über die Stratigraphie, dér alpin-rnediterranen Trias, Wien Jsrvező-geológus továbbképző tanfolyam előadásai II. . Szilikátipari Konferencia, Budapest jékoztató az állóvizek hidrológiai feltárásáról, VITUKI itabányai Szénbányák Műszaki Közgazdasági Közleményei lehnikatörténeti Szemle |etonic Map of the Carpathian- Balkan Mountain System and Adjacent Areas. I 000 000., Bratislava Inindustrie Zeitung, Goslar livaux de ITCSOBA, Zagreb Idomány- és Technikatörténeti Konferencia, Budapest IJományos Diákkörök XI. Orsz. Konferenciája. Természettud. Szekció Eger llományos Közlemények, SZIKKTI frosépítés R’öffentlichungen d. Zentralinst ituts für Physik dér Erde, Potsdam r-tebrata Hungarica ^ügyi Közlemények “’tráge zu geochemischen und chemisch-physikalischen Problemen dér Erdöl-Erdgas- Crkundimg und Förderung, VII. Geochemische Konferenz, Budapest ítschrift dér Deutschen Geologischen Gesellschaft, Hannover ítschrift für Geologische Wissenschaften, Berlin 460 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet Aczél E. — Csapó G. — Hegymegi L. — Nemes I. — Pollhammer M.né — Szabó Z. — Tóth P. — ^Vaega P.: Földfizikai kutatások — Earth-physical research — MCCRCAOBaHHR B OÖRaCTH (j)H3HKH SCMBH. A Magy. Áll. Eötvös L. Geofiz. Int. 1972. évi jelentése, 85 — 89, 4 ábra, ang., or. R. Aczél E. — Stomfai R.; A földmágneses elemek változása Magyarországon 1850- től napjainkig. Magyar Geofizika 21., 1 — 4., 85 — 90, 7 táblázat Ádám Á.; Investigations of the earth’s electric conductivity by induced cur- rents in Hungary. Studies on the Maté- ria! and Energy Flows of the Earth, 311 — 316, 4 ábra Ádám a.: Ánderungen in dér Tiefe dér gutleitenden Zonen im Ungarischen Becken, regionale und lokálé Effekte — klsMeHeHHe rnyÖMBbi xopouio npoBoga- lyero b BenrepcKOM GacceiÍHe. Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 7., 3—4., 353—367, 11 áb- ra, 1 táblázat, or. R. Ádám a.: Tájékoztató a KAPG 1972. évi munkáiról. Geonómia és Bányászat 6., , 1—4., 375—376. Ádám Á. — Holló L.: On the prognosis of micropulsations activity (27 days re- currence tendency, connection between activity indices and spectra) — O npor- H03e ACBTejibBOCTH MHKponyjibcauHH (27- AHeBHaR TeHAeHpHB BOBBpaigeHHA, aaBHCH- MOCTb MeWAy HHACKCaMH ACBTeAbHOCTH H cneKTpoM). Ácta Geodaet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 8., 1 — 2., 207 — 216, 9 ábra., or. R. Ádám a. — ^Verö J. — Wallner Á.: Régió- nál properties of geomagnetic induction arrows in Europe — PerHOHajibHbie oco- ŐeHHOCTH reOMarHHTHblX HHAyKUHOHHblX CTpeJi B EBpone. Acta Geodaet., Geo- phys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 7., 3—4., 251—287, 13 ábra, 3 táblá- zat, or. R. Ádám J. lásd Tárcsái Gy. Afridi I. A. K. lásd Mallick K. A. Agócs M. lásd Grasselly Gy. Albert J. — Bálint P.: Hazai tégla- agyagok vizsgálata. Tudományos Köz- lemények, SZIKKTI, 40., 17 — 18. Albert J.— Náray Szabó I. — Péter É.; Die mineraliache Zusamrnensetzung und gcologische, chemischo und tcchno- logische Charaktorisierung dér Ziegel- tone — MHnepaaorHMecKHii cocraB, rco- jiorH'iecKan, XHMHqecKau h recMOJiorHMec- KaB xapaKTepHCTHKa KHprinMHbix ijiiih. Bulletin of the IX. th Congress of the (Jar[)atho- Balkan Geological Aasociation. Vol. IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, 285 — 296, 2 táblázat, or. R. Albert J. lásd Mátrai J. Alföldi L.: A budapesti hévizek és Gerecse-aljai barnaszénbányászat víz földtani kapcsolatának kérdései — Bon pocbi BOAoreojiOPHnecKOH cbb3h reiiaHpoi ByAaneuira h paapaöoTKH öyporo yrjii B ropax repene — Einige Fragen betrefft des Zusammenhanges zwischen dei Thei-malquellen von Budapest und den Braunkohlenbergbau am Fusse des Ge recse Gebirges — Questions in connectioi with the relationship between the ther mai wa.ters in Budapest and the sub bituminous coal mining at the foot o the Gerecse Mountains. Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 106,. 12. 831 — 843, 4 ábra, ang., ném., or. R. Alföldi L. — Erdélyi M. — Gálfi J.— Korim K. — Liebe P.; Geotermikus víz áramlási rendszer Tiszakécske környé kén. Felszín alatti vizek hidrológiája y VITUKI 1973. évd Tudományos Napok ^ III. ülésszak anyaga, 1 — 19, 11 ábra VITUKI, Budapest AlliQuander Ö.: A nagymélységű gáz kutak fúrási és kútkiképzési tervénei alapelvei a Kárpát-medencében — Oc HOBHbie npHHgHnbi öypeHHB HnpocKTHpo i BaHHB KOHCTpyKUHH C BepXFJiyGOKHX 1331 I Bbix CKB3>KHH B Kapn3TCK0M öacceííHe - I Grundprinzipien dér Bohrlochkonstruk i tions und Sondenkomplettierungspla I nung übertiefer Gasbohrungen im Kar ' / patenbecken — Basic principles o f drilling and boré hole constructior I design fór ultra-deep gaa wells in tht Carpathian Basin. Bányászati és Ko l hászati Lapok, Kőolaj és Földgáz, (106.) ( 6., 10., 295 — 299, 4 ábra, 1 táblázat t ang., ném., or. R. * AlliQuander Ö.; A rotari fúrás jövője — ^ Bygymee poTopHoro cnocoőa öypeHHB í Földtani Kutatás 16., 1 — 2., 1 — 12. y 11 ábra, or. R. Alpár Gy.: Über den Vergleich von Netz \ verdichtungen nach geodátischen imd I photogrammetrischen Methoden — ’ CpaBHCHHe crymeHHB tomck no reoAeaii- > MeCKHM H (j)OTOrpaMMeTpHMeCKHM MCTOgaM 1 Acta Geodaet, Geophys. et Montanist j Acad. Sci. Hung. 7., 3 — 4., 473 — 476. I or. R. I Andó J.: Geochemical investigations ol f sedimentary rocks in the Northern I Cserhát Hills (Hungary). Annales Univ. 1 Se. Budajiestinensis, Sectio Geol. 16.. i 3 — 17, 10 ábra, 5 táblázat, or. R. ; Andó J.: Szálííttlsi-leülepedési térszín | vizsgálata a log-normál szcuncsepopulá- | ciók elemzése alapján. Földtani Köz- i löny 103., 3 — 4., 3^5 363, 7 ábra Andó J. — Pálfy J.: Vízellátási ismeretes- t ségi helyzetkép Veszprém nu'gye Baln- i .1 umgijar földtani irodaloni jegyzéke, W7S 461 ton-jiarti részén' — () coctohhiiii ii3y- MCHHOCTII uonpocou U()flOCHar)>KCHIIH ÍIO- CepoKbH 03. BíuiaroH na Teppinopmi nec- iipcMCKoii oÖJiacTii. Földtani l'w^utatás lü., 3., (>0 — (iő, 1 táblázat, or. K. AndR-Íssy L. Anih) .1. lásd Kuhovk's 1. Ani)R.\ssy L.- H.\oi R. — R.\ráth 1. — ■ Rkkks T. — f'.oszTONYi L. Horváth F. — K.\r.vs Oy. — Liszt F. Mksz.4ros F. — ^loRV.M L. — I’ktűcz Renner J. — Salamon R. — Szakai M. Szon- GOTH O. — T.\tár J. \'iol.\ B.: Mély- ' fúrási geofizikai inűszi'r- és módszer- fejlesztés — \Vell-logging instriiinental and nK'thodological researeh Hccae- gOBamiH iio paapaGoTKC iipo.MhicjioBO- reo(})ii3iiMecKiix mctgaob ii aniiapaTypu. -A Magy. Áll. Eötvös L. (íeofiz. Int. 1972. évi jelentése, 70 - S2, S ábra, 1 táblázat, ang., or. R. Vndrássy L.- Bar.\th I. — Sebestyén K. : Módszertani vizsgálatok a két- detektoros gannna-gainina eljárással történó térfogatsnlyineghatározáshoz. ) Magyar (leofizika 14., 1., 19 — 28., 10 < ábra, 3 táblázat, niagv., néni., or. R. i\ntj\l S.: Mioroinineralogieal and tex- túrái features in n'lation to the gc'iiesis ( of banxite of Iszkaszentgyörgy. .Acta , Miner. Retr. Szeged, 21., 1., 3 — Ki, 6 I ábra, 1 táblázat Vrk.\i P.: Oeoebeinieal study on the Piarly Tortonian andesitic vnleanisme I of the Central ami South- Western Cserhát Hills, Hungary. Annales Univ. Se. Budapestinensis, Sec-io Geol. 1(1., ) 19 — 33, 8 ábra. 4 táblázat jVRK.\i P.: Pnnipt'llyite-jirehnite-quartz ■ faeies alpine metaniorjihisin in the ( Middle Triassic voleanogenie-sediinen- : tary sequence of the Bükk Alonntains, Northeast Hungary — AAbniiiícKiiií .Me- . Ta.Mop(j)ii3M nyiNtnejiAiiT npeHiiT-KBapueBOii . ({lauiiii B cpeAHCTpiiacoBOH ByaKaHoreHHO- ocaflOMHOH TOAige rop Biokk (CcBepo-Boc- ; TOMHaB BeHrpiiH). Acta Geologica 17., I 1 — 3., 67 — 83, 4 ábra, 2 táblázat, 3 i tábla, or. R. \sszONYi Cs.: A kőzetmechanika reológiai alapegyenleteiről III. — Über die rheo- logischen Grundgleichungen dér Ge- I steinsmechanik, Teil III. — 06 OCHOBHbix 1 peoAoriiHecKiix ypaBHCHiiBx ropHbix nopog I 1 1 1. — About the rheological fimdamental equation of rock mechanics. Part III. ; Tatabányai Szénbányák Alűszaki Köz- ! gazdasági Közleményei 3 — 4., 131 — 138., I ang., ném., or. R. .sszonyi Cs.: On the rheological field around mine-openings of circular cross- section — PeoAorimecKoe nojie, oöpasy- loiueecíi BOKpyr ropiibix npocrpaiiCTB Kpy- roBOro npoijiHAB. Acta (4eodaet., G!eo- phys. ct Montanist. Acad. Sci. Hiing. 8., 1 2., 17 — 54, 18 ábra, or. R. Asszonyt Cs.: On the rheological field around mine-openings of circular section — PeojionmecKoe riOAe, oőpasyioiueecB uo- Kpyr ropiibix iipocTpaiicTu KpyroBoro iipo- (j)iiJiH. — Acta Gi'odai't., Geojihys. et Montanist. 7., 3 — 4., 441 -471, 18 ábra, or. R. .Asszonyi Cs. — K.\pota'i L.: A kőzet- mechanika reológiai alapegyenleteiről — Über tlie rheologischen Grundgleieh- ungen dér Gi^steinsinechanik, Teil II. — 06 ociiOBHbix peojioiTi'iecKiix ypaBHCHiiBx ropHoií MexaiiiiKii II. .About the rheo- logical fundaiiK'utal ecpiation of the rock mechanics. Part 1 1. Tatabányai Szénbányák Műszaki Közgazda.sági Közleményei I., 11 — 18, 3 ábra, ang., néni., or. R. B.agi R. lásd Andr.Assy L. Bakóné S.asheoyi M. lásd Barabásné Serényi E. Báldi T.: Molluse, fauna of the Hungárián Uppi'r (41igocene (Egcrien). Akadémiai Kiadó, Budajiest, 1 — 511, 55 ábra, 4 táblázat, 51 tábla Báldi T.: Az életközösségek és iiledék- kéjiződési környezetek összefüggésének vizsgálati módszereiről — Relationship between life communities and sedimen- taiy environments: methods of inv'es- tigations. Földtani Közlöny 103., 3 — 4., :uo— 344. Báldi T. — Kriván P. — Végh Sándorné — Wein Gy'.: Kirándulásv'ezető a Budai- hegységben. Földtani Kirándulás Buda- ]iest környékén. Alagjarhoni Földtani Társulat Jubileumi Ülésszaka, Buda- pest 1973. IV. 25 — 27. 1 — 30, 8 ábra, 1 melléklet Bálint P.— üdv.yrdi M. — Szántó F. — Patzkó Á.: Téglaagyagok és azok szem- csefrakcióinak vizsgálata — Investi- gations of brick clays and their grain fractions. Földtani Közlöny 103., 2., 123 — 135, 6 ábra, 4 táblázat, ang. R. B.álint P. lásd Albert J. B.Alint T.: Kőbányák ásványvagyon kész- letének megállapítása megfúrás helyett más módszerekkel. Tudományos Köz- lemények, 43., 77 — 78. Balkay B.: Bazaltoszlopossággal kap- csolatos megfigyelések Indiában — Ob- servations concerning columnarity of hasalt in the Western Ghat Mountains, India. Földtani Közlöny 103., 1., 14 — 18. 1 ábra, ang. R. Bállá I.: Irányított ferdefúrások szer- számösszeállítása 3(j)(})eKTHBH0CTb KOM- I Földtani Közlöny 462 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet nOHOBKH OTKJlOHfllOIUHX HHCTpyMCHTOB, npHMCHBeMbix npn 6ypeHHH HaKJioHHO- HanpaBJieHHbix CKBawnH. Földtani Ku- tatás 16., 1 — 2., 27 — 37, 5 ábra, 13 táblázat, or. R. Bállá Z.: A diagenezis második szakaszá- nak uránércképző szerepéről — O pOJiH BToporo arana jlHareHeaa b oőpaaoBaHHH ypaHOBbix pyA. Földtani Közlöny 103., 2., 166 — 174, or. R. Bállá Z. — Dudkó A.: Az uránáthalino- zódás ércképződésben játszott szerepé- ről — O po.HH nepeoTJio>KeHHH b ypano- BOM opyAeHCHHH. Földtani Közlöny 103., 1., 49 — 57, 4 ábra, or. R. Bállá Z. lásd Ebkel A. Balogh B.: Vízdús homokrétegek haránto- lásának tapasztalatai — OnuTbi nepece- MeHHH BOAOHOCHbix HBacTOB — Einige beim üurchqueren wasserführender Sand- schichten gewonnene Erfahrungen — Experiences obtained when intersecting highly water-bearing sand layers. Bá- nyászati és Kohászati Lapok, Bányá- szat, 106., 5., 306 — 314, 9 ábra, 4 táb- lázat, ang., ném., or. R. Balogh K.: Kiu’zfassung dér triassischen Stratigraphie in Ungarn. Internat. Symposium über die Stratigraphie dér alpin-mediterranen Trias, Wien, 21 — 23. 5. 1973. 1 táblázat Balogh K.: A review of the Triassic in Hungary. Acta Miner. Petr. Szeged, 21., 1., 17 — 20, 1 táblázat Balogh K.; Sedimentary features of the transgressive Neogene sequences of the Southern Great Hungárián Piain. Acta Miner. Petr. Szeged, 21., 1., 21 — 39, 10 tábla Balogh K.: A dél-alföldi neogén transz- gressziós rétegsorok üledékjegyei — Sedimentzüge von Transgressionsschicht- folgen aus dem Neogen dér südun- garischen Tiefebene. Földtani Köz- löny 103., 3—4., 251—269, 10 tábla, ném. R. Balogh K.: World-concept-fonning role of the renewal of the stratigraphical and paleogeographical e.pproach — O pojiH boboGhobbchhh CTpaTHrpa(l)iiMec- Koro H naBeoHTOJioníMCCKoro boaxoaob b ({)opMnpoBaHHH cooTBexcTByioiuero Mnpo- BoaapeHUB. Acta Geologica XVII., 1 — 3., 177— 182, or. R. Balogh K. — Barabás A. — Majoros Gy.: l)(!r hcutige Stand dér Kenntnis des Karbons und Perms inUngarn.Veröffent- lichungen dór Zentralinstituts für l’hy- sik dér Erde, Potsdam. 14., 2., 459-- 475, 4 ábra, 4 táblázat Bai.ogh K. — Köbössy L.; In: Mahel’ M. et. al: Tectonic Maj) of the Carj)a- thian-Balkan Mountain System anc Adjacent Areas. 1 : 1 000 000., Bratis lava (Lodz, Zagreb, Budapest Barabás A. lásd Balogh K. Barabásné Serényi E. — Bakóné Sas hegyi M. — Emszt M. — Guzyné So MOGYi A. — Nemesné Varga S. — Sohá NÉ SzALAY K.: Kémiai elemzések. Mód szertani Közlemények, 2., 1., 105., í ábra Barabásné Stuhl Á.; A nyugat-mecsek felsőperm összlet üledék föld tani jellege statisztikus értékelésének rétegtani ét egyéb földtani eredményei. Földtan Közlöny 103., 3—4., 381—388, ábia Baranyi I. — Rónaki L.: A Mecsek hegy- ség barlangjainak kimutatása geofizika és hidrogeológiai módszerekkel — Xach weisung dér Höhlen des Mecsekgebirget mit geophysikaUschen und hydro geologischen Methoden — OÖHapyweHHi neigep ropbi reo(j)H3HMecKn.MH h rngporeo jioPHHecKHMH MCTOflaMH. Kaiszt és Bar langkutatás 7., 105 — 126, 13 ábra Baráth I. lásd Andrássy L. Bárdossy Gy.: Bauxitképződés és lemez tektonika. Geonómia és Bányászat 6. 1—4., 227—240, 10 ábra Bárdossy Gy.: Le role des hydromica? dans les bauxites, les laterites et le terra-rossa — O poJiH rngpociiKta i őoKCHTax, jiarepuTax h «Teppa-Pocca’i Bulletin of the IX. th Congress of thi Carpatho-Balkan Geological Associa tion, Vol. IV. Akailémiai Kiadó, Buda pest, 313 — 318, 1 tábla, or. R. Bárdossy Gy.: Evaluation quantitativc des bauxites de karst. ICSOB.A. 3' Congrés International, Xice 1973, 17— |L P E ft! * '•£ c c c: Dt kv í te El ti m 24. Bárdossy Gy.: Bauxite formation ant plate tectonics — BoKCHTOOÖpaaoBaniie i nRHTOBan TCKTOHUKa. Acta Geologiea 17. 1—3., 141—154, 9 ábra, or. R. Bárdossy Gy. — Pantó Gy.: Trace mi neral and element investigation ii bauxites by eleetron-jtrobo. TC8()Há 3e Congrés International, Nice 1973 47—53. ti l; •ü Üi Bárdossy Gy. — Nicolas, J.: Projiosilioi j)our une terminologie des bauxites Travaux de riCSGB.A, Zagreb, 9., 99— rr- re: 104. Bárdossy Gy.— Pantó Gy. — Pap.\sta- MATiou .T.: Etűdé minéralogi(|ue, pét- rographique et géochimi(|ue des bauxi tes (hl Maim inférieur dans la région (k Distomon, Gréce. Travaux de 1TCS()I1.-V Zagreb, 9., 143 — 149. Bársonyos J.: A Keleti Bükk talajszenyi nyező létesítinény(‘inek közegészsége ügyi vonatkozásai — Hygieiúsche Ihv.ieh- Ü>! ■IKi »il Ü Üs t b .1 itKíí/i/ar jüldtani irodalom jcijijzékc, 1973 463 iingon tlt'r (K'n Bódén verunreinigt'nden Anlapen iin östliehen Bükk-( lerhirfít'. Bidrolófíiai Tájékoztató 1972, (iő — tiH, néni. K. Barta(Jy.; Köszöntó (Szádeezky — Kardos Elemér 70 éves), (ieonóinia és Bányá- szat ()., 1 — 4., 1 — ít. Bakt.a (íy.; Anyagái’ainlások a Eöld bel- sejében. (ieonóinia és Itánviíszat (i., 1_4., :U5— :í5(), ábra Bart.a Gy.; Az űrkutatás időszerű prob- lémái. Magyar Tudomány 7 — H., 477 — 4811, () ábra IIarta Gy.: Az űrkutatás időszc'rű jirob- lémái. Haditeelmikai Szt'inle, IÍ — 4., 81—86. d.ART.A (ÍY.; Bhysieal Bai-kground of the geoidal figure. Xature 2411. , Ö40:i., 156 158. ■l.ART.A (íy.: Statieal strueturi' of’tbe Eartb and its dynamie jii'oeesses. Studies on I the Matéria! and Energy Flows of the Earth, TKi — 1147, 7 ábra Iarta Gy.: Zu den physikaliseben Zu- samnR'nhángen des asymmetrisehen Baus des Erdkörpers. Gerlands Beitrágf^ • zűr (ieophysik, Leipzig, 82., 4., 257 — 26(). Bart.a (íy.: Soeial effeets of the reeent geophysieal way of looking ujxm soeiety and geonomy — OöiuecTBCHHoe b-iuhhuc HOBoro reo(t)ii3HMecKoro noAxoga k oGiuec- I TBy II reoHOMiiii. .-\eta Geologiea 17., I' 1—3., 183 — 186, or. K. llÉKKS T. lásd Anmirássy E. (lÉLL B.: Erőterek a neutroszférában. i Geonómia és Bányászat 6., 1 — 4., 311 — j 321, 5 ábra IÍÉI.L B.: Beszámoló az ,, .Anyag- és Ener- giaáramlási Ankét” paleoklimatológiai I munkaesojiortjának terveiről- és fő I eredménveiről. Geonómia és Bánvászat 6., 1—4.', 171 — 172. >ÉLL R.: Zusammenhang zwischen dér I Entvvicklung dér Gesellschaft und dér Ímeteorologisehen Foreeliung — Bsaii- M0CBB3b M6>Kgy pa3BHTiieM MejioBesecKoro oőigecTBa II .MeTeopoaoriiMecKii.MH ncc;ie- AOBaHiiHMii. Acta Geologiea 17., 1 — 3., » 187—193, or. R. VELLA L. — Benöcs K.: Kurze Bespre- I chung des Spurenelementgehaltes im t nordungarischen miozánen Braun- ( kohlenbecken — KpaxKHH aHajiii3 coaep- I MtaHIIH paCCCHHHblX eJieMCHTOB B .MHOpeHO- I BOH yrjieHOCHoii Toaige óypoyrojibHoro ; öacceüHa CeBepHOÜ BeHrpmi. Bulletin ' of the IX. th Congress of the Carpatho- I Balkan Geologiea! Assoeiation, Vol. IV. i Akadémiai Kiadó ^Budapest. 21 — 32, 3 ábra, 4 táblázat, or. R. ÉLTEKY L.: A meddő szénhidrogénkutató fúrások víztermelésre való hasznosítása. Hidrológiai Tájékoztató 1972, 14 — 17. Bencz Gy. lásd Deres J. Benoze R.: a nyomás és az erőterek sze- r«^[)e az alsó és a felső légkör közötti összefüggések tükrében. GiMinómia és Bányászat, 6., 14., 305—309. Bencze 1’.— Szemerédy 1’.: Variation of the level of atmos|)heric rádió nőise affér geomagnetie disturbaru!es-l. — IkíMCHemiM ypoBHH aTMoccfiepiioro pagiio- iiiyMa riocjie reoMarmiTHbix BíKiMymeHiiii. .-Veta Geodac't., Gf'ophys. et Montanist. Aead. Sci. llung. 8., 1 — 2., 251 — 257, 3 ábra, or. R. Bendefy Ij.; .Adatok a P'öld globális tömegeloszlási és kéregszerkezeti viszo- nyainak ismeretébe/. — Beitriigo zűr Kenntnis dér .Mengen vertei! ungs- und Krustenstrukt ur-Verbáltnisse dér Erde. Általános Földtani Szemle 4., 21 — 36, 8 ábra, néni. R. Bendefy L.; Húszéves a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat. Hidrológiai Tá- jékoztató 1972, 79 — 80. Bendefy L.: A bányalndi karsztvízbetö- rések és a földnmgések kajicsolata az Esztergom környéki szénmeclenoében — BaaiiMHoe oTHOiiieHiie MOKgy npopuBaMU KapcTOBoii Bogbi B iiiaxTax H 3CMaeTp5ice- HMH.Mii. — Die Beziehungen zwischen bergbauliehen Karstwasser-Einbrüchen und Erdbeben in den Bergbaureváeren von Esztergom — Relationship between karstic water inrushes in mines and <‘arth(|uakes in the region of Esztergom. Bányászati és Kohászati Lapok, Bá- nyászat, 106., 10., 664 — 672, ti ábra, 1 táblázat, ang., néni., or. R. Benői's K. lásd Bella L. Bérczi 1. — VifziÁN I.:’ Üledékes kőzet- tani vizsgálatok a dél-alföldi neogén- ben — Sedimentary petrographic in- vestigations of the Neogene of the South- ern Great Hungárián Piain. Földtani Közlöny 103., 3 — 4., 319 — 339, 21 ábra, 1 táblázat, ang. R. Bérczi Sz. lásd Stegena L. Berke B. — Papp B.: A Duna — Tisza közi homoktalajokon, nukleáris talajnedves- ségmérő berendezéssel szerzett tapasz- taíatok — Erfahrungen mit nuklearer Bodenfeuchtigkeitsmesseinrichtung auf den Sandböden des Gebiets zwischen Donau und Theiss. Hidrológiai Köz- löny 53., 2., 85 — 89, 7 ábra, ném. R. Bidló G.: Dr. Aladár Vendl (1886 — 1971). Periodica Polytechnica, Chem. Eng. 27., 311—320. Bidló G.: Hozzászólás a ,, Sió-csatorna víztömegének vdzsgálata a környezet- védelem tükrében” című előadáshoz. Hidrogeodéziai Napok, Baja, 1973, 256—258. Bidló G.: Kristálytan. Egyetemi jegyzet 464 Földtani Közlöny lOi. kötet, 4. füzet vegyészmérnök hallgatók részére. Bu- dapest, Tankönyvkiadó, 1 — 117. Bidló G. — Horváth G. — Kisházi P. — Nikolics K.: Szerves vegyületek krisz- tallográfiai vizsgálata. Akadémiai Ki- adó, Budapest, 1 — 310. Bíró P.: The earth’s shape as shown by modern researches. Studies on the Maté- ria! and Energy Flows of the Earth, 332 — 335, 2 ábra. Bisztricsány E.; Calculation of L. V. L. depth fór the territory of Hungary — BbiHHCReHHe rjiyOiiHbi cror yMeHbuieHHOií CKOpocTH B BenrpHH. Acta Geodaet., Geopihys. et Montanist. 7., 3 — 4., 403 — 404, 1 ábra, or. R. Bisztricsány E.; Further relationships between the resonance characteristics of coda wawes and the thickness of earth’s crust in Hungary — PlaRbHeii- uiHe saBHCiiMOCTH MeiKfly peaoHaHCHbiMH CB0HCTB3MH KOfla-BOJlH H TOJimHHOIÍ KOpW B BeHrpuH. Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. 7., 3 — 4., 397 — 402, 3 ábra, or. R. Boda J. — Monostori M,: Üledékmozgási jelenség a budai márgában. Földtani Közlöny 103., 2., 199—201, 2 tábla Bodoky T.: a közös mélységpontos ész- lelési rendszerek vizsgálata. Magj^ar Geofizika 14., 3 — 4., 87 — 95, 18 ábra, magy., ném., or. R. Bodoky T. — Jánvári J. — Nemesi L. — PoLCZ I.: Komplex geofizikai kutatás a Nyírségben. A Magy. Áll. Eötvös L. Geofiz. Int. 1972. évi jelentése, 38 — 44, 9 ábia Bodri B.: Poiib npHJiHBHoii AUCCHnauHH eHepnui b xepMimecKOH ncxopHH RyHbi. Annales Univ. Se. Budapestinensis, Sectio Geol. 16., 35 — 55, 14 ábra, 4 táb- lázat, ang. R. Bodri B.: Az árajiály-súrlódás szerepe a Hold termikus történetében. Magyar Geofizika 14., 5 — 6., 218 — 223, 7 ábra, 1 táblázat Bodrogközy Gy. — Horváth T.: Produc- tion tests in ])lant communities of me- adow-land with solonetz soil. Hl. Zone of Agrosti-Alojiecuretum. Acta Biolo- gica. Szeged, 18., 1 — 4., 3 — 13, 5 ábra Bodzay L.: Migration et accumulation (les gisements petroliferes de Nagy- lengyel — AKKyMyURUllR H MHPpaniiR aaJiOKeií iieíjmi b c. HaAbRenAeii. Bul- letin of the IX. th Congress of the Carjjatho- Balkan Geological Association, Vol. TV., Akadémiai Kiadc), Budapest, 131 — 136, 3 ábra, or. R. Bognár E. — Mindszenty A.: Contri- bution to the gc^ology of tho ITppc'r l’alcozoic sediments at Baga Gazrin (Central Góbi aimak, Mongólia). Annalil i Univ. Se. Budapestinensis, Sectio Gec] > 16., 57 — 67, 4 ábra, 2 tábla, ang. I Bohn P. szerk. lásd Marczis J. Bohnné Havas ÍM.: A Kelet-Mecsek to tón iMollusca faimája — Tortoniscl iMolluskenfauna ^des östlichen Mécséi Gebirges. A MÁÉI Évkönyve 53., T 947 — 1161, 15 ábra, 4 táblázat, 10 táb Bóna J.: Palynological practice in ti investigation of liassic coal measures i the Mecsek Mountains. Oslénvtani Vita 21., 65— 71, 2 ábra Borsy Z.: a homokfodrok — The rippl marks. Földrajzi Értesítő 22., 1., 109- 115, 8 ábra, 2 táblázat, ang. R. Borsy Z.: Loess, sandy loess and loesf sand blankets in Hungárián wind-blow 1 sand region — A magyarországi fut< i homok területek lösz-, homokos lös í és löszös homoktakarója. Földraj I Közlemények 21., 2., 172 — 184, 8 ábr. ( 4 táblázat Borza T.: Rétegtani és őslénytani viz i gálatok Hont (É-Börzsöny) környéké — Stratigrajihical and paleontologic; inv^estigations in the vicinity of Hoi (northern Börzsöny Mountains). Fők tani Közlöny 103., 1., 27 — 40, 4 ábn 1 táblázat, 3 tábla, ang. R. Boschart R. a. — Sieged H. O.: Újak eredmények ásvánj^előfordulások lé( elektromágneses térképezésében. * Magyar Geofizikusok Egyesülete és Csehszlov’ák Geofizikai Egyesület álti rendezett XVIIT. Symposium anyagi MTESZ soksz. kiadványa, 11. Boszilkov V.: Andezit felhasználása mi zakban. Tudománvos Közleménvel 39., 25. Böjtösné Varrók K.: Az észak-magya országi ]ialeozóos ké]iződmények ge( kémiai vdzsgálata — Geochemical stuil of North-Hungarian Paleozoic fonni tions. A IMÁFI Évi Jelentése 1971-rő 91 — 97, 1 táblázat, ang. R. CoRNiDES T.: Genetic inví'stigation ( CO, occurrences in the Carputhian Ba.si by isotojie geoclu'mieal methods. Studii on tho Malerial and Energy k'lows of tli Earth, 275 — 278, 1 táblázat CzAKÓ T.: Légifénykéjiek földtani érte mezésének folyamata és szeri'jK' a Csei hát és Börzsöny hegység térkéjiezéséin — Process and role of geological aerii ])holoiuterpretation in tho mapjiiii of the Cserhát and Börzsöny arca, NorI, Hungary. .4 M.4F1 Évi Jelentés*' 1971 ről, 245 — 248, ang. R. CzEGDÉnr 1. Dorcsi G. — KánnAr T. Kiss B. Suba S.: Magyarország lo). mélyi'bb fúrtisa szelvényezési tajiaszti -t itKUjyar földtani irodídom je;ii/zéke, 1973 465 I látni. Magyar Crt*ofi/.ikn 14., 3 4., 10!) — 120., 7 ábra, 1 táblázat, or., néni. K. _’ziR.\KY J.: A zalakarosi fünlOtelep — Dió Hatlonlagü Zalakaros. Hidrológiai Tájé- koztató 1972., 59 — 1)0, ném. H. ’SAH.\ L.: Vízlengés és árajiály jelenségek a felszín alatti vizekben — Kliictuation , de la na|)j)ü et jihenoinenes de inarée dans le doinain dcs eanx sonterrainos. MÁFl Évi Jelentése 1971-ről, 229 — 2!tt), 3 ábra, 1 táblázat, fr. R. ‘’SAi..\GOViTS I.: A Riidabánya környéki I triász összlet geokémiai és éregenetikai vizsgálatának eredményei — Resnlts of geoehemioal and őre genetieal inves- tigations of a Triassic sequenee in the vieinity of Rudabánya. A M.ÁFf Évi Jelentése 1971-ről, fii -90, 8 táblázat, ang .R. SAi..\GOViTS I.; Rétegtani szinthez kötött ^ éreesedés genetikai problémái, földtani feltételei, a hazai geokémiai vizsgála- tok eredményei alapján. (íeonómia és j Bányászat 0., 1 — 4.. 157 — Hil. : SAL.AGOVITS I.: Stratigraphically eont- j rolled triassic őre mineralization. A ge- ^ netie model based on hnngarian geoelie- ■ inical investigations — PeHeTimecKaH MO- geab npiiypoMCHHoro k BHyrpmpHaco- Bo.My cTpaTnrpa({)iiMecKO.My ropn30HTy opy- geHCHMH — B CBcre npoBcacHHbix B Beit- • rpmi reoxiiMimecKMX HccJiegOBamiii. Acta Geologiea 17., 1 — 3., 39 — 48. or. R. SAL.AGOVics I.: Migration jjroeesses and geological-geoehemieal conilitions of inetasomatic őre formation conneeted to stratigraphic level. Stndies on the I Matéria! and Energv Flow of the Earth, 302—303. lSAL.AGO^^TS I. — Xagy E.: Geocliemiscdie Untersuchung dér Seiser Schichten- I folgen Transdanubiens — reoxH.MHnecKiie j HccaegoBaHHB cenccKnx roam SagyHan- I CKoro KpaB. Bulletin of the IX. th I Congress of the Carpatho-Balkan Geolo- I gical Association. Vol. IV. Akadémiai i Kiadó, Budapest, 33 — 46, 3 ábra, 7 táb- t lázat, or. R. APÓ G. lásd Aczél E. ÁSZÁR G. — Odor L.: A KBGA Szedi- I mentológiai Bizottságának szófiai szim- > póziuma és munkaülése (1972. okt. ; 16 — 25.) Geonómia és Bányászat 6., I 1—4., 369. [sAszAR M. M.: rionbiTKa onpegeRCHHg KpaCBblX 3HaMeHHH MCCTOnOJlOWeHHR cpeg- I Hero 3HepreTHMecKoro ypoBHa no Bbicore. I Annales Univ. Se. Budapestinensis, Sectio Geol. 16., 69 — 80, 7 ábra, ang. R. SATH B.: A hévízkutak kútfejkiképzésé- I nek kialakulása — BypeHue ycTba CKBa- I )KHH rjiyöoKnx xepMajibHbix KOROgueB. Földtani Kutatás 16., 1 — 2., 110 — 124, 22 ábra, or. R. CsiKY G.: Két erdélyi magyar geológus í'mlékezete. Földtani Tudománytör- téneti Évkönyv 1972. A Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakcsoportja, 23 — 32 CsiKY G.; Emlékezés Zsigmondy Vilmosra. Budapest, 11., 9., 42 — 43, 4 ábra. CsiKY G.: IIai.ogh Ernő professzor emlé- kezete. Kaiszt és Barlangkutatós 7., 9— 14, 1 ábra, ang. R. CsiKY G.; Koch .Antal földtani tudomány- történeti szert'pe és jelentősége. A ma- gyarországi Tudomány- és Technika- történeti Konferencia előadásanyaga, MTESZ kiadványa, 243 — 248. CsiKY G.: Beszámoló a Magyarhoni Föld- tíini I'ársulatban folyó tudománytörté- neti tevékenységről. Technikatörténeti Szemle 6., 1972., 221 — 224. CsiKY G. Beszámoló a Magyarhoni Föld- tani Társulatban folyó tudomány- törtthieti tevékenységről. Földtani Tu- ilomány történeti Évkönyv 1972, Ma- gyarhoni Földtani Társulat Tiulomány- történeti Szakcsoportja, 5 — 11. CsiKY (r.: Krónika. Földtani Tudomány- történeti Évkönyv 1972. Magyarhoni k'öldtani Tíü'sulat Tudománytörténeti Szakcsoportja, 45 — 48. Gsiky G. lásd Majzon L. Gsillagné Teplánszky' E.: Magyarázó a Álátra hegység földtani térképéhez 10 000-es^ sorozat. Gyöngyöspata- D. Magyar Állami Földtani Intézet, 1 — 36, 2 ábra, 4 táblázat Cs(')KÁs J.: Mérnökgeofizikai kutatások a tállyai andezitkőbányában. Mérnök- geológiai Szemle 13., 5 — 20, 8 ábra Csömör D. A magj-arországi földrengések ciklikusságáról. Geonómia és Bányászat 6., 1 — 4., 85 — 91, 5 ábra CsoRD.Ás I. lásd Hegy'iné I’akó J. Csűrös S.: Geobotanische Forechungen im Casin (Kászon)-Becken. Acta Botanica 19.. 1 — 4., 55 — 71, 5 ábra, 2 táblázat Dank V.: Scientific background fór the solution of somé hydrocarbon explorati- on problems in Hungary. — HcKOTOpbie Bonpocbi HCCJiegOBaHHH H noHCKOB yrjie- BOflopogOB B BenrpHH h hx nay^Hoe oőocHOBaHue. Acta Geologiea 17., 1 — 3., 15—26, or. R. Dank V.: A magyar geofizika feladatai és perspektívái a szénhidrogén-kutatás tük- rében. Magyar Geofizika 14., 2., 43 — 54, magy., ném., or. R. Dank V.: A 24. Nemzetközi Geológiai Kongresszus Montreálban. Földtani Köz- löny 103., 1., 1—13. 466 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet Dank V.: Energia prognózisunk néliány időszerű kérdése. Földtani Közlöny 103., 2., 89—94. Dank V.: Elnöki megnyitó. Földtani Köz- löny 103., 3—4., 221—223. Danx V.: Genetik, Migration und Anháu- fung von Kohlenwasserstoffen im panno- nischen Becken. Bulletin of the IX. th Congress of the Carpatho-Balkan Geo- logical Association, Vol. IV., Akadémiai Kiadó, Budapest, 497 — 502. Dankházi Gy. — Makai M. — Simon P. — SzABADVÁRY L.t Geoelekti'omos műszer és módszerfejlesztés — Geoelectric instru- mental and methodological research — HccRegOBaHiiR b oOiiacTH paapaöoTKH BjieKTpopasBeflOBHHx MeroflOB h annapa- Typbi. A Magy. Áll. Eötvös L. Geofiz. Int. 1972. évi jelentése 65 — 69, 2 ábra, ang., or. R. Darányi F.: Észrevétel a Központi Aljiok kristályos-rnetamorf vonulatának keleti pereméről. Általános Földtani Szemle 4., 49—51. Deák J.: Természetes radioizotópok alkal- mazása a felszínalatti vizek kutatásában. Magyar Geofizika 14., 5 — 6., 200 — 211, 15 ábra, 2 táblázat, magy., ném., or. R. Debreczeni E. lásd Tarján I. Dedinszky J.; Sur la possibilité de l’exis- tence de réservoirs fissurées d’hydrocar- bure, de lithoclases ouvertes en profon- deur, en Hongrie — O b03MO>khocth cy- meCTBOBaHHB TpeigHHHblX KORReKTOpOB yraeBOgopogOB, b tóm mhcrc OTKpbixbix JiHTOKJiasoB Ha rRyÖHHe. Bulletin of the IX. th Congress of the Carpatho- Balkan Geological Association, Vol. IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, 155 — 161., 1 ábra, oi’. R. Deres J.: Rétegmegnyitás üreges (jet) töltetekkel, a rétegmegnyitási feladat leírása. Magyar Geofizika 14., 1., 36 — 39, 2 ábra, 1 táblázat, magy., ném., or. R. Deres J. — Bencz Gy.: Felkészülés a 210 C°-nál melegebb nagymélységű fúrások rétegmegnyitási munkáira. Magyar Geo- fizika 14., 3—4., 129—135, 2 ábra, 3 táb- lázat, ném., or. R. Detre Cs.: a mecseki triász legjobb meg- tartású és (dső rétegtanilag értékelhető Ammonoidea-lelete — Über den ersten, stratigrajáüsch auswertbari'ii Ammono- iden-Fund von bestcy Erhaltung dér Mecseker Trias. A MÁFl Évi Jelentése 1971-ről, 277 — 282, 2 ábra, 1 tábla, ném. R. Detre (’s.: Apró Brachiopodák és csigák Brachiopoda-tcknők belsejébe^). Föld- tani Közlöny 103., 2., 202-- 204, 3 ábra Dienes I.: Somé jji’obkans in the algorith- mization of the geologist’s vvork. l’rocee- dings of the Symposium ,,IIorniéká Pfibram ve vede a technice 1973 Pfibram, Sekée M., 1., 165 — 179. Dienes I.: Die Anwendung elektron ischt i Rechenautomaten zűr Auswertung ge< logischer Labordaten am Beispiel dt röntgendiffraktometrischen Phaser . analyse, 1972. Zeitschrift für geologisch Wissenschaften, Berlin, 1., 10., 1263- i 1271, ang. R. Dienes I. — Greguss Pálné— Hase> ; FRATZ PÉTERNÉ — TÓTH Z. ^\"lCZIÁN 1 Automated recognition of materials an interpretation of X-ray diffractogram: j Proceedings of the Symposium ,,Hoi t nióká Pfibram ve vede a technice 1973 í Pfibram, Sekce M., 1., 251 — 262, 2 ábr ■» Dienes I. — Guóth P. — Kőhegyi J.: , comjilex System fór recording storag » and retrieval of engineering-geologici | data. Pi’oceedings of the Symposiui I ,,Horniéká Pfibram ve v'ede a technic i 1973”, Pfibram, Sekce jM., 2., 414 — 42'. • 9. ábra Dimitrescu, R.: Letters of the Commissio I on Manganese (lAGOD). Progress repoi on research in magnanese őre deposits o Románia (1971 — 1972). Acta l\Iinei Petr. Szeged, 21., 1., 155. Dobosi Z.: Vizsgálatok Eurázsia felszíné nek jileisztocénkori albedóiról. Geonóini. és Bányászat 6., 1 — 4., 183 — 188, 4 ábra 1 táblázat Dobosi Z.: Eljegesedések kifejlődése az iV globális tektonika alajiján. Geonómia é Bányászat 6., 1 — 4., 189 — 192. Dobosi Z.: Investigations on the tenitoria distribution of the global railiation öve Hungary. Annales Univ. Budapest inén sis, Sectio Geol. 16., 81 — 86., 2 ábra 2 táblázat, or. R. Dobrovolni K. — JÓSA FI.: Bálát onpuil vidéki inéniökgeofizikai térképezés. Magy. Áll. líötvös L. Geofiz. Int. 1972 évi jelentése, 37. Domokos M. — Dumen E.: IVhy and hov |t to apjily netwoi'k Systems to geologiea ) documentation and exploiation. l’iocee ► dings of the Symposium ,,Horniéki k Pfibram ve vede a technice 1973”, l’filr 1 ram, 263 — 275. Dorcsi G. lásd CzEGi.iím I. Dövényi Z.: a kőröshegyi téglagyái '! agyagfejtőjének rétegtani vizsgálata i* Acta G('ogra])hica Delm'cina 18., 169. Drabik 1. lásd Moi.nár Bahnabásné Drahos 1). — Sai-át 1’.: Geoelektr-orncrs é^ karottrlzs szondázások indir-ekt és dii'i'kl intc'rpr'ctáeiójárrak a lineiíris rerrdszer<4 elriréletén alapuló új, egyszerű, gyor> módszrM’e. Magyar Geofizika 14., 1.. 6- 12., 13 ábra, rtragy., nénr., or-. R. Dravecz .1. lásd Virágú K. Dumru E.: Par-adoxes and use of Br-yozoa .1 magyar földtani irodalom jegyzéke, 1973 467 — A bryo7.()ák partuloxonai óa haszna, őslánytaiii Viliik 21., 14 — 27, 1 táhiáz.at, r inajíy. K. DrmcH E. (Jr); Baitrafío /.iini geocliomi- 81'hen \’(>rfíl(>ich iler Spurciu'leiiK'ntfío- iialte (iar Karsthauxito von Ihigarn, Ru- \ nuinien, Hulgarien und Jugoslawien PeayjibTaTbi reoxiiMiiMecKOio coiiocraBJie- HIIH paCCOlHHUX aJIC-MCHTOB OOKCHTOB Kap- CTOBoro Tiiiia Benrpim, PyMbiniiii, Bojira- pnii II K)rocaaBiiii. Bulletin of the IX. 1 th Congress of the Carpatho- Balkan I Geological Assoeiation, Vol. IV. Akadé- miai Kiadó, BudajH'st, 47 — ,'55, 4 táh- lázat, or. R. Drnu'H E. lásd Domokos M. DroKÓ A. lásd Bat.la Z. iDri.KMBA ,J. L.: Magyarázat a laza hold- kózet-anyagok eredetére. Földrajzi p]rte- I sítö 22., 2 — 4. 2S7 — 2SS. ;Duma (íy. — Ravasz Cs.: Sand aus dein i Silden — ein Orundstoff zur Herstellung von (lefassen. Silikatteehnik, Berlin, I 24., 2., 55 — 57, 5 áhra, 4 táblázat Dum.\ (Jy. - Rav.\sz Cs.: Mineralogieal- petrograjihieal and eheiuieal investigati- ( on on arehaeologieal eeraniie gravegoods. I Aeta Miner. Petr. Szeged, 21., I., 41- 47, j 4 áhra, 2 táblázat. IEgkrer H’.: A természetes hőenergia áram- I lását befolyásoló kőzetfizikai mennyisé- |- gek. ülagyar Geofizika 14., 5 — (>., 224- 1 227, 2 ábra, magy., néni., or. R. IEgerszegi P.: A bauxit szilieium-, vas- és I karbonát-tartalmának hatása a karót - , tázsmérések alajiján képező fizikai para- méterekre. Magyar Geofizika 14., 1., 20 — 45, () ábra, 2 táblázat, magy., ném., or. R. Egerszegi P. — Sz.\B() J.: Magyarországi bauxitok fizikai jiaramétereinek megha- tározása bányabeli karotázsmérésekkel és az eredményekből levonható követ - I keztetések. A magyar Geofizikusok P>gye I sülete és a Csehszlovák Geofizikai Egye- l sülét által rendezett X^'lll. Symposium i anvaga, KITESZ soksz. kiadvánva, 42 — í 44^ iEgri Gy.: The physico-ehemieal properties I and engineering problems of the loess i soils. Acta Geologica 16., 4., 1972., i 447 — 345, 4 ábra ■Egyed L.: Régiónál geophysics of the Caipatho-Balkan-Dinariil area. Bulletin I of the IX. Congress of the Caipatho- Balkan Geological Assoeiation, Vol. TV., ( 507—510. Ember K.: Hozzászólás a mérnöki geológia I szakmérnökképzés tapasztalatai című I vitaüléshez. Mérnökgeológiai Szemle 12. ! 77—79. IPmbey-Isztin a.: On the problem of 'i grajihic intergrowth and normál granitic stnicture. Annales Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. 65., 19--20, 6 ábra, 3 tábla T'Imszt iM. lásd Barabásné Serényi Pl. PIrdélyi M.; a Magyar Medence hidro- dinamikája. P’elszín alatti vizi^k hidro- lógiája, V'lTUKl 1974. évi Tudományos Napok, 111. ülésszak anyaga, 1 — 24, Ki ábra, VITUKI, Budajiest Erdélyi M. lásd .Alföldi L. PIrkel a. - Bállá Z.: Ri'víziós értékelő kutatások Mongóliában. A Magy. Áll. Plötvös L. Geofiz. Int. 1972. évi jelen- tése, 96 — 97. P'alusi 1.: G3’orsmagszedős (Wire — Line) fúrási tajiasztalatok OiibiT iiOJiyReH- Ilblii Iipil IlCnOBbBOBaHIIII ÖypOBblX CTaHKOB co CKopocTHbiM OTÖopoM KcpH (Baiicp-JiaiÍH). P’öldtani Kutatás Ki., 1 — 2., 64 — 70, 8 ábra, or. R. P"'arkas B.: Beszámoló a 11. Nemzetközi Bányamérési Kon ferenciáról. ( leonómia és Bányászat ti., 1 4., 471 — 474. P'.ARKA.S B. lásd KlEMENCSICS I. P^ARMASi J.: Külszíni kőzetmozgások vizs- gálata a X\'. Bánj^aüzem falu alatti jiillérénél — Ihitersuchung von oberta- gigen Gebirgsbewegungen in dér Umge- bung eines, unter dem Dorf stehenden Pfeilers dér Schachtanlage XV — Hc- IlhlTaHIDl CgBIlWeHIlií IlOpOg nOBCpXHOCTIl y uejiiiKa nog AepeBneü iiiaxTbi Ne XV. — Stuih' of the surface rock movements at the abutment of Shaft No. XV, under viliágé. Tatabán\’ai Szénbánj'ák Műszaki Közgazdasági Közleménj'ei 4 — 4., 155 — KiO, 11 ábi-a, ang., ném., or. R. P’edorovk'h B. a.: Recent and ancient, cold and wann loesses and their relation- ship with glaciations and deserts. Acta Geologica 16., 4., 1972., 371^381, 4 ábra P’ejér L. : Szabó József akadémim páh'adíja — AKagejviHMecKiiii npii3 CaGo RoiKeijia. — — Das von dér Akademie preisgekrönte Werk des Geologen und Bergingenieurs József Szabó — The Academy award Mork of József Szabó. Bány’ászati és Kohászati Lajiok, Bánj'ászat, 106., 10., 704 — 707, 1 táblázat, ang., ném., or. R. P’ejes I. — Király E. — Szalay I. — Taba S. — Verő L. — Zsillé A.; A Börzsön\' heg\’ség földtani felépítésének és ércese- désének geofizikai kutatása. A Mag\'. Áll. Eötvös L. Geofiz. Int. 1972. évi jelentése, 20 — 28, 7 ábra Fekete Á. lásd Molnár B. Felméri L.: Hourlj' values of the radiation balances in the summer half-year. Annales Univ. Budapestinensis, Sectio Geol. 16., 87 — 97, 3 ábra, 7 táblázat, or. R. Felváry Gy. — ^\"icziÁN I.: Koegzisztens 468 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet paragonit-muszkovit a Kőszegi-hegység metamorf kőzeteiben — Coexistent para- gonite-muscüvite in the metamoiphic rocks of the Kőszeg Mountains. Földtani Közlöny 103., 1., 19 — 26, 1 ábra, 4 táb- lázat, ang. R. Ferenczy L.: a porozitás a permeabilitás és a maradék víztelítettség viszonyának vizsgálata homokkő tárolóban. Magyar Geofizika 14., 5 — 6., 212 — 217, 4 ábra, 2 táblázat, magy., ném., or. R. Fetter G. lásd Varróké, Kövesdi E. Filcek H. — Walaszczyk J.; Számítás- technika alkalmazása a kőzetmodelle- zésben — Anwendung dér Rechentechnik in dér Gesteinmodellierung — Manojiao- BaHHC BblHHCJlHTeRbHOH TCXHHKH npH MO- AeJiHpoBaHHH ropHbix nopog — Appli- cation of computing technique fór rock modelling. Tatabányai Szénbányák Mű- szaki Közgazdasági Közleményei 3 — 4., 119 — 130, 12 ábra, ang., ném., or. R. Fink J.: Presidential address of inaugura- tion Symposium of the INQUA Loess Commission Hungary, 1971. Acta Geo- logica 16., 1972., 4., 313—315. Flügel H. W.: Peronidella baloghi, a new inozoa from the Upper Permian of the Bükk-Mountains (Hungary). Acta Miner. Petr. Szeged, 21., 1., 49 — 53, 1 táblázat, 1 tábla Flügel H. W.: Útmutató az osztrák paleo- zoikum rétegtani táblázatához — Geleit- worte zűr stratigraphischen Tabelle des Paláozoikums von Osterreich. A MAFI Évi Jelentése 1971-ről, 303 — 309, 1 táblázat-melléklet A földtani oktatás kezdete és alakulása a hazai bányászati felsőfokú tanintézetek- ben. Földtani Tudománytörténeti Év- könyv 1972, Magyarhoni Földtani Tár- sulat Tudománytörténeti Szakcsoportja, 33—43. Földvári A.: Sedimentary cycles and ,,oscillogram”. Studies on the Matéria! and Energy Flows of the Earth, 289 — 293, 3 ábra Földvári M.; Metamorf kőzetek szerves- anyag tartalmának vizsgálata derivatog- ráffal szénültségi fok szempontjából — Derivatographic analysis of the organic content of metamorphic rocks in view of their ránk of coalification. AMAFI Évi Jelentése 1971-ről, 297 — 302, 1 ábra, ang. R. Földvári M. — Lelkes Gy. — ^Vetö 1. — VicziÁN 1.: Kőzettani, ásványtani és geokémiai módszerek együttes alkal- mazása tatabányai alsókréta fúrásminták vizsgálatára. Földtani Közlöny 103., 364 - 371, 3 ábra, 4 táblázat Földváriné Vogl M.: Über die verglei- chcnden geologisehen Untersuchungen von Gesteinshaupttypen des karpatisch-l balkanisch-dinarischen Gebietes. Bulletin of the IX. Congress of the Carpatho-Bal- ’ kan Geological Association, Vol. IV., Budapest, Akadémiai Kiadó, 487 — 495. Földváriné Vogl M.; Dr. Csajághy Gá- j bor emlékezete (1903 — 1972). Földtani ( Közlöny 103., 2., 103—107, 1 kép i Földváriné Vogl M.: On the role of .J geochemical research in the development i of technology and agriculture — O po.iH f reOXHMHqCRKHX HCCJieaOBaHHH B paSBHTHH t TeXHHKH H CeR-bCKOrO XOSHHCTBa. Acta i Geologica 17., 1 — 3., 195 — 199, or. R. Földváriné VoglM.: Applicability of the ' geochemical indicatorj' elements in the i light of investigations in Hungary — OpeHKa npHMeHReMOCTH reoxHMiiMecKHx eJieMCHTOB-HHaHKaTOpOB B CBCTe npOBC- t aeHHbix B BeHrpHH uccaeaoBaHHH. Acta * Geologica 17., 1 — 3., 49 — 54, or. R. Fülöp J.: Geological research and social- í economic progress in Hímgary. Studies i on the Matéria! and Energy Flows of the . Earth, 398—400. Fülöp J.: Funde des prahistorischen Silex- grubenbaues am Kalvaria-Hügel von Tata. Acta Archaeologica, 25., 1 — 25, 21 ábra, 3 számozatlan táblázat Fülöp J.: Die Tendenzen dér geologisehen Untersuchungen sedimentárer Komp- lexe und die Notwendigkeit dér Uurch- führung ihrer Zusammenfassenden Aus- . wertung. Bulletin of the IX. th Congress of the Carpatho-Balkan Geological Asso- ciation, Vol. IV., Budapest, Akadémiai Kiadó, 479 — 486. Fülöp J.; Új jelek Álagyarország geológiai térképén. Népszava, 1973. április 22-i száma (Tudomány Világa, rovatban) Fülöp J.: A földtudományok és a közmű- veltség. Magyar Tudomány, 2., 65 — 73. Fülöp M.t Az elektronikus számítástechni- ka alkalmazása a mélyfúrás kutatási, tervezési és üzemi feladataihoz — npilMeHCHHe BJieKTpOHllHeCKOii Bbl'lHCJlll- T6.nbH0ií rexHUKH ajüi pciiiemiR sagan noiiCKa, npoeKTiipoBaHiiR n 3KcniiyaTaunn B orpacAH i'RyőoKoro GypcHiiH. Földtani Kutatás 16., 1 — 2., 94 — 97, or. R. Gabos Gy.: Építésföldtani adottságok fi- gyelembevétele a tei’ületkiválasztás, tele- ])ítés és é])ítés során. 111. Lakásépítési Konferencia 1973. novemlKU- 27 — 28, ÉTÉ, 37—46. Galácz a. (Szerk): Szervező-gi'ológus to- vábbké])ző tanfolyam előadásai. II. rész. Eötvös Loránd Tudományegyetem Ter- mészettudományi Kar, Budapest, 1 -- 225. Gáléi J. lásd Alföldi L. Gálos M.- Kertész 1’. — Kürti 1, — Ma- .1 )H(t(/i/ast-Mediterranean Aleso- zoic. Studies on the Matéria! and Energy Flows of the í]arth, 374 — 37C. Géczy B. lásd Stkgena L. lEDEONNÉ Kajetzky M.: FosszíIís folyó- I vízi üledékek inikroniineralógiai spekt- I riiinának értelmezése recens hordalék- 1 vizsgálatok alapján. Földtani Közlönv 103., 3—4., 285—293, 4 ábra ’ íedeonné Kajetzky AI.: A mindszenti és j csongrádi kutatófúrások mikromineraló- 1 giai vizsgálata, különös tekintettel az anj-agszállítás egykori irányaira — Mic- ! romineralogical analyses of materials from exploratory drilling at Mindszent and Csongrád: determination o/ jialeo- . transportation directions. A .MA FI Évi Jelentése 1971-ről, l(i9 — 184, 1 ábra, 1 szelvény, ang. K. tELLAi M. B.: Holothuroidea seleritek a bakonyi albai mészkőből. Földtani Köz- löny 103., 1., 70 — 74, 2 ábra, 1 tábla rEREi L.: Large-scale (farm) soil inaps in Hungary — KpynHO.MacuiTaoHbie Kapxw non B BeHrpmi. Bulletin of the IX. th Congress of the Carpatho-Balkan Geo- logieal Association, Vol. IV. .Akadémiai I Kiadó, Budapest, 327 — 331, 1 ábra, or. ; R. ÍERRY E. — Kozm H.: IMéhes Gy. (1911) I ,, Bakonyi triászkori Ostracodák” eredeti I anyaga a Alagyar Állami Földtani Inté- i zetből — Originals of Méhes 1911: ,,Uber Trias-Ostracoden aus dem Ba- kony” at the Hungárián Geological : Institute. Földtani Közlöny 103., 1., : 67 — 69, ang. R. IID.4I L.: Az Esztergom-dorogi terület I földtani viszonyai. A Magyarhoni Föld- tani Társulat 1973. évi Jubileumi Vándor gj’űlése, Esztergom, május 24 — 25. A ' Magyarhoni Földtani Társulat kiadvá- ■ nya, 5 — 6. iD.Ai L.: Magyarázó a Dorogi-medence földtani térképéhez 10 000;es sorozat. Mogyorósbánya. A IVIagyar Állami Föld- ' tani Intézet kiadványa, 1 — 42, 1 táblázat GóczAn L.: Mezőgazdasági földtudomány és agroökológia — CeJibCKOxosRÜCTBeH- ni>ie reonayKii h arpoBKORormi — Agri- cidtural geoseience and agro-ecology. Földrajzi Éitesítő 21., 4., 1972., 503 — 508, ang., or. R. Góczán F.: Gonijiarative palynology and the paleoclimate of bauxite formation — A bauxit jialeoklímája és az összeha- sonlító jialynológia. Őslénytani Viták 21 ., 51 — 63, magy. 11. Góczán F".: (Iberkretazische Kohlcnbil- dung in Ungarn im Lichte dér Balynolo- gie - OopMHpoBanHC BaaoKeü yrjiH b Beiirpiui B noBAHCMeJiOBoe BpewH (no na- juiHoaorH'iecKMM gannbiM) — The l’aly- nology of Cenophytic. I’roeeedings of the 111. IntiM'national l’alynological Confe- rence. NAUK.A, Moscovv, 28 — 35, 4 ábra, or. R. Góczán E. — Kazó B.: Eine neue ingeni- eurgeologischo Kart ierungsmethode des Wassí'ihaushaltes und iiire Anwendungs- bí'ieiche — Hobi.ih mctoa HHwenepHO-reo- JlOrH'ICCKOrO BOAOXOBjntCTBCHHOrO KapTH- pOBamiR H BO.3M0WH0CTH CPO HCnOJlbBOBa- HHH. Bulletin of the IX. th Congress of the Carpatho-Balkan Geological Asso- ciation, Budapest, .Akadémiai Kiadó, 333 — 340, 2 ábra, 1 táblázat, or. K. Gosztonyi L. lásd Andrássy L. Grasselly Gy.: Korszerűsítés — integrá- ció — tanszék. Felsőoktatási Szemle 22., 10., 598—603. Grasselly Gy. — Hetényi M. — Agócs M.: Contributions to the kerogen, lignité and peat. .Acta Miner. Petr. Szeged, 21., 1., 55 — 71, 8 ábra, 4 táblázat Greguss P.: Die neüe systematische Stellung v’on (^ycadinoxylon Czeczotti Zalewska/Miozán . Turow, VR Polen, und vergleichende Unteisuchungen mit Pseudotaxodioxylon Jaehnicheni Gre- guss n. g. n. sp/Miozán, Niederlausitz, DDR. Paleontographica, Stuttgart, Abt. B. 143., 1 — 4., í — 17, 11 tábla Greguss Pálné lásd Uienes I. Grim G. lásd Szűcs J. Guóth P. lásd Uienes I. Guzyné Somogyi A. lásd Barabásné Serényi E. Gyarmati P. — Pentelényi L.: Magyará- zó a Tokaji-hegység földtani térképéhez 25 000-es sorozat. Makkoshotyka — Sá- toraljaújhely. Alagyar Állami Földtani Intézet, 1 — 101, 1 ábra, 6 táblázat, 8 melléklet Hahn Gy.: The granulometric properties of the hungarian loesses. Acta Geologica 16., 4., 1972., 353—358, 1 ábra Hahn Gy.: Tata környékének geomorfoló- 470 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet giai képe — Geomorph ologischePhysiog- nonie derUmgebung von Tata. Földrajzi Értesítő 21,4. 1972., 389—407, 2 ábra, nem. R. Hajós M.: Siliceous unicellulars, their \ise fór faciology and biostratigraphy — Fosszilis kovás egysejtűek vizsgálatá- nak fáciesjelző és rétegtani jelentősége. Őslénytani Viták 21., 29 — 39, 1 ábra, 2 tábla, magy. R. Halmos F.: HeKOTopue npHHunnajibHbie Bonpocbi H3MepeHH« H BbiMHcaeHHB cnyx- HHKOBoro reoAesMMecKoro BCKTopHoro xoga ApKTHKa — AHxapKTHKa. — Einige prin- zipielle mess- und rechentechnische F'ra- gen des Satellitenpolygons Arktis — An- tarktis. Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci Hung. 8., 1 — 2., 3 — 15, 4 ábra, 1 táblázat, ném. R. Hamed M. M.: Oil-geological studies on the subsurface miocéné sediments in Transdanubia together with a geochemi- cal study of the Hungárián oils in generál as an attempt to a specification of miocéné oils, IV. — HeiJ)xereojiornMecKne HCCAegOBaHHA BbIXOAOB MHOUeHOBblX OX- jio>KeHHH Ha xeppHxopHH SagyHartcKoro Kpan (BHP) H reoxHMHMCCKoe H3yM6Hne BeHxepcKHx He({)xeH ajih npcABapHxeabHofi xapaKxepHCXHKH MHOpeHOBbix Hecjixeií. Bul- letin of the IX. th Congress of the Car- jiatho-Balkan Geological Association, Vol. IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, 223 — 230, 2 ábra, or. R. Hamed M. M.: A quantitative lithofaoial and paleogeographic study of the subsiir- face miocéné sediments in Transdanubia (Hungary) III. — KoAHMecxBCHHbie ;in- xo(})aunaabHbie h naAeoreorpa(l)HMecKne iiccAeAOBaHHH norpeöeHHbix MHOgeHOBbix oxAO>iKeHHH HA xeppHxopHH BagyHaü cKoi o Kpa>i (BHP). Bulletin of the IX. th Congnsss of the Carpatho-Balkan Geological Asso- ciation, Vol. IV. Akadémiai Kiadó, Bu- dapest, 213 — 218, 11 ábra, or. R. Hámor G.: Előszó. A Magyarhoni Földtani Társulat 1973. évi Jubileumi Vándor- gyűlést!, Esztergom, május 24 -25. A Magyai'honi Földtani Társulat kiadvánva 3-4. Hámor G. Főtitkári b(!Számoló. Földtani Közlöny 103., 2., 95 - 100. Hámor G.: Az ületlékkifejlődés és a szer- k(!zetalakulás összefüggései e])irogén t(‘- ■1.. rületeken. Földtani Közlönv 103., 3 245—250, 2 ábra Hámor G.: Az Észak-Magyarországi Osz- tály működési jelentése az 1971. évről — Bericht über die Tátigkeit dér Abteilung Nordungarn im Jahre 1971. A IMÁFI Évi Jelentése 1971-ről, 21 — 30, 1 ábra Hámor G.; Faziostratotypen dér Salgó- tarjáner Schichtengruppe. 3. Faziostra- totypus: Kisterenye — Gyulakeszi in Nord-Ptngarn. In: Chronostratigraphie und Neostratotypen. III. Vydavatelstvo Slovenskej Akademie Vied, Bratislava, 197 — 209, 5 ábra Hámor G. — Nagy B. — Nagy G.: A Bör- zsöny hegység déli részének földtani vázlata — Geologische Skizze über den Südteil des Börzsöny-Gebirges. A iMAFI Évi Jelentése 1971-ről, 31 — 46, 1 ábra, 1 táblázat Hamvas F.: Ldedékes talajra épült víz- építési műtárgyak mozgás jelenségei — — Phénomenes de mouv'ement des ouvrages hydrauliques construits sur un terrain sédimentaire — Movement phenomena in hydrotechnical structures built on alluvial soils — Bewegungser- scheinungen von auf Sedimentboden angelegten Wasserbauten. Vízügyi Köz- lemények 4., 435 — 455, 14 ábra, ang., fr., ném. R. Hasexfratz Péterné lásd Dienes I. Hédervári P.: Lithosphere models and the origin of magma. Studies on the Matéria! and Energy Flows of the Earth, 377—378. Hédervári P.: Litoszféra-modellek és a magma keletkezést'. Gctinómia és Bá- nyászat 6., 1 — 4., 267 — 291, 19 ábra, 2 táblázat Hegedűs M. — Kedves M. — Párduxz A.: Ultrastructural investigution t)f Upper Cretaceous angiosj)erm e.xines 11. .Acta Bioltigica Szegeil, 18., I — 4., 1972., 55 — 69, 7 tábla Hega’iné PAKt) J.: I )erivatograj)hiselie Untersufhung Hydrt)tliermtder Gcsteins- umwandlungen - 1 )erivatt)graj)hic ana- lysis t)f hytlrtJhermal rt)ck transforinnti- t)ii. Tonintlustrie Zeilung, Gos'ar, 97., 5., 119 — 122, 14 ábi'a, ang. R. Hegyiné Paki) J.: Magyartuszági kötő- anyagipari nyersanyagtik dt'rivatograin és anyagvizsgálati gyűjteménye — 1'hcr- nuil antl matéria! tt'sting t)f raw nmterials ft)r the ct'inent' and lime iiulustries in Hungary — COopmiK AcpniRiTorpa.M.M ii peayjibxaxoB AaOopaxopHbix anajni30n bch- rcpcKiix cbipi.CBbix MaxepiiajioB npoMuiii- JICMHOCXII BHIKyiHHX BOluecxB. Tudt)máiiyos Közlt'inények, SZIKKTI, 3(i., 1 — 87., 36 tábla-melléklet I-lEtsYiNÉ Pakó J.: Kötőanyagipari nyers- Wi llfl iKi K, iiai] ibr ÁGV A® BOII ',<■11 ml Hui üá ÍGY uiGT 3eki ÍIRZ( ítai f fai] :tTE; •3Gl m 'fvé m 13- bci aií Tiwa •lm tárás Közr Hál .1 nitt(/i/(ir földtani irodalom jeyi/zéke, 1973 471 anyiifiok anyagvizsgálati i-fndszara. Tu- (loniányos Közlemények, SZIKKTI, 42., 27 — 311, 2 táblázat Hkoyink I’akü J. — Csordás I.: A kisgyőii ladini agyagpala ásvány-kőzettani vizs- gálata — MiiHcpajiorimecKo-neTporpatj)!!- wecKoe iiccjiOAOBaniie rjiiiniiCToro jiaAUHc- Koro CAaHga m. p. KmnARcp — Mineralo- giseh-petrograj)hisehe l’ntei'suehung des ladiner Tonsehiefers aiis Kisgyőr — \ ininerak)gieal-p(>trograpliieal exainina- tion of tlie Ladin clay shalo of Kisgyőr. Építőanj’ag, 25., S., 2S9 — 295, 19 ábra, 2 táblázat, ang., magy., néin., or. K. Hkoyink Cakó ,I. — J’éter É.- Vit.4i.is (1y.: Minéranx argileux de l’argile de Kiseeír de l’Oligoeéne inoyen (dn Ru])é- lien) — HccACAOBamiíi cpcAHCOJiiironeno- Bhix I'AIIHIICTIJX MimepaJlOB (pyilCAbCKlIX) «KniiiueAAbCKHX AriiH'). Bulletin of the IX. th Congress of the Carpatho- Hal- kan Oi'ologieal Assooiation, 341 - 34S, 10 ábra, 2 táblázat . or. H. Hegyiné Bakó J. — 4 itális (Jy.: Ala- gyarországi eeinentijiari nyersanyagok genetikai tíjnisai — reneTHMCCKiie Timi.i cbipbCBiJX MaTcpiiajiOB BCurepcKoií ucmcht- HOÜ npo.MbiiiiAeHHOCTii - Cenetisehe Ty- p(>n dér Rohstoffe dér Zeinentindustrie in Ungarn — (íenetieal tyjies of raw nmterials jbr the eenu'iit industry in Hungary. É))ítőanj-ag, 25., 7., 251 — 25H, 4 táblázat, ang., magy., nem., or. H. Hegyi Istvánné lásd Vit.4i.is Gy. iHegymkgi L. lásd Aczél E. HeINRICH W. lásd JÁNOSSY D. Herzog H.: Geologiselie Verháltnisse und ! geotechniselie l’robleme im Gebiet dér I Staustufe bei Kisköre — reoAoniMCCKne ; ycAOBiiH II reoTCKTOHiiMecKiie npoőjieMbi b i paiíoHC BOAOxpaHnjiiiina y. c. KiiiiiKcpe. I Bulletin of the IX. th Congress of the ^ Carpatho-Balkan Ge'ologioal .Assoeiation, I Budapest, Akadémiai Kiadó 349 — 3150, 8 ábra, or. R. IHetényi Ál. lásd Gr.asselly Gy. Hingl J. — Lendvai L. — X^émeth F. — Szabó Gy'.: A hazai nagymélységű fiirási te\ékenység problémái, értékelése — ripoÓAeMbi II ogeHKa npoxOAKii rAyöoKiix CKBaiKHH. Földtani Kutatás 16., 1 — 2., • 13 — 19, 4 ábra, or. R. Hingl J. — Tóth B.: Mélyfúrások optima- i lizálási lehetőségei — Bo3MO>khocth on- ' THMaAH3amin rnyőoKiix CKsaiKHH. Földtani Kutatás 16., 1 — 2., 38 — 44, 4 ábra, or. R. Tobot J.: Komplex geofizikai mérőcsopor- ^ tok tevékenysége 1967 — 70 között, a ■ távlati célú vízkütatás érdekében. In: A mongóliai magyar vízkutatás és fel- tárás története. Vízügyi Dokumentációs Központ Tájékoztató Iroda, 164 — 178, ' 14 ábra, 2 táblázat IIOBOT ,1. — 1’i.ESZKÁTS T.: Komplex víz- földtani kutatás Mongéiliában — Geo- physieal exploiation abroad — reO(J)H3il- 'lecKiie paOoTbi 3arpaHiiueii. A Magy. Áll. Eötvös L. Geofiz. Int, 1972. évi jelen- tési', 93 95, 2 ábra, ang. or. R. Hoffer E. — Ny'itrai T. — Rezkssy G. — Sz.YBADVÁRY L.: Komplex geofizikai kutatás a. Dunántúli Középhegységbi'n. A Magy. Áll. Eötvös L. Geofiz. Int. 1972. évi jelentése, 13 — 19, 2 ábra Hoffer E. — Ny'itrai T. Ráner G. — SzAB.ADVÁRY' L. Sz. l’lNTKR A.: A komplex geofizikai mérések módszertani kért lései {A Vértes-hegység nyugati elő- tere). A Magj’ar Gi'ofizikusok Egyesülete és a Csehszlovák Geofizikai Egyesühit állal rendezett XVI 1 1. Synijiosium anya- ga, MTESZ soksz. kiadv’ány, 13 — 14. Hoffer E. — Xyitrai T. — ÍIÁner G. — SzABADVÁRY' L. — Sz. Fintér A.: A komplex geofizikai méréstik módszt'itani kérdései a Vértes-hegység előterében. Magyar Geofizika 14., 5 — 6., 156— 164, 7 ábra, ang., pr. R. Holló L. lásd .Ádám A. Homok K. : Az esztergomi v'árosközpont kör környezete és új városrendezési terve. A ^lagyarhoni Földtani Társulat 1973. évi J ubíleumi Vándorgyűlése, Esztergom, május 24 — 25. A Álagyarhoni Földtani Társulat kiadványa, 9 — 10. lloMORÓni L.; Bhotogrammetrj', settle- ment-develojiment, jiroteetion of envi- ronment — OoTorpaMMeTpiiB, pa3BHTne HaccAeHHbix nyiiKTOB ii expana OKpyiKaK)- meii cpCAbi. Ácta Geologica 17., 1 — 3., 201—204, or. R. Horn J. — Szirmay’ A.: A hazai szilárdás- ványi nyersanyag-kutatás fúróberen- dezést'inek fejlőtlése napjainkig és a fej- lesztés további perspektívái — Pa3BHTne űypoBbix ycraHOBOK, npuMCHHeMbix a-hh GypeHiiB Ha TBepAbie nojiesHue iicKonae- Aibie II nepcncKTHBbi Aa-fitHeHiuero pasBii- thb b BeHrpiiii. Földtani Kutatás 16., 1 — 2., 45 — 63, 17 ábra, or. R. Horváth A.: Mollusca perioils in the sedi- ments of the Hungárián Pleistocene VII. The lower humid jieriod of the boring of Felsőszent iv'án. Acta Biologica Szeged, 18., 1 — 4., 167 — 180, 1 táblamelléklet Horváth F.: Lemeztektonika és a glo- bális gravitációs tér. Geonómia és Bá- nyászat 6., 1 — 4., 293 — 298., 2 ábra, 1 táblázat Horváth F. lásd Andrássy L. Horváth F. lásd Stegena L. Horváth G. lásd Bidló G. Horváth I. lásd Bodrogközy Gy. Horváth Zs.: A dunaföldvári partcsúszás és környékének földtani és vízföldtani viszonyai a feltárások alapján. Ifjúsági 472 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet Napok, Szeged, 1973. otóber 24 — 26. Ma- gyar Hidrológiai Társaság, 92 — 99, 5 ábra Horváth V. lásd Pálfy J. Hromec J. — Kocák ^ A. — Mayer S. — Morkovsky M.: Üj eredmények és módszertani ismeretek a közös mélység- pont (KMP) módszerének alkalmazásá- val a Bécsi medence szlovákiai részében és a keletszlovákiai neogén medencében. A Magyar Geofizikusok Egyesülete és a Csehszlovák Geofizikai Egyesület által rendezett XVIII. Symposium anyaga, MTESZ soksz. kiadvány, 25. Ibrmayer J. és a szerzői munkaközösség: Az alkalmazott geofizika további fej- lődésének útjai és eszközei. A Magyar Geofizikusok Egyesülete és a Csehszlo- vák Geofizikai Egyesület által rendezett XVIII. Symposium anyaga, MTESZ soksz. kiadvány, 5 — 6. Iharosné LaczÓ I.: A Dorogi-medence barnakőszén-telepeinek szénkőzettani vizsgálata — Etűdé pétrographique du lignité des ^ gites du Bassin de Dorog. A MÁÉI Évkönyve 55., 4., 745 — 796, 19 ábra, 1 melléklet, 20 tábla, fr. R. JÁMBOR A.: Az agyagos kőzetek fáciesének meghatározása. Földtani Közlöny 103., 3 — 4., ^345 — 354, 15 ábra, 1 táblázat JÁMBOR A. — Korpás L.: A Középhegységi Osztály 1971. évi tevékenysége — Bericht über die Tátigkeit dér Abteilung Transdanubisches Mittelgebirge im Jahre 1971. A MÁÉI Évi Jelentése 1971-ről, 185 — 190, 1 ábra, ném. R. JÁMBORNÉ Kness M.: Eocén korú Num- mulitesek vizsgálata és rétegtani érté- kelése a Dorogi-medence Ny-i részén — Étude des Nummulites Éocénes dans la partié ouest du Bassin de Dorog et leur eyaluation stratigraphique. A MAFI Évkönyve 55., 3., 385 — 417, 2 ábra, 4 táVjlázat, 10 tábla, fr. R. JÁMBORNÉ Kness M.: Eocéné stratigraphy of the Dorog Basin, based upon larger Foraminifera — A Dorogi medence nagy Foraminiferákon alapuló eocén rétegtana. Őslénytani Viták 21., 81 — 89, 1 táblázat, magy. R. Janák F.: Statisztikai módszerek alkalma- zása a kőzetek fizikai tulajdonságainak értelmezésénél. A Magyar Geofizikusok Egyesülete és a Csehszlovák Geofizikai Egyesület által rendezett XVII I. Sympo- sium anyaga, MTESZ soksz. kiadvány, 39. JÁNOSSY 1).: New species of Episoriculus frorn the Middlc Pliocene of Osztramos (North Hungary). Annales Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. 65., 49 — 55, I ábra, I tábla, ang. R. JÁNOSSY D.: Ein kleincr Hystrix aus dem Altpleistozán dér Fundstelle Osztramos 8. (Nordungarn). Vertebrata Hungarica, 13., 163—182. JÁNOSSY D. — Heinrich \V.: Lagurus lagu- rus Pallas 1773 (Rodentia, Mammalia) aus dem Jungpleistozán von Burgtonna (Be- zirk Erfurt). Zeitschrift für Geologische Wissenschaften, Berlin, 1., 5., 587 — 592. Jantsky B.: Kirándulás a Velencei hegy- ségbe. A XVIII. Geofizikai Sympozium tanulmányútjának kirándulásvezetője, 2. útvonal. MTESZ soksz. kiadvány, 1 — 9, 3 ábra JÁNVÁRi J. lásd Bodoky T. JÁRAiNÉ Komlóéi M.: Data on the Upper Pleistocene vegetation cover of Eurasia. Studies on the Matéria! and Energy Flows of the Earth, 134 — 138, 2 ábra JÁRAiNÉ Komlóéi M.: Eurázsia felső- pleisztocén vegetációja a würm glaciális hideg maximuma és a riss-würm inter- glaciális klimaoptimuma idején. Geonó- mia és Bányászat 6., 1 — 4., 173 — 181, 3 ábra JÁRAiNÉ Komlóéi M.: Pollenstatistical examinations of the travertine layers of the palaeolithic site at Vértesszőllős — Pollenstatisztikai vizsgálatok a vértes- szőllősi őstelepülés mésztufa rétegeiből. Földrajzi Közlemények 21., 2., 120 — 132, 1 ábra, 1 táblázat, 4 tábla JÁRMAI E.: Országos Karsztvíz Ankét (Alsóörs, 1973. április 12.). Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 106., 9., 620—629. Jaskó S.: a törökországi lignitkutatások összevetése a magyarországi tapaszta- latokkal CpaBHCHHe RHrHHTOBhlX pa3- BCflOK TypUHH C OnblTaMH BCHrpHH — — Vergleich zwischen den angewandten Lingitschurfmethoden und den mit ihnen in dér Türkei und Ungarn gemachten Erfahrungen — A comparison between the lignité prospecting methods applicd and the experiences gained in Turkey and Hungary. Bányászati és Koliászati La- pok, Bányászat, 106., 12., 848 — 851, 1 ábra, 1 táblázat, ang., ném., or. R. Jaskó S.: A pliocén kori lignitké]r/,ődés törvényszerűségei — Gesetzmássigkeiten dér Lignitbildung im Pliozán. Földtani Közlöny 103., l., 41 — 48, 1 ábra, ném. K. Jaskó S.: Az ülcdékké])ződés törvény- szerűségei a Kárpátokat, Dinaridákat és a Balkán-hegységet övező ])liocénkori iiKidencékben — SaKOHOMcpHOCTii ocag- KOHaKonjienHH b njinoucHOBi>ix (iacceiÍHax oiKaioiuHx Kapnarbi, Jlimapipibi n BaiiKaiiCKne ropu. Általános Földtani Szemle 4., 5 — 18, 4 ábra, or. R. Joó 1.: Die Lagc und Wcitcrcntwickliing (les ungariscdicn Bodcnv'crmcssungs- Grundkartensystems — nojio>Kenne cnc- ro nai Ac fe kél Eö (9- -i udi ipt 1 1 Í.1 18, :í0' i-fl 2fi kör íroo' fa niki £fSl .ilK jl'? te félai )ó- Í’tes áolc fold sche mén Hidi ábra tes Érti tes; kési pecy; ITíSí i : fitesí li ^ 1 Biok 53, • le és íii'SAI dása Közli .1 iii(tt/i/ar föhitani irodalom jetji/zékr, VJ7H 473 TCMu (tiyn;iaMenTa;ibni.ix Kapr iői,i>iii laacK II nOllCKOB, nOAMlIHCHHblX MIIHIICTCpCTBy cejibCKoro xosaiiCTBa ii imiueBoii npo.vu.uu- jiCHHOCTH. Földtani Kutatás Iti., 3., 11 — 18, 8 ábra, 2 táblázat, or. R. JuGOVirs E.: Lóczy szobránál 1970. május 4-én Halatonfurcdcn tartott avatóbe- széd. Földtani Tudoiuiinytörténeti Év- könyv 1972. Magyarhoni Földtani Tár- sulat Tudománvtörténeti Szakcsoportja, 13-18. JuGOVit'S L.: A jKunázi Kis-Gsikóvár an- dezitjeinek kőzettani és kőzetmecha- nikai vizsgálata — Fetrograpbische und gesteinmcchanisehe Untereucbungen dér ; Andesite cles Kis-Csikóvár bei l’omáz. A M.ÁFl Évi Jelentése 1971-ről, 207 — 1, 219, 5 ábra, 3 táblázat, ném. R. ^JuH.\sz A.; Szénbánya vállalatok földtani szolgálatának mérnök- földtani jellegű I feladatai. Mérnökgeológiai Szemle 12., I 45 — 55, 1 ábra, 1 táblázat Juhász A. — Rái.fy J.: A nyavalyáshegyi ( doloinitelőfordulás (Bükk hegj’^ség) viz- 1 földtani viszonyai — l)ie hyfirogcologi- ) schen Verháltnisse des Dolomitvorkom- men Nyavalyáshegy (Bükk-Gebirge). Hidrológiai Tájékoztató 1972., 61 — 65, 4 ábra, 4 táblázat, ném. R. Juhász Á.: Sásd környékének csuszainlá- sos tömegmozgás- jelenségei. Földrajzi Értesítő 2Í., 4., 1972., 471 — 474, 8 ábra JuH.vsz J.: A kitermelhető sztatikus víz- készlet — 3Kcn.riyaTupye.Mbiri CTaTimecKuü pecypc BOAbi — Dér gewinnbare statische Wasservorrat. Hidrológiai Közlöny 53., ' 4., 187 — 195, 4 ábra, ném., or. R. ÍUH.Ász M.: Study of tlie Trilites fonngenus in Lovver Cretaceous deposits. Acta , Biologica Szeged, 18., 1 — 4., 1972, 43 — , 53, 2 tábla VACSALOVA L.: Szigetelőporcelán szerkeze- ■ te és tulajdonságai közötti összefüggések. Tudománvos Közleménvek, SZIKKTI, 67—68. vACSALOVA L. — Sallai J. : Az illit duzza- dása az égetés folyamán. Tudományos Közlemények, SZIKKTI, 65 — 66. Kacsai.ova L. — Lknkeiné Vándok M. — SoMom Zs. — Tkrényi (). — Molnár Bar- NABÁSNÉ: Hazai nyersanyagok alkal- mazhatósága a finomkerámiaiparban. Tudományos Közleményí'k, SZIKKTI, 39., 15 -18, 1 táblázat K.áoár L.: A geográfiáról és a gí'onómiáról. Földrajzi Közk'inények 20., 4., 1972., 285—292. Kádár L.: Földrajzi megjegyzések Eurá- zsia pkúsztocénkori éghajlatához. Geo- nómia és Bányászat 6., 1 — 4., 207 -215, 5 ábi’a Káli.ai .a. — Zext.ay T.: .A földtani szol- gálatok munkája az alföldi talajjaví- tá.si munkák előtervezésénél -- Paőora reojioi u'iecKux cjiy>Kr) npu npcABapuTCJib- HOM npoeKTiipoBaHiui MejiuopaTiiBUbix pa- Got na öoRbiiioü BcurepcKoü HHaMennocTu. Földtani Kutatás 16., 3., 33 — 42, 2 tér- kéjiábra, 1 táblázat, or. R. K.alm.ár IsTVÁNNÉ: A Veszjirém környéki murva, mint betonadalékanyag. Tudo- mánvos Közlemények, SZIKKTI, 43., 37 38. Kalmár Istvánné: Üledékes zúzottkövek építőipai! — elsősorban betonijiari — alkalmazása. Tudománvos Közlemények, SZIKKTI, 43., 34— 3ő\ KÁNNÁR T. lásd CV.EGLKDI I. K.apolyi L. lásd Asszonyi Cs. K.arácsonyi S.; Kutak indító terhelése növekvő igény bev'ételnél. Hidrológiai Közlöny, 53., (>., 273 — 281, 12 ábra, ang., or. R. Kar.ácsonyi S.: Kutak indító igénybevéte- lének vizsgálata és az ebből levonható következtetések. Bányászati és Kohá- szati Lapok, Kőolaj és Földgáz, 6., (106).- 10., 300—305, 10 ábra Karácsonyi S. — Scheuer Gy.: Enginee- ring geological problems of bluff along the Danube. Acta Geologica 16., 4., 1972., 329—336, 3 ábra Karas Gy. lásd Andrássy L. Kardeván F.; Hozzájárulás az altalaj vizsgálatához a városi talaj nyugtalanság ala])ján. Magyar Geofizika 14., 2., 56 — 60, 3 ábra, magy., ném., or. R. Kardev.án F. — SzEiDOViTZ Gy. : Moder- nization of the seismological station in Budapest — CoBepuiencTBOBaHue rjiaBHoü ceüc.MimecKOH cTaHuiiii b Byga- neiure. Acta Geodaet., Geophys. et Mon- tanist. 7., 3 — 4., 411 — 416, bábra, 1 táb- lázat, or. R. Kass.ai M.: Délkelet -Dunántúl mélyszer- kezeti viszonyai és vázlatos vízföldtani és geotermikus jellemzői. A Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Csoportjá- nak Jubileumi Évkönyvbe, Pécs, 1972, 103—121, 8 ábra Kassai M.: Dél-Dunántúl kőbányászati 474 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet 1 helyzetképének alapvonásai — OcHOBHbie nepTbi coBpeMCHHoro cocTOfiHHfi KapbepoB B K)>KHOH MaCTH SaflyHaHCKoro KpaB. Földtani Kutatás 16., 3., 19 — 26, 1 ábra, or. R. Kassai M.: A Villány-szalatnaki paleozóos mélytörés. Geonómia és Bányászat 6., 1 — 4., 351 — 354, 3 ábra Kassai M.: A délkelet-dunántúli paleozóos rétegsorok fáciesmeghatározásának prob- lémái. Földtani Közlöny 103., 3 — 4., 389—402, 16 ábra Kaszab A.: Földtani segédanyag az Ország- járásvezetők Kézikönyvéhez, I. Dunán- túl. TIT Központi kiadványa, Budapest, 1—37. Kaszab A.: Ékkövek és babonák. Föld és Ég, 8., 5., 146—147. Kaszás M. — Koch Gy. — Korvin G. — Kovács B. — Mituch E. — Nagy M. — PeTBOVICS I. POSGAY K.; — Ráner G. — SÉDY L. — Sz. Kilényi É.: Szeizmikus és számítástechnikai műszer- és mód- szerkutatás — Seismic instrumental and methodological research with special respect to computer technology — MccjieflOBaHHR no naapaöoTKe annaparypbi H MCTOgOB CeHCMOpaSBegKH, H BblHHCRH- TenbHOH xexHHKii. A Magy. Áll. Éötvös L. Geofiz. Int. 1972. évi jelentése, 57 — 64, 5 ábra, ang., or. R. Kausay T.; Kövek, kavicsok, homokok vizsgálata. Tudományos Közlemények, SZIKKTI, 43., 105—106. Kazó B. lásd Góczán L. Kecskeméti T.: Entwicklungsgeschichte dér Nummulitenfauna des Bakony- gebirges in Ungarn. Annales Hist.-nat. Mus. Nat. Hung. 65., 31 — 48, 1 térkép- ábra, 4 tábla, ang. R. Kedves M.: Paleogene fossd sporomorphs of the Bakony Mountains. Part I. Studia Biologica Acad. Sci. Hung. 12., 133. Kedves M.: L’etude de l’idti'astructure des pollens fossiles des Angiospermes du Crétacé supérieur et du Tertiaire in- férieur — Morphology and Systematics of fossd pollen and spores. Proceedings of the 111. International Palynological Conference, Moscow, 31 - 33. Kedves M.: The present State of ultra- structural research intő fossd sporo- morphs. Acta Biologica, Szeged, 19., 1—4., 13—18. Kedves M. — Párducz Á.: Ultrastructural investigations of Angiospcrmatophyte pollens fi'om the Lower Eocione. Acta Botanica, 18., 1 — 4., I35- - 154, 9 tábla Kedves M.— Párditcz Á.: Ultrastructure examination of fossd Pterydophyta spo- rcs and Gymnospcrmatoj)hyta ])ollcns. Aida Botanica, 18., 1 — 4., 307 — 313, 7 tábla Ked\-t:s M. — PÁRDUCZ Á.; Ultrastructural studies on Amentiflorae pollen grains 1. Acta Biologica, Szeged, 19., 1 — 4., 19 — 32, 13 ábra. Kedves Ál. lásd Hegedűs M. Kerekes S. lásd Pécsi M. Kéri J.: Építőköv'ek kutatásának problé- mái és tapasztalatai a kis és közepes bányatelepítésekkel kapcsolatban Észak- MagjRiországon. — flpoÖJieMbi h onhiT noHCKOB crpoHTenbHbix KaMnen b cbhbh c BblÖOpOM MCCT gnn M0JIKHX H CpegHHX HO paapesaM KapsepoB. Földtani Kutatás 16., 3., 4 — 10, 5 ábra, 1 táblázat, or. R. Kerbel-Fronius S. — Nagy I. Zs.; Elect- ron microscopic demonstration of energj- production in Molluscan neurons. Acta Biologica^, 24., 1 — 2., 89 — 90, 4 ábra Kertész Á.: ÍMatcmatikai-statisztikai módszerek alkalmazási lehetőségei a geomorfológiában a Tetves-árok és a Péli-völgv példáján. Földrajzi Értesítő 21., 4., Á972., 487—502, 10 ábra, 2 táblázat Kertész P.: Allgemeine Betrachtungen • über die Wetterbestandigkeit dér Gestei- ne. XI. Szilikátipari Konferencia anyaga, Budapest, 1973, 709 — 719, 2 ábra, ang., fr., magy. or. R. Kertész P.: Kőzetek időállóságának ál- . talános szemlélete. Építőanvag, 25., 1 12., 456—459, 2 ábra Kertész P.: Elnöki megnyitó. Mérnök- geológiai Szemle 13., 3 — 4. Kertész P.: A Mérnöki Geológia szak- i mérnöki tanfolyam kialakításának kér- dései. Mérnökgeológiai Szemle 12., 57 — 64. Kertész 1'. — Marék I.: Ultrahanglmllá- J mok a kőzetfizikai minősítésben. Építő- í anyag, 25., 4., 121 — 128, 7 ábra, ang., i magy., ném., or. R. Kertész P. lásd Gálos Al. Kés S. a.: On spreading and fonning loess relief in Europe. /Vcta Geologica 16., 4., 1972., 359 370, 7 ábra Késmárky [.; Án algorithm fór automatic seismic reflection picking. .Ánnales Univ. Budapestinensis, Sectio Gool. 1 6., 115 — 120, 4 ábra, ang. R. Kilczer Gy.: Significant points of the magnetic field of the eccentric dijiole — SnaMHMbie TOMKII Mai IIHTHOrO nJlB 3KCUCHT- poMCCKoro gnnojiíi. .Acta Gcodaet., Geo- ])hys. et iUonlanist. Acad. Sci. Hung. 8., 1 — 2., 159 — 171, 1 ábra, 2 táblázat, or. R. Sz. Kilényi Z. lásd K.vszÁs iVl. Király E. lásd Fejes 1. Kisgyörgy Z.: l)r. Bányai János emlé- kezete (1886 — 1971). Földtani Közlöny 103., 2., 117—122. Kisházi P. lásd Bidló G. .1 földtani irodalatn jegyzéke, 11)73 475 Yiss lí. lásd CzEOLÉm 1. \.iss J.: Mi't ásómat isin of hcavy metál ion (Zn, Mg, Ke, Mn, (’d) in ealeiti^ (Limes- tone) -- metal-ehloride Systems. Studies on the Matéria! ami Knergy Flows of the Earth, 294- 301, 5 ábra, 1 táblázat hiiss Z,; Tbeoretisehe Disjiersionsknrven dér Kayleigb- Walle — TeopcTiiMecKiie ;uiciiepciiOHHi.ie Kpiini.ie bojilhi.! pejioi. Aeta (b'odaet., tíeophys. et ^Monta- nist. .-Vead. Si'i. Hung. S., 1 — 2., 103- 114, 5 ábra, or. H. ;i npocTpancTHCM- H1.IX BOJiH OjiiuiKiix aeMJierpBCCHiiii, othoc- giUiiecH K ByganeiiiTy (A < 10’) (iipcg- BapineabiiaM oópaőoTKa). Aeta (leodaet. tJ('o])hys. et Montanist. 7., 3 — 4., 40ő — 409, 3 ábra, 1 táblázat, or. K. ‘\LEB H.: A mecseki |)annon földtana — tíi'ologie (les Pannons im ^Mecsek. .MAKI Évkönyve 53., 3., 747—943, 81 ábra, 42 táblázat, S tábla, 4 mellékhd IvLE.MENrSICS 1. — St.\ui)inöer . K.\r- K.vs B. — T.-vsnádi T.: A kőzidinozgással cs bányakárral kapcsolatos kutatások — llCCJlCAOBaHHR B CBÍ131I C ABHWCHIIC.M IIO- BCpxHOCTM BCJiegCTBiie popHijx paOoT — — Korschnngen auf dem (íebiet dér Gebirgsbewegnngen und Bergscbáden — Research work made in the field of rock movements and damages due to mining operát ions. Bányászati és Ko- hászati Lapok, Bányászat, 1 ()(>., 3., 173 — 182, 30 ábra, ang., nem., or. H. VLESPITZ J.: A magmás kőzetek kutatásá- nak és feltárásának tapasztalatai. Mér- I nökgeológiai Szemle 13., 27 — 32, 1 ábra lvMf;TY I. lásd Szabó N. jvNAUER J.; Új jura feltárások a Vértes- 1 hegységben. — Xouvelles découvertes 1 du Jurassicpie dans la ]\Iontagne Vértes, i Földtani Közlöny 103., 2., 145 — 155, •3 ábra, 4 tábla, fr. K. vOCÁK A. lásd Hromec J. ^oc'H Gy. lásd Kaszás M. ÁOC'H L.: A földtan kapcsolata a termé- szet- és környezetvédelemmel. Pécsi Műszaki Szemle, 13., 2 — 3., 9 — 11. iÓKAY J.: Sajátos üledékképződési jelen- ség Várpalotáról. Földtani Közlöny 103., 2., 196 — 198, 3 ábra -ONDA J.: A Magyar Állami Földtani Intézet 1971. évi munkája — On the ork of the Hungárián Geological Insti- tute in 1971. A MÁFl Évi jelentése |- 1971-ről, 7 — 11. ONDA J.: A post graduate training center refresher colloquiuin in the fields of !■ stratigraphy and micropaleontologj', 1971. Őslénytani Viták 21., 5 — 7. ONDA J.; A Területi (megj’ei) Földtani Szolgálatok szerepe és idősziu'ű feladatai 0 (jiyiiKiuiHX pernoHajibHi)ix (oGaacTHbix) reojiorii'iecKHx caywG h oG hx aKryajib- Hbix aagamnix. Földtani Kutatás 16., 3., 1-3. Kónya A. — Háner G.— Szai,ay I. — Zsil- lé .4.; Földtani alapszid vények giíofizi- kai vizsgálata. A Magy. Áll. Eötvös L. Geofiz. Int. 1972. évi jelentése, 33 — 36, 1 ábra Korbuly J. lásd Takács P. Koreczné Laky I.: Foraminiferal studies on mioci'ue foramat ions of Hungary — Foraminifera vizsgálatok Magva rország mioi-én kéjiződményeiből. Őslénytani Viták 21., 73 — 80, 1 táblázat, magy. K. Korim K.: Magyarország geotermikus viszonyai. Mérnökgeológiai Szemle, 12., 27- 40, 1 táblázat Korim K.: A Kisalföld hévizei az újabb kutatások tükrébi'ii — 'riiermalwásser dér Kleinen Ungarischen Tiefebene im Spiegel dér neiu'ren Forschungi'u — Tbermal waters in the Kisalföld arca, according to reci'nt explorations. Hid- rológiai Közlöny 53., 11., 492 — 500, Korim K. — Liebe P.: A szentesi hévíz- tároló rendszer — Studies on the thermal Mater acjuifer system at Szentes — Etűdé du systeme d’emmagasintíment (les eaux thermales de Szentes — Das l'hei'inahvassei’speihersystem von Szen- tes. \’ízügyi Közlemények 3., 290 — 311, 12 ábra, 5 táblázat, ang., fr., ném. R. Korim K. lásd Alföldi L. Korpás L. lásd Jámbor Á. Korvin G.: A véletlen közegek elmélete és a szeizmikus, valamint ultraszonikus hullámterjedés néhány jiroblémája — TeopiiH cjiyMaiiHbix cpea ii HCKOTopbie npoGjicMbi pacnpocTpaHenHB ceficMiiMecKHx H yjibxpaaByKOBbix bobh. (ieofizikai Köz- lemények 21., 1 — 4., 35 — 57, or. R. Korvin G. lásd Kaszás M. Kovács B. lásd Kaszás M. Kovács F. — Nagy Z. — Szanyi B. — ^\"án- DOR B.: Geofizikai adatok integrált értelmezése. A Mag5'ar Geofizikusok Egyesülete és a Csehszlovák Geofizikai Egyesület által rendezett XVI II. Sym- posium anyaga, iMTESZ soksz. kiad- vány, 12. Kovács F. lásd Meskó A. Kovács G. lásd Pethő A. Kovács I. — Streicher F.; Fúrógép- és technológiafejlesztési progi-am gazda- ságossági kérdései — 3K0H0MHHecKiie Bonpocbi nporpaMMbi paapaGoTKH GypoBbix ycTaHOBOK H TexHOBorHii. Földtani Ku- tatás 16., 1 — 2., 102 — 109, 8 ábra, 6 táblázat, or. R. Kovács J.: Hozzászólás A Mérnöki Geo- lógia szakmérnökképzés tapasztalatai cí- 476 Földtani Közlöny lOi. kötet, 4. füzet mű vűtaüléshez. Mérnökgeológiai Szemle 12., 71—72. Kovács J. lásd Ravasz Cs. Kozur H. lásd Gebry E. Kőháti A.; Földtani megfigyelések a világűrből, I. — II — III. rész. Föld és Ég, 2., 49 — 51, 4 ábra, 3., 66 — 68, 3 ábra, 4., 104 — 107, 4 ábra, 1 táblázat Köháti a.; Földtani folyamatok a Marson. Föld és Ég, 6., 178 — Í80, 2 ábra Kőhegyi J. lásd Dienes I. KőböSSY L.: Magyarország regionális kő- olaj- és földgáz migrációs — akkumulá- ciós térképe és a nagy felhalmozódások lehetősége. Geonómia és Bányászat 6., 1 — 4., 117 — 123, 1 ábra Kőbüssy L.: Migration and accumulation of petróleum and gas during the forma- tion of the Hungárián sedimentary basins. Studies of the Matéria! and Ener- gy Flows of the Earth, 246 — 257. Kőbössy L.; Die Rolle tektonischer und atektonischer Faktoi’en bei den Erdöl- -und Erdgas-migrations und akkumulati- onsvorgángen in Ungarn — O pOBii TCK- TOHimeCKHX H areKTOHHMeCKHX (J)aKT0p0B B npopeccax Mnrpaumi h CKonireHHn hccJ)- TH H npiipogHoro raaa Ha reppHTopHH BeHrpuH. Bulletin of the IX. th Cong- ress of the Carpatho-Balkan Geological Association, Vol. IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, 193 — 200, 1 ábra, or. R. Kőbössy L. lásd Balogh K. Kretzoi M.: Interactions of geonomy and bionomy — eoHOMHH — őhohomhb. Acta Geologica 17., 1 — 3., 205 — 212, or. R. Kriván P.: a periglaciális Duna-üledékek közelhegységi törmelékanyagának erede- te a Duna- kanyartól a Pesti-síkságig — Ursprung des aus nahe gelegenen Abtra- gungsgebieten stammenden Schuttmate- riales dér periglazialen Donauablagerun- gen vöm Donauknie bis zűr Pester Ebe- ne. Földtani Közlöny 103., 2., 136 — 144, 10 ábra, ném. R. Kbiván P.: a XVI II. Geofizikai Szim- ])ozium tanulmányútjának kirándulás- vezetője, 1. útvonal: Budapest — Szent- endre — Visegrád — Esztergom— Tata — Vértesszőllős — Tatabánya — Budajjest. MTESZ soksz. kiadványa, 1 — 8. Kbiván P. lásd Báldi T. Kbiza K. — Nábay-Szabü I.: Die minerali- scbe Zusammens(dzung ungariseluu' Bő- dén — MHHcpajiornMecKHH coctíih bch- repcKHX iiOMB. Bulletin of the IX. th ( ’ongri'ss of the Cai patho- Balkan Geolo- gieal Associatioti, Budapest, Akadémiai Kiadó 369 — 373, 2 táblázat, or. R. Kboloim’ E.: Quaternaiy malaeology in Hungary — Negyedkori iimlakológia Magyarországon. Köldmjzi KözUmié- ny('k 21., 2., 161 171. Kuboihcs I.; Effect of aggregates on theif melting of magmatité and on the vis- I cosity and ciystallization of the melt — ; BjiHHHHe npHMeceH na pacnjiaBaeHHe giia- f Sasa, a xaiOKC Ha BBSKOCTb h KpHCTaaiiHaa- » UHK) pacnjiaBOB. Aeta Geologica 17., ! 1 — 3., 107 — 120, 6 ábra, 2 táblázat, ■ or. R. Kubovics I. — Andó J. — PÚBA T. — Rózsa- völgyi J.: Spurenelementimtersuchun- gen an den oligozánen und miozánen , Ablagerungen im Cserhát-Gebirge — MccjiegOBaHHe pegKiix ajieiweHTOB b ojinro- i ueHo-MHOueHOBbix OTíioiKeHHHx Top Mcp- é xar. Bulletin of the IX. th Congress of the f Carpatho-Balkan Geological Association • Vol. IV., Akadémiai Kiadó, Budapest, > 63 — 69, ,2 ábra, 2 táblázat, or. R. Kürti- I. lásd Gálos M. i I Lakatos I.: Szénhidrogének fémtartal- mának meghatározása színképelemzés- sel — Bestimmung des Metallgehalts von Kohlenwasserstoffen mittels Spektral- analyse — Detennination of metál eon- tents in hydrocarbons by spectral analy- sis. Bányászati és Kohászati Lapok, Kőolaj és Földgáz, 6., (106)., 4., 115 — 120, 7 ábra, 4 táblázat, ang., ném. R. Lakatos I. lásd Zoltán Gy. Lakatosné Szabó J. lásd Zoltán Gy. LÁSZLÓffy W. : Surface jihase of the hydro-, logical cycle in Hungary. Studies on the Matéria! and Energj^ Flows of the Earth 172 — 178, 6 ábra Lelkes Gy. lásd Éöldvári M. Lelkes Gy. lásd Vető I. Lendvai L. lásd Hingl J. Lenkei Györgyné: Montmorillonittar- talmú öntőiszapok vizsgálata. Tudo- mányos Közlemények, SZIKKTl, 39., 63—64. Lenkeiné Vándor M. lásd K.a.csalova L. Liebe P. lásd Alföldi L. Liebe P. lásd Korim K. Liptay Gy. (szerk.); Atlas of therino- t analytical eurves 2, Akadémiai Kiadó, t Budapest, 1 — 161. Liszt F. lásd .ándb.vssy L. Lizon 1. lásd Mabiisiak 1. Lorbebeb a . : a kecskeméti rétegvízfigy<‘lés > kiértékelése. II. Ifjúsági Napok, Szeged, i 1973, okt. 24 — 26, Magyar Hidrológiai t Társaság,^ 100 — 1 09. Lorbebeb A.: A rétegvízkészlet kitermelés okozta időbeli változásainak vizsgálata. (Hozzászólás Halász Béla; A kitermel- hető mélységi vízkészletek ineghatám- zása j)oteneiál('lmélet i módszerekkel" e. dolgozatához). Hidrológiai Közlöny 53., 6., 266 —2^7 1 . Lorbebeb A.: A felszítialatti vízkészlet változásainak vizsgálata Salgótarján- -•1 magifar jöldtani irodalom jegyzéke, 1973 477 bnii. Fiatal Hidrogfológusok Találko- zója, 1972, május 22 — 23, Majíyar Hidrológiai Tái’saság és ^lagyar Kai’szt- és Harlungkutató Társasiig, Hudapest, 57—70. Lőrincz H. lásd Vktü T. Major 1’.: A beszivárgás és a talaj vízpárol- gás homokos fedórétc^gben, a fedőrétt^gek kapilláris feszültségállapota alapján. Oeo- nómia és Hányászat ü., 1 — 4., 37 — 43, 4 ábra Majoros (Jy. lásd Balogh K. Majzon L. — CsiKY G. összi'áll.: A tiszte- letadás jelei id. Lóc'ZY Lajos iránt. Tudománytörténeti Évkönyv 1972. Ma- gyarhoni Földtani Társulat Tudomány- történeti Szakesoportja, 19 — 22. Makai M. lásd D.ankházi (7y. Makharadze a. 1.: On the genesis of Lover üligocene manganese dej)osits in Georgia. Acta Miner. Petr. Szeged, 21., 1., 73 — 78, 2 ábra .Mali.k’k K. .4. — Afrioi I. A. K.: Stiidy of monghopir spring wat*'i-s. Aeta Miner. Petr. Szeged, 21., 1., 79 — 85, 1 ábra, 2 táblázat M.arczis J. — Bohx P. szerk.; Központi Földtani Kutatás 1909. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa, Budapest, I — 400, 30 midléklettel \Larek 1.: A kózetminősítés kőzettani és kőzetfizikai alajijai. Mérnökgí'ológiai Szemle 13., 21 — 20. Uarek 1. lásd Gálos ^I. Majiek I. lásd Kertész P. 4arkó L.: a térfogati tulajdonságok meg- határozá.sa mélyfv'irási geofizikai mód- I szerekkel karbonátos tárolókban. ]\Ia- I gyár Geofizika 14., 1., 13 — 18* 3 ábra, [ magj-., ném., or. K. |iIarosi S. — Papp S. — Szilárd J.: Álikro- 1 ökológiai adatok a Duna menti ártéri ' felszíntípusok elkülönítéséhez — Mikro- ! ökonogische Angaben für die .A.bgrenzung I von Oberfláchentypen dér Übersehweni- I mungsaue an dér Donau. Földrajzi Ér- tesítő 22., 1., 33 — 53, 7 ábra, ném. K. Iartos F.: Rock movements and flows caused by mining operations. Studies I on the Matéria! and Energy Flows of . the Earth, 317 — 323, 6 ábra {Iartos F.: Somé rock mechanical and I blasting technical problems associated I with large underground blasting — 1 HcKOTopbie npo6.ne.Mbi ropHOn MexaHHKH h TexHHKH BspbiBaHHH opn nogseMHbix pa- • öoTax. Acta Geologica 17., 1 — 3., 213 — 219, 4 ábra, or. R. ;1art:siak I. — Lizon I.; A Bécsi medence geometriai vizsgálatának eredményei. A Magyar Geofizikusok Egyesülete és a Csehszlovák Geofizikai Egj-esület által rendezett XV 111. Symposiurn anyaga, MTESZ soksz. kiadvány, 45. M.4tr.ai ,T. — Albert ,T.: Téglaagyagok égetése közben végbemenő folyamatok tanulmányozása. Tudományos Közle- mények, SZIKKTI, 40., 19 — 21. M.átyás É.: Mád környékének földtani- telej)tani viszonyai — reoaoruMecKKe- CTpaTnrpa())HMecKne ycaoBHn okpccthocth Maga - - ( íeologische und Lagerungs- v'erháltnisse dér Umgebung von Mád — Geological and bedding conditions of the environs of Mád. Bányászati és Ko- hászati Lajiok, Bányászat, 106., 1., 55 — 66, 8 ábra, 1 táblázat, ang., ném., or. K. Mátyás E.: Hydrothermal mineral ])ara- geneses in somé fields of j)ostvoleanic activity — FHgpoTepMaabHbie MHHepajib- Hbie napareHC3Hcbi b HCKOxopbix 30Hax nocTByjiKaHHMCCKOii gegTeabHOCTH. Bulle- tin of the IX. th Congress of the Car- patho-Balkan Geological Association, Budapest, Akadémiai Kiadó 375 — 392, 1 1 ábra, 1 táblázat, or. R. M.auch.a L.: a karsztvizek ára{>ály-jelen- ségét okozó kércigmozgások műszeres vizsgálata. Geonómia és Bányászat 6., 1 — 4., 55 — 83, 26 ábra Mayer S. lásd Hro.mec J. Mecsnóber M.: Nagyátmérőjű fiirások a magyar bauxitbányászatban — flpoxog- Ka CKBa>KHHC 6 oabiiin.MH gHaMCTpaMH npn goőbine őokchtob. Földtani Kutatás 16., 12., 71 — 78, 9 ábra, or. R. Meskó a.: Pole-and-zero design of recur- sive filters. Annales U^niv. Budapesti- nensis, Sectio Geol. 16., 121 — 136, 8 ábra, 4 táblázat, ang. R. , Meskó A. — Kovács F.: Application of two-dimensional nurnerical filters in jMOcessing gravity data — OpuMeHeHHe gBy.MepHblX BblMHCJIHTe.lbHblX (})HJlbTpOB B oöpaöoTKe rpaBHTauHOHHbix gaHUbix. Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 8., 1 — 2., 259 — 270, 7 ábra, or. R. Meskó A. — R.ádler B.: Az OKGT szeiz- mikus programrendszere. A ^Magyar Geofizikusok Egj^esülete és a Csehszlo- vák Geofizikai Égyesület által rendezett XVIII. Symposiurn anyaga, MTESZ soksz. kiadv’ány, 19. Mészáros E.: A földi légkör kialakulása és összetételének időbeli változása. Geo- nómia és Bányászat 6., 1 — 4., 193 — 203, 5 ábra Mészáros F. lásd Andrássy L. Mihály S.: A szabad battyáni Kőszár- hegv’ alsókarbon korall jainak revíziója — Revision dér Unterkarbonischen Korai- len dea Kőszár-hegy' vmn Szabadbattyán. A MÁFI Évi jelentése 1971-ről, 249 — 276, 1 ábra, 2 táblázat, 8 tábla, ném. R. 8 Földtani Közlöny 478 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet Mike Káeolyné: Vizsgálati módszerek a mangántartalom meghatározásái-a — AHajiHTHMecKHe MCTOgbi gEH onpeaejiCHHE coAepiKaHHE MapraHiia — Untersuchungs- methoden für die Bestimmung des Man- gangehaltes von Erzen und Mineralien — Methods fór the determination of the manganese content of ores and minerals. Bányászati és Kohászati La- pok, Bányászat, 106., 10., 677 — 679, 2 táblázat, ang., ném., or. R. Milasovszky B.; A légi fényképpárok geológiai tartalmának sztereométerrel való helyrajzi és magassági kiértékelése TonorpacjiHMecKHH h BbicoTHbih aHajiHS reojiopHMecKoro cogepiKaHHE BOSAyuiHbix (JioTonap npH noMOigH crepeoMerpa. — — Topographische- und Höhenauswert- ung des geologischen Inhalts dér stereo- photogrammetrischen Aufnahmen mit dem Stereometer — Topographical and altitudinal estimation of the geological content of aerial stereograms with stereo- meters. Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 106., 5., 289 — 295, 9 ábra, 2 táblázat, ang., ném., or. R. Mindszenty a. lásd Bognak, L. Mitra S.: Orthopyroxenes from sukinda ultramarites and the natúré of the parental magma. Acta Miner. Petr. Szeged, 21., 1., 87 — 106, 10 ábra, 9 táblázat Mituch E. lásd Kaszás M. Moldvay L.: Jelentés a Dunántúli Epítés- és Vízföldtani Osztály 1971. évi tevé- kenységéről — Bericht über die Tátig- keit dér Abteilung für Ingenieur- und Hydrogeologie Transdanubiens im Jahre 1971. A MÁÉI Évi jelentése 1971-ről, 191 — 197, 4 ábra, ném. R. Moldvay L.: Über die Beziehungen zwi- schen Geomorphologie und Geologie. Geologische Rundschau, Stuttgart, 62., 2., 478 — 491, ang., fr., ném., or. R. Moldvay L.: A Balaton környékének rész- letes építésföldtani térképezése. Tájé- koztató az állóvizek hidrológiai feltárá- sáról, 1971. évről. VlTUKl, 45 — 46, 1 ábra Moldvay L. lásd Wein Gy. Molnár B.: Az Alföld haimadidőszak-végi és negyedkori feltöltődési ciklusai — Latest Tertiary and Quaternary sedi- mentary accumulation cycles of the Great Hungárián Piain. Földtani Köz- löny 10:i., 3—4., 294—310, 11 ábra, 2 táblázat, ang. R. Molnár B. — Fekete A.: Manifestations of the changes of uppermost Tertiary and Quaternary source areas in the Jászság Basin. Acta Miner. Petr. Szeged, 21., 1., 107—121, 11 ábra, 2 táblázat Molnár B. — Szónoky M.: A kakasszéki szikes tó keletkezése és vízföldtana — « Entstehung und Hydrogeologie des Xat * ronsees in Kakasszék — Origin anc hydrogeology of the alkalina laké a Kakasszék. Hidrológiai Közlöny 53. 12., 566 — 570, 4 ábra, ang., ném. R Molnár Barnabásné — Wagner E. — Drabik I.: Kálitufa felhasználása a mű szaki- és az edénj-porcelán gj'ártásban Tudománvos Köziemén vek, SZIKKTI 39., 19—20. jMolnár Barnabásné lásd Kacsalova L Molnár Gy.: A KGST-tagországok nem > zetközi együttműködése a fúróberende zések gyártása terén — CoxpyAHHMecxBí cxpaH-MBeHOB C3B b npOHSBOACXBe 6ypo Bbix ycxaHOBOK ARA pasBCAOMHoro 6ype HHA. Földtani Kutatás 16., 1 — 2., 98— 101, or. R. Molnár K.: Az alkalmazott és ipari geo fizika jelene és jövője Magyarországon . Magyar Geofizika 14., 5 — 6., 137 — 149 ' 5 ábra, ang., or. R. Molnár K.: Az alkalmazott és ipari geo ^ fizika jelene és jövője Magyarországon i A Magyar Geofizikusok Egyesülete és i < Csehszlovák Geofizikai Egyesület álta i rendezett XVIII. Sjunposium anyaga i MTESZ soksz. kiadvány, 7. Monostori M.: Beitrag zűr Methodik dei Aufsammlung von Microfossilien: IMikro- i| fauna aus Gastropoden. Annales Univ t Budapestinensis, Sectio Geol. 16., 137 — 1 142, ang. R. Monostori M.: Budai márga — tardi » fácies — kiscelli agyag a Budai hegy ség- • ben ( megjegj’zések a képződés körül- ■ ményeihez) — Budaer Mergel — Fazies i von Tai’d — Kisceller Tón im Budaer- > Gebirge (Bemerkungen zu den Bildungs- ■ verháltnissen). Földtani Közlöny 103.. ' 1., 58 — 62, ném. R. Monostory jVI. lásd Boda J. Morkovsky M. lásd Hromec J. Morvái L.: Röntgensugár fluoreszcenciás analízis alkalmazása érckutató fúrások- ban. A Magyar Geofizikusok Egj-t'süle- te és a Csehszlovák Geofizikai Egyesület által rendezett XVI 1 1. Symposium anya- ga, MTESZ soksz. kiadvány, 31. lUoRVAi L. lásd Andrássy L. Mucsi M.; A Dél- Alföld földtani fejlődés- története a neogénben — Geological history of the Sout hern Great Hungárián Piain during the laté Tertiary. Földtani Közlöny 103., 3 — 4., 311 — 318, 6 ábra, ang. R. Muntyán 1. lástl Szűcs J. MÜller K. — Tkany Z.: A mérnöki geo- fizika jedenlegi helyzete és pei'spektívái a mérnöki geológiában, Csehszlovákiá- ban. A Magyar Geofizikusok Egyesülete és a Csehszlovák Geofizikai Egyesület .1 m(i(jj/(ir fölíltiini irodnluw j<‘(ji/zéke, 1073 479 által randezott XVI II. Syinposiiiin anya- , ga, M'PKSZ soksz. kiadvány, 15. N.\gy B. — I’klikán B. — VuiNÉ Fkjes M.; Börzsöny hegységi források liidroinetal- lonu'triai vizsgálata Hydroinetallo- inetric surveying of tha aprin^s of Iha Börzsöny Mountaina. A MÁFl Évi Jalantása 1971-ről, 47 — 59, II tábliizat, I 1 tárképnudláklat, ang. K. Nagy B. lásd H.ímor tí. N.agy E.: Micropaleontology in tlu> gaologi- cal suiA-ay of Hungary — Mikrojmlaon- tológiai kutatások a Magyar Állami i Földtani Intézatban. Öslénvtani Viták 21., 9^1 1. Nagy E.: l’alynologiaal data fór tha Nao- gane of Cserahát. Acta Botaniaa 19., 1 — 4., 45H — 4()0, 5 tábla, 1 inalléklat |Nagy E.: A|)plication of palaobotaniaal and palynologiaal data fór palaoaliinato- I logiaal and j)alaohyilrologiaal avaluati- ons in Hungary. Studias on tha Matarial and Energy Flows of tha Earth, 142 — 14(1. Nagy E. lásd Csalagovits 1. Nagy O.: Elektrokémiai mótlszarak alkal- I mazása a Börzsöny hagj'ség áttekintő geokémiai térképezésénél - — p]leatro- chemiaal inethods as appliad to the generál geochemiaal inapping of the Börzsöny Mountains. .A. ^lAFI Évi Je- lentése 1971-ről, 2117 — 244, 3 táblázat, ■ 3 térkéj), ang. K. Nagy* G. lásd Hámor G. (Nagy 1. Z. : A vraeonni alemalet és kutatásá- I nak története Magyarországon. Frag- I menta Min. et Pál. 4., 81 — 107. Nagy I. Zs. lásd Kebpel -Froxics S. (Nagy Lászlóné: Korreferátiun a III. I Anj-ag- és Energiaárainlási 'Ankéton. 1 Geonómia is Bányászat 6., 1 — 4., 217 — 218. Nagy Lászlóné: Aspects of nomenclature, I taxonomy, ecology, cenology, climato- logy and faciology in paleoj)alynologieal ; studies — A j)aleopalynológiai kutatások I nomenklatorai, taxionómiai, ökológiai, ' cönológiai, kliniatológiai és faciológiai II vonatkozásai. Őslénytani Viták 21., 41 — 49, 4 ábra, magjL R. Nagy Lászlóké: Biostratigraphical iinp- ii lication of neogene palynology in Hun- ji gary — PesyBxaTH 6nocTpaTnrpa({)HHec- I KHX HCCBegOBaHHH B OÖJTaCTH HeOrCHOBOH I naanHO.riorHii BcHrpHU. — Proceedings i of the III. International Palynologieal Conference, The Pahmology of Cenophy- . tic, publishing office, Moszkva, ,,Nau- 1 ka”, 162 — 165 Nagy M. — lásd Kaszás M. Nagy Z. lásd Kovács F. ÍAGYDiósi S.: Kőzetminták ásványainak I finom szétválasztása fajsúlyúk alapján nahézfolyadék-elegyekben — S(>paration of tha minerals of rock samj)las in terms sj)eaific weight in heavyliquid mixtures. -A MÁFI Évi Jelentése 1971-ről, 283 — 289, 2 táblázat, ang. R. Nagydiósi S.: Káli-, nátronföldj)át és kvareszemesék “ó-os összetételének mag- határozása az ásványok festésével — Determinat ion of the grain %- of j)otash and nátron feldsj)ar ami quartz vvith staining taehni(|ues. A MÁFI Évi Jelen- tése 1971-ről, 291 — 295, 1 táhlázat, ang. R. Xagyné Gp:ll.ai A.: Oligoeén Foramini- f(*rák Dorog környékéről — Foramini- féres de l’Gligocéne dans les environs de Dorog. .A i\LAFl Évkönyve 55., 3., 421 — 495, 8 ábra, 1 táblázat, 8 tábla, fr. R. Náray-Szabó L— Péteré.: Die minera- lisehe Zusammensetzung von ungarisehen Tonen aus dem Tokajer Gebirge. Bulletin of the IX. th Congress of the Gaipatho- Balkan Geologieal Association, 393 — 396, 3 tál)lázat X.ÁRAY'-SzABÓ 1. lásd Albert J. X.ÁRAi-SzABÓ I. lásd Kriza K. Xekovetics O.: \ szeizmikus jelenségek j)eriodieitása. Geonómia és Bányászat 6., I — l., 93 — 102, 12 ábra Nemecz E.: 125 éves a Magyarhoni Földtani Társulat. Magyar Tudomány 9., 579 -583. Xemecz E.: Relationshij) between inan’s natural aetivdties and the surfieial dis- tribution ofclay minerals — BaaHMOCBRSii MOKay npiipOaHOH fleHTCRbHOCTblO MCRO- BCKa H pacnpegeaeHHc.M rjiuHHcxbix mhhc- paaoB B ycjiOBHRx AHeBHoií noBepxHOCXH. Acta Geologica 17., 1 — 3., 221 — 226, or. R . Xemecz E.: Dr. Náray-Szabó István emlékezete (1899 — 1972). Földtani Köz- löny 103., 2., 101 — 102, 1 kép X'emecz E. — ^Varju Gy.: Montmorilloni- te-cristobalite association in rhyolitic voleanic formations — O KOMnacKce MOHXMOpHAJlOHHXa H KpUCXOÖaAHXa B pHO- jiHXOBbix ByjiKaHHxax. Bulletin of the IX. th. Congress of the Carpatho- Balkan Geologieal Association, Budapest, Aka- démiai Kiadó 397 — 411, 5 ábra, 9 táb- lázat, or. R. Nemes I. lásd Aczél E. Nemesi L.: Geoelektromos rnérések a Békési medencében. A Magy. Áll. Eötvös L. Geofiz. Int. 1972. évi jelentése, 45 — 46, 1 ábra X"emesi L. lásd Bodoky T. Nemesné Varga S. lásd Barabásné Serényi E. Németh F. lásd Hingl J. Nicolas J. lásd Bábdossy Gy. 8* 480 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet Nikolics K. lásd Bidló G. Noskené Fazekas G.: Mikroszkópos meg- figyelések az Upponyi hegység paleozóos rétegösszletén. Fragmenta Min. et Pál. 4., 3—15. Nyitrai T. lásd Koffer E. Odor L. lásd Császár G. Oraveczné Scheffer a.: Triassic fora- miniferal assemblages of stratigraphic value in Hungary — Sztratigráfiai je- jentősegű triász Foraminifera társulások Magyarországon, őslénytani Viták 21., 105 — 113, magy. R. Oraveczné Scheffer A. lásd Vető I. Orsovai I.: Faziesuntersuchungen dér unterpannonischen Ablagerungen von Tinnye und Alsótold, Ungarn. Annales Univ. Budapestinensis, Sectio Geol. 16., 143 — 155, 2 táblázat, 2 tábla, ang. R. Örkényiné Bondor L. — ^Vinczéné Sze- BERÉNYi H.: Observation of twinning laws according to (110) (110) (130) and (130) in Plagioclase crystals. Fragmenta Min. et Pál. 4., 17 — 64. Paál T.; Hozzászólás A Mérnöki Geológia szakmémökképzés tapasztalatai című vitaüléshez. Mérnökgeológiai Szemle 12., 73—75. PÁLFY J.; Az építőipari nyersanyagkutatás és bányászat, valamint a földtani ter- mészet- és környezetvédelem időszeiű kérdései Veszprém megyében — AKty- ajibHbie Bonpocbi bohckob h paspaGor- KH noHcsHbix HCKonaeMbix ahb crpoHTejib- HOH npoMbiuiJienHOCTH, a TaK>Ke Bonpocbi reOJIOFHMeCKHX SanOBCAHHKOB H OXpaHbl oiKaK)ineH cpegbi. Földtani Kutatás 16., 3., 43 — 51, 8 ábra, or. R. PÁLFY J. — Horváth V.: A balatonfüredi szénsavas savanyúvizek hidrogeológiai viszonyai — FHAporeojioruBecKHe ycAO- BHB yrAeKHCJibix boa b KypopTc Eam- T0H())K)peA. Földtani Kutatás 16., 3., 52 — 59, 5 ábra, or. R. PÁLFY J. lásd Andó J. PÁLFY J. lásd Juhász A. Pantó G.: Interaction of matéria!- and effect-sciences in the geonomical intu- ition — BsanMOAeHCTBHe BeiuecTBCHHbix h 9(l)(|)eKTHbIX Hayi< B reOUOMHMCCKOM BOA- XOAC. Acta Geologica 17., 1 — 3., 227 — 231, or. R. Pantó G.: Petro- and metál logeiiotic ])rob- lems of j)ost-magnetic oro formation in the Carpatho-Balkan torritories. Bulle- tin of th(! IX. th. Congress of the Carj)a- tho-Balkan (ieological Assoíáation, Vol. TV. Budapest, Akadémiai Kiadó 465 — 478, I táblázat Pantó G.: Migration connections between • Tertiary igneous cycles in the Panno- • nian Basin. Studies on the Matéria! and Energy Flovvs of the Earth, 304 — 310. Pantó Gy. lásd Bárdossy Gy. Papastamatiou J. lásd Bárdossy Gy. Papp B. lásd Berke B. Papp S. lás,d Marosi S. PÁRDUTZ Á. lásd Hegedűs M. PÁRDUTZ Á. lásd Kedves M. Pataki N.: Kútépítési technológiánk néhány időszerű kérdése — HeKOTOpbie aKxyaAbHbie Bonpocbi TCXHOAorHH crpoH- TCAbCTBa KOJiOAUCB. Földtani Kutatás 16., 1 — 2., 84 — 93, 3 ábra, or. R. Patzkó Á. lásd Bálint P. PÉCSI M.; Scientific and practical signifi cance of loess research. Acta Geologica 16., 4., 1972., 317—328, 8 ábra PÉCSI M.: Atmospheric and cosmic effect? in the formation of the relief. Studies I on the Matéria! and Energy Flows of the A Earth, 279 — 283, 1 táblázat • PÉCSI M.: Geographical problems of envi- 1 ronmental research — Peorpa({)HMeCKHe ( npoŐAeMbi HayMHoro HCCACAOBaHiiH OKpy- i waiomeH cpeAbi. Acta Geologica 17., 1 — ) 3., 233—241, or. R. ) PÉCSI M.: GeomorjJiological position aud,l absolute age of the Lower Paleolithic sitc I at Vértesszőllős, Hungary — A vértes- I szőllősi ópaleolit ősember telejihelyének I geomorfológiai helj^zete és abszolút kora. j Földrajzi Közlemények 21., 2., 109 — 1 19, \ 3 ábra, 2 táblázat I PÉCSI M. — Kerekes S.; Folyóvízi eróziós í formák és folyamatok értelmező szótára k angol — francia — német — orosz szójegy- , zékkel. Földrajzi Közleménvck, 21., I.. 75—89. Pécsiké DonÁth E.: Geochemical inves- > tigations of sedimentary rocks froin the | vicinity of Felsőpetény, Hungary. .Anna- | les Univ. Budapestinensis, Sectio Geol, • 16., 157 — 185, 7 ábra, 9 táblázat, néni. K, PÉCSIKÉ DonÁth É. lásd Szádkczky- . Kardoss E. Pelikán P. lásd Nagy B. : Pentelényi h. lásd Gyarmati P. I. Perlaki E. — Szöör Gy.: The jM-rlites of the Tokaj Mountains — riepjiiiTbi ToKaii- i CKHX rop. Acta Geologica 17., 1 3. 85—106, 7 ábra, 3 tábla, or. R. Pksty L. — Tomschky O.: Elgondolások a földkéreg nyomásfajtáiról és azok neve- zéktanáról. Geonómia és Bányiiszat 6., 1—4., 341 -344. — Pesti L. — Tomschky ().: Formation of keatite and andalusite-X as a result of the high PT trans formát ion of kaoli- nite — HoBbic KpiicTaAJiHMecKiie iltaahi — KiiTiiT II anAaAy;iiiT-X, o6pa3yK)iunecH B Iipoiieccc 3KCIICpiIMCIlTaAbH0rO IipCB- .1 míujj/ar földtani irodalom jegyzéke, 1973 481 p;uueini>i Kaojinmira b ycjiOBiiíix bi.ico- KJix BHaMCHiiii TCMiicpaTypi.1 II AaBjieiimi. Ac'ta (Joolofíica 17., 1 121 1311, 12 ábra, 4 táblázat, or. K. Pktkk lásd Albert J. PÉTER ÍL lásd Hecíviné; 1’akó J. PÉTER E. lásd Nár.\y-Szabó I. Pethő a. — Kovács (í.: Tökéletesített niennyisépi Bzínképeleinző módszer kőze- tekben levő nyoineleiiu‘k meghatáro- zására. — Eine verbesserte (juantitat ivó SjH'ktralanalysenmethode zűr llestim- mung von Spurenelementen in Clesteinen — An improved qnantitative spectral analytic method fór deti'rmining traeo elements in roeks. llányászati és Kohá- szati I.,apok, Kőolaj és Földgáz (>., (lO(i)., n., 280 — 284, 3 táblázat, ang., ném. K. Petöcz V. lásd .Andrássy L. Petrovics I. lásd Kasz.4s M. Sz. Pintér A. lásd Koffer E. Pleszk.4ts T. lásd Hobot J. Póka T. lásd Kubovics I. PoLZ 1. — SzABAOVÁRY L.: Méy vízföldtani ! kutatások. A Magy. All. Eötvös L. I (Jeofiz. Int. 1972. évi jelentése, 47 — 48. lPoi.cz I. lásd Bodor Y T. POLHAMMER AInÉ: lásd ACZÉL E. POSGAY K. lásd K.ASZÁS A[. ’ölt K.: Hozzászólá.'-' a Mérnöki Geológia szakmérnökképzés tajiasztalatai című . vitaüléshez. Mérnökgeológiai Szemle 12., 81—84. lÁcz D.: Tájékoztató a szénhiilrogénbá- nyászatban (rezervoármeehanikában) használatos nyomásfogalmakiól. (b-onó- mia és Bányászat 6., 1 — 4., 337 — 339. t.4cz 1).; Szénliidrogének földalatti moz- gásának természetes akadályai. Geonó- j mia és Bányászat ü., 1 — 4., 147 — 155, 1 4 ábra |v.4cz D.: Research and develojiment in I the hydrocarbon industry — MccjieflO- |t BaHiiH 11 pasBHTiie b HecjiTerasogoöbiBaio- t mén npo.MbiiuaeHHOCTH. Acta Geologioa 17., 1—3., 243—249, or. R. Ív-4dler B. — ^4^éges I.: Digitális szeizmikus I programrendszer a magyar kőolajipar- ' bán. Alagyar Geofizika 14., 1., 1 — 2. ÍÁDLER B. lásd Meskó A. ft.ADÓCZ Gy.: a borsodi paleogén és alsó- I miocén rétegtani kérdései. Földtani Köz- ! löny 103., 2., 189 — 195. t.ÁKÓczi F.: Korrelationsmatrix als Ana- ' logie-Index von meteorologischen Fel- dern. Annales Univ. Budapestinensis, • Sectio Geol. 16., 187 — 196, 2 ábra, ang. f - -4kóczy I. lásd JÓSA E. '.4kosi L.: A Dorogi-medence paleogén ' képződményeinek palinológiája — Paly- ' nologie des foiTnations jialéogénes du Bassin de Dorog. A MAFI Évkönyve 55., 3., 500—575, 1 ábra, 39 tábla, fr. R. Rakovits Z.: The Cenozoic sedimentary cycles of Northern Tisza region. Acta Geograpbiea Debrecina 18., 1 1., 1972, 1 15. Ráner G. — SzALAY I. — Verő L.: Felszíni geofizikai mérések alkalmazása a víz- földtani kutatásban. Fiatal hidrogeoló- gusok találkozója, Miskolc. Magyar Hid- rológiai Társaság, 71 — 81, 8 ábia Ráner G. lásd Koffer E. Ráner G. lásd Kaszás M. Ráner G. lásd Kónya A. R.wasz Cs.: Mineralogical-petrographical studies on Middle 'l'i’iassic tuffs of the Transdanubian Central Mountains, Hun- gary. Acta Miner. Petr. Szeged, 21., 1., 123 — 139, 8 ábra, 2 táblázat, 3 tábla R.wasz Cs. — Kovács J.: Földtan TI. (Ás- vány- és kőzettan). Tankönyv a geológiai középiskolák II. osztálya számára. Mű- szaki Kiadó, Budapest, 1 — 427, 263 ábra Ravasz Cs. lásd Duma Gy. Ravaszné Baranyai L.: A kelet-mecseki miocén képződmények ásvány- kőzettani vizsgálata — Mineralogical and petro- graphical investigations of the Miocéné in the eastern Mecsek Mountains. A MÁFl Évkönyve 53., 2., 487—741, 31 ábra, 12 táblázat, 16 tábla, 38 melléklet Reményi 1’.: A talaj- és felszínmozgások környezetvédelmi vonatkozásai. Város- építés, 3., 21 — 23, 8 ábra Renner J.: Kőzetek réz- és cinktartal- mának meghatározása roncsolásmentes neutronaktivációs analízissel. Magyar Geofizika 14., 5—6., 186—199, 3 ábra, 2 táblázat, ném., or. R. Renner J. lásd Andrássy L. RÉVÉSZ B. lásd ViRÁGH K. Rezessy G. lásd Koffer E. Richter R. : On the jirimary rock stresses of the earth’s crust. Studies on the Maté- ria! and Energy Flows of the Earth, 324 — 331, 10 ábra Richter R. : A földkéreg primér kőzet- feszültségeiről. Geonómia és Bányászat, 1—4., 323—336, 11 ábra Rónai A.; On the near surface cyclic jihenomena. Studies on the Matéria! and Energy Flows of the Earth, 157 — 163, 3 ábra Rónai A.; Db. Csajághy Gábor 1903 — 1972. Hidrológiai Közlöny 53., 9 — 10., 456. Rónai A.: Dr. Horusitzky Ferenc emlé- kezete — In memory of Dr. Ferenc Horusitzky. A MÁÉI Évi Jelentése 1971-ről, 13 — 20, 1 fénykép Rónai A.: Megfigyelések a mésztartalom eloszlásáról a talajban és a talajvízben. (Tanuhnány a Tisza — Körös közéről és 482 Földtani Közlöny lOi. kötet, 4. füzet annak környékéről). — Observations on the (listrihution of calcinm carbonate in the soil and ground waters. A MÁFI Évi Jelentése 1971-ről, 123 — 139, 9 ábra, 1 táblázat, 1 szelvénymelléklet, ang. R. Rónai A.; A negyedkori kéregmozgások téikéjie Magyaiországon. Geonómia és bányászat 6., 1 — 4., 241 — 243, 1 térkép- ábra-melléklet. Rónai A. : Map of Qnaternary crustal move- ments of Hungary. Studies on the Maté- ria! and Energy Flows of the Earth, 379 — 383, 1 ábra Rónai A.: Water le vei fluctuations in shallow aquifers of the Great Hungárián Piain. Studies on the Matéria! and Energy Flows of the Earth, 182 — 189, 6 ábra Rónai A.; Beszámoló a földfelszínközeli ciklusos jelenségek munkabizottságának fő eredményeiről. Geonómia és Bányá- szat 6., 1 — 4., 7 — 11, 3 ábra Rónai A.: Vízföldtani szelvény az Alföld észak-déli tengelyében — Hydrogeolo- gische Profil in dér nordsüdlichen Achse dér Ungarischen Tiefebene — Hydro- geological profile in the North-South axis of the Great Hungárián Plains. Hidrológiai Közlöny 53., 9 — 10., 396 — 400, 3 ábra, ang., ném. R. Rónai A.: Engineering geology and hydro- logy of lowlands in the Carjiatho- Balkan-Dinarid arca. Bulletin of the IX. Congress of the Carpatho-Balkan Geo- logical Association, Vol. IV., Akadémiai Kiadó, Budapest, 503 — 506. Rónai A.: Hydrogeological and engineering geological mapping in Hungary — r iigporeojiorHMecKoe n nHweHepHO-reo- .norHMecKoe KaprapoBaHHe paBHiiuHbix o6- .aacxeií BeHrpiiH. Bulletin of the IX. th Congress of the Carpatho-Balkan' Geolo- gical Association, Vol. IV., Akadémiai Kiadó, Budapest, 419 — 428, 5 ábra, or. R. Rónai A.: Proportion and chai’acter of Qnaternary tectonic movements in the Hungárián Basin — A negyedkori kéreg- mozgások jellege és méretei a Magyar- medencében. Földrajzi Közlemények 21., 2., 153—160, 4 ábra Rónai A.: Jelentés a Síkvidéki Osztályon 1971-b(ui végzett munkákról — Bericht über die Tátigkeit dér Abteilung Flach- landgebiete in 1971. A MÁFI Évi Jelen- tése 197l-i'ől, 117 — 122, I táblázat, ném. R. Rónaki L.: A mecseki barlangokban vég- zett radiológiai mérésiek. — Radiological measurcments in the (íaves of Mecsek region. — Radiologisclie Mossungen in H öblön (les Mecsek gebietes — PagHO- JIOIH'ICCKHC H3MepeHHH B IlCIUCpaX POp Me'ieK. Karszt- és Barlangkutatás 7., 127 — 135, 7 ábra, 3 táblázat Rónaki L. lásd Babanyi I. Rózsavölgyi J.: Petrographical and geo- chemical investigations of the Mezozoic on the left bank of the Danube, Hungaiy. Annales Univ. Budapestinensis, Sectio ' Geol. 16., 197 — 206, 6 ábra, 2 táblázat, i ném. R. Rózsavölgyi J. lásd Kübovics I. Salamin P.: Les facteiuB hjMrauliques du ^ changernent dynamique de relief dans ) les régions de loess. Acta Geologica 16., 1 4., 1972., 347—352. Salamon B. lásd Andbássy L. Salát P. lásd Drahos D. SÁRKÖziNÉ Farkas E.: A Dorogi-medence > eocén képződményeinek ásvány-kőzet- i tani vizsgálata — Étude minéralogique | et pétrographique des formations éoccnes i du Bassin de Dorog. A MÁFI Évkönyve i 55., 4., (záró füzet), 705 — 740, 4 ábra, ( 8 tábla, 3 melléklet, fr. R. SCHEUER Gy. SCHWEITZER F.; The t development of the Hungárián traverti- ne sequences in the Quaterny — A magy- ■ arországi travertinó összletek képzőílé- t sének fázisai a negyedkorban. Földrajzi I Közlemények 21., 2., 133 — 144, 16 ábra | ScHEUER Gy. lásd Karácsonyi S. ' ScHMiDT E. R.; Tallózás a műszaki- és I gyakorlati földtan mesgyéjén. Mérnök- <| geológiai Szemle 12., 41 — 44. ScHMiDT E. R.; A magyar kőolaj- és gáz- | ipar 25 éve. Mérnökgeológiai Szemle ' 12., 85—93. ScHMiDT E. R.: Forradalom a földtanban az új globális tektonika tükrében. Álta- lános Éöldtani Szemle 5., 17 — 30, 3 ábra ScHMiDT E. R.: Az Atlanti-hát. Általános ' Földtani Szemle 5., 5 — 16. SCHOLZ G.: Anizuszi-wettei'steini mészkő- 1 zátony Észak-lMagyaroi-szágon — Récif calcaire de la formation de Wetterstein . (le^l’Anisien en Hongrie du Nord. A MÁFI Évi Jelentése 1971-ről, 99— 115, 4 ábra, 1 táblázat, fr. R. ScHOLZ G.: A bakony-hegységi közéj)ső- I kréta nánai és jiénzeskúti rétegek föld- I tani viszonyai — Geologische und i stratigraj)hische Verhaltnisse dér rnittel- kretazischen Schichten des Bakony- Gebirges (bei Nána und Pénzeskút). Földtani Közlöny 103., 2., 175--18H, 2 ábra, 2 tábla, néni. R. ScHOLZ G.: Sur Tágé de la fauné d’Amino- nites au Cháteau firos de St-Martin-('ii- Vercors (Dróine) et (piekpies considéra- tions sur révolution des Turrilitidés ('t d(>s Hoplitidés vracono-cénomanic'ns. Geologit! Alpine, Greiioble, 49., 1 19 — 129, 1 tábla 483 .4 maijijar földtajii irodalom jcfn/zékc, 1973 ISCHWKITZKR F. lásd SC'HKITKR (ÍY. Skhestyén Iv. lásd Anmíkássy L. 8ÉBOR .1.: V('s/.('4ytol(‘ii inélyság va^íy iiK'g- , i'ngi'dlu'tő igény be vét(4(‘k; »'gy kő/.et- iiio7.gásd)ányakár probléma rö\ id (4(‘in- zt'se BcaonacnaH iMiyGima hjiii go- iiycTiiMhic narpyaKii. KpaTKiiií anaana npoGiicMhi ropMoro ymepGa, Bi.i3BanHoro ABH>KeHiieM iu)pogi.i Sicbcri' 'reufe oder ziilassiga B(“ans[)nicbungan. Kurz(> Analysa ainas znlblgt' b(‘rgbauli«4iar Arbi'itf'ii aufg<‘tri‘t(‘ii('n Iba-gschadon- jirobleins -- Sala daptb of pannissibla rock stressas. A briaf analysis of a sui'faae damago ])roblam aansad by mine opc-rations. Bányászati és Ko- hászati Lapok, Bányászat, l()(í., 7., 455 — 4()0, 7 ábra, 4 táblázat, ang., néni., or. K. ■•>ÉDY L. lásd Kaszás ÍSerebryanny, L. R.: 'riia ahronologiaal , subdivision of tha Lata Pleistoaena of tha Riissian IMain. Acta (4aologiaa Ki., 4., 1972., 403—409, 1 táblázat ,SiDÓ M.: Biostratigrajihia importance of , Cretaceons Foraniinifara in Hungary — I A inagyarorezági kréta Foraminiferák biosztratigráfiai jalantőséga. Őslénytani i Viták 21., 91-104, 3 ábra, inagy. R. ÍSiEGEL H. O. lásd Bosschart R. a. (4imó T.; MagyaroiRzág vízallátása — BoAOCHaGwcHue BeHrpiiii — Wassarver- sorgung von Ungarn — Alimantation an aau de la Hongria — Watareupplj- in Hiuigary. Vízügyi Közlainényak 3., 275 — 289, 7 táblázat, ang., fr., néni., ^ or. R. 4imon P. lásd Dankházi Oy. 8oháxé Szalay K. lásd BaraBÁsxÉ Seré- i NYI E. Büki I.: A Nagyagyliáza, Csordakút, I Mánj^-környéki bauxitalőforiliilások — I BOKCHTOBbieMCCTOpOIKAeHIISlB OKpCCTHOCTH 1 HaABCAbxaaa, HopgaKyT, MaHb — Bauxit- I vorkormnen ini Oebiete dar Umgabung i von Nagyegj'liáza, Csordákéit und Mány I — Bauxite deposits in tlie region of ' Nag\’egyháza, Csordakut and Mány. Bányászati és Kohászati Lapok, Bá- I nyászat, 106., 2., 119 — 124, 3 ábra, 3 I táblázat, ang., ném., or. R. Bolyom F.: A Tatabányai Szénbányák területén végzett újabb földtani kuta- , tások II. — HoBbie reoAorHHecKHe paa- I BCAKH B oÖAacTH npeAnpHATHH TaraGaHH- yrOAb II. — Neuere geologische For- , schímgen am Gabiét dér Kohlenberg- werke Tatabánya Teil II. — Recent geo- i- logical researches on the fields of Tata- I bányai Szénbányák. Part II. Tatabányai Szénbányák Műszaki Közgazdasági Köz- i leményei 1., 5 — 10., 8 ábra, ang., ném, or. R. SoMom Zs. lásd Kai'Salova L. Somogyi S.: Contributions to the gaogra- phiaal affacts of tha young crust niove- niants in Hungary. Studias on the Maté- ria! and Energy Flows of the Eartli, 3()8 — 373, 7 ábra Somogyi S.: Adatok a fiatal kéi'agniozgéi- sok hazai földrajzi hatá.saihoz. ( iaonéiniia és Bányászat 6., I 4., 245 - 256, 7 ábra Staudinger J. lásd Klemkncsu's I. Stefanovk'S P.;ThetrHnsforining,daniping and storing affeats of soil in tha systani of niatarial and enargy flowa. Studies on tha Matarial and Energy Flows of tha Eartli, 284 — 288. Sti:f.\novu’S P.: Tha influance of the Plaistoaene slopa deposit forination and inass niovanient on the soil aover — \ jilaisztoeén üladékképződés és lejtős anyagmozgás hatása a talajtakaréira. Földrajzi Közlemények 21., 2., 145 — 152, 3 ábra, 4 tábhlzat Stegena L.: TonmiiKü-alien und Erdöl- migration iin Ungarisahen Becken. VI 1. Geoohemistdie Konferanz (OMBKE ván- dorgyűlés). Gaocheniie. Section Erdői, Enlgas und Wasser. Bánd 1. Geoahemie, OtíIL, Budapest, 230 — 234, 1 ábra Stegen.a L.: Geothermal map of Eastern Eurojia. Gaoterniics, Pisa, 1., 4., (1972) Stegena L.: A Pannon medence kainozóos evolúciója. Geonómia és Bányászat 6., 1 — 4., 257 — 265, 7 ábra Stegena L.: Agyagásványok és kőolaj - migrácié) a Magyar medencében. Geonó- mia és Bányászat 6., 1 — 4., 125 — 129, 4 ábra Stegena L.: Clay minerals and migration of natural oil in the l’annonian Basin. Studies on the Matéria! and Energy Flows of the Eartli, 258 — 261, 1 ábra Stegena L.: Hydrocarbon accumulation and gaological water migration in the sedimants of the Hungárián Basin. Studies on the Matéria! and Energy Flows of the Eartli, 262 — 270, 8 ábra Stegena L.; Cenozoic evolution of the Pannonian Basin. Studies on the Maté- ria! and Energy Flows of the Eartli, 359 — 362, 7 ábra Stegena L.: Plate tectonics, Tethys and the Hungárián Basin. Studies on the Matéria! and Energy Flows of the Earth, 348 — 358, 7 ábra Stegena L. — BércziSz.: Search fór trans- form faults on the Moon. Eötvös Uni- versity, Budapest, Térképtudományi ; Tanszék, 1 — 10, 5 ábra Stegena L. — Horváth F. — Géczy B.: Laté Cenozoic Evolution of the Panno- nian Basin. Abstracts First Meeting European Geophysical Society, Zürich, 1973, 98. 484 Földtani Közlöny 104, kötet, 4. füzet Stegena L. lásd Szádeczky Kardoss E. Steiner F.: Derivation of fully-matrixed map-transformations — ^epHBauHí! npe- oSpaaoBaHHH Kapx c horhoh MarpHueü Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 8., 1—2., 85—102, 2 ábra, 14 táblázat, or. R. Steiner F.: Characterization and deri- vation of map transformations on the basis of the anomalous body-map rela- tionship — XapaKTepHsapHH h flepHBa- niifi npeoöpasoBaHHH Kapx na ocHOBaHHH HCCJieAOBaHHR OTHOUieHHR KapXbl BRHRH)- igHX Macc. Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 8., 1 — 2., 71 — 84, 1 ábra, or. R. Stomfai R. lásd Aczél E. Streicher F. lásd Kovács I. Suba S. lásd Czeglédi I. SzABADVÁRY L. lásd Dankházi Gy. SzABADVÁRY L. lásd HOFFER E. SZABADVÁRY L. lásd POLCZ I. Szabó E.: Reserv^e calculation by computer inethod in Hungary. Travaux de l’ICSO- BA Zagreb, 1973, 9., 85—88. Szabó E.: On the hauxite deposits of Ghana. Travaux de ITCSOBA, Zagreb, 1973, 9., 55—56. Szabó Gy. összeáll.: A nagymélységű fúrás- technika műszaki technológiai újdon- ságai. Földtani Kutatás 16., 1 — 2., 125—127. Szabó Gy. lásd Hingl J. Szabó J. — Szabó L.: Kőzetmozgás tanul- mányozása geofizikai módszerekkel a mecseki ércbányákban. Magyar Geo- fizika 14., 2., 61 — 66, 3 ábra, 2 táblázat, magy., ném., or. R. Szabó J. lásd Egerszegi P. Szabó L.: A vízerózió és az ellene való védekezés néhány kérdésének vizsgálata Közép-Uraiban, Szverdlovszk megye adottságai között — Somé questions of soil erosion and erosion control in Central Ural, under the conditions of the County Swerdlowsk — Quelques jiroblömes de l’érosion et de la hitte contre l’érosion sur le périmetre de Sverdlovsk dans TOural Central — HayBemie ncKOTopbix BOn- POCOB, CBBBaHHblX C BO/IHOÜ 3p03HeÍÍ H MC- ponpnuTiijiMH no Oopbűe c neii b ycjioBnjix Cbcpaiiobckoü oOjiacTH Cpegncro Vpaiia. Agrokémia és Talajtan 22., 1- 2., 55 — 64., 3 ábi'a, 3 táblázat, ang., fr., or. R. Szabó L.: A lejtők talajainak vízáteresz- tése és víztai'talma — Wator permeabi- of slopes - - l’ermeabilité á l’oau et la lit.y and moisturo content of the soils tencur (m eati dcs sols de pento — Bogo- ripoiiHmacMOCTb ii coAcpwaniie Bjiani b iiü'iBax CKJTonOB. Agrokémia és Talajtan 22., 1 — 2., 39 — 54., 5 ábra, 10 táblázat, ang., fr., or. R. Szabó L. lásd Szabó J. Szabó M. lásd Jósa E. Szabó N.: Az Esztergom- dorogi karsztvíz- védelem és hasznosítás. A Magyarhoni Földtani Társulat 1973. évi Jubileumi Vándorgyűlése, Esztergom, május 24 — 25. A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványa, 7 — 8. Szabó N. — Kmety I.: Vízbetörések elemző vizsgálata az Esztergom- vidéki szén- . medencében. — An analysis of the water » inrushes in the ^ Coal Field Dorog — , Esztergom — Étude analytique des ' venues d’eau hassin de charbon de Dorog — Esztergom — Eine Analyse dér i Wassereinbrüclie im Kohlengebiet Do- 1 rog — Esztergom — AnaRHB npopbiea BOgu « B őaGcenna Jlopor— ScreproM. Bányászati i és Kohászati Lapok, Bányászat, 106., 6., , 400 — 404, ang., fr., ném., or. R. . Szabó Z. lásd Aczél E. | Szádeczky-Kardoss E.: Geonomy and society. Acta Geologica 17., 1 — 3., 163 — 175. Szádeczky-Kardoss E.: Megnyitó a Föld Anyag- és Energiaáramlásai III. ankét- i jához. Geonómia és Bányászat 6., 1 — 4., 5. ! Szádeczky-Kardoss E.: Az olvadékos, oldatos és disszipációs mobilitás. Geo- nómia és Bányászat 6., 1 — 4., 111 — 1 16,«( 1 ábra, 1 táblázat ; Szádeczky-Kardoss E.: Szublitoszferikus gőzpárnamagmatizmus és klimainga-i dozás. (Beszámoló az új globális tekto- nikai munkabizottság eredményeiről.) Geonómia és Bányászat (i., 1 — 4., 163— 169, 1 ábra Szádeczky-Kardoss E.: Búcsú Pantó Gábor akadémikustól. Geonómia és Bá- nyászat 6., 1 — 4., 365 — 367. Szádeczky-Kardoss E.: A Kárpát-jiannon terület szubdukciós övezetei — 'fhe subduction zones of the Carpatlio- Pannonian. Földtani Közlöny 103., 3 —4. 224 — 244, 7 áhra, ang. R. Szádeczky-Kardoss E.: Joint evolutioii of the atmosphere, hydrosphere and solid Earth. Studies on the Matériái and Energy Flows of the Earth. 1 4 Szádeczky-Kabdoss E.: Somi' hasié gtni- noniic jiarticularities of the Earth and Ihcir hcarings to differi-nt Sciences Studies on the jMaterial and Energy Flows of the hlarth, 5— 16, 3 ábra, í táblázat Szádeczky-Kardoss E.: Cyclicity in geo nomic jiroccsses. Studies on the Matéria and Energy Flows of the Earth, 17 24 Szádeczky-Kardoss E.: Mechanism aiK Geochemical budget of jilate tectonies .•1 )uologica Ki., 4., 1972., 305—312, I ábra Szehényi L.: Az alföldi mélységvizek nyomás- és áramlási viszonyai. Geonómia és Bányászat (>., 1 — 4., 131 145, 8 ábra Szehényi L.: Magyarország hegyvidéki területeinek felszínalatti vízforgalma — Ground watei' budget of the niounfai- nous regions of Hungary. A .MÁP’l PKi Jelentése 1971-rőI, 221 — 228, 3 ábra, 2 táblázat, ang. R. Szederkényi T.; Baranya mi'gyei jiélda a földtan ismei-f'tanyagának télhasználá- sára a mezőgazdaságban — reOROiTiwc- Kiiü nogxoA K aiiajiiuiy coBpcMeHiioro COCTORIIIIM CCRbCKOrO X03RHCTBa; sagaMH arporeoAormi b kdkhoíí wacTH 3a;iynaH- CKoro Kpaji. P'öldtani Kutatás Ki., 3., 27 — 32, 1 térkép, or. R. Szederkényi T.; Délkelet- Dunántúl jiers- jiektívikus termálvíz készlete. A Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Csoport jának .lubíleumi Évkönyv'e, 1972, 95 — 102, 1 ábra SzKiDOViTZ Gy. lásd Kardeván P. SzÉKEGY A.: A Magyar-középhegy vidék negyedidőszaki formái és korrelatív üli^dékei — Correlativ'e sediments and Quaternary forms of the Hungárián Highlands. P’öldrajzi Közlemények 21., 2., 185 — 203, 2 ábra, 1 tábla, ang. R. SzÉKEGY P’.: A talajvíz függőleges víz- forgalmának és a szivárgási paraméte- reknek meghatározása talajvízészlelési adatok alapján — Bestimmung des vertikalen Wasserumlaufs und dér Si- ckerpai'ameter des Grundwassers anhand von Grundwasserbeobachtungsdaten — Determination of v^ertical groundwater movement and of seepage ]iarameters from groundwater observ^ation data. Hidrológiai Közlöny 53., 5., 229 — 234, ti ábra, 1 táblázat, ang., ném. R. SzÉKYNÉ Fux V.; In memóriám Pro- fessoris G. PantíÍ. Acta Univ. Debre- ceniensis, Series Geographica, Geologica et Meteorologica, 11., 5 — 8. S-zÉKY^NÉ Fux V.: Selected publications of Ed. Szádeczky-Kardoss. Acta Geo- logica 17., 1 — 3., 7 — 13. SzÉKYNÉ Fux V.: Elemér Szádeczky- K.ardoss celebrates his 70 th anniver- saiy. Acta Geologica 17., 1 — 3., 3 — 11. SzÉKYNÉ P^ux V.; Dr. Pantó Gábor em- lékezete (1917 — 1972). Földtani Közlöny 103., 2., 108 — 116, 1 kép 486 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet SzEMEBÉDY P.: Szoláris terresztrikus erő- tér kapcsolatok. Geonómia és Bányászat 6., 1—4., 299—304, 4 ábra SzEMERÉDY P. lásd Bencze P. Szénás Gy.: A Kárpát-rendszer és a globális tektonikák — CHCTeiwa Kapnar H rnnoTesbi raoőajibHOií tcktohhkh — — The carpathian system and global tectonics. Geofizikai Közlemények 21., 1 — 4., 91 — 120, 7 ábra, 1 táblázat SzEPESHÁZY K.: A Kárpátok és az Alföld metamorf képződményeinek kapcsola- tai. Általános Földtani Szemle 3., 1 — 58, 5 táblázat SzEPESHÁZY K. : Kőzettani adatok a Közép- Tiszánti'ü kristályos aljzatának ismereté- hez — Petrographische Angaben zűr Erkenntnis des kristallinen Grundgebir- ges des mittleren Tiszántúl. A MÁFI Évi Jelentése 1971-ről, 141 — 168, 6 ábra, 2 táblázat, 5 tábla, ném. R. SzEPESHÁZY K.: A Tiszántúl északnyugati részének felsőkréta és paleogén korú képződményei. Akadémiai Kiadó, Buda- pest, 1 — 96, 14 ábra, 5 térkép Szilágyi E.: Gáz-folyadék fázishatár-vál- tozások kimutatása erősen szennyezett tárolókőzetekben többkomponensű neut- ron korrelációval. Magyar Geofizika 14., 2., 67 — 80, 11 ábra, 2 táblázat, magy., ném., or. R. Szilárd J. lásd Marosi S. Szilvágyi I.: Die ingenieurgeologischen Eigenschaften dér organischen Erdstoffe — MHiKeHepHO-reoRorHHecKHe CBOHCTsa op- ranimecKHx BeiyecTB hőbb. — Bulletin of the IX. th Congressof the Carpatho-Bal- kan Geological Association, Vol. IV., Budapest, Akadémiai Kiadó 429 — 435, 5 ábra, or. R. SziRMAY A. lásd Horn J. Szirtes L.t A széntelepek gázkitörés- veszélyességének földtani vonatkozásai — reoRorHHecKHe OTHOiueHHn onacHOCTH raaoBbix BbiőpocoB yroRbHbix nRacTOB — — Geologische Beziehungen dér Gasaus- bruchsgefáhrlichkeit von Kohlenflözen — Geological relations of the outburst- proneness of coal seams. Bányászati és Kohászati Lapok, Bányászat, 106, 2., 73 — 78, 9 ábra, 1 táblázat, ang., ném., or. R. SziTNYAi Gy. lásd Gálos M. SzoNGOTH G. lásd Andrássy L. SzíÍNOKY M. lásd Molnár B. SzöŐR Gy. lásd I. Perlaki E. SzTRÁKOS K.: Foiaminifera fácáesek az Egíír-Demjén környéki ])al(H)génben. Földtani Közlöny 103., 2., 156 — 165, 7 ábra SziT.iK(ÍNÉ Lagza J.: In iiKunoriain Dr. Klára Rásky (1908 — 1971). Annales Hist.-nat. Mus. Nat. llung. (i5., 11-13. Szűcs J.: Esztergom város mérnökgeoló- !i giai térképezése (Északi város 1972). ^1 A Magyarhoni Földtani Társulat 1973. ■ évi Jubileumi Vándorgj'űlése, Esztergom | május 24 — 25. A iMagj’arhoni Földtani 4 Társulat kiadván3’a 11 — 14. i Szűcs J. — Grim G. — Muntyán I.: Kirán- j dulásvezető Esztergom belterületének i földtani-mérnökgeológiai bemutatásához. • A Magyarhoni Éöldtani Társulat 1973. évd Jubileumi Vándorgj’űlése, Eszter- . gom, május 24 — 25. A Magyarhoni j Éöldtani Társulat kiadványa, 17 — 26. ( Taba S. lásd Fejes I. Takács E.: A magnetotellurikus tér el- i oszlásának numerikus vizsgálata két ^ réteges, két dimenziós szerkezetekre, i A Magyar Geofizikusok Egyesülete és a Csehszlovák Geofizikai Egyesület által rendezett XVIII. Sjunposium anj’aga, MTESZ soksz. kiadványa, 42. Takács E.: Magnetotelluric fields above two-dimensional, two-laj'ered {a = oo) buried structures of monocline and syncline character — SaKOHOMepHOCTn oőpaBOBaHHR MarHHTOTeanypHMecKoro noan Hág flBycJiofiHbiMH (a = oo) gByMepHbi.Mii CTpyKTypaMH MOHOKimHanbHoro ii chhkjih- HagbHoro xapaKTepa. Acta Geodaet., Geo- " phys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 8., 1 — 2., 229 — 233, 4 ábra, or. R. Takács E. — Tevan Gy.; Numerical me- < thod fór the computation of magneto- telluric fields in inhomogeneous média — HyMepHMecKiiií MCTOg a-bh BbiMncjieHnn Mar- HHTorejuiypHHecKHX noAeft b hcoahopoahoh cpege. Acta Geodaet., Geoph\’s. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 8., 1 — 2., 55 — 69, 3 ábra, or. R. Takács P. — Korbuly J.: Beitráge zűr Natúr dér Beziehungen zwischen orga- nischer Braunkohlensubstanz und Sjm- renelementen — K Bonpocy 0 xapaKxepe CBR3H MeiKgy opraHimecKiiMH BClUeCTBaMH őypbix yrjieü ii pegKUMH MeraAJia-Mii. Bulletin of the IX. th Congress of the Carpatho-Balkan Geological Association, Vol. IV., Akadémiai Kiadó, Budajiest, 97 — 107, 4 ábra, 4 táblázat, or. R. Tamás F.; Agj'agásván^-ok szerepe a szili- kátipari termékek képződési foh'amatá- ban. Tudománj'OS Közleménjek, SZIKKTÍ, 42., 11 — 13. Tárcsái Gy. — Ádám J.; Detennination of satellite and station jiosition bj- means of geometrical doppler gc'odetic mcthods. Annales Uiüvl lludapestinensis, Sectio , Gcol., 16., 207—212, or R. Tarján G.: (kimparison of grain-size functions and their application in dilfe- rent fields of mineral dressing — CpaBHC- Hiie (JiyHKUiiií pacnpcACJieiinH aepcn h iix .1 ni(if/i/nr földtani irodalom jező tanfo- ' l5'ain előadásai 1 1. Eötvös Loránd Tudo- mányegyetem Természettudományi Kar, Budapest, Kiő — 225. Tasnádi-Kübaiska a.: A láthatatlan bánya. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1 108 Tasnádi-Kubacska a. — Tildy L.: Színes I ásványvilág. (»ondolat Könyvkiadó, i Budapest, 1 — 230. ITasnádi T. lásd Klemencsics I. Tat.ár J. lásd Andrássy L. ÍFÁtrallyay M. — Verő ,1.: Experimental results with the charaeterization of geomagnetic inicropulsations — OnuT- ' Hbie peayabTaTbi, CBBsaHHue c oahum HOBbIM MttKpOnyjlbCaUHOHHblM HHACKCOM. I Acta Geodaet., Geophys. et Montanist. 1 Aead. Sei. Hung. 8., 1 — 2., 217 — 224, • 7 ábra, or. R. Terényi O.; Krisztobalittartalmú műsza- I kiporcelán szerkezete és tulajdonságai, i Tudománvos Közlemények, SZIKKTI, I 39., 69—70. ICerényi O. lásd Kacsalova L. Tevan Gy. lásd Takács E. fTiLDY L. lásd Tasnádi-Kubacska A. iPkany Z. lásd Müller K. f^OMSCHEY O.: Breliminary report on the ‘ investigation of kaolinite at elevated pressures and temperatures — FIpegBa- puTejibHoe cooőineHHe oö HCCRegOBaHHn KaORHHHTa B yCJlOBHHX nOBblIUeHHblX flaB- jieHHH H TeíMnepaTyp. Acta Geologica 17., 1—3., 135—140, 3 ábra, or. R. ’OMSCHEY O. ed.: Studies on the Matéria! and Energy Flow'S of the Earth. First Hungárián Contribution to the Work of International Commission on Geody- namics, Budapest, 1973, 1 — 400. ’OMSCHEY O. lásd Pesty L. Tóth B. lásd Hingl J. Tóth G.; Adatok a Nyugati- Bükk karszt- hidrogeológiájához (A Nyugati-Bükk karszttíj)usa) -- Beitráge zűr Karst- hydrogeologie des \Vestbükkgebii'ges (I)er Kai-sttyji vöm Westbükk). Földraj- zi Értesítő 22., 2 3., 277 — 286, 6 ábra, 5 kép, nem. R. Tóth B. lásd .AczÉi. E. Tóth Z.: A. kiegyensúlyozott nyomású fú- rás néhány pi'oblémája — Földtani Kutatás 16., 1 -2., 20 — 26, 9 ábra, or. R. Tóth Z. lá.sd Dienes 1. IJnvARDi M. lásd Bálint 1’. Ujv.4ri ,I.: a Duna-delta fejlődéstörténeti vázlata és szerkezeti egységei. F'öldtani Közlöny 103., 3 -4., 270 — 284, 7 ábra, 3 táblázat Urbancsek J.: ^lagyarország rétegvíz- tárolói — l)ie Schichtenwasserspeicher Ungars — AKKyMyRHTopi.i njiacTOBi.ix BOA B Beuppmi. Hidrológiai Közlöny 53., 4., 180 — 186, 1 ábra, 1 táblázat néin., or. R. VÁNDOR B. lásd Kovács Varentsov I. M.: Geochemical aspects of formation of ferromanganese ores in shelf regions of recent seas. Acta Miner. Re r. Szeged, 21., 1., 141 — 153, 2 ábra, 3 táblázat Varg.a Gy.: Magyarázó a IMáti'a hegység földtani térképéhez. 10 000-es sorozat. Rózsaszentmárton. A Magyar Állami P’öldtani Intézet kiadványa, 1 — 33, 7 ábra, 3 táblázat Varga Gy.: ^Magyarázó a Mátra hegység földtani térképéhez. 10 000-es sorozat. Recsk (Csákánykő). A Magyar Állami F'öldtani Intézet kiadványa, 1 — 44, 12 ábra, 1 táblázat Varga Gy.: Magyarázó a IMátra hegység földtani térképéhez. 10 000-es sorozat. Apc. A Magj^ar Állami Földtani Intézet kiadványa, 1 — 31, 8 ábra, 2 táblázat Varga .Iné lásd Jósa E. Varga P. lásd Aczél E. Vargáné Máthé K.: A helvéti-tortonai emeletben kirajzolódó Mátra hegység! szinklinálisok. Geonómia és Bányászat 6., 1 — 4., 355 — 363, 3 ábra, 1 térkép Várhegyt P.: Földalatti kutatófúrások kérdései — Bonpocbi noASCMHoro pas- BCAOMHoro őypeHHR. Földtani Kutatás 16., 1 — 2., 79 — 83, 2 ábra, or. R. Varjú Gy. Gazdaságföldtani előadások. Szervező-geológus továbbképző tan- folyam előadásai II. Eötvös Loránd T udományegyetem T ermészettudomá- nyi Kar, Budapest, 1 — 161. 488 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet Varjú Gy. lásd Nemecz E. Varróné Kövesdi E. — Fetter G.: A Debreceni Vízmű hidrogeológiai védőido- mai — SaigHTHbie SReMeHTbi BOgonpoBOA- HOH CTaHUHH T. /^eSpegeH. — Die hyd- rogeologische Schutzfigur für die Was- servverke Debrecen — The hydrogeolo- gical protective zone around the Debre- cen Water Works. Hidrológiai Közlöny 53., 4., 196 — 200, 6 ábra, 1 táblázat, ang., ném., or. R. VÁRSZEGI K.: Egyidejű vulkánosságra uta- ló jelenségek üledékes összletekben. Földtani Közlöny 103., 3 — 4., 372 — 380, 9 ábra VÉGES I. lásd Rádler B. VÉGH SÁNDORNB lásd BÁLDI T. Vendel M.: Skizze des geologischen Auf- baues dér Stadt Sopron und üirer Umge- bung (W-Ungarn). Ungarische Geolo- gische Anstalt Budapest, 1 — 28, 1 táb- lázat, 1 térképmelléklet Verő J.; Program a magnetotellurikus impedancia-tenzor meghatározására és a vele elért eredmények. Magyar Geofizika, 14., 1., 3 — 5., magy., ném., or. R. Verő J.: Determination of MT-impedance ellipses from the computed components of impedance tensors — OnpegejieHHe MarHHTOTeiiJiypHHecKHx HMnegaHCOB no BJieMeHTaM, onpeAejiennbiM nyreivi Bbinnc- jieHHA xeHBopa HMncAancoB. Acta Geo- daet., Geophys. et Montanist. Acad. Sci. Hung. 8., 1 — ^2., 193 — 196, 2 ábra, or.R. Verő J. lásd Adám A. Verő J. lásd Tátrallyay M. Verő L.: Felszínközeli geofizikai érckuta- tás a Darnó-vonal mentén. A Magy. Áll. Eötvös L. Geofiz. Int. 1972. évi jelentése, 29 — 32, 2 ábra Verő L.: Okozhatnak-e meddő kőzetek gerjesztett potenciál anomáliát? A Ma- gyar Geofizikusok Egyesülete és a Cseh- szlovák Geofizikai Egyesület által rende- zett XVIII. Symposium anyaga, MTESZ soksz kiadvány, 47. Verő L. lásd Fejes I. Verő L. lásd Ráner G. Verrasztó Z.; Mindennapi ivóvizünk. Ter- mészet Világa, 104., 1., 22 — 27. Verrasztó Z.: Budapest vízellátási ]>rob- lémái. Tudományos Diákkörök XI. Or- szágos Konferenciája, Természettudo- mányi Szekció, A Ho Si Minh Tanárkép- ző Főiskola kiadványa, Eger 29 — 30. Vető L; Minor elements in IJpper I’liocene lignites (NE-Hungary) — reoxiiMnnec- KHC HccncAOBnnnn pegKHx n paccenuHbix OJieMCHTOB B JlIirHHTaX CCBepO-BOCTOMHOií Beurpnn. Acta Geologica 17., 1 — 3., 65 — 66, 5 áhra, I táblázat, or. R. Vető 1. — Lelkes ()y. — Lőrincz H. — Ora- VECZNÉ SCHEFFER A. — VicziÁN I.: Ge- meinsame Anwendimg geochemischer, mineralogischer und paláontologischer Methoden zwecks Beurteilung dér Álut- tergesteinsbeschaffenheit dér karnischen Mergel des Bakony- Gebirges (West- ungarn). Vortráge zu geochemischen und chemisch-physikalischen Problemen dér Erdöl-Erdgas-Erkundung und För- derung. Bánd I. Geochemie. OGIL, Budapest, 655 — 668, 3 ábra Vető I. lásd Földvári M. VicziÁN I.: IlonbiTKa peKOHcrpyKUHH ao- AHareHeTHHecKoro cocraBa miiHHCTbix mh- HepaaoB ocaAOHHbix nopoA MareMaTHMec- KHMH JiorHMecKHMH MCTOABMH ~ Recon- struction of the prediagenetic clay mi- neral composition of sedhnentary rocks: an attempt using mathematical logical models. Acta Geologica 17., 1 — 3., 27 — 37, 1' ábra, 3 táblázat, ang. R. VicziÁN I. lásd Bérczi I. VicziÁN I. lásd Dienes I. VicziÁN I. lásd Felvári Gy. VicziÁN I. lásd Földvári M. VicziÁN I. lásd Vető I. ViGNÉ Fejes M. lásd Nagy B. ViNCZÉNÉ Szeberényi H. lásd Örkényi- NÉ Bondor L. Viola B. lásd Andrássy L. Vlrágh K.: Üledékföldtani adatok számí- tógépes kiértékelése — Computerized evaluation of lithological data. Földtani Közlöny 103., 3 — 4., 403 — 414, 4 ábra, 1 táblázat, ang. R. ViRÁGH K. — RÉVÉSZ B. — Dravecz J.: IlpHMeHeHHe mctgaob reojioruMecKOü h MareMaTHnecKOH craTHCTHKH npw ogeHKe pasBeAOHHbiíí CKBaiKHH. Proceedings of the Symposium ,,Hornická Pribram ve vede a technice 1973” Pribram, 189 — 213, 3 ábra, 1 tábla Vitális Gy.: Dr. Jugovics Lajos 85 éves. Építőanyag, 25., 4., 158 — 159, 1 ábra Vitális Gy. 125 éves a Magyarhoni Föld- tani Társulat. Építőanyag, 25., 9., 357. Vitális Gy.: Kötőanyagipari nyersanya- gok földtani kutatása — reoiioriiHecKHe IIOHCKH Cbipg AJIH npOMblUIJieHHOCTII BíDKy- uiHX MarepHaiiOB — Geologieal prospec- ting of raw materials fór the cement an(l lime industry — — Prospection géologique des niaticres jireiuiéres de l’industrie de ciment et de ehaux — Geologische Erforsehung von Rohstoffen für die Bindeniittelindustrie. Tudomá- nyos Közlemények, SZ1KKT1,45., 1 — 80, 32 ábra, 2 táblázat, ang., fr., ném., or. R. Vitális Gy.: Bányaföldtani szolgálat a cement- és mészijiarban — Fopnoreo- RoriiBecKag ciiyinGa n ueMenTnoii ii ii3- BCCTKOBoií ripoMi.iiiiJieHHOCTii - Grubcii- geologischer Dicnst in dér Zement- und nii Ini Ilii íöld ízei 'lii: Idl iDi kéte w íitll 3UB| aigf 113- üéiii IIÍU; iemi (sola rcs ?l)ii iei Vtwi wl Mks Bili i Mk, 1 hk piUS ften ■ fflémi Érám jtójUi ílaisu ílBako I 489 .1 nire. Mérnökgi'ológiai Szoin- lo 12., 5 — 25, 3 táblázat Vitális Gy.: Tajiasztalatok és javaslatok a mérnöki geológia szakmérnöki ágazat földtani oktatási jirogramjával kapeso- latban. Mérnökgeológiai Szemle 12., (55—70. Vitális Gy.; Geologisehes Rloi'kdiagramm Ungarns Zei(sehrif( dér Dcadsch. (Jeol. Ges. Hannover, 124., 2(57 — 271, 2 ábra Vit.4lis (üy.: iMészkőterületek kutatási és feltárási tajiasztalatai. Mérnökgeológiai Szemle 13., 33 — 53, 8 ábra, 2 táblázat Vitális Gy. — Hkgyi Istvánnk; Hidro- termális és metaszomatikus jelenségek a Dunai andezithegységgel határos mész- kőtenileteken. — rnApoTep.MaJibni.ie ii mc- I TacoMaTimecKiie abjichiih na nsBecTunHO- 1 Bbix TcppiiTopiiHx, rpaniiMaioinnx c Ay- I HaiiCKH.Mn aHAe3HT0Bi>iMH ropaMii — Hyd- I rotbernmle und metasomatischo Ersebei- nungen in den an das Donau-Ande- I sitgebirge angrenzenden Kalksteingebie- ten — Hydrothermal and meta.so- matic phenomena in the limestone ' region adjacent to the Danube anck-site rangé. Hidrológiai Közlöny 53., 5., 213 — 221, 1 táblázat, 12 ábra, ang., néni. or. K. .'iTÁLis Gy. — Hegyiné r.\KÓ J.: A liidro- teniiális hatások és az ércesedés kap- csolata a Dunai andezithegységgel hatá- ros karbonátos kőzetekben — CBH3b ritApoTep.MajibHbix BaiiHHiiii ii opyAHeHim B KapOoHaTHbix nopoAax, rpaHn>iHbix c aHAe3HT0Bbi.Mii ropaMii JHyHaa Zusani- 1 menhang zwischen hydrothermaler ^Vir- kung luid Vererzung dér die Andezit- gebirge des Donaugebietes begrenzen- den Karbonatgesteine — Relationsliip between hydrothermal effects and nii- neralization, as regards the carbonate I rocks adjoining the Damibian andesite I moimtains. Bányászati és Kohászati La- I pok. Bányászat, 106., 11., 774 — 779, • 3 ábra, 1 táblázat, ang., néni., or. R. ITÁLIS Gy. lásd Hegyíné Rakó J. ÖLGYESI I. Esztergom hidrogeológiai és mérnökgeológiai viszonyai a Nagymarosi Erőmű tervezésének tükrében. A Magr*ar- _ honi Földtani Társulat 1973. évi Jubíle- [ umi Vándorgyűlése, Esztergom, 1973. május 24 — 25. A Magyarhoni Földtani Társulat kiadvánj'a, 15 — 16. ÖRÖs A.: Fúróalga -nyomok a kericseri (Bakony-hg) liászból — Traees of boring algae froni the Liassie of Kericser (Bakony Mts., Hungary). Földtani Köz- löny 103., I., 63 — 66, 2 ábra, ang. R. Vörös A.: Speeulations on food supply and bathymetiy in the Mediterranean .Juras- sic sea. .-Vnnales Univ. Budapestinensis, Seetio Geol., 16., 213 — 220, 1 ábra, 2 táblázat, or. R. WAGNER E.; Hódmezővásárhelyi edény- fioreelánmáz szemcseszerkezetének nu'g- határozása. Tudoniánvos Közlemények, SZIKKTI, 39., 73—74. Wagner F. lásd Molnár Barnabásné Wagner O. lásd Zoltán Gy. Wal.\sz('zyk J. lásd Fil(;ek H. Wallner Á. lá.sd Ádám a. Wkin Gy. a budapesti földalatti vasút 1970- ben létesített Batthyány tér — Déli ])ályaudvar közötti szakaszának földtani felépítése — Gííologischer Bau dér 1970 ausgefahrenen Strecke Batthy- ány l’latz — Rüdbahnhof KAeHHH AlHHCpaJlbHOrO CbipbH C Kap- ŐOHaTHbl.M OCHOBHbl.M TOpHbl.M MaCCHBO.M Ha TeppuTopnH SaAyHaiicKoro cpeAHcropbn — Niunerisches Ausmass dér tektoni- schen Beanspruchung dér Minerallagers- tátten mit Karbongrundgebirgen im Transdanubischen Mittelgebirge — The numeric rate of the tectonical stressing of mineral deposits vvith carbonate basement rocks in the area of the Trans- danubian Central Rangé of Mountains. Bányászati és Kohászati Lapok, Bányá- szat, 106., 6., 372 — 374, 2 ábra, ang., ném., or. R. Zaaibó J.; Eine Möglichkeit zűr Verkürzung dér Rücklaufszeit von Investitionskosten 490 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet im Erzbergbau — OO OflHOH B03M0>k- HOCTH yKopaMHBaHHB cpoKa oöopaBHBae- MOCTH KanHXaJlbHblX BJTOWCHHH npH flOÖbIMe pygbi. Acta Geodaet., Geophys. et Mon- tanist. 7., 3 — 4., 433 — 439, 3 ábra, or. R. Zatopek a.: Közép-Európa geofizikai szintézise és az ezzel kapcsolatos prob- lémák. A Magyar Geofizikusok Egyesüle- te és a Csehszlovák Geofizikai Egyesület által rendezett XVIII. Symposium anya- ga, MTESZ soksz. kiadvány, 8 — 9. Zelenka T.: New data on the Darnó megatectonic Zone — Bonpocbi MerarcK- TOHHMecKOH JiHHHH XlapHO. Acta Geologica 17., 1—3., 155—162, 1 ábra, or R. Zeman J.: a földkéreg vertikális és hori- zontális tagoltsága a Cseh Masszívum (Cesky Masív) területén. A Magyar Geofizikusok Egyesülete és a Csehszlovák Geofizikai Egyesület által rendezett XVIII. Symposium anyaga, MTESZ soksz. kiadvány, 41. Zentay T.: Vízföldtan. Jegyzet, geo’ógus ha' Igátok számára. József Attila Tudo- mányegyetem, Szeged, 1 — 309, 181 ábra, 15 táblázat Zentay T. lásd Kállai A. ZiMMERMANN W^.: W^ie kann die Paláo- botanik phylogenetische Entvvicklungs- wege beweisen? Acta Botanica 19., 1 — 4., 405 — 411, 2 ábra Zoltán Gy. — Lakatos I. — Wagner O. — Lakatosné Szabó J.: Szintetikus felü- letaktív anyagok adszorpciójának vizs- gálata nagylengyel! tárolókőzeten — Adsorption test of synthetic surfactants on Nagylengyel reservoir rock — Unter- suchung dér Adsorption synthetischer Tenside im Speichergestein von Nagy- lengyel. Bányászati és Kohászati Lapok, Kőolaj és Földgáz, 6. (106)., 2., 52 — 56, 4 ábra, 2 táblázat, ang., ném. R. Zsillé A. lásd Fejes I. Zsillé A. lásd Kónya A. Összeállította: Jantsky Zsuzsanna az ELTE Földtani Tanszékének könyv- tárosa HÍREK, ÍSMERTETÉSEK Elhalálozások 1973. december 18-án, megadó türelem- nél viselt hosszá betegség után, 77 év'es mrában elhunyt dr. Csepreghy Béla agtársunk, az Eötvös Loránd Tudomány- •gj’etem Földtani Tanszékének munka- ársa. Dr. Csepreghy Béla az 1959 — 1960. anévben került a dr. h. c. Vadász •Elemér vezette Földtani Tanszékre. Előző nunkahelye a M. Áll. Földtani Intézet volt. lár ott magas fokon művelte a földtani lükrotechnikának egyik, a geológus szá- oára legfontosabb ágát, a v’ékonycsiszolat- észítést. Megbecsülte munkáját. Minőségi igé- yessége munkájával szemben, aggá- cossága a kényes, a kiváltképp gondos előkészítc^st kívánó anyagok munkába- vételénél — - közismert volt. Kiváló minő- ségű csiszolatai számtalan nagyfontosságú tudományos eredmény, m('gáila|)ítás alap- vető, sokszor egyedüli vizsgálati támaszai voltak. Kitűnt termelékenységével is. Még fá- radtan is fáradhatatlanul dolgozott. Szívós kitartása, egyedülálló munkaigénye már szitite legenclás. Keze alatt, dolgos szobá- jában hallgatók sokasága nőtt fel. Hálás volt, ha dolgozhatott, hálás, ha segíthetett, ha adhatott. 1973-ban megkapta a Kiváló Dolgozó kitüntető címet is, de ennél sokkal fonto- sabb volt számára a feléje áramló szeretet, melyben a hallgatók, munkatársai, ismerői részesítették . Elment egy készséges ember. Tág látó- körű, nagy tájékozottságéi, művelt embfirfő volt — és egyszerű, egyenes jóságos, segítő- kész, érdeniíit, dicséretet elhárító, minden világi hívságtól ment, szerény, jniritán ember. fia volt hiányossága, az abból adódott, hogy nem ismijrte a munkátlan nyugalmat. Türelmí'tlen, sőt izgatott volt, ha tálcáin nem várta reggelente a feldolgozandó anyagok hetekre munkátbiztosító soka- sága . . . Dr. Csepreghy Bélát, kedves jó Béla Bátyánkat 1973. december 29-én, mély részvéttel helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. * 1974. január 14-én, életének 82. évében, súlyos szenvedés után elhunyt dr. Kilczer Gyula tagtársimk, a műszaki tudományok doktora, az Eötvös Loránd Emlékérem tu- lajdonosa, a Magyar Geofizikusok Egye- sületének tiszteleti tagja, a M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet nyugdíjas tudo- mányos mmikatársa, volt gimnáziumi tanár. Dr. Kilczer Gyulát a Magyar Geofizi- kusok Egyesülete és a M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet saját halottjának 492 Földtani Közlöny 104. kötet, 4. füzet tekintette. Munkatársai, barátai, tisztelői, tanítványai 1974. február 12-én, a Farkas- réti temetőben, az urnaelhelyezés alkal- mával róhatták le kegyeletüket a köz- tiszteletben és közszeretetben állott Kil- CZER Gyula emléke előtt. A Magyar Geo- fizikusok Egyesülete az alapítás 20. év- fordulója alkalmából összehívott jubiláns tisztújító küldött közgyűlésén nekrológban emlékezett elhimyt tiszteleti tagjáról. :'UI ^ vté i aal Herrmann Margit emlékezete i'ior, Herrmann Margitra emlékezünk, aki 75 éves lenne ha élne. Mindig voltak, bár kevesen s talán lesznek emberek, akiknek egész élete a másokért való áldozatos cse- lekvés, testet-lelket felörlő munka jegyé- ben folyt le, akik anyagi és szellemi javai- kat pazar bőkezűséggel szórták széjjel rá- szoruló embertársaik megsegítésére. Ilyen önfeláldozó, ritka emberi tulajdonságokkal felruházott, sokat hányatott és szenvedett ember, geológus társadalmunk talán leg- szeretetreméltóbb, szerény egyénisége volt Hermann Margit, aki 1898-ban született Szatmár megyében. Tanulmányait a Budapesti Tudomány- egyetemen végezte, ahol teimészetrajz — földrajz szakos tanári, majd doktori okle- velet szerzett. Szépen induló tudományos fejlődése azonban az első világháború utáni nehéz évek és egyéni életében bekövetke- zett sorozatos csapások miatt nem tudott kiteljesedni. Fiatal életének legszebb évei magántanítással és adminisztratív munka vállalással teltek el. Csak 96 éves korában 1994-ben sikerült végre szakemberként a Nemzeti Múzeum Ásv^ány-kőzettárába be- kerülnie, ahol élete végéig, 1957-ig munkál- kodott. Herrmann Margit tudományunkban az ásvány-kőzettan területén alkotott mara- C® dandót és kedvenc témaköre a magmás i kőzetek voltak. Eleinte néhány erdélyi I kőzettel foglalkozott a Bihar-hegységből és a Székelyföldről, majd a keletnógrádi ande- ;íl^' zitekkel, a Bükk-hegység, a Tokaj -hegység l# és a Börzsöny vulkánitjaival. Ezenkívül * behatóan foglalkozott az üledékes kőzetek, jl elsősorban a pannóniai homokok mikro- . minerálógiai vizsgálatával és ezen kuta- íi tási módszer legjobb hazai szakembere lett, | sok szép eredménnyel gazdagítva tudó- i •" mányunkat. SzÉKYNÉ Fux Vilma szavaival élve: i ■' Hewmann Margittal egy sokat szenvedett, | érző lélek távozott körünkből, aki a ■ tudomány művelésében és embertáisai ) szeretetében megtalálta társtalan életének t célját és hivatását. Élete értékesebb a fel- tűnést keresőknél, mert nemcsak avatott kutatója volt tudományának, hanem igaz ember is, akiből jóság, szeretet sugárzott mindazok felé, akik környezetében éltek.' Emléke tiszteletet érdemel. IBI jkii ‘Sül. i ii't I Dr. CsiKY Gábor líai örtí Alapításának 25. évfordulóját ünnejielte a Veszprémi Vegyipari Egyetem A Veszprémi Vegyipari Egyetem aulájá- ban 1974. április 25-én, csütörtökön kezdő- dött meg a jubileumi ünnepség és tudomá- nyos eseménysorozat az egyetem ala]ií- tásának 25. évfordulója alkalmából. Dr. Nemecz Ernő rektor, akadémiai levelező tag ünnej)i beszédében méltat ta a negyed - százados fejlődést, az egyetem oktatási és kutatási tevékenységét. Az eredményesség egyik bizonyítéka az egyetemen végzett mintegy 2500 mérnök gyakorlati helyt- állása is. Óvári Miklós az MSZMP Fvözponti Bizottságának titkárba a KB és a Minisztei’- tanács m; vében köszöntötte az egyetemet. Pap János, az MSZMP Veszpi-ém megyei bizottságának első titkára, a megyei párt- bizottság nevében üdvözölte az egyetemet. Dr. Tétényi Pál a Magyar- Tudományos Akadémia í'őtitkárhelyottese a Veszj)r-ém megyei akadémiai bizottság tevékenységét is méltatta. Kafarov, V. V. akadémikus a Szovjet Tudományos Akadémia jókí\'án- ságait tolmácsolta, majd dr. Perényi lrnre,j a Budapesti Műszaki Egyetem rektora a társegyetemek üdv'özletét hozta. Ezt köve- tően a r-észt vevő szocialista országok egye terneinek rektorai, dékánjai köszöntötték a ' i-öv'id idő alatt is nemzetközi hír-nevet szer- zett egyetemet. A jubileumi ünnejiség alkalmából hár-orn díszdoktor-t avatott a Veszprémi Vegyi])ari Egyetem tanácsa. Honor-is causa (íoktor lett dr. Erdey-Grúz Tibor, a Álagyar Tudományos Akadémia elnöke, Lieselotte Herforth, a drezdai Műszaki Egyelem ))r-ofesszoi-nője,^ a Német Dernokr-atikus ' Köztár-saság Államtanácsának tagja éa Stefán Pawlikowski a sziléziai Műszaki Egyetem jn-ofesszor-a. Az ('gyeteni tanácsa a fennállás 25. év-^ ■'l'i for-dulója alkalmából alajrított Pr-o Uni-v^ ver-sitato V^esjrrirnii'nsi ('inlékérmet első ‘ ízben az alapításban és felfejlesztésben “jlés // írek, ismertetések 493 'lévüllu'teí len énlemekft szerzett dr. l’o- linszky Károly inűveirxlésügj-i ininiszter- ,iiely»'ttesnek adoinányoztn. A Manyur N'épköztái’saság Klnöki Tanácsa által a jubileum alkalmából adományozott ki- ;üntetéseket KAHI lE - CONTEXU (1<)74) 1)R. Baloiíh K.: l>r. Fölilvári Aladár eiiilúker.ete 37U — 380 1)R. BOGSCH L.: I)r. Majzon László emlékezete 381 — 387 IlR. Kriváx 1’.: Ur. Crossz Adám emlékezete 397—400 KÓXAI a.: Dr. Sclimidt KIíkíus Jtóbert emlékezete 388 — 390 ÉKTKKKZÉSKK - HAVMHblE CTATbM - MÉMOIKES Adlkr K. K.: Gyakorlati tektonikai analízis és szintézis — 1’raktiseh-tektonische Analyse und Syntliese 1— 9 br. Alföldi L.: Schafarzik Ferenc emléktáblájának leleplezése 240—241 Dr. Báldi T.: a kiscellien, etterien és egKenburRien parutfpusaként javiusolt Budafok-2. sz. fúrás szelvénye és makrofaunája — Profil und Makrofauna iler als l’arat>T)Us für ilas Kiscellien, Kgerien und Kggen- burgien vorgesciilagenen Bohrung Budafok-2 40— 59 BÁLPIXÉ Brkk MAria— Báldi T.: A novaji típusszelvény (kiscellien— egerien) nannoplanktonja és makró- faunája — Nannoplankton and molluscs of tbe Novaj profilé, a faciostratotype fór Kgerian 00— 88 Dr. Balkay B.: Böckh Hugó, Irán és a „köztes tömeg” — Hugó de Böckb, Irán and the „Medián Mass” 232—239 Dr. Barxabás K.: Bauxitkutatások hazánkban 200—208 Bérczixé .Makk Axikó: A Nagj'kórös — kálmánhegyi paleozóos és mezozóos medencealjzat földtani viszonyai — Geology of the Paleozoic and .Mesozoic of Nagykőrös- Kálmánhegy 401—413 Dr. Bidló G.: Megemlékezés .Schafarzik Ferencről a haziti műszaki fö’tan megalapítójáról 226—231 Dr. Büda J.: A magyarorszjigi szarmata emelet rétegtana — Stratigraphie des Samiats in Ungarn.... 249—260 Dr. Bocsch L.: Kmlékezés Papp Károlyra, születésének 100. évfordulóján 432—437 Dr. Csiky G.: Koch Antal szerepe és jelentősége a magyar földtanban 221—225 Dr. Daxk V.: Elnöki megnyitó (a 125 éves .MFT közgyűlésen) — Eröffnungsrede 151 — 166 Dr. Daxk V.: A Magyarhoni Földtani Társulat és a kőolajipar 190—199 Dr. Daxk V.: A földtani kutatások és a velük kapcsolatos társadalmi igény (a MFT 1974. III. 13-i köz- gyűlé.sének elnöki megriyitója) 365—371 Dr. Földvári ,\ geológia és a Földtani Társulat szerepe az „ércek” és „nemércek”, akausztolitok teleptanában 174 — 179 Dr. Ft'Löp J.: A földtani kutatás és a társadalmi-gazda.sági haladás 167—173 Horváth Máru— Makk .\gxes; .a Budafok-2. oligo-mioceii típusszelvény üledékföldtani és mikro- paleontológiai elemzése — Lithologische und mikropalaontologische Analyse des öligo-niiozánen Typenprqfils von Budafok-2 ,, 89—104 IBRÁXYIXÉ Arkosi Kl.ára — B.ÁLDIXÉ Beke MÁRIA: .\ budai márga nannoplanktonjának elektronmikrosz- kópos vizsgálata — Electron microscopic study of the nannoplankton in the Buda Mari 105 — 118 Kxai'ER J.: Kettőshéjú Cadosinák (Protozoa?) a bakonyi albai képződményekből — Doppelschalige Cadosinen (Protozoa?) aus den Alb-Bildungen des Bakony-Gebirges — Duselaj Cado.sina (Protozoa?) specioj el albiaj rokajoj de Bakony montaro, Transdanubo, Hungario 414—431 Dr. .M.uzox L.: A két Kubinyi és a Földtani Társulat 209—220 Dr. .Majzox L.: Néhány oligocén kérdés 261—274 Mt'LLER P.: Decapoda (Cnistacea) fauna a budapesti miocénből (1) — Les faunes de Crustaces Décapodes des calcaires miocenes de Budapest (1) 119—132 Müller P.: Decapoda (Cnistacea) fauna a budapesti miocénből (2) — Fauna de Décapodes (Crustaces) du Miocéné de Budapest (2) 277—287 Dr. .Schmidt E. K.: .Mit adott a hidrogeológia a földtannak? 186—189 Dr. Sidó .MÁri-a: Az ugodi formáció Foraminifera társulása — The foraminiferal assemblage of the Ugod Formation 288 — 317 SiXGH A. K.: A rózsabányai (Nagj’börzsöny) szulfidos ércásványok elektron-mikroszóndás vizsgálata — Electro-probe analysis of the sulphide Őre minerals of Rózsa Mines (Nagybörzsöny, Hungary). . . . 318—324 SzÉKYXÉ dr. Frx Vilm-a: Koch -Antal emléktáblájának leleplezése 242—243 VÉGHXÉ Nei'braxdt ERZSÉBET: Üj Megalodontacea fajok a magyarországi felsőtriászból — Neue Megalo- dontacea-.Arten aus dér Obertrias von Ungam 10— 39 Dr. Vit.ális S.: Kőszénkutatásaink fejlődése 180—185 RÖVID KÖZLEMÉNYEK - KPATKHE COOEIHEHMH - NOTICES Báldixé Beke M-ária: -A csabrendeki Tüskésniajor II. számú bauxitlencsében talált nannoplankton vizsgálata — Nannoplankton from a bauxite lens Tüskésmajor II, Csabrendek, Bakony Mts, W- Hungary 446—457 Dr. Bexdefy L.; Hévizes barlang és természetes vízgőz-exhaláció a beremendi kőbányában 341—343 Dr. Detre Cs.: Mit nevezünk pelsóinak? — Zum Begriff „Pelsonisch” 336—340 Elsholz L.— Selmeczixé Antal P.— Selmeczi B.: Kingit előfordulás Magyarországon, a kingit derivato- gramja — Ein Klngit-Vorkommen in Ungarn, das Derivatogram von Kingit 328—335 Fuchs, H.: Adatok Kolozsvár környéke Brachiopodáinak ismeretéhez — Beitrag zűr Kenntnis dér Brachiopoden aus iler Umgebung Klausenburg (Cluj) 133—135 FtJCHS H.: Cjabb adatok a Chapmaniua gassinensis (Silvestri) ősföldrajzi és fö’tanl elterjedéséhez — Beitrag zűr genauerem Kenntnis dér palaogeographischen und geologischen Verbreitung von Chapmanina gassinensis (Silvestri) Gellai Mária Beenadetta; Kösszeni rétegek vizsgálata a Halimba H-1565 sz. fúrás rétegsorából — üntersuchung von Kössener Schichten aus dér Schichtenfolge dér Bohrung Halimba-1565 Dk. RadóCZ Gy.: Baritkonkréciók a rudabányai pannonból Dk. Soholz G.: Adatok az E-i Bakony középsőkréta időszaki képződményeinek ismeretéhez — Beitrag zűr Kenntnis dér Mittelkreide-Bildungen im nördlichen Bakony-Gebirge 325—327 438—445 136-140 344-347 HÍREK, ISMERTETÉSEK — COOBUfEHHH, PEUEH3HH - NOTTCES, REVUE BIBLIOGRAPHIQUE 141 — 145, 348-356, 491-498 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE, 1973 - BHBJlMOrPA4>HH JlHTEPATYPbl FEOJIOrHMECKHX H CMElKHblX HAYF B BEMPPMH 1973 E. - RÉPERTOIRE BIB- LIOGRAPHIQUE DES PÜBLICATIONS Dü DOMAINE DES SCIENCES GÉOLOGIQÜES EN HONGRIE, 1973 458-490 TÁRSDLATI ÜGYEK - HEJIA OBIHECTBA - AFFAIRES DE LA SOCIÉTÉ 146-149, 244-248, 357-364, 499-502 Í'í I i i Ára: 10,— Ft Előfizetési díj egy évre 40, — Ft INDEX: 25299 Felelős szerkesztő: DANK VIKTOR Technikai szerkesztő; MEISEL JÁNOSNÉ A szerkesztő bIzottsáK tasJal: BALDI TAMAS, FÖLDVArYNÉ VOGL MÁRIA, KONDA JÓZSEF, KRIVÁN PAl, SZÉKYNÉ FUX VILMA, SZILVÁGYI IMRE 4f Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbe- sítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI 1900 Budapest V., József nádor tér. 1.) közvetlenül vagy postautalvá- nyon, valamint átutalással a KHI 215 — 96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Egyes példányok beszerezhetők a 1055 Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 76. sz. alatti hírlapboltban. Előfizethető és példányonként megvásárolható az Akadémiai Kiadónál, 1363 Budapest V., Alkotmány u. 21. Telefon 111 — 010. Pénzforgalmi jelzőszámunk 215—11488, az Akadémiai Könyvesboltban: 1368 Budapest V., Váci u. 22. Telefon: 185-612. Előfizetési díj egy évre: 40, — Ft AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST t •''l " ■ 4 ■ r ■/ i i , ► ? t ' r V , ( I la I j t T* ú' iJ' 1 LjiV * * \fí ^ t 1 II